Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A fenntartható gazdaság, amelyre szükségünk van

(Saját kezdeményezésű vélemény)

(2020/C 106/01)

Előadó:

Peter SCHMIDT (DE/II)

Közgyűlési határozat:	2019.1.24.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 32. cikkének (2) bekezdése
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2019.11.27.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2020.1.23.
Plenáris ülés száma:	549.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	100/8/9

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az Európai Unió (EU) teljes mértékben elkötelezte magát a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend és a benne foglalt 17 fenntartható fejlődési cél mellett. Ahhoz, hogy garantálja ezek megfelelő végrehajtását, az Uniónak sürgősen ki kell dolgoznia a mindenkit szolgáló fenntartható és inkluzív jólléti gazdaság alapjait.

1.2.

A társadalmi haladásról alkotott, kizárólag a bruttó hazai termék (GDP) növekedésére való törekvésen alapuló elképzelés figyelmen kívül hagy olyan fontos elemeket, mint az egyéni és társadalmi jóllét, és nem veszi megfelelően figyelembe a környezeti és szociális megfontolásokat sem.

1.3.

Az EGSZB felkéri az Európai Uniót, hogy a környezeti fenntarthatóság, a tisztességes élethez való jog és a szociális értékek védelmének elvei alapján mutasson be egy új jövőképet az emberek és a bolygó jólétéről. A gazdaság elősegíti ennek a jövőképnek a megvalósítását.

1.4.

A jólléti gazdaságnak védenie kell az ökoszisztémákat, meg kell őriznie a biológiai sokféleséget, Unió-szerte biztosítania kell az igazságos átmenetet a klímasemleges életvitelre, illetve ösztönöznie kell a fenntartható vállalkozást. Az oktatási rendszerek Unió-szerte kulcsszerepet játszanak majd abban, hogy népszerűsítsék ezeket a fogalmakat a társadalomban, meggyökereztetve ezzel a jövő döntéshozóinak és vezetőinek gondolkodásmódját.

1.5.

Az EGSZB megjegyzi, hogy e cél elérése érdekében támogatni kell azokat az alapvető változásokat, amelyek már elkezdtek megjelenni a vállalkozás jellegében, a munkaszervezésben, a beruházások szerepében és a pénzrendszer szerkezetében.

1.6.

Az EGSZB rámutat arra, hogy a jólléti gazdaság megteremtésének első lépéseként olyan elővigyázatossági megközelítést kell alkalmazni, amelyben a makrogazdasági stabilitás nem a GDP növekedésétől függ. Javasolja a gazdasági teljesítmény és a társadalmi fejlődés új, a GDP-n túllépő mutatóinak kidolgozását.

1.7.

Az EGSZB egy életszínvonal-keret elfogadását és az Unió számára egy jólléti költségvetés bevezetését javasolja a máshol már elfogadott megközelítések mintájára.

1.8.

Az EGSZB szorgalmazza, hogy vessenek véget a káros támogatásoknak, és az egész Unióban és a tagállamaiban is hangolják össze az állami szféra kiadásait a klímasemlegesség megvalósításának céljával.

1.9.

Az EGSZB szorgalmazza egy európai zöld és szociális megállapodás elfogadását, hogy biztosítsák a klímasemleges gazdaságra való igazságos átálláshoz szükséges nagy volumenű beruházásokat, és jó minőségű munkahelyeket teremtsenek minden közösségben.

1.10.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy hajtsanak végre „zöld költségvetési reformot”, hogy – különösen a hatályos jogszabályok érvényesítése révén – elősegítsék az adózás, a támogatások és a predisztribúciós politikák hatékony összehangolását a jólléti gazdaságra való igazságos átállás megvalósításának céljával.

1.11.

Az EGSZB javasolja, hogy vizsgálják meg az uniós tagállamok növekedéstől való függőségét, illetve alakítsanak ki stratégiát arra, hogy jobban előtérbe helyezzék a fenntartható és inkluzív jóllét szempontjait az EU gazdaságában. Ajánlja továbbá az Unió költségvetési és monetáris szabályainak felülvizsgálatát, hogy azok megfeleljenek a klímasemleges gazdaságra való áttérés céljának.

1.12.

Az EGSZB kéri, hogy valamennyi meglévő uniós szakpolitikát és költségvetési/pénzügyi keretet és eszközt (például a többéves pénzügyi keretet, az európai szemesztert és a minőségi jogalkotási programot) sürgősen hozzák összhangba a jólléti gazdaságra való igazságos átállással.

1.13.

Az EGSZB javasolja, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktumot és az éves növekedési jelentést igazítsák ki úgy, hogy biztosítsák a jólléti gazdaság tökéletes összeegyeztethetőségét a fenntartható fejlődési célokkal és a szociális jogok európai pillérével.

1.14.

Az Európai Bizottság közelmúltban kinevezett elnöke, Ursula von der Leyen egyik nemrégiben, Brüsszelben az európai zöld megállapodás kapcsán tett nyilatkozata, a decemberi madridi COP 25 konferencián mondott beszéde, illetve a COM(2019) 640 final jelű európai bizottsági közlemény 2019. december 11-i közzététele – a dokumentumnak egy jövőbeli EGSZB-véleményben való elmélyült elemzésétől függetlenül – reménykeltő az EGSZB által ebben a véleményben megfogalmazott ajánlások számára.

2.   Bevezetés

2.1.

Az EU teljes mértékben elkötelezte magát a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend és a benne foglalt 17 fenntartható fejlődési cél mellett, amelyeket az ENSZ 2015 szeptemberében fogadott el (1). A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend annak elismerésén alapul, hogy jelenlegi és jövőbeli jólétünknek a bennünket fenntartó bioszféra határain belül kell maradnia. A termelés és a fogyasztás jelenlegi szerkezete nem egyeztethető össze bolygónk tűrőképességének határaival.

2.2.

A gazdaságnak egyértelmű elveken kell alapulnia, amelyek tükrözik mind a jobb világra irányuló törekvéseinket, mind pedig a bennünket fenntartó bolygóról alkotott tudományos felfogást. Sem élet, sem munka, sem vállalkozói tevékenység nem lesz egy lerombolt bolygón (2). Nem lesz biztonság, ha az átalakulás teljes közösségeket rekeszt ki, vagy ha az átlagpolgárokban eluralkodik az elidegenedés érzése.

2.3.

