—

a Bizottság versenypolitikai weboldalának összefonódásokra vonatkozó részében (http://ec.europa.eu/competition/mergers/cases/). Ez az oldal különféle lehetőségeket kínál arra, hogy az egyedi összefonódásokkal foglalkozó határozatok társaság, ügyszám, dátum és ágazati tagolás szerint kereshetők legyenek,

—

elektronikus formában az EUR-Lex honlapon (http://eur-lex.europa.eu/homepage.html?locale=hu) a 32019M9462 hivatkozási szám alatt. Az EUR-Lex biztosít online hozzáférést az európai uniós jogszabályokhoz.

(1)

(2)

(3)

(1)

Az 1005/2008/EK rendelet (a továbbiakban: IUU-rendelet) létrehozza a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat (a továbbiakban: IUU-halászat) megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló uniós rendszert.

(2)

Az IUU-rendelet VI. fejezete meghatározza a nem együttműködő harmadik országok azonosítására, az említett országokkal szembeni démarche-okra, ugyanezen országok listájának összeállítására, a listáról való törlésre, e lista nyilvánosságára és a sürgősségi intézkedésekre vonatkozó eljárást.

(3)

Az IUU-rendelet 31. cikke értelmében a Bizottságnak azonosítania kell azokat a harmadik országokat, amelyeket az IUU-halászat elleni küzdelemben nem együttműködő országnak tekint. Egy harmadik ország akkor azonosítandó nem együttműködő harmadik országként, ha elmulasztja a nemzetközi jog szerint a lobogó, a kikötő, a forgalomba hozatal szerinti vagy a parti államként ráháruló azon kötelezettségek teljesítését, hogy intézkedést hozzon az IUU-halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására.

(4)

A Bizottság a harmadik országoknak az IUU-rendelet 31. cikke alapján nem együttműködő országként való azonosítását megelőzően az említett rendelet 32. cikkével összhangban először értesíti a harmadik országokat arról az eshetőségről, hogy nem együttműködő országként kerülnek azonosításra. Az ilyen értesítés előzetes jellegű. Az értesítést az IUU-rendelet 31. cikkében megállapított kritériumokra kell alapozni. A Bizottságnak emellett a rendelet 32. cikkében felsorolt valamennyi démarche-ot figyelembe kell vennie az értesített harmadik országok vonatkozásában. A Bizottságnak az értesítésben fel kell tüntetnie különösen az ilyen azonosítás alapjául szolgáló lényeges tényeket és megfontolásokat, továbbá az érintett országok számára lehetőséget kell biztosítania a válaszadásra, valamint az azonosítást cáfoló bizonyítékok, vagy adott esetben a helyzet javítására irányuló cselekvési terv és a helyzet rendezése érdekében hozott intézkedések ismertetésére. A Bizottság az érintett harmadik országoknak az értesítés megválaszolásához megfelelő időt, a helyzet orvoslásához pedig észszerű időt köteles biztosítani.

(5)

A nem együttműködő harmadik országoknak az IUU-rendelet 31. cikke szerinti azonosítása valamennyi, az IUU-rendelet 31. cikkének (2) bekezdésében meghatározott információ áttekintésén alapul.

(6)

Az IUU-rendelet 33. cikke értelmében a Tanácsnak össze kell állítania a nem együttműködő harmadik országok listáját. Ezen országokkal szemben többek között az IUU-rendelet 38. cikkében megállapított intézkedések alkalmazandók.

(7)

Az IUU-rendelet 20. cikkének (1) bekezdése értelmében a lobogó szerinti harmadik országok hitelesített fogási tanúsítványai elfogadásának feltételét képezi egy, az érintett lobogó szerinti ország által kiadott és a Bizottságnak címzett értesítés mindazon törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések, valamint állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedések alkalmazására, ellenőrzésére és végrehajtására vonatkozó rendelkezésekről, amelyeket a halászhajóiknak teljesíteniük kell.

