A Régiók Európai Bizottságának véleménye – Makroregionális stratégiák a Duna régió példáját követve: keretrendszer a transznacionális klaszterek ösztönzésére

(2019/C 404/01)

Előadó	:	Dainis TURLAIS (LV/ALDE), Riga város képviselő-testületének tagja
Referenciadokumentum	:	A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának az uniós makroregionális stratégiák végrehajtásáról COM(2019) 21 final

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

1.

örömmel fogadta a román tanácsi elnökség arra vonatkozó felkérését, hogy készítsen véleményt az Európai Unió versenyképességéről és iparpolitikájáról, melynek célja, hogy transznacionális klaszterek jöjjenek létre annak érdekében, hogy makroregionális szinten (mint például a Duna régióban) jobb legyen a gazdasági konvergencia;

2.

üdvözli az uniós makroregionális stratégiák végrehajtásáról szóló második európai bizottsági jelentést (1), amely értékeli a gazdasági fejlődés előmozdítására szolgáló négy makroregionális stratégia végrehajtását, illetve azt, hogy a 2020 utáni potenciális uniós költségvetési keret fényében miként lehet továbbfejleszteni ezeket a stratégiákat. A szóban forgó közleményhez tartozó európai bizottsági szolgálati munkadokumentumban (2) átfogóan elemzik az egyes makroregionális stratégiákat;

3.

üdvözli, hogy jelentésében az Európai Bizottság konkrét eredményeket is felsorol a környezetvédelem és az éghajlatváltozás, illetve a kutatás, az innováció, a gazdaságfejlesztés és az összekapcsoltság területéről. Emellett az Európai Bizottság joggal utal azokra a problémákra is, amelyekkel a makroregionális stratégiák végrehajtásáért felelős szereplők küzdenek. Ilyen az adminisztratív kapacitások eltérő szintje, a gazdasági fejlettség szintje, illetve a többszintű kormányzással és a tőkebevonással kapcsolatos problémák;

4.

üdvözli az Európai Unió Tanácsának az uniós makroregionális stratégiák végrehajtásáról szóló 2019. május 21-i következtetéseit (3), amelyekben felkérik a részt vevő országokat, hogy erősítsék meg felelősségvállalásukat, biztosítsák a megfelelő nemzeti szintű politikai támogatást, és egyúttal támogassák a helyi és regionális érdekelt felek bevonását, valamint kiemeli annak fontosságát, hogy a makroregionális stratégiákat továbbra is olyan stratégiai keretként használják, amelyek előmozdítják az uniós politikák, programok és alapok koherensebb és szinergikusabb végrehajtását;

5.

hangsúlyozza, hogy a többszintű kormányzáshoz nem csupán makroregionális és nemzeti szintű koordináció kell. Még ennél is fontosabb ugyanis a városok és régiók képviselőinek közvetlen részvétele;

6.

ismét felhívja a figyelmet arra, hogy a makroregionális stratégiák valódi és mélyen gyökerező európai jövőképekből indulnak ki (4), és üdvözli, hogy jelentésében az Európai Bizottság úgy fogalmaz, hogy a makroregionális stratégiák nagy lehetőségeket tartogatnak, és nemcsak az EU-n belül, hanem az EU és annak szomszédai között is egyedülálló és innovatív módon segítik az együttműködés megvalósulását. Az RB azonban arra is figyelmeztet, hogy az EU-nak határokon túlmutató jövőképpel kell rendelkeznie a területfejlesztést illetően (5);

7.

emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződés gazdasági, társadalmi és területi kohézióra vonatkozó célkitűzése még mindig nem valósult meg. A gazdasági növekedés és az abból fakadó, az emberek részéről is érzékelhető jobb életszínvonal valóban meg tudja erősíteni az EU-t. Amennyiben a gazdasági növekedés előmozdításához minden uniós kormányzati szint lehetőségeit kihasználva alkalmazzuk a makroregionális stratégiákat, akkor azok komoly mértékben hozzájárulhatnak ahhoz, hogy belátható időn belül közelíteni lehessen egymáshoz a szomszédos térségek életszínvonalát, és ezzel hatékonyan elősegítsük az uniós Szerződésben meghatározott kohéziós célkitűzés megvalósítását. Minden stratégiai dokumentumnak abból kell kiindulnia, hogy növelni kell az emberek jólétét;

8.

ismét emlékeztet arra, hogy a makroregionális stratégiák olyan kiemelkedő, alulról építkező, területi koordinációs eszközzé váltak, amellyel hatékonyabban ki lehet aknázni a makrorégiókban rejlő közös lehetőségeket (6). Újabb bürokrácia bevezetése nélkül tudnak lehetőségeket teremteni a valódi többszintű kormányzáshoz, és a városok és régiók képviselőinek közvetlen bevonásával csökkentik az európai és a helyi politika közötti szakadékot;

9.

üdvözli az Európai Bizottság klaszterpolitikával kapcsolatos munkáját, és úgy véli, hogy sokkal jobban össze kellene kötni a klaszterpolitikát a makroregionális stratégiákkal. Ez ugyanis segítene a gazdasági növekedés és a kohéziós célok elérésében, hiszen a szóban forgó szakpolitika legfontosabb eleme a regionális versenyelőnyök megerősítése. Maguk a klaszterek már eddig is komoly és nagyon hasznos szerepet játszottak a makroregionális stratégiák bevezetésében. Így például a „DanuBioValNet” projekt (7) keretében új értékláncok jönnek létre a Duna régióban a biotermékek piacán; A makroregionális stratégiák elősegítik a klaszterek létrejöttét, de nem korlátozzák őket olyan behatárolt földrajzi térségekre, amelyekre makroregionális stratégiák vonatkoznak;

10.

utal „A makroregionális stratégiák végrehajtása” című véleményére (8), amelyben a makroregionális stratégiák működésének javításához támogatja a „három igen” elvét: „Az RB igent mond a finanszírozási eszközökkel való szinergikus hatások javítására, igent a meglévő struktúrák makroregionális stratégiákba való megfelelőbb beágyazására és igent a meglévő szabályok jobb végrehajtására.” Az RB sajnálja, hogy az Európai Bizottság nem vette figyelembe ezt a javaslatot;

11.

teljes mértékben egyetért az olasz elnökséggel az Alpok-régióra vonatkozó európai uniós stratégiát illetően abban, hogy az uniós makroregionális stratégiáknak a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó kohéziós politika jogi keretébe történő beágyazása mindenki számára előnyös lenne, mivel erősítené a szóban forgó stratégiákat és javítaná az Unió területi kohézióját;

12.

nyitott egy olyan kezdeményezésre, amelyet több tagállam és régió közösen dolgoz ki és támogat egy olyan új makroregionális stratégiához, amely egy meghatározott földrajzi térség közös kihívásait kívánja kezelni. Amikor új makroregionális stratégiák kidolgozásán gondolkodunk, szem előtt kell tartani, hogy egy esetleges új makroregionális stratégia ne nehezítse meg már meglevő egyéb makroregionális stratégiák működőképességét;

13.

támogatja a Kárpátok régióra vonatkozó uniós stratégia létrehozására irányuló kezdeményezést. Egy ilyen stratégia állandó keretet kínálna a Kárpátok országai, régiói és közösségei közötti együttműködéshez. A Kárpátok régióra vonatkozó stratégiai dokumentum elkészítése egyfelől rávilágít a makrorégió problémáira, másfelől pedig esélyt kínál a Kárpátokhoz tartozó államokban rejlő konkrét kulturális és környezeti lehetőségek kiaknázására. A stratégia kidolgozásakor arra kell helyezni a hangsúlyt, hogy mind a helyi és regionális szint, mind a nemzeti és európai szint képviseletében sokan vállaljanak szerepet, ahogy az többek között a Régiók Bizottságán belül működő „Kárpátok” régióközi csoport tevékenységeire is jellemző;

14.

támogatja, hogy az Atlanti-óceán medencéjére vonatkozó stratégiában jelenleg részt vevő atlanti régiók és államok egy olyan makroregionális stratégia létrehozásán gondolkodnak, amely az atlanti államok között évtizedek óta tartó együttműködésre épül. Az atlanti térségre vonatkozó makroregionális stratégia kiegészítené a jelenlegi tengeri stratégiát azáltal, hogy politikai dimenziót és többszintű kormányzást biztosít számára. Mindez kiterjedhet arra is, hogy harmadik országokat és régiókat is bevonnak, és így kiterjesztik a stratégia hatályát területi kérdésekre is, valamint nagyobb koherenciát biztosítanak a tematikus prioritások és a meglévő finanszírozási eszközök között. A makroregionális stratégia középpontjában egyrészt a tengeri terület állna – például az óceáni energiák, amelyeket prioritásként határoztak meg az atlanti térségben érdekelt felek számára –, másrészt pedig olyan fontos területek, mint a foglalkoztatás vagy a képzés;

Finanszírozás és irányítás

15.

hangsúlyozza, hogy még jobban össze kell hangolni a makroregionális stratégiákat az olyan uniós ágazati stratégiákkal, mint a Horizont 2020, az Erasmus+, a Kreatív Európa program, a vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő program (COSME), a LIFE, az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz és az Európai Stratégiai Beruházási Alap, ezzel ugyanis hasznos szinergiahatások érhetők el az égető problémák közös megoldásához;

16.

üdvözli, hogy az európai területi együttműködésre vonatkozó jogalkotási javaslatával (9) az Európai Bizottság jobb kölcsönhatásokra törekszik az Európai Regionális Fejlesztési Alappal. Úgy látja azonban, hogy ez a kiigazítás az uniós finanszírozási eszközöknek csak egy nagyon kicsi részét érinti;

17.

egyetért azzal, hogy az Európai Bizottság szerint jobban össze kell hangolni egymással a makroregionális stratégiák említett prioritásait és az uniós alapokat úgy, hogy még a partnerségi megállapodások megkötése előtt egyeztetik a programok tervezéséért felelős illetékes hatóságok és a makroregionális stratégiák főbb szereplőinek tevékenységeit. A makroregionális stratégiák végrehajtásában részt vevő államoknak és régióknak alulról építkező megközelítés keretében és közösen meg kell egyezniük az ilyen stratégiák prioritásaiban;

18.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy ne csak a tagállamokban és a tagállamok között, hanem harmadik, azaz európai szinten is biztosítsa a koordinációt. A makroregionális stratégiák szakpolitikai területek széles körét ölelik fel, és az EU területi együttműködési politikájától elkülönítve dolgozzák ki őket. Nincsenek tehát egymással összekapcsolva azok a szakpolitikai stratégiák, amelyek a makroregionális szintű finanszírozásról szólnak. A valóban többszintű megközelítés biztosítása érdekében a makroregionális stratégiákat az Európai Bizottság közvetlen hatáskörébe utalva kellene végrehajtani, gondoskodva arról, hogy a különböző európai bizottsági főigazgatóságok munkája beépüljön az egyes makroregionális stratégiákba;

19.

úgy véli, hogy a nemzeti hatóságok hálózata, amely 2016 óta kezeli az Európai Regionális Fejlesztési Alap eszközeit a balti-tengeri régióban, jó példája az alulról építkező koordinációnak, amelyet más ágazati szakpolitikai területeken és más földrajzi területeken is népszerűsíteni lehetne;

20.

teljes mértékben egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a makroregionális stratégiák sikeres végrehajtása a tagállamok és a régiók elkötelezettségén múlik. Sokkal több lehetőség rejlik ezekben a stratégiákban, amelyeket csak akkor lehet hatékonyan végrehajtani, ha a tagállamok és a régiók megkapják a szükséges pénzügyi és emberi erőforrásokat;

21.

hangsúlyozza, hogy a makroregionális stratégiák elősegítik a meglévő struktúrák munkájának és szakértelmének összehangolását, és hatékonyabbá teszik a rendelkezésre álló pénzügyi források felhasználását, és ezzel bebizonyították, hogy fontosak a többszintű kormányzás elvének előmozdításában és fejlesztésében az uniós projektek végrehajtása során;

Az Egyesült Királyság kilépése az EU-ból

22.

különösen az Egyesült Királyság EU-ból való kilépésének kontextusában megerősíti azt az álláspontját, hogy a makroregionális stratégiák az EU határain átívelően is támogathatják az integrált fejlődést; javasolja ezért annak vizsgálatát, hogy a makroregionális stratégiák hogyan járulhatnának hozzá az Egyesült Királyság és az EU közötti jövőbeli kapcsolatok alakításához, és sürgeti mindkét felet, hogy szorosan vonják be a helyi és regionális önkormányzatokat e tárgykör további megvitatásába;

23.

rámutat arra, hogy az RB azokat a makroregionális stratégiákat, amelyekben az Egyesült Királyság és az EU régiói részt vehetnek, olyan fontos eszközként ismeri el, amely garantálná a fenntartható közös programozást, koordinációt és együttműködést az Egyesült Királyság és az EU városai és régiói között a jövőben. Az RB kéri, hogy a városokat és a régiókat aktívan vonják be ennek az együttműködésnek a kialakításába;

Klaszterek

24.

rámutat arra, hogy egy olyan világban, ahol a globális verseny már nem csupán a vállalkozások, hanem a régiók közötti versenyben is megnyilvánul, a klaszterek mint kompetenciaközpontok fontos szerepet játszanak a régiók felvirágoztatásában, valamint a versenyképesség és a gazdasági fejlődés terén, hozzájárulva ezáltal a területi kohézióhoz;

25.

emlékeztet arra, hogy a klaszterek az innováció fontos mozgatórugói, mivel egyaránt érdekesek a befektetők és az innovátorok számára, és összekapcsolják a vállalkozásokat, a helyi hatóságokat, valamint a kutatási és képzési intézményeket. Hangsúlyozza annak alapvető fontosságát, hogy a klasztereket bevonják az intelligens szakosodási stratégiák kidolgozásának folyamatába, különösen az Európai Bizottság által támogatott S3 tematikus platformokba. A makroregionális stratégiák természetes lendületet adhatnak a klaszteralapú megközelítéshez. Hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az intelligens szakosodási stratégiákat hatékonyan összehangolják a regionális és nemzeti politikákkal annak érdekében, hogy előmozdítsák a hatékony régióközi együttműködést a klaszterek nagyobb jelenléte és a finanszírozási forrásokhoz való hozzáférés terén a szinergiák növelése révén; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a finanszírozás fenntartható formáit, hogy az intelligens szakosodási stratégiák végrehajtása során a régióközi és transznacionális együttműködés keretében megerősödjenek a klaszterkezdeményezések;

26.

utal arra, hogy a klaszterek közötti együttműködés ígéretes eszköz a régiók innovációs kapacitásának növelésére, és ezért a határokon átnyúló vagy regionális együttműködés klaszterszervezeteinek nem szabadna csupán Európára korlátozódniuk, hanem globális jelleget kellene ölteniük, globális klaszterek létrehozásának céljából. Az uniós régiók, a tagállamok és adott esetben a harmadik országok közötti makroregionális stratégiák megfelelő keretet biztosíthatnak egy ilyen együttműködéshez;

27.

újfent emlékeztet az Európai Unió Tanácsának 2018. március 12-i következtetésére, amely az európai klaszterpolitika továbbfejlesztését sürgeti a regionális klasztereknek az intelligens szakosodás elvei alapján történő hálózati összekapcsolása és páneurópai, világszínvonalú klaszterekké való kiépítése érdekében, így támogatva új értékláncok létrejöttét egész Európában. Ezért a következő Interreg-költségvetésben EU-szerte biztosítani kellene az intelligens szakosodással kapcsolatos együttműködés finanszírozását;

28.

üdvözli az Európai Unió Tanácsának az uniós makroregionális stratégiák végrehajtásáról szóló 2019. május 21-i következtetéseit (10), amelyekben sürgetik, hogy egyrészről az ökoszisztémák, másrészről az ipari és innovációs politikák makroregionális stratégiákon belüli jobb összekapcsolása céljából éljenek az intelligens szakosodási stratégiák és klaszterek közötti kapcsolódási pontok kínálta előnyökkel;

29.

ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki intézkedéseket a klaszterek tevékenységének és a köztük folyó együttműködésnek a további előmozdítására, és ennek során különösen erősítse a klaszterek regionális dimenzióját; ezenkívül egy területi és regionális megközelítés keretében több koherenciáról és szinergiáról kell gondoskodni a klaszterpolitikán belül.

30.

úgy véli, hogy a makroregionális stratégiák klaszterbarát környezetet teremthetnek. Ez lehetővé teszi, hogy a közigazgatási szervek, különösen a helyi és regionális önkormányzatok, az egyetemek, a kutatóközpontok és a vállalatok összehangoltan lépjenek fel. A határokon átnyúló klaszterek jellegüknél fogva ösztönzik a különböző partnerek közötti, földrajzi és ágazati határokon átnyúló együttműködést;

31.

sürgeti az EU-t, hogy klaszterpolitikája keretében erősítse tovább a határokon átnyúló együttműködést, például azáltal, hogy támogatja nemzetközi partnerek keresését a klaszterek (és tagjaik) számára, és bizonyos mértékben finanszírozást biztosít a klaszterek közötti együttműködés tesztelésére és továbbfejlesztésére. Ezt a megközelítést például a balti-tengeri régióra vonatkozó „Innovation Express” projekt (11) esetében már sikeresen megvalósították;

A Duna-régióra vonatkozó uniós stratégia

32.

megállapítja, hogy a Duna-régióban jelentős eltérések tapasztalhatók az innováció terén, néhány régió például az EU legjobban teljesítő régióinak csoportjába tartozik, mások pedig le vannak maradva. Ez az egyenlőtlen versenyfeltételekre, valamint a kutatási és beruházási irányítási gyakorlatok sokféleségére vezethető vissza. Ebben az összefüggésben az RB a vonatkozó közpolitikák hatékonyabb összehangolását, valamint intelligensebb és célzottabb beruházásokat sürget, többek között az uniós programok keretében;

33.

felhívja a figyelmet arra, hogy a kkv-k viszonylag erőteljes növekedése a Duna makrorégió versenyképességének egyik legfontosabb tényezője. Mivel a klaszterkezdeményezések jellemzően a kkv-kra összpontosítanak, és a regionális innovációs teljesítmény és a regionális versenyképesség között szoros és pozitív korreláció áll fenn, ez lehetőséget kínálhatna a régió versenyképességének javítására;

34.

figyelmeztet arra, hogy a versenyképesség javításához makroregionális szinten aktívabb megközelítésre van szükség, és meg kell erősíteni a klaszterek jövőbeli fejlesztésére vonatkozó keretet, még akkor is, ha a makrorégiók több ígéretes projektjének és kezdeményezésének végrehajtása jelenleg már folyamatban van. Arra kéri az Európai Bizottságot és a makroregionális stratégia végrehajtásáért felelős hatóságokat, hogy az e kezdeményezések megvalósítása terén elért előrehaladást és eredményeket ne csak nyomon kövessék és értékeljék, hanem következtetéseket is vonjanak le ezekből, osszák meg a tapasztalatokat, és kínáljanak új mechanizmusokat a növekedés ösztönzésére és a versenyképesség fellendítésére makroregionális szinten;

35.

támogatja, hogy mérlegeljék egy, a Duna makrorégióra vonatkozó intelligens szakosodási stratégia kidolgozásának lehetőségét, amelynek keretében figyelembe veszik a régió sajátos előnyeit és szükségleteit, például a kkv-k viszonylag erőteljes növekedését;

36.

kéri, hogy kezdeményezzék a tapasztalatok, információk és adatok rendszeres megosztását más makroregionális stratégiákkal, hogy erősíteni lehessen a makrorégiók versenyképességét, középpontba helyezve a zöld gazdaságot, az innovációs ágazatot és a munkahelyteremtést;

37.

hangsúlyozza, hogy a klaszterek fontos szerepet játszanak a hármas spirál modellben, amely az egyetemek, a hatóságok és a magánszektor közötti együttműködést foglalja magában. A helyi piacokhoz való közelségük és a helyi szükségletekre vonatkozó ismereteik következtében megfelelő eszközök arra, hogy alulról felfelé építkező megközelítéssel a gyakorlatba átültessék a helyi alapú intézkedések alapgondolatát.

Következtetések

38.

hangsúlyozza, hogy minden olyan kezdeményezést támogatni kell, amely erősíti az egységet, az együttműködést, az integrációt, a biztonságot, a társadalmi egyenlőséget és az Európai Unió valódi kohézióját. A makroregionális stratégia jelentősen hozzájárulhat ahhoz, hogy a szomszédos területek lakosainak életszínvonala észszerű időn belül kiegyenlítődjön;

39.

a makroregionális stratégiát egy mélyen gyökerező európai elképzelés hatja át, amely komoly potenciállal rendelkezik, és innovatív módon, konkrét együttműködést ösztönöz olyan közös célok megvalósítása érdekében, amelyek fontosak a polgárok számára, függetlenül attól, hogy melyik országban vagy régióban élnek;

40.

a makroregionális stratégia lehetővé teszi, hogy valóban többszintű kormányzás valósuljon meg a helyi önkormányzatoktól kezdve az Európai Bizottságig. Ennek során nem hoznak létre új bürokratikus struktúrákat, ugyanakkor csökkentik az európai és a helyi szintű politikák közötti szakadékot. A klaszterpolitika és a makroregionális stratégia kölcsönhatása hozzájárulhat ahhoz, hogy a Lisszaboni Szerződés gazdasági, társadalmi és területi kohézióra vonatkozó célkitűzése hamarabb megvalósuljon.

---

(1)  COM(2019) 21 final.

(2)  SWD(2019) 6 final.

(3)  http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-9895-2019-INIT/hu/pdf

(4)  RB-vélemény az alábbi tárgyban: „A makroregionális stratégiák végrehajtása” (COR-2017-02554).

(5)  Az RB véleménye: „A 2050-re szóló területi jövőkép: mi várható?” (COR-2015-04285).

(6)  RB-vélemény az alábbi tárgyban: „A makroregionális stratégiák végrehajtása” (COR-2017-02554).

(7)  http://www.interreg-danube.eu/approved-projects/danubiovalnet

(8)  RB-vélemény az alábbi tárgyban: „A makroregionális stratégiák végrehajtása” (COR-2017-02554).

(9)  Javaslat európai parlamenti és tanács rendeletre az Európai Regionális Fejlesztési Alap és külső finanszírozási eszközök által támogatott európai területi együttműködési célkitűzésre (Interreg) vonatkozó egyedi rendelkezésekről, COM(2018) 374 final, 15. cikk (3) bekezdés.

(10)  http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-9895-2019-INIT/hu/pdf.

(11)  http://www.bsr-stars.eu/innovation-express/.

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Úton a hatékonyabb és demokratikusabb uniós adópolitikai döntéshozatal felé

(2019/C 404/02)

Előadó	:	Christophe ROUILLON (FR/PES), Coulaines polgármestere
Referenciaszöveg	:	A Bizottság 2019. január 15-i közleménye az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak és a Tanácsnak – Úton a hatékonyabb és demokratikusabb uniós adópolitikai döntéshozatal felé COM(2019) 8 final

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

1.

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a globalizáció, a digitalizáció és a szolgáltatásokra épülő gazdaság fejlődése következtében az adózás rendkívül dinamikusan változik;

2.

emlékeztet arra, hogy az RB már szorgalmazta, hogy a minősített többségi szavazás alkalmazása érdekében az Európai Bizottság folyamodjon az áthidaló klauzulához, különösen az adózás területén (1). Ebben az összefüggésben üdvözli a pénzügyi bűncselekményekről, az adókijátszásról és az adókikerülésről szóló 2019. március 26-i európai parlamenti állásfoglalást (a TAX3 bizottság jelentése), amely arra kéri az Európai Bizottságot, hogy adott esetben alkalmazza az EUMSZ 116. cikkében meghatározott eljárást;

3.

hangsúlyozza, hogy az EUMSZ 4. cikke (2) bekezdésének megfelelően a belső piac az EU és a tagállamok megosztott hatáskörébe tartozik, az EUMSZ 113. cikke pedig olyan mechanizmusokat ír elő, amelyek lehetővé teszik az adópolitikára vonatkozó jogszabályok harmonizációját a tagállamok között a belső piac működésének biztosítása és a verseny torzulásának elkerülése érdekében. Úgy véli, hogy a minősített többségi szavazás ezen az alapon történő bevezetésére vonatkozó javaslathoz – amely az Európai Bizottság kötelezettségvállalásának megfelelően várhatóan nem avatkozik bele a közvetlenadó-kulcsok, valamint a személyi és társaságiadó-kulcsok meghatározásával kapcsolatos tagállami előjogokba – az Európai Parlament, valamint a nemzeti és regionális szintű parlamentek nagyobb fokú részvétele szükséges, tekintettel arra, hogy vannak olyan régiók, amelyek jogalkotási jogkörrel bírnak az adópolitika terén;

4.

megjegyzi, hogy az Európai Bizottság javaslata nem arra irányul, hogy új hatáskörökkel ruházza fel az Európai Uniót. Az Európai Bizottság a személyekre vagy a társaságokra vonatkozó közvetlenadó-kulcsok meghatározásával kapcsolatos tagállami előjogokba sem kíván beleavatkozni;

5.

emlékeztet arra, hogy a megerősített együttműködés (az EUMSZ 326–334. cikke) alkalmazható az adózási kérdésekre, és lehetővé teszi legalább 9 tagállam számára a közös jogszabályok elfogadását, amint az a tervezett pénzügyi tranzakciós adó esetében történt. Mindazonáltal a megerősített együttműködés csak a legvégső megoldás lehet az intézmények rendes működése által kínált lehetőségek kimerítése után, mivel a megerősített együttműködés a belső piac széttöredezettségéhez vezethet és lényegében kormányközi megközelítésen alapul;

6.

üdvözli, hogy jelenlegi mandátuma során az Európai Bizottság 26 jogalkotási javaslatot terjesztett elő a pénzügyi bűncselekmények és az agresszív adótervezés (2) elleni küzdelem fokozására, valamint az adóbeszedés hatékonyságának és az adózás méltányosságának növelésére vonatkozóan; hangsúlyozza, hogy a Tanácsban történt némi előrelépés a vállalkozások adózásának megreformálásával kapcsolatos nagy kezdeményezések terén, melyeket azonban még nem mind öntötték végső formába;

7.

megjegyzi továbbá, hogy a tagállamok kisebbsége a Tanácsban megakasztotta az adókijátszással és az adóelkerüléssel kapcsolatos kezdeményezéseken kívüli egyéb kezdeményezéseket, köztük a pénzügyi tranzakciós adóra és a digitális szolgáltatások megadóztatására vonatkozóan 2011-től előterjesztett javaslatokat, amelyeket az RB is támogatott;

Európai adózás és demokrácia

8.

felhívja a figyelmet arra, hogy szerves kapcsolat van az adózás és a demokrácia között annyiban, hogy a liberális demokráciák történelme szorosan kapcsolódik az adófizetők azon törekvéséhez, hogy elérjék az adóforrások és az adókiadások demokratikus ellenőrzését, amit a „No taxation without representation” (képviselet nélkül adót sem fizetünk) szállóige is szemléltet;

9.

hangsúlyozza, hogy egy közelmúltbeli Eurobarométer felmérés (3) szerint a válaszadók háromnegyede jelölte meg az adóvisszaélések elleni küzdelmet az uniós fellépés kiemelt fontosságú területeként; ezért úgy véli, hogy az Európai Bizottság a megfelelő időpontot választotta a javaslata közzétételére, hogy az európai parlamenti választások előtt hozzájáruljon a demokratikus vitához; úgy véli másrészt, hogy az Európai Unió jobban vissza tudná szorítani az Európa-ellenes populizmust, ha az uniós adópolitikát átláthatóbban és demokratikusabban kezelnék („Take back control”);

10.

rámutat, hogy a multinacionális vállalatok adókikerülése továbbra is problémát jelent az EU-ban, és úgy véli, hogy a konkrét nyomozásokat fel kell gyorsítani, mivel valamely egység törvénysértése nem meghatározója a kollektív magatartásnak;

Az adózással kapcsolatos egyhangú szavazás költsége

11.

hangsúlyozza, hogy egy gazdasági kereten belül meg kell találni az egyensúlyt egyrészt a tagállamok közötti – és esetenként tagállamokon belüli – adóverseny szabályozása, valamint annak szükségessége között, hogy elkerüljük, hogy egy tagállam nemzeti adószuverenitása sértse egy másik tagállam adószuverenitását, például az adókulcsok közötti megfelelő maximális eltérés meghatározottságának hiánya vagy az agresszív adósémák miatt. Az egyik tagállam által hozott adóügyi döntések ugyanis jelentős mértékben kihathatnak a többi tagállam bevételeire és a saját politikai döntéseik meghozatalához szükséges mozgásterükre. Másrészt minél változékonyabb az adóalap, annál jobban szűkül a nemzeti adószuverenitás. Az RB ezért úgy véli, hogy inkább az uniós szinten megosztott adószuverenitás fogalmára kell helyezni a hangsúlyt;

12.

megjegyzi, hogy az európai integráció fejlődésével és a gazdaság jelentős és gyors átalakulásával párhuzamosan egyenlőtlen integráció alakult ki, mivel a tőke és a szolgáltatások szabadon mozognak az EU-ban, miközben a tagállamok egymástól függetlenül határozzák meg az adószabályaikat. Akkor ugyanis, amikor a belső piac fejlődése lényegében az árukereskedelemre korlátozódott, az adózás határokon átnyúló hatásai sokkal korlátozottabbak voltak, mint ma, tekintve, hogy a vállalkozások nagymértékben támaszkodnak immateriális javakra, adatokra és az automatizálásra, amelyek hozzáadott értéke nehezen számszerűsíthető;

13.

úgy véli, hogy európai és nemzeti szintű közös erőfeszítésekre van szükség annak érdekében, hogy az Unió és a tagállamok költségvetéseit megvédjük az adócsalás és befizetetlen adók okozta veszteségek ellen; megjegyzi, hogy csak a teljesen és hatékonyan begyűjtött adók teszik lehetővé a tagállamok és a területi önkormányzatok, és közvetve az Európai Unió számára, hogy minőségi és költséghatékony közszolgáltatásokat nyújtsanak, különösen a megfizethető oktatás, egészségügy és lakhatás, a biztonság és a bűnözés elleni küzdelem terén, valamint hogy a fenntartható fejlődési célok megvalósítása érdekében finanszírozzák az éghajlatváltozás elleni küzdelmet, a nemek közötti egyenlőség előmozdítását, a tömegközlekedést és az alapvető infrastruktúrát; ez az európai polgárok és vállalatok általános adóterheinek esetleges csökkenéséhez vezethet;

14.

úgy véli, hogy az adózás terén szükséges egyhangú szavazás az Európai Unió más eredményeinek megvalósítását is hátráltatta, különösen a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keret, ezen belül is az energiaadó-irányelvnek a szén-dioxid-kibocsátások üzemanyagra vonatkozó adókulcsba történő beépítését célzó felülvizsgálata, illetve a körforgásos gazdaság és a saját források rendszerének reformja esetében;

15.

kiemeli, hogy egy friss tanulmány szerint a vállalkozások által alkalmazott számtalan adóelkerülési stratégia 50 és 70 milliárd euro közötti összegre becsült bevételkiesést okozott az Uniónak, amely kizárólag a nyereségtranszfereknek betudható bevételkiesésnek felel meg és a vállalkozásoktól 2013-ban beszedett jövedelemadó legalább 17 %-át teszi ki, illetve 160–190 milliárd euróra becsült összeget, amely a nagy multinacionális vállalatok egyedi adómegállapodásai miatti becsült veszteséget is magában foglalja;

16.

emlékeztet arra, hogy a helyi és a regionális önkormányzatok szintén elszenvedő felei az adóelkerülésnek, mivel a helyi vagy regionális adókat a nemzeti adóalap alapján szedik be, és a helyi és a regionális önkormányzatok a tagállamok többségében a nemzeti társasági adóból származó bevételek egy részét kapják meg;

17.

hangsúlyozza, hogy az EU héa-szabályozása 1993-ból származik, holott átmenetinek kellett volna lennie. Az egyhangú szavazás követelménye a legújabb technológiai fejlemények és a piaci változások ellenére minden lényeges reformot ellehetetlenített. A tagállamok sok esetben még mindig eltérő szabályokat alkalmaznak a nemzeti és a határokon átnyúló tranzakciókra. Az RB hangsúlyozza, hogy ez jelentősen gátolja az egységes piac megvalósítását, és egyre több határokon átnyúlóan működő európai vállalkozás számára eredményez költséges eljárásokat. Az uniós héa-szabályok egyszerűsítésével és korszerűsítésével csökkenteni lehetne a határokon átnyúlóan működő vállalkozások adminisztratív terheit, ami évente összesen 15 milliárd eurós megtakarítást eredményezne a vállalkozások számára. A jelenlegi helyzet különösen a kkv-k számára hátrányos, amelyek nem rendelkeznek megfelelő pénzügyi és emberi erőforrásokkal ahhoz, hogy megküzdjenek az adószabályozás jogi bonyodalmaival;

18.

úgy véli, hogy az adózás terén szükséges egyhangú szavazás eltörlése lehetővé tenné az Európai Unió számára, hogy ne csak a legkisebb közös európai nevező álláspontját védje és ezáltal ambiciózusabban lépjen fel az adózással kapcsolatos nemzetközi viták során, többek között az OECD által a digitális adóval és nyereségtranszferrel kapcsolatban végzett munkák keretében (BEPS);

Az ütemtervről

19.

támogatja az Európai Bizottság által javasolt fokozatos megközelítés elvét, és úgy véli, hogy ezt a megközelítést támogatni kellene az európai szemeszter keretében és különösen az agresszív adótervezési rendszerek kezelését kellene lehetővé tennie;

20.

azt tartaná kívánatosnak, ha a minősített többséggel történő szavazást először az olyan kezdeményezések esetében vezetnék be, amelyek nem érintik közvetlenül a tagállamok jogait, adóalapjait vagy adókulcsait, viszont az adócsalás és az adóelkerülés elleni küzdelemben szükségesek a tagállamok közötti közigazgatási együttműködés és kölcsönös segítségnyújtás javításához. Az RB szerint az is kívánatos lenne, ha az első szakasz az adókötelezettségek uniós vállalkozások általi betartását elősegítő kezdeményezésekre is kiterjedne;

21.

tudni szeretné, hogy az Európai Bizottság miért javasolja azt, hogy az EUMSZ 192. cikkének (2) bekezdésében meghatározott különleges „passerelle” klauzulát csak második lépésben alkalmazzák a környezetvédelem területén, holott az adózás alapvető fontosságú eleme annak, hogy az Európai Unió végre tudja hajtani a fenntartható fejlesztési célokat; ezért azt javasolja, hogy a környezetvédelmi adók esetében az Európai Bizottság már első lépésben javasolja a „passerelle” klauzula alkalmazását. Mihamarabb összehangolt európai megközelítést kellene bevezetni többek között a repülési ágazat megadóztatásával kapcsolatban, amelyre jelenleg semmilyen európai adórendszer nem vonatkozik, például a repülőjegyek utáni héa vagy a kerozinra kivetett adó bevezetése terén.

---

(1)  Lásd az Európai Bizottság 2019. évi munkaprogramjáról szóló, 2019. február 6-án elfogadott állásfoglalás (RESOL-VI/33) 6. pontját.

(2)  Az Európai Bizottság meghatározása szerint az agresszív adótervezés „az adófizetési kötelezettség csökkentése céljából kihasználja az adórendszer jogi alakiságaiból fakadó előnyöket, illetve a két vagy több adórendszer közötti eltéréseket”.

https://ec.europa.eu/taxation_customs/sites/taxation/files/taxation_papers_71_atp_.pdf

(3)  http://www.europarl.europa.eu/news/hu/headlines/economy/20160707STO36204/tax-fraud-75-of-europeans-want-eu-to-do-more-to-fight-it.

