AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK

21.2.2020

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 58/12

(EU) 2019/33 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 17. cikkének (2) és (3) bekezdésében említett, egy borágazati elnevezéshez tartozó termékleírás standard módosításának jóváhagyásáról szóló értesítés közzététele.

(2020/C 58/08)

Ez az értesítés (EU) 2019/33 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 17. cikke (5) bekezdésének megfelelően kerül közzétételre (1).

ÉRTESÍTÉS STANDARD MÓDOSÍTÁS JÓVÁHAGYÁSÁRÓL

„Crémant de Loire”

PDO-FR-A0391-AM01

Az értesítés időpontja: 2019. november 22-én.

A JÓVÁHAGYOTT MÓDOSÍTÁS LEÍRÁSA ÉS INDOKOLÁSA

1. Földrajzi terület

A földrajzi terület a következőképpen módosul: „Az előállítás valamennyi műveletére a földrajzi területen kerül sor, amelynek területe – a 2018. évi hivatalos földrajzi kódex (Code officiel géographique) alapján – az alábbi települések területét foglalja magában:

—

Deux-Sèvres megye: Argenton-l’Église, Bouillé-Loretz, Brion-près-Thouet, Louzy, Mauzé-Thouarsais, Oiron, Saint-Cyr-la-Lande, Sainte-Radegonde, Sainte-Verge, Saint-Martin-de-Mâcon, Saint-Martin-de-Sanzay, Thouars, Tourtenay, Val en Vignes (Bouillé-Saint-Paul és Cersay volt önálló települések egykori területe),

—

Indre-et-Loire megye: Amboise, Anché, Artannes-sur-Indre, Athée-sur-Cher, Avoine, Avon-les-Roches, Azay-le-Rideau, Azay-sur-Cher, Beaumont-en-Véron, Benais, Bléré, Bossay-sur-Claise, Bourgueil, Brizay, Candes-Saint-Martin, Cangey, Chambray-lès-Tours, Chançay, Chanceaux-sur-Choisille, La Chapelle-sur-Loire, Chargé, Cheillé, Chemillé-sur-Indrois, Chenonceaux, Chinon, Chisseaux, Chouzé-sur-Loire, Cinais, Cinq-Mars-la-Pile, Civray-de-Touraine, Coteaux-sur-Loire (Ingrandes-de-Touraine, Saint-Michel-sur-Loire és Saint-Patrice volt önálló települések egykori területe), Couziers, Cravant-les-Côteaux, La Croix-en-Touraine, Crouzilles, Dierre, Draché, Épeigné-les-Bois, Esvres, Fondettes, Francueil, Genillé, Huismes, L’Île-Bouchard, Joué-lès-Tours, Langeais (Langeais volt önálló település egykori területe), Larçay, Lémeré, Lerné, Lignières-de-Touraine, Ligré, Limeray, Lussault-sur-Loire, Luynes, Luzillé, Marçay, Montlouis-sur-Loire, Montreuil-en-Touraine, Mosnes, Nazelles-Négron, Neuillé-le-Lierre, Noizay, Panzoult, Parçay-Meslay, Pocé-sur-Cisse, Pont-de-Ruan, Razines, Restigné, Reugny, Rigny-Ussé, Rivarennes, Rivière, La Roche-Clermault, Rochecorbon, Saché, Saint-Avertin, Saint-Benoît-la-Forêt, Sainte-Maure-de-Touraine, Saint-Étienne-de-Chigny, Saint-Germain-sur-Vienne, Saint-Martin-le-Beau, Saint-Nicolas-de-Bourgueil, Saint-Ouen-les-Vignes, Saint-Règle, Savigny-en-Véron, Savonnières, Sazilly, Seuilly, Souvigny-de-Touraine, Tavant, Theneuil, Thilouze, Thizay, Tours, Vallères, Véretz, Vernou-sur-Brenne, Villaines-les-Rochers, Vouvray,

—

Loir-et-Cher megye: Angé, Blois, Candé-sur-Beuvron, Cellettes, Chailles, Châteauvieux, Châtillon-sur-Cher, Chaumont-sur-Loire, Chémery, Cheverny, Chissay-en-Touraine, Chitenay, Choussy, Contres, Cormeray, Couddes, Couffy, Cour-Cheverny, Faverolles-sur-Cher, Feings, Fougères-sur-Bièvre, Fresnes, Huisseau-sur-Cosson, Mareuil-sur-Cher, Maslives, Méhers, Mesland, Meusnes, Monteaux, Monthou-sur-Bièvre, Monthou-sur-Cher, Les Montils, Montlivault, Mont-près-Chambord, Montrichard Val de Cher (Bourré és Montrichard volt önálló települések egykori területe), Muides-sur-Loire, Noyers-sur-Cher, Oisly, Ouchamps, Pontlevoy, Pouillé, Rilly-sur-Loire, Saint-Aignan, Saint-Claude-de-Diray, Saint-Dyé-sur-Loire, Saint-Georges-sur-Cher, Saint-Julien-de-Chédon, Saint-Laurent-Nouan, Saint-Romain-sur-Cher, Sambin, Sassay, Seigy, Seur, Soings-en-Sologne, Thenay, Thésée, Tour-en-Sologne, Valaire, Valencisse (Chambon-sur-Cisse és Molineuf volt önálló települések egykori területe),Vallières-les-Grandes, Valloire-sur-Cisse (Chouzy-sur-Cisse volt önálló település egykori területe), Veuzain-sur-Loire (Onzain volt önálló település egykori területe), Vineuil,

—

Maine-et-Loire megye: Allonnes, Angers, Antoigné, Artannes-sur-Thouet, Aubigné-sur-Layon, Beaulieu-sur-Layon, Bellevigne-en-Layon (Champ-sur-Layon, Faveraye-Mâchelles, Faye-d’Anjou, Rablay-sur-Layon és Thouarcé volt önálló települések egykori területe), Blaison-Saint-Sulpice (Blaison-Gohier és Saint-Sulpice volt önálló települések egykori területe), Bouchemaine, Brain-sur-Allonnes, Brézé, Brissac Loire Aubance (Alleuds, Brissac-Quincé, Charcé-Saint-Ellier-sur-Aubance, Chemellier, Coutures, Luigné, Saint-Rémy-la-Varenne, Saint-Saturnin-sur-Loire és Vauchrétien volt önálló települések egykori területe), Brossay, Cernusson, Chacé, Chalonnes-sur-Loire, Champtocé-sur-Loire, Chaudefonds-sur-Layon, Chemillé-en-Anjou (Chanzeaux, La Jumellière és Valanjou volt önálló települések egykori területe), Cizay-la-Madeleine, Cléré-sur-Layon, Le Coudray-Macouard, Courchamps, Denée, Dénezé-sous-Doué, Distré, Doué-en-Anjou (Brigné, Concourson-sur-Layon, Doué-la-Fontaine, Forges, Meigné, Montfort, Saint-Georges-sur-Layon és Les Verchers-sur-Layon volt önálló települések egykori területe), Épieds, Fontevraud-l’Abbaye, Les Garennes sur Loire (Juigné-sur-Loire és Saint-Jean-des-Mauvrets volt önálló települések egykori területe), Gennes-Val-de-Loire (Chênehutte-Trèves-Cunault, Gennes, Grézillé, Saint-Georges-des-Sept-Voies és Le Thoureil volt önálló települések egykori területe), Huillé, Ingrandes-Le Fresne sur Loire (Ingrandes volt önálló település egykori területe), Jarzé Villages (Lué-en-Baugeois volt önálló település egykori területe), Louresse-Rochemenier, Lys-Haut-Layon (Cerqueux-sous-Passavant, La Fosse-de-Tigné, Nueil-sur-Layon, Tancoigné, Tigné, Trémont és Vihiers volt önálló települések egykori területe), Mauges-sur-Loire (La Chapelle-Saint-Florent, Le Mesnil-en-Vallée, Montjean-sur-Loire, La Pommeraye, Saint-Florent-le-Vieil, Saint-Laurent-de-la-Plaine és Saint-Laurent-du-Mottay volt önálló települések egykori területe), Mazé-Milon (Fontaine-Milon volt önálló település egykori területe), Montilliers, Montreuil-Bellay, Montsoreau, Mozé-sur-Louet, Mûrs-Erigné, Orée d’Anjou (Bouzillé, Champtoceaux, Drain, Landemont, Liré és La Varenne volt önálló települések egykori területe), Parnay, Passavant-sur-Layon, La Possonnière, Le Puy-Notre-Dame, Rochefort-sur-Loire, Rou-Marson, Saint-Cyr-en-Bourg, Sainte-Gemmes-sur-Loire, Saint-Georges-sur-Loire, Saint-Germain-des-Prés, Saint-Just-sur-Dive, Saint-Macaire-du-Bois, Saint-Melaine-sur-Aubance, Saumur, Savennières, Soulaines-sur-Aubance, Souzay-Champigny, Terranjou (Chavagnes, Martigné-Briand és Notre-Dame-d’Allençon volt önálló települések egykori területe), Tuffalun (Ambillou-Château, Louerre és Noyant-la-Plaine volt önálló települések egykori területe), Turquant, Les Ulmes, Val-du-Layon (Saint-Aubin-de-Luigné és Saint-Lambert-du-Lattay volt önálló települések egykori területe), Varennes-sur-Loire, Varrains, Vaudelnay, Villevêque,

—	Vienne megye: Berrie, Curçay-sur-Dive, Glénouze, Pouançay, Ranton, Saint-Léger-de-Montbrillais, Saix, Ternay, Les Trois-Moutiers.

A földrajzi területet ábrázoló térképdokumentumok megtekinthetők az Institut national de l’origine et de la qualité honlapján.”

Szövegezésbeli módosítás: a közigazgatási egységek új jegyzéke figyelembe veszi a termékleírás jóváhagyása óta történt település-egyesüléseket vagy a közigazgatási övezeti besorolás egyéb változásait. A nagyobb jogbiztonság érdekében ezt a jegyzéket megfeleltetik az INSEE által évente kiadott hivatalos földrajzi kódex hatályos változatának. A földrajzi terület területe továbbra is pontosan ugyanakkora.

Végül megemlítik, hogy a nyilvánosság jobb tájékoztatása érdekében az INAO honlapján elérhetők a földrajzi területet ábrázoló térképdokumentumok.

Az egységes dokumentum földrajzi területre vonatkozó 6. pontja ennek megfelelően módosul.

2. Parcellákra osztott körülhatárolt terület

A „Crémant de Loire” OEM termékleírása 1. fejezete IV. szakasza 2. pontjának első bekezdése a „2011. február 10-i” szövegrész után az „és 2018. június 20-i” szövegrésszel, illetve a „2007. szeptember 5-i” szövegrész után a „2014. július 10-i és 2017. január 19-i” szövegrésszel egészül ki.