(8)

Az IUU-rendelet 20. cikkének (4) bekezdése értelmében az említett rendelet fogási tanúsítvány tekintetében meghatározott rendelkezéseinek végrehajtásához kapcsolódó területeken a Bizottságnak igazgatási együttműködést kell folytatnia a harmadik országokkal.

(9)

A Bizottság 2009. július 22-én kapta meg az Ecuadori Köztársaság (a továbbiakban: Ecuador) mint lobogó szerinti állam által az IUU-rendelet 20. cikke alapján küldött értesítést.

(10)

Az értesítést követően a Bizottság az IUU-rendelet 20. cikkének (4) bekezdése értelmében igazgatási együttműködést kezdeményezett az ecuadori hatóságokkal. Ezen együttműködés olyan kérdésekre tért ki, mint az Európai Unió fogási tanúsítási rendszerének végrehajtása, illetve a halászati jogi keret és a hatályos állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedések alkalmazására, ellenőrzésére, megreformálására és végrehajtására vonatkozóan bevezetett nemzeti rendelkezések. Az együttműködés keretében sor került az észrevételek szóbeli és írásbeli cseréjére, valamint öt, Ecuadorban 2014. január 30. és február 6., 2015. szeptember 22. és 24., 2017. december 11. és 15., 2018. november 12. és 16., valamint 2019. június 17. és 21. között tett látogatásra is, amelyek során a Bizottság bekért és ellenőrzött minden olyan információt, amelyet az Ecuador által az IUU-halászat elleni küzdelemmel kapcsolatos kötelezettségek végrehajtása érdekében hozott intézkedések tekintetében szükségesnek ítélt. Egy ecuadori küldöttség a Tengerügyi és Halászati Főigazgatósághoz is ellátogatott 2015. július 2-án.

(11)

Ecuador tagja az Amerikaközi Trópusitonhal-bizottságnak (IATTC) és a Dél-csendes-óceáni Regionális Halászati Gazdálkodási Szervezetnek (SPRFMO), tagsággal nem rendelkező együttműködő fél a Nyugat- és Közép-csendes-óceáni Halászati Bizottságban (WCPFC), emellett nem szerződő félként önkéntesen részt vesz az Antarktisz tengeri élővilágának védelmével foglalkozó bizottságban (CCAMLR). Ecuador megerősítette az Egyesült Nemzetek 1982. évi Tengerjogi Egyezményét (UNCLOS) (2), a halállományokról szóló ENSZ-megállapodást (UNFSA) (3), valamint a kikötő szerinti államok intézkedéseiről szóló megállapodást (PSMA) (4).

(12)

Annak megállapítása érdekében, hogy Ecuador eleget tesz-e a (11) preambulumbekezdésben említett nemzetközi megállapodásokban előírt, valamint az érintett regionális halászati gazdálkodási szervezetek által meghatározott, az Ecuadorra mint lobogó, kikötő, forgalomba hozatal szerinti vagy parti államra háruló kötelezettségeknek, a Bizottság minden szükségesnek ítélt információt bekért, összegyűjtött és megvizsgált.

(13)

A Bizottság az IUU-rendelet 31. cikkének (3) bekezdése értelmében megvizsgálta az Ecuadorra mint lobogó, kikötő, forgalomba hozatal szerinti vagy parti államra háruló kötelezettségeket. Ezen értékelés során a Bizottság figyelembe vette az IUU-rendelet 31. cikkének (4)–(7) bekezdésében felsorolt kritériumokat.

(14)

A 31. cikk (4) bekezdésének a) pontjával összhangban a Bizottság megvizsgálta az Ecuador által az olyan ismétlődő IUU-halászat vonatkozásában hozott intézkedéseket, amelyet a lobogója alatt közlekedő halászhajók, saját állampolgárai vagy a tengervizein közlekedő, illetve a kikötőit használó halászhajók követtek el vagy támogattak.

