(1)

A Bizottság 2018. november 21-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2019. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellően figyelembe vette az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérét. Az Európai Tanács 2019. március 21-én jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) alapján 2018. november 21-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Belgiumot nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács 2019. március 21-én jóváhagyott. A Tanács 2019. április 9-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (3) (a továbbiakban: az euróövezetre vonatkozó 2019. évi ajánlás), amely öt ajánlást fogalmaz meg az euróövezetre vonatkozóan (a továbbiakban: az euróövezetre vonatkozó ajánlások).

(2)

mivel Belgium pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Belgiumnak gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euróövezetre vonatkozó 2019. évi ajánlást, melyet az alábbi 1–4. ajánlás tükröz. Nevezetesen, a szolgáltatások javítását célzó intézkedések hozzájárulnak majd a reziliens szolgáltatási piacokra vonatkozó első euróövezeti ajánlás teljesítéséhez, az államháztartás fenntarthatóságának, hatékonyságának és összetételének javítását célzó intézkedések, valamint a többletbevételeknek az államadósság csökkentésére való felhasználása hozzájárul majd a beruházások támogatására vonatkozó második euróövezeti ajánlás teljesítéséhez, az államháztartás javítása, a költségvetési tartalékok újraképzése, valamint a munkaerőpiaci politikák eredményességének javítását célzó intézkedések pedig hozzájárulnak majd a sikeres munkaerőpiaci átmenetek támogatására vonatkozó harmadik euróövezeti ajánlás teljesítéséhez.

(3)

A Belgiumra vonatkozó 2019. évi országjelentést 2019. február 27-én tették közzé. Az országjelentés értékelte a Tanács által 2018. július 13-án elfogadott országspecifikus ajánlások (4) végrehajtása terén Belgium által elért eredményeket, az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzéseinek megvalósítása terén Belgium által elért eredményeket.

(4)

Belgium 2019. április 26-án benyújtotta a 2019. évi nemzeti reformprogramját és a 2019. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(5)

A 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó európai strukturális és beruházási alapok programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

Belgium jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához és az adósságszabály hatálya alá tartozik. A 2019. évi stabilitási program szerint a kormány az államháztartási egyenleget a bruttó hazai termék (GDP) 0,7 %-ának megfelelő 2018-as hiányról 2022-re a GDP 0,0 %-ára tervezi javítani. Az újraszámított strukturális egyenleg (6) alapján a középtávú költségvetési célt – a strukturális értelemben kiegyensúlyozott költségvetési pozíciót – nem tervezik elérni a 2019. évi stabilitási program időszakában. Miután 2014-ben a GDP csaknem 107 %-ának megfelelő értéken tetőzött, majd 2018-ban a GDP 102 %-ára csökkent, a GDP-arányos államadósság a 2019. évi stabilitási program szerint 2022-re várhatóan 94 %-ra csökken. Az említett költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. Ugyanakkor 2020-tól kezdődően a tervezett hiánycélok eléréséhez szükséges intézkedések nincsenek meghatározva, ami a Bizottság 2019. tavaszi – változatlan politikát feltételező – előrejelzése szerint hozzájárul a strukturális egyenleg 2020-ra előre jelzett romlásához.

(7)

A Bizottság 2019. június 5-én a Szerződés 126. cikkének (3) bekezdése alapján jelentést adott ki, mivel Belgium 2018-ban nem felelt meg az adósságszabálynak. A jelentés az összes érdemleges tényező értékelését követően arra a következtetésre jutott, hogy az elemzés alapján nem mondható ki teljes bizonyossággal, hogy a Szerződésben és az 1467/1997/EK rendeletben meghatározott adósságkritérium teljesült.

(8)

Belgium a 2019. évi stabilitási programjában megerősíti a 2019. évi költségvetésiterv-javaslatában foglalt azon kérését, hogy a Tanács által 2016. február 12-én jóváhagyott, „a Stabilitási és Növekedési Paktum által biztosított rugalmasságról szóló közös álláspontnak” megfelelően igénybe vehesse a prevenciós ág keretében biztosított rugalmasságot. Belgium a középtávú költségvetési célhoz vezető kiigazítási pályától való, a GDP 0,5 %-ának megfelelő átmeneti eltérésre kért engedélyt, figyelemmel az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságára pozitív hatást gyakorló jelentős strukturális reformok megvalósítására. A strukturális reformok a nyugdíjreformra, az „adóátcsoportosításra”, a társasági adó reformjára, a munkaerőpiaci reformra, valamint a közigazgatás reformjára vonatkoznak. A Bizottság 2019. tavaszi előrejelzése megerősíti, hogy Belgium 2019-ben tiszteletben tartja a minimális referenciaértéket, biztonsági tartalékot nyújtva a GDP 3 %-ában meghatározott deficithatár tekintetében. Mostanra minden intézkedés tekintetében befejeződött a jogalkotási folyamat, a közigazgatási reform kivételével. Az intézkedések – különösen az adóátcsoportosítás és a társaságiadó-reform – jellege miatt még mindig vannak bizonytalanságok azok rövid távú hatását illetően, különös tekintettel nem költségvetési, semleges jellegükre, ami rontotta a költségvetési pozíciót. Mindazonáltal az intézkedések javították a gazdaság növekedési potenciálját, csökkentették a munkanélküliségi rátát és a makrogazdasági egyensúlyhiány kockázatait, ezáltal közép- és hosszú távon pozitív hatást gyakorolnak az államadósság fenntarthatóságára. Ennek alapján a jelenlegi értékelés szerint Belgium megfelel a 2019-re vonatkozóan kért, GDP-arányosan 0,5 %-os átmeneti eltérés feltételeinek, feltéve, hogy megfelelően végrehajtja a megállapodás szerinti reformokat, amit az európai szemeszter keretében ellenőrizni fognak.

(9)

A Tanács 2018. július 13-i ajánlása szerint Belgiumnak biztosítania kell, hogy a nettó elsődleges államháztartási kiadások (7) nominális növekedési rátája 2019-ben ne haladja meg az 1,8 %-ot, ami a GDP 0,6 %-ának megfelelő éves strukturális kiigazításnak felel meg. Mivel Belgium megfelel a strukturális reformokra vonatkozó rendelkezés értelmében a kért, GDP-arányosan 0,5 %-os átmeneti eltérés feltételeinek, a 2019-re előírt strukturális kiigazítás a GDP 0,1 %-ára csökkenthető, ami megfelel annak, hogy 2019-ben a nettó elsődleges államháztartási kiadások nominális növekedési rátája legfeljebb 2,8 %-os. A Bizottság 2019. tavaszi előrejelzése alapján a 2018. és 2019. évet együttesen vizsgálva fennáll a középtávú költségvetési cél teljesítéséhez szükséges kiigazítási pályától való jelentős eltérés kockázata.

(10)

2020-ban, tekintettel Belgium 60 % feletti GDP-arányos államadósságára és a 0,1 %-os előrevetített kibocsátási résre, a nettó elsődleges államháztartási kiadások nominális növekedési rátája nem haladhatja meg az 1,6 %-ot, összhangban a Stabilitási és Növekedési Paktum keretében közösen elfogadott kiigazítási követelménymátrixból eredő, a GDP 0,6 %-ának megfelelő strukturális kiigazítással. Változatlan szakpolitikát feltételezve a Bizottság 2019. évi tavaszi előrejelzése alapján fennáll a kockázata annak, hogy 2020-ban Belgium jelentősen eltér ettől a követelménytől. Az előrejelzés szerint Belgium várhatóan 2019-ben és 2020-ban sem fog megfelelni az adósságszabálynak. A Tanács összességében úgy véli, hogy 2019-től kezdődően meg kell tenni a szükséges intézkedéseket a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek való megfelelés biztosítása érdekében. Fontos lenne a többletbevételeket az államadósság-ráta további csökkentésére felhasználni. Belgium államháztartásának közép- és hosszú távú fenntarthatósága továbbra is veszélyben van a magas GDP-arányos államadósság és az elöregedéssel kapcsolatos – különösen a nyugdíjakkal és a tartós ápolás-gondozással összefüggő – költségek előre jelzett növekedése miatt. 2015-ben nyugdíjreform-csomagot fogadtak el, ami a törvényben előírt nyugdíjkorhatár 65 évről 66 évre történő emelését eredményezte 2025-től, és 67 évre 2030-tól. Szigorították továbbá a korengedményes nyugdíjba vonulásnak az életkorra és a szolgálati időre vonatkozó feltételeit. Mindazonáltal a nyugdíjakra fordított közkiadások 2016 és 2070 között még így is a GDP 2,9 százalékpontjával fognak nőni, főként a következő két évtized alatt. Több nagy létszámú köztisztviselői csoport korengedményes nyugdíjba vonulási feltételei továbbá még mindig kedvezőbbek, mint a szokásos feltételek. A tartós ápolás-gondozásra fordított közkiadások az előrejelzések szerint a GDP 1,7 százalékpontjával nőnek 2016 és 2070 között, ami a már jelenleg is az Unión belül az egyik legmagasabb szintről kiindulva átlag feletti növekedést jelent. A tartós ápolás-gondozás szervezeti fragmentáltsága, amelyhez a hatáskörök különböző igazgatási szintek közötti megoszlása társul, kihívást jelent a kiadások hatékonyságának bizonyos szempontjaiból, ezért a felelősségi körök közelmúltbeli átruházásának nettó hatása még nem egyértelmű. Az irányítás megerősítése elősegítené a szándékolt hatékonyságnövekedés elérését. Néhány területen optimalizálni lehetne az ápolási szolgáltatások összetételét a tartós ápolás-gondozási rendszer költséghatékonyságának növelése érdekében.

(11)

A közberuházások ösztönzése érdekében a közkiadások összetétele és hatékonysága tovább javítható. A közelmúltbeli csökkenés ellenére Belgiumban a GDP arányában mért összkiadás továbbra is az egyik legmagasabb az euróövezetben. A közkiadások magas szintje arra utal, hogy van még tere a fokozottabban kiadási alapú költségvetési kiigazításnak. Tekintettel a közkiadások magas szintjére, bizonyos szakpolitikák eredménye és egyes közszolgáltatások minősége költséghatékonysági kérdéseket vet fel. A kiadások felülvizsgálata és a szakpolitikák értékelése hozzájárulhatnak ahhoz, hogy Belgium prioritásként kezelje és javítsa a közkiadások hatékonyságát. A kiadások felülvizsgálata továbbá felhasználható az üzleti kutatás-fejlesztés területén nyújtott közvetett állami támogatás hatékonyságának értékelésére, amely a GDP százalékában kifejezve az Unión belül az egyik legmagasabb, és tavaly tovább emelkedett. A közelmúltban a szövetségi és a regionális hatóságok érdeklődésüket fejezték ki aziránt, hogy a kiadások felülvizsgálatát integrálják a költségvetési mechanizmusaikba.

(12)

Az egyes szervezetek közötti költségvetési koordináció jelenleg nem elég rugalmas ahhoz, hogy ösztönözze a nagyszabású projektekbe történő közberuházásokat. A költségvetés hatékony koordinációja alapvető fontosságú egy olyan szövetségi berendezkedésű tagállamban, mint Belgium, ahol a kiadásokkal kapcsolatos döntések jelentős részét szubnacionális kormányzatok hatáskörébe utalták. A 2013-ban aláírt együttműködési megállapodás ellenére még mindig nincs formális megállapodás valamennyi kormányzati szinten az éves célokról, ami megnehezíti a költségvetési koordinációt. A korábbi stabilitási programok gyakorlatával ellentétben, amikor az összehangolásért felelős bizottság tudomásul vette a költségvetési pályát, valamennyi kormányzati szinten jóváhagyták a 2018. évi stabilitási programban bemutatott költségvetési pályát és támogatták a költségvetési célok 2020-ra történő elérését. Noha ez a jóváhagyás növelte a stabilitási programban bemutatott pálya hitelességét, a kormányzat egyes szintjein nem született hivatalos megállapodás az elérendő éves költségvetési célokról. A kormányzat egyes szintjein az elérendő éves költségvetési célokról való megállapodás hiánya alááshatja a középtávú költségvetési cél felé mutató, a stabilitási programban bemutatott pálya életképességét. Emellett ez megakadályozza, hogy a Pénzügyi Államtanácsnak az állami szektor hiteligényével foglalkozó szekciója hatékonyan ellenőrizze e célok teljesítését. A 2019. évi stabilitási program csupán indikatív általános és közbenső költségvetési célokat tartalmaz, mivel 2019. május 26-án szövetségi szinten, valamint a régiók és közösségek szintjén választásokat rendeztek.

(13)

A közelmúltbeli gazdasági növekedés a munkahelyek számának növekedését eredményezte, és a foglalkoztatottság az elmúlt tíz évet tekintve a legmagasabb szintre emelkedett. Mindazonáltal az inaktivitásból vagy a munkanélküliségből a foglalkoztatásba való átmenet továbbra is alacsony, és Belgium nem halad afelé, hogy elérje az Európa 2020 stratégiában meghatározott 73,2 %-os foglalkoztatási célkitűzését. Továbbra is jelentős regionális különbségek tapasztalhatók a munkaerőpiacon. Az elmúlt öt évben tapasztalt folyamatos csökkenés ellenére az ifjúsági munkanélküliség jelentősen meghaladja az uniós átlagot Brüsszelben. Az alacsony képzettségűek, a migráns háttérrel rendelkezők, az idősebb munkavállalók és a fogyatékossággal élő munkavállalók munkaerőpiaci részvétele alacsony, ami arra utal, hogy mind strukturális, mind csoportspecifikus tényezők akadályozzák a munkaerőpiaci integrációjukat, miközben a meglévő aktivizálási intézkedések nem egyformán hatékonyak az összes népességcsoportban. Az idősebb (55–64 éves) munkavállalók foglalkoztatási rátája az uniós átlag alatt marad, és az uniós átlagtól mért eltérés a 60 év felettiek körében továbbra is nagy mértékű. A migráns háttérrel rendelkezők, különösen az ehhez a csoporthoz tartozó nők körében továbbra is magasabb munkanélküliség, alacsonyabb aktivitási ráta, magasabb dolgozói szegénység és túlképzettség tapasztalható. Bár történt néhány intézkedés az újonnan érkezők integrációjának elősegítése és a megkülönböztetés leküzdése érdekében, továbbra is hiányzik a koordinált megközelítés a migráns háttérrel rendelkező személyeket érintő kihívások kezelésében. Az alacsony munkaerőpiaci részvétel leküzdése érdekében intézkedéseket hoztak a „munkahely-teremtési megállapodás” elnevezésű reform részeként, de ezek hatását még értékelni szükséges.

(14)

A munkavállalás ellen ható fontos pénzügyi tényezők továbbra is fennállnak. Bár az adóátcsoportosítás csökkentette a munkát terhelő adóéket, annak szintje átlagosan magas maradt minden kereső tekintetében, a nagyon alacsony keresetűek (az átlagbér 50 %-át keresők) kivételével. Belgium továbbra is az egyetlen olyan uniós tagállam, ahol az álláskeresési járadékok időben nem korlátozottak, bár fokozatosan csökkennek. A betegbiztosítási és rokkantnyugdíj rendszerek kedvezményezettjei, valamint a második keresők teljes munkaidős munkavállalása ellen ható pénzügyi tényezők fennállnak. Különösen az egyedülálló szülők (és kisebb mértékben a gyermekes szülőpárok) esetében gyengék a pénzügyi ösztönzők a (teljes munkaidős) munkavállalásra, a költségek és a visszavont juttatások együttes hatása miatt. Koordinációs problémák merülhetnek fel továbbá a szociális védelemre vonatkozó felelősségi körök szövetségi, regionális és helyi szintek közötti megoszlása okán. A társadalombiztosítási rendszer nem terjed ki hivatalosan az önfoglalkoztató személyekre a munkanélküli ellátás, a munkahelyi balesetek és a foglalkozási megbetegedések tekintetében.

(15)

Az oktatási teljesítmény hanyatlása a kötelező nevelés-oktatáson belül és az oktatási rendszerben fennálló jelentős különbségek továbbra is aggodalomra adnak okot. Azon fiatalok százalékos aránya, akik nem sajátítják el az alapkészségeket, javítható, különösen a francia közösségben, ahol ez a százalékos arány az OECD-átlag felett van. Az oktatási eredményekben megfigyelhető, a társadalmi-gazdasági és a migráns háttérből eredő különbségek nagy mértékűek. A tanároknak nagyobb támogatásra van szükségük a sokféleség kezeléséhez és továbbra is szükséges, hogy a tanárok szakmai továbbképzését kiigazítsák. Az oktatási eredmények javítását és az egyenlőtlenségek kezelését célzó reformokat fel kell gyorsítani a tudásintenzív, fenntartható és inkluzív növekedés és társadalmi befogadás előmozdítása érdekében. Jól halad a „kiválósági paktum” végrehajtása, ami a belgiumi francia közösségnek az alapkészségek, a hatékonyság, az irányítás javítását és az egyenlőtlenségek kezelését célzó kiemelt iskolai reformprogramja. A tanárok munkájának szervezéséről, a közös alaptantervről, az iskolaigazgatók jogállásáról és az újonnan érkezett tanulók számára a francia nyelvi ismeretek megerősítéséről szóló rendeleteket fogadtak el, amelyek 2020. szeptemberétől lesznek alkalmazandók. A flamand közösség a középfokú oktatás terén a 2019/2020-as tanévtől vezet be bizonyos reformokat, de a tanulók korai szelekciója továbbra is aggodalomra ad okot. E reformok és intézkedések hatása függ azok eredményes végrehajtásától és nyomon követésétől is. A szövetségi parlament továbbá hatról öt éves korra csökkentette a tankötelezettség alsó korhatárát. Tekintettel az oktatásra fordított költségek már így is magas szintjére, olyan reformok végrehajtására lesz szükség, amelyek a rendszer hatékonyságának és eredményességének növelésére, és a jövőorientált és munkaerőpiaci szempontból releváns készségek biztosítására helyezik a hangsúlyt.

(16)

A strukturális munkaerőhiány és az alacsony szintű foglalkoztatási mobilitás gátolják a munkahelyteremtést és a termelékenység növekedését. Annak ellenére, hogy számos regionális és szövetségi intézkedést hoztak a szakemberhiány kezelésére és a munkaerőpiaci aktivitás növelésére, többek között a „munkahely-teremtési megállapodás” elnevezésű reform részeként, több ágazatban is tapasztalható munkaerőhiány, különösen az információs és kommunikációs technológiák, az építőipar és az egészségügy területén. Az építőipar növekedését a szakember- és munkaerőhiány akadályozza. Néhány ágazatban nagy szükség van a munkaerő át- és továbbképzésére. Kevés felnőtt vesz részt oktatásban és képzésben, és alacsony a foglalkoztatási mobilitás is. A 2019. évi nemzeti reformprogram szerint a nyelvi készségek gyenge színvonala fontos kérdés, különösen Brüsszelben, ahol az állásajánlatok mintegy 50 %-ánál mind a francia, mind a holland nyelv ismerete elvárt. A felsőoktatásban való részvételi arány magas, de túl kevés a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika (TTMM) terén diplomával rendelkezők száma. 2016-ban Belgium a 26. helyen állt az Unióban a TTMM terén felsőfokú végzettséggel rendelkezők számát tekintve, és alacsony az aránya az új belépőknek is a kapcsolódó felsőoktatási területeken, különösen a nők körében. A „2012–2020-as időszakra szóló TTMM cselekvési terv” általános végrehajtása Flandriában előrehaladást mutat, de a TTMM területén középfokú végzettséggel rendelkezők száma 2010 óta stagnál a műszaki és a szakképző iskolai vonalon. A belgiumi francia közösség nem rendelkezik TTMM szakpolitikai stratégiával, és a közelmúltban az iskolákra vonatkozóan elfogadott „digitális oktatási stratégia” végrehajtása is még várat magára. A vállalkozói ismeretekkel és egyben természettudományi, technológiai, műszaki és matematikai tudással rendelkező szakemberek hiánya visszafogja az induló innovatív vállalkozások fejlődését. A digitális készségek általános szintje jó, de nem javul. A 2019. évi nemzeti reformprogram kiemeli a régiók közötti munkavállalói mobilitás javítását célzó, Flandria és Vallónia között megkötött, illetve Flandria és Brüsszel fővárosi régió között megkötni tervezett megállapodást.

(17)

A kutatás-fejlesztés néhány iparágra koncentrálódik, és az innovációk nem eléggé terjednek a gazdaság egyéb területein, ami végső soron a termelékenység növekedését gátolja. Úgy tűnik, hogy a közfinanszírozású kutatások az uniós átlag alatt vannak. A kutatás-fejlesztés és innováció területén szintén fennállnak regionális és szubregionális egyenlőtlenségek. A stratégiai beruházásokról szóló nemzeti paktum a digitalizáció megerősítését Belgium termelékenységének és innovációs kapacitásának fellendítéséhez vezető ígéretes pályaként határozza meg. Ez a digitális infrastruktúrákba történő beruházást, többek között az 5G-hálózatok sikeres kiépítéséhez szükséges hatékony lépéseket, humán tőkét és vállalkozói készségeket, valamint a digitális technológia gyorsabb elterjedését igényli, különösen azon vállalkozások esetében, amelyek mindeddig lemaradtak ezeken a területeken.

(18)

A közúti infrastruktúra minősége a közberuházások évekig tartó alacsony szintje miatt romlik. A kiterjedt és sűrű hálózat fenntartása ugyanakkor nem tűnik költséghatékonynak a régiók és helyi hatóságok számára. A belgiumi utak az Unió legzsúfoltabbjai közé tartoznak. A vasúti infrastruktúra sűrű és jó minőségű, de kiteljesítése és korszerűsítése továbbra is kihívást jelent és különösen Brüsszel körül, valamint Antwerpen és Zeebrugge kikötőinek megközelítésénél torlódások vannak. Jelentős beruházásokat terveznek az elővárosi vasúti infrastruktúra és jelzőberendezések területén, amelyeket azonban főként a régiók közti költségvetési elosztási szabályok akadályoznak. Emellett a versenyt és a beruházást torzító ösztönzők és akadályok korlátozzák az alternatív közösségi és karbonszegény közlekedési szolgáltatások kínálatát és keresletét a belföldi vasúti személyszállítási szolgáltatások és a távolsági autóbusz-szolgáltatások terén. A növekvő torlódásokat részben a személyautók számának folyamatos emelkedése okozza, ami a díjmentesen használható utaknak, a cégautókkal kapcsolatos adókedvezményeknek és az alacsony környezetvédelmi adónak köszönhető. Az ingatlanvagyont terhelő átruházási adók magas szintje és a céges autók rendszere negatívan befolyásolják a mobilitást. A vasúti szolgáltatások minősége romlott, és a városi és városi-vidéki tömegközlekedési ellátásban van még javítanivaló, különösen Vallóniában, ahol a munkába állás az álláskeresők számára jelentős akadályt képez. A 2019. évi nemzeti reformprogram szerint minden régióban fontos beruházások és reformok zajlanak, miközben szövetségi szinten és a régiókkal együttműködésben folyamatban van a Brüsszel körüli elővárosi vasúthálózat kiépítése. Belgium törvényt fogadott el a belföldi vasúti szolgáltatások piacának megnyitásáról, de a közvetlenül odaítélt szerződéssel közszolgáltatási kötelezettség keretében nyújtott személyszállítás részesedése továbbra is nagyon magas. Az autóbusz-üzemeltető magánvállalkozások nem üzemeltethetnek távolsági buszjáratokat. A taxizásra vonatkozó szabályozás a helyi önkormányzatoknál más és más. Noha a régiók kidolgozták saját mobilitási terveiket, az összetett koordináció megakadályozza a mobilitásra vonatkozó – Belgiumon belüli és lehetőség szerint a határ menti városokkal és régiókkal együttes – konzisztens jövőkép kialakítását. A vasúti szabályozó szabályozói tevékenységének köre tovább bővíthető.

(19)

Jelentős beruházási igények merülnek fel az energetikai átállás támogatására. Az energianormák bevezetése előtti időből származó régi épületállomány felújítása elő fogja segíteni a 2020-as és 2030-as kibocsátáscsökkentési célértékek teljesítését. Az alternatív üzemanyagok elterjedése meglehetősen lassan történik. Jelentős beruházásra van szükség a villamosenergia-termelés, a rendszerösszekötő kapacitás, az intelligens energiahálózatokban történő tárolás és az energiahatékonyság terén.

(20)

A kormányzati erőfeszítések ellenére a vállalkozások szabályozási és adminisztratív terhei továbbra is súlyosak a vállalkozói létre nézve. Az induló innovatív vállalkozások és a kisvállalkozások esetében az adóteher csökkent, de a pénzügyi befektetések esetében komplex maradt. Belgium megreformálta a társasági jogi kódexét, amely során csökkentette a társasági jogi formák számát, megkönnyítette az elektronikus jogi kommunikációt, lecsökkentette a minimális tőkekövetelményeket, és a 2019. évi nemzeti reformprogram szerint megreformálta a fizetésképtelenségi törvényt, kiterjesztve annak hatályát különösen a szabadfoglalkozásúakra is. Azonban ezen erőfeszítések ellenére nagy késedelmek tapasztalhatók az építési engedélyezési eljárásokban, költséges az ingatlanok nyilvántartásba vétele, és hosszadalmasak a bírósági eljárások. A közigazgatási igazságszolgáltatás az erőforrások hiánya és a hosszadalmas eljárások miatt kihívásokkal néz szembe, amik jelentős késedelmeket okoznak, különösen az építési engedélyek kiadása, de a közbeszerzési eljárások esetén is. Ezen túlmenően az éghajlat-, az energia-, a digitális és a közlekedési politika terén folytatott koordináció összetett, és javításra szorul. A vámhatóságok és a piacfelügyeleti hatóságok közötti együttműködés elmarad az optimális szinttől, ami növeli annak kockázatát, hogy nem megfelelő áruk jutnak az Unióba a belga határokon keresztül. A hatásvizsgálatot jobban lehetne integrálni a szakpolitikai döntéshozatali folyamatba. A vállalkozások számára nyújtott digitális közszolgáltatások minősége alacsony. Az igazságszolgáltatási rendszer digitalizációjának hiánya továbbra is komoly kihívást jelent, legfőképpen az adatgyűjtés tekintetében. Az igazságügy digitalizációja fontos feltétele az igazságszolgáltatási rendszer minősége további javításának, például az üzleti folyamatok modernizálásának, valamint a bíróságok emberi és pénzügyi erőforrásaival való jobb gazdálkodásnak.