E módosítás célja, hogy a termékleírásba bekerüljön a termelés földrajzi területén belül található, parcellákra osztott körülhatárolt területet érintő módosítás illetékes nemzeti hatóság általi jóváhagyásának dátuma. A parcellákra történő felosztás azoknak a parcelláknak a termelés földrajzi területén belüli azonosítására szolgál, amelyek alkalmasak a szóban forgó oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott bor termelésére.

Ez a módosítás nem érinti az egységes dokumentumot.

3. Agrár-környezetvédelmi rendelkezés

Az 1. fejezet VI. szakaszának 2. pontja a következőképpen egészül ki: „A sorok között kötelezően lennie kell gondozott, spontán vagy magról vetett növénytakarónak; ilyen növénytakaró hiányában a gazdálkodónak talajművelési munkákat kell végeznie a spontán növényzet gondozásának biztosítása érdekében, vagy igazolnia kell a hatóságok által szőlészeti használatra jóváhagyott biológiai növényvédő szerek használatát. Amennyiben a parcellán biológiai gyomirtó szereket használnak, más gyomirtó szereket tilos használni.

Ezek a rendelkezések nem vonatkoznak azokra a szőlőparcellákra, amelyeken a sortávolság 1,70 méter vagy annál kisebb.”

Ez a módosítás azt a jelenleg zajló változást kíséri, hogy a gazdálkodók gyakorlatai az egész anjoui szőlővidéken az agroökológia irányába mozdulnak el. Azt tükrözi, hogy az előállítási módokban egyre nagyobb figyelmet fordítanak a környezetvédelmi szempontokra. A felhasznált gyomirtó vegyszerek mennyiségének csökkenését eredményezi, mivel elősegíti a növénytakaró kialakítását vagy a gépi gyomirtást vagy a biológiai növényvédő szerek használatát. A gyomirtó szerek csökkentése megerősíti a szőlőtermő talajok védelmét és megőrzi azok természetes funkcióit (termékenység, biológiai sokféleség, biológiai tisztulás), ami hozzájárul a borok minőségéhez és eredetiségéhez, és erősíti a termőföld forgalmát.

A külön rendelkezés kizárja az agrár-környezetvédelmi rendelkezések hatálya alól azokat a szőlőparcellákat, amelyeken a sortávolság 1,70 méter vagy annál kisebb. A „Crémant de Loire” és a „Rosé de Loire” OEM-ek termelési területei ugyanis hatalmas kiterjedésűek, ahol a természeti környezet eltéréseitől függően egymástól némileg különböző eljárásokat alkalmaznak. A szőlővidék keleti részén nagyobb a tavaszi fagyveszély, a vízáteresztő homokos talajok miatt pedig nyáron fokozottabb a szőlők vízhiánya. Mindezek ismeretében a kisebb, általában sűrűbb és alacsonyabb szőlőültetvényeken nem tartottuk célszerűnek kötelezővé tenni az agrár-környezetvédelmi intézkedések alkalmazását.

Ez a módosítás nem érinti az egységes dokumentumot.

4. A szüreti rend kihirdetése

Az 1. fejezet VII. szakaszának 1. pontjában az „A szüret kezdő időpontját a mezőgazdaságról és a tengeri halászatról szóló törvénykönyv D. 645-6. cikkének rendelkezései szerint határozzák meg.” mondat törlésre kerül.

A szüret kezdő időpontjának meghatározására napjainkban már nincs szükség, mert ma már eszközök széles palettája áll a gazdálkodók rendelkezésére ahhoz, hogy a szőlő érettségét a lehető legpontosabban megállapítsák. Mindegyik gazdálkodó számos olyan – egyéni vagy közösen használt – eszközzel és felszereléssel rendelkezik, amelyek segítségével pontosan meghatározható, hogy a termelési céloktól függően az egyes parcellákon mely időpontban optimális megkezdeni a szüretet.

Ez a módosítás nem érinti az egységes dokumentumot.

5. A borok forgalmazása

Az 1. fejezet IX. szakasza 5. pontjának az adóraktár-engedélyesek közötti borforgalmazás dátumára vonatkozó b) alpontját törölték.

Ez a módosítás nem érinti az egységes dokumentumot.

6. Kapcsolat a földrajzi területtel

A kapcsolatra vonatkozó részt az érintett települések számának frissítése érdekében átdolgozták (318 település helyett 255).

Az egységes dokumentum 8. pontja ennek megfelelően módosul.

7. Átmeneti intézkedés

A termékleírás XI. szakaszának 1. pontjában törölték a lejárt átmeneti intézkedéseket.

Ez a módosítás nem érinti az egységes dokumentumot.

8. Nyilvántartás-vezetés

A 2. fejezet II. szakaszának 3. pontjában a „potenciális” szó helyébe a „természetes” szó lép.

Az Anjou-Saumur térség összes termékleírásában alkalmazott egységes szerkesztési elvvel összhangban a „potenciális alkoholtartalom” vagy „alkoholfok” kifejezések helyébe a „térfogatszázalékban kifejezett természetes alkoholtartalom” megfogalmazás lép. Ezek a módosítások érthetőbbé teszik a termékleírásokat. A nyilvántartások vezetésére vonatkozó rendelkezések összehangolása azt a célt szolgálja, hogy megkönnyítse a vizsgálati terv elkészítését és e nyilvántartások ellenőrzését.

Ez a módosítás nem érinti az egységes dokumentumot.

9. Főbb ellenőrizendő pontok

A 3. fejezetet az Anjou-Saumur térség termékleírásaiban szereplő főbb ellenőrizendő pontok egységes megszövegezése érdekében átdolgozták.

Ez a módosítás nem érinti az egységes dokumentumot.

EGYSÉGES DOKUMENTUM

1. A termék elnevezése

Crémant de Loire

2. A földrajzi árujelző típusa

OEM – oltalom alatt álló eredetmegjelölés

3. A szőlőből készült termékek kategóriái

Minőségi pezsgő

4. A bor(ok) leírása

Jellemzők

A pezsgők minőségi rozé és fehér pezsgők.

A pezsgők minimális természetes alkoholtartalma 9 térfogatszázalék.

Az alkoholtartalom-növelés nélkül előállított alapborok maximális tényleges alkoholtartalma 12 térfogatszázalék, maximális erjeszthetőcukor-tartalma (glükóz és fruktóz) pedig 24 gramm/liter.

Az alkoholtartalom-növeléssel előállított alapborok erjeszthetőcukor-tartalma (glükóz és fruktóz) az erjesztés után literenként kevesebb mint 5 gramm.

Az alapborok összes alkoholtartalma az alkoholtartalom-növelést követően nem haladja meg a 11,6 térfogatszázalékot.

A degorzsálás előtt a pezsgők 20 °C-on mért szén-dioxid-túlnyomása legalább 4 bar, maximális összes kén-dioxid-tartalma pedig a degorzsálást követően literenként legfeljebb 150 milligramm/liter.

Az összes savtartalom, az illósavtartalom és az összes kén-dioxid-tartalom értékeit a közösségi jogszabályok állapítják meg.

A pezsgők összes alkoholtartalma a második erjesztés után és az expedíciós likőr hozzáadása előtt, illetve a must alkoholtartalmának növelése esetén nem haladja meg a 13 térfogatszázalékot.

Általános analitikai jellemzők
Maximális összes alkoholtartalom (térfogatszázalék)
Minimális tényleges alkoholtartalom (térfogatszázalék)
Minimális összes savtartalom
Maximális illósavtartalom (milliekvivalens/liter)
Maximális összes kén-dioxid-tartalom (milligramm/liter)

Leírás

A „Crémant de Loire” túlnyomórészt fehér és kisebb részben rozé pezsgő. Egyenletes gyöngyözése apró, finom és hosszan megmaradó buborékláncokból áll. Illata gyakran gyümölcsös, például őszibarackos vagy sárgabarackos jegyekkel keveredő, fehérvirágos aromákat hordoz. Finom és harmonikus íze a frissesség és az édesség nagyszerű elegyét alkotja.

5. Borkészítési eljárások

a) Alapvető borászati eljárások

Különleges borászati eljárások

Ültetési sűrűség – sortávolság

Művelési gyakorlat

Az „Anjou” ellenőrzött eredetmegjelölés földrajzi területén található szőlőültetvények: – a szőlőültetvényeken a minimális ültetési sűrűség hektáronként 4 000 tőke. A sorok közötti távolság legfeljebb 2,50 méter lehet, míg az egy soron belül található szőlőtőkék közötti távolságnak legalább 1 méternek kell lennie. – A hektáronként 4 000 tőkénél kisebb, de 3 300 tőkénél nagyobb ültetési sűrűségű szőlőparcellák akkor jogosultak használni az ellenőrzött eredetmegjelölést a szőlőtermésük tekintetében, amennyiben eleget tesznek az e termékleírásban a támrendszerrel és a lombsátor magasságával kapcsolatban rögzített szabályokra vonatkozó rendelkezéseknek. Ezeken a szőlőparcellákon a sorok közötti távolság legfeljebb 3 méter lehet, míg az egy soron belül található szőlőtőkék közötti távolságnak legalább 1 méternek kell lennie.

A „Touraine” ellenőrzött eredetmegjelölés földrajzi területén található szőlőültetvények: a szőlőültetvényeken a minimális ültetési sűrűség hektáronként 4 500 tőke. A sorok közötti távolság legfeljebb 2,10 méter lehet, míg az egy soron belül található szőlőtőkék közötti távolságnak legalább 1 méternek kell lennie.

A „Cheverny” ellenőrzött eredetmegjelölés földrajzi területén található szőlőültetvények: a szőlőültetvényeken a minimális ültetési sűrűség hektáronként 4 500 tőke. Ezeken a szőlőültetvényeken a sorok közötti távolság nem haladhatja meg a 2,10 métert. Az egy soron belül található szőlőtőkék közötti távolságnak 0,90 méter és 1,20 méter között kell lennie.

A szőlőmetszésre és a támrendszerre vonatkozó szabályok

Művelési gyakorlat

A szőlőtőkék metszése legkésőbb április 30-ig, a termékleírásban részletesen meghatározott szabályok alapján történik, amelyek mindegyik szőlőfajtára vonatkozóan meghatározzák a tőkénként meghagyható rügyek maximális számát.

—

Az „Anjou” ellenőrzött eredetmegjelölés földrajzi területén található szőlőültetvények: a támrendszerre futtatott lombsátor magasságának a sorok közötti távolság legalább 0,6-szorosának kell lennie, mivel a támrendszerre futtatott lombsátor magasságát a levélzet alsó határa – amelynek legalább 0,40 méterrel a talaj felett kell lennie – és a felső metszési határ – amelynek legalább 0,20 méterrel a támrendszer felső huzalja felett kell lennie – között mérik. A hektáronként 4 000 tőkénél kisebb, de 3 300 tőkénél nagyobb ültetési sűrűségű szőlőültetvényeknek az alábbi további megtámasztási szabályoknak kell megfelelniük: a támoszlopok minimális talaj feletti magassága 1,90 méter; a támrendszer 4 huzalsort tartalmaz; a felső huzal minimális magassága a talajtól számított 1,85 méter.

