24.3.2020

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 97/1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Adózás/magánberuházások és a fenntartható fejlődési célok – együttműködés az ENSZ nemzetközi adóügyi együttműködéssel foglalkozó szakértői bizottságával

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2020/C 97/01)

Előadó:

Krister ANDERSSON

Jogalap:	az eljárási szabályzat 32. cikkének (2) bekezdése
Közgyűlési határozat:	2019.1.24.
Illetékes szekció:	„Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2019.11.29.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2019.12.11.
Plenáris ülés száma:	548.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	129/0/2

1. Következtetések és ajánlások

1.1.

Az adópolitikáknak alapvető jelentősége van a fenntartható fejlődési célok szempontjából, mivel ez a politika határozza meg azt a gazdasági környezetet, amelyben a beruházásokra, a foglalkoztatásra és az innovációra sor kerül, miközben bevételeket biztosít a kormányzatnak az állami kiadások finanszírozásához. A szakpolitikák további koordinálása és a hitelességet javító intézkedések sokat tehetnének a magánberuházások növeléséért és a globális beruházási hiány megszüntetéséért azáltal, hogy ösztönzik a tőkeáramlást a tőkeintenzív államokból a beruházási szükségletekkel rendelkező fejlődő gazdaságokba.

1.2.

A vállalkozások értékes árukat és szolgáltatásokat biztosítanak a gazdaságban, valamint a beruházások, a termelékenység, az inkluzív gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés fontos ösztönzői. Mivel e szervezetek körébe sokféle vállalkozás tartozik, a kis- és középvállalkozásoktól kezdve a multinacionális vállalatokig, a szakértelem, a kreativitás és az innováció fő forrását adják, ami segítséget nyújt a fenntartható fejlődés számos kihívásának megoldásában.

1.3.

Az informális gazdasági tevékenységek magas aránya szűk adóalapot eredményez, ami tovább csökkenti az adóbehajtás lehetőségeit, és felerősíti a torzító hatásokat. Az adóalapnak a lehető legszélesebbnek kell lennie, lehetővé téve, hogy az adómértéknek a lehető legkisebb torzító hatása legyen.

1.4.

Az EGSZB hangsúlyozni kívánja, hogy a hazai erőforrások sikeres mobilizálása megköveteli, hogy (1) a feltételes adómegállapításokat nyílt és átlátható módon hozzák meg; (2) rendszereket léptessenek életbe a civil társadalmi szervezetek és a parlamenti képviselők elszámoltathatóságának biztosítása érdekében; (3) a kormányok átlátható módon kezeljék az adókat és a kiadásokat; és (4) az adók láthatóak legyenek.

1.5.

A magánszektor fontos szerepet játszik a nemek közötti egyenlőség előmozdításában. A bérpolitikának, valamint a munkahelyi oktatásnak és képzésnek fontos szerepe van abban, hogy előmozdítsa a nemek közötti esélyegyenlőséget a szakmai előmenetelben és szakmai fejlődésben. Óriási lehetőségek rejlenek a nők globális gazdaságban való részvételében, és ennek az inkluzív gazdaság, az innováció és a termelékenység ösztönzőjévé kell válnia.

1.6.

A digitalizált gazdaság adóztatásához kapcsolódó szakpolitikáknak a gazdasági növekedés, valamint a határokon átnyúló kereskedelem és beruházások előmozdítására kell törekedniük ahelyett, hogy hátráltatnák azt. A digitális vállalatok növekvő fontosságának fényében új módszertant kell kidolgozni a nexusra és a nyereségfelosztásra, hogy meghatározzák az adóztatási jogokat a piac szerinti országok és azon országok között, ahol a digitális multinacionális vállalatok székhelye van.

1.7.

Az EGSZB fontosnak tartja, hogy az adóztatási jogok országok közötti felosztásának módjára vonatkozó valamennyi új szabály igazságos legyen mind a kis, mind pedig a nagy fogyasztói országok, valamint a fejlett és fejlődő országok számára is. Megfelelő ellentételezéssel el kell ismerni az innováció, a vállalkozói készségek stb. terén nyújtott hozzájárulást. Bár a teljes adóbevételhez képest kicsi az aránya, a társaságiadó-bevételek fontos szerepet játszanak az erőforrások mobilizálásában és a szükséges infrastruktúra, a kutatás-fejlesztés, az oktatás és az egészségügy stb. finanszírozásában.

1.8.

Az EGSZB megjegyzi, hogy az uniós tagállamok az élbolyban vannak a fenntartható fejlődési célokat teljesítő országok között. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az EU-nak és tagállamainak a fenntartható fejlődési célok eléréséért lépéseket kell tenniük a fenntartható költségvetési és adóztatási rendszerek biztosítása érdekében. A fenntartható fejlődési célok megvalósításához elengedhetetlen, hogy minden szinten bevonjuk a szervezett civil társadalmat, mivel a civil társadalom a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend végrehajtásának fő érdekelt feleit képviseli, és a szükséges beruházások többsége a magánszektorból fog érkezni.

1.9.

Az EGSZB üdvözli az adóügyi együttműködéssel foglalkozó platformot (Platform for Collaboration on Tax), amely a Nemzetközi Valutaalap (IMF), a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD), az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) és a Világbank-csoport közös kezdeményezése, mivel az elősegíti a szabályalkotás, a kapacitásépítés és a technikai segítségnyújtás közötti együttműködést a nemzetközi adózás terén. Az EGSZB úgy véli, hogy az EU-nak is a platform tagjának kellene lennie.

1.10.

Az EGSZB úgy véli, hogy az ENSZ nemzetközi adóügyi együttműködéssel foglalkozó szakértői bizottság által az adózás/magánberuházások és a fenntartható fejlődési célok terén végzett munka kulcsfontosságú a globális párbeszéd előmozdítása szempontjából, és nagymértékben hozzájárul a társaktól való tanuláshoz és a bevált gyakorlatok cseréjéhez. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az európai civil társadalomnak aktív szerepet kell játszania ebben a kulcsfontosságú nemzetközi vitában.

2. Bevezetés a beruházások, az adózás és a fenntartható fejlődési célok kérdéskörébe

2.1.

A 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend 17 fenntartható fejlődési cél (1) és 169 részcél köré szerveződik, amelyek a világunk előtt álló környezeti, politikai és gazdasági kihívások kezelésére irányulnak.

2.2.

A célok elérésében a magánberuházások fontos szerepet játszanak, és a beruházási és adópolitika további összehangolására lenne szükség a beruházások, a munkahelyteremtés és a fenntartható gazdasági növekedés globális előmozdításához. Az OECD már tett lépéseket ebbe az irányba, ilyen például az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással (BEPS) kapcsolatos projekt (2), valamint a fenntartható fejlődést figyelembe vevő szakpolitikai koherencia (2018) (3).

2.3.

2.4.

Az adókikerülés kezelése és az adóverseny csökkentése globális szinten rendkívül fontos a fenntartható fejlődési célok eléréséhez. A megszorítások és a költségvetési korlátok idején a vállalatoktól származó adóbevételek csökkenése negatív hatással van a szociális védelmi rendszerek fenntarthatóságára, és regresszív adóztatáshoz vezethet, ha az adóterheket a fogyasztókra és az alacsony jövedelmű munkavállalókra hárítják.

2.5.

Az erőforrásokra leginkább rászoruló fejlődő országok még mindig kihívásokkal szembesülnek az adóbehajtás terén. A fejlődő országokban a személyi jövedelemadóból származó hozzájárulás gyakran igen alacsony, csupán a GDP néhány százaléka, míg a fejlett országokban az adóbevételek nagy részét teszi ki, különösen ha az magában foglalja a társadalombiztosítási járulékokat is.

2.6.

Az is nagyon fontos, hogyan kezelik és használják fel az adóbevételeket. Megjegyzendő, hogy néhány ország, nevezetesen az afrikai országok, 25–35 százalékkal több ráfordítást használnak fel az oktatásban és az egészségügyi szektorban ugyanannak az eredménynek az előállításához, mint a fejlettebb és hatékonyabb országok (4). Ezért fontos biztosítani, hogy az állami kiadások költséghatékonyak legyenek.

3. Az adózás mint környezetvédelmi eszköz

3.1.

A fenntartható fejlődési célok éghajlatvédelemhez kapcsolódó részcéljai közül több számára is hasznos lenne, ha koherens keretet és végrehajtási tervet hoznának létre a természeti erőforrások használatának adóztatása terén. Környezetvédelmi adót alkalmazó politikákat lehetne bevetni az éghajlatváltozás elleni küzdelem (13. cél) (5) és a tengeri és szárazföldi ökoszisztémák védelme (14. és 15. cél (6)) terén. Az adópolitika érinti a nyersanyagok árazását, így felhasználható a megfizethető és tiszta energia előmozdítására (7. cél) (7) és a közös természeti erőforrások felelős használatának ösztönzésére (12. cél) (8).

3.2.

Gazdasági szempontból a környezetvédelmi adók célja az externáliák korrekciója, azaz itt olyan helyzetekről van szó, amikor a szennyezők a környezeti károk költségeit át tudják hárítani a társadalomra; példa erre az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása. Az ilyen típusú adók megtervezésekor rendkívül előnyös lenne bevonni a folyamatba a civil társadalmat és a vállalkozásokat, mivel ez biztosítaná, hogy a szabályozási keretet erősítő szakpolitikák összhangba hozzák a magánszektornak nyújtott ösztönzőket a közcélokkal (9).

3.3.

Az adózás terén alkalmazott politikák kombinációjára példa lehetne a nem hatékony fosszilis tüzelőanyagokra nyújtott támogatások kivezetése (12.C. részcél) (10). Ez fontos költségvetési megtakarításokat biztosítana a kormányok számára, és ezzel egyidejűleg ezek a típusú tüzelőanyagok kevésbé lennének vonzóak a vállalkozások és a fogyasztók számára. Ezek a megtakarítások – ha átcsoportosítják őket úgy hogy növeljék a megújuló energiaforrások részarányát a globális energiaellátásban (7.2. részcél) (11) – támogathatják a tiszta energiához való egyetemes hozzáférést (7.1. részcél) (12). Ha további szakpolitikai intézkedéseket vezetnek be a tiszta energia infrastruktúrájára irányuló beruházások ösztönzésére (7.B. részcél) (13), az elősegítené a gazdasági növekedés és a környezetkárosodás függetlenítését (8.4. részcél) (14).

3.4.

A vállalkozásoknak nyújtott ösztönzők és a közcélok összehangolásának elve összhangban van az addisz-abebai cselekvési programmal (15), amely egy olyan alapvető üzleti modell felkarolására bátorítja a vállalkozásokat, amely figyelembe veszi tevékenységeik környezeti, társadalmi és kormányzati hatásait. A vállalkozások értékes árukat és szolgáltatásokat biztosítanak a gazdaságban, valamint a beruházások, a termelékenység, az inkluzív gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés fontos ösztönzői. Mivel e szervezetek körébe sokféle vállalkozás tartozik, a kis- és középvállalkozásoktól kezdve a multinacionális vállalatokig, a szakértelem, a kreativitás és az innováció fő forrását adják, ami segítséget nyújt a fenntartható fejlődés számos kihívásának megoldásában. Az éghajlatváltozás elleni küzdelemre vonatkozó fenntartható fejlődési cél megvalósítása érdekében a magánszektornak egy olyan magatartási kódexet kellene követnie, amely jelentősen megnöveli majd a zöld beruházásokat, és csökkenti vagy felszámolja a környezetre káros beruházásokat.

3.5.

A fenntartható fejlődési célok és a civil társadalom bevonása közötti összefonódást figyelembe véve alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy a fenntartható fejlődés három dimenziója (gazdasági, társadalmi és környezeti) tükröződjön a politikák megtervezésében és végrehajtásában. A környezetvédelmi adókat hagyományosan regresszív adónak tekintik, azaz ezek nagyobb hatást fejtenek ki az alacsony jövedelmű háztartásokra. Következésképpen fontos annak biztosítása, hogy a politikák társadalmilag fenntarthatók maradjanak.

3.6.

Az EGSZB nem támogatja az önkényes jellegű adózást, amely hátrányosan érintené és aránytalanul sújtaná a szegénységben élőket és a kevésbé jómódúakat a társadalomban, valamint aláásna egyes fenntartható fejlődési célokat is. Például az árukra és szolgáltatásokra kivetett adók jelentős mértékű növelése azokon a területeken, ahol nem áll rendelkezésre más lehetséges alternatíva, csak terhet jelentene, és nem valósítaná meg a kívánt célkitűzéseket.

3.7.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a civil társadalmi szervezeteknek fontos szerepe van a fenntartható fejlődési célok végrehajtásának nyomon követésében és társadalmilag elfogadható intézkedések biztosításában, valamint abban, hogy jelzik, ha a mutatók felülvizsgálata szükségessé vált (16).

3.8.

Az EGSZB hangsúlyozni kívánja, hogy megfelelő feltételeket kell teremteni annak biztosítása érdekében, hogy a magán- és állami forrásokat a fenntartható gazdasághoz szükséges fenntartható hosszú távú beruházások felé irányítsák (17).

4. Az informális gazdaság megadóztatása

4.1.

A fenntartható fejlődési célok teljesítéséhez szükséges közberuházások és állami kiadások finanszírozása érdekében fontos, hogy az informális gazdaság megadóztatásán keresztül kiszélesítsék a kormányok rendelkezésére álló adóalapot. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet szerint a világ munkaerejének több mint 61 %-a (2 milliárd ember) az informális szektorban keresi meg a kenyerét, és a világon az informális foglalkoztatás 93 %-a a feltörekvő és fejlődő országokban koncentrálódik. Ezért létfontosságú az olyan adópolitika és intézményi keret kialakítása, amely lehetővé teszi az informális szektor integrálását a formális gazdaságba.

4.2.

Az informális gazdaság kiemelt szerepe – különösen a fejlődő országokban – azt jelenti, hogy a polgárok és a vállalkozások napi gazdasági tevékenysége kívül marad az adóalapon. Sok esetben az a döntés, hogy a formális gazdaságon kívül működnek, nem egy tudatos választás, hanem inkább csak egy gyakorlati alternatíva a cégek és munkavállalók számára, akik vagy nem tudnak belépni a formális szektorba, vagy pedig ki vannak rekesztve onnan. Hatékony intézményekkel kell támogatni az informális gazdaság integrálását (16.A. és 16.6. részcél) (18), amelyek lehetővé teszik a munkavállalók, vállalkozások és fogyasztók számára, hogy hozzájáruljanak az állam adóalapjához, és egyben profitáljanak is a szociális védelemből és szolgáltatásokból. Kiemelten kell kezelni különösen az adórendszerek igazságosságát, átláthatóságát, hatékonyságát és eredményességét, mivel ez a fenntartható fejlődés előfeltétele.

4.3.

Sok vállalat hajlandó lenne hivatalossá válni, mivel a formális gazdaságon kívül működő kkv-k rejtett költségekkel szembesülnek, és számos előnye van, ha a vállalatok belépnek a formális szektorba. A formális szektor előnyei közé tartozik a hitelekhez és más pénzügyi eszközökhöz (8.10. részcél) (19), a képzési és támogatási programokhoz, a kormányzati közbeszerzési szerződésekhez, tulajdonjogokhoz való könnyebb hozzáférés, valamint a nagyobb cégekkel való kapcsolatfelvétel lehetősége. A formális gazdaságba történő belépés költségei közé tartoznak a nyilvántartásba vétel és az engedélyezés költségei, az adózási megfelelés költségei, valamint a munkaügyi jogszabályok és más kormányzati szabályozások költségei. A nyilvántartásba vételi és engedélyezési eljárások, valamint az adózási megfelelés adminisztrációjának egyszerűsítése arra ösztönözné a vállalatokat, hogy belépjenek a formális gazdaságba.

4.4.

Számos olyan területen, ahol az informális gazdaság igen széles körben elterjedt, ehhez a folyamathoz jelentős mértékben hozzájárulhatnak általában a vállalkozások, néha pedig különösen a szövetkezeti vállalkozások, amelyek számos, gazdasági erőforrásokkal nem rendelkező ember számára lehetővé teszik, hogy gazdasági és vállalkozói tevékenységbe kezdjenek, akár minimális tőkeinjekció mellett is.

4.5.

A mikrovállalkozások és kkv-k formális gazdaságba való belépésének ösztönzése olyan politikák bevezetését tenné lehetővé, amelyek támogatják a munkahelyteremtést és a növekvő vállalkozásokat (8.5. részcél) (20). Be kell tartani a tisztességes munkakörülmények elérését célzó munkaerőpiaci szabályozásokat (8.5. részcél). Ugyanígy a gazdasági tevékenység feletti nagyobb fokú felügyelet és rendszeres ellenőrzés lehetővé tenné a kormányok számára olyan politikák, különösen fiskális politikák elfogadását, amelyek fokozatosan nagyobb fokú egyenlőséget érnek el (10.4. részcél).

4.6.

Bár a működő adóbehajtási rendszer előnyei nyilvánvalóak, továbbra is kihívást jelent, hogyan hajtsák végre az ahhoz szükséges változtatásokat, hogy növeljék az állam kapacitásait ezen a téren. A múltbeli tapasztalatok azt mutatták, hogy az ebbe az irányba tett erőfeszítések jelentős részben gyakran torzulásokhoz, alacsony hozamokhoz, magas behajtási költségekhez, végrehajtási kihívásokhoz és akár tőkemenekítéshez is vezettek. Mivel sok fejlődő ország korlátozott eszközökkel rendelkezik, elsőbbséget kell adni az adórendszerek adminisztratív hatékonyságának és eredményességének javítására irányuló intézkedéseknek. A magánszektor segítséget nyújthat a kapacitásépítésben, átadva a legfejlettebb országokban és gazdaságokban szerzett tapasztalatokat (21).

4.7.

Az adminisztratív költségeket és a megfelelési költségeket figyelembe kell venni, amikor a kormányok megpróbálják betömni a bevételekben keletkező hiányt, legyen szó közvetlen vagy közvetett adókról. Különös figyelmet kell fordítani az alacsony jövedelmű keresők helyzetére és az adóteher jövedelmi szintek közötti megosztására. A növekvő egyenlőtlenségek veszélyeztethetik az adózási morált. Az EGSZB úgy véli, hogy egy megfelelően tervezett progresszív adórendszer biztosíthatná az adóterhek méltányos elosztását, és jelentős mértékben hozzájárulhatna az egyenlőtlenségek csökkentéséhez és a szegénység visszaszorításához.

4.8.

A nagyarányú informális gazdasági tevékenység szűk adóalaphoz vezet, ami tovább csökkenti az adóbehajtás lehetőségeit, és torzítja a környezetet. Fontos rámutatni arra, hogy erőforrásokat kell mozgósítani a hazai bevételbeszedés javítása érdekében (17.1. részcél) (22), és fel kell lépni az adócsalással és pénzmosással szemben. Az országoknak javítaniuk kell az illegális pénzmozgások elleni együttműködést, az Uniónak pedig mérlegelnie kell, hogy egy koordinált listát fogadjon el a lehetséges ellenintézkedésekről.

4.9.

Az EGSZB hangsúlyozni kívánja, hogy a hazai erőforrások sikeres mobilizálása megköveteli, hogy (1) a feltételes adómegállapításokat nyílt és átlátható módon fogadják el; (2) rendszereket léptessenek életbe a civil társadalmi szervezetek és a parlamenti képviselők elszámoltathatóságának biztosítása érdekében; (3) a kormányok átlátható módon kezeljék az adókat és a kiadásokat; és (4) az adók láthatóak legyenek (23).

5. Az adózás és a nemek közötti egyenlőség

5.1.

Az 5. fenntartható fejlődési cél a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának megszüntetésére, valamint a nemek közötti egyenlőséget és a nők és lányok emancipációját támogató politikák előmozdítására irányul. A nők emancipációjának előfeltétele a gazdasági erőforrásokhoz való egyenlő jog biztosítása, valamint a föld és más tulajdoni formák feletti tulajdonjoghoz és ellenőrzéshez, a pénzügyi szolgáltatásokhoz, az örökléshez és a természeti erőforrásokhoz való hozzáférés biztosítása (5.A. részcél) (24). A nők gazdasági emancipációján keresztül előmozdítják a nők teljeskörű és tényleges részvételét, és javítják az esélyegyenlőséget a vezető szerepek betöltésében a döntéshozatal minden szintjén a politikai és gazdasági életben és a közéletben (5.5. részcél) (25). E célok elérésén keresztül a nők gazdasági jogainak garantálása megerősíti a többi fenntartható fejlődési célt is, például a 8. célt (tisztességes munka és gazdasági növekedés) és a 16. célt (béke, igazságosság és erős intézmények).

5.2.

A magánszektor fontos szerepet játszik a nemek közötti egyenlőség előmozdításában. A bérpolitikának, valamint a munkahelyi oktatásnak és képzésnek fontos szerepe abban, hogy előmozdítsa a nemek közötti esélyegyenlőséget a szakmai előmenetelben és szakmai fejlődésben. Óriási lehetőségek vannak a nők globális gazdaságban való részvételében, és ennek az inkluzív gazdaság, az innováció és a termelékenység ösztönzőjévé kell válnia.

5.3.

Fontos összefüggés áll fenn az informális szektor visszaszorítása és a nemek közötti egyenlőség között. Ha a vállalatok nem fizetnek adót, az azt jelenti, hogy az (állami, regionális vagy helyi szintű) közigazgatásnak kevesebb forrás áll rendelkezésére a közszolgáltatások, fenntartható infrastruktúra és szociális védelem céljaira, amelyek fontosak a nemek között egyenlőség szempontjából. A megfelelő szociális kiadások és infrastruktúra hiányát a szegénységben élők, és közülük is gyakran elsősorban a nők szenvedik majd meg leginkább.

6. Adózás a digitalizált gazdaságban

6.1.

A gazdaság gyors digitalizációja a globális gazdasági növekedés fontos mozgatórugója. Az adóhatóságok számára hatékonyabb információgyűjtést, az adófizetők számára pedig jobb szolgáltatást tesz lehetővé. A gazdaságok digitalizációja azonban felvetette azt a kérdést, hogy hol keletkezik a jövedelem és a nyereség, és hogyan osztják el azokat az országok között. Digitális szolgáltatások távolról is nyújthatók, anélkül, hogy a piac szerinti joghatóságban, ahol a fogyasztás történik, fizikai jelenlét valósulna meg.

6.2.

A digitalizált gazdaság adóztatásához kapcsolódó szakpolitikáknak a gazdasági növekedés, valamint a határokon átnyúló kereskedelem és beruházás előmozdítására kell törekedniük, ahelyett hogy hátráltatnák azt. A digitális vállalatok növekvő fontosságának fényében új módszertant kell kidolgozni a nexusra és a nyereségfelosztásra, hogy meghatározzák az adóztatási jogokat a piac szerinti országok és azon országok között, ahol a digitális multinacionális vállalatok székhelye van (26).

6.3.

Ez szükségessé teszi, hogy nemzetközileg elfogadott megoldást találjanak ezen új üzleti modellek adóztatásának módjára, figyelembe véve a fejlett és fejlődő országok szükségleteit is (27). A digitális gazdaságban bármilyen adózási modell bevezetéséhez intenzív együttműködési keretrendszert kell létrehozni a nemzeti adóigazgatások között, valamint egy vitarendezési mechanizmust kell bevezetni a több felet érintő jogvitákra.

6.4.

Az OECD digitalizációból eredő adózási kihívásokról szóló 2018. évi időközi jelentése (Tax Challenges Arising from Digitalisation – Interim Report 2018, 2018. március (28)) az inkluzív keret (29) digitalizációval és a nemzetközi adószabályokkal kapcsolatos munkájának a megállapodás szerinti irányvonalát rögzíti, egészen 2020-ig. Leírja, hogy a digitalizáció hogyan érinti az adórendszer más területeit is, és új eszközöket biztosít az adóhatóságok számára, amelyek egyúttal az adófizetőknek nyújtott szolgáltatások javulását is segítik, és javítják az adóbeszedés hatékonyságát és az adókijátszás feltárást. Az OECD/Inkluzív keret végleges jelentése 2020-ban várható.

6.5.

7. A magánbefektetések szerepe a fenntartható fejlődési célok teljesítésében

7.1.

Az EGSZB megjegyzi, hogy számos fenntartható fejlődési cél tekintetében az uniós tagállamok az élbolyhoz tartoznak. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az EU-nak és tagállamainak a fenntartható fejlődési célok elérése céljából lépéseket kell tenniük a jövő próbáit kiálló költségvetési és adóztatási rendszerek biztosítása érdekében.

7.2.

A fenntartható fejlődési célok megvalósításához elengedhetetlen, hogy minden szinten bevonjuk a szervezett civil társadalmat, mivel a civil társadalom a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend végrehajtásának fő érdekelt feleit képviseli, és a szükséges beruházások többsége a magánszektorból fog érkezni.

7.3.

A vállalkozások a termelékenység, az inkluzív gazdasági növekedés, a munkahelyteremtés, a befektetések és az innováció globális ösztönzői. A magánszektor szakértelme szükséges ahhoz, hogy megoldjuk a fenntartható fejlődéshez kapcsolódó számos kihívást.

7.4.

A befektetések, köztük közvetlen külföldi tőkebefektetések (FDI) fontos szerepet játszanak a szegénység felszámolásában, az éghajlatváltozás elleni küzdelemben és az inkluzív fenntartható növekedés biztosításában (30). A 8. cél (31) elérése például több befektetést követel meg a magánszektortól. Az addisz-abebai cselekvési program (2015) elismeri ezt azzal, hogy kijelenti, hogy „a magánvállalkozások üzleti tevékenysége, befektetései és innovációja a termelékenység, az inkluzív gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés fő ösztönzője.”

7.5.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a kiszámítható adószabályok elengedhetetlenek a határokon átnyúló kereskedelemhez, az üzleti befektetésekhez, a munkahelyekhez és a növekedéshez. A jövedelemadó-megállapodások segíthetik a kereskedelem bővülését azzal, hogy nagyobb biztonságot nyújtanak a vállalkozásoknak, csökkentik a kettős adóztatást, és mechanizmust biztosítanak az agresszív adótervezés és adócsalás elleni küzdelemhez. A kormányoknak meg kell állapodniuk az adóverseny elfogadható formáiról, a vállalkozásoknak pedig be kell tartaniuk az országok által és között elfogadott szabályokat és elveket.

7.6.

A közelmúltban az OECD és az IMF közös jelentést adott ki az adórendszer kiszámíthatóságáról, hogy választ adjon a G20-csoport vezetőinek egyre növekvő aggályaira, amelyeket az adóügyekben tapasztalható bizonytalansággal és annak a határokon átnyúló kereskedelemre és befektetésre gyakorolt hatásával kapcsolatban fogalmaztak meg, különösen a nemzetközi adózással összefüggésben.

7.7.

A Világbank adófizetésről szóló 2018. évi jelentése (32) megjegyzi, hogy a fejlődő országokban sok vállalkozás számára már most is elég nagy az adóteher. A Szubszaharai-Afrikában például a közepes méretű vállalkozásokat terhelő effektív adókulcs hét százalékponttal magasabb, mint a világ átlaga. Különösen a fejlődő gazdaságokban a befektetéseket és az innovációt előmozdító adópolitika sikeresen odavonzza a közvetlen külföldi tőkebefektetéseket (FDI), amelyek így lehetőséget biztosítanak a tisztességes munkára, az innovációra és a termelékenység növelésére, hogy hatékonyan növeljék az országok bruttó hazai termékét.

7.8.

A vállalatoknak átláthatónak kell lenniük az adóhatóságokkal szemben. Az országonkénti jelentéstétel fő célja az OECD szerint egy magas szintű kockázatértékelési eszköz kidolgozása, hogy jobb áttekintést adjanak az adóhatóságoknak a multinacionális vállalatok globális tevékenységéről és a megfizetett adókról, de kifejezetten nem képezi az adóztatás alapját. Ezen túlmenően a kormányoknak is átláthatóbbaknak kell lenniük, hogy mennyi adót szedtek be, és hogyan költötték azt el.

7.9.

Felmerül olykor egy olyan téves értelmezés, hogy a fejlesztésfinanszírozás teljes egészében vagy elsősorban „a multinacionális vállalatok megkérdőjelezhető gyakorlatainak megrendszabályozásán” keresztül finanszírozható. A pártatlan OECD-becslések szerint a multinacionális vállalatok által alkalmazott adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás 100–240 milliárd USD-t tett ki bármelyik ellenintézkedés hatálybalépése előtt (33). Az EU-ban az adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás a becslések szerint a GDP 0,3 százaléka volt (34). Bár jelentős összegről van szó, ez nem elégséges a fenntartható fejlődési célok végrehajtásának finanszírozására. Ráadásul ezek a bevételek valószínűleg nem azoknál az országoknál halmozódnak fel, amelyek leginkább rászorulnak a fejlesztési forrásokra. A fenntartható fejlődési célok finanszírozásának legfontosabb forrása a fenntartható gazdasági növekedés. Ezért e célok eléréséhez a fenntartható gazdasági, társadalmi és környezeti növekedést támogató adópolitikára van szükség.

7.10.

Az EGSZB üdvözli az adóügyi együttműködéssel foglalkozó platformot (Platform for Collaboration on Tax), amely a Nemzetközi Valutaalap (IMF), a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD), az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) és a Világbank-csoport közös kezdeményezése, mivel elősegíti a szabályalkotás, a kapacitásépítés és a technikai segítségnyújtás közötti együttműködést a nemzetközi adózás terén. Az EGSZB úgy véli, hogy az EU-nak is platform tagjának kell lennie.

7.11.

Kelt Brüsszelben, 2019. december 11-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Luca JAHIER

(1) https://sustainabledevelopment.un.org/topics/sustainabledevelopmentgoals.

(2) http://www.oecd.org/tax/beps/.

(3) http://www.oecd.org/publications/policy-coherence-for-sustainable-development-2018-9789264301061-en.htm.

(4) https://openknowledge.worldbank.org/bitstream/handle/10986/8325/wps3645.pdf?sequence=1&isAllowed=y.

(5) 13. cél – Sürgős intézkedések az éghajlatváltozás és annak hatásai elleni küzdelem érdekében.

(6) 14. cél – A fenntartható fejlődés érdekében megőrizni és fenntarthatóan használni az óceánokat, tengereket és tengeri erőforrásokat; 15. cél – A szárazföldi ökoszisztémák fenntartható használatának védelme, helyreállítása és előmozdítása, fenntartható erdőgazdálkodás, az elsivatagosodás elleni küzdelem, a talajromlás megállítása és visszafordítása, valamint a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása.

(7) 7. cél – Biztosítani a megfizethető, megbízható, fenntartható és modern energiát mindenki számára.

(8) 12. cél – Biztosítani a fenntartható fogyasztási és termelési szokásokat.

(9) További információkért lásd a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (ICC) következő dokumentumát: „Business Charter for Sustainable Development – Business Contributions to the Sustainable Development Goals”, https://iccwbo.org/content/uploads/sites/3/2015/09/ICC-Business-Charter-for-Sustainable-Development-Business-contributions-to-the-UN-Sustainable-Development-Goals.pdf.

(10) 12.c. A fosszilis tüzelőanyagok pazarló fogyasztást ösztönző, nem hatékony támogatásainak racionalizálása azzal, hogy a nemzeti körülményeknek megfelelően felszámolják a piac torzulásait, ideértve az adózás szerkezetének átalakítását és – ha vannak ilyenek – az említett káros támogatások kivezetését is, hogy tükrözzék azok környezeti hatásait, teljes mértékben figyelembe véve a fejlődő országok sajátos szükségleteit és körülményeit, és minimalizálva a fejlődésüket érő lehetséges hátrányos hatásokat olyan módon, amely védi a szegénységben élőket és az érintett közösségeket.

(11) 7.2. – 2030-ig a megújuló energia részarányának lényeges növelése a globális energiaszerkezetben.

(12) 7.1. – 2030-ig a megfizethető, megbízható és korszerű energetikai szolgáltatásokhoz való egyetemes hozzáférés biztosítása.

(13) 7.b. – 2030-ig az infrastruktúra bővítése és a technológia korszerűsítése annak érdekében, hogy modern és fenntartható energiaszolgáltatásokat nyújtsanak mindenki számára a fejlődő országokban, különösen a legkevésbé fejlett országokban, a fejlődő kis szigetállamokban és a tenger nélküli fejlődő országokban, saját támogatási programjaikkal összhangban.

(14) 8.4. – 2030-ig a globális erőforrás-hatékonyság fokozatos javítása a fogyasztásban és termelésben, valamint törekvés arra, hogy elválasszák a gazdasági növekedést a környezetkárosodástól, összhangban a fenntartható fogyasztásra és termelésre vonatkozó programok 10 éves keretével, ahol a fejlett országok vezető szerepet vállalnak.

(15) https://sustainabledevelopment.un.org/index.php?page=view&type=400&nr=2051&menu=35.

(16) Lásd az EGSZB kidolgozás alatt álló, A fenntartható gazdaság, amelyre szükségünk van című véleményének 1.10. pontját (a véleményt még nem tették közzé): Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy készítse el az uniós tagállamokban végrehajtandó „zöld költségvetési reform” tervezetét, hogy elősegítse az adózás, a támogatások és a predisztribúciós politikák hatékony összehangolását a jólléti gazdaságra való igazságos átállás megvalósításának céljával.

(17) EGSZB-vélemény: „A következő lépések Európa fenntartható jövőjéért” (HL C 345., 2017.10.13., 91. o.).

(18) 16.a. – Az érintett nemzeti intézmények megerősítése – többek között nemzetközi együttműködés révén – a minden szinten történő, az erőszak megakadályozását, valamint a terrorizmus és a bűnözés elleni küzdelmet célzó kapacitásépítés érdekében, mindenekelőtt a fejlődő országokban.

16.6. – Hatékony, elszámoltatható és átlátható intézmények kialakítása minden szinten.

(19) 8.10. – A hazai pénzügyi intézmények kapacitásainak megerősítése, hogy ösztönözzék és mindenki számára bővítsék a banki, biztosítási és pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést.

(20) 8.5. – 2030-ig a teljes, termelékeny foglalkoztatottság elérése és tisztességes munka biztosítása minden nő és férfi számára, ideértve a fiatalokat és a fogyatékossággal élő személyeket, valamint egyenlő értékű munkáért egyenlő díjazás biztosítása.

(21) Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) egy ilyen programot kezdeményezett.

(22) 17.1. – A saját erőforrások a mozgósításának erősítése az adók és más bevételek beszedésére való hazai képesség javítása céljából, a fejlődő országoknak nyújtott nemzetközi támogatás révén is.

(23) Néhány ilyen kérdés megvitatása a következő cikkben olvasható: Promoting Tax Bargains in Uganda and Beyond: The Importance of Civil Society and Parliamentarians [Az adómegállapodások előmozdítása Ugandában és azon kívül: A civil társadalom és a parlamenti képviselők fontossága].

(24) 5.a. – Arra irányuló reformok, hogy egyenlő jogokat garantáljanak a nőknek a gazdasági erőforrásokhoz, valamint hozzáférést biztosítsanak a föld és más tulajdoni formák feletti tulajdonjoghoz és ellenőrzéshez, a pénzügyi szolgáltatásokhoz, az örökléshez és a természeti erőforrásokhoz.

(25) 5.5. – A nők teljeskörű és tényleges részvételének biztosítása, valamint az esélyegyenlőség biztosítása a vezető szerepek betöltésében a döntéshozatal minden szintjén a politikai és gazdasági életben és a közéletben.

(26) Lásd az EGSZB véleményét a következő tárgyban: Adózás a digitalizált gazdaságban (HL C 353., 2019.10.18., 17. o.).

(27) Lásd az EGSZB véleményeit: A nyereség adóztatása a digitális gazdaságban (HL C 367., 2018.10.10., 73. o.) és Adózás a digitalizált gazdaságban (HL C 353., 2019.10.18., 17. o.).

(28) http://www.oecd.org/tax/tax-challenges-arising-from-digitalisation-interim-report-9789264293083-en.htm.

(29) Az OECD inkluzív kerete.

(30) Lásd Üzleti Charta a Fenntartható Fejlődésért, ICC (2015).

(31) 8. cél – A tartós, inkluzív és fenntartható gazdasági növekedés, a teljes és termelékeny foglalkoztatás és a tisztességes munka elősegítése mindenki számára.

(32) https://www.doingbusiness.org/en/reports/thematic-reports/paying-taxes.

(33) BEPS-jelentés (2015), OECD.

(34) Lásd az EGSZB véleményét a következő tárgyban: „Adózás – minősített többségi szavazás” (HL C 353., 2019.10.18., 90. o.).

24.3.2020

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 97/9

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A vállalkozások és az emberi jogok tekintetében kötelező erővel bíró ENSZ-egyezmény

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2020/C 97/02)

Előadó:

Thomas WAGNSONNER

Közgyűlési határozat:	2019.1.24.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 32. cikkének (2) bekezdése
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Külkapcsolatok” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2019.11.28.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2019.12.11.
Plenáris ülés száma:	548.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	136/23/12

1. Következtetések és ajánlások

Következtetések

1.1.

1.2.

A jogsértéseket jobban meg lehet akadályozni az államok által végrehajtandó és megvédendő, nemzetközileg elfogadott kötelező norma segítségével. Az EGSZB egy olyan megközelítést üdvözöl, amely elismeri, hogy az államok feladata az emberi jogok védelme, előmozdítása és érvényesítése, valamint hogy a vállalatoknak tiszteletben kell tartaniuk ezeket a jogokat.

1.3.

Az EGSZB üdvözli, hogy a jelenlegi szövegtervezet figyelembe vette az EU által javasolt érdemi kérdéseket, mint például az arra vonatkozó ajánlásait, hogy az egyezmény hatálya minden vállalkozásra kiterjedjen, valamint hogy a szöveg tartalma nagyobb mértékben összhangban álljon az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekkel. A szabályokat a végrehajtás megkönnyítése és a redundanciák elkerülése érdekében a kellő gondosság elvén alapuló meglévő rendszerekkel, különösen az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekkel összhangban kell kialakítani.

1.4.

