AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK

14.11.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 386/2

Az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek európai uniós jegyzéke – A magatartási kódexszel foglalkozó csoport (társasági adózás) jelentése, amelyben javaslatot tesz a 2019. március 12-i tanácsi következtetések mellékleteinek a módosítására, beleértve egy ország törlését a jegyzékből

(2019/C 386/02)

Az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzététel napjától az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek felülvizsgált európai uniós jegyzékéről szóló, 2019. május 22-én (1), 2019. június 21-én (2) és 2019. október 17-én (3) módosított 2019. március 12-i tanácsi következtetések (4) I. és II. melléklete helyébe a következő új I. és II. melléklet lép:

„I. MELLÉKLET

Az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek európai uniós jegyzéke

1. Amerikai Szamoa

Amerikai Szamoa nem alkalmaz automatikus rendszert a pénzügyi információk továbbítására, nem írta alá és nem erősítette meg – azon országon keresztül sem, amellyel függőségi viszonyban áll – az OECD adóügyekben történő kölcsönös adminisztratív segítségnyújtásról szóló módosított egyezményét, nem vállalta, hogy alkalmazza az adóalap-erózióra és nyereségátcsoportosításra vonatkozó minimumstandardokat, továbbá nem vállalta, hogy rendezi ezeket a problémákat.

2. Fidzsi

Fidzsi még egyetlen káros preferenciális adóügyi rendelkezését sem módosította vagy szüntette meg.

Fidzsinek az 1.2., 1.3. és 3.1. kritériumnak 2019 végéig történő megfelelésre vonatkozó kötelezettségvállalását továbbra is nyomon kell követni.

3. Guam

Guam nem alkalmaz automatikus rendszert a pénzügyi információk továbbítására, nem írta alá és nem erősítette meg – azon országon keresztül sem, amellyel függőségi viszonyban áll – az OECD adóügyekben történő kölcsönös adminisztratív segítségnyújtásról szóló módosított egyezményét, nem vállalta, hogy alkalmazza az adóalap-erózióra és nyereségátcsoportosításra vonatkozó minimumstandardokat, továbbá nem vállalta, hogy rendezi ezeket a problémákat.

4. Omán

Omán nem alkalmaz automatikus rendszert a pénzügyi információk továbbítására, nem írta alá és nem erősítette meg az OECD adóügyekben történő kölcsönös adminisztratív segítségnyújtásról szóló módosított egyezményét, továbbá még nem oldotta meg ezeket a problémákat.

5. Szamoa

Szamoa káros preferenciális adóügyi rendelkezéseket alkalmaz, és nem vállalta, hogy rendezi ezt a problémát.

Szamoa továbbá vállalta, hogy 2018 végéig megfelel a 3.1. kritériumnak, ám ennek még nem tett eleget.

6. Trinidad és Tobago

Trinidad és Tobago az adóügyi átláthatósággal és információcserével foglalkozó globális fórumtól „nem teljesítő” minősítést kapott a megkeresés alapján való információcserét illetően.

Trinidad és Tobagónak az 1.1., 1.2., 1.3. és 2.1. kritériumnak 2019 végéig történő megfelelésre vonatkozó kötelezettségvállalását nyomon kell követni.

7. Amerikai Virgin-szigetek

Az Amerikai Virgin-szigetek nem alkalmaz automatikus rendszert a pénzügyi információk továbbítására, nem írta alá és nem erősítette meg – azon országon keresztül sem, amellyel függőségi viszonyban áll – az OECD adóügyekben történő kölcsönös adminisztratív segítségnyújtásról szóló módosított egyezményét, káros preferenciális adóügyi rendelkezéseket alkalmaz, nem vállalta, hogy alkalmazza az adóalap-erózióra és nyereségátcsoportosításra vonatkozó minimumstandardokat, továbbá nem vállalta, hogy rendezi ezeket a problémákat.

8. Vanuatu

Vanuatu kedvező környezetet teremt az olyan offshore struktúrák vagy megoldások számára, amelyek célja az olyan nyereségnek az országba vonzása, amely nem tükröz az országban zajló tényleges gazdasági tevékenységet, és még nem oldotta meg ezt a problémát.

„II. MELLÉKLET

A jó adóügyi kormányzás elveinek végrehajtása érdekében vállalt kötelezettségeket illetően az EU-val folytatott együttműködés jelenlegi állása

1. Átláthatóság

1.1. Az automatikus információcsere megvalósításának vállalása, az illetékes hatóságok multilaterális megállapodásának aláírása vagy kétoldalú megállapodások révén

Az alábbi országok, illetve területek vállalják, hogy 2019 végéig megvalósítják az automatikus információcserét:

Palau és Törökország

1.2. Tagság az adóügyi átláthatósággal és információcserével foglalkozó globális fórumban (a továbbiakban: globális fórum) és a megkeresés alapján való információcseréhez kapcsolódó megfelelő minősítés

Az alábbi országok, illetve területek – amelyek vállalták, hogy 2018 végéig megfelelő minősítést szereznek – a globális fórum kiegészítő felülvizsgálatának eredményére várnak:

Anguilla, Marshall-szigetek és Curaçao

Az alábbi országok, illetve területek vállalták, hogy 2019 végéig a globális fórum tagjává válnak és/vagy megfelelő minősítést szereznek:

Jordánia, Palau, Törökország és Vietnám

1.3. Az OECD adóügyekben történő kölcsönös adminisztratív segítségnyújtásról szóló módosított egyezményének aláírása és megerősítése, illetve hasonló célú, valamennyi uniós tagállamra kiterjedő egyezmények biztosítása

Az alábbi országok, illetve területek vállalták, hogy 2019 végéig aláírják és megerősítik a kölcsönös adminisztratív segítségnyújtásról szóló egyezményt, illetve gondoskodnak a valamennyi uniós tagállamra kiterjedő hasonló egyezményekről:

Bosznia-Hercegovina, Botswana, Jordánia, Maldív-szigetek, Mongólia, Montenegró, Namíbia, Örményország, Palau, Szváziföld, Thaiföld, Vietnám és Zöld-foki-szigetek

2. Méltányos adóztatás

2.1. Fennálló káros adóügyi rendelkezések

Az alábbi ország – amely vállalta, hogy 2018 végéig módosítja vagy megszünteti a gyártási tevékenységekre, illetve az azokhoz hasonlóan kevéssé mobil tevékenységekre vonatkozó káros adóügyi rendelkezéseit, és amely kézzelfogható előrehaladást mutatott fel e reformok 2018-ban való elindításában – 2019 végéig kapott haladékot, hogy módosítsa jogszabályait:

Marokkó

Az alábbi országok, illetve területek – amelyek vállalták, hogy 2018 végéig módosítják vagy megszüntetik a káros adóügyi rendelkezéseiket, ám amelyeket tényleges intézményi, illetve alkotmányos nehézségek megakadályoztak ebben a 2018-ban elért kézzelfogható előrehaladás ellenére – 2019 végéig kaptak haladékot, hogy módosítsák jogszabályaikat:

Cook-szigetek és Maldív-szigetek.

Az alábbi országok, illetve területek vállalták, hogy 2019 végéig módosítják, illetve megszüntetik a káros adóügyi rendelkezéseiket:

Antigua és Barbuda, Ausztrália, Belize, Curaçao, Marokkó, Namíbia, Saint Kitts és Nevis, Saint Lucia és Seychelle-szigetek

Az alábbi ország vállalta, hogy 2020 végéig módosítja, illetve megszünteti a káros adóügyi rendelkezéseit:

Jordánia

2.2. Olyan fennálló adóügyi rendelkezések, amelyek kedvező környezetet teremtenek az olyan offshore struktúrák számára, amelyek célja olyan nyereségnek az országba, illetve területre vonzása, amely nem tükröz az országban, illetve a területen zajló tényleges gazdasági tevékenységet

Az alábbi országok, illetve területek – amelyek vállalták, hogy rendezik a kollektív befektetési alapok területén végzett gazdasági tevékenységhez kapcsolódó aggályokat, pozitív párbeszédet kezdtek a csoporttal és végig együttműködők maradtak – 2019 végéig kaptak haladékot, hogy módosítsák jogszabályaikat:

Bahama-szigetek, Bermuda, Brit Virgin-szigetek és Kajmán-szigetek

Az alábbi ország vállalta, hogy 2019 végéig rendezi a tényleges gazdasági tevékenységhez kapcsolódó aggályokat:

Barbados

3. Az adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás elleni intézkedések

3.1. Tagság az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos átfogó keretrendszerben, illetve elköteleződés az OECD adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás elleni minimumstandardjainak teljesítése mellett

Az alábbi országok, illetve területek vállalták, hogy 2019 végéig az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos átfogó keretrendszer tagjává válnak vagy teljesítik az OECD adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás elleni minimumstandardjait:

Jordánia és Montenegró

Az alábbi országok, illetve területek vállalták, hogy az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos átfogó keretrendszer tagjává válnak vagy teljesítik az OECD adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás elleni minimumstandardjait, ha és amikor e kötelezettségvállalás relevánssá válik:

Nauru, Niue és Palau.

”

(1) HL C 176., 2019.5.22., 2. o.

(2) HL C 210., 2019.6.21., 8. o.

(3) HL C 351., 2019.10.17., 7. o.

(4) HL C 114., 2019.3.26., 2. o.

14.11.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 386/6

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

Útmutató dokumentum az orrszarvúszarvak kiviteléről, újrakiviteléről, behozataláról és Unión belüli kereskedelméről

(2019/C 386/04)

1. Háttér-információk az orrszarvúk védelméről, valamint az orvvadászat és az illegális kereskedelem jelentette veszélyekről

Valamennyi orrszarvúfaj a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) I. függelékében szerepel, a déli szélesszájú orrszarvú (Ceratotherium simum simum) dél-afrikai és szváziföldi populációi kivételével, amelyek a CITES II. függelékében vannak felsorolva.

Afrikában az orrszarvúk orvvadászata hat egymást követő évben, 2009 és 2015 között fokozódott – 2015-ben napi átlagban már közel 3,7 egyedről volt szó –, noha 2013 és 2015 között mérséklődött a növekedés üteme (1). Az orvvadászat, bár a dokumentált adatok szerint mértéke 2015 óta csökken, továbbra is nagy méreteket ölt, és 2017-ben naponta körülbelül 3,1 orrszarvút pusztítottak el. Úgy tűnik, hogy az orvvadászat terén 2015-től megfigyelhető csökkenés 2018-ban is folytatódott, és az év első 8-9 hónapjában az orrszarvúk elterjedési területén fekvő több országban alacsony maradt vagy visszaesett a bejelentett esetek száma (2). A folytatódó orvvadászat és orrszarvúszarvval folytatott kereskedelem így negatív hatást gyakorol a szélesszájú orrszarvú (Ceratotherium simum) és a keskenyszájú orrszarvú (Diceros bicornis) populációjának korábbi gyarapodására, amely az utóbbi évtizedekben az orrszarvú elterjedési területén fekvő országokban, mindenekelőtt Dél-Afrikában hozott határozott állományvédelmi intézkedéseknek volt köszönhető.

Emellett Európai Unió-szerte szervezett bűnözők tevékenykednek annak érdekében, hogy orrszarvúszarvakra tegyenek szert és azokkal kereskedjenek. Az orrszarvúk és a belőlük származó termékek Európai Unióba történő behozatala kereskedelmi célból nem megengedett, de bizonyos feltételek mellett, például vadásztrófeaként (3) engedélyezhető. A 865/2006/EK bizottsági rendelet (4) 57. cikke értelmében ezek a vadásztrófeák személyi és háztartáshoz tartozó ingóságok. Nem értékesíthetők és egyéb módon sem használhatók kereskedelmi célokra, és a behozatalt követően mindig a vadász tulajdonában kell maradniuk. Az utóbbi években az orrszarvúk vadásztrófeáival folytatott kereskedelemre vonatkozó rendelkezéseket szándékosan kijátszották olyan hálózatok, amelyek vadászokat béreltek fel, hogy orrszarvúra vadásszanak például Dél-Afrikában. Az EU-ban tevékenykedő bűnszervezetek széles körben élnek ezzel a módszerrel, és „álvadászokat”, sőt „jóhiszemű vadászokat” bérelnek fel, ahogy azt az egyes tagállamokban és harmadik országokban végzett vizsgálatok megállapították. A trófea behozatalát követően a bűnszervezetek megszerzik a szarvakat, és Ázsiába csempészik őket.