—

A „Touraine” és a „Cheverny” ellenőrzött eredetmegjelölés földrajzi területén található szőlőültetvények: a támrendszerre futtatott lombsátor magasságának a sorok közötti távolság legalább 0,6-szorosának kell lennie, mivel a támrendszerre futtatott lombsátor magasságát a levélzet alsó határa – amelynek legalább 0,30 méterrel a talaj felett kell lennie – és a felső metszési határ – amelynek legalább 0,20 méterrel a támrendszer felső huzalja felett kell lennie – között mérik.

Öntözés

Művelési gyakorlat

Az öntözés tilos.

Betakarítás

Művelési gyakorlat

A borok kézzel szüretelt szőlőkből származnak. Tilos szüretelőgépet használni.

A szőlőt nem légmentes tartályokban szállítják. A tartályok oldalmérete legfeljebb 1,20 × 1,20 méter, a szőlő magassága legfeljebb 0,40 méter lehet. A szőlő leszedése és a préselés közötti idő nem haladhatja meg a 24 órát.

Különleges borászati eljárás

Az alapborok összes alkoholtartalma az alkoholtartalom-növelést követően nem haladja meg a 11,6 térfogatszázalékot. A pezsgők összes alkoholtartalma a második erjesztés után és az expedíciós likőr hozzáadása előtt, illetve a must alkoholtartalmának növelése esetén nem haladja meg a 13 térfogatszázalékot.

b)	A fenti rendelkezésen kívül a boroknak az alkalmazott borászati eljárások tekintetében meg kell felelniük a közösségi szinten, valamint a mezőgazdaságról és a tengeri halászatról szóló törvénykönyvben meghatározott kötelezettségeknek.

A préselést végző létesítménynek eleget kell tenniük a termékleírásban a termés fogadására, a présekre és a préselésre, a prések megtöltésére, a szőlőlé frakcionálására, valamint a higiéniára vonatkozóan meghatározott kritériumoknak.

A szőlőt egészben öntik a présbe. Az alapborok készítésekor 150 kg feldolgozott szőlőből legfeljebb 100 liter mustot nyernek ki.

b) Maximális hozamok

80 hektoliter hektáronként

6. Körülhatárolt földrajzi terület

Az előállítás valamennyi műveletét a földrajzi területen kell elvégezni, amelynek területe – a 2018. évi hivatalos földrajzi kódex (Code officiel géographique) alapján – az alábbi települések területét foglalja magában:

—

—	Vienne megye: Berrie, Curçay-sur-Dive, Glénouze, Pouançay, Ranton, Saint-Léger-de-Montbrillais, Saix, Ternay, Les Trois-Moutiers.

A földrajzi területet ábrázoló térképdokumentumok megtekinthetők az Institut national de l’origine et de la qualité honlapján.

7. Fontosabb borszőlőfajták

Pinot noir N

Chardonnay B

Chenin B

Grolleau gris G

Grolleau N

Cabernet franc N

Cabernet-Sauvignon N

Pineau d’Aunis N

8. A kapcsolat(ok) leírása

1. A földrajzi területre vonatkozó információk

A kapcsolathoz hozzájáruló természeti tényezők leírása

A földrajzi terület egy hullámos platón terül el, amely földtanilag az Armorikai-hegység előhegységeit alkotó óidei formációknak és a Párizsi-medence délnyugati szélének fiatalabb, középidei és kisebb részben harmadidőszaki képződményeinek felel meg. A földrajzi terület körülbelül 200 kilométeren a Loire és mellékfolyói – a Vienne, az Indre és a Cher – mentén húzódik. 2018-ban 255 település területére terjedt ki, melyek közül néhány a kastélyáról vált híressé.

A szőlő szüreteléséhez körülhatárolt parcellák talaja a nyugati részen palás vagy agyagos-palás, a keleti részen pedig (cenoman, turon, senon és eocén) agyagos-meszes talaj. E talajok közös jellemzője, hogy csekély mennyiségű hasznos vízkészlettel rendelkeznek és jó a vízelvezető képességük.

A turon geológiai emelet nagy fontossággal bír. Ebből származik a rengeteg kőbányából kitermelt mésztufa, amelyből a Loire-menti kastélyokat és általában véve a vidék építményeit építették, és amely nyomán megszámlálhatatlanul sok vájat maradt hátra. Ezekből a kőbányákból lettek az állandó hőmérsékletű és páratartalmú pincék, amelyeket gombatermesztésre és bortárolásra használnak.

Az éghajlat – árnyalatnyi eltérésekkel – óceáni. Ennélfogva a sologne-i térség bortermő vidékét lefedő keleti részen kontinentálisabb hatás érvényesül, a földrajzi terület többi részénél valamivel bőségesebb, 550 és 650 milliméter közötti éves csapadékmennyiségekkel. Nyugaton, ahol az óceáni hatás a legerőteljesebb, egyenletesebb a hőmérséklet, a telek enyhék és mérsékeltebb a nyári hőség. Kelet felé azonban nagyobb a hőmérséklet-ingadozás. A Loire és mellékfolyói által alkotott vízrajzi hálózat hőszabályozó szerepet játszik ebben az általános környezetben.

A kapcsolathoz hozzájáruló emberi tényezők leírása

A szőlővidék történelme meglehetősen régi időkre nyúlik vissza és összeforr a régióban található számtalan monostor és apátság fejlődésével. „Franciaország történelme” című művében Tours-i Szent Gergely a VI. században arról számolt be, hogy kiterjedt szőlőművelés folyt ezen a vidéken és a szőlő beérésekor „kereplőket” használtak a madarak elűzésére. A borvidék a XVII. és a XVIII. században virágzott fel a hollandok által folytatott kereskedelemnek köszönhetően. A hatalmas hajóflottával rendelkező hollandok ugyanis a Loire-t használták arra, hogy áruikat – különösen a fehérbort – Ponts-de-Cé-ben, Saumurben és Vouvray-ben beszerezzék, ahol akkoriban alakult ki a „tengerre szánt” minőségi borok piaca.

A pezsgőkészítés a XIX. század elején indult meg, miután az idők folyamán felismerték, hogy a chenin B szőlőfajtából előállított saumuri borok kiválóan alkalmasak a másodlagos erjesztésre. E különleges tulajdonságot és a champagne-i borokkal való bámulatos hasonlóságot felismerve Jean-Baptiste Ackerman igen korán, 1811-ben elindította a hagyományos módszerrel előállított pezsgők készítését. 1838-ban az angers-i ipari kiállításon bemutatott termékeket zsűriző bizottság a következőket jelentette ki: „Ezek a pezsgők kristálytiszták és áttetszőek; habjuk fehér, élénk és gyöngyöző. Bebizonyosodott, hogy nálunk is lehet olyan borokat előállítani, amelyek felérnek a champagne-i borokkal”.

A kezdeti sikerek nyomán megélénkült verseny hatására kevesebb mint fél évszázad leforgása alatt számos vállalkozó fogadta meg a bizottság bátorító szavait. Ekkor jöttek létre a nagy pezsgőgyárak, a „Veuve Amiot”, a „Bouvet-Ladubay”, a „Langlois-Château” és a „Monmousseau”. A mésztufa bányászatakor keletkezett vájatok kiváló helyszínt szolgáltattak a pezsgőkészítéshez. Egyes csarnokokat kifejezetten a palackok tárolása céljából vájtak ki. A franciák egyre jobb életszínvonalának és a vasút fejlődésének köszönhetően az 1845 és 1875 közötti években új távlatok nyíltak meg a pezsgőkészítők előtt. 1874-ben már 4 millió palackot szállítottak egész Európába, és a XX. században egyre ismertebbé váltak a Loire-völgyi pezsgők.

Ennek eredményeként 1975. október 17-én rendelettel ismerték el a „Crémant de Loire” ellenőrzött eredetmegjelölést. A termelők már jó ideje tanúsították, hogy a pezsgők készítése során jól bánnak az alapanyaggal. A rendeletben rögzített termelési szabályok ekkor azt tükrözték, hogy a termelők ragaszodnak a kézi szüreteléshez, az egész szőlőfürtök préseléséhez, a kíméletes préseléshez, valamint a „falécekre fektetve” eltöltött hosszú érlelési időhöz.

2009-ben az éves termelés 13 millió palack volt.

2. A termék minőségére és jellemzőire vonatkozó információk

3. Ok-okozati összefüggések

A közel 200 kilométeren húzódó szőlővidék kialakulását nagyban befolyásolta a Loire vízrajzi hálózata. A földrajzi területen belüli eltérő mezoklimatikus viszonyoknak és a rendkívül változatos földtani és talajtani viszonyoknak köszönhetően a termelők a jellegzetességeiknek megfelelően tudták telepíteni a különböző szőlőfajtákat. A termesztési viszonyok sokszínűsége nem elhanyagolható előnyt jelent a küvék készítéséhez szükséges házasítások szempontjából.

Többek között annak köszönhetően, hogy a chenin B szőlőfajtából előállított borok alkalmasak a második erjesztésre, a termelők – különösen a saumuri és a vouvray-i borosgazdák – mesteri tudásra tettek szert a palackban történő természetes második erjesztés terén. Erre a sikerre építve és annak tudatában, hogy neves terméket készítenek, a termelők megfigyelik és továbbfejlesztik a kifogástalan minőség biztosítását lehetővé tevő technikákat. A mésztufába vájt pincék hozzájárultak a pezsgőkészítés fejlődéséhez, amelyhez hatalmas temperált tároló- és munkaterületekre van szükség.

A szőlőterméssel, különösen a leszüretelt szőlő szállításával kapcsolatos termelési feltételek célja, hogy a szőlő egészen a préselésig ép maradjon és mérsékelni lehessen az oxidációs jelenségeket. A gondosan kialakított környezetben, megfelelő eszközökkel, a feldolgozott szőlő súlya és a kinyert must mennyisége közötti pontos arányt meghatározó szabályok szerint végzett préselés biztosítja az ekképpen nyert szőlőlé minőségét és tisztaságát. A pezsgőkészítők a több mint egy évszázada megszerzett tapasztalatokra támaszkodva tökéletesen kiforrott mesterfogásokkal rendelkeznek a küvéik összeállítása terén. A hosszú érlelési idő lehetővé teszi, hogy kibontakozzanak a pezsgő jellegzetes aromái, összetettsége és finomsága.