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Az uniós iparpolitika helyi alapú megközelítése

(2019/C 404/03)

Előadó

:

Jeannette BALJEU (NL/ALDE), Dél-Holland (Zuid-Holland) tartomány kormányának tagja

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

Bevezetés

1.

kiemeli, hogy az ipar, amelyen az árutermelés és a szolgáltatások értendők, egy olyan innovatív, fenntartható és diverzifikált gazdaság alapját jelenti, amely biztosítani tudja Európa versenyképességét, valamint minőségi munkahelyeket tud teremteni az Európai Unióban;

2.

megerősíti meggyőződését, mely szerint az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak az EUMSZ 173. cikkének értelmében maradéktalanul ki kell használniuk az Európai Unióról szóló szerződés által az iparpolitika terén kínált esélyeket, különösen azáltal, hogy élnek azzal a lehetőséggel, hogy „megtehet[nek a tagállamok közötti, iparpolitikával kapcsolatos] minden hasznos kezdeményezést az összehangolás előmozdítása érdekében, különös tekintettel az iránymutatások és mutatók megállapítására, a bevált gyakorlatok cseréjének megszervezésére, valamint az időszakonkénti felülvizsgálat és kiértékelés szükséges elemeinek kialakítására irányuló kezdeményezésekre” a regionális érdekelt felekkel történő együttműködésben;

3.

hangsúlyozza, hogy az európai régiók és városok számára és az általa létrehozott több tízmilliónyi munkahely miatt életbevágóan fontos az ipar, amely jellegénél fogva globális keretek közt működik, ahol a növekedés egyik fontos hajtóereje a kereskedelem, ami egyszerre jelent előnyöket és kihívásokat;

4.

kiemelendőnek tartja, hogy a kis- és középvállalkozások különösen fontosak az értékteremtés, az innováció és a foglalkoztatás szempontjából. A kkv-k különösen nagy mértékben járulnak hozzá ahhoz, hogy az ipar rugalmasan tudjon reagálni a – többek között a globalizációból vagy a digitalizációból adódó – új kihívásokra. Az uniós iparpolitikának megfelelő modelleket kell kínálnia, amelyekkel éppen az ilyen vállalkozások számára is kedvező keretfeltételeket lehet fenntartani és kialakítani;

5.

úgy tekinti az iparon belüli kihívásokat és lehetőségeket, mint amelyek elősegítik, hogy az ipar életképes legyen a jövőben és továbbra is jelentős mértékben hozzájáruljon a prosperitáshoz és a foglalkoztatáshoz, valamint biztosítsa a fenntartható fejlődést és a karbonsemleges és körforgásos gazdaság kialakítását;

6.

hangsúlyozza, hogy Európa versenyelőnyének növelése érdekében az európai régiókban beruházásokra van szükség az új innovatív technológiák és a digitalizáció, a karbonsemleges és körforgásos gazdaság, valamint a kapcsolódó készségek terén;

7.

felhívja a figyelmet arra, hogy az európai ipar vonatkozásában helyi alapú megközelítésből kiinduló stratégiai jövőképre van szükség annak érdekében, hogy gyorsan tudjunk reagálni a gazdasági és ipari változásokra, továbbá meg tudjuk őrizni globális versenyhelyzetünket;

8.

úgy gondolja, hogy összehangolt európai megközelítésre van szükség annak biztosításához, hogy az európai ipar helyt tudjon állni a globális versenyben, és hogy ennek a megközelítésnek a szabályozási keretek és a szabványok összhangjának javítására, a túlzott és szükségtelen szabályozási és adminisztratív terhek felszámolására, a páneurópai együttműködés és partnerségek előmozdítására, az energia versenyképes bekerülési árának biztosítására, valamint arra is hangsúlyt kell helyeznie, hogy mind a hagyományos ágazatokban, úgymint az acél- és a textilipar, a vegyipar, a mezőgazdaság, valamint a hajózás, mind pedig az új, növekvő ágazatokban megfelelő piacvédelmi eszközök álljanak rendelkezésre. Például az európai acélipar védelmében például sürgősen vámot kell bevezetni az acéltermékekre;

9.

úgy gondolja, hogy az iparpolitikának az a szerepe, hogy olyan keretet biztosítson, amely a helyi alapú horizontális és ágazatközi megközelítéseket ötvözve és adott esetben az egész értékláncban célzott, iparágspecifikus intézkedéseket alkalmazva lehetővé teszi az ipar számára, hogy növelje versenyképességét;

10.

üdvözli az Európai Bizottság „Beruházás az intelligens, innovatív és fenntartható iparba – Az Európai Unió megújított iparpolitikai stratégiája” című közleményét (1) és azt, hogy az hangsúlyt helyez a tagállamokkal, a régiókkal, a városokkal és a magánszektorral való partnerségre, amely fontos lépést jelent abba az irányba, hogy egy olyan eszköz álljon rendelkezésre, amely élénkíti az európai ipari versenyképességet és innovációt; üdvözli az Európai Bizottság 2020 utáni kohéziós politikára irányuló javaslatát, amelynek középpontjában az Európa különböző részein működő regionális ökoszisztémák közötti együttműködés fokozása és az intelligens szakosodás nemzetközi és ipari vetületének erősítése áll;

11.

megjegyzi, hogy az európai ipart mind gazdasági, mind gazdaságon kívüli fellépésekkel és eszközökkel – utóbbi esetben például az oktatás- és képzési politika vagy a kutatás- és innovációs politika keretében – támogatni kellene;

12.

üdvözli az Európai Bizottság azzal kapcsolatos kezdeményezését, hogy felállítsa az „Industry 2030” (Iparunk 2030-ban) magas szintű ipari kerekasztalt, amelyben a Régiók Bizottsága megfigyelői státusszal rendelkezik majd (2);

13.

üdvözli az Európai Bizottság, az Európai Parlament és a Tanács arra vonatkozó kéréseit, hogy tovább kell dolgozni egy átfogó, a 2030-ig vagy még tovább tartó időszakra vonatkozó uniós iparpolitikai stratégia kidolgozásán, ezen belül közép- és hosszú távú stratégiai célokat és mutatókat kell meghatározni az ipar számára, és konkrét intézkedéseket tartalmazó cselekvési tervet kell csatolni ezekhez a stratégiához;

14.

hangsúlyozza, hogy a tagállamokkal, helyi és regionális önkormányzatokkal és az érdekelt felekkel való partnerségen és párbeszéden alapuló, illetve többszintű kormányzásra épülő megközelítésre van szükség (3);

15.

szorgalmazza, hogy ebbe a stratégiába a szubszidiaritás elvét tiszteletben tartva hangsúlyosan foglalják bele a területi dimenziót; kész partnerként támogatni a Tanácsot és annak elnökségét egy nagyobb mértékben helyi alapú iparpolitikai stratégia kidolgozásában;

16.

úgy véli, hogy az EU iparpolitikai stratégiájának magában kell foglalnia az állami támogatások és a fúziók ellenőrzésére vonatkozó uniós rendelkezések körültekintő és tényeken alapuló átdolgozását is, hogy nemzetközi szinten biztosítani lehessen az egyenlő versenyfeltételeket, összhangban a globális kereskedelempolitikával és a többoldalú megállapodásokkal. Ugyanakkor ennek a stratégiának figyelembe kell vennie az állami támogatásokban és a fúziókban rejlő beruházási és innovációs potenciált is;

17.

üdvözli az Európai Politikai Stratégiai Központ tanulmányát (4), amelyben javasolja, hogy új egyensúlyt kell teremteni az európai piac nyitottsága és védelme között, hogy még inkább kiegyenlített versenyfeltételek jöjjenek létre globális szinten, ugyanakkor megerősödjön az európai ipari innováció és termelékenység;

18.

úgy gondolja, hogy az iparban átfogó átalakítást kell végrehajtani, hogy az éghajlatváltozás kockázatának kezeléséhez (5) teljesíteni lehessen a Párizsi Megállapodás célkitűzéseit, de ezzel párhuzamosan arról is gondoskodni kell, hogy az ipar megőrizze versenyképességét. Az ipar és a társadalom előtt álló átalakulás léptéke miatt sürgős fellépésre, közös jövőképre és integrált megoldásokra van szükség az összes érdekelt fél körében és minden szakpolitikai szinten, mivel csak a többszintű megközelítés keretében garantálható, hogy az érintett szereplők ilyen nagy horderejű gazdaságpolitikai döntéseket támogassanak;

19.

támogatja a méltányos egységes piac politikáját, amelyet az Európai Bizottság összeköt az uniós iparpolitika elképzelésével, és amely a szociális jogok európai pillérének szellemében foglalkozik a munka világának változása jelentette kihívással;

1. üzenet: Egy versenyképes európai ipar kombinált megközelítést tesz szükségessé, amelyben a helyi alapú regionális politikát régióközi együttműködés kíséri

20.

kiemeli, hogy a régiók versenyelőnyei szoros összefüggésben állnak a helyi iparágakkal, a földrajzi adottságokkal, a regionális ipari innovációs ökoszisztémákkal, a szak- és felsőoktatási intézményekkel, valamint a rendelkezésre álló munkaerővel és szakértelemmel;

21.

kiemeli az európai elsődleges és másodlagos nyersanyagok feltérképezésének, feltárásának és hasznosításának fontosságát a regionális területfejlesztés és ipari értékláncok szempontjából. A fenntartható, helyi alapú megközelítés keretében szem előtt kell tartani a hasznosítható specifikus regionális adottságokat és fejlődési lehetőségeket, valamint a lehetséges szinergiákat;

22.

úgy gondolja, hogy a helyi alapú megközelítésnek az üzleti és innovációs ökoszisztémákban rejlő lehetőségekre kell épülnie az ipari modernizáció ösztönzése, valamint az innovációra és beágyazottságra vonatkozó regionális, helyi, városi szintű vagy határokon átnyúló területi stratégiák kidolgozása érdekében;

23.

megállapítja, hogy ehhez jól működő együttműködési hálózatokra – amilyenek például a makroregionális stratégiák – és a legfontosabb partnereket összefogó klaszterekre van szükség; kiemeli továbbá, hogy az említett hálózatok és klaszterek interregionális együttműködése rendkívül fontos a szinergiák kialakítása, a tapasztalatcsere, az egymástól való tanulás és a kritikus tömeg elérése szempontjából az európai ipari értékláncokban folyó innováció kibontakoztatását szolgáló közös beruházások terén, és hogy ez az interregionális együttműködésre épülő megközelítés csak a digitalizáció kiaknázása és az információk megosztása esetén lehet sikeres;

24.

kiemeli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok, valamint egyéb szervezetek kulcsfontosságú szerepet játszanak a szükséges interregionális és határokon átnyúló együttműködések tényleges létrehozásában;

25.

hangsúlyozza, hogy a régiók közötti fenntartható együttműködésnek túl kell lépnie az ad hoc kezdeményezéseken, és szükség van egy hosszú távú elkötelezettségen alapuló együttműködésre vonatkozó strukturális keretre, amely a meglévő intelligens szakosodási stratégiák terén már elvégzett munkára épül, a jövőbeli régióközi innovációs beruházások keretében;

26.

megjegyzi, hogy rendkívül fontosak a regionális innovációs tevékenységekre, a meglévő kapacitásokra (infrastruktúra, szakértelem) és a körforgásos gazdaságban rejlő lehetőségekre vonatkozó információk. A meglévő adatok gyakran különböző helyeken érhetők el és elaprózódottak, ami miatt kevésbé hasznosak a régiók számára. Ezért szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság kezdeményezze megbízható adatok gyűjtését, figyelembe véve az EU iparstratégiájának helyi és regionális szempontjait;

27.

azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság a 2020 utáni kohéziós politikára vonatkozó javaslatai keretében ajánlott megújult, helyi alapú megközelítésével összefüggésben növelje az interregionális és a határokon átnyúló együttműködésre vonatkozó támogatást a meglévő kezdeményezések, például az Élkezdeményezés vagy egyre több régiót bevonó tematikus intelligens szakosodási partnerségek keretében is;

28.

a 2020 utáni programozási időszakkal összefüggésben megerősített uniós támogatást szorgalmaz a regionális ökoszisztémák és klaszterek számára a régióközi innovációs beruházások keretében, az intelligens szakosodási megközelítés alapján, valamint kibővítve a meglévő kezdeményezéseket, például az ipari modernizációt elősegítő intelligens szakosodási platformot és az ipari szerkezetváltáson átmenő régiókra vonatkozó kísérleti kezdeményezést; továbbá fontosnak tartja eszközök kidolgozását együttműködésen alapuló régióközi ipari beruházási projekteknek a régiókkal és intelligens szakosodási partnerségekkel szoros együttműködésben való végrehajtásához;

29.

hangsúlyozza, hogy az intelligens szakosodással kapcsolatos tematikus platformokat megfelelően finanszírozni kell, mivel a régiók nem mindig rendelkeznek a szükséges forrásokkal ahhoz, hogy biztosítsák a megfelelő részvételt ezekben a platformokban;

30.

kéri az Európai Bizottságot, hogy az intelligens szakosodási stratégiákkal kapcsolatos együttműködési lehetőségek azonosítása és az együttműködés aktív fokozása érdekében fejlessze tovább a közvetítő szerepet betöltő eszközöket. A cél egy állandó folyamat kialakulásának lehetővé tétele, amelyben a régiók azonosítják azokat a prioritási területeket, ahol az európai vezető szerep megtartásához döntő fontosságú az együttműködés;

31.

azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság minden régióban ösztönözze az intelligens szakosodási stratégiákra épülő ipari innovációt azáltal, hogy egyedi támogatási rendszereket tesz lehetővé, amelyek keretében a fejlett régiók a kölcsönös előnyök érdekében konkrét projekteken működhetnek együtt kevésbé fejlett régiókkal. Hasonlóképpen támogatandók a fejlett régiók közötti együttműködési projektek és a kevésbé fejlett régiók közti, kölcsönösen előnyös idevonatkozó projektek;

2. üzenet: Mivel a jelentős társadalmi kihívások miatt gyakran szükség van az európai régiók közötti együttműködésre, a regionális önkormányzatok rendkívül fontos szerepet játszanak a feladatorientált kezdeményezésekben és az ágazati politikák gyakorlati megvalósításában

32.

úgy gondolja, hogy a feladatorientált szakpolitikai megközelítés eszközül szolgálhat a jelentős társadalmi kihívások megoldásához és a többszintű kormányzási megközelítés támogatásához, és hogy ezen a téren az intelligens szakosodás megközelítése segíthet összhangba hozni a regionális stratégiákat és beruházásokat az uniós prioritásokkal;

33.

hangsúlyozza, hogy a társadalmi kihívások megoldásához további beruházásokra van szükség a kutatás és az innováció terén az ipari kiválóság támogatása és az új lehetőségek kiaknázása érdekében, és hogy a felfedezési folyamatban támogatni kell a kísérletezést és a kockázatvállalást. Az RB szorgalmazza, hogy segítsék elő az innovációk és új technológiák terjesztését az iparban;

34.

hangsúlyozza, hogy a régiók fontos szerepet töltenek be a regionális innovációs ökoszisztémák összekapcsolásában, fejlesztésében és támogatásában, a rendelkezésre álló kapacitások feltérképezésének megszervezésében, valamint abban, hogy az ágazati célok meghatározása érdekében bevonják az érdekelt felek különböző csoportjait egy ténylegesen igényeken és együttműködésen alapuló megközelítésbe. Kéri ezért, hogy a küldetésorientált megközelítés irányításában – többek közt a partnerségekben és a küldetési testületekben – a régiók is képviseltessék magukat;

35.

javasolja, hogy az Európai Bizottság világos közép- és hosszú távú célokat tűzzön ki a feladatorientált politikákban, és ezeket a célokat ültesse át a strukturális és beruházási alapok, az „Európai horizont” kutatási és innovációs keretprogram és a Digitális Európa program keretében működő politikákba;

36.

azt ajánlja, hogy a helyi és regionális önkormányzatok ténylegesen törekedjenek arra, hogy bizonyos feladatok élére álljanak és biztosítsák a régióközi megközelítés létrehozását. Ezt a rendelkezésre álló európai eszközök révén kell összehangolni és elősegíteni; kéri ezért az Európai Bizottságot, hogy az új Európai horizont programon belül biztosítsa a regionális érdekelt felek aktív bevonását a küldetések irányításába;

37.

kéri az Európai Bizottságot, hogy az IPCEI-hez (6) hasonló, de kisebb léptékű megközelítésekkel támogassa kísérleti projektek indítását olyan régióklaszterekben, amelyek lehetővé teszik a kísérletezést, így mozdítva elő a régióközi együttműködést;

3. üzenet: A regionális és helyi önkormányzatoknak biztosítaniuk kell a készségek rendelkezésre állását az ipari átalakulás támogatásához, egy európai stratégiával elősegítve az ipar és az oktatási intézmények közötti együttműködést

38.

megjegyzi, hogy a gyors ipari szerkezetváltás, az energetikai átállás, a digitális átállás és a körforgásos gazdaság új interdiszciplináris készségek fejlesztését teszi szükségessé;

39.

üdvözli azokat a különböző eszközök európai szintű összehangolására irányuló törekvéseket, amelyek az új európai készségfejlesztési programban, a digitális oktatási cselekvési tervben és a digitális készségekre vonatkozó stratégiában is tetten érhetők;

40.

hangsúlyozza, hogy sürgősen meg kell tervezni, illetve támogatni és ösztönözni kell a munkavállalók folyamatos készségfejlesztését és átképzését, különösen ami a digitális készségeket illeti;

41.

megjegyzi, hogy az európai iparban számos olyan munkavállaló dolgozik, aki szakmai képzésben részesült;

42.

egyetért azzal, hogy az ipari átalakulásból származó előnyökből a társadalom széles körének részesülnie kell, és azok számára, akik a folyamat vesztesei lehetnek, lehetőségeket és támogatást kell biztosítani az alkalmazkodáshoz; ezzel kapcsolatban úgy gondolja, hogy a szakpolitikai kezdeményezésekben fokozott prioritást kell kapnia annak, hogy az alacsony képzettségű munkavállalók számára egész életen át tartó tanulási lehetőségeket biztosítsanak annak érdekében, hogy garantált legyen az ipar által megkívánt új technológiai készségekhez való méltányos hozzáférésük;

43.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az ipari ágazatokban dolgozó szakemberek a pályafutásuk alatt aktívan fejlesszék kompetenciáikat, és javasolja, hogy ennek érdekében a munkaadókkal és az oktatási intézményekkel együttműködve dolgozzanak ki összeurópai használatra szánt, hatékony elképzeléseket az új ismeretek megosztására, a készségek korszerűsítésére és az egyéni képességek fejlesztésére;

44.

ezért úgy véli, hogy a készségpolitikával kapcsolatos páneurópai megközelítés döntő fontosságú az európai ipar jövőbeni versenyképessége szempontjából, és sokkal több beruházásra van szükség a humán tőkét, az oktatási és szakképzési, valamint továbbképzési rendszereket és magát az ipart illetően is;

45.

úgy gondolja, hogy még inkább támogatni kell a vállalkozói ismeretek oktatását, az üzleti készségek fejlesztését, az egymástól való tanulást és a bevált gyakorlatok cseréjét, hogy az ipari szereplők alkalmazkodni tudjanak az új üzleti modellekhez és hatékony együttműködést tudjanak folytatni a versenyképes európai értékláncokon belül;

46.

azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság úgy erősítse a régióközi oktatási programokat, például az Erasmust+-t, hogy a szakképzésre helyezi a hangsúlyt és lehetővé teszi a tehetségek mozgását Európában;

47.

kéri, hogy az illetékes hatóságok regionális, és ne ágazati szintű átképzéshez biztosítsanak rugalmas eszközöket; megismétli azt a kérését, hogy az ESZA+ tartozzon a 2021 utáni kohéziós politika közös rendelkezéseiről szóló rendelet keretébe annak érdekében, hogy a partnerségi elvre és a regionális szint bevonására vonatkozó valamennyi követelmény érvényes lehessen az ESZA+-hoz tartozó programok kidolgozására;

48.

javasolja, hogy a közös uniós készségprioritások átültetése érdekében a regionális és helyi önkormányzatok kezdjenek együttműködésbe közös oktatási és kutatási menetrendekkel kapcsolatban és támogassák a régióközi tanulási lehetőségeket;

4. üzenet: Az európai iparnak és kormányoknak vezető szerepet kell vállalniuk a fenntarthatóbbá válásban és ehhez konkrét intézkedéseket kell hozniuk

49.

úgy gondolja, hogy az Európai Unió élen jár a karbonsemleges és körforgásos gazdaságra való globális átállásban. Az európai iparnak tehát vezető szerepet kell vállalnia az éghajlatváltozás mérséklésének elősegítésében, a Párizsi Megállapodás céljainak teljesítésében, az erőforrások megóvásában, a környezetkárosodás megakadályozásában és a környezetbarát gazdaságban a változó fogyasztói elvárások teljesítésében;

50.

hangsúlyozza, hogy az iparnak a fenntarthatóbb és erőforrás-hatékonyabb üzleti modellekre való átállása egyaránt segíti a környezet védelmét, emellett pedig versenyelőnyt is teremt, innovációhoz, valamint új munkahelyek és vállalkozási lehetőségek megteremtéséhez vezet;

51.

kiemeli, hogy rendkívül fontos tájékoztatni az iparágakat és a polgárokat az új szemléletmódok – például a körforgásos, karbonsemleges és a megosztásalapú gazdaság – előnyeiről. Mindezek szemléletváltást igényelnek mind a fogyasztók (újrafelhasználás és újrahasznosítás), mind az ipar részéről, amelynek egy hosszú távú stratégiai tervezés keretében fokozatosan igazodnia kell az új igényekhez;

52.

úgy gondolja, hogy a fenntartható iparra való átálláshoz Európának tőkét kell kovácsolnia abból, hogy valamennyi ágazatban vezető helyet foglal el, és kezelnie kell a környezetbarát termelés, a biogazdaság és a tisztaenergia-technológiák terén tapasztalható, egyre kiélezettebb globális versenyt;

53.

rámutat, hogy a régiók karbonsemleges és körforgásos gazdaságra való átállása egy hosszú távú projekt, amely csak teljesíthető, a lakosságot és az ágazatokat – például a gépjárműipart – nem túlzottan megterhelő köztes célok kitűzésével és néhány esetben gyökeres átalakítással, lépésről-lépésre járhat sikerrel. Kiemelt figyelmet kellene fordítani az olyan vidéki közösségek ellenálló képességének erősítésére, amelyeket a gazdasági átalakulás folyamatában a lemaradás veszélye fenyeget;

54.

hangsúlyozza, hogy komoly akadályokat kell leküzdeni, többek között a következőket: a körforgásos szemléletű terméktervezésre vonatkozóan nincsenek megfelelő piaci jelzések és ösztönzők; magasak a vállalkozások átállással járó költségei; szabályozási akadályok; nem megfelelő a fogyasztók tájékoztatása és rosszul működnek a másodlagosnyersanyag-piacok;

55.

meggyőződése, hogy a páneurópai és interregionális együttműködésnek fontos szerepe van annak elősegítésében, hogy a régiók stratégiai megközelítést dolgozzanak ki a körforgásos és a karbonsemleges gazdaságban rejlő lehetőségek kiaknázásával kapcsolatban;

56.

támogatja azt az elképzelést, hogy a stratégiai közbeszerzést az innováció ösztönzésére szolgáló eszközként használják, amint azt 2015-ben az Európai Bizottság is elismerte a körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési tervében (7), valamint a vonatkozó, közbeszerzésről szóló irányelvekben. Úgy gondolja azonban, hogy a szabályok bonyolultsága miatt a helyi és regionális önkormányzatok gyakran a kockázatkerülés mellett döntenek;

57.

azt ajánlja, hogy a helyi és regionális önkormányzatok kövessenek multiszektorális, ágazatokat átfogó gazdaságfejlesztési szemléletmódot, a hulladék- és környezetgazdálkodást is integrálva a körforgásos gazdaságra vonatkozó megközelítésbe;

58.

arra kéri a régiókat és városokat, hogy teljes mértékben aknázzák ki a 2020 utáni kohéziós politika nyújtotta lehetőségeket, hogy olyan, innovatív megoldásokat honosíthassanak meg, amelyek kezelik az éghajlattal és a körforgásos gazdaságra való átállással kapcsolatos kérdéseket;

59.

a különböző szakpolitikai eszközök és a különböző szinteken végrehajtott fellépések között szükséges koherencia biztosítása érdekében holisztikus, összehangolt többszintű kormányzási megközelítés alkalmazását szorgalmazza. A karbonszegény és körforgásos gazdaságra való átállás során figyelembe kell venni a teljes értékláncot és a feldolgozóipart általában, valamint a kis- és középvállalkozásokat és az induló vállalkozásokat;

60.

kéri az Európai Bizottságot, hogy továbbra is támogassa közös stratégiák kidolgozását speciális területeken, például a hidrogénnel és a szintetikus tüzelőanyagokkal kapcsolatban, és támogassa a fenntarthatóbb technológiák piaci bevezetését;

5. üzenet: A köz- és magánszféra közötti, regionális innovációra összpontosító stratégiai partnerségek rendkívül fontosak ahhoz, hogy az ipar gyorsabban bevezesse az új technológiákat

61.

megjegyzi, hogy az innováció nehéz feladat, különösen az induló vállalkozások és a kkv-k számára, mivel gyakori, hogy az új technológiák alkalmazása nagy beruházásokkal jár együtt és szakértelmet igényel. Kiemeli, hogy a digitális átállás tekintetében Európában még mindig különbségek vannak az ágazatok, illetve a régiók között;

62.

úgy véli, hogy az ipar, a kutatóintézetek és a regionális kormányzatok közötti együttműködés fontos az ipari innovációk valorizálása szempontjából;

63.

nagyra értékeli a digitális innovációs központokat, a kísérleti platformokat és a technológiai infrastruktúrákat, amelyek jó példák a köz- és magánszféra közötti, regionális innovációra összpontosító stratégiai partnerségekre;

64.

egyetért azzal, hogy a 2020 utáni intelligens szakosodási stratégiák súlyponti kérdésként kezelik annak elősegítését, hogy megoldódjanak az új ötletek vállalatokhoz való eljuttatásának eddigi nehézségei;

65.

az interregionális együttműködés erősítése érdekében a Digitális Európa program részeként támogatja a 281 uniós digitális innovációs központot;

66.

kiemeli, hogy annak biztosításához, hogy az ipar Európa-szerte könnyen hozzáférhessen a meglévő csúcstechnológiákhoz és korszerű infrastruktúrához, uniós szintű együttműködést kell kialakítani a köz- és magánszféra közötti partnerségek között, valamint meg kell ismertetni ezeket az erőforrásokat, és biztosítani kell a bevezetésükhöz szükséges gazdasági eszközöket;

67.

úgy véli, hogy továbbra is szükség van egy összehangolt átfogó stratégiára, valamint a regionális együttműködés operatív szintű megerősítésére vonatkozó stratégiára;

68.

hangsúlyozza, hogy a digitális innovációs központok hatásának növelése érdekében el kell kerülni, hogy ezek a központok a többivel versengő önálló intézmények legyenek, ehelyett egy olyan hálózat részeként kell működtetni őket, melynek koordinációjában részt vehetnek a különböző érdekcsoportok – például egyetemek, kutatóközpontok, innovációs központok stb.;

69.

javasolja, hogy a küszöbön álló Digitális Európa program keretében vonják be a regionális önkormányzatokat az európai digitális innovációs központok kiválasztásába és működőképessé tételébe;

70.

azt javasolja, hogy a helyi és regionális önkormányzatok közbeszerzések, az intelligens városok és más releváns kezdeményezések támogatása, valamint az ipar, a kutatóintézetek és oktatási intézmények különböző szereplőinek összekapcsolása révén ösztönözzék a fenntarthatóságot és az innovációt;

71.

javasolja, hogy a régiók vegyenek részt abban, hogy a köz- és magánszféra közötti partnerségek között a digitális átálláson kívül más területeken is (beleértve egyéb kísérleti létesítményeket is) kialakuljon a fenntartható együttműködési szemlélet. Részvételüknek ki kell terjednie a régióban folytatott tevékenységek átfogó áttekintésére és a tevékenységek kiegészítő jellegének értékelésére;

72.

hangsúlyozza, hogy átfogó stratégiát kell kidolgozni az Európa-szerte rendelkezésre álló infrastruktúrával és innovációs kapacitásokkal kapcsolatos információk összegyűjtése, rendszerezése és terjesztése érdekében;

73.

hangsúlyozza, hogy a mesterséges intelligenciának egyre nagyobb a jelentősége az európai iparpolitikában, és az Európai Unió vezető szerepet tölt be ezen a területen, mivel a világ mesterséges intelligenciát kutató intézeteinek 32 %-a az EU-ban működik. Ezzel összefüggésben emlékeztet a mesterséges intelligenciáról kialakított álláspontjára, melyet a 2019. február 6-án elfogadott véleményében fogalmazott meg. Támogatja emellett az Európai Parlament ajánlásait (8);

74.

üdvözli, hogy az Európai Tanács felkérte az Európai Bizottságot, hogy 2019 végéig terjessze elő az uniós ipar jövőjére vonatkozó, konkrét lépéseket tartalmazó hosszú távú elképzelést;

---

(1)  COM(2017) 479 final.

(2)  Az Európai Bizottság 2017. december 12-i C(2017) 8565 határozata az „Industry 2030” (Iparunk 2030-ban) magas szintű ipari kerekasztal létrehozásáról.

(3)  Következtetések az EU megújított iparpolitikai stratégiájáról, Versenyképességi Tanács, 2017. november 30. (705/17).

(4)  Uniós iparpolitika a Siemens-Alstom ügyet követően: új egyensúly keresése a nyitottság és a védelem között, Európai Bizottság, 2019. március.

(5)  ENSZ (2015).

(6)  Közös európai érdeket szolgáló fontos projektek.

(7)  Az anyagkörforgás megvalósítása – a körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési terv (COM(2015) 614 final).

(8)  Az Európai Parlament 2019. február 12-i állásfoglalása a mesterséges intelligenciára és a robotikára vonatkozó átfogó európai iparpolitikáról (2018/2088(INI)).

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Fenntartható fejlődési célok: a fenntartható Európa 2030-ra történő megvalósítását célzó hosszú távú uniós stratégia alapja

(2019/C 404/04)

Előadó	:	Arnoldas ABRAMAVIČIUS (LT/EPP) Zarasai körzet önkormányzatának tagja
Referenciaszöveg	:	Az Európai Bizottsági közleménye – Vitaanyag: Fenntartható Európa 2030-ra COM(2019) 22 final

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

1.

üdvözli a „Fenntartható Európa 2030-ra” című uniós vitaanyagot, és felkéri az Európai Bizottságot és az Európai Tanácsot annak elismerésére, hogy a 2030-ig tartó időszakra szóló fenntartható fejlődési menetrend és a benne foglalt 17 fenntartható fejlődési cél megvalósítása prioritást jelent politikai napirendjükön, valamint a 2019–2024 közötti időszakra és azon túlra irányuló következő uniós stratégiai terv átfogó célkitűzését képezi. Ezenkívül számít arra, hogy az új Európai Bizottság kikövezi az utat a fellépéshez egy, az EU egészére kiterjedő fenntartható fejlődési stratégia és egy végrehajtási terv formájában, amint azt az Európai Tanács 2018. október 18-i következtetései már szorgalmazták;

2.

egyetért a fenntartható fejlődési célok fogalmának átfogó meghatározásával, amely szerint azok az előttünk álló többféle – gazdasági, társadalmi, környezeti, irányítási, külső – kihívásnak való megfelelést célzó politikai fellépés keretét alkotják, és kitart amellett, hogy az összes szereplőnek közös egyetértésre kell jutnia a fenntartható fejlődést és a fenntartható fejlődési célokat illetően, hogy azokat az emberek és a jövő nemzedékeinek jóléte érdekében maradéktalanul végrehajtsák. Az első cél a szegénység mérséklése, az egyenlőtlenségek csökkentése, hogy senki ne maradjon ki, békés világban élhessünk, jólétet teremtsük és osztozzunk meg rajta, bolygónk korlátain belül;

3.

kitart amellett, hogy a 17 fenntartható fejlődési cél egyetemes és oszthatatlan, és a végrehajtásuk céljából hozott intézkedések közötti politikai koherencia az előrelépés alapvető eleme;

Az elgondolástól a fellépésig

4.

úgy véli, hogy az Európai Bizottság által előterjesztett három forgatókönyv közül, melyek azt a célt szolgálják, hogy ösztönözzék az Unió által a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend végrehajtása érdekében teendő következő lépésekről folytatott vitát, az 1. forgatókönyv az egyetlen olyan lehetőség, amely az EU belső és külső fellépésével egyaránt foglalkozik, és valamennyi szakpolitikai területet felöleli;

5.