Ezen útmutató dokumentum első változatának 2011 februárjában történt elfogadása előtt számos tagállam növekedést észlelt a „régiségként” vagy „megmunkált példányként” bemutatott orrszarvúszarvakkal az Európai Unión belül folytatott kereskedelem és az ilyen orrszarvúszarvak újrakivitele terén. A vizsgálatok sok esetben feltárták, hogy a vásárlók indítékának kevés köze volt a tárgyak művészeti jellegéhez. Az egyik erre utaló jel az volt, hogy az ilyen termékek ára főként a súlyukhoz igazodott, mintsem a művészi értékükhöz.

2010-ben két tagállam fogadta el az orrszarvúkból készült termékek újrakiviteléről szóló uniós jogszabály szigorú olvasatát. Más tagállamokhoz újrakivitelre irányuló kérelmek érkeztek, illetve az ilyen kérelmek kezelésének módjára vonatkozó információkat igényeltek tőlük. Ez arra utalt, hogy néhány kereskedő a két rendszert igyekezett megkerülni, és próbált más megoldásokat találni az érintett termékek Európai Unióból történő újrakivitelére.

A továbbra is fennálló veszélyre utal az is, hogy bár az utóbbi időben jóval kevesebb orrszarvúszarvat tulajdonítottak el múzeumokból, aukciósházakból, régiségboltokból vagy állatpreparátumokat értékesítő üzletekből, 2017 márciusában először pusztítottak el orrszarvút a szarváért egy európai állatkertben (5).

Erősen feltételezhető, hogy az orrszarvúszarvak Európai Unióból történő újrakivitele növelheti a szarvak főként gyógyszerként történő felhasználása iránti ázsiai keresletet, az árakat pedig magas szinten tarthatja vagy még tovább növelheti. Úgy tűnik, hogy számos tagállamban bizonyos kereskedők összehangolt tevékenység útján kísérelnek meg orrszarvúszarvakra szert tenni az Ázsiába irányuló (újra)kivitel céljából. Másfelől pedig a nagy értékű termékek iránti ilyen magas kereslet olyan jövedelmező piacot is takar, amely az orvvadászok számára nagyon vonzó, és elősegíti az illegális kereskedelmet és a bűnözést. Ez tovább veszélyezteti a még fennmaradt orrszarvú-populációkat.

2. E dokumentum célja és státusza

A vadon élő állat- és növényfajok kereskedelméről szóló uniós keretszabályozást annak célkitűzéseire és az elővigyázatosság elvére figyelemmel, valamint a legújabb fejlemények kellő figyelembevételével szükséges értelmezni. A tagállamoknak oly módon kell folytatniuk a vadon élő állat- és növényfajok kereskedelméről szóló uniós jogszabály alkalmazását, amelynek eredményeképpen megóvják a fajokat és gondoskodnak azok megőrzéséről.

Útmutatásra van szükség ahhoz, hogy valamennyi tagállam egységes megközelítést alkalmazhasson az orrszarvúkból készült termékek kivitele és újrakivitele (3a. szakasz), az orrszarvúszarvakkal az Európai Unión belül folytatott kereskedelem (3b. szakasz), az orrszarvúkból készült, „vadásztrófeaként” bejelentett termékek Európai Unióba történő behozatala (4. szakasz), valamint a megmunkált és megmunkálatlan orrszarvúszarv személyes, nem kereskedelmi célú egyéb uniós behozatala (5. szakasz) tekintetében.

Ezt az útmutató dokumentumot a Bizottság munkatársai készítették, és tervezetét a 338/97/EK tanácsi rendelet (6) (az „alaprendelet”) 18. cikke alapján létrehozott, a vadon élő állat- és növényfajok kereskedelmével foglalkozó bizottság, így a tagállamok illetékes hatóságai is jóváhagyták.

Az útmutató dokumentum célja, hogy segítséget nyújtson a nemzeti hatóságoknak a 338/97/EK rendelet alkalmazásában. Nem bír kötelező jogi erővel; kizárólagos célja, hogy tájékoztatást nyújtson a 338/97/EK rendelet és a 865/2006/EK rendelet egyes vonatkozásairól és a legjobb gyakorlatnak tekintett intézkedésekről. Nem helyettesíti, egészíti ki vagy módosítja a hatályban lévő uniós jogot. A dokumentum nem értelmezhető elszigetelten; a jogszabályokkal együtt alkalmazandó, beleértve az állati eredetű termékek behozataláról szóló egyéb vonatkozó jogszabályokat, és nem szolgálhat önálló hivatkozási alapként. Az uniós jog hitelt érdemlő értelmezése az Európai Unió Bíróságának kizárólagos hatáskörébe tartozik.

A bizottsági szolgálatok elektronikus formában közzéteszik a dokumentumot, és azt a tagállamok is közzétehetik. A vadon élő állat- és növényfajok kereskedelmével foglalkozó uniós bizottság kellő időben felül fogja vizsgálni a dokumentumot.

3. Útmutatás az orrszarvúszarv kivitelére, újrakivitelére és Európai Unión belüli kereskedelmére vonatkozó uniós szabályok értelmezéséhez

Az uniós jogi aktusokat a céljaiknak megfelelően kell értelmezni. A 338/97/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: alaprendelet) 1. cikke szerint az említett rendelet célja „a vadon élő állat- és növényfajok védelme és megőrzésük biztosítása kereskedelmük szabályozása útján”. Az említett rendelet rendelkezéseit ezért e céllal összhangban kell értelmezni.

Emellett az Unió környezetvédelmi politikájának az Európai Unió működéséről szóló szerződés 191. cikkének (2) bekezdése szerint az elővigyázatosság elvén kell alapulnia. Ez azt jelenti, hogy amennyiben egy intézkedés vagy szakpolitika következtében a lakosságot vagy a környezetet súlyos vagy visszafordíthatatlan kár fenyegeti, a teljes tudományos bizonyosság hiánya nem használható fel indoklásként az ilyen károkat megelőzni hivatott költséghatékony intézkedések elhalasztására. Az elv célja az ilyen kockázatok megléte esetén a megelőző döntéshozatal révén magasabb szintű környezetvédelem biztosítása.

Az Európai Unió Bíróságának állandó ítélkezési gyakorlatával összhangban az elővigyázatosság elve többek között az uniós környezetvédelmi vívmányok értelmezésére és alkalmazására, tehát az alaprendelet értelmezésére és alkalmazására is vonatkozik. A tagállamoknak az elővigyázatosság elvét kell alkalmazniuk az alaprendelet szerinti mérlegelési jogkörük gyakorlása során. (7)

a) Engedély és bizonyítvány iránti kérelmek a 338/97/EK rendelet 5. cikke értelmében (kivitel és újrakivitel)

Az alaprendelet 5. cikke (2) bekezdésének d) pontja szerint az orrszarvúszarvak kivitele és újrakivitele iránti kérelmek értékelése során „a tagállam igazgatási hatósága az illetékes tudományos testülettel folytatott konzultáció után megbizonyosodott arról, hogy a fajok megőrzésével kapcsolatban semmiféle más ok nem áll fenn, amely a kiviteli engedély kiadása ellen szólna” (utólagos kiemelés). Ez a rendelkezés az A. mellékletben és a B. mellékletben szereplő fajok példányainak kiviteli engedélyére irányuló kérelmekre, valamint – az 5. cikk (3) cikkének megfelelően – az újrakiviteli bizonyítványokra alkalmazandó. Ez a feltétel az orrszarvúszarvak valamennyi példányára alkalmazandó, függetlenül attól, hogy „megmunkált példányok”-e, vagy sem (8).

A jelenlegi körülmények között, figyelemmel az elővigyázatosság elvére, és amennyiben ennek ellenkezőjére vonatkozó tudományos bizonyítékra nem derül fény, a tagállamoknak figyelembe kell venniük, hogy valóban vannak olyan, az orrszarvúfajok megőrzésével kapcsolatos komoly tényezők, amelyek a kiviteli engedélyek és az újrakivitelre jogosító bizonyítványok kiállítása ellen szólnak.

Ezért a tagállamoknak jogszerű gondoskodniuk arról, hogy ideiglenes intézkedésként bevezessék az orrszarvúszarvak kivitelére vonatkozó engedélyek vagy újrakivitelére jogosító bizonyítványok kiadásának tilalmát, az olyan esetek kivételével, amikor az igazgatási hatóság meggyőződött arról, hogy az engedélyt vagy bizonyítványt jogszerű célokra fogják felhasználni, például az alábbi esetekben:

i.	a tárgy kulturális vagy művészeti tárgyak neves intézmények (azaz múzeumok) közötti valódi cseréjében vesz részt;

ii.	a tárgy ismert művészeti alkotás és az igazgatási hatóság bizonyos abban, hogy az értéke miatt más célokra nem fogják felhasználni;

iii.	a tárgy nem került értékesítésre és családi költözés vagy hagyaték részeként örökségként mozog; vagy

iv.	a tárgy bona fide kutatási projekt része.

Emellett figyelembe kell venni a harmadik országok bármely szigorúbb intézkedését, amely magában foglalhatja az orrszarvúszarvak behozatalának általános tilalmát. Ebben az összefüggésben az újrakiviteli bizonyítvány vagy a kiviteli engedély e szakaszban megállapított feltételek szerinti kiállítása előtt az érintett tagállam köteles tájékoztatni a rendeltetési ország CITES hatóságait a bizonyítvány vagy engedély kiállításáról, és kérni, hogy igazolják, hogy egyetértenek az adott példány behozatalával.

Mindenesetre az exportőr és az importőr kilétét ellenőrizni kell és nyilvántartásba kell venni (például a személyazonosító okmányaik másolatának megőrzésével).

b) Bizonyítvány iránti kérelmek a 338/97/EK rendelet 8. cikkének (3) bekezdése értelmében (Európai Unión belüli kereskedelem)

Az alaprendelet 8. cikkének (1) bekezdése értelmében tilos az A. mellékletben felsorolt fajok példányainak Európai Unión belüli kereskedelme. Az alaprendelet 8. cikkének (3) bekezdése rendelkezik egy kivételről, amely szerint a tagállamok számára bizonyos feltételek (az a)–h) pont szerinti feltételek) teljesülése esetén e tilalom alól eltérés engedélyezhető (9). A 8. cikk (3) bekezdésében (10) használt feltételes módú „engedélyezhető” szó arra utal, hogy a tagállamok általában akkor sem kötelesek megadni az Európai Unión belüli kereskedelemre jogosító bizonyítványt, ha ezek a feltételek teljesülnek, kivéve, ha az uniós jog másként rendelkezik. Más szóval a 8. cikk (3) bekezdése nem tekinthető úgy, hogy bármely kérelmezőre az Európai Unión belüli kereskedelem folytatására jogosító bizonyítvány megszerzésének jogát ruházza. A tagállamok megtagadhatják a bizonyítvány megadását, ha ez a megfelelő intézkedés a fajok védelme vagy a megőrzésükről való gondoskodás érdekében, és a megtagadás mint intézkedés nem haladja meg a cél eléréséhez szükséges mértéket. A bizottsági szolgálatok és a vadon élő állatok és növények kereskedelmével foglalkozó uniós bizottság úgy véli, hogy ilyen esetnek minősül, ha a kérelmező nem bizonyította meggyőzően az adott ügylet jogszerű voltát és az adott ügyletnek az alaprendelet célkitűzéseivel való összhangját.

