18.10.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 353/1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Blokklánc- és megosztott könyvelési technológia (Distributed Ledger Technology – DLT): a szociális gazdaság ideális infrastruktúrái

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2019/C 353/01)

Előadó: Giuseppe GUERINI

Közgyűlési határozat:	2018.12.13.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 32. cikkének (2) bekezdése
Illetékes szekció:	„Egységes piac, termelés és fogyasztás”
Elfogadás a szekcióülésen:	2019.7.4.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2019.7.17.
Plenáris ülés száma:	545.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	179/1/2

1. Következtetések és ajánlások

1.1

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság által javasolt, a blokkláncra vonatkozó európai szintű partnerség kialakítására irányuló tevékenységeket, az Uniós Blokklánc Megfigyelőközponttal és Fórummal az élen.

1.2

Az EGSZB arra ösztönzi az intézményeket, hogy segítsék elő a civil társadalom szervezeteinek bevonását a blokklánc európai partnersége és a Blokklánc Megfigyelőközpont létrehozásába, hiszen a blokklánc és az új digitális infrastruktúrák sikeres kialakítása nemcsak az információs technológia kérdéskörét érinti, hanem minden kétséget kizáróan áttörő társadalmi megújulási folyamatot is jelent.

1.3

Az EGSZB úgy véli, hogy a szociális gazdaság szervezetei, amelyek nyitott és részvételalapú irányítási formáikból adódóan kulturális és módszertani értelemben a blokklánchoz közel állnak, hozzájárulhatnak az ez utóbbiban rejlő potenciál magasabb fokú és tudatosabb megismertetéséhez, annak érdekében, hogy biztosítható legyen a magas szintű átláthatóság, valamint a szóban forgó technológiák nyújtotta fejlődésből valamennyi állampolgár azonos módon részesülhessen.

1.4

A blokklánc-technológiák operatív alkalmazásai jelentős mértékben javíthatják a szociális gazdaság szervezeteinek teljesítményét, ami pozitív hatással van az említett szervezetekre, azok tagjaira, legfőképpen pedig a végső felhasználókra.

1.5

A megosztott könyvelési technológiákon alapuló vállalkozói projektek olyan szilárd irányítási szerkezeteket igényelnek, amelyek egyértelmű útmutatást nyújtanak a szerepeket és a felelősséget illetően, valamint támogatják a különböző résztvevők közötti együttműködést.

1.6

Az EGSZB annak biztosítására kéri a közigazgatási szerveket, hogy a blokklánc-technológia fejlesztése a személyes adatok kezelésére és a kiberbiztonságra vonatkozó szabályok betartása mellett történjen, ügyelve arra, hogy a polgárok és vállalkozások adatait ne szerezhessék meg vagy használhassák fel illetéktelenek.

1.7

Az új technológiákkal járó mélyreható változások tekintetében az EGSZB – többek között a szociális partnerek megfelelő bevonása révén – az állampolgárok és a munkavállalók megfelelő védelmére szólít fel elsősorban munkaköri feladataik ellátásának körülményeit illetően, valamint a megfelelő képzési és továbbképzési lehetőségek biztosítása terén.

1.8

Az EGSZB úgy véli, hogy a szociális gazdaság és a civil társadalom szervezeteinek tényleges bevonása elengedhetetlen annak biztosítása érdekében, hogy az új technológiák nyújtotta kiemelkedő lehetőségek ne csak a „digitális gazdasági elit”, hanem mindenki számára egyet jelentsenek a kedvező hatások, a hozzáférhetőség, az átláthatóság és a részvételi lehetőségek biztosítására való törekvéssel.

2. A kezdeményezés háttere és tárgya

2.1

E saját kezdeményezésű vélemény alapját a luxemburgi elnökség következtetései adják, amelyek az új digitális technológiák szociális gazdaságot érintő innovatív potenciáljának feltárására szólítanak fel.

2.2

Az említett új technológiák közül a „megosztott könyvelési technológiák” (Distributed Ledger Technology – DLT), ismertebb nevükön a blokkláncok különböző formáinak áttörő innovatív potenciálja emelkedik ki: e technológiák a jövőben igen figyelemre méltó alkalmazások fejlesztését teszik majd lehetővé a gazdasági és társadalmi tevékenységek különböző ágazataiban.

2.3

E technológiák néhány jellegzetességéből adódóan a blokklánc-technológiára digitális infrastruktúraként is tekinthetünk, amelyet a szociális gazdasági szervezetek saját céljaik elérése érdekében hasznosíthatnának, miközben javíthatják a pozitív társadalmi hatásokat előidéző és a társadalmi innováció elősegítését érintő képességeiket.

2.4

Az EGSZB arra ösztönzi az intézményeket, hogy segítsék elő a civil társadalmi szervezetek bevonását a Blokklánc Megfigyelőközpont létrehozásába, hiszen a blokklánc és az új digitális infrastruktúrák sikeres kialakítása nem lehet pusztán az informatikai megoldások vagy a digitális mérnöki tudomány függvénye: csak akkor tudjuk tökéletesre fejleszteni, ha ezeket az eszközöket az áttörő társadalmi innováció hajtóerejévé tesszük.

2.5

Fontos tudni, hogy a megosztott könyvelési technológiák az együttműködni kívánó partnerek bizalmáért felelnek, és elsősorban nem a blokklánc tartalmát vagy minőségét igazolják, hanem a tranzakciókat. Ezért, bár néhány optimista értékelés a szóban forgó technológiára a bizalom új letéteményeseként tekint, határozottan ki kell jelenteni, hogy a technológia nem helyettesítheti a felek közötti lojalitást és bizalmat.

3. A blokklánc és a megosztott könyvelési technológiák összefoglaló áttekintése

3.1

A blokklánc-technológia egy, az 1990-es években kialakított számítástechnikai protokoll. Mindazonáltal nagy léptékű felhasználása és sikere a kriptovaluták elterjedéséhez köthető, amelyek közül a legismertebb a bitcoin. Hiba lenne azonban a blokkláncot kizárólag a kriptovalutákkal azonosítani. Az informatikai rendszerek növekvő adatelemzési és -számítási képességének, az európai összekapcsolhatóság növelésének és a mesterséges intelligencia rendszerek folyamatos fejlesztésének köszönhetően exponenciális módon nő a megosztott könyvelési technológiák számtalan területet érintő felhasználási potenciálja.

3.2

A blokklánc ugyanakkor egy kód, azaz kommunikációs protokoll is, valamint egy nyilvános könyvelési rendszer, amelyben magas fokú átláthatóság mellett, módosítási lehetőség nélkül és egymás utáni sorrendben „feljegyzésre” kerül valamennyi, a háló felhasználói között létrejött tranzakció.

3.3

A könyvelés sorrendjét úgynevezett „blokkok” (kódrészletek) sora alkotja, amelyek egy olyan kriptográfiai funkció révén kapcsolódnak egymáshoz, amely a láncot alkotó valamennyi blokkot nyomon követi és módosíthatatlanná teszi. Ezek az „egymáshoz kapcsolódó blokkok” ugyanabban a pillanatban azokon a készülékeken is rögzítésre kerülnek, amelyeken keresztül a blokkláncban részt vevők egymáshoz kapcsolódnak. Valamennyi résztvevő e lánc egy „szemét” alkotja, és hozzájárul a kicserélt adatok érvényesítéséhez és archiválásához.

3.4

Ily módon a tranzakciók horizontális formában, több résztvevő együttes validálása mellett jönnek létre, amely lehetetlenné teszi, hogy egyetlen felhasználó megváltoztassa vagy megsemmisítse a könyvelést. Mindez elméletben biztonságossá teszi az adatkezelést, és elősegíti a megosztott és decentralizált validálási folyamatban részt vevő blokkláncfelhasználók egymásba vetett bizalmának megszilárdulását. A blokklánc tehát a digitális tranzakcióval járó műveleteket érintő biztonság fogalmának újfajta megközelítéséhez is említésre méltó eszközként szolgál.

3.5

Éppen ezért a blokklánc-technológia elsősorban a virtuális fizetőeszközök infrastruktúrájaként működött, azonban ugyanezen okokból kifolyólag társadalmi, kulturális, politikai és gazdasági értéket is képviselhet. Mindazonáltal bármely egyéb, valós és nem virtuális gazdasági környezetben történő felhasználáskor szükséges annak tudatában lenni, hogy a megosztott könyvelési technológia nem biztosítja a hozzá kapcsolódó tartalom minőségét. Ez azt jelenti, hogy bár tanúsítani lehet, hogy egy adott termék egy megosztott könyvelési technológia segítségével biztonságos és nyomon követhető módon haladt végig az ellátási láncon, azt azonban nem lehet tudni, hogy a termék valóban jó minőségű-e.

3.6

A blokklánc különböző résztvevői közvetlenül ellenőrizhetik a teljes lánc egy részét, ily módon a blokklánc egy decentralizált rendszert alkot, amelyet egy résztvevő csak nehézségek árán „uralhat” egymaga. Mindez növeli a támadásokkal és szabotázsokkal szembeni biztonságot, hiszen amennyiben a lánc egy csomópontját támadás éri vagy kárt szenved, a „megosztott könyvelés” többi láncszeme tovább folytathatja működését.

3.7

A blokkláncnak köszönhetően a megosztott könyvelésben létrejött tranzakciók nyomon követhetőek és valamennyi résztvevő által megtekinthetőek, ami azt jelenti, hogy a műveletek átláthatóak, és nincs szükség egy „központi hatóság” vagy a közvetítő, illetve a kijelölt kapcsolattartó szerepét betöltő „harmadik fél” beavatkozására. Mindazonáltal a kvantumszámítógépek fejlődése, valamint az az elméleti lehetőség, hogy a hálózati csomópontok jelentős részét „ellenőrizni” lehet, nem zárja ki teljesen a megosztott könyvelési technológiák koncentrációjának vagy ellenőrzésének veszélyét, sem az adatok megszerzésének és koncentrációjának kockázatát.

3.8

A blokklánc-technológia e jellegzetességei lehetővé teszik valódi önvégrehajtó, intelligens szerződések (smart-contract) létrehozását, amelyek a tranzakciót gyorsan és horizontális módon képesek személyre szabni és részletekbe menően megalkotni. Ily módon az alapvető, igazolt információk megkövetelhetővé válnak, amely számos társadalmi, gazdasági és politikai szokást érinthet.

3.9

Elég például a választásokkal és a szavazati rendszerekkel, a szociális és egészségügyi szolgáltatásokkal vagy a közbeszerzésekkel kapcsolatos digitális közigazgatás lehetséges evolúciójára gondolnunk.

3.10

A blokklánc-technológia kulcsszavai – decentralizáció, átláthatóság, egyenrangú részvétel, megbízhatóság és bizalom – sok esetben megegyeznek azon fő szerveződési formák jelzőivel, amelyeken keresztül a szociális gazdaság vállalkozásai és szervezetei működnek. Mindez még inkább igaz lesz akkor, amikor a megosztott könyvelési technológiák hálózatait oly módon fejlesztik tovább, hogy magas szintű interoperabilitásra legyenek képesek, ami lehetővé teszi majd a felhasználók számára, hogy e technológiákat különböző készülékeken és eszközökön keresztül egymással együttműködve legyenek képesek kiaknázni.

4. Az Európai Unió és a blokklánc

4.1

Az EGSZB üdvözli és támogatja azokat a tevékenységeket, amelyeket az Európai Bizottság és számos tagállam kezdeményezett a blokklánc európai partnerségének létrehozása érdekében. Stratégiai szempontból fontos, hogy Európa ne veszítsen tért a digitális technológiák fejlesztését illető, jelenleg zajló nemzetközi versenyben, ezért ösztönözni és támogatni kell a különböző magán- és közszereplők közötti együttműködést a blokklánc európai infrastruktúrájának létrehozása érdekében.

4.2

Az Európai Parlament is kifejtette a témával kapcsolatos véleményét a 2017/2772 (RSP) és a 2018/2085 (INI) állásfoglalásaiban, továbbá felszólította az Európai Bizottságot arra, hogy mozdítsa elő a megosztott könyvelési technológiák társadalmi hatásvizsgálatának elvégzését.

4.3

Hasonlóan fontos lépés volt, amikor 2018. február 1-jén az Európai Bizottság megalapította az Uniós Blokklánc Megfigyelőközpontot és Fórumot (EU Blockchain Observatory and Forum), amely már közzé is tett néhány tematikus jelentést (1).

4.4

Az EGSZB meggyőződése, hogy ahhoz, hogy a blokklánc-technológiák nyújtotta előnyök optimális módon megvalósulhassanak, elő kell mozdítani a magán- és a közszféra, valamint a szervezett civil társadalom közötti együttműködés ösztönzésére és támogatására szolgáló, megfelelő szabályozási keretet is, annak érdekében, hogy létrejöjjön egy pozitív társadalmi, kulturális és jogszabálybeli konvergencia, amely ahhoz szükséges, hogy mind a magánszektorban, mind a közszférában lehetőség nyíljon a szolgáltatások és folyamatok javítására.

5. Jelenthet-e a blokklánc-technológia és a decentralizált, megosztott könyvelés megfelelő infrastruktúrát a szociális gazdaság számára?

5.1

A blokklánc-technológia hasznos eszköz a bizalom fogalmának a globális digitális gazdaság terén történő újraértelmezéséhez, ezért a szociális gazdaság szervezetei e technológia segítségével hozzájárulhatnak a gazdaság demokratikusabbá tételéhez azáltal, hogy elősegítik a digitális szociális gazdaság elterjedését.

5.2

A pénzügyi válságokat követően meggyengült az európai polgárok pénzügyi intézményekbe vetett bizalma. A bizalom gyér társadalmi erőforrássá vált, amit a nagyobb gazdasági szereplők által összegyűjtött és tárolt adatok védelmét illető egyre növekvő aggodalmak tovább gyengítenek.

5.3

A szociális gazdaság vállalkozásai, amelyek igen elterjedtek és erős szálakkal kötődnek egy-egy területhez és a helyi közösségekhez, fontos támogató szerepet tölthetnek be abban, hogy a lehetőségek minél szélesebb körben eljussanak az európai állampolgárokhoz. Ebből kifolyólag építő módon járulhatnak hozzá a szociális gazdaság és a technológiai innováció közötti etikai és értékbeli konvergenciához, egy olyan fejlődési modell felé közelítve, amely a közös érdekeket tükrözi vissza.

5.4

A blokklánc-technológiának számos olyan gyakorlati alkalmazása van, amely elképzelhető a szociális gazdaság szervezetei számára.

5.5

Először is egy, az átláthatóság és a bizalom szintjét növelni képes technológiát könnyedén lehet alkalmazni arra, hogy az adományozások és a pénzgyűjtés biztonságossá és nyomon követhetővé váljon, lehetővé téve például, hogy egy nem kormányzati szervezetet adományozás formájában támogató szereplő végigkísérhesse az általa felajánlott pénzforrás útját és végső felhasználási módját. Másrészről maga a nem kormányzati szervezet is alkalmazhat olyan eszközöket, amelyek segítségével részletekbe menően elszámolhat valamennyi kiadást, ezáltal igazolva, hogy a beruházott pénzforrást valóban az előzetesen meghatározott célokra használta fel.

5.6

A blokklánc-technológia alkalmazásával a szociális gazdaság számos szervezete jelentős mértékben javíthatja és biztonságossá, valamint nyomon követhetővé teheti az egyesület irányításával kapcsolatos tevékenységeket (tanácskozás a tagokkal, szavazás) azáltal, hogy megkönnyíti a tagok részvételét és bevonását abban az esetben, ha azok területileg elszórtan helyezkednek el, vagy a szervezet annyira sok tagból áll, hogy nehézkessé válna a valódi, hagyományos tanácskozások megszervezése.

5.7

A kulturális ágazatban számos tevékenység – legyen szó képzésről vagy művészetről – a szociális gazdaság szervezetein keresztül valósul meg. Oktatással és képzéssel, előadásokkal és művészeti vagy szellemi produkciókkal foglalkozó egyesületek és szövetkezetek a blokklánc-technológia segítségével igazolhatóvá tehetik a távolban zajló tevékenységeket, továbbá a felhasználók igényei alapján személyre szabhatják azokat. Leginkább azonban arra használhatják, hogy a tartalommal kapcsolatos szolgáltatások esetében intelligens szerződéseket alkalmaznak, amelyek által egyértelműbbé és kétséget kizáróvá tehetik a szellemi tulajdonjogot és a szerzői jogot.

5.8

A blokklánc-technológia az oktatás és képzés területén a kompetenciák igazolása céljából biztosíthatja a legmagasabb iskolai végzettség és az oklevelek digitális formátumban történő elmentését, vagy a munkavállalók, illetve tanulók önéletrajzáról szóló, automatikusan frissülő digitális igazolások kiadását.

5.9

Igen fontosnak ígérkeznek az egészségügy, a segítségre szoruló személyek gondozása és a szociális ellátás terén kialakított alkalmazások, mind az adatok és információk biztonságos tárolása, mind az ellátott személyek elérhetősége és azonosítása szempontjából. Ezeken a területeken rendkívül sok szociális gazdasági szervezet tevékenykedik, amelyek a leginkább rászoruló polgároknak nyújtanak segítséget, ideértve a központoktól távol eső területeket is, ahol a telemedicina és a távgondozás biztonságos rendszereinek kialakítása erőteljesen befolyásolhatja az emberek életminőségét.

5.10

Ezek a technológiák gyakran olyan kompetenciákat vagy erőforrásokat igényelnek, amelyek nem mindenki számára állnak rendelkezésre. Ez még inkább igaz a legsérülékenyebbekre, amilyenek például az idősek, a szegénységben élők, a fogyatékossággal élő személyek, a kiskorúak és a társadalom peremére szorult családok. Nem szabad megfeledkeznünk erről a csoportról, és számukra a szociális gazdaság szervezetei hidat képezhetnek az említett technológiákhoz való hozzáférés tekintetében.

5.11

Számos mezőgazdasági szövetkezet kívánja alkalmazni az új technológiákat termékei valódi nyomon követéséhez és azonosításához, kivédve ezzel a termelőket és a fogyasztókat egyaránt károsító csalást és a hamisítást. Ezenkívül a blokklánc-technológia egyértelműbbé és átláthatóbbá teheti egy mezőgazdasági szövetkezet és annak tagjai közötti kapcsolatot, egyúttal hozzájárulhat a szolgáltatások költségének csökkentéséhez is, gondolva itt például a természeti katasztrófához kapcsolódó kockázatbiztosítás költségére.

5.12

Mint ismeretes, a blokklánc-technológia első alkalmazásait a kriptovaluták és a személyközi fizetési rendszerek fejlesztéséhez dolgozták ki. Mindez hasznos lehet a szociális gazdaság ágazataiban mind a közösségi finanszírozás műveleteinek, mind a nem bankképes személyek mikrohitelhez jutását segítő, kiegészítő jellegű fizetési rendszerek kezeléséhez, továbbá a közösségi gazdaság előmozdításának érdekében az etikus mikroberuházások hálózatainak kezeléséhez.

5.13

A környezetvédő egyesületek és szociális vállalkozások meghatározó szerepet töltenek be a pazarlás csökkentésében, valamint a szelektív hulladékgyűjtésben és -kezelésben. A decentralizált, megosztott könyvelési technológiák potenciáljával ezeken a területeken is lehetne élni, nevezetesen az állampolgárokat érintő szolgáltatások minőségének javítására használva azokat.

5.14

A megújuló energiát termelő szövetkezetek, amelyek száma Európában már 1 500 felett van, és amelyek több mint 1 000 000, az energiarendszer átalakításában részt vevő polgárral számolnak, a blokklánc-technológia alkalmazásával optimalizálhatják elosztóhálózatukat és az energetikai átállást.

5.15

Az energetikai kérdéskör igen fontos aspektusa a blokkláncnak, hiszen az adatok és blokkláncok több, egymástól távol lévő szerverre és eszközre történő egyidejű könyvelése jelenleg nagymértékű energiaveszteséggel jár, ezért szükség van az energiafelhasználás optimalizálására annak érdekében, hogy a blokklánc-technológia felhasználása fenntarthatóbbá váljon.

5.16

Miután megállapítottuk, hogy a blokklánc-technológia milyen jelentős pozitív fejleményeket képes előidézni, fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a blokklánc által könyvelt adatokat később módosítani nem lehet, ezért fontos, hogy az állami szabályozás biztosítani tudja, hogy e technológiák fejlesztése a személyes adatok kezeléséről szóló rendeletnek (általános adatvédelmi rendelet) megfelelően történjen, különös tekintettel „a személyes adatok tárolásának megszüntetéséhez való jog”-ra.

5.17

Fontos, hogy a kérdéskört érintő hatályos jogszabályok – akár közvetlenül, akár az értelmezés szintjén – folyamatosan alkalmazkodjanak a rendkívül gyorsan zajló technológiai változásokhoz. Csak ily módon kerülhető el, hogy a blokklánc-technológia által várt pozitív fejleményekhez ugyanannyi negatív hatás és egyéb problémákat okozó következmény társuljon.

5.18

A blokklánc-technológia jelentős hatást gyakorol majd a munkaerőpiacra: számos szakma megszűnik, más munkák pedig gyökerestül megváltoznak majd, másrészről viszont egyéb szakmák jöhetnek létre vagy fejlődhetnek tovább jelenlegi állapotukhoz képest. Az EGSZB fontosnak tartja, hogy a munkavállalók megfelelő védelemben részesüljenek, elsősorban a szociális partnerek részvételével kialakított képzési tervek és aktív munkaerőpiaci eszközök biztosításán keresztül.

5.19

Az új digitális technológiák óriási potenciálja és a szükséges beruházások magas költségei következtében a blokklánc-technológia is ki van téve azoknak a kockázatoknak, amelyeket az említett technológiákat működtetni képes eszközök koncentrációja hordoz magában. Ebből kifolyólag a hálózat demokratizálódásának potenciálja mellett számolni kell annak kockázatával is, hogy néhány nagy beruházásokra képes szereplő vagy ország spekulációs céllal szerezhet meg és halmozhat fel adatokat és technológiai hálózatokat. Ezért fontosak azok az állami beavatkozások, amelyek e technológiák részvételalapú és hozzáférhetőséget biztosító fejlődését támogatják.

Kelt Brüsszelben, 2019. július 17-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Luca JAHIER

(1) „Blockchain Innovation in Europe” (2018. július), „Blockchain and General Data Protection Regulation (GDPR)” (2018. október), „Blockchain for Government and Public Services” (2018. december), „Scalability, interoperability and sustainability of blockchains” (2019. március), „Blockchain and Digital Identity” (2019. május).

18.10.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 353/6

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A vállalkozói készséget és az innovációt támogató egységes piac előmozdítása – új gazdasági modellek támogatása a társadalmi kihívások és az átalakulások kezelése érdekében

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2019/C 353/02)

Előadó: Giuseppe GUERINI

Közgyűlési határozat:	2019.1.24.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 32. cikkének (2) bekezdése saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Egységes piac, termelés és fogyasztás”
Elfogadás a szekcióülésen:	2019.7.4.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2019.7.17.
Plenáris ülés száma:	545 .
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	185/0/6

1. Következtetések és ajánlások

1.1.

Általánosan elismert nézet, hogy a szociális piacgazdaság kialakítására kell törekedni, amely az új technológiák intelligens alkalmazásával képes kezelni a fenntarthatósággal, az éghajlatváltozással, valamint az egyenlőtlenségek csökkentésével kapcsolatos jelentős problémákat.

1.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy ezen a téren a közintézményeken kívül a vállalkozói világ is aktív és fontos közreműködő lehet. Különösen a reálgazdaság azon vállalkozásai, amelyek a pénzügyi ösztönzők spekulatív használata nélkül teremtenek értéket és munkahelyeket.

1.3.

Figyelembe véve, hogy európai szinten számos gazdasági modell és vállalkozási forma létezik, fontos, hogy a vállalkozásokkal, a gazdasággal és a belső piaccal kapcsolatos jogalkotási javaslatok ne az uniformizáló, „mindent egy kaptafára” megközelítést kövessék, hanem ehelyett a „vállalkozások biodiverzitását” hasznosítsák.

1.4.

Alapvetően fontos, hogy az európai intézmények támogassák a mesterséges intelligencia fejlesztését és a nagy adathalmazok helyes használatát, ennek érdekében pedig olyan jogszabályokat hozzanak létre, amelyek garantálják, hogy e technológiák fejlesztése az egyén jogainak tiszteletben tartásával történik, másrészt összehangolt módon fektessenek be európai és állami forrásokat az EU globális szintű versenyképességének garantálása érdekében. A nagy adathalmazokat és az azokban rejlő potenciált a kkv-k részére is hozzáférhetővé kell tenni.

1.5.

Az új technológiák, a mesterséges intelligencia és a nagy adathalmazok következtében a termelési folyamatokat és általánosságban a gazdaságot érintő átalakulások gyökeresen meg fogják változtatni a munkaerőpiacot is. Fontos ugyanakkor, hogy ezek a változási folyamatok egy gyümölcsöző társadalmi párbeszéd keretében, valamint a munkavállalók jogainak és életminőségének tiszteletben tartása mellett menjenek végbe.

1.6.

A kkv-k hitelhez jutását elősegítő intézkedéseknek (mint amilyen a Juncker-terv, a COSME-program vagy a jövőben induló InvestEU program) továbbra is támogatniuk kell a kkv-kat és szociális vállalkozásokat, amelyek likviditási problémák és az elegendő saját tőke hiánya miatt nehezen tudnak növekedni. A kockázati tőke európai piacának fejlesztését is aktívan kellene ösztönözni.

1.7.

Mivel egy egyre idősödő és csökkenő lélekszámú európai népesség számára kell társadalmi kohéziót és méltányosságot biztosítani, egyre egyértelműbbé válik, milyen szerepet tölthetnek be a jövőben a szociális és a kölcsönösségen alapuló vállalkozások. További munkát igényel tehát e vállalkozások szerepének minél jobb kiaknázása, hiszen ezek lehetővé teszik az emberek számára az önszerveződést és az együttműködést annak érdekében, hogy választ lehessen adni az egyre növekvő szociális szükségletekre.

1.8.

Az EGSZB ismételten hangsúlyozza, hogy el kell ismerni és támogatni kell azt a szerepet, amelyet a kkv-k, a családi vállalkozások és a szociális vállalkozások, a kézműves vállalkozások, a kiskereskedők és -gazdálkodók töltenek be az emberek és a helyi közösségek szerepét a középpontba állító vállalkozói szellemiség előmozdítása és támogatása terén, amivel hozzájárulnak egy befogadó egységes piac európai modelljének kialakításához. E vállalkozások továbbá lehetővé teszik nagyobb számú munkaerőt foglalkoztató vállalkozói tevékenység végzését is, ezzel ösztönözve a gazdasági demokráciát.

2. A kezdeményezés háttere és tárgya

2.1.

A jelen saját kezdeményezésű vélemény célja, hogy tájékoztatást adjon az európai intézményeknek annak érdekében, hogy az egységes piac erősítésére irányuló intézkedések keretében segítsék elő egy olyan környezet létrejöttét, amely kedvez olyan különböző vállalkozási formák fejlődésének, amelyek készek a társadalom előtt álló kihívásokkal szembenézni.

2.2.

Immár általánosan elismert nézet, hogy olyan szociális piacgazdaság kialakítására kell törekedni, amely az új technológiák intelligens alkalmazásával képes kezelni a fenntarthatósággal, az éghajlatváltozás káros hatásainak megfékezésével, az egyenlőtlenségek csökkentésével, a demográfiai feszültségekkel, az Unió külső határait érő erős migrációs nyomással és az energetikai átalakulással kapcsolatos jelentős problémákat.

2.3.

Az EGSZB szerint ezen a téren a vállalkozói világ fontos közreműködő lehet, természetesen a közintézmények mellett. Az előző bekezdésben említett nagy átalakulásokat többek között a vállalkozói tevékenységekben rejlő, sajátos innovatív potenciál kiaknázásával lehet kezelni. Mindazonáltal bebizonyosodott, hogy néhány gazdasági fejlődési modell és vállalkozási forma nagyobb részt vállal a fenntarthatóbb és befogadóbb gazdaság érvényesüléséhez egyre inkább elengedhetetlennek tűnő szociális innovációs folyamatban.

2.4.

Az EGSZB úgy véli, hogy az innovációnak és az újfajta vállalkozói készségnek kedvező egységes piac jelentős konvergenciákat valósíthatna meg az Egyesült Nemzetek 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendjében a fenntartható fejlődésre vonatkozó célkitűzések elérése terén, mivel az Európai Unió országai jóllétének fenntartásához nélkülözhetetlen növekedési és innovációs célkitűzéseknek nemcsak ambiciózusnak, de fenntarthatónak is kell lenniük.

2.5.

Az utóbbi években az EGSZB több specifikus véleményt fogadott el az alábbi alapvető témákkal kapcsolatban:

—	Új gazdasági modellek keresése (1),

—	A különböző vállalkozási formák (2),

—	A digitális korral járó átalakulások (3).

2.6.

Az EGSZB szerint van néhány olyan gazdasági „ökoszisztéma”, amely méltó arra, hogy kiemelt figyelmet kapjon az európai jogalkotóktól, mivel elő tudná segíteni a belső piac működését. Az Unió gazdasági rendszere sokszínű: multinacionális és nemzeti, valamint nagyszámú helyi vállalkozásból tevődik össze. E vállalkozások gyakran regionális termelési láncokra tagolódnak: nagyvárosi területekre, nagy sűrűségű városi rendszerekkel, valamint vidéki és peremterületekre, ahol nem egyszerű biztosítani a társadalmi jólétet és kohéziót, ha nem szentelnek külön figyelmet annak, hogy a technológiai innovációt a központoktól távoli területeken is hozzáférhetővé tegyék.

2.7.

Az összes fenti környezetben gondoskodni kell a különböző vállalkozási formák együttéléséről és integrálásáról, azonban azok mindegyike személyre szóló figyelmet érdemel a jogalkotói beavatkozás és a közberuházások terén. Ezért fontos, hogy a jogalkotási és a gazdaság szabályozását célzó javaslatok, amelyek a vállalkozásokra, a gazdaságra és a belső piacra irányulnak, ne legyenek teljesen uniformizáltak, és utasítsák el a „mindent egy kaptafára” megközelítést.

3. Az új, technológián alapuló, fenntartható és befogadó európai gazdaság felé

3.1.

A digitális gazdaságnak és az új technológiáknak köszönhetően az áruk és szolgáltatások új termelési paradigmáinak kidolgozására van szükség, amelyek képesek megváltoztatni azokat a módszereket, amelyekkel az európai vállalkozások tevékenységeinek fejlesztése történik.

3.2.

Ennek kapcsán alapvetően fontos, hogy az európai intézmények megfelelő módon támogassák a mesterséges intelligencia fejlesztését, ennek érdekében pedig egyrészt olyan jogszabályokat teremtsenek meg, amelyek garantálják, hogy e technológiák fejlesztése az egyén jogainak tiszteletben tartásával történik, másrészt összehangolt módon fektessenek be európai és állami forrásokat, hogy elkerülhető legyen a térvesztés olyan piaci szereplőkkel szemben, mint az Egyesült Államok és Kína.

3.3.

A nagy adathalmazok használata, feldolgozása és tárolása is alapvető szerepet tölt majd be az európai piac versenyképességének garantálásában, tekintve, hogy folyamatosan nő az adatfeldolgozási kapacitás, és egyre több lehetőség van arra, hogy ezeket az adatokat a gazdasági fejlődési stratégiák és az embereknek nyújtott szolgáltatások érdekében hasznosítsák. Biztosítani kell azonban, hogy ezen adatok kezelése és fejlesztése az egyéni jogok, az alapvető szabadságok és a személyes adatok kezeléséről szóló új európai elvek (GDPR) tiszteletben tartásával történjen.

3.4.

Az európai vállalkozói és gazdasági struktúra sajátossága, hogy megvannak az eszközei ahhoz, hogy helyt tudjon állni a digitális átalakulásban, mivel olyan önmagát működtető ökoszisztémaként strukturálódik, amely számos különböző, globális szintű törekvéssel rendelkező, nemzetközi és helyi vállalkozásból tevődik össze. Ahhoz, hogy mindez megvalósulhasson, mielőbb meg kell teremteni Európa egységét, összekapcsoltságát, kohézióját és versenyképességét. E tekintetben a számos helyi gazdasági rendszerben megvalósuló digitális innovációs központokat pozitív tapasztalatként könyvelhetjük el.

3.5.

Az új technológiák, a mesterséges intelligencia és a nagy adathalmazok következtében a termelési folyamatokat és általánosságban a gazdaságot érintő nagy átalakulások gyökeresen meg fogják változtatni a munkaerőpiacot is. Bizonyos típusú munkák eltűnnek, újak jönnek létre, mások pedig mélyreható változásokon mennek keresztül. Fontos, hogy ezek a változási folyamatok egy gyümölcsöző társadalmi párbeszéd keretében és a munkavállalók jogainak tiszteletben tartása mellett menjenek végbe. A munkavállalókat a jogvédelem és a továbbképzés terén támogatni kell.

3.6.

A növekedés további kulcsfontosságú tényezőjét az adópolitika jelenti. A jelenlegi jogalkotási ciklus során az Európai Bizottság sokat dolgozott az adórendszerrel kapcsolatos témákon. Az EGSZB úgy véli, hogy az adószabályok hatékonysága és észszerű összehangolása alapvető szerepet játszik a belső piac megerősítésében. Az európai szinten előmozdított adóügyi politikák emellett a vállalkozások növekedését elősegítő eszközöket hivatottak támogatni, például a kutatási és fejlesztési beruházásokat vagy a tőkefinanszírozáshoz való hozzáférést.

3.7.

Az európai kkv-k és a szociális vállalkozások még napjainkban is strukturális problémákkal és a fejlődésük számára kedvező körülmények hiányával küzdenek, a támogatásukért tett számos erőfeszítés ellenére. Emellett a kkv-k gyakran alacsony vagy közepes szintű technológiákat igénylő termelést folytatnak, vagy kevésbé tudásintenzív szolgáltatásokat nyújtanak, és nehézséget jelent számukra a határokon átnyúló piacokon való érvényesülés. Ezeket a vállalkozásokat még inkább támogatni kell, mivel, ahogyan arra az Európai Bizottság is emlékeztet erre, az európai vállalkozások 99 %-át, valamint a foglalkoztatottság 67 %-át teszik ki (4). Ezért, bár nem szabad megfeledkezni a szabad piac és verseny elveinek tiszteletben tartásáról, ezeket a vállalkozásokat megfelelő módon kell támogatni olyan ipar- és adópolitika révén, amelyek nem a gazdagság koncentrálását segítik elő, hanem a közös érték előállítását.

3.8.

Ennek jegyében a kkv-k hitelhez jutását elősegítő intézkedéseknek (mint amilyen az állami kezességvállalási rendszert biztosító Juncker-terv, a COSME-program vagy az InvestEU program) továbbra is támogatniuk kell a kkv-kat és a szociális vállalkozásokat. Ennek fényében erőteljesen támogatni kell a magánszemélyeknek a startup vállalkozásokban, valamint a kkv-kban való részesedését, az európai kockázati tőke és a magas kockázatú tőkepiac fejlesztése érdekében, amelynek méretei még ma is teljesen eltérnek az Egyesült Államokban működő piacétól. Az olyan politikák elfogadása mellett, amelyek elősegítik a magántőkének az európai vállalkozásokba történő befektetését, olyan konkrét intézkedésekre is szükség van, amelyek elősegítik az EU-n kívüli tehetségek és kompetenciák megszerzését.

3.9.

A Világbank adatai szerint az átlagot tekintve az Európai Unió (5) az 53. helyen áll azon a globális ranglistán, amely azt mutatja, mennyire könnyű vállalkozói tevékenységet elindítani, és 29. helyen azon a ranglistán, amely arra vonatkozik, hogy összességében mennyire könnyű vállalkozói tevékenységet folytatni. Ezzel szemben az Egyesült Államok a 8. helyen áll azon a ranglistán, amely azt mutatja, mennyire könnyű vállalkozói tevékenységet folytatni. Ennek kapcsán az EGSZB hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a vállalkozói tevékenységet az áruk és szolgáltatások termelése, valamint az európai vállalkozókra nehezedő bürokratikus terhek terén az adminisztráció egyszerűsítését célzó intézkedésekkel támogassák és bátorítsák.

3.10.

A közbeszerzések piaca napjainkban az európai GDP kb. 16 %-át teszi ki, értéke pedig körülbelül 1,9 trillió euro. A 2014-es, közbeszerzésekre (6) és koncessziókra (7) vonatkozó új irányelvek javaslata szerint a nemzeti közigazgatási hatóságok által szervezett ajánlati felhívásokban jobban figyelembe kell venni a szociális és környezetvédelmi szempontokat. Az Európai Bizottság saját bevallása szerint ennek a célkitűzésnek az elérése azonban még igencsak messze van. Az EGSZB javasolja az Európai Bizottságnak, hogy nagyobb hatékonysággal erősítse meg a szociális és környezetvédelmi szempontok figyelembevételét az egységes piac szempontjából történelmileg alapvető fontosságú ágazatban.

3.11.

Egyfelől a nemzetközi szinten jelentkező, egyre komolyabb kihívások, másfelől pedig a társadalmi kohézió és méltányosság biztosításának szükségessége felhívja a figyelmet arra a szerepre, amelyet a szociális vállalkozások tölthetnek be a jelenlegi környezetben. Ezért még többet kell dolgozni azon vállalkozások létezésének és szerepének elismerése érdekében, amelyekben – a szociális szükségletekre adandó válaszként – leginkább megnyilvánul az emberek autonóm önszerveződése.

3.12.

A kisvállalkozásokban és a szociális vállalkozásokban a személyből indul ki a cselekvési impulzus és a motiváció, nem pedig a tőkéből, amely olyan „befektetéseket” keres, amelyek garantálják a hozamot. Mivel a személyek impulzusaiból indulnak ki, ezek a vállalkozások a helyi közösségekben gyökereznek és összefonódnak azokkal, hozzájárulva a helyiek jóllétéhez és a társadalmi kohézióhoz. E tekintetben példaértékű a háztartási kisegítők utalványalapú foglalkoztatásának belga és svéd rendszere (8). E rendszerek különleges adókedvezményeket kínálnak a felhasználók számára, és hozzájárulnak ahhoz, hogy a be nem jelentett munkavégzés esetei felszínre kerüljenek; mindez előnyökkel jár egyrészt a szolgáltatók számára, akik így nagyobb védelmet élveznek, másrészt az állami költségvetés számára.

3.13.

A helyi közösséghez és területhez való ragaszkodás versenyképességi előnnyé válik, mert táplálja a motivációt, és hozzáadott értéket hoz létre a társadalom és a kapcsolatok terén. Ezáltal a szociális vállalkozások lehetővé teszik nagyobb számú munkaerőt foglalkoztató vállalkozói tevékenység végzését is, így hozzájárulnak egy befogadó jellegű fejlődési modellhez.

3.14.

A szociális vállalkozásokhoz kapcsolódó további alapvető előny az, hogy elősegítik a gazdasági demokráciát is, amennyiben emberek milliói számára teszik lehetővé, hogy gazdasági tevékenységet folytassanak, és autonóm módon olyan munkát találjanak ki maguknak, amely megfelel kompetenciáiknak, képességeiknek és törekvéseiknek.

3.15.

Ezt a célkitűzést szem előtt tartva működnek például a szövetkezetek, a kölcsönösségen alapuló vállalkozások és a helyi közösségek részvételén alapuló alapítványok, valamint a szociális vállalkozások. Ezek a vállalkozások egyre nagyobb elismerésnek örvendenek, többek között az Európai Bizottság által 2011-ben elfogadott szociális vállalkozási kezdeményezésnek köszönhetően, amelyet napjainkban követhetne egy még bátrabb és szervesebb kezdeményezés.

3.16.

Különösen fontos megemlíteni a regionális és helyi bankokat, amelyek a hitelhez jutás pótolhatatlan lehetőségét nyújtják emberek milliói számára. Az európai szabályozás megközelítése még mindig kedvezőtlen ezekre a bankokra nézve, és nem felel meg az arányosság elvének, amennyiben ugyanazokat a technikai szabályokat írja elő mind a globális, mind a kizárólag helyi nagyságrendű bankok számára, a „mindent egy kaptafára” megközelítést alkalmazva.

4. Az európai vállalkozások egy átfogó globális és szociális színtéren

4.1.

Tisztában kell lennünk azzal, hogy a globális színtér a következő években jelentősen át fog alakulni, mindenekelőtt az egyes nemzetek és kontinensek demográfiai adatait, termelési kapacitását és gazdasági súlyát illetően.

4.2.

Ebben az átalakulásban, amelynek során a világ népessége a jelenlegi 7,6 milliárdról 9,8 milliárdra fog nőni, és amely növekedés 9 országban (India, Nigéria, Kongó, Pakisztán, Etiópia, Tanzánia, Egyesült Államok, Uganda és Indonézia) összpontosul majd, az 500 millió lakossal rendelkező Európa központi szerepe meg fog gyengülni (9).

4.3.

Ezzel egy időben tovább fog nőni az idősek százalékos aránya, és a jelenlegi 137 millióhoz képest 2050-re megháromszorozódik és meghaladja a 425 milliót a 80 évesnél idősebbek száma; e folyamat pedig Európában összpontosul majd, ahol az átlagéletkor már napjainkban is 40–45 év körül mozog, míg a feltörekvő országokban ez 25–30 év.

4.4.

Az EGSZB véleménye szerint a folyamatban lévő nagyszabású változások holisztikus megközelítést tesznek szükségessé, amely összhangot teremt az európai gazdasági és szabályozási politikák, valamint a társadalmi kohézióval és a gyengébb csoportok védelmével kapcsolatos politikák között, anélkül, hogy hátrahagyná az időseket, a fogyatékkal élőket vagy a hátrányos helyzetűeket és a leggyengébb rétegeket.

4.5.

Az ipar fejlesztésével kapcsolatos terveken és a gazdaságpolitikán kívül az innovációnak és a vállalkozói készségnek kedvező piac létrehozása terén a kihívást annak az egyetlen biztos tényezőnek a hasznosítása jelenti, amelyben egy egyre bizonytalanabb világban bízni lehet: az emberé.

4.6.

Az emberi tőke hasznosítása javára válik az egész gazdasági rendszernek azáltal, hogy alátámasztja: gazdasági téren az emberek és a vállalkozások magatartása nem kizárólag arra irányul, hogy a lehető legnagyobb nyereséget érjék el. Ily módon megszilárdulhat az az eszme, hogy a gazdasági tevékenység mögött álló motiváció, mint amilyen a vállalkozás indításának vágya, messze túlterjed a tőke felhalmozása iránti egyszerű igényen. Ez nem a gazdasági siker jelentőségének elbagatellizálását, hanem értékének másfajta megítélését jelenti.

4.7.

Az utóbbi évtizedekben ugyanis a digitális gazdaság vállalkozásainak, különösen a nagyvállalatoknak a sikerét mindenekelőtt annak alapján mérték, hogy mennyire tudnak pénzügyi értelemben értéket kinyerni, és nem annak alapján, hogy mennyire tudnak értéket és munkahelyeket teremteni a munkán keresztül.

4.8.

Az EGSZB szükségesnek tartja az európai polgárok szakmai továbbképzésébe való beruházást, hogy felkészülten tudjanak reagálni a jelen történelmi pillanat folyamatos változásaira. Alapvető fontosságú ezért olyan képzési programokba beruházni, amelyek támogatják a vállalkozás iránti hajlandóságot, és a vállalkozói szellem bátorítására alkalmas ismeretek mellett már fiatal kortól biztosítják az önszerveződéshez szükséges eszközöket és kompetenciákat, valamint támogatják a kreativitást és a kockázatvállaláshoz való bátorságot. Ugyanakkor a képzési és támogatási politikáknak garantálniuk kell, hogy a globális színtérhez képest egyre idősebbé váló és egyre csökkenő európai népesség (akikre manapság az „ezüstgazdaság” kifejezéssel szoktak hivatkozni) jó életminőséget élvezhessen, és képes legyen aktív hozzájárulást nyújtani.

4.9.

Minden egyes embert elsőbbséget élvező értéknek kell tekinteni, ahogyan azt a munka világába való beilleszkedést segítő szociális vállalkozások sikertörténetei mutatják, amelyek úgy lettek stabilak és versenyképesek, hogy instabil helyzetű vagy a hagyományos munkaerőpiacról kirekesztett munkavállalókat foglalkoztattak.

Kelt Brüsszelben, 2019. július 17-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Luca JAHIER

(1) HL C 81., 2018.3.2., 57. o.; HL C 75., 2017.3.10., 33. o.; HL C 75., 2017.3.10., 1. o. és HL C 303., 2016.8.19., 28. o.

(2) HL C 288., 2017.8.31., 20. o.; HL C 283., 2018.8.10., 1. o.; HL C 13., 2016.1.15., 8. o.; HL C 13., 2016.1.15., 152. o.; HL C 458., 2014.12.19., 14. o. és HL C 345., 2017.10.13., 15. o.

(3) HL C 440., 2018.12.6., 73. o.; HL C 81., 2018.3.2., 102. o.; HL C 62., 2019.2.15., 33. o.; HL C 227., 2018.6.28., 70. o.; HL C 75., 2017.10.13., 6. o. és HL C 62., 2019.2.15., 131. o.

(4) https://ec.europa.eu/growth/smes/business-friendly-environment/performance-review_en

(5) http://www.doingbusiness.org/content/dam/doingBusiness/media/Annual-Reports/English/DB2019-report_print-version.pdf

(6) HL L 94., 2014.3.28., 65. o.

(7) HL L 94., 2014.3.28., 1. o.

(8) http://impact-phs.eu/national-practices/sweden-rot-rut-avdrag/

(9) United Nations, World Population Prospects 2017 revision; https://population.un.org/wpp/Publications/Files/WPP2017_KeyFindings.pdf

18.10.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 353/11

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A fogyasztók szerepe a körforgásos gazdaságban

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2019/C 353/03)

Előadó: Carlos TRIAS PINTÓ

Közgyűlési határozat:	2019.1.24.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 32. cikkének (2) bekezdése saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2019.7.4.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2019.7.17.
Plenáris ülés száma:	545 .
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	200/4/9

1. Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB európai, nemzeti és helyi szinten is olyan stratégiai irányváltást szorgalmaz, amely határozottan támogatja a körforgásos gazdaság új modelljeit, nemcsak az összes szereplő részvételének erősítésével, hanem azáltal is, hogy a fogyasztókat a közpolitikák középpontjába helyezi.

1.2.

Ennek tükrében a gazdaság körforgásossá tétele és a túlfogyasztás újragondolása attól függően éri el a szükséges intenzitást és hatékonyságot, hogy a jelenlegi termelési és fogyasztási modell meghaladásában milyen mértékben nő a fogyasztó szerepe, mivel a mindennapi fogyasztási szokások jelentik a változás leghatékonyabb mozgatórugóját.

1.3.

Az oktatást, az egész életen át tartó tanulást és az önképzést is be kell vetni, a fogyasztói lehetőségekről minél objektívabb tájékoztatást kell nyújtani és a fogyasztókat a körforgásos modellnek megfelelő magatartás felé kell terelni. Az EGSZB ezzel kapcsolatban kiemeli a helyi közigazgatási szervek és fogyasztói szervezetek szerepét.

1.4.

A fellépések teljesítésének mértéke az ENSZ 12. számú fenntartható fejlődési célja (1) és annak részcéljai alapján kialakított hatásmutatók révén követhető nyomon, ami további szabványosítási folyamatokhoz vezet.

1.5.

A tudatos fogyasztás transzverzális jellegéből adódóan a fennmaradó 16 fenntartható fejlődési cél és azok alcéljai kiegészítik a hatásvizsgálatokat, a 17. számú, „Partnerség a célok eléréséért” elnevezésű fenntartható fejlődési cél pedig teret biztosít az együttműködésnek és a megosztott felelősségnek, felerősítve ezáltal mind a multiplikációs hatást, mind a szükséges méretezhetőséget.

1.6.

A termékek különböző értékláncokat érintő társadalmi és környezeti lábnyomának kiszámítása nagymértékben lehetővé teheti, hogy a fogyasztók – a digitális társadalom keretében – lényeges információhoz juthassanak fogyasztással kapcsolatos döntéseiket illetően. Az EGSZB hangsúlyozza a megbízható, összevethető és alátámasztható hatásmutatók alkalmazásának jelentőségét és különösen a vegyi anyagokat illető mutatók tanulmányozására hívja fel a figyelmet, elsősorban azok manipulációjának vonatkozásában.

1.7.

A fellépések során a „mindenki számára előnyös” filozófiát kell alkalmazni, és egyenmegoldások helyett a különböző területek és tevékenységi ágazatok egyedi jellegzetességeit figyelembe vevő, az érintett szereplőket minden esetben bevonó, „alulról építkező megközelítést” kell alkalmazni. E kezdeményezéseknek tökéletesen illeszkedniük kell a helyi gazdaság fejlődésébe, valamint intézményvezéreltnek kell lenniük, és nagyobb szerepet kell adniuk a fogyasztói szervezeteknek.

1.8.

Európa a körforgásos gazdaság különböző modelljeit illetően vezető szerepet tölt be, ám ehhez olyan vállalkozói környezet kialakításának is társulnia kell, amely elősegíti a körforgásos gazdaság áruinak és szolgáltatásainak nemzetközivé válását, olyan országok úttörő jellegű tapasztalataira támaszkodva, amilyen például Dél-Korea (2). Az említett modellekhez konkrét iránymutatásokat kell adni a környezeti szempontból fenntartható gazdaságok és társadalmak felé történő méltányos átmenethez (3), amelyek egyenlő versenyfeltételeket is biztosítanak a harmadik országokból származó, az előírásokat csak látszólag betartó termékekkel szemben.

1.9.

A reklámok és a kereskedelmi gyakorlatok kulcsfontosságú szerepet töltenek be a fogyasztási döntések meghozatalában. A vállalkozások társadalmi felelősséget érintő politikáinak szükségszerűen hozzá kell járulniuk a „greenwashing” és a „social washing” (a környezetvédelmi, illetve a társadalmi felelősségvállalás látszata) technikáinak felszámolásához. E tekintetben mindenképpen meg kell erősíteni a körforgásos gazdaságra való átállás különböző formáinak jelenlegi felügyeleti és akkreditációs intézményi keretét.

1.10.

Az adóztatás és a felelősségteljes közbeszerzés hatékony eszköz ahhoz, hogy meghonosítsák a felelősségteljes termelésre és fogyasztásra való átállást ösztönző, jutalmazáson alapuló modellt, a termékek és szolgáltatások fokozatos szabványosítása keretében. Az első esetben a tagállamoknak meg kell vizsgálniuk, hogyan lehetne hatékony jutalmazáson alapuló megközelítést alkalmazni az európai egységes piachoz hozzájáruló, körforgásos adóztatás fokozatos egységesítésének elindításával, a második esetben pedig a helyi közigazgatásnak kell a „fenntartható beszállítók” részére támogatási terveket létrehoznia a termelés megfelelőségének és méretezhetőségének érdekében, hiszen e termelők gyakran nem képesek megfelelni a jelenlegi szerződési feltételeknek.

1.11.

Az EGSZB a kötelező címkézést megelőző átmeneti intézkedésként az önkéntes címkézést is támogatja, amennyiben az független, ellenőrzött és önkéntes környezetvédelmi kiválósági rendszereken alapul. Az uniós ökocímke (4) megfelelő támogatással és egyéb termékekre történő kiterjesztéssel az európai fenntartható döntési modell emblematikus márkájává válhatna.

1.12.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy minél előbb fejleszteni kell a környezettudatos tervezést, azáltal, hogy szisztematikusan megvizsgálják a hasznos élettartamra, javításra, vegyi összetevőkre stb. vonatkozó követelményeket, a társadalmi szempontok figyelembevételével egyidejűleg a helyi fogyasztási hálózatokat és a fogyasztó-termelői gyakorlatokat is előmozdítva.

2. Bevezetés és előzmények

2.1.

A fenntartható növekedésnek és versenyképességnek a minőségi tényezőket is figyelembe kell vennie, ami azt jelenti, hogy nem zsákmányolják ki a környezetet és a munkaerőt, a föld erőforrásainak függvényében tisztességes életkörülményeket teremtenek, összességében pedig egy olyan modellt jelent, amely egyensúlyba hozza a gazdasági jólétet, a környezeti kérdéseket és a társadalmi befogadást (5).

2.2.

A körforgásos gazdaságnak olyan magatartási modellen kell alapulnia, amely összhangban áll a természet működési szabályaival, és amelynek célja a természeti tőke megőrzése és megújítása.

2.3.

Mostanáig számos tanulmány, javaslat és vélemény látott napvilágot a lineáris gazdaságról a körforgásos gazdaságra történő átállással kapcsolatban, a termelést helyezve a középpontba, és csak mellékesen érintve a körforgásos gazdaság kihívásai tekintetében központi szerepet betöltő fogyasztókat.

2.4.

Kiindulópontként szolgálhat, hogy igen nagy szakadék húzódik a társadalmi és környezetvédelmi szempontokra érzékeny fogyasztó (6) állításai és fogyasztási szokásai között: ez utóbbit az ún. low cost jelenség befolyásolja, amely az árat (a negatív externáliák hatásait figyelmen kívül hagyva) gyakran a termék vagy szolgáltatás összminősége elé helyezi.

2.5.

Jól látható tehát, hogy amint a tapasztalatok és az elvárások területéről a cselekvés és a kötelezettségvállalások talajára lépünk, ezek az adatok érvényüket vesztik. Ekkor ugyanis kézzelfoghatóvá válik a hozzáférhetőség és a fenntarthatóság közötti ellentét, és a tájékoztatás, valamint a képzés ekkor válik a fogyasztó átállási folyamatban való részvételének optimalizálását illető kulcsfontosságú tényezővé.

2.6.

A körforgásos gazdaságról szóló intézkedéscsomagban szerepelt néhány konkrét utalás a fogyasztói szokásokkal kapcsolatban, amelyekkel az EGSZB is egyetértett (7):

2.7.

A Régiók Európai Bizottsága „A körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési terv” (8) című véleményében a fogyasztói magatartást és a társadalmi tendenciákat elemzi, hangsúlyozva a helyi és regionális önkormányzatok kiemelkedő szerepét az olyan oktatási, képzési és szakképzési témájú intézkedések megerősítésében, amelyek a fenntartható fogyasztással, az erőforrások védelmével és a hulladékkeletkezés megelőzésével kapcsolatos tudatosságot, valamint a tervezés és a forgalmazás során a gyártói felelősséget hivatottak növelni.

2.8.

Végül pedig az EGSZB hangsúlyozza, hogy néhány újszerű fogyasztási forma szintén előmozdíthatja a körforgásos gazdaságot: termékek vagy infrastruktúrák megosztása (közösségi gazdaság), termékek helyett szolgáltatások igénybevétele, informatikai vagy digitális platformok használata stb.

3. A körforgásos gazdaság az uniós szakpolitikákban

3.1.

Szabályozási és termelési aspektusain túl az Unió körforgásos gazdaságot érintő szakpolitikáinak valódi kihívása a fogyasztó tömegek mozgósítása, amelyben fontos szerephez jut a mindennapi szokásokból és döntésekből összeálló fogyasztói magatartás. Az egyéni fellépések multiplikátorhatásából következik, hogy a fogyasztók teljeskörű részvétele a változás húzóereje lenne.

3.2.

„Az anyagkörforgás megvalósítása – a körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési terv” című európai bizottsági közlemény (9) megállapítja, hogy „a fogyasztók millióinak döntései elősegíthetik vagy akadályozhatják a körforgásos gazdaságot”.

3.3.

Úgy véli, hogy „a rengeteg címkével és a környezetbarát jellegre utaló állítással szembesülő uniós fogyasztók számára gyakran nehézséget jelent a termékek közötti különbségtétel, valamint az, hogy megbízzanak az elérhető információkban. A zöld termékmegjelölések nem mindig felelnek meg a megbízhatóságra, pontosságra és egyértelműségre vonatkozó jogi követelményeknek.”

3.4.

„Az ár a vásárlásra vonatkozó döntéseket befolyásoló kulcsfontosságú tényező, mind az értékláncban, mind pedig a végső fogyasztók esetében. A tagállamokat tehát arra kérjük, hogy gondoskodjanak olyan ösztönzőkről, illetve használjanak olyan gazdasági eszközöket (mint az adózás), amelyek annak biztosítását célozzák, hogy a termékek árai jobban tükrözzék a környezetvédelmi költségeket. A jótállással kapcsolatos szempontok, mint a jogszabályban előírt jótállási idő, illetve a bizonyítási teher megfordítása, megvédhetik a fogyasztókat a hibás termékektől, és hozzájárulhatnak a termékek tartósságához és javíthatóságához”.

3.5.

Jóllehet a közlemény a fenntarthatóság számos kulcsfontosságú tényezőjét érinti, a különböző értékláncokban létrejövő interakciók sokaságát figyelmen kívül hagyja, ily módon másodlagos szerepbe kényszerítve a fogyasztót.

4. Az uniós politikák jelenlegi állása

4.1.

Európa már rendelkezik a felelősségteljes közbeszerzés előmozdítására irányuló jogszabályi kerettel (10), és az abban rejlő lehetőségek (11) által a régió a körforgásos gazdaság egyik húzóereje. Ennek ellenére megvalósítása során számos nehézségbe ütközünk, ami szükségessé teszi annak világosabb meghatározását, hogy mely termékek és szolgáltatások elégítik ki a „körforgásosság” követelményeit.

4.2.

Egy folyamatosan változó terminológiából kell kiindulnunk, hiszen az átmenet a különböző értékláncok bevált gyakorlataira támaszkodik, és olyan új alapokon nyugvó, globális szintű szabványosítási folyamatokat kell elindítanunk, amelyek megfelelnek a többoldalú és globális gazdaság közös nyelvezetére vonatkozó igénynek.

4.3.

A fenntartható finanszírozásra vonatkozó európai bizottsági cselekvési terv és a fenntartható tevékenységek új taxonómiájáról szóló rendelet (12) – az Egyesült Nemzetek iránymutatásaival való teljes összhangban – a társadalmi-környezeti hatásmutatók új családját hozza létre.

4.4.

Az Európai Bizottság erőforrásainak felhasználásával (amelyeket jelenleg az InvestEU fog össze és egészít ki) a beruházások előreláthatólag jelentős mértékben irányt változtatnak majd, és olyan tevékenységekre fognak összpontosítani, amelyek hozzájárulnak az éghajlatváltozás mérsékléséhez és a természeti erőforrások megőrzéséhez, különös tekintettel a lakóépületek felújítására és a geotermikus energia alkalmazására (13), amelyek egyaránt a közvetlen fogyasztói döntésekhez kapcsolódnak.

4.5.

Az erős és gyenge pontokkal egyaránt rendelkező Új megállapodás a fogyasztói érdekekért hozzájárul majd a fogyasztók bizalmának növeléséhez (14). Az EGSZB véleménye szerint (15) a fogyasztási jogszabályok alkalmazási keretének javítása kulcsfontosságú a körforgásosság kiegyensúlyozott fejlődéséhez.

4.6.

Érdemes megemlíteni az Európai Bizottság és az EGSZB közös kezdeményezését, a körforgásos gazdaság érdekelt feleinek európai platformja (16) elnevezésű hálózati rendszert, amely teret biztosít a konkrét kihívások, bevált gyakorlatok és megoldások kezeléséhez és megosztásához. Ezenkívül fontos szerepet tölt be többek között a kiskereskedelmi fórum (REAP) (17) és az élelmiszer-pazarlással és élelmiszer-veszteséggel foglalkozó uniós platform (18) is.

5. Az Európai Bizottság jövőbeli kötelezettségvállalásai

5.1.

Az Európai Bizottság a környezettudatos tervezést illető munkája folyamán különösen az élettartamnak, a közös használatra és a javításra vonatkozó információknak, valamint a pótalkatrészek rendelkezésre állásának arányos követelményeit fogja megvizsgálni. Azt is megfontolja, hogy bevezessen-e az élettartamra vonatkozó információkat az energiafogyasztási címkézésbe.

5.2.

A hulladékokra vonatkozó felülvizsgált jogalkotási javaslatokban az Európai Bizottság az újrahasználati tevékenységeket ösztönző új szabályokat ír elő.

5.3.

Az Európai Bizottság lépéseket fog tenni a materiális árukra vonatkozó jótállások jobb érvényesítése érdekében, meg fogja vizsgálni a javítás lehetőségeit, és foglalkozni fog a hamis zöld termékmegjelölések kérdésével.

5.4.

Az Európai Bizottság független vizsgálati programot fog kidolgozni az Európai horizont program keretében az idő előtti elavulással kapcsolatos kérdések további tanulmányozása végett (19).

5.5.

Az Európai Bizottság hangsúlyt helyez a zöld közbeszerzés megvalósítására, elsősorban azáltal, hogy az új vagy a felülvizsgált kritériumokban érvényesíti a körforgásos gazdaságot.

6. Valóban a körforgásos gazdaság felé haladunk?

6.1.

„A fenntarthatóság egy [olyan] folyamat, […] ahol a kormányok, vállalatok, munkavállalók, polgárok és fogyasztók magatartását, intézkedéseit és döntéseit az vezérli, hogy felelős módon figyelembe veszik azok gazdasági, környezeti és szociális hatásait.” (20)

6.2.

Az EGSZB véleménye szerint az uniós intézmények a körforgásos gazdaság lényegét a környezetvédelemben és a termelésben látják, míg a társadalmi és fogyasztói szempontokat alig érintik, ami azzal a veszéllyel jár, hogy körforgásos módon egy másik lineáris gazdaság felé tartunk.

6.3.

Az átfogó megközelítés szerint a fogyasztó proaktív szerepének túl kell mutatnia a pusztán aszimmetrikus jellegű részvételen, amely szerint nem több, mint a háztartási hulladék újrafeldolgozásának városi szereplője. Inkább meg kell erősíteni a szerepét annak érdekében, hogy a körforgásos folyamat valamennyi szakaszában részt vehessen.

6.4.

Szerencsére a körforgásos gazdaság tekintetében rendkívül gazdag eszköztárral rendelkezünk, nevezetesen a 17 fenntartható fejlődési céllal (SDG) és azok részcéljaival, valamint az éghajlatváltozás mérséklését célzó COP21 (21) kötelező erejű jegyzőkönyveivel, amelyek együttesen hatalmas lehetőségeket kínáló, egyetemes keretet biztosítanak számunkra.

6.5.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az átállás annál hatékonyabb lesz és annál inkább igazodik majd a 12. számú fenntartható fejlődési célhoz (Felelős fogyasztás és termelés), minél közelebb képes kerülni egymáshoz a kereslet és a kínálat, azaz a körforgásos gazdaság minél jobban kötődik az egyes területekhez.

7. Az EGSZB javaslatai arra vonatkozóan, hogy a fogyasztók minél nagyobb szerephez jussanak a körforgásos gazdaságban

7.1.

Kutatás és Felelős Innováció (angol rövidítése: RRI) az Európai horizont program keretében: elő kell segíteni valamennyi szereplő kiegyensúlyozott részvételét, különös tekintettel a fogyasztókra és/vagy azok képviselőire.

7.2.

Környezettudatos tervezés és innováció: a közös környezetvédelmi felelősség kritériuma alapján támogatni kell a fogyasztók aktív részvételét közös értékteremtő gyakorlatok révén, hiszen e gyakorlatokat hivatalosan szabályozott minőségjelzések útján akkreditálni lehet.

7.3.

Ösztönözni kell a fogyasztóknak a vállalati társadalmi felelősségvállalási politikák kialakításában való részvételét a kísérleti termékek vagy szolgáltatások tesztelése révén, a közös előzetes hitelesítés érdekében.

7.4.

Össze kell gyűjteni a körforgásos gazdasággal kapcsolatos helyes gyakorlatokat, a fogyasztók véleményét is kikérve. A legnagyobb multiplikátorhatással rendelkező gyakorlatokat széles körben terjeszteni kell.

7.5.

A következő információkra vonatkozó, fakultatív jellegű címkézés ösztönzése: kibocsátáscsökkentés, a biológiai sokféleség védelme, az erőforrások hatékony felhasználása, illetve a nagy környezeti hatással bíró összetevők használatának kerülése. Célul kell kitűzni e címkék kötelezővé tételét. A pótalkatrészek beszerzéséhez és a javítási lehetőségekhez kapcsolódóan be kell vezetni a termék előrelátható élettartamáról tájékoztató címke használatát. A fogyasztók által gyakorolt nyomást figyelembe véve hivatalos elismerések, az adóztatás és a közbeszerzés révén ösztönözni kell a termékek jótállási idejének meghosszabbítását.

7.6.

Az Új megállapodás a fogyasztói érdekekért keretén belül kártérítési mechanizmusokat kell létrehozni azon fogyasztók javára, akik a megvásárolt termékek és szolgáltatások révén az idő előtti elavulási gyakorlatok áldozatává váltak.

7.7.

Ellenőrizni kell a rendkívül rövid élettartamú anyagokat (mint például az egyszer használatos műanyagokat) (22) és a csomagolás használatát (23). Egy átfogóbb szemlélet keretében a vegyi anyagokat érintő ellenőrzéseket is szigorítani kell a helytelen újrafeldolgozási gyakorlatok megelőzése érdekében.