(21)

Több üzleti szolgáltatásnál a versenyt és a beruházást érintő korlátozások akadályozzák a növekedést és a termelékenységet. A piacra lépő új szolgáltatók aránya jelentősen alulmúlja az uniós átlagot, miközben a profitráták meghaladják az uniós átlagot. A Bizottság korlátozó jellegre vonatkozó mutatója szerint Belgiumban a könyvelőkre, adótanácsadókra, építészekre és ingatlanügynökökre vonatkozó keretszabályozás jelentősen korlátozóbb jellegű, mint az Unióban általában. Egy közelmúltban elfogadott törvény szigorúbb előírásokat vezetett be a szabadalmi ügyvivők vonatkozásában. A Szövetségi Tervezési Iroda becslése szerint a jogi, számviteli és építészeti szolgáltatások esetében a szabályozásból eredő terhek ambiciózus csökkentése növelné a munkatermelékenységet. Az ingatlanügyletekre vonatkozóan jogszabályban rögzített közjegyzői díjak jelentősek, tovább növelve a nyilvántartásba vételhez kapcsolódó adókat. A régiók egyenlőtlenül reformálták meg a kézműves és kisiparos szakmákra vonatkozó szabályokat. A kiskereskedelmi ágazat továbbra is működési korlátozásokkal szembesül, amelyek akadályozzák termelékenységet és a beruházások ellen hatnak. A nagy alapterületű élelmiszer-áruházak ágazatában a verseny az optimális szint alatt van, főként sűrű elhelyezkedésük és az alacsony belépési és kilépési dinamika miatt. A kiskereskedelem-korlátozottsági mutató szerint a kiskereskedők működési környezetét tekintve Belgium a hatodik legkorlátozóbb tagállam. A 2019. évi nemzeti reformprogram kiemeli a kiskereskedelmi egységek létrehozásának megkönnyítése céljából a Brüsszel fővárosi régióban a közelmúltban bevezetett reformokat. A távközlési piacot a nagymértékű koncentráció jellemzi (amit a közelmúltbeli felvásárlások tovább fokoztak), és gyenge a verseny. Ezt a helyhez kötött szolgáltatások hasonló országokéhoz képest viszonylag magas árai is szemléltetik. A vezetékes hálózatok esetében a kiskereskedelmi piacot az inkumbens szolgáltatókból és a kábelhálózat-üzemeltetőkből álló, földrajzilag meghatározott duopóliumok jellemzik. Ez akadályokat képezhet néhány szolgáltató esetében az olyan kombinált szolgáltatáscsomagok nyújtásában, amelyek vezetékes és mobil szolgáltatást tartalmaznak. A 2019. évi nemzeti reformprogram kiemeli, hogy elfogadásra került a gazdasági törvény reformja, ami javítja a versenyjogi megfelelőséget és az eljárások hatékonyabbá tételével a belga versenyhatóság működését, továbbá csökkenti a „Cour des Marchés/Marktenhof ”előtti további jogviták kockázatát. A belga versenyhatóság más tagállamok versenyhatóságaihoz képest korlátozott erőforrásokkal rendelkezik.

(22)

Az uniós alapoknak a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó programozása elősegítheti az ajánlásokban megjelölt hiányosságok egy részének orvosolását, különösen a 2019. évi országjelentés D. mellékletében szereplő területeken. Ez lehetővé tenné Belgium számára, hogy az azonosított ágazatok tekintetében a lehető legoptimálisabban használja fel az említett alapokat, a regionális különbségeket is figyelembe véve.

(23)

A 2019. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte a belga gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2019. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2019. évi stabilitási programot és a 2019. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Belgiumnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. Figyelembe vette nemcsak ezek Belgium fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája vonatkozásában képviselt jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintettel arra az igényre, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szintű szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(24)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2019. évi stabilitási programot, és véleményét (8) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi,

(1)

A Bizottság 2018. november 21-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2019. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellően figyelembe vette az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérét. Az Európai Tanács a 2019. március 21-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján 2018. november 21-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Bulgáriát azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(2)

A Bulgáriára vonatkozó 2019. évi országjelentést 2019. február 27-én tették közzé. Az országjelentés értékelte a Tanács által 2018. július 13-án elfogadott országspecifikus ajánlások (3) végrehajtása terén Bulgária által elért eredményeket, az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzéseinek megvalósítása terén Bulgária által elért eredményeket. Az országjelentés emellett magában foglalta az 1176/2011/EU rendelet 5. cikke szerinti részletes vizsgálatot is, amelynek eredményeit szintén 2019. február 27-én tették közzé. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Bulgáriában makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. Különösen a pénzügyi ágazat sebezhetősége a vállalati szektort jellemző jelentős eladósodottsággal és nemteljesítő hitelekkel párosul. Miközben előrelépés történt az egyensúlyhiány forrásainak kezelése terén, kulcsfontosságú lesz a banki és nem banki pénzügyi ágazatokon belüli felügyeletre és irányításra vonatkozó, közelmúltban bevezetett reformok teljeskörű végrehajtása és nyomon követése.

(3)

Bulgária 2019. április 24-én benyújtotta 2019. évi nemzeti reformprogramját és 2019. évi konvergenciaprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(4)

Az európai strukturális és beruházási alapoknak (esb-alapok) a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(5)

Bulgária jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik. 2019. évi konvergenciaprogramjában a kormány a 2018. évi, a bruttó hazai termék (GDP) 2 %-át kitevő államháztartási többletből kiindulva 2019-ben 0,3 %-os hiányra, 2020-ban pedig 0,4 %-os, 2021-ben 0,2 %-os, 2022-ben 0,1 %-os GDP-arányos többletre törekszik. Az újraszámított strukturális egyenleg (5) alapján a középtávú költségvetési célt – a GDP 1 %-ának megfelelő strukturális hiányt – Bulgária továbbra is, a programidőszak egésze során túlteljesíti. A 2019. évi konvergenciaprogram szerint a GDP-arányos államadósság-ráta a 2018-as 22,6 %-os értékről 2022-re várhatóan fokozatosan 16,7 %-ra csökken. Az említett költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. A Bizottság 2019. tavaszi előrejelzése alapján a strukturális egyenleg várhatóan 2019-ben a GDP 0,7 %-ának, 2020-ban pedig a GDP 0,6 %-ának megfelelő többletet mutat majd, vagyis meghaladja a középtávú költségvetési célt. Összességében a Tanács véleménye az, hogy Bulgária az előrejelzések szerint 2019-ben és 2020-ban meg fog felelni a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek.

(6)

Az adóbevételek és az adózási fegyelem javulnak, és számos kezdeményezés van folyamatban e téren. Az adóbehajtás azonban úgy tűnik, nem javul mindenhol azonos ütemben. Ez különösen igaz a munkával kapcsolatos adók és a társadalombiztosítási járulékok, valamint a jövedéki adók egyes kategóriái esetében. Bizonyított az is, hogy a be nem jelentett munkavégzés és az üzemanyagok tiltott kereskedelme továbbra is kihívást jelent. Az adóbehajtás javítása érdekében tett erőfeszítések fenntartása és az adórendszer specifikus területein tett további célzott intézkedések döntő jelentőségűek a még mindig jelentős árnyékgazdaság további csökkentésében.

(7)

A kormány lépéseket tett az állami kiadások eredményességének javítására. A Világbank felülvizsgálta számos közintézmény (minisztérium és önkormányzat), valamint két, a rendvédelemre és a tűzoltásra, illetve a hulladékgazdálkodásra vonatkozó kísérleti program kiadásait, és kézikönyvet is kiadott a kormány által folytatandó jövőbeli felülvizsgálatokhoz. A 2018. évi középtávú költségvetési stratégiában a kormány számos teljesítménymutatót vezetett be a különböző szakpolitikai területekre fordított kiadások hatásának jövőbeli értékelésére, valamint a költségvetés értékelésére és tervezésére vonatkozóan. E kezdeményezések nyomán várhatóan javulni fog a közkiadások minősége, hatékonysága és átláthatósága, következésképpen pedig a közjavak mennyisége és minősége.

(8)

Az állami tulajdonú vállalatok gyenge irányítása is nagyban tükröződik azok gazdasági teljesítményében. Folyamatban van az állami tulajdonban lévő vállalatirányítás jogi keretének reformja a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezettel (OECD) együttműködésben és a Bizottság Strukturálisreform-támogató Szolgálatának támogatásával. A reform célja a jelenlegi hiányosságok kezelése a nemzeti jogszabályoknak az OECD állami tulajdonú vállalatokra vonatkozó vállalatirányítási iránymutatásaihoz történő igazításával. A keret elfogadása és hatékony végrehajtása biztosítja a folytonosságot, és döntő fontosságú lesz a reform sikere szempontjából.

(9)

A kedvező gazdasági környezetben a bankok tőke- és likviditási rátái átlagosan javultak. Ezzel párhuzamosan a nem pénzügyi vállalatok nemteljesítő hitelei visszaestek, bár továbbra is magasak. A nemteljesítő hitelek másodlagos piaca dinamikusabbá vált. A bolgár nemzeti bank 2019. május 30-án határozatot fogadott el a nemteljesítő és az átstrukturált kitettségek kezelésére vonatkozó EBH-iránymutatások végrehajtásáról. A pénzügyi ágazat felülvizsgálatából eredő nyomonkövetési intézkedések megerősítették a bankszektort, ám továbbra is vannak sebezhető pontok. A 2018. évi új szabályozási kezdeményezések közé tartoztak a nagykockázat-vállalásokra és az egymással kapcsolatban álló ügyfelek azonosítására, az anticiklikus tőkepufferráta növelésére, valamint a hitelfelvevőket célzó intézkedésekre vonatkozó makroprudenciális eszközök bevezetésére vonatkozó szabályok. A kapcsolt felek között fennálló kitettségekre vonatkozó jogalkotási kezdeményezések nyomon követése, a kapcsolt feleknek nyújtott hitelek korlátozása és a biztosítékokkal kapcsolatos rendelkezések megsértésének szankcionálása érdekében tett folyamatos felügyeleti erőfeszítések kulcsfontosságúak a megbízható üzleti gyakorlatok támogatásához. A bankok szanálására vonatkozó keretrendszer erősítése egy további olyan folyamatban lévő intézkedés, amely hozzá fog járulni a pénzügyi szektor rezilienciájának növeléséhez.

(10)

A fizetésképtelenségi reform befejezése segíthet csökkenteni a magánszektor magas adósságállományát és a nemteljesítő hitelek még mindig magas arányát. Néhány hiányzó elem csökkenti a fizetésképtelenségi keret hatékonyságát és eredményességét, ami lassú és költséges fizetésképtelenségi eljárásokhoz vezet. Ugyanakkor a megfelelő nyomonkövetési eszközök hiánya megakadályozza a jelenlegi és új, fizetésképtelenséget megelőző és fizetésképtelenségi eljárások megfelelő elemzését, és nem teszi lehetővé konkrét szűk keresztmetszetek vagy gyenge pontok azonosítását. Bulgária 2018 októberében támogatást kért a Bizottság Strukturálisreform-támogató Szolgálatától a fizetésképtelenségi keret reformjának megvalósítása érdekében. A projekt azonosítja a fizetésképtelenségi keret hiányosságait és ütemtervet hoz létre azok kezelésére. Fontos a reform lendületének fenntartása és a következő ütemterv végrehajtása.

(11)

Bulgária 2018-ban, majd 2019 májusában jogszabály-módosításokat fogadott el és jelenleg az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) (negyedik pénzmosási irányelv) teljes mértékben következetes átültetésén dolgozik. Figyelmet kell fordítani ezen intézkedések hatékony végrehajtására. A hatóságok még mindig nem véglegesítették és nem jelentették be a nemzeti kockázatértékelést, amely a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemre vonatkozó megfelelő nemzeti politikák kidolgozásának sarokköve. Emellett a bankszektor közelmúltbeli fejleményei arra utalnak, hogy erősíteni kell a nemzetközi pénzügyi tranzakciók nemzeti felügyeletét, és biztosítani kell a pénzmosás elleni keretrendszer hatékony végrehajtását. A korrupció kockázatát jobban kell kezelni, mivel az a pénzmosás alapbűncselekménye. A bolgár hatóságoknak konkrét eredményeket kell felmutatniuk, és folyamatos munkájukat a magas szintű korrupciós ügyekben hozott jogerős határozatokkal kell alátámasztaniuk. A pénzügyi nyomozás és a pénzügyi profilalkotás használata korlátozott mértékű.

(12)

Átalakítják az árnyékbank-felügyeletet. A Pénzügyi Felügyeleti Bizottság az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatósággal együttműködve cselekvési tervet fogadott el 2017 szeptemberében a nem banki pénzügyi felügyelet reformjával kapcsolatban. A cselekvési terv jelenleg még folyamatban lévő, maradéktalan és kellő időben történő végrehajtása és alkalmazása hozzá fog járulni a nem banki pénzügyi szektor megfelelő felügyeletéhez. A másodlagos jogszabályok olyan módosításai vannak érvényben, amelyek célja az értékelési szabályok és alkalmazásuk javítása. Ezek hatékony végrehajtása és érvényesítése a korábban feltárt, fennmaradó értékelési kérdésekkel foglalkozna. Végül, a csoportszintű felügyelet továbbra is kihívást jelent a kockázatalapú biztosítás megfelelő felügyeletének területén.

(13)

A gépjármű-biztosítási ágazat rendelkezik néhány sebezhető ponttal. A kártérítésre vonatkozó, részletesen meghatározott szabályok elősegítenék a bírák megközelítésének összehangoltságát az egyedi esetekben való döntés során. Ez a módszertan hosszabb távon hozzájárulna a költségek, a volatilitás és a biztosítási kockázat csökkentéséhez a gépjármű-felelősségbiztosítás területén. Az ágazat fenntarthatósága számára is előnyös lenne az olyan fejlettebb árképzés, amely figyelembe veszi az ügyfelek vezetési múltját. A Pénzügyi Felügyeleti Bizottság bonus-malus rendszerről szóló javaslata széles körű nyilvános vita tárgyát képezi. Végül, a „zöldkártya-iroda” likviditása komoly aggályokat vetett fel, főként amiatt, hogy egy bolgár biztosító nem fizette ki a kárigényeket. A rendszer hitelessége és hatékonysága szempontjából döntő fontosságú, hogy valamennyi tag szigorúan betartsa kötelezettségeit.

(14)

Az infrastruktúra jelentős beruházási hiányosságokkal küzd. A közlekedési infrastruktúra lefedettsége és minősége javult, ám továbbra is az uniós átlag alatt marad. A transzeurópai közlekedési hálózat Bulgáriában még mindig befejezetlen. Ezenkívül az elmúlt öt évben jelentősen nőtt a közúti közlekedésből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás. A vasúti és közúti szakaszok, valamint a meglévő európai vasúti forgalomirányítási rendszerek és intelligens közlekedési rendszerek további fejlesztésére van szükség. Bulgáriát a települési szennyvíz tekintetében alacsony bekötöttségi és szennyvíztisztítási ráta jellemzi magas a légszennyezettség, valamint a települési hulladékok lerakókban történő elhelyezésének aránya, az újrafeldolgozás aránya pedig jóval alacsonyabb az uniós átlagnál. A fenntartható vízgazdálkodás, az erőforrás-hatékonyság és a körforgásos gazdaságra való áttérés előmozdítását célzó beruházásokra van szükség. Emellett jelentős beruházási igények mutatkoznak az energia, az éghajlatváltozás mérséklése és az alkalmazkodás terén. A gazdaság magas energiaintenzitása és az energiahatékonysági célkitűzések teljesítése terén elért lassú előrehaladás – különösen az építőipari ágazatban – visszafogja az ország vállalkozásai termelékenységét és versenyképességét. Ezért fokozni kell az erőfeszítéseket annak biztosítása érdekében, hogy jelentős energia-megtakarítást érjenek el az ipari, a közlekedési és az építőipari ágazatban megvalósuló célzott beruházások által. A tiszta energetikai infrastruktúrába (mint például a tiszta és alacsony szén-dioxid-kibocsátású villamosenergia-termelés, az energiahálózatok összekapcsolása és az intelligens hálózatok) történő beruházások növelése, a Bulgária nemzeti éghajlatváltozási és energiaügyi tervének javaslatában ismertetett prioritásokkal összhangban tovább erősítené a gazdaság általános versenyképességét és az emberek életminőségét.

(15)

Az állami kutatási költségvetés 2018-as növekedése ellenére a kutatás-fejlesztésre (K+F) fordított kiadások továbbra is nagyon alacsonyak mind a magán-, mind a közszférában. A kutatás-fejlesztési magánberuházásokat nagy multinacionális vállalatok uralják, és a fővárosi régióban koncentrálódnak. A reformok végrehajtásának lassúsága és a kutatás-fejlesztési és innovációs rendszer nagy fokú töredezettsége gátolja a K+F-beruházások hozzájárulását a termelékenységhez és a növekedéshez. Az egyetemek és kutatóintézetek nagy része továbbra is gyengén teljesít a magas színvonalú tudományos kutatásban. A tudomány és a vállalkozások közötti kapcsolatok továbbra is nagyon gyengék, és a humán tőke rendelkezésre állása a K+F-rendszerben komoly aggodalomra ad okot. A klaszterek és a bennük rejlő potenciál Bulgáriában fejletlen, ezt leggyakrabban a kritikus tömeg hiánya okozza. További reformok, valamint a hatékony kormányzás és a közberuházások együttesen maximalizálhatják a termelékenységre és a növekedésre gyakorolt hatást, és támogathatják a gazdaság versenyképességét. Emellett a vállalkozások digitalizálásának növelése és az új üzleti modellek bevezetése alapvető fontosságú az ország termelékenysége szempontjából.

(16)

A közigazgatási és e-kormányzati reformok továbbra is lassúak, a javulás elégtelen, míg az üzleti környezet továbbra is gyenge. Számos intézkedést fogadtak el, ám gyakorlati végrehajtásuk lassú. Az intézményi hiányosságok, a szabályozási bizonytalanság, a korrupció és az elégtelen munkaerő-kínálat továbbra is a beruházások fő akadályai közé tartoznak. A nagyobb átláthatóság, az egyértelműbb szabályok és a hosszú távú kilátások kedvezően hatnának a közszektor irányítására. A limitált pénzügyi és emberi erőforrásnak köszönhetően a termékvizsgálat és a biztonság területén is hiányosságok figyelhetők meg. Továbbá, bár a nemzeti közbeszerzési stratégia intézkedéseinek túlnyomó többségét elfogadták, végrehajtásuk folyamatos nyomon követést, ellenőrzést és értékelést igényel. A közvetlen odaítélések fokozott használata és azon eljárások magas száma, amikor csak egyetlen pályázó indul, jelentős akadályokat gördíthet a rendszer átláthatósága és hatékonysága elé. A közbeszerzési ágazat adminisztratív kapacitása folyamatos kihívást jelent, csakúgy, mint az állami beszerzők professzionalizálása és a vásárlások összessége. Az elektronikus közbeszerzés elterjedésének jelentős késedelme megakadályozza a közbeszerzési eljárások átláthatóságának és hatékonyságának további fejlesztését.

(17)

A munkaerőpiac fejlődött, de a kihívások nem szűntek meg. A foglalkoztatási ráta elérte a legmagasabb szintet mióta Bulgária csatlakozott az Unióhoz, és a munkanélküliségi ráta az uniós átlag alatt van. E kedvező fejlemények ellenére egyes csoportok, például az alacsony képzettségűek, a fiatalok, a romák és a fogyatékossággal élők még mindig nehézségekbe ütköznek a munkakeresés során. Folyamatban van egyedi intézkedések végrehajtása a tartósan munkanélküli személyek támogatására, akik 2018-ban az aktív népesség 3 %-át tették ki. A hatékony és folyamatos tájékoztatási intézkedések, az aktív munkaerőpiaci szakpolitikák és az integrált foglalkoztatási és szociális szolgáltatások kombinációja javíthatná a hátrányos helyzetű csoportok foglalkoztathatóságát és az elhelyezkedés esélyeit.

(18)

Bulgáriában a növekvő szakemberhiány jelentős beruházásokat tesz indokolttá. Ha a szakmai gyakorlatok és a tanulószerződéses gyakorlati képzések színvonala és hatékonysága javulna, a fiatalok könnyebben foglalkoztathatóak lehetnének. Továbbá, a felnőtt lakosság körében nagyon alacsony a továbbképzésben és átképzésben való részvétel. A digitális készségek fejlesztésének ösztönzésére irányuló intézkedések ellenére Bulgária alapvető digitális készségei (az egyének 29 %-a rendelkezik alapvető digitális készségekkel, míg az uniós átlag 57 %) továbbra is a legalacsonyabbak között van az Unióban.

(19)

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet minimálbér megállapításáról szóló egyezményének ratifikációja és a 2018 során folytatott számos tárgyalási forduló ellenére a munkaadók és a szakszervezetek továbbra is eltérő állásponton vannak a minimálbér megállapításakor alkalmazandó kritériumokkal kapcsolatban. Nagyobb konszenzus kialakítására van szükség az objektív és átlátható bérmegállapítási mechanizmussal kapcsolatban. Mindeközben úgy tűnik, hogy annak ellenére, hogy nőtt a szociális partnerek szakpolitikák és a reformok kialakításába és végrehajtásába történő bevonása, továbbra is szükség van a megerősített szociális párbeszéd folyamatos támogatására.

(20)

A még mindig alacsony oktatási eredményeket továbbra is erősen befolyásolja a szülők társadalmi-gazdasági helyzete. Ez rámutat az oktatási és képzési rendszer minőségével és befogadó jellegével kapcsolatos kihívásokra. Bulgária oktatásra fordított beruházása nem elegendő, különös tekintettel az iskola előtti nevelésre és az alapfokú oktatásra, két olyan területre, amelyek nélkülözhetetlenek az esélyegyenlőség korai életkorban történő megteremtéséhez. Alacsony a részvétel a minőségi kisgyermekkori nevelésben és gondozásban, különösen a romák és más hátrányos helyzetű csoportokból származó gyermekek esetében. A korai iskolaelhagyás szintje még mindig magas, amelynek negatív következményei vannak a jövőbeli foglalkoztathatóságra és a munkaerőpiac eredményeire nézve. Továbbra sem elégséges a szakoktatás és -képzés munkaerőpiaci relevanciája, sem a duális szakképzéshez való hozzáférés. Bár néhány intézkedés folyamatban van, további erőfeszítésekre van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkezők készségei hozzájáruljanak a rövid- és középtávú szakemberhiány következetes megoldásához. Intézkedéseket hoztak a tanárok átképzésére és a szakma vonzóbbá tételére. A tanároknak szóló alap- és továbbképzések azonban további megerősítésre szorulnak és további erőfeszítésekre van szükség oktatási személyzet munkakörülményeinek javítása érdekében.

(21)

Bulgáriában továbbra is magas a jövedelmi egyenlőtlenség, illetve a szegénység és a társadalmi kirekesztettség kockázata. Bár csökkenő tendenciát mutat, a szegénység, illetve a társadalmi kirekesztettség mértéke 2018-ban 32,8 % volt, ami még mindig jóval az uniós átlag felett van. A szociális biztonsági rendszer nem terjed ki minden munkavállalóra, és a szociális védelmi rendszer nem elegendő a jelentős társadalmi problémák megoldására. Ez a szociális kiadások alacsony szintjét, a szociális szolgáltatások egyenlőtlen területi elérhetőségét és az adórendszer korlátozott újraelosztási hatásait tükrözi. 2018-ban a népesség leggazdagabb 20 %-ának jövedelme 7,7-szer magasabb volt, mint a legszegényebb 20 %-ának, ami még mindig az egyik legmagasabb az Unióban. Egyes intézkedések ellenére a minimumjövedelem megfelelősége és lefedettsége továbbra is korlátozott, és még mindig hiányzik rendszeres frissítésének objektív mechanizmusa. Az aktív befogadásra irányuló integrált megközelítés gyenge minősége és hiánya akadályozza a szociális szolgáltatásokat. Továbbra is különbségek tapasztalhatók a szociális szolgáltatásokhoz, az egészségügyi ellátáshoz és a tartós ápolás-gondozáshoz való hozzáférés terén. Ez aláássa a legkiszolgáltatottabb csoportok – például a romák, a gyermekek, az idősek, a fogyatékossággal élők és a vidéki területeken élők – átfogó támogatását. A lakosság egy része nehezen jut megfizethető lakhatáshoz. Ezért több erőfeszítésre van szükség az aktív befogadás előmozdításához, a kiszolgáltatott csoportok – köztük a romák – társadalmi-gazdasági integrációjának előmozdításához, a minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférés javításához és az anyagi nélkülözés kezeléséhez.

(22)

Az egészségügyi ágazatot még mindig alacsony közkiadások jellemzik. A korlátozott erőforrások egyenlőtlen eloszlása és az alacsony egészségbiztosítási lefedettség miatt az emberek Bulgáriában korlátozott mértékben férnek hozzá az egészségügyi ellátáshoz. A betegek által közvetlenül fizetett térítések jelentősek, mivel ellensúlyozniuk kell a közkiadások alacsony szintjét. A háziorvosok alacsony száma korlátozza az alapellátást. Jelentős hiány figyelhető meg az egy főre jutó nővérek számában, ami az egyik legalacsonyabb az Unióban. A nemzeti egészségügyi stratégia gyorsabb és hatékonyabb végrehajtása segítene kezelni ezeket a hiányosságokat.

(23)

Az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus keretében a Bizottság folytatja a bolgár igazságügyi reform, valamint a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem figyelemmel kísérését. Ezek a területek nem szerepelnek a Bulgáriának címzett országspecifikus ajánlásokban, azonban fontosak ahhoz, hogy pozitív üzleti környezet alakuljon ki az országban. Az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus 2018 novemberében készült jelentése szerint Bulgária folytatta az igazságszolgáltatás reformálására, valamint a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem terén fennálló hiányosságok kezelésére irányuló erőfeszítéseit, ám számos területen további intézkedésekre van szükség. A Bizottság várhatóan 2019 őszének elején újra értékelni fogja az előrehaladást.

(24)

Az uniós alapoknak a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó programozása elősegítheti az ajánlásokban megjelölt hiányosságok egy részének orvosolását, különösen a 2019. évi országjelentés D. mellékletében szereplő területeken. Ez lehetővé tenné Bulgária számára, hogy az azonosított ágazatok tekintetében a lehető legoptimálisabban használja fel az említett alapokat, a regionális különbségeket is figyelembe véve. E beruházások sikerének egyik fontos tényezője az ezen alapok kezelését biztosító nemzeti igazgatási kapacitás megerősítése.

(25)

A 2019. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte Bulgária gazdaságpolitikáját, és az elemzést közzétette a 2019. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2019. évi konvergenciaprogramot és a 2019. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Bulgáriának címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak azoknak Bulgária fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(26)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2019. évi konvergenciaprogramot, és azt a véleményt (7) fogalmazta meg, hogy Bulgária várhatóan megfelel a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek.

(27)

A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2019. évi nemzeti reformprogramot és a 2019. évi konvergenciaprogramot. A Tanácsnak az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 2. ajánlás tükrözi,

(1)

A Bizottság 2018. november 21-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2019. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellően figyelembe vette az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérét. Az Európai Tanács a 2019. március 21-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) alapján 2018. november 21-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Csehországot nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(2)

A Csehországra vonatkozó 2019. évi országjelentést 2019. február 27-én tették közzé. Az országjelentés értékelte a Tanács által 2018. július 13-án elfogadott országspecifikus ajánlások (3) végrehajtása terén Csehország által elért eredményeket, az előző években elfogadott ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzéseinek megvalósítása terén Csehország által elért eredményeket.

