27.1.2020

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 28/2

P8_TA(2018)0243

A hobbihorgászat jelenlegi helyzete az Európai Unióban

Az Európai Parlament 2018. június 12-i állásfoglalása a horgászat és a rekreációs halászat jelenlegi helyzetéről az Európai Unióban (2017/2120(INI))

(2020/C 28/02)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 43. cikkére,

—	tekintettel „A kohézió és a fejlődés előmozdításáról az Unió legkülső régióiban: az EUMSZ 349. cikkének végrehajtása”című, 2017. július 6-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2),

—

tekintettel a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról, a 847/96/EK, a 2371/2002/EK, a 811/2004/EK, a 768/2005/EK, a 2115/2005/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK, a 676/2007/EK, az 1098/2007/EK, az 1300/2008/EK és az 1342/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2847/93/EGK, az 1627/94/EK és az 1966/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. november 20-i 1224/2009/EK tanácsi rendeletre (3),

—

tekintettel az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról, valamint a 2328/2003/EK, a 861/2006/EK, az 1198/2006/EK és a 791/2007/EK tanácsi rendelet, valamint az 1255/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. május 15-i 508/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (4) és különösen annak 77. cikkére,

—

tekintettel a halászati ágazatban az adatok gyűjtésére, kezelésére és felhasználására szolgáló uniós keretrendszer létrehozásáról, valamint a közös halászati politika tekintetében a tudományos tanácsadás támogatásáról és a 199/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2017. május 17-i (EU) 2017/1004 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (5) és különösen annak 5. cikkére.

—	tekintettel „A tengeri horgászat és rekreációs halászat és a keresetkiegészítési céllal folytatott halászat értéke és halállományokra gyakorolt hatása”című, a Strukturális és Kohéziós Politikák Tematikus Főosztálya által 2017. júliusban közzétett kutatási tanulmányra,

—	tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—	tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A8-0191/2018),

mivel a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) által 2013-ban elfogadott meghatározás szerint a horgászat és rekreációs halászat „élő vízi erőforrások szabadidős és/vagy személyes fogyasztás céljából való befogása vagy annak kísérlete. Ez magában foglalja az aktív halászati módszereket, többek között a horgászeszközökkel vagy szigonnyal történő és a kézi halászatot, valamint a passzív halászati módszereket, többek között a hálós, csapdás, rákcsapdás és horogsoros halászatot”; mivel egyértelmű fogalommeghatározásokra van szükség a horgászat és rekreációs halászat, valamint a tengeri horgászat és rekreációs halászat tekintetében, figyelembe véve az 1224/2009/EK rendelet 55. cikkének (2) bekezdését, amely kimondja, hogy „a szabadidős horgászatból származó fogások forgalmazása tilos”;

mivel fontos megérteni a horgászat és rekreációs halászat, illetve a keresetkiegészítési céllal folytatott halászat közötti különbséget, mivel e kettőt külön kell értékelni és szabályozni, és egyértelművé kell tenni, hogy a horgászat és rekreációs halászat nem keresetkiegészítési céllal folytatott halászat; mivel a közös halászati politikáról (KHP) szóló rendelet egyáltalán nem említi ez utóbbit; mivel e kettőt ennek megfelelően külön kell értékelni és szabályozni;

C.	mivel az uniós jogszabályok csak kétszintű halászati kategorizálási rendszerben működnek, amely a horgászatra és a rekreációs halászatra, illetve a kereskedelmi halászatra terjed ki, és így a keresetkiegészítési céllal folytatott halászatot és a félkereskedelmi halászatot nem ismeri el;

D.	mivel a horgászat és rekreációs halászat nagyságrendjéből adódóan jelentős hatást gyakorolhat a halállományokra, de a kérdés szabályozása elsősorban a tagállamok hatáskörébe tartozik;

E.	mivel az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének meghatározása szerint a megélhetési célú halászat „a vízi élőlények halászata, amely lényegesen hozzájárul az egyén táplálkozási szükségleteinek kielégítéséhez”;

mivel a horgászat és rekreációs halászat, a keresetkiegészítési céllal folytatott és a félkereskedelmi halászat közötti egyértelmű jogi különbségtétel nélkül bizonyos jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan (IUU) halászati tevékenységek felderítetlenek maradhatnak annak révén, hogy azokat nem veszik megfelelően számba vagy nem szabályozzák megfelelően;

mivel nincs a horgászat és rekreációs halászat fogalmának uniós szinten elfogadott, egyértelmű meghatározása, ami nagyon megnehezíti a horgászat és rekreációs halászat ellenőrzését, az arra vonatkozó adatok gyűjtését, valamint a halállományokra és a környezetre gyakorolt hatásának, továbbá gazdasági jelentőségének az értékelését;

mivel bármely halászati tevékenység – többek között a horgászat és a rekreációs halászat – megfelelő kezelése érdekében megbízható adatok rendszeres gyűjtésére és idősorokra van szükség a halállományokra vagy egyéb tengeri élőlényekre és a környezetre gyakorolt hatás felmérése céljából; mivel ezek az adatok jelenleg hiányoznak vagy nem teljesek; mivel a halállományokra gyakorolt közvetlen hatások mellett a horgászat és rekreációs halászat további környezeti hatásaira sem irányult még elegendő kutatás;

mivel a tanulmányok azt bizonyítják, hogy a tengerekben, tavakban és folyókban lévő, nyomon követhető műanyag hulladékok jelentős része vízi rekreációs tevékenységekből – a hajózásból, az idegenforgalomból és a halászatból – ered; mivel az elvesztett horgászati és rekreációs halászati eszközök formájában jelentkező szemét az élőhelyek súlyos károsodásához vezethet és ökológiai kárt idézhet elő;

J.	mivel az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) pénzügyi támogatást biztosít az adatok gyűjtéséhez, többek között a horgászat és a rekreációs halászat számára;

mivel az 1380/2013/EU rendelet 2. cikkében felsorolt célkitűzések arra utalnak, hogy gazdasági, társadalmi és foglalkoztatási előnyöket kell elérni, és hogy helyre kell állítani és olyan szinten kell tartani a halállományokat és egyéb tengeri élőlényeket, amely meghaladja a maximális fenntartható hozamot előállítani képes szintet;

L.	mivel egy, az Európai Parlament megbízásából készült friss tanulmány szerint a horgászat és a rekreációs halászat hatása halállományonként eltérő lehet, a makréla a teljes fogás 2%-át és a sávos tőkehal a 43%-át adja;

mivel a KHP célkitűzéseinek eléréséhez a halállományokat és a halászati tevékenységeket kezelni kell és egyensúlyba kell hozni; mivel e célkitűzéseket nem lehet elérni, ha a fogásokra és a halászati tevékenységek – többek között a horgászat és a rekreációs halászat – gazdasági jelentőségére vonatkozó adatok egy része hiányzik;

mivel a tagállamok kötelesek adatokat gyűjteni, ideértve az (EU) 2017/1004 rendeletben felsorolt és adott esetben többéves gazdálkodási tervek tárgyát képező fajokra vonatkozó rekreációs fogások és visszaengedések számára vonatkozó becsléseket; mivel e tekintetben csak néhány tagállam rendelkezik átfogó adatokkal a területén folytatott horgászatról és rekreációs halászatról;

mivel ugyan a tengeri horgászat és rekreációs halászat számos faj fogására irányul, a kötelező adatgyűjtés csak néhány fajra vonatkozik, ezért országspecifikusabb, több fajra kiterjedő felmérésre és elemzésre van szükség; mivel a horgászat és a rekreációs halászat fogásait bele kellene foglalni a teljes halászati mortalitásba és a biomasszabecslésekbe;

P.	mivel a horgászatra és a rekreációs halászatra vonatkozó adatok elérhetősége régiónként eltérő, ugyanis az Északi- és a Balti-tengerről bővebb információ áll rendelkezésre a tengeri horgászatról és rekreációs halászatról, mint a Földközi-, a Fekete-tengerről vagy az Atlanti-óceánról;

Q.	mivel a tengeri horgászatot és rekreációs halászatot folytatók becsült száma az Unióban 8,7 és 9 millió fő, azaz az európai lakosság 1,6%-a körül mozog, akik évente összesen mintegy 77 millió napot halásznak;

mivel az ETHA-ról szóló 508/2014/EU rendelet 3. cikke (2) bekezdésének 6. pontja szerint „halász”bármely olyan személy, aki a tagállam által elismerten kereskedelmi célú halászati tevékenységet folytat, és mivel ezért egy másik fogalommeghatározást kell találni, amely kiterjed az A. preambulumbekezdésben említett horgászattal és rekreációs halászattal foglalkozókra;

mivel az európai tengeri horgászat és rekreációs halászat becsült gazdasági hatása 10,5 milliárd EUR, amely 5,1 milliárd EUR közvetlen, 2,3 milliárd EUR közvetett és 3,2 milliárd EUR indukált kiadás (az idegenforgalom keretében folytatott halászat értéke nélkül); ha csak az EU-t tekintjük, e hatás 8,4 milliárd EUR (4,2 milliárd EUR közvetlen, 1,8 milliárd EUR közvetett és 2,5 milliárd EUR indukált kiadás);

mivel közvetlen összefüggés áll fenn a halállományok bősége/struktúrája, a halászati lehetőségekhez való hozzáférés és az ebből eredő foglalkoztatási, gazdasági és társadalmi-gazdasági hatások között; mivel fontos értékelni a halászat valamennyi típusa által a valamely meghatározott állományra gyakorolt hatást, valamint annak gazdasági értékét annak értekében, hogy olyan gazdálkodási intézkedéseket fogadjanak el, amelyek segítenek mind a környezetvédelmi, mind a gazdasági célkitűzések elérésében;

mivel a tengeri horgászat és rekreációs halászat becslések szerint 99 000 teljes munkaidős alkalmazottal egyenértékű munkahelyet tart el a Európában, ami 57 000 közvetlen, 18 000 közvetett és 24 000 indukált munkahelyet foglal magában, és teljes munkaidős egyenértékű munkahelyenként évente átlagosan 49 000 EUR gazdasági értéket generál; mivel csak az EU-t tekintve ez becslések szerint 84 000 teljes munkaidővel egyenértékű munkahelyet (50 000 közvetlen, 15 000 közvetett és 20 000 indukált munkahelyet) jelent;

V.	mivel a turisztikai jellegű tengeri horgászat és rekreációs halászat sok régió és ország gazdasága számára igen fontosnak bizonyult, és azt ezért elemezni kell, hogy jobban fel lehessen mérni az értékét, hatását és fejlesztési potenciálját;

mivel a horgászat és rekreációs halászat valamennyi típusa nagyobb gazdasági és társadalmi hatást fejt ki helyi és regionális szinten, mint nemzeti szinten, azáltal, hogy az idegenforgalom, a termelés, a felszerelések kiskereskedelmi értékesítése és bérbeadása, valamint a horgászattal és rekreációs halászattal kapcsolatos más szolgáltatások révén támogatja a helyi és part menti közösségeket;

mivel egyes esetekben a horgászat és rekreációs halászat fogásai az állomány teljes halászati mortalitásának jelentős részét teszik ki, és ezért e fogásokat figyelembe kell venni a halászati lehetőségek meghatározásakor; mivel egy, a Parlament által megrendelt közelmúltbeli tanulmány szerint a tengeri horgászat és rekreációs halászat összes fogásban képviselt becsült százalékos aránya a célzott fajtól függően jelentős eltéréseket mutat: a makréla esetében becsült 2%-tól a sávos tőkehal esetében becsült 43%-ig terjed;

Y.	mivel fontos egyedileg értékelni a horgászat és rekreációs halászat ICES 2013-as meghatározásában leírt különböző halászati módszereit és szegmenseit;

mivel a horgászat és rekreációs halászat halállományokra gyakorolt hatásának értékelése kiterjed a visszatartott fogásokra és a visszadobott halak mortalitási arányára is; mivel a horgászbottal és horgászeszközökkel kifogott (a kifogás után visszadobott) halak túlélési aránya a legtöbb esetben nagyobb lehet, mint az egyéb eszközökkel és egyéb eljárásokkal kifogott halaké, és ezt ezekben az esetekben figyelembe kell venni; mivel további információkra van szükség a tengeri horgászat és rekreációs halászat legfontosabb eszközeire vonatkozóan, hogy össze lehessen hasonlítani a kereskedelmi halászatban visszadobott halak túlélési valószínűségét, valamint a horgászat és rekreációs halászat keretében kifogott és visszaengedett halak túlélési esélyeit;

AA.	mivel a horgászat és rekreációs halászat a különböző állományok esetében más-más felszerelések és eszközök használatával és különféle környezeti hatásokkal jár, így azt ennek megfelelően kell értékelni és szabályozni;

AB.

mivel az északi tengeri sügér és a nyugati-balti-tengeri tőkehalállományok silány állapota miatt a horgászatra és a rekreációs halászatra vonatkozó korlátozásokat vezettek be uniós szinten, előírva a legnagyobb kifogható mennyiséget vagy megtiltva a megtartást (a sügér esetében) ezen állományok helyreállításának elősegítésére; mivel azok a vészhelyzet-kezelési intézkedések, amelyeket akkor hoznak, amikor úgy vélik, hogy egy állomány állapotára kihat a rekreációs halászat, nem biztosítanak kellő láthatóságot az ágazat számára;

AC.	mivel a horgászok és rekreációs halászok egy része diadróm fajokat is megcéloz, például a lazacot, a pisztrángot és az angolnát; mivel a halállományok időbeli változásának értékelése céljából az e fajokra vonatkozó adatgyűjtést édesvízben és sósvízben is el kell végezni;

AD.

mivel a horgászok és rekreációs halászok számára legkönnyebben hozzáférhető területek a part menti övezetek, ahol a halfajok mellett gyakran gerinctelen állatokat és algákat is kifognak; mivel ezek nagy szerepet játszanak e területek ökológiájában; mivel e fajok kifogásának hatását nemcsak az érintett populációk vonatkozásában kell vizsgálni, hanem figyelembe kell venni az őket körülvevő ökoszisztémára gyakorolt hatást is;

AE.

mivel a lazacok visszatérnek ívóhelyeikre, ideális esetben csak azokban a folyókban szabadna rájuk halászni, ahol lehetséges a hatékony ellenőrzés és végrehajtás; mivel a lazacok tengeri halászata során megkülönböztetés nélkül, az egészséges és a sérülékeny populációkból egyaránt fognak ki egyedeket;

AF.

mivel a horgászat és a rekreációs halászat a halászati mortalitás jelentős forrása lehet, míg az édesvízi horgászat és rekreációs halászat legsúlyosabb környezeti hatása annak lehetőségével függ össze, hogy nem őshonos fajokat hordoznak be az ökoszisztémába, a tengeri horgászat és rekreációs halászat esetén e hatás csekély mértékben merül fel;

AG.	mivel a KHP-t azzal a céllal hozták létre, hogy a kereskedelmi halászatot irányítsa, teljességgel figyelmen kívül hagyva a horgászatot és rekreációs halászatot, annak sajátosságait és meghatározott gazdálkodási eszközök és tervezés iránti igényét;

AH.	mivel a horgászat és a rekreációs halászat más típusú környezeti hatásokkal is jár a halak eltávolításán kívül, de a világos adatok hiánya megnehezíti ezeknek az egyéb antropogén forrásoktól való elkülönítését;

AI.	mivel a tengeri horgászat és rekreációs halászat jövőbeli kezelése szempontjából figyelembe kell venni az Egyesült Királyság Unióból való kilépését, tekintettel e tevékenység egyesült királyságbeli fontosságára és a közös halállományok tekintetében fennálló jelentőségére;

AJ.	mivel a horgászat és a rekreációs halászat sok társadalmi és közegészségügyi előnnyel jár azáltal, hogy növeli a résztvevők életminőségét, ösztönzi a fiatalok közötti kapcsolatokat, és nevelő hatást fejt ki az emberekre a környezettel és fenntarthatóságának fontosságával kapcsolatban;

hangsúlyozza a horgászatra és a rekreációs halászatra, és különösen a tengeri horgászatra és rekreációs halászatra vonatkozó elégséges mértékű adatgyűjtés fontosságát valamennyi állomány teljes halászati mortalitásának megfelelő felmérése szempontjából;

hangsúlyozza, hogy a horgászat és a rekreációs halászat a legtöbb európai országban növekvő tendenciát mutat, és hogy a horgászat és a halászat e fajtája társadalmi, gazdasági és környezeti hatásokkal járó, fontos tevékenység, különös tekintettel a halászati erőforrásokra gyakorolt jelentős hatására; rámutat arra, hogy a tagállamoknak ezért biztosítaniuk kell, hogy e tevékenységet a KHP célkitűzéseivel összeegyeztethető módon folytassák;

kiemeli, hogy a rekreációs kikötőkhöz és a szezonális turizmushoz kapcsolódó rekreációs tevékenységek bővülése ellenében védeni kell a kisipari flottát, és biztosítani kell annak túlélését és a nemzedékváltást;

úgy véli, hogy adatokat kell gyűjteni a hobbihorgászok számára, az általuk kifogott mennyiségre, valamint az általuk a part menti közösségekben generált hozzáadott értékre vonatkozóan;

felhívja a Bizottságot, hogy az új ellenőrzési rendeletbe vegyen fel a horgászatra és rekreációs halászatra vonatkozó rendelkezéseket, valamint javítsa a horgászatra és rekreációs halászatra vonatkozó meglévő rendelkezéseket;

nyomatékosan felhívja a Bizottságot, hogy értékelje és szükség esetén bővítse a horgászatra és a rekreációs halászatra vonatkozó adatgyűjtést annak érdekében, hogy azt további halállományokra is kiterjessze, valamint hogy készítsen megvalósíthatósági vizsgálatot az annak társadalmi-gazdasági hatásaira vonatkozó adatok egységes gyűjtéséről, és tegye kötelezővé ezen adatok gyűjtését;

hangsúlyozza, hogy javítani szükséges a rekreációs halászathoz kapcsolódó fogások bejelentését és ellenőrzését; emlékeztet arra, hogy a 2018. évi uniós költségvetés elfogadása során a Parlament jóváhagyott egy kísérleti projektet, amelynek célja a tengerisügér-fogásokra vonatkozó havi jelentéstételi rendszer bevezetése, és nyomatékosan felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy finanszírozzanak további nyomonkövetési projekteket a horgászatnak és rekreációs halászatnak a leginkább kitett fajokra vonatkozóan; felhívja a figyelmet a nyomonkövethetőség jelentőségére, és kéri a Bizottságot, hogy az új ellenőrzési rendeletbe vegyen fel a horgászatra és rekreációs halászatra vonatkozó rendelkezéseket, valamint javítsa a horgászatra és rekreációs halászatra vonatkozó meglévő rendelkezéseket;

felhívja a Bizottságot, hogy végezze el az uniós horgászat és rekreációs halászat hatásvizsgálatát; úgy ítéli meg, hogy a Bizottság hatásvizsgálatról szóló végleges jelentésébe be kell illeszteni a horgászatra és a rekreációs halászatra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazó gazdálkodási tervek értékelését is;

felhívja a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges technikai lépéseket az adatgyűjtésről szóló jelenlegi rendelet végrehajtására, és annak hatályát terjesszék ki úgy, hogy az további állományokat, valamint a horgászat és rekreációs halászat szempontjait is magában foglalja;

10.

felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a horgászatra és a rekreációs halászatra vonatkozó valamennyi szükséges adatot rendszeresen gyűjtsék a halállományok és egyéb tengeri élőlények teljes felmérése érdekében, az ágazat láthatóságának növelése céljából; figyelmeztet arra, hogy ilyen átfogó értékelés és az ezen értékelésen alapuló megfelelő intézkedések hiányában a többéves tervek adott esetben nem érik el az 1380/2013/EU rendelet célkitűzéseit, és nem teremtenek egyensúlyt a horgászat és rekreációs halászat, illetve a kereskedelmi halászat között;

11.

úgy véli, hogy amennyiben a rekreációs fogások jelentős hatást gyakorolnak az állományra, azokat az ökoszisztéma, illetve és a többéves gazdálkodási tervek társadalmi és gazdasági megfontolásainak szerves részévé kell tenni a halászati lehetőségek meghatározása és a vonatkozó technikai intézkedések elfogadása céljából; felhívja ezért a Bizottságot, hogy amennyiben szükséges, a horgászatot és rekreációs halászatot vegye fel a már elfogadott vagy rövidesen elfogadásra kerülő többéves gazdálkodási tervekbe;

12.

hangsúlyozza, hogy az adatgyűjtés a tagállamok kötelessége; rámutat ugyanakkor, hogy a horgászat és rekreációs halászat megfelelő meghatározása javítaná az adatok minőségét; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a horgászat és rekreációs halászat fogalmának uniós szinten egységes meghatározására, amely egyértelmű különbséget tesz a horgászat és rekreációs halászat, a kereskedelmi, illetve keresetkiegészítési céllal folytatott halászat között, azon az alapon, hogy a horgászat és rekreációs halászat fogásait sosem szabad értékesíteni;

13.

úgy véli, hogy a Bizottságnak az adatok és a hatásvizsgálatról szóló jelentés alapján és a tagállamok horgászatra és rekreációs halászatra vonatkozó hatásköreit figyelembe véve értékelnie kell a horgászat és rekreációs halászat jövőbeli KHP-ban betöltött szerepét, hogy a tengeri halászat mindkét formáját – a kereskedelmi és a rekreációs célú halászatot egyaránt – kiegyensúlyozott, méltányos és fenntartható módon lehessen kezelni, a kívánt célok elérésére;

14.

nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy az idegenforgalmi ágazatban – többek között pénzügyi támogatás révén – támogassa a horgászat és rekreációs halászat fejlesztését, mivel az jelentős mértékben hozzájárul a kis közösségek és a part menti közösségek és szigetek kék gazdaságának fejlődéséhez, különösen a legkülső régiók esetében; úgy véli, hogy ez pozitív hatást gyakorolna az idegenforgalmi idény nyári hónapokon túli időszakra való meghosszabbítását célzó erőfeszítésekre; javasolja, hogy a Bizottság a konkrét végrehajtás érdekében tegye meg a horgászatot és rekreációs halászatot a fenntartható turizmussal foglalkozó EDEN projekt tematikus évének egyik témájává, és a COSME alapból indítson a horgászat és rekreációs halászat kis part menti közösségekben való előmozdítását célzó projekteket;

15.

hangsúlyozza, hogy a rekreációs halászati tevékenységek fejlődése a halállományok érdemi tudományos adatokon alapuló kezelésének kontextusán kívül nem járhat a professzionális halászati lehetőségek csökkenésével vagy a hiánynak a professzionális és rekreációs tevékenységek közötti elosztásával, különös tekintettel a kisüzemi és hagyományos halászatra;

16.

elismeri, hogy a horgászatot és a rekreációs halászatot évszázadok óta űzik szerte az Unióban, és az számos part menti és szigeti közösség kultúrájának, hagyományainak és örökségének szerves része; megállapítja, hogy a horgászat és a rekreációs halászat különböző típusai épp olyan sokszínűek, mint magának az Uniónak a kultúrája is, és erre az e területre irányuló jogalkotást célzó bármely törekvés során figyelmet kell fordítani;

17.

felhívja a Bizottságot, hogy vezessen be megfelelő intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a horgászat és rekreációs halászat szabályozását célzó jövőbeli rendelkezések megfelelőek legyenek, és ne érintsék hátrányosan a hivatásszerű halászati tevékenységeket;

18.

kiemeli, hogy alapvető szabályokat kell megállapítani a horgászat és rekreációs halászat irányítására, és javasolja, hogy készüljön egy, a horgászati és rekreációs halászati tevékenységeket tartalmazó katalógus is, amelynek információkat kell magában foglalnia a halászati eszközökről és műveletekről, valamint tartalmaznia kell a halászati területek, a célzott fajok és a járulékos fogások leírását;

19.

rámutat az ETHA jelentőségére a tagállamok tudományos kapacitásépítéshez való hozzájárulása, valamint teljes körű és megbízható, a horgászatra és a rekreációs halászatra is kiterjedő, tengeri erőforrásokkal kapcsolatos vizsgálatok biztosítása szempontjából; emlékeztet arra, hogy az ETHA forrásokat biztosít az adatgyűjtés számára is, továbbá felhívja a Bizottságot, hogy szélesítse ki az ETHA jövőbeli alkalmazási körét annak érdekében, hogy pénzügyi támogatást biztosítson a kutatáshoz és az összegyűjtött adatok elemzéséhez;

20.

hangsúlyozza, hogy határozott és alapvető szükség van az adatok megosztására, és emlékeztet arra, hogy az ETHA támogatja az adatgyűjtést, többek között a horgászatra és a rekreációs halászatra vonatkozóan is; kéri ezért a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket az adatgyűjtés érdekében, és nyomatékosan felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy, a kutatók számára elérhető, átfogó és megbízható adatokat tartalmazó adatbázist, lehetővé téve számukra, hogy nyomon kövessék és értékeljék a halászati erőforrások állapotát; javasolja ezeknek az intézkedéseknek az ETHA-ból származó finanszírozás igénybevételével történő megvalósítását;

21.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0316.

(2) HL L 354., 2013.12.28., 22. o.

(3) HL L 343., 2009.12.22., 1. o.

(4) HL L 149., 2014.5.20., 1. o.

(5) HL L 157., 2017.6.20., 1. o.

27.1.2020

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 28/8

P8_TA(2018)0247

Az oktatás unióbeli korszerűsítése

Az Európai Parlament 2018. június 12-i állásfoglalása az oktatás unióbeli korszerűsítéséről (2017/2224(INI))

(2020/C 28/03)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az európai felsőoktatási rendszerek által az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés terén tett hozzájárulás növeléséről szóló, 2011. szeptember 20-i bizottsági közleményre (COM(2011)0567),

—	tekintettel az oktatáshoz való jogra, amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartájának 14. cikke határoz meg,

—	tekintettel a hatékony tanárképzésről szóló, 2014. május 20-i tanácsi következtetésekre (1),

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 2. cikkére,

—	tekintettel az oktatást és képzést támogató minőségbiztosításról szóló, 2014. május 20-i tanácsi következtetésekre (2),

—	tekintettel a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséről szóló, 2012. december 20-i tanácsi ajánlásra (3),

—	tekintettel a kisgyermekkori nevelésnek és az alapfokú oktatásnak a kreativitás, az innováció és a digitális kompetencia előmozdításában betöltött szerepéről szóló, 2015. május 18-i és 19-i tanácsi következtetésekre (4),

—

tekintettel az „Új európai készségfejlesztési program – Közös erővel a humántőke, a foglalkoztathatóság és a versenyképesség megerősítéséért”című, 2016. június 10-i bizottsági közleményre (COM(2016)0381) és az „Új európai készségfejlesztési program”című, 2017. szeptember 14-i parlamenti állásfoglalásra (5),

—	tekintettel az Európa Tanács az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezménye kiegészítő jegyzőkönyvének az oktatáshoz való jogra vonatkozó 2. cikkére;

—	tekintettel az Európa Tanács 1904 (2012). számú, a szabad iskolaválasztáshoz való jogról szóló határozatára;

—	tekintettel a Tanácsnak és a Bizottságnak az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerének (Oktatás és képzés 2020) végrehajtásáról szóló, „Az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés új prioritásai”című, 2015. évi közös jelentésére (6),

—	tekintettel az „Erasmus+”elnevezésű uniós oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogram létrehozásáról, valamint az 1719/2006/EK, az 1720/2006/EK és az 1298/2008/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1288/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (7),

—	tekintettel a polgári szerepvállalásnak, valamint a szabadság, a tolerancia és a megkülönböztetésmentesség jelentette közös értékeknek az előmozdításában az oktatás által játszott szerepről szóló, 2015. március 17-i párizsi nyilatkozatra,

—	tekintettel a bolognai folyamat végrehajtásának nyomon követéséről szóló, 2015. április 28-i állásfoglalására (8),

—	tekintettel az „Új európai készségfejlesztési program – Közös erővel a humántőke, a foglalkoztathatóság és a versenyképesség megerősítéséért”című, 2016. június 10-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2016)0195),

—

tekintettel az „Erasmus+”elnevezésű uniós oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogram létrehozásáról, valamint az 1719/2006/EK, az 1720/2006/EK és az 1298/2008/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1288/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 2017. február 2-i állásfoglalására (9),

—	tekintettel „A kompetenciafejlesztési pályákról: Új lehetőségek felnőttek számára”című, 2016. december 19-i tanácsi ajánlásra (10),

—	tekintettel „Az oktatás javítása és korszerűsítése”című, 2016. december 7-i bizottsági közleményre (COM(2016)0941),

—	tekintettel „Az iskolák és az oktatás minőségének fejlesztése a fiatalok életkezdési esélyeinek javítása érdekében”című, 2017. május 30-i bizottsági közleményre (COM(2017)0248),

—	tekintettel „Az EU megújított felsőoktatási programja”című, 2017. május 30-i bizottsági közleményre (COM(2017)0247),

—	tekintettel a pályakövetésről szóló tanácsi ajánlásra irányuló, 2017. május 30-i bizottsági javaslatra (COM(2017)0249),

—	tekintettel a színvonalas és eredményes tanulószerződéses gyakorlati képzés európai keretrendszeréről szóló tanácsi ajánlásra irányuló 2017. október 5-i bizottsági javaslatra (COM(2017)0563 – SWD(2017)0322),

—	tekintettel a Régiók Bizottságának az iskolai és a felsőoktatás korszerűsítéséről szóló, 2017. november 30-i véleményére,

—	tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az új uniós oktatási stratégiáról szóló, 2017. október 19-i véleményére,

—	tekintettel a közös értékek és az inkluzív oktatás előmozdításáról, illetve a tanítás európai dimenziójáról szóló tanácsi ajánlásra irányuló, 2018. január 17-i bizottsági javaslatra (COM(2018)0023),

—	tekintettel az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló tanácsi ajánlásra irányuló, 2018. január 17-i bizottsági javaslatra (COM(2018)0024),

—	tekintettel a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséről szóló, 2012. december 20-i tanácsi ajánlásra (11),

—	tekintettel a digitális oktatási cselekvési tervről szóló, 2018. január 17-i bizottsági közleményre (COM(2018)0022),

—	tekintettel a 2017. november 17-én, a svédországi Göteborgban tartott, a tisztességes munkafeltételekről és a növekedésről szóló szociális csúcstalálkozó zárójelentésére (12),

—	tekintettel „A kisgyermekkori nevelésről és gondozásról: hogy minden gyermek szilárdan megalapozhassa jövőjét”című, az Oktatási, Ifjúsági, Kulturális és Sportügyi Tanács 2011. május 19–20-i 3090. ülésén (13) elfogadott tanácsi következtetésekre,

—	tekintettel az Európai Közösségben folyó oktatás szabadságáról szóló, 1984. március 14-i állásfoglalására (14),

—	tekintettel a felsőoktatás nemzetközivé tételéről szóló, 2010. május 11-i tanácsi következtetésekre (15),

—

tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „A nemzetközi kulturális kapcsolatokra vonatkozó európai uniós stratégia felé”című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, 2016. június 8-i közös közleményére (JOIN(2016)0029) és az erről szóló, 2017. július 5-i parlamenti állásfoglalásra (16),

—	tekintettel Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 26. cikkére,

—	tekintettel az Európa Tanácsnak a CM/Rec(2010) 7. számú ajánlás keretében elfogadott, a demokratikus állampolgárságra nevelésről és emberi jogi nevelésről szóló chartájára,

—	tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló 1979. évi ENSZ-egyezmény 10. cikkére,

—	tekintettel a pekingi nyilatkozat és cselekvési platform (1995) B. stratégiai céljára,

—	tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 28. és 29. cikkére,

—	tekintettel a 2015 szeptemberében elfogadott, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendre, amely 2016. január 1-jén lépett életbe, és különösen annak a 4. és 5. számú fenntartható fejlesztési céljaira,

—	tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—	tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményeire (A8-0173/2018),

A.	mivel az EUMSZ 6. cikkének e) pontja szerint az oktatás és a képzés a tagállamok hatáskörébe tartozik, az Európai Uniónak azonban fontos támogató szerepe van a kihívást jelentő célok kitűzésében és előmozdításában, valamint a bevált gyakorlatok cseréjében;

B.	mivel az oktatáshoz való jog alapvető emberi jog, és az oktatásnak minden formájában és minden szinten a következő, egymáshoz kapcsolódó és alapvető fontosságú jellemzőket kell felmutatnia: a) rendelkezésre állás; b) hozzáférhetőség; c) elfogadhatóság; és d) alkalmazkodóképesség;

C.	mivel a szociális jogok európai pillérének kiemelt prioritása a minőségi és inkluzív oktatás, képzés és egész életen át tartó tanulás biztosítása;

mivel az esélyegyenlőség elérése az oktatás fontos funkciója, ezért megkülönböztetésmentessé kell tenni az oktatáshoz való hozzáférést; mivel ehhez több erőfeszítésre van szükség annak biztosítása érdekében, hogy mindenkinek – különösen a legkiszolgáltatottabbaknak, a fogyatékossággal élő és speciális igényű személyeknek, valamint a hátrányos csoportokból származóknak is – egyforma esélye legyen az oktatáshoz és képzéshez való hozzáférésre és azok elvégzésére, illetve készségek elsajátítására minden szinten;

mivel az európai oktatási rendszerek a kulturális, társadalmi és nyelvi sokszínűség hatalmas gazdagságát reprezentálják, de ugyanakkor a tagállamok az oktatás terén hasonló célokkal és kihívásokkal rendelkeznek, például a mindenki számára hozzáférhető oktatás biztosításával, amelyet európai szinten lehet megoldani;

F.	mivel az oktatási rendszerek minőségén, hozzáférhetőségén, sokszínűségén, hatékonyságán és méltányosságán, illetve a megfelelő emberi, pénzügyi és anyagi erőforrások elérhetőségén múlik, hogy az oktatási rendszerek eleget tudjanak tenni a társadalmi, gazdasági és személyes igényeknek;

mivel fontos emlékeztetni rá, hogy az oktatásra – beleértve a tanárképzést is – hatással volt a gazdasági és pénzügyi válság, és hogy az állami finanszírozás alapvető szerepet játszik az uniós oktatási rendszerekben; mivel ezért az oktatás, köztük a tanárképzés és a munkakörülmények, valamint a kutatás folyamatos és megnövelt mértékű állami támogatása elengedhetetlen az ingyenes, inkluzív és hozzáférhető közoktatás biztosításához;

mivel az oktatásnak és a képzésnek hozzá kell járulnia a fiatalok személyes fejlődéséhez és növekedéséhez annak érdekében, hogy proaktív és felelős, egy technológiailag fejlett és globalizált világban élni és dolgozni képes polgárokká tegye őket, és ellássa őket az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákkal, amelyeket a személyes kibontakozáshoz és fejlődéshez, az aktív polgári szerepvállaláshoz és a foglalkoztatáshoz szükséges tudás, készségek és hozzáállás együtteseként határoznak meg;

I.	mivel a tanítás színvonala alapvetően meghatározza a tanulók és diákok eredményét, és ezért az oktatás és a képzés terén folytatott európai uniós együttműködés egyik prioritása az oktatás és az oktatók kiválóságának erőteljes támogatása;

J.	mivel az oktatáshoz való jog magában foglalja az oktatási intézmények demokratikus elvek figyelembevételével történő alapításának szabadságát, valamint a szülők azon jogát, hogy gyermekeik számára vallási, világnézeti vagy pedagógiai meggyőződésüknek megfelelő nevelést biztosítsanak;

mivel az oktatásban használt nyílt koordinációs módszerek lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy az oktatás és képzés, valamint az ET 2020 („Oktatás és képzés 2020”) online platform vonatkozásában közös stratégiát dolgozzanak ki és alkalmazzanak; mivel e stratégia teljesítménymérő referenciaértékeit az Oktatási és Képzési Figyelő a tagállamok és az egész EU vonatkozásában minden évben elemzi és értékeli;

L.	mivel az Oktatási és Képzési Figyelő legutóbbi, 2017. évi számában a Bizottság elismeri, hogy az oktatást és a képzést korán elhagyók száma a folyamatos csökkenés ellenére továbbra is nagyon magas Unió-szerte;

mivel a legutóbbi PISA-felmérések eredményei szerint az európai tanulók 20,6%-a küzd problémákkal az alapkészségek elsajátítása, például a szövegértés, a matematika és a természettudományok terén, és az európai polgárok jelentős hányada írástudatlan; mivel ez súlyos aggodalomra ad okot a továbbtanulás, a személyes fejlődés, valamint a közéletben és a munkaerőpiacon való megfelelő részvétel tekintetében;

N.	mivel az életben és az oktatási utakon való kedvező elindulás érdekében alapvető fontosságú annak lehetővé tétele, hogy minden gyermek magas színvonalú kisgyermekkori nevelési és gondozási szolgáltatásokhoz férjen hozzá;

O.	mivel a gondozók tevékenységének színvonala a kisgyermekkori nevelési és gondozási szolgáltatások alapvető fontosságú tényezője;

mivel a diákok és a tanárok mobilitásának előmozdítása fontos része az európai felsőoktatási rendszereknek, hozzájárul a fiatalok fejlődéséhez, és stimulálhatja a gazdasági és társadalmi előrehaladást; mivel a diákok és a tanárok mobilitásának az Erasmus+ keretében történő kiterjesztése érdekében minőségi javulásra és megnövelt pénzügyi támogatásra van szükség;

Q.	mivel a módszertani és a digitális újítások a tartalomhoz és a tudáshoz való hozzáférés bővítésének hatásos eszközei, de nem helyettesítik a diákok közötti, valamint a diákok és tanárok közötti személyes kapcsolatot és interakciót, és nem válhatnak az oktatási rendszerek prioritásaivá;

R.	mivel a nemek közötti egyenlőség az Európai Unió alapvető elve, amelyet a Szerződések rögzítenek, és az összes uniós szakpolitikában, nem utolsósorban az oktatás és a kultúra területén is tükröződnie kell;

mivel az oktatás hatásos eszköz a nemi alapú sztereotípiák és megkülönböztetés megszüntetésére, de ennek ellenére gyakran újratermeli vagy súlyosbítja a már meglévő megkülönböztetést; mivel a nemek közötti egyenlőség hiánya az oktatásban gátolja a személyes fejlődést és a foglalkoztatást, és számos szociokulturális területre van hatással;

T.	mivel annak ellenére, hogy a felsőoktatásban végzettek háromötöde (57,6%) nő, 2015-ben a nemek közötti foglalkoztatási különbség 11,6 százalékpontos volt; (17)

A tudás mint fontos gazdasági erőforrás és a polgárok jóllétének forrása

megerősíti, hogy az egyetemes minőségi oktatás a személyes, kulturális, szakmai és társadalmi fejlődés alapvető része a tudásalapú társadalomban;

úgy véli, hogy az európai közös értékek megvédése és az Unió gazdasági és szociális célkitűzéseinek, valamint a versenyképesség és a fenntartható növekedés elérése összefügg a demokratikus értékek, az emberi jogok, a társadalmi kohézió, az integráció és az egyéni siker előmozdításán keresztül a minőségi oktatással;

kiemeli, hogy az oktatás gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt kulcsszerepet játszik Európa jövőjének formálásában és gondoskodik az európai polgárok szükségleteinek kielégítéséről, emellett az állampolgároknak a közös alapértékek kötőereje révén sokféleségben egyesült közösségét építi;

kiemeli, hogy a minőségi oktatási és képzési rendszerek előmozdítják az aktív polgárságot és a közös értékeket, és mint ilyenek segítik egy nyitott, inkluzív, pluralista, demokratikus és toleráns társadalom kialakítását;

hangsúlyozza, hogy az oktatás segít a tanulóknak erkölcsi és polgári értékek kialakításában, és hogy aktív, felelős, nyitott tagjai legyenek a társadalomnak, akik képesek demokratikus jogaik és kötelességeik gyakorlására és megvédésére a társadalomban, értékelik a sokféleséget, aktív szerepet játszanak a demokratikus életben, és felelősséget vállalnak magukért és a közösségeikért; hangsúlyozza ezzel összefüggésben az állampolgársági, a polgári, az erkölcsi és a környezetvédelmi oktatás fontosságát;

hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy a fiatalok válaszolni tudjanak a kihívásokra, aktív európai polgárokká váljanak, és sikeresek legyenek az életben és a munkaerőpiacon, alakítva egyben a világ jövőjét, a minőségi és inkluzív oktatásnak el kell őket látnia a szükséges tudással, készségekkel, médiaműveltséggel, illetve kritikus és önálló gondolkodással, valamint demokratikus attitűdökkel;

kiemeli, hogy a minőségi és inkluzív oktatáshoz való egyenlő hozzáférés biztosítása az állandó társadalmi kohézió elérésének elengedhetetlen alapja, mivel segít megakadályozni a hátrányos és a kiszolgáltatott háttérrel rendelkező emberek társadalmi kirekesztését és a nemi sztereotípiákat, és ezért még mindig a társadalmi mobilitás legfőbb támogatója;

megjegyzi, hogy a minőségi oktatás előmozdíthatja a társadalom számára fontos és előnyös kutatást és innovációt Európában;

elismeri, hogy az oktatás fontos szerepet játszik a kulturális kompetenciák fejlesztésében és a kulturális fejlődés ösztönzésében; szorgalmazza az oktatási és a kulturális ágazat közötti szorosabb szinergiát azzal, hogy támogatja a kultúra és a művészetek formális, informális és nem formális oktatási kontextusokban játszott aktív szerepét;

10.

megjegyzi, hogy az oktatás szerepet játszik az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges hozzáállás kialakításában, amely segíti az embereket a modern világ változó követelményeihez való alkalmazkodásban;

11.

emlékeztet arra, hogy az iskolák és az oktatási intézmények kulcsszerepet játszanak a tanuláshoz – akár az egész életen át tartó tanuláshoz – való pozitív hozzáállás kialakításában és fenntartásában;

Az oktatás változó valósága és a kapcsolódó kihívások

12.

úgy véli, hogy a mindent felölelő, erős politikai és lakossági támogatású oktatáspolitikai megközelítés központi szerepet játszik az oktatási reform folyamatában, és hogy e célkitűzés elérése érdekében a társadalom egészét, valamint az összes érdekelt felet, köztük a szülőket is be kell vonni;

13.

úgy véli, hogy a hatékony kormányzás és az összes oktatási intézmény megfelelő finanszírozása, a modern minőségi oktatási források és a tanítás, a motivált és hozzáértő tanárok, illetve az egész életen át tartó tanulás alapvető fontosságúak a méltányosság, a sokszínűség és az oktatási kiválóság elérésében;

14.

kiemeli, hogy az új információs és kommunikációs technológiák (ikt) és az innováció új lehetőségeket kínálhatnak az oktatásban, hatékonyabban alkalmazkodva az egyes tanulók igényeihez – többek között a sajátos nevelési igényeket –, és növelhetik a tanulás és a tanítás rugalmasságát, személyreszabottság és felelősségét, valamint támogatják az együttműködés és a kommunikáció interaktív formáit;

15.

hangsúlyozza, hogy a digitalizálás és közös oktatási platformok létrehozása milyen lehetőségeket kínál a modern oktatás számára, különösen a távoktatás, a távképzés és az integratív tanulás (vegyes tanulási módszerek) területén, amelyek a tanulók személyhez szabása és életkörülményeikhez való igazítása révén nagyobb rugalmasságot tesznek lehetővé az oktatásban, az egész életen át tartó tanulás, az oktatás minőségének, a hozzáférhetőségnek és a jövőbeni készségek fejlesztésének a javát szolgálva; kiemeli az életkornak megfelelő ikt- és médiatantervek szükségességét, amelyek tiszteletben tartják a gyermekek fejlődését és jóllétét, és hangsúlyozzák mind a felelős felhasználás, mind a kritikus gondolkodás fontosságát;

16.

megjegyzi, hogy a digitális technológiákkal történő hatékony tanuláshoz és tanításhoz szükség van az egyenlő hozzáférésre, a megfelelő szintű digitális készségekre, minőségi oktatási forrásokra, a technológiai eszközök pedagógiai célokhoz való adaptációjával kapcsolatos képzésre, valamint az érdemi digitális részvételhez szükséges attitűdök és motiváció előmozdítására; úgy véli, hogy a digitális jártasságnak és a médiaműveltségnek az oktatáspolitikák alapvető fontosságú részét kell alkotniuk, és többek között a polgári kompetenciákat és a kritikus gondolkodást is tartalmazniuk kell; hangsúlyozza, hogy e tekintetben fontos a források – és azok megbízhatósága – kritikus értékelése és a médiaműveltségi projektek jelentősége;

17.

elismeri, hogy az egyre globalizáltabb és digitalizáltabb világban a tanulás, a tanítás és az értékelés innovatívabb és megfelelőbb módszereire van szükség, valamint megfelelő oktatási infrastruktúrára, amely lehetővé teszi a csapatmunkát és a csoportos oktatást, és ösztönzi a kreatív gondolkodást és a problémamegoldást, valamint a progresszív oktatás egyéb módszereit; emlékeztet arra, hogy a tanárokat, a diákokat és az iskolai személyzetet fontos bevonni annak értékelésébe, hogy a tanulási célkitűzések megvalósultak-e, illetve hogyan valósultak meg;

18.

megjegyzi, hogy nagyobb erőfeszítésekre van szükség az oktatási paradigmaváltáshoz, hogy az egyensúlyt teremtsen a tanár- és tartalomközpontú megközelítések között, konkrétan és egyéniesítve tanuló-, életkörülmény- és megértéscentrikusabb legyen, megértéscentrikusabb megközelítéssel, összekapcsolva a hagyományos és az online tanulási modellekhez adaptált tanulási módszereket, erősítve az oktatási folyamat személyre szabását, és növelve a megtartási és végzettség megszerzésére vonatkozó arányt;

19.

kiemeli, hogy az oktatási rendszereknek elő kell mozdítaniuk és fejleszteniük kell a tanulók és diákok tudással és készségekkel, köztük keresztirányú és humán, valamint szakmai, keresztirányú, szociális és polgári kompetenciákkal való ellátását célzó interdiszciplináris megközelítéseket, együttműködést, kreativitást és csapatmunkát;

20.

emlékeztet rá, hogy a minőségi oktatás és tanulás megvalósítása a párbeszédet, a közösség érzését és a kérdésfeltevést is magában foglaló folyamat, amelyet az oktatás modernizációja során prioritásnak kell tekinteni;

21.

hangsúlyozza, hogy a minőségi és inkluzív oktatáshoz való egyenlő hozzáférés elősegítése alapvető fontosságú a fogyatékossággal élő tanulók függetlensége és társadalmi integrációja szempontjából; felhívja a tagállamokat, hogy segítsék elő az inkluzív, minőségi, többségi oktatáshoz való hozzáférést, figyelembe véve bármilyen típusú fogyatékossággal élő valamennyi diák szükségletét, ami például azt jelenti, hogy biztosítsanak kétnyelvű, inkluzív oktatást a siket gyermekeknek, figyelembe véve speciális nyelvi igényeiket; felhívja az iskolákat, hogy nyújtsanak formális és informális differenciált szolgáltatásokat, illetve külön támogatást, az új technológiák adta lehetőségeket is kihasználva, hogy minden tanuló egyéni igényei teljesüljenek; felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon az iskolák megkülönböztetést elutasító politikáját, és az Európa 2020 stratégiában határozzon meg fogyatékosságspecifikus mutatókat;

22.

hangsúlyozza, hogy az európai oktatás alapvető céljának az érvelés, a gondolkodás és a tudományos érdeklődés kialakításának kell lennie; hangsúlyozza, hogy ezenkívül alkalmasnak kell lennie arra, hogy a humán-, művészeti, tudományos és műszaki műveltség alapvető elemeit el lehessen sajátítani; valamint a helyi, regionális, nemzeti és az európai élet konkrét valóságából kiindulva a nemzeti és európai problémák megoldására kell tanítania, és érzékenyítenie kell a nemzetközi közösség problémái iránt;

23.

elismeri, hogy léteznek személyes különbségek a kognitív képességek és a jellemvonások terén, amelyek – a társadalmi és környezeti tényezőkkel kölcsönhatásban – befolyásolják az oktatási eredményeket; ezzel összefüggésben kiemeli, hogy az oktatás hatékonyabb, jobban biztosítja az egyenlőséget és méltányosabb, ha e különbségekre tekintettel van;

24.

elismeri, hogy a versenyorientált világban alapvető fontosságú az európai tehetség lehető legkorábban történő felismerése és támogatása;

25.

hangsúlyozza, hogy az általában vett oktatási eredmények javítása összeegyeztethető a kiválóság tehetséges diákok körében történő ösztönzésével; ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy fontos olyan megfelelő intervenciós programokat alkotni, amelyek az emberi potenciál lehető legjobb kihasználása szempontjából releváns pszichológiai jellemvonásokat erősítik;

26.

kiemeli, hogy fontosságot kell tulajdonítani a vizuális műveltségnek mint új életviteli készségnek, elismerve, hogy manapság az emberek sokkal inkább képekkel, semmint hagyományos eszközökkel kommunikálnak;

27.

tudomásul veszi az európai oktatási térség létrehozására irányuló javaslatot, amely a 2017-ben Göteborgban tartott, a tisztességes munkafeltételekről és a növekedésről szóló szociális csúcstalálkozó témája volt; emlékeztet arra, hogy e kezdeményezésnek elő kell segítenie az együttműködés, a diplomák és a végzettségek kölcsönös elismerését, valamint megnövelt mobilitást és növekedést;

28.

támogatja a 2017. december 14-i tanácsi következtetéseket, amelyek a hallgatói mobilitás, valamint a hallgatók oktatási és kulturális tevékenységekben való részvételének előmozdítását sürgetik, többek között egy „európai diákigazolvány”bevezetésével, amely elősegítené a más tagállamban szerzett egyetemi kreditpontok elismerését;

29.

úgy véli, hogy az Erasmus+ az EU vezérprogramja az oktatás területén, amelynek hatása és népszerűsége az évek során igen nagynak bizonyult; sürgeti ezért, hogy a következő, 2021–2027-es többéves pénzügyi keretben a program forrásait jelentős mértékben növeljék meg, hogy hozzáférhetőbb és inkluzívabb legyen, valamint több diákhoz és tanárhoz érjen el;

30.

kiemeli, hogy a fiatalok munkanélkülisége Unió-szerte tapasztalható jelenség, amelynek mértéke a jelentések szerint a teljes átlagos munkanélküliségi arány körülbelül kétszerese; aggodalmának ad hangot a mediterrán tagállamokban tapasztalható aggasztóan magas ráta kapcsán, amely az Eurostat adatai szerint különösen Spanyolországban (44,4%), Olaszországban (37,8%) és Görögországban magas (ahol a fiatalok 47,3%-a és 30,5%-a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatal);

31.

kiemeli, hogy a kétmillió betöltetlen uniós álláshely ellenére a diplomával rendelkező fiatalok 30%-a olyan munkát végez, amely nem felel meg készségeinek vagy elképzeléseinek, míg az európai munkaadók 40%-a számára problémát jelent, hogy a szükséges készségekkel rendelkező személyt találjon (18);

32.

megerősíti, hogy az oktatási rendszereknek minden szinten szem előtt kell tartaniuk a nemek közötti egyenlőség szempontjait, amelyek figyelembe veszik a diszkrimináció sokféle formájától szenvedők – köztük a fogyatékossággal élők, az LMBTI identitású személyek és a marginalizált közösségekből származók – igényeit;

Kisgyermekkori nevelés és gondozás

33.

hangsúlyozza, hogy a magas színvonalú és hozzáférhető kisgyermekkori nevelés és gondozás teremti meg a méltányosabb és hatékonyabb oktatási rendszer alapját, emellett biztosítja az egyének személyes fejlődését, jóllétét és a további tanulás hatékonyságát;

34.

kiemeli a kisgyermekkori nevelésben és gondozásban való részvétel jelentős előnyeit minden gyermek, és különösen a hátrányos helyzetű csoportokból származó gyermekek számára, és hangsúlyozza e tekintetben annak fontosságát, hogy minden gyermek számára garantálni kell a kisgyermekkori neveléshez és gondozáshoz való hozzáférést; aggodalommal jegyzi meg e tekintetben, hogy a kisgyermekkori nevelés és gondozás terén több tagállamban nagyobb az igény, mint az elérhető helyek száma, különösen a kisebb gyermekek esetében;

35.

kiemeli annak fontosságát, hogy nyomon kövessék a kisgyermekkori nevelés és gondozás minőségét annak érdekében, hogy a gyermekek kognitív készségei fejlődhessenek, valamint annak meghatározása céljából, hogy érvényesül-e a gyermekek mindenek felett álló érdeke;

Iskolai oktatás

36.

valamennyi iskolát a kritikus és kreatív gondolkodás autonóm központjainak tekinti, amelyek feladata többek között a demokratikus értékek és az aktív polgári szerepvállalás előmozdítása; úgy véli, hogy az iskoláknak arra kell összpontosítaniuk, hogy segítsék a fiatalokat a rendelkezésre álló információk megértéséhez és felhasználásához, valamint tanulási autonómiájuk és nyelvismeretük fejlesztéséhez szükséges készségek megszerzését;

37.

rámutat arra, hogy a hatékony iskolai működés középpontjában valamennyi diák specifikus szükségleteinek kell állnia, ami közös célok kitűzését és a végrehajtásukra vonatkozó egyértelmű menetrendet, valamint az egész iskolai közösség és adott esetben az érdekelt felek szoros együttműködését követeli meg;

38.

úgy véli, hogy a modern tantervnek kompetenciavezéreltnek kell lennie, meg kell erősítenie a személyes készségeket és az egészségtudatos, jövőorientált életvezetéshez kapcsolódó kompetenciát, emellett a fejlesztő értékelésre és a tanulók fizikai és érzelmi jóllétére kell koncentrálnia; úgy véli, hogy minden diáknak lehetőséget kell kapnia arra, hogy szellemi potenciálját teljes mértékben kihasználhassa; hangsúlyozza, hogy a készségek kialakítása és megerősítése egy állandó folyamat, amely az oktatás minden szintjét végigkíséri egészen a munkaerőpiacig, és hogy a készségeket és a kompetenciákat figyelembe kell venni mind az oktatási folyamat, mind a képesítések elismerése során;

39.

kiemeli, hogy alapvető fontosságú a tanulók számára az alap olvasás- és íráskészség és számolási készség elsajátítása a jövőbeli tanulás és a személyes fejlődés, valamint a digitális kompetencia elsajátítása szempontjából; hangsúlyozza, hogy az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerének (ET 2020) és a Bizottság új készségfejlesztési programjának ki kell egészítenie a nemzeti fellépést, és e tekintetben támogatnia kell a tagállamokat; felhívja a tagállamokat és az oktatási intézményeket, hogy az alapkészségeket – más megoldások mellett – projekt- és problémaalapú tanuláson keresztül erősítsék meg;

40.

úgy véli, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy senki ne hagyja el az iskolát alapvető készségek nélkül, beleértve az alapvető digitális készségeket; kiemeli, hogy napjainkban valamennyi munkához magasabb fokú írás-olvasási és számolási, valamint digitális és egyéb alapvető készségekre van szükség, és hogy a modern oktatási rendszereknek az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló tanácsi ajánlásra irányuló bizottsági javaslatban szereplő mind a nyolc kulcskompetenciát, többek között a tudást és a viselkedésmódokat ötvözniük kell; üdvözli, hogy e javaslat a digitális készségeket alapvető készségekként definiálja;

41.

úgy véli, hogy – az új technológiák oktatásra gyakorolt hatása ellenére – az iskola továbbra is alapvető tanulási környezet marad, ahol a potenciál fejleszthető, és ahol minden egyénnek rendelkezésére áll a személyes és társadalmi növekedéshez szükséges tér és idő;

42.

felhívja a figyelmet arra, hogy ha az iskolák nagyobb autonómiát kapnak a tantervek, az értékelés és a pénzügyek terén, az bizonyítottan a tanulói teljesítmény javulásához vezet, amennyiben az iskolai kormányzás hatékony és a tanulási folyamatért az iskola felel;

43.

hangsúlyozza, hogy az iskolai kulturális sokszínűségnek és többnyelvűségnek pozitív hatása van a tanulók nyelvi és kognitív fejlődésére, valamint az interkulturális megismerés, a tisztelet és a pluralizmus előmozdítására;

44.

hangsúlyozza, hogy – annak érdekében, hogy az érintettek az anyanyelvük mellett két másik nyelven is tudjanak beszélni – elő kell segíteni a nyelvtanulást, valamint ösztönözni kell azt, hogy a középiskolákban legalább két tantárgy tanítása idegen nyelven történjen;

45.

hangsúlyozza, hogy a középiskolák közötti csereprogramok jelentős hatással vannak a diákok ösztönzésére az európai polgárságból származó készségek, kompetenciák, hozzáállás és értékek, valamint a kritikai és konstruktív gondolkodásmód elsajátítása terén;

46.

hangsúlyozza, hogy az iskolákat nyitottabbá kell tenni annak érdekében, hogy lehetővé váljon a nem formális és az informális tanulás elismerése, valamint zökkenőmentes legyen a különböző oktatási utak (például a műszaki és tudományos utak) közötti átmenet;

47.

kiemeli, hogy a tanulókat ösztönözni kell arra, hogy a tanulásban való előrehaladásuk mérésére önértékelési technikákat alkalmazzanak; arra ösztönzi az oktatási intézményeket, hogy biztosítsák, hogy a visszajelzést szolgáló eszközök megbízható információkat nyújtanak, többféle eszköz – például tanulói kérdőívek, fókuszcsoportok, javaslatok elhelyezésére szolgáló dobozok – alkalmazásával;

48.

kiemeli a sportra épülő aktív életmód fontosságát; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az oktatási tantervekben minden szinten elő kell mozdítani és nagyobb szerepet kell szánni a sporttevékenységeknek és a testnevelésnek, és több lehetőséget kell biztosítani az oktatási létesítmények és a helyi sportszervezetek közötti együttműködés kialakítására; ösztönzi az oktatási kezdeményezéseket és a tanrenden kívüli tevékenységeket is, amelyek célja, hogy támogassák a diákok egyéni szükségleteinek és érdeklődésének kielégítését, ugyanakkor kapcsolatokat építsenek a helyi közösségekkel;

49.

kiemeli, hogy a minőségi oktatás, a szakképzés, valamint a közösségi és önkéntes tevékenység hozzájárul a munkaalapú szakmák megbecsültségének javításához;

50.

megállapítja, hogy jelentős számú új munkahely jön létre a megújuló energiával kapcsolatos iparágakban, és hogy a zöld ágazatokat és a foglalkoztatást az iskolai tantervekben ennek megfelelően kell kezelni;

51.

hangsúlyozza, hogy az információk kezelésének képessége, a kritikus gondolkodás és az elsajátított ismeretek alkalmazásának képessége a felsőfokú oktatás legfőbb céljai közé tartoznak;

52.

elismeri, hogy meg kell erősíteni a tudásháromszöget, és javítani kell a kutatás és a tanítás közötti kapcsolatokon a releváns programok számára odaítélt megfelelő erőforrások révén, valamint annak biztosításával, hogy a kutatási programokban részt vevő diákok megkapják a kutatásuk folytatásához szükséges pénzügyi eszközöket;

53.

úgy véli, hogy felsőoktatási rendszereknek rugalmasabbnak és nyitottabbnak kell lenniük, és hogy a duális képzéseket népszerűsíteni kellene az egyetemeken és további oktatási intézményekben, különösen a tanulószerződéses gyakorlati képzések ösztönzése által, lehetővé téve az informális és a nem formális tanulás elismerését és biztosítva az oktatás különböző szintjei – többek között a szakképzés és képzés, illetve a felsőoktatás – közötti zökkenőmentes átmenetet, valamint a programvégrehajtás eltérő formáit; emlékeztet arra, hogy ennek a végzett hallgatók teljesítményének jobb megértésén kell alapulnia;

Felsőoktatás

54.

az európai oktatási térség létrehozásával összefüggésben hangsúlyozza, hogy fontos az együttműködést támogatni és Európa valamennyi felsőoktatási intézményének és tanulójának potenciálját kiaknázni a hálózatépítés, a nemzetközi együttműködés és a verseny előmozdítása érdekében;

55.

azon a véleményen van, hogy az európai felsőoktatási intézmények fontos elemét kell képeznie a nemzetköziesítéshez való mindent felölelő megközelítésnek, köztük a tanári kar és a diákok (beleértve a gyakornoki és tanulószerződéses gyakorlati képzésekben részt vevő diákokat is) megnövelt mobilitásának, valamint a tanterv és a tanítás, kutatás, együttműködés és további tevékenységek nemzetközi dimenziójának;

56.

támogatja, hogy előtérbe kerüljenek az interdiszciplináris oktatási programok, és ösztönzi a STEAM-tudományágak (természettudományok, technológia, műszaki tudományok, művészet és matematika), a humán és a társadalomtudományok párhuzamos előmozdítását; rávilágít arra, hogy támogatni kell a nők és más alulreprezentált csoportok részvételét a STEAM-tantárgyakban és a releváns szakmákban;

57.

síkra száll amellett, hogy a felsőoktatásnak együtt kell működnie a társadalom egészével az innovatív növekedés és a szociális jólét előmozdítása érdekében; úgy véli, hogy a felsőoktatási intézmények és a külső érdekelt felek közötti együttműködés kívánatos, mivel ez utóbbiak tudással és szakértelemmel tudnak hozzájárulni a felsőoktatási programok kialakításához és végrehajtásához; hangsúlyozza azonban, hogy a döntésért a diákok és a pedagógiai szakértők maradnak felelősek;

58.

elismeri, hogy az oktatók és a hallgatók kulcsszerepet játszanak a tudás, a tapasztalati eredmények és tények szélesebb körű megismertetésében; szorgalmazza ezzel kapcsolatban a gazdaságilag és politikailag független, a társadalom számára fontos és hasznos kutatást;

59.

hangsúlyozza a kutatásalapú oktatás és a pedagógiai kutatás szerepét az aktív tanulás ösztönzésében, a készségfejlesztés javításában és az oktatási módszertan fejlesztésében;

60.

kiemeli, hogy a tanulókat ösztönözni kell arra, hogy a tanulásban való előrehaladásuk mérésére önértékelési technikákat alkalmazzanak;

A tanár mint a minőségi tanítás biztosítéka

61.

úgy véli, hogy az oktatási rendszerek alapja a tanárok és az ő készségeik, elkötelezettségük és hatékonyságuk;

62.

hangsúlyozza, hogy nagyobb számú, stabil tudományos vagy szakmai háttérrel és pedagógiai kompetenciákkal rendelkező motivált jelöltet kell bevonzani a tanári szakmába; a célnak megfelelő kiválasztási eljárásokra szólít fel, valamint a tanári státusz, a képzés, a szakmai lehetőségek, a munkakörülmények – többek között az instabil foglalkoztatási formákat elkerülő fizetés –, a szociális jogok, a biztonság és a védelem javítását célzó intézkedésekre és kezdeményezésekre, valamint arra, hogy oktató személyzet számára biztosítsanak támogatást, amelyek mentori programokat, a társaktól való tanulást és a bevált gyakorlatok megosztását foglalják magukban; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a nemek közötti egyenlőség nagyobb mértékű megvalósulását a tanári szakmában;

63.

hangsúlyozza a tanárképzés átalakításának és az abba való befektetés fontosságát a kezdetektől fogva és a tanárok szakmai fejlődése során végig annak érdekében, hogy a magas színvonalú oktatáshoz elengedhetetlen szilárd, frissített tudással, készségekkel és kompetenciákkal rendelkezzenek, amelyek magukban foglalják a különböző oktatási módszereket, mint például a digitális tanulási technológiák által lehetővé vált távoktatást; hangsúlyozza a tanárok folyamatos szakmai fejlődésének fontosságát, beleértve az egész életen át tartó tanulás programjait és a továbbképző tanfolyamokat, valamint a karrierjük során történő újraképzési és továbbképzési lehetőségek biztosításának fontosságát, amelyek gyakorlati megoldásokat kínálnak a tanárok által az osztályteremben végzett munkájuk során tapasztalt kihívásokra és lehetőségeket a nemzetközi tanárcserékben való részvételre, ezáltal elősegítve az intézményi tanulási kultúrát is;

64.

egyetért azzal, hogy az iskolákban és a felsőoktatásban tanító tanárok kiváló minőségű pedagógiai, pszichológiai és módszertani képzése a jövő generációi sikeres oktatásának kulcsfeltétele; e tekintetben hangsúlyozza a bevált gyakorlatok megosztásának, valamint a készségek és kompetenciák fejlesztésének fontosságát a nemzetközi együttműködés, a mobilitási programok – mint az Erasmus+ – és a más tagállamokban végzett fizetett szakmai gyakorlatok révén;

65.

hangsúlyozza az oktatók kulcsszerepét a befogadó iskolai környezet biztosításában, amelyhez sokféle módszerre és megközelítésre van szükség az eltérő szükségletek kielégítése érdekében, lehetővé téve ezáltal valamennyi tanuló részére, hogy részt vegyen oktatási eredményeinek megtervezésében, megvalósításában és értékelésében; elismeri a tanárok alapvető fontosságú szerepét, mint olyan proaktív vezetők és mentorok, akik megtanítják az információk értékelésének módszerét, támogató szerepet töltenek be a kihívásokkal szemben, és a tanulókat felkészítik az életre;

66.

úgy véli, hogy a tanárok és az iskolai vezetők bevonása az oktatási rendszerek korszerűsítésébe alapvető fontosságú a hatékony reformfolyamatokhoz és az oktatási személyzet motiválásához az iskolapolitika fejlesztésének támogatása érdekében;

67.

úgy véli, hogy az átfogó iskolapolitikának garantálnia kell a tanárok hatékony támogatását az oktatási célok elérése, a támogató iskolai környezet, a hatékonyan működő és fejlődő iskola, valamint az együttműködésen alapuló irányítás biztosítása érdekében;

68.

elismeri az oktatók, valamint a szülők, a tanárok és az iskolai hatóságok közötti együttműködés fontos szerepét a formális, nem formális vagy informális oktatáson belül a jelenlegi és a leendő generációk támogatásában; ezzel összefüggésben ösztönzi a valamennyi releváns szereplő közötti fokozott együttműködést a formális, a nem formális és az informális tanulásban;

69.

úgy véli, hogy az iskolai pedagógusok, a kutatók és a tudósok közötti fokozott együttműködés kedvező hatással van valamennyi érintett félre, és a tananyag, a tanulási gyakorlatok és a pedagógia fejlesztését és aktualizálását eredményezi, valamint az innováció, a kreativitás és az új készségek elősegítését vonja maga után;

Ajánlások

70.

úgy véli, hogy az európai oktatási térségnek közös célok elérésére kell összpontosítania, beleértve a minőségi oktatás mindenki számára történő biztosítását, és mind az EU-n belül, mind azon kívül meglévő politikák, oktatási tendenciák és számadatok összehangolásán és kritikus értékelésén kell alapulnia a koherencia, a következetesség és az elérhető eredmények biztosítása érdekében, új lendületet is adva fejlődésüknek, valamint tiszteletben tartva a hatáskör-átruházás, a szubszidiaritás, a szabadság, az arányosság és az intézményi és oktatási autonómia elveit;

71.

úgy véli, hogy az európai oktatási térség nem veszélyeztetheti és nem helyettesítheti a bolognai folyamatot, mivel ez utóbbit kellene inkább fejleszteni és megerősíteni; hangsúlyozza az európai oktatási térség és az európai felsőoktatási térség közötti kölcsönös kapcsolatok és egymást kiegészítő jellegének fontosságát;

72.

felhívja a tagállamokat, hogy támogassák az európai oktatási térség létrehozását, és erősítsék meg az együttműködést, annak céljai kidolgozása és végrehajtása terén; ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa az ötletek és bevált gyakorlatok megosztását e célok elérése érdekében;

73.

támogatja, az EU-n belüli és kívüli felsőoktatási intézményekkel való fokozott együttműködés alapjaként, az egyetemek európai hálózatának létrehozását, amely az egyetemek alulról felfelé irányuló megközelítésén és kezdeményezésein alapul, és amelynek többek között hozzá kell járulnia ahhoz, hogy az európai oktatási térség innovatívabb, életképesebb és vonzóbb terület legyen a tanulásra és a kutatásra;

74.

felhívja a tagállamokat, hogy ismerjék el az oktatást mint a humán tőkébe való befektetést, és biztosítsanak átlátható, nagyobb állami finanszírozást az olyan kezdeményezések megvalósításához, amelyek célja a minőség, a részvétel és a méltányosság javítása az oktatásban és a tanulásban;

75.

hangsúlyozza, hogy az oktatási és képzési rendszerekbe való nagyobb mértékű befektetés, valamint azok modernizációja és korrekciója a társadalmi és gazdasági fejlődés elengedhetetlen feltétele; ezért hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a szociális beruházás – különösen a mindenki számára elérhető oktatás és képzés terén – prioritást élvezzen a többéves pénzügyi keret következő, 2020–2026 közötti programozási időszaka során;

76.

a befogadóképesség növelését és az oktatási szabadság biztosítását illetően ösztönzi megfelelő pénzügyi támogatás nyújtását valamennyi kategóriába és szintbe tartozó – mind állami, mind nonprofit magán – iskolának, feltéve, hogy a kínált tanterv az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt elveken alapul, és megfelel az érintett tagállamban hatályban lévő, az oktatás minőségére és az ilyen pénzeszközök felhasználására vonatkozó jogrendszereknek és jogszabályoknak;

77.

úgy véli, hogy elérkezett az ideje annak, hogy a kevésbé fejlett régiókban az oktatási infrastruktúrába jelentős beruházások történjenek, minden esetben az adott terület sajátosságaihoz igazítva az összehangolt beruházásokat; hangsúlyozza, hogy ezzel összefüggésben különösen fontos az Európai Beruházási Bank és az uniós alapok regionális oktatásfejlesztési kezdeményezések támogatására irányuló tevékenységének növelése;

78.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy cseréljék ki az állami támogatási mechanizmusokkal és módszerekkel kapcsolatos tapasztalataikat és bevált gyakorlataikat, beleértve a teljesítményalapú finanszírozást és a versenyeztetésen alapuló kutatási finanszírozást, hogy fenntartható és átlátható finanszírozási diverzifikációt érjenek el;

79.

felszólít a tagállamok közötti szorosabb együttműködésre az oktatás korszerűsítése terén; sürgeti a tagállamokat, hogy kezdjék el a szociális jogok európai pillére alapelveinek végrehajtását, amelyek az oktatás, a képzés és az egész életen át tartó tanulás révén csökkentik az Európa-szerte meglévő egyenlőtlenségeket;

80.

hangsúlyozza az európai szemeszter által a nemzeti reformok elősegítésében – nevezetesen az oktatással kapcsolatos országspecifikus ajánlások meghatározása révén – betöltött szerepet;

81.

elvárja, hogy a digitális oktatási cselekvési terv támogassa a tagállamokat és az oktatási intézményeket abban, hogy nagyobb mértékben és hatékonyabban használják ki az életkornak és a fejlettségnek megfelelő olyan legújabb technológiákat a tanulásban, a tanításban és az értékelésben, amelyek megfelelnek a minőségbiztosítási szabványoknak; úgy véli, hogy bármely digitális oktatási tervnek meg kell határoznia és rendszeresen értékelnie kell a digitális oktatási eszközök és a tanulási eredményeken alapuló képesítési keretek közötti kapcsolatot;

82.

