1)

Úgy kell-e értelmezni az időbeli hatályánál fogva alkalmazandó, 1999. március 22-i 659/1999/EK rendelet (1) („az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló tanácsi rendelet) 16. cikkét — amely szerint „[a] 23. cikk sérelme nélkül, a támogatással való visszaélés esetén a Bizottság a 4. cikk (4) bekezdése értelmében hivatalos vizsgálati eljárást kezdhet. A 6., 7., 9. és 10. cikket, a 11. cikk (1) bekezdését, a 12., 13., 14. és 15. cikket értelemszerűen kell alkalmazni” —, hogy az Európai Bizottságnak a támogatással való visszaélés eseteiben is előzetesen határozatot kell hoznia a visszatéríttetésről (a Bizottságot megillető azon lehetőség sérelme nélkül, hogy a 659/1999/EK rendelet 23. cikke értelmében az ügyet közvetlenül az Európai Unió Bírósága elé utalja)?

Az előző kérdésre adott nemleges válasz esetén meg kell-e állapítani az 1999. március 22-i 659/1999/EK rendelet 16. cikkének érvénytelenségét amiatt, hogy az sérti az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének (2) bekezdését (korábban az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdését)?

2)

Úgy kell-e értelmezni a 2008. január 30-i 271/2008/EK bizottsági rendelettel módosított (2) (az 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló), 2004. április 21-i 794/2004/EK bizottsági rendelet (3) 9. cikkének (1) és (2) bekezdését, hogy az összeegyeztethetetlen és jogellenes állami támogatások visszatérítését illetően e rendelkezésekben előírt kamatláb abban az esetben is alkalmazandó, ha a feltételt megállapító határozattal jóváhagyott állami támogatásokat az előírt feltétel bekövetkezése miatt visszaélésszerűen használják fel?

1)

Ellentétes-e a 2002/20/EK irányelv (1) 12. cikke (1) bekezdésének a) pontjával az olyan nemzeti szabályozás, amely az irányelv értelmében engedéllyel rendelkező jogalanyokat kötelezi a nemzeti szabályozó hatóság részéről — (a 2002/19/EK irányelv, (2) a 2002/20/EK irányelv, a 2002/21/EK irányelv (3) és a 2002/22/EK irányelv (4) szerinti) európai uniós elektronikus hírközlési keretrendszer által a nemzeti szabályozó hatóság részére biztosított valamennyi funkció, köztük a szabályozási, felügyeleti, vitarendezési és szankcionálási feladatok szervezésével és ellátásával összefüggésben — felmerült összes igazgatási költség viselésére, illetve a 2002/20/EK irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a) pontjában megjelölt tevékenységek kimerülnek-e a nemzeti szabályozó hatóság által végzett „előzetes szabályozásban”?

2)

Úgy kell-e értelmezni a 2002/20/EK irányelv 12. cikkének (2) bekezdését, hogy a nemzeti szabályozó hatóság igazgatási költségeiről és a beszedett díjakról szóló éves áttekintés: a) a nemzeti költségvetési számviteli szabályok szerinti azon pénzügyi év végét követően tehető közzé, amelyben az igazgatási költségeket beszedték; b) lehetővé teszi, hogy a nemzeti szabályozó hatóság a nem közvetlenül szomszédos pénzügyi évek tekintetében is elvégezze a „megfelelő kiigazításokat”?

—

A Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

—

ebből kifolyólag adjon helyt a fellebbezők első fokon előterjesztett kereseti kérelmének, és ezért semmisítse meg azon, 2015. március 19-i parlamenti határozatot, amely „a luxembourgi Konrad Adenauer épület kibővítését és felújításét érintő projekt” 73. tételére (energiaközpont) vonatkozó, építési beruházásra irányuló, INLO-D-UPIL-T-14-A04. referenciaszámú közbeszerzési szerződést a (MERSCH és SCHMITZ PRODUCTION SARL és ENERGOLUX SA társaságokból álló) Association Momentanée ENERGIE-KAD-nak ítélte oda, és amely következésképpen nem a fellebbezők ajánlatát választotta;

—

a Parlamentet kötelezze a költségek viselésére.

—

semmisítse meg a Törvényszék T-61/18. sz. ügyben 2019. április 4-én hozott ítéletét, amennyiben az elutasítja a fellebbező nem vagyoni kárának megtérítése iránti kérelmet;

—

kötelezze a Bizottságot a fellebbezőt ért nem vagyoni kár megtérítéseként 100 000 euró összegben megállapított átalány-kártérítés megfizetésére;

—

a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

1)

2)

Az Arrondissementsparket Amsterdamnak (amszterdami regionális ügyészség, Hollandia) a holland Wet van 29 april 2004 tot implementatie van het kaderbesluit van de Raad van de Europese Unie betreffende het Europees aanhoudingsbevel en de procedures van overlevering tussen de lidstaten van de Europese Unie (az Európai Unió Tanácsának az európai elfogatóparancsról és az Európai Unió tagállamai közötti átadási eljárásokról szóló kerethatározatának átültetéséről szóló, 2004. április 29-i törvény; Overleveringswet) 14. cikkének végrehajtása keretében eljáró ügyésze-e a kerethatározat 6. cikkének (2) bekezdése értelmében vett végrehajtó igazságügyi hatóság, amely a keresett személyt átadta, és amely hozzájárulását adhatja a kerethatározat 27. cikke (3) bekezdésének g) pontja és 27. cikkének (4) bekezdése értelmében?

—

helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-222/17. sz. ügyben 2019. május 23-án hozott ítéletét abban a részében, amely helyben hagyja a fellebbezőkkel szemben a vitatott határozatban (1) kiszabott bírságot, és a fellebbezőket a költségek viselésére kötelezi;

—

semmisítse meg a vitatott határozatot abban a részében, amely a fellebbezőkkel szemben 26 739 000 euró bírságot szab ki;

—

csökkentse a fellebbezőkkel szemben kiszabott bírság összegét 5 877 732 euróra a három jogalap alapján; de legalábbis 17 679 141 euróra az első jogalap alapján, vagy 13 305 478 euróra a második jogalap alapján, 19 099 565 euróra a harmadik jogalap alapján, illetve 8 228 824 euróra az első két jogalap alapján, 12 627 958 euróra az első és a harmadik jogalap alapján, és 9 503 913 euróra a második és a harmadik jogalap alapján; továbbá

—

a Bizottságot kötelezze ezen eljárás valamennyi költségének viselésére, beleértve a Törvényszék előtti eljárás költségeit is.

1)

A megtámadott ítélet téves jogalkalmazáson alapul, egyrészt, mivel az indokolása nem koherens és nem egyértelmű a részleges mentesség nyújtására vonatkozó jogi mércét illetően, másrészt pedig, mivel a jogi mérce alkalmazásakor a megtámadott ítélet nyilvánvalóan elferdítette a bizonyítékokat, és figyelmen kívül hagyta a bizonyítási teherre vonatkozó szabályokat.

2)

A megtámadott ítélet téves jogalkalmazáson alapul, mivel tévesen értelmezte és helytelenül alkalmazta a részleges mentességre vonatkozó, a 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontjának harmadik albekezdésében meghatározott szabályokat.

3)

A megtámadott ítélet a 2006. évi engedékenységi közlemény III. része alkalmazását érintő téves jogalkalmazáson alapul, amennyiben kimondja, hogy a jelentős hozzáadott értéket képviselő bizonyítékokat másodikként szolgáltató vállalkozás nem veheti át az ilyen bizonyítékokat elsőként szolgáltató olyan vállalkozás helyét, amely nem teljesítette a bírságcsökkentésben való részesüléshez szükséges feltételeket.

—

a Bíróság helyezze hatályon kívül a Törvényszék 2019. május 22-i T-604/15. sz. ítéletét;

—

semmisítse meg a megtámadott határozatot (1) és erősítse meg a fellebbező kkv (mikro-, kis- és középvállalkozás) jogállását; és

—

a Bizottságot kötelezze a jelen eljárás költségeinek, valamint a Törvényszék előtti eljárás költségeinek viselésére.

1)

A megtámadott ítéletben téves jogalkalmazásra került sor, amennyiben abban megállapításra került, hogy i. az Európai Közösség kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramjából és az Európai Atomenergia-közösség nukleáris kutatási és képzési tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramjából támogatás útján finanszírozott közvetett cselekvések résztvevőinek létezésére, jogállására és működési és pénzügyi képességeire vonatkozó ellenőrzések következetességét biztosító szabályok elfogadásáról szóló, 2012. december 18-i 2012/838/EU bizottsági határozat (2) mellékletének 1.2.6. és 1.2.7. szakasza, valamint ii. a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 58/2003 tanácsi rendelet (3) 22. cikke különálló jogorvoslatokhoz kapcsolódik.

2)

A megtámadott ítélet nem megfelelően alkalmazza és sérti a kkv ajánlást, (4) valamint sérti a jogbiztonság és a bizalomvédelem alapelveit (és ezért ezzel kapcsolatban téves jogalkalmazásra került sor) annak megállapításával, hogy jogilag megengedett a fellebbező kkv jogállásának tagadása a kkv ajánlás „céljára és szellemére tekintettel” azon tény ellenére, hogy a fellebbező alakilag teljesíti az kkv ajánlás feltételeit (amelynek a megtámadott ítélet nem mondott ellent).

3)

A megtámadott ítéletben nyilvánvaló értékelési hibát vétettek és az érdemét tekintve érvénytelen, amennyiben abban megállapításra került, hogy a fellebbező „nem szembesül olyan hátrányokkal, amelyek a kkv-kat rendszerint érintik” (és hogy a fellebbező ezért nem minősülhet a kkv ajánlás „céljára és szellemére tekintettel” kkv-nak).