(3)

Csehország 2019. április 30-án benyújtotta a 2019. évi nemzeti reformprogramját és a 2019. évi konvergenciaprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(4)

Az európai strukturális és beruházási alapoknak a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(5)

Csehország jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik. 2019. évi konvergenciaprogramjában a kormány azzal számol, hogy az államháztartási egyenleg a bruttó hazai termék (GDP) 0,3 %-ának megfelelő 2019-es többletből 2020-ban a GDP 0,2 %-ának megfelelő hiányba fordul át, ami az előrejelzés alapján 2022-ig tovább romlik a GDP 0,5 %-ára. Az újraszámított strukturális egyenleg (5) alapján a Cseh Köztársaság a programidőszakban továbbra is túlteljesíti középtávú költségvetési célját, amely 2019-ben a GDP 1 %-ának megfelelő, 2020-tól pedig a GDP 0,75 %-át kitevő strukturális hiány. A 2019. évi konvergenciaprogram szerint a GDP-arányos államadósság 2022-ig várhatóan fokozatosan 29,7 %-ra csökken. Az említett költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. A költségvetési célok elérésével kapcsolatos kockázatok nagyjából kiegyensúlyozottnak tűnnek: a közszférabeli bérek és a szociális transzferek várható további növekedésével a GDP-arányos összbevétel kismértékű csökkenése áll szemben. A Bizottság 2019. tavaszi előrejelzése alapján a strukturális egyenleg 2019-ben romlik, és várhatóan a GDP 0,1 %-a körüli hiányt mutat, 2020-ban pedig a GDP –0,4 %-a lesz, vagyis a középtávú költségvetési cél felett marad. Összességében a Tanács véleménye az, hogy Csehország az előrejelzések szerint 2019-ben és 2020-ban meg fog felelni a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek.

(6)

Csehország hosszú távon az államháztartás fenntarthatóságával kapcsolatos közepes kockázattal szembesül, elsősorban az elöregedéssel összefüggő kiadások miatt. A hosszú távú fenntarthatóságot legfőképpen a nyugdíjkiadások befolyásolják hátrányosan, mivel a várakozások szerint 2070-re GDP-arányosan körülbelül 2 százalékponttal nőnek. Hosszú távú kockázatokkal kell számolni a kedvezőtlen demográfiai fejlemények miatt, amihez társul a törvényben előírt nyugdíjkorhatár felső határának 65 évre történő korlátozása. Ennek következtében az időskorú eltartottak aránya, vagyis az idősek száma az aktív népességhez képest közel megduplázódik, és 2070-ben eléri az 50 %-ot. A közelmúltbeli intézkedések javítják a nyugdíjak megfelelőségét. A nyugellátások nagyvonalúbb indexálása mellett a kormány növelte az alapnyugdíj összegét, és kiegészítette az idősebb nyugdíjasok nyugdíját. Ezekhez a lépésekhez azonban nem kapcsolódnak a fenntarthatóság javítására irányuló szakpolitikák. Például a törvényben előírt nyugdíjkorhatár kiigazítása nem történik meg automatikusan a várható élettartam növekedésével összhangban. Jelenleg (a törvényben előírt és a korengedményes nyugdíj tekintetében is) a nyugdíjkorhatár módosítását a kormánynak kell javasolnia, és azt a Parlamentnek jóvá kell hagynia. Ezek az intézkedések olyan munkaerőpiaci politikákkal is kombinálhatók, amelyek támogatják a hosszabb szakmai pályafutást és az alulreprezentált csoportok bevonását. Az elöregedéssel kapcsolatos állami egészségügyi kiadások előre jelzett növekedése 2070-ig GDP-arányosan 1,1 százalékpontot tesz ki, ami csökkenti a költségvetés hosszú távú fenntarthatóságát is. Ebben az összefüggésben a kórházi ágazat további konszolidációja, valamint az alapellátásba, továbbá az integrált egészségügyi és szociális ellátásba való beruházás javíthatja az egészségügyi rendszer költséghatékonyságát.

(7)

Ugyan a Cseh Nemzeti Bank ajánlást tehet a jelzálog-hitelezés makroprudenciális korlátozására, de a jelenlegi jogszabályok alapján szankcionálási jogköre korlátozott, mivel nem rendelkezik hivatalos felhatalmazással a korlátok betartatására. Bár a cseh bankok általánosságban megfelelnek az ajánlásoknak, kötelező erejű, jogszabályban rögzített korlátokkal valószínűleg növelni lehetne a megfelelés szintjét a cseh bankok és egyéb jelzálog-hitelezők körében, biztosítva ezáltal a pénzügyi stabilitást, és csökkentve a hitelfelvevők kockázatait. A Cseh Nemzeti Bankról szóló törvényt módosító jogalkotási javaslatról még folynak a tárgyalások.

(8)

Mindamellett, hogy történt némi javulás, a korrupció továbbra is komoly problémát jelent a vállalkozások számára, és a gazdasági tevékenység gátját jelentheti. Pozitívum, hogy a 2017-ben bevezetett – többek között a közbeszerzésre vonatkozó – reformok végrehajtása folyamatban van, és a kormány végül elfogadott néhány függőben lévő intézkedést, amelyeket egyeztetésre a Parlament elé terjesztett. Ezek közé tartozik a legfőbb ellenőrző hivatal hatáskörének a régiókra és az önkormányzatokra való kiterjesztésével, valamint az állami vállalatokba történő kinevezésekkel kapcsolatos javaslat; ez a terület összeférhetetlenségi problémákat vethet fel, ezért itt elengedhetetlen a szabályozás. A visszaélést bejelentő személyek védelmére és a lobbitevékenységre vonatkozó javaslatokat ugyanakkor még nem fogadták el.

(9)

Csehországban a munkaerőpiac jó teljesítményt nyújt. A foglalkoztatás az elmúlt hét évben folyamatosan nőtt, a munkanélküliség pedig jelentősen csökkent. Mindazonáltal a kisgyermekes nők, az alacsony képzettségűek és a fogyatékossággal élők munkaerőpiaci potenciálja továbbra is kihasználatlan. A munkaerőhiány tükrében ezért egyértelműen szükség van a munkaerőpiaci részvételük növelésére. A szülői szabadságot rugalmasabbá tevő közelmúltbeli intézkedések és a gyermekgondozási létesítmények számának emelkedése ellenére a nemek közötti foglalkoztatási egyenlőtlenség és bérszakadék továbbra is jelentős. A nők foglalkoztatási rátája jelentősen elmarad a férfiakétól. A megfizethető gyermekgondozási szolgáltatások szűkössége, a hosszú szülői szabadság, a rugalmas munkafeltételek szűk körű alkalmazása és a hosszú távú ellátást biztosító létesítmények hiánya még mindig nagymértékben befolyásolja a munkaerőpiaci részvételt. 2017-ben a háromévesnél fiatalabb gyermekek mindössze 6,5 %-a járt bölcsődébe (az uniós átlag 34,2 %). Bár a népesség kis hányadát teszik ki, az alacsony képzettségűek foglalkoztatási rátája jóval elmarad a közepesen és magasan képzettek foglalkoztatási rátájától. Hasonlóan, a fogyatékossággal élők foglalkoztatási rátája továbbra is alacsony. Az állami foglalkoztatási szolgálatok – korlátozott kapacitásuk miatt – jelenleg nem tudnak személyre szabott, folyamatos támogatást nyújtani az álláskeresők számára. Az állami foglalkoztatási szolgálatok bevonási és aktiválási kapacitásainak növelése hatékony és jól irányzott aktív munkaerőpiaci intézkedésekkel kiegészülve hozzájárulna a hátrányos helyzetű csoportok részvételének növeléséhez.

(10)

Egy nagymértékben a feldolgozóiparra épülő gazdaságban a munkaerőpiaci és demográfiai korlátok indokolttá teszik az oktatásra és képzésre – így többek között a foglalkoztatott felnőttekre – fordított beruházások fokozását annak biztosítása érdekében, hogy az ország kezelni tudja a gazdaság strukturális változásaiból, például a jövőbeli technológiai változásokból eredő kihívásokat. A minőségi strukturális munkaerőhiány – többek között a jövőbeli automatizálásból és robotizációból eredő strukturális munkaerőhiány – különösen a digitális ágazatban jelentkezhet. Az új munkahelyek új kompetenciákat és jelentős beruházást igényelnek, különösen a fejlettebb technikai szakmai készségek és a digitális készségek terén, amelyekre várhatóan a jelenlegi mechanikus tevékenységek automatizálását követően lesz szükség. Bár az elmúlt években számos kezdeményezés indult útjára az átfogó készségstratégia bevezetésére, ezek még nem épültek be egy valódi, átfogó rendszerbe.

(11)

Az oktatási teljesítményt továbbra is erősen befolyásolja a diákok társadalmi-gazdasági háttere. 2016-ban az Európai Szociális Alap támogatásával az oktatás inkluzívabbá tételére irányuló reform kezdődött. Sikere a megfelelő és fenntartható nemzeti finanszírozás rendelkezésre állásától, a tanárok és oktatási asszisztensek képzésétől, valamint a közvélemény inkluzív oktatás előnyeivel kapcsolatos tudatosságának növelésétől függ majd. Bár az eredmények összességében pozitívak, az inkluzív oktatási reform hatása a roma gyermekek többségi oktatásban való részvételére még mindig korlátozott. A nem elegendő beruházás, a tanári szakma csekély vonzereje és a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek visszafogják az elérhető oktatási színvonalat. A szakma alacsony presztízse, a közelmúltbeli béremelés ellenére a más szakmákhoz viszonyítva alacsony bérek, valamint a korlátozott szakmai előmeneteli lehetőségek miatt tanárhiány van. A tanári szakma továbbra is viszonylag kevéssé vonzó a tehetséges fiatalok számára. Következésképpen a képzett tanárok hiánya a kedvezőtlen demográfiai előrejelzésekkel kombinálva azt mutatja, hogy a jövőben még nagyobb problémát jelenthet a tanárok felvétele és megtartása.

(12)

Annak ellenére, hogy Csehország tranzitország, még mindig nem fejeződött be az európai közlekedési hálózatok – többek között a TEN-T folyosók – kiépítése. Hiányosságok vannak az elővárosi közlekedési infrastruktúra terén, ami a lakások megfizethetősége és a munkába járás szempontjából is problémát jelent. A gyenge közlekedési kapcsolatok az üzleti tevékenységet is gátolják, különösen a távoli területeken. Bár a nagyvárosi területeken folyamatban van a szuburbanizáció, az elővárosi közlekedési hálózatok fejletlenek, különösen ami a vasúti infrastruktúrát illeti. A szén-dioxid-kibocsátás csökkentése terén az ország teljesítménye gyenge, különösen a közlekedésben felhasznált megújuló energia arányát és az elektromos járművek elterjedtségét tekintve. Emellett előfordulhat, hogy az elektromos járművek számára kialakított töltőállomások infrastruktúrájának tervezett bővítése nem lesz elegendő a jövőbeli kereslet kielégítésére. A fenntartható közlekedésre irányuló beruházások növelése hozzájárulhat a levegő- és zajszennyezés visszaszorításához, és enyhítheti annak közegészségügyi hatását, különösen a városi területeken. A digitális infrastruktúra javul, de a városi és a vidéki területek közötti szakadék továbbra is fennáll, mivel a vidéki háztartások mindössze 59 %-ában érhetők el a gyors széles sávú hálózatok. A rézvezetékes infrastruktúrán alapuló régebbi hálózatok korszerűsítése az állandóhelyű vezeték nélküli hozzáférési megoldásokkal együtt nem lesz elegendő az összekapcsoltságra vonatkozó 2025-re kitűzött célok teljesítéséhez. A jövőbeli összekapcsoltsági igények kezelése érdekében beruházásokra van szükség a nagyon nagy kapacitású (optikai szálas) hálózatok és a megfelelő keresletoldali intézkedések terén.

(13)

A cseh gazdaság energiaintenzitása továbbra is a legmagasabbak között van az Unióban, mivel az energiahatékonyság – különösen az építőiparban – csak lassan javul. Az energiaintenzitás az ipari ágazatokban és a lakóingatlanok ágazatában a legmagasabb. Az energiahatékonyság javítása lehetőséget kínál Csehország versenyképességének növelésére a háztartások és a vállalkozások energiaköltségeinek csökkentése, a tisztább iparágak fejlesztése és az értéklánc kiteljesítése révén. A villamosenergia-termelésben a szén van túlsúlyban, és az a szén-dioxid-kibocsátás legnagyobb forrása, jelentős mértékben veszélyeztetve a helyi levegőminőséget. Az elmúlt 5 évben jelentősen nőtt a közúti közlekedésből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és a kockázatmegelőzés terén nem történtek megfelelő intézkedések, amelyek a megfelelő megelőzést, a felkészültséget és a katasztrófákkal szembeni ellenálló képesség kialakítását szolgálnák.

(14)

Az adminisztratív és szabályozási terhek hátráltathatják a beruházásokat. Számos cseh vállalkozás tartja a beruházások jelentős akadályának az adminisztratív és szabályozási terheket. A gyorsan változó jogszabályok és az összetett adminisztratív eljárások továbbra is komolyan hátráltatják a vállalkozói tevékenységet. A szerződések érvényesítésének költségei, az adó- és munkaügyi szabályok gyakori változásai, valamint az építési engedélyek megszerzésével kapcsolatos nehézségek potenciálisan visszafogják a befektetéseket az országban. Az adminisztratív terhek mértéke a régiók között is jelentős eltéréseket mutat. A közelmúltban előterjesztett javaslatok célja a tervezési eljárások összetettségének csökkentése, különösen a nagy infrastrukturális projektek esetében. Emellett a kormány 2021-ig új építésitörvény-tervezetet dolgoz ki a szociális partnerek bevonásával. A termékek piacfelügyeletével kapcsolatos hatáskör számos szervezet között oszlik meg, gyakoriak az átfedések, és ez problémát jelent a hatékony koordináció és az eredményes együttműködés szempontjából.

(15)

A közbeszerzési gyakorlatban – jóllehet az átláthatóság és a biztosított képzés javulóban van – jelentős az elmaradás a versenyképesség terén az egyetlen pályázós eljárások nagy aránya miatt, valamint a minőségi kritériumok használata és a közintézményekbe vetett bizalom terén. A közbeszerzési döntések túlnyomó része továbbra is a legalacsonyabb áron alapul, mivel a stratégiai megközelítés elfogadása még függőben van. Nagyobb hangsúlyt kapott a központosított közbeszerzés és a megosztott szakértelem igénybevétele, a gyakorlati megvalósítás azonban – a nyilvánvaló potenciál ellenére – meglehetősen lassú.

(16)

Csehország még nem hozott létre a hazai kutatás-fejlesztésen alapuló, teljes mértékben működőképes innovációs ökoszisztémát. A kutatási-fejlesztési intenzitás növekedése ellenére az ország még mindig mérsékelten innovatívnak minősül uniós szinten, ami összefüggésben állhat azzal, hogy a közberuházások terén hiányzik egy teljes mértékben koherens, a gyenge kutatási teljesítmény fokozására, valamint a magánszféra és a tudományos körök közötti együttműködés javítására irányuló stratégia. A termelékenység növekedése főként a nagy külföldi vállalatoktól függ, miközben a hazai vállalkozások a hozzáadottérték-teremtés tekintetében lemaradásban vannak. Emellett viszonylag lassú ütemben nőtt a teljes tényezőtermelékenység, amely a tőke és a munkaerő termelésben való hatékony felhasználását jelző mutató. A hazai innovációra való fokozott összpontosítás a gazdaság egészében fellendítheti a termelékenységet, beleértve a kis- és középvállalkozásokat is.

(17)

Az uniós alapoknak a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó programozása elősegítheti az ajánlásokban megjelölt hiányosságok egy részének orvosolását, különösen a 2019. évi országjelentés D. mellékletében szereplő területeken. Ez lehetővé tenné Csehország számára, hogy az érintett ágazatok tekintetében a lehető legoptimálisabban használja fel az említett alapokat, a regionális különbségeket is figyelembe véve. E beruházások sikerének egyik fontos tényezője az ezen alapok kezelését biztosító nemzeti igazgatási kapacitás megerősítése.

(18)

A 2019. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte a cseh gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2019. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2019. évi konvergenciaprogramot és a 2019. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Csehországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak azoknak Csehország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(19)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2019. évi konvergenciaprogramot, és azt a véleményt (6) fogalmazta meg, hogy Csehország várhatóan megfelel a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek,

(1)

A Bizottság 2018. november 21-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2019. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellően figyelembe vette az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérét. Az Európai Tanács a 2019. március 21-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) alapján 2018. november 21-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Dániát nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(2)

A Dániára vonatkozó 2019. évi országjelentést 2019. február 27-én tették közzé. Az országjelentés értékelte a Tanács által 2018. július 13-án (3) elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása terén Dánia által elért eredményeket, az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzéseinek megvalósítása terén Dánia által elért eredményeket.

(3)

Dánia 2019. március 15-én benyújtotta 2019. évi nemzeti reformprogramját, 2019. április 10-én pedig 2019. évi konvergenciaprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(4)

Az európai strukturális és beruházási alapoknak (esb-alapok) a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(5)

Dánia jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik. 2019. évi konvergenciaprogramjában a kormány 2019-ben és 2020-ban a bruttó hazai termék (GDP) 0,1 %-ának megfelelő államháztartási hiányt tervez. Az újraszámított strukturális egyenleg (5) alapján Dánia folytatja a GDP 0,5 %-ának megfelelő strukturális hiányként meghatározott középtávú költségvetési cél túlteljesítését a programidőszak egésze során 2025-ig. A 2019. évi konvergenciaprogram szerint a GDP-arányos államadósság-ráta 2019-ben várhatóan 33,4 %-ra csökken, 2020-ban változatlan marad, 2025-re pedig a GDP 37,8 %-ára emelkedik. A költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv a programidőszak egésze során megalapozott. A Bizottság 2019. tavaszi előrejelzése alapján a strukturális egyenleg 2019-ben várhatóan a GDP 0,9 %-ának, 2020-ban pedig a GDP 1,0 %-ának megfelelő többletet mutat majd, vagyis a középtávú költségvetési cél felett marad. A kockázatok a volatilis elemek – különösen a nyugdíjalapok hozamadóinak – bevételkieséséhez kapcsolódnak. Összességében a Tanács véleménye az, hogy Dánia az előrejelzések szerint 2019-ben és 2020-ban meg fog felelni a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek.

(6)

Dánia kutatási és innovációs rendszerét a beruházások magas szintje, szilárd humánerőforrás-alap és tudományos kiválóság jellemzi. Dánia kutatási és innovációs környezete azonban viszonylag kevés szereplőre koncentrálódik – többnyire nagy cégekre és alapítványokra a gyógyszeripari és biotechnológiai ágazatokban –, ami a kutatási és innovációs rendszert potenciálisan sebezhetővé teszi a külső sokkhatásokkal szemben. Ezért úgy tűnik, van még mit javítani a rendkívül innovatív vállalkozások bővülésébe történő beruházások terén.

(7)

A demográfiai és technológiai változások idején a munkaerő-kínálat biztosítása és a munkaerőhiány kezelése – különösen a szakképzett munkavállalók és az ikt-szakemberek esetében – Dániában kulcsfontosságú a fenntartható és inkluzív növekedés elősegítéséhez. A szakoktatás és -képzés vonzerejét fokozó és ezáltal a részvételi arányt növelő reformok és beruházások várhatóan kedvezően hatnak majd a szakképzett munkavállalók számára. A felnőttoktatással, az egész életen át tartó tanulással és a digitális készségekkel kapcsolatos folyamatos beruházások szintén segíthetnek e kihívás kezelésében. Érdemes lenne továbbá a marginalizált és a hátrányos helyzetű csoportok hatékonyabb munkaerőpiaci integrációjára összpontosítani. Ez különösen az alacsony iskolai végzettséggel rendelkező fiatalokra, illetve a migráns háttérrel rendelkező, a csökkent munkaképességű és a fogyatékossággal élő személyekre vonatkozik. Emellett a migráns háttérrel rendelkező gyermekek iskolai teljesítménye továbbra is kihívást jelent.

(8)

A kiváló minőségű közutak ellenére egyre több a torlódás, különösen a nagyvárosok környékén. Ezenkívül dekarbonizálni kell a közlekedési ágazatot, ami beruházási lehetőségeket teremt a fenntartható közlekedési infrastruktúra területén, ideértve az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítését is. Ez hozzájárul a közlekedési ágazat dekarbonizációjához és a közúti torlódások kezeléséhez. A leköszönő kormány tervet terjesztett elő a nagyobb városok körüli torlódások csökkentésére. A terv elfogadása, amely a 2020 és 2030 közötti időszakra 112 milliárd DKK-t (a GDP majdnem 6 %-a) irányoz elő, függőben van.

(9)

Bár a dán gazdaság termelékenységi szintje továbbra is a legmagasabbak között van az Unióban, a termelékenység növekedése évtizedek óta lassul. Az exportáló vállalatok nagyobb termelékenységi növekedést mutatnak, mint a külföldi vállalatokkal való versenytől védett vállalatok. Bár Dánia hozott intézkedéseket a hazai szolgáltató ágazatokban működő vállalatok termelékenységének növelése érdekében, ezen ágazatokban a termelékenység növekedése és a verseny továbbra is elmarad a várakozásoktól. Dánia intézkedéseket vezetett be a pénzügyi ágazaton belüli verseny fokozása érdekében, és folytatta a közüzemi stratégia végrehajtását.

(10)

Több éven át tartó nagymértékű növekedés után a lakásárak túlértékeltnek tűnnek, különösen a főbb városi területeken. 2018-ban azonban a lakásárak emelkedése mérséklődött. Emellett a folyamatos csökkenés ellenére a háztartások adósságállományának a nettó jövedelemhez viszonyított aránya továbbra is a legmagasabbak között van az Unióban. A változó kamatozású és halasztott törlesztésű jelzáloghitelek aránya fokozatosan csökken, de még mindig magas. Úgy tűnik, hogy az új makroprudenciális intézkedések visszaszorították az igen nagymértékű jövedelemarányos eladósodottsággal és hitelfedezeti aránnyal járó új jelzáloghitelek növekedését. A dán hatóságok az elmúlt években aktiválták az anticiklikus tőkepuffert, és intézkedéseket hajtottak végre a bankok ellenálló képességének növelése érdekében, ezenkívül (2021-től hatályos) ingatlanadó-reformot fogadtak el, hogy véget vessenek a prociklikus ingatlanadó-rendszernek. Mindazonáltal a jövedelemszinthez képest rendkívül magas hitelarány, a magas adósságállománynak a magas kamatlábbal szembeni érzékenysége és a túlértékelt lakásárak kombinációja kockázatot jelent a gazdasági és pénzügyi stabilitásra nézve, így a folyamatos nyomon követés indokolt.

(11)

A legnagyobb dániai pénzügyi intézményt érintő nagy pénzmosási botrány miatt a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzése prioritássá vált Dánia számára. A dán parlament politikai megállapodásokat kötött a felügyelet megerősítéséről, illetve egy új, pénzmosás elleni intézkedéscsomagról, amely meghatározza a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó stratégiát. A stratégia nyolc pilléren nyugszik, amelyek között szerepel a felügyeletek, a pénzügyi hírszerző egység és más érdekelt felek közötti együttműködés erősítése. Továbbra is vannak azonban kihívások, és a pénzügyi felügyeletnek további intézkedéseket és iránymutatásokat kell elfogadnia arra vonatkozóan, hogy miként lehet megerősíteni e területek ellenőrzését. Az elfogadásukat követően figyelmet kell fordítani ezen intézkedések hatékony végrehajtására.

(12)

Az uniós alapoknak a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó programozása elősegítheti az ajánlásokban megjelölt hiányosságok egy részének orvosolását, különösen a 2019. évi országjelentés D. mellékletében szereplő területeken. Ez lehetővé tenné Dánia számára, hogy az azonosított ágazatok tekintetében a lehető legoptimálisabban használja fel az említett alapokat, a regionális különbségeket is figyelembe véve.

(13)

A 2019. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte a dán gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2019. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2019. évi konvergenciaprogramot és a 2019. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Dániának címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. Figyelembe vette nemcsak ezek Dánia fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája vonatkozásában képviselt jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintettel arra az igényre, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szintű szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(14)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2019. évi konvergenciaprogramot, és azt a véleményt (6) fogalmazta meg, hogy Dánia várhatóan megfelel a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek,

(1)

A Bizottság 2018. november 21-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2019. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellően figyelembe vette az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérét. Az Európai Tanács a 2019. március 21-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján 2018. november 21-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Németországot azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács a 2019. március 21-i ülésén jóváhagyott. A Tanács 2019. április 9-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (3) (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó 2019. évi ajánlás), amely öt ajánlást fogalmaz meg az euroövezetre vonatkozóan (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlások).

(2)

mivel Németország pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Németországnak gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euroövezetre vonatkozó 2019. évi ajánlást, melyet az alábbi 1. és 2. ajánlás tükröz. Konkrétan, a beruházási intézkedések és a bérnövekedés támogatása elő fogja segíteni az euroövezeti egyensúly helyreállításával kapcsolatos első euroövezeti ajánlás teljesítését, a munkát terhelő adóktól való elmozdulás pedig hozzá fog járulni a munkaerőpiac működésével kapcsolatos harmadik euroövezeti ajánlás teljesítéséhez.

(3)

A Németországra vonatkozó 2019. évi országjelentést 2019. február 27-én tették közzé. Az országjelentés értékelte a Tanács által 2018. július 13-án elfogadott országspecifikus ajánlások (4) végrehajtása terén Németország által elért eredményeket, az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzéseinek megvalósítása terén Németország által elért eredményeket. Az országjelentés emellett magában foglalta az 1176/2011/EU rendelet 5. cikke szerinti részletes vizsgálatot is, amelynek eredményeit szintén 2019. február 27-én tették közzé. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Németországban makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. A folyó fizetési mérleg lassan csökkenő többlete továbbra is magas, és határon átnyúló jelentőséggel bír. 2018-ban a többlet kis mértékben apadt a belső kereslet élénkülésével összefüggésben, és a várakozások szerint az elkövetkező években fokozatosan tovább fog csökkenni, miközben a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárásban meghatározott küszöb felett marad. A többlet a hazai beruházások visszafogott szintjét tükrözi mind a magán-, mind a közszektor megtakarításaihoz képest. A magán- és közberuházások fellendítése érdekében számos intézkedés történt, és a beruházások volumene jelentősen nőtt. Ez hozzájárult a jobbára belső kereslet vezérelte növekedéshez. Mindazonáltal elvárható lett volna, hogy a bruttó hazai termék (GDP) arányában kifejezett beruházás és fogyasztás nagyobb mértékben növekedjen, tekintettel a kedvező finanszírozási feltételekre, a közberuházások – különösen települési szinten jelentkező – lemaradására és a rendelkezésre álló költségvetési mozgástérre. Valamelyest fokozódott a bérnövekedés a szűkülő munkaerőpiac miatt, a reálbérek növekedése azonban továbbra is visszafogott.