Mivel az egyezménytervezet hatálya az uniós ajánlásokon alapulóan most már a vállalatok méretétől függetlenül minden üzleti tevékenységre kiterjed, az EGSZB arra ösztönzi az EU-t és tagállamait, hogy hozzanak intézkedéseket a vállalatok támogatására azok emberi jogi kötelezettségeinek teljesítése terén. Az intézkedések alapulhatnak a vállalatok önkéntes társadalmi felelősségvállalási programjain, különös tekintettel a nemzetközi tevékenységekre. Az EGSZB elismeri, hogy az ilyen egyezményben előirányzott intézkedések alkalmazása nehézségeket eredményezhet a kkv-k számára, és sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy határozottan támogassák a kkv-kat, és tegyék lehetővé olyan gyakorlati keretek létrehozását, amelyek segítségével biztosítható, hogy a kkv-k tevékenységeik során tiszteletben tartják az emberi jogokat.

1.5.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a nem kötelező érvényű és a kötelező intézkedések nem zárják ki egymást, hanem ki kell egészíteniük egymást.

1.6.

Az OECD multinacionális vállalkozásokra vonatkozó irányelvei, az ENSZ-alapelvek (UNGP) jelentéstételi szabványai és az ezekhez hasonló rendszerek azt igazolják, hogy már vannak gyakorlati lehetőségek arra, hogy a vállalkozások szigorú magatartási normákat valósítsanak meg az emberi jogokat illetően. Azokra a vállalkozásokra, amelyek már elkötelezték magukat az ilyen szabványok mellett, nem szabad további terheket róni. A redundanciák elkerülése érdekében a végrehajtási mechanizmusban előirányzott fakultatív jegyzőkönyvnek figyelembe kell vennie az OECD nemzeti kapcsolattartó pontjainak rendszerét, amelyeket ki kell igazítani a kötelező erejű szabályok vagy más létező nemzeti emberi jogi intézmények támogatása érdekében.

1.7.

Annak ellenére, hogy – különösen Európában – örvendetesen nagy előrelépések történtek az emberi jogok üzleti környezetben való tiszteletben tartására vonatkozó, nem kötelező erejű iránymutatások (pl. az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek, az OECD multinacionális vállalkozásokra vonatkozó irányelvei) terén, egy kötelező erejű egyezmény igen fontos azon vállalkozásokra nézve, amelyek még nem veszik komolyan a felelősségüket. Ily módon világszerte egységes emberi jogi normákat, joghatóságot és alkalmazandó jogszabályokat, valamint az igazságszolgáltatáshoz való méltányos és hatékony hozzáférést biztosítanak majd a vállalati vonatkozású emberi jogi jogsértések áldozatai számára. Ez a vállalkozások versenyfeltételeinek kiegyenlítését, a jogbiztonság megteremtését és a tisztességesebb globális verseny biztosítását is szolgálja majd.

1.8.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy egyetlen, méltányos eljárásokat lefolytató fórum (1) rendelkezzen joghatósággal, különösen abban az esetben, ha nem egyértelmű, hogy egy anyavállalat, annak egyik leányvállalata vagy egy beszállító lehet-e felelős, akkor is, ha ezek a vállalatok különböző országokban találhatók. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a kölcsönös jogsegélyre vonatkozó szigorú rendelkezés révén elkerülhető a legkedvezőbb igazságszolgáltatási fórumok közötti válogatás.

1.9.

Az EGSZB véleménye szerint folytatni kell a nyitott kormányközi munkacsoport munkáját. Ennek megfelelően az EGSZB készen áll arra, hogy a szervezett civil társadalom véleményét közvetítve hozzájáruljon ehhez. Az EGSZB leszögezi, hogy a szociális párbeszéd, a szociális partnerek és a civil társadalmi szervezetek jelentősen hozzájárulnak az emberi jogok tiszteletben tartásához.

Ajánlások

1.10.

Az emberi jogok előmozdítása és elmélyítése, valamint a vállalkozások számára az egyenlő, egységes és szigorú, világszerte hatályos normákon alapuló versenyfeltételek megteremtése érdekében az EGSZB arra kéri az európai intézményeket, különösen az Európai Bizottságot és az Európai Tanácsot, valamint a tagállamokat, hogy támogassák az egyezmény kidolgozásának jelenlegi folyamatát, és konstruktív módon vegyenek részt a tárgyalásokban.

1.11.

A jelenlegi tervezet jelentős javítási lehetőségeket tartalmaz, amelyekkel foglalkozni kell. Az Európai Bizottságnak egyértelmű felhatalmazással kell rendelkeznie ahhoz, hogy koordinálja a szükséges európai kötelezettségvállalást.

1.12.

Az EGSZB ajánlja, hogy vegyenek fel a szövegbe olyan rendelkezéseket is, amelyek rugalmasságot tesznek lehetővé a kkv-kra vonatkozó arányos, nem túl nagy terhet jelentő szabályok, illetve a magasabb kockázatú iparágakra vonatkozó szigorúbb szabályok között. Ezen túlmenően az EU-nak speciális támogatási eszközöket kell biztosítania, hogy segítse a kkv-kat az ilyen egyezmény következtében fellépő kihívások kezelésében (pl. egy ügynökség, a társaktól való tanulás támogatása).

1.13.

Az EGSZB maradéktalanul támogatja az Európai Parlament (EP) által elfogadott állásfoglalásokat (2), elsősorban azt, hogy teljeskörű kötelezettségvállalásra szólított fel egy kötelező eszköz kidolgozását, valamint különösen egy panasztételi és nyomonkövetési mechanizmus szükségességét illetően. Az EGSZB megjegyzi, hogy léteznek olyan nemzetközi rendszerek, mint például az ILO panasztételi eljárása, amelyek mintaként szolgálhatnak az ambiciózusabb nemzetközi jogérvényesítéshez, mivel a kötelező erejű szabályok nem lesznek hatékonyak az államok határozott szerepvállalása és a végrehajtási mechanizmusok nélkül.

1.14.

Ahol még nem került sor erre, nemzeti cselekvési terveket kell kidolgozni az emberi jogok kellő gondossággal történő érvényesítésére, és európai cselekvési tervre is szükség van. A cselekvési tervek kidolgozása, végrehajtása és érvényesítése során be kell vonni a szervezett civil társadalmat.

1.15.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság tanulmányozza egy, a vállalkozások összefüggésében az emberi jogokkal foglalkozó „nyilvános uniós minősítő ügynökség” megvalósíthatóságát.

1.16.

Az EGSZB egy erőteljes nemzetközi nyomonkövetési és végrehajtási mechanizmus létrehozását javasolja, annak biztosításával, hogy a panaszokat nemzetközi bizottság elé lehessen vinni. Ezenkívül független ENSZ-tisztviselőt (ombudsmant) kell kijelölni az emberi jogi jogsértések áldozatai számára, aki szükség esetén kivizsgálja és támogatja a kérelmeket, valamint független módon nyomon követi a feltételezett jogsértéseket és felhívja azokra a bizottság figyelmét.

1.17.

A tervezet igen tágan definiálja az emberi jogokat. Az egyezménytervezet preambulumában hivatkozni kell az ILO multinacionális vállalatokra és szociálpolitikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú nyilatkozatára, valamint a fenntartható fejlődési célokra, mivel ezek alapvető fontosságúak az egyezmény értelmezéséhez. Konkrétan jóval egyértelműbben kell hivatkozni az emberi jogokra – méghozzá az egészséges környezethez, az oktatáshoz és az adatvédelemhez való jogra –, és ezeket szerepeltetni kell a szerződés alkalmazási körében.

1.18.

A tervezet már most is rendelkezik az illetékes joghatóságok megválasztásáról, amely további finomítást igényel, ezért az EGSZB úgy véli, hogy amennyiben egy vállalkozás üzleti tevékenységei miatt transznacionális ellátási láncok tagja, biztosítani kell, hogy a joghatóságot a székhelye szerinti országban lehessen meghatározni. Azt is egyértelművé kell tenni, hogy a helyi leányvállalatok és beszállítók az anyavállalat vagy a fogadó vállalat székhelye szerinti országban perelhetők vagy legalább pertárssá tehetők.

1.19.

Az EGSZB felhívja a figyelmet a tanúk fontosságára és a visszaélést bejelentő személyek szerepére, és üdvözli a jelenlegi szövegtervezetben foglalt védelmi rendelkezéseket. Az e területen működő nem kormányzati szervezeteket támogatni kell.

1.20.

Az EGSZB javasolja, hogy tisztázzák a kellő gondosság és a felelősségre vonhatóság egymásra gyakorolt hatását, többek között világosan meghatározott, gyakorlati rendelkezések révén, amelyek segítségével biztosítható, hogy az ellátási láncokon belül a folyamatos nyomon követés is a kellő gondosság része legyen a felelősségre vonhatóság mellett, amennyiben az utóbbi nem érvényesül. A további pontosításnak az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek esetében már kidolgozott koncepciókra kell épülnie.

1.21.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy súlyos gondatlanság esetén büntetőjogi felelősség érvényesüljön. Kevésbé súlyos bűncselekmények, például a rendszeres jelentéstételi kötelezettség elmulasztása esetén közigazgatási felelősségről kell rendelkezni.

1.22.

1.23.

A kereskedelmi és befektetési megállapodások vonatkozásában tisztázni kell, hogy egy a vállalkozásokról és az emberi jogokról szóló egyezmény esetében a végrehajtási intézkedések indokoltak, és azokat befektetési vitarendezés útján nem lehet megkerülni (3).

1.24.

A jelenlegi tervezet lehetővé tesz egy vitarendezési rendszerben való részvételt. Ezt felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy jobban illeszkedjen a meglévő keretekbe, mivel a kilenc alapvető emberi jogi eszköz közül azok, amelyek rendelkeznek a vitarendezésről, kívülmaradási záradékot is tartalmaznak

1.25.

Az EGSZB üdvözli, hogy a jelenlegi szövegtervezet a kölcsönös segítségnyújtás kérdéseivel is foglalkozik. Az eljárási költségekre vonatkozó rendelkezések azonban jelentősen megváltoztak. A komolytalan jogviták esetét kivéve nem az áldozatoknak kellene viselniük az eljárási költségeket.

1.26.

Az EGSZB támogatja egy a vállalkozások emberi jogi felelősségéről szóló, jogilag kötelező erejű nemzetközi eszköz kidolgozását, de határozottan ösztönzi a szociális partnerekkel és a civil társadalmi szervezetekkel való szoros együttműködést.

2. Háttér

2.1.

A fenntartható fejlődési célok különféle módokon irányulnak a munkaviszonyok javítására, a felelős termelésre és fogyasztásra, valamint a szilárd emberi jogi kötelezettségvállalásokra. Egy kötelező erejű egyezmény jelentős mértékben támogathatná ezeket az erőfeszítéseket azáltal, hogy nemzetközi felelősségi keretet hozna létre.

2.2.

A vállalkozásokról és az emberi jogokról szóló nemzetközi iránymutatások között találjuk az ENSZ vállalkozásokról és emberi jogokról szóló alapelveit (UNGP), az ENSZ Globális Megállapodását (UNGC), valamint az OECD keretében kidolgozott iránymutatásokat (az OECD multinacionális vállalatcsoportokra vonatkozó iránymutatásai), amelyek a multinacionális vállalatcsoportok számára keretet biztosítanak a vállalati társadalmi felelősségvállalással (CSR) kapcsolatos stratégiák, valamint a szerződések strukturálása révén a jogi végrehajtás tekintetében a külföldi működés és a globális ellátási láncok igénybe vétele során. Az OECD emellett számos szektorban bocsát rendelkezésre iránymutató dokumentumokat. Ezeknek az ellátási láncokban a kellő gondosság megvalósításának ösztönzésére gyakorolt hatása (4) azt igazolja, hogy nem lehetetlen sem a kockázatkezelés, sem pedig az emberi jogi jogsértésekkel kapcsolatos szigorú szabályok végrehajtása.

2.3.

Az emberi jogok megsértése kihat az emberek életére, közösségeikre, a környezetre vagy tulajdonaikra is. Az EGSZB tehát üdvözli az ilyen kezdeményezéseket (5), és hangsúlyozza, hogy fontos a civil társadalom és a szakszervezetek részvétele a kellő gondossággal kapcsolatos folyamatokban. A felelős üzleti magatartás fontos üggyé vált a vállalkozások számára. A civil társadalom, továbbá a szakszervezetek szerint a vállalkozások az emberi jogok és a megfelelőbb vállalati magatartás szélesebb körű gyakorlati végrehajtására törekednek. Az egyezményről folyó tárgyalások során a vállalkozások képviselői hangsúlyozzák a valamennyi munkavállalóra alkalmazandó, világszerte érvényesülő emberi jogok fontosságát, valamint az ILO egészségügyi és munkahelyi biztonsági előírásainak és szabályainak hatékony végrehajtását. A vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló jelentések nem marketingeszközök, hanem arról tanúskodnak, hogy a felelősséget ténylegesen vállalják. Az EGSZB arra ösztönzi a tagállamokat, hogy hozzanak határozott intézkedéseket az emberi jogokra irányuló szakpolitikáik végrehajtása céljából, és támogassák a vállalkozásokat önkéntes társadalmi felelősségvállalási programjaikkal kapcsolatosan, különösen a nemzetközi tevékenységek tekintetében.

2.4.

Ugyanakkor az önkéntes intézkedések nem tudnak minden jogsértést megakadályozni (6). A megfelelő szankciókkal kísért kötelező erejű intézkedések biztosítanák a jogi minimumnormák betartását azon vállalkozások esetében is, amelyek erkölcsi felelősségüket nem veszik olyan komolyan, mint azok, amelyek – például az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek alapján – magas szintű emberi jogi normákat valósítanak meg. A kötelező szabályokat a végrehajtás megkönnyítése és a redundanciák elkerülése érdekében a kellő gondosság elvén alapuló meglévő rendszerekkel, különösen az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekkel összhangban kell kialakítani. Az önkéntes és a kötelező intézkedések nem zárják ki, hanem kiegészítik egymást.

2.5.

Az EGSZB elismeri, hogy a legtöbb vállalkozás – különösen az EU-ban – elkötelezett az emberi jogok tiszteletben tartása mellett. Az ILO statisztikái szerint azonban a kényszermunka az építőiparban, a feldolgozóiparban, a bányászatban, a közszolgáltatások terén és a mezőgazdaságban világszerte 43 milliárd USD nyereséget termel azon vállalkozások számára, amelyek nem kötelezték el magukat eléggé az emberi jogoknak az értékláncban való érvényesítése mellett.

2.6.

A vállalatok emberi jogi referenciaértékét hivatásos befektetők és emberi jogokkal foglalkozó nem kormányzati szervezetek együttesen dolgozták ki (7). A referenciaértékek kidolgozásának célja, hogy a befektetők számára lehetővé tegyék a felelős vállalatok azonosítását, tehát a vállalatok érdeke, hogy jó teljesítményt mutassanak fel. A referenciaértékek azt mutatják, hogy az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek végrehajtása számos értékelt vállalat esetében alacsony szintű. Különösen figyelemreméltóak a világszerte tevékenykedő vállalatok, mint a McDonalds és a Starbucks, amelyek különösen aktívak Európában, és az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek végrehajtását tekintve rossz helyen állnak a rangsorban. A nemzetközi, Európán kívüli vállalatok egyre inkább előnyökre tesznek szert az emberi jogok tiszteletben tartása mellett elkötelezett európai vállalatokkal szemben. Az értékelt vállalatok több mint 40 %-a egyáltalán nem ért el pontot az emberi jogokkal kapcsolatos gondosság terén, a vállalatok kétharmada pedig 30 % alatti eredményt ért el az ENSZ-alapelvek végrehajtásában – ezek között európai vállalatok is vannak.

2.7.

Bár a vállalkozások nagy többsége elkötelezettnek tartja magát az emberi jogok mellett, e jogokat az üzleti tevékenységek keretében újra és újra megsértik. A kötelező erejű egyezmény biztosítaná az áldozatok számára a világszerte egységes emberi jogi normákat és alkalmazandó jogszabályokat, valamint a hatóságokhoz és a bíróságokhoz való méltányos hozzáférést. Ez a vállalkozások versenyfeltételeinek kiegyenlítését, a jogbiztonság megteremtését és a tisztességesebb globális verseny biztosítását is szolgálná.

2.8.

Az EU egy olyan programhoz igazodik, amely szerint az emberi jogokat elő kell mozdítani és terjeszteni kell a külpolitikáiban. Például az EU konfliktusok által érintett térségekből származó ásványokról szóló rendelete, a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv és a fa- és fatermékpiaci rendelet esetében erősítették meg az emberi jogokkal kapcsolatos kellő gondosságra vonatkozó rendelkezéseket. A szabadkereskedelmi megállapodások rendelkezései kötelezettségvállalásokat tartalmaznak a szóban forgó jogok védelmét illetően. Egyes uniós tagállamok – elsősorban Franciaország, de az Egyesült Királyság és Hollandia is – olyan jogszabályokat fogadtak el, amelyek bővítik a vállalatok elszámoltathatóságát és erősítik az emberi jogokkal kapcsolatos kellő gondosság kereteit. Az Alapjogi Ügynökség (FRA) elemezte a vállalkozásokkal és az emberi jogokkal kapcsolatos európai hatásköröket, és megállapította, hogy az uniós hatásköröknek és a tagállami hatásköröknek egyaránt erős alapjai vannak (8). Ennek megfelelően a nyitott koordinációs módszer megközelítését javasolja. Az egyezmény formális ratifikálása előtt tisztázni kell az illetékességgel kapcsolatos kérdéseket; elméletileg azonban a vegyes hatáskörből kell kiindulni. Az alapjogok vállalkozások által történő megsértésével szemben indított eljárásokat közvetett módon a közigazgatási, a polgári vagy a büntetőjog keretében kezelik. Ezek az eljárások nemzetközi magán- és nemzetközi (vállalati) büntetőjogi kérdéseket és olyan jogi témákat vetnek fel, amelyeket az EU-ban bizonyos mértékig harmonizáltak.

2.9.

Az EP a témával kapcsolatosan több állásfoglalást is elfogadott, és határozottan támogatja a kötelező erejű jogi eszközről szóló tárgyalásokban való aktív részvételt. Az EP kérte egy tanulmány kidolgozását is a „Jogorvoslathoz való hozzáférés a harmadik országokban emberi jogokkal kapcsolatosan történt vállalati visszaélések áldozatai számára (9)” témában, amely konkrét ajánlásokat fogalmaz meg az uniós intézmények számára a hozzáférés javítása céljából.

2.10.

A Tanács véleményt kért az Alapjogi Ügynökségtől a következő tárgyban: A jogorvoslathoz való hozzáférés javítása a vállalkozások és az emberi jogok területén uniós szinten. Ez a vélemény komoly fejlesztési lehetőségekre mutatott rá.

2.11.

Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2014-ben elfogadta 26/9. számú határozatát, amelyben úgy határozott, hogy létrehoz egy nyitott, kormányközi munkacsoportot, amelynek az lesz a feladata, hogy kidolgozzon egy nemzetközi szinten kötelező érvényű dokumentumot, amely a nemzetközi emberi jogi jogszabályok területén szabályozza a transznacionális vállalatok és egyéb üzleti vállalkozások tevékenységeit. A határozatot számos fejlődő ország támogatta. A jelenlegi tervezetet 2019. júliusban ismertették.

2.12.

Az EU részt vett a munkacsoportban, azonban számos problémára hivatkozva elhatárolódott a munkacsoport 2018. októberi ülésének eredményeitől. Ezek közül a legfontosabbnak a nem csupán a nemzetközi, hanem az összes vállalkozásra való alkalmazhatósággal, az ENSZ-alapelvekhez való szorosabb igazodással és az átláthatóbb folyamattal kapcsolatos kérdések tűnnek. A jelenlegi szövegtervezetből úgy tűnik, hogy az EU által javasolt érdemi kérdéseket is figyelembe vették. A harmonizáció jogi kérdéseire való tekintettel az EU-nak határozottan, hivatalos tárgyalási mandátummal részt kell vennie a folyamatban, hogy az Európai Unió és tagállamai érdekeit képviselje.

2.13.

Vannak olyan jelentős gazdaságok, amelyek mostantól nem vesznek részt aktívan (például az Egyesült Államok), vagy úgy tűnik, hogy nem járulnak hozzá aktívan az egyezmény folyamatához (például Kína). Ha az egyezményt széles alkalmazási körrel ruházzák fel, az elő fogja mozdítani a felelős üzleti magatartást, többek között az e nagy gazdaságokból származó cégek esetében is. Még ha nem is ratifikálják a kötelező erejű egyezményt, ha tevékenységeikkel belépnek az európai közös piacra, az egyezménynek megfelelően potenciális felelősség terheli őket Európában. Ezen országok számára kötelezővé kellene tenni az emberi jogokkal kapcsolatos kellő gondosságra vonatkozó szigorúbb szabályok megvalósítását, amennyiben továbbra is profitálni szeretnének az európai piacokból.

3. Általános megjegyzések

3.1.

Az EGSZB teljes mértékben kiáll az emberi jogok mellett, mivel ezek valamennyi társadalmi kötelezettségvállalásnak egyetemes és elidegeníthetetlen, oszthatatlan, egymástól kölcsönösen függő, egymással összefüggő és ezért kötelező alapjai, legyen szó politikáról, nemzetközi együttműködésről, társadalmi párbeszédről, gazdaságról vagy üzletről. Mindig is az emberi jogok alapozták meg Európa gazdagságát és kontinensünk békés életét. Ráadásul – az európai szociális állam modelljével, többek között az univerzális oktatási rendszerekkel együtt – ezek garantálják a gazdasági fejlődést és az anyagi jólétet. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a társadalmi és politikai emberi jogok mindegyikének elfogadható életmódot kell biztosítania a világon minden ember számára, valamint hogy e jogok megsértése nem vezethet indokolatlan nyereséghez.

3.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy az emberi jogi visszaélések megelőzését kell a kötelező erejű egyezmény elsődleges céljának tekinteni. Amennyiben létezik egy, a vállalkozások magatartására vonatkozó, nemzetközileg elfogadott minimális kötelező norma, a vállalkozásoknak még több támogatásra és iránymutatásra van szükségük a végrehajtási intézkedések terén, és az EU-nak és tagállamainak el kell ismerniük felelősségüket annak biztosításában, hogy a felelős üzleti magatartás ne vezessen tisztességtelen versenyhez.

3.3.

Az EGSZB maradéktalanul támogatja az EP által elfogadott állásfoglalásokat, és ismételten a genfi folyamat iránti teljeskörű kötelezettségvállalásra és aktív szerepvállalásra szólít fel egy kötelező erővel bíró eszköz kidolgozását illetően, beleértve azt is, hogy az állásfoglalások szerint kifejezetten szükség van egy panasztételi mechanizmusra. Az Európai Bizottságnak a szóban forgó állásfoglalások szerint kell eljárnia, és határozott elkötelezettséget kell tanúsítania.

3.4.

Az EGSZB továbbá egyetért azzal, hogy egy kötelező erővel bíró egyezménynek az EP által felsoroltaknak megfelelően a következőket kell tartalmaznia:

—	az UNGP keretére kell épülnie,

—	a transznacionális vállalatok és egyéb üzleti vállalkozások, köztük azok leányvállalatai számára előírt, a kellő gondosságra vonatkozó kötelezettségek meghatározása,

—	az államok területen kívüli emberi jogi kötelezettségeinek elismerése, valamint e célból szabályozási intézkedések elfogadása,

—	a vállalati büntetőjogi felelősség elismerése,

—	mechanizmusok az államok között a határokon átnyúló esetek kivizsgálása és az ezekkel kapcsolatos vádemelés és végrehajtás terén történő koordináció és együttműködés érdekében, valamint

—	a felügyeletre és végrehajtásra vonatkozó nemzetközi bírósági és nem bírósági mechanizmusok létrehozása.

3.5.

Az EGSZB támogatja az EP azon véleményét is, hogy ha a felperesek megválaszthatják a joghatóságot, az az államokat arra fogja ösztönözni, hogy szigorú szabályokat és méltányos jogi rendszereket vezessenek be annak érdekében, hogy az ilyen ügyeket a joghatóságukon belül tartsák. A végrehajtási mechanizmusoknak azonban biztosítaniuk kell, hogy elsősorban az az államok legjobb érdeke, hogy jogszabályokat alkossanak a vállalkozásokkal és az emberi jogokkal kapcsolatos kötelező kellő gondosság céljából. Egyes nemzetközi rendszerek, például az ILO panasztételi eljárása modellként szolgálhatnak az ambiciózusabb nemzetközi végrehajtáshoz.

3.6.

A kötelező szabályok nem vezethetnek olyan helyzethez, amelyben a felelős üzleti magatartást tanúsító vállalkozások alaptalan pereskedés tárgyaivá válhatnak. Egyértelműen meg kell határozni, hogy egy kötelező erővel bíró jogi aktus milyen mértékben teheti felelőssé a vállalkozásokat a jogsértésekért. Ennek megfelelően a jogsértéseket jobban meg lehet akadályozni az államok által végrehajtott és megvédett, nemzetközileg elfogadott kötelező szabály segítségével. Ez tükröződik a szövegtervezetben szereplő jelenlegi megközelítésben, amely nem vezet be közvetlen kötelezettségeket a vállalkozások számára, hanem az államokat kötelezi arra, hogy saját jogrendszerüknek megfelelően hajtsanak végre egy közösen elfogadott szabványt.

3.7.

Az EP tanulmánya és az FRA fent említett véleménye olyan konkrét kérdéseket vizsgál, amelyek rendszeresen felmerülnek, amikor az egyének az emberi jogok vállalatok, leányvállalataik vagy ellátási láncuk tagjai által történő megsértése miatt próbálják érvényesíteni igényeiket az európai bíróságok előtt.

3.7.1.

Az európai bíróságok joghatósága általában az európai alperesekre korlátozódik. Az európai székhelyű vállalkozások tehát perelhetők európai bíróság előtt, ám a kár helye szerinti országban székhellyel rendelkező leányvállalataik jellemzően nem. A beszállítók és az ellátási lánc közvetítő tagjai még távolabb kerülnek a szóban forgó európai vállalattól. Az EGSZB megállapítja, hogy az emberi jogok keretében biztosítani kell a vállalati vonatkozású emberi jogi jogsértések áldozatai számára a tisztességes eljárásokhoz, bíróságokhoz és hatóságokhoz való hozzáférést. Különösen akkor szükséges, hogy egyetlen, tisztességes eljárást lefolytató egységes fórum rendelkezzen joghatósággal, amikor nem egyértelmű, hogy adott esetben az anyavállalat, annak valamely leányvállalata vagy beszállítója a felelős.

3.7.2.

Az EP tanulmánya példákat hoz azokra a közvetítési eljárásokra is, amelyeket az áldozatok követeléseik benyújtásakor alkalmazhatnak. Az EGSZB kifejezetten üdvözli az OECD, az ENSZ-alapelvek és az ENSZ Globális Megállapodása által népszerűsített, szóban forgó értékes önkéntes eljárásokat, ám megállapítja, hogy ezek az eljárások nem oldják meg az olyan cégek által elkövetett emberi jogi jogsértések problémáját, amelyek nem alkalmazzák a CSR emberi jogi szempontjait. Ezért hivatalos büntetőeljárásra is szükség van.

3.7.3.

A felperesek gyakorlati okokból sokszor nem könnyen tudnak bizonyítékot szerezni. Az ügyek gyakran nagyon sok embert érintenek, és nyelvi akadályok is fennállhatnak. Bár azt rendszerint könnyen lehet bizonyítani, hogy egy helyi vállalat egy európai vállalat leányvállalata vagy beszállítója, az áldozatoknak nagyon nehéz bizonyítaniuk a tényleges ellenőrzés mértékét. Amennyiben európai joghatóság állapítható meg, rendkívül magas eljárási költségekkel kell számolni akkor is, ha a pernyertes felek a jogsértés áldozatai. A nemzetközi igazságügyi együttműködés sok fejlesztési lehetőséget tartogat. Az EGSZB üdvözli, hogy a jelenlegi szövegtervezet a kölcsönös segítségnyújtás kérdéseivel is foglalkozik, de azt kéri, hogy a komolytalan jogviták eseteit kivéve ne az áldozatoknak kelljen viselniük az eljárási költségeket.

3.8.

Amennyiben az uniós tagállamok egyedi alapon szigorúbb kötelező kereteket kezdenek meghatározni a kellő gondosság kapcsán, az a szóban forgó szabályok ütközéséhez vezethet az EU-n belül. Az uniós tagállamokban található olyan vállalkozások, amelyek szigorúbb követelményeket alkalmaznak a kellő gondosságot illetően, nem kerülhetnek versenyhátrányba az ilyeneket nem alkalmazó vállalkozásokkal szemben. Az EGSZB megjegyzi, hogy a vállalkozások számára egyenlő versenyfeltételeket és jogbiztonságot kell biztosítani, egyértelmű felelősségi körök mellett.

3.9.

Az EGSZB ezért úgy véli, hogy az elkövetkező folyamatban kulcsfontosságú lesz az EU képviselőinek aktív elkötelezettsége és részvétele. Az EU és tagállamai érdekeit csak az szolgálhatja, ha aktívan részt vesznek egy olyan emberi jogi egyezmény szövegezésében, amely jelentős következményekkel jár majd a nemzetközi kereskedelmi rendszerre nézve (10). A jelenlegi tervezet jelentős javítási lehetőségeket tartalmaz, amelyekkel foglalkozni kell. Az európai intézményeknek és a tagállamoknak aktívan együtt kell működniük, az Európai Bizottságnak pedig egyértelmű megbízatással kell rendelkeznie ahhoz, hogy koordinálhassa az európai szerepvállalást.

3.10.

Mivel az egyezményt a tagállamok és az EU hajtják végre és érvényesítik, a tagállamokban – amennyiben még nem került erre sor – nemzeti cselekvési terveket kell készíteni, melyekben meghatározzák, hogyan valósítják meg az emberi jogokkal kapcsolatos kellő gondosság elvét. Európai cselekvési tervvel is rendelkezni kell, hogy biztosítható legyen, hogy az európai kormányzás minden szinten saját hatásköreinek megfelelően vegyen részt. A cselekvési tervek kidolgozása, végrehajtása és érvényesítése során be kell vonni a szervezett civil társadalmat.

3.11.

Az Európai Bizottságnak tanulmányoznia kell az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségével foglalkozó „nyilvános uniós minősítő ügynökség” megvalósíthatóságát, egy olyan rendszert kidolgozva, amelynek alapján a vizsgálatot végző cégeket tanúsítani és rendszeresen ellenőrizni lehet (kritériumok, nyomon követés). Egy ilyen ügynökség azzal támogathatja a vállalkozásokat (különösen a kkv-kat), hogy megkísérli meghatározni és javítani az emberi jogi problémáknak való kitettségüket, ami kedvezően hathat a vállalkozásokra a felelősségi kérdéseket illetően. E koncepció részletes vizsgálata egy következő vélemény tárgya lehet.

3.12.

Az emberi jogi felelősségnek a gazdasági, üzleti és ehhez kapcsolódó tantervek és képzések kötelező elemét kell képeznie, és ezt az oktatási súlypontot az uniós oktatási programoknak is támogatniuk kell.

4. Részletes megjegyzések

4.1.

Az egyezményt az Emberi Jogi Tanács azon munkacsoportja dolgozza ki, amely az ENSZ emberi jogi egyezményeinek végrehajtásáért felel. Mivel az egyezmény címzettjei az államok és nem egyes személyek (például vállalatok vagy a jogsértés áldozatává váló magánszemélyek), egy ilyen EJT-munkacsoport létrehozása észszerű lépés, és könnyen be lehet vonni más szervezeteket, például az ILO-t és a WTO-t is. Az EGSZB véleménye szerint folytatni kell a nyitott kormányközi munkacsoport (OEIGWG) munkáját.

4.2.

A nyitott kormányközi munkacsoport felhatalmazása a transznacionális helyzetekre összpontosít. A vállalkozói szövetségek és a szakszervezetek tágabb alkalmazási kör mellett érveltek, amelybe valamennyi vállalkozás (például az állami tulajdonú vállalatok és a belföldi üzleti vállalkozások is) beletartozna. Az EGSZB üdvözli, hogy az átdolgozott szövegtervezet elvben ezekkel a kérdésekkel is foglalkozik. A szövegtervezet azonban további pontosításra szorul. E tekintetben az EGSZB kéri, hogy az uniós intézmények aktívan vegyenek részt a folyamatban.

4.3.

Erőteljes nemzetközi nyomonkövetési és végrehajtási mechanizmusra van szükség, és biztosítani kell, hogy az egyéni panaszokat nemzetközi bizottság elé lehessen vinni. Ezenkívül független ENSZ-tisztviselőt (ombudsmant) kell kijelölni az emberi jogi jogsértések áldozatai számára, aki szükség esetén kivizsgálja és támogatja a kérelmeket, valamint független módon nyomon követi a feltételezett jogsértéseket és felhívja azokra a bizottság figyelmét.

4.4.

A tervezet igen tágan definiálja az emberi jogokat. Az EGSZB üdvözli, hogy a preambulumban megemlítik az ILO 190. számú egyezményét. Az ILO multinacionális vállalatokra és szociálpolitikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú nyilatkozata azonban tartalmaz egy átfogó jegyzéket is a multinacionális vállalatokhoz és munkához kapcsolódó nyilatkozatokról és jogokról, amely külön felsorolja a munkahelyi biztonsággal és egészségvédelemmel kapcsolatos megállapodásokat és ajánlásokat is. Emellett az emberi jogokkal kapcsolatos legutóbbi fejlemények is határozottabban ráirányították a figyelmet az egészséges környezethez és az adatvédelemhez való jogokra, és ezeket figyelembe kell venni. A fent említett dokumentumok és jogok az emberi jogok alapvető forrásai közé tartoznak, amelyeket világszerte alkalmazni kell, és ezért az egyezmény keretében is figyelembe kell venni őket. Az EGSZB üdvözli, hogy az emberi jogi jogsértések nemi dimenziója, amelyet gyakran figyelmen kívül hagynak, erősebben beágyazódott a kötelező érvényű egyezmény megelőzésről szóló részébe.

4.5.

A tervezet elvileg már rendelkezik az illetékes joghatóság megválasztásáról, ezt azonban tovább kell finomítani. Amennyiben egy vállalkozás üzleti tevékenységei miatt transznacionális ellátási láncok tagja (pl. árukat vagy erőforrásokat fogad), biztosítani kell, hogy a joghatóságot a székhelye szerinti országban lehessen meghatározni. Azt is egyértelművé kell tenni, hogy a helyi leányvállalatok és beszállítók az anyavállalat vagy a fogadó vállalat székhelye szerinti országban perelhetők vagy legalább pertárssá tehetők.

4.6.

További tisztázásra szorul a kellő gondosság és a felelősségre vonhatóság egymásra gyakorolt hatása, és világosan meghatározott, gyakorlati rendelkezésekre is szükség van, amelyek segítségével biztosítható, hogy az ellátási láncokon belül – egy ellenőrzési és felügyeleti rendszer formájában – a folyamatban lévő nyomon követés is a kellő gondosság része legyen a felelősségre vonhatóság mellett, amennyiben az utóbbi nem érvényesül. Az angol ítélkezési gyakorlat révén kialakult egy olyan ellenőrzési szabvány az anyavállalatokra és a leányvállalataik által elkövetett jogsértésekre vonatkozóan (11), amely modellként szolgálhat a leányvállalatok felelősségére vonatkozó egyértelműbb rendelkezésekhez. A jelenlegi szövegtervezet a szerződéses kapcsolatokra összpontosít, ami megnehezítheti a globális értékláncok mentén felmerülő felelősség megbízható feltérképezését, mivel az üzleti kapcsolatok e láncok mentén különböző formákat ölthetnek. A jelenlegi szövegen lehet még javítani, a további pontosításokat pedig az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek tekintetében már kidolgozott koncepciókra kell építeni, melyeket az EU-nak prioritásként kell kezelnie.

4.7.

Mivel az egyezmény hatálya most már valamennyi üzleti tevékenységre kiterjed, nem csak a határokon átnyúló tevékenységekre, olyan rendelkezésekre is szükség van, amelyek rugalmasságot tesznek lehetővé a kkv-kra vonatkozó arányos, nem túl nagy terhet jelentő szabályok, illetve a magasabb kockázatú műveletekre vonatkozó szigorúbb szabályok között. Ezen túlmenően az EU-nak speciális támogatási eszközöket kell biztosítania, hogy segítse a kkv-kat az ilyen egyezmény következtében fellépő kihívások kezelésében (pl. egy ügynökség, a társaktól való tanulás támogatása).

4.8.

Az EGSZB tudomásul veszi a kölcsönös jogsegélyre és a nemzetközi együttműködésre vonatkozó szabályokat a jelenlegi tervezetben. Az ilyen funkciókat adott esetben elősegíthetik a fent említett ENSZ-ombudsman nemzetközi hivatalai.

4.9.

A szövegtervezet tartalmaz egy rendelkezést a bizonyítási teher megfordításáról a polgári felelősség esetében, melyet tisztázni kell annak érdekében, hogy biztosítható legyen a különféle joghatóságok általi egységes alkalmazás, valamint az, hogy a sértettek szükség esetén támaszkodhassanak ennek alkalmazására. Ez legalábbis azt jelentené, hogy az emberi jogok megsértése miatt pert indító személyeknek csak a jogsértés elkövetőjével (pl. beszállító vagy leányvállalat) fennálló határozott kapcsolat meglétét kell bizonyítaniuk, és a (fogadó vagy anya-)vállalatnak kell meggyőzően indokolnia, hogy a jogsértésekre rajta kívül álló okok miatt került sor. Az EGSZB kétli, hogy a bizonyítási teher megfordításának a bíróságokra történő áthárítása – jogalkotás helyett – a jogbiztonságot és a következetes alkalmazást szolgálja.

4.10.

4.11.

Súlyos gondatlanság esetén büntetőjogi felelősségről kell rendelkezni. Kevésbé súlyos bűncselekmények, például a rendszeres jelentéstételi kötelezettség elmulasztása esetén közigazgatási felelősségről kell rendelkezni.

4.12.