—

nyilvánítsa jogellenesnek az Európai Parlament 2015. december 11-i határozatát, amely megtagadta az Európai Parlament Főtitkárságán folytatott gyakorlatokra és tanulmányi látogatásokra vonatkozó belső szabályok 24. cikkének (9) bekezdésében előírt, a fogyatékkal élő gyakornokokra vonatkozó kiegészítő összeg megfizetését;

—

következésképpen állapítsa meg a felperes azon jogát, hogy elismerjék tekintetében az Európai Parlamentben folytatott gyakorlatra vonatkozó szabályok 29. cikkének (9) bekezdésében előírt kiegészítő kifizetéshez való jogát, mivel a felperes 70 %-ban fogyatékkal élő;

—

kötelezze az Európai Parlamentet, hogy fizesse meg a felperes számára az alkalmazandó rendelkezésekben előírt kiegészítést kamatokkal és a monetáris felértékeléssel növelve a közigazgatási kérelem napjától kezdődően a tényleges kifizetésig, továbbá kötelezze az Európai Parlamentet a költségek viselésére.

1.

A a rokkant személyek számára fizetendő, Európai Parlament Főtitkárságán folytatott gyakorlatokra és tanulmányi látogatásokra vonatkozó belső szabályok 24. cikkének (9) bekezdésében előírt kiegészítéshez való jog elismerése nem tartozik a Parlament mérlegelési mozgásterébe.

2.

A rokkantság fokát az Európai Parlament orvosszakértője hagyja jóvá vagy állapítja meg, attól függően, hogy az nemzeti igazoláson vagy a gyakornok orvosának részletes véleményén alapul, „az orvosi célra szolgáló európai fizikai- és mentálisrokkantság-besorolási táblázat” figyelembevételével.

3.

Az Európai Parlament, ha rendelkezik is mérlegelési mozgástérrel a jelen ügyben, indokolás nélkül túllépte azt. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a szóban forgó rendelkezések különbséget tesznek azon eset, amelyben a fogyatékosságot a nemzeti hatóság igazolásán alapul, mint a jelen esetben, amikor azt az Európai Parlament orvosa érvényesíti, illetve azon eltérő eset között, amikor a fogyatékosság a gyakornok orvosának jelentésén alapul. Ez és kizárólag ez az az eset, amikor a rokkantság mértékét az Európai Parlament orvosa állapítja meg.

—

semmisítse meg az EKT csoportfinanszírozási mentességgel kapcsolatban az Egyesült Királyság által végrehajtott SA.44896 állami támogatásról szóló, 2019. április 2-i C(2019) 2526 final bizottsági határozatot;

—

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az adórendszer elemzésére szolgáló referenciakeret megválasztásakor tévesen alkalmazta az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdést, és/vagy nyilvánvaló mérlegelési, illetve értékelési hibát követett el. A Bizottságnak az Egyesült Királyság társaságiadó-rendszerét kellett volna referenciakeretként figyelembe vennie, és nem csupán magát az ellenőrzött külföldi társaságokra (EKT) vonatkozó szabályozást.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének alkalmazása során tévesen alkalmazta a jogot, és/vagy nyilvánvaló mérlegelési, illetve értékelési hibát követett el, amikor az EKT-szabályozás elemzésekor hibás megközelítést követett. A Bizottság a megtámadott határozat (124)–(126) preambulumbekezdésében tévesen tekintette úgy, hogy az egyesült királysági Taxation (International and Other Provisions) Act 2010 (a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény) 9A. részének 9. fejezetében foglalt rendelkezések eltérnek az említett törvény 5. fejezetében foglalt általános adórendelkezésektől.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének alkalmazásakor tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott határozat (127)–(151) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a szelektivitás kritériuma teljesül, mivel ténybeli és jogi szempontból hasonló helyzetben lévő vállalkozások eltérő bánásmódban részesülnek.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 371ID. szakasza szerinti 75 %-os mentességet igazolja az adórendszer jellege és általános szerkezete.

5.

Az ötödik jogalap azon alapul, hogy a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló, 2010. évi egyesült királysági adótörvény 9A. részének 9. fejezetében foglalt mentességek feltételeit teljesítő EKV-kra mint kategóriára kivetett adóteher sértené a felperesnek az EUMSZ 49. cikkben biztosított letelepedési szabadságát.

6.

A hatodik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság a 75 %-os mentességgel és a rögzített aránnyal kapcsolatban nyilvánvaló mérlegelési, illetve értékelési hibát követett el.

7.

A hetedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság határozata nem felel meg a hátrányos megkülönböztetés tilalma, illetve az egyenlőség általános uniós jogi elvének.

8.

A nyolcadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor analógia útján alkalmazta az (EU) 2016/1164 tanácsi irányelv (1) rendelkezéseit, illetve indokolatlanul támaszkodott az említett irányelvre, amely időbeli hatályánál fogva nem alkalmazandó.

9.

A kilencedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének alkalmazásakor tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott határozat (176) preambulumbekezdésében megállapította, hogy létezik egy kedvezményezetti kategória (a felperest is beleértve), és hogy a felperes támogatásban részesült, amelyet a megtámadott határozat 2. cikkének (1) bekezdése értelmében vissza kell téríttetni.

—

semmisítse meg az EKT csoportfinanszírozási mentességgel kapcsolatban az Egyesült Királyság által végrehajtott SA.44896 állami támogatásról szóló, 2019. április 2-i C(2019) 2526 final bizottsági határozatot;

—

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az adórendszer elemzésére szolgáló referenciakeret megválasztásakor tévesen alkalmazta az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdést, és/vagy nyilvánvaló mérlegelési, illetve értékelési hibát követett el. A Bizottságnak az Egyesült Királyság társaságiadó-rendszerét kellett volna referenciakeretként figyelembe vennie, és nem csupán magát az ellenőrzött külföldi társaságokra (EKT) vonatkozó szabályozást.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének alkalmazása során tévesen alkalmazta a jogot, és/vagy nyilvánvaló mérlegelési, illetve értékelési hibát követett el, amikor az EKT-szabályozás elemzésekor hibás megközelítést követett. A Bizottság a megtámadott határozat (124)–(126) preambulumbekezdésében tévesen tekintette úgy, hogy az egyesült királysági Taxation (International and Other Provisions) Act 2010 (a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény) 9A. részének 9. fejezetében foglalt rendelkezések eltérnek az említett törvény 5. fejezetében foglalt általános adórendelkezésektől.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének alkalmazásakor tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott határozat (127)–(151) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a szelektivitás kritériuma teljesül, mivel ténybeli és jogi szempontból hasonló helyzetben lévő vállalkozások eltérő bánásmódban részesülnek.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 371IB. szakasza szerinti „teljes” mentességet igazolja az adórendszer jellege és általános szerkezete.

5.

Az ötödik jogalap azon alapul, hogy a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 371ID. szakasza szerinti 75 %-os mentességet igazolja az adórendszer jellege és általános szerkezete.

6.

A hatodik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság a 75 %-os mentességgel és a rögzített aránnyal kapcsolatban nyilvánvaló mérlegelési, illetve értékelési hibát követett el.

7.

A hetedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság határozata nem felel meg a hátrányos megkülönböztetés tilalma, illetve az egyenlőség általános uniós jogi elvének.

8.

A nyolcadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor analógia útján alkalmazta az (EU) 2016/1164 tanácsi irányelv (1) rendelkezéseit, illetve indokolatlanul támaszkodott az említett irányelvre, amely időbeli hatályánál fogva nem alkalmazandó.

9.

A kilencedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének alkalmazásakor tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott határozat (176) preambulumbekezdésében megállapította, hogy létezik egy kedvezményezetti kategória (a felperest is beleértve), és hogy a felperes támogatásban részesült, amelyet a megtámadott határozat 2. cikkének (1) bekezdése értelmében vissza kell téríttetni.

—

semmisítse meg az EKT csoportfinanszírozási mentességgel kapcsolatban az Egyesült Királyság által végrehajtott SA.44896 állami támogatásról szóló, 2019. április 2-i C(2019) 2526 final bizottsági határozatot;

—

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az adórendszer elemzésére szolgáló referenciakeret megválasztásakor tévesen alkalmazta az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdést, és/vagy nyilvánvaló mérlegelési, illetve értékelési hibát követett el. A Bizottságnak az Egyesült Királyság társaságiadó-rendszerét kellett volna referenciakeretként figyelembe vennie, és nem csupán magát az ellenőrzött külföldi társaságokra (EKT) vonatkozó szabályozást.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének alkalmazása során tévesen alkalmazta a jogot, és/vagy nyilvánvaló mérlegelési, illetve értékelési hibát követett el, amikor az EKT-szabályozás elemzésekor hibás megközelítést követett. A Bizottság a megtámadott határozat (124)–(126) preambulumbekezdésében tévesen tekintette úgy, hogy az egyesült királysági Taxation (International and Other Provisions) Act 2010 (a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény) 9A. részének 9. fejezetében foglalt rendelkezések eltérnek az említett törvény 5. fejezetében foglalt általános adórendelkezésektől.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének alkalmazásakor tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott határozat (127)–(151) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a szelektivitás kritériuma teljesül, mivel ténybeli és jogi szempontból hasonló helyzetben lévő vállalkozások eltérő bánásmódban részesülnek.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 371ID. szakasza szerinti 75 %-os mentességet igazolja az adórendszer jellege és általános szerkezete.

5.

Az ötödik jogalap azon alapul, hogy a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 371IE. szakasza szerinti „kamatmegfelelési” adómentességet igazolja az adórendszer jellege és általános szerkezete.

6.

A hatodik jogalap azon alapul, hogy a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló, 2010. évi egyesült királysági adótörvény 9A. részének 9. fejezetében foglalt mentességek feltételeit teljesítő EKV-kra mint kategóriára kivetett adóteher sértené a felpereseknek az EUMSZ 49. cikkben biztosított letelepedési szabadságát.