A 2008-as pénzügyi válság mély nyomokat hagyott a társadalomban, és mélyrehatóan megváltoztatta gazdaságunkat. A válságot eredményező makrogazdasági politika a gazdasági növekedés ösztönzése érdekében a pénzügyi deregulációnak adott elsőbbséget, viszont pénzügyi instabilitáshoz és növekvő egyenlőtlenségekhez vezetett az, hogy szűklátókörűen csak a GDP-növekedésre helyezték a hangsúlyt.

2.4.

Ráadásul egyes tagállamokban a migráció, a gazdasági különbségek és más kihívások miatt a polgárok elvesztették az európai projektbe vetett hitüket, és teret kapott a nacionalizmus és a populizmus, ami immár a demokratikus értékek megdöntésével és a társadalmi és politikai stabilitás aláásásával fenyeget.

2.5.

E vélemény célja, hogy lefektesse egy fenntartható és inkluzív európai jólléti gazdaság alapelveit (3). Először elemzi a jelenlegi rendszer előtt álló kihívásokat, majd javaslatokat tesz azokra az egyértelmű pillérekre, amelyekre felépülhet az emberek és a bolygó érdekeit szolgáló gazdaság. Konkrét ajánlásokat is megfogalmaz az új Európai Bizottság és az Európai Parlament számára azokon a területeken, ahol kiemelt intézkedésekre van szükség e cél elérése érdekében.

3.   Kihívások – a jelenlegi helyzet elemzése

3.1.

A világ előtt példátlan kihívások állnak. A globális éghajlati veszélyhelyzet, a biodiverzitás katasztrofális csökkenése és a levegő-, víz- és talajszennyezés aláássa a jövőbeli jólét alapjait Európában és világszerte. Az EU szintjén tapasztalt pozitív fejlemények és fellépés ellenére ezek a hatások ma már azonnali fenyegetést jelentenek az emberi egészségre, valamint élelmiszerláncaink és mezőgazdasági rendszereink életképességére (4).

3.2.

A ma elért jólét nem sokat ér, ha ez a holnapi túlélés kárára történik. A GDP-ben mért siker félrevezető, ha a növekedés hatásai visszafordíthatatlan és katasztrofális változásokat idéznek elő éghajlatunk, a talaj, az erdők, a folyók és az óceánok állapotában.

3.3.

A gazdasági kibocsátás emelkedő mértéke növelte a nyersanyagok és energiaforrások globális fogyasztását és veszélyes emberi eredetű hatásoknak tette ki a helyi és globális ökoszisztémákat (5). A Világgazdasági Fórum 2019. évi globális kockázati jelentése megállapította, hogy a környezeti kockázatok a globális gazdaságot és társadalmat érintő legfontosabb fenyegetések közé tartoznak (6).

3.4.

A munkatermelékenység akadozó növekedése és a tartós egyenlőtlenség még mindig jelentős bizonytalanságokkal terheli meg az uniós gazdaság jövőjét. Ezek a trendek csak részben tudhatók be a pénzügyi válságnak. A termelékenységnövekedés trendszerű mértéke az 1970-es évek elején mért több mint 4 %-ról napjainkra 1 %-ra esett vissza az OECD-ben, aminek eredményeként az átlagos növekedési ráta „tartósan stagnál” a fejlett gazdaságokban (7).

3.5.

Az uniós szinten e visszaesés kezelése érdekében hozott intézkedések növekvő jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségekhez és az adósság fenntarthatatlan szintjéhez vezettek. A legvagyonosabb európaiak felső 5 %-a immár a teljes magánvagyon majdnem 40 %-át birtokolja. Az aktív keresők szegénységi rátája 2010 óta 15 %-kal nőtt, és az európai munkavállalók majdnem 10 %-a a szegénységben élő munkavállalók kategóriájába tartozik. Az európai gyermekek és fiatalok közel egynegyede van kitéve a szegénység kockázatának, illetve él szegénységben, és fiatalok milliói nem találnak tisztességes munkát, így nem tudnak hozzáfogni felnőtt életük kialakításához sem (8).

3.6.

Az automatizálás és a mesterséges intelligencia terén történő technológiai áttörés megfordíthatja a munkatermelékenység növekedésének visszaesését, azonban a potenciális nyereségek makrogazdasági szinten továbbra is nehezen foghatók meg. A határtermelékenység terén elért nyereség a nagyvállalatok részvényeseihez kerül, és nem a munkavállalókhoz, ami megbontja a társadalmi szerződést, növeli az egyenlőtlenséget és aláássa a kormányba vetett közbizalmat. Ennek a tendenciának az adó- és bérpolitikák segítségével történő megfordítása létfontosságú ahhoz, hogy garantáljuk a gazdasági előnyök méltányosabb elosztását.

3.7.

Az új fenntartható technológiák képesek új lendületet adni azoknak a közösségeknek, amelyek az éveken át elmaradó beruházások miatt lemaradtak; ezek a technológiák javítani tudják a társadalmi jóllétet is. A munkatermelékenység növekedésének egyoldalú, annak környezeti és szociális vonatkozásait figyelmen kívül hagyó előtérbe helyezése azonban ahhoz vezethet, hogy a kisebb vállalatok kiszorulnak az üzleti tevékenységből, súlyosbodik a munkanélküliség és növekszik az egyenlőtlenség (9).

3.8.

Az EU máris az élen jár a jólléti gazdaság kialakítása terén, amint azt a Tanács jólléti gazdaságról szóló, 2019. októberi következtetései is illusztrálják (10). Az EGSZB megjegyzi, hogy a jólléti gazdaságnak képesnek kell lennie a fenntartható fejlődési célok elérésére és a jólét még akár – például recesszió vagy tartós stagnálás esetén jellemző – alacsony vagy zéró növekedési feltételek mellett történő biztosítására.

4.   Jövőkép és elvek

4.1.

A jólléti gazdaság felé történő elmozdulás azt jelenti, hogy bolygónk tűrőképességének határain belül maradva a jólét eszméjét összekapcsoljuk a társadalmi haladás lehetőségével. Ez azzal jár, hogy világosabban meghatározzuk, mit várunk a fejlődéstől, és megfogalmazzuk egy, a fenntarthatóságon alapuló gazdaság alapjait. Ennek kiindulási pontja egy racionális és életképes jövőkép az emberek és a bolygó jólétéről.

4.2.