(4)

Németország 2019. április 16-án benyújtotta 2019. évi nemzeti reformprogramját, 2019. április 17-én pedig 2019. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(5)

Az európai strukturális és beruházási alapoknak (esb-alapok) a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

Németország jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik. 2019. évi stabilitási programjában a kormány a GDP ½ és ¾ %-a közötti költségvetési többletet tervez a 2019 és 2023 közötti időszakra. Az újraszámított strukturális egyenleg (6) alapján a középtávú költségvetési célt – a GDP 0,5 %-ának megfelelő strukturális hiányt – Németország továbbra is, a programidőszak egésze során túlteljesíti. A 2019. évi stabilitási program szerint a GDP-arányos államadósság 2019-ben várhatóan a Szerződés szerinti, a GDP 60 %-ában meghatározott referenciaérték alá esik vissza, majd 2023-ra fokozatosan 51¼ %-ra csökken. Az említett költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv kedvező. A Bizottság 2019. tavaszi előrejelzése alapján a strukturális egyenleg 2019-ben várhatóan a GDP 1,1 %-ának, 2020-ban pedig a GDP 0,8 %-ának megfelelő többletet mutat majd, vagyis meghaladja a középtávú költségvetési célt. Az államadósság az előrejelzés szerint tartósan csökkenő pályán marad. Összességében a Tanács véleménye az, hogy Németország az előrejelzések szerint 2019-ben és 2020-ban meg fog felelni a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek. Ugyanakkor a középtávú költségvetési cél betartása mellett fontos lenne a költségvetési és strukturális politikával biztosítani a magán- és a közberuházások tartós növekedési trendjét, mindenekelőtt regionális és települési szinten.

(7)

A köz- és a magánberuházások jelentős mértékben növekedtek 2018-ban, azonban a beruházási hányad továbbra is az euroövezeti átlag alatt van. A közberuházások 2018-ban nominális értéken 7,7 %-kal, reálértéken 3,8 %-kal nőttek, de még több erőfeszítésre van szükség a jelentős beruházási lemaradás felszámolásához, különösen az infrastrukturális és oktatási beruházások terén. A közberuházások reálnövekedése az elmúlt három évben pozitív volt, negatív növekedési ütemű periódus után. A települési szintű beruházások névleges értéke csak a 2018-as évben majdnem egyötödével nőtt. Ez tükrözi a kormány beruházás-élénkítésre irányuló erőfeszítéseit. A települési szintű beruházások ennek ellenére továbbra is alacsonyabbak az értékcsökkenésnél. A KfW állami fejlesztési bank 2019. évi települési szintű felmérésének adatai szerint a 2018-ra felhalmozódott, észlelt beruházási lemaradás a GDP 4 %-át tette ki. A kedvező költségvetési helyzetre tekintettel ez azt jelzi, hogy a kormányzat minden szintjén, különösen regionális és települési szinten lehetőség van a beruházások növelésére. Az állami infrastruktúrába való beruházást továbbra is a települési szintű kapacitási és tervezési korlátok tartják vissza. Intézkedéseket hoztak e korlátok leküzdésére, azonban a tartós, kézzelfogható eredmények egyelőre még nem láthatók. Ezenkívül javítani lehetne a digitális közszolgáltatásokon és a közbeszerzésen. A magánberuházások jelentősen növekedtek, de nem minden eszköztípusban. A berendezésekbe való beruházások erősen növekedtek a rekordszintű kapacitáskihasználásnak megfelelően. A lakásbefektetések továbbra is szárnyalnak. Az építőipari ágazatban azonban korlátozott kapacitások és áremelkedések mutatkoznak. A nem lakáscélú építkezés lassan növekedett reálértéken, ami azt jelzi, hogy az alapvető infrastruktúra valószínűleg nem fedi le a gazdaság igényeit.

(8)

Az oktatásra fordított közkiadások 2017-ben változatlanul a GDP 4,1 %-át tették ki, ami a 4,6 %-os uniós átlag alatt marad. Az összes kormányzati kiadás 9,3 %-át fordították az oktatásra, ami szintén a 10,2 %-os uniós átlag alatt van. 2017-ben az oktatási és kutatási kiadások továbbra is a GDP 9 %-át tették ki, így nem érték el a GDP 10 %-ában megállapított nemzeti célt. Még ha az oktatási kiadások reálértéken növekedtek is, a demográfiai változások következtében tovább nőtt a jelentős beruházási lemaradás. Ígéretesek azok a jogszabályi változások, amelyek lehetővé teszik a szövetségi kormánynak a digitális oktatásba irányuló közvetlen befektetéseket a szövetségi tartományok által rendelkezésre bocsátott forrásokon kívül (Digitalpakt), de az eredmények egyelőre még nem láthatók. Az olyan kihívások, mint a növekvő diáklétszám, a tanárhiány, a digitalizáció és a kisgyermekkori nevelés és gondozás további bővítése, megfelelő közfinanszírozást tesznek majd szükségessé. Németország potenciális növekedésének fokozása, valamint a technológiai változáshoz való alkalmazkodás szempontjából döntő fontosságú, hogy növelje az oktatásra, valamint a kutatásra és innovációra fordított kiadásokat.

(9)

Németország az elmúlt években előrelépést tett a kutatás-fejlesztési intenzitásának (K+F-intenzitás) növelése terén, főként a nagyvállalatok K+F kiadásainak növekedése miatt, elsősorban a közepes, illetve csúcstechnológiai ágazatokban, különösen a gépjárműiparban. A kis- és középvállalkozások (kkv-k) K+F-intenzitása jóval az uniós átlag alatti és folyamatosan csökken. A nagyvállalatokkal szemben a kkv-k kevésbé profitálnak az állami kutatóintézetekkel való együttműködésből. E két tényező, melyek hosszú távon csökkenő trendet mutatnak, negatívan hatnak az üzleti innovációra. Döntő fontosságúak a K+F területére irányuló további beruházások, nemcsak azért, hogy növelni lehessen az innovációs kapacitást és a termelékenységet a gazdaság egészében, hanem az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és körforgásos gazdaságra való áttérés elősegítése érdekében is, különösen a fenntartható közlekedés, a környezetbarát energiatechnológiák, az ökoinnováció és az újrahasznosítás területén, valamint az állami kutatási ágazat teljesítményének és az e célokhoz való hozzájárulásának a további növelését illetően.

(10)

A német gazdaság digitalizációja lassan halad előre, a kkv-k továbbra is lassan alkalmazzák a digitális technológiákat. Németország lemaradt a nagyon nagy kapacitású, széles sávú (gigabites sebességű) hálózatok országos szintű telepítése terén, elsősorban a vidéki területeken, ahol a beruházások fokozása javíthatná a termelékenység növekedését. A német háztartások csupán 9 %-a kapcsolódott (2018 közepén) a nagy teljesítményű optikai szálas hálózatokhoz, szemben a 30 %-os uniós átlaggal. Ehelyett a szolgáltatók részéről előnyben részesített technológiai megoldás továbbra is a meglévő rézkábel-hálózatok korszerűsítése (vektorizálás). Míg számos szolgáltatás csak nagyon nagy sebességű internetkapcsolattal nyújtható, 2017-ben 23 700 üzleti park nem kapcsolódott optikai szálas hálózathoz és az összes vállalkozás 28 %-ának nem volt hozzáférése legalább 50 megabites hálózatokhoz. A hálózati összekapcsoltság hiánya visszafogja a beruházásokat, különösen a kkv-k esetében, amelyek közül sok vidéki vagy városkörnyéki területen működik. Továbbra is döntő fontosságú az ultragyors (≥ 100 Mbps) széles sávú infrastruktúra vidéki területeken történő kiépítését célzó állami beavatkozás, és célszerű lenne feltárni a támogatásokon túlmutató különböző lehetőségeket. A digitális közszolgáltatások és az elektronikus egészségügy teljesítménye messze elmarad az uniós átlagtól. A német internetfelhasználóknak csak 43 %-a vett igénybe e-kormányzati szolgáltatásokat 2018-ban (szemben a 64 %-os uniós átlaggal). Ami az e-egészségügyet illeti, a németek 7 %-a vett igénybe online egészségügyi és gondozási szolgáltatásokat (szemben a 18 %-os uniós átlaggal). Az e-receptet a háziorvosok 19 %-a alkalmazza (szemben az 50 %-os uniós átlaggal).

(11)

Németországban több beruházásra van szükség a közlekedési infrastruktúrába és a tiszta mobilitási megoldásokba a mobilitás és a levegő minőségével kapcsolatos kihívások kezelése, valamint az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás támogatása érdekében. A közúti közlekedésből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás az elmúlt öt évben növekedett. Németországban a levegőminőség komoly aggodalomra ad okot, különösen a városi területeken, ahol a közlekedés a káros NOx-kibocsátások mintegy 60 %-áért felelős. A teherfuvarozás előnyére válna, ha fejlesztenék az intermodális megoldásokat. A személyautók messze a leggyakrabban igénybe vett közlekedési eszközök a napi ingázáshoz, a forgalmi torlódásokban töltött átlagos idő évente körülbelül 30 óra. Becslések szerint a forgalmi torlódások és a parkolóhelyek keresésének költsége évi 110 milliárd euróra tehető, ami Németország GDP-jének közel 4 %-ának felel meg. Jóllehet az alternatív üzemanyaggal működő, újonnan regisztrált gépjárművek száma meredeken nőtt, a számuk továbbra is alacsony. Az autómegosztás kihasználtsága még mindig nem kellő mértékű. Jelentős köz- és magánberuházásokra lesz szükség az akkumulátorok és a kritikus fontosságú nyersanyagok új ellátási láncai tekintetében is.

(12)

Németország villamosenergia-hálózatai lassan alkalmazkodnak a megújulóenergia-termeléshez, továbbra is jelentős beruházásokra van szükség az átviteli és elosztási hálózatokba. Komoly késedelmek tapasztalhatók számos projekt megvalósításában, ami jelentős költségeket okozott a német és európai villamosenergia-hálózatok és villamosenergia-piacok számára. Az energiahálózat bővítéséről szóló 2009. évi törvényben szereplő 1 800 kilométernyi hálózati projektekből mindössze 800 kilométernyi valósult meg 2018 második negyedévéig, részben a lakosság ellenállása miatt. A hálózat bővítésének késedelme magasabb átviteli túlterheltségi költségekhez fog vezetni és több torzulást fog okozni a piac működésében mind Németországban, mind pedig a határokon túl. Az ágazatok összekapcsolását, a diverzifikációt és a megfelelő hálózati infrastruktúrát előmozdító energiahálózatokba történő beruházások döntő fontosságúak az energiarendszer rugalmassága és a gazdaság különböző ágazataiban az energia- és éghajlat-politikai célok elérését szolgáló integráció javítása céljából.

(13)

Németországban kevésbé megfizethetővé vált a lakhatás. 2015 óta a bérleti díjak és a lakásárak is gyorsabban nőttek a hosszú távú átlagaiknál, különösen a nagyvárosokban. 2017-ben a 65. életévüket betöltött személyek 20 %-a Németországban túlzott lakhatási költségekkel szembesült (vagyis a teljes lakhatási költség a rendelkezésre álló jövedelmük több mint 40 %-át tette ki), miközben a 65. életévüket betöltött európaiak esetében ez az arány 10 %. A legalacsonyabb jövedelemmel rendelkező népesség esetében a lakásköltség-túlterheltségi arány 10 százalékponttal haladta meg a 35,3 %-os uniós átlagot. A kormány erre bizonyos intézkedésekkel reagált, többek között a bérletidíj-emeléseket korlátozó lakbérplafonnal (Mietpreisbremse), új ingatlanok vásárlását támogató programmal (Baukindergeld), valamint az alaptörvény módosításával, melynek értelmében lehetővé válik szövetségi szinten a szociális lakások építésének pénzügyi támogatása. Mindazonáltal az új építésű lakások száma továbbra is jelentősen elmarad a kereslet mögött, és messze nem éri el a kormány által meghatározott célt, vagyis az évi 375 000 lakást. Szükség lehet további intézkedésekre, például a szociális lakások építésének felgyorsítására, a közlekedési lehetőségek javítására, valamint a földhasználati és építési szabályozás reformjára.

(14)

A belső piacon belüli integráció különösen előnyös Németország számára, és fontos szerepet játszik a további fejlődésében. A németországi üzleti szolgáltatások ágazatában a verseny előtt álló akadályok azonban továbbra is magasak a többi tagállamhoz képest. Ez számos területet érint, beleértve az olyan szabályozott szakmák területeit, mint az építészet, a mérnöki tevékenységek és a jogi szolgáltatások, ahol az ilyen szabályozási korlátozások – például a fenntartott tevékenységek és az árakra és díjakra vonatkozó szabályozás – elfojtják a versenyt. Ugyanakkor a nem szabályozott üzleti szolgáltatásokat is több, az általános üzleti környezetre vonatkozó korlátozás érinti más tagállamokhoz képest. Az üzleti szolgáltatások szabályozásának a verseny fokozása érdekében történő módosítása növelné a beruházások és a gazdasági tevékenységek hatékonyságát és eredményességét.

(15)

A korábbi években tapasztalt némi javulás után az elmúlt évben csak kevés előrelépés történt Németország adórendszerének reformja terén a hazai magánberuházások és a növekedés ösztönzése érdekében. Az adórendszer továbbra is összetett, torzítja a döntéshozatalt, például a munkaerőpiaci részvétel, a beruházások és a finanszírozás terén, és hatékonyabb ösztönzőket biztosíthatna a beruházások és a fogyasztás számára. A legnagyobb előrelépés a munkát terhelő adók terén történt, de ennek eredménye még nem látható az adatokban. Továbbra is lehetőség van a munkát terhelő, torzító hatású adók csökkentésére a munkát terhelő adóktól az inkluzív és fenntartható növekedést jobban támogató bevételi források felé való elmozdulással. 2018-ban a munkából származó jövedelmek adóztatása (az adóék) továbbra is az egyik legmagasabb volt az Unióban, mind az átlagos, mind az alacsony keresettel rendelkezők körében. A munkavállalók társadalombiztosítási járulékai különösen magasak más országokkal összehasonlítva: a társadalombiztosítási járulékok összességükben az adóék közel kétharmadát teszik ki, míg a jövedelemadó az adóék egyharmadát. Ezzel szemben a környezetvédelmi adók GDP-hez viszonyított aránya a legalacsonyabbak közé tartozik az Unióban. A tőkeköltség és a régiónként eltérő átlagos tényleges társaságiadó-kulcs a legmagasabbak között van az Unióban. Az átlagos tényleges adókulcs (nemzeti szinten összesítve) 28,8 %-ot tett ki, szemben a 20 %-os uniós átlaggal. A társasági adó, a helyi iparűzési adó és a szolidaritási különadó együttes alkalmazása miatt a társasági adózás rendszere összetett, jelentős adminisztratív költségekkel jár és torzítja a beruházások szintjét és helyét. Emellett a társasági adó torzítja a finanszírozási döntéseket, azokat a hitelfinanszírozás irányába tereli, melynek értéke a becslések szerint a harmadik legmagasabb az Unióban a 2017. évi adatok szerint. A sajáttőke-bevonás költségeinek csökkentése növelhetné a magánszektorbeli beruházásokat és erősíthetné a viszonylag kevéssé fejlett kockázatitőke-piacot.

(16)

A munkaerőpiac továbbra is erős, miközben bizonyos csoportok munkaerőpiaci potenciálját nem használják ki kellő mértékben. A foglalkoztatási ráta a 20–64 éves korcsoportban 2018 negyedik negyedévében elérte a 79,9 %-ot, ami az egyik legmagasabb az Unióban. A munkanélküliség 2019 elejére minden eddiginél alacsonyabb szintre, 3,2 %-ra esett vissza. Egyre érzékelhetőbb a betöltetlen álláshelyek magas aránya és a munkaerőhiány, ami egyes régiókban és ágazatokban jelentősen visszafogja a termelést. Ugyanakkor egyes csoportok – például a nők és a migráns hátterűek – munkaerőpiaci potenciálját nem használják ki kellőképpen. Németországban nagyon magas, 46,7 %-os a nők részmunkaidős foglalkoztatásának aránya. A munkát terhelő adók továbbra is viszonylag magasak, többek között az alacsonyabb keresettel rendelkezők körében. A házaspárok közös jövedelemadózására vonatkozó különös szabályok (Ehegattensplitting) kevésbé ösztönzik a második keresőket arra, hogy hosszabb munkaidőt vállaljanak. A migráns hátterű személyek foglalkoztatási aránya jóval alacsonyabb a nem migráns hátterűekhez képest és különösen nagy a szakadék a nők körében. Intézkedéseket hoztak a menekültek munkaerőpiaci integrációjának támogatására, de továbbra is vannak kihívások, ideértve a német nyelv ismeretének hiányát, a hiányzó vagy át nem vihető képesítéseket, a gyermekek és a rokonok gondozásával járó feladatokat, valamint a német munkaerőpiac informális szabályaival kapcsolatos tapasztalatok hiányát.

(17)

A „baby boom” generáció nyugdíjba vonulása nagyobb mértékben érinti Németországot, mint más tagállamokat. Hosszú távon ez a demográfiai változás próbára teszi a német államháztartást, kihívások elé állítja a nyugdíjak megfelelőségét, és ronthatja a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett idősebb (65. életévét betöltött) népesség jelenleg alacsony arányát. 2040-re az ország várhatóan az állami nyugdíjak GDP-hez viszonyított arányának egyik legnagyobb (a GDP akár 1,9 százalékát kitevő) növekedésével fog szembesülni az Unióban, míg az állami nyugdíjellátási arány várhatóan 4,4 százalékponttal 37,6 %-ra csökken az idősödésről szóló 2018-as jelentés szerint (Európai Bizottság, 2018d). A közelmúltbeli nyugdíjreformok bizonyos csoportok számára növelték a juttatások szintjét, ugyanakkor nem egyértelmű, hogy az elért szociális előnyök arányosak-e azok jelentős költségvetési terheivel. A kormány két „határvonalat” (doppelte Haltelinie) is meghatározott: a nyugdíjjárulék maximális mértékét 20 %-ban, a jövedelemhelyettesítés minimális mértékét 48 %-ban állapította meg 2025-ig. E korlátok megtartása várhatóan jelentős költségvetési transzfereket tesz majd szükségessé, ami tovább növeli a fiatalabb generációk terheit. Továbbra is problémát jelent az alacsony jövedelmű munkavállalók nyugdíjjövedelmének megfelelősége.

(18)

Az egyre növekvő munkaerőhiány ellenére a reálbérek növekedése továbbra is mérsékelt, míg a nominális jövedelmek 2018-ban 3,1 %-kal emelkedtek. A 2018. évi általános bérnövekedés, mely kis mértékben meghaladta a termelékenység növekedését, többek között arra is visszavezethető, hogy nőtt a foglalkoztatás a jobban fizetett teljes munkaidős állásokban, és csökkent a marginális részmunkaidős foglalkoztatás aránya a teljes foglalkoztatottságban. A kollektív szerződéseket illetően a lefedettség mértéke tovább csökkent (2016-ról 2017-re 2 százalékponttal), nyugaton 49 %-ra, keleten pedig 34 %-ra. Jelentős különbségek vannak az ágazatok között a lefedettség tekintetében, mely a közszférában és az iparban nagyobb, míg a szolgáltatási ágazatban sokkal kisebb. Az alacsony bérezésű munkavállalók általában véve profitáltak a minimálbér 2015. évi bevezetéséből. A béreloszlás alján, nevezetesen a két legalacsonyabb decilisben mért órabérek jelentősen emelkedtek. Ugyanakkor az alacsony bérű munkavállalók aránya, mely 2017-ben 22,5 % volt, továbbra is jelentősen meghaladja az uniós átlagot. 2010 és 2018 között 6,8 %-kal csökkent a csak „miniállásokban” foglalkoztatottak száma, a társadalombiztosítás szempontjából biztosított foglalkoztatás pedig ugyanebben az időszakban mintegy 18,1 %-kal emelkedett. A bérnövekedést előmozdító feltételek megerősítése támogatná a belső keresletet, és hozzájárulna az egyensúly helyreállításához az euroövezetben.

(19)

Németországban alacsony az oktatásban a felfelé irányuló társadalmi mobilitás. A nemzeti források megerősítik, hogy csak némi előrelépés történt a társadalmi-gazdasági háttér oktatási eredményekre gyakorolt hatásának csökkentése terén. Németország jó eredményeket ért el a közelmúltban érkezett migránsok és menekültek oktatásba és képzésbe való integrálása terén. A migráns háttérrel rendelkezők azonban jellemzően nagyobb kihívásokkal néznek szembe, mint a nem migráns hátterűek (pl. a korai iskolaelhagyók aránya, valamint nehézséget jelent a tanulószerződéses gyakorlati képzésben való részvétel). Az egyre heterogénebb osztályok miatt komoly erőfeszítésekre van szükség a tanári szakma megerősítéséhez a már egyébként is jelentős tanárhiány mellett. A munkavállalók jövőbeli munkaerőpiaci teljesítménye szempontjából aggodalomra ad okot az alkalmazottak felnőttoktatásban való részvételének aránya, különösen az írás-olvasási alapkészségekkel nem rendelkező 6,2 millió felnőtt esetében.

(20)

Bár csökkent a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya a 2014. évi csúcsértékről, az esélyegyenlőség előtt álló kihívások továbbra is fennállnak. Konkrétan, a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázata 2017-ben 67 százalékponttal nagyobb volt az alacsony képzettségű szülők gyermekei esetében, mint a magasan képzett szülők gyermekei körében. Ez a különbség jóval nagyobb az uniós átlagnál (53,9 százalékpont).

(21)

Az uniós alapoknak a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó programozása elősegítheti az ajánlásokban megjelölt hiányosságok egy részének orvosolását, különösen a 2019. évi országjelentés D. mellékletében szereplő területeken. Ez lehetővé tenné Németország számára, hogy az azonosított ágazatok tekintetében a lehető legoptimálisabban használja fel az említett alapokat, a regionális különbségeket is figyelembe véve.

(22)

A 2019. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte a német gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2019. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2019. évi stabilitási programot és a 2019. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Németországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak azoknak Németország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(23)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2019. évi stabilitási programot, és azt a véleményt (7) fogalmazta meg, hogy Németország várhatóan megfelel a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek.

(24)

A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2019. évi nemzeti reformprogramot és a 2019. évi stabilitási programot. A Tanácsnak az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 1. és 2. ajánlás tükrözi. Ezek az ajánlások hozzájárulnak az euroövezetre vonatkozó 2019. évi ajánlás, különösen az első euróövezeti ajánlás végrehajtásához is. Az alábbi 1. ajánlásban említett költségvetési politikák hozzájárulnak többek között a folyó fizetési mérleg jelentős többletéhez kapcsolódó egyensúlytalanságok kezeléséhez,

(1)

A Bizottság 2018. november 21-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2019. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellően figyelembe vette az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérét. Az Európai Tanács a 2019. március 21-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) alapján 2018. november 21-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Észtországot nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euróövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács a 2019. március 21-i ülésén jóváhagyott. A Tanács 2019. április 9-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (3) (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó 2019. évi ajánlás), amely öt ajánlást fogalmaz meg az euroövezetre vonatkozóan (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlások).

(2)

mivel Észtország pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Észtországnak gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euróövezetre vonatkozó 2019. évi ajánlást, melyet az alábbi 2. és 3. ajánlás tükröz. Mindenekelőtt a beruházásokkal kapcsolatos gazdaságpolitikának a meghatározott területekre történő összpontosítását célzó intézkedések fognak hozzájárulni a beruházások támogatására irányuló második euroövezeti ajánlás megvalósításához.

(3)

Az Észtországra vonatkozó 2019. évi országjelentést 2019. február 27-én tették közzé. Az országjelentés értékelte a Tanács által 2018. július 13-án elfogadott országspecifikus ajánlások (4) végrehajtása terén Észtország által elért eredményeket, az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzéseinek megvalósítása terén Észtország által elért eredményeket.

(4)

Észtország 2019. május 30-án benyújtotta 2019. évi nemzeti reformprogramját, 2019. április 30-án pedig 2019. évi stabilitási programját.

(5)

Az európai strukturális és beruházási alapoknak (esb-alapok) a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

Észtország jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik. A 2019. évi stabilitási programot változatlan szakpolitikát feltételezve nyújtották be. A program azt vetíti előre, hogy az államháztartási egyenleg a bruttó hazai termék (GDP) 0,6 %-ának megfelelő 2018. évi költségvetési hiányhoz képest 2019-ben a GDP 0,2 %-ának, 2020-ban pedig a GDP 0,3 %-ának megfelelő hiányt fog elérni, míg 2022-re az egyenleg a GDP 0,7 %-ának megfelelő hiányt mutat majd. Az újraszámított strukturális egyenleg (6) alapján a középtávú költségvetési célt – a GDP 0,5 %-ának megfelelő strukturális hiány – várhatóan nem tervezik elérni a 2019. évi stabilitási program időszakában. A GDP-arányos államadósság-ráta az előrejelzés szerint 2022-re a GDP 5,3 %-ára csökken. A költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv optimista. A tervezett hiánycélok elérésének támogatásához szükséges intézkedések nincsenek meghatározva, ami kockázatot jelent a bevételbecslés tekintetében.

(7)

Tekintettel a Bizottság 2018. őszi előrejelzésére, amely szerint 2019-ben közelebb kerülnek a középtávú költségvetési célhoz, illetve az előírt kiigazítás befagyasztására vonatkozó szabályokkal összhangban, a nettó elsődleges államháztartási kiadások nominális növekedési rátája nem haladhatja meg a 4,9 %-ot, ami a 2019. évi 0,3 %-os éves strukturális kiigazításnak felel meg. A Bizottság 2019. évi tavaszi előrejelzése alapján fennáll a kockázata annak, hogy 2019-ben jelentős lesz az eltérés ettől a követelménytől.

(8)

2020-ban, tekintettel Észtországnak a GDP 2,7 %-ának megfelelő előrevetített kibocsátási résére és a becsült potenciális növekedési ráta alatti előrevetített GDP-növekedésre, a nettó elsődleges államháztartási kiadások nominális növekedési rátája nem haladhatja meg a 4,1 %-ot, összhangban a Stabilitási és Növekedési Paktum keretében közösen elfogadott kiigazítási követelménymátrix által előírt, a GDP 0,6 %-ának megfelelő strukturális kiigazítással. Változatlan szakpolitikát feltételezve a Bizottság 2019. évi tavaszi előrejelzése alapján fennáll a kockázata annak, hogy 2020-ban Észtország jelentősen eltér ettől a követelménytől. Összességében a Tanács véleménye az, hogy 2019-től meg kell tenni a szükséges intézkedéseket a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek való megfelelés biztosítása érdekében.