7.

A hetedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság a 75 %-os mentességgel és a rögzített aránnyal kapcsolatban nyilvánvaló mérlegelési, illetve értékelési hibát követett el.

8.

A nyolcadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság határozata nem felel meg a hátrányos megkülönböztetés tilalma, illetve az egyenlőség általános uniós jogi elvének.

9.

A kilencedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor analógia útján alkalmazta az (EU) 2016/1164 tanácsi irányelv (1) rendelkezéseit, illetve indokolatlanul támaszkodott az említett irányelvre, amely időbeli hatályánál fogva nem alkalmazandó.

10.

A tizedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének alkalmazásakor tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott határozat (176) preambulumbekezdésében megállapította, hogy létezik egy kedvezményezetti kategória (a felpereseket is beleértve), és hogy a felperesek támogatásban részesültek, amelyet a megtámadott határozat 2. cikkének (1) bekezdése értelmében vissza kell téríttetni.

—

semmisítse meg az EKT csoportfinanszírozási mentességgel kapcsolatban az Egyesült Királyság által végrehajtott SA.44896 állami támogatásról szóló, 2019. április 2-i C(2019) 2526 final bizottsági határozatot;

—

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az adórendszer elemzésére szolgáló referenciakeret megválasztásakor tévesen alkalmazta az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdést, és/vagy nyilvánvaló mérlegelési, illetve értékelési hibát követett el. A Bizottságnak az Egyesült Királyság társaságiadó-rendszerét kellett volna referenciakeretként figyelembe vennie, és nem csupán magát az ellenőrzött külföldi társaságokra (EKT) vonatkozó szabályozást.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének alkalmazása során tévesen alkalmazta a jogot, és/vagy nyilvánvaló mérlegelési, illetve értékelési hibát követett el, amikor az EKT-szabályozás elemzésekor hibás megközelítést követett. A Bizottság a megtámadott határozat (124)–(126) preambulumbekezdésében tévesen tekintette úgy, hogy az egyesült királysági Taxation (International and Other Provisions) Act 2010 (a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény) 9A. részének 9. fejezetében foglalt rendelkezések eltérnek az említett törvény 5. fejezetében foglalt általános adórendelkezésektől.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének alkalmazásakor tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott határozat (127)–(151) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a szelektivitás kritériuma teljesül, mivel ténybeli és jogi szempontból hasonló helyzetben lévő vállalkozások eltérő bánásmódban részesülnek.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 371IB. szakasza szerinti „teljes” mentességet igazolja az adórendszer jellege és általános szerkezete.

5.

Az ötödik jogalap azon alapul, hogy a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 371ID. szakasza szerinti 75 %-os mentességet igazolja az adórendszer jellege és általános szerkezete.

6.

A hatodik jogalap azon alapul, hogy a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 371IE. szakasza szerinti „kamatmegfelelési” adómentességet igazolja az adórendszer jellege és általános szerkezete

7.

A hetedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság a 75 %-os mentességgel és a rögzített aránnyal kapcsolatban nyilvánvaló mérlegelési, illetve értékelési hibát követett el.

8.

A nyolcadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság határozata nem felel meg a hátrányos megkülönböztetés tilalma, illetve az egyenlőség általános uniós jogi elvének.

9.

A kilencedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor analógia útján alkalmazta az (EU) 2016/1164 tanácsi irányelv (1) rendelkezéseit, illetve indokolatlanul támaszkodott az említett irányelvre, amely időbeli hatályánál fogva nem alkalmazandó.

10.

A tizedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének alkalmazásakor tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott határozat (176) preambulumbekezdésében megállapította, hogy létezik egy kedvezményezetti kategória (a felperest is beleértve), és hogy a felperes támogatásban részesült, amelyet a megtámadott határozat 2. cikkének (1) bekezdése értelmében vissza kell téríttetni.

—

semmisítse meg az EKT csoportfinanszírozási mentességgel kapcsolatban az Egyesült Királyság által végrehajtott SA.44896 állami támogatásról szóló, 2019. április 2-i C(2019) 2526 final bizottsági határozatot;

—

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az adórendszer elemzésére szolgáló referenciakeret megválasztásakor tévesen alkalmazta az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdést, és/vagy nyilvánvaló mérlegelési, illetve értékelési hibát követett el. A Bizottságnak az Egyesült Királyság társaságiadó-rendszerét kellett volna referenciakeretként figyelembe vennie, és nem csupán magát az ellenőrzött külföldi társaságokra (EKT) vonatkozó szabályozást.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének alkalmazása során tévesen alkalmazta a jogot, és/vagy nyilvánvaló mérlegelési, illetve értékelési hibát követett el, amikor az EKT-szabályozás elemzésekor hibás megközelítést követett. A Bizottság a megtámadott határozat (124)–(126) preambulumbekezdésében tévesen tekintette úgy, hogy az egyesült királysági Taxation (International and Other Provisions) Act 2010 (a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény) 9A. részének 9. fejezetében foglalt rendelkezések eltérnek az említett törvény 5. fejezetében foglalt általános adórendelkezésektől.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének alkalmazásakor tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott határozat (127)–(151) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a szelektivitás kritériuma teljesül, mivel ténybeli és jogi szempontból hasonló helyzetben lévő vállalkozások eltérő bánásmódban részesülnek.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 371ID. szakasza szerinti 75 %-os mentességet igazolja az adórendszer jellege és általános szerkezete.

5.

Az ötödik jogalap azon alapul, hogy a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló, 2010. évi egyesült királysági adótörvény 9A. részének 9. fejezetében foglalt mentességek feltételeit teljesítő EKV-kra mint kategóriára kivetett adóteher sértené a felpereseknek az EUMSZ 49. cikkben biztosított letelepedési szabadságát.

6.

A hatodik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság a 75 %-os mentességgel és a rögzített aránnyal kapcsolatban nyilvánvaló mérlegelési, illetve értékelési hibát követett el.

7.

A hetedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság határozata nem felel meg a hátrányos megkülönböztetés tilalma, illetve az egyenlőség általános uniós jogi elvének.

8.

A nyolcadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor analógia útján alkalmazta az (EU) 2016/1164 tanácsi irányelv (1) rendelkezéseit, illetve indokolatlanul támaszkodott az említett irányelvre, amely időbeli hatályánál fogva nem alkalmazandó.

9.

A kilencedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének alkalmazásakor tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott határozat (176) preambulumbekezdésében megállapította, hogy létezik egy kedvezményezetti kategória (a felpereseket is beleértve), és hogy a felperesek támogatásban részesültek, amelyet a megtámadott határozat 2. cikkének (1) bekezdése értelmében vissza kell téríttetni.

—

semmisítse meg az EKT csoportfinanszírozási mentességgel kapcsolatban az Egyesült Királyság által végrehajtott SA.44896 állami támogatásról szóló, 2019. április 2-i C(2019) 2526 final bizottsági határozatot;

—

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az adórendszer elemzésére szolgáló referenciakeret megválasztásakor tévesen alkalmazta az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdést, és/vagy nyilvánvaló mérlegelési, illetve értékelési hibát követett el. A Bizottságnak az Egyesült Királyság társaságiadó-rendszerét kellett volna referenciakeretként figyelembe vennie, és nem csupán magát az ellenőrzött külföldi társaságokra (EKT) vonatkozó szabályozást.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének alkalmazása során tévesen alkalmazta a jogot, és/vagy nyilvánvaló mérlegelési, illetve értékelési hibát követett el, amikor az EKT-szabályozás elemzésekor hibás megközelítést követett. A Bizottság a megtámadott határozat (124)–(126) preambulumbekezdésében tévesen tekintette úgy, hogy az egyesült királysági Taxation (International and Other Provisions) Act 2010 (a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény) 9A. részének 9. fejezetében foglalt rendelkezések eltérnek az említett törvény 5. fejezetében foglalt általános adórendelkezésektől.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének alkalmazásakor tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott határozat (127)–(151) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a szelektivitás kritériuma teljesül, mivel ténybeli és jogi szempontból hasonló helyzetben lévő vállalkozások eltérő bánásmódban részesülnek.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 371ID. szakasza szerinti 75 %-os mentességet igazolja az adórendszer jellege és általános szerkezete.

5.

Az ötödik jogalap azon alapul, hogy a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló, 2010. évi egyesült királysági adótörvény 9A. részének 9. fejezetében foglalt mentességek feltételeit teljesítő EKV-kra mint kategóriára kivetett adóteher sértené a felpereseknek az EUMSZ 49. cikkben biztosított letelepedési szabadságát.

6.

A hatodik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság a 75 %-os mentességgel és a rögzített aránnyal kapcsolatban nyilvánvaló mérlegelési, illetve értékelési hibát követett el.

7.

A hetedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság határozata nem felel meg a hátrányos megkülönböztetés tilalma, illetve az egyenlőség általános uniós jogi elvének.

8.

A nyolcadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor analógia útján alkalmazta az (EU) 2016/1164 tanácsi irányelv (1) rendelkezéseit, illetve indokolatlanul támaszkodott az említett irányelvre, amely időbeli hatályánál fogva nem alkalmazandó.

9.

A kilencedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének alkalmazásakor tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott határozat (176) preambulumbekezdésében megállapította, hogy létezik egy kedvezményezetti kategória (a felpereseket is beleértve), és hogy a felperesek támogatásban részesültek, amelyet a megtámadott határozat 2. cikkének (1) bekezdése értelmében vissza kell téríttetni.