Az EGSZB üdvözli a más két- és többoldalú megállapodásokkal való összhangra vonatkozó rendelkezés beillesztését. A kereskedelmi és befektetési megállapodások vonatkozásában tisztázni kell azonban, hogy egy vállalkozásokról és az emberi jogokról szóló szerződés esetében a végrehajtási intézkedések indokoltak, és azokat befektetési vitarendezés útján nem lehet megkerülni.

4.13.

Lehetővé kell tenni az államok körében egy kötelező erővel bíró egyezmény megvalósítását. Már vannak olyan eljárások, amelyek inspirációként szolgálhatnak ezekhez a lehetőségekhez, pl. az ILO-alapokmány szerinti panasztételi eljárások, amelyek lehetővé teszik, hogy a szociális partnerek és az államok panaszt nyújtsanak be az ILO-egyezmény betartásának elmulasztásával szemben. Ha az államok panaszt nyújthatnak be egymással szemben, az egész világra kiterjedő végrehajtás is lehetséges. A felelős vállalatok nagyobb védelemben részesülnének a tisztességtelen versennyel szemben. A szóban forgó panaszok benyújtását a szociális partnerek szervezetei és az NGO-k számára is lehetővé kell tenni. Amennyiben egy ilyen rendszert az ILO-eljárásoktól függetlenül hoznak létre, annak az ILO rendszerének és rendelkezéseinek sérelme nélkül kell működnie.

4.14.

4.15.

Az átdolgozott tervezetben az elévülési időre és az alkalmazandó jogszabályokra vonatkozó rendelkezéseket a szöveg „nulladik tervezetéhez” képest mérsékelték. Mivel ezek a rendelkezések az áldozatok számára fontos eljárási jogokat tartalmaznak, az EGSZB azt ajánlja, hogy térjenek vissza a nulladik tervezet szövegéhez.

4.16.

A szervezett civil társadalom képviselői, különösen a vállalkozások képviselői rámutattak, hogy az egyezmény kidolgozásának Genfben zajló folyamata során késedelmesen teszik elérhetővé és közzé a dokumentum-tervezeteket. Ezen javítani kell a kiegyensúlyozott és konstruktív visszajelzések érdekében. Az átláthatóságot a folyamat minden szakaszában valamennyi résztvevő számára biztosítani kell.

4.17.

Kelt Brüsszelben, 2019. december 11-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Luca JAHIER

(1) Az Oxford jogi értelmező szótár 7. kiadása szerint fórumnak az a hely vagy ország tekintendő, ahol az ügyet tárgyalják.

(2) Pl. az EP 2018. október 4-i állásfoglalása (2018/2763(RSP)).

(3) HL C 110., 2019.3.22., 145. o.

(4) http://www.oecd.org/daf/inv/mne/oecd-portal-for-supply-chain-risk-information.htm.

(5) HL C 303., 2016.8.19., 17. o.

(6) A legújabb példák közül néhány: mogyorószedők Törökországban: https://www.nytimes.com/2019/04/29/business/syrian-refugees-turkey-hazelnut-farms.html; gyermekmunkával előállított sírkövek: https://kurier.at/politik/ausland/blutige-grabsteine-was-friedhoefe-mit-kinderarbeit-zu-tun-haben/400477447; ásványi anyagok kitermelése elektromos autók akkumulátoraihoz: https://www.dw.com/de/kinderarbeit-f%C3%BCr-elektro-autos/a-40151803.

(7) https://www.corporatebenchmark.org/.

(8) Az FRA véleménye a következő tárgyban: A jogorvoslathoz való hozzáférés javítása a vállalkozások és az emberi jogok területén uniós szinten, 62. o.

(9) EP/EXPO/B/DROI/FWC/2013-08/Lot4/07, 2019. február – PE 603.475.

(10) Az EGSZB már említette egy kötelező érvényű ENSZ-egyezmény fontosságát a (HL C 110., 2019.3.22., 145. o.) véleménye 2.19. pontjában.

(11) Lásd a 9. lábjegyzetet, 40. o.

24.3.2020

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 97/18

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Külső segély, beruházás és kereskedelem a gazdasági migráció kiváltó okainak kezelésére szolgáló eszközökként, különös tekintettel Afrikára

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2020/C 97/03)

Előadó:

Arno METZLER

Társelőadó:

Thomas WAGNSONNER

Közgyűlési határozat:	2019. január 23–24.
Jogalap:	eljárási szabályzat 32. cikk (2) bekezdés
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Külkapcsolatok” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2019.11.28.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2019.12.12.
Plenáris ülés száma:	548.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	152/0/9

1. Általános észrevételek és ajánlások

1.1.

Az uniós fejlesztéspolitika célja, hogy támogassa a fejlődő országok fenntartható fejlődését, elsősorban a szegénység felszámolása, a fenntartható növekedés és munkahelyteremtés, a béke és a biztonság/stabilitás, a jó kormányzás és az emberi jogok előmozdítása érdekében. A fejlesztéspolitika az EU világ többi részéhez fűződő kapcsolatainak sarokköve, amely – a kül-, a biztonság- és a kereskedelempolitika (valamint az egyéb szakpolitikák, például a környezetvédelmi, a mezőgazdasági és a halászati politika nemzetközi aspektusai) mellett – hozzájárul az EU külső tevékenységének célkitűzéseihez. A szakpolitikáknak e célok végrehajtásakor minden esetben „méltó életkörülményeket” kell biztosítaniuk, érvényesíteniük kell a jogállamiságot, és minőségi munkakörülményeket kell teremteniük. Ezzel kapcsolatban az EGSZB kifejezetten hangsúlyozza, hogy meg kell teremteni a nemek közötti egyensúlyt és erősíteni kell a nők és lányok társadalmi szerepvállalását.

1.2.

A folyamatosan változó világban egy dolog biztos: Afrika és Európa egymás közeli szomszédai maradnak. Afrika 54 országa és az Európai Unió 28 tagállama közös szomszédságon, történelmen és jövőn osztoznak. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a múlt hibáit feltétlenül el kell kerülni a két kontinens közös jövőjében.

1.3.

Hetven évvel ezelőtt Európát a nettó kivándorlás jellemezte, az itt élők ugyanis olyan megpróbáltatások elől menekültek, mint az éhezés, a szegénység, a munkanélküliség, a környezetromlás, az elnyomás és a diszkrimináció. Az EU-nak sikerült lehetőségeket teremtenie az európaiak számára, és ezzel a kontinensre ma már a nettó bevándorlás jellemző. Együtt kellene működnünk az afrikai országokkal, hogy ők is hasonló utat járhassanak be.

1.4.

Nem könnyű meghatározni egy Afrika egészével kapcsolatos, koherens uniós gazdasági stratégiát. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a szervezett civil társadalmat képviselő szervként, illetve minden ilyen irányú uniós megállapodás aktív partnereként kész részt venni egy ilyen átlátható és koherens megközelítésmód kidolgozásában. Az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) bejelentette, hogy az EU már ma is Afrika erős politikai partnere, és hogy a következő lépés az, hogy valódi gazdasági partnerekké váljunk és elmélyítsük kereskedelmi és beruházási kapcsolatainkat. Az EGSZB fontos szerepet játszott a civil társadalmi kapcsolatok meghatározásában a Cotonoui Megállapodás keretében. Most az a fontos, hogy az EGSZB-nek és struktúráinak további és még nagyobb szerepvállalása lényeges eleme legyen a Cotonou utáni megállapodásnak. Ily módon az EU civil társadalma képes lesz az afrikai országok civil társadalmát segíteni abban, hogy a befektetők megbízható és tisztességes partnerévé váljon. Ezt csak az egyenlő alapokon nyugvó partnerség támogatásával és a két kontinens gazdasági helyzetében jelenleg meglévő aszimmetria tényleges figyelembevételével lehet elérni.

1.5.

A közös célkitűzések elérése érdekében alapvető fontosságú a gazdasági együttműködés megerősítése. Az utóbbi évek során új paradigma bontakozott ki az EU és Afrika közötti kapcsolatokban (például a mezőgazdaságban), amely egyre inkább a politikai együttműködésre és a fenntartható beruházások, valamint a stabil, felelős és inkluzív üzleti környezet előmozdítására helyezi a hangsúlyt. Ezt a paradigmát sikeresen tovább kell fejleszteni a mezőgazdasági ágazatban, valamint más ágazatokban, és annak több helyi embert kell helyben bevonnia.

1.6.

Az EGSZB azt javasolja, hogy uniós szinten dolgozzanak ki egyfajta egyablakos szakpolitikát és megfelelő konzultációs mechanizmust annak érdekében, hogy elő lehessen segíteni a kapcsolatfelvételt, illetve tájékoztatással lehessen szolgálni mindazok számára, akik Afrikában akarnak beruházni, illetve afrikai országokkal szeretnének együttműködni. Ez egyfajta politikai eszközként egyben a nyomon követés célját is szolgálná. Ha egyablakos rendszert vezetünk be minden Afrikával kapcsolatos kezdeményezésre, akkor azzal elkerülhetőek lennének a projektek közötti átfedések, illetve átláthatóvá és hatékonnyá válna az uniós támogatás.

1.7.

Az EGSZB azt is ajánlja, hogy hozzanak létre egy megfelelő platformot, melynek segítségével az európai és az afrikai kkv-k könnyebben megoszthatják egymással a beruházásokkal és az együttműködéssel kapcsolatban bevált gyakorlatokat és információkat.

1.8.

A fejlesztéspolitikára vonatkozó új konszenzuson (1) alapuló, egyértelmű és átlátható intézményi szerkezetet kell javasolni az EU és Afrika közötti fejlesztési együttműködéshez, amely lehetővé teszi a fejlesztési kilátások realisztikusabb elemzését és végrehajtását. Az EGSZB reméli, hogy a Cotonou utáni megállapodás képes lesz egy, a megreformált fejlesztési együttműködési politikára vonatkozó pragmatikus platformot javasolni, amely megfelel a fejlesztési folyamat összetettségének. E platformnak a minden uniós tagállam és uniós intézmény közötti együttműködésen kell alapulnia annak érdekében, hogy minden programot, projektet és kezdeményezést nemzeti és uniós szinten nyilvántartásba vegyenek. Ezzel elkerülhető lenne, hogy átfedések legyenek az egyes területeken folytatott tevékenységek között, illetve hogy azokat feleslegesen megkettőzzék, miközben más területeken hiányzik a támogatás.

1.9.

Ugyanakkor az EGSZB támogatja a más uniós szakpolitikák társadalmi és gazdasági (2) fejlesztési hatásának maximalizálására irányuló folyamatot. Különösen a kereskedelmi, beruházási, adó- (3), a külső segélyre irányuló (4) és az éghajlatpolitikának, valamint a nemzetközi szervezett bűnözés elleni küzdelemnek kell összhangban lennie a fejlesztési együttműködési politika céljaival.

1.10.

Az EGSZB szilárdan elkötelezett az európai fejlesztésfinanszírozás hatékonyabbá és eredményesebbé tétele mellett. Az Afrikában már most is beruházásokat finanszírozó uniós beruházási alapokból kiindulva az EGSZB egy, az ESZA-hoz hasonló beruházási alap létrehozását javasolja, amely társberuházóként csatlakozna a magán- és állami beruházásokhoz. Az alapnak a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend kritériumain és alapelvein, valamint nemzetközileg elfogadott alapvető normákon kell alapulnia (5). A támogatott projekteket pedig ellenőrizni kell, illetve fel kell venni őket központi nyilvántartásokba vagy platformokba. Az EGSZB szorgalmazza, hogy minden projekt kapcsán mélyítsék el az együttműködést a civil társadalmi szervezetekkel (különösen az EGSZB-vel), különösen a morális kérdések tekintetétben.

1.11.

Az EGSZB egy „a segély helyett a beruházásra” fókuszáló megközelítést szorgalmaz, amely a segélyek kiosztásáról az önellátó, önfenntartó gazdasági szereplők támogatására, valamint az egyenlő feltételek melletti együttműködésen alapuló, interkontinentális gazdasági projektekre helyezné át a hangsúlyt.

1.12.

Meg kell erősíteni az afrikai pénzügyi struktúrákat mind a magán-, mind az állami beruházások hosszú távú finanszírozásának előmozdítása érdekében. Ez fontos előfeltétele a tartós, fenntartható fejlődésnek. Ehhez adott esetben mintául szolgálhatnak a főként az önkormányzatokat kiszolgáló szövetkezeti bankokkal és nemzeti fejlesztési bankokkal kapcsolatos európai tapasztalatok. Konkrétan a mikrohitel és a beruházás lehet az afrikai gazdaság jövőjének kulcskérdése. Csak abban az esetben fog megvalósulni a fenntartható fejlődés, ha a regionális értékláncok és a középosztály fogyasztói piacai támogatást kapnak (6).

1.13.

Az EGSZB úgy véli, hogy az uniós fejlesztési együttműködésnek egy emberközpontú partnerség kialakítására kellene összpontosítania, amely biztosítja a civil társadalom, a szakszervezetek és a magánszektor részvételét, és közvetlen előnyökkel jár az afrikai és az európai polgárok számára.

1.14.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a szervezett civil társadalom azzal segíthet a bizalmi légkör megteremtésében és az afrikai civil társadalom szerveződésében, hogy – afrikai szervezetekkel együttműködésben – olyan eszközöket biztosít, amelyek az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést, a biztonság érvényesítését és a korrupció elleni küzdelmet szolgálják. Ez lehet az európai civil társadalom hozzáadott értéke az afrikai fejlődéshez, olyan közös értékek alapján, mint a demokrácia, a jogállamiság, a politikai és a polgári jogok.

1.15.

Az EU és az afrikai országok közötti szabadkereskedelmi megállapodások és gazdasági partnerségi megállapodások nem tartalmaznak a szervezett civil társadalommal való párbeszédre szolgáló mechanizmusokat. Az EU e megállapodások felülvizsgálatával összefüggésben arra törekszik, hogy ilyen párbeszédre szolgáló mechanizmusokat alakítson ki a nem állami szereplők számára.

1.16.

Az elsősorban a magánszektor bevonására összpontosító Sustainable Business for Africa (SB4A, „fenntartható üzlet Afrika számára”) platform megközelítésére és az abból származó tapasztalatokra építve az Uniónak támogatásainak nagyobb részét kellene célzottan felhasználnia, és támogatnia kellene egy általában a civil társadalomra irányuló hasonló kezdeményezést – akár az SB4A keretében, akár azt kiegészítve vagy azzal párhuzamosan. Ezek többszereplős, fenntartható afrikai kereskedelmi és beruházási platformokká válhatnának.

1.17.

Az EGSZB úgy véli, hogy az Uniónak a kereskedelemösztönző támogatása forrásainak egy részét arra kellene fordítania, hogy támogassa a civil társadalmi szervezetek fenntartható kereskedelmi és beruházási törekvésekkel kapcsolatos szerepvállalását és kapacitásépítését.

1.18.

A civil társadalmi szervezetekre is kiterjedő többszereplős megközelítés révén az EGSZB támogatja a szabadkereskedelmi megállapodások/gazdasági partnerségi megállapodások/általános vámkedvezmény-rendszerek alkotta kereskedelempolitikai rendszerekkel kapcsolatos azon kezdeményezéseket és módosításokat, amelyek hozzájárulnak az afrikai kontinentális szabadkereskedelmi térség (AfCFTA) és az afrikai piaci integráció hatékony és fenntartható végrehajtásához. Ennek különösen az Afrikán belüli kereskedelmet, valamint a regionális és kontinentális integrációt kell megerősítenie, és fejlesztenie kell a fő gazdasági ágazatokat Afrika-szerte.

1.19.

Az európai életszínvonal emelésére irányuló törekvések elsősorban a közinfrastruktúrába, azon belül is az oktatási infrastruktúrába irányuló beruházásokra helyezik a hangsúlyt. Az Afrikára irányuló európai fejlesztéspolitika egyik fő céljaként is azt kellene kitűzni, hogy javuljon az ottani oktatás színvonala, kiemelt figyelmet szentelve a nehéz gazdasági körülmények között élők iskolázottságára.

1.20.

Az EGSZB üdvözli, hogy az EU a következő költségvetési időszakban 40 milliárd euróra (46,5 milliárd amerikai dollárra) kívánja növelni az Afrikának nyújtott finanszírozást, és reméli, hogy a magánbefektetők is jelentős mértékben hozzájárulnak majd ahhoz, hogy ez az összeg jóval nagyobb legyen.

2. Háttér

2.1.

Európa globális vezető szerepet tölt be a fejlesztés területén, világviszonylatban a legtöbb hivatalos fejlesztési támogatást nyújtva. Az Unió és tagállamai együttesen a teljes globális fejlesztési segélyek 50 %-át nyújtják, így a világ legjelentősebb segélyezőinek számítanak.

2.2.

A Világbank szerint (7) a fejlődő országok külföldön élő állampolgárainak hazautalásai 2016-ban nagyjából 426 milliárd dollárt tettek ki, amely körülbelül háromszorosa a világszerte nyújtott hivatalos fejlesztési támogatásnak. Sokat segítene Afrika fejlődésében, ha legális foglalkoztatási lehetőségeket teremtenénk Európában az afrikai migránsoknak és biztonságos pénzátutalási mechanizmusokról gondoskodnánk.

2.3.

Afrika és Európa egymás közvetlen szomszédai, amelyeket összeköt a közös történelem. Közösek értékeik és érdekeik, ami irányt mutat a jövőbeni együttműködéshez. Ma olyan közös, globális kihívásokat kezelnek együttesen, mint az éghajlatváltozás, illetve a béke és a biztonság kérdése. Afrikát különösen érzékenyen fogja érinteni az éghajlatváltozás, noha kevesebb, mint 4 %-kal járul hozzá a globális gázkibocsátáshoz. Az éghajlatváltozásból eredő kockázatoknak leginkább kitett 33 országból 27 Afrikában található.

2.4.

Az Afrika és az Európai Unió közötti, kontinentális szintű együttműködést egy közös értékeken és érdekeken alapuló stratégiai partnerség szabályozza. 2007-ben az EU és az Afrikai Unió is elfogadta az Afrika–EU közös stratégiát (JAES), azzal a céllal, hogy szorosabb kapcsolatokat építsenek ki a két kontinens között az együttműködés kulcsterületein, elmélyítsék a politikai párbeszédet és konkrét ütemtervet készítsenek a jövőbeni közös munkához.

2.5.

Az EU folytat a leghosszabb ideje együttműködést az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok (AKCS) csoportjával. Ezt az együttműködést 1975 óta a Loméi Egyezmény szabályozza, amelyet 2000-ben a Cotonoui Megállapodás aktualizált. A Cotonoui Megállapodáshoz 48 szubszaharai-afrikai ország csatlakozott.

2.6.

Az EU jelenleg tárgyalásokat folytat az afrikai, karibi és csendes-óceáni államokkal (AKCS) a 2000 és 2020 közötti időszakra szóló Cotonoui Megállapodás helyébe lépő új megállapodásról. A politikai és gazdasági környezet hihetetlen változáson ment keresztül az utóbbi két évtized során; az EU és az AKCS-országok közötti kereskedelmi kapcsolatokat ma már jórészt kétoldalú és regionális gazdasági partnerségi megállapodások szabályozzák, az Afrikai Unió keretrendszerének kiemelt szerepe pedig megkérdőjelezi az AKCS és az AU keretrendszerei közötti koherenciát, szinergiát és azok egymást kiegészítő jellegét.

2.7.

A Cotonoui Megállapodás helyébe lépő megállapodás lehetőséget nyújt többek között a beruházásokkal, a szolgáltatásokkal, a méltányos kereskedelemmel, az emberi jogokkal, a tisztességes munkakörülményekkel és a migrációval kapcsolatos szabályok korszerűsítésére. Ugyanakkor új alapokra kell helyezni az együttműködést a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendnek megfelelően, és az afrikai államoknak el kell határozniuk, hogy közösen, mint kontinens szeretnének-e tárgyalni.

2.8.

Ezek a tények arra ösztönzik az EGSZB-t, hogy hangsúlyozza az EU és Afrika közötti kapcsolatokról szóló koherens társadalmi-gazdasági stratégia fontosságát, valamint azt, hogy a civil társadalmat és a szociális partnereket megfelelően be kell vonni a Cotonou utáni tárgyalásokba.

2.9.

Az EGSZB megállapította, hogy a kezdeményezéseket, programokat és partnerségeket uniós és nemzeti szinten nem felügyelik központilag, illetve nem tartják nyilván. Emellett nincsenek széles körű ismereteink arról, hogy milyen összegben mennek támogatások Afrikába.

3. Szűk keresztmetszetek

3.1.

Mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy az afrikai kontinens egyre heterogénebb, az EU-nak pedig a realitásokhoz kell igazítania politikáit. Sokkal pragmatikusabb és realisztikusabb megközelítést kell követnünk az EU és Afrika közötti kapcsolatok alakítása során.

3.2.

Az EU és az Afrikai Unió (AU) közötti közvetlen kapcsolat az Afrika–EU közös stratégia (JAES) 2007-es elfogadása óta előtérbe került. Az EU egyéb kezdeményezéseket is támogatott; ilyen az Uniós Szükséghelyzeti Alap, az Afrikai Beruházási Keret, a külső beruházási terv, valamint számos szubregionális megállapodás. Az EU és Afrika közötti kapcsolatok jellegének sokfélesége összetett és időnként következetlen szerkezetet alkot, amelyben az egyéb politikák elemei keverednek a fejlesztési együttműködéssel. Ehhez a zűrzavarhoz jönnek még a tagállamok eltérő érdekei.

3.3.

A magánberuházások növeléséhez békére, biztonságra és stabilitásra, valamint a beruházásoknak kedvező üzleti környezetre van szükség. A befektetői felmérések (8) egyértelműen azt mutatják, hogy sokkal többre van szükség e területen ahhoz, hogy Afrika felkészültebb lehessen a beruházási tőke vonzására irányuló világméretű versenyben. A jogállamiság, a korrupció elleni küzdelem, a független igazságszolgáltatás, az adózás kiszámíthatósága, valamint a béke és a stabilitás mind olyan fontos tényezők, amelyek nagyban befolyásolják mind a hazai, mind a külföldi befektetők döntéseit. A vállalkozások alapításának költségei az instabil államokban közel háromszor magasabbra tehetők, ami jelentősen visszafogja a magánberuházásokat (9).

3.4.

A kereskedelem és a beruházások fő szerepe a fenntartható fejlesztési célok teljesítése és végrehajtása terén című véleményében (10) az EGSZB kifejtette, hogy „A fenntartható fejlesztési célok megvalósítása megköveteli a civil társadalom bevonását, nem utolsósorban azért, mert ennek bátorítania kell a jogállamiság megteremtését, és segítséget kell nyújtania a korrupció elleni küzdelemben”. A vélemény azt is kiemelte, hogy infrastruktúrát kell építeni Afrikában, amit a kínaiak már csinálnak is. Az Afrikán belüli kereskedelem szintje alacsony, különösen a mezőgazdasági termékek terén – a teljes afrikai kereskedelem 10–15 %-át teszi ki. Ez remélhetőleg javulni fog a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló 2017-es WTO-megállapodásnak köszönhetően.

3.5.

Az előrejelzések szerint éves szinten nagyjából 600 milliárd dollárnyi forrásra van szükség a fenntartható fejlődési célok végrehajtásához Afrikában (11). A fenntartható fejlődés Afrikában még a külföldi beruházások és a hivatalos fejlesztési támogatás bevonása mellett is a hazai források mozgósításától és előteremtésétől függ. Ezek a források hosszú távú beruházásokon és hosszú távú értékteremtésen alapulnak, melyek célja a minőségi foglalkoztatás elérése, valamint helyi és regionális értékláncok létrehozása. Az afrikai növekedés fő mozgatórugói a jobb oktatás és a lakossági fogyasztás, ami azt jelenti, hogy a fejlődés elérésében jelentős szerepet kell, hogy játsszon a saját termékek piacainak – fogyasztóinak – megteremtése Afrikában. A közinfrastruktúra szintén döntő fontosságú a hosszú távú magánberuházások lehetővé tételében.

3.6.

Az EGSZB szerint az Erasmus+ program nagyon fontos abból a szempontból, hogy több afrikai fiatal részesülhessen magasabb szintű oktatásban.

3.7.

Nem szabad átsiklani a gazdasági fejlődés és a migráció közötti összefüggés felett. Tanulmányok kimutatták (12), hogy az egy főre jutó jövedelem egy bizonyos szintje felett csökken a migráció iránti igény (tanulmánytól függően az egy főre jutó éves jövedelemnek ez a szintje 6 000 és 10 000 dollár közé esik). Eltekintve attól a ténytől, hogy az afrikai migráció leginkább a kontinensen belül megy végbe, ezek az adatok rámutatnak arra, hogy olyan fejlesztési politikára van szükség, amely méltányos életet, tisztességes foglalkoztatást és kilátást kínál saját hazájukon belül az embereknek. Ennek elérése óriási kihívás, mivel a demográfiai előrejelzések szerint 2050-re Afrikának 2,5 milliárd lakosa lesz (13).

3.8.

A fenntartható fejlesztési célok értelmében meg kell valósítani a nemek közötti egyenlőséget, illetve meg kell erősíteni a nők és lányok érdekérvényesítő képességét, hogy önállóvá válhassanak. A ma előttünk álló fejlesztési kihívásoknak külön nemi vetületük van, amelyet a szakpolitikák kidolgozásakor, illetve az intézkedések végrehajtása során is szigorúan figyelembe kell venni.

3.9.

A korrupció rendkívüli problémát jelent, nem csak Afrikában. Az államháztartás átlátható irányításának megerősítése révén ösztönözni kell a helyes gazdasági és pénzügyi kormányzást, létre kell hozni egy, a bíróságok függetlenségén alapuló, hiteles rendszert a korrupció elleni küzdelem céljából, és javítani kell az üzleti környezetet, illetve a társadalmi fejlődés körülményeit.

3.10.

A szervezett civil társadalom fontos ellenőrző szerepet tölthetne be. A nem kormányzati szervezetek, a szakszervezetek és a vállalkozói szövetségek szerepének megerősítése, valamint a partnerországok ilyen irányú kezdeményezéseinek támogatása a jó kormányzás, az igazságosság és a demokratizálódás előmozdítását szolgálja.

3.11.

Európa kezd háttérbe szorulni Afrikában más olyan globális szereplőkhöz, például Kínához viszonyítva, akik milliárdokat fektetnek be a kontinensen. Az uniós tagállamok attól félnek, hogy a másodosztályban találhatják magukat. Ha Európa, valamint Kína szerepvállalása nem kizárólagosan a nyereséget állítaná a középpontba, hanem egyúttal a fenntartható afrikai fejlődésre és a tisztességes életszínvonal előmozdítására is összpontosítana, csökkenthető lenne a migráció iránti igény.

3.12.

3.13.

Azzal, hogy a konzervatív szervezetek (például az egyházak) idegenkednek a népességnövekedés kezelésétől, kisebb annak a lehetősége, hogy egy fenntartható gazdasági és társadalmi növekedésre irányuló stratégiát lehessen kialakítani.

4. Beruházások

4.1.

Az Unió Afrika-politikáját éveken át a jószándék és a beteljesítetlen ígéretek jellemezték. Azonban a menekültválság óta hirtelen megnőtt az érdeklődés egy, a kontinenssel való együttműködést célzó új stratégia iránt. Az EU azt tervezi, hogy többet fektet be Afrikában, továbbá szeretné elmélyíteni a kereskedelmi kapcsolatokat, mivel a következő szükséges lépés az, hogy valódi gazdasági partnerekké váljanak. Ezt a partnerséget az esélyegyenlőség elvére kell alapozni, figyelembe véve az Afrika és Európa között nyilvánvalóan meglévő aszimmetriát.

4.2.

Afrikában a beruházások egyenetlen képet mutatnak, tükrözve a globális bizonytalanságot. Az Afrikába irányuló közvetlen külföldi befektetések beáramlása ingadozó, és nem mutat erős, felfelé mutató trendet, holott erre szükség lenne. Míg Dél-Afrika, Nigéria, Kenya, Egyiptom és Marokkó 2016-ban együttesen az összes közvetlen külföldi befektetés 58 %-át vonzotta, addig a kevésbé fejlett és instabil országok számára rendszerszintű kihívást jelent a magánberuházások vonzása.

4.3.

Az EU Afrika legnagyobb beruházója, 2016-ban a tagállamaival együtt a közvetlen külföldi befektetések állományának közel 40 %-át adta 291 milliárd EUR értékben (14). Afrika elmúlt két évtizedben tapasztalt erőteljes gazdasági fejlődése és a jövőre nézve benne rejlő lehetőségek arra engednek következtetni, hogy komoly lehetőségek kínálkoznak további lépésekre. Az Afrikára vonatkozó demográfiai előrejelzések egyértelművé teszik, hogy több millió új, minőségi munkahely létrehozására van szükség, különösen a munkaerőpiacra belépő fiatalok számára. A makroökonómiai mutatók önmagukban nem jelentenek jobb életszínvonalat mindenki számára. A politikának gondoskodnia kell arról, hogy a gazdasági fejlődés javítsa a népesség egészének életszínvonalát.

4.4.

Ahhoz, hogy fenntartható fejlődést érjünk el és minőségi munkahelyeket teremtsünk az afrikai népesség számára – amely 2050-re megkétszereződik –, növekedniük kell az állami és különösen a magánberuházásoknak.

4.5.

A beruházás Afrika jövőbeni fejlődésének kulcskérdésévé vált, és a Cotonoui Megállapodás helyébe lépő megállapodásról szóló tárgyalások egyik vitapontja lesz. Tekintettel a rendelkezésre álló eszközök nagy számára, különösen magas hozzáadott értékkel kecsegtetnek az olyan beruházási programról szóló tárgyalások, amely a befektetők megfelelő védelme mellett ugyanekkora jelentőséget tulajdonít a – különösen az emberi jogokat, a környezet védelmét és a tisztességes életszínvonal megteremtését illető – fenntartható kötelezettségvállalásoknak.

4.6.

Az Unió azt tervezi, hogy a következő költségvetési időszakban 40 milliárd euróra (46,4 milliárd dollárra) növeli az Afrikának nyújtott támogatást. Remények szerint ezt a pénzt a magánbefektetők megsokszorozzák majd. Az Unió ösztönzésképpen kockázati garanciákat kíván nyújtani, bátorítandó a magánszektort, hogy vállaljon kötelezettséget és fektessen be afrikai országokba. Amikor a támogatásokról döntenek, elsőbbséget kell adni az olyan beruházásoknak, amelyek egyértelműen megfelelnek a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendben meghatározott fenntarthatósági céloknak, illetve azok megvalósítására irányulnak. A kockázati garanciák rendszere mellett megfelelő ellenőrzési és monitoringrendszerre is szükség van a fenntartható fejlődési célok teljesítése érdekében. Az EGSZB határozottan ajánlja, hogy a szervezett civil társadalom is vegyen részt abban a küzdelemben, melynek célja az európai alapokkal való visszaélések felszámolása.

4.7.

A főként a kkv-k köréből kikerülő potenciális befektetők arról számolnak be, hogy a politikai stabilitás, az igazságszolgáltatás, a szellemi tulajdonjogok és a piacra jutás szempontjából, illetve a kereskedelmi megállapodások végrehajtását illetően nem bíznak a befektetői környezetben.

4.8.

Az EGSZB egy, az ESZA-hoz hasonló beruházási alap létrehozását javasolja, amely társberuházóként csatlakozna a magán- és állami beruházásokhoz. Az alapnak a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend kritériumain és alapelvein, valamint nemzetközileg elfogadott alapvető normákon kell alapulnia (15). A támogatott projekteket pedig ellenőrizni kell, illetve fel kell venni őket központi nyilvántartásokba vagy platformokba. Az EGSZB szorgalmazza, hogy minden projekt kapcsán mélyítsék el az együttműködést a szervezett civil társadalommal (különösen az EGSZB-vel), különösen a morális kérdések tekintetétben.

4.9.

Az EGSZB támogatja egy olyan környezet kialakítását, amely megkönnyíti a finanszírozáshoz való hozzáférést mind az afrikai, mind az európai mikro-, kis- és középvállalkozások számára, amely jobb jogi keretrendszert biztosít mind az állami, mind a magánberuházások számára, amelyben a közbeszerzési rendszerek hatékonyabbak, illetve amelyben a beruházások a helyi gazdaságokban dolgozó emberek javára válnak, elősegítik hazai minőségi munkahelyek létrejöttét, és amelyben szükség esetén támogatják a nemzetközi normákat.

4.10.

Emellett meg kell erősíteni az afrikai pénzügyi struktúrákat a hosszú távú finanszírozás előmozdítása érdekében. Ez fontos előfeltétele a tartós, fenntartható fejlődésnek. Ezenkívül például a szövetkezeti bankok számos európai országban voltak a fejlődés sarokkövei, míg a szintén kifejezetten az önkormányzatokat kiszolgáló nemzeti fejlesztési bankok ösztönözték a beruházásokat Európában. Az ilyen intézkedések révén az európai országok főként a szociális és helyi közösségi infrastruktúrákat finanszírozták, amelyek nemcsak a magánberuházásokhoz és a tartós gazdasági növekedéshez, de az európai jóléti államok fejlődéséhez is fontos alapot biztosítottak.

4.11.

Az EU-nak és tagállamainak pénzügyi eszközeiket konkrét célokra és intézményekre kell összpontosítaniuk, hogy elkerülhessék a destruktív versenyt. A különböző európai és nemzetközi intézmények közötti verseny félreértéseket és nehézségeket okozott az afrikai piacokra jutás során. Több közös és közvetlen szerepvállalásra, ellenőrzésre és átláthatóságra van szükség. A civil társadalom független megfigyelőként intézményi szerepet tölthetne be ebben.

4.12.

Az Afrikába irányuló európai magánberuházásokat ösztönző beruházási politikának elsősorban olyan értékláncok létrehozására kell irányulnia, amelyek főként Afrikában fogyasztható árukat állítanak elő, ezáltal belföldi piacokat hozva létre. Ez megismételheti a második világháborút követő évtizedek Európájának növekedési modelljét, amely az ipar fejlesztése szempontjából nagyban függött a hazai piacoktól.

4.13.

Az afrikai és európai nem kormányzati szervezetek, főleg azok, amelyek afrikai gyökerekkel rendelkeznek, hídépítő funkciót tölthetnek be a gazdasági fejlesztésben, és szerepet vállalhatnak származási országuk fenntartható gazdasági fejlődésének előmozdításában.

5. Kereskedelem

5.1.

Az EU még mindig Afrika legnagyobb kereskedelmi partnere, amely a teljes export 36 %-át adja, megelőzve ezzel Kínát és az Egyesült Államokat. Az Európai Bizottság célja, hogy elmélyítse ezt az együttműködést, és új szerződéses alapokra helyezze azt.

5.2.

Az EU Afrika fő kereskedelmi partnereként a lehető legnagyvonalúbb kereskedelmi kedvezményeket kívánja kínálni az afrikai országoknak, vagy általános vámkedvezmény-rendszere révén (és a „fegyverek kivételével mindent” kezdeményezés révén a legkevésbé fejlett országok számára, amelyek közül sok Afrikában található), illetve szabadkereskedelmi megállapodások, nevezetesen gazdasági partnerségi megállapodások révén, amelyek elsődleges célkitűzése a fejlesztés.

5.3.

Ugyanakkor – szemben az újgenerációs uniós szabadkereskedelmi megállapodások és a karibi gazdasági partnerségi megállapodás rendelkezéseivel – az afrikai országokkal kötött uniós szabadkereskedelmi megállapodások és gazdasági partnerségi megállapodások nem tartalmaznak a szervezett civil társadalommal való párbeszédre szolgáló mechanizmusokat. Az észak-afrikai országokkal kötött szabadkereskedelmi megállapodásokban még nincsenek a belföldi tanácsadó csoportokkal, illetve a kereskedelemről és fenntartható fejlődésről szóló fejezettel kapcsolatos szakaszok, a fejlesztésre irányuló gazdasági partnerségi megállapodások pedig nem tartalmaznak a konzultatív bizottságra vonatkozó szakaszt, amely elősegítené a nem állami szereplőkkel a gazdasági partnerségi megállapodás fenntartható végrehajtása és annak hatása tárgyában folytatott párbeszédet.

5.4.

A szervezett civil társadalommal való kapcsolattartásra és párbeszédre sor kerülhet a kereskedelmi megállapodásokon kívül (vagy azokkal párhuzamosan) is. Mivel az EU és Afrika közötti kereskedelmi és beruházási kapcsolatok célja a fenntartható fejlődés elősegítése, azokban nemcsak az állami szereplőknek, hanem valamennyi érdekelt félnek részt kell vennie.

5.5.

Az Afrika és Európa közötti kereskedelem jelenlegi szerkezetéből adódnak fejlesztési kihívások. Nem minden gazdasági partnerségi megállapodást hajtanak ténylegesen végre a partnerországok, még ha ratifikálták is azokat. Ez nem teljesen indokolatlan, tekintettel arra a rengeteg beszámolóra, melyek szerint az európai export visszaveti a helyi iparágak és ágazatok fejlődését (16). A kiterjesztett szabadkereskedelem határozott strukturális elmozdulást jelent a partnerországok számára, amelyek korábban preferenciális rendszerek révén szabályozni tudták gazdasági ágazataikat. Ezenkívül a gazdasági partnerségi megállapodásokról szóló tárgyalások gazdasági blokkokkal folynak, ezek tagjai pedig eltérő helyzetekben vannak, ami a kereskedelempolitika kapcsán eltérő megközelítést tehet indokolttá. Végül, de nem utolsósorban az átfogó kereskedelmi megállapodások önmagukban is szervezeti kihívást jelenthetnek a fejlődő országok és az újonnan iparosodott országok számára a tárgyalások tekintetében.

5.6.

A civil társadalom fokozott bevonása némi kapacitásfejlesztési és költségvonzattal jár, amivel foglalkozni kell a hatékony részvételi mechanizmusok bevezetése érdekében. Az Uniónak kereskedelemösztönző támogatása forrásainak egy részét (meg lehet határozni egy százalékot) a civil társadalmi szervezetek részvételének támogatására, a szociális párbeszédre és a kapacitásépítése kellene fordítania – ezzel is segítve a fenntartható kereskedelmi és beruházási törekvéseket.