úgy véli, hogy tekintettel a fenntartható fejlődési célok összetett jellegére és a fenntartható fejlődési célokkal kapcsolatos helyi és regionális fellépésre vonatkozó RB–OECD felmérés (1) eredményeire, sürgősen egy átfogó uniós stratégiára van szükség, amely határidőhöz kötött célokkal és 2030-ig elérendő konkrét eredményekkel valamennyi kormányzati szint között koordinálja a végrehajtást, valamint nyomonkövetési és felülvizsgálati mechanizmusokat is magában foglal, és az 1. forgatókönyvet részesíti előnyben;

6.

hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlődési célokkal kapcsolatos végrehajtási célszámokat és a kapcsolódó politikai stratégiákat egy vegyes, alulról felfelé építkező és felülről lefelé irányuló megközelítés keretében kell meghatározni, az összes kormányzati szint és az érintett érdekelt felek bevonásával, egy országonkénti és regionálisan differenciált célkitűzésekből álló csomag létrehozásával. A jelenlegi Európa 2020 stratégiát e „Fenntartható Európa 2030-ig” stratégiának kell követnie;

7.

kitart amellett, hogy az uniós intézményeknek és a tagállamoknak azonnal fel kell gyorsítaniuk a fenntartható fejlődési célokkal kapcsolatos fellépéseiket, és a 2. forgatókönyvben felsorolt összes szakpolitikát általánosan érvényesíteniük kell;

8.

kiemeli, hogy szükség van a 3. forgatókönyvben ismertetett külső fellépésre. A kizárólag a külső fellépésre helyezett hangsúly azonban nemzetközi szinten nemcsak ártana az Unió hitelességének, hanem azt is figyelmen kívül hagyná, hogy az EU és tagállamai messze vannak még az összes fenntartható fejlődési cél megvalósításától, ugyanakkor akadályozná az előrelépést a céloknak az EU-ban történő megvalósítása terén;

9.

hangsúlyozza, hogy valamennyi szinten – azaz európai, nemzeti, regionális és helyi szinten is – nagyobb ambícióra van szükség a fenntartható fejlődési célok végrehajtásához;

A régiók és városok szerepvállalása

10.

kiemeli, hogy az a célkitűzés, hogy senki ne maradjon ki, megköveteli, hogy az összes kormányzati szint biztosítsa a kölcsönösen támogató és a kohéziót erősítő (területi) politikák kialakítását és több szintet átfogó integrációját. Kéri egy olyan mechanizmus létrehozását, amellyel felül lehet vizsgálni az elért haladást és azonosítani lehet a fenntartható fejlesztési célok helyi szintű megvalósításának fő kihívásait, valamint biztosítani lehet a források hatékony felhasználását;

11.

rámutat arra, hogy a 17 fenntartható fejlődési cél 169 részcéljának 65 %-a megköveteli a régiók és városok erőteljes szerepvállalását a fenntartható fejlődési célok megvalósítása és nyomon követése terén (2). A fenntartható fejlődési célokat a városok és a régiók alkalmazzák helyi szinten, nem puszta végrehajtóként, hanem a polgárokhoz, az üzleti és helyi közösségekhez legközelebbi politikai döntéshozóként. Az RB–OECD felmérés eredményei megerősítik a városok és régiók mobilizálását, mivel a válaszadók 59 %-a számol be arról, hogy folyamatban van náluk a fenntartható fejlődési célok végrehajtása. Számos európai régió és város (3) úttörő szerepet játszott a fenntartható fejlődési célok lokalizálásának folyamatában, és bizonyították, hogy a régiók és a városok alapvető fontosságúak a fenntartható fejlődési célok eredményes és gyors megvalósításához;

12.

kiemeli az ígéretes, éllovas kezdeményezések szerepét, mint amilyen például az OECD „Városok és régiók a fenntartható fejlődési célokért” kezdeményezése és az ENSZ fenntartható fejlődési célokkal kapcsolatban kidolgozott, 25 + 5 városra kiterjedő vezetői platformja, amelyek a fenntartható fejlődési célok helyi szintű megvalósításában segítik az erre jelentkező régiókat és városokat, az utóbbi kezdeményezés esetében öt évvel korábban, mint 2030;

13.

a fenntartható fejlődési célok területi megközelítéséről szóló tanulmánya (4) alapján hangsúlyozza annak fontosságát, hogy építsék a régiók és városok fenntartható fejlődési célok lokalizálására szolgáló kapacitásait és képességeit, és láthatóbbá tegyék a jelenlegi kezdeményezéseket, valamint hogy előmozdítsák az uniós Strukturálisreform-támogató Szolgálat (5) régiók és városok általi kihasználását, amelynek célkitűzéseit összhangba kell hozni a fenntartható fejlődési célokkal;

14.

elkötelezett a „fenntartható fejlődési célok helyi és területi szintre történő lebontásának” támogatása és a párhuzamos munka elkerülése mellett, mégpedig nemzetközi (6) és európai (7) szövetségekkel való partnerségek elősegítése révén;

15.

hangsúlyozza az Európai Bizottság és a Régiók Bizottsága által a más európai szervezetekkel együtt abban játszott kulcsszerepet, hogy ösztönzik az Unióban a régiók és a városok körében a kölcsönös felülvizsgálatokat, a cseréket, az együttműködést és a kölcsönös tanulást;

16.

kéri, hogy teljes mértékben ismerjék el azt a szerepet, amit a régiók a fenntartható fejlődési célok Unióban történő lokalizálásában játszanak. A helyi és regionális önkormányzatok fontos szerepet töltenek be az értékek fejlesztésében és a társadalmi kapcsolatok alakításában, ezért sürgősen szükség van arra, hogy bevonják őket a fenntartható fejlődésnek az EU egész területén történő megvalósítására irányuló intézkedésekbe;

17.

rámutat arra, hogy az EU egyes régiói jelentősen eltérnek egymástól a fejlődés, a demográfia, a termelési szerkezet és az iparosodás szintje tekintetében, ami a kevésbé fejlett régiók, a peremterületek és a szigetek, valamint az energetikai átállással szembesülő régiók esetében rugalmas és helyalapú megközelítést tesz szükségessé;

18.

támogatja, hogy létrehozzák az európai régiók fenntartható fejlődési célokkal foglalkozó gyakorlati szakembereinek közösségét, amelyet az nrg4SD vezetne;

19.

hangsúlyozza a globálisan és az uniós tagállamokon belül és között is fennálló gazdasági, társadalmi és területi megosztottságot. Jóllehet a fenntartható fejlődési célok a 11. fenntartható fejlődési cél keretében foglalkoznak az urbanizáció kihívásával, kiegyensúlyozott regionális fejlődést kell biztosítanunk az Unióban, biztosítva, hogy senki és egyetlen terület se maradjon ki;

20.

hangsúlyozza a helyi, regionális, nemzeti és uniós alapok, köztük a köz- és a magánalapok integrációjának és a hatékony szinergiáknak a fontosságát, valamint a köz- és magánszféra közötti együttműködés jelentőségét a fenntartható fejlődési célok 2030-ig történő elérésére irányuló stratégiai fejlesztés és beruházások terén;

21.

kiemeli, hogy a régiók és a városok számára a fenntartható fejlődési célok megvalósításához, valamint a gazdasági, társadalmi és területi fejlődés biztosításához rendelkezésre álló fő uniós beruházási eszköz a kohéziós politika; ezért kéri, hogy a következő, 2021–2027-es időszakban az uniós kohéziós finanszírozás továbbra is maradjon elérhető valamennyi régió számára, előmozdítva valamennyi polgár részvételét, a partnerségre vonatkozó, jogilag kötelező európai magatartási kódex alapján. A következő uniós kohéziós politikának jobban össze kell hangolnia célkitűzéseit a fenntartható fejlődési célokkal, így biztosítva a jobb végrehajtást és a fellépések koherenciáját;

22.

hangsúlyozza, hogy jóllehet a fenntartható fejlődési célok között szerepel egy városokra vonatkozó cél (a 11. fenntartható fejlődési cél), a régiókra irányuló cél nincs, és a regionális fejlesztésre csak közvetetten, a földhasználattal összefüggésben történik utalás. A kohéziós politika fenntartható fejlődési célokkal való szoros összehangolásához ezért az új uniós kohéziós politikai finanszírozás programozásának nemcsak a 11. fenntartható fejlődési célra, hanem a területi szempontból jelentős összes célra kell irányulnia;

23.

kiemeli az uniós városfejlesztési menetrend modelljét, amellyel elősegíthető, hogy valamennyi kormányzati szint között párbeszéd induljon a fenntartható városfejlesztésről. Ez a folyamat inspirálhatja a 2019–2024-es időszakra szóló jövőbeli uniós stratégiai menetrend irányításának kialakítását is, hogy az EU hatékonyabban tudja kezelni a fenntartható fejlődési célok elérésével kapcsolatos kihívásokat;

24.

hangsúlyozza az azon RB-javaslatban (8) rejlő lehetőséget, hogy a 2020 utáni jövőbeli kohéziós politika támogassa a régiókat és a városokat „a fenntartható fejlődési célok lokalizálásában” és a fenntartható városfejlesztési stratégiák végrehajtásának a helyi realitásokhoz való hozzáigazításában;

25.

hangsúlyozza a mezőgazdaság, a kutatás és innováció finanszírozására szolgáló uniós eszközök, valamint az ESBA jelentőségét, továbbá annak fontosságát, hogy ezeket a kohéziós alapokkal összehangolva használják fel a fenntartható fejlődési célok teljeskörű megvalósítása érdekében;

Valamennyi érdekelt fél bevonása

26.

kiemeli, hogy a fenntartható fejlődési célok átalakító jellegére tekintettel a társadalom és a gazdaság összes rétegének felelősséget kell vállalnia a fenntartható fejlődési célokért; kiemeli a magánszektor és a gazdasági üzleti modellek fontosságát a fenntartható fejlődési célok 2030-ig történő végrehajtása és megvalósítása szempontjából;

27.

emlékeztet arra, hogy a fenntartható fejlődési célok középpontjában az emberek állnak, és hogy a partnerség, a részvétel és a társadalmi szerepvállalás a fenntartható fejlődés alapvető értékei. A polgárok valamennyi korcsoportjának, a civil társadalom teljes spektrumának, a tudományos intézményeknek, az állami szerveknek, valamint a magánszektornak a többszereplős párbeszédekben való részvételére van szükség a fenntartható fejlődési célok megvalósítására szolgáló megoldások közös azonosítása és létrehozása érdekében, ugyanakkor a megfelelő egyensúlyt biztosítva az elkerülhetetlen kompromisszumok terén;

28.

hangsúlyozza, hogy az alulról felfelé szerveződő mozgalmaknak, a kedvező körülményeknek és a vállalkozó szellemnek a városokban és régiókban kulcsszerepe van a fenntartható fejlődési célok elérésében és az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés megvalósulásában;

29.

támogatja a fenntartható fejlődés előnyeiről szóló átfogó tájékoztatási intézkedéseket, amelyek célja, hogy a társadalomban hosszú távon és minden korosztály esetében gondoskodjanak a megfelelő hozzáállásról;

A fenntartható fejlődési célok uniós irányítása

30.

kéri az új Európai Bizottságot, hogy vállaljon vezető szerepet a többszintű, több érdekelt fél részvételével folyó és ágazatokon átívelő irányítás létrehozásában az 1. forgatókönyv részeként, lehetővé téve a fenntartható fejlődési célok valamennyi vetületének az összes uniós szakpolitikában való általános érvényesítését a szakpolitikák koherenciájának a különböző ágazatok közötti biztosítása mellett, és biztosítva az irányítás valamennyi szintjének és az érdekelt feleknek, köztük a polgároknak a szakpolitikai döntéshozatal valamennyi szakaszában való szerepvállalását;

31.

kiemeli a tanulás kritikus jelentőségét, mivel rendkívül fontos a politikai iránymutatás, és megjegyzi, hogy mind a politikusoknak, mind a közigazgatásban dolgozóknak képzésben kell részesülniük és szerepet kell vállalniuk a fenntartható fejlődési célokkal kapcsolatban, és minden uniós intézménynek általánosan érvényesítenie kell a fenntartható fejlődési célokat saját irányításában;

32.

azt javasolja, hogy az Európai Bizottság következő elnöke nevezzen ki egy, a saját hivatala mellett dolgozó külön csoportot, amely az összes biztossal együttműködik, és a fenntartható fejlődési célokra vonatkozó összes szakpolitikai javaslatot átvilágítja. E csoport feladata lenne, hogy rávilágítson a lehetséges összeférhetetlenségekre és a szükséges kompromisszumokra, valamint a csoport felelne a fenntartható fejlődési célok általános érvényesítéséért valamennyi uniós szakpolitikában. Ez erőteljes koordinációt eredményez majd a főigazgatóságok között;

33.

sürgeti az Európai Bizottság következő elnökét, hogy az Unió helyzetéről szóló beszédében évente számoljon be az Európai Parlamentnek a fenntartható fejlődési célok végrehajtásáról, valamint számoljon be az Általános Ügyek Tanácsának is;

34.

sürgeti a Tanácsot, hogy ösztönözze a fenntartható fejlődési célok végrehajtását, és az önkéntes nemzeti felülvizsgálatok Általános Ügyek Tanácsában való megvitatása révén, amelyre az ENSZ magas szintű politikai fórumaira ütemezett prezentációk előtt kerülne sor, segítse elő nemzeti szinten a kölcsönös tanulást;

35.

sürgeti az Európai Parlamentet mint társjogalkotót, hogy az összes érintett szakpolitikai ügyiratban juttassa általánosan érvényre a fenntartható fejlődési célokat, és az összes bizottságot ösztönözze arra, hogy foglalkozzanak a fenntartható fejlődési célok végrehajtásával; kéri, hogy a különböző bizottságokban legyenek a fenntartható fejlődési célokkal foglalkozó állandó előadók;

36.

elkötelezettséget vállal arra, hogy integrált és koherens módon munkálkodik a fenntartható fejlődési célokon, és azokat az RB minden szakbizottságában és véleményében általánosan érvényre juttatja;

37.

együttműködést javasol az Európai Bizottsággal és más partnerekkel a fenntartható fejlődési célok helyi/regionális szintű végrehajtásának nyomon követése terén; üdvözli az Európai Bizottság által szervezett, nyílt részvételen alapuló irányítás mellett működő, több érdekelt felet tömörítő platform munkáját, amely a fenntartható fejlődési célokkal foglalkozik; határozottan támogatja e platform folytatását a régiók, városok, a civil társadalom, a tudományos élet és az üzleti élet fenntarthatósággal kapcsolatos, inkluzív párbeszédbe való bevonása és a fenntartható fejlődési célokért való felelősségvállalás megteremtése érdekében;

38.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság szerepeltette a platform ajánlásait a vitaanyagban;

39.

előirányozza, hogy a platform váljon állandó tanácsadó szervvé, amellyel az uniós döntéshozók – az Európai Bizottság, a Tanács és az Európai Parlament – konzultálhatnak a fenntartható Európa 2030-ig történő megvalósítására vonatkozó átfogó stratégiával kapcsolatban, valamint amely tájékoztatja az új európai biztosokat és európai parlamenti képviselőket a fenntartható fejlődési célokról;

40.

kéri, hogy az európai, nemzeti és szubnacionális platformokat rendszeresen vonják be a több érdekelt felet tömörítő uniós platform munkájába, hogy megerősítsék annak munkáját és reprezentativitását;

41.

arra kéri az összes uniós intézményt, hogy a szakpolitikák koherenciájának biztosítása érdekében a 17. fenntartható fejlődési cél szellemében vegyenek részt a fenntartható fejlődési célokra vonatkozó rendszeres intézményközi párbeszédben, ideértve az Európai Bizottságot, a Tanácsot, az Európai Parlamentet, valamint a Régiók Európai Bizottságát és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot;

A fenntartható fejlődési célok általános érvényesítése az uniós szakpolitikákban

42.

ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy a fenntartható fejlődési célok összes vetületét figyelembe vevő jogszabályok megtervezésének segítéséhez használja eszközként a minőségi jogalkotásra vonatkozó iránymutatásokat. Ezekben az iránymutatásokban világosan fel kell tüntetni az összes változót, amelyet figyelembe kell venni ahhoz, hogy fenntartható megközelítést vezessünk be;

43.

úgy véli, hogy a fenntartható fejlődési célok különböző vetületei között elkerülhetetlenek lesznek a kompromisszumok, és módszeres előzetes hatásvizsgálatokat kér a lehetséges szinergiák és ütközések feltárása, valamint a kompromisszumok átlátható értékelése érdekében, a közvetlen és a hosszú távú hatás figyelembevételével. A területi hatásvizsgálat, valamint a polgárokkal és az érdekelt felekkel helyi és regionális szinten folytatott, részvételen alapuló viták segíteni fognak a döntések elfogadottságának biztosításában és a jó politikai döntéshozatal szavatolásában;

44.

példát kíván mutatni más intézményeknek és szervezeteknek, és vállalja, hogy évente konferenciákat szervez a helyi és regionális önkormányzatok tapasztalatainak és bevált gyakorlatainak bemutatása céljából;

45.

arra kéri az összes uniós intézményt és tagállamot, hogy igazítsák hozzá az európai szemesztert a fenntartható fejlődési célokhoz és egy későbbi, a fenntartható Európa 2030-ig történő megvalósítására vonatkozó uniós stratégiához. A többéves útmutatásnak biztosítania kell, hogy az európai szemeszter érvényesítse az uniós stratégiát, és a fenntartható fejlődési célok koordinációs és végrehajtási eszközévé váljon, valamint hogy az éves növekedési jelentésből ezért „éves fenntartható fejlődési felmérés” legyen;

46.

többéves uniós fenntartható fejlesztési felmérést kér, amely a felülvizsgálat és az ajánlásokról való beszámolás többéves nemzeti ciklusát fogja elindítani. E felmérésnek számba kell vennie az uniós stratégia és a tagállamok fenntartható fejlesztési cselekvési terveinek végrehajtását. Ez biztosítaná az uniós országok önkéntes nemzeti felülvizsgálatainak az alapját az ENSZ keretében;

47.

kéri, hogy a fenntartható európai szemeszternek az Európai Bizottságon belüli irányításába vonják be az összes érintett bizottsági szolgálatot, valamint kerüljék a „silószemléletű” kezdeményezéseket;

48.

megismétli azt a kérését, hogy az európai szemeszter irányítása alapuljon a partnerség és a többszintű irányítás elvén, az éves ciklus kezdetétől teljes jogú partnerként bevonva az uniós régiókat és városokat, egy magatartási kódex alapján (9) (10);

49.

arra kéri az uniós intézményeket, hogy az uniós költségvetést használják fel a fenntartható fejlődési célok valamennyi szakpolitikában való általános érvényesítésére, mégpedig oly módon, hogy leállítják a fosszilis tüzelőanyagok támogatását, és megerősítik a közbeszerzésben a fenntarthatósági kritériumokat;

50.

megerősíti, hogy nyomon kell követni a fenntartható fejlődési célok végrehajtását, és kéri, hogy az adatokat legalább a NUTS 2. szintjéig, adott esetben pedig helyi szintig bontsák, lehetővé téve ezzel a jobb politikai döntéshozatalt, amennyiben a nemzeti átlag félrevezető;

51.

ismételten kijelenti (11), hogy túl kell lépni a GDP-n és további mutatókat kell alkalmazni, amelyek nem pusztán gazdasági jellegűek, hanem a fenntartható fejlődési célok átalakító jellegét is megragadják, és amelyeket NUTS 2. szinten kell mérni legalább a fenntartható fejlesztési célok elérése szempontjából releváns, lebontott adatok révén;

52.

rámutat arra, hogy az úttörő régiók és városok saját mutatókat dolgoznak ki, és a helyi szereplőkkel – a magánszektorral is – partnerségben maguk gyűjtik az adatokat. A helyi mutatók kidolgozása jó lehetőség a részvétel és a felelősségvállalás előmozdítására. Az RB–OECD felmérés válaszadóinak 40 %-a azonban semmilyen mutatót nem használ. Lehetséges, hogy az uniós mutatók a NUTS 2. szinten rendelkezésre álló adatok hiánya miatt helyi szinten nem használhatók;

53.

javasolja, hogy az uniós Közös Kutatóközpont hozzon létre egy fenntartható fejlődési célokkal foglalkozó városi adatplatformot, hogy európai kézikönyvet készítsen a fenntartható fejlődési célokat önkéntesen megvalósító városokról; tudomásul veszi továbbá a városok adataival foglalkozó világtanács (World Council on City Data) munkáját, amely ISO-szabványokat hozott létre az intelligens és reziliens városok számára, valamint az OECD munkáját, amelynek keretében egy vizualizációs eszközt dolgoztak ki, amely a hivatalos mutatókat regionális és helyi szintű modellezett mutatókkal kombinálja, hogy figyelembe vegye a regionális különbségeket;

54.

felkéri az Eurostatot, hogy éves nyomonkövetési jelentésébe foglalja bele e munkát és a mért előrehaladást, helyet hagyva a kvalitatív adatoknak is. Az RB kész arra, hogy együttműködjön, és segítse az együttműködést e partnerekkel a fenntartható fejlődési célok helyi/regionális szintű végrehajtásának nyomon követése érdekében;

55.

megismétli, hogy számos régió és város tesz előrelépéseket és válik úttörővé ebben az átmenetben, sikeres alulról építkező kezdeményezések, mint például a Polgármesterek Klíma- és Energiaügyi Szövetsége és az RB e téren tevékenykedő nagykövetei révén. Ezek az alulról építkező mozgalmak új lendületet és komoly előrelépést jelenthetnek a fenntartható fejlődési célok megvalósítása felé;

A fenntartható fejlődési célok külső dimenziója

56.

kitart amellett, hogy az Unió a fenntartható fejlődési célok végrehajtásakor vegye figyelembe azok külső dimenzióját, ideértve belső politikáinak külső hatását, például a KAP vagy a kereskedelem esetében. A belső és a külső vetületek nem különülnek el, és alapvető a politikák fenntartható fejlesztési szempontú koherenciájára való törekvés;

57.

partnerséget kér az uniós, nemzeti, regionális és helyi szint között a fenntartható fejlődési célok fejlesztési együttműködésen keresztüli végrehajtásának segítése érdekében;

58.

kéri, hogy jobban kövessék nyomon a globális ellátási láncok szerepét, biztosítva a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartását, valamint a körforgásos gazdaság gyakorlatainak végrehajtását és az erőforrások túlzott használatának elkerülését;

59.

kitart a decentralizált együttműködés és az olyan RB-kezdeményezések kulcsfontosságú szerepe mellett, mint az Európai Bizottság és az RB „Városok és régiók a fejlesztési együttműködésért” fóruma, amely 2019. februárban a fenntartható városi partnerségekre összpontosított, több mint 80 országból 500-nál is több résztvevőt mozgósított, és konkrét szakpolitikai ajánlásokat dolgozott ki a fenntartható fejlődés regionális és helyi partnerségek révén történő előmozdításáról, vagy mint a líbiai önkormányzatok támogatására irányuló nicosiai kezdeményezés. Ezek az RB-s kezdeményezések azt mutatják, hogy az uniós támogatásnak nem kizárólag a nagyvárosok közötti nagyszabású partnerségi projektekre kell összpontosítania, hanem a különböző méretű és különböző típusú területeket érintő decentralizált együttműködési kezdeményezések számára is hozzáférhetőnek kell lennie;

60.

sajnálja, hogy az új Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszközre (NDICI) irányuló európai bizottsági javaslat nem foglal magában a helyi önkormányzatok támogatására szolgáló külön tematikus finanszírozási sort;

61.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy támogassa a fiatalok, a nők és az otthonuktól elszakadt népességcsoportok gazdasági és társadalmi integrációját a fejlődő országokban. A decentralizált együttműködés partnerségi logikája segíthet a migrációról alkotott kép átalakításában, hogy abban ne fenyegetést, hanem lehetőséget lássanak, különös tekintettel arra, hogy a régiók és a városok kulcsszerepet játszanak a migránsok befogadó társadalmakba való integrálásában;

Uniós szakpolitikák

62.

egyetért a vitaanyagban megfogalmazott diagnózissal és azzal a javaslattal, hogy kiemelten tovább kell dolgozni négy szakpolitikai klaszteren és négy horizontális eszközön, ám a következő további észrevételeket teszi:

63.

hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozási politika érvényesítésére vonatkozó célösszeg 25 %-ra való javasolt emelésén kívül az új többéves pénzügyi kereten belül jelentős pénzügyi forrásokat kell juttatni a fenntartható fejlesztésre, ezenkívül biztosítani kell, hogy más finanszírozás ne ássa alá a fenntartható fejlesztési célok megvalósítását;

64.

hangsúlyozza, hogy sürgősen el kell fogadni a szükséges stratégiákat és intézkedéseket kell hozni a forráshatékony körforgásos gazdaság érdekében, mégpedig a Párizsi Megállapodás haladéktalan végrehajtása révén;

65.

kiemeli, hogy az RB egy külön véleményben (12) tovább vizsgálja az ENSZ fenntartható fejlődési céljai, az ökológiai átmenet és az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodás közötti kapcsolatokat. Ez a vélemény az uniós városok és régiók stratégiai megközelítését rögzíti az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, klímasemleges, erőforrás-hatékony és a biológiai sokféleséget szem előtt tartó gazdaságra való sikeres átállásra vonatkozóan;

66.

kitart amellett, hogy a fenntartható fogyasztás és termelés a nem megújuló erőforrások felhasználásának az abszolút értékben mért csökkentését is maga után vonja, nemcsak az erőforrás-hatékonyság, hanem az erőforrások elégségessége felé való elmozdulás tekintetében is;

67.

hangsúlyozza a biogazdaságban rejlő különleges lehetőséget abból a szempontból, hogy elősegíti a fosszilis tüzelőanyagoktól való függetlenedést, és a karbonsemlegesség révén az éghajlatváltozás ellen hat. A bioalapú termékek lehető legnagyobb mértékű, a lehető legtöbb területen történő használata javára szolgál a munkahelyek új, fenntartható piacokon való biztosításának és létrehozásának is, különösen az eddig kevésbé iparosodott régiókban;

68.

úgy véli, hogy a régiók segítségével elérhető az a cél, hogy az innovatív, bioalapú ágazatok bruttó hazai termékhez viszonyított arányát jelentősen megnöveljük a következő évtizedben;

69.

kéri a fenntartható növekedés finanszírozására vonatkozó európai bizottsági cselekvési terv nyomon követését, mivel a finanszírozást eszközként kell felhasználni olyan változások eléréshez, amelyek nemcsak pénzügyileg, hanem a fenntarthatóság szempontjából is megtérülést eredményeznek (13);

70.

kéri, hogy a 2030-as európai iparstratégia szerves részeként az európai vállalkozások és iparágak vállaljanak szerepet a fenntarthatósággal kapcsolatban, annak érdekében, hogy az ágazatok gyorsabban mozduljanak a fenntarthatóbb gyakorlatok felé. Az erre irányuló javaslatról, amely már a fenntartható fejlődési célokkal foglalkozó, több érdekelt felet tömörítő uniós platform ajánlásaiban is szerepelt, tovább kell folytatni a vitát az „Ipar 2030” magas szintű ipari kerekasztal-megbeszélésen, és annak ki kell terjednie a fenntartható fejlődési célokkal integrált biogazdaságra is;

71.

rámutat arra, hogy az Unió fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciájával összhangban szükség van arra, hogy a KAP a fejlődő országokban támogassa a fenntartható mezőgazdaságot, ami előmozdítja ezen országok vidéki lakosságának megtartását és élelmezésbiztonságot biztosít részükre. Ezért szükség van arra, hogy az uniós mezőgazdasági és élelmiszertermékeket ne lehessen az európai termelési költségek alatti árakon exportálni;

72.

sajnálja, hogy a vitaanyag a mobilitást illetően nem tér ki arra, hogy mennyire fontos a tömegközlekedés rendelkezésre állása a fenntartható városi és regionális közlekedési rendszerek kiépítéséhez, valamint a helyi és regionális önkormányzatok által e téren betöltött kritikus fontosságú szerepre;

73.

javasolja, hogy az uniós fenntarthatósági menetrend adjon új lendületet nemzetközi szinten az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló kezdeményezéseknek az IMO (tengeri közlekedés) és az ICAO (légi közlekedés) szintjén, különösen azáltal, hogy az EU globális kerozinadót követel, valamint, ha az ICAO szintjén nem születik megállapodás egy ilyen adó kivetéséről, az EU vegyen fontolóra olyan egyoldalú lépéseket, mint az EU-n belüli repülőjáratok esetében a felhasznált üzemanyag adómentességének megszüntetése vagy a légi fuvarozásra kivetett üzemanyagdíj;

74.

megállapítja, hogy az európai mobilitási ágazatnak innováció révén kell növelnie a versenyképességét. Az alternatív üzemanyagok és a digitális közúti infrastruktúra bevezetési tervét a helyi és regionális önkormányzatoknak a magánszektorral együttműködve fel kell karolniuk, és ezt az uniós költségvetésnek támogatnia kell;

75.

a vitaanyagban felvázolt óriási társadalmi egyenlőtlenségek – mint például hogy az uniós polgárok több mint 22 %-át fenyegeti a szegénység veszélye – fényében megismétli azt a felhívását, hogy hajtsák végre maradéktalanul a szociális jogok európai pillérét, valamint hogy ugyanolyan figyelmet fordítsanak a társadalmi fenntarthatósági tényezőkre, mint a környezeti fenntarthatóságra, bizonyítva, hogy az Unió célja az, hogy senki és semely terület ne maradjon ki. Bizonyítékok mutatják ugyanis, hogy gyakran éppen a szociálisan sérülékeny területek azok, amelyek a leginkább ki vannak téve a fenntartható fejlődés hiányából adód negatív következményeknek;

76.

kéri a szociális jogok európai pillérének regionálisabb jellegű nyomon követését. Az RB-nél jelenleg folyik egy regionális társadalmi eredménytábla kidolgozása, amelyet fel lehetne használni e célra;

77.

megállapítja, hogy különös figyelmet kellene fordítani az aktív, egészséges öregedés előmozdítására az európai lakosság körében, az intézményi megközelítés helyett a közösségi alapút részesítve előnyben;

78.

ismételten kéri egy európai lakhatási program (14) megvalósítását, amely az uniós városfejlesztési menetrend „lakhatási” partnerségéből következően jelentősen hozzájárulna nemcsak a 11. fenntartható fejlődési célkitűzés (fenntartható városok és közösségek), hanem az 1. (a szegénység megszűnése), a 7. (a megfizethető energia), valamint a 10. (az egyenlőtlenségek csökkentése) célkitűzés megvalósításához is.

79.

kiemeli, hogy a digitális technológiák fejlődése az uniós régiók és városok hozzájárulásával háromszoros nyereséggé alakíthatja át a demográfiai változást Európa számára: javíthatja idősödő népességünk életminőségét, elmozdulást hozhat a fenntarthatóbb egészségügyi és ellátási rendszerek felé és fenntartható gazdasági növekedést és munkahelyeket teremthet az ezüstgazdaságban;

80.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak fontos szerepet kell játszaniuk a nemek közötti egyensúlyt illetően, de elismeri, hogy a nők Európa-szerte jelentősen alulreprezentáltak: mindössze a választott polgármesterek 15 %-a, a képviselő-testületek tagjainak 32 %-a, a regionális parlamentek vagy közgyűlések (15) tagjainak pedig 33 %-a nő;

81.

támogatja az ifjúsági munkában a nem formális és az informális tanulás elismerését és láthatóvá tételét. Azok az ifjúsági és sportszervezetek, amelyek az iskolán kívül nem formális és informális oktatási programokat biztosítanak az aktív polgári szerepvállaláshoz, különösen fontosak a fiatalok készségeinek és kompetenciáinak javításához;

82.

hangsúlyozza az uniós intelligens szakosodási módszertanban rejlő lehetőséget, amely a „Fenntartható Európa 2030-ig” stratégia alapvető része lehet. A Közös Kutatóközpont intelligens szakosodási platformja segíti a régiókat abban, hogy felhasználják a strukturális alapokat regionális innovációs stratégiáiknak a fenntartható fejlődési célokkal való integrálása során, többek között az RB és a Közös Kutatóközpont által szervezett „A tudomány és a régiók találkozása” elnevezésű rendezvények révén is. Az intelligens szakosodás és a fenntartható fejlődési célok regionális szintű végrehajtása közötti kiegészítő jelleg lényeges hozzáadott értéket teremt a fenntartható fejlődéshez;

83.

hangsúlyozza, hogy a vitaanyagban foglaltak megvalósítása során az alapvető következő lépések között szerepelnie kell a kibocsátáskereskedelmi rendszernek;

84.

sajnálja, hogy a kereskedelmet illetően az Unió helyzetéről szóló utolsó beszédben nem esett szó „az Unió és Afrika közötti, átfogó kontinensközi szabadkereskedelmi megállapodásról”. E megállapodást a fenntartható fejlődési céloknak kell vezérelniük, azt az óriási szerepet állítva középpontba, melyet a kereskedelem játszhat azok megvalósításának a segítésében;

85.

kéri, hogy újítsák meg a vállalatirányításban a társadalmi párbeszédet, hogy előmozdítsák a fenntartható fejlődési célokat és az új üzleti modelleket a fenntartható növekedésre irányuló gazdasági demokrácia erősítése érdekében;

86.

kitart amellett, hogy a szociális gazdaság pozitív szerepet játszhat a munkanélküliséggel való küzdelemben és az inkluzív és tartós növekedés előmozdításában. Ez különösen fontos a kivándorlás, a gyorsan öregedő népesség, a gazdasági dinamizmus hiánya és a vállalkozói tevékenység alacsony szintje által jellemzett régiókban. Az ilyen régiókban a szociális gazdaságban tevékenykedő szervezetek jelentik az egyik lehetőséget arra, hogy a jó szándék előmozdítsa a vállalkozási tevékenységeket, és hogy a helyi erőforrásokat a lehető legjobban használják fel.

---

(1)  E felmérésre több mint 400 válasz érkezett. Az eredmények és további információk a következő helyen érhetők el: https://cor.europa.eu/hu/news/Pages/SDGs_survey.aspx.

(2)  Az ENSZ Fenntartható Fejlesztési Megoldásokkal Foglalkozó Hálózata (2016), Getting Started with the SDGs in Cities. A Guide for Stakeholders (Az első lépések a fenntartható fejlődési célok megvalósítása felé a városokban. Útmutató az érdekelt felek számára), http://unsdsn.org/wp-content/uploads/2016/07/9.1.8.-Cities-SDG-Guide.pdf.

(3)  Mint például Baszkföld, az Åland-szigetek, Espoo, Gent, Utrecht és Észak-Rajna–Vesztfália.

(4)  Az RB megbízásából készült tanulmány: A territorial approach for the implementation of the SDGs in the EU – The role of the European Committee of the Regions (A fenntartható fejlődési célok Unióban való végrehajtásának területi megközelítése – A Régiók Európai Bizottsága szerepe) (2019).

(5)  A Régiók Európai Bizottsága véleménye: „A strukturálisreform-támogató program és az európai beruházásstabilizáló funkció” (2018/3764, 12. bekezdés, előadó: Olga Zrihen (BE/PES).

(6)  Olyan szervezetek, mint például az OECD, az ICLEI, az UNDP ART kezdeményezése és az UN-Habitat, valamint olyan szövetségek, mint az nrg4SD, az UCLG vagy a magas szintű globális munkacsoport.

(7)  Például a CEMR, a Eurocities, a CPMR, az ESDN vagy az EEAC hálózat.

(8)  A Régiók Európai Bizottsága véleménye: A jövőbeli Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Kohéziós Alap 2020 után.

(9)  A Régiók Európai Bizottsága véleménye: Az európai szemeszter irányításának javítása: a helyi és regionális önkormányzatok bevonására vonatkozó magatartási kódex (COR 2016/5386).

(10)  A Régiók Európai Bizottsága véleménye: Az európai szemeszter és a kohéziós politika: a strukturális reformok hosszú távú beruházásokkal való összehangolása (COR 2018/5504).

(11)  A Régiók Európai Bizottsága véleménye: „Területfejlesztési mutatók – a GDP-n túl” című, 2016. február 11-én elfogadott véleményét.

(12)  „Fenntartható Európa 2030-ra: Az ENSZ fenntartható fejlődési céljai, az ökológiai átállás és az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodás nyomon követése” (ENVE-VI/039), előadó Sirpa Hertell (FI/EPP).

(13)  A Régiók Európai Bizottsága véleménye: „A fenntartható növekedés finanszírozása” című, 2018. december 6-án elfogadott véleményét (2182/2018).

(14)  A Régiók Európai Bizottsága véleménye: „Egy európai lakhatási menetrend felé” című, 2017. december 1-jén elfogadott véleményét (CDR 1529/2017).

(15)  A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete, A nemekkel kapcsolatos statisztikai adatbázis, 2017.

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Fenntartható biogazdaság Európa számára: a gazdaság, a társadalom és a környezet közötti kapcsolat megerősítése

(2019/C 404/05)

Előadó	:	Jácint HORVÁTH (HU/PES), Nagykanizsa megyei jogú város önkormányzati képviselője
Referenciadokumentum	:	Fenntartható biogazdaság Európa számára: a gazdaság, a társadalom és a környezet közötti kapcsolat megerősítése COM(2018) 673 final

I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

Általános megállapítások

1.

üdvözli az Európai Bizottság közleményét, mely a „Fenntartható biogazdaság Európa számára: a gazdaság, a társadalom és a környezet közötti kapcsolat megerősítése” címmel a következő évekre vonatkozó cselekvési tervet tartalmazza a megújított uniós biogazdasági stratégia megvalósítására. A Régiók Bizottsága kulcsszerepet játszhat az Európai Bizottsággal folytatott párbeszéd eszközeként;

2.

a közzétett cselekvési tervet megfelelően ambiciózusnak tartja, az abban szereplő cselekvések végrehajtása kulcsfontosságú az európai biogazdaság fejlődési ütemének megfelelő mértékéhez;

3.

továbbra is úgy véli, hogy a biogazdaság kiépítésében rendkívül nagy fejlődési potenciál van a növekedés és a foglalkoztatás számára, és utal arra, hogy ezeket a lehetőségeket csak akkor lehet kiaknázni, ha a regionális és helyi szereplők helyi szinten szorosan együttműködnek és közös célokat tűznek ki. Az RB külön hangsúlyozza továbbá, hogy a fenntartható biogazdaság fontos a fenntartható fejlődési célok elérése szempontjából;

4.

meggyőződése, hogy a többszintű kormányzás kedvező hatásait kihasználva összhangra van szükség az európai, nemzeti, regionális és helyi biogazdaságra vonatkozó kezdeményezések között, hogy megteremtsük az optimális feltételeket a biogazdaság fejlődéséhez Európában. A helyi és regionális szintek fontos szerepet játszanak az egyetemek, az ipar, a kormányzat és a civil társadalom közötti együttműködés elősegítésében a biogazdaság területén is, a „négyes spirál” modell megközelítéssel;

5.

kiemeli, hogy a 2021–2027 közötti időszak hatalmas lehetőséget kínál a biogazdaság fejlődésére. A helyi és regionális önkormányzatok kulcsfontosságúak az EU kohéziós politikájának és számos regionális intelligens szakosodási stratégiának a végrehajtásában, amelyek lehetővé teszik a biogazdaságot erősítő programok és projektek társfinanszírozását;

6.

megjegyzi emellett, hogy ezen túlmenően az Európai Bizottság előírja, hogy 2021-től a biogazdaságra vonatkozó cselekvési terveket a legmegfelelőbb területi szinten kell megalkotni – a helyi és regionális önkormányzatok szerepének megerősítésével – a programok lehető legközvetlenebb irányításában az érintett ágazatokkal és polgárokkal, összhangban a szubszidiaritás és a többszintű kormányzás elveivel. A fenntartható és körforgásos biogazdaság megteremtése érdekében a tevékenységeket regionális és helyi szinten határozottan szükséges rögzíteni, a helyi emberek a régiókon belül ismerik a meglévő értékláncokat. A régiók az alapvető szolgáltatásokba és adottságokba fektetnek, ezért a helyi és regionális megközelítés erőteljes kapcsolatot jelent a regionális sajátosságokhoz és szakosodáshoz;

7.

úgy véli, hogy a biogazdaság minél szélesebb körű kiépítésére vonatkozó elképzelések sikeres megvalósítása érdekében szükséges a jogi keretek folyamatos felülvizsgálata, hogy a beruházásokat gátló jogi akadályokat is fel lehessen számolni;

8.

meggyőződése, hogy a fenntartható európai biogazdaság kialakulása munkahelyeket teremt, különösen a part menti és vidéki területeken, az elsődleges termelők helyi biogazdaságukban való fokozódó részvétele révén. A bioágazatokban ágazati becslések szerint egymillió új munkahely teremthető 2030-ra;

9.

szorgalmazza, hogy a 2021–2027-es időszakra vonatkozó következő többéves pénzügyi keret tervezése kapcsán minden európai uniós ország alkossa meg nemzeti biogazdasági stratégiáját 2021-ig, elősegítve ezáltal a fejlesztési programok összehangolásának lehetőségét;

10.

mivel a régiók jelentik az egyik legmegfelelőbb szintet a biogazdasági stratégiák végrehajtásához, elő kívánja segíteni, hogy legkésőbb 2024 végéig minden európai régió rendelkezzen biogazdasági cselekvési tervvel vagy az átfogó fejlesztési stratégiájában önálló biogazdaságra vonatkozó fejezettel, tekintve, hogy az Európai Bizottság később kötelezővé kívánja tenni az ilyen terveket. Az RB úgy véli továbbá, hogy mivel a biogazdaság ökológiai határai túlmutatnak a közigazgatási határokon, régióközi stratégiák kidolgozását is tervbe lehetne venni a hasonló profilú régiókkal történő határokon átnyúló és régióközi együttműködés (ikerintézményi programok, hálózatok) megerősítése céljából. Ugyanakkor a makroregionális és a tengeri medencékre vonatkozó stratégiákban elő kell mozdítani a biogazdasági partnerségeket;

11.