Az e dokumentum első szakaszában ismertetett körülményekre tekintettel, a tagállamoknak ajánlott, hogy ideiglenes intézkedésként a 8. cikk (3) bekezdése értelmében ne adjanak ki az orrszarvúszarvak Európai Unión belüli kereskedelmére vonatkozó bizonyítványt.

Amennyiben valamely tagállam nemzeti jogszabályai értelmében a tagállami hatóságok nem utasíthatják el az orrszarvúszarvak Európai Unión belüli kereskedelmére vonatkozó bizonyítványok iránti kérelmeket a fent ajánlott 8. cikk (3) bekezdése alapján, és nem kereskedelmi célból kereskednek az orrszarvúszarvval az Európai Unión belül (adományozás vagy valamely zártkörűen vagy nyilvánosan működő gazdálkodó egységre, például múzeumra való hagyományozás következtében megváltozik a tulajdonjoga), a tagállam CITES igazgatási hatóságának kockázatalapú megközelítést kell követnie, és gondoskodnia kell az Európai Unión belüli kereskedelemre vonatkozó bizonyítványok iránti kérelmek rendkívül alapos vizsgálatáról.

Amennyiben az Európai Unión belüli kereskedelemre vonatkozó bizonyítvány kiadásra kerül, megfelelő részletességgel ismertetni kell benne az érintett tételt annak biztosítása érdekében, hogy a bizonyítványt kizárólag az érintett példány vonatkozásában lehessen felhasználni és ne lehessen csalással más példányokhoz felhasználni. Továbbá, amennyiben a jogszabály megengedi, a tagállamok mérlegelhetik a kérelmező vagy a vásárló személyazonosító okmányainak megtekintését, ellenőrzését és nyilvántartásba vételét (például a személyazonosító okmányok másolatának megőrzésével).

Végezetül, az Európai Unión belüli kereskedelemre jogosító bizonyítványokat tranzakcióspecifikus alapon kell kiállítani – hogy csak egy tranzakciót tegyenek lehetővé –, annak biztosítása érdekében, hogy adott bizonyítvány csak a bizonyítvány 1. mezőjében megnevezett birtokosára nézve legyen érvényes. Ez az ajánlás a 865/2006/EK rendelet 11. cikke (3) bekezdésének második albekezdésén alapul, amelynek értelmében a tagállam „dönthet tranzakcióspecifikus bizonylatok kiadásáról, ha úgy véli, hogy vannak olyan egyéb, a faj megőrzésére vonatkozó tényezők, amelyek egy egyedspecifikus bizonylat kiadása ellen szólnak”.

4. Útmutatás az orrszarvú-vadásztrófeáknak a 865/2006/EK rendelet 57. cikke szerinti, Európai Unióba történő behozatalára vonatkozó uniós szabályok értelmezéséhez

A vadásztrófeákkal folytatott kereskedelemre vonatkozó rendelkezések szándékos kijátszása jelentette probléma megoldása érdekében a CITES orrszarvúkkal kapcsolatos bűncselekményekkel foglalkozó munkacsoportja azt az ajánlást fogalmazta meg, hogy „annak megakadályozása érdekében, hogy a jogszerűen megszerzett trófeákat a vadásztrófeaként történő felhasználástól eltérő célokra használják fel, és annak biztosítása érdekében, hogy ezek a trófeák a CITES kiviteli engedélyében feltüntetett célra történő felhasználásra a tulajdonosok tulajdonában maradjanak, jogszabályi és bűnüldözési célú ellenőrzéseket ajánlott végrehajtani” (11).

Ebben az összefüggésben ajánlott, hogy a tagállamok az orrszarvúk vadásztrófeáira vonatkozó behozatali kérelmek feldolgozásakor

i.	mint mindig, konzultáljanak arról, hogy a tudományos hatóságok úgy határoztak-e, hogy az Európai Unióba való behozatal hátrányosan befolyásolja a fajok állományvédelmi helyzetét – további intézkedésekre nincs szükség, és a kérelmet el kell utasítani, ha nem tehető nem hátrányos ténymegállapítás;

ii.	fordítsanak különös figyelmet arra, hogy a kérelmező rendelkezik-e vadászati tapasztalattal;

iii.

tájékoztassák a kérelmezőt, hogy az Európai Unióba történő behozatal csak személyes használatra engedélyezhető, és a vadásztrófeák tulajdonosainak nincs lehetőségük arra, hogy a 8. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében az Unión belüli kereskedelmi célú felhasználásra jogosító bizonyítványt kapjanak;

iv.	amennyiben szükséges, vegyék fel a kapcsolatot az exportáló ország CITES igazgató hatóságával, hogy megbizonyosodhassanak arról, hogy az tájékoztatva lett a tervezett vadászatról és kivitelről, és nincs a birtokában olyan információ, amely a behozatali engedély kiadása ellen szól;

amikor kiállítják a behozatali engedélyt (azt követően, hogy megállapították, hogy az alaprendeletnek és a kapcsolódó bizottsági rendeleteknek megfelelően valamennyi feltétel teljesül), foglalják bele az engedélybe a következő mondatokat: „E vadásztrófea behozatala kizárólag személyes használat céljából történik. A tárgy az engedély tulajdonosának tulajdonában marad. Az engedélyt az illetékes hatóságok kérésére be kell mutatni részükre.”;

vi.

amennyiben a nemzeti jog értelmében megengedett, végezzenek kockázatalapú ellenőrzéseket azon személyek körében, akik 2009 óta orrszarvú vadásztrófeákat importáltak (12), hogy megállapíthassák, hogy a trófeák még mindig az importálók tulajdonában vannak-e. Az ellenőrzések eredményeit osszák meg más uniós tagállamokkal, az Európai Bizottsággal és a CITES Titkárságával.

Ha nagyobb a kockázata annak, hogy visszaélés történne egy vadásztrófeával illegális kereskedelem céljára, a tagállamok mérlegelhetik, hogy azzal a feltétellel adjanak ki behozatali engedélyt a vadásztrófeára, hogy az nem tartalmazhat orrszarvúszarvat (például mesterséges másolattal kell helyettesíteni).

5. Útmutatás a megmunkált és megmunkálatlan orrszarvúszarv egyéb személyes, nem kereskedelmi célból az Európai Unióba való behozatalára vonatkozó uniós szabályok értelmezéséhez

A tagállamoknak különös figyelmet kell fordítaniuk az orrszarvúszarv – a vadásztrófeákon kívüli megmunkált és megmunkálatlan példányok – személyes célra történő behozatala iránti valamennyi kérelemre, és rendkívüli éberséggel kell eljárniuk. Figyelembe kell venni a tudományos hatóság iránymutatását (13) annak értékelésekor, hogyan kell értelmezni az A. melléklet szerinti fajok példányainak behozatalára vonatkozó szabályokat, és milyen olyan „egyéb célok” mérlegelhetők, amelyek nem károsak a faj állományvédelmi állapotára.

(1) Emslie, R., Milliken, T. és Talukdar, B. (2016). African and Asian Rhinoceroses – Status, Conservation and Trade (Afrikai és ázsiai orrszarvúk – Státusz, védettség és kereskedelem). Elérhető itt: https://rhinos.org/wp-content/uploads/2015/07/final-cop16-rhino-rpt.pdf

(2) Rhinoceroses (Rhinocerotidae spp.) (Orrszarvúfélék) – Az állandó bizottság és a Titkárság jelentése, COP 18, a 83.1. számú dokumentum, https://cites.org/sites/default/files/eng/cop/18/doc/E-CoP18-083-01.pdf

(3) A „vadásztrófea” fogalmának meghatározása a 865/2006/EK bizottsági rendelet 1. cikkének 4b. pontjában szerepel.

(4) HL L 166., 2006.6.19., 1. o.

(5) https://www.bbc.com/news/world-europe-39194844

(6) hl l 61., 1997.3.3., 1. o.

(7) Az elővigyázatosság elvének alkalmazásával kapcsolatos további információkért lásd az elővigyázatosság elvéről szóló, 2000. február 2-i bizottsági közleményt, COM(2000) 1, https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=celex%3A52000DC0001

(8) Lásd az Iránymutatás a megmunkált példányokhoz a vadon élő állat- és növényfajok kereskedelmét szabályozó uniós rendeletek alapján című bizottsági közleményt (HL C 154., 2017.5.17., 15–26. o.), https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=uriserv%3AOJ.C_.2017.154.01.0015.01.ENG

(9) Vö. a Bíróság által a C-510/99. számú ügyben hozott ítélet 34. pontjával: „Az a rendelkezés lehetővé teszi az általa hozott tilalom alóli kivételeket, de nem írja elő azokat.”

(10) A 338/97/EK tanácsi rendelet 8. cikkének (3) bekezdése szerint: „A vadon élő állat- és növényfajok megőrzésére vonatkozó egyéb közösségi jogszabályok követelményeivel összhangban, az (1) bekezdésben említett tilalom alól esetenként eltérés engedélyezhető azon tagállam igazgatási hatósága által kiállított ide vonatkozó bizonyítványa révén, amelyben a példányok találhatók, amennyiben a példányok […]”.

(11) Lásd itt: http://cites.org/sites/default/files/notif/E-Notif-2014-006A.pdf

(12) A behozatali engedélyre vonatkozó követelmény hatálybalépése előtt importált orrszarvú vadásztrófeák esetében kérésre információ kérhető az exportáló országoktól az orrszarvú vadásztrófeák behozatalát sikeresen kérelmező felekről.

(13) http://ec.europa.eu/environment/cites/pdf/srg/guidelines.pdf, 11. és 12. o.

MELLÉKLET

Idevágó CITES-határozatok és -ajánlások

A CITES részes feleinek 2017. évi konferenciáján (COP 17) módosult a 9.14. számú (Rev. CoP17) állásfoglalás (1) 1, és valamennyi felet az alábbiakra szólítja fel:

„[1.]

olyan átfogó jogszabályi és bűnüldözési célú ellenőrzések elfogadása és végrehajtása, beleértve a belső kereskedelem korlátozását és szankciókat,

amelyek célja az orrszarvúk testrészeivel és származékaival folytatott illegális kereskedelem visszaszorítása, ideértve bármely olyan példány kereskedelmét, amely valamely kísérő dokumentum, a csomagolás, a jelölés vagy a címke, illetve bármely egyéb körülmény alapján megállapíthatóan orrszarvú testrésze vagy orrszarvútól származik;

[…]

i)	szigorúbb belföldi intézkedések bevezetésének mérlegelése a bármely forrásból származó orrszarvúszarvtermékek újrakivitelének szabályozására.”

A CITES részes feleinek 17. konferenciáján elfogadásra került a 17.133. számú határozat (2) 2 is, amelynek értelmében a feleknek ajánlott

„az afrikai és ázsiai orrszarvúk védelméről és kereskedelméről szóló, 9.14. számú (Rev. CoP17) állásfoglalás, valamint a CITES orrszarvúkkal kapcsolatos bűncselekményekkel foglalkozó munkacsoportja által kidolgozott, a feleknek szóló, 2014. január 23-i 2014/006. számú értesítés mellékletében szereplő stratégiák és javasolt intézkedések végrehajtásának felülvizsgálata az állásfoglalás, valamint a stratégiák és a javasolt intézkedések megfelelő végrehajtásának biztosítása, továbbá az orrszarvúk orvvadászatával és az orrszarvúszarv kereskedelmével kapcsolatos bűnüldözés hatékonyságának fokozása érdekében.”

A CITES orrszarvúkkal kapcsolatos bűncselekményekkel foglalkozó munkacsoportja által kidolgozott stratégiák és javasolt intézkedések (3) 3 értelmében:

„1.