(9)

A pénzmosás megelőzése elsődleges prioritássá vált Észtország számára a nagy pénzmosási botrányok miatt. Észtország megerősítette a pénzmosás elleni keretrendszerét, és az észt bankszektorban jelentősen csökkent a külföldi betétek aránya. A kihívások azonban nem szűntek meg. Míg az észt kormány további intézkedéseket és iránymutatásokat vezetett be azzal kapcsolatban, hogy miként lehet tovább erősíteni a megelőzést ezen a területen, az észt parlament még nem fogadta el a pénzmosás elleni felügyelet kapacitásainak növelését célzó jogalkotási kezdeményezést. Az elfogadásukat követően figyelmet kell fordítani ezen intézkedések hatékony végrehajtására.

(10)

A szakemberhiány és a strukturális munkaerőhiány az üzleti beruházások fő akadályai közé tartoznak, és korlátozzák a termelékenység nagyobb arányú növekedését. Észtország az elmúlt években átfogó reformokat hajtott végre, de a munkaerőpiaci tendenciák és a munkaképes korú népesség csökkenése hosszú távú kihívások elé állította az oktatási és képzési rendszert. E kihívások közé tartozik a korai iskolaelhagyók még mindig magas aránya, az iskolarendszer nem teljeskörű átszervezése; a felsőoktatás, illetve a szakképzés elégtelen munkaerőpiaci relevanciája; valamint a tanárok elöregedéséhez és a szakma alacsony vonzerejéhez kapcsolódó kihívások. Bár a felnőttképzésben való részvétel javul, a munkaerő kompetencia- és készségfejlesztése nem elég gyors ahhoz, hogy lépést tartson a munkaerőpiaci trendekkel. Az azonosított készségigények közül az elégtelen innovációs kapacitás terén mutatkozik az egyik legnagyobb hiányosság. Az információs és kommunikációs technológiai szakemberek magas aránya ellenére a vállalkozások korlátozott mértékben biztosítanak digitális készségekkel kapcsolatos képzéseket. Az oktatási és képzési rendszer munkaerőpiaci relevanciájának javítása – többek között a pályaorientációba való beruházás, a korai iskolaelhagyás elleni küzdelem és a készségigények jobb előrejelzése révén – hozzájárulna ahhoz, hogy az emberek a megfelelő készségekkel rendelkezzenek. Emellett a tanárok munkakörülményeinek, a tanítás minőségének, valamint a demográfiai és gazdasági tendenciákra reagáló oktatási politikáknak a javítása növelné az oktatási és képzési rendszer kapacitását.

(11)

A javulás ellenére a szegénység, a társadalmi kirekesztettség és a jövedelmi egyenlőtlenség továbbra is magas, különösen az idősebbek körében. 2017-ben a 65 év felettiek mintegy 42 %-a volt kitéve a szegénység és a társadalmi kirekesztettség kockázatának az Unió 15 %-os átlagához képest. A szociális juttatások még mindig nem képesek hatékonyan csökkenteni a szegénységet, és a szociális védőháló is gyenge. A jó minőségű és megfizethető szociális szolgáltatások biztosítását akadályozza az egészségügyi és a szociális ellátási szolgáltatások közötti gyenge koordináció, valamint az, hogy az önkormányzatok nem mindig képesek felmérni a szociális szolgáltatások iránti igényeket és megfelelni azoknak. Ezenkívül az egyéneknek önállóan kell fedezniük a hatóságok által nyújtott szolgáltatások költségeinek nagy részét. Észtországban a tartós ápolásra-gondozásra fordított kiadások nem érték el az uniós átlag felét (a GDP 0,6 %-a, a 2016. évi 1,6 %-hoz képest). Nincsenek megelőző intézkedések vagy támogatási rendszer a házi gondozók terheinek enyhítésére. A kielégítetlen egészségügyi szükségletek aránya továbbra is az egyik legmagasabb az Unióban (11,7 %), ami az egészségügyi rendszer hozzáférhetőségével és hatékonyságával kapcsolatos problémákat jelzi. Ezek a kihívások rámutatnak arra, hogy megfizethető és jó minőségű szociális és egészségügyi szolgáltatásokat kell integrált módon biztosítani, és ki kell dolgozni egy átfogó, tartós ápolási-gondozási keretrendszert. A társadalmi befogadást – többek között a szociális infrastruktúrát – támogató beruházások előmozdítanák az inkluzív növekedést.

(12)

A nemek közötti bérszakadék 2017-ben 25,6 % volt, amely továbbra is a legmagasabbak között van az Unióban, és ez az érték kissé magasabb az előző évinél. Ezenkívül a gyermekvállalás az uniós átlagnál jóval nagyobb hatást fejt ki a nők foglalkoztatására (25,2 %, illetve 9,0 %). A hosszú szülői szabadság a nők esetében gyakran eredményez lassabb szakmai előmenetelt. A nők általában rosszabbul fizetett gazdasági ágazatokban és szakmákban dolgoznak, bár iskolai végzettségük magasabb, mint a férfiaké. A közelmúltbeli intézkedések rugalmasabbá tették a szülői szabadságot és a juttatási rendszert azzal a céllal, hogy megkönnyítsék a szülők munkaerőpiacra való visszatérését. Javult a gyermekgondozás igénybevétele. Ugyanakkor az olyan tényezők, mint a gazdasági tevékenység, a foglalkozás, az életkor, a munkatapasztalat vagy a munkaidő, csak részben magyarázzák a nemek közötti bérszakadékot; a 11,5 %-os uniós átlaghoz képest a 20 %-os bérszakadék nem indokolt. A fizetések átláthatósága segíthet a nemek közötti magas bérkülönbség okainak jobb megértésében. A gyermekgondozásba és az aktív munkaerőpiaci intézkedésekbe történő folyamatos beruházás elősegítené a nők foglalkoztatását. Emellett a szociális partnerekkel való együttműködés és a kapacitásuk erősítése továbbra is fontos szerepet játszik a tágabb kontextusban.

(13)

mivel Észtország alacsony népsűrűségű, peremterületen lévő ország, a jól működő és összekapcsolt közlekedési rendszer kulcsfontosságú az ország gazdasági tevékenységei és exportja szempontjából. Észtország közlekedési infrastruktúrája esetében hiányosságok tapasztalhatók az összekapcsoltság és a fenntarthatóság tekintetében. A vasút és az intermodális szállítás továbbra sem elég fejlett. Ezenkívül az elmúlt 5 évben nőtt a közúti közlekedésből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás. További innovatív és fenntartható megoldások segíthetnek a közlekedési torlódások és a közúti közlekedéssel kapcsolatos problémák kezelésében. Észtország villamosenergia-rendszerének a kontinentális európai hálózattal való összehangolása kulcsfontosságú a villamosenergia-ellátás biztonságának garantálásához az egész balti-tengeri régióban. Az infrastrukturális beruházások hozzájárulnának az észt vállalatok versenyképességének javításához.

(14)

A kutatási és fejlesztési beruházások alacsony szintje miatt – különösen a magánszektor esetében – Észtország termelékenysége elmarad az átlagtól. Míg 2017-ben a kutatásra és fejlesztésre fordított közkiadások valamivel az uniós átlag alatt maradtak, az üzleti beruházások csupán a GDP 0,61 %-át, azaz körülbelül az uniós átlag felét tették ki. A vállalatok, különösen a kis- és középvállalkozások (kkv-k), alacsony arányban számolnak be kutatási és innovációs tevékenységekről. A nem kutatási és fejlesztési innovációs kiadások csökkennek, és a tudomány és a vállalkozások közötti együttműködés gyenge. E tényezők némelyike negatívan befolyásolja az ország innovációs teljesítményét és termelékenységét. A kutatásba, fejlesztésbe és innovációba – többek között a vállalkozások digitalizálásába és automatizálásába – történő célzottabb beruházások növelnék Észtország termelékenységét és versenyképességét. Hasonló eredménnyel járna a gazdasági szempontból releváns kutatási témák fontossági sorrendjének hatékonyabb megállapítása is. Az észt hatóságok számos intézkedést dolgoztak ki és hajtottak végre a kutatási és innovációs rendszer hiányosságainak orvoslására, ám ezek hatása továbbra is korlátozott.

(15)

Az erőforrás- és energiahatékonyság terén továbbra is fennállnak kihívások. Észtország ökoinnovációs teljesítménye nem tükrözi teljes mértékben az ország potenciálját, és a 60-as ökoinnovációs összesített pontszáma 40 %-kal az uniós átlag alatt van. Bár az utóbbi években megfigyelhető volt némi javulás, Észtország erőforrás-termelékenysége az uniós átlagnál körülbelül háromszor rosszabb, és az EU többi országához képest egyre nagyobb a különbség. Az észt kkv-knek csak egy kis része tesz lépéseket erőforrás-hatékonyságának javítása és környezetbarátabbá válása érdekében. Emellett a gazdaságnak nagy az energiaintenzitása, és az energiafogyasztás szintje jóval meghaladja az uniós átlagot. Minden észt régió le van maradva az erőforrás- és energiahatékonyság javítása terén. A közlekedési ágazatban Észtország a 2017. évi 0,4 %-os értékkel jóval elmarad a megújuló energia 10 %-os arányára vonatkozó nemzeti célkitűzéseitől. Az erőforrás- és energiahatékonyság előmozdítása – különösen az építőipari ágazatban –, valamint a körforgásos gazdaság támogatása – többek között a beruházások növelése révén – szintén hozzájárulna a versenyképesebb és fenntarthatóbb gazdaság megteremtéséhez.

(16)

Észtországban a fizetésképtelenségi eljárások körülbelül három évet vesznek igénybe, a visszafizetési ráta pedig valamivel 40 % fölött van. Emiatt munkaerő- és pénzügyi források ragadnak benn kevésbé termelékeny vállalatoknál. Mindez akadályozza a beruházásoknak és a vállalkozások finanszírozásának az ösztönzését. Ezenkívül fontos lenne a fizetésképtelenségi keret reformja annak érdekében, hogy lerövidüljön a fizetésképtelenségi eljárások időtartama, és növekedjen a hitelezők visszafizetési rátája. Ez főként a fizetésképtelenséget megelőző és azt követő szerkezetátalakítási eljárások alkalmazásának ösztönzését, valamint a vállalatok feldarabolásának megakadályozását foglalhatja magában.

(17)

Az uniós alapoknak a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó programozása elősegítheti az ajánlásokban megjelölt hiányosságok egy részének orvosolását, különösen a 2019. évi országjelentés D. mellékletében szereplő területeken. Ez lehetővé tenné Észtország számára, hogy az azonosított ágazatok tekintetében a lehető legoptimálisabban használja fel az említett alapokat, a regionális különbségeket is figyelembe véve.

(18)

A 2019. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte az észt gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2019. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2019. évi stabilitási programot és a 2019. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Észtországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak ezek Észtország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája vonatkozásában képviselt jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintettel arra az igényre, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szintű szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(19)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2019. évi stabilitási programot, és véleményét (7) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi,

(1)

A Bizottság 2018. november 21-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2019. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellően figyelembe vette az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérét. Az Európai Tanács a 2019. március 21-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján 2018. november 21-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Írországot azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács 2019. március 21-én jóváhagyott. A Tanács 2019. április 9-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (3) (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó 2019. évi ajánlás), amely öt ajánlást fogalmaz meg az euroövezetre vonatkozóan (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlások).

(2)

Mivel Írország pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Írországnak gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euroövezetre vonatkozó 2019. évi ajánlást, melyet az alábbi 1. és 3. ajánlás tükröz. Mindenekelőtt a beruházásokkal kapcsolatos gazdaságpolitikának a meghatározott területekre történő összpontosítása, valamint adóintézkedések bevezetése fogja elősegíteni a beruházások támogatására, az államháztartás javítására és az agresszív adótervezés elleni küzdelemre irányuló második euroövezeti ajánlás teljesítését.

(3)

Az Írországra vonatkozó 2019. évi országjelentést 2019. február 27-én tették közzé. Az országjelentés értékelte a Tanács által 2018. július 13-án elfogadott országspecifikus ajánlások (4) végrehajtása terén Írország által elért eredményeket, az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzéseinek megvalósítása terén Írország által elért eredményeket. Az országjelentés emellett magában foglalta az 1176/2011/EU rendelet 5. cikke szerinti részletes vizsgálatot is, amelynek eredményeit szintén 2019. február 27-én tették közzé. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Írországban makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. Különösen az állami és a magánszektor nagy adósságállománya és a nettó külső kötelezettségállomány teszi Írországot kiszolgáltatottá a kedvezőtlen sokkhatásokkal szemben, ugyanakkor a folyamatváltozók tovább javultak. Jóllehet a magánszektor adósságállománya még mindig magas, a gazdasági növekedés elősegíti a magánszektor hitelállomány-csökkentését. A multinacionális vállalatok tevékenysége továbbra is befolyásolja a vállalati adósságot. A háztartások adósságállománya nagy vonalakban összhangban áll az alapvető gazdasági tényezőkkel, bár az a rendelkezésre álló jövedelemmel összehasonlítva magas. Az államadósság az előrejelzések szerint csökkenő pályán marad, miközben a hiány közelít a kiegyensúlyozott pozícióhoz. A lakásárak évek óta gyors ütemben nőnek, de a közelmúltban ez a tendencia lelassult. A lakásárak alakulását nagy mértékben befolyásolja a kínálat szűkössége, és nincs egyértelmű bizonyíték a túlértékeltségre. A nemteljesítő hitelek állománya – bár továbbra is magas – tovább csökkent, jóllehet a hosszú távú hátralékok üteme lassabb ütemben mérséklődik.

(4)

Írország 2019. április 17-én benyújtotta 2019. évi nemzeti reformprogramját, 2019. április 29-én pedig 2019. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(5)

A strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

Írország jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához és az adósságszabály hatálya alá tartozik. 2019. évi stabilitási programjában a kormány azzal számol, hogy az államháztartási egyenleg 2019-ben a bruttó hazai termék (GDP) 0,2 %-ára növekszik, majd ezt követően fokozatosan tovább növekedve 2023-ban eléri a GDP 1,3 %-át. Az újraszámított strukturális egyenleg (6) alapján a középtávú költségvetési cél – a GDP 0,5 %-ának megfelelő strukturális hiány – a tervek szerint 2020-ra megvalósul. A stabilitási program szerint a GDP-arányos államadósság 2019-ben várhatóan 61,1 %-ra esik vissza, majd további csökkenést követően 2023-ban 51,6 % lesz. A költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. Ugyanakkor 2020-tól kezdődően a tervezett hiánycélok elérésének támogatásához szükséges intézkedések nincsenek kellőképpen kidolgozva.

(7)

A 2018. július 13-i tanácsi ajánlás szerint Írországnak 2019-ben el kell érnie a középtávú költségvetési célt. Ennek alapján a nettó elsődleges államháztartási kiadások (7) nominális növekedési rátája 2019-ben legfeljebb 7,0 % lehet, ami a strukturális egyenlegnek a GDP 0,3 %-ával egyenértékű megengedett romlásának felel meg. A Bizottság 2019. tavaszi előrejelzése alapján Írország 2019-ben várhatóan eleget tesz a javasolt költségvetési kiigazításnak.

(8)

2020-ban Írországnak el kell érnie középtávú költségvetési célját. A Bizottság 2019. tavaszi előrejelzése alapján ez összhangban van a nettó elsődleges államháztartási kiadások legfeljebb 3,7 %-os nominális növekedésével (8), ami GDP-arányosan 0,7 %-os éves strukturális kiigazításnak felel meg. Írország az előrejelzés szerint eléri a középtávú költségvetési célt. Az államadósság az előrejelzés szerint stabil csökkenő pályán marad, biztosítva az adósságnak az adósságszabály előírásait meghaladó mértékű csökkenését. Összességében a Tanács véleménye az, hogy Írország az előrejelzések szerint 2019-ben és 2020-ban meg fog felelni a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek. Tekintettel a GDP és a belföldi kibocsátás írországi mérésének különbségére és a GDP-arányos államadósság-rátára ezzel összefüggésben gyakorolt hatásra, az ír gazdasági ciklus jelenlegi feltételeire és a megnövekedett külső kockázatokra, fontos lenne a többletbevételeket az államadósság arányának további csökkentésére használni.

(9)

A kibocsátás erőteljes növekedése nyomán tovább javult az államháztartás helyzete, bár továbbra is fennállnak a bevételek ingadozásával kapcsolatos kockázatok, és maradt még tennivaló annak érdekében, hogy a bevételek ellenállóbbak legyenek a gazdasági ingadozásokkal és sokkhatásokkal szemben. Az adókiadások körének és számának korlátozása, illetve az adóbázis kiszélesítése javítaná a bevételek stabilitását a gazdaság ingadozásaival szemben. Míg Írország növelte az idegenforgalmi tevékenységekre vonatkozó alacsonyabb hozzáadottértékadó-kulcsot, néhány közelmúltbeli adóügyi intézkedés a csökkentésekre és a mentességekre összpontosított. Ezen túlmenően Írország további lépéseket tehet annak érdekében, hogy az adórendszert a környezetvédelmi célkitűzések támogatásának szolgálatába állítsa. Ezen erőfeszítések közé tartozhat a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának csökkentése, valamint erősebb árjelzés a befektetők számára a szén-dioxid-adó következő évtizedre vonatkozó emelésének ütemezésére irányuló kötelezettségvállalás révén.

(10)

Az agresszív adótervezés elleni küzdelem elengedhetetlen ahhoz, hogy az adórendszerek hatékonyabbá és méltányosabbá váljanak, ahogy azt az euroövezetre vonatkozó 2019. évi ajánlás is elismeri. Az adózók agresszív adótervezési stratégiáinak a tagállamok között átgyűrűző hatásai az uniós jogszabályokat kiegészítő, koordinált fellépést kívánnak meg a nemzeti szakpolitikák tekintetében. Írország intézkedéseket hozott az agresszív adótervezés visszafogására, de az osztalék- és jogdíjfizetéseknek a GDP arányában magas szintje azt jelzi, hogy egyes vállalatok agresszív adótervezést alkalmazva kihasználják az írországi adószabályokat. Az Írországban működő vállalkozások által külföldre (azaz az Unióban rezidens adóalanyok által harmadik országban rezidens adóalanyok számára) utalt jogdíj- és osztalékfizetésekre vonatkozó forrásadó korlátozott alkalmazása miatt e kifizetések teljes mértékben adózatlanok maradhatnak, amennyiben azok a kedvezményezett országában, illetve területén sem adókötelesek.

(11)

Nem szűntek meg a költségvetés hosszú távú fenntarthatóságával kapcsolatos, az elöregedés költségeivel összefüggő kockázatok. Az egészségügyre fordított kiadások az előrejelzések szerint a 2016. évi, a GDP 4,1 %-át kitevő szintről 2070-re 5,1 %-ra emelkednek, míg a csúcsot (5,2 %) 2063-ban érik el. Annak ellenére, hogy Írországban az egészségügyi rendszer egyes területei jól működnek vagy javultak, a rendszer nem hatékony, nehezen tudja kielégíteni a keresletet, és nem biztosít összehangolt, integrált ellátást. Az egyre fokozódó kereslet okozta nyomás csillapítása érdekében az ír kormány jóváhagyta a Sláintecare végrehajtási stratégiát, és létrehozta a Sláintecare program végrehajtási hivatalát, amelynek feladata az ír egészségügyi és szociális ellátási szolgáltatások átfogó reformja és korszerűsítése a következő 10 évben. A tervezett reform hiteles jövőképet képvisel ahhoz, hogy az egészségügyi rendszert egyetemesen hozzáférhetővé és fenntarthatóvá tegye, megfeleljen a népesség elöregedése és a közösségi ellátás felé történő elmozdulás követelményeinek, nagyobb hangsúlyt fektetve a megelőzésre. Ez valószínűleg kedvező hatást gyakorol majd a sürgősségi ellátás igénybevételének csökkentésére és ezáltal az egészségügyi ellátás költséghatékonyabbá tételére. A végrehajtást azonban hátráltatja az, hogy az egészségügyi rendszer nehezen tud megbirkózni a kettős egészségbiztosítási piaccal, továbbá nehézséget jelent saját költségvetésének, teljesítményének és munkaerejének hatékony kezelése is rövid távon. A rövid távú költségeket is vissza kell szorítani ahhoz, hogy hosszú távon megvalósuljon a Sláintecare képviselte elképzelés.

(12)

Az állami nyugdíjakra fordított kiadások visszafogására irányuló korábbi kormányzati erőfeszítések ellenére a nyugdíjrendszer általános hiánya hosszú távon várhatóan jelentősen nőni fog, mivel a nyugdíjkiadások a 2016. évi, a GDP 5 %-ának megfelelő szintről 2070-re 6,6 %-ra nőnek, és 2053-ban érik el a csúcsot (7,5 %). A nyugdíjreformra vonatkozóan előterjesztett ütemterv teljeskörű és kellő időben történő végrehajtása kulcsfontosságú az ír nyugdíjrendszer költségvetési fenntarthatóságának javításához.

(13)

A készségekbe, az oktatásba és a képzésbe, valamint a társadalmi befogadásba történő beruházások növelése elengedhetetlen Írország termelékenységének és hosszú távú inkluzív növekedésének javításához. A szűkülő munkaerőpiac és a kialakuló készséghiány, valamint egyes ágazatokban a szakemberhiány és a strukturális munkaerőhiány miatt erőfeszítéseket kell tenni a potenciális munkavállalók inaktív csoportjainak megszólítása, valamint a kiaknázatlan humán erőforrásba való beruházás érdekében. További erőfeszítések szükségesek a kompetenciafejlesztés ösztönzése és az oktatási tantervek és a szakképzés munkaerőpiaci igényekhez való jobb hozzáigazítása érdekében. Az alapszintű digitális készségekkel rendelkező munkaerő alacsony aránya további beruházásokat tesz szükségessé a felnőtt munkaerő munkahelyi képzése és kompetenciafejlesztése terén. A színvonalas és megfizethető gyermekgondozáshoz való hozzáférésbe és a nemzeti gyermekgondozási rendszer megvalósításába történő beruházás hozzá fog járulni a nők meglehetősen alacsony foglalkoztatási arányának növeléséhez. A fogyatékossággal élő személyek munkaerőpiaci részvételi aránya Európában a legalacsonyabbak közé tartozik. Az alacsony munkaintenzitású háztartásokban élő személyek száma továbbra is az egyik legmagasabb az Unióban, ami azt jelzi, hogy további tennivalók szükségesek az e csoport támogatását célzó integráltabb és célzottabb aktiválási stratégiák kialakításához.

(14)

A gazdasági visszaesést követő években lecsökkent a beruházások szintje, ami máig érezteti hatását abban, hogy nem áll kellő mennyiségben rendelkezésre megfizethető és szociális lakhatás, megfelelő infrastruktúra a tiszta közlekedés, a tiszta energia, a vízszolgáltatás és szupergyors széles sávú hálózat területén, ami akadályokat gördít az üzleti beruházások elé. Ezenkívül 5 év alatt jelentősen nőtt a közúti közlekedésből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás. A jobb infrastruktúra – a területrendezéssel együtt – döntő szerepet játszhat a lakáskínálat javításában, a magánberuházások növelésében, a termelékenység növekedésének fellendítésében és a kiegyensúlyozott regionális gazdasági fejlődés biztosításában. Az időtálló összekapcsolhatóság és a megfelelő digitális készségek továbbra is elengedhetetlenek ahhoz, hogy a belföldi vállalkozások hatékonyan hasznosíthassák a digitális technológiát, és virágzó belföldi információs és kommunikációs technológiai ágazat jöjjön létre. Továbbra is jelentős kihívásokkal kell szembenézni a szupergyors széles sávú hálózathoz való hozzáférés terén, különösen a vidéki területeken. A tiszta energiákat, a tiszta közlekedést és a tömegközlekedést, valamint a vízszolgáltatásokat támogató infrastrukturális beruházások arányának növelése, valamint a dekarbonizációval, az energiahatékonysággal, a megújuló energiával és a körforgásos gazdasággal kapcsolatos fokozott erőfeszítések elősegítenék Írország átmenetét a karbonszegény és környezeti szempontból ellenálló gazdaság felé.

(15)

Bár a nemzeti fejlesztési terv elindítása végső soron további alapvető infrastruktúra biztosítását eredményezheti, az építőipari ágazat gyenge kapacitása akadályt jelenthet a terv megfelelő időben történő teljesítése szempontjából. Ezen túlmenően az Írországot a kontinentális Európával összekötő tengeri közlekedési útvonalak és energiahálózatok diverzifikálása növelheti a gazdaság külső sokkhatásokkal szembeni ellenálló képességét. Írország mindeddig nem függetlenítette gazdasági növekedését az üvegházhatást okozó gázok és légszennyező anyagok kibocsátásától. Az üvegházhatásúgáz-kibocsátás folyamatosan nőtt, különösen a közlekedés, a mezőgazdaság, az energia és az épített környezet tekintetében. Ezen a területen nem történt előrelépés, ami megnehezíti majd, hogy Írország teljesítse uniós kötelezettségeit, és a jövőbeli fellépések költségeit is növeli.

(16)

A növekvő kereslettel párosuló tartósan szűkös kínálat következtében az ingatlanárak továbbra is nőnek. Bár az árak 2017-ben nem tűntek túlértékeltnek, az ingatlanok megfizethetősége kezd problematikussá válni. A szűkös kínálat a szociális lakásokat is érinti, mivel az elmúlt évtizedben a beruházások mértéke elégtelen volt, és túl kevés lakás épült. Míg a szociális lakhatás iránti kereslet a becslések szerint mintegy 72 000 lakásra tehető, 2019-ben a tervek szerint csak 10 000 lakás készül el. 17 000 háztartás részesül majd támogatásban a „Housing Assistance Payment” vagy a „Rental Accommodation Scheme” elnevezésű írországi lakhatási támogatási programból, ez azonban annak kockázatát vonja maga után, hogy a magánbérleti piacon – ahol a kínálat már most is korlátozott – a bérleti díjak tovább nőnek. A szociális lakások nagy része – különösen a dublini térségben – nincs kihasználva, részben az elavult hagyatéki gyakorlatok miatt. A helyzetet tovább súlyosbítja a szociális lakások típusainak nem megfelelő összetétele, valamint a megfizethető árú és költséghatékonyan bérelhető lakások rendkívül korlátozott száma. Ez nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy folyamatosan emelkedett a sürgősségi szálláshelyeken élő emberek és családok száma, és a hajléktalanság szintje 2019 februárjában új csúcsot ért el.