Javasolja, hogy a tagállamok és az oktatási intézmények támogassák a tanulóközpontú, egyénre szabott tanulási módszereket, beleértve a testre szabott kurzusokat, amelyek a tanulók tudományos és szakmai tapasztalatain alapulnak és összekapcsolják azokat, valamint a tanárok és hallgatók közötti innovatív módszereket és interakciót, a folyamatos oktatás és a tervezett tanulási eredmények elérése érdekében, ahol a hallgatók aktív résztvevői saját tanulási folyamatuknak;

83.

felhívja a tagállamokat a holisztikus megközelítés oktatás tekintetében történő alkalmazására, és olyan egyedi és rugalmas tanulási lehetőségek biztosítására a tanulók részére, amelyek révén elsajátíthatják a sikeres munkaerőpiaci belépéshez szükséges alapvető kompetenciákat;

84.

felszólít, hogy fokozottabban építsék bele az oktatási programokba minden szinten a kérdező, aktív, projekt- és problémaalapú tanulást az együttműködés és a csapatmunka előmozdítása céljából; javasolja, hogy az oktatási rendszerek dolgozzanak a transzverzális készségek megerősítésén;

85.

ismételten leszögezi, hogy garantálni kell az oktatáshoz való jogot minden fogyatékossággal élő ember számára az óvodától az egyetemig, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megfelelő oktatási és technikai eszközökről, értékelési intézkedésekről és képzett személyzetről kell gondoskodni annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élő személyek ténylegesen tudjanak élni ezzel a jogukkal.

86.

támogatja és ösztönzi a médiaműveltség és a kritikus gondolkodás oktatás és képzés révén történő fejlesztésével kapcsolatos intézkedések végrehajtását; emlékeztet az e területet érintő meglévő, a 2016. május 30-i tanácsi következtetésekben körvonalazott kötelezettségvállalásokra; ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot, hogy koordinálja uniós szinten a szakpolitikai fejleményeket a médiaműveltség területén, az e területtel kapcsolatos aktuális ismeretek és bevált gyakorlatok terjesztése céljából; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki konkrét intézkedéseket a médiaműveltséget és digitális jártasságot célzó olyan projektek támogatása érdekében, mint például a Médiaműveltség mindenkinek elnevezésű kísérleti projekt, valamint hogy dolgozzanak ki átfogó médiaműveltségi és digitális jártassági szakpolitikát, különös tekintettel az iskolai oktatásra;

87.

ösztönzi a tagállamokat, hogy biztosítsák a kulcskompetenciák fejlesztésének lehetőségeit a készségek megőrzése és megszerzése érdekében, különös figyelmet szentelve az alapkészségekre, a STEAM-tudományokra, a nyelvi kompetenciákra, a vállalkozói készségekre, a digitális kompetenciákra, a kreativitásra, a kritikai gondolkodásra és a csapatmunkára; ösztönzi a tagállamokat, hogy segítsék elő a kulcskompetenciák uniós keretrendszerének alkalmazását minden oktatási formában, és tegyék lehetővé annak alkalmazását a formális, a nem formális és az informális tanulás kapcsán, maximalizálva ezáltal az abban, mint az egész életen át tartó tanulás alapvető eszközében rejlő lehetőségeket;

88.

ösztönzi a tagállamokat, hogy növeljék a közvélemény tudatosságát az egész életen át tartó tanulásról, és a nemek közötti egyenlőség szempontját integrálják a vonatkozó szakpolitikák és programok kidolgozásába, különösen az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkező nőkre összpontosítva – mind a városi, mind a vidéki területeken –, hogy továbbképzési lehetőségeket biztosítsanak számukra;

89.

támogatja az egész életen át tartó tanulásban való részvétel uniós referenciamutatójának javítását; ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon bevált gyakorlatokat e nagyratörő cél elérése érdekében; arra ösztönöz, hogy fektessenek nagyobb hangsúlyt az egész életen át tartó tanulásba az oktatás valamennyi szintjén; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a felsőoktatási intézmények szerepét az egész életen át tartó tanulás stratégiájának megvalósításában, a szakmailag aktív személyek oktatásában, a kompetenciák fejlesztésében és a különböző korú és különböző hátterű emberek tanulási kultúrájának alakításában;

90.

ösztönzi a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat a felnőttoktatást és a felnőtteknek az oktatási rendszerbe történő aktív integrációját elősegítő képzési és oktatási programok kidolgozásában, előmozdításában és megerősítésében; emlékeztet arra, hogy a felnőttkori tanulásnak és oktatásnak változatos tanulási útvonalakat és rugalmas tanulási lehetőségeket kell biztosítania, köztük támogatást az egész életen át tartó tanulási útvonalak kezeléséhez, második esélyt kínáló programokat azoknak, akik sosem jártak iskolába, a korai iskolaelhagyóknak, valamint az iskolából kimaradóknak; felhívja a Bizottságot, hogy hajtsa végre az olyan kötelezettségvállalásait, mint az új európai készségfejlesztési program által előírt Készséggarancia, valamint hogy javítsa az alacsonyan képzett felnőttek foglalkoztatási lehetőségeit az EU-ban;

91.

felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki generációk közötti projekteket, amelyek elősegítik az idősebb emberek előtt álló kihívások megértését, valamint lehetőségeket biztosítanak számukra készségeik, ismereteik és tapasztalatuk megosztására;

92.

ösztönzi a formális, nem formális és informális oktatás közötti szinergiák és együttműködések kiépítését; üdvözli az utóbbi néhány évben a nem formális és az informális tanulás 2018-ig történő érvényesítéséről szóló tanácsi ajánlás végrehajtása felé történt előrelépést; felhívja azonban a tagállamokat, hogy 2018 után folytassák erőfeszítéseiket ezen ajánlások végrehajtásának további javítása érdekében, és hozzanak létre releváns jogi keretet és készítsenek átfogó érvényesítési stratégiákat az érvényesítés lehetővé tétele érdekében; hangsúlyozza, hogy az informális és a nem formális tanulás, köztük az ingyenes online kurzusokon keresztül történő tanulás elismerése központi szerepet játszik abban az elképzelésben, hogy meg kell nyitni az oktatást a hátrányos helyzetűek számára;

93.

hangsúlyozza az oktatási háromszögben a szülők által betöltött kulcsfontosságú szerepet a gyermek tanulásának támogatásában; kiemeli a gyermekek oktatásában való szülői részvétel előnyeit a jobb tanulói teljesítmény, a tanulók jólléte és iskolai fejlődése szempontjából;

94.

felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a határon átnyúló kezdeményezéseket a nyitott online tanulás terén;

95.

hangsúlyozza, hogy az oktatás minőségét az alapján kell mérni, hogy a tanuló az ismereteken és kompetenciákon túl milyen mértékben sajátította el azt a képességet, hogy az egész életen át tartó tanulásra és a kreativitásra irányuló erőfeszítéseket tegyen;

96.

támogatja a Bizottságot a kulcskompetenciák, valamint a kompetencialapú oktatás, tanulás és képzés fejlesztésének támogatására szolgáló eredménytábla létrehozásában;

97.

felhívja a tagállamokat, hogy küzdjenek a nemi sztereotípiák ellen az oktatásban, hogy biztosítható legyen, hogy a nők ugyanolyan lehetőségekkel és döntési szabadsággal rendelkeznek az általuk választott hivatást illetően; ezzel összefüggésben aggódik az egyes tagállamok tananyagaiban továbbra is meglévő sztereotípiák és a tanárok lányokkal és fiúkkal szembeni eltérő magatartásbeli elvárásai miatt; rámutat arra, hogy be kell építeni a nemek közötti egyenlőség elvét mind a tanárképzésbe, mind a továbbképzésbe, valamint a tanítási gyakorlatokba, hogy elháruljon minden olyan akadály, amely megakadályozza a diákokat abban, hogy nemüktől függetlenül teljes mértékben kibontakoztathassák képességeiket; felszólítja a tagállamokat, hogy – a nemek közötti egyenlőségnek a regionális oktatási rendszerek tantervébe és tananyagaiba történő beillesztése során – fordítsanak különös figyelmet a legkülső régiókra, szem előtt tartva a nők elleni erőszak ott regisztrált magas arányát; hangsúlyozza, hogy az oktatási rendszereknek minden szinten tartalmazniuk kell a nemi dimenziót, és figyelembe kell venniük azok szükségleteit, akiket hátrányosan megkülönböztetnek;

98.

sürgeti a tagállamokat, hogy mozdítsák elő az egyenlő bánásmód és megkülönböztetésmentesség elvét az oktatási intézményekben akár a formális, akár az informális oktatáson keresztül;

99.

ajánlja, hogy a Bizottság és/vagy a tagállamok hozzanak létre és támogassanak egy európai/nemzeti díjat, amely a nemek közötti egyenlőség kérdésére összpontosít az oktatási intézményekben, a bevált gyakorlatok ösztönzése céljából;

100.

hangsúlyozza, hogy az oktatás mind a kiskorú, mind pedig a felnőtt migránsok és menekültek társadalmi integrációja és készségei, valamint képesítései javításának kulcsfontosságú eszköze; ezzel összefüggésben ösztönzi az oktatáson keresztül megvalósuló integráció bevált gyakorlatainak cseréjét és a közös értékek átadását a diplomák és képesítések elismerésének javítása és elősegítése, ösztöndíjak biztosítása és a származási országok egyetemeivel való partnerségek kialakítása révén, valamint építve az „oktatási folyosók”értékes tapasztalatára;

101.

hangsúlyozza, hogy nagyobb erőfeszítéseket kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy az őshonos kisebbségek soraiból származó tanulók hozzáférjenek az oktatás és képzés bármely szintjéhez, továbbá annak érdekében, hogy támogassák az őshonos etnikai vagy nyelvi kisebbségek számára anyanyelvükön szolgáltatásokat biztosító oktatási intézményeket; felhívja a Bizottságot, hogy erősítse az európai regionális és kisebbségi nyelveken folyó oktatással kapcsolatos tapasztalatok és bevált gyakorlatok cseréjére összpontosító programok támogatását; bátorítja a tagállamokat, hogy segítsék elő a tanulók és diákok anyanyelven történő oktatásának fejlesztését;

102.

ösztönzi a tagállamokat, hogy olyan bevált gyakorlatok alkalmazásával növeljék a nyelvi kompetenciák szintjét, mint például az idegennyelv-ismeretet tanúsító hivatalos bizonyítvány, amelyet egy adott életkor előtt lehet megszerezni;

103.

felkéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a művészi és sporttehetség-gondozási céllal hozzanak létre egy innovatív és rugalmas támogatási rendszert az oktatás és a képzés területén; támogatja azon tagállamokat, amelyek ösztöndíjrendszereket kívánnak bevezetni a bizonyított szaktárgyi, művészi és sporttehetséggel rendelkező diákok számára;

104.

üdvözli e tekintetben az „Új európai készségfejlesztési program”című bizottsági közleményt (COM(2016)0381), amely megoldásokat javasol a strukturális munkaerőhiányra és a szakemberhiányra, valamint a készségek elismerését elősegítő megfelelő módszer megtalálására; ezzel összefüggésben ösztönzi a tagállamokat, hogy a helyi és regionális gazdasági szereplőkkel való koordináció mellett és az egyes oktatási rendszerek sajátosságaival összhangban hozzanak létre minőségi duális oktatási rendszert (ahol a legnagyobb érték a holisztikus egyéni fejlődés, valamint olyan készségek fejlesztése, amelyek az élethosszig tartó tanulást szolgálják) és szakoktatást; megállapítja az erősen iskolai alapú és munkaalapú utakat egyenlő mértékben ötvöző hibrid szakoktatási és -képzési rendszer előnyeit és növekvő népszerűségét;

105.

javasolja a tanulmányi tanácsadás megerősítését, amely elengedhetetlen eszköz ahhoz, hogy a különböző képzési rendszerek rugalmasan átjárhatók legyenek, ami gazdagítja és naprakészen tartja az egyes rendszerek saját ismeret- és készséganyagát;

106.

támogatja és ösztönzi a tanulmányi és szakképzési tanácsadás alkalmazását, mint olyan, az oktatástól elválaszthatatlan feladatot, amely a fiatal generációk egyéni és társadalmi fejlődését szolgálja;

107.

úgy véli, hogy a vállalkozói készség a növekedés és a munkahelyteremtés motorja, és a gazdaság versenyképesebbé és innovatívabbá tételének is egy módja, ami elősegíti a nők szerepének erősítését;

108.

hangsúlyozza, hogy a szociális vállalkozások olyan növekvő területet jelentenek, amely fellendítheti a gazdaságot, a nélkülözés, a társadalmi kirekesztés és más társadalmi problémák egyidejű enyhítése mellett; úgy véli emiatt, hogy a szociális szempontokat fokozottabban figyelembe vevő, befogadóbb és fenntarthatóbb gazdaság megvalósítása érdekében a vállalkozásoktatásnak a szociális dimenziót is magában kell foglalnia, és olyan témákkal is foglalkoznia kell, mint a méltányos kereskedelem, a szociális vállalkozások, a vállalkozások társadalmi felelőssége és az alternatív üzleti modellek, például a szövetkezetek;

109.

felhívja a tagállamokat, hogy az oktatásban összpontosítsanak a vállalkozói és pénzügyi oktatásra, az önkéntességre és az idegennyelv-tudásra, valamint részesítsék előnyben ezeket a képességeket a szakképzési programokban is;

110.

felszólítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a szakoktatással és -képzéssel kapcsolatos konkrét foglalkoztatási lehetőségeket, valamint a szakoktatás és -képzés munkaerőpiacon betöltött szerepét;

111.

felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan pályaválasztási tanácsadást, amely megkönnyíti a tanulók és a hallgatók képességeinek és hajlamainak azonosítását, valamint megerősíti a személyre szabott tanítás folyamatát;

112.

hangsúlyozza azon gyermekek és serdülők különleges oktatási helyzetét, akiknek a szülei a munka miatt utaznak Európában, és kéri a Bizottságot, hogy e gyermekek és serdülők iskola előtti neveléséből, illetve iskolai oktatásából adódó kihívásokra tekintettel készítsen tanulmányt különleges helyzetük feltérképezése érdekében;

113.

javasolja, hogy a Bizottság az EUMSZ 349. cikkével összhangban növelje a legkülső régiókkal rendelkező tagállamoknak nyújtott támogatásokat valamennyi oktatási szint javítása érdekében;

114.

ösztönzi a tagállamokat és a regionális hatóságokat, hogy figyelembe véve a tanárok és a tanulók visszajelzéseit is, rendszeresen értékeljék és kövessék nyomon az oktatáspolitikák, az oktatási stratégiák és programok relevanciáját annak biztosítása érdekében, hogy az oktatási rendszerek továbbra is megfeleljenek az adott ország változó igényeinek és alakuló társadalmi-gazdasági helyzetének; javasolja az oktatáspolitika és a különböző szakpolitikák közötti kapcsolat erősítését az oktatási reformok hatékonyságának és teljesítményének előmozdítása és értékelése érdekében;

115.

ismételten hangsúlyozza a fiatalok foglalkoztatását célzó uniós programok teljesítménye és hatásvizsgálata nyomon követésének szükségességét; hangsúlyozza a hatékony és fenntartható beruházások jelentőségét;

116.

értékeli a Bizottságnak az oktatási rendszerek korszerűsítésével kapcsolatos tevékenységeit, és ezzel összefüggésben felhívja a tagállamokat, hogy vegyenek jobban részt a javasolt fejlesztések végrehajtásában, illetve legyenek jobban elkötelezettek azok iránt;

117.

ösztönzi a tagállamokat, hogy a Bizottsággal együttműködésben támogassák az oktatási intézményeket a reformfolyamatok korszerűsítésében nemzeti és/vagy regionális szintű specializált kapcsolattartási pontok kijelölésével a vonatkozó információk, iránymutatás és segítségnyújtás biztosításának érdekében;

118.

megismétli, hogy jogokon alapuló, a nemi szempontokat figyelembe vevő tanulási környezetet kell teremteni a diákoknak, hogy megismerjék az emberi jogokat, ideértve a nő- és gyermekjogokat, az alapvető értékeket, a polgári részvételt, a polgári jogokat és kötelességeket, a demokráciát, a jogállamiságot, és hogy ki is álljanak ezek mellett, megbízva saját identitásukban, tudva, hogy meghallgatják őket és érezve közösségük nagyrabecsülését;

Kisgyermekkori nevelés és gondozás

119.

felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak szabad és tisztességes hozzáférést a minőségi kisgyermekkori neveléshez és gondozáshoz, és ösztönzi a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket, hogy teljesüljenek az anyagi és pénzügyi feltételek ahhoz, hogy megkülönböztetés nélkül minden gyermek hozzáférjen a kisgyermekkori neveléshez, és hogy több bölcsődei és óvodai helyet biztosítsanak a gyermekek számára;

120.

felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg a kisgyermekkori nevelés és gondozás közös európai keretének létrehozását a minőségi keretrendszerben javasolt elvekre építve; támogatja a kisgyermekkori nevelés és gondozás minőségére vonatkozó európai referenciamutatónak a tanárokkal és az ágazatban dolgozó szakemberekkel együttműködésben és nemzeti vagy regionális minőségügyi mutatóknak megfelelően történő kidolgozását;

121.

úgy véli, hogy a tagállamoknak nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük a kisgyermekkori nevelési és gondozási intézmények irányító szervei ösztönzésére annak érdekében, hogy megvizsgálják az európai szintű projektek kialakításának lehetőségét; hangsúlyozza, hogy így a szakemberek nyomon követhetnék a pedagógiai innovációkat és így még meghatározóbbá tehetnék a kisgyermekkori nevelést;

122.

hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a kisgyermekkori intézmények ne legyenek kizárva az európai oktatási térségből; úgy véli, hogy ezeknek az intézményeknek szintén elő kell mozdítaniuk a tagállamok közötti ismeretek cseréjére vonatkozó gyakorlatokat, mindenekelőtt az innovatív projektek megvalósítására vonatkozó információk megosztása terén;

123.

azt ajánlja, hogy növeljék a kisgyermeknevelő-gondozók és az óvodai nevelők közötti együttműködést, hogy javítsák az oktatás minőségét és az oktatási szintek közötti kapcsolódásokat, készítsék fel az óvodásokat az iskolába való átmenetre, és hogy a gyermekek fejlődésére koncentráljanak; hangsúlyozza a kisgyermekkori nevelést és gondozást nyújtók és a gyermekek szülei és gyámjai közötti, az iskolai személyzet és a gyermekek közötti, valamint a gyermekek egymás közötti kapcsolatainak fontosságát;

124.

ösztönzi a tagállamokat, hogy növeljék a kisgyermekkori nevelés és gondozás finanszírozását, valamint különösen a hátrányos társadalmi-gazdasági háttérrel rendelkező szülők és gyámok gazdasági támogatását és az őket célzó kezdeményezéseket (például adócsökkentések, segélyek, díjak elengedése), hogy elősegítsék és ösztönözzék a kisgyermekkori nevelés és gondozás szolgáltatásainak igénybevételét;

125.

felszólítja a tagállamokat, hogy továbbra is fektessenek be a személyi állományba, hogy több ember válassza ezt a fontos pályát, ezáltal biztosítva a magasan képzett személyi állomány rendelkezésre állását a kisgyermekkori nevelés és gondozás területén;

126.

felszólítja a tagállamokat rendszereik reformjára és javítására, szem előtt tartva a barcelonai célkitűzés teljesítését, amely szerint a 3 év alatti gyermekek legalább 33%-a vegyen részt kora gyermekkori nevelési és gondozási programban;

Közoktatás

127.

az egész iskolára kiterjedő, közösségi megközelítés végrehajtását szorgalmazza az oktatás terén a társadalmi befogadás, az akadálymentesség, a demokratikus kormányzás, a minőség és a sokszínűség növelése érdekében, valamint a korai iskolaelhagyás és a NEET-fiatalok problémájának kezelése céljából, miközben azt célozza, hogy a tanulási eredményeket, a tanulók szükségleteit, jóllétét és az iskolai életben való részvételét állítsa valamennyi tevékenység középpontjába; kiáll a demokratikus iskolai hallgatói képviseleti struktúrák előmozdítása és támogatása mellett;

128.

kiemeli, hogy a NEET-fiatalok magas számát, (közel 6,3 millió 15–24 év közötti fiatal) a korai iskolaelhagyás megelőzésével, a iskolák gyakorlatiasabbá tételével és a környezetükkel való összekapcsolásával, valamint a helyi vállalatokkal, a helyi hatóságokkal, a szociális intézményekkel és a nem kormányzati szervezetekkel való kapcsolat kiépítésével lehetne csökkenteni; véleménye szerint a korai iskolaelhagyást, amely az egyik oka annak, hogy a fiatalok NEET-fiatalokká válnak, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemmel lehet kezelni; úgy véli, hogy támogatni kell a diákokat abban, hogy megtalálják saját tanulási módszereiket, többek között az online képzéseket és a vegyes tanulást; üdvözli a releváns és megfelelő tantervek kialakítását, valamint valamennyi diák számára erős és fejlett, útmutatást nyújtó rendszerek és minőségi konzultációs és orientációs szolgáltatások bevezetését;

129.

hangsúlyozza, hogy az iskolák szintjén meg kell erősíteni a belső és külső együttműködés lehetőségeit és struktúráit, ideértve az interdiszciplináris együttműködést, a csoportos tanítást, az iskolák alkotta klasztereket, illetve a tanulási útvonalak kidolgozásában és végrehajtásában érintett szereplőkkel, köztük a szülőkkel való interakciókat; megállapítja az Erasmus+ és az e-Twinning programokon keresztül megvalósuló nemzetközi cserék és iskolai partnerségi kapcsolatok fontosságát;

130.

hangsúlyozza, hogy az iskolai képzést a tanulók életkörülményeinek nagyobb fokú figyelembe vétele érdekében rugalmasabbá kell tenni, többek között az online lehetőségek szélesebb körű használata révén például a vegyes tanulási lehetőségek is javulnának;

131.

úgy véli, hogy az emberek minél korábban tesznek szert jártasságra a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok, a művészetek és a matematika (STEAM) terén, annál jobbak az esélyeik a jövőbeni oktatási és szalmai sikerekre; ezért szorgalmazza, hogy több STEAM-kezdeményezés induljon a közoktatásban együtt a bölcsészet- és társadalomtudományok támogatásával a felsőoktatási és tudományos kutatási intézményekkel való szorosabb együttműködésen keresztül;

132.

ösztönzi a Bizottságot, hogy innovatív, többnyelvű pedagógiák kidolgozása, a bevált többnyelvű pedagógiai gyakorlatok megosztása, valamint a tanárok nyelvi kompetenciáinak fejlesztése révén támogassa az európai fiatalok körében a nyelvi készségek fejlesztését a formális és a nem formális oktatás keretein belül;

133.

ösztönzi a tagállamokat és a Bizottságot, hogy támogassák a meglévő kezdeményezéseket és dolgozzanak ki és hajtsanak végre további, az inkluzív oktatásra irányuló, mindenre kiterjedő szakpolitikákat, amelyek konkrét igényekre irányulnak és a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő csoportok jogainak előmozdítását célozzák, befogadóbb tanulási környezetet teremtve és előmozdítva a nyitottságot és az elkötelezettséget; felszólítja a Bizottságot, hogy a Sajátos Nevelési Igényű Tanulókért és az Inkluzív Oktatásért felelős Európai Ügynökséggel együtt dolgozzon ki innovatív módszereket és oktatási eszközöket az integráció elősegítése és az egyéni tanulói igények kielégítésének támogatása céljából;

134.

javasolja a tagállamoknak, hogy építsék be a középiskolai tananyagba az Európai Unióval kapcsolatos tanulmányokat, hogy a diákok tanulhassanak az Unió működéséről, történelméről és az európai állampolgárság értékéről;

135.

rámutat annak fontosságára, hogy az iskolai tanterveken és az oktatási tartalmon belül a női emancipáció történetéről, és különösen a nők választójogáról és a szimbolikus évfordulókról (például a nők választójoga elnyerésének 100. évfordulója Lengyelországban és Németországban 2018-ban) szóló ismereteket is figyelembe vegyék és támogassák a tudatosság fokozása érdekében, hogy felhívják a figyelmet a nők oktatási kereten belüli jogainak előmozdítására;

136.

hangsúlyozza az egészségügyi és kapcsolati oktatás fontosságát, melynek keretében meg kell tanítani a gyerekeket és a fiatalokat az egyenlőségen, beleegyezésen, tiszteleten és kölcsönösségen alapuló kapcsolatokra, a nők és lányok jogaira, többek között a reproduktív és szexuális egészséggel és joggal kapcsolatos ismeretekre a sztereotípiák elleni küzdelem és a nemi alapú erőszak elkerülése, valamint a jóllét elősegítése érdekében;

137.

ösztönzi diákok, tanárok és a személyzet részvételét a Vöröskereszt által nyújtott iskolai képzésekben, amelyek elősegítik az alapvető elsősegélynyújtó készségek elsajátítását, valamint azt, hogy képesek legyenek cselekedni vészhelyzet esetén;

138.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki egy kísérleti rendszert a középiskolások csereprogramjának támogatására, amelynek keretében a diákok legalább fél tanévet egy másik tagállamban tölthetnek;

139.

felszólítja a tagállamokat, hogy a szükséges minimális szintre korlátozzák a szabványosított tesztek alkalmazását az elsajátított ismeretek és készségek szintjének értékelésében;

140.

ösztönzi a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra az oklevél vagy képesítés megszerzését nem eredményező külföldi iskolai tanulmányok elismerését biztosító intézkedések elfogadását; ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot, hogy szolgáljon iránymutatásokkal a külföldi iskolai tanulmányok elismerésével összefüggésben, figyelembe véve a tagállamok meglévő bevált gyakorlatait, az oktatási rendszerek közötti kölcsönös elismerés elvét, a kulcskompetenciákon alapuló megközelítést, valamint a nemzeti oktatási rendszerek és kultúrák sajátosságait;

141.

felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a regionális hatóságokat, hogy foglalkozzanak az iskolai megfélemlítés, az internetes megfélemlítés, a zaklatás, a függőség és az erőszak problémájával, és közoktatási szinten dolgozzanak ki megelőző programokat és tudatosságnövelő kampányokat a közvetlen kedvezményezettekkel és az összes érintett féllel (különösen a tanárokkal, szülői egyesületekkel, erre szakosodott nem kormányzati szervezetekkel) együttműködve;

142.

javasolja a tagállamoknak, azok oktatási intézményeinek és a Bizottságnak, hogy fokozottan ösztönözzék sportolásra a diákokat;

Felsőoktatás

143.

a meglévő keretek, például az Európai Kutatási Térség, az Innovatív Unió, az európai felsőoktatási térség potenciálját felhasználva felhív az európai oktatási térség létrehozására, hogy ezek erősítsék és kiegészítsék egymást;

144.

bátorítja a tagállamokat, hogy a GDP-jük legalább 2 %-át fordítsák a felsőoktatásra, és hogy feleljenek meg azon uniós teljesítménymutatónak, miszerint 2020-ig az EU GDP-jének 3 %-át a K+F területre fordítják;

145.

azt javasolja, hogy a nemzeti és regionális források felhasználásakor és az európai strukturális és beruházási támogatások elosztásánál a tagállami és regionális hatóságok részesítsék előnyben az oktatási programokat, és a felsőoktatás, a munka világa, az ipar, a kutatási közösségek, illetve a társadalom egésze közötti együttműködés támogatását;

146.

felszólítja a tagállamokat, hogy segítsék elő a diákok, a gyakornokok, a tanulószerződéses tanulók, a tanárok, a kutatók és az adminisztratív személyzet inkluzívabb és hozzáférhetőbb mobilitását, mivel az hozzájárul mind személyes, mind pedig szakmai fejlődésükhöz, csakúgy, mint a tanulás, az oktatás, a kutatás és az adminisztráció jobb minőségéhez; támogatja a mindenkit megillető mobilitás elősegítését többek között a külföldön szerzett kreditek, egyetemi és szakmai képesítések zökkenőmentes elismerésén, a megfelelő finanszírozáson és személyes segítségnyújtáson, a szociális jogok garantálásán, valamint adott esetben az oktatási mobilitás oktatási programokba történő beépítésén keresztül; felhívja a figyelmet e tekintetben a Bizottság új kezdeményezésére, amelynek része a diákok határokon átnyúló mobilitását elősegítő elektronikus diákigazolvány;

147.

úgy véli, hogy növelni kell az oktatók és kutatók mobilitására fordított finanszírozást, és a költségtérítés mellett tanulmányi és kutatói ösztöndíjakat kell létrehozni, meg kell hosszabbítani a külföldi tartózkodás időtartamát, le kell egyszerűsíteni az engedélyeztetési eljárásokat, és ki kell használni az oktatói/kutatói közös mentorálás különböző formáit;

148.

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy ösztönözze a tagállamokat arra, hogy megerősítsék az Erasmus+ programban már szereplő felnőttképzés terén a mobilitást;

149.

hangsúlyozza, hogy fontos a képesítések és felsőfokú képesítések határokon átnyúló kölcsönös elismerésének és megfeleltetésének garantálása, mivel erősíti a minőségbiztosítási rendszert uniós szinten és minden országban, amely csatlakozott az európai felsőoktatási térséghez;

150.

hangsúlyozza, hogy átfogó stratégiákat és megfelelő eszközöket kell kidolgozni az új oktatási és tanulási módok, pl. az e-oktatás, a virtuális szabadegyetemek vagy a nyílt hozzáférésű források minőségének meghatározására; ezzel összefüggésben elismeri az Európai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Szövetség és az egyéb releváns európai hálózatok szerepét a minőségbiztosítás létrehozásához történő hozzájárulásban;

151.

felszólítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő az EU megújított felsőoktatási programját a felsőoktatási intézmények, a regionális és helyi hatóságok, valamint a munkaadók körében a felsőoktatási intézmények és a hallgatók igényeinek való megfelelés, az őket érő kihívások leküzdése, a helyi és regionális szereplők közötti kapcsolat megteremtése, a helyi közösségek segítése, a helyi és regionális fejlődés és innováció előmozdítása, az inkluzív és összekapcsolt felsőoktatási rendszerek kialakítása, a munka világával való együttműködés megerősítése, valamint a regionális készségigények kielégítése érdekében; bátorítja a felsőoktatási intézményeket, hogy más fellépések mellett együttműködési közösségi projektekben való részvétel révén kapcsolódjanak be jobban a helyi és regionális fejlesztésbe;

152.

felszólít az új európai készségfejlesztési program szerinti kötelezettségvállalások teljesítésére, köztük azokat, amelyek támogatják a tagállamokat a végzett hallgatók munkaerőpiaci boldogulásáról szóló több információ hozzáférhetővé tételében; üdvözli azt a javaslatot, amely 2020-ra európai pályakövetési rendszert kíván létrehozni; úgy véli, hogy a végzést követő pályakövetési információk, valamint a pontos és releváns adatok gyűjtése (nemcsak nemzeti, hanem uniós szinten is) alapvető fontosságú egyrészt a minőségbiztosítás és a minőségi oktatás kialakítása tekintetében;

153.

bátorítja a Bizottságot, hogy fokozza a tagállamok és régiók közötti kutatási és innovációs különbségek csökkentésére irányuló erőfeszítéseit azáltal, hogy új kezdeményezéseket javasol a Marie Skłodowska-Curie-cselekvéseken belül, valamint hogy támogassa a Marie Skłodowska-Curie-cselekvések azon kedvezményezettjei kutatási és oktatási tevékenységeinek együttesét, akik tudományos pályára készülnek;

154.

javasolja, hogy az EU STE(A)M koalíció a tudományágak széles skáláját foglalja magában, hogy felkészítse a diákokat a dinamikusan változó világban való életre és munkára;

155.

támogatja, hogy a diákok az európai kreditátviteli és -gyűjtési rendszerben krediteket kaphassanak az önkéntes közösségi munkáért, amely a szakmai és személyes fejlődésükhöz való hozzájárulás eszközének tekinthető;

156.

hangsúlyozza, hogy a felsőoktatás területén a harmadik országokkal folytatott nemzetközi együttműködési programok, kulturális diplomácia és szakpolitikai párbeszédek nemcsak azt teszik lehetővé, hogy a tudás szabadabban áramoljon, hanem hozzájárulnak az európai felsőoktatás minőségének és nemzetközi tekintélyének a javításához, a kutatás és az innováció fellendítéséhez, a mobilitás és a kultúrák közötti párbeszéd előmozdításához, valamint a nemzetközi fejlesztésnek az EU külpolitikai célkitűzéseivel összhangban történő ösztönzéséhez is;

157.

úgy véli, hogy a jövőképes oktatási rendszereknek magukban kell foglalniuk a fenntarthatóságra és a béketeremtésre irányuló oktatást, és tekintve az európai társadalmak egyre növekvő digitalizálását és robotizálását a foglalkozási műveltséggel kapcsolatos szélesebb körű mérlegelések részét kell képezniük, nem csak a gazdasági növekedésre összpontosítva, de a tanulók személyes fejlődésére, jobb egészségére és jóllétére is;

158.

felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák az oktatási intézmények és a munka világa közötti együttműködést annak érdekében, hogy a tanulók felkészültebben lépjenek a munkaerőpiacra, valamint intézkedjenek azzal kapcsolatban, hogy orvosolni kell a készségekkel kapcsolatos kereslet és kínálat közötti eltéréseket, valamint a készségek hiányát; e tekintetben bátorítja az ECTS-kreditekkel elismert, magas színvonalú, megfelelő szakmai gyakorlatok felsőoktatási programokba és szakképzési rendszerekbe való beépítését, a felsőoktatási intézmények, a munka világa, a kutatási szektor és a helyi és regionális gazdasági szereplők közötti együttműködést a minőségi duális oktatási és szakképzési rendszerek, a pályaorientáció, a tanulószerződéses gyakorlati képzések, a szakmai gyakorlatok, valamint a valóságalapú képzés kialakítása során, amelyeknek a szakképzési és a felsőoktatási tantervek részévé kell válniuk; továbbá felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy az EU-ban minden fiatal számára munkahelyet, tanulószerződéses gyakorlati képzést, kiegészítő képzési vagy munkával kombinált képzési lehetőséget kínáljanak fel;

159.

úgy véli, hogy a színvonalas kiközvetítések lehetővé tételének biztosítása érdekében alapvető fontosságú tanulószerződéses gyakorlati képzési vagy gyakornoki szerződések megkötése, hogy valamennyi fél szerepkörét és felelősségét meg lehessen határozni és pontosítani lehessen a gyakornoki képzés hosszát, az egyértelműen meghatározott fejlesztendő készségeknek megfelelő tanulmányi célokat és feladatokat, a foglalkoztatási viszonyt, a túlmunkát is magában foglaló, megfelelő bérezést és javadalmazást, valamint az alkalmazandó nemzeti jogszabályok, kollektív szerződések, vagy mindkettő alapján meghatározott szociális védelmi és biztonsági rendszereket is beleértve;

160.

kiemeli a megfelelő oktatási és képzési tartalom és a megfelelő munkafeltételek biztosításának szükségességét a gyakornoki programokban és a tanulószerződéses gyakorlati képzésekben annak érdekében, hogy ezeknek az oktatásból a munka világába való áttérésben játszott elengedhetetlen szerepe biztosítva legyen; hangsúlyozza, hogy a gyakornoki programok és a tanulószerződéses gyakorlati képzések semmi esetre sem használhatók álláshelyek helyettesítésére, és a gyakornokok vagy tanulószerződéses tanulók nem kezelhetők olcsó vagy nem fizetett munkaerőként;

161.

javasolja, hogy az egyetemek és képzési központok biztosítsanak kezdeti és folyamatos képzést a szakképzésben részt vevő tanároknak az adott szakképzés szakterületein tevékenykedő szakemberek bevonásával;

A tanár mint a minőségi tanítás biztosítéka

162.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a tanárokat az innovációnak és a technológiának az oktatásba történő beépítésében a tanárok digitális készségeinek erősítése révén, valamint azáltal, hogy megfelelő forrásokat és támogatást nyújtanak számukra, pl. több ismeretfrissítő képzést nyújtva és online közösségek, nyitott oktatási források és képzések fejlesztése révén;

163.

támogatja az Oktatási Akadémia mint olyan kiegészítő létesítmény létrehozását, amely – rendelkezésre bocsátva az online eszmecserék, tapasztalatcserék és az egymástól való tanulás központját, valamint műhelymunkák, szemináriumok és konferenciák formáját öltő rendszeres találkozók olyan helyszíneként, amely elősegíti a tanárok közötti együttműködést, javítja az oktatás minőségét, és támogatja a tanárok szakmai fejlődését – a tanárok számára lehetővé teszi, hogy képezzék magukat és kicseréljék az európai szinten bevált gyakorlatokat; felszólatja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a fenti akadémia létrehozásával kapcsolatos projektre, amely többek között az Európai Iskolahálózat Akadémia know-how-ján alapul;

164.

emlékeztet a felsőoktatásban alkalmazott oktatók pedagógiai képzésének jelentőségére, valamint hogy az oktatók felvétele során fontos, hogy a pedagógiai kompetenciáknak legalább akkora jelentőséget tulajdonítsanak, mint a kutatási kompetenciáknak; kiemeli a kutatáson alapuló oktatás és a pedagógiai kutatás szerepét a tanulás és a tanítás tanulóközpontú megközelítése, az aktív tanulás ösztönzése, a készségfejlesztés javítása és a tanítási módszertan fejlesztése tekintetében;

165.

felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be ösztönzőket, amelyek meggyőzik és ösztönzik a fiatalokat és a képzett tanárokat arról, hogy belépjenek az oktatásba és ott dolgozzanak;

166.

hangsúlyozza, hogy szükség van a kisgyermeknevelő-gondozók szakmai státuszának elismerésére;

167.

felhív annak támogatására, hogy a tanárok többnyelvű órákat tudjanak tartani, mivel ez fontos tényező az oktatás nemzetköziesítésében;

168.

hangsúlyozza a tanárképzés részét képező interkulturális oktatás szerepét tekintettel a tanárok interkulturális képességeinek erősítésére az európai kultúra és a közös értékek, valamint az oktatás európai dimenziójának előmozdítása érdekében; megjegyzi, hogy az interkulturális kompetenciák nélkülözhetetlenek az egyre sokszínűbb társadalmakban való munkavégzéshez és az iskolák nemzetközivé tételének előmozdításához;

169.

elismeri, hogy szükséges a tanárok ismeretei és a tanulók technológiai potenciálja közötti szinergiák létrehozása a tanulási eredmények maximalizálása érdekében;

170.

támogatja a képzett mentorok által irányított gyakorlati pedagógusképzések beépítését a tanári tanulmányok minden fázisába;

171.

bátorítja a tanárokat és az iskolai vezetőket, hogy támogassák az innováció megvalósítását az iskolai környezetben, vállaljanak vezető szerepet benne és segítsék elő fejlődését;

172.

bátorítja a felsőoktatási intézményeket, hogy kezeljék prioritásként, támogassák és jutalmazzák a felsőoktatásban dolgozó oktatók és kutatók pedagógiai ismereteinek fejlesztését és korszerűsítését, beleértve a modern technológia által kínált oktatási lehetőségeket, amelyek a hallgatói teljesítmény és az oktatási hatékonyság növelését szolgálják;

173.

támogatja az új, innovatív és ambiciózus tanítási módszerek és oktatási szabványok kidolgozását a diákok és a felsőoktatási intézmények igényeinek, valamint a gyorsan változó világ kihívásainak való jobb megfelelés érdekében;

o o

174.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 183., 2014.6.14., 22. o.

(2) HL C 183., 2014.6.14., 30. o.

(3) HL C 398., 2012.12.22., 1. o.

(4) HL C 172., 2015.5.27., 17. o.

(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0360.

(6) HL C 417., 2015.12.15., 25. o.

(7) HL L 347., 2013.12.20., 50. o.

(8) HL C 346., 2016.9.21., 2. o.

(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0018.

(10) HL C 484., 2016.12.24., 1. o.

(11) HL C 398., 2012.12.22., 1. o.

(12) http://www.socialsummit17.se/wp-content/uploads/2017/11/Concluding-report-Gothenburg-summit.pdf

(13) https://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/en/educ/122123.pdf

(14) HL C 104., 1984.4.16., 69. o.

(15) HL C 135., 2010.5.26., 12. o.

(16) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0303.

(17) http://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php/Gender_statistics

(18) http://www.cedefop.europa.eu/hu/publications-and-resources/publications/3072, és https://www.eurofound.europa.eu/sites/default/files/ef_publication/field_ef_document/ef1502en_0.pdf

27.1.2020

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 28/26

P8_TA(2018)0248

Egy fenntartható és versenyképes európai akvakultúra-ágazat felé

Az Európai Parlament 2018. június 12-i állásfoglalása – A fenntartható és versenyképes európai akvakultúra-ágazat felé: a jelenlegi helyzet és a jövőbeli kihívások (2017/2118(INI))

(2020/C 28/04)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Bizottság „Stratégiai iránymutatás az uniós akvakultúra fenntartható fejlesztéséhez”című közleményére (COM(2013)0229),

—	tekintettel az idegen és nem honos fajoknak az akvakultúrában történő alkalmazásáról szóló 708/2007/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2011. március 9-i 304/2011/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1),

—	tekintettel a tenyésztés céljából tartott állatok védelméről szóló, 1998. július 20-i 98/58/EK tanácsi irányelvre (2),

—

tekintettel a 834/2007/EK rendelet részletes végrehajtási szabályainak megállapításáról szóló 889/2008/EK rendeletnek a tenyésztett víziállatok és a tengeri moszat ökológiai termelésére vonatkozó részletes szabályok megállapítása tekintetében történő módosításáról szóló, 2009. augusztus 5-i 710/2009/EK bizottsági rendeletre (3),

—	tekintettel az állatoknak a szállítás és a kapcsolódó műveletek közbeni védelméről, valamint a 64/432/EGK és a 93/119/EK irányelv és az 1255/97/EK rendelet módosításáról szóló, 2004. december 22-i 1/2005/EK tanácsi rendeletre (4),

—	tekintettel az ökológiai termelés, a címkézés és az ellenőrzés tekintetében az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről szóló 834/2007/EK rendelet részletes végrehajtási szabályainak megállapításáról szóló, 2008. szeptember 5-i 889/2008/EK bizottsági rendeletre (5),

—	tekintettel az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről és a 2092/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. június 28-i 834/2007/EK tanácsi rendeletre (6),

—

—	tekintettel a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről, az 1184/2006/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 104/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1379/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (8),

—

—	tekintettel a kárókatonák által a halállományra, a halászatra és az akvakultúrára nézve okozott károk mérséklését célzó európai kárókatona-állomány gazdálkodási terv kidolgozásáról szóló, 2008. december 4-i állásfoglalására (11),

—	tekintettel az európai akvakultúra fenntartható fejlődését szolgáló stratégia új lendületéről szóló, 2010. június 17-i állásfoglalására (12),

—	tekintettel a közös halászati politika reformjának fényében a halászati és akvakultúra-termékek Európai Unióba való behozatalának rendszeréről szóló, 2010. július 8-i állásfoglalására (13),

—	tekintettel az idegen és nem honos fajoknak az akvakultúrában történő alkalmazásáról szóló 708/2007/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló 2011/.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel első olvasatban 2010. november 23-án elfogadott álláspontjára (14),

—	tekintettel a kék gazdaság innovációjában és kutatásában rejlő munkahelyteremtési és növekedési lehetőségek kiaknázásáról szóló, 2015. szeptember 8-i állásfoglalására (15),

—	tekintettel a halászati és akvakultúra-termékeknek a vendéglátásban és a kiskereskedelemben való nyomonkövethetőségéről szóló, 2016. május 12-i állásfoglalására (16),

—	tekintettel a víz-keretirányelv és a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv akvakultúrával kapcsolatos alkalmazásáról szóló bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2016)0178),

—	tekintettel az „Áttekintő jelentés: Az úszós halak akvakultúrájára vonatkozó szabályok végrehajtása”című, 2005. évi bizottsági dokumentumra (DG(SANTE) 2015-7406 – MR),

—	tekintettel az antimikrobiális rezisztencia (AMR) leküzdése érdekében alkalmazandó egységes egészségügyi megközelítés szerinti európai cselekvési tervről szóló, 2017. június 29-i bizottsági közleményre (COM(2017)0339),

—	tekintettel a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) által készített, az uniós akvakultúra-ágazatról szóló, 2016. évi gazdasági jelentésre,

—	tekintettel a halászati és akvakultúra-termékekkel kapcsolatos fogyasztói szokásokról szóló Eurobarométer-felmérésre (2017) és a Halászati és Akvakultúra-termékek Piacának Európai Megfigyelőközpontja (EUMOFA) által készített kiegészítő elemzésre,

—	tekintettel a tudományos tanácsadók magas szintű munkacsoportja által 2017 novemberében készített, „Az óceánokból származó élelmiszerek”című tudományos szakvéleményre,

—	tekintettel az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) által kiadott, a felelős halászatról szóló magatartási kódexre,

—	tekintettel az Állategészségügyi Világszervezet (OIE) Víziállat-egészségügyi Kódexére,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 42. cikkére és 43. cikkének (2) bekezdésére,

—	tekintettel a kohéziónak és a fejlődésnek az Unió legkülső régióiban történő előmozdításáról: az EUMSZ 349. cikkének végrehajtásáról szóló, 2017. július 6-i állásfoglalására (17),

—	tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—	tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A8-0186/2018),

mivel az akvakultúra-ágazat – beleértve a tengeri és édesvízi halak, mészhéjúak, rákfélék és tüskésbőrűek tenyésztését, valamint a tengeri moszat termesztését – innovatív gazdasági ágazat, amely a leggyorsabban növekvő tevékenység az élelmiszergyártásban, valamint potenciálisan magas technológiai fejlettségű eszközökkel dolgozó, strukturális és kutatási beruházásokat, valamint hosszú távú működési és pénzügyi terveket igénylő ágazat;

mivel a haltenyésztés és a külső vázas ehető vízi gerinctelenek tenyésztésének ágazata fontos és értékes gazdasági, foglalkoztatási, társadalmi és környezeti szerepet tölt be az Unió part menti és szárazföldi területein, valamint a legkülső régiókban az életminőség javítása szempontjából, továbbá hozzájárul az európai emberek táplálkozás- és élelmezésbiztonságához; mivel az akvakultúrás termelést többek között éghajlati és környezeti, legfőképpen pedig egyéb ragadozó állatfajok tevékenységéből adódó tényezők nehezítik; mivel – amint azt több tanulmány is alátámasztja – a ragadozókkal kapcsolatos probléma erőteljes hatással van a termelésre;

mivel a „Stratégiai iránymutatás az uniós akvakultúra fenntartható fejlesztéséhez”című bizottsági közlemény az uniós akvakultúrában rejlő lehetőségek felszabadítása érdekében négy prioritási területet emel ki, amelyek a következők: adminisztratív eljárások, összehangolt területrendezés, versenyképesség különösen az ágazat és a tudomány összekapcsolásával és egyenlő versenyfeltételek;

mivel ugyanez a közlemény azt ajánlja a tagállamoknak, hogy dolgozzanak ki többéves nemzeti stratégiai terveket az akvakultúrára vonatkozóan, amelyekben elemzik a főbb hiányosságokat és azokat a kérdéseket, amelyeket meg kell oldani, meghatározzák a közös célkitűzéseket és – amennyiben lehetséges – az e célkitűzések megvalósításában elért eredmények mérésére szolgáló mutatókat;

E.	mivel a helyi ökoszisztémák és állományok fenntartásának alapvető és kiemelt célnak kell lennie, megelőzendő a helyi halászati és tenyésztési tevékenység máshová telepítését vagy tönkretételét;

F.	mivel minden jó szándék és erőfeszítés ellenére az akvakultúra stagnál az EU-ban, ellentétben az ágazatnak a világ más régióiban tapasztalható erőteljes növekedésével;

G.	mivel becslések szerint az EU-n belüli akvakultúrás termelés a halak iránti belső keresletnek csupán a 10%-át fedezi, és mivel a halászati termékek iránti kereslet több mint felét pedig a harmadik országokból származó behozatal fedezi;

H.	mivel az akvakultúra mezőgazdasági gazdálkodási formának tekintendő és ennek megfelelően kezelendő, különösen a halastavak esetében;

I.	mivel a legkülső régiók különösen el vannak maradva az akvakultúra fejlesztése tekintetében;

mivel a tudományos tanácsadók magas szintű munkacsoportjának Karmenu Vella biztos e csoporthoz intézett „Hogyan nyerhető több élelmiszer és biomassza az óceánokból anélkül, hogy megfosztanánk a jövő generációit az óceánok biztosította előnyöktől?”kérdésével kapcsolatban nemrégiben megfogalmazott véleménye a következő ajánlásokat tartalmazza: „Egy, a felelős tenyésztésen […] alapuló »óceánokból származó táplálék«paradigma beemelése az uniós és globális rendszereket érintő, átfogó szakpolitikai menetrendekbe”; valamint: „Az európai tengeri akvakultúra fejlesztésének magasabb és még inkább stratégiai szintre emelése átfogó, összehangolt szakpolitikai keret révén – ez magában foglalja a tengeri akvakultúrával kapcsolatos követelményeknek a tengeri területrendezésről szóló, 2014. évi uniós irányelv végrehajtása során történő figyelembevételére vonatkozó iránymutatás kiadását, valamint a technológiai együttműködés kiterjesztését a tengeri akvakultúrára az EU és a déli partnerországok között fennálló fenntartható halászati partnerségi megállapodások keretében”;

mivel egy akvakultúra-gazdaságnak az EU-ban történő létrehozásához vagy bővítéséhez különböző engedélyek beszerzése szükséges, és mivel az e hivatalos dokumentumok megszerzéséhez szükséges eljárás uniós szintű harmonizációja nem történt meg, és általánosságban lassú, bonyolult, továbbá nélkülözi a jogbiztonságot és a gazdasági kiszámíthatóságot; mivel ez a helyzet azzal a veszéllyel jár, hogy akadályozza az ágazat fejlődését, eltántoríthat az üzleti beruházástól és túlzott költségeket idézhet elő az ágazat számára, továbbá közvetetten ösztönzi a harmadik országokból származó behozatalt;

mivel az akvakultúra-tevékenységel kapcsolatos eljárások közül azok a legösszetettebbek, amelyek a környezetvédelmi követelményekhez kapcsolódnak (környezeti hatásvizsgálatok, stratégiai környezeti vizsgálat és felügyeleti eljárások), azonban paradox módon ezen adminisztratív eljárások lassúsága és összetettsége nem biztosítja a környezet védelmét, sőt, épp ellenkezőleg, néha megnehezíti a társadalmi-gazdasági és környezeti szempontból fenntartható és színvonalas akvakultúra-gazdaságok létrehozását; mivel az édesvízi akvakultúra különbözik a tengeri akvakultúrától; mivel ebben az akvakultúra különböző alágazatai különböző módszereket tesznek szükségessé az állománygazdálkodás, a takarmányozás és a szaporítás tekintetében; mivel az uniós akvakultúrára vonatkozó rendeletek és különösen a fenntartható környezetvédelmi előírások megalkotása során megfelelően fegyelembe kell venni e különbségeket;

mivel a bürokrácia okozta bonyolultság és késedelmek, különösen azok, amelyek az engedélyezéshez és a tervezéshez kapcsolódnak, a cselekvés hiányát jelentik, ami elkerülhetetlenül gazdasági és szociális-munkaügyi költségeket eredményez a potenciális beruházóknak azon területeken, ahol akvakultúra-gazdaságok jönnek létre, különös tekintettel a nők és a fiatalok foglalkoztatására;

mivel a megfelelő területi tervezéshez figyelembe kell venni a különböző felhasználók különböző igényeit, a természet szükséges védelmével együtt, és erőfeszítéseket kell tenni ezek összehangolására; mivel a helyszínek hiányának, a megfelelő területi tervezés hiányának és a más gazdasági tevékenységekkel való összeegyeztethetetlenségnek egyes régiókban jelentős hatása van az uniós akvakultúra fejlődésére, mert előfordulhat, hogy az akvakultúra-ágazat kevesebb súllyal esik a latba, mint más „erős”ágazatok;

O.	mivel a területi tervezés az akvakultúra hosszú távú fejlesztésének egyik előfeltétele és az akvakultúra megfelelő helyszínei tervezésének szükséges eszköze, figyelembe véve a területen folytatott egyéb tevékenységeket;

mivel az uniós környezetvédelmi jogszabályok irányelveken (a tengervédelmi stratégiáról szóló irányelv, a madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelv) alapulnak, ezért átültetésüket és bizonyos fokú mérlegelési jogkör szerint alkalmazásukat a tagállamokra és a helyi és regionális hatóságokra bízzák; mivel következésképpen a végrehajtás nem egységes az EU-ban, és ez jogbizonytalanságot eredményez a vállalkozások és a gazdaságok számára, kiszámíthatatlanságot a beruházók számára, valamint egyenlőtlen versenyfeltételeket hoz létre;

Q.	mivel az „Az óceánokból származó táplálék”című tudományos vélemény szerint a tápláléklánc alsó szintjén jelen lévő organizmusok – mint a tengeri moszatok és a kagylók – begyűjtése az egyetlen lehetséges módja annak, hogy az óceánból rövid idő alatt jelentősen több élelmet és biomasszát nyerjünk;

R.	mivel az akvakultúrára vonatkozó eltérő nemzeti és regionális jogi keretek oda vezethetnek, hogy a vállalkozásoknak különböző jogi követelményeket kell teljesíteniük akkor is, ha ugyanabban a tengeri medencében végzik tevékenységüket, ami viszont a verseny torzulásának veszélyével jár;

mivel üdvözölni kell a környezetvédők és az ágazat közötti egyezményeken és megállapodásokon alapuló jó együttműködés példáit; mivel, jóllehet üdvözlendők azok a pozitív példák, amelyekben az akvakultúra hozzájárul a jó vízminőség és a vízi ökoszisztéma-szolgáltatások fenntartásához, ugyanakkor el kell ismerni az akvakultúra helyi környezetre és vízminőségre gyakorolt esetleges negatív hatásait, és törekedni kell ezek csökkentésére; ezért további innovációt és kezdeményezéseket szorgalmaz annak érdekében, hogy biztosítsák az ágazat hosszú távú fenntarthatóságát és nyereségességét;

T.	mivel a kagylók tenyésztéséhez és a tengeri moszatok termesztéséhez a tápsók környezetbe való kiegyensúlyozott bevitelére van szükség;

U.	mivel – a fentiek tükrében – az ilyen típusú édesvízi halgazdaság egyúttal természetvédelmi szolgáltatásnak is minősül, amely megőrzi a víz minőségét és mennyiségét, és a jelenleginél sokkal több elismerést és támogatást érdemel az EU döntéshozói részéről;

mivel az uniós termékeknek egy sor szigorú környezetvédelmi, állategészségügyi, állatjóléti és fogyasztóvédelmi szabálynak és előírásnak kell megfelelniük, amelyek kiterjednek az előállítási műveletekre, a takarmányra, a jólétre, a szállításra, a feldolgozásra és a foglalkoztatás szociális körülményeire. ami közvetlenül befolyásolja a termelési költségeket; mivel ez kiváló minőséget és fenntartható termékeket eredményez, amelyek drágábbak és ezáltal gyakran kevésbé versenyképesek lehetnek, mint azok az importált termékek, amelyek alacsonyabb áron érkeznek az uniós piacra a környezetvédelmi, szociális és munkaügyi szempontból nem fenntartható gyakorlatok miatt, és amelyek előállítása során hiányos állatjóléti és egészségügyi előírásokat alkalmaztak;

W.	mivel egyes akvakultúra-vállalkozások nagymértékben függenek az energiaforrásoktól, növelve ezzel az akvakultúrás termelés költségeit;

mivel növelni kellene a halfogyasztást, mert a hal az emberi egészségre kedvező hatású fehérjéket, zsírsavakat, vitaminokat, ásványi anyagokat és mikroelemeket tartalmazó élelmiszer, és mivel az EU-ban előállított tengeri eredetű élelmiszerek kimagasló minőségének jelentős versenyelőnyt kellene biztosítania az uniós akvakultúrának;

Y.	mivel a globális halfogyasztás fokozatos növekedése párhuzamos a globális népességnövekedéssel;

mivel ezen túlmenően nincs mindig koherencia az uniós kereskedelmi, szociális és környezetvédelmi politikák között: az EU például az általános vámkedvezmény-rendszer szerinti (GSP és GSP+) státuszt biztosít a kiszolgáltatott fejlődő országoknak abból a célból, hogy lehetővé tegye számukra, hogy kevesebb vámot fizessenek vagy ne fizessenek vámot az EU-ba irányuló export után, és ezáltal létfontosságú hozzáférést biztosít számukra az uniós piachoz, valamint hozzájárul a növekedésükhöz; mivel ugyanakkor ezen országok közül több, például bizonyos ázsiai országok olyan akvakultúra-termékeket termelnek, amelyek nem felelnek meg azoknak a környezetvédelmi, álatjóléti, egészségügyi, szociális és munkaügyi előírásoknak, amelyeket az uniós gazdasági szereplőknek be kell tartaniuk, és amelyekhez bizonyos esetekben az emberi jogok megsértése is kapcsolódik;

AA.	mivel az EU az akvakultúrához szükséges takarmány terén is nagyban függ a harmadik országokból származó halászati importtól, és mivel a fenntarthatóbb, alternatív takarmányok kutatása és támogatása mindeddig nem kielégítő;

AB.	mivel az uniós külkereskedelem az akvakultúra terén hiányt mutat, valamint a harmadik országokból behozott akvakultúra-termékek és az uniós termékek között tisztességtelen verseny alakult ki, ami hátrányosan érinti az élelmiszerminőséget és a fogyasztók egészségét;

AC.	mivel akvakultúra lehetőséget kínál a harmadik országokbeli uniós beruházások számára;

AD.

mivel az európai fogyasztók nem érzékelhetik az európai és a harmadik országokból származó akvakultúra termékek között a minőség, a környezeti lábnyom, a szociális dimenzióval kapcsolatos magatartás és az állatjólét tiszteletben tartása tekintetében fennálló különbségeket, ha a termékekről elégtelen vagy pontatlan információt kapnak (különösen a származási országgal, a kiolvasztással vagy a fajok meghatározásával kapcsolatosan);

AE.

mivel az akvakultúra-termékekkel kapcsolatos fogyasztói tájékoztatásról szóló uniós jogszabályok egyértelműek, és mivel ellenőrzésük a tagállami hatóságok hatáskörébe tartozik; mivel mindazonáltal közismert, hogy mind a halkereskedők, mind pedig az éttermek elmulasztják ténylegesen megadni ezt az alapvető tájékoztatást; mivel a nem megfelelő végrehajtásból eredő helyzet aláássa az uniós akvakultúra versenyképességét;

AF.

mivel a fenntartható haltenyésztés egészséges állatok tenyésztésén alapul, ehhez pedig alapvetően szükséges a specifikus és innovatív állategészségügyi eszközök – különösen a vakcinák és antibiotikumok – kifejlesztése, amelyeket felelősségteljes és korlátozott módon kell használni, biztosítva az állatok és a fogyasztók egészségét és jólétét, valamint a biztonságos és tápláló akvakultúra-termékeket a környezet és a vadon élő fajok károsítása nélkül; mivel az állategészségügyre vonatkozó uniós előírásoknak figyelembe kell venniük az akvakultúra és a halfajok sajátosságait is, amikor a fertőzések és a betegségek kezelésével, valamint a termékminőségre gyakorolt hatással foglalkoznak;

AG.

mivel az egységes egészségügyi megközelítés szerinti, antimikrobiális rezisztencia elleni európai cselekvési terv (AMR) megállapítja, hogy az oltás útján történő immunizálás költséghatékony közegészségügyi beavatkozás az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelemben (18), és ez az akvakultúrára esetében is érvényes;

AH.	mivel az európai társadalom és fogyasztók által az akvakultúráról alkotott kép tagállamonként eltérő, de általánosságban nyilvánvaló, hogy lehet még javítani a helyzeten;

AI.

mivel – annak ellenére, hogy jobb módszerekkel mindig lehet javítani a helyzeten – az e tevékenységről kialakult kedvezőtlen kép nem mindig a valódi problémáknak (környezetvédelmi, minőségi vagy biztonsági szempontok), hanem a fogyasztók akvakultúrával kapcsolatos előítéleteinek tulajdonítható; mivel ez a helyzet jelentős részben az abbéli meggyőződésből ered, hogy az akvakultúrának az egyes harmadik országokban (fejlődő országok) tapasztalt valós hatásai az EU-t is érintik, ami nem igaz;

AJ.	mivel az akvakultúrával kapcsolatos rendkívül eltérő gyakorlatok jelentős különbségekhez vezetnek többek között a termékminőség, a környezeti hatás és az egészségügyi körülmények tekintetében, ami gyakran kétséget kelt a fogyasztóban az előállított terméket illetően;

AK.	mivel az akvakultúra rossz híre hatással van a közigazgatási szervek általi irányítására (engedélyezés, tervezés stb.) és az értékesítési feltételeire is;

AL.	mivel fontos felhívni a figyelmet az édesvízi akvakultúrában, a szárazfölddel körülvett állóvizekben működő belvízi akvakultúrában, az integrált multitrofikus akvakultúrában és a városi területeken a recirkulációs rendszerekben vagy az akvapóniában rejlő lehetőségekre;

AM.	mivel a rákfélék és a puhatestűek, valamint a vízinövények, például az algák szintén fontos erőforrások az akvakultúra számára;

AN.

mivel a kutatás és az innováció alapvető szerepet játszik a fenntartható akvakultúrában rejlő lehetőségek felszabadításában; mivel a termelés fenntartható módon növelhető innováción alapuló bővítéssel, a vizek tisztításával és minőségük helyreállításával, a megújuló energiaforrások használatával, valamint energia- és erőforrás-hatékonysággal a környezeti hatások csökkentése és ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtása mellett;

AO.	mivel nagyon fontos tudományos adatok tekintetében olyan uniós szintű egységes eljárásokat létrehozni, amelyek lehetővé teszik az irányítási és termelési gyakorlatok, valamint ezek környezeti és egészségügyi hatásának ellenőrzését és javítását;

AP.	mivel a környezeti hatások csökkentése és az akvakultúra fenntarthatóságának növelése érdekében a honos vagy endemikus fajok tenyésztésének kell elsőbbséget adni;

AQ.	mivel a hitelhez jutással kapcsolatos nehézségek és a beruházás és az első értékesítés közötti hosszú idő (általában legalább 3 év) elbizonytalaníthatja a befektetőket;

AR.	mivel a bankok és pénzügyi intézmények által kínált előfinanszírozási feltételek egyre szigorúbbak;

AS.

mivel a felhasználók számára az esetek többségében nem egyértelmű eljárások és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapból (ETHA) nyújtott finanszírozás elnyerése érdekében benyújtandó dokumentumok nagy száma elriasztja a kérelmezőket; mivel a jelenlegi, 2014 és 2020 közötti, programozási időszakban rendelkezésre álló kb. 1 280 millió EUR nem elegendő az európai akvakultúra-ágazat fejlesztésére; mivel ugyanakkor a tagállamok részéről igen alacsony a felhasználási arány;

AT.	mivel a fenntartható akvakultúrának figyelembe kell vennie a vadon élő halállományokra és a vízminőségre gyakorolt lehetséges hatásokat, ugyanakkor a fenntartható akvakultúrának is egészséges halállományokra és kiváló vízminőségre van szüksége;

AU.

mivel a rendelkezésre álló adatok tanúsága szerint egyre nagyobb, a becslések alapján mintegy 8 millió tonnát kitevő szakadék tátong az EU-ban elfogyasztott tengeri eredetű élelmiszerek mennyisége és a halászat során kifogott halmennyiség között; mivel a fenntartható akvakultúra – a fenntartható halászattal közösen – hosszú távon hozzájárulhat az élelmezés- és táplálkozásbiztonsághoz – beleértve az uniós polgárok számára biztosítandó élelmiszerellátást, növekedést és foglalkoztatást –, továbbá hozzájárulhat a világ akvakultúrás élelmiszer iránti növekvő igényének kielégítéséhez, feltéve, hogy fenntartható takarmányforrásokat használnak az akvakultúra-tevékenységekhez és megelőzik a környezetkárosodást; mivel mindez hozzájárulhat az uniós fogyasztás és a tengeri eredetű élelmiszerek előállítása közötti szakadék megszüntetése általános céljának eljesítéséhez;

AV.	mivel az akvakultúrában egy kilogramm értéktelen hal egy kilogramm értékes hallá alakítható (ahogy például a kapellán nagy rombuszhallá, amely esetben a kilogrammonkénti érték 0,10 EUR-ról 7 EUR-ra emelkedik);

AW.

mivel a fiatalok kevesebb érdeklődést mutatnak az akvakultúra-ágazatban való munkavállalás, vagy az azzal kapcsolatos beruházás és fejlesztés iránt a hiányos tájékoztatás, valamint a pénzügyi perspektíva és a stabilitás hiánya miatt, aminek következtében az ágazat kevésbé vonzó a fiatalabb generációk számára;

AX.	mivel a közösség tulajdonában lévő és saját maga által irányított, fenntartható akvakultúra társadalmi és gazdasági szempontból előnyös lehet a part menti peremterületek számára, és pozitív szerepet játszhat a kék gazdaságban;

AY.

mivel az édesvízi akvakultúra az összeurópai ágazat teljesítményének 20 százalékát teszi ki, és mivel ennek az uniós támogatások arányában is meg kellene mutatkoznia; mivel az édesvízi akvakultúra eltérő természeténél fogva egyedi szabályokat, és így külön fejezetet igényel az EU közös halászati politikájáról szóló jogszabályokban;

AZ.	mivel a kutatás és az innováció rendkívül fontos szerepet játszik abban, hogy az akvakultúra-ágazat fenntarthatóbb és az uniós piacon versenyképesebb legyen;

BA.	mivel az édesvíziakvakultúra-projektek is utófinanszírozott támogatásokkal valósulhatnak meg, ami a beruházóktól sokszoraránytalan erőfeszítést igényel, így a haltenyésztők sokszor bele se mernek fogni a projektekbe; mivel a támogatási intenzitás az esetek többségében nem megfelelő;

Az uniós akvakultúrában rejlő lehetőségek felszabadítása

elismeri, hogy a fenntartható akvakultúra – a tengeri és édesvízi ágazat egyaránt – pozitív hatásokat gyakorolhat a foglalkoztatásra és általában az Unió gazdaságára, javítva part menti és szárazföldi területek életminőségét és termelékenységét; hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell az akvakultúra fejlesztését, diverzifikációját és innovációját, támogatva a halak, rákfélék, puhatestűek, algák és tüskésbőrűek magasabb szintű termelését, javítva e termékek versenyképességét (az unió akvakultúrás termelésének oly mértékű növelése érdekében, hogy öt éven belül elérje legalább az akvakultúra globális növekedésének jelenlegi szintjét) és növelve az említett termékek fogyasztását és hozzájárulásukat az uniós polgárok élelmezés- és táplálkozásbiztonságához; kiemeli, hogy mindezeket a tengeri ökoszisztémák megfelelő működésének megőrzése mellett kell végrehajtani, hogy folytatni lehessen a nyereséges akvakultúra-tevékenységeket, kereskedelmi halászatot és a tengeri környezet egyéb fenntartható kiaknázását;

úgy véli, hogy az EU-nak fokoznia kell termelését az akvakultúra-ágazatban, különösen abból a célból, hogy csökkentse a természetes halászterületek terhelését; véleménye szerint a hal alapú takarmányokat fenntartható forrásból kell előállítani, és nem veszélyeztethetik a közös halászati politika maximális fenntartható hozamra vonatkozó célkitűzéseit, valamint ellenőrizni kell a tápanyagterhelést; hangsúlyozza a kutatók, az akvakultúra-ágazat, a takarmánygyártók, valamint a környezetvédelmi szervezetek és a közigazgatás közötti együttműködés fontosságát; hangsúlyozza, hogy az uniós akvakultúrának figyelembe kell vennie a minőséget, a fenntarthatóságot, az élelmiszer-biztonságot, a környezeti tényezőket, valamint az állati és emberi egészséget, és e tekintetben követendő példaként kell szolgálnia; kedvezően értékeli a szárazföldi akvakultúrával kapcsolatos új kezdeményezéseket, különösen az érzékeny tengeri területeken és a zárt vizekkel rendelkező uniós területeken, és úgy véli, hogy határozottabb intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy az akvakultúra hatékonyabb, gazdaságilag életképesebb, szociálisan felelősebb és környezetbarátabb ágazattá váljon, és ezáltal a haltermékek iránti európai kereslet nagyobb hányadát elégítse ki, csökkentve ezáltal Európa importfüggőségét;

üdvözli a „Stratégiai iránymutatás az uniós akvakultúra fenntartható fejlesztéséhez”című bizottsági közleményt és azt, hogy meghatározza azokat a területeket, ahol az erőfeszítéseket az uniós akvakultúrában rejlő lehetőségek felszabadítására kell összpontosítani annak érdekében, hogy az akvakultúra a fenntartható halászattal együtt hozzájárulhasson azon célkitűzés eléréséhez, hogy megszűnjön az uniós fogyasztás és a tengeri eredetű élelmiszerek előállítása közötti szakadék, méghozzá környezeti szempontból, társadalmilag és gazdaságilag fenntartható módon;

hangsúlyozza, hogy az édesvízi akvakultúra továbbra sem kellően feltárt lehetőség az élelmezésbiztonság javítására és a vidéki térségek fejlesztésére;

hangsúlyozza, hogy a fenntartható növekedésnek a következőkön kell alapulnia: üzleti beruházások kiszámíthatósága és jogbiztonság, amely hatékonyabb adminisztratív keretek, az irányítás fokozott átláthatósága, az engedélyezésre vonatkozó egyértelmű, homogén és egyszerűsített uniós kritériumok, a betegségek kezelésére irányuló közös eljárások és a megfelelő, az állatok és az emberek egészségére nézve nem káros állategészségügyi kezelésekhez való hozzáférés, hatékony területi tervezés, iránymutatásokat tartalmazó dokumentáció rendelkezésre állása, a bevált gyakorlatok cseréje, az akvakultúrával foglalkozó tanácsadó testület által nyújtott támogatás, valamint megfelelő pénzügyi támogatás révén teremthető meg; hangsúlyozza, hogy ezek a tényezők hozzájárulhatnak a fenntartható növekedéshez;

nagyra értékeli a 2017 novemberében készült, „Az óceánokból származó táplálék”című tudományos szakvéleményben szereplő, a tengeri, halászati és akvakultúra-politika kidolgozásával és a következő években való megvalósításával kapcsolatos következtetéseket és ajánlásokat, amelyek hozzájárulnak az óceánokból származó fenntartható élelmiszerek mennyiségének növeléséhez;

felhívja a Bizottságot, hogy támogassa az ágazat arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a haltakarmány-előállítás tekintetében csökkentse a vadon élő halállományoktól való függőségét, többek között tengeri moszatok és egyéb algák fokozott felhasználása révén;

felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a kialakulóban lévő, tengeri moszatokat termelő akvakultúra-ágazat továbbfejlesztését;

elismeri az akvakultúrában rejlő lehetőségeket az uniós polgárok élelmezés- és táplálkozásbiztonságához való hozzájárulásra, valamint az egészséges és fenntartható étkezési szokások, az éghajlattudatos, az állatjóléti szempontokat figyelembe vevő és környezeti szempontból fenntartható élelmiszerrendszerek, az élelmiszerrendszerek körforgásának és erőforrás-hatékonyságának, az innováció ösztönzésének és a közösségek felelősségvállalásának szükségességét;

10.

ismételten hangsúlyozza, hogy az európai akvakultúra fejlesztésének kapcsolódnia kell az önellátó, biztonságos, tápláló és fenntartható élelmiszer-termelés iránti alapvető igényhez, és előkelőbb helyet kell kapnia az EU globális menetrendjében;

11.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy áldozzanak az innovatív, jövőorientált, környezeti szempontból felelősségteljes akvakultúrás gyakorlatokra irányuló kutatásra, tanulmányokra és kísérleti projektekre, ideértve az integrált multitrofikus akvakultúra-rendszereket (IMTA), az akvapóniát és a recirkulációs akvakultúra-rendszereket (RAS), amelyek csökkentik az akvakultúrás gazdaságok élőhelyekre, vadon élő állatok állományaira és vízminőségre gyakorolt hatását, ily módon pedig hozzájárulnak az ökoszisztéma-alapú megközelítéshez;

12.

felkéri a Bizottságot, hogy készítsen mélyreható elemzést és biztosítsa a megfelelő nyomon követést a tudományos tanácsadók magas szintű munkacsoportjának ajánlásai tekintetében;

13.

hangsúlyozza hogy a fenntartható akvakultúrára irányuló európai politikáknak figyelembe kell venniük az akvakultúrás termelés különböző típusainak sajátosságait és eltérő igényeit, valamint az ezekkel kapcsolatos kihívásokat, és olyan testre szabott intézkedéseket kell kidolgozniuk, amelyek tekintetbe veszik a földrajzi különbségeket és az éghajlatváltozás lehetséges hatásait is; felkéri ezért a Bizottságot, hogy a 2020 utáni közös halászati politikába illesszen be az egyes alágazatok jellemzői alapján kialakított, egyedi szabályokat;

14.

kiemeli az édesvízi akvakultúrában, valamint a szárazfölddel körülvett állóvizekben működő belvízi akvakultúrában, az integrált multitrofikus akvakultúrában és a városi területeken a recirkulációs rendszerekben vagy az akvapóniában rejlő lehetőségeket; hangsúlyozza, hogy az édesvízi akvakultúra továbbra sem kellően feltárt lehetőség az élelmezésbiztonság javítására és a vidéki térségek fejlesztésére; ám fontos társadalmi szerepet játszik azáltal, hogy vidéki foglalkoztatási lehetőségeket kínál a legszegényebb térségekben, környezeti szempontból hozzájárul a vizes élőhelyek megőrzéséhez, valamint számos ökoszisztéma-szolgáltatást nyújt, ami jóval túlmutat a gazdasági értékén;

15.

hangsúlyozza, hogy koordinációs eszközöket, munkacsoportokat és uniós tevékenységeket kell létrehozni azzal a céllal, hogy meghatározzák azokat az eseteket, amelyekben a puhatestűek tenyésztését jelentősen veszélyezteti az aranydurbincs (Sparus aurata) ragadozótevékenysége, és ennek megoldására környezetbarát és fenntartható megoldásokat keressenek;

16.

elismeri, hogy az akvakultúrában, valamint a haltermékek kiegészítő feldolgozásában és kivitelében mint honos ágazatban lehetőségek rejlenek a foglalkoztatás és a gazdasági haszon szempontjából, különösen a vidéki part menti és szigeti közösségek számára;

17.

kiemeli annak fontosságát, hogy a víz-keretirányelv és a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv biztosítsa a puhatestűek tenyésztési területeinek védelmét, amint azt a puhatestűekről szóló, hatályon kívül helyezett irányelv korábban meghatározta;

18.

hangsúlyozza, hogy a tengeri moszat és a kagylók termelésére használt környezetben a jó környezeti állapot elérése érdekében szükséges táplálékbevitel-csökkentésnek figyelembe kell vennie a termesztett vagy tenyésztett organizmusok természetes kapacitását a csökkentésre;

Adminisztratív eljárások egyszerűsítése

19.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok alapvető szerepet játszanak az európai akvakultúra fejlesztésében, többek között a tagállamok által meghatározott többéves stratégiai tervek végrehajtásában;

20.

hangsúlyozza, hogy az akvakultúra fenntartható növekedésének az üzleti beruházás kiszámíthatóságán és a jogbiztonságon kell alapulnia, amely a következők révén teremthető meg:

a)	adminisztratív eljárások egyszerűsítése és felgyorsítása – kevesebb bürokrácia – uniós, tagállami és regionális szinten, az információs és kommunikációs technológiák lehető legnagyobb mértékű kihasználásával, a tengeri környezet további károsításának megakadályozása mellett;

b)	fokozott átláthatóság és megfelelő tervezés;

c)	jobb koordináció az EU, a tagállamok és adott esetben a regionális és helyi hatóságok megosztott hatáskörei tekintetében;

d)	gyors, egyértelmű és átlátható engedélyezési eljárások és a megállapodásra vonatkozó rövidített határidők, ezáltal megakadályozva, hogy a beruházók elbátortalanodjanak;

e)	a tagállamok többéves nemzeti stratégiai terveinek a Bizottság általi szoros nyomon követése;

f)	az (elsősorban környezetvédelmi és az egészség biztosítását, az ökoszisztémák és halászati tevékenységek károsításának megakadályozását célzó) uniós jogszabályok egységes alkalmazására irányuló nemzeti stratégiai tervekről szóló bizottsági iránymutatások;

g)	összehangolt jogi keret az ugyanazon vizeket használó különböző régiók és tagállamok között a tisztességes verseny és a hatékony környezetvédelmi politikák érdekében;

h)	szoros együttműködés a Bizottság és az illetékes (nemzeti, valamint helyi és regionális) hatóságok között az (elsősorban egészségügyi és környezetvédelmi) uniós jogszabályok végrehajtása során, valamint szükség esetén a nemzeti vagy regionális jogszabályok összehangolásának támogatása;

olyan mechanizmusok, amelyek lehetővé teszik a tagállamok között a vállalkozási biztonságra, az uniós vizekhez és területekhez való hozzáférésre és az engedélyezési eljárásokkal kapcsolatos adminisztráció egyszerűsítésére vonatkozó információk és a bevált gyakorlatok megosztását a nemzeti intézkedések nyitott koordinációs módszere révén;

j)	közpénzből való megfelelő támogatás nemzeti és uniós szinten a fenntartható és felelős akvakultúrás termelés, innováció és fejlesztés számára;

k)	az akvakultúrával és a halászattal kapcsolatos szempontok jobb beillesztése az Unió kereskedelmi megállapodásaiba;

21.

az adminisztratív rendszerben „egyablakos ügyintézési pont”mihamarabbi bevezetését javasolja, amely minden feladatot átvenne és gyakorolna, lehetővé téve, hogy a szükséges okmányokat egyetlen közigazgatási szervnek kelljen bemutatni; úgy véli, hogy ez megkönnyítené a felhasználók és a különféle szintű közigazgatási hatóságok közötti kapcsolatot;

22.

egyszerűsített vagy gyorsított engedélyezési rendszert javasol, melyben az illetékes hatóság ideiglenes igazolást ad, melynek birtokában az előre meghatározott feltételeknek megfelelő vállalkozók megkezdhetik a tevékenységüket; hangsúlyozza, hogy e feltételek alapja lehetne a kérelmező korábbi tevékenysége, vagy egy innováció és/vagy fenntarthatóság szempontjából úttörő akvakultúra-projekt beterjesztése, vagy akvakultúrával kapcsolatos használati jogokkal rendelkező területek létrehozása, ahol előzetesen meghatározzák a tevékenységgel összeegyeztethetetlen használati formákat;

Méltányosság más ágazatokkal kapcsolatban

23.

hangsúlyozza, hogy a megfelelő területi tervezésnek figyelembe kell vennie valamennyi ágazatot (holisztikus megközelítés), a fenntarthatósági kérdéseket és az élelmezésbiztonságot anélkül, hogy az erős ágazatoknak kedvezne az akvakultúra kárára; hangsúlyozza, hogy bizonyos területeken a területi tervezés során nem kell feltétlenül különválasztani a tevékenységeket, inkább kiegyensúlyozottan össze kell egyeztetni őket, ami mindenki számára előnyös lehet;

24.

javasolja annak támogatását, hogy az akvakultúra-szervezetek és a helyi halászati akciócsoportok a regionalizáció révén kapjanak aktívabb és fontosabb szerepet és nagyobb részvételt a döntéshozatali eljárásban annak biztosítása érdekében, hogy minden egyes régió esetében a legjobb megközelítést alkalmazzák;

25.

hangsúlyozza, hogy az akvakultúra-ágazat érdekeit kellőképpen figyelembe kell venni és méltányosan kezelni, amikor más ágazatokkal lép kapcsolatba, például a területi tervezés során;

26.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki területi tervezési térképeket azon lehetséges területek kijelölése érdekében, ahol az akvakultúra- és egyéb tevékenységek együtt végezhetők;

27.

hangsúlyozza, hogy a területi tervezés és az engedélyezési feltételek a legvalószínűbb okai annak, hogy más fontos és erős ágazatok nem hajlandók osztozni a területeken;

28.

felhívja a figyelmet arra, hogy ahhoz, hogy a tengeri erőforrásokhoz való hozzáférés terén egyenlő versenyfeltételeket lehessen biztosítani, az akvakultúra-ágazat esetében előírt társadalmi-gazdasági és környezeti hatásvizsgálatoknak az akvakultúrával versenyben lévő valamennyi ágazatra is ki kell terjedniük, például a turizmusra vagy a nyersanyag-kitermelésre;

29.

sürgeti a tagállamokat és a nemzeti hatóságokat, hogy tartsák be a vízügyi, valamint a szennyezett területek helyreállítására és megtisztítására vonatkozó uniós jogszabályokat;

30.

hangsúlyozza, hogy a jogszabályokat olyan konzultációt követően kell elfogadni, amelyben valamennyi érdekelt fél egyenlő feltételekkel vehet részt;

A jogszabályoknak az akvakultúra-ágazat igényeihez való hozzáigazítása

31.

hangsúlyozza, hogy a környezeti fenntarthatóságnak együtt kell járnia a társadalmi és gazdasági fenntarthatósággal (a fenntarthatóságnak három pillére van), és megfelelő figyelmet kell fordítani az akvakultúrának az EU élelmezésbiztonságához való jelenlegi és potenciális hozzájárulására;

32.