Minden Félnek […]

k)	az aukciósházak, az árverezők és a régiségkereskedelem tevékenységeinek ellenőrzésére irányuló intézkedéseket kell végrehajtania az orrszarvúszarvakkal való illegális kereskedelem megelőzése érdekében;

[…]

Az orrszarvúszarv illegális kereskedelmében érintett valamennyi országnak, legyen az az elterjedési terület országa, tranzitország vagy célország,

annak megakadályozása érdekében, hogy a jogszerűen megszerzett trófeákat a vadásztrófeaként történő felhasználástól eltérő célokra használják fel, és annak biztosítása érdekében, hogy ezek a trófeák a CITES kiviteli engedélyében feltüntetett célra történő felhasználásra a tulajdonosok tulajdonában maradjanak, jogszabályi és bűnüldözési célú ellenőrzéseket kell végrehajtania.”

(1) Lásd itt: https://www.cites.org/sites/default/files/document/E-Res-09-14-R17.pdf

(2) Lásd itt: https://cites.org/eng/dec/valid17/81850

(3) Lásd itt: http://cites.org/sites/default/files/notif/E-Notif-2014-006A.pdf

14.11.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 386/12

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

Útmutató a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv (a 2014/52/EU irányelvvel módosított 2011/92/EU európai parlamenti és irányelv) 1. cikkének (3) bekezdése, valamint 2. cikkének (4) és (5) bekezdése szerinti kivételek alkalmazásához

(2019/C 386/05)

Tartalomjegyzék

Oldal

Bevezetés

Védelem és a polgári lakosságot fenyegető veszélyhelyzetekben szükségessé váló intézkedések – a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv 1. cikkének (3) bekezdése

3. Kivételes esetek – a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv 2. cikkének (4) bekezdése

Az irányelv rendelkezései

Átültetés a nemzeti jogba

A kivételes esetek jelentése

Titoktartás miatt szükséges korlátozások

Az irányelv célkitűzéseinek teljesítése

Az egyéb vizsgálati módok mérlegelése és a nyilvánosság részvétele

A Bizottság tájékoztatásának kötelezettsége

Jogalkotási aktusok – a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv 2. cikkének (5) bekezdése

A nemzeti jogi aktus révén elfogadott projektek meghatározása

A nemzeti jogi aktus révén elfogadott projektek bírósági ellenőrzése

A legfontosabb pontok összegzése

1. Bevezetés

1.1.

Ez a dokumentum naprakész információval szolgál az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, a 2014/52/EU irányelvvel módosított 2011/92/EU irányelv (a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv) 1. cikke (3) bekezdésének, 2. cikke (4) bekezdésének és 2. cikke (5) bekezdésének alkalmazásával kapcsolatban. Az említett cikkek rendelkeznek a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv alkalmazása alóli mentességről. Ez az útmutató a „Pontosítás a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv 2. cikke (3) bekezdésének alkalmazására vonatkozóan” című előző bizottsági dokumentumot veszi alapul, és ahol szükséges, aktualizálja az abban foglaltakat.

1.2.

A környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv 1. cikkének (3) bekezdése szerint lehetőség van arra, hogy az irányelvet ne alkalmazzák a kizárólag védelmi célokat szolgáló, illetve a kizárólag a polgári lakosságot fenyegető veszélyhelyzetekben szükségessé váló intézkedéseket végrehajtó projektekre vagy azok részeire. Ha teljesülnek a rendelkezésben megállapított feltételek, a tagállamoknak nem kell alkalmazniuk az irányelvet.

1.3.

A környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv 2. cikkének (4) bekezdése értelmében a tagállamok – kivételes esetekben és feltéve, hogy az irányelv célkitűzései teljesülnek – egyes projekteket teljesen vagy részben mentesíthetnek az ebben az irányelvben meghatározott rendelkezések hatálya alól, amennyiben e rendelkezések alkalmazása ellentétes a projekt céljával. A környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv meghatározza azokat az eljárásokat, amelyeket a tagállamoknak és a Bizottságnak követniük kell abban az esetben, ha a 2. cikk (4) bekezdés alapján környezeti hatásvizsgálat alóli mentességet alkalmaznak. Az irányelv azonban nem nyújt útmutatást arra vonatkozóan, hogy mi értendő kivételes eset alatt, a tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy kétséges, mikor lehet jogosan e cikk rendelkezéseire hivatkozni. E mentesség alkalmazásánál egyéb feltételeknek is teljesülniük kell (a 7. cikk sérelme nélkül és feltéve, hogy ezen irányelv célkitűzései teljesülnek).

1.4.

A környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv 2. cikkének (5) bekezdése lehetőséget ad arra, hogy külön nemzeti jogi aktus révén elfogadott projektek esetében a tagállamok mentesítsék ezeket a projekteket az ebben az irányelvben a nyilvános konzultáció tekintetében meghatározott rendelkezések hatálya alól. Hasonlóképp a 2. cikk (4) bekezdése szerinti mentességhez, e mentesség alkalmazásánál is kell egyéb feltételeknek teljesülniük kell (a 7. cikk sérelme nélkül és feltéve, hogy ezen irányelv célkitűzései teljesülnek).

1.5.

Ez a közlemény a nemzeti hatóságoknak kíván segítséget nyújtani a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv alkalmazásához. Az uniós jog hitelt érdemlő értelmezése az Európai Unió Bíróságának (EUB) kizárólagos hatáskörébe tartozik.

1.6.

Ahhoz, hogy e mentességeket alkalmazhassák, a tagállamoknak maradéktalanul át kell ültetniük nemzeti jogukba az irányelv vonatkozó rendelkezéseit.

2. Védelem és a polgári lakosságot fenyegető veszélyhelyzetekben szükségessé váló intézkedések – a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv 1. cikkének (3) bekezdése

A 2014/52/EU irányelvvel módosított 2011/92/EU irányelv 1. cikkének (3) bekezdése

1. cikk (3) bekezdése – Amennyiben a nemzeti jog azt előírja, a tagállamok eseti alapon határozhatnak úgy, hogy ezt az irányelvet nem alkalmazzák a kizárólag védelmi célokat szolgáló, illetve a kizárólag a polgári lakosságot fenyegető veszélyhelyzetekben szükségessé váló intézkedéseket végrehajtó projektekre vagy azok részeire, amennyiben úgy ítélik meg, hogy ezen irányelv alkalmazása e célok teljesülését károsan befolyásolná.

Az aláhúzott szövegrészek a 2014/52/EU irányelvvel bevezetett módosításokat jelölik.

2.1.

Az irányelv 1. cikkének (3) bekezdése lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy bizonyos projekteket vagy azok részeit mentesítsék az irányelv hatálya alól, és így ne vessék alá környezeti hatásvizsgálatnak. Ez a mentesség csak olyan projektekre, illetve azok részeire alkalmazható, amelyek kizárólag védelmi célokat szolgálnak, illetve kizárólag a polgári lakosságot fenyegető veszélyhelyzetekben szükségessé váló intézkedéseket hajtanak végre. A mentesség lehetőségével élő tagállamnak bizonyítania kell, hogy a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv alkalmazása e célok teljesülése szempontjából kontraproduktív lenne.

2.2.

A környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv korábbi változatai (a 2011/92/EU irányelvvel kodifikált 85/337/EK irányelv) már lehetővé tették mentesség védelem biztosítása céljából való alkalmazását. A 2014/52/EU irányelv egyértelművé teszi, hogy a tagállamok csak akkor alkalmazhatják a mentességet, ha a projekt kizárólag védelmi célokat szolgál. E szűkítésre az értelmezésbeli problémák elkerülése (a vegyes jellegű projektek az irányelv hatálya alá tartoznak (1)) és a mentesség egységes alkalmazásának biztosítása miatt van szükség. A „védelem” kifejezés kiterjed a tagállamok területén a nemzetközi kötelezettségvállalásokkal összhangban a szövetséges erők által végzett műveletekhez kapcsolódó projektekre (lásd a 2014/52/EU irányelv (19) preambulumbekezdését).

2.3.

Az 1. cikk (3) bekezdése a polgári lakosságot fenyegető veszélyhelyzetekben szükségessé váló intézkedésekre is kiterjesztésre került (2). E módosításra a végrehajtással kapcsolatos tapasztalatok adtak okot, és egyúttal az is a célja, hogy a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelvet összehangolja a bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló 2001/42/EK irányelvvel (3) (a stratégiai környezeti vizsgálatról szóló irányelv). A védelemhez hasonlóan, az irányelv 1. cikkének (3) bekezdése alapján az érintett tagállam csak akkor mentesíthet egy projektet az irányelv hatálya alól, ha a projekt egyedüli célja a polgári lakosságot fenyegető veszélyhelyzetek kezelése.

2.4.

A tagállamoknak lehetőségük volt kivételes esetekben a 2011/92/EK irányelv 2. cikkének (4) bekezdésével összhangban mentesíteniük a polgári lakosságot fenyegető veszélyhelyzetekre irányuló projekteket. Azzal, hogy ez a lehetőség az 1. cikk (3) bekezdéséhez került, ha a projekt megfelel az 1. cikk (3) bekezdésében megállapított feltételeknek, a tagállamoknak nem kell lefolytatniuk az értesítési eljárást és nem kell teljesíteniük a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv célkitűzéseit.

2.5.

Mindazonáltal az EUB mentességgel kapcsolatos ítélkezési gyakorlata azt mutatja, hogy a rendelkezést megszorítóan kell értelmezni. A C-435/97. sz. Bolzano ügyben a Bíróság az alábbiakat mondta ki a 85/337/EGK irányelv 1. cikkének (4) bekezdésével (nemzetvédelem) kapcsolatban: „Ez a mentesség kivételt jelent az irányelvben megállapított azon általános szabály alól, miszerint a környezeti hatásokat előzetesen értékelni kell, ennek megfelelően azt megszorítóan kell értelmezni.”

2.6.

A mentesség ezért csak azokra a projektekre terjed ki, amelyek a polgári lakosságot fenyegető veszélyhelyzetekben szükségessé váló intézkedéseket hajtanak végre, azokra a projektekre nem, amelyek célja e veszélyhelyzetek megelőzése. Általában csak abban az esetben indokolt, ha a projektet szükségessé tevő veszélyhelyzet nem volt előre látható vagy ha igen, a projektet nem lehetett korábban megvalósítani. Például, egy árvízvédelmi projekt csak akkor tekinthető olyan intézkedésnek, amely egy esetleges veszélyhelyzetben kellően sürgőssé válik ahhoz, hogy okot adjon a mentességre, ha azt korábban nem lehetett végrehajtani. Ha azonban ugyanazon a helyen már többször volt áradás, és a projekt egy megkésett intézkedés az esetleges későbbi veszélyhelyzet kezelésére, a mentesség aligha indokolt. Ugyanakkor előállhatnak olyan veszélyhelyzetek, többek között természeti katasztrófák, amelyeket előre lehetett ugyan látni, megelőzni azonban nem, így olyan projekteket tesznek szükségessé (például sürgős, illetve azonnali újjáépítési munkálatok vagy a további károk megelőzését szolgáló munkálatok), amelyek jó eséllyel teszik indokolttá a mentességet.

2.7.

A Bizottság az Európai Unió Bíróság által e területen hozott, kulcsfontosságú ítéleteket gyűjtötte össze a tagállamok hatóságai általi felhasználás céljából (4).

3. Kivételes esetek – a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv 2. cikkének (4) bekezdése

A 2014/52/EU irányelvvel módosított 2011/92/EU irányelv 2. cikkének (4) bekezdése

A 7. cikk sérelme nélkül és feltéve, hogy ezen irányelv célkitűzései teljesülnek, a tagállamok kivételes esetekben egyes projekteket mentesíthetnek az ebben az irányelvben meghatározott rendelkezések hatálya alól, amennyiben azok hátrányosan érinthetik a projekt célkitűzését.