A jólét nem csupán a termelésről vagy a jövedelemről szól. Sokkal pontosabban határozza meg az, hogy milyen lehetőségeik vannak az embereknek a kiteljesedésre és arra, hogy kibontakoztassák képességeiket (11). A jólléti gazdaságnak mindenhol a polgárok rendelkezésére kell bocsátania azokat a képességeket, amelyekre szükségük van ahhoz, hogy emberi lényként boldoguljanak, miközben a bolygó véges ökológiai korlátai között maradnak.

4.3.

A fenntartható fejlődési célok és különösen a fenntartható fejlődés három pillére – a környezeti, a gazdasági és a társadalmi – biztosítják az alapokat ehhez a feladathoz.

4.4.

A környezeti pillér a környezeti és az erőforrásbeli korlátokhoz, a „biztonságos működési térhez” kapcsolódik, amelyen belül az emberi tevékenységnek folynia kell. A Stockholm Resilience Centre bolygónk tűrőképességének kilenc határát azonosította, és az emberiségnek e határokon belül kell maradnia, ha a jövőben még több nemzedéken keresztül fejlődni és prosperálni kíván (12).

4.5.

A gazdasági pillér a vállalkozásról, a tisztességes bérek melletti foglalkoztatásról és a tisztes megélhetést és életkörülményeket biztosító beruházási politikákról szól. Ennek kapcsán alapvető szerepe van a vállalkozói szellemnek. A vállalkozói tevékenységnek képesnek kell lennie arra, hogy minden polgár rendelkezésére bocsássa az olyan, alapvető szükségleteinek kielégítéséhez szükséges eszközöket, mint amilyen a megélhetés, a táplálkozás, a tiszta víz, a megfizethető energia, az egészségügyi ellátás és az oktatás.

4.6.

Ez a követelmény túlmutat a minimális anyagi feltételek megteremtésén. Megköveteli a társadalmi igazságosság szoros figyelemmel kísérését is. A jólléti gazdaságnak gondosan figyelembe kell vennie a társadalom valamennyi szegmensének érdekeit és különösen figyelnie kell azokra, akik többet veszíthetnek az átalakulás miatt. A munkavállalók által Unió-szerte felvetett jogos aggodalmak hangsúlyozták, hogy méltányos átmenetre van szükség, ahol az áttérés költségeit és hasznát igazságosan osztják el a különböző társadalmi csoportok, iparágak és régiók, valamint a jelen és a jövő nemzedékei között (13).

4.7.

A társadalmi pillér társadalmunk minőségéhez, valamint az egyének azon jogához kapcsolódik, hogy igazságosan és egyenlően vehessenek részt a társadalomban. Magától értetődő, hogy polgárainak részvétele nélkül egy gazdaság sem tud hatékonyan működni; ezt a szempontot gyakran alábecsülik, néha pedig teljesen kimarad a monetáris értékelésekből.

4.8.

Ha a polgárokat mindenekelőtt egyéni fogyasztóknak tekintik, azzal a döntéseikkel kapcsolatos felelősség terhét az emberekre hárítják, anélkül, hogy elérhető és megfizethető alternatívákat biztosítanának nekik (14). A társadalmi élet elüzletiesedése és a hiperindividualizmus bátorítása megbontotta a társadalmi szövetet, és hozzájárult a politikai instabilitáshoz Európában.

4.9.

Az EGSZB úgy véli, hogy az uniós és tagállami politikáknak meg kell szüntetniük ezt az egyensúlyhiányt. A társadalmi szolidaritás megerősítésével új lendületet kap a demokrácia is. A polgároknak az éghajlat összeomlásával, a társadalmi igazságtalansággal és a rossz pénzügyi gazdálkodással kapcsolatos aggodalmai immár új és sürgetőbb formákban nyilvánulnak meg, amit jól példáznak az éghajlati problémák miatt indított iskolai sztrájkok és más társadalmi mozgalmak.

4.10.

Röviden összefoglalva a jólléti gazdaságnak el kell ismernie a szociális értékek alapvető fontosságát, és támogatnia kell a közösségek ellenálló képességét.

5.   A jólléti gazdaság alapjai

5.1.

Ez a vélemény a gazdasági rendszer négy konkrét elemét emeli ki, amelyek terén mélyreható változásokra van szükség ahhoz, hogy megvalósítsuk a jólléti gazdaságot: a vállalkozás szerepének újradefiniálása, a munka jellegének és minőségének megreformálása, a beruházások szerkezetének módosítása és a pénzrendszer átalakítása. A következő bekezdések ezt a négy alapvető elemet fejtik ki.

5.2.   A vállalkozás kereteinek átalakítása

5.2.1.

A vállalkozásra jelentős szerep hárul a jólléti gazdaság megvalósításában. Az új üzleti modellek már kezdik átalakítani a fogyasztás és a termelés azon lineáris folyamatait, amelyek hagyományosan a vállalkozás alapját adják.

5.2.2.

A körforgásos gazdaság például hangsúlyozza a termékek újrahasznosítását és újragyártását, valamint a termelési folyamatok újratervezését és a nyersanyagok újrafeldolgozását (15). Az együttműködésen és megosztáson alapuló (vagy közösségi) gazdaság igyekszik növelni az áruk közös használatát, javítva ezzel kihasználtságukat és csökkentve az új termelés iránti szükségletet (16). A platformgazdaság új üzleti modelleket és foglalkoztatási formákat vezet be (17).

5.2.3.

A gazdasági tevékenység ezen újonnan kialakuló formái új foglalkoztatási, tulajdonjogi és innovációs lehetőségeket kínálnak. A hagyományos ágazatokban is képesek olyan módon átalakítani a termelők, forgalmazók és fogyasztók közötti viszonyokat, hogy a felelősségvállalás és a haszon igazságosabb elosztásával működő, ellenállóképesebb helyi gazdaságok alakuljanak ki (18).

5.2.4.

A vállalkozói tevékenység az egymás és a társadalom szolgálatában dolgozó emberek kötelezettségvállalásán alapul. Ahogy a gazdasági növekedés a legjobb esetben is csak egy eszköz a jóléthez, és nem önmagáért való cél, úgy az anyagi javak fogyasztása is csak annyiban értékes, amennyiben biztosítja azokat a szolgáltatásokat, amelyek az emberek túléléséhez és boldogulásához szükségesek.

5.2.5.