7.8.

A fogyasztó tájékoztatása a környezeti lábnyomra vonatkozóan: hozzáférhető, olvasható és valós legyen. Ellenőrizni kell és szükség esetén nyilvánosságra kell hozni azokat a helytelen gyakorlatokat, amelyek során az állításokat nem támasztja alá megfelelő tudományos bizonyíték.

7.9.

A fogyasztókat – különösen a fiatalokat – célzó, a fenntartható termelési és fogyasztási modellekről szóló tájékoztató kampányokat kell folytatni, amelyek különböző „nudge” stratégiákat alkalmaznak, és figyelembe veszik a kulturális és egyedi tényezőket (24).

7.10.

Olyan (a bölcsődében kezdődő és folyamatos) nevelési folyamatra van szükség, amely átfogóan foglalkozik a termékek életciklusával (az alkatrészek gyártása, modulrendszerű felépítés, élettartam, javíthatóság, újrafelhasználás és energiahatékonyság), és amely nagy hangsúlyt fektet a gyakorlatiasságra is.

7.11.

A digitális egységes piac stratégiájának keretében bővíteni kell a magas hozzáadott értékkel rendelkező, újrafelhasználási, javítási és újrafeldolgozási tevékenységekkel (értéknövelő újrahasznosítással) kapcsolatos munkahely-lehetőségek körét (25).

7.12.

Az illetékes hatóságoknak a hatáskörük keretein belül megfelelő infrastruktúrákat és erőforrásokat kell biztosítaniuk a szelektív hulladékgyűjtés számára minden olyan területen, ahol hulladék képződik.

7.13.

Elismerésben kell részesíteni azokat az önkormányzatokat, oktatási központokat, egyetemeket és egyéb intézményeket, amelyek a fogyasztóknak a körforgásos gazdaság tevékenységeiben való részvételére irányuló protokollokat is alkalmaznak, az alulról felfelé építkező modellek révén.

7.14.

Fejleszteni és bővíteni kell az új gazdasági modellek terén elért tapasztalatokat, lehetőleg egy konkrét területen megvalósuló közösségi és funkcionális gazdasággal kapcsolatosan, az oltalom alatt álló eredetmegjelölések mintájára „körforgásos települések” elnevezéssel.

7.15.

Technikai segítségnyújtás és ad hoc források révén meg kell erősíteni a fogyasztói egyesületek körforgásos gazdaságban betöltött szerepét.

7.16.

A fogyasztói szervezetek által végzett ellenőrzések alapján közzé kell tenni és terjeszteni kell a vállalkozások körforgásos gazdasággal kapcsolatos bevált gyakorlatait.

7.17.

Ösztönözni kell a helyi fogyasztói hálózatok kialakítását, illetve a termelés-fogyasztás és a „csináld magad” gyakorlatokat.

Kelt Brüsszelben, 2019. július 17-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Luca JAHIER

(1) https://www.undp.org/content/undp/es/home/sustainable-development-goals/goal-12-responsible-consumption-and-production.html

(2) Az Unió és Dél-Korea közötti kereskedelmi megállapodás keretében 2018 áprilisában, Szöulban tartott civil társadalmi fórum tárgyalásai során az ILO-egyezményeket elsősorban a körforgásos gazdaság szempontjából vizsgálták.

(3) Iránymutatás a környezeti szempontból fenntartható gazdaságok és társadalmak felé történő, mindenki számára igazságos átmenethez (ILO, Nemzetközi Munkaügyi Szervezet).

(4) A Unió ökocímke-bizottsága a termékek életciklusán alapuló módszerrel összhangban új körforgásos kritériumokat és mutatókat vezet be a termékek felhasználására és későbbi kezelésére vonatkozóan.

(5) Lásd az EGSZB véleményét: „Nagyszeben és a további lépések”, HL C 228., 2016.2.24., 37. o.

(6) Az Eurobarométer 2017. szeptember–októberi tematikus felmérése szerint az európaiak 94 %-ának nagyon fontos vagy elég fontos a környezet védelme, és a leginkább aggodalomra okot adó témának a növekvő hulladékmennyiséget jelölték meg. 87 %-uk pedig úgy véli, hogy személy szerint nagyon fontos vagy elég fontos szerepet tölthet be e téren.

(7) Lásd HL C 230., 2015.7.14., 99. o.; HL C 264., 2016.7.20., 98. o.; HL C 389., 2016.10.21., 80. o.; HL C 345., 2017.10.13., 102. o.; HL C 283., 2018.8.10., 61. o. és HL C 367., 2018.10.10., 97. o.

(8) HL C 88., 2017.3.21., 83. o.

(9) COM(2015) 614 final.

(10) Lásd a 2014/23/EU, 2014/24/EU és 2014/25/EU irányelveket.

(11) Az európai közbeszerzés a GDP 15 %-át teszi ki.

(12) A társjogalkotók által 2019 márciusában jóváhagyott COM(2018) 353 final.

(13) A társjogalkotók 2019 márciusában elfogadták a fenntartható tevékenységek taxonómiáját.

(14) Az Európai Parlament Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságának hibás termékekről szóló kiábrándító megállapodását (2018. február) egy pozitív esemény követte, nevezetesen az online vásárlás nagyobb fokú védelmére, valamint a kétféle minőségben forgalmazott ételek jelenségének szankcionálására vonatkozó megállapodás (2018. április).

(15) HL C 440., 2018.12.6., 66. o.

(16) https://circulareconomy.europa.eu/platform/

(17) http://ec.europa.eu/environment/industry/retail/about.htm

(18) https://webgate.ec.europa.eu/flwp/

(19) A H2020 „PROMPT” projekt az idő előtti elavulást vizsgálja, valamint tanácsokkal lát el a termék hasznos élettartamának növelését illetően, ideértve a javítást is. A konzorciumot fogyasztói szervezetek (ANEC/BEUC/ICRT és Test Achats, UFC Que Choisir, OCU, Stiftung Warentest, Consumentenbond), kutatóintézetek (TU Delft; Fraunhofer IZM) és javítási szervezetek (RUSZ, Ifixit) alkotják.

(20) Az EGSZB véleménye: „Európa polgárainak meghallgatása a fenntartható jövő érdekében (Nagyszeben és a következő lépések)”HL C 228., 2019.7.5., 37. o.

(21) https://unfccc.int/es/node/512

(22) HL C 62., 2019.2.15., 207. o.

(23) Gyakran túlzott mértékben és nem a megfelelő módon használják, aminek oka a marketingstratégiákban keresendő.

(24) Például a maradék elcsomagolására alkalmas dobozt Dél-Európában nem nézik jó szemmel.

(25) Lásd az ICT for Work: Digital Skills in the Workplace című végleges jelentést.

18.10.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 353/17

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Adózás a digitalizált gazdaságban

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2019/C 353/04)

Előadó: Krister ANDERSSON

Jogalap:	eljárási szabályzat 32. cikkének (2) bekezdése saját kezdeményezésű vélemény
Közgyűlési határozat:	2018.2.15.
Illetékes szekció:	„Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2019.7.2.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2019.7.17.
Plenáris ülés száma:	545 .
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	167/7/7

1. Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB nagyszerű lehetőségnek tekinti a gazdaság digitalizációját, az EU digitális menetrendjét pedig kulcsfontosságú politikának tartja az Európai Unió számára. Mivel a digitalizáció továbbra is a globális gazdasági növekedés fontos hajtóereje, az EGSZB úgy véli, hogy a digitalizált gazdaság adóztatásához kapcsolódó szakpolitikáknak a gazdasági növekedés, valamint a határokon átnyúló kereskedelem és beruházás előmozdítására kell törekedniük, ahelyett, hogy hátráltatnák azt.

1.2.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az adórendszereknek kellőképpen figyelembe kell venniük az új üzleti modelleket. Az igazságos adórendszerek elvei – a következetesség, a kiszámíthatóság, a semlegesség – éppolyan fontosak, mint eddig is, mind a hatóságok, mind pedig a vállalkozások és a fogyasztók számára.

1.3.

Az EGSZB ezért egyetért az Európai Bizottság azon törekvésével, hogy továbbra is meg kívánja előzni a vállalkozások agresszív adótervezési magatartását és a tagállamokban az átláthatóság hiányát annak érdekében, hogy biztosítsa a cégekkel szembeni egyenlő bánásmódot és előmozdítsa az európai versenyképességet.

1.4.

Az EGSZB határozottan úgy véli, hogy a gazdaság digitalizációja kapcsán minden olyan változást, amely a nyereségek megadóztatásához való jogok országok közötti elosztására vonatkozó szabályokat érinti, globálisan össze kell hangolni, hogy megfelelő globális kormányzással és globális szabályokkal jobban kiaknázzuk a globalizáció előnyeit. Az EGSZB ezért üdvözli az Európai Bizottság, a tagállamok, valamint az OECD és a G20-ak között a nemzetközi megoldás kidolgozásának támogatása érdekében folytatott szoros együttműködést, amely korlátozni fogja a nemzetközi kettős adóztatás kockázatát. Ha azonban nem sikerül nemzetközi megoldást találni, az EU fontolóra vehetné, hogy önállóan járjon el.

1.5.

Az EGSZB azt javasolja, hogy a saját nemzeti rendszereiket létrehozó tagállamok gondosan válasszák ki a leghatékonyabb megoldásokat, hogy elkerüljék a további komplikációkat és költségeket mind az adóhatóságok, mind pedig a vállalatok számára.

1.6.

Az EGSZB ösztönzi az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondosan mérlegeljenek minden lehetőséget, amellyel azon értékesítések esetében, amelyekre valamely tagállamban kerül sor, kiküszöbölhető a digitális szolgáltatások aluladóztatása, függetlenül attól, hogy hol található a vállalat. Az európai fogyasztók által használt platformokon keresztül nyújtott szolgáltatásokat az adókérdés kezelésének alapvető elemeként teljes mértékben be kell építeni a héarendszerbe. Meg kell azonban jegyezni, hogy a digitális kommunikációban az ügyfelek (például a Facebook stb. esetében) látható költség nélkül férnek hozzá ezekhez a szolgáltatásokhoz, ami kérdéseket vet fel a héa észszerű alkalmazása tekintetében.

1.7.

A fennmaradó nyereség elosztásához kiindulópontként a közös összevont társaságiadó-alap (KÖTA) tekintetében javasolt elosztási kulcsot lehetne alkalmazni, amely három tényezőt vesz figyelembe, ha az OECD-ben e módszer alkalmazásában állapodnak meg. Az EGSZB támogatja ezt a megközelítést.

1.8.

Az EGSZB ugyanakkor úgy véli, hogy a K+F-re fordított források fontosak az immateriális javak fejlesztése szempontjából, és hogy az ilyen tevékenységeket folytató országot díjazni kell. Az EGSZB ezért egy olyan képletet javasol, amely a KÖTA-képletben szereplő három tényezőtől eltérően négy tényezőt vesz figyelembe a fennmaradó nyereség elosztásához. Az EGSZB teljes mértékben tudatában van annak, hogy mennyire összetett a nemzetközi adóztatási jogok kiszámítása, ugyanakkor elengedhetetlennek tartja azok elfogadható és méltányos elosztását az országok között.

1.9.

Amennyiben a nemzetközi adóztatási jogok újraelosztása nem valósítható meg a meglévő transzferárképzési rendszer keretében, az EGSZB azt javasolja, hogy az immateriális piaci eszközökből származó fennmaradó nyereséget a négytényezős képlet alapján osszák fel.

1.10.

Tekintettel az Európán kívüli piacok növekvő méretére (különösen az olyan országokban, mint Kína, India és Brazília), a teljes társaságiadó-alapra, sőt, akár a teljes fennmaradó nyereségre vonatkozó adóztatási jogok elosztása számos tagállamban jelentős bevételkiesést eredményezne. Ez problémákat okozhat az európai országok társadalmi célkitűzéseinek elérésében.

1.11.

Az EGSZB úgy véli, hogy észszerű egyensúlyt kell teremteni a társasági nyereségadók nettó exportőr és nettó importőr országok közötti átcsoportosítása terén, hogy ne kerüljön veszélybe az országoknak az a lehetősége, hogy megvalósítsák társadalmi és környezetvédelmi célkitűzéseiket.

1.12.

Az adóztatási jogok országok közötti elosztására vonatkozó nemzetközi szabályok kölcsönösen elfogadott módosításai jótékony hatást gyakorolnak valamennyi tagállamra és az egységes piacra.

2. Háttér

2.1.

A világ jelenlegi társaságiadó-rendszerei és az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással (Base Erosion Profit Shifting, BEPS) kapcsolatos törekvés azon alapulnak, hogy a társasági nyereséget ott állapítják meg, ahol a gazdasági tevékenységek nyereséget termelnek, és ahol az értékteremtés történik. A gazdaságok digitalizációja azonban felvetette azt a kérdést, hogy hol keletkeznek a nyereségek és hogyan osztják el azokat. Digitális szolgáltatások széles értelemben távolról is nyújthatók anélkül, hogy a fogyasztás helyén fizikai jelenlét valósulna meg.

2.2.

A BEPS projekt eredményeképpen a nemzetközi adórendszer máris jelentős átalakuláson megy át, amely a társaságok adóztatása terén számos változást eredményez (1). A BEPS projekt célja az volt, hogy kezelje az adóalap-erózióval és a nyereségátcsoportosítással kapcsolatos gyakorlatokat, és ne változtassa meg a határokon átnyúló jövedelmekkel kapcsolatos adóztatási jogok országok közötti elosztására vonatkozó meglévő nemzetközi standardokat (2).

2.3.

A BEPS 1. fellépése a digitális gazdaság kihívásaival foglalkozott (3). Mivel nem sikerült konszenzusra jutni azzal kapcsolatban, hogy hogyan adóztassák ezeket az új üzleti modelleket, ezt 2018-ban az OECD és a G20-ak Inclusive Framework on BEPS című köztes jelentése (4) követte. E jelentés az inkluzív keret digitalizációval és a nemzetközi adószabályokkal kapcsolatos munkájának a megállapodás szerinti irányvonalát rögzíti, egészen 2020-ig. Leírja, hogy a digitalizáció hogyan érinti az adórendszer más területeit is, és új eszközöket biztosít az adóhatóságok számára, amelyek egyúttal az adófizetőknek nyújtott szolgáltatások javulását is segítik, és javítják az adóbeszedés hatékonyságát és az adókijátszás feltárást.

2.4.

Az OECD 2019. február 13-án nyilvános konzultációs dokumentumot adott ki „A gazdaság digitalizációjából eredő adóügyi kihívások kezelése” címmel (5). E dokumentum körvonalazza az átdolgozott nyereségelosztási szabályokat és a kapcsolatokra vonatkozó szabályokat, valamint egy globális adóalap-erózió ellenes javaslatot is tartalmaz.

2.5.

Az OECD/Inkluzív keret végleges jelentése 2020-ban várható. Az USA és Franciaország pénzügyminiszterei azonban kijelentették, hogy fel kívánják gyorsítani az OECD-ben a tárgyalásokat, hogy már 2019-ben megoldás szülessen (6). Az USA egy olyan javaslatot terjesztett elő, amely elsősorban azzal foglalkozik, hogy meg kellene engedni a piacországok joghatóságainak, hogy megadóztassák az adott joghatóságon belül felhasznált marketinggel kapcsolatos immateriális javak hozamait, még akkor is, ha az említett immateriális javak kifejlesztésével kapcsolatos beruházásra egy másik országban került sor. Létezik egy minimális társaságiadó-kulcsra vonatkozó német-francia javaslat is. Ez az EGSZB-vélemény a folyamatban lévő vitához nyújthat alapanyagot.

2.6.

Az Európai Bizottság már 2014-ben kiadott egy jelentést a digitális gazdaság adóztatásáról (7). A digitális gazdaság adóztatásával foglalkozó magas szintű szakértői csoport megállapította, hogy a digitális technológia nagyszerű lehetőségeket kínál Európa számára. Európa nagyban javíthatja növekedési és munkahelyteremtési kilátásait, ha megvalósítja a digitális egységes piacot, és kihasználja az egységes európai piacban rejlő digitális potenciált. A szakértői csoport széles körben megvitatta, hogy milyen elveknek kellene vezérelniük a nemzetközi adóztatást.

2.7.

Ezek az elvek e véleményhez is fontosak. A szakértői csoport megállapította, hogy nem célszerű külön adórendszert meghatározni a digitális társaságok számára. Inkább az általános szabályokat kell alkalmazni, ugyanolyan elbánásban részesítve a „digitális” vállalatokat is, mint a többi céget.

2.8.

A 2018. március 21-énElérkezett az idő a digitális gazdaságra vonatkozó modern, méltányos és hatékony adóztatási keret létrehozására címmel közzétett közleményében az Európai Bizottság bemutatta a digitális tevékenységekre vonatkozó uniós társaságiadó-szabályok harmonizált reformját bevezető jogalkotási csomagot. Az intézkedéscsomag két tanácsi irányelvet tartalmazott, amelyekhez egy „puha” jogi ajánlás társul a jelentős digitális jelenlétre kivetendő társasági adóval kapcsolatban.

2.9.

Az EGSZB 2018 júliusában véleményt fogalmazott meg „A multinacionális vállalatok nyereségének megadóztatása a digitális gazdaságban” címmel az Európai Bizottság javaslatairól (8). Ebben rámutatott a forgalmi adók kedvezőtlen hatásaira és a nemzetközi konszenzus elérésének szükségességére.

3. Általános megjegyzések

3.1.

3.2.

Az internet lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy jelentős fizikai jelenlét nélkül növekedjenek a globális piacokon – e sajátosság kiváltképp a kisvállalkozásoknak segít abban, hogy eddig példátlan nagyságrendben exportáljanak. A digitalizációhoz gyakran az immateriális javak, így a szellemi tulajdon és az adatok növekvő jelentősége társul.

3.3.

3.4.

Az EGSZB nagyon fontosnak tartja az egyenlő versenyfeltételeket a társasági nyereségadó területén. Az utóbbi évek azt igazolták, hogy egyes vállalatok ki tudták használni néhány tagállam egyedi adószabályait, és ezzel szinte nullára csökkentették a tényleges adómértéküket. Az átláthatóság hiánya hozzájárult ehhez a végeredményhez. Néhány esetben digitális szolgáltatások terén működő multinacionális vállalatok voltak érintettek.

3.5.

Az EGSZB ezért egyetért az Európai Bizottság azon törekvésével, hogy továbbra is megakadályozza a vállalatok, digitális vagy hagyományos vállalkozások agresszív adótervezési magatartását, valamint egyes tagállamokban az átláthatóság hiányát, hogy így biztosítva legyen az egyforma bánásmód minden vállalat számára, és hogy segítsék az európai versenyképességet.

3.6.

Az EGSZB határozottan úgy véli, hogy minden olyan változtatásnak, amely a nyereség megadóztatásához való jogok országok közötti megosztására vonatkozó szabályokat érinti, globálisnak kell lennie, hogy megfelelő globális kormányzással és globális szabályokkal jobban kiaknázzuk a globalizáció előnyeit. Az EGSZB ezért üdvözli az Európai Bizottság, a tagállamok és az OECD/G20-ak között a nemzetközi megoldás kidolgozásának támogatása érdekében folytatott szoros együttműködést. Ha azonban nem sikerül nemzetközi megoldást találni, az EU fontolóra vehetné, hogy önállóan járjon el.

3.7.

3.8.

Az EGSZB megállapítja, hogy a digitális technológiák alkalmasak lehetnek arra is, hogy forradalmasítsák a megfeleléssel és a vizsgálatokkal kapcsolatos munkát. Az OECD 2018-as jelentésében (9) bemutatja, hogy a digitalizáció máris háromféle pozitív hatást gyakorolt az adóigazgatásra: növelte az adójogszabályoknak való megfelelés eredményességét; javította az adófizetőknek nyújtott szolgáltatásokat, és csökkentette az adójogszabályoknak való megfeleléssel járó terheket.

3.9.

Az adóhatóságok rendelkezésére álló, harmadik felektől származó adatok nagyobb mennyisége szélesebb körben lehetővé teszi a jelentéstétel automatizálását, ami mindkét félnek időt és pénzt takarít meg, és felhasználható az adóeltitkolás, az adókijátszás és a csalás kezelésére is. A több adóhatóság által bevezetett adatrögzítő szoftverek, amelyek az ügyletek időpontjában rögzítik az értékesítések adatait, amelyek közvetlenül benyújthatók az adóhatóságnak, egyes országokban máris jelentősen növelték a hozzáadottérték-adóból (héa) származó bevételeket.

3.10.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a digitális ágazatban kivetett adók tényleges szintjének értékelésekor figyelembe kell venni, hogy az adóalap-erózióra és nyereségátcsoportosításra (BEPS) vonatkozó szabályok folyamatban lévő végrehajtása miatt milyen változások következnek be az adójogszabályokban, mivel ez akár több bevételt is eredményezhet az EU-ban.

4. A jövőbeli munka lehetséges irányai

4.1.

Nem minden ország vet ki a hozzáadottérték-adót. Az Unió országai azonban mind alkalmaznak ilyen adót. Elvben a szolgáltatások és áruk összes fogyasztásának héakötelezettséget kell maga után vonnia, kivéve, ha azt kifejezetten kizárják az adóalapból. A héabevételek az uniós költségvetés egyik saját forrását képezik, és az EGSZB fontosnak tartja a digitális szolgáltatások adóalapba való felvételét.

4.2.

Az EGSZB ösztönzi az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondosan mérlegeljenek minden lehetőséget, amellyel azon értékesítések esetében, amelyekre valamely tagállamban kerül sor, kiküszöbölhető a digitális szolgáltatások aluladóztatása, függetlenül attól, hogy hol található a vállalat. Az európai vásárlók által használt platformokon keresztül nyújtott szolgáltatásokat teljes mértékben be kell illeszteni a héarendszerbe. Meg kell azonban jegyezni, hogy a digitális kommunikációban az ügyfelek (például a Facebook stb. esetében) látható költség nélkül férnek hozzá ezekhez a szolgáltatásokhoz, ami kérdéseket vet fel a héa észszerű alkalmazása tekintetében.

4.3.

Az EGSZB megállapítja, hogy a világ jelenlegi társaságiadó-rendszerei az egyes érintett joghatóságokhoz rendelhető vállalati nyereség megállapításán alapulnak. Az adózásnak azon kell alapulnia, hogy hol állítják elő az értéket. Mivel nehéz megállapítani, hogy az értékláncban hol keletkezik a nyereség, egyetemes elveket kell találni arra, hogyan állapítsák meg az értékteremtés helyét. Ezeket a szabályokat az OECD átfogó munkája keretében dolgozták ki, megfogalmazva az adózási elveket és annak meghatározását, hogyan árazzák be az árukat és szolgáltatásokat az egy vállalatcsoporthoz tartozó társaságok esetében (transzferárképzési szabályok).

4.4.

Az EGSZB úgy véli, hogy a nemzetközi adózási szabályokat az üzleti modellek fejlődésével párhuzamosan időről időre felül kell vizsgálni. A jelenlegi szabályokat nemrégiben vizsgálták felül az adóalap-erózióról és a nyereségátcsoportosításról (BEPS) szóló megállapodással (10) összefüggésben. Az új szabályokat és meghatározásokat most kezdik alkalmazni. Ezek várhatóan érdemben csökkenteni fogják az agresszív adótervezés és adóalap-erózió lehetőségét.

4.5.

Fennmaradó nyereség (vagy veszteség) különösen akkor fordulhat elő, ha a marketinggel kapcsolatos vagy termék formáját öltő immateriális javak nem szokásos nyereséget eredményeznek. Fennmaradó nyereséghez vezethet például az ügyféllisták vagy összegyűjtött adatok felhasználása. A fogalom semmiképpen nem új, és nemcsak a profit kapcsolt felek közötti felosztására, hanem az adóztatási jogok országok közötti elosztására is felhasználható lenne. Ehhez azonban némi innovatív gondolkodásra lenne szükség, és fel kellene tárni, hogyan lehetne az adóztatási jogokat akkor is az értékteremtéssel összhangban elosztani, ha nincs az érintett országban állandó fizikai telephely. Ez része az OECD vizsgálódásainak.

4.6.

Az EGSZB megállapítja, hogy az úgynevezett digitális vállalatok adóztatása elsősorban nem a vállalatok adóalap-erodálási és nyereségátcsoportosítási magatartásához kapcsolódik, hanem az adóztatási jogok országok közötti elosztásához.

4.7.

A fennmaradó nyereség (vagy veszteség) úgy írható le, mint az azt követően rögzített nyereség (vagy veszteség), miután minden fél a szokásos piaci ár elvének megfelelő módon megkapta a díjazását szokásos közreműködéséért (11). Ez először a felmerülő kockázatok, a termelési tényezők által előállított érték és az ellátott feladatok megfelelő piaci értékelését foglalná magában.

4.8.

Az értékesítés rendszerint nem lenne döntő tényező a nyereségeknek az ügyletben részt vevő vállalatok közötti elosztásában. Ha azonban a jelenlegi nemzetközi szabályokat alkalmazzák, azaz a nyereségeket az OECD transzferárakra vonatkozó irányelvei alapján rendelik hozzá az egyes vállalatokhoz, a fennmaradó nyereséget azokhoz az országokhoz lehetne rendelni, ahol bizonyos funkciókat láttak el. Az egyik ilyen funkció lehetne az „értékesítés”.

4.9.

A fennmaradó nyereség elosztásához (12) is alkalmazni lehetne a közös összevont társaságiadó-alap (KÖTA) tekintetében javasolt elosztási kulcsot, amely három tényezőt vesz figyelembe (13).

4.10.

Ugyanakkor érvelhetünk amellett, hogy a K+F-re fordított erőforrások fontosak az immateriális javak fejlesztése szempontjából, és hogy az ilyen tevékenységet folytató országot ennek megfelelően kell díjazni (14). Ehhez olyan képletre lenne szükség, amely a KÖTA-képletben foglalt három tényező helyett négy tényezőből áll.

4.11.

4.12.

Ha a fennmaradó nyereség 30 (a csoport 100 egységnyi összes nyereségéből), és ha a termelés az értékteremtés szempontjából egyenlően oszlik meg „A” és „B” ország között, úgy ezek az országok mindketten 35 egységet adóztathatnak meg (15). Mivel a terméket egyenlő mennyiségben értékesítik „C” országban is, a fennmaradó nyereség „A”, „B” és „C” ország között egyenlően oszlana meg. Az „A” és „B” ország további 13 3/4 egységnyi adóalaphoz jutna, „C” ország pedig 2 1/2 egység megadóztatására lenne jogosult (16).

4.13.

Az EGSZB teljes mértékben tudatában van annak, hogy mennyire összetett a nemzetközi adóztatási jogok országonkénti kiszámítása. Ez azzal járna, hogy ki kellene számítani a fennmaradó nyereség nagyságát, és arról az országoknak egymás között meg kellene állapodniuk. Ehhez arra is szükség lenne, hogy ismert legyen az elosztási kulcsban szereplő négy tényező mindegyikének a nagysága. Egy módosított KÖTA-képlet használata a KÖTA elfogadásának irányába tett lépésnek tekinthető.

4.14.

A KÖTA-képlet olyan országoknak juttatna társasági adóztatási jogokat, amelyekben nem kerül sor innovációra, termelésre, kockázatvállalásra és feladatok ellátására. Az a puszta tény is adóalapot eredményezne, hogy valamely országban értékesítésekre kerül sor anélkül, hogy az adott országban bármilyen más tevékenység folyna. Ez jelentős változás a fennálló szabályokhoz képest. Ha azonban a KÖTA-képletet csak a fennmaradó nyereségre, nem pedig a teljes nyereségre alkalmazzák, ezzel elismerik az exportáló országok törvényes jogát ahhoz, hogy megtartsák az adóztatási jogok egy részét. A vállalkozás és az innováció révén teremtett érték adóengedményeket eredményezhetett a K+F-költségek felmerülésekor, és amikor a vállalat nyereségessé válik, ugyanez az ország adóbevételekhez jutna.

4.15.

Azt ajánljuk, hogy amennyiben nem kerül sor az OECD-megállapodásra, az Európai Bizottság a már birtokában lévő adatok – pl. az ügyfelek kapcsolódásának ideje alatti összes hirdetési idő stb. – alapján terjesszen elő egy új javaslatot ezeknek a vállalatoknak az EU-ban történő adóztatására.

4.16.

Tekintettel az Európán kívüli piacok növekvő méretére (különösen az olyan országokban, mint Kína, India és Brazília), a teljes társaságiadó-alapra, sőt, akár a teljes fennmaradó nyereségre (17) vonatkozó adóztatási jogok elosztása számos tagállamban jelentős bevételkiesést eredményezne, és nehézségekhez vezethetne a társadalmi célkitűzések megvalósítása terén.

4.17.

A Copenhagen Economics tanulmánya szerint a nettó exportőr országok jelentős társaságiadó-bevételektől eshetnek el, ha a nyereség egy részét ott adóztatják meg, ahol az árukat és szolgáltatásokat értékesítik (18). Egy konzervatív becslés szerint a skandináv országokban a jelenlegi társaságiadó-alap 18–21 %-a külföldi fennmaradó nyereségből származott 2017-ben. Németország esetében ezt az arányt 17 %-ra teszik. Ha bevezetik a marketinggel kapcsolatos immateriális javak fogalmát, e társaságiadó-bevételek zöme más országokba kerül.

4.18.

Az EGSZB úgy véli, hogy észszerű egyensúlyt kell teremteni a társasági adók nettó exportőr és nettó importőr országok közötti átcsoportosítása terén.

4.19.

Ha az európai vállalatokat elsősorban annak alapján adóztatnák, hogy hol értékesítik a termékeiket, úgy is kialakíthatják üzleti tevékenységeiket, hogy a költségek ugyanabban az országban merüljenek fel, mint ahol az értékesítésekre sor kerül. Ez a folyamat azzal a következménnyel járhat, hogy a beruházások és a munkahelyek olyan nagy fogyasztó országokba helyeződnek át, mint Kína és India, ami további bevételkiesést okoz a tagállamokban. E helyzet kialakulását az európai versenyképesség biztosításával kell elkerülni.

4.20.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az adóztatási jogok országok közötti elosztására vonatkozó bármely új rendszer vagy szabály tekintetében globális szintű megállapodásra és végrehajtásra van szükség. E feltételek hiánya kettős adóztatáshoz vezetne, és ezáltal csökkentené a beruházásokat és a munkahelyek számát.

Kelt Brüsszelben, 2019. július 17-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Luca JAHIER

(1) OECD. BEPS 2015. évi zárójelentések

(2) Az Európai Bizottság jelentése szerint az EU-ban a vállalatok által végrehajtott nyereségátcsoportosítás és adóalap-erózió 50–70 milliárd eurót tesz ki, ami az uniós GDP kevesebb mint 0,4 %-ának felel meg. SWD(2018) 81 final.

(3) OECD. BEPS Addressing the Tax Challenges of the Digital Economy, 1. intézkedés: 2014-es célkitűzés.

(4) OECD. Tax Challenges Arising from Digitalisation: Interim Report 2018 – Inclusive Framework on BEPS, az OECD és a G20-ak BEPS-projektje (OECD Publishing, 2018. március 16.); OECD.

(5) Public Consultation Document Addressing the Tax Challenges of the Digitalisation of the Economy című nyilvános konzultációs dokumentum, OECD.

(6) „US and France accelerate plans to make global tech groups pay tax. Finance ministers agree on need for international minimum corporation tax level”, Financial Times, 2019. február 28.

(7) A digitális gazdaság adóztatásával foglalkozó európai bizottsági szakértői csoport, 2014. május 28. A csoport elnöke Vítor Gaspar, Portugália egykori pénzügyminisztere volt, és hat, eltérő hátterű, más-más, a téma szempontjából lényeges szakértelemmel rendelkező szakértő vett benne részt, akik Európa különböző részeiből érkeztek.

(8) Az EGSZB véleménye a digitális gazdaságban működő multinacionális vállalatok nyereségének megadóztatásáról (HL C 367, 2018.10.10., 73. o.).

(9) Tax Challenges Arising from Digitalisation – Interim Report 2018.

(10) OECD 2015.

(11) A fogalom meghatározásához lásd: Transfer pricing in the EU context [Transzferárazás uniós összefüggésben]

(12) Meg kell jegyezni, hogy a szociális célú vállalkozások, így például a helyi közösséghez kapcsolódó egyes szövetkezetek közvetlenebb módon osztják el a hozzáadott értéket, ezért az elosztási kulcs nem alkalmazható közvetlenül rájuk.

(13) A közös társaságiadó-alapról szóló tanácsi irányelv (COM(2016) 0685 final – C8-0472/2016 – 2016/0337(CNS)). „A három tényező választását annak szükségessége indokolja, hogy a gazdasági tevékenység megfelelő leírásához figyelembe kell venni mind a termelés helyzetét (kínálati oldal, amelynek mutatója az eszközállomány és/vagy a bértömeg), mind a kereslet helyzetét (a célállomás felé történő értékesítések). Az értékesítések egyharmad súllyal, a bértömeg egyhatod súllyal, a munkavállalók száma egyhatod súllyal, az eszközállomány pedig egyharmad súllyal esik latba. A súlyok összege egy, így a KÖTA 100 %-át elosztják a tagállamok között. Ezt követően a tagállamok az adóalap rájuk eső része után kivethetik saját nemzeti társaságiadó-kulcsukat.” SWD(2016) 341 final

(14) Ha a jó infrastruktúrát és nagylelkű kutatási és fejlesztési ösztönzőket kínáló országok nem részesülnek a társasági adóbevételek megfelelő részében, akkor kevés vagy semmi okuk nem lenne a kedvező befektetési környezet kialakítására.

(15) A „normál” nyereség 70 lenne.

(16) A szokásos piaci ár elvének megfelelő díjazás után a fennmaradó nyereség 30. Ha egy K+F tényezővel (R) egészítjük ki a KÖTA-javaslatot, az elosztási kulcs tényezői a tőke (K), a munka (L), az értékesítés (S) és az R lennének, mind a négy egyenlő súllyal (1/4). 3 ország esetében 12 elemet kell figyelembe venni. A „C” ország esetében azonban csak egy elemmel kell foglalkozni, az értékesítéssel. A fennmaradó 11 elemet egyenlően el kell osztani „A” és „B” között, azaz mindegyiknek 5 1/2 elem jut (5,5/12 * 30) = 13 3/4. „C” ország adóalapja (1/12*30) = 2 1/2. Az „A” és a „B” ország esetében a 13 3/4-es pótlólagos adóalap 3 3/4 egység a K, 3 3/4 egység az L és 3 3/4 egység az R után (összesen 7 1/2 egység a K, 7 1/2 egység az L és 7 1/2 egység az R után), valamint egyenként 2 1/2 egység az S után. Az S tényezőre jutó összes egység szintén 7 1/2.

(17) Ha a teljes adóalap egyedül az értékesítéseken alapulna, a fenti példában „C” ország 25 egységnyi adóalapot kapna. Ha csak a fennmaradó nyereséget osztanák el az értékesítési elem alapján, a „C” országra vonatkozó adóalap 7,5 lenne.

(18) Sigurd Næss-Schmidt, Palle Sørensen, Benjamin Barner Christiansen, Vincenzo Zurzolo, Charlotta Zienau, Jonas Juul Henriksen és Joshua Brown: Future Taxation of Company profits – What to do with Intangibles?, Copenhagen Economics, 2019. február 19.

18.10.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 353/23

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az európai gazdaság rugalmasabbá és fenntarthatóbbá tétele

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2019/C 353/05)

Előadó: Javier DOZ ORRIT

Közgyűlési határozat:	2019.1.24.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 32. cikkének (2) bekezdése saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2019.7.2.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2019.7.17.
Plenáris ülés száma:	545 .
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	169/4/6

Preambulum

Ez a vélemény egy csomag része, amely az EGSZB párhuzamosan kidolgozott következő két saját kezdeményezésű véleményéből áll: „Az európai gazdaság rugalmasabbá és fenntarthatóbbá tétele”és„Új elképzelések a gazdasági és monetáris unió kiteljesítésére”. A csomag célja, hogy közvetlenül hozzájáruljon a 2019-ben hivatalba lépő új Európai Parlament és Európai Bizottság gazdasági menetrendjéhez. Egyértelműen szükség van egy új európai gazdasági stratégiára: egy pozitív narratívára az EU gazdaságának jövőbeli fejlődését illetően a nagyvilágban, amely növelné az EU gazdasági sokkhatásokkal szembeni ellenálló képességét és gazdasági modelljének – gazdasági, társadalmi és környezeti – fenntarthatóságát, és ezáltal visszahozná a bizalmat, a stabilitást és a közös prosperitást minden európai polgár számára. Az elmúlt években elért eredményekre építve ez a stratégia az európai gazdasági és monetáris unió célkitűzéseinek eléréséhez szükséges további gazdasági, költségvetési, pénzügyi, társadalmi és politikai integráció alapjait képezhetné.

1. Következtetések és ajánlások

1.1.

Az európai integráció válaszúthoz érkezett. A legutóbbi elhúzódó gazdasági válságból és a mély társadalmi sebekből, melyeket számos tagállamban maga után hagyott, többek között az a tanulság vonható le, hogy a tagállamok és a régiók közötti gazdasági és társadalmi konvergencia hiánya veszélybe sodorja az európai projekt fenntarthatóságát és mindazokat az előnyöket, amelyeket az európai polgárok eddig nyertek vele.

1.2.

Az emberi eredetű éghajlatváltozásra és bolygónk tűrőképessége határainak többszörös túllépésére való tekintettel felül kell vizsgálni termelési és fogyasztási modellünket. A COP 21 keretében létrejött Párizsi Megállapodással és az ENSZ fenntartható fejlődési céljaival összhangban az EU célul tűzte ki, hogy gazdaságát 2050-ig klímasemlegessé teszi. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, egy átfogó és következetes szakpolitikai keretre lesz szükség.

1.3.

A szakpolitikákat a gazdaság és a munkaerőpiac ellenálló képességének fejlesztésével és emellett a gazdasági, társadalmi, környezeti és intézményi fenntarthatóság megteremtésével kapcsolatos elvnek kell vezérelnie, ami a klímasemleges gazdaságra (azaz olyan gazdaságra, amelyben az üvegházhatásúgáz-kibocsátású és -elnyelés kiegyenlíti egymást) való átállás során elő fogja mozdítani a felzárkózást és az igazságosságot, ugyanakkor segíteni fogja kezelni a digitalizáció és a demográfiai változások jelentette kihívásokat.

1.4.

A gazdasági, munkaerőpiaci és társadalmi ellenálló képességet növelő gazdaságpolitikák lehetővé tétele érdekében kitartóan és határozottabban a GMU intézményi felépítésének megerősítésére kell törekedni. Ha csak kis lépésekben is, de folytatni kell az euróövezeti költségvetési kapacitás létrehozását, az állami beruházások recesszió idején való fenntartása érdekében a jelenlegi költségvetési szabályok reformját, egy közös biztonságos értékpapír létrehozását, valamint a bankunió és a tőkepiaci unió kiteljesítését. Elő kell mozdítani továbbá az olyan intézkedéseket is, amelyek célja a tagállamok közötti tisztességtelen adóverseny kiküszöbölése.

1.5.

A társadalmi sebezhetőség csökkentése és ily módon az ellenálló képesség növelése érdekében hatékony európai és nemzeti intézkedéseket kell elfogadni, amelyek célja az esélyek és az eredmények terén egyaránt növekvő egyenlőtlenségekkel kapcsolatos jelenlegi tendencia megfordítása.

1.6.

Ki kell dolgozni az igazságos átmenet koncepcióját, amelyet alkalmazni kell azon célkitűzés elérésére törekedvén, hogy az EU gazdasága 2050-ig karbonsemlegessé váljon. Ez annak biztosítását is magában foglalja, hogy az éghajlat-politikák hatásainak eloszlása egyenlő mértékű legyen, valamint a szociális partnerek teljeskörű bevonásával, előremutató módon kezeljék a munkaerőpiaci átmenetet. A fenntartható gazdaságnak a fenntarthatóság mindhárom dimenzióját – a gazdasági, a társadalmi és a környezeti dimenziót – egyesítenie kell magában.

1.7.

A tagállamoknak kezdeményezéseket kell tenniük a szociális jogok európai pillérének megvalósítása érdekében. Ehhez nemzeti szintű jogalkotási kezdeményezésekre és megfelelő finanszírozásra van szükség. Az Uniónak a következő többéves pénzügyi keret (2021–2027) keretében hozzá kell járulnia e pénzügyi erőfeszítésekhez.

1.8.

E kezdeményezésekkel párhuzamosan meg kell erősíteni az európai gazdaság versenyképességét, azaz többek között a kutatás, a fejlesztés és a munkaerő készségeinek gyarapítása és javítása révén a termelékenység és az életszínvonal fenntartható módon történő növeléséhez szükséges kapacitását, és mindeközben haladni kell a klímasemlegesség megvalósítása felé.

1.9.

A következő többéves pénzügyi keret nagyságára és formájára vonatkozó megállapodásnak tükröznie kell, hogy elengedhetetlenül szükség van az ellenálló képesség javítására és a fenntartható gazdaság megteremtésére.

1.10.

A rugalmas és fenntartható gazdaság különböző szempontjai közötti kapcsolatra való tekintettel a szociális partnereknek és a civil társadalom képviseleti szervezeteinek a szakpolitikai döntéshozatalban és a végrehajtási ciklusokban való részvételét hivatalos alapokra kell helyezni és szükség esetén nemzeti és európai szinten is meg kell erősíteni.

1.11.

Az európai intézményeknek és a tagállamoknak az európai szemeszter, a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret és más jogalkotási és kormányzati eszközök keretében összehangolt cselekvési programot kell létrehozniuk a gazdasági ellenálló képességet Unió-szerte javító legfontosabb tényezők és a tagállamok e tényezőkkel kapcsolatos konvergenciájának előmozdítása és megerősítése érdekében.

2. Rugalmasabb és fenntarthatóbb európai gazdaság

2.1.

A (gazdasági) sokkhatásokkal szembeni nagyobb ellenálló képesség kialakítása olyan célkitűzés, amely egyre nagyobb teret nyert az Unióban és különösen az euróövezetben folytatott (gazdaság)politikai viták során. Ez nemcsak annak tudható be, hogy a legutóbbi gazdasági és pénzügyi válság számos uniós tagállamban lassan gyógyuló gazdasági, társadalmi és politikai sebeket hagyott maga után, hanem annak is, hogy fel kell készülni a negyedik ipari forradalom által várhatóan az európai gazdaságokra és társadalmakra gyakorolt rendkívül romboló hatásokra, továbbá annak, hogy sürgősen foglalkozni kell az éghajlatváltozással, és bolygónk tűrőképességeinek határain belül kell maradnunk.

2.1.1.

Az Európai Bizottság a gazdasági és monetáris unióval (GMU) összefüggésben javaslatot tett a gazdasági ellenálló képesség fogalommeghatározására, amely szerint az nem más, mint egy ország azon képessége, hogy ellenálljon a sokkhatásoknak, majd a recessziót követően gyorsan visszanyerje [növekedési] potenciálját (1).

2.1.2.

Az öt elnök jelentése és az Európai Bizottságnak a GMU elmélyítéséről szóló fehér könyve szerint az euróövezet tagállamainak rugalmasabb gazdasági és társadalmi struktúrák felé kell tartaniuk, amelyek „megakadályozzák, hogy a gazdasági sokkok jelentős és tartós hatást gyakoroljanak a jövedelmi és foglalkoztatási szintekre”, és ezáltal csökkenteni tudják a gazdasági ingadozásokat, legfőképp a mély és hosszan elhúzódó recessziót.

2.1.3.

Meg kell azonban jegyezni, hogy noha a gazdaság rugalmas talpra állítása azt jelenti, hogy a változások ciklikus és strukturális jellegét egyaránt figyelembe véve kerülni vagy hatékonyan kezelni kell a sokkok tartós és romboló hatásait, a gazdaságoknak mindig vissza kell térniük a sokk előtti állapotba (vagy növekedési pályára kell állniuk). Például a negyedik ipari forradalom beköszöntének és a klímasemleges gazdaságra való átállásnak kétségkívül más gazdasági modellekhez kell vezetnie. Fontos, hogy a politikai intézmények és a szociális szereplők felkészülten nézzenek szembe a változásokkal, előre lássák a következményeket és irányítsák az átalakulási folyamatokat.

2.1.4.

A gazdasági szempontból rugalmas gazdaságok eltérő jellemzőkkel bírhatnak. Előfordulhat, hogy bizonyos típusú (pl. makrogazdasági vagy pénzügyi) sokkokkal szemben kevésbé sebezhetők. Valahányszor sokkok érik őket, a rugalmas gazdaságok tompítani tudják azok hatásait azáltal, hogy minimálisra csökkentik a termelési és foglalkoztatási szintre gyakorolt hatásaikat, és/vagy azokhoz alkalmazkodva gyorsan talpra tudnak állni. Az ellenálló képesség növelésére különféle szakpolitikai beavatkozások és azok különböző kombinációi használhatók. Ezek a következők: felkészülési, megelőzési, védelmi, (változás-)előmozdítási és átalakítási politikák. Az államadósság GDP-hez viszonyított magas aránya nehézségeket támaszthat az ellenálló képesség tekintetében. Egyrészről a sokkhatásokkal szembeni sebezhetőség forrása lehet, másrészről pedig korlátozhatja a tagállamok kedvezőtlen sokkhatásokra való reagálóképességét.

2.1.5.

A gazdasági ellenálló képesség elérésének módjai nagyon eltérő hatással lehetnek a különböző társadalmi csoportok jólétére. A munkavállalók jóléte nagyban függ attól, hogy mennyire stabilak, biztosak és egyenlők a jövedelmeik és foglalkoztatási lehetőségeik. Ennélfogva előnyben kell részesíteni azokat a szakpolitikákat, amelyek a gazdasági és munkaerőpiaci ellenálló képességet egyaránt előmozdítják, és amelyek a munkaerőpiac ellenálló képességére úgy tekintenek, mint ami lehetővé teszi a munkaerőpiac számára, hogy ellenálljon a gazdasági sokkoknak anélkül, hogy a munkavállalók jóléte jelentős csorbát szenvedne. A bizonytalan atipikus foglalkoztatási formák teljes munkahelyteremtésen belüli növekvő aránya azonban erőteljesen felhívja a figyelmet arra, hogy a gazdasági és munkaerőpiaci ellenálló képesség nem feltétlenül találkozik egymással. A foglalkoztatás minősége az ellenálló képesség egyik tényezője, mind a sebezhetőség és rezisztencia, mind pedig a fellendülés szempontjából.

2.2.

Az EU egyik szakpolitikai célkitűzése a fenntarthatóbb európai gazdaság megteremtése. A Juncker-Bizottság hosszú távú stratégiai jövőképe szerint, amely 2050-ig „egy virágzó, modern, versenyképes és éghajlati szempontból semleges uniós gazdaság” megteremtését tűzi ki célul, és amely többek között az ENSZ fenntartható fejlődési céljait is alapul vette, a fenntartható gazdaságnak olyannak kell lennie, amely mindhárom – gazdasági, társadalmi és környezeti – fenntarthatósági dimenziót egyesíti magában.

2.2.1.

A gazdasági fenntarthatóság – általános meghatározása szerint – azt jelenti, hogy a gazdaság korlátlanul képes támogatni a gazdasági termelés egy meghatározott szintjét. Ez a nagy makrogazdasági egyensúlyproblémák elkerülésére vonatkozik. A gazdaságpolitikai koordináció uniós folyamata, legfőképp az európai szemeszter – amelynek keretében gyakran összemossák a fenntartható gazdaság és a gazdasági fenntarthatóság fogalmát – lényegében az utóbbi dimenzió megvalósítására irányul, és nem tükrözi teljes mértékben a fenntartható gazdaság tágabb értelemben vett fogalmát. Például az Európai Bizottság „Fenntartható Európa 2030-ra” című vitaanyaga szerint „az egészséges költségvetés és a modern gazdaság kulcsfontosságú; a szilárd költségvetési politikák és a strukturális reformok terén elért haladásnak köszönhetően csökkentek az adósságszintek és több munkahely jöhetett létre” (2).

2.2.2.

A válság és ennek politikai kezelése jelentős visszaeséshez vezetett a társadalmi kohézió terén, és negatív politikai következményeket vont maga után. A társadalmi fenntarthatóságot az esélyek és az eredmények terén számos európai országban és a világ fejlett országaiban, de globálisan is megfigyelhető egyre nagyobb egyenlőtlenségek miatt veszély fenyegeti, és eközben bizonyos társadalmi rétegeket „magukra hagynak”. A nagyobb egyenlőtlenség egyben a sokkokkal szembeni fokozottabb sebezhetőséget is jelent, ami ellentmond a nagyobb ellenálló képességnek. A vagyoni egyenlőtlenség szintén szembemegy a gazdasági fenntarthatósággal, hiszen csökkenti a vagyon újbóli befektetéséből eredő termelékenységet és a társadalom hatékonyságát. Az ezen egyenlőtlenségek kiváltó okai elleni sikertelen küzdelem sok esetben összekapcsolódott a számos országban tapasztalt, a hagyományos politikai pártok és az Uniót támogató programjuk ellen irányuló politikai reakcióval.

2.2.3.

A társadalmi fenntarthatóságra elkerülhetetlenül további nyomás nehezedik a negyedik ipari forradalom, valamint az általa Európában és máshol előidézett, munkát és jólétet érintő változások miatt.

2.2.4.

A természeti és környezeti erőforrások felelőtlen kimerítésén alapuló jelenlegi termelési és fogyasztási modell több szempontból is bolygónk tűrőképességének határait feszegeti (éghajlatváltozás, biológiai sokféleség, óceánok, szennyezés stb.) és a jövő nemzedékeinek létezését fenyegeti.

2.2.5.

A társadalmi és környezeti szempontból fenntartható fejlődés tehát azt jelentené, hogy a társadalom minden tagja számára megfelelő szociális alap biztosítása révén az „emberiség számára biztonságos és igazságos téren” (3) belül, ugyanakkor bolygónk tűrőképességének határain belül maradnánk. Ehhez azonban alapjaiban felül kell vizsgálnunk jelenlegi termelési és fogyasztási modelljeinket (a „növekedési modellt”) a „fenntartható növekedés” elve alapján (4). Ez az elképzelés kikövezi az utat az európai gazdaság strukturális átalakulásához, előmozdítva a fenntartható növekedést és a foglalkoztatást.

2.2.6.

A fentiek fényében és egyben az EGSZB NAT/542. sz. véleményével (5) összhangban a fenntartható növekedés azt jelenti, hogy a növekedésnek nemcsak a mennyiségen, hanem – valójában sokkal inkább – a minőségen kell alapulnia, ami olyan növekedést jelent, amely i) a tiszta energián és a felelősségteljes anyagfelhasználáson alapul a környezet és a munkaerő kizsákmányolása nélkül, ii) a háztartások, a vállalkozások, a bankok, a kormányzat és a kereskedelem közötti zártkörű jövedelemáramláson alapul, ily módon kiküszöböli a széttagolt pénzügyi helyzetből fakadó jelenlegi szűk keresztmetszeteket, valamint szociális és ökológiai alapokon működik, iii) tisztességes életkörülményeket biztosít azáltal, hogy a bolygónk tűrőképességének határain belül elégíti ki mindenki szükségleteit, iv) figyelembe veszi a gondozók – főként a nők – fizetetlen munkáját is, valamint v) biztosítja, hogy a gazdasági növekedést ne csak az éves forgalom alapján mérjék, hanem a vagyonállomány és annak megoszlása alapján is.

A jelenlegi modell lényegében az összes említett jellemző híján van.

2.3.

A fenntartható gazdaság olyan sajátságokkal rendelkezik, amelyek előmozdítják az ellenálló képességet, amennyiben a gazdasági fenntarthatóság csökkenti a makrogazdasági és pénzügyi egyensúlyhiányokhoz társuló kockázatokat.

2.4.

A gazdasági, társadalmi és környezeti fenntarthatóságot egyesítő fenntartható gazdaságra való átálláshoz azonban tagadhatatlanul mélyreható változásokra lesz szükség, amelyek erőteljes és tartós, de egyben előre látható sokként jellemezhetők. Az említett átállással kapcsolatos rugalmasság megteremtéséhez olyan intézkedésekre lesz szükség, amelyek lehetővé teszik és megkönnyítik a gazdaságok, a társadalmak és az egyének számára, hogy alkalmazkodni tudjanak az új modellhez. Ebben az értelemben a rugalmasság meg fogja könnyíteni a fenntartható gazdaságra való igazságos átállást.

2.5.

A fenntarthatósággal kapcsolatos integrált és holisztikus megközelítés és szakpolitikai keret tekintetében két további nagy horderejű tendenciát is figyelembe kell venni, amely formálni fogja az európai gazdaság és munkaerőpiac jövőjét: ezek egyrészt az elöregedő társadalom és a demográfiai változás, másrészt a változó globalizációs minták, amelyekbe az eltűnőben lévő multilateralizmus mellett az erőteljesebb migrációs áramlások is beletartoznak.

2.6.

Az ellenálló képesség szempontjából az európai országok teljesítménye nagyon eltérő volt a legutóbbi válság idején. A válság tagállamonként eltérő gazdasági és társadalmi hatást gyakorolt. A GDP majdnem az összes tagállamban jelentős mértékben visszaesett, és a recesszió számos tagállamban – hosszabb-rövidebb időre – a foglalkoztatás komoly mértékű csökkenéséhez vezetett. Annak érdekében, hogy megfelelő tanulságokat vonhassunk le a gazdasági világválságból, hozzájárulva az európai gazdaság és társadalom ellenálló képességének és fenntarthatóságának megerősítéséhez, elemezni kell a sérülékenység és a fellendülési képesség strukturális tényezőit, valamint az alkalmazott szakpolitikákat (szélsőséges megszorítások 2010-től és szelektív rugalmasság 2014-től). Ehhez nemcsak a főbb gazdasági változókat, hanem a társadalmi és környezeti mutatókat is figyelembe kell venni.

3. A két nagy átállás

3.1. A környezetbarát és klímasemleges gazdaságra való átállás

3.1.1.

Európában a környezetbarát és dekarbonizált gazdaságra való átállás két nemzetközi keretrendszerhez igazodik: az ENSZ fenntartható fejlődési céljaihoz és a COP 21 keretében létrejött Párizsi Megállapodáshoz. A fenntartható fejlődési célok egy átfogó globális menetrendet alkotnak. Az uniós tagállamok elkezdték átültetni a nemzetközi fenntartható fejlődési célokat nemzeti fenntarthatósági stratégiáikba és célkitűzéseikbe. Különösen a 7. (a megfizethető, megbízható, fenntartható és korszerű energiához való hozzáférés biztosítása mindenki számára), a 12. (fenntartható fogyasztás és termelés) és a 13. fenntartható fejlődési cél (az éghajlatváltozás elleni fellépés) határozza meg a közös felelősségvállalás elvén alapuló stratégiai célkitűzéseket.

3.1.2.

A Párizsi Megállapodás aláíró felei által nemzetileg meghatározott hozzájárulások révén országos szinten tűzik ki a stratégiai célokat. Az első világszintű állapotfelmérést Katowicében, az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye Részes Feleinek 24. konferenciáján végezték el, amely szerint az éghajlat-politikai törekvéseket egyértelműen tovább kell fokozni.

3.1.3.

2018 novemberében megszületett az Európai Bizottság „Tiszta bolygót mindenkinek – Európai hosszú távú stratégiai jövőkép egy virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdaságról” című hosszú távú jövőképe. A Párizsi Megállapodásban kérteknek megfelelően az EU ennek alapján fogja elfogadni, majd 2020 elején az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye (UNFCCC) számára benyújtani éghajlat-politikai kötelezettségvállalásait. Ennek során az alábbiakat fogja figyelembe venni.

3.1.4.

A gazdaságok környezetbarátabbá tételéhez a makrogazdasági, ipari, ágazati és munkaügyi politikák összefüggő, az adott országok sajátosságaihoz igazoldó elegyére van szükség. A cél az, hogy a teljes ellátási láncon belül tisztességes munkahelyeket hozzanak létre, ezáltal széles körben foglalkoztatási lehetőségeket teremtsenek.

3.1.5.

A fenntartható fejlődéssel minden szakpolitikai területen egységesen kell foglalkozni. Egy ilyen szakpolitikai kerethez intézményi megállapodásokat kell bevezetni annak érdekében, hogy minden szinten biztosítsák az összes érintett szereplő bevonását, amelynek során részben a tulajdonosi formák (állami, magán, közösségi és szövetkezeti) kiegyensúlyozott palettájára kell támaszkodni. Szükség van továbbá a nemzeti szakpolitikák európai összehangolására is, ami biztosítja a tagállamok közötti nagyfokú konvergenciát. A gazdasági modell változásából fakadó, foglalkoztatásra gyakorolt hatásokat a nemzeti és európai szinteket összekapcsoló szociális és civil társadalmi párbeszéd révén kézzelfoghatóvá tett igazságos átmenet alapján kell kezelni.

3.2. A digitális gazdaságra való átállás

3.2.1.

A digitalizáció és az automatizálás valószínűleg egyformán tartogat pozitív és negatív hatásokat a gazdaság és a társadalom számára. Egyrészről óriási lehetőséget rejtenek a termelékenységnövelés tekintetében, különösen a szolgáltatási szektorban, ahol ez általában alacsony, valamint az innovációs tevékenységek peremterületek felé történő decentralizálását illetően.

3.2.2.

Másrészről lehetőséget kínálnak a munkaerő kiváltására, különösen a rutinjellegű, nem kognitív feladatok esetében. Jóllehet a múltbeli technológiai forradalmak soha nem vezettek tartósan tömeges munkanélküliséghez, lévén hogy a régi, megszűnt munkahelyek helyébe újak léptek, alkalmazkodási erőfeszítések nélkül nem valószínű, hogy az átállás zavartalan vagy fájdalommentes lesz.

3.2.3.

Az oktatással kapcsolatos állami politikák gondoskodhatnak az oktatási rendszerek reformjáról, hogy a végzett hallgatókat olyan készségekkel ruházzák fel, amelyek révén kevésbé lesznek sebezhetők a technológiai fejlődésből fakadó elbocsátásokkal szemben, szakmai előmenetelük során pedig alkalmazkodóképesebbé válhatnak a jövedelemszerző munkaerőpiaci részvételt illetően.

3.2.4.

Az állami politikák a technológiai fejlődést olyan irányba is terelhetik, ahol minimálisra csökkenthetők a foglalkoztatásra gyakorolt káros hatások.

4. A rugalmas és fenntartható gazdasági modell néhány alapeleme és a megvalósítására irányuló politikai stratégia

4.1.

A munkaerőpiaccal és a társadalmi ellenálló képességgel összeegyeztethető gazdasági ellenálló képesség megteremtése érdekében rengeteg eszközt kell majd kidolgoznunk a felkészüléshez, a megelőzéshez, a védelemhez, a (változás) előmozdítás(á)hoz és a megfelelően megvalósítandó átálláshoz a gazdaságok előtt álló kihívások intenzitásától és időtartamától függően.

4.2.

A GMU esetében kerülni kell a kockázatok növekedését, amiről a legutóbbi válság során bebizonyosodott, hogy jelentős zavarokat képes előidézni. E tekintetben a „makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás” a megfelelő irányba mutató lépést jelentett. Az eljárás keretében a különböző egyensúlyhiányok (pl. a folyó fizetési mérleg hiánya, illetve többlete) kezelése még mindig tele van aszimmetriákkal. Emellett az eljárás keretében nem tesznek kötelező érvényű kiigazítási ajánlásokat, különösen azon tagállamokat illetően, amelyek túlságosan nagy folyófizetésimérleg-többlettel rendelkeznek. Az eljárást ezért ki kell igazítani.

4.2.1.

Hasonlóképpen kerülni kell a nagy eltéréseket az inflációs ráta és a nominálbérráta terén. Az euróövezeten belüli koordináció esetében hasznos gyakorlati szabályként kellene bevezetni, hogy a nominálbéreket az EKB inflációs célkitűzésének és az ágazati szintű termelékenységnövekedési rátának az összegével összhangban növeljék. A konvergencia előmozdítása érdekében az iparpolitikáknak ösztönözniük kellene a termelékenység további növekedését a szegényebb tagállamokban. Az ilyen fejlemények kiegyenlíthetik továbbá az euróövezet tagállamai közötti nominális eltéréseket, ily módon növelve a monetáris politika hatékonyságát.

4.3.

A munkaerőpiaci ellenálló képességgel összeegyeztethető gazdasági ellenálló képesség azt is megkívánná, hogy – ahelyett, hogy a sokkhatásokhoz való alkalmazkodás összes terhét a munkaerőpiacra hárítanánk – a makrogazdasági politikák, különösen a költségvetési politikák kellő cselekvési mozgástérrel rendelkezzenek a sokkhatások, kiváltképp a recessziós hatások kezeléséhez, amelyek egyes tagállamokat jobban érintenek, mint másokat. Ennek leghatékonyabb módja az euróövezeti szintű költségvetési kapacitás megteremtése lenne, habár az is működhetne, ha a tagállami költségvetési politikák e téren nagyobb mozgástérrel rendelkezhetnének. A fenntartható költségvetési tartalékok képzését az is megkönnyítené, ha a költségvetési politikák nagyobb kapacitással rendelkeznének ahhoz, hogy a nemzetgazdaságokat azok teljes foglalkoztatottságnak megfelelő tevékenységi szintjén stabilizálják.

4.4.

Az automatikus stabilizátorok és a szociális védelmi rendszerek megfelelő működése a gazdasági ellenálló képességet erősítő tényezők közé tartozik. Ahhoz, hogy intézkedéseik összeegyeztethetők legyenek a fenntartható államháztartással, a tagállami adórendszereknek elegendő forrást kell biztosítaniuk. A stabil adórendszerek ugyancsak kulcsfontosságúak az ellenálló képesség szempontjából.

4.5.

A beruházásoknak és az innovációnak kedvező üzleti környezet, a pénzügyi piacok megfelelő működése és a pénzügyi kockázatok megosztási képességének növekedése a gazdaság ellenálló képességét erősítő tényezők közé tartozik. Az EGSZB „Az innovatív és gyorsan növekvő vállalkozások támogatása” című korábbi véleményével (6) összhangban úgy véli, hogy e tényezők erősítésére kell ösztönözni a szakpolitikákat. Éppen ezért támogatta az Európai Bizottság bankunióval és tőkepiaci unióval kapcsolatos kezdeményezéseit. Az EGSZB azonban továbbmegy, és véleménye szerint a fenntarthatóság fogalmát a pénzügyi rendszerek esetében is figyelembe kellene venni, amint ezt a fenntartható növekedés finanszírozására vonatkozó európai bizottsági cselekvési tervről szóló véleményében (7) is kifejtette.

4.6.

A digitális gazdaságra és a klímasemleges és környezeti szempontból fenntartható modellre való átállást elősegítő politikáknak arról is gondoskodniuk kell, hogy ez az átmenet igazságos legyen. Az igazságos átmenet nem lehet az éghajlat-politika vagy a digitalizálási politika járulékos eleme; a fenntartható fejlődés szakpolitikai keretének szerves részét kell képeznie. Az igazságos átmenettel kapcsolatos politikáknak az éghajlat-politikai intézkedések káros (degresszív) elosztási hatásainak kiigazítására (amennyiben úgy tűnik, hogy az alacsonyabb jövedelmű csoportokra nagyobb viszonylagos terhek hárulnak) és a munkaerőpiaci átmenet aktív kezelésére kell irányulniuk, valamint foglalkozniuk kell a regionális fejlődéssel kapcsolatos kérdésekkel is (pl. a gazdaságilag sebezhető régiókkal, amelyek erőteljesen függnek az energiaigényes iparágaktól).

4.6.1.

Az igazságos átmenet két fő területre bontható: az „eredmények” (a dekarbonizált gazdaságon belüli új foglalkoztatási és társadalmi környezet) és a „folyamat” (hogyan jutunk el odáig) szempontjából. Az „eredmények” terén egy befogadó társadalmon belül mindenki számára biztosítani kell a tisztességes munkát és fel kell számolni a szegénységet. Az odáig vezető folyamatnak irányított átmeneten kell alapulnia, amelynek keretében minden szinten érdemi szociális párbeszédet kell folytatni annak biztosítása érdekében, hogy a tehermegosztás igazságos legyen, és senki ne maradjon ki.

4.7.

Az ellenálló képesség megerősítésére irányuló stratégiák hivatottak elvezetni minket a gazdasági modellünk sürgető kihívások miatti igazságos átalakításához, és e stratégiák középpontjában a következő területeket érintő beruházási, többek között állami beruházási stratégiáknak kell állniuk: készségfejlesztés és oktatási rendszerek, azaz tágabb értelemben vett szociális beruházások, valamint a környezeti fenntarthatóságot előmozdító technológiák.

4.7.1.