Ebben az esetben a tagállamok:

a)	megvizsgálják, hogy egyéb vizsgálati mód megfelelő-e;

b)	az érintett nyilvánosság rendelkezésére bocsátják az a) pontban említett egyéb vizsgálati módok során szerzett információkat, a mentességet megadó határozatra vonatkozó adatokat, valamint a mentesség engedélyezésének okait;

c)	az engedély megadása előtt tájékoztatják a Bizottságot a mentesítés okairól, és ahol alkalmazható, rendelkezésére bocsátják a saját állampolgáraik számára hozzáférhetővé tett adatokat.

A Bizottság késedelem nélkül továbbítja a kapott iratokat a többi tagállamhoz.

A Bizottság évente jelentést készít az Európai Parlament és a Tanács részére e bekezdés alkalmazásáról.

* Az aláhúzott szövegrészek a 2014/52/EU irányelvvel bevezetett módosításokat jelölik.

Az irányelv rendelkezései

3.1.

A környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv 2. cikkének (4) bekezdése (korábban a 85/337/EGK irányelv 2. cikkének (3) bekezdése) lehetőséget ad a tagállamoknak arra, hogy „kivételes esetekben” egyes projekteket mentesítsenek az irányelvben meghatározott rendelkezések hatálya alól, és hogy ebben az esetben egyéb vizsgálati módot alkalmazzanak. Ezt a mentességet ezért eseti alapon lehet alkalmazni, tehát teljes projektkategóriák például nem mentesíthetők. A 2. cikk (4) bekezdése meghatározza a mentesség esetén követendő eljárás lépéseit. Azt is előírja, hogy a Bizottságnak évente jelentést kell készítenie az Európai Parlament és a Tanács részére e bekezdés alkalmazásáról. A 2. cikk (3) bekezdését némileg módosította a 97/11/EK irányelv, így az kiegészült „a 7. cikk sérelme nélkül” szavakkal (az országhatáron átterjedő hatásra vonatkozó rendelkezések), és a 2. cikk (3) bekezdésének c) pontjában az „adott esetben” kifejezés helyébe az „ahol alkalmazható” lépett. A 2003/35/EK irányelv 2005. június 25-i hatállyal további módosításokat vezetett be, hogy beépítse az Aarhusi Egyezménynek a nyilvánosság részvételével és az igazságszolgáltatáshoz való joggal kapcsolatos rendelkezéseit. E módosítás legfontosabb következménye, hogy a tagállamok nem dönthetnek saját hatáskörben arról, hogy az egyéb vizsgálati módokra vonatkozó információkat a nyilvánosság rendelkezésére kell-e bocsátani. A 2014/52/EU irányelv további két követelményt határozott meg a 2. cikk (4) bekezdésének alkalmazására vonatkozóan: A mentesség akkor alkalmazható, „amennyiben azok [az irányelv rendelkezései] hátrányosan érinthetik a projekt célkitűzését” és „feltéve, hogy ezen irányelv célkitűzései teljesülnek”.

Átültetés a nemzeti jogba

3.2.

A 2. cikk (4) bekezdése lehetőséget ad a tagállamoknak a rendelkezés nemzeti jogba való átültetésére. Ha élnek ezzel a lehetőséggel, a jogbiztonság miatt az átültető jogszabály megszövegezésének a lehető legteljesebb mértékben egyeznie kell az irányelvével, hogy ne térjen el az irányelvben meghatározott feltételektől.

A kivételes esetek jelentése

3.3.

A környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv korábbi változataiban a 2. cikk (4) bekezdése nem határozza meg a „kivételes esetek”-et, és nem szolgál példákkal arra vonatkozóan, hogy az milyen jellegű esetekre terjed ki.

3.4.

Az EUB álláspontja szerint „a közösségi jog valamely azon rendelkezésében használt kifejezésnek, amely nem hivatkozik kifejezetten a tagállamok jogára jelentésének és alkalmazási körének meghatározása céljából, általában az egész Közösségben önálló és egységes értelmezéssel kell bírnia a rendelkezés kontextusának és a szóban forgó jogszabály céljának figyelembevételével” (lásd a C-201/02. sz. Delena Wells ügyben hozott ítélet 37. pontját).

3.5.

Az EUB a „kivételes esetek” kifejezést szűken értelmezi, és ezt a megközelítést alkalmazta a 85/337/EGK irányelv 1. cikkének (4) bekezdése (nemzetvédelem) és 1. cikkének (5) bekezdése (projektek, amelyek részleteit a vonatkozó nemzeti jogszabály határozza meg) szerinti mentesség esetében is. A Linster-ügyben (C-287/98., 49. pont) a Bíróság kimondta, hogy „az irányelv 1. cikkének (5) bekezdését az irányelv célkitűzéseire és arra figyelemmel kell értelmezni, hogy mivel ez a rendelkezés szűkíti az irányelv alkalmazási körét, megszorítóan értelmezendő”. A 2014/52/EU irányelv megszövegezéséből egyértelművé válik, hogy pusztán azért, mert egy eset kivételesnek tekinthető, még nem indokolt a 2. cikk (4) bekezdése szerinti mentesség. Nem lenne észszerű egy olyan esetben alkalmazni a mentességet, amikor az azt kivételessé tevő tényezők nem zárják ki az irányelvnek való maradéktalan megfelelést. Más szóval, a mentességnek összefüggésben kell állnia azzal, hogy az irányelvben meghatározott követelmények nem teljesíthetők maradéktalanul a projekt céljának veszélyeztetése nélkül.

3.6.

Az EUB a Doel-ügyben hozott közelmúltbeli ítéletében (C-411/17, 97. és 101. pont) megállapította, hogy a villamosenergia-ellátás biztonsága biztosításának szükségessége „kivételes esetnek” minősülhet. Az EUB szerint a 2. cikk (4) bekezdése előírja a tagállam számára annak bizonyítását, hogy az ellátás biztonságát érintő veszély „észszerűen valószínű” (5), és e projekt sürgős jellegű, ami alapján igazolható az ilyen vizsgálat elmaradása. Ezen túlmenően a Bizottság által a 2. cikk (4) bekezdése szerinti, mentességre vonatkozó tájékoztatással kapcsolatos tapasztalatai szolgálhatnak példával olyan esetekre, amelyek kivételesnek tekinthetők. 2014 és 2017 között az Európai Bizottság több olyan értesítést is kapott, amely a „kivételes eset” kategóriába tartozik. Bár ezek többsége a polgári lakosságot fenyegető veszélyhelyzetekben szükségessé váló intézkedések esete volt, amely a 2014/52/EU irányelv 2. cikkének (4) bekezdése alapján nem kívánja meg a tájékoztatást, néhányuk esetében nem a polgári lakosságot fenyegető veszélyhelyzetben szükségessé váló intézkedésekből adódott a kivételes jelleg.

3.7.

A 2. cikk (4) bekezdése szerinti „kivételes esetekre” vonatkozó mentességet három esetben alkalmazták 2014 és 2017 között. Az egyik ilyen esetben szükség volt a gázellátás biztosítására, egy másik projektnek meg kellett felelnie a megújuló energiaforrásokhoz fűződő stratégiai érdekeknek, a harmadik esetben pedig a projekt célja az volt, hogy megfeleljen a hatóságok által a közösségek egymás iránti bizalmának kiépítése érdekében szélesebb társadalmi egyeztetésekkel összefüggésben tett magas szintű politikai kötelezettségvállalásoknak. A projekt szükségessége és sürgőssége mindegyik esetben olyan jellegű volt, hogy annak elmaradása közérdekkel állt volna szemben és veszélyeztette volna a politikai, közigazgatási, illetve gazdasági stabilitást és biztonságot. Ha ilyen helyzet adódik, van némi, bár korlátozott mozgástér e mentesség alkalmazására, feltéve, hogy minden feltétel teljesül.

3.8.

A fentieknek megfelelően a kivételes eset körülményeinek olyanoknak kell lenniük, amelyek következtében az irányelvben megállapított követelményeknek való megfelelés lehetetlen vagy nem megvalósítható, és a projekt célkitűzésének teljesülése szempontjából kontraproduktív lenne. Példa erre, ha egy fejlesztési projektet olyan gyorsan kellene jóváhagyni és befejezni, hogy az annak folytatását elrendelő döntés meghozatala előtt már nem állna elegendő idő rendelkezésre az 5. cikk (1) bekezdése értelmében szükséges, környezettel kapcsolatos információk előkészítésére vagy a nyilvános konzultációra. Az irányelv 2. cikkének (4) bekezdése értelmében az országhatáron átívelő konzultációra vonatkozó 7. cikk rendelkezései alól még kivételes esetekben sem adható mentesség (6).

Titoktartás miatt szükséges korlátozások

3.9.

Adódhatnak olyan helyzetek, amikor a környezetre vonatkozó információk közzététele nem szolgálja a közérdeket vagy éppenséggel még sérti is azokat az érdekeket, amelyeket a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv védeni hivatott. Az élőhelyek védelme például azt kívánja meg, hogy az adott élőhely helye titok maradjon. Ezekre az esetekre a 10. cikk vonatkozik. E cikk szerint ezen irányelv rendelkezései nem befolyásolják a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak azt a kötelezettségét, hogy „figyelembe vegyék az ipari és gazdasági titoktartással – beleértve a szellemi tulajdont is – kapcsolatos, valamint a közérdek védelmére vonatkozó, a nemzeti törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezésekben megállapított, és az elfogadott jogi gyakorlattal összefüggő korlátozásokat.” Ez összefüggésben áll többek között a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről szóló 2003/4/EK irányelvet (7) végrehajtó intézkedésekkel, amelynek 4. cikke lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy visszautasítsák a környezettel kapcsolatos információ nyújtására vonatkozó kérést, amennyiben az hátrányosan befolyásolja azon környezet védelmét, amelyre ezen információ vonatkozik, mint például a ritka fajok lelőhelye. A cikk a továbbiakban hangsúlyozza, hogy az egyes esetekben a hozzáférhetővé tétel által szolgált közérdeket mérlegelni kell a hozzáférhetővé tétel megtagadása által szolgált érdekkel szemben. Amennyiben a környezettel kapcsolatos információ visszatartható a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv 10. cikkének és az információkhoz való nyilvános hozzáférésről szóló 2003/4/EK irányelv 4. cikkének együttes joghatása alapján, nincs szükség a 2. cikk (4) bekezdése szerinti mentesség alkalmazására.

Az irányelv célkitűzéseinek teljesítése

3.10.

Amint arra a fenti 1.4. és 3.1. pont rávilágított, a 2. cikk (4) bekezdése szerinti mentesség alkalmazásának egyik feltétele az, hogy a tagállam biztosítsa a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv célkitűzéseinek teljesülését. A tagállamoknak ezért mérlegelési jogkörük van atekintetben, hogy bizonyos projekteket mentesíthetnek a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv rendelkezéseinek hatálya alól. Ez a rugalmasság nem áshatja alá a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv 2. cikkének (1) bekezdése szerinti alapvető célkitűzéseket.

3.11.

A környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv alapvető célkitűzése a 2. cikk (1) bekezdése szerint az, hogy az engedély megadása előtt a környezetre várhatóan jelentős hatást gyakorló projektek engedélyezése kötelező legyen, és esetükben hatásvizsgálatot végezzenek. Ezt egy több minimumkövetelményt magában foglaló eljárás révén kell biztosítani, amely követelmények teljesítése szükséges a kérdéses célkitűzés eléréséhez; ezek közé tartozik a környezeti hatásvizsgálati jelentés kidolgozása, információk megadása, konzultációk megtartása, a környezeti hatásvizsgálat eredményeinek figyelembevétele, a vizsgálat végén hozott döntésre vonatkozó információk közzététele és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés biztosítása. Minthogy az említett minimumkövetelmények nem teljesíthetők a 2. cikk (4) bekezdése szerinti kivételes esetekben, a tagállamoknak az értékelés egy másik formájának mérlegelése során teljesíteniük kell a 2. cikk (4) bekezdésének a)–c) pontjában meghatározott feltételeket. Tájékoztatniuk kell továbbá a nyilvánosságot és a Bizottságot annak biztosítása érdekében, a 2. cikk (1) bekezdése szerinti alapvető célkitűzés érvényesüljön. Amint azt a Számvevőszék Doel-ügyben (C-411/17., 99. pont) megerősítette, ezek a [feltételek] nem puszta alakiságokat képeznek, hanem olyan feltételek, amelyek azt célozzák, hogy a lehető legnagyobb mértékben biztosított legyen a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv céljainak a tiszteletben tartása.