(15)

A Bizottság által szerzett információ arra mutatott rá, hogy 2017-ben legalább 24 olyan, hosszú horogsoros hajó működött, amelyek legnagyobb hossza meghaladta a 23 métert, és amelyek az IATTC-egyezmény hatálya alá tartozó területen az IATTC-egyezmény hatálya alá tartozó fajokra halásztak, de nem szerepeltek az IATTC regionális hajólajstromában. Jóllehet az ecuadori hatóságok ezt követően arról számoltak be, hogy a C-11-05 és a C-14-01 (később a C-18-06 határozattal felváltott) IATTC-határozat e megsértését, amelynek következtében a hajót a C-15-01 határozat értelmében fel lehet venni az IUU-listára, végül orvosolták, és hogy az érintett hajók bekerültek az IATTC regionális hajólajstromába, 2019-ben a Bizottság ismét hasonló esetre derített fényt.

(16)

A Bizottság által gyűjtött információ nyomán beazonosítottak két olyan tintahalfogó jiggert, amelyek 2015-ben és 2016 elején az SPRFMO-egyezmény hatálya alá tartozó területen végzetek halászati tevékenységet, de abban az időben nem szerepeltek az SPRFMO-nak az egyezmény hatálya alá tartozó területen halászatra jogosult hajókat tartalmazó jegyzékében. Jóllehet az ecuadori hatóságok elismerték, hogy ezek illegális tevékenységek, 2019 júniusában még mindig nem kezdeményeztek szankciókat a két hajó üzemeltetőjével szemben.

(17)

Az országban tett látogatások alkalmával a Bizottság több olyan esetet is feltárt, amikor ecuadori hajók harmadik országok felségvizein halásztak. Ezekben az esetekben az ecuadori hatóságok nem tudták megerősíteni, hogy az érintett hajók rendelkeznek-e az érintett országnak a felségvizein történő halászatra jogosító megfelelő engedélyével. Ez a probléma a 2019-es látogatás alkalmával is felmerült. Az ecuadori hatóságok a bemutatott helyzet megismétlődése ellenére sem vezették be a megfelelő együttműködési mechanizmusokat azokkal a harmadik országokkal, ahol az ecuadori flotta működik. Egy szomszédos országgal kötött hatályos együttműködési megállapodásban nincs szó a halászati jogosítványokkal kapcsolatos információcseréről, egy másik szomszédos országgal kötendő megállapodás pedig még mindig előkészítés alatt áll. Az Ecuadorba tett legutolsó látogatás alkalmával a hatóságok arról sem tudtak tájékoztatást adni, hogy milyen intézkedések követtek egy 2017-ben azonosított esetet.

(18)

A jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat megelőzéséről, megakadályozásáról és felszámolásáról szóló nemzetközi cselekvési terv (IPOA IUU) (5) 36. és 42. pontjával szemben a halászhajók lajstromozását megelőző eljárás során nem ellenőrzik átfogóan a hajó múltját, pusztán arról győződnek meg, hogy szerepel-e valamely regionális halászati gazdálkodási szervezet IUU-listáján. A Bizottság kielégítő bizonyítékot talált arról, hogy legalább egy olyan halászhajót lajstromoztak Ecuadorban, amely a múltban nem tartotta be a szabályokat, viszont 2017-ben elkerülte a hatósági ellenőrzést, mivel a hatóságok nem tudták a helyzetét meghatározni. A későbbi információcsere arra is rámutatott, hogy a jelenleg hatályos jogszabályok miatt az ecuadori hatóságok eddig nem tudták a hajókat a lajstromból törölni és kellően súlyos szankciókat megállapítani.

(19)

Így a Bizottság által szerzett bizonyítékok igazolják, hogy az ecuadori hatóságoknak a 2017-es és 2018-as küldetések alkalmával jelzett konkrét gyengeségeket, amelyek esetleges vagy megerősített IUU-tevékenységekhez vezettek, 2019-ben továbbra sem kezelték megfelelően.