üdvözli a bevált iparági gyakorlatokat és az önkéntes és egyéb megállapodásokon alapuló jó együttműködést a természetvédők és az ágazat között, ideértve a Natura 2000 területeit is; üdvözli az akvakultúra jó vízminőség fenntartásához való hozzájárulásának számos példáját; elismeri az ágazat által nyújtott vízi ökoszisztéma-szolgáltatásokat, és ösztönzi ezek megerősítését; hangsúlyozza, hogy az akvakultúrát érintő további jogi bonyodalmak bevezetése nem kívánatos a fenntarthatóság és a társadalmi-gazdasági fejlődés szempontjából;

33.

hangsúlyozza, hogy az uniós jogszabályokat jobban hozzá kell igazítani az akvakultúra valós jellemzőihez, sajátosságaihoz és igényeihez a közös halászati politika keretében és összhangban többek között az uniós környezetvédelmi jogszabályokkal, azzal a célkitűzéssel, hogy 2020-ig minden tengervíz esetében jó környezeti állapotot kell elérni, és figyelembe véve a nők és a fiatalok ágazatban történő foglalkoztatásának fontosságát;

34.

hangsúlyozza, hogy ha problematikus vagy következetlen az uniós jogszabályok végrehajtása, az értelmezésükre és a bevált gyakorlatokra vonatkozó iránymutatásokat kell kiadni;

35.

hangsúlyozza, hogy az ágazatot jobban be kell vonni a döntéshozatalba;

36.

sürgeti a Bizottságot, hogy javítson azon a helyzeten, hogy az akvakultúrás termelés csekély mértékben járul hozzá a halak iránti belső kereslet kielégítéséhez ‒ becslések szerint 10%-ban ‒, és változtasson azon, hogy a hal iránti uniós kereslet több mint felét behozott termékek fedezik;

Az uniós akvakultúra-ágazat versenyképességének növelése határainkon belül és kívül

37.

kéri, hogy a behozott akvakultúra-termékeknek ugyanazon környezetvédelmi és élelmiszer-biztonsági követelményeknek kelljen megfelelniük, az emberi jogok tiszteletben tartása mellett, mint amelyeknek az uniós termelőknek meg kell felelniük, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy e területen még mindig nincsenek egyenlő versenyfeltételek, és hogy a verseny veszélyes torzulása súlyos problémát jelent az uniós termelők számára;

38.

kiemeli az európai tógazdálkodók jelenlegi helyzetét, akik a teljes állományuk jelentős mértékű elvesztésével küzdenek az olyan ragadózók miatt, mint a vidra, a gém és a kárókatona; hangsúlyozza, hogy ezek a ragadozók elpusztítják a fogas és a ponty ikráit is, és ennek következtében jelentősen korlátozzák az édesvízi halak tenyésztését és szaporítását; ezért arra kéri a tagállamokat, hogy alkalmazzák a meglévő eltéréseket a gémek és a kárókatonák esetében, továbbá arra kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a vidrák védettségi helyzetét, és szükség esetén tegye lehetővé az említett ragadozók eltávolítását és ellenőrzését;

39.

a behozott termékek esetében fokozottabb és hatékonyabb eredet- és határellenőrzést kér, uniós szinten pedig az ágazat belső fejlődését befolyásoló illegális vagy „rejtett”akvakultúrás módszerek elleni küzdelemre szólít fel;

40.

emlékeztet arra, hogy az EU-nak exportálnia kell a fenntarthatósági követelményeit és szakismereteit; úgy véli, hogy ez különösen az EU-ban tenyésztett fajokhoz hasonló fajokat tenyésztő szomszédos térségek és különösen azon harmadik országok esetében fontos, amelyeknek közös vízterületei vannak az EU-val;

41.

felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a harmadik partnerországokkal kötött kereskedelmi megállapodások az EU-ban alkalmazandókkal azonos fenntarthatósági és állatjóléti előírások betartásához kössék a preferenciális piacra jutást;

42.

felhívja a Bizottságot, hogy a fejlődő országokkal folytatott közösségi együttműködési politika keretében mozdítson elő olyan támogatásokat és képzéseket, amelyek a fenntartható akvakultúra előmozdítását célozzák, és ezen országok akvakultúrás termelőinek beállítottságát a minőségi termékek és a magas szintű termelési előírások betartása irányába befolyásolják, különös tekintettel a környezeti, higiéniás és szociális előírásokra;

43.

hangsúlyozza, hogy lépéseket kell tenni a harmadik országbeli akvakultúra-projektekbe történő uniós beruházások ösztönzésére;

44.

felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is biztosítsa a behozatalra vonatkozó uniós szabályok betartását, többek között azon tenyésztési eljárások tekintetében is, amelyek megfelelnek az exportáló harmadik országokban a környezetvédelmi, higiéniás és szociális előírásoknak, a nemzetközi szinten egyenlő versenyfeltételek megteremtése érdekében; ugyanakkor úgy ítéli meg, hogy a harmadik országbeli akvakultúra-eljárások felügyeleti eredményeinek döntő hatással kell lenniük az EU-ba exportálandó termékek kiviteli engedélyeinek megújítására;

45.

kéri a Bizottságot, hogy értékelje a brexit hatásait az akvakultúra terén;

A fogyasztók tájékoztatásának javítása

46.

ragaszkodik a címkézésről és a fogyasztók tájékoztatásáról szóló uniós jogszabályok teljes körű maradéktalan végrehajtásához mind a halpiacokon, mind pedig a szálloda- és vendéglátóipari ágazatban; úgy véli, hogy ez minden behozott és az EU-ban előállított halászati termék (és nem csak az akvakultúra-termékek) esetében fontos; úgy véli, hogy e célból módosítani és szigorítani kell az ellenőrzési rendeletet;

47.

kéri az uniós fenntartható akvakultúrából származó termékek megkülönböztetéséhez egy külön címke létrehozását, és hangsúlyozza, hogy a fogyasztóknak átláthatóságra van szükségük a harmadik országokból behozott akvakultúra-termékekkel kapcsolatban is, a nyomon követhetőség megerősítése által;

Az állatjólét biztosítása

48.

úgy véli, hogy a leölésre vonatkozó stratégiának annak biztosítására szolgáló javaslatokat kell tartalmaznia, hogy a halak kíméletes leölésének módjaira vonatkozó célravezető paraméterek kidolgozására irányuló eljárások összhangban legyenek az OIE és az EFSA iránymutatásaival, hogy a halak leöléséhez használt eszközök az említett paramétereknek megfelelően működnek, és hogy EU-szerte valóban a tenyésztett halak kíméletes leölését alkalmazzák, vizsgálják, értékelik és engedélyezik;

Az állatgyógyászati készítmények rendelkezésre állása

49.

emlékeztet arra, hogy az uniós állategészségügyi jogszabályokat jobban az akvakultúra tényleges jellemzőihez és igényeihez kell igazítani, figyelembe véve a különböző fajokat és a működésbeli különbségeket;

50.

hangsúlyozza, hogy az állatok és emberek egészséget védő vakcinák és más állatgyógyászati készítmények tényleges uniós közös piacára van szükség, különösen a kevésbé jelentős fajok esetében;

51.

megállapítja, hogy a széles körben használt antibiotikumokkal összehasonlítva a diagnózis, az antimikrobiális alternatívák és a vakcinázás viszonylag magasabb költségei sajnálatos módon akadályozzák a vakcinázásnak a cselekvési terv által óhajtott elterjedtebb alkalmazását és magasabb szintjét (19); üdvözli, hogy a cselekvési tervben a Bizottság ösztönzőket jelentett be a diagnosztika, az antimikrobás szerek és vakcinák bevezetése érdekében (20);

52.

sürgeti a Bizottságot, hogy az emberi egészséget és az ökoszisztémát érintő kockázatok miatt vezessen be a vakcinák és antibiotikumok akvakultúrán belüli használatára vonatkozó tájékoztatási kötelezettséget;

53.

úgy véli, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak gyakorlati ösztönzőket és intézkedéseket kell kidolgozniuk, beleértve a 2006/88/EK irányelv jobb végrehajtását vagy szükség esetén módosításait is annak érdekében, hogy előmozdítsa az AMR integrált, a teljes láncolatot tekintetbe vevő megközelítését és az antimikrobiális alternatívák, a diagnosztika és vakcinázás alkalmazását az akvakultúrában, és ezáltal költséghatékony módon elősegítse a víziállatokban előforduló betegségek és antibiotikum-rezisztencia megelőzését, ellenőrzését és felszámolását, és maximalizálja a víziállatok túlélését, növekedését és termelési hatékonyságát;

54.

hangsúlyozza, hogy támogatni kell a halak és a külső vázas ehető vízi gerinctelenek egészségével kapcsolatos európai és nemzeti programok keretében végzett tudományos kutatást, valamint a vízben élő fajok esetében új állategészségügyi készítményeket kell kifejleszteni;

55.

ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy az antibiotikum-rezisztencia súlyos problémát jelent a humán- és állatgyógyászatban, és felhívja a Bizottságot arra, hogy az antibiotikumok használatát olyan helyzetekre korlátozza, amikor járványos állatbetegség veszélye áll fenn az akvakultúrás létesítményben, és nem pusztán megelőző intézkedésként, és értékelje a rezisztencia fogyasztókra való átterjedésének kockázatára gyakorolt hatásukat;

Hatékonyabb promóciós kampányok és jobb kommunikáció

56.

emlékeztet arra, hogy uniós szinten az akvakultúra és a halfogyasztás előnyeiről szóló hatékonyabb promóciós kampányokra és jobb kommunikációra van szükség;

57.

felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze azokat az erőteljes és hosszú távú, általános uniós kampányokat, amelyek elmagyarázzák az uniós akvakultúra-termékek fenntarthatósági eredményeit, előtérbe helyezve azok jó minőségét, az állatjólétet és a környezetvédelmi előírásokat a harmadik országokból behozott termékekkel összehasonlítva, mint például az „Az EU-ban tenyésztett”címke esetében;

58.

hangsúlyozza, hogy ösztönözni és finanszírozni kell az 1151/2012/EU rendelet hatálya alá tartozó regionális minőségrendszerekkel, mint például az oltalom alatt álló eredetmegjelölésekkel kapcsolatos promóciós kampányokat; felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve indítson az egész EU-ra kiterjedő tájékoztató kampányt általában véve az akvakultúrára vonatkozóan a fogyasztók és a vállalkozások számára, különös tekintettel az európai piacra vonatkozó szigorú és átfogó előírások és a harmadik országokból behozott termékek közötti különbségekre, különös hangsúlyt fektetve az Unióba behozott különösen ellenálló mikroorganizmusok és az AMR által az élelmiszer-biztonság és a közegészség területén okozott problémákra; hangsúlyozza a tenyésztett halak tenyésztés, szállítás és leölés közbeni jólétére vonatkozó uniós jogszabály kidolgozásának jelentőségét a fogyasztók elvárásainak teljesítése és az uniós előírások által garantált termékminőségnek a harmadik országból behozott termékekhez viszonyított reklámozása tekintetében;

59.

felkéri a Bizottságot, hogy különítsen el megfelelő összeget a halak és más halászati és akvakultúra-termékek népszerűsítésére az EU promóciós költségvetéséből; úgy véli, hogy kollektív intézkedésként, 80-100%-os támogatási intenzitással olyan átfogó, egységes elveken alapuló, az összes uniós tagállamra kiterjesztendő marketingkampányt kell indítani, amely fokozza az uniós akvakultúra-termékek elismertségét és elfogadottságát;

60.

támogatja az Európai Halászati Területek Hálózatának (FARNET) helyi halászati és akvakultúra-akciócsoportjait a tevékenységeik helyi, nemzeti és európai szintű népszerűsítésében;

A kutatás és az innováció támogatása

61.

emlékeztet arra, hogy az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA), amely 1,2 milliárd EUR-t különít el az uniós akvakultúra fenntartható fejlesztésére, valamint más finanszírozási források, mint például a Horizont 2020 keretprogram, lehetővé teszik az innovációt;

62.

hangsúlyozza a halászterületeken működő helyi akciócsoportok fontosságát, amelyek a helyi halászati erőforrások erősítésével, valamint a halászat és az akvakultúra területén való innováció és diverzifikáció ösztönzésével hozzájárulnak a halászat és az akvakultúra fejlesztéséhez egy adott területen;

63.

felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa az Ostreid herpeszvírus kutatását és az ellene való küzdelmet;

64.

aggodalmát fejezi ki bizonyos idegenhonos inváziós fajok európai akvakultúrára gyakorolt hatása miatt; hangsúlyozza az idegenhonos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának és terjedésének megelőzéséről és kezeléséről szóló 1143/2014/EU rendelet tudományosan megalapozott, hatékony és arányos végrehajtásának fontosságát mind az európai akvakultúra, mind az őshonos fajok és ökoszisztémák védelme érdekében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a kutatást és az innovációt a legproblematikusabb idegenhonos inváziós fajok elleni küzdelem céljából;

65.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák az Ocenebra inornata elleni küzdelmet;

66.

hangsúlyozza, hogy a „Horizont 2020”keretprogramnak és a 9. kutatási keretprogramnak továbbra is támogatnia kell azokat az akvakultúrával kapcsolatos kutatási tevékenységeket, amelyek javítják az ágazat versenyképességét, valamint válaszokkal szolgálnak a Bizottság által 2016-ban szervezett, „FOOD 2030”elnevezésű konferencián és a tudományos tanácsadók magas szintű munkacsoportjának „Az óceánokból származó táplálék”című szakvéleményében kiemelt kérdésekre;

67.

úgy véli, hogy a Bizottságnak konzultálnia kellene az európai akvakultúra-technológiai és innovációs platformmal (EATIP) és az akvakultúra-ügyi tanácsadó testülettel a nemzeti stratégiai tervekbe való beillesztéssel kapcsolatos kiemelt témákról;

68.

szorgalmazza az ökoszisztémán alapuló akvakultúrás módszerekkel kapcsolatos kutatásba, tanulmányokba és kísérleti projektekbe történő beruházásokat, különösen a legkülső és a demográfiai hátrányban lévő régiók számára;

69.

emlékeztet arra, hogy meg kell erősíteni egyrészt a tudományos közösség, másrészt az akvakultúrás termelők, valamint a beszerzési piac és az értékesítési piac egyéb termelői közötti együttműködést;

70.

kéri, hogy a legjobb tudományos ajánlások alapján hozzanak létre uniós szintű egységes eljárásokat az akvakultúra-gazdálkodási és -termelési gyakorlatok ellenőrzésére és javítására vonatkozó, valamint a tengeri és az édesvízi halgazdaságokat egyaránt érintő társadalmi, egészségügyi, gazdasági és környezeti hatással kapcsolatos adatok gyűjtésére;

71.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák az akvakultúra innovatív és környezetkímélő technológiáit, mint például az akvapóniát, hogy tartósan és az erőforrásokat kímélve állíthassanak elő élelmiszereket, és elkerüljék a környezetre való káros hatásokat;

72.

felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a tengeri algákat/moszatokat felhasználó akvakultúra-ágazat továbbfejlesztésével kapcsolatos lehetőségek feltárását, amely ágazat ökológiai és gazdasági jelentőséggel bír a társadalmi és környezeti fenntarthatóság szempontjából;

A képzés és a foglalkoztatás ösztönzése

73.

felhívja a tagállamokat, hogy ‒ amennyiben hasznos, a Bizottság részéről nyújtott támogatással ‒ biztosítsák a megfelelő szakképzést az akvakultúra területén, és vegyék figyelembe a halászati ágazatban dolgozók átképzésének lehetőségét a vízi környezetet alternatív módszerekkel is kezelni képes szakemberekké, ezáltal is elősegítve foglalkoztatási lehetőségek megteremtését vidéki, part menti és elszigetelt területeken, a szigeteken, és különösen az olyan régiókban élő fiatalok számára, amelyek jelentős mértékben függenek a halászati és az akvakultúrával kapcsolatos tevékenységektől;

Az akvakultúra-ágazat fenntarthatóságának javítása az EU-ban

74.

hangsúlyozza, hogy a nők fontos szerepet töltenek be az akvakultúra-ágazatban, és azt, hogy a szabályozást a valósághoz kell igazítani, valamint figyelembe kell venni az akvakultúrához kapcsolódó egyéb tevékenységeket, például azokat, amelyeket többek között a halászháló-készítők vagy csomagolók fejlesztettek ki;

75.

megállapítja, hogy az európai piacon még nincs jelen kellő mértékben olyan innovatív rendszer, amely törekedne a halaknak az ökoszisztémához közel álló, természetes takarmánnyal való tenyésztésére; kéri az ilyen rendszerekhez szükséges körülmények javítását;

76.

úgy véli, hogy az akvakultúra-ágazatban rejlő lehetőségek kiaknázásának és az ágazat fenntarthatóságának biztosítása érdekében, a környezetvédelemhez és a közjavak biztosításához beruházásokra van szükség, ezért felszólít a kutatás, az innováció és a minőségorientált, fenntartható termelési projektek finanszírozásának növelésére; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy még inkább egyszerűsítsék és csökkentsék az akvakultúra-ágazatot, többek között a tógazdálkodókat érintő bürokratikus terheket;

77.

hangsúlyozza, hogy az akvakultúra-ágazat terén folytatott kutatás és innováció, valamint a speciális egyetemi programok közötti együttműködés ösztönzése nyomán új ötletek fognak születni és nagyobb lesz az érdeklődés e gazdasági ágazat iránt;

Megfelelő finanszírozás az Európai Tengerügyi és Halászati Alapon (ETHA) és egyéb strukturális alapokon keresztül

78.

üdvözli a fenntartható és versenyképes akvakultúra előmozdítását, ami az ETHA egyik prioritása; aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy az Európai Számvevőszék által 2014-ben közzétett tanulmány következtetései szerint az ETHA elődje, az Európai Halászati Alap (EHA) nem támogatta hatékonyan az akvakultúra fenntartható fejlesztését; megállapítja, hogy európai szinten a támogatási intézkedések nem voltak kellően kidolgozva, azokat nem felügyelték megfelelően, és nem nyújtottak kellően egyértelmű keretet az akvakultúra fejlesztéséhez; megállapítja továbbá, hogy a tagállamok szintjén a támogatási intézkedéseket nem dolgozták ki és nem alkalmazták megfelelően, és a nemzeti stratégiai tervek és azok operatív programjai nem nyújtottak kellően egyértelmű alapot az akvakultúra fejlesztéséhez, és a helyzet nem igazán javult az ETHA által nyújtott támogatás révén;

79.

felhívja a figyelmet arra, hogy az oktatás és a megfelelő kommunikáció fiatalokat fog vonzani ebbe az ágazatba, biztosítani fogja annak jövőjét és versenyképességét és új technológiák és innovációs megoldások kifejlesztését fogja magával hozni;

80.

felkéri a Bizottságot, a Parlamentet és a Tanácsot, hogy a 2020 utáni halászati politikában emeljék meg 75%-ra mind a tengeri, mind az édesvízi akvakultúrába történő beruházások támogatásának intenzitását a beruházási kedv fellendítése és a haltenyésztők szükséges megsegítése érdekében; kéri a Bizottságot továbbá, hogy az akvakultúra-beruházásokhoz és a forgóeszköz-finanszírozáshoz az Európai Beruházási Bankkal közösen dolgozzon ki uniós szintű kamattámogatási rendszert;

81.

javasolja a jövőben is az akvakultúrához kapcsolódó kutatás-fejlesztés és innováció fokozott uniós támogatását, különös tekintettel a gazdasági fenntarthatóságot és a nemzetközi versenyképességet érintő területekre, mint pl. az energia- és erőforrás-hatékonyság, a biológiai alapok fejlesztése, a környezeti terhelés csökkentése, magasabb szintű ökológiai szolgáltatások nyújtása, stb.

82.

megállapítja, hogy az ETHA-rendelet és a tagállami operatív programok jóváhagyása terén tapasztalt késedelem miatt a vállalkozók legjobb esetben is csak 2016 végétől tudják majd ténylegesen felhasználni az ETHA-ból származó pénzösszegeket, ami közel hároméves késedelmet jelent;

83.

kéri az eljárások és az ETHA-ból kapott finanszírozás elnyerése érdekében benyújtandó dokumentumok egyszerűsítését;

84.

kéri minden olyan szabályozás támogatások szempontjából való felülvizsgálatát, amely akadályozná, hogy az akvakultúra egyéb uniós pénzügyi támogatásban (például az Európai Regionális Fejlesztési Alapból) részesülhessen;

85.

felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen további erőfeszítéseket, és biztosítsa a szükséges további segítséget ahhoz, hogy az ETHA felhasználói hozzáférhessenek a finanszírozáshoz;

86.

hangsúlyozza, hogy a termelői és ágazatközi szervezeteknek erőteljesebb támogatásra van szükségük ahhoz, hogy a közös piacszervezés pilléreivé váljanak;

A halászattal való harmonikus szimbiózis

87.

emlékeztet arra, hogy a halászat és az akvakultúra között nem állhat fenn ellentét, és mindkét ágazat teljes mértékben összeegyeztethető lehet egymással és kiegészítheti egymást, különösen azokban a part menti régiókban vagy szigeteken, amelyek nagymértékben függenek ezektől a tevékenységektől, és amelyekben kisüzemi halászat folyik; ezért felszólít a part menti akvakultúra-létesítmények további fejlesztésére;

88.

hangsúlyozza, hogy a tengeri akvakultúra a legkülső régiókban összeegyeztethető a part menti halászattal és kiegészíti azt, és felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a haltenyésztési és a fajtaszelekciós technikák kifejlesztését a trópusi és szubtrópusi területek meleg vizeiben; felszólítja a Bizottságot, hogy emelje ki a nők nem ipari part menti halászatban és minden ehhez kapcsolódó tevékenységben betöltött szerepét;

89.

felhívja a Bizottságot, hogy juttasson több finanszírozást a környezeti szempontból felelős akvakultúrás termelési módszerek, például a tengeri zárt elszigetelő akvakultúrás rendszerek (CCS) és a szárazföldi recirkulációs rendszerek (RAS) számára az akvakultúra élőhelyekre, vadon élő halállományokra és vízminőségre gyakorolt negatív hatásának csökkentése érdekében;

90.

ismételten hangot ad a kárókatonákra vonatkozó európai gazdálkodási terv kidolgozásáról szóló állásfoglalásában már kifejtett azon véleményének, hogy a kárókatonák és más ragadozó madarak által az akvakultúra-gazdaságoknak okozott károk csökkentése nagyon fontos tényező a termelési költségek, és ezáltal a gazdaságok fennmaradása és versenyképességük tekintetében; felhívja a tagállamokat, hogy a gémek és kárókatonák esetében alkalmazzák az érvényben lévő kivételeket, a Bizottságot pedig arra kéri, hogy vizsgálja felül a vidrák védettségi helyzetét;

91.

felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamok bevonásával tegyen lépéseket a kárókatonák állományának olyan drasztikus mértékű csökkentésére, amely biztosítja a kárókatonák állományvédelmét, ugyanakkor nem jelent veszélyt más fajokra nézve, és megakadályozza az érintett akvakultúrák károsodását;

o o

92.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 88., 2011.4.4., 1. o.

(2) HL L 221., 1998.8.8., 23. o.

(3) HL L 204., 2009.8.6., 15. o.

(4) HL L 3., 2005.1.5., 1. o.

(5) HL L 250., 2008.9.18., 1. o.

(6) HL L 189., 2007.7.20., 1. o.

(7) HL L 354., 2013.12.28., 22. o.

(8) HL L 354., 2013.12.28., 1. o.

(9) HL L 149., 2014.5.20., 1. o.

(10) HL L 157., 2017.6.20., 1. o.

(11) HL C 21. E, 2010.1.28., 11. o.

(12) HL C 236. E, 2011.8.12., 132. o.

(13) HL C 351. E, 2011.12.2., 119. o.

(14) HL C 99. E, 2012.4.3., 177. o.

(15) HL C 316., 2017.9.22., 64. o.

(16) HL C 76., 2018.2.28., 40. o.

(17) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0316.

(18) Európai Bizottság: Az egységes egészségügyi megközelítés szerinti európai cselekvési terv az antimikrobiális rezisztencia (AMR) leküzdése érdekében (2017. június 29.), 10. o.

(19) Az egységes egészségügyi megközelítés szerinti európai cselekvési terv az antimikrobiális rezisztencia (AMR) leküzdése érdekében, 15. o.

(20) Ugyanott., 12. o.

27.1.2020

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 28/40

P8_TA(2018)0254

Kohéziós politika és a körforgásos gazdaság

Az Európai Parlament 2018. június 13-i állásfoglalása a kohéziós politikáról és a körforgásos gazdaságról (2017/2211(INI))

(2020/C 28/05)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és különösen annak 3. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 4., 11., 174–178., 191. és 349. cikkére,

—	tekintettel a Párizsi Megállapodásra, az 1/CP.21 határozatra és az UNFCCC feleinek 21. konferenciájára (COP21), valamint a feleknek a Kiotói Jegyzőkönyv feleinek találkozójaként szolgáló, 2015. november 30. és december 11. között Párizsban (Franciaország) megrendezett 11. konferenciájára (CMP11),

—	tekintettel a Párizsi Megállapodás 7. cikke (2) bekezdésére és a 11. cikk (2) bekezdésére, amelyek elismerik az éghajlatváltozás és az éghajlat-politika helyi, szubnacionális és regionális dimenzióit,

—	tekintettel a fenntartható fejlesztési célokra, és különösen a 7. számú célra („A megfizethető, megbízható, fenntartható és korszerű energiához való hozzáférés biztosítása”9, valamint a 11. számú célra („Befogadó, biztonságos, ellenállóképes és fenntartható városok és települések alakítása”),

—

tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) (a továbbiakban: a közös rendelkezésekről szóló rendelet),

—	tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe”célkitűzésről szóló egyedi rendelkezésekről, valamint az 1080/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1301/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2),

—	tekintettel az Európai Szociális Alapról és az 1081/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1304/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (3),

—	tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alap által az európai területi együttműködési célkitűzésnek nyújtott támogatásra vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2013. december 17-i 1299/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (4),

—

tekintettel az európai területi együttműködési csoportosulásról szóló 1082/2006/EK rendeletnek a csoportosulások létrehozásának és működésének egyértelművé tétele, egyszerűsítése és javítása tekintetében történő módosításáról szóló, 2013. december 17-i 1302/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (5),

—	tekintettel a Kohéziós Alapról és az 1084/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1300/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (6),

—	tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre (7),

—	tekintettel a körforgásos gazdaság nyomonkövetési keretrendszeréről szóló, 2018. január 16-i bizottsági közleményre (COM(2018)0029),

—	tekintettel „A hulladék energetikai hasznosításának szerepe a körforgásos gazdaságban”című, 2017. január 26-i bizottsági közleményre (COM(2017)0034),

—	tekintettel „A körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési terv végrehajtásáról szóló jelentés”című, 2017. január 26-i bizottsági jelentésre (COM(2017)0033),

—	tekintettel a „Munkahelyteremtést és növekedést támogató beruházások – Az európai strukturális és beruházási alapok hozzájárulásának maximalizálása”című, 2015. december 14-i bizottsági közleményre (COM(2015)0639),

—	tekintettel „Az anyagkörforgás megvalósítása – a körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési terv”című, 2015. december 2-i bizottsági közleményre (COM(2015)0614),

—	tekintettel az „Úton a körkörös gazdaság felé: »zéró hulladék«program Európa számára”című, 2014. július 2-i bizottsági közleményre (COM(2014)0398),

—	tekintettel a „Zöld cselekvési terv a kkv-k számára – a környezeti kihívások üzleti lehetőséggé formálásának lehetővé tételéről”című, 2014. július 2-i bizottsági közleményre (COM(2014)0440),

—	tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája”című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

—	tekintettel az „Innováció a fenntartható növekedésért: az európai biogazdaság”című, 2012. február 13-i bizottsági közleményre, COM(2012)0060),

—	tekintettel az „Intelligens városok és közösségek – európai innovációs partnerség”című, 2012. július 10-i bizottsági közleményre (C(2012)4701),

—

tekintettel a Bizottság megbízásából készült, „Környezetvédelmi megfontolások integrálása a kohéziós politikai alapok (ERFA, ESZA, Kohéziós Alap) felhasználásába: eredmények, fejlemények és tendenciák három programozási időszak (2000–2006, 2007–2013, 2014–2020) tapasztalatai alapján”című, 2017. decemberi tanulmányra,

—	tekintettel „A munkahelyteremtést és növekedést támogató beruházások – az európai strukturális és beruházási alapok hozzájárulásának maximalizálása: a jelentés értékelése a közös rendelkezésekről szóló rendelet 16. cikkének (3) bekezdése szerint”című, 2017. február 16-i állásfoglalására (8),

—	tekintettel az európai területi együttműködésről – bevált gyakorlatokról és innovatív intézkedésekről szóló, 2016. szeptember 13-i állásfoglalására (9),

—	tekintettel a „Szinergiák az innováció érdekében: az európai strukturális és beruházási alapok, Horizont 2020 és más uniós innovációs alapok és programok”című, 2016. július 6-i állásfoglalására (10),

—	tekintettel „Az erőforrás-hatékonyságról: úton a körforgásos gazdaság felé”című, 2015. július 9-i állásfoglalására (11),

—	tekintettel „A kkv-k zöld növekedési lehetőségei”című, 2015. május 19-i állásfoglalására (12),

—	tekintettel az intelligens szigetekről szóló, 2017. március 28-i máltai nyilatkozatra,

—	tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére, valamint eljárási szabályzata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára és 3. mellékletére, valamint az Elnökök Értekezlete 2002. december 12-i ülésén hozott, a saját kezdeményezésű jelentések engedélyezésére vonatkozó eljárásról szóló határozatára,

—	tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A8-0184/2018),

mivel a helyi és regionális viszonyokra a legjobb rálátással rendelkező helyi és regionális hatóságok nemcsak a kohéziós politika eredményes végrehajtásának kulcsszereplői, hanem a körforgásos gazdaságra való áttérés élharcosai is; mivel e váltás sikerének záloga – a polgárok megfelelő tájékoztatása és aktív bevonása mellett – a különböző kormányzati szintek és az érintett szereplők közötti tevékeny és építő jellegű együttműködésre alapozott többszintű európai kormányzási modell;

mivel a városok a földfelszínnek mindössze 3 %-át képviselik, ám a világ népessége több mint felének adnak otthont, a globális erőforrások több mint 75 %-át fogyasztják el, valamint az üvegházhatást okozó gázok 60–80 %-át bocsátják ki, és mivel a várakozások szerint 2050-re a világ lakosságának 70 %-a a városokba költözik;

mivel az erősebb és körkörösebb körforgásos gazdaságra való áttérés nagy lehetőséget kínál, ugyanakkor nagy kihívást is jelent az Unió, valamint az uniós tagállamok és polgárok számára abban, hogy korszerűsítsék az európai gazdaságot, továbblépve a fenntarthatóság növelése felé vezető úton; mivel ez lehetőséget jelent valamennyi európai régió és önkormányzat számára, a helyi közösségekhez legközelebbi kormányzati szintekről lévén szó; mivel ez lehetőségeket teremt a fejlődés és a növekedés terén az európai régiók számára, és segítheti őket egy olyan fenntartható modell kiépítésében, amely fellendíti a gazdasági fejlődést, átalakítja a meglévő ágazatokat, a fokozott termelékenység révén javítja kereskedelmi mérlegüket és ipari versenyképességüket, valamint új, színvonalas, jól fizetett munkahelyeket teremt és új értékláncokat hoz létre;

D.	mivel jelenleg az EU hulladékának mintegy 60%-át nem dolgozzák fel újra, és mivel az uniós kkv-k számára jelentős költségmegtakarítást és üzleti lehetőségeket biztosíthat az új körforgásos vállalkozási modellek felfedezése és bevezetése;

E.	mivel a párizsi megállapodásban kitűzött célok eléréséhez át kell térni a körforgásos gazdaságra, és ez alapvető hozzájárulást jelent egy olyan gazdasági modell kidolgozásához, amelynek céljai között a profit mellett a környezet megóvása is szerepel;

mivel a kohéziós politika nemcsak a helyi és regionális igények kielégítésére irányuló beruházási lehetőségeket kínál az európai strukturális és beruházási alapok (ESB-alapok) révén, hanem olyan integrált szakpolitikai keretet is biztosít, amely számos fejlesztési kihívás leküzdésében és a fejlettségbeli különbségek csökkentésében is segíti az európai régiókat, támogatva többek között az erőforrás-hatékonyságot, a fenntartható fejlődést, a területi együttműködést és a kapacitásépítést, valamint vonzza és előmozdítja a magánbefektetéseket is;

mivel a kohéziós politika jelenlegi jogi kerete nem említi célkitűzésként a körforgásos gazdaságra való áttérést, és mivel az ESB-alapok felhasználása tekintetében közös rendelkezéseket meghatározó rendelet 8. cikke és közös stratégiai keret (I. melléklet) meghatározása szerint a fenntartható fejlődés horizontális elv, amely lehetővé teszi a körforgásos gazdaságra irányuló projektek támogatására meglévő eszközök közötti kapcsolat megerősítését;

mivel az európai strukturális és beruházási alapokra vonatkozóan előírt tematikus célkitűzések, az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó Európa 2020 stratégia, valamint a kapcsolódó előzetes feltételrendszer meghatározó szerepet kapnak a körforgásos gazdaság célkitűzéseinek megvalósításában is;

I.	mivel a közös rendelkezésekről szóló rendelet 6. cikke értelmében az ESB-alapokból támogatott műveletek kötelesek megfelelni az alkalmazandó uniós jognak és az uniós jog végrehajtásával kapcsolatos nemzeti jogszabályoknak, különösen a környezetvédelem vonatkozásában;

J.	mivel a körforgásos gazdaság egyik célja a hulladéklerakókba kerülő hulladék mennyiségének csökkentése, és mivel a tagállamok területén kialakított legális és illegális hulladéklerakók biztonságossá tételét és helyreállítását abszolút prioritásnak kell tekinteni;

K.	mivel Kína 2018. január 1-jétől megtiltotta a műanyagtörmelékek és a szelektálatlan papírhulladék behozatalát, és mivel ez a tilalom jelentős újrafeldolgozási problémákat okoz majd az Unió számára, amelyekkel regionális és helyi szinten is foglalkozni kell;

A kohéziós politika szerepe a körforgásos gazdaság előmozdításában

üdvözli a Bizottság törekvéseit a körforgásos gazdaságnak a kohéziós politika keretében történő támogatására, különösen az uniós tagállamok és régiók azon tevékenységeinek támogatása révén, amelyekhez a kohéziós alapok forrásait a körforgásos gazdaságra céljaira kívánják felhasználni;

megjegyzi, hogy a körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési terv végrehajtásáról szóló bizottsági jelentés szerint a 2014–2020 közötti időszakban az innovációra, a kkv-kra, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra és a környezetvédelemre fordítható uniós támogatás összege 150 milliárd EUR, és e területek közül sok hozzájárul a körforgásos gazdaság megvalósításához is;

megállapítja, hogy a partnerségi megállapodásokra irányuló tárgyalások eredményének és az Európai Szociális Alap (ESZA) jelenlegi programozási időszakra szóló operatív programjainak elemzéséből az derült ki, hogy az ESZA-t felhasználták a munkaszervezés környezetbarátabb modelljeinek bevezetését célzó fellépéseknek és a zöld ágazat fellépéseinek a támogatására;

megállapítja azonban, hogy – amint azt a Bizottság megbízásából készült egyik tanulmány is hangsúlyozza – a jelenlegi szakpolitikai keret nem teszi lehetővé a kohéziós politika körforgásos gazdasághoz kínált hozzájárulásának maradéktalan kihasználását; rámutat ezzel összefüggésben, hogy a pénzügyi juttatások odaítélésekor használt, beavatkozási területek szerinti meglévő kategóriák meghatározása nem terjed ki a „körforgásos gazdaság”fogalmára;

sürgeti a Bizottságot, hogy hajtsa végre a körforgásos gazdaságra vonatkozóan tervezett intézkedéseket, betartva a helyes szabályozási gyakorlatot, és hangsúlyozza a végrehajtási intézkedések nyomon követésének szükségességét;

hangsúlyozza, hogy végre kell hajtani a körforgásos gazdaságra vonatkozó nyomonkövetési keret (13) iránti bizottsági kötelezettségvállalást azzal a céllal, hogy növeljék és értékeljék a körforgásos gazdaságra való átállás terén uniós és tagállami szinten elért eredményeket, miközben csökkentik az adminisztratív terheket.

kéri a Bizottságot, hogy foganatosítson rendkívüli intézkedést a veszélyes hulladékok illegális lerakására és hulladéktelepeken történő elhelyezésére használt területek mentesítése érdekében, mert ezek veszélyeztetik az érintett lakosság egészségét, valamint gazdasági és társadalmi jólétét;

hangsúlyozza a Horizont 2020 uniós kutatási és innovációs keretprogram és a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó LIFE program szerepét az innovatív projektek finanszírozásában és a hulladékmennyiség csökkentésére, az újrafeldolgozásra és az újrahasznosításra irányuló, a körforgásos gazdaság szempontjából fontos projektek támogatásában;

nagyra értékeli, hogy számos régió intelligens szakosodási stratégiát dolgozott ki a körforgásos gazdasággal kapcsolatos prioritások meghatározására, és e cél érdekében a kohéziós politikát alkalmazva irányítja kutatási és innovációs beruházásait, kulcsfontosságú szerepet játszva a kkv-k igényeit kielégítő beruházások és infrastruktúrák támogatásában; kéri a regionális hatóságokat, hogy ezt a jó gyakorlatot egyfajta „modus operandi”gyanánt használják, és alkalmazzák ezeket az intelligens szakosodási stratégiákat;

10.

üdvözli a kkv-kat célzó Európai erőforrás-hatékonysági kiválósági központ, valamint a körforgásos gazdaság pénzügyi támogatási platformja létrehozását;

11.

ismételten kifejezésre juttatja azt a véleményét, hogy a körforgásos gazdaság a hulladékgazdálkodáson messze túlmutatva olyan területeket is magába foglal, mint a zöld munkahelyek; a megújuló energia; az erőforrás-hatékonyság; a biogazdaság; az agrárpolitika és a halászati politikák, bioalapú iparágaikkal együtt, amelyek célja a fosszilis tüzelőanyagok helyettesítése; a vízgazdálkodás; az energiahatékonyság; az élelmiszer-pazarlás; a tengeri hulladék; a levegő minőségének javítása; a kutatás és fejlesztés, valamint innováció a kapcsolódó területeken; elismeri ugyanakkor, hogy a hulladékgazdálkodási infrastruktúra elengedhetetlenül szükséges a termelés és a fogyasztás lineáris sémáinak csökkentéséhez, és hogy a műanyaghulladék nagyságrendekkel történő csökkentése érdekében támogatni kell az innovációt a környezettudatos tervezés terén;

12.

emlékeztet, hogy az elsőként megoldandó probléma a másodlagos anyagok piaca, mivel ha a nyersanyagok olcsóbbak mint az újrahasznosított anyagok, egyértelmű, hogy a zöld gazdaság felé vezető út jelentősen lelassul, és hogy a strukturális alapok felhasználása ördögi körben vész el; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy néhány „ad hoc”jogszabály (közöttük a Bizottság közeljövőben előterjesztendő, az egyszer használatos műanyag termékekre vonatkozó javaslata) és a megfelelő uniós szintű adóztatás, valamint a következő többéves pénzügyi keret saját forrásai döntően hozzájárulhatnak a körforgásos gazdaság felé történő elmozduláshoz;

13.

hangsúlyozza, hogy az újrafeldolgozott anyagok az uniós alapanyag-szükséglet mindössze mintegy 10 %-át elégítik ki; tudomásul veszi a globális piacok legújabb fejleményeit, különösen azt, hogy Kína nemrég betiltotta a műanyagtörmelék és a szelektálatlan papírhulladék behozatalát, valamint azt, hogy a régiók és a helyi közösségek számára új lehetőség kínálkozik az újrafeldolgozási infrastruktúrába való beruházásba, új környezetbarát munkahelyek megteremtésére és az Unió előtt álló aktuális kihívások kezelésére;

14.

hangsúlyozza az ESB-alapok felhasználására vonatkozó meglévő előzetes feltételrendszer jelentőségét, különösen a környezet megőrzésére és védelmére, valamint az erőforrás-hatékonyság előmozdítására irányuló célkitűzések kapcsán; emlékeztet különösen a „hulladékágazatban a gazdasági és környezeti szempontból fenntartható beruházások előmozdítására vonatkozó feltételrendszerre”, sajnálatának ad azonban hangot amiatt, hogy a hulladékhierarchia kérdését mostohán kezelik, és hogy az ESB-alapokból folyósított finanszírozások keretében nem kerül sor a hosszú távú eredmények alapos, környezetvédelmi szempontú értékelésére;

15.

felszólít a régiók, a kkv-k, valamint a köz- és magánszférához tartozó egyéb entitások között egyeztetés és együttműködés fokozására annak érdekében, hogy intelligens szakosodást alkalmazó új tematikus platformok jöjjenek létre, különösen az agrár-élelmiszeripari, az energetikai és az ipari ágazatokban;

16.

hangsúlyozza a körforgásos gazdaság egyik előfeltételét jelentő hulladékhierarchia jelentőségét és az ellátási láncok nagyobb átláthatóságának szükségességét annak érdekében, hogy az életciklusuk végéhez ért termékek és alapanyagok nyomon követhetőek és hatékonyan mentesíthetők legyenek; elismeri továbbá azt a negatív tendenciát, hogy az ESB-alapokból finanszírozott beruházások a hulladékhierarchia alacsonyabb szintjeire süllyednek, különösen a mechanikai biológiai kezelő (MBT) létesítmények és az égetés esetében, ami egyes esetekben kapacitásfelesleghez és hosszú távú technológiai bénultsághoz vezet, veszélyeztetve ezáltal az uniós újrafeldolgozási célok elérését; emlékeztet arra, hogy a vállalkozói közösség bátorítása a hierarchia tiszteletben tartására további alapanyagokat generálhat az erőforrások körében, és emellett potenciális megoldásokat kínál a gyártásban való felhasználásukra;

17.

emlékeztet a hulladékokkal kapcsolatos uniós jogszabályok felülvizsgálata során 2025-re, 2030-ra és 2035-re kitűzött új hulladékgazdálkodási célokra, és hangsúlyozza, hogy e célok eléréséhez nemzeti, regionális és helyi szintű politikai kötelezettségvállalásra, valamint gazdasági beruházásokra van szükség; felhívja a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják fel a rendelkezésre álló uniós forrásokat az ilyen beruházások támogatására, és hangsúlyozza, hogy ezek jelentős megtérülést eredményeznek majd a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés szempontjából;

18.

hangsúlyozza, hogy a regionális projektek fontos szerepet játszanak a fenntartható, második generációs bioüzemanyagok előállítása céljából teljesen nem újrahasznosítható maradékhulladék feldolgozásában, a hulladékhierarchiával összhangban lévő gondos elkülönítés vagy szelektív gyűjtés után;

19.

felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a hulladékkal kapcsolatos valamennyi fogalommeghatározás összhangban álljon a hulladékokról szóló keretirányelvben foglaltakkal, és hogy a tagállamok, valamint a helyi és regionális hatóságok által elért eredményekkel kapcsolatos összehasonlítható adatok rendelkezésre álljanak;

20.

hangsúlyozza a városi innovatív fellépésekre vonatkozó kezdeményezés jelentőségét, ennek keretében ugyanis már nyolc esetben került jóváhagyásra ERFA-finanszírozás városi önkormányzatok körforgásos gazdasággal kapcsolatos innovatív projektjeihez, és kéri a Bizottságot, hogy kövesse nyomon és értékelje ezek végrehajtását, levonva a tanulságokat a körforgásos gazdasággal kapcsolatos szélesebb körű szakpolitikák kidolgozása érdekében;

A körforgásos gazdaság mint a fenntartható és a regionális fejlődés mozgatórugója

21.

hangsúlyozza a partnerség elvének jelentőségét és az összes érintett szereplő – különösen a regionális és a helyi hatóságok és a nem kormányzati szektor, közöttük a kkv-k és a szociális gazdaságban működő vállalkozások – által a partnerségi megállapodások és operatív programok kidolgozása során betöltött szerep fontosságát; felszólít arra, hogy a partnereket ténylegesen vonják be a politikai folyamatokba, és hozzanak létre horizontális partnerségeket, a körforgásos gazdasággal kapcsolatos célkitűzéseket pedig megfelelően építsék be a programozási dokumentumokba; ösztönzi a tagállamokat, hogy dolgozzák ki saját nemzeti stratégiáikat e területen, a körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós megközelítéssel összehangolva; rámutat arra, hogy a helyi önkormányzatok vezető szerepet tölthetnek be a körforgásos gazdaság megvalósításában;

22.

hangsúlyozza a köz- és magánszféra közötti partnerségek szerepének fontosságát olyan új termékek és szolgáltatások kialakítása során, amelyek figyelembe veszik az élettartamot annak érdekében, hogy alkalmazni tudják azt a négy kialakítási modellt, amelyek működőképesek lennének a körforgásos gazdaságban: hosszú élettartamra történő tervezés, bérlésre/szolgáltatás végzésére történő tervezés, gyártás keretében újrafelhasználásra történő tervezés, beépített anyaghasznosításra történő tervezés;

23.

hangsúlyozza, hogy a jelenlegi piaci stratégiákat és modelleket módosítani kell és ki kell igazítani, támogatva az átalakulóban lévő régiókat a fenntarthatóbb gazdasági formákra történő átállásban, és fellendítve egyúttal a gazdasági, ipari és környezeti versenyképességet;

24.

felszólít a körforgásos gazdaságnak az összehangolt többszintű kormányzás és partnerség elve keretében történő végrehajtására, teljes átláthatóság, a helyi közösségek bevonása és széles körű nyilvános részvétel mellett;

25.

hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani a körforgásos gazdaság folyamataiban részt vevő valamennyi szereplő közötti nagyobb együttműködést;

26.

megjegyzi, hogy a körforgásos gazdasággal kapcsolatos projektek, amelyek kohéziós politikai támogatásban részesültek, az eleve fejlettebb régiók számára nagyobb előnyöket hoztak; elismeri, hogy a kevésbé fejlett régiók az igazgatási kapacitások tekintetében is lemaradással küzdenek, ezért felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy használjanak fel minden rendelkezésre álló eszközt arra, hogy szakértői támogatást nyújtsanak és megerősítsék a régiók kapacitásait azzal a céllal, hogy segítséget nyújtsanak a számukra erőfeszítéseik fokozásában, és egyrészt a körforgásos gazdaság elveinek megfelelő projektek számának gyarapításával, másrészt a kedvezményezettek csoportjaival (például anyagszakértőkkel, vegyészekkel, termelőkkel és újrafeldolgozókkal) kialakított partnerségek és szorosabb együttműködés révén megteremtsék a technológiai szintjavítás feltételeit, különösen „Az ipar 2020 és a körforgásos gazdaság”kezdeményezés keretében;

27.

nyomatékosan felhívja a figyelmet azokra a becslésekre, amelyek szerint a biológiai nyersanyagokra és a biológiai feldolgozási módszerekre való átállás révén 2030-ra akár 2,5 milliárd tonna CO2-egyenértéket is meg lehet megtakarítani évente, ezzel többszörösére növelve a bioalapú nyersanyagok és az új fogyasztói termékek piacát; hangsúlyozza a természeti erőforrások fenntartható kezelésének és a biológiai sokféleség megőrzésének, valamint e források bioalapú termékekké, nyersanyagokká és üzemanyagokká történő átalakításának kiemelt fontosságát;

28.

úgy véli, hogy a biogazdaság elengedhetetlen a helyi és a regionális fejlődés szempontjából, ugyanis a vidéki munkahelyteremtés és növekedés terén meglévő potenciáljának köszönhetően fokozza a régiók közötti kohéziót; kéri az ESB-alapoknak az érintett szereplők ösztönzésére irányuló szakpolitikák révén történő nagyobb mértékű felhasználását a meglévő innovatív megoldások alkalmazására, és ezzel egyidejűleg az innováció további erősítését a fenntartható gazdálkodás tárgyát képező biotakarmány-készletekből előállított bioalapú, biológiailag lebomló, újrafeldolgozható és komposztálható anyagok kifejlesztése terén; emlékeztet arra, hogy a biogazdaság következetes megvalósítása megoldást jelenthet az élelmiszerhulladék problémájára is; kéri a nemzeti, regionális és helyi hatóságok megfelelőbb együttműködését olyan rendszerek és platformok létrehozásában, amelyek összekapcsolják az élelmiszer-termelés, a szállítás, a kiskereskedelem, a fogyasztói és a hulladékágazat különféle szereplőit és más érdekelt feleket, és ezáltal fokozott szinergiákat valósítanak meg hatékony megoldások létrehozása érdekében;

29.

rámutat arra, hogy a helyi, regionális és nemzeti hatóságok ösztönzésén túlmenően folyamatos tájékoztatás és bátorítás révén magukat a fogyasztókat is motiválni kell arra, hogy változtassanak fogyasztási szokásaikon olyan kérdésekben, mint a hulladék kezelése és termelése, az újrahasznosítás, valamint a mindennapi életükben alkalmazható fenntartható megoldások;

30.

felhív a helyi és a regionális hatóságok finanszírozáshoz való hozzáférésének javítására, megkönnyítésére és átláthatóbbá tételére, többek között igazgatási kapacitásaik megerősítése és az EBB-vel az Európai Beruházási Tanácsadó Platform (EBTP) keretében folytatott együttműködés szorosabbra vonása révén, lehetővé téve új beruházásokat a környezetbarát munkahelyek teremtésébe, a hulladékkezelésbe, az intelligens szakosodásba, a vidéki térségek szükséges infrastruktúra és környezetbarát technológiák tekintetében történő továbbfejlesztésébe, a fosszilis üzemanyagokról a megújuló energiaforrásokra történő áttérésbe és a helyi energetikai átállásba (többek között az energiahatékonyságba, az energia decentralizált elosztásába, a tiszta energiával kapcsolatos innovációba és a körforgásos gazdaságba); üdvözli, hogy az Európai Beruházási Bank (EBB) mintegy 2,4 milliárd EUR-t fordított a körforgásos gazdasággal kapcsolatos projektek társfinanszírozására (a hulladékgazdálkodás, a vízgazdálkodás és a mezőgazdasági kutatás és fejlesztés céljaira); hangsúlyozza, hogy az ESB-alapokat és az Európai Stratégiai Beruházási Alapot (ESBA) a korforgásos gazdagág finanszírozása tekintetében jobban össze kell hangolni egymással, többek között annak biztosítása érdekében, hogy programjaik foglaljanak magukba regionális megközelítést is, és hogy a fenntartható energiaforrások tekintetében rendelkezésre álló regionális lehetőségek jobban kihasználásra kerüljenek;

31.

kéri a tagállamokat, a régiókat és a helyi önkormányzatokat, hogy ösztönözzék és támogassák az újrahasznosítási és javítási hálózatok létrehozását (különösen, ha szociális vállalkozásokról van szó), valamint az újrahasznosítás, a javítás és az újrahasználat révén a növeljék a termékek élettartamát, megkönnyítve az ilyen hálózatok hulladékgyűjtő pontokhoz való hozzáférését és előmozdítva az ESB-alapok, a gazdasági eszközök, a közbeszerzési kritériumok, a mennyiségi célkitűzések és más, hasonló jellegű intézkedések alkalmazását;

32.

hangsúlyozza, hogy az újrafelhasználás és az újrafeldolgozás életcikluson keresztüli fenntarthatósága a közlekedés energiafogyasztásától is függ; hangsúlyozza, hogy ez különösen azokra a vidéki térségekre vonatkozik, ahol a begyűjtési és a feldolgozási helyszínek között hosszabb távolságokat kell megtenni; sürgeti a Bizottságot, a tagállamokat és a regionális hatóságokat, hogy vegyék figyelembe az életciklus-alapú megközelítést a vidéki területekre vonatkozó körforgásos gazdaságra irányuló stratégiáikban annak érdekében, hogy elkerüljék a kedvezőtlen általános környezeti és éghajlati hatásokat;

33.

rámutat, hogy a környezeti szempontoknak a kohéziós politikai alapok felhasználásába történő beépítéséről készült egyik tanulmány mintavételének tárgyát képező 32 operatív projekt közül kilenc vonatkozott a körforgásos gazdaságra és hat a zöld munkahelyekre; üdvözli a nemzeti és regionális hatóságok által tett erőfeszítéseket, ugyanakkor felhívja a tagállamokat, hogy operatív és regionális programjaikba és partnerségi megállapodásaikba jobban építsék be a körforgásos gazdaság szempontjait; nyomatékosan kéri, hogy a régiók a körforgásos gazdaságra történő zökkenőmentes átállás biztosítása érdekében támogatást kapjanak;

34.

felkéri a tagállamokat a körforgásos gazdaság szakterületeken átívelő, megfelelő beépítését az oktatási programokba, a szakképzésbe, valamint az átképzési programokba olyan új képességek létrejöttének előmozdítása érdekében, amelyek hozzájárulnak új üzleti modellek kialakításához és új munkahelyek teremtéséhez;

35.

kéri az operatív programok elkészítéséért felelős nemzeti és regionális hatóságokat, hogy a körforgásos gazdaság tematikáját szorosabban építsék be a területi együttműködési programokba különösen a határokon átnyúló programokba, eredményesebb és kevesebb kiadással járó eredményekkel kecsegtető, határokon átnyúló megoldások alkalmazása érdekében;

36.

úgy véli, hogy a következő programozási időszakban az ESB-alapok jövőbeli tervezését jobban össze kell hangolni a 2030-ra vonatkozó nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervekkel, lehetőség szerint az energiaunió irányításáról szóló rendeletben szereplő mutatókhoz hasonló közös mutatókat alkalmazva; kéri a tagállamokat, hogy kövessenek nagyratörő és koherens stratégiát, és maradéktalanul tegyenek eleget az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésére vonatkozó (már meglévő) kötelező érvényű uniós célkitűzéseknek;

37.

kéri a tagállamokat, hogy a felülvizsgálati időszakban rendelkezésre álló lehetőséget megragadva építsék bele erőteljesebben a körforgásos gazdaság szempontjait jelenlegi operatív programjaikba; úgy véli, hogy a Bizottságnak elő kell mozdítania ezt a folyamatot, ugyanakkor segítséget kell nyújtania a tagállamok számára a jelenlegi helyzet és azon területek elemzése során, amelyeken a körforgásos gazdaságot és elveit alkalmazni lehet, és amelyek ezekkel kiegészíthetők;

38.

úgy ítéli meg, hogy az európai területi együttműködésnek a körforgásos gazdaság végrehajtásával kapcsolatos kihívások kezelésében játszott szerepét bővíteni kell; felhívja a tagállamokat, hogy a körforgásos gazdasággal kapcsolatos projektek végrehajtása során erősítsék meg a határokon átnyúló együttműködést, különösen az európai területi együttműködés keretében; hangsúlyozza továbbá, hogy a nem uniós államokkal kötött előcsatlakozási megállapodásokban rögzítendő fenntartható megoldásokat kell találni a jelenlegi kihívások kezelésére, különösen a levegőszennyezés problémájára;

39.

hangsúlyozza, hogy a jelenlegi makroregionális stratégiák még kihasználatlan lehetőségeket kínálnak a körforgásos gazdaság megvalósításához, nemcsak a tagállamokban, hanem a velük egy térségben fekvő harmadik országok számára is; hangsúlyozza, hogy e stratégiáknak azokra a prioritásokra kell összpontosítaniuk, amelyek támogathatják az Unió másodlagos nyersanyagpiacának létrehozását; kéri a szomszédos országokkal folytatandó együttműködésére irányuló uniós kezdeményezések kidolgozását;

40.

ismételten hangsúlyozza a helyi, regionális és nemzeti hatóságok megfelelő kapacitásainak kiépítését és fenntartását, ami igen fontos a körforgásos gazdaságra való áttérés szempontjából; rámutat, hogy e a technikai segítség fontos szerepet játszhat; elismeri, hogy a régiók és a városi területek alapvető szerepet töltenek be az alulról felfelé építkező energetikai átállásért való felelősségvállalás előmozdításában, és a legalkalmasabbak az integrált energetikai megoldásoknak a polgárokkal közvetlen kapcsolatban történő tesztelésére és megvalósítására; hangsúlyozza az „intelligens városokra”irányuló kezdeményezések fontosságát a körforgásos gazdaságban az ökotechnológiai modellek előmozdítása révén a fenntartható városfejlesztési stratégiák kidolgozásában; hangsúlyozza, hogy a fenntartható és „körforgásos”városok a hatékony körforgásos gazdaság megteremtésének egyik eszközét jelentik;

41.

hangsúlyozza a körforgásos gazdaság hajtóerejeként működő zöld közbeszerzést, amelynek potenciális piaca a becslések szerint évente 1,8 billió EUR-s nagyságrendet ér el közmunkák, áruk és szolgáltatások formájában (14);

42.

hangsúlyozza, hogy olyan energiaszabályozási keretre van szükség, amely arra ösztönzi a polgárokat és az energiaközösségeket, hogy – az öntermeléshez és a sajátenergia-fogyasztáshoz való jogukkal, a folyamatos támogatási rendszerekkel, a hálózatokhoz való garantált elsőbbségi hozzáféréssel és a megújulóenergia-szállítás prioritásával élve – részt vegyenek az energetikai átállásban;

43.

ösztönzi a regionális és helyi hatóságokat az oktatási programokba, a dolgozók szakképzésébe és átképzésébe, valamint a tudatosító kampányokba eszközölt befektetések fokozására, kidomborítva a körforgásos gazdaság kohéziós politikai projektek révén történő megvalósítását célzó valamennyi fellépés hasznát és előnyeit, ezáltal is növelve a polgárok részvételét és befolyásolva a fogyasztói magatartást; hangsúlyozza ezzel összefüggésben az ESZA keretében kínált potenciális lehetőségeket; hangsúlyozza, hogy bátorítani kell a fiatal vállalkozókat a körforgásos gazdaság felé történő elmozdulásra, különösen azokban a régiókban, ahol alacsonyak a jövedelmek és gyenge a növekedés; hangsúlyozza, hogy a körkörös gazdaság megoldást jelenthet a vidéki területek elnéptelenedésének problémájára, és lehetőséget ad a vidéki gazdaságok diverzifikálására és kockázataik elhárítására; rámutat ezzel összefüggésben arra, hogy a vidéki területek hiányt szenvednek a fenntartható értékláncokra való áttérést segítő ösztönzőkben; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a szigeti régiók vonatkozásában külön stratégia kerüljön kidolgozásra;

44.

ösztönzi a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a közösségvezérelt helyi fejlesztés és az integrált területi beruházások alkalmazását annak érdekében, hogy segítse a helyi érintett szereplőket a finanszírozási források ötvözésében és a körforgásos gazdaságra irányuló helyi kezdeményezések megtervezésében;

45.

megállapítja, hogy a tengeri hulladék 80 %-a szárazföldi forrásokból származik; hangsúlyozza ezért, hogy a szárazföldi és a tengeri hulladékot olyan helyi és regionális intézkedések útján kell kezelni, amelyek a környezet és az emberi egészség szempontjából egyaránt előnyösek; kéri a tagállamokat, a régiókat és a helyi önkormányzatokat, hogy összpontosítsák erőfeszítéseiket a szárazföldi hulladék keletkezésének megakadályozására;

46.

felkéri a Bizottságot, hogy az európai szemeszterrel összefüggésben mérje fel a körforgásos gazdasággal kapcsolatos projektek számára az európai strukturális alapokból társfinanszírozásban részesített regionális és nemzeti beruházásoknak a nemzeti költségvetési hiány kiszámítására gyakorolt hatását;

47.

üdvözli az ivóvízről szóló 98/83/EK irányelv felülvizsgálatára irányuló javaslatot, amely meg fogja könnyíteni a körforgásos gazdaságra való átállást azáltal, hogy csökkenti a palackozott vízből származó műanyaghulladékot, és többek között jelentős energiamegtakarítást, valamint hatékony ivóvízforrás-gazdálkodást biztosít;

A körforgásos gazdaság a 2020 utáni időszakra vonatkozó kohéziós politikában

48.

felhívja a Bizottságot, hogy a következő programozási időszakra dolgozzon ki megfelelő nyomonkövetési módszereket, valamint megfelelő mutatókat annak érdekében, hogy jobban fel lehessen mérni a kohéziós politika hozzájárulását a körforgásos gazdaság megvalósításához, pontosabb képet alkotva a környezeti és gazdasági-társadalmi feltételekről;

49.

rámutat, hogy más programok, például a LIFE, a COSME és a Horizont 2020 is jelentős támogatást bocsátanak rendelkezésre a körforgásos gazdaságra való áttérés céljaira; hangsúlyozza, hogy a Bizottság körforgásos gazdasággal kapcsolatos cselekvési tervében meghatározott célok eléréséhez fokozni kell a fent említett eszközök közötti szinergiákat;

50.

felhívja a Bizottságot, hogy a jövőbeli kohéziós politikai keretre vonatkozó új jogalkotási javaslatokkal összefüggésben dolgozzon ki megfelelő előzetes feltételeket a körforgásos gazdaság megvalósításával kapcsolatban; úgy véli, hogy a körforgásos gazdaságra vonatkozó stratégiákat kell kialakítani a nemzeti, regionális és helyi hatóságokkal, valamint a gazdasági és szociális partnerekkel közösen;

51.

felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a „Horizont 2020”keretprogram még nagyobb figyelmet és finanszírozást fordítson a körforgásos gazdaság terén megvalósuló innovációs és kutatási projektekre;

52.

hangsúlyozza, hogy fokozni kell a kohéziós politika keretében a fenntartható város- és vidékfejlesztésre nyújtott támogatást, és kéri, hogy ezzel összefüggésben kapjanak tekintélyesebb szerepet a körforgásos gazdasággal kapcsolatos célkitűzések; kéri innovatív város- és vidékfejlesztési intézkedések foganatosítását e téren, és felhívja a Bizottságot, hogy a jövőre vonatkozó javaslatok előkészítése során a lehető legnagyobb mértékben vegye figyelembe a 2014–2020 közötti időszakban levont tanulságokat; kéri, hogy a városi menetrend végrehajtása során rugalmas, személyre szabott megközelítés érvényesüljön, amely ösztönzőket és iránymutatást biztosít annak érdekében, hogy teljes körűen kiaknázhatók legyenek a városokban a körforgásos gazdaság végrehajtását illetően rejlő potenciális lehetőségek;

53.

kéri a Bizottságot, hogy alkalmazza a körforgásos gazdaság érdekelt feleinek európai platformját a bevált gyakorlatok megosztására szolgáló fórumként annak érdekében, hogy a lehető legjobban kihasználhatók legyenek a kohéziós politika erőforrásai a körforgásos gazdaságra való átállás érdekében;

54.

hangsúlyozza, hogy a körforgásos gazdaság és az éghajlatváltozás hatásainak enyhítése kölcsönösen összefügg egymással, és felszólít ezért a 2020 utáni időszakra vonatkozó kohéziós politika égisze alatt a körforgásos gazdaságra és az éghajlattal kapcsolatos beruházásokra fordítható kiadások növelésére; hangsúlyozza továbbá, hogy a következő többéves pénzügyi keretben (TPK) az éghajlatváltozással kapcsolatos kiadásokat általában véve növelni kell a jelenlegihez képest;

o o

55.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 320. o.