Az egyéb vizsgálati módok mérlegelése és a nyilvánosság részvétele

3.12.

A 2. cikk (4) bekezdése szerinti mentességre hivatkozó tagállamnak kötelessége megvizsgálni, hogy helyénvaló-e a hatásvizsgálatot egyéb formában elvégezni. A fentieknek megfelelően az irányelv célkitűzéseit szem előtt kell tartani annak megítélésekor, hogy megfelelő-e hatásvizsgálat egyéb formája. Ha mód van a hatásvizsgálatot egyéb formában elvégezni és az megfelelőnek tekinthető, az ennek során szerzett információkat az érintett nyilvánosság rendelkezésére kell bocsátani és az érintett nyilvánosságot tájékoztatni kell a mentességet megadó határozatról, valamint a mentesség engedélyezésének okairól. Tekintettel a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv 6. cikkének (3) bekezdésével mutatott hasonlóságra, a tagállamoknak mérlegelniük kell, hogy a környezetre vonatkozóan más hatásvizsgálat során szerzett információkat ugyanilyen módon rendelkezésre bocsátják-e. E rendelkezés alkalmazása azonban nem sértheti a más irányelvekből eredő vizsgálati kötelezettségeket (például az élőhelyvédelmi irányelv (8) 6. cikkének (3) és (4) bekezdése vagy a víz-keretirányelv (9) 4. cikkének (7) bekezdése).

3.13.

A vizsgálatokra különböző formában kerülhet sor. Ha például egy projekt több szakaszból áll, helyénvaló lehet részleges környezeti hatásvizsgálatot végezni, amely csak néhányra terjed ki ezek közül. Előfordulhat, hogy míg a projekt sürgősségére tekintettel mentesíthető a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv követelményeinek való megfelelés alól az első szakaszban, a későbbi szakaszokban az teljes mértékben kivitelezhető. Ez arányos választ adna a kivételes helyzetre, biztosítva, hogy az irányelv követelményei a lehető legmesszemenőbben teljesüljenek.

3.14.

Helyénvaló lehet részleges környezeti hatásvizsgálat elvégzése például abban az esetben, ha rendkívüli körülményeknek köszönhetően az irányelv IV. mellékletének nem mindegyik eleme szerepelhet a környezeti hatásvizsgálati jelentésben. Ez lehet a helyzet például, ha a projekt környezetre gyakorolt legfontosabb hatásainak azonosításához és értékeléséhez szükséges adatok közül csak néhányat sikerül az elején előállítani (például ha a védett fajok esetleges jelenlétének megállapítására irányuló felmérések több mint egy évet vennének igénybe, de mivel a projekt bizonyítottan sürgős, a munkát ennél rövidebb időn belül el kell kezdeni). Egy másik lehetséges eset, ha sürgősen és váratlanul válik szükségessé veszélyes hulladék ártalmatlanítása, és gyorsan kell kiválasztani nagyszámú hulladéklerakó közül a legmegfelelőbbet, azonban nem áll elegendő idő rendelkezésre ahhoz, hogy mindegyikre vonatkozóan teljeskörű vizsgálatot végezzenek. Noha a környezeti hatásvizsgálatot a lehető legteljesebb mértékben kell elvégezni, ilyen esetben helyénvaló lehet az egyes helyszíneken a legsürgetőbb környezeti következményeket (például a talajvízre gyakorolt hatás) felmérni.

A Bizottság tájékoztatásának kötelezettsége

3.15.

A 2. cikk (4) bekezdésének c) pontja értelmében a mentességet alkalmazó tagállamnak a projekt engedélyezése előtt tájékoztatnia kell a Bizottságot. A Bizottságnak el kell küldeni a mentesítés okait, és ahol alkalmazható, a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tett adatokat.

3.16.

Tekintettel arra, hogy az azonnali intézkedést szükségessé tevő körülmények esetén gyakran hivatkoznak a mentességre, ajánlatos, hogy a tagállamok lehetőség szerint egységes alakiságokat is magukban foglaló belső eljárásokat dolgozzanak ki annak érdekében, hogy ne feledkezzenek meg erről a tájékoztatási kötelezettségről. A mentesítés okai között nem csak azt kell meghatározni, hogy a helyzet miért kivételes vagy sürgős, hanem azt is, hogy miért nem lehetséges a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv követelményeinek való megfelelés. Mivel ezt a Bizottságnak még a projekt engedélyezése előtt el kell küldeni, a tagállamoknak gyorsan kell cselekedniük. Ajánlatos a Bizottságnak küldött hivatalos levél mellett a Bizottságot elektronikus úton is értesíteni.

3.17.

Ajánlatos továbbá, hogy a tagállamok a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv vonatkozó mellékletére hivatkozva megjelöljék a mentesíteni kívánt projekt típusát.

3.18.

A 2. cikk (4) bekezdésének c) pontjában meghatározott követelmény szerint a Bizottságnak késedelem nélkül továbbítania kell a kapott iratokat a többi tagállamhoz. Arra vonatkozóan nincs konkrét rendelkezés, hogy a másik tagállamnak ezekhez észrevételt kellene-e fűznie. A gyakorlatban a Bizottság e-mailben tájékoztatja a környezeti hatásvizsgálattal, illetve a stratégiai környezeti vizsgálattal foglalkozó nemzeti szakértők csoportját, és értesíti a tagállamok Európai Unió mellett működő állandó képviseletét.

4. Jogalkotási aktusok – a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv 2. cikkének (5) bekezdése

A 2014/52/EU irányelvvel módosított 2011/92/EU irányelv 2. cikkének (5) bekezdése

A 7. cikk sérelme nélkül és feltéve, hogy ezen irányelv célkitűzései teljesülnek, külön nemzeti jogi aktus révén elfogadott projektek esetében a tagállamok mentesíthetik ezeket a projekteket az ebben az irányelvben a nyilvános konzultáció tekintetében meghatározott rendelkezések hatálya alól.

A tagállamok 2017. május 16-tól kétévente tájékoztatják a Bizottságot azokról az esetekről, amelyekben az első albekezdésben említett mentesítést alkalmazták.

* A 2014/52/EU irányelvvel bevezetett új cikk

4.1.

Ez a cikk lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy bizonyos projekteket mentesítsenek a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv nyilvános konzultációra vonatkozó rendelkezéseinek hatálya alól, ha azokat külön nemzeti jogi aktus révén fogadják el és a nemzeti jogalkotási eljárás megfelel az irányelv célkitűzéseinek. Ez a mentesítés azért indokolt, mert a nyilvános konzultációval kapcsolatos célkitűzéseket a jogalkotási folyamat során lehet megvalósítani (lásd a 2014/52/EU irányelv (24) preambulumbekezdését). Ez a mentesség nem sérti a tagállamok azon kötelezettségét, miszerint ahol ez szükséges, a 7. cikkel összhangban gondoskodniuk kell az országhatáron átnyúló konzultációról. A 2. cikk (5) bekezdésében biztosított lehetőséggel élő tagállamoknak 2017. május 16-tól kétévente tájékoztatniuk kell a Bizottságot a mentesítések alkalmazásáról.

4.2.

A külön nemzeti jogi aktus révén elfogadott projektek mentesítésére vonatkozó rendelkezés korábban a 2011/92/EU irányelv 1. cikke (4) bekezdésének (illetve a 85/337/EGK irányelv 1. cikke (5) bekezdésének) hatálya alá tartozott. Ez a kötelezettség általános jellegű volt és lehetővé tette az ilyen projektek teljeskörű mentesítését az irányelv hatálya alól. A 2014/52/EU irányelvvel módosított, a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv értelmében e mentesítés lényege megváltozott, és most már kizárólag a nyilvános konzultációs eljárásra vonatkozik. Ennek eredményeképp a nyilvánosság tájékoztatásával és a környezeti ügyekben illetékes vagy regionális, illetve helyi hatóságokkal (lásd az irányelv 6. cikkének (1) bekezdését) folytatott konzultációval kapcsolatos valamennyi kötelezettségnek eleget kell tenni.

A nemzeti jogi aktus révén elfogadott projektek meghatározása

4.3.

A mentesség helyes, a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv 2. cikkének (5) bekezdésével összhangban történő alkalmazása érdekében teljesülniük kell a konkrét nemzeti jogi aktust és az annak elfogadásához vezető eljárásokat meghatározó követelményeknek, az EUB e tárgyban hozott ítéleteinek megfelelően (10).

4.4.

Ami a jogalkotási aktustól elvárt pontosság mértékét illeti, világossá kell tenni, hogy olyan külön aktusról van szó, amellyel a jogalkotási folyamat során elfogadják a projekt részleteit. A szóban forgó aktus megszövegezéséből annak is ki kell derülnie, hogy az irányelv nyilvános konzultációval kapcsolatos célkitűzései teljesültek a kérdéses projekt esetében.

4.5.

Fontos megjegyezni, hogy egy közigazgatási eljárás megléte önmagában még nem jelenti automatikusan azt, hogy a projekt olyan projektnek tekinthető, amelynek részleteit a 2. cikk (5) bekezdésével összhangban külön nemzeti jogi aktus révén elfogadták. Az intézkedést egy jogalkotási testületnek, például a nemzeti vagy regionális parlamentnek nyilvános parlamenti vitát követően kell elfogadnia. Ugyanakkor az elfogadás során teljesülnie kell az alábbi két feltételnek:

az első feltétel szerint a projekt részleteit külön jogi aktus révén kell elfogadni. Hangsúlyozni kell, hogy a „projekt” és az „engedély” fogalmát a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv 1. cikkének (2) bekezdése meghatározza. Ezért a projektet elfogadó jogalkotási aktusnak, amennyiben a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv 2. cikke (5) bekezdésének hatálya alá tartozik, külön jogi aktusnak kell lennie, és az ilyen típusú engedéllyel azonos jellemzőkkel kell bírnia. Mindenekelőtt jogot kell biztosítania a projektgazdának ahhoz, hogy anélkül valósítsa meg a projektet, hogy más intézkedések elfogadására lenne szükség, biztosítva ezzel, hogy a projektgazda folytathassa a projektet.

A második feltétel szerint az irányelv (11) célkitűzéseinek, többek között az információnyújtás tekintetében, a jogalkotási folyamat során teljesülniük kell. Ennek eredményeképp a nemzeti jogalkotónak elegendő információval kell rendelkeznie a projekt elfogadásakor, és a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv 5. cikkének (1) bekezdésével és IV. mellékletével összhangban ezeknek az információknak egyenértékűnek kell lenniük azokkal, amelyeket az illetékes hatósághoz benyújtottak volna a projekt engedélyezésére irányuló rendes eljárás során.

4.6.

Az olyan jogalkotási aktus, amely csupán ratifikál egy korábban már meglévő közigazgatási aktust azzal, hogy kizárólag a kiemelkedően fontos közérdekre hivatkozik érdemi jogalkotási folyamat és az előző részben említett két feltétel teljesítése nélkül, nem tekinthető külön jogalkotási aktusnak a 2. cikk (5) bekezdésének alkalmazásában.

A nemzeti jogi aktus révén elfogadott projektek bírósági ellenőrzése

4.7.