—

semmisítse meg az EKT csoportfinanszírozási mentességgel kapcsolatban az Egyesült Királyság által végrehajtott SA.44896 állami támogatásról szóló, 2019. április 2-i C(2019) 2526 final bizottsági határozatot;

—

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az adórendszer elemzésére szolgáló referenciakeret megválasztásakor tévesen alkalmazta az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdést, és/vagy nyilvánvaló mérlegelési, illetve értékelési hibát követett el. A Bizottságnak az Egyesült Királyság társaságiadó-rendszerét kellett volna referenciakeretként figyelembe vennie, és nem csupán magát az ellenőrzött külföldi társaságokra (EKT) vonatkozó szabályozást.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének alkalmazása során tévesen alkalmazta a jogot, és/vagy nyilvánvaló mérlegelési, illetve értékelési hibát követett el, amikor az EKT-szabályozás elemzésekor hibás megközelítést követett. A Bizottság a megtámadott határozat (124)–(126) preambulumbekezdésében tévesen tekintette úgy, hogy az egyesült királysági Taxation (International and Other Provisions) Act 2010 (a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény) 9A. részének 9. fejezetében foglalt rendelkezések eltérnek az említett törvény 5. fejezetében foglalt általános adórendelkezésektől.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének alkalmazásakor tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott határozat (127)–(151) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a szelektivitás kritériuma teljesül, mivel ténybeli és jogi szempontból hasonló helyzetben lévő vállalkozások eltérő bánásmódban részesülnek.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 371IB. szakasza szerinti „teljes” mentességet igazolja az adórendszer jellege és általános szerkezete.

5.

Az ötödik jogalap azon alapul, hogy a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 371ID. szakasza szerinti 75 %-os mentességet igazolja az adórendszer jellege és általános szerkezete.

6.

A hatodik jogalap azon alapul, hogy a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 371IE. szakasza szerinti „kamatmegfelelési” adómentességet igazolja az adórendszer jellege és általános szerkezete.

7.

A hetedik jogalap azon alapul, hogy a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló, 2010. évi egyesült királysági adótörvény 9A. részének 9. fejezetében foglalt mentességek feltételeit teljesítő EKV-kra mint kategóriára kivetett adóteher sértené a felpereseknek az EUMSZ 49. cikkben biztosított letelepedési szabadságát.

8.

A nyolcadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság a 75 %-os mentességgel és a rögzített aránnyal kapcsolatban nyilvánvaló mérlegelési, illetve értékelési hibát követett el.

9.

A kilencedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság határozata nem felel meg a hátrányos megkülönböztetés tilalma, illetve az egyenlőség általános uniós jogi elvének.

10.

A tizedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor analógia útján alkalmazta az (EU) 2016/1164 tanácsi irányelv (1) rendelkezéseit, illetve indokolatlanul támaszkodott az említett irányelvre, amely időbeli hatályánál fogva nem alkalmazandó.

11.

A tizenegyedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének alkalmazásakor tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott határozat (176) preambulumbekezdésében megállapította, hogy létezik egy kedvezményezetti kategória (a felpereseket is beleértve), és hogy a felperesek támogatásban részesültek, amelyet a megtámadott határozat 2. cikkének (1) bekezdése értelmében vissza kell téríttetni.

—

semmisítse meg az EKT csoportfinanszírozási mentességgel kapcsolatban az Egyesült Királyság által végrehajtott SA.44896 állami támogatásról szóló, 2019. április 2-i C(2019) 2526 final bizottsági határozatot;

—

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az adórendszer elemzésére szolgáló referenciakeret megválasztásakor tévesen alkalmazta az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdést, és/vagy nyilvánvaló mérlegelési, illetve értékelési hibát követett el. A Bizottságnak az Egyesült Királyság társaságiadó-rendszerét kellett volna referenciakeretként figyelembe vennie, és nem csupán magát az ellenőrzött külföldi társaságokra (EKT) vonatkozó szabályozást.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének alkalmazása során tévesen alkalmazta a jogot, és/vagy nyilvánvaló mérlegelési, illetve értékelési hibát követett el, amikor az EKT-szabályozás elemzésekor hibás megközelítést követett. A Bizottság a megtámadott határozat (124)–(126) preambulumbekezdésében tévesen tekintette úgy, hogy az egyesült királysági Taxation (International and Other Provisions) Act 2010 (a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény) 9A. részének 9. fejezetében foglalt rendelkezések eltérnek az említett törvény 5. fejezetében foglalt általános adórendelkezésektől.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének alkalmazásakor tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott határozat (127)–(151) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a szelektivitás kritériuma teljesül, mivel ténybeli és jogi szempontból hasonló helyzetben lévő vállalkozások eltérő bánásmódban részesülnek.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 371ID. szakasza szerinti 75 %-os mentességet igazolja az adórendszer jellege és általános szerkezete.

5.

Az ötödik jogalap azon alapul, hogy a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló, 2010. évi egyesült királysági adótörvény 9A. részének 9. fejezetében foglalt mentességek feltételeit teljesítő EKV-kra mint kategóriára kivetett adóteher sértené a felpereseknek az EUMSZ 49. cikkben biztosított letelepedési szabadságát.

6.

A hatodik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság a 75 %-os mentességgel és a rögzített aránnyal kapcsolatban nyilvánvaló mérlegelési, illetve értékelési hibát követett el.

7.

A hetedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság határozata nem felel meg a hátrányos megkülönböztetés tilalma, illetve az egyenlőség általános uniós jogi elvének.

8.

A nyolcadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor analógia útján alkalmazta az (EU) 2016/1164 tanácsi irányelv (1) rendelkezéseit, illetve indokolatlanul támaszkodott az említett irányelvre, amely időbeli hatályánál fogva nem alkalmazandó.

9.

A kilencedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének alkalmazásakor tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott határozat (176) preambulumbekezdésében megállapította, hogy létezik egy kedvezményezetti kategória (a felpereseket is beleértve), és hogy a felperesek támogatásban részesültek, amelyet a megtámadott határozat 2. cikkének (1) bekezdése értelmében vissza kell téríttetni.

—

semmisítse meg az EKT csoportfinanszírozási mentességgel kapcsolatban az Egyesült Királyság által végrehajtott SA.44896 állami támogatásról szóló, 2019. április 2-i C(2019) 2526 final bizottsági határozatot;

—

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az adórendszer elemzésére szolgáló referenciakeret megválasztásakor tévesen alkalmazta az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdést, és/vagy nyilvánvaló mérlegelési, illetve értékelési hibát követett el. A Bizottságnak az Egyesült Királyság társaságiadó-rendszerét kellett volna referenciakeretként figyelembe vennie, és nem csupán magát az ellenőrzött külföldi társaságokra (EKT) vonatkozó szabályozást.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének alkalmazása során tévesen alkalmazta a jogot, és/vagy nyilvánvaló mérlegelési, illetve értékelési hibát követett el, amikor az EKT-szabályozás elemzésekor hibás megközelítést követett. A Bizottság a megtámadott határozat (124)–(126) preambulumbekezdésében tévesen tekintette úgy, hogy az egyesült királysági Taxation (International and Other Provisions) Act 2010 (a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény) 9A. részének 9. fejezetében foglalt rendelkezések eltérnek az említett törvény 5. fejezetében foglalt általános adórendelkezésektől.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének alkalmazásakor tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott határozat (127)–(151) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a szelektivitás kritériuma teljesül, mivel ténybeli és jogi szempontból hasonló helyzetben lévő vállalkozások eltérő bánásmódban részesülnek.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 371ID. szakasza szerinti 75 %-os mentességet igazolja az adórendszer jellege és általános szerkezete.

5.

Az ötödik jogalap azon alapul, hogy a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló, 2010. évi egyesült királysági adótörvény 9A. részének 9. fejezetében foglalt mentességek feltételeit teljesítő EKV-kra mint kategóriára kivetett adóteher sértené a felpereseknek az EUMSZ 49. cikkben biztosított letelepedési szabadságát.

6.

A hatodik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság a 75 %-os mentességgel és a rögzített aránnyal kapcsolatban nyilvánvaló mérlegelési, illetve értékelési hibát követett el.

7.

A hetedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság határozata nem felel meg a hátrányos megkülönböztetés tilalma, illetve az egyenlőség általános uniós jogi elvének.

8.

A nyolcadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor analógia útján alkalmazta az (EU) 2016/1164 tanácsi irányelv (1) rendelkezéseit, illetve indokolatlanul támaszkodott az említett irányelvre, amely időbeli hatályánál fogva nem alkalmazandó.

9.

A kilencedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének alkalmazásakor tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott határozat (176) preambulumbekezdésében megállapította, hogy létezik egy kedvezményezetti kategória (a felpereseket is beleértve), és hogy a felperesek támogatásban részesültek, amelyet a megtámadott határozat 2. cikkének (1) bekezdése értelmében vissza kell téríttetni.

—

semmisítse meg az EKT csoportfinanszírozási mentességgel kapcsolatban az Egyesült Királyság által végrehajtott SA.44896 állami támogatásról szóló, 2019. április 2-i C(2019) 2526 final bizottsági határozatot;

—

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az adórendszer elemzésére szolgáló referenciakeret megválasztásakor tévesen alkalmazta az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdést, és/vagy nyilvánvaló mérlegelési, illetve értékelési hibát követett el. A Bizottságnak az Egyesült Királyság társaságiadó-rendszerét kellett volna referenciakeretként figyelembe vennie, és nem csupán magát az ellenőrzött külföldi társaságokra (EKT) vonatkozó szabályozást.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének alkalmazása során tévesen alkalmazta a jogot, és/vagy nyilvánvaló mérlegelési, illetve értékelési hibát követett el, amikor az EKT-szabályozás elemzésekor hibás megközelítést követett. A Bizottság a megtámadott határozat (124)–(126) preambulumbekezdésében tévesen tekintette úgy, hogy az egyesült királysági Taxation (International and Other Provisions) Act 2010 (a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény) 9A. részének 9. fejezetében foglalt rendelkezések eltérnek az említett törvény 5. fejezetében foglalt általános adórendelkezésektől.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének alkalmazásakor tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott határozat (127)–(151) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a szelektivitás kritériuma teljesül, mivel ténybeli és jogi szempontból hasonló helyzetben lévő vállalkozások eltérő bánásmódban részesülnek.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 371IB. szakasza szerinti „teljes” mentességet igazolja az adórendszer jellege és általános szerkezete.