Még a legalapvetőbb anyagi szükségleteinkre is inkább gondolunk abból a szempontból, hogy milyen szolgáltatást nyújtanak számunkra, mint abból, hogy mennyi anyagot és energiát használnak fel. Például az energetikai szolgáltatás koncepciója már elkezdte kiszorítani az energiaellátás koncepcióját a közművállalatoknál (19). Hasonló megközelítéseket alkalmaznak már olyan területeken is, mint a közlekedés, a lakhatás, a kommunikáció, a táplálkozás, sőt a gyártás.

5.2.6.

Az EU mezőgazdasági és élelmiszerágazata alapvető szerepet játszik ebben. A közösségi támogatásban részesülő mezőgazdaság, a rövid ellátási láncok, az alternatív élelmiszer-hálózatok, a helyi gazdálkodási rendszerek, valamint a közvetlen értékesítés és a fogyasztói szövetkezetek képesek a közjavak, az élelmezésbiztonság, a szociális védelem és a fenntartható termelés biztosítására (20).

5.2.7.

A fenntartható vállalkozói tevékenység folytatására való képesség EU-ban történő támogatásához szorosan figyelemmel kell kísérni azt, hogy a javak és szolgáltatások kereskedelme milyen feltételek mellett történik a világ többi részében.

5.2.8.

Az anyagi szükségleteinken túlmutató szolgáltatási megközelítés azokat a vállalkozásokat táplálja, amelyek a leginkább hozzájárulnak a közös jóléthez. Az olyan ágazatok, mint az egészségügy, a szociális gondozás, az oktatás, a felújítás, a kultúra, a kézművesség és a kreatív ágazat, jellegükből adódóan enyhébb anyagi és energetikai követelményeket támasztanak, mint a kitermelésen vagy gyártáson alapuló ágazatok, és közvetlenül hozzájárulnak a jobb életminőséghez. Ez az átalakulás jelentős, ám létfontosságú kihívás a társadalom számára.

5.3.   A munka megreformálása

5.3.1.

A munka több annál, mint a megélhetés eszköze. A jó munka tiszteletet, motivációt, kiteljesedést, közösségi részvételt, a legjobb esetekben pedig az élet értelmes megélését és életcélt kínál.

5.3.2.

A valóság esetenként nagyon is eltér ettől. Sok ember megrekedt rossz minőségű munkahelyeken, bizonytalan bérek mellett. Európában az ifjúsági munkanélküliség meghaladja a 14 %-ot, Dél-Európa egyes részein pedig továbbra is 40 % fölött van (21). Az emberi potenciálnak ez az óriási mértékű elfecsérlése aláássa a munkaerő kreativitását és a jólét kisiklásával fenyeget. A hosszú távú következmények csak katasztrofálisak lehetnek.

5.3.3.

A szolgáltatásalapú tevékenységek munkaerő-intenzívebbek, mivel a gazdasági értéket az az idő teremti a társadalom számára, amelyet az emberek (például) gondozással vagy kézműipari tevékenységgel töltenek. Ezért a szolgáltatásokra való átállás egyik fontos előnye az, hogy munkaerő-intenzívebb gazdaságot hozunk létre, amely ellensúlyozza a foglalkoztatás bizonytalanságát ezekben az ágazatokban és támogatja a magasabb foglalkoztatottsági szintet, továbbá visszahozza a munkahelyeket a reálgazdaságba (22).

5.3.4.

E kettős haszon (magasabb foglalkoztatás és kisebb környezeti hatás) kiaknázása a munkatermelékenység kisebb mértékű növekedésével járhat különösen azokban az ágazatokban (például a gondozásban), ahol a termelékenység növelése a szolgáltatásminőség ellen hathat és ronthatja a munkatapasztalatot.

5.3.5.

Az a gazdaság, ahol alacsonyabb a munkatermelékenység, hajlamos leszorítani a béreket, kivéve, ha a munkavállalóknak nyújtott védelem fellép ezzel szemben. Ezért létfontosságúak azok a szakpolitikai intézkedések, amelyek támogatják a jó minőségű szolgáltatásokat nyújtó munkaerő-intenzív ágazatokban folytatott munkát.

5.3.6.

A minőségi alapfokú oktatás, a jó színvonalú és eredményes képzés, az egész életen át tartó tanulás, a továbbképzés és az átképzés, valamint a digitalizáció is szükséges eszköz lesz a jövőbeni munkalehetőségek megragadásához és a jólléti gazdaság előmozdításához.

5.3.7.

Az EGSZB a következő konkrét szakpolitikai intézkedéseket vizsgálhatná meg és dolgozhatná ki alaposan: a munkavállalók jobb képviselete a vállalatok igazgatótanácsaiban, a munkavállaláshoz való jog vagy a „foglalkoztatási garancia” bevezetése, általános alapjövedelem, egyetemes alapvető szolgáltatások és bérmaximum meghatározása.

5.3.8.

Az EGSZB megismétli azt a kérését, hogy vezessék be az európai tisztességes minimumjövedelem kötelező érvényű európai keretét, amely lehetővé teszi a tagállamok minimumjövedelmi rendszereinek kiterjesztését (23).

5.4.   A beruházások szerkezetének módosítása

5.4.1.

A vállalkozás és a munka kereteinek átalakítása nem lehetséges a beruházások átalakítása nélkül, hiszen ez utóbbiak az alapját képezik minden tartós jólétnek. Ha a magánberuházások nagy részét járadékvadászatra és az eszközök árát érintő spekulációkra használják, akkor alapvetően torzul a jelen és a jövő közötti termelőviszony, ami destabilizálja a gazdaságot és aláássa a jólétet.

5.4.2.

A mindenkit szolgáló jólléti gazdaság megvalósításához elengedhetetlen, hogy beruházzunk a közösségekbe, a közterekbe, az egészségügyi ellátásba, az oktatásba, a szociális szolgáltatásokba, a zéró szén-dioxid-kibocsátású lakhatásba és infrastruktúrába, valamint a biológiai sokféleség védelmébe és helyreállításába; ezek a befektetések összhangban vannak a fenntartható fejlődési célokkal is.

5.4.3.

A klímasemleges gazdaság három évtizeden belüli vagy annál korábbi eléréséhez teljes egészében meg kell újítani energiarendszereinket, közlekedési infrastruktúránkat és termelési folyamatainkat. A becslések szerint ez mintegy 300 milliárd euro éves beruházást követel meg az elkövetkező tizenkét évben (24).

5.4.4.