(2) HL L 347., 2013.12.20., 289. o.

(3) HL L 347., 2013.12.20., 470. o.

(4) HL L 347., 2013.12.20., 259. o.

(5) HL L 347., 2013.12.20., 303. o.

(6) HL L 347., 2013.12.20., 281. o.

(7) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.

(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0053.

(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0321.

(10) HL C 101., 2018.3.16., 111. o.

(11) HL C 265., 2017.8.11., 65. o.

(12) HL C 353., 2016.9.27., 27. o.

(13) A körforgásos gazdaság nyomonkövetési keretrendszeréről szóló, 2018. január 16-i bizottsági közlemény (COM(2018)0029).

(14) „Buying green! – A handbook on green public procurement”(Zöld vásárlás! – Kézikönyv a zöld közbeszerzésről), 3. kiadás, Európai Bizottság, 2016.

27.1.2020

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 28/49

P8_TA(2018)0257

EU–NATO kapcsolatok

Az Európai Parlament 2018. június 13-i állásfoglalása az EU és a NATO közötti kapcsolatokról (2017/2276(INI))

(2020/C 28/06)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Lisszaboni Szerződésre,

—	tekintettel az Észak-atlanti Szerződésre,

—	tekintettel az Európai Tanács 2013. december 20-i, 2015. június 26-i, 2016. június 28-i és december 15-i, valamint 2017. március 9-i, június 22-i és december15-i következtetéseire,

—

tekintettel a közös biztonsági és védelmi politikáról szóló 2015. május 18-i és 2016. november 14-i, az EU és a NATO közötti együttműködésről szóló 2016. december 6-i, az EU globális stratégiájáról szóló 2017. március 6-i, május 18-i és július 17-i, valamint az Európai Unió Tanácsa és az Észak-atlanti Tanács által 2016. december 6-án elfogadott közös javaslatok végrehajtásáról szóló jelentésekről szóló 2017. június 19-i és december 5-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel a Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) által 2016. június 28-án bemutatott, „Közös jövőkép, közös fellépés: Erősebb Európa – Globális stratégia az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájára vonatkozóan”című dokumentumra,

—

tekintettel az Európai Tanács és a Bizottság elnöke, valamint a NATO főtitkára által tett 2016. július 8-i közös nyilatkozatra, az Európai Unió Tanácsa és az Észak-atlanti Tanács által 2016. december 6-án elfogadott 42 közös javaslatra, továbbá az ezek végrehajtása terén elért haladásról szóló 2017. június 14-i és december 5-i jelentésekre, valamint a két Tanács által 2017. december 5-én elfogadott 32 új közös javaslatra,

—	tekintettel a Külügyek Tanácsa (védelmi kérdésekkel is foglakozó) 2017. november 13-i és 2018. március 6-i ülésének az EU és a NATO közötti együttműködéssel kapcsolatos eredményeire,

—	tekintettel „Az európai védelmi cselekvési terv”című, az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, 2016. november 30-i bizottsági közleményre (COM(2016)0950),

—

tekintettel a Bizottság és az alelnök / főképviselő által az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett 2017. november 10-i, „A katonai mobilitás javítása az Európai Unióban”című közös közleményre (JOIN(2017)0041) és az ahhoz kapcsolódó, 2018. márciusban benyújtott cselekvési tervre (JOIN(2018)0005),

—	tekintettel a Bizottság által 2017. június 7-én bemutatott védelmi csomagra,

—	tekintettel a NATO főtitkárának 2017. évi, 2018. március 15-én közzétett éves jelentésére,

—	tekintettel a NATO Parlamenti Közgyűlésének 2017. október 9-i, a NATO és az EU közötti szorosabb együttműködésről szóló 439. számú állásfoglalására,

—	tekintettel a NATO Parlamenti Közgyűlésének 2017. október 9-i, az európai védelmi technológiai és ipari bázisról szóló 440. számú állásfoglalására,

—	tekintettel a NATO Parlamenti Közgyűlése Védelmi és Biztonsági Bizottságának 2017. október 8-i, a NATO és az EU közötti Varsó utáni együttműködésről szóló jelentésére, valamint a jelentés Európai Parlament által készített mellékletére,

—	tekintettel „Az Unió szerepéről a változó globális környezetben: egy összekapcsoltabb, feszültségekkel teli és összetettebb világban”című, 2016. április 13-i állásfoglalására (1),

—	tekintettel az európai védelmi unióról szóló, 2016. november 22-i állásfoglalására (2),

—	tekintettel a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásáról szóló, 2016. november 23-i és 2017. december 13-i állásfoglalására (3),

—	tekintettel a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtásáról szóló, 2016. december 14-i és 2017. december 13-i állásfoglalására (4),

—	tekintettel „a közös biztonság- és védelmi politika alkotmányos, jogi és intézményi vonatkozásairól: a Lisszaboni Szerződés kínálta lehetőségek”című, 2017. március 16-i állásfoglalására (5),

—	tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—	tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0188/2018),

mivel az EU és a transzatlanti kapcsolatok alapját adó értékeink, például a liberális demokrácia, a multilateralizmus, az emberi jogok, a béke, a fejlődés és a jogállamiság, valamint a szabályokon alapuló nemzetközi rendszer, illetve az európai egység és kohézió kihívásokkal néz szembe egy olyan időszakban, amelyet zavaros geopolitikai helyzet és a stratégiai környezet gyors romlása jellemez;

mivel a nyugat két jelentős szervezete, az EU és a NATO előrehaladást ért el abban a tekintetben, hogy megerősödjön együttműködésük az összetett kihívásoknak, kockázatoknak és fenyegetéseknek való megfelelés terén, amelyek egyaránt lehetnek hagyományos és hibrid, állami és nem állami szereplők által támasztott, főként keletről és délről érkező kihívások; mivel az Európával szomszédos területeket destabilizáló válságok megsokasodása belső és külső biztonsági fenyegetéseket eredményez; mivel egyik szervezet sem rendelkezik az ilyen biztonsági fenyegetésekkel szembeni önálló fellépéshez szükséges teljes eszköztárral, és mindkét szervezet hatékonyabban tudna fellépni egymással együttműködve; mivel az EU és a NATO nélkülözhetetlen ahhoz, hogy biztosítani lehessen Európa és polgáraik biztonságát;

mivel önmagában az EU és a NATO közötti együttműködés nem tekinthető célnak, hanem eszköznek, hogy a feladatok egymást kiegészítő jellege és a rendelkezésre álló eszközök révén el lehessen érni a közös prioritásokat és célokat; mivel az uniós tagállamok és a NATO-szövetségesek egységes haderővel rendelkeznek; mivel közösen hatékonyan tudnak felhasználni erőforrásokat és hatékonyabban tudják mobilizálni a biztonsági kihívásokra adandó válaszintézkedések meglévő eszközeinek széles spektrumát;

mivel a NATO egy katonai szövetség, az EU pedig nem az; mivel az EU globális stratégiai és biztonsági szereplő, amelynek páratlan és átfogó eszközkészlet áll rendelkezésére, hogy az aktuális kihívásokat átfogó módon kezelje különféle politikáinak keretében; mivel az EU globális stratégiájának célkitűzései szerint, illetve annak nyomán nagyobb kötelezettséget vállal saját biztonsága és védelme tekintetében, valamint a nemzetközi béke és biztonság biztosításának partnereként, továbbá növeli az önálló fellépésre való képességét, ugyanakkor megerősíti közreműködését a NATO-ban és elősegíti a szorosabb együttműködést;

mivel elsősorban a NATO a felelős tagállamainak kollektív védelméért; mivel elismeri azt a NATO-iránymutatást, amely szerint a megfelelő védelmi képességek fenntartásához a szövetségeseknek egy évtizeden belül GDP-jük 2%-át kell védelemre költeniük; mivel a NATO az EU kulcsfontosságú biztonsági partnereként továbbra is alapvető garanciát jelent a szövetséges erők képességeinek interoperabilitása és beszerzési tevékenységeik koherenciája tekintetében;

F.	mivel a teljesen új és sokrétű biztonsági kihívások hatékonyabb kezelése érdekében arra van szükség, hogy a biztonság területén az EU és a NATO tevékenységei kiegészítsék egymást; mivel a két szervezet közös területei is szorosabb és hatékonyabb együttműködést igényelnek;

mivel a válságkezelési műveletekben részt vevő EU és NATO egyaránt hatékonyabb lenne ezen a téren, ha valóban koordinált módon lépne fel és maximális mértékben kiaknázná szakértelmét és erőforrásait; mivel az EU globális stratégiája nyomán erősíti a külső konfliktusokkal és válságokkal szembeni integrált megközelítését, valamint a belső és külső biztonság összefüggései mentén polgári vagy katonai eszközök alkalmazásával reagál a fenyegetésekre és kihívásokra;

mivel a 2016. évi varsói NATO-csúcstalálkozón a Szövetség és az EU a kelet és dél szempontjából közös kihívások figyelembevételével körvonalazta a megerősített együttműködés területeit, ezek közé tartozik a hibrid fenyegetésekkel szembeni fellépés, az ellenálló képesség fokozása, a védelmi kapacitások kiépítése, a kibervédelem, illetve a tengeri védelem és gyakorlatok; mivel 2016. decemberében a NATO-tagok külügyminiszterei 42 intézkedést hagytak jóvá a NATO és az EU közötti együttműködés meghatározott területeken való előmozdítása érdekében, és 2017. decemberében a közös munka további területeiről született megállapodás;

mivel az EU és a NATO közötti partnerségre van szükség a hibrid fenyegetésekkel, köztük a valótlan információk terjesztésével és a félretájékoztatással szembeni fellépéshez, továbbá az ellenálló képesség fokozásához; mivel mindkét intézmény esetében egyértelműen el kell különíteni a kompetenciákat és a politikai stratégiákat;

mivel Oroszország egyre aktívabb; mivel annak ellenére, hogy továbbra is fennáll a kockázata a transzatlanti kapcsolat és az uniós tagállamok közötti szolidaritás gyengülésének, meg kell erősíteniük az Oroszországgal kapcsolatos közös stratégiai megközelítésüket; mivel az EU-t és a NATO-t egyaránt aggasztja Oroszország agresszívabb katonai beállítottsága; mivel a politikai manipuláció és a kibertámadások is aggodalomra adnak okot; mivel ez EU reagált arra, hogy Oroszország a nemzetközi jog és a nemzetközi normák megsértésével beavatkozott az európai belügyekbe; mivel az ellenálló képesség most is a kollektív védelem egyik központi eleme, és a jövőben is az lesz;

K.	mivel a déli szomszédságban példátlan instabilitás alakult ki, és ez stratégiai szempontból komoly kihívást jelent az uniós tagállamok és a NATO-tagok számára is, különös tekintettel a frontországokra;

mivel egyre gyakoribbak és egyre kifinomultabbak a kibertámadások; mivel 2014-ben a NATO a Szövetség kollektív védelemmel kapcsolatos fő feladatainak részeként határozta meg a kibervédelmet, 2016-ban pedig a szárazföld, a levegő és a tenger mellett műveleti területnek ismerte el a kiberteret is; mivel az EU és a NATO kiegészíthetik egymás erőfeszítéseit; mivel támogatni kell az uniós tagállamok kiberbiztonság területén létrejövő megerősített együttműködését, és e területen valamennyi uniós tagállam koordinált megközelítése szükséges;

M.	mivel 2017. decemberben a NATO és az EU úgy határozott, hogy az információcsere fokozása és a nemzeti ellenálló képesség javítása révén megerősítik együttműködésüket a terrorizmus elleni küzdelem terén;

N.	mivel az EU és a NATO ugyanazt a közlekedési infrastruktúrát használják Európában, amely kulcsfontosságú tényező a gyors katonai telepítésben, és mivel a katonai mobilitást a közelmúltban a két szervezet közötti együttműködés elsőbbséget élvező területeként azonosították;

O.	mivel a Pew Kutatóközpont legfrissebb közvélemény-kutatása szerint nagy a NATO társadalmi támogatottsága és egyre nő a NATO-tagok többségében;

Tartalmasabb partnerség

meg van győződve arról, hogy a nemzetközi békére és biztonságra törekedve az EU és a NATO azonos értékeket vall, azonos stratégiai kihívásokkal szembesül, és 22 közös tagállamuk révén egy irányba mutató biztonsági és védelmi érdekekkel bírnak, ideértve polgáraik bármiféle fenyegetéssel szembeni védelmét is; úgy véli, hogy az EU és a NATO közötti stratégiai partnerség alapvető fontosságú e biztonsági kihívások kezelése tekintetében; hangsúlyozza, hogy az EU és a NATO közötti együttműködésnek ki kell egészítenie és tiszteletben kell tartania a két szervezet sajátosságait és szerepeit;

hangsúlyozza a két szervezet döntéshozatali autonómiáját és eljárásait teljes mértékben tiszteletben tartó nyitottságot és átláthatóságot, az inkluzivitást és a kölcsönösséget, amely nem sérti a tagállamok biztonsági és védelmi politikájának sajátos jellegét, amelyek az EU és a NATO közötti stratégia partnerség fontos elvei; hangsúlyozza, hogy a nem NATO-tag uniós tagállamokkal és a nem uniós NATO-tagországokkal folytatott együttműködés az EU és a NATO közötti együttműködés szerves részét képezi;

úgy véli, hogy a NATO-nak továbbra is az európai kollektív védelem és elrettentés sarokkövének kell maradnia a tagállamai számára; meggyőződése továbbá, hogy a NATO erősödéséhez is hozzájárul egy erősebb EU, amely hatékonyabb közös biztonság- és védelempolitikával rendelkezik, számos tagállamok közötti projektre támaszkodik, valamint képes az Európai Unióról szóló szerződés 42. cikke (7) bekezdésének betartására, amelynek értelmében a tagállamok segítséget kérhetnek; hangsúlyozza, hogy az EU és a NATO közötti együttműködésnek figyelembe kell vennie a hat nem NATO-tag uniós tagállam és a hét nem EU-tag NATO-ország biztonsági és védelmi politikáját is;

határozottan úgy véli, hogy a biztonsági kihívások széles skálájával szembeni hatékony válaszlépésekhez stratégiai elképzelésre, további szervezeti kiigazításra, valamint a „kemény”és a „puha”hatalmi eszközök kombinációjára van szükség az EU és a NATO részéről egyaránt; hangsúlyozza, hogy az EU és a NATO közötti partnerségnek a két szervezet közötti különbségek figyelembevételével történő megerősítése szempontjából döntő tényező az idő;

megjegyzi, hogy a közös európai stratégiai kultúra továbbfejlesztése mellett a közös fenyegetéspercepció kialakításának is pozitív hatása lesz; úgy véli, hogy az EU-nak stratégiai autonómiája megerősítésére kell törekednie; ösztönzi ezért az uniós tagállamokat, hogy az uniós intézményekkel együttműködve alakítsák ki a folyamatosan változó fenyegetési környezet közös értelmezését, és folytassák erőfeszítéseiket, például a közös tájékoztatásokat, a polgári vészhelyzet-reagálási képzést és a közös fenyegetettségértékelést; üdvözli az ennek érdekében tett közelmúltbeli erőfeszítéseket;

hangsúlyozza, hogy az európai polgárok, akik tudatában vannak annak, hogy a terrorizmusra és a biztonság hiányára nem elegendőek csupán a nemzeti válaszok, azt várják az EU-tól, hogy megvédje őket ezektől a fenyegetésektől, továbbá kiemeli, hogy az EU és a NATO közötti szorosabb együttműködés lehetővé tenné a tagállamok számára, hogy jobban kiegészítsék egymást és hatékonyabbak legyenek;

hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az EU és a NATO közötti együttműködést a missziók és a műveletek terén, stratégiai és taktikai szinten egyaránt;

hangsúlyozza, hogy az EU és a NATO közötti stratégiai partnerség ugyanolyan fontos az EU fejlődő közös biztonsági és védelmi politikája, mint a Szövetség jövője szempontjából, valamint az EU és az Egyesült Királyság brexit utáni kapcsolatai tekintetében;

úgy véli, hogy az EU és a NATO közötti kapcsolatokban rejlő lehetőségeket jobban ki lehet aknázni, és hogy a két szervezet közötti partnerség további fejlesztését és mélyítését nem szabad az Európán kívüli, és főként az Európa szomszédságában kialakult válságokkal szembeni közös válaszlépésekre korlátozni, hanem magán a kontinensen kialakult válságokra is ki kell terjeszteni azokat;

10.

hangsúlyozza, hogy közösen kell dolgozni a megelőzésen, az elemzésen és a korai előrejelzésen az információk hatékony megosztása révén, amelynek célja a felmerülő fenyegetésekkel szembeni, közös intézkedések útján történő fellépés;

11.

úgy gondolja, hogy az EU–NATO közös nyilatkozat és az azt követő végrehajtási lépések a stratégiai partnerség új és lényegi szakaszát jelzik; üdvözli a közös nyilatkozat végrehajtása tekintetében elért kézzelfogható eredményeket, különösen a hibrid fenyegetések elleni fellépés, a stratégiai kommunikáció, a védelmi tervezési folyamatokkal kapcsolatos eredmények koherenciája és a tengerészeti együttműködés terén; szorgalmazza a további eredményeket, és üdvözli az előzőekhez 2017. december 5-én hozzáadott új intézkedéseket, különösen a terrorizmus elleni küzdelemmel, a katonai mobilitással és a nőkkel, a békével és biztonsággal kapcsolatosakat; üdvözli a művelet-végrehajtási kultúra változását és az EU és a NATO személyzete közötti együttműködés zökkenőmentes működését az egyes fellépések végrehajtása során; megismétli, hogy jóllehet magát a folyamatot intézmények irányítják, az elfogadott közös célok és fellépések végrehajtásának sikere az összes tagállam töretlen politikai szándékától függ; üdvözli továbbá ezzel összefüggésben az EU és a NATO tagjainak elkötelezettségét, és hangsúlyozza, hogy a közös nyilatkozat sikeres végrehajtása attól függ, hogy az összes tagállamban meglegyen a politikai akarat; fontosnak tartja az EU–NATO együttműködés és párbeszéd erősítését, valamint az együttműködés folyamatos végrehajtáshoz és további javításához szükséges politikai szándék és a megfelelő források biztosítását; várakozással tekint egy új EU–NATO nyilatkozatnak a 2018. július 11‒12-i brüsszeli NATO-csúcstalálkozón történő elfogadása elé;

12.

tudomásul veszi az alelnök/főképviselő és a NATO főtitkára által az Európai Unió Külügyek Tanácsában és az Észak-atlanti Tanácsban tartott rendszeres közös tájékoztatókat, valamint az EU Politikai és Biztonsági Bizottsága és a NATO Észak-atlanti Tanácsa közötti rendszeres találkozókat;

13.

üdvözli, hogy az USA megerősítette a NATO és az európai biztonság melletti elkötelezettségét; emlékeztet rá, hogy az EU és az Egyesült Államok egymás kulcsfontosságú partnerei, amely partnerség többek között a NATO keretében nyilvánul meg; hangsúlyozza az EU tagállamai és az USA közötti kétoldalú kapcsolatok értékét; határozottan úgy véli, hogy az EU és a NATO közötti együttműködés elmélyítése megerősíti a transzatlanti kapcsolatot, és hogy a transzatlanti kapcsolat szoros összefüggésben áll a NATO arra való képességével, hogy eleget tegyen feladatainak; megjegyzi ezért, hogy a közelmúltbéli politikai fejlemények hatással lehetnek a transzatlanti kapcsolat erejére; megjegyzi, hogy az uniós védelem terén elért érdemi eredményeket általában ösztönző és üdvözlő USA-nak további erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy jobban megértse az európai stratégiai érdekeket, többek között az európai védelmi kapacitások fejlesztését; hangsúlyozza, hogy az EU által a stratégiai autonómiája megteremtése érdekében tett erőfeszítések erősítik a Szövetség biztonsági környezetét;

14.

helyesli a NATO megerősített jelenlétét a NATO keleti határán; üdvözli, hogy a NATO az Egyesült Királyság, Kanada, Németország, illetve az Egyesült Államok vezetésével négy többnemzetiségű harccsoportot telepít Észtországba, Lettországba, Litvániába és Lengyelországba; úgy véli, hogy mindkét szervezet biztonsága érdekében tovább kell erősíteni az EU és a NATO közötti együttműködést a keleti és déli határon, és meg kell akadályozni a hibrid és hagyományos jellegű orosz penetrációt a keleti országokban, és megfelelő módon fel kell lépni ezzel szemben; hangsúlyozza, hogy a nyugat-keleti irányú jelenlegi európai infrastruktúrát ki kell egészíteni egy új észak-déli dimenzióval, eleget téve a katonai mobilitás követelményeinek; hangsúlyozza, hogy a katonai mobilitás érdekében tett erőfeszítéseknek hozzá kell járulniuk a közös biztonság- és védelempolitika keretében végzett missziók és műveletek hatékony végrehajtásához, valamint a Szövetség védelmi pozíciójához; úgy gondolja, hogy korszerűsíteni kell az utakat, hidakat és vasútvonalakat, hogy gyorsan lehessen telepíteni a katonai személyzetet és felszereléseket;

15.

ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy fontos javítani a NATO katonai jelenlétének gyors megerősítésére vonatkozó képességeket az uniós és nemzeti infrastruktúra fejlesztése, a csapatok mozgatását gátló bürokratikus és infrastrukturális akadályok felszámolása, valamint a katonai felszerelések és ellátmány előzetes elhelyezése révén, ami növeli kollektív biztonságunkat;

16.

üdvözli az állandó strukturált együttműködés (PESCO) elindítását; hangsúlyozza, hogy az állandó strukturált együttműködés erősítheti a NATO-n belüli európai pillért; úgy véli továbbá, hogy fokozhatja a szinergiákat és a hatékonyságot, illetve kulcsfontosságú lépést jelent az uniós biztonsági és védelmi képességek, valamint az európai NATO-tagok potenciális teljesítményének erősítése felé, valamint hiszi, hogy az erősebb EU és NATO erősítik egymást;

17.

hangsúlyozza, hogy a PESCO kiegészíti a NATO-t, és hogy annak további EU–NATO együttműködést kell ösztönöznie a kapacitásépítés terén, mivel célja az EU védelmi kapacitásainak erősítése, illetve általánosságban a közös biztonság- és védelempolitika hatékonyabbá és relevánsabbá tétele a mai biztonsági és katonai kihívásoknak való megfelelés céljából; hangsúlyozza, hogy a téves elképzelések elkerülése érdekében a PESCO tekintetében fontos az átláthatóság és a kommunikáció az Egyesült Államok és a többi NATO-tag irányában;

18.

hangsúlyozza, hogy a következő EU–NATO közös nyilatkozatnak ki kell mondania, hogy többek között a PESCO keretében uniós és NATO-tagállamok által multinacionális szinten kifejlesztett képességek a NATO és az EU műveleteihez egyaránt igénybe vehetők; hangsúlyozza, hogy az EU közelmúltbeli döntései (koordinált éves védelmi szemle, PESCO, Európai Védelmi Alap) annak biztosítására irányultak, hogy az európaiak nagyobb felelősséget vállalnak saját biztonságuk érdekében, hozzájárulnak a NATO megerősítéséhez, valamint az igazságos transzatlanti tehermegosztás garantálásához, szem előtt tartva ugyanakkor azon célkitűzést, hogy együtt kezelik a közös biztonsági kihívásokat, aminek során elkerülik a felesleges átfedéseket, és koherens, egymást kiegészítő és interoperábilis védelmi képességeket fejlesztenek ki; úgy gondolja, hogy a közös szabványok, eljárások, képzések és gyakorlatok kidolgozását olyan fontos tényezőnek kell tekinteni, amely lehetővé teszi az EU és a NATO közötti hatékonyabb együttműködést;

19.

megjegyzi, hogy a brexit után a NATO védelmi kiadásainak 80%-át nem uniós kiadások teszik majd ki, és négy keleten állomásozó zászlóaljból hármat nem uniós ország fog vezetni;

20.

sürgeti az EU-t és a NATO-t, hogy szervezzenek rendszeres stratégiai szintű gyakorlatokat a két fél legmagasabb szintű politikai vezetésének részvétele mellett; üdvözli e tekintetben az EU CYBRID 2017 elnevezésű észt gyakorlatot, amelynek keretében először vett részt egy uniós gyakorlatban a NATO főtitkára;

Az együttműködés fő területei

21.

megjegyzi, hogy a fenyegetések egyre inkább hibrid jellegűek, és nemzetközi együttműködésre van szükség az ezekkel szembeni fellépéshez; szorgalmazza, hogy az EU és a NATO fokozza tovább az ellenálló képességét és alakítson ki közös helyzetismeretet a hibrid fenyegetések vonatkozásában; ösztönzi az EU-t és a NATO-t, hogy koordinálják válságkezelési mechanizmusaikat annak érdekében, hogy koherens választ tudjanak adni a hibrid fenyegetésekre; üdvözli, hogy a NATO főtitkára és az alelnök/főképviselő a közelmúltban közösen avatta fel a NATO hibrid fenyegetésekkel foglalkozó kiválósági központját Helsinkiben, és arra ösztönzi az európai tagországokat, hogy a helsinki központ példája nyomán hozzanak létre hibrid fenyegetésekkel foglalkozó kiválósági központokat; ezzel kapcsolatban üdvözli a 2017-ben egymással párhuzamosan tartott két önálló ‒ PACE17 és CMX17 ‒ gyakorlatot, amelyen az EU, illetve a NATO személyzete egy kibontakozó fiktív hibrid fenyegetés során tesztelte a kommunikációra és információmegosztásra szolgáló eljárásokat; helyesli a nyugati szövetségesek összehangolt fellépését az Egyesült Királyságban végrehajtott feltételezett orosz vegyi támadással szemben;

22.

úgy véli, hogy a következő EU–NATO közös nyilatkozatnak üdvözölnie kell az elért eredményeket, és fel kell szólítania a két intézmény által elfogadott javaslatok gyakorlati végrehajtására; úgy véli, hogy több erőfeszítésre van szükség a számos kötelezettségvállalás teljesítése tekintetében;

23.

ezzel összefüggésben úgy véli, hogy az európai védelem megerősítésére irányuló kezdeményezéseknek mindkét szervezet javát kell szolgálniuk, lehetővé téve ezáltal az uniós tagállamoknak, hogy megerősítsék stratégiai autonómiájukat és képesek legyenek a közös és hiteles katonai fellépésre; emlékeztet arra, hogy ezek a kezdeményezések kiegészítik a NATO kezdeményezéseit;

24.

fontosnak tartja annak biztosítását, hogy érvényre juttassák az inkluzivitás és a kölcsönösség elvét, és maradéktalanul tiszteletben tartsák a két szervezet döntéshozatali autonómiáját, amint azt a 2017. december 5-i tanácsi következtetések előírják;

25.

üdvözli a sikeres 2017. évi párhuzamos, összehangolt válságkezelési gyakorlatot, amely a legjobb gyakorlatok megosztásának hasznos platformja volt; várja a leszűrt tapasztalatok elemzését, valamint az EU és a NATO közös gyakorlatok keretében történő további együttműködését, ideértve a 2018-ra tervezett uniós vezetésű gyakorlatot;

26.

megállapítja, hogy a minősített adatok két szervezet közötti megosztására vonatkozó jelenlegi eljárások még mindig nehézkesek és kevéssé hatékonyak; úgy véli, hogy mindkét szervezet hasonló stratégiai kihívásokkal néz szembe, és ennek megfelelően együtt fognak szembesülni azok következményeivel is; úgy véli, hogy a kölcsönös bizalom kiépítése révén javítani kell az együttműködést többek között a minősített adatok és információelemzések cseréje terén, a terrorizmus elleni küzdelem tekintetében is; hangsúlyozza, hogy az EU-nak azáltal kell majd növelnie kapacitását, hogy több uniós alkalmazott számára biztosít biztonsági tanúsítványt, a minősített adatok kezelésével kapcsolatos képzést és biztonságos kommunikációba irányuló beruházásokat hajt végre; úgy véli, hogy a kölcsönösség és a „szükséges ismeret”megközelítésnek a megfelelő információk cseréje terén történő kidomborítása mindkét szervezet missziói és műveletei szempontjából is hasznos lenne; úgy véli, hogy a párhuzamos és koordinált információértékelés felhasználható lenne a hibrid fenyegetésekkel szembeni hatékonyabb közös fellépés érdekében;

27.

felkéri az EU-t és a NATO-t, hogy fokozzák együttműködésüket a stratégiai kommunikáció terén, többek között a NATO stratégiai kommunikációs kiválósági központja és az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) stratégiai kommunikációval foglalkozó részlege közötti partnerség megerősítése révén;

28.

üdvözli a hibrid fenyegetésekkel foglalkozó új uniós információs és elemzőcsoportot és annak együttműködését a NATO hibrid fenyegetésekkel foglalkozó elemzőcsoportjával a potenciális hibrid fenyegetésekkel kapcsolatos helyzetismeret és elemzések megosztása terén;

29.

alapvető fontosságúnak tartja a kiberbiztonság területén folytatott együttműködést, információcserét és információmegosztást, és elismeri az e területen elért haladást; hangsúlyozza, hogy javítani kell a kiberbiztonsági incidensek megelőzését, felderítését és elhárítását; felkéri a két szervezetet, hogy koordinálják nyomonkövetési tevékenységeiket és szükség esetén osszák meg egymással a kibervédelmi adatokat, ezáltal elősegítve az EU és a NATO hírszerzési erőfeszítéseit; ösztönzi az EU-t és a NATO-t, hogy fokozzák az operatív együttműködésüket és koordinációjukat, valamint az interoperabilitást a kibertámadások eredetének azonosítására szolgáló eszközökkel, módszerekkel és eljárásokkal kapcsolatos legjobb gyakorlatok megosztása révén; prioritásnak tartja az EU és a NATO közötti információmegosztás fokozását annak érdekében, hogy lehetővé váljon a kibertámadások valamennyi forrásának azonosítása és a megfelelő jogi intézkedések meghozatala; fontosnak tartja továbbá a képzési tevékenységek összehangolását, valamint a számítógépes területen folytatott kutatási és technológiai együttműködést; üdvözli az EU hálózatbiztonsági vészhelyzeteket elhárító csoportja és a NATO számítógép-incidenskezelő képessége közötti megállapodást; úgy véli, hogy az Európai Uniós Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség (ENISA) új mandátuma keretében a kibervédelmi együttműködéshez kapcsolódóan folytatott új tevékenységek felkelthetik a NATO érdeklődését;

30.

fontosnak tartja a tengeri kapacitásépítési erőfeszítések kiegészítő jellegének és a felesleges átfedések elkerülésének biztosítását annak érdekében, hogy hatékonyabban lehessen garantálni a tengeri biztonságot; üdvözli az EU és a NATO közötti operatív együttműködést és koordinációt, ideértve a Földközi tengeren és Afrika szarvánál szerzett tapasztalatokon alapuló helyzetismeret megosztását, és keresve egyúttal a kölcsönös logisztikai támogatás és a két szervezet személyzete közötti, operatív tevékenységekre vonatkozó információcsere – ideértve az illegális migrációhoz kapcsolódó fellépéseket is – további lehetőségeit;

31.

üdvözli a fokozott taktikai és operatív együttműködést, amely többek között a NATO szövetséges tengerészeti parancsnoksága és a Frontex közötti, illetve a NATO Sea Guardian művelete és az EUNAVFOR MED Sophia művelet közötti közvetlen kapcsolatok útján valósul meg, segítve az EU-t és misszióit az irreguláris migráció megfékezésében és az illegális kereskedelmi hálózatokkal, többek között az illegális fegyverkereskedelmi hálózatokkal szembeni fellépésben; megjegyzi, hogy a NATO kérésre logisztikai támogatást és egyéb képességeket bocsáthat rendelkezésre, például tengeri üzemanyagtöltést és orvosi támogatást; megjegyzi, hogy ez az EU és a NATO közötti, az Ocean Shield művelet és az EU NAVFOR Atalanta művelet keretében az Afrika szarva partja mentén végzett kalóztevékenységek elleni küzdelem terén folytatott sikeres együttműködést követi;

32.

ösztönzi e téren az EU és a NATO közötti szinergiákat, és különösen a hírszerzési, megfigyelési és felderítési erőfeszítések koordinációjának további javítását;

33.

megismétli, hogy az európai biztonság és védelem erősítését célzó uniós kezdeményezéseknek azt is elő kell segíteniük, hogy a NATO-tag uniós tagállamok eleget tudjanak tenni a NATO keretében vállalt kötelezettségeiknek; úgy véli, hogy az egyidejű uniós és NATO-tagságnak nem szabad hátrányosnak lennie egyetlen államra nézve sem; hasonlóképpen hangsúlyozza, hogy az egyes uniós tagállamok NATO iránti semlegességének együtt kell járnia a tagállam európai védelmi unióval kapcsolatos kötelezettségeinek felülvizsgálatával; hangsúlyozza, hogy az EU tagállamainak képesnek kell lenniük arra, hogy önálló katonai missziókat indítsanak abban az esetben, ha a NATO nem kíván cselekedni vagy az uniós fellépés helyénvalóbb;

34.

üdvözli, hogy a NATO-szövetségesek körében folytatódik a védelmi kiadások növekedése; minden uniós NATO-tagállamot arra ösztönöz, hogy tegyen jelentős előrelépést annak elérése érdekében, hogy GDP-jük 2%-át védelemre, ennek 20%-át pedig jelentős új felszerelésekre fordítsák; úgy véli, hogy azon EU-tagállamoknak, amelyek vállalták a NATO védelmi kiadásokra vonatkozó iránymutatásainak teljesítését, mérlegelniük kell, hogy a közbeszerzésre vonatkozó, a kutatás-fejlesztésre fordítandó 20%-os iránymutatáson belül különítsenek el egy konkrét összeget annak garantálása érdekében, hogy egy minimális összeget használjanak fel az innovációra, ami pedig előidézheti a technológiák polgári területre való átszivárgását;

35.

emlékeztet rá, hogy a varsói NATO-csúcstalálkozó közös nyilatkozata felhívja a tagországokat, hogy „segítsék elő egy erőteljesebb európai védelmi ipar létrehozását és több védelmi kutatás elvégzését”; határozottan úgy véli, hogy az EU és a NATO tagállamainak együtt kell működniük és szinergiákra kell törekedniük technológiai és ipari bázisuk erősítése és fejlesztése terén a kapacitással kapcsolatos prioritások megvalósítása érdekében, többek között a védelem területére vonatkozó összehangolt éves vizsgálaton és a NATO védelmi tervezési folyamatán keresztül; fontosnak tartja, hogy a tényleges és kiegyensúlyozott transzatlanti védelmi technológiai és ipari együttműködést mindkét szervezet stratégiai prioritásnak tekintse; támogatja az Európai Védelmi Alap keretében tervezett intézkedéseket, amelyek célja az európai képességek kapcsán folytatott közös kutatás és fejlesztés ösztönzése; úgy gondolja, hogy a kutatás és a képességtervezés iránti nagyobb elkötelezettség nagyobb hatékonyságot eredményezhet;

36.

megismétli, hogy biztosítani kell az eredmények és az időrend koherenciáját az EU koordinált éves védelmi szemléje, a képességfejlesztési terv és a megfelelő NATO-folyamatok, például a NATO védelmi tervezési folyamata között; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az EU és a NATO képességfejlesztéssel kapcsolatos multinacionális kezdeményezéseinek egymást kiegészítő és kölcsönösen erősítő jellegét; hangsúlyozza, hogy a közös biztonság- és védelempolitika terén használt és a PESCO keretében kidolgozott képességek a tagállamok tulajdonában maradnak, amelyek más keretek számára is hozzáférhetővé tehetik azokat;

37.

hangsúlyozza, hogy az EU és a NATO közötti szoros együttműködés révén fel kell számolni a katonai személyi állomány és a katonai eszközök EU-n belüli és kívüli gyors szállítása előtt álló fizikai és jogi akadályokat annak érdekében, hogy szükség esetén többek között a kritikus infrastruktúrák ‒ például az utak, hidak és vasútvonalak ‒ használhatósága révén biztosítani lehessen a felszerelések és a csapatok Európán belüli zökkenőmentes mozgását, különösen az alelnök/főképviselő és a Bizottság által az Európai Védelmi Ügynökség keretében a tagállamok által kidolgozott ütemterv alapján benyújtott cselekvési terv végrehajtása révén; ösztönzi az uniós tagállamokat, hogy késlekedés nélkül tegyenek lépéseket és használják ki az eddigi lendületet; hangsúlyozza, hogy a versenyképes védelmi kapacitásokra van szükség, amelyek lehetővé teszik az EU- és NATO-szerte történő telepítést és együttműködést; javasolja az EU-nak és a NATO-nak, hogy oldják meg a nem uniós NATO-haderők európai területen való mobilitását is;

38.

úgy véli, hogy az EU-nak és a NATO-nak többet kell tenniük közösen annak érdekében, hogy erősítsék a két szervezet szomszédos államainak és partnereinek ellenálló képességét, védelmét és biztonságát; határozottan úgy véli, hogy közös célkitűzés a szomszédos és partnerországok támogatása a kapacitásépítés és az ellenálló képesség fokozása terén, ideértve a terrorizmus elleni küzdelmet, a stratégiai kommunikációt, a kibervédelmet, a lőszerek tárolását és a biztonsági ágazat reformját, különösen a kísérleti programban részt vevő három országban (Bosznia-Hercegovina, Moldova és Tunézia);

39.

emlékeztet arra, hogy az Európai Uniónak és a NATO-nak is érdekében áll, hogy foglalkozzanak a Nyugat-Balkánt és az EU szomszédságát érintő biztonsági kérdésekkel, és együttműködjenek bizonyos konkrét területeken; üdvözli az EU és a NATO arra irányuló erőfeszítéseit, hogy politikai és gyakorlati támogatást nyújtsanak a csatlakozni kívánó nyugat-balkáni, kelet-európai és a kaukázusi országok számára; javasolja a tagállamoknak, hogy a folyamatos demokratikus fejlődés és a biztonsági ágazat reformjának biztosítása érdekében folytassák ezeket az erőfeszítéseket; hangsúlyozza, hogy az EU és a NATO, valamint a nyugat-balkáni országok közötti együttműködés döntő fontosságú az egész kontinenst érintő biztonsági fenyegetések kezelésében;

40.

hangsúlyozza a bécsi dokumentumban foglalt elvek ‒ különösen a nyitottság és átláthatóság elvének ‒ fontosságát; ezzel összefüggésben üdvözli, hogy az EU és a NATO katonai gyakorlatai és közös gyakorlatai nyitottak a nemzetközi megfigyelők előtt;

41.

megismétli, hogy a nők fontos szerepet játszanak a közös biztonság- és védelempolitika és a NATO misszióiban, különösen azáltal, hogy a konfliktusok által érintett térségekben foglalkoznak a nőkkel és gyermekekkel; üdvözli, hogy az EU és a NATO egyaránt elismerte ezt a fontos szerepet; javasolja az EU-nak és a NATO-nak, hogy proaktívan támogassák a nemi sokszínűséget struktúrájukban és műveleteikben;

42.

hangsúlyozza, hogy az EU-nak biztosítania kell a brexit utáni szoros biztonsági és védelmi kapcsolat fenntartását az Egyesült Királysággal, elismerve, hogy az Egyesült Királyság NATO-tagként és európai országként továbbra is főszerepet játszik az európai védelemben annak ellenére, hogy már nem tagja az EU-nak;

o o

43.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a NATO főtitkárának, a biztonság és a védelem területén működő uniós ügynökségeknek, a tagállamok kormányainak és nemzeti parlamentjeinek, valamint a NATO Parlamenti Közgyűlésének.

(1) HL C 58., 2018.2.15., 109. o.

(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0435.

(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0440 és P8_TA(2017)0492.

(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0503 és P8_TA(2017)0493.

(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0092.

27.1.2020

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 28/57

P8_TA(2018)0258

Kibervédelem

Az Európai Parlament 2018. június 13-i állásfoglalása a kibervédelemről (2018/2004(INI))

(2020/C 28/07)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ) és az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ),

—

tekintettel a Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) által 2016. június 28-án bemutatott, „Közös jövőkép, közös fellépés: Erősebb Európa – Globális stratégia az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájára vonatkozóan”című dokumentumra,

—	tekintettel az Európai Tanács 2013. december 20-i, 2015. június 26-i, 2016. december 15-i, 2017. március 9-i, 2017. június 22-i, 2017. november 20-i és 2017. december 15-i következtetéseire,

—	tekintettel a „Vitaanyag az európai védelem jövőjéről”című, 2017. június 7-i bizottsági közleményre (COM(2017)0315),

—	tekintettel „Az Európai Védelmi Alap felállítása”című, 2017. június 7-i bizottsági közleményre (COM(2017)0295),

—	tekintettel az európai védelmi cselekvési tervről szóló, 2016. november 30-i bizottsági közleményre (COM(2016)0950),

—	tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „Az Európai Unió kiberbiztonsági stratégiája: nyílt, megbízható és biztonságos kibertér”című, 2013. február 7-i közös közleményére (JOIN(2013)0001),

—	tekintettel „Az Európai Unió kiberbiztonsági stratégiájának értékelése”című, 2017. szeptember 13-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2017)0295),

—	tekintettel az EU 2014. november 18-i kiberbiztonsági politikai keretére,

—	tekintettel a Tanács kiberdiplomáciáról szóló, 2015. február 10-i következtetéseire,

—	tekintettel a rosszhiszemű kibertevékenységekkel szembeni közös uniós diplomáciai fellépés keretéről („kiberdiplomáciai eszköztár”) szóló, 2017. június 19-i tanácsi következtetésekre,

—	tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „Ellenálló képesség, elrettentés és védelem – erős kiberbiztonság kialakítása az EU-ban”című, 2017. szeptember 13-i közös közleményére (JOIN(2017)0450),

—	tekintettel a kiberműveletekre alkalmazandó nemzetközi jogról szóló tallinni kézikönyv második kiadására (1),

—	tekintettel a hálózati és információs rendszerek biztonságának az egész Unióban egységesen magas szintjét biztosító intézkedésekről szóló, 2016. július 6-i (EU) 2016/1148 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (2),

—	tekintettel a kibertér stabilitásával foglalkozó globális bizottság munkájára,

—	tekintettel az európai biztonsági stratégiáról szóló, 2015. április 28-i bizottsági közleményre (COM(2015)0185),

—	tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „A hibrid fenyegetésekkel szembeni fellépés kerete – európai uniós válasz”című, 2016. április 6-i közös közleményére (JOIN(2016)0018),

—	tekintettel a kiberbűnözés elleni küzdelemről szóló, 2017. október 3-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel az Európai Tanács és az Európai Bizottság elnökei és a NATO főtitkára 2016. július 8-i együttes nyilatkozatára, az EU és a NATO Tanácsa által 2016. december 6-án és 2017. december 5-én helybenhagyott, az együttes nyilatkozat végrehajtására vonatkozó közös javaslatokra, valamint az azok végrehajtásáról szóló, 2017. június 14-i és december 5-i helyzetjelentésekre,

—	tekintettel a kiberbiztonságról és -védelemről szóló, 2012. november 22-i állásfoglalására (4),

—	tekintettel az európai védelmi unióról szóló, 2016. november 22-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel az ENISA-ról, az Európai Uniós Kiberbiztonsági Ügynökségről, az 526/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről, valamint az információs és kommunikációs technológiák kiberbiztonsági tanúsításáról („kiberbiztonsági jogszabály”) szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2017. szeptember 13-i bizottsági javaslatra (COM(2017)0477),

—	tekintettel a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) végrehajtásáról szóló éves jelentésről szóló, 2017. december 13-i állásfoglalására (6),

—	tekintettel a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásáról (KBVP) szóló éves jelentésről szóló, 2017. december 13-i állásfoglalására (7),

—	tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére,

—	tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0189/2018),

A.	mivel a számítástechnikai és hibrid kihívások, fenyegetések és támadások komoly veszélyt jelentenek az Unió, annak tagállamai és polgárai biztonságára, védelmére, stabilitására és versenyképességére; mivel a kibervédelembe egyértelműen beletartozik a katonai és a polgári dimenzió is;

B.	mivel az Unió és tagállamai korábban soha nem tapasztalt fenyegetéssel néznek szembe a politikai indíttatású, államilag támogatott kibertámadások, valamint a kiberbűnözés és terrorizmus formájában;

C.	mivel a kiberteret széles körben a katonaság ötödik műveleti területének tekintik, ami lehetővé teszi a kibervédelmi képességek fejlesztését; mivel viták folynak arról, hogy elismerjék-e a kiberteret ötödik hadszíntérként;

mivel az EUSZ 42. cikkének (7) bekezdésében foglalt kölcsönös védelmi záradék előírja, hogy az uniós tagállamok valamelyikének a területe elleni fegyveres támadás esetén a többi uniós ország köteles minden rendelkezésére álló segítséget és támogatást megadni ennek az országnak; mivel ez nem érinti az egyes tagállamok biztonság- és védelempolitikájának egyedi jellegét; mivel a kölcsönös védelmi záradékot az EUMSZ 222. cikkében foglalt szolidaritási klauzula egészíti ki, amely előírja, hogy az uniós országok kötelesek együttesen fellépni, ha valamely uniós országot terrortámadás ér, illetve természeti vagy ember okozta katasztrófa áldozatává válik; mivel a szolidaritási klauzula polgári és katonai struktúrák alkalmazását is magában foglalja;

mivel ugyan a kibervédelem továbbra is a tagállamok alapvető hatásköre, az Unió kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy platformot szolgáltasson az európai együttműködéshez, valamint annak biztosításában, hogy a számos hagyományos védelmi erőfeszítésre oly jellemző hatékonyságbeli hiányosságok elkerülése érdekében ezek az új törekvések a kezdetektől fogva nemzetközi szinten és a transzatlanti biztonsági struktúra keretén belül szorosan össze legyenek hangolva; mivel többet kell tennünk együttműködésünk és koordináltságunk fokozásánál; mivel az Unió felderítési, védelmi és elhárítási képességének növelése révén hatékony megelőzést kell biztosítanunk; mivel az Unió hatékony kiberbiztonságának megvalósításához hiteles kibervédelemre és kibertámadás-elhárításra van szükség, biztosítva egyben azt is, hogy a legkevésbé felkészült államok nehogy kibertámadások könnyű célpontjaivá váljanak, és mivel a komoly kibervédelem a KBVP és az európai védelmi unió kialakulásának szükséges részét képezi; mivel a kibervédelem terén tartós a magasan képzett szakemberek hiánya; mivel a fegyveres erők kibertámadásokkal szembeni védelmével kapcsolatos szoros koordináció a hatékony KBVP kialakulásának szükséges részét képezi;

mivel az uniós tagállamokat gyakran érik állami és nem állami szereplők által végrehajtott, polgári vagy katonai célpontok ellen indított kibertámadások; mivel a jelenlegi kiszolgáltatottság oka elsősorban az európai védelmi stratégiák és kapacitások széttagoltsága, ami lehetővé teszi a külföldi hírszerző ügynökségek számára, hogy több ízben kihasználják az európai biztonság szempontjából elengedhetetlen informatikai rendszerek és hálózatok biztonsági sebezhetőségeit; mivel gyakran előfordul, hogy a tagállami kormányok nem tájékoztatják kellő időben az érintetteket, pedig az ilyen tájékoztatás lehetővé tenné a számukra, hogy kezeljék termékeik és szolgáltatásaik sebezhetőségeit; mivel az ilyen támadások szükségessé teszik az európai támadó és védelmi kapacitások sürgős, polgári és katonai szintű megerősítését és védelmét, megelőzendő, hogy a kiberbiztonsági eseményeknek határokon átnyúló gazdasági és társadalmi hatásai legyenek;

G.	mivel a kibertérben elmosódnak a polgári és katonai beavatkozás közötti vonalak;

mivel számos kiberbiztonsági eseményt a magán- és állami infrastruktúra ellenállóképességének és szilárdságának hiánya, az adatbázisok elégtelen védelme vagy biztonsága, illetve a kritikus fontosságú információs infrastruktúra más hiányosságai tesznek lehetővé; mivel csupán néhány tagállam vállal felelősséget hálózatainak és információs rendszereinek, valamint az ezekkel kapcsolatos adatainak védelméért, saját gondossági kötelezettsége részeként, ami megmagyarázza a képzésbe és a biztonsági csúcstechnológiába való beruházás, valamint a megfelelő iránymutatások kidolgozásának általános hiányát;

I.	mivel az Európai Unió Alapjogi Chartája és az EUMSZ 16. cikke rögzíti a magánélet tiszteletben tartásához és az adatok védelméhez való jogokat, amelyeket a 2018. május 25-én hatályba lépett általános adatvédelmi rendelet szabályoz;

J.	mivel a hatékony és eredményes kiberpolitika olyan, amely képes az ellenség elrettentésére, képességeik megzavarására, valamint támadásra való képességük megakadályozására és csökkentésére;

mivel számos terrorista csoport és szervezet toborzásra, radikalizálásra és a terrorista propaganda terjesztésére szolgáló olcsó eszközként használja a kiberteret; mivel terrorista csoportok, nem állami szereplők és nemzetközi bűnszövetkezetek arra használják a kiberműveleteket, hogy a névtelenség leple alatt szerezzenek pénzforrásokat, hírszerzési információkat gyűjtsenek és kiberterror-kampányok indításához kiberfegyvereket fejlesszenek ki, kritikus infrastruktúrákat romboljanak szét, tegyenek tönkre vagy semmisítsenek meg, pénzügyi rendszereket támadjanak meg és egyéb illegális tevékenységeket folytassanak, amelyek kihatással járnak az európai polgárok biztonságára nézve;

mivel az európai fegyveres erők és kritikus infrastruktúrák elleni kibertámadások elhárítása és az ezekkel kapcsolatos kibervédelem a védelem korszerűsítéséről, Európa közös védelmi erőfeszítéseiről, a fegyveres erők jövőbeli fejlesztéséről és műveleteiről, valamint az Unió stratégiai autonómiájáról szóló viták egyik rendkívül fontos kérdése lett;

mivel az ezen új kihívásoknak való megfelelés és kiberreziliencájuk javítása érdekében számos tagállam jelentős beruházásokat tett az elegendő személyzettel ellátott „kiberparancsnokságok”létrehozása terén, de ennél sokkal több még a tennivaló, mivel egyre nehezebb tagállami szinten felvenni a küzdelmet a kibertámadások ellen; mivel a tagállamok „kiberparancsnokságai”offenzív vagy defenzív megbízatásuk tekintetében különböznek; mivel az egyéb kibervédelmi struktúrák tagállamonként nagymértékben eltérőek, és gyakran továbbra is széttagoltak; mivel a kibervédelem és a kibertámadás-elhárítás olyan tevékenységek, amelyeket leginkább európai szintű együttműködéssel, valamint a partnereinkkel és szövetségeseinkkel együttműködve lehet végezni, mivel működési területe nem ismer sem nemzeti, sem szervezeti határokat; mivel a katonai és polgári kiberbiztonság szorosan összefügg, és ezért több szinergiára van szükség a polgári és katonai szektorban tevékenykedő szakemberek között; mivel a magánvállalkozások jelentős szakértelemmel rendelkeznek ezen a területen, ami alapvető irányítási és biztonsági, valamint azzal kapcsolatos kérdéseket vet fel, hogy az államok képesek-e megvédeni állampolgáraikat;

N.	mivel a változó kiberbiztonsági fenyegetésekre való kellően gyors válaszadás hiánya miatt sürgős szükség van az uniós kibervédelmi képesség fejlesztésére; mivel a biztonság e téren való fenntartása érdekében kulcsonfontosságú a válaszadás gyorsasága és a készenlét megfelelő szintje;

mivel mind az állandó strukturált együttműködés (PESCO), mind az Európai Védelmi Alap (EDA) olyan új kezdeményezés, amely a kkv-k és az induló vállalkozások számára lehetőségeket biztosító környezet létrehozásának támogatásához és a kibervédelem terén folyó kooperációs projektek előmozdításához szükséges hatáskörrel rendelkezik, és mindkettő hozzá fog járulni a szabályozási és intézményi keret kialakításához;

P.	mivel a PESCO-ban részt vevő tagállamok elkötelezték magukat annak biztosítása mellett, hogy a kibervédelmi együttműködésre irányuló erőfeszítések – például az információcsere, a képzés és az operatív támogatás terén – tovább növekedjenek;

Q.	mivel az állandó strukturált együttműködéshez kiválasztott 17 projektből 2 kapcsolódik a kibervédelem területéhez;

mivel az Európai Védelmi Alapnak támogatnia kell az európai védelmi ipar globális versenyképességét és innovativitását azáltal, hogy beruházásokat hajt végre a digitális és kibertechnológiákba, valamint elő kell segítenie az okos megoldások kidolgozását azáltal, hogy részvételi lehetőségeket biztosít a kkv-k és induló vállalkozások számára ebben az erőfeszítésben;

mivel az Európai Védelmi Ügynökség (EDA) számos projektet indított a tagállamok kibervédelmi kapacitásaik fejlesztésére irányuló igényeinek kielégítése érdekében, beleértve az oktatási és képzési projekteket, például a kibervédelemre vonatkozó képzést és gyakorlatot koordináló fórumot (CD TEXP), a magánszektor kibervédelmi képzésekkel és gyakorlattal kapcsolatos támogatás iránti igényeinek összevonását (DePoCyTE) és a Cyber Ranges projektet;

mivel más uniós projektek is folyamatban vannak a helyzetismeret, a rosszindulatú számítógépes programok észlelése és az információmegosztás terén (a rosszindulatú számítógépes programokkal kapcsolatos információmegosztásra szolgáló platform (MISP), a tartós fenyegetések fejlett észlelésére szolgáló többágenses rendszerek (MASFAD));

U.	mivel a kibervédelem területén jelentős és egyre növekvő kapacitásépítési és képzési igények jelentkeznek, amelyeket uniós és NATO-szintű együttműködéssel lehet a leghatékonyabban kielégíteni;

mivel az összes modern szervezet műveleteihez hasonlóan a KBVP-missziók és -műveletek is erősen függnek az informatikai rendszerek működésétől; mivel a KBVP-missziókat és -műveleteket érintő kiberfenyegetések különböző rétegekben jelenhetnek meg, a taktikai rétegtől kezdve (KBVP-missziók és -műveletek) a műveleti rétegen át (uniós hálózatok) egészen a globális informatikai infrastruktúra átfogóbb rétegéig;

mivel az ellenőrző-irányító rendszerek, az információcsere és a logisztika minősített és nem minősített informatikai infrastruktúrára támaszkodik, különösen taktikai és operatív szinten; mivel ezek a rendszerek vonzó célpontokat jelentenek a missziók megtámadását tervező rosszhiszemű szereplők számára; mivel a kibertámadások súlyos következményekkel járhatnak az Unión belüli infrastruktúrára nézve; mivel különösen az uniós energiainfrastruktúrát célzó kibertámadásoknak súlyos következményei lennének, és ezért ezek ellen védekezni kell;

mivel egyértelmű, hogy a kibervédelemet a KBVP-missziók és -műveletek tervezési folyamatának minden szakaszában kellőképpen figyelembe kell venni, valamint állandó ellenőrzést igényel, és hogy a missziótervekbe való maradéktalan beépítése és a szükséges kritikus támogatás folyamatos nyújtása érdekében megfelelő kapacitásokat kell ehhez rendelkezésre bocsátani;

Y.	mivel az Európai Biztonsági és Védelmi Főiskola (EBVF) hálózata az egyetlen európai képzésszolgáltató a KBVP-struktúrák, missziók és műveletek számára; mivel az európai kibervédelmi képzési kapacitások összevonásában játszott szerepe a jelenlegi tervek szerint jelentősen növekedni fog;

Z.	mivel a 2016. évi varsói NATO-csúcstalálkozón kiadott nyilatkozat műveleti területnek ismeri el a kiberteret, amelyben a NATO-nak ugyanolyan hatékonyan kell megvédenie magát, mint a légtérben, a szárazföldön és a tengeren;

AA.

mivel az EDA és a NATO által koordinált kettős felhasználású kutatási projektek révén az EU és a NATO hozzájárult a tagállamok kibervédelmi kapacitásainak javításához, az Európai Uniós Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség (ENISA) által nyújtott támogatás révén pedig a tagállamok kiberrezilienciájának fejlesztéséhez;

AB.

mivel a NATO 2014-ben a kiberbiztonsági műveleteket a kollektív védelem részeként határozta meg, és 2016-ban a föld, levegő és tenger mellett a virtuális teret is műveleti területként azonosította; mivel az EU és a NATO egymást kiegészítő partnerek kiberrezilienciájuk és kivervédelmi kapacitásuk kiépítésében; mivel a kiberbiztonság és -védelem már most a két szervezet közötti együttműködés egyik legerősebb pillére, és olyan kritikus terület, ahol mindkét szervezetnek egyedülálló kapacitásai vannak; mivel a 2016. július 8-i együttes EU–NATO-nyilatkozatban az EU és a NATO megállapodtak az együttműködés széles körű ütemtervében; mivel a szorosabb együttműködésre vonatkozó 42 javaslatból négy a kiberbiztonságot és -védelmet érinti, amelyek általánosságban a hibrid fenyegetésekre vonatkozó további javaslatokat tartalmaznak; mivel ezt a kiberbiztonsággal és -védelemmel kapcsolatos újabb, 2017. december 5-én előterjesztett javaslat egészítette ki;

AC.

mivel az ENSZ információbiztonsággal foglalkozó kormányzati szakértői csoportja (UN GGE) befejezte a tanácskozás utolsó körét; mivel – még ha 2017-ben nem is volt képes konszenzusos jelentést felmutatni – a 2015-ös és a 2013-as jelentések érvényben vannak, többek között annak elismerése is, hogy a béke és a stabilitás fenntartásához, valamint egy nyílt, biztonságos, békés és hozzáférhető ikt-környezet előmozdításához elengedhetetlen a már meglévő nemzetközi jog, különösen az Egyesült Nemzetek Alapokmánya alkalmazása;

AD.

mivel a rosszhiszemű kibertevékenységekre vonatkozó közös uniós diplomáciai reagálás közelmúltban kialakított kerete, az EU kiberdiplomáciai eszköztára – amelynek célja az EU és a tagállamok kapacitásainak fejlesztése a potenciális agresszorok magatartásának befolyásolása érdekében – arányos intézkedések, köztük korlátozó intézkedések alkalmazását irányozza elő a KKBP-n belül;

AE.

mivel különböző állami szereplők – többek között Oroszország, Kína és Észak-Korea, valamint bizonyos államok, biztonsági ügynökségek vagy magánvállalatok által inspirált, felbérelt vagy szponzorált nem állami szereplők (például bűnszervezetek) – politikai, gazdasági vagy biztonsági célok elérése érdekében rosszhiszemű kibertevékenységeket folytattak, például létfontosságú infrastruktúrákra irányuló támadások, kiberkémkedés, az uniós polgárok tömeges megfigyelése, félretájékoztatási kampányok és az internetes hozzáférést és az informatikai rendszerek működését korlátozó rosszindulatú szoftverek (Wannacry, NotPetya stb.) terjesztése formájában; mivel az ilyen tevékenységek figyelmen kívül hagyják és sértik a nemzetközi jogot, az emberi jogokat és az alapvető uniós jogokat, és mindeközben veszélyeztetik a demokráciát, a biztonságot, a közrendet és az Unió stratégiai autonómiáját, és ezért az Uniónak közös választ kellene adnia ezekre, például a közös uniós diplomáciai intézkedések keretét alkalmazva, többek között az EU kiberdiplomáciai eszköztára számára előírt korlátozó intézkedések révén, például – magánvállalkozások esetében – bírságok és a belső piachoz való korlátozott hozzáférés használatával;

AF.

mivel korábban számos alkalommal hajtottak végre ilyen nagyszabású támadásokataz ikt-infrastruktúrák ellen, többek között 2007-ben Észtországban, 2008-ban Grúziában, jelenleg pedig szinte naponta alkalmaznak ilyen támadásokat Ukrajna ellen; mivel jelenleg az EU és a NATO tagállamai ellen is példátlan mértékben vetnek be offenzív kiberképességeket;

AG.

mivel a polgári és katonai célokra is felhasználható kiberbiztonsági technológiák olyan „kettős felhasználású”technológiák, amelyek számtalan lehetőséget kínálnak arra, hogy a polgári és katonai szereplők között szinergiák alakuljanak ki számos területen, például a titkosítás, a biztonsági és a sebezhetőség kezelésére szolgáló eszközök, valamint a behatolásérzékelő és -elhárító rendszerek terén;

AH.	mivel a következő években a kibertechnológiák fejlesztése olyan új területeket fog érinteni, mint a mesterséges intelligencia, a dolgok internete, robotika és mobileszközök, és mindezen tényezőknek a védelem szempontjából is számos biztonsági vonatkozása lehet;

AI.	mivel a több tagállam által létrehozott „kiberparancsnokságok”jelentősen hozzájárulhatnak a létfontosságú polgári infrastruktúrák védelméhez, és mivel gyakori, hogy a kibervédelemmel kapcsolatos ismeretek a polgári területen egyaránt hasznosak;

A kibervédelmi és kibertámadás-elhárítási képességek fejlesztése

hangsúlyozza, hogy az európai védelmi unió kialakulásában központi szerepet kell játszania a közös kibervédelmi politikának és a komoly kibervédelmi kapacitásnak;

üdvözli a Bizottság kiberbiztonsági csomagra vonatkozó kezdeményezését, melynek célja, hogy előmozdítsa az Unió kibertámadásokkal szembeni ellenálló képességét, továbbá az elrettentést és a védelmet;

emlékeztet arra, hogy a kibervédelemnek katonai és polgári vonatkozásai is vannak, és hogy emiatt integrált szakpolitikai megközelítésre, valamint a katonai és polgári érdekelt felek közötti szoros együttműködésre van szükség;

felhív a kibervédelmi kapacitások összes uniós intézménynél és szervnél, valamint tagállamban történő koherens fejlesztésére, továbbá a kibervédelem terén való együttműködést még mindig gátló politikai, jogi és szervezeti akadályok felszámolásához szükséges politikai és gyakorlati megoldások biztosítására; rendkívül fontosnak tartja a közszférabeli érdekelt felek közötti, kibervédelemmel kapcsolatos uniós és nemzeti szintű, rendszeres és megerősített információcserét és együttműködést;

nyomatékosítja, hogy a kialakulóban lévő európai védelmi unió keretében a tagállamok kibervédelmi képességeit előtérbe kell helyezni, és a kezdetektől fogva a lehető legnagyobb mértékben integrálni kell a maximális hatékonyság biztosítása érdekében; sürgeti ezért a tagállamokat, hogy világos ütemtervet használva, szorosan működjenek együtt a saját kibervédelmük kialakítása során, ezáltal hozzájárulva a Bizottság, az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) és az EDA által koordinált, arra irányuló folyamathoz, hogy a tagállamokban hatékonyabbá váljanak a kibervédelmi struktúrák, sürgősen végrehajtva a rövid távú intézkedéseket és előmozdítva a szakértelem megosztását; úgy véli, hogy ki kell fejlesztenünk a kritikus információk és infrastruktúrák biztonságos európai hálózatát; elismeri, hogy a támadások eredetének meghatározására irányuló erős képességek a hatékony kibervédelem és kibertámadás-elhárítás nélkülözhetetlen alkotóelemei, valamint hogy a hatékony megelőzéshez további alapvető technológiai szakértelem kifejlesztésére lenne szükség; sürgeti a tagállamokat, hogy növeljék pénzügyi és emberi erőforrásaikat, különös tekintettel a kiberkriminalisztikai szakértőkre, hogy hatékonyabban meg tudják állapítani a kibertámadások elkövetőinek kilétét; hangsúlyozza, hogy az együttműködés megvalósításához az Európai Uniós Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökséget (ENISA) is meg kell erősíteni;

elismeri, hogy számos tagállam úgy ítéli meg, hogy a saját kibervédelmi képességgel való rendelkezés nemzeti biztonsági stratégiájuk középpontjában áll, és nemzeti szuverenitásuk lényeges részét képezi; hangsúlyozza azonban, hogy a kibertér határok nélküli jellege miatt az EU kibertérbeli stratégiai autonómiáját biztosító, valóban átfogó és hatékony erőkhöz olyan dimenzióra és tudásra van szükség, amely túlmutat az egyes tagállamok lehetőségein, és ehhez uniós szinten valamennyi tagállam részéről intenzívebb és összehangolt reagálásra van szükség; mindezekre figyelemmel megjegyzi, hogy az Uniót és tagállamait szorítja az idő az említett erők kifejlesztése tekintetében, és haladéktalanul cselekedniük kell; megjegyzi, hogy az uniós kezdeményezéseknek, például a digitális egységes piacnak köszönhetően az EU jó helyzetben van ahhoz, hogy vezető szerepet vállaljon az európai kibervédelmi stratégiák kidolgozásában; emlékeztet arra, hogy az uniós szintű kibervédelem kialakításának hozzá kell járulnia az Unió azon képességéhez, hogy megvédje magát; üdvözli ezzel kapcsolatban az ENISA állandó megbízással való felruházására és megerősített szerepére vonatkozó javaslatot;

ebben az összefüggésben sürgeti a tagállamokat, hogy a lehető legjobban használják ki PESCO és az Európai Védelmi Alap nyújtotta keretet az együttműködési projektek előterjesztéséhez;

tudomásul veszi az EU és tagállamai által a kibervédelem területén végzett kemény munkát; tudomásul veszi konkrétabban a virtuális gyakorlótérre (Cyber Ranges) irányuló EDA-projekteket, a kibervédelmi stratégia kutatási menetrendjét és a telepíthető kiberhelyzet-felismerő csomagok kialakítását a parancsnokságokban;

üdvözli a PESCO keretében indítandó két kiberprojektet, nevezetesen a kiberfenyegetésekre és kiberbiztonsági eseményekre való reagálással kapcsolatos információmegosztási platformot, valamint a kiberbiztonsági eseményekkel foglalkozó gyorsreagálású csoportokat és a kiberbiztonság területén megvalósuló kölcsönös segítségnyújtást; hangsúlyozza, hogy ez a két projekt egy olyan defenzív kiberpolitikára összpontosít, amely a kiberfenyegetéssel kapcsolatos információknak a hálózatba kapcsolt tagállamok platformja segítségével történő megosztásán, valamint a kiberbiztonsági eseményekkel foglalkozó gyorsreagálású csoportok felállításán alapul, lehetővé téve a tagállamok számára, hogy segítsenek egymásnak a nagyobb mértékű kiberreziliencia biztosításában, valamint a kiberfenyegetések közös észlelésében, felismerésében és csökkentésében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a kiberbiztonsági eseményekkel foglalkozó gyorsreagálású nemzeti csoportokkal, valamint a kiberbiztonság területén megvalósuló kölcsönös segítségnyújtással kapcsolatos PESCO-projektek alapján hozzanak létre kiberbiztonsági eseményekkel foglalkozó gyorsreagálású európai csoportot, hogy a részt vevő tagállamok erőfeszítéseit támogatva hangolja össze az erőfeszítéseket, derítse fel a kollektív kiberfenyegetéseket és tegyen ellenintézkedéseket;

10.

megjegyzi, hogy a kibervédelmi projektek kialakítására irányuló európai kapacitás a technológiák, berendezdések, szolgáltatások és adatok, valamint azok kezelésének ismeretén alapul, és megbízható ipari szereplők csoportjára kell alapozni;

11.

emlékeztet arra, hogy az irányítási rendszerek homogenitásának javítására irányuló erőfeszítések egyik célja annak biztosítása, hogy a rendelkezésre álló irányítási eszközök interoperábilisak legyenek a nem uniós NATO-tagállamokéival és az alkalmi partnerekéivel, valamint a döntéshozatal felgyorsítása és az információk irányításának kiberkockázat esetén történő megőrzése céljából az információcsere zökkenőmentességének garantálása;

12.

javasolja, hogy találjanak módot a NATO intelligens védelmi projektjeinek kiegészítésére (például: multinacionális kibervédelmi kapacitásfejlesztés, a rosszindulatú számítógépes programokkal kapcsolatos információmegosztásra szolgáló platform (MISP) és multinacionális kibervédelmi oktatás és képzés (MNCDE&T));

13.

elismeri az olyan területeken tapasztalható fejlődést, mint a nanotechnológia, a mesterséges intelligencia, a nagy adathalmazok, az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai és a fejlett robotika; sürgeti a tagállamokat és az Uniót, hogy fordítsanak különös figyelmet arra, hogy e területek előnyeit ellenséges állami szereplők és bűnszervezetek is kihasználhatják; szorgalmazza a képzések és a kapacitások fejlesztését az olyan szofisztikált bűncselekmények elleni védelem érdekében, mint a személyazonossággal való komplex visszaélés és az áruhamisítás;

14.

hangsúlyozza, hogy a kibertérbeli biztonsággal kapcsolatban nagyobb terminológiai egyértelműségre van szükség, valamint átfogó és integrált megközelítésre és közös erőfeszítésekre a kiber- és hibrid fenyegetések elleni küzdelemhez, a szélsőségesek és bűnözők online menedékének felderítéséhez és felszámolásához, az EU és az uniós ügynökségek, úgymint Europol, Eurojust, EDA és ENISA közötti információmegosztás erősítése és fokozása révén;

15.

hangsúlyozza, hogy a mesterséges intelligencia a kibertámadások és a kibervédelem terén is egyre nagyobb a szerephez jut; sürgeti az Uniót és a tagállamokat, hogy a kibervédelmi képességeikkel kapcsolatos kutatás és gyakorlati fejlesztés során is fordítsanak különös figyelmet erre a területre;

16.

nyomatékosítja, hogy a pilóta nélküli ‒ fegyveres vagy nem fegyveres ‒ légi járművek alkalmazása miatt külön intézkedéseket kell tenni potenciális kibersebezhetőségeik csökkentése érdekében;

A KBVP-missziók és -műveletek kibervédelme

17.

hangsúlyozza, hogy a kibervédelmet a KBVP-missziók és -műveletek operatív feladatának kell tekinteni, és azt fel kell venni a KBVP-vel kapcsolatos valamennyi tervezési folyamatba, biztosítva, hogy a tervezési folyamat során végig figyelembe veszik a kiberbiztonságot, ezáltal csökkentve kibersebezhetőségekkel kapcsolatos hiányosságokat;

18.

elismeri, hogy egy sikeres KBVP-misszió vagy -művelet megtervezéséhez mind az operatív központban, mind pedig a misszió területén jelentős kibervédelmi szakértelemre, valamint biztonságos informatikai infrastruktúrára és hálózatokra van szükség, hogy alapos fenyegetésértékelést lehessen végezni és megfelelő védelmet lehessen nyújtani ezen a területen; felszólítja az EKSZ-t és a KBVP-műveletek parancsnokságát ellátó tagállamokat, hogy erősítsék meg az uniós misszióknak és műveleteknek biztosítandó kibervédelmi szakértelmet; megjegyzi, hogy van egy határ arra vonatkozóan, hogy a KBVP-missziók mennyire jól készíthetők fel a kibertámadások elleni védelemre;

19.

hangsúlyozza, hogy minden KBVP-misszió és -művelet tervezésének a kiberfenyegetések alapos értékelésével kell együtt járnia; megjegyzi, hogy az ENISA által a fenyegetésekkel kapcsolatban összeállított osztályozás megfelelő mintát nyújt ehhez az értékeléshez; javasolja, hogy hogy a KBVP-parancsnokságok számára hozzanak létre a kiberreziliencia értékelésére szolgáló kapacitást;

20.

elismeri különösen annak a jelentőségét, hogy a szükséges minimumon tartsák a KBVP-missziók és műveletek digitális lábnyomát és támadási felületét; sürgeti a tervezésben érintetteket, hogy a tervezési folyamat kezdetétől fogva vegyék ezt figyelembe;

21.

elismeri az EDA képzési igényekre vonatkozó elemzését, amely feltárta, hogy a döntéshozók körében ‒ nem csupán a tagállamokban ‒ komoly hiányosságok vannak a kibervédelmi készségek és kompetenciák tekintetében, és üdvözli az EDA arra irányuló kezdeményezéseit, hogy a KBVP-missziók és -műveletek tervezésének támogatása érdekében tanfolyamokat tartsanak a tagállamokban a vezető beosztású döntéshozók számára;

Kibervédelmi oktatás és képzés

22.

megjegyzi, hogy egy modern uniós kibervédelmi oktatási és képzési rendszer jelentősen csökkentené a fenyegetéseket, és felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy fokozzák együttműködésüket az oktatás, képzés és a gyakorlatok terén;

23.

határozottan támogatja a katonai Erasmus programot és a többi, közös képzésre és cserére irányuló kezdeményezést, melyek célja a pályakezdő katonai személyzet fokozottabb cseréje révén a tagállamok fegyveres erői közötti interoperabilitás erősítése és egy közös stratégiai kultúra kialakítása, szem előtt tartva, hogy az összes tagállam és NATO-szövetséges között szükség van erre az interoperabilitásra; úgy véli azonban, hogy a kibervédelem terén a képzési és oktatási célú cseréknek túl kell mutatniuk e kezdeményezésen, és ki kell terjedniük a katonai állomány bármilyen korú és rangú tagjaira és az összes olyan felsőoktatási intézmény diákjaira, amelyek kiberbiztonsági oktatási programokkal rendelkeznek;

24.

hangsúlyozza, hogy több szakértőre van szükség a kibervédelem területén; felhívja a tagállamokat, hogy segítsék elő a katonai és nem katonai felsőoktatási intézmények közötti együttműködést a szakértőhiány kezelése érdekében, több lehetőséget teremtve a kibervédelmi oktatás és képzés terén, és fordítsanak több erőforrást a kiberműveletekkel, és többek között a mesterséges intelligenciával kapcsolatos speciális képzésre; felszólítja a katonai akadémiákat, hogy tanterveikbe építsék be a kibervédelmi oktatást, hogy növelni lehessen a KBVP-missziók igényeihez rendelkezésre álló kibertehetség-állományt;

25.

felhívja az összes tagállamot, hogy megfelelően és proaktívan tájékoztassák a vállalkozásokat, iskolákat és polgárokat a kiberbiztonságról és a legfontosabb digitális fenyegetésekről, felhívják a figyelmet azokra és tanácsot adjanak; üdvözli ezzel kapcsolatban a kiberbiztonsági útmutatókat, melyek célja, hogy a polgárok és szervezetek hatékonyabb kiberbiztonsági stratégiát kövessenek, növeljék a kiberbiztonsággal kapcsolatos ismereteket és általánosságban javítsák a kiberrezilienciát;

26.

megjegyzi, hogy mivel a személyi állományon belül több olyan tagra van szükség, aki speciális képesítéssel rendelkezik, a tagállamoknak nemcsak az alkalmas katonai állomány toborzására, hanem a szükséges szakemberek megtartására is hangsúlyt kell helyezniük;

27.