5.

Az ötödik jogalap azon alapul, hogy a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 371ID. szakasza szerinti 75 %-os mentességet igazolja az adórendszer jellege és általános szerkezete.

6.

A hatodik jogalap azon alapul, hogy a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló, 2010. évi egyesült királysági adótörvény 9A. részének 9. fejezetében foglalt mentességek feltételeit teljesítő EKV-kra mint kategóriára kivetett adóteher sértené a felpereseknek az EUMSZ 49. cikkben biztosított letelepedési szabadságát.

7.

A hetedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság a 75 %-os mentességgel és a rögzített aránnyal kapcsolatban nyilvánvaló mérlegelési, illetve értékelési hibát követett el.

8.

A nyolcadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság határozata nem felel meg a hátrányos megkülönböztetés tilalma, illetve az egyenlőség általános uniós jogi elvének.

9.

A kilencedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor analógia útján alkalmazta az (EU) 2016/1164 tanácsi irányelv (1) rendelkezéseit, illetve indokolatlanul támaszkodott az említett irányelvre, amely időbeli hatályánál fogva nem alkalmazandó.

10.

A tizedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének alkalmazásakor tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott határozat (176) preambulumbekezdésében megállapította, hogy létezik egy kedvezményezetti kategória (a felpereseket is beleértve), és hogy a felperesek támogatásban részesültek, amelyet a megtámadott határozat 2. cikkének (1) bekezdése értelmében vissza kell téríttetni.

—

semmisítse meg az EKT csoportfinanszírozási mentességgel kapcsolatban az Egyesült Királyság által végrehajtott SA.44896 állami támogatásról szóló, 2019. április 2-i C(2019) 2526 final bizottsági határozatot;

—

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban a referenciarendszer meghatározását illetően tévesen alkalmazta a jogot, nyilvánvaló mérlegelési hibákat követett el, és nem adott megfelelő indokolást.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban tévesen alkalmazta a jogot, nyilvánvaló mérlegelési hibákat követett el, és nem adott megfelelő indokolást akkor, amikor a csoportfinanszírozási mentességet tévesen a referenciarendszer rendes működésétől való eltérésnek minősítette.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban tévesen alkalmazta a jogot, és nyilvánvaló mérlegelési hibákat követett el annak megállapításakor, hogy a csoportfinanszírozási mentesség a gazdasági szereplők közötti hátrányos megkülönböztetést eredményez.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban tévesen alkalmazta a jogot, és nyilvánvaló mérlegelési hibákat követett el annak megállapításakor, hogy a csoportfinanszírozási mentességet nem igazolja a referenciarendszer jellege vagy általános felépítése.

—

semmisítse meg az EKT csoportfinanszírozási mentességgel kapcsolatban az Egyesült Királyság által végrehajtott SA.44896 állami támogatásról szóló, 2019. április 2-i C(2019) 2526 final bizottsági határozatot;

—

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az adórendszer elemzésére szolgáló referenciakeret megválasztásakor tévesen alkalmazta az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdést, és/vagy nyilvánvaló mérlegelési, illetve értékelési hibát követett el. A Bizottságnak az Egyesült Királyság társaságiadó-rendszerét kellett volna referenciakeretként figyelembe vennie, és nem csupán magát az ellenőrzött külföldi társaságokra (EKT) vonatkozó szabályozást.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének alkalmazása során tévesen alkalmazta a jogot, és/vagy nyilvánvaló mérlegelési, illetve értékelési hibát követett el, amikor az EKT-szabályozás elemzésekor hibás megközelítést követett. A Bizottság a megtámadott határozat (124)–(126) preambulumbekezdésében tévesen tekintette úgy, hogy az egyesült királysági Taxation (International and Other Provisions) Act 2010 (a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény) 9A. részének 9. fejezetében foglalt rendelkezések eltérnek az említett törvény 5. fejezetében foglalt általános adórendelkezésektől.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének alkalmazásakor tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott határozat (127)–(151) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a szelektivitás kritériuma teljesül, mivel ténybeli és jogi szempontból hasonló helyzetben lévő vállalkozások eltérő bánásmódban részesülnek.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 371ID. szakasza szerinti 75 %-os mentességet igazolja az adórendszer jellege és általános szerkezete.

5.

Az ötödik jogalap azon alapul, hogy a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló, 2010. évi egyesült királysági adótörvény 9A. részének 9. fejezetében foglalt mentességek feltételeit teljesítő EKV-kra mint kategóriára kivetett adóteher sértené a felpereseknek az EUMSZ 49. cikkben biztosított letelepedési szabadságát.

6.

A hatodik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság a 75 %-os mentességgel és a rögzített aránnyal kapcsolatban nyilvánvaló mérlegelési, illetve értékelési hibát követett el.

7.

A hetedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság határozata nem felel meg a hátrányos megkülönböztetés tilalma, illetve az egyenlőség általános uniós jogi elvének.

8.

A nyolcadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor analógia útján alkalmazta az (EU) 2016/1164 tanácsi irányelv (1) rendelkezéseit, illetve indokolatlanul támaszkodott az említett irányelvre, amely időbeli hatályánál fogva nem alkalmazandó.

—

állapítsa meg, hogy nem áll fenn jogellenes állami támogatás, és i. semmisítse meg az EKT csoportfinanszírozási mentességgel kapcsolatban az Egyesült Királyság által végrehajtott SA.44896 állami támogatásról szóló, 2019. április 2-i C(2019) 2526 final bizottsági határozat 1. cikkét annyiban, amennyiben az megállapítja jogellenes állami támogatás fennállását; és ii. semmisítse meg az Egyesült Királyság arra való kötelezését, hogy a felperesekkel téríttesse vissza az ezzel összefüggésben kapott állítólagos jogellenes állami támogatást (a megtámadott határozat 2. és 3. cikke);

—

másodlagosan semmisítse meg a megtámadott határozat 2. és 3. cikkét annyiban, amennyiben az arra kötelezi az Egyesült Királyságot, hogy a felperesekkel térítesse vissza az állítólagos állami támogatást;

—

kötelezze az alperest a költségek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban a releváns tények és jogszabályok mérlegelésekor nyilvánvaló hibákat követett el.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy az EKT-szabályok az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatási intézkedésnek minősülnek, és hogy ennélfogva e szabályok bizonyos gazdasági szereplőknek szelektív előnyt nyújtanak.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy még ha feltételezzük is, hogy a szóban forgó EKT-intézkedések az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatásnak minősülnek, a megtámadott határozat tévesen állapította meg, hogy nem lehet igazolásra hivatkozni a szóban forgó intézkedéseknek az állami támogatásokra vonatkozó európai uniós szabályokkal való összeegyeztethetőségének bizonyítása érdekében. Továbbá a megtámadott határozat észszerűtlen és inkoherens, mivel a Bizottság helyesen elismerte, hogy az egyesült királysági Taxation (International and Other Provisions) Act 2010 (a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény) 9A. részének 9. fejezete igazolható olyan esetekben, amikor az alkalmazandó EKT-adó egyetlen indoka az „Egyesült Királysághoz kapcsolódó tőke” kritériuma, mivel e kritérium túlságosan nehezen alkalmazható a gyakorlatban, ugyanakkor azonban — és megfelelő indokolás nélkül — a Bizottság azt állítja, hogy az említett 9. fejezet sosem igazolható olyan esetekben, amikor a jelentős személyi funkciók kritériuma következtében kell EKT-adót alkalmazni. A jelentős személyi funkciók kritériuma valójában túlságosan nehezen alkalmazható a gyakorlatban, ennélfogva a Bizottságnak azt kellett volna megállapítania, hogy az említett 9. fejezet e kritériumra tekintettel is igazolt, következésképpen azt kellett volna megállapítania, hogy nem áll fenn állami támogatás.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy ha a Törvényszék a megtámadott határozatot helybenhagyja, a határozatnak az állítólagos állami támogatás felperesekkel való visszatéríttetése útján való végrehajtása az európai uniós jog alapvető elveit fogja sérteni, ideértve a letelepedés szabadságát és a szolgáltatásnyújtás szabadságát, és hogy a felperesek esetében a szóban forgó EKT-k más tagállamokban találhatók.

5.

Az ötödik jogalap azon alapul, hogy a visszatéríttetésnek a megtámadott határozatban való elrendelése megalapozatlan, és sérti az európai uniós jog alapvető elveit.

6.

A hatodik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban nem nyújtott megfelelő indokolást döntő jelentőségű elemeket, mint például azon következtetést illetően, hogy a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 9A. részének 5. fejezete szerinti EKT-adó a jelentős személyi funkciók kritériuma alapján bármilyen nehézség és aránytalan teher nélkül alkalmazható.

7.

A hetedik jogalap azon alapul, hogy a megtámadott határozat sérti a megfelelő ügyintézés elvét is, amely megköveteli, hogy a Bizottság által lefolytatott közigazgatási eljárás átlátható és előre látható legyen, és hogy a Bizottság a határozatait észszerű határidőn belül hozza meg. Nem észszerű az, hogy a Bizottság a jelen ügyben a vizsgálatot megindító határozatot több mint négy év után hozta meg, és a vitatott intézkedés hatálybalépését követően több mint hat év után hozott határozatot.