ösztönözni kívánja, hogy a jövőben az Európai Unióban a zöld közbeszerzések minél nagyobb teret nyerjenek, melyhez elengedhetetlen a biogazdaság fejlődése; Ennek kapcsán rámutat, hogy a közbeszerzés jó lehetőségeket kínál a bioalapú termékek és megoldások fejlesztésének támogatására. Ehhez gyakran uniós támogatásra van szükség a környezetbarát tervezésre vonatkozó szabványok, normák, éghajlatváltozási és környezetvédelmi terméknyilatkozatok, valamint fejlesztési politikák formájában;

12.

aggodalommal állapítja meg, hogy a Közös Kutatóközpont egy új dokumentuma szerint a 2015–2030 közötti időszakban az EU-ban a mezőgazdasági földterületek mintegy 11 %-át (több mint 20 millió hektárt) a művelésből való kivonás potenciális kockázata fenyegeti, olyan tényezők következtében, mint a földterület biofizikai alkalmassága, a gazdaság szerkezete és mezőgazdasági életképessége, a népesség és a regionális sajátosságok (1). A fentiek fényében az RB felhívja a figyelmet arra, hogy az elhagyott mezőgazdasági területek jelentős potenciállal rendelkeznek a különböző típusú biológiai erőforrások fokozott termeléséhez, feltéve, hogy az ilyen diverzifikált felhasználás nem veszélyezteti a jelentős természeti értéket képviselő mezőgazdasági területeket, és nem csökkenti a biológiai sokféleséget, valamint az élőhelyek helyreállításában és renaturálásában rejlő lehetőségeket;

13.

korábbi, a közös agrárpolitika reformjához készített véleményében (2) kiemelte, hogy a környezetvédelem és az élelmezés terén 2017-hez képest a kétszeresére kell növelni a tagállamokban biogazdálkodással művelt területet, vagy a tagállamok mezőgazdasági hasznosítású területének legalább 30 %-án biogazdálkodást kell folytatni;

14.

megerősíti az uniós erdőgazdálkodási stratégia félidős felülvizsgálatához készített jelentésben leírtakat, melyek szerint az erdőgazdálkodási stratégia felülvizsgálatát össze kell hangolni a biogazdasági stratégia reformjával. Az erdei biogazdaság és az innovációk fejlesztésekor biztosítani kell az egyes uniós politikák közti koherenciát;

A bioágazatok megerősítése és fellendítés, a beruházások és piacok felszabadítása

15.

úgy véli, hogy a biogazdaságban zajló innovációk egyelőre csak a nagy hozzáadott értékű termékek kialakításával kapcsolatosan vonzanak befektetőket a vállalkozásokba. Az alacsonyabb piaci értékkel bíró, de a fosszilis alapú termékek kiváltását célzó, biomassza-alapú termékekhez kapcsolódó technológiák kialakításához szükséges lenne a támogatási rendszerek finomhangolása. A bioenergia-források esetében világosabb árképzési mechanizmusokra van szükség, anélkül azonban, hogy részletesen meghatároznák, mire kell felhasználni a forrásokat. A fosszilis energiaforrások következetes árazása alapvető feltétele a biogazdaság versenyképességének;

16.

véleménye szerint a bioalapú termékek kutatásával, fejlesztésével, gyártásával foglalkozó szervezetek számára nagy előrelépést jelentene a fenntartható módon előállítható termékekre vonatkozó előírások és a belőlük képződő hulladékok szabályozására vonatkozó, harmonizált rendszer megteremtése, valamint a rendszer tagállami szintű stabilitásának biztosítása;

17.

kéri, hogy a fenntartható biogazdaság területén az Európai Bizottság segítse a bioalapú termékeknek az EU tagállamain belüli előállításával és értékesítésével kapcsolatos folyamatokat, valamint a technológiák multiplikálását. AZ EU-nak piacvezetőként kellene pozicionálnia magát az ágazatban a biogazdasággal kapcsolatos legkorszerűbb technológiák kifejlesztése révén, a munkahelyteremtés előmozdítása és a jó minőségű bioalapú termékek rendelkezésre állásának biztosítása céljából;

18.

hangsúlyozza, hogy az alkalmazandó szabályoknak nem szabad túlzott adminisztratív terhet róniuk a bioenergia-források felhasználóira. Jelenleg ilyen jelentéstételi kötelezettségeket határoznak meg a fenntarthatóságra és a gazdaságra irányulóan (az üzleti partnerek esetében is) az állami támogatásokra vonatkozó szabályokban, valamint a megújuló energiaforrásokról szóló irányelvben is. El kell kerülni továbbá a különböző biológiai erőforrások felhasználásának mikroszintű irányítását, amennyiben az erőforrások megfelelnek az éghajlatvédelemmel és a fenntarthatósággal kapcsolatos követelményeknek. Különösen a biofinomítókban jellemző, hogy különböző forrásokat használnak számos különböző célra, többek között bioüzemanyagok előállítására;

19.

úgy véli, hogy a biogazdaság fejlődése, főképp a kevésbé fejlett régiókban, konkrét projektekhez kapcsolódik, továbbá zászlóshajó-típusú innovációk megvalósulása esetén követhető nyomon. A BIOEAST és az ehhez hasonló, több tagállamot tömörítő kezdeményezések esetében javasoljuk, hogy az Európai Bizottság segítse a pozitív szinergiahatások erősödését tematikus programok és támogatások által. A technológiatranszfer-aktivitások és a régiók biomassza-erőforrásainak összekapcsolásával segítsék a társadalom számára is demonstrálható eredmények létrejöttét, amelyek bizonyítják, hogy a fenntartható biogazdaság a körforgásos gazdaság dobogó, zöld szíve;

20.

úgy véli, hogy az energetikai átállás felgyorsítása érdekében, valamint ahhoz, hogy a megújuló energiák versenyképesebbé váljanak a piacon a fosszilis tüzelőanyagokhoz képest, anélkül, hogy ez jogellenes állami támogatásnak minősülne, fontolóra kellene venni az energiaadóról szóló irányelv és az állami támogatásra vonatkozó szabályok kiigazítását;

21.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság a következő években egy, a biogazdaság területi egyenlőtlenségeinek felszámolását elősegítő szakpolitikai támogató eszköz működtetését tervezi, ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy ezen eszköz működését minimum 2027 végéig biztosítani szükséges ahhoz, hogy az elmúlt időszakban a biogazdaságban létrejött területi egyenlőtlenségek valóban csökkenjenek;

22.

üdvözli, hogy a biotechnológia számos uniós ország intelligens szakosodási stratégiájában (RIS3) szerepel. Az intelligens szakosodási stratégiák, amelyek elkészítése ex ante feltétel volt a 2014–2020-as időszakban meghatározott EU-s K+F+I (R+D+I) forrásokhoz való jutáshoz, egyben szakpolitikai eszközök is, amelyek képet adva a regionális, területi adottságokról, ágazatokról, technológiai prioritásokról, a stratégiák végrehajtásához nyújtanak támpontokat. Az RB továbbá úgy véli, hogy a biogazdasággal kapcsolatos regionális RIS3-stratégiák hatékonyabbak, ha mind a szomszédos régiók, mind pedig a tagállamok szintjén összehangolt erőfeszítéseken alapulnak a környezet hosszú távú megóvása és a biológiai sokféleség védelme, valamint a biogazdaságban rejlő lehetőségek kiaknázása érdekében;

23.

szükségesnek látja a biotechnológia kiemelt támogatását mind a kutatási és innovációs (R+I), mind a beruházási prioritások mentén. A biotechnológia tudásbázisa és eszközrendszere alapján alkalmas arra, hogy a biomassza-feldolgozási lépések összekötőjeként a környezetre gyakorolt negatív hatások csökkentésével együtt képes legyen fenntartható módon előmozdítani a bioalapú iparágak fejlődését;

24.

támogatja, hogy a cselekvési terv (1.5. pontja) 300 fenntartható biofinomító üzem kialakítását célozza meg (3). Javasoljuk, hogy új biofinomító üzem létesítése esetén az egységes indikátor- és monitoringrendszer adataira támaszkodva segítsék – összhangban a KAP-ban és a 9. keretprogramban foglalt támogatásokkal és szabályozásokkal – a biogazdaság szempontjából kevésbé fejlett régiók felzárkózását. A technológiai innovációk bevezetésével és az azokhoz kapcsolódó tudásátadási rendszerek fejlesztésével együtt biztosítható az ökoszisztéma által nyújtott lehetőségek környezettudatos kiaknázása, amely fenntartható biomasszaalapú értékláncok kialakulásához vezethet;

25.

úgy véli, hogy az értékláncok optimalizálása, átalakítása és integrálása érdekében elengedhetetlen a helyi és regionális érdekelt felek és különösen a kkv-k aktív bevonása, hogy így az elsődleges termelők után következő kereskedelmi lánc összes tagja részt vegyen a folyamatban. Mindenképpen támogatni kell a kkv-kat abban, hogy elvégezzék a biogazdaságra való átállást célzó technológiai és üzleti átalakítási folyamatokat;

A helyi biogazdaságok gyors elterjesztése Európában

26.

javasolja, hogy az Európai Bizottság kiemelt figyelmet fordítson a városok és vidéki területek közigazgatási felelőseinek a tájékoztatására annak érdekében, hogy a biomassza-termelési és -feldolgozási lehetőségeket beépítsék a hosszú távú stratégiatervezési és költségvetési folyamatokba;

27.

kiemeli, hogy a szomszédos régiók közötti egyeztetéseknek meg kell teremteniük a lehetőséget a körforgásos biogazdálkodáshoz kapcsolódó technológiák és megoldások megvalósulására a régiók együttműködésében;

28.

véleménye szerint a városoknak jelentős körforgásos biogazdasági központokká kell válniuk. Az anyagkörforgás biztosítása, a hulladék – ezen belül a szerves hulladék – újrahasznosítása (vagy adott esetben újrafinomítása) a városokban kiemelt fontosságú, ezek megvalósításához az infrastrukturális és begyűjtő, feldolgozó, újrahasznosító (vagy újrafinomító) rendszerek biztosítása mellett elengedhetetlen a lakosság szemléletformálása. Az ehhez szükséges források összehangolt formában való biztosítását kérjük az Európai Bizottságtól, amely kiterjed a technológia-adaptációk és a tudásátadási rendszerek együttes, egymást kiegészítő fejlesztésére is;

29.

mindenekelőtt úgy véli, hogy lényegében sem a stratégia, sem a cselekvési terv nem foglalkozik irányítási kérdésekkel. A cselekvési tervben kidolgozott folyamatok megvalósításához az érintett szereplők felelősségi köreit egyértelműen, a többszintű kormányzást teljes mértékben tiszteletben tartva kell meghatározni, hogy biztosítva legyen a stratégia minden egyes elemének hatékony és eredményes megvalósítása;

30.

szükségesnek tartja a jogalkotás harmonizációját, mivel a 28 tagállam jelenleg több, eltérő jogszabályt alkalmaz a biogazdaságot meghatározó értékláncok elsődleges alapanyagaiként szolgáló biomasszaáramokra, illetve az ezek feldolgozásából eredő hulladékáramokra vonatkozólag;

31.

véleménye szerint a helyi és regionális kezdeményezések összefogására, a megteremtett tudás és az eredményekben rejlő potenciál maximalizálására alkalmas szervezetek (pl. ECRN), platformok (pl. BIC) és klaszterszerveződések hatékonyan segítik a biogazdaságban zajló folyamatokat. A tudásátadási rendszerekbe való bevonásuk a jövőben kiemelten jelentőséggel bír;

A biogazdaság ökológiai határainak megértése

32.

javasolja, hogy közigazgatási határok helyett az ökológiai határok, ökológiai rendszerek szolgáljanak a biomassza-termelési potenciál felmérésének alapjául. A cselekvési terv céljainak eléréséhez szükség lenne a megtermelt biomassza-mennyiségek pontos felmérésére és egységes rendszerben való nyilvántartására. Ehhez a régiók összehangolt együttműködése szükséges, a felméréshez pedig elengedhetetlen a standardizált mérési és monitoringmódszerek kidolgozása és meghatározása;

33.

üdvözli, hogy a cselekvési terv 3.2 pontja alapján az Európai Bizottság támogatja az ökoszisztéma nyomon követésére szolgáló térképes és statisztikai rendszerek fejlesztését. Javasoljuk ugyanakkor egy egységes európai indikátorrendszer kidolgozását és bevezetését, amely alapján a biomasszaalapanyag-termelés nyomon követhető. Az alapanyagokra épülő feldolgozó technológiák telepítése és működésének – energiahatékonysági, környezetvédelmi, biomassza logisztikai alapú – optimalizálása szempontjából kiemelt fontosságú egy egységes információs keretrendszer létrehozása;

34.

javasolja egy egységes indikátorrendszer kialakítását, amely alapvető és specifikus indikátorok mentén tud információt szolgáltatni a régiók aktivitásáról. Alapvető indikátorokként javasoljuk az alábbiak paraméterek nyomon követését: (1) régióra vetített GDP (tagállami %), (2) nemzetközi K&F&I (R&D&I) aktivitás, (3) fosszilis alapú energiahordozók megtakarítása (saving fossil fuels), (4) az emissziócsökkentés mértéke, különös tekintettel az ammónia (NH3) és a jelentős üvegházhatású (GHG – green house gas) gáz emissziókra (CO2, CH4), (5) megújulóenergia-termelés (ez esetben javasoljuk a mérőszámok dimenziójának egységesítését). Specifikus indikátorok, amelyek a biogazdasági stratégia cselekvési tervével összhangban jellemezhetik a régiók teljesítményét: (1) új munkahelyek száma (BE fejlesztésekkel összhangban); (2) a biogazdaság szerepe a regionális teljesítmény vonatkozásában; (3) a biodiverzitás fenntartásáért és fejlesztéséért tett erőfeszítés mértéke (allokált források) 4) a környezet megőrzése és a hulladék mennyiségének csökkentése;

35.

véleménye szerint a határokon átnyúló (CBC – cross border cooperation), kifejezetten a biogazdaság fejlesztését segítő kooperációs lehetőségeket és innovációs folyamatokat támogató rendszerek kibővítése hatékonyan támogatja a szomszédos határ menti régiók stratégiáinak országhatáron átnyúló összehangolását. A hasonló ökológiai, társadalmi és gazdasági szempontok mentén való együttműködések vezérelni tudják a képzések helyi szintű specializációját, és az ágazatok foglakoztatási arányaira is pozitívan hatnak;

36.

javasolja, hogy segítsék a biológiai sokféleség és a termelés közötti kompromisszumok kezelésére szolgáló mechanizmusokat, valamint szinergiákat kell keresni a különböző politikák között. A felgyorsult éghajlatváltozás mikroregionális szinten tapasztalható változásokat is eredményez;

37.

szorgalmazza egy átfogó fejlesztési keretrendszer kidolgozását, amely hozzájárulna a biodiverzitás csökkenése és a környezeti változások elleni küzdelemre irányuló, a talaj erőforrásait, valamint termőképességét megőrző és javító uniós szintű klímapolitikai intézkedések összehangolásához;

38.

üdvözli, hogy a fenntarthatósági célokkal összhangban került kialakításra a biogazdasági stratégia, amelynek cselekvési tervében sarkalatos pont a biomasszában rejlő potenciálok kiaknázása mellett a termelési területek túlhasználatának védelme. A Régiók Bizottsága üdvözli továbbá a termelés alapjául szolgáló erőforrások védelmét, és kéri, hogy az Európai Bizottság fokozza a szemléletformálásra fordított források egységes elérhetőségét a régiók számára;

A biogazdaság finanszírozási kérdései

39.

üdvözli, hogy a 2021–2027-es időszakra vonatkozó következő többéves pénzügyi keretre irányuló európai bizottsági javaslatok jelentős lökést kívánnak adni a rendszerszintű kutatásnak és innovációnak a biogazdaság által lefedett területeken és ágazatokban, többek között az „Élelmiszerek és természeti erőforrások” Európai Horizont keretprogram (4) részére előirányzott 10 milliárd EUR (5), vagyis a becsült költségvetés kb. 10 %-a révén. Az EGSZB különösen üdvözli a „fenntartható, inkluzív és körforgásos bioalapú megoldások” beillesztését a program nyolc partnerségi területe közé;

40.

kiemeli ugyanakkor, hogy a biogazdaság fejlesztése holisztikus megközelítést igényel, ami egyben azt is jelenti, hogy a fejlesztések finanszírozása is egy időben több finanszírozási forrás összehangolását igényli. Szükségesnek véljük, hogy az Európai Bizottság erősítse az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Szociális Alap Plusz, az Európai Tengerügyi és Halászati Alap, a közös agrárpolitika pénzügyi eszközeinek, illetve a rendelkezésre álló K+F+I-forrásoknak, és az InvestEU program pénzügyi eszközeinek egymást kiegészítő jellegét, és dolgozzon ki megfelelő eszközöket e források összehangolásához, hogy a tagállamok és a régiók maximálisan ki tudják használni a biogazdaság támogatására rendelkezésre álló forrásokat;

41.

megerősíti, hogy InvestEU programnak fontos szerepet kell kapnia a biogazdaság jövőbeni finanszírozási forrásai között. Éppen ezért szorgalmazza, hogy a biogazdaság mint finanszírozási célterület kapjon továbbra is helyet az InvestEU program által finanszírozott területek között;

42.

ismételten felhívja a figyelmet arra, hogy a kitűzött cél, mely szerint az uniós költségvetés kiadásainak 25 %-ával az éghajlatvédelmi célok elérését kell elősegíteni, nem elegendő a Párizsi Megállapodás céljainak teljesítéséhez. Ahogy azt a 2021–2027 közötti többéves pénzügyi keretre vonatkozó csomaghoz készített véleményünkben (6) jeleztük, a következő pénzügyi keretben arra kellene törekedni, hogy 30 % fölé lehessen növelni azoknak a kiadásoknak a szintjét, amelyek hozzájárulnak az energiaágazat, az ipar és a közlekedés dekarbonizációjához, valamint a körforgásos gazdaságra való áttéréshez. Ezek a célok elősegítik a biogazdaság fejlődésének megfelelő ütemét;

43.

ismételten jelzi, hogy az Európai Horizont kutatási és innovációs keretprogram létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre vonatkozó európai bizottsági javaslatba bekerült, hogy az Unió legkülső régiói esetében – gazdasági és társadalmi strukturális helyzetük figyelembevételével – a horizontális uniós programokhoz való hozzáférés tekintetében lehetőség van egyedi intézkedések elfogadására. Az RB sajnálja, hogy a rendelkező részre vonatkozó javaslatban nem jelenik meg ez az elismerés, anélkül ugyanis a program nehezen fogja figyelembe venni az ilyen régiók sajátosságait, valamint intelligens szakosodási stratégiáiknak megfelelően kutatási és innovációs kísérleti helyszínként szolgáló egyedülálló tőkéjét olyan területeken, mint a biogazdaság vagy az éghajlatváltozás;

Oktatás, képzés, szemléletformálás a biogazdaságban

44.

aggodalmát fejezi ki, hogy a statisztikák alapján a biogazdaságban tevékenykedő termelők, vállalkozók átlagos életkora évről évre növekvő tendenciát mutat. Kijelenthető, hogy a kiöregedő társadalmi réteg utánpótlása és tudásának átadása, valamint a szükséges új készségek és kompetenciák elsajátítása nélkül kockázatos a jövő – egyre növekvő – minőségi és mennyiségi élelmiszer-ellátása. A biogazdaság szektorainak megfelelő tudásátadási rendszerek fejlesztésével, valamint a szektorok közötti kapcsolódási lehetőségek innovációs, szociális, gazdasági és ökológiai kérdéseivel kiemelten kell foglalkozni;

45.

úgy véli, hogy az ökoszisztémához illeszkedő, fenntartható biomassza-alapú értékláncok munkaerőigénye hosszú távon akkor áll rendelkezésre, ha az alapfokú tanulmányok kezdetétől egymásra épülő oktatási modulokkal, továbbá a tagállamok által a nyitott koordinációs módszer alapján kidolgozott képzési és egész életen át tartó tanulási modulokkal alakítjuk ki a biogazdasági ágazatok speciális munkaerőigényének biztosítását. Az említett modulok kialakítását a RB feltétlenül szükségesnek tartja, mivel a környezeti kultúrával és fenntarthatósággal kapcsolatos ismereteket az oktatás, valamint a képzés és az egész életen át tartó tanulás minden szintjén át kell adni. Ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy segítse a tagállamokat a közös célkitűzések, valamint az azok uniós szintű eléréséhez szükséges eszközök közösen történő azonosításában és meghatározásában;

46.

utal arra, hogy a bioalapú termékek iránti piaci kereslet megteremtése kulcsfontosságú a biogazdaság fejlődése szempontjából. Felhívja a figyelmet, hogy ehhez a szemléletformálási akciók és tevékenységek mellett keresletoldalú támogatásokat is alkalmazni szükséges, amihez elengedhetetlen az Európai Bizottság és a régiók, települések együttműködése.

---

(1)  „Agricultural Land Abandonment in the EU within 2015-2030” [A mezőgazdasági földterületek termelésből való kivonása az EU-ban a 2015–2030 időszakban], JRC Policy Insights (2018. október), elérhető: https://ec.europa.eu/jrc/sites/jrcsh/files/jrc113718.pdf.

(2)  A Régiók Európai Bizottsága véleménye – a KAP reformja (COR-2018-03637).

(3)  OECD, Meeting Policy Challenges for a Sustainable Bioeconomy, 2018, ISBN 9789264292345; BIO-TIC, A virágzó európai biotechnológiai ágazat ütemterve, 2015.

(4)  COM(2018) 435, A Horizont Európa kutatási és innovációs keretprogram létrehozásáról, valamint részvételi és terjesztési szabályainak megállapításáról, 2018. június 7.

(5)  COM(2018) 321 final, Modern költségvetés a polgárainak védelmet, biztonságot és lehetőségeket nyújtó Unió számára – A 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret, 2018. május 2.

(6)  COR-2018-02389.

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – A STE(A)M-tárgyak oktatásának erősítése az EU-ban

(2019/C 404/06)

Előadó

:

Csaba BORBOLY (RO/EPP), a Hargita Megyei Tanács elnöke

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

1.

üdvözli, hogy az európai helyi és regionális önkormányzatok jelentős része felismerte, hogy az oktatás különböző szintjein világszerte egyre elterjedtebb STEM, azaz a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika oktatásának, az ezekkel kapcsolatos készségek és kompetenciák fejlesztésének egységes, integrált kezelése terén fontos lehetőségek és feladatok nyílnak számukra;

2.

hangsúlyozza, hogy az erősen innovációintenzív gazdasági ágazatok, így az IKT, a robotika, az automatizálás, a műszaki kutatás-fejlesztés, a logisztika és a különféle mérnöki tevékenységek esetében jelentős további gazdasági növekedés prognosztizálható, ennek a növekedésnek azonban gátat szabhat a STEM-oktatás nem megfelelő alkalmazása;

3.

értelmezése szerint a STEM esetében bár több évtizedes, kiforrott oktatási módszerről beszélhetünk, melynek tárgyi feltételrendszere is hozzáférhető, mégis szükség van további lépésekre, mivel több olyan tanárra van szükség, aki képes a hagyományos tantárgyi határokon átlépve, az alkalmazott kutatásra és a tudományos módszertanra alapuló, interdiszciplináris projektszemléletet alkalmazva oktatni, és sok esetben az országos, nemzeti, tagállami szintű oktatáspolitika a mai napig nem ismerte fel a vonatkozó beruházások szükségességét;

4.

hangsúlyozza, hogy a STEM nem egyszerűen az egyes tudományterületek, tantárgyak egymástól független vagy párhuzamos oktatását jelenti, mivel lényeges eleme, hogy az egyes szakterületeket nem külön-külön, hanem egymással összehangolt, gyakorlatilag multidiszciplináris rendszerben kell tervezni és oktatni;

5.

felhívja a figyelmet arra, hogy a kutatások tanúsága szerint a STEM-szakmákban középtávon is jelentősen növekszik majd a munkahelyek száma, és ez az a terület, ahol gyakorlatilag minden tagállamban a legalacsonyabb a munkanélküliség;

6.

figyelmeztet arra, hogy a Világgazdasági Fórum szerint (1) a bölcsészeti és a tudományos tárgyak szétválasztása nem készíti fel az új nemzedékeket az új, horizontális szerepkörökre, amelyek betöltéséhez a munkavállalóknak műszaki, szociális és elemzőkészségekre egyaránt szükségük lesz. Ezért kéri a tanulókat és a diákokat összetett problémamegoldási készségekkel, kreativitással, kritikus gondolkodással, munkatárs-menedzselési képességekkel és kognitív rugalmassággal felvértező STEAM-tárgyak határozott előtérbe helyezését;

7.

fontosnak tartja, hogy a STEM nemzetközi eredményei alapján elmondható, hogy nemcsak a felsőoktatásban, de megalapozó jelleggel az alapfokútól kezdve minden oktatási szinten érdemes vele számolni – kibővítve a mindenki számára hozzáférhetővé teendő alapkompetenciák körét a STEM-alapismeretekkel, így a tudományos-technikai alfabetizációval is;

8.

úgy látja, hogy a szubszidiaritás elvével összhangban, a többszintű kormányzás elvének megfelelően szükséges megvizsgálni, hogy a helyi és regionális szint hogyan járulhat hozzá a nyitott koordinációs módszer alapján végzett koordináció segítségével a STEM-képzések, a STEM-munkaerő, és a STEM-munkahelyek közt meglevő hiányosságok kezeléséhez és a hiányzó összhang megteremtéséhez, hogy egyenlő feltételek jöjjenek létre európai szinten;

9.

ismételten felhívja a figyelmet arra, hogy a tagállamokon belüli szubszidiaritás és decentralizáció érdekében tisztán kell látni, hogy a helyi és regionális önkormányzatok mint iskolafenntartók vagy az oktatási hálózat egyéb támogatói szerepe megkérdőjelezhetetlen, hiszen az EU-alapok lehívása kapcsán is meghatározó szerepük van;

10.

értelmezésében az egyes régiók közti fejlettségi különbségek leküzdésében fontos szerepe lehet a helyi és regionális STEM-kezdeményezéseknek, stratégiáknak, akcióterveknek, PPP-megoldásoknak. A STEM-munkahelyekhez kapcsolódó készségek fejlesztése sok esetben nem kötődik drága hagyományos oktatási infrastruktúrához, ugyanakkor különösen a szakoktatásban és a felnőttképzésben rengeteg lehetőség adódik a rövid ciklusú, akár néhány hónapos, specializált képzések megszervezésére. A STEM-munkaerő jelenléte egy térségben meghatározó tényezője a regionális versenyképességnek, ezért itt valóban hatékonyan avatkozhatnak be az egyes helyi és regionális önkormányzatok. Így a STEM helyi és regionális oktatási prioritásként való kezelése, az összehangolt fejlesztési beruházások, kezdeményezések nagyban hozzájárulhatnak az agyelszívással kapcsolatos károk csökkentéséhez, helyben kínálva megfelelő karrierlehetőséget a STEM-munkaerőnek;

11.

úgy látja, hogy a helyi és regionális szinten is működő, jól beágyazott szakmai szervezetek és kamarák bevonása a képzés tervezésébe és magába a képzési folyamatba segíti a STEM-megközelítés hatékonyságát, és így a helyi és regionális szintű hozzáadott érték és érdekek megfelelőbb megfogalmazását és megjelenítését;

12.

a kohéziós politika forrásainak 2021–2027 közötti programozására tekintettel, valamint összhangban az európai szemeszter ezzel kapcsolatos iránymutatásokat tartalmazó országjelentéseivel, arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezeljék megfelelő prioritással a STEM-mel kapcsolatos kezdeményezések támogatását helyi és regionális szinten, illetve tegyék meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy tagállami vagy uniós alapokhoz köthető forrásokból megfelelő beruházásokat irányozzanak elő, továbbá biztosítsák, hogy a kohéziós politika tervezése célzottabban közelítse meg a STEM-készséggel kapcsolatos hiányosságokat. Az RB sürgeti, hogy az Európai Bizottság a foglalkoztatási iránymutatások kidolgozásakor és az oktatási és képzési rendszerek szerkezeti hiányosságait kezelő „kibővített munkaerő- és készségkínálat” keretében ösztönözze a tagállamokat arra, hogy megfelelő módon támogassák a STEM-mel kapcsolatos kezdeményezéseket, ugyanis azok hozzájárulhatnak a sikeresen fejlődő, ugyanakkor befogadó, esélyegyenlőségre törekvő, tudásalapú európai gazdasági modell további fenntartásához;

13.

megítélése szerint itt van az ideje annak, hogy az Európai Oktatási Térség nagyratörő és helyeslendő tervei mellett az Európai Bizottság garantálja, hogy a megfelelő uniós programok közvetlen irányítása keretében foglalkozik az összes, a STEM-mel kapcsolatos prioritással. Javasolja továbbá, hogy az Európai Bizottság egy külön ennek szentelt uniós portálon keresztül ösztönözze a STEM terén bevált gyakorlatok közismertté tételét és cseréjét;

14.

javasolja, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok hangolják össze erőfeszítéseiket az alábbiak biztosítása érdekében: — nemi szempontú elfogultság nélküli megközelítés a STEM oktatásában, a tanácsadásban és a tantervek kialakításában, — az Európai Bizottság által a nők digitális gazdaságban való részvételének éves szintű értékelésére használt „Nők a digitalizációban” eredménytábla kiterjesztése a STEM-készségek nők általi elsajátításának és a nők STEM-munkahelyekre való felvételének a mérésére is, — az etnikai és nyelvi kisebbségek nyelvi jogainak garantálása az innovatív oktatási tevékenységek során is, hogy az általuk használt oktatási segédanyagok és tantervek ne legyenek elmaradottak, — közvetlen és eredményes fellépések és a bevált gyakorlatok kicserélése az oktatási rendszerben részt vevő fiatalok, valamint a NEET-fiatalok elérése érdekében, hogy vonzóvá váljanak számukra a STEM-tárgyak és -munkahelyek; kéri továbbá, hogy konkrét fellépésekkel kérdőjelezzék meg a nemi sztereotípiákat, népszerűsítsék a nők STEM-készségeit és az ilyen készségek oktatását, és szorgalmazzák, hogy több nő töltsön be a STEM-tárgyakhoz kapcsolódó állásokat és vegyen részt ilyen vállalkozásokban;

15.

aggodalmát fejezi ki, mivel az elmúlt évtizedekben három aggasztó hiányosságot lehet tapasztalni a STEM kapcsán: i. az oktatás minden szintjén STEM tanárhiány figyelhető meg Európa-szerte, ii. a diákok érdeklődése sok esetben csökken a STEM-tárgyak iránt, iii. az oktatási rendszer kimenete nem mindig van összhangban a munkapiaci szükségletekkel;

16.

ugyanakkor úgy látja, hogy ezeket a kérdéseket nem problémaként, hanem konkrét megoldandó feladatként kell felfogni, és ezekre a problémákra csak megfelelő tervezéssel, helyi és regionális partnerségépítéssel, a munkaadók bevonásával lehet hathatós választ találni, hiszen a kérdés összes tagállam általi rendezését és helyi és regionális szintű stratégiák révén történő legmegfelelőbb kezelését sürgeti az is, hogy jelenleg a tagállamok közül mindössze kilenc rendelkezik a STEM-re vonatkozó tagállami stratégiával;

17.

hangsúlyozza, hogy a nők aránya továbbra is alacsony ezeken a képzéseken, szakmákban, azaz bőven akad tennivaló a nemek közti esélyegyenlőség terén, ami ugyanakkor azt is jelenti, hogy van növekedési lehetőség ezen a területen, ezekben a szakmákban. A példaképek nagy szerepet játszhatnak abban, hogy ösztönözzék a fiatal lányokat arra, hogy megfontolják a STEAM valamelyik területén való elhelyezkedést. Minden nemzedék számára szükség van külön pályaválasztási programokra, tanulmányi és gyakornoki ösztöndíjakra is. Tanulmányok kimutatják, hogy a nemek között a STEM terén meglévő különbségek megszüntetése hozzájárulna ahhoz, hogy az EU egy főre jutó GDP-je 2,2–3,0 %-kal nőjön, illetve 2050-re 850 000–1 200 000 munkahellyel bővítené a foglalkoztatást az EU-ban. Ha a nők a férfiakkal egyenlő mértékben vennének részt a gyorsan bővülő, ám mégis erőteljes szegregáció által jellemzett ikt-szektorban, az pedig évente mintegy 9 milliárd euróval növelné az uniós GDP-t (2);

18.

megjegyzi, hogy jelenleg 35 európai országban a számítástechnikai végzősöknek alig 20 %-a nő (3). Rámutat, hogy a STEM-készségek terén tapasztalható hiányosságok pótlása még inkább létfontosságú, ha azt tekintjük, hogy a munkahelyteremtés egyre inkább a STEM-hez kapcsolódó ágazatokra koncentrálódik, amit az ikt terén éves szinten létrejövő 120 000 új munkahely is illusztrál. Az Európai Bizottság szerint 2020-ra akár 900 000 képzett ikt-szakember is hiányozhat Európából (4). Hangsúlyozza ezért, hogy annak elősegítéséhez, hogy több lány és nő érdeklődjön a STEM-tárgyak iránt, partnerségre van szükség a szülők, az oktatási intézmények, a kormányzás minden szintje és az ágazat között, és kulcsfontosságú szerepe van a női példaképek részéről érkező ösztönzésnek, mentorálásnak és e példaképek népszerűsítésének;

19.

fontos lehetőséget lát a regionális és polgári egyetemek számára is a STEM elterjesztésében, hiszen a STEM-képzések, egyetemi szakok nemzetköziesíthetők, ezért kiemelten vonzók lehetnek a sikerre törekvő egyetemek számára, továbbá abban is, hogy a STEM új irányai, úgy mint a csapatmunka fejlesztése, a szakmaközi együttműködések elősegítése, a gyakornoki rendszerek elterjesztése és támogatása, a projektalapú oktatás megerősítése, a hátrányos helyzetű, kisebbségi vagy fogyatékkal élő diákok bevonása az oktatási, képzési folyamatba, úttörő helyzetbe hozhatja azokat a régiókat és egyetemeiket, szakiskoláikat, ahol korai innovátorként élnek az ezekben rejlő lehetőségekkel;

20.

kiemeli, hogy a STEM-modulok helyi, regionális tervezése esetén lehetőség van a speciális helyi tudások beépítésére a képzési kínálatba, amihez fontos feltétel a helyi és regionális önkormányzatok lehetőségeinek és hatáskörének további bővítése ezen a téren is;

21.

felhívja a figyelmet arra, hogy a STEM kiegészítése a művészeti, kreatív és designelemekkel speciális helyi és regionális megoldások, tradíciók hasznosítására is lehetőséget adhat, ugyanakkor a STEM ilyen kibővítése a STEAM valódi oktatási-képzési innováció lehetőségét tartogatja, amivel sikeres alkalmazása esetén az európai régiók világszinten is jó példával járhatnak elöl, ami további lökést adhat javuló innovációs képességüknek, hiszen a művészetek bevonása ezen a téren a kreativitás jelentős fokozódásával járhat. Emlékeztet arra, hogy egy, a közelmúltban közzétett OECD-tanulmány (5) szerint a művészeti oktatásnak egyre nagyobb jelentősége van az innovációvezérelt gazdaságokban, és egyre több egyetem dolgoz ki új, interdiszciplináris tanterveket;

22.