A digitalizáció hatásaival való megbirkózáshoz olyan készségek és képességek fejlesztésére lesz szükség, amelyek révén az egyének képesek a nem rutinjellegű kognitív feladatok elvégzésére, valamint arra, hogy egész életük során újabb és újabb készségekre tegyenek szert. Tekintve, hogy a tapasztalatok szerint a meglévő (és növekvő) egyenlőtlenségek nagy mértékben meghatározzák a diákok tanulmányi teljesítményét, fontos szociális beruházási stratégiákat bevezetni annak biztosítása céljából, hogy senki ne maradjon ki.

4.7.2.

A 2030-ra kitűzött, frissített uniós kibocsátáscsökkentési célok eléréséhez fokozni kell a jövőbeli klímasemleges gazdaságba irányuló köz- és magánberuházásokat, és gyökeres változásra lesz szükség ahhoz, hogy a Párizsi Megállapodásban meghatározott célértékekkel összhangban 2050-ig megvalósuljon a közel nulla kibocsátás, ahogyan ezt az Európai Bizottság közleménye (COM(2018) 773 final) is elismeri. 2017-ben a 27 uniós tagállam által a megújuló energia terén végrehajtott beruházások csupán a 2011-ben elért szint 50 %-át tették ki, de a 2016-os szinthez képest is 30 %-kal csökkentek (8). Az Európában megfigyelhető, megújuló energiákkal kapcsolatos tartósan gyenge beruházási tevékenység szintén szemben áll azzal, hogy a tagállamokban még mindig magas a fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos meglévő támogatások szintje. A probléma nem csak az elégtelen beruházásokban keresendő: a meglévő források elosztása szintén nem működik megfelelően. Egyértelmű szakpolitikai célkitűzésekre és egységesebb szakpolitikai keretre van szükség ahhoz, hogy e kedvezőtlen tendenciák megforduljanak. Mindenesetre a fosszilis tüzelőanyagok korának lezárultát Európában olyan beruházásoknak kell kísérniük, amelyek biztosítják a munkavállalók védelmét, új munkahelyek teremtését és a helyi fejlődés támogatását. Az átalakulási folyamatokról tárgyalásokat kell folytatni a szociális partnerekkel és a civil társadalmi szervezetekkel, és e folyamatokhoz átlátható és hatékony kommunikációs politikáknak kell kapcsolódniuk.

4.8.

A versenyképesség jelenlegi értelmezései a költségekre, azon belül is elsősorban a munkaerőköltségekre összpontosítanak, de az energiaköltségeket is figyelembe veszik. A versenyképesség megőrzése során jellemzően a fajlagos munkaköltség javítására összpontosítanak. A versenyképesség minőségi elemeinek nagyobb jelentőséget kellene tulajdonítani a munkatermelékenység, az erőforrás-termelékenység és az energiahatékonyság tekintetében, és ezeket a nemzeti versenyképességi testületeknek is figyelembe kellene venniük.

4.9.

Ennélfogva az egyik legfontosabb célkitűzésnek arra kell irányulnia, hogy az európai makrogazdasági kormányzási mechanizmust beépítsék a „fenntartható gazdaság” fogalmával kapcsolatos átfogó és integrált megközelítésbe, amely az európai szemeszter folyamatán belül társadalmi és környezeti mutatókat foglal magában, és ezáltal az ellenálló képességet és a fenntarthatóságot egyaránt erősíti.

5. A rugalmasabb és fenntarthatóbb gazdaság megteremtését célzó uniós és tagállami szintű kormányzási és gazdaságpolitikai eszközök

5.1.

A beruházások, különösen az állami beruházások nagy jelentőséggel bírnak az elkerülhetetlen átalakulási folyamatokhoz való alkalmazkodás előmozdítása szempontjából, a költségvetési politikák pedig jelentős szerepet töltenek be a sokkok enyhítésnek elősegítésében, ami azt jelenti, hogy e célból rendkívül fontos uniós és nemzeti szinten kellő mozgásteret biztosítani a költségvetési politikák számára. Az Uniónak célul kell kitűznie, hogy rövid időn belül elérje a válság előtti beruházási szintet. Ez maga után vonná a beruházási hiány csökkenését, ily módon a beruházások a 28 uniós tagállamban évente a GDP két-három százalékpontjával, illetve megközelítőleg 300 milliárd euróval növekednének (9).

5.2.

Ahhoz, hogy az Unióban és a tagállamokban megerősödjön a bevételi oldal és kellő költségvetési forrásokat tudjanak biztosítani, erőfeszítéseket kell tenni az adócsalás, az adókikerülés, a pénzmosás, az adóparadicsomok és a tagállamok közötti tisztességtelen adóverseny elleni küzdelem fokozása érdekében. Az innováció támogatásának sérelme nélkül a tagállamoknak meg kell egyezniük a fellépések uniós szintű összehangolásáról azzal a céllal, hogy rákényszerítsék a digitális óriásvállalatokat arra, hogy tisztességesen kivegyék a részüket az adófizetésből minden olyan tagállamban, ahol profitot termelnek.

5.3.

Az uniós gazdaságirányítási rendszer – a GMU struktúráját is beleértve – fejlesztésre szorul annak érdekében, hogy ne fékezzék a gazdasági növekedést, és ne terheljék a nemzeti költségvetési politikákat olyan feladatokkal, amelyeket nem tudnak kezelni vagy nem kellene kezelniük.

5.4.

A legkívánatosabb megoldás az lenne, ha az euróövezet szintjén kellően nagy költségvetési kapacitást hoznának létre annak érdekében, hogy sokkok idején biztosítsák a stabilitást, ez a folyamat azonban jelenleg szemmel láthatólag megfeneklett.

5.5.

Az állami beruházások védelmére vonatkozó nemzeti szintű mozgástér megőrzésének – különösen recesszió idején – szintén a prioritási lista élén kellene állnia. Az állami finanszírozások fenntartásának sérelme nélkül a jelenlegi uniós költségvetési szabályok úgy is módosíthatók vagy értelmezhetők, hogy a hiány kiszámításából kizárják az állami beruházásokat, különösen a szociális beruházásokat és a környezetvédelmi projektekbe irányuló beruházásokat (10).

5.6.

A bankuniót egy európai betétbiztosítási rendszer és az Egységes Szanálási Mechanizmus közös költségvetési védőhálójának létrehozásával kell kiteljesíteni. Az EGSZB ismételten aggodalmának ad hangot amiatt, hogy számos kormány akadályokat gördít e két projekt megvalósításának útjába, amelyek elengedhetetlenek az euróövezet pénzügyi stabilitásához és végső soron a magánberuházások biztosításához, és amelyekhez ennélfogva nagyobb ellenálló képesség társul.

5.7.

Létre kell hozni egy közös biztonságos értékpapírt, csökkenteni kell a pénzügyi fragmentációt a tőkepiaci unió ösztönzésével, támogatni kell a monetáris politikában rejlő lehetőségeket, és lazítani kell az állam és a bankok közötti túl szoros kapcsolatot azáltal, hogy a bankok mérlegében lecserélik a nemzeti államkötvényeket. Ez utóbbi a szükséges, de a politika terén eddig akadályokba ütköző reformok előtt is megnyitná az utat, ami jelentősen elmélyíti majd a GMU-t. Azok az országok, amelyek nem tartoznak az euróövezethez, részt vehetnének egy biztonságos közös értékpapírral kapcsolatos programban. A monetáris hatóságoknak és az európai gazdaságpolitikáért felelős szerveknek figyelembe kell venniük helyzetüket, hogy biztosítsák a teljes európai pénzügyi rendszer ellenálló képességét.

5.8.

Az ellenálló képesség kialakításával az európai szemeszter keretében hangsúlyozottabban és következetesebben kellene foglalkozni annak érdekében, hogy minden szakaszban – az éves növekedési jelentéstől kezdve (amely egy éves növekedési és fenntarthatósági jelentés is lehetne) a nemzeti reformprogramokig és az országspecifikus ajánlásokig – biztosítsák a felzárkózást és a fenntarthatóságot.

5.9.

A gazdasági ellenálló képességet számos tényező befolyásolja, amelyek alapvetőek a GMU működése szempontjából. Az európai intézményeknek és a tagállamoknak az európai szemeszter, a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret és más jogalkotási és kormányzati eszközök keretében összehangolt cselekvési programot kell létrehozniuk a gazdasági ellenálló képességet Unió-szerte javító legfontosabb tényezők és a tagállamok e tényezőkkel kapcsolatos konvergenciájának előmozdítása és megerősítése érdekében.

5.10.

Végezetül az EGSZB úgy véli, hogy a cselekvési programba a következő, az ellenálló képesség szempontjából kulcsfontosságú tényezőket kell belefoglalni:

a pénzügyi stabilitás megerősítése: az Európai Stabilitási Mechanizmus pénzügyi kapacitásának megerősítése, az európai adópolitika előmozdítása, amely az adóügyi harmonizációt is magában foglalja, a tagállamok megfelelő adópolitikájának elősegítése és az adócsalás elleni hatékony mechanizmusok létrehozása;

b)	a monetáris unió kiteljesítése az EKB célkitűzéseinek kiterjesztése révén, egy kötvénykibocsátásra jogosult egységes európai kincstár létrehozása, valamint az euróövezet irányításának javítása és demokratikusabbá tétele;

c)	az európai gazdaságok termelékenységének növelése a fő tényezőkre, azaz a beruházásokra (állami és magánberuházásokra), a kutatásra, a fejlesztésre, az oktatásra és a szakképzésre, valamint a vállalatirányítás és a munkavállalói részvétel javítására való összpontosítás révén;

munkaerőpiacok és a foglalkoztatás minősége: a kollektív tárgyalás és a szociális párbeszéd megerősítése, az automatikus stabilizátorok hatékony működésének biztosítása, valamint több és jobb aktív foglalkoztatáspolitika kidolgozása; egy (a nemzeti rendszereket kiegészítő) európai munkanélküliségi biztosítás létrehozása a páneurópai gazdasági ellenálló képesség eszközéül szolgálhatna, amely az Unió politikai kohézióját is erősítené. Arra kérjük az európai intézményeket, hogy vizsgálják meg egy ilyen biztosítás finanszírozásának kivitelezhetőségét a 2021–2027 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keretben;

e)	a társadalmi kohézió és a befogadóbb társadalom irányába történő előrehaladás előmozdítása a szociális jogok európai pillérének alkalmazása, illetve megfelelő finanszírozás biztosítása révén; valamint

f)	az üzleti beruházásoknak kedvező környezet megteremtésének előmozdítása és a vállalatok finanszírozásának javítása, a tőkepiaci unió és a bankunió sürgős kiteljesítése, beleértve az európai betétbiztosítási rendszert is.

5.11.

Az EKB-nak a világ legtöbb más nagy központi bankjához hasonlóan valószínűleg folytatnia kell majd „nem hagyományos” monetáris politikáját mindaddig, amíg az inflációs várakozások a kitűzött szint alatt maradnak. Ugyancsak mérlegelnie kell a környezetbarát és digitális átalakulást célzó projektekbe irányuló beruházások közvetlen finanszírozását.

5.12.

A következő többéves pénzügyi keretnek tükröznie kell a rugalmas és fenntartható gazdaság létrehozására irányuló törekvéseket. A 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló európai bizottsági javaslat nem fog elegendő forrást biztosítani a következő, az ellenálló képességre vonatkozó tényezők megerősítéséhez: beruházások és új beruházásstabilizáló eszköz; a tagállamok közötti gazdasági és társadalmi konvergenciát elősegítő kohéziós politikák; a szociális jogok európai pillérének részét képező belső társadalmi kohéziós politikák; valamint az e véleményben is hangoztatott igazságos átmenet. Az EGSZB a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló véleményében (11) foglaltaknak megfelelően ismét kéri, hogy a következő többéves pénzügyi keretben rendelkezésre álló pénzügyi eszközök érjék el a 27 uniós tagállam GNI-jének 1,3 %-át. Az Európai Bizottság többéves pénzügyi keretről szóló javaslatában a kohéziós politikák finanszírozását illetően javasolt – a jelenlegi többéves pénzügyi kerethez képest 10 %-os – csökkentések fölöttébb elfogadhatatlannak tűnnek, tekintve, hogy meg kell erősíteni az ellenálló képességet és a fenntarthatóságot előmozdító fő szakpolitikákat.

5.12.1.

A fenntartható gazdaságra való átállás elősegítésére célzott pénzügyi forrásokat kell biztosítani (pl. egy „igazságos átállási alap” létrehozásával) az Európai Parlament arra irányuló 2018. évi javaslatával összhangban, hogy hozzanak létre egy 4,8 milliárd euróval rendelkező alapot.

5.12.2.

Az uniós strukturális és kohéziós politikát a „fenntartható gazdaság” paradigmája mentén kell megvalósítani. Jóllehet az éghajlatváltozás hatásainak enyhítése (és az azokhoz való alkalmazkodás) az európai strukturális és beruházási alapok által nyújtott finanszírozás jelenlegi prioritásai közé tartozik, e célkitűzést főleg a megújuló energiaforrások és az energiahatékonyság támogatása támasztja alá. Ez még nem érvényesül általánosan a klímasemleges gazdaságra való átállás támogatásában és nincsenek külön az igazságos átállásra vonatkozó prioritások.

5.12.3.

Az EGSZB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az EBB és az Európai Stratégiai Beruházási Alap keretében a fosszilis tüzelőanyagokon alapuló energetikai projektek számára nyújtott finanszírozás meghaladja a tiszta energia finanszírozását. Noha a földgáz-infrastruktúra számára biztosított finanszírozás arra szolgál, hogy hidat képezzen az energiaforrások között, szigorúbb kibocsátási célértékek alkalmazására van szükség.

5.12.4.

Az EU és a tagállamok támogatási politikáinak összhangban kell lenniük az éghajlat-semlegesség 2050-ig történő megvalósulásának céljával. Minden olyan gazdasági tevékenység számára nyújtott támogatást, amely ütközik ennek a célnak az elérésével vagy más módon ártalmas a környezetre nézve, a lehető leggyorsabban meg kell szüntetni.

5.13.

A rugalmasabb és fenntarthatóbb gazdaság létrehozásához szükséges intézkedések jellegét és erőforrások mértékét tekintve elengedhetetlen lesz, hogy aktívan bevonjuk a szociális partnereket és egyéb képviseleti civil társadalmi szervezeteket az igazságos átálláshoz és az ellenálló képesség megteremtéséhez vezető út kialakításába. A munkavállalói részvétel és a munkahelyi demokrácia megerősítése iparági szinten hozzájárulhat az alkalmazkodóképesség és ellenálló képesség növeléséhez. Ez az ellenálló képesség egyik tényezője, amely a maga részéről megerősíti azokat az egyéb tényezőket, amelyekkel pozitív korrelációt mutat a vállalatok és a gazdaság működése szempontjából: a termelékenységet, az innovációs kapacitást vagy a foglalkoztatás minőségét stb. A munkavállalók szövetkezetei is egy erős, közös érdekeken és szolidaritáson alapuló, a helyi térségben gyökerező modellt állíthatnak a vállalati demokrácia számára.

5.13.1.

Másrészt a munkavállalók részvétele elengedhetetlen a zöld és digitális átállás sikeréhez. Ehhez a munkavállalói részvétel és vállalati demokrácia meglévő eszközeit kell használni. A szociális partnereknek és az európai intézményeknek biztosítaniuk kell, hogy az ilyen eszközök minden uniós tagállamban rendelkezésre álljanak, és kapcsolódjanak a szociális párbeszédre vonatkozó olyan eljárásokhoz, amelyek ösztönzik a méltányos átállási folyamatokat. Az ILO igazságos átállásról szóló 2015-ös iránymutatása (12) gyakorlati eszközöket kínál a kormányok és a szociális partnerek számára ezen átalakulási folyamat kezeléséhez.

Kelt Brüsszelben, 2019. július 17-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Luca JAHIER

(1) Európai Bizottság, Feljegyzés az eurócsoport részére: Gazdasági ellenálló képesség a GMU-ban, 2017.9.13.

(2) Vitaanyag: „Fenntartható Európa 2030-ra”, Európai Bizottság (2019).

(3) Raworth (2017).

(4) HL C 228., 2019.7.5., 37. o.

(5) HL C 143., 2012.5.22., 39. o.

(6) HL C 75., 2017.3.10., 6. o.

(7) HL C 62., 2019.2.15., 73. o.

(8) Frankfurt School-UNEP-BNEF (2018).

(9) How to close the European investment gap?, Michael Dauderstädt, Friedrich Ebert Stiftung.

(10) HL C 262., 2018.7.25., 28. o. és „Az euróövezet gazdaságpolitikája” című EGSZB-vélemény, HL C 159., 2019.5.10., 49. o.

(11) HL C 440., 2018.12.6., 106. o.

(12) Guidelines for a just transition towards environmentally sustainable economies and societies for all, Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO).

18.10.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 353/32

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Új elképzelések a gazdasági és monetáris unió kiteljesítésére

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2019/C 353/06)

Előadó: Judith VORBACH

Közgyűlési határozat:	2019.1.24.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 32. cikkének (2) bekezdése saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2019.7.2.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2019.7.17.
Plenáris ülés száma:	545 .
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	159/2/9

Preambulum

Ez a vélemény egy csomag része, amely az EGSZB következő két, párhuzamosan kidolgozott saját kezdeményezésű véleményéből áll: „Az európai gazdaság rugalmasabbá és fenntarthatóbbá tétele”és„Új elképzelések a gazdasági és monetáris unió kiteljesítésére”. A csomag célja, hogy közvetlenül hozzájáruljon a 2019-ben hivatalba lépő új Európai Parlament és Európai Bizottság gazdasági menetrendjéhez. Egyértelműen szükség van egy új európai gazdasági stratégiára: egy pozitív narratívára az EU gazdaságának jövőbeli fejlődését illetően a nagyvilágban, amely növelné az EU gazdasági sokkhatásokkal szembeni ellenálló képességét és gazdasági modelljének – gazdasági, társadalmi és környezeti – fenntarthatóságát, és ezáltal visszahozná a bizalmat, a stabilitást és a közös prosperitást minden európai polgár számára. Az elmúlt években elért eredményekre építve ez a stratégia az európai gazdasági és monetáris unió célkitűzéseinek eléréséhez szükséges további gazdasági, költségvetési, pénzügyi, társadalmi és politikai integráció alapjait képezhetné.

Az EGSZB már 2014-ben is kidolgozott egy véleményt a GMU kiteljesítésével kapcsolatban, amelyben a GMU-t négy pillérre osztotta: monetáris és pénzügyi pillér, gazdasági pillér, szociális pillér és politikai pillér. Az egyes pillérek tekintetében további véleményeket fogadott el. E dokumentumban is megőriztük a négypilléres szerkezetet annak érdekében, hogy áttekintést nyújtsunk a GMU-val kapcsolatos haladásról és hiányosságokról, végül pedig javaslatot tegyünk az erős, inkluzív és ellenállóképes monetáris uniót illetően az új Európai Bizottság és az Európai Parlament elé terjesztendő ajánlások listájára. Az EGSZB összességében az integráltabb, demokratikusabb és szociálisan fejlettebb Unió megvalósítása érdekében arra kéri az uniós intézményeket és a nemzeti kormányokat, hogy a GMU reformja keretében tegyenek sokkal nagyratörőbb lépéseket.

1. Következtetések és ajánlások

1.1.

Jóllehet a GMU kiteljesítése felé vezető út nagy részét már megtettük, még jelentősen növelni kell erőfeszítéseinket mind a négy alappillér esetében. Ennek során nagy hangsúlyt kell helyezni az egyensúly megteremtésére, mert veszélyes helyzetet idézhet elő, ha egy vagy több pillért figyelmen kívül hagyunk. Az éghajlatváltozás által támasztott kihívásokat is minden esetben figyelembe kell venni. A pillérek között kölcsönhatások is megfigyelhetők. Például a gazdasági pillér szociálisan érzékeny kialakítása hozzájárul a szociális pillér erősödéséhez és fordítva. Egyes konkrét intézkedések pillérekhez való hozzárendelése változhat.

1.2.

Habár a GMU kiteljesítése szükségszerű, a tagállamok között az iránnyal kapcsolatban zajló vita akadályozza a továbbhaladást. A borús konjunkturális kilátásokat tovább súlyosbítják a geopolitikai bizonytalanságok és a tervezett brexit. A tagállamok közötti eltérések, a jövedelmek és a javak egyenlőtlen elosztása és az éghajlatváltozással kapcsolatos válság, valamint a demográfiai helyzet várható alakulása szintén óriási kihívást jelentenek.

1.3.

A válságokkal szembeni ellenálló képesség a GMU kiteljesítésének egy szükséges, de nem elégséges feltétele. Emellett az EUSZ 3. cikkében tükröződő pozitív jövőképre is szükség van. A jelenlegi helyzetet illetően az EGSZB a következő prioritásokat javasolja: fenntartható és inkluzív növekedés, az egyenlőtlenségek csökkentése, felfelé irányuló konvergencia, a termelékenységnövekedés és a versenyképesség biztosítása az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek értelmében, kedvező üzleti és beruházási környezet, megfelelő minőségű munkahelyek és megfelelő bérezés, a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem, stabil és fenntarthatóságon alapuló államháztartás, stabil pénzügyi ágazat, a 2030-ra vonatkozó fenntartható fejlődési célok és az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodás céljainak elérése.

1.4.

Az EGSZB részletes ajánlásai a GMU alappilléreivel kapcsolatban:

1.4.1.

Stabil monetáris és pénzügyi pillér: a makrogazdasági fejlődés alapja

—	EKB: stabilizáló szerepének megerősítése és függetlenségének megőrzése.

—

A bankunió és a tőkepiaci unió kiteljesítésére irányuló eltökélt lépések a következő prioritások mellett: a bizalom megteremtését célzó stabilizáció, hatékony szabályozás, az állami költségvetések válság esetén történő újbóli megterhelésének megakadályozása érdekében egyensúly teremtése a kockázatmegosztás és a kockázatcsökkentés között, a szabályozás társadalmi következményeinek figyelembevétele, éghajlat-politikai célok beépítése, fogyasztóvédelem.

—	Bankunió: az Egységes Szanálási Mechanizmus biztosítása és az európai betétbiztosítási rendszer megvalósítása, a strukturális reformról és az árnyékbankokról folytatott vita újraindítása.

—	tőkepiaci unió: prioritások meghatározása, mégpedig a felügyelet javítása, egy uniós hitelminősítő intézet létrehozása, biztonságos értékpapír kialakítása, harmonizációs intézkedések a fizetésképtelenségi szabályok terén,

—	Az euro nemzetközi szerepének erősítése egy stabil, gazdaságilag erős és szociálisan kiegyensúlyozott GMU-ra építve.

1.4.2.

Erős gazdasági pillér: a jólét és a társadalmi haladás alapja

—	A gazdasági pillér megerősítése a tagállamok közötti egyensúly megteremtése, valamint a növekedés, a termelékenység és a versenyképesség előmozdítása érdekében.

—

A kereslet- és kínálatoldali intézkedések közötti egyensúly megteremtése, ami jelenleg a keresleti oldal megerősítését jelenti a szociális eredménytábla európai szemeszterbe való fokozott beépítése révén, a bérezési rendszerek és a szociális partnerek autonómiájának megerősítése, az Európai Munkaügyi Hatóság mielőbbi létrehozása, valamint a beruházási aranyszabály alkalmazása, mindezt oly módon, hogy az ne veszélyeztesse a középtávú pénzügyi és költségvetési stabilitást.

—	Közös adósságinstrumentumokkal finanszírozott költségvetési kapacitás létrehozása az euróövezetben, valamint a kifizetéseknek a gazdasági és társadalmi szerkezet erősítéséhez való kötése. A jelenlegi javaslatok csak az első lépést jelentik.

—	A tisztességtelen adóverseny megfékezését, valamint az adókijátszás és az adókikerülés megakadályozását célzó intézkedések

1.4.3.

A szociális pillér alkalmazása: a szociális és társadalmi haladás alapja

—	Magas szintű védelmet biztosító tagállami szociális minimumszabályok.

—	Törekvés méltányos egyensúly megtalálására a stabil gazdasági alapok és az erőteljes szociális dimenzió között.

—	Az uniós pénzügyminiszteri posztról folytatott vita kiegészítése egy hasonló, uniós szociális és munkaügyi miniszteri pozícióról folytatott vitával.

1.4.4.

Politikai pillér: a demokrácia, a szolidaritás és az egység alapja

—	Az Európai Parlament, valamint a szociális partnerek és más civil társadalmi szervezetek erőteljesebb bevonása a központi szociál- és gazdaságpolitikai döntésekbe.

—	A szolidaritás és az egységes bánásmód jelenti az Unión belüli jólét és béke alapját és világviszonylatban az EU politikai és gazdasági jelentőségének zálogát.

—	Minden olyan uniós tagállam gyors csatlakozása az euróövezethez, amely eddig még nem lépett be.

2. A GMU kiteljesítése – vívmányok, kihívások és célok

2.1.

A GMU kiteljesítése felé vezető út nagy részét már megtettük, ennélfogva ez jelenleg egy jelentős közös vívmánynak számít. 2015-ben az öt elnök jelentésében ambiciózus terveket terjesztettek elő a GMU elmélyítését illetően. 2019 júniusában az Európai Bizottság kiadta a „Deepening Europe's Economic Monetary Union: Taking stock four years after the Five Presidents' Report” (1) [Az európai gazdasági és monetáris unió elmélyítése: mérleg négy évvel az öt elnök jelentése után] című dokumentumot, amelyben áttekinti az azóta elért haladást és további intézkedéseket kér a tagállamoktól. Az EGSZB csatlakozik ehhez a kéréshez. A pénzügyi és a gazdasági pillér, valamint a szociális és a demokratikus pillér terén egyaránt sok tennivaló vár ránk. Az EGSZB különösen arra hívja fel a figyelmet, hogy egyensúlyt kell teremteni valamennyi terület között, amelyek ráadásul sokféleképpen kölcsönhatásban állnak egymással.

2.2.

Habár minden tagállamnak érdeke az euro fenntartása, az iránnyal kapcsolatos, tagállamok közötti vita akadályozza a további elmélyítést. A vita abban áll, hogy melyik megközelítést kell követni: a kockázatmegosztásét (határokon átnyúló átutalások vagy a közös felelősség kérdése) vagy a kockázatcsökkentéssel kapcsolatos megközelítést, amelynek során a kiigazítás nemzeti hatáskörbe tartozik, a cél pedig az, hogy szerkezetváltás révén biztosítsák a gazdaság ellenálló képességét. Azonban nem elegendő csupán erre a különbségre összpontosítani, hiszen többféle pártpolitikai és civil társadalmi nézőpont is van. A GMU kiteljesítéséhez mindazonáltal a különböző érdekeken és nézeteken túllépve fel kell ismerni, hogy Európa jobb közös jövőjét csak a szolidaritásra és a kompromisszumkészségre lehet alapozni.

2.3.

A jelenlegi gazdasági keretfeltételek kihívást jelentenek. Az elhúzódó válságot követően a GMU gazdasága 2014-től kezdve új lendületet kapott, azonban 2018 második felében ismét lelassult. Ehhez számos tényező hozzájárult, többek között a kereskedelem és a gazdasági fejlődés világszintű visszaesése, a megoldatlan kereskedelmi konfliktusok, valamint olyan belső bizonytalansági tényezők, mint a tervezett brexit. Az euróövezeten belül a gazdasági lendület visszaesése a külső kereslettől való függőség, valamint az ország- és ágazatspecifikus tényezők miatt ismét fokozódott. Az Unión belül továbbra is mérsékelt gazdasági fejlődés várható (2). A jövő kihívásai közé az éghajlati válság, a technológiai változás, a protekcionizmus és a kibertámadások, valamint a digitális és kriptovaluták tartoznak. Az európai stratégiai és politikai elemzési rendszer (ESPAS) egyik legújabb jelentése arra a következtetésre jutott, hogy jelenleg a globális felmelegedés – amely többek között a termelékenység jelentős visszaesésével fog járni – a legsürgetőbb politikai probléma, amelynek jelentős gazdasági és pénzügyi hatásai lesznek (3).

2.4.

Jóllehet az EU összességében az aránylag magas egy főre jutó és összesített bruttó hazai termék (GDP), valamint az utóbbi években növekvő foglalkoztatási ráták alapján világviszonylatban viszonylag jómódúnak számít, a kohéziót mégis régiók és tagállamok közötti, illetve társadalmon belüli szociális egyenlőtlenségek hátráltatják (4). Az uniós polgárok 22 %-át fenyegeti szegénység és társadalmi kirekesztés. Több dél-európai országban a 2019-es reálbérek átlagosan alacsonyabbak, mint 2009-ben, ami hozzájárul ahhoz, hogy a társadalmi-gazdasági jóléti szintek ténylegesen tovább távolodjanak egymástól (5). A nemek közötti bérszakadék sok helyen még ugyancsak nagy, és a keresőképes lakosság nagy százalékát munkavállalói szegénység vagy munkanélküliség sújtja. Ami a háztartások magán nettó vagyonának eloszlását illeti, az EKB azt a következtetést vonta le, hogy az euróövezetben jelentős egyensúlytalanságok vannak. A leggazdagabb 10 % rendelkezik például a nettó vagyon 51,2 %-ával (6). Ez veszélyes táptalajt teremt a társadalmi feszültségek és a bomlasztó erők számára.

2.5.

A válságokkal szembeni ellenálló képesség javítása szükséges, de nem elégséges feltétel. A GMU kiteljesítéséhez az EUSZ 3. cikkében tükröződő pozitív jövőképre van szükség. Ez a cikk többek között a teljes foglalkoztatottságot és a társadalmi haladást célul kitűző versenyképes szociális piacgazdaság előmozdításáról és a környezetvédelemről beszél. A jelenlegi helyzetből kiindulva az EGSZB a következő célkitűzéseket javasolja: fenntartható és inkluzív növekedés, a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek csökkentése, felfelé irányuló konvergencia, a termelékenység növekedésének biztosítása és a versenyképesség megőrzése az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek értelmében, amely GDP-n túli célokat is magában foglal (7), kedvező üzleti és beruházási környezet, megfelelő minőségű munkahelyek és megfelelő bérezés, a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem, stabil és fenntarthatóságot célzó államháztartás, stabil pénzügyi ágazat, a 2030-ra vonatkozó fenntartható fejlődési célok és az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodás céljainak elérése. Az EGSZB „Az európai gazdaság rugalmasabbá és fenntarthatóbbá tétele” című saját kezdeményezésű véleményére is felhívja a figyelmet.

3. Monetáris politikai és pénzügyi pillér – a gazdasági fejlődés alapja

3.1.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az EKB válság esetén nagyon fontos stabilizáló szerepet tölt be. Az államkötvények szükség esetén történő vásárlásának (OMT program) az EKB-elnök általi bejelentése önmagában megnyugtatta a piacot. 2015 óta az inflációs célok elérése érdekében bevezetett „mennyiségi lazítási program” a kamatok további csökkenéséhez vezetett, ami megkönnyítette a likvid eszközökhöz való hozzáférést. Az, hogy a bankok jelenleg pénzeszközöket helyeznek letétbe az EKB-nál, még akkor is, ha azért negatív kamatot számítanak fel, arról tanúskodik, hogy a GMU gazdasági pillére fejlesztésre szorul. Az EGSZB ezenkívül szorgalmazza, hogy rögzítsék az EKB mint végső esetben belépő hitelező szerepét. Az EKB függetlenségét meg kell őrizni.

3.2.

Az EKB egy tanulmánya (8) szerint a GMU pénzügyi szektora a kkv-k szempontjából kielégítően eleget tesz finanszírozási funkciójának. Jelenleg a kkv-k esetében a fő problémát a képzett munkaerő és a tapasztalt, vezető beosztású alkalmazottak megtalálásával és az ügyfélszerzéssel kapcsolatos nehézségek jelentik, ugyanakkor a finanszírozáshoz való hozzáférés hiányát csekélyebb súlyú problémának látják. Néhány tagállamban a vállalkozásokat nagyobb mértékben érinti ez a probléma, de ezekben az országokban is javulás tapasztalható. A tanulmány 11 020 euróövezeti vállalkozásból álló mintán alapul, amelyek 91 %-a 250-nél kevesebb alkalmazottal rendelkezik. Az EGSZB hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a nagyvállalatok számára is stabil finanszírozási alapot biztosítsanak.

3.3.

Az EGSZB sürgeti az uniós intézményeket, hogy következetesen mozdítsák elő a bankunió és a tőkepiaci unió kiteljesítését, és ezáltal teremtsék meg a pénzügyi válság teljeskörű leküzdésének és a GMU ellenálló képességének alapját, hogy ily módon teljes mértékben visszaálljon az abba vetett bizalom. Ennek során egyensúlyt kell teremteni a kockázatmegosztás és a kockázatcsökkentés között, hogy válság esetén lehetőség szerint – nemzeti és uniós szinten egyaránt – elkerülhető legyen a költségvetések megterhelése. A pénzügyi piacok szabályozása során a hatékonyságnak elsőbbséget kell élveznie a komplexitással szemben. A szabályozás szociális következményeit szintén figyelembe kell venni, és a fogyasztóvédelemre nagy hangsúlyt kell helyezni.

3.3.1.

Az Unióban az USA-hoz viszonyítva a bankhiteleken keresztüli finanszírozás részaránya a tőkefinanszírozáshoz képest egyértelműen nagyobb. Az EGSZB támogatja a finanszírozási források diverzifikálását és ily módon a nagyobb kockázatmegosztást, ami az Unióban a sajáttőke-finanszírozás jelentőségének növekedését jelenti.

3.4.

Az EGSZB tudomásul veszi a bankunió keretében elért haladást, és kiemeli az Európai Bizottság pozitív szerepét. Az ettől eltérő bejelentések ellenére azonban a tagállamok részéről még mindig nem született közös döntés arról, hogy az Európai Stabilitási Mechanizmust az Egységes Szanálási Mechanizmus védőhálójaként használják. A tagállamok azt is ismételten elutasították, hogy további lépéseket tegyenek az egységes betétbiztosítási rendszer megvalósításának irányába, amire sürgető szükség van.

3.4.1.

Az EGSZB szerint az egységes betétbiztosítási rendszer tekintetében régóta esedékes egy konkrét menetrend (9). Az EGSZB azt ajánlja, hogy az Európai Stabilitási Mechanizmusnak az Egységes Szanálási Alap védőhálójaként való alkalmazása során kiegészítésképpen növeljék az Egységes Szanálási Alapot, szociálisan fenntartható módon csökkentsék a nemteljesítő hiteleket, valamint a saját források és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek tekintetében szigorú minimumkövetelményeket vezessenek be (10). Ezenkívül a bankunió keretében a pénzmosás elleni intézkedéseket szintén következetesen folytatni kell (11). Újra kell kezdeni a bankokat érintő strukturális reformokról szóló vitát azzal a céllal, hogy a kockázatokat elfogadható mértékűre csökkentsék. Az EGSZB emellett úgy véli, hogy az árnyékbankok szükséges szabályozására is nagyobb hangsúlyt kell helyezni.

3.4.2.

Az EGSZB megismétli korábbi, arra irányuló kérését, hogy a bankunió pilléreinek javítását és megszilárdítását kapcsolják össze a fenntartható fejlődési célok és az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodás végrehajtásával. A tőkekövetelmények tekintetében kedvezőbb elbírálásban kell részesíteni a környezetbarát beruházásokat és a különböző nem összetett, inkluzív, hosszú távú hiteleket, különösen, ha azok energiahatékonysággal, megújuló energiaforrásokkal stb. függnek össze.

3.5.

A tőkepiaci unió kiteljesítése hozzájárul a sokkok enyhítéséhez és a vállalkozások beruházási tevékenységeinek előmozdításához, ezáltal pedig a versenyképesség fokozásához (12). A bankuniótól eltérően, amely egyértelműen meghatározott pilléreken nyugszik, a tőkepiaci unió számos különféle kezdeményezést ölel fel, ideértve például a MiFID-irányelvet, a pénzforgalmi irányelvet vagy a páneurópai egyéni nyugdíjterméket. Nehéz végleges átfogó értékelést készíteni, de az EGSZB a kialakítását illetően a következő elveket javasolja: először is a kulcsfontosságú projektekre kell összpontosítani. Elsőbbséget kell biztosítani a felügyelet javításának. Az Európai Bizottságnak emellett ismét kezdeményeznie kellene, hogy folytassanak megbeszéléseket egy uniós hitelminősítő intézet létrehozásáról. A biztonságos értékpapírt illetően az EGSZB érdeklődve várja az Európai Bizottság javaslatát. Másrészről a fizetésképtelenségi szabályokat és a társasági adókat illetően az összehangolásra kell törekedni. E tekintetben az EGSZB üdvözli a közös társaságiadó-alap irányába tett lépéseket. Ennek során a tisztességtelen adóverseny leküzdését célzó megfelelő intézkedéseket is elő kell mozdítani.

3.6.

Az EGSZB üdvözli az euro nemzetközi szerepének megerősítésére irányuló kezdeményezést, hangsúlyozva, hogy az euro jelenleg az USA-dollár után a második legfontosabb valuta. Az Európai Bizottság e célból a GMU és a bank- és tőkepiaci unió kiteljesítését, a pénzügyi szektorral kapcsolatos további kezdeményezések bevezetését, valamint az energia, a nyersanyagok és a közlekedés terén az euro fokozott használatát javasolja, és véleménye szerint az Uniónak a stratégiai és gazdasági kérdésekben egységesen kell fellépnie. Az EGSZB szerint azonban ezek az intézkedések nem elég átfogóak. A társadalmi kohézió, a felfelé irányuló gazdasági konvergencia és a gazdasági erő, valamint a versenyképesség és az innováció előmozdítása szintén elengedhetetlen a megfelelő fejlődéshez és ezáltal az euro nemzetközi szerepének megerősítéséhez. Az EGSZB felhívja a figyelmet az „Úton az euro erősebb nemzetközi szerepe felé” című véleményére.

4. Gazdasági pillér – a jólét és a társadalmi haladás alapja

4.1.

Az EKB monetáris politikája ugyan egyforma hatással van az euróövezeti országokra, azonban felerősödhetnek a külkereskedelmi egyensúlytalanságok, az országok más konjunkturális helyzetben lehetnek, és eltérő lehet a sokkokkal szembeni ellenálló képességük is. Ugyanakkor az euróövezeti országoknak nem állnak rendelkezésükre nemzeti monetáris politikai és árfolyam-politikai eszközök. Ezért a fenntartható növekedést célzó beruházások, a fogyasztói kereslet, a termelékenység és a versenyképesség előmozdítása érdekében szükség van a gazdasági pillér kiépítésére. Ehhez a kínálat- és keresletoldali intézkedések között egyensúlyra van szükség. Az Európai Bizottság 2019-re és az azt követő időszakra a fogyasztói kereslet és a magánberuházások alapján pozitív növekedési hatásokkal számol (13). Az EGSZB e lendület fokozását javasolja.

4.2.

Az európai szemeszter fontos szerepet játszik a makrogazdasági kiigazításban. Az EGSZB örvendetesnek tartja az Európai Bizottság arra irányuló szándékát, hogy a szociális jogok európai pillére keretében előirányzott szociális eredménytáblát jobban figyelembe vegye. A szociális biztonság növeli a pénzügyi szempontból biztos jövőbe vetett bizalmat és kedvezően hat a teljes gazdasági keresletre. Az EGSZB ösztönzi, hogy az európai szemesztert az ellenálló képességgel kapcsolatos olyan további kritériumok alkalmazására irányuló javaslatok esetében is vegyék igénybe, amelyek a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolását és az éghajlatvédelmet célozzák.

4.3.

A kellő vásárlóerő alapját a megfelelő bérezésű munkahelyek jelentik. Ennek a hatásnak azonban korlátot szab, hogy a reálbérek átlagosan rendszerint kisebb mértékben nőnek, mint a termelékenység (14). Az EGSZB ezért a bérezési rendszerek és a szociális partnerek autonómiájának megerősítését javasolja. A tisztességes verseny biztosítása érdekében minden munkavállaló esetében érvényesíteni kell az alkalmazandó minimumszabályokat. Ezenkívül meg kellene vizsgálni, milyen lehetőség van arra, hogy olyan, uniós szinten rendelkezésre álló eszközöket és keretet találjunk, amelyek támogatást és iránymutatást nyújthatnak a tagállamoknak a minimumjövedelem-rendszerek kialakítására irányuló erőfeszítéseikben. A tervezett Európai Munkaügyi Hatóság mielőbbi létrehozása fontos lépést jelent a tisztességtelen verseny leküzdése felé.

4.4.

A szociális lakásépítésbe, az oktatásba, a kutatásba, a digitalizációba, az éghajlatvédelembe, a fenntartható mobilitásba és a megújuló energiába irányuló beruházások nemcsak gazdaságösztönző és fontos konjunktúrapolitikai eszközöket jelentenek, hanem biztosítják a jövőbeli jóléthez szükséges termelési kapacitást és a versenyképességet is (15). Bár az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) a megfelelő irányba tett lépést jelent, továbbra is sok a tennivaló. Az euróövezetben a GDP százalékában kifejezett állami nettóberuházások például a nullpont körül stagnálnak. Fontos lépést jelent a költségvetés-politikai irányítás javítása.

4.5.

Ehhez kellő mozgástér áll rendelkezésre, anélkül, hogy módosítani kellene az elsődleges jogot. Jóllehet az EUMSZ az uniós gazdaságpolitika elsődleges céljaként az árstabilitást jelöli meg, e célt azonban a kiegyensúlyozott gazdasági növekedés, a teljes foglalkoztatottságot és a társadalmi haladást célzó versenyképes szociális piacgazdaság, valamint a magas szintű környezetvédelem és a környezet minőségének javítása alapján kell elérni. Az ily módon kifejezésre jutó gazdaságpolitikai megközelítés lehetővé teszi mind a kínálat-, mind a keresletoldali elemek figyelembevételét, hogy a stabilitási paktum egyben növekedési paktum is legyen. A felelősség tagállamok közötti kizárásának biztosítása érdekében azonban a keretet a költségvetési paktummal, valamint az úgynevezett kettes és hatos csomaggal még szorosabbra húzták. Ennek fényében az EGSZB az állami beruházások esetében javasolja az aranyszabály olyan módon történő alkalmazását, hogy az ne veszélyeztesse a középtávú pénzügyi és költségvetési stabilitást (16). Ez a deficitszabályokkal összhangban segítene biztosítani a jövőorientált állami beruházások szükséges szinten való megszilárdítását.

4.6.

A GMU kiteljesítéséhez közös fiskális eszközrendszerre van szükség az euróövezetre vonatkozóan. Az EGSZB egy közös adósságinstrumentumból finanszírozható, az euróövezet számára közös uniós költségvetés mellett száll síkra. Ezenkívül újra kell kezdeni az európai gazdasági és pénzügyminiszteri poszt (17) lehetőségéről folytatott vitát, akinek elszámolással kell majd tartoznia az Európai Parlament felé is. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a kifizetéseket a gazdasági és társadalmi szerkezet erősítéséhez kell kötni. E tekintetben meg kell határozni a „strukturális reformok” fogalmát. A 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi kereten (18) belül hozott intézkedések esetében tisztázni kell a strukturális és beruházási alapokhoz fűződő viszonyukat.

4.6.1.

Az Európai Bizottság javasolja, hogy a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi kereten belül hozzanak létre egy európai beruházásstabilizáló eszközt, amelyet országspecifikus sokkok esetén vennének igénybe. Az előirányzott 30 milliárd EUR azonban egyáltalán nem elegendő ahhoz, hogy az eszköz kifejtse stabilizációs hatását. Emellett az EGSZB rendkívül sajnálatosnak tartja, hogy a 2018. decemberi euróövezeti csúcstalálkozó során ebben a formában nem tettek említést a stabilizációs elemről. Ezzel szemben bejelentették, hogy megállapodnak a konvergenciát és versenyképességet szolgáló költségvetési eszköz jellemzőiről (19). Az Európai Bizottság ezt a 2019. júniusi euróövezeti csúcstalálkozó előtt szorgalmazta, és hangsúlyozta, hogy kész új jogalkotási javaslatot benyújtani (20). Az EGSZB szerint ez egy lehetséges lépést jelent az euróköltségvetés felé, és e tervezett eszközt meg fogja vizsgálni annak gazdasági és társadalmi hatásai szempontjából.

4.6.2.

A GMU közös fiskális eszközrendszerének egy másik formájaként a munkanélküliségi (viszont)biztosítást használták referenciának, amelynek finanszírozását még meghatározandó kritériumok alapján lehetne tartósan biztosítani. Gazdasági sokk esetén ezáltal lehetővé válna a válság kedvezőtlen hatásainak tompítása. Ezenfelül a nemzeti automatikus stabilizátorok, többek között a nemzeti munkanélküliségi biztosítási rendszerek megerősítésére is szükség van. Az EGSZB úgy véli, hogy a nemzeti munkanélküliségi biztosításra vonatkozó megfelelő elvek kidolgozásával kapcsolatos elképzelést tovább kell követni. Ez az élet- és munkakörülmények tényleges javulását eredményezhetné és emellett megerősítené a nemzeti automatikus stabilizátorokat is.

4.6.3.

Tervbe vették az Európai Stabilitási Mechanizmusról szóló megállapodás módosítását is, és erre az Európai Bizottság az állam- és kormányfőket is felkéri. Ennek folyamán az Egységes Szanálási Alap közös védőhálója mellett foglalkozni kell többek között az elővigyázatossági hitelnyújtással kapcsolatos kiigazításokkal és a feltételrendszer megfelelő szintjének biztosításával is. Az Európai Stabilitási Mechanizmus és az Európai Bizottság közötti együttműködés új formáiról szintén rendelkeznek (21). Az EGSZB óva int az elővigyázatossági hitelnyújtáshoz kapcsolódó előzetes kötelezettségvállalás szigorításától, ami aláásná ezen eszköz stabilizáló jellegét.

4.7.

A GMU kiteljesítése kapcsán az adópolitikát sem szabad figyelmen kívül hagyni. Uniós szinten az adókijátszásból adódó károk évi 825 milliárd EUR-ra rúghatnak (22). Például az EU-ban a multinacionális cégekhez kötődő adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás (BEPS) az adókikerülés elleni átfogó intézkedések meghozatala előtt a becslések szerint elérte az 50–70 milliárd eurót, azaz az uniós GDP 0,3 százalékát (23). Az adókijátszás még ma is fontos probléma, amit kezelni kell. Eközben a munkára nehezedő adóterhek és a társadalombiztosítási költségek nemzetközi szinten Európában a legmagasabbak. Az agresszív adótervezés és az adókikerülés és adókijátszás elleni küzdelemmel, illetve az adóparadicsomok jellegzetességeinek tekinthető, kormányok és adóhatóságok (24) által kötött különmegállapodások felszámolásával korlátozni lehetne az adóveszteségeket, továbbá szélesebb alapot lehetne teremteni a szociális infrastruktúra fejlesztéséhez és az éghajlatváltozás megfékezéséhez szükséges állami beruházásokhoz, valamint a reálgazdaság és a pénzügyi szektor fenntartható stabilizálásához.

4.7.1.

Az EGSZB nagy érdeklődéssel nyugtázza az Európai Bizottság arról szóló közleményét, hogy többek között az adópolitika terén az EUSZ 48. cikkének (7) bekezdése szerinti áthidaló klauzulát alkalmazzák. Ez lehetővé tenné a minősített többségi szavazáshoz vezető reformot. Emellett az adócsalás megfékezését és a társasági adó terén tapasztalható tisztességtelen verseny felszámolását célzó kezdeményezéseket következetesen folytatni kell. Az EGSZB e tekintetben felhívja a figyelmet „Az egységes piacot érintő fenyegetések és akadályok” című véleményére (25). Az EGSZB üdvözli az arra irányuló javaslatot, hogy a saját források növelése érdekében a többéves pénzügyi kereten belül bizonyos adók közvetlenül az uniós költségvetésbe folyjanak be.

5. A szociális pillér – a szociális és társadalmi haladás alapja

5.1.

A monetáris és pénzügyi pillér, valamint a gazdasági pillér fenntartható kialakítása a GMU szociális alapzatát ugyancsak erősíti. A fentiekben a szociális pillér erősítésének több alkotóeleméről is szóltunk. Például a szociális eredménytábla európai szemeszterbe való beépítésével az olyan kritériumokat, mint a minimumjövedelem vagy minimálbérek terén a felfelé irányuló konvergencia vagy a(z ifjúsági) munkanélküliség csökkentése, tovább kellene szigorítani.

5.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy ha a tagállamokban egy közös keret alapján, a magas szintű védelem érdekében javítják és végrehajtják a szociális minimumszabályokat, akkor az jelentősen hozzájárulhat a felfelé irányuló társadalmi konvergenciához. Az EGSZB emlékeztet arra, hogy a jobb élet- és munkakörülmények felé tartó, felfelé irányuló társadalmi konvergenciának a fenntartható növekedésen, a minőségi munkahelyeken és a verseny jellemezte üzleti környezeten kell alapulnia, és ezt a konvergenciát tovább fokozhatjuk azzal, ha méltányos egyensúlyt találunk a stabil gazdasági alapok és az erős szociális dimenzió között.

5.3.

A szociális és a pénzügyi kérdések között egyensúlyra van szükség. Az európai gazdasági és pénzügyminiszteri posztról szóló vitát tehát ki kellene egészíteni egy erőforrásokkal bőségesen ellátott munkaügyi és szociális biztosi pozícióról folytatott vitával, aki többek között a szociális jogok európai pillérének felügyeletéért is felelne.

6. Politikai pillér – a demokrácia, a szolidaritás és az egység alapja

6.1.

A növekvő gazdasági egyenlőtlenségek, a jólét csökkenése és a jövővel kapcsolatos negatív várakozások a jövőben jelentős szerepet játszhatnak abban, hogy miképpen ítéli meg a civil társadalom az EU-t. Az EGSZB véleménye szerint ezért a másik három pillér fentiekben vázolt javaslatok szerinti megerősítése a politikai pillér stabilizálásának is fontos és szükséges feltétele. Ez döntő fontosságú ahhoz, hogy a polgárok Unióba vett bizalma megerősödjön.

6.2.

Sajnos az Európai Parlamentet és a szociális partnereket nem vonták be kellően az európai szemeszterbe, a túlzott hiány esetén követendő eljárásokba, illetve az Európai Stabilitási Mechanizmus intézkedéseibe. Ez szintén katalizálja a centrifugális erőket, mivel annak értékelése, hogy egy ország például megsértette-e a deficitre vonatkozó kritériumokat, vagy hogy milyen strukturális reformokat kell végrehajtani, elosztási és társadalompolitikai következményekkel jár. Az EGSZB nyomatékosan javasolja az Európai Parlament, illetve a nemzeti parlamentek, a szociális partnerek és más civil társadalmi szervezetek központi gazdaság- és szociálpolitikai döntésekbe való átfogó bevonását. Csak így biztosítható, hogy a nemzetállami érdekek mellett a többféle pártpolitikai és civil társadalmi nézőpontot is megfelelően figyelembe vegyék.

6.3.

Jelenleg a 28 uniós tagállamból csupán 19-en tagjai az euróövezetnek. A monetáris unió kiteljesítéséhez azonban azon tagállamok felvételére is szükség van, amelyek eddig még nem léptek be az euróövezetbe. Ennek mihamarabb be kell következnie, és ehhez maguknak az államoknak is határozott lépéseket kell tenniük. Az euróövezeten kívüli uniós tagállamok polgárainak többsége szintén úgy véli, hogy a közös valuta kedvező gazdasági hatásokkal jár (26).

6.4.

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy az uniós tagállamok közös és egységes fellépése geopolitikai szempontból is fontos szerepet játszik. Az Unióban a szolidaritás, a kompromisszumkészség és az összefogás jelenti a jólét és a béke alapját, valamint az EU nemzetközi jelentőségét és versenyképességét is alapjaiban határozza meg. Ez különösen igaz a szociál- és gazdaságpolitika kialakítása tekintetében. Az EGSZB ezért arra kéri a Tanácsot és az Európai Bizottságot, hogy nyújtson be egy ambiciózus menetrendet a gazdasági és monetáris unió elmélyítésével kapcsolatban. Ez biztonságot nyújt és bizalmat ébreszt, emellett alapot ad az EU kedvező gazdasági és társadalmi jövőjéhez.

Kelt Brüsszelben, 2019. július 17-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Luca JAHIER

(1) https://ec.europa.eu/info/publications/deepening-emu-taking-stock-four-years-after-five-presidents-report_en

(2) https://ec.europa.eu/info/publications/european-economic-forecast-spring-2019_en

(3) ESPAS, Global Trends to 2030, Challenges and Choices for Europe, 2019. április, https://espas.secure.europarl.europa.eu/orbis/node/1362

(4) https://ec.europa.eu/info/sites/info/files/file_import/european-semester_thematic-factsheet_addressing-inequalities_hu.pdf

(5) ETUC, Benchmarking Working Europe 2019.

(6) Európai Központi Bank: The Household Finance and Consumption Survey: results from the Second wave, 18. szám / 2016. december.

(7) EGSZB-vélemény: HL C 177., 2016.5.18., 35. o.

(8) Európai Központi Bank: „Survey on the Access to Finance of Enterprises in the euro area, April to September 2018”, 2018. november.

(9) EGSZB-vélemény: HL C 237., 2018.7.6., 46. o.

(10) Term sheet on the European Stability Mechanism Reform (Az Európai Stabilitási Mechanizmus működési keretei), 2018. 12. 04.

(11) Eurogroup report to Leaders on EMU deepening (Az eurócsoport uniós vezetőknek szánt jelentése a GMU elmélyítéséről), 2018. 12. 04.

(12) Tőkepiaci unió.Az Európai Bizottság hozzájárulása az Európai Tanács 2019. március 21–22-i üléséhez.

(13) https://ec.europa.eu/info/publications/european-economic-forecast-spring-2019_en

(14) Európai Bizottság, 2019. évi éves növekedési jelentés.

(15) IMF Direct, 2014; OECD Gazdasági kilátások, 2016. június.

(16) Truger, Achim (2018): Fiskalpolitik in der EWU. Reform des Stabilitäts-und Wachstumspakts nicht vergessen! [Költségvetési politika a GMU-ban. Ne feledkezzünk meg a Stabilitási és Növekedési Paktum reformjáról!] WISO direkt, Friedrich-Ebert-Stiftung, Bonn.

(17) COM(2017) 823 final.

(18) COM(2018) 321 final.

(19) Euróövezeti csúcstalálkozó, 2018. december 14. – nyilatkozat

(20) https://ec.europa.eu/info/publications/deepening-emu-taking-stock-four-years-after-five-presidents-report_en

(21) Term sheet on the European Stability Mechanism Reform (Az Európai Stabilitási Mechanizmus működési keretei), 2018. 12. 04.

(22) Richard Murphy által készített jelentés a Szocialisták és Demokraták európai parlamenti képviselőcsoportja számára, http://www.taxresearch.org.uk/Documents/EUTaxGapJan19.pdf

(23) EGSZB-vélemény: ECO/491 – Adózás – minősített többségi szavazás, még nem jelent meg.

(24) SA.38375 (Lxb/Fiat Finance), SA.38374 (NL/Starbucks), SA 38373 (IRL/Apple) és SA 38944 (Lxb/Fiat Finance) sz. európai bizottsági határozatok.

(25) HL C 125., 2017.4.21., 8. o. (3.6. pont, „Adópolitika”).

(26) https://agenceurope.eu/en/bulletin/article/12271/23

18.10.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 353/39

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az európai szemeszter és a kohéziós politika – A 2020 utáni új európai stratégia felé

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2019/C 353/07)

Előadó: BARÁTH Etele

Társelőadó: Petr ZAHRADNÍK

Jogalap:	az eljárási szabályzat 32. cikkének (2) bekezdése
Közgyűlési határozat:	2019.2.20.
Illetékes szekció:	„Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2019.7.2.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2019.7.17.
Plenáris ülés száma:	545 .
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	154/1/5

1. Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EU elkövetkező új politikai és finanszírozási időszaka esélyt kínál arra, hogy megerősítsük eltökéltségünket, javítsuk az eredményeket, és a lehető legtöbbet hozzunk ki a lehetőségekből. Egy újjáélesztett, ambiciózusabb és dinamikusabb 2030-ig szóló stratégiára van szükségünk, amely a fenntartható, versenyképes, védelmező és méltányos Európa kiépítését tűzi ki célul.

1.1.1.

A válságot követően az uniós gazdaságpolitika közelmúltbeli irányítása terén az egyik legnagyobb tanulságot és vívmányt az európai szemeszter bevezetése és gyakorlati végrehajtása jelentette. A gazdaságpolitikai koordinációnak ez az új formája alapos nyomonkövetést és elemzést, gyakorlati és összehangolt irányítást, továbbá egy sor korlátozást és szankciót foglal magában (1), amelyek szoros összefüggésben vannak az adott tagállam gazdasági teljesítményével. Eredményei a szorosabb fegyelem, a nagyobb felelősségvállalás és a fő stratégiai kérdések kiemeltebb kezelése formájában kell, hogy megmutatkozzanak. Ilyen módon tehát megbízható platformként szolgálhat az új kohéziós politika beavatkozásaihoz.

1.2.

A szemeszter folyamata kiegészíti a kohéziós politikai eszközök évtizedek óta működő rendszerét. Az európai szemeszter és az EU kohéziós politikája (és talán a többéves pénzügyi keret programjainak nagyobb része) közötti kapcsolatokban hatalmas kihasználatlan potenciál rejlik az EU gazdaságpolitikai koordinációjának és irányításának javítására. Ez a jobb irányítás és a teljesítményalapú megközelítés jele. A kérdésnek van egy racionális-technokrata és egy politikai háttere (az európai választások figyelembevétele, kompetenciák nemzeti és uniós szint közötti megosztása, alulról, illetve felülről építkező megközelítések kezelése és ezek egyensúlyának megtalálása). Koordináló jellege folytán egyaránt foglalkozik a gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi természetű stratégiai célok megvalósításával, a politikai prioritásokkal, valamint a rövid és hosszú távú feladatok kölcsönhatásaival.

1.3.

Folyamatosan bővülő gyakorlatának és önszabályozási filozófiájának köszönhetően a szemeszter jelenleg az egyetlen működő struktúra, mely olyan többcélú mechanizmussal rendelkezik, amely az országspecifikus ajánlásokon keresztül mérni képes a legkülönbözőbb eljárások közötti kölcsönhatásokat, és fel tudja mérni mintegy harminckét európai szakpolitika alkalmazását is. Az EGSZB hisz a szemeszter folyamatában, és javasolja, hogy legyen lehetőség a gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi célok végrehajtását összehangoló ösztönzőeszközök kiegyensúlyozottabb alkalmazására, illetve differenciált, megalapozott és gondosan mérlegelt szankciókra (2), és ahol lehetséges, a hosszú távú célok elérése felé haladva mérjük fel a rövid távú előrelépéseket is.

1.4.

Az EGSZB sajnálattal látja, hogy a jól meghatározott, többlépcsős eljárás (éves növekedési jelentések, országspecifikus ajánlások, nemzeti reformprogramok, partnerségi megállapodás) ellenére a megállapodások teljesítésének szintje az egyes országok makrogazdasági fejlettségétől függően nagyon eltérő. A több évet átfogó politikák végrehajtása általában alacsony szintű (40 és 50 % közötti). Jól érzékelhető, hogy a szociálpolitikai célok a legkevésbé teljesülő kötelezettségvállalások között vannak. Ide tartozik például a bérek és a bérmegállapítás kérdése, az egészségügy és a tartós ápolás-gondozás vagy az oktatás, a szakképzés, az egész életen át tartó tanulás és a minőségi munkahelyek (különösen a fiatalok vonatkozásában).

1.5.

Az EGSZB megjegyzi, hogy a megerősített szemeszterfolyamatnak – eredeti célkitűzéseinek további szem előtt tartása mellett – a gazdaságpolitikai koordináció legfontosabb elemének kellene lennie, amely ki tudja egészíteni a stabilitási és konvergenciaprogramokat, és esetleg egy célirányos beruházási folyamat központi koordinációs elemévé is válhat, felgyorsítva a reformok végrehajtását, mérlegelve a gazdasági teljesítmény és a kohéziós politikai közötti egyensúlyt, és megvalósítva a szociális célkitűzéseket. Fontos kérdés például a szociális jogok európai pillérének megvalósítása, a fenntartható foglalkoztatás, a szociális minimumnormák bevezetése a tagállamokban az európai szemeszter során létrehozott közös európai keret alapján, továbbá ambiciózusabb éghajlatvédelmi célok kitűzése és a biológiai sokféleség jobb védelme is.

1.6.

Az EGSZB álláspontja szerint ha Európa fenntartható, emellett társadalmi és környezeti szempontból is megfelelő növekedést kíván elérni, akkor jobban fel kell tárnia és hatékonyan ki kell aknáznia a helyi erőforrásokat. A 2030-ig szóló új európai stratégiának járható hidat kell építenie a helyi, regionális és nemzeti célok, illetve a nagyobb mértékben összekapcsolt Európa célkitűzései között.

1.7.

Az EGSZB véleménye szerint az európai alapok (Kohéziós Alap, InvestEU stb.) közötti szélesebb körű koordináció segíthet abban, hogy a magánszférát és a magánbefektetéseket könnyebben bekapcsolhassuk. A termelékenység és a magánberuházások növelése érdekében javítani kell a beruházási környezetet, figyelembe véve természetesen az egyes tagállamokban érvényesülő adóügyi rendelkezéseket is. A legkedvezőbb forgatókönyv megvalósulása esetén a jobb beruházási környezet szorosabbra fonhatja a kapcsolatokat az európai kormányzás és a felelősségvállalás különféle típusai között.

1.8.

Az EGSZB javasolja, hogy az európai kormányzásnak az EU 2030-ig szóló stratégiájára épülő, megújított rendszere inkább az eredményekre összpontosítson, és kevesebb prioritást határozzon meg, megkönnyítve az adminisztratív eljárásokhoz való hozzáférést, és nagyobb mértékben támaszkodva a civil társadalom megismerésére és a vele való együttműködésre. Ezzel párhuzamosan monitoring- és értékelési rendszereket is ki kell dolgozni. Az európai kormányzás erősítésének egyik fontos módja a többszintű közigazgatás szélesítése és a részvétel iránti nagyobb nyitottság megvalósítása.

1.9.

Az EGSZB-nek újra kell definiálnia a maga helyét az európai politikák és stratégiák előkészítésében és végrehajtásában, új és jelentősebb helyet foglalva el az európai kormányzásban, hogy biztosíthassa speciális közvetítő szerepét a civil társadalom valóságérzékelése és jövőbeli szándékai között. A szociális partnerekkel és a civil társadalommal folytatott rendszeres és strukturált párbeszédeinek erősítése révén mindig a helyzet jobb megértését szeretné elősegíteni.

1.10.

Az EGSZB-nek jobban meg kell ismernie és szélesebb körben kell használnia az új információs rendszereket, köztük a civil társadalomhoz kapcsolódó digitalizált és közösségi hálózatokat. Ha bekapcsolódik a szemeszter folyamatába, és járatos lesz a kapott információk feldolgozásában, akkor el is tudja érni ezt a célt.

1.11.

Az EGSZB rámutat, hogy ma az európai fejlődés kibontakozásának egyik legnagyobb akadálya az, hogy kevés tényszerű, folyamatos kommunikáció zajlik a gazdasági és szociális partnerek, illetve az európai kormányzás között. Itt is meg kell értenünk, hogy hogyan működik az EGSZB kapcsolatrendszere.

1.12.

Az EGSZB úgy véli, hogy a komplex célok folyamatos kiértékelésével, az átfogó partnerségi megállapodások felhasználásával, mély civil támogatás kiépítésével és az Európai Unió globális környezetének felmérésével a szemeszter képes lesz majd arra, hogy a válságok jövőbeli kockázatának csökkentésére koncentráljon, illetve hogy fenntartható, észszerű és reagálóképes gazdasági és társadalmi környezetet hozzon létre.

2. Általános és részletes megjegyzések

2.1. Európa fordulóponthoz érkezett

2.1.1.

Európa ismét fordulóponthoz érkezett. Tíz évvel a mélyreható gazdasági válság után és annak ellenére, hogy Európában határozott fellendülésre került sor, politikai és társadalmi szempontból is nyugtalan időket élünk, és globális szinten új bizonytalansági tényezők merültek fel. A válságot követően, az uniós gazdaságpolitika közelmúltbeli irányítása terén az egyik legnagyobb tanulságot és vívmányt az európai szemeszter bevezetése és gyakorlati végrehajtása jelentette. A gazdaságpolitikai koordinációnak ez az új formája alapos nyomonkövetést és elemzést, gyakorlati és összehangolt irányítást, továbbá egy sor korlátozást és szankciót foglal magában, amelyek szoros összefüggésben vannak az adott tagállam gazdasági teljesítményével. Eredményei a szorosabb fegyelem, a nagyobb felelősségvállalás és a fő stratégiai kérdések kiemeltebb kezelése formájában kell, hogy megmutatkozzanak. Ilyen módon tehát megbízható platformként szolgálhat az új kohéziós politika beavatkozásaihoz.

2.1.2.

Ebben az időszakban, amikor hamarosan új ötéves politikai ciklus kezdődik az európai kormányzásban, emellett új, hétéves pénzügyi ciklus indul, amely az összehangolt európai fejlesztést tűzi ki célul, és az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó „Európa 2020 stratégia” időszakának is a vége felé járunk, az EU-nak át kell gondolnia irányítási rendszereit, és azokat egy, a fenntartható jövő felé irányt mutató, az elkövetkező tíz évre szóló új, átfogó végrehajtási stratégiára kell építenie.