(20)

A (15),(16), (17), ((18) és (19) preambulumbekezdésben megállapított információkra tekintettel a Bizottság úgy ítéli meg, hogy Ecuador nem teljesítette lobogó szerinti államként arra irányuló kötelezettségét, hogy megelőzze flottájának az IUU-tevékenységekben való részvételét a nyílt tengeren vagy harmadik országok felségvizein. Ez nincs összhangban a Tengerjogi Egyezmény 94. cikkének (1) és (2) bekezdésével, amelyek értelmében minden államnak tényleges joghatóságot és ellenőrzést kell gyakorolnia a lobogója alatt közlekedő hajók felett. Nincs összhangban továbbá az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) által elfogadott IPOA-IUU 24. pontjával sem, amely előírja, hogy gondoskodni kell a halászati tevékenységek átfogó és hatékony ellenőrzéséről.

(21)

A Bizottság az IUU-rendelet 31. cikke (4) bekezdésének b) pontja alapján megvizsgálta, milyen intézkedéseket hozott Ecuador az IUU-halászatból származó halászati termékek ecuadori piacra jutásával és későbbi kereskedelmi forgalmával kapcsolatban.

(22)

A Bizottság elemezte a nyomonkövetési és ellenőrzési eljárásokkal kapcsolatos dokumentációt és egyéb információt, és úgy véli, hogy Ecuador nem tudja garantálni, hogy a piacára és a feldolgozóüzemeibe kerülő halak és halászati termékek ne IUU-halászatból származzanak. Az ecuadori hatóságok nem tudták igazolni, hogy begyűjtenek és megvizsgálnak minden, a piacaikra jutó vagy más piacokra szánt halak jogszerűségének ellenőrzéséhez szükséges információt.

(23)

A küldetések során tett megállapítások elsődlegesen az ecuadori hatóságok által a feldolgozóüzemek felett gyakorolt ellenőrzés szintjét kérdőjelezik meg. 2017-ben a Bizottság jelentős következetlenségeket tárt fel egy feldolgozóüzem által bejelentett információban. Az e feldolgozóüzem által átadott számadatokat az ecuadori hatóságok mindazonáltal minden további vizsgálat nélkül jóváhagyták, és csak a Bizottság beavatkozására folytattak le végül további vizsgálatokat, amelyek megerősítették, hogy e feldolgozóüzem súlyosan téves jelentéseket tett. 2018-ban a Bizottság egy feldolgozóüzem hűtőházában haltételeket talált, noha az ecuadori hatóságnak nem volt tudomása arról, hogy e tételek bekerültek az üzembe.

(24)

Az ecuadori hatóságoktól szerzett információ is arra a következtetésre mutat, hogy a feldolgozóüzemek szállítmányai feletti ellenőrzés továbbra is szúrópróbaszerű mintavételen alapul, és annak során kevésbé összpontosítanak a magas kockázati forgatókönyvekre.

(25)

Az országba irányuló küldetések előkészítésekor az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal elemzett Ecuadorból származó fogási tanúsítványokból és feldolgozási nyilatkozatokból vett mintákat. Mindezek az elemzések hibákat tártak fel a fogási tanúsítványok hitelesítésének szintjén. Ezek abból eredtek, hogy az üzemeltetők által e dokumentumokban megadott információt felületesen ellenőrizték, amit az ecuadori hatóságok elismertek. A 2019-ben végzett legutóbbi elemzés szintén azt mutatta, hogy az ecuadori hatóságok jóváhagytak olyan feldolgozási nyilatkozatokat, amelyek az igazoló fogási tanúsítványokban szereplőnél nagyobb mennyiségű hal feldolgozására hivatkoznak.

(26)

A (22), (23), (24) és (25) preambulumbekezdésben bemutatott információk azt mutatják, hogy az Ecuadorban kirakodott, feldolgozott vagy az Ecuador közreműködésével értékesített halászati termékek nem felelnek meg az FAO magatartási kódexének 11. cikkében foglalt, a halászati erőforrások fenntartható felhasználására vonatkozó, a halászatot követő szakaszra alkalmazandó szabályoknak. Ezenfelül Ecuador nem írt elő szabályokat annak biztosítására, hogy a halak vagy a halászati termékek nyomonkövethetőek legyenek a piacon az IPOA-IUU 67–69. és 71–72. pontjával összhangban.