E beruházásoknak mintegy fele az épületek energiahatékonyságának javítására irányul, ami költségmegtakarítást eredményez és nyereséges magánberuházási lehetőségeket kínál. Az EGSZB megjegyzi, hogy az élen járó vállalkozások és beruházók már fejlesztik ezeket a lehetőségeket. Elengedhetetlen, hogy az uniós politika támogassa és jutalmazza ezt a vezető szerepet.

5.4.5.

Különösen fontos, hogy megfelelő keretfeltételeket hozzanak létre annak biztosítása érdekében, hogy a magán- és állami megtakarításokat a fenntartható gazdasághoz szükséges fenntartható hosszú távú beruházások felé irányítsák (25). A prudenciális szabályozás alapvető szerepet játszik majd annak megakadályozásában, hogy a rövid távú magatartás aláássa a stabilitást, továbbá abban, hogy jutalmazzák a fenntartható jóllétet szolgáló új befektetési portfóliót.

5.4.6.

Ennek az új befektetési portfóliónak a megvalósítása attól függ, hogy rendelkezésre áll-e a célnak megfelelő pénzügyi rendszer (26). Kiemelkedő fontosságú, hogy javítsuk a hétköznapi emberek képességét arra, hogy megtakarításaikat felelősen és olyan módon fektessék be, amely a saját közösségük és a szélesebb környezet javát is szolgálja, de mélyrehatóbb és döntőbb változásokra is szükség van.

5.4.7.

Egyértelmű, hogy Unió-szerte a gazdaságot támogató pénzügyi intézményeknek – beleértve az Európai Központi Bankot, a nemzeti központi bankokat, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankot, az Európai Beruházási Bankot és a nemzeti és nemzetközi szinten működő kereskedelmi bankokat is – irányadó elvekként be kell építeniük befektetési és hitelezési tevékenységeikbe a fenntartható fejlődési célokat (27).

5.5.   A pénzrendszer átalakítása

5.5.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy itt az ideje ellenállóbbá tenni a pénzrendszert a rövid távú spekuláció negatív hatásaival szemben, továbbá biztosítani, hogy maga a pénzrendszer az emberek, a bolygó és a fenntartható vállalkozások javát szolgálja.

5.5.2.

A fejlett kapitalista gazdaságokban háromféleképpen teremtik meg a pénzt: állami kiadásokon keresztül, a központi bank műveletein keresztül, valamint azáltal, hogy a kereskedelmi pénzintézetek kölcsönöket bocsátanak ki (adósságot hoznak létre) (28). A modern gazdaságokban a pénzkínálat több, mint 95 %-át a kereskedelmi pénzintézetek teremtik meg adósságként.

5.5.3.

Az EU formába önti a tagállamokban működő összes pénzügyi intézményre vonatkozó szabályozási rendszert, és meghatározza azokat a fiskális és monetáris szabályokat, amelyek alapján az euróövezet országai működnek. Végső soron az Európai Központi Bank felel a pénzellátás stabilitásáért és stressztűrő képességéért, és e feladata ellátása során már többször határozottan beavatkozott (29).

5.5.4.

2015 és 2018 vége között az EKB eszközvásárlási programja 2,6 billió eurót pumpált a gazdaságba, hogy támogassa a pénzügyi intézményeket, fellendítse a hitelezést és korlátok között tartsa az inflációt. 2019 júniusában, hat hónappal a program lezárulta után az Európai Központi Bank elnöke, Mario Draghi a globális gazdaság „tartós gyengülésére” hivatkozva jelezte a program megújítását (30).

5.5.5.

A Lisszaboni Szerződés 123. cikke kifejezetten megtiltja, hogy az Európai Központi Bank állami intézményeket és az államok kormányait finanszírozza, viszont a „monetáris finanszírozás” – ezzel a fogalommal azt a műveletet írják le, amikor a központi bank államadósságot vásárol – egykor bevett gyakorlat volt a fejlett gazdaságokban, Japánban pedig még mindig rutinszerűen alkalmazzák (31).

5.5.6.

Nyomós bizonyítékok vannak arra, hogy a pénzkínálat feletti nagyobb fokú állami ellenőrzés csökkentheti mind az állami, mind pedig a magánszektor adósságállományát, és javíthatja a pénzügyi ellenálló képességet (32). Az EGSZB úgy véli, hogy Európában ideje felülvizsgálni a pénzrendszert, és összhangba kell azt hozni a fenntartható és inkluzív jólléti gazdaságra való átállás prioritásaival.

5.6.

Összességében sok bizonyíték utal arra, hogy a vállalkozás kereteinek átalakítása, a munka megreformálása, a beruházások szerkezetének módosítása és a pénzrendszer átalakítása megteremti az alapot ahhoz, hogy határozott választ adjunk az Európa előtt jelenleg álló kihívásokra.

5.7.

Az innovációnak alapvető szerepe van a társadalmi haladás biztosításában, azonban a mindenkit szolgáló gazdaság többet jelent a munkatermelékenység növekedését ösztönző puszta technológiai innovációnál. Megköveteli, hogy új és élénk vitát folytassunk arról, hogy milyen társadalommá kívánunk válni, és elindítsuk az ennek a jövőképnek az eléréséhez szükséges szociális innovációkat (33). E vélemény utolsó fejezetében több javaslatot is felvázolunk ehhez a feladathoz.

6.   A jövőképtől a végrehajtásig – a gazdaság átalakítására irányuló politikák

6.1.

A világ nemzetei elkötelezték magukat a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó radikális, igazságos és megvalósítható menetrend mellett. Az EU elfogadta a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendet, és kötelezettséget vállalt arra, hogy előrelépést tesz a fenntartható fejlődési célok felé. Az ebben a véleményben bemutatott érvek e cél elérését kívánják elősegíteni. A folyamat melletti elkötelezettség egyedülálló lehetőséget kínál az EU számára, hogy megújítsa a társadalmi haladásról alkotott jövőképét, új életre keltse gazdaságát és megerősítse vezető szerepét a világban.

6.2.

A fenntartható és inkluzív jólléti gazdaság felé tartó út egy közös jövőképpel kezdődik. Olyan elvek mentén halad, amelyek az európai projektet már kezdettől fogva formáló értékekből erednek. Kialakítása során rendszerszinten kell megreformálni azokat a pilléreket, amelyekre a gazdasági rendszer épül: a vállalkozást, a munkát, a beruházásokat és a pénzt.

6.3.