úgy látja, hogy a STEM-mel és a STEAM-mel kapcsolatos tudatosítási, meggyőzési akciókat egyrészt a szülőkre is érdemes kiterjeszteni, ugyanakkor kiemelten fontos megfelelő módszereket találni arra, hogy egészen korán, már az iskola előtti programokban megfelelő és vonzó módon hívják fel a STEM elemeire a gyermekek figyelmét;

23.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a bolognai folyamat folytatásában és megújításában, valamint a diplomák további automatikus elismertetési folyamatában tegye meg a szükséges intézkedéseket, és biztosítson elsőbbséget és megfelelő figyelmet a STEM és a művészeti diplomák és képzések minél korábbi kölcsönös elismertetésének;

24.

arra ösztönzi a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy a rendelkezésre álló eszközök segítségével, a helyi és regionális önkormányzatokkal is egyeztetve, a regionális és polgári egyetemeket is bevonva, vázoljanak fel tanterveket a STEM és a STEAM vonatkozásában az oktatás különböző szintjei számára, ezzel is megkönnyítve a STEM akár helyi tantervként való flexibilis alkalmazhatóságát, bevezethetőségét; felkéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a STEM-kompetenciák egy integrált keretére azzal a céllal, hogy javuljon az összehasonlíthatóság és az általános végzettségi szint az EU-ban;

25.

kéri az Európai Bizottságot és az EUROSTAT-ot, hogy a célszerűségnek megfelelően finomítson adatgyűjtési módszerén, és tegye jól elkülöníthetővé a STEM-et külön tárgyakként oktató rendszerek és a STEM-et holisztikusan értelmező rendszerek közti eltérést, és tegye világossá mindennek regionális vonatkozásait is, ezzel is segítve a helyi és regionális STEM-stratégiák kidolgozásának folyamatát.

---

(1)  Világgazdasági Fórum, Globális kihívás betekintési jelentés, 2016. január.

(2)  A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE): „Economic Benefits of Gender Equality in the EU”.

(3)  Lásd az OECD a nemi egyenlőséggel kapcsolatos adatokat elemző oldalán a „Where are tomorrow’s female scientists” c. cikkét (https://www.oecd.org/gender/data/wherearetomorrowsfemalescientists.htm).

(4)  „Digital skills, jobs and the need to get more Europeans online” (https://ec.europa.eu/commission/commissioners/2014-2019/ansip/blog/digital-skills-jobs-and-need-get-more-europeans-online_en).

(5)  Art for Art’s Sake? The impact of Arts education (https://read.oecd-ilibrary.org/education/art-for-art-s-sake_9789264180789-en#page1).

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Az endokrin károsító anyagokra vonatkozó átfogó uniós keret felé

(2019/C 404/07)

Előadó	:	Uno SILBERG (EE/EA), Kose képviselő-testületének elnöke
Referenciaszöveg	:	A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Az endokrin károsító anyagokra vonatkozó átfogó uniós keret felé COM(2018) 734 final

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

Általános megjegyzések

1.

úgy véli, hogy fontos volt, hogy az Európai Bizottság megkezdje az endokrin rendszert károsító anyagokra vonatkozó jelenlegi uniós jogi keret átfogó felülvizsgálatát, és osztja azt a nézetet, hogy a megnövekedett ismeretanyagra, az elért eredményekre és a szerzett tapasztalatokra építve naprakésszé kell tenni az EU által az endokrin károsító anyagokkal kapcsolatban alkalmazott megközelítést, hogy az a lehető legkorszerűbb maradjon, és a különböző területeken továbbra is koherens módon kezelje ezeket az anyagokat;

2.

aggasztónak tartja, hogy az endokrin károsító anyagoknak való expozíciót az emberi betegségekkel és a növény- és állatvilágra gyakorolt kedvezőtlen hatásokkal összekapcsoló tudományos bizonyítékok 1999 óta még inkább megalapozottá váltak;

3.

az endokrin károsító anyagokról eddig a nyilvánosság számára rendelkezésre bocsátott információkat aggasztóan felületesnek tartja, mivel az „endokrin funkciók” és az „endokrin rendszert károsító anyagok” fogalma sok polgár számára ismeretlen;

4.

támogatja az Európai Bizottság azon kezdeményezéseit, amelyek célja az uniós polgárok és a környezet magas szintű védelmének biztosítása, valamint az, hogy az új körülmények figyelembevételével, a fogyasztók javát szolgálva kiigazítsák a belső piacot;

5.

utal arra, hogy a polgárok és a környezet magas szintű védelme, valamint a nyereségorientált vállalatok érdekei között konfliktusok merülhetnek fel; ezért már a kezdetektől fogva figyelmet kell fordítani az intézkedések hatásaira és a gazdaság számára felmerülő kockázatokra;

6.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy ne halogassa tovább az endokrin károsító anyagokra vonatkozó új stratégia kidolgozását és elfogadását;

7.

szorgalmazza, hogy az új stratégiát pontos menetrenddel egészítsék ki az endokrin károsító anyagokra vonatkozó megfelelő kritériumok valamennyi vonatkozó uniós jogszabályban történő alkalmazását illetően, és hogy különösen a legveszélyeztetettebb csoportok esetében előrelépések történjenek az ilyen vegyi anyagoknak való expozíció csökkentése terén;

8.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy minél gyorsabban szüntesse meg az uniós jogszabályok között e téren fennálló különbségeket, és egységesítse az endokrin károsító anyagok kezelésének módját, mégpedig abból a feltevésből kiindulva, hogy biztonságos expozíciós határértékeket nem lehet kellő bizonyossággal megállapítani;

9.

arra kéri a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy prioritásként kezeljék a polgárok egészségét, ugyanakkor vegyék figyelembe a fogyasztók és az ipar érdekeit is, és jelentősen emeljék meg az endokrin károsító anyagok és a veszélytelen alternatívák, valamint más innovatív megoldások kutatására irányuló közfinanszírozást;

10.

úgy véli, hogy az endokrin károsító anyagok vizsgálata, ellenőrzése és azonosítása terén folytatott nemzetközi együttműködésben Európa vezető szerepet tölt be; fontosnak tartja az adatgyűjtés és -csere javítását, és támogatja az endokrin károsító anyagok nemzetközi osztályozásának kidolgozására irányuló elgondolást;

Az endokrin károsító anyagok kutatása

11.

meg van győződve arról, hogy a hiányzó ismeretek pótlása és a sürgősen szükséges kutatási eredmények elérése érdekében minden kormányzati és közigazgatási szintnek hozzá kell járulnia az endokrin károsító anyagokkal kapcsolatos kutatás finanszírozásához;

12.

hangsúlyozza, hogy tájékoztatást kell nyújtani arról, hogy az emberek és más élő szervezetek hogyan és milyen mértékben vannak kitéve az endokrin károsító anyagoknak, hogyan terjednek ezek az anyagok, és milyen hatással vannak az emberi egészségre, valamint a növény- és állatvilágra;

13.

határozottan támogatja azt a jelenlegi közleményben szereplő javaslatot, hogy a „Horizont Európa” program révén bocsássanak rendelkezésre finanszírozási forrásokat a következő szempontok alaposabb vizsgálatára: keverék- vagy koktélhatás, veszély- és kockázatértékelés, az aggodalomra okot adó anyagoknak a gyártás során és az életciklus végső szakaszaiban történő felszámolása, ökoinnováció, a környezetszennyezés megszüntetése, a vegyi anyagok, a termékek és a hulladék közötti kapcsolat;

14.

arra kéri az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságot (EFSA) és az Európai Vegyianyag-ügynökséget (ECHA), hogy folytassanak szorosabb együttműködést és koordinációt annak érdekében, hogy a rendelkezésre álló eszközöket hatékonyan használják fel átfogó értékelésekre;

15.

utal a fellépés elmaradásának költségeiről szóló, az Északi Minisztertanács megbízásából készített jelentésre („The Cost of Inaction”), (1) amely az endokrin károsító anyagoknak a férfiak reproduktív egészségére gyakorolt hatásából adódó (teljes) költségeket az EU-28-ban évente 1,267 milliárd euróra teszi;

16.

utal egy további tanulmány (2) eredményeire, amelyben az endokrin károsító anyagokat összefüggésbe hozzák az intelligenciaszint csökkenésével és az intellektuális képességek ezzel összefüggő gyengülésével, továbbá az autizmussal, a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral, az endometriózissal, a méhmiómákkal, a gyermekek és felnőttek elhízásával, a 2-es típusú cukorbetegséggel, a rejtettheréjűséggel, a férfimeddőséggel és a tesztoszteronhiány miatti megnövekedett halandósággal. A tanulmány szerint ez Európában évi 163 milliárd euro költséget okoz (ami az EU GDP-je 1,28 %-ának felel meg);

17.

aggályosnak tartja a Nemzetközi Kémiai Biztonsági Program – a különböző ENSZ-ügynökségek, köztük az Egészségügyi Világszervezet közös programja – 2002-ben rögzített meghatározását, amely szerint az endokrin károsító anyagok olyan exogén anyagok vagy keverékek, amelyek módosítják a hormonrendszer működését, és ezáltal káros hatást fejtenek ki az ép szervezetre, annak utódaira vagy egyes (rész)populációkra; jelenlegi ismereteink szerint ugyanis ez a meghatározás túl szűk körű, és nem veszi eléggé figyelembe az állat- és növényvilágra gyakorolt hatásokat;

18.

javasolja, hogy a jelenlegi ismeretekből kiindulva vegyék fontolóra az endokrin károsító anyagok meghatározásának következő megfogalmazását: „Az endokrin károsító anyagok olyan exogén anyagok vagy vegyianyag-keverékek, amelyek módosítják a hormonok és a hormonrendszer működését, és ezáltal káros hatást gyakorolnak fiziológiai és fejlődési folyamatokra, beleértve az emberek és az állatok, illetve utódaik egészségét”;

19.

hangsúlyozza, hogy nem elegendő mindössze az endokrin károsító anyagok és az emberi megbetegedések közötti összefüggést vizsgálni, hanem inkább az emberi egészség, a növény- és állatvilág és a környezet szempontjából, illetve annak szem előtt tartásával kell kezelni a témát, hogy a tágabb értelemben a társadalomra gyakorolt esetleges hatások – mind szociális, mind gazdasági téren – megelőzhetők legyenek;

20.

hangsúlyozza, hogy egyetértés van abban, hogy az endokrin károsító anyagoknak való expozíció szempontjából a legérzékenyebb időszakot a fontos fejlődési szakaszok, mint például a magzati fejlődés és a pubertás jelentik, ugyanakkor aggasztónak tartja, hogy az endokrin károsító anyagoknak való expozíció ezekben az időszakokban tartós hatásokat okozhat, és fokozhatja a későbbi betegségekre való hajlamot;

21.

javasolja, hogy mélyítsék el és tegyék közzé a betegségek kialakulásának okaira – például az autizmussal született gyermekek számának növekedésére vagy a hererákban való megbetegedés előfordulásának növekedésére – vonatkozó ismereteket;

22.

hangsúlyozza továbbá, hogy a tudomány jelenlegi állása nem nyújt elengedő alapot egy olyan határérték meghatározásához, amely alatt nem lépnek fel káros hatások. ezért úgy kell tekinteni, hogy az endokrin károsító anyagok koncentrációjára nézve nem határozható meg küszöbérték, vagyis az ilyen anyagoknak való bármilyen mértékű kitettség kockázattal járhat, különösen a fejlődés kritikus szakaszaiban (magzati, újszülött- és pubertáskorban), valamint figyelembe kell venni az úgynevezett koktélhatást is;

23.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a tudomány eddig csak korlátozott számú endokrin hatásmódra összpontosított, az elmúlt években azonban bebizonyosodott, hogy az endokrin rendszer más elemei is érzékenyek lehetnek az endokrin károsító anyagokra, valamint hogy az endokrin károsító anyagok együttesen kifejtett hatása halmozódhat („koktélhatás”), így az endokrin károsító anyagok kombinációjának való expozíció káros hatást okozhat olyan koncentrációknál is, amelyek esetében külön-külön nem figyeltek meg hatást;

24.

további – mégpedig a Horizont 2020 program keretében finanszírozott – kutatást tart szükségesnek, amely révén tisztázható, hogy az endokrin káros anyagoknak való kitettség milyen hatásokkal jár a betegségek okaira és lefolyására, valamint a növény- és állatvilágra;

25.

kutatásokat tart szükségesnek a vizsgálati módszerek kidolgozása, továbbfejlesztése és validálása, valamint előrejelző modellek kidolgozása terén;

26.

támogatja, hogy a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) égisze alatt külön törekedjenek az uniós és nemzetközi szinten megállapított vizsgálati hiányosságok kezelésére, valamint arra, hogy könnyebben hozzáférhetőek legyenek olyan vizsgálati iránymutatások, amelyek az endokrin károsító anyagok azonosítására vonatkoznak;

27.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy támogassa az olyan anyagokra irányuló célzott kutatási projekteket, amelyek károsan befolyásolhatják az endokrin rendszert – ide tartozik az új vizsgálati és elemzési módszerek kidolgozása is –, és a kisebb koncentráció, illetve a kombinált expozíció negatív hatásaira helyezze a hangsúlyt;

28.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy fejlesszen ki in vitro és in silico módszereket annak érdekében, hogy az endokrin károsító anyagok vizsgálata terén minél kevesebb állatkísérletre legyen szükség;

29.

elégedetten nyugtázza az eddig támogatott vagy megrendelt kutatási munkákat, és reméli, hogy az endokrin károsító anyagok kutatásának jövőbeli támogatására jelentősen több költségvetési eszközt bocsátanak majd rendelkezésre;

Az endokrin károsító anyagokra vonatkozó eddigi uniós szakpolitikai intézkedések és szabályozás

30.

üdvözli az endokrin károsító anyagok kezelésével kapcsolatos különböző európai bizottsági kezdeményezéseket és javaslatokat, köztük a kockázatértékelés átláthatóságáról és fenntarthatóságáról szóló rendeletjavaslatot, a műanyagokkal kapcsolatos uniós stratégiát, az ivóvízről szóló irányelvet, az „Új megállapodás a fogyasztói érdekekért” című intézkedéscsomagot és az „árucsomagot”, valamint a munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre vonatkozó hatályos jogi keret naprakésszé tételét;

31.

emlékeztet azonban arra, hogy az Európai Parlament és a Tanács 2013. november 20-i, „Jólét bolygónk felélése nélkül” című, a 2020-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról szóló 1386/2013/EU határozata (3) arra kötelezte az Európai Bizottságot, hogy 2015-ig hozzon horizontális intézkedéseket többek között annak érdekében, hogy a lehető legalacsonyabbra csökkenjen az endokrin károsító anyagoknak való kitettség, valamint hogy 2018-ig dolgozzon ki egy uniós stratégiát ezen a téren. Az RB ezért sajnálja, hogy a most előterjesztett dokumentum lemaradásban van a 2013-as ígéretekhez képest;

32.

utal arra, hogy a jogalkotás minőségének javítására vonatkozó elvek nem késleltethetik az emberi egészséget és/vagy a környezetet érintő, potenciálisan súlyos vagy visszafordíthatatlan következmények elhárítására vagy csökkentésére irányuló intézkedéseket, ahogy azt az uniós Szerződésekben foglalt elővigyázatosság elve is megköveteli;

33.

ismételten megemlíti, hogy az Európai Unió kötelezettséget vállalt arra, hogy a káros anyagok témájában nemzetközi szinten is fellép, továbbá utal a WHO Európára vonatkozó pármai és ostravai nyilatkozataira;

34.

üdvözli, hogy Franciaország, Svédország, Dánia és Belgium amellett döntött, hogy az endokrin károsító anyagok használatának korlátozására irányuló átfogó nemzeti intézkedések révén jobban védi polgárait; arra kéri az Európai Bizottságot, hogy kövesse ezeknek az éllovas tagállamoknak a példáját, és a lehető legmagasabb szintű védelmet biztosítsa minden európai ember számára;

35.

úgy véli, hogy valamennyi jogszabályban nagyobb figyelmet kell fordítani az upstream tevékenységekre, azaz a vegyi anyagok gyártóira, a gyógyszergyártókra stb. szigorúbb követelményeknek kell vonatkozniuk. Az ivóvíz-berendezésekben és a szennyvíztisztító telepeken történő további tisztítási lépésekre való összpontosítás nem költséghatékony;

36.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy – pl. a dohánytermékektől eltérően – az endokrin rendszerre hatást gyakorló anyagokat nem lehet teljes mértékben elkerülni, mivel mindenhol jelen vannak, és az európai emberek szervezetébe tudtuk és akaratuk nélkül kerülnek be;

37.

arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy megfelelő formában, érthető nyelven nyújtsanak megbízható információkat az európai polgárok számára az endokrin károsító anyagok hatásairól és veszélyeiről, valamint az expozíció csökkentésének lehetőségeiről;

38.

követeli, hogy az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokban tiltsák be a biszfenolokat és a ftalátokat;

39.

utal arra, hogy a biszfenol-A-t (BPA) gyakran biszfenol-S (BPS), biszfenol-F (BPF) és biszfenol-HPF (BHPF) anyagokkal helyettesítik, amelyekkel kapcsolatban eddig kevesebb kutatást végeztek, de amelyek láthatóan hasonló endokrin hatásokkal rendelkeznek; ezért úgy véli, hogy a jogalkotó szerveknek nem egyes anyagokat, hanem a hasonló anyagok csoportjait kellene szabályozniuk. Amíg nem állnak rendelkezésre megbízható adatok az ellenkezőjéről, addig a hasonló szerkezetű anyagokról ugyanazokat a káros toxikológiai tulajdonságokat kell feltételezni, mint a csoport leginkább mérgező ismert anyagáról;

40.

megjegyzi, hogy az elővigyázatosság elvén alapuló megközelítés, valamint az elv szigorú betartása a (vegy)iparnak is érdeke, hozzájárul az innovatív, környezetbarát termékek és a biztonságos, fenntartható alternatívák kifejlesztésébe és kutatásába történő beruházásokhoz, és ezzel kedvező hatást gyakorol a belső piac és a gazdaság egészére egészének fejlődésére is;

41.

javasolja, hogy az emberi egészségre közvetlen hatást gyakorló endokrin károsító anyagokra vonatkozó uniós jogi keretet és védelmi rendelkezéseket oly módon modernizálják, hogy például a kozmetikumokról szóló jogszabályok és iránymutatások a terhes nők védelmére is irányuljanak;

42.

javasolja, hogy vizsgálják meg a „fokozottan veszélyes területeket”, mint például a szennyvíziszappal trágyázott mezőgazdasági és gyepterületeket, a hulladéklerakók és hulladékégetők környékét, valamint tágabb értelemben véve olyan régiókat, mint a Balti-tenger, a Földközi-tenger, a Duna térsége stb.;

Az endokrin károsító anyagokkal kapcsolatos uniós szakpolitikai intézkedések előmozdítása – A tervezett intézkedések hatásai helyi és regionális szinten

43.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság célravezetőségi vizsgálatot indít annak felmérésére, hogy az endokrin károsító anyagokra vonatkozó uniós jogszabályok megfelelnek-e annak az átfogó célkitűzésnek, hogy az emberi egészséget és a környezetet az ezen anyagoknak való expozíció minimálisra csökkentésre révén védjék;

44.

üdvözli az endokrin károsító anyagoknak a legfrissebb tudományos eredményeken alapuló értelmezését, valamint a politika ehhez kapcsolódó kidolgozását;

45.

elengedhetetlennek tartja, hogy a polgárokat a lehető legnagyobb mértékben tájékoztassák az endokrin károsító anyagokkal és azok elterjedésével kapcsolatos ismeretekről, valamint a ilyen anyagok által okozott veszélyekről;

46.

fontosnak tartja, hogy az Európai Bizottság minden eszközzel próbálja felderíteni, hogy a termékekben vannak-e mérgező vegyi anyagok, köztük endokrin károsító anyagok, valamint határozzon meg és léptessen életbe egy ennek megfelelő informatív címkézési rendszert;

47.

úgy véli, hogy noha a helyi és regionális önkormányzatok általában nem rendelkeznek hatáskörrel arra, hogy jogi előírásokat fogadjanak el az endokrin károsító anyagokra vonatkozóan, mégis kötelesek polgáraik jólétével törődni (a legtöbb uniós tagállamban a regionális szint felelős az egészségügyi rendszerekért);

48.

ezért lényegesnek, emellett etikai és gazdasági szempontból is fontosnak tartja, hogy a helyi és regionális szint megszólaljon az endokrin károsító anyagok tárgyában, mivel azok köztudottan hatással vannak a jelenlegi és a jövőbeli generációk egészségére;

49.

egyértelműen leszögezi, hogy a helyi és regionális önkormányzatok készek megvédeni a jövőbeli generációkat, és ebben nem ingatja meg őket az erős ipar és az EU egyes kereskedelmi partnerei által gyakorolt növekvő nyomás sem;

50.

az endokrin károsító anyagokról szóló megfelelő és átfogó nemzeti és európai jogszabályok hiányában hangsúlyozza az olyan kezdeményezések jelentőségét, mint „az endokrin rendszert károsító anyagoktól mentes városok és területek”, „nem veszélyes városok” és „peszticidmentes városok”, melyeket helyi és regionális önkormányzatok fogadtak el annak érdekében, hogy csökkentsék lakosaiknak az endokrin rendszert károsító vegyi anyagoknak való kitettségét, különösen a legsérülékenyebb csoportok, a gyermekek és a terhes nők esetében;

51.

nagyon fontosnak tartja az endokrin károsító anyagokkal kapcsolatos uniós politikai intézkedések előmozdítását, valamint a tervezett intézkedések helyi és regionális szintre gyakorolt hatásainak elemzését;

52.

emlékeztet arra, hogy bizonyos ftalátokat jelenleg az egészségügyben arra használnak, hogy egyes orvosi eszközök anyaga lágyabb legyen. A ftaláttartalom csökkentése előtt elő kell mozdítani az ugyanilyen előnyöket biztosító új termékek kifejlesztését. Az ilyen anyagok további felhasználása esetében az is fontos, hogy hatékony gyűjtési és hulladékkezelési rendszerek révén biztosítsák a termékek használat utáni megfelelő ártalmatlanítását;

53.

meggyőződése, hogy új kihívásokat teremt a fenntartható egészségügyi és környezetvédelmi technológiák fejlesztése és alkalmazása terén az, ha az emberi egészségre vonatkozó mutatók elsőbbséget élveznek az ipar és az egységes piac érdekeivel szemben, valamint hogy ez valószínűleg előnyös lenne a vállalatok versenyképessége számára, mivel innovációra és az intelligensebb hosszú távú megoldásokba való beruházásokra ösztönözné őket. Ennek azonban szilárd tudományos bizonyítékokon kell alapulnia, és a társadalmi-gazdasági következmények elemzésével kell együtt járnia.

---

(1)  https://www.norden.org/en/publication/cost-inaction

(2)  https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/27003928

(3)  HL L 354., 2013.12.28., 171. o.

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – A katasztrófakockázatok csökkentésének határokon átnyúló vetülete

(2019/C 404/08)

Előadó

:

Roberto CIAMBETTI (ECR/IT), Veneto régió közgyűlésének elnöke és tagja

I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

1.

hangsúlyozza, hogy a katasztrófák által okozott károk növekvő intenzitása és gyakorisága mind az emberi életre, mind pedig a gazdaságra hatással van. A természeti katasztrófák évente mintegy 90 000 ember halálát okozzák, és közel 160 millió embert érintenek világszerte. 1980 és 2016 között az időjárási körülmények és az éghajlat okozta természeti katasztrófák az uniós tagállamok pénzügyi veszteségeinek mintegy 83 %-át tették ki;

2.

hangsúlyozza, hogy a katasztrófák nem ismernek határokat, ezért a megelőzés, a reziliencia és a vészhelyzetekre való hatékony reagálás fejlesztése határokon átnyúló együttműködést igényel. A hatékony határokon átnyúló együttműködés számottevő előnyökkel járna az EU lakosságának határ menti területeken élő 37,5 %-a számára;

3.

hangsúlyozza, hogy egy nagy területet érintő, határokon átnyúló áramkimaradás – egy úgynevezett „blackout” – lehetősége is súlyos vészhelyzeteket idézhet elő. Ennek kapcsán ajánlatos mielőbb konkrét katasztrófavédelmi intézkedéseket hozni, és megerősíteni a határokon átnyúló kapcsolatokat;

4.

megismétli, hogy a katasztrófák kockázatának és következményeinek jelentős csökkentésére vonatkozó képességet az EU valamennyi beruházáspolitikai stratégiájába integrálni kell, hogy a közpénzek segítsék a közösségeket a katasztrófák kedvezőtlen hatásaival szembeni ellenállóbbá válásban, és ne tegyék ki kockázatnak a polgárokat. Sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy általában a strukturális alapok és az európai beruházási alapok, különösen pedig a Kohéziós Alap nem írja elő, hogy az EU által finanszírozott infrastrukturális projektek végrehajtásának feltételeként végezzenek katasztrófakockázat-felmérést;

5.

megjegyzi, hogy bár az EU-nak jelenleg két olyan eszköze van (az uniós polgári védelmi mechanizmus és az EU Szolidaritási Alapja) amelyen keresztül segíteni kívánja a reagálás koordinálását, és hozzá kíván járulni a természeti katasztrófákkal szembeni reziliencia megerősítéséhez, mégis erőteljesebb többszintű kormányzati megközelítésre van szükség a 2015–2030-as időszakra szóló sendai katasztrófakockázat-csökkentési keret célkitűzéseinek eléréséhez, szorosan bevonva az ENSZ katasztrófakockázat-csökkentési stratégiájának titkárságát. Ezen túlmenően a katasztrófakockázat-csökkentésbe való beruházás elvének pedig határozottan be kell épülnie Európa jövőjébe, ideértve az európai szemesztert és az uniós forrásokat is;

Általános megjegyzések

6.

megjegyzi, hogy az RB korábbi véleményeiben felhívta a figyelmet azokra a határokon átnyúló fenyegetésekre és katasztrófákra, amelyek két vagy több uniós tagállam régióit érintik, és felszólított a szomszédos régiók közötti jobb együttműködésre, hogy egyesített erővel gondoskodhassanak a megelőzésről, és össze tudják hangolni a válaszintézkedéseket (1);

7.

olyan tervezést tart szükségesnek, amely dinamikus módon figyelembe veszi a különböző régiók – köztük a legkülső régiók – szükségleteit a kockázatokhoz, a sebezhetőséghez és a kitettséghez kapcsolódóan;

8.

megjegyzi, hogy Európa nagyon eltérő képet mutat a kockázatkezelési struktúrák és módszerek területén úgy nemzeti szinten, mint a megfelelő szubnacionális szinteken. Így a jövőbeni kockázatértékelések szisztematikusabb megközelítése hasznos lehet a kockázatok határokon átnyúló vetületének szempontjából;

9.

támogatja és ösztönzi a nemzeti, regionális és helyi kockázatkezelési stratégiák és tervek meghatározását és – többek között – közös határokon átnyúló stratégiák kidolgozását a határ menti régiók számára, valamint e stratégiák hatékony összehangolását. Az RB azt is kérte, hogy biztosítsanak elegendő forrást a katasztrófakockázatok csökkentése és a válságkezelés területén a határokon átnyúló együttműködést támogató programokhoz (2);

10.

úgy véli, hogy a kockázatmegelőzési és -kezelési terveknek többek között magukban kell foglalniuk nagyszabású transzregionális kockázati forgatókönyveket a várható események megfigyelése és nyomon követése céljából, hogy ezek a forgatókönyvek elősegíthessék a kockázatok megértését és értékelését regionális szinten. A kockázatok feltérképezését eredményező kockázati sebezhetőségről és kitettségről, a veszély és a környezeti jellemzők azonosításáról szóló tanulmányok képezik a kockázatmegelőzési és -kezelési tervek szükséges előfeltételeit. Határokon átnyúló szinten ezeknek a határ mindkét oldalán nyilvánosan hozzáférhetőnek kell lenniük, biztosítva a megfelelő kommunikációt a katasztrófák megelőzése, enyhítése és a válaszadás előkészítése érdekében;

11.

hangsúlyozza, hogy a kockázatkezelés irányítását a határokon átnyúló együttműködés előmozdítása révén meg kell erősíteni;

12.

fontosnak tartja, hogy jobban megismerjük az európai katasztrófakockázat-csökkentés határokon átnyúló vetületét, és hangsúlyozza ennek az áttekintésnek a szükségességét és hozzáadott értékét a katasztrófakockázatok hatékonyabb és hosszú távú csökkentése szempontjából;

13.

ismételten támogatja (3) az Európai Bizottság javaslatát egy olyan rendeletre, amely határokon átnyúló európai mechanizmust (4) hoz létre a határokon átnyúló együttműködés akadályainak felszámolására irányuló erőfeszítések keretében, többek között a katasztrófakockázatok csökkentése terén. A határokon átnyúló együttműködés javítása és a katasztrófák megelőzése érdekében új felkészülési projekteket lehetne indítani a legsérülékenyebb régiók – például a legkülső régiók, a szigetek és a partvidékek – számára;

14.

hangsúlyozza, hogy amikor egy katasztrófát egy ország egyedül nem tud kezelni, a részt vevő államok beavatkoznak, és segítséget nyújtanak az uniós polgári védelmi mechanizmuson keresztül. Ha azonban a határokon átnyúló fenyegetések és katasztrófák két vagy több tagállam régióit érintik, a szomszédos régiók között hatékonyabb együttműködésre van szükség, hogy közösen gondoskodhassanak a megelőzési intézkedésekről és összehangolhassák a válaszintézkedéseket;

15.

megállapítja, hogy a megbízható katasztrófavédelemhez és az optimális válsághelyzeti kommunikációhoz nemcsak a konkrét koordinációs és kommunikációs stratégiák rendkívül fontosak, hanem a szomszédos ország nyelvének ismerete is;

16.

ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy a legtöbb ország olyan kétoldalú megállapodásokat írt alá a szomszédos országokkal (nem feltétlenül csak két országra korlátozva), amelyek a katasztrófák esetén megvalósuló határokon átnyúló együttműködésre is vonatkoznak. Ugyanakkor nagyobb figyelmet kell fordítani a megelőzésre és a kockázatcsökkentésre, valamint a reagálási stratégiák kidolgozására;

17.

üdvözli, hogy az Európai Parlament és a Tanács ideiglenesen megállapodott a jelenlegi uniós polgári védelmi mechanizmus megerősítéséről és az EU katasztrófákra adott válaszáról – rescEU –, amely egyéb szempontok mellett a határokon átnyúló kockázatokra is nagyobb hangsúlyt fektet;

A helyi és regionális önkormányzatok szerepe, határon átnyúló projektek

18.

javasolja, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat szorosabban vonják be a katasztrófakockázat-csökkentésre irányuló, EU által finanszírozott projektekbe, hogy biztosítani lehessen a projektek folytonosságát, illetve megismételhetőségüket más területeken, ahol hasonló kockázatok állnak fenn;

19.

felkéri a tagállamokat, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat is vonják be a kapcsolódó programok keretében tervezett beruházások átvilágításába, és az esetleges változtatások megvitatásába;

20.

felszólít a határokon átnyúló katasztrófakockázat-csökkentési projektek aktívabb végrehajtására annak érdekében, hogy jobban ki lehessen használni az erre a célra szánt strukturális alapokat;

21.

reméli, hogy az EU jobban ösztönözni fogja helyi és regionális szinten a határokon átnyúló kockázatcsökkentési együttműködés előmozdítását, nem utolsósorban a megelőzés, az oktatás és a képzés területén;

22.

hangsúlyozza a helyi szereplőknek a katasztrófakockázat-csökkentésben és a reziliencia kiépítésében betöltött központi szerepét, valamint a helyi szintű katasztrófakockázat-csökkentést előmozdító kezdeményezések értékét, gondolva itt például a „Making Cities Resilient” (ellenállóbb városok) elnevezésű kampányra vagy az ENSZ katasztrófakockázat-csökkentési stratégiájának titkárságára;

23.

különösen fontosnak tartja, hogy az uniós polgári védelmi mechanizmust és az EU Szolidaritási Alapját pénzügyi szempontból is felhasználják a kockázatcsökkentéssel kapcsolatos tervezésben, különös tekintettel az éghajlatváltozásra és az ebből eredő rendkívüli eseményekre;

Határokon átnyúló együttműködés

Tervezés

24.

szükségesnek tartja a folytonosság határokon átnyúló tervezését, figyelembe véve a több országot érintő kockázati forgatókönyveket, melyek feltérképezik és értékelik a kockázatokat mind a határ menti régiók fejlesztése, mind a nagy kiterjedésű területek védelme tekintetében, a várható események megfigyelése és nyomon követése céljából;

25.

kéri, hogy hozzanak létre tudományos bizottságokat a kockázati forgatókönyvek pontosabb meghatározása, valamint tudás- és kompetenciahálózatok létrehozása érdekében. Ezeket a hálózatokat homogén területek hasonló kockázati tényezőin alapuló, konkrét szakterületek szerint kell összeállítani (például a földközi-tengeri térségek erdőtüzei, villámárvizek vagy fokozatos árvizek Közép-Európában stb.), lehetővé téve a gyors beavatkozást és a helyi önkormányzatokkal való párbeszédet a pénzügyi, humán és anyagi erőforrások elérése érdekében;

26.

megjegyzi, hogy a számos helyi és regionális önkormányzatnál tapasztalható, csökkenő finanszírozás miatt egyre fontosabbá válik a polgári védelmi döntéshozók számára a közösségek, az egyének és a polgári védelmi projektek jobb értékelése. Úgy véli, hogy a társadalmi rezilienciát mérő INDRIX mutató, amely az uniós társfinanszírozású, határokon átnyúló INDRIX projekt eredménye, alkalmas a közösségek rezilienciájának értékelésére a statisztikai adatok és az erre a célra bevitt adatok alapján. A projekt meghatározott szociális mutatók (iskolai végzettség, egészségi állapot, munkanélküliségi ráta, kínált szolgáltatások stb.) segítségével felmérte, hogy a különböző közösségek miként vélekednek a kockázatokról, különösen pedig feltérképezte azokat a közösségeket, amelyek a leginkább ki vannak téve a kockázatoknak és a legkiszolgáltatottabbak. Arra kéri az illetékes intézményeket, hogy értékeljék a természeti katasztrófák elleni kötelező biztosítási eszközök európai szinten összehangolt kidolgozásának lehetőségét, ahol a biztosítási díjak a kockázat szintjéhez kapcsolódnának. Ez előmozdítja, hogy a magánszemélyek jobban megértsék és tudatosítsák magukban a megelőzés fontosságát, csökkenti az erkölcsi kockázatot, illetve tisztességes és egységes kártérítést garantál valamennyi európai polgár számára;

27.

felhívja a figyelmet arra, hogy a határokon átnyúló területeken szükség van egy a szomszédos országok között megosztott, az adott határokon átnyúló területre irányuló adatbázis létrehozására, amely feltérképezi az anyagokat, az eszközöket, a felszereléseket és az önkéntesek szakosodását, az eszközfelhasználást és logisztikát;

28.

megjegyzi, hogy ezt az adatbázist nemcsak a katasztrófákra való felkészültség növelése érdekében kell létrehozni és kezelni, hanem a katasztrófa sújtotta területek társadalmi-gazdasági és kulturális fellendülésének megerősítése érdekében is, határokon átnyúló közös nézőpontból szemlélve;

29.