5.7.

Az egységes afrikai piac létrehozása érdekében Afrika dolgozik az afrikai kontinentális szabadkereskedelmi térség (AfCFTA) létrehozásán is. Eddig több mint 40-en csatlakoztak ehhez, és a kezdeményezést Afrika-szerte sok állami és nem állami szereplő rendkívül fontosnak tartja. A megállapodásnak többek között az Afrikán belüli kereskedelmet, valamint a regionális és kontinentális integrációt kell megerősítenie, és fejlesztenie kell a fő gazdasági ágazatokat Afrika-szerte. Az Unió hatékonyan támogathatja ezt a törekvést, és segíthet annak biztosításában, hogy az afrikai országokkal és régiókkal szemben alkalmazott preferenciális kereskedelmi rendszerei (az EU és Észak-Afrika közötti szabadkereskedelmi megállapodások, a gazdasági partnerségi megállapodások és az általános vámkedvezmény-rendszer) hozzájáruljanak a kontinentális kereskedelem integrációjának támogatásához, ezzel is elmozdulva egyfajta kontinensek közötti kereskedelmi megállapodás irányába.

6. Egy új „Afrika–Európa szövetség” felé

6.1.

Afrikának nem jótékonyságra van szüksége: olyan valódi és tisztességes partnerségre van szüksége, mint amilyet a 2018 szeptemberében javasolt, a fenntartható beruházásokra és munkahelyekre irányuló Afrika–Európa szövetség keretében irányoztak elő. A javaslat kimondja, hogy a szövetség 10 millió munkahelyet fog teremteni Afrikában csak a következő 5 évben. Magától értetődő, hogy ezeknek a munkahelyeknek tisztességes életszínvonalat lehetővé tevő jövedelmet kell biztosítaniuk. A szövetség célja a magánberuházások felszabadítása és azon óriási lehetőségek feltárása, amelyek az afrikai és európai emberek és gazdaságok számára egyaránt előnyökkel járhatnak. Az Uniónak fontolóra kellene vennie, hogy kontinensek közötti szabadkereskedelmi megállapodássá, egyenlő felek közötti gazdasági partnerséggé alakítja az EU és Afrika közötti számos kereskedelmi megállapodást. Mint ilyen, a szövetség fontos politikai jelzés. Egy ilyen partnerségnek az egyenrangúságon kell alapulnia, tekintettel kell lennie az aszimmetriákra, és figyelembe kell vennie a felek képességeit.

6.2.

Ahhoz, hogy valódi szövetség alakuljon ki, mindkét oldalnak el kell gondolkodnia, és mindkét fél részéről jobb megértésre, koordinációra és együttműködésre, valamint a következőkre van szükség:

—	Afrikának felelősséget kell vállalnia önmagáért

—	kormányokon túlmutató együttműködés szükséges

—	valamennyi nem állami szereplőt be kell vonni

—	azt a célt kell kitűzi, hogy minden afrikai ember számára méltányos életet teremtsünk.

7. A Cotonou utáni megállapodás, valamint a civil társadalom szerepe

7.1.

Az Európai Bizottság tárgyalásokba kezdett 79 AKCS-országgal egy új, ambiciózus partnerségről. Mind az AKCS-országok, mind az EU a Cotonoui Megállapodás eredményeként tekintenek a „politikai dimenzióra”, és szeretnék fenntartani azt. A megállapodás középpontjában a kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzeti, regionális és globális kérdésekkel kapcsolatos politikai párbeszéd, illetve az emberi jogok, a jó kormányzás, valamint a béke és a stabilitás iránti elkötelezettség áll.

7.2.

Úgy kellene kialakítani egy ilyen új, tisztességes kereskedelmen alapuló kapcsolatot az afrikai országokkal, hogy az elősegítse megfelelő munkahelyek létrejöttét és a közszolgáltatások fenntartását. A kereskedelempolitika keretében teljes mértékben tiszteletben kell tartani és meg kell védeni az emberi jogokat, a minőségi munkahelyeket és a környezetvédelmet, illetve figyelembe kell venni a kevésbé fejlett országok fejlesztési igényeit. A kereskedelem csak abban az esetben jelenthet megragadni való lehetőséget, ha minőségi munkahelyeket is teremt és fellendíti a fenntartható növekedést. Minden kereskedelmi megállapodásban szerepelnie kell a jó kormányzás és az átláthatóság elvének, illetve annak, hogy konzultálnak a szervezett civil társadalommal.

7.3.

Az EGSZB fontos szerepet játszott a civil társadalmi kapcsolatok előmozdításában a Cotonoui Megállapodás keretében. Most az a fontos, hogy az EGSZB-nek és struktúráinak további és még nagyobb szerepvállalása lényeges eleme legyen a Cotonou utáni megállapodásnak. Ily módon az EU civil társadalma képes lesz az afrikai országok civil társadalmát segíteni abban, hogy a befektetők megbízható és tisztességes partnerévé váljon.

Kelt Brüsszelben, 2019. december 12-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Luca JAHIER

(1) HL C 246., 2017.7.28., 71. o.

(2) https://www.africa-eu-partnership.org//sites/default/files/documents/eas2007_joint_strategy_en.pdf.

(3) HL C 81., 2018.3.2., 29. o.

(4) Ez alatt a katasztrófasegélyt és a humanitárius segítségnyújtást, a konfliktusmegelőzést, a demokratizálódást, a fejlesztési együttműködést értjük, ugyanakkor nem tartozik bele a katonai és a határrendészeti támogatás és együttműködés.

(5) Ilyen például a háromoldalú nyilatkozat a multinacionális vállalatokra és a szociálpolitikára vonatkozó elvekről.

(6) Tanulmányok azt mutatják, hogy egy bizonyos szintű minimális bevétel csökkenő migrációs nyomáshoz vezet, többek között: Clemens, Does Development Reduce Migration? (2014) (http://ftp.iza.org/dp8592.pdf).

(7) http://pubdocs.worldbank.org/en/992371492706371662/MigrationandDevelopmentBrief27.pdf.

(8) Többek között a Világbank 2017. évi Doing Business jelentése.

(9) Az Európai Politikai Stratégiai Központ stratégiai feljegyzése: The Makings of an African Century (2017).

(10) HL C 129., 2018.4.11., 27. o.

(11) Német Fejlesztési Minisztérium: „Afrika und Europa – Neue Partnerschaft für Entwicklung, Frieden und Zukunft – Eckpunkte für einen Marshallplan mit Afrika” és UNCTAD Economic Development in Africa Report 2016.

(12) Többek között: Clemens, Does Development Reduce Migration? (2014) (http://ftp.iza.org/dp8592.pdf).

(13) Africa's Development Dynamics 2018: Growth, Jobs and Inequalitiess, AUC/OECD 2018.

(14) EUROSTAT 2018.

(15) Ilyen például a háromoldalú nyilatkozat a multinacionális vállalatokra és a szociálpolitikára vonatkozó elvekről.

(16) Például: https://www.deutschlandfunk.de/das-globale-huhn-ghanas-bauern-leiden-unter-gefluegel.766.de.html?dram:article_id=433177; https://www.wienerzeitung.at/nachrichten/wirtschaft/international/835163_Was-Altkleider-fuer-Afrikas-Wirtschaft-bedeuten.html; https://www.dialog-milch.de/im-fokus-eu-milchpulver-und-der-milchmarkt-in-afrika/.

24.3.2020

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 97/27

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Visszatér a „használati érték”: az európai termékek és szolgáltatások előtt álló új kilátások és kihívások

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2020/C 97/04)

Előadó:

Dimitris DIMITRIADIS

Közgyűlési határozat:	2019.1.24.
Jogalap:	eljárási szabályzat 32. cikk (2) bekezdés
Illetékes szekció:	„Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2019.11.19.
Plenáris ülésen történő elfogadás kelte:	2019.12.11.
Plenáris ülés száma:	548.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	191/3/4

1. Következtetések és ajánlások

1.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) szerint a modern európai versenyképesség lényegévé és fő irányává válhat az olyan innovatív, nagymértékben specializált termékek és szolgáltatások biztosítása, amelyek gondoskodnak a fogyasztók igényeiről, valamint eleget tesznek a társadalmi és környezeti fenntarthatósági követelményeknek. Ez a vélemény a globális, rendszerszintű társadalmi-gazdasági változásoknak megfelelően egy európai identitást kíván bevezetni.

1.2.

Az EGSZB szerint a közelmúltban végbement folyamatok újra a jelenkori verseny homlokterébe helyezik a használati értéket. Ez a fenntartható fellendülést szolgálja az európai termelés valamennyi ágazatában és iparágában. Jól dokumentált társadalmi-gazdasági hatásuk mellett az európai kis- és közepes vállalkozások (kkv-k) fontos tényezővé válhatnak abban is, hogy a sokféleség iránti globális kereslet alapján a munkaerő jelenlegi elosztása terén új alapokra helyezzék Európa pozícióját.

1.3.

A „használati értékhez való visszatérés” összekapcsolódik Európa alapvető sajátosságaival, ahol jelentős a szociokulturális, geológiai és éghajlati sokszínűség. Ez rámutat annak fontosságára, hogy nagymértékben specializált termékekre és szolgáltatásokra törekedjünk: a versenyképesség jegyében a termelési folyamatoknak összhangban kell lenniük a társadalmi és környezeti fenntarthatóságra irányuló politikákkal is.

1.4.

Ha figyelembe vesszük a feltörekvő és fejlődő gazdaságokra jellemző óriási méretgazdaságosságot és a társadalmi és környezeti felelősségvállalás megtagadását, számos fejlett országban pedig az agresszív protekcionizmushoz való visszatérést, akkor valószínűleg a szakosodott, minőségi és fenntartható termelési módok jelentik a legjobb (ha nem az egyetlen) kiutat ebből a csapdából, nemcsak Európa, hanem a világ egésze számára is.

1.5.

Ennek megfelelően az EGSZB az alábbi irányba mutató szakpolitikai beavatkozásokat javasol: i. a nemzeti és uniós kormányzásnak a használati értéket szem előtt tartó politikamixet kell alkalmaznia, amelyet területi alapon összehangolnak a helyi sajátosságokkal és szükségletekkel; ii. hasonlóképpen ambiciózus iparpolitikát kell kidolgozni Európa számára és elő kell mozdítani a klaszterek kialakítását és a kooperatizmust a (félig) önálló termelők között, a sokféleség megőrzése pedig méretgazdaságossági előnyökkel jár a termék életciklusának egyes szegmenseiben; iii. az ipari szimbiózist általánossá kell tenni a körforgásos gazdaság előmozdítása érdekében; iv. javítani kell a pénzügyi forrásokhoz való hozzáférésen azzal, hogy végrehajtjuk a tőkepiaci unióra vonatkozó cselekvési tervet, népszerűsítjük a mikrofinanszírozási eszközöket, illetve a használati értéket előtérbe helyező, zöld banki módszereket alkalmazunk.

1.6.

A szakképzés és az egész életen át tartó tanulás kiváló lehetőséget teremt a hálózatépítéshez és a klaszteralakításhoz azzal a céllal, hogy csökkenjenek az emberi fejlődés költségei és közben megerősödjenek a döntő fontosságú horizontális képességek.

1.7.

Az adatokhoz való hozzáférés és az adatgazdálkodás képessége jelenti a szakpolitikai beavatkozás másik területét. Ugyanakkor technikailag és jogi szempontból is nehéz feladatnak bizonyulhat a digitális szuverenitás, valamint a természetes és jogi személyek adatvédelmének biztosítása. Másrészről a termékek és szolgáltatások előállítói számára is lehetővé kell tenni a szükséges módszerek felhasználását, akiknek meg is kell tanulniuk ezek használatát, akár digitális, akár nem digitális módszerekről van szó. A nyílt forráskódú szoftverek biztosítása mellett ez a vita visszavezet minket a szakképzés és az egész életen át tartó tanulás iránti igényhez.

2. A vélemény háttere

2.1.

A „használati érték” a „mire használható egy termék vagy szolgáltatás” kérdésre adott választ jelenti. Egy átfogóbb, holisztikus megközelítésben magában foglalja az összes különböző pozitív vagy negatív, közvetlenül ehhez kapcsolódó vagy közvetett módon előidézett felhasználást. A használati érték egy termék vagy szolgáltatás összes valós, objektív és/vagy szubjektíven elvárt jellemzőjét jelenti annak teljes életciklusa alatt (azaz a „bölcsőtől a sírig”). „Gazdasági jónak” minősül minden, aminek használati értéke van, legyen az materiális vagy nem. A „kommercializált gazdaság” korában a csereérték (az ár) kiszorította a működő piac látóköréből a használati értéket, így az utóbbit a legjobb esetben is csak jelezhette az előbbi.

2.2.

Manapság a munkatermelékenység növekedésének felgyorsulásával az emberi szükségletek fokozatosan átalakulnak, és a hangsúly a mennyiség helyett – mivel a vezető világpiacok már régóta telítettek – sokkal inkább a sokféleség iránti vágy kielégítésére helyeződik. Általában véve a fogyasztói preferenciák eltolódnak a szakosodott, differenciált és hitelesített minőségű termékek és szolgáltatások felé. Ez még a feltörekvő piacokra is igaz, a helyi kereslet speciális szegmenseit megcélozva életkor, iskolázottság, foglalkozástípus, az urbanizáció foka stb. szerint

2.3.

Nem meglepő módon a legújabb technológiai és eljárási fejlesztések célja a termelékenység növelése, nemcsak abból a szempontból, hogy tömegtermelésben állítsanak elő mennyiségeket, hanem – ami még fontosabb – abból a szempontból is, hogy differenciált minőséget állítsanak elő, és ezzel javítsák a termelés és a meglévő preferenciák közvetlen összeegyeztetését.

2.4.

Ezen túlmenően az egyre gyorsabb technikai változások ahhoz is vezetnek, hogy az áruk elvesztik tipikus kereskedelmi jellegüket, és a különböző ágazatokban eltérő mértékben ugyan, de a kommercializáció fokozatos visszaszorulásának folyamatát indítják el. Mindez ismét a jelenkori verseny homlokterébe helyezi a használati értéket, ami a fenntartható fellendülést szolgálhatja az európai termelés valamennyi ágazatában és iparágában.

2.5.

Az uniós intézmények láthatóan észlelték ezeket a strukturális változásokat. Az Európai Bizottság COM(2017) 479. sz. közleménye azt helyezi a középpontba, hogy be kell ruházni az intelligens, innovatív és fenntartható európai iparba. Az EGSZB erre az említett véleménnyel (1) adott választ, amely hangsúlyozta a kkv-k fellendítésének és az innováció növelésének szükségességét.

2.6.

Egyik legutóbbi feltáró véleményében az EGSZB egy holisztikus megközelítést szorgalmazott, hogy egy igazságos átmenet keretében összeegyeztessék a növekedést, az éghajlati és környezeti kihívásokat, valamint a társadalmi problémákat. Ennek alapján az EGSZB sürgette az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy „fogadjanak el egy globális perspektívával rendelkező, hosszú távú és átfogó stratégiát”, ahol „Európa vonzerejének minden innováción és versenyképességen alapuló iparpolitika számára prioritásnak kell lennie” (2).

2.7.

A közelmúltban a „magas költségek szemben az üvegházhatással való szembenézéssel” dilemmája fényében az EGSZB-nek az éghajlat- és energiapolitikák ipari-ágazati szempontból történő összehangolásáról szóló saját kezdeményezésű véleménye (3) megvizsgálta annak technikai és jogi megvalósíthatóságát, hogy határ menti kiigazításokat vezessenek be az ÜHG-kibocsátások belső árát illetően. A dokumentumban az EGSZB azt tanácsolta az Európai Bizottságnak, hogy mélyrehatóbban vizsgálja meg ezt és más szakpolitikai lehetőségeket, például a kibocsátáskereskedelmi rendszer reformját, a szén-dioxiddal kapcsolatos határ menti kiigazítást és a szén-dioxid-intenzitáshoz igazított héakulcsot.

2.8.

Ez a saját kezdeményezésű vélemény egy lépéssel tovább megy ennél. Utal arra, hogy mit kell tartalmaznia az iparpolitika átfogó megközelítésének ahhoz, hogy globális összefüggésben újrapozicionáljuk az áruk és szolgáltatások európai előállítását, méghozzá a gazdaságilag és társadalmilag nyitott piac olyan modellje alapján, amely megfelel az EU hagyományainak és jövőjének.

3. Mikroszint

3.1.

Az említett strukturális változások újra előhozzák a kkv-k „hasznosságát”: jól dokumentált társadalmi-gazdasági hatásuk mellett – jelentősen növelik a hozzáadott értéket a modern társadalomban és új munkahelyeket hoznak létre – a kkv-k fő tényezőkké válhatnak az európai termelés újrapozicionálásában, mivel képesek reagálni a réspiacok sajátos szükségleteire és a sokféleség iránt világszerte növekvő keresletre.

3.2.

A kkv-k jelenkori fontosságának elismerése nem jelenti automatikusan azt, hogy kevésbé lennének sérülékenyek. Így e vélemény egyik célja az, hogy segítsen új utakat találni a kis- és közepes méretű európai termelők támogatására, hogy felül tudjanak kerekedni a méretbeli hátrányokon. Az EGSZB ismét a hálózatépítés, a klaszteralakítás és a kooperatizmus új módszereinek előmozdítását szorgalmazza, megőrizve a termelők autonómiáját annak érdekében, hogy differenciált minőségű termékeket állítsanak elő, miközben a megtermelt javak életciklusának egyes szegmenseit a méretgazdaságosságot kihasználva közösen szolgálják ki. Ez vonatkozhat például a termékek tervezésére és promóciójára, üzleti inkubátorházak és előinkubátorok létrehozására, a szállításra és logisztikára, a pénzügyi erőforrásokhoz való hozzáférésre, a nagy adathalmazokhoz és specializált adatbázisokhoz való hozzáférésre és azok használatára, valamint a körforgásos gazdasággal összefüggésben az összekapcsolhatóságra.

3.3.

A pénzügyi erőforrásokhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés létfontosságú az európai vállalatok, különösen a kkv-k számára. A tőkepiaci unióra vonatkozó cselekvési terv végrehajtásának nagyon fontos szerepe van, mivel mikrofinanszírozási eszközöket biztosít az innováció, az induló innovatív vállalkozások és a tőzsdén nem jegyzett vállalatok számára, továbbá olyan módszereket bocsát rendelkezésére, amelyek megkönnyítik a belépést a nyilvános értékpapírpiacokra és a tőkeszerzést ezeken a piacokon stb. Emellett az árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatos (közvetlen vagy közvetett) környezeti és társadalmi szempontok jelentőségét figyelembe véve még jobban elő kell mozdítani a zöld és a használati értékhez kapcsolódó banki megközelítéseket. A megfelelő kompetenciaközpontok nagyon hasznosnak bizonyulhatnak abban a tekintetben, hogy beépítsék a fenntarthatósági elveket a kkv-k működésébe.

3.4.

Kiemelt figyelmet kell fordítani a körforgásos gazdaságra való átállásra, bátorítva a termelőket az együttműködésre és az erőforrások hatékony megosztására. E célból, valamint hangsúlyozva, hogy minél objektívabb tájékoztatást kell nyújtani az európai fogyasztók számára, az EGSZB fontosnak tartja, hogy öko-ipari parkokat és övezeteket hozzanak létre. A gyártó és szolgáltató vállalkozások közössége a környezeti kérdések és az erőforrások, köztük az energia, a víz és a nyersanyagok kezelése terén folytatott együttműködésen keresztül jobb környezeti és gazdasági teljesítményt eredményezhetnek. Ez a területi „szimbiózis” előmozdítja az erőforrások megosztását egy adott ágazat egyes szervezetei, vagy akár a különböző ágazatok között is.

3.5.

Az ipari szimbiózis előnyeit a fenntarthatóság valamennyi szintjén érezni lehet: az ipari parkokon és termelési övezeteken belül a hátramutató és előre irányuló továbbgyűrűző hatások (backward and forward linkages) kiszélesítése profitközponttá alakítja a hulladékártalmatlanítás és -kezelés költségét azzal, hogy csökkenti a nyersanyagok költségét, maximalizálja a nem elég hatékonyan hasznosított erőforrások és létesítmények használatát, szétteríti az új infrastruktúra költségét, és az ugyanabba az ágazatba vagy akár más ágazatokba tartozó érdekelt felekkel folytatott együttműködésbe fektet be.

3.6.

Ráadásul az erőforrás-gazdálkodás az innováció forrásává válik, mivel értéket ad a „használhatatlan” vagy „nem kiaknázható” erőforrásoknak, valamint új üzleti lehetőségeket nyit meg, miközben lehetővé teszi a szabályozásoknak való megfelelést, és felszámolja a pénzbüntetések kockázatát. Ugyanilyen fontosak a környezeti előnyök: az ipari szimbiózis révén a gazdasági tevékenység korlátozása nélkül csökken a nyersanyag-felhasználás, a nettó hulladékképződés és a szén-dioxid-kibocsátás. Ezek a tényezők alapként szolgálhatnak a végtermék elismert globális tanúsításához, még inkább rámutatva az európai termékek és szolgáltatások minőségére.

3.7.

Ha javítjuk az európai vállalatok és főként a kis- és közepes méretű termelők azon képességét, hogy hatékonyan tudják kezelni a megfelelő adatokat és információkat („üzleti intelligencia” az új idevágó fogalom), az nemcsak a túlélési esélyeiket növeli, hanem azt a képességüket is erősíti, hogy alkalmazkodjanak a változó globális piachoz az alábbiak révén:

—

az erőforrások intelligensebb felhasználása, mivel a termékek, például a járművek és egyéb gépek állapotára vonatkozó valós idejű adatok lehetővé teszik, hogy a vállalatok azonosítsák a lehetséges hibákat, és ennek megfelelően előre megtervezzék a karbantartást és a javításokat, amivel meg lehet hosszabbítani a termékek élettartamát,

—

a körforgásos gazdaságra történő, folyamatban lévő átállás növeli az ellátásbiztonságot, azaz csökken a függőség a „szűz” erőforrásoktól, az újrahasznosított áruk fokozottabb használatának köszönhetően pedig alacsonyabb a vállalat kitettsége a volatilis nyersanyagárakkal szemben, és ezáltal nő az ellenálló képességük,

—

ha a termékeket szolgáltatásként kínálják és szenzorokkal figyelik a termékek felhasználását, akkor a fogyasztók a fogyasztásuknak megfelelően fizethetnek díjat, a termék tulajdonosai pedig a vállalatok maradnak; ez lehetővé teszi, hogy a termékeket hosszabb ideig használják, a fogyasztók pedig csak azért fizetnek, amit ténylegesen felhasználnak,

—	a kihívások, például a nagyobb volatilitás, az ügyfelekkel folytatott kapcsolattartás és lojalitás, valamint a hulladékártalmatlanítás költséges problémájának megfelelő kezelése eredményeként nő a rugalmasság és a versenyképesség,

—	új utak nyílnak meg a kreatív ügyfélkapcsolatok számára, ahol a vállalatok bizalmasabb szolgáltatási viszonyt alakíthatnak ki az ügyfelekkel, hatékonyabban testre szabhatják termékeiket és szolgáltatásaikat.

3.8.

Végül, de nem utolsósorban a hálózatépítés és klaszteralakítás kérdése a munkavállalók szükséges készségeinek fejlesztése során is előkerül. A Cedefop hangsúlyozta, hogy különösen a munkaalapú tanulás terén nagyobb fokú együttműködésre van szükség a szakképzési intézmények, az egyetemek, a kutatóközpontok és a vállalatok között. Alapképzések segítségével, illetve egész életen át tartó tanulással meg kell erősíteni a horizontális készségeket, hogy rugalmasabb gyártási folyamatokat hozzanak létre, és előmozdítsák a kreativitást és az innovációt, a digitális átalakulással stb. összefüggésben is.

4. Makroszint

4.1.

Hangsúlyosan megjelent az újraiparosítás fogalma, azaz a több ágazatot átfogó termelési szerkezet újjáépítése Európában, egy olyan időszakot követően, amelyet az ipar leépülése és a más, elsősorban nem európai régiókba történő kiszervezés jellemzett. Elismert tény, hogy a sokszínű termelő és fenntartható „ökoszisztéma” helyreállításának többszörös pozitív hatása van a társadalmi-gazdasági fejlődésre. Ugyanis: i. produktív kapcsolatokat alakít ki a láncolat mindkét irányába; ii. erősíti a helyi piacokat; iii. csökkenti a termelés függőségének mértékét, és ezzel erősíti a helyi gazdaság ellenálló képességét; és iv. interdiszciplináris K+F tevékenységeket hív életre, amelyek ösztönzik az innovációt a termelési folyamatokban és a kínált termékek és szolgáltatások jellemzőivel kapcsolatban.

4.2.

Az európai termelés fellendítése és a visszatelepítés jelenlegi globális trendjének kihasználása érdekében a jelenkor nemzetközivé váló piacain újra meg kell határozni az európai versenyképességet. A globális értékláncokban jelentős változások mennek végbe: i. folyamatos recesszió a globális pénzügyi válság óta; ii. „regionalizáció” mint arra irányuló stratégia, hogy közelebb kerüljenek a nagy fogyasztói piacokhoz; iii. a termelési láncok területi felosztásának szerkezetátalakítása.

4.3.

Az, hogy a minőség ugyanolyan fontos, mint az ár, valamint az áruk tipikus kereskedelmi jellegének megszűnése összhangban van Európa alapvető sajátosságaival: egy olyan térségről van szó, amelyet gazdag társadalmi-kulturális, geológiai és éghajlati sokszínűség jellemez, és ahol ezzel egyidejűleg – vagy éppen emiatt – a kkv-k a gazdaságot erősítő szervezetekként továbbra is fontos szerepet töltenek be. Ezért a modern európai versenyképesség lényegévé és fő irányává válhat az olyan innovatív, nagymértékben specializált termékek és szolgáltatások biztosítása, amelyek gondoskodnak a fogyasztók igényeiről, valamint a társadalmi és környezeti fenntarthatóságról.

4.4.

Ez az érvrendszer még meggyőzőbb akkor, ha figyelembe vesszük az újonnan kialakuló bipoláris világot: egyrészről az óriási méretgazdaságosság és a társadalmi és környezeti felelősségvállalás megtagadása a feltörekvő és fejlődő gazdaságokban, másrészről az agresszív protekcionizmushoz való visszatérés számos fejlett országban; Európa pedig e két pólus szorításába került (azzal például, hogy rá is hatással van az USA és Kína között zajló kereskedelmi háború). A látványos technológiai, társadalmi és demográfiai változások drámai átalakulásokat indítanak el a globális gazdaság jellegében és szerkezetében, ahol új helyi piacok és szükségletek jelennek meg. A rendszerszintű fejleményekhez való alkalmazkodás, valamint a szakosodott, minőségi és fenntartható termelés fent említett sajátosságainak a bevezetése kiutat jelenthet, nemcsak Európa, hanem az egész világ számára.

5. A témába vágó szakpolitikai javaslatok helyi, nemzeti és uniós szinten

5.1.

Annak érdekében, hogy kezeljék az európai identitás bevezetéséhez és az európai termékek és szolgáltatások globális gazdaságban történő újradefiniálásához kapcsolódó kihívásokat, az Uniónak és tagállamainak lényegesen több erőforrást kell befektetniük a kutatás-fejlesztésbe, az oktatásba, az infrastruktúrába, a marketingbe és az innovatív technológiákba. E célból – ahogy annak az európai szociális partnerek, a civil társadalom és más érintettek is hangot adtak – ambiciózus iparpolitikát kell kidolgozni Európa számára, amely az innovációra, az intelligens szabályozásra, a szociális partnerségre, a szabad kereskedelemre, valamint a társadalmi és környezeti felelősségvállalásra összpontosít.

5.2.

A gyorsan átalakuló és intenzívebbé váló globális versenyben megkerülhetetlen a kereskedelempolitika. Emellett mindenképpen ellensúlyozni kell a piac belső hatásoknak betudható, nem megfelelő működését. Mindazonáltal annak érdekében, hogy ne kerüljön a protekcionizmus spiráljába, a nemzeti és uniós szintű kormányzásnak a használati értéket szem előtt tartó politikamixet kell kidolgoznia és alkalmaznia, amelyet területi alapon összehangolnak a helyi sajátosságokkal és szükségletekkel: i. szabványosítási és tanúsítási intézkedések a hazai piacon a védelem biztosítása, külföldön pedig az európai márkanév népszerűsítése érdekében; ii. (pro)aktív gazdaságdiplomácia, amely kihasználja a nemzetközi politikai, kulturális és társadalmi-gazdasági kötelékeket; iii. a közbeszerzés felhasználása a minőségi szabványok érvényesítésére az európai piacokon; iv. a szükséges infrastrukturális beruházások és intézményi megállapodások előmozdítása, ami tovább erősíti a helyi termelés versenyképességét.

5.3.

A fent említett intelligens kereskedelmi szabályozásnak intelligens uniós és nemzeti iparpolitikával kell együtt járnia: i. digitalizáció, kibernetikai és mesterséges intelligenciával kapcsolatos alkalmazások a termelésben; ii. beruházás a jóval differenciáltabb és nagymértékben szakosodott termékek és szolgáltatások fejlesztésébe; iii. befektetés a technikai képességekbe, hogy hatékonyan tudjanak differenciált választékot előállítani; iv. a klaszterek kialakításának és a kooperatizmusnak az előmozdítása a (félig) önálló termelők között, aminek köszönhetően a sokféleség megőrzése méretgazdaságossági előnyökkel jár a termék életciklusának egyes gondosan kiválasztott szegmenseiben; v. az ipari szimbiózis rendszerének általános érvényesítése a körforgásos gazdaság előmozdítása érdekében; vi. a termelés és a K+F közötti kapcsolat további erősítése, nem csak az alkalmazott tudomány területén (lásd a 2020 és 2025 közötti időszakra szóló új Európai horizont kutatási és innovációs keretprogramról folytatott vitát).

5.4.

Különösen a fent említett célzott klaszteralakítás és ipari szimbiózis előmozdítása érdekében regionális, ágazatspecifikus tanulmányokra lesz szükség, hogy feltárják a helyi termelés azon szegmenseit, ahol ki lehet alakítani a hálózatépítés és a kooperatizmus különböző típusait.

5.5.

Ahogy már a fentiekben is említettük, a szakképzés és az egész életen át tartó tanulás a hálózatépítés és a klaszteralakítás eszközei, melyek célja az, hogy méretgazdaságossági előnyöket érjenek el a munkáltatók által viselendő humánerőforrás-fejlesztési költségekben, továbbá módot adnak a döntő fontosságú alapvető képességek megerősítésére, amelyek nélkülözhetetlenek a kreativitás, az innováció és a termelési folyamatok kiigazíthatósága szempontjából. A szakképzésre és az egész életen át tartó tanulásra irányuló jövőbeli európai politikának prioritásként kell kezelnie ezeket a horizontális készségeket valamennyi szinten és sokféle módon, ideértve az új tanulási módszereket, az aktuális technológiák hasznosítását és az új finanszírozási mechanizmusokat is, segítve ezzel a termelő egységeket a legújabb eredmények bevezetése és a differenciált termékek fejlesztésében való felhasználása során.

5.6.

A szakpolitikai beavatkozás következő területe az adatokhoz való hozzáférés és az adatgazdálkodási képesség, amelynek célja, hogy támogassa az európai gyártókat és szolgáltatókat a globalizált piacok jelenlegi fejlődésére való reagálásban, valamint a nagymértékben szakosodott áruikból és szolgáltatásaikból adódó versenyelőnyük kihasználásában. Ez különösen a kkv-k számára létfontosságú. Mindazonáltal az adatokhoz való szabad hozzáférés együtt jár az adatokkal való visszaélés kockázatának növekedésével. Technikailag és jogi szempontból is nehéz feladatnak bizonyulhat a digitális szuverenitás, valamint a természetes és jogi személyek adatvédelmének egyidejű biztosítása, mégis alapvető fontosságú.

5.7.

Végezetül pedig amellett, hogy már most is könnyebb hozzáférni az exponenciálisan növekvő mennyiségű adatokhoz, a termékek és szolgáltatások előállítóinak is lehetőséget kell kapniuk a szükséges adatkezelési „eszközkészlet” felhasználására – akár digitális, akár nem digitális módszerekről és eljárásokról van szó –, és meg kell tanulniuk ezek használatát. Az üzleti hírszerzés egy viszonylag új fogalom a szakirodalomban, amely pontosan leírja az információ és adatkészletek hasznosításának képességét. A nyílt forráskódú szoftverek biztosítására irányuló technikai és jogi beavatkozások mellett ez a vita visszavezet minket a szakképzés és az egész életen át tartó tanulás keretében fejlesztendő idevágó horizontális készségekhez.

Kelt Brüsszelben, 2019. december 11-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Luca JAHIER

(1) HL C 227., 2018.6.28., 70. o.

(2) HL C 197., 2018.6.8., 10. o.

(3) HL C 353., 2019.10.18., 59. o.

24.3.2020

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 97/32

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A munkanélküliségi biztosításra vonatkozó közös uniós minimumszabályok – konkrét lépés a szociális jogok európai pillérének hatékony megvalósítása felé

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2020/C 97/05)

Előadó:

Oliver RÖPKE

Közgyűlési határozat:	2018.3.15.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 32. cikkének (2) bekezdése
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2019.11.15.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2019.12.11.
Plenáris ülés száma:	548.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	141/65/14

1. Következtetések és ajánlások

1.1.

2017. november 17-én, a göteborgi uniós szociális csúcstalálkozón ünnepélyesen kihirdették a szociális jogok európai pillérét. Ahhoz, hogy életre keltsük a pillért, az EU és a tagállamok részéről konkrét lépésekre van szükség a hatékony végrehajtás szolgálatában.

1.2.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) utal a szociális jogok európai pillérének13. alapelvére (Álláskeresési járadék), mely szerint a munkanélkülieknek joguk van ahhoz, hogy – az általuk befizetett járulékokkal arányos mértékben és a nemzeti támogathatósági szabályokkal összhangban – az állami foglalkoztatási szolgálatoktól a munkaerőpiacra történő (újbóli) beilleszkedéshez megfelelő támogatásban, valamint észszerű időtartamra szóló álláskeresési járadékban részesüljenek. Fontos, hogy ezek a támogatások ne tartsák vissza a kedvezményezetteket a foglalkoztatásba való gyors visszatéréstől.

1.3.

A munkanélküliségi biztosítás – az eltérő nemzeti struktúrák dacára – valamennyi tagállam szociális ellátórendszerének központi eleme. Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a tagállami munkanélküliségi biztosítási rendszerekre vonatkozó magasabb szintű normák elősegítik a munkaerőpiacok jobb működését, és a munkanélkülieket nagyobb sikerrel lehet tartósan visszavezetni a munkaerőpiacra azokban a tagállamokban, amelyek nagyvonalúbb munkanélküliségi biztosítási rendszerrel rendelkeznek és többet költenek aktív munkaerőpiaci szakpolitikákra és intézkedésekre (1). Az EGSZB fontosnak tartja ugyanakkor az automatikus stabilizátor funkciót is.

1.4.

Az álláskeresési járadékok jelenleg tagállamonként nagyon eltérőek. Az EGSZB utal a 2019. évi együttes foglalkoztatási jelentésre, amely szerint a megfelelő, észszerű időtartamú, minden munkavállaló számára hozzáférhető és hatékony aktív munkaerőpiaci intézkedésekkel párosuló álláskeresési ellátások nyújtása kulcsfontosságú az álláskeresők munkaerőpiacra való belépés során történő támogatása szempontjából (2).

1.5.

Az EGSZB megerősíti, hogy magas szintű foglalkoztatást és szociális normákat szorgalmaz (3), ezért célértékek megállapítását ajánlja a tagállami álláskeresési járadékokra vonatkozóan. Ilyen célértékeket a nettó helyettesítési ráta, a jogosultság időtartama és a lefedettségi arány vonatkozásában kellene megállapítani. Ezen túlmenően az EGSZB a továbbképzést és az aktiválást illetően is ajánlja a célértékeket.

1.6.

A tagállami álláskeresési járadékokra vonatkozó célértékeket első lépésben az európai szemeszter keretében, egy benchmark-folyamat részeként kellene megállapítani és ellenőrizni. Az EGSZB ismét azt ajánlja, hogy a szociális jogok európai pillére a gazdaságpolitikai kormányzásra is hatással legyen az EU-ban (4). Az EGSZB szerint a tagállamok számára kidolgozott országspecifikus ajánlásoknak az európai szemeszter keretében konkrét célértékeket kellene tartalmazniuk a nettó helyettesítési ráta, a jogosultság időtartama és a lefedettségi arány vonatkozásában, de a továbbképzést és az aktiválást illetően is. Az országspecifikus ajánlásokat az Európai Bizottság dolgozza ki, majd a Tanács határoz róluk és az Európai Tanács hagyja jóvá őket.

1.7.

Az országspecifikus ajánlások alapját az integrált iránymutatások kell hogy képezzék (5). A 2018. évi – és 2019-re is érvényes (6) – foglalkoztatási iránymutatások (7) 7. iránymutatása szerint a tagállamoknak megfelelő, észszerű időtartamra szóló álláskeresési járadékokat kell biztosítaniuk a munkanélküliek számára az általuk befizetett járulékokkal arányos mértékben és a nemzeti támogathatósági szabályokkal összhangban, de fontos, hogy ezek a támogatások ne tartsák vissza a kedvezményezetteket a foglalkoztatásba való gyors visszatéréstől.

1.8.

A szociális jogok európai pillérét egy szociális eredménytábla kíséri, amely úgy felügyeli a pillér végrehajtását, hogy nyomon követi a tagállamokban megfigyelhető tendenciákat és előrelépéseket, és ezeket beépíti az európai szemeszterbe. Az EGSZB azt ajánlja, hogy a szociális eredménytáblával a jövőben a munkanélküli ellátásokat is felügyeljék. Ezen túlmenően, a szociális eredménytábla kiegészítéseként, egy álláskeresési járadékokra vonatkozó benchmark-folyamatot ajánl. Ezért az EGSZB határozottan üdvözli az álláskeresési járadékokra vonatkozó benchmark-folyamattal kapcsolatos aktuális európai bizottsági törekvéseket, de fontosnak tartja, hogy fokozzák és egy hosszú távú nyomonkövetési folyamattal kapcsolják össze ezeket az erőfeszítéseket.