2.1.3.

Sokan osztják azt elgondolást, hogy egy új „többszintű és többszereplős kormányzás” sikeres bevezetésének legfontosabb előfeltétele a gazdasági és szociális partnereknek a döntéshozatali és végrehajtási folyamatokba való akadálytalan bevonása (3).

2.1.4.

Az erős partnerség elvének a kohéziós politikában tapasztalt hozzáadott értékét alapul véve az EGSZB ismét hangsúlyozza a többszintű kormányzás fontosságát, amely szélesíti a civil társadalmi szervezeteknek és egyéb érdekelteknek az alapok programozásában, végrehajtásában, értékelésében és felhasználásának nyomon követésében való strukturális részvételét. Ugyanezt a megközelítést kellene alkalmazni a tagállamokban történő makrogazdasági tervezésre is.

2.1.5.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy ennek megvalósításához el kell indítani egy közös európai keretet – hasonlóan az uniós strukturális alapokhoz kapcsolódó partnerségi megállapodáshoz –, amely biztosítja a lehetőséget arra, hogy a szociális partnerek és általában véve a civil társadalom érdemi módon, valóban részt tudjanak venni az uniós szemeszter tervezésének és végrehajtásának valamennyi szakaszában. Ez a nemzeti hatóságok részéről nagyobb mértékű elszámoltathatósággal, valamint a szakpolitikák és ajánlások eredményesebb és értelmesebb alkalmazásával jár majd.

2.1.6.

Az „európai reneszánsznak” változatlanul az európai értékeket támogató régi elvekre – vagyis a szabadságra, a biztonságra, az igazságosságra, a jogállamiságra és az emberi jogokra – kell épülnie, de jobban meg kell újítania azokat, megfelelve egyúttal a fenntartható fejlődés követelményeinek is.

2.2. A szemeszter és annak összetettsége

2.2.1.

Az Európai Bizottság az elmúlt tíz év során jelentős és sikeresnek tűnő erőfeszítéseket tett a gazdasági kormányzás többszintű rendszerének létrehozása érdekében – ez az európai szemeszter. Ez különböző – vagy teljes szektorokat átfogó, vagy pedig az összes gazdasági, szociális és környezeti területet érintő horizontális kérdésekkel foglalkozó – politikákat és stratégiákat foglal magában. Ezzel az új folyamattal az Európai Bizottság túllépett a „nyitott koordinációs módszer” régi rendszerén.

2.2.2.

A szemesztert az elmúlt néhány évben megerősítették és kibővítették azáltal, hogy az Európa 2020 stratégia fontos szociális és környezetvédelmi elemeit közvetlenül hozzákapcsolták a kohéziós politikai ajánlásokhoz (4). Szoros kapcsolat látható egyrészről a gazdasági kormányzás, a végrehajtás és a kohéziós politika, másrészről egy új európai fejlesztési koncepció: az európai beruházási terv (5) között.

2.2.3.

Az EGSZB számos véleményében védelmébe vette „azokat a strukturális reformokat, amelyek javítják a termelékenység növekedését, a munkahelyek minőségét és biztonságát, valamint a szociális védelmet, miközben előnyben részesítik a beruházásokat és a szociális partnerek autonómiáján és a szociális párbeszéden alapuló kollektív tárgyalások megerősítését” (6). Az EGSZB úgy véli továbbá, hogy „a reformtámogató program és az európai szemeszter közötti kapcsolat a rendeletjavaslatban tervezettnél még erősebb és még közvetlenebb is lehet” (7).

2.3. Európa fenntartható jövője

2.3.1.

Ez év elején az Európai Bizottság közzétette az Európa fenntartható jövőjéről szóló vitaanyagát, amely egy, a 2030-ig tartó időszakra szóló átfogó végrehajtási stratégiához kívánja megteremteni az alapokat. A dokumentum kijelöli az EU fenntartható fejlődésére vonatkozó jövőkép további fejlesztésének irányait és az ágazati politikák 2020 utáni súlypontját, emellett pedig előkészíti a fenntartható fejlődési célok hosszú távú megvalósítását. Az EGSZB ambiciózusabb éghajlatvédelmi célok kitűzését sürgeti, amelyeket beépítenek az európai szemeszterbe, mivel a szemeszter viszonylag gyenge az éghajlatváltozás jelentette veszélyek elleni küzdelem terén, és az EU-nak a párizsi célok elérése felé történő előrehaladását sem segíti kellőképpen elő (8). Emellett az éghajlatváltozással szembesülve az EGSZB többször is megfogalmazott a biológiai sokféleség és a létezésünkhöz szükséges létfontosságú erőforrások védelmének javítására vonatkozó ajánlásokat (9).

2.3.2.

A vitaanyag három forgatókönyvet vázol fel a fenntartható fejlődési célok EU-n belüli nyomon követésének mikéntjéről szóló vita ösztönzésére:

—	egy átfogó uniós fenntartható fejlődési stratégia, amely megadja az irányt az EU és a tagállamok tevékenységeihez,

—	a stratégiák vonatkozó uniós szakpolitikákban való általános érvényesítésének az Európai Bizottság általi folytatása, de tagállami fellépések kikényszerítése nélkül,

—	nagyobb hangsúly helyezése a külső tevékenységre, egyúttal a fenntarthatósággal kapcsolatos jelenlegi ambíciók megerősítése uniós szinten.

2.3.3.

Az első két forgatókönyv európai szemeszterbe való intelligens beépítésének döntő szerepet kell játszania az uniós költségvetés és az azt megalapozó keretek (például az uniós strukturális és beruházási alapok) végrehajtásában, maximálisan kihasználva az új többéves pénzügyi keret rugalmasságát és biztosítva, hogy erős kapcsolat jöjjön létre a kohéziós politika és egyéb politikák között.

2.3.4.

Meg lehetne fontolni, nem kellene-e lehetővé tenni azt, hogy a szemeszternek egy új, részvételen alapuló modellel kiegészült folyamata hatékonyabb és eredményesebb szerepet játszhasson az Unió fejlesztésében.

2.3.5.

Ezen a téren hozzájárulásra lehet számítani mind az Unió beruházási tervéből, amennyiben megfelelően van finanszírozva, mind pedig az EU kohéziós politikájából, az országspecifikus ajánlásokkal összhangban. Ez azt is jelenti, hogy megfelelő rugalmasságot biztosítanak a Stabilitási és Növekedési Paktum keretében. Amint azzal egy korábbi véleményben is érveltünk, a terv magában foglalja a kohéziós politika folyamatos, megfelelő finanszírozását is, az uniós költségvetésből (10).

2.4. A kohéziós politika és a szemeszter folyamata

2.4.1.

A 2021–2027-es többéves pénzügyi keretről szóló rendeletek javaslatcsomagja (az átfogó rendeletre, valamint az ágazati rendeletekre irányuló javaslatok) hozott néhány olyan új elemet, amelyek javíthatják az EU gazdaságpolitikájának koordinációját és teljesítményét, valamint a kohéziós politikai beavatkozások hatékonyságát (11). Az egyik legfontosabb ilyen elem az, hogy egyértelmű kapcsolatot határoznak meg a kohéziós politika, valamint az európai szemeszter folyamata és számos kapcsolódó lépés között (12).

2.4.2.

A rendeletjavaslatok másrészről elég nyitottak maradnak abból a szempontból, hogy megfelelő teret hagynak az invencióknak és a kreativitásnak, hogy gyakorlatias módon kezelhessék ezt a kérdést. Ez a vélemény nyújthat néhány ötletet arra nézve, hogy miként kellene ezt tenni. Mindenekelőtt a kohéziós politikát és az európai szemesztert egymáshoz szorosan kapcsolódó dolgoknak lehetne tekinteni: több szállal fűződnek egymáshoz, és sok lehetőséget kínálnak a jelenlegi helyzet javítására.

2.4.3.

A kohéziós politika beruházásait és beavatkozásait elsősorban az európai szemeszter folyamatában kiemelt területekre lehetett volna koncentrálni, különösen ott, ahol a statisztikai platformok, például a szociális eredménytábla alapján beruházáshiány mutatkozott. A politikai célok végrehajtásának időkereteit ki kell igazítani (ez általában hétéves időszak a kohéziós politika, viszont rövidebb, rendszerint egy- vagy másfél éves időszak az országspecifikus ajánlások esetében).

2.4.4.

Egy-egy konkrét tagállam esetében ezeket a területeket a fő makrogazdasági, fiskális és strukturális mutatószámokat tartalmazó eredménytábla segítségével lehetne meghatározni, amelyet minden év novemberében, az európai szemeszter ciklusának kezdetekor tesznek közzé, illetve mindenekelőtt a nemzeti reformprogramok eljárásának alkalmazásával, amelynek alapján később az országspecifikus ajánlásokról szóló jelentések készülnek.

2.4.5.

A 2021–2027-es időszakra vonatkozó új többéves pénzügyi tervről szóló javaslatot emellett nagyobb rugalmasságnak és tematikus koncentrációnak kell jellemeznie. A kohéziós politika eszközeit ezért rugalmasan hozzá lehetne igazítani az egyes tagállamok valós szükségleteihez.

2.4.6.

A kölcsönös kapcsolat keretében megfigyelhető két ellentétes irány ugyanakkor arra utalhat, hogy az európai szemeszter egyfelől eszközként szolgálhat arra, hogy ösztönözze a jó teljesítményt, másfelől azonban a szankciókkal kapcsolatban egy világosan differenciált, arányos megközelítést (13) is előirányozhat gyenge teljesítmény esetén (14). Az európai szemeszter keretében jó teljesítményt nyújtó országokat – vagyis azokat, amelyek fenntartják a makrogazdasági fegyelmet és felelős módon reagálnak az országspecifikus ajánlásokra – egyfajta bónusszal lehetne ösztönözni, oly módon, hogy a kohéziós politikai alapokból (ERFA, ESZA+, illetve KA) további összegeket kapnak, másik oldalról a rosszul teljesítők és az országspecifikus ajánlásokra vonatkozó jelentéseket nem követők pénzalapját arányosan csökkenteni lehetne (15).

2.4.7.

A 2021–2027 közötti új többéves pénzügyi tervről szóló javaslatban emellett nagy hangsúlyt kapnak a többéves pénzügyi terv több fejezete és programja közötti szinergiák is. Az európai szemeszter meghatározza, hogy az egyes tagállamok szempontjából nézve milyen reformokra van leginkább szükség. Az egyik javaslat még egy reformtámogató programot is bevezet. A gyakorlatban nagy szükség volna a kohéziós politikai eszközök és a reformtámogató programok egy közös igazgatási eszközének alkalmazására (16), leginkább az egyes kohéziós politikák operatív programjainak szintjén. Ebben az esetben optimális feltételeket lehetne teremteni a szinergiákhoz (17).

2.4.7.1.

Ugyanez érvényes az InvestEU programra is (amely részben ugyancsak azon alapszik, hogy a tagállamok önkéntesen allokálnak kohéziós forrásokat e központosított finanszírozási eszköz számára).

2.4.8.

A 2021–2027. évre szóló többéves pénzügyi keret szempontjából felmerülhet egy stratégiai hátrány, mivel az Európa 2020 stratégiának nem lesz utóda. Fontos kérdés, hogy az Európa fenntartható jövőjéről szóló vitaanyag valóban törekszik-e ennek a szerepnek a betöltésére. Nemrég fontos szerepet játszott a következő országspecifikus kohéziós politikai beruházási prioritások (2019. februárban közzétett országjelentések (18)) és beruházási szükségletek (2019. májusi tavaszi előrejelzés (19)) meghatározásában.

2.4.8.1.

Jelenleg a szemeszter folyamatában és más politikai eszközök kapcsán az uniós stratégia fő céljai közé tartoznak az előrehaladás mérési kulcspontjai, és ezek kiindulópontként szolgálnak a 2030-as új stratégiához.

2.4.9.

Ha a 2030-ig szóló új stratégia későn készül el, akkor egy átmeneti időszakra annak a gyakorlatnak a bevezetését lehetne javasolni, hogy készüljön közép- (vagy hosszú) távú stratégia azoknak a lépéseknek a részeként, amelyeken az európai szemeszter alapul (például 2020-ban közzétennék egy ilyen, 2021-től érvényes stratégia vázlatát, majd pedig két-háromévente bizonyos helyzetjelentéseket adnának ki a valós teljesítményről és az eredményekről).

2.4.10.

Az EGSZB tehát egy új stratégiai megközelítésben gondolkodik, amely olyan kohéziós politikát eredményez, amely kiemelt figyelmet fordít a valódi (teljesítményalapú és eredménycentrikus), tematikusan koncentrált, kiegyensúlyozott és integrált, hiteles (elemzésen alapuló), professzionálisan megvalósított prioritásokra, amelyek kapcsán figyelmet fordítanak arra is, hogy az érintettek azokat magukénak érezzék.

2.5. A szemeszter szerepe a társadalmi kohézió megvalósításában

2.5.1.

A társadalmi kohézió erősítése és az európai közvélemény bizalmának helyreállítása két olyan tényező, ami nem választható el egymástól.

2.5.2.

A szociális jogok európai pillére nagyban hozzájárul mindkét tényezőhöz, hiszen az többek között támogatja a reformokat bevezető tagállamokat és útmutatást nyújt nekik a fenntartható, színvonalas és magas hozzáadott értéket termelő munkahelyek teremtéséhez.

2.5.3.

Ezzel összefüggésben a szociális eredménytáblát és mutatószámait kellene fő eszközként alkalmazni nem csupán a régióknak és tagállamoknak a szociális jogok európai pilléréhez tartozó területeken mutatott teljesítményének mérésére, hanem annak megállapítására is, hogy hol vannak adott esetben beruházási hiányok, és az ESZA+-finanszírozás irányainak a lehető leghatékonyabb meghatározására.

2.5.4.

A statisztikai referenciaértékeket fel kellene használni az egyes tagállamokban mutatkozó beruházási hiányok azonosítására és arra, hogy a beruházásokat úgy irányítsuk, illetve a politikai ajánlásokat úgy fogalmazzuk meg, hogy azok a társadalmi befogadás szempontjából minél jobban hasznosuljanak.

2.5.5.

Kiemelt figyelmet kell fordítani a tisztességes munka és a nemek közötti egyenlőtlenség (20) kérdésére, valamint a munkanélküliség elleni küzdelemre, különösen a fiatalok és a munkaerőpiactól a legtávolabb került emberek, köztük a fogyatékossággal élő és speciális szükségletű személyek vonatkozásában. Azokra az emberekre is külön oda kell figyelni, akiknek nincsenek ismereteik vagy csak kevés ismeretük van a számítógépekről és a digitális technológiákról.

2.5.6.

A szociális jogok pillérét a tagállamoknak tett ajánlások mérésére szolgáló eszközként kell alkalmazni. A pillér 20 alapelvét olyan jelzésekként kell használni, amelyekkel felmérhető az országok sikere azzal kapcsolatban, hogy mennyire integrálták a szociális pillér iránti elkötelezettségüket a gazdaságpolitikájukba.

2.5.7.

Felmerülhet az a kérdés, hogy miként kellene a szociális jogok európai pillérét az európai szemeszter végrehajtása során úgy tekintetbe venni, hogy azzal erősítsük és támogassuk a folyamatot, anélkül hogy túlterhelnénk azt?

2.5.8.

Erre újra és újra csak azt lehet mondani: jól meghatározott stratégiákra van szükség, horizontális, transzverzális kapcsolódásokkal a fenti politikák között. Ez az Európa fenntartható jövőjét célzó, új, átfogó európai stratégia a szemeszter erős koordinációs mechanizmusa révén garantálni tudná a végrehajtást.

2.6. Biztosítanunk kell a sokféleségben a rendet

2.6.1.

A közös rendelkezésekről szóló rendelet (21) mellékletében szerepel a különféle uniós politikák egy átfogó gyűjteménye, amely – a tizenhét fenntartható fejlődési céllal együtt – jól mutatja, hogy szinte a lehetetlennel határos feladat biztosítani a koordinációt közöttük. Ehhez járul még, hogy a szociális jogok európai pillérének is van 20 célkitűzése. A helyzet világosabbá tétele és egyszerűsítése érdekében a 2020 utáni regionális fejlesztési és kohéziós politika határozottan öt beruházási prioritásra fókuszál:

—	egy intelligensebb Európa megteremtése innováció, digitalizáció, gazdasági átalakítás és a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott támogatások révén,

—	környezetbarátabb, szénmentes Európa a Párizsi Megállapodás végrehajtása, valamint az energetikai átállásba, a megújuló energiákba és az éghajlatváltozás elleni küzdelembe való beruházások révén,

—	jobban összekapcsolt Európa, stratégiai szállítással és digitális hálózatokkal,

—

szociálisabb Európa a szociális jogok európai pillérének végrehajtásával, valamint a minőségi foglalkoztatás, oktatás, a készségek (az EGSZB véleménye szerint a szakképzés és az egész életen át tartó tanulás különösen fontos), a társadalmi befogadás és az egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzáférés elősegítése révén,

—	a polgárokhoz közelebb álló Európa, amely az Unió minden részében támogatja a helyi irányítású fejlesztési stratégiákat és a fenntartható városfejlesztést (az EGSZB hangsúlyozni szeretné a perifériák és a vidék kérdését).

2.6.2.

A vitaanyag, hogy bemutassa, milyen összetett munkát jelent a 2030-ig szóló új, átfogó európai stratégia összeállítása, az alábbiakat nevezte meg az EU fenntartható fejlődési jövőképének fő témáiként:

—	fenntartható fejlődés az emberek megélhetésének javítása érdekében (az EGSZB kiemeli e tekintetben a munkakörülmények fontosságát): Európa versenyelőnyei,

—	az EU és a globális kihívások kezelése,

—	a 2030-ig megvalósítandó fenntartható Európa felé (a részleteket lásd a II. mellékletben),

—	az EU mint a fenntartható fejlődés globális irányadója,

—	forgatókönyvek a jövőt illetően (22).

2.7. Az irányítás új koordinációjának szükségessége

2.7.1.

Az új és friss lendület jellemezte, a fenntartható fejlődésre fókuszáló 2020 utáni átfogó stratégia az Európai Bizottság megújulása adta közelgő nagy lehetőséget kihasználva valóban eszközt fog jelenteni a fellépéshez, építve a szemeszter folyamatára és az Európai Bizottságon belüli új irányítási struktúrára.

2.7.2.

Tekintve az Európa 2030 kapcsán egyre jobban látható jelenlegi demokratikus és végrehajtási deficitet, egyre több érintett fél juttatta kifejezésre, hogy nagy szükség lenne a részvételi demokrácia, a jobb munkaügyi kapcsolatok (nagyobb munkavállalói részvétel) és a gazdaság minden ágában érvényesülő demokrácia hangsúlyosabbá tételére, továbbá a stratégia céljainak hatékony végrehajtására. Egy megújult hosszú távú stratégia kulcsszerepet játszhatna a fokozott versenyképességre és fejlődésre irányuló európai gazdasági kormányzás végrehajtásában, ameddig azt a szemeszter keretében megfelelően koordinálják.

2.7.3.

Ez csak úgy érhető el, ha határozott és gondosan megtervezett lépéseket teszünk annak biztosítása érdekében, hogy a szervezett civil társadalom aktívan bekapcsolódhasson a folyamatba. Létre lehetne ezért hozni az EGSZB szervezetén belül egy egyablakos tájékoztatási központot (23), egy információcsere-platformot vagy valamilyen virtuális vagy fizikai kompetenciaközpontot – anélkül, hogy növelnénk ezzel az adminisztratív és a pénzügyi terheket –, amely elsősorban a 2030-ra szóló uniós stratégiával kapcsolatos végrehajtási problémák kezelésével foglalkozna (ilyen lehet például a nem megfelelő nemzeti szerepvállalás, az intézményi keretek egyértelműségének hiánya vagy a szociális pillér alárendelése). A hatékony koordináció és az észszerűsítés érdekében a kapcsolódó feladatokat, eljárásokat és az ügynökségek közti együttműködés irányítását páneurópai és nemzeti szinten kell koordinálni.

2.7.4.

Az egyablakos modellt minden olyan területen megfelelően lehetne alkalmazni, ahol biztosított az egyetlen hozzáférési pont mint az információmegosztás és a konzultáció integrált platformjának alapja, megkönnyítve a politikák további alakítását és a további döntéshozatalt. Mivel az EGSZB tanácsadó jellegű feladatokat lát el, jól kiépített hálózatot tart fenn a nemzeti gszt-kkel és széles körű intézményközi kapcsolatokat ápol, az egyablakos modell egyedülálló eszköz lehet konzultációk folytatására és az EU2030 végrehajtásának előmozdítására. Ily módon a civil társadalmi érdekeltek lehető legszélesebb körét be lehet vonni az EU2030 prioritásainak megvalósításához kapcsolódó regionális, nemzeti és páneurópai szintű információgyűjtésbe, illetve tájékoztatásba.

2.7.5.

Az EGSZB egyablakos jellegű tájékoztatási központja foglalkozhatna az EU működési módja kapcsán a végrehajtási, illetve demokratikus deficitet érintő problémákkal is. Az „Európai szemeszter” csoportnak az ECO szekció struktúráján belüli létrehozása első lépés volt egy új típusú információs központ kialakítása felé, melynek segítségével az EGSZB tevékenysége ismertebbé válhat az intézmények körében.

Kelt Brüsszelben, 2019. július 17-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Luca JAHIER

(1) A közös rendelkezésekről szóló rendelet 2021–2027, COM(2018) 375 final.

(2) Agreements between the European Commission and individual EU countries [Megállapodások az Európai Bizottság és az egyes uniós tagállamok között]. Ezek a megállapodások kifejtik, hogy a tagállami hatóságok hogyan tervezik felhasználni az európai strukturális és beruházási alapok által nyújtott finanszírozást.

(3) Lásd az EGSZB véleményeit a következő tárgyban: A közös rendelkezésekről szóló rendelet, 2021–2027, HL C 62., 2019.2.15., 83. o.; illetve A kohéziós politika jövője a 2020 utáni időszakban, HL C 228., 2019.7.5., 50. o.

(4) A 2019. évi európai szemeszter – Közlemény az országjelentésekről, COM(2019) 150 final.

(5) Európai beruházási terv és az InvestEU program (2021–2027).

(6) Az EGSZB véleménye a következő tárgyban: A 2020 utáni időszakra szóló többéves pénzügyi keret, HL C 440., 2018.12.6., 106. o.

(7) Az EGSZB véleménye a következő tárgyban: Reformtámogató program, HL C 62., 2019.2.15., 121. o.

(8) Az EGSZB véleménye a következő tárgyban: Európa polgárainak meghallgatása a fenntartható jövő érdekében (Nagyszeben és a további lépések), HL C 228., 2019.7.5., 37. o.

(9) Az EGSZB véleménye a következő tárgyban: Az EU jövője: előnyök a polgárok számára és az európai értékek tiszteletben tartása, HL C 228., 2019.7.5., 57. o.

(10) Az EGSZB véleménye a következő tárgyban: A kohéziós politika jövője a 2020 utáni időszakban, HL C 228., 2019.7.5., 50. o.

(11) A 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret, COM(2018) 321 final és ennek melléklete.

(12) Az EGSZB véleménye a következő tárgyban: A 2020 utáni időszakra szóló többéves pénzügyi keret, HL C 440., 2018.12.6., 106. o.

(13) Lásd az EGSZB véleményét a következő tárgyban: Európa polgárainak meghallgatása a fenntartható jövő érdekében (Nagyszeben és a további lépések), HL C 228., 2019.7.5., 37. o., 11.4. pont.

(14) A közös rendelkezésekről szóló rendelet 2021–2027, COM(2018) 375 final.

(15) The legal nature of Country-Specific Recommendations, Európai Parlament, 2017. június.

(16) Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a reformtámogató program létrehozásáról, COM(2018) 391 final.

(17) Az EGSZB véleménye a következő tárgyban: Reformtámogató program, HL C 62., 2019.2.15., 121. o.

(18) A 2019. évi európai szemeszter – közlemény az országjelentésekről, COM(2019) 150 final.

(19) Európai gazdasági előrejelzés,2019. tavasz.

(20) Lásd a Nemek közötti egyenlőség az európai munkaerőpiacokon című EGSZB-véleményt, HL C 110., 2019.3.22., 26. o., valamint A nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdések című EGSZB-vélemény 1.4. pontját, HL C 240., 2019.7.16., 3. o.

(21) Az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alap Pluszra, a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések, valamint az előbbiekre és a Menekültügyi és Migrációs Alapra, a Belső Biztonsági Alapra és a Határigazgatási és Vízumeszközre vonatkozó pénzügyi szabályok megállapítása, COM(2018) 375 final.

(22) Vitaanyag: Fenntartható Európa 2030-ra, COM(2019) 22 final.

(23) Az EGSZB véleménye a következő tárgyban: Az Európa 2020 stratégia megvalósításával kapcsolatos előrehaladás – hogyan érhetők el 2020-ig a stratégia céljai?, HL C 251., 2015.7.31., 19. o.

18.10.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 353/46

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az állami foglalkoztatási szolgálatok (áfsz) új szerepe a szociális jogok európai pillérének végrehajtásával összefüggésben

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2019/C 353/08)

Előadó: Vladimíra DRBALOVÁ

Közgyűlési határozat:	2019.2.20.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 32. cikkének (2) bekezdése saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2019.7.8.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2019.7.17.
Plenáris ülés száma:	545 .
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	156/7/10

1. Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB nagyra értékeli az állami foglalkoztatási szolgálatok európai hálózatának (európai áfsz-hálózat) hozzájárulását az állami foglalkoztatási szolgálatok (áfsz) modernizálásához és megerősítéséhez, és szinergiákat szorgalmaz a 2020 utáni időszakra vonatkozó aktualizált stratégia és a szociális jogok európai pillérének elvei között.

1.2.

Az EGSZB azonosított néhány olyan területet, ahol az összes érdekelt féllel, a szociális partnerekkel, a civil társadalmi szervezetekkel, a vállalatokkal és a magán foglalkoztatási szolgálatokkal kötött partnerség alapján nagyobb erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy összehangolt munkával elérjék az álláskeresők jobb munkaerőpiaci integrációját.

1.3.

Nemzeti szinten elégséges kapacitásokkal, képzett személyzettel, a társadalom digitalizációja szempontjából releváns informatikai és technikai eszközökkel, valamint pénzügyileg is megfelelően támogatni kell azt, hogy az áfsz innovatív szerepet töltsön be a nemzeti foglalkoztatáspolitikák és munkaerőpiaci politikák végrehajtásában, valamint a vállalatoknak nyújtott hatékonyabb szolgáltatások biztosításában.

1.4.

Az EGSZB rendszeresebb és strukturális együttműködést szorgalmaz az áfsz-ek és a szociális és foglalkoztatási területek más szolgáltatói között annak érdekében, hogy kezeljék azokat a sokrétű akadályokat, amelyekkel az álláskeresők a munkaerőpiacra való belépés során szembesülnek (egészségügyi problémák, lakhatás, közlekedés). Az áfsz-ek korszerűsítése összetett folyamat, és a nemzeti és/vagy regionális szintű koordináció, programozás, tervezés és hatáskörmegosztás hiánya széttagoltsághoz vezet. A helyi álláslehetőségek feltérképezéséhez és a munkaerőpiaci kínálat és kereslet közötti összhang hiányának orvoslásához alapvetően fontos, hogy a szociális partnerek tevékenyen és rendszeresen részt vegyenek az áfsz-ek tevékenységeiben.

1.5.

Az EGSZB erősebb szinergiákat szeretne látni az áfsz-ek szolgáltatásai, a juttatási rendszerek és a szociális infrastruktúrák között, hogy hatékonyabban segíthessünk a munkanélkülieknek az álláskeresésben, és elkerüljük, hogy az álláskeresők hátrányba kerüljenek, amikor belépnek a munkaerőpiacra.

1.6.

Az EGSZB nagyobb pénzügyi támogatást kér a tagállamok számára, és reméli, hogy az Európai Szociális Alap Plusz (ESZA+) – amelyet nemrégiben a 2021 és 2027 közötti időszakra szóló új többéves pénzügyi keret részeként vezettek be – az emberekbe történő befektetés és a szociális jogok európai pillére végrehajtásának valódi uniós eszközévé válik.

1.7.

Az EGSZB szerint nagyobb erőfeszítéseket kell tenni az áfsz-ek szolgáltatásainak nyomon követése, értékelése és összehasonlítása terén annak felmérése érdekében, hogy e szolgáltatások hatékonyan segítik-e a munkaerőpiacra belépő álláskeresőket. Európai szintű közös szabványokkal és iránymutatásokkal javítani lehetne az ászf-ek hatékonyságán. Gyakrabban kellene használni az olyan rendelkezésre álló adatforrásokat, mint amilyen a munkaerő-felmérés, bizonyos ügynökségek, például az EUROFOUND pedig segítséget nyújthatnak ebben a nyomon követésben.

1.8.

Az EGSZB kéri, hogy vizsgálják felül az áfsz-munkaprogramok eredményeinek mérésére szolgáló módszereket annak biztosítása érdekében, hogy a szolgáltatások az álláskeresők valamennyi kategóriája számára hasznosak legyenek, különösen azok számára, akiknek többféle problémával kell szembenézniük.

2. Bevezetés

2.1.

A szociális jogok európai pillérét az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság által 2017. november 17-én, Göteborgban, az EU szociális csúcstalálkozóján megfogalmazott intézményközi nyilatkozatot követően hozták létre. A szociális jogok európai pillérének eredményeként nagyobb hangsúlyt kapnak a foglalkoztatási és szociális szempontok. Ez segít abban, hogy az európai szociális modellt alkalmassá tegyék a 21. század kihívásainak kezelésére, és ösztönözzék a tagállamok közötti konvergencia folyamatát.

2.2.

A szociális jogok európai pillérének 20 alapelve három fő fejezetbe csoportosítható – esélyegyenlőség és munkavállalási jog; tisztességes munkafeltételek; szociális védelem és társadalmi befogadás. Európában a fő kérdést ezek tényleges elfogadása és végrehajtása jelenti, figyelembe véve a társadalmi, jogi és gazdasági környezet gyors változásait.

2.3.

A 2019-es éves növekedési jelentés szerint Európa gazdasága idén a folyamatos növekedés hatodik évébe lép. Ez a kitartó gazdasági növekedés a beruházások élénkülésével, a fogyasztói kereslet növekedésével, az államháztartás javulásával és folyamatos munkahelyteremtéssel járt együtt, bár ezek üteme országonként eltérő. Ezek a fejlemények a munkaerőpiacok és a szociális feltételek jelentős javulásához járultak hozzá. A 20–64 évesek foglalkoztatási rátája 73,2 %-ra nőtt 2018 második negyedévében. A munkanélküliségi ráta 6,8 %-ra esett vissza, továbbá a tartósan munkanélküliek aránya és az ifjúsági munkanélküliségi ráta is folyamatosan csökken. Az EGSZB azonban úgy véli, hogy jelentős különbségek vannak a tagállamok között, melyek eltérő gazdasági növekedést és foglalkoztatási szintet mutatnak; kiemelt figyelmet kell fordítani a létrehozott munkahelyek színvonalának javítására, nem utolsósorban a szociális egyenlőtlenségek ellensúlyozása érdekében.

2.4.

A jobb munkaerőpiaci körülmények nyomán a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek száma – amely 2017-ben 113 millió volt – néhány országban először csökkent a válság előtti szint alá. Azonban az aktív keresők szegénységi rátája továbbra is magas és folyamatosan emelkedik több tagállamban is. Az elszegényedés kockázata továbbra is kihívást jelent, különösen a gyermekek, a fogyatékossággal élők, a migráns hátterű személyek és a munkanélküliek esetében.

2.5.

A közös foglalkoztatási jelentés rámutat arra, hogy az aktív munkaerőpiaci intézkedéseknek és az állami foglalkoztatási szolgálatoknak döntő szerepük van a megfelelően működő és befogadó munkaerőpiacok biztosításában. Az aktív munkaerőpiaci intézkedések javítják a munkaerőpiaci kereslet és kínálat összehangolását, és növelik az álláskeresők esélyeit az új állásokra.

3. Az állami foglalkoztatási szolgálatok és a munka jövője

3.1.

A munkaerőpiacokon és a társadalmakban gyors fejlődés megy végbe, a globalizáció, a digitális forradalom, az új munkavégzési módok, valamint a szociális és demográfiai változások pedig új lehetőségeket és új kihívásokat teremtenek. A különböző tagállamokban gyakran nagyon hasonló kihívások – állandósuló egyenlőtlenségek, tartós munkanélküliség, ifjúsági munkanélküliség és a nemzedékek közötti szolidaritás kérdése – jelentkeznek, bár ezek mértéke tagállamonként eltérő. A folyamatban levő technológiai forradalmat elsősorban a változások gyorsabb üteme jellemzi.

3.2.

A munkaerő még sohasem volt ennyire sokszínű és képzett. A 21. század aktív népessége nagyon más, és változóban van az egyének munkához való hozzáállása is. Amennyiben a munkavállalók nagyobb munkahelyi szabadságot és a választási szabadságot szeretnének, és olyan módon keresnek állást, amely egyéni igényekre szabott munkakörülményeket eredményez, szociális párbeszéd révén és kollektív szerződésben tisztázni kell a munkafeltételeket. Fontos, hogy az emberek képesítéseiket, készségeiket és képességeiket teljes mértékben felhasználva ki tudjanak teljesedni, és megfelelő szociális védelmet biztosító színvonalas, produktív munkát szerezhessenek.

3.3.

Fontos szerepet tölt be az állami foglalkoztatási szolgálatok európai hálózata, amelyet 2014. június 17-én hoztak létre, és 2020. december 31-ig fog működni. 2018-ban értékelést indítottak, hogy felmérjék az állami foglalkoztatási szolgálatok európai hálózatáról szóló határozat relevanciáját, hatékonyságát, eredményességét, koherenciáját és uniós hozzáadott értékét. Az áfsz-ről szóló véleményében (1) az EGSZB támogatta az Európai Bizottság által az állami foglalkoztatási szolgálatok európai hálózatának létrehozására tett javaslatot.

3.4.

Az állami foglalkoztatási szolgálatok európai hálózatával kapcsolatos, a 2020-ig tartó és azt követő időszakra vonatkozó stratégia foglalkozik a legújabb munkaerőpiaci fejleményekkel, ezen belül a terjedőben levő platformgazdasággal és az újfajta munkavégzési formákkal, a munkaerőhiánnyal, a munkaerő mobilitásával, az áfsz-ek heterogénebb ügyfélbázisával, azzal, hogy használni kell az új digitális technológiákat és gazdagabb adatforrásokkal kell dolgozni.

3.5.

Nemzeti szinten, valamint az állami foglalkoztatási szolgálatok európai hálózatával egyeztetve már számos pozitív lépésre sor került. Néhány tagállamban a nemzeti állami foglalkoztatási szolgálatok nagyszerű munkát végeztek az uniós ifjúsági garancia végrehajtása terén, és segítséget nyújtottak a fiataloknak, különösen a NEET (nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő) fiataloknak, hogy gyorsabban belépjenek a munkaerőpiacra, vagy visszatérjenek az oktatásba. A nemzeti állami foglalkoztatási szolgálatok – a hatékonyabb regisztráció és az integrált munkaszerződések révén – a tartós munkanélküliek jobb integrációjára összpontosító uniós kezdeményezés intézkedéseit is végrehajtották. Emellett 2015 óta a menekültek és menedékkérők munkaerőpiaci integrációja is a napirendjükön szerepel.

3.6.

Mindazonáltal az EGSZB tapasztalatai azt mutatják, hogy tagállamonként eltérő az állami foglalkoztatási szolgálatok hatékonysága, illetve azon képességük, hogy változó körülmények között eredményesen kezeljék a munka világában jelentkező új kihívásokat, és sikeresen integrálják az embereket ezekre az átmeneti munkaerőpiacokra. Egyes tagállamokban sok esetben alábecsülik a személyi, technikai és pénzügyi kapacitásukat.

3.7.

Eredményesebben kellene támogatni a munkaügyi tanácsadók különleges szakmai kategóriáját, az adatbázisokat pedig megfelelően integrálni kellene, hogy hatékonyan összekapcsolják a vállalatokat és a munkavállalókat. Néhány országban az áfsz-eket magán foglalkoztatási szolgáltatók és munkaügyi tanácsadók egészítik ki vagy váltják fel. Alapvető jelentősége van a vállalatokkal való együttműködésnek, a szociális partnerek aktív részvételével, helyi szinten is, hogy fel lehessen térképezni a nemzeti, regionális és helyi szinten kínálkozó munkalehetőségeket. Az áfsz-ek szolgáltatásainak sikerességi rátáját a munkáltatók szempontjából is fel kell mérni.

4. Az állami foglalkoztatási szolgálatok a szociális jogok európai pillérének fényében

4.1.

A szociális jogok európai pillérének kihirdetése óta a nemzeti áfsz-eknek és az áfsz-ek uniós hálózatának innovatívabban kellene támogatniuk a szociális jogok európai pillérének célját és végrehajtaniuk annak fő elveit.

4.2.

2017-ben az áfsz-ek európai hálózata formálisan közreműködött a szociális jogok európai pilléréről folytatott európai bizottsági konzultációban, 2018-ban pedig kidolgozta a munka jövőjéről szóló dokumentumát. Utóbbi tevékenység lehetőséget kínált a hálózat számára, hogy felmérje, hogyan igazítható ki az állami foglalkoztatási szolgálatokra vonatkozó 2020-as stratégia annak biztosítása érdekében, hogy továbbra is el tudja látni feladatát, miközben az állami foglalkoztatási szolgálatok arra törekednek, hogy megbirkózzanak a gyorsan változó munkaerőpiac új kihívásaival, és valódi pályaorientációs ügynökségekké váljanak. Az állami foglalkoztatási szolgálatok már dolgoznak szervezetük korszerűsítésén annak érdekében, hogy „három A” minősítésű – ability (képesség), agility (gyorsaság), accountability (elszámoltathatóság) – szolgáltatásokat biztosítsanak az ügyfeleknek, segítve ezzel egy fenntarthatóbb és befogadóbb munkaerőpiac létrehozását.

5. Az állami foglalkoztatási szolgálatok új szerepe az EGSZB szemszögéből

5.1.

Az EGSZB üdvözli az állami foglalkoztatási szolgálatok uniós hálózatának 2019-re vonatkozó munkaprogramjában meghatározott prioritásokat, és szorgalmazza, hogy fokozott kölcsönhatást biztosítsanak a szociális jogok európai pillérének elvei, valamint a hálózat teljesítményértékelési és kölcsönös tanulást biztosító eszközei között. Ez hozzájárulhat mind integráltabb áfsz-szolgáltatások kialakulásához, mind pedig a szociális jogok európai pillérének végrehajtásához.

5.2.

2018 novemberében az EGSZB munkaerőpiaci megfigyelőközpontja (LMO) konferenciát szervezett az állami foglalkoztatási szolgálatokról a szociális jogok európai pillérének végrehajtásával összefüggésben. A felhozott példák megerősítették, hogy az állami és a magán foglalkoztatási szolgálatoknak ki kell egészíteniük egymást, illetve rámutattak az áfsz-ek és a szociális partnerek közötti jó együttműködés konkrét hasznára. Kiderült, hogy a fenntartható munkahelyek biztosításához kulcsfontosságú az áfsz-ek proaktív hozzáállása, a cégek számára egy egyablakos rendszer létrehozása, valamint az áfsz-ek és a vállalatok által közösen szervezett képzések tartása.

5.2.1.

Az EGSZB szorgalmazza, hogy igyekezzenek hatékonyabban reagálni az álláskeresletre és -kínálatra, adjanak több ösztönzőt mind a munkaadók, mind a munkavállalók számára (például lehetővé téve, hogy a minimálbért keresők megőrizzenek egyes munkanélküliséghez kapcsolódó szociális juttatásokat), valamint törekedjenek a foglalkoztatás rugalmassága és biztonsága közti méltányos egyensúlyra, stabilabb szerződésekkel. Európa még mindig messze van attól, hogy kihasználja a rendelkezésre álló munkaerő teljes potenciálját. Európának támogatnia kell a fenntartható vállalatokat, lehetővé téve számukra, hogy színvonalasabb és termelékenyebb munkahelyeket hozzanak létre.

5.2.2.

Az EGSZB a véleményében (2)„emlékeztet arra, hogy a szociális védelmi rendszerekhez való hozzáférés kulcsfontosságú tényező az igazságosabb társadalmak kialakulásához, valamint alapvető fontosságú a termelékeny, egészséges és aktív munkaerő szempontjából”. Az Uniónak javítania kell azon, ahogy a jelenlegi nyitott koordinációs módszer támogatja a tagállamokat a reformok terén elért haladás felmérésében, valamint a foglalkoztatáspolitikai intézkedéseik és nemzeti szociális védelmi és jóléti rendszereik teljesítményének javításában. Erősebb szinergiákat kellene biztosítani az áfsz-ek szolgáltatásai, a juttatási rendszerek és a szociális infrastruktúrák között, hogy hatékonyabban segíthessünk a munkanélkülieknek az álláskeresésben, és elkerüljük, hogy az álláskeresők hátrányba kerüljenek, amikor belépnek a munkaerőpiacra.

5.2.3.

Mobilitás: az EGSZB véleménye szerint a munkavállalók megkülönböztetésmentességen és egyenlő bánásmódon alapuló szabad mozgása, valamint a mobilitás meglévő korlátainak lebontása továbbra is az EU egyik prioritása. Az EURES-ről szóló véleményében (3) az EGSZB azt szorgalmazta, hogy a nemzeti állami foglalkoztatási szolgálatokkal szorosan együttműködve alakítsanak ki egy, az európai munkaerőpiaci keresletet és kínálatot összehangoló valódi eszközt. A munkavállalók egész Unióra kiterjedő mobilitása összekapcsolódik azokkal a folyamatos erőfeszítésekkel, amelyek a szociális biztonság koordinációs rendszerének korszerűsítésére irányulnak, és azt minden tagállam számára igazságosabbá kívánják tenni. Különösen a határ menti ingázók álláskeresési járadékai esetében az illetékes tagállam meghatározásához a lex loci laboris elvet kell alkalmazni, ha a tagállamok között nincs egyéb értelmű megállapodás.

5.2.4.

A munkaerőpiachoz kapcsolódó készségek: az oktatás szociális dimenziója tekintetében a szociális jogok európai pillérének első alapelve rögzíti, hogy mindenkinek joga van a színvonalas és inkluzív oktatáshoz, képzéshez és egész életen át tartó tanuláshoz. Ráadásul az Európa-szerte növekedő munkaerőhiány veszélyt jelent a jövőbeli növekedésre nézve. Fokozni kell az állami foglalkoztatási szolgálatok, a szociális partnerek, a vállalatok, a regionális foglalkoztatási és képzési tanácsok és más illetékes regionális szervezetek közötti együttműködést annak érdekében, hogy felszámolják a regionális egyenlőtlenségeket és megfelelő pályaorientációt, továbbképzési, átképzési és szakmai irányváltási lehetőséget kínáljanak az álláskeresőknek és a munkahelyük elvesztésének kockázatával szembesülőknek, megosztva a felelősséget a különféle szereplők között. Ide kellene tartoznia az önálló vállalkozók ösztönzésének is.

5.2.5.

Együttműködés a szociális partnerekkel: az uniós szociálpolitika megtervezésekor több mozgásteret kell biztosítani a szociális partnereknek, teljes mértékben tiszteletben tartva autonómiájukat. Az egyik legfontosabb munkaerőpiaci szereplőként a nemzeti állami foglalkoztatási szolgálatokkal együttműködve nagyban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy helyi szinten is feltérképezzék az álláslehetőségeket, megkönnyítve az átmenetet a munkaerőpiacra belépő és a munkaerőpiacon váltó emberek számára. Ezáltal támogatnák az álláskeresőket a munkahelyek keresése során, és segítenék a vállalatokat a humánerőforrás-keresésben, valamint segítenék a fiatalokat és felnőtteket a legmegfelelőbb készségfejlesztési pálya kiválasztásában (a luxemburgi ADEM).

5.2.6.

Civil társadalom: az EGSZB sokféle civil társadalmi szervezetet képvisel, és számos véleményt mutatott be, amelyek már foglalkoznak a szociális jogok európai pillérének néhány alapelvével. A civil társadalmi szervezetek hozzáadott értéke abban áll, hogy közel állnak a helyi adottságokhoz, ismerik a különböző csoportok szükségleteit – a migránsok, a fogyatékossággal élők, a fiatalok és a nők jogait –, és hatékonyan hozzá tudnak járulni az állami foglalkoztatási szolgálat célzottabb munkájához (ezzel összefüggésben gondolhatunk például a munkaügyi tanácsadók szerepére Olaszországban).

5.2.7.

Együttműködés a magán foglalkoztatási szolgálatokkal: a tapasztalatok azt mutatják, hogy az állami és magán foglalkoztatási szolgálatok egyenlő bevonása és integrálása hatékony és pozitív eredményekkel járhat a valóban befogadó és fenntartható munkaerőpiac szempontjából. Ezt az egymást kiegészítő jelleget támogatni kell. Mindig nagyon nehéz munkaerőpiaci előrejelzéseket/prognózisokat készíteni. A munkaerőpiaci igények nagyon gyorsan változnak. Létfontosságúak a megbízható adatok. Ugyanakkor az általunk is szorgalmazott befogadó munkaerőpiacon mindenkinek részt kell vennie.

6. Állandósuló hiányosságok az állami foglalkoztatási szolgálatok célzott támogatásaiban

6.1.

Az EGSZB nagyra értékeli, hogy a fő célcsoportok szerepelnek mind az európai áfsz-hálózat, mind pedig a nemzeti állami foglalkoztatási szolgálatok munkaprogramjaiban. Hangsúlyozza azonban, hogy továbbra is vannak hiányosságok, és az állami foglalkoztatási szolgálatoknak mindennapi munkájuk során még jobban érvényesíteniük kell a sokszínűség és a megkülönböztetésmentesség elvét. Folytatni kell a munkát, és fokozni kell az erőfeszítéseket, különösen a következők tekintetében:

6.1.1.

Fiatalok: Az EGSZB üdvözli, hogy megkétszerezték az ifjúsági garancia végrehajtására nyújtott pénzügyi támogatást. Az áfsz-eknek hosszú távú megközelítés keretében be kell ruházniuk abba, hogy fiatal álláskeresők számára nyújtsanak szolgáltatásokat, illetve jobban kihasználják az ikt-t és a webes eszközöket a fiatalok leginkább kiszolgáltatott csoportjainak nyújtott szolgáltatások megerősítése érdekében. Ezen túlmenően az állami foglalkoztatási szolgálatoknak több egyéni támogatást kell nyújtaniuk a fiataloknak, valamint együtt kell működniük a családjaikkal, és tisztességesen tájékoztatniuk kell őket a munkaerőpiaci helyzetről.

6.1.2.

Felnőttek: a népesség elöregedése Európában, a várható élettartam növekedése a népesség körében, a nemzedékek közötti együttműködés előmozdításának szükségessége, a munkaerőpiac gyorsuló változásai, az új munkavégzési formák megjelenése és a digitális technológiák begyűrűzése a mindennapi élet minden aspektusába azt eredményezi, hogy növekszik a kereslet az új és magasabb szintű készségek, tudás és kompetenciák iránt. Mindez még sürgősebbé teszi mindazon személyek kompetenciafejlesztésének és átképzésének szükségességét, akik nem sajátítottak el olyan alapkészségeket vagy nem szereztek olyan képesítést, amely biztosítja foglalkoztathatóságukat és aktív polgári szerepvállalásukat.

6.1.3.

Nők: az EGSZB üdvözli a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló irányelvet (4), amely segíti a szülőket és a gondozókat, különösen a nőket munkájuk és mindennapi feladataik jobb megszervezésében. Emellett meg kellene tenni a szociális – például gyermek- és idősgondozási stb. – infrastruktúrákba való szükséges beruházásokat is. Idetartozik az is, hogy a nemzeti állami foglalkoztatási szolgálatok tényleges támogatást nyújtanak a nők munkaerőpiaci beilleszkedéséhez, kellően figyelembe véve a munka és a magánélet közötti egyensúlyt.

6.1.4.

Fogyatékossággal élők: a fogyatékossággal élők az EU munkaképes korú összlakosságának kb. egyhatodát teszik ki, de foglalkoztatási arányuk viszonylag alacsony. Ez volt a legfőbb üzenete az EGSZB által 2017-ben szervezett meghallgatásnak. Megemlítendő, hogy a fogyatékossággal élő nők és lányok (5) továbbra is a nemükön és fogyatékosságukon alapuló többszörös és interszekcionális diszkriminációval néznek szembe. Túl gyakran fordul elő, hogy kirekesztik őket többek között az inkluzív oktatásból és képzésből, a foglalkoztatásból, a szegénység csökkentését célzó rendszerekből, a megfelelő lakhatásból, valamint a politikai életben és a közéletben való részvételből. Különleges segítségnyújtásra van szükségük, az állami foglalkoztatási szolgálatoknak pedig egyéni igényekre szabott megközelítést kell alkalmazniuk.

6.1.5.

Migráció: a jogszerű migráció fontos szerepet tölthet be a munkaerőpiacok jó működésében. Az EGSZB véleményében (6) hangsúlyozta a koherens migrációs politika és a jól megtervezett szabályozási keret fontosságát, és megállapította, hogy migráció nélkül Európa gazdasági és szociális modellje veszélybe kerül. Továbbra is fontos az Európában tartózkodási joggal rendelkező menekültek képzési, foglalkoztatási és általános társadalmi integrációja. Az állami foglalkoztatási szolgálatok sok országban már számos kezdeményezést indítottak el, hogy hozzájáruljanak ehhez.

6.1.6.

Roma kisebbség: az EGSZB nagyon sokat tesz a roma közösség élet- és munkakörülményeivel kapcsolatos kérdésekben, és a romák jobb integrációjára helyezi a hangsúlyt (7). Az EGSZB lehetőséget lát a szinergiára a szociális jogok európai pillérében az egyenlő hozzáférésre vonatkozóan megfogalmazott alapelv végrehajtása és a romák sikeresebb integrációja felé tett lépések között. Az állami foglalkoztatási szolgálatoknak különösen a roma nők számára nyújtott támogatást kell kiemelten kezelniük.

6.1.7.

Az inaktív népesség annak ellenére nem hagyományos célcsoportja az állami foglalkoztatási szolgálatoknak, hogy az inaktív népesség jelentős része dolgozni akar. Az európai áfsz-hálózat tanulmányt tett közzé „Az állami foglalkoztatási szolgálatok szerepe az inaktív lakosság elérésében” címmel, amely áttekintést ad az inaktív népesség bevonását célzó intézkedésekről, különös tekintettel az állami foglalkoztatási szolgálatok szerepére. Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy tervezzék újra azokat a szakpolitikai intézkedéseket, amelyek e társadalmi szegmens aktivitásának visszaállítására irányulnak.

7. Komplex támogatás a nemzeti állami foglalkoztatási szolgálatok számára

7.1.

Az 2019. évi európai foglalkoztatási iránymutatások (7. iránymutatás) arra bátorítják a tagállamokat, hogy fokozzák aktív munkaerőpiaci intézkedéseik hatékonyságát. A tagállamoknak törekedniük kell a jobb, hatékonyabb állami foglalkoztatási szolgálatok létrehozására az álláskeresőknek megfelelő időben kínált, személyre szabott segítségnyújtás, a munkaerőpiaci kereslet támogatása és a teljesítményalapú irányítás végrehajtása révén.

7.2.

Ahhoz, hogy hatékonyan hozzájárulhassanak a szociális jogok európai pillérének végrehajtásához, a nemzeti állami foglalkoztatási szolgálatoknak nagyobb támogatásra és megfelelő feltételekre van szükségük:

7.2.1.

Elégséges humán erőforrás. Az állami foglalkoztatási szolgálatok komplex szolgáltatásai (a személyzetkihelyezési lehetőségek felkutatása és a személyzet kiválasztása, tanácsadás és segítségnyújtás a jövedelemtámogatás iránti kérelmekben, gyakornoki helyek) speciális készségekkel rendelkező, képzett személyzetet igényelnek, akik fenntartható feltételek mellett dolgoznak, és együttműködnek a munkaügyi tanácsadókkal és a magán munkaközvetítő ügynökségekkel.

7.2.2.

A technológiai fejlődés kezelése. A gazdaság és a társadalom digitalizációja új eszközöket kínál, amelyek – ha megfelelően kezelik őket – segíthetnek az állami foglalkoztatási szolgálatoknak feladataik ellátásában, ideértve az állami foglalkoztatási szolgálat saját alkalmazottainak képzését, valamint az adatbázisok valódi integrálását, hogy hatékonyan összekapcsolják a vállalatokat és a munkavállalókat. Mindkét szempont az új digitális korszakból adódó készségek és feladatok fejlődésével jár együtt.

7.3.

2018. május 2-án az Európai Bizottság elfogadta a 2021–2027 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatot. A javaslat a jelenlegi társadalmi és gazdasági helyzetből indul ki, és kézzelfogható választ ad az európai közvélemény azon igényére, hogy Európa legyen társadalmilag érzékenyebb, és az Unió többet áldozzon az európai emberekre. Az Európai Szociális Alap Plusz (ESZA+) az emberekre irányuló befektetés és a szociális jogok európai pillére végrehajtásának egyik fontos uniós eszköze. Az állami foglalkoztatási szolgálatokat az Európai Szociális Alap Plusz (ESZA+) foglalkoztatási és szociális innovációs ágán (EaSI) keresztül finanszírozzák.

7.4.

Az áfsz-ek új feladatait – kiváltképp az aktív foglalkoztatási politikák keretében – a kapacitásoknak és a megfelelő pénzügyi támogatásnak is tükröznie kell.

7.5.

Az EGSZB rendszeresebb és strukturális együttműködést szorgalmaz az áfsz-ek és a szociális és foglalkoztatási területek más szolgáltatói között annak érdekében, hogy kezeljék azokat a sokrétű akadályokat, amelyekkel az álláskeresők a munkaerőpiacra való belépés során szembesülnek (egészségügyi problémák, lakhatás, közlekedés). Az áfsz-ek korszerűsítése összetett folyamat, és a koordináció, a programozás, a tervezés és a felelősségi körök nemzeti és/vagy regionális szintű megosztásának hiánya széttagoltsághoz vezet.

7.6.

Az EGSZB szerint nagyobb erőfeszítéseket kell tenni az áfsz-ek szolgáltatásainak nyomon követése, értékelése és összehasonlítása terén annak felmérése érdekében, hogy e szolgáltatások hatékonyan segítik-e a munkaerőpiacra belépő álláskeresőket. Európai szintű közös szabványokkal és iránymutatásokkal javítani lehetne az áfsz-ek hatékonyságát és az országok közötti szinergiákat. Gyakrabban kell használni az olyan meglévő adatforrásokat, mint amilyen a munkaerő-felmérés, bizonyos ügynökségek, például az EUROFOUND pedig segítséget nyújthatnak ebben a nyomon követésben.

Kelt Brüsszelben, 2019. július 17-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Luca JAHIER

(1) HL C 67., 2014.3.6., 116. o.

(2) HL C 440., 2018.12.6., 135. o.

(3) HL C 424., 2014.11.26., 27. o.

(4) HL C 129., 2018.4.11., 44. o.

(5) HL C 367., 2018.10.10., 20. o.

(6) HL C 110., 2019.3.22., 1. o.

(7) HL C 27., 2009.2.3., 88. o.

18.10.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 353/52

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Tanítsuk Európát – egy iskolai eszköztár kidolgozása

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2019/C 353/09)

Előadó: Gerhard RIEMER

A Közgyűlés határozata:	2019.2.20.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 32. cikkének (2) bekezdése saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság”(SOC) szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2019.7.8.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2019.7.17.
Plenáris ülés száma:	545.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	191/4/6

1. Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB szerint a 2015. évi párizsi nyilatkozat (1) és a 2018. évi tanácsi ajánlás (2) egyértelmű, az Európai Parlament 2016. évi állásfoglalása (3) által is alátámasztott megbízást jelent a tagállamoktól arra, hogy az európai uniós ismeretek oktatását és elsajátítását határozottan a politikai napirendre tűzzük. Ez egy új kiindulópont az oktatás európai dimenziójának előmozdításához és az oktatásban dolgozó szakemberek szükséges támogatásának biztosításához.

1.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy ami a tanulóknak az EU szerepével és a polgárok mindennapi életére gyakorolt hatásával kapcsolatos általános ismereteit illeti, az oktatási ágazatban bizonyos mértékű információhiány tapasztalható. A részvételi arány – 42,61 %-ról (2014) 50,95 %-ra (2019) történő – növekedése ellenére a legutóbbi európai parlamenti választások eredményei alapján továbbra is nagy szükség van arra, hogy a polgárok már fiatal koruktól kezdve tájékozódhassanak és tanulhassanak az Európai Unióról.

1.3.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az uniós ismeretek oktatása területén végzett tevékenységek tekintetében új lendületre van szükség. Az EGSZB az Európai Parlament és az Európai Bizottság tisztújítása és különösen az oktatásügyért, a kultúráért, az ifjúságpolitikáért és a sportért felelős új európai biztos által kínált lehetőséget kívánja kihasználni. Az EGSZB meggyőződése, hogy csak úgy alakulhat ki fokozatosan az erős Európai Unió kiépítéséhez szükséges, ténylegesen európai polgárság, ha különös hangsúlyt helyezünk a fiatalok Európai Unióval kapcsolatos oktatására.

1.4.

Két új véleményével az EGSZB arra törekszik, hogy minél inkább az uniós ismeretek oktatására (SOC/612) (4) és a „Tanítsuk Európát”kezdeményezésre összpontosítson. Ismét végig kell gondolnunk, hogy milyen módon segíthetjük elő az emberek és az EU közötti jobb kapcsolatot, valamint az EU tevékenységeinek, céljainak és értékeinek jobb megismertetését. Ehhez további erőfeszítésekre van szükség annak érdekében, hogy a polgárok elsősorban az alapoktatás során, továbbá a szakképzés, a felsőoktatás és az egész életen át tartó tanulás keretében is jobb tájékoztatást kapjanak az Unióról.

1.5.

A helyzet javítása érdekében számos intézkedést vezettek be uniós szinten és a tagállamokban egyaránt, és kiváló segédanyagok és eszköztárak széles skálája áll rendelkezésre nemzeti és uniós szinten, amelyek ösztönzésként szolgálhatnak a további kezdeményezésekhez. A rendelkezésre álló eszközök egyértelműsége, hozzáférhetősége és az ezekkel az eszközökkel kapcsolatos általános tájékoztatás azonban javításra szorul. Az Európai Bizottság 2013-as tanulmányának (5) eredményei igazolják, hogy a tagállamok részéről egyértelmű a jobb minőségű információ biztosítására irányuló politikai akarat, de még hosszú út áll előttünk.

1.6.

Az EGSZB szerint új tanulmányt kellene készíteni, amely kritikai szempontok alapján vizsgálja a tagállamokban tapasztalható jelenlegi helyzetet az uniós ismereteknek az iskolák, a tanárképzés és a folyamatos szakmai továbbképzés keretében történő oktatása tekintetében. Hasznos lenne a jelenlegi kezdeményezések és elsősorban az általános és középiskolai tantervek, valamint a civil társadalmi szervezetek és a szociális partnerek által tett erőfeszítések elemzése. A tanulmány alapját az európai uniós ismeretek iskolai elsajátításáról szóló, 2013. évi tanulmány képezheti.

1.7.

Ezenkívül rendkívül hasznos és szükséges lenne azon oktatási segédanyagok és tananyagok/források jegyzékének elkészítése, melyek a témába vágó, uniós finanszírozású projektek keretében készültek. Az iskolai oktatáshoz és tanuláshoz használni lehetne egy olyan platformot, amely – esetleg az „Európának köszönhetjük”weboldalhoz hasonló módon – összegyűjti és nyelv, korcsoport és témakör szerint kategorizálja ezeket a különféle eszközöket.

1.8.

Az EGSZB úgy véli, hogy a tanterv fogalmát tágabban kell értelmezni, hogy az magában foglalja a párhuzamos tanterv („co-curriculum”) fogalmát is, amely elismeri a tanórákon és tantárgyakon kívüli tanulást támogató, az EU-t a fiatalok és a lakosság számára a megfelelő szemszögből bemutató oktatási tevékenységek értékét.

1.9.

Az EGSZB úgy véli, hogy minden iskola (a tanulók és a tanárok) számára ki kell dolgozni egy kisebb eszköztárat (egy „alapcsomagot”), amely segítséget nyújtana az uniós ismeretek jobb oktatásához. Egy ilyen eszköztár tartalma többféle formában megjelenhetne, és a tagállami és regionális körülményekhez, valamint a speciális szükségletű személyekhez kell igazodnia.

1.10.

Az uniós ismeretek szélesebb körű oktatására irányuló további politikai támogatás előmozdítása érdekében európai szinten létre kell hozni egy, a „Tanítsuk Európát”kezdeményezéssel foglalkozó magas szintű szakértői csoportot a tagállamok képviseletével és ismert szakértők részvételével. Ez a csoport szakpolitikai javaslatokat és ajánlásokat dolgozhatna ki, amelyek – miután az oktatásügyi miniszterek megvitatták őket – tanácsi következtetésekhez vezethetnének.

1.11.

A tanárok – mint „a jövő építői”– fontos szerepet töltenek be. Jobban meg kell érteniük Európát, és megfelelő szaktudással kell rendelkezniük ahhoz, hogy uniós ismereteket taníthassanak a tanulók bármely korosztályának. A tanárok EU-val kapcsolatos ismeretei hiányosak, és némelyikük nem eléggé tapasztalt, vagy nem eléggé biztos a tudásában ahhoz, hogy ezeket az ismereteket a tanórák keretében átadja. Ennélfogva az EGSZB szorgalmazza, hogy uniós és tagállami szinten is kapjon új hangsúlyt a tanárképzés, a tanárok pedig kapjanak segítséget a meglévő segédanyagok használatához, és az új digitális technológiák által nyújtott lehetőségek teljes mértékű kihasználásához.

1.12.

Az EGSZB hisz abban a jövőképben, hogy az iskolarendszerből kilépő minden fiatal rendelkezni fog az Európai Unióval kapcsolatos alapvető ismeretekkel, azaz egyfajta „uniós műveltséggel”. Az EGSZB tisztában van azzal, hogy mekkora kihívást, de lehetőséget is jelent az EU-ban általános iskolába, illetve középiskolába járó körülbelül 72 millió tanuló oktatása, ezzel a kihívással azonban érdemes szembenézni. Fontos például, hogy a tanulóknak lehetőségük legyen meglátogatni az európai intézményeket. Ezt a lehetőséget a tanárok számára is biztosítani kell annak érdekében, hogy különleges tapasztalatokat szerezhessenek, eszmecserét folytathassanak a különböző szervezetekkel és intézményekkel (köztük az EGSZB vel), és úgy térhessenek haza, hogy immár jobban értik Európát, annak szerepét és felépítését.

2. Megnyíló lehetőségek – új kezdeményezés a megfelelő időben

2.1.

Az EGSZB az Európai Parlament és az Európai Bizottság tisztújítása és különösképpen az oktatásügyért, a kultúráért, az ifjúságpolitikáért és a sportért felelős új európai biztos által kínált lehetőséget arra kívánja felhasználni, hogy felhívja a figyelmet a „Tanítsuk Európát”kezdeményezésre.

2.2.

Korábbi véleményeiben az EGSZB hangsúlyozta az európai történelemről, értékekről, demokráciáról és eredményekről szóló oktatás mint olyan eszköz fontosságát, amelynek segítségével elérhetjük, hogy az EU többet jelentsen a polgárai számára. A formális oktatási rendszer jelentős mértékben befolyásolja azt, hogy a fiatal polgárok miként látják a világot, és ennélfogva létfontosságú szerepe van az uniós ismereteik fejlesztésében.

2.3.

Ez a vélemény a SOC/612. sz. véleményhez (6) kapcsolódik, és célja, hogy támogassa, megerősítse és elmélyítse a cselekvésre való felhívást az uniós ismeretek oktatásának területén. Ebben a véleményben az EGSZB nagyobb hangsúlyt kíván fektetni általában véve az Európáról és az EU-ról szóló oktatásra és különösen a „Tanítsuk Európát”kezdeményezésre.

2.4.

Európa és az EU jövőjét fiataljaink – a jelenleg még az iskolapadot koptató diákok – fogják alakítani és fejleszteni, akikre hatással van a környezetük, a családjuk és a baráti körük. Ezért fontos, hogy fiataljainkat szorosan bevonjuk az EU-val kapcsolatos témakörök megvitatásába, és biztosítsuk, hogy az iskolák tájékoztatást nyújtsanak az uniós kérdésekről, és lehetőséget adjanak ezek kritikai és konstruktív megvitatására.

2.5.