(17)

A belföldi vállalkozások innovációvezérelt termelékenységének előmozdítása kulcsfontosságú az ország erőteljesebb és ellenálló termelékenység-növekedésének támogatása érdekében. Az üzleti kutatási és fejlesztési (K+F) kiadások folyamatosan növekednek, de továbbra is az uniós átlag alatt maradnak, és nagyrészt a külföldi tulajdonú vállalkozásokra koncentrálódnak. Az ír kis- és középvállalkozások (kkv-k) hatékonyabb támogatása érdekében további erőfeszítés szükséges az innovációs politikák megfelelőbb alkalmazására. Az írországi kutatás-fejlesztéshez nyújtott állami támogatás fő eszköze továbbra is a közvetett támogatás (azaz adójóváírás) (a teljes állami támogatás 80 %-a). A multinacionális vállalatok és a belföldi cégek közötti szorosabb kapcsolatok elősegíthetik, hogy az innováció a gazdaság egészére kiterjedjen. Emellett a vállalkozások és az állami kutatóközpontok közötti szorosabb együttműködés az innovációs potenciált is növelné.

(18)

Bár az állami K+F alacsony szintje továbbra is aggodalomra ad okot (a GDP 1,05 %-a a 2 %-os uniós átlaghoz képest), a nemrégiben elfogadott, „Future Jobs Ireland 2019” című foglalkoztatáspolitikai program ígéretes keretet biztosít az innováció és a technológiai változások ösztönzéséhez és a kkv-k termelékenységének javításához. Teljeskörű végrehajtása azonban a kutatásra és innovációra fordított közkiadások jelentős növelésétől és a közelmúltban elfogadott program konkrét szakpolitikai intézkedésekké történő átalakításától függ. Jelenlegi formájában az intézkedések ezen ambiciózus listája még mindig nem tartalmaz fontos részleteket és pontos végrehajtási határidőket. Például a 2019-ben megvalósítandó fellépések esetében nem határoztak meg olyan intézkedéseket, amelyek a hosszú távú tőkebefektetések rendelkezésre állását hivatottak növelni annak érdekében, hogy támogassák a belföldi vállalatokat üzleti tevékenységük fellendítésében; a kkv-k új technológiákba történő beruházásait ösztönző szakpolitikai intézkedéscsomag az adójóváírást és a kkv-knek az innovációba való beruházására vonatkozó, nem adójellegű ösztönzőket egyaránt magában foglalja, de az intézkedések relatív nagyságrendje egyelőre ismeretlen. A „Future Jobs Ireland 2019” című programban nem szerepelnek olyan konkrét fellépések és célkitűzések, amelyek az Írország és más tagállamok közötti jelentős különbségek áthidalására irányulnának az „Unió 2025” gigabitalapú társadalomra vonatkozó célkitűzéseinek megfelelő, időtálló széles sávú hálózatok kiépítése során. A széles sávú hálózatokra vonatkozó nemzeti terv várhatóan orvosolja majd ezt a hiányosságot.

(19)

Az írországi regionális különbségek jelentősek, és az elmúlt évtizedben nőttek. Írországban az egy főre jutó GDP tekintetében a regionális gazdasági egyenlőtlenség aránya más tagállamokhoz képest meglehetősen magas. 2000 és 2016 között az egy főre jutó GDP a déli és keleti régióban 74 %-kal nőtt, ez 63 százalékponttal nagyobb volt, mint a határ menti, közép-írországi és nyugati régióban, és e növekedés 2012 után felgyorsult. 2016-ra a déli és keleti régióban az egy főre jutó GDP 2,6-szor magasabb volt, mint a határ menti, közép-írországi és nyugati régióban. A dublini térség, ahol Írország népességének 40 %-a él, 2000 és 2016 között 62 százalékponttal járult hozzá a GDP növekedéséhez.

(20)

A vállalkozások előtt álló szabályozási akadályok (különösen egyes, a kereskedelmi ingatlanokkal és a jogi szolgáltatásokkal kapcsolatos szabályozások) kedvezőtlenül érintik a cégek piacra való belépését és piacról való kilépését, és ezáltal a belföldi ír cégek termelékenységét. A kiskereskedelmi piacokra való belépés akadályai kihívást jelentenek. Írország azon öt ország közé tartozik, amely a legtöbb eljárási követelményt írja elő a kiskereskedelmi egységek létrehozására vonatkozóan. A kiskereskedők olyan eljárási akadályokkal szembesülnek, amelyek késleltetik új üzletek megnyitását és növelik annak költségeit, ami negatív hatással lehet a piac szerkezetére és dinamikájára.

(21)

A jogi szolgáltatások szabályozásáról szóló új törvény végrehajtása még nem valósult meg, mivel a szabályok bevezetése továbbra is jelentős késedelmeket szenved, jóllehet az előkészítő konzultációk folyamatban vannak. Továbbra is bizonytalanok a lehetőségek annak tekintetében, hogy vitás ügyekben legyen-e engedélyezhető közvetlen szakmai hozzáférés biztosítása az ügyvédek számára, valamint azzal kapcsolatban, hogy a jogi személyek a jogi gyakorlatok valamennyi típusában partnerekké válhassanak. Ugyanakkor a multidiszciplináris gyakorlatokra vonatkozó, túlságosan összetett működési és irányítási szabályok kerülendők. A konkrét céldátumhoz nem köthető reformok ambiciózus végrehajtása kiemelt fontosságú. A „Future Jobs Ireland 2019” foglalkoztatáspolitikai program 2.3. célkitűzése elvileg a jogi szolgáltatások költségeivel kapcsolatos problémák megoldását célozza, de a 2019-re vonatkozó egyetlen teljesítendő cél feltételes jellegű, és a megvalósítás céldátuma nincs egyértelműen meghatározva. E reform végrehajtásának késedelme hozzájárul a jogi szolgáltatások magas költségeihez Írországban, ami a vállalkozások – különösen a kkv-k – és a magánszemélyek számára egyaránt kedvezőtlen. Mivel a jogi szolgáltatások fontos hozzájárulást biztosítanak az egyéb üzleti szolgáltatások számára, az ágazatra érvényes korlátozások magasan tartják egyéb szolgáltatások (pl. a biztosítások) költségeit.

(22)

A nemteljesítő hitelek aránya tovább csökkent, és 2018 negyedik negyedévéig az év során 4,4 százalékponttal, 5,5 %-ra esett vissza. A bankok jó úton haladnak csökkentési céljaik teljesítése felé; e folyamatot portfólióértékesítések, szerkezetátalakítási erőfeszítések és az emelkedő ingatlanárak támogatják. A jelzáloghitelek hosszú távú (az esedékességet több mint 2 évvel meghaladó) hátralékai továbbra is viszonylag magasak; ez hozzájárul ahhoz, hogy a nemteljesítő hitelek aránya továbbra is meghaladja az euroövezeti átlagot. A nemteljesítő hitelek társadalmi és gazdasági hatásának kezelése érdekében – többek között a kiszolgáltatott háztartások tekintetében – számos kezdeményezést és törvényjavaslatot terjesztettek elő, mint például azt a törvényt, amely csak hozzájárulás esetén teszi lehetővé az értékesítést. A hitelnyilvántartás 2018-ban vált teljes mértékben működőképessé a fogyasztói hitelek tekintetében, és döntő fontosságú lesz annak értékelése során, hogy a hitelfelvevők képesek-e az adósságszolgálatra. A hátralékok rendezésére szolgáló lehetőségek tekintetében továbbra is korlátozott a fizetésképtelenségi eljárások, valamint a peres vagy peren kívüli opciók igénybevételének lehetősége. Továbbra is kihívást jelent és folyamatos nyomon követést igényel a jelzáloghitelek hosszú távú hátralékainak további, oly módon megvalósítandó csökkentése, amely épít a kiszolgáltatott háztartások számára indított kezdeményezésekre, ugyanakkor nem gördít indokolatlan akadályokat a nemteljesítő hitelek kezelése elé.

(23)

Az uniós alapoknak a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó programozása elősegítheti az ajánlásokban megjelölt hiányosságok egy részének orvosolását, különösen a 2019. évi országjelentés D. mellékletében szereplő területeken. Ez lehetővé tenné Írország számára, hogy az azonosított ágazatok tekintetében a lehető legoptimálisabban használja fel az említett alapokat, a regionális különbségeket is figyelembe véve.

(24)

A 2019. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte Írország gazdaságpolitikáját, és az elemzést közzétette a 2019. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2019. évi stabilitási programot és a 2019. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Írországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak ezek Írország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája vonatkozásában képviselt jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintettel arra az igényre, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szintű szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(25)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2019. évi stabilitási programot, és azt a véleményt (9) fogalmazta meg, hogy Írország várhatóan megfelel a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek.

(26)

A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2019. évi nemzeti reformprogramot és a 2019. évi stabilitási programot. A Tanácsnak az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 1. és 3. ajánlás tükrözi. Ezek az ajánlások hozzájárulnak az euroövezetre vonatkozó 2019. évi ajánlás, különösen a második euroövezeti ajánlás végrehajtásához is. Az alábbi 1. ajánlásban említett költségvetési politikák hozzájárulnak többek között a magas államadóssághoz kapcsolódó egyensúlytalanságok kezeléséhez,

(1)

A Bizottság 2018. november 21-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2019. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellően figyelembe vette az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérét. Az Európai Tanács a 2019. március 21-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján 2018. november 21-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Görögországot azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács 2019. március 21-én jóváhagyott. A Tanács 2019. április 9-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (3) (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó 2019. évi ajánlás), amely öt ajánlást fogalmaz meg az euroövezetre vonatkozóan (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlások).

(2)

mivel Görögország pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Görögországnak gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euróövezetre vonatkozó 2019. évi ajánlást, melyet az alábbi 1. és 2. ajánlás tükröz. Mindenekelőtt a programot követő kötelezettségvállalásoknak megfelelő reformok, valamint a beruházásorientált gazdaságpolitika konkrét területekre való összpontosítása elősegítik majd az euróövezeti ajánlás kezelését.

(3)

A Görögországra vonatkozó 2019. évi országjelentést 2019. február 27-én tették közzé. Az országjelentés értékelte Görögország előrehaladását az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célértékeinek elérése terén. Az országjelentés emellett magában foglalta az 1176/2011/EU rendelet 5. cikke szerinti részletes vizsgálatot is, amelynek eredményeit szintén 2019. február 27-én tették közzé. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Görögországban túlzott mértékű makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. A megállapított egyensúlyhiány különösen a magas államadóssághoz, a negatív nettó nemzetközi befektetési pozícióhoz, a bankok mérlegében szereplő nemteljesítő hitelek magas szintjéhez, valamint a továbbra is magas munkanélküliségi rátához kapcsolódik. Ezenfelül a gazdaság és az állam korszerűsítésére irányuló, az elmúlt években elindított mélyreható intézményi és strukturális reformok sok éven át fenntartott végrehajtást tesznek szükségessé ahhoz, hogy maradéktalanul éreztessék hatásukat.

(4)

Görögország 2019. április 26-án benyújtotta 2019. évi nemzeti reformprogramját, 2019. április 30-án pedig 2019. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(5)

Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést (5).

(6)

Görögország jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához és az átmeneti adósságszabály hatálya alá tartozik. Továbbá szilárd költségvetési pozíciót kell fenntartania, amely biztosítja az elsődleges többletre vonatkozóan a 2017. június 30-i (EU) 2017/1226 tanácsi végrehajtási határozatban (6) 2018-ra, valamint középtávra a bruttó hazai termék (GDP) 3,5 %-ában meghatározott cél teljesülését. A Tanács 2018 tavaszán nem adott ki országspecifikus ajánlást Görögországnak az európai szemeszter keretében, mivel a 472/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) 12. cikkének megfelelően Görögország a makrogazdasági kiigazítási program időtartamára mentesült az európai szemeszterre vonatkozóan meghatározott monitoring és értékelés alól. A Görögországra a programlezárást követően alkalmazandó felügyeleti keret a megerősített felügyelet aktiválásával és ezzel párhuzamosan az országnak az európai szemeszter keretében zajló gazdaság- és szociálpolitikai koordinációba való integrálásával jár, a megerősített felügyelet és az európai szemeszter folyamatai közötti szinergia maximalizálása mellett.

(7)

2019. évi stabilitási programjában a kormány azt tervezi, hogy az államháztartási többlet a 2019 és 2022 közötti időszakban a GDP 1,1 %-a és 1,7 %-a közötti mértéknek felel majd meg. A kormány meghatározta középtávú költségvetési célját – 2020-tól a GDP 0,25 %-ának megfelelő strukturális többletet. Az újraszámított strukturális egyenleg (8) alapján a programidőszak egésze során a középtávú költségvetési cél túlteljesítését tervezik, és a GDP-arányos államadósság mértéke 2022-ig várhatóan fokozatosan 153,3 %-ra csökken. A költségvetési előrejelzéseket alátámasztó optimista makrogazdasági forgatókönyvet egy független szerv fogadta el. A Bizottság 2019. tavaszi előrejelzése alapján a strukturális egyenleg várhatóan 2019-ban a GDP 1,9 %-ának, 2020-ben pedig a GDP 0,8 %-ának megfelelő többletet mutat majd, vagyis meghaladja a középtávú költségvetési célt. Az előrejelzés szerint az államadósság továbbra is csökkenő pályán marad, és 2019-ben összhangban lesz az átmeneti adósságszabállyal, 2020-ban pedig az adósságszabállyal. Összességében véve a Bizottság 2019. tavaszi előrejelzése alapján – tehát a határidő után elfogadott új intézkedések figyelembevétele nélkül – Görögország 2019-ben és 2020-ban előreláthatóan meg fog felelni a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek. A fentiek alapján megállapítható továbbá, hogy Görögország teljesítette az elsődleges többletre vonatkozóan a GDP 3,5 %-ában meghatározott célt, amelynek monitoringja a megerősített felügyelet keretében történik.

(8)

A stabilitási program és a Bizottság 2019. tavaszi előrejelzése nem veszi figyelembe a röviddel a benyújtás és a határidő időpontja után bejelentett és elfogadott új, állandó intézkedéseket. A Bizottság becslése szerint ezen intézkedések költségvetési hatása 2019-ben és az azt követő években meghaladja a GDP 1,0 %-át. Kijelenthető továbbá, hogy ezen új intézkedések elfogadása veszélyezteti az elsődleges többletre vonatkozóan elfogadott célt, amelynek monitoringja a megerősített felügyelet keretében történik, és amelyet az (EU) 2017/1226 végrehajtási határozat állapított meg. Ezenfelül az új intézkedések várhatóan csökkentik a strukturális egyenleget, és aggályokat keltenek a 2020-as középtávú költségvetési cél megvalósítása tekintetében. 2019 őszén azonban újbóli értékelésre kerül sor, amely kiterjed a 2020-as nettó kiadások növekedési ütemére vonatkozó referenciaérték felülvizsgálatára is. Bár az előrejelzés szerint az államadósság továbbra is csökkenő pályán marad, kockázatok merülhetnek fel az adósságcsökkentési referenciaértéknek való megfelelés tekintetében. Az említett, újonnan elfogadott intézkedések eredményeként ezt ősszel újra értékelni kell.

(9)

Az Európai Stabilitási Mechanizmus keretén belüli pénzügyi támogatási program sikeres lezárását követően Görögország az európai szemeszterbe integrált, programzárást követő felügyeleti keret, valamint a 472/2013/EU rendelet szerinti megerősített felügyelet hatálya alá tartozik. A Görögországra vonatkozó megerősített felügyeletnek az (EU) 2018/1192 (9) és az (EU) 2019/338 (10) bizottsági végrehajtási határozat alapján történő aktiválása annak tudomásul vételét jelenti, hogy középtávon Görögországnak folytatnia kell a makrogazdasági egyensúlyhiányok forrásainak vagy lehetséges forrásainak kezelésére irányuló intézkedések elfogadását, és egyúttal az erőteljes és fenntartható gazdasági növekedést támogató strukturális reformok végrehajtását. Görögország 2018. június 22-én az eurócsoport keretében kötelezettséget vállalt arra, hogy folytatja a program alapján elfogadott valamennyi alapvető fontosságú reform végrehajtását azok teljeskörű végrehajtásáig. Görögország kötelezettséget vállalt továbbá a költségvetési és fiskális-strukturális politikákkal, a szociális jóléttel, a pénzügyi stabilitással, a munkaerő- és termékpiacokkal, a privatizációval és a közigazgatással kapcsolatos konkrét intézkedések végrehajtására. Görögország köteles negyedévente beszámolni a megerősített felügyelet keretében tett kötelezettségvállalások végrehajtása terén elért előrehaladásról. A kedvező jelentés hathavonta lehetővé teszi a GDP 0,7 %-ának megfelelő éves adósságenyhítő intézkedések megkezdését. Az eurócsoport 2019 áprilisában elfogadta az első, 970 millió EUR összegű, szakpolitikai feltételekhez kötött adósságenyhítő intézkedések megkezdését. 2019. június 5-én közzétették a Görögország kötelezettségvállalásainak végrehajtása terén tett előrehaladását értékelő harmadik megerősített felügyeleti jelentést.

(10)

Az üzleti környezet és az intézmények minőségének – és különösen az igazságügyi rendszer hatékonyságának – javítására irányuló reformok előmozdítanák Görögország gazdasági ellenálló képességét, javítanák a fizetési fegyelmet, és minden bizonnyal komoly hatással lennének a befektetési döntésekre és a vállalkozások bevonzására. A közelmúltbeli javítások ellenére a görög igazságszolgáltatási rendszer továbbra is kihívásokkal és hatékonysági problémákkal küzd, mivel gyakran túl sok idő szükséges a döntések meghozatalához, és az ügyhátralék visszaveti a bíróságok produktivitását. Ezért döntő fontosságú, hogy további célzott intézkedések szülessenek ezen a területen, a pénzügyi rendszer zavartalan működésének elősegítése, valamint a kihasználatlan befektetési potenciál kiaknázása céljából is.

(11)

Az évek óta elmaradt beruházások komoly beruházási hiányhoz vezettek Görögországban. A növekedést ösztönző beruházások fokozása alapvető szerepet fog játszani a hosszabb távú növekedés fenntartásában és a regionális egyenlőtlenségek csökkentésében. A hitelkínálat bővülésének kedvező pénzügyi ágazatbeli reformoknak kulcsszerepe lesz a beruházás támogatásában. A 2019. évi országjelentés meghatározta a köz- és magánberuházások prioritási területeit.

(12)

Az oktatási és képzési beruházások növelése elengedhetetlen Görögország termelékenységének és hosszú távú inkluzív növekedésének javításához, valamint az innovatív ágazatok növekedése előtt álló akadályok kezeléséhez. A görög oktatási rendszer számos nehézséggel küzd amiatt, hogy nem elegendőek az erőforrások, az önállóság alacsony szintű, az alapvető készségek (így a digitális készségek) terén alulteljesítés mutatkozik, és folyamatos az eltérés a készségkereslet és -kínálat között. Minden szinten nagymértékben hiányzik az elszámoltathatóság és nyomon követhetőség, ami szükséges volna az oktatási rendszer minőségének javításához. A fenntartható gazdasági növekedés megőrzése szempontjából fontos a minőségi és inkluzív oktatás és képzés előmozdítása, az oktatás és a munkaerőpiaci igények közötti szorosabb kapcsolatok megteremtése, a szakoktatás és -képzés vonzerejének erősítése, valamint az egész életen át tartó tanulásban való részvétel fokozása.

(13)

A közelmúltbeli javulások ellenére rendkívül magas a tartósan munkanélküli személyek aránya (akik 2018-ban a görögországi munkanélküliek 70 %-át tették ki), és a jelentős mértékű ifjúsági munkanélküliség és a nők alacsony munkaerőpiaci részvétele szintén aggodalomra ad okot. Az intézkedéseknek a foglalkoztatási kilátások javítására, a munkaerőpiaci részvétel elősegítésére, valamint a munkahelyteremtés feltételeinek előmozdítására kell összpontosítaniuk. A hatékony társadalmi párbeszéd és a felelős szociális partnerség elősegítheti a tartós reformokért való felelősségvállaláshoz és azok végrehajtásához szükséges környezet megteremtését Görögországban, és ennek nyomán javulni fog a munkaerőpiac működése.

(14)

A kezdeményezett reformok ellenére Görögországot jelentős jövedelmi egyenlőtlenség jellemzi, és a szociális transzferek az Unión belül többek között itt járulnak hozzá a legkisebb mértékben a szegénység kockázatának csökkentéséhez (2017-ben 15,83 %-kal, szemben a 33,98 %-os uniós átlaggal). A beruházásoknak az inkluzív, megfizethető és magas színvonalú szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés bővítésére, valamint a nappali ellátást nyújtó központok fejlesztésére kell összpontosítaniuk. Ha a földrajzi különbségek szem előtt tartása mellett támogatást nyújtanak a leginkább elesetteknek, valamint elősegítik a szegénység által fenyegetett gyermekek, a fogyatékossággal élő személyek, a migránsok és menekültek társadalmi integrációját, akkor javulhat a társadalmi befogadás Görögországban.

(15)

Görögország 2017-ben megkezdte az elsődleges egészségügyi rendszer mélyreható reformját, ami alapvető fontosságú a hozzáférés biztosításához, és folyamatos végrehajtást tesz szükségessé a helyi egészségügyi ellátási egységek (a „TOMY”-k) kialakítása révén.

(16)

A görög közlekedési rendszer komoly kihívásokkal küzd. A rendszer nagyrészt a közutakra épül és nagymértékben olajfüggő, továbbá valamennyi fő összeköttetés az Athén–Szaloniki útvonal köré csoportosul. A szállítási költségek továbbra is magasak, miközben a szolgáltatásminőség, a biztonsági normák és az intelligens közlekedési rendszerek elterjedtsége változatlanul alacsony. Új beruházásokra van szükség a multimodális szállítás fejlesztéséhez, valamint a regionális integráció és a városfejlesztés elősegítéséhez.

(17)

A szilárd hulladék feldolgozása és a városi és ipari szennyvízkezelés alkotják azt a fő területet, ahol további beruházások szükségesek ahhoz, hogy az ország környezetvédelmi normái összhangba kerüljenek az Unió többi részével. A szilárd hulladék kezelése továbbra is komoly strukturális kihívást jelent, mivel Görögország még mindig nagyrészt hulladéklerakást és mechanikai-biológiai szennyvíztisztítást alkalmaz a korszerűbb technikák helyett. Ezenfelül az újrafeldolgozott települési hulladék aránya csupán harmada az uniós átlagnak. Beruházásokra van szükség továbbá a szennyvízkezelés javítása, a szikesedés elleni küzdelem, valamint az áradások megelőzésére és a folyók természetes áramlásának helyreállítására szolgáló intézkedések támogatása céljából.

(18)

Az alulfejlett infrastruktúrák növelik a vállalkozások és a háztartások energiaköltségeit, és akadályozzák a megújuló energia felhasználását. Görögország számára súlyos problémát jelent a szigeteknek az elektromos hálózatra való csatlakozása és a szomszédos országokkal való összeköttetés kialakítása. A kereskedelmi gázinfrastruktúra továbbfejlesztése elősegítené a piac növekedését. A gáz- és villamosenergia-piacok reformja minden bizonnyal ösztönözné ezen új infrastruktúra lehetőségeinek kihasználását.

(19)

A gazdaság és a társadalom digitális átalakulása továbbra is nehezen halad, mivel kevesen férnek hozzá a nagysebességű hálózatokhoz és a digitális kompetenciák szintje jelentősen elmarad az uniós átlagtól. Görögországnak mindenekelőtt az információs és kommunikációs technológiák fejlesztésébe kell beruháznia, részben azért, hogy behozza a beruházások terén a válság során keletkezett hátrányát. A nem kellő széles sávú hálózati összekapcsoltság jelentős szűk keresztmetszeteket képez a dinamikus, exportorientált vállalkozások előtt. Az innovációba és az emberek készségeibe irányuló beruházások nem elégségesek ahhoz, hogy elősegítsék a termelékenység növekedését, és a digitális kompetenciák általános fejletlensége akadályozza a lakosság munkavállalását, valamint hátráltatja az innovatív vállalkozások fejlődését.

(20)

A továbbra is alacsony szintű, és így Görögország növekedési potenciálját csökkentő piacorientált kutatás-fejlesztési beruházások ösztönzéséhez nemzeti és regionális szintű, megújított intelligens szakosodási stratégiákra és olyan kiegészítő intézkedésekre van szükség, amelyek a kutatás-fejlesztési (K+F) rendszer legsürgetőbb gyengeségeinek kezelésére irányulnak. Az állami K+F alacsony intenzitása, a teljesítményalapú finanszírozási rendszer hiánya, valamint a tudomány és a vállalkozások közötti kapcsolatok gyengesége hátráltatja a tudományos kiválóság fejlődését. Ugyancsak több beruházásra van szükség egyrészt ahhoz, hogy fellendítsék a technológiafejlesztést, amelynek alacsony szintje a más tagállamokhoz képest rendkívül kevés szabadalomban is megmutatkozik, másrészt ahhoz, hogy teljes mértékben kihasználják az induló vállalkozásokban és a felfutóban lévő innovatív vállalkozásokban rejlő lehetőségeket.

(21)

Általánosan elmondható, hogy a hátrányos helyzetű városi térségek, szigetek és hegyvidéki területek rehabilitációjába irányuló beruházásokra van szükség a gazdasági válság során veszteségeket és minőségromlást elszenvedett görögországi fizikai és emberi tőke helyreállításához. Konkrét rövid és középtávú prioritást jelent az Athén–Pireusz és a Szaloniki konurbáció, valamint egyes periferikus városi központok hátrányos helyzetű és/vagy megszűnt iparú területeinek fenntartható rehabilitációja. A hosszabb távú prioritások közé tartozik a fenntartható termelői tevékenységek fejlesztése, a mobilitási és biztonsági rendszerek korszerűsítése, az energiahatékonyság és a megújuló energia, a környezetvédelem és a természeti kockázatokkal és társadalmi-gazdasági válságokkal szembeni ellenálló képesség javítása. Az intézkedéseknek emellett a társadalmi befogadásra, a migránsok integrációjára, a munkanélküliség csökkentését célzó készségszerzésre, valamint a hátrányos helyzetű térségek vonzerejét növelő kulturális tevékenységekre kell irányulniuk. Ha integrált városrehabilitációs stratégiák keretében kezelnék az említett kihívásokat, az maximalizálná a legmegfelelőbb gazdasági, társadalmi és környezeti eredmények elérésének esélyét.

(22)

A 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó uniós alapok programozása hozzájárulhat az ajánlásokban azonosított egyes hiányosságok kezeléséhez, különösen a 2019. évi országjelentés D. mellékletében ismertetett területeken. Ez lehetővé tenné Görögország számára, hogy az azonosított ágazatok tekintetében a lehető legoptimálisabban használja fel az említett alapokat, a regionális különbségeket is figyelembe véve. E beruházások sikerének egyik fontos tényezője az alapok kezelését biztosító igazgatási kapacitás megerősítése.