Az 1980-as években egy anjoui borász a következőket mondta: „A Crémant de Loire a hagyomány jobb szolgálata érdekében használt korszerű technikák gyümölcse.” A Loire-völgyében mára megkerülhetetlenné vált, belföldi piacra és exportra egyaránt értékesített fehér vagy rozé pezsgők egyre nagyobb hírnévre tesznek szert.

9. További alapvető feltételek (csomagolás, címkézés, egyéb követelmények)

Címkézés

Jogi keret:

Nemzeti jogszabályok

A további feltétel típusa:

A címkézésre vonatkozó kiegészítő rendelkezések

A feltétel leírása:

Azokat a választható megjelöléseket, amelyek használatát a közösségi rendelkezések értelmében a tagállamok szabályozhatják, a címkéken olyan karakterekkel kell feltüntetni, amelyek mérete sem magasságban, sem szélességben nem haladja meg az ellenőrzött eredetmegjelölés nevét alkotó karakterek méretének kétszeresét.

Az ellenőrzött eredetmegjelölés neve kiegészíthető a „Val de Loire” földrajzi névvel. Az ezen földrajzi név feltüntetésére használt karakterek mérete sem magasságban, sem szélességben nem haladhatja meg az ellenőrzött eredetmegjelölés nevét alkotó karakterek méretének kétharmadát.

Az eredetmegjelölés nevét fel kell tüntetni a dugón, a palack nyakában lévő részen.

Az ellenőrzött eredetmegjelölésű borok címkéjén pontosítható a kisebb földrajzi egység, feltéve, hogy:

—	ún. kataszteri területről van szó,

—	a terület neve szerepel a szüretelési nyilatkozatban.

Az ún. kataszteri terület nevét olyan karakterekkel kell nyomtatni, amelyek mérete sem magasságban, sem szélességben nem haladja meg az ellenőrzött eredetmegjelölés nevét alkotó karakterek méretének felét.

Csomagolás

Jogi keret:

Nemzeti jogszabályok

A további feltétel típusa:

Csomagolás a körülhatárolt földrajzi terület határain belül

A feltétel leírása:

A pezsgőket üvegpalackban történő második erjesztéssel készítik.

A szüretelést követő december 1-jétől végzik az üvegpalackokba töltést, amelyekben a második erjedés végbemegy.

A palackban történő seprőn tartás időtartama nem lehet rövidebb 9 hónapnál.

A 37,5 centiliteresnél kisebb vagy 150 centiliteresnél nagyobb palackban értékesített pezsgők kivételével a pezsgők abban a palackban készülnek és kerülnek forgalomba, amelyben erjedtek.

A pezsgőket a palackozástól számított legalább 12 hónapos érlelést követően hozzák kereskedelmi forgalomba.

A termékleíráshoz vezető link

https://info.agriculture.gouv.fr/gedei/site/bo-agri/document_administratif-baeb17d6-5e61-48e0-ab86-d4c28e387778

(1) HL L 9., 2019.1.11., 2. o.

21.2.2020

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 58/21

Az 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 94. cikke (1) bekezdésének d) pontjában említett egységes dokumentumnak és egy borágazati elnevezéshez tartozó termékleírás közzétételére való hivatkozásnak a közzététele

(2020/C 58/09)

Ez a közzététel az 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 98. cikke alapján jogot keletkeztet a kérelem elleni felszólalásra, amely az e közzététel időpontjától számított két hónapon belül tehető meg.

EGYSÉGES DOKUMENTUM

„DELLE VENEZIE”/„BENEŠKIH OKOLIŠEV”

PDO-IT-02360

A kérelem benyújtásának időpontja: 2017. április 10-én.

1. Bejegyzendő elnevezés

„delle Venezie”/„Beneških okolišev”

2. Tagállam

Olaszország

3. A földrajzi árujelző típusa

OEM

4. A szőlőből készült termékek kategóriái

Bor

Pezsgő

5.	Minőségi pezsgő

8.	Gyöngyözőbor

5. A bor(ok) leírása

„delle Venezie”/„Beneških okolišev” Pinot Grigio – Kategória: bor

Szín: szalmasárga és aranysárga között, alkalmanként rézvörös vagy rózsaszínű;

Aroma: a Pinot Grigio-ra jellemzően gyümölcsös, a körtétől az almáig terjedő fehér húsú gyümölcsök és trópusi gyümölcsök közötti felhangokkal, valamint a fehér virágok intenzív, esetenként enyhe aromás jegyeivel;

Íz: friss és harmonikus, száraztól közepesen szárazig;

Minimális összes alkoholtartalom (térfogatszázalék): 11 %;

Minimális cukormentes kivonat (g/l): 15 g/l.

Az alábbi táblázatban nem szereplő analitikai paraméterek megfelelnek a nemzeti és uniós jogszabályokban rögzített határértékeknek.

Általános analitikai jellemzők
Maximális összes alkoholtartalom (térfogatszázalék)
Minimális tényleges alkoholtartalom (térfogatszázalék)
Minimális összes savtartalom	4,5 g/l, borkősavban kifejezve
Maximális illósavtartalom (milliekvivalens/liter)
Maximális összes kén-dioxid-tartalom (mg/l)

„delle Venezie”/„Beneških okolišev” Pinot Grigio Frizzante (gyöngyözőbor)

Szín: szalmasárga és aranysárga között, alkalmanként rézvörös vagy rózsaszínű;

Hab: finom és szertefoszló;

Íz: friss, kiegyensúlyozott savasság, harmonikus, száraztól közepesen szárazig;

Minimális összes alkoholtartalom (térfogatszázalék): 11 %;

Minimális cukormentes kivonat (g/l): 15 g/l.

Az alábbi táblázatban nem szereplő analitikai paraméterek megfelelnek a nemzeti és uniós jogszabályokban rögzített határértékeknek.

Általános analitikai jellemzők
Maximális összes alkoholtartalom (térfogatszázalék)
Minimális tényleges alkoholtartalom (térfogatszázalék)
Minimális összes savtartalom	4,5 g/l, borkősavban kifejezve
Maximális illósavtartalom (milliekvivalens/liter)
Maximális összes kén-dioxid-tartalom (mg/l)

„delle Venezie”/„Beneških okolišev” Pinot Grigio Spumante (pezsgő)

Szín: szalmasárga és aranysárga között, alkalmanként rézvörös vagy rózsaszínű;

Hab: finom és hosszú ideig megmaradó;

Aroma: a Pinot Grigio-ra jellemzően gyümölcsös, a körtétől az almáig terjedő fehér húsú gyümölcsök és akár trópusi gyümölcsök közötti felhangokkal, valamint a fehér virágok és dió autoklávozás miatti intenzív, esetenként enyhe aromás jegyeivel;

Íz: friss, kiegyensúlyozott savasság, harmonikus a dosaggio zero és száraz közötti változatoknál;

Minimális összes alkoholtartalom (térfogatszázalék): 11,00 %;

Minimális cukormentes kivonat (g/l): 14,0 g/l.

Az alábbi táblázatban nem szereplő analitikai paraméterek megfelelnek a nemzeti és uniós jogszabályokban rögzített határértékeknek.

Általános analitikai jellemzők
Maximális összes alkoholtartalom (térfogatszázalék)
Minimális tényleges alkoholtartalom (térfogatszázalék)
Minimális összes savtartalom	5 g/l, borkősavban kifejezve
Maximális illósavtartalom (milliekvivalens/liter)
Maximális összes kén-dioxid-tartalom (mg/l)

„delle Venezie”/„Beneških okolišev” Pinot Grigio „minőségi pezsgők”

Szín: szalmasárga és aranysárga között, alkalmanként rézvörös vagy rózsaszínű;

Hab: finom és hosszú ideig megmaradó;

Íz: friss, kiegyensúlyozott savasság, harmonikus a dosaggio zero és száraz közötti változatoknál;

Minimális összes alkoholtartalom (térfogatszázalék): 11,00 %;

Minimális cukormentes kivonat (g/l): 14,0 g/l.

Az alábbi táblázatban nem szereplő analitikai paraméterek megfelelnek a nemzeti és uniós jogszabályokban rögzített határértékeknek.

Általános analitikai jellemzők
Maximális összes alkoholtartalom (térfogatszázalék)
Minimális tényleges alkoholtartalom (térfogatszázalék)
Minimális összes savtartalom	5 g/l, borkősavban kifejezve
Maximális illósavtartalom (milliekvivalens/liter)
Maximális összes kén-dioxid-tartalom (mg/l)

„delle Venezie”/„Beneških okolišev” Bianco (fehér) – Kategória: bor

Szín: zöldessárga és aranysárga között;

Aroma: gyümölcsös, fajtaösszetételtől függően fehér húsú és érett gyümölcsre emlékeztető felhangokkal, valamint a fehér virágok intenzív, esetenként enyhe aromás jegyeivel;

Íz: száraztól közepesen szárazig, harmonikus, strukturált, esetenként a savassághoz társuló friss jegyekkel;

Minimális összes alkoholtartalom (térfogatszázalék): 11,00 %;

Minimális cukormentes kivonat (g/l): 14,0 g/l.

Az alábbi táblázatban nem szereplő analitikai paraméterek megfelelnek a nemzeti és uniós jogszabályokban rögzített határértékeknek.

Általános analitikai jellemzők
Maximális összes alkoholtartalom (térfogatszázalék)
Minimális tényleges alkoholtartalom (térfogatszázalék)
Minimális összes savtartalom	4,5 g/l, borkősavban kifejezve
Maximális illósavtartalom (milliekvivalens/liter)
Maximális összes kén-dioxid-tartalom (mg/l)

6. Borkészítési eljárások

a) Alapvető borászati eljárások

Nincsenek.

b) Maximális hozamok

Bianco (kategória: bor); Pinot Grigio (kategóriák: bor, pezsgő, minőségi pezsgő, gyöngyözőbor)

18 000 kg szőlő hektáronként

Bianco (kategória: bor); Pinot Grigio (kategóriák: bor, pezsgő, minőségi pezsgő, gyöngyözőbor)

126 hektoliter hektáronként

7. Körülhatárolt földrajzi terület

A „delle Venezie”/„Beneških okolišev” OEM borok előállításához körülhatárolt területet Trento autonóm megye, Friuli Venezia Giulia régió és Veneto régió alkotja.

8. Fontosabb borszőlőfajták

Chardonnay B.