A 2. cikk (5) bekezdése szerinti mentesség alkalmazásának egy másik fontos szempontja az az előfeltétel, miszerint biztosítani kell, hogy az ilyen jogalkotási aktus anyagi vagy eljárási jogszerűségét tekintve megtámadható legyen a nemzeti eljárási szabályok alapján a nemzeti bíróságon vagy bármely más, a törvény értelmében létrehozott független és pártatlan testület előtt, összhangban a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv 11. cikkével.

4.8.

Ha az aktus esetében nem elérhető felülvizsgálati eljárás, annak a nemzeti bíróságnak kell elvégeznie a felülvizsgálatot, amely elé a hatáskörébe tartozó ügyet terjesztik, és adott esetben e bíróság állapítja meg a szükséges következtetéseket a jogalkotási aktus felfüggesztésével (12).

5. A legfontosabb pontok összegzése

—	Az általános szabályok alóli mentességeket megszorítóan kell értelmezni és alkalmazni;

—	Az 1. cikk (3) bekezdésében említett védelemnek és polgári lakosságot fenyegető veszélyhelyzetekben szükségessé váló intézkedéseknek kell lenniük a kérdéses projekt kizárólagos céljának ahhoz, hogy az általánosan mentesíthető legyen az irányelv hatálya alól.

—	A polgári lakosságot fenyegető veszélyhelyzetekben szükségessé váló intézkedések alapján való mentesítés aligha indokolható, ha olyan helyzet kezelésére irányul, amely előre látható és egyben megelőzhető lett volna.

—

A 2. cikk (4) bekezdésében szereplő „kivételes esetek” kifejezést megszorítóan kell értelmezni; ahhoz, hogy az eset „kivételes” legyen, a tagállamnak bizonyítania kell, hogy a felmerülő veszély (pl. a villamosenergia-ellátás biztonsága szempontjából) az „észszerűen valószínű”, és a tervezett projekt kellően sürgős;

—	Fontos kritérium a 2. cikk (4) bekezdése alkalmazásának indokolásához az, hogy amellett, hogy kivételes esetről van szó, az irányelv rendelkezéseinek ne lehessen maradéktalanul megfelelni;

—	A 2. cikk (4) bekezdése alkalmazásának megfontolásakor mérlegelni kell a részleges vizsgálat vagy a vizsgálat egyéb formájának lehetőségét feltéve, hogy teljesülnek az irányelv célkitűzései;

—	A tagállamoknak gyorsan kell cselekedniük (az engedélyezés előtt), hogy tájékoztassák a Bizottságot a mentesség okairól;

—	A 2. cikk (5) bekezdése szerinti mentesség csak a nyilvános konzultáció követelményére vonatkozik;

—

Mentesség alkalmazásakor a tagállomoknak továbbra is biztosítaniuk kell, hogy az irányelvben megállapított egyéb kötelezettségeknek (például az országhatáron átívelő konzultáció, az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésre vonatkozó rendelkezések), illetve a más irányelvekben meghatározott követelményeknek eleget tegyenek.

(1) Az EUB megállapította, hogy a 85/337/EGK irányelv 1. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy egy polgári és katonai célokra egyaránt használt, de főként kereskedelmi célú repülőtér az irányelv hatálya alá tartozik (a C-435/97. sz. WWF és társai ügyben hozott ítélet 65–67. pontja).

(2) A „polgári lakosságot fenyegető veszélyhelyzet” fogalmát a 2014/52/EU irányelv vezette be a végrehajtás tapasztalatai alapján. E tapasztalatok azt mutatják, hogy a 2011/92/EU irányelvnek való megfelelés többek között káros hatással lehet a környezetre, olyan projektek esetében, amelyek kizárólagos célja a polgári lakosságot fenyegető veszélyhelyzetek kezelése. Az irányelv nem határozza meg a „polgári lakosságot fenyegető veszélyhelyzet” fogalmát. „Az Európai Unió természeti és ember okozta katasztrófák és kockázatok áttekintése” című bizottsági szolgálati munkadokumentumban szerepelnek példák a polgári lakosságot fenyegető veszélyhelyzeteket kiváltó eseményekre. Ezek közé tartoznak az árvizek, a földrengések és az ipari balesetek.

https://ec.europa.eu/echo/sites/echo-site/files/swd_2017_176_overview_of_risks_2.pdf

(3) A stratégiai környezeti vizsgálatról szóló irányelv 3. cikkének (8) bekezdése szerint mentesíthetők azok a tervek és programok, amelyek kizárólagos célja a polgári védelem. Míg a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv és a stratégiai környezeti vizsgálatról szóló irányelv háttere eltérő, annyiban kapcsolódnak egymáshoz, hogy az utóbbi vonatkozik azokra az alapágazatokhoz tartozó tervekre és programokra, amelyek keretet adnak a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv szerinti projektek jövőbeli engedélyezéséhez.

(4) Az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata: http://ec.europa.eu/environment/eia/pdf/EIA_rulings_web.pdf 26. o.

(5) Lásd a C-411/17. sz. ügyben hozott ítélet 101. pontját.

(6) Lásd a C-411/17. sz. ügyben hozott ítélet 101. pontját.

(7) Az Európai Parlament és a Tanács 2003/4/EK irányelve (2003. január 28.) a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről és a 90/313/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről

https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:32003L0004

(8) HL L 206., 1992.7.22., 7. o.

(9) HL L 327., 2000.12.22., 1. o.

(10) 2017-ben a Bizottság szolgálatai közzétettek egy dokumentumot, amely összefoglalja az EUB ítélkezési gyakorlatát, és többek között tartalmaz egy olyan részt, amely kifejezetten a környezeti hatásvizsgálatról szóló 2011/92/EU irányelvvel (illetve a 85/337/EGK irányelvvel) összefüggésben jogi aktus révén elfogadott projektek fogalmával foglalkozik, mivel ez a rendelkezés az EUB több ítéletének is tárgya volt. Az ítéletek a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv 2014/52/EU irányelvvel történő módosítása előtti rendelkezéseire vonatkoznak, mindazonáltal az általános elvek továbbra is alkalmazandók. A jogalkotási aktusokra vonatkozó részt lásd a 33–35. pontban. http://ec.europa.eu/environment/eia/pdf/EIA_rulings_web.pdf. Ezenkívül a Bíróság a közelmúltban megerősítette a Doel-ügyben hozott ítéletét (C-411/17., 104–111. pont).

(11) A környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv 2. cikkének (1) bekezdése szerint az alapvető célkitűzés annak biztosítása, hogy az engedély megadása előtt többek között a jellegüknél, méretüknél vagy elhelyezkedésüknél fogva a környezetre várhatóan jelentős hatást gyakorló projektek engedélyezése kötelező legyen, és esetükben hatásvizsgálatot végezzenek.

(12) C-128/09. sz. Boxus és társai ügy, 52–55. és 57. pont; C-182/10. sz. Solvay és társai ügy, 52. pont.

14.11.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 386/24

A Bizottság határozatának összefoglalója

(2019. július 9.)

egyes, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikke és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás 53. cikke szerinti eljárásokkal kapcsolatban

(Ügyszám: AT.40432 – Játékfigurák)

(az értesítés a C(2019) 5087 final számú dokumentummal történt)

(Csak az angol nyelvű szöveg hiteles)

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2019/C 386/08)

A Bizottság 2019. július 9-én határozatot fogadott el egy, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikke és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás 53. cikke szerinti eljárással kapcsolatban. Az 1/2003/EK tanácsi rendelet (1) 30. cikkének rendelkezései alapján a Bizottság ezúton közzéteszi a felek nevét, a határozat lényegét és az alkalmazott szankciókat, figyelembe véve a vállalkozások üzleti titkaik védelmére vonatkozó jogos érdekét.

1. BEVEZETÉS

(1)

Ezt a határozatot a Bizottság a Sanrio Company, Ltd-nek, valamint annak Sanrio GmbH és Mister Men Limited elnevezésű európai leányvállalatának (a továbbiakban együtt: Sanrio) címzi, amiért azok megsértették az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: Szerződés) 101. cikkét és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás (a továbbiakban: EGT-megállapodás) 53. cikkét.

(2)

A részben Hello Kitty elnevezésű jogvédett játékfigurájáról ismert Sanrio a japán „kawaii” művészeti és kulturális stílusra összpontosítva tervezi, adja licenciába, gyártja és értékesíti termékeit. A Sanrio 2011. december 5. óta a Mister Men játékfigurák licenciaadója is. A Sanrio 2008. január 1-jétől 2018. december 21-ig egyszeri és folytatólagos jogsértésben vett részt, amelynek keretében az EGT területén különböző módszerek alkalmazásával és érvényesítésével a licencia tárgyát képező termékek határokon átívelő aktív, passzív és online értékesítésének korlátozására törekedett.

2. AZ ÜGY LEÍRÁSA

2.1. Az érintett termékek

(3)

Ez a határozat a Sanrio által saját jogvédett játékfiguráival kapcsolatban, licenciaadói minőségében végzett tevékenységre vonatkozik. A Sanrio a játékfiguráit más olyan vállalkozásoknak adja licenciába, amelyek különböző kereskedelmi termékek – köztük a licencia tárgyát képező játékfigurák – gyártásával és forgalmazásával foglalkoznak. A határozat különböző jellegű, elsősorban, de nem kizárólagosan gyermekeknek értékesített termékekre (például írószerek, iskolai felszerelés, ajándéktárgyak, kiegészítők) vonatkozik.

(4)

A Sanrio jellemzően vagy közvetlenül, vagy ügynökön keresztül adja licenciába játékfiguráit. A licenciába adás módjától függetlenül az engedélyessel kötött megállapodások jellemzően olyan rendelkezéseket is tartalmaznak, amelyek a szellemi tulajdonnal összefüggésben licenciába adott jog tárgyát képező termékek forgalmazását szabályozzák. Szintén rendszeresen szerepelnek a Sanrio licenciamegállapodásaiban a következő típusú rendelkezések:

a)	területi hatály: a Sanrio az EGT-ben általában minden licenciát meghatározott országokra vonatkozóan, nem kizárólagos alapon ad meg.

b)	az engedélyes által fizetendő pénzbeni ellenszolgáltatás: a Sanrio licenciamegállapodásai értelmében az engedélyesek kötelesek a szellemi tulajdonnal összefüggő kérdéses jog átadása fejében meghatározott összeget fizetni a Sanriónak.

(5)

A határozat középpontjában ezek a licenciamegállapodások, illetve tágabb értelemben a megállapodások alapján létrejövő viszonyrendszerek állnak.

2.2. Az eljárás

(6)

A Bizottság 2016 szeptemberében előzetes bejelentés nélkül ellenőrzést végzett a Sanrio GmbH milánói (Olaszország) irodájában.

(7)

A Bizottság 2017. június 14-én egy határozat elfogadásával a 773/2004/EK bizottsági rendelet 2. cikkének (1) bekezdésével összhangban eljárást indított a Sanrio Company, Ltd-vel, valamint az annak közvetlen vagy közvetett ellenőrzése alá tartozó valamennyi vállalkozással, köztük a Sanrio GmbH-val szemben. Az eljárás megindításának célja annak kivizsgálása volt, hogy a Sanrio rendelkezett-e olyan hatályos megállapodásokkal és/vagy követett-e olyan gyakorlatot, amelynek segítségével akadályozta vagy korlátozta a licencia tárgyát képező kereskedelmi termékek értékesítését az EGT-n belül. A Bizottság 2019. május 29-én egy újabb határozat elfogadásával az említett rendelet 2. cikkének (1) bekezdésével összhangban eljárást indított a Mister Men Limited vállalkozással szemben.

(8)

A Sanrio ezt követően hivatalos együttműködési ajánlatot (a továbbiakban: egyezségi beadvány) nyújtott be az 1/2003/EK tanácsi rendelet 7. és 23. cikke szerinti határozat elfogadása tekintetében.