Tagállami szinten a polgárok nem rendelkeznek elegendő információval az EU-ról, annak működéséről és tevékenységeiről. Ugyanez vonatkozik az uniós intézmények szerepére és az uniós politikáknak az európai polgárok életére gyakorolt hatására is. Az európai uniós ismeretek oktatása megoldható egy konkrét tantárgy vagy modul keretében, de úgy is, hogy az anyagot beépítik különböző szakterületekbe az oktatás különböző szintjein, kellő mozgásteret hagyva a tagállami oktatásügyi hatóságoknak és az iskoláknak.

2.6.

Ezért egyre fontosabb az iskolák és a tanárok szerepe, illetve az, hogy a tanárok milyen mértékben és milyen módon adják át az Európai Unióval kapcsolatos ismereteket a diákoknak, különösen az egyes tagállamokban egyre erősödő euroszkepticizmus tükrében.

2.7.

A társadalomban az a tendencia figyelhető meg, hogy egyre többet várnak el az iskolai formális oktatástól. Ennek a formális oktatásnak, legalább az általános és középiskolai szinten, a lexikális tudás fejlesztése helyett inkább arra kellene törekednie, hogy a diákoknak biztosítsa azokat a készségeket és kompetenciákat, amelyek szükségesek a kritikus gondolkodáshoz, az információk értelmezésének és elemzésének megtanulásához és a saját véleményük kialakításához. Ebbe beletartozik az EU-val kapcsolatos, megalapozott vélemény kialakítása. Az iskolák nem képesek mindent megtenni, ezért az európai projekt sikerét a formális, nem formális és informális oktatás különböző struktúráinak jobb összehangolása segítheti elő. Azt is meg kell említeni, hogy minél korábban találkoznak a fiatalok az európai szempontokkal, és minél korábban kezdenek érdeklődni Európa iránt, annál inkább fogják „európainak”érezni magukat.

2.8.

Ez ugyanakkor bizonyos elvárásokat támaszt a tanárokkal szemben, akikre egyre több felelősség hárul. Ezért fontos a tanárok további támogatása az uniós ismeretek oktatására szolgáló gyakorlati eszköztárak rendelkezésre bocsátásával, amelyek különféle témakörökkel kapcsolatos, a különböző korosztályoknak megfelelő és az EU összes nyelvén elérhető, használatra kész segédanyagok széles skáláját tartalmazzák, és figyelembe veszik a tagállamok sajátos körülményeit.

3. Az EU és a tagállamok felelőssége

3.1.

Nem kétséges, hogy az oktatás és képzés tekintetében a fő felelősség a tagállamokra hárul. Kiegészítő szerepe miatt azonban az Európai Unió határozottabb szerepet játszhat azáltal, hogy az EU-val kapcsolatos általános ismeretek javítására irányuló, speciális intézkedéseket és tevékenységeket javasol. Az EGSZB úgy véli, hogy eljött a megfelelő idő a cselekvésre.

3.2.

Az EU vezetői által 2015 márciusában aláírt párizsi nyilatkozat (7) alapján az EGSZB úgy véli, hogy a 2018. évi tanácsi ajánlás (8) egyértelmű megbízást jelent a tagállamoktól arra, hogy az európai uniós ismeretek oktatását és elsajátítását határozottan a politikai napirendre tűzzük. Ez egy új kiindulópont az oktatás európai dimenziójának előmozdításához és az oktatásban dolgozó szakemberek szükséges támogatásának biztosításához.

3.3.

Az elmúlt években az EU nemcsak az oktatással és a képzéssel foglalkozott rendkívül intenzíven, hanem nemrég az európai uniós ismeretek iskolai elsajátításának témakörét is napirendre vette.

3.3.1.

Az Európai Parlament kérésére az Európai Bizottság 2011 és 2013 között megvalósította a „Learning EU @ School”(az európai uniós ismeretek iskolai elsajátítása) elnevezésű kezdeményezést. Ezt 2016-ban az Európai Parlament „Európai uniós ismeretek iskolai elsajátítása”című állásfoglalása (9) követte, amely kifejezetten hangsúlyozta ennek a témakörnek a fontosságát, és konkrét uniós és tagállami szintű ajánlásokat fogalmazott meg, amelyek véleményünk szerint továbbra is támogatásra érdemesek, és amelyeknek új kezdeményezések alapját kell képezniük. Az EGSZB elismeri és támogatja az Európai Parlament és az Európai Bizottság kezdeményezéseit, és nagyon reméli, hogy ez az EGSZB-kezdeményezés friss és határozott lendületet fog adni az újabb előrelépéshez.

3.3.2.

Az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciák európai referenciakerete (10) – amelyet 2018-ban frissítettek – meghatározza azokat a kompetenciákat, amelyekkel minden európai polgárnak rendelkeznie kell az önmegvalósításhoz és a személyes fejlődéshez, a foglalkoztathatósághoz, a társadalmi beilleszkedéshez és az aktív polgári szerepvállaláshoz. A felülvizsgált keret részeként az ajánlás külön szakaszt tartalmaz a kulturális tudatosságról és kifejezőkészségről. Ez magában foglalja a helyi, nemzeti, regionális, európai és globális kultúrákra és az adott kultúra kifejeződésére vonatkozó ismeretek fejlesztését, ideértve e kultúrák nyelvét, örökségét, hagyományait és kulturális termékeit, továbbá annak megértését, hogy ezek a kifejezésmódok hogyan hathatnak egymásra és az egyén képzeletvilágára. Ebből inspirációt lehetne meríteni az iskolai tantervek, továbbá a nem formális és informális tanulási programok naprakésszé tételéhez az Európai Unióval kapcsolatos ismeretek oktatása érdekében.

3.3.3.

A hatalmas sikert arató Erasmus programnak a jövőben is lehetőséget kell nyújtania az uniós ismeretek elsajátításához. Az elmúlt 32 évben több mint 10 millióan használták ki az Erasmus program előnyeit (11). Az Európai Bizottság javaslata szerint a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó új Erasmus programra a korábbi (közel 15 milliárd eurós) költségvetés kétszeresét, azaz 30 milliárd eurót irányoznak elő, és a program a tervek szerint európai ismeretek oktatására irányuló tevékenységeket fog támogatni. Lehetőséget kell biztosítani például arra, hogy a Jean Monnet kezdeményezések keretében ne csak a felsőoktatásra, hanem az oktatás és képzés egyéb területeire irányuló intézkedések is támogatást kapjanak.

3.3.4.

Vannak más jelentős és sikeres uniós programok is a fiatalok számára. A DiscoverEU (12) lehetőséget kínál a fiataljainknak, hogy vasúton ingyenesen utazhassanak Európa területén, nemcsak abból a célból, hogy felfedezzék Európa lenyűgöző tájait és hozzájuk hasonló utazókkal találkozhassanak, hanem azért is, hogy önállóbbá és magabiztosabbá váljanak, és felfedezzék európai uniós identitásukat. Az Európai Szolidaritási Testület (13) egy másik olyan uniós kezdeményezés, amely arra kínál lehetőségeket a fiatalok számára, hogy saját hazájukban vagy külföldön önkéntes vagy fizetett projektmunkában vegyenek részt, Európa-szerte a közösségek, illetve a polgárok javát szolgálva.

3.4.

A tagállamok központi szerepet játszanak az oktatásban. Az Európai Bizottság 2013. évi tanulmányának (14) eredményei azt mutatják, hogy a tagállamok részéről egyértelmű a jobb minőségű információ biztosítására irányuló politikai akarat, de még hosszú út áll előttünk. A tanulmány meghatározza, hogy milyen módon lehet hatékonyan fejleszteni a diákok európai uniós ismereteit, és ajánlásokat fogalmaz meg az Európai Bizottság és a különböző érintett partnerek, különösen a tanárok számára. Némely tagállam már bizonyos mértékben beépítette az EU-ról szóló oktatást a tanterveibe és a tanárképzési programjaiba. Kevés utal azonban arra, hogy az Európával kapcsolatos ismeretek oktatását progresszív módon alakították volna ki, az alapvető tények megismerésétől egy összetettebb tudásig vezetve el a diákokat. Ezenkívül az uniós intézmények és a polgári részvétel központi elemét képező döntéshozatali folyamat működése az általánosabb tényekhez képest meglehetősen elhanyagolt témakör. Ezen túlmenően ez a fontos tanulmány több mint 10 éves adatokon alapul.

3.5.

Minden tagállamban léteznek olyan tevékenységek, amelyek túlmutatnak az európai uniós ismeretek oktatására vonatkozó nemzeti követelményeken. Az iskolák, illetve az iskolákkal és a tanárokkal együttműködő nem kormányzati szervezetek, alapítványok és egyetemek már aktívan dolgoznak az EU-ról szóló oktatás módszertanának javításán. EU-szerte széles körű ismeretekkel rendelkező és elkötelezett szervezetek foglalkoznak ezzel a kérdéssel helyi szinten. Sok, de nem minden kezdeményezés részesül uniós finanszírozásban. Az ilyen tevékenységek megléte jól mutatja, hogy igény és szükség is van az uniós ismeretek oktatásának továbbfejlesztésére.

3.6.

Jelenleg is számos tájékoztatási célú kezdeményezés és civil társadalmi program – köztük szociális partnerek által indított kezdeményezés – van folyamatban, de az Európai Bizottság 2013-as tanulmányának (15) eredményei azt mutatják, hogy a tájékoztatást és az iskolai programokat jobban kellene strukturálni.

3.7.

Az EGSZB „A te Európád, a te szavad!”(Your Europe, Your Say, YEYS) elnevezésű saját kezdeményezése (16) szintén említésre méltó példája a bevált gyakorlatoknak.

4. A megvalósítást szolgáló politikai javaslatok és ösztönzők

4.1.

Az EU-nak és különösen a most alakuló Európai Bizottságnak és az oktatásügyért, a kultúráért, az ifjúságpolitikáért és a sportért felelős új biztosnak mérlegelnie kell, hogy a tagállamokkal együtt miként mozdíthatják elő egy új lendülettel az uniós ismeretek iskolai oktatásának szerepéről szóló intenzív általános vitát.

4.2.

Annak érdekében, hogy kiegészíthessük és naprakésszé tehessük a meglévő tevékenységeket, valamint több adatról és tényeken alapuló szakpolitikai iránymutatásról gondoskodhassunk, új tanulmányt kell készítenünk az EU-val kapcsolatos ismeretek iskolai oktatásának aktuális helyzetéről a tagállamokban. Ez a tanulmány szolgálna alapul a példák összegyűjtésére, a különböző bevált gyakorlatok összehasonlítására, ezek megvitatására és az eredmények bemutatására szolgáló új kezdeményezésekhez.

4.3.

Az új tanulmány elkészítésén túl az Európai Bizottságnak össze kellene állítania azoknak az uniós ismeretek iskolai oktatásával kapcsolatos oktatási segédanyagoknak és tananyagoknak/forrásoknak a jegyzékét, amelyek 2010 óta jöttek létre a legfontosabb uniós finanszírozású projektek eredményeként (ilyenek pl. a Jean Monnet kezdeményezések keretében finanszírozott projektek, melyek mindegyikéről rövid ismertetőt kellene mellékelni).

4.4.

Az uniós ismeretek szélesebb körű oktatására irányuló további politikai támogatás előmozdítása érdekében az EGSZB szorgalmazza egy, a „Tanítsuk Európát”kezdeményezéssel foglalkozó magas szintű szakértői csoport európai szintű létrehozását tagállami szakértők részvételével. Önkéntes alapon fel lehetne tárni, hogy léteznek-e közös módszerek és eszközök arra, hogy a polgárokat megismertessük az európai integrációval kapcsolatos alapvető tényekkel és információkkal. A csoport ezenkívül ajánlásokat dolgozhatna ki, amelyeket az oktatásügyi miniszterek elé terjesztenének megvitatásra. Ezek az ajánlások tanácsi következtetésekhez vezethetnének.

4.5.

Az is hasznos lenne, ha a tagállami iskolákban (önkéntes alapon) bevezetnének egy EU-napot. Ez az új kezdeményezés célzott lehetőséget biztosítana arra, hogy a tantermekben Európa-szerte intenzív, pozitív és előretekintő módon vitassák meg az EU-val kapcsolatos témaköröket, és ehhez felhasználják az eszköztárakat.

4.6.

Üdvözlendők az EU-ról szóló oktatás területére irányuló civil társadalmi kezdeményezések és programok – köztük azok is, amelyeket a szociális partnerek szerveznek. Ezeket a szereplőket be kell vonni a megbeszélésekbe, az iskolai tematikus vitákhoz ajánlott, bevált gyakorlatokat ismertető csomagok megvalósításába, elkészítésébe és/vagy kiválasztásába, valamint az EU jelentőségéről és jövőbeli szerepéről szóló eszmecserékbe (17). Jelenleg számos példaértékű program zajlik ezzel kapcsolatban. Ezek hatása azonban sokkal jelentősebb is lehetne, ha azokat az iskolai tantervekre és tevékenységekre vonatkozó átfogóbb menetrendbe építenék be.

5. Az iskolai eszköztár kidolgozása

5.1.

Az európai uniós ismeretek oktatásához jelenleg is számos erőforrás áll rendelkezésre több forrásból is. Hatalmas mennyiségű segédanyag és eszköztár érhető el, különösen uniós szinten. Ezeket azonban nem minden esetben könnyű megtalálni, főleg akkor, ha valaki nem tud a létezésükről. A hangsúlyt ezért nem az új tanítási eszközök kidolgozására kell helyezni. Ehelyett a meglévők adaptálására, fejlesztésére és megismertetésére van szükség (pl. a Tanulósarok esetében). Ezt egy olyan központosított online platform létrehozásával lehetne megvalósítani, amely összegyűjti a különböző forrásokból származó oktatási eszközöket.

Az Európai Parlament által a 2019. évi európai parlamenti választások előkészítéseképpen létrehozott „Európának köszönhetjük” (18) weboldalhoz hasonlóan, ezen a portálon a tanárok az általuk tanított témák és korcsoportok alapján kiválaszthatják a szükséges segédanyagokat.

5.2.

A tanárokon kívül a szülők és más felnőttek is jelentősen befolyásolják a fiatalok EU-ról alkotott képét. Az EU-val kapcsolatos ismeretek formális oktatás keretében történő tanításához kidolgozott eszköztár mellett ezért a felnőttek számára is lehetőségeket kell biztosítani az egész életen át tartó tanuláshoz. A félretájékoztatás aktuális problémájának tükrében ennek magában kell foglalnia az emberek arról való tájékoztatását, hogy hol találhatnak megbízható információkat az EU-ról.

5.3.

Az eszköztárak kidolgozása közös felelősség, a fő felelősség azonban a tagállamokra hárul. Az európai ügyekkel kapcsolatos témaköröket elsősorban uniós szinten, a tagállami kérdésekkel kapcsolatosakat pedig nemzeti szinten kell kidolgozni. A könyvek, videók, CD-k vagy applikációk az uniós vetület mellett a nemzeti vetülettel is foglalkoznának. Az oktatási tartalmak felhasználásának módját és mértékét a tagállamok döntik el, és az a tanárok és az érintett iskoláik felelőssége.

5.4.

A meglévő segédanyagok jobb és intenzívebb felhasználása elengedhetetlen, különös tekintettel az olyan weboldalakra, mint a kiváló uniós Tanulósarok (19), amely kiemelkedő segédanyag-kínálattal rendelkezik.

A Tanulósarok összegyűjti a népszerű témákat az általános és középiskolák számára, és a különböző korcsoportok igényeinek megfelelően tartalmaz segédanyagokat, kvízeket és sok specifikus eszköztárat a készségfejlesztő könyvektől kezdve a tájékoztatókon, játékokon és oktatócsomagokon át egészen a videókig. A legfiatalabb korcsoport a 9 éven aluliakat foglalja magában, a legidősebb pedig a 15 év felettieket. A tanulók játékok, versenyek és készségfejlesztő könyvek segítségével, szórakoztató módon fedezhetik fel az Európai Uniót. A tanárok pedig minden korcsoport számára találhatnak oktatási segédanyagokat, amelyek segítségével a diákok elsajátíthatják az EU-val és működésével kapcsolatos ismereteket. Ötleteket meríthetnek továbbá az óravázlatokhoz, és megismerhetik, hogyan építhetnek ki hálózatokat más uniós iskolákkal és tanárokkal. Amire szükség van, az a meglévő eszközök felhasználásával kapcsolatos információk hatékonyabb kommunikálása a tagállamokkal együttműködésben.

5.5.

Uniós szinten segédanyagok és eszköztárak rendkívül széles skálája áll rendelkezésre. Ezek felhasználása sokféle kritériumtól függ: az oktatási szakasz, a tantárgy, a tagállam oktatási rendszere és oktatáspolitikájának sajátosságai. Az EGSZB azonban egy olyan alapcsomag (kisebb eszköztár) kidolgozását javasolja minden egyes uniós iskola számára, amely csak a témakörökre koncentrál, és amelyet egy új, intenzív ismeretterjesztő programhoz javasol felhasználni. Ezt a csomagot az adott tagállam oktatásügyi minisztériumának közreműködésével – és az adott országra vonatkozó segédanyagokkal együtt – kellene hozzáférhetővé tenni az érintett iskola számára, együttműködve az EU mellett elkötelezett intézményekkel és szervezetekkel, például a szociális partnerekkel.

A csomagot az iskola weboldalán, valamint a regionális és uniós kapcsolattartási pontokon keresztül online is elérhetővé kell tenni, és annak például az alábbiakat kell magában foglalnia:

—	a tanároknak és a diákoknak szóló füzetet és brosúrát tartalmazó, könnyen olvasható, kompakt csomag (20),

—	az egyes országok számára, az adott országban élők által készített rövid videó vagy film,

—

válogatás az uniós szinten rendelkezésre bocsátott, az európai uniós ismeretek iskolai oktatását célzó segédanyagokból. Ezeknek a segédanyagoknak konkrétan a különböző iskolai szinteket (óvoda, általános iskolai, középiskolai és felsőoktatás) kell megcélozniuk, és hivatkozniuk kell a legfontosabb online forrásokra is, amilyen például a Tanulósarok,

—	a gyakorlatban egyértelműen bevált megoldásokat bemutató tagállami segédanyag.

5.6.

Arra kell törekednünk, hogy az iskolarendszerből kilépve minden tanuló és diák rendelkezzen az Európai Unióval kapcsolatos alapvető ismeretekkel, azaz egyfajta „uniós műveltséggel”. Az EGSZB tisztában van azzal, hogy mekkora kihívást jelent az EU-ban általános iskolába, illetve középiskolába járó körülbelül 72 millió tanuló megszólítása és oktatása. Fontos például, hogy a tanulóknak lehetőségük legyen meglátogatni az európai intézményeket, és így átfogó képet kapjanak az EU-ról és történelméről (az Európai Történelem Házában). A tanárok számára is biztosítani kell annak lehetőségét, hogy intenzív kapcsolatot építhessenek ki az EU-s intézményekkel annak érdekében, hogy különleges tapasztalatokat szerezhessenek, eszmecseréket folytathassanak a különböző szervezetekkel és intézményekkel (köztük az EGSZB-vel), és úgy térhessenek haza, hogy immár jobban értik Európát, annak szerepét, értékeit és felépítését.

5.7.

Ezt az „uniós műveltséget”a különböző oktatási szintekhez kidolgozott eszköztárral kell támogatni. Néhány példa:

—	Az általános iskola szintjén a tanulóknak tanulniuk kellene a többi uniós ország kultúrájáról és hagyományairól, például a nyelveikről, az ételeikről, a zenéjükről, az ünnepeikről, földrajzukról, tradicionális viseleteikről és táncaikról.

—

A középfokú oktatási szinten a diákokat be kell vezetni az EU-val kapcsolatos „szárazabb”tényekbe, és el kell kezdeni az állampolgári felelősségtudat kialakítását. Az eszköztárnak olyan témaköröket kell lefednie, mint például az EU történelme, az EU legfőbb eredményei (például a békéhez való hozzájárulása), az uniós intézmények, az uniós politikák, az uniós választások, a médiaműveltség, a hírekről való kritikus gondolkodás, valamint az aktív polgári szerepvállalás.

—

A felsőfokú oktatás számára az eszköztárnak részletesebb információkat kell nyújtania például az EU szakpolitikáiról és politikai struktúráiról, valamint a gazdaságról, a munkaerőpiacról, a szociálpolitikai kérdésekről, a mobilitásról, a jogokról és a szociális partnerségről. Ez magában foglalhat konkrét szakmai csoportokra, például újságírókra vagy helyi/regionális politikusokra szabott egyedi eszközöket is.

5.8.

A tanárok jelentős és kulcsfontosságú szerepe

5.8.1.

A tanárok – mint a jövő építői – rendkívül fontos szerepet töltenek be. Elengedhetetlen egy olyan egyedi program kidolgozása a tanárok számára, amely figyelembe veszi az adott tagállam sajátos helyzetét és igényeit. Napjainkban sok tanár nem rendelkezik elegendő ismerettel az EU-ról, és sokuk nem eléggé biztos a tudásában ahhoz, hogy az ilyen ismereteket a tanórák keretében átadja.

5.8.2.

A tanároknak jobban érteniük kell Európát ahhoz, hogy felkészülten taníthassanak uniós ismereteket akár a legfiatalabb tanulóknak is. A tanárképzés egyik célja az kell, hogy legyen, hogy a tanárok jobban megértsék az integráció intézményi folyamatát, és képesek legyenek az új didaktikai megközelítés alkalmazására annak érdekében, hogy ezt a folyamatot világosabbá tegyék a diákjaik számára. A tanároknak ezenkívül foglalkozniuk kell az oktatás új didaktikai fogalmaival is.

5.8.3.

Az EGSZB üdvözli az EURÓPA weboldalán a közelmúltban indított, modernizált és központosított platformot, amely a Tanulósarok (21) nevet kapta. A főként általános és középiskolai tanulóknak, tanáraiknak és szüleiknek szóló Tanulósarok egy helyen gyűjti össze azokat a játékokat, kvízeket, tananyagokat és oktatási segédanyagokat, amelyeket az Európai Bizottság és egyéb intézmények dolgoztak ki az EU-ról és arról, hogy az EU milyen előnyöket jelent a polgárok számára. Az eTwinning a világ legnagyobb tanári hálózata. Több mint 680 000 tanár regisztrált az eTwinningre, amely lehetővé teszi a tanárok számára közös projektek létrehozását, valamint a tanárok és a diákok kompetenciáinak fejlesztését, és amely létfontosságú az Európához tartozás érzésének megteremtéséhez. A tanároknak többet kellene tudniuk erről az eszközről.

5.8.4.

Az EGSZB véleménye szerint fontos, hogy egyes, uniós pénzügyi támogatásban részesülő intézményeket – különösen az Európai Doktori Intézetet és az Európa Tanulmányok Szakkollégiumát – meg lehessen kérni arra, hogy az EU valamennyi tanárképző szakembere számára képzést biztosítsanak európai uniós kérdésekről. Ezenfelül, az Erasmus+ programban részt vevő diákoknak (22) és a Jean Monnet programban részt vevő oktatóknak az EU nagyköveteiként fontos szerepet kell játszaniuk az iskolákban.

5.8.5.

Az EGSZB azt is fontosnak tartja, hogy az Európai Bizottság felállított egy tesztelő bizottságot („Teachers’ Testing Panel”), amelyben tagállamonként egy általános iskolai és egy középiskolai tanár vesz részt. Ezeket a tanárokat az Európai Bizottság képviseletei választják ki. A bizottság javaslatokat fogalmaz meg az Európai Bizottság szolgálatai által kidolgozásra kerülő tananyagok tartalmával és stílusával kapcsolatban. Ez nagyon hasznos lehet annak garantálásához, hogy a rendelkezésre bocsátott anyagok az aktuális trendeket és igényeket tükrözzék.

5.8.6.

Az európai uniós ismereteknek az oktatási ágazatban történő átadásán túl az is fontos, hogy az információk a nagyközönség számára is hozzáférhetők legyenek, például közkönyvtárakban és egyéb nyilvános helyeken.

Kelt Brüsszelben, 2019. július 17-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Luca JAHIER

(1) Párizsi nyilatkozat, 2015. 03. 17.

(2) Tanácsi ajánlás (2018), ST/9010/2018/INIT.

(3) Az Európai Parlament állásfoglalása (2016) (2015/2138(INI)).

(4) HL C 228., 2019. 07. 05., 68. o.

(5) Learning Europe at School, az Európai Bizottság tanulmánya, 2013.

(6) HL C 228., 2019. 07. 05., 68. o.

(7) Párizsi nyilatkozat, 2015. 03. 17.

(8) Tanácsi ajánlás (2018), ST/9010/2018/INIT.

(9) Az Európai Parlament állásfoglalása (2016) (2015/2138(INI)).

(10) A Tanács ajánlása (2018) (2018/C 189/01).

(11) Európai Bizottság, Investing in people, 2018. május.

(12) https://europa.eu/youth/discovereu_hu

(13) COM(2018) 440 final.

(14) Learning Europe at School, az Európai Bizottság tanulmánya, 2013.

(15) Ugyanott.

(16) EGSZB, Your Europe, Your Say.

(17) The Future Evolution of Civil Society in EU by 2030.

(18) https://what-europe-does-for-me.eu/hu/home

(19) Tanulósarok.

(20) Az osztrák példa: kisméretű, rövid – egy a tanároknak, egy a diákoknak szánt – brosúra, amely a megfelelő weboldalakhoz vezető összes európai és tagállami linket tartalmazza, és rövid megjegyzésekkel vezeti be a különböző témaköröket.

(21) Tanulósarok.

(22) HL C 228., 2019. 07. 05., 68. o.

18.10.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 353/59

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye –Az éghajlat- és energiapolitikák összehangolása ipari-ágazati szempontból

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2019/C 353/10)

Előadó: Aurel Laurențiu PLOSCEANU

Társelőadó: Enrico GIBELLIERI

Közgyűlési határozat:	2019.1.24.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 32. cikkének (2) bekezdése saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szerv:	Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottsága (CCMI)
Elfogadás a CCMI ülésén:	2019.6.3.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2019.7.17.
Plenáris ülés száma:	545.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	148/3/3

1. Következtetések és ajánlások

1.1.

Az európai erőforrás- és energiaigényes iparágak (eei-k) stratégiai fontosságúak az EU ipari értékláncai számára. Az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló uniós politika megköveteli tőlük, hogy mélyreható változásokat és hatalmas beruházásokat hajtsanak végre az éghajlat-semlegesség 2050 előtt történő megvalósítása érdekében.

1.2.

A jelenlegi kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS) célja, hogy az üvegházhatást okozó gázok (ÜHG) kibocsátásának beárazásával ösztönözze ezt a beruházást, a követelmények azonban ellentmondanak egymásnak: (1) az éghajlat-politikai célok eléréséhez magasabb árakra van szükség, de (2) a külső versenyképesség biztosítása érdekében az eei-knek alkalmazkodniuk kell ahhoz, hogy a külső versenytársaknál az ár alacsony vagy nincs is ilyen rendszer.

1.3.

Az EGSZB aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a jelenlegi helyzetben, amikor a globális piacokon eltérő árak vonatkoznak az üvegházhatást okozó gázok kibocsátására, az eei-k esetében fennáll a kibocsátásáthelyezés vagy a beruházásáthelyezés (azaz hogy a termelést vagy a beruházást ott végzik, ahol a kibocsátáskereskedelmi rendszert nem alkalmazzák), valamint ebből következően a munkahely-megszűnések kockázata.

1.4.

Egy korábbi véleményében (1) az EGSZB egy globális kibocsátáskereskedelmi rendszer létrehozását szorgalmazta annak érdekében, hogy egyenlő versenyfeltételeket lehessen teremteni az eei-k közötti nemzetközi versenyben. Ez a remény mind ez idáig nem teljesült.

1.5.

Az EGSZB elengedhetetlennek tartja, hogy az ipar- és energiapolitikákat összehangolják az éghajlat-politikával annak érdekében, hogy mozgósítsák az eei-k nulla szén-dioxid-kibocsátású gazdasági modellre való átállásához szükséges hatalmas beruházást. „Igazságos átállást”kell megvalósítani, és a szociális partnereket aktívan be kell vonni annak meghatározásába és végrehajtásába.

1.6.

Az EU és a tagállamok beruházásainak elő kell mozdítaniuk a K+F+I-t és a nulla vagy alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó technológiák eei-kben való bevezetését, beleértve az általuk igényelt extra villamosenergia-termelést, valamint a munkaerő oktatását és képzését is. A következő (2021–2027-es) többéves pénzügyi keretben ezért növelni kell az InvestEU programra, valamint a hozzá kapcsolódó egyéb beruházási programokra vonatkozó európai bizottsági javaslatokban erre a célra szánt finanszírozást.

1.7.

Az EGSZB hozzá kíván járulni az Európai Tanács által szorgalmazott (2) hosszú távú iparstratégia előkészítő folyamataihoz azzal, hogy megvizsgálja, technikai és jogi szempontból megvalósítható-e a jelenleg nyilvános szakpolitikai viták tárgyát képező lehetőségek egyike: az, hogy az ipari termékekben található ipari fémek, vegyi és egyéb anyagok ÜHG-kibocsátás-tartalma alapján határ menti kiigazításokat vezessenek be az ÜHG-kibocsátások belső árát illetően. Rámutat, hogy már 2014-ben, az „Alacsony szén-dioxid-kibocsátású uniós gazdaság – piaci alapú eszközök”című véleményében (3) felhívta a figyelmet arra, hogy meg kellene vizsgálni és esetlegesen be kellene vezetni egy ilyen mechanizmust, de sem az Európai Bizottságtól, sem a Tanácstól nem kapott érdemi választ.

1.8.

Az EGSZB azt tanácsolja az Európai Bizottságnak, hogy mélyrehatóbban vizsgálja meg ezt és más szakpolitikai lehetőségeket, például a kibocsátáskereskedelmi rendszer reformját, a szén-dioxiddal kapcsolatos határ menti kiigazítást (4), a szén-dioxid-intenzitáshoz igazított héakulcsot (5), és hasonlítsa össze azokat az alábbiak tekintetében:

—	milyen hatással lesz a szén-dioxid-kibocsátás és a beruházások áthelyezésére, ha a jövőben az árak magasabbak lesznek és kevesebb kibocsátási egység áll rendelkezésre az EU-ban,

—	a WTO-szabályok betartásával kapcsolatos jogbiztonság,

—	a kereskedelmi partnerek általi elfogadhatóság,

—	technikai megvalósíthatóság, különösen a globálisan elfogadott számviteli és mérési szabványok, valamint megbízható és elismert adatbázisok meglétét illetően.

1.9.

Az EGSZB azt is tanácsolja az Európai Bizottságnak, hogy minél hamarabb kezdjen konzultációt az EU fő kereskedelmi partnereivel, hogy megismerje a véleményüket a mérlegelt lehetőségekről.

2. Általános megjegyzések

2.1. Az éghajlat-politika erőforrás- és energiaigényes iparágakban való alkalmazásának dilemmája

Az éghajlat-politika itt egy belső ellentmondással szembesül.

2.1.1.

Először is, e politika célja az, hogy jelentősen csökkentse az üvegházhatást okozó gázok (ÜHG) (mind a fosszilis tüzelőanyagok égetéséből, mind az ipari folyamatokból származó) kibocsátását. Az EU célja, hogy 2050-re elérje a szén-dioxid-semlegességet, amint azt „Tiszta bolygót mindenkinek”című bizottsági közlemény is ösztönzi. E csökkentésekkel a globális felmelegedés várhatóan jóval 2 °C alatt – és remélhetőleg 1,5 °C alatt – marad úgy, hogy az összeegyeztethető legyen az emberiséget élelmezni képes mezőgazdasággal. Egy piacgazdaságban nagyon hatékony eszközt jelent, ha megszabják az ÜHG-kibocsátások árát. Ily módon a gazdasági szereplők nyereségesen fektethetnek be kibocsátáscsökkentő berendezésekbe vagy folyamatokba (ideértve a szén-dioxid leválasztását és tárolását/felhasználását), vagy pénzt takaríthatnak meg azáltal, hogy csökkentik az anyagfogyasztást (pl. tartósabb termékek használatával), vagy pedig az anyagbeszerzés során olyan anyagokat választanak, amelyek kevesebb ÜHG-kibocsátást eredményeznek (például újrafeldolgozott anyagok). Ahhoz, hogy ez a módszer eredményes legyen, az ÜHG-kibocsátások árának kellően magasnak és kiszámíthatónak kell lennie ahhoz, hogy beruházásra vagy magatartásváltozásra ösztönözzön.

2.1.2.

Másrészről az energiaköltségek az eei-k teljes költségének nagy hányadát teszik ki: az acélipar esetében 25 %-ot, az alumíniumipar esetében 22–29 %-ot (6), az üvegipar esetében pedig 25–32 %-ot (7).

2.1.3.

Ha az energiaköltség növekszik amiatt, hogy az ÜHG-kibocsátásoknak az EU-ban másokhoz képest magas árat szabnak, illetve amiatt, hogy az eei-kben és az ellátásukhoz szükséges, kapcsolódó villamosenergia-termelési, szállítási és tárolási kapacitás kiépítésében (8) nagy arányú és korai beruházásokat végeznek alacsony vagy nulla kibocsátású technológiákba, melyek magas amortizációs költséggel járnak, az veszélyezteti az uniós székhelyű eei-k külső versenyképességét, mivel energiahatékonysági törekvéseik ellenére végső soron magasabb áron termelnek, mint külső versenytársaik. Ezeken a piacokon, ha a termékek nagyon szabványosítottak, a magasabb ár piaci részesedésvesztéshez és a kapcsolódó munkahelyek megszűnéséhez vezet. Ilyen helyzetben az ÜHG-kibocsátások egyszerűen áttevődnek az uniós gyártóktól a máshol működő (gyakran kevésbé energiahatékony) gyártókhoz, ami (jobb esetben) nincs hatással a globális ÜHG-kibocsátásra. Ez a jelenség az úgynevezett „CO2-kibocsátás-áthelyezés”. Egy olyan globális versenykörnyezetben, ahol az ÜHG-kibocsátásnak nincs ára, ez azt jelenti, hogy a szén-dioxid árát a lehető legalacsonyabban – akár nullában – kell meghatározni.

Ezt a jelenséget kiegészíti a „beruházásáthelyezés”. Még ha alacsony is lenne az ÜHG-kibocsátások ára az EU-ban, az ár alakulásával kapcsolatos bizonytalanság eleve visszafogja az eei-telephelyek karbantartásába és korszerűsítésébe való beruházásokat, ami rendkívül aggasztóan tovább rontja az uniós gyártók versenyképességét. Az uniós székhelyű eei-k esetében a beruházásáthelyezés drámaian növekedne, ha az ÜHG-kibocsátások ára nemcsak változékony, hanem magas is lenne.

2.1.4.

Az EU jelenleg a kibocsátáskereskedelmi rendszerrel (ETS) törekszik az ÜHG-kibocsátások árának meghatározására. Összességében véve a rendszer nem volt eredményes: a kibocsátások ára évekig nagyon alacsony volt (még ha nemrégiben emelkedett is), de kellőképpen változékony ahhoz, hogy a beruházások áthelyezéséhez vezessen. Emellett bonyolult és tele van mentességekkel. Ennek az eredménytelenségnek és bonyolultságnak az egyik strukturális oka az lehet, hogy az ETS rendszer nem tudta feloldani a fent ismertetett belső ellentmondást, mely szerint a különböző szereplők magas, illetve alacsony ÜHG-kibocsátási árakat szeretnének.

Ezért szükségessé válhat e dilemma megoldása és a két ellentmondó szakpolitikai cél – az éghajlatváltozás mérséklése, illetve az európai eei-k külső versenyképessége – összehangolása. Mindeközben teljesíteni kell az Európai Tanács által szorgalmazott hosszú távú ipari stratégia keretébe tartozó összes többi szakpolitikai célkitűzést, például a szabad és tisztességes kereskedelmet.

2.2. A határon alkalmazott kiigazítások: lehetséges megoldás

2.2.1.

Az uniós intézmények e dilemma megoldására azt tartanák jónak, ha egy globális kibocsátáskereskedelmi rendszer az egész világra kiterjedően meghatározná az ÜHG-kibocsátások árát. Ez azonban hiú remény. Az unilateralizmus irányába mutató közelmúltbeli geopolitikai fejlemények nem sok reménnyel kecsegtetnek, hogy egy egész világra kiterjedő megállapodás valaha létrejön.

Aszimmetrikus éghajlat-politikák és az EU növekvő éghajlat-politikai ambíciói mellett az Európai Bizottság által meghatározott rendelkezések (az ETS-ből származó bevételek visszaforgatása az iparba, innovációtámogatás, térítésmentes kibocsátási egységek, a közvetett költségek tagállami megtérítésének engedélyezése stb.) nem feltétlenül nyújtanak elegendő biztosítékot a kibocsátás- vagy a beruházásáthelyezés ellen. Ez az oka annak, hogy számos szereplő lehetséges megoldásként alternatív megközelítéseket szorgalmazott az éghajlat-politikai céloknak és az eei-k külső versenyképességének az összehangolására. Ezek a megközelítések a határ menti kiigazításoknak a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) által meghatározott koncepciójához kapcsolódnak. E vélemény célja, hogy egy konkrét javaslat révén megvizsgálja egy ilyen lehetőség technikai és jogi megvalósíthatóságát.

2.3.

A WTO jogelvei: a belföldi fogyasztási adókra vonatkozó, határ menti kiigazítások nem hozhatják hátrányba a külső gazdasági szereplőket.

2.3.1.

A határ menti kiigazítások elve a következő: ha egy joghatóságban belső fogyasztási adót állapítanak meg, fennáll a kockázata, hogy a helyi termelők (akikre ez az adó vonatkozik) versenyhátrányba kerülnek külső versenytársaikkal szemben (akikre nem), mind a belső piacon (ahol a verseny a helyi termelők és az importőrök között zajlik), mind pedig az exportpiacokon. E joghatóság hatóságai kétféleképpen állíthatják helyre a tisztességes verseny feltételeit: (1) adót vetnek ki az importárukra, illetve (2) visszatérítik az exportált árukra befizetett adót.

2.3.2.

Bizonyos feltételek teljesülése esetén ezeket a termékekkel kapcsolatos, határ menti kiigazításokat az ilyen kiigazítások 1970-ben végzett felülvizsgálatát (9) követően (a határon alkalmazott kereskedelmi kiigazításokkal foglalkozó munkacsoport jelentése) a WTO jogszerű eszközként elfogadta, anélkül hogy a protekcionizmussal kapcsolatos aggályt vetett volna fel. E feltételek értelmében az intézkedések nem hozhatják hátrányos helyzetbe a külső gazdasági szereplőket (a GATT-megállapodás (10) II-2a., III-2. és VI-4. cikke), ami ebben az esetben azt jelenti, hogy az importált árukra nem szabad magasabb adót kivetni, mint a helyi termelők áruira, az exportált áruk esetében pedig legfeljebb a helyi piacon már megfizetett adó téríthető vissza.

2.4. A tervezett mechanizmusok a következők: egy átlátható elszámolási rendszer az exportőrök számára; az importőrök csak az alapanyagok ÜHG-kibocsátás-tartalmáért fizetnek

2.4.1.

A határ menti kiigazítások általános elképzelését a következő mechanizmusok révén tervezik az ÜHG-kibocsátások kontextusába átültetni:

—	az exportőrök számára visszatérítendő összeg meghatározása érdekében egy átlátható számviteli rendszer nyomon követi az egyes iparcikkekbe beépített ÜHG-bocsátást, és a számlákon külön sorban feltüntetve az értéklánc mentén megjeleníti,

—

az iparcikk előállításához felhasznált alapanyagokban megtestesülő ÜHG-kibocsátásokat az importőrök fizetik, az azok átalakítása vagy formálása során keletkező ÜHG-kibocsátásokat viszont nem, ahogyan a logisztikai mozgásokéit sem. Ez egy nagyon jó megközelítés, mivel az ipari termékek ÜHG-kibocsátásának több mint 90 %-át az alapanyagok testesítik meg. A vámhatóság számára vitathatatlan bizonyítékot szolgáltat az adóalap meghatározásához (az egyes anyagok jellege és tömege). Még némi előnyt is biztosít az importőröknek, hogy ne állíthassák, hogy hátrányos megkülönböztetés éri őket.

Ezeket a mechanizmusokat az alábbiakban részletesebben is ismertetjük és tárgyaljuk.

2.5. Az exportált árukba beépített ÜHG-kibocsátás árának visszatérítése elszámolás kérdése

2.5.1.

A rendszer a következőképpen működne: Ha egy eei-nek fizetnie kellett az ÜHG-kibocsátásaiért (akár úgy, hogy a piacon változó kilogrammonkénti áron CO2 egyenértékű ETS kibocsátási egységeket vásárolt, akár rögzített áron, szén-dioxid-adó formájában), nyomon kell követnie ezt a kifizetést (és az annak megfelelő ÜHG-kibocsátást) könyvelési rendszerében, és azt a számlázás során tovább kell számláznia a vevőinek (többek között felszerelései ÜHG-kibocsátás-tartalmának amortizációját is). Ez a rendszer az ÜHG-elszámolás jelenlegi, fejlett rendszerét használná fel, amelyet az EU a kibocsátáskereskedelmi rendszerben biztosított ingyenes kibocsátási egységek kiszámítása céljából fejlesztett ki, és amely egyértelműen értékes eszköz. A héa tekintetében az elmúlt több mint 50 év során szerzett tapasztalatok vélhetően bizonyítják egy ilyen költség-továbbszámlázási rendszer technikai megvalósíthatóságát.

2.5.2.

Még nem határozták meg, hogy az ellátási lánc melyik szakaszában kellene ezt a kifizetést feltüntetni a számlákon. Ha áthárítanák a végfogyasztóra, az a következő következményekkel járna:

—	a javasolt rendszert közelebb hozná a belső fogyasztási adók – például a héa vagy a jövedéki adó – típusához, amely esetében a WTO kifejezetten elfogadta a határ menti kiigazítások jogszerűségét, így növelné a jogbiztonságot,

—	elkerülhetővé tenné, hogy a köztes vállalatok hátrányt szenvedjenek,

—	ösztönözné a fogyasztók éghajlatbarátabb magatartásformákra való áttérését.

2.5.3.

Amikor egy vállalat ÜHG-kibocsátásokkal kapcsolatos kiadásokkal járó árut exportál, a számviteli rendszeréből le kell vonnia az exportált termék ÜHG-kibocsátás-tartalmát, és ezt a termékben található ÜHG-kibocsátások mennyisége erejéig vissza kell téríttetnie az állammal (akár úgy, hogy az ennek megfelelő kibocsátási egységeket újraértékesíti a piacon, akár úgy, hogy a szén-dioxid-adót visszakapja).

2.5.4.

Ha megmaradna a kibocsátási egységek jelenlegi ingyenes kiosztása a legjobban teljesítő uniós gyártóknak, ez a visszatérítés az uniós gazdaság szintjén az ETS kibocsátási egységek átlagos költsége mellett történne, az azonnali piaci ár és az uniós termelőknek ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek aránya alapján.

2.5.5.

Ez a számviteli rendszer azt bizonyítja, hogy az exportőrnek visszatérítik az ellátási lánc során a termékbe beépített valamennyi ÜHG-kibocsátás pontos költségét. Az exportőr nem részesült indokolatlan előnyben, ezért a rendszer összhangban áll a WTO követelményeivel. A rendszer méltányossága könnyebben bizonyítható eseti alapon, ha az ÜHG-kibocsátások ára rögzítve van (például a szén-dioxid-adó esetében). Ez azonban csak az ETS-piacokon a szerencsés és a nem szerencsés spekulánsok, valamint a nagy és az alacsony teljesítményt nyújtó, különböző mennyiségű ingyenes kibocsátási egységet kapó uniós gyártók átlagára érvényes, ha az ÜHG-kibocsátások ára változó (mint egy ETS-piacon).

2.6. Az importált áruk esetében alkalmazott kiigazítás a beépített ipari fémek, vegyi anyagok vagy egyéb anyagok ÜHG-kibocsátás-tartalmán alapulhat

2.6.1.

Egy ipari termék ÜHG-kibocsátás-tartalma lényegében az anyagaiban keresendő.

Egy ipari termék ÜHG-kibocsátás-tartalma három fő összetevőre bontható, amelyek a hozzáadott értéket teremtő műveletek különböző kategóriáinak felelnek meg:

—	a terméket közvetlenül vagy közvetve alkotó ipari fémek, vegyi anyagok és egyéb anyagok ÜHG-kibocsátás-tartalma (pl. acél, etilén, benzol, ammónia, sósav, üveg, fa stb.),

—	az ipari fémek, vegyi vagy egyéb anyagok átalakítását és formálását eredményező ipari műveletek (pl. polimerizáció, öntés, megmunkálás, vágás stb.) ÜHG-kibocsátás-tartalma,

—	a különböző értéknövelő szakaszok közötti, a telephelyeken belüli és azok közötti logisztika ÜHG-kibocsátás-tartalma.

Egy ipari termék ÜHG-kibocsátás-tartalmának túlnyomó részét a beépített ipari fémek, vegyi és egyéb anyagok adják (különösen, ha azok nem újrafeldolgozottak). Egy gépi megmunkálású acéldarab példája, ahol a folyamat során felhasznált energia 2,8 kWh (11), míg az anyagban megtestesülő energia (12) 117 kWh, azaz az előbbi 40-szerese, jól szemlélteti az összetevők relatív súlyának nagyságrendjét. A műtrágyák, műanyagok, elasztomerek, oldószerek, kenőanyagok és textilszálak esetében a végtermék ÜHG-tartalmának meghatározó része abban a vegyi alapanyagban rejlik, amelyből gyártották őket, ezt pedig a képletükből lehet kikövetkeztetni. Ez azt jelenti, hogy egy ipari termék teljes ÜHG-kibocsátás-tartalma megbecsülhető a beépített ipari fémek, vegyi és egyéb anyagok ÜHG-kibocsátás-tartalmából (13).

2.6.2. Az importált áruk esetében alkalmazott kiigazítás kiszámítása

2.6.2.1.

Annak érdekében, hogy a határ menti kiigazításokért felelős vámhatóságok hatékonyan és mind a saját maguk, mind a jóhiszemű importáló vállalat szempontjából jogbiztonság mellett végezhessék a munkájukat, mind az adóalapot, mind pedig az adómértéket úgy kell megállapítani, hogy minél kisebb esély legyen különféle értelmezésekre vagy jogvitákra.

Az ÜHG-kibocsátások árának meghatározása kapcsán az adó mértékét vagy úgy határozzák meg, hogy előírják az importált termékbe beépített ÜHG-kibocsátásmennyiségnek megfelelő kibocsátási egységek megvásárlását az exportőröknek adott visszatérítéssel megegyező ETS-egységáron (piaci alapú rendszer esetében), vagy pedig a szén-dioxid-adót alkalmazzák (rögzített adómérték esetén).

2.6.2.2.

Az adóalapnak a behozott áru elemzésével ellenőrizhetőnek kell lennie, mivel ez a legkevésbé vitatható bizonyíték. A szóban forgó esetben az ideális adóalap az importált áru teljes ÜHG-kibocsátás-tartalma lenne.

Egy iparcikk teljes ÜHG-kibocsátás-tartalmát nehéz meghatározni a terméken az értéklánc mentén végzett értéknövelő műveletek összetettsége miatt, amelyek közül soknak nincs is nyoma a termékben.

A javasolt opció a fent említett egyszerű, de működő becslés alkalmazása: egy importált termék teljes ÜHG-kibocsátás-tartalma megbecsülhető a beépített ipari fémek, vegyi és egyéb anyagok ÜHG-kibocsátás-tartalmából, de csak azokat véve figyelembe, amelyek meghaladják az össztömeg pl. 1 %-át. A számításokban azonban szerepelnie kell a mikroelektronikának, amely kis tömege ellenére jelentős ÜHG-kibocsátást generál.

A termékben jelen lévő anyagok teljes ÜHG-kibocsátás-tartalmát a következőképpen számítjuk ki: a termékben jelentős arányban jelen lévő minden egyes ipari fém, vegyi és egyéb anyag tömegét megszorozzuk az adott ipari fém, vegyi és egyéb anyag ÜHG-kibocsátási intenzitásával (azaz az anyag egy kilogrammjába beépített kibocsátással).

Az ÜHG-kibocsátás átlagos intenzitását az egyes országok szintjén a legtöbb ipari fém, vegyi és egyéb anyag tekintetében meghatározták. A számadatok egy sor nyilvánosan hozzáférhető (például az ÜHG-jegyzőkönyvben (14) felsorolt) adatbázisban rendelkezésre állnak, és fejlett életciklus-értékelési módszereken alapulnak, egyebek mellett Kínára vonatkozóan is.

2.6.2.3.

Annak érdekében, hogy ösztönözzék és jutalmazzák egyedi létesítmények alacsonyabb ÜHG-kibocsátási intenzitását, valamint az adatok nyilvánosságra hozatalát, a következő „jótékony körforgást”generáló mechanizmus javasolt.

—

Ha egy gyártó megbízhatóan bizonyítani tudja tényleges ÜHG-kibocsátási intenzitását, akkor ez az érték vonatkozik az EU-ba importált termékeire. Ha azonban ilyen megbízható adatokat nem bocsát rendelkezésre, akkor a származási ország átlagos ÜHG-kibocsátási intenzitását kell figyelembe venni. Ezt az átlagot az után számítják ki a fennmaradó termelés és ÜHG-kibocsátások alapján, hogy levonták azokat, amelyek megbízható adatokat bocsátottak rendelkezésre.

—

Így az elszámolási eljárásban először az ország leginkább éghajlatbarát termelői vesznek részt (annak érdekében, hogy ne érje őket hátrány a nemzeti átlag alkalmazása miatt). Emiatt az országos átlag – miután az „érdemes”termelők kikerültek a számításból – idővel romlik, ami további termelőket ösztönöz arra, hogy megbízható adatokat szolgáltassanak.

2.6.2.4.

Az EU ezenfelül technikai támogatást nyújthatna a külföldi vállalatoknak az ÜHG-kibocsátásra vonatkozó megbízható elszámolási rendszerek létrehozásában, és így fenntarthatná a kereskedelmi partnerekkel szembeni jelenleg jóindulatú hozzáállását.

2.6.2.5.

Annak megakadályozása érdekében, hogy tisztességtelen szereplők egy létesítmény alacsony ÜHG-kibocsátási intenzitását indokolatlanul egy másiknak tulajdonítsák, ki lehetne fejleszteni és használni lehetne egy, például blokkláncon alapuló nyomonkövethetőségi rendszert.

Kelt Brüsszelben, 2019. július 17-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Luca JAHIER

(1) HL C 71., 2016.2.24., 57.o., 1.9 pont

(2) Az Európai Tanács 2019. március 22-i következtetései (EUCO 1/19).

(3) HL C 226., 2014.7.16., 1. o.

(4) Az Európai Parlament 2015. december 16-i állásfoglalása az ipari fémek fenntartható európai iparának fejlesztéséről (2014/2211(INI)).

(5) A. Gerbeti, CO2 in goods and European industrial competitiveness, Editoriale Delfino (2014) and A. Gerbeti, A Symphony for energy: CO2 in goods, Editoriale Delfino (2015).

(6) A. Marcu, W. Stoefs: „Study on composition and drivers of energy prices and costs in selected energy-intensive industries”.

CEPS, 2016, elérhető: http://ec.europa.eu/DocsRoom/documents/20355

(7) C. Egenhofer, L. Schrefler: „Study on composition and drivers of energy prices and costs in energy-intensive industries. The case of the flat glass industry”, CEPS, 2014, elérhető: https://www.ceps.eu/system/files/Glass.pdf

(8) Egy T. Wyns által jegyzett tanulmány szerint („Industrial Value Chain: A Bridge towards a Carbon Neutral Europe”, VUB-IES, 2018, elérhető: https://www.ies.be/node/4758), mely 11 európai eei vizsgálatára alapul, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiai lehetőségek széles körű bevezetése évente 2 980–4 430 TWh többletenergiát igényelne.

(9) GATT, „Report by the Working Party on Border Trade Adjustments”, 1970, elérhető: https://www.wto.org/gatt_docs/English/SULPDF/90840088.pdf, lásd különösen a 4., 11. és 14. bekezdést.

(10) Elérhető: https://www.wto.org/english/res_e/booksp_e/analytic_index_e/gatt1994_e.htm

(11) Yohei Odaa, et al.: „Energy Consumption Reduction by Machining Process Improvement”, 3. CIRP konferencia, 2012, elérhető: http://isiarticles.com/bundles/Article/pre/pdf/17172.pdf

(12) Szén- és energialeltár (Inventory of Carbon and Energy, IEC), elérhető: http://www.circularecology.com/embodied-energy-and-carbon-footprint-database.html

(13) Ezek a kibocsátások általában pozitívak. Fenntarthatóan termesztett, bioalapú anyagok (pl. fa) esetében lehetnek negatívak.

(14) A különféle anyagok és folyamatok ÜHG-kibocsátásairól képet adó adatbázisok teljes listája itt található: http://www.ghgprotocol.org/life-cycle-databases

18.10.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 353/65

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Rövid és alternatív élelmiszerláncok előmozdítása az EU-ban: az agroökológia szerepe

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2019/C 353/11)

Előadó: Geneviève SAVIGNY

Közgyűlési határozat:	2019.1.24.
Jogalap:	eljárási szabályzat 32. cikk saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem”szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2019.6.28.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2019.7.17.
Plenáris ülés száma:	545.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	135/7/21

1. Következtetések és ajánlások

1.1.

Ebben a véleményében az EGSZB hangsúlyozza, hogy a rövid élelmiszerláncok és az agroökológia új távlatokat nyitnak meg az európai mezőgazdasági rendszerek előtt. Jóllehet ezek az innovatív módszerek ellentétesek voltak az élelmiszer-ellátási rendszerek globalizációjával, az elmúlt több mint 50 év alatt szervezetté váltak, számos nemzeti és uniós kutatási program keretében vizsgálták őket, a fejlődésüket köz- és magánforrásokból támogatták, és egyre több új mezőgazdasági termelőt vonzanak be ezekbe a rendszerekbe. Így nyert megerősítést az, hogy az agroökológia és a rövid élelmiszerláncok képesek és megfelelőek arra, hogy megoldást kínáljanak az élelmiszer-ellátási kihívásokra. Fontos pillérei lehetnek a fenntartható élelmiszer-ellátási rendszerekre és a fenntartható fejlődési célok 10 éven belüli (2030-ra történő) megvalósítására irányuló szakpolitikának.

1.2.

Egész Európában fejlődnek a fogyasztókat és a termelőket közelebb hozó innovatív rendszerek, mint a közösségi támogatású mezőgazdaság (community supported agriculture – CSA) és a „kosarakat”kínáló egyéb formák. E termelők közül sokan biogazdálkodással vagy a környezetbarát módszerek más, nem minősített formáival foglalkoznak. Ebben gyakran a területi önkormányzatok is részt vesznek azzal, hogy a különböző gazdasági szereplőket összefogó helyi élelmiszerellátás-irányítási rendszereket alakítanak ki, és előmozdítják a helyi termékek felhasználását, többek között a közétkeztetésben. A rövid élelmiszerláncban történő értékesítés ténylegesen lehetőséget kínál a kisebb vállalkozásoknak arra, hogy növeljék a gazdaságok hozzáadott értékét és jövedelmezőségét. Az értékesítés ezen áthelyeződése helyi foglalkoztatást és élénkülést eredményez, az ezzel foglalkozó mezőgazdasági termelők pedig erősen elkötelezettek emellett. A közvetlen forgalmazás a fogyasztók számára friss és jó minőségű élelemforrást biztosít, gazdag múlttal rendelkezik, gyarapítja az emberi kapcsolatokat és módot kínál arra, hogy a fogyasztók érdeklődjenek és többet tudjanak meg a táplálkozásról és a termékek értékéről.

1.3.

A termelés-elosztás ezen módja nem megfelelő minden mezőgazdasági üzem számára a termelés fajtája, a földrajzi elhelyezkedés vagy amiatt, hogy nincs olyan városi lakosság, amely képes lenne elfogyasztani egy-egy erősen mezőgazdasági jellegű térség összes borát vagy olívaolaját. A nem helyben előállított élelmiszerek iránti igényt sem helyettesíti. A hosszabb élelmiszerláncokban az európai minőségi védjegyrendszerek (oltalom alatt álló földrajzi jelzés, oltalom alatt álló eredetmegjelölés, hagyományos különleges termék) jelentik a termékek azonosítását és értékelését lehetővé tevő eszközt, amely megkönnyíti a fogyasztók választását.

1.4.

Az EGSZB ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy az agroökológia egyre inkább az élelmiszer-ellátás és a mezőgazdaság új értelmezéseként jelenik meg. Az agroökológia teljességében – tudományként, műszaki szempontból és társadalmi mozgalomként – szemléli az élelmiszer-ellátási rendszert, és célja, hogy a termelő közelebb kerüljön a környezetéhez azzal, hogy megőrzi, mi több, helyreállítja a mezőgazdasági-gazdasági-társadalmi rendszer összetettségét és gazdagságát. A FAO által támogatott, számos kutatás és konferencia tárgyát képező agroökológia nagy ütemben fejlődik Európában – intézményi szinten is – a nemzeti agrárfejlesztési programok keretében.

1.5.

Az EGSZB úgy véli, hogy az agroökológia jelenti azt a távlatot, amely felé az európai mezőgazdaságnak haladnia kell, amelynek fejlődése a jellegéből fakadóan a természeti erőforrások megőrzésétől függ. Az inputanyagok csökkentésére való átállás, a talajrevitalizáció, a változatos kultúrák bevezetése és a biológiai sokféleség védelme iránti elköteleződést ösztönözni és értékelni kell, olyan sikeres modellek példáját követve, mint a biogazdálkodás (mellőzve az „ipari”biogazdálkodás egyes vadhajtásait), a permakultúra és más hagyományos parasztgazdálkodási rendszerek.

1.6.

Az EGSZB az agroökológiai terv uniós szintű kiterjesztését szeretné, amelynek alapját egy strukturált cselekvési terv képezné helyi, regionális és uniós szinten alkalmazott különböző ösztönzők segítségével. Ennek keretét egy, az EGSZB által támogatott, átfogó élelmiszer-politika adhatná. A fontosabb intézkedések közül az alábbiakat emeljük ki:

—	a szükséges egyéni vagy közösségi létesítmények megvalósítására irányuló támogatás elérhetővé tétele (a KAP 2. pillére),

—	az élelmiszerjog kistermelőkhöz igazodó alkalmazása a kis mennyiségben előállított termékek, továbbá a címkézésre vonatkozó követelmények stb. rugalmas kezelésével,

—	megfelelő oktatási és tanácsadási szolgáltatások bevezetése vagy azok megerősítése a feldolgozásra, a közvetlen értékesítésre és az agroökológiára vonatkozóan,

—	a mezőgazdasági termelők közötti kereskedelmi hálózatok előmozdítása,

—	az agroökológiára és a rövid élelmiszerláncokban működő termelők szükségleteire irányuló kutatás,

—	helyi és regionális szinten megfelelő versenyszabályokat kell bevezetni a közétkeztetés rövid és helyi élelmiszerláncok keretében történő ellátásának megkönnyítése érdekében.

2. Bevezetés

2.1.

Az EGSZB két véleményében (1) is hangsúlyozta, hogy átfogó élelmiszer-politika kialakítására van szükség az EU-ban, amely több pilléren, köztük a rövidebb élelmiszerláncok kialakításán alapul.

2.2.

Helyi és regionális szinten egyre több kezdeményezés történik az alternatív élelmiszerrendszerek és a rövid élelmiszerláncok támogatására. Egy átfogó élelmiszer-politikának minden – helyi, regionális, nemzeti és európai – szinten közös kormányzásra kell építenie, és azt ösztönöznie és fejlesztenie kell. Ezzel a megközelítéssel kedvező keretet lehetne teremteni az ilyen kezdeményezések fellendüléséhez, bármilyen szinten történjen is a végrehajtásuk, és ilyen megközelítésre van szükség a fenntartható fejlődési célok Európában történő megvalósításához.

2.3.

Ebből a szempontból az agroökológia új mezőgazdasági és élelmezési paradigmának tűnik, amely támogatja az ilyen új élelmiszer-ellátási és -termelési gyakorlatok fejlődését.

2.4.

E vélemény célja, hogy rámutasson arra, hogy a rövidebb élelmiszerláncokban közelebb kell hozni egymáshoz a termelőket és a fogyasztókat, és fejleszteni kell az agroökológiát, hogy ez alapján fel lehessen tárni azokat a feltételeket és eszközöket, amelyek segítségével az élelmiszerrendszert a fenntartható fejlődési célok maradéktalan megvalósítása felé lehet terelni.

3. A rövid élelmiszerláncok fejlődése

3.1.

A vidékfejlesztési politikák (az 1305/2013/EU rendelet) keretében az Európai Unió az alábbi fogalommeghatározást használja a rövid ellátási láncra: „az együttműködés, a helyi gazdasági fejlesztés, valamint a termelők, feldolgozók és a fogyasztók közötti szoros földrajzi és társadalmi kapcsolatok iránt elkötelezett, korlátozott számú gazdasági szereplő által alkotott ellátási lánc” (2).

3.2.

Az élelmiszer-forgalmazás az 1990-es évek vége óta mélyreható változásokon ment keresztül. A táplálkozással kapcsolatos jobb oktatásnak köszönhetően, valamint a helytelen mezőgazdasági és agráripari gyakorlatokkal összefüggő, egymást érő egészségügyi válságok következtében egyre több fogyasztó támaszt új minőségi követelményeket, amelyek az egészséggel és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos vonatkozásokat is magukban foglalják (3). Az agrárpiacok deregulációja, a gyakran a bekerülési költségeknél alacsonyabb árak erőteljes ingadozása és az alacsony mezőgazdasági jövedelmek, valamint az, hogy a fogyasztók egyre nagyobb gondot fordítanak az egészséges és jó minőségű táplálkozásra, egyes mezőgazdasági termelőket termelési és értékesítési módszereik továbbfejlesztésére sarkallják. A termeléstől a fogyasztásig terjedően az egész élelmiszerláncban diverzifikációs törekvések megjelenését láthatjuk. Új mezőgazdasági termékek jelennek meg, a termelőknek maguknak kell új piacokat keresniük vagy új módokat kell kitalálniuk a rövid forgalmazási láncokban történő értékesítésre ahhoz, hogy a diverzifikációba történő emberi és gazdasági befektetés kifizetődő legyen A gyakorlatok a nagyobb fenntarthatóság irányába fejlődnek, amit a termelők és a fogyasztók közeledése ösztönöz. Az Európai Parlament Kutatószolgálata 2015-ben kiemelte, hogy a mezőgazdasági termelők 15 %-a rövid értékesítési láncokon keresztül adja el a terményei felét, egy 2016-os Eurobarométer felmérés szerint pedig az európai polgárok négyötöde tartja fontosnak „a mezőgazdasági termelők élelmiszer-ellátási láncban betöltött szerepének a megerősítését”. A rövid élelmiszerláncok egyre nagyobb teret nyernek Európában, viszont országonként eltérő mértékben.

3.3.

Ezért a közvetlen értékesítés igen sokféle formájával találkozhatunk. A hagyományos – a gazdaságban vagy azon kívül történő – értékesítési formákon túl egyéb kezdeményezések is fejlődnek. Az elmúlt húsz év egyik legdinamikusabban fejlődő innovatív ágazatát az Urgenci nemzetközi szervezet által egyesített és fejlesztett, a fogyasztókat és termelőket összekötő helyi szolidaritási partnerségek jelentik, amelyek főként biotermékeket tartalmazó „kosarakat”szállítanak szerződéses alapon a vevőknek. Számos országban kollektív ágazatélénkítési módszerek is megfigyelhetők, amelyek keretében helyi vásárokat vagy rendezvényeket szerveznek. Ilyen például Olaszországban a „Campagna amica”hálózat. A szövetkezeti ágazat hozzájárulása rendkívül jelentős. Ez az ágazat a fiatalok és a többnyire lelkes, újonnan letelepedők számára vonzó.

3.4.

A fent említett vélemény (4) kiemelte, hogy a rövid ellátási láncok „nagyon pozitív”hatást fejtenek ki, különösen a termékek frissességére, érzékszervi minőségére és tápértékére. Miután az elmúlt több mint harminc év alatt globális élelmiszerrendszer alakult ki, elismert és elfogadott nézetnek tűnik, hogy a termelők és a fogyasztók közötti kapcsolatok szorosabbá válása és a helyileg kialakult rendszerek számos kedvező hatással járnak. A rövid élelmiszerláncok javítják a kisgazdaságok hozzáadott értékét és jövedelmezőségét, olyan ismert termékek értékesítését teszik lehetővé, amelyeknek „történetük van”a fogyasztók számára, akik ezért hajlandóak többet fizetni, továbbá felpezsdítik a vidéki térséget és ott társadalmi kötelékeket alakítanak ki. Az élelmiszerek és a rövid értékesítési csatornák minőségének javulása felelősséget ró a fogyasztókra az élelmiszerek értéke és a pazarlás tekintetében, és ezzel hozzájárul az élelmiszertermelés éghajlatváltozásra gyakorolt hatásainak csökkentéséhez.

3.4.1.