(23)

A 2019. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte a görög gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2019. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2019. évi stabilitási programot és a 2019. évi nemzeti reformprogramot. A Bizottság figyelembe vette nemcsak azoknak Görögország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(24)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2019. évi stabilitási programot, és azt a véleményt (11) fogalmazta meg, hogy Görögország várhatóan megfelel a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek.

(25)

A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2019. évi nemzeti reformprogramot és a 2019. évi stabilitási programot. A Tanácsnak az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 1. és 2. ajánlás tükrözi. Ezen ajánlások hozzájárulnak az első négy euróövezeti ajánlás végrehajtásához is,

(1)

A Bizottság 2018. november 21-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2019. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellően figyelembe vette az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérét. Az Európai Tanács a 2019. március 21-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján 2018. november 21-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Spanyolországot azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euróövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács a 2019. március 21-i ülésén jóváhagyott. A Tanács 2019. április 9-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (3) (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó 2019. évi ajánlás), amely öt ajánlást fogalmaz meg az euroövezetre vonatkozóan (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlások).

(2)

mivel Spanyolország pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Spanyolországnak gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euróövezetre vonatkozó 2019. évi ajánlást, melyet az alábbi 1–4. ajánlás tükröz. Mindenekelőtt a termelékenység javítását célzó intézkedések hozzájárulnak majd az első euroövezeti ajánlás teljesítéséhez az euroövezet egyensúlyának helyreállítását segítő termelékenységjavulás tekintetében, a többletbevételeknek az államadósság csökkentésére való felhasználása és a beruházásokkal kapcsolatos gazdaságpolitika meghatározott területekre történő összpontosítása elő fogja segíteni a második euroövezeti ajánlás teljesítését a költségvetési tartalékok újbóli felhalmozása és a beruházások támogatása tekintetében, továbbá a készségek és a foglalkoztathatóság javítását célzó intézkedések hozzájárulnak majd a harmadik euróövezeti ajánlás teljesítéséhez a munkaerőpiac működése tekintetében.

(3)

A Spanyolországra vonatkozó 2019. évi országjelentést 2019. február 27-én tették közzé. Az országjelentés értékelte a Tanács által 2018. július 13-án elfogadott országspecifikus ajánlások (4) végrehajtása terén Spanyolország által elért eredményeket, az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzéseinek megvalósítása terén Spanyolország által elért eredményeket. Az országjelentés emellett magában foglalta az 1176/2011/EU rendelet 5. cikke szerinti részletes vizsgálatot is, amelynek eredményeit szintén 2019. február 27-én tették közzé. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Spanyolországban makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. Változatlanul sebezhetőséget okoz és határokon átnyúló jelentőséggel bír a köz- és a magánszektor nagymértékű külső és belső adósságállománya, továbbá a magas munkanélküliség a gyenge termelékenységnövekedés összefüggésében. A magánszektor adósságállománya tovább csökken, de még mindig jelentős hitelállomány-leépítésre van szükség. Bár a bruttó hazai termék (GDP) erőteljes növekedése folytatódott, az államadósság GDP-hez viszonyított aránya változatlanul magas. A munkanélküliségi ráta továbbra is gyorsan csökken, de még mindig nagyon magas, és a munkaerőpiac nagy fokú szegmentációja a határozott és a határozatlan idejű szerződések mentén gátolja a munkatermelékenység gyorsabb növekedését. 2012 és 2015 között a reform komoly lendületet vett, de ezt követően a politikai környezet változása miatt az elmúlt év ismét egy olyan év volt, amelyben korlátozott volt az előrelépés az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása terén. A jelenlegi kedvező gazdasági helyzet lehetőséget biztosít arra, hogy a spanyol gazdaság ellenálló képességének növelése és termelékenységének javítása céljából az ország kezelje a még fennálló reformszükségleteket.

(4)

Spanyolország 2019. április 30-án benyújtotta 2019. évi nemzeti reformprogramját és 2019. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(5)

A 2019. évi stabilitási program ismerteti a spanyolországi stabilitási törvényben meghatározott megelőző és korrekciós eszközök megvalósítása érdekében tett intézkedéseket. Nem tartalmaz azonban terveket az említett eszközök automatikus érvényesítésére, valamint arra vonatkozóan, hogy felülvizsgálják a stabilitási törvény kiadási szabályát annak érdekében, hogy – különösen a gazdasági fellendülés időszakaiban – az nagyobb mértékben járuljon hozzá a költségvetési konszolidációhoz. A közbeszerzés területén a közkiadások hatékonyságának javításához, valamint a szabálytalanságok megelőzésének előmozdításához alapvető fontosságú lesz a közbeszerzési szerződésekre vonatkozó, 2017-ben elfogadott törvény határozott végrehajtása. Mindenekelőtt fontos, hogy az új irányítási struktúra, különösen a Független Szabályozási és Felügyeleti Hivatal hatékonyan tudja ellátni a ráruházott feladatokat, valamint hogy – a nemzeti, regionális és helyi szintű ajánlatkérő szervek és közszolgáltató ajánlatkérők közreműködésével – haladéktalanul elfogadják az átfogó nemzeti közbeszerzési stratégiát. Végül, 2019-ben esedékes számos kiadási felülvizsgálat, és az ezekhez kapcsolódó ajánlások végrehajtása várhatóan elősegíti a közkiadások hatékonyságának növelését.

(6)

Az európai strukturális és beruházási alapoknak (esb-alapok) a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(7)

A túlzott hiány időben történő és tartós korrekciója, valamint a túlzotthiány-eljárás megszüntetéséről szóló (EU) 2019/1001 tanácsi határozat (6) nyomán Spanyolország a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához és az átmeneti adósságszabály hatálya alá tartozik. Az ország előrejelzése szerint az államháztartási egyenleg a GDP-arányos 2018-as –2,5 %-ról 2019-ben a GDP –2,0 %-ára nő, és 2022-ben kiegyensúlyozottá válik. Az újraszámított strukturális egyenleg (7) alapján a középtávú költségvetési célt – a strukturális értelemben kiegyensúlyozott költségvetési pozíciót – nem tervezik elérni a 2019. évi stabilitási program időszakában. A 2019. évi stabilitási program szerint a GDP-arányos államadósság a 2018. évi 97,1 %-ról 2019-re várhatóan 95,8 %-ra, majd 2022-ben 88,7 %-ra csökken. Az említett költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. A 2019. évi stabilitási programban meghatározott költségvetési célok elérésével kapcsolatos kockázatok főként a bevételi oldalhoz kapcsolódnak, mivel számos bevételi intézkedés esetében jelentős bizonytalanság övezi az elfogadás valószínűségét, illetve az intézkedések eredményét.

(8)

A Tanács 2018. július 13-i ajánlása szerint Spanyolországnak biztosítania kell, hogy a nettó elsődleges államháztartási kiadások (8) nominális növekedési rátája 2019-ben ne haladja meg a 0,6 %-ot, ami a GDP 0,65 %-át kitevő éves strukturális kiigazításnak felel meg. A Bizottság 2019. tavaszi előrejelzése alapján fennáll a kockázata annak, hogy 2019-ben jelentős mértékű lesz az eltérés a középtávú költségvetési célhoz vezető, ajánlott kiigazítási pályától.

(9)

Tekintettel arra, hogy Spanyolország GDP-arányos államadósság-rátája meghaladja a Szerződésben meghatározott 60 %-os referenciaértéket, és az előrejelzés szerint a kibocsátási rés pozitív lesz (GDP-arányosan 2,0 %), 2020-ban a nominális nettó elsődleges államháztartási kiadás nem emelkedhet, összhangban a Stabilitási és Növekedési Paktum keretében közösen elfogadott kiigazítási követelménymátrixból eredő, a GDP 1,0 %-ának megfelelő strukturális kiigazítással. Ugyanakkor vannak arra utaló jelek, hogy a gazdaság kihasználatlan kapacitását alábecsülik. Az előrejelzés szerint az infláció 2019-ben és 2020-ban 2 % alatt marad és tovább folytatódik a munkaerőpiac stagnálása (a munkanélküliségi ráta magas és nagy arányú a nem önként vállalt részmunkaidős foglalkoztatás, az ideiglenes foglalkoztatás és a dolgozói szegénység). Emellett a megbízhatóságvizsgáló eszköz is azt jelzi, hogy a kibocsátási rés közösen megállapított módszertan szerinti becslését jelentős bizonytalanság övezi. Mindezek alapján a nettó elsődleges államháztartási kiadások legfeljebb 0,9 %-os emelkedésének megfelelő, a GDP 0,65 %-át kitevő éves strukturális kiigazítás tűnik megfelelőnek. A Bizottság változatlan szakpolitikát feltételező, 2019. évi tavaszi előrejelzése alapján fennáll a kockázata annak, hogy 2020-ban jelentős lesz az eltérés az előírt költségvetési kiigazítási követelménytől. Ezenkívül Spanyolország 2019-ben és 2020-ban várhatóan nem tesz eleget az átmeneti adósságszabály követelményeinek. A Tanács összességében úgy véli, hogy 2019-től kezdődően meg kell hozni a szükséges intézkedéseket a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek való megfelelés biztosítása érdekében. Fontos lenne a többletbevételeket az államadósság-ráta további csökkentésére felhasználni.

(10)

Spanyolországban változatlanul erőteljes a foglalkoztatás növekedése. A munkanélküliség továbbra is csökken, de még mindig jóval meghaladja az uniós átlagot, különösen a fiatalok és az alacsony iskolai végzettségűek körében. A nemek közötti foglalkoztatási, továbbá a szakmai életpálya hosszában jelentkező különbségek még mindig jelentősek. Ezek kiaknázatlan lehetőségeket rejtenek magukban, nem utolsósorban a népesség rohamos elöregedése miatt.

(11)

Bár fokozatosan csökken, a széles körben – többek között a szezonális vagy ciklikus tevékenységeket kevésbé igénylő ágazatokban is – alkalmazott határozott idejű munkaszerződések aránya a legmagasabbak között van az Unióban, és hátráltathatja Spanyolország növekedési potenciálját és társadalmi kohézióját. A leginkább érintettek a fiatalok, az alacsony iskolai végzettségűek és a harmadik országbeli állampolgárok, akik gyakran kedvezőtlenebb szociális ellátási jogosultságokkal bírnak és magasabb körükben a szegénység kockázata. A határozott idejű munkaszerződések gyakran rendkívül rövid időtartamra vonatkoznak, és sem a munkavállalók, sem a munkáltatók szempontjából nem ösztönzik a képzésbe való befektetést, ami viszont gátolja a termelékenység növekedését. A határozott idejű munkaszerződésről határozatlan idejűre történő áttérés még mindig nehéz, és a munkaerő mobilitásának akadályai csökkentik az álláskeresők lehetőségeit és meggátolják a munkaerő hatékony elosztását az országban.

(12)

Spanyolország megerősítette a tartósan munkanélküli személyek támogatását, akik 2018-ban még mindig az aktív népesség 6,4 %-át tették ki. A közelmúltban olyan kezdeményezések indultak, melyek célja, hogy tanácsadás és pályaorientáció révén előmozdítsák a fiatalok foglalkoztathatóságát, de az állásajánlatoknak még mindig csak kis hányada kerül az állami foglalkoztatási szolgálatokhoz, és további erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy igénybevételük a munkakeresés és elhelyezkedés során eredményesebb legyen. Konkrétan, egyes régiókban gyenge a munkáltatók bevonása, és az álláskeresők készségeinek a munkaadók igényeivel való jobb összehangolásához használható profilalkotó eszközök még mindig kezdeti stádiumban vannak. Kialakulóban vannak az állami foglalkoztatási szolgálatok és a szociális szolgálatok közötti partnerségek, de egyes régiókban még mindig korlátozott az együttműködés. A korszerű állami foglalkoztatási szolgálatokba való beruházás növelése a munkavállalói mobilitás támogatásával együtt hozzájárulhat a munkavállalók foglalkoztathatóságának és alkalmazkodóképességének javításához, valamint zökkenőmentesebbé teszi a munkaerőpiaci átmeneteket, ezáltal javítva Spanyolország termelékenységét és hosszú távú, inkluzív növekedését.

(13)

Már van eredménye a munkaügyi felügyelőségek megerősítésére irányuló erőfeszítéseknek, amelyek célja a határozatlan idejű szerződésekkel való visszaélések elleni küzdelem, és a határozatlan idejű szerződések nettó foglalkoztatásnövekedésben képviselt aránya emelkedni kezdett. A munkáltatók azonban továbbra is széles körben használják a rövid távú szerződéseket. A korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy több olyan, a munkahelyteremtés támogatására irányuló ösztönző van, amely csak csekély mértékben mozdítja elő a minőségi foglalkoztatást. Spanyolország új értékelést indított el a rendszer egyszerűsítése céljából, de még nem állnak rendelkezésre eredmények. Fel kell gyorsítani a felvételi versenyvizsgákat, hogy a közszférában minden kormányzati szinten csökkenjen a határozott idejű szerződések aránya és a 2020-as felvételi versenyvizsgák végére megvalósuljon a 8 %-os cél. Bár a háromoldalú kerekasztal-megbeszélések elindítása jó irányba tett lépés ahhoz, hogy a szociális partnerek nagyobb mértékben kapcsolódjanak be a szakpolitikák kialakításába, mélyrehatóbb és időszerűbb konzultációkra van szükség.

(14)

A szegénység és a társadalmi kirekesztődés, valamint a jövedelmi egyenlőtlenség kockázatának kitett személyek aránya továbbra is az uniós átlag felett van, noha csökken. Az ideiglenesen foglalkoztatott, az alacsony iskolai végzettségű és az Unión kívül született személyek körében magas a dolgozói szegénység aránya. A gyermekek szegénységi rátája – bár csökkenő tendenciát mutat – továbbra is nagyon magas. A nyugdíjon kívüli szociális transzfereknek a szegénység csökkentésére gyakorolt hatása továbbra is a legalacsonyabbak között van az Unióban, különösen a gyermekek esetében. Spanyolországban a gyermekes háztartások esetében a szociális kiadások GDP-hez viszonyított aránya uniós összehasonlításban a legalacsonyabbak között van, és az ellátások nem kellően célzottak, noha a gyermekek után járó, rászorultsági alapú támogatás a közelmúltban kis mértékben emelkedett. A pozitív tendencia ellenére továbbra is jelentős hiányosságok tapasztalhatók a súlyos és mérsékelt függőségi helyzetben lévők ellátottsága terén. A nemzeti munkanélküliségi támogatás még mindig szétaprózott, és több alrendszerből áll, amelyek az álláskeresők eltérő kategóriáit célozzák meg. Az idősebb (legalább 52 éves) tartósan munkanélküli személyeknek nyújtott jövedelemtámogatás hatályának és az általa biztosított védelemnek a javítására irányuló közelmúltbeli intézkedések ugyanakkor gyengíthetik e csoport munkavállalásra való ösztönzését. Ugyanakkor a regionális minimumjövedelmi rendszerek jelentősen eltérnek az igénybevételi feltételek, a hatály és megfelelőség tekintetében, és a régiók közötti korlátozott hordozhatóságuk visszafogja a munkavállalói mobilitás ösztönzését. Ennek következtében számos rászoruló nem részesül támogatásban. Az egyetemes társadalombiztosítási kártya rendszerének bevezetése átláthatóbbá teszi a szociális ellátásokat és így azok célirányosabbá válhatnak. Bár a gazdaságélénkülés továbbra is hozzájárul a szegénység visszaszorításához, a körülmények szükségessé teszik a társadalmi befogadásra irányuló szakpolitikákba és a szociális infrastruktúrába (például a szociálislakás-építésbe) való beruházást az inkluzív növekedés megvalósítása érdekében. Emellett Spanyolország sajátos területi kohéziós kihívásokkal szembesül, mint például egyes vidéki térségekben az akut elnéptelenedés és elöregedés. A vállalkozói létet, a digitális átalakulást és a szociális gazdaságot előmozdító intézkedések az integrált területfejlesztési stratégiák részeként segíthetik e problémák megoldását.

(15)

A válság időszakában a spanyol nyugdíjrendszer fontos szerepet játszott az idős emberek életminőségének fenntartásában, így esetükben kisebb a szegénység kockázata. Az idősödésről szóló 2018. évi jelentés és a nyugdíjak megfelelőségéről szóló jelentés előrejelzései arra utalnak, hogy a 2011. és 2013. évi reformok hozzájárultak a nyugdíjak fenntarthatóságának és viszonylagos megfelelőségének a hosszú távú biztosításához. Azonban az, hogy a nyugdíjemeléseket továbbra is az inflációhoz kapcsolják (amint arról 2018-ban és 2019-ben döntöttek), és figyelmen kívül hagyják a fenntarthatósági tényezőt, kompenzációs intézkedéseket tesz szükségessé a nyugdíjrendszer közép- és hosszú távú fenntarthatóságának biztosítása érdekében. Emellett intézkedésekre lenne szükség a jövőbeli nyugdíjasok jövedelmének megfelelőségével, valamint a munkával töltött életpályájuk hosszával és teljességével kapcsolatos fő kihívás kezeléséhez, tekintettel a magas munkanélküliségre, valamint a határozott idejű munkaszerződések és a részmunkaidős foglalkoztatás széles körű alkalmazására.

(16)

Spanyolország innovációs teljesítményét és termelékenységnövekedését gátolja a kutatás-fejlesztésre fordított beruházások visszafogott szintje és a strukturális munkaerőhiány. A spanyolországi üzleti szektorban a kutatási-fejlesztési kiadások az uniós átlagnak mindössze a felét teszik ki, különösen a nagyvállalatok esetében, és jelentősek a regionális különbségek. Ezeket a különbségeket erősíti a kutatás-fejlesztésre szánt állami költségvetés alacsony és csökkenő végrehajtási aránya, különösen a hitelek esetében. A fejlett technológiák kidolgozásának és használatának másik fontos akadálya a szakemberhiány, valamint a strukturális munkaerőhiány, különösen a kis- és középvállalkozások esetében. A foglalkoztatás a csúcstechnológiai ágazatokban és a tudásintenzív szolgáltatásokban számos spanyol régióban jóval az uniós átlag alatt van. Bár folyamatban van az intelligens szakosodásra vonatkozó regionális innovációs stratégiák kidolgozása, és a nemzeti kutatási és innovációs politika irányításának racionalizálása, a szakpolitikák kialakítása, végrehajtása és értékelése terén folytatott nemzeti-regionális koordináció továbbra is gyenge. Spanyolország innovációs teljesítményének javításához jelentős beruházásokra van szükség a vállalkozói lét és az induló vállalkozások előmozdítása, növekedésük segítése, valamint a vállalkozások versenyképességének és – többek között digitális átalakulás révén – a nagyobb hozzáadott értéket jelentő tevékenységekhez való alkalmazkodóképességének javítása érdekében, azzal a céllal, hogy bővítsék jelenlétüket a nemzetközi piacokon. Ehhez arra is szükség van, hogy nagyobb figyelmet kapjon a köz- és magánszféra partnersége, a tudományos körök és a vállalkozások közötti együttműködés és a technológiatranszfer, különösen a kis- és középvállalkozások esetében, valamennyi kormányzati szinten megerősödjön a kutatási és innovációs politika irányítása, és jobban össze kell hangolni a kutatás-fejlesztési infrastruktúrát és projekteket a regionális és nemzeti innovációs stratégiákkal.

(17)

Bár javulóban van, a korai iskolaelhagyók aránya uniós viszonylatban továbbra is nagyon magas Spanyolországban, és jelentősek a regionális különbségek. Tovább kell javítani az oktatási eredményeket, amelyek jelentősen eltérnek a régiók között. Mindkét tényező negatívan befolyásolja a hosszú távú termelékenységnövekedési potenciált. Az oktatási rendszer reformjára irányuló erőfeszítések elakadtak. A vállalkozások arról számolnak be, hogy nehéz megtalálni az innovációhoz szükséges készségekkel rendelkező munkaerőt, mindenekelőtt az információs és kommunikációs technológiák terén jártas szakembereket. Spanyolország intézkedéseket hagyott jóvá a duális szakképzési rendszer korszerűsítése érdekében, amely kulcsszerepet játszhat az innovációs eredmények hasznosításához szükséges készségek és képesítések biztosításában, de e rendszerek igénybevétele továbbra is mérsékelt. Spanyolországban a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya meghaladja az uniós átlagot, de a felsőfokú végzettségűek gyakran nehezen találnak megfelelő állást. A humán tőkének az oktatás és képzés minden szintjén – többek között a felsőoktatásban és a szakképzésben – történő fejlesztése, valamint az oktatás és a vállalkozások közötti szorosabb együttműködés a strukturális munkaerőhiány csökkentése érdekében, előmozdíthatja a fiatal diplomások munkaerőpiacra való belépését. Ugyanakkor a vállalkozások számára biztosíthatja az innovációs kapacitásuk növeléséhez szükséges készségeket és képesítéseket is, és lehetővé teheti, hogy teljeskörűen kiaknázzák a digitális átalakulás kínálta növekedési potenciált. A munkavállalók digitális készségek terén történő átképzése azt is lehetővé tenné, hogy a spanyol vállalkozások versenyképesek maradjanak az egyre inkább digitalizált gazdaságban. Ezek az intézkedések hozzájárulnának a regionális egyenlőtlenségek csökkentéséhez.

(18)

A szabályozás korlátozó jellege és széttagoltsága Spanyolországban megakadályozza, hogy a vállalkozások kihasználják a méretgazdaságossági előnyöket, és visszafogja a termelékenységet. A piac egységességéről szóló törvény továbbra is az említett problémák kezelésének fontos eszköze. E törvény határozottabb végrehajtása és a szolgáltatásokra vonatkozó meghatározott korlátozások megszüntetése különösen egyes szakmai szolgáltatások, így például az építőmérnökök, az építészek és a jogi szolgáltatások esetében, javítaná a növekedési lehetőségeket és a versenyt. Hasonlóan más olyan területekhez, ahol a régiók kulcsfontosságú szerepet játszanak a reformok sikeres végrehajtásában, a nemzeti és regionális hatóságok közötti erősebb és tartós koordináció e téren is hatékonyabbá teheti a szakpolitikákat.

(19)

A vasúti teherszállítás nem teljeskörű összekapcsoltsága, valamint a spanyol piacnak az uniós villamosenergia- és gázpiaccal való korlátozott integrációja nem teszi lehetővé, hogy Spanyolország teljes mértékben részesüljön az uniós egységes piac előnyeiből. Ezért Spanyolországnak további beruházásokat kell végrehajtania ahhoz, hogy az uniós villamosenergia-hálózatokkal való összekapcsoltság terén 2020-ra elérje a kiépített villamosenergia-termelési kapacitásának legalább 10 %-ában meghatározott célt. Beruházásokra van szükség emellett a vasúti teherszállítás nagyobb arányú felhasználásának lehetővé tétele érdekében, ideértve a határokon átnyúló összeköttetéseket Franciaországgal és Portugáliával, valamint a kikötőkhöz és logisztikai csomópontokhoz való kapcsolatot.

(20)

Ahhoz, hogy biztosítható legyen egy fenntarthatóbb fejlődési modell, jelentős beruházásra van még szükség a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás terén. Az épületek energiafogyasztásának csökkentése, valamint az intelligens hálózatok és a megújuló villamos energia tárolásának fejlesztése elősegítené a kereslet jobb kezelését. További intézkedésekkel elő kell mozdítani a fenntartható közlekedést és a körforgásos gazdaságot. Spanyolország egyes területei az éghajlatváltozásnak leginkább kitett európai területek közé tartoznak, ami komoly problémát jelent a meglévő vízkészletekkel való gazdálkodás szempontjából és további infrastrukturális beruházásokat tesz szükségessé a vízgazdálkodás javítása érdekében, például a szennyvízkezelés, a vízvezeték-hálózatok szivárgásainak kezelése és a vízellátás terén. Az elmúlt években tapasztalt folyamatos előrelépés ellenére Spanyolország még nem teljesítette az uniós vízügyi jog egyes követelményeit. Az e célkitűzések teljesítése terén tett előrelépés környezeti, gazdasági és társadalmi előnyökkel járna Spanyolország számára.

(21)

Valamennyi feltárt beruházási hiányosság tekintetében figyelembe kell venni a beruházási igényekkel kapcsolatos egyedi regionális különbségeket. Ami az egy főre jutó GDP-t illeti, mérsékeltek a területi különbségek, de még mindig meghaladják a válság előtti szintet, elsősorban az elbocsátások régiókra gyakorolt aszimmetrikus hatása miatt. Jelenleg a legnagyobb regionális különbségek a munkaerővel és a szociális eredményekkel kapcsolatos mutatók terén jellemzők, melyek esetében a legtöbb spanyol régió elmarad az uniós átlagtól. Más, például az innovációt, a vállalkozói készséget vagy a versenyképességet mérő társadalmi-gazdasági mutatók szintén jelentős területi különbségeket mutatnak. A beruházásokkal kapcsolatos gazdaságpolitikának megfelelően figyelembe kell vennie a beruházási szükségletek regionális eltéréseit.

(22)

Az uniós alapoknak a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó programozása elősegítheti az ajánlásokban megjelölt hiányosságok egy részének orvosolását, különösen a 2019. évi országjelentés D. mellékletében szereplő területeken. Ez lehetővé tenné Spanyolország számára, hogy az azonosított ágazatok tekintetében a lehető legoptimálisabban használja fel az említett alapokat, a regionális különbségeket és a legkülső régiónak minősülő Kanári-szigetek sajátos helyzetét is figyelembe véve. E beruházások sikerének egyik fontos tényezője az ezen alapok kezelését biztosító nemzeti igazgatási kapacitás megerősítése.

(23)

A 2019. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte a spanyol gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2019. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2019. évi stabilitási programot és a 2019. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Spanyolországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak azoknak Spanyolország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(24)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2019. évi stabilitási programot, és véleményét (9) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(25)

A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2019. évi nemzeti reformprogramot és a 2019. évi stabilitási programot. A Tanácsnak az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 1–4. ajánlás tükrözi, Ezek az ajánlások hozzájárulnak az euroövezetre vonatkozó 2019. évi ajánlás, különösen az első, a második és a harmadik euroövezeti ajánlás végrehajtásához is. Az 1. ajánlásban említett költségvetési politikák hozzájárulnak többek között a magas államadóssághoz kapcsolódó egyensúlytalanságok kezeléséhez,

(1)

A Bizottság 2018. november 21-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2019. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellően figyelembe vette az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérét. Az Európai Tanács a 2019. március 21-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján 2018. november 21-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Franciaországot azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács 2019. március 21-én jóváhagyott. A Tanács 2019. április 9-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (3) (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó 2019. évi ajánlás), amely öt ajánlást fogalmaz meg az euroövezetre vonatkozóan (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlások).