—

a felpereseket érintő részében semmisítse meg az EKT csoportfinanszírozási mentességgel kapcsolatban az Egyesült Királyság által végrehajtott SA.44896 állami támogatásról szóló, 2019. április 2-i C(2019) 2526 final bizottsági határozatot;

—

amennyiben nem semmisíti meg teljes egészében a határozatot, állapítsa meg, hogy a visszatéríttetendő támogatás összegének meghatározásakor figyelembe kell venni azon veszteséglevonásokat, kedvezményeket, illetve mentességeket, amelyeket a kérelmező igénybe vehetett akkor, amikor a csoportfinanszírozási mentességet kérelmezte, vagy amelyeket a kérelmező akkor vehetett volna igénybe, ha nem kérelmezte volna a csoportfinanszírozási mentességet, éspedig mindkét esetben akkor is, ha az e veszteséglevonások, kedvezmények, illetve mentességek igénybevételéhez való jog az Egyesült Királyság joga értelmében már elévült;

—

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy az alperes nem bizonyította, hogy a csoportfinanszírozási mentesség előnyt jelent. A felperesek azzal érvelnek, hogy az alperes nem bizonyította, hogy fennáll az előny minden olyan esetben, amikor a csoportfinanszírozási mentességet kérelmezték. Továbbá minden egyes felperes azzal érvel, hogy a csoportfinanszírozási mentesség kérelmezésekor nem vette figyelembe azt, hogy adófizetési kötelezettsége alacsonyabb lehetett volna-e, ha elvégezte volna a Taxation (International and Other Provisions) Act 2010 (a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény) 9A. része 5. fejezetének 371EB. szakasza szerinti, a jelentős személyi funkciók kritériumán alapuló elemzést.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy nem történt állami vagy állami források révén történő beavatkozás. A felperesek azzal érvelnek, hogy az alperes nem bizonyította, hogy a csoportfinanszírozási mentesség kérelmezése ténylegesen az egyesült királysági társaságiadó-fizetési kötelezettség csökkenését eredményezte.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a csoportfinanszírozási mentesség nem részesít előnyben bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését. A felperesek azzal érvelnek, hogy az alperes hibát követett el, mivel i. a referenciarendszert túlságosan szűken úgy határozta meg, hogy azt a fent említett jogszabály 9A. részében foglalt szabályok alkotják, nem pedig az Egyesült Királyság tágabb társaságiadó-rendszere; ii. nem értelmezte úgy, hogy az említett 9A. rész 9. fejezete nem tér el ugyanezen rész 5. fejezetétől; és iii. nem ismerte el, hogy még ha az említett 9. fejezet az 5. fejezettől való eltérést is jelent, azt igazolja a szóban forgó jogszabály 9A. részének jellege, illetve általános szerkezete.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy a csoportfinanszírozási mentesség nem érinti a tagállamok közötti kereskedelmet. A felperesek azzal érvelnek, hogy az alperes tévesen állapította meg, hogy a csoportfinanszírozási mentesség alkalmas arra, hogy befolyásolja a multinacionális csoportok azzal kapcsolatos döntéseit, hogy az Európai Unióban hol helyezzék el pénzügyi feladataikat és székhelyüket.

5.

Az ötödik jogalap azon alapul, hogy a csoportfinanszírozási mentesség nem torzítja a versenyt, és nem is fenyeget azzal. A felperesek azzal érvelnek, hogy az alperes nem bizonyította, hogy a csoportfinanszírozási mentesség kérelmezése ténylegesen az egyesült királysági társaságiadó-fizetési kötelezettség csökkenését eredményezte.

6.

A hatodik jogalap azon alapul, hogy az állítólagos támogatás visszatéríttetése ellentétes lenne az európai uniós jog általános elveivel. A felperesek azzal érvelnek, hogy a jelentős személyi funkciók kritériumát jogbizonytalanság jellemzi, továbbá hogy az Egyesült Királyság mérlegelési mozgástérrel rendelkezett e jogbizonytalanság megszüntetését illetően, és hogy az alperes megsértette azon kötelezettségét, hogy valamennyi releváns tényezőt átfogóan elemezze. A támogatás visszatéríttetésének elrendelésével az alperes megsértette az (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet (1) 16. cikkének (1) bekezdését, amely tiltja a támogatás visszatéríttetését abban az esetben, ha a visszatéríttetés sértené az európai uniós jog valamely általános elvét.

7.

A hetedik jogalap azon alapul, hogy a szelektív előnyt kiküszöbölné és a visszatéríttetés nem lenne szükséges abban az esetben, ha az Egyesült Királyság a csoportfinanszírozási mentességet visszamenőlegesen kiterjesztené az upstream hitelezésre és a harmadik feleknek történő hitelezésre. A felperesek azzal érvelnek, hogy az alperes nem ismerte el, hogy az ilyen kiterjesztés bármilyen szelektív előnyt kiküszöbölne (feltéve, hogy ilyen előny fennáll), és ebben az esetben nem lenne szó az európai uniós jog értelmében visszatéríttetendő jogellenes állami támogatásról.

8.

A nyolcadik jogalap azon alapul, hogy a visszatéríttetendő támogatás összegének meghatározásakor figyelembe kell venni azon veszteséglevonásokat, kedvezményeket, illetve mentességeket, amelyeket a kérelmező igénybe vehetett akkor, amikor a csoportfinanszírozási mentességet kérelmezte, vagy amelyeket a kérelmező akkor vehetett volna igénybe, ha nem kérelmezte volna a csoportfinanszírozási mentességet, éspedig akkor is, ha az e veszteséglevonások, kedvezmények, illetve mentességek igénybevételéhez való jog az Egyesült Királyság joga értelmében már elévült. A felperesek azzal érvelnek, hogy a megtámadott határozat (203) preambulumbekezdésének ez a helyes értelmezése, azonban amennyiben azt mégsem így kellene értelmezni, a megtámadott határozat hibás, mivel e veszteséglevonások, kedvezmények, illetve mentességek figyelmen kívül hagyása a támogatás összegének túlértékeléséhez vezetne, ami a belső piacon a verseny torzítását eredményezné.

—

részben vagy egészben semmisítse meg az EKT csoportfinanszírozási mentességgel kapcsolatban az Egyesült Királyság által végrehajtott SA.44896 állami támogatásról szóló, 2019. április 2-i C(2019) 2526 final bizottsági határozatot;

—

mindenesetre kötelezze a Bizottságot az ezen eljárással összefüggésben a felperesek részéről felmerült költségek és kiadások viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Bizottság nem adott megfelelő indokolást, és tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy az ellenőrzött külföldi társaságokra (EKT) vonatkozó szabályok alkotják a releváns referenciarendszert.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a Bizottság ténybeli hibákat követett el, tévesen alkalmazta a jogot, és nem adott megfelelő indokolást annak megállapításakor, hogy a csoportfinanszírozási mentesség eltérésnek minősül.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, és nem adott megfelelő indokolást akkor, amikor megállapította, hogy a csoportfinanszírozási mentesség nem igazolt annyiban, amennyiben az az egyesült királysági jelentős személyi funkciókra vonatkozik, és ezért szelektív.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, ténybeli hibákat követett el, és nem adott megfelelő indokolást annak megállapításakor, hogy a csoportfinanszírozási mentesség az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett előnynek minősül.

5.

Az ötödik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításakor, hogy a csoportfinanszírozási mentességre jogosult néhány jogalany előnyösebb helyzetbe került ahhoz képest, amelyben akkor lett volna, ha a csoportfinanszírozási mentességet nem alkalmazzák.

6.

A hatodik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság nem adott megfelelő indokolást, és nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el annak megállapításakor, hogy az Európai Unióban ténylegesen letelepedett társaságokra kivetett „EKT-adó” megfelel a letelepedési szabadság európai uniós elvének.

—

teljes egészében semmisítse meg az ellenőrzött külföldi társaságok (EKT) csoportfinanszírozási mentességével kapcsolatban az Egyesült Királyság által végrehajtott SA.44896 állami támogatásról szóló, 2019. április 2-i C(2019) 2526 final bizottsági határozatot;

—

másodlagosan semmisítse meg a megtámadott határozatot annyiban, amennyiben az a más tagállamban ténylegesen letelepedett és tényleges gazdasági tevékenységet végző EKT-kra vonatkozik, illetve vonatkozhat;

—

másodlagosan semmisítse meg a megtámadott határozatot annyiban, amennyiben az nem szolgál kellő információval a címzett számára ahhoz, hogy a visszatéríttetendő támogatás pontos összegét túlzott nehézség nélkül ki tudja számítani;

—

másodlagosan a megtámadott határozatot részben semmisítse meg annyiban, amennyiben azt a Törvényszék megfelelőnek ítéli; és

—

mindenesetre kötelezze a Bizottságot az ezen eljárással összefüggésben a felperesek részéről felmerült költségek és kiadások viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, és nem adott megfelelő indokolást, amikor megállapította, hogy a csoportfinanszírozási mentesség előnyt jelent, mivel a valamely más tagállamban ténylegesen letelepedett EKT-k esetében a Cadbury Schweppes ítélet (1) azzal a hatással jár, hogy anyavállalataikra nem vethető ki semmilyen EKT-adó (még a részleges csoportfinanszírozási mentességből eredő csökkentett adó sem).

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, és nem adott megfelelő indokolást, amikor megállapította, hogy a csoportfinanszírozási mentességet nem igazolják a letelepedési szabadságnak való megfelelés biztosításával összefüggő okok.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, és nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amikor megállapította, hogy a csoportfinanszírozási mentesség nem jelent az alapján igazolt eltérést, hogy az OECD-nek a nyereség állandó telephelyek közötti elosztására vonatkozó megközelítése alapján el kell kerülni azt, hogy a nyereség jelentős személyi funkciók közötti elosztása bonyolult és aránytalanul terhes legyen.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor a visszatéríttetés feltételeit illetően nem szolgált megfelelő információkkal.