1.9.

Az álláskeresési járadékokra vonatkozó benchmark-folyamat célja, hogy a tagállamokban elinduljon a társadalmi felzárkózás, és jobban működjenek a munkaerőpiacok. Fontos, hogy a benchmark-folyamat a jelenlegi helyzet átfogó és a valóságot nem szépítő elemzésén alapuljon. A benchmark-folyamat nem korlátozódhat a nyomon követésre és az értékelésre. A tagállamoknak a legjobban teljesítők elemzése révén tanulniuk kellene egymástól (benchlearning) és jobb gyakorlatokat kellene bevezetniük (benchaction).

1.10.

Az álláskeresési járadékokra vonatkozó benchmark-folyamatot az Európai Bizottságnak kellene irányítania, és a referenciamutatókat (benchmarks) a szociális partnerek folyamatos és szoros bevonásával kellene meghatározni.

1.11.

A szociális célértékek idővel szociális konvergenciához kell, hogy vezessenek. Az embereknek érezniük kell, hogy a szociális jogok európai pillérében meghatározott elvek nemcsak papíron léteznek, hanem konkrétan érvényesülnek is, és fokozatosan javítják az életkörülményeiket.

1.12.

Az EGSZB ajánlja, hogy a benchmark-folyamat eredményeit pontosan felügyeljék és értékeljék. Ha nem történik elegendő előrelépés a kívánt hatások irányába, jogilag kötelező erejű eszközt kellene bevezetni, amellyel a munkanélküliségi biztosítási rendszerek korszerűsítésére vonatkozó tagállami intézkedéseket lehet támogatni és kiegészíteni. A tagállamok számára iránymutatásként szolgáló tanácsi ajánlás mellett az EGSZB egy, az EUMSZ 153. cikkének megfelelő irányelv bevezetését is ajánlja, amely jogilag kötelező minimumszabályokat határozna meg a tagállami munkanélküliségi biztosítási rendszerekre vonatkozóan. Ennek az irányelvnek az álláskeresési járadékokkal kapcsolatban EU-szerte alkalmazandó minimumszabályokat kellene tartalmaznia a nettó helyettesítési rátára, a jogosultság időtartamára és a lefedettségi arányra vonatkozóan. Az EGSZB ezen túlmenően szorgalmazza, hogy a munkanélküliségi biztosítás keretében a továbbképzést és az aktiválást illetően is határozzanak meg EU-szerte alkalmazandó minimumszabályokat.

1.13.

A jogilag kötelező minimumszabályokat fokozatosan kellene bevezetni. Elegendő időt kell hagyni arra, hogy minden tagállam meg tudjon felelni a közös szabályoknak.

1.14.

Ahogy azt az EUMSZ 153. cikke is hangsúlyozza, fontos, hogy ez ne korlátozza jelentősen a tagállamok arra vonatkozóan elismert hatáskörét, hogy meghatározhassák szociális biztonsági rendszerük alapelveit, illetve ne veszélyeztesse ezeknek a rendszereknek a pénzügyi egyensúlyát. Ezt az alapelvet a tagállami rendszer formájától és tartalmától függetlenül tiszteletben kell tartani. A tagállamokat nem volna szabad akadályozni abban, hogy a szerződésben meghatározott jogukkal élve (szigorúbb) védintézkedéseket tartsanak fenn vagy vezessenek be. Kiemelt figyelmet kell fordítani a nemzeti biztosítási rendszerek szervezeti különbségeire, a szociális partnerek bevonására és a finanszírozásra is.

2. Jelenlegi helyzet és a vélemény háttere

2.1.

A 2008-ban kezdődő gazdasági és pénzügyi válság fájdalmas tapasztalatai és az ezt követő instabilitások után most újból növekszik a gazdaság, és a munkanélküliségi ráta is csökkenő tendenciát mutat. A munkaerőpiacok jelenlegi fellendülése azonban nem minden tagállam, régió és népességcsoport számára történik azonos ütemben. Az EGSZB ezzel kapcsolatban utal a 2019. évi együttes foglalkoztatási jelentésre (8).

2.2.

Az EGSZB egyetért a Tanáccsal abban, hogy a tagállamoknak és az EU-nak foglalkozniuk kell a gazdasági és pénzügyi válság társadalmi következményeivel, és egy befogadó társadalom kiépítésére kell törekedniük. Az egyenlőtlenséget és a hátrányos megkülönböztetést orvosolni kell. Mindenki számára egyenlő hozzáférési feltételeket és lehetőségeket kell teremteni, és csökkenteni kell a szegénységet és a társadalmi kirekesztést, különösen a munkaerőpiac és a szociális védelmi rendszerek hatékony működésének biztosítása révén (9).

2.3.

Az EU az Európa 2020 stratégiával azt a célt tűzte ki, hogy 2020-ig 20 millióval csökkenti a szegénység és a társadalmi kirekesztés által fenyegetett emberek számát. Ez a cél még messze nem valósult meg. Bár 2012 óta (amikor az Európai Unió teljes lakosságának még csaknem 25 %-át fenyegette a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés veszélye) folyamatos javulás tapasztalható, Európa még most is óriási kihívások előtt áll. 2018-ban az EU lakosságának szűk 22 % -át fenyegette a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés veszélye (10).

2.4.

A munkanélküliségi biztosítás valamennyi tagállam szociális ellátórendszerének központi eleme. Biztonsági hálót nyújt a munkavállalók számára munkahelyük megszűnése esetén, és védelmet biztosít a szegénység ellen. Ugyanakkor a munkanélküli ellátások automatikus stabilizátorként is szolgálnak, mivel a munkanélküliség általános növekedése esetén a fogyasztás és a jövedelmek nem esnek annyira jelentősen vissza. A hatékony és megfelelő munkanélküli ellátások ezenkívül lehetővé teszik a munkavállalók számára, hogy olyan munkahelyeket találjanak, amelyek megfelelnek elvárásaiknak és képesítésüknek, illetve hogy az aktív munkaerőpiaci szakpolitika keretében átképezhessék magukat.

2.5.

A szociális védelem színvonala egyes tagállamokban a válságpolitika következményeképpen rosszabbodott az elmúlt években. Sokan gondolják úgy, hogy szociális érdekeiket és igényeiket az EU egyre kevésbé biztosítja. A brexit először mutat az európai integráció visszafordításának irányába. E fejleményekre figyelmeztető jelzésként kell tekinteni. Ahhoz, hogy az EU-t „jövőképessé” tegyük, és visszanyerjük a polgárok bizalmát, az EGSZB szerint meg kell erősítenünk az EU szociális dimenzióját, amihez az is hozzátartozik, hogy más aktuális kihívásokkal, például az éghajlatváltozással és a digitalizációval is foglalkozunk. Ebben egy stabil, fenntartható és inkluzív gazdaságra alapozva minden szintnek – így a tagállamoknak, a szociális partnereknek és a civil társadalmi szereplőknek is – aktív szerepet kell vállalnia (11).

2.6.

A 2017. november 17-én, Göteborgban megrendezett uniós szociális csúcstalálkozón az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság ünnepélyesen kihirdette a szociális jogok európai pillérét. Ahhoz, hogy életre keltsük ezt a pillért, az EU és a tagállamok részéről konkrét lépésekre van szükség a hatékony végrehajtás szolgálatában. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság újonnan megválasztott elnöke az Európai Bizottság számára kidolgozott 2019–2024-es politikai iránymutatásban beharangozta, hogy cselekvési terv készül a szociális jogok európai pillérének teljeskörű végrehajtására. Az EGSZB a tagállami álláskeresési járadékokra vonatkozó célértékekkel kapcsolatos javaslatával szeretne hozzájárulni a szociális jogok európai pillérérének megvalósításához.

2.7.

Az EGSZB utal a szociális jogok európai pillérének 13. alapelvére (Álláskeresési járadék), mely szerint a munkanélkülieknek joguk van ahhoz, hogy – az általuk befizetett járulékokkal arányos mértékben és a nemzeti támogathatósági szabályokkal összhangban – az állami foglalkoztatási szolgálatoktól a munkaerőpiacra történő (újbóli) beilleszkedéshez megfelelő támogatásban, valamint észszerű időtartamra szóló álláskeresési járadékban részesüljenek. Fontos, hogy ezek a támogatások ne tartsák vissza a kedvezményezetteket a foglalkoztatásba való gyors visszatéréstől.

2.8.

Ezzel összefüggésben az EGSZB utal a szociális jogok európai pillérének 17. alapelvére is, mely szerint a fogyatékossággal élő személyeknek joguk van olyan jövedelemtámogatásra, amely számukra méltósággal élhető életet, valamint a munkaerőpiacon és a társadalomban való részvételüket lehetővé tevő szolgáltatásokat biztosít. A munkanélküliségi biztosítás jogosultsági ideje kapcsán figyelembe kell venni, hogy az álláskeresés vagy átképzés a fogyatékossággal élők számára egyértelműen nehezebb és időigényesebb feladatot jelent.

2.9.

A munkanélküliségi biztosítás valamennyi tagállam szociális ellátórendszerének központi eleme. A munkanélküliségi biztosítási rendszerek tagállami rendelkezései nagyon eltérőek, mind az ellátásra való jogosultságot, mind pedig az összeget, időtartamot és számítási módszert illetően. Az EGSZB azt ajánlja, hogy az európai szemeszter keretében állapítsanak meg célértékeket az álláskeresési járadékokra vonatkozóan. Ezen túlmenően az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy uniós szinten közös szabályok alapján kell biztosítani az alapvető szociális ellátásokat (12). Ajánlja, hogy folyamatosan értékeljék a benchmark-folyamatot. Egy tanácsi ajánlás lehetővé tenné, hogy a tagállamokban viták és reformok induljanak a közös minimumszabályok bevezetéséről, illetve hogy együttműködés kezdődjön ezen a területen a tagállamok között.

2.10.

Ha idővel nem történik elegendő előrelépés a kívánt hatások irányába, az EGSZB egy, az EUMSZ 153. cikkének megfelelő irányelv bevezetését ajánlja, amely jogilag kötelező minimumszabályokat határozna meg a tagállami munkanélküliségi biztosítási rendszerekre vonatkozóan. Ennek az irányelvnek az álláskeresési járadékokkal kapcsolatban EU-szerte alkalmazandó minimumszabályokat kellene tartalmaznia a nettó helyettesítési rátára, a jogosultság időtartamára és a lefedettségi arányra vonatkozóan. Az EGSZB ezen túlmenően szorgalmazza, hogy a munkanélküliségi biztosítás keretében a továbbképzést és az aktiválást illetően is határozzanak meg EU-szerte alkalmazandó minimumszabályokat. A minimumkövetelmények nem akadályozhatják meg a tagállamokat abban, hogy magasabb szintű normákat állapítsanak meg (lásd a szociális jogok európai pillére preambulumának 16. pontját). A tagállamok hatályos normáit nem szabad gyengíteni. Az EGSZB azt ajánlja, hogy a tagállamok munkanélküliségi biztosítási rendszereire vonatkozó minimumkövetelményeket egy csökkentést kizáró rendelkezés megfelelő alkalmazásához kapcsolva határozzák meg (amely rendelkezés tiltja, hogy a minimumkövetelmények bevezetését a normák addigi szintjének csökkentésére használják fel). Ily módon tekintettel tudunk lenni arra az uniós célkitűzésre, hogy felzárkóztatás útján javítsuk és közelítsük egymáshoz a tagállami élet- és munkakörülményeket (EUMSZ 151. cikk).

2.11.

A munkanélküliek támogatásánál különbséget kell tenni a szociális biztonsági ellátások (biztosítási típusú ellátások) és a szociális ellátás között. A biztosítási típusú ellátások rendszerint befizetett járulékokon alapulnak, és bizonyos szolgálati időt feltételeznek. A szociális ellátás esetén egy nem járulékalapú, adóból finanszírozott segítségnyújtásról van szó, amely olyan emberek támogatását szolgálja, akik saját erejükből nem tudnak gondoskodni megélhetésükről, és akiknek a rászorultságát vizsgálat alapján kell megállapítani. Az EGSZB jelen saját kezdeményezésű véleményének tárgyát a szociális biztonsági ellátások képezik.

2.12.

A gazdasági és monetáris unió elmélyítéséről szóló vitával összefüggésben az Európai Bizottság egy olyan stabilizációs funkció létrehozását javasolja az euróövezet számára (részvételi lehetőséget biztosítva az euróövezeten kívüli tagállamok számára is), amely lehetővé tenné, hogy a jövőben jobban reagáljunk az aszimmetrikus sokkhatásokra. A stabilizációs funkciót illetően az Európai Bizottság lehetőségként említi egy európai munkanélküliségi viszontbiztosítási rendszer létrehozását, amely a nemzeti munkanélküliségi rendszerek „viszontbiztosítási alapjaként” működhetne (13). Ezt az éppen komoly viták tárgyát képező fiskális politikai javaslatot világosan el kell választani jelen saját kezdeményezésű véleménytől, amely egy szociálpolitikai javaslatnak tekintendő az EU szociális dimenziójának erősítésére.

2.13.

Az EGSZB nemrégiben javasolta annak a lehetőségnek a vizsgálatát, hogy a munkanélküliekre irányuló nemzeti rendszerekben az egész EU-ra érvényes minimumszabályok szerepeljenek annak érdekében, hogy például minden álláskereső jogosult legyen pénzügyi támogatásra (14). Jelen véleménnyel az EGSZB ennek a feladatnak tesz eleget.

3. Általános megjegyzések

3.1.

A 2018. évi – és 2019-re is érvényes (15) – foglalkoztatási iránymutatások (16) 7. iránymutatása szerint a tagállamoknak megfelelő, észszerű időtartamra szóló álláskeresési járadékokat kell biztosítaniuk a munkanélküliek számára az általuk befizetett járulékokkal arányos mértékben és a nemzeti támogathatósági szabályokkal összhangban. Ezzel az ajánlással a foglalkoztatáspolitikai iránymutatások is tekintetbe veszik a szociális jogok európai pillérét.

3.2.

A szegénységben és társadalmi kirekesztésben élő, vagy ezek kockázatának kitett személyek számának csökkentése egyaránt szerepel az Európa 2020 stratégia öt célja, illetve az Egyesült Nemzetek 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjének 17 célja között. A szociális jogok európai pillére kapcsán bevezetett szociális eredménytábla segítségével is nyomon lehet követni a szegénységben és társadalmi kirekesztésben élő, vagy ezek kockázatának kitett személyekre vonatkozó tagállami tendenciákat és előrelépéseket.

3.3.

Az EGSZB felhívja a figyelmet az Európai Bizottság megállapítására, mely szerint az álláskeresési járadékra való jogosultság időtartama közvetlenül kihat a szegénység kockázatára a munkanélküliek körében. A nagyvonalúbb munkanélküliségi biztosítási rendszerrel rendelkező és az aktív munkaerőpiaci szakpolitikákra és intézkedésekre többet költő tagállamokban a munkanélkülieket nagyobb sikerrel lehet tartósan visszavezetni a munkaerőpiacra (17). A tagállamok között jelentős különbségek vannak. A munkanélküli ellátásokra való jogosultság maximális időtartama 90 naptól (Magyarország) határozatlan ideig (Belgium) terjedhet (18).

3.4.

Az EGSZB szerint úgy kell kialakítani a szociális biztonsági ellátásokat, hogy kockázatos helyzetben – például munkanélküliség esetén – is gondoskodni lehessen a megfelelő életszínvonalról. Ezért megfelelő kell, hogy legyen az álláskeresési járadék mértéke, azaz a nettó helyettesítési ráta. E tekintetben is jelentős különbségek figyelhetők meg az EU-n belül. Egy rövid (egyéves) szolgálati idővel és alacsony bérrel rendelkező munkavállaló esetében a nettó helyettesítési ráta a korábbi (nettó) kereset kevesebb mint 20 %-a (Magyarország) és mintegy 90 %-a (Luxemburg) között mozog (19).

3.5.

Az álláskeresési járadékban részesülő munkanélkülieknek az összes munkanélkülihez viszonyított számát a lefedettségi aránnyal fejezzük ki. A lefedettségi arányt mindig a munkanélküliség bizonyos időtartamára vonatkozóan állapítják meg (pl. azoknak a munkanélkülieknek az aránya, akik egy év munkanélküliség után járadékban részesülnek). E téren is nagy eltérések vannak a tagállamok között. Az álláskeresési ellátásban részesülő, rövid távon munkanélküliek (azaz a kevesebb mint egy éve nem foglalkoztatott személyek) aránya átlagosan a munkanélküli személyek arányának mindössze egyharmada. A lefedettségi arány Németországban a legmagasabb (mintegy 63 %). Ezzel szemben a lefedettségi arány Máltán, Horvátországban, Lengyelországban, Romániában és Bulgáriában jóval 15 % alatt van (20).

3.6.

Egy adott tagállam alacsony lefedettségi aránya különböző okokra vezethető vissza. Az egyik ok az ifjúsági munkanélküliség. Azok a fiatal munkanélküliek, akiknek nem sikerül belépniük a munka világába, a teljesített szolgálati idő hiányában gyakran nem tudnak jogosultságot szerezni. A munkanélküli fiatalok ezért sok esetben nem részesülnek ellátásban.

3.7.

Az EGSZB ismételten hangsúlyozza a fiatalok (iskolai) oktatásból a munka világába történő átlépésének központi jelentőségét. A lehető legnagyobb támogatást kell biztosítani számukra, hogy gondoskodni lehessen minél gyorsabb munkaerőpiaci integrációjukról.

3.8.

A lefedettségi arányra a munkanélküliség időtartama is hatással van. Míg a lefedettségi arány a nem tartós munkanélkülieknél uniós átlagban az egyharmad körül mozog, a tartós munkanélküliek esetében ennél alacsonyabb, mivel a munkanélküli ellátásokra való jogosultság időtartama a tagállamok többségében korlátozott. Az EGSZB célérték meghatározását ajánlja a nem tartós munkanélküliekre (azaz a kevesebb mint egy éve nem foglalkoztatott személyekre) vonatkozó lefedettségi arány tekintetében.

3.9.

Az alacsony lefedettségi arány hátterében a foglalkoztatás új formái, valamint az atipikus és bizonytalan foglalkoztatási formák is állhatnak, melyek megnehezítik a jogosultság megszerzését. Tekintettel arra, hogy a Tanács politikai megállapodásra jutott a munkavállalók és az önálló vállalkozók szociális védelemhez való hozzáféréséről szóló ajánlásról, az EGSZB egy olyan átfogó megoldást szorgalmaz, amelynek értelmében a foglalkoztatás új formái keretében is elismerik a munkavállalók társadalombiztosítási ellátásokra való jogosultságát (21).

3.10.

A szociális jogok európai pillérének első alapelve értelmében mindenkinek joga van a minőségi és inkluzív oktatáshoz, képzéshez és egész életen át tartó tanuláshoz annak érdekében, hogy olyan készségeket tartson fenn, illetve szerezzen meg, amelyek lehetővé teszik a társadalomban való teljes részvételt és a munkaerőpiaci változásokhoz való sikeres alkalmazkodást. Ezért az EGSZB a továbbképzést és az aktiválást illetően célértékeket szorgalmaz, és ismételten hangsúlyozza, hogy az egész életen át tartó tanuláshoz való jog mindenki számára történő biztosítása az EU napirendjén kell hogy szerepeljen (22).

3.11.

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a tagállami munkanélküliségi biztosítási rendszerekre vonatkozó magasabb szintű normák elősegítik a munkaerőpiacok jobb működését. Ezzel szemben az alacsony szintű normák nem feltétlenül jelentenek alacsonyabb állami kiadásokat, mivel azok a munkanélküliek, akik nem részesülnek semmilyen munkanélküliségi biztosítási ellátásban, többnyire másféle állami támogatásban (pl. foglalkoztatást helyettesítő támogatásban vagy minimumjövedelemben) részesülnek. Az Európai Bizottsággal egyetértésben valószínűnek tartjuk, hogy a munkanélküliségi biztosítással kapcsolatos normák emelésével járó többletköltségek – aktív munkaerőpiaci politika mellett – viszonylag rövid időn belül megtérülnek, mivel növekszik a foglalkoztatás, ami magasabb adóbevételeket eredményez, és nagyobb lesz a gazdasági növekedés (23).

4. Részletes megjegyzések

4.1.

4.2.

Ezért az EGSZB célértékek meghatározását ajánlja a tagállami álláskeresési járadékokat illetően. Ilyen célértékeket a nettó helyettesítési ráta, a jogosultság időtartama és a lefedettségi arány vonatkozásában kellene megállapítani. Ezen túlmenően az EGSZB a továbbképzést és az aktiválást illetően is ajánlja a célértékeket.

4.3.

Az EGSZB határozottan üdvözli az Európai Bizottság erőfeszítéseit annak érdekében, hogy a szociális jogok európai pillérét érvényre juttassa többek között az európai szemeszterben, és előmozdítsa a nemzeti munkanélküliségi biztosítási rendszerek szolgáltatásaira vonatkozó benchmark-folyamatot (többek között az együttes foglalkoztatási jelentés révén). Helyes az a vélekedés, hogy az összehasonlító teljesítményértékelés (benchmarking) fontos eszköz a szociális jogok európai pillérének végrehajtásához. Ezeket az erőfeszítéseket fokozni kell, és össze kell kapcsolni egy tartós nyomonkövetési folyamattal. Arra kell törekednünk, hogy az álláskeresési járadékokra vonatkozó benchmark-folyamat elősegítse a társadalmi felzárkózást és a munkaerőpiacok jobb működését az EU-ban.

4.4.

Az EGSZB szerint az országspecifikus ajánlásoknak konkrét célértékeket kellene tartalmazniuk a nettó helyettesítési ráta, a jogosultság időtartama és a lefedettségi arány vonatkozásában, de a továbbképzést és az aktiválást illetően is. E tekintetben támogatandó az Európai Bizottság arra vonatkozó megközelítése, hogy a nagyvonalúbb járadékoknak együtt kell járniuk a munkanélküliek megfelelő aktiválásával.

4.5.

Az egységes piac sikere nagyrészt a munkaerőpiacok és a szociális ellátórendszer hatékonyságától, valamint attól függ, hogy az európai gazdaságok mennyire tudnak alkalmazkodni a sokkhatásokhoz. Ebből kiindulva jött létre az Európa 2020 stratégia azzal a céllal, hogy az Unió intelligens, fenntartható és inkluzív gazdasággá váljon, melynek keretei között megvalósulhat a magas szintű foglalkoztatás, termelékenység és társadalmi kohézió (25). Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy az EU nem fogja elérni azt az Európa 2020 stratégiában megfogalmazott célt, hogy 20 millióval csökkenjen a szegénységben és társadalmi kirekesztésben élő, vagy ezek kockázatának kitett személyek száma.

4.6.

Az EGSZB szerint a 2019. május 23. és 26. közötti európai parlamenti választások után az újonnan összeálló Európai Bizottságnak kiemelt feladata kell, hogy legyen az, hogy intézkedéseket javasoljon a munkaerőpiacok jobb működése és a tagállamok társadalmi felzárkóztatása érdekében. Emellett új stratégiára van szükség Európa 2020 utáni szociális dimenziójára vonatkozóan.

4.7.

A tagállamok jelenleg is tanácskoznak Európa 2020 utáni szociális dimenziójáról. Ennek során felmerül többek között az a kérdés, hogy mely szempontok határozzák meg a jövőbeli szociális dimenziót (26). Az EGSZB szerint a munkaerőpiacok jobb működése, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem kiemelt szempontnak tekintendő Európa 2020 utáni szociális dimenziójában. Ehhez fontos hozzájárulást jelenthetnek a tagállami álláskeresési járadékokra vonatkozó célértékek.

4.8.

A szociális célértékek idővel szociális konvergenciához kell, hogy vezessenek. Az embereknek érezniük kell, hogy az olyan jogok és elvek, mint amilyenek a szociális jogok európai pillérében szerepelnek, nemcsak papíron léteznek, hanem konkrétan érvényesülnek is, és fokozatosan javítják az életkörülményeiket.

4.9.

Ha az európai szemeszter keretében alkalmazott célértékek nem mutatnak kellő hatást, az EGSZB – Európa 2020 utáni szociális dimenziójára való tekintettel – egy, az EUMSZ 153. cikkének megfelelő irányelv bevezetését ajánlja, amely jogilag kötelező minimumszabályokat határozna meg a tagállami munkanélküliségi biztosítási rendszerekre vonatkozóan. Ennek az irányelvnek az álláskeresési járadékokkal kapcsolatban EU-szerte alkalmazandó minimumszabályokat kellene tartalmaznia a nettó helyettesítési rátára, a jogosultság időtartamára és a lefedettségi arányra vonatkozóan. Az EGSZB ezen túlmenően szorgalmazza, hogy a munkanélküliségi biztosítás keretében a továbbképzést és az aktiválást illetően is határozzanak meg EU-szerte alkalmazandó minimumszabályokat.

Kelt Brüsszelben, 2019. december 11-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Luca JAHIER

(1) Az Európai Bizottság tematikus tájékoztatója az európai szemeszterről – Álláskeresési járadék – 2017.

(2) COM(2018) 761 final, 2018.11.21., EPSCO Tanács, ST 7619 2019 INIT, 2019.3.15.

(3) HL C 62., 2019.2.15., 165. o.

(4) HL C 81., 2018.3.2., 145. o.

(5) HL L 224., 2018.9.5., 4. o.

(6) HL L 185., 2019.7.11. , 44. o.

(7) HL L 224., 2018.9.5., 4. o. .

(8) COM(2018) 761 final, 2018.11.21., EPSCO Tanács, ST 7619 2019 INIT, 2019.3.15.

(9) HL L 224., 2018.9.5., 4. o.

(10) Eurostat, 2019.10.16.

(11) HL C 262., 2018.7.25. , 1. o.

(12) HL C 13., 2016.1.15., 40. o.

(13) COM(2017) 822 final, 2017.12.6.

(14) HL C 129., 2018.4.11., 7. o.

(15) HL L 185., 2019.7.11., 44. o.

(16) HL L 224., 2018.9.5., 4. o.

(17) Az Európai Bizottság tematikus tájékoztatója az európai szemeszterről – Álláskeresési járadék – 2017.

(18) COM(2018) 761 final, 2018.11.21., EPSCO Tanács, ST 7619 2019 INIT, 2019.3.15.

(19) COM(2018) 761 final, 2018.11.21., EPSCO Tanács, ST 7619 2019 INIT, 2019.3.15.

(20) COM(2018) 761 final, 2018.11.21., EPSCO Tanács, ST 7619 2019 INIT, 2019.3.15.

(21) HL C 129., 2018.4.11., 7. o.

(22) HL C 237., 2018.7.6., 8. o., valamint a következő EGSZB-vélemények: HL C 14., 2020.1.15., 1. o. és HL C 14., 2020.1.15., 46. o.

(23) Az Európai Bizottság tematikus tájékoztatója az európai szemeszterről – Álláskeresési járadék – 2017.

(24) COM(2018) 761 final, 2018.11.21., EPSCO Tanács, ST 7619 2019 INIT, 2019.3.15.

(25) COM(2018) 761 final, 2018.11.21., EPSCO Tanács, ST 7619 2019 INIT, 2019.3.15.

(26) EPSCO Tanács, ST 6622 2019 INIT, 2019.2.27.

MELLÉKLET

Az alábbi, a vita során elutasított módosító indítványoknál a támogató szavazatok száma elérte az összes leadott szavazat számának legalább egynegyedét (Esz. 59. cikk (3) bekezdés):

1. 1.12. pont

A következőképpen módosítandó:

Az EGSZB ajánlja, hogy a benchmark-folyamat eredményeit pontosan felügyeljék és értékeljék. Ha nem történik elegendő előrelépés a kívánt hatások irányába, egy kötelező erejű jogi keretet jogilag kötelező erejű eszközt kellene mérlegelni bevezetni, amellyel a munkanélküliségi biztosítási rendszerek korszerűsítésére vonatkozó tagállami intézkedéseket lehet támogatni és kiegészíteni. A tagállamok számára iránymutatásként szolgáló tanácsi ajánlás mellett az EGSZB egy, az EUMSZ 153. cikkének megfelelő kötelező erejű jogi keret irányelv mérlegelését bevezetését is ajánlja, amely jogilag kötelező minimumszabályokat határozna meg a tagállami munkanélküliségi biztosítási rendszerekre vonatkozóan. Ennek a jogi keretnek az irányelvnek az álláskeresési járadékokkal kapcsolatban EU-szerte alkalmazandó minimumszabályokat kellene tartalmaznia a nettó helyettesítési rátára, a jogosultság időtartamára és a lefedettségi arányra vonatkozóan. Az EGSZB ezen túlmenően szorgalmazza, hogy a munkanélküliségi biztosítás keretében a továbbképzést és az aktiválást illetően is határozzanak meg EU-szerte alkalmazandó minimumszabályokat.

A szavazás eredménye:

Mellette:	64
Ellene:	119
Tartózkodott:	19

2. 2.10. pont

Ha idővel – és az eredmények pontos nyomon követése és értékelése után – nem történik elegendő előrelépés a kívánt hatások irányába, az EGSZB egy, az EUMSZ 153. cikkének megfelelő irányelv kötelező jogi keret mérlegelését bevezetését ajánlja, amely jogilag kötelező minimumszabályokat határozna meg a tagállami munkanélküliségi biztosítási rendszerekre vonatkozóan. Ennek a jogi keretnek az irányelvnek az álláskeresési járadékokkal kapcsolatban EU-szerte alkalmazandó minimumszabályokat kellene tartalmaznia a nettó helyettesítési rátára, a jogosultság időtartamára és a lefedettségi arányra vonatkozóan. Az EGSZB ezen túlmenően szorgalmazza, hogy a munkanélküliségi biztosítás keretében a továbbképzést és az aktiválást illetően is határozzanak meg EU-szerte alkalmazandó minimumszabályokat. A minimumkövetelmények nem akadályozhatják meg a tagállamokat abban, hogy magasabb szintű normákat állapítsanak meg (lásd a szociális jogok európai pillére preambulumának 16. pontját). A tagállamok hatályos normáit nem szabad gyengíteni. Az EGSZB azt ajánlja, hogy a tagállamok munkanélküliségi biztosítási rendszereire vonatkozó minimumkövetelményeket egy csökkentést kizáró rendelkezés megfelelő alkalmazásához kapcsolva határozzák meg (amely rendelkezés tiltja, hogy a minimumkövetelmények bevezetését a normák addigi szintjének csökkentésére használják fel). Ily módon tekintettel tudunk lenni arra az uniós célkitűzésre, hogy felzárkóztatás útján javítsuk és közelítsük egymáshoz a tagállami élet- és munkakörülményeket (EUMSZ 151. cikk).

A szavazás eredménye:

Mellette:	63
Ellene:	122
Tartózkodott:	18

3. 4.9. pont

Ha az európai szemeszter keretében alkalmazott célértékek az eredmények pontos nyomon követése és értékelése után nem mutatnak kellő hatást, az EGSZB – Európa 2020 utáni szociális dimenziójára való tekintettel – egy kötelező jogi keret mérlegelését , az EUMSZ 153. cikkének megfelelő irányelv bevezetését ajánlja, amely jogilag kötelező minimumszabályokat határozna meg a tagállami munkanélküliségi biztosítási rendszerekre vonatkozóan. Ennek a jogi keretnek az irányelvnek az álláskeresési járadékokkal kapcsolatban EU-szerte alkalmazandó minimumszabályokat kellene tartalmaznia a nettó helyettesítési rátára, a jogosultság időtartamára és a lefedettségi arányra vonatkozóan. Az EGSZB ezen túlmenően szorgalmazza, hogy a munkanélküliségi biztosítás keretében a továbbképzést és az aktiválást illetően is határozzanak meg EU-szerte alkalmazandó minimumszabályokat.

A szavazás eredménye:

Mellette:	63
Ellene:	122
Tartózkodott:	21

24.3.2020

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 97/41

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A fogyatékossággal élő személyek jogaival kapcsolatos, 2020–2030 közötti időszakra vonatkozó menetrend kialakítása: az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság hozzájárulása

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2020/C 97/06)

Előadó:

Ioannis VARDAKASTANIS

Közgyűlési határozat:	2019.1.24.
Jogalap:	eljárási szabályzat 32. cikk (2) bekezdés
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2019.11.15.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2019.12.11.
Plenáris ülés száma:	548.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	178/1/2

1. Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy a fogyatékossággal élő személyek jogaival kapcsolatos, 2020–2030-as időszakra vonatkozó menetrend (a továbbiakban: a menetrend) kidolgozása során alaposan vegye fontolóra a következő ajánlásokat és következtetéseket annak érdekében, hogy teljesebb körűen hajtsa végre a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt, valamint eleget tegyen a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend és – a fogyatékossággal élőket tizenegy helyen megemlítő – fenntartható fejlődési célok keretében vállalt kötelezettségeinek. Az EGSZB különösen a következőket ajánlja:

1.2.

Az Európai Bizottság minden főigazgatósága és ügynöksége, valamint az összes uniós intézmény rendelkezzen a fogyatékossággal foglalkozó kapcsolattartóval, a fogyatékossággal kapcsolatos kérdések horizontális jellegét tekintve pedig a központi kapcsolattartó az Európai Bizottság főtitkársága alá tartozzon, és az említett kapcsolattartókból álló „fogyatékossággal élők jogaival foglalkozó bizottság” felügyelje a menetrend végrehajtását. Mivel most már lesz egyenlőségért felelős biztos, ugyancsak alapvetően fontos, hogy a Jogérvényesülési Főigazgatóságon belül is legyen fogyatékosügyi kapcsolattartó.

1.3.

Az Európai Bizottság, az Európai Parlament és a Tanács között hozzanak létre egy olyan intézményközi mechanizmust (1), amelynek keretében az említett intézmények elnökei minden mandátumidőszak elején összeülnének. Az EGSZB szorgalmazza továbbá, hogy ennek előmozdítása érdekében a Tanácson belül hozzanak létre egy a fogyatékosság kérdésével foglalkozó munkacsoportot.

1.4.

Az uniós intézmények vegyék igénybe a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményhez kapcsolódó uniós nyomonkövetési keretrendszerhez rendelkezésre bocsátott összes szükséges eszközt, emberi erőforrást és pénzügyi támogatást annak biztosítása érdekében, hogy a keretrendszer az egyezmény 33. cikke (2) bekezdésének megfelelően be tudja tölteni a szerepét.

1.5.

Hozzák létre az Európai Akadálymentesítési Testületet az akadálymentességgel kapcsolatos uniós jogszabályok végrehajtásának nyomon követésére.

1.6.

Az Európai Bizottság vizsgálja felül a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményből és az uniós jogból fakadó, a tagállamokkal megosztott hatásköreit, hogy megállapíthassa, mely területeken tud az EU együttműködni a tagállamokkal a végrehajtás érdekében. E célból ki kell dolgozni egy hatásköri nyilatkozatot, felül kell vizsgálni a kizárólagos uniós hatáskörök nyilatkozatát, és meg kell kötni a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény fakultatív jegyzőkönyvét.

1.7.

Az Európai Bizottság a menetrendben érvényesítse a szociális pillér elveit, valamint fogalmazzon meg konkrét javaslatokat a fogyatékossággal élő személyek társadalmi befogadására vonatkozó 17. elv megvalósításával kapcsolatban.

1.8.

Hozzanak konkrét intézkedéseket a menetrend végrehajtására. Az alábbi intézkedések a legsürgősebbek: jogszabályokat kell elfogadni a fogyatékosság alapján történő megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemről (2); irányelvet kell alkotni, amely a fogyatékossággal élő személyek szabad mozgását elősegítendő uniós szinten összehangolja a fogyatékosságértékelés elismerését; intézkedéseket kell hozni, amelyek garantálják a fogyatékossággal élő személyek uniós szintű politikai szerepvállaláshoz való jogát; iránymutatást kell adni a tagállamok számára, hogy ugyanezt nemzeti szinten is biztosítsák; kötelező érvényű jogszabályokat kell hozni az épített környezetre vonatkozó akadálymentesítési szabványok összehangolására; intézkedésekre van szükség a munkahelyek észszerű alkalmazkodására vonatkozó minimumszabályok harmonizálására, valamint iránymutatásokat kell kidolgozni a rokkantsági ellátások mértékére és a szolgáltatásnyújtásra vonatkozó minimumszabályokról, beleértve a független életvitel támogatását és – amennyiben lehetséges – a személyes segítségnyújtás biztosítását a tagállamokban.

1.9.

Az összes uniós gazdasági, szociális és környezetvédelmi politikán – és mindenekelőtt a nemi esélyegyenlőségi stratégián, az ifjúsági garancián, a zöld megállapodáson, a gyermekgarancián és az idősödésről szóló tervezett zöld könyvön – belül vegyék figyelembe a fogyatékossággal élők egyenjogúságával kapcsolatos kérdéseket.

1.10.

Az uniós intézmények és a tagállamok fogadjanak el egy az ifjúsági garanciához hasonló fogyatékosjogi garanciát, amelynek célja, hogy a fogyatékossággal élő személyek helyet kapjanak a munkaerőpiacon, a szakmai gyakorlatokon, a munkaközvetítésben és a továbbképzésben.

1.11.

Az uniós költségvetés jobban támogassa a fogyatékossággal élőket azáltal, hogy beruház új támogató-segítő technológiák fejlesztésébe, forrásokat különít el az Erasmus+ programok hozzáférhetőségének javítására a fogyatékossággal élők részvételének növelése érdekében, finanszírozza az intézményiről a családi és közösségi alapú gondozásra és az önálló életvitelre való átállást – erős tagállami szintű nyomonkövetési és értékelési mechanizmusokkal kiegészítve –, valamint stratégiai beruházásként uniós forrásokat fordít a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény tagállamokban történő végrehajtására, különösen azokon a területeken, ahol az EU nem rendelkezik teljes hatáskörrel.

1.12.

A menetrendnek hozzá kellene járulnia a fogyatékossággal élő személyek jogainak az uniós külső tevékenységek keretében történő előmozdításához.