Pinot Bianco B. – Pinot

Garganega B. – Garganego

Müller Thurgau B. – Riesling x Sylvaner

Verduzzo Friulano B. – Verduzzo

Verduzzo Trevigiano B. – Verduzzo

Tocai Friulano B. – Friulano

Tocai Friulano B. – Tai

Pinot Grigio – Pinot

Pinot Grigio – Pinot Gris

9. A kapcsolat(ok) leírása

„delle Venezie”/„Beneških okolišev” – Kategóriák: bor, pezsgő, minőségi pezsgő, gyöngyözőbor

A kapcsolat szempontjából releváns természeti tényezők: A „delle Venezie”/„Beneških okolišev” OEM területét Trento autonóm megye, Friuli Venezia Giulia régió és Veneto régió közigazgatási területei alkotják. Az északi részre jellemző hegylánc lezárja és körülveszi, illetve az északi és északkeleti hideg szelektől védi a szőlőtermesztés bölcsőjének számító termőterületet, amelyet számos jelentős vízhozamú és állandó áramlási sebességű folyó és patak szel át. A főbb folyók a következők: Adige, Brenta, Piave, Tagliamento és Isonzo. Az éghajlatra 10 és 14 °C közötti éves átlaghőmérséklet jellemző. A leghidegebb hónapot december és január, a legmelegebbet pedig július és augusztus jelenti 20 és 25 °C közötti átlaghőmérséklettel. Az átlagos éves csapadékmennyiség 700 és 1 300 mm között alakul. A sok eső ellenére megfelelő a talajok vízelvezetése. A csapadéknak és a jó vízellátásnak köszönhetően a talajok kellő víztartó képességet mutatnak és a területen nincs vízhiány. A „delle Venezie”/„Beneških okolišev” OEM terület éghajlatát jellemző egyéb tényezők közé tartozik az északon az alpesi térség és az alpesi előhegység, délen pedig az Adriai-tenger által a hőmérséklet terén biztosított jelentős mérséklő hatás kombinációja, amelynek köszönhetően alacsonyabbak a téli és a nyári hőmérsékleti szélsőértékek. A légtömegek mozgásának az Adriai-tenger és a hegyvidéki rendszer által befolyásolt hatása szabályozza a légtömegek áramlását és az ebből következő csapadékot. Különösen a szélirány augusztus és szeptember hónap során megfigyelhető napközbeni változásai biztosítják optimális módon a hőmérsékletváltozás értékeit a szőlő éréséhez. Ennek megfelelően a három alkotóelemet jelentő alpesi térség és alpesi előhegység, az Adriai-tenger, valamint a teljes területet északtól délig átszelő folyók hálózata biztosítja a körülhatárolt földrajzi terület egészének homogén jellegét.

A talajok szempontjából az alpesi előhegységet és a dombokat főleg a mezozoikumból származó meszes-dolomitos képződmények alkotják, a talajszerkezet pedig alkalmas a víz elvezetésére.

Az alacsonyan fekvő részek a teljes területet átszelő különböző folyók által szállított anyagokból származó folyami hordalékokból állnak és talajszerkezetük a homokos vályogtól a homokos-iszapos vályogig terjed, esetenként általánosan jó vízelvezető képességű és a szőlőtermesztéshez különösen jól illő mély agyagos-iszapos üledékekkel.

A kapcsolat szempontjából releváns történelmi és emberi tényezők: Olaszország északkeleti részének első szőlőültetvényei az időszámításunk előtti hetedik és ötödik század közötti időszakra nyúlnak vissza. A „delle Venezie”/„Beneških okolišev” bor előállításának történetében azonban a Velencei Köztársaság tölti be az összekötő kapocs szerepét. A San Michele all’Adige és Conegliano települések iskolái által oktatott és terjesztett új szőlészeti és borászati technikáknak köszönhetően indult el a modernkori szőlészet. Ehhez alapvető fontosságú volt a körülhatárolt földrajzi terület bortermelőinek hozzájárulása, akik a környezeti és gazdasági fenntarthatóságot ötvöző innovatív eljárásokat és szervezési módszereket vezettek be. Emellett azoknak a talajjavító szövetkezeteknek a szerepe is fontos, amelyek régóta végzik a fontos vízelosztó hálózatok kezelését a rendkívüli csapadékhiány okozta problémák enyhítésére.

A Chardonnay és a Pinot-fajták 19. század végi bevezetésével a térség az ország fő termesztési és termelési területévé vált mind a csendes borok, mind a gyöngyözőborok és pezsgők tekintetében. A „delle Venezie”/„Beneških okolišev” területe különösen a Pinot Grigio számára biztosít ideális feltételeket, tekintettel arra, hogy ebben a környezetben a legjobbak a szőlő minőségi és sajátos borászati jellemzői. A bortermelők 1977 óta a mai napig a „delle Venezie” és a szlovén kisebbségnek szóló „Beneških okolišev” földrajzi jelzéssel végzik az érintett borok forgalmazását.

„delle Venezie”/„Beneških okolišev” – Kategóriák: pezsgő (4), minőségi pezsgő (5), gyöngyözőbor (8)

A boroknak alapvetően a földrajzi környezetből levezethető minőségére/jellemzőire vonatkozó információk:

A pezsgő, minőségi pezsgő és gyöngyözőbor kategóriáknál a „delle Venezie” Pinot Grigio borok színe lényegében szalmasárga és aranysárga között változik, esetenként rézvöröstől rózsaszínűig terjedő árnyalatokkal (a fajta jellegzetes színezete esetén). A hab a gyöngyözőboroknál lényegében finom és szertefoszló, míg a pezsgőknél finom és hosszú ideig megmaradó, többek között az eltérő nyomástól függően.

A bor aromája a fajtára jellemző és gyümölcsös, a fehér húsú gyümölcsöket, például körtét és almát, sőt trópusi gyümölcsöket idéző felhangokkal, valamint a fehér virágok és dió autoklávozás miatti intenzív, esetenként enyhe aromás jegyeivel.

Az íz tekintetében a pezsgők és gyöngyözőborok egyaránt harmonikusak friss jegyekkel és kiegyensúlyozott savtartalommal; ezen túlmenően a pezsgő kategóriájú borok cukortartalma „dosaggio zero” és „száraz”, míg a gyöngyözőbor kategóriánál „száraz” és „közepesen száraz” között változik.

A földrajzi terület elemei és a termék minősége/jellemzői közötti, alapvetően a földrajzi környezetnek betudható okozati összefüggés:

A pezsgők, minőségi pezsgők és gyöngyözőborok fent bemutatott sajátos jellemzői a termőterület talaj- és éghajlati viszonyainak és az emberi tényezőknek az együttes hatásából származnak, amelyek a régi időktől kezdve egészen a mai napig befolyásolják a szőlő és a feldolgozási technológiák borászati potenciálját.

Ezen belül a termőterület földrajzi környezetére mérsékelt, friss és szeles éghajlat, valamint elegendő és egyenletes vízellátású, jó vízelvezetésű talaj jellemző, amely biztosítja a szőlőfürtök szabályos érését. Emellett a szőlőfürtök érése során a nappali és éjszakai hőmérsékletek jelentős ingadozása kihozza és megtartja a szőlő sav- és aromaprofilját, majd a borok ennek köszönhető frissességét.

Ezen túlmenően a Pinot Grigio fajta gombás betegségekkel, valamint környezeti és éghajlati tényezőkkel, például túlzott hővel és vízellátási egyensúlyhiányokkal szembeni érzékenysége miatt a szereplők komoly elkötelezettsége szükséges ahhoz, hogy a szőlő mindenekelőtt egészséges legyen, és a cukor és az aromaanyagok helyes egyensúlyával rendelkezzen, figyelembe véve a későbbi, megfelelő savasságú pezsgővé, minőségi pezsgővé és gyöngyözőborrá történő feldolgozást. Alapvető fontossággal bír a termelők hozzájárulása, azaz hogy az alany és a művelési módszer kiválasztásától kezdve a lombozat és a vízellátás szabályozásáig miként kezelik a szőlőültetvényt.

Mindez nélkülözhetetlen annak eléréséhez, hogy az így nyert szőlő alkalmas legyen a fajta sajátos érzékszervi jellemzőit mutató pezsgővé, minőségi pezsgővé és gyöngyözőborrá történő feldolgozásra.

Emellett a „delle Venezie”/„Beneških okolišev” pezsgők, minőségi pezsgők és gyöngyözőborok az autoklávozással bevezetett technológiai innováció eredményei is, hiszen ez a folyamat segíti az élesztők átalakításának hatékonyabbá tételét, javítva ezzel az előállított borok aromaprofilját és kellemes jellegét. Ily módon lehetséges kihozni a borok sajátos érzékszervi jellemzőit, ezen belül pedig kiemelni azokat friss és virágos jegyeket, amelyek elsősorban a szőlőből származnak és a Pinot Grigio borok ideális előállítási környezetét tükrözik.

A DOC területről származó Pinot Grigio pezsgők és gyöngyözőborok egyediségét és jellegzetességét tehát a pH és savegyensúly eredményezi; ez hozza ki a borok kellemes aromáját és ebből következő általános eleganciáját, amelyek a megfelelő borászati eljárások végeredményét jelentik.

„delle Venezie”/„Beneških okolišev” – Kategória: bor

A bornak alapvetően a földrajzi környezetből levezethető minőségére/jellemzőire vonatkozó információk:

A „delle Venezie”/„Beneških okolišev” Pinot Grigio borok színe az erjesztési folyamat eredményeként a halvány szalmasárga és az esetenként rézvöröstől rózsaszínűig terjedő árnyalatok között változik (a fajta jellegzetes színezete esetén). A bor aromája a fajtára jellemző gyümölcsös jegyeket mutatja, amelyek többek között a körtétől az almáig terjedő fehér húsú gyümölcsökre és akár trópusi gyümölcsökre emlékeztetnek, a fehér virágok intenzív, esetenként enyhe aromás jegyeinek kíséretében. A bor íze friss és harmonikus, és a változatok száraztól közepesen szárazig terjednek; a bort megkülönböztető frissességhez a fajtára jellemző savas felhang társul.

A termőterület talaj- és éghajlati viszonyait illetően a borok azokat a jellegzetes „friss” jegyeket mutatják, amelyeket lényegében a szőlő és ezáltal az előállított bor alapvető savassága és kiegyensúlyozott aromaprofilja eredményez.

A „delle Venezie”/„Beneških okolišev” fehérbor színe zöldessárga és aranysárga között változik. A bor gyümölcsös aromát és fajtaösszetételtől függően fehér húsú és érett gyümölcsre emlékeztető felhangokat mutat; illata intenzív, esetenként a fehér virágok enyhe aromás jegyeivel. A bor íze harmonikus, száraztól közepesen szárazig változik, strukturált, esetenként a savassághoz társuló friss jegyekkel.

A földrajzi terület elemei és a termék minősége és jellemzői közötti, alapvetően a földrajzi környezetnek betudható okozati összefüggés:

A fent bemutatott „delle Venezie”/„Beneških okolišev” Pinot Grigio és Bianco borok sajátos jellemzői a termőterület talaj- és éghajlati viszonyainak és az emberi tényezőknek az együttes hatásából származnak, amelyek a régi időktől kezdve egészen a mai napig befolyásolják a szőlő és a feldolgozási technológiák borászati potenciálját.