—

a felperest érintő részében teljes egészében semmisítse meg az EKT csoportfinanszírozási mentességgel kapcsolatban az Egyesült Királyság által végrehajtott SA.44896 állami támogatásról szóló, 2019. április 2-i C(2019) 2526 final bizottsági határozatot;

—

amennyiben nem semmisíti meg teljes egészében a megtámadott határozatot, a) semmisítse meg azt annyiban, amennyiben az a Taxation (International and Other Provisions) Act 2010 (a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény) 9A. részének 9. fejezete szerinti kamatmegfelelési adómentességre alkalmazandó, és b) állapítsa meg, hogy a visszatéríttetendő támogatás összegének meghatározásakor figyelembe kell venni azon veszteséglevonásokat, kedvezményeket, illetve mentességeket, amelyeket a kérelmező igénybe vehetett akkor, amikor a csoportfinanszírozási mentességet kérelmezte, vagy amelyeket a kérelmező akkor vehetett volna igénybe, ha nem kérelmezte volna a csoportfinanszírozási mentességet, éspedig mindkét esetben akkor is, ha az e veszteséglevonások, kedvezmények, illetve mentességek igénybevételéhez való jog az Egyesült Királyság joga értelmében már elévült;

—

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy az alperes nem bizonyította, hogy fennáll az előny minden olyan esetben, amikor a csoportfinanszírozási mentességet kérelmezték. Továbbá a felperes azzal érvel, hogy amikor a csoportfinanszírozási mentességet kérelmezte — eredetileg 75 %-os mentességet igényelve —, nem vette figyelembe azt, hogy adófizetési kötelezettsége alacsonyabb lehetett volna-e, ha elvégezte volna a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 9A. része 5. fejezetének 371EB. szakasza szerinti, a jelentős személyi funkciók kritériumán alapuló elemzést.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy nem történt állami vagy állami források révén történő beavatkozás. A felperes azzal érvel, hogy az alperes nem bizonyította, hogy a csoportfinanszírozási mentesség kérelmezése ténylegesen az egyesült királysági társaságiadó-fizetési kötelezettség csökkenését eredményezte.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a csoportfinanszírozási mentesség nem részesít előnyben bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését. A felperes azzal érvel, hogy az alperes hibát követett el, mivel i. a referenciarendszert túlságosan szűken úgy határozta meg, hogy azt az említett 9A. részben foglalt szabályok alkotják, nem pedig az Egyesült Királyság tágabb társaságiadó-rendszere; ii. nem értelmezte úgy, hogy a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 9A. részének 9. fejezete nem tér el ugyanezen rész 5. fejezetétől; és iii. nem ismerte el, hogy még ha az említett 9. fejezet az 5. fejezettől való eltérést is jelent, azt igazolja a jogszabály 9A. részének jellege, illetve általános szerkezete.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy a csoportfinanszírozási mentesség nem érinti a tagállamok közötti kereskedelmet. A felperes azzal érvel, hogy az alperes tévesen állapította meg, hogy a csoportfinanszírozási mentesség alkalmas arra, hogy befolyásolja a multinacionális csoportok azzal kapcsolatos döntéseit, hogy az Európai Unióban hol helyezzék el pénzügyi feladataikat és székhelyüket, különös tekintettel az egyenlő versenyfeltételek hiányára és arra, hogy 2016 előtt 15 másik tagállamban nem létezett az EKT-szabályozás.

5.

Az ötödik jogalap azon alapul, hogy a csoportfinanszírozási mentesség nem torzítja a versenyt, és nem is fenyeget azzal. A felperes azzal érvel, hogy az alperes nem bizonyította, hogy a csoportfinanszírozási mentesség kérelmezése ténylegesen az egyesült királysági társaságiadó-fizetési kötelezettség csökkenését eredményezte, továbbá hogy a csoportfinanszírozási mentesség a fenti negyedik jogalapban kifejtett érvekre tekintettel nem torzítja a versenyt.

6.

A hatodik jogalap azon alapul, hogy az állítólagos támogatás visszatéríttetése ellentétes lenne az európai uniós jog általános elveivel. A felperes azzal érvel, hogy a jelentős személyi funkciók kritériumát jogbizonytalanság jellemzi, továbbá hogy az Egyesült Királyság mérlegelési mozgástérrel rendelkezett e jogbizonytalanság megszüntetését illetően, és hogy az alperes megsértette azon kötelezettségét, hogy valamennyi releváns tényezőt átfogóan elemezze. A támogatás visszatéríttetésének elrendelésével az alperes megsértette az (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet (1) 16. cikkének (1) bekezdését, amely tiltja a támogatás visszatéríttetését abban az esetben, ha a visszatéríttetés sértené az európai uniós jog valamely általános elvét.

7.

A hetedik jogalap azon alapul, hogy a szelektív előnyt kiküszöbölné és a visszatéríttetés nem lenne szükséges abban az esetben, ha az Egyesült Királyság a csoportfinanszírozási mentességet visszamenőlegesen kiterjesztené az upstream hitelezésre és a harmadik feleknek történő hitelezésre. A felperes azzal érvel, hogy az alperes nem ismerte el, hogy az ilyen kiterjesztés bármilyen szelektív előnyt kiküszöbölne (feltéve, hogy ilyen előny fennáll), és ebben az esetben nem lenne szó az európai uniós jog értelmében visszatéríttetendő jogellenes állami támogatásról.

8.

A nyolcadik jogalap azon alapul, hogy a visszatéríttetendő támogatás összegének meghatározásakor figyelembe kell venni azon veszteséglevonásokat, kedvezményeket, illetve mentességeket, amelyeket a kérelmező igénybe vehetett akkor, amikor a csoportfinanszírozási mentességet kérelmezte, vagy amelyeket a kérelmező akkor vehetett volna igénybe, ha nem kérelmezte volna a csoportfinanszírozási mentességet, éspedig akkor is, ha az e veszteséglevonások, kedvezmények, illetve mentességek igénybevételéhez való jog az Egyesült Királyság joga értelmében már elévült. A felperes azzal érvel, hogy a megtámadott határozat (203) preambulumbekezdésének ez a helyes értelmezése, azonban amennyiben azt mégsem így kellene értelmezni, a megtámadott határozat hibás, mivel e veszteséglevonások, kedvezmények, illetve mentességek figyelmen kívül hagyása a támogatás összegének túlértékeléséhez vezetne, ami a belső piacon a verseny torzítását eredményezné.

9.

A kilencedik jogalap azon alapul, hogy az alperes nem fejtette ki a kamatmegfelelési adómentességgel kapcsolatos indokait, és nem elemezte átfogóan valamennyi releváns tényezőt. A felperes azzal érvel, hogy az alperes nem tett különbséget az említett 9. fejezetben foglalt három elkülönülő mentesség között, amelyek egymástól függetlenül alkalmazandók, és nem értelmezte úgy, hogy a kamatmegfelelési adómentesség nem jelent referenciát a jelentős személyi funkciók kritériumához, és hogy a kamatmegfelelési adómentességnek az említett 9. fejezetben való léte (amely adómentesség elválaszthatatlanul kapcsolódik a kamatköltségek levonhatóságát korlátozó szabályokhoz) azt bizonyítja, hogy az alperes tévesen túlságosan szűken határozta meg a referenciarendszert úgy, hogy azt a jogszabály 9A. részében foglalt szabályok alkotják, nem pedig az Egyesült Királyság tágabb társaságiadó-rendszere.

—

elsődlegesen nyilvánítsa semmisnek a megtámadott határozatot;

—

másodlagosan:

—

minden esetben az Egységes Szanálási Testületet kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, a (EU) 2015/63 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (1) 12. cikke (2) bekezdésének megsértésére alapított jogalap

2.

A második, az EUMSZ 277. cikk alapján előterjesztett jogellenességi kifogásra alapított másodlagos jogalap, amely kifogás arra irányul, hogy a Törvényszék a felhatalmazáson alapuló rendelet 12. és 14. cikkét nyilvánítsa alkalmazhatatlannak a 2014/59/EU rendelet (2) 103. cikke (2) és (7) bekezdésének megsértése miatt.

—

semmisítse meg az EKB Igazgatóságának 2019. május 29-i L/LDG/19/182. sz. határozatát, amelyben megtagadták az EKB azon határozatához és a vonatkozó dokumentációhoz való hozzáférést, amely határozatban az elrendelte az olaszországi Genovában székhellyel rendelkező Banca Carige S.p.A. csődeljárás alá helyezését, kötelezze továbbá az alperest a fent említett határozat és az összes szükséges, előkészítő, a határozathoz kapcsolódó és az abból következő aktus bemutatására;

—

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, az EKB 2004/3. sz. határozata 4. cikkének megsértésére, valamint az információknak az uniós jogban biztosított titkosságával kapcsolatos kivétel téves alkalmazására alapított jogalap.

2.

A második, a kért dokumentum bizalmas jellegével kapcsolatos indokolás hiányára alapított jogalap.

3.

A harmadik, az EKB 2004/3. sz. határozata 7. cikke (1) bekezdésének és 8. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapított jogalap.

4.

A negyedik, a hatékony bírói jogvédelemhez való alapvető jognak (az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének) a megsértésére, valamint az EKB 2004/3. sz. határozata 7. cikke (3) bekezdésének és 8. cikke (2) bekezdésének megsértésére alapított jogalap.

—

a megtámadott határozatot — jogellenességének megállapítását követően — nyilvánítsa semmisnek;

—

az alperest kötelezze a költségek viselésére; és

—

pervezető intézkedésként kötelezze az alperest a megtámadott jogi aktus és az azt követő kiterjesztési határozat teljes változatának benyújtására.

1.

Az első, az arányosság elvének megsértésére, a 2014/59/EU irányelv (2) 28. és 29. cikkének, valamint a TUB 69 octiesdecies és azt követő cikkeinek megsértésére alapított jogalap.