Az EGSZB most felkéri az új Európai Bizottságot és az új Európai Parlamentet, hogy szorosan működjenek együtt az EGSZB-vel egy olyan, integrált politikákból álló érdemi program kidolgozásában, amely megteremti az átalakulás feltételeit.

6.4.

A következő javaslatok e munka kiindulópontjaként szolgálnak. Az EGSZB későbbi véleményeiben tovább kell majd fejleszteni ezeket a javaslatokat.

6.5.   Az átalakulás finanszírozása

6.5.1.

A közszektor összes kiadásának összehangolása a fenntartható fejlődési célok elérése és a klímasemleges gazdaságra való áttérés céljával valamennyi tagállamban; annak biztosítása, hogy minden finanszírozási mechanizmus – beleértve a többéves pénzügyi keretet, az Európai Szociális Alapot és az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot is – teljes mértékben összhangban álljon a klímasemleges gazdaságra való áttéréssel;

6.5.2.

egy európai zöld és szociális megállapodás elfogadása egyértelműen és kiterjedten közérdekű nagy volumenű beruházások megvalósítása érdekében, mint amilyen a középületek felújítása, a tömegközlekedés újratervezése és a tisztaenergia-rendszerek kiépítése; ez a program minden közösségben munkahelyeket fog teremteni;

6.5.3.

minden olyan „káros támogatásnak” az azonnali megszüntetése, amely közvetlenül vagy közvetve támogatja például a fosszilis tüzelőanyagok kitermelését és felhasználását vagy a pálmaolaj használatát; globális szinten ezeknek a támogatásoknak a megszüntetése a világ GDP-jének 3,6 %-ával növelné az államháztartási bevételeket, több mint 20 %-kal csökkentené a kibocsátásokat, több mint felével csökkentené a levegőszennyezés okozta korai halálozást, valamint 1,8 billió dollárral (ami a világ GDP-jének 2,2 %-a) növelné a globális gazdasági jóllétet (34);

6.5.4.

a zöld költségvetési reform tervezetének elkészítése az EU-ban, amely az adózás és ösztönzők alkalmazásával mozdítja elő a kívánatos eredményeket, szankcionálja a nem kívánatos eredményeket, jutalmazza azokat, akik igyekszenek fenntarthatóbb életet élni, és ösztönzi a fenntartható beruházásokat. Ez nem lesz lehetséges anélkül, hogy nagyobb rugalmasságot adnánk az uniós döntéshozatalnak a szükséges fiskális eszközök és piaci alapú mechanizmusok bevezetésére. A minősített többségi szavazásra való fokozatos áttérés elősegítené a környezetvédelmi célkitűzések hatékonyabb elérését egy olyan időszakban, amikor az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépés még sürgetőbb, mint valaha (35);

6.5.5.

újraelosztó adózás és támogatások alkalmazása, valamint „predisztribúciós” politikák bevezetése a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségek csökkentése érdekében, valamint az igazságos átmenet biztosítása azáltal, hogy elégséges pénzügyi támogatást és átképzési lehetőségeket nyújtanak azoknak a munkavállalóknak, akiknél fennáll a veszélye annak, hogy a klímasemleges gazdaságra való áttérés miatt elvesztik a munkahelyüket.

6.6.   A kormányzás és a szakpolitikai koherencia biztosítása

6.6.1.

Azoknak a jelenlegi ipari stratégiába, kereskedelempolitikába, versenypolitikába, innovációs politikába, munkaerő-politikába és pénzügyi szabályozásba beépült akadályoknak az azonosítása és megreformálása, amelyek gátolják a klímasemleges gazdaságra való áttérést; minden szakpolitikai terület összehangolása a klímasemleges gazdaság elérésének céljával;

6.6.2.

az uniós fiskális és monetáris szabályok felülvizsgálatának kialakítása annak biztosítása érdekében, hogy azok összeegyeztethetők legyenek a fenntartható gazdaságra való áttéréssel, és megfeleljenek ennek a célnak;

6.6.3.

a már létező uniós struktúrák felülvizsgálatának kialakítása ajánlások és stratégiák kidolgozásának a céljával az uniós gazdaság „növekedéstől való függőségének” megszüntetésére;

6.6.4.

annak megvizsgálása, hogy milyen lehetőségekkel járna a fokozottabban tudásalapú szakpolitika-alakítás és az időtálló döntéshozatal terén az Európai Bizottságon belül egy új igazgatóság létrehozása, amely a jövő nemzedékeinek jóllétéért felel; ezzel párhuzamosan ágazatközi felmérés kialakítása ebben a témában.

6.7.   A meglévő eszközök megreformálása

6.7.1.

Intézkedések a mindenek felett való fogyasztásközpontúság kezelése érdekében, (például) a káros (különösen a gyermekeknek szóló (36)) reklámozás korlátozásán, a káros termékek szabályozásán, az etikus és fenntartható fogyasztói döntések népszerűsítésén, a közös területek és közösségi törekvések bátorításán, valamint az erőforrások és közjavak közös állományának védelmén keresztül;

6.7.2.

a társadalmi szolidaritás támogatása a szociális jogok európai pillérének teljeskörű végrehajtásán keresztül, valamint a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend fontos paradigmaváltásának megerősítése egy olyan, a fenntartható fejlődés irányítására vonatkozó modell irányába, amelyben több érdekelt fél vesz részt, illetve a bolygónk fenntarthatóbb jövőjére való fontos áttérés kapcsán a „társadalom egésze” megközelítés ösztönzése (37);

6.7.3.

a gazdasági teljesítmény és a társadalmi haladás új mutatóinak bevezetése, hogy felváltsák a helytelenül használt GDP-t, amely nem nyújt átfogó képet az emberek jóllétéről;

6.7.4.

az éves növekedési jelentés kiigazítása, biztosítva, hogy az összhangban legyen a fenntartható fejlődési célokkal és a fenntartható jólét felfogásának egy plurálisabb megközelítését tükrözze;

6.7.5.

egy jólléti költségvetés bevezetése az Unió számára az új-zélandi életszínvonal-keret példája nyomán;

6.7.6.

az uniós Stabilitási és Növekedési Paktum kiigazítása úgy, hogy az szem előtt tartsa a fenntarthatóságot és a jóllétet is, és tükrözze az uniós irányítási mechanizmus és az EU szociális és ökológiai céljai közötti megfelelő összhangot, tiszteletben tartva a felelősségteljes költségvetési gazdálkodást.