(27)

Tekintettel az e szakaszban ismertetett megfontolásokra, valamint a Bizottság által összegyűjtött tények és az Ecuador illetékes hatóságai által tett nyilatkozatok alapján – az IUU-rendelet 31. cikkének (3) bekezdése és 31. cikke (4) bekezdésének a) és b) pontja értelmében – egyértelmű jelek utalnak arra, hogy Ecuador a lobogója alatt közlekedő halászhajók vagy a saját állampolgárai által folytatott vagy támogatott IUU-halászat tekintetében elmulasztotta a nemzetközi jog értelmében rá mint lobogó, kikötő, forgalomba hozatal szerinti vagy parti államra háruló kötelezettségek teljesítését, és nem akadályozta meg az IUU-halászatból származó halászati termékek ecuadori piacra történő bejutását.

(28)

Az IUU-rendelet 31. cikke (5) bekezdésének a) pontja értelmében a Bizottság megvizsgálta az Ecuadorral folytatott együttműködését annak megállapítása végett, hogy a hatóságok hatékonyan működtek-e együtt azáltal, hogy válaszoltak az IUU-halászatra és a kapcsolódó tevékenységekre vonatkozó kérdésekre, visszajelzést adtak-e azokkal kapcsolatban, illetve kivizsgálták-e a kérdéses ügyeket.

(29)

Noha az ecuadori hatóságok általában együttműködők voltak a tájékoztatás iránti megkeresések megválaszolásában és az azokkal kapcsolatos visszajelzésekben, a Bizottság által felvetett problémákat több alkalommal csak korlátozott mértékben követték intézkedések. A Bizottság például nem kapott egyértelmű és minden részletre kiterjedő magyarázatot azokról a jelentős eltérésekről, amelyeket az erszényes kerítőhálós hajók által kirakodott halak mennyisége és az IATTC-nek bejelentett szállítási kapacitás és a halraktárak térfogata között észlelt, noha a szállítási kapacitás és a halraktárak térfogata azok az elemek, amelyeket az IATTC a kelet-csendes-óceáni térségben a halászati kapacitásgazdálkodásban felhasznál, amelynek keretében többek között a 182 tonnát meghaladó szállítási kapacitású hajókra vonatkozóan évente 72 napos halászati tilalmat rendel el.

(30)

Amint a (15), (16), (17) és (25) preambulumbekezdésben kifejtésre került, az azonosított hiányosságok kezelésére irányuló erőfeszítések nem folyamatosak és nem következetesek.

(31)

Az IUU-rendelet 31. cikke (5) bekezdésének b) pontjával összhangban a Bizottság megvizsgálta az IUU-halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló ecuadori végrehajtási intézkedéseket.

(32)

A jelenlegi szankciórendszer a halászati törvényen alapul, amelyet 1974-ben fogadtak el, és amelyet a 852. rendelet egészített ki 2016-ban. Ugyanakkor a 852. rendeletben tárgyalt szankciókat, amelyek eredetileg arra voltak hivatottak, hogy kompenzálják az 1974. évi halászati törvény szankcióinak gyengeségeit, alig-alig alkalmazták e rendelet hatálybalépését követően.

(33)

Következésképpen, a szankciórendszer továbbra is gyenge és elavult jogi keretre épül, amelyben nem határozzák meg az IUU-tevékenységek fogalmát, az abban előírt szankciók szintje pedig nem garantálja e szankciók elrettentő jellegét. Az Ecuadorban az ipari hajók tekintetében 2018-ban kiszabott legmagasabb bírság nem haladta meg a 4 500 USD-t, függetlenül a jogsértés súlyosságától és az érintett halászati termékek értékétől. Ezenfelül az ecuadori hatóságok azt is elismerték, hogy jogi és gyakorlati nehézségekkel szembesülnek a bírságok beszedésekor, és a terhes közigazgatási eljárások gyakran vezetnek oda, hogy gyakorlatilag lehetetlen kezelni a visszaesést. Az ecuadori hatóságok által átadott információ azt is sugallja, hogy a szankciók alkalmazása egyenlőtlen, különösen, ami az illegális fogások lefoglalását illeti.