(9)

A Bizottság 2019. május 29-én a Sanriónak címzett kifogásközlést fogadott el. A Sanrio 2019. június 11-én benyújtotta a kifogásközlésre adott válaszát.

(10)

A versenykorlátozó magatartásokkal és erőfölénnyel foglalkozó tanácsadó bizottság 2019. július 5-én kedvező véleményt alkotott.

(11)

A meghallgatási tisztviselő az ügyben 2019. július 8-án bocsátotta ki zárójelentését.

(12)

A Bizottság 2019. július 9-én elfogadta ezt a határozatot.

2.3. A jogsértés összefoglalása

(13)

A Sanrio kereskedelmi termékekkel foglalkozó üzletága különböző módszerek alkalmazásával korlátozta a licencia tárgyát képező termékek határokon átívelő aktív és passzív értékesítését. Ezek a módszerek az EGT teljes területére kiterjedően a licenciába adott termékeknek mind az offline, mind pedig az online értékesítésére kiterjedtek. A határozat a korlátozások következő fő típusaival foglalkozik:

az engedélyesek területen kívüli értékesítéseit korlátozó közvetlen intézkedések, köztük a következők: i. a területen kívüli passzív értékesítések tiltása; ii. a területen kívüli aktív értékesítések tiltása; iii. a területen kívüli online értékesítések tiltása; iv. a területen kívüli értékesítésre vonatkozó megrendeléseknek a Sanrio részére történő továbbításával kapcsolatos kötelezettség; v. nyelvhasználati követelmények előírása a területen kívüli értékesítések korlátozása érdekében;

az engedélyesek területen kívüli értékesítéseit korlátozó közvetett intézkedések: a fentiek mellett időnként olyan intézkedések is végrehajtásra kerültek, amelyek közvetetten ösztönözték a területen kívüli értékesítésekre vonatkozó korlátozások betartását. Ennek keretében például ellenőrzéseket folytattak és megtagadták egyes szerződések megújítását.

(14)

Ezekkel a módszerekkel a Sanrio korlátozta az engedélyeseket abban, hogy a licencia tárgyát képező termékeket országhatárokat átívelő módon értékesítsék. Az egységes és folytatólagos jogsértés elősegítette az egymástól elkülönülő nemzeti piacok visszaállítását, és alkalmas volt arra, hogy közvetlenül a verseny visszafogásával elősegítse a vásárlók választási lehetőségeinek csökkentését és az árak növelését. Ez a magatartás a természeténél fogva a Szerződés 101. cikkének (1) bekezdése és az EGT-megállapodás 53. cikkének (1) bekezdése értelmében cél általi versenykorlátozásnak minősül.

(15)

A határozat megállapítja továbbá, hogy a szóban forgó magatartás nem teljesíti a Szerződés 101. cikkének (3) bekezdésében és az EGT-megállapodás 53. cikkének (3) bekezdésében meghatározott mentességi feltételeket.

2.4. Címzettek és időtartam

(16)

A határozat címzettje a Sanrio Company, Ltd, a Sanrio csoport legfelső szintű anyavállalata, valamint egyes, a kereskedelmi ügyletekben részt vevő leányvállalatai: a Sanrio GmbH és a Mister Men Limited.

(17)

A egységes és folytatólagos jogsértés 2008. január 1-jétől 2018. december 21-ig tartott, addig az időpontig, amikor a Sanrio szétküldte utolsó tájékoztató leveleit az engedélyeseknek arról, hogy a megállapodásokban foglalt, a területen kívüli értékesítéseket tiltó rendelkezéseket nem kell alkalmazniuk.

2.5. Korrekciós intézkedések és pénzbírságok

(18)

A határozat megállapítja, hogy a Sanrio 2018. december 21-én megszüntette a jogsértést, és arra kötelezi a Sanriót, hogy tartózkodjon minden olyan megállapodástól vagy összehangolt magatartástól, amely azonos vagy hasonló célú vagy hatású lehet. A Bizottság továbbá úgy ítéli meg, hogy a jogsértés elkövetése szándékosan, illetve legalább gondatlanságból történt, ezért helyénvaló pénzbírságot kiszabni.

2.5.1. A bírság alapösszege

(19)

A határozat a bírság összegét a jogsértés utolsó teljes évében (2017) a Sanrio által beszedett jogdíjak összege alapján határozza meg. Az értékesítések összértékének meghatározása a Sanrio által az engedélyesektől a licenciába adott termékek EGT-n belüli értékesítéseiért kapott jogdíjak összege alapján történt. Ezek a jogdíjak (és garantált minimumösszegek) képezik a Sanriónak a licenciába adott termékekből származó bevételét, és a szellemi tulajdonnal összefüggésben licenciába adott jogok használatáért járnak a Sanriónak.

(20)

A területen kívüli értékesítéssel kapcsolatos korlátozások a Szerződés 101. cikkének (1) bekezdése értelmében természetüknél fogva versenykorlátozó célúak. A vertikális korlátozások azonban általában kevésbé károsak, mint a horizontálisak. A Bizottság a Sanrio értékesítéseinek összértékére alkalmazandó „súlyossági százalékot” 8 %-ban állapítja meg.

2.5.2. Súlyosbító és enyhítő körülmények

(21)

Az ügyben súlyosbító vagy enyhítő körülmény nem merült fel.

2.5.3. Elrettentő hatás

(22)

A Bizottság az elrettentő hatást növelő speciális szorzót nem alkalmazza, mert azt a Sanrio világszintű forgalma nem indokolja.

2.5.4. A forgalom 10 %-ára vonatkozó korlátozás alkalmazása

(23)

A pénzbírság számított összege nem haladja meg a Sanrio teljes világszintű forgalmának 10 %-át.

2.5.5. A bírság csökkentése az együttműködésre való tekintettel

(24)

A bírságok megállapításáról szóló iránymutatás 37. pontjával összhangban a határozat a vállalkozás által tanúsított együttműködésre való tekintettel a bírság összegét 40 %-kal csökkenti. A Sanrio az egyezségi beadványában elismerte a jogsértés fentiekben ismertetett ténybeli elemeit és jogi minősítését, valamint az őt terhelő felelősséget. A Sanrio már az eljárás korai szakaszában késznek mutatkozott az együttműködésre, az eljárás teljes időtartama alatt tevékeny közreműködést tanúsított, és olyan kiegészítő bizonyítékokkal szolgált, amelyek módot adtak a jogsértés időtartamának kiterjesztésére.

3. KÖVETKEZTETÉS

(25)

A licenciák tárgyát képező játékfigurákkal kapcsolatos egységes és folytatólagos jogsértésben való részvételével a Sanrio megsértette az EUMSZ 101. cikkének (1) bekezdését és az EGT-megállapodás 53. cikkét. A jogsértés az Európai Gazdasági Térség teljes területére kiterjedt, és több olyan megállapodás és módszer végrehajtásából és érvényesítéséből állt, amelyek célja a licenciába adott termékek határokon átívelő offline és online értékesítésének korlátozása volt.

(26)

A Sanrióra az 1/2003/EK rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírság végleges összege 6 222 000 EUR.

(27)

A Sanrio Company, Ltd és a Sanrio GmbH a bírság teljes összegéért egyetemlegesen felel, míg a Mister Men Limited csupán annak 3 993 000 EUR összegű időarányos részéért, tekintettel arra, hogy a jogsértésben csak 2011. december 5-től, a Sanrio Company, Ltd általi felvásárlásának időpontjától fogva vett részt.

(1) HL L 1., 2003.1.4., 1. o. A 411/2004/EK rendelettel (HL L 68., 2004.3.6., 1. o.) módosított rendelet.

		ISSN 1977-0979
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		C 386

Magyar nyelvű kiadás	Tájékoztatások és közlemények	62. évfolyam 2019. november 14.

Tartalom		Oldal
	II Közlemények
	EGYÜTTES NYILATKOZATOK
	Tanács
2019/C 386/01	Az Európai Parlament és a Tanács közös nyilatkozata	1

	V Hirdetmények
	A VERSENYPOLITIKA VÉGREHAJTÁSÁRA VONATKOZÓ ELJÁRÁSOK
	Európai Bizottság
2019/C 386/09	Összefonódás előzetes bejelentése (Ügyszám M.9567 – PGGM/Macquarie/Genesee &Wyoming Australia) Egyszerűsített eljárás alá vont ügy ( 1 )	28
2019/C 386/10	Összefonódás előzetes bejelentése (Ügyszám M.9580 – Permira/Smith & Wiliamson) Egyszerűsített eljárás alá vont ügy ( 1 )	30
2019/C 386/11	Összefonódás előzetes bejelentése (Ügyszám M.9611 – Pavilion Energy/Iberdrola Group (European LNG Asset Portfolio)) Egyszerűsített eljárás alá vont ügy ( 1 )	32

	Pénznem	Átváltási árfolyam
USD	USA dollár	1,1006
JPY	Japán yen	119,79
DKK	Dán korona	7,4725
GBP	Angol font	0,85760
SEK	Svéd korona	10,7353
CHF	Svájci frank	1,0894
ISK	Izlandi korona	137,70
NOK	Norvég korona	10,1390
BGN	Bulgár leva	1,9558
CZK	Cseh korona	25,591
HUF	Magyar forint	334,75
PLN	Lengyel zloty	4,2874
RON	Román lej	4,7633
TRY	Török líra	6,3316
AUD	Ausztrál dollár	1,6127
CAD	Kanadai dollár	1,4592
HKD	Hongkongi dollár	8,6204
NZD	Új-zélandi dollár	1,7228
SGD	Szingapúri dollár	1,5000
KRW	Dél-Koreai won	1 288,15
ZAR	Dél-Afrikai rand	16,4441
CNY	Kínai renminbi	7,7281
HRK	Horvát kuna	7,4415
IDR	Indonéz rúpia	15 522,75
MYR	Maláj ringgit	4,5713
PHP	Fülöp-szigeteki peso	56,025
RUB	Orosz rubel	70,8149
THB	Thaiföldi baht	33,277
BRL	Brazil real	4,6017
MXN	Mexikói peso	21,3723
INR	Indiai rúpia	79,3190

	IV Tájékoztatások
	AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK
	Tanács
2019/C 386/02	Az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek európai uniós jegyzéke – A magatartási kódexszel foglalkozó csoport (társasági adózás) jelentése, amelyben javaslatot tesz a 2019. március 12-i tanácsi következtetések mellékleteinek a módosítására, beleértve egy ország törlését a jegyzékből	2
	Európai Bizottság
2019/C 386/03	Euroátváltási árfolyamok — 2019. november 13.	5
2019/C 386/04	A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE Útmutató dokumentum az orrszarvúszarvak kiviteléről, újrakiviteléről, behozataláról és Unión belüli kereskedelméről	6
2019/C 386/05	A Bizottság Közleménye Útmutató a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv (a 2014/52/EU irányelvvel módosított 2011/92/EU európai parlamenti és irányelv) 1. cikkének (3) bekezdése, valamint 2. cikkének (4) és (5) bekezdése szerinti kivételek alkalmazásához	12
2019/C 386/06	A versenykorlátozó magatartásokkal és erőfölénnyel foglalkozó tanácsadó bizottságnak a 2019. július 5-i ülésén megfogalmazott véleménye Ügyszám: AT.40432 – Játékfigurák Előadó: Szlovénia ( 1 )	21
2019/C 386/07	A meghallgatási tisztviselő zárójelentése Ügyszám: AT.40432 – Játékfigurák ( 1 )	22
2019/C 386/08	A Bizottság határozatának összefoglalója (2019. július 9.) egyes, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikke és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás 53. cikke szerinti eljárásokkal kapcsolatban (Ügyszám: AT.40432 – Játékfigurák) (az értesítés a C(2019) 5087 final számú dokumentummal történt) ( 1 )	24


	(1) EGT-vonatkozású szöveg.