---

(1)  https://www.un.org/sustainabledevelopment/development-agenda/

(2)  Az EGSZB véleménye: „Nagyszeben és a további lépések” (HL C 228., 2019.7.5., 37. o.).

(3)  Az alábbi dokumentumok szintén ezzel a témával foglalkoznak: „A GDP-n túl” (OECD), a Tanács következtetései a jólléti gazdaságról (2019. október 17.).

(4)  https://www.ipcc.ch/sr15/

https://ipbes.net/sites/default/files/ipbes_7_10_add.1_en_1.pdf

http://europa.eu/rapid/press-release_IP-18-3927_hu.htm

(5)  https://doi.org/10.1146/annurev-environ-102016-060726

(6)  https://www.weforum.org/reports/the-global-risks-report-2019

(7)  https://www.cusp.ac.uk/themes/aetw/briefing-paper-wp12/

(8)  A fenntartható egyenlőséggel foglalkozó független bizottság jelentése, 2019; Eurostat.

(9)  https://www.economics.ox.ac.uk/materials/papers/15126/819-susskind-a-model-of-technological-unemployment-july-2017.pdf

(10)  https://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-13432-2019-INIT/hu/pdf, 1. pont.

(11)  Jackson, T., 2017. Prosperity without Growth [Jólét növekedés nélkül]; Raworth, K., Doughnut Economics.

(12)  https://www.stockholmresilience.org/research/planetary-boundaries.html

(13)  Az EGSZB „Tiszta bolygót mindenkinek” című véleményének 3.4.1. pontja (HL C 282., 2019.8.20., 51. o.); az EGSZB „Éghajlati igazságosság” című véleményének 4.1.5. pontja (HL C 81., 2018.3.2., 22. o.).

(14)  Az EGSZB véleménye: „Éghajlati igazságosság” (HL C 81., 2018.3.2., 22. o.).

(15)  http://ec.europa.eu/environment/circular-economy/index_en.htm

(16)  https://www.investopedia.com/terms/c/collaborative-economy.asp

(17)  https://issues.org/the-rise-of-the-platform-economy/

(18)  EGSZB vélemény: A körforgásos gazdaságra vonatkozó csomag (HL C 264., 2016.7.20., 98. o.), 3.1., 3.6. és 4.1.7. pont.

(19)  Lásd például az EGSZB „A közlekedés, az energia és az általános érdekű szolgáltatások – a fenntartható európai növekedés mozgatórugói a digitális forradalomnak köszönhetően” című véleményét (HL C 353., 2019.10.18., 79. o.).

(20)  https://www.thersa.org/discover/publications-and-articles/reports/future-land

(21)  https://www.statista.com/statistics/266228/youth-unemployment-rate-in-eu-countries/

(22)  https://www.cusp.ac.uk/themes/s2/wp12/

(23)  Az EGSZB véleménye: „Európai keretirányelv a minimumjövedelmi rendszerekről” (HL C 190., 2019.6.5., 1. o.). Ez a vélemény nem nyerte el a „Munkaadók” csoport támogatását.

(24)  https://www.e3 g.org/docs/E3G_Report_Just_Transition_and_EU_Budget.pdf

(25)  Az EGSZB véleménye: „A következő lépések Európa fenntartható jövőjéért” (HL C 345., 2017.10.13., 91. o.).

(26)  https://ec.europa.eu/info/business-economy-euro/banking-and-finance/sustainable-finance_hu

(27)  Az EGSZB véleménye az európai klímavédelmi finanszírozási paktumról (HL C 62., 2019.2.15., 5.5.2. pont).

(28)  https://www.ecb.europa.eu/explainers/tell-me-more/html/what_is_money.hu.html

(29)  https://www.ecb.europa.eu/pub/economic-bulletin/articles/2019/html/ecb.ebart201902_01~3049319b8d.en.html

(30)  https://www.ecb.europa.eu/press/key/date/2019/html/ecb.sp190618~ec4cd2443b.en.html

(31)  https://www.brookings.edu/wp-content/uploads/2018/10/WP48-DellAriccia-et-al.pdf

(32)  http://www.imf.org/external/pubs/ft/wp/2012/wp12202.pdf

(33)  https://diem25.org/wp-content/uploads/2017/03/European-New-Deal-Complete-Policy-Paper.pdf

(34)  Az EGSZB véleménye az új fenntartható gazdasági modellekről (HL C 81., 2018.3.2., 57. o.); az EGSZB véleménye a Párizsi Jegyzőkönyvről (HL C 383., 2015.11.17., 74. o.); az EGSZB véleménye az éghajlati igazságosságról, 1.9. pont (HL C 81., 2018.3.2., 22. o.).

(35)  Az EGSZB véleménye: „Adózás – minősített többségi szavazás” (HL C 353., 2019.10.18., 90. o.).

(36)  Az EGSZB véleménye a fiataloknak és gyermekeknek szóló reklámokról (HL C 351., 2012.11.15., 6. o.).

(37)  Az EGSZB véleménye: „Fenntartható Európa 2030-ra” (HL C 14., 2020.01.15., 95. o.)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az (EU) 2016/1139 rendeletnek a Balti-tenger keleti részén élő közönséges tőkehalra vonatkozó halászati kapacitás felső értékhatárai, az adatgyűjtés és a balti-tengeri ellenőrzési intézkedések tekintetében, valamint az 508/2014/EU rendeletnek a Balti-tenger keleti részén élő közönséges tőkehalat halászó flották végleges beszüntetése tekintetében történő módosításáról

(COM(2019) 564 – 2019/0246 (COD))

(2020/C 106/02)

Főelőadó:

Gerardo LARGHI

Felkérés:	Európai Parlament, 2019.11.13. Tanács, 2019.11.18.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikkének (2) bekezdése és 304. cikke
Illetékes szekció:	„Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció
Elfogadás a plenáris ülésen:	2020.1.22.–23.
Plenáris ülés száma:	549.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	112/0/1

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) támogatja az Európai Bizottság javaslatát, amely sürgős fellépést biztosít a balti-tengeri tőkehalhalászati ágazat érdekében, de úgy véli, hogy ez önmagában nem elegendő a térség és az ott élő lakosság szükségleteinek kielégítéséhez.