(34)

Ráadásul az új halászati törvény hatálybalépését és egy felülvizsgált szankciórendszer kidolgozását 2015 óta többször elhalasztották.

(35)

Következésképpen a jelenlegi szankciórendszer nem foglalkozik az IPOA-IUU 16. pontjával, amely szerint a nemzeti jogszabályokban kezelni kell az IUU-halászatot, sem a 21. pontjával, amely kimondja, hogy az államoknak biztosítaniuk kell, hogy a joghatóságuk alá tartozó, IUU-halászatot folytató hajókra és – amennyire csak lehet – állampolgáraikra vonatkozó szankciók kellően szigorúak legyenek ahhoz, hogy megfosszák a jogsértőket az ilyen halászatból származó haszontól.

(36)

A jogi kerettel és a szankcionálási eljárásokkal kapcsolatban összegyűjtött információk fényében a Bizottság megállapítja, hogy Ecuador nem alkalmazta az UNFSA 19. cikkének (2) bekezdését, amelynek értelmében a szankcióknak elég súlyosnak kell lenniük ahhoz, hogy biztosítsák a megfelelést és visszaszorítsák a jogsértések előfordulását, valamint hogy a jogsértőket megfosszák a jogellenes tevékenységeikből származó haszontól.

(37)

A 31. cikk (5) bekezdésének c) pontjával összhangban a Bizottság elemezte az érintett IUU-halászat megnyilvánulásának mértékét és súlyosságát.

(38)

A Bizottság által tett látogatások súlyos és visszatérő problémákat tártak fel a hajók és az országban feldolgozott halak ellenőrzése tekintetében, amint az különösen a (15), (16), (17), (18), (23) és (24) preambulumbekezdésben is megjelenik. E problémák eredményeként jelentős a kockázata annak, hogy IUU-tevékenységből származó halakat nagy mennyiségben hoznak kereskedelmi forgalomba vagy dolgoznak fel Ecuadorban.

(39)

Fontos megemlíteni, hogy Ecuadort az Egyesült Államokban a National Marine Fisheries Service (Nemzeti Tengeri Halászati Szolgálat) által a Kongresszusnak 2017-ben tett jelentés (6) olyan országként azonosítja, amelynek hajói IUU-halászatban vesznek részt. Közelebbről, megállapították, hogy Ecuador 25 olyan hajóval rendelkezik, amelyek 2014-ben és 2015-ben megsértették az IATTC határozatait. A jelentés szerint több hajó volt köthető a 2015-ös és a korábbi azonosítási ciklusokban felderített visszaeső jogsértőkhöz. Emellett a Bizottság bizonyítékokat gyűjtött arról is, hogy Ecuador 2018-ban és 2019-ben több ilyen hajót is szabálysértési közigazgatási eljárás alá vont.

(40)

Tekintettel az e szakaszban ismertetett megfontolásokra, valamint a Bizottság által összegyűjtött tények és az ecuadori hatóságok által tett nyilatkozatok alapján – az IUU-rendelet 31. cikkének (3) és (5) bekezdése értelmében – egyértelmű jelek utalnak arra, hogy Ecuador elmulasztotta a nemzetközi jog szerint az együttműködési és végrehajtási erőfeszítések tekintetében rá háruló kötelezettségek teljesítését.

(41)

A Bizottság az IUU-rendelet 31. cikke (6) bekezdésének a) és b) pontjával összhangban megvizsgálta a halászattal kapcsolatos releváns nemzetközi jogi okmányok Ecuador általi megerősítését vagy azokhoz való csatlakozását, továbbá a regionális halászati gazdálkodási szervezetek szerződő feleként betöltött státuszát vagy az abba való beleegyezését, hogy alkalmazza az e szervezetek által elfogadott állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedéseket.