Ez a fajta értékesítési mód az egész közösség számára kedvező externáliákat is eredményez (nem áthelyezhető munkahelyeket hoz létre, a térségben tartja a hozzáadott értéket, idegenforgalmi vagy lakhatási szempontból vonzó). Ezeket a tágabb körben érvényesülő externáliákat figyelembe kell venni a rövid élelmiszerláncok fejlesztési támogatásában és a területek dinamikájában.

3.4.2.

Burjánzanak a rövid ellátási láncokkal kapcsolatos kezdeményezések, és ezek alapját a még strukturálásra váró szociális, szervezeti és területi innovációk képezik. Számos tanulmányban a területi dimenziót és a kollektív identitást emelik ki ezek fenntarthatóságának és fennmaradásának kulcstényezőiként. A feladat tehát az, hogy biztosítani kell a gazdasági szereplők helyi és reprezentatív irányításán alapuló, területi élelmiszer-ellátási rendszerek létrehozásához szükséges eszközöket (5).

3.5.

A rövid élelmiszerláncok számára az internet a felfedezés és az innováció új terepének bizonyul. A mintegy tíz éve általánosan elterjedt internetet a rövid élelmiszerláncokban is általánosan használják. Mivel a hagyományos termelői piacnál nagyobb piacot kínál, az internet a kereskedelmi kapcsolatok javítását és zökkenőmentessé tételét is lehetővé teszi. Az elmúlt öt évben számos online árurendelő platform jelent meg. Ezek az „élelmiszer-csomópontok”„közvetlen kapcsolat létesítését”teszik lehetővé a termelők és fogyasztók között, többek között a csak egy adott helyen megtalálható termékek esetében. Nemcsak a termelők, de a fogyasztók számára is lehetővé tehetik, hogy csoportos adásvételt szervezve társuljanak egymással, ezzel is megkönnyítve a rövid élelmiszerláncon belüli logisztikát. A digitalizáció más módokon is alkalmazható a termékek előállítására és feldolgozására.

4. Az agroökológia: a mezőgazdaság újfajta megközelítése

4.1.

A Rómában 2018-ban megrendezett második nemzetközi agroökológiai szimpóziumon a FAO a következő fogalommeghatározást javasolta: „Az agroökológia az ökológiai fogalmak és alapelvek oly módon történő alkalmazását jelenti, hogy az optimálissá tegye a növények, az állatok, az emberek és a környezet közötti kölcsönhatásokat, nem feledkezve meg azokról a társadalmi szempontokról sem, amelyeket figyelembe kell venni ahhoz, hogy az élelmiszer-ellátási rendszer fenntartható és méltányos legyen. Azzal, hogy szinergiákat alakít ki, az agroökológia nemcsak az élelmiszer-termeléshez, az élelmiszer-biztonsághoz és az élelmezéshez járulhat hozzá, hanem a fenntartható mezőgazdasághoz nélkülözhetetlen ökoszisztéma-szolgáltatások és a biológiai sokféleség helyreállítását is lehetővé teheti” (6).

4.2.

Az agroökológia három nagy dimenzióban alakult ki. Első dimenziójában az agroökológia az 1920-as években jelent meg azon tudományágak együtteseként (fizika, kémia, ökológia, területrendezés), amelyek a mezőgazdaságot az agro-ökoszisztémán belüli kölcsönhatások összetett rendszerén keresztül közelítik meg. Az agroökológia második dimenziója a termést optimalizáló és stabilizáló fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok együttesét jelenti. Végül harmadik dimenziójában az agroökológia az élelmiszer-önellátásra törekvő és a mezőgazdaság számára új, többfunkciós szerepeket kereső társadalmi mozgalomként létezik (7). Fejlődésének köszönhetően az agroökológia jobban figyelembe veszi az élelmezésügyi kihívásokat, ahogy ez a „Redesigning the food system for sustainability”[Az élelmiszerrendszer fenntartható átalakítása] című dokumentumból (Hill, 1985) és Stephen R. Gliessman „Agroecology: The Ecology of Sustainable Food Systems”[Agroökológia: a fenntartható élelmiszerrendszerek ökológiája] című alapmunkájából is kiderül.

4.3.

Az agroökológia a FAO által meghatározott és összeírt tíz alapelvből álló közös alapra épül. Ezek az alapelvek „segítséget nyújtanak az országoknak élelmiszer-ellátási és mezőgazdasági rendszereik átalakításához, a fenntartható mezőgazdaság általános elterjesztéséhez, valamint az éhezés teljes felszámolására irányuló cél és számos egyéb fenntartható fejlődési cél eléréséhez:

—	diverzitás, szinergiák, hatékonyság, reziliencia, újrahasznosítás, közös alkotás és tudásmegosztás (az agroökológiai rendszerek közös jellemzőinek leírása, alapítási gyakorlatok és újító megközelítések),

—	emberi és társadalmi értékek, táplálkozási kultúra és hagyományok (kontextuális jellemzők),

—	körforgásos és szolidáris gazdaság, felelősségteljes irányítás (támogató környezet).

Az agroökológia tíz alapeleme összekapcsolódik egymással és kölcsönösen függ egymástól” (8).

4.4.

E tíz elv alapján elmondható, hogy sok mezőgazdaság megfelel ezeknek az ismérveknek: a biogazdálkodás, amely szabványosított keretek között (az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről szóló uniós rendelet (9)) ugyanezeket az elveket alkalmazza, a biodinamikus gazdálkodás, az integrált mezőgazdaság, a növénytermesztést és a fatermelést ötvöző agrárerdészet vagy a permakultúra mind közös alapra, a mezőgazdaság összetett és rendszerszerű megközelítésére épülnek az élelmiszer-termeléstől a fogyasztásig terjedően. Hangsúlyozni kell, hogy ezekben a gazdálkodási formákban központi szerepet tölt be a talajminőség és a talajban lévő élet megőrzése.

Az agroökológia paradigmaváltást jelent a mezőgazdaságban, az éghajlatváltozás elleni küzdelmet, az élő ökoszisztémák helyreállítását, valamint a vizek, a talaj és minden olyan erőforrás védelmét célozva, amely meghatározó a mezőgazdasági termelés számára. A mezőgazdasági termelők minden arra irányuló vállalását ösztönözni kell, hogy a negatív externáliák csökkentése, illetve a pozitív externáliák növelése érdekében átértékelik gyakorlataikat és az ökoszisztémával való kapcsolataikat. A vegyi inputanyagok csökkentése, a vetésforgók során alkalmazott nagyobb változatosság, a talajmegőrző gazdálkodás és a biológiai sokféleség megőrzése mind ösztönzendő szakaszok az összes európai üzem agroökológiai átalakítása felé vezető úton.

4.5.

A 70-es, 80-as években kialakult társadalmi mozgalommal – amelyet olyan szervezetek indítottak útjára Latin-Amerikában, mint a Via Campesina – kezdődött meg az élelmiszer-ellátási rendszer ezen megközelítésének exponenciális nemzetközi fejlődése, annak mindhárom dimenziójában (tudományos, műszaki és társadalmi). Európa szintén elkötelezett e mozgalom mellett. A FAO „Az agroökológia az élelmiszerbiztonságért és az élelmezésért”címmel 2014 szeptemberében, Rómában rendezte meg az első szimpóziumot, amelyet több regionális szeminárium, köztük Európára vonatkozóan a 2016 novemberében Budapesten tartott szeminárium követett. A fenntartható fejlődési célok és a Párizsi Megállapodásban kitűzött célok megvalósítása érdekében a FAO az agroökológia fejlesztését javasolja. A következő ilyen rendezvényre 2019 végén kerül sor Európában. A Horizont 2020 európai kutatási programban számos, az agroökológiához, a biogazdálkodáshoz és a rövid élelmiszerláncokhoz kapcsolódó témakör szerepel, és a mezőgazdaság termelékenységét és fenntarthatóságát célzó európai innovációs partnerség (EIP-Agri), amely a mezőgazdaság fejlesztése érdekében szintén vizsgálta ezeket a témákat, szervezi majd az agroökológiával foglalkozó, következő agrárinnovációs találkozót (AIS), amelyet 2019 júniusában Franciaországban tartanak meg.

4.6.

Az agroökológia fokozatosan intézményesedett, különösen Franciaországban (10). Azzal, hogy az agroökológiát beemelte a francia mezőgazdasági törvénykönyvbe, valamint jogi és pénzügyi eszközöket biztosított hozzá, Franciaország a mezőgazdaság fejlesztésének egyik pillérévé tette azt (11). A pénzügyi eszközöknek és annak köszönhetően, hogy több francia egyedi programot is erre a célra irányítottak, fellendültek és támogatásban részesültek a mezőgazdasági termelői kollektívák projektjei, amelyek a fokozottabb fenntarthatóság irányába terelték a mezőgazdasági fejlődést és termelést (12).

4.6.1.

Az agroökológiával kapcsolatban az akadémiai tanulmányokban hangsúlyozott és a fejlesztési szervezetek által is átvett meggyőző eredmények közül az alábbiakat emeljük ki:

—	a mezőgazdasági termelők esetében: a talaj termékenységének növekedése, a termelési költségek csökkenése, nagyobb önállóság a döntéshozatalban, a mezőgazdasági rendszerek időjárási viszontagságokkal szembeni rezilienciájának fejlődése és a szakma átértékelése,

—	a fogyasztók esetében: az élelmiszerek és a víz egészségügyi és tápértékbeli minősége, a biológiai sokféleség és a táj megőrzése, valamint a mezőgazdasági (állattartási vagy növénytermesztési) gyakorlatokkal kapcsolatos garanciák (13).

4.6.2.

Ezeket az eredményeket megerősíti az agroökológiai projektekben megjelenő kollektív dimenzió, az, hogy a mezőgazdasági termelőket javaslattevő és innovatív félként bevonják a projektekbe, valamint a jobbat akarás törekvése és a termelési költségek csökkentésének szükségessége. Az internetes platformoknak (14) köszönhetően tőkét lehet kovácsolni az elért műszaki és tudományos eredményekből és az átálláson átesett gazdálkodók tapasztalataiból, nem feledkezve meg a képzések és az együtt eltöltött idő hatásáról sem.

4.6.3.

A jövőbeli mezőgazdasági termelők képzése, amely állami mezőgazdasági oktatási intézményekben történik, magában foglalja az „agroökológia fejlődéséhez való hozzájárulás”feladatát. Egyre több a témához kapcsolódó oktatási tartalom (15), és a tanulók nagyobb hajlandóságot mutatnak arra, hogy jövőbeli szakmai pályafutásuk során elősegítsék az agroökológiára való átállást és az agroökológiai termelést (16). Az agroökológiai átállásra irányuló francia program javítani kívánja a tanulók élelmezését, és ennek keretében helyben készített termékeket vezet be a mezőgazdasági szakközépiskolák ebédlőinek menüjébe, ami növeli a tanulók élelmezésügyi kérdésekkel kapcsolatos tudatosságát.

4.6.4.

Annak érdekében, hogy a vidéki területeken segítse az átállást, a francia kormány létrehozta a területi élelmiszer-ellátási projekteket (PAT), amelyek keretében szabadon létrejött kollektívák alakítják ki a helyi élelmiszer-ellátási rendszer javításához szükséges intézkedéseket. Úgy tűnik, hogy a szűkös források ellenére is érdeklődés mutatkozik a programok iránt, és az eredmények biztatók.

4.7. Rövid élelmiszerláncok és agroökológia: egymáshoz kapcsolódó átalakulási folyamatok

4.7.1.

Az agroökológiát többek között az jellemzi, hogy a gazdaságok termékei sokféle módon egészítik ki egymást. Mind az állattartásból, mind pedig az agroökológiai növénytermesztésből származó termékek esetében fontos, hogy új felvevő piacokat hozzanak létre és biztosítsák ezek fennmaradását. Ez esetben a rövid élelmiszerláncok megfelelő megoldást jelentenek erre az átállási feladatra.

4.7.2.

Végül fontos hangsúlyozni, hogy az agroökológia és a rövid ellátási láncok európai, nemzeti és helyi szinten történő összekapcsolásának eredményeként mára olyan területi élelmiszer-ellátási irányítás jelent meg, amelybe új módokon vonják be a gazdasági szereplőket. Ilyen, a városokat a közelükben lévő élelmiszertermelő területekkel összekapcsoló eljárások már sok helyen működnek: Olaszországban Milánó, Franciaországban Montpellier, Belgiumban Gent, Brüsszel és Liège vagy Kanadában Torontó.

5. A rövid élelmiszerláncok és az agroökológia fejlesztése a fenntartható élelmiszer-ellátási rendszerek érdekében

5.1. A minőségi élelmezéshez való hozzájárulás

5.1.1.

Egy, a rövid élelmiszerláncokkal és a helyi élelmiszer-ellátási rendszerekkel foglalkozó, a Coventry egyetemmel közösen irányított, az Európai Bizottság Mezőgazdasági, illetve Egészségügyi Főigazgatóságának bevonásával 2012-ben végrehajtott kutatási program keretében kiemelték azokat a minőségi, nyomonkövethetőségi és átláthatósági szempontokat, amelyeknek az adásvételi aktus középpontjában kell állniuk. Az EU-nak tehát eszközöket kell biztosítania a termelők és a fogyasztók számára ahhoz, hogy a rövid élelmiszerlánc formájától függetlenül kialakítsák és stabilizálják ezt a három aspektust. A tapasztalatok szerint a rövid értékesítési láncban eladott termékek többsége az országtól függően biogazdálkodásból származik, vagy azokat szintetikus inputanyagokat nem használó, de tanúsítvánnyal nem igazolt módszerekkel állítják elő. Úgy tűnik, hogy ez a tényező kulcsfontosságú az agroökológia és a rövid ellátási láncok közelítése szempontjából. Az agroökológia alapelvei és kerete ugyanis egy elég jelentős és stabil bizalmi keretet képes létrehozni ahhoz, hogy a fogyasztók felismerjék a rövid élelmiszerláncok fejlődéséhez és fenntarthatóságához szükséges „minőséget, nyomonkövethetőséget és átláthatóságot”, és ehhez nem feltétlenül kell benne lenni egy védjeggyel tanúsított mezőgazdasági rendszerben. Az, hogy a fogyasztók és más termelők rendszeresen látogatják a gazdaságokat, hatékony „részvételen alapuló minőségbiztosítási”módszernek tűnik az átláthatóság növelése, a helyzetérzékeny mutatók kidolgozása és az agroökológiai gyakorlatok nyomon követése érdekében (17).

5.1.2.

Az egyénnel kapcsolatban a legfrissebb tanulmányok arra világítanak rá, hogy a rövid élelmiszerláncok érzékelhetően javítják az emberek egészségét. Az emberek egyrészt jobban odafigyelnek arra, hogy mit esznek és hogyan történik az előállítás. Másrészt ezek az eszközök nagyon fontos helyszínei a szociális tanulásnak, beleértve az egészséges táplálkozást is.

5.2. Elérhetőség és élelmezésbiztonság

5.2.1.

Napjainkban több európai kutatási projekt (18) (19) is rámutat arra, hogy a rövid élelmiszerláncok egyre strukturáltabbá és szervezettebbé válnak annak érdekében, hogy a réspiac helyett a tényleges élelmiszer-fogyasztási szokásokra összpontosítsanak. Ez többek között annak köszönhetően vált lehetővé, hogy a különböző uniós finanszírozási programok által támogatott projektek segítségével számos gazdasági szereplőt uniós szinten hálózatba szerveztek. Ez a fellendülés azonban továbbra is korlátozott amiatt, hogy egyes termékek nehezen hozzáférhetők a legszegényebb családok számára. Célszerű lenne folytatni azt a munkát, amelyet az EGSZB az ilyen élelmiszeripari termékek hozzáférhetővé tételéhez szükséges eszközök kérdéséről szóló korábbi véleményei keretében kezdett meg. Franciaországban több kutatási projekt programozása ér véget ebben a témában (RMT Alimentation (20), Casdar ACCESSIBLE projekt (21) vagy a területi élelmiszer-ellátási projektek (22)).

5.2.2.

A rendelkezésre álló eszközök közül a jövőbeli Európai horizont program keretében az EIP-Agri és a Kutatási Főigazgatóság által kezelt kutatási és innovációs eszközök fordíthatók az agroökológia és a rövid élelmiszerláncok céljára. A jövőbeli KAP keretében a zöldítési programokat (ECO-schemes) mozgósítani kellene annak előmozdítása érdekében, hogy a mezőgazdasági termelők fokozatosan magukévá tegyék az agroökológiához kapcsolódó módszereket, továbbá hogy a rendszerek a rövid élelmiszerláncok irányában fejlődjenek tovább. Ugyanez érvényes a második pillérhez tartozó intézkedésekre, például az agrár-környezetvédelmi és éghajlatvédelmi intézkedésekre és az ezek végrehajtásához szükséges beruházások támogatására, valamint a feldolgozó és forgalmazási eszközökre is. A LEADER programok segítségével megfelelő képzési és tanácsadási eszközöket, valamint helyi szervezést kell kialakítani. Ezenfelül a területi kezdeményezések támogatásához a kohéziós alapokat is igénybe lehet venni.

5.2.3.

Megfelelő szabályokat kell kialakítani, hogy a közbeszerzésben is lehetővé váljon a rövid élelmiszerláncokból való árubeszerzés, aminek jelenleg gátat szabnak a versenyszabályok. Megfelelő szabályokra van szükség a rövid élelmiszerláncokra vonatkozóan is. Az élelmiszer-higiéniáról szóló 852/2004/EK rendelet (23) az EU összes országában kihasználandó, rugalmas lehetőségeket kínál a HACCP módszer (veszélyelemzés és kritikus szabályozási pontok) alkalmazásában a kis mennyiséget előállító termelők tekintetében. Ugyanez érvényes a termékek címkézési szabályaira. A feldolgozott termékek származási helyét jelölő címkézés (például a vendéglátásban vagy a közétkeztetésben) hasznos lehet: ha az élelmiszer származását átláthatóvá teszik, valószínűbb, hogy a fogyasztó a közelben készített terméket vagy ételt választja, még ha valamivel többet fizet is érte. A vidéki térségekben a 4G-lefedettség (telefon és internet) fontos ahhoz, hogy a digitalizáció fejlődésének köszönhetően könnyebbé váljon az elérhetőség és a fogyasztókkal való kapcsolat.

5.2.4.

Többen adnak hangot abbéli aggályaiknak, hogy az agroökológia és a helyi ellátási láncok képesek lennének élelemmel ellátni a világot és a 2050-re várhatóan 10 milliárdos népességet. A számos kutatási szervezet által végzett vizsgálatok eredményei egyértelműek ezzel kapcsolatban: a gazdasági, környezetvédelmi és társadalmi kihívásokra tekintettel nemzetközi szinten elengedhetetlenül szükséges és megvalósítható az agroökológia fejlesztése és az erőforrások mezőgazdaságon belüli és azon kívüli mozgósítása. Európában az IDDRI (a Fenntartható Fejlődés és Nemzetközi Kapcsolatok Intézete) legfrissebb vizsgálatai azt mutatják, hogy 2050-re Európa teljes népességét el lehet látni élelmiszerrel a fokozatos agroökológiai átalakulásnak köszönhetően, amely az állattenyésztést, a növénytermesztést és az erdőket is magában foglalja, nulla szén-dioxid-kibocsátás mellett.

5.3. Az agroökológia felé vezető út

5.3.1.

Az agroökológiai terv uniós szintű kiterjesztésének strukturált cselekvési terven kell alapulnia, azt az állami és magánszférabeli fellépések különféle területeit érintő különböző ösztönzők segítségével kell megvalósítani, amelyek számos témakört fednek le: képzés, mezőgazdasági fejlesztés, támogatások átcsoportosítása, a szabályozás kiigazítása, az ágazatok decentralizációja, tengeren túli régiók és nemzetközi fellépés (24). Tehát helyénvaló lenne, ha az EU megvizsgálná a támogatási lehetőségeket annak érdekében, hogy az agroökológia és a rövid élelmiszerláncok együtt tudjanak fejlődni és összehangoltan tudják biztosítani közös fenntarthatóságukat. Fontos, hogy ez a cselekvési eszköz kellően ambiciózus legyen ahhoz, hogy számos mezőgazdasági vállalkozás hosszú távon elköteleződjön egy ilyen átállás mellett. Az időbeliség fogalma azért fontos, mert egyaránt lehetővé teszi, hogy a gazdasági szereplők elég időt kapjanak az elköteleződésre, és azt, hogy azok, akik elköteleződnek, teljeskörűen biztosítani tudják az átállást egy olyan rendszerre, amelynek bevezetése valójában igen összetett.

5.3.2.

Egy ilyen program keretét az EGSZB által több éve támogatott, átfogó élelmezésügyi politika adhatja, amely egy Európai Élelmezésügyi Tanács irányítása alatt állna (ennek szervezője az EGSZB lehetne), és amelyet az érintett főigazgatóságok szintjén az Európai Bizottság egyik alelnöke koordinálna. A közös élelmiszer-politika javaslata az IPES-Food (25) munkái nyomán született meg az Európai Unió szintjén.

5.3.3.

Az agroökológia uniós szintű fejlesztéséhez a FAO által végzett munkák szolgálhatnak kiindulási pontként. E tekintetben különösen tanulságosak a „fenntartható európai és közép-ázsiai mezőgazdasági és élelmiszer-ellátási rendszerekkel foglalkozó regionális szimpózium”ajánlásai. A Világélelmezés-biztonsági Bizottság által 2016-ban elfogadott, „Connecting Smallholders to Markets”[A kistermelők és a piacok közötti kapcsolatok kialakítása] című útmutató azt javasolja, hogy a fenntartható fejlődési célok megvalósítása érdekében a tagállamok támogassák a (helyi, regionális, országos) területi piacokat.

Kelt Brüsszelben, 2019. július 17-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Luca JAHIER

(1) Az EGSZB véleményei: Fenntarthatóbb élelmiszerrendszerek (HL C 303., 2016.8.19., 64. o.), valamint A civil társadalom hozzájárulása egy átfogó uniós élelmiszer-politika kidolgozásához (HL C 129., 2018.4.11., 18. o.).

(2) (EU) 1305/2013 rendelet.

(3) Codron, J.-M., Sirieix, L., Reardon, T., „Social and Environmental Attributes of Food Products: Signaling and Consumer Perception, With European Illustrations”, Agriculture and Human Values, 23. köt., 3. sz., 2006., 283–297. o.

(4) Lásd az 1. lábjegyzetet.

(5) Le Velly, R., „Dynamiques des systèmes alimentaires alternatifs”, Systèmes agroalimentaires en transition, Édition Quae, 2017, 149–158. o.

(6) http://www.fao.org/about/meetings/second-international-agroecology-symposium/fr/

(7) https://pubs.iied.org/14629IIED/?c=foodag.

(8) (http://www.fao.org/3/i9037en/i9037en.pdf).

(9) A Tanács 834/2007/EK rendelete (2007. június 28.) az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről és a 2092/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről.

(10) S. Bellon munkái.

(11) A mezőgazdaság jövőjéről szóló, 2014. október 13-án megszavazott törvénnyel módosított 1. cikk, Code rural et de la pêche maritime [Mezőgazdasági és tengeri halászati törvénykönyv].

(12) EIP Agroecology Europe: http://www.agroecology-europe.org/

(13) Claveirole, C., „La transition agroécologique: défis et enjeux”, a Gazdasági, Szociális és Környezetvédelmi Tanács véleményei, 2016.

(14) https://rd-agri.fr/

(15) https://pollen.chlorofil.fr/?s=agroecologie.

(16) http://www.bergerie-nationale.educagri.fr/fileadmin/webmestre-fichiers/formation/articles_presse/Plan_EPA1-bilan-Fevrier_2019.pdf.

(17) http://www.cocreate.brussels/-CosyFood-.

(18) https://ec.europa.eu/eip/agriculture/sites/agri-eip/files/eip-agri_brochure_short_food_supply_chains_2019_en_web.pdf.

(19) http://www.shortfoodchain.eu/news/

(20) www.rmt-alimentation-locale.org/

(21) http://www.civam.org/images/M%C3%A9lanie/AcceCible/PRESENTATION-Accessible.pdf.

(22) http://rnpat.fr/les-projets-alimentaires-territoriaux-pat/

(23) (EU) 852/2004 rendelet.

(24) Claveirole, C., „La transition agroécologique: défis et enjeux”, a Gazdasági, Szociális és Környezetvédelmi Tanács véleményei, 2016.

(25) IPES-Food, Towards a Common Food Policy for the European Union, Brüsszel, IPES Food, 2017.

18.10.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 353/72

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A gazdálkodói szakma és a jövedelmezőségi kihívás

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2019/C 353/12)

Előadó: Arnold PUECH D’ALISSAC (FR/I)

Közgyűlési határozat:	2019.2.20.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 32. cikkének (2) bekezdése saját kezdeményezésű vélemények
Illetékes szerv:	„Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2019.6.28.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2019.7.18.
Plenáris ülés száma:	545 .
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	188/0/5

1. Következtetések és ajánlások

1.1.

A gazdaságok jövedelmezősége és gazdasági életképessége komoly problémát jelent az EU-ban, ahol a mezőgazdasági termelők átlagjövedelme csupán a többi gazdasági ágazat 46,5 %-át éri el. Alacsony jövedelmezősége ellenére az uniós mezőgazdasági ágazat a vidéki gazdaságok és a világon a legszigorúbb előírásokat teljesítő minőségi élelmiszertermelés motorjaként meghatározó szerepet játszik. A mezőgazdasági termelési tevékenység gazdasági, kereskedelmi, ökológiai és társadalmi elemeinek ugyanolyan fontos aspektusaitól elválasztva lehetetlen megvalósítani a környezeti fenntarthatóságot.

1.2.

Az uniós mezőgazdasági ágazat biztosítja a fogyasztók számára az élelmezésbiztonságot, amikor az éghajlatváltozás növekvő nyomásával és a környezeti fenntarthatóság iránti növekvő társadalmi igénnyel kell szembenézni. Ezenkívül az európai mezőgazdasági ágazat tevékenyen hozzájárul ahhoz, hogy az EU versenyképes és dinamikus maradhasson a nemzetközi piacokon, valamint biztosítható legyen az EU kereskedelmi többlete. Az uniós mezőgazdasági ágazat egyben az egyik legnagyobb foglalkoztatási forrás is, tekintve, hogy Unió-szerte több mint 40 millió embert foglalkoztat. A mezőgazdaság egyes térségekben gyakran az egyetlen olyan gazdasági ágazat, amely növekedést generál és munkahelyeket teremt.

1.3.

Az Unióban tisztességes, átlátható, jól működő és méltányos élelmiszerláncra van szükség: olyanra, amely jó a mezőgazdasági termelőknek és minden érdekelt félnek, köztük a feldolgozóknak, a kiskereskedőknek és mindenekelőtt a fogyasztóknak. Nemzeti szinten fontolóra kell venni a piaci tárgyalásokkal kapcsolatos fordított megközelítést olyan értékláncok létrehozása révén, amelyek célja, hogy a mezőgazdasági termelők a minimálbér kétszeresének megfelelő havi jövedelemben részesüljenek.

1.4.

Az uniós mezőgazdasági ágazat a piac által el nem ismert pozitív közszolgáltatásokat és externáliákat nyújt. Az élelmezésbiztonság biztosítása és emellett a legszigorúbb termelési előírások betartása olyan cél, amelyet sikerült elérni. piacon. Olyan új kihívásokkal kell azonban szembenézni, mint például az éghajlatváltozás, a nagyobb mértékű áringadozás, az alacsonyabb szintű normák jellemezte termelési rendszerek által támasztott tisztességtelen verseny, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok, a vidéki térségek elnéptelenedése, valamint a mezőgazdasági népesség elöregedése, ami nehéz helyzetbe hozza az uniós mezőgazdasági termelőket a nemzetközi piacon.

1.5.

Az új technológiák – az inkluzív kutatási és innovációs tevékenységekkel együtt – hozzájárulnak annak megoldásához, hogy az uniós mezőgazdasági ágazat megőrizze versenyképességét, valamint az uniós mezőgazdasági termelők közvetlenül és hatékonyan kezelni tudják a fenntarthatósággal kapcsolatos problémákat.

1.6.

Egész életen át tartó oktatásra és készségfejlesztésre van szükség ahhoz, hogy az uniós mezőgazdasági termelőket felruházzák a megfelelő eszközökkel ahhoz, hogy gazdaságaikban jobban kiaknázhassák az új technológiák kínálta lehetőségeket és kihasználhassák az innovatív megoldásokat.

1.7.

Az uniós mezőgazdasági termelők számos lépést tettek annak érdekében, hogy nagyobb mértékben hozzájáruljanak az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez, hiszen a betakarítási idők változását, a korai vagy késői fagyokat, a tüzeket, az áradásokat és aszályokat tapasztalva egyre inkább érzékelik annak hatásait. A környezeti intézkedések továbbá nem veszélyeztethetik az élelmiszer-biztonságot, valamint szem előtt kell tartani, hogy a mezőgazdasági termelőknek méltányos díjazásban kell részesülniük a fenntarthatóságot és az éghajlatváltozás mérséklését célzó lépések formájában gyakran megkívánt többletmunkájukért.

1.8.

Egy erős Európai Uniónak nemcsak a Lisszaboni Szerződésben foglalt célkitűzések elérésére kell törekednie, hanem az olyan globális célok elérésére is, mint az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodás és az ENSZ fenntartható fejlődési céljai. Ezeket az ambiciózus kötelezettségvállalásokat szilárd költségvetéssel és hatékony politikákkal kell alátámasztani, amelyek garantálják a mezőgazdaság és a vidéki térségek jövőjét, fejlődését és jólétét. Az európai mezőgazdasági termelőknek és a mezőgazdasági szövetkezeteknek a következő időszakban erős KAP-költségvetésre van szükségük.

2. Bevezetés

2.1.

Az EGSZB e vélemény kidolgozásával a globális élelmezésbiztonságot és a vidéki térségek túlélését elősegítő európai mezőgazdasági termelők fontos szerepére és az uniós gazdasághoz való hozzájárulásukra kíván rávilágítani. E hozzájárulást gyakran nem díjazzák úgy, ahogy azt megérdemelné, ami eltántorítja az új generációt attól, hogy átvegyék a családi gazdaságokat, valamint kevésbé vonzóvá teszi az ágazatot az újonnan belépők számára.

3. A mezőgazdasági termelők szerepe az Unióban

3.1. Hozzájárulás az élelmezésbiztonsághoz, az egészséges és tápláló élelmiszerek biztosításához és az Unió egész gazdaságához

3.1.1.

Az élelmiszerek és a biomassza iránti növekvő kereslet fényében az uniós mezőgazdasági termelők, üzemeik és az értékesítést szervező szövetkezeteik elkötelezték magukat amellett, hogy az uniós polgárok és a világ fogyasztói számára biztonságos, kiváló minőségű élelmiszereket termelnek, dolgoznak fel és értékesítenek. Biztosítják a fogyasztók számára az élelmezésbiztonságot, amikor az éghajlatváltozás növekvő nyomásával és a környezeti fenntarthatóság iránti növekvő társadalmi igénnyel kell szembenézni. Ezenkívül az európai mezőgazdasági ágazat tevékenyen hozzájárul ahhoz, hogy az EU versenyképes és dinamikus maradhasson a nemzetközi piacokon. Az EUROSTAT szerint (1) a mezőgazdasági ágazat 2017-ben az uniós GDP 1,2 %-át tette ki, és 188,5 milliárd EUR (bruttó) hozzáadott értéket teremtett, ugyanebben az időszakban 137 milliárd EUR értékű mezőgazdasági exporttal tevékenyen hozzájárulva az Unió kereskedelmi többletéhez.

3.2. Foglalkoztatás a vidéki térségekben és a kedvezőtlen adottságú területeken

3.2.1.

Az uniós agrár-élelmiszeripari lánc az EU egyik legnagyobb gazdasági ágazata, amely biztosítja a növekedést, valamint a munkahelyek megtartását és új munkahelyek teremtését, és mintegy 40 millió embert foglalkoztat. Mintegy 10 millióan dolgoznak közvetlenül az őket foglalkoztató gazdaságokban és mezőgazdasági szövetkezetekben. Bizonyos térségekben és régiókban a mezőgazdaság jelenti az egyetlen munkalehetőséget.

3.3. A mezőgazdasági termelők mint a hagyományos tájkép őrzői és a földterületek kezelői

3.3.1.

Az uniós mezőgazdasági termelők, mezőgazdasági üzemek és szövetkezeteik megközelítőleg 173 millió hektár földterületet kezelnek, amely az Unió teljes területének mintegy 39 %-át teszi ki. A mezőgazdasági termelők és családtagjaik őrzik a vidéki tájképet és a biológiai sokféleséget, számos pozitívumot kínálva ezzel a társadalom számára: lankadatlan területgazdálkodási és tájkezelési munkájuk révén tevékenyen hozzájárulnak a szélsőséges időjárási események kapcsán fellépő nagyobb katasztrófák hatásainak enyhítéséhez. Sok mezőgazdasági termelő egyben erdőtulajdonos is, és a fenntartható erdőgazdálkodáshoz való hozzájárulásuk jelentős. Ezenkívül a mezőgazdasági termelők segítenek az uniós vidéki térségek hagyományos tájképének megőrzésében és helyreállításában, ezáltal gondoskodnak a kulturális örökség megőrzéséről, az uniós idegenforgalmi ágazat vonatkozásában pedig pozitív szinergiákat is kínálnak. Az eddigi mezőgazdasági erőfeszítések azonban nem fedhetik el azt a tényt, hogy az európai és a globális biodiverzitási célok – és ezen belül a méh- és rovarvédelmi, illetve madárvédelmi célok – eléréséhez még sokkal több erőfeszítésre van szükség, és további intézkedéseket kell hozni ennek érdekében. Ez részben ellentétben áll a jövedelmezőségi követelményekkel, ezért az EU-nak mindenképpen honorálnia kell a mezőgazdasági szektor erőteljesebb ökológiai hozzájárulását, oly módon, hogy további forrásokat juttat a KAP számára.

4. A gazdálkodói szakmán belüli változások

4.1. Az egészséges étrend iránti fokozódó társadalmi igény, az élelmiszerek származása és minősége, a környezetet és az állatjólétet érintő hatások

4.1.1.

A fogyasztóknak rengeteg információ áll rendelkezésükre a naponta fogyasztott termékekkel kapcsolatban. Emellett növekvő figyelmet fordítanak az élelmiszerek származására és minőségére is, csakúgy, mint azok környezeti hatására. A fogyasztói döntéseket befolyásoló másik fontos tényező, hogy tiszteletben tartják-e az állatjóléti gyakorlatokat és milyen messze termelik az élelmiszereket, ideértve azt is, hogy rövidebb élelmiszer-ellátási láncokról legyen szó.

4.1.2.

A mezőgazdasági termelők a fogyasztói várakozások kielégítése érdekében – amellett, hogy kiváló minőségű termékeket állítanak elő – az állatjólét még nagyobb mértékű javítását és a mezőgazdasági tevékenység környezetre és a talajok minőségére gyakorolt esetleges negatív hatásainak csökkentését célzó intézkedéseket kezdtek el bevezetni. Az uniós mezőgazdasági termelők a hatóságok és a tudományos világ segítségével energiát és erőforrásokat fektettek abba, hogy figyelembe vegyék ezt az új fogyasztási szerkezetet.

4.2. A technológia és az innováció szerepe a mezőgazdaságban

4.2.1.

Az uniós mezőgazdasági ágazat a technológiai és digitális forradalom élvonalában áll, és számos áttörést ért el a genetika, az automatizált járművek, a robotok, a drónok, a műholdas képalkotás, a távérzékelés, a nagy adathalmazok stb. terén. A mezőgazdasági termelők ráadásul folyvást innovatív mezőgazdasági üzleti modelleket és mezőgazdasági gyakorlatokat vezettek be, fejlesztettek ki és alkalmaztak, ideértve az olyan új technikákat és termelési módszereket is, amelyek növelték a teljesítményt, és biztosították, hogy a gazdálkodási módszerek jobban alkalmazkodni tudjanak a változó körülményekhez.

4.2.2.

E szempontból az új technológiák segítenek az uniós mezőgazdasági termelőknek abban, hogy a legszigorúbb előírások betartása és a fogyasztói várakozások kielégítése mellett biztosítani tudják az élelmezésbiztonságot, és azt is lehetővé teszik számukra, hogy közvetlenül és hatékonyan foglalkozzanak a környezeti kérdésekkel. Így például csökkenthető a növényvédő szerek használata olyan technológiák ötvözése révén, amelyek a termelés minden területén segítik a mezőgazdasági termelőket. A növényvédő szerek használatának csökkentésére, valamint a növények és állatok kártevőkkel, gombákkal és külső kórokozókkal szembeni ellenálló képességének javítására többek között az új állattenyésztési technikák voltak a legnagyobb hatással.

4.2.3.

A technológiák szerepe nemcsak magával a termeléssel van kapcsolatban, hanem a nyomonkövethetőséggel, az élelmiszer-biztonsággal, az állatjóléttel és az éghajlatváltozás mérséklését célzó intézkedésekkel is, amelyek segítenek, hogy az uniós mezőgazdasági ágazat megőrizze helyét a világ legfejlettebb és legbiztonságosabb ágazatai között.

4.2.4.

A finanszírozási eszközökhöz való hozzáférés elengedhetetlen az uniós mezőgazdasági termelők számára ahhoz, hogy a gazdaságokban innovatív technológiai megoldásokat tudjanak alkalmazni. E tekintetben az új KAP-on belül meg kell őrizni és elő kell mozdítani a KAP második pillérének szubszidiaritási funkcióját. Fontos megérteni, hogy az uniós mezőgazdasági termelők vállalkozásuk keretében csak akkor fogják alkalmazni a legújabb technológiai vívmányokat, ha könnyen hozzáférnek a hitelekhez.

5. Kihívások

5.1. Éghajlatváltozás

5.1.1.

Az uniós mezőgazdasági termelők jelentősen hozzájárulnak az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez, hiszen a betakarítási idők változását, a korai vagy késői fagyokat, tüzeket, az áradásokat és aszályokat tapasztalva egyre inkább érzékelik annak hatásait. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó hatékony intézkedések ezért döntő fontosságúak a gazdaságok hosszú távú életképessége szempontjából. Ugyanakkor a mezőgazdasági termelők a fenntartható gazdálkodási gyakorlatok, új technológiák alkalmazása, a növények, szalma, trágya és más maradékanyagok megújuló energiatermelés céljából való hatékonyabb hasznosítása, a naphőrendszerek használata, valamint a szélenergiából és más forrásokból nyert villamos energia termelése révén a gazdaságon belül és kívül egyaránt csökkentik a kibocsátást. A növényekből és állati eredetű maradékanyagokból előállított termékek a körforgásos gazdaság elveit követve ugyancsak felhasználhatók bioüzemanyagok és megújuló ipari anyagok gazdaságon belüli előállításához. Ennek segítségével csökkenni fog a kibocsátás más ágazatokban, illetve csökkenni fog az EU fosszilistüzelőanyag-ellátástól való függősége.

5.1.2.

Fontos megjegyezni, hogy a Párizsi Megállapodás és a fenntartható fejlődési célok jelentős célkitűzéseket határoznak meg az uniós mezőgazdaság számára, amelyeket 2030 és 2050 között kell elérni. Az uniós mezőgazdasági termelők készek szembenézni ezekkel a kihívásokkal, ha megfelelő eszközöket bocsátanak a rendelkezésükre. Az eszköztárnak kedvező és felhasználóbarát szakpolitikai keretet, új technológiákat, vízgazdálkodási (azaz tárolási és öntözési) stratégiákat és a mezőgazdasági termelők további erőfeszítéseit alátámasztó erős KAP-költségvetést kell tartalmaznia. Amennyiben a mezőgazdasági termelőket megfosztják a fent említett eszközök egyikétől, az veszélybe sodorhatja az élelmezésbiztonságot, és kedvezőtlenül hathat az uniós élelmiszer-termelés minőségére.

5.2. Jövedelmek a mezőgazdasági ágazatban

5.2.1.

Indexként kifejezve az egy éves munkaerőegységre vetített mezőgazdasági jövedelem (2) a 28 uniós tagállam tekintetében 2017-ben 10,9 %-kal volt magasabb, mint 2016-ban. Ezt azonban más gazdasági ágazatokhoz kell viszonyítani, ahol az átlagjövedelem jóval magasabb. Ami azt illeti, 2017-ben a mezőgazdasági termelők vállalkozói jövedelme családi munkaerő-egységenként a gazdaságon belüli átlagbérek mindössze 46,5 %-ának felelt meg.

5.2.2.

Ez a helyzet mélyen érinti az ágazat fejlődését abból a szempontból, hogy az ágazat általánosságban mennyire tud vonzóvá válni a külső szereplők, a befektetők és a banki partnerek számára, ezáltal pedig akadályozza a szinergiák más ágazatokkal való kialakulását és a vidéki térségekben tovább súlyosbítja a generációs megújulással kapcsolatos problémát.

5.3. Áringadozás és új piacok megjelenése

5.3.1.

A főbb termékek többsége esetében a reálértéken számított (deflált) árak 2017-ben magasabbak voltak, mint előző évben: a tej átlagára megugrott és 17,1 %-kal volt magasabb, mint 2016-ban, a sertés ára 8,3 %-kal, a gabona ára 3,0 %-kal, a szarvasmarha ára 2,2 %-kal nőtt, a baromfiárak pedig szintén nőttek (+ 1,0 %). A juh és a kecske reálértéken számított ára viszont 2017-ben tovább csökkent (-1,4 %). E legtöbb alapvető árucikket érintő pozitív tendencia a 2003-ban indult fellendülés részét képezte. 2008-ban azonban komoly árcsökkenés következett be, ami áringadozást váltott ki a nemzetközi piacokon, és ez kihívások elé állította az uniós kis- és középméretű mezőgazdasági termelőket, valamint a mezőgazdasági ágazatba a közelmúltban befektető szereplőket.

5.3.2.

Az uniós mezőgazdasági ágazat heterogén jellegéből fakadóan különféleképpen reagált a 2008-as ársokkra: számos kis- és középméretű mezőgazdasági termelő kizárólag a KAP közvetlen kifizetéseire volt kénytelen támaszkodni, hogy életben tartsa tevékenységét, arra viszont ez már nem volt elég, hogy garantálja saját gazdaságának gazdasági fenntarthatóságát.

Az uniós exportot tekintve a mezőgazdasági termékek terén az EU fő kereskedelmi partnere az USA (2017-ben ide irányult a teljes mezőgazdasági kivitel 16 %-a, amelynek nettó értéke 33,3 milliárd EUR volt). Az export egyetlen piacon való ilyetén koncentrációja miatt az uniós mezőgazdasági ágazat harmadik felek politikai döntéseinek van kitéve (például kiviteli tilalmak vagy magas vámok alkalmazása), ami az árak nagymértékű ingadozásához vezethet.

Az uniós egységes piac a világ legnyitottabb és legkönnyebben hozzáférhető piaca, ami kihívások elé állítja az uniós mezőgazdasági termelőket, mivel olyan importált mezőgazdasági árucikkekkel kell versenyezniük, amelyek eltérő termelési előírásoknak tesznek eleget. A harmadik országokból érkező élelmiszertermékek nyomonkövethetősége azonban továbbra sem tökéletes, ami az importált termékek esetében az élelmiszerek minőségét és címkézését (azaz például az új állattenyésztési technikák révén kifejlesztett élelmiszertermékeket, a növényvédő szerek alkalmazását, az állatjóléti előírások betartását) illetően komoly vitákhoz vezethet. Az ilyen importált termékek az eltérő termelési előírásoknak köszönhetően nagyon versenyképesek az uniós piacokon, ami feszültségeket teremt az uniós mezőgazdasági termelők körében, akik már most a világ legszigorúbb termelési előírásainak tesznek eleget.

5.4. A vidéki térségek elnéptelenedése és a generációs megújulás

5.4.1.

Az Európai Bizottság szerint az EU 10,5 millió mezőgazdasági üzemében tízből hét vezető (71,5 %) férfi, a többségük (57,9 %) pedig 55 éves vagy idősebb. Csak körülbelül minden tizedik gazdaság vezetője (10,6 %) fiatal – 40 év alatti – mezőgazdasági termelő, és ez az arány még alacsonyabb a női mezőgazdasági termelők körében (8,6 %).

5.4.2.

Az uniós vidéki térségek gazdasági gerincét a mezőgazdasági termelők, a mezőgazdasági üzemek, az erdőtulajdonosok és a mezőgazdasági szövetkezetek alkotják. A mezőgazdasági termelők elöregedése a vidéki térségek (az úgynevezett „vidéki diaszpóra”) általános elnéptelenedését idézi elő, ami közvetlen következményekkel jár e területek gazdasági és társadalmi szerkezetére nézve. Ráadásul a gazdálkodási tevékenység alacsony jövedelmezősége és a nehézkes földhöz jutás eltántorítja az új nemzedékeket attól, hogy továbbvigyék a családi vállalkozást.

6. A lehetőségek

6.1. Digitalizáció és precíziós gazdálkodás

6.1.1.

A mezőgazdaság a digitálisan fejlett gazdálkodás korába lépett, ahol a mezőgazdasági termelés különféle szakaszaiban adatokat előállító minden eszköz gyűjtés, feldolgozás és elemzés céljából továbbítani tudja az információkat. A nagy adathalmazok használata segítheti a mezőgazdasági termelőket, hogy belépjenek a gazdálkodás jövőjébe, és ambiciózus célokat érjenek el.

6.1.2.

A gazdaságok sokféle adatot állítanak elő, és ezek az adatok különböző kategóriákba sorolhatók: mezőgazdasági adatok, pénzügyi adatok, megfelelőségi adatok, meteorológiai adatok, környezeti adatok, gépekkel kapcsolatos adatok, személyzeti adatok stb. Ezeket az adatállományokat egyre fejlettebb és költséghatékonyabb források – például gépek, drónok, GPS-ek, távérzékelők, műholdak, okostelefonok stb. – széles köre szolgáltatja, és ezeket az adatállományokat szolgáltatók, tanácsadó szervezetek, hatóságok stb. egészítik ki. Ráadásul az értékláncon belül más partnerek – például a feldolgozók és a kiskereskedők, a szupermarketek és a bevásárlóközpontok, valamint a reklámügynökségek – óriási mennyiségű adatot gyűjtenek azokról piacokról, ahol a mezőgazdasági termelők a termékeiket értékesítik.

6.1.3.

A mezőgazdasági adatok gyűjtése és felhasználása nem új keletű elképzelés; a mezőgazdasági termelők már a mezőgazdasági termelés kezdete óta csinálják. Újdonságnak számít viszont, hogy ezen adatok exponenciálisan növekvő méretének és mennyiségének köszönhetően lehetőség van adatközpontú mezőgazdasági termelést kialakítani. A másik újdonságot a gazdaság szintjén nyert valós idejű információk minősége, valamint az adatok gyűjtéséhez, tárolásához, felhasználásához, kezeléséhez, megosztásához, feldolgozásához és továbbításához használt technológia jelenti.

6.1.4.

Az adatok feletti rendelkezési jog és az annak meghatározásához való jog, hogy ki férhet hozzá az adatokhoz, illetve ki használhatja az adatokat, alapvető fontosságú ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelők továbbra is részt vegyenek az új technológiák bevezetésében. Jelenleg nincs olyan közös keret, amely egyértelműen meghatározná az adatok feletti rendelkezési jogot. Az uniós mezőgazdasági szektor éppen ezért kidolgozott egy magatartási kódexet a mezőgazdasági adatok szerződésen alapuló megosztását illetően (3), amelyben tisztázzák, hogy az adatlétrehozónak joga van ahhoz, hogy a tevékenysége keretében létrehozott adatok használatáért ellentételezésben részesüljön.

6.1.5.

A digitalizáció és a precíziós gazdálkodás jelentős szerepet játszik az uniós mezőgazdasági ágazat jövőjének formálásában. Hatással van továbbá a munkaerőpiacra és a mezőgazdaságban szükséges készségekre is, valamint újradefiniálja a mezőgazdasági termelők szerepét és a mezőgazdasági szövetkezetek üzleti modelljeit.

6.2. Az éghajlatváltozás mérséklését és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást szolgáló intézkedések

6.2.1.

Az elmúlt évtizedekben nagyon sok intézkedést hajtottak végre az uniós mezőgazdasági ágazatban annak érdekében, hogy javuljon az ágazat környezeti fenntarthatósága. A KAP keretében szigorú és erőt próbáló környezetvédelmi intézkedéseket és fenntartható gazdálkodási gyakorlatokat vezettek be, amelyek megváltoztatják, hogy miként működnek a mezőgazdasági termelők ezen a téren, hatékonyan ötvözve a minőséget a fenntarthatósággal.

6.2.2.

A mezőgazdaság és az erdészet sajátos szerepet hivatott betölteni az éghajlatváltozás mérséklésében, hiszen kizárólag ezek az ágazatok képesek arra, hogy fotoszintézis útján eltávolítsák az üvegházhatású gázokat a légkörből. Az ágazat e teljesítményét még mindig nem ismerik el teljesen, illetve nem kalkulálják és veszik számításba kellőképpen, és a szakpolitikai döntéshozóknak a továbbiakban fontolóra kellene venniük annak jobb értékelését, hogy az erdők, az állandó kultúrák és az egynyári növények hogyan járulhatnak hozzá az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentéséhez.

6.2.3.

A mezőgazdasági termelők jelenleg azt szeretnék látni, hogy a társadalom és a szakpolitikai döntéshozók elismerik az éghajlatváltozás megfékezése érdekében tett erőfeszítéseiket. A szakpolitikai döntéshozóknak különösen annak kell tudatában lenniük, hogy a környezeti intézkedések nem veszélyeztethetik az élelmiszer-biztonságot, valamint szem előtt kell tartaniuk, hogy a mezőgazdasági termelőknek méltányos díjazásban kell részesülniük a fenntarthatósági és az éghajlatváltozás mérséklését célzó lépések formájában gyakran megkívánt többletmunkájukért.

6.3. Fokozott piaci átláthatóság az élelmiszer-ellátási lánc egészében

6.3.1.

Az Európai Bizottság 2017 márciusában közzétett tájékoztatója szerint a hozzáadott érték élelmiszerláncon belüli eloszlása úgy néz ki, hogy megközelítőleg 25 % jut a mezőgazdasági termelőknek, 25 % az élelmiszer-feldolgozóknak és 50 % az élelmiszer-kiskereskedelemnek és az élelmiszerekkel összefüggő szolgáltatásoknak.

6.3.2.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló uniós irányelvet szigorúan be kell tartani. A mezőgazdasági és az élelmiszer-ellátási láncban részt vevő vállalkozások között folyamatosan jelentős aránytalanság mutatkozik a mezőgazdasági termelők és a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek feldolgozói alkupozíciójában. Ebben a kiegyensúlyozatlan helyzetben lépnek fel jelentőségteljesen a főbb kereskedelmi szervezetek (szupermarketek, hipermarketek, az európai élelmiszer- és feldolgozóipar nagy kamarái).

6.3.3.

A feldolgozási és kiskereskedelmi szakasz a kényelmi termékek iránti növekvő fogyasztói kereslet követésével növelte teljes hozzáadott értékét az élelmiszerláncon belül. Ugyanakkor a mezőgazdaságon belüli hozzáadott érték 2014-től kezdve csökkent (2016-ban 4 %-kal volt alacsonyabb). Ez arra vezethető vissza, hogy a szűkös erőforrásokért folyó verseny miatt nőttek a bekerülési költségek, valamint a mezőgazdasági termelőknek korlátozottak a lehetőségeik, hogy hozzáadott értéket teremtsenek az alapvető termékek esetében, vagy hogy ezért ellentételezést kapjanak.

6.3.4.

Ezenkívül az Oxfam a „Ripe for change (2018)” (Megérett a változásra) című legutóbbi tanulmányában többek között az Egyesült Királyságból, Hollandiából és Németországból vett példák alapján bemutatta az élelmiszer-ellátási láncon belüli egyenlőtlenségeket. A végső fogyasztói árak összetételét részletesen megvizsgálva az Egyesült Királyságra összpontosító tanulmány arra a megállapításra jutott, hogy 2015-ben az említett árak több mint felét (52,8 %) az élelmiszer-áruházak, 38,5 %-át a kereskedők és az élelmiszergyártók kapták, és csupán az ár 5,7 %-át kapták meg a mezőgazdasági kistermelők és a munkavállalók. Az ár fennmaradó 3 %-a a bekerülési költség.

6.3.5.

Ilyen körülmények között – a kiskereskedelmi ágazat nagyfokú koncentrációjára és a jól működő belső piac védelmének alapvető fontosságára tekintettel – jó kiindulópont volt az az uniós keretjogszabály, amely magában foglalja a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalmát, amelyhez visszatartó erejű szankciókkal ötvözött ellenőrzési és végrehajtási mechanizmusok is társulnak. Döntő fontosságú folytatni ezeket a piaci átláthatóság fokozására irányuló erőfeszítéseket, biztosítva ezáltal a mezőgazdasági termelők számára a méltányos értékelosztást. 2020 júliusában bevezetésre kerül továbbá a kiküldött munkavállalókról szóló új rendelet, ami azt hivatott elősegíteni, hogy nemzeti szinten átláthatóbb és tisztességesebb legyen a mezőgazdasági termelők közötti üzleti kapcsolat.

6.3.6.

Nemzeti szinten fontolóra kell venni a piaci tárgyalásokkal kapcsolatos fordított megközelítést olyan értékláncok létrehozása révén, amelyek célja, hogy a mezőgazdasági termelők a minimálbér kétszeresének megfelelő havi jövedelemben részesüljenek.

7. Megoldások

7.1.

A családi gazdaságokra épülő rendszerhez, amelyet az európai fogyasztók oly nagyra értékelnek, erőteljes és hatékony jogszabályokkal párosuló jó szakpolitikákra, valamint méltányos és észszerű szabályozásra van szükség, amelyek segítenek csökkenteni a szélsőséges áringadozások komoly veszélyét és megelőzni azt, hogy az ellátási láncban az erőviszonyok egyre kiegyensúlyozatlanabbakká váljanak. A piacokat vizsgáló munkacsoport egy lépés ebbe az irányba, amelyet azonban tovább kell erősíteni.

7.2. A mezőgazdasági termelők igényeihez igazodó kutatás és innováció, többszereplős megközelítés és az érdekelt felek közvetlen bevonása

7.2.1.

Az érdekelt felek részvétele kulcsfontosságú a kutatás gyakorlatba való átültetése szempontjából. Ha az innovációs folyamat középpontjába a mezőgazdasági termelők érdekeit helyezzük, az nemcsak azt fogja biztosítani, hogy az említett folyamat jóval gyorsabban fejtse ki hatását, hanem a kutatási és innovációs eredmények gyakorlatba való átültethetőségét is. Ráadásul ennek segítségével az is biztosítható, hogy a kutatásra nyújtott támogatásokat jobban költsék el.

7.2.2.

A mezőgazdasági termelők, a mezőgazdasági üzemek, az erdőtulajdonosok és szövetkezeteik – részben kormányzati programok segítségével – az innováció és a gazdasági növekedés motorjai lehetnek. Ennélfogva támogatni és ösztönözni kell, hogy a mezőgazdasági, élelmiszeripari, erdészeti és akvakultúrával kapcsolatos kutatási és innovációs tevékenységekbe már a kezdetektől fogva bevonják őket. A projektek minden szakaszába való bevonásuk biztosítani fogja, hogy a kutatás és az innováció mindinkább a kereslethez igazodjon, valamint elő fogja segíteni a tudományos világ és a gyakorlat közötti jelenlegi szakadék áthidalását és az alkalmazható megoldások irányába való elmozdulást. Végezetül ennek eredményképpen mezőgazdasági termelőink és termesztőink versenyképesebbek lehetnek.

7.3. Kiválóság és minőség (ökológiai termékek, földrajzi jelzések, márkaépítés és rövid élelmiszer-ellátási lánc)

7.3.1.

A magas hozzáadott értékkel rendelkező termékek – például a földrajzi jelzéssel ellátott termékek és az ökológiai termékek – jó jövedelemforrást jelentenek sok gazdasági szereplő, különösen a mezőgazdasági termelők számára. E sajátos élelmiszerláncok még ennél is érdekesebbek akkor, ha nincsenek viszonteladók és közvetítők. Ebben az esetben e rövid ellátási láncok rendkívül jövedelmező bevételi forrást jelentenek a mezőgazdasági termelők és az ilyen termékeket előállító vidéki közösségek számára.

7.3.2.

Ha részletesebben is megnézzük, az EU rövid ellátási láncai alternatívát jelentenek a hagyományosan hosszabb élelmiszerláncokkal szemben, ahol a mezőgazdasági kistermelők vagy szövetkezetek alkupozíciója gyakran rossz, a fogyasztók pedig nem tudják az élelmiszer nyomát visszakövetni egy ismert termelőhöz vagy egy környező területhez. Az ilyen élelmiszerrendszerek nagy jelentőséggel bírnak, mivel válaszolni tudnak mind a mezőgazdasági termelők, mind a fogyasztók számos igényére, illetve az általuk kínált lehetőségekre. A különböző típusú rövid ellátási láncok (például egyének általi közvetlen értékesítések és/vagy közös közvetlen értékesítések, partnerségek – közösségi támogatású mezőgazdaság) létrehozása az európai versenyképesség javítására irányuló közös agrárpolitikai megközelítések közé tartozik. A rövid élelmiszer-ellátási láncok a változás hajtóerejévé válhatnak, és példaként szolgálhatnak az agrár-élelmiszeripari láncon belül az átláthatóság, a bizalom, a méltányosság és a növekedés fokozását illetően.

7.3.3.

Az elegendő mennyiségű élelem bizonyos szociális stabilitást garantál az uniós polgárok életében ahhoz a helyzethez képest, ami Földünk egyes részein tapasztalható, ahol szűkös az élelmiszer-ellátás, ami a más országokból Európa felé irányuló gazdasági migráció egyik oka is egyben.

7.4. Oktatás és új készségek kifejlesztése a primer szektor számára (rövidebb)

7.4.1.

Az EUROSTAT szerint az Unióban a mezőgazdasági üzemek legtöbb vezetője csak gyakorlati tapasztalattal rendelkezik; 2016-ban 10-ből 7 esetben ez volt a helyzet (68,3 %). A mezőgazdasági üzemek vezetői tízből kevesebb mint egy esetben (9,1 %) részesültek teljeskörű mezőgazdasági képzésben, a többiek (22,6 %) pedig mezőgazdasági alapképzésben részesültek.

7.4.2.

A primer szektoron belüli oktatás döntő fontosságú ahhoz, hogy előmozdítsuk a modernizációt, és javulást érjünk el az új technológiák használata terén.

7.4.3.

Ez napjainkban, amikor a digitális készségek a korszerű gazdaságirányítás alapvető elemeivé válnak, létfontosságú. Sok területen van szükség ezekre a készségekre, és ez alól a mezőgazdaság sem kivétel. A mezőgazdaságban egyre növekszik az ikt- és digitális készségekkel rendelkező szakemberek iránti igény, de a gazdaságban egyértelműen szakemberhiány van, különösen a vidéki területeken.

7.4.4.

Annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelők közössége teljes mértékben kihasználhassa a technológiai és digitális átalakulás kínálta előnyöket, a mezőgazdaságban dolgozók körében fejleszteni kell a digitális készségeket.

7.4.5.

Ez megvalósítható a gazdaságok szintjén, illetve szövetségek vagy szövetkezetek keretében is, csakúgy, mint az uniós oktatási és képzési rendszeren belül, amelynek az új készségek kifejlesztése céljából egész életen át tartó tanulási programokat kell kínálnia.

Kelt Brüsszelben, 2019. július 18-án.

az Európai

Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Luca JAHIER

(1) EUROSTAT, Agriculture, forestry and fishery statistics 2018.

(2) EUROSTAT, Agriculture, forestry and fishery statistics 2018.

(3) COPA COGECA – EU Code of conduct on agricultural data sharing by contractual agreement.

18.10.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 353/79

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A közlekedés, az energia és az általános érdekű szolgáltatások – a fenntartható európai növekedés mozgatórugói a digitális forradalomnak köszönhetően

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2019/C 353/13)

Előadó: Alberto MAZZOLA

Társelőadó: Evangelia KEKELEKI

Közgyűlési határozat:	2019.1.24.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 32. cikkének (2) bekezdése saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2019.7.3.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2019.7.17.
Plenáris ülés száma:	545.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	183/13/19

1. Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB meggyőződése, hogy a közlekedéssel, energiával és általános érdekű szolgáltatásokkal kapcsolatos megbízható európai rendszerek létfontosságúak egy teljes mértékben integrált kontinens számára, amely megfelel a fenntartható, versenyképes növekedés globális kihívásainak, és egy modern, digitalizált és intelligens környezetben képes kezelni a gazdasági növekedés, a jólét, a munkalehetőségek, a szegénység, az egyenlőtlenség, az éghajlat, a béke és a jogérvényesülés kérdését az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak megfelelően. Az EGSZB véleménye szerint az uniós polgárok – mint vállalkozók, termelők, munkavállalók, fogyasztók, termelő-fogyasztók, befektetők és végső felhasználók – aktív részvételének és szerepvállalásának a szakpolitikai alternatívák és fellépések középpontjában kell állnia.

1.2.

Az EGSZB határozott meggyőződése, hogy továbbra is az uniós egységes piac kiteljesítése a legfontosabb pillér az európai digitális növekedés előmozdítása szempontjából. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy mind a vállalkozások, mind pedig a fogyasztók esetében érvényesítse és ellenőrizze a jóváhagyott jogszabályok megfelelő alkalmazását. Kéri továbbá, hogy az Európai Bizottság sürgősen vizsgálja felül az egységes piacról szóló fehér könyvet annak érdekében, hogy stratégiát dolgozzon ki az egységes piac 2025-ig történő kiteljesítésére, az erősebb vállalkozások támogatására, amely szélesebb körben biztosít védelmet a munkavállalók és a fogyasztók számára, és kiterjed az új, teljesen összekapcsolt és interoperábilis intelligens európai közlekedési, energia- és általános érdekű szolgáltatásokra.

1.3.

Az EGSZB egy olyan szabályozási környezet kialakítását ajánlja, amely ösztönzi a versenyt és az innovációt, bizalommal tölti el a polgárokat és a vállalkozásokat, illetve felhívja a figyelmüket azokra az előnyökre, amelyeket a közlekedés, az energia és az általános érdekű szolgáltatások terén alkalmazott digitális technológiák jelentenek a polgárok, a fogyasztók, a vállalkozások és a munkavállalók számára, ideértve mindannyiuk egyetlen „elektronikus személlyé” történő összefogását. Az EGSZB azt javasolja, hogy az adat feletti rendelkezési jog fogalmáról térjenek át a természetes és jogi személyek adatokhoz fűződő jogának meghatározására. A fogyasztóknak magánéletük védelme érdekében rendelkezniük kell az összekapcsolt eszközök által generált adatok felett.

1.4.

Elengedhetetlen az adatok szabad áramlása. Az EGSZB ezért olyan hatékony megoldások kidolgozását kéri, amelyek kiküszöbölik az adatok hozzáférhetőségével, interoperabilitásával és továbbításával kapcsolatos problémákat, ugyanakkor gondoskodnak az adatok és a magánélet megfelelő védelméről, a tisztességes versenyről és a fogyasztók választási lehetőségeinek bővítéséről. Az adatcserével és a költségek megtérítésével kapcsolatban viszonossági alapon működő állami és magánvállalatokra is azonos feltételeket kell alkalmazni.

1.5.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy különítsenek el elegendő forrást és kompetenciát a meglévő jogszabályok hatékony nyomon követésére és végrehajtására. Az EGSZB emellett arra kéri a tagállamokat, hogy mielőbb fogadják el az európai uniós kollektív jogorvoslati rendszerre vonatkozó európai bizottsági javaslatot. Biztosítani kell, hogy csak a kellően megalapozott esetek kezelésére kerüljön sor, elkerülve ezáltal a túlzott mértékű pereskedést.

1.6.

Az EGSZB egyértelmű álláspontot képvisel azzal kapcsolatban, hogy etikailag milyen mértékben fogadható el, ha a döntések meghozatalát a mesterséges intelligencián alapuló rendszerekre ruházzuk át: az automatizált rendszereknek, bármilyen kifinomultak is legyenek, a gép emberi vezérlésének elvét szem előtt tartva kell működniük.

1.7.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen közzé iránymutatást és pontosítást az általános adatvédelmi rendelettel kapcsolatban az egységes végrehajtás, valamint a magas szintű adat- és fogyasztóvédelem biztosítása érdekében, többek között az összekapcsolt és automatizált járművek esetében, illetve vizsgálja felül a termékfelelősségi és biztosítási szabályokat annak érdekében, hogy azokat egy olyan helyzethez igazítsák, ahol a döntéseket egyre inkább szoftverek fogják meghozni. A kiberbiztonság rendkívül fontos a biztonságos és elfogadott átmenet biztosításához.

1.8.

Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki megfelelő keretrendszert a digitalizált nemzeti egészségügyi rendszerek számára annak vonatkozásában, hogy az uniós polgárok egészségügyi adatait az uniós intézmények és vállalatok által végrehajtott kutatás és innováció céljából és az általános adatvédelmi rendelettel összhangban, azaz a magánélet védelmének és az anonimitás megőrzésének szigorú feltételei mellett oszthassák meg.