1.2.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a tőkehalhalászat tilalmáról szóló döntés néhány tagállamban a tengeri halászati tevékenységek jelentős részének összeomlásához fog vezetni, ami nem csupán a halászok munkahelyének elvesztését eredményezi, hanem kedvezőtlen hatással lesz a kisüzemi halfeldolgozásra, a közvetlen értékesítésre és az idegenforgalmi ágazatra is. Ahhoz, hogy a fogyasztók számára biztosítani lehessen a friss halak rendelkezésre állását, a helyi halászok alkalmazásával ösztönözni kell a tengeri létesítményekben a fenntartható akvakultúrát.

1.3.

Az EGSZB úgy véli, hogy a halászati kvóták csökkenése önmagában nem oldja meg a balti-tengeri válsághelyzetet. Ezzel szemben olyan átfogó tervet kell kidolgozni, amely jövőbeli kilátásokat nyújt az ágazat, annak munkaadói, munkavállalói és fogyasztói számára.

1.4.

Az EGSZB tudomásul veszi az Európai Bizottság azon döntését, hogy biztosítja a tagállamok számára a jelenleg tőkehalra halászó hajók flottájának leselejtezéséhez szükséges eszközöket, és a tagállamokra ruházza a leselejtezendő hajók tonnatartalmának és számának meghatározását.

1.5.

Az EGSZB rámutat e flották felszámolásának negatív következményeire, és úgy véli, hogy egy ilyen tervhez való csatlakozás csak önkéntes alapon történhet.

1.6.

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy a Számvevőszék hangsúlyozta, hogy az erre a célra elkülönített pénzeszközöket korábban gyakran helytelenül használták fel, és azok nem mindig hozták meg a várt eredményt. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket annak megelőzésére, hogy ez ebben az esetben is megtörténjen.

1.7.

Az EGSZB úgy véli, hogy lehetséges lett volna a probléma fokozatosabb megközelítése, ha az Európai Bizottság és a tagállamok kellő időben beavatkoztak volna.

1.8.

Az EGSZB arra kéri azokat a tagállamokat, amelyek hatáskörrel rendelkeznek a halászhajók leselejtezéséért járó gazdasági kompenzáció elosztására vonatkozó szabályok meghatározása terén, hogy kellő módon vegyék figyelembe az ágazat szakképzett munkavállalóit, akik a leselejtezés esetén jövedelemforrás nélkül találnák magukat.

1.9.

Az EGSZB arra kéri a tagállamokat, hogy használják fel az ESZA-forrásokat átképzési programok kidolgozására az ágazatban jelenleg alkalmazott munkavállalók számára.

1.10.

Mivel tudományos kutatások kimutatták, hogy a tőkehal jelenlegi mortalitása inkább környezeti tényezőknek, mintsem a halászatnak tudható be, az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy kezeljen prioritásként minden olyan intézkedést, amely hozzájárul a balti-tengeri ökoszisztéma javításához.

1.11.

Az EGSZB határozottan ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg a kék biogazdaság elvein alapuló, régiókon átívelő fellépésekre szánt külön források elkülönítésének lehetőségét. Számos már folyamatban lévő projekt megmutatta, hogy néhány új gazdasági tevékenység jelentősen hozzájárulhat a pozitív környezeti eredmények eléréséhez a Balti-tengeren. Elő kell mozdítani a kagyló és az alga tenyésztését, mivel ezek rendkívül hatékony szűrők a tápanyagok számára. Az ilyen tevékenységek hozzájárulnak ahhoz is, hogy a biológiai sokféleség – beleértve a halállományokat is – újra megjelenjen a partokon. Az EGSZB úgy véli, hogy a meglévő flottát és halászokat fel lehetne használni e potenciál kiaknázására, mivel alakítható felszereléssel és készségekkel rendelkeznek. Ehhez elengedhetetlen, hogy az EU és maguk a tagállamok célzott regionális pénzügyi programmal rendelkezzenek.

1.12.

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy a hobbi- és turisztikai halászatra való átállás tilalmával a javaslat gyakorlatilag kizárja a gazdasági szereplőket a gyakorlati foglalkoztatási és üzleti megoldásból.

1.13.

Az EGSZB fontosnak tartja, hogy az Európai Bizottság megakadályozza, hogy a tőkehalhalászat tagállamok számára történő tiltása más, nem uniós országok piaci szereplőinek javára váljon.

2.   Általános megjegyzések

2.1.

A Balti-tenger ökoszisztémájának romlása évek óta ismert probléma. Jelenleg a Balti-tenger keleti részén élő tőkehalállomány az egyetlen olyan állomány, amelynél a környezeti tényezők miatti mortalitás háromszorosa a halászati mortalitásnak. 2024 előtt pedig még a halászati tevékenységek teljes megszűnése esetén sem várhatók jelentős változások.

2.2.

Az EGSZB alapvető fontosságúnak tartja, hogy átfogó értékelés készüljön a balti-tengeri halászati ágazat helyzetéről és a tengeri ökoszisztéma problémájáról, amelyet több tényező is válságba sodort. Többek között – a mellékfolyókból származó szennyvizeken kívül – az, hogy olyan kirándulóhajók haladnak át rajta, amelyek nem minden esetben tartják be a víz újrahasznosítására vonatkozó előírásokat.

2.3.

Az EGSZB elismeri, hogy a szennyezés jelentős része még mindig az ipari tevékenységből és a szennyvíztisztító telepekből származik. Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy kérje fel a tagállamokat a környezet büntetőjog általi védelméről szóló irányelv aktívabb végrehajtására, valamint a nagy szennyezők megfelelő büntetőeljárás alá vonására. A szennyezők által fizetett pénzbírságok esetében az EGSZB arra ösztönzi a tagállamokat, hogy ezt a bevételt fordítsák környezetvédelmi programokra.

2.4.

Az EGSZB úgy véli, hogy sürgősen össze kell hívni az ágazat valamennyi szereplőjét, és velük együtt közös cselekvési tervet kell kidolgozni. A köz- és magánszféra közötti partnerségek a megoldás részét képezhetik.

2.5.

Meg kell vizsgálni annak lehetőségét is, hogy megállapodás szülessen a külföldi halászok felvételére és a kék biogazdaság elveinek előmozdítására vonatkozóan a szomszédos Orosz Föderáció területén. Az együttműködés nem korlátozódhat a halászattal kapcsolatos közös megközelítések keresésére. Ki kell terjednie olyan intézkedések kidolgozására és végrehajtására is, amelyek célja, hogy alapjaiban és fenntartható módon oldják meg a balti-tengeri ökoszisztéma egyensúlyát veszélyeztető környezeti problémákat.