Ezen belül a termőterület földrajzi környezetére mérsékelt, friss és szeles éghajlat, valamint elegendő és egyenletes eloszlású felvehető vizet tartalmazó, jó vízelvezetésű talaj jellemző, amely biztosítja a szőlőfürtök szabályos érését és ezáltal a szőlő jelentős savtartalmának kialakulását. A szőlőfürtök érését kísérő nappali és éjszakai hőmérsékletek jelentős eltérése nyomán kialakul és megmarad a szőlő sav- és aromaprofilja, majd a borok ennek köszönhető frissessége.

Emellett – mivel a szóban forgó borok előállításához felhasznált fajták érzékenyek a gombás betegségekkel, valamint a környezeti és éghajlati tényezőkkel szemben – az alany és a művelési módszer kiválasztásától kezdve a lombozat szabályozásáig a végeredményhez meghatározó jelentőségű a szereplők hozzájárulása a szőlőültetvény kezelését illetően, mert csak így nyerhető egészséges, a cukor, savtartalom és aromaanyagok helyes egyensúlyát mutató szőlő.

Egészen a szőlő pincébe kerüléséig és a borászati műveletek elvégzéséig jelentős szerepet tölt be a bortermelők speciális jártassága, hiszen ez nélkülözhetetlen a borok sajátos érzékszervi tulajdonságainak megtartásához, ezáltal pedig a körülhatárolt földrajzi terület „delle Venezie”/„Beneških okolišev” boraira jellemző tipikus friss jegyeket mutató harmonikus borok előállításához.

A Pinot Grigio nem egy széles körben előforduló fajta; a tenyészidőszak során tartósan magas hőmérsékletekkel és vízhiánnyal küzdő környezetekben nem jelennek meg teljes mértékben a fajta tipikus érzékszervi jellemzői.

A szőlő sajátos érzékszervi jellemzőit illetően – függetlenül attól, hogy Pinot Grigio vagy bizonyos egyéb fajták alkotják-e a Bianco típus küvét – a szőlőpréselési ciklusok, valamint az erjesztés hőmérséklete és időtartama a fent bemutatott jellemzőkkel rendelkező borok előállítását célozzák.

Ezen belül a „delle Venezie”/„Beneških okolišev” Pinot Grigio bor érzékszervi jellemzői – amelyek immár az érzékszervi referenciaprofilt és ezáltal azt a tényezőt képviselik, amely a bort más területek Pinot Grigio boraitól megkülönbözteti – az említett környezeti tényezők kölcsönhatásának, valamint a bortermelők által az idők során megszerzett tapasztalatból és tudásból származó emberi tényezők együttesének az eredményét jelentik.

A sajátos minőségi és érzékszervi jellemzők, valamint a kiegyensúlyozott sav- és aromaprofil – amely kihozza a borok kellemes aromáját és ebből következő általános eleganciáját – a „delle Venezie”/„Beneških okolišev” Bianco esetében is az említett környezeti tényezők kölcsönhatásának és az emberi tényezők együttesének az eredményét jelentik.

10. További alapvető feltételek

Nincsenek.

A termékleíráshoz vezető link

https://www.politicheagricole.it/flex/cm/pages/ServeBLOB.php/L/IT/IDPagina/12853

(1) HL L 347., 2013.12.20., 671. o.

21.2.2020

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 58/27

Az 1151/2012/EU rendelet 53. cikke (2) bekezdésének második albekezdésével összhangban álló, kisebb jelentőségű módosítás jóváhagyása nyomán módosított egységes dokumentum közzététele

(2020/C 58/10)

Az Európai Bizottság 664/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 6. cikke (2) bekezdése harmadik albekezdésének megfelelően jóváhagyta ezt a kisebb jelentőségű módosítást (1).

E kisebb jelentőségű módosítás jóváhagyására irányuló kérelem a Bizottság e-Ambrosia adatbázisában tekinthető meg.

EGYSÉGES DOKUMENTUM

„KRAŠKA PANCETA”

EU-szám: PGI-SI-00833-AM01 – 2019. január 23-én.

OEM ( ) OFJ ( X )

1. Elnevezés

„Kraška panceta”

2. Tagállam vagy harmadik ország

Szlovénia

3. A mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírása

3.1. A termék típusa

1.2. osztály: Húsipari termékek (főzve, sózva, füstölve stb.)

3.2. Az 1. pontban szereplő elnevezéssel jelölt termék leírása

A „Kraška panceta” jellegzetesen téglalap alakú, hagyományos szárított húskészítmény. A késztermék tömege legalább 2,2 kg.

A „Kraška panceta” húsos sertésszalonnából készül. A terméket úgy készítik elő a szárításhoz, hogy meghagyják rajta a bőrt és eltávolítják a bordákat. A kizárólag tengeri sóval történő száraz sózás, valamint a hőkezelés nélküli szárítás és érlelés hozzájárul a vékony szeletek érzékszervi jellemzőinek kialakulásához. A szalonna húsos része száraz és tömör, nyomás alatt kellően rugalmas marad. Látható a bordák helye. A bőr tömör és sima, és azt közvetlenül a fogyasztás előtt távolítják el. A szalonna húsos része az érlelés során jellegzetesen rózsaszínűvé válik. A zsír krémfehér színű. A szalonnaszelet túlnyomórészt húsos részekből áll, amelyeket vékony zsírrétegek ereznek. Az érzékszervi jellemzők közé tartozik a lágy textúrájú, vékony szalonnaszelet külső megjelenése. A szalonna húsos és zsíros részeinek szorosan kell kapcsolódniuk egymáshoz. A szalonnaszelet zamatos, harmonikus aromájú, íze lágy, nem sós.

A sótartalom legfeljebb 6 % lehet, a kiszárítás mértékének legalább 33 %-ot kell elérnie, az aw-érték legfeljebb 0,92 lehet, a fehérjetartalomnak legalább 15 %-nak, a zsírtartalomnak pedig legalább 36 %-nak kell lennie.

3.3. Takarmány (kizárólag állati eredetű termékek esetében) és nyersanyagok (kizárólag feldolgozott termékek esetében)

A „Kraška panceta” húshasznú sertések szalonnájából készül. A szalonnát a sertések mellkasi részéből vágják ki, és azon legalább kilenc borda helye látható. A szalonna az oldalas húsos részét is tartalmazza. A „Kraška panceta” jellegzetesen 45–55 cm hosszú és 18–24 cm széles, téglalap alakú szalonna. A friss szalonna tömege legalább 4 kg. A szalonnát úgy készítik elő a szárításhoz, hogy meghagyják rajta a bőrt és eltávolítják a bordákat, az oldalát egyenesre vágják; a húsos szalonnának és a bőrnek mindeközben sértetlennek kell maradnia. A belső lágy zsírréteget eltávolítják.

3.4. Az előállítás azon műveletei, amelyeket a meghatározott földrajzi területen kell elvégezni

A „Kraška panceta” előállításának valamennyi műveletét (a nyersanyagok kiválasztása, sózás, szárítás/érlelés) a meghatározott földrajzi területen kell elvégezni.

3.5. A bejegyzett elnevezést viselő termék szeletelésére, aprítására, csomagolására stb. vonatkozó egyedi szabályok

Az oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott „Kraška panceta” terméket egészben vagy félbe vágva értékesítik; hátulján a bőrfelületre forró bélyegzővel beégetik a „Kraška panceta” logót. Hogy a termék hozzáférhetőbb legyen a vásárlók számára (csemegeáruként történő értékesítés), a szalonna feldarabolható azonos méretű kisebb darabokra. Az érzékszervi jellemzőknek, a húsos szalonna jellegzetes vörös színének és a szalonnazsír krémfehér színének megőrzése céljából létfontosságú a „Kraška panceta” feldarabolásának és csomagolásának rendkívül alapos technológiai felügyelete. A levegővel való érintkezés, aminek következtében a hús oxidálódik, jelentős mértékben ronthatja a szalonna minőségét. Éppen ezért a „Kraška panceta” feldarabolása és csomagolása kizárólag a „Kraška panceta” előállítása céljából engedélyezett létesítményekben történhet. Így a termék azonnal csomagolható, megakadályozható a levegővel való érintkezés miatti vagy a nem megfelelő hőmérsékletnek való kitettség miatt oxidáció, valamint biztosítható a termék szükséges mikrobiológiai biztonságossága. Ez a rendszer biztosítja a folyamatos felügyeletet, a teljes nyomon követhetőséget, valamint azt, hogy megmaradjanak a „Kraška panceta” terméknek az eredetiség és a fogyasztók bizalma szempontjából legfontosabb jellegzetes tulajdonságai.

3.6. A bejegyzett elnevezést viselő termék címkézésére vonatkozó egyedi szabályok

A „Kraška panceta” elnevezést és logót minden olyan termelő feltüntetheti termékein, aki rendelkezik a termelési előírásoknak való megfelelést tanúsító igazolással. A logón egy húsos szalonna stilizált képe látható, „Kraška panceta” felirattal. A logó mellett feltüntetik a termelő nyilvántartási számát. A logó használata a forgalmazás típusától függetlenül minden szalonna esetében kötelező. A szalonna egész darabjai esetében az azonosító jelet beégetik a bőrbe is.

A „Kraška panceta” terméken ezenkívül az „zaščitena geografska označba” („oltalom alatt álló földrajzi jelzés”) kifejezést és a nemzeti minőségi jelzést is fel kell tüntetni.

4. A földrajzi terület tömör meghatározása

A „Kraška panceta” előállítási területét határoló vonal Kostanjevica na Krasu településtől indul Opatje selo településig, onnan a Szlovénia és Olaszország közötti határig, majd a határ mentén a lipicai határátkelőig, onnan az út vonalában Lokev településig, azután az út vonalában Divača településig, onnan egyenes vonalban Vrabče faluig, majd tovább Štjak, Selo, Krtinovica, Kobdilj településekig, onnan egyenes vonalban Mali Dol településen keresztül Škrbina településig Lipa és Temnica felé folytatódik, majd Kostanjevica na Krasu településnél végződik. A felsorolt valamennyi falu a földrajzi terület részét képezi.

5. Kapcsolat a földrajzi területtel

A Karszt-fennsík (Kras) az egyik legnagyobb domborzati egység Szlovéniában. Dimbes-dombos mészkőfennsík, jellegzetes karsztos felszínnel (völgyek, víznyelők, mellékvölgyek, hegyszakadékok, földalatti barlangok). A mészkőtalaj jellemző a Karszt térségre; ezen a mészkő alaprétegen alakult ki a híres vörös talaj (terra rossa). A fennsík felszínén csekély vastagságú talaj található, amely főként sziklás, bár megél rajta fű, bokor vagy ritkás erdő.

A Karszt éghajlatát döntő mértékben határozza meg a tenger közelsége. Itt találkozik az enyhe mediterrán éghajlat a hideg szárazföldi levegővel. A Karszt térségében gyakoriak a hőmérséklet-ingadozások, ahol a hideg szárazföldi levegő a karszti bóra szél formájában a mediterrán térségbe áramlik. A tenger közelségének eredményeképpen a tél közepén a többnapos jeges bóra szél elmúltával gyakran számottevő hőmérséklet-emelkedés következik be, amikor a hóréteg gyorsan elolvad. A tenger közelsége nyáron jobban érezhető, amikor hosszabb a meleg, száraz idő. A Karszt-fennsík domborzati változatossága és a tenger közvetlen közelsége miatt mindig van levegőmozgás, így az adott földrajzi területen viszonylag alacsony a páratartalom.

A földrajzi terület természetes feltételei kedvező mikroklimatikus körülményeket kínálnak a hús szárításához, amit a helyi lakosok mindig is kiaknáztak. A vastag falú karszti házaik különböző helyiségei biztosítják a hőmérséklet és a páratartalom megfelelő kombinációját. Az érlelési folyamat egyes technológiai fázisainak megfelelően a termelő a páratartalom és a hőmérséklet megfelelő kombinációját keresve a sonkát (pršut), a zsíros szalonnát (panceta), a sertésnyakat (vratovina), a kolbászt és az egyéb termékeket egyik helyiségből a másikba helyezi. Így az évek során finomultak, majd megszilárdultak e technikai kompetenciák és gyakorlati készségek a helyiek körében.

A „Kraška panceta” földrajzi jelzés az előállítás hagyományán és a termék hírnevén alapul.

A Karszt térségben az enyhe mediterrán éghajlat találkozik a hideg szárazföldi levegővel. A Karszt-fennsík domborzati változatossága és a tenger közvetlen közelsége miatt mindig van levegőmozgás, így az adott földrajzi területen viszonylag alacsony a páratartalom. A szárítási folyamatnak kedvező természetes körülmények és a piaci kereslet arra sarkallták a helyi lakosokat, hogy a szalonnadarabok előállítási módját a kereslethez igazítsák.

A szalonnaszárítás hagyományának első írásbeli nyomai 1689-ra nyúlnak vissza. Az évszázadok során a tapasztalatra épülve kifejlődött és megszilárdult a helyiek szakértelme, amely azután egyik nemzedékről a másikra szállt. A Karszt térség lakosai munkájukkal hozzájárultak a „Kraška panceta” hagyományos, jellegzetes formájának és érzékszervi jellemzőinek kialakulásához.

A „Kraška panceta” jellegzetessége téglalap alakú formájában rejlik; a szalonna a sertések egy mellkasi részét – amelyen legalább kilenc borda helye látható – és az oldalas egy részét foglalja magában. A termék ily módon történő darabolása biztosítja a hús és a szalonna közötti megfelelő arányt. A szalonnában nagy a húsnak a zsíros részekhez viszonyított aránya. A termék egy másik jellegzetéssége a kizárólag száraz, tengeri sóval történő sózása. Ezenkívül a hőkezelés nélkül, 18 °C alatti hőmérsékleten végbemenő szárítási/érlelési folyamatnak köszönhetően a fehérjék nem szenvednek hőkárosodást, és a zsírszövet szilárdsága is megmarad.

A szárítási/érlelési folyamat szoros nyomon követésének köszönhetően a szóban forgó eljárások révén a „Kraška panceta” olyan egyedi tulajdonságokkal rendelkezik, amelyeket a fogyasztók nagyra értékelnek, és ezért a terméket szívesen vásárolják.

Szlovénia más térségeitől eltérően a karsztiak a „Kraška panceta” előállításához mindig kizárólag kis mennyiségben, száraz sózást alkalmaznak. Szlovénia más területein általában sós vizet használnak, vagy a száraz és a nedves sózás kombinációját. A „Kraška panceta” érzékszervi jellemzői jelentős mértékben a száraz sózás folyamatának és az alacsony hőmérsékleten történő, megfelelően hosszú érlelési időszaknak köszönhetőek. Kellő érettségének, valamint jellegzetes illatának és ízének köszönhetően a „Kraška panceta” gasztronómiai különlegesség, amely a karszti nyers sonkával (Kraški pršut) együtt ünnepi alkalmak szokásos előételévé vált.

A „Kraška panceta” előállításában új korszak köszöntött be 1977-ben, amikor a termelők e célra szolágló eszközökkel felszerelt létesítményekben kezdtek el dolgozni.

A „Kraška panceta” hírnevét számos irodalmi mű, brosúra és prospektus megörökíti. A „Kraška panceta” szerepel egy 1978-ból származó termelői prospektusban. Stanislav Renčelj a „Kraška panceta” terméket több műben is bemutatta: Suhe mesnine narodne posebnosti (Szárított hústermékek – nemzeti különlegességek) (1991), Kraška kuhinja (Karszti konyhaművészet) (1999), Suhe mesnine na Slovenskem (Szlovén szárított hústermékek) (2008) és Okusi Krasa (A Karszt ízei) (2009). Okusiti Slovenijo (Megízlelni Szlovéniát) (2007) című könyvében Janez Bogataj a „Kraška panceta” terméket szlovéniai gasztronómiai különlegességként mutatja be. A termék ismertetése több reklámcélú kiadványban is megtalálható, így például a Do odličnosti za dober okus, Slovenija (1998) (Rise to Excellence for the Gourmet, Slovenia, Dem Exzellenten Genuß Entgegen, Slowenien) című háromnyelvű kiadványban, valamint a következő publikációkban: Edamus, Bibamus, Gaudeamus (Interreg III project, 2006), Kras in Kraške posebnosti (A Karszt és a karszti különlegességek) (Phare-program), Pomlad Kraških dobrot (A karszti különlegességek virágkora) (Karszti kísérleti projekt, 2001), Dobrote Krasa in Brkinov (A Karszt és a brkini térség különlegességei) (Sežana önkormányzat, 2010).

A „Kraška panceta” termelői részt vesznek a Gornja Radgona-i (Felsőregede) nemzetközi mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállításon, amelyen a „Kraška panceta” az utóbbi tíz évben komoly elismerésekben és díjakban részesült.

Hivatkozás a termékleírás közzétételére

(e rendelet 6. cikke (1) bekezdésének második albekezdése)

http://www.mkgp.gov.si/si/delovna_podrocja/kmetijstvo/zascita_kmetijskih_pridelkov_oziroma_zivil/specifikacije_kmetijskih_pridelkov_in_zivil_zascitenih_pri_evropski_komisiji/specifikacije_v_postopku_potrditve_pri_eu_komisiji/

(1) HL L 179., 2014.6.19., 17. o.

21.2.2020

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 58/30

Elnevezés bejegyzése iránti kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján

(2020/C 58/11)

Ez a közzététel az 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 51. cikke alapján jogot keletkeztet a módosítás iránti kérelem elleni felszólalásra a közzététel időpontjától számított három hónapon belül.

EGYSÉGES DOKUMENTUM

„POMME DE TERRE DE NOIRMOUTIER”

EU-szám: PGI-FR-02434 – 2018. szeptember 11

OEM ( ) OFJ ( X )

1. Elnevezés(ek)

„Pomme de terre de Noirmoutier”

2. Tagállam vagy harmadik ország

Franciaország

3. A mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírása

3.1. A termék típusa

1.6. osztály: Gyümölcs, zöldségfélék és gabonafélék, frissen vagy feldolgozva

3.2. Az 1. pontban szereplő elnevezéssel jelölt termék leírása

A „Pomme de terre de Noirmoutier” friss és törékeny állagú ehető gumó, amelyet legfeljebb 130 napig tartó szabadföldi termesztést követően augusztus 31-ig takarítanak be.

A Solanum tuberosum L.-ből és hibridjeiből származó olyan fajtákból termesztik, amelyek szerepelnek a csoportosulás által nemesített fajták jegyzékében, a jegyzékbe való felvételi és kizárási eljárás betartása mellett. Az eljárás célja annak biztosítása, hogy az engedélyezett fajták megfeleljenek a következő fajtanemesítési követelményeknek: a figyelembe vett méretek megfelelő eloszlása, maximális szárazanyag-tartalom, gyors gumóképződés. A jegyzéket minden módosítás után elküldik a termelőknek, valamint az ellenőrző szervnek és az illetékes ellenőrző hatóságoknak.

A „Pomme de terre de Noirmoutier” sajátos jellemzői a következők:

—	többnyire sárga színű hús,

—	vékony héj, amely főzés előtt (hámozás nélkül) elég könnyen elválik,

—	legalább 17 mm és legfeljebb 70 mm közötti méretű gumók, az egyes csomagolási egységekben legfeljebb 25 mm eltérés megengedett,

—	maximális szárazanyag-tartalom (≤ 22 %).

3.3. Takarmány (kizárólag állati eredetű termékek esetében) és nyersanyagok (kizárólag feldolgozott termékek esetében)

—

3.4. Az előállítás azon műveletei, amelyeket a meghatározott földrajzi területen kell elvégezni

A növények előkészítésére és ültetésére, a termény betakarítására, válogatására és méretosztályozására a földrajzi területen kerül sor.

3.5. A bejegyzett elnevezést viselő termék szeletelésére, aprítására, csomagolására stb. vonatkozó egyedi szabályok

A burgonya elszállítása előtt a csomagolást követően legfeljebb öt munkanap telhet el. A burgonyát 0,250 kg és 5,000 kg közötti űrtartalmú egységcsomagokban szerelik ki a fogyasztók részére. Önkiszolgáló kiskereskedelmi vagy vendéglátóipari értékesítés esetén a burgonyát legfeljebb 15 kg tömegű csomagokba csomagolják.

3.6. A bejegyzett elnevezést viselő termék címkézésére vonatkozó egyedi szabályok

Az élelmiszerek címkézésére és kiszerelésére vonatkozó jogszabályokban előírt kötelező feliratokon kívül a burgonya egységcsomagolása a következőket tartalmazza:

—	a termék bejegyzett elnevezése és az Európai Unió OFJ szimbóluma ugyanabban a látómezőben feltüntetve,

—	a csomagoló neve és címe,

—	A Vendée Qualité elnevezésű csoportosulás betűszava és címe.

4. A földrajzi terület tömör meghatározása

A „Pomme de terre de Noirmoutier” OFJ földrajzi területe Vendée megye következő településeire terjed ki: Noirmoutier en l’Ile, l’Epine, La Guérinière és Barbâtre.

5. Kapcsolat a földrajzi területtel

A „Pomme de terre de Noirmoutier” oltalom alatt álló földrajzi jelzés elsősorban a méltán megszerzett különleges hírnevén, valamint a termelők szaktudásán alapul, amely – sajátos és kedvező természeti környezetben – lehetővé tette, hogy ez a termék Franciaország egyik legismertebb burgonyájává váljon.

A 48 km2 alapterületű Noirmoutier szigete alacsony tengerszint feletti magasságban fekszik, domborzata viszonylag sík. A sziget gránit- és mészkőtalapzaton fekszik, amelyre az idők során a tengeri áramlatok által szállított allúviumok rakódtak le. A szigeten művelt talajok alapvetően homokos-iszapos, jó vízelvezető képességű és gyors felmelegedésre képes talajok.

A sziget éghajlata enyhe és télen csapadékos óceáni éghajlat, gyakoriak a (nyugati-délnyugati) tengeri szelek, a téli és a tavaszi hőmérséklet jóval enyhébb, mint a szomszédos szárazföldön, a nyarat pedig viszonylagos szárazság jellemzi, amely már májustól elkezdődik. A napsütéses órák száma magas (2 200óra/év), és jelentősen (300 órával) meghaladja a közeli szárazföldön megfigyelhető értéket, különösen tavasszal.

A Noirmoutier szigetén folytatott burgonyatermesztés kezdete a 18. század végéig nyúlik vissza. A sziget hatóságai 1796-tól arra kérték a lakosokat, hogy már ne csak a kertekben termesszenek burgonyát, hanem a mezőkön is, a burgonyatermesztéshez kedvezőnek bizonyuló földterületeken. A Vendée megyei levéltár szerint a szigeten 1860-ban 300 hektáron termesztettek burgonyát, már az újburgonya-termesztésre szakosodva.

1875-től a termék hírneve és ritkasága hatására a noirmoutier-i zöldségtermesztők Saint-Nazaire és Nantes piacán, valamint angliai piacokon értékesítették a terméket (1881-ben 1500 tonnát), igazoltan májusban kezdődő szállítással. A termék akkora hírnévre tett szert, hogy az 1880-as években angliai cégek telepedtek a szigetre burgonyatermesztési céllal.

A termék minőségének fenntartására és javítására való folyamatos törekvés jegyében az 1920-as években létrejött a híres Bonnotte de Noirmoutier fajta, amely 1938-tól a minőségi burgonya viszonyítási alapjává vált (Jean Feytaud, La pomme de terre [A burgonya], „Que Sais-je” sorozat, 1949, 66. o.).

A kereskedők és a termelők közötti árkonfliktus nyomán 1939-ben létrejött egy mezőgazdasági érdekvédelmi szakszervezet. Ez a szakszervezet a Noirmoutier szigetén működő burgonyatermesztők mezőgazdasági termelőszövetkezetbe szerveződésének elődje volt, amely 1950-től 4 000 tonna újburgonya termesztését fogta össze.

Az ehhez a termelőszövetkezethez tartozó és a helyiek által „Pataquous”-nak nevezett mintegy harminc termelő burgonyatermesztésre szakosodott (az országos átlagnál csaknem kétszer kisebb) kis méretű háztáji gazdaságokat működtet. Ezek a kistermelők gyakran nemzedékről nemzedékre hagyományozzák a megszerzett tapasztalatokat, javítva mindeközben a termesztési technikáikat az erős közösségi összetartással és kölcsönös segítségnyújtással jellemzett környezetben.

Szaktudásuk többek között a talaj bakhátas rendszerű korai előkészítésében, az öntözőrendszerek telepítésében, a sziget körülményeihez alkalmazkodó, többnyire sárga húsú fajták nemesítésében, valamint a növények módszeres előcsíráztatásában jut kifejezésre. Ezenkívül szabályozták és szakszerűen végzik a szedést március közepétől kezdődően, sőt a termék elszállítás előtti frissességének és törékenységének megőrzése érdekében a szállítást és az előkészítést is.

A „Pomme de terre de Noirmoutier” burgonyának így több mint 20 éve minden évben április végétől vagy május elejétől ünnepséget rendeznek, amely minden alkalommal ezreket vonz. A mezőgazdasági termelőszövetkezet egyébként klubot is létrehozott a „Pomme de terre de Noirmoutier” kedvelőinek, amelynek fogyasztók, gasztrobloggerek, valamint Franciaországban és külföldön elismert séfeket egyaránt a tagjai.

A „Pomme de terre de Noirmoutier” burgonyát rövid ideig tartó szabadföldi termesztést követően augusztus végéig betakarítják. Ez a burgonya egyúttal a francia piacon tavasz elején forgalmazott első burgonyák egyike. Főzés előtt könnyen elváló, vékony héjjal rendelkezik, és szárazanyag-tartalma maximális.

A „Pomme de terre de Noirmoutier” hírneve több mint két évszázados története során alakult ki, a regionális és a külföldi fogyasztók körében kiváltott vonzereje révén. Jellemzői (például az újburgonya-termés korai megjelenése, a rövid ideig tartó szabadföldi termesztés, a héj vékonysága és maximális szárazanyag-tartalma) közvetlenül összefüggnek a laza szerkezetű és vízáteresztő talajokkal, amelyek a gyors felmelegedésük révén biztosítják a gumók gyors fejlődését. Az, hogy a szigeten a szomszédos szárazföldhöz képest jóval magasabb a hőmérséklet és jóval több a napsütés (különösen tavasszal), szintén hozzájárul a termesztéshez tartozó jellegzetes vegetációs időszakhoz.

A szaktudás és a termesztési műveletszakaszok (például az előcsíráztatás, a bakhátas talajelőkészítés, a folyamatos fajtanemesítés) termelőszövetkezeti szabályozása lehetővé tette, hogy kialakuljon a Noirmoutier szigetén folytatott burgonyatermesztés hírneve, amely később sem esett vissza soha. A szigeti körülmények a közösségi összetartás és a társadalmi kohézió révén meghatározó szerepet töltöttek be a hírnév kialakulásában.

A „Pomme de terre de Noirmoutier” gasztronómiai felhasználhatóságát (párolás, pirítás stb.) a fogyasztók és a séfek évek óta elismerik. Így esett meg például az, hogy 1996-ban, a Drouot szállodában Dr. Pierre Cornette de Saint-Cyr jelenlétében megrendezett árveréskor a „Pomme de terre de Noirmoutier” burgonyából az első 5 kilogrammos tétel 15 000 frankot ért el! Magasabb árat, mint a szarvasgomba...

A „Pomme de terre de Noirmoutier” átlagára jelenleg általában 2–5-szöröse az ugyanazon időszakban forgalmazott többi burgonyáénak, ugyanakkor a burgonyapiac egészét tekintve 10 %-nál kisebb volument képvisel.

A noirmoutier-i örökség valódi elemét és a sziget alapvető mezőgazdasági tevékenységét jelentő „Pomme de terre de Noirmoutier” termesztése ugyanúgy hozzájárul Noirmoutier szigetének életéhez és identitásához, mint az idegenforgalom, a halászat és a sólepárló mocsarak. Napjainkban a „Pomme de terre de Noirmoutier” hírneve még mindig feddhetetlen, és a közelmúltban végzett közvélemény-kutatások Franciaország elismert újburgonya-termesztő vidékei közül az első helyre teszik.

Hivatkozás a termékleírás közzétételére

(e rendelet 6. cikke (1) bekezdésének második albekezdése)

https://extranet.inao.gouv.fr/fichier/CDC-PDTNoirmoutier.pdf

(1) HL L 343., 2012.12.14., 1. o.

		ISSN 1977-0979
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		C 58

Magyar nyelvű kiadás	Tájékoztatások és közlemények	63. évfolyam 2020. február 21.

Tartalom		Oldal
	IV Tájékoztatások
	AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK
	Európai Bizottság
2020/C 58/01	Euroátváltási árfolyamok — 2020. február 20.	1
2020/C 58/02	A Bizottság közleménye	2

	Pénznem	Átváltási árfolyam
USD	USA dollár	1,0790
JPY	Japán yen	120,86
DKK	Dán korona	7,4681
GBP	Angol font	0,83840
SEK	Svéd korona	10,5985
CHF	Svájci frank	1,0616
ISK	Izlandi korona	138,10
NOK	Norvég korona	10,0455
BGN	Bulgár leva	1,9558
CZK	Cseh korona	25,037
HUF	Magyar forint	338,00
PLN	Lengyel zloty	4,2825
RON	Román lej	4,7979
TRY	Török líra	6,5806
AUD	Ausztrál dollár	1,6294
CAD	Kanadai dollár	1,4304
HKD	Hongkongi dollár	8,3960
NZD	Új-zélandi dollár	1,7046
SGD	Szingapúri dollár	1,5111
KRW	Dél-Koreai won	1 301,79
ZAR	Dél-Afrikai rand	16,2966
CNY	Kínai renminbi	7,5787
HRK	Horvát kuna	7,4495
IDR	Indonéz rúpia	14 790,39
MYR	Maláj ringgit	4,5145
PHP	Fülöp-szigeteki peso	54,725
RUB	Orosz rubel	68,8060
THB	Thaiföldi baht	33,924
BRL	Brazil real	4,7341
MXN	Mexikói peso	20,1685
INR	Indiai rúpia	77,2745

	V Hirdetmények
	KÖZIGAZGATÁSI ELJÁRÁSOK
	Európai Bizottság
2020/C 58/03	Herkules III program Pályázati felhívás – 2020 Technikai segítségnyújtás	3
2020/C 58/04	Herkules III program Pályázati felhívás – 2020 Képzés, konferencia és alkalmazotti csereprogramok 2020	5
2020/C 58/05	Herkules III program Pályázati felhívás – 2020 Jogi képzés és tanulmányok 2020	7
	A VERSENYPOLITIKA VÉGREHAJTÁSÁRA VONATKOZÓ ELJÁRÁSOK
	Európai Bizottság
2020/C 58/06	Összefonódás előzetes bejelentése (Ügyszám M.9684 — Parks Bottom/Omers/Accor/Fairmont Hotels) Egyszerűsített eljárás alá vont ügy ( 1 )	9
2020/C 58/07	Összefonódás előzetes bejelentése (Ügyszám: M.9710 — Bertelsmann / Penguin Random House) Egyszerűsített eljárás alá vont ügy ( 1 )	11
	EGYÉB JOGI AKTUSOK
	Európai Bizottság
2020/C 58/08	(EU) 2019/33 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 17. cikkének (2) és (3) bekezdésében említett, egy borágazati elnevezéshez tartozó termékleírás standard módosításának jóváhagyásáról szóló értesítés közzététele.	12
2020/C 58/09	Az 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 94. cikke (1) bekezdésének d) pontjában említett egységes dokumentumnak és egy borágazati elnevezéshez tartozó termékleírás közzétételére való hivatkozásnak a közzététele	21
2020/C 58/10	Az 1151/2012/EU rendelet 53. cikke (2) bekezdésének második albekezdésével összhangban álló, kisebb jelentőségű módosítás jóváhagyása nyomán módosított egységes dokumentum közzététele	27
2020/C 58/11	Elnevezés bejegyzése iránti kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján	30


	(1) EGT-vonatkozású szöveg.