1.13.

A menetrend szempontjából központi jelentőséget kell tulajdonítani annak, hogy az Eurostat javítsa a fogyatékossággal élő személyekkel kapcsolatos adatgyűjtést és -közlést.

1.14.

A menetrendbe világos és kézzelfogható referenciaértékeket, valamint mérhető mutatókat kell beépíteni, különösen a fogyatékossággal élő nők, lányok, fiatalok, idősek, menekültek, migránsok és LMBTI-k tekintetében.

1.15.

Az Európai Bizottság az európai szemeszter keretében gyakoroljon nyomást a tagállamokra, hogy azok dolgozzák ki saját nemzeti fogyatékossági stratégiájukat az egyenlőségi elv általános érvényesítésének előmozdítására, valamint nemzeti reformprogramjuk keretében foglalkozzanak a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény végrehajtásával.

1.16.

A menetrend terjedjen ki a fogyatékossággal élő személyeknek az egyezményben foglalt jogaival kapcsolatos tudatosság növelésére.

1.17.

Az uniós és nemzeti szintű szociális párbeszéd során, illetve amikor a szociális partnerek kollektív szerződéseket kötnek, hangsúlyozottan vegyék figyelembe a fogyatékossággal élő személyek jogait és az erről szóló egyezmény végrehajtását, teljeskörűen konzultálva és együttműködve a fogyatékosügyi szervezetekkel.

1.18.

Biztosítsák a fogyatékosügyi szervezetek és a civil társadalmi szervezetek teljeskörű és aktív bevonását a menetrend kidolgozásába, végrehajtásába és irányításába.

2. Bevezetés

2.1.

Mivel a stratégiát a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló – az EU és a tagállamok által aláírt és ratifikált – egyezmény által meghatározott kerettel összhangban fogják kidolgozni és végrehajtani, az EGSZB hangsúlyozza, hogy a menetrendnek eszközként kell szolgálnia ahhoz, hogy érdemben lehessen foglalkozni az említett egyezmény hatókörébe tartozó összes kérdéssel.

2.2.

A jelenlegi fogyatékossági stratégiától eltérően a 2020–2030-as időszakra vonatkozó menetrendben azt is figyelembe kell venni, hogy a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény által meghatározott kötelezettségeket, valamint a fenntartható fejlődési célokhoz és a szociális jogok pilléréhez kapcsolódó kötelezettségvállalásokat nem lehet egymástól különválasztva kezelni. Az EGSZB ezért azt javasolja, hogy a menetrend elnevezése „A fogyatékossággal élő személyek jogaival kapcsolatos, 2020–2030 közötti időszakra vonatkozó menetrend” legyen.

2.3.

A Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága által 2015-ben az Unióval kapcsolatban végzett felülvizsgálat fényében az EGSZB azt is fontosnak tartja, hogy a menetrendet a záró megjegyzések és ajánlások figyelembevételével dolgozzák ki.

2.4.

Az új menetrendnek az összes uniós jogszabály és szakpolitika horizontális, átfogó felülvizsgálatán kell alapulnia, továbbá összhangban kell állnia a többi uniós kezdeményezéssel és stratégiával annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménnyel való teljeskörű harmonizációt. Emellett a fogyatékosság „emberi jogi” megközelítését is tükröznie kell, valamint integrálnia kell a szociális és digitális jogokkal kapcsolatos legújabb fejleményeket is.

2.5.

Figyelembe véve a fogyatékossággal élő személyek bizonyos csoportjainak sebezhetőségét, a menetrend minden területén külön figyelmet kell szentelni a fogyatékossággal élő nőknek, gyermekeknek, fiataloknak, időseknek, menekülteknek, migránsoknak, LMBTI-knek, valamint hajléktalanoknak.

3. A fogyatékossággal élők jogaira vonatkozó európai menetrend alapelvei

3.1.

A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény 3. cikkében meghatározott általános elvekkel összhangban az EGSZB úgy véli, hogy a menetrendnek a fogyatékosság kérdését érvényesítenie kell a fogyatékossággal élő személyek életét érintő valamennyi uniós szakpolitikában és jogszabályban. A menetrendnek védenie kell a következő elveket: megkülönböztetésmentesség, akadálymentesség, részvétel és bevonás, esélyegyenlőség, nemek közötti egyenlőség, a veleszületett méltóság és az egyéni autonómia tiszteletben tartása, a fogyatékossággal élő személyek elfogadása az emberi sokszínűség és az emberiség részeként, illetve a fogyatékossággal élők fejlődési képességeinek és az identitásuk megőrzéséhez fűződő joguknak az elismerése.

4. A fogyatékossággal élők jogaira vonatkozó európai menetrend hatóköre

4.1. A megkülönböztetés és az egyenlőtlenségek elleni küzdelem (3)

4.1.1.

Az európaiak fele vélekedik úgy, hogy a fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetés széles körben elterjedt az Unióban, és ennek mértéke tovább növekszik (4). Az EGSZB ezért a következőket sürgeti:

4.1.2.

Az uniós intézmények tegyenek lépéseket egy (a fogyatékossággal élőkkel szembeni) megkülönböztetés elleni horizontális irányelv elfogadása érdekében, amely az élet minden területén védelmet nyújtana a fogyatékossággal élő személyek számára a hátrányos megkülönböztetéssel szemben. Az irányelv a fogyatékosságon alapuló megkülönböztetés egyik formájaként ismerje el, ha az élet bármely területén megtagadják az észszerű alkalmazkodást, valamint ismerje el a megkülönböztetés egyéb formáit is, többek között a kapcsolaton alapuló megkülönböztetést, illetve a halmozott és az interszekcionális megkülönböztetést.

4.1.3.

Az uniós intézmények gyorsítsák fel az Európa Tanács nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló Egyezményének (isztambuli egyezmény) elfogadását, és hozzanak konkrét intézkedéseket a nemi alapú erőszak megelőzésére, leküzdésére és szankcionálására.

4.1.3.1.

Az összes uniós intézmény közjogi munkáltatóként biztosítsa az akadálymentességet, például gondoskodjon akadálymentes belső és külső weboldalakról, illetve olyan humánerőforrás-politikákról és eljárásokról, amelyek a fogyatékossággal élő munkavállalók számának növelésére és az Európai Iskolák inkluzivitásának javítására irányulnak.

4.1.3.2.

Az uniós intézmények gondoskodjanak az ahhoz szükséges intézkedésekről, hogy uniós források felhasználásával biztosítsák a fogyatékossággal élő személyek számára a hiányzó esélyegyenlőséget. Nagyobb figyelmet kell szentelni azoknak, akik nemzetiség, kor, faji vagy etnikai származás, nem, vallás vagy meggyőződés, nemi identitás és szexuális irányultság alapján halmozott, illetve interszekcionális megkülönböztetéssel szembesülnek.

4.1.3.3.

Az EGSZB korábbi ajánlásait követve a közös rendelkezésekről szóló 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) (a 2014–2020-as időszakra vonatkozó CPR-rendelet) 7. cikkét foglalják bele a javasolt új, a 2021–2027-es időszakra vonatkozó CPR-rendeletbe, és ezt az alapelvet közvetlenül építsék be az ERFA-ról szóló rendeletjavaslat főszövegébe. Ezenkívül írják elő, hogy a programok csak akkor részesülhetnek uniós forrásokból, ha a fogyatékossággal élők számára biztosítják az akadálymentességet.

4.1.3.4.

Az uniós intézmények az összes uniós gazdasági, szociális és környezetvédelmi politikán – konkrétan a nemi esélyegyenlőségi stratégián, az ifjúsági garancián, a zöld megállapodáson, a gyermekgarancián és az idősödésről szóló tervezett zöld könyvön – belül vegyék figyelembe a fogyatékossággal élők egyenjogúságával kapcsolatos kérdéseket.

4.1.3.5.

Az Európai Bizottság mozdítsa elő, hogy a jogképességre vonatkozó tagállami jogszabályok megfeleljenek a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménynek (6), és segítse elő a tagállamok közti tapasztalatcserét.

4.2. A teljeskörű részvétel és a szabad mozgás biztosítása

4.2.1.

A fogyatékossággal élő személyek esetében még mindig akadályokba ütközik a szabad mozgás jogának gyakorlása az Unióban, mert nem történt meg a fogyatékosság felmérésének harmonizált elismerése, valamint másik tagállamba történő költözéskor nem tudják átvinni a támogatási szolgáltatásokra és a juttatásokra való jogosultságukat. A továbbra is alkalmazott intézményi gondozás, a közösségi alapú szolgáltatásokba való beruházások hiánya és az alapvető szolgáltatások akadálymentesítésének általános hiánya ugyancsak akadályozza a fogyatékossággal élő személyek társadalmi szerepvállalását. Az EGSZB ezért a következőket sürgeti:

4.2.2.

Az Európai Bizottság tegyen javaslatot egy olyan irányelvre, amely összehangolja a tagállamok között mozgó személyek fogyatékosságértékelésének elismerését. Ezzel az irányelvvel az uniós intézményeknek védeniük kell a fogyatékossággal élő személyek szabad mozgáshoz való jogát azáltal, hogy biztosítják a szociális ellátások hordozhatóságát, akár a származási tagállambeli folyósítások fenntartásával, akár a lakóhely szerinti új tagállamtól kapott ellátással, akár a kettő közötti fokozatos átmenettel. A más tagállamba költöző fogyatékosok számára biztosítani kell az egyenértékű jogokat és a szolgáltatásokra való jogosultságot. Ezt összehangolt módon kell megvalósítani, ami megkönnyíti e jogosultságok (7), többek között a személyi segítségnyújtás zavartalan és gyors hordozhatóságát.

4.2.2.1.

Az uniós intézmények biztosítsák, hogy uniós forrásokat soha ne használjanak a fogyatékossággal élő személyek intézményi elhelyezésének előmozdítására (8), hanem aktívan fordítsák közösségi és családalapú szolgáltatásokba való beruházásokra. Alapvető fontosságú, hogy az Európai Szolidaritási Testületben részt vevő fiatalokat ne küldjék ki olyan intézményi gondozási környezetbe, amely állandósítja a szegregációt. Forrásokat kell szánni arra is, hogy a jelenleg intézményben dolgozó munkavállalóknak a fogyatékossággal élők részvételével kidolgozott képzést nyújtsanak ahhoz, hogy közösségi alapú, a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménnyel kompatibilis gondozást tudjanak végezni. Az Európai Bizottságnak emellett – annak érdekében, hogy ösztönözze a tagállamok áttérését a közösségi alapú gondozási alternatívákra – fel kell hívnia a figyelmet arra, hogy a gondozóintézetek milyen károkat okoznak a fogyatékossággal élőkben.

4.2.2.2.

Az uniós intézmények kezeljék prioritásként a kultúrához és a szabadidős tevékenységekhez való hozzáférést uniós források felhasználásával, mégpedig oly módon, hogy uniós támogatás nyújtásával minden tagállamban előmozdítják és formalizálják az európai fogyatékossági igazolvány használatát.

4.2.2.3.

Az uniós intézmények a polgárokkal való párbeszéd során igény esetén biztosítsák a jelnyelv, a Braille-írás és a könnyen olvasható szövegek használatát.

4.2.2.4.

Az uniós intézmények indítsanak politikai kezdeményezéseket annak érdekében, hogy felszámoljanak minden olyan akadályt, amely gátolja a fogyatékossággal élő személyek politikai szerepvállalását és megfosztja őket a szavazáshoz való joguktól és a választhatóság jogától, különös tekintettel az értelmi fogyatékossággal vagy a mentális egészséget érintő problémákkal élő személyekre, akik kiemelten hátrányos megkülönböztetéssel szembesülnek. Az Európai Bizottságnak a választási folyamat teljeskörű akadálymentesítéséről is gondoskodnia kell. Az Európai Bizottságnak e célból elő kell segítenie, hogy minden tagállam biztosítsa a fogyatékossággal élő polgárai részére a nemzeti, regionális és helyi választási folyamatokban való politikai részvételt.

4.2.2.5.

Az uniós intézmények fogadjanak el megfelelő intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi fogyatékossággal élő személy gyakorolhassa az uniós szerződésekben és jogszabályokban rögzített jogok mindegyikét, ösztönözzék a nem kényszerítő intézkedéseket és a fogyatékossággal élő személyek támogatott döntéshozatalát, valamint biztosítsák minden fogyatékossággal élő személy szabadságát és biztonságát.

4.2.2.6.

Az uniós intézmények nemzeti és uniós szinten egyaránt mozdítsák elő a fogyatékossággal élő személyeknek és szervezeteiknek valamennyi döntéshozatali eljárásba való strukturált bevonását, valamint finanszírozzák a fogyatékosügyi szervezetek kapacitásépítését. Az Európai Bizottságnak és a többi uniós szervnek azt is biztosítania kell, hogy a fogyatékossággal élő személyek könnyen részt tudjanak venni nyilvános konzultációkon.

4.3. Az akadálymentesítés biztosítása minden környezetben

4.3.1.

A nem akadálymentesített közterületek, épületek, közlekedési infrastruktúrák és technológiák még mindig túl sok fogyatékossággal élő személyt gátolnak az aktív társadalmi szerepvállalásban, és a biztonságukat is veszélyeztetik. Az EGSZB ezért a következőket sürgeti:

4.3.1.1.

Az Európai Bizottság tegyen konkrét intézkedéseket az Egyesült Államok Akadálymentesítési Testületéhez hasonló Európai Akadálymentesítési Testület létrehozása és az akadálymentességgel kapcsolatos uniós jogszabályok végrehajtásának nyomon követése érdekében, és ezekkel az intézkedésekkel segítse elő az akadálymentesítési normák és iránymutatások kidolgozását, a bevált gyakorlatok megosztását és a reprezentatív fogyatékosügyi szervezetek akadálymentesítésben való érdemi részvételét.

4.3.2.

Az uniós intézmények maguk is törekedjenek a legszigorúbb akadálymentesítési normák bevezetésére mind a fizikai infrastruktúra és a szolgáltatások terén, mind digitális téren, és biztosítsanak teljes akadálymentességet a fogyatékossággal élő személyek számára az uniós közigazgatás összes weboldalán és kapcsolatfelvételi űrlapján.

4.3.2.1.

Az uniós intézmények jogalkotási és egyéb eszközök igénybevételével – például szabványosítás útján – pótolják az európai akadálymentesítési intézkedéscsomag hiányosságait, hogy az épített környezet tekintetében minden szempontból összehangolják az akadálymentesítéssel kapcsolatos minimumszabályokat (9) mind a városi, mind a vidéki területeken, az értelmi és/vagy pszichoszociális fogyatékossággal élő személyekre vonatkozó rendelkezésekről sem feledkezve meg.

4.3.2.2.

Az Európai Bizottság vizsgálja felül, terjessze ki és erősítse meg a fogyatékossággal élő személyek utasjogait például oly módon, hogy új jogalkotási javaslatot tesz közzé a multimodális közlekedésről, felülvizsgálja a légi járműveken utazó, fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló 1107/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (10), felszámolja, összehangolja és részletesen meghatározza a „visszautasított beszállás” eseteit, valamint javítja a többi meglévő rendeletet.

4.3.2.3.

A vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogairól szóló új uniós rendeletben az uniós intézmények határozottan lépjenek fel a vasúti segítségnyújtás iránti igény előzetes bejelentése tekintetében előírt időtartam megszüntetésével kapcsolatban.

4.3.2.4.

Az Európai Bizottság mozdítsa elő a vasúti közlekedés további akadálymentesítését (11), biztosítva, hogy a tagállamok gondoskodjanak az összes vasúti peron akadálymentesítéséről, valamint megkönnyítsék a vasúti kocsik megközelíthetőségét. Ez azonban nemcsak az új szerkezeteket érinti, hanem a meglévő infrastruktúra átalakítását is.

4.3.2.5.

Az Európai Bizottság nyújtson iránymutatást a tagállamok számára azzal kapcsolatban, hogy a fogyatékossággal élőkre tekintettel hogyan hajtsák végre a bűncselekmények áldozatait, illetve a bűncselekmények elkövetésével gyanúsított vagy vádolt személyeket megillető eljárási jogokra vonatkozó közös minimumszabályokról szóló uniós irányelveket (12), ideértve az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésben érintett szereplők fogyatékossággal élő személyek jogaival kapcsolatos képzését is. A fogyatékosügyi szervezeteket együttműködő szervezeteknek kell tekinteni, és e szervezeteknek különleges státusszal kell rendelkezniük, amely legitimálja őket a bíróság előtt.

4.3.2.6.

Az Európai Bizottság biztosítsa, hogy az akadálymentesítés az uniós forrásokhoz való hozzáférés jogosultsági feltételei közé tartozzon (13).

4.3.2.7.

Az Európai Bizottság ruházzon be a fogyatékossággal élő személyeknek szánt új segítő technológiák és eszközök kifejlesztésére irányuló kutatásba.

4.3.2.8.

Az akadálymentesítést tekintsék a fenntarthatósági intézkedések részének – pl. az építőiparban és a közlekedésben –, és a mindenki javát szolgáló zöldebb Európa megteremtése előfeltételének.

4.3.2.9.

Az Európai Bizottság támogassa a tagállamokat az új és meglévő épített környezet, különösen a lakóépületek akadálymentesítésének javításában, valamint az összes közlekedési hálózat személyzete számára a hozzáféréssel kapcsolatos segítségnyújtás tekintetében nyújtott képzésekben.

4.3.2.10.

Az Európai Bizottságnak segítenie kell a tagállamokat annak biztosítása érdekében, hogy a fogyatékossággal élő személyek számára hozzáférést biztosítsanak a segítő eszközökhöz, technológiákhoz és szolgáltatásokhoz, illetve támogatást nyújtsanak azok igénybevételéhez függetlenül attól, hogy mely uniós ország kínálja azokat.

4.3.2.11.

Az Európai Bizottság segítse a tagállamokat annak garantálásában, hogy a közbeszerzések esetében akadálymentes hozzáférést biztosítsanak a fogyatékossággal élő polgárok, kedvezményezettek és közalkalmazottak számára.

4.3.2.12.

Az Európai Bizottság biztosítsa a tagállamok számára a weblapok akadálymentesítéséről szóló irányelv megfelelő és időben történő átültetéséhez szükséges támogatást.

4.4. A magas színvonalú foglalkoztatás és szakképzés előmozdítása

4.4.1.

A fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatási rátája (48,1 %) továbbra is aránytalanul alacsony a fogyatékosság nélkül élő személyekéhez képest (73,9 %). A fogyatékossággal élő nők foglalkoztatása jóval alacsonyabb (14). Az EGSZB ezért a következőket sürgeti:

4.4.2.

Az Európai Bizottság tegyen javaslatot olyan intézkedésekre, amelyek Unió-szerte összehangolják az azzal kapcsolatos követelményeket, hogy mit kötelesek a munkáltatók kínálni, illetve milyen támogatást kell a kormányzatoknak nyújtaniuk a munkáltatók részére ahhoz, hogy a fogyatékossággal élő munkavállalók számára biztosítsák az igényeikhez való észszerű alkalmazkodást (15).

4.4.3.

Az uniós intézmények mutassanak példát a fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatását illetően, és az intézményeken és az uniós közigazgatáson belül növeljék a fogyatékossággal élő alkalmazottak arányát.

4.4.3.1.

Az Európai Bizottság vizsgálja meg a tagállamok által a fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatásának előmozdítása érdekében alkalmazott kvótarendszer hatékonyságát azzal a céllal, hogy terjessze a bevált gyakorlatokat és adott estben az uniós közigazgatásban is hasonló rendszert vezessen be.

4.4.3.2.

Az uniós intézmények intézkedjenek annak érdekében, hogy uniós forrásokat fordítsanak a fogyatékossággal élő személyek javát szolgáló képzési, foglalkoztatási és munkahelyi mobilitási kezdeményezésekre, beleértve a szociális, illetve szociális gazdasági vállalkozások támogatását is, az egyezménynek megfelelően az inkluzív foglalkoztatás valamennyi típusát előmozdítva, és különös hangsúlyt helyezve a fogyatékossággal élő fiatalokra, nőkre, migránsokra, menekültekre és idősebb munkavállalókra (16). Hangsúlyt kell fektetni arra, hogy a fogyatékossággal élő személyek támogatást kapjanak annak a területnek a kiválasztásában, amelyen dolgozni szeretnének, továbbá beruházásokra van szükség a szakmai rehabilitációval, a munkahely megtartásával, a szakmai előmenetellel és a munkába való visszatéréssel kapcsolatos politikák terén is, különös tekintettel az újonnan megjelenő szakmákhoz szükséges készségek fejlesztésére.

4.4.3.3.

Az uniós intézmények és a tagállamok fogadják el az ifjúsági garanciához hasonló fogyatékosjogi garanciát, amelynek célja, hogy a fogyatékossággal élő személyek helyet kapjanak a munkaerőpiacon, a szakmai gyakorlatokon, a munkaközvetítésben és a továbbképzésben. Egy a fogyatékkal élők foglalkoztatására irányuló kezdeményezés révén pénzügyi forrásokat kellene elkülöníteni e cél támogatására.

4.4.3.4.

Az Európai Bizottság adja meg a tagállamoknak a szükséges támogatást ahhoz, hogy teljeskörűen végrehajtsák a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló (EU) 2019/1158 európai parlamenti és tanácsi irányelvet (17), lehetővé téve a fogyatékkal élő személyek szülei számára, hogy megfelelő szabadságot kapjanak és rugalmas munkaszervezéssel dolgozhassanak, és az Európai Bizottság érje el, hogy maguk a fogyatékkal élők is legyenek jogosultak ugyanilyen rugalmasságra.

4.4.3.5.

Az európai szemesztert és a jogalkotást eszközként kell használni annak biztosításához, hogy a fogyatékossággal élő munkavállalók számára a fogyatékosság nélkül élő munkavállalókkal megegyező mértékű, megfelelő/megállapodás szerinti bért fizessenek, amely a minimálbérnél soha nem lehet alacsonyabb. Az Európai Bizottságnak uniós forrásokat felhasználva felül kellene vizsgálnia a hosszú betegszabadságból visszatérő, esetleg szerzett fogyatékossággal élő munkavállalók visszailleszkedésével és rehabilitációjával kapcsolatos helyes gyakorlatokat és munkaügyi jogszabályokat.

4.4.3.6.

Az Európai Bizottság rugalmasabb rokkantsági ellátási és elosztási rendszerek biztosításával segítse a tagállamokat a munkaerőpiac átalakításával járó kockázatok csökkentésében, hogy elkerülhető legyen a szegénységtől védő biztonsági háló elvesztése, valamint fokozni lehessen a foglalkoztatást.

4.4.3.7.

Az Európai Bizottság gyakoroljon nyomást a tagállamokra, hogy nyújtsanak nagyobb segítséget a munkáltatóknak a segítő technológiákról szóló információk – és finanszírozás – megszerzése, a munkahelyek akadálymentesítésének javítása és az egyéni igényeknek megfelelő rugalmasabb munkaidő bevezetése terén. Az Európai Bizottságnak különösen támogatnia kell az arra irányuló kutatást, hogy hogyan ösztönözhető meggyőzően a fogyatékossággal élő személyek számára is alkalmas munkahelyek létrehozása.

4.4.3.8.

Az Európai Bizottság gondoskodjon a tagállamok számára a foglalkoztatás terén a hátrányos megkülönböztetést tiltó 2000/78/EK tanácsi irányelv (18) teljeskörű végrehajtásának biztosításához szükséges támogatásról. Az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak emellett az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférésre vonatkozó horizontális megkülönböztetésmentességi irányelv tervezetét is el kell fogadniuk, mivel az e területen elszenvedett hátrányos megkülönböztetés munkaerőpiaci diszkriminációhoz vezethet.

4.4.3.9.

Az Európai Bizottság segítse a tagállamokat a vállalati társadalmi felelősségvállalással és fogyatékossággal kapcsolatos politikák integrálásában annak érdekében, hogy a fogyatékossággal kapcsolatos kérdések a vállalatok foglalkoztatáspolitikájának részévé váljanak. Az Európai Bizottságnak annak előmozdításában is a tagállamok segítségére kell lennie, hogy a vállalatok által nyújtott nem pénzügyi információk fogyatékossággal és akadálymentesítéssel kapcsolatos szempontokat is tartalmazzanak.

4.4.3.10.

Az Európai Bizottság Unió-szerte támogassa a fogyatékossággal élő személyek jogait, hogy ugyanolyan feltételek mellett tudják gyakorolni munkaügyi és szakszervezeti jogaikat, mint mások. Ennek a szociális partnerekkel együttműködve kell történnie. Az európai sokszínűségi charták kidolgozása során konkrétan nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a képességeket illetően sokszínű munkaerő előmozdítására.

4.4.3.11.

Amikor uniós szinten szociális párbeszédet kezdenek, illetve kollektív szerződéseket kötnek, a szociális partnerek legyenek tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény végrehajtására és az érintett munkavállalók jogaira, és konzultáljanak az uniós szintű fogyatékosügyi szervezetekkel.

4.5. Magas színvonalú, inkluzív oktatás és egész életen át tartó tanulás biztosítása

4.5.1.

A fogyatékossággal élő személyek többségi oktatáshoz való hozzáférése továbbra is nehézségekbe ütközik, ami gyakran szegregált oktatási intézményeket eredményez. Az Unióban a fogyatékossággal élő személyek egészséges társaikhoz képest átlagosan 13 %-kal nagyobb valószínűséggel válnak korai iskolaelhagyókká, és 14 %-kal kisebb a valószínűsége, hogy bekerülnek a felsőoktatásba (19). Az EGSZB ezért a következőket sürgeti:

4.5.2.

Az uniós intézmények fordítsanak uniós forrásokat az inkluzív tanulási környezetekre, a koragyermekkori fejlesztésre, az egész életen át tartó tanulást szolgáló programokra és a különböző képzési programokra, hogy ezzel is megkönnyítsék a fogyatékossággal élő személyek számára az oktatás világából a munka világába való átmenetet. A fogyatékossággal élő személyek karriermobilitását ugyancsak meg kell könnyíteni.

4.5.2.1.

Az uniós intézmények saját iskolai rendszerükön, azaz az uniós alkalmazottak gyermekei számára létrehozott Európai Iskolákon belül hozzanak konkrét intézkedéseket a fogyatékossággal élő gyermekek és fiatalok befogadásának biztosítása érdekében.

4.5.2.2.

Az Európai Bizottság tegyen konkrét lépéseket annak érdekében, hogy egyre több fogyatékossággal élő személy vehessen részt a felsőoktatásban, segítséget nyújtva a tanulmányok vagy képzés folytatása során felmerült támogatási igények kielégítéséhez és a költségek fedezéséhez.

4.5.2.3.

Az Európai Bizottság hozzon intézkedéseket az Erasmus+ programok hozzáférhetőségének és a fogyatékossággal élő személyek részvételének fokozása érdekében, segítséget nyújtva a külföldi tanulmányok vagy képzés folytatása során felmerült támogatási igények kielégítéséhez és a költségek fedezéséhez.

4.5.2.4.

Az Európai Bizottság biztosítsa a tagállamok számára a többségi oktatásban dolgozók képzéséhez és a fogyatékossággal élő gyermekekkel foglalkozó tanórai asszisztensek képzéséhez szükséges támogatást annak érdekében, hogy a hagyományos iskolákban előmozdítsák a fogyatékossággal élő gyermekek beilleszkedését. A képzésnek arra is összpontosítania kell, hogy hogyan lehet használni a segítő technológiákat a fogyatékkal élő tanulók jobb integrálására. Arra is figyelmet kell fordítani, hogy jó munkakörülményeket teremtsenek az osztályteremben, és csökkentsék az osztályok létszámát.

4.6. A bizonytalanság, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem

4.6.1.

Az Unióban a fogyatékossággal élő személyek egészséges társaikhoz képest átlagosan 9 %-kal nagyobb valószínűséggel szembesülnek szegénységgel és társadalmi kirekesztéssel (20). Az EGSZB ezért a következőket sürgeti:

4.6.1.1.

Az uniós intézmények biztosítsák, hogy az új menetrend tartalmazzon az inkluzív szociális védelmi rendszer előmozdítására szolgáló konkrét intézkedéseket, továbbá az Európai Bizottság dolgozzon ki iránymutatásokat a tagállamok számára a fogyatékossággal élő személyekre és gondozóikra vonatkozó olyan szociális védelmi minimumról, amely megfelelő életszínvonalat garantálna számukra (21). Az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a fogyatékossággal élő személyek – és különösen azok esetében, akik pályafutásuk során szereztek fogyatékosságot és rövidebb járulékfizetési idővel rendelkeznek a nyugdíjbiztosításhoz – a nyugdíjkorhatár elérése előtt és után is megfelelő szociális védelemben részesüljenek.

4.6.1.2.

Az Európai Bizottság szolgáljon iránymutatással az ellátások olyan irányú reformjával kapcsolatban, hogy támogatást nyújtsanak a fogyatékossághoz kapcsolódó eszközök, a segítő technológiák, az alkalmazkodás, a közlekedés stb. tekintetében felmerülő extra költségekhez. Az Európai Bizottságnak nagyobb rugalmasságra kell ösztönöznie a tagállamokat, lehetővé téve a fogyatékossággal élő személyek számára, hogy a munkaerőpiacra való belépéskor megtartsák az ellátásokat. Ez azt a célt szolgálja, hogy kiegyensúlyozzák az aránytalan kiadásokat, csökkentsék a dolgozói szegénység kockázatát és ösztönözzék a foglalkoztatást.

4.6.1.3.

Az Európai Bizottság nyújtson iránymutatást a tagállamoknak a fogyatékosságértékelési eljárásokról annak érdekében, hogy ne hagyják figyelmen kívül a ritka betegséggel vagy halmozott fogyatékossággal élő személyeket. Az Európai Bizottságnak ezenkívül az európai szemeszter keretében határozottan vissza kellene tartania a tagállamokat attól, hogy csökkentsék a polgáraikat megillető rokkantsági ellátást és ezzel növeljék a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatát. Az Európai Bizottságnak fel kell kérnie a tagállamokat, hogy az egész életciklusra vonatkozóan vizsgálják felül az általuk nyújtott rokkantsági ellátások méltányosságát, biztosítva, hogy az idősebb kort megérő fogyatékossággal élők, illetve a fogyatékosságot szerző idősek ne veszítsék el jogosultságaikat.

4.6.1.4.

A szociális eredménytáblát igazítsák ki úgy, hogy figyelembe vegye a kifejezetten a fogyatékossággal élő személyek tekintetében mért adatokat. Ennek célja, hogy kiegészítsék az európai szemeszter és a szociális jogok pillére közötti, egyre erősödő kapcsolatot.

4.6.1.5.

Az Európai Bizottság biztosítsa a tagállamok számára az ahhoz szükséges támogatást, hogy megfelelően végrehajtsák az atipikus munkaszerződésekhez kapcsolódó szociális biztonságról szóló tanácsi ajánlást, valamint biztosítsák, hogy a fogyatékossággal élő személyek közül senkit – akár dolgozik, akár nem – ne fosszanak meg a megfelelő egészségügyi ellátáshoz való jogtól és egyéb jogosultságoktól.

4.6.1.6.

Az Európai Bizottság támogassa a tagállamokat annak előmozdításában, hogy a fogyatékossággal élő személyek ugyanolyan feltételekkel férhessenek hozzá az egészségügyi ellátáshoz, mint mások (22).

4.6.2.

Az Európai Bizottság biztosítsa, hogy a korábban, jelenleg és a jövőben az uniós közigazgatásban foglalkoztatott, fogyatékossággal élő személyek vagy a valamilyen fogyatékossággal élő eltartott családtagok olyan átfogó egészségbiztosítással rendelkezzenek, amely a lehető legjobb orvosi ellátást és életszínvonalat tudja biztosítani számukra.

4.7. Az Európai Unió világelsőként biztosítsa, hogy a határain belül senki ne maradjon ki

4.7.1.

Az EU világszerte a fejlesztési segélyek legjelentősebb adományozója. Az Uniónak és a tagállamoknak – a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény részes feleiként – külső tevékenységeik keretében elő kell mozdítaniuk a fogyatékossággal élő személyek jogait. Az EGSZB ezért a következőket sürgeti:

4.7.2.

Az uniós intézmények hozzanak intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az Unió által finanszírozott, harmadik országbeli intézkedések során tiszteletben tartsák a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény 3.1. pontban vázolt általános elveit.

4.7.2.1.

Az uniós intézmények tegyenek lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy az EU tagjelölt és potenciális tagjelölt országai bizonyítsák, hogy az uniós tagállamokkal azonos szintű jogvédelmet garantálnak a fogyatékossággal élő személyek számára. Az Európai Bizottságnak azt is biztosítania kell, hogy a pénzügyi előcsatlakozási támogatási eszközöket a fogyatékossággal élő személyek helyzetének javítására fordítsák.

4.7.2.2.

Az Európai Bizottság a sürgősségi és a humanitárius segítségnyújtás keretében hívja fel a figyelmet a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményre és a fogyatékossággal élő személyek szükségleteire, többek között az akadálymentességre, valamint hívja fel az uniós küldöttségek figyelmét a fogyatékossághoz kapcsolódó kérdésekre.

4.7.2.3.

Az uniós intézmények egyértelműen kövessék nyomon a fejlesztési politikáról kialakított európai konszenzust, és támogassák az OECD Fejlesztési Támogatási Bizottsága (DAC) által meghatározott, a fogyatékossággal kapcsolatos mutatók figyelembevételét a világszerte megvalósuló uniós együttműködési programokon, projekteken és tevékenységeken belül.

4.7.2.4.

Az uniós intézmények biztosítsák a menedékkérőként vagy menekültként az Unióba érkező, fogyatékossággal élő személyek jogainak tiszteletben tartását, valamint gondoskodjanak arról, hogy ezek a személyek elegendő és megfelelő támogatásban részesüljenek, illetve nyújtsanak támogatást azok számára, akik az országukból való menekülés folyamán szereztek fogyatékosságot.

4.7.2.5.

Az Európai Bizottság segítse a tagállamokat abban, hogy a nem uniós országokkal folytatott párbeszéd keretében a fogyatékossághoz kapcsolódó kérdésekkel is foglalkozzanak. Az Európai Bizottságnak azon is dolgoznia kell, hogy a nemzetközi fórumok (ENSZ, Európa Tanács, OECD) keretében előmozdítsa a fogyatékosságot érintő kérdésekkel kapcsolatos megállapodásokat és kötelezettségvállalásokat.

4.7.2.6.

Az Európai Bizottság a brexit fényében segítse a tagállamokat annak biztosításában, hogy a jelenleg az Egyesült Királyságban élő, Európai Unióból érkező, illetve a fordított helyzetben lévő polgárok továbbra is megkapják a származási országuk által jelenleg nyújtott segítséget.

5. Irányítás, végrehajtás és nyomon követés

5.1.

Figyelembe véve a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága által az Uniónak címzett záró megjegyzéseket és ajánlásokat, az EGSZB nyomatékosan ajánlja, hogy jelöljenek ki a fogyatékossággal foglalkozó kapcsolattartókat minden uniós intézményben, ügynökségnél és szervnél, azaz az Európai Parlamentben, a Európai Unió Tanácsában, az Európai Külügyi Szolgálatban, a Régiók Bizottságában stb., valamint az olyan ügynökségeknél, mint az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége és a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete. Az Európai Bizottság összes főigazgatóságán belül is ki kell jelölni kapcsolattartókat. Mivel a fogyatékossággal kapcsolatos kérdések horizontális jellegűek, a központi kapcsolattartónak az Európai Bizottság főtitkársága alá kell tartoznia. Erre azért lesz szükség, hogy az uniós intézmények nyomon tudják követni a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény és a menetrend végrehajtását. Az EGSZB, jó példával járva elöl, maga is rendelkezik a fogyatékossággal foglalkozó kapcsolattartóval, valamint egy a fogyatékossággal élők jogaival foglalkozó tanulmányozócsoporttal, amelynek munkáját a „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” (SOC) szekció titkársága segíti. Az EGSZB továbbá a következőket sürgeti:

5.2.

Mivel most már lesz egyenlőségért felelős biztos, a Jogérvényesülési Főigazgatóságon belül is legyen kapcsolattartó, aki segíti a biztost feladatkörének ellátásában. Ez rendkívül fontos.

5.3.

A jelenlegi rendszer, azaz a fogyatékossággal foglalkozó magas szintű munkacsoport helyett hozzanak létre egy „a fogyatékossággal élők jogaival foglalkozó bizottságot”, mely platformként szolgálna a fogyatékossággal foglalkozó kapcsolattartók rendszeres ülései számára a különböző igazgatóságokban, intézményekben és ügynökségeknél, valamint a különböző tagállamokban. E bizottságot fel kell jogosítani arra, hogy egyrészről nyomon kövesse a menetrend uniós és tagállami szintű végrehajtását, másrészről pedig ajánlásokat fogalmazzon meg az Európai Bizottság és a nemzeti kormányok részére.

5.4.

5.5.

Az Európai Bizottság, az Európai Parlament és a Tanács között hozzanak létre egy intézményközi mechanizmust (23). E három intézmény elnökének minden mandátumidőszak elején össze kellene ülnie, hogy kifejezzék elkötelezettségüket a fogyatékossággal élők jogai iránt. E mechanizmus előmozdítása érdekében a Tanácson belül hozzanak létre egy a fogyatékosság kérdésével foglalkozó munkacsoportot.

5.6.

Az uniós intézmények építsenek be világos, kézzelfogható és konkrét referenciaértékeket és mérhető mutatókat a menetrendbe, hogy nyomon lehessen követni a végrehajtással kapcsolatos hiányosságokat, és hatékonyan mérni lehessen az elért haladást.

5.7.

Az Európai Bizottság biztosítsa, hogy a jogalkotási javaslatok és kezdeményezések kidolgozása során gondoskodjanak hatékony nyomonkövetési mechanizmusokról, és ehhez különítsenek el elegendő erőforrást és költségvetést. A menetrendnek egyértelmű finanszírozási kötelezettségvállalást kell tartalmaznia, megjelölve a nyomonkövetési mechanizmusokra szánt összegeket.

5.8.