1.9.

Az 5G a mobil és internetes technológiát olyan általános célú technológiává teszi, amely nagymértékben hozzájárul „az ipari szerkezetváltás folyamatához, amely megállás nélkül forradalmasítja belülről a gazdasági szerkezetet, folyamatosan elpusztítja a régit, és folyamatosan egy újat hoz létre […]”. Az EGSZB ezért sürgeti az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy teljesítsék ki a digitális egységes piacot, és – egyebek mellett – fejlesszék az 5G szolgáltatások integrálásával és használatával kapcsolatos képességeket az olyan európai iparágak versenyképességének védelme és javítása érdekében, mint a közlekedés és a gépjárműipar, az energia, a vegyipar és a gyógyszeripar, a feldolgozóipar – ideértve a kkv-kat is –, valamint a pénzügyek, ahol Európa vezető globális hatalom.

1.10.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy szigorúan kísérje figyelemmel az 5G bevezetésének és tényleges használatának előrehaladását, és kéri a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel ezt a folyamatot. Az EGSZB egy olyan európai politika elfogadását javasolja, amely előírja, hogy minden országnak legalább két szolgáltatója legyen, köztük legalább egy európai.

1.11.

Ezen túlmenően az elektromágneses sugárzás emberi egészségre és környezetre gyakorolt potenciális kockázatainak értékelése érdekében az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy adjon megbízást az 5G sugárzás biológiai hatásvizsgálatának elkészítésére.

1.12.

Az EGSZB rámutat arra, hogy az európai energia- és közlekedési rendszerek digitális transzformációja minden szinten új készségeket követel meg a munkavállalóktól és az alkalmazottaktól, és hangsúlyozza, hogy szorosabb kapcsolatokat kell kialakítani az oktatási és képzési szolgáltatók és az ipar között, elősegítve a digitális jártasság, valamint a digitális, egész életen át tartó tanulás és állandó képzés erősítését szolgáló nagy léptékű mechanizmusokat: az Európai Szociális Alapnak lépnie kell ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban. Az oktatás és a képzés a polgárok és a fogyasztók számára is szükséges ahhoz, hogy az elektronikus hírközlő hálózathoz való hozzáférés hiánya vagy a digitális írástudatlanság miatt ne szoruljanak ki a digitális piacról. Az EGSZB szerint tudatosságnövelő kampányokkal is javítani kell a kiberhigiéniát az egyének és a vállalkozások körében (1).

1.13.

Az EGSZB a kibocsátásmentes és alacsony kibocsátású mobilitásra való átállás megszervezése érdekében támogatja a következőket: integrált és rendszerszintű, technológiai szempontból semleges megközelítés; alacsony kibocsátású és kibocsátásmentes járművek és infrastruktúra; alternatív és nulla nettó szén-dioxid-kibocsátású tüzelőanyagokra való fokozatos hosszú távú átállás; a hatékonyság növelése, mint például az egységes európai égbolt esetében, a digitális technológiák optimális felhasználása, például az Európai Vasúti Forgalomirányítási Rendszer (ERTMS) esetében és az intelligens árképzés, valamint a multimodális integráció és a fenntarthatóbb közlekedési módokra való áttérés további előmozdítása révén; valamint a növekvő összekapcsoltságnak köszönhetően a polgárok azon képessége, hogy a „mobilitást mint szolgáltatást” válasszák.

1.14.

Az EGSZB megítélése szerint az energiaágazat az alábbi különböző fellépések révén járulhat hozzá a dekarbonizációhoz:

—	a klímasemleges, energiahatékony és körforgásos gazdaság szempontjából kulcsfontosságú, kialakulóban lévő technológiák alkalmazásának előmozdítása;

—	az intelligens hálózatok előtérbe helyezése a különböző megújuló források felhasználásának integrálása és optimalizálása érdekében;

—	tiszta technológiák az energia előállítása, tárolása, átvitele, elosztása és fogyasztása terén, felhasználóoldali válasz, energiahatékonyság, épületek és mikrotermelés;

—	az energiaigényes iparágakra és régiókra vonatkozó egyedi stratégia;

—	erőteljesebb kibocsátáskereskedelmi rendszer;

—	a struktúrák és hálózatok biztonságát és kiberbiztonságát szolgáló megerősített eszközök.

1.15.

Az EGSZB rámutat a következőkre:

—	a nagyméretű, összekapcsolt európai energia-, közlekedési és távközlési infrastruktúrák elengedhetetlen csomópontjai az egységes piacnak, és nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy az EU a világszintű előrehaladás és verseny élvonalában maradjon;

—	a TEN-T hálózat megvalósításának közlekedési prioritása mintegy 500 milliárd euro értékű beruházást igényel 2030-ig, egyedül a törzshálózatra vonatkozóan;

—	az európai piaci szereplők 5G-re vonatkozó beruházásait a következő öt évre évente 60–100 milliárd euróra becsülik; a vidéki térségek összekapcsolhatósága pedig 127 milliárd eurós beruházást igényelne;

—	a nulla nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátású gazdaság eléréséhez évente 175–290 milliárd euro összegű további beruházásra lesz szükség összesen 520–575 milliárd euro értékben, és mintegy 850–900 milliárd euro értékben a közlekedés terén.

1.16.

Az ilyen hatalmas, az EU GDP-jének 9–10 %-át kitevő, főként magán- és további beruházások finanszírozása érdekében az EGSZB javasolja, hogy támogassák a beruházásbarát környezetet, többek között a beruházási aranyszabály alkalmazását és új finanszírozási rendszerek megteremtését a kohéziós eszközök, az EBB, az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz és az Invest EU, az Európai horizont, valamint a köz- és magánszféra közös kezdeményezései révén. Az EGSZB reméli, hogy e beruházások nagy részét a köz- és magánbefektetők fedezhetik, és e célból javasolja az adminisztratív eljárások egyszerűsítését, az alapok és a finanszírozás kibővítését, a negatív és pozitív externáliák internalizálását, és a beruházásbarát környezet megteremtését. A pénzügyek környezetbarátabbá tételére vonatkozó EU-s taxonómia létrehozására irányuló folyamatos munka fontos lépés.

1.17.

Az EGSZB-nek ugyanakkor mély meggyőződése, hogy csak egy közös, rendszerszintű jövőképen alapuló, rövid és középtávon ellenőrizhető köztes célok elérésével kísért politikai és társadalmi kompromisszum biztosítaná, hogy a magánbefektetők egy ilyen hatalmas pénzügyi kötelezettségvállalást, az európai adófizetők pedig egy ilyen hatalmas közberuházást elfogadjanak.

2. Átfogó kihívások

2.1.

A fenntartható fejlődési célok minden országot arra ösztönöznek, hogy lépéseket tegyenek a mindenki számára jobb és fenntarthatóbb jövő elérésére. Foglalkoznak az előttünk álló globális kihívásokkal, köztük a gazdasági növekedéssel, a jóléttel, a szegénységgel, az egyenlőtlenséggel, az éghajlattal, a munkalehetőségekkel, a békével és az igazságossággal. A fenntartható fejlődési célok arra is felhívnak, hogy a világot mielőbb egy fenntarthatóbb pályára állítsuk. A digitalizáció szorosan kapcsolódik a fenntartható fejlődési célokhoz: az ipar, az innováció, az infrastruktúra és az egész társadalom megerősítése révén lehetővé teszi azok elérését. Egyértelműen bizonyított, hogy a digitalizáció és számos fenntartható fejlődési cél elérése előnyösen hat egymásra.

2.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy Európának nyitottnak kell lennie a digitális platformokon alapuló új típusú üzleti modellek kidolgozására és bevezetésére, feltéve, hogy sikerül megőrizni az átláthatóságot és a szociális záradékokat.

2.3.

Bár egyre több ember fér hozzá a digitális technológiákhoz, a digitális technológiák használata terén megmutatkozó digitális szakadék továbbra is fennáll, mivel vannak, akik nem férnek hozzájuk és vannak, akik másoknál jobban tudják a digitális átalakulást az életminőségük javításának szolgálatába állítani.

2.4.

Az európai gazdaság digitális átalakulása minden szinten új készségeket követel meg. Sok tagállamban nincs meg a kapcsolat az oktatási szolgáltatók és az iparág között, holott ezek a fejlemények pontosan az együttműködés megerősítését teszik szükségessé annak érdekében, hogy a készséghiányok, illetve a változó készségkereslet és -kínálat közötti eltérés ne alakulhasson ki. A folyamatos oktatás és képzés, valamint az egész életen át tartó tanulás kulcsfontosságú elemei a munkahelyek átalakításának és a szakmai fejlődés előmozdításának. Ahhoz, hogy az EU versenyképes tudjon maradni, az oktatás és a képzés – akár kutatási projekteken keresztül is –lényeges módja a tehetséggondozásnak és a magas szintű készségek biztosításának.

2.5.

Az EGSZB emellett úgy véli, hogy az EU-nak és a tagállamoknak támogatniuk kell azokat a munkavállalókat, akik a digitális és az energetikai átállás következtében elveszthetik munkahelyüket. Ennek kapcsán az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, az Európai Parlamentet és az Európai Unió Tanácsát, hogy az Európai Szociális Alapot és az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot olyan módon alakítsák ki és finanszírozzák, hogy azok kezelni tudják ezeket a kihívásokat.

2.6.

Elengedhetetlen az adatok szabad áramlása. Az EGSZB ezért olyan hatékony megoldásokra szólít fel, amelyek kiküszöbölik az adatok hozzáférhetőségével, interoperabilitásával és továbbításával kapcsolatos problémákat, ugyanakkor gondoskodnak az adatok és a magánélet megfelelő védelméről. Az adatcserével és a költségek megtérítésével kapcsolatban viszonossági alapon működő állami és magánvállalatokra is azonos feltételeket kell alkalmazni.

2.7.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az adatokhoz való hozzáférés terén biztosítsa a tisztességes versenyt és a fogyasztók választási lehetőségeit. A gépjárműiparban kulcsfontosságú lesz a fedélzeti adatokhoz való méltányos hozzáférés annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztók versenyképes, praktikus és innovatív mobilitási szolgáltatásokhoz férjenek hozzá. Az EGSZB javasolja, hogy az Európai Bizottság nyújtson iránymutatást arra vonatkozóan, hogy az általános adatvédelmi rendelet és a magánélet védelmére vonatkozó szabályok hogyan alkalmazandók az összekapcsolt és automatizált járművekre. A „mobilitás mint szolgáltatás” (MaaS) vonatkozásában is problémák merülhetnek fel a tömegközlekedés területén.

2.8.

Az EGSZB arra is kéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja felül a termékfelelősségi és a biztosítási szabályokat annak érdekében, hogy azokat olyan helyzethez igazítsa, amelyben a döntéseket egyre inkább szoftverek hozzák. A beépített és az alapértelmezett biztonság és védelem elveit szisztematikusan kell alkalmazni annak érdekében, hogy megnőjön az említett technológiák bevezetésével kapcsolatos bizalom.

2.9.

A kiberbiztonság rendkívül fontos a biztonságos átmenet biztosításához. Maradéktalanul foglalkozni kell a legfontosabb ágazatok előtt álló uniós szintű kihívásokkal – megerősítve az Európai Kiberbiztonsági Ügynökség szerepét –, hogy csökkenteni lehessen az egyre szorosabban összekapcsolódó európai hálózat gyenge láncszemeivel kapcsolatos kockázatot. Az EGSZB különösen üdvözli a villamosenergia-piaci átvitelirendszer-üzemeltetők európai hálózatának ezzel kapcsolatos munkáját.

2.10.

Az érzékelők és az intelligens fogyasztásmérők fokozatos telepítése nagy mennyiségű adatot generál. Ezeket az adatokat az érdekelt feleknek az egyéni szabadságokat megőrző, biztonságos és átlátható módon kell feldolgozniuk és hozzáférhetővé tenniük. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy bár az intelligens technológiákban rejlő potenciál igen jelentős, számos jól megalapozott fogyasztóvédelmi elvet tesz próbára, ilyen például a magánélet védelme, a felelősség és a biztonság, valamint az energiaszegénység elleni küzdelemre irányuló erőfeszítések. Ami az adatokat illeti, a szabályozóknak olyan megközelítésre van szükségük, melynek révén a fogyasztók mindig hozzáférnek az általuk létrehozott adatokhoz, illetve ellenőrzésük alatt tartják azokat, és amely előmozdítja a versenyt és innovatív szolgáltatásokat nyújt.

2.11.

A mesterséges intelligencia éppen átalakítja az összes ágazatot, és számos olyan kihívást jelenít meg, amellyel foglalkozni kell. Biztosítékokra van szükség például az automatikus döntéshozatal átláthatóságával és a fogyasztókkal szembeni megkülönböztetés megelőzésével kapcsolatban.

2.12.

A fogyasztóknak emellett hozzá kell férniük az egyszerű és szabványosított termékekhez, különös tekintettel a nem szakértő, az idős, és a kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztókra.

3. Közlekedés

3.1.

Az EU egységes piacán a közlekedési ágazat az EU GDP-jének 6,3 %-át teszi ki, és mintegy 13 millió embert foglalkoztat közvetlenül az EU-ban: ez a teljes uniós foglalkoztatás több mint 7 %-a, többek között mintegy 2,3 millió emberrel a gépjárműgyártásban.

3.1.1.

A közlekedés számos, a gazdasági fejlődéssel, az iparral és a kkv-kkal, valamint a kereskedelemmel és beruházással kapcsolatos fenntartható fejlődési cél elérése szempontjából rendkívül fontos. Ugyanakkor a közlekedés is nehézségekkel küzd a 2. fenntartható fejlődési cél, valamint a Párizsi Megállapodás célkitűzéseinek (2) teljesítése kapcsán.

3.1.2.

A közlekedéspolitikának a tisztességes, hatékony és teljesen digitalizált egységes piac megvalósítását kell előtérbe helyeznie, amely mindenki számára kézzelfogható előnyökkel jár. Ez ma még mozaikszerű, a nemzetközi versennyel szemben is. A közlekedési ágazat is fontos szerepet tölt be az egész egységes piac egyik fő elősegítőjeként.

3.1.3.

„A közúti közlekedés területén még nem sikerült megtalálni az egész Európai Unióban érvényes megfelelő egyensúlyt a liberalizáció és a közúti járművezetőkre vonatkozó szociális záradékok között, a közúti jogszabályok közelmúltban javasolt módosításai ellenére sem” (3). A közúti ágazat fő problémája ma a végrehajtás hiánya és a közúti járművezetők elégtelen száma (körülbelül 20 %).

3.1.4.

A 2007-ben liberalizált uniós vasúti árufuvarozás még nem interoperábilis, annak ellenére, hogy a forgalom 50 %-a nemzetközi. Tovább kell javítani az utasok elégedettségét. Az Európai Vasúti Forgalomirányítási Rendszer (ERTMS) telepítésének központi szerepet kell kapnia a vasutak digitalizációjára vonatkozó uniós stratégiában annak érdekében, hogy a rendszer előnyei (pl. műszaki és üzemeltetési harmonizáció, hálózati kapacitásnövekedés, nagyobb megbízhatóság, csökkenő karbantartási költségek, automatikus vonatüzemeltetés stb.) átültethetők legyenek a gyakorlatba.

3.1.5.

A légi közlekedésben a piacok hatékonyabban működnek. A liberalizáció óta a légi viteldíjak a tizedére csökkentek, az útvonalak száma pedig a hétszeresére nőtt, ugyanakkor az infrastruktúra- és szolgáltatási költségek megduplázódtak. Továbbra is számos probléma és bizonytalanság létezik a légi közlekedési személyzet különféle foglalkoztatási formáit illetően, előfordulnak olyan gyakorlatok is, amelyek az alkalmazandó jog megsértését vagy megkerülését jelentik. Ami a nagyobb hatékonyságot illeti, az egységes európai égbolt (SES) teljeskörű megvalósítására van szükség, mivel több közvetlen repülőjárat létrejöttével, az utazási idő lerövidülésével és a CO2-kibocsátás mintegy 10 %-os csökkenésével jár. A Tanácsnak nem kellene tovább akadályoznia ennek megvalósítását. Az EGSZB kéri, hogy a Tanács mihamarabb fogadja el a légi utasok jogairól szóló felülvizsgált rendeletet, mivel a bírósági ügyek számának jelentős csökkentése érdekében jelentős pontosításra van szükség.

3.1.6.

A kikötői szolgáltatásokról szóló, nemrégiben elfogadott rendelet a kikötőkre vonatkozó általános csoportmentességi rendelettel együtt végül szilárd, de rugalmas jogalkotási keretet biztosít a kikötők és az érdekelt felek számára.

3.2. Dekarbonizáció és kibocsátásmentesség

3.2.1.

A közlekedés energiaszükségletének 94 %-a továbbra is az olajtól függ. A közúti fuvarozás mintegy 73 %-ot tesz ki. A közlekedés az egyetlen uniós iparág, amelynek szén-dioxid-kibocsátása 1990 óta egyre nő.

3.2.2.

2018-ban az Európai Bizottság közzétette a 2050-re megvalósítandó klímasemleges jövőre vonatkozó elképzeléseit. „A jelentős kibocsátáscsökkentés elérése integrált rendszermegközelítést igényel. Ez magában foglalja i) a teljes járműhatékonyságot, az alacsony és nulla kibocsátású járműveket és infrastruktúrát, ii) a közlekedési célú, alternatív és nettó nulla szén-dioxid-kibocsátású üzemanyagokra való, 2050-re megvalósuló áttérést, iii) a közlekedési rendszer hatékonyságnövelésének előmozdítását – a digitális technológiák és az intelligens árképzés kiaknázása révén, valamint a multimodális integráció és a fenntarthatóbb közlekedési módok felé való elmozdulás további ösztönzésével”, és megfelelő források biztosításával a tömegközlekedési hálózat vidéki és városi területeken történő átalakításához és bővítéséhez. A zöldebb gazdaságra való áttérés azonban nehéz és fájdalmas lépés (4).

3.2.3.

A közlekedési ágazatban a szén-dioxid-kibocsátás 100 %-os csökkentésének 2050-ig történő elérése a becslések szerint körülbelül évi 800 milliárd EUR összegű beruházást tesz szükségessé, amelyet főként a magánszektor finanszíroz (5). Az ilyen beruházások támogatásához szilárd szabályozási keretet kell létrehozni a fenntartható finanszírozás terén.

3.2.4.

A technológiai szempontból semleges megközelítést illetően az EGSZB hangsúlyozza, hogy a villamos energiától eltérő meghajtási technológiák – köztük a hidrogén vagy a fosszilis energiahordozóktól teljesen mentes folyékony üzemanyagok, pl. a HVO100 – is komoly lehetőségeket kínálnak a tiszta mobilitásra (6). A tömegközlekedésre való modális váltás egyúttal az aktív éghajlatvédelem egyik módja is. Az elektromos akkumulátorok gyártása az energiafüggetlenség egyik tényezője lesz.

3.2.5.

Az EGSZB egyetért azzal, hogy a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) hajózásra vonatkozó célértékének végrehajtását az ágazat elsődleges prioritásának kell tekinteni 2023-ig, amely az áttörés szempontjából mérföldkőnek számít a kibocsátások csökkentésére irányuló intézkedések bevezetésében, illetve a jövőbeli üzemanyagokkal kapcsolatban követendő utak meghatározásában.

3.2.6.

A tiszta és alternatív üzemanyag-infrastruktúrába történő beruházás minden közlekedési mód esetében idő- és költségigényes, és azt a tervezett infrastruktúra kihasználására vonatkozó megfelelő ösztönzők meghatározásával kell kiegészíteni, elsősorban a felhasználók számára szükséges valamennyi információ nyílt platformokon keresztüli biztosítása révén.

3.3. A halálos kimenetelű közúti balesetek teljes kiküszöbölése, önvezető gépjárművek, a mobilitás mint szolgáltatás

3.3.1.

Az európai utakon bekövetkezett összes közlekedési baleset 95 %-át emberi hiba okozta: 2017-ben több mint 25 300-an vesztették életüket, és 1,2 millióan sérültek meg, a baleseti költségek pedig elérték az évi 120 milliárd eurót.

3.3.2.

A szárazföldi szállítással kapcsolatos technológiát minden bizonnyal forradalmasítani fogja a digitalizáció és az automatizálás: az EGSZB megjegyzi, hogy ez az új technológia képes hatékonyabbá tenni a közlekedési piacot, és egyben elemezhető adatokkal is szolgál, melyek segítségével érvényt lehet szerezni a hatályos jogszabályoknak, valamint az emberi és szociális jogok védelmének, illetve ellenőrizni lehet azokat.

3.3.3.

A digitalizáció jelenti majd a kulcsot az új piaci modellek – köztük a különböző platformok és a megosztásalapú gazdaság – kifejlesztéséhez is, amely még messze nem alakult ki teljesen, és valószínűleg nem fog kiterjedni azokra a vidéki területekre, ahol nem áll rendelkezésre tömegközlekedés. Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy garantálja a megosztott közlekedési eszközök, elsősorban az elektromos rollerek biztonságát.

3.3.4.

Az automatizált vezetés bevezetésével lehetővé kell váljon a halálos balesetek számának jelentős mértékű csökkentése, vagy akár teljes megszüntetése is. Az EGSZB azonban úgy véli, hogy a vezető nélküli autókat csak akkor fogják elfogadni, ha ugyanolyan szintű biztonságot kínálnak az utasok számára, mint más személyszállítási rendszerek, például a vonatok vagy a nagy légi járművek. Az EGSZB kiemel néhány problémás területet, amely gátolhatja a lakossági elfogadottságot: 1) további költségek és 2) az egyre összetettebbé váló gépjárművezetés (7), 3) a „vegyes forgalom”(automatizált és manuális) típusai közötti átfedés hosszú időtartama, amikor a balesetek száma nőhet, és az úthálózat kapacitása csökkenhet, 4) biztonsági és kiberbiztonsági aggályok, és 5) jogi bizonytalanság a balesetek esetén fennálló felelősséggel kapcsolatban.

3.3.5.

Az EGSZB szerint a halálos kimenetelű balesetek teljes kiküszöbölése tekintetében tovább kellene folytatni a következő pontok vizsgálatát: sürgősen szükség van a közúti közlekedési szabályokra és az azokhoz kapcsolódó szankciókra vonatkozó nemzeti jogszabályok harmonizációjára; az új, „biztonságos” autókat megfizethetővé tétele a fogyasztók és a vállalkozások számára; definíció szerint csak az ember képes „etikai” döntéseket meghozni, és a gépek csak társai lehetnek az embernek, de nem léphetnek a helyébe; biztosítótársaságok által végrehajtott díjcsökkentések, amelyek célja, hogy az emberek ösztönzést kapjanak a biztonságosabb járművek megvásárlására; a járművek adataihoz való hozzáféréssel kapcsolatos minden új szabályozásnál tiszteletben kell tartani az „első a biztonság” elvet.

3.3.6.

A közlekedési módok, köztük a tömegközlekedés közötti összekapcsolt és automatizált mobilitási megoldások az innováció fontos területét jelentik, ahol az EU-nak lehetősége van világelsővé válni. Ez csak a köz- és magánszféra erőfeszítéseivel és beruházásaival való együttműködésen keresztül valósulhat meg.

3.3.7.

A „mobilitás mint szolgáltatás” (Mobility-as-a-Service/MaaS) a saját tulajdonú szállítási módokról a tömegközlekedésre és a fogyasztók által szolgáltatásként használt mobilitási megoldásokra való áttérést jelenti (8). A MaaS mögött meghúzódó alapkoncepció, hogy az utasok számára utazási igényeiken alapuló mobilitási megoldásokat kínáljon. A Maas egyetlen egységként tekint a közlekedési rendszer egészére. Az igény szerinti mobilitás szintén segíthet az olyan személyek mobilitáshoz való hozzáférésének javításában, akik távoli területeken élnek, vagy mobilitási nehézségekkel szembesülnek (például az idősek és/vagy a fogyatékossággal élő személyek).

3.4. Beruházások

3.4.1.

Az EGSZB elismeri, hogy Európa számos területén a közlekedési infrastruktúra mai hálózata nem eredményes. A közlekedési szolgáltatások iránti egyre növekvő keresletre való felkészülés jegyében jelentős köz- és magánberuházásokra van szükség a közlekedési infrastruktúra kiépítése és fejlesztése érdekében.

3.4.2.

A TEN-T hálózat időben, optimális földrajzi lefedettséggel történő kiépítésének abszolút prioritást kell élveznie: a TEN-T törzshálózatot 2030-ig, az átfogó hálózatot pedig 2050-ig vagy azt megelőzően kell befejezni. Csak a törzshálózat megvalósításához mintegy 500 milliárd EUR összegű beruházásra van szükség az ellenálló képesség figyelembevétele és a meglévő infrastruktúra korszerűsítése nélkül. Ezek a beruházások nem finanszírozhatók kizárólag az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz támogatásai vagy az uniós eszközök révén, a tagállamok forrásai pedig valószínűleg nem elegendők. Konkrét kockázata van annak, hogy jelentős késések jelentkeznek.

3.4.3.

A támogatások továbbra is fontos szerepet fognak játszani az EU beruházási politikájában a közlekedési ágazatban, különösen azokban az esetekben, ahol a piaci beruházásokat nehezebb megvalósítani. Ugyanakkor a támogatások ötvözése más finanszírozási forrásokkal, például az Európai Beruházási Bank vagy a magánszektor által nyújtott hitelekkel, valamint a köz- és magánszektorbeli befektetők mozgósítása, beleértve a köz-és magánszféra együttműködését alapvető fontosságú kiegészítő eszközök.

3.4.4.

„Az EGSZB azt kéri, hogy ruházzanak be olyan technológiába és infrastruktúrába, amely alapul szolgálhat a digitális közlekedéshez. Elsősorban forgalomirányítási és -ellenőrzési rendszerekről van szó: SESAR […], ERTMS […] és C-ITS. Emellett 5G-s kapcsolatot kell biztosítani a TEN-T törzshálózat mentén. Az olyan uniós finanszírozási eszközöknek, mint amilyen az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz, az InvestEU és az Európai horizont, rangsorolniuk kell ezeket a törekvéseket” (9).

3.4.5.

„Az EGSZB […] szerint […] egy a „felhasználó fizet” és a „szennyező fizet” elvnek megfelelő útdíjrendszer alkalmazása kedvező hatással lenne, amennyiben elkülönítenék a közúti infrastruktúra használatából származó bevételeket” (10).

4. Energiaügy

4.1. Egységes energiapiac

4.1.1.

2016-ban az uniós energiaágazat forgalma 1,881 milliárd eurót tett ki, és közvetlenül mintegy 1 630 000 főt foglalkoztatott.

4.1.2.

Minden európai polgár számára biztosítani kell a biztonságos, fenntartható és megfizethető energiához való hozzáférést. Ez az energiaunió elsődleges célkitűzése. Az EGSZB csalódottságának ad hangot a tagállamokbeli energiaárak között tapasztalható jelentős különbségek miatt, ami az egységes energiapiac látványos kudarcát teszi nyilvánvalóvá. Az uniós energiaunió és digitális egységes piac megvalósításával az árak az adóügyi összetevő kivételével várhatóan közelítenek majd egymáshoz.

Az energiaágazat emberközpontú digitalizációja alapvető fontosságú az EU számára, mert központi szerepet biztosíthat az energiafogyasztóknak és a termelő-fogyasztóknak, továbbá új energiapiacok létrehozásához járul hozzá.

4.2. Digitalizáció és új technológiák

4.2.1.

A SET-terv keretében a digitalizáció új lehetőségeket kínál a szolgáltatók számára azáltal, hogy optimalizálja értékes eszközeiket, integrálja a változó és az elosztott forrásokból származó megújuló energiákat, és csökkenti a működési költségeket; ugyanakkor az energiahatékonyságnak és a rugalmas keresleti mechanizmusokban való részvételnek köszönhetően mindenki számára előnyösnek kell lennie, mivel csökkenti a lakosság és a vállalkozások energiaköltségeit. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy értékelje az elért eredményeket, és ahol szükséges, tegyen további lépéseket.

4.3. Intelligens energiahálózat és megújuló energiaforrások

4.3.1.

Egyes megújuló energiaforrások költségei a becslések szerint már most is közelítenek a jelenlegi piaci árakhoz.

4.3.2.

A megosztott energetikai megoldások és az intelligens ellenőrzések egyre olcsóbbá válnak. Az intelligens hálózatok e kialakulóban lévő rendszer kulcsfontosságú elemei; melyek a digitalizáció révén hozzá fognak járulni az új energetikai környezetek összekapcsolásához. A jövő intelligens energiarendszerei nem egymástól elszigetelten fognak fejlődni: digitális és fizikai értelemben különböző energetikai és közlekedési hálózatokat fognak összekapcsolni, ami egyre több lehetőséget teremt. A villamos energia lesz valószínűleg az első érintett energiaágazat, mivel a digitalizáció erősebb kapcsolódást tesz lehetővé a fűtési és hűtési ágazattal, különösen az épületekben és a mobilitási ágazatban, elősegíti az érdekelt felek fokozott részvételét a helyi, regionális és európai értékláncokban, bevonva a helyi közösségeket és termelő-fogyasztókat az energiaközösségekbe és az energiapiaci ügyletekbe, valamint fellendíti az európai innovációt és vállalkozásokat.

4.3.3.

A Horizont 2020 keretprogram a fogyasztói és hálózati technológiák, piaci kiegészítő szolgáltatások, az energia és a vízenergia-tárolás, az akkumulátorok, a szélturbinák, a fotovoltaikus energia, a napenergia, a hőenergia, a biogáz és a mikrotermelés területén egy sor demonstrációs projekt finanszírozását biztosította a hálózati forgalmazásra, átviteli hálózatokra, elosztott tárolásra, nagyméretű tároló rendszerekre, megújuló energiaforrásokra, illetve fűtési és hűtési rendszerekre vonatkozóan. Az EGSZB üdvözli az innovációs alap létrehozását, amely egyre nagyobb támogatást nyújt majd a demonstrációs projektek számára.

4.3.4.

Az EGSZB sürgeti az EU-t, hogy tegyen további lépéseket az energiaszegénység felszámolása érdekében. Konkrét intézkedéseket kell hozni az épületek alapos felújításának megkönnyítésére és – ahol ez hasznos – napelemek telepítésére az energiaszegénység által érintett vagy fenyegetett személyek számára. Az EU-nak szem előtt kell tartania, hogy a szegények nem engedhetik meg maguknak ezeket az intézkedéseket.

4.3.5.

Az EGSZB üdvözli a széntermelő régiók átalakításával foglalkozó platform munkáját. Az energetikai átmenet valóban jobban érint egyes régiókat, mint másokat, különösen ott, ahol a fosszilis tüzelőanyagok kitermelése, a villamos energia és az energiaintenzív termelés koncentrálódik. Ezért a magas szénfelhasználású és szén-dioxid-kibocsátású régiók és ágazatok szerkezetváltását gondosan nyomon kell követni és hatékonyan kell irányítani, biztosítva a méltányos és társadalmilag elfogadható átmenetet, amely egyetlen munkavállalót és egyetlen régiót sem hagy lemaradni.

4.3.6.

Az energiaigényes iparágak több mint 6 millió közvetlen munkahelyet biztosítanak Európában, és az alapját képezik a többszörös értékláncoknak, ideértve a tiszta energiarendszereket is. Az energiaigényes iparágak kibocsátása az ipari kibocsátások 60–80 %-át teszi ki. Az energiaigényes ágazatok dekarbonizációjával kapcsolatos kihívások hatalmasak, és mind technológiai, mind pedig nem technológiai újításokat igényelnek (például új üzleti modellek).

4.4. Energetikai beruházások

4.4.1.

Az európai energiapiac megerősítése, az energetikai átmenet megkönnyítése és a biztonságos rendszerműködés biztosítása mind megfelelő, jól fejlett és költséghatékony európai átviteli hálózatokon alapul.

4.4.2.

Az innováció, mint például a villamos energiát gázzá alakító hálózatok befecskendezése vagy a hidrogén jelentős eredményeket hozhat, és tényleges támogatás esetén gazdaságilag életképessé válhat.

4.4.3.

A CO2-kibocsátás 100 %-os csökkentését célzó forgatókönyvek (11) esetében az energiaágazatbeli átlagos éves beruházás évi 547 milliárd eurót tenne ki (a GDP 2,8 %-a) 2031 és 2050 között, szemben a 377 milliárd eurós (a GDP 1,9 %-a) referenciaszinttel. Ezek az összegek még egy fejlett gazdaság számára is jelentősek.

5. Általános érdekű szolgáltatások

5.1.

A fő stratégiai irányvonal az emberközpontú megközelítés megvalósítása az általános érdekű szolgáltatások mint a fenntartható európai növekedés mozgatórugóinak megvalósítása érdekében. A szociális jogok európai pillérének 20. és végső elve az „alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés”-sel foglalkozik, és kimondja, hogy mindenkinek joga van a jó minőségű alapvető szolgáltatásokhoz, többek között a vízellátáshoz, a szennyvízelvezetéshez, a közlekedéshez, a pénzügyi szolgáltatásokhoz és a digitális távközléshez. A megvalósuláshoz konkrét fenntartható fejlődésre és kohéziós intézkedésekre van szükség.

5.2.

A polgárok és a vállalkozások nyitottabb, átláthatóbb, elszámoltathatóbb és hatékonyabb irányítást sürgetnek. Az e-kormányzás, az e-egészségügy, az e-közbeszerzés és az e-számlázás irányába történő elmozdulás érdekében a felhőalapú architektúrák révén megvalósuló méretgazdaságosság és gyorsaság elősegíti majd az információk megosztását, és megkönnyíti a polgárok és a vállalkozások közötti interakciót.

5.3.

Fennáll annak a kockázata, hogy az általános érdekű szolgáltatások teljes digitalizációjának eredményeképpen az idős vagy digitális analfabéta fogyasztók kiszorulnak. Ebből következik, hogy az ilyen szolgáltatások egyes hagyományos szolgáltatásnyújtási pontjait fenn kell tartani.

5.4.

Az EGSZB javasolja, hogy az európai szemeszter keretében határozzanak meg az általános érdekű szolgáltatások tagállamokban történő biztosításának elszámoltathatóságára és átláthatóságára, valamint a szolgáltatásokhoz való hozzáférésre és azok megfelelő működésére vonatkozó rendelkezéseket.

5.5.

Az Európai Unió igen sok polgára küzd – különböző mértékben – komoly gazdasági nehézségekkel az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén, többek között a lakhatás, az energia, az elektronikus kommunikáció, a közlekedés, a víz, az egészségügyi ellátás és a szociális szolgáltatások tekintetében.

5.6.

Az általános érdekű szolgáltatásokhoz való hozzáférés hiánya számos tényezőtől függhet: lehet szó gazdasági, földrajzi, szociális (egyenlőtlen bánásmód) vagy fizikai természetű okról (fogyatékosság), vagy pedig a szolgáltatást nem igazították megfelelően a szükségletekhez és/vagy a műszaki fejlődéshez (a minőség és/vagy biztonság követelményeinek való meg nem felelés/előbbiek nem megfelelő szintje). A digitális technológiák segíthetnek e kihívások némelyikének leküzdésében.

5.7.

Az egészségügyi szolgáltatások esetében a digitalizáció lehetővé teheti a betegségek hatékonyabb megelőzését, diagnosztizálását és kezelését. Az olyan eszközök, mint az elektronikus egészségügyi nyilvántartás (EHR) lehetővé teheti a fogyasztók számára a kórtörténetükhöz és orvosi rendelvényeikhez való folyamatos hozzáférést. Az egészségügyi mobiltelefonos alkalmazások és az online orvosi konzultációk kiváló támogatást nyújthatnak a páciensek és a fogyasztók számára az egészségi állapotuk fenntartására és a betegségek megelőzésére irányuló törekvéseikhez, különösen a távoli területeken élők számára. A digitális egészségügyi termékek és szolgáltatások előnyei azonban komoly kockázatot jelentenek a betegek magánéletére, biztonságára és védelmére nézve, mivel a személyes egészségügyi nyilvántartások és az egészségügyi létesítményekben tárolt adatok megsértése gyakoribbá válhat. Az EU-nak átfogó szabályozási keretet kell kidolgoznia a harmonizált megközelítés biztosítása érdekében.

5.8.

Figyelembe véve, hogy a digitális egészségügyi szolgáltatások és termékek használata egyre elterjedtebb, többek között a határokon átnyúlóan is, szintén kulcsfontosságú az ilyen szolgáltatásokkal és termékekkel kapcsolatos felelősségre vonatkozó megközelítésnek az egész EU-ra kiterjedő összehangolása. Az uniós fogyasztók eredményes védelméhez való hozzájárulás érdekében olyan jogalkotási intézkedésekre van szükség, mint a szigorú piacfelügyelet és jogérvényesítés, valamint a digitális egészségügyi termékekkel és szolgáltatásokkal kapcsolatos hatékony jogorvoslati eszközök.

5.9.

Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy megfelelő keretrendszert a nemzeti egészségügyi rendszerekhez az uniós polgárok egészségügyi adatainak az uniós intézmények és vállalatok által végrehajtott kutatás és innováció céljából és az általános adatvédelmi rendelettel összhangban, azaz a magánélet védelmének és az anonimitás megőrzésének szigorú feltételei mellett történő megosztása érdekében.

5.10.

Az általános érdekű szolgáltatások esetében az üzemeltetőknek a digitális szolgáltatásnyújtás mellett az egyéb szolgáltatásnyújtási csatornákat is biztosítaniuk kell azok számára, akik saját döntés alapján vagy kényszerűségből nem érik el a digitális szolgáltatásokat.

5.11.

A tömegközlekedésen belüli általános érdekű szolgáltatások döntő fontosságúak az életminőség javítása és az alapvető uniós célkitűzések elérése szempontjából. Széles mérlegelési jogkör szükséges ahhoz, hogy az állami hatóságok általános érdekű szolgáltatásokat nyújtsanak, rendeljenek meg és szervezzenek.

6. 5G

6.1. Az 5G bevezetése az egységes piacon

6.1.1.

A hatóságok megkezdték az 5G bevezetésének megkönnyítését az egységes piacra, köztük az 5G frekvenciakiosztásokat is. Az elkövetkező hónapokban az európai mobilszolgáltatóknak fel kell készülniük arra, hogy tesztjeiket „valós” körülmények között hajtsák végre, mivel az első 5G okostelefonok és terminálok várhatóan 2019 első felében lesznek elérhetők. 2018. december elejéig azonban csak tizenkét tagállam hajtott végre vagy indított el legalább egy spektrumárverést.

6.1.2.

Nemzetközi szinten az összes ország versenyez azért, hogy az elsők között indítsa el az 5G-t a területén. Az EU is részt vesz ebben a versenyben. Az infrastruktúra öt legnagyobb eladója között két európai, két kínai és egy koreai szállító van. Egyik nagy európai vállalat sincs az elsők között az 5G-s eszközök és lapkakészletek gyártása terén.

6.1.3.

Az EGSZB figyelmeztet arra, hogy az olyan európai iparágak versenyképessége, mint a közlekedés és a gépjárműipar, az energia, a vegyipar és a gyógyszeripar, a feldolgozóipar, beleértve a kkv-kat is, valamint a pénzügyi ágazatok, ahol Európa vezető szerepet tölt be, az 5G szolgáltatások integrálására és használatára vonatkozó képességtől fog függeni.

6.1.4.

Az EGSZB tisztában van azzal, hogy tudósok figyelmeztetnek az 5G elektromágneses sugárzás emberi egészségre és környezetre gyakorolt lehetséges veszélyeire, különösen a nagyon nagy sebességű és az épületekbe és más zárt terekbe erőteljesen behatoló rádiófrekvenciás jelek miatt. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy végezze el az 5G sugárzás biológiai hatásvizsgálatát, és mérje fel az egyéb frekvenciatartományokkal való interferencia kockázatát.

6.2. 5G-s beruházások szükségessége

6.2.1.

Az európai piaci szereplőik 5G-s beruházásai a becslések szerint évi 60–100 milliárd eurót tesznek ki a következő öt évre. Az összes nagyobb európai társadalmi-gazdasági szereplő számára gigabitalapú hálózati összekapcsoltságot biztosítanak. A vidéki térségek összekapcsolhatóságának javításához további 127 milliárd eurós beruházásra lesz szükség.

6.2.2.

Az 5G a mobil és internetes technológiát olyan általános célú technológiává teszi, amely az iparágak széles körében hatással lesz a termelékenységre és a gazdasági tevékenységre. Több eszköz és nagyobb mennyiségű adat használatát teszi lehetővé, így a tárgyak internetének kiterjedt felhasználását és kritikus fontosságú szolgáltatások kifejlesztését.

7. Részletes megjegyzések

7.1.

Az EGSZB továbbá arra kéri az uniós intézményeket, hogy alaposan fontolják meg az alábbi kihívásokat, amelyekkel az EGSZB korábban foglalkozott és a jövőben is foglalkozni fog, és amelyek ebben a véleményben is megvitatandó, fontos kérdések:

—	valamennyi külső költség internalizálása pozitív és negatív ösztönzők révén (12),

—	energiaadó-irányelv a CO2, NOx, SOx tekintetében (13),

—	elosztott energetikai megoldások rendszere (14),

—	a kibocsátáskereskedelmi rendszer piaci stabilitása a következő kibocsátáskereskedelmi időszakra (2021-ben), valamint a 2020 utáni kibocsátáskereskedelmi rendszerre vonatkozó intézkedések (15),

—	hálózati digitális információcsere-platform a villamosenergia-áramlás kezelésére (16),

—	nagy energetikai adathalmazok kezelése (17),

—	a szén kivezetésével járó társadalmi és gazdasági kihívások (18),

—	kis méretű, moduláris nukleáris reaktorok (50–300 MW) olcsóbb és könnyebb üzembe helyezése, uniós szabványok kialakítása (19),

—	kontinenseket összekötő, távolsági nagyfeszültségű hálózatok: európai-ázsiai perspektíva (20),

—	ellátásbiztonság és beruházásvédelem (21),

—	energiahatékonyság (22),

—	a termékek előzetes tanúsítása (23),

—	a számítási felhővel kapcsolatos szabályok (24),

—	uniós gyártási platformok (25),

—	telekommunikációs és adathálózat (26),

—	az adatáramlásnak biztonságosnak és megbízhatónak kell lennie (27),

—	az adatok feletti rendelkezési jog és az adatokhoz fűződő jogok (28),

—	adattárolás az EU-ban (29).

Kelt Brüsszelben, 2019. július 17-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Luca JAHIER

(1) HL C 227, 2018.6.28., 86. o.

(2) HL C 367., 2018.10.10., 9. o.

(3) HL C 81., 2018.3.2., 195. o.

(4) ESPAS, Challenges and choices for Europe (Európa kihívásai és választási lehetőségei), 2019. április.

(5) COM(2018) 773 final.

(6) HL C 345., 2017.10.13., 52. o.; HL C 262., 2018.7.25., 75. o.

(7) HL C 440., 2018.12.6., 191. o.

(8) HL C 345., 2017.10.13., 52. o.

(9) HL C 345., 2017.10.13., 52. o.

(10) HL C 81., 2018.3.2., 195. o.

(11) COM(2018) 773 final.

(12) HL C 190., 2019.6.5., 24. o.; HL C 110., 2019.3.22., 33. o.

(13) HL C 228., 2019.7.5., 37. o.

(14) HL C 34., 2017.2.2., 44. o.

(15) HL C 424., 2014.11.26., 46. o.; HL C 288., 2017.8.31., 75. o.

(16) HL C 34., 2017.2.2., 44. o.; HL C 345., 2017.10.13., 52. o.; HL C 262., 2018.7.25., 86. o.

(17) Final study on The ethics of Big Data: Balancing economic benefits and ethical questions of Big Data in EU policy context; HL C 242., 2015.7.23., 61. o.

(18) HL C 303., 2016.8.19., 1. o.

(19) HL C 237., 2018.7.6., 38. o.; HL C 341., 2013.11.21., 92. o.; HL C 110., 2019.3.22., 141. o.

(20) HL C 228., 2019.7.5., 95. o.; HL C 143., 2012.5.22., 125. o.

(21) HL C 143., 2012.5.22., 125. o.; HL C 271., 2013.9.19., 153. o.; HL C 424., 2014.11.26., 64. o.; HL C 264., 2016.7.20., 117. o.

(22) HL C 191., 2012.6.29., 142. o.

(23) HL C 228., 2019.7.5., 74. o.; HL C 75., 2017.3.10., 40. o.; HL C 81., 2018.3.2., 176. o.

(24) HL C 487, 2016.12.28., 86. o.

(25) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottságának tájékoztató jelentése: Fostering incremental innovation in high manufacturing areas; HL C 332., 2015.10.8., 36. o.; HL C 299., 2012.10.4., 12. o.

(26) HL C 125., 2017.4.21., 74. o.

(27) HL C 440., 2018.12.6., 8. o.; HL C 227., 2018.6.28., 86. o.

(28) HL C 288., 2017.8.31., 107. o.; HL C 81., 2018.3.2., 209. o.; HL C 237., 2018.7.6., 32. o.

(29) HL C 345., 2017.10.13., 52. o.; HL C 227., 2018.6.28., 11. o.

18.10.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 353/90

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak és a Tanácsnak: Úton a hatékonyabb és demokratikusabb uniós adópolitikai döntéshozatal felé

(COM(2019) 8 final)

(2019/C 353/14)

Előadó: Juan MENDOZA CASTRO

Előadó: Krister ANDERSSON

Előadó: Mihai IVAȘCU

Felkérés:	Európai Bizottság, 2019.2.18.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szekció:	„Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2019.7.2.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2019.7.17.
Plenáris ülés száma:	5 45.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	171/17/18

1. Következtetések és ajánlások

1.1.

1.2.

Az EGSZB más véleményeiben már korábban jelezte, hogy támogatja az egyhangúságot előíró szabály megváltoztatását, és nyitott a minősített többségi megközelítés alkalmazását illetően.

1.3.

Az EGSZB ugyanakkor úgy véli, hogy vannak bizonyos feltételek, amelyeknek eleget kell tenni ahhoz, hogy a minősített többségi szavazást teljes mértékben meg lehessen valósítani.

1.4.

Az adóügyek terén alkalmazott egyhangú szavazás szabálya politikai szempontból egyre inkább anakronisztikusnak, jogilag problematikusnak, gazdaságilag pedig kontraproduktívnak tűnik.

1.5.

Az adóverseny gyakran növeli az állami költségvetésekre nehezedő nyomást; ezenkívül a szűkös állami költségvetések nyomást gyakorolnak a versenyképességre.

1.6.

A jövőben, ha elfogadják a minősített többségi szavazást, az Európai Parlament fontos szerepet játszhat majd az adóügyek terén.

1.7.

Az adózás terén alkalmazott egyhangú döntéshozatal más, szélesebb körű uniós szakpolitikai prioritásokra is hatást gyakorol.

1.8.

1.9.

A javasolt közös összevont társaságiadó-alap (KÖTA), melyről már 20 éve folyik vita, megfelelő tervezés és bevezetés esetén jelentős előnyökkel jár a vállalkozások és a polgárok számára. Nagy szükség van egy uniós hozzáadottérték-adó (héa) megreformálására, valamint annak az uniós és tagállami szintű megfelelő koordinációjára, mivel jelenleg hatalmas bevételek vesznek el a szétaprózott rendszer miatt.

1.10.

Az EGSZB ezenkívül úgy véli, hogy általában az adópolitikának és különösen az adócsalás elleni küzdelemnek továbbra is kiemelt szakpolitikai területnek kell maradnia a következő Európai Bizottság számára. Az EGSZB úgy véli, hogy a határokon átnyúló adócsalás elleni küzdelemben a legjobb eredmények európai szinten érhetők el, és üdvözli az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek európai uniós jegyzékének első közzétételét.

1.11.

Másrészt az EGSZB tisztában van azzal, hogy az adópolitika mindig szorosan kapcsolódik a tagállamok szuverenitásához, mivel rendkívül fontos számukra.

1.12.

Általános elvként az EU-nak erősnek kell lennie globális jelentőségű ügyekben. Az EGSZB megérti, hogy egyes uniós tagállamok számára az adóverseny a múltban a pénzügyi problémák megoldásának egyik tényezője volt. Az adókikerülés elleni intézkedések közelmúltbeli elfogadása megmutatta, hogy a tagállamok készek fokozni az átlátható és tisztességes adóversenyt.

1.13.

Ennek kapcsán az EGSZB kiemeli – és üdvözli – az uniós szinten elért előrelépéseket az agresszív adótervezés és az adókijátszás elleni küzdelem, valamint a hozzáadottérték-adó (héa) rendszerének javítása terén. Ugyanakkor szeretne előrelépéseket látni más területeken is.

1.14.

A részletes gazdasági, társadalmi és költségvetési elemzés nyomán létrehozott minden új szabálynak a célnak megfelelőnek kell lennie, és minden tagállam számára mindig elegendő lehetőséget kell biztosítani ahhoz, hogy részt vegyen a döntéshozatali folyamatban. A végső cél az, hogy mind uniós szinten, mind pedig az egyes tagállamok szintjén előnyös legyen az eredmény.

1.15.

A döntés meghozatalát követően a négy javasolt lépést fokozatosan kell végrehajtani, és az Európai Bizottságnak minden egyes lépés végrehajtását követően értékelést kell végeznie.

1.16.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy szélesebb körű folyamatra van szükség ahhoz, hogy lehetőség legyen a hatékonyabb minősített többségi szavazás irányába történő előrelépésre; ez időbe telik, és össze kell hangolni más szakpolitikai kezdeményezésekkel. Ebben az értelemben az EGSZB rámutat, hogy a következőkre van szükség:

—	kellően erős uniós költségvetés,

—	jobban összehangolt gazdaságpolitika,

—	jelentős elemző munka annak értékelésére, hogy a jelenlegi adóügyi intézkedések mennyiben bizonyulnak elégtelennek.

2. Az Európai Bizottság javaslatának összefoglalása

2.1.

A tagállamok uniós szinten elfogadhatnak olyan intézkedéseket és irányelveket, amelyek célja közös nemzeti adószabályok bevezetése olyan közvetett adók esetében, mint például a hozzáadottérték-adó, vagy olyan közvetlen adók esetében, mint például a társasági adó. Az e kérdésekre vonatkozó jelenlegi uniós jogalkotási folyamatnak azonban az Európai Bizottság szerint vannak hátrányai, mivel az intézkedések meghozatala előtt egyhangú megállapodásra van szükség az összes tagállam között. Előfordul, hogy ezt az egyhangúságot nem lehet elérni, vagy az nem optimális intézkedéseket eredményez.

2.2.

Az adóügyi területre vonatkozó jogalkotási javaslatokat az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 113. és 115. cikke szabályozza. Mindkét cikk különleges jogalkotási eljárást ír elő, amelyen keresztül a Tanács egyhangúlag szavaz az adózási kérdésekben, és az Európai Parlamenttel csupán konzultálnia kell.

2.3.

A Szerződések tartalmazzák az ahhoz szükséges rendelkezéseket is, hogy a Tanácsban a döntéshozatali folyamat során bizonyos körülmények között áttérjenek az egyhangú döntéshozatalról a minősített többségi szavazásra.

2.4.

Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 48. cikkének (7) bekezdése, az úgynevezett „passerelle” klauzula lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy áttérjenek az egyhangú döntéshozatalról a minősített többségi szavazásra vagy a különleges jogalkotási eljárásról a rendes jogalkotási eljárásra olyan területeken, amelyek egyébként az egyhangú döntéshozatal körébe tartoznak.

2.5.

Az Európai Bizottság közleményével vitát szeretne nyitni arról, hogy miként lehetne megreformálni az uniós adópolitikát érintő döntéshozatalt. Azt javasolja, hogy a közös uniós adópolitika egyes területein a rendes jogalkotási eljárás keretében, négy lépésből álló fokozatos átmenet révén térjenek át a minősített többségi szavazásra.

2.5.1.

Az első lépésben a tagállamoknak el kell fogadniuk a minősített többségi szavazás bevezetését olyan intézkedések esetében, amelyek javítják az együttműködést és a kölcsönös segítségnyújtást az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelemben, valamint az uniós vállalkozásokra irányuló adminisztratív kezdeményezésekre, pl. harmonizált jelentéstételi kötelezettségekre vonatkozóan.

2.5.2.

A második lépés hasznos eszközként vezetné be a minősített többségi szavazást az olyan intézkedések kidolgozásához, amelyek révén az adóztatás más szakpolitikai célokat – például az éghajlatváltozás elleni küzdelmet, a környezet védelmét vagy a közegészség javítását – támogat.

2.5.3.

A harmadik lépésben a minősített többségi szavazás alkalmazása az olyan már harmonizált uniós szabályok korszerűsítését segítené elő, mint a héára és a jövedéki adóra vonatkozó rendelkezések.

2.5.4.

A negyedik lépés lehetővé tenné a minősített többségi szavazásra való áttérést a nagyobb adóügyi projektek, mint például a közös összevont társaságiadó-alap (KÖTA) és a digitális gazdaság adóztatásának új rendszere tekintetében.

2.6.

A közlemény javasolja, hogy a tagállamok mielőbb állapodjanak meg az első és a második lépés kialakítására vonatkozó döntésről, és mérlegeljék a harmadik és a negyedik lépés 2025 végéig történő kidolgozását.

2.7.

Az Európai Bizottság mindezzel az adópolitikával kapcsolatos jelenlegi döntéshozatali folyamat következő problémáit kívánja kezelni:

2.7.1.

Az egyhangú megállapodás szükségessége miatt nehezebb bármilyen kompromisszumot elérni, mivel egyetlen tagállam ellenkezése is elegendő a megállapodás megakadályozásához. A tagállamok gyakran tartózkodnak attól, hogy a Tanácson belül behatóbb tárgyalásokat folytassanak a lehetséges megoldásokról, mivel tudják, hogy a számukra kedvezőtlen eredményeket a tagállamok egyszerűen megvétózhatják.

2.7.2.

Még ha sikerül is egyhangúan megállapodni egy adóügyi kérdésben, az elért megegyezés általában a legkisebb közös nevezőre szorítkozik, ami korlátozza a vállalkozásokra és a fogyasztókra gyakorolt pozitív hatást, vagy nehézkesebbé teszi a végrehajtást.

2.7.3.

Egyes tagállamok alkualapként használhatnak fel bizonyos fontos adóügyi javaslatokat teljesen más ügyekkel összefüggő igényeik kapcsán, vagy annak érdekében, hogy nyomást gyakoroljanak az Európai Bizottságra bizonyos jogalkotási javaslatok megtétele érdekében.

2.7.4.

Az egyhangúlag elfogadott döntéseket csak egyhangúlag lehet visszavonni vagy megváltoztatni. A tagállamok emiatt gyakran túlzottan óvatosak, ami visszafogja az ambícióikat és gyengíti a végeredményt.

2.8.

Ha az Európai Parlament egyenlő súlyt kapna az uniós adópolitikai kezdeményezések végső formájának meghatározásában, akkor teljeskörűen hozzájárulhatna az uniós adópolitika alakításához.

2.9.

Az EU nem kapna új hatásköröket, és a tagállamok hatáskörei sem csökkennének. Az Európai Bizottság azzal is érvel, hogy ez nem érintené a tagállamok azon jogát, hogy általuk megfelelőnek tartott személyi- vagy társaságiadó-kulcsokat határozzanak meg.

2.10.

Az uniós adópolitikával kapcsolatos fellépés elmaradásának költségei az Európai Bizottság szerint magasak. A végleges héarendszer, a közös összevont társaságiadó-alap, a pénzügyi tranzakciós adó és a digitális szolgáltatási adó terén az előrelépések lassúságának költsége ezen a négy területen összesen mintegy 292 milliárd euróra becsülhető (1).

3. Általános és részletes megjegyzések

3.1.

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság arra irányuló törekvését, hogy elindítsa a szükséges vitát, tekintettel az adóügyek terén alkalmazott minősített többségi szavazás kérdésének érzékenységére. A 21. században a sikeres adópolitikának lehetővé kell tennie az EU számára azoknak a gazdasági és pénzügyi kihívásoknak a kezelését, amelyek a jövőben felmerülnek és felmerülhetnek. Az egyhangúsági szabály észszerű volt az 1950-es években, hat tagállammal; most azonban egyre inkább politikai szempontból anakronisztikusnak, jogilag problematikusnak, gazdaságilag pedig kontraproduktívnak tűnik.

3.2.

Az EGSZB más korábbi véleményeiben már jelezte, hogy támogatja az egyhangúságot előíró szabály megváltoztatását, és nyitott a minősített többségi megközelítés alkalmazását illetően (2). A jelen véleményt az EGSZB erre a háttérre, valamint az európai projektet előmozdítani kívánó testületként betöltött szerepére tekintettel bocsátja ki.

3.3.

Az EGSZB ugyanakkor úgy véli, hogy a jelenlegi körülmények között vannak bizonyos, a szélesebb kontextussal kapcsolatos feltételek, amelyeknek eleget kell tenni ahhoz, hogy a minősített többségi szavazást teljes mértékben meg lehessen valósítani.

3.4.

Az EGSZB úgy véli, hogy, miután megszületett a döntés, a négy javasolt lépést fokozatosan kell végrehajtani, és az Európai Bizottságnak minden egyes lépés végrehajtását követően alapos és átfogó értékelést kell végeznie.

3.5.

Az adózás terén alkalmazott egyhangú döntéshozatal más, szélesebb körű uniós szakpolitikai prioritásokra is hatást gyakorol. Az adózás alapvető fontosságú számos, az EU legambiciózusabb projektjei közé tartozó kezdeményezést tekintve, így a gazdasági és monetáris unió (GMU), a tőkepiaci unió, a digitális egységes piac, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keret és a körforgásos gazdaság számára is. Egy másik példa az energiaadó-irányelv felülvizsgálatára irányuló európai bizottsági javaslat.

3.6.

A minősített többségi szavazásra való fokozatos áttérés elősegítené a környezetvédelmi célkitűzések hatékonyabb elérését egy olyan időszakban, amikor az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépés még sürgetőbb, mint valaha. Az Eurostat adatai arra utalnak, hogy az uniós országok a teljes adóbevételüknek átlagosan csupán mintegy 6 %-át szerzik környezetvédelmi adókból. Ennek túlnyomó többsége az energiával és a közlekedéssel kapcsolatos adókból származik, és minimális bevétel (kevesebb mint 0,1 %) érkezik a szennyezésre vagy az erőforrások felhasználására kivetett adókból (3).

3.7.

A javasolt közös összevont társaságiadó-alap (KÖTA), melyről már 20 éve folyik vita, jelentős előnyökkel jár a vállalkozások és a polgárok számára, ha megfelelően dolgozzák ki és vezetik be. Csökkenni fognak a megfelelési költségek és csökkenni fog a bonyolultság az egész EU-ban kereskedő nagyobb (és más, ezt választó) vállalkozások számára. A KÖTA kulcsfontosságú szerepet játszhat az agresszív adótervezés elleni fellépésben, és segíthet az állampolgárok adórendszerbe vetett bizalmának helyreállításában (4).

3.8.

Az EGSZB támogatja az uniós hozzáadottérték-adó (héa) reformját. Ha nem születik megállapodás erről a kérdésről, évi 147 milliárd EUR összegű héa beszedésére nem kerül sor az adókijátszás és az adókikerülés, valamint a tagállamok általi elégtelen behajtás miatt. A jelenlegi uniós rendszer nagyon széttagolt és összetett, és ennélfogva csökkenti és torzítja a kereskedelmet és a beruházásokat, szükségtelen és jelentős adminisztratív terheket és kereskedelmi akadályokat képezve a vállalkozások számára (5). A héacsalás jelenleg éves szinten mintegy 50 milliárd EUR költséggel jár az állami költségvetések számára.

3.9.

Az egységes piacon kialakult eltérő adópolitikák negatív hatásokkal járnak. A szétaprózottság gyengíti a belső piac egységét, és magasabb költségeket eredményez az olyan adóalapokat illetően, mint a munkaerő, a jövedelem és a fogyasztás. Lényegében Európa-szerte a munkavállalók és a fogyasztók fizetik meg, hogy a tagállamok között nincs konszenzus. Továbbá az eltérő adórendszerek akadályt jelentenek az egységes piacon kereskedni próbáló kkv-k számára.

3.10.

Az EGSZB tisztában van azzal, hogy az adópolitika mindig szorosan kapcsolódik a tagállamok szuverenitásához, mivel egyes tagállamok számára rendkívül fontos kérdést jelent.

3.11.

Az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással (BEPS) kapcsolatos OECD-projekt (6) megállapítása szerint a csalásellenes intézkedések bevezetése előtt a BEPS mértéke globális szinten mintegy 100–240 milliárd USD-t tett ki (7). Az Európai Parlament Kutatószolgálata szerint az EU-ra vonatkozó releváns adat mintegy 50–70 milliárd EUR (8). Ez az uniós GDP 0,35 %-ának felel meg.

3.12.

Jelenleg az Európai Parlament adóügyek terén betöltött politikai szerepe pusztán konzultatív jellegű az adópolitikai válaszok kapcsán. Amennyiben elfogadják az egyhangú döntéshozatalról a minősített többségi szavazásra való áttérést az adózás terén, az Európai Parlament fontos szerepet játszhat majd adóügyi kérdésekben.

3.13.

Az Európai Bizottság vitát kíván indítani arról, hogyan lehet a legjobban megreformálni azt, ahogyan az EU az adózás terén a számára előirányzott hatásköröket gyakorolja. A közlemény a minősített többségi szavazás teljeskörű alkalmazására való fokozatos áttérést javasolja a valamennyi tagállam számára különös jelentőséggel bíró konkrét szakpolitikai területeken. Az Európai Bizottság a közlemény révén nem kíván új uniós hatásköröket létrehozni. Ezenkívül nem irányozza elő a személyi- és társaságiadó-kulcsoknak az EU egész területén harmonizált rendszerére való áttérést sem.

3.14.

Az adóverseny gyakran növekvő nyomást gyakorol az állami költségvetésekre. Ha pedig így történik, az nemcsak elmélyíti a széles körű elosztási egyensúlytalanságokat, hanem gyengíti a keresleti oldalt is, és ezért károsan hat a gazdasági fejlődésre. Az euróválságokkal összefüggésben a költségvetési megszorítások miatt szigorú megszorító politikákra került sor.

3.15.

Versenyképesség és költségvetési stabilitás. Emellett a szűkös állami költségvetések gyakran nyomást gyakorolnak a versenyképességre, mivel nincs lehetőség jövőbeli beruházások finanszírozására például az infrastruktúra, a digitalizáció vagy a kutatás és fejlesztés terén. Végül pedig a költségvetési stabilitás és a pénzügyi piacok stabilitása között is kölcsönös függés van.

3.16.

Adókikerülés elleni intézkedések. Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Unió szerepe létfontosságú a globális jelentőségű ügyekben. Bár a múltban egyes tagállamok belső pénzügyi problémák megoldására használták fel az adóversenyt, az adókikerülés elleni intézkedések közelmúltbeli elfogadása azt mutatja, hogy nyitottak és készek arra, hogy fokozzák az átlátható és tisztességes adóversenyt.

3.17.

Az EU költségvetési politikája. Az EGSZB határozottan úgy véli, hogy az európai projekt alapja az, hogy minden tagállamnak mindenkor elegendő lehetőségekkel kell rendelkeznie arra, hogy részt vegyen a döntéshozatali folyamatban. A fő célkitűzés egy mind az EU, mind az egyes tagállamok számára előnyös környezet megteremtése.

3.18. Adótervezés és adókijátszás

3.18.1.

Az EGSZB kiemeli – és üdvözli – az uniós szinten elért előrelépéseket az agresszív adótervezés és az adókijátszás elleni küzdelem, valamint a hozzáadottérték-adó (héa) rendszerének javítása terén. Az Európai Bizottság jelenlegi mandátuma során az adóügy terén mintegy 14 javaslatot fogadtak el, többet, mint az elmúlt 20 évben (9). Az átláthatóságra vonatkozó szabályokat megerősítették, hogy a tagállamok között sokkal nagyobb legyen az információmegosztás a polgárok és a nagyvállalatok határokon átnyúló adóügyeit illetően. A héa beszedése az áruk és szolgáltatások online értékesítésére vonatkozó új szabályok, valamint a héacsalások elleni új, határokon átnyúló együttműködési eszközök révén javult (10).

3.18.2.

Egyes területeken nem történt előrelépés. Az EGSZB-nek fel kell hívnia a figyelmet arra, hogy nem sikerült európai szinten jelentős előrelépést elérni a társasági adózás reformja terén, elsősorban a Tanács politikai akaratának hiánya miatt. Emellett az egyhangú szavazási rendszer miatt a digitális szolgáltatások adóztatására és az adókikerülésre vonatkozó fontos javaslatokat blokkoltak.

3.18.3.

Az EGSZB úgy véli, hogy általában az adópolitikának, valamint az adócsalás elleni küzdelemnek továbbra is kiemelt szakpolitikai területnek kell maradnia a következő Európai Bizottság számára. Tekintettel az adóparadicsomokkal kapcsolatos számos botrányra (LuxLeaks, panamai dokumentumok, Paradise-iratok stb.), valamint az EU-n belüli adókijátszásra vonatkozó legutóbbi becslésekre, amelyek megközelítőleg évi 825 milliárd EUR összegre utalnak (11), az EGSZB szoros időkeret mellett foglal állást.

3.18.4.

A határokon átnyúló adócsalás elleni legjobb eredményeket európai szinten lehet elérni. Az EGSZB kritikusan szemléli azt a tényt, hogy a Tanács blokkolt ezzel kapcsolatos fontos jogalkotási javaslatokat. Egy nemrégiben készült Eurobarométer-felmérés szerint az uniós polgárok háromnegyede véli úgy, hogy az adóvisszaélés elleni küzdelemnek európai prioritást kell jelentenie (12).

3.18.5.

Nem együttműködő adójogrendszerek. Az EGSZB üdvözli az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek európai uniós jegyzékének első alkalommal történő, 2017. decemberi közzétételét és azóta végzett felülvizsgálatát (13). Az Európai Bizottság által bevezetett „feketelista”- és „szürkelista”-módszert az EGSZB teljes mértékben támogatja (14). A Panama- és a Paradise-iratokkal kapcsolatos botrányok fényében az EGSZB már sürgette a tagállamokat, hogy szüntessék meg az agresszív adótervezés kiskapuit (15). A nem együttműködő adójogrendszerek veszélyt jelentenek az EU belső piaca számára (16).

3.19.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy szélesebb körű folyamatra van szükség ahhoz, hogy lehetőség legyen a minősített többségi szavazás irányába történő előrelépésre; ez időbe telik, és össze kell hangolni más szakpolitikai kezdeményezésekkel.

3.19.1.

Egy kellően erős uniós költségvetés lehetővé tenné, hogy pénzügyi transzferekkel kompenzálják a sokkhatásokat vagy komparatív hátrányokat. E tekintetben a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport, amely annak vizsgálatára jött létre, hogy „hogyan lehet az uniós költségvetés bevételi oldalát egyszerűbbé, átláthatóbbá, igazságosabbá és demokratikusan elszámoltathatóbbá tenni”, kiemeli az európai költségvetési politika fontosságát (17).

3.19.2.

Jobban koordinált gazdaságpolitika esetén nem lenne szükség a koordinálatlan nemzeti adózási szabályok ellensúlyozására. Az EU gazdasága hatékonyabb lesz a strukturális reformok, a célzott beruházások, a méltányos adózás, a tisztességes kereskedelmi megállapodások, az innováció terén betöltött vezető szerep visszaszerzése és az egységes piac megvalósítása esetén.

3.19.3.

Ugyanakkor alapvető fontosságú az egységes piac megvalósítása is. A megkülönböztetés tilalmára és a Szerződés által garantált négy szabadságra vonatkozó szabályoknak már biztosítaniuk kell az egységes piac feltételeinek teljesülését. Az állami támogatások terén bekövetkezett fejlemények és a jogsértési esetek száma azt is megmutatta, hogy az Európai Bizottságnak vannak eszközei az ilyen torzulások korrigálására. Jelentős elemző munkára lenne szükség annak értékelésére, hogy a jelenlegi adóügyi intézkedések mennyiben bizonyulnak elégtelennek.

Kelt Brüsszelben, 2019. július 17-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Luca JAHIER

(1) COM(2019) 8 final, 4. o.

(2) Az EGSZB alábbi véleményei: HL C 230., 2015.7.14., 24. o.; HL C 434., 2017.12.15., 18. o.; HL C 271., 2013.9.19., 23. o.; HL C 332., 2015.10.8., 8. o.

(3) Euractiv – Time to get rid of EU’s unanimity rule on green fiscal matters [Ideje megszabadulni az EU egyhangúsági szabályától a zöld adóügyi kérdésekben].

(4) Az EGSZB véleménye: HL C 434., 2017.12.15., 58. o.

(5) Az EGSZB véleménye: HL C 237., 2018.7.6., 40. o.

(6) https://www.oecd.org/tax/beps/

(7) http://www.oecd.org/ctp/oecd-presents-outputs-of-oecd-g20-beps-project-for-discussion-at-g20-finance-ministers-meeting.htm.

(8) http://europa.eu/rapid/press-release_MEMO-16-160_en.htm.

(9) Pierre Moscovici biztos 2019. február 13-i twitter-üzenete.

(10) EGSZB-vélemények: HL C 237., 2018.7.6., 40. o.; HL C 238., 2018.8.10., 35. o.

(11) Európai Parlament – Jelentés a pénzügyi bűncselekményekről, az adókijátszásról és az adókikerülésről.

(12) Európai Parlament – Hírek: Adócsalás.

(13) http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-15429-2017-INIT/hu/pdf.

(14) https://www.oxfam.org/en/even-it/full-disclosure-eus-blacklist-tax-havens.

(15) https://www.eesc.europa.eu/hu/node/56888.

(16) Az EGSZB véleménye: HL C 229., 2012.7.31., 7. o.

(17) Future Financing of the EU [Az EU jövőbeli finanszírozása, „Monti-jelentés”]. 2016. december.

18.10.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 353/96

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának és az Európai Beruházási Banknak – Negyedik jelentés az energiaunió helyzetéről

(COM(2019) 175 final)

(2019/C 353/15)

Előadó: Christophe QUAREZ

Felkérés:	Európai Bizottság, 2019.6.3.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szekció:	„Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2019.7.3.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2019.7.17.
Plenáris ülés száma:	545 .
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	183/2/5

1. Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB nyugtázza az energiaunió helyzetéről szóló negyedik jelentést, támogatja az energiaunió célkitűzéseit, és üdvözli, hogy a hangsúlyt arra helyezték, hogy megszólítsák és egyben megnyerjék az uniós társadalmat az energiaunió ügyének. Megismétli a szervezett civil társadalommal uniós, nemzeti, regionális és helyi szinten folytatandó eredményes energia-párbeszédre irányuló javaslatait. Az EGSZB továbbá szorosabb kapcsolat kialakítását kéri az energiaunió helyzetéről szóló jövőbeli jelentések és a 2050-ig tartó időszakra vonatkozóan javasolt hosszú távú stratégia között.

1.2.

Az EGSZB-t meglepte az Európai Bizottság kijelentése, miszerint „az energiaunió valósággá vált”. Az uniós politikai döntések szintjén ez talán igaz lehet, azonban az európai polgárok mindennapi életében az energiaunió még nem vált valósággá. Az EGSZB ezért kéri az Európai Bizottságot, hogy számoltassa el a tagállamokat az általuk meghozott uniós szintű határozatokért, emellett pedig kéri az energetikai átállással és az éghajlat-politikai intézkedésekkel kapcsolatos ambíció fokozását is.

1.3.

Az EGSZB igen sajnálatosnak tartja, hogy egyes nemzeti kormányok kitartóan hangoztatnak ettől eltérő nézeteket, valamint azt, hogy a nemzeti kormányok otthon mást hajtanak végre, mint amire Brüsszelben szavaztak. Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy határozottabban éljen hatásköreivel – beleértve jogköreit is – annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok tiszteletben tartsák az energiával kapcsolatos uniós jogszabályokat, beleértve a 2020-as energia- és éghajlat-politikai célokat. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy elemezze ki, hogy miért vallanak eltérő nézeteket az egyes nemzeti kormányok, illetve hogy egyes tagállamok miért nem teljesítik energia- és éghajlat-politikai céljaikat.

1.4.

Az EGSZB sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Bizottság nem használta fel kellőképpen az energiaunió helyzetéről szóló negyedik jelentést ahhoz, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy nincsenek egyértelmű eredmények az energiaunióhoz kapcsolódó alábbi négy prioritása kapcsán: a polgárok középpontba helyezése, az energiaimport csökkentése, a világelső pozíció megszerzése a megújuló energiaforrások terén, valamint tiszta energiával kapcsolatos munkahelyek létrehozása.

1.5.

Az EGSZB ismét hangsúlyozza, hogy Európában szükség van „a polgárok által vezérelt energetikai átállás társadalmi paktumára”, amelyet az Unió, a tagállamok, a régiók, a városok, a szociális partnerek és a szervezett civil társadalom fogadna el annak érdekében, hogy az átállás során senki se maradjon le. Ez lehetne az energiaunió hatodik dimenziója, és ez valamennyi szociális szempontot – így többek között a minőségi munkahelyek teremtését, a szakképzést, a fogyasztók oktatását és képzését, a szociális védelmet, a munkahelyek megszűnésével szembesülő átmeneti régiókra irányuló speciális terveket, az egészséget és az energiaszegénységet – lefedne. E kezdeményezést a szociális jogok európai pillérének részévé kellene tenni.

1.6.

Az EGSZB üdvözli az Energiaszegénységi Megfigyelőközpont létrehozását, amely csak az első lépésnek tekinthető egy, az európai energiaszegénység felszámolását célzó európai cselekvési terv kidolgozása felé. E tekintetben a szociális tarifák vagy az energiacsekkek csak ideiglenes segítséget jelenthetnek, és ezeket fokozatosan olyan állami támogatásokkal kell felváltani, amelyek segítenek a szegény európaiaknak abban, hogy strukturális megoldásokkal orvosolják helyzetüket (ilyen például az épületek teljeskörű korszerűsítése).

1.7.

Az EGSZB sajnálja, hogy nem szentelnek elég figyelmet annak, hogy értékeljék az Unió energiafüggőségét és annak geopolitikai vonzatait. Ennek magában kellene foglalnia annak nyomon követését, hogy miként alakul az Unió importenergiától (pl. kőolaj, földgáz, szén és urán), az energetikai átállással kapcsolatos termékek importjától (pl. akkumulátorok, szolárpanelek), valamint az EU stratégiai energetikai eszközeibe és vállalataiba irányuló külföldi beruházásoktól (pl. a hőerőművek értékláncának kulcsfontosságú szegmenseit amerikai, a villamosenergia-hálózatot üzemeltető egyes cégeket pedig kínai vállalatok vásárolják fel, orosz beruházások áramlanak egyes országok energetikai ágazatába) való függősége.

1.8.

Az éghajlatváltozás kulcsfontosságú uniós politikai téma mind az emberek szemében, mind pedig a politikai pártok programjában. Ennek fényében az EGSZB arra kéri a következő Európai Bizottságot, hogy a 2019–2024-es mandátumidőszaka alatt kezelje kiemelt prioritásként az éghajlatváltozás elleni küzdelem kérdését. Annak, hogy ez valóban prioritásnak számít, meg kellene jelennie az Európai Bizottság szervezeti felépítésében is, azaz létre kellene hozni az Európai Bizottság éghajlat-politikáért felelős első alelnöki posztját.

2. Előzmények és korábbi EGSZB-ajánlásokra való hivatkozások

2.1.

Az Unió lakossága határozottan és egyre jobban támogatja az energiaunió célkitűzéseit és az ambiciózusabb éghajlati és energiapolitikát. Friss Eurobarométer-felmérések (1) mutattak rá, hogy az uniós polgárok mintegy 80 %-a rendkívül súlyos problémának tekinti az éghajlatváltozást, és úgy véli, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem, illetve a hatékonyabb energiafelhasználás erősítheti az Unió gazdaságát és munkahelyeket teremthet. Ez a támogatottság még látványosabbá vált a fiataloktól kiinduló #FridaysForFuture mozgalom révén.

2.2.

Az EGSZB megjegyzi, hogy az energiaunió célkitűzéseit az európai üzleti közösség is egyre jobban támogatja az energiaágazaton kívül és belül egyaránt, amint azt például az Eurelectric és a B team is kimutatta.

2.3.

Egyre több szakértői és tudományos eredmény támasztja alá, hogy az Unió gazdaságának előnyére válna, ha klímasemleges gazdasággá alakulna át. Ezt támasztotta alá nemrégiben az Európai Bizottság és annak 2018. novemberi hosszú távú stratégiája (2) is.

2.4.

Az EGSZB mindazonáltal sajnálatosnak tartja, hogy egyes nemzeti kormányok kitartóan hangoztatnak ettől eltérő nézeteket, valamint azt, hogy a nemzeti kormányok otthon mást hajtanak végre, mint amire Brüsszelben szavaztak. Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy határozottabban éljen hatásköreivel – beleértve jogköreit is – annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok tiszteletben tartsák az energiával kapcsolatos uniós jogszabályokat, beleértve a 2020-as energetikai és éghajlat-politikai célokat. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy elemezze ki, hogy miért vallanak eltérő nézeteket az egyes nemzeti kormányok, illetve hogy egyes tagállamok miért nem teljesítik energia- és éghajlat-politikai céljaikat.

2.5.

Az EGSZB üdvözli az elmúlt években indított és az energiaunió helyzetéről szóló jelentésben is megemlített kezdeményezéseket, beleértve az Unió szigeti területein és a széntermelő régiókban indítottakat, valamint az akkumulátorokkal és az energiaszegénységgel kapcsolatosakat. Ezek a kezdeményezések mind kulcsfontosságúak az olyan integrált iparpolitikára irányuló erőfeszítések szempontjából, amely képes egy társadalmilag igazságos, minőségi munkahelyeket teremtő energetikai átállás támogatására. Úgy kell tekinteni ezekre a kezdeményezésekre, mint amelyek lehetőséget kínálnak az ipar számára, hogy demonstrálja: Európa képes megfelelő megoldásokat kidolgozni a jelenlegi kihívásokra.

2.6.

Az EGSZB több alkalommal is kijelentette, hogy az energiauniónak stabil, támogató környezetet kell biztosítania az európai vállalkozások számára, hogy lehetővé tegye számukra a beruházást és a foglalkoztatást, és erre ösztönözze a vállalkozásokat, különös figyelmet fordítva a kkv-kban rejlő lehetőségekre. Az EGSZB ezért üdvözli az energiaunió irányításáról szóló rendelet hatálybalépését, és kéri a szervezett civil társadalmat, hogy játsszon aktívabb szerepet e rendelet megfelelő végrehajtásának biztosításában.

2.7.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság 2019 januárjában közzétett „Energiaárak és -költségek Európában” című jelentését is, amely átlátható tájékoztatást nyújt az utóbbi idők energiaár-emelkedéseiről. Ezek nagyrészt a fosszilis tüzelőanyagok árának növekedéséhez köthetők, amelyek 2016 és 2017 között az Unió fosszilistüzelőanyag-behozatali költségeinek 26 %-os növekedéséhez vezettek, összesen 266 milliárd euróra növelve azt. Az EGSZB szerint átláthatóbbá kellene tenni a fosszilis tüzelőanyagokra adott támogatásokat, illetve az EU-szerte nagyon eltérő energiaárakat, melyek oka részben az, hogy a tagállamok eltérően adóztatják az energiát.

2.8.

Az EGSZB kérte, hogy az energiaunió helyzetéről szóló következő jelentés értékelési kritériumai között a szociális dimenzió is szerepeljen. Határozottan üdvözli tehát az Európai Bizottság által előirányzott szociális kezdeményezéseket, például a magas szén-dioxid-kibocsátású régiókkal és az energiaszegénységgel kapcsolatos kezdeményezést, továbbá azt, hogy az energiaunió helyzetéről szóló jelentésben egy külön alszakasz foglalkozik az energiaunió szociális vetületével.

2.9.

Az EGSZB mindig is úgy vélte, hogy a megfizethető energia rendelkezésre állása és az ehhez való fizikai hozzáférés kiemelt szerepet játszik az energiaszegénység megelőzésében. Üdvözli tehát az Energiaszegénységi Megfigyelőközpont létrehozását, amely csak az első lépésnek tekinthető egy, az európai energiaszegénység felszámolását célzó európai cselekvési terv kidolgozása felé. Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy bővítse ki a megfigyelőközpont felelősségi körét és növelje erőforrásait, hogy az folytathassa a fűtési szegénységgel, illetve kiterjeszthesse a hűtési és mobilitási szegénységgel kapcsolatban végzett munkáját.

2.10.

Az EGSZB megállapítja, hogy az energetikai átálláshoz nincs szükség olyan beruházásra, amelynek mértéke jelentősen eltérne az importált fosszilis tüzelőanyagok nem hatékony felhasználásán alapuló jelenlegi energiarendszer fenntartásához szükséges beruházásokétól. A fő feladat az, hogy a tőkét a magas szén-dioxid-kibocsátású erőforrások helyett a nulla szén-dioxid-kibocsátású erőforrások és infrastruktúrák felé csoportosítsuk át.

2.11.

Ahhoz, hogy a magánbefektetők végrehajthassák ezt a tőkeátcsoportosítást, az állami hatóságoknak célravezető és kiszámítható szén-dioxid-árakról kell gondoskodniuk valamennyi gazdasági tevékenység számára, valamint ki kell vezetniük a fosszilis tüzelőanyagokra nyújtott minden támogatást. Ennek része lehet az, hogy az energiaadók összehangolása mellett meghatároznak egy minimális szén-dioxid-árat a kibocsátáskereskedelmi rendszerben. Az EGSZB ezért határozottan támogatja az Európai Bizottság javaslatát, amely biztosítaná, hogy az EU energiaadóinak összehangolásáról minősített többséggel lehessen határozni az egyhangú szavazás helyett, mivel az utóbbi eljárás egyetlen nemzeti kormány számára is lehetővé teszi bármely uniós előrelépés meggátolását. A légiközlekedési ágazat lehet az első olyan ágazat, amelyben ilyen összehangolásra kerül sor.

3. Megjegyzések az energiaunió helyzetéről szóló negyedik jelentésről és a nyomon követés lépéseiről

3.1. Erőteljes és demokratikus irányítás megteremtése Európa energetikai átállásához

3.1.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy az Uniónak és tagállamainak még demokratikusabbá kell tenniük az energiapolitikai döntéshozatalt. Ehhez hatékonyabban felhasználhatnak olyan eszközöket, mint a deliberatív közvélemény-kutatás és az európai polgári kezdeményezések, és gondoskodhatnak a szervezett civil társadalom szisztematikus bevonásáról. Egy decentralizáltabb energiarendszer – amelyben a helyi energiaközösségek nagyobb szerepet játszanak – fontos alapeleme lehet az európai energetikai átállás demokratizálásának és az azzal kapcsolatos felelősségvállalásnak.

3.1.2.

Hogy minden európai vállalkozás és különösen a kkv-k számára stabil és támogató üzleti környezetet lehessen biztosítani, az Uniónak és valamennyi tagállamának hosszú távú energiaterveket kell kidolgoznia, hogy megvalósítható legyen az általuk a Párizsi Megállapodás keretében elfogadott, a szén-dioxid-semlegességre vonatkozó célkitűzés. Az EGSZB ezért kéri az Európai Uniót, hogy fogadja el az Unió 2050-ig történő klímasemleges gazdasággá alakítására irányuló célkitűzést. Később ágazati vonatkozású és regionális dekarbonizálási stratégiákról kell rendelkezni, hogy meghatározhatók legyenek a vállalkozási és helyi lehetőségek, és a gördülékeny átállás biztosítása érdekében előre lehessen jelezni a munkahelyek jövőbeli létrejöttét és megszűnését.

3.1.3.

Az EGSZB kifogásolja, hogy számos politikai ígéret homályosan lett megfogalmazva. Sajnálja például, hogy az Európai Bizottság egyáltalán nem tisztázta, mi értendő azon ambíciója alatt, miszerint Európa „lesz a világelső a megújuló energiaforrások terén”.

3.1.4.

Az EGSZB üdvözli a magas szén-dioxid-kibocsátású régiók és szigetek energetikai átállás során történő támogatására irányuló kezdeményezéseket. Az EGSZB megismétli az Európai Bizottsághoz intézett kérését, hogy minden érintett tagállamot és régiót vonjon be annak közös feltérképezésébe, hogy az egyes európai régióknak milyen erősségei és gyenge pontjai vannak az energetikai átállás vonatkozásában. Ennek eredményét pedig fel kell használni ipari és intelligens szakosodási stratégiáikban, emellett segítségül kell hívni annak előrejelzéséhez, hogy milyen következmények várhatók az átállás miatt a munkahelyek létrejötte, megszűnése és átalakítása terén (3).

3.1.5.

Az EGSZB elismeri, hogy az energiaunió erőteljes és demokratikus irányításához az Európai Környezetvédelmi Ügynökség keretében egy „európai energetikai információs szolgálat” létrehozására van szükség, amely képes lenne biztosítani a tagállamok által benyújtott adatok jó minőségét, az energiaunió előrehaladásának értékeléséhez szükséges valamennyi adathalmaz egységes beviteli pontjaként tudna működni, az érdekelt felekkel együtt kidolgozná a különféle forgatókönyvekre vonatkozó feltételezéseket, nyílt forrásokra alapuló modelleket biztosítana a különféle feltételezések teszteléséhez, és ellenőrizné, hogy a különféle előrejelzések összhangban vannak-e egymással. Munkája szabadon hozzáférhető lenne valamennyi döntéshozó, vállalkozás és a nagyközönség számára.

3.2. A polgárok által vezérelt energetikai átállás társadalmi paktumának közös kidolgozása

3.2.1.

Az EGSZB örömmel üdvözli az Európai Bizottság azon kijelentését, miszerint „ezen [az energetikai átállással kapcsolatos] változások társadalmi vonatkozásait a kezdetektől be kell építeni a szakpolitikai folyamatba, nem csupán utólag”. Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy ezt a kijelentést ültesse át a gyakorlatba, és készen áll arra, hogy felajánlja támogatását és szakértelmét.

3.2.2.

Az EGSZB megismétli, hogy Európában szükség van „a polgárok által vezérelt energetikai átállás társadalmi paktumára”, amelyet az Unió, a tagállamok, a régiók, a városok, a szociális partnerek és a szervezett civil társadalom fogadna el annak érdekében, hogy az átállás során senki se maradjon le. Ez lehetne az energiaunió hatodik dimenziója, és ez valamennyi szociális szempontot – így többek között a minőségi munkahelyek teremtését, a szakképzést, a fogyasztók oktatását és képzését, a szociális védelmet, a munkahelyek megszűnésével szembesülő átmeneti régiókra irányuló speciális terveket, az egészséget és az energiaszegénységet – lefedne. E kezdeményezést a szociális jogok európai pillérének részévé kellene tenni. Egy ilyen paktum nemzeti tapasztalatokból meríthetne, például a francia „Pacte pour le pouvoir de vivre” paktumból, amely 19 szakszervezetet és nem kormányzati szervezetet tömörít.

3.2.2.1.

Az EGSZB szerint az Uniónak megfelelő finanszírozást kell biztosítania azoknak a munkavállalóknak a támogatásához, akik a klímasemleges gazdaságra való átállás következtében elveszíthetik munkahelyüket. Ennek kapcsán – a széntermelő régiók átalakításával foglalkozó platform tapasztalataiból merítve – az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, az Európai Parlamentet és az Európai Unió Tanácsát, hogy az Európai Szociális Alapot, a regionális alapokat és az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot olyan módon alakítsák ki és finanszírozzák, hogy azok kezelni tudják a klímasemleges gazdaságra való átállásból eredő kihívásokat. Ez jelezné, hogy Európa gondoskodni kíván arról, hogy senki ne maradjon magára ebben a folyamatban.

3.2.3.

Az EGSZB szerint úgy kellene továbbfejleszteni az energiauniót, hogy az lehetőséget teremtsen Európában az energiaszegénység felszámolására és az életminőség, a munkahelyteremtés és a társadalmi befogadás javítására. Az Európai Energiaszegénységi Megfigyelőközpont megállapításaira és az újonnan kidolgozott európai energiaszegénységi indexre alapozva az energiaszegénység felszámolására irányuló európai cselekvési tervet kell kidolgozni az érdekelt felekkel, többek között fogyasztóvédelmi szervezetekkel és a szegénység elleni küzdelemmel foglalkozó nem kormányzati szervezetekkel (például az Európai Szegénységellenes Hálózattal) együttműködve annak érdekében, hogy a közszférabeli fellépés még inkább az energiaszegénység hátterében álló okokra irányuljon. Az EGSZB – megjegyezve, hogy a „Tiszta energia minden európainak” csomagról szóló véleményében (4) azt állapította meg, hogy az energiaszegénység felszámolásának kulcsa a beruházás, továbbá hogy különösen a veszélyeztetett háztartások szembesülnek akadályokkal a finanszírozáshoz jutás terén – hangsúlyozza, hogy a probléma enyhítésére irányuló intézkedéseket fokozatosan megelőző intézkedésekkel kell felváltani, amilyenek például a régi épületek közel nulla energiafelhasználású épületekké való átalakítását célzó felújítások. E tekintetben a szociális tarifák vagy az energiacsekkek csak ideiglenes segítséget jelenthetnek, és ezeket fokozatosan olyan állami támogatásokkal kell felváltani, amelyek segítenek a szegénységben élő európaiaknak abban, hogy strukturális megoldásokkal orvosolják helyzetüket (ilyen például az épületek teljeskörű korszerűsítése).

3.2.3.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy a klímasemleges gazdaságra való átállás lehetőséget jelent arra, hogy munkalehetőséget biztosítsanak az európaiak számára. Az Európai Bizottság kijelentése szerint már most is négymillió európai dolgozik a „zöld gazdaságban”. Az energetikai átállás felgyorsítása több munkahelyet teremt majd, különösen akkor, ha az átállást helyi energiaközösségek révén hajtják végre. Az EGSZB úgy véli, hogy invesztálni kell a szakképzésbe, hogy a fiatal európaiakat – beleértve a fiatal munkanélkülieket – az energetikai átállással kapcsolatos munkahelyekre vonzzák. Az EGSZB ezért kéri az Európai Bizottságot, hogy dolgozza ki az ErasmusPro programot annak érdekében, hogy több fiatalt vonzzanak a klímasemleges gazdaság bővülő ágazataiba (pl. az energiahatékonyság ágazatába, a megújulóenergia-termelésbe) azzal, hogy javítanak az ilyen munkahelyek imázsán és munkafeltételein.

3.2.4.

Az EGSZB szerint az Uniónak és valamennyi tagállamának magas szintű szakpolitikai prioritásként kell kezelnie a légszennyezés elleni küzdelmet. Meg kell erősíteni a járművek és az erőművek által kibocsátott légszennyezés csökkentését célzó szabályozási intézkedéseket, és intézkedéseket kell hozni a fosszilis tüzelőanyagok közlekedésben és energiatermelésben való felhasználásának fokozatos csökkentésére és végül felszámolására. Az EGSZB azt is kéri, hogy egy következő jelentésben az Európai Bizottság részletesen elemezze ki, hogy mely tényezők segítik a zöld munkahelyek létrejöttét és milyen akadályokat kell még ezzel kapcsolatban leküzdeni.

3.2.5.

Az EGSZB üdvözli az energiaunió helyzetéről szóló negyedik jelentésben foglalt, az uniós beruházási eszközök használatára – különösen az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközre – vonatkozó információkkal kapcsolatos előrelépéseket. Megjegyzi azonban azt is, hogy javítani kell az induló vállalkozások, a polgárok, a helyi energiaközösségek és a közösségeken alapuló projektek e forrásokhoz való hozzáférési lehetőségeit (pl. pénzügyi platformok támogatása, különösen az ilyen egységekkel nem rendelkező tagállamokban). Az EGSZB egy külön feltáró vélemény, illetve tájékoztató jelentés révén tovább kívánja vizsgálni az energetikai átállás társadalmi dimenzióját.

3.3. Közlekedés

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy az Unió energiafogyasztásának egyharmadáért a közlekedési ágazat felelős. Míg az uniós kibocsátási értékek csökkennek, ez a közlekedési ágazat esetében nem mondható el: utóbbi továbbra is szinte teljes egészében (94 %-ban) a kőolajra támaszkodik, amelynek legnagyobb része importból származik.

3.3.1.

Az EGSZB üdvözli a „tiszta mobilitási” csomag elfogadását mint a tiszta mobilitásra történő átállás első lépését. Üdvözli a villamosítás előmozdítását, azonban emlékeztet arra, hogy az önmagában nem elegendő, és példátlan erőfeszítéseket kell tenni az energiahatékonyság fokozása és a felesleges mobilitási igények – pl. az otthon és a munkahely közötti nagy távolságok – szükségességének csökkentése érdekében.

3.3.2.

Az EGSZB üdvözölt volna egy, az egész Unióra kiterjedő fellépést annak elkerülése érdekében, hogy az alacsony jövedelmű járműtulajdonosok hátrányt szenvedjenek az olyan szennyező járműveik miatt, amelyeket egyre több városi területről kitiltanak. Ilyen fellépések megvalósíthatók lennének a városfejlesztési menetrend keretében, valamint célozhatnák a gyaloglás, a kerékpározás, a tömegközlekedés, valamint a meglévő járművek hajtásrendszere alacsony költségű felújításának, illetve fosszilistüzelőanyag-alapúról nulla kibocsátású technológiájúvá alakításának előmozdítását.

3.3.3.

Az EGSZB üdvözli, hogy az energiaunió helyzetéről szóló negyedik jelentés emlékeztet az európai akkumulátoripari összefogás fontosságára. Az EGSZB támogatja ezt a kezdeményezést annak biztosítása érdekében, hogy az Unió ambiciózus szerepet töltsön be ezen a globális piacon (5).

3.4. Az energetikai átálláshoz szükséges infrastruktúra, beruházás és ipari fejlesztés

3.4.1.

Az energetikai átállás jelentős mértékben kihat a gazdaság minden ágazatára, különösen a közműágazatra, az energiaigényes ágazatokra és az energetikai megoldásokat nyújtó ágazatokra. Ezek radikális átalakításához több százmilliárd eurónyi beruházás szükséges. Ezen ágazatok kockázatokkal, kihívásokkal és lehetőségekkel egyaránt szembesülnek, és az Uniónak mindenképpen segítséget kell nyújtania az ágazatok, illetve az energiaszövetkezetek és az emberek számára a lehetőségek kiaknázásában, a kihívások kezelésében és a kockázatok enyhítésében.

3.4.2.

3.4.3.

Az EGSZB úgy véli, hogy az Uniónak a tiszta energia valamennyi területén fokoznia kell ambícióit, hogy az európai vállalkozások rendelkezésére álljon egyrészt egy megbízható belföldi piac, ahol az innováció alkalmazható, másrészt egy olyan integrált ipari stratégia, melynek célja a tiszta energiával kapcsolatos megoldások exportálása a világ többi részébe.

3.4.4.

Az EGSZB sajnálja, hogy az energiaunió kutatási és innovációs prioritásaiba fektetett (nemzeti és uniós) közberuházások mértéke évi 5 milliárd eurós szinten stagnál, holott az energetikai kutatásnak és innovációnak kiemelt prioritásnak kellene lennie Európa versenyképességének és éghajlatának megóvása érdekében. Az EGSZB kéri az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontját, hogy biztosítson további adatokat erre az elemre vonatkozóan, mind abszolút értékben, mind az uniós GDP százalékában kifejezve.

3.4.5.

Az EGSZB lelkesen üdvözli a kísérleti Európai Innovációs Tanács létrehozását és a „kutatási és innovációs missziók” létrehozására irányuló javaslatot mint olyan eszközöket, amelyek révén a kutatás és az innováció jobban irányítható olyan projektek felé, amelyek hatékonyan kezelnek társadalmi kihívásokat, beleértve a klímasemleges gazdaságra való átállást. Ezzel kapcsolatban az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, az Európai Parlamentet és az Európai Unió Tanácsát, hogy tegyenek javaslatot egy olyan konkrét misszió létrehozására, amelynek célja, hogy 2030-ra 100 európai város klímasemlegessé váljon. Ez óriási lehetőségeket biztosít majd az uniós kutatók, innovátorok és vállalkozások számára, hogy közösen tervezzenek és teszteljenek innovációkat, tanuljanak a tapasztalatokból, és jobban felkészüljenek egy gyors energetikai átállás megvalósítására Európában és a világ többi részén.

4. A civil társadalom bevonása és az EGSZB hozzájárulása

4.1.

Az EGSZB-nek meggyőződése, hogy az energiaunió az uniós politika szintjén talán valósággá vált, az európai polgárok mindennapi életében azonban még nem. Az EGSZB üdvözli a tényt, hogy az uniós politikai döntéshozók 2015 és 2019 között lefektették az energiaunió alapjait, azonban az elkövetkező évek és évtizedek során még sok a tennivaló.

4.2.

Az európai energiarendszer átalakítása ugyanis gyorsabb, olcsóbb és demokratikusabb lesz, ha azt az emberek irányítják, akik pedig egyre inkább aktív fogyasztókká, termelő-fogyasztókká, munkavállalókká, közösségi kiszervezőkké és közösségi finanszírozókká válnak az energetikai átállásban. Az Európai Uniónak arra kell törekednie, hogy a jelenlegi helyzetet, amikor az energiapolitikát még nemzeti szinten is „kevesek döntései” vezérlik, olyan helyzet váltsa fel, ahol azt ténylegesen „mindenki fellépése” irányítja. Ez még soha nem volt annyira megvalósítható, mint most, mivel az uniós polgárok és különösen a fiatal európaiak körében megnőtt az éghajlat-tudatosság.

4.3.

Az EGSZB sajnálja, hogy hiány van olyan valódi javaslatokból, amelyek a civil társadalmi szervezetek és polgárok hatékonyabb bevonására irányulnak. Bár az energiauniós körút jó eszköznek bizonyult, az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy jobban működjön együtt a döntéshozókkal és az érdekelt felekkel, és fogjon össze mindenekelőtt a nemzeti és regionális gazdasági és szociális tanácsokkal és a szervezett civil társadalommal annak érdekében, hogy tiszta energiát biztosítsanak valamennyi európai számára.

4.4.

Az EGSZB – emlékeztetve az energiaunió irányításáról szóló rendeletben rendelkezésre álló eszközökre – javasolja, hogy kezdeményezzenek állandó párbeszédet a polgárokkal, valamint hogy ezt a párbeszédet tegyék minden, az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó nagyszabású politikai döntés és uniós jogalkotás előkészítésének kötelező elemévé. Az átláthatóságnak és az elszámoltathatóságnak az ilyen párbeszéd fontos elemét kell képeznie, azaz a párbeszédhez való hozzájárulásoknak nyilvánosan hozzáférhetőnek kell lenniük, valamint világos tájékoztatást kell nyújtani arra vonatkozóan, hogy a párbeszéd során felmerült aggályokat milyen módon vették figyelembe. Az ilyen párbeszéd sikerességének kulcsa, hogy a polgárok közel érezzék azt magukhoz. Ezért, bár az internetes párbeszéd is hasznos lehet, önmagában nem elegendő, találkozókkal és a nyilvánossággal való közvetlen kapcsolattartással kell kiegészíteni. Ezért a párbeszédet láthatóvá kell tenni, és elegendő pénzügyi és emberi erőforrást kell rendelkezésre bocsátani hozzá. Emellett „arcot” is kell rendelni hozzá egy felelős európai bizottsági alelnök, biztos vagy más magas beosztású tisztviselő személyében.

4.5.

Az EGSZB aktívan hozzá kíván járulni az uniós szintű intézmények, a szervezett civil társadalom, valamint a helyi és regionális önkormányzatok és intézményeik közötti, az energiaunió célkitűzései szempontjából fontos szinergia és együttműködés további fejlesztéséhez. Az energetikai vonatkozású szakpolitikák eredményes adaptálásához és végrehajtásához a helyi és a regionális önkormányzatok kezében van a kulcs, mivel ők közel vannak az emberekhez, és ismerik az egyes konkrét helyi viszonyokat. Kulcsfontosságú döntéshozatali szintet képviselnek olyan ágazatokban, mint a szállítás, a várostervezés, az épületek és a jólét, ezért rendkívül fontos szerepet játszanak az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások előmozdítását célzó összehangolt intézkedések szempontjából.

Kelt Brüsszelben, 2019. július 17-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Luca JAHIER

(1) Az Eurobarométer 459. sz. tematikus felmérése: „Éghajlatváltozás”, 2017. március.

(2) COM(2018) 773 final.

(3) HL C 367., 2018.10.10., 1. o.

(4) HL C 246., 2017.7.28., 64. o.

(5) HL C 367., 2018.10.10., 1. o.

18.10.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 353/102

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának és az Európai Beruházási Banknak: Az akkumulátorokról szóló stratégiai cselekvési terv végrehajtása: Stratégiai akkumulátor-értéklánc kialakítása Európában

(COM(2019) 176 final)

(2019/C 353/16)

Előadó: Colin LUSTENHOUWER

Felkérés:	Európai Bizottság, 2019.6.3.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szekció:	„Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2019.7.3.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2019.7.17.
Plenáris ülés száma:	545 .
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	189/1/5

1. Következtetések és ajánlások

1.1.

Az Európai Bizottságnak az akkumulátorokról szóló stratégiai cselekvési terv végrehajtására vonatkozó első helyzetjelentése megállapítja, hogy számos olyan intézkedés született, melynek célja egy jelentős akkumulátorgyártó ágazat létrehozása az EU-ban.

1.2.

A végső következtetések levonásának még nem jött el az ideje, de az EGSZB támogatja azokat a kezdeményezéseket, amelyeket az Európai Bizottság elindított, illetve amelyek elindítását bejelentette annak érdekében, hogy a tagállamokkal és az európai üzleti világgal együttműködésben kitörjön a (főként Ázsiában található) harmadik országoktól való függőségből.

1.3.

A következő években sok még a teendő, hogy kellően magas szintű technológiai tudásra tegyünk szert az EU-ban, bizosítsuk a nyersanyagellátást harmadik országbeli és uniós forrásokból, és gondoskodjunk az akkumulátorok biztonságos és tiszta újrafeldolgozásáról.

1.4.

Az emberi erőforrásba való befektetés ezen a területen a kormányzat és az üzleti világ közös feladata.

2. Bevezetés

2018 májusában az Európai Bizottság közleményt tett közzé „Európa mozgásban” címmel (1). A közleményben az Európai Bizottság ismerteti, milyen szakpolitikákkal tervezi megvalósítani a fenntartható mobilitást, azaz a biztonságos, összekapcsolt és tiszta közlekedést Európában.

2.1.

Ezek a szakpolitikák pedig a Juncker-Bizottság által elindított, „Európai energiaunió” című intézkedéssorozat részét képezik. Itt egy olyan, átfogó és integrált keretről van szó, amelyen belül az éghajlat-politikát beépítik az energiapolitikába, és kiegészítik egy célirányos iparpolitikával a Párizsi Megállapodás céljainak teljesítése érdekében. Ezeket a célokat elsősorban azért tűzték ki, hogy csökkenjen a fosszilis tüzelőanyagokon alapuló energiatermelésből (2) és a szintén fosszilis tüzelőanyagokat (benzint, gázt) égető motorral meghajtott közlekedési eszközökre (teherautókra és személyautókra) épülő európai közlekedésből származó CO2-kibocsátás.

2.2.

Az „Európa mozgásban” keretében az Európai Bizottság specifikus cselekvési tervet dolgozott ki az akkumulátorok fejlesztésére és gyártására vonatkozóan, ennek érdekében pedig külön mellékletet csatolt az imént említett közleményhez „Stratégiai akkumulátor-értéklánc kialakítása Európában” címmel.

Miért van szükség egy specifikusan az akkumulátorokra vonatkozó cselekvési tervre?

2.3.

Hétköznapjaink immár elképzelhetetlenek akkumulátorok nélkül. Mobil telefonunkban, számítógépünkben vagy tabletünkben, háztartási gépeinkben, de elektromos járműveinkben is elengedhetetlenek az akkumulátorok ahhoz, hogy ezek a gépek jól, biztonságosan és lehetőleg sokáig működjenek. Az akkumulátorok élettartama azonban még mindig (túlságosan) rövid. Az említett termékcsoporton belül az Európai Bizottság cselekvési tervben rögzített politikája főként az elektromos járművekben használatos akkumulátorok fejlesztésére összpontosít (3), de más szempontokkal, például az akkumulátorok újrafelhasználásával és az újrafeldolgozással is foglalkozik.

2.4.

Az akkumulátor-rendszerek kisebb mennyiségű energia tárolására alkalmasak. Nagy mennyiségű – például offshore szélparkok által termelt – energiát úgy tűnik, nem lehet jól tárolni akkumulátorokban. Ezt más energiahordozókkal, például hidrogénnel és ammóniával kell megoldani (4). Az Európai Bizottság a Horizont 2020 költségvetéséből ezen a területen is számos kezdeményezést támogat. Ilyen például a villamos energia gázzá alakításának (power to gas) technológiája (5). Ennek kapcsán sok figyelmet fordítanak olyan hatékony és biztonságos módszerek technológiai fejlesztésére, amelyekkel az energiatárolókat össze lehet kötni a nagyfeszültségű villamosenergia-hálózatokkal (power to the grid), és így meg lehet takarítani az úgynevezett „tengeri konnektorok” nagyon magas költségét. Ezzel el lehetne kerülni azt a jelentős mértékű hálózati veszteséget is, amellyel egyelőre számolnunk kell, ha az offshore szélpark és a szárazföld között nagyfeszültségű kábeleket használunk a tengerfenéken, és akár 10–15 %-os hatékonyságnövekedést érhetnénk el a fenntartható offshore energiatermelésben.

2.5.

A tervek szerint az akkumulátorok az elektromos járművek költségének mintegy 40–50 %-át teszik majd ki, de már most látni, hogy a költségek később csökkenhetnek. Ha nagyon nagy ütemben fejlődik az elektromos közlekedés (6), még fontosabb lesz, hogy jó minőségű, biztonságos és környezetbarát akkumulátorok álljanak rendelkezésre. Az Európai Bizottság szerint hatalmas – akár 400 GWh fogyasztással számoló – piac nyílhat meg az európai ipar számára, amelynek értéke 2025-ben elérheti a 250 milliárd eurót. Ebben jó lehetőségek rejlenek Európa számára – nemcsak az éghajlati célkitűzésekre való tekintettel, de gazdasági és foglalkoztatási szempontból is. Amint azt Elżbieta Bieńkowska biztos nemrégiben megállapította: „Erős akkumulátor-ágazatról gondoskodunk Európában, amely hozzájárul a körforgásos gazdasághoz és a tiszta mobilitáshoz”.

2.6.

De tisztán kell látnunk: Európa ijesztően el van maradva az ázsiai országoktól és cégektől, ha az akkumulátorok fejlesztéséről (K+F) és gyártásáról van szó. Az Európában használt akkumulátoroknak nem kevesebb mint 85 %-a Kínából, Japánból vagy Koreából származik. Az európai termelés a globális termelésnek alig 3 %-át teszi ki, az USA 15 %-ért felel. Ezért, ha Európában a mobilitás terén a fosszilis tüzelőanyagokról át akarunk állni az elektromos meghajtásra, akkor teljes egészében, mondhatni mindenestül az ázsiai termelési kapacitásoktól függünk.

2.7.

Ráadásul – mintha a probléma még nem lenne elég súlyos – az akkumulátor-termeléshez szükséges nyersanyagokból (amilyen például a lítium, nikkel, mangán és kobalt) Európában jelenleg korlátozott mennyiségeket termelnek ki, bár vannak potenciális tartalékok. Mindenképpen ki kell aknázni az európai tartalékokat, jóllehet ezekkel az összkeresletnek (becslések szerint) csak mintegy 15–20 %-át lehet kielégíteni. A szükséges nyersanyagok Latin-Amerikából, Afrikából és Ázsiából is érkeznek, ahol a kínaiak állítólag nagy bányavállalatokat hoztak létre, hogy biztosítsák akadálytalan hozzáférésüket a nyersanyagokhoz (7). Emellett az európai ásványi nyersanyagok finomítását és feldolgozását is jórészt Kínában végzik.

2.8.

A nyersanyagok kitermelése és feldolgozása energiaintenzív folyamat, melynek során jelentős mennyiségű bányászati hulladék keletkezik, amely adott esetben veszélyes hulladékot is tartalmazhat.

2.9.

Európa viszont az akkumulátorok feldolgozásának problémájával küzd. Olyan sok van ezekből az akkumulátorokból, hogy egy újfajta, aggasztó hulladékkezelési problémával nézünk szembe – többek között azért, mivel az akkumulátorokból származó anyagok újrafeldolgozása még gyerekcipőben jár. Az akkumulátorokból származó anyagoknak egyelőre csak mintegy 10 %-át tudjuk hasznosítani. A feldolgozásban/hasznosításban tehát még sok a kiaknázatlan lehetőség.

3. A 2019. évi helyzetjelentés

3.1.

2018. október 17-i véleményében (8) az EGSZB kifejtette, hogy támogatja a fenntarthatóbb mobilitásra és az akkumulátorokról szóló stratégiai cselekvési tervre vonatkozó európai bizottsági javaslatokat. Az EGSZB ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy több tényező is akadályozhatja a terv végrehajtását. Ilyen a harmadik országoktól való függőség a nyersanyagok tekintetében, az alternatív üzemanyagok hiánya, a kimerült akkumulátorok kezelésével, feldolgozásával és ártalmatlanításával kapcsolatos gondok és a képzett munkaerő hiánya.

3.2.

2019. április 9-én az Európai Bizottság közzétette az akkumulátorokról szóló, 2018 májusában kidolgozott stratégiai cselekvési tervre vonatkozó első helyzetjelentést. A jelentés megállapítja, hogy számos ágazati és regionális kezdeményezés kidolgozása van folyamatban. Így például az európai akkumulátoripari összefogás egy olyan platform, amely összehozza és arra ösztönzi a vállalkozásokat, döntéshozókat és tudósokat, hogy összehangolt módon teljesítsék azt a merész és ambiciózus célt, hogy az EU-t és iparágait visszavezessék a gyors ütemben fejlődő akkumulátortechnológia élvonalába. A Horizont 2020 keretében már meghirdették az első pályázati felhívást (114 millió eurós költségvetéssel), és hamarosan közzétesznek egy új, 132 millió eurós költségvetésű felhívást 2020-ra. Emellett az EU regionális politikáját szolgáló eszközök is nagymértékben segítenek a finanszírozásban. A jelek szerint az üzleti és a tudományos világ is szívesen vállalja, hogy saját beruházásait uniós finanszírozással kiegészítve felgyorsítsa a K+F-et.

3.3.

A cselekvési terv közzététele óta számos kezdeményezést dolgoztak ki, de ezek – köztük több régióközi kezdeményezés is – jórészt még csak az előkészítő szakaszban vannak. Szűk egy évvel a cselekvési terv közzététele után alighanem korai még mérleget készíteni. Jól látható azonban, hogy mindenki érzi: sürget az idő. A döntéshozók, csakúgy mint a tudományos és üzleti világ szereplői rádöbbentek, hogy kevés időnk maradt, sőt talán már el is késtünk. Igen magas a tét: valós kockázatot jelent, hogy az európai gépjárműipar szereplői közül nagyon sokan az akkumulátorcella-gyártó üzemekhez közeli, jórészt ázsiai régiókba helyezik át a termelést. Ez mintegy 13 millió európai munkavállaló foglalkoztatását érintheti az ágazatban.

4. Hogyan tovább?

4.1.

A Juncker-bizottság hivatalba lépése és az európai energiaunió programjának elfogadása óta számos intézkedés született, és ezek az éghajlat-politika kontextusában olyan iparpolitikát indítottak el, amely teljesen átformálta a fenntartható társadalom irányába mutató átmenetet. Az Európai Bizottság iparpolitikája – a tagállamok támogatásával – a korábbinál sokkal komolyabb irányító és kezdeményező szerepet kapott. Az EGSZB gratulál az új megközelítéshez, és arra kéri az Európai Bizottságot, a tagállamokat és az európai üzleti világot, hogy haladjanak tovább ezen az úton.

4.2.

Ez a megközelítés üdvözlendő, de szükséges is – tekintettel az európai ipar jelentős elmaradására az akkumulátorfejlesztés és -gyártás területén. Ha azonban az iparpolitika irányító jellegű, fennáll annak a veszélye, hogy már előre meghatározzák a nyertest („picking winners”). Hasonlóképpen üdvözlendő a teljes ipari értékláncon alapuló, újszerű megközelítés is („value chain approach”). Az értéklánc módszertanán alapuló iparpolitika sokkal jobban illik a körforgásos szemlélethez, mint az ipar régi, ágazati megközelítése. Az értékláncon alapuló megközelítéshez azonban más, jobban megfelelő szakpolitikákra is szükség van, amelyek például az állami támogatásokra vonatkozó politikához igazodnak. Most, hogy az akkumulátorgyártás az uniós iparpolitika kiemelt területe lett, az Európai Bizottságnak is rugalmasan és gördülékenyen kell kezelnie az olyan beruházási támogatást, amelyet a tagállamok az ebben az értékláncban aktív vállalkozások számára biztosítanak. Ha az IPCEI („Important Project of Common European Interest” – közös európai érdeket szolgáló fontos projekt) minősítés megszerzésének kritériumait rugalmasan alkalmazzák, az európai ipart olyan jelentős mértékű közfinanszírozással lehetne segíteni, amely már némileg megközelítheti az ázsiai cégek saját kormányaiktól kapott a támogatását. Az EGSZB üdvözli az IPCEI-eszköz alkalmazásának ezt az új módját.

4.3.

Ezzel együtt felmerül a kérdés, hogy nem késtünk-e el a stratégiai cselekvési tervben meghatározott, most kezdeményezett iparpolitika kidolgozásával ahhoz, hogy behozzuk az ázsiai országokkal és az ottani üzleti világgal szembeni lemaradásunkat. Az is kérdéses, hogy elegendőek-e a bevetett pénzügyi eszközök. Baljósan fogalmazva: „Is it too little, too late (9)?” Az Európai Számvevőszék egy közelmúltban közzétett tájékoztató dokumentumában megállapítja: „Fennáll azonban a kockázat, hogy az eddig meghozott intézkedések nem lesznek elégségesek a tiszta energiával kapcsolatos uniós stratégiai célkitűzések eléréséhez”. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy az Európai Bizottság és a rendelkezésére álló pénzügyi eszközök szerepe korlátozott. Az Európai Bizottság – jogosan – inkább óvatos, és tartja magát a közvetítő szerephez. Elsősorban a tagállamoknak, az európai üzleti világnak és a kapcsolódó kutatóintézeteknek kellene felvenniük a kesztyűt. Ezért is nagy öröm, hogy a francia és a német kormány 2019. május első napjaiban úgy döntött, hogy durván 1-1 milliárd eurót elkülönít olyan gazdasági kezdeményezések támogatására, amelyek célja az akkumulátorgyártó ágazat kiépítése. Ez az Európai Bizottság által kezdeményezett – a tagállamok, az Európai Bizottság és az üzleti világ együttműködési platformjaként működő – európai akkumulátoripari összefogás egyik első, nagyon konkrét eredménye.

4.4.

Az akkumulátorokról szóló cselekvési terv elfogadása óta nagyon kevés idő telt el, ezért az EGSZB szerint korai még végső következtetéseket megfogalmazni. Az EGSZB örömmel látja, hogy sok érdekelt fél sokféle tevékenységet indított útjára vagy készít éppen elő. Ezek eredményei (remélhetőleg) a következő években válnak láthatóvá. A technológiai fejlődés sem az EU-n belül, sem azon kívül nem áll le. Ebből a dinamikus folyamatból az következik, hogy az akkumulátorokra vonatkozó stratégia nem tekinthető egyszeri intézkedésnek, hanem strukturális megközelítést igényel az uniós politikákban, és a termelési eszközökre irányuló, szükséges tagállami beruházások megtérülési ideje igen hosszú (a 20–30 év sem kivétel).

4.5.

Az is kérdés, hogy az EU egyáltalán ki tud-e építeni egy versenyképes ágazatot az akkumulátorok fejlesztésére és gyártására annak ellenére, hogy az EU-ban jelenleg nem állnak rendelkezésre elegendő mennyiségben a szükséges nyersanyagok. Folyamatban vannak ugyan arra irányuló kezdeményezések, hogy például lítiumot termeljenek ki egyes uniós tagállamokban (és újranyissanak korábban bezárt bányákat), de alighanem illúzió azt feltételeznünk, hogy az EU teljes mértékben önellátóvá válhat. Ehhez jön még, hogy az európai emberek igen tartózkodóak a bányászattal szemben, és általában ennél a kérdésnél is a NIMBY-elv érvényesül (Not In My Back Yard, azaz „Nálam ne!”). Érdemes lenne határozottabban felhívni a lakosság figyelmét arra, hogy a társadalom- és környezettudatos nyersanyag-kitermelésnek milyen kedvező hatásai vannak a helyi közösségekre nézve. Tudvalevő továbbá, hogy ha a helyi lakosság pénzügyi és más szempontból is aktív szerepet játszhat („local ownership”), nem alakul ki mindent elsöprő ellenállás a szóban forgó tevékenységek ellen.

4.6.

A nyersanyaghelyzetre való tekintettel az EGSZB fontosnak tartja, hogy az érintett szereplők több erőfeszítést tegyenek olyan, új típusú akkumulátorok – például szilárdtest-akkumulátorok („solid-state batteries”) – fejlesztése érdekében, amelyek jelentősen csökkentik a függőséget ezektől a nyersanyagoktól.

4.7.

Mennyire reális az az elvárás, hogy az EU-ban, ahogy azt az Európai Bizottság elképzeli, 10–20 megagyártó kezdjen építkezni? Vajon a tőkepiacon, a hosszú távú befektetők körében van elegendő beruházási hajlandóság arra, hogy előteremtsék az ehhez szükséges kb. 10 milliárd eurót? Bármennyire is méltányoljuk a cselekvési tervben szereplő kiemelt területeket, kiábrándító, hogy sehol sem esik szó arról a kérdésről, miként lehet hozzáférni a szóban forgó megaberuházásokhoz szükséges tőkéhez. A banki finanszírozás önmagában itt semmiképpen sem elegendő. Elengedhetetlen, hogy a tőkepiacok és ezeken belül elsősorban az infrastrukturális alapok készek legyenek kockázati tőke segítségével beruházni ezekbe a projektekbe (10). Ennek érdekében hosszú távú politikára, megfelelő megtérülési rátára, a tagállami kormányok részéről pedig háttértámogatásra van szükség. El kell kerülni, hogy a szereplők egymásra várjanak – e tekintetben a kormányzati szint magára vállalhatná a beruházási folyamat mozgatórugójának szerepét. A francia-német kezdeményezések azt mutatják, hogy ez a két ország tudja, mi a helyzet. A közelmúltban indított beruházási platform, amelyben az EIT InnoEnergy tölti be a „mozgatórugó/akcelerátor” szerepét, az EGSZB szerint komoly szolgálatot tehet a befektetők és kezdeményezők összehozása érdekében.

4.8.

Ezzel párhuzamosan, célzott tájékoztató kampányok segítségével, tudatosítanunk kell az európai fogyasztókban, hogy az Európában – következésképpen az emberek és a környezet biztonságát garantáló előírások figyelembevételével – gyártott akkumulátorok vásárlása számos előnnyel jár a harmadik országokból származó akkumulátorok vásárlásával szemben, mivel ez utóbbi országokban nem tartják be olyan szigorúan ezeket az előírásokat. A jelenlegi gyakorlat továbbvitelével tartósan exportáljuk környezetvédelmi problémáinkat.

4.9.

Az EGSZB szerint több konkrét kezdeményezésre van szükség a régi akkumulátorokból származó anyagok újrafeldolgozásának fejlesztése érdekében. Ez az úgynevezett „urban mining” (másodnyersanyag-visszanyerés) jelentősen hozzájárulhat a nyersanyagszükséglet kielégítéséhez. A másodnyersanyag-visszanyerésben komoly lehetőségek rejlenek, de ezek kiaknázásához több gazdasági ösztönzőre, a begyűjtött mennyiség növelésére, jobb hasznosítási technológiákra, végül pedig az újrafeldolgozási arány növelésére van szükség. Az akkumulátorokról szóló irányelv végrehajtását és hatását áttekintő, közelmúltbeli európai bizottsági jelentésből sajnos az derül ki, hogy a hagyományos akkumulátorok begyűjtése még nem éri el a kívánt szintet. Ezeknek az akkumulátoroknak mintegy 57 %-át még mindig nem kínálják újrafeldolgozásra. Ezért az Európai Bizottság indokoltan jelzi ebben a tömör, de figyelemre méltó jelentésben, hogy fontolóra fogja venni a 2006-os irányelv felülvizsgálatát, többek között az olyan új akkumulátorok megjelenésével összefüggésben, mint amilyenekre a cselekvési terv irányul. Az EGSZB érdeklődéssel várja ezeket a javaslatokat. Az EGSZB egyúttal megjegyzi, hogy a jelenlegi akkumulátorkezelő létesítményeket is át kell majd alakítani, hogy fel legyenek készülve az új típusú akkumulátorok közeljövőben várható nagy forgalmára. Új technológiát kell kidolgozni az újrafeldolgozáshoz vagy kezeléshez is. A konkrétan erre a területre irányuló K+F az EGSZB szerint teljeskörű támogatást érdemel az EU-tól, mivel segít a lakókörnyezet jobbá tételében, és jelentősen csökkentheti a függőséget az Unión kívülről származó nyersanyagoktól.

4.10.

Az EGSZB örömmel venné, ha célzottan kutatnák, miként lehet nyersanyagokat visszanyerni a kőszén- és acéltartalmú vagy más kitermelt fémeket tartalmazó maradékhulladékból. Nem kizárt, hogy ezek a források is hozzájárulhatnak a nyersanyagszükséglet kielégítéséhez. Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának a bányászati hulladékból és hulladéklerakókból származó kritikus fontosságú nyersanyagok visszanyeréséről szóló, a közelmúltban közzétett jelentését (11), és politikai támogatást kér a kritikus fontosságú nyersanyagok kérdésének tanulmányozásához és elemzéséhez, mivel világszinten egyre hevesebb küzdelem folyik a nyersanyagokért („global battle for raw materials”).

4.11.

Vajon mennyiben segíti elő a jogszabályi keret a szükséges kutatást és fejlesztést (K+F), illetve az erre épülő technológia alkalmazását az EU-ban? Az Európai Bizottság a természeténél fogva hajlik arra, hogy jogszabályokat és egyéb rendelkezéseket vegyen fontolóra, hiszen ezek az irányítási eszközök állnak rendelkezésére. Talán jobban tenné azonban, ha az üzleti világgal és a szociális partnerek szervezeteivel közösen nyomon követné és elemezné a piaci fejleményeket, mielőtt a szabályozás eszközéhez folyamodna. E bizonytalan ágazat számára alighanem helyénvalóbb lenne egy olyan szakpolitikai megközelítést alkalmazni, amelynek értelmében először a kezdeményezés, az ösztönzés és a termelés következik, és csak alapos elemzés után kerül sor szabályozásra.

4.12.

Az EGSZB kéri, hogy az Európai Bizottság továbbra is gondoskodjon arról, hogy az ajánlati felhívásokat ténylegesen az általában kis léptékű uniós vállalkozásokra szabják, hogy a közepes méretű gyártók ne maradjanak le a pénzügyi forrásokról amiatt, hogy kis léptékű K+F-tevékenységük nem felel meg azoknak a követelményeknek, amelyeket a felhívásokban a projektek méretével szemben támasztottak. Az EGSZB méltányolja ugyanakkor, hogy az Európai Bizottság új módon, jobban csoportosítva tette közzé a tendereket, aminek köszönhetően ezek könnyebben hozzáférhetőek az uniós vállalkozások számára.

4.13.

Az EGSZB fontosnak tartja, hogy az uniós pénzügyi források az olyan közepes méretű európai akkumulátorgyártó cégek projektjei számára is elérhetők legyenek, amelyek már komoly technológiai fejlődésen mentek keresztül (5–9. technológiai érettségi szint). Úgy tűnik, hogy ezek a vállalkozások – melyek tehát az alapkutatás helyett inkább a piac felé vezető útra összpontosítanak – még túlságosan gyakran ki vannak zárva az uniós forrásokból. Az is fontos, hogy konkrétan az ilyen vállalkozások számára egyszerű hozzáférést biztosítsunk a képzésre és átképzésre irányuló uniós támogatásokhoz.

Kelt Brüsszelben, 2019. július 17-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Luca JAHIER

(1) COM(2018) 293 final.

(2) Az energiatermelés és -felhasználás teszi ki az Unió üvegházhatásúgáz-kibocsátásának 79 %-át. Forrás: az Európai Számvevőszék 2019. április 1-jei tájékoztató dokumentuma az energiatároláshoz nyújtott uniós támogatásról.

(3) A figyelem középpontjában az autók állnak ugyan, de nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy folyamatban van az elektromos meghajtású hajók (például kisebb komphajók) fejlesztése is.

(4) Lásd az EGSZB véleményét: „Energiatárolás: integrációs és energiabiztonsági tényező”, HL C 383., 2015.11.17., 19. o.

(5) Flandriában „WaterstofNet” néven elindítottak egy érdekes projektet: egy termelőkből (szél- és napenergia), hidrogéntechnológiából (elektrolízis és kompresszió), valamint a vegyipari és közlekedési ágazatban aktív végfelhasználókból álló klasztert.

(6) Például Norvégiában idén, 2019-ben a várakozások szerint már több elektromos személygépjárművet értékesítenek, mint hagyományos, belső égésű motorral működő autót. Az elektromos járművek többségét egy ismert amerikai autómárka szállítja.

(7) A kínai kormány azt a célt tűzte ki, hogy 2025-re az összes eladott új személygépjármű 20 %-a elektromos jármű legyen.

(8) Lásd az EGSZB véleményét: „Európa mozgásban”, HL C 62., 2019.2.15., 254. o.

(9) Lásd az Európai Számvevőszék 2019. április 1-jei tájékoztató dokumentumát az energiatároláshoz nyújtott uniós támogatásról.

(10) 2019. május 2-án a Tesla jelezte, hogy bár 2019 első negyedévében több mint 700 millió dollár veszteséget könyvelt el, a cég 2 millárd dollárt szeretne bevonni a tőkepiacról egy új akkumulátorgyárhoz és egy új típusú elektromos meghajtású autó kifejlesztéséhez. Az amerikai tőkepiac számára nem jelentenek gondot az ilyen, részvények és/vagy kötvények formájában megvalósuló beruházások. Felmerül a kérdés, hogy a széttagolt uniós tőkepiac is képes-e erre.

(11) Recovery of critical and other raw materials from mining waste and landfills: State of play on existing practices, EUR 29744 EN, az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg, 2019, ISBN 978-92-76-03391-2, doi:10.2760/494020, JRC116131.

		ISSN 1977-0979
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		C 353

Magyar nyelvű kiadás	Tájékoztatások és közlemények	62. évfolyam 2019. október 18.

Tartalom		Oldal
	I Állásfoglalások, ajánlások és vélemények
	VÉLEMÉNYEK
	Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
2019/C 353/01	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Blokklánc- és megosztott könyvelési technológia (Distributed Ledger Technology – DLT): a szociális gazdaság ideális infrastruktúrái (saját kezdeményezésű vélemény)	1
	VÉLEMÉNYEK
2019/C 353/02	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A vállalkozói készséget és az innovációt támogató egységes piac előmozdítása – új gazdasági modellek támogatása a társadalmi kihívások és az átalakulások kezelése érdekében (saját kezdeményezésű vélemény)	6
2019/C 353/03	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A fogyasztók szerepe a körforgásos gazdaságban (saját kezdeményezésű vélemény)	11
2019/C 353/04	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Adózás a digitalizált gazdaságban (saját kezdeményezésű vélemény)	17
2019/C 353/05	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az európai gazdaság rugalmasabbá és fenntarthatóbbá tétele (saját kezdeményezésű vélemény)	23
2019/C 353/06	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Új elképzelések a gazdasági és monetáris unió kiteljesítésére (saját kezdeményezésű vélemény)	32
2019/C 353/07	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az európai szemeszter és a kohéziós politika – A 2020 utáni új európai stratégia felé (saját kezdeményezésű vélemény)	39
2019/C 353/08	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az állami foglalkoztatási szolgálatok (áfsz) új szerepe a szociális jogok európai pillérének végrehajtásával összefüggésben (saját kezdeményezésű vélemény)	46
2019/C 353/09	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Tanítsuk Európát – egy iskolai eszköztár kidolgozása (saját kezdeményezésű vélemény)	52
2019/C 353/10	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye –Az éghajlat- és energiapolitikák összehangolása ipari-ágazati szempontból (saját kezdeményezésű vélemény)	59
2019/C 353/11	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Rövid és alternatív élelmiszerláncok előmozdítása az EU-ban: az agroökológia szerepe (saját kezdeményezésű vélemény)	65
2019/C 353/12	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A gazdálkodói szakma és a jövedelmezőségi kihívás (saját kezdeményezésű vélemény)	72
2019/C 353/13	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A közlekedés, az energia és az általános érdekű szolgáltatások – a fenntartható európai növekedés mozgatórugói a digitális forradalomnak köszönhetően (saját kezdeményezésű vélemény)	79

	III Előkészítő jogi aktusok
	Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
2019/C 353/14	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak és a Tanácsnak: Úton a hatékonyabb és demokratikusabb uniós adópolitikai döntéshozatal felé (COM(2019) 8 final)	90
2019/C 353/15	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának és az Európai Beruházási Banknak – Negyedik jelentés az energiaunió helyzetéről (COM(2019) 175 final)	96
2019/C 353/16	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának és az Európai Beruházási Banknak: Az akkumulátorokról szóló stratégiai cselekvési terv végrehajtása: Stratégiai akkumulátor-értéklánc kialakítása Európában (COM(2019) 176 final)	102