(42)

Ecuador 2012-ben erősítette meg az UNCLOS-t, 2016-ban pedig az 1982. december 10-i Tengerjogi Egyezményben foglalt, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelméről és kezeléséről szóló rendelkezések végrehajtásáról szóló megállapodást (UNFSA). Ecuador emellett 2019-ben csatlakozott a FAO-nak a kikötő szerinti államok intézkedéseiről szóló 2009-es megállapodásához (PSMA).

(43)

Ugyanakkor a jelenlegi nemzeti jogi keret nem rendelkezik a PSMA átfogó végrehajtásáról. Az ecuadori hatóságok többek között arról számoltak be, hogy nincs jogszabályban megállapított mechanizmus a kikötőkben végzett átrakodások ellenőrzésének garantálására.

(44)

A Bizottság által gyűjtött információ arra is rámutat, hogy egy súlyos jogsértéssel (az IATTC által kiszabott éves halászati tilalom idején vállalt halászati út) szemben indított szankcionálási eljárásra a jogsértést követő több mint 17 hónappal került sor, míg az UNFSA 19. cikke (1) bekezdésének b) pontja megköveteli az államoktól, hogy haladéktalanul és teljeskörűen vizsgálják ki a szubregionális vagy regionális állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedések állítólagos megsértéseit.

(45)

A 31. cikk (6) bekezdése c) pontjának megfelelően a Bizottság elemezte az érintett harmadik ország bármely olyan cselekményét vagy mulasztását, amely csökkenthette az alkalmazandó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések vagy a nemzetközi állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedések hatékonyságát.

(46)

A (11) preambulumbekezdésben leírtak szerint Ecuador tagja az IATTC-nek és az SPRFMO-nak, tagsággal nem rendelkező együttműködő fél a WCPFC-ben, továbbá önkéntesen részt vevő nem szerződő fél a CCAMLR fogási dokumentációs rendszerében.

(47)

A (15) és (16) preambulumbekezdésben leírtak szerint több hajó működött a közelmúltban anélkül, hogy megfelelően lajstromozták volna az érintett regionális halászati gazdálkodási szervezetnél. Ennek eredményeként e hajók illegális és be nem jelentett halászatban vettek részt.

(48)

A (33) és (39) preambulumbekezdésben leírtak szerint az elrettentő szankciók alkalmazásának mellőzése visszaesésekhez vezetett az IATTC hatálya alá tartozó területen működő ecuadori hajók körében, ezért a továbbiakban is megszegték az e szervezet által elfogadott állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedéseket.

(49)

A vizsgálati tevékenységek irányítását szolgáló strukturált és kockázatalapú stratégia hiányában nem biztosított, hogy a főbb megfelelési kockázatokat kezelik, amint azt például a (23) preambulumbekezdés is hangsúlyozza.

(50)

Tekintettel az e szakaszban ismertetett megfontolásokra, valamint a Bizottság által összegyűjtött tények és az ecuadori hatóságok által tett nyilatkozatok alapján – az IUU-rendelet 31. cikkének (3) és (6) bekezdése értelmében – egyértelmű jelek utalnak arra, hogy Ecuador elmulasztotta a nemzetközi szabályok, előírások, valamint állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedések tekintetében rá háruló, nemzetközi jog szerinti kötelezettségek teljesítését.

(51)

Az ENSZ humán fejlettségi mutatója (UNHDI) (7) alapján Ecuador 2017-ben magas humán fejlettségű országnak minősült (189 ország közül a 86. volt) (8).

(52)

Figyelembe véve az ENSZ humán fejlettségi mutatója szerinti fenti besorolást, valamint a 2017–2019. évi látogatások során tett megfigyeléseket, nem található arra utaló bizonyíték, hogy Ecuador alacsony fejlettségi szintje miatt mulasztotta volna el a nemzetközi jog szerint rá háruló kötelezettségeinek teljesítését. Nincs olyan kézzelfogható bizonyíték, amely a halászati jogi keret, illetve a halászati tevékenységek megfigyelési, ellenőrzési, felügyeleti és nyomonkövetési rendszere terén feltárt hiányosságokat a nem megfelelő kapacitással vagy infrastruktúrával hozná összefüggésbe. A Bizottság pozitívan reagált Ecuador azon kérésére, hogy támogassa a halászati jogi keretének felülvizsgálatát.