úgy véli, hogy meg kell vizsgálni és át kell venni a határokon átnyúló együttműködés meglévő pozitív példáit, például az alábbiakat: — közös német–dán polgári védelmi gyakorlatok, mint például a DANGEREX 07, a DANGERFloodEx 2010 és a vészhelyzeti reagálás határok nélkül; — árvízvédelmi készültség és transznacionális károk enyhítése a Száva-medencében (Brod Posavina megye Horvátországban és Mačva körzet Szerbiában); — RiKoSt: kockázatkommunikációs stratégiák (az ausztriai Karintiában és az olaszországi Alto Adigében, 2020. októberig); — U-SCORE-II: kölcsönös felülvizsgálat városok között (kísérleti projektek Portugáliában, Olaszországban és az Egyesült Királyságban); — a felső-rajnai mobil belvízi gyakorlótér (Mobile Übungsanlage Binnengewässer, MÜB), valamint a „Blackout – nagy területet érintő, határokon átnyúló áramkimaradás” című kongresszus a német–francia–svájci felső-rajnai konferencia (Oberrheinkonferenz) keretében (2016);

Képzés

30.

fontosnak tartja, hogy ösztönözzük a fiatalok képzését, valamint sürgeti a tagállamokat, illetve a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy támogassák a kockázatcsökkentő tevékenységeket célzó egyetemi kurzusokat és projekteket. Hangsúlyozza továbbá, hogy a fiatalok az Európai Szolidaritási Testületen keresztül részt vehetnek a katasztrófakockázatok megelőzésével kapcsolatos szolidaritási munkában (5). Ez a tevékenység lehet önkéntesség, tanulószerződéses gyakorlati képzés, szakmai gyakorlat és munkatapasztalat;

31.

megállapítja, hogy a helyi ügyintézők számára specifikus képzést kell létrehozni – a „Making Cities Resilient” (ellenállóbb városok) elnevezésű kampányra való tekintettel is – annak érdekében, hogy tudatosabban és alaposabb ismeretekkel láthassák el feladataikat, figyelembe véve közvetlen felelősségüket a polgárokkal szemben, valamint a területvédelem és -fejlesztés terén;

32.

ajánlja, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet önkéntesek és technikai szakemberek képzésére, gazdagítva szakirányú ismereteiket. Ehhez ösztönzőket kell biztosítani és tanfolyamokat kell indítani a különböző országokban – különösen a határokon átnyúló területeken – jelen lévő kockázatok alapján, a terület jobb megismerése és a nyomon követést és megfigyelést, valamint a szükséghelyzeti beavatkozást célzó közös és összehangolt fellépések érdekében;

33.

megismétli, hogy az önkormányzatok vagy önkéntesek segítségével tájékoztató kampányokat kell szervezni a meglévő kockázatokról és az önvédelem módjairól, illetve olyan kezdeményezéseket kell indítani helyi és regionális szinten, amelyek keretében a városok és régiók kölcsönös felülvizsgálatok segítségével tanulhatnak egymástól;

34.

hangsúlyozza, hogy a transznacionális képzés meg kell hogy feleljen a határokon átnyúló kockázatmegelőzési és -kezelési tervekben meghatározott kockázati forgatókönyveknek. A kockázattal közvetlenül foglalkozó szereplőknek – a szakértőktől kezdve az önkéntes szervezetekig – kivétel nélkül részt kell venniük ezekben a képzésekben a határ mindkét oldalán, adott esetben közösen;

35.

hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az e-tanulási platformokat, például az uniós polgári védelmi mechanizmus képzési programját, és fokozni kell a nyílt online tanfolyamok elérhetőségét a polgári védelem területén;

36.

megállapítja, hogy az EU Szolidaritási Alapja jelentős tájékoztató kampányokat biztosít a régiók számára az EU tagállamai és a tagjelölt országok esetében már jól működő támogatási intézkedések révén. Az EU Szolidaritási Alapja az érintett régiók számára alapvető támogatási eszköz olyan esetekben, amikor rendkívüli erőfeszítésekre van szükség a természeti és időjárási katasztrófák által érintett területek újjáépítéséhez, mivel a természeti katasztrófák nem állnak meg a határokon;

Szükséghelyzeti reagálás

37.

rendkívül fontosnak tartja egy határokon átnyúló közös és szabványosított riasztási rendszer ösztönzését, továbbá a valós idejű kommunikáció biztosítását minden olyan válságról és katasztrófáról, amely hatással lehet egy másik tagállam régiójának területére;

38.

megállapítja, hogy határokon átnyúló megállapodásokat kell kötni a mentési rendszerek és az önkéntesek aktiválási idejének szabványosítására és felgyorsítására, a jogi akadályok feltárása és az együttműködésre való felkérés érdekében, az anyagi eszközök és a személyzet logisztikai optimalizálása mellett. A vízügy terén is megállapodásokat sürget a gátak szervezeti és operatív irányításával kapcsolatos ismeretek javítása érdekében, hogy ezáltal korai szakaszban lépéseket lehessen tenni a vízzel kapcsolatos kockázatok egy másik tagállam területére való továbbgyűrűzésének csökkentésére;

39.

szorgalmazza rövidítések bevezetését a különböző területi szinteken működő támogatáskoordinációs központok jelzésére, az alkalmazott terminusok egységesítése érdekében;

40.

szorgalmazza összehangolt eljárások létrehozását a megelőző kommunikációhoz, illetve vészhelyzetben a közös operatív eljárásokhoz;

41.

a polgárok valós idejű riasztására szolgáló informatikai alkalmazások használatát ajánlja;

42.

sürgeti a tagállamokat, hogy ismerjék el és tanúsítsák azoknak a szakembereknek a szaktudását (akiket leginkább „katasztrófakockázat-kezelőkként” lehetne meghatározni), akik rendelkeznek a szükséges multidiszciplináris és átfogó ismeretekkel, készségekkel és kompetenciákkal ahhoz, hogy – különösen vészhelyzetekben és a tervezés során – segítséget tudjanak nyújtani a helyi és regionális ügyintézőknek;

A szubszidiaritás elve

43.

egyetért azzal, hogy az EU hatásköre a tagállami katasztrófavédelmi intézkedések támogatását, összehangolását vagy kiegészítését célzó intézkedések végrehajtására terjedjen ki;

Bevált gyakorlatok

44.

hangsúlyozza, hogy a katasztrófakockázat-csökkentésre irányuló, határokon átnyúló együttműködés terén a bevált gyakorlatok számos példája áll rendelkezésre, amelyeket optimális módon követni és fejleszteni lehetne. Néhány példa: — közös gyakorlatok, amelyek garantálnák a közös megközelítést, a kölcsönös megértést és az egyenlő szintű felkészültséget katasztrófák esetén; — harmonizált információk terjesztése, a bevált gyakorlatok cseréje és tanulságok leszűrése a szomszédos régiók kezdeményezéseiből, módszereiből, eszközeiből stb.; — közös tudatosságnövelő és oktatási kampányok a nagy kockázatú, határokon átnyúló területeken élő emberek számára, különböző érdekelt felek részvételével (pl. katasztrófakockázat-csökkentési napok különböző városokban és településeken);

45.

határozottan támogatja az Európai Határ Menti Régiók Szövetsége (EHMRS) b-solutions elnevezésű projektjét, amelynek célja, hogy a katasztrófamegelőzés és -csökkentés terén feltárja a határokon átnyúló együttműködés jogi és közigazgatási akadályait. Megjegyzi, hogy a 2018. évi első pályázati felhívásban az EHMRS 10 ilyen esetet határozott meg, amelyeket kísérleti projektekké alakítottak, de sok más akadályt még nem sikerült felszámolni (mentők, tűzoltók vagy helikopterek, amelyek egyes határ menti régiók területére beléphetnek, másokéra azonban nem; a földi maradványok hazaszállítására vonatkozó közigazgatási alakiságok; a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás aszimmetriái; biztosítással kapcsolatos problémák; a diplomák elismerése stb.). Arra ösztönzi a hasonló akadályokkal küzdő régiókat, hogy vegyenek részt a jövőbeli pályázati felhívásokban;

46.

hangsúlyozza, hogy a katasztrófák által érintett régióknak közösen kell megoldásokat javasolniuk nemzeti kormányaik számára. Megemlíthető például az Észak-Portugália és a spanyolországi Galicia régió közötti együttműködés. Ezek a régiók ugyanis beterjesztették prioritásaikat a központi kormányzataikhoz az „ibériai csúcstalálkozók” kapcsán megoldható kérdéseket illetően. Ilyen példa még a Kanári-szigetek, Azori-szigetek és Madeira legkülső régiók szoros együttműködése a MAC Interreg program keretében, amelyhez harmadik szomszédos országok – például a Zöld-foki-szigetek, Mauritánia és Szenegál – is csatlakoztak.

---

(1)  A Régiók Európai Bizottsága véleménye: A 2015 utáni hyogói cselekvési keretről: kockázatkezelés az ellenálló képesség kiépítéséért (HL C 271., 2014.8.19., 61. o.).

(2)  A Régiók Európai Bizottsága véleménye: Cselekvési terv a 2015–2030-as időszakra szóló sendai katasztrófakockázat-csökkentési keretről – A katasztrófakockázatokkal kapcsolatos tájékoztatásra épülő megközelítés minden uniós politikában (HL C 272., 2017.8.17., 32. o.).

(3)  A Régiók Európai Bizottsága véleménye: Határokon átnyúló mechanizmus (elfogadás: 2018. december 5., a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(4)  Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a határokon átnyúló összefüggésben jogi és közigazgatási akadályok felszámolására irányuló mechanizmusról, COM(2018) 373 final.

(5)  A Régiók Európai Bizottsága véleménye (CdR 2018/03892): Európai Szolidaritási Testület és az EU új ifjúsági stratégiája (előadó: Matteo Bianchi).

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Új európai stratégia a tengerhasznosítási ágazat fejlődésének felgyorsítása érdekében

(2019/C 404/09)

Előadó

:

Christophe CLERGEAU (FR/PES), Loire mente régió közgyűlésének tagja

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

I)   Főbb politikai ajánlások a tengerhasznosítási ágazat fejlődésének felgyorsítása érdekében

A kihívások figyelembevétele és egy új, offenzívabb iparpolitika választása

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

1.

felhívja a figyelmet arra, hogy nemcsak az európai tengerhasznosítási ágazatok fejlődési lehetőségeit, hanem az azokat fenyegető veszélyeket is figyelembe kell venni. Ezeknek az ágazatoknak lépéseket kell tenniük annak érdekében, hogy az európai, nemzeti és regionális közigazgatási szervek segítségével sikeresen megvalósítsák az ökológiai, energetikai és digitális átállást és az ipari forradalmat, valamint hogy szakmáik újra vonzóvá váljanak. Ezekkel a kihívásokkal pont akkor kell megküzdeni, amikor a tengerhasznosítási ágazatokat újabb ázsiai verseny fenyegeti a nagy hozzáadott értékkel bíró hajók szegmenseiben, ahol Európa vezető szerepet tölt be. Ez a verseny, amelynek során megkísérlik megkaparintani az európai technológiákat, tisztességtelen versenyt jelent, amelyet szociális és ökológiai dömping jellemez, és amelyet a nemzetközi kereskedelem szabályaival ellentétesen nagyrészt állami támogatásokból finanszíroznak; ez ellen pedig az európai szerveknek az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében fel kell lépniük. Megjegyzendő, hogy ez a tisztességtelen verseny immár a halászat terén is megjelent;

2.

kiemeli, hogy a tengerhasznosítási ágazatok sokfélék, ami előnyt jelent az ágazatok közötti szinergiák és a területi hatások megerősítéséhez: lásd a polgári és a katonai hajógyártást, -javítást és -bontást (az óceánjáró hajóktól a sétahajókig, a halászhajóktól a kikötői szolgálati vízi járművekig vagy a személyszállító hajókig, nem feledkezve meg a katonai flottákról), a megújuló tengeri energiaforrásokat, a kőolaj- és gázipart, a kikötői, part menti és tengeri infrastruktúrákat, az akvakultúrát, a kagylóhalászatot és a kék biogazdaságot;

3.

kéri, hogy továbbra is támogassák a halászati, a kagylóhalászati és az akvakultúra-tevékenységeket a környezeti, társadalmi és gazdasági egyensúly és fenntarthatóság tekintetében, valamint a generációváltást, amelynek a két legfontosabb eleme a képzés és a fedélzeti körülmények javítása;

4.

úgy véli, hogy az űriparhoz vagy a repüléstechnikai ágazathoz hasonlóan a tengerhasznosítási ágazatoknak is ambiciózus ipari stratégiára és konkrét végrehajtási keretre van szükségük, amely igazodik sajátosságaikhoz. Utóbbiak között említhető a szuverenitás fontossága, a nagy tőkeintenzitás, a kis szériás termelés, a hosszú termelési ciklus és a magas kockázati szint, vagy az igen jelentős kutatási, innovációs és képzési szükségletek;

5.

felhívja a figyelmet arra, hogy támogatni kell a mélytengeri szélenergia fejlesztését, hogy ezzel csökkenteni lehessen a tengerparti, sekély vizű területek erre történő igénybevételét és azokat a kék gazdaságra jellemző más tevékenységekre lehessen használni;

6.

emlékeztet arra, hogy a kék gazdaságon belül a tengerhasznosítási ágazatok jelentik a második legnagyobb szegmenst a foglalkoztatás szempontjából; a globális növekedés ellenére Európa számos területen vezető szerepet tölt be ezekben az ágazatokban, és sok magasan kvalifikált és fenntartható ipari munkahelyet hoz létre;

7.

felhívja a figyelmet a kikötők fontos szerepére; ezek olyan stratégiai jelentőségű infrastruktúrákat alkotnak, amelyek nemcsak kereskedelmi és közlekedési csomópontok, hanem egyre inkább ipari és innovációs platformként is működnek, ahol a szomszédos városokkal való összeköttetés jobban kiaknázható. Fontos ezért, hogy megfelelő támogatásokat vegyenek tervbe a kék gazdasághoz kapcsolódóan már tevékenykedő, vagy a diverzifikációt előmozdító eszközök révén e tevékenységeket kifejleszteni képes, szárazföldön működő vállalkozások számára (1);

8.

felhívja a figyelmet a halászat és a tengeri tevékenységek társadalmi-gazdasági jelentőségére a biztonságos és jó minőségű élelmiszerek biztosításban, emlékeztet kulturális és világörökségi vetületükre, amely alapvető eleme az idegenforgalom élénkítésének, illetve hangsúlyozza az ezen tevékenységek és az új, fejlesztendő ágazatok közötti szinergiák és komplementaritás szükségességét, a munkahelyek és a fenntartható fejlődés szolgálatában;

9.

úgy véli, hogy a tengerhasznosítási ágazatok az Európában követett fenntartható fejlődési célok elérésének kulcsfontosságú tényezői. Termékeik, szolgáltatásaik és innovációik ugyanis döntő módon hozzájárulnak az átalakulások sikeres megvalósításához nélkülözhetetlen tevékenységek támogatásához; ezek közül például az alábbiakra hívja fel a figyelmet: — az óceánok felderítése, a tengerrel és a tengerfenékkel kapcsolatos ismeretek bővítése, — az éghajlatváltozás elleni küzdelem fokozása, különösen a tengeri szállítás révén, — a megújuló tengeri energiák és a tengeri szélenergia-termelés, valamint az Európai Unió országai közötti villamosenergia-összeköttetések fejlesztése annak érdekében, hogy a megújuló energiák nagyobb súlyt kapjanak a villamosenergia-mixben, illetve európai szinten is beépítésre kerüljenek, — tengeri jelenlét, felügyelet és biztonság; tengeri kezdeményezések, például fellépés a műanyaghulladékok elleni küzdelem keretében, — a tengeri biológiai erőforrások ismerete és kiaknázása, a halászat, az akvakultúra és a kék körforgásos gazdaság fenntartható fejlesztése;

10.

egyetért az EGSZB által a „LeaderSHIP 2020” eszközről 2018-ban készített értékelés (2) következtetéseivel, amelyek felhívják a figyelmet a végrehajtás során tapasztalt korlátokra, valamint a pontos és számszerűsíthető célok hiányára;

11.

kéri, hogy a „LeaderSHIP 2030” stratégia keretében egy teljesen átdolgozott, új megközelítést alkalmazzanak, amely egy olyan „European blue new deal”-re tesz javaslatot, amely az alábbi három elemet kombinálja: olyan kereskedelmi és versenypolitika, amely az érdekeink megvédésére és európai bajnokok kitermelésére törekszik, az egyes európai szakpolitikák mozgósítása és hozzáigazítása a tengerhasznosítási ágazatok szükségleteihez és sajátosságaihoz, valamint hat operatív célkitűzés elfogadása, amelyek körül mozgósítani kell a helyi, nemzeti és európai szereplőket a 2020-tól 2027-ig terjedő időszakban: — a tengeri szállítás szén-dioxid-mentesítése és tiszta üzemű hajók gyártása: nulla kibocsátás, nulla tengerszennyezés, nulla zajártalom, — a tengerben lévő hulladékok, különösen a műanyagok ártalmatlanítása, — 4.0-ás tengerhasznosítási ágazatok, a teljesítményt és a munkahelyek minőségét szem előtt tartó, átfogó megközelítés alkalmazása minden tengerhasznosítási ágazatban, — Európa globális vezető szerepe a megújuló tengeri energiaforrásokkal kapcsolatos minden technológia terén, — a halászatot, az akvakultúrát és a tengeri biológiai erőforrások hasznosítását élénkítő, új kék biogazdaságra vonatkozó európai stratégia, — egy óceánfelderítő európai misszió elindítása, amely a tengeri környezet megismerésével foglalkozna a bolygó valamennyi tengerén; E hat célkitűzés konkrét ipari kérdéseket érint, és az Európai horizont keretprogramon belüli tengeri „küldetésre” vonatkozó nyílt vitafolyamat során is figyelembe kell venni őket;

12.

szorgalmazza, hogy az európai legkülső régiókban és szigeteken fogadjanak el a tengerhasznosítási ágazatokra vonatkozó stratégiákat, amelyek célja, hogy három fő irányban gyors eredményeket érjenek el. Ezek: a kikötők, a szén-dioxid-mentes és olcsó energia-önellátás, valamint a kék biogazdaság, ezen belül a halászat és az akvakultúra;

13.

felhívja a figyelmet arra, hogy a tengerhasznosítási ágazat jövője szempontjából fontos, hogy a tengerrel kapcsolatos kérdéseket a jövőbeli uniós politikák és a regionális politikai alapok végrehajtásának középpontjába helyezzék;

European Sea Tech: európai hálózatok kialakítása a regionális innovációs ökoszisztémák összefogása érdekében, a régiók mozgósítása az ipari értékláncok strukturálása céljával

14.

véleménye szerint a tengerhasznosítási ágazatokat először is a területi beágyazottság jellemzi azokban a tengeri régiókban, amelyek a tengerhasznosítási ágazatoknak szentelt, magas színvonalú regionális innovációs ökoszisztémákat építettek fel. Ahhoz, hogy gyorsak és hatékonyak legyenek, a nemzeti és az európai szakpolitikáknak először is ezekre a regionális innovációs ökoszisztémákra és az ezekhez kapcsolódó intelligens szakosodási stratégiákra kell támaszkodniuk;

15.

javasolja, hogy a regionális innovációs ökoszisztémák összefogása érdekében, több együttműködési hálózat kialakításával hozzanak létre egy „European Sea Tech” eszközt az alábbiak céljával: — az alágazatok élénkítése és európai értékláncok felépítése, — az ipari átalakulással járó, különösen ökológiai, energetikai és digitális kihívások jobb azonosítása és nyomon követése, — új, jobban integrált és a globális versennyel szemben jobban felvértezett szolgáltatások, termékek és gazdasági modellek kialakítása. A tematikus hálózatok kialakítása az Európai Bizottság által tett, a részvételi szándék kifejezésére való felhívások útján történne. Mindegyik regionális (vagy régióközi) ökoszisztéma pályázhatna arra, hogy a régiója intelligens szakosodási stratégiáival összhangban álló több hálózat tagja legyen. A számos készséget kombináló és több hálózatot összefogó ökoszisztémák alkotnák a „European Sea Tech” eszköz „központi ökoszisztémáit”. Minden egyes hálózat arra törekedne, hogy minél inkluzívabb legyen és a különböző európai régiók összes kompetenciáját bevonja. A hálózatokon belül rendszeresen foglalkoznának a fenntartható fejlesztés, a K+F, az ipari teljesítmény, a finanszírozás és a készségek kérdéskörével. Ezek a hálózatok egy központosított európai platformnál hatékonyabb alapot képeznének, amelyre építve együttműködéseket lehet kialakítani a régiók között, és amely alapján meghatározhatók a különböző uniós szakpolitikák szempontjából releváns operatív projektek. A „European Sea Tech” feladata lenne továbbá az is, hogy előmozdítsa a technológia, a tapasztalatok és a készségek átadását az egyes hálózatok és a tengerhasznosítási ágazatok vertikumai között;

16.

felhívja a figyelmet arra, hogy a „European Sea Tech” eszköznek nagy jelentősége van abban, hogy horizontális megközelítést vezet be a tengerhasznosítási ágazatok kapcsán és felgyorsítja az átmenetet a zöld és digitális tengerhasznosítási ágazatok felé, a tengerhasznosítási ágazatok összes vertikumában rendelkezésre álló összes technológiát és kompetenciát mozgósítva annak érdekében, hogy más vertikumok is hozzáférjenek azokhoz;

17.

megerősíti, hogy támogatja a tengeri tudományos és innovációs társulás (TIT) tervét, de megállapítja, hogy mivel ez a projekt a tengeri erőforrások fenntartható kezelésére összpontosít, legfeljebb csak egy lehet a „European Sea Tech” eszközt alkotó hálózatok közül;

18.

szeretné, ha a „European Sea Tech” innovációs ökoszisztéma hálózatai által megvalósított projektek az európai partnerségek keretében támogathatók lennének, illetve ha lehetővé tennék a Horizont Európa és a többi igénybe vehető alap általi társfinanszírozást. E projekteknek magukban kell foglalniuk kísérleti projektek, prototípusok és demonstrációs rendszerek finanszírozását;

19.

megismétli azt a kérését is, hogy készüljön egy tengerekkel foglalkozó ütemterv az Európai horizont keretében, a 2. pillérbe pedig illesszék be a tengerhasznosítási ágazatok tudományos és technológiai kérdéseit, valamint határozzanak meg egy az Európai horizont 10 %-áig terjedő mobilizálási célt olyan projektek finanszírozására, amelyek jelentős hatást gyakorolnak a kék gazdaságra és a tengerhasznosítási ágazatra;

II)   Konkrét javaslatok az Európai Unió 2020 utáni szakpolitikáinak a tengerhasznosítási ágazatok támogatását szem előtt tartó mozgósítása és kiigazítása érdekében

Nemzetközi kereskedelem és verseny

20.

a tengerhasznosítási ágazatokkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban hangsúlyozza, hogy új, „reális” és a kölcsönösségen alapuló kereskedelempolitikára van szükség ahhoz, hogy a foglalkoztatást és Európa szuverenitását meg lehessen védeni a – különösen ázsiai – nagy tengeri országok offenzív és tisztességtelen stratégiáival szemben. Ennek a politikának – valahányszor ez lehetséges és hatékony – egy tisztességes versenyfeltételeket garantáló, méltányos és átlátható szabályokon nyugvó, stabil, multilaterális csererendszert kell előmozdítania, eredményes megállapodásokat kell keresnie a kereskedelmi partnerekkel, valamint a WTO szerepére kell támaszkodnia;

21.

úgy véli, hogy mivel globalizált világpiacokról van szó, a versenypolitikának lehetővé kell tennie, hogy európai bajnokok termelődjenek ki, ugyanakkor mindig biztosítva az Unión belüli igazságos és kiegyensúlyozott versenyt; újólag megerősíti a tengeri szállítás állami támogatására vonatkozó iránymutatások hozzáadott értékét, valamint azt, hogy e cél eléréséhez egyszerű, stabil és versenyképes adózási keretre van szükség;

22.

felhívja az Európai Bizottság figyelmét a külföldi beruházások jobb ellenőrzésének és különösen a nagy nemzetközi szerződésekben szereplő technológiaátadások, illetve az általuk az európai iparra gyakorolt esetleges káros hatások csökkentésének és korlátozásának fontosságára;

23.

azt szeretné, ha pontosan meghatározott vállalások születnének a polgári és katonai közbeszerzések irányítása terén. Például szigorú elvárásokat kellene támasztani bizonyos, korábban stratégiai jellegűnek vagy a világszintű verseny által különösen érzékenyen érintettnek minősített termékek és szolgáltatások beszállítása kapcsán;

A projektek finanszírozása

24.

azt szeretné, ha mihamarabb megvalósulna a kék gazdasághoz tartozó projektek finanszírozási platformjának terve, amelynek magában kell foglalnia egy segítségnyújtási eszközt, valamint egy külön beruházási alapot az innovatív és kockázatos projektek finanszírozása érdekében. A platform fő célkitűzése az kell, hogy legyen, hogy előtérbe helyezze a hagyományos szereplők által túlságosan kockázatosnak ítélt projektek számára biztosított kedvezményes finanszírozást, és így reagáljon a piaci hiányosságokra. A beavatkozási eszközök komplementaritásának és a projekttámogatás folytonosságának biztosítása érdekében ennek az eszköznek a tagállamokkal és a régiókkal szoros együttműködésben kell majd működnie. Ennek a platformnak többek között a „European Sea Tech” eszköz hálózataira és „központi ökoszisztémáira” kell épülnie;

25.

kiegészítésként azt kéri az Európai Bizottságtól, hogy határozzon meg egy célt és egy módszert az InvestEU keretében, különösen az Európai horizont programhoz kapcsolódóan kezdeményezendő európai beruházási eszközöknek a kék gazdaság és a tengerhasznosítási ágazatok szolgálatában történő mozgósítására;

26.

hangsúlyozza, hogy olyan eszközökre van szükség, amelyek révén csökkenthető a strukturális projektek pénzügyi költsége és lehetővé válik a legnagyobb beszerzések és beruházások (óceánjáró hajók, LNG-berendezések, megújuló tengeri energiaforrások stb.) versenyképes előfinanszírozása;

27.

megismétli, hogy külön finanszírozásra van szükség a sajátos korlátokkal és adottságokkal rendelkező legkülső régiók számára. Ezek a régiók rendkívüli tengeri és óceáni dimenziót biztosítanak Európa számára az Atlanti- és az Indiai-óceánon, valamint a Karib-tengeren való stratégiai elhelyezkedésüknek köszönhetően, és egyedülálló természeti értéket jelentenek, amint azt maga az Európai Bizottság is elismeri;

28.

rámutat arra, hogy fontos lenne megkönnyíteni az innovatív beszerzés alkalmazását, ami lehetővé teszi a közbeszerzési szabályok rugalmas kezelését olyan esetekben, amikor kialakulóban lévő, a piacon még szabványosított módon jelen nem levő technológiák beszerzéséről van szó. Ez a gyakorlat felgyorsítja az innovációk piaci elterjedését, mivel az új szolgáltatásokat és termékeket kínáló vállalkozások számára lehetővé teszi, hogy gyorsan megtalálják első ügyfeleiket;

29.

hangsúlyozza, hogy a tengerhasznosítási ágazat sajátos szabályozási korlátai és a kérelmek feldolgozásának adminisztratív határideje jelentik a fő akadályt a tengereken végzett tesztek és kísérletek végrehajtása előtt. Javasolja egy európai munkacsoport létrehozását – az Európai Bizottság, a tagállamok és a régiók, valamint a gazdasági szereplők részvételével – a bevált gyakorlatok terjesztésére és a nemzeti referenciakeretek kedvező alakulásának ösztönzése érdekében;

30.

hasznosnak tartaná, ha a terv az lenne, hogy ennél is tovább menjünk, és idővel az amerikai DARPA mintájára létrejönne egy „Maritime Advanced Research Projects Agency” [Fejlett Tengerhasznosítási Célú Kutatási Projektek Ügynöksége], amelynek révén külön finanszírozás keretében támogatnánk az áttörést hozó innovációt, elismerve a kudarchoz való jogot és teljes mértékben szem előtt tartva a kkv-k és a közepes tőkeértékű vállalatok fejlődésének korlátait;

31.

a brexit utáni időszakkal összefüggésben javasolja, hogy a tengerhasznosítási ágazatok szereplői részesüljenek a legnagyobb mértékben érintett területek támogatására elkülönített pénzeszközök egy részéből, hogy az ilyen területeken új fejlődési és foglalkoztatási lehetőségeket alakítsanak ki;

32.

felhívja a figyelmet arra, hogy a „European Sea Tech” eszköznek nagy jelentősége van abban, hogy horizontális megközelítést vezet be a tengerhasznosítási ágazatok kapcsán és felgyorsítja az átmenetet a zöld és digitális tengerhasznosítási ágazatok felé, a tengerhasznosítási ágazatok összes vertikumában rendelkezésre álló összes technológiát és kompetenciát mozgósítva annak érdekében, hogy más vertikumok is hozzáférjenek azokhoz. A transzverzális jellegre való törekvésnek érvényesülnie kell a tengeri és part menti tevékenységek, valamint azon ipari és digitális ágazatok között, amelyek közvetlenül mobilizálható vagy olyan innovációkat hordoznak, amelyeknek a tengeri világra való alkalmazása hasznos lehet;

Tengerhasznosítási ágazatok 4.0

33.

felhívja a figyelmet az Ipar 4.0 keretében és az ökológiai és energetikai átállással kapcsolatosan az ipari teljesítmény, a digitalizáció, ezen belül a termelési folyamatok digitalizációja, valamint a helyi és európai értékláncokon belüli együttműködések fontosságára; ennek kapcsán támogatja az ökológiai és energetikai átállás terén példamutató hajógyárakat célzó „Green Shipyard 2050” célkitűzést;

34.

továbbá felhívja a figyelmet arra, hogy az egész életen át tartó tanulás, a munkahelyek fejlesztése és minősége, a munkakörülmények, valamint a munkavállalók tapasztalatának és kreativitásának mozgósítása elválaszthatatlan ettől az ipari átalakulástól;

35.

úgy véli, hogy az ezzel kapcsolatos innovációkat és termelőberuházásokat a tengerhasznosítási ágazatok támogatásával kapcsolatos uniós politika prioritásaként kell kezelni, és ezeknek különösen a kkv-kra kell irányulniuk;

36.

hangsúlyozza, hogy a polgári és a katonai ágazatok közötti együttműködés a haladás közös motorját jelenti azzal, hogy elősegíti többek között – és mindkét irányban – a technológia- és know-how-átadásokat, valamint a humán készségek mobilitását;

37.

rámutat, hogy fontos ösztönözni a tengeri kőolajipari és a gázipari vállalatok átállását és a kék gazdaság más ágazataiba irányuló diverzifikációs stratégiáikat. Ezek a vállalkozások első kézből származó tapasztalatokkal rendelkeznek a tengeri környezet kapcsán, példaértékűen kezelnek hosszú lefutású és bonyolult projekteket, és értékes készségekkel tudnak hozzájárulni a tengerhasznosítási ágazatok fejlődéséhez (ellátó hajók, víz alatti robotika, rögzítési rendszerek, automatizált rendszerek stb.). A szénhidrogénből származó profitjuk egy részét befektetési alapok révén hasznos és kollektív módon forgathatnák vissza a kék gazdaságba és a tengeri megújuló energiákba;

38.

hangsúlyozza, hogy a hajók a technológiai változások következtében analóg egységekből digitalizált közlekedési platformokká válnak, ami lehetőségeket kínál különböző digitális rendszerek nagyobb mértékű integrációjára és összekapcsolására. Ezáltal az ágazat munkamódszerei is megváltoznak, például a hajók és a szárazföldi létesítmények közötti interakciók, a hajók egymás közötti kapcsolatai, valamint a hajók és a hatóságok közötti kapcsolatok esetében. Az európai tengerhasznosítási ágazatnak és a hatóságoknak ezért ki kellene aknázniuk azokat a lehetőségeket, amelyeket a digitalizáció kínál a nemzetközi versenyben;

39.

kiemeli, hogy a tengerhasznosítási innovációkon belül mindenképpen szem előtt kell tartani és támogatni kell a digitalizációt és szélesebb értelemben a mesterséges intelligenciával kapcsolatos új technológiákat;

40.

azt javasolja, hogy a támogatási és finanszírozási programokban ne csak technológiai jellegű, hanem az új szolgáltatások kifejlesztéséhez szervesen kapcsolódó témákat is vegyenek figyelembe, a víz alatti autonóm hajók és robotok (AUV) vagy a tengerfelügyeleti és az előrejelzésen alapuló karbantartási szolgáltatások mintájára, amelyek esetében az eredmények és a teljesítmény melletti kötelezettségvállalás szerződéses szempontból egyre inkább fontosabb, mint a ráfordított eszközök mennyisége. Népszerűsíteni kell továbbá olyan platformok létrehozását is, amelyek lehetővé teszik a különböző tagállamok különféle tengerfelügyeleti technológiái közötti konvergencia biztosítását. Ezáltal fokozódhatna a felügyeleti tevékenységek interoperabilitása és a tengeri műveletek hatékonysága, könnyebbé válna a kapcsolódó közösségi jogszabályok és szakpolitikák alkalmazása, ebből következőleg pedig jobban ellenőrizhető lenne az európai tengeri térség;

Foglalkoztatás, készségek és képzés

41.

elismeri az ágazati szociális párbeszéd előmozdításának és a tengerhasznosítási ágazatokban a foglalkoztatás és a képzés közötti kapcsolat kialakításának fontosságát; kéri, hogy ezeket a feladatokat külön platformok lássák el mind a közlekedés és a tengeri biológiai erőforrások, mind pedig a feldolgozóipar és a hajógyártás területein. Felhívja a figyelmet különösen arra, hogy a tengerészeti és halászati képzést olyan módon kell átalakítani, hogy az támogassa a generációváltást a halászat, az akvakultúra és a kagylóhalászat terén. Emellett testre szabott egyetemi képzéseket kell biztosítani a kereskedelmi hajózás terén. Úgy véli továbbá, hogy létre kell hozni egy rendszert, amely biztosítja a képzési programok hatékonyságát és maguknak az oktatóknak a megfelelő képzését;

42.

hangsúlyozza, hogy a tengerhasznosítási tevékenységek fejlesztéséhez mozgósítani kell azokat a munkavállalókat, akik erős készségekkel rendelkeznek a tengeri munka terén, vagy komoly kiegészítő képzést kell nyújtani azoknak, akik nem tudják, milyen az élet a tengeren. Ennek kapcsán hangsúlyozza, hogy kampányokat kell folytatni a fiatalok körében annak érdekében, hogy bevonzzuk a tehetségeket a szakmába és új szakemberek kerüljenek a tengerhasznosítási ágazatba mind a földi, mind a tengeri ágazatban, a kereskedelmi tengerészet és a halászat területén egyaránt;

43.

üdvözli a – tengerhasznosítási ágazatban nagy számban alkalmazott – kiküldött munkavállalókkal kapcsolatos közelmúltbeli irányelvek elfogadásának köszönhetően tett előrelépéseket, és kéri a szakmai képesítések – és nem csupán a diplomák és képesítést igazoló papírok – egy elismerési rendszerének létrehozását, az egyenlő munkáért járó egyenlő díjazás elvének kiteljesítése érdekében;

44.

úgy véli, hogy a munkavállalók Unión belüli mobilitása segíti az értékláncok minél jobb megszervezését a tengerhasznosítási ágazatokban, amint a tevékenységi körök fejlődésének való megfelelést is. E célra törekedve meg kell őrizni és tovább kell erősíteni a vállalatok igényeinek való megfeleléshez szükséges készségeket, mindenekelőtt helyi, majd pedig európai szinten is;

III)   A nagy tengerhasznosítási ipari ágazatokra vonatkozó egyedi megközelítés és egyedi javaslatok

A tengerészeti iparágak digitalizációja

45.

kiemeli, hogy a tengerhasznosítási innovációkon belül mindenképpen szem előtt kell tartani és támogatni kell a digitalizációt és szélesebb értelemben a mesterséges intelligenciával kapcsolatos új technológiákat; azt javasolja, hogy a támogatási és finanszírozási programokban ne csak technológiai jellegű, hanem az új szolgáltatások kifejlesztéséhez szervesen kapcsolódó témákat is vegyenek figyelembe, a víz alatti autonóm hajók és robotok (AUV) vagy a tengerfelügyeleti és az előrejelzésen alapuló karbantartási szolgáltatások mintájára;

Kék biogazdaság

46.

hangsúlyozza a kék biogazdaság ágazatában rejlő ígéretes, de egyelőre rosszul meghatározott potenciált, amely sokféle alkalmazási lehetőséggel kecsegtet a piacokon (élelmiszeripar és takarmányozás, farmakológia, kozmetikai ipar, energiaipar) és jelentős területi hatásokkal jár; kiemeli, hogy elsőbbséget kell adni a legérettebb és legfontosabb ágazatoknak: a halászatnak, az akvakultúrának és a tengeri gazdálkodásnak;

47.