üdvözli, hogy a „Cyber Ranges”elnevezésű virtuális gyakorlótereket összefogó szövetség 11 tagállama (Ausztria, Belgium, Németország, Észtország, Görögország, Finnország, Írország, Lettország, Hollandia, Portugália és Svédország) végrehajtja az EDA összevonásra és megosztásra irányuló menetrendje keretében elindított négy kibervédelmi projekt közül az elsőt; kéri a többi tagállamot, hogy csatlakozzanak ehhez a kezdeményezéshez; felszólítja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a virtuális kibervédelmi képzés és a virtuális gyakorlóterek nagyobb mértékű és kölcsönös elérhetőségét; megjegyzi ezzel kapcsolatban, hogy az ENISA szerepét és szakértelmét is figyelembe kell venni;

28.

úgy véli, hogy az ilyen kezdeményezések hozzájárulnak a kibervédelmi oktatás színvonalának uniós szintű javításához, különösen széles körű technikai platformok létrehozásával és az uniós szakértők közösségének kialakításával; úgy véli, hogy növelheti az európai fegyveres erők vonzerejét, ha átfogó kibervédelmi képzést nyújtanak, hogy elérjék és megtartsák a kibertehetségeket; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy rámutassanak a számítógépes rendszerek, a tagállamok és az uniós intézmények gyenge pontjaira; elismeri, hogy az emberi hiba egyike a kiberbiztonsági rendszerek leggyakrabban azonosított gyengeségeinek, ezért felszólít a katonai személyzet és az uniós intézményekben dolgozó polgári személyzet rendszeres képzésére;

29.

felszólítja az EDA-t, hogy indítsa el a kibervédelemre vonatkozó oktatást, képzést és gyakorlatot koordináló fórumot (CD TEXP) a „Cyber Ranges”szövetség lehető leghamarabbi támogatása érdekében, hangsúlyt helyezve az összehangolt követelményekkel kapcsolatos együttműködés erősítésére, a kibervédelmi kutatás és technológiai innovációk előmozdítására, valamint a harmadik országoknak a kapacitásépítéssel kapcsolatban nyújtandó segítségre, hogy a kibervédelem terén ellenálló képességet tudjanak kiépíteni; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ezeket a kezdeményezéseket egészítsék ki a kibervédelmi képzés európai kiválósági központjának létrehozásával, hogy a legígéretesebb újoncok szakértői képzésben részesüljenek a részt vevő tagállamok kiberképzésének támogatása érdekében;

30.

üdvözli, hogy az EBVF égisze alatt létrejön a kibervédelmi oktatással, képzéssel és gyakorlattal, valamint értékeléssel foglalkozó fórum (ETEE) a tagállami képzési és oktatási lehetőségek növelése céljából;

31.

fokozottabb eszmecserére ösztönöz a helyzetismeret terén szimulációs kibergyakorlatok és az egyes kapacitásfejlesztési erőfeszítések összehangolása révén, a nagyobb mértékű interoperabilitás kialakítása, valamint a jövőbeni támadásokra vonatkozó hatékonyabb megelőzés és reagálás megvalósítása érdekében; szorgalmazza az ilyen projektek NATO-szövetségesekkel, az uniós tagállamok fegyveres erőivel és a kibertámadások visszaverésében nagy tapasztalattal rendelkező egyéb partnerekkel történő végrehajtását, a műveleti készültség fejlesztése, valamint a közös eljárások és előírások kialakítása érdekében, hogy átfogóan lehessen kezelni a különböző kiberfenyegetéseket; ebben a tekintetben üdvözli, hogy az EU részt vesz kibergyakorlatokban, például az úgynevezett kibertámadási és -védelmi gyakorlatban (CODE);

32.

emlékeztet arra, hogy a reziliens kibertér kifogástalan kiberhigiéniát igényel; felhívja a köz- és magánszférabeli érdekelt feleket, hogy tartsanak rendszeres kiberhigiéniai képzéseket a személyzet minden tagja számára;

33.

javasolja a szakértelem és a tapasztalatok cseréjének fokozását a fegyveres erők, a rendőrség, valamint a tagállamok kiberfenyegetések elleni küzdelemben aktívan részt vevő egyéb állami szervei között;

Kibervédelmi együttműködés az EU és a NATO között

34.

ismételten hangsúlyozza, hogy az EU és a NATO közös értékeik és stratégiai érdekeik alapján különös felelősséggel és képességgel rendelkeznek arra, hogy a növekvő kiberbiztonsági és kibervédelmi kihívásokat hatékonyabban, az esetleges egymást kiegészítő elemeket megkeresve, szoros együttműködésben kezeljék, kerülve a párhuzamos erőfeszítéseket és tiszteletben tartva egymás felelősségi köreit;

35.

felhívja a Tanácsot, hogy más uniós intézményekkel és struktúrákkal együttműködve vizsgálja meg annak lehetőségeit, hogy minél korábban uniós szintű támogatást nyújtsanak ahhoz, hogy a kiberterület összehangolt módon és a NATO-val való együttműködésben beépüljön a tagállamok katonai doktrínáiba;

36.

felszólít a már elfogadott intézkedések konkrét megvalósítására; felszólít az EU és a NATO közötti együttműködés továbbfejlesztését célzó új kezdeményezések azonosítására, figyelembe véve a NATO együttműködésen alapuló kibervédelmi kiválósági központjával (CCD COE) és a NATO kommunikációs és információs akadémiájával (NCI) való együttműködés lehetőségeit, melyek célja, hogy növeljék az informatikai és kiberbiztonsági rendszerekkel ‒ szoftverekkel és hardverekkel ‒ kapcsolatos képzési kapacitásokat; megjegyzi, hogy ebbe beletartozhat a NATO-val arról a lehetőségről folytatott párbeszéd, hogy az Unió a kiegészítő jelleg és az együttműködés fokozása érdekében csatlakozzon a CCD COE központhoz; üdvözli a hibrid fenyegetések elleni küzdelem európai kiválósági központjának közelmúltbeli felállítását; sürgeti az összes érintett intézményt és szövetségest, hogy tartsanak rendszeresen vitassák meg tevékenységeiket annak érdekében, hogy elkerüljék az átfedéseket és segítsék elő a kibervédelem összehangolt megközelítését; úgy véli, hogy döntő fontosságú a kiberfenyegetéssel kapcsolatos információk tagállamok közötti és a NATO-val való cseréjének a kölcsönös bizalom alapján történő ösztönzése;

37.

meg van győződve arról, hogy az EU és a NATO közötti fokozott együttműködés fontos és hasznos a kibervédelem területén a kibertámadásokkal kapcsolatos megelőzéshez, védelemhez és elhárításhoz; ezért felszólítja mindkét szervezetet operatív együttműködésük és koordinációjuk növelésére, valamint közös kapacitásépítési erőfeszítéseik bővítésére, különösen a polgári és katonai kibervédelmi személyzetnek szervezett közös képzések és gyakorlatok formájában, valamint a tagállamoknak a NATO intelligens védelmi projektjeiben való részvétele révén; létfontosságúnak tartja, hogy az EU és a NATO fokozza az információk megosztását annak érdekében, hogy hivatalosan meg lehessen állapítani a kibertámadások elkövetőit, majd korlátozó szankciókat lehessen kivetni a felelősökre; sürgeti a két szervezetet, hogy a válságkezelés kiberbiztonsági vonatkozásai terén is szorosabban működjenek együtt;

38.

üdvözli az azzal kapcsolatos elképzelések megosztását, hogy a kibervédelmi követelményeket és előírásokat be kell építeni a missziók és műveletek tervezésébe és végrehajtásába az interoperabilitás előmozdítása érdekében, és reményét fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy ezt nagyobb műveleti együttműködés fogja követni az adott missziók kibervédelmének biztosítása és az operatív megközelítések összehangolása terén;

39.

üdvözli az EU hálózatbiztonsági vészhelyzeteket elhárító csoportja (CERT-EU) és a NATO számítógép-incidenskezelő képessége (NCIRC) közötti megállapodást, amelynek célja az információcsere, a logisztikai támogatás, a közös fenyegetésértékelések, a személyzettoborzás és a bevált gyakorlatok megosztása a fenyegetésekre valós időben történő reagálás érdekében; hangsúlyozza, hogy fontos ösztönözni a CERT-EU és az NCIRC közötti információcserét, illetve törekedni kell a bizalom szintjének növelésére; úgy véli, feltételezhető, hogy a CERT-EU birtokában lévő információk hasznosak lehetnek a kiberbiztonsági kutatás és a NATO számára, és hogy ezért ezeket az információkat meg kell osztani, az uniós adatvédelmi jogszabályok maradéktalan betartása mellett;

40.

üdvözli a két szervezet közötti együttműködést a kibervédelmi gyakorlatok terén; tudomásul veszi az EU képviselőinek részvételét az éves kiberkoalíciós gyakorlat keretében; elismeri az előrelépést, amelyet a NATO 2017. évi válságkezelő gyakorlatában a párhuzamos és összehangolt gyakorlatokban (PACE) való uniós részvétel képvisel, és üdvözli különösen egy kibervédelmi elem beépítését a gyakorlatba; sürgeti mindkét szervezetet, hogy fokozza ezeket az erőfeszítéseket;

41.

42.

megjegyzi, hogy komoly lehetőség van egy ambiciózusabb és konkrétabb kibervédelmi együttműködési programra, amely túlmutat a konkrét műveletek kapcsán megvalósuló együttműködés elméleti szintjén; sürgeti mindkét szervezetet, hogy a már meglévő intézkedéseket konkrétan és hatékonyan hajtsa végre, és terjesszen elő ambiciózusabb javaslatokat a közös nyilatkozat végrehajtásának következő felülvizsgálatára;

43.

üdvözli a 2014-ben létrehozott, a NATO és az ipar közötti kiberpartnerséget (NCIP), és kéri, hogy az EU vegyen részt az együttműködésen alapuló NCIP-erőfeszítésekben, hogy a NATO‒EU együttműködéshez csatlakozzanak a kibertechnológiákra szakosodott vezető ipari szereplők, hogy a folyamatos együttműködés révén javuljon a kiberbiztonság, különös figyelmet fordítva a következőkre: képzések, gyakorlatok és oktatás a NATO, az EU és az ipar képviselői számára; az EU és az ipar bevonása a NATO intelligens védelmi projektjeibe; a NATO, az EU és az ipar közötti, együttműködésen alapuló információmegosztás és a felkészültségre és helyreállításra vonatkozó bevált gyakorlatok; közösen kifejlesztett kibervédelmi képességek biztosítása; valamint szükség esetén együttműködésen alapuló reagálás biztosítása a kiberbiztonsági eseményekre;

44.

felhívja a figyelmet az ENISA-rendelet (526/2013/EU) felülvizsgálatáról és az információs és kommunikációs technológiák európai kiberbiztonsági tanúsítási és címkézési keretének megállapításáról szóló rendeletre irányuló javaslattal kapcsolatos munkára; felhívja az ENISA-t, hogy írjon alá megállapodást a NATO-val a gyakorlati együttműködésük, többek között az információmegosztás és a kibervédelmi gyakorlatokban való részvétel fokozása érdekében;

A kibertérre alkalmazandó nemzetközi normák

45.

kéri a kibervédelmi képességek szempontjainak ágazatokon átívelő feladatként történő beépítését a közös kül- és biztonságpolitikába, valamint az EU és tagállamai külső fellépéseibe, és szorosabb együttműködésre szólít fel a kibervédelem terén a tagállamok, az uniós intézmények, az ENSZ, a NATO, az Egyesült Államok és más stratégiai partnerek között, különösen a kibertérrel kapcsolatos szabályok, normák és végrehajtási intézkedések tekintetében;

46.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy több hónapos tárgyalások után az ENSZ kormányzati szakértői csoportja (UN GGE) 2016-ban és 2017-ben képtelen volt képes konszenzusra vonatkozó új jelentést felmutatni; emlékeztet arra, hogy (amint azt a 2013. évi jelentés is elismerte) a hatályos nemzetközi jog és különösen az Egyesült Nemzetek Alapokmánya – amely tiltja bármely állam politikai függetlensége elleni fenyegetést vagy erő alkalmazását, így a részvételen alapuló hivatalos eljárások, többek között a választások lebonyolításához alapvetően szükséges műszaki infrastruktúra megzavarására irányuló kényszerítő erejű kiberműveleteket egy másik államban – alkalmazandó és végrehajtandó a kibertérben; megjegyzi, hogy a UN GGE 2015-ös jelentése felsorolja a felelős állami magatartás normáit, többek között azon tilalmat, hogy az államok nem folytathatnak vagy támogathatnak tudatosan olyan kibertevékenységeket, amelyek sértik a nemzetközi jogban foglalt kötelezettségeiket; felhívja az EU-t, hogy vállaljon vezető szerepet a kibertérben alkalmazandó nemzetközi normákról és azok végrehajtásáról folytatott jelenlegi és jövőbeni vitákban;

47.

megjegyzi, hogy a tallinni kézikönyv 2.0 jelentősége alapot teremt ahhoz a vitához és elemzéshez, hogy hogyan alkalmazható a hatályos nemzetközi jog a kibertérre; felszólítja a tagállamokat, hogy kezdjék el elemezni és alkalmazni mindazt, amit a szakértők a tallinni kézikönyvben megfogalmaztak, és állapodjanak meg a nemzetközi magatartás további önkéntes normáiról; megjegyzi különösen azt, hogy a kiberképességek offenzív alkalmazásának a nemzetközi jogon kell alapulnia;

48.

megerősíti a nyílt, szabad, stabil és biztonságos kibertér iránti teljes elkötelezettségét, amely tiszteletben tartja a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság alapvető értékeit, és ahol a nemzetközi vitákat békés eszközökkel rendezik az ENSZ Alapokmánya és a nemzetközi jog alapelvei alapján; felhívja a tagállamokat, hogy támogassák a kiberdiplomácia és a meglévő kibernormák közös és átfogó uniós megközelítésének további végrehajtását és a NATO-val együtt dolgozzanak ki uniós szintű kritériumokat és fogalommeghatározásokat arra vonatkozóan, hogy mi minősül kibertámadásnak, hogy az EU gyorsabban tudjon közös álláspontra jutni a kibertámadás formájában elkövetett, nemzetközi jogot sértő cselekményt követően; határozottan támogatja a UN GGE 2015-ös jelentés önkéntes végrehajtását, jogilag nem kötelező erejű normák alkalmazását a kibertérben (a magánélet és az alapvető polgári jogok tiszteletben tartása mellett), valamint regionális bizalomépítő intézkedések létrehozását; támogatja ezzel összefüggésben a kibertér stabilitásával foglalkozó globális bizottság arra irányuló munkáját, hogy normákra és politikákra vonatkozó javaslatokat dolgozzon ki a nemzetközi biztonság és stabilitás növelése és annak érdekében, hogy iránymutatással szolgáljanak a kibertérbeli felelősségteljes állami és nem állami magatartásra vonatkozóan; helyesli azt a javaslatot, miszerint az állami és nem állami szereplők nem hajthatnak végre, illetve nem engedélyezhetnek tudatosan olyan tevékenységet, amely szándékosan és jelentősen károsítja az internet nyilvános felületét, ennélfogva a kibertér stabilitását;

49.

elismeri, hogy a technológiai infrastruktúra nagy részét a magánszféra birtokolja vagy üzemelteti, és hogy a nyitott, szabad, stabil és biztonságos kibertér biztosításához elengedhetetlen, hogy az érdekelt felek közötti többoldalú párbeszéd keretében szoros együttműködésre, konzultációra, valamint a magánszféra és a civil társadalmi csoportok bevonására kerüljön sor;

50.

elismeri, hogy a végrehajtás nehézségei miatt az államok közötti kétoldalú megállapodások nem mindig hozták meg a kívánt eredményeket; úgy véli ezért, hogy a hasonló gondolkodású országok konszenzusra hajlandó csoportjain belüli koalíciók kiépítése hatékony eszközt jelent a több érdekelt fél által tett erőfeszítések kiegészítéséhez; hangsúlyozza, hogy a bűnözés és a terrorcselekmények elleni küzdelem fokozása során a helyi hatóságoknak fontos szerepet kell játszaniuk a technológiai innováció és az adatmegosztás folyamatában;

51.

üdvözli, hogy a Tanács elfogadta a rosszhiszemű kibertevékenységekkel szembeni közös uniós diplomáciai fellépés keretét, azaz EU kiberdiplomáciai eszköztárát; támogatja, hogy az EU tehessen korlátozó intézkedéseket ‒ esetleg szankciókat vethessen ki ‒ a kibertérben a tagállamok ellen támadást intézőkkel szemben;

52.

felhív továbbá világos, proaktív megközelítés követésére a kiberbiztonság és kibervédelem tekintetében, az uniós kiberdiplomácia ágazatokon átívelő feladatként történő megszilárdítására az uniós külpolitikában, valamint az uniós kapacitások és eszközök átfogó megerősítésére annak érdekében, hogy hatékonyan megerősítsék az EU normáit és értékeit, valamint egyengessék az utat a kibertér szabályaira, normáira és végrehajtási intézkedéseire vonatkozó globális konszenzus megteremtése előtt; megjegyzi, hogy a kibertámadásokkal szembeni ellenálló képesség harmadik országokban történő kiépítése hozzájárul a nemzetközi békéhez és biztonsághoz, így végső soron az európai polgárok számára teremt biztonságosabb környezetet;

53.

úgy véli, hogy a kibertámadásokra ‒ például a NotPetya és a WannaCry zsarolóvírus-támadásra ‒ vagy állami irányítás mellett, vagy valamely állam tudtával és jóváhagyásával kerül sor; megjegyzi, hogy ezek a kibertámadások ‒ amelyek súlyos és maradandó gazdasági kárt okoznak, valamint az életet is veszélyeztetik ‒ egyértelműen sértik a nemzetközi jogot és jogi normákat; úgy véli ezért, hogy a NotPetya, illetve a WannaCry zsarolóvírus-támadás kimeríti a nemzetközi jog megsértését az Oroszországi Föderáció, illetve Észak-Korea részéről, és hogy e két országgal szemben az EU-nak és a NATO-nak arányos és megfelelő válaszintézkedéseket kell foganatosítania;

54.

felszólít arra, hogy az Europol Számítástechnikai Bűnözés Elleni Európai Központja váljon kapcsolattartó ponttá a kiberbűnözéssel foglalkozó bűnüldözési csoportok és kormányzati szervek számára, azzal az elsődleges feladattal, hogy támadás esetén irányítsa mind a „.eu”domain, mind az uniós hálózatok kritikus infrastruktúrájának védelmét; hangsúlyozza, hogy a kapcsolattartó pontot információcserével és azzal is meg kell bízni, hogy segítséget nyújtson a tagállamoknak;

55.

hangsúlyozza, hogy normákat kell kidolgozni a magánélet védelme és a biztonság, a titkosítás, a gyűlöletbeszéd, a félretájékoztatás és a terrorfenyegetések vonatkozásaiban;

56.

ajánlja, hogy minden uniós tagállam vállaljon kötelezettséget arra, hogy segítséget nyújt a kibertámadás alatt álló bármely másik tagállamnak, és hogy a NATO-val való szoros együttműködésben nemzeti kiberbiztonsági elszámoltathatóságot biztosít;

Polgári-katonai együttműködés

57.

felszólítja az érdekelt feleket, hogy erősítsék meg a tudásátadási partnerségeket, hajtsanak végre megfelelő üzleti modelleket, és teremtsenek bizalmat a vállalatok, illetve a védelmi és polgári végfelhasználók között, valamint javítsák az elméleti tudás gyakorlati megoldásokba történő átadását annak érdekében, hogy szinergiák és összekapcsolt megoldások jöjjenek létre a polgári és katonai piacokon, átlátható eljárások és az uniós és nemzetközi jog tiszteletben tartásán alapuló egységes európai kiberbiztonsági piacot alkotva az EU stratégiai autonómiájának megőrzése és megerősítése céljából; megjegyzi, hogy a kiberbiztonsági magánvállalkozások kulcsfontosságú szerepet játszanak a kibertámadások korai előrejelzésében és az elkövetők kilétének megállapításában;

58.

nyomatékosan hangsúlyozza a kutatás és fejlesztés fontosságát, különösen a védelmi piac magas szintű biztonsági követelményeinek fényében; sürgeti az EU-t és a tagállamokat, hogy nyújtsanak gyakorlatiasabb támogatást az európai kiberbiztonsági ipar és más érdemleges gazdasági szereplők számára, csökkentsék a bürokratikus terheket, különösen a kkv-knak és az induló vállalkozásoknak (a kiberbiztonság területén az innovatív megoldások legfontosabb forrásai), valamint szorosabb együttműködést mozdítsanak elő az egyetemi kutatóintézetekkel és a jelentősebb szereplőkkel annak érdekében, hogy csökkentssék a külső forrásokból származó internetes biztonsági termékektől való függőséget, és a stratégiai önállóságot fokozva stratégiai ellátási láncot hozzanak létre az EU-n belül; ebben az összefüggésben megjegyzi, hogy az EDF és a többéves pénzügyi keretben szereplő egyéb eszközök értékes hozzájárulást tudnak elérni;

59.

ösztönzi a Bizottságot, hogy integráljon kibervédelmi elemeket az Európai Kiberbiztonsági Kutatási és Kompetenciaközpontok Hálózatába, tekintettel arra is, hogy a kettős felhasználású kiberképességek és -technológiák számára elegendő erőforrásokat biztosítsanak a következő többéves pénzügyi keretben;

60.

megjegyzi, hogy az állami és különböző polgári infrastruktúrális eszközök megóvásaa tagállamok és különösen az információs rendszerek biztonságáért felelős hatóságok létfontosságú védelmi feladata, amelynek vagy nemzeti kiberparancsnokságok, vagy a nevezett hatóságok hatáskörébe kell tartoznia; hangsúlyozza, hogy ehhez magas szintű bizalomra, valamint a lehető legszorosabb együttműködésre van szükség a katonai szereplők, a kibervédelmi ügynökségek, a hatáskörrel rendelkező egyéb hatóságok és az érintett iparágak között, ami csakis a polgári és katonai szereplők feladatainak, szerepeinek és kötelezettségeinek világos meghatározása révén érhető el, továbbá nyomatékosan felkér minden érintett szereplőt, hogy a tervezési folyamataikban vegyék ezt figyelembe; felhív a határon átnyúló együttműködés fokozására (az uniós adatvédelmi jogszabályok maradéktalan betartása mellett) a rosszindulatú kibertevékenységek felszámolásával kapcsolatos bűnüldözés terén;

61.

felhívja a tagállamokat, hogy kiberbiztonsággal kapcsolatos nemzeti stratégiájukat összpontosítsák az információs rendszerek és a kapcsolódó adatok védelmére, és tekintsék e kritikus infrastruktúra védelmét a vonatkozó gondossági kötelezettségük részének; sürgeti a tagállamokat, hogy fogadjanak el és hajtsanak végre olyan stratégiákat, iránymutatásokat és eszközöket, amelyek észszerű szintű védelmet biztosítanak a fenyegetések észszerűen azonosítható szintjeivel szemben, oly módon, hogy a védelem költségei és terhei arányosak legyenek a kockázatnak kitett feleket fenyegető lehetséges kárral; felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek megfelelő, a joghatóságuk alá tartozó jogi személyeket a kezelésükben lévő személyes adatok védelmére kötelező lépéseket;

62.

elismeri, hogy a kiberfenyegetések változó körülményei miatt tanácsos lenne szorosabb és strukturált együttműködést folytatni a rendőrséggel, különösen bizonyos kritikus területeken, úgymint a kiberdzsiháddal, a kiberterrorizmussal, az online radikalizálódással, többek között a szélsőséges és radikális szervezetek finanszírozásával kapcsolatos fenyegetetések nyomon követése terén;

63.

bátorítja a szoros együttműködést az uniós ügynökségek – például az EDA és az ENISA, a Számítástechnikai Bűnözés Elleni Európai Központ – között, a szinergiák előmozdítására és az átfedések elkerülésére irányuló, ágazatokon átívelő megközelítés szellemében;

64.

felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal, az EDA-val, a Parlamenttel és az EKSZ-szel szoros együttműködésben dolgozza ki az európai kibervédelem koordinált megközelítésének ütemtervét, beleértve az EU kibervédelmi politikai keretének korszerűsítését annak biztosítása érdekében, hogy a szakpolitikai mechanizmus releváns eszközét jelentő keret továbbra is alkalmas legyen az EU kibervédelmi célkitűzéseinek elérésére; megjegyzi, hogy ennek a folyamatnak az uniós közös biztonság- és védelempolitika átfogóbb stratégiai megközelítésének részét kell képeznie;

65.

kéri a kiberbiztonsági kapacitás fejlesztési együttműködés keretében történő fejlesztését, valamint szorgalmazza a folyamatos oktatást és kibertudatossági képzést, ezáltal növelve az országok és társadalmak kiber- és hibridfenyegetésekkel szembeni ellenálló képességét, számolva azzal, hogy az elkövetkező években több millió új felhasználó lesz az interneten, többségük a fejlődő országokban;

66.

nemzetközi együttműködést és többoldalú kezdeményezéseket szorgalmaz szilárd kibervédelmi és kiberbiztonsági keretek kiépítése céljából, hogy fel lehessen venni a küzdelmet az állam korrupció, pénzügyi csalás, pénzmosás, terrorizmusfinanszírozás általi foglyul ejtése ellen, valamint a kiberterrorizmussal és a kriptovalutákkal és egyéb alternatív fizetési módokkal kapcsolatos kihívások kezelése érdekében;

67.

megjegyzi, hogy a kibertámadások ‒ például a NotPetya vírus ‒ gyorsan terjednek, így széles körű globális ellenálló képesség hiányában válogatás nélkül okoznak kárt; úgy véli, hogy a kibervédelmi képzésnek és oktatásnak az Unió külső tevékenységének részét kell képeznie, és hogy a kiberreziliencia kiépítése a harmadik országokban hozzájárul a nemzetközi békéhez és biztonsághoz, végső soron az európai polgárok nagyobb biztonságához;

Intézményi megerősítés

68.

felhívja a tagállamokat, hogy a PESCO keretében folytassanak ambiciózusabb együttműködést a kiberterületen; javasolja, hogy a tagállamok a PESCO keretében indítsanak egy új informatikai együttműködési programot a jelenlegi és jövőbeni uniós missziók és műveletek gyors és hatékony tervezésének, irányításának és ellenőrzésének támogatása céljával; megjegyzi, hogy ennek következtében javulnia kell a kibertérbeli műveleti kapacitások koordinációjának, és az Európai Tanács határozata esetén létrejöhet egy közös kibervédelmi parancsnokság;

69.

megismétli a tagállamokhoz és alelnökhöz/főképviselőhöz intézett felhívását, hogy terjesszenek elő fehér könyvet a biztonságról és védelemről; felhívja a tagállamokat és az alelnököt/főképviselőt, hogy a fehér könyv középpontjába a kibervédelmet és a kibertámadás-elhárítást helyezzék, kiterjesztve a kibertér védelmét az EUSZ 43. cikkében megállapított műveletekre ész EUSZ a 42. cikk (7) bekezdése szerinti közös védelemre is;

70.

megjegyzi, hogy a tagállamok és az uniós intézmények és ügynökségek közötti, az értesülések és a hírszerzési információk cseréje során a bizalom elvének erősítése érdekében a PESCO új kiberegyüttműködési programjának irányítását felváltva kell ellátniuk az egyes tagállamok által kijelölt magas rangú katonatiszteknek és polgári alkalmazottaknak, akik az EU „PESCO formációban”ülésező védelmi minisztereinek és az alelnöknek/főképviselőnek tartoznak beszámolási kötelezettséggel;

71.

ismételten felhív arra, hogy az erőforrások rangsorolásának, gyakorlati felhasználásának, valamint a tagállamok közötti hatékony együttműködés és integráció garantálása érdekében az EDA jelenlegi miniszteri irányítóbizottsága és az uniós védelmi miniszterek „PESCO formációja”alapján jöjjön létre egy uniós Védelmi Tanács;

72.

emlékeztet arra, hogy a következő többéves pénzügyi keretben is maradjon meg az európai védelmi alap, sőt növekedjen az összege, elegendő költségvetést különítsenek el a kibervédelem számára;

73.

több erőforrást kér, hogy modernizálni és racionalizálni lehessen a kiberbiztonsági és hírszerzési információknak az Európai Külügyi Szolgálat/az Európai Unió Helyzetelemző Központja (INTCEN), a Tanács és a Bizottság közötti elosztását;

A köz- és magánszféra partnersége

74.

elismeri, hogy a magánvállalkozások kulcsfontosságú szerepet játszanak a kiberbiztonsági incidensek megakadályozásában, felderítésében, az ellenük való küzdelemben és a reagálásban, nem csupán a technológiai iparág szolgáltatóiként, hanem az IT-szektoron kívül végzett szolgáltatásaikkal is;

75.

elismeri a magánszféra szerepét a kiberbiztonsági incidensek megakadályozásában, felderítésében, az ellenük való küzdelemben és a reagálásban, ugyanakkor az innováció ösztönzésében a kibervédelem terén, ennélfogva megerősített együttműködést szorgalmaz a magánszférával, hogy biztosítsák az EU és a NATO követelmények közös értelmezését, és hogy segítséget nyújtsanak a közös megoldások megtalálásában;

76.

felhívja az Uniót, hogy végezze el az intézményekben használt szoftverek, informatikai és kommunikációs berendezések és infrastruktúra átfogó felülvizsgálatát a potenciálisan veszélyes programok és eszközök elhárítása és a bizonyítottan rosszindulatú eszközök ‒ mint például a Kaspersky Lab ‒ betiltása érdekében;

o o

77.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a védelem és kiberbiztonság területén működő uniós ügynökségeknek, a NATO főtitkárának, valamint a tagállamok nemzeti parlamentjeinek.

(1) Cambridge University Press, 2017. február, ISBN 9 781 316 822 524, https://doi.org/10.1017/9781316822524.

(2) HL L 194., 2016.7.19., 1. o.

(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0366.

(4) HL C 419., 2015.12.16., 145. o.

(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0435.

(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0493.

(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0492.

27.1.2020

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 28/71

P8_TA(2018)0259

Oroszország, különösen Oleg Szencov ukrán politikai fogoly ügye

Az Európai Parlament 2018. június 14-i állásfoglalása Oroszországról, különösen Oleg Szencov ukrán politikai fogoly ügyéről (2018/2754(RSP))

(2020/C 28/08)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Parlament Oroszországról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az Oroszországban fogva tartott ukrán foglyokról és a Krím félszigeten kialakult helyzetről szóló, 2017. március 16-i állásfoglalására (1),

—	tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) szóvivőjének a jogellenesen annektált Krím félsziget és Szevasztopol területén vagy onnan származó számos fogvatartott ügyéről szóló, 2018. május 25-i nyilatkozatára,

—	tekintettel a Külügyek Tanácsa Oroszországról tartott 2018. április 16-i eszmecseréjére,

—

tekintettel a Nemzetközi Bíróság 2017. április 19-i határozatára, amely a terrorizmus finanszírozásának visszaszorításáról szóló nemzetközi egyezmény és a faji megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezmény alkalmazása tekintetében hozandó ideiglenes intézkedések iránti Ukrajna által benyújtott kérelemről szól (Ukrajna kontra Oroszországi Föderáció),

—

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 5. cikkére és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 7. cikkére, amelyek kimondják, hogy senkit nem lehet kínzásnak és kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni, és amelyeknek az Oroszországi Föderáció részes fele,

—	tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 1998. december 9-én elfogadott, az emberi jogok védelmezőiről szóló ENSZ-nyilatkozatra,

—	tekintettel a polgári lakosság háború idején való védelméről szóló genfi egyezményre,

—	tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.	mivel a Krím félsziget Oroszország általi jogellenes annektálását ellenző Oleg Szencov ukrán filmrendezőt 2014 májusában a Krím félszigeten folytatott állítólagos tevékenységekkel kapcsolatban letartóztatták; mivel ukrán állampolgársága dacára orosz állampolgárként jártak el vele szemben;

B.	mivel Oleg Szencov esetében felmerült annak gyanúja, hogy kínzások és súlyos bántalmazás alkalmazásával törvénytelen módon kényszerítettek ki belőle tanúvallomást, amelyet a továbbiakban érvényes jogi elemnek tekintettek;

C.	mivel 2015. augusztus 25-én Oleg Szencovot olyan bíróság ítélte el, amelynek joghatóságát az EU nem ismeri el, amely megsérti a nemzetközi jogot és az alapvető igazságszolgáltatási normákat;

D.	mivel Oleg Szencov – aki jelenleg Oroszország legészakibb részén, a Jamali Nyenyecföldön található Labitnangi börtönében tölti büntetését – 2018. május 14-én határozatlan időre szóló éhségsztrájkot jelentett be;

E.	mivel a politikai foglyok száma Oroszországban jelentősen nőtt az elmúlt években; mivel a 2009-ben Szaharov-díjjal kitüntetett Memorial Emberi Jogi Központ 2018. május 29-én 158 politikai fogoly nevét tartalmazó listát tett közzé;

mivel Ojub Tyityijev, a Memorial Emberi Jogi Központ csecsenföldi irodájának igazgatóját 2018. január 9-én letartóztatta és kábítószer birtoklásával vádolta meg a csecsen rendőrség; mivel ezeket a vádakat Tyityijev úr tagadta, és nem kormányzati szervezetek és egyéb emberi jogi aktivisták koholtnak nevezték;

G.	mivel Ojub Tyityijev letartóztatása azon aggasztó tendencia részét képezi, hogy független újságírókat és emberi jogi aktivistákat tartóztatnak le, támadnak, félemlítenek meg és járatnak le;

H.	mivel az emberijog-védők és a civil társadalom szereplői, különösen a krími tatárok, fenyegetéssel, megfélemlítéssel és letartóztatásokkal szembesülnek;

mivel számos esetben kínzás, illetve kegyetlen és megalázó bánásmód alkalmazásáról számoltak be; mivel ezeket az állításokat a mai napig nem vizsgálták ki megfelelő módon; mivel a kínzást arra használták, hogy vallomástételt kényszerítsenek ki és bűnösségre vonatkozó hamis bizonyítékokkal támasszák alá;

J.	mivel számos fogoly és fogva tartott nehéz és embertelen körülményeket tapasztal a börtönökben, amelyek fizikailag és pszichésen veszélyeztetik egészségüket; mivel egyes foglyoknak sürgős orvosi ellátásra és kezelésre van szükségük;

mivel a politikai és polgári jogokat szabályozó korlátozó orosz jogszabályokat az ideiglenesen elfoglalt Krím félszigetre is kiterjesztették, ami a gyülekezés, a véleménynyilvánítás, az egyesülés, az információkhoz való hozzáférés szabadságának és a vallásszabadság drasztikus korlátozásához vezetett, valamint megfélemlítésről, erőszakos eltüntetésekről és kínzásról szóló hiteles jelentéseket eredményezett;

mivel az önkényes letartóztatások, az erőszakos eltüntetések, a cenzúra és a békés gyülekezés tilalma a Krím félszigeten a mindennapi valóság részét képezi; mivel több krími tatárt letartóztattak, nyomozás indult ellenük vagy velük szemben vádat emeltek; mivel a letartóztatott embereknek, a Krím félszigeten előforduló, politikai indíttatású, erőszakos eltüntetésekről beszámoló emberijog-védőknek, valamint a krími tatárok helyzetéről tudósító újságíróknak segítséget nyújtó krími ügyvédek szintén célponttá váltak;

mivel a megszálló hatóságok a Krím félszigeten rendszeresen és szándékosan elnyomják a krími szólásszabadságot, kiszorítva a független médiát és akadályokat gördítve hivatásos újságírók munkája elé; mivel 2018. március 22-én az orosz biztonsági erők őrizetbe vették, és jogellenes vádak megfogalmazása indokával letartóztatták Nariman Memedeminov civil újságírót, krími tatár aktivistát, aki a megszálló hatóságok által elkövetett vétségekről tudósított; mivel 2018. május 21-én az orosz biztonsági erők egy másik civil újságírót, Szerver Musztafajevet is őrizetbe vették azt követően, hogy az Oroszország által megszállt Krím félszigeten lévő házában elsősorban vallási indokokra hivatkozva házkutatást tartottak;

N.	mivel Oroszország jelentős számú ügyet veszít el az Emberi Jogok Európai Bíróságán, és nem hajtja végre az ott meghozott ítéleteket;

mivel az Oroszországi Föderáció az Európa Tanács, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) és az Egyesült Nemzetek teljes jogú tagjaként elkötelezte magát a demokrácia alapelvei, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása mellett; mivel az elmúlt évek során számos esetben került sor a jogállamiság elvének súlyos megsértésére és korlátozó jogszabályok elfogadására, következésképpen súlyos kételyek vannak azzal kapcsolatban, hogy Oroszország megfelel-e nemzetközi és nemzeti kötelezettségeinek; mivel az Európai Unió több ízben nyújtott kiegészítő támogatást és szakértői segítséget ahhoz, hogy Oroszország az Európa Tanács normáival összhangban korszerűsítse – és betartsa – alkotmányos és jogrendjét;

mivel a „külföldi ügynökökre”vonatkozó orosz törvény előírja a külföldi finanszírozásban részesülő és „politikai tevékenységet”folytató nem kormányzati szervezetek számára, hogy kérelmezniük kell egy külföldi ügynököket tartalmazó, különleges kormányzati jegyzékbe való felvételüket, ami azt jelenti, hogy ezeket a szervezeteket a kormány fokozottan és szorosan figyelemmel kíséri, valamint e törvény arra kötelezi őket, hogy valamennyi kiadványukban, sajtóközleményükben és jelentésükben feltüntessék, hogy azokat külföldi ügynök készítette;

Q.	mivel a Krím félsziget jogellenes annektálására és az Ukrajna ellen indított hibrid háborúra válaszul az EU Oroszországgal szemben fokozatos korlátozó intézkedéseket vezetett be;

kéri, hogy az orosz hatóságok azonnal és feltétel nélkül engedjék szabadon Oleg Szencovot és minden más, Oroszországban és a Krím félszigeten illegálisan fogva tartott ukrán állampolgárt; emlékeztet arra, hogy jelenleg több mint 70 (2) ukrán politikai foglyot tartanak Oroszországban és a megszállt Krím félszigeten fogva;

kéri Ojub Tyityijev, a Memorial Emberi Jogi Központ csecsenföldi irodája igazgatójának, valamint az Oroszországi Föderáció összes többi politikai foglyának azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátását;

kéri, hogy az orosz hatóságok hagyjanak fel a Memorial Emberi Jogi Központ, munkatársai és más emberijog-védők megfélemlítésével és zaklatásával, és tegyék lehetővé számukra emberi jogi munkájuk ellátását;

hangsúlyozza, hogy a foglyokkal való bánásmódnak meg kell felelnie a nemzetközi normáknak, és hogy minden fogvatartott számára biztosítani kell a jogi tanácsadóval, családjukkal, diplomáciai képviseletükkel való kapcsolatot és az orvosi ellátást; hangsúlyozza, hogy az orosz hatóságok és az igazságügyi személyzet teljes felelősséget visel a fogva tartott személyek biztonságáért és jóllétéért, különösen a Krím félszigeten, összhangban a negyedik genfi egyezménnyel;

emlékezteti Oroszországot annak fontosságára, hogy az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet tagjaként teljes mértékben teljesítse nemzetközi jogi kötelezettségeit és tartsa tiszteletben az emberi jogok európai egyezményében és a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányában rögzített alapvető emberi jogokat és jogállamiságot;

hangsúlyozza, hogy a gyülekezés szabadságát az Oroszországi Föderációban az orosz alkotmány 31. cikke, valamint az emberi jogok európai egyezménye is biztosítja, amelynek Oroszország aláíró fele, és amely az orosz hatóságokat e szabadságjog tiszteletben tartására kötelezi;

sürgeti az orosz hatóságokat minden szinten, hogy a demokrácia és a jogállamiság pilléreiként ismerjék el az emberi jogok védelmezőinek alapvető szerepét, valamint hogy nyilvánosan ítéljék el az emberijog-védők elleni támadásokat, különösen a Csecsen Köztársaságban;

szolidaritását fejezi ki az ukrán filmrendezővel, politikai aktivistával és politikai fogollyal, Oleg Szencovval, aki 2018. május 14-én éhségsztrájkot kezdett a jogellenesen fogvatartott honfitársai kiengedése érdekében, és aggodalmát fejezi ki az éhségsztrájk Oleg Szencov egészségére gyakorolt hatásai miatt; emlékeztet arra, hogy Oleg Szencov, akit röviddel azután tartóztattak le a Krímben, majd kínzás alatt tett tanúvallomás alapján ítéltek el, miután Oroszország 2014-ben átvette a Fekete-tengeri félsziget ellenőrzését, jelenleg 20 éves büntetését tölti Oroszország távoli északi részében, a Jamali Nyenyecföldön található magas biztonsági szintű börtönben többszörös terrorista cselekmény vádja miatt;

sajnálja, hogy az ügy másik elítéltje, Olekszandr Kolcsenko tíz év börtönbüntetést kapott;

10.

megjegyzi, hogy egy másik illegálisan fogva tartott ukrán állampolgár, Vologyimir Baluh 2018. március 19. óta éhségsztrájkot folytat;

11.

felhívja az illetékes orosz hatóságokat és egészségügyi szolgálatokat, hogy e börtönbüntetésüket töltő személyeket részesítsék megfelelő orvosi ellátásban, és tartsák tiszteletben az orvosi etikai szabályokat, többek között azáltal, hogy nem végeznek kényszer-táplálást vagy olyan nem kívánatos kezelést, amely kínzásnak vagy rossz bánásmódnak tekinthető;

12.

mélységesen aggódik amiatt, hogy sok ukrán politikai foglyot súlyosan megkínoztak, többek között Mikola Karpjukot, Vologyimir Priszicset, Olekszij Csirnijt és Jevgenij Panovot;

13.

mélységesen aggódik az Oroszországban – különösen Csecsenföldön – dolgozó független újságírókat és emberi jogi aktivistákat érintő letartóztatások, megfélelemlítések és lejáratások aggasztó tendenciája miatt; kiemeli a civil társadalom és az olyan szervezetek, mint a Memorial jelentőségét, valamint azt az üzenetet, hogy a civil társadalmi aktivistáknak mindenhol lehetővé kell tenni, hogy szabadon gyakorolhassák a gondolatszabadsághoz és a véleménynyilvánítás szabadságához való alapvető jogaikat; felhívja a csecsen és orosz hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben saját jogszabályaikat és nemzetközi kötelezettségeiket, illetve tartsák fenn a jogállamiságot;

14.

komoly aggodalmának ad hangot a büntetlenség légköre miatt, amely lehetővé teszi e cselekedetek véghezvitelét, és felszólít jogi és egyéb intézkedések kidolgozására a civil társadalommal együttműködésben az ilyen erőszakos cselekmények megakadályozása, figyelemmel kísérése és az elkövetők bíróság elé állítása érdekében; hangsúlyozza, hogy Oroszországot és kormányát terheli a végső felelősség e cselekmények kivizsgálása, az elkövetők bíróság elé állítása és valamennyi orosz állampolgár törvénytelen visszaélésekkel szembeni védelme vonatkozásában;

15.

felhívja a figyelmet arra, hogy az elfoglalt Krím félszigeten az orosz hatóságok számos krími tatárt letartóztattak 2018 májusában, köztük Szever Musztafajevet, Edem Szmajlovot és a politikai fogoly Nuri Primov családtagjait;

16.

elítéli, hogy Oroszország megsértette a nemzetközi jogot a megszállt Krím félszigeten – többek között az orosz jogszabályok alkalmazásával –, a Krím erőteljes militarizálását, ami veszélyezteti a regionális biztonságot, valamint az emberi jogok tömeges és rendszeres megsértéseit, különösen az ukrán nemzetiségűekkel és a krími tatárokkal szemben;

17.

üdvözli a krími tatár vezetők, Aktem Csijgoz és Ilmi Umerov szabadon engedését, akiket az orosz bíróságok az ideiglenesen elfoglalt, Ukrajnához tartozó Krím félszigeten 2017 szeptemberében börtönbüntetésre ítélték, és akik számára az orosz hatóságok 2017. október 25-én engedélyezték a félsziget elhagyását; kifejezi háláját mindazoknak, akik szabadon bocsátásukért dolgoztak, beleértve a Memorialhoz hasonló orosz emberi jogi szervezeteket;

18.

emlékezteti az orosz hatóságokat, hogy a Krím félsziget felett tényleges ellenőrzést gyakorló megszálló hatalomként teljes mértékben felelősek a krími polgárok önkényes bírósági és közigazgatási intézkedésekkel szembeni védelméért, és a nemzetközi humanitárius jog alapján biztosítaniuk kell az emberi jogok védelmét a félszigeten;

19.

hangsúlyozza, hogy az orosz – katonai vagy polgári – bíróságok nem illetékesek Oroszország nemzetközileg elismert határain kívül elkövetett cselekmények esetében az ítélkezésre, és rámutat, hogy a bírósági eljárás ilyen esetekben illegitimnek tekintendő;

20.

megismétli súlyos aggodalmait a „külföldi ügynökről”szóló törvénnyel, valamint végrehajtásának módjával kapcsolatban; úgy véli, hogy a külföldi finanszírozást elfogadó, nem kormányzati szervezetek által folytatott „politikai tevékenység”fogalommeghatározása annyira tág, hogy gyakorlatilag lehetővé teszi a közélethez kapcsolódó szinte valamennyi szervezett tevékenység feletti kormányzati ellenőrzést;

21.

sürgeti Oroszországot, hogy biztosítson feltétel nélküli és akadálytalan belépést a nemzetközi emberi jogi megfigyelőknek és megfigyelő misszióknak; felhívja a nemzetközi szervezeteket, úgymint az ENSZ-t, az Európa Tanácsot és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetet, hogy szorosabban kövessék nyomon az emberi jogok helyzetét a Krím félszigeten és tegyék meg a megfelelő intézkedéseket;

22.

felhívja az Európai Unió emberi jogokért felelős különleges képviselőjét, hogy kövesse folyamatos figyelemmel az emberi jogok helyzetét a Krím félszigeten és Kelet-Ukrajna nem kormányzati ellenőrzés alá eső területein;

23.

felhívja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy továbbra is határozottan és egységesen alkalmazzák az Oroszországgal szemben elfogadott szankciókat, illetve hosszabbítsák meg azokat, és fontolják meg célzott intézkedések bevezetését a politikai foglyok fogva tartásáért és az ellenük folytatott eljárásokért felelős személyekkel szemben;

24.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Európai Unió oroszországi képviselete és az uniós tagállamok nagykövetségei nyomon kövessék az emberi jogok védelmezői elleni pereket;

25.

felhívja a Tanács és a Bizottság elnökét, valamint a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét (alelnök/főképviselő), hogy továbbra is szorosan kövessék nyomon a nemzetközi jogi kötelezettségek be nem tartásának eseteit, és vessék fel a kérdéskört az Oroszország részvételével tartott különböző fórumokon és találkozókon;

26.

ismét felhívja az alelnököt/főképviselőt és az EKSZ-t annak biztosítására, hogy az EU és Oroszország közötti emberi jogi konzultációk újrakezdésekor a politikai okokból büntetőeljárás alá vont személyek minden ügye felvetésre kerüljön, és hogy e konzultációk során Oroszország képviselőit hivatalosan is felkérjék, hogy válaszoljanak minden egyes ügyre, valamint arra, hogy az orosz hatóságokkal folytatott eszmecseréről tájékoztassák a Parlamentet;

27.

nyomatékosan kéri a főképviselőt/alelnököt és az EKSZ-t annak biztosítására, hogy az Unió – az orosz nemzeti jog korlátain belül – minden lehetőséget ragadjon meg az orosz civil társadalmi szervezetekkel való együttműködésre és azok támogatására, ideértve azokat is, amelyek a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság értékeinek előmozdításán fáradoznak;

28.

felhívja az EU-t, hogy tegyen nyilatkozatot, amelyben elítéli az emberi jogok megsértését Oroszországban, és a labdarúgó-világbajnokság kapcsán e jogsértések elrejtésére tett kísérleteket;

29.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Európa Tanácsnak, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek, valamint az Oroszországi Föderáció elnökének, kormányának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0087.

(2) A nem teljes lista a következő személyeket tartalmazza: Teimur Abdullaiev, Uzeir Abdullaiev, Taliat Abdurakhmanov, Rustem Abiltarov, Zevri Abseitov, Muslim Aliiev, Refat Alimov, Kiazim Ametov, Ernes Ametov, Ali Asanov, Marlen Asanov, Volodymyr Balukh, Ali Bariev, Enver Bekirov, Memet Belialov, Oleksii Bessarabov, Rustem Vaitov, Resul Velilyaev, Valentyn Vygovskii, Pavlo Hryb, Mykola Dadeu, Konstatin Davydenko, Bekir Dehermendzhi, Mustafa Dehermendzhi, Emil Dzhemadenov, Arsen Dzhepparov, Dmitrii Dolgopolov, Volodymyr Dudka, Andriy Zakhtei, Ruslan Zeitullaiev, Server Zekiriaiev, Timur Ibragimov, Rustem Ismailov, Yevgenii Karakashev, Mykola Karpiuk, Stanislav Klykh, Andriy Kolomiiets, Oleksandr Kolchenko, Oleksandr Kostenko, Emir-Usein Kuku, Hennadii Limeshko, Serhii Litvinov, Enver Mamutov, Nariman Memedeminov, Remzi Memetov, Emil Minasov, Igor Movenko, Seiran Muradosilov, Seiran Mustafaiev, Server Mustafaiev, Yevhen Panov, Nuri Primov, Volodymyr Prisich, Ismail Ramazanov, Fevzi Sagandzhi, Ferat Saifullaiev, Aider Saledinov, Seiran Saliiev, Enver Seitosmanov, Oleg Sentsov, Oleksii Sizonovich, Vadym Siruk, Edem Smailov, Oleksandr Steshenko, Oleksii Stohniy, Renat Suleimanov, Anna Sukhonosova, Roman Sushchenko, Roman Ternovsky, Ruslan Ametov, Asan Chapukh, Oleksii Chirnii, Hlib Shablii, Mykola Shiptur, Dmytro Shtyblikov, Oleksandr Shumkov, Viktor Shur.

27.1.2020

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 28/85

P8_TA(2018)0262

A kultúrához való hozzáférés strukturális és pénzügyi korlátai

Az Európai Parlament 2018. június 14-i állásfoglalása a kultúrához való hozzáférés strukturális és pénzügyi korlátairól (2017/2255(INI))

(2020/C 28/11)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 27. cikkére;

—	tekintettel a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 15. cikkére,

—	tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 22. és 25. cikkére,

—	tekintettel a kulturális és kreatív iparágak potenciáljának felszabadításáról szóló, 2011. május 12-i állásfoglalására (1),

—	tekintettel a gazdasági növekedés és foglalkoztatás érdekében az európai kulturális és kreatív ágazatok előtérbe helyezéséről szóló, 2013. szeptember 12-i állásfoglalására (2),

—	tekintettel a kulturális és kreatív ágazatokra vonatkozó koherens uniós szakpolitikáról szóló, 2016. december 13-i állásfoglalására (3),

—	tekintettel az európai kulturális iparágakról szóló, 2008. április 10-i állásfoglalására (4),

—	tekintettel a művészek társadalmi megítéléséről szóló, 2007. június 7-i állásfoglalására (5),

—	tekintettel az EU külső fellépéseinek kulturális dimenzióiról szóló, 2011. május 12-i állásfoglalására (6),

—	tekintettel a kultúrához való hozzáférés maximalizálásában az iskolák és az iskolai nevelés által betöltött szerepről szóló, 2004. február 26-i állásfoglalására (7),

—	tekintettel a digitális egységes piaci intézkedéscsomag megvalósításáról szóló, 2016. január 19-i állásfoglalására (8),

—	tekintettel „A kulturális örökség integrált európai megközelítése felé”című, 2015. szeptember 8-i állásfoglalására (9),

—	tekintettel az EU alapvető értékeinek előmozdítása során a kultúrák közötti párbeszéd, a kulturális sokszínűség és az oktatás által játszott szerepről szóló, 2016. január 19-i állásfoglalására (10),

—	tekintettel az „Európai kulturális program a globalizálódó világban”című, 2008. április 10-i állásfoglalására (11),

—	tekintettel a 2006/112/EK irányelvnek a könyvekre, újságokra és folyóiratokra alkalmazott hozzáadottértékadó-mérték tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló, 2017. június 1-jei álláspontjára (12),

—	tekintettel az „Europeana: a fejlesztés következő szakasza”című, 2010. május 5-i állásfoglalására (13),

—	tekintettel a fogyatékos személyek mobilitásáról és beilleszkedéséről, valamint a 2010–2020 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégiáról szóló, 2011. október 25-i állásfoglalására (14),

—	tekintettel az európai fogyatékosságügyi stratégia végrehajtásáról szóló, 2017. november 30-i állásfoglalására (15),

—	tekintettel a Kreatív Európa program (2014–2020) létrehozásáról és az 1718/2006/EK, az 1855/2006/EK és az 1041/2009/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1295/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 2017. március 2-i állásfoglalására (16),

—	tekintettel az ENSZ fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményére (UNCRPD) és különösen annak a kulturális életben, üdülési, szabadidős és sporttevékenységekben való részvételről szóló 30. cikkére,

—	tekintettel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó, 2015 szeptemberében aláírt fenntartható fejlesztési menetrendjének 11. célkitűzésére a befogadó, biztonságos, tartós és fenntartható városokról és településekről,

—	tekintettel az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló, 2005. október 20-i egyezményére,

—	tekintettel a kulturális örökség társadalmi értékéről szóló, 2005. október 27-i európa tanácsi keretegyezményre (Farói Egyezmény),

—	tekintettel a Kreatív Európa program (2014–2020) létrehozásáról és az 1718/2006/EK, az 1855/2006/EK és az 1041/2009/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1295/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (17),

—	tekintettel az európai kulturális menetrendről szóló, 2007. november 16-i tanácsi állásfoglalásra (18),

—	tekintettel a 2015–2018-as időszakra szóló kulturális munkatervről szóló, 2014. december 23-i tanácsi következtetésekre (19),

—	tekintettel az EU 2015–2018-as időszakra szóló kulturális munkatervére,

—	tekintettel az innovációt, a gazdasági fenntarthatóságot és a társadalmi befogadást ösztönző kulturális és kreatív összekapcsolódásokról szóló, 2015. május 18-i és 19-i tanácsi következtetésekre (20),

—	tekintettel az Europeanának az európai kulturális örökség digitális hozzáférhetőségében, ismertségében és felhasználásában játszott szerepéről szóló, 2016. május 31-i tanácsi következtetésekre (21),

—	tekintettel a fogyatékossággal élők kulturális infrastruktúrához és kulturális tevékenységekhez való hozzáféréséről szóló, 2003. május 6-i tanácsi állásfoglalásra (22),

—	tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „A nemzetközi kulturális kapcsolatokra vonatkozó európai uniós stratégia felé”című, 2016. június 8-i, Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett közös közleményére (JOIN(2016)0029),

—	tekintettel az európai kulturális menetrend végrehajtásáról szóló bizottsági jelentésre (COM(2010)0390),

—	tekintettel a kulturális és kreatív iparágak potenciáljának felszabadításáról szóló, 2010. április 27-i bizottsági zöld könyvre (COM(2010)0183),

—	tekintettel a kulturális örökség európai évéről (2018) szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló bizottsági javaslatra (COM(2016)0543),

—	tekintettel „A kulturális és kreatív ágazatok előtérbe helyezése az Unión belüli növekedés és foglalkoztatás érdekében”című, 2012. szeptember 26-i bizottsági közleményre (COM(2012)0537),

—	tekintettel az egységes digitális piacon megjelenő tartalomról szóló, 2012. december 18-i bizottsági közleményre (COM(2012)0789),

—	tekintettel „A kulturális örökség integrált európai megközelítése felé”című, 2014. július 22-i bizottsági közleményre (COM(2014)0477),

—	tekintettel a tagállami szakértőkből álló munkacsoport kultúrához való hozzáférésről szóló, 2012-es jelentésére,

—	tekintettel a kulturális javakhoz való hozzáférésről és a kulturális részvételről szóló 399. sz. Eurobarométer felmérés, és a kulturális örökségről szóló 466. sz. Eurobarométer felmérés eredményeire,

—	tekintettel az Eurostat 2016-os statisztikai kutatási adataira (statisztikai adatok a kultúra területéről),

—	tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére,

—	tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére (A8-0169/2018),

mivel az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 27. cikke szerint „[m]inden személynek joga van a közösség kulturális életében való szabad részvételhez, a művészetek élvezéséhez, valamint a tudomány haladásában és az abból származó jótéteményekben való részvételhez”, és mivel a kultúrához való hozzáférés és a kreatív önkifejezési lehetőségek elengedhetetlenek a kifejezés szabadságán és egyenlőségen alapuló, demokratikus társadalom kialakításához;

B.	mivel a Farói Egyezmény elismeri a kulturális örökséghez való jogot, és felhív olyan innovatív módszerek kidolgozására az ápolása érdekében,, amelyek révén a közigazgatási szervek együttműködhetnek a többi szereplővel, ideértve az egyesületeket és a magánszemélyeket is;

C.	mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 22. cikke felhív a kulturális sokszínűség tiszteletben tartására, 25. cikke pedig elismeri az idősek kulturális életben való részvételének jogát;

D.	mivel a kultúra jelentős hatással van az európai és transzeurópai közösségek közötti szolidaritás előmozdítására, megértésére és fejlesztésére;

E.	mivel az Európai Unió tagállamai többségének alkotmánya közvetlen vagy közvetett módon utal a kultúrára, és az ahhoz való hozzáférésre;

F.	mivel az EU kiegészítheti vagy ösztönözheti a kulturális politikákat, ugyanakkor az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 167. cikke értelmében a szubszidiaritás elvének megfelelően az EU-ban a nemzeti, regionális és helyi hatóságok felelnek a kulturális politikáért;

G.	mivel a korlátozások bármely olyan formája, amely megakadályozza az emberek és a közösségek hozzáférését és teljes körű részvételét a kulturális folyamatokban és ökoszisztémákban, gátolja egy ténylegesen demokratikus és befogadó társadalom létrejöttét;

H.	mivel a kultúra révén az európai polgároknak több lehetőségük van a személyes, szociális, kreatív és interkulturális készségeik fejlesztésére;

mivel az ENSZ becslései szerint jelenleg az emberiség fele, azaz 3,5 milliárd ember él városokban; mivel 2030-ra a világ lakosságának közel 60%-a fog városi területeken élni; mivel ebből kifolyólag ki kell dolgozni olyan, hatékony szakpolitikákkal támogatott stratégiákat, amelyek megoldják a még fennálló problémákat, és kellő időt biztosítanak a ténylegesen befogadó városi területek kialakításához szükséges változtatások végrehajtására;

mivel az Európai Parlament és Tanács élethosszig tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló, 2006. december 18-i 2006/962/EK ajánlása (23) a kulturális tudatosságot és kifejezőkészséget a személyes önmegvalósításhoz és fejlődéshez, az aktív polgársághoz, a társadalmi beilleszkedéshez és a foglalkoztatáshoz szükséges alapvető kompetenciaként tartja számon;

K.	mivel az „Európai kulturális program a globalizálódó világban”című, 2007. május 10-i bizottsági közlemény (COM(2007)0242) hangsúlyozza a kultúrához és a kulturális alkotásokhoz való hozzáférés megkönnyítésének, valamint a kulturális sokféleség elősegítésének szükségességét;

L.	mivel az Európai Unió kulturális innovációjának jövője a kreatív erőforrásokba, ismeretekbe és tehetségekbe való befektetésen múlik;

M.	mivel az EU kulturális munkaterve (2015–2018), amelyet a Tanács 2014 decemberében fogadott el, prioritásként határozza meg az elérhető és befogadó kultúrát, illetve a kulturális sokszínűség elősegítését;

N.	mivel az EU és a tagállamok egyik célja a szociális és gazdasági egyenlőtlenségek csökkentése kell hogy legyen, az inkluzív társadalom elmozdítása érdekében, amelyben mindenki részt vehet; mivel az erős, dinamikus és sokszínű kulturális ágazat alapvető fontosságú az inkluzív társadalomhoz;

mivel a kulturális tevékenységekben való részvétel a társadalomhoz tartozás érzése felkeltésének egyik formája; mivel a társadalmi identitás szorosan összefügg a kulturális részvétellel; mivel a kulturális tevékenységekben való részvétel hozzájárulhat az önbecsülés és az életminőség javításához, különösen azoknál a személyeknél, akik munkanélküliségből, betegségből vagy más okból kifolyólag a társadalom peremére szorultak;

P.	mivel az inkluzív kulturális ágazat mindenki számára egyenlően lehetővé teszi a részvételi lehetőséget és a kreatív készségeik fejlesztését, függetlenül a társadalmi-gazdasági, kulturális, vallási hátterüktől, vagy bármilyen fogyatékosságtól;

Q.	mivel számos régióban a közkönyvtárak és a közösségi kulturális intézmények látogatottsága magas, és sokszor kizárólag ezeken a helyeken lehet információhoz vagy kultúrához jutni, különösen a vidéki vagy távoli területeken;

R.	mivel az új digitális technológiák hatást gyakorolhatnak a kulturális ágazat irányítására, a párbeszédre, az új közönségek kialakítására és a kulturális tevékenységek népszerűsítésére;

S.	mivel az új digitális technológiák és online platformok kulcsfontosságú lehetőségeket kínálnak a kulturális részvétel és alkotások arányának növelésére;

T.	mivel a harmadik országokból származó személyek számos kulturális területen alulreprezentáltak az EU-ban; mivel ehhez hasonló helyzetben vannak a valamilyen fogyatékossággal élő személyek is;

mivel a tagállami szakértőkből álló munkacsoport kultúrához való hozzáférésről szóló jelentése (24) a hozzáférést az új közönségek már meglévő kulturális kínálathoz való hozzáférése alapján kategorizálja; mivel ehhez további közönségeket és polgárokat kell elérni és közelebb hozni a kulturális örökséghez és más kulturális forrásokhoz;

V.	mivel a digitális technológiák változásokat hoztak abban, ahogyan az emberek elérik, létrehozzák, terjesztik és felhasználják a kulturális tartalmakat;

W.	mivel a 2008-ban elindított Európai Digitális Könyvtár (Europeana) közös európai kulturális projektté alakult, amely elősegíti az európai kulturális örökséghez való digitális hozzáférést;

mivel a „Kreatív Európa”program egyik egyedi célkitűzése a kulturális és kreatív alkotások újabb közönségeinek megteremtése, illetve az alkotásokhoz való hozzáférés javítása az unión belül és azon kívül egyaránt, különös tekintettel a gyermekekre, a fiatalokra, a fogyatékkal élőkre és az alulreprezentált csoportokra;

Y.	mivel léteznek közösségi és tagállami szintű kezdeményezések, amelyek célja a fogyatékkal élők számára a kulturális infrastruktúrához és a kulturális tevékenységekhez való jobb hozzáférés biztosítása;

Z.	mivel az Unión belüli adózási eljárások és rendszerek sokfélesége megnehezíti a művészek és általában véve a kulturális területen dolgozók mobilitását a rájuk háruló túlzott adminisztratív teher miatt, amely gyakran aránytalan a tevékenységükből származó tényleges, szerény bevételekhez képest;

AA.

mivel a megalapozott kultúrpolitikai tervezés alapjául szolgáló hiteles, összehasonlítható és naprakész kulturális statisztikák kidolgozása egyike a 2015–2018-as időszakra vonatkozó kulturális munkaterv ágazatközi prioritásainak, amely munkaterv hangsúlyozza a kulturális és kreatív ágazatok gazdasági potenciálját és társadalmi jólétre gyakorolt hatását;

AB.	mivel a kvalitatív kutatásokhoz és az összehasonlító adatokat tartalmazó erőforrásokhoz való hozzáférés lehetővé teszi a kulturális politikák kulturális, gazdasági és társadalmi hatásainak hatékony nyomon követését és elemzését;

AC.	mivel a kultúra hozzájárul a tudáson, illetve a tapasztalatok és a világtörténelmi ismeretek megosztásán alapuló társadalom előmozdításához;

AD.	mivel az EU-ban a kulturális ágazat körülbelül 8,4 millió embert foglalkoztat (a teljes munkaerő 3,7%-a) (25), és mivel a gazdasági növekedés tekintetében bennük rejlő potenciál még mindig nincs teljesen kiaknázva;

AE.	mivel nehézségekkel és kihívásokkal állnak szemben azok, akik kulturális termékek létrehozása révén kívánnak hozzájárulni identitásuk kifejezéséhez, valamint a kultúrához való hozzáférés kiszélesítéséhez és fenntartható előmozdításához;

Hozzáférés a kultúrához és a kultúrában való részvétel

hangsúlyozza, hogy a kultúrához való hozzáférést minden polgár alapvető jogaként ismeri el, összhangban az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 27. cikkével, amely szerint a kulturális életben való részvétel egyike az emberek alapvető jogainak; ezenkívül emlékeztet arra, hogy ezt a jogot szentesíti a Farói Egyezmény, amely elismeri a kulturális életben való részvétel jogát, és hangsúlyozza a kulturális örökség szerepét a békés és demokratikus társadalmak létrehozásában; ennek kapcsán felszólítja az aláíró tagállamokat, hogy gyorsítsák fel a ratifikációs folyamatot, az abban részt nem vevő tagállamokat pedig arra, hogy írják alá az egyezményt a kulturális örökség európai évének egyedülálló alkalmából;

emlékeztet annak fontosságára, hogy a hozzáférés fogalmát holisztikusan alkalmazzák, és olyan eszközként tekintsenek rá, amely biztosítja, hogy minden, a kultúrát, kulturális helyszíneket és kezdeményezéseket használó embert a lehető legteljesebb mértékben figyelembe vegyenek, és ebből kifolyólag tartsák szem előtt a fogyatékossággal élő személyek különleges igényeit az esélyegyenlőség, a valódi társadalmi befogadás és a társadalmi életben való aktív részvétel biztosítása érdekében;

hangsúlyozza az aktív és elérhető kulturális ágazat elvitathatatlan jelentőségét a befogadó társadalom kialakításában, valamint az egyetemes értékek közös magjának és az aktív uniós állampolgárságnak az erősítésében, melyek alapvető jelentőséggel bírnak a polgárok közéletben való eredményes és hasznos részvétele szempontjából, és ezzel egyidejűleg előmozdítják Európa kulturális hagyatékának népszerűsítését és az európai kulturális, illetve nyelvi sokszínűség fejlesztését; felszólítja ezért a tagállamokat és hatáskörének megfelelően az Uniót, hogy dolgozzák ki és hajtsák végre a kulturális életben való részvétel és az ahhoz való hozzáférés biztosításához szükséges konkrét intézkedéseket;

ösztönzi, hogy a befogadás és a sokszínűség az európai, nemzeti és regionális szintű kulturális ágazaton belüli programozásnak, szervezeti fejlesztésnek és munkaerő-felvételnek elválaszthatatlan része legyen; ösztönzi továbbá a tagállamokat arra, hogy az e célt szolgáló eszközöket rendszeresen kövessék nyomon;

emlékeztet az EU szerepére a kulturális politika elősegítésében és megfelelő koordinációjának elősegítésében minden szinten; megjegyzi, hogy az uniós szereplők csak így tudnak majd olyan összetett és hatékony politikát kialakítani, amely elősegíti a kultúrához való hozzáférést és a kultúrában való részvételt, illetve elhelyezi a kultúrát az európai integráció kiemelten fontos elemei között;

úgy véli, hogy a kultúrához való hozzáférés és a kultúrában való részvétel horizontális kérdés, ezért hangsúlyozza a kulturális politika összehangolásának fontosságát az egyéb politikák területeivel, mint például az oktatási, szociális, gazdasági, regionális, kül-, digitális vagy médiapolitika;

javasolja a tagállamoknak, hogy dolgozzanak ki egy, a gyermekeket és a fiatalokat célzó kulturális cselekvési stratégiát;

a kultúrához való befogadó és érdemi hozzáférés ösztönzését és megvalósítását a politikai menetrend egyik prioritásának tekinti, és felszólít a kultúrában való részvétel és a kultúrához való hozzáférés aspektusainak egyéb politikai területeken való általános érvényesítésére, mivel ez nem csak e területekre lesz pozitív hatással, hanem a horizontális és szinergikus együttműködésre is, az EUMSZ 167. cikkének szellemében;

kijelenti, hogy az Európa Tanács és egy szakértői platform által kidolgozott és kezelt, a tagállami kulturális politikákat egybefoglaló összeállítás rendkívül hasznos eszköznek bizonyult az európai és az azon túli kulturális politikák szempontjából; sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy 2011 óta csak csekély előrelépés történt az adatgyűjtés és különösen az adatelemzés terén, és azt javasolja ezért, hogy a Tanács végezze el a jelenleg rendelkezésre álló tartalmak, köztük a helyi és regionális szintű kulturális politikák felülvizsgálatát;

10.

hangsúlyozza, hogy a kultúrához való hozzáférés és a kultúrában való részvétel fogalmai egymással szorosan összefüggnek; megjegyzi, hogy a hozzáférés és a kultúrában való részvétel erősítésének stratégiáját az alulreprezentált csoportok azonosításán, és olyan kezdeményezések és programok tervezésén és megvalósításán keresztül kell végrehajtani, amelyek célja a részvételük növelése és a fennálló akadályok elhárítása;

11.

hangsúlyozza a fogyatékossággal élő személyek kulturális tevékenységekben való részvételére vonatkozó adatok gyűjtésének szükségességét;

12.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a pénzügyi akadályok továbbra is hátráltatják a polgárokat, különösen a leginkább hátrányos helyzetű csoportokat abban, hogy teljes körűen éljenek a kulturális életben való részvételhez és a kultúrához való hozzáféréshez fűződő alapvető jogaikkal, ami ezáltal fenyegeti az ilyen alapvető jogok tényleges gyakorlását;

13.

emlékeztet arra, hogy a tapasztalatok megosztására és cseréjére szolgáló platformokat kell létrehozni regionális, nemzeti és európai szinten;

14.

hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen a minőségi és minden polgár számára elérhető kulturális kínálat biztosítása az aktív, demokratikus és inkluzív polgárság előmozdításának alapjaként;

Anyagi korlátok

15.

hangsúlyozza, hogy a stabil és folyamatos állami finanszírozás alapvető szerepet játszik egy vibráló kulturális élet biztosításában, és továbbra is elengedhetetlen eszköze a kulturális tevékenységek támogatásának az EU-ban (ekképpen biztosítva gazdasági potenciáljuk kiaknázását), a fenntartható növekedés és a társadalmi kohézió előmozdításának, valamint a kulturális infrastruktúra finanszírozásának; ezért felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy saját hatáskörükben megfelelő részt fordítsanak költségvetésükből a kultúra köztámogatására, és hogy erősítsék meg az ERFA és a kultúrát támogató egyéb alapok közötti szinergiákat, beleértve a kutatást és innovációt célzó programokat, valamint a meglévő kohéziós politikai eszközöket;

16.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy a kultúra állami támogatása a tagállamok által tapasztalt jövőbeni esetleges gazdasági nehézségektől függetlenül ne csökkenjen;

17.

sajnálatát fejezi ki, hogy a gazdasági visszaesések a múltban és továbbra is elsősorban a kultúrára fordított állami kiadások csökkentését eredményezték, és negatívan befolyásolták a kulturális tevékenységek költségvetését;

18.

emlékeztet arra, hogy a kulturális és a kreatív ágazatokba való befektetések lehetővé teszik az ezekben a szektorokban lévő jelentős és továbbra is alulértékelt lehetőségek felszabadítását a kulturális sokszínűség és a társadalmi innováció előmozdítása terén, ugyanakkor fenntartható gazdasági jólétet és minőségi foglalkoztatást hoznak létre, és hogy az ilyen befektetések közvetlen hatással vannak az új készségek, a digitalizáció, a vállalkozói szellem, az innováció és az új üzleti modellek fejlődésére, valamint erősítik az európai kulturális és a kreatív ágazatok versenyképességét, megragadják a lehetőségeket és hozzáférést biztosítanak az új nemzetközi lehetőségekhez, piacokhoz és közönségekhez; ezért úgy véli, hogy a magánszektor döntő és a közberuházásokat kiegészítő szereppel rendelkezik, és felszólítja a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra olyan jogszabályi intézkedések végrehajtását, amelyek értelmében a magánszemélyek a kultúra támogatására kibocsátott pénzösszegek után adójóváírásban részesülnek;

19.

megjegyzi, hogy az elaprózottság, az alacsony hozzáadott érték és a kreatív ágazatban tevékenykedő számos önfoglalkoztató férfi és nő tevékenységei, melyeket általában érdekes elfoglaltságnak vélnek, nem vezethet ahhoz, hogy a kulturális és kreatív ágazat a rosszul fizetett és szociálisan rosszul biztosított munka mintájává váljon; javasolja ezért a kulturális ágazatban elért jó teljesítményre vonatkozó szigorú felülvizsgálati eljárások kidolgozását;

20.

hangsúlyozza, hogy a lakosság kulturális javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférése, valamint a kulturális termékek és kulturális kifejezés támogatása megerősíti a kreatív gazdaságot, és ezáltal hozzájárul az országok fejlődéséhez;

21.

megjegyzi, hogy a kulturális iparágak finanszírozási hiányát le lehetne csökkenteni a magánszféra támogató tevékenységeinek szánt adókedvezményeken keresztül;

22.

emlékeztet a határokon átnyúló jövedelmek megadóztatásának problémájára, amellyel az művészeknek Európa-szerte meg kell birkózniuk, és ezért olyan egységes modellt javasol, amely az alkalmazottak és az önfoglalkoztatók javát is szolgálja, és amellyel elkerülhető a kettős adóztatás;

23.

felszólít a mikrovállalatokba való beruházásra, a kreativitás és az innováció ösztönzése érdekében, előmozdítva ezáltal a regionális és helyi fejlődést;

24.

hangsúlyozza, hogy a kulturális javak és szolgáltatások magas ára egyike a kultúrában való részvételt akadályozó tényezőknek, az Eurobarométer és az Eurostat felmérésekben résztvevő megkérdezettek szerint (26); ezzel összefüggésben határozottan ajánlja, hogy a tagállamok és a régiók hajtsanak végre konkrét befogadói csoportokat, nevezetesen a diákokat, a nagycsaládokat és az időseket célzó tevékenységeket, a hozzáférés pénzügyi akadályainak felszámolása céljával;

25.

hangsúlyozza, hogy a kiállítási tárgyakra és az előadásokra alkalmazandó magas biztosítási költségek szintén felelősek a múzeum-, színház- és galériabelépők magas áráért, és gyakran lehetetlenné teszik a kisebb intézmények számára, hogy a közönségükre szabják, illetve az ambíciójuk szerint alakítsák a programjaikat, ami egyre inkább szélesíti a közönségükhöz közelebb álló, kisebb intézmények és a nagyobb, nemzetközileg elismert intézmények között tátongó szakadékot;

26.

hangsúlyozza a kulturális és kreatív ágazatokra vonatkozó megfelelő költségvetési politika szerepét a kultúrához való hozzáférés és a kultúrában való részvétel serkentésében; ugyanakkor megjegyzi, hogy a kulturális örökség közvetett támogatása a héa csökkentésével nem helyettesítheti a közvetlen támogatást; sürgeti az állami kulturális politikák és a héa mértékének jobb összehangolását, mint a kultúrában való részvételt serkentő eszközt;

27.

emlékeztet annak fontosságára, hogy a tagállamok vizsgálják meg az olyan kulturális munkavállalók és művészek bevételeire vonatkozó egységesebb adópolitikák lehetőségét, akik több különböző országban csak rövid időt töltenek, és akik minden egyes előadására, szakmai műhelyére vagy lakóhelyére különböző szabályok és adminisztrációs eljárások vonatkozhatnak; javasolja, hogy a művészek és kulturális munkavállalók mobilitását támogató minimális szintű harmonizációra tekintsenek elsőrendű célként, hogy ösztönözzék az alkotás és a kultúra sokszínűségét az Unión belül és azon túl, ahelyett hogy akadályokat hoznak létre a kultúra terén végzett munka tényleges bevételeihez képest aránytalan adminisztratív terhek révén;

28.