Az Európai Bizottság bocsásson rendelkezésre kellő forrást a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményhez kapcsolódó uniós keretrendszerhez, hogy biztosítható legyen annak független és megfelelő működése.

5.9.

Az uniós intézmények aktívan és teljeskörűen vonják be a fogyatékosügyi szervezeteket és a civil társadalmi szervezeteket a menetrend kidolgozásába, végrehajtásába és irányításába (24). A fogyatékosügyi szervezeteket az e menetrendből következő jogszabályok, szakpolitikák és programok kidolgozásába, elfogadásába, végrehajtásába és nyomon követésébe is be kell vonni, illetve folyamatosan konzultálni kell velük, valamint hozzáférést kell biztosítani számukra az erőforrásokhoz, ami segíteni fogja érdemi bevonásukat. Arról is gondoskodni kell, hogy konzultációs folyamatok érthetőek és teljes mértékben hozzáférhetőek legyenek a fogyatékossággal élő személyek számára.

5.10.

Az Európai Bizottság hozzon megfelelő intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az Eurostat a nemzeti statisztikai hivatalokkal és a fogyatékosügyi szervezetek képviselőivel együttműködve létrehozzon egy emberi jogi mutatókon alapuló rendszert, valamint egy a fogyatékossággal élő személyek Unión belüli helyzetét tükröző összehasonlító és átfogó adatok gyűjtésére szolgáló rendszert, valamint relevánsabb és alábontott elemzéseket tegyen közzé a fogyatékossággal kapcsolatban. Eközben figyelembe kell venni a fogyatékossággal élő személyek – többek között korból, nemből, menekült-, menedékkérői vagy bevándorlói státuszból, illetve etnikai kisebbségi háttérből fakadó – problémáinak és tapasztalatainak interszekcionális jellegét, valamint a különböző típusú fogyatékosságokat és azt, hogy azok milyen módon hatnak a jóllétre, illetve milyen következményekkel járnak (25). Adatokat kell gyűjteni továbbá arról, hogy hány fogyatékossággal élő személy él intézményekben, és hány fogyatékossággal élő gyermek él az otthonától távol.

5.11.

Az Európai Bizottság az európai szemeszter keretében gyakoroljon nyomást a tagállamokra, hogy dolgozzák ki saját nemzeti fogyatékossági stratégiájukat, valamint nemzeti reformprogramjuk keretében foglalkozzanak a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény végrehajtásával.

5.12.

Az Európai Bizottság vegye igénybe a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményhez kapcsolódó uniós nyomonkövetési keretrendszerhez rendelkezésre bocsátott összes szükséges eszközt, emberi erőforrást és pénzügyi támogatást annak biztosítása érdekében, hogy a keretrendszer az egyezmény 33. cikke (2) bekezdésének megfelelően be tudja tölteni a szerepét.

6. Kommunikáció és terjesztés (26)

6.1.

Az uniós intézmények hívják fel a figyelmet azokra az akadályokra, amelyekkel a fogyatékossággal élő személyek még mindig szembesülnek, számolják fel a sztereotípiákat, valamint működjenek együtt a nemzeti és regionális kormányzatokkal annak biztosítása érdekében, hogy ez az információ minden szinten eljusson a döntéshozókhoz és más érdekelt felekhez. Az Európai Bizottságnak tevékenyen támogatnia kell az uniós szintű fogyatékosügyi szervezetek és a nem kormányzati szervezetek ezzel kapcsolatos munkáját.

6.2.

Az Európai Bizottság szervezzen a nagyközönséget, a szakpolitikai és egyéb döntéshozókat, az állami és magánszervezetek munkatársait, a fogyatékossággal élő személyeket és családjukat stb. célzó kampányokat és tanfolyamokat annak érdekében, hogy felhívja a figyelmet a fogyatékossággal élő személyek jogaira. Az Európai Bizottságnak hasonló kampányok megvalósítására kell bátorítania a tagállamokat.

6.3.

Az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak különös figyelmet kell szentelniük annak, hogy hangsúlyozzák a halmozott és interszekcionális megkülönböztetést, amellyel a fogyatékossággal élő személyek bizonyos csoportjai szembesülnek, különös tekintettel a nőkre és a lányokra, az LMBTI személyekre és az etnikai kisebbségekre.

Kelt Brüsszelben, 2019. december 11-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Luca JAHIER

(1) A Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága által az Uniónak címzett 2015-ös ajánlások.

(2) A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény 1. cikkével összhangban a fogyatékossággal élő személyek közé azok a személyek tartoznak, akik tartós fizikai, értelmi, szellemi vagy érzékszervi károsodással élnek, amely számos egyéb akadállyal együtt korlátozhatja teljes, hatékony és másokkal egyenlő társadalmi szerepvállalásukat.

(3) Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 1., 21. és 26. cikke, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 10. és 19. cikke.

(4) Eurobarométer tematikus felmérés (437. sz.). Elérhető: https://data.europa.eu/euodp/hu/data/dataset/S2077_83_4_437_ENG.

(5) Az Európai Parlament és a Tanács 1303/2013/EU rendelete (2013. december 17.) az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 320. o.).

(6) A Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága által elfogadott, a törvény előtti egyenlőségről szóló 1. általános megjegyzés (2014).

(7) A Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága által megfogalmazott ajánlások, 18. cikk.

(8) A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény 19. cikke és a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága által elfogadott 5. általános megjegyzés.

(9) A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény 9. és 20. cikke.

(10) Az Európai Parlament és a Tanács 1107/2006/EK rendelete (2006. július 5.) a légi járműveken utazó fogyatékkal élő, illetve csökkent mozgásképességű személyek jogairól (HL L 204., 2006.7.26., 1. o.)..

(11) Az uniós vasúti rendszernek a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek általi hozzáférhetőségével kapcsolatos átjárhatósági műszaki előírásokról szóló, 2014. november 18-i 1300/2014/EU bizottsági rendelet (HL L 356., 2014.12.12., 110. o.) következő felülvizsgálata során.

(12) A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény 13. cikke.

(13) HL C 62., 2019.2.15., 83. o.

(14) https://www.disability-europe.net/theme/employment.

(15) A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény 5. és 27. cikke.

(16) A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény 27. cikke.

(17) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1158 irányelve (2019. június 20.) a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúlyról és a 2010/18/EU tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 188., 2019.7.12., 79. o.).

(18) A Tanács 2000/78/EK irányelve (2000. november 27.) a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról (HL L 303., 2000.12.2., 16. o.).

(19) ANED (Európai Fogyatékosügyi Szakértők Tudományos Hálózata), az Eurostat 2016-os adatai alapján, fogyatékossággal és fogyatékosság nélkül élő személyek (kor: 30–34 év), a különbség százalékpontban kifejezve.

(20) EU-SILC 2016.

(21) A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény 28. cikke.

(22) A Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága által megfogalmazott ajánlások, 63. cikk.

(23) A Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága által az Uniónak címzett 2015-ös ajánlások.

(24) A Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága által elfogadott általános megjegyzés.

(25) A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény 31. cikke.

(26) A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény 8. cikke.

24.3.2020

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 97/53

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Populizmus és alapvető jogok – elővárosi és vidéki területek

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2020/C 97/07)

Előadó:

Karolina DRESZER-SMALEC

Társelőadó:

Jukka AHTELA

Közgyűlési határozat:	2019.2.20.
Jogalap:	eljárási szabályzat 32. cikk (2) bekezdés
	Saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2019.11.27.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2019.12.11.
Plenáris ülés száma:	548.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	145/3/6

1. Következtetések és ajánlások

1.1.

A populista pártok jelentős eredményeket értek el a 2019-es európai parlamenti választásokon. A populizmus a politikai intézmények stabilitásának romlásához és a közösségek további szétforgácsolódásához és polarizációjához vezet, valamint a vállalkozások által hozott beruházási döntések számára egyre kockázatosabb környezetet teremt.

1.2.

A populista mozgalmak és pártok sikere mögött különféle okok, de leginkább a különféle fejlett országok mindegyikét egyaránt érintő globalizációs folyamatok állnak. Konkrétabban fogalmazva a populizmus kulturális és identitásbeli tényezőkkel, valamint társadalmi-gazdasági fejleményekkel egyaránt magyarázható. Végezetül a populista fenyegetés különösen erőteljesen nyilvánul meg az olyan térségekben, amelyek „nem számítanak” (1) – akár az EU távolabbi térségeiben, akár a középső részén vannak.

1.3.

Egyértelműen különbséget kell tenni egyrészről az embereket a populista pártok karjaiba lökő félelmek, szorongás és düh, másrészről pedig azon politikai szereplők között, akik ezekből a félelmekből szándékosan próbálnak politikai előnyt kovácsolni. A polgárok elégedetlenségét – amelynek gyakran racionális okai vannak – komolyan kell venni. Ez különbözik azon populista vezetők retorikájától, akik tőkét próbálnak kovácsolni az említett elégedetlenségből.

1.4.

Az elégedetlenség földrajza az Európai Unió egészét átható kontinentális észak-déli és kelet-nyugati megosztottságot az egyes tagállamokon belüli nemzeti szintű központi területek és peremterületek közötti megosztottsággal ötvözi. Az elhelyezkedéstől függően az elégedetlenség különféle nehézségekben gyökerezik. Az ellenirányú stratégiáknak, ha sikeresek kívánnak lenni, figyelembe kell venniük e probléma összetettségét. Az EGSZB úgy véli, hogy a helyi önkormányzatok, a civil társadalmi szervezetek, a szociális partnerek és az egyéb szereplők, például a helyi vezetők és társadalmi mozgalmak közötti szövetségek kiépítése kulcsfontosságú a populizmus alapvető okainak kezeléséhez.

1.5.

Minél kevesebben profitálnak egy adott ország gazdasági növekedéséből, annál jobban felerősödik a kormányzó elittel, a pártrendszerrel és a posztmodern életstílussal kapcsolatos negatív hozzáállásuk. A civil társadalmi aktivistákat gyakran e csoportokba sorolják, ami felerősíti a velük szemben tanúsított negatív magatartást.

1.6.

A civil társadalom szempontjából a helyzet különösen súlyos ott, ahol a populisták kerültek hatalomra és észrevehetően képesek befolyásolni a kormányprogramokat, az autoritarizmus felé haladva. A civil társadalmi szervezetek számára nemcsak az jelent komoly fenyegetést, hogy szűkül a tevékenységükhöz rendelkezésre álló tér, hanem személyüket érintő fenyegetésekkel és az üldözéssel is szembe kell nézniük.

1.7.

Az EGSZB úgy véli, hogy e fejlemények kezelése céljából meg kell erősíteni a demokrácia, az alapvető jogok és a jogállamiság elvével kapcsolatos állampolgári ismeretek oktatását. Az EGSZB emlékeztet „Az Unión belüli jogállamiság további erősítése” című véleményében (2) megfogalmazott ajánlásaira, amelyekben egyrészről e témák iskolai és felsőoktatási tantervekbe való általános felvételére kéri a tagállamokat, másrészről arra kéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy, az alapjogokkal, a jogállamisággal, a demokráciával és a független média szerepével kapcsolatos ambiciózus kommunikációs, oktatási és a polgárok figyelmének felkeltésére irányuló stratégiára.

1.8.

Figyelembe véve a lakosság ambiciózus és hatékony politikai elképzelések iránti vágyát, az EGSZB meg van győződve arról, hogy az Európai Uniónak az elérni kívánt jövővel kapcsolatos narratívákat kell javasolnia és újra kell élesztenie a fő elveket – azaz a partnerség és a szubszidiaritás elvét –, amelyek jelentős szerepet játszottak az európai projektben.

1.9.

Az EGSZB egyetért a vidéki, hegyvidéki és távoli területek sajátos szükségleteinek kezeléséről szóló európai parlamenti állásfoglalással (2018/2720(RSP) (3), amely szorgalmazza, hogy a vidéki, hegyvidéki és távoli területekre vonatkozó uniós ütemterv a kohézió elősegítése és a területi széttagoltság kockázatának megelőzése érdekében mozdítsa elő a társadalmi-gazdasági fejlődést, a gazdasági növekedést és a diverzifikációt, a társadalmi jólétet, a természet védelmét és a városi területekkel való együttműködést és összekapcsolást. Az EGSZB tehát az Európai Parlamenthez hasonlóan kéri, hogy hozzanak létre egy paktumot az intelligens falvakról, amely a szubszidiaritás elvének megfelelően minden kormányzati szintet bevonna.

1.10.

Az EGSZB emlékeztet az „Ellenállóképes demokrácia a szilárd és sokszínű civil társadalom segítségével” című véleményében (4) megfogalmazott ajánlására, amelyben javasolja „egy demokráciaértékelő eredménytábla létrehozását, amely […] a civil társadalom tevékenységének keretfeltételeit tükrözné, és konkrét reformajánlások megfogalmazásához vezetne”.

1.11.

A hatóságoknak emberi jogokon alapuló megközelítést (5) kell elfogadniuk a politikák – különösen a rendszeres emberi jogi hatásvizsgálatokon alapuló gazdasági reformpolitikák (6) – kapcsán. Ez az előfeltétele a politikai döntések kiigazításáról folytatott tájékozott és inkluzív nemzeti vitának, illetve a reformok zavartalan végrehajtásának.

1.12.

Az EGSZB kéri, hogy helyezzenek nagyobb hangsúlyt a vidéki térségekben megjelenő új gazdasági tevékenységekre, amelyek közül sok a kölcsönösség és a gondoskodás elvén alapul. Olyan intézkedéseket szorgalmaz, amelyek célja az ilyen kezdeményezések jobb támogatásának és összekapcsolásának annak érdekében való ösztönzése, hogy túllendüljenek az elszigetelt kísérleti szakaszokon és elmozduljanak az emancipatív politikai és társadalmi szövetségek irányába.

1.13.

1.14.

Az uniós intézményeknek fokozniuk kell az európai, nemzeti és helyi civil társadalmi szervezetekkel kapcsolatos kapacitásépítést, és e szervezeteket segítségképpen erőforrásokkal kell ellátni, hogy kiszélesíthessék tevékenységeik hatókörét és javíthassák azok minőségét. E szervezetek fontos szerepet játszanak a közösségek igényeinek felismerésében és kezelésében. Különösen súlyosan érinti őket, ha romlik a jogállamisággal, az alapvető jogokkal és a demokráciával kapcsolatos helyzet.

2. Általános megállapítások

2.1.

A populista pártok jelentős eredményeket értek el a 2019-es európai parlamenti választásokon. Az EGSZB-t komolyan aggasztják e fejlemények, és azok kezelése céljából jelentős kezdeményezéseket, kezdetnek pedig a kiváltó okok alaposabb megértését célzó erőfeszítéseket szorgalmaz.

2.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy különös figyelmet kell szentelni a civil társadalmi szervezetek helyzetének, hiszen rendkívül súlyosan érinti őket, ha romlik a jogállamisággal, az alapvető jogokkal és a demokráciával kapcsolatos helyzet. A civil társadalmi szervezetek jelenleg sok országban tapasztalják, hogy szűkül a tevékenységeikhez rendelkezésre álló tér. A populizmus további erősödése nagy valószínűséggel a gazdasági stabilitást, valamint a kormányzást és a szakpolitikák hatékonyságát is csökkenteni fogja, ami kedvezőtlenül hat a beruházásokra.

2.3.

Az EGSZB már korábban komoly aggodalmát fejezte ki „az emberi jogok helyzetének romlása, a terjedő populista és önkényuralmi tendencia, valamint az ezáltal a demokráciát és az alapvető jogok […] védelmét fenyegető veszély” (7) miatt. Arra kérte az európai intézményeket, hogy „a problémák megelőzése és elkerülése érdekében proaktív és megelőző megközelítést” alkalmazzanak.

2.4.

Az EGSZB az „Ellenállóképes demokrácia a szilárd és sokszínű civil társadalom segítségével” című saját kezdeményezésű véleményében (8) hangsúlyozta, hogy véleménye szerint „a civil társadalom kulcsszerepet tölt be abban, hogy Európában fennmaradjon a liberális demokrácia”, és hogy „csak egy erős és sokszínű civil társadalom képes megvédeni a demokráciát és a szabadságot, valamint megóvni Európát a tekintélyuralom csábításaitól”.

2.5.

A populizmus jelenségének teljes megértése érdekében azt több szempontból kell vizsgálni. Egyes megfigyelők a populizmus forrásának azonosításához elsősorban a kulturális tényezők felé fordulnak. Jóllehet nem szabad figyelmen kívül hagyni e tényezők fontosságát, mások azzal érvelnek, hogy a növekvő populizmus elsődleges oka társadalmi-gazdasági jellegű és az összetett globalizációs folyamatban gyökerezik.

2.6.

Az emberek elégedetlenségének gyökerét képező aggodalmak közül soknak racionális alapja van, amelyek politikai megoldásokat kívánnak. Különbséget kell tenni e jogos felvetések és egyes politikai szereplők arra irányuló törekvései között, hogy tőkét kovácsoljanak az elégedetlenségből, valamint demagóg és észszerűtlen javaslatokat megfogalmazva eszközként használják azt választások megnyereséhez.

2.7.

A populizmusra való fogékonyságot magyarázó legfontosabb tényezők közé a következők tartoznak: életkor (magas), végzettség (alacsony), viszonylagos jólét (alacsony), munkanélküliség (magas), foglalkoztatás formája (atipikus, határozott időtartamú). A vidéki térségekben és a nagyvárosi körzeteken kívül még jobban érvényesülnek ezek a társadalmi-gazdasági tényezők.

2.8.

Az Egyesült Királyságban a brexittel kapcsolatos szavazás, Franciaországban a sárgamellényes mozgalom, Kelet-Németországban az Alternatíva Németországnak (AfD) párt, Olaszországban az Északi Liga párt, Lengyelországban pedig a Jog és Igazságosság párt sikere sok tekintetben különbözik. Mégis, ami mindegyik fejlemény tekintetében közös pont, hogy az intézményekbe, a politikusokba és a médiába vetett bizalom drámai csökkenéséről árulkodik.

2.9.

3. A populizmusért felelős általános és helyhez kötött tényezők

3.1.

A populizmus erősödése két fő szemszögből magyarázható. Az egyik megközelítés a kulturális tényezőket hangsúlyozza, ideértve például az identitás kialakulását és az elmúlt két-három évtizedben megfigyelt tendenciák eredményeképpen a felfogásokban bekövetkező változásokat. A másik megközelítés szerint a populizmus sikerét magyarázó fő okokat szembetűnő társadalmi-gazdasági tényezőkben kell keresni. Jóllehet mindkét okfejtés helytálló, a politikai-gazdasági tényezők egyértelműen nagyobb jelentőséggel bírnak a hely és a terület szerepének megítélésében (9).

3.2.

A populizmus az egyik konkrét megnyilvánulása annak, amit korszakváltásnak vagy egy korszak lezárulásának nevezünk. Változó mértékben ugyan, de – az érintett régiótól függetlenül – minden országot érintenek e változás hatásai. Az említett változás általában a társadalmi rend minden lényeges vetületét érinti – az államot ugyanannyira, mint a piacot vagy a közösséget. Ez utóbbi képviseli a civil társadalmat.

3.3.

A társadalmi és politikai kapcsolatok áruba bocsátásával kapcsolatos folyamatoknak köszönhetően a populizmus először általában közösségi szinten jelentkezik. Egyre erőteljesebben bomlasztják a választáson alapuló közösségeket, például az érdekszövetségeket, a társadalmi megmozdulásokat és más civil társadalmi szervezeteket. Ezek keményen küzdenek a túlélésért és tagjaik megtartásáért. A sorsközösségek, mint a családok, a szomszédok és a helyi csoportosulások ugyancsak szétbomlástól, a szolidaritás megszűnésétől, elidegenedéstől és megsemmisüléstől szenvednek.

3.4.

Az egyre bonyolultabbá váló világban az ilyen szociális és politikai szétforgácsolódás általában bizonytalansághoz, szorongáshoz és egyértelmű válaszok kereséséhez vezet. A hagyományos közösségek gyakran már nem képesek ilyen válaszokkal szolgálni. Kortól és társadalmi osztálytól függetlenül sokan keresik a hovatartozás új formáit és a biztos identitást. A populista politikai szereplők arra specializálódtak, hogy ilyen egyszerű válaszokkal szolgáljanak, amelyek gyakran egy olyan dicsőséges múltra visszatekintő elképzelésekhez kapcsolódnak, amelyet újra kellene építeni.

3.5.

Amint azt vonzó politikai programra fordítják le, az ilyen egyszerű válaszok visszacsatolásként megjelennek a politikákban és az államrendszerekben, amelyeket magukat is érint a pártrendszerek felaprózódása és a kormányzásba vetett bizalom csökkenése.

3.6.

A populizmust kiváltó általános okokat tovább erősíti a vidéki és elővárosi térségeket érintő területi széttagoltság. Az ott élők úgy érzik, hogy el vannak vágva a gazdasági fejlődéstől és a tömegközlekedési, az egészségügyi, az idősgondozási, az oktatási és a biztonsági infrastruktúrától. Ez jelentős mértékű elitellenességbe fordul át és előítéletet vált ki mindennel szemben, amit világpolgári életmódnak tartanak.

4. Globalizáció és gazdasági válság

4.1.

A globalizáció lehetőségeket és veszélyeket teremtett, de az utóbbiak az elővárosi és vidéki területeken túlsúlyban vannak. Ez a beruházások csökkenését és jogos bizonytalanságérzés kialakulását eredményezte e térségekben, amikor felmerült az ipari infrastruktúra és a munkahelyek külföldre szervezésének veszélye, amihez az általánosan nem elég igazságosnak gondolt adópolitikák elutasítása társult. Egyes tagállamokban az emberek aggodalmukat fejezték ki egy-egy (például a nemrégiben a Mercosur-országokkal kötött) kereskedelmi megállapodás miatt, mivel úgy érzik, hogy az ilyen megállapodások veszélyeztetik az európai mezőgazdasági termelők megélhetését és a családi gazdaságok európai modelljét.

4.2.

A „populizmus politikai gazdaságára” jól rávilágít az EGSZB „Sokféleség Európája” csoportja által készített jelentés (10), amely utal arra, hogy „regionális szinten a rendelkezésre álló jövedelem, a foglalkoztatási ráta, a szociális kiadások és a GDP magasabb szintje mind [összekapcsolódik] a populista szavazatok alacsonyabb arányával”. A rendelkezésre álló jövedelem csökkenése együtt jár a populista pártok támogatásának növekedésével.

4.3.

Európában a foglalkoztatás terén általánosságban tapasztalt kedvező fejlemények ellenére sok tagállamban a lakosság fiatalabb rétegei körében különösen súlyos problémának számít a munkanélküliség, az atipikus foglalkoztatás, valamint a társadalmi és gazdasági marginalizáció. A 20 és 30 év közöttiek lehetnek az első olyan generáció az EU megszületése óta, amelynek rosszabb lehet a helyzete, mint az azt megelőző generációnak. Az Eurostat adatai szerint a 19 és 24 évi közötti európai munkavállalók 44 %-a csak határozott idejű munkaszerződéssel rendelkezik, szemben a lakosság egészének 14 %-ával.

4.4.

A vidéki, elővárosi és peremterületeket rendszerint könnyebben tudja befolyásolni a populizmus, amely egy olyan modellt javasol, amely éppen azokat a tényezőket kérdőjelezi meg, amelyeken a legutóbbi gazdasági növekedés alapult: nyitott piacok, migráció, gazdasági integráció és globalizáció. (11)

4.5.

A strukturálisan alacsony szintű gazdasági növekedés mellett az európai államoknak rendszerint kevesebb volt a bevételül és több volt a kiadásuk. A kiadásokra nehezedő nyomás több tényezőből fakad, ideértve a népesség elöregedését, az adósságterhet és a közbiztonsághoz kapcsolódó növekvő költségeket. A bevételekre nehezedő nyomás ugyanakkor olyan tényezőkből fakad, mint a politikai gazdasági döntések, a megszorítási politikák és az adókijátszás vagy adókikerülés. Ennek eredményeképpen az állami források szűkössége az államokat kényszerpályára állítja a szociális és gazdasági jogok érvényesítése szempontjából központi jelentőségű újraelosztási politikák terén játszott felelősségvállalói szerepük tekintetében. Az állami és magánbefektetők elfordulnak az ipari szerkezettől, különösen a vidéki és elővárosi területeken, ami a népesség egyes rétegeiben azt az érzését kelti, hogy az állami struktúrák és közszolgáltatások elhanyagolják és magukra hagyják őket.

4.6.

Az EGSZB arra kéri az európai és nemzeti hatóságokat, hogy a gazdasági, kohéziós és területi politikák tekintetében fő kritériumként vegyék figyelembe az inkluzivitást, a jogok érvényesülését, valamint a gazdasági és ipari szerkezet és a foglalkoztatási lehetőségek megőrzését.

5. A migráció szerepe

5.1.

A globalizációhoz hasonlóan a migráció is olyan jelenség, amely minden országot érint – akár fejlett, akár kevésbé fejlett országról van szó. Nem valószínű, hogy eltűnik, és idővel csak fokozódik. A populista mozgalmak jelentette növekvő nyomás megnehezíti (de közben ugyanolyan fontossá teszi) a tagállamok számára, hogy megállapodjanak egy olyan elengedhetetlenül szükséges, méltányos, könyörületes és felelős európai migrációs és menekültügyi politikáról, amely összhangban áll a nemzetközi emberi jogi normákkal.

5.2.

A populista retorika nem észszerűen közelíti meg a migrációs politikák szabályozási kérdéseit. Inkább közvetlenül bűnözőként, terroristaként vagy betolakodóként bélyegzi meg a migránsokat, olyan létkört teremtve ezáltal, amely előmozdítja az ellenük irányuló közvetlen támadásokat.

5.3.

A migrációt illetően földrajzi szempontból a legjelentősebb megosztottság a szociális jóléti rendszerek és a munkaerőpiacok terén meglévő különbségekhez kapcsolódik. A jóléti rendszerek és a munkaerőpiacok egyes országokban viszonylag nyitottak, míg más országokban zártak és kirekesztőek lehetnek a bevándorlók irányában. Jelentősebb számú migráns megjelenésével a helyi lakosság marginalizált vagy marginalizálódástól tartó rétegei a politikai gazdaságok jellegétől függően eltérően reagálnak.

5.4.

Egyes országokban és különösen ezen országok bizonyos területein attól félnek, hogy túlterhelik a jóléti rendszereket, míg más országokban a migránsokban munkaerőpiaci versenytársakat látnak. Szubjektív szempontból a migránsok kihívást jelenthetnek a stabil foglalkoztatást vagy a jóléti juttatásokból való részesülést illetően. Az ilyen jellegű félelmek a vidéki és elővárosi területeken élők körében különösen erősek lehetnek.

5.5.

Ez sokrétűvé teszi a populista mozgalmak növekedése mögött húzódó lehetséges okokat, amelyeket a nemzeti kormányoknak, az európai uniós intézményeknek és a civil társadalmi szervezeteknek mérlegelniük kell, amikor megfelelő ellenirányú – politikai és/vagy gazdasági jellegű – stratégiák kidolgozásán fáradoznak. Ugyanilyen fontos azonban az is, hogy az EU egyes részeiben a társadalmi hanyatlással és a gazdasági marginalizációval kapcsolatos érzések nem a befelé irányuló migrációból, hanem inkább a kifelé irányuló migrációból fakadnak. Különösen Kelet-Európa egyes részein a magasan képzett szakemberek kivándorlása drámai méreteket öltött, ami megtépázta ezen országok társadalmi-gazdasági szövetét.

5.6.

Az EGSZB nem osztja azt az elképzelést, hogy a migránsok és a helyi lakosság között verseny alakulna ki az állami forrásokért. Arra kéri a civil társadalmi szervezeteket, hogy tegyenek még többet a lakosság egyes rétegeiben jelen lévő félelmek és nyugtalanság kezelése terén. Kéri továbbá, hogy hozzanak létre olyan oktatási és szociális programokat, amelyek különösen az EU távoli területein a populizmust serkentő okok összetettségével foglalkoznak. Több támogatást kell nyújtani a civil társadalom nemzeti és európai platformjai és hálózatai számára annak érdekében, hogy részletesebben elemezzék a jelenséget és előmozdítsák a jelenség jobb megértését célzó megbízható információk terjesztését és az ezzel kapcsolatos ismeretterjesztési tevékenységeket.

6. Az elégedetlenség földrajza

6.1.

A populista pártok átlagon felüli sikereket értek el az EU vidéki és posztindusztriális peremterületein (12). Ez a helyzet az Egyesült Királyságban a brexit-szavazás tekintetében, valamint Ausztriában, ahol az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) jelöltje a vidéki szavazatok 62 %-át szerezte meg a 2018. májusi elnökválasztások során.

6.2.

Az elégedetlenség földrajza az Európai Unió egészét átható kontinentális észak-déli és kelet-nyugati megosztottságot az egyes tagállamokon belüli nemzeti szintű központi területek és peremterületek közötti megosztottsággal ötvözi. Az évek folyamán e többszörösen széttagolt társadalmakban és területeken nőtt a populizmus. Az infrastrukturális és közlekedési politikák tehát rendkívül fontosak, hiszen azok biztosítják a területi folytonosságot, és lényeges feltételei annak, hogy mindenki élni tudjon polgári, politikai, gazdasági és szociális jogaival.

6.3.

Az EGSZB azt ajánlja az európai és nemzeti hatóságoknak, hogy a populizmus kezelésének eszközeként vegyék figyelembe a közlekedési, az infrastrukturális és az internetkapcsolat biztosítását célzó politikákat. A hatóságoknak ezeket a politikákat, valamint a kohéziós, szociális és szegénységcsökkentési politikákat egy emberi jogokon alapuló megközelítést követve kell kialakítaniuk (13). Az egyeztető eljárásról és a politikai döntések kiigazításáról folytatott tájékozott és inkluzív nemzeti viták lehetővé tétele érdekében arról is gondoskodniuk kell, hogy a politikák, különösen a gazdasági reformpolitikák rendszeres előzetes és utólagos emberi jogi hatásvizsgálatokon alapuljanak (14).

6.4.

A társadalmi, gazdasági és területi széttagoltság egyik következménye az elővárosi és vidéki területeken élők nagy részének egyre növekvő tényleges politikai jogfosztottsága. Ez a következők formájában jelentkezik: a politikai élettől való nagyfokú tartózkodás, a képviseleti demokrácia és a közvetítő szervezetek, köztük a politikai pártok és a szakszervezetek elutasítása, valamint a szélsőséges populista mozgalmak támogatása. Az EGSZB úgy véli, hogy e fejlemények kezelése céljából meg kell erősíteni a demokrácia, az alapvető jogok és a jogállamiság elvével kapcsolatos állampolgári ismeretek oktatását. Az EGSZB emlékeztet „Az Unión belüli jogállamiság további erősítése” című véleményében (15) megfogalmazott ajánlásaira, amelyekben egyrészről e témák iskolai és felsőoktatási tantervekbe való általános felvételére kéri a tagállamokat, másrészről arra kéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy, az alapjogokkal, a jogállamisággal és a demokráciával kapcsolatos ambiciózus kommunikációs, oktatási és a polgárok figyelmének felkeltésére irányuló stratégiára.

6.5.

Pontosan az identitást, a hovatartozást, az elismerést és az újraelosztást érintő, egymást metsző politikák miatt figyelembe kell venni, hogy a vallás, a nemek közötti dinamikák, a helyi és kulturális identitás fontos tényezőt jelentenek, csakúgy, mint az osztályérdekek és az egyenlőtlenségek. A regresszív politikai erők könnyen rabul ejtik az embereket, és ezzel szemben nem egyszerű alternatív erőket mozgósítani. Új kampányokra és narratívákra van szükség. Ennek eléréséhez különösen fontos megvizsgálni számos új, a vidéki térségekben megjelenő, a közösség, a kölcsönösség és a gondoskodás elvén alapuló gazdasági tevékenységet. A feladat tehát ezek összekapcsolása annak érdekében, hogy túllendüljenek az elszigetelt kísérleti szakaszokon, összekapcsolódjanak egymással és elmozduljanak az emancipatív politikai és társadalmi szövetségek irányába.

7. Hogyan érinti a populizmus a nagyvárosokon kívüli civil társadalmat?

7.1.

A civil társadalmat Európa-szerte és a különböző területi szinteken is érzékenyen érintik a populista mozgalmak és pártok. Mivel Európa számos részében a politikai teret egyre inkább autoriter propaganda, idegengyűlölő és fajgyűlölő megnyilvánulások és fasiszta erőszak hatja át, ez a társadalmi mozgalmakat, a szakszervezeteket és az üzleti szövetségeket hasonlóképpen közvetlenül érinti.

7.2.

A civil társadalom szempontjából a helyzet különösen komolyra fordult ott, ahol a populisták kerültek hatalomra és észrevehetően képesek befolyásolni a kormányprogramokat. Ha a populista pártok a parlamentben és a vezetésben kulcsfontosságú pozíciókat szereznek, az egykor liberális társadalmakat rendszerint az autoriter rendszerek irányába tolják el. A civil társadalmi szervezetek számára komoly fenyegetést jelent, hogy szűkül a tevékenységükhöz rendelkezésre álló tér. Ugyanakkor egyes felülről létrehozott, magukat gyakran radikálisan demokratikusnak mondó ál-ngo-k megjelenése tovább nehezíti a meglévő civil társadalmi szervezetek szabad működését.

7.3.

Összetett az a kérdés, hogy milyen mértékben érinti a civil társadalmat a populizmus a vidéki és elővárosi területeken. A vidéki aktivisták gyakran nem rendelkeznek az ahhoz szükséges erőforrással, hogy olyan jellegű szövetségeket építsenek ki, amelyek sokkal gyakoribbak a nagyvárosi térségekben. Ez ugyanúgy vonatkozik a fogyasztói mozgalmakkal és városi élelmiszeripari aktivistákkal kötendő szövetségekre is, akik gyakran előrébb járnak a fenntartható élelmiszerpolitikák terén. Az olyan erős társadalmi mozgalmak és politikai pártok hiánya, amelyek képviselni tudnák a vidéki lakosság érdekeit, részben magyarázattal szolgál a szélsőjobboldali populista pártok vidéki Európában elért választási sikereire.

8. A populizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos lehetőségek

8.1.

Két politikai eszköztárat javasolunk a populizmus elleni küzdelemhez. Az első általában a populista fenyegetéshez és az Európai Unió által alkalmazandó lehetséges eszközökhöz kapcsolódik. A másik ajánláscsomag közvetlenebbül irányul az egyes régiókra, vidéki és elővárosi területekre.

8.2.

A populizmus alapvető okainak kezeléséhez több stratégia is helyénvaló lehet. Az első eszköztár a politikusok és intézmények általi megközelítés módjával kapcsolatos, valamint azokkal foglalkozik, akik valóban társadalmi-gazdasági nehézségekkel küzdenek. A társadalmi, gazdasági és politikai helyzet összetettségéből fakadóan egyetlen intézmény nem képes – köztük az EU sem képes – arra, hogy egyszerű és egyértelmű válaszokat találjon, amelyek mérsékelnék a helyzet bonyolultságát azáltal, hogy visszatérnek az előző, idealizált társadalmi-gazdasági állapotba. Miközben a populizmus alapvető okainak kezelésére összpontosítanak, a politikusoknak és az intézményeknek le kell számolniuk azzal a retorikával, amely azt követeli, hogy az összetett problémákra ilyen azonnali és biztos válasszal álljanak elő.

8.3.

E stratégiák másik csomagja közvetlenül az Európai Unió arculatához és sorsához kapcsolódik. A populista propagandára fogékonyabbak által érzett sok frusztráció közé tartozik, hogy nincs a jobb jövő reményét hitelesen felvázoló, valóban kívánatos politikai projekt, és hiányoznak a mindennapi életkörülmények javítását célzó intézkedések. A populisták e frusztrációt arra használták, hogy a látszólag dicsőséges múltra visszatekintő elképzeléseket javasoljanak. A túlélés érdekében az Európai Uniónak nincs más választása, a lakosság körében újra fel kell ébreszteni az európai projekt iránti vágyat.

8.4.

Az EU megalapításának mítosza önmagában már nem elegendő ahhoz, hogy hassanak az európai emberekre. Az Európai Uniónak az eléri kívánt jövővel kapcsolatos narratívákat kell javasolnia és újra kell élesztenie a partnerség és a szubszidiaritás elvéhez hasonló főbb elveket, amelyek jelentős szerepet játszottak az európai projektben.

8.5.

Az EGSZB arra kéri az EU-t, a tagállamokat és az összes érintett érdekelt felet, hogy élesszék újra a szubszidiaritás és a partnerség elvét. A „Sokféleség Európája” csoport „Regaining Citizens’ Trust and Confidence in the EU” (16) (A polgárok Európai Unióba vetett hitének és bizalmának visszaszerzése) című ajánlásában említettek szerint az EGSZB úgy véli, hogy erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy „a polgárok számára tisztázzák a szubszidiaritás elvét és elmagyarázzák, hogy az EU a kulturális sokszínűséget és a helyi hagyományokat egyaránt tiszteletben tartja”. A funkcionális szubszidiaritás magában foglalná a civil társadalmi szervezetek regionális tervezésben és uniós regionális politikákban, valamint a demokrácia, az igazságosság és a vidéki és peremterületeken élő valamennyi ember egyenlő bánásmódjának védelmében való nagyobb fokú részvételét. A területi szubszidiaritás nagyobb szerepet biztosítana a regionális és helyi önkormányzatoknak, hogy közösen vállalják a strukturális politikák kialakításával, végrehajtásával és értékelésével kapcsolatos felelősséget.

8.6.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy erősítsék meg azt az eszközt, amelyet az európai kohéziós politika keretében használnak: ez pedig a közösségvezérelt helyi fejlesztés. Ennek révén ugyanis a helyi szereplők és az emberek döntéseket hozhatnak az őket közvetlenül érintő kérdésekben és így jelentősen hozzájárulhatnak saját életminőségük javításához.

8.7.

A különböző országokban működő civil társadalmi szervezetek körében elengedhetetlen a partnerség – a kommunikáció, valamint a szolidaritás és a kölcsönös segítségnyújtás szempontjából egyaránt. A partnerség ugyancsak fontos, amikor a hatóságok és a civil társadalmi csoportok közötti helyi szintű szövetségek kiépítéséről van szó.