üdvözli az ezen új ágazat körüli mozgolódást, ami többek között a Tengerügyi és Halászati Főigazgatóság által vezetett „kék biogazdasági fórumnak” köszönhető; úgy véli, hogy a kutatás-fejlesztés területén végrehajtott jelentős beruházási szakasz után az iparosítást és a kis léptékben bevált és tökélyre vitt új eljárások értékesítését kell prioritásként kezelni;

48.

azt szeretné, ha ezt az ágazatot új prioritásként kezelnék, és a biológiai erőforrások kitermelésétől vagy ellenőrzött termelésétől a termékek feldolgozási és értékesítési szakaszáig az egész értékláncba beruháznának;

49.

ennek kapcsán javasolja kapcsolatok kialakítását az érettebb tengerhasznosítási vertikumokkal (mint amilyen a halászat és az akvakultúra), szem előtt tartva az értéklánc későbbi, a halászati termékeket hasznosító és feldolgozó szintjeit, amelyek a legnagyobb hozzáadott értéket termelik;

50.

kiemeli a tengeri körforgásos gazdaság jelentőségét a kék biogazdaság fejlesztésének támogatása terén (a halászatban a visszadobás gyakorlatának felszámolása, a partvonal visszaállítása, az algák feldolgozásából visszamaradt anyagok, hulladék- és műanyagfeldolgozás);

51.

felkéri az Európai Uniót, hogy támogassa a világ összes tengerének és óceánjának felderítését, egyebek mellett annak érdekében, hogy bővüljenek a tengeri környezettel és az éghajlattudománnyal (szénkörforgás és CO2-elnyelés, elsavasodás és a tengerszint emelkedése) kapcsolatos ismereteink, valamint hogy a tengeri erőforrások (geotermikus energia, stratégiai ásványok) kiaknázásában rejlő lehetőségek jobb felmérése céljával azonosíthassuk a különféle energiakitermelő és másfajta telepeket;

Polgári és katonai hajógyártás

52.

hangsúlyozza annak stratégiai fontosságát, hogy a hajógyártási ágazatban európai beruházások történjenek azokba a tényezőkbe, amelyek révén ki lehet tűnni, különösen a digitalizáció, valamint az ökológiai átmenet és az energiarendszer átalakítása terén. Ez azt jelenti, hogy újító módon kell javítani a versenyképességünket és visszaszerezni a piaci részesedéseket. A hajógyártás terén a finanszírozási kérdések is alapvető fontosságúak;

53.

felhívja a figyelmet az ezekhez az átmenetekhez kapcsolódó új piacokra: a hajók környezetbarát meghajtórendszerekkel való felszerelése, innovatív szénmentes meghajtórendszerek (új vitorlakoncepciók), bunkerhajók, elektromos kompok, rövid távú áruszállításra használt hajók, kikötői és tengerparti szolgálati hajók stb.);

54.

hangsúlyozza, hogy fontos megerősíteni a hajógyárak és a kivitelezési lánc közötti kapcsolatokat és a helyi együttműködést a tengeri klaszterek keretében; kiemeli emellett a hajógyártással és hajójavítással foglalkozó régiók támogatásának szükségességét, ahol számos kis- és középvállalkozás tevékenykedik; azt szeretné, ha egyedi támogatásban részesülnének a beszállítói ágazat értékláncai, amelyek a világpiaci részesedések 50 %-át teszik ki és kétszer akkora árbevételt generálnak, mint a hajógyártás. Az EU-nak kereskedelmi és finanszírozási politikájában elő kell mozdítania az európai berendezések használatát az EU-n kívül épített hajókon is;

55.

arra buzdít, hogy a „European Sea Tech” keretében, szisztematikus munkával vonjanak be olyan új szereplőket a hajógyártási ágazat értékláncába, akik hozzájárulhatnak a termelési kapacitás erősítéséhez, a készségek mozgósításához és az európai versenyképességhez;

56.

hangsúlyozza, hogy a hajójavítás és a kisméretű hajók építése stratégiai ipari tevékenységnek számít a legkülső régiókban, mivel az ottani vizeken tevékenykedő flottáknak és vízi járműveknek a szigetjellegből adódó feltételek mellett, az európai kontinenstől távol kell dolgozniuk, ez pedig nagyban kihat a logisztikára, a kisebb hajók karbantartására és javítására. Ezért célzott támogatást kell nyújtani az ilyen ipari tevékenységekhez, ha azt akarjuk, hogy ezekben a régiókban valóban nőjön a tengeren végzett tevékenységek aránya;

57.

úgy véli, hogy a tengerhasznosítási kérdéseket az új védelmi és biztonsági politikák középpontjába kell állítani, ami azt jelenti, hogy kiemelt figyelmet kell fordítani a katonai hajógyártásra; ezzel kapcsolatban javasolja, hogy fokozottan vegyék figyelembe a mindkét ágazatban, azaz a polgári és a katonai ágazatban is hasznosítható, kettős felhasználású technológiák fejlesztéséhez nyújtott támogatást;

58.

hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az állami felügyeleti és biztonsági feladatokat ellátó flották kapacitásait. Úgy véli, hogy ezeket a szuverén küldetéseket Európában gyártott hajókkal kell ellátni, valamint hogy azok megfelelő megszervezéséhez (különösen a brexit és a migrációs kihívások összefüggésében) a Frontexszel való szoros együttműködésben támaszkodni kell a rendelkezésre álló nemzeti flottákra, illetve európai szintű szolidaritási erőfeszítésre van szükség annak érdekében, hogy támogassuk az ilyen, jelentős közérdekre számot tartó feladatokban legnagyobb mértékben részt vevő országokat;

Megújuló tengeri energiaforrások

59.

úgy véli, hogy a megújuló tengeri energiaforrások ágazata az egyik olyan ágazat, amely nagyban képes arra, hogy jelentős mértékben hozzájáruljon a megújulóenergia-termeléshez, egy olyan ipari értékláncot is kialakítson, amely számos régióban fenntartható helyi munkahelyeket hoz létre és az export szempontjából is sikeres legyen; emlékeztet rá, hogy a tengeri projektek kialakításakor oly módon kell eljárni, amely tekintettel van a környezetre és összeegyeztethető, vagy akár szinergiában van a meglévő tevékenységekkel;

60.

rámutat arra, hogy az 1991-ben létesített első üzemeket követően az európai tengeri szélerőműparkok költségei jelentős mértékben csökkentek, ami mindenekelőtt annak köszönhető, hogy egy sikeres európai ipari ágazat alakult így ki az elmúlt 10 évben;

61.

hangsúlyozza, hogy milyen fontosak a hajók javításai és felülvizsgálatai, illetve hogy életciklusuk végén szét kell őket szerelni. Ezért azt javasolja, hogy az Európai Bizottság dolgozzon ki egy speciális tervet arra vonatkozóan, hogy az EU-nak legyen elég felszerelése ezeknek a feladatoknak a megfelelő ellátásához, megfelelő költségvetési forrásokat is rendelve mindehhez;

62.

felhívja a figyelmet arra, hogy ezen ágazat további fejlesztéséhez folytatni kell az uniós szinten tett erőfeszítést, különösen a kutatás-fejlesztés területén (több mint 3 milliárd eurós beruházás). Napjainkban azonban egyértelmű politikai döntésekre van szükség, amelyek először is a tagállamoktól függnek: ambiciózus mennyiségek és pályázati menetrendek meghatározása a jelenleg a legfejlettebb megoldást jelentő tengerfenékhez rögzített szélerőművek esetében, de az olyan új technológiák esetében is, mint az úszó szélerőművek, a hullámerőművek vagy akár a hidraulikus energiafejlesztők, amelyek esetében mindenképpen megfelelő és garantált anyagi megtérülésre van szükség ahhoz, hogy beinduljanak a beruházások és megkezdődjön az iparosításuk;

63.

ösztönzi, hogy európai szinten vezessenek be külön a beruházások támogatását, illetve a projektek biztosítását és a kockázatok kezelését szolgáló eszközöket. Ilyen eszközök bevezetése jelentősen csökkenthetné a finanszírozás költségét, így gyorsabban mérséklődne a megtermelt energia előállítási költsége;

64.

üdvözli, hogy az elmúlt években jelentős előrelépés történt az új technológiákban a prototípusok és demonstrációs rendszerek valós körülmények közötti tesztelése terén, különös tekintettel a hidraulikus erőművekre, és így lehetővé válik az egyre határozottabb és hitelesebb árcsökkentés, ami alapul szolgálhat a piac beindításához a megfelelő átvételi áraknak köszönhetően, biztosítva ezáltal az európai szereplők globális vezető szerepét;

65.

határozottan kéri, hogy Európa tűzze ki célként a globális vezető szerep megszerzését az úszó szélerőművek terén, és javasolja az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak, hogy fontolják meg az összehangolt vagy közös ajánlati felhívások lehetőségét egy nagyobb volumenű és láthatóbb piac érdekében. Hasonló megközelítést lehetne kialakítani a hidraulikus energiafejlesztők és a hullámerőművek esetében is a tesztparkokban a kereskedelmi hasznosítást megelőzően;

66.

hangsúlyozza, hogy az egymással összeköttetésben nem álló térségekben – különösen a szigeti területeken – fontos egyedi megközelítést alkalmazni, amely révén átfogó megoldások javasolhatók a szén-dioxid-mentes energia-önellátásra a technológiáknak, többek között a megújuló tengeri energiaforrásoknak az egyes területek jellemzői függvényében történő kombinálásával; hasonló megfontolásból bővíteni kell a közepes teljesítményű gépek fejlesztését is;

67.

azt javasolja, hogy ezeknek az energia-önellátási megoldásoknak a kifejlesztését teszteljék és validálják a tengeri többcélú létesítményekkel kapcsolatos projektekben is, mivel utóbbiak nemcsak az ipari tevékenységek, hanem szélesebb értelemben az emberi élet tengerekre való kiterjesztését is előrevetítik; nem szabad elfelejteni, hogy ezeknek a leghosszabb távú elképzeléseknek figyelembe kell venniük a fenntarthatóság szigorú szempontjait is, csakúgy mint a környezetre gyakorolt hatást a projektek teljes életciklusában;

IV)   A kikötők – a tengerhasznosítási ágazatok dinamikájának fontos tényezői

Kikötői platformok és kikötői, part menti és tengeri infrastruktúrák

68.

felhívja a figyelmet arra, hogy a kikötők a fennálló és a lehetséges tevékenységek integrálása révén olyan fejlesztési területeket jelenthetnek a „kék növekedés” projektjei számára, amelyek példaként szolgálnak és valamennyi part menti régióra kiterjeszthetők;

69.

hangsúlyozza, hogy státuszuktól függetlenül a kikötők továbbra is olyan stratégiai jelentőségű eszközöknek minősülnek, amelyek kapcsán a beruházásokért az állami szervek felelősek, és hogy az állami támogatásokra vonatkozó verseny- és ellenőrzési szabályoknak lehetővé kell tenniük az ilyen beruházásokat;

70.

hangsúlyozza, hogy uniós finanszírozással kell támogatni a legkülső régiók kikötői infrastruktúráit, szem előtt tartva azt a tényt, hogy az áruszállítás számára nincsen más alternatíva, illetve tekintettel arra, hogy az ilyen infrastruktúrákhoz nyújtott állami támogatás a tisztán helyi jelleg miatt nem torzítja a versenyt az európai belső piacon;

71.

hangsúlyozza, hogy a kikötőknek egyszerre kell a tengeri szállítás csomópontjainak és befogadó platformoknak lenniük a tengerhasznosítási ágazatok számára és a kapcsolódó innovációs és képzési tevékenységek szempontjából; felhívja a figyelmet arra, hogy a kikötők a régiók vonzerejének fontos tényezői, mivel új ipari tevékenységeket vonzanak be a körzetükbe vagy a hátországukba;

72.

kiemeli a logisztikai és tengeri szolgáltatási láncok szerepét a kikötőkben; hangsúlyozza, hogy a műszaki innovációkon túlmenően új gazdasági és szolgáltatási modelleket is ki kell alakítani a kikötőkben, támaszkodva például fokozatos digitalizációjukra (intelligens kikötők), illetve bővíteni kell az óriási méretű adathalmazok (big data) kihasználásával megnyíló folyamatfejlesztési és -optimalizálási potenciált;

73.

javasolja annak előmozdítását, hogy a kikötők jobban kapcsolódjanak a városi környezetükhöz; eközben meg kell erősíteni a kikötői közösségek döntéshozatali autonómiáját és biztosítani kell a kikötői ingatlan megvédését, hogy lehetővé váljanak a jövőbeli fejlesztések;

74.

javasolja, hogy az „európai kikötők fóruma” és az azon belül működő „kikötők és csomópontok a kék növekedésért” és „zöld kikötők” alcsoportok által végzett munka továbbviteleként a „European Sea Tech” eszközön belül hozzák létre a kék gazdaság kifejlesztése mellett elkötelezett kikötők egy hálózatát;

75.

hangsúlyozza, hogy a terület- és partvonal-rendezés, valamint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás szempontjából a kikötőkben és a tengerparti övezetekben fontos szerep hárul az építő- és környezetvédelmi mérnöki ágazatra;

76.

azt javasolja, hogy a kikötők váljanak az új tengeri infrastruktúrákkal kapcsolatos projektek inkubátorházaivá és esetleg idővel projektgazdáivá, függetlenül attól, hogy part menti kikötőkről vagy általánosabban véve közös használatú, a kék gazdaság tevékenységeinek otthont adó platformokról (átrakodóhely, logisztikai központ, tengeri megújulóenergia-termelés, akvakultúra, hajójavítás, tudományos bázis) van-e szó;

77.

javasolja, hogy indítsanak vitát a „másodlagos” kikötők funkcionális szerepéről, egyrészt az alacsony forgalmú piacokra való szakosodás, másrészt a szomszédos nagy ipari kikötők támogatása/kiegészítése szempontjából;

A kikötők és a tengeri szállítás szén-dioxid-mentesítése

78.

úgy véli, hogy sürgősen növelni kell a kikötőkben a hajók, illetve tágabb értelemben a hajók ökológiai lábnyomának csökkentéséhez hozzájáruló infrastruktúra (alacsony kibocsátású technológiákra épülő elektromos csatlakozás) LNG-ellátásának biztosításához szükséges beruházáshoz nyújtott támogatást; véleménye szerint a tisztább üzemanyagokra és új energetikai vektorokra való átállást prioritásként kell kezelni az üvegházhatásúgáz-kibocsátás és az emberi egészségre ártalmas gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló célkitűzések megvalósítása érdekében, és úgy véli, hogy a hajótulajdonosokat támogatni kell a flottájuk átalakítása és megújítása érdekében; hangsúlyozza, hogy a bioerőforrásokból (növényi, mezőgazdasági és élelmiszeripari) előállított biogáz is hozzájárulhat a cseppfolyósított földgáz (LNG) értékláncához, az üvegházhatásúgáz-kibocsátások jelentősebb csökkentését vonva maga után, mint amit a jelenlegi megoldásokkal el lehet érni;

79.

javasolja, hogy vizsgálják meg, hogy „Az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítéséről az Európai Unióban: ideje cselekedni!” című, 2018. október 25-i európai parlamenti állásfoglalással (2018/2023(INI)) összhangban célszerű-e létrehozni egy „LNG kék folyosót az európai szigetek és legkülső régiók számára”. Ennek kapcsán emlékeztet arra, hogy az ilyen beruházások támogatásához – amelyek költsége az említett térségekben továbbra is magas – megfelelő finanszírozási eszközökre van szükség;

80.

hangsúlyozza, hogy támogatni kell a nyílt tengeri akvakultúrával kapcsolatos kutatást és fejlesztést, felhasználva ehhez az óceánokkal kapcsolatos mélytengeri mérnöki ismereteket és az Ipar 4.0 területén szerzett ismereteket. Ezzel ugyanis vissza lehet szorítani a part menti térségekben levő akvakultúra-gazdaságokat és helyettük olyan, a kék gazdaságra jellemző tevékenységeket lehet ott végezni, amelyekhez ugyanezekre a tengeri területekre van szükség;

81.

jelzi, hogy a K+F-tevékenységek utat nyitnak a szén feldolgozásából származó anyagokból és megújuló energiaforrásokból előállított szintetikus folyékony tüzelőanyagok alkalmazásának; úgy véli, hogy ezt a lehetőséget körültekintően meg kell vizsgálni, és hogy ezeknek a technológiáknak bizonyítaniuk kell viszonylagos versenyképességüket más alternatív megoldásokkal szemben, amint azt is, hogy környezeti lábnyomuk nem jelentős és hogy teljes életciklusukban segítik az üvegházhatású gázok elleni küzdelmet. Jelenleg mindez még nem bizonyított;

82.

elismeri, hogy a cseppfolyósított földgáz igénybevétele csak egy átmeneti időszakot fedhet le, és kéri, hogy (a megújuló tengeri energiaforrások és különösen a nagy termelési potenciállal rendelkező ágazatok, például a tengerfenékhez rögzített és az úszó szélerőművek fejlesztésével párhuzamosan) fejlődjön a kikötőben álló hajók esetében a parti villamos energia használata, továbbá az elektromos hajók használata, terjedjen el a nap- és a szélenergia kihasználása a hajókon, továbbá hogy a tengeri szállításban célként lehessen kitűzni a megújuló forrásból származó hidrogén termelését és versenyképes használatát;

83.

kéri ennek értelmében, hogy a kikötőkben építsék ki a megújuló forrásokból származó villamos energia betáplálásához, a parti villamos energia használatához, az elektromos mobilitáshoz, valamint az intelligens hálózatokkal kapcsolatos egyéb technológiák használatához szükséges intelligens hálózati infrastruktúrát.

---

(1)  NAT-V-044 – „A kék gazdaság innovációja: tengereink és óceánjaink növekedési és munkahely-teremtési potenciáljának feltárása”, előadó: Adam Banaszak.

(2)  https://www.eesc.europa.eu/hu/node/56116.

A Régiók Bizottsága véleménye – Többszintű kormányzás és ágazatközi együttműködés az energiaszegénység elleni küzdelem érdekében

(2019/C 404/10)

Előadó

:

TÜTTŐ Kata (HU/PES), Budapest XII. kerületének önkormányzati képviselője

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA,

Bevezető megjegyzések

1.

emlékeztet rá, hogy már korábbi véleményeiben is felhívta a figyelmet arra, hogy az energiaszegénységet tekintetbe kell venni a különféle szakpolitikák formálása során, és az utóbbi évek egyik fontos politikai fejleményének tartja annak egyértelmű széles körű elismerését, hogy az energia- és éghajlat-politika jelenlegi és jövőbeni formálása során figyelembe kell venni a társadalmi hatásokat is. Az energiaszegénység elleni küzdelmet ezért az összes vonatkozó nemzeti és uniós jogszabályban átfogóan figyelembe kell venni;

2.

utal rá, hogy a társadalmi hatásokkal kapcsolatban az egyik legfontosabb problémakör az energiaszegénység kérdése, amely szorosan kapcsolódik a Régiók Bizottságának jelenleg érvényes prioritásaihoz;

3.

úgy véli, hogy az energiaszegénység elleni küzdelemnek az átfogó uniós szempontokat és a helyi és regionális sajátosságokat egyaránt figyelembe vevő kezelése jelentős mértékben hozzájárulhat az európai polgárok EU iránti bizalmának erősítéséhez, az EU és az európai polgárok közötti távolság csökkentéséhez, illetve a Párizsi Megállapodás végrehajtásához és az energiaunió ügyéhez;

4.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság „Tiszta energia minden európainak” elnevezésű jogalkotási csomagja elismerte az energiaszegénység leküzdésének fontosságát, több helyen kifejezetten utalva rá;

5.

hangsúlyozza, hogy az uniós szintű keretek megalkotása után a következő kihívás az, hogy a tiszta energiára vonatkozó csomag általános rendelkezéseit a jogszabályok megfelelően kiigazított különböző egyedi elemeibe ültessék át, teljes mértékben figyelembe véve a különböző régiók szükségleteit, melynek során egyfelől fenn kell tartani az összhangot az uniós keretrendszerrel, másfelől a cselekvés szükséges kereteit és módjait az energiaszegénység különféle megjelenési formáinak megismerése és elismerése alapján kell meghatározni;

6.

üdvözli a tiszta energiára vonatkozó csomag fontos elemeivel kapcsolatban a jogalkotási folyamatban elért előrehaladást és különösen az Európai Parlament villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokkal kapcsolatos álláspontját, valamint azt, hogy az Európai Parlament külön elismeri az energiaszegénységre vonatkozó adatok átfogó jellegű, tagállami szinten történő gyűjtésének szükségességét, rugalmasságot javasol a tagállamok energiaszegénység kezelését célzó piaci beavatkozásainak tekintetében, és bővíti a „kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók” fogalmát (28. cikk) (1);

7.

különösen támogatja az Európai Parlament arra irányuló kérését, hogy az Európai Bizottság nyújtson útmutatást a „jelentős számú energiaszegénységben élő háztartás” fogalmának meghatározásához használt kritériumokkal kapcsolatban (az integrált nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervekről szóló 2018/1999 rendelet 3. cikke (3) bekezdése d) pontjának kontextusában is), és teljes mértékben egyetért az Európai Parlament állításával, amely szerint „az energiaszegénységben élő háztartások bármilyen aránya jelentősnek tekinthető”;

8.

rámutat arra, hogy mivel ma már jól ismert az energiaszegénység problémája, és ezt egyre inkább az uniós jogszabályi keretben is elismerik tagállamokra rótt külön kötelezettségekkel, a jövőben senki nem hivatkozhat arra, hogy nem tud róla: végre konkrét politikákra és tettekre van szükség; megjegyzi ugyanakkor, hogy a regionális és helyi sajátosságok teljeskörű figyelembevételével kell kidolgozni az energiaszegénység különböző szempontjainak és hatásainak pontos meghatározását, valamint az ezek méréséhez szükséges mutatókat, biztosítandó, hogy a politikai intézkedéseket célirányosan és hatékonyan lehessen végrehajtani;

9.

felhívja a figyelmet ugyanakkor arra, hogy az energiaszegénység elleni küzdelem terén már rendelkezésre állnak a helyi és regionális szint úttörő tapasztalatai, ideértve azt az értékes munkát, amelyet a lakhatással foglalkozó partnerség nyomán jött létre az uniós városfejlesztési menetrend keretében;

10.

megjegyzi, hogy az energiaszegénység európai szintű felszámolásának egyik leghatékonyabb módját az energiahatékonyságba történő beruházás és egy megfelelően működő és versenyképes, termékeit alacsony áron kínáló egységes piac megléte jelenti;

11.

üdvözli, hogy az energiaunió irányításáról szóló új rendelet biztosítja a kereteket ahhoz, hogy a helyi és regionális önkormányzatok hallassák a hangjukat, és hogy prioritásként kezeljék az energiaszegénységet;

12.

elismeri, hogy az energiaszegénység olyan szociális, gazdasági és környezeti hatásokkal járó, kulcsfontosságú társadalmi kihívás, amelynek kezelése a kormányzat minden szintjén sürgős megoldásra váró feladat, és amely olyan átfogó ágazatközi megközelítést igényel, amely tekintettel van a szociális és környezeti célok és eszközök közötti kapcsolatokra;

Az energiaszegénység mibenléte

13.

emlékeztet arra, hogy a Polgármesterek Klíma- és Energiaügyi Szövetsége által is alkalmazott meghatározás szerint az energiaszegénység „az a helyzet, amelyben egy egyén vagy háztartás az alacsony jövedelem, a magas energiaköltségek és a lakóhely alacsony energiahatékonysága miatt nem tudja megengedni magának az alapvető energiaszolgáltatásokat (fűtés, hűtés, világítás, mobilitás és áramellátás) a tisztességes életszínvonal garantálása érdekében”;

14.

hangsúlyozza, hogy minden tizedik európai polgár nem tudja megfelelően fűteni az otthonát télen, és minden ötödik nem engedheti meg magának a nyári hűtést, ugyanakkor több mint 80 millió európai él nedves, penészes lakásban, ami szintén összefügg az otthonok nem megfelelő fűtésével és hűtésével;

15.

rámutat arra, hogy az energiaszegénység – a szegénység más formáihoz hasonlóan és azokkal összefüggésben is – nagyobb arányban és súlyosabban fenyegeti és érinti a nőket, aminek többek között az az oka, hogy a jövedelmek és a gondoskodási munka egyenlőtlenül oszlik meg a nemek között, továbbá nagyobb a nők aránya a gyermeküket egyedül nevelő szülők és az egyedül élő idősek körében;

Az átfogó megközelítés szükségessége

16.

elismeri, hogy az energiaszegénység rendkívül összetett probléma, melynek megoldása nem nélkülözheti a különböző társadalmi, műszaki, gazdasági és költségvetési szempontok együttes, összehangolt mérlegelését;

17.

rámutat, hogy az energiaszegénység felméréséhez és a megoldási lehetőségek kidolgozásához sokféle információ gyűjtésére és összetett elemzésére van szükség; külön hangsúlyozza ebben a kontextusban – ahogyan azt az RB saját területi hatásvizsgálata is megjegyzi – annak szükségességét, hogy a további információkat a NUTS-3. szintjére bontsák le, és akár e szint alá is adott esetben; hogy továbbfejlesszék az energiaszegénység különböző hatásainak és szempontjainak helyi szintű mérésére szolgáló megfelelő mutatókat, és hatékonyabban gyűjtsék/dolgozzák fel a már rendelkezésre álló adatokat, hozzáférhetővé téve ezeket a politikai döntéshozók számára;

18.

hangsúlyozza, hogy az energiaszegénység elleni küzdelemben vegyes közpolitikai eszközöket kell bevetni, összekapcsolva az energiahatékonyság és a szociális védelem szempontjait;

19.

hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az átfogó ágazatközi megközelítésnek nem szabad ürügyként szolgálnia az energiaszegénység elleni küzdelemmel össze nem függő politikai célkitűzések, illetve ágazati, üzleti vagy egyéb részérdekek érvényesítéséhez;

20.

felhívja az európai helyi és regionális önkormányzatok figyelmét arra, hogy az átfogó megközelítés érvényesítése különösen fontos, ugyanakkor viszonylag egyszerűen meg is valósítható helyi és regionális szinten, ennek a lehetőségnek a kiaknázásához azonban nélkülözhetetlen a tapasztalatcsere, illetve az együttműködés egyéb formáinak kiaknázása;

21.

hangsúlyozza, hogy az energiaszegénység által érintett háztartások helyzete rendkívül sokféle, és minden esetben egyedi sajátosságokat hordoz. Az érintettek lehetnek bérlők vagy lakástulajdonosok, élhetnek városi vagy vidéki térségekben, és általában különféle további nehézségekkel is szembe kell nézniük, melyek tisztességes, innovatív, nyitott és befogadó megközelítése alapvető elvárás minden közreműködővel szemben;

22.

rámutat, hogy az energiaszegénység nemcsak a lakások állapotáról szól, hanem közvetlen hatással van az érintettek testi és lelki egészségére, hátráltatja őket a társadalmi kapcsolatokban, a tanulásban, üzleti lehetőségeikben és sok egyéb tevékenységben;

Ne csak az energiaszegénység megfigyelését támogassuk, hanem a megszüntetését is!

23.

úgy véli, hogy az uniós szintű közpolitikák sikerességéhez általában szükség van kellően ambiciózus, konkrét és mérhető célkitűzések megfogalmazására;

24.

hangsúlyozza, hogy az energiaszegénység felszámolását célzó politika végső célja kizárólag a jelenség teljes megszüntetése lehet, ugyanakkor a politikai folyamat hatékonysága érdekében indokolt közelebbi célok megfogalmazása;

25.

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy tegyen javaslatot konkrét célok kitűzésére az energiaszegénység csökkentésére a 2030-ig, illetve felszámolására a 2050-ig terjedő időszakra;

Uniós szintű feladatok

26.

üdvözli, hogy az energiához való hozzáférés biztosítása nemcsak az ENSZ fenntartható fejlődési céljai között jelenik meg, hanem a 2017 novemberében útjára indított szociális jogok európai pillére is kiemelt jelentőséget tulajdonít a szociális védelem kérdésének, hiszen az energiaszegénység az egyik legnyilvánvalóbb terület, ahol a szociális védelem uniós szintű cselekvést is megkövetel;

27.

üdvözli az Európai Bizottság 2018 novemberében elfogadott „Tiszta bolygót mindenkinek” című stratégiai jövőképét, mely klímasemleges Európát tűz ki célul 2050-re, egyúttal nemcsak a jólét növelését, a munkahelyteremtést és az életminőség javítását tartja szem előtt, hanem az igazságos átmenet érdekében a társadalmi méltányosságot is;

28.

felszólítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak annak gyakorlati érvényesítéséről, hogy mindenkinek joga van a megfizethető energiához, és ennek érdekében vizsgálják meg a közműszolgáltatás fizetéselmaradás miatti megszüntetésére vagy szüneteltetésére vonatkozó moratórium lehetőségét, hogy egyetlen háztartás se maradjon alapvető fűtési, illetve hűtési szolgáltatás nélkül;

29.

úgy véli, hogy a túlzott energiaköltségek korlátozását nem lehet kizárólag a versenyre és a piaci önszabályozásra bízni, ezért az EU-nak olyan jogi kereteket kell biztosítania, melyek megfelelő eszközöket adnak a tagállamok és az önkormányzatok kezébe a megfizethető energia biztosítására. Az energiaárak alacsony szinten tartása érdekében az EU-nak és más kormányzatoknak mindenekelőtt kielégítő kínálatot kell biztosítania az energiapiacon, gátolnia kell a monopolárak kialakítását, és gondoskodnia kell arról, hogy a fenntartható energiaellátásra való átállás szakpolitikai eszközei költséghatékonyak legyenek, és az árakat ne hajtsák nagymértékben fel;

30.

hangsúlyozza olyan megfelelő intézkedések szükségességét, amelyek megakadályozzák vagy ellensúlyozzák az energiahatékonysági felújítások esetlegesen negatív következményeit, például a megnövekedett lakhatási költségeket; ebben a kontextusban alapvető fontosságú az energiahatékonyság előnyeinek és költségeinek igazságos megosztása a háztulajdonosok és a bérlők között;

31.

szükségesnek tartja, hogy az önkormányzatok segítsék elő az energiával kapcsolatos szabad és független tanácsadás nyújtását a lakosság számára, és támogassák a szegényebb háztartások aktívabb szerepvállalását az energiatermelésben;

32.

úgy véli, az európai jogszabályok lehetnének sokkal ambiciózusabbak, és szükség van a nemzeti kormányok őszinte és elkötelezett együttműködésére a helyi és regionális önkormányzatokkal a hatékony többszintű kormányzás biztosítása érdekében;

33.

szükségesnek tartja az uniós forrásokhoz való hozzáférés egyszerűsítését és szélesítését, mivel az energiaszegénység kialakulásában vagy súlyossá válásában gyakran szerepet játszik az érintett egyének és csoportok érdekérvényesítő képességének és közigazgatási szolgáltatásokhoz való hozzáférésének korlátozottsága. Továbbá felhívja a figyelmet arra, hogy a felújítási és energiahatékonysági intézkedéseknek korlátokat szabhatnak a lakók pénzügyi lehetőségei vagy a költségmegtérülést nehezítő bérleti szabályozások; ezért hangsúlyozza, hogy megfelelő ösztönzőket kell biztosítani az energiahatékonysági javításokba történő beruházásokhoz a bérlők és a háztulajdonosok számára egyaránt, valamint a kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztók védelméhez;

34.

szorgalmazza az Európai Energiaszegénységi Megfigyelőközpont és a Polgármesterek Klíma- és Energiaügyi Szövetsége, valamint az EUROSTAT közötti szorosabb együttműködést;

35.

hangsúlyozza, hogy az energiaszegénység felszámolását szolgáló eszközök sorában kiemelten számolni kell az energiafogyasztók termelő-fogyasztóvá („prosumerré”) válásával, és ennek érdekében minden szinten támogatni kell az olyan kezdeményezéseket, amelyek lehetővé teszik az energiaszegény fogyasztóknak is, hogy energiatermelőkké váljanak;

A helyi és regionális önkormányzatok szerepe

36.

rámutat, hogy a helyi és regionális önkormányzatok állnak az energiaszegénység elleni komplex küzdelem frontvonalában, mivel ők tudják beazonosítani az érintetteket és feltárni az energiaszegénység konkrét okát, és közvetlenül gyakorlati tanácsot, illetve iránymutatást nyújtani a polgároknak, a leküzdését célzó intézkedések jó részét pedig helyi szinten lehet végrehajtani;

37.

rámutat arra, hogy mivel az energiaszegénység rendkívül összetett probléma, így nem alkalmazhatók rá egységes megoldások az EU különböző régióiban, a megfelelő megoldások megtalálásához az önkormányzatoknak is új holisztikus szemléletet kell meghonosítaniuk, összekapcsolva a különböző területekkel foglalkozó önkormányzati irodákat a legjobb megoldás megtalálására. A helyi és regionális szintnek a saját energiavállalatai, lakásszövetkezetei, a magánszereplőkkel való együttműködés, projekteszközök, tanácsadás stb. révén van bizonyos, nem elhanyagolható mértékű beleszólása az energiahatékonysági és energiatermelési kérdésekbe;

38.

hangsúlyozza, hogy az energiaszegénység kezelését célzó politikák a helyi és regionális önkormányzatok számára járulékos hasznokkal járhatnak, elősegítve más szakpolitikai célok érvényesülését, támogatva például az energiahatékonyságot, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentését, a polgárok egészségének, a társadalmi befogadásnak, a szociális védelemnek, és így összességében életminőségüknek és a fenntarthatóságnak a javítását célzó politikákat;

39.

felhívja a figyelmet arra, hogy az energiaszegénység elleni hatékony küzdelem segíthet a helyi és regionális önkormányzatoknak abban, hogy eddig kevésbé figyelembe vett és kevésbé aktív társadalmi csoportok bevonásával tovább szélesítsék az éghajlatváltozás elleni fellépés társadalmi bázisát;

40.

hangsúlyozza ugyanakkor, hogy mindez nem lehetséges a helyi és regionális önkormányzatok jogi és pénzügyi eszközeinek megfelelő megerősítése nélkül;

Lakásállomány és energiahatékonyság

41.

hangsúlyozza, hogy az energiahatékonyság fontos kapocs a klímasemlegesség és az energiaszegénység kezelését magába foglaló igazságos energetikai átállás céljai között;

42.

úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok egyik legfontosabb feladata az energiaszegénység elleni küzdelemben a lakásállomány energiahatékonyságának javítása, és ennek érdekében különösen azokban a tagállamokban nem szabad kizárólag a szociális bérlakásokra koncentrálniuk, ahol ezek aránya alacsony;

43.

rámutat, hogy a tagállamok központi kormányzatainak tulajdonában lévő épületek évi 3 %-os energiahatékonysági felújítási rátája mellett olyan ambiciózus intézkedéseket és támogatásokat is kell hozni, melyekkel az épületállomány többi részében is felgyorsíthatók a felújítások, mivel enélkül esély sincs az energiaszegénység belátható időn belüli felszámolására, nem beszélve a klímacélok ellehetetlenüléséről;

44.

felhívja a figyelmet arra, hogy szükséges volna az uniós támogatások minél nagyobb hányadát a lakásállománynak az energiaszegénység szempontját figyelembe vevő átfogó megújítására felhasználni annak elkerülése érdekében, hogy éppen a legszegényebb bérlők és tulajdonosok lakásainak energetikai korszerűsítése maradjon el, ami fokozná az energiaszegénységet, ugyanakkor a klímával kapcsolatos célkitűzések elérését is hátráltatná;

45.

sürgeti a tagállamokat, hogy az épületek energiahatékonyságáról szóló átdolgozott irányelvet (2) a lehető leggyorsabban, legkésőbb 2020 márciusáig ültessék át a nemzeti jogba, mivel az EU jelenlegi épületállományának energiahatékonysága közvetlenül függ a hatályos jogi keret teljeskörű végrehajtásától;

A Polgármesterek Szövetségének jelentősége

46.

üdvözli, hogy a Polgármesterek Klíma- és Energiaügyi Szövetsége beemelte harmadik pillérként az energiaszegénység ügyét, élen járva a probléma napirenden tartásában és a megoldások keresésében; rendkívül értékesnek tartja a Polgármesterek Szövetsége tevékenységét az ismeretek és tapasztalatok megosztásában, valamint az általa az európai önkormányzatoknak és másoknak nyújtott módszertani támogatást és útmutatást;

47.

hangsúlyozza, hogy a Polgármesterek Szövetsége továbbra is számíthat a támogatására, mivel ennek aktív szerepvállalása és mély társadalmi beágyazottsága nagy értéket képvisel az európai polgárok számára;

48.

felhívja az európai helyi és regionális önkormányzatokat, illetve önkormányzati vezetőket a Polgármesterek Szövetségéhez és más éghajlatvédelmi hálózatokhoz való csatlakozásra és a tevékenységükbe való aktív bekapcsolódásra, külön kiemelve a helyi legjobb gyakorlatok megosztását;

49.

emlékeztet rá, hogy a Régiók Bizottsága tagjainak egy csoportja a Polgármesterek Szövetsége melletti követekként működik, akik feladata a Szövetség tevékenységének megismertetése és a csatlakozásra való buzdítás minél szélesebb körben, ebben a tevékenységükben minden szükséges támogatást meg kell adni a követeknek;

Az Európai Energiaszegénységi Megfigyelőközpont

50.

hangsúlyozza, hogy a megfelelő közpolitikai megoldások és intézkedések megtervezéshez és végrehajtásához nélkülözhetetlen az energiaszegénység pontos körülhatárolása és mérése;

51.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok kétharmada nem követi mérésekkel az energiaszegénység alakulását;

52.

megállapítja, hogy az Európai Bizottság által életre hívott Európai Energiaszegénységi Megfigyelőközpont eddigi működése teljes mértékben igazolja azokat a célokat, amelyek érdekében létrehozták;

53.