ösztönzi a tagállamokat és az állami intézményeket, hogy fektessenek be a kulturális tevékenységek megszervezésének decentralizációjába, akár a legtávolabbi régiókban az infrastruktúra kialakításával, akár különböző ideiglenes kiállítások szervezésével; ösztönzi a magánkézben lévő kulturális intézményeket is, hogy fektessenek be a földrajzi decentralizációba;

29.

megelégedéssel fogadja a héa-rendelet változtatásait érintő javaslatot, amely lehetővé tenné a tagállamok számára az e-kiadványokra és a nyomtatott kiadványokra vonatkozó héa mértékének egységesítését; úgy véli, hogy a fizikai és elektronikus kiadványokra vonatkozó héa mértéke közötti megkülönböztetés elavult és nem tartható fenn a digitális korban; felszólítja a Tanácsot, hogy indokolatlan késedelem nélkül fogadja el a Bizottság erre vonatkozóan beadott javaslatát;

30.

hangsúlyozza a munka és a magánélet összehangolásának jelentőségét a különböző kulturális tevékenységekhez való hozzáférés, azok élvezete és az azokban való részvétel tekintetében;

Oktatással kapcsolatos kihívások és akadályok

31.

hangsúlyozza, hogy az oktatás szintje egyike a legfontosabb tényezőknek, amelyek jelentősen befolyásolják a kultúrában való részvétel szintjét; hangsúlyozza, hogy a magasabb iskolai végzettség emeli a kulturális eseményeken való részvétel arányát (27); hangsúlyozza, hogy az iskolákban biztosított zenei tantárgyak és nyelvi képzés, valamint az informális kulturális képzés az általános műveltség alapvető fontosságú részét képezi, mivel alkalmas a társadalmi különbségek leküzdésére, és ezért a reáltárgyakkal (TTMM) azonos támogatásra van szüksége;

32.

hangsúlyozza, hogy a tudás kialakulása olyan kulturális interakciók eredménye, amelyek befolyásolják és egyben tükrözik is azokat az egyéneket, akik magukban hordozzák a kultúra lenyomatát;

33.

szorgalmazza az interaktív és befogadó közösségalapú szemléletet a kulturális és oktatási politikák kidolgozása terén annak érdekében, hogy fokozzák a kulturális érdeklődést és részvételt, előmozdítsák Európa kulturális örökségét, valamint fejlesszék az európai kulturális és nyelvi sokszínűséget;

34.

megállapítja, hogy az Eurostat és az Eurobarométer kutatásai során a megkérdezettek a kultúrában való részvétel egyik akadályaként leggyakrabban az érdektelenséget emelik ki (28); ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy a kereslet támogatásának, azaz a kultúra iránti érdeklődés felkeltésének és a kultúra megértése elősegítésének a formális, nem formális és informális oktatáson keresztül elsődleges fontosságú feladatnak kell lennie a kultúrához való hozzáférés és a kultúrában való részvétel serkentése tekintetében;

35.

javasolja az „európai diákigazolvány”elterjesztését és hogy az lehetőséget szolgáltasson az EU kulturális intézményeibe való ingyenes belépésre;

36.

emlékeztet az iskolák és a családok alapvető szerepére mint a fiatalok elsődleges kulcsfontosságú találkozási pontjaira a kultúrával, illetve a kulturális szükségletek és kompetenciák fő alakítóira; felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket a kulturális és művészeti oktatásnak az iskolai tantervekbe és tananyagokba való széleskörű bevezetése érdekében mind a formális, mind pedig az informális oktatás terén;

37.

hangsúlyozza, mennyire fontos, hogy a tagállamok a regionális és helyi hatóságokkal szoros együttműködésben és a finanszírozás és/vagy támogatások révén biztosítsák az állami oktatási intézményekben a zenei képzést;

38.

javasolja, hogy a tagállamok tekintsék az oktatást az egyik legfontosabb kulturális tevékenységnek, mivel a kultúra iránti igény előmozdítása mindenekelőtt azzal jár, hogy az emberek olyan kompetenciákat és ismereteket szereznek, amelyek révén értékelni tudják a művészeteket; emlékeztet, hogy a kultúra iránti érdeklődés kialakítása hatékonyabb fiatal korban, és ezért úgy véli, hogy meg kell erősíteni a kultúra tantervekben betöltött szerepét, és hogy e cél elérése érdekében több humán és anyagi erőforrásra van szükség; javasolja, hogy az iskolák kapjanak támogatást a múzeumok és egyéb kulturális intézmények látogatására, mivel ezáltal nő a kultúra iránti érdeklődés és a fiatalok részvétele, valamint hogy a kulturális intézmények további erőforrásokkal gazdagodjanak;

39.

hangsúlyozza a közoktatási rendszerek jelentőségét a gyermekeknek a kulturális világ sokszínűségébe való bevezetése terén, hozzájárulva ezáltal az új közönség kialakításához és a kultúra terjesztéséhez; továbbá hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a különböző kulturális intézmények partnerséget alakítsanak ki az oktatási intézményekkel helyi, regionális és nemzeti szinten;

40.

ösztönzi a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy támogassák az „iskolán kívüli”kulturális oktatási programokat mindenki, és különösképpen a hátrányos helyzetű gyermekek és fiatalok számára olyan programokon keresztül, amelyek célja, hogy ezeket a fiatalokat megismertessék a különböző művészi kifejezési formákkal, illetve elősegítsék a meglévő kulturális örökséggel való megismerkedésüket;

41.

hangsúlyozza a helyi kulturális intézmények, köztük a kulturális központok és könyvtárak szerepét, mint olyan kulcsfontosságú intézményekét, melyek elősegítik a kultúrához való hozzáférés és a kultúrában való részvétel akadályainak felszámolását; ezért felszólítja a tagállamokat, hogy aktívan támogassák ezeket a kulturális intézményeket;

42.

felszólít a közkönyvtárak és közösségi kulturális intézmények társadalmi szerepének nagyobb mértékű elismerésére és megértésére, különösen a vidéki vagy legtávolabbi régiókban, nem csupán az állami finanszírozás megerősítésével, hanem partnerségek létrehozásával, a megfelelő ikt és humán erőforrásokkal és az utóbbi számára képzési lehetőségének biztosításával,, az intézmények olyan jellegű átalakítását eredményezve, amely révén képessé váljanak az emberek életminőségének javítására és a helyi fejlődés előmozdítására;

43.

rámutat, hogy a partnerségek kialakítása alapvető fontosságú a művészeti tevékenységek potenciális közönségének elérése érdekében, és ez például a diák-, migráns- vagy fogyatékos személyekkel foglalkozó szervezetekkel való együttműködés révén, az ő igényeiknek és érdeklődési körüknek megfelelő programokkal érhető el;

44.

hangsúlyozza az olyan nemzeti, regionális és helyi szintű kezdeményezések előmozdításának fontosságát, amelyek segítik a hagyományos művészetek, a kulturális intézmények és a különböző multikulturális vagy kisebbségi szervezetek, valamint a professzionális és amatőr kulturális ágazatok közötti kapcsolatot, együttműködést és tapasztalatcserét;

45.

javasolja koherens stratégia kidolgozását a kulturális intézmények által javasolt oktatási projektek támogatására; hangsúlyozza, hogy ezek a projektek a kulturális tudatosság és kompetencia, valamint a kultúraközi ismeretek építő és támogató eszközei, és így kiindulópontként szolgálhatnak a közönség kulturális tevékenységekbe való hosszútávú bevonásához;

46.

ösztönzi a tagállamokat a fiataloknak szóló, kulturális intézményekben tartandó szabadidős programok létrehozására;

47.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el a kulturális intézményekhez való szélesebb körű hozzáférést biztosító intézkedéseket, és dolgozzanak ki átfogó európai stratégiát a nyilvános terekhez való hozzáférésre vonatkozóan, különös tekintettel a kultúrához kapcsolódó terekre az épített városi környezetben, úgymint múzeumok, színházak, mozik, könyvtárak, koncerttermek stb.;

48.

felszólítja a tagállamokat, hogy kezdeményezzék tanulmányi vagy gyakornoki ösztöndíjak létrehozását a kulturális intézményekben vagy a kulturális menedzsmenttel foglalkozó intézményekben az állami vagy magán oktatási rendszerben részt vevő diákok számára;

Szerkezeti akadályok

49.

felhívja a figyelmet a vidéki lakosság kultúrában való részvételének alacsonyabb arányára, aminek gyakran strukturális okai vannak (29), valamint ezzel összefüggésben a kis helyi kulturális központok, a közlekedési infrastruktúra és a fenntartható kulturális turizmus támogatásának a szerepére a kulturális intézményekhez való hozzáférés megkönnyítésében;

50.

hangsúlyozza, hogy az európai kulturális hagyaték sokszínűsége és gazdagsága a világon egyedülálló, és rámutat, hogy a kulturális turizmus hatalmas potenciállal rendelkezik a fenntartható gazdaság, valamint a társadalmi kohézió és befogadás előmozdítása terén; felszólítja ezért a tagállamokat, hogy fokozzák az erőfeszítéseiket és a beruházásaikat egy fenntartható és hosszú távú kulturális idegenforgalmi politika kidolgozása érdekében;

51.

felszólít a kulturális ágazatba való befektetések erősítésére a helyi gazdaságok előmozdítása és a kulturális turizmushoz való hozzájárulás érdekében; úgy véli, hogy a kulturális turizmus a tudománnyal, a primer szektorral és a kézműves és ipari központokkal, valamint a mobilitással szinergiában a fejlettebb és humanistább Európa megteremtésének egyik legfontosabb eleme;

52.

a legkülső, hegyvidéki és legtávolabbi régiók kultúrához való hozzáférésébe való nagyobb befektetést javasol decentralizált kulturális lehetőségek létrehozása érdekében;

53.

megjegyzi, hogy további intézkedésekre van szükség a fogyatékkal élők fizikailag és műszakilag akadálymentes kulturális infrastruktúrához, kulturális tevékenységekhez és a médiához való hozzáférésének javítása érdekében; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy saját hatáskörükön belül folytassák a munkát a fogyatékkal élő emberek kulturális integrációjával kapcsolatban, és tegyenek erőfeszítéseket a meglévő akadályok felszámolására;

54.

elismeri a kulturális örökség részvételen alapuló kezelésének szükségességét, amely a helyi közösségekre fókuszál a kereslet felbecsülése és szélesebb körű közönség bevonása érdekében, különös tekintettel a fiatalokra, a fogyatékkal élőkre, valamint az alulreprezentált és a marginális helyzetben lévő csoportokra;

55.

kéri, hogy a tagállamok és a tőlük függő kulturális intézmények mindenki számára elérhető kulturális kínálatot biztosítsanak, különleges intézkedéseket hozva a lakosság egyes csoportjai, így például többek között a gyermekek és a fiatalok, az idősek, a fogyatékossággal élők és a migránsok tekintetében;

56.

felhívja a tagállamok figyelmét a Braille-rendszer, azaz a taktilis írás és olvasás univerzális kódrendszerének kialakításába való nagyobb befektetés szükségességére a legkülönbözőbb kulturális infrastruktúrákban és technológiákban; felszólít a hangoskönyvek, -folyóiratok és -újságok gyártásába, valamint a színpadi produkciók során a jelnyelv használatába való nagyobb befektetésre;

57.

rámutat arra, hogy fel kell számolni a művészek és szakemberek mobilitásának – főként adózási – akadályait a kultúra területén; hangsúlyozza, hogy a fenti tevékenységek nagy hatással vannak a kulturális kínálat kibővítésére Európában; gratulál a „Kreatív Európa”programnak a kulturális mobilitás, illetve az ágazat szakembereinek sikeréhez való hozzájárulásért, valamint a minőségi kulturális projektek és események terjesztésének ösztönzéséért;

58.

emlékeztet, hogy a kultúrához való hozzáférés akadályai egyértelműbben jelennek meg helyi szinten, ezért a differenciált kulturális mobilitási projektekbe való befektetést meg kell erősíteni olyan módon, hogy lehetővé váljon a helyi közösségek fejlődése és kohéziója;

59.

felszólítja a Bizottságot, hogy az európai és harmadik országbeli művészek mobilitását tekintse a béke, a különböző nézetek megosztása, a sztereotip társadalmi és kulturális ábrázolások ledöntése előmozdítójának;

60.

emlékeztet, hogy a nyelvi akadályok károsan hathatnak a kulturális keresletre, ezért javasolja a kulturális alkotások többnyelvűségének megerősítését;

61.

javasolja, hogy a tagállamok hozzák meg a szükséges intézkedéseket a fogyatékossággal élők és a csökkent mozgásképességű személyek szállításának és kulturális intézményekhez való hozzáférésének elősegítése érdekében;

Digitális akadályok és kihívások

62.

meg van győződve arról, hogy a digitális eszközök – amennyiben megfelelően használják és kivitelezik őket, illetve egyenletes szintű digitális jártasság mellett – elősegíthetik a kultúrához való hozzáférést gátló akadályok leküzdését, melyeket olyan tényezők befolyásolnak, mint például a kedvezőtlen földrajzi elhelyezkedés, fogyatékosság, társadalmi hovatartozás, nyelv, idő- vagy pénzügyi források hiánya; rámutat, hogy a digitális eszközök a társadalmi vagy mentális akadályok leküzdésében is segíthetnek anélkül, hogy ez a kulturális tevékenységek földrajzi decentralizációjába való befektetés megvonásával járna; ebből kifolyólag úgy véli, hogy a digitális nevelés egészen fiatal kortól kezdve a tanulási folyamat részét kell, hogy képezze a megfelelő tudás és képességek elsajátítása érdekében;

63.

javasolja, hogy a Bizottság határozzon meg egy következetes digitális stratégiát, amely a kulturális infrastruktúrákra és tevékenységekre irányul azok kapacitásának megerősítése érdekében;

64.

tudomásul veszi a digitális kirekesztés problémáját, és hangsúlyozza leküzdésének szükségességét; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy a digitalizálás új kompetenciák, készségek és ismeretek megszerzését követeli meg a kulturális és oktatási intézményektől és a befogadóktól; hangsúlyozza az új technológiák és a kulturális intézmények digitális lehetőségeinek kihasználásával, illetve a technológiai változásokból fakadó kihívásokhoz való alkalmazkodásukkal kapcsolatos kapacitásépítés szükségességét;

65.

hangsúlyozza, hogy a digitalizációt és az európai kulturális anyagokhoz való online hozzáférést az alkotók jogainak és a szellemi tulajdonjogok teljes tiszteletben tartásával kell végrehajtani; úgy véli, hogy a szellemitulajdon-jog e tekintetben nem akadályozhatja azt az általános közérdekű célt, hogy növeljék a kreatív tartalmakhoz, információkhoz és tudáshoz való hozzáférést, illetve ösztönözzék ezek terjesztését; kitart továbbá amellett, hogy sürgősen létre kell hozni egy megbízható digitális környezetet a művészek és az alkotók számára a munkájukért járó kellő mértékű ellentételezés és a határokon átnyúló hozzáférés méltányos ellentételezésének biztosítása érdekében;

66.

felszólítja a Bizottságot, hogy az uniós programokban továbbra is elsőbbséget élvezzenek az innovatív megközelítések a közönség fejlesztésében és bevonásában, beleértve az új technológiákat, különös tekintettel a „Kreatív Európa”programra és annak következő generációira;

67.

felszólítja a tagállamokat a közönségfejlesztés kulturális és digitális stratégiáikban való figyelembevételére, valamint a digitális technológiák kulturális tartalmakhoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében történő felhasználásának elősegítésére;

68.

elismeri az Europeana platform és a tagállami intézmények hozzájárulását a kulturális tartalom digitalizálásához és hozzáférhetőségéhez; az Európai kulturális örökség évével összefüggésben kéri a projekt folyamatos támogatását és erőforrásainak növelését, valamint a kulturális örökség digitális forrásaihoz és szolgáltatásaihoz való széleskörű hozzáférés elősegítését; kéri, hogy a platformot érdemben alakítsák át úgy, hogy jobban megfeleljen a fejlett technológiai elvárásoknak, és hogy alakítsanak ki egy tényleges kommunikációs politikát, amely összhangban van a platformon összegyűjtött tartalmak gazdagságával;

69.

hangsúlyozza a kulturális adatok gyűjtésének és azoknak a digitális fogyasztók tekintetében történő kezelésének szükségességét annak érdekében, hogy lehetővé váljon a kulturális szervezetek számára a fogyasztók igényeinek jobb megértése, és a digitális közönségre vonatkozó egységes megközelítés kidolgozása;

70.

megállapítja, hogy a kulturális tartalmak alapvető szerepet játszanak az új technológiák nagyközönség általi elfogadásában, valamint az európai polgárok digitális kompetenciáinak és médiaműveltségének fejlesztésében;

o o

71.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 377. E, 2012.12.7., 142. o.

(2) HL C 93., 2016.3.9., 95. o.

(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0486.

(4) HL C 247. E, 2009.10.15., 25. o.

(5) HL C 125. E, 2008.5.22., 223. o.

(6) HL C 377. E, 2012.12.7., 135. o.

(7) HL C 98. E, 2004.4.23., 179. o.

(8) HL C 11., 2018.1.12., 55. o.

(9) HL C 316., 2017.9.22., 88. o.

(10) HL C 11., 2018.1.12., 16. o.

(11) HL C 247. E, 2009.10.15., 32. o.

(12) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0233.

(13) HL C 81. E, 2011.3.15., 16. o.

(14) HL C 131. E, 2013.5.8., 9. o.

(15) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0474.

(16) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0062.

(17) HL L 347., 2013.12.20., 221. o.

(18) HL C 287., 2007.11.29., 1. o.

(19) HL C 463., 2014.12.23., 4. o.

(20) HL C 172., 2015.5.27., 13. o.

(21) HL C 212., 2016.6.14., 9. o.

(22) HL C 134., 2003.6.7., 7. o.

(23) HL L 394., 2006.12.30., 10. o.

(24) Politikák és bevált gyakorlatok a művészeti ágazatban és kulturális intézményekben a kultúrához való jobb hozzáférés és a kultúrában való szélesebb körű részvétel előmozdítása érdekében, 2012. október.

(25) Eurostat – Kulturális statisztikák – kulturális foglalkoztatás (2017), http://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php/Culture_statistics_-_cultural_employment

(26) Eurobarométer 399.

(27) Eurostat kulturális statisztikák, 2016-os kiadás, 116-136. o. és Eurostat adatok 2015-ből – A jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó uniós statisztika, (EU-SILC).

(28) Eurobarométer felmérés, Eurostat (a jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó 2015-ös közösségi statisztikából (EU-SILC) származó adatok).

(29) Eurostat ((2015-ös adatok) – A jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó uniós statisztika, EU-SILC).

27.1.2020

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 28/101

P8_TA(2018)0267

Egy új EU–AKCS partnerségi megállapodásra irányuló tárgyalások

Az Európai Parlament 2018. június 14-i állásfoglalása az Európai Unió és az afrikai, karibi és csendes-óceáni térség államai közötti új partnerségi megállapodásra irányuló soron következő tárgyalásokról (2018/2634(RSP))

(2020/C 28/13)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportja, másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti, 2000. június 23-án Cotonouban aláírt partnerségi megállapodásra (a továbbiakban: Cotonoui Megállapodás) és annak 2005. és 2010. évi felülvizsgálatára (1),

—	tekintettel az 1975-ben kötött, az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportját létrehozó Georgetowni Megállapodásra, valamint annak 1992. évi felülvizsgálatára (2),

—	tekintettel az AKCS–EU kapcsolatok 2020 utáni jövőjéről szóló, 2016. október 4-i állásfoglalására (3),

—	tekintettel a fejlesztési együttműködés hatékonyságának fokozásáról szóló, 2016. november 22-i állásfoglalására (4),

—	tekintettel az Európai Unió és az AKCS-államok csoportja közötti partnerségi megállapodásra irányuló tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásról szóló tanácsi határozatra irányuló, 2017. december 12-i bizottsági ajánlásra (COM(2017)0763),

—	tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által tett, „Megújított partnerség az afrikai, karibi és csendes-óceáni országokkal”című, 2016. november 22-i közös nyilatkozatra (JOIN(2016)0052),

—	tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője „Az Európai Unió és az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok közötti 2020 utáni új partnerség felé”című, 2015. október 6-i közös konzultációs dokumentumára (JOIN(2015)0033),

—	tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődésről szóló csúcstalálkozójára, valamint az ENSZ Közgyűlése által 2015. szeptember 25-én elfogadott, „Világunk átalakítása: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend”című záródokumentumra és a 17 fenntartható fejlesztési célra,

—	tekintettel a Parlament, a Tanács, valamint a tagállamok kormányainak a Tanács és a Bizottság keretében ülésező képviselői által „A mi világunk, a mi méltóságunk, a mi jövőnk”címmel kiadott, a fejlesztési politikára vonatkozó új európai konszenzusról szóló, 2017. június 7-i közös nyilatkozatra,

—	tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az EU AKCS-államok csoportjával fenntartott kapcsolatainak jövőjéről szóló, 2016. május 12-i, valamint az afrikai, karibi és csendes-óceáni országokkal folytatott megújított partnerségről szóló, 2017. december 7-i véleményére,

—	tekintettel az AKCS-országok állam- és kormányfőinek 7. (Malabo, 2012. december 13–14.), illetve 8. (Port Moresby, 2016. május 4.) csúcstalálkozójára,

—	tekintettel az AKCS–EU közös minisztertanács 103. (Dakar, 2016. április 26–27.), illetve 105. (Brüsszel, 2017. május 3–4.) ülésére,

—	tekintettel a 2017. november 29–30-i EU–Afrikai Unió abidjani csúcstalálkozóra,

—	tekintettel az AKCS kiemelkedő személyeinek csoportja által az AKCS 2020 utáni jövőjéről készített, 2016. márciusi jelentésére,

—	tekintettel a fejlődő országok helyi hatóságainak a fejlesztési együttműködésben játszott szerepéről szóló, 2015. október 6-i állásfoglalására (5),

—	tekintettel az AKCS-országok állam- és kormányfőinek 2016. június 1-jén tartott 8. csúcstalálkozóján elfogadott nyilatkozatra,

—	tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés munkájáról szóló, 2015. február 11-i állásfoglalására (6), valamint az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés által elfogadott állásfoglalásokra,

—	tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek a Cotonou utáni időszak AKCS–EU kapcsolatai parlamenti dimenziójáról szóló, 2016. december 21-i nyilatkozatára (7),

—	tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés társelnökeinek az AKCS–EU kapcsolatok jövőjéről szóló, 2015. december 9-i nyilatkozatára (8),

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 208. és 218. cikkére,

—	tekintettel a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásra,

—	tekintettel „az Európai Unió és az afrikai, karibi és csendes-óceáni térség államai közötti új partnerségi megállapodásra irányuló soron következő tárgyalások”című, a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett kérdésekre (O-000043/2018 – B8-0025/2018 és O-000044/2018 – B8-0026/2018),

—	tekintettel a Fejlesztési Bizottság állásfoglalási indítványára,

—	tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

mivel a Cotonoui Megállapodás ereje és vívmányai számos egyedi jellemzőn alapul, például jogilag kötelező jellegén, a fejlesztési együttműködés, a politikai együttműködés, valamint a gazdasági és kereskedelmi együttműködés három pillére tekintetében való átfogó voltán, valamint az Európai Fejlesztési Alap (EFA) formájában megjelenő nagy költségvetésén;

B.	mivel az AKCS–EU partnerség annak ellenére fontos szerepet játszik a millenniumi fejlesztési célok elérése érdekében végzett munkában, hogy az EU-nak nem sikerült megvalósítania azt a célkitűzést, hogy bruttó nemzeti jövedelme (GNI) 0,7 %-át hivatalos fejlesztési támogatásra fordítsa;

C.	mivel az AKCS–EU partnerség jelentősen hozzájárult a szegénység felszámolásához, az AKCS-országok globális gazdaságba történő integrációjához, egy hatékonyabb globális szereplőként a multilaterális kereskedelmi és az éghajlatváltozással kapcsolatos tárgyalásokhoz;

D.	mivel az AKCS–EU partnerség javította az AKCS-országok és az uniós tagállamok piaci hozzáférését és az álláspontok, értékek és normák ezen országok közötti politikai párbeszéde révén megvalósuló, nagyobb fokú kölcsönös megértést;

mivel – bár az AKCS–EU partnerség jelentős mértékben hozzájárult a millenniumi fejlesztési célok előmozdításához – a szegénység csökkentésére és az AKCS-országok világgazdaságba történő integrációjára irányuló célkitűzések terén elért előrehaladás eddig elégtelen volt, tekintve, hogy az AKCS-országok fele még mindig a világ legkevésbé fejlett országai közé tartozik, és hogy ezen országok együttesen a világkereskedelem kevesebb mint 5%-áért és a globális GDP körülbelül 2%-áért felelnek;

mivel az Afrika Unió létrehozása, az EU–Afrika közös stratégia, az EU–karibi közös partnerségi stratégia és a csendes-óceáni térséget érintő uniós stratégia szemlélteti, hogy az EU fokozottan regionális megközelítésben vizsgálja a közös érdekű kérdéseket és problémákat, például a békét és biztonságot, a terrorizmust és a migrációt;

G.	mivel a fenntartható fejlődés előfeltételei a béke, a biztonság és a politikai stabilitás;

H.	mivel a közös alapmegállapodásnak és a regionális paktumoknak a szubszidiaritás és a komplementaritás elve alapján figyelembe kell venniük a regionális és kontinentális jellemzőket;

mivel az AKCS fél a tárgyalás három pillérét azonosította, melyek az alábbiak:

—	kereskedelem, beruházás és szolgáltatások,

—	fejlesztési együttműködés, tudomány és technológia, kutatás és innováció,

—	politikai párbeszéd és jogvédelem;

mivel a fontos kérdésekről folytatott politikai párbeszéd, ahogyan arra a Cotonoui Megállapodás 8. és 96. cikkében utal, konkrét és jogszerű eszköze az AKCS–EU partnerség közösen vallott értékei fenntartásának, valamint a demokrácia, a jó kormányzás és az emberi jogok előmozdításának, mivel ezek alapvető fontosságúak a fenntartható fejlődés szempontjából;

K.	mivel egyértelműen szükség van annak biztosítására, hogy az új megállapodásban fenntartsák az emberi jogi feltételeket és megerősítsék a politikai párbeszédet;

mivel a nemzeti parlamentek, a helyi hatóságok, a civil társadalom és a magánszektornak a Cotonoui Megállapodás 2010-es felülvizsgálatában játszott szerepének egyértelmű elismerése ellenére részvételük az AKCS–EU politikákkal és tevékenységekkel kapcsolatos tanácskozásokban, valamint a programozással, a nyomon követéssel és az értékeléssel kapcsolatos folyamatokban eddig korlátozott volt;

M.	mivel politikai párbeszédre leggyakrabban a politikai válságok késői szakaszában kerül sor, nem pedig megelőző intézkedésként;

N.	mivel a civil társadalmi szervezetek egyre korlátozóbb jellegű jogszabályokkal és egyéb olyan akadályokkal szembesülnek, amelyek korlátozzák tevékenységeiket és érvényesülésüket;

O.	mivel az összetett adózási ügyek kezelésére alkalmas technikai kapacitás hiánya számos AKCS-államban korlátot jelent mind a hazai bevételek további kiaknázása, mind a nemzetközi adóügyi együttműködésben való részvétel tekintetében;

mivel az EFA-t az EU tagállamainak közvetlen hozzájárulásaiból finanszírozzák, és nem vonatkoznak rá a rendes uniós költségvetési szabályok; mivel a Parlament hatásköre nem terjed ki az EFA költségvetésére, csupán mentesítést adhat a már megvalósult kifizetések alól, és nincs hivatalos ellenőrzési joga az EFA programozása tekintetében;

Q.	mivel az AKCS–EU partnerség parlamenti dimenziója megerősítésének és konzultatív szerepe előmozdításának az új partnerség kulcselemeként kell megjelennie;

mivel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés üléseinek gyakorisága és változatossága lehetővé teszi az Európai Parlament és az AKCS-tagok közötti folyamatos párbeszédet, ami megszilárdítja legitim voltát és erősíti a parlamenti diplomáciát; mivel a Közös Parlamenti Közgyűlést nem egy politikai fórumon a parlamenti diplomácia iskolapéldájaként említik;

üdvözli az AKCS-államok csoportja és az Európai Unió közötti jövőbeni együttműködés tekintetében a Bizottság által javasolt fő szempontokat és általános szerkezetet, a partnerségi megállapodásra irányuló tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásról szóló tanácsi határozatra irányuló bizottsági ajánlásban megfogalmazottaknak megfelelően;

kitart amellett, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendnek és a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzusnak kell a megújult AKCS–EU partnerség középpontjában állnia;

üdvözli, hogy a fenntartható fejlesztési célok elérését az egyik legfőbb célkitűzésnek tekintik, de sajnálattal állapítja meg, hogy a javasolt paktumokban hiányzik a konkrét végrehajtási intézkedések végrehajtása; hangsúlyozza, hogy a jövőbeli megállapodás minden szakpolitikájában, tervében és beavatkozásában általánosan kell érvényesíteni az olyan horizontális kérdéseket, mint a fenntarthatóság, az éghajlatváltozási célkitűzések, a nemek közötti egyenlőség kérdései és a társadalmi igazságosság;

üdvözli, hogy a Bizottság új partnerségi megállapodásra irányuló javaslata külső partnerek előtt is nyitva áll;

emlékeztet, hogy a legelső fenntartható fejlesztési cél a szegénység felszámolása, ami a legtöbb AKCS-államban továbbra is kiemelt probléma; hangsúlyozza ezért, hogy a jövőbeli megállapodás egyik központi elemének továbbra is a szegénység elleni küzdelemnek kell maradnia;

tudomásul veszi, hogy a Bizottság nagy mértékben figyelembe vette a Parlament álláspontját, és hogy a Parlament kérésének megfelelően a közös alapmegállapodás és a regionális paktumok is jogilag ugyanannyira kötelező erővel bírnak;

emlékeztet, hogy a jövőbeli partnerségi megállapodás tartalmazni fogja a méltányosság, a kölcsönös tisztelet és a kölcsönös érdek elvét;

ragaszkodik ahhoz, hogy a Cotonoui Megállapodás alapvető elemeit – az emberi jogok és alapvető szabadságok, a demokratikus alapelvek és a jogállamiság tiszteletben tartása, valamint a jó kormányzás – a 2020 utáni együttműködés alapjaként megtartsák, és azok az alapmegállapodás és a regionális paktumok és jegyzőkönyvek szerves részét képezzék; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a megbízatás emberi jogi részében konkrétan foglalja bele a nemen, fajon vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron, szexuális irányultságon vagy nemi identitáson alapuló megkülönböztetés tilalmát, valamint a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat az 1995-ös Pekingi Cselekvési Platformnak és a felülvizsgálati konferenciák eredményeinek megfelelően;

hangsúlyozza, hogy a tulajdonjog megerősítése érdekében foglalkozni kell az emberi jogok és a kormányzás kérdésével a meglévő regionális és pánafrikai irányító szervek által létrehozott nemzetközi jogi eszközök, jogszabályok, alapelvek és mechanizmusok alapján;

10.

emlékeztet, hogy az AKCS-országok és az uniós tagállamok közötti jövőbeli partnerségnek magában kell foglalnia a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendet és hozzá kell járulnia a menetrend valamennyi szinten történő végrehajtásához;

11.

felhívja az EU és az AKCS tárgyalóit, hogy a megállapodás közös alapmegállapodás részében egyértelműen rendelkezzenek arról, hogy valamennyi fél teljes mértékben köteles végrehajtani a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumát;

12.

kitart amellett, hogy biztosítani kell a közös alapmegállapodásban lefektetett elvek és a paktumokban meghatározott regionális prioritások közötti koherenciát, és hangsúlyozza, hogy az alapmegállapodásnak meg nem felelés esetén egyértelmű hivatkozást kell tartalmaznia az elszámoltathatóságra, a felügyeleti és felülvizsgálati mechanizmusokra; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a felek polgárok és civil társadalom felé való elszámoltathatóságát is, és hogy a közös intézményeknek olyan mechanizmusokat kell biztosítaniuk, amelyek lehetővé teszik a civil társadalom és a polgárok számára az emberi jogi kötelezettségek megsértésének eseteit és más alapvető elemeket;

13.

ismételten hangsúlyozza a tárgyalásokon részt vevő összes fél számára, hogy a politikai párbeszéd a Cotonoui Megállapodás nélkülözhetetlen része, és hogy az az új megállapodás átfogó keretének és regionális szintjének központi és jogi pillére maradjon;

14.

hangsúlyozza, hogy a politikai párbeszéd a partnerség szerves részét képezi és értékes alapot kínál a partnerországokban élő emberek helyzetének javításához; ezért ezekben az országokban felszólít az emberi jogi helyzet fokozott nyomon követésére, és hangsúlyozza, hogy ez a nyomon követés átfogó, átlátható és részvételen alapuló legyen; hangsúlyozza a civil társadalom minden szintű párbeszédbe történő érdemi bevonásának jelentőségét;

15.

emlékeztet, hogy a politikai párbeszédnek kiegyensúlyozottnak kell lennie és a kölcsönös tiszteleten kell alapulnia;

16.

hangsúlyozza, hogy az AKCS–EU együttműködésnek a fenntartható fejlesztési célok megvalósítása terén elért haladás és hiányosságok nyomon követésére a parlamenteket, a helyi hatóságokat és a civil társadalmat bevonó rendszeres szakértői felülvizsgálati mechanizmust, valamint az emberi jogok és egyéb alapvető elemek tiszteletben tartásáról szóló rendszeres értékelést és nyilvános jelentéstételt kell biztosítania; véleménye szerint a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend és a fenntartható fejlesztési célok végrehajtásához legitimációra, közelségre, szubszidiaritásra és a helyi hatóságok és nem állami szereplők magas szintű részvételére van szükség a hatékonyság elérése érdekében; jobb kommunikációra és párbeszédre hív fel az AKCS-országok és az EU közötti kapcsolat elmélyítése érdekében;

17.

ismételten hangsúlyozza, hogy a gazdasági partnerségi megállapodások a regionális együttműködés alapját képezik, és a fejlesztés és regionális integráció eszközei; ezért az új AKCS–EU megállapodásba való teljes integrációjukra hív fel;

18.

a globális színtéren az AKCS–EU partnerség politikai súlyának fokozására szólít fel, hogy a partnerek hatékonyabb globális szereplőkké váljanak;

19.

a jövőbeli megállapodásban egyértelmű rendelkezésekre szólít fel a magánszektor szerepének és felelősségi köreinek szabályozására; hangsúlyozza különösen annak szükségességét, hogy a fejlesztési partnerségekben részt vevő vállalkozások a projektek időtartama alatt betartsák a vállalati társadalmi felelősségvállalás alapelveit, ideértve az ENSZ emberi jogokról szóló globális megállapodását, az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelveket, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet alapvető munkaügyi normáit, a környezetvédelmi normákat, valamint az ENSZ Korrupció elleni egyezményét; rámutat, hogy az EU és az AKCS tagállamainak nemzeti terveket kell kidolgozniuk az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek és különösen az átvilágítással kapcsolatos rendelkezések végrehajtására vonatkozóan;

20.

emlékeztet arra, hogy a belföldi források adózás révén történő mozgósítása a legfontosabb bevételi forrás a fenntartható fejlődés finanszírozására; sajnálja, hogy az illegális pénzmozgások és az adócsalás elleni küzdelmet szolgáló intézkedések nem szerepelnek kiemelkedő helyen a megbízatástervezetben; felhívja a tárgyaló feleket, hogy az új megállapodásban ambiciózus rendelkezéseket írjanak elő a fejlődő országoknak nyújtandó pénzügyi és technikai segítségről, hogy megbirkózzanak az adócsalás elleni küzdelem terén kialakulóban lévő nemzetközi normákkal, ideértve az automatikus információcserét, a vállalatok tényleges tulajdonosaira, valamint a multinacionális vállalatokra vonatkozó információkat, hogy megakadályozzák a G20-csoport és az OECD modelljei alapján az adóalap csökkentését és a nyereségátcsoportosítást; felhívja továbbá a feleket, hogy vállalják az adóügyi együttműködésre vonatkozó, jogilag kötelező erejű kormányközi ENSZ-testület létrehozásának támogatását;

21.

sajnálja, hogy a megbízatástervezet annak ellenére nem rendelkezik a mezőgazdaság fenntartható fejlesztésének biztosításáról, hogy az AKCS-országok mezőgazdasági termelői az éghajlatváltozás miatt hatalmas kihívásokkal szembesülnek; felhívja a tárgyaló feleket, hogy az új megállapodásba foglaljanak bele a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatokat támogató rendszereket;

22.

felszólít a civil társadalom politikai párbeszédben, programozásban és végrehajtásban való fokozottabb részvételére, és a civil társadalom kapacitásépítésének támogatására; kiemeli a civil társadalom politikai párbeszédbe való bevonásának jelentőségét, különösen a politikák által közvetlenül érintett helyi csoportok tekintetében; e tekintetben felhívja a figyelmet arra a veszélyre, hogy egyes országokban egyre szűkül a civil társadalom mozgástere, valamint arra, hogy e támogatást az érdekeikért felszólalni képtelen csoportokra – például a kisebbségekre, a fiatalokra és a nőkre –, illetve a jogos demokratikus érdek dacára a kormányuk által el nem ismert csoportokra is ki kell terjeszteni;

23.

hangsúlyozza, hogy a civil társadalom bevonását az általa betöltött különböző szerepek elismerése köré kell építeni, és a megállapodásban játszott teljes értékű szerepét meg kell növelni;

24.

hangsúlyozza, hogy a hatékony fejlesztési együttműködés elveit teljes mértékben be kell építeni az új AKCS–EU partnerségi megállapodásba, és az egyes országok felelősségvállalása, az eredményekre történő összpontosítás, a fejlődési folyamat teljes körűsége, az átláthatóság és a kölcsönös elszámoltathatóság biztosítására vonatkozó rendelkezéseknek kell a megállapodás és a regionális jegyzőkönyvek sarokkövének lenniük; kiemeli, hogy a támogatáselosztás tekintetében földrajzilag kiegyensúlyozott megközelítést kell biztosítani, jelentős mértékben összpontosítva a legkevésbé fejlett országokra és az instabil államokra; véleménye szerint az, hogy a támogatáselosztást az EU-val a migrációs kérdésekben való együttműködéshez kötik, nem egyeztethető össze az elfogadott fejlesztéshatékonysági alapelvekkel;

25.

hangsúlyozza, hogy a megújított EU–AKCS együttműködésnek/partnerségnek hatékonyabb közös fellépést kell biztosítania a ma a világ előtt álló olyan különböző kihívások kezelésében, mint a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelem;

26.

ismételten hangsúlyozza, hogy a jövőbeli megállapodásnak lehetőséget kell biztosítania a kötelezettségvállalások fokozására és a fejlesztési célú szakpolitikai koherencia tiszteletben tartására, és mechanizmusokat kell tartalmaznia a fejlesztési célú szakpolitikai koherencia szisztematikus nyomon követésére; e tekintetben emlékeztet az uniós küldöttségek által a fejlesztési célú szakpolitikai koherencia előmozdításában játszott szerepre és hangsúlyozza, hogy országos szinten rendszeresen folytatott párbeszédeket kell folytatniuk;

27.

kiemeli a magánszektorbeli beruházás közösségi finanszírozásának jelentőségét, mely elősegíti a helyi tőkepiacok hosszú távú fejlesztését és a korlátozott hivatalos fejlesztési támogatási költségvetések kihasználását a hatás maximalizálása és a fenntartható fejlesztési célok finanszírozása céljából;

28.

ismételten hangsúlyozza, hogy fontos megerősíteni a jövőbeli megállapodás parlamenti dimenzióját, valódi konzultációs hatáskört biztosítva a jövőbeli átfogó Közös Parlamenti Közgyűlésnek, és garantálva, hogy a Közgyűlés nyílt, demokratikus és átfogó parlamenti párbeszédet biztosítson; kéri jogi és operatív önállóságának garantálását; kéri, hogy a Közös Parlamenti Közgyűlést szorosan vonják be a megállapodás végrehajtásába, és hogy rendszeresen konzultáljanak vele a partnerség szempontjából fontos valamennyi kérdésről; véleménye szerint a Közös Parlamenti Közgyűlést teljes mértékben be kell vonni a jövőbeli partnerségre irányuló tárgyalásokba;

29.

további erőfeszítésekre szólít fel a fejlesztési programozás Közös Parlamenti Közgyűlés általi ellenőrzésének javítása céljából;

30.

meggyőződése, hogy – amint arra a Parlament is felszólított – a partnerség folyamatosságának és stabilitásának biztosítása, valamint a rendszeres jelentéstétel és a szakértői értékelések, a fenntartható fejlesztési célok elérése felé tett előrehaladás, valamint az emberi jogok és egyéb alapvető elemek tiszteletben tartásának lehetővé tétele érdekében rendszeres, de legalább évenként egyszeri AKCS–EU szintű találkozók szükségesek;

31.

ajánlja tehát, hogy a Közös Parlamenti Közgyűlés illeszkedjen az új regionális struktúrához, a regionális fórumokon folytatott munkára összpontosítva, és határozottan bevonva a nemzeti és a regionális parlamenteket; úgy véli, hogy az AKCS–EU Tanácsnak és a Közös Parlamenti Közgyűlésnek rendszeresen, de a jelenleginél ritkábban tartott plenáris ülésen kellene találkoznia, az üléseket felváltva az Európai Unióban és az egyik AKCS-államban tartva, így a Közgyűlésnek nem kellene függenie a Tanács összehívásától; felszólítja valamennyi, az Európai Unió Tanácsának elnökségét betöltő tagállamot, hogy aktívabban vegyen részt a Közös Parlamenti Közgyűlés üléseinek előkészítésében és szervezésében, és vállalja a házigazda szerepét;

32.

kéri, hogy a regionális paktumok szintjén évente minden régióban legalább egyszer találkozzanak az EU és az AKCS parlamenti képviselői, és e találkozókat a nem állami szereplők, köztük a civil társadalom, a fiatalok és a magánszektor részvételével megrendezett, több érdekelt felet tömörítő fórum egészítse ki;

33.

meggyőződése, hogy a Pánafrikai Parlamentnek a jövőbeli EU–Afrika paktumon belül erős pillérré kell válnia, különösen a jövőbeli EU–Afrika Tanáccsal együtt; e tekintetben felhívja a Bizottságot és az AKCS-partnereket, hogy a tárgyalások korai szakaszában tegyék közzé a Pánafrikai Parlament parlamenti dimenziójára és szerepére vonatkozó szövegezési javaslatokat, és e tekintetben konzultáljanak a Pánafrikai Parlamenttel, illetve az Európai Parlamenttel;

34.

emlékeztet arra, hogy a Parlamentet az EUMSZ 218. cikke (10) bekezdésével összhangban a tárgyalási eljárás minden szakaszában haladéktalanul és teljes körűen tájékoztatni kell, és megismétli, hogy a nemzetközi megállapodásokban meg kell állapodni az együttműködést és az információcserét szolgáló gyakorlati intézkedéseknek a megállapodások egész életciklusa során történő javításáról; felkéri továbbá a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a Közös Parlamenti Közgyűlést teljes körűen és haladéktalanul tájékoztassák a tárgyalásokról;

35.

felhívja az Európai Unió Tanácsát, hogy tegye közzé a Tanács által elfogadott megbízást; felkéri az AKCS-államok csoportját, hogy megbízatása tekintetében hasonlóképpen járjon el.

36.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az AKCS Miniszterek Tanácsának, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Afrikai Unió Bizottságának, valamint a Pánafrikai Parlamentnek és az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés Elnökségének.

(1) http://www.europarl.europa.eu/intcoop/acp/03_01/pdf/mn3012634_en.pdf

(2) http://www.wipo.int/edocs/trtdocs/en/acp/trt_acp_3.pdf

(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0371.

(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0437.

(5) HL C 349., 2017.10.17., 11. o.

(6) HL C 310., 2016.8.25., 19. o.

(7) HL C 170., 2017.5.30., 36. o.

(8) http://www.europarl.europa.eu/intcoop/acp/2015_acp2/pdf/1081264en.pdf

27.1.2020

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 28/108

P8_TA(2018)0268

Az uniós jog alkalmazásának ellenőrzése (2016)

Az Európai Parlament 2018. június 14-i állásfoglalása az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről (2016) (2017/2273(INI))

(2020/C 28/14)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ) és különösen annak 1., 2. és 3. cikkére,

—	tekintettel az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 33. éves bizottsági jelentésre (2015) (COM(2016)0463),

—	tekintettel az európai uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 34. éves bizottsági jelentésre (2016) (COM(2017)0370),

—	tekintettel „Az EU Pilot értékelő jelentése”című bizottsági jelentésre (COM(2010)0070),

—	tekintettel „Az EU Pilot második értékelő jelentése”című bizottsági jelentésre (COM(2011)0930),

—	tekintettel „Az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 2014. évi jelentés”című, 2016. október 6-i állásfoglalására (1),

—	tekintettel az „Uniós jog: jobb eredmények elérése a jobb alkalmazás révén”című, 2016. december 21-i bizottsági közleményre (C(2016)8600),

—	tekintettel a közösségi jogsértések tárgyában a panaszossal való kapcsolattartásról szóló, 2002. március 20-i bizottsági közleményre (COM(2002)0141),

—	tekintettel „Az uniós jog alkalmazása tárgyában a panaszosokkal való kapcsolattartás korszerűsítése”című, 2012. április 2-i bizottsági közleményre (COM(2012)0154),

—	tekintettel „A jogállamiság megerősítésére irányuló új uniós keret”című, 2014. március 11-i bizottsági közleményre (COM(2014)0158),

—	tekintettel a „Minőségi jogalkotással javítani az eredményeken – uniós program”című, 2015. május 19-i bizottsági közleményre (COM(2015)0215),

—	tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodásra (2),

—	tekintettel a polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózat létrehozásáról szóló, 2001. május 28-i 2001/470/EK tanácsi határozatra (3),

—	tekintettel az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság közötti, a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásra (4),

—	tekintettel az uniós jog alkalmazásának (2012–2013) ellenőrzéséről szóló 30. és 31. évi éves jelentésről szóló, 2015. szeptember 10-i állásfoglalására (5),

—	tekintettel a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, 2016. október 25-i állásfoglalására (6),

—	tekintettel a nyitott, hatékony és független európai uniós igazgatásról szóló, 2016. június 9-i állásfoglalására (7) és az Európai Unió közigazgatási eljárási jogáról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, 2013. január 15-i állásfoglalására (8);

—

tekintettel „Az uniós környezetvédelmi politikák hatásának erősítése végrehajtásuk rendszeres felülvizsgálata révén”című, 2016. május 27-i (COM(2016)0316), valamint „A környezetvédelmi politikák végrehajtásának uniós felülvizsgálata: Közös kihívások és az erőfeszítések egyesítésének lehetőségei a jobb eredmények elérése érdekében”című, 2017. február 3-i (COM(2017)0063) bizottsági közleményekre,

—	tekintettel a szociális jogok európai pillérére,

—	tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére és 132. cikkének (2) bekezdésére,

—	tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, az Alkotmányügyi Bizottság, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság és a Petíciós Bizottság véleményeire (A8-0197/2018),

A.	mivel az EUSZ 17. cikke „a Szerződések őreként”határozza meg a Bizottság szerepét;

mivel az EUSZ 2. cikke szerint az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul; és mivel alapvető fontosságú az uniós jog megfelelő végrehajtása a szerződésekben és a másodlagos jogszabályokban meghatározott uniós szakpolitikai célok elérése szempontjából; mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8. cikke értelmében az Uniónak tevékenységeinek folytatása során törekednie kell az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására;

mivel az EUSZ 2. cikke és az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a Charta) 21. cikke értelmében a nők és férfiak közötti egyenlőség az Unió alapvető elve, és mivel az Unió tevékenységeinek folytatása során törekszik a megkülönböztetés minden formája elleni küzdelemre, az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására;

mivel az EUSZ 3. cikke megerősíti, hogy az Unió egyik célja a béke, az általa vallott értékek és népei jólétének előmozdítása és Európa fenntartható fejlődéséért való munkálkodás, amely olyan kiegyensúlyozott gazdasági növekedésen, árstabilitáson és magas versenyképességű, teljes foglalkoztatottságot és társadalmi haladást célul kitűző szociális piacgazdaságon alapul, amely a környezet minőségének magas fokú védelmével és javításával párosul, és hogy az Unió küzd a társadalmi kirekesztés és a megkülönböztetés ellen, és előmozdítja a társadalmi igazságosságot és védelmet, a nők és férfiak közötti egyenlőséget, a nemzedékek közötti szolidaritást és a gyermekek jogainak védelmét;

mivel az Európai Unió Bíróságának állandó ítélkezési gyakorlata értelmében a tagállamoknak egyértelmű és pontos információkat kell nyújtaniuk a Bizottság számára arról, hogy hogyan ültetik át az uniós irányelveket a nemzeti jogba; és mivel a tagállamok és Bizottság 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozata (9) és az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. október 27-i együttes politikai nyilatkozata (10) értelmében amikor a tagállamok bejelentik a Bizottságnak a nemzeti átültető intézkedéseket, benyújthatnak olyan dokumentumokat is, amelyek kifejtik, hogy hogyan ültették át az irányelveket a jogrendszerükbe;

mivel az EUSZ 4. cikkének (3) bekezdése, illetve az EUMSZ 288. cikkének (3) bekezdése és 291. cikkének (1) bekezdése értelmében elsődlegesen a tagállamok felelnek az uniós jog helyes és időben történő átültetéséért, alkalmazásáért és végrehajtásáért, valamint annak biztosításáért, hogy a hatékony jogi védelem biztosításához elegendő jogorvoslat álljon rendelkezésre az uniós jog hatálya alá tartozó területeken;

G.	mivel az uniós jogszabályok megfelelő alkalmazása egyenlő versenyfeltételeket biztosít a vállalatok számára, valamint hogy minden európai polgár javára szolgáljanak az uniós politikák;

mivel az „Uniós jog: jobb eredmények elérése a jobb alkalmazás révén”című közleményének 2016. decemberi elfogadása után a Bizottság úgy határozott, hogy olyan esetekre koncentrál, amikor a tagállamok nem közlik az átültetési intézkedéseket, az intézkedések helytelenül ültetik át az irányelveket, vagy ahol a tagállamok elmulasztották az EUB ítéletében foglaltak teljesítését, amint azt az EUMSZ 260. cikkének (2) bekezdése is említi, súlyosan megsértették az EU pénzügyi érdekeit vagy kizárólagos hatásköreit;

I.	mivel az EUSZ 6. cikkének (1) bekezdése értelmében a Charta ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések, és annak az Unió intézményei, szervei és hivatalai, valamint tagállamai a címzettjei annyiban, amennyiben az Unió jogát hajtják végre (a Charta 51. cikkének (1) bekezdése);

J.	mivel az EU Pilot eljárások célja a Bizottság és a tagállamok közötti szorosabb és koherensebb együttműködés lehetővé tétele, hogy az uniós jog megsértéseit kétoldalú párbeszéd révén lehetőleg korai stádiumban orvosolni lehessen, és elkerülhetővé váljon a formális kötelezettségszegési eljárás;

mivel – a jelenlegi demokratikus deficitre válaszul és emlékeztetve 2016. október 25-i állásfoglalására, amelyben a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozására irányuló ajánlásokat fogalmazott meg a Bizottság számára – létre kell hozni egy új mechanizmust, amely egységes és koherens keretet biztosít, a már meglévő eszközökre és mechanizmusokra épül, és amelyet egységesen kell alkalmazni valamennyi uniós intézményre és valamennyi tagállamra;

L.	mivel azonban az uniós jognak való megfelelés biztosítása céljából a Bizottság által elfogadott új politikák szerint az EU Pilot célja nem a kötelezettségszegési eljárás meghosszabbítása, amely önmagában egy eszköz a tagállamokkal folytatott problémamegoldó vitába való belépésre;

mivel a fokozottan stratégiai jellegű és eredményes jogérvényesítési megközelítés biztosítása érdekében a Bizottság a „Jobb eredmények elérése a jobb alkalmazás révén”című közleményében foglaltaknak megfelelően úgy határozott, hogy az EU Pilot mechanizmus igénybevétele nélkül indítja el a kötelezettségszegési eljárásokat, kivéve ha az adott ügyben célszerűnek látszik az EU Pilot alkalmazása;

N.	mivel 2016-ban 3 783 panasz érkezett a Bizottsághoz az uniós jog feltételezett megsértéséről, és Olaszország (753), Spanyolország (424), és Franciaország (325) voltak azok a tagállamok, amelyek ellen a legtöbb panaszt nyújtották be;

mivel az EUMSZ 258. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében a Bizottság indokolással ellátott véleményt küld annak a tagállamnak, amely a Bizottság megítélése szerint nem teljesítette a Szerződésekből eredő valamely kötelezettségét, és ha az érintett tagállam a Bizottság által meghatározott határidőn belül nem tesz eleget a véleményben foglaltaknak, akkor a Bizottság a Bírósághoz fordulhat;

P.	mivel 2016-ban a Bizottság 847 új kötelezettségszegési eljárást indított az irányelvek késedelmes átültetése miatt;

Q.	mivel 2016-ban 95 kötelezettségszegési eljárás még mindig folyamatban volt, amelyek esetében az EUB úgy ítélkezett, hogy az érintett tagállamok nem teljesítették a kötelességeiket;

mivel a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló, 2016. október 25-i állásfoglalásában a Parlament felkérte a Bizottságot, hogy 2017 szeptemberéig az EUMSZ 295. cikke alapján terjesszen elő javaslatot a demokráciára, a jogállamiságra és az alapvető jogokra irányuló európai uniós paktum megkötésére olyan intézményközi megállapodás formájában, amely megállapítja az Unió intézményei és tagállamai között az EUSZ 7. cikke szerinti együttműködést megkönnyítő intézkedéseket;

mivel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás előírja az információk megosztását a felszólító levél alapján indított valamennyi kötelezettségszegési eljárásra vonatkozóan, de ez nem terjed ki az informális EU Pilot eljárásra, amelynek lefolytatására a hivatalos kötelezettségszegési eljárásokat megelőzően kerül sor;

mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkében foglalt meghatározás szerint a megfelelő ügyintézéshez való jog azt jelenti, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei, szervei és hivatalai részrehajlás nélkül, tisztességes módon és észszerű határidőn belül intézzék, és mivel az EUMSZ 298. cikkében foglaltak értelmében feladataik ellátása során az Unió intézményei, szervei és ügynökségei a nyitott, hatékony és független európai igazgatásra támaszkodnak;

mivel „A környezetvédelmi politikák végrehajtásának felülvizsgálata”című, 2017. február 3-i közleményében a Bizottság azt állítja, hogy strukturált és átfogó párbeszédet alakított ki a tagállamokkal az uniós környezetvédelmi jogszabályok végrehajtásáról, az uniós szerződések által ráruházott végrehajtási jogkörök sérelme nélkül, hogy egy új célzott keretrendszeren keresztül elősegítse a tagállamok erőfeszítéseit;

V.	mivel az EUMSZ 157. cikke megengedi, a 19. cikke pedig lehetővé teszi jogszabályok elfogadását a megkülönböztetés valamennyi formájának, többek között a nemi alapú megkülönböztetés leküzdésére;

mivel az Unió és tagállamai a Lisszaboni Szerződést elfogadó kormányközi konferencia záróokmányához csatolt 19. nyilatkozatban elkötelezték magukat amellett, hogy törekednek „a házasságon belüli erőszak valamennyi formájának leküzdésére (…) e bűncselekmények megelőzése és megbüntetése, valamint az áldozatok támogatása és védelme érdekében”;

X.	mivel az EUMSZ 79. és 83. cikke alapján uniós jogszabályokat fogadtak el az emberkereskedelem, különösen a nők és a gyermekek kereskedelme ellen; mivel a „Jogok, egyenlőség és polgárság”program többek között a nők elleni erőszak megszüntetéséhez hozzájáruló intézkedéseket támogat;

mivel számos uniós irányelvet, különösen a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó irányelveket, számos tagállamban nem hajtjanak végre megfelelően, ami a különböző nemű személyeket védtelenül hagyja a hátrányos megkülönböztetéssel szemben a foglalkoztatáshoz, a termékekhez és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén;

Z.	mivel a nemi alapú megkülönböztetés kapcsolódik más, például fajon és etnikumon, valláson, fogyatékosságon, egészségi állapoton, nemi identitáson, szexuális irányultságon, életkoron és/vagy társadalmi-gazdasági körülményeken alapuló megkülönböztetéshez;

AA.

mivel az EU női lakosságának 33%-a szenvedett már el fizikai és/vagy szexuális erőszakot, és 55%-a élt át szexuális zaklatást, 32%-uk a munkahelyen; mivel a nők fokozottan kiszolgáltatottak a szexuális és fizikai erőszaknak, az online erőszaknak, az internetes megfélemlítésnek és a zaklatásnak; mivel a gyilkosságok női áldozatainak több mint felét partner vagy rokon gyilkolta meg; mivel a nők elleni erőszak a emberi jogok megsértésének egyik legelterjedtebb fajtája a világon, amely független az áldozat korától, nemzetiségétől, vallásától, iskolázottságától, jövedelemétől, társadalmi helyzetétől, és a nők és férfiak közötti egyenlőség egyik fő akadályát képezi; mivel a tagállamokban nem csökken a femicídiumok száma;

AB.

mivel az LMBT személyekkel kapcsolatos uniós felmérés eredményei szerint a leszbikus, biszexuális és transznemű személyek a hátrányos megkülönböztetés óriási kockázatának vannak kitéve szexuális irányultságuk vagy nemi identitásuk miatt; mivel a leszbikusok 23%-át és a transzneműek 35%-át érte fizikai, illetve szexuális támadás, vagy erőszakos fenyegetés otthonukban vagy máshol (az utcán, tömegközlekedésben, munkahelyen stb.) legalább egyszer az elmúlt öt év során;

AC.

mivel a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó uniós jogszabályok tagállamokbeli alkalmazása és érvényre juttatása a vonatkozó irányelvek átültetésével és végrehajtásával kapcsolatos egyedi problémákba ütközik, úgy mint a jogszabályok alapvető hiányosságai és a jogszabályok következetlen alkalmazása a nemzeti bíróságok által;

AD.

mivel a nemek közötti egyenlőségre irányuló intézmények és mechanizmusok gyakran a perifériára szorulnak a nemzeti kormányzati struktúrákban, felosztják őket különböző szakpolitikai területek között, hátráltatja őket az összetett mandátumok, valamint a megfelelő személyzet, szakképzés, adatok és elegendő erőforrások hiánya, illetve nem részesülnek a szükséges támogatásban a politikai vezetőktől;

AE.

mivel a nemek közötti egyenlőséggel és a megkülönböztetésmentességgel foglalkozó jogi szakértők európai hálózatának a megkülönböztetés tilalmáról szóló európai jogszabályok összehasonlító elemzéséről szóló 2017. évi tanulmánya szerint az országok túlnyomó többségében még mindig komoly aggodalomra ad okot a vélemény és a tájékozottság, mivel az egyéneket gyakran nem tájékoztatják a megkülönböztetés elleni védelemhez való jogukról és a védelmi mechanizmusok létezéséről; mivel ezen elemzés szerint a megkülönböztetés tilalmáról szóló uniós irányelvek érvényre juttatásával kapcsolatban további aggodalomra okot adó kérdések is felmerültek, például a megkülönböztetés áldozatainak nevében vagy támogatására a jogi eljárásokban részt venni kívánó szervezetek és egyesületek jogi helyzetének hiánya (vagy azok túl korlátozó volta), a bizonyítási teher áthelyezésének korlátozott alkalmazása, valamint az igazságszolgáltatáshoz való eredményes hozzáférés számos akadálya, és ezek ténylegesen megakadályozzák a polgárokat abban, hogy a megkülönböztetés tilalmáról szóló jogszabályi rendelkezésekből eredő jogaikat teljes egészében élvezzék és megvédjék;

AF.

mivel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének (EIGE) a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 2017. évi mutatója csak elhanyagolható előrelépést mutat, rávilágítva, hogy az EU továbbra is messze van a nemek közötti egyenlőség elérésétől, 66,2 pontot elérve a 100-ból, ami mindössze négy ponttal magasabb, mint tíz évvel ezelőtt;

AG.

mivel a döntéshozatalt illetően a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó fent említett adatok csaknem 10 pontos javulást mutatnak az elmúlt évtizedben, 48,5 pontot érve el, de még mindig e terület érte el a legalacsonyabb pontszámot; mivel ez a visszaesés jól mutatja a nők és férfiak egyenlőtlen képviseletét a politikában, és kiemeli a demokratikus deficitet az uniós kormányzásban;

AH.	mivel az Eurofound nemek közötti foglalkoztatási szakadékra vonatkozó jelentése úgy becsüli, hogy ez a szakadék évente 370 milliárd EUR-ba – azaz az uniós GDP 2,8%-ába – kerül az EU-nak;

AI.	mivel az Eurofound munkakörülmény-felmérésének a fizetett és fizetetlen munkaidőre vonatkozó összetett mutatója alapján elmondható, hogy a fizetett és fizetetlen munkával töltött idő beszámítása esetén a nők munkaideje hosszabb;

AJ.	mivel a nemek között a döntéshozatalban megvalósítandó egyenlőségre vonatkozó uniós kötelezettségvállalás ellenére az uniós ügynökségek igazgatóságaiban jelentős hiányosságok tapasztalhatók a nemek közötti egyensúly tekintetében, és azok tartósan a nemi alapú szegregáció jeleit mutatják;

AK.