(53)

Az e szakaszban ismertetett helyzetre tekintettel, valamint a Bizottság által összegyűjtött tények és az ország által tett nyilatkozatok alapján – az IUU-rendelet 31. cikkének (7) bekezdése értelmében – egyértelmű jelek utalnak arra, hogy Ecuador fejlettségi szintje nem érinti hátrányosan az ország halászati gazdálkodással kapcsolatos fejlettségi állapotát és átfogó teljesítményét.

(54)

A fentiekben tett megállapításokra figyelemmel, amelyek szerint Ecuador elmulasztotta a nemzetközi jog értelmében rá mint lobogó, kikötő, forgalomba hozatal szerinti vagy parti államra háruló, az IUU-halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló intézkedések meghozatalára vonatkozó kötelezettségek teljesítését, Ecuadort az IUU-rendelet 32. cikke értelmében értesíteni kell arról az eshetőségről, hogy a Bizottság az országot az IUU-halászat elleni küzdelemben nem együttműködő harmadik országként azonosítja.

(55)

A Bizottságnak emellett az IUU-rendelet 32. cikkében felsorolt valamennyi démarche-ot meg kell tennie Ecuadorral szemben. A hatékony ügyintézés érdekében ki kell tűzni azt a határidőt, amelyen belül az érintett ország írásban válaszolhat az értesítésre, és rendezheti a helyzetet.

(56)

Továbbá ki kell jelenteni, Ecuador értesítése arról az eshetőségről, hogy olyan országként azonosítják, amelyet a Bizottság e határozat alkalmazásában nem együttműködő harmadik országnak tekint, nem zárja ki, de nem is vonja automatikusan maga után azt a lehetőséget, hogy a későbbiekben a Bizottság vagy a Tanács a nem együttműködő harmadik országok azonosítása és jegyzékének összeállítása céljából további lépéseket tegyen,

1. kulcsintézkedés – Egyéni tanulmányi mobilitás

2. kulcsintézkedés – Innovációs együttműködés és a helyes gyakorlatok cseréje

3. kulcsintézkedés – A szakpolitikai reform támogatása

A Jean Monnet program tevékenységei

Sport

—

az Európai Unió tagállamai,

—

az EFTA-/EGT-tagországok: Izland, Liechtenstein és Norvégia,

—

az EU-tagjelölt országok: Törökország, Észak-Macedónia és Szerbia.

—

a geológiai szempontból fiatalabb felszínek által jellemzett partmenti síkság, lapos és/vagy félig lapos tájjal és nagyon változatos kőzetű talajjal.

—

teraszos képződmények a partmenti síkság felett, az innen induló tengeri eredetű teraszsorok találkoznak a felettük elhelyezkedő lankás dombokkal, amelyeket nagyon fejlett, jó vagy közepesen jó vízelvezetésű, intenzív mélyvörös színű talaj jellemez (a magas vastartalom és a változatos kavicsrétegek miatt);

—

a materai dombvidék legnagyobb részét elfoglaló, észak-déli irányban Irsinától Pisticci-ig, kelet nyugati irányban Materától (a lakott terület és a dél-keleti rész kivételével) Stiglianóig elterülő változatos morfológiájú – a félig lapostól a lankás dombokig terjedő – homokos-konglomerátumos Fossa Bradanica területe: a durva üledékekből vagy homokból álló talajok textúrája változó, a felszínen általában közepesen durva, a mélyebb rétegekben pedig homokos. A talajok nagyon meszesek és kiváló a vízáteresztő képességük.

Ez a minőségi szőlőművelés szorosan köthető a kiváló fényviszonyokkal és szellőzéssel rendelkező terület kiválasztásához és a szőlőtermesztésre különösen alkalmas természetes termőképességű talajhoz.