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy mivel a megfigyelőközpont tervezett működési ideje a végéhez közeledik, gondoskodjon további működésének feltételeiről, indokolt mértékben terjessze ki célját és feladatait, továbbá fejlessze az adatgyűjtés és -értékelés lehetőségeit, mivel a megfigyelőközpont által feltárt információk a jövőben is nélkülözhetetlenek lesznek a kapcsolódó közpolitikák megfelelő formálásához.

---

(1)  P8_TA-PROV(2019)0226, elfogadás: 2019. március 26-án.

(2)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/844 irányelve (2018. május 30.) az épületek energiahatékonyságáról szóló 2010/31/EU irányelv és az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelv módosításáról (HL L 156., 2018.6.19., 75. o.).

A Régiók Bizottsága véleménye – Tiszta bolygót mindenkinek – Európai hosszú távú stratégiai jövőkép egy virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdaságról

(2019/C 404/11)

Előadó	:	Michele EMILIANO (IT/PES), Puglia régió elnöke
Referenciaszöveg	:	A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának és az Európai Beruházási Banknak: Tiszta bolygót mindenkinek – Európai hosszú távú stratégiai jövőkép egy virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdaságról COM(2018) 773 final

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

A hosszú távú stratégia 2050-ig történő végrehajtása

1.

üdvözli a „Tiszta bolygót mindenkinek” elnevezésű közleményt, és támogatja azt a célt, hogy az EU-ban 2050-ig elérjük a nulla nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátást („zéró kibocsátás”); arra kéri az Európai Bizottságot, hogy e cél elérése érdekében dolgozzon ki egy még inkább nagyratörő ütemtervet olyan intézkedések elfogadása révén, amelyek arra irányulnak, hogy a globális felmelegedés mértéke ne haladja meg az iparosodás előtti szintekhez viszonyított 1,5 °C-os emelkedést, előnyben részesítve az ambiciózusabb forgatókönyveket; sürgeti az Európai Bizottságot, hogy értékelje a különböző forgatókönyvek hatását az éghajlattal összefüggő egészségügyi kérdések, a környezetvédelem, illetve a gazdasági és társadalmi szempontok tekintetében, és ezen értékelés alapján javasoljon egy megfelelő átfogó szabályozási keretet, mely összhangban áll az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak végrehajtására vonatkozó stratégiával;

2.

hangsúlyozza, hogy be kell fektetni az éghajlatváltozással kapcsolatos oktatási és figyelemfelkeltő kampányokba, amelyek minden korosztálynak szólnak, de különösen a fiatalokra összpontosítanak, akiket egyre nagyobb aggodalommal tölt el, hogy az éghajlatváltozás terén túl lassúnak ítélik a fejlődést; kiemeli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok az oktatási intézményekkel és a civil társadalmi szervezetekkel együttműködve fontos szerepet játszanak e kötelezettségvállalás előmozdításában és a fiatalok elvárásainak teljesítésében;

3.

ismételten kéri a tagállamokat és az Európai Bizottságot az energiáról folyó többszintű és állandó párbeszéd platformjának az energiaunió irányításáról szóló rendeletben meghatározottak szerinti kidolgozására, amely az éghajlati és környezetvédelmi szempontokat is figyelembe veszi, és amely támogatja a régiókat, a helyi önkormányzatokat, a civil társadalmi szervezeteket, a vállalkozásokat és az energetikai átállásban érdekelt egyéb szereplőket (1); kijelenti ennek kapcsán, hogy amennyiben az Európai Bizottság kéri, kész felállítani egy szervezeti egységet a tiszta energiára vonatkozó csomag helyi és regionális szintű végrehajtásával kapcsolatos technikai információcsere megvalósítására;

4.

emlékeztet a régiók és a helyi önkormányzatok alapvető szerepére az éghajlatot és az energiát érintő közpolitikák végrehajtásában, valamint az azok hatékony megvalósításához szükséges viselkedésbeli változások előmozdításában, illetve annak biztosításában, hogy valamennyi polgár elfogadja ezeket a változásokat, mindezt egy meghatározott dekarbonizációs stratégiát követve, mely a „zéró kibocsátás” célkitűzésének megvalósítására irányul: ennek kapcsán hangsúlyozza a Polgármesterek Szövetségének az éghajlat és az energiaügy terén tett fellépéseit, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy továbbra is mozdítsa ezt elő és helyezzen hangsúlyt az ehhez hasonló kezdeményezésekre a helyi fellépések megerősítése érdekében, valamint a „talanoa” párbeszéd (2) mintájára alakítson ki egy állandó konzultációs mechanizmust;

5.

felhívja a figyelmet az olyan kezdeményezések támogatására, mint a Polgármesterek Klíma- és Energiaügyi Szövetsége, amely a helyi önkormányzatok és az Európai Bizottság közötti közvetlen kapcsolat megteremtésével lehetővé teszi, hogy alulról felfelé építkezve – további, az integrált nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervekben és a fenntartható fejlődési célokban érdekelt területi érdekcsoportokkal együttműködésben – kidolgozzanak egy az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló, integrált területi irányítási tervet, amely ösztönzőleg hat a fenntartható energiára és éghajlatváltozás elleni fellépésre irányuló cselekvési tervekre (SECAP);

6.

sürgeti az Európai Bizottságot annak biztosítására, hogy a nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervek, valamint a hosszú távú nemzeti stratégiák összhangban álljanak a Párizsi Megállapodásban, a 2050-ig megvalósítandó stratégiában és a fenntartható fejlődési célokban előírtakkal; alapvető fontosságúnak tartja, hogy e terveket és stratégiákat a többszintű párbeszéd és a részvételalapú módszerek alkalmazása mellett fejlesszék, és hogy azok a regionális valamint helyi szinten alkalmazott bevált gyakorlatokon alapuljanak; javasolja továbbá a szóban forgó tervek rendszeres felülvizsgálatai között eltelt időszakok csökkentését, valamint a helyi (LDC) és regionális (RCD) szinten meghatározott hozzájárulási rendszer létrehozását, amely a nemzeti szinten meghatározott hozzájárulási rendszert (NDC) egészítené ki;

7.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy aktívan vegye figyelembe egyes területek, például a legkülső régiók, és az állampolgárok különösen kiszolgáltatott helyzetét a klímasemleges Európa felé való átmenetben, hogy elkerülhető legyen az átmenet folyamatának elutasítása; ezen túlmenően egy európai klímasemlegességi megfigyelőközpont létrehozását sürgeti, mely hozzájárul az energiaunió irányításához kapcsolódó nemzeti jelentéstételi kötelezettségek teljesítéséhez, és amely az uniós „készségkörkép” keretében történő uniós kompetenciafejlesztéssel egyidejűleg elősegíti e sebezhetőségi tényezők feltérképezését és nyomon követését. Ezeknek a klímasemleges Európa megvalósítására irányuló erőfeszítéseknek figyelembe kellene venniük a regionális és helyi szintű készségigényeket: az tehát a cél, hogy a fenntarthatóságot szolgáló politikák kidolgozását összehangoljuk a készségek fejlesztésével, hogy időtálló minőségi munkahelyek jöjjenek létre a kiszolgáltatottabb helyzetű régiókban, és megkönnyítsük a legjobb gyakorlatok hatékony cseréjét e régiók között, többek között a már meglévő összetett mutatók, illetve esetleg más, még meghatározandó mutatók alapján;

8.

felhívja a figyelmet az európai területeknek az éghajlat, a környezet, a tájkép, a mobilitás és a gazdasági-társadalmi szerkezet szempontjából eltérő jellegzetességeire, hangsúlyozva annak jelentőségét, hogy a stratégia ne kizárólag a szigorúan vett közigazgatási határok mentén, hanem a területek földrajzi, geopolitikai és gazdasági jellegzetességeihez igazodva valósuljon meg;

9.

hangsúlyozza, hogy olyan holisztikus megközelítésre van szükség, amely egyesíti az EU általános politikái keretében a fenntartható fejlődési célokra, a kohézióra és a körforgásos gazdaságra vonatkozó eszközöket és stratégiákat, ugyanakkor egyedi intézkedéseket is tesz például az energiapolitika, az éghajlatváltozás hatásainak csökkentése és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, valamint a széntermelő régiók átállása tekintetében;

Az energiarendszer klímasemlegessége

10.

tudomásul veszi egyrészt a régióknak és a helyi önkormányzatoknak az éghajlat- és energiapolitikák részvételalapú megvalósításában betöltött kulcsfontosságú szerepét, másrészt pedig elismeri a közigazgatások példaértékű szerepét valamennyi ágazatban, egészen a középület-állomány és a közszféra által működtetett vállalatok kezelésétől kezdve; ennek kapcsán hangsúlyozza a középületek energiahatékonyságára irányuló tervek jelentőségét, valamint a fenntartható közbeszerzés és a környezetvédelmi, illetve energiagazdálkodási irányítási rendszer szempontjainak a környezetvédelmi minimumkövetelmények (3) betartása mellett történő alkalmazását;

11.

kéri az Európai Bizottságot, hogy a meglévő épületekhez kapcsolódó kibocsátások csökkentése érdekében továbbra is prioritásként helyezze előtérbe az épületek energiahatékonyságának kérdését, valamint gondoskodjon arról, hogy az állami támogatások és a pénzügyi eszközök lehetővé tegyék a tulajdonosok számára az épületek energiahatékonyságának növelését azok felújítása révén. Emellett a szükséges beruházásokat és állami támogatásokat tőkeköltségként kell besorolni, így növelve a helyi és regionális önkormányzatok döntéshozatali mozgásterét. Ez jelentős mértékben hozzájárulna ahhoz, hogy az épületek energetikai szempontú felújításának átlagos éves aránya növekedjen;

12.

emlékeztet annak jelentőségére, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő állampolgárok védelmet élvezhessenek az energiaszegénységgel szemben, valamint arra, hogy valamennyi európai polgár számára biztosítani kell az energetikai alapszolgáltatásokhoz való azonos mértékű hozzáférést;

13.

kéri az Európai Bizottságot, hogy az új épületek tervezése, megvalósítása és irányítása során segítse elő a körforgásos megközelítést, ami azt jelenti, hogy – a Level(s) kezdeményezés (4) példájából kiindulva – a fenntarthatóság, azaz az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások felhasználásának jegyében járunk el. Ennek érdekében egyfajta életciklus-szemléletből kiindulva az éghajlati és környezeti teljesítményre vonatkozó követelményeket is meg kell határozni az építőanyagok és az építkezési eljárások, valamint a beépített anyagok dokumentálása kapcsán. Ehhez pedig az kell, hogy folyamatos beruházások valósuljanak meg a szabványok, a környezetbarát tervezés követelményei, a környezetvédelmi terméknyilatkozatok és az életciklus-elemzésekre vonatkozó információs rendszerek terén;

14.

határozottan úgy véli, hogy azt a célkitűzést, hogy az Unió energiaszükségletének 32 %-a megújuló energiaforrásokból származzon, a későbbiekben a technológia fejlődésének megfelelően módosítani kell – 2030-ra 40 %-os arány elérésére törekedve, hogy 2050-re megvalósulhasson a klímasemlegesség –, és hogy az említett küszöbértéket meghaladni képes régiókat mindenképpen megfelelő szintű támogatásban és ösztönzőkben kell részesíteni;

15.

üdvözli a helyi energiaközösségek hivatalos megalakulását a tiszta energiáról szóló jogalkotási csomag (5) keretén belül, és arra kéri a tagállamokat, hogy használják ki azok teljes potenciálját (6), hangsúlyozva, hogy célzott pénzügyi támogatási rendszereket kell biztosítani számukra, amelyek előnyben részesítik az akadályokkal küzdő területeket, például azokat, ahol a nagy európai hálózatokkal nem összekapcsolt és elszigetelt elektromos rendszerek működnek. Helyi és regionális szinten az állami és a magán energetikai cégek az energetikai átállás fontos szereplőinek számítanak;

16.

hangsúlyozza a dekarbonizáció elősegítésének és a „zéró kibocsátást” illető célkitűzés elérésének szükségességét, valamint annak jelentőségét, hogy a tagállamok a régiókkal közösen meghatározzák a fosszilis tüzelőanyagokat felhasználó berendezések és infrastruktúrák, valamint az atomerőművek átalakításának pontos ütemterveit, amelyek a megújuló energiaforrások (mint például a hidrogén) és az európai gáziparág dekarbonizációját szolgáló technológiák használatát ösztönzik az elérhető legjobb technológiákra vonatkozó referenciadokumentumok (BREF) alapján. Megjegyzi, hogy az energetikai átállás egyik alapfeltétele, hogy a kibocsátási egységek és a társadalmi szempontból elfogadható adózás keretében megfelelően beárazzák a fosszilis energiahordozókat; üdvözli ezért az Európai Bizottság hatékonyabb és demokratikusabb uniós energia- és éghajlat-politikai döntéshozatalról szóló, nemrégiben kiadott közleményét, és úgy véli, hogy a dokumentumban foglaltak közül számos javaslat – különös tekintettel az energiaadózás alapvetően fontos elemére – elengedhetetlen ahhoz, hogy az EU előtt álló hatalmas kihívásokra idejekorán összehangolt és következetes választ adhassunk;

Területi tervezés és klímasemlegesség

17.

emlékeztet a régiók és a helyi önkormányzatok központi szerepére a fenntartható személy- és árumobilitást érintő szakpolitikák végrehajtásában, akár a város- és területtervezési tevékenységeken keresztül is, amelyek célja a közlekedési módok egyensúlyának kiigazítása, valamint a gépjárművek használatának és a talaj művelés alól történő kivonásának csökkentése;

18.

ismét felhívja a figyelmet arra, hogy a szállítási ágazatot – amely az egyetlen olyan szektor, ahol a szén-dioxid-kibocsátás mértéke még mindig meghaladja az 1990-es szinteket – klímasemlegessé kell tenni (7), többek között az európai platformok (mint például az S3P Energy (8)) pénzügyi és technikai támogatásának növelése révén;

19.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy nyissa meg az európai finanszírozás lehetőségét a jármű-töltőállomások létrehozásának felgyorsítására annak biztosítása érdekében, hogy a jelenlegi infrastruktúra ne akadályozza a tiszta mobilitás bevezetését Európában a jövőbeli kereslet kielégítése érdekében;

20.

hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a tömeges, megosztott, multimodális és intermodális szállítási módok felé történő átállást logisztikai platformok és mobilitásirányítási tervek kidolgozása révén, helyi és regionális szinten is elősegítsék és finanszírozzák, szem előtt tartva a ritkán lakott régiók és a peremterületek, valamint a legkülső és a szigeti régiók sajátosságait is;

21.

hangsúlyozza, hogy a mobilitási terveknek összhangban kell lenniük a zöld villamos energia és a megújuló energiaforrások termelésének és elosztásának egyre szélesebb körű elterjedésével (9), a forgalomból származó zéró kibocsátásra kell törekedniük, illeszkedniük kell a város- és területtervezéshez, adott esetben pedig a fenntartható energiára és az éghajlatra vonatkozó cselekvési tervekhez, továbbá emlékeztet arra, hogy az említett politikák kulcsfontosságú szerepet töltenek be a polgárok életminőségének javításában és egészségük védelmében;

22.

hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell szentelni a szállítási rendszerekben a lehetséges széntelenítési intézkedéseknek, azaz elő kell segíteni a megújuló energiaforrások és alternatív tüzelőanyagok használatát, valamint az ebből következő környezetbarát és diverzifikált energiaellátást biztosító specifikus infrastruktúrák megvalósítását, mindenekelőtt a helyi elosztóhálózat-üzemeltetők erősítése révén;

23.

rámutat a talajfelhasználás, az éghajlatváltozás hatásainak mérséklése és az alkalmazkodási potenciál közötti interakciók jelentőségére, valamint a mezőgazdaság éghajlatra gyakorolt rendkívüli hatásával való foglalkozás fontosságára, hiszen ezek létfontosságú elemei bármely stratégiának, mely a Párizsi Megállapodás és a fenntartható fejlődési célok tiszteletben tartását hivatott összehangolni a környezeti, egészségügyi és gazdasági-társadalmi szempontú jóllét fejlődésével;

24.

rámutat arra, hogy a szigeti közösségek a klímasemlegességi szakpolitikák laboratóriumainak szerepét tölthetik be, továbbá hangsúlyozza a tengeri szállításra vonatkozó dekarbonizációs intézkedések szükségességét, figyelembe véve a kiszolgáltatott helyzetben lévő területeket, amelyek nagymértékben függenek a tengeri kereskedelemtől;

A gazdasági rendszer klímasemlegességéről

25.

hangsúlyozza a fenntartható közbeszerzés szerepét a zöld gazdaság fejlődésének előmozdításában és a viselkedésbeli változások elősegítésében, a körforgásos közbeszerzések felé történő mielőbbi elmozdulás jelentőségét, valamint annak szükségességét, hogy a magánszektor igénybe vegye a környezetközpontú irányítási rendszereket, azaz az ipari kibocsátásokról szóló irányelvben (10) és az elérhető legjobb technikák referenciadokumentumaiban valamennyi termelői ágazatra vonatkozóan foglaltakat, továbbá az EMAS és ISO környezetvédelmi hitelesítési rendszerben (11) előírtakat teljeskörűen végrehajtsák;

26.

hangsúlyozza, hogy a stratégiában nem történik utalás a „hulladékágazatra”, a hulladékhierarchiára, valamint a körforgásos gazdaság elveire (12), és ennek kapcsán javasolja a hulladékstátusz megszűnésére vonatkozó egységes kritériumok mielőbbi meghatározását célzó intézkedések bevezetését az ártalmatlanítási műveletek felgyorsítása, a hulladékhasznosítás elősegítése és a kapcsolódó ipari eljárásokból adódó szennyező kibocsátások minimálisra csökkentése érdekében. Hangsúlyozza, hogy a vegyi összetételekre és a termékek újrahasznosíthatóságára vonatkozó környezetbarát tervezés, valamint a szelekció és az anyagok és az energia visszanyerése terén megvalósuló beruházások segítségével a minimálisra kell csökkenteni a hulladékok mennyiségét;

27.

emlékeztet arra, hogy különös figyelmet kell fordítani az energiaigényes iparvállalatoknak és energetikai infrastruktúráknak otthont adó régiókra, annak biztosítása érdekében, hogy az átállás mihamarabb megkezdődhessen, valamint méltányos és inkluzív módon valósulhasson meg, a társadalmi és környezeti hatások korlátozása vagy ellensúlyozása mellett; továbbá hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a helyi és regionális önkormányzatok, valamint az érintett polgárok és nem kormányzati szervezetek, az üzleti szektor, az egyetemek és a kutatóintézetek részt vegyenek az energetikai átállás lehetséges negatív hatásainak ellensúlyozására irányuló intézkedések kialakításában;

28.

hangsúlyozza, hogy az energetikai infrastruktúrák megvalósítása során biztosítani kell a környezeti kiadásoknak és az egészségügyi, környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi előnyöknek az infrastruktúrák elhelyezése és az átálláshoz szükséges változások által érintett állampolgárok között történő méltányos elosztását. Különösen hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a környezeti költségek és előnyök elosztási kritériumainak meghatározásába az illetékes nemzeti hatóságokkal együtt vonják be azoknak a tranzitterületeknek a helyi és regionális önkormányzatait is, amelyeken hatalmas mennyiségű energiát kezelő infrastruktúrák haladnak át, biztosítva, hogy a keletkezett bevételekből méltányos részt fordítsanak a leginkább érintett polgárok javát szolgáló célokra; hangsúlyozza továbbá, hogy valamennyi uniós politikát, így az EU-n kívüli partnerekkel folytatott kereskedelempolitikát is a klímasemlegesség célkitűzéséhez kell igazítani;

A kibocsátások elnyelésére és kompenzációjára vonatkozó stratégiák

29.

üdvözli az uniós biogazdasági stratégia (13) korszerűsítését, amely az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkenését lehetővé tévő termelési rendszerek fejlesztését támogatja;

30.

emlékeztet a városi és vidéki zöldterületeknek az éghajlatváltozás elleni küzdelemben betöltött központi szerepére, hiszen olyan ökológiai rendszerekről van szó, amelyek természetes szénelnyelőkként működnek, különös tekintettel a kiszolgáltatottabb helyzetben lévő régiókra, köztük a legkülső és a szigeti régiókra. Kiemeli, hogy a kibocsátáscsökkentéshez fontos a szervestalaj-gazdálkodás hatékonyabbá tétele, a tőzeglápok és a vizes élőhelyek helyreállítása, valamint minden olyan mezőgazdasági rendszer, amely megköti a kibocsátásokat; továbbá hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az erdőállományok védelme és megfelelő kezelése támogatásra és ösztönzésre találjon, valamint a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási szakpolitikák teljes mértékben illeszkedjenek a hidrogeológiai és éghajlati kockázatok kezelésének politikájába;

31.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy vonja be a régiókat és a helyi önkormányzatokat a közös kötelezettségvállalási rendelet és a földhasználathoz, a földhasználat megváltoztatásához és az erdőgazdálkodáshoz (LULUCF) kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak és -elnyelésnek a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretbe történő beillesztéséről szóló rendelet (14) végrehajtásába, a kibocsátáscsökkentésre vonatkozó, 2030-ig megvalósítandó célok kitűzésébe, valamint az azok megvalósítását célzó észszerű kezdeményezések meghatározásába;

32.

kiemeli a városok és régiók hatásköreit az olyan adatok gyűjtése terén, amelyek a LULUCF-rendelet és a közös kötelezettségvállalási rendelet alá tartozó ágazatokban az ÜHG-kibocsátásra vonatkozó nyilvántartások létrehozásához szükségesek, valamint javasolja a tagállamoknak és az Európai Bizottságnak, hogy támogassák a városokat és régiókat kapacitásaik erősítésében (15);

33.

hangsúlyozza, hogy a termelői rendszerekben szükség van a teljeskörű energetikai és állományhasznosításra alkalmas technikák és technológiák továbbfejlesztésére, valamint a diffúz és illékony kibocsátás (ideértve a szén-dioxidot is) környezeti kompenzációjának valamennyi formájára, amelyeket természetes ökológiai rendszerek, illetve végső esetben a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás (Carbon Capture and Storage – CCS) technikáinak alkalmazása által kell ellensúlyozni; hangsúlyozza azonban, hogy ezeknek a technológiáknak még bizonyítaniuk kell hatékonyságukat és biztonságosságukat, ezért a kibocsátás elkerülésének kell az elsődleges prioritásnak lennie;

A klímasemlegesség finanszírozása

34.

emlékeztet arra, hogy fontos megfelelő pénzügyi fedezetet biztosítani az üvegházhatású gázok „zéró kibocsátásán” alapuló gazdaság megvalósításához azáltal, hogy megemeljük az energiarendszerbe és az ahhoz kapcsolódó infrastruktúrákba történő beruházásokra évente fordított GDP-arányt; ehhez kapcsolódóan üdvözli az Európai Bizottság által 2018-ban közreadott, a fenntartható növekedés finanszírozására vonatkozó cselekvési tervet (16);

35.

ismét hangsúlyozza, hogy a Párizsi Megállapodásban foglalt kötelezettségvállalások megvalósítása érdekében az uniós költségvetési kiadások éghajlat-politikai célkitűzésekre fordítandó hányadát legalább 30 %-ra kell növelni, és a nemzeti kormányoknak is hosszú távú pénzügyi támogatásokat kell előirányozniuk (17);

36.

hangsúlyozza, hogy tekintettel az üvegházhatású gázok „zéró kibocsátásán” alapuló gazdaságra való átállásból várhatóan fakadó jelentős társadalmi következményekre, szükség lesz egy kifejezetten erre a célra létrehozott átmeneti alapra, amely támogatja azokat a régiókat vagy társadalmi szegmenseket, ahol a fosszilis tüzelőanyagoktól való elfordulás rövid távú hatásai elsőként jelentkeznek;

37.

emlékeztet arra, hogy jelentős pénzügyi forrásokra van szükség az innovatív megoldások, köztük a megújuló energiaforrások fejlesztéséhez és piaci integrálásukhoz: fontosnak tartja, hogy a különböző szintű hatóságok integrált és közös megközelítést alkalmazzanak annak érdekében, hogy lehetőség nyíljon a különböző pénzügyi források összekapcsolására és azok többszörösen hatékonnyá tételére, ideértve azt is, hogy felhívják a figyelmet a különböző eszközök létezésére, és javítják ezek általános hozzáférhetőségét; hangsúlyozza, hogy a megújuló energiaforrásokra és az állami támogatásokra vonatkozó uniós keretszabályokat felül kell vizsgálni, hogy azok elősegítsék az éghajlatra gyakorolt hatások csökkentését és a fenntarthatóságot, illetve technológiasemlegesek legyenek. Így például ki kell igazítani az energiaadóról szóló irányelvet és az állami támogatásokra vonatkozó szabályokat, hogy csökkenjenek a megújuló energiaforrásokra kivetett energiaadók, versenyképessé téve azokat a fosszilis energiahordozókkal szemben;

38.

hangsúlyozza, hogy a környezeti szempontból fenntartható infrastrukturális beruházások hosszú távon rendkívül kifizetődőek, hiszen képesek előidézni mind a GDP, mind a foglalkoztatási arány nagymértékű növekedését. Ezenkívül az efféle beruházások gazdasági jellegű megtakarításokat is eredményeznek, hiszen kevesebb energiafogyasztással és a fosszilis tüzelőanyag behozatalának csökkenésével járnak;

39.

hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a közbeszerzésekre és a beruházások ösztönzését célzó jogalkotási eljárásokra vonatkozó jogszabályok rövidek, világosak és egységesek legyenek (18), továbbá üdvözli az Európai Bizottság törekvéseit a 2021–2027-es programozási időszakra vonatkozó jogszabályok egyszerűsítését, valamint az ERFA-ról és a Kohéziós Alapról szóló rendeletek egyesítését illetően (19);

40.

emlékeztet arra, hogy a klímasemleges gazdaság célkitűzéseit magában foglaló és azokat speciális mutatók meghatározásán keresztül elérni kívánó valamennyi finanszírozási program és alap szerves részévé kell tenni a klímasemlegességet, a környezeti fenntarthatóságot és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodási képességet, továbbá üdvözli az európai szemeszter környezetbarátabbá tételét célzó kezdeményezést (20), és ezzel kapcsolatban további erőfeszítések megtételére szólít fel. Ezzel összefüggésben javasolja azt is, hogy építsenek be éghajlati mutatószámokat a riasztási mechanizmus keretében készült jelentés európai bizottsági keretébe;

41.

javasolja, hogy az Unió jogszabályjavaslatainak előzetes hatásvizsgálata mellett értékeljék az azok éghajlati hatásait és a Párizsi Megállapodás céljainak eléréséhez való hozzájárulásukat (21); kéri továbbá az energetikai átállás által érintett ágazatoknak és régióknak szánt európai alapok megfelelő hatásvizsgálatának elvégzését, garantálva, hogy azok hatékonyan tudják támogatni a folyamatot;

42.

hangsúlyozza, hogy az uniós társfinanszírozási aránynak magasnak kell lennie annak biztosítása érdekében, hogy a kisebb helyi és regionális önkormányzatok is hozzáférhessenek, valamint hangsúlyozza, hogy szükség van olyan egyedi módszerek és mutatók meghatározására, amelyek a finanszírozandó projektek elbírálásakor figyelembe veszik a klímasemleges gazdaság célkitűzéseit;

43.

kiemeli a biztosítási ágazatnak a helyi szintű reziliencia megerősítésében játszott szerepét veszteségek és károk bekövetkezése esetén;

44.

üdvözli az éghajlat- és környezetvédelmi politikák eredményeként az egészségügyben várható megtakarításokra tett utalásokat, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy alaposabban vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy – többek között a WHO bevonásával (22) – célzott mutatók meghatározásával számszerűsítse ezeket a megtakarításokat. E tekintetben utal egy olyan struktúra tapasztalatára, mint a WHO egészséges városok hálózata, és több erőfeszítést szorgalmaz annak érdekében, hogy szinergiák teremtődjenek az ilyen kezdeményezések, illetve a városok vonatkozásában az energetikai átállásra és az éghajlatváltozásra koncentráló kezdeményezések között;

45.

egyetért a fenntartható pénzügyi cselekvési terv fenntartható növekedés támogatására vonatkozó célkitűzéseivel, valamint azzal, hogy a pénzügyi ágazat és a magánbefektetők részére lehetővé kívánják tenni, hogy szerepet vállaljanak az éghajlatot és a környezeti fenntarthatóságot illető nagyra törő és közös célkitűzések megvalósításában; fontosnak tartja megjegyezni, hogy a magántőke mobilizálása hosszú távú tervezést és szabályozási stabilitást igényel uniós, nemzeti, valamint helyi és regionális szinten is;

46.

hangsúlyozza a klímasemlegességre törekvő technológiák és kutatótevékenységek szilárd pénzügyi keretének jelentőségét, valamint üdvözli az innovációs alap létrehozását, és reméli, hogy a végrehajtási rendelet (23) mihamarabb elfogadásra kerül, továbbá a komoly adókedvezményeket biztosító „tudás vámszabad területeinek” megvalósítására is sor kerül;

47.

kiemeli, hogy a régióknak és a helyi önkormányzatoknak szükségük van a kötelezettségek és az elérhető legjobb technikák integrált, következetes és könnyen kezelhető keretére egy olyan portál révén, amely az egyes ágazatokra vonatkozó elérhető legjobb technikákat (BAT), a H2020 projekteket és a Polgármesterek Szövetségének kezdeményezéseit is tartalmazza;

A nemzetközi kötelezettségvállalásokkal és a hatályos jogszabályokkal való kapcsolat fenntartása

48.

üdvözli az Unió nagyra törő célkitűzését, miszerint világszinten kívánja előmozdítani a kibocsátások nem fenntartható aktuális trendjének megfordítását célzó politikákat és fellépéseket, valamint arra kéri az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy szilárdan, hosszan tartóan és következetes módon vonják be a régiókat és a helyi önkormányzatokat a fenntartható fejlesztés globális menetrendjének és 17 fenntartható fejlődési céljának (24) megvalósításába; továbbá a Párizsi Megállapodás megvalósításába, többek között a Régiók Bizottságának a COP25-ös csúcstalálkozó előkészületeibe történő bevonásával, annak biztosítása érdekében, hogy a tárgyalások folyamán az Unió álláspontja valamennyi kormányzati szinten támogatásra találjon;

49.

kéri, hogy a Régiók Bizottságának egy képviselője megfigyelőként részt vehessen az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének (UNFCCC) valamennyi előkészületi munkájában, annak biztosítása érdekében, hogy a helyi önkormányzatok és a régiók érdekei kellőképpen képviselve lehessenek, illetve hogy kellően figyelembe vegyék azt a képességüket, hogy konkrét intézkedésekkel képesek segíteni a folyamatot, és mindez beépülhessen a globális felülvizsgálat keretében végzett közös munka nyitott, inkluzív és átlátható értékelésébe.

---

(1)  A Régiók Európai Bizottsága véleménye: Az energiaunió irányítása és tiszta energia (HL C 342., 2017.10.12., 111. o.), https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX%3A52017AR0830.

(2)  https://unfccc.int/topics/2018-talanoa-dialogue-platform.

(3)  Az Európai Bizottság közleményei: „A fenntartható fogyasztásról, termelésről és iparpolitikáról – Cselekvési terv” (COM(2008) 397), „Környezetvédelmi szemléletű közbeszerzés” (COM(2008) 400) és „Az anyagkörforgás megvalósítása – a körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési terv” (COM(2015) 614), amelyeket az Európai Unió Tanácsa elfogadott.

(4)  http://ec.europa.eu/environment/eussd/buildings.htm.

(5)  https://ec.europa.eu/energy/en/topics/energy-strategy-and-energy-union/clean-energy-all-europeans.

(6)  A helyi felelősségvállalás modelljei és a helyi energiaközösségek szerepe az energetikai átállásban Európában (CDR 2515/2018), https://cor.europa.eu/hu/our-work/Pages/OpinionTimeline.aspx?opId=CDR-2515-2018.

(7)  Európa mozgásban: a gördülékeny mobilitás előmozdítása (CDR 3560/2017), https://cor.europa.eu/hu/our-work/Pages/OpinionTimeline.aspx?opId=CDR-3560-2017.

(8)  https://e3p.jrc.ec.europa.eu/articles/smart-specialisation-platform-energy-s3p-energy.

(9)  Az alacsony kibocsátású mobilitás megteremtése (CDR 6151/2017), https://cor.europa.eu/hu/our-work/Pages/OpinionTimeline.aspx?opId=CDR-6151-2017.

(10)  Az Európai Parlament és a Tanács 2010/75/EU irányelve (2010. november 24.) az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) EGT-vonatkozású szöveg https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:32010L0075.

(11)  A Bizottság (EU) 2017/1505 rendelete (2017. augusztus 28.) a szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételéről szóló 1221/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet I., II. és III. mellékletének módosításáról (HL L 222., 2017.8.29., 1. o.), https://www.iso.org/home.html.

(12)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/851 irányelve (2018. május 30.) a hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelv módosításáról (HL L 150., 2018.6.14., 109. o.), Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/852 irányelve (2018. május 30.) a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK irányelv módosításáról (HL L 150., 2018.6.14., 141. o.), Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/850 irányelve (2018. május 30.) a hulladéklerakókról szóló 1999/31/EK irányelv módosításáról (HL L 150., 2018.6.14., 100. o.), és Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/849 irányelve (2018. május 30.) az elhasználódott járművekről szóló 2000/53/EK irányelv, az elemekről és akkumulátorokról, valamint a hulladékelemekről és -akkumulátorokról szóló 2006/66/EK irányelv, valamint az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló 2012/19/EU irányelv módosításáról (HL L 150., 2018.6.14., 93. o.)..

(13)  Fenntartható biogazdaság Európa számára: a gazdaság, a társadalom és a környezet közötti kapcsolat megerősítése, 2018.

(14)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/842 rendelete (2018. május 30.) a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében a tagállamok által 2021-től 2030-ig kötelezően teljesítendő, az éghajlat-politikai fellépéshez hozzájáruló éves üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentések meghatározásáról, valamint az 525/2013/EU rendelet módosításáról (HL L 156., 2018.6.19., 26. o.) – Az Európai Parlament és a Tanács 2009/406/EK határozata (2009. április 23.) az üvegházhatású gázok kibocsátásának a 2020-ig terjedő időszakra szóló közösségi kötelezettségvállalásoknak megfelelő szintre történő csökkentésére irányuló tagállami törekvésekről (HL L 140., 2009.6.5., 136. o.); https://unfccc.int/topics/land-use/workstreams/land-use–land-use-change-and-forestry-lulucf.

(15)  A Régiók Európai Bizottságának véleménye – Az erőfeszítés-megosztási rendeletre, valamint a földhasználatról, földhasználat-megváltoztatásról és erdőgazdálkodásról szóló rendeletre vonatkozó jogalkotási javaslatok (HL C 272., 2017.8.17., 36. o.), https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX%3A52016AR5780.

(16)  Az Európai Bizottság közleménye, COM(2018) 97 final, „Cselekvési terv: A fenntartható növekedés finanszírozása”.

(17)  Az InvestEU program (COR-2018-03766), előadó: Konstantinos AGORASTOS (EL/EPP).

(18)  Az Európai Parlament és a Tanács 2014/23/EU irányelve (2014. február 26.) a koncessziós szerződésekről (HL L 94., 2014.3.28., 1. o.), Az Európai Parlament és a Tanács 2014/24/EU irányelve (2014. február 26.) a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 94., 2014.3.28., 65. o.), és Az Európai Parlament és a Tanács 2014/25/EU irányelve (2014. február 26.) a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatási ágazatban működő ajánlatkérők beszerzéseiről és a 2004/17/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 94., 2014.3.28., 243. o.).

(19)  Európai Regionális Fejlesztési Alap és Kohéziós Alap, előadó: Michiel RIJSBERMAN (NL/ALDE).

(20)  http://ec.europa.eu/environment/integration/green_semester/index_en.htm.

(21)  Vélemény: „Klímafinanszírozás: a Párizsi Megállapodás végrehajtásának alapvető eszköze” (CDR 2108/2017), https://cor.europa.eu/hu/our-work/Pages/OpinionTimeline.aspx?opId=CDR-2108-2017.

(22)  https://www.who.int/publications/guidelines/en/.

(23)  Javaslat felhatalmazáson alapuló rendeletre (2019. február 26.) az innovációs alap működéséről (C(2019) 1492 final).

(24)  Sustainable Development Goals, amelynek angol rövidítése: SDGs.