2.

A második, a korai beavatkozási intézkedések komplex rendszerében megkövetelt arányosság és fokozatosság követelményével összefüggésben az indokolás hiányára alapított jogalap.

3.

A harmadik, a 2014/59/EU irányelv 29. cikke utolsó mondatának, valamint a gondos ügyintézés elvének a megsértésére alapított jogalap.

4.

A negyedik, a TUB 70. cikkének megsértésére, a hatáskörrel való visszaélésre, valamint az indokolás hiányára alapított jogalap.

5.

Az ötödik, az Európai Unió Alapjogi Chartájában, az Emberi Jogok Európai Egyezményében és az olasz alkotmányban rögzített alapvető elvek végrehajtásaként az (EU) 1132/2017 irányelvben (3) és az olasz polgári törvénykönyvben szereplő, a tulajdonjog, a megtakarítások, a vállalkozási tevékenységek védelme, valamint a magánjellegű döntések során a polgárok önrendelkezéshez való joga területén a részvényesek jogaira vonatkozó rendelkezések megsértésére alapított jogalap.

—

az EUMSZ 256. és 263. cikk alapján semmisítse meg az EKB által 2019. május 3-án elfogadott ECB-SSM-2019-FRCAG-39 határozatot, amennyiben az megtagadja annak engedélyezését, hogy a felperes a CDC-vel szemben fennálló kitettségei 34 %-át kihagyja a tőkeáttételi mutató számításából;

—

az EKB-t kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, az EUMSZ 266 cikk és a Törvényszék által ítélt dolog hatályának megsértésére alapított jogalap. A felperes szerint az Európai Központi Bank azzal, hogy határozatát olyan indokokra alapozta, amelyeket a Törvényszék már megvizsgált és elutasított 2018. július 13-i Crédit agricole kontra EKB ítéletében (T-758/16, EU:T:2018:472), és továbbra is a francia államot érő feltételezett kárra, valamint a forgóeszközök kényszerértékesítésének kockázatára hivatkozott anélkül, hogy ezen állítások valószínűségét bizonyította volna, megsértette az EUMSZ 266. cikket és az ítélt dolog hatályát.

2.

A második, egyrészt a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2013. június 26-i 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 176., 1. o.) 429.cikke (14) bekezdésének és 400. cikke (1) bekezdése a) pontjának megsértésére, másrészt pedig az EKB hatáskörének túllépésére alapított jogalap. A felperes azt állítja, hogy az EKB azzal, hogy határozatát annak érdekében, hogy megtagadja, hogy a Crédit Lyonnais (a továbbiakban: LCL) tőkeáttételi mutatójából a a Caisse des dépôts et consignations (Letéti Pénztár; a továbbiakban: CDC) tekintetében teljes egészében kizárja a kitettségeit, arra alapította, hogy fennáll a CDC tekintetében a koncentráció kockázata, az LCL-lel szemben olyan prudenciális követelményt támaszt a szuverén kitettségek koncentrációjának jogcímén, amelyet az 575/2013/EU rendelet 400. cikke (1) bekezdésének a) pontja nem tesz lehetővé számára, és az ugyanezen rendelet 429. cikkének 814 bekezdésében biztosított hatáskörét az e cikk által előírt céloktól eltérő célok érdekében gyakorolja.

3.

A harmadik, azon nyilvánvaló értékelési hibára alapított jogalap, amelyet az EKB azzal követett el, hogy továbbra sem vette figyelembe a szabályozott megtakarítások sajátos jellemzőit, megsértve ily módon azon kötelezettségét, hogy gondosan és pártatlanul vizsgálja meg az ügy releváns körülményeinek összességét, és azokból levonja a vonatkozó következtetéseket. A felperes azt állítja, hogy így az EKB nyilvánvalóan tévesen értékeli a szabályozott megtakarításra vonatkozó prudenciális kockázatokat.

—

semmisítse meg a PMO.4 2018. szeptember 21-i azon határozatát, amelyben a felperes szerződésének az EFSA-tól és az EASA-tól való átvitelét új munkaszerződésnek tekintette, és nem alkalmazta rá a személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 21. és 22. cikkében előírt átmeneti intézkedéseket.

1.

Az első jogalap az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzata XIII. melléklete 21. és 22. cikkének megsértésére vonatkozik, mivel a Bizottság tévesen alkalmazta a szolgálatba lépés fogalmát.

2.

A második jogalap az általános végrehajtási rendelkezések 10. és 12. cikkének megsértésére vonatkozik, azon az alapon, hogy e rendelkezéseket az ügynökségek közötti mobilitás elősegítése érdekében fogadták el, megerősítve ezzel az ügynökségeknél befutható uniós karrier lehetőségét.

3.

A harmadik jogalap a jogbiztonság elvének és a visszaható hatály tilalmának megsértésére vonatkozik. A felperes azzal érvel, hogy 2017-ben hozott azon döntése, amely szerint feladatait továbbra is az EASA-nál látja el, azon alapult, hogy az EASA humánerőforrás szolgálata megerősítette, hogy e folytonosság biztosítja számára az EFSA-nál megszerzett nyugdíjjogosultságaira vonatkozó feltételek további fennállását is.

4.

A negyedik jogalap az ideiglenes alkalmazottak előmenetele és alkalmazása folyamatossága elvének megsértésére vonatkozik. A felperes azt állítja, hogy a Bizottság nem térhet el az általános végrehajtási rendelkezések 10. és 12. cikkének alkalmazásától, mivel ő maga alkotta meg az ideiglenes alkalmazottak ügynökségeken belüli közös és folyamatos foglalkoztatása elemzésének elvét.

5.

Az ötödik jogalap az egyenlő bánásmód elvének megsértésére vonatkozik. A felperes e tekintetben azt állítja, hogy semmiféle megfontolás nem teszi lehetővé az Unión belül valamely tisztviselő és valamely ideiglenes alkalmazott között a nyugdíjjogosultságok tekintetében való eltérő bánásmód igazolását.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

—

az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 95. cikke (2) bekezdésének megsértése;

—

az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 58. cikke (1) bekezdésének megsértése, a 2868/95/EK bizottsági rendeletnek az ugyanezen rendelet 22. szabályának (3) és (4) bekezdésével együttesen értelmezett 40. szabályának (5) bekezdésével összefüggésben.

—

teljes egészében helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

az alperest kötelezze a felperesnek a jelen keresettel kapcsolatban, valamint a fellebbezési tanács előtti eljárással kapcsolatban felmerült költségeinek viselésére; vagy amennyiben a másik fél beavatkozóként részt venne az eljárásban, az alperest és a másik felet egyetemlegesen kötelezze a felperesnek a jelen keresettel kapcsolatban, valamint a fellebbezési tanács előtti eljárással kapcsolatban felmerült költségeinek viselésére.

—

semmisítse meg a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 2009/73/EK irányelv módosításáról szóló, 2019. április 17-i (EU) 2019/692 európai parlamenti és tanácsi irányelvet annyiban, amennyiben ezen irányelv 1. cikkének 9. pontja a 2009/73 irányelvet a 49a. cikk (3) bekezdésének első mondatával egészíti ki, amely szerint „[a]z (1) és (2) bekezdésnek megfelelő határozatokat 2020. május 24-ig meg kell hozni”;

—

az Európai Parlamentet, illetve az Európai Unió Tanácsát kötelezze a felperes költségeinek viselésére.

1.

Az első, arra alapított jogalap, hogy a 2009/73 irányelvbe újonnan beillesztett 49a. cikk értelmében vett, eltérésre vonatkozó esetleges határozatok meghozatalára nyitva álló határidő túl rövid, éppen ezért sérti az arányosság EUSZ 5. cikk (4) bekezdésében rögzített általános jogelvét.

2.

A második, arra alapított jogalap, hogy a módosító irányelvet részben meg kell semmisíteni az EUMSZ 296. cikk megsértése folytán, hiszen nem tartalmaz indokolást a megtámadott rendelkezésben található túl rövid határidő bevezetésére vonatkozóan.

3.

A harmadik, arra alapított jogalap, hogy a megtámadott rendelkezés sérti a bizalomvédelem elvét, mivel jogalap nélkül korlátozza a 2009/73 irányelvbe újonnan beillesztett 49a. cikk szerinti eltérés lehetőségét. Az eltérés lehetősége jogilag kötelező a módosító irányelv hatálybalépésekor kiépült és üzemelő, harmadik országbeli tengeralatti vezetékeket üzemeltetők jogos bizalmának védelme érdekében.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot annyiban, amennyiben elutasította a fellebbezést a következő áruk és szolgáltatások tekintetében:

—

az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

—

Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának megsértése;

—

Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése;

—

Széleskörű használat az Európai Unióban.

—

teljes egészében adjon helyt a jelen fellebbezésnek;

—

teljes egészében helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

változtassa meg a megtámadott határozatot a fellebbezésben foglalt érvek alapján és tegye lehetővé a 11 943 588. számon bejelentett sflooring európai uniós védjegy lajstromozását;

—

az EUIPO-t kötelezze a fellebbező részéről felmerült költségek viselésére, ideértve az EUIPO előtti eljárásban felmerült költségeket is;

—

a másik felet kötelezze a fellebbezőnek az EUIPO előtti eljárással kapcsolatban felmerült költségeinek viselésére.

—

a korábbi T-FLOORING védjegy tényleges használatára vonatkozó bizonyítékok elégtelensége;

—

az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

—

nyilvánítsa a keresetet elfogadhatónak és megalapozottnak;

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

az EUIPO-t kötelezze a felperes összes költségének viselésére.

—

lényeges alaki szabályok megsértése, mivel a törlési osztályhoz benyújtott törlési kérelem szabálytalan volt;

—

az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 60. cikke (1) bekezdése c) pontjának megsértése, ugyanezen rendelet 8. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben.