Az Európai Unió Bírósága utolsó kiadványai az Európai Unió Hivatalos Lapjában

(2019/C 319/01)

Utolsó kiadvány

HL C 312., 2019.9.16.

Korábbi közzétételek

HL C 305., 2019.9.9.

HL C 295., 2019.9.2.

HL C 288., 2019.8.26.

HL C 280., 2019.8.19.

HL C 270., 2019.8.12.

HL C 263., 2019.8.5.

Ezek a következő helyeken hozzáférhetők:

EUR-Lex: http://eur-lex.europa.eu

A Bíróság (második tanács) 2019. július 29-i ítélete (az Oberlandesgericht Düsseldorf [Németország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) — Fashion ID GmbH & Co. KG kontra Verbraucherzentrale NRW eV

(C-40/17. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - A természetes személyeknek a személyes adatok kezelése vonatkozásában való védelme - 95/46/EK irányelv - A 2. cikk d) pontja - Az „adatkezelő” fogalma - A honlapján olyan közösségi modult elhelyező honlap-üzemeltető, amely a honlap látogatója személyes adatainak az említett modul szolgáltatója részére való közlését teszi lehetővé - A 7. cikk f) pontja - Az adatkezelés jogszerűsége - A honlap-üzemeltető vagy a közösségi modul szolgáltatója érdekének figyelembevétele - A 2. cikk h) pontja és a 7. cikk a) pontja - Az érintett hozzájárulása - 10. cikk - Az érintett tájékoztatása - Fogyasztói érdekvédelmi egyesületek számára bírósági eljárás kezdeményezését lehetővé tévő nemzeti szabályozás)

(2019/C 319/02)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Oberlandesgericht Düsseldorf

Az alapeljárás felei

Felperes: Fashion ID GmbH & Co. KG

Alperes: Verbraucherzentrale NRW eV

Az eljárásban részt vesz: Facebook Ireland Ltd, Landesbeauftragte für Datenschutz und Informationsfreiheit Nordrhein-Westfalen

Rendelkező rész

1)

A személyes adatok feldolgozása [helyesen: kezelése] vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 22–24. cikkét úgy kell értelmezni, mint amelyekkel nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi a fogyasztói érdekvédelmi egyesületek számára, hogy bírósági eljárást kezdeményezzenek a személyes adatok védelmét feltételezetten megsértő személlyel szemben.

2)

A Fashion ID GmbH & Co. KG-hoz hasonló olyan honlap-üzemeltető, aki a honlap látogatójának böngészője számára a közösségi modul szolgáltatója által biztosított tartalom elérését és ehhez a látogató személyes adatainak e szolgáltató részére való továbbítását lehetővé tévő közösségi modult helyez el a honlapon, a 95/46 irányelv 2. cikkének d) pontja értelmében vett adatkezelőnek minősíthető. Az adatkezelői minőség azonban csak arra a személyesadat-kezelési műveletre vagy műveletcsoportra vonatkozik, amelynek céljait és módját ténylegesen ő határozza meg, azaz a szóban forgó adatok gyűjtésére és továbbítás általi közlésére.

3)

Az alapügyhöz hasonló esetben, amikor a honlap-üzemeltető a honlap látogatójának böngészője számára a közösségi modul szolgáltatója által biztosított tartalom elérését és ehhez a látogató személyes adatainak e szolgáltató részére való továbbítását lehetővé tévő közösségi modult helyez el a honlapon, a honlap-üzemeltető és a közösségi modul szolgáltatója esetében is fenn kell állnia ezen adatkezelési műveletek tekintetében a 95/46 irányelv 7. cikkének f) pontja szerinti jogos érdeknek ahhoz, hogy arra tekintettel jogszerűnek lehessen minősíteni az adatkezelést.

4)

A 95/46 irányelv 2. cikkének h) pontját és 7. cikkének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy az alapügyhöz hasonló esetben, amikor a honlap-üzemeltető a honlap látogatójának böngészője számára a közösségi modul szolgáltatója által biztosított tartalom elérését és ehhez a látogató személyes adatainak e szolgáltató részére való továbbítását lehetővé tévő közösségi modult helyez el a honlapon, a honlap üzemeltetőjének a e rendelkezésekben említett hozzájárulást csak arra a személyesadat-kezelési műveletre vagy műveletcsoportra vonatkozóan kell beszereznie, amelynek céljait és módját az említett honlap-üzemeltető határozza meg. Ezen túlmenően az említett irányelv 10. cikkét úgy kell értelmezni, hogy ilyen esetben az ebben a rendelkezésben előírt tájékoztatási kötelezettség a honlap üzemeltetőjét is terheli, az általa az érintettnek nyújtandó információnak azonban csak arra a személyesadat-kezelési műveletre vagy műveletcsoportra kell vonatkoznia, amelynek céljait és módját ő határozza meg.

---

(1)  HL C 112., 2017.4.10.

A Bíróság (nagytanács) 2019. július 29-i ítélete (a Cour constitutionnelle [Belgium] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) — Inter-Environnement Wallonie ASBL, Bond Beter Leefmilieu Vlaanderen ASBL kontra Conseil des ministres

(C-411/17. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Környezet - Espooi Egyezmény - Aarhusi Egyezmény - A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelme - 92/43/EGK irányelv - A 6. cikk (3) bekezdése - A „projekt” fogalma - Az érintett területre gyakorolt hatások vizsgálata - A 6. cikk (4) bekezdése - A „nyomós közérdeken alapuló kényszerítő okok” fogalma - A vadon élő madarak védelme - 2009/147/EK irányelv - Egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálata - 2011/92/EU irányelv - Az 1. cikk (2) bekezdésének a) pontja - A „projekt” fogalma - A 2. cikk (1) bekezdése - A 4. cikk (1) bekezdése - Környezeti hatásvizsgálat - A 2. cikk (4) bekezdése - A vizsgálat alóli mentesség - Az atomenergia fokozatos kivezetése - Nemzeti szabályozás, amely előírja egyrészt egy üzemen kívül helyezett atomerőmű által végzett ipari villamosenergia-termelési tevékenységnek a hozzávetőleg tízéves időtartamra való újraindítását, amely azzal a hatással jár, hogy az ezen erőmű leállítására és a tevékenységének a befejezésére vonatkozóan a nemzeti jogalkotó által eredetileg meghatározott határidőt tíz évvel elhalasztják, másrészt pedig egy üzemelő erőmű leállítására és az általa végzett ipari villamosenergia-termelésnek a befejezésére vonatkozóan az ugyanezen jogalkotó által eredetileg előírt határidőnek a szintén tíz évvel való elhalasztását - Környezeti hatásvizsgálat hiánya)

(2019/C 319/03)

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróság

Cour constitutionnelle

Az alapeljárás felei

Felperesek: Inter-Environnement Wallonie ASBL, Bond Beter Leefmilieu Vlaanderen ASBL

Alperes: Conseil des ministres

Az eljárásban részt vesz: Electrabel SA

Rendelkező rész

1)

Az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 2011. december 13-i 2011/92/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikke (2) bekezdése a) pontjának első francia bekezdését, 2. cikkének (1) bekezdését és 4. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a valamely üzemen kívül helyezett atomerőmű által végzett ipari villamosenergia-termelésnek a hozzávetőleg tízéves időtartamra való újraindítása, amely azzal a hatással jár, hogy az ezen erőmű leállítására és a tevékenységének a befejezésére vonatkozóan a nemzeti jogalkotó által eredetileg meghatározott határidőt tíz évvel elhalasztják, valamint a valamely üzemelő erőmű leállítására és az általa végzett ipari villamosenergia-termelésnek a befejezésére vonatkozóan az ugyanezen jogalkotó által eredetileg előírt határidőnek a szintén tíz évvel való elhalasztása — amely intézkedések az érintett erőművek tekintetében végzett, a területet fizikailag érintő korszerűsítési munkálatokkal járnak — az említett irányelv értelmében vett „projektet” képeznek, amelynek tekintetében főszabály szerint és a kérdést előterjesztő bíróság által végzendő vizsgálatokra is figyelemmel környezeti hatásvizsgálatot kell végezni ezen intézkedések elfogadását megelőzően. Az a körülmény, hogy ezen utóbbiak végrehajtásához további jogi aktusok elfogadása szükséges, mint például az egyik érintett erőmű esetében egy ipari villamosenergia-termelésre vonatkozó új, egyedi engedély kiállítása, nem meghatározó e tekintetben. Az említett intézkedésekhez elválaszthatatlanul kapcsolódó munkálatok tekintetében ezen intézkedések elfogadását megelőzően szintén ilyen vizsgálatot kell végezni, ha azok természete és a környezetre gyakorolt potenciális hatásaik e szakaszban kellőképpen azonosíthatók, aminek a vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

2)

A 2011/92 irányelv 2. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az csak abban az esetben engedélyezi valamely tagállam számára, hogy az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló projektet mentesítsen a környezeti hatásvizsgálat alól a villamosenergia-ellátása biztonságának a biztosítása céljából, ha e tagállam bizonyítja, hogy az említett energiaellátás biztonságát érintő veszély észszerűen valószínű, és a szóban forgó projekt sürgős jellegű, ami alapján igazolható az ilyen vizsgálat elmaradása, feltéve, hogy tiszteletben tartják az említett irányelv 2. cikke (4) bekezdése második albekezdésének a)-c) pontjában előírt kötelezettségeket. Az ilyen mentesítési lehetőség ugyanakkor nem érintheti az érintett tagállamra vonatkozóan az említett irányelv 7. cikkében előírt kötelezettségeket.

3)	A 2011/92 irányelv 1. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló nemzeti szabályozás nem minősül e rendelkezés értelmében vett különleges nemzeti jogszabálynak, amely e rendelkezés szerint ki van zárva ezen irányelv hatálya alól.

4)

A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az alapügy tárgyát képezőkhöz hasonló intézkedések a korszerűsítési munkálatokkal és az aktuális biztonsági szabályoknak való megfelelést biztosító munkálatokkal együtt projektnek minősülnek, amelynek az érintett védett területekre gyakorolt hatásaira vonatkozóan megfelelő vizsgálatot kell végezni. Ezen intézkedések tekintetében a jogalkotó általi elfogadásukat megelőzően kell ilyen vizsgálatot végezni. Az a körülmény, hogy az említett intézkedések végrehajtása további aktusok elfogadását teszi szükségessé, mint például az egyik érintett erőmű esetében egy ipari villamosenergia-termelésre vonatkozó új, egyedi engedély kiállítását, e tekintetben nem meghatározó. Az ugyanezen intézkedésekhez elválaszthatatlanul kapcsolódó munkálatok esetében szintén ilyen vizsgálatot kell végezni az említett intézkedések elfogadását megelőzően, ha azok jellege és a védett területekre gyakorolt potenciális hatásaik e szakaszban kellőképpen azonosíthatók, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia.

5)

A 92/43 irányelv 6. cikke (4) bekezdésének első albekezdését úgy kell értelmezni, hogy a tagállam villamosenergia-ellátása biztonságának a folytonos biztosítására irányuló cél e rendelkezés értelmében nyomós közérdeken alapuló kényszerítő oknak minősül. Ezen irányelv 6. cikke (4) bekezdésének második albekezdését úgy kell értelmezni, hogy abban az esetben, ha a védett természeti terület, amelyet a projekt érinthet, elsődleges fontosságú természetes élőhelytípust foglal magában vagy veszélyeztetett faj élőhelyéül szolgál — aminek teljesülését a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia —, az alapügyet jellemzőkhöz hasonló körülmények között kizárólag az érintett tagállam villamosenergia-ellátásának a megszakadásával fenyegető, valós és súlyos veszély elhárításának a szükségessége képezhet az e rendelkezés értelmében vett, közbiztonsággal kapcsolatos okot.

6)

Az uniós jogot úgy kell értelmezni, hogy valamely nemzeti bíróság, amennyiben a belső jog lehetővé teszi, kivételesen fenntarthatja a 2011/92 irányelv és a 92/43 irányelv által előírt kötelezettségek megsértésével elfogadott, az alapügy tárgyát képezőkhöz hasonló intézkedések joghatásait, ha a joghatások e fenntartását az érintett tagállam villamosenergia-ellátásának a megszakadásával fenyegető, valós és súlyos veszély elhárításának szükségességéhez kapcsolódó kényszerítő megfontolások igazolják, és e veszélyt más eszközökkel és alternatív megoldásokkal — többek között a belső piac keretében — nem lehetne elhárítani. A joghatások fenntartása csupán az említett jogellenesség megszüntetéséhez szigorúan szükséges időtartamra terjedhet ki.

---

(1)  HL C 300., 2017.9.11.

A Bíróság (nagytanács) 2019. július 29-i ítélete (a Bundesgerichtshof [Németország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) — Funke Medien NRW GmbH kontra Bundesrepublik Deutschland

(C-469/17. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Szerzői jog és szomszédos jogok - 2001/29/EK irányelv - Információs társadalom - A szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolása - A 2. cikk a) pontja - Többszörözési jog - A 3. cikk (1) bekezdése - A nyilvánossághoz történő közvetítés - Az 5. cikk (2) és (3) bekezdése - Kivételek és korlátozások - Terjedelem - Az Európai Unió Alapjogi Chartája)

(2019/C 319/04)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Bundesgerichtshof

Az alapeljárás felei

Felperes: Funke Medien NRW GmbH

Alperes: Bundesrepublik Deutschland

Rendelkező rész

1)

Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22-i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikkének a) pontját és 3. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy azok a bennük foglalt jogok anyagi tartalma tekintetében teljes körű harmonizációt előirányzó intézkedésnek minősülnek. Ezen irányelv 5. cikke (3) bekezdése c) pontjának második fordulatát és d) pontját akként kell értelmezni, hogy azok nem minősülnek a bennük foglalt kivételek vagy korlátozások terjedelme tekintetében teljes körű harmonizációt előirányzó intézkedésnek.

2)

Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 11. cikkében biztosított tájékozódási szabadság és sajtószabadság a 2001/29 irányelv 5. cikkének (2) és (3) bekezdésében előírt kivételeken és korlátozásokon túlmenően nem igazolhat eltérést a szerzőnek az ezen irányelv 2. cikkének a) pontjában, illetve 3. cikkének (1) bekezdésében foglalt kizárólagos többszörözési és nyilvánossághoz közvetési joga alól.

3)

A nemzeti bíróságnak az egyrészt a 2001/29 irányelv 2. cikkének a) pontjában és 3. cikkének (1) bekezdésében foglalt kizárólagos szerzői jogok, másrészt az ezen irányelv 5. cikke (3) bekezdése c) pontjának második fordulata és d) pontja szerinti eltérést engedő rendelkezések hatálya alá tartozó védelem alatt álló teljesítmények felhasználóinak jogai közötti, az adott ügy körülményeinek összességére tekintettel általa biztosítandó egyensúly megteremtése keretében e rendelkezések olyan értelmezésére kell támaszkodnia, amely — miközben tiszteletben tartja azok szövegét és megőrzi azok hatékony érvényesülését — teljes mértékben összhangban van az Európai Unió Alapjogi Chartája által biztosított alapvető jogokkal.

---

(1)  HL C 382., 2017.11.13

A Bíróság (nagytanács) 2019. július 29-i ítélete (a Bundesgerichtshof [Németország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) — Pelham GmbH, Moses Pelham, Martin Haas kontra Ralf Hütter, Florian Schneider-Esleben

(C-476/17. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Szerzői jog és szomszédos jogok - 2001/29/EK irányelv - Információs társadalom - A szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolása - Zenei részlet átvétele (sampling) - A 2. cikk c) pontja - Hangfelvétel-előállító - Többszörözési jog - „Részben történő” többszörözés - Az 5. cikk (2) és (3) bekezdése - Kivételek és korlátozások - Terjedelem - Az 5. cikk (3) bekezdésének d) pontja - Idézés - 2006/115/EK irányelv - A 9. cikk (1) bekezdésének b) pontja - Terjesztési jog - Alapvető jogok - Az Európai Unió Alapjogi Chartája - 13. cikk - Művészi szabadság)

(2019/C 319/05)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Bundesgerichtshof

Az alapeljárás felei

Felperesek: Pelham GmbH, Moses Pelham, Martin Haas

Alperesek: Ralf Hütter, Florian Schneider-Esleben

Rendelkező rész

1)

Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22 i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikkének c) pontját — az Európai Unió Alapjogi Chartájára figyelemmel — úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezés által a hangfelvételek előállítója számára hangfelvétele többszörözésének engedélyezését vagy megtiltását illetően biztosított kizárólagos jog alapján ez utóbbi felléphet a hangfelvételéből valamely harmadik személy által valamely más hangfelvételbe való belefoglalás céljából átvett hangrészlet felhasználásával szemben, még ha e részlet igen rövid is, kivéve, ha e részletet az említett hangfelvételbe módosított és a meghallgatáskor felismerhetetlen formában foglalják bele.

2)

A bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról [helyesen: a szellemi tulajdon területén a bérleti jogról, a haszonkölcsönzési jogról és a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról] szóló, 2006. december 12 i 2006/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 9. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy egy másik hangfelvételből átvett zenei részleteket tartalmazó hangfelvétel nem minősül ez utóbbi hangfelvétel e rendelkezés értelmében vett „többszörözött példányának”, amennyiben nem veszi át e hangfelvétel összességét vagy lényeges részét.

3)	A tagállamok nem állapíthatnak meg nemzeti jogukban a hangfelvétel-előállítóknak a 2001/29 irányelv 2. cikkének c) pontjában említett joga tekintetében az ezen irányelv 5. cikkében meghatározottakon felül kivételeket és korlátozásokat.

4)	A 2001/29 irányelv 5. cikke (3) bekezdésének d) pontját úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezésben említett „idézés” fogalma nem terjed ki arra az esetre, amikor a szóban forgó idézéssel érintett mű nem azonosítható be.

5)	A 2001/29 irányelv 2. cikkének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy az e pontban említett jog anyagi jogi tartalmát illetően teljes körű harmonizációt előirányzó intézkedést képez.

---

(1)  HL C 347., 2017.10.16

A Bíróság (nagytanács) 2019. július 29-i ítélete (a Bundesgerichtshof [Németország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) — Spiegel Online GmbH kontra Volker Beck

(C-516/17. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Szerzői jog és szomszédos jogok - 2001/29/EK irányelv - Információs társadalom - A szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolása - Az 5. cikk (3) bekezdése - Kivételek és korlátozások - Terjedelem - Az 5. cikk (3) bekezdésének c) és d) pontja - Napi eseményekről szóló tudósítások - Idézés - Hiperlinkek alkalmazása - Jogszerű nyilvánosságra hozatal - Az Európai Unió Alapjogi Chartája - 11. cikk - Véleménynyilvánítási és tájékozódási szabadság)

(2019/C 319/06)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Bundesgerichtshof

Az alapeljárás felei

Felperes: Spiegel Online GmbH

Alperes: Volker Beck

Rendelkező rész

1)

Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22-i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 5. cikke (3) bekezdése c) pontjának második fordulatát és d) pontját akként kell értelmezni, hogy azok nem minősülnek a bennük foglalt kivételek vagy korlátozások terjedelme tekintetében teljes körű harmonizációt előirányzó intézkedésnek.

2)

Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 11. cikkében biztosított tájékozódási szabadság és sajtószabadság a 2001/29 irányelv 5. cikkének (2) és (3) bekezdésében előírt kivételeken és korlátozásokon túlmenően nem igazolhat eltérést a szerzőnek az ezen irányelv 2. cikkének a) pontjában, illetve 3. cikkének (1) bekezdésében foglalt kizárólagos többszörözési és nyilvánossághoz közvetési joga alól.

3)

A nemzeti bíróságnak az egyrészt a 2001/29 irányelv 2. cikkének a) pontjában és 3. cikkének (1) bekezdésében foglalt kizárólagos szerzői jogok, másrészt az ezen irányelv 5. cikke (3) bekezdése c) pontjának második fordulata és d) pontja szerinti eltérést engedő rendelkezések hatálya alá tartozó, védelem alatt álló teljesítmények felhasználóinak jogai közötti, az adott ügy körülményeinek összességére tekintettel általa biztosítandó egyensúly megteremtése keretében e rendelkezések olyan értelmezésére kell támaszkodnia, amely — miközben tiszteletben tartja azok szövegét és megőrzi azok hatékony érvényesülését — teljes mértékben összhangban van az Európai Unió Alapjogi Chartája által biztosított alapvető jogokkal.

4)

A 2001/29 irányelv 5. cikke (3) bekezdése c) pontjának második fordulatát akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabály, amely arra az esetre korlátozza az e rendelkezésben előírt kivétel vagy korlátozás alkalmazását, amikor a védett mű napi eseményekről szóló tudósítás céljából történő felhasználására vonatkozó előzetes engedély kérésére észszerűen nincs lehetőség.

5)	A 2001/29 irányelv 5. cikke (3) bekezdésének d) pontját akként kell értelmezni, hogy az „idézés” e rendelkezésben említett fogalma magában foglalja egy önállóan letölthető fájlra hiperlink útján történő hivatkozás esetét.

6)

A 2001/29 irányelv 5. cikke (3) bekezdésének d) pontját akként kell értelmezni, hogy a művet már jogszerűen nyilvánosságra hozták, amennyiben azt konkrét formájában korábban, a jogosult engedélyével vagy nem önként adott felhasználási engedély, illetve jogszabályi felhatalmazás alapján már közzétették.

---

(1)  HL C 392., 2017.11.20

A Bíróság (nagytanács) 2019. július 29-i ítélete (a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság [Magyarország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) — Alekszij Torubarov kontra Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal

(C-556/17. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Közös menekültügyi és kiegészítő védelem nyújtására vonatkozó politika - A nemzetközi védelem megadására vonatkozó közös eljárások - 2013/32/EU irányelv - A 46. cikk (3) bekezdése - Teljes körű és ex nunc vizsgálat - Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke - A hatékony jogorvoslathoz való jog - Az elsőfokú bíróság jogköreinek terjedelme - A reformatórius jogkör hiánya - A hatáskörrel rendelkező közigazgatási szerv vagy kvázi bírói testület által az említett bíróság határozatának való megfelelés megtagadása)

(2019/C 319/07)

Az eljárás nyelve: magyar

A kérdést előterjesztő bíróság

Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

Az alapeljárás felei

Felperes: Alekszij Torubarov

Alperes: Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal

Rendelkező rész

A nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló, 2013. június 26-i 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 46. cikkének az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkével összefüggésben értelmezett (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló körülmények között, amikor az elsőfokú bíróság a nemzetközi védelmet kérelmező által előadott összes releváns ténybeli és jogi körülmény teljes körű és ex nunc vizsgálatának elvégzését követően megállapította, hogy a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült- vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról szóló, 2011. december 13-i 2011/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben előírt kritériumok alapján e kérelmező számára ilyen védelmet kell elismerni az általa kérelmének alátámasztására hivatkozott indok miatt, azonban a közigazgatási szerv vagy kvázi bírói testület ezt követően egy ezzel ellentétes tartalmú határozatot fogad el, anélkül hogy e tekintetben az említett kérelmező nemzetközi védelem iránti igényeivel kapcsolatos új értékelést igazoló új körülmények fennállását állapítaná meg, az említett bíróságnak meg kell változtatnia a korábbi ítéletének meg nem felelő, szóban forgó határozatot, és azt a saját határozatával kell helyettesítenie a nemzetközi védelem iránti kérelmet illetően, szükség esetén mellőzve annak a nemzeti szabályozásnak az alkalmazását, amely megtiltja számára, hogy így járjon el.

---

(1)  HL C 5., 2018.1.8.

A Bíróság (második tanács) 2019. július 29-i ítélete (a Tribunal Superior de Justicia de Cataluña [Spanyolország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) — Prenatal S. A. kontra Tribunal Económico Administrativo Regional de Cataluña (TEARC)

(C-589/17. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Tévesen Jamaicából származóként bejelentett textiltermékek behozatala - Behozatali vámok utólagos beszedése - Vámok elengedése iránti kérelem - 2913/92/EGK rendelet - Közösségi Vámkódex - A 220. cikk (2) bekezdésének b) pontja és a 239. cikk - Az Európai Bizottság elutasító határozata egy konkrét esetben - Érvényesség)

(2019/C 319/08)

Az eljárás nyelve: spanyol

A kérdést előterjesztő bíróság

Tribunal Superior de Justicia de Cataluña

Az alapeljárás felei

Felperes: Prenatal S. A.

Alperes: Tribunal Económico Administrativo Regional de Cataluña (TEARC)

Rendelkező rész

A 2008. november 3-i COM(2008) 6317 végleges bizottsági határozatnak, amely megállapította, hogy indokolt a behozatali vámok utólagos könyvelésbe vétele és e vámok elengedése nem indokolt a konkrét esetben (REM 03/07. sz. ügy), a 2000. november 16-i 2700/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet 220. cikke (2) bekezdésének b) pontjára és 239. cikkére tekintettel történő vizsgálata nem tárt fel egyetlen olyan tényezőt sem, amely érinthetné e határozat érvényességét.

---

(1)  HL C 22., 2018.1.22

A Bíróság (negyedik tanács) 2019. július 29-i ítélete (a Székesfehérvári Törvényszék [Magyarország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) — Hochtief Solutions AG Magyarországi Fióktelepe kontra Fővárosi Törvényszék

(C-620/17. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Közbeszerzési szerződések - Jogorvoslati eljárások - 89/665/EGK irányelv - 92/13/EGK irányelv - A hatékony bírói jogvédelemhez való jog - A tényleges érvényesülés és az egyenértékűség elve - Az uniós jogot sértő bírósági határozatok elleni perújítási kérelem - A tagállamok felelőssége az uniós jog nemzeti bíróságok általi megsértése esetén - A megtérítendő kár meghatározása)

(2019/C 319/09)

Az eljárás nyelve: magyar

A kérdést előterjesztő bíróság

Székesfehérvári Törvényszék

Az alapeljárás felei

Felperes: Hochtief Solutions AG Magyarországi Fióktelepe

Alperes: Fővárosi Törvényszék

Rendelkező rész

1)

A végső fokon eljáró nemzeti bíróság uniós jogi szabályt sértő határozatával okozott károkért való tagállami felelősségre a Bíróság által különösen a 2003. szeptember 30-i Köbler ítélet (C-224/01, EU:C:2003:513) 51. pontjában meghatározott feltételek vonatkoznak, bár ez nem jelenti azt, hogy ezen állam felelőssége nem állapítható meg a nemzeti jog kevésbé szigorú feltételei alapján. E felelősséget nem zárja ki az a tény, hogy e határozat jogerőre emelkedett. E felelősség alkalmazása keretében a kártérítési kérelmet elbíráló nemzeti bíróság feladata, hogy a szóban forgó tényállás összes sajátos körülményét figyelembe véve elbírálja, hogy a végső fokon eljáró nemzeti bíróság kellően súlyosan megsértette-e az uniós jogot azáltal, hogy nyilvánvalóan figyelmen kívül hagyta az alkalmazandó uniós jogot, beleértve a Bíróság vonatkozó ítélkezési gyakorlatát. Ezzel szemben az uniós joggal ellentétes a nemzeti jog azon szabálya, amely ilyen esetben általában kizárja a megtéríthető károk köréből azon költségeket, amelyek a nemzeti bíróság sérelmes határozatával összefüggésben valamely félnél felmerültek.

2)

Az uniós jogot — különösen a 2007. december 11-i 2007/66/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, az árubeszerzésre és az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárás alkalmazására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1989. december 21-i 89/665/EGK tanácsi irányelvet és a 2007/66 irányelvvel módosított, a vízügyi, energiaipari, szállítási és távközlési ágazatokban működő vállalkozások beszerzési eljárásairól szóló közösségi szabályok alkalmazására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1992. február 25-i 92/13/EGK tanácsi irányelvet, valamint az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvét — úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes valamely tagállam azon szabályozása, amely nem teszi lehetővé a perújítást az említett tagállam azon bíróságának jogerőre emelkedett ítéletével szemben, amely valamely ajánlatkérő határozata elleni megsemmisítés iránti kérelem tárgyában anélkül döntött, hogy kitért volna arra kérdésre, amelynek vizsgálatát felvetette a Bíróság egyik korábbi ítéletében, amelyet utóbbi az e megsemmisítés iránti kérelemre vonatkozó eljárás keretében előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem alapján hozott. Ha azonban az alkalmazandó belső eljárási szabályok lehetővé teszik a nemzeti bíróság számára, hogy visszavonjon egy jogerőre emelkedett ítéletet annak érdekében, hogy az ezen ítélet nyomán kialakult helyzetet összeegyeztethetővé tegye egy korábbi jogerős nemzeti bírósági határozattal, amelyről az említett ítéletet hozó bíróságnak és az ítélet alapjául szolgáló eljárásban részt vevő feleknek már tudomásuk volt, e lehetőségnek — az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvével összhangban — ugyanazon feltételek mellett érvényesülnie kell annak érdekében, hogy a helyzetet a Bíróság valamely korábbi ítélete által értelmezett uniós joggal tegyék összeegyeztethetővé.

---

(1)  HL C 22., 2018.1.22

A Bíróság (ötödik tanács) 2019. július 29-i ítélete — Bayerische Motoren Werke AG kontra Európai Bizottság, Freistaat Sachsen

(C-654/17. P. sz. ügy) (1)

(Fellebbezés - Állami támogatások - Regionális beruházási támogatások - Nagyberuházási projektre nyújtott támogatás - A belső piaccal részben összeegyeztethetetlen támogatás - Az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdése - A támogatás szükségessége - Az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése - 800/2008/EK rendelet - Az egyedi bejelentési értékhatárt meghaladó támogatás - Bejelentés - A csoportmentesség alkalmazási területe - Csatlakozó fellebbezés - Az Európai Unió Törvényszéke előtti beavatkozás megengedése - Elfogadhatóság)

(2019/C 319/10)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: Bayerische Motoren Werke AG (képviselők: M. Rosenthal, G. Drauz és M. Schütte Rechtsanwälte)

A többi fél az eljárásban: Európai Bizottság (képviselők: F. Erlbacher, A. Bouchagiar és T. Maxian Rusche meghatalmazottak), Freistaat Sachsen (képviselő: T. Lübbig Rechtsanwalt)

Rendelkező rész

1)	A Bíróság a fellebbezést és a csatlakozó fellebbezést elutasítja.

2)	A Bayerische Motoren Werke AG a saját költségein kívül köteles viselni az Európai Bizottság részéről a fellebbezéssel összefüggésben felmerült költségeket.

3)	A Freistaat Sachsen köteles viselni a fellebbezéssel összefüggésben felmerült saját költségeit.

4)	Az Európai Bizottság a saját költségein kívül köteles viselni a Bayerische Motoren Werke AG és a Freistaat Sachsen részéről a csatlakozó fellebbezéssel összefüggésben felmerült költségeket.

---

(1)  HL C 94., 2018.3.12

A Bíróság (második tanács) 2019. július 29-i ítélete (a Corte suprema di cassazione [Olaszország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) — Istituto nazionale della previdenza sociale (INPS) kontra Azienda Napoletana Mobilità SpA

(C-659/17. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Állami támogatások - Foglalkoztatási támogatások - A képzési és munkaszerződésekhez kapcsolódó társadalombiztosítási járulékok alóli mentesség - 2000/128/EK határozat - Olaszország által a foglalkoztatás támogatása érdekében nyújtott támogatások - A belső piaccal részben összeegyeztethetetlen támogatások - A 2000/128/EK határozatnak egy olyan vállalkozásra való alkalmazhatósága, amely számára egy önkormányzat által közvetlenül odaítélt, helyi tömegközlekedési szolgáltatásokat nyújt kizárólagos jelleggel - EUMSZ 107. cikk (1) bekezdés - A „verseny torzításának” fogalma - A tagállamok közötti „kereskedelem érintettsége”)

(2019/C 319/11)

Az eljárás nyelve: olasz

A kérdést előterjesztő bíróság

Corte suprema di cassazione

Az alapeljárás felei

Felperes: Istituto nazionale della previdenza sociale (INPS)

Alperes: Azienda Napoletana Mobilità SpA

Rendelkező rész

A kérdést előterjesztő bíróság által végzendő vizsgálat fenntartásával az Olaszország által a foglalkoztatás támogatása érdekében nyújtott támogatásról szóló, 1999. május 11-i 2000/128/EK bizottsági határozatot úgy kell értelmezni, hogy az alkalmazható az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan vállalkozásra, amely egy önkormányzat általi közvetlen odaítélés alapján, kizárólagossággal helyi tömegközlekedési szolgáltatásokat nyújtott, és amely egy olyan nemzeti szabályozás értelmében részesült a társadalombiztosítási járulékok csökkentésének kedvezményében, amelyet e határozat az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésével részben összeegyeztethetetlennek nyilvánított.

---

(1)  HL C 52., 2018.2.12

A Bíróság (első tanács) 2019. július 29-i ítélete (a Rechtbank Den Haag, zittingsplaats Utrecht [Hollandia] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) — Sumanan Vethanayagam, Sobitha Sumanan, Kamalaranee Vethanayagam kontra Minister van Buitenlandse Zaken

(C-680/17. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség - Közösségi Vízumkódex - 810/2009/EK rendelet - 5. cikk - A vízumkérelem megvizsgálására és elbírálására illetékes tagállam - 8. cikk - Képviseleti megállapodás - A 32. cikk (3) bekezdése - Vízumkérelmet elutasító határozattal szembeni jogorvoslat - Képviseleti megállapodás esetén a jogorvoslat lefolytatására illetékes tagállam - Jogorvoslati eljárás kezdeményezésére jogosult személyek)

(2019/C 319/12)

Az eljárás nyelve: holland

A kérdést előterjesztő bíróság

Rechtbank Den Haag, zittingsplaats Utrecht

Az alapeljárás felei

Felperesek: Sumanan Vethanayagam, Sobitha Sumanan, Kamalaranee Vethanayagam

Alperes: Minister van Buitenlandse Zaken

Rendelkező rész

1)

A 2013. június 26-i 610/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a Közösségi Vízumkódex létrehozásáról szóló, 2009. július 13-i 810/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 32. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az nem teszi lehetővé a költségviselő személy számára, hogy saját nevében jogorvoslatot kezdeményezzen a vízumkérelmet elutasító határozat ellen.

2)

A 610/2013 rendelettel módosított 810/2009 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének d) pontját és 32. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy amennyiben olyan kétoldalú képviseleti megállapodás áll fenn, amely előírja, hogy a képviselő tagállam konzuli hatóságai jogosultak vízumkérelmet elutasító határozatot hozni, e tagállam illetékes hatóságainak kell a vízumkérelmet elutasító határozat elleni jogorvoslati kérelmet elbírálniuk.

3)

A hatékony bírói jogvédelemhez való alapvető joggal összeegyeztethető a 610/2013 rendelettel módosított 810/2009 rendelet 8. cikke (4) bekezdése d) pontjának és 32. cikke (3) bekezdésének azon együttes értelmezése, amely szerint a vízumkérelmet elutasító határozat elleni jogorvoslati kérelmet a képviselő állam ellen kell benyújtani.

---

(1)  HL C 63., 2018.2.19

A Bíróság (első tanács) 2019. július 29-i ítélete (a Tribunale di Bari [Olaszország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) — a Massimo Gambino, Shpetim Hyka elleni büntetőeljárás

(C-38/18. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés - 2012/29/EU irányelv - A bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok - 16. és 18. cikk - A sértett elsőfokú büntetőbíróság általi meghallgatása - A tanács összetételének megváltozása - A sértett meghallgatásának megismétlése az eljárásban részt vevő egyik személy kérelmére - Az Európai Unió Alapjogi Chartája - 47. és 48. cikk - A tisztességes eljáráshoz való jog és a védelemhez való jog - A közvetlenség elve - Terjedelem - A sértett védelemhez való joga a büntetőeljárás során)

(2019/C 319/13)

Az eljárás nyelve: olasz

A kérdést előterjesztő bíróság

Tribunale di Bari

Az alap-büntetőeljárás résztvevői

Massimo Gambino, Shpetim Hyka

Az eljárásban részt vesz: Procura della Repubblica presso il Tribunale di Bari, Ernesto Lappostato, Banca Carige SpA — Cassa di Risparmio di Genova e Imperia

Rendelkező rész

A bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 16. és 18. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében, ha a bűncselekmény sértettjét első alkalommal az elsőfokú bíróság olyan büntető tanácsa hallgatta meg, amelynek összetétele később megváltozik, e sértettet az új összetételű tanácsnak főszabály szerint ismételten meg kell hallgatnia, ha az eljárásban részt vevő személyek valamelyike nem járul hozzá, hogy ez a tanács az e sértett első meghallgatásáról készült jegyzőkönyvet felhasználja.

---

(1)  HL C 142., 2018.4.23

A Bíróság (tizedik tanács) 2019. július 29-i ítélete — Red Bull GmbH kontra az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO), Marques, Optimum Mark sp. z o.o.

(C-124/18. P. sz. ügy) (1)

(Fellebbezés - Európai uniós védjegy - 207/2009/EK rendelet - A 4. cikk és a 7. cikk (1) bekezdésének a) pontja - Feltétlen kizáró ok - Törlési eljárás - Önmagában két szín kombinációja - A színeket előre meghatározott módon és állandó jelleggel egymáshoz rendelő szisztematikus elrendezés hiánya)

(2019/C 319/14)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Red Bull GmbH (képviselők: A. Renck Rechtsanwalt, S. Petivlasova abogada)

A többi fél az eljárásban: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselők: A. Folliard-Monguiral és D. Botis meghatalmazottak), Marques (képviselők: R. Mallinson solicitor és T. Müller Rechtsanwalt), Optimum Mark sp. z o.o. (képviselők: R. Skubisz, J. Dudzik és M. Mazurek adwokaci és E. Jaroszyńska-Kozłowska advocate)

Rendelkező rész

1)	A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2)	A Bíróság a Red Bull GmbH-t kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 200., 2018.6.11.

A Bíróság (negyedik tanács) 2019. július 29-i ítélete — Európai Bizottság kontra Osztrák Köztársaság

(C-209/18. sz. ügy) (1)

(Tagállami kötelezettségszegés - A 2006/123/EK irányelv, valamint az EUMSZ 49. és EUMSZ 56. cikk megsértése - Az építőmérnöki, a szabadalmi ügyvivői és az állatorvosi társaságok székhelyére, jogi formájára, tulajdoni részesedésére és több ágazatot átfogó tevékenységeire vonatkozó korlátozások és követelmények)

(2019/C 319/15)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Európai Bizottság (képviselők: G. Braun és H. Tserepa-Lacombe meghatalmazottak)

Alperes: Osztrák Köztársaság (képviselő: G. Hesse meghatalmazott)

Az alperest támogató beavatkozó: Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselők: kezdetben T. Henze és D. Klebs, később D. Klebs meghatalmazottak)

Rendelkező rész

1)

Az Osztrák Köztársaság — azzal, hogy az építőmérnöki és a szabadalmi ügyvivői társaságok székhelyével kapcsolatos követelményeket, az építőmérnöki, a szabadalmi ügyvivői és az állatorvosi társaságok jogi formájával és tulajdoni részesedésével kapcsolatos követelményeket, továbbá az építőmérnöki és a szabadalmi ügyvivői társaságok esetében a több ágazatot átfogó tevékenységekkel kapcsolatos korlátozást tartott fenn — nem teljesítette a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 14. cikkének 1. pontjából, 15. cikkének (1) bekezdéséből, 15. cikke (2) bekezdésének b) és c) pontjából, 15. cikkének (3) bekezdéséből és 25. cikkéből eredő kötelezettségeit.

2)	A Bíróság az Osztrák Köztársaságot kötelezi a saját költségein felül az Európai Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.

3)	A Németországi Szövetségi Köztársaság maga viseli saját költségeit.

---

(1)  HL C 190., 2018.6.4

A Bíróság (nyolcadik tanács) 2019. július 29-i ítélete (a Tribunalul Bacău [Románia] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) — Radu Lucian Rusu, Oana Maria Rusu kontra SC Blue Air — Airline Management Solutions Srl

(C-354/18. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - 261/2004/EK rendelet - Légi közlekedés - Visszautasított beszállás - A „kártalanítás” és a „további kártalanítás” fogalma - A megtérítendő kár jellege - Vagyoni és nem vagyoni kár - Levonás - További kártalanítás - Segítségnyújtás - Az utasoknak nyújtott tájékoztatás)

(2019/C 319/16)

Az eljárás nyelve: román

A kérdést előterjesztő bíróság

Tribunalul Bacău

Az alapeljárás felei

Felperesek: Radu Lucian Rusu, Oana Maria Rusu

Alperes: SC Blue Air — Airline Management Solutions Srl

Rendelkező rész

1)

Először is, a visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11–i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezésben előírt összeg nem olyan kár megtérítésére irányul, mint a munkabérlevonás, másodszor, hogy e kár a 261/2004 rendelet 12. cikkének (1) bekezdésében előírt további kártalanítás tárgyát képezheti, és harmadszor, hogy a kérdést előterjesztő bíróság feladata az említett kárt alkotó különböző elemek, valamint az e kár megtérítése mértékének a releváns jogalap alapján történő meghatározása és értékelése.

2)

A 261/2004 rendeletet, és különösen a 12. cikke (1) bekezdésének második mondatát úgy kell értelmezni, hogy az lehetővé teszi a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróság számára, hogy az e rendelet alapján nyújtott kártalanítást a további kártalanításból levonja, de ezt nem teszi kötelezővé, mivel az említett rendelet a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróság számára nem ír elő olyan feltételeket, amelyek alapján e levonást elvégezhetné.

3)

A 261/2004 rendelet 8. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 4. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az arra kötelezi az üzemeltető légi fuvarozót, hogy az érintett utasoknak teljes körű tájékoztatást nyújtson az előbbi rendelkezésben előírt valamennyi lehetőségről; az érintett utasoknak nincs semmilyen kötelezettségük arra, hogy aktívan hozzájáruljanak az ezzel kapcsolatos információk kereséséhez.

4)	A 261/2004 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezés alkalmazásában az üzemeltető légi fuvarozót terheli annak a bizonyítása, hogy az átfoglalást a legkorábbi alkalommal elvégezték.

---

(1)  HL C 294., 2018.8.20

A Bíróság (nyolcadik tanács) 2019. július 29-i ítélete — Európai Gyógyszerügynökség kontra Shire Pharmaceuticals Ireland Ltd, Európai Bizottság

(C-359/18. P. sz. ügy) (1)

(Fellebbezés - 141/2000/EK rendelet - A ritka betegségek gyógyszerei - 5. cikk - Valamely gyógyszer „ritka betegségek gyógyszerévé” minősítésére irányuló kérelem - Validálás - Az ugyanezen gyógyszerre vonatkozó, korábbi forgalombahozatali engedély megléte)

(2019/C 319/17)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Európai Gyógyszerügynökség (képviselők kezdetben: S. Marino, S. Drosos, T. Jabłoński és A. Spina meghatalmazottak, később: S. Marino, S. Drosos és T. Jabłoński meghatalmazottak)

A többi fél az eljárásban: Shire Pharmaceuticals Ireland Ltd (képviselők: G. Castle solicitor, D. Anderson QC, M. Birdling barrister, S. Cowlishaw solicitor), Európai Bizottság (képviselők: K. Petersen és Sipos A. meghatalmazottak)

Rendelkező rész

1)	A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2)	A Bíróság az Európai Gyógyszerügynökséget (EMA) kötelezi a saját költségein felül a Shire Pharmaceuticals Ireland Ltd részéről felmerült költségek viselésére.

3)	Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit.

---

(1)  HL C 294., 2018.8.20.

A Bíróság (tizedik tanács) 2019. július 29-i ítélete (a Bundesfinanzhof [Németország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) — Finanzamt A kontra B

(C-388/18. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Adózás - Az adójogszabályok harmonizálása - 2006/112/EK irányelv - A hozzáadottérték-adó [héa] közös rendszere - A 288. cikk első bekezdésének 1. pontja és 315. cikk - Kisvállalkozásokra vonatkozó különös szabályozás - A használtcikk-kereskedőkre vonatkozó különös szabályozás - Az árrésre vonatkozó szabályozás alá tartozó használtcikk-kereskedő - A kisvállalkozásokra vonatkozó különös szabályozás alkalmazhatóságát meghatározó éves árbevétel - Árrés vagy kapott összegek)

(2019/C 319/18)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Bundesfinanzhof

Az alapeljárás felei

Felperes: Finanzamt A

Alperes: B

Rendelkező rész

A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv 288. cikke első bekezdésének 1. pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás vagy nemzeti közigazgatási gyakorlat, amely alapján ezen irányelv 315. cikkének megfelelően, kizárólag az elért árrés figyelembevételével számítják ki azt az árbevételt, amely referenciaként szolgál a kisvállalkozásokra vonatkozó különös szabályozás olyan adóalanyra való alkalmazhatóságához, amely a használtcikk-kereskedők esetében előírt, árrésre vonatkozó különös szabályozás alá tartozik. Ezt az árbevételt azon teljes, hozzáadottérték-adó nélküli összegek alapján kell megállapítani, amelyeket e használtcikk-kereskedő kap vagy kapni fog, függetlenül azon módszerektől, amelyek szerint ezeket az összegeket ténylegesen adóztatják.

---

(1)  HL C 328., 2018.9.17

A Bíróság (tizedik tanács) 2019. július 29-i ítélete — Shanxi Taigang Stainless Steel Co. Ltd kontra Európai Bizottság, Eurofer, Association Européenne de l'Acier, ASBL

(C-436/18. P. sz. ügy) (1)

(Fellebbezés - Dömping - Egyes, Kínából származó termékekre vonatkozó, végleges dömpingellenes vám kivetése - (EU) 2015/1429 végrehajtási rendelet - 1225/2009/EK rendelet - A 2. cikk (7) bekezdésének a) pontja - Rendes érték - Piacgazdasággal rendelkező harmadik országban alkalmazott ár alapján történő megállapítás - A megfelelő harmadik ország kiválasztása - Ugyanazon vizsgálat alá eső piacgazdasággal rendelkező ország - Kiigazítások)

(2019/C 319/19)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Shanxi Taigang Stainless Steel Co. Ltd (képviselők: E. Vermulst és J. Cornelis advocaten)

A többi fél az eljárásban: Európai Bizottság (képviselők: J.-F. Brakeland és A. Demeneix meghatalmazottak), Eurofer, Association Européenne de l’Acier, ASBL (képviselők: J. Killick barrister, és G. Forwood és C. Van Haute, avocates)

Rendelkező rész

1)	A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2)	A Bíróság a Shanxi Taigang Stainless Steel Co. Ltd-t kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 341., 2018.9.24

A Bíróság (hatodik tanács) 2019. július 29-i ítélete (a Győri Ítélőtábla [Magyarország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) — Tibor-Trans Fuvarozó és Kereskedelmi Kft. kontra DAF TRUCKS N. V.

(C-451/18. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés - 1215/2012/EU rendelet - Különös joghatóságok - A 7. cikk 2. pontja - Jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyek - A káresemény bekövetkezésének helye - A kár bekövetkezésének helye - Az EUMSZ 101. cikkel és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás 53. cikkével ellentétesnek nyilvánított kartell által okozott kár megtérítése iránti kérelem)

(2019/C 319/20)

Az eljárás nyelve: magyar

A kérdést előterjesztő bíróság

Győri Ítélőtábla

Az alapeljárás felei

Felperes: Tibor-Trans Fuvarozó és Kereskedelmi Kft.

Alperes: DAF TRUCKS N. V.

Rendelkező rész

A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikkének 2. pontját úgy kell értelmezni, hogy az EUMSZ 101. cikk szerinti, különösen a tehergépjárművek árazására és bruttó áremeléseire vonatkozó összehangolt megállapodásokból álló jogsértés által okozott kár megtérítése iránti kereset keretében a „káresemény bekövetkezése helyének” az alapügyben szóban forgóhoz hasonló helyzetben a jogsértéssel érintett piac helye tekintendő, vagyis ahol a torzított piaci árakat alkalmazták, és ahol a károsult állítása szerint a kár bekövetkezett, még akkor is, ha a kereset a szóban forgó kartell olyan résztvevője ellen irányul, akivel a károsult nem létesített szerződéses jogviszonyt.

---

(1)  HL C 319., 2018.9.10

A Bíróság (hatodik tanács) 2019. július 29-i ítélete — Európai Bizottság kontra Olasz Köztársaság

(C-481/18. sz. ügy) (1)

(Tagállami kötelezettségszegés - 2012/39/EU irányelv - Az emberi szövetek és sejtek vizsgálatára vonatkozó technikai követelmények - Az előírt határidőben való közlés vagy átültetés elmaradása)

(2019/C 319/21)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: Európai Bizottság (képviselők: A. Szmytkowska és C. Sjödin meghatalmazottak)

Alperes: Olasz Köztársaság (képviselők: G. Palmieri meghatalmazott, segítője: C. Colelli avvocato dello Stato)

Rendelkező rész

1)

Az Olasz Köztársaság, mivel az előírt határidőn belül nem fogadta el azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfeleljen a 2006/17/EK irányelvnek az emberi szövetek és sejtek vizsgálatára vonatkozó egyes technikai követelmények tekintetében történő módosításáról szóló, 2012. november 26-i 2012/39/EU bizottsági irányelvnek, és nem küldte meg az Európai Bizottságnak a 2012/39 irányelv átültetésének biztosítása céljából hozott rendelkezések szövegét, nem teljesítette az említett irányelv 2. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

2)	A Bíróság az Olasz Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 328., 2018.9.17.

A Bíróság (nyolcadik tanács) 2019. július 15-i végzése (a Tribunal Arbitral Tributário [Centro de Arbitragem Administrativa — CAAD] [Portugália] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) — Galeria Parque Nascente-Exploração de Espaços Comerciais SA kontra Autoridade Tributária e Aduaneira

(C-438/18. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - A Bíróság eljárási szabályzatának 99. cikke - A különböző tagállamok társaságainak egyesülésére, szétválására, részleges szétválására, eszközátruházására és részesedéscseréjére alkalmazandó adóztatás közös rendszere - 90/434/EGK irányelv - 4. és 11. cikk - 2009/133/EK irányelv - 4. és 15. cikk - Úgynevezett „fordított” egyesülés - Olyan adóztatási rendszer, amely azt eredményezi, hogy az úgynevezett „fordított” egyesülés esetében az anyavállalat részéről felmerülő, az őt átvevő leányvállalatban fennálló részesedések megvásárlása érdekében az anyavállalat által felvett kölcsönnel összefüggő, ezen anyavállalat vonatkozásában levonható költségeket úgy kell tekinteni, mint amelyek e leányvállalat vonatkozásában nem vonhatók le)

(2019/C 319/22)

Az eljárás nyelve: portugál

A kérdést előterjesztő bíróság

Tribunal Arbitral Tributário (Centro de Arbitragem Administrativa — CAAD)

Az alapeljárás felei

Felperes: Galeria Parque Nascente-Exploração de Espaços Comerciais SA

Alperes: Autoridade Tributária e Aduaneira

Rendelkező rész

A 2006. november 20-i 2006/98/EK tanácsi irányelvvel módosított, a különböző tagállamok társaságainak egyesülésére, szétválására, részleges szétválására, eszközátruházására és részesedéscseréjére, valamint az SE-k vagy az SCE-k létesítő okirat szerinti székhelyének a tagállamok közötti áthelyezésére alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről szóló, 1990. július 23-i 90/434/EGK tanácsi irányelvet akként kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely azt eredményezi, hogy az átvevő társaság vonatkozásában nem tekinthetők adózási szempontból levonhatónak az olyan költségek, amelyek e társaságok egyesülését megelőzően a beolvadó társaság vonatkozásában levonhatók voltak, és amelyek levonhatók lettek volna, ha erre az egyesülésre nem került volna sor.

---

(1)  HL C 319., 2018.9.10.

A Bíróság (nyolcadik tanács) 2019. július 10-i végzése (a Tribunalul Ilfov [Románia] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) — EP kontra FO

(C-530/18. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - A Bíróság eljárási szabályzatának 99. cikke - Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés - Szülői felelősséggel kapcsolatos joghatóság - 2201/2003/EK rendelet - 15. cikk - Az ügynek valamely másik tagállam olyan bíróságához történő áttétele, amely alkalmasabb az ügy tárgyalására - A gyermek szokásos tartózkodási helyén alapuló általános joghatósági szabály alóli kivétel - Valamely másik tagállammal fennálló különös kötelék - Az ügy tárgyalására alkalmasabb bíróság meghatározását lehetővé tevő körülmények - Eltérő jogszabályok fennállása - A gyermek mindenek felett álló érdeke)

(2019/C 319/23)

Az eljárás nyelve: román

A kérdést előterjesztő bíróság

Tribunalul Ilfov

Az alapeljárás felei

Felperes: EP

Alperes: FO

A végzés rendelkező része

1)

A házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 27-i 2201/2003/EK tanácsi rendelet 15. cikkét akként kell értelmezni, hogy az kivételt állapít meg a 2201/2003 rendelet 8. cikkében foglalt azon általános joghatósági szabály alól, amely szerint a tagállamok bíróságainak joghatóságát az határozza meg, hogy az e bíróságokhoz fordulás időpontjában hol van a gyermek szokásos tartózkodási helye.

2)

A 2201/2003 rendelet 15. cikkét akként kell értelmezni, hogy ha az e cikkben a gyermek és a szokásos tartózkodási helye szerinti tagállamtól eltérő valamely másik tagállam közötti különös kötelék fennállásának értékelése céljából — kimerítő jelleggel — meghatározott öt vagylagos szempont közül egy vagy több teljesül, akkor az e rendelet 8. cikke értelmében joghatósággal rendelkező bíróságnak lehetősége van arra, hogy a ügyet olyan bírósághoz tegye át, amelyet alkalmasabbnak ítél az előtte folyamatban lévő jogvita elbírálására, viszont nem köteles ezen áttételre. Ha a joghatósággal rendelkező bíróság arra a következtetésre jut, hogy az érintett gyermeket a szokásos tartózkodási helye szerinti tagállamhoz fűző kötelékek erősebbek, mint amelyek őt valamely másik tagállamhoz fűzik, e következtetés elegendő ahhoz, hogy mellőzze az említett rendelet 15. cikkének alkalmazását.

3)

A 2201/2003 rendelet 15. cikkét akként kell értelmezni, hogy az ügy érdemi elbírálására joghatósággal rendelkező bíróság szerinti tagállam jogszabályai, különösen eljárási szabályai, valamint az olyan másik tagállam e szabályai közötti eltérések fennállása, amelyhez az érintett gyermeket különös kötelék fűzi, mint például az ügyek különbíróság által zárt tárgyaláson történő vizsgálata, a gyermek mindenek felett álló érdeke szempontjából nem képezhet általános és elvont módon releváns körülményt annak értékelése során, hogy e másik tagállam bíróságai alkalmasabbak-e ezen ügy tárgyalására. A joghatósággal rendelkező bíróság csak akkor veheti figyelembe ezen eltéréseket, ha azok az e gyermekkel kapcsolatos döntés meghozatala tekintetében tényleges és konkrét hozzáadott értékkel bírhatnak ahhoz képest, ha e bíróság az ügyet magánál tartja.

---

(1)  HL C 399., 2018.11.5

A Juzgado de lo Contencioso-Administrativo no 24 de Madrid (Spanyolország) által 2019. február 11-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Sindicato Único de Sanidad e Higiene de la Comunidad de Madrid és Sindicato de Sanidad de Madrid de la C. G. T. kontra Consejería de Sanidad de la Comunidad de Madrid

(C-103/19. sz. ügy)

(2019/C 319/24)

Az eljárás nyelve: spanyol

A kérdést előterjesztő bíróság

Juzgado de lo Contencioso-Administrativo no 24 de Madrid

Az alapeljárás felei

Felperesek: Sindicato Único de Sanidad e Higiene de la Comunidad de Madrid és Sindicato de Sanidad de Madrid de la C. G. T.

Alperes: Consejería de Sanidad de la Comunidad de Madrid

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Összhangban van-e az 1999/70/EK irányelv (1) mellékletét képező keretmegállapodással, konkrétan annak 5. szakaszával, céljaival, általános szempontjainak 6. és 8. pontjával, és a Bíróság (tizedik tanács) 2016. szeptember 14-i ítélete (EU:C:2016:679) által meghatározott követelményekkel a kereset tárgyát képező szabályozás, vagyis a 2017. május 8-i 406/2017. sz. egészségügyi miniszteri rendelet, amely a közegészségügyi ágazatban a határozott idejű kinevezések egymást követő megújítását követően — amely kinevezések olyan nemzeti jogi rendelkezéseken alapulnak, amelyek megengedték azok megújítását bizonyos időszakos, konjunkturális vagy rendkívüli szolgáltatások ellátása és biztosítása céljából, míg ezzel valójában állandó és tartós szükségleteket fedeztek — 9 126 álláshely jellegének megváltoztatására vonatkozó rendelkezést ír elő: a kisegítő ideiglenes munkavállalókat időszakosan helyettesítő munkavállalókká minősíti át, az eljárás célja pedig, hogy az említett álláshelyeket felvegyék a Közalkalmazotti Állásbörzébe, és az ideiglenes munkavállalók munkaviszonya megszűnjön?

2)

Helytálló-e a jelen bíróság által adott azon értelmezés, amely megállapítja, hogy a kerettörvény 9. cikke (3) bekezdésének a 2017. május 8-i 406/2017. sz. egészségügyi miniszteri rendelettel történő, leírt és megvalósított végrehajtási módja nincs összhangban [a keretmegállapodás] 5. szakaszával, céljaival, általános szempontjainak 6. és 8. pontjával és a Bíróság (tizedik tanács) 2016. szeptember 14-i ítélete (EU:C:2016:679) által meghatározott követelményekkel sem, mivel a határozott idejű szerződéseknek az állandó szükségletek fedezése céljából történő alkalmazásával való visszaélést követően, a strukturális hiányosságokat elismerve lehetővé teszi, hogy e visszaélés soha ne vonjon maga után szankciót, ami azzal jár együtt, hogy nem teljesülnek az irányelv célkitűzései, és továbbra is fennmarad az ideiglenes közalkalmazottak kedvezőtlen helyzete?

3)

Helytálló-e a jelen bíróság által [a keretmegállapodás] 5. szakaszára, az általános szempontjainak 6. és 8. pontjára, és a Bíróság (tizedik tanács) 2016. szeptember 14-i ítélete, EU:C:2016:679, által meghatározott követelményekre vonatkozóan adott és e határozatban ismertetett értelmezés, amely annak megállapítására vezet, hogy a 2017. május 8-i 406/2017. sz. egészségügyi miniszteri rendelet nem tesz eleget a 1999/70 irányelv 2. cikke első bekezdésének, mivel a spanyol állam nem biztosítja az irányelv által kitűzött eredményeket, mert a határozott idejű szerződések alkalmazásával való — feltehető — visszaélés megvalósulása esetére nem nyújt e visszaélés kellő szankcionálására és az uniós jog megsértése következményeinek megszüntetésére irányuló, a munkavállalók védelmét biztosító hatékony és megfelelő garanciákat, a visszaélés nem von maga után szankciót és ezért lehetővé teszi, hogy az egészségügyi ágazatban ne alkalmazzák a közösségi irányelvet?

4)

Mivel a nemzeti szabályozás a közszférában teljes mértékben tiltja az egymást követő határozott idejű munkaszerződéseknek határozatlan idejű munkaszerződésekké való átalakítását, illetve a visszaéléssel érintett munkavállalók határozott idejű alkalmazását, és mivel az említett nemzeti szabályozásban nincsen egyéb hatékony intézkedés az egymást követő határozott idejű szerződések visszaélésszerű alkalmazásának elkerülésére és adott esetben szankcionálására, helytálló-e a jelen bírósághoz hasonlóan úgy értelmezni, hogy a 2017. május 8-i 406/2017. sz. egészségügyi miniszteri rendelet (a kerettörvény 9. cikke (3) bekezdésének késedelmes alkalmazásával) és az azt követő kiválasztási eljárás nem tekinthetők az egymást követő határozott idejű munkaszerződések visszaélésszerű alkalmazásának elkerülését és, adott esetben, szankcionálását szolgáló hatékony intézkedéseknek, mivel a jelen bíróság értelmezése és kiemelése szerint, ezzel meghiúsítják a közösségi irányelv által meghatározott célok alkalmazását és teljesítését?

5)

A 2017. május 8-i 406/2017. sz. egészségügyi miniszteri rendelet, mivel hatályát kizárólag azon kisegítő munkavállalókra korlátozza, akik más ideiglenes munkavállalókhoz képest hosszabb ideig kapcsolódnak a közigazgatási szervhez, a nemzeti szabály által megjelölt időn belül a közigazgatási szerv nem vizsgálja a [hosszabb kapcsolódást indokoló] okokat adott esetben annak értékeléséhez, hogy a személyi állományon belül létre kell-e hozni strukturális jellegű álláshelyet, amely által a munkavállalók bizonytalan helyzete valójában tartóssá válik, és e visszaélés nem von maga után szankciót, illetve a munkavállalók tekintetében nem alkalmaz sem hatékony, sem megfelelő védelmi intézkedést az említett visszaélés kellő szankcionálására és az uniós jog megsértése következményeinek megszüntetésére. Úgy kell-e értelmezni ez alapján, hogy a Bíróság (tizedik tanács) 2016. szeptember 14-i ítéletében (EU:C:2016:679) foglalt követelmények nem teljesülnek a fent leírt helyzet fennállásával, és ez ellentétes a közösségi szabályozással?

---

(1)  Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28 i 1999/70/EK tanácsi irányelv (HL 1999. L 175., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 368. o.)

A Sąd Rejonowy w Koszalinie (Lengyelország) által 2019. február 21-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem — V. C. Sp. z o.o. kontra P. K.

(C-150/19. sz. ügy)

(2019/C 319/25)

Az eljárás nyelve: lengyel

A kérdést előterjesztő bíróság

Sąd Rejonowy w Koszalinie

Az alapeljárás felei

Felperes: V. C. Sp. Z o.o.

Alperes: P. K.

2019. június 4-i végzésével az Európai Unió Bírósága elrendelte a C-150/19. sz. ügynek a nyilvántartásból való törlését.

A Törvényszék (hatodik tanács) T-730/16. sz., Espírito Santo Financial Group kontra EKB ügyben 2019. március 13-án hozott ítélete ellen az Európai Központi Bank által 2019. május 22-én benyújtott fellebbezés

(C-396/19. P. sz. ügy)

(2019/C 319/26)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Európai Központi Bank (képviselők: F. Malfrère és M. Ioannidis meghatalmazottak, valamint H.-G. Kamann Rechtsanwalt)

A másik fél az eljárásban: Insolvent Estate of Espírito Santo Financial Group SA

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

—	helyezze hatályon kívül a Törvényszék Insolvent Estate of Espírito Santo Financial Group SA kontra Európai Központi Bank ügyben (T-730/16) 2019. március 13-án hozott ítélete rendelkező részének 1) pontját;

—	utasítsa el a keresetet annyiban, amennyiben az az EKB Kormányzótanácsának 2014. július 28-i határozatát rögzítő jegyzőkönyv kivonatában szereplő hitelösszeg nyilvánosságra hozatalának EKB általi megtagadására vonatkozik;

—	másodlagosan ítélethozatal céljából utalja vissza az ügyet az Európai Unió Törvényszéke elé;

—	az elsőfokú eljárás felperesét és a jelen eljárásban eljáró másik felet kötelezze az eljárási költségek kétharmad (2/3) részének, míg az EKB-t e költségek egyharmad (1/3) részének viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Az első és egyetlen jogalap a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmánya (a továbbiakban: alapokmány) 10. cikke 10.4. pontjának és a 2004/258 határozat (1) 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának a megsértésén alapul.

Az EKB állítása szerint a Törvényszék tévesen értelmezte és alkalmazta az alapokmány 10.4. cikkét és a 2004/258 határozat 4. cikke (1) bekezdésének a) pontját, amikor a megtámadott ítéletben és különösen annak 39. és 53–63., valamint 111. és 138. pontjában kimondta, hogy a Kormányzótanács a jegyzőkönyveinek nyilvánosságra hozatalával kapcsolatos mérlegelési jogkörét a 2004/258 határozatban rögzített feltételekre tekintettel köteles gyakorolni (60. pont), ami a konkrét esetben azt jelenti, hogy az EKB köteles kifejteni azokat az indokokat, amelyek alapján a Kormányzótanács határozatait rögzítő jegyzőkönyvben szereplő információk nyilvánosságra hozatala konkrétan és ténylegesen aláássa az EKB döntéshozó szervei eljárásainak titkosságához fűződő közérdeket (61. pont).

Az alapokmány 10. cikkének 10.4. pontja kimondja azt az általános elvet, amely szerint a Kormányzótanács eljárásainak részét képező információk az EKB függetlenségének és hatékonyságának védelme érdekében titkosak. Az elsődleges jog körébe tartozó e szabály, amelytől nem lehet a másodlagos jog útján eltérni, a Kormányzótanács határozatait rögzítő jegyzőkönyvek egyes részeire is vonatkozik. A 2004/258 határozat 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja az első francia bekezdésében megerősíti ezt, és ez utóbbi rendelkezést tehát mindenkor az alapokmány 10. cikkének 10.4. pontjával összhangban kell értelmezni. A Kormányzótanács eljárásainak — köztük az alapokmány 10. cikke 10.4. pontja értelmében a határozatainak — titkosságára vonatkozó általános elvből az következik, hogy az EKB a tanácskozásai eredményének nyilvánosságra hozatalával kapcsolatos határozat meghozatalakor nem köteles a 2004/258 határozatban foglalt anyagi és eljárási szabályokat alkalmazni. Konkrétabban, nem kell indokolnia az azzal kapcsolatos határozatát, hogy a Kormányzótanács e jegyzőkönyveinek nyilvánosságra hozatala mennyiben ássa alá konkrétan és ténylegesen a Kormányzótanács eljárásainak titkosságához fűződő közérdeket.

---

(1)  Az Európai Központi Bank dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2004. március 4-i 2004/258 európai központi banki határozat (HL 2004. L 80., 42. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 5. kötet, 51. o.).

A Törvényszék (második tanács) T-434/15. sz., Islamic Republic of Iran Shipping Lines és társai kontra Tanács ügyben 2019. május 8-án hozott ítélete ellen az Islamic Republic of Iran Shipping Lines, a Hafize Darya Shipping Lines (HDSL), a Safiran Payam Darya Shipping Lines (SAPID), a Khazar Sea Shipping Lines Co., a Rahbaran Omid Darya Ship Management Co., az Irinvestship Ltd és az IRISL Europe GmbH Islam által 2019. július 2-án benyújtott fellebbezés

(C-506/19. P. sz. ügy)

(2019/C 319/27)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbezők: Islamic Republic of Iran Shipping Lines, Hafize Darya Shipping Lines (HDSL), Safiran Payam Darya Shipping Lines (SAPID), Khazar Sea Shipping Lines Co., Rahbaran Omid Darya Ship Management Co., Irinvestship Ltd, IRISL Europe GmbH (képviselők: M. Taher solicitor, R. Blakeley barrister)

A másik fél az eljárásban: az Európai Unió Tanácsa

A fellebbezők kérelmei

—	A Bíróság helyezze hatályon kívül a Törvényszék ítéletét;

—	állapítsa meg, hogy a Tanács a fellebbezők jegyzékbe vételével magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály kellően súlyos megsértését követte el;

—	utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, hogy utóbbi a keresetlevélben szereplő bizonyítékok esetleges megvizsgálásáról, majd (ezt követően) az okozati összefüggésnek és a kár mértékének kérdéséről döntsön;

—	a Tanácsot kötelezze a fellebbezőknek a fellebbezéssel és a Törvényszék előtti eljárással összefüggésben felmerült költségeinek a viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A Törvényszék öt alkalommal tévesen alkalmazta a jogot, amelynek alapján az ítéletet hatályon kívül kell helyezni:

1.	téves jogalkalmazás annak megállapításakor, hogy a Tanács nem rendelkezett mérlegelési mozgástérrel;

2.	téves jogalkalmazás a megsemmisítést kimondó [2013-i] IRISL ítélet indokolásának alkalmazása során a kellően súlyos jogsértés vizsgálata kapcsán;

3.	jogalap hiánya a „bizonyíték hiánya/nem megfelelő bizonyíték” megkülönbözetése kapcsán, amely semmi esetre sem volt alkalmazandó;

4.	téves jogalkalmazás annak megállapítását illetően, hogy olyan bizonyítékokra hivatkozzanak, amelyeket nem terjesztettek a Bíróság elé; és

5.	téves jogalkalmazás annak elfogadásával, hogy a HTTS ítélet jogvesztéssel és az anyagi jogerő hatásával jár.

Az Areios Pagos (Görögország) által 2019. július 4-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem — AB kontra Olympiako Athlitiko Kentro Athinon — Spyros Louis

(C-511/19. sz. ügy)

(2019/C 319/28)

Az eljárás nyelve: görög

A kérdést előterjesztő bíróság

Areios Pagos

Az alapeljárás felei

Felperes: AB

Alperes: Olympiako Athlitiko Kentro Athinon — Spyros Louis

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

A)

A 2000/78 irányelv (1) 2. cikkének (1) bekezdése és 2. cikke (2) bekezdésének b) pontja, valamint 3. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett, életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetésnek minősül-e a 4024/2011. sz. törvény 34. cikke 1. bekezdésének c) pontjában, 34. cikke 3. bekezdésének első albekezdésében és 34. cikkének 4. bekezdésében szereplő szabályozáshoz hasonló, az állam, a helyi hatóságok és a jogi személyiséggel rendelkező közjogi szervezetek, valamint általában a tágabb közszférába tartozó valamennyi intézmény (magánjogi intézmények) mint munkáltatók által alkalmazandó olyan szabályozásnak a tagállam általi elfogadása, amelynek alapján a fent említett intézmények magánjogi munkaszerződéssel rendelkező munkavállalói legfeljebb huszonnégy (24) hónapos időtartamra történő munkaerő-tartalékba helyezésének egyetlen kritériuma az öregséginyugdíj-jogosultság feltételeinek, vagyis a harmincöt (35) évnyi járulékfizetési időszak 2012. január 1. és 2013. december 31. közötti időszakban történő teljesítéséhez való közelség, arra is tekintettel, hogy az akkoriban hatályos és az ügy szempontjából releváns biztosítási szabályozás — a jelen ügy szempontjából nem releváns más eseteken felül — az öregséginyugdíj-jogosultság munkaviszony révén történő megszerzéséhez az IKA-nál vagy a munkavállalókat biztosító más biztosítótársaságnál (legalább) 10 500 munkanapnyi (35 évnyi) biztosítási idő megszerzését és a munkavállaló (legalább) 58. életévének betöltését írta elő, de természetesen nem zárta ki, hogy a (35 évnyi) biztosítási idő feltétele adott esetben más életkorban teljesüljön?

B)

Az A) pontban szereplő kérdésre adott igenlő válasz esetén a munkaerő-tartalékra vonatkozó szabályozás elfogadását az irányelv 2. cikke (2) bekezdése b) pontjának i. alpontja, valamint 6. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében objektíve és észszerűen igazolhatja-e a szervezeti, működési és költségvetési eredmények azonnali biztosításának szükségessége, közelebbről az, hogy bizonyos, a törvény indokolásában szereplő, számszerűsített célértékek 2011 végéig történő elérése érdekében sürgősen csökkenteni kell a közkiadást a középtávú költségvetési keretben foglaltaknak megfelelően, hogy az állam eleget tudjon tenni a partnereivel/hitelezőivel szemben az országot sújtó, súlyos és elhúzódó gazdasági és pénzügyi válság kezelése céljából vállalt kötelezettségeinek, és ugyanakkor észszerűsíthesse és keretek között tarthassa a közszféra bővülését?

C)

A B) pontban szereplő kérdésre adott igenlő válasz esetén: 1) az irányelv 2. cikke (2) bekezdése b) pontjának i. alpontja, valamint 6. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a fent említett cél eléréséhez megfelelő és szükséges-e a 4024/2011. sz. törvény 34. cikke 1. bekezdésének c) pontjában szereplőhöz hasonló olyan intézkedés elfogadása, amely a munkaerő-tartalékba helyezett munkavállalók díjazásának drasztikus, a munkaerő-tartalékba helyezés időpontjában az adott munkavállalónak járó alapilletmény 60 %-ának megfelelő csökkentését írja elő azzal, hogy a szóban forgó munkavállaló egyébként nem köteles az érintett közjogi intézmény részére munkát végezni, és amelynek következtében a munkaerő-tartalékba helyezéstől az öregségi nyugdíj mellett történő nyugdíjazása miatti elbocsátásáig terjedő időszakban a munkavállaló (valójában) elesik az illetményének esetleges emelésétől és az előmeneteltől, amennyiben: a) a szóban forgó munkavállalónak lehetősége marad arra, hogy a munkaerő-tartalékba helyezésének időszakára (a magánszférában) anélkül találjon más állást vagy végezzen szellemi szabadfoglalkozást, illetve foglalkozást, hogy elveszítené az alapilletmény alapján megállapított, fent említett összegre való jogosultságát, feltéve hogy az új munkából vagy foglalkozásból származó díjazás vagy jövedelem nem haladja meg a munkaerő-tartalékba helyezést megelőzően általa kapott díjazást, mivel ez utóbbi esetben az alapilletmény fenti összegét csökkenteni kell az említett díjazást meghaladó összeggel (a 34. cikk 1. bekezdésének f) pontja); és b) a munkáltató közjogi intézmény — és annak megszüntetése esetén az OAED (a görög munkaerő-közvetítő szolgálat) — kötelezettséget vállal arra, hogy a munkavállaló nyugdíjazásáig terjedő időszakra a munkavállaló által a munkaerő-tartalékba helyezést megelőzően tőle kapott díjazás alapján fizeti meg az érintett biztosítótársaságnak az elsődleges nyugdíjjal, kiegészítő nyugdíjjal, a szociális és egészségügyi támogatással összefüggésben mind a munkáltatót, mind pedig a munkavállalót terhelő társadalombiztosítási járulékokat (a 34. cikk 1. bekezdésének d) pontja); és c) a munkaerő-tartalékba helyezés nem vonatkozik a védelemre szoruló veszélyeztetett társadalmi csoportokra (a munkaerő-tartalékba helyezett munkavállaló házastársa; az ilyen munkavállalóval közös háztartásban élő és általa eltartott, legalább 67 %-os mértékben rokkantnak minősülő házastárs vagy gyermek; legalább 67 %-os mértékben rokkantnak minősülő munkavállaló; nagycsaládok; a munkavállalóval közös háztartásban élő és általa eltartott egyedülálló szülők) (a 34. cikk 1. bekezdésének b) pontja); és d) az említett munkavállalónak elsődlegesen annak lehetőségét ajánlják fel, hogy az ASEP (a civil személyzeti felvétel legfelsőbb tanácsa) által vezetett rangsorokba történő felvétel révén, objektív kritériumok és érdemek alapján őt a közjogi intézményeknél rendelkezésre álló más üres álláshelyre helyezik át (a 34. cikk 1. bekezdésének a) pontja) azzal, hogy e lehetőség korlátozott, mivel számos közjogi intézmény drasztikusan visszafogta a munkavállalók felvételét a kiadások csökkentésének szükségessége okán; és e) biztos az olyan intézkedések elfogadása, amelyek a munkaerő-tartalékba helyezett munkavállalók által a letéti pénztártól felvett kölcsönök törlesztését, valamint a görög állam és a görög bankok szövetsége közötti olyan megállapodás megkötését szolgálják, amelynek célja, hogy a szóban forgó munkavállalók által más bankoktól felvett kölcsönök törlesztését a családjuk teljes jövedelmével és a vagyoni helyzetükkel arányosan segítse elő (a 34. cikk 10. és 11. bekezdése); és f) egy közelmúltbeli törvény (a 4038/2012. sz. törvény [hivatalos közlöny, A’ sorozat, 14. száma] 15. cikkének 1. bekezdése) akként rendelkezik, hogy feltétlen prioritást élvez a b) és c) pontban meghatározott munkavállalóknak járó nyugdíjról és a nyugdíj folyósításának rendjéről szóló rendelkezés elfogadása, amelynek mindenesetre a munkavállaló elbocsátásától és a megfelelő dokumentációnak a nyugdíj biztosítása céljából történő bemutatásától számított legfeljebb négy hónapon belül kell megtörténnie, valamint g) a magánjogi munkaszerződéssel rendelkező munkavállaló a munkaerő-tartalékba helyezésétől az öregségi nyugdíj mellett történő nyugdíjazása miatti elbocsátásáig terjedő időszakban az esetek többségében — köztük a jelen ügyben — nem esik el az említett előmeneteltől és illetményemeléstől, mivel a munkavállaló a közjogi intézménynél általa eltöltött idő hossza okán valószínűleg már elérte az előmenetelére vonatkozó szabályozás szerinti illetményskála utolsó fokozatát és/vagy e szabályozás szerinti utolsó előmeneteli lépcsőfokot? 2) Az irányelv 2. cikke (2) bekezdése b) pontjának i. alpontja, valamint 6. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a fent említett cél eléréséhez megfelelő és szükséges-e a 2011/4024. sz. törvény 34. cikke 1. bekezdésének e) pontjában szereplőhöz hasonló olyan intézkedés elfogadása, amelynek következtében a munkavállaló az öregséginyugdíj-jogosultság megszerzése feltételeinek teljesítése miatt az elbocsátásának vagy a munkaviszonya megszüntetésének esetében a 3198/1955. sz. törvény 8. cikkének b) pontja értelmében teljes egészében (vagy részben) elesik a kiegészítő biztosítással rendelkező munkavállalók számára biztosított végkielégítés 40 %-ának megfelelő végkielégítéstől (amely az alpereshez mint magánjogi jogi személyhez hasonlóan közhasznú vagy az állam által támogatott közjogi intézmények esetében nem haladhatja meg a 15 000 euró összeget) annak a munkaerő-tartalékba helyezés időszakában kapott csökkentett díjazással történő ellentételezése révén, figyelembe véve, hogy a szóban forgó munkavállaló a fent említett hatályos munkajogi szabályozásnak megfelelően minden esetben, felmondás és az őt foglalkoztató intézmény általi elbocsátás esetében is megkapta volna az említett csökkentett végkielégítést?

---

(1)  A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelv (HL L 303., 2000.12.2., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás: 5. fejezet, 4. kötet, 79. o.)

A Törvényszék (negyedik tanács) T-764/15. sz., Deutsche Lufthansa AG kontra Európai Bizottság ügyben 2019. május 17-én hozott végzése ellen a Deutsche Lufthansa AG által 2019. augusztus 2-án benyújtott fellebbezés

(C-594/19. P. sz. ügy)

(2019/C 319/29)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: Deutsche Lufthansa AG (képviselő: A. Martin-Ehlers ügyvéd)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság, Land Rheinland-Pfalz

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság

—	helyezze hatályon kívül a Törvényszék által a T-764/15. sz. ügyben 2019. május 17-én hozott végzést;

—	adjon helyt az első fokon előterjesztett kereseti kérelemnek, és nyilvánítsa semmisnek az e kérelem alapjául szolgáló, 2014. október 1-jei SA.32833 bizottsági határozatot; (1)

—	másodlagosan, az ügyet határozathozatal céljából utalja vissza a Törvényszékhez, és

—	a Bizottságot kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbező a fellebbezés alátámasztása érdekében lényegében a következő fellebbezési jogalapokat hozza fel:

—

A fellebbező már a Montessori ítéletet (2) követően is rendelkezett keresetindítási jogosultsággal. Ez azért van így, mert támogatási programnak minősül az, hogy a cash pool rendszerből 45 millió euró összegben kölcsönt nyújtanak a Flughafen Frankfurt-Hahn GmbH javára. Ráadásul az e kölcsönből származó források bizonyíthatóan a Ryanairhez kerültek.

—

Amennyiben alkalmazni kell az úgynevezett Mory ítélkezési gyakorlatot, (3) akkor másodlagosan az első alternatív megoldást kellett volna alkalmazni. A Bizottság figyelmen kívül hagyott alapvető tényállási elemeket és további kedvezményeket. A fellebbező eljárási jogainak megsértése folytán nem lehet úgy tekinteni, hogy a Bizottság szabályszerű vizsgálati eljárást folytatott volna le. A fellebbező még ebben az esetben is személyében érintett volt, ezáltal pedig keresetindítási jogosultsággal rendelkezett.

—

Másodlagosan, a kereset akkor is elfogadható, ha az úgynevezett Mory ítélkezési gyakorlatban meghatározott azon második alternatív megoldást kell alkalmazni, amely szerint a fellebbezőnek bizonyítania kellett volna, hogy a piaci helyzetét jelentősen érintették a támogatások. Ez esetben ugyanis megfordul a bizonyítási kötelezettség, vagy legalábbis a fellebbező javára könnyebbé válik, mivel a Bizottság tudatosan elfedte a határozathozatal szempontjából jelentős azon tényállási elemeket, amelyek ismertek voltak előtte. A felperes csupán másodlagosan előadja, hogy ténylegesen is bizonyította az ilyen jelentős érintettségét. A Törvényszék ettől eltérő jogi értékelése túlterjeszkedik a Bíróság ítélkezési gyakorlatán, és az érintett piac jogilag téves értelmezésén alapul. Ezzel összefüggésben a Törvényszék elferdíti és lerövidíti a felperes által előadott tényállási elemeket, megváltoztatja a vitatott határozat tartalmát, és megsérti a bizonyítási kötelezettséggel kapcsolatos szabályokat.

---

(1)  A Frankfurt Hahn repülőtér javára a 2009–2011 közötti pénzügyi intézkedésekkel kapcsolatban Németország által nyújtott SA.32833 (11/C) (korábbi 11/NN) számú állami támogatásról szóló, 2014. október 1-jei (EU) 2016/788 bizottsági határozat (HL 2016. L 134., 1. o.).

(2)  A Bíróság 2018. november 6-i Scuola Elementare Maria Montessori Srl és társai ítélete (C-622/16 P–C-624/16 P, EU:C:2018:873).

(3)  A Bíróság 2015. szeptember 17-i Mory SA és társai kontra Európai Bizottság ítélete (C-33/14 P, EU:C:2015:609).

2019. július 19-én benyújtott kereset — VDV eTicket Service kontra Bizottság és INEA

(T-516/19. sz. ügy)

(2019/C 319/30)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: VDV eTicket Service GmbH & Co.KG (Köln, Németország) (képviselő: A. Bartosch Rechtsanwalt)

Alperesek: Európai Bizottság és Innovációs és Hálózati Projektek Végrehajtó Ügynökség (INEA)

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	az EUMSZ 272. cikk alapján állapítsa meg, hogy a kereset tárgyát képező ügyiratokban szereplő 407 443,04 EUR összeget kitevő költségek el nem ismerése jogellenes,

—	másodlagosan az EUMSZ 263. cikk (4) bekezdése alapján semmisítse meg a megtámadott határozatot,

—	a Bizottságot kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A kereset az Innovációs és Hálózati Projektek Végrehajtó Ügynökség (INEA) 2019. május 13-i ARES(2019)3151305. sz. határozata ellen irányul, abban a részében, amelyben az a felperesnek a Horizon 2020 Framework Programme — Project: 636126 — European Travellers Club keretében igényelt 407 443,04 EUR összeget kitevő költségeit meg nem téríthetőnek nyilvánítja.

Keresete alátámasztása érdekében a felperes két jogalapra hivatkozik.

1.

Az első jogalap: joggal való visszaélés a téves költségkiutalásról való feltétlen tudomás miatt — Az alperesek jogukkal visszaélve jártak el, mivel egyrészt bizonyos alvállalkozói költségeket, amelyek a felperest illeték volna meg, nem ismertek el, másrészt számos iratból tudomásuk kellett legyen arról, hogy a felperes alvállalkozói költségei jóval magasabbak voltak, mint az érintett Grant Agreement 2. mellékletében szereplő költségek.

2.	A második jogalap: a bizalomvédelem elvének megsértése — Az alperesek ugyanazon megfontolásokból, mint az első jogalap keretében kifejtettek, megsértették a bizalomvédelem elvét.

2019. augusztus 5-én benyújtott kereset — Global Steel Wire és társai kontra Bizottság

(T-545/19. sz. ügy)

(2019/C 319/31)

Az eljárás nyelve: spanyol

Felek

Felperesek: Global Steel Wire, SA (Cerdanyola del Vallés, Spanyolország), Moreda-Riviere Trefilerías, SA (Gijón, Spanyolország), Global Special Steel Products, SA (Corrales de Buelna, Spanyolország) (képviselők: F. González Díaz, J. Blanco Carol és B. Martos Stevenson ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

—	nyilvánítsa elfogadhatónak a jelen keresetet;

—	semmisítse meg az Európai Bizottság 2019. május 24-i határozatát, és

—	az Európai Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A COMP/38.344 — előfeszített acél eljárás keretében 2000 februárjában előterjesztett fizetési képesség hiányára vonatkozó kérelemből fakadó jelen kereset a felperesek pénzügyi helyzetére figyelemmel 2018. december 20-án benyújtott fizetési haladék iránti kérelem elutasításáról szóló európai bizottsági határozat ellen irányul.

Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek öt jogalapra hivatkoznak.

1.	Az első, a védelemhez való jog megsértésére alapított jogalap, mivel a Bizottság a megtámadott határozatot anélkül fogadta el, hogy a felpereseknek e tekintetben lehetőséget biztosított volna álláspontjuk kifejtésére.

2.	A második, a felperesek által benyújtott kérelem elutasítása indokolásának hiányára alapított jogalap.

3.	A harmadik, arra alapított jogalap, hogy a Bizottság tévesen állapította meg a tényeket és tévesen alkalmazta a jogot a felperesek pénzügyi helyzetének és a bírság megfizetésére vonatkozó fizetési képességének értékelése során.

4.	A negyedik, arra alapított jogalap, hogy a Bizottság a megtámadott határozatot a kollegialitás általános elvének megsértésével és ezáltal hatáskör hiányában hozta meg.

5.	Az ötödik, az arányosság elvének megsértésére alapított jogalap.

2019. augusztus 9-én benyújtott kereset — Spanyolország kontra Bizottság

(T-554/19. sz. ügy)

(2019/C 319/32)

Az eljárás nyelve: spanyol

Felek

Felperes: Spanyol Királyság (képviselő: M. García-Valdecasas Dorrego meghatalmazott)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg a versenyvizsga-kiírást;

—	az Európai Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen kereset a következő területeken jártas tanácsosok (AD7) felvételére irányuló EPSO/AD/374/19. sz. nyílt versenyvizsga-felhívásra (1) vonatkozik: 1. Versenyjog, 2. Pénzügyi jog, 3. A gazdasági és monetáris unió joga, 4. Az uniós költségvetésre alkalmazandó pénzügyi szabályok, 5. Az euróérmék hamisítás elleni védelme.

Keresete alátámasztása érdekében a felperes négy jogalapra hivatkozik.

1.

Az 1/58 rendelet (2) 1. és 2. cikkének, az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 22. cikkének, és a személyzeti szabályzat 1d. cikkének megsértése, amennyiben az EPSO és a pályázó közötti kommunikációt kizárólag az angol, francia, német vagy olasz nyelvekre korlátozza, és a jelentkezési lap talent screener részének kitöltéséhez használható nyelveket is korlátozza.

2.

Az 1/58 rendelet 1. és 6. cikkének, a Charta 22. cikkének, valamint a személyzeti szabályzat 1d. cikke (1) és (6) bekezdésének, 27. cikkének és 28. cikke f) pontjának megsértése, amennyiben a második nyelv kiválasztását indokolatlanul csupán négy nyelvre (francia, angol, német és olasz) korlátozza, kizárva az Európai Unió többi hivatalos nyelvét.

3.	Az angol, francia, német és olasz nyelv kiválasztása önkényes választás, amely nyelven alapuló hátrányos megkülönböztetéshez vezet, megsértve a személyzeti szabályzat 1d. cikkének (1) és (6) bekezdését, 27. cikkét és 28. cikkének f) pontját.

4.

Az, hogy a felhívás nem határozza meg kifejezetten, hogy az első nyelvnek annak a nyelvnek kell lennie, amelyet a pályázóknak legalább C1 szinten kell ismerniük, kettős — nemzetiségen és „beszélt” nyelven alapuló — hátrányos megkülönböztetéshez vezet, megsértve a személyzeti szabályzat 1d. cikkének (1) és (6) bekezdését, 27. cikkét és 28. cikkének f) pontját.

---

(1)  HL 2019. C 191A., 1. o.

(2)  Az Európai Gazdasági Közösség által használt nyelvek meghatározásáról szóló, 1. tanácsi rendelet (HL 1958. 17., 385. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 3. o.).

2019. augusztus 13-án benyújtott kereset — Luz Saúde kontra EUIPO — Clínica La Luz (HOSPITAL DA LUZ LEARNING HEALTH TRAINING, RESEARCH & INNOVATION CENTER)

(T-558/19. sz. ügy)

(2019/C 319/33)

A keresetlevél nyelve: portugál

Felek

Felperes: Luz Saúde, SA (Lisszabon, Portugália) (képviselő: G. Moreira Rato advogado)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: Clínica La Luz, SL (Madrid, Spanyolország)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy bejelentője: a felperes

A vitatott védjegy: a HOSPITAL DA LUZ LEARNING HEALTH TRAINING, RESEARCH & INNOVATION CENTER európai uniós ábrás védjegy bejelentése — 16 433 823. sz. védjegybejelentés

Az EUIPO előtti eljárás: felszólalási eljárás

A megtámadott határozat: az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának 2019. július 1-jén hozott határozata (R 2239/2018-4. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—	az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

Jogalap

az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.