8.8.

Az Uniónak és a tagállamoknak jobb válaszintézkedésekkel kell szolgálniuk az alapvető jogok és a jogállamiság populista mozgalmak – köztük a hatalmon lévők – tevékenységeiből fakadó megsértése esetén. Az EGSZB emlékeztet az „Ellenállóképes demokrácia a szilárd és sokszínű civil társadalom segítségével” című véleményében (17) megfogalmazott ajánlására, amelyben javasolja „egy demokráciaértékelő eredménytábla létrehozását, amely (…) a civil társadalom tevékenységének keretfeltételeit tükrözné, és konkrét reformajánlások megfogalmazásához vezetne”, valamint emlékeztet „Az Unión belüli jogállamiság további erősítése” című véleményére (18).

8.9.

Az EGSZB azt javasolja, hogy építsék be az ebben a véleményben foglalt észrevételeket ebbe a demokráciaértékelő eredménytáblába és a mechanizmust nyomon követő jövőbeli jogszabályba. Gondos kommunikáció révén tisztázni kell, hogy az uniós és tagállami válaszintézkedések célja, hogy kezeljék az alapvető jogok és a jogállamiság bizonyos populista politikákból fakadó megsértését, nem pedig az, hogy a populista pártok szavazóit vegyék célba, akik jogos aggodalmaira méltányos, megkülönböztetéstől mentes és hatékony intézkedésekkel kell válaszolni.

9. A populizmusra adott helyi szintű válaszok támogatása

9.1.

A vidéki térségekben a civil társadalom előtt álló probléma nem feltétlenül a „szűkülő tér”. A problémát az jelenti, hogy e teret még meg kell teremteni. A populizmus erősödésére adott válasznak az elégedetlenség alapvető okaival kell foglalkoznia és lehetőség szerint helyi szintről kell érkeznie. Az EGSZB ösztönzi az olyan intézkedéseket, amelyek osztálytól, nemtől, generációtól és városi-vidéki megosztottságtól függetlenül a különféle élelmiszergyártó és fogyasztói csoportok körében megteremtik a közös érdekek és célkitűzések tudatát. Az élelmiszer-önrendelkezés és az élelmiszerhez és egészséges környezethez való joggal kapcsolatos sokrétű kérdések példaként említhetők azokra a konkrét kihívásokra, amelyeket Európa vidéki térségeiben jobban kellene kezelni a szolidaritás, a közös identitás és a politikai életben való részvétel fokozása révén.

9.2.

A nagyobb polgári szerepvállalás kapcsán a közvetlen demokráciát például helyi népszavazásokkal erősíteni próbáló tagállamoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy a populista pártok éppen ezt az eszközt népszerűsítik Európa-szerte. A közvetlen demokrácia kétélű fegyver lehet. A helyi önkormányzatoknak és a civil társadalmi szereplőknek megfelelő intézkedéseket kell hozniuk annak biztosítására, hogy a közvetlen demokrácia alkalmazása olyan helyzetekre korlátozódjon, amelyekben várhatóan valódi előnyökkel jár.

9.3.

Az EGSZB úgy véli, hogy a helyi hatóságok, a civil társadalmi szervezetek, a szociális partnerek és az egyéb szereplők, például a helyi vezetők és társadalmi mozgalmak közötti szövetségek kiépítése kulcsfontosságú a populizmus alapvető okainak kezeléséhez. Ez az arra irányuló erőfeszítések részét fogja képezni, hogy foglalkozzanak a vidéki és elővárosi területeken élők azon érzéseivel, hogy magukra hagyták őket. Meg fogja erősíteni továbbá a szociális partnerek szerepét is, akik az általuk folytatott párbeszédek és tevékenységeik révén segíthetnek csökkenteni az egyenlőtlenségeket, valamint gazdasági beruházásokat és fejlődést hozhatnak e térségekbe.

9.4.

A kis üzleti szövetségek, kézművesek és mezőgazdasági termelők érdekei és aggodalmai egyaránt fontosak. Ahol autoriter csoportok jutottak hatalomra a (helyi) kormányzásban, a gazdasági szereplők vonakodhatnak beruházni. Ezenkívül a munkát kereső migránsok kerülhetik az ilyen helyeket, még ha lennének is munkalehetőségek. Fontos tehát megtörni ezt az ördögi kört az elővárosi és vidéki régiókban.

9.5.

A magára hagyottnak tekintett régiók kiaknázatlan lehetőségeibe irányuló magán- és állami beruházások ösztönzése olyan megközelítés, amelyet tovább kell fejleszteni. Amellett, hogy hangsúlyt kell helyezni a juttatásokra vagy a jólétre, a helyi körülmények figyelembevétele mellett az intézmények nem kellően hatékony működésének kiküszöbölése és a kapacitáshiány kezelése, valamint a képzések ösztönzésére, a vállalkozói készség elősegítésére és a tudás és innováció befogadására irányuló intézkedések révén javítani kell a régiók lehetőségeit (19).

9.6.

A populizmus alapvető okainak kezelése érdekében jobban figyelembe kell venni a társadalmi-gazdasági tényezők mellett a valláshoz, a nemek közötti dinamikákhoz, a tartózkodási helyhez és a kulturális identitáshoz és a neveltetéshez kapcsolódó tényezőket. Nem egyszerű alternatív erőket mozgósítani a regresszív politikai erők könnyű válaszaival szemben. Olyan válaszokat kell adni, amelyek igazodnak az egyes helyi helyzetek jelentette nehézségek sokféleségéhez.

9.7.

Az új narratívák is segíthetnek abban is, hogy felvegyük a harcot a közösségi médiakampányok által generált félrevezető információk ellen, amelyek célja, hogy aláássák az európai értékeket, és ezáltal támogassák a szeparatista és nacionalista állítások és attitűdök kialakulását. Fontos megerősíteni a hagyományos média (közszolgálati televízió, független újságok) szerepét annak érdekében, hogy képesek legyenek ellátni az elfogulatlan tájékoztatás nyújtásában betöltött szerepüket. Bár az Európai Bizottság már aktivizálta magát ezen a téren (lásd COM (2018) 236), mindenképpen sürgős fellépésre van szükség.

9.8.

Az EGSZB kéri, hogy helyezzenek nagyobb hangsúlyt a vidéki térségekben megjelenő új gazdasági tevékenységekre, amelyek közül sok a kölcsönösség és a gondoskodás elvén alapul. Olyan intézkedéseket szorgalmaz, amelyek célja az ilyen kezdeményezések jobb támogatása és összekapcsolása, átlendülve az elszigetelt kísérleti szakaszokon és elmozdulva az emancipatív politikai és társadalmi szövetségek irányába.

9.9.

Az EGSZB arra kéri az EU-t és a tagállamait, hogy szubnacionális szinten erősítsék meg az infrastruktúrát. Az iskolák bezárásával és az egészségügyi szolgáltatások megszüntetésével párhuzamosan a tömegközlekedési összeköttetések felszámolása egyértelműen az európai populista tiltakozások okai között szerepelt. A helyi infrastruktúrák fejlesztéséhez pénzügyi támogatásra van szükség, ideértve mind a materiális (közlekedési és közszolgáltatási), mind az immateriális infrastruktúrákat (a különféle helységek, intézmények és szervezetek közötti hálózatokat) is.

9.10.

Az EGSZB-nek, a tagszervezeteinek és más uniós intézményeknek fokozniuk kell a helyi civil társadalmi szervezetekkel kapcsolatos kapacitásépítést, és e szervezeteket erőforrásokkal kell ellátni, hogy kiszélesíthessék tevékenységeik hatókörét és javíthassák azok minőségét. Több támogatást kell nyújtani a civil társadalmi szervezeteknek és európai hálózataiknak ahhoz, hogy képzéseket nyújthassanak a helyi civil társadalmi szervezetek tagjai számára.

Kelt Brüsszelben, 2019. december 11-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Luca JAHIER

(1) Andrés Rodriguez-Pose, The revenge of places that don't matter (and what to do about it), 32. o. (LSE Research online): http://eprints.lse.ac.uk/85888/1/Rodriguez-Pose_Revenge%20of%20Places.pdf.

(2) EGSZB-vélemény: Az Unión belüli jogállamiság további erősítése. Az aktuális helyzet és a lehetséges további lépések (HL C 282., 2019.8.20., 39. o.).

(3) Az Európai Parlament 2018. október 3-i állásfoglalása a vidéki, hegyvidéki és távoli területek sajátos szükségleteinek kezeléséről (HL C 11., 2020.1.13., 15. o.).

(4) EGSZB-vélemény: Ellenállóképes demokrácia a szilárd és sokszínű civil társadalom segítségével (HL C 228., 2019.7.5., 24. o.).

(5) Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR), Principles and Guidelines for a Human Rights Approach to poverty reduction strategies, https://www.ohchr.org/Documents/Publications/PovertyStrategiesen.pdf.

(6) Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR), Guiding Principles for human rights impact assessments for economic reform policies, 2018. december 19., https://ap.ohchr.org/documents/dpage_e.aspx?si=A/HRC/40/57

(7) EGSZB-vélemény: A jogállamiság és az alapjogok ellenőrzésére szolgáló európai mechanizmus (HL C 34., 2017.2.2., 8. o.).

(8) EGSZB-vélemény: Ellenállóképes demokrácia a szilárd és sokszínű civil társadalom segítségével (HL C 228., 2019.7.5., 24. o.).

(9) A nagyvárosi körzeteken kívüli társadalmak: a civil társadalmi szervezetek szerepe a populizmus elleni küzdelemben; EGSZB, Brüsszel, 2019. https://www.eesc.europa.eu/sites/default/files/files/qe-04-19-236-en-n.pdf.

(10) A nagyvárosi körzeteken kívüli társadalmak: a civil társadalmi szervezetek szerepe a populizmus elleni küzdelemben; EGSZB, Brüsszel, 2019: https://www.eesc.europa.eu/sites/default/files/files/qe-04-19-236-en-n.pdf.

(11) Andrés Rodriguez-Pose, The revenge of places that don't matter (and what to do about it), 32. o. (LSE Research online): http://eprints.lse.ac.uk/85888/1/Rodriguez-Pose_Revenge%20of%20Places.pdf.

(12) Caroline de Gruyter, Commentary: The revenge of the countryside, 2016. október 21.

(13) Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR), Principles and Guidelines for a Human Rights Approach to poverty reduction strategies, https://www.ohchr.org/Documents/Publications/PovertyStrategiesen.pdf.

(14) Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR), Guiding Principles for human rights impact assessments for economic reform policies, 2018. december 19., https://ap.ohchr.org/documents/dpage_e.aspx?si=A/HRC/40/57

(15) EGSZB-vélemény: Az Unión belüli jogállamiság további erősítése. Az aktuális helyzet és a lehetséges további lépések (HL C 282., 2019.8.20., 39. o.).

(16) „Regaining Citizens' Trust and Confidence in the EU: 7 priorities of the Diversity Europe Group”; „Sokféleség Európája” csoport.

(17) EGSZB-vélemény: Ellenállóképes demokrácia a szilárd és sokszínű civil társadalom segítségével (HL C 228., 2019.7.5., 24. o.)

(18) EGSZB-vélemény: Az Unión belüli jogállamiság további erősítése. Az aktuális helyzet és a lehetséges további lépések (HL C 282., 2019.8.20., 39. o.).

(19) Andrés Rodriguez-Pose, The revenge of places that don't matter (and what to do about it), 32. o. (LSE Research online): http://eprints.lse.ac.uk/85888/1/Rodriguez-Pose_Revenge%20of%20Places.pdf.

24.3.2020

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 97/62

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – 2018. évi jelentés a versenypolitikáról

(COM(2019) 339 final)

(2020/C 97/08)

Előadó:

Gerardo LARGHI

Felkérés:	Európai Bizottság, 2019.10.15.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szekció:	„Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2019.11.19.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2019.12.11.
Plenáris ülés száma:	548.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	197/0/1

1. Következtetések és ajánlások

1.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) üdvözli az Európai Bizottság versenypolitikáról szóló 2018. évi jelentését, amely az egységes piac, a gazdasági fejlődés és a szociálpolitikai célok megerősítését célzó megközelítést dolgozott ki.

1.2.

Az EGSZB úgy véli, amint arra több dokumentum is rámutatott, hogy a hatékony és az elveket tiszteletben tartó versenypolitika az Európai Unió egyik pillére, és nélkülözhetetlen eszköze a belső piac megvalósításának az Európai Unió működéséről szóló szerződésben foglaltak szerint, a fenntartható fejlődéssel, a szociális piacgazdaság kiépítésével és a szociális pillérben foglalt rendelkezésekkel kapcsolatos célkitűzések értelmében (1).

1.3.

Az EGSZB-nek és az Európai Uniónak állandó párbeszédet kell folytatnia ebben a tárgyban a többi intézménnyel, a civil társadalommal és különösen a fogyasztói szervezetekkel.

1.4.

Ezért az EGSZB kéri, hogy a támogatás odaítélésére mindig a lehető legnagyobb átláthatóság mellett kerüljön sor a költségek fogyasztókra hárulása tekintetében, és hogy ezeket a költségeket a számlákon egyértelműen tüntessék fel (2). Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló szándékát, hogy beavatkozzon a vertikális és horizontális versenykorlátozásokkal szemben, különösen az elektronikus kereskedelem világában, ahol a versenyellenes magatartás hatásai érezhetőek.

1.5.

Különös figyelmet kell fordítani a mesterséges intelligenciára a hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos gyakorlatok miatt. Az uniós jogszabályokat ki kell igazítani úgy, hogy tiltsák a mesterséges intelligenciával történő fogyasztói profilalkotás alapján való megkülönböztetést.

1.6.

A nagy adathalmazok felhasználhatóak a fogyasztók ellen, különösen jóllétük kárára, ugyanis a fogyasztói profilalkotás korlátozza szabad választási lehetőségeiket.

1.7.

Az EGSZB amellett foglal állást, hogy a versenyhatóságoknak rendelkezniük kell az ahhoz szükséges szakértelemmel, készségekkel és erőforrásokkal, hogy képesek legyenek specifikus jogszabályokat végrehajtani, és megoldani a fogyasztók számára káros súlyos versenyjogi problémákat.

1.8.

Az állami támogatásokkal kapcsolatban az EGSZB üdvözli, hogy az ellenőrzések korszerűsítése lehetővé tette, hogy a hatóságok figyelme a legfontosabb és leginkább releváns ügyekre irányuljon, a támogatás-átláthatósági modul elnevezésű informatikai platform segítségével is.

1.9.

Az EGSZB kitart amellett, hogy következetességre van szükség a környezetvédelmi és az állami támogatási politikák között. Külön felhívja a figyelmet a környezetvédelemre és az energiára vonatkozó iránymutatások folyamatban lévő felülvizsgálatára.

1.10.

Az EGSZB üdvözli, hogy az állami támogatásokról szóló bizottsági iránymutatások célja a szabad verseny garantálása az európai energiapiacon technológiai szempontból semleges pályázatok útján, amelyek nélkülözhetetlenek a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos különböző technológiák megjelenéséhez egy olyan rugalmas és versenyképes európai energiapiac számára, amely garantálja az ellátás biztonságát. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy a rövid távú korrekciós intézkedésekre – amelyek nem teszik lehetővé a növekedést és a konkrétabb és fenntarthatóbb munkahelyteremtést – épülő megközelítés helyett fogadjanak el átfogó és hosszú távú stratégiát. Ebben a kontextusban hasznos lenne, ha az Európai Bizottság összehasonlító tanulmányt készítene a közelmúltban az Egyesült Államokban, Kínában és Koreában a feldolgozóipar támogatása érdekében elfogadott különböző tervekkel kapcsolatban (3).

1.11.

Az EU-n kívüli vállalatokkal folytatott verseny kapcsán az EGSZB azt kéri, hogy garantálják ugyanazoknak a szociális és környezeti jogszabályoknak a betartását, biztosítandó a méltányos versenyfeltételeket.

1.12.

A szociális szabad piac megvalósítása érdekében az EGSZB kiemeli egy olyan versenypolitika fontosságát, amely egyensúlyba hozza a munkavállalók és a fogyasztók társadalmi és gazdasági céljainak fejlesztését, valamint a versenyképes és hatékony termelési struktúra fenntartását.

1.13.

Az EGSZB úgy véli, hogy a szabad mozgáshoz (különösen a személyek, valamint a szolgáltatások, az áruk, a tőke szabad mozgásához) kapcsolódó jogokra vonatkozó belső piaci rendelkezések az uniós jog sarokkövei, és hogy a szociális dömping bármilyen formájának elkerülése érdekében garantálni kell a munkavállalók kiküldetését és a szolgáltatások szabad mozgását.

1.14.

Végezetül az EGSZB kénytelen csodálkozásának hangot adni amiatt, hogy a jelentés nem utal arra, hogy a Tanács és a Parlament között az „Új megállapodás a fogyasztók számára” című javaslat nyomán láthatóan megrekedtek a csoportos keresetek témájában folytatott tárgyalások, pedig ez a rendszer nélkülözhetetlen abból a szempontból, hogy kiegészítené a fogyasztók számára a trösztellenes intézkedések megsértése esetén keletkezett károk tényleges megtérítésére vonatkozó rendszert.

2. A versenypolitikáról szóló 2018. évi jelentés összefoglalása

2.1.

A 2018. évi jelentés a digitális gazdaság, a pénzügyi szolgáltatások, az energia és a környezet, a mezőgazdaság és az élelmezés, a közlekedés és az ipari gyártás témájával foglalkozik, valamint olyan kérdésekkel, mint a monopóliumellenes hatalom decentralizált alkalmazása a tagállamokban és a kiterjedt nemzetközi együttműködés.

2.2.

Az Európai Bizottság napi szintű végrehajtási gyakorlata az alábbi elveken alapul: megkülönböztetésmentesség, igazságosság, átláthatóság, kiszámíthatóság, a meghallgatáshoz való jog és a titoktartás védelme. „A fogyasztói jólét védelme” kifejezetten az Európai Bizottság versenyjogi beavatkozásainak egyik célja.

2.3.

A digitális kor új kihívások elé állítja a versenyjogot, ilyen például a nagy adathalmazok, az algoritmusok és a mesterséges intelligencia használata.

2.4.

Az Európai Bizottság abból a célból, hogy „egyszerűsítse a versenyügyi eljárásokat”, frissített útmutatót tett közzé a vállalkozások számára a versenyellenes eljárások során érintett üzleti titkokról és egyéb bizalmas információkról, valamint iránymutatásokat publikált a bizalmi körök alkalmazásához.

2.5.

A monopóliumellenes eljárásokban a vállalkozások által tanúsított együttműködés jutalmazása hatékonyan segítette az Európai Bizottságot abban, hogy megerősítse döntései relevanciáját és hatását, felgyorsítva a vizsgálatokat.

2.6.

Az (EU) 2019/1 európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) (ECN+ irányelv) lehetővé teszi a tagállamok versenyhatóságai számára az EU versenyszabályainak hatékonyabb végrehajtását.

2.7.

Az állami támogatási politika korszerűsítése megkönnyítette a tagállamok számára a beruházásokat, a gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést ösztönző intézkedések végrehajtását. Az állami támogatási intézkedések gyors végrehajtása a tagállamokban jelentős hatással volt a kevésbé torzító állami intézkedések költségeinek csökkentésére.

2.8.

Az Európai Bizottság egyezségi eljárása lehetővé tette a kartellek gyorsabb azonosítását, felszabadította a forrásokat más vizsgálatokhoz, és csökkentette a vizsgálatok költségeit. Ráadásul a vállalatok számára is előnyösek volt a gyorsabb döntéshozatal.

2.9.

A 2018. évi jelentés kiemeli a 2018-ban (és az előző években) az autóipar kartelljeivel kapcsolatban hozott döntéseket, valamint azt, hogy alapos vizsgálatot indítottak a személygépkocsik kibocsátástisztítási rendszereinek technológiai fejlesztése terén bizonyos autógyártók által folytatott feltételezett összejátszás kapcsán.

2.10. Digitális gazdaság

2.10.1.

A versenypolitika a működőképes digitális egységes piac létrehozásának szerves része. Ebben az értelemben meg kell akadályozni, hogy a „hálózati óriások” piaci erőiket a verseny gyengítésére és ezáltal a digitális piacokon az innováció gyengítésére használják fel.

2.10.2.

A digitális gazdaság egyik legelterjedtebb korlátját az e-kereskedelmi platformok viszonteladói árainak fenntartása jelenti. Ebből a célból széles körben alkalmaznak ármeghatározó algoritmusokat.

2.11.

A zöld gazdaságban nyújtott állami támogatás az ellátás biztonságának garantálásához szükséges beruházásokat segíti, egyúttal pedig mentesíti a szén-dioxidtól az európai energiarendszert.

2.12. Energiaipar

2.12.1.

A megújuló energiaágazatban 2018-ban nyújtott állami támogatási engedélyek arra késztették a tagállamokat, hogy támogassák a fenntartható energiát, és csökkentsék a villamosenergia-rendszer egészének fogyasztói költségeit.

2.12.2.

Az Európai Bizottság szerint az állami támogatási intézkedések hozzájárulnak az ellátás biztonságának biztosításához, ugyanakkor nem jelentenek magasabb árakat a fogyasztók számára, és nem akadályozzák meg a villamos energia kiáramlását az EU határain kívülre.

2.12.3.

Az EU-nak növelnie kell a megújuló energiák energiaszerkezeten belüli részarányát a gázellátás diverzifikálása szempontjából, és célzott uniós és nemzeti energetikai jogszabályokra van szükség.

2.13. Verseny az egységes piacon

2.13.1.

Az Európai Bizottság megtiltotta az Alstom Siemens által javasolt felvásárlását. Engedélyezte a Bayer és a Monsanto közötti összefonódást az agrár-élelmiszeripari ágazatban, de ezt bizonyos eszközök elidegenítéséhez kötötte. Az acélpiacon jóváhagyták az ILVA Arcelor Mittal általi felvásárlását, bizonyos elidegenítések függvényében. Az Alstom Siemens általi tervezett megvásárlását azért akadályozták meg, mert káros a verseny szempontjából.

2.14. Pénzügyi szektor

2.14.1.

Az ágazat általános stabilizálása csökkentette az állami költségvetés beavatkozását az ágazatban nyújtott állami támogatások esetén. Néhány tagállamban azonban még nem számolták fel a nem teljesítő hiteleket.

2.15. Biztosítani kell az egyenlő versenyfeltételeket az adózás területén

2.15.1.

A vállalkozások számára egyenlő versenyfeltételeket kell teremtenünk az érdemi verseny érdekében. A tagállamok a kkv-k ellenére nem nyújthatnak a multinacionális vállalatok számára adókedvezményeket.

3. Általános megjegyzések

3.1.

A 2018. évi jelentés olyan megközelítést dolgoz ki, amelynek célja az egységes piac, a gazdasági fejlődés és a szociálpolitikai célok megerősítése.

3.2.

A digitális gazdaság jelentős – mintegy 500 milliárd eurós – beruházásokat fog igényelni az elkövetkező tíz évben a hálózatfejlesztési célkitűzések eléréséhez. Alapvető, hogy komoly versenypolitikát vezessenek be, különösen a vidéki és a kevésbé városias térségekben.

3.3.

A digitális kor új kihívások elé állítja a versenyjog területét, ilyen például a nagy adathalmazok, az algoritmusok és a mesterséges intelligencia használata. Ezért gondoskodni kell arról, hogy a „technológiai óriások” ne használják fel a piaci befolyásukat arra, hogy gyengítsék a velük szembeni versenyt. A versenyhatóságoknak rendelkezniük kell az ahhoz szükséges szakértelemmel, készségekkel és erőforrásokkal, hogy képesek legyenek specifikus jogszabályokat végrehajtani, és megoldani – még mielőtt túl késő lenne – a fogyasztók számára káros súlyos versenyjogi problémákat.

3.4.

A végrehajtás során az információgyűjtést szolgáló eszközök és az ágazati vizsgálatok proaktív használatára is támaszkodni kellene.

3.5.

El kell kerülni a késlekedést a szabályok alkalmazása terén, és ennek érdekében proaktív módon kell használni a versenypolitikai eszköztárat (például az ideiglenes intézkedéseket) azokban az esetekben, amikor nyilvánvalóan sérül a verseny és kár keletkezik a fogyasztók számára.

3.6.

Alapvető, hogy a bizonyítás terhe a digitális piacokon összeolvadó vállalatokra háruljon, hogy bizonyíthassák, hogy megállapodásaik nem torzítják a versenyt.

3.7.

Szigorúbban kellene értékelni, hogy a piaci szereplők nem tudják-e megakadályozni a piacra való kilépést és így szűkíteni a fogyasztók választási lehetőségeit, visszafogni az információáramlást, illetve manipulálni a felhasználók magatartását.

3.8.

Azért, hogy felhívjuk a figyelmet a bizonyos gyakorlatok által felvetett versenyjogi aggályokra, fontos lenne iránymutatást adni a vállalkozásoknak, és segíteni őket abban, hogy a jogszabályok korlátai között maradva járjanak el.

3.9.

A mesterséges intelligencia hatással van az árpolitikára vagy az árak felügyeletére, és tovagyűrűző hatásai nem mentesek a veszélyektől. Az algoritmusok lehetővé teszik az e-kereskedelmi platformok számára, hogy ellenőrzés alatt tartsák és korlátozzák egyrészt a kiskereskedők szabadságát az árpolitika alkalmazása terén, másrészt pedig a nagykereskedelmi versenyt (a jövőben nem fenntartható tisztességtelen gyakorlatok révén).

3.10.

Ugyanez a jelenség az idegenforgalmi ágazatban is tapasztalható, ahol az idegenforgalmi termékeket értékesítő platformok jellemzően visszaélnek erőfölényükkel. Négy nagy értékesítési hálózat létezik, amelyek óriási befolyást gyakorolnak a szállodákra, a kisméretű gazdasági szereplőkre és a kkv-kra.

3.11.

Különös figyelmet kell fordítani a mesterséges intelligenciára a hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos gyakorlatok miatt. Az uniós jogszabályokat ki kell igazítani úgy, hogy tiltsák a mesterséges intelligenciával történő profilalkotás alapján való megkülönböztetést.

3.12.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság döntését, amely szerint egyedül az algoritmusokat alkalmazó vállalkozásokat tekintik felelősnek az ezekből eredő tevékenységek esetében. A nagy adathalmazok felhasználhatóak a fogyasztók ellen, különösen jóllétük kárára, ugyanis a szélsőséges fogyasztói profilalkotás korlátozza választási lehetőségeiket.

3.13.

Az EGSZB úgy véli, hogy a nagy adathalmazok versenyre gyakorolt hatása egyre fontosabb, és egyre inkább azzá válik a jövőben. A túlzottan intervenciós irányultságú politika azonban mérsékelheti az innováció ösztönzőit (vagyis a jobb szolgáltatásokat és az alacsonyabb árakat, amelyek a termékek forgalmazásának és a beszerzési platformok innovációinak függvényei lehetnek).

3.14.

A nagy adathalmazok által a versenytársakkal szemben biztosított előny lehetőséget adhat a jelentős gazdasági szereplők számára arra, hogy erőfölénybe kerüljenek a piacon. A kizsákmányoló módszerekre példát jelentenek a masszív elemzési technikák (adatkereskedelem, online marketing, mintafelismerés, keresletbecslés, ároptimalizálás).

3.15.

A digitális egységes piaci stratégia keretében az Európai Bizottság vizsgálata kimutatta, hogy a viszonteladói ár korlátozása messze a legszélesebb körű versenykorlátozás az e-kereskedelmi piacokon. 2018-ban az Európai Bizottság számos olyan határozatot hozott, amelyben bírságot szab ki a vállalkozásokra az online viszonteladói árakra vonatkozó korlátozások miatt, amelyek sértik az EU versenyszabályait.

3.16.

Az adózás terén az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság által 2018-ban végrehajtott intézkedéseket. Ugyanakkor e tekintetben is fontos a tisztességes verseny biztosítása a különféle országok között. Különösen fokozott éberségre van szükség az „adóügyi határozatok” és az egyes országok és a nagy piaci szereplők közötti megállapodások révén megszerzett tiltott versenyelőnyök, a szabad piacot torzító és a kkv-kat károsító magatartás, valamint az országok közötti tisztességtelen verseny kialakítása témájában.

3.17.

Az energiát illetően az EGSZB megjegyzi, hogy néhány országban még nem garantált a hazai számlák teljes és általános átláthatósága. Átláthatóság hiányában a fogyasztók kevésbé tudnak tájékozott döntést hozni, és a nagy piaci szereplők számára kedvező status quót részesítik előnyben.

3.18.

Mezőgazdaság és élelmezés. Ebben az ágazatban fontos az európai eredetmegjelöléssel ellátott agrár-élelmiszeripari termékek védelme. Az oltócsírák és a növényvédő szerek ágazata nélkülözhetetlen a gazdálkodók és a fogyasztók számára, de olyan aggodalmakat is felvet, amelyek túlmutatnak a fogyasztóvédelmen, az élelmiszer-biztonságon, valamint a környezetvédelmi és éghajlati előírások betartásának biztosításán.

3.19.

A közlekedés vonatkozásában azt javasoljuk, hogy az Európai Bizottság ellenőrizze, hogy a kerozinadó alóli mentesség indokolatlan támogatást jelent-e a légitársaságok számára a vasúti szállítással szemben, és ha igen, milyen mértékben.

3.20.

A piaci szabadság és az összefonódások közötti egyensúly biztosítása érdekében nem elég pusztán a többi nagy globális szereplő általi versenyre hivatkozni, különösen, ha ez a verseny olyan országokból származik, amelyek nem nyitottak a külföldi vállalkozások általi verseny előtt. Ebben a tekintetben azt javasoljuk, hogy a versenyt gyengítő vállalati összefonódások alternatívájaként hajtsanak végre a harmadik piacokra történő belépés korlátainak leküzdésére irányuló intézkedéseket, alkalmazzanak szigorúbb adókedvezményeket a kutatás és a fejlesztés számára, az európai termelők pedig kössenek megállapodásokat az export- és beruházási stratégiák külföldi koordinálása céljából.

3.21.

Mindenesetre a fogyasztóvédelmet egyensúlyba kell hozni az innovatív vállalkozások és kkv-k támogatására és előmozdítására irányuló intézkedésekkel (a dinamikus piaci versenyt nem hátráltató eszközökkel), ami a minőségi munkahelyteremtés és a termelési rendszer dinamikus fenntarthatóságának megteremtése felé vezető elsődleges út.

3.22.

A munkaerőpiac és a verseny védelme tekintetében az EGSZB úgy véli, hogy a jelenlegi piacon a vállalkozások közötti valódi szabad verseny biztosítása érdekében intézkedéseket kell hozni, akár egy olyan szabályozási keret segítségével, amely figyelembe veszi az alapvető szociális jogok tiszteletben tartását, valamint a munkavállalók és a szolgáltatások szabad mozgását.

3.23.

Meg kell akadályozni a „szociális dömping” (a bérek és a munkakörülmények szempontjából fennálló tisztességtelen verseny, amely lefelé tartó spirált eredményez) minden formáját, valamint – a működés és a származás helyétől függetlenül – biztosítani kell a munkavállalókkal való egyenlő bánásmódot és a munkavállalók és a vállalkozások közötti megkülönböztetésmentességet a munkavégzés helyén.

3.24.

Végezetül az EGSZB kénytelen csodálkozásának hangot adni amiatt, hogy az elmúlt években közzétett jelentéseivel ellentétben az Európai Bizottság most először sem ebben a jelentésben, sem az azt kísérő SWD(2019)297 final jelű munkadokumentumban semmilyen módon nem utalt arra, hogy nem történt előrelépés a – trösztellenes kártérítési keresetekről szóló 2014/104/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (5) nem szereplő – kollektív keresetek terén, amelyek elősegítenék a fogyasztók tényleges kártérítését a trösztellenes intézkedések megsértése miatt, tekintettel különösen az EGSZB által az Európai Bizottság „Új megállapodás a fogyasztói érdekekért” című javaslatáról (6) elfogadott véleményre (7) és a Tanácsnak arra a döntésére, hogy a közelmúltban elfogadott irányelvből kihagyja a teljes, a kollektív keresetekről szóló részt (8), amelyet ugyanakkor az EGSZB szerint nyilvánvaló hiányosságok jellemeztek.

4. Részletes megjegyzések

4.1.

A digitalizálás kapcsán az EGSZB egyetért az Európai Bizottság azon döntésével, hogy azt prioritásnak tekinti, és a 2021–2027 közötti versenypolitikai programot a nagy adathalmazokkal, az algoritmusokkal és a mesterséges intelligenciával kapcsolatos kihívásokra összpontosítja. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy kövesse nyomon a „Versenypolitika a digitális korban” című 2019. áprilisi jelentést, különös tekintettel a következőkre:

4.1.1.

a verseny és a szabad piac digitális platformok által történő korlátozásainak ellensúlyozására végrehajtandó stratégiák többek között a kereskedelmi és az idegenforgalmi ágazatban;

4.1.2.

a személyes adatok valós és teljeskörű ismerete és átadhatósága az egyes platformokról a felhasználó fogyasztó által;

4.1.3.

fellépés a piacról történő kizárás bármilyen formájával szemben, amelyet egyes digitális platformok alkalmazhatnak az erőfölényükre potenciálisan veszélyesnek tekintett vállalkozásokkal szemben;

4.1.4.

a szabad piac védelme a piaci potenciállal rendelkező induló innovatív vállalkozások megóvásán keresztül, amelyeket gyakran bekebeleznek a digitális ágazat nagyobb, őket veszélyes jövőbeli versenytársaknak tekintő szereplői.

4.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy azoknak, akik bármilyen szinten közérdekű feladatokat ruháztak a digitális platformokra, rendelkezniük kell az e platformok által használt algoritmusok eléréséhez és ellenőrzéséhez szükséges jogalkotási eszközökkel is.

4.3.

Az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság erősítse meg a szabadkereskedelmi megállapodások végrehajtásának ellenőrzésére irányuló intézkedéseit, és védje meg az európai vállalatok globális piacokhoz való hozzáférését.

4.4.

E tekintetben tényleges kölcsönösséget kell garantálni a világszintű közbeszerzési piacokon.

Kelt Brüsszelben, 2019. december 11-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Luca JAHIER

(1) Az EUMSZ 7., 9., 11. és 12. cikke.

(2) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/944 irányelve (2019. június 5.) a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2012/27/EU irányelv módosításáról (HL L 158., 2019.6.14., 125. o.).

(3) HL C 197., 2018.6.8., 10. o.

(4) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1 irányelve (2018. december 11.) a tagállami versenyhatóságok helyzetének a hatékonyabb jogérvényesítés céljából történő megerősítéséről és a belső piac megfelelő működésének biztosításáról (HL L 11., 2019.1.14., 3. o.).

(5) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/104/EU irányelve (2014. november 26.) a tagállamok és az Európai Unió versenyjogi rendelkezéseinek megsértésén alapuló, nemzeti jog szerinti kártérítési keresetekre irányadó egyes szabályokról (HL L 349., 2014.12.5., 1. o.).

(6) Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmére irányuló képviseleti eljárásokról és a 2009/22/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről, COM(2018) 184 final – 2018/0089 (COD).

(7) HL C 440., 2018.12.6., 66. o.

(8) Lásd az alábbi dokumentumot: PE-CONS 83/19 (2019. október 18.).

		ISSN 1977-0979
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		C 97

Magyar nyelvű kiadás	Tájékoztatások és közlemények	63. évfolyam 2020. március 24.

Tartalom		Oldal
	I Állásfoglalások, ajánlások és vélemények
	VÉLEMÉNYEK
	Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
	Az EGSZB 548. plenáris ülése, 2019. 12. 11. — 2019. 12. 12.
2020/C 97/01	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Adózás/magánberuházások és a fenntartható fejlődési célok – együttműködés az ENSZ nemzetközi adóügyi együttműködéssel foglalkozó szakértői bizottságával (saját kezdeményezésű vélemény)	1
2020/C 97/02	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A vállalkozások és az emberi jogok tekintetében kötelező erővel bíró ENSZ-egyezmény (saját kezdeményezésű vélemény)	9
2020/C 97/03	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Külső segély, beruházás és kereskedelem a gazdasági migráció kiváltó okainak kezelésére szolgáló eszközökként, különös tekintettel Afrikára (saját kezdeményezésű vélemény)	18
2020/C 97/04	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Visszatér a használati érték: az európai termékek és szolgáltatások előtt álló új kilátások és kihívások (saját kezdeményezésű vélemény)	27
2020/C 97/05	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A munkanélküliségi biztosításra vonatkozó közös uniós minimumszabályok – konkrét lépés a szociális jogok európai pillérének hatékony megvalósítása felé (saját kezdeményezésű vélemény)	32
2020/C 97/06	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A fogyatékossággal élő személyek jogaival kapcsolatos, 2020–2030 közötti időszakra vonatkozó menetrend kialakítása: az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság hozzájárulása (saját kezdeményezésű vélemény)	41
2020/C 97/07	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Populizmus és alapvető jogok – elővárosi és vidéki területek (saját kezdeményezésű vélemény)	53

	III Előkészítő jogi aktusok
	Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
	Az EGSZB 548. plenáris ülése, 2019. 12. 11. — 2019. 12. 12.
2020/C 97/08	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – 2018. évi jelentés a versenypolitikáról (COM(2019) 339 final)	62
2020/C 97/09	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az 1306/2013/EU rendeletnek a 2021-es pénzügyi évtől kezdődően érvényesítendő pénzügyi fegyelem tekintetében történő módosításáról és az 1307/2013/EU rendeletnek a 2020-as naptári évi, pillérek közötti rugalmasság tekintetében történő módosításáról (COM(2019) 580 – 2019/0253(COD))	69

Felkérés:	Európai Parlament, 2019.11.13. az Európai Unió Tanácsa, 2019.11.15.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikkének (2) bekezdése és 304. cikke
Illetékes szekció:	„Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció
Elfogadás a plenáris ülésen:	2019.12.11.
Plenáris ülés száma:	548.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	191/1/1