mivel a szegénység női problémává válása folytatódik az Unióban, és mivel az egyenlőségre és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó uniós jogszabályok megfelelő és teljes mértékű alkalmazása és érvényre juttatása együtt kell hogy járjon a nők körében fennálló nagyon magas arányú munkanélküliséget, szegénységet és társadalmi kirekesztést célba vevő politikákkal; mivel az egyenlőségi politikák, valamint a nemek közötti egyenlőségre és az egyenlőségre vonatkozó jogszabályok végrehajtásának hiánya tovább veszélyezteti a nőket, és növeli a szegénység és a társadalmi marginalizálódás kockázatát azáltal, hogy kizárja őket a munkaerőpiacról;

AL.

mivel a meglévő jogszabályok megfelelő végrehajtása alapvető fontosságú a nők és férfiak közötti egyenlőség előmozdítása szempontjából; mivel bár az átdolgozott 2006/54/EK irányelv egyértelműen tiltja mind a közvetlen, mind a közvetett megkülönböztetésen alapuló bérkülönbséget, és annak ellenére, hogy a nők átlagosan magasabb szintű végzettséggel rendelkeznek, mint a férfiak, a nemek közötti bérszakadék még mindig 16,3% volt 2015-ben;

AM.	mivel a nemek közötti egyenlőség elvét a meglévő uniós jogszabályok alkalmazása nyomon követésének alapvető részévé kell tenni;

AN.	mivel a – lehetőség szerint nemek szerint lebontott – adatok gyűjtése alapvető fontosságú az eddig elért előrehaladás értékelése szempontjából az uniós jogszabályok alkalmazásának tekintetében;

üdvözli a Bizottságnak a jogsértések gyors kezelésére vonatkozó határozatát (11), és támogatja a végrehajtás terén jelentkező problémák informális megoldására irányuló erőfeszítéseit; felhívja a Bizottságot, hogy javítsa a kísérleti uniós problémamegoldó rendszert;

aggodalmát fejezi ki a 2016. évi kötelezettségszegési eljárások teljes számának növekedése miatt, amely szám az elmúlt öt évben a legmagasabb volt;

üdvözli az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 2016. évi éves bizottsági jelentést, és megjegyzi, hogy e jelentés szerint a tagállamok ellen 2016-ban legnagyobb számban a környezetvédelem, a jogérvényesülés és a fogyasztópolitika, az adózás és a belső piac miatt indítottak átültetéssel kapcsolatos kötelezettségszegési eljárást;

emlékeztet rá, hogy a Parlamenthez intézett petícióhoz való jog – amelyet az EUMSZ 20. és 227. cikke és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 44. cikke is rögzít – az uniós polgárság egyik alappillére, mely a legutóbbi felmérések szerint közismertség tekintetében a második helyen áll az uniós polgársággal járó jogok közül; kiemeli a petíciók fontosságát, amelyek segítségével a polgárok és a lakosok úgy érezhetik, hogy bevonják őket az Unió tevékenységeibe, és kifejezhetik az uniós jog nem megfelelő alkalmazása vagy megsértése és a potenciális joghézagok miatti aggodalmaikat, miközben rávilágítanak e hiányosságokra a felmerült problémák azonnali és hatékony megoldásának reményében; osztja a Bizottság véleményét, mely szerint a meglévő uniós jog hatékony érvényesítése érdekében végzett munkát ugyanolyan fontosnak kell tekinteni, mint az új jogszabályok kidolgozása során végzett munkát; felhívja a Bizottságot, hogy e tekintetben javítson a petíciók kezelésén azzal, hogy megfelelő időben alapos választ ad rájuk;

felhívja a figyelmet a Parlament Petíciós Bizottságának kérésére készült és a C. Tematikus Főosztály által megrendelt, „Az uniós jog végrehajtásának nyomon követése: eszközök és kihívások”című tanulmányra, és üdvözli annak a Parlamenthez intézett, cselekvésre vonatkozó konkrét ajánlásait; felhívja a figyelmet a C. Tematikus Főosztály által megrendelt, „Az igazságszolgáltatás hatékony igénybevétele”című tanulmányra, amely több petíció kezelése kapcsán ismételten felmerült kifogásokkal foglalkozik; támogatja a Bizottság javaslatát a tagállamoknak nyújtandó uniós jogi képzés előmozdításáról, amelynek célja a határozatok következetességének – és ezzel a jogok Unió-szerte történő egységes érvényre juttatásának – biztosítása;

üdvözli a Bizottság 2016. évi jelentésében az előző éviekhez képest a megnövekedett átláthatóságot és a több statisztikai információ nyújtását; sajnálja ugyanakkor, hogy a jelentés nem ad pontos tájékoztatást azon petíciók számáról, amelyek EU Pilot vagy kötelezettségszegési eljárás kezdeményezéséhez vezettek, és arra kéri a Bizottságot, hogy adja meg ezt a konkrét információt; sajnálattal állapítja meg, hogy sem a Parlamentet, sem a petíciók benyújtóit nem vonták be ezekbe az eljárásokba; megismétli felhívását a Bizottság felé, hogy ossza meg a Parlamenttel a valamennyi megnyitott EU Pilot vagy kezdeményezett kötelezettségszegési eljáráshoz kapcsolódó információkat az átláthatóság javítása, a Petíciós Bizottságon keresztül történő vitarendezés időkeretének csökkentése, az uniós projektbe vetett bizalom kiépítése, és végül az EU Pilot eljárás legitimitásának erősítése céljából, különösen a kötelezettségszegési eljárások tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy szisztematikusan adjon tájékoztatást a döntéseiről és a biztosi testület különböző lépéseiről, valamint hogy tegye közzé tömbösített üléseinek napirendjét és főbb eredményeit; elismeri a Bíróság C-39/05. P., C-52/05 P és C-562/14. P. sz. egyesített ügyekben hozott, 2017. májusi ítéletét, amely szerint az EU Pilot eljáráson belül nem szabad nyilvánossá tenni a dokumentumokat, amennyiben fennáll a veszélye, hogy a nyilvánosság hatással lenne a kötelezettségszegési eljárás természetére, megváltoztatná annak előrehaladását, vagy aláásná az eljárás célkitűzését; felhívja a Bizottságot, hogy e kockázat megszűnése, azaz az EU Pilot eljárások lezárulása után tegye közzé a tagállamokkal váltott iratokat; támogatja e tekintetben az európai ombudsman javaslatait a jogsértés kivizsgálási szakaszában levő EU Pilot ügyek időszerűségével és átláthatóságával kapcsolatban; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy minden felet tájékoztatásban kell részesíteni, és több átláthatóságot kell vinni az EU Pilot eljárásokba; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság az Európai Parlament képviselői által az EU Pilot eljárások kapcsán felvetett aggályokra adott reakciói során nem mutatja az elkötelezettség jelét, és felhívja a Bizottságot, hogy a Petíciós Bizottságot tájékoztassa minden fontos új lépésről, amely a kivizsgálások, valamint – a lezáratlan petíciók esetén – a tagállamokkal folytatott párbeszéd terén történik; megismétli felhívását a Bizottság felé, hogy éves jelentésében mind az uniós irányelvek, mind a rendeletek végrehajtási arányát is szerepeltesse;

véleménye szerint a kötelezettségszegési eljárások magas száma azt mutatta, hogy továbbra is komoly kihívást jelent és kiemelt kezelést érdemel az uniós jogszabályok időszerű és helyes tagállami alkalmazásának biztosítása, figyelembe véve a Bizottság által 2016-ra elfogadott új, fokozottan stratégiai jellegű és eredményes jogérvényesítési megközelítést; úgy véli, hogy e kötelezettségszegések közül néhány a közigazgatási források hiányának eredménye lehet bizonyos tagállamokban;

kiemeli, hogy 2011 óta most a legmagasabb az új panaszok száma, összesen 3 783, ami 67,5%-os növekedést jelent az elmúlt évhez képest és csökkenést a megoldási arányokban, és hogy emellett 1 657 kötelezettségszegési ügy volt folyamatban 2016 végén, miközben 986 kötelezettségszegési eljárás indult 2016-ban, melyek közül 847 késedelmes átültetésre vonatkozik; aggodalommal jegyzi meg, hogy 95 kötelezettségszegési ügy még mindig folyamatban van a Bíróság ítéletét követően amiatt, hogy a Bizottság megítélése szerint az érintett tagállamok még nem teljesítették az EUMSZ 258. cikke szerinti ítéleteket, és hogy összességében a foglalkoztatás és a jogérvényesülés és fogyasztópolitika területei a leginkább érintettek, melyeket a belső piac, az ipar, a vállalkozói készség és kkv-k, az adózás és a vámügyek, valamint a környezetvédelem követ;

üdvözli, hogy a 2016-ban indított új EU Pilot-ügyek száma – a 2014-es 881-hoz képest 790-re – csökkent, és hogy ez a szám 2011 óta most volt a legalacsonyabb, bár a Bizottság nem indít EU Pilot eljárást az irányelvek késedelmes átültetése esetén; megjegyzi ugyanakkor, hogy a megoldási arány némileg csökkent 2015-höz képest (75%-ról 72%-ra); arra kéri a Bizottságot, hogy számoljon be pontosabban jogérvényesítési politikájával kapcsolatos prioritásainak meghatározásáról, amely szerint jogérvényesítési tevékenységét azokra a területekre fókuszálja majd, ahol az valódi változást hozhat, valamint azon ügyek lefolytatásával kapcsolatos szakpolitikai prioritásairól, amelyek valamely tagállam jogrendszerének rendszerszintű gyengeségét tárják fel;

10.

megjegyzi, hogy a Bizottság azon kötelezettségvállalása, hogy stratégiaibb módon érvényesíti az uniós jogot, a közelmúltban kötelezettségszegési eljárások politikai okokból történő lezárásához vezetett; felhívja ezért a Bizottságot, hogy a későbbi nyomonkövetési jelentésekben ismertesse az ilyen határozatok mögötti megfontolásokat;

11.

hangsúlyozza, hogy a kötelezettségszegési eljáráshoz vezető EU Pilot ügyek többsége főleg a környezetvédelemhez, a belső piachoz, az iparhoz, a vállalkozói készséghez és kkv-khoz, az energiához, az adózáshoz és a vámokhoz kapcsolódó szakpolitikai területeket érintette; megjegyzi emellett, hogy Magyarországon, Németországban, Spanyolországban és Lengyelországban volt a legmagasabb a kötelezettségi eljárás formájában zajló EU Pilot ügyek száma;

12.

elismeri, hogy az uniós jogszabályok megfelelő végrehajtása és alkalmazása tekintetében az elsődleges felelősséget a tagállamok viselik, de rámutat, hogy ez nem menti fel az uniós intézményeket azon kötelességük alól, hogy tiszteletben kell tartaniuk az uniós elsődleges jogot, amikor az uniós másodlagos jogba tartozó szabályokat alkotnak, különösen a jogállamiság és a Chartában foglalt alapjogok terén;

13.

rámutat, hogy az uniós jogszabályok megfelelő végrehajtása és alkalmazása alapvető fontosságú a nők és férfiak közötti egyenlőségnek a Szerződésekben is rögzített elvére vonatkozó uniós politikák megvalósítása, valamint az uniós és a nemzeti szintű közintézmények közötti, illetve az intézmények és a polgárok közötti kölcsönös bizalom ösztönzése és erősítése szempontjából, a bizalom és a jogbiztonság pedig a jó együttműködés és az uniós jogszabályok hatékony alkalmazásának alapja;

14.

aggasztja, hogy az uniós környezetvédelmi jogszabályok végrehajtása és érvényesítése terén továbbra is jelentős hiányosságok állnak fenn egyes tagállamokban, különösen a hulladékgazdálkodás, a szennyvíztisztító infrastruktúra és a levegőminőségi határértékek betartása terén;

15.

hangsúlyozza a szociális partnerek, a civil társadalmi szervezetek, az európai polgárok és az egyéb érdekelt felek fontos szerepét az uniós jog tagállamok általi átültetése és alkalmazása terén mutatkozó hiányosságok nyomon követésében és jelentésében; üdvözli ezért, hogy a polgárok nagyobb mértékben reagálnak az uniós politika végrehajtására, ideértve a visszaélések bejelentőinek kiemelt szerepét a magán- és a közszférában; hangsúlyozza, hogy a polgároknak jogában áll elsőként, egyértelmű és ténylegesen hozzáférhető, átlátható és időszerű módon értesülni arról, hogy fogadtak-e el, és ha igen, milyen nemzeti jogszabályokat az uniós jogszabályok átültetésére, és hogy mely nemzeti hatóságok felelnek a helyes végrehajtás biztosításáért;

16.

tudomásul veszi, hogy milyen nagy fontosságot tulajdonít a Bizottság az uniós jogszabályok nemzeti jogszabályokba való időszerű és helyes átültetésének, illetve egyértelmű belső keretre vonatkozó rendelkezések meglétének, amelyek értelmében a tagállamoknak prioritást kell biztosítaniuk e célnak, hogy elkerüljék az uniós jogszabályok megszegését, biztosítva közben, hogy azok hatékony és eredményes végrehajtásából az egyének és a vállalkozások is profitálhassanak;

17.

rámutat ugyanakkor, hogy a jogszabályok végrehajtására megállapított irreális határidők lehetetlenné tehetik a tagállamok számára a megfelelést, ami a késedelmes végrehajtás hallgatólagos elfogadására utal; sürgeti az uniós intézményeket, hogy állapodjanak meg realisztikusabb ütemezésben a rendeletek és irányelvek végrehajtására vonatkozóan, figyelembe véve a vizsgálatok elvégzéséhez és a konzultációkhoz szükséges időszakokat; úgy véli, hogy a Bizottságnak jelentéseket, összefoglalókat és jogalkotási módosításokat kell benyújtania a társjogalkotók által megállapított időpontokban, és az alkalmazandó jogi rendelkezésekkel összhangban;

18.

rámutat, hogy 2016-ban 70 irányelvet kellett átültetni, ami növekedést jelent a 2015-ös 56-hoz képest; aggodalmát fejezik ki amiatt, hogy a késedelmes átültetéssel kapcsolatos új kötelezettségszegések száma meredeken – 543-ról 847-re – emelkedett; sajnálja, hogy 2016 végén 868 késedelmes átültetéssel kapcsolatos kötelezettségszegési ügy volt folyamatban, ami 67,5%-os növekedést jelent a 2015 végén folyamatban lévő 518 ügyhöz képest;

19.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy mint 2015-ben, a tagállamok most sem tudták valamennyi arra vonatkozó kötelezettségvállalásukat teljesíteni, hogy magyarázó dokumentumokat csatoljanak az irányelveknek a nemzeti jogszabályokba való átültetéséhez tett intézkedéseikhez; úgy véli, hogy a benyújtott számos magyarázó dokumentum eltérő minőségének fényében a Bizottságnak több segítséget kell nyújtania a tagállamok számára a felkészítésük és a megfelelési táblázatok összeállítása során;

20.

hangsúlyozza, hogy az oktatás, a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott esélyegyenlőség és a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód, az egyenlő munkáért egyenlő bér, illetve az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés és az azok biztosítása során a nők és férfiak egyenlő bánásmódja elveit érintő meglévő uniós jogszabályok, valamint a munka és a magánélet közötti egyensúly javítását, illetve a nők és lányok elleni erőszak minden formájának megszüntetését célzó meglévő rendelkezések időben és megfelelően történő átültetése biztosításának elmulasztása végső soron megfosztja a polgárokat és a vállalkozásokat az uniós jog alapján őket megillető kedvezményektől;

21.

hangsúlyozza, hogy az Uniót a jogállamiságon és az emberi jogok tiszteletben tartásán alapuló unióként hozták létre (az EUSZ 2. cikke); megjegyzi, hogy az uniós jogszabályok végrehajtása során a tagállamoknak teljes mértékben tiszteletben kell tartaniuk a Szerződésekben és az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített alapvető jogokat; megismétli, hogy kiemelten fontos a tagállamok és az uniós intézmények cselekedeteinek és mulasztásainak gondos nyomom követése;

22.

megismétli a Bizottság által állítólagosan már megoldott ügyek tárgyában a Parlamenthez intézett petíciók és a Bizottsághoz intézett panaszok magas száma miatti aggodalmát;

23.

felhívja a figyelmet arra, hogy fontos az elsődleges, a másodlagos és a „puha”jogból álló uniós jogrend integritásának védelme; sürgeti emiatt azoknak a jogalkotási és nem jogalkotási kezdeményezéseknek az időszerű elfogadását, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a polgárok számára valósággá váljon a szociális jogok európai pillére; felhívja a Bizottságot, hogy az uniós jogszabályok megfelelő végrehajtását, mint például a környezetvédelmi politikák végrehajtásának felülvizsgálatát célzó új keret létrehozására irányuló erőfeszítései során a lehető legátláthatóbban és legkövetkezetesebben járjon el; felhívja a Bizottságot, hogy a szociális jogok európai pillérével kapcsolatban fontolja meg egy kifejezetten a méltányos és kiegyensúlyozott fejlesztést, foglalkoztatást, szociális ügyeket és befogadást célul kitűző keret létrehozását;

24.

megismétli a 2016. október 25-i állásfoglalásában a Bizottsághoz intézett azon kérését, hogy terjesszen elő javaslatot a demokráciára, a jogállamiságra és az alapvető jogokra irányuló európai uniós paktum megkötésére vonatkozóan, ezáltal hatékonyan összekapcsolva vonatkozó éves tematikus jelentéseit, a meglévő nyomon követési mechanizmusok eredményeit, valamint a rendszeres értékelési eszközöket, és ezeket időben tegye közzé; emlékeztet rá, hogy a Bizottságnak – a szerződések őreként, a megfelelő és hatékony ügyintézésnek az EUMSZ 298. cikkében és az EU Alapjogi Chartájának 41. és 47. cikkében lefektetett elveit teljes mértékben tiszteletben tartva – kötelessége nyomon követnie és értékelnie, hogy a tagállamok, valamint az összes uniós intézmény és szerv megfelelően végrehajtja-e az uniós jogszabályokat, és tiszteletben tartják-e a szerződésekben rögzített elveket és célkitűzéseket, és tiszteletben kell tartania azon kötelezettségvállalását, hogy aktívan segíti a tagállamokat egyes irányelvek és rendeletek átültetésében és végrehajtásában; ezért azt tanácsolja, hogy ezt a feladatot vegye figyelembe az alapvető jogokról szóló fent említett paktumban 2018-tól kezdődően, és kösse össze a vonatkozó éves tematikus jelentéseit, a meglévő nyomon követési mechanizmusok eredményeit, valamint a rendszeres értékelési eszközöket, és ezeket időben tegye közzé;

25.

emlékeztet arra, hogy a Parlament számos alkalommal felhívta a Bizottságot, hogy proaktívabb módon ellenőrizze, irányítsa és támogassa a környezetvédelmi jogszabályok és politikák végrehajtását;

26.

üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy egyes irányelvekre és rendeletekre vonatkozó végrehajtási tervek készítésével aktívan segíti a tagállamokat az európai jogszabályok átültetésében és végrehajtásában;

27.

úgy gondolja, hogy a Parlamentet – tekintettel arra, hogy az intézményközi megállapodás szerint a Parlament is felelős az uniós jog végrehajtásának és érvényre juttatásának biztosításáért, valamint tekintettel a Parlament Bizottság fölötti politikai ellenőrzési funkciójára, amellyel az EUSZ 14. cikke ruházza fel – automatikusan értesíteni kell valamennyi megnyitott EU Pilot eljárásról vagy kezdeményezett kötelezettségszegési eljárásról, valamint megfelelő hozzáférést kell biztosítani számára az e két eljáráshoz kapcsolódó dokumentumokhoz, különösen azokban az esetekben, ahol az eljárások petíciók alapján indulnak, mindeközben pedig meg kell felelni az ügyek sikeres kezeléséhez szükséges, bizalmas kezelésre vonatkozó rendelkezéseknek;

28.

javasolja, hogy a tagállamok képviselői nagyobb mértékben vegyenek részt a Petíciós Bizottság petíciókról szóló megbeszélésein;

29.

megjegyzi, hogy a tagállamok az uniós jogot nem alkalmazzák kielégítő mértékben, amit a Bizottságnak küldött panaszok nagy száma és a Parlamentnek címzett petíciók jelentős mennyisége is mutat; üdvözli a Bizottság 2016. decemberi közleményében kifejezett, arra irányuló szándékát, hogy nagyobb mértékben alkalmazza majd a megelőzést célzó eszközöket – például a tömbösített üléseket, a végrehajtási iránymutatásokat, a szakértői csoportokat és a szakosodott hálózatokat, többek között a SOLVIT-hálózatot –, és hogy az uniós jog érvényre juttatása érdekében támogatja a tagállamokban zajló kapacitásépítést; felhívja a Bizottságot, hogy az EUMSZ 197. cikkének rendelkezéseit használja fel e megújult jogérvényesítési politikának a tagállamokkal és az európai intézményekkel teljes körű partnerségben történő végrehajtásához; felhívja a Bizottságot, hogy időszerű és részletes válaszokkal javítsa a benyújtott petíciók kezelését;

30.

megjegyzi, hogy miközben 95 kötelezettségszegési eljárás jelenleg is folyamatban van és a Bíróság döntést hozott a tagállamok meg nem felelése ügyében, a Bizottság ezek közül csak három esetben fordult a Bírósághoz az EUSZ 260. cikke alapján; úgy gondolja, hogy alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy a Bíróság határozatait maradéktalanul és időszerűen végrehajtsák, továbbá, hogy szükség esetén – az uniós jog veszélyeztetését és a Bíróság hatáskörének aláásását megelőzendő – az EUMSZ 279. cikkében foglalt rendelkezéseket teljes mértékben kihasználják; felhívja a Bizottságot, hogy orvosolja ezt a helyzetet, és az elért eredményekről rendszeresen számoljon be a Parlamentnek;

31.

kiemeli, hogy az uniós szerződések és a Charta valamennyi uniós intézmény számára kötelező jogi erővel bírnak (12);

32.

azt ajánlja, hogy a demokráciáról, a jogállamiságról és az alapvető jogokról szóló minden parlamentközi vitába vonják be a civil társadalmat és a polgári részvételt, pl. a Parlamentnek címzett petíciókon és az európai polgári kezdeményezésen keresztül;

33.

hangsúlyozza, hogy az EUMSZ 288. cikkének megfelelően az uniós intézmények és a tagállamok között kötött egyetértési megállapodások nem tekinthetők uniós jogszabályoknak;

34.

hangsúlyozza a hatékonyság, az átláthatóság és az elszámoltathatóság fontosságát az uniós jog uniós intézmények általi megszövegezésében és alkalmazásában; hangsúlyozza különösen a demokratikus elszámoltathatóság elvét – és a Parlament szerepét annak biztosításában –, valamint az uniós polgárok jogát az igazságszolgáltatáshoz és a megfelelő ügyintézéshez, az EU Alapjogi Chartája 41. és 47. cikkében foglaltaknak megfelelően; rámutat, hogy ezek a jogok és elvek megkövetelik, hogy a polgárok megfelelően és könnyen hozzáférjenek az őket érintő jogi aktusok tervezeteihez; emlékeztet arra, hogy e jogokat és elveket a tagállamoknak is elsődleges fontosságúként kell figyelembe venniük az uniós jog végrehajtását célzó jogi aktusok tervezeteire irányuló javaslataik kapcsán;

35.

felhívja a Bizottságot, hogy ahol lehetséges és szükséges, erősítse „a hatóságok és az érdekelt felek intézményi kapacitásának javítása és a hatékony közigazgatáshoz történő hozzájárulásra”vonatkozó uniós pénzügyi forrásokat – például az Európai Szociális Alapot –, a szociális jólét és a gazdasági fejlődés előmozdítása, illetve a jótékony jogalkotás hatékonyságának fokozása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy teljes mértékben használja ki az EUMSZ 197. cikkét a tagállamoknak az uniós jogszabályok végrehajtására és érvényre juttatására vonatkozó kapacitásának erősítésére;

36.

felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan eszközöket, amelyek célja, hogy segítsék a tagállamokat az átültetési problémák felismerésében, a problémáknak a kötelezettségszegési eljárás korai szakaszában való kezelésében és közös megoldások megtalálásában;

37.

emlékeztet rá, hogy azok a jogszabályok, amelyek vonatkozásában a legsúlyosabb kötelezettségszegések történnek, irányelvek nyomán születtek; emlékeztet, hogy a rendeletek közvetlenül és kötelezően alkalmazandóak a tagállamokban; ezért felhívja a Bizottságot, hogy lehetőleg rendeleteket alkalmazzon, amennyiben jogalkotási javaslatokat szándékozik előterjeszteni; úgy véli, hogy ez a megközelítés csökkentheti a túlszabályozás kockázatát;

38.

emlékeztet arra, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek segítséget nyújtanak annak tisztázásában, hogy miként kell az uniós jogot végrehajtani; úgy véli, hogy ez az eljárás lehetővé teszi az uniós jogszabályok egységes értelmezését és végrehajtását; felhívja ezért a Bizottságot, hatékonyabban kövesse nyomon a nemzeti bíróságok azon kötelezettségének teljesítését, hogy az EUMSZ 267. cikkének megfelelően előzetes döntést kell kérniük az Európai Unió Bíróságától; ezért arra ösztönzi a nemzeti bíróságokat, hogy kétség esetén terjesszék a kérdéseket az Európai Unió Bírósága elé, ezáltal megakadályozva a kötelezettségszegési eljárásokat;

39.

felhívja a Bizottságot, hogy fordítson különösen figyelmet a belső piac működését közvetlenül érintő adókikerülési gyakorlatok elleni szabályok megállapításáról szóló, 2016. július 12-i (EU) 2016/1164 tanácsi irányelv (13) végrehajtásának ellenőrzésére, és szükség esetén indítson kötelezettségszegési eljárásokat, különösen odafigyelve a helytelen vagy rossz alkalmazásra;

40.

üdvözli a Bizottságnak az uniós környezetvédelmi szabályok érvényesítésére irányuló folyamatos erőfeszítéseit, hogy egyenlő versenyfeltételeket nyújtson minden tagállam és gazdasági szereplő számára, és hogy kezelje az uniós környezetvédelmi jogszabályok végrehajtásának és érvényesítésének hiányosságait, ideértve kötelezettségszegési eljárás indítását, ha szükséges; kiemeli azonban az uniós környezetvédelmi szabályok és különösen a környezeti felelősségről szóló irányelv hatékonyságának ismert korlátait; felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a környezeti felelősségről szóló irányelv végrehajtásáról szóló, 2017. október 26-i parlamenti állásfoglalást (14); rámutat arra, hogy egyes tagállamokban az egészséges környezethez való jogot aláássák az uniós környezetvédelmi jogszabályok végrehajtásának és érvényesítésének hiányosságai, különösen a levegő- és vízszennyezés megelőzése, a hulladékkezelés és a szennyvízkezelő infrastruktúra esetében; hangsúlyozza, hogy az uniós környezetvédelmi jogszabályok teljes körű alkalmazása évente 50 milliárd EUR megtakarítást eredményezhetne mindenekelőtt az egészségügyi költségek és a környezetben okozott közvetlen károk költségének területén;

41.

hangsúlyozza, hogy az uniós vívmányok az EU által között nemzetközi megállapodásokat is magukban foglalják; komoly aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az uniós környezetvédelmi szabályok nem biztos, hogy megfelelnek a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezménynek („az Aarhusi Egyezmény”) (15), mivel nem biztosítanak elég hozzáférést az igazságszolgáltatáshoz a környezetvédelmi szervezetek és a nagyközönség számára; felhívja ezért a Bizottságot, hogy fordítson figyelmet az Aarhusi Egyezmény betartásával foglalkozó bizottság (16) és a Tanács 2017. július 17-i álláspontjának (17) megállapításaira és ajánlásaira, és térképezze fel, hogyan és milyen eszközökkel lehetne úgy megfelelni az Aarhusi Egyezménynek, hogy tiszteletben tartják az Unió jogrendjének alapelveit és bírósági felülvizsgálatának rendszerét;

42.

felhívja a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet a menekültügy és a migráció területén elfogadott intézkedések végrehajtására annak biztosítása érdekében, hogy megfeleljenek az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített elveknek, működjön együtt a tagállamokkal a végrehajtás során esetlegesen felmerülő nehézségek megoldásán, illetve adott esetben indítsa el a szükséges kötelezettségszegési eljárásokat; aggodalommal állapítja meg, hogy bizonyos tagállamok nem teljesítik a menekültügy és a migráció terén meglévő kötelezettségeiket, különösen ami a menedékkérők áthelyezését érinti; rámutat arra, hogy kezelni kell a szolidaritás hiányának problémáját, amely egyes tagállamok között a menekültügy és a migráció terén mutatkozik, annak érdekében, hogy minden tagállam teljesítse kötelezettségeit; felhívja a tagállamokat, hogy foglalkozzanak a munkaerő-kizsákmányolás és a szexuális kizsákmányolás céljából elkövetett emberkereskedelem növekedésével;

43.

felhívja a Bizottságot, hogy válaszoljon hatékonyan a változó migrációs és biztonsági helyzetre, és hajtsa végre eredményesen az európai migrációs stratégiát és a kapcsolódó végrehajtási csomagokat; kéri a tagállamokat, hogy megfelelően hajtsák végre a visszatérési irányelvet (2008/115/EK) (18), és számoljanak be rendszeresen az európai migrációs stratégia végrehajtásáról;

44.

felhívja a Bizottságot, hogy ellenőrizze a munkaidőt nem rögzítő szerződések uniós foglalkoztatási jogszabályokkal való összeegyeztethetőségét, beleértve a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló irányelvet is, mivel 2016-ban számos petíció érkezett a bizonytalan foglalkoztatásra vonatkozóan;

45.

üdvözli, hogy a jelentés elismeri a Parlament szerepét abban, hogy parlamenti kérdések és petíciók útján felhívja a Bizottság figyelmét az uniós jog tagállamokbeli alkalmazásának hiányosságaira; rámutat, hogy a nemzeti kormányok saját nemzeti parlamentjük általi ellenőrzése – amikor a kormány részt vesz a jogalkotási folyamatban – elő fogja segíteni az uniós jog hatékonyabb alkalmazását, amint azt az uniós alapszerződések előírják;

46.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy tekintettel számos irányelv hivatalos uniós nyelvekre való, egymással összhangban nem álló fordítására, valószínű, hogy a különböző nyelvi változatok eltérő értelmezéseket eredményeznek, és így eltérhetnek az átültetések is; sajnálja, hogy az irányelvek átültetésében és jogi értelmezésében meglévő eltérések nem fedhetők fel szisztematikusan, csak akkor, ha az Európai Unió Bírósága ezt ítéletében tisztázza;

47.

emlékeztet, hogy a nemzeti parlamenteknek jelentős szerepet kell játszaniuk mind az uniós jogi aktusok tervezetének jogalkotás előtti ellenőrzésében, mind az uniós jogszabályok tagállamok általi megfelelő végrehajtásának jogalkotás utáni ellenőrzésében; felszólítja a nemzeti parlamenteket, hogy proaktív módon törekedjenek e szerep betöltésére;

48.

úgy véli, hogy a Bizottságnak a jobb és hatékonyabb uniós jogszabályok létrehozására tett erőfeszítéseivel összhangban a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazását mindig figyelembe kell venni;

49.

megismétli arra irányuló felhívását, hogy a megfelelő főigazgatóságokon (DG IPOL, DG EXPO és DG EPRS) belül hozzanak létre autonóm rendszert a Parlament által az együttdöntési eljárás és a rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott fő uniós jogszabályok hatásának utólagos értékelésére;

50.

felhívja a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet a belső piac működését közvetlenül érintő korrupciós gyakorlatok elleni szabályok megállapításáról szóló uniós jogszabály végrehajtásának ellenőrzésére, és hozza meg a szükséges intézkedéseket az ilyen jelenségek kezelésére;

51.

emlékezteti a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy a jogszabályok időben történő és megfelelő alkalmazásának biztosítása továbbra is az EU prioritása; hangsúlyozza az uniós jog alkalmazásának jobb ellenőrzése szempontjából az EUSZ 5. cikke szerinti hatáskör-átruházás, a szubszidiaritás és az arányosság elvei betartásának fontosságát, valamint a törvény előtti egyenlőség elvének fontosságát; emlékeztet annak fontosságára, hogy növelni kell a nők és férfiak közötti egyenlőség elvének számos aspektusával foglalkozó meglévő irányelvek rendelkezéseinek ismertségét, és azokat a gyakorlatban is meg kell valósítani;

52.

ösztönzi az uniós intézményeket, hogy amikor a másodlagos, az uniós és „puha”jogba tartozó szabályokat hoznak létre, szakpolitikákat dolgoznak ki, illetve megállapodásokat vagy szerződéseket írnak alá az Unión kívüli intézményekkel, akkor kötelességüknek eleget téve mindig tartsák tiszteletben az uniós elsődleges jogot, és minden rendelkezésükre álló eszközzel segítsék a tagállamokat az uniós jog átültetésében minden területen, és támogassák őket az Unió értékeinek és elveinek tiszteletben tartásában, különös tekintettel a tagállamokban a közelmúltban kialakult fejleményekre;

53.

egyetért a Bizottság azon álláspontjával, amely szerint az egyéni panasztevők alapvető szerepet játszanak a polgárok és a vállalkozások érdekeit érintő uniós jog érvényesítésével és alkalmazásával kapcsolatos szélesebb problémák azonosításában;

54.

hangsúlyozza, hogy a megfelelő ügyintézés egységes és átfogó szabályozási rendszerének hiánya az Unión belül megnehezíti a polgárok és a vállalkozások számára, hogy könnyen és teljes mértékben megértsék az uniós jog szerinti jogaikat; hangsúlyozza ezért, hogy a megfelelő ügyintézésre vonatkozó szabályok olyan rendelet formájában történő kodifikálása, amely meghatározza a közigazgatási eljárás különböző szempontjait – köztük az értesítéseket, a kötelező határidők kijelölését, a meghallgatáshoz való jogot, továbbá valamennyi személy azon jogát, hogy hozzáférjen a rá vonatkozó dokumentumokhoz – egyenértékű a polgári jogok és az átláthatóság megerősítésével; úgy véli, hogy ez a rendelet a meglévő szabályokat hozzáférhetőbbé, egyértelműbbé és koherensebbé tenné, amivel az állampolgárok és a vállalkozások, valamint az igazgatás és tisztviselői javát szolgálná;

55.

emlékeztet arra, hogy 2013. január 15-i és 2016. június 9-i állásfoglalásában a Parlament szorgalmazta egy, az EUMSZ 298. cikke szerinti nyitott, hatékony és független európai uniós igazgatásról szóló rendelet elfogadását, és megjegyzi, hogy ezt a kérést nem követte bizottsági javaslat; ismét felhívja ezért a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot az európai közigazgatási eljárásjogról, figyelembe véve az Európai Parlament eddigi erőfeszítéseit ezen a területen;

56.

hangsúlyozza, hogy a környezetvédelmi jogszabályok és szakpolitikák elégtelen végrehajtásának egyik alapvető oka a környezetvédelmi szempontok más szakpolitikai területekbe való nem megfelelő integrálása;

57.

hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani a környezetvédelem, valamint az egészségvédelem és az élelmiszerbiztonság magas szintjét;

58.

hangsúlyozza, hogy az uniós jogszabályok hatékony érvényesítése az egészségügy, az élelmiszerbiztonság és a környezetvédelem terén fontos az uniós polgárok számára, mivel kihat a mindennapi életükre és a közérdeket szolgálja;

59.

felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon a határokon átnyúló dimenzióval rendelkező, környezetvédelemmel kapcsolatos kötelezettségszegési ügyeket, különösen a levegő tisztaságára vonatkozó jogszabályok területén, ideértve az uniós jognak a jövőben csatlakozó tagállamokban történő helyes átültetését és alkalmazását; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy megfelelő, átlátható módon és megfelelő időben tájékoztassa a panaszok benyújtóit az érintett államok által a panaszokra válaszul benyújtott érvekről;

60.

tudomásul veszi, hogy a környezettel kapcsolatos jogsértési eljárások száma 2015-höz képest 2016-ban csökkent, de aggasztja, hogy az egészségügy és az élelmiszer-biztonság területén nőtt az eljárások száma, és felhívja a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet erre a területre;

61.

kiemeli, hogy a nők és férfiak közötti egyenlőség az Unió alapvető elve, amelyet minden politikában érvényesíteni kell;

62.

kiemeli a jogállamiság alapvető szerepét a demokratikus kormányzás bármely formájának legitimitásában; hangsúlyozza, hogy ez az uniós jogrend sarokköve, és mint ilyen, összhangban van a jogállamiságon alapuló Unió eszméjével;

63.

emlékeztet rá, hogy az egyenlő munkáért egyenlő bér értelmében az egyenlőség elvét 1957 óta tartalmazzák az európai szerződések (lásd az EUMSZ 157. cikke), és kiemeli, hogy az EUMSZ 153. cikke lehetővé teszi az EU számára, hogy a foglalkoztatás és a munkavégzés terén az esélyegyenlőség és az egyenlő bánásmód szélesebb körében lépjen fel;

64.

megelégedéssel jegyzi meg, hogy az egyenlő munkáért járó egyenlő bér elvének az Európai Unió Bírósága általi széles körű értelmezése, ahogy azt az érintett cikkhez kapcsolódóan a Bíróság és annak kiterjedt ítélkezési gyakorlata is kifejezte, bizonyosan kiszélesítette a nemek között a fizetésekben megnyilvánuló közvetlen és közvetett megkülönböztetés elleni küzdelem lehetőségeit, de hangsúlyozza, hogy sokat kell még tenni az Unióban a nemek között fennálló bérszakadék megszüntetése érdekében;

65.

mély sajnálattal tölti el, hogy a férfiak és nők közötti fizetésbeli egyenlőtlenségek elleni jogi elvek bevezetése ellenére ez önmagában nem szünteti meg a nemek között fennálló bérszakadékot; hangsúlyozza, hogy az átdolgozott 2006/54/EK irányelv megköveteli a tagállamoktól annak biztosítását, hogy az egyenlő bérezés elvével ellentétes, a kollektív megállapodásokról, a bértáblákról, a bérmegállapodásokról és az egyéni munkaszerződésekről szóló rendelkezéseket tegyék semmissé, vagy módosítsák azokat;

66.

hangsúlyozza, hogy mind a tagállamoknak, mind a Bizottságnak figyelmet kell fordítania az uniós jogszabályok, különösen a bérezés terén való egyenlőségre vonatkozó rendelkezések végrehajtására; megismétli annak fontosságát, hogy számos uniós irányelvben érvényesítsék a nők és férfiak közötti egyenlőség elvének szempontjait, és úgy véli, hogy az alternatív eszközök az uniós jogszabályok pontos végrehajtásának értékes eszközei; emlékeztet annak fontosságára, hogy növelni kell a nők és férfiak közötti egyenlőség elvének számos aspektusával foglalkozó meglévő irányelvek rendelkezéseinek ismertségét, és azokat a gyakorlatban is meg kell valósítani; kiemeli, hogy a kollektív tárgyalások lehetővé tehetik a nők és a férfiak számára az egyenlő munkáért egyenlő bérre, a szülői szabadságra, a munkakörülményekre és a munkaidőre, köztük a rendes heti pihenőnapra vonatkozó uniós jogszabályok további alkalmazását a nők és férfiak számára a munka és a magánélet közötti egyensúly elérése, illetve a munkaerőpiaci helyeztük javítása érdekében;

67.

emlékeztet a 2013. január 15-i állásfoglalására, amelyben a Parlament kérte egy európai közigazgatási eljárásjogi uniós rendelet elfogadását az EUMSZ 298. cikke alapján; csalódottan jegyzi meg, hogy a Bizottság nem teljesítette a Parlament azon kérését, hogy nyújtson be jogalkotási javaslatot a közigazgatási eljárásjogról;

68.

elismeri a lehetőleg a nemek szerint lebontott adatok gyűjtésének fontosságát ahhoz, hogy lássuk a nők jogai terén elért haladást;

69.

sajnálatát fejezi ki a Bizottság állatjólétre vonatkozó hiányos megközelítése miatt, aminek keretében figyelmen kívül hagyta a petíció jogával élő, nagy számú európai polgár által bejelentett súlyos ellentmondásosságokat; megismétli felhívását egy újabb, uniós szintű stratégia indítására a meglévő hiányosságok megszüntetésére és az állatjólét védelmének teljes körű, hatékony biztosítására egy olyan világos és kimerítő jogi keret segítségével, amely teljes egészében megfelel az EUMSZ 13. cikke követelményeinek;

70.

felhívja a Bizottságot, hogy alaposan vizsgálja meg azokat a petíciókat, amelyek az ugyanazon márkájú élelmiszerek minőségének különböző tagállamokban tapasztalható eltéréseivel kapcsolatosak; sürgeti a Bizottságot, hogy vessen véget a tisztességtelen gyakorlatoknak, és gondoskodjon arról, hogy minden fogyasztó egyenlő bánásmódban részesüljön;

71.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0385.

(2) HL L 304., 2010.11.20., 47. o.

(3) HL L 174., 2001.6.27., 25. o.

(4) HL L 123., 2016.5.12., 1. o.

(5) HL C 316., 2017.9.22., 246. o.

(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0409.

(7) HL C 86., 2018.3.6., 126. o.

(8) HL C 440., 2015.12.30., 17. o.

(9) HL C 369., 2011.12.17., 14. o.

(10) HL C 369., 2011.12.17., 15. o.

(11) HL C 18., 2017.1.19., 10. o.

(12) Az Európai Unió Bíróságának 2016. szeptember 20-i ítélete a C-8/15. P–C-10/15. P. sz. egyesített ügyekben Ledra Advertising Ltd (C-8/15 P), Andreas Eleftheriou (C-9/15 P), Eleni Eleftheriou (C-9/15 P), Lilia Papachristofi (C-9/15 P), Christos Theophilou (C-10/15 P), Eleni Theophilou (C-10/15 P) kontra Európai Bizottság és Európai Központi Bank (ECLI:EU:C:2016:701).

(13) HL L 193., 2016.7.19., 1. o.

(14) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0414.

(15) HL L 124., 2005.5.17., 4. o.

(16) A 2017. március 17-i ACCC/C/2008/32. sz. közlemény (EU), II. rész.

(17) HL L 186., 2017.7.19., 15. o.

(18) HL L 348., 2008.12.24., 98. o.

27.1.2020

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 28/126

P8_TA(2018)0244

Elszámolási kötelezettség, jelentéstételi kötelezettségek és tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre vonatkozó kockázatcsökkentési technikák, valamint kereskedési adattárak ***I

Az Európai Parlament 2018. június 12-én elfogadott módosításai a 648/2012/EU rendeletnek az elszámolási kötelezettség, az elszámolási kötelezettség felfüggesztése, a jelentéstételi kötelezettségek, a nem központi szerződő fél által elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre vonatkozó kockázatcsökkentési technikák, a kereskedési adattárak nyilvántartásba vétele és felügyelete, valamint a kereskedési adattárakkal szembeni követelmények tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslathoz (COM(2017)0208 – C8-0147/2017 –2017/0090(COD)) (1)

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

(2020/C 28/16)

Módosítás 1

AZ EURÓPAI PARLAMENT MÓDOSÍTÁSAI (*1)

a Bizottság javaslatához

(1) Az ügyet az 59. cikk (4) bekezdésének negyedik albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz intézményközi tárgyalások céljából (A8-0181/2018).

(*1) Módosítások: az új vagy módosított szöveget félkövér dőlt betűtípus, a törléseket pedig a ▌jel mutatja.

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

a 648/2012/EU rendeletnek az elszámolási kötelezettség, az elszámolási kötelezettség felfüggesztése, a jelentéstételi kötelezettségek, a nem központi szerződő fél által elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre vonatkozó kockázatcsökkentési technikák, a kereskedési adattárak nyilvántartásba vétele és felügyelete, valamint a kereskedési adattárakkal szembeni követelmények tekintetében történő módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére (1),

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (2),

rendes jogalkotási eljárás keretében (3),

mivel:

(1)

A 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4)2012. július 27-én került közzétételre az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és 2012. augusztus 16-án lépett hatályba. A benne foglalt követelmények, nevezetesen a szabványos, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek központi elszámolása; a biztosítéki követelmények; a nem központilag elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekkel kapcsolatos működési kockázat csökkentésére vonatkozó követelmények; a származtatott ügyletekre vonatkozó jelentéstételi kötelezettségek; a központi szerződő felekre vonatkozó követelmények és a kereskedési adattárakra vonatkozó követelmények hozzájárulnak a rendszerszintű kockázat csökkentéséhez azáltal, hogy növelik a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek piacának átláthatóságát, és csökkentik a partnerkockázatot és a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekhez kapcsolódó működési kockázatot.

(2)

A 648/2012/EU rendelet hatálya alá tartozó egyes területek egyszerűsítése és az e területekkel kapcsolatos arányosabb megközelítés összhangban van a Bizottság célravezető és hatásos szabályozás programjával (REFIT), amely kiemeli a költségcsökkentés és az egyszerűsítés szükségességét annak érdekében, hogy az uniós politikák a leghatékonyabb módon érjék el céljaikat, és különösen a szabályozási és adminisztratív terhek csökkentésére irányul, a pénzügyi stabilitás megőrzését és a rendszerszintű kockázatok csökkentését szolgáló átfogó célkitűzés sérelme nélkül .

(3)	A hatékony és rugalmas, kereskedés utáni rendszerek és a biztosítéki piacok a jól működő tőkepiaci unió lényeges elemei, és elmélyítik a beruházásoknak, a növekedésnek és a foglalkoztatásnak a Bizottság politikai prioritásaival összhangban történő támogatására irányuló erőfeszítéseket.

(4)

A Bizottság két alkalommal, 2015-ben és 2016-ban nyilvános konzultációt folytatott a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazásáról. A Bizottság az említett rendelet alkalmazásával kapcsolatban az Európai Értékpapírpiaci Hatóságtól (ESMA), az Európai Rendszerkockázati Testülettől (ERKT) és a Központi Bankok Európai Rendszerétől (KBER) szintén kapott információkat. A nyilvános konzultációkból kiderült, hogy az érdekelt felek támogatják a 648/2012/EU rendelet célkitűzéseit, és hogy nincs szükség a rendelet jelentősebb felülvizsgálatára. A Bizottság 2016. november 23-án a 648/2012/EU rendelet 85. cikkének (1) bekezdésével összhangban felülvizsgálati jelentést fogadott el. Bár a 648/2012/EU rendeletnek még nem minden rendelkezése alkalmazandó teljes mértékben, és ezért a rendelet átfogó értékelésére még nem kerülhetett sor, a jelentés meghatározta azokat a területeket, amelyek tekintetében célzott fellépésre van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a 648/2012/EU rendelet célkitűzéseit arányosabb, hatékonyabb és eredményesebb módon érjék el.

(5)	A 648/2012/EU rendeletnek valamennyi olyan pénzügyi szerződő félre ki kell terjednie, amely a pénzügyi rendszer tekintetében jelentős rendszerszintű kockázatot jelenthet. A pénzügyi szerződő felek fogalommeghatározását ezért módosítani kell.

(6)

▌ Bizonyos pénzügyi szerződő felek tőzsdén kívüli származtatott ügyletek piacát érintő tevékenysége ▌túl alacsony volumenű ahhoz, hogy komoly rendszerszintű kockázatot jelentsen a pénzügyi rendszerre nézve, valamint ahhoz, hogy a központi elszámolás gazdaságilag életképes legyen ▌. Ezeket az – általában kis pénzügyi szerződő félnek nevezett – szerződő feleket mentesíteni kell az elszámolási kötelezettség alól, ugyanakkor a rendszerszintű kockázat csökkentése érdekében a biztosítékeszközök cseréjére vonatkozó követelmény hatálya alá kell tartozniuk. Az elszámolási értékhatárnak egy kis pénzügyi szerződő fél által a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek legalább egy kategóriája tekintetében történő túllépése ugyanakkor a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek összes kategóriája tekintetében ki kell, hogy váltsa az elszámolási kötelezettséget, tekintettel a pénzügyi szerződő felek összekapcsolódására és a pénzügyi rendszer lehetséges rendszerszintű kockázatára, amely felmerülhet, ha e származtatott ügyleteket nem központilag számolják el.

(7)

A nem pénzügyi szerződő felek összekapcsolódása kisebb mértékű, mint a pénzügyi szerződő feleké. Tevékenységük gyakran a tőzsdén kívüli származtatott ügyleteknek csupán egy kategóriájára korlátozódik. Tevékenységük ezért kisebb rendszerszintű kockázatot jelent a pénzügyi rendszer számára, mint a pénzügyi szerződő felek tevékenysége. A nem pénzügyi szerződő felek elszámolási kötelezettségének hatályát ezért korlátozni kell annak érdekében, hogy a nem pénzügyi szerződő felekre csak az elszámolási értékhatárt túllépő eszközosztály vagy eszközosztályok tekintetében vonatkozzon az elszámolási kötelezettség ▌.

(7a)	Mivel a pénzügyi szerződő felek és a nem pénzügyi szerződő felek másfajta kockázatokat hordoznak, két különböző elszámolási értékhatárt kell meghatározni. A pénzügyi piacokon végbemenő fejlemények figyelembevétele érdekében az elszámolási értékhatárokat rendszeresen aktualizálni kell.

(8)

Az elszámolási kötelezettség hatályba lépése előtt kötött, egyes tőzsdén kívüli származtatott ügyletek elszámolásának követelménye – korlátozott haszon mellett – jogbizonytalanságot és működési nehézségeket okoz. A követelmény konkrétan további költségeket és erőfeszítéseket eredményez az említett ügyletek szerződő felei számára, és befolyásolhatja a piac zavartalan működését, anélkül, hogy a 648/2012/EU rendelet egységes és következetes alkalmazásának jelentős javulását eredményezné, vagy a piaci szereplők számára egyenlő versenyfeltételeket teremtene. Ezért ezt a követelményt el kell törölni.

(9)

Azok a szerződő felek, amelyek tevékenysége a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek piacán korlátozott volumenű, nehézségekbe ütköznek a központi elszámoláshoz – akár klíringtag ügyfeleként, akár közvetett elszámolási megállapodások révén – történő hozzáférés során. A klíringtagok számára előírt, a közvetett elszámolási szolgáltatások észszerű kereskedelmi feltételekkel történő lehetővé tételére vonatkozó követelmény ezért nem hatékony. Ennélfogva a klíringtagokat és a klíringtagok azon ügyfeleit, amelyek elszámolási szolgáltatásokat nyújtanak közvetlenül más szerződő felek részére, vagy közvetett módon azáltal, hogy lehetővé teszik saját ügyfeleik számára ezen szolgáltatások nyújtását más szerződő felek részére, kifejezetten kötelezni kell arra, hogy tisztességes, észszerű, megkülönböztetéstől mentes és átlátható kereskedelmi feltételek mellett tegyék ezt.

(10)

Bizonyos helyzetekben lehetővé kell tenni az elszámolási kötelezettség felfüggesztését. Elsőként, e felfüggesztésnek lehetségesnek kell lennie, ha már nem teljesülnek azok a feltételek, amelyek alapján a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek valamely meghatározott kategóriája az elszámolási kötelezettség hatálya alá tartozik. Ez az eset állhat fenn, ha a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek valamely kategóriája alkalmatlanná válik a kötelező központi elszámolás alá vonásra, vagy amikor a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek meghatározott kategóriája tekintetében lényeges változás történt e feltételek egyikében. Az elszámolási kötelezettség felfüggesztésének lehetségesnek kell lennie abban az esetben is, ha a központi szerződő fél a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek adott kategóriájára vagy a szerződő fél adott típusára vonatkozóan többé már nem kínál elszámolási szolgáltatást, és más központi szerződő felek nem tudják elég gyorsan átvenni a szóban forgó elszámolási szolgáltatásokat. Végül lehetővé kell tenni az elszámolási kötelezettség felfüggesztését akkor is, ha ez az Unió pénzügyi stabilitását fenyegető komoly veszély elkerülése érdekében szükséges.

(11)

A korábbi ügyletekre vonatkozó jelentéstétel nehézkesnek bizonyult a jelentéstételhez jelenleg szükséges bizonyos adatok hiánya miatt, amelyeket a 648/2012/EU rendelet hatályba lépése előtt nem kellett jelenteni. Ennek eredményeként a jelentéstétel terén mutatkozó hiányosságok aránya magas volt, a jelentett adatok minősége pedig gyenge, miközben az ügyletek bejelentése jelentős terhekkel jár. Ezért nagy a valószínűsége annak, hogy a korábbi adatokat nem használják fel. Ezenkívül a korábbi ügyletek bejelentésére vonatkozó határidő hatálybalépésének időpontjáig ezen ügyletek közül több is lejár, és ezekkel együtt a megfelelő kitettségek és kockázatok is megszűnnek. E helyzet orvoslása érdekében meg kell szüntetni a korábbi ügyletek bejelentésére vonatkozó követelményt.

(12)

A nem pénzügyi szerződő feleket magukban foglaló csoporton belüli ügyletek az összes tőzsdén kívüli származtatott ügylet viszonylag kis hányadát képviselik, és elsősorban csoportokon belüli belső fedezeti ügyletek esetében kerülnek alkalmazásra. Ebből következően ezek az ügyletek nem járulnak hozzá számottevően a rendszerszintű kockázathoz és az összekapcsolódáshoz, ugyanakkor az ezen ügyletek bejelentésére vonatkozó kötelezettség jelentős költségeket és terheket ró a nem pénzügyi szerződő felekre. Ezért azokat a csoporton belüli kapcsolt vállalkozások közötti összes olyan ügyletet, amely esetében a szerződő felek legalább egyike nem pénzügyi szerződő fél, mentesíteni kell a jelentéstételi kötelezettség alól, tekintet nélkül arra, hogy hol található a nem pénzügyi szerződő fél székhelye .

(13)

A tőzsdén kereskedett származtatott ügyletek bejelentésére vonatkozó követelmény jelentős terhet ró a szerződő felekre, mivel a tőzsdén kereskedett származtatott ügyletek többsége napi alapon kerül megkötésre. A Bizottság felügyeleti adatszolgáltatás célravezetőségi vizsgálatáról szóló, 2017. december 1-jén közzétett nyilvános konzultációjának célja, hogy bizonyítékokat gyűjtsön a meglévő uniós szintű felügyeleti jelentéstételi követelményeknek való megfelelés költségeire vonatkozóan, valamint ezen kötelezettségek következetességére, koherenciájára, hatékonyságára, eredményességére és uniós hozzáadott értékére vonatkozóan. A konzultáció lehetőséget biztosít a hatóságok számára, hogy holisztikus módon értékeljék a tőzsdén kereskedett származtatott ügyletekre vonatkozó jelentéstételi kötelezettséget valamennyi meglévő és jövőbeli szabályozói jelentéstételi rendszer mentén, hogy figyelembe vegyék a 600/2014/EU rendelet (5) végrehajtását követő új jelentéstételi környezetet, továbbá hogy javaslatokat tegyenek azon piaci szereplőkre nehezedő terhek hatékony csökkentésére, akik kötelesek bejelenteni a tőzsdén kereskedett származtatott ügyleteket . A Bizottság figyelembe veszi ezeket a megállapításokat annak érdekében, hogy javaslatot tegyen a 9. cikk (1) bekezdése szerinti jelentéstételi követelmények jövőbeli módosításaira a tőzsdén kereskedett származtatott ügyletekről szóló jelentéstétellel kapcsolatban.

(14)

Az elszámolási kötelezettség hatálya alá nem tartozó nem pénzügyi kis szerződő feleket érintő jelentéstételi teher csökkentése érdekében a pénzügyi szerződő fél kizárólagos felelősséggel és jogi felelősséggel tartozik egy egységes adatkészlet bejelentésére vonatkozóan olyan nem pénzügyi szerződő féllel kötött tőzsdén kívüli származtatott ügyletek tekintetében, amelyre nem vonatkozik elszámolási kötelezettség, valamint a bejelentett adatok pontosságának biztosításáért. Annak biztosítása érdekében, hogy a pénzügyi szerződő fél rendelkezzen a jelentéstételi kötelezettségének teljesítéséhez szükséges adatokkal, a nem pénzügyi szerződő félnek meg kell adnia azokat a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekkel kapcsolatos adatokat, amelyek valószínűsíthetően nincsenek a pénzügyi szerződő fél birtokában. A nem pénzügyi szerződő felek számára azonban lehetővé kell tenni, hogy választásuk szerint maguk jelentsék tőzsdén kívüli származtatott ügyleteiket. Ilyen esetekben a nem pénzügyi szerződő fél megfelelően tájékoztatja a pénzügyi szerződő felet, és ő tartozik felelősséggel és jogi felelősséggel az adatok bejelentéséért és pontosságuk biztosításáért.

(15)

Meg kell határozni továbbá az egyéb származtatott ügyletek bejelentésének felelősségét is. Ezért meg kell határozni, hogy az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozás (ÁÉKBV) alapkezelő társasága viseli a felelősséget és jogi felelősséget az említett ÁÉKBV nevében az általa kötött tőzsdén kívüli származtatott ügyletek tekintetében történő jelentéstételért, valamint a bejelentett adatok pontosságának biztosításáért. Ehhez hasonlóan, az alternatív befektetési alap (ABA) kezelője viseli a felelősséget és jogi felelősséget az említett alternatív befektetési alap nevében az általa kötött tőzsdén kívüli származtatott ügyletek tekintetében történő jelentéstételért, valamint a bejelentett adatok pontosságának biztosításáért.

(16)

A kockázatcsökkentési technikák Unión belüli következetlen alkalmazásának elkerülése érdekében a felügyeleti hatóságoknak még azok alkalmazását megelőzően engedélyezniük kell a szerződő felek biztosítékainak kellő időben történő, pontos és megfelelően elkülönített cseréjét előíró kockázatkezelési eljárásokat, vagy az említett eljárások bármely jelentős módosítását.

(16a)

A nemzetközi szabályozási eltérések elkerülése érdekében, szem előtt tartva az ilyen származtatott pénzügyi eszközök kereskedelmének különleges jellegét, helyénvaló, hogy a fizikailag teljesítendő, tőzsdén kívüli határidős devizaügyletek és a fizikailag teljesítendő, külföldi devizapozíció árfolyamkockázatára kötött fedezeti célú határidős ügyletek változó letétjeinek kötelező cseréje csak a legnagyobb rendszerszintű kockázatot hordozó szerződő felek, nevezetesen a hitelintézetek és a befektetési vállalkozások közötti ügyletekre legyen alkalmazandó.

(16b)

A kereskedés utáni kockázatcsökkentő szolgáltatások, például a portfóliótömörítés, csökkenthetik a rendszerszintű kockázatokat. A származtatott termékek meglévő portfóliói kockázatának csökkentésével – a portfólió általános piaci pozíciójának változtatása nélkül – csökkenthetik a szerződő fél kitettségét és a bruttó fennálló pozíciók felhalmozódásához kapcsolódó partnerkockázatot. A „portfóliótömörítés”meghatározását a 600/2014/EU rendelet 2. cikkének (1) bekezdése tartalmazza, és a 600/2014/EU rendelet 28. cikkében rögzített uniós kereskedési kötelezettség nem vonatkozik rá. E rendelet és a 600/2014/EU rendelet szükséges helyeken történő összehangolása érdekében, figyelembe véve a két rendelet közötti különbségeket és az elszámolási kötelezettség megkerülésének lehetőségét, a Bizottságnak az ESMA-val és az ERKT-val együttműködve értékelnie kell, hogy mely kereskedés utáni kockázatcsökkentő szolgáltatások mentesülhetnek az elszámolási kötelezettség alól.

(17)

Az alapletét átláthatóságának és kiszámíthatóságának növelése, valamint a központi szerződő felek attól való visszatartása érdekében, hogy olyan módon módosítsák alapletétmodelljüket, amely prociklikusnak tűnhet, a központi szerződő feleknek klíringtagjaik rendelkezésére kell bocsátaniuk az alapletétre vonatkozó követelmények szimulálásához szükséges eszközöket, és az általuk alkalmazott alapletétmodellekről készült részletes áttekintést. Ez összhangban van a Fizetési és Piaci Infrastruktúrabizottság és az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezetének döntéshozó szerve által közzétett nemzetközi standardokkal, különösen a 2012. decemberében nyilvánosságra hozott közzétételi kerettel (6) és a 2015-ben közzétett, a központi szerződő feleket érintő mennyiségi közzétételekre vonatkozó standardokkal (7), amelyek a klíringtagok központi szerződő félben való bármilyen részvételével járó kockázatok és költségek pontos megértésének elősegítése, valamint a központi szerződő felek piaci szereplőkkel szembeni átláthatóságának növelése szempontjából lényegesek.

(18)

Továbbra is vannak bizonytalanságok azzal kapcsolatban, hogy a gyűjtőszámlán vagy egyéni elkülönített számlákon tartott eszközökre milyen mértékben igaz, hogy fizetésképtelenségi eljárásba be nem vonhatók. Ezért nem világos, hogy a központi szerződő felek mely esetekben képesek megfelelő jogbiztonsággal átruházni az ügyfelek pozícióit, amikor a klíringtag nem teljesít, vagy hogy a központi szerződő felek mely esetekben képesek megfelelő jogbiztonság mellett közvetlenül az ügyfeleknek kifizetni a felszámolásból származó bevételt. Az elszámolás ösztönzése és az ahhoz való hozzáférés javítása érdekében tisztázni kell az említett eszközök és pozíciók fizetésképtelenségi eljárásba való be nem vonhatóságára vonatkozó szabályokat.

(19)

Az ESMA által a közvetlen felügyelete alá tartozó kereskedési adattárakra kiszabható pénzbírságoknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük annak érdekében, hogy biztosítsák az ESMA felügyeleti hatásköreinek hatékonyságát, és növeljék a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek pozícióinak és kitettségeinek átláthatóságát. A 648/2012/EU rendeletben eredetileg meghatározott pénzbírságok összegének visszatartó ereje – a kereskedési adattárak jelenlegi árbevételét tekintve – nem bizonyult megfelelőnek, ami adott esetben korlátozhatja az ESMA említett rendelet szerinti felügyeleti hatásköreinek hatékonyságát a kereskedési adattárakkal szemben. A pénzbírságok alapösszegének felső határát ezért növelni kell.

(20)

A harmadik országbeli hatóságoknak hozzáféréssel kell rendelkezniük az uniós kereskedési adattáraknak jelentett adatokhoz, amennyiben a harmadik ország teljesíti az ezen adatok kezelését garantáló bizonyos feltételeket, és amennyiben a harmadik ország jogilag kötelező erejű és érvényesíthető kötelezettséget ír elő, amely biztosítja az uniós hatóságok számára az adott harmadik ország kereskedési adattárainak jelentett adatokhoz való közvetlen hozzáférést.

(21)

Az (EU) 2015/2365 európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) lehetővé teszi azon kereskedési adattárak egyszerűsített nyilvántartásba vételét, amelyeket a 648/2012/EU rendelettel összhangban már nyilvántartásba vettek, és amelyek ezt a nyilvántartásba vételt ki akarják terjeszteni az értékpapír-finanszírozási ügyletekre vonatkozó szolgáltatásokra is. Hasonló egyszerűsített nyilvántartásba vételi eljárást kell életbe léptetni az olyan kereskedési adattárak nyilvántartásba vételére is, amelyeket az (EU) 2015/2365 rendelettel összhangban már nyilvántartásba vettek, és amelyek ezt a nyilvántartásba vételt ki akarják terjeszteni a származtatott ügyletekre vonatkozó szolgáltatásokra is.

(22)

A kereskedési adattárak által előállított adatok nem megfelelő minősége és átláthatósága megnehezíti az ezekhez az adatokhoz hozzáféréssel rendelkező szervezetek számára az ilyen adatok használatát a származtatott ügyletek piaca nyomon követésének céljából, és megakadályozza, hogy a szabályozó és felügyeleti hatóságok kellő időben azonosítsák a pénzügyi stabilitással kapcsolatos kockázatokat. Az adatok minőségének és átláthatóságának javítása, valamint a 648/2012/EU rendelet szerinti jelentéstételi kötelezettségeknek az (EU) 2015/2365 rendeletben és a 600/2014/EU rendeletben foglalt jelentéstételi kötelezettségekhez való hozzáigazítása érdekében szükség van a jelentéstételi szabályok és követelmények további harmonizációjára, és különösen az adatokra vonatkozó standardok, a módszerek és a jelentéstételi megállapodások, valamint azon eljárások további harmonizációjára, amelyeket a kereskedési adattárak a bejelentett adatoknak a teljesség és pontosság tekintetében való érvényesítésére, valamint az adatok más kereskedési adattárak adataival való összevetésére alkalmaznak. Ezenkívül a kereskedési adattáraknak kérésre hozzáférést kell biztosítaniuk a szerződő felek számára a nevükben bejelentett valamennyi adathoz, hogy lehetővé tegyék az érintett szerződő felek számára ezen adatok pontosságának ellenőrzését.

(22a)

Az adminisztratív terhek csökkentése és az ügyletek párosításának fokozása érdekében az ESMÁ-nak közös uniós normákat kell bevezetnie a kereskedelmi adattárak felé történő jelentések vonatkozásában. Mivel a központi szerződő felek és az egyéb pénzügyi szerződő felek átruházott jelentéstételi feladatokat látnak el, az egységes forma valamennyi résztvevő számára fokozná a hatékonyságot.

(23)

A kereskedési adattárak által nyújtott szolgáltatások tekintetében a 648/2012/EU rendelet versenykörnyezetet hozott létre. A szerződő feleknek ezért képeseknek kell lenniük azon kereskedési adattár kiválasztására, amely részére jelentést kívánnak tenni, továbbá képeseknek kell lenniük arra is, hogy kereskedési adattárat váltsanak, amennyiben így döntenek. A váltás megkönnyítése és az adatok folyamatos és ismétlődések nélküli rendelkezésre állásának biztosítása érdekében a kereskedési adattáraknak megfelelő politikákat kell létrehozniuk, amelyek biztosítják, hogy a jelentett adatok egy, a jelentéstételi kötelezettség hatálya alá tartozó vállalkozás kérése esetén szabályosan átadhatók más kereskedési adattárak részére.

(24)

A 648/2012/EU rendelet megállapítja, hogy az elszámolási kötelezettség nem alkalmazható a nyugdíjkonstrukció-rendszerekre mindaddig, amíg a központi szerződő felek nem dolgoznak ki megfelelő technikai megoldást a nem számlapénzben, változó biztosítékeszközként történő biztosítékeszköz-nyújtásra. Mivel eddig nem került kidolgozásra olyan életképes megoldás, amely lehetővé tenné a nyugdíjkonstrukció-rendszerek számára a központi elszámolást, az említett átmeneti eltérés alkalmazását további két évvel meg kell hosszabbítani a nyugdíjkonstrukció-rendszerek igen nagy többsége számára . A végső cél azonban továbbra is a központi elszámolás marad, figyelembe véve, hogy a jelenlegi szabályozási és piaci fejlemények lehetővé teszik a piaci szereplők számára, hogy az említett időszakon belül megfelelő technikai megoldásokat dolgozzanak ki. A Bizottságnak az ESMA, az EBH, az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság (EIOPA) és az ERKT támogatásával nyomon kell követnie a központi szerződő felek, a klíringtagok és a nyugdíjkonstrukció-rendszerek által a nyugdíjkonstrukció-rendszerek központi elszámolásban való részvételét elősegítő életképes megoldások felé tett előrelépést, és jelentést kell készítenie erről. A jelentésnek ki kell terjednie a nyugdíjkonstrukció-rendszerekre vonatkozó megoldásokra és kapcsolódó költségekre is, és figyelembe kell vennie az olyan szabályozási és piaci fejleményeket, mint például az elszámolási kötelezettség alá tartozó pénzügyi szerződő fél típusának változásai. A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy ezt az eltérést további egy évvel meghosszabbítsa, amennyiben úgy véli, hogy az érdekeltek megállapodtak a megoldásról, és további időre van szükség a végrehajtáshoz .

(24a)

A kis nyugdíjkonstrukció-rendszerek – a kis pénzügyi szerződő félként besoroltak mellett – nem azonos kockázatokkal járnak, mint a nagyobb nyugdíjkonstrukció-rendszerek, ezért indokolt lehetővé tenni számukra, hogy az elszámolási kötelezettség alól hosszabb ideig mentesüljenek. E nyugdíjkonstrukció-rendszerek tekintetében a Bizottságnak ki kell terjesztenie a kötelezettség alóli mentességet három évre. Ha ezen időtartam elteltével a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a kis nyugdíjkonstrukció-rendszerek megtették a szükséges erőfeszítéseket a megfelelő technikai megoldások kidolgozására a központi elszámolásban való részvételhez, és a származtatott ügyletek központi elszámolásának a nyugdíjasok nyugellátására gyakorolt kedvezőtlen hatása változatlan marad, a Bizottságnak módjában kell állnia az eltérést további két évvel meghosszabbítani. A mentesség lejárta után az e rendelet hatálya alá tartozó más jogalanyokkal azonos módon a kis nyugdíjkonstrukció-rendszerekre is alkalmazni kell e rendeletet. A kis nyugdíjkonstrukció-rendszerek által kötött származtatott ügyletek kisebb volumene miatt valószínűsíthető, hogy ezek a rendszerek nem fogják átlépni az elszámolási kötelezettséget kiváltó küszöbértéket. Ennek eredményeképpen a legtöbb kis nyugdíjkonstrukció-rendszerre a mentesség lejártával sem vonatkozik majd az elszámolási kötelezettség.

(24b)

A mentességet e rendelet hatálybalépésétől kezdve továbbra is alkalmazni kell a kis nyugdíjkonstrukció-rendszerekre, és amennyiben e rendelet 2018. augusztus 16. után lép hatályba, visszamenőleges hatállyal minden e dátum előtt teljesített tőzsdén kívüli származtatott ügyletre is. E rendelkezés visszaható hatályú alkalmazására a meglévő mentesség alkalmazásának vége és az új mentesség alkalmazásának kezdete közötti szünet elkerülése érdekében van szükség, mivel mindkettő ugyanazt a célt szolgálja.

(25)

A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkével összhangban jogi aktusokat fogadjon el egyrészt azon feltételek meghatározására vonatkozóan, amelyek mellett az elszámolási szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos kereskedelmi feltételek tisztességesnek, észszerűnek, átláthatónak és megkülönböztetésmentesnek tekinthetők, másrészről azon időszak meghosszabbítására vonatkozóan, amely során az elszámolási kötelezettség nem alkalmazandó a nyugdíjkonstrukció-rendszerekre.

(26)

E rendelet egységes végrehajtási feltételeinek biztosítása érdekében, különös tekintettel az Unió kereskedési adattáraiban található információknak a harmadik országbeli illetékes hatóságok részére való rendelkezésre bocsátására, a Bizottságot végrehajtási hatáskörökkel kell felruházni. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (9) megfelelően kell gyakorolni.

(27)

A kockázatcsökkentési eljárásokra, a kereskedési adattárak nyilvántartásba vételére és a jelentéstételi követelményekre vonatkozó szabályok következetes harmonizációjának biztosítása érdekében a Bizottságnak az EBH, az EIOPA és az ESMA által kidolgozott szabályozástechnikai standardtervezeteket kell elfogadnia az olyan kockázatkezelési eljárások kezdeti és folyamatos jóváhagyásának biztosítására irányuló felügyeleti eljárások tekintetében, amelyek előírják a szerződő felek biztosítékainak kellő időben történő, pontos és megfelelően elkülönített cseréjét, az (EU) 2015/2365 rendelet alapján már nyilvántartásba vett kereskedési adattárak nyilvántartásba vételének kiterjesztésére irányuló egyszerűsített kérelem részleteinek meghatározása tekintetében, és azon eljárások részletei tekintetében, amelyeket a kereskedési adattár a jelentéstételi követelmények bejelentő szerződő fél vagy benyújtó szervezet általi betartásának, valamint a jelentett információk teljességének és pontosságának ellenőrzésére alkalmaz, valamint az adatoknak a kereskedési adattárak közötti egyeztetésére vonatkozó eljárások részletei tekintetében. A Bizottság ezeket a szabályozástechnikai standardtervezeteket az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikke szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján, az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (10), az 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) és az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (12) 10–14. cikkével összhangban fogadja el.

(28)

A Bizottságot fel kell hatalmazni arra is, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 291. cikke szerinti végrehajtási jogi aktusok révén és az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkének megfelelően az ESMA által kidolgozott végrehajtás-technikai standardokat fogadjon el a származtatott ügyletek különböző kategóriái tekintetében bejelentendő információkra vonatkozó adatstandardokról, valamint a jelentéstétel módjáról és az arra vonatkozó szabályokról.

(29)

Mivel e rendelet céljait – nevezetesen a szükségtelen adminisztratív terheket és megfelelési költségeket eredményező szabályok arányosságának a pénzügyi stabilitás kockáztatása nélküli biztosítását, valamint a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek pozíciói és kitettségei átláthatóságának növelését – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezek léptékük és hatásaik miatt uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket fogadhat el az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az ugyanezen cikkben foglalt arányossági elvnek megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(30)	E rendelet egyes rendelkezéseinek alkalmazását el kell halasztani valamennyi alapvető végrehajtási intézkedés létrehozása, valamint annak lehetővé tétele érdekében, hogy a piaci szereplők megtegyék a megfelelés érdekében szükséges lépéseket.

(31)	A 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (13) 28. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság egyeztetett az európai adatvédelmi biztossal, és […] -án/véleményt nyilvánított.

(32)	A 648/2012/EU rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

(32a)

A származtatott ügyletek 648/2012/EU rendeletben rögzített elszámolási kötelezettségét, valamint a származtatott ügyletek 600/2014/EU rendeletben rögzített kereskedési kötelezettségét a szükséges és megfelelő helyeken össze kell hangolni. A Bizottságnak ezért jelentést kell készítenie a származtatott ügyletek elszámolási kötelezettségének e rendelet által bevezetett változásairól, különösen arról, hogy az elszámolási kötelezettség alá tartozó szervezetek köre, valamint a felfüggesztésre vonatkozó mechanizmus tekintetében e rendeletben tett módosításokat a származtatott ügyletekre vonatkozóan a 600/2014/EU (MiFIR) rendeletben előírt kereskedési kötelezettségre is alkalmazni kell-e.

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 648/2012/EU rendelet a következőképpen módosul:

(-1)

Az 1. cikk (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(4) Ez a rendelet nem alkalmazandó a következőkre:

a)	központi bankok és az államadósság kezelésével megbízott vagy abban részt vevő egyéb közintézmények;

b)	a Nemzetközi Fizetések Bankja;

c)	multilaterális fejlesztési bankok az 575/2013/EU rendelet 117. cikkében felsoroltak szerint.”;

(-1a)

Az 1. cikk (5) bekezdésének a) pontját el kell hagyni;

(1)

A 2. cikk 8. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„8.

„pénzügyi szerződő fél”: a 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (14) összhangban engedélyezett befektetési vállalkozások, a 2013/36/EU irányelvvel összhangban engedélyezett hitelintézetek, a 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (15) összhangban engedélyezett biztosítók vagy viszontbiztosítók, a 2009/65/EK irányelvvel összhangban engedélyezett átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV), kivéve, ha az ÁÉKBV-hoz munkavállalói részvényvásárlási program kapcsolódik , a 2003/41/EK irányelv 6. cikkének a) pontja értelmében vett, foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények, a 2011/61/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott alternatív befektetési alapok (ABA), amelyeknek vagy az Unióban található a székhelye, vagy amelyeket a 2011/61/EU irányelvvel összhangban engedélyezett vagy nyilvántartásba vett alternatívbefektetésialap-kezelő (ABAK) kezel, kivéve, ha az ABA-hoz munkavállalói részvényvásárlási program kapcsolódik, és amelyet kezelő ABAK székhelye adott esetben az Unióban található ; valamint a 909/2014/ európai parlamenti és tanácsi rendelettel (16) összhangban engedélyezett központi értéktárak ▌; .

(2)

A 4. cikk a következőképpen módosul:

Az (1) bekezdés a) pontja a következőképpen módosul:

az i–iv. alpontok helyébe a következő szöveg lép:

„i.	két pénzügyi szerződő fél között, .amelyek a 4a. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében meghatározott feltételek hatálya alá tartoznak;

ii.	egy, a 4a. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében meghatározott feltételek hatálya alá tartozó pénzügyi szerződő fél, és egy, a 10. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében említett feltételek hatálya alá tartozó nem pénzügyi szerződő fél között;

iii.	két olyan nem pénzügyi szerződő fél között, amelyek a 10. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében említett feltételek hatálya alá tartoznak;

iv.

egy, egyfelől a 4a. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében meghatározott feltételek hatálya alá tartozó pénzügyi szerződő fél vagy egy, a 10. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében említett feltételek hatálya alá tartozó nem pénzügyi szerződő fél, és másfelől egy harmadik országban székhellyel rendelkező olyan szervezet, amely elszámolási kötelezettség alá esne, ha az Unióban rendelkezne székhellyel;”;

az (1) bekezdés b) pontjának helyébe a következő szöveg lép:

„b)

amelyek megkötésének vagy megújításának időpontja vagy :

i.	az elszámolási kötelezettség hatálybalépésének napjára vagy az utánra esik; vagy

ii.	azon a napon, vagy azt követően, hogy mindkét szerződő fél teljesíti az a) pontban meghatározott feltételeket”;

a cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:

„(3a) A közvetlenül vagy közvetetten elszámolási szolgáltatásokat nyújtó klíringtagok és ügyfelek az említett szolgáltatásokat tisztességes, észszerű és megkülönböztetésmentes és átlátható kereskedelmi feltételekkel nyújtják. Ezek a klíringtagok és ügyfelek figyelembe veszik az összeférhetetlenségek – különösen a kapcsolt vállalkozások csoportján belüli kereskedési és elszámolási szolgálatok közötti, az elszámolási szolgáltatások tisztességes, észszerű, megkülönböztetésmentes és átlátható nyújtását kedvezőtlenül befolyásoló összeférhetetlenségek – felismerését, megelőzését, kezelését és nyomon követését szolgáló minden ésszerű intézkedést.

A klíringtagok vagy ügyfelek jogosultak ellenőrizni a kínált elszámolási szolgáltatáshoz kapcsolódó kockázatokat.

(3b) E cikk egységes alkalmazásának biztosítása érdekében az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyek meghatározzák azokat a feltételeket, amelyek alapján az elszámolási szolgáltatások (3a) bekezdésben említett kereskedelmi feltételei tisztességesnek, észszerűnek, megkülönböztetésmentesnek és átláthatónak tekinthetők.

Az ESMA [e módosító rendelet hatálybalépését követő 6 hónap]-ig benyújtja a Bizottságnak az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkében meghatározott eljárással összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet. ”;

(3)

A szöveg a következő 4a. cikkel egészül ki :

„4a. cikk

Elszámolási kötelezettség alá tartozó pénzügyi szerződő felek

(1) A tőzsdén kívüli származtatott ügyletekben pozícióval rendelkező pénzügyi szerződő fél kiszámíthatja aggregált hónap végi átlagos pozícióját az elmúlt 12 hónap vonatkozásában a (3) bekezdéssel összhangban.

Amennyiben a szerződő fél nem számítja ki pozícióját, vagy a számítás eredménye meghaladja a (4) bekezdés b) pontjában meghatározott elszámolási értékhatárt, a nem pénzügyi szerződő fél:

a)	haladéktalanul tájékoztatja az ESMA-t és az érintett illetékes hatóságot;

b)	a 4. cikkben említett elszámolási kötelezettség hatálya alá kerül a jövőbeli tőzsdén kívüli származtatott ügyletek tekintetében, függetlenül azon eszközosztálytól vagy eszközosztályoktól, amelyek vonatkozásában túllépte az elszámolási értékhatárt; valamint

c)	az elszámolási kötelezettség hatálya alá kerülésétől számított négy hónapon belül elszámolja a b) pontban említett ügyleteket.

(2) Az a pénzügyi szerződő fél, amely az (1) bekezdéssel összhangban az elszámolási kötelezettség hatálya alá került, és ezt követően az érintett illetékes hatóság számára bizonyítja, hogy aggregált hónap végi átlagos pozíciója az elmúlt 12 hónap vonatkozásában már nem haladja meg az (1) bekezdésben említett elszámolási értékhatárt, kikerül a 4. cikkben megállapított elszámolási kötelezettség hatálya alól.

(2a) Amennyiben egy korábban mentesített pénzügyi szerződő fél az (1) bekezdéssel összhangban az elszámolási kötelezettség hatálya alá kerül, az elszámolási kötelezettség hatálya alá kerülésétől számított négy hónapon belül elszámolja a tőzsdén kívüli származtatott ügyleteit.

(3) Az (1) bekezdésben említett pozíciók kiszámításakor a pénzügyi szerződő félnek figyelembe kell vennie valamennyi saját maga vagy a csoportjához tartozó más szervezetek által kötött tőzsdén kívüli származtatott ügyletet.”;

(4)	Az 5. cikk (2) bekezdésének c) pontját el kell hagyni.

(4a)

A 6. cikk a 2. bekezdés d) pontja után a következő ponttal egészül ki:

„a d)

pontban említett minden tőzsdén kívüli származtatottügylet-kategórián belül azon ügylettípusok adatai, amelyek tekintetében engedélyezték az elszámolást az érintett központi szerződő feleknek, és az az időpont, amikor a szóban forgó központi szerződő felek jogosulttá váltak ezen ügyletek elszámolására;”;

(5)	A 6. cikk (2) bekezdésének e) pontját el kell hagyni.

(6)

A szöveg a következő 6b. cikkel egészül ki :

„6b. cikk

Az elszámolási kötelezettség felfüggesztése a szanálástól eltérő helyzetekben

(1) A 6a. cikk (1) bekezdésében említettektől eltérő körülmények esetén az ESMA kérheti, hogy a Bizottság átmenetileg függessze fel a 4. cikk (1) bekezdésében említett elszámolási kötelezettséget a tőzsdén kívüli származtatott ügylet adott kategóriájára vagy a szerződő fél adott típusára vonatkozóan, amennyiben az alábbi feltételek egyike teljesül:

a)	a tőzsdén kívüli származtatott ügylet kategóriája az 5. cikk (4) bekezdésének első albekezdésében és az (5) bekezdésében említett kritériumok alapján már nem alkalmas a központi elszámolásra;

b)	a központi szerződő fél valószínűleg megszünteti a tőzsdén kívüli származtatott ügylet adott kategóriájának elszámolását, és egyetlen másik központi szerződő fél sem lesz képes a tőzsdén kívüli származtatott ügylet adott kategóriájának megszakítás nélküli elszámolására;

az Unió pénzügyi stabilitását fenyegető komoly veszély elkerülése vagy kezelése érdekében szükség van a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek adott kategóriájára vagy a szerződő fél adott típusára vonatkozó elszámolási kötelezettség felfüggesztésére, és a felfüggesztés arányos ezzel a célkitűzéssel.

Az első albekezdés c) pontja alkalmazásában az ESMA az ott említett kérelmet megelőzően konzultál az ERKT-vel.

Amennyiben az ESMA kéri a Bizottságot, hogy átmenetileg függessze fel a 4. cikk (1) bekezdésében említett elszámolási kötelezettséget, indokolással kell szolgálnia, és bizonyítékot kell szolgáltatnia arra vonatkozóan, hogy az első albekezdésben megállapított feltételek közül legalább az egyik teljesül. A Bizottság késedelem nélkül tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot az az ESMA kéréséről.

(1a) Az e cikk (1) bekezdésében említett, felfüggesztésre irányuló, ESMA általi kérelmet a 22. cikkel összhangban kijelölt illetékes hatóság kérheti. Amennyiben az illetékes hatóság felkéri az ESMA-t, hogy nyújtson be felfüggesztésre irányuló kérelmet, indokolást kell szolgáltatnia, és bizonyítékot kell benyújtania arra vonatkozóan, hogy az első albekezdésben megállapított feltételek közül legalább az egyik teljesül.

Az ESMA az illetékes hatóság általi kérelem benyújtásától számított 48 órán belül és az illetékes hatóság által benyújtott indokok és bizonyítékok alapján vagy kéri a Bizottságtól az (1) bekezdésben említett, a tőzsdén kívüli származtatott ügylet adott kategóriájára vagy a szerződő fél adott típusára vonatkozó elszámolási kötelezettség felfüggesztését, vagy elutasítja az illetékes hatóság kérését. Az ESMA határozatáról tájékoztatja az illetékes hatóságot, és részletes indokolást is nyújt.

(2) Az (1) bekezdésben említett kérelem nem hozható nyilvánosságra.

(3) A Bizottság az (1) bekezdésben említett kérelem benyújtásától számított 48 órán belül és az ESMA által benyújtott indokok és bizonyítékok alapján vagy felfüggeszti az (1) bekezdésben említett, a tőzsdén kívüli származtatott ügylet adott kategóriájára vagy a szerződő fél adott típusára vonatkozó elszámolási kötelezettséget, vagy elutasítja a kért felfüggesztést. A Bizottság határozatáról tájékoztatja az ESMA-t, és részletes indokolást is nyújt.A Bizottság ezután késedelem nélkül tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(4) A Bizottság az elszámolási kötelezettség felfüggesztéséről szóló határozatát ▌ közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában, a Bizottság honlapján és a 6. cikkben említett nyilvános jegyzékben.

(5) Az elszámolási kötelezettség e cikk szerinti felfüggesztése a felfüggesztés az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételének napjától számított legfeljebb egy hónapos időszakra érvényes.

(6) Amennyiben a felfüggesztés indokai továbbra is fennállnak , a Bizottság az ESMA-val és az ERKT-val folytatott konzultációt követően egy vagy több egy hónapos időszakkal meghosszabbíthatja az (5) bekezdésben említett felfüggesztést, amelyek együttesen legfeljebb 12 hónappal haladhatják meg a felfüggesztés eredeti időtartamát. A felfüggesztés meghosszabbítását a 4. cikknek megfelelően közzé kell tenni.

Az első albekezdés alkalmazásában a Bizottság értesíti az ESMA-t és tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot az elszámolási kötelezettség felfüggesztésének meghosszabbítására irányuló szándékáról. Az ESMA a felfüggesztés meghosszabbításáról az erről szóló értesítést követő 48 órán belül véleményt bocsát ki.”.

(7)

A 9. cikk a következőképpen módosul:

Az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A pénzügyi szerződő felek, a 10. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében említett feltételeket teljesítő nem pénzügyi szerződő felek és a központi szerződő felek – az (1a) bekezdésnek megfelelően – az 55. cikkel összhangban nyilvántartásba vett vagy a 77. cikkel összhangban elismert kereskedési adattárnak bejelentik az általuk megkötött származtatott ügyletek, illetve az ügyletek módosításainak és megszüntetésének adatait. Az adatokat legkésőbb az ügylet megkötését, módosítását vagy lezárását követő munkanapon be kell jelenteni.

A jelentéstételi kötelezettség azokra a származtatott ügyletekre vonatkozik, amelyeket 2014. február 12-én vagy azt követően kötöttek.

A 3. cikktől eltérően , a jelentéstételi kötelezettség nem vonatkozik az ugyanazon csoporton belüli tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre , amennyiben legalább az egyik szerződő fél nem pénzügyi szerződő fél vagy amennyiben nem pénzügyi szerződő félnek minősülne, ha az Unióban rendelkezne székhellyel, feltéve, hogy :

a)	mindkét szerződő fél bevonása teljes körű az egyazon konszolidált éves beszámolóba;

b)	mindkét szerződő félre megfelelő központosított kockázatértékelési, -mérési és -ellenőrzési eljárások vonatkoznak; valamint

c)	az anyavállalat nem pénzügyi szerződő fél. ”;

A cikk a következő (1a) és (1b) bekezdéssel egészül ki:

„(1a) Az (1) bekezdésben említett származtatott ügyletek adatait a következőképpen kell bejelenteni:

▌

▌a pénzügyi szerződő fél által a 10. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében említett feltételeknek meg nem felelő nem pénzügyi szerződő féllel kötött, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek adatait a következőképpen kell bejelenteni :

a pénzügyi szerződő felek kizárólagosan felelősek és jogilag felelősek az egységes adatkészlet bejelentéséért , valamint a bejelentett adatok pontosságának biztosításáért. Annak biztosítása érdekében, hogy a pénzügyi szerződő fél rendelkezzen a jelentéstételi kötelezettség teljesítéséhez szükséges adatokkal, a nem pénzügyi szerződő félnek meg kell adnia a pénzügyi szerződő félnek azokat a köztük létrejött tőzsdén kívüli származtatott ügyletekkel kapcsolatos adatokat, amelyek észszerűen elvárhatóan nincsenek a pénzügyi szerződő fél birtokában. A nem pénzügyi szerződő fél felel az adatok pontosságának biztosításáért.

ii.

az i) pont ellenére azok a nem pénzügyi szerződő felek, amelyek már beruháztak abba, hogy jelentéstételi rendszert hozzanak létre, választhatják, hogy maguk jelentik tőzsdén kívüli származtatott ügyleteik adatait valamely kereskedési adattárnak. Ebben az esetben a nem pénzügyi szerződő fél előzetesen tájékoztatja döntéséről azokat a pénzügyi szerződő feleket, amelyekkel tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket köt. Ebben az esetben a jelentéstételért és az adatok pontosságának biztosításáért továbbra is a nem pénzügyi szerződő felek tartoznak felelősséggel és jogi felelősséggel.

ba)

a 10. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében említett feltételek hatálya alá nem tartozó nem pénzügyi szerződő fél által az olyan, harmadik országban székhellyel rendelkező szervezettel kötött tőzsdén kívüli származtatott ügyletek esetében, amely pénzügyi szerződő félnek minősülne, ha az Unióban rendelkezne székhellyel, az említett nem pénzügyi szerződő félnek nem kell jelentést tennie a 9. cikk szerint, és nem tartozik jogilag felelősséggel a jelentéstételért vagy a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek pontosságának biztosításáért, amennyiben:

i.	a jelentéstételre vonatkozó harmadik országbeli jogi szabályozás a 13. cikk szerint egyenértékűnek minősül, és a harmadik országbeli pénzügyi szerződő fél a jelentéstételre vonatkozó harmadik országbeli jogi szabályozásnak megfelelően bejelentette az érintett információkat;

ii.

a jelentéstételre vonatkozó harmadik országbeli jogi szabályozás a 13. cikk szerint nem minősül egyenértékűnek, és a harmadik országbeli pénzügyi szerződő fél úgy dönt, hogy aláveti magát e cikk előírásainak, mintha egy Unióban székhellyel rendelkező pénzügyi szerződő fél lenne, és nyilvántartásba veteti magát az ESMÁ-nál.

Az ESMA honlapján közzétesz egy uniós szintű nyilvántartást azon harmadik országbeli pénzügyi szerződő felekről, amelyek úgy döntenek, hogy az ii) pont szerint alávetik magukat e cikk hatályának;

c)	az ÁÉKBV alapkezelő társasága felelős az azon tőzsdén kívüli származtatott ügyletek adatainak bejelentéséért, amelyek esetében az ÁÉKBV szerződő fél, valamint a bejelentett adatok pontosságának biztosításáért;

d)	az ABA kezelője felelős az azon tőzsdén kívüli származtatott ügyletek adatainak bejelentéséért, amelyek esetében az ABA szerződő fél, valamint a bejelentett adatok pontosságának biztosításáért;

a tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket valamely kereskedési adattárnak bejelentő szerződő feleknek és a központi szerződő feleknek gondoskodniuk kell arról, hogy származtatott ügyleteik adatainak bejelentésére megfelelő módon és csak egyszer kerüljön sor.

Az (1) bekezdésben említett jelentéstételi kötelezettség hatálya alá tartozó szerződő felek és központi szerződő felek a jelentéstételi kötelezettséget átruházhatják.

(1b) Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyekben részletesen meghatározza a harmadik országbeli pénzügyi szerződő fél által az (1a) bekezdés első albekezdése ba) pontjának ii) alpontja szerinti, ESMA általi nyilvántartásba vételhez benyújtandó adatokat.

Az ESMA [e módosító rendelet hatálybalépését követő 6 hónap]-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

a (6) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(6) Az (1) és a (3) bekezdés egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében az ESMA – szorosan együttműködve a KBER-rel – az alábbiakat meghatározó végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki:

a bejelentendő adatokra vonatkozó adatstandardok és formátumok, amelyek legalább a következőket tartalmazzák:

i.	globális jogalany-azonosítók (LEI-k);

ii.	nemzetközi értékpapír-azonosító számok (ISIN-ek);

iii.	egyedi ügyletazonosítók (UTI-k);

b)	a jelentéstételre vonatkozó módszerek és intézkedések;

c)	a jelentések gyakorisága;

d)	a származtatott ügyletek bejelentésének határideje, a jelentéstételi kötelezettség hatálybalépését megelőzően kötött ügyletek esetében alkalmazandó fokozatos bevezetést is beleértve.

E technikaistandard-tervezetek kidolgozása során az ESMA figyelembe veszi a nemzetközi fejleményeket és az uniós vagy globális szinten elfogadott standardokat, valamint azok összhangját az (EU) 2015/2365 rendelet (*1) 4. cikkében és a 600/2014/EU rendelet 26. cikkében meghatározott adatszolgáltatási, illetve ügyjelentési kötelezettségekkel.

Az ESMA az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket [e módosító rendelet hatálybalépését követő 12 hónap]-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.;

(8)

A 10. cikk (1)–(4) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A tőzsdén kívüli származtatott ügyletekben pozícióval rendelkező nem pénzügyi szerződő fél kiszámíthatja aggregált hónap végi átlagos pozícióját az elmúlt 12 hónap vonatkozásában a (3) bekezdéssel összhangban.

Amennyiben a nem szerződő fél nem számítja ki pozícióját, vagy az első albekezdésben említett számítás eredménye meghaladja a (4) bekezdés b) pontjában meghatározott elszámolási értékhatárt, a nem pénzügyi szerződő fél:

a)	erről haladéktalanul tájékoztatja az ESMA-t és az (5) bekezdéssel összhangban kijelölt hatóságot;

b)	amennyiben nincs kiszámított pozíciója, a jövőbeli tőzsdén kívüli származtatott ügyletek tekintetében valamennyi eszközosztályban a 4. cikkben említett elszámolási kötelezettség, valamint a 11. cikk (3) bekezdésben említett előírások vonatkoznak rá;

ba)

amennyiben az első albekezdésben említett számítás eredménye meghaladja a (4) bekezdés b) pontja szerinti elszámolási küszöbértéket , a 4. cikkben említett elszámolási kötelezettség vonatkozik rá a jövőbeli tőzsdén kívüli származtatott ügyletek tekintetében azon eszközosztály vagy eszközosztályok esetében, amelyek vonatkozásában túllépte az elszámolási értékhatárt, és mentesül a 11. cikk (3) bekezdésében meghatározott követelmények alól a többi olyan eszközosztály vagy eszközosztályok esetében, amelyek vonatkozásában nem lépte túl az elszámolási értékhatárt ;

c)	az elszámolási kötelezettség hatálya alá kerülésétől számított négy hónapon belül elszámolja a b) pontban említett ügyleteket.

(2) Az a nem pénzügyi szerződő fél, amely az (1) bekezdés második albekezdésével összhangban az elszámolási kötelezettség hatálya alá került, és ezt követően az (5) bekezdéssel összhangban kijelölt hatóság számára bizonyítja, hogy aggregált hónap végi átlagos pozíciója az elmúlt 12 hónap vonatkozásában már nem haladja meg az (1) bekezdésben említett elszámolási értékhatárt, kikerül a 4. cikkben megállapított elszámolási kötelezettség hatálya alól.

(3) Az (1) bekezdésben említett pozíciók kiszámításakor az érintett nem pénzügyi szerződő félnek figyelembe kell vennie mindazokat a saját maga vagy a csoportjához tartozó más nem pénzügyi szerződő felek által kötött tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket, amelyekről nem állapítható meg objektíven mérhető adatok alapján, hogy csökkentenék a nem pénzügyi szerződő fél vagy az adott csoport kereskedelmi vagy likviditásfinanszírozási tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó kockázatokat.

(4) E cikk következetes alkalmazása érdekében az EÉPH az ERKT-val és más érintett hatóságokkal folytatott konzultációt követően kidolgozza a következőket meghatározó szabályozástechnikai standardok tervezetét:

a)	kritériumok annak megállapítására, hogy mely tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről állapítható meg objektíven mérhető adatok alapján, hogy csökkentik a (3) bekezdésben említett kereskedelmi vagy likviditásfinanszírozási tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó kockázatokat; valamint

b)	a szerződő fél nettó pozícióinak és kitettségeinek tőzsdén kívüli származtatottügylet-kategóriánkénti összege rendszerszintű jelentőségének figyelembevételével meghatározott, elszámolási kötelezettségre vonatkozó értékhatárok.

Az ESMA kidolgozhat külön értékhatárokat a pénzügyi és nem pénzügyi szerződő felekre, figyelembe véve a pénzügyi felek közti összekapcsolódást és nagyobb rendszerszintű kockázatukat.

Nyílt nyilvános konzultáció tartását követően az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardok tervezetét 2012. szeptember 30-ig benyújtja a Bizottsághoz, és azt rendszeresen aktualizálja .

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

Az ESMA az Európai Rendszerkockázati Testülettel és más érintett hatóságokkal való konzultációt követően rendszeres időközönként felülvizsgálja a b) pontban hivatkozott értékhatárokat, és ha szükséges, – elsősorban a központi elszámolásban való fokozottabb részvétel biztosítása érdekében – módosításukra szabályozástechnikai standardokat javasol.”;

(8a)

A 11. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(1a) Az e cikk (1) bekezdésében foglalt követelmények nem vonatkoznak a 3. cikkben említett csoporton belüli ügyletekre, amennyiben a szerződő felek egyike a 10. cikk (1) bekezdésének második albekezdése szerinti elszámolási kötelezettség hatálya alá nem tartozó nem pénzügyi szerződő fél.”;

(8b)

A 11. cikk (3) bekezdése a következőképpen módosul:

„(3) A pénzügyi szerződő feleknek olyan kockázatkezelési eljárásokkal kell rendelkezniük, amelyek 2012. augusztus 16. vagy azt követően kötött tőzsdén kívüli származtatott ügyletek tekintetében megkövetelik a biztosítékeszközök kellő időben történő, pontos és megfelelően elkülönített cseréjét. A 10. cikkben említett nem pénzügyi szerződő felek nem alkalmazhatnak olyan kockázatkezelési eljárásokat, amelyek megkövetelik a biztosítékeszközök kellő időben történő, pontos és megfelelően elkülönített cseréjét az olyan eszközosztályba vagy eszközosztályokba tartozó származtatott ügyletek tekintetében, amelyek esetében nem lépték át az elszámolási értékhatárt.”;

(9)

A 11. cikk (15) bekezdése a következőképpen módosul:

az a) pont helyébe a következő szöveg lép:

„a)	a (3) bekezdésben említett kockázatkezelési eljárások, ideértve a biztosítékeszközre és az elkülönítésre vonatkozó megállapodások előírt szintjeit és típusát, valamint a kapcsolódó felügyeleti eljárások, e kockázatkezelési eljárások kezdeti és folyamatos érvényesítésének biztosítása érdekében;”;

b)	a második albekezdés első mondata helyébe a következő szöveg lép: Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket [e módosító rendelet hatálybalépését követő 12 hónap]-ig benyújtja a Bizottságnak.”;

(10)

A 38. cikk a következő (6) és (7) bekezdéssel egészül ki:

„(6) A központi szerződő fél olyan szimulációs eszközt bocsát a klíringtagok rendelkezésére, amely lehetővé teszi számukra azon további alapletét összegének bruttó alapú meghatározását, amelyet a központi szerződő fél egy új ügylet elszámolásakor kérhet. Az eszköz csak biztonságos hozzáféréssel hozzáférhető, és a szimuláció eredményei nem kötelező erejűek.

(7) A központi szerződő fél tájékoztatja a klíringtagokat az általa alkalmazott alapletétmodellekről. E tájékoztatásnak meg kell felelnie az összes következő feltételnek:

a)	világosan ismerteti az alapletétmodell kialakítását és működésének módját;

b)	világosan ismerteti az alapletétmodell főbb feltételezéseit és korlátait, valamint azokat a körülményeket, amelyek fennállása esetén az említett feltevések már nem érvényesek;

c)	dokumentált.”;

(11)

A 39. cikk a következő (11) bekezdéssel egészül ki:

„(11) A tagállamok nemzeti fizetésképtelenségi jogszabályai nem akadályozhatják meg, hogy a központi szerződő fél a 48. cikk (5)–(7) bekezdéseinek megfelelően járjon el az e cikk (2)–(5) bekezdéseiben említett számlákon nyilvántartott eszközök és pozíciók tekintetében.”;

(12)

Az 56. cikk a következőképpen módosul:

az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Az 55. cikk (1) bekezdésének alkalmazásában a kereskedési adattár benyújtja az ESMA-hoz a következők egyikét:

a)	nyilvántartásba vétel iránti kérelem;

b)	a nyilvántartásba vétel kiterjesztése iránti kérelem, amennyiben a kereskedési adattárat az (EU) 2015/2365 rendelet III. fejezete alapján már nyilvántartásba vették.”;

a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) E cikk következetes alkalmazása érdekében az ESMA az alábbiakat meghatározó szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki:

a)	a nyilvántartásba vétel iránti, az (1) bekezdés a) pontjában említett kérelem részletei;

b)	a nyilvántartásba vétel kiterjesztése iránti, az (1) bekezdés b) pontjában említett egyszerűsített kérelem részletei.

Az ESMA az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket [ e módosító rendelet hatálybalépését követő 12 hónap]-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.”;

a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) Az (1) bekezdés egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében az ESMA az alábbiakat meghatározó végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki:

a)	a nyilvántartásba vétel iránti, az (1) bekezdés a) pontjában említett kérelem formátuma;

b)	a nyilvántartásba vétel kiterjesztése iránti, az (1) bekezdés b) pontjában említett kérelem formátuma.

Az első albekezdés b) pontjára figyelemmel az ESMA egyszerűsített formátumot dolgoz ki.

Az ESMA az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket [e módosító rendelet hatálybalépését követő 9 hónap]-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.”;

(12a)

A 62. cikk (5) bekezdését el kell hagyni.

(12b)

A 63. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Az ESMA az e rendelet szerinti feladatai elvégzéséhez szükséges minden helyszíni ellenőrzést elvégezhet a 61. cikk (1) bekezdésében említett jogi személyek üzlethelyiségeiben vagy ingatlanán. Amennyiben az ellenőrzés megfelelő lebonyolítása és eredményessége ezt megköveteli, az ESMA előzetes bejelentés nélkül is elvégezheti a helyszíni ellenőrzést.”;

(12c)

A 63. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Az ESMA által helyszíni ellenőrzésre felhatalmazott tisztviselők és más személyek az ESMA vizsgálati határozatával érintett jogi személyek bármely üzlethelyiségébe és ingatlanára beléphetnek, és rendelkeznek a 62. cikk (1) bekezdése szerinti összes hatáskörrel. Jogukban áll továbbá az ellenőrzés idejére és az ahhoz szükséges mértékben zár alá venni bármely üzlethelységet, üzleti könyvet vagy nyilvántartást.”;

(12 d)

A 63. cikk (8) bekezdését el kell hagyni.

(12e)

A 64. cikk (4) bekezdése a következőképpen módosul:

„(4) Amikor a vizsgálatvezető benyújtja a megállapításait tartalmazó ügyiratot az ESMÁ-nak, erről tájékoztatja a vizsgálat által érintett személyeket. E személyeknek jogukban áll betekinteni az ügyiratba, amennyiben ez nem sérti más személyeknek az üzleti titkok védelmére irányuló jogos érdekét. Az iratokba való betekintés joga nem terjed ki a bizalmas információkra vagy az ESMA belső előkészítő dokumentumaira.”;

(12f)

A 64. cikk (8) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(8) Az ESMA az ügyet büntetőeljárás megindítása céljából a megfelelő vizsgálati és esetlegesen bűnüldöző hatóságok elé terjeszti, amennyiben az e rendelet szerinti feladatainak ellátása során olyan tényeket tár fel, amelyek alapján tudomása szerint az irányadó jog értelmében felmerül a bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja. Emellett az ESMA nem szab ki pénzbírságot vagy időszakos kényszerítő bírságot olyan esetekben, amikor tudomása van arról, hogy azonos vagy lényegében azonos tényállás alapján, a nemzeti jog szerint lefolytatott büntetőeljárás eredményeképpen korábban már jogerős felmentő vagy elmarasztaló ítélet született.”;

(12 g)

A 65. cikk (1) bekezdésében a második albekezdést el kell hagyni.

(13)

A 65. cikk (2) bekezdése a következőképpen módosul:

a)	az a) pontban a „20 000 EUR”szövegrész helyébe a „200 000 EUR”szövegrész lép;

b)	a b) pontban a „10 000 EUR”szövegrész helyébe a „100 000 EUR”szövegrész lép;

a szöveg a következő c) ponttal egészül ki:

„c)	az I. melléklet IV. szakaszában említett jogsértések esetén a pénzbírságok összege legalább 5 000 EUR és legfeljebb 10 000 EUR.”;

(13a)

A 67. cikk (1) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:

„Az első albekezdés nem alkalmazandó akkor, ha sürgős intézkedésre van szükség a pénzügyi rendszert fenyegető súlyos és közvetlen veszély, illetve a pénzügyi piacok integritását, átláthatóságát, hatékonyságát és megfelelő működését, többek között a kereskedési adattárnak szolgáltatott adatok stabilitását és pontosságát fenyegető súlyos és közvetlen veszély elhárítása érdekében. Ilyen esetekben az ESMA ideiglenes határozatot fogadhat el, a határozathozatal után pedig a lehető leghamarabb biztosítja a meghallgatási lehetőséget az érintett személyek számára.”;

(14)

A 72. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A kereskedési adattárakra kiszabott díjak összege fedezi az ESMA nyilvántartásba vételi és felügyeleti tevékenységei során felmerült összes indokolt adminisztratív költséget, a díjak pedig arányosak az érintett kereskedési adattár árbevételével, valamint a nyilvántartásba vétel és az ellátott felügyeleti jogkör típusával.”;

(15)

A szöveg a következő 76a. cikkel egészül ki:

„76a. cikk

Kölcsönös közvetlen hozzáférés az adatokhoz

(1) Amennyiben a feladataik ellátásához szükséges, azon harmadik országok érintett hatóságainak, amelyekben egy vagy több kereskedési adattár székhelye található, közvetlenül hozzá kell férniük az Unióban székhellyel rendelkező kereskedési adattárakban lévő információkhoz, feltéve, hogy a Bizottság e célból a (2) bekezdéssel összhangban végrehajtási aktust fogadott el.

(2) Az (1) bekezdésben említett hatóságok kérelmének benyújtásakor a Bizottság a 86. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban végrehajtási aktusokat fogadhat el annak meghatározása érdekében, hogy a megkereső hatóság harmadik országának jogi kerete megfelel-e az alábbi feltételek mindegyikének:

a)	a szóban forgó harmadik országban székhellyel rendelkező kereskedési adattárak megfelelő engedéllyel rendelkeznek;

b)	a szóban forgó harmadik országban folyamatosan biztosított a kereskedési adattárak hatékony felügyelete és a rájuk vonatkozó kötelezettségek hatékony betartatása;

c)	léteznek az e rendeletben meghatározottakkal legalább egyenértékű szakmai titoktartási garanciák, beleértve a hatóságok által harmadik felekkel közölt üzleti titkok védelmét;

d)	a szóban forgó harmadik országban engedélyezett kereskedési adattárakra jogilag kötelező erejű és végrehajtható kötelezettség hárul, melynek értelmében közvetlen és azonnali hozzáférést kell biztosítaniuk az adatokhoz a 81. cikk (3) bekezdésében említett szervezetek számára.”;

(16)

A 78. cikk a következő (9) és (10) bekezdéssel egészül ki:

„(9) A kereskedési adattár a következő eljárásokat és politikákat dolgozza ki:

(a)	az adatok kereskedési adattárak közötti hatékony összeegyeztetésére vonatkozó eljárások;

(b)	a bejelentett adatok teljességének és pontosságának biztosítására vonatkozó eljárások;

(c)	az adatoknak a 9. cikkben említett szerződő felek vagy központi szerződő felek kérésére vagy egyéb szükséges okból más kereskedési adattárak felé történő szabályos átadására vonatkozó politikák.

(10) E cikk következetes alkalmazása érdekében az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az alábbiak meghatározására:

a)	az adatok kereskedési adattárak közötti összeegyeztetésére vonatkozó eljárások;

b)	a kereskedési adattár által annak ellenőrzése érdekében alkalmazandó eljárások, hogy a bejelentő szerződő fél vagy a benyújtó szervezet megfelel a jelentéstételi követelményeknek, továbbá hogy a 9. cikk értelmében bejelentett információk teljesek és pontosak.

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket [e módosító rendelet hatálybalépését követő 12 hónap]-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.”;

(17)

A 81. cikk a következőképpen módosul:

a (3) bekezdés a következő q) ponttal egészül ki:

„q)	annak a harmadik országnak az érintett hatóságai, amelynek tekintetében a 76a. cikk értelmében végrehajtási jogi aktust fogadtak el;”;

b)	a szöveg a következő (3a) bekezdéssel egészül ki: „(3a) A kereskedési adattár a 9. cikk (1a) bekezdésének harmadik albekezdésében említett szerződő felek és központi szerződő felek rendelkezésére bocsátja a nevükben bejelentett információkat.”;

az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5) E cikk következetes alkalmazása érdekében az ESMA a KBER tagjaival folytatott konzultációt követően kidolgozza a szabályozástechnikai standardok tervezetét a következők meghatározására:

a)	az (1) és (3) bekezdéssel összhangban közzéteendő vagy rendelkezésre bocsátandó információk;

b)	az (1) bekezdésben említett információk közzétételének gyakorisága;

c)	az adatok adattárak közötti összesítéséhez és összehasonlításához, valamint a (3) bekezdésben említett szervezetek számára az információkhoz való hozzáféréshez szükséges működési standardok;

d)	a feltételek, a szabályok és a szükséges dokumentumok, amelyek alapján a kereskedési adattárak hozzáférést biztosítanak a (3) bekezdésben említett szervezeteknek.

Az ESMA az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket [ e módosító rendelet hatálybalépését követő 12 hónap]-ig benyújtja a Bizottsághoz.

Az ESMA az említett technikai standardok kidolgozása során biztosítja, hogy az (1) bekezdésben említett információk közzététele nem tárja fel egyetlen ügylet egyetlen szerződő felének kilétét sem.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.”;

(18)

A 82. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A Bizottság határozatlan időre szóló felhatalmazást kap az 1. cikk (6) bekezdésében, a 4. cikk (3) bekezdésében, a 64. cikk (7) bekezdésében, a 70. cikkben, a 72. cikk (3) bekezdésében, a 76a. cikkben és a 85. cikk (2) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.”;

(19)

A 85. cikk a következőképpen módosul:

a)	az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép: „(1) A Bizottság [e módosító rendelet hatálybalépését követő 3 év]-ig értékeli e rendelet alkalmazását és általános jelentést készít. A Bizottság ezt a jelentést a megfelelő javaslatokkal együtt az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak nyújtja be.”

aa)

a szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:

„(1a) [e módosító rendelet hatálybalépését követő 3 év]-ig az ESMA jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak, amelyben elemzi az (EU) 2018/... rendelet [e módosító rendelet] által a jelentéstételi rendszer tekintetében bevezetett módosítások piaci szereplőkre gyakorolt hatását. A jelentés különösen a jelentéstétel pénzügyi szerződő felekre történő átruházását lehetővé tevő és a központi szerződő felek számra az ügyletek bejelentését előíró vonatkozó rendelkezések elfogadását és végrehajtását értékeli, és megvizsgálja, hogy az említett új rendelkezések elérték-e a kisebb szerződő felek jelentéstételi terheinek csökkentésére irányuló szándékolt hatást. Megvizsgálja továbbá, hogy az említett új rendelkezések mennyire érintették a kereskedési adattárak közötti versenyt, és ha igen, milyen mértékben csökkentették a versenyt és a választás szabadságát a klíringtagok és ügyfeleik számára.”;

a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A Bizottság [e módosító rendelet hatálybalépését követő egy év]-ig, majd ezt követően [e módosító rendelet hatálybalépésének dátumát követő 2 év]-ig évente jelentést készít, amelyben értékeli, hogy kidolgozásra kerültek-e a nyugdíjkonstrukció-rendszerek általi, számlapénzben és nem számlapénzben, változó biztosítékeszközként történő biztosítékeszköz-nyújtásra vonatkozó technikai megoldások, valamint hogy szükség van-e az említett technikai megoldások megkönnyítését célzó intézkedésekre.

Az ESMA [e módosító rendelet hatálybalépését követő 6 hónap]-ig , majd ezt követően [e módosító rendelet hatálybalépését követő 3 év]-ig évente az EIOPA-val, az EBH-val és az ERKT-val együttműködve jelentést nyújt be a Bizottságnak, amelyben értékeli a következőket:

megfelelő erőfeszítéseket tettek-e és kidolgoztak-e a központi szerződő felek, a klíringtagok és a nyugdíjkonstrukció-rendszerek életképes technikai megoldásokat, amelyek elősegítik a nyugdíjkonstrukció-rendszerek részvételét a központi elszámolásban a számlapénzben és nem számlapénzben, változó biztosítékeszközként történő biztosítékeszköz-nyújtás révén, valamint, hogy a megoldások milyen hatással vannak a piaci likviditásra és a prociklikusságra, valamint melyek ezek lehetséges jogi és más következményei ;

b)	a nyugdíjkonstrukció-rendszerek tevékenységének volumene és jellege az elszámolt és el nem számolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek piacán, eszközosztályonként és a pénzügyi rendszerhez kapcsolódó bármely rendszerszintű kockázat;

c)	az elszámolási kötelezettséget teljesítő nyugdíjkonstrukció-rendszerek befektetési stratégiáját érintő következmények, beleértve a számlapénzben és nem számlapénzben történő eszközallokációjuk eltolódását;

d)	a 10. cikk (4) bekezdésében említett elszámolási értékhatároknak a nyugdíjkonstrukció-rendszerekre gyakorolt hatásai;

egyéb jogi előírásoknak az elszámolt és el nem számolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek közötti költségkülönbözetre gyakorolt hatása, ideértve az el nem számolt származtatott ügyletekre vonatkozó biztosítéki követelményeket, valamint a tőkeáttételi mutatónak az 575/2013/EU rendelet alapján elvégzett számítását;

f)	szükség van-e további intézkedésekre a nyugdíjkonstrukció-rendszerekre vonatkozó elszámolási megoldás elősegítése érdekében.

A Bizottság a 82. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el a 89. cikk (1) bekezdésében említett hároméves időszak egyszeri alkalommal, két évvel történő meghosszabbítása céljából, ha arra a következtetésre jut, hogy nem került sor életképes technikai megoldás kidolgozására, és hogy a származtatott ügyletek központi elszámolásának a jövőbeli nyugdíjasok nyugellátására gyakorolt kedvezőtlen hatása változatlan maradt.”;

a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A Bizottság [e módosító rendelet hatálybalépését követő 2 év]-ig :

a)	a nyugdíjkonstrukció-rendszerek elszámolási kötelezettség alóli állandó vagy ideiglenes mentesítésétől eltérő kötelező megoldásra irányuló javaslatot nyújt be, ha úgy ítéli meg, hogy az érdekelt felek nem találtak megoldást; vagy

a 82. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el, hogy egyszeri alkalommal, egy évvel meghosszabbítsa a 89. cikk (1) bekezdésében említett kétéves időszakot, ha úgy ítéli meg, hogy az érdekeltek megállapodtak a megoldásban, és hogy annak végrehajtásához további időre van szükség; vagy

c)	engedi, hogy lejárjon a mentesség, miközben arra ösztönzi az érdekelt feleket, hogy még ezt megelőzően hajtsák végre megoldásukat, ha úgy ítéli meg, hogy sikerült megoldást találni.”

▌

ca)

a cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:

„( 3a) A Bizottság [e módosító rendelet hatálybalépését követő 3 év]-ig a 82. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el a 89. cikk (1a) bekezdésében említett hároméves időszak egyszeri alkalommal, két évvel történő meghosszabbítása céljából, ha arra a következtetésre jut, hogy a 89. cikk (1a) bekezdésében említett kis nyugdíjkonstrukció-rendszerek megtették a szükséges erőfeszítéseket a megfelelő technikai megoldások kidolgozására, és a származtatott ügyletek központi elszámolásának a nyugdíjasok nyugellátására gyakorolt kedvezőtlen hatása változatlan maradt;

(3b) Az ESMA [e módosító rendelet hatálybalépését követő 12 hónap]-ig jelentést nyújt be a Bizottságnak, amelyben értékeli, hogy a magas likviditásúnak és minimális piaci és hitelkockázatúnak tekintett pénzügyi eszközök 47. cikk szerinti listája kibővíthető-e, és hogy ez a lista tartalmazhatja-e a 2017/1131/EU rendeletnek megfelelően engedélyezett egy vagy több pénzpiaci alapot.”;

a cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:

„(6) [e módosító rendelet hatálybalépését követő 6 hónap]-ig a Bizottság, az ESMA-val folytatott konzultációt követően, jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a 600/2014/EU rendeletben a származtatott ügyletekre vonatkozóan előírt kereskedési kötelezettségek összehangolásáról az (EU) 2018/... [e módosító rendelet] rendelet módosításaival a származtatott ügyletek elszámolási kötelezettsége vonatkozásában, különösen az elszámolási kötelezettség alá tartozó szervezetek köre, valamint a felfüggesztésre vonatkozó mechanizmus tekintetében. Amennyiben az említett összehangolás szükséges és helyénvaló, a jelentést a szükséges módosításokat bevezető jogalkotási javaslat kíséri.

(7) Az ESMA [e módosító rendelet hatálybalépését követő 18 hónap]-ig az EIOPA-val, az EBH-val és az ERKT-vel együttműködésben jelentést nyújt be a Bizottságnak, amelyben értékeli, hogy a 4. cikk (3a) bekezdésében említett tisztességes, észszerű, átlátható és megkülönböztetéstől mentes üzleti feltételek elve eredményesen megkönnyítette-e az elszámoláshoz való hozzáférést.

A Bizottság [e módosító rendelet hatálybalépését követő 2 év]-ig jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé, amelyben értékeli, hogy a tisztességes, észszerű, átlátható és megkülönböztetéstől mentes üzleti feltételek elve eredményesen megkönnyítette-e az elszámoláshoz való hozzáférést, és szükség esetén javaslatot tesz ezen elv javítására. E jelentés figyelembe veszi az első albekezdésben említett jelentés megállapításait, és azt adott esetben jogalkotási javaslat kíséri.

(8) [E módosító rendelet hatálybalépését követő 12 hónap]-ig a Bizottság jelentést készít, amelyben értékeli, hogy a közvetlenül a kereskedés utáni kockázatcsökkentő szolgáltatásokat, köztük portfólió-tömörítést eredményező ügyletek legyenek-e mentesítve a 4. cikk (1) bekezdésében említett elszámolási kötelezettség alól. E jelentésben a Bizottság többek között figyelembe veszi, hogy ezek az ügyletek milyen mértékben csökkentik a kockázatot, különösen a partner-hitelkockázatot és a működési kockázatot, valamint az elszámolási kötelezettség említett ügyleteken keresztül történő kijátszásának és az annak igénybevételétől való esetleges eltántorítás lehetőségét. A Bizottság benyújtja az említett jelentést az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, a megfelelő jogalkotási javaslatokkal együtt.

A Bizottságnak az első albekezdésben említett jelentés kidolgozásában való támogatása érdekében [e módosító rendelet hatálybalépését követő 6 hónap]-ig az ESMA az ERKT-val együttműködve jelentést nyújt be a Bizottságnak, amelyben értékeli, hogy a közvetlenül a kereskedés utáni kockázatcsökkentő szolgáltatásokat eredményező ügyleteket, többek között a portfólió-tömörítéseket kell-e mentesíteni az elszámolási kötelezettség alól. Ebben a jelentésben megvizsgálja a portfólió-tömörítést és egyéb olyan nem árképző hatású, kereskedés utáni kockázatcsökkentő szolgáltatásokat, amelyek a származtatottügylet-portfóliók nem piaci kockázatát a portfóliók piaci kockázatainak változtatása, például az ügyletek kiegyensúlyozása nélkül csökkentik. Kifejti az említett kereskedés utáni kockázatcsökkentő szolgáltatások céljait és működését is, azt, hogy ezek milyen mértékben csökkentik a kockázatokat, különösen a partner-hitelkockázatot és a működési kockázatot, továbbá megvizsgálja, hogy szükséges-e az ilyen ügyletek elszámolása, vagy hogy mentesüljenek-e ezek az elszámolás alól, a rendszerszintű kockázat kezelése érdekében. Azt is értékeli továbbá, hogy az említett szolgáltatások elszámolási kötelezettség alóli mentesítése milyen mértékben eredményezheti a központi elszámolás gyengülését, és azt, hogy a szerződő felek kijátsszák az elszámolási kötelezettséget.

(9) Az Európai Bizottság többek között 2017. december 1-jén közzétett felügyeleti adatszolgáltatás célravezetőségi vizsgálatáról szóló nyilvános konzultációjának megállapításai és az ESMA által a második albekezdésnek megfelelően benyújtott jelentés alapján a Bizottság [e módosító rendelet hatálybalépését követő 12 hónap]-ig felülvizsgálja a 9. cikk (1a) bekezdését és jelentést készít annak alkalmazásáról. A Bizottság benyújtja az említett jelentést az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, a megfelelő jogalkotási javaslattal együtt. A 9. cikk (1a) bekezdés felülvizsgálata során a Bizottság értékeli, hogy a 600/2014/EU rendelet 26. cikke szerinti ügyletjelentési kötelezettség a nem tőzsdén kívüli származtatott ügyletek vonatkozásában szükségtelen átfedéseket eredményez-e az ügyletek bejelentését illetően, és hogy a nem tőzsdén kívüli származtatott ügyletek bejelentésére vonatkozó 9. cikk (1a) bekezdés szerinti kötelezettség mérsékelhető-e indokolatlan információvesztés nélkül, a nem tőzsdén kívüli származtatott ügyletek jelentéstételi láncának egyszerűsítése érdekében minden szerződő fél, különösen a 10. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében említett elszámolási kötelezettség alá nem tartozó nem pénzügyi szerződő felek tekintetében.

Az ESMA továbbá [e módosító rendelet hatálybalépést követő 6 hónap]-ig az ERKT-val együttműködve jelentést nyújt be a Bizottságnak, amelyben értékeli a következőket:

következetesség a nem tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre vonatkozó 600/2014/EU rendelet, illetve e rendelet 9. cikke szerinti jelentéstételi kötelezettségek között, mindkettő esetében a bejelentett származtatott ügyletek adatait és az adatokhoz való, érintett szervezetek általi hozzáférést illetően;

lehetséges-e összehangolni a nem tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre vonatkozó 600/2014/EU rendelet, illetve e rendelet 9. cikke szerinti jelentéstételi követelményeket, mindkettő esetében a bejelentett származtatott ügyletek adatait és az adatokhoz való, érintett szervezetek általi hozzáférést illetően; valamint

a jelentéstételi lánc egyszerűsítésének megvalósíthatósága minden szerződő fél vonatkozásában, beleértve az összes közvetett ügyfelet, figyelemmel az időben történő jelentéstétel szükségességére és e rendelet 4. cikkének (4) bekezdése és a 600/2014/EU rendelet 30. cikkének (2) bekezdése értelmében elfogadott jogszabályokra és rendelkezésekre.”

(20)

A 89. cikkben az (1) bekezdés első albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A 4. cikkben megállapított elszámolási kötelezettség [e módosító rendelet hatálybalépését követő 2 év]-ig nem vonatkozik azokra a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre, amelyek objektíven mérhető módon csökkentik a nyugdíjkonstrukció-rendszerek és a nyugdíjkonstrukció-rendszerek tagjait a nyugdíjkonstrukció-rendszerek nemteljesítése esetén illető kártérítés nyújtására létrehozott szervezetek fizetőképességéhez közvetlenül kapcsolódó befektetési kockázatokat.

A nyugdíjkonstrukció-rendszerek, a központi szerződő felek és a klíringtagok minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy közreműködjenek az ezen tőzsdén kívüli származtatott ügyletek nyugdíjkonstrukció-rendszerek általi elszámolását megkönnyítő technikai megoldások kidolgozásában.

A Bizottság szakértői csoportot hoz létre, amely a nyugdíjkonstrukció-rendszerek, a központi szerződő felek, klíringtagok és az ezen technikai megoldásokban érintett más felek képviselőiből áll, hogy nyomon kövesse erőfeszítéseiket, és értékelje az ezen tőzsdén kívüli származtatott ügyletek nyugdíjkonstrukció-rendszerek általi elszámolását megkönnyítő technikai megoldások kidolgozása terén elért eredményeket. A szakértői csoport legalább hathavonta összeül. A Bizottság a 85. cikk (2) bekezdésének első albekezdése szerinti jelentésének elkészítésekor figyelembe veszi a nyugdíjkonstrukció-rendszerek, a központi szerződő felek és a klíringtagok által tett erőfeszítéseket.”;

(20a)

A 89. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„( 1a) Az (1) bekezdéstől eltérve a 4. cikkben megállapított elszámolási kötelezettség [e módosító rendelet hatálybalépését követő 3 év]-ig nem vonatkozik azokra a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre, amelyek objektíven mérhető módon csökkentik a nyugdíjkonstrukció-rendszerek és a nyugdíjkonstrukció-rendszerek tagjait a nyugdíjkonstrukció-rendszerek nemteljesítése esetén illető kártérítés nyújtására létrehozott szervezetek fizetőképességéhez közvetlenül kapcsolódó befektetési kockázatokat.

A Bizottság e rendelet kiegészítésére a 82. cikk szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el, melyben meghatározza, hogy mely nyugdíjkonstrukció-rendszerek minősülnek kis nyugdíjkonstrukció-rendszernek e bekezdés első albekezdése értelmében, figyelembe véve, hogy a kis nyugdíjkonstrukció-rendszerek kategóriája nem képviselheti a nyugdíjkonstrukció-rendszerek által kötött tőzsdén kívüli származtatott ügyletek több mint 5%-át.”;

(21)	Az I. melléklet az e rendelet mellékletében foglaltaknak megfelelően módosul.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet [e módosító rendelet hatálybalépését követő 5 hónap]-tól/-től kell alkalmazni.

E cikk második albekezdésének sérelme nélkül az 1. cikk (7) bekezdésének d) pontja, valamint az 1. cikk (8), (10) és (11) bekezdése [e módosító rendelet hatálybalépését követő 6 hónap]-tól/-től, az 1. cikk (2) bekezdésének c) pontja, az 1. cikk (7) bekezdésének e) pontja, az 1. cikk (9) bekezdése, az 1. cikk (12) bekezdésének b) és c) pontja, valamint az 1. cikk (16) bekezdése [e módosító rendelet hatálybalépését követő 18 hónap]-tól/-től alkalmazandó.

Ha ez a rendelet 2018. augusztus 16-a után lép hatályba, a 89. cikk (1) bekezdése visszamenőleges hatállyal alkalmazandó a nyugdíjkonstrukció-rendszerek által 2018. augusztus 16-a után és e rendelet hatálybalépése előtt végrehajtott valamennyi tőzsdén kívüli származtatott ügyletre.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben,

az Európai Parlament részéről

az elnök

a Tanács részéről

az elnök

(1) HL C […], […], […] o.

(2) HL C […], […], […] o.

(3) Az Európai Parlament …-i álláspontja (HL ...) és a Tanács …-i határozata.

(4) Az Európai Parlament és a Tanács 648/2012/EU rendelete (2012. július 4.) a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról (HL L 201., 2012.7.27., 1. o.)

(5) Az Európai Parlament és a Tanács 600/2014/EU rendelete (2014. május 15.) a pénzügyi eszközök piacairól és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 84. o.).

(6) http://www.bis.org/cpmi/publ/d106.pdf

(7) http://www.bis.org/cpmi/publ/d125.pdf

(8) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2365 rendelete (2015. november 25.) az értékpapír-finanszírozási ügyletek és az újrafelhasználás átláthatóságáról, valamint a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 337., 2015.12.23., 1. o.).

(9) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(10) Az Európai Parlament és a Tanács 1093/2010/EU rendelete (2010. november 24.) az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/78/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 331., 2010.12.15., 12. o.)

(11) Az Európai Parlament és a Tanács 1094/2010/EU rendelete (2010. november 24.) az európai felügyeleti hatóság (az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) létrehozásáról, valamint a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/79/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 331., 2010.12.15., 48. o.).

(12) Az Európai Parlament és a Tanács 1095/2010/EU rendelete (2010. november 24.) az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/77/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 331., 2010.12.15., 84. o.)

(13) Az Európai Parlament és a Tanács 45/2001/EK rendelete (2000. december 18.) a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 8., 2001.1.12., 1. o.).

(14) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/65/EU irányelve ( 2014. május 15. ) a pénzügyi eszközök piacairól, valamint a 2002/92/EK irányelv és a 2011/61/EU irányelv módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 349. o.).

(15) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/138/EK irányelve (2009. november 25.) a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II.) (HL L 335., 2009.12.17., 1. o.).

(16) Az Európai Parlament és a Tanács 909/2014/EU rendelete (2014. július 23.) az Európai Unión belüli értékpapír-kiegyenlítés javításáról és a központi értéktárakról, valamint a 98/26/EK és a 2014/65/EU irányelv, valamint a 236/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 257., 2014.8.28., 1. o.)”

(*1) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2365 rendelete (2015. november 25.) az értékpapír-finanszírozási ügyletek és az újrafelhasználás átláthatóságáról, valamint a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 337., 2015.12.23., 1. o.).”

MELLÉKLET

Az I. melléklet a következőképpen módosul:

(1)

Az I. szakasz kiegészül a következő i), j) és k) ponttal:

„i)	a kereskedési adattár megsérti a 78. cikk (9) bekezdésének a) pontját azáltal, hogy nem hoz létre megfelelő eljárásokat a kereskedési adattárak közötti adategyeztetés céljára;

j)	a kereskedési adattár megsérti a 78. cikk (9) bekezdésének b) pontját azáltal, hogy nem hoz létre megfelelő eljárásokat a bejelentett adatok teljességének és pontosságának biztosítására;

a kereskedési adattár megsérti a 78. cikk (9) bekezdésének c) pontját azáltal, hogy nem alakít ki megfelelő szabályokat az adatok más kereskedési adattárakhoz való rendezett továbbítására, amennyiben ezt a 9. cikkben említett szerződő felek és központi szerződő felek kérik, vagy amennyiben egyéb okból szükséges.”;

(2)

A IV. szakasz a következő d) ponttal egészül ki :

„d)	a kereskedési adattár megsérti az 55. cikk (4) bekezdését azáltal, hogy nem értesíti az ESMA-t megfelelő időben a nyilvántartásba vételének feltételeiben bekövetkezett lényeges változásokról.”.

		ISSN 1977-0979
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		C 28

Magyar nyelvű kiadás	Tájékoztatások és közlemények	63. évfolyam 2020. január 27.

	III Előkészítő jogi aktusok
	EURÓPAI PARLAMENT
2020/C 28/16	P8_TA(2018)0244 Elszámolási kötelezettség, jelentéstételi kötelezettségek és tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre vonatkozó kockázatcsökkentési technikák, valamint kereskedési adattárak ***I Az Európai Parlament 2018. június 12-én elfogadott módosításai a 648/2012/EU rendeletnek az elszámolási kötelezettség, az elszámolási kötelezettség felfüggesztése, a jelentéstételi kötelezettségek, a nem központi szerződő fél által elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre vonatkozó kockázatcsökkentési technikák, a kereskedési adattárak nyilvántartásba vétele és felügyelete, valamint a kereskedési adattárakkal szembeni követelmények tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslathoz (COM(2017)0208 – C8-0147/2017 – 2017/0090(COD)) 1 1	126
	JavaslatAZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETEa 648/2012/EU rendeletnek az elszámolási kötelezettség, az elszámolási kötelezettség felfüggesztése, a jelentéstételi kötelezettségek, a nem központi szerződő fél által elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre vonatkozó kockázatcsökkentési technikák, a kereskedési adattárak nyilvántartásba vétele és felügyelete, valamint a kereskedési adattárakkal szembeni követelmények tekintetében történő módosításáról	127
2020/C 28/17	P8_TA(2018)0245 A polgári repülésre vonatkozó közös szabályok és az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség ***I Az Európai Parlament 2018. június 12-i jogalkotási állásfoglalása a polgári repülés területén alkalmazandó közös szabályokról és az Európai Unió Repülésbiztonsági Ügynökségének létrehozásáról, valamint a 216/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2015)0613 – C8-0389/2015 – 2015/0277(COD))	149
	P8_TC1-COD(2015)0277Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. június 12-én került elfogadásra a polgári légi közlekedés területén alkalmazandó közös szabályokról és az Európai Unió Repülésbiztonsági Ügynökségének létrehozásáról és a 2111/2005/EK, az 1008/2008/EK, a 996/2010/EU, a 376/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet és a 2014/30/EU és a 2014/53/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint az 552/2004/EK és a 216/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és a 3922/91/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2018/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel	150
2020/C 28/18	P8_TA(2018)0246 Az új nehézgépjárművek CO2-kibocsátása és üzemanyag-fogyasztása ***I Az Európai Parlament 2018. június 12-i jogalkotási állásfoglalása az új nehézgépjárművek CO2-kibocsátásának és üzemanyag-fogyasztásának nyomon követéséről és bejelentéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2017)0279 – C8-0168/2017 – 2017/0111(COD)	151
	P8_TC1-COD(2017)0111Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. június 12-én került elfogadásra az új nehézgépjárművek CO2-kibocsátásának és tüzelőanyag-fogyasztásának nyomon követéséről és bejelentéséről szóló (EU) 2018/... európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel	152
2020/C 28/19	Az Európai Parlament 2018. június 13-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Parlament összetételének megállapításáról szóló európai tanácsi határozatra irányuló tervezetről (00007/2018 – C8-0216/2018 – 2017/0900(NLE)) (Egyetértés)	154
2020/C 28/20	P8_TA(2018)0250 Fizetésképtelenségi eljárások: a rendelet módosított mellékletei ***I Az Európai Parlament 2018. június 13-i jogalkotási állásfoglalása a fizetésképtelenségi eljárásról szóló (EU) 2015/848 rendelet A. mellékletének felváltásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2017)0422 – C8-0238/2017 – 2017/0189(COD))	155
	P8_TC1-COD(2017)0189Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. június 13-án került elfogadásra a fizetésképtelenségi eljárásról szóló (EU) 2015/848 rendelet A. és B. mellékletének felváltásáról szóló (EU) 2018/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel	156
2020/C 28/21	Az Európai Parlament 2018. június 13-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és Izland közötti, a 2014 és 2020 közötti időszakra szóló, a Belső Biztonsági Alap részét képező, a külső határok és a vízumügy pénzügyi támogatására szolgáló eszközre vonatkozó kiegészítő szabályokról szóló megállapodásnak az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (09228/2017 – C8-0101/2018 – 2017/0088(NLE)) (Egyetértés)	157
2020/C 28/22	Az Európai Parlament 2018. június 13-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és a Svájci Államszövetség közötti, a 2014 és 2020 közötti időszakra szóló, a Belső Biztonsági Alap részét képező, a külső határok és a vízumügy pénzügyi támogatására szolgáló eszközre vonatkozó kiegészítő szabályokról szóló megállapodásnak az Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (06222/2018 – C8-0119/2018 – 2018/0032(NLE)) (Egyetértés)	158
2020/C 28/23	Az Európai Parlament 2018. június 13-i jogalkotási állásfoglalása a schengeni vívmányok Schengeni Információs Rendszerre vonatkozó fennmaradó rendelkezéseinek a Bolgár Köztársaságban és Romániában való alkalmazásáról szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (15820/1/2017 – C8-0017/2018 – 2018/0802(CNS)) (Konzultáció)	159
2020/C 28/24	P8_TA(2018)0255 Az Ukrajnának nyújtandó további makroszintű pénzügyi támogatás ***I Az Európai Parlament 2018. június 13-i jogalkotási állásfoglalása az Ukrajnának nyújtandó további makroszintű pénzügyi támogatásról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2018)0127 – C8-0108/2018 – 2018/0058(COD))	160
	P8_TC1-COD(2018)0058Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. június 13-án került elfogadásra az Ukrajnának nyújtandó további makroszintű pénzügyi támogatásról szóló (EU) 2018/... európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel	161
2020/C 28/25	P8_TA(2018)0263 A szakmák új szabályozásának elfogadását megelőző arányossági teszt***I Az Európai Parlament 2018. június 14-i jogalkotási állásfoglalása a szakmák új szabályozásának elfogadását megelőző arányossági tesztről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2016)0822 – C8-0012/2017 – 2016/0404(COD))	163
	P8_TC1-COD(2016)0404Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. június 14-én került elfogadásra a szakmák új szabályozásának elfogadását megelőző arányossági tesztről szóló (EU) 2018/… európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel	164
2020/C 28/26	Az Európai Parlament 2018. június 14-én elfogadott módosításai a gépjárművezető nélkül bérelt járművek közúti árufuvarozásra történő használatáról szóló 2006/1/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslathoz (COM(2017)0282 – C8-0172/2017 – 2017/0113(COD)) 11	165
2020/C 28/27	Az Európai Parlament 2018. június 14-i állásfoglalása az Északi-tenger térsége tengeri környezetének védelmére irányuló halászati állományvédelmi intézkedések megállapításáról szóló (EU) 2017/118 felhatalmazáson alapuló rendeletet módosító 2018. március 2-i, felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletről (C(2018)01194 – 2018/2614(DEA))	172

A Bizottság által javasolt szöveg		Módosítás
A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy a vállalkozásaik számára – amennyiben e vállalkozások teljesítik a 2. cikkben előírt feltételeket – a tulajdonukban lévő járművekre vonatkozó feltételekkel azonos feltételek mellett biztosítsák a bérelt járművek közúti árufuvarozás céljára történő használatát.		(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy a területükön letelepedett vállalkozások számára – amennyiben e vállalkozások teljesítik a 2. cikkben előírt feltételeket – a tulajdonukban lévő járművekre vonatkozó feltételekkel azonos feltételek mellett biztosítsák a bérelt járművek közúti árufuvarozás céljára történő használatát.

A Bizottság által javasolt szöveg		Módosítás
Legkésőbb [ 5 évvel az irányelv átültetési határidejét követő időpont]-ig a Bizottság jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen irányelv végrehajtásáról és hatásairól. A jelentés tájékoztatást tartalmaz az olyan járművek használatáról, amelyeket a járműveket bérlő vállalkozás letelepedésének helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban béreltek. E jelentés alapján a Bizottság megvizsgálja, hogy szükséges-e további intézkedésekre javaslatot tennie.		Legkésőbb … [ 3 évvel az irányelv átültetési határidejét követő időpont]-ig a Bizottság jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen irányelv végrehajtásáról és hatásairól. A jelentés tájékoztatást tartalmaz az olyan járművek használatáról, amelyeket a járműveket bérlő vállalkozás letelepedésének helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban béreltek. A jelentésnek különös figyelmet kell fordítania a közúti közlekedésbiztonságra és az adóbevételekre, beleértve az adórendszerek torzulásait, valamint a kabotázsra vonatkozó, az 1072/2009/EK rendelettel összhangban álló szabályok érvényesítésére kifejtett hatásokra. E jelentés alapján a Bizottság megvizsgálja, hogy szükséges-e további intézkedésekre javaslatot tennie.

A Bizottság által javasolt szöveg		Módosítás
A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb [18 hónappal ezen irányelv hatálybalépését követő időpont]-ig megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul közlik a Bizottsággal.		A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek … [20 hónappal ezen irányelv hatálybalépését követő időpont]-ig megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul közlik a Bizottsággal.

Tartalom		Oldal

	EURÓPAI PARLAMENT ÜLÉSSZAK: 2018‒2019 2018. június 11–14-i ülések Ezen ülések jegyzőkönyve a Hivatalos Lap következő számában jelent meg: HL C 178., 2019.5.23 . ELFOGADOTT SZÖVEGEK	1

	I Állásfoglalások, ajánlások és vélemények
	ÁLLÁSFOGLALÁSOK
	Európai Parlament
2020/C 28/02	Az Európai Parlament 2018. június 12-i állásfoglalása a horgászat és a rekreációs halászat jelenlegi helyzetéről az Európai Unióban (2017/2120(INI))	2
	ÁLLÁSFOGLALÁSOK
2020/C 28/03	Az Európai Parlament 2018. június 12-i állásfoglalása az oktatás unióbeli korszerűsítéséről (2017/2224(INI))	8
2020/C 28/04	Az Európai Parlament 2018. június 12-i állásfoglalása – A fenntartható és versenyképes európai akvakultúra-ágazat felé: a jelenlegi helyzet és a jövőbeli kihívások (2017/2118(INI))	26
2020/C 28/05	Az Európai Parlament 2018. június 13-i állásfoglalása a kohéziós politikáról és a körforgásos gazdaságról (2017/2211(INI))	40
2020/C 28/06	Az Európai Parlament 2018. június 13-i állásfoglalása az EU és a NATO közötti kapcsolatokról (2017/2276(INI))	49
2020/C 28/07	Az Európai Parlament 2018. június 13-i állásfoglalása a kibervédelemről (2018/2004(INI))	57
2020/C 28/08	Az Európai Parlament 2018. június 14-i állásfoglalása Oroszországról, különösen Oleg Szencov ukrán politikai fogoly ügyéről (2018/2754(RSP))	71
2020/C 28/09	Az Európai Parlament 2018. június 14-i állásfoglalása a bahreini emberi jogi helyzetről, különösen a Nabíl Radzsab ügyéről (2018/2755(RSP))	76
2020/C 28/10	Az Európai Parlament 2018. június 14-i állásfoglalása a rohindzsa menekültek, különösen a gyermekek siralmas helyzetéről (2018/2756(RSP))	80
2020/C 28/11	Az Európai Parlament 2018. június 14-i állásfoglalása a kultúrához való hozzáférés strukturális és pénzügyi korlátairól (2017/2255(INI))	85
2020/C 28/12	Az Európai Parlament 2018. június 14-iállásfoglalása Grúzia megszállt területeiről az orosz invázió után 10 évvel (2018/2741(RSP))	97
2020/C 28/13	Az Európai Parlament 2018. június 14-i állásfoglalása az Európai Unió és az afrikai, karibi és csendes-óceáni térség államai közötti új partnerségi megállapodásra irányuló soron következő tárgyalásokról (2018/2634(RSP))	101
2020/C 28/14	Az Európai Parlament 2018. június 14-i állásfoglalása az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről (2016) (2017/2273(INI))	108
	AJÁNLÁSOK
2020/C 28/15	Az Európai Parlament 2018. június 13-i ajánlása a Tanács, a Bizottság és a Bizottság alelnöke/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője számára az EU és Chile társulási megállapodás korszerűsítéséről folyó tárgyalásokról (2018/2018(INI))	121