(2)

mivel Franciaország pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Franciaországnak gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euroövezetre vonatkozó 2019. évi ajánlást, melyet az alábbi 1–4. ajánlás tükröz. Mindenekelőtt a többletbevételeknek az államadósság csökkentéséhez való felhasználását, az állami kiadások észszerűsítését és a beruházásokkal kapcsolatos gazdaságpolitikának meghatározott területekre történő összpontosítását célzó intézkedések elő fogják segíteni a költségvetési tartalékok újbóli felépítésére, az államháztartás javítására és a beruházások támogatására irányuló második euroövezeti ajánlás teljesítését. Az adórendszer egyszerűsítésére és a szabályozási korlátozások csökkentésére vonatkozó intézkedések hozzájárulnak majd az üzleti környezetre irányuló első euroövezeti ajánlás megvalósításához. Végül, a foglalkoztathatóság javítását célzó intézkedések elő fogják segíteni a munkaerőpiac működésére irányuló harmadik euroövezeti ajánlás teljesítését.

(3)

A Franciaországra vonatkozó 2019. évi országjelentést 2019. február 27-én tették közzé. Az országjelentés értékelte a Tanács által 2018. július 13-án elfogadott országspecifikus ajánlások (4) végrehajtása terén Franciaország által elért eredményeket, az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzéseinek megvalósítása terén Franciaország által elért eredményeket. Az országjelentés emellett magában foglalta az 1176/2011/EU rendelet 5. cikke szerinti részletes vizsgálatot is, amelynek eredményeit szintén 2019. február 27-én tették közzé. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Franciaországban makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. A megállapított egyensúlyhiányok különösen az államadósság magas szintjéhez és az alacsony termelékenységnövekedéssel összefüggő gyenge versenyképességi dinamikához kapcsolódnak.

(4)

Franciaország 2019. április 26-án benyújtotta 2019. évi nemzeti reformprogramját és 2019. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(5)

Az európai strukturális és beruházási alapoknak (esb-alapok) a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

Franciaország jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához és az átmeneti adósságszabály hatálya alá tartozik. A kormány a 2019. évi stabilitási programjában azt tervezi, hogy a 2018. évi, a bruttó hazai termék (GDP) 2,5 %-ának megfelelő államháztartási hiány 2019-ben a GDP 3,1 %-ára emelkedik, majd ezt követően 2022-re fokozatosan a GDP 1,2 %-ára csökken. Az államháztartási hiány 2019. évi tervezett növekedése, amelyet a Bizottság 2019. évi tavaszi előrejelzése is megerősít, főként annak az egyszeri hiánynövelő hatásnak tulajdonítható, amit a foglalkoztatási és versenyképességi adójóváírásnak a munkáltatók társadalombiztosítási járulékai tartós csökkentésével való felváltása jelent. Az újraszámított strukturális egyenleg (6) alapján a középtávú költségvetési cél – a GDP 0,4 %-ának megfelelő strukturális hiány – várhatóan nem valósul meg a 2019. évi stabilitási program időszakában. A 2019. évi stabilitási program szerint a GDP-arányos államadósság a 2018. évi 98,4 %-ról várhatóan 98,9 %-ra emelkedik 2019-ben, azután 96,8 %-ra csökken 2022-ben. Az említett költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. Ugyanakkor 2020-tól kezdődően a tervezett hiánycélok elérésének támogatásához szükséges intézkedések nincsenek kidolgozva.

(7)

A Bizottság 2019. június 5-én a Szerződés 126. cikkének (3) bekezdése alapján jelentést adott ki, mivel a 2019. évi stabilitási programban tervezettek szerint az államháztartási hiány 2019-ben túllépi a Szerződésben a GDP 3 %-ában meghatározott referenciaértéket, és a bejelentett adatok alapján első ránézésre 2018-ban nem teljesült az átmeneti adósságszabály. A jelentés az összes releváns tényező értékelését követően arra a következtetésre jutott, hogy a Szerződésben és az 1467/1997/EK rendeletben meghatározott hiány- és adósságkritérium jelenleg teljesítettnek tekintendő.

(8)

A Tanács 2018. július 13-i ajánlása szerint Franciaországnak biztosítania kell, hogy a nettó elsődleges államháztartási kiadások (7) nominális növekedési rátája 2019-ben ne haladja meg az 1,4 %-ot, ami a GDP 0,6 %-ának megfelelő éves strukturális kiigazításnak felel meg. A Bizottság 2019. évi tavaszi előrejelzése alapján fennáll a kockázata annak, hogy 2019-ben jelentős mértékű lesz az eltérés a középtávú költségvetési célhoz vezető, ajánlott kiigazítási pályától.

(9)

2020-ban, tekintettel Franciaország 60 % feletti GDP-arányos államadósság-rátájára és a 0,7 %-os előrevetített kibocsátási résre, a nettó elsődleges államháztartási kiadások nominális növekedési rátája nem haladhatja meg az 1,2 %-ot, összhangban a Stabilitási és Növekedési Paktum keretében közösen elfogadott kiigazítási követelménymátrixból eredő, a GDP 0,6 %-ának megfelelő strukturális kiigazítással. A Bizottság változatlan szakpolitikát feltételező, 2019. évi tavaszi előrejelzése alapján fennáll a kockázata annak, hogy 2020-ban Franciaország jelentősen eltér ettől a követelménytől. Az előrejelzés szerint Franciaország várhatóan 2019-ben és 2020-ban sem fog megfelelni az átmeneti adósságszabálynak. Összességében a Tanács úgy véli, hogy 2019-től kezdődően meg kell tenni a szükséges intézkedéseket a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek való megfelelés érdekében. Fontos lenne a többletbevételeket az államadósság-ráta további csökkentésére felhasználni.

(10)

Az államháztartás konszolidálására irányuló erőfeszítések csak mérsékelten csökkentették a közkiadások arányát, amely 2018-ban 56 %-on állt, és ezzel továbbra is a legmagasabb volt az Unióban. Az államadósság tartós csökkenése attól függ majd, hogy a kormány vissza tudja-e fogni kiadásait. 2017 óta a kormány megújított költségvetési konszolidációs stratégiát vezetett be az ötéves elnöki ciklusra. Ennek sikere attól függ majd, hogy teljesülnek-e a központi és a helyi önkormányzatok számára, valamint az egészségügyi rendszer tekintetében meghatározott tervezett kiadási célok.

(11)

Az egészségügyre fordított kiadások idővel folyamatosan növekedtek. A teljes becsült kiadás 2017-ben a GDP 11,5 %-ának felelt meg, amely a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezethez (OECD) csatlakozott tagállamok körében a legmagasabb szint. 2018 őszén bejelentették az egészségügyi rendszer új reformját, a törvénytervezetet pedig 2019. február 13-án terjesztették elő. Sikere egy olyan egyértelmű jogi és szervezeti keret kialakításától függ, amely biztosítja a megfelelő ösztönzőket és elősegíti a köz- és a magánszféra szereplőinek együttműködését. Az egészségügyi rendszer bejelentett reformja nem foglalja magában az egészségügyi kiadásokra vonatkozó növekedési norma felülvizsgálatát (Objectif National de Dépenses d’Assurance Maladie, ONDAM). Ez a kiadási norma a társadalombiztosítási kiadások harmadát fedi le. Jóllehet ez a célkitűzés 2010 óta teljesült, az ONDAM-célt 2017 óta már három alkalommal megemelték. A 2018 és 2020 közötti időszakra vonatkozóan a kezdeti 2,1 %-os növekedési célt a 2018. évi költségvetési törvényben 2,3 %-ra módosították, majd a 2019. évi társadalombiztosítási költségvetési törvényben tovább, legfeljebb 2,5 %-ra emelték. Ez bizonyos mértékben tükrözi a „Ma santé 2022” keretében felmerülő többletkiadásokat.

(12)

A közkiadások helyi szinten meghaladták a 2017-re tervezett növekedési célt. Franciaországban a helyi önkormányzatok közkiadásaira 2014 óta egy olyan kiadási norma irányadó, amely nem kötelező éves növekedési célokat határoz meg mind a működési közkiadások, mind a helyi szintű finanszírozási igények tekintetében (Objectif d’évolution de la Dépense Locale). 2018-ban ehhez a kiadási normához az állam és a 322 legnagyobb helyi hatóság 71 %-a között létrejött, jogilag kötelező erejű szerződéses megállapodások társultak, amelyek 2018 és 2020 között érvényesek. A települések számának korlátozott csökkenése azonban gátolhatja a kiadási normának való megfelelést. A 2014 és 2016 közötti területi reform felére csökkentette a régiók számát, de a települések száma csak kismértékben csökkent, és 34 000 felett maradt, ami messze a legtöbb az Unióban.

(13)

A kormány által az ötéves elnöki ciklusra bevezetett megújított költségvetési konszolidációs stratégia végrehajtásához szükség van a még mindig nem teljes mértékben meghatározott „Action Publique 2022” program végrehajtására is. Az említett program célja, hogy jelentős hatékonyságnövekedést érjen el a kormányzati kiadások terén, ugyanakkor javítsa a nemzeti közigazgatás működését. A kormány egyértelműen prioritásként kezeli a módszertani és a folyamatokhoz kapcsolódó szempontokat, de nem fordít nagy figyelmet a potenciális megtakarítások előzetes és átfogó számszerűsítésére. Bár ez a megközelítés komplex reformfolyamat és az érzékeny témákról folyó nyilvános viták elsimítására irányuló igény eredménye lehet, egyúttal megnehezíti az átfogó stratégiának és költségvetési konszolidációhoz való hozzájárulásának számszerű értékelését. Mindenekelőtt nem világos, hogy a reformprogram – beleértve a minisztériumok átalakításának terveit, amelyek különféle intézkedések széles körét foglalják magukban – pontosan hogyan és milyen ütemezéssel járulna hozzá konkrét intézkedésekkel ahhoz az igen specifikus célkitűzéshez, hogy a GDP-arányos kiadásokat 2022-ig csökkentsék. Összességében a rendelkezésre álló információk az eurocsoport által 2016-ban elfogadott, a kiadások felülvizsgálatára vonatkozó iránymutatás részleges betartásáról tanúskodnak.

(14)

Az államadósság fenntarthatósági kockázatai középtávon továbbra is magasak. A magas államadósság és strukturális államháztartási hiány fenntarthatósági kihívásokat jelent, különösen középtávon. A Franciaország strukturális elsődleges egyenlegének jelentős javulását eredményező költségvetési kiigazítás elengedhetetlen lenne az ilyen kockázatok elhárításához. Az államadósság-ráta csökkentése a francia gazdaság növekedési kilátásait és rezilienciáját is javítaná.

(15)

A tervezett nyugdíjreform segíthet az államadósság középtávú csökkentésében, és ezáltal csökkentheti az adósság fenntarthatóságával kapcsolatos kockázatokat. A nyugdíjrendszer költségvetési egyensúlya nagymértékben függ a makrogazdasági feltételezésektől. A francia nyugdíjügyi tanács (Conseil d’orientation des retraites) legutóbbi éves jelentése szerint 2018-ban a nyugdíjkiadások a GDP 13,8 %-át tették ki, és az előrejelzések alapján 2022-ben 13,8 %-ot érnek el, majd 2070-ig a GDP és a foglalkoztatás alakulása tekintetében feltételezett növekedési rátától függően egy 11,8 % és 13,8 % közötti tartományban maradnának. Több mint 40 különböző nyugdíjrendszer létezik Franciaországban. Ezek a rendszerek különböző munkavállalói csoportokra vonatkoznak, és különböző szabályok szerint működnek. Év végén várható egy törvénytervezet, amely fokozatosan egységesítené e rendszerek szabályait, hogy egyszerűbbé váljon a nyugdíjrendszer működése, és főként javuljon az átláthatósága, méltányossága és hatékonysága.

(16)

A foglalkoztatási ráta tovább emelkedett, és 2018-ban elérte a 71,3 %-ot. A munkanélküliségi ráta tovább csökkent, 2018-ban 9,1 %-ra, de még így is jóval meghaladja az uniós átlagot (6,8 %) és az euroövezeti átlagot (8,2 %). Ezen túlmenően a francia munkaerőpiac továbbra is erősen szegmentált. Az újonnan alkalmazottak közel 85 %-a határozott idejű munkaszerződéssel rendelkezik, és a határozatlan idejű munkaszerződéses viszonyba átkerülők aránya a legalacsonyabbak között van az Unióban. A nem önként vállalt részmunkaidős foglalkoztatás is igen magas, 2018-ban a teljes részmunkaidős foglalkoztatás 42,3 %-át tette ki. Az álláskeresési ellátási rendszer (Unédic) tervezett reformjának célja a munkaerőpiac szegmentálódásának kezelése a nagyon rövid távú munkaszerződéssel történő alkalmazás és az újbóli alkalmazás ösztönzőinek csökkentésével, valamint a rendszer adósságának csökkentése. A szociális partnerek között az álláskeresési ellátási rendszerről folytatott tárgyalások 2018 őszén kezdődtek. A célok a következők voltak: i. a rendszer adósságának csökkentése, ii. a munkanélküliek munkába állása ösztönzőinek felülvizsgálata, valamint iii. olyan ösztönző mechanizmus kialakítása, amely csökkenti a nagyon rövid távú munkaszerződéssel történő alkalmazás ösztönzőit. A szociális partnerek azonban nem tudtak megállapodni egy új szabályrendszerről. A reform jelenleg a kormány kezében van, amely elkötelezett amellett, hogy 2019 nyarán bejelentse, hogy mely intézkedések kerülnek majd elfogadásra.

(17)

A kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportok munkaerőpiaci feltételei a többi csoporthoz képest továbbra is kedvezőtlenebbek. Az EU-n kívül született személyek foglalkoztatási rátája 2018-ban 57,5 % volt (szemben a Franciaországban születettek 73,1 %-ával), ami az egyik legalacsonyabb az Unióban. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a migráns hátterű személyek jellemzően hátrányból indulnak a felvételi eljárás során. A szegényebb környékeken való földrajzi koncentrációjuk szintén aggodalomra ad okot. A leghátrányosabb helyzetű területek (például a Quartiers prioritaires de la politique de la ville) lakosai, többek között a migráns hátterű személyek, továbbra is nehézségekkel néznek szembe a munkaerőpiacon, 2017-ben munkanélküliségi rátájuk 24,7 % volt. Egyes szakpolitikai intézkedések ellenére a társadalmi-gazdasági és a migráns háttér továbbra is jelentős hatást gyakorol az oktatási teljesítményre, és akadályozza a munkaerőpiaci integrációt.

(18)

Emellett az alacsony képzettségű személyek és a fiatalok továbbra is hátrányban vannak a munkaerőpiacon. Az alacsony képzettségű személyek munkanélküliségi rátája 2008 óta első alkalommal csökkent 2017-ben, de a 2018. évi 16,2 % továbbra is jóval meghaladja a válság előtti szintet. Az ifjúsági munkanélküliség (15 és 24 év közöttiek) 2018-ban 1,6 százalékponttal 20,7 %-ra csökkent, de még így is jóval meghaladja a 15,2 %-ot kitevő uniós átlagot. Az alacsony képzettségű fiatalok körében a munkanélküliségi ráta még mindig nagyon magas, 2018-ban 35,6 %-on állt. A munkaerőpiaci esélyegyenlőség előmozdítása szempontjából kulcsfontosságú az elhelyezkedés hatékony és aktív támogatása, beleértve az intenzív foglalkoztatási tanácsadást, a munkaerő-felvételhez nyújtott támogatást, a továbbképzési intézkedésekhez való hozzáférést, a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő legkiszolgáltatottabb fiatalokra irányuló innovatív intézkedéseket, valamint a diszkriminatív gyakorlatok elleni erőteljesebb fellépést. A legkülső régiók további kihívásokkal szembesülnek, ezért különös figyelmet igényelnek.

(19)

A munkaerőpiaci feltételek javulásával több mutató is strukturális munkaerőhiányra utal. Bár a munkanélküliség és az alulfoglalkoztatottság továbbra is magas, egyre nagyobb hiány mutatkozik szakképzett munkaerőből, különösen bizonyos ágazatokban. A szakemberhiány és a kompetenciahiány a betöltetlen álláshelyek fő magyarázata. A franciaországi Pôle Emploi adatai szerint 2017-ben a 3,2 millió regisztrált betöltetlen álláshelyből 150 000-et töröltek a jelöltek hiánya miatt. A tények arra utalnak, hogy a válság és az azt követő fellendülés során a strukturális munkaerőhiány növekedése hozzájárult a munkanélküliség lassabb csökkenéséhez, és a tartós munkanélküliség növekedéséhez. A szakmai alapképzés munkaerőpiaci eredményei javulnak. A kormány átfogó intézkedéscsomagot vezetett be 2018-ban az alap- és a továbbképzéshez való hozzáférés növelése és a szakképzési rendszer irányításának és finanszírozásának felülvizsgálata céljából. E reformok kiegészítéseként a készségekre vonatkozó beruházási terv (Plan d’investissement dans les compétences) arra irányul, hogy képzést és intenzív iránymutatást nyújtson 1 millió nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalnak és 1 millió alacsonyan képzett álláskeresőnek a 2018 és 2022 közötti időszakban.

(20)

Összességében a francia szociális védelmi rendszer hatékonyan csökkenti az egyenlőtlenséget és a szegénységet. A szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya tovább, példátlanul alacsony szintre csökkent, 2017-ben 17,1 %-ot tett ki, szemben a 22,4 %-os uniós átlaggal. A jövedelmi egyenlőtlenség azonban továbbra is jóval meghaladja a válság előtti szintet. Továbbá csökkent a jövedelmi kvantilisek közötti felfelé történő átmenet, különösen a legalsóbb kvintilis esetében. Egyes csoportok, köztük az egyszülős családok és az Unión kívül születettek a szegénység és társadalmi kirekesztettség nagyobb kockázatával szembesülnek. A minimumjövedelem kedvezményezettjeinek szóló tanácsadás nem mindig kielégítő, és jelentősek a területi eltérések. A társadalmi befogadásra irányuló további és jobban koordinált beruházások – amint azt a 2018 szeptemberében bemutatott, szegénység elleni nemzeti stratégia előirányozza – segíthetnek e kihívások leküzdésében. Bár az egészségügyi rendszer teljesítménye összességében jó, a szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén mutatkozó regionális egyenlőtlenségek miatt további beruházásokra lenne szükség, különösen a legkülső régiókban.

(21)

Az európai innovációs eredménytábla szerint a közelmúltbeli kezdeményezések ellenére Franciaország nem tudta csökkenteni az innovációban élen járó uniós tagállamokkal szembeni lemaradását. A kutatási és fejlesztési beruházások stabilak maradtak, az új vállalkozások pedig csak nehezen tudnak növekedni. Összességében Franciaország nem halad megfelelően afelé, hogy elérje a 2020-ra kitűzött 3 %-os teljes kutatási és fejlesztési intenzitási célt, és az üzleti szektorbeli kutatási és fejlesztési beruházások szintje még mindig messze elmarad a 2 %-os céltól. A kutatás-fejlesztésre fordított közkiadások az uniós átlag felett vannak, és az üzleti kutatási és innovációs törekvésekre irányuló közvetlen és közvetett támogatási programok széles skáláját foglalják magukban, beleértve a kutatási és fejlesztési adójóváírási programot (Crédit d’Impôt Recherche), amely az egyik legnagyvonalúbb az OECD-országok körében. Mindazonáltal a kutatási és fejlesztési, valamint az innovációs ökoszisztéma általános teljesítménye egyelőre nem felel meg az állami támogatás nagy összegének. Noha a meglévő eszközöket, köztük a Crédit d’Impôt Recherche programot a közelmúltban értékelték, a teljes politikamix átfogó értékelése segítené a jövőbeli szakpolitikák végrehajtását. A 2018 júliusában felállított innovációs tanács (Conseil de l’innovation) feladata az egyszerűsítési intézkedések felügyelete, amelyek többek között az innováció regionális, nemzeti és európai támogatása közötti jobb koordinációra is kiterjednek. A tudomány és a vállalkozások közötti szorosabb kapcsolatok, különösen tudástranszfer-programok révén, elősegíthetnék az innováció terjedését, mivel Franciaország továbbra is elmarad az uniós átlagtól a vállalkozások által finanszírozott állami kutatás és fejlesztés terén. A versenyképességi klasztereknek (pôles de compétitivité) nyújtott támogatást egy negyedik időszakra (2019–2022) megújították, és olyan klaszterszervezetek kapnak prioritást, amelyek szorosan kapcsolódnak más struktúrákhoz helyi szinten, nemzeti ipari prioritásokra fókuszálnak és van tapasztalatuk uniós projektekkel. A privatizációkon keresztül finanszírozott innovációs és ipari alap (Fonds pour l’innovation et l’industrie) szintén elősegíti a mesterséges intelligencia számára források biztosítását. E kezdeményezések sikerének egyik kulcsa a kapcsolódó technológiák – például a dolgok internete, az 5G hálózatok, a nagy teljesítményű számítástechnika és általánosságban az adatgazdaság – megfelelő időben történő fejlesztése lesz. A kutatási és fejlesztési, valamint innovációs teljesítménybe történő regionális beruházások terén szintén jelentősek a régiók közötti különbségek. Több vidéki régió és ipari átalakulással érintett régió az uniós átlag alatt teljesít. A legkülső régiók a skála alsó végén helyezkednek el.

(22)

Franciaország jelenleg jól teljesít az energiapolitika és az éghajlatváltozás-mérsékléssel kapcsolatos politika terén, és jó úton halad a 2020-as üvegházhatásúgáz-csökkentési céljának elérése felé. Mindazonáltal jelentősen fel kell gyorsítania beruházási erőfeszítéseit a 2020-as megújulóenergia- és energiahatékonysági céljai, valamint a 2030-as ambiciózusabb éghajlat- és energiapolitikai céljai elérése érdekében, mindenekelőtt a megújuló energiaforrások kiaknázása és az épületállomány energiahatékony felújítása terén. Mivel az említett beruházások jelenlegi finanszírozásának több mint fele állami eredetű, a gazdasági és szabályozási feltételeknek sokkal életképesebbé kellene tenniük a projektfinanszírozást a magánszektor számára, hogy kihasználhassák a jelentős beruházási lehetőségeket. A megújuló energiaforrások fűtési és hűtési ágazatban való elterjedésének felgyorsítása különösen nagy kiaknázatlan potenciált jelent. Az épületek energiahatékonysága is jelentős beruházásokat tesz szükségessé. Ez különösen igaz a lakásszektorban zajló felújításokra, amely a teljes éghajlattal kapcsolatos beruházási hiány nagy részéért felelős, hiszen a lakásállomány többsége régi, és 7–8 millió épület nem kellően hőszigetelt (ami a teljes lakásállomány körülbelül 20 %-át jelenti). A magas energiahatékonysági standardoknak megfelelő épületállomány százalékos aránya a vállalkozások esetében alacsonyabb volt Franciaországban (25 %), mint az Unió egészében (39 %) 2017-ben. Az energiaágazatban jelentős regionális különbségek állnak fenn. Az energiaintenzitás szinte valamennyi régióban csökken, de eltérő ütemben, és jelentős különbségek állnak fenn a megújuló energia elterjedtségében. Az összeköttetésekbe történő további beruházások hozzájárulnának a belső uniós energiapiac nagyobb integrációjához, ugyanakkor nagyobb versenyt teremtenének és megkönnyítenék a megújuló energiaforrások elterjesztését, különösen az Ibériai-félszigeten.

(23)

A körforgásos gazdaságra vonatkozó 2018. évi nemzeti ütemterv (Feuille de Route pour l’Économie Circulaire) az erőforrás-hatékonyság ambiciózus szakpolitikai kerete, amelynek végrehajtása a kapcsolódó beruházások biztosításától függ. Noha az újrafeldolgozott anyagok hozzájárulása a teljes anyagszükséglethez (körforgásos anyagfelhasználási arány) jóval az uniós átlag feletti (2016-ban 19,5 % szemben a 11,7 %-kal), a települési hulladék újrafeldolgozási aránya még mindig valamivel az uniós átlag alatt van (2016-ban 41,8 % szemben a 46,4 %-kal). Ebből a szempontból a körforgásos gazdaságról szóló törvény elfogadása előrelépést jelent majd, többek között a másodlagos nyersanyagok, különösen a műanyagok szélesebb körű alkalmazása tekintetében. Továbbra is ösztönözni kell az új erőforrás-hatékony üzleti modelleket és termelési folyamatokat, beleértve az ipari szimbiózist, különösen a kis- és középvállalkozások körében. Ez könnyebbé tehető az innovatív pénzügyi eszközök fejlesztése és az ökoinnováció finanszírozása révén.

(24)

Az összekapcsoltság javítását célzó beruházások – különösen a hátrányosabb helyzetű térségekben – segíthetnek a Franciaországon belüli egyenlőtlenségek kezelésében. Franciaország az uniós átlag alatt teljesít a gyors széles sávú hálózathoz való hozzáférés tekintetében, és a gyors széles sávú rendszer elterjedtsége alacsony (a háztartások 20 %-a szemben a 41 %-os uniós átlaggal 2018-ban). A mobil széles sávú szolgáltatások használata szintén még mindig elmarad az uniós átlagtól. A széles sávú lefedettség régiónként nagymértékben változó, és néhány vidéki területen és a legkülső régiókban továbbra is korlátozott. Franciaország ultragyors széles sávú hozzáférésre vonatkozó terve (Plan France Très Haut Débit) és a kapcsolódó intézkedések várhatóan jelentős mértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy az ország elérje az összekapcsoltságra vonatkozó céljait. Alapvető fontosságú ezen intézkedések végrehajtásának szoros nyomon követése, különösen a gyenge lefedettségű területeken, tekintettel a túlnyomórészt decentralizált megközelítésre és a lehetséges szűk keresztmetszetekre, ha nincs elegendő szakképzett munkaerő a hálózat kiépítéséhez.

(25)

Az adófizetők számára a bizonyosság növelése (Loi pour un État au service d’une société de confiance, ESSOC-törvény) és a rendszer egyszerűsítése érdekében folyó erőfeszítések ellenére a francia adórendszer továbbra is összetett, ami problémát jelent az üzleti környezet számára. Az adótörvény többkulcsos rendszereket és adókiadásokat (adójóváírás, adómentességek, adókedvezmények) foglal magában. Ez az összetettség gyakran konkrét szakpolitikai célokat szolgál, például a legkiszolgáltatottabb háztartások adóterheinek csökkentését, valamint bizonyos magatartások ösztönzését vagy korrekcióját. Ugyanakkor ez az összetettség az értelmezhetőség csökkenéséhez vezethet, ezáltal növeli a megfelelési költségeket és a jogbizonytalanságot, ami hátrányosan érinti Franciaország vonzerejét, miközben kiskapukat hoz létre.

(26)

Az adókiadások észszerűsítése és a kisebb adók számának csökkentése elősegítené az adórendszer további egyszerűsítését. A becsült összes adókiadás 2019-ben a GDP 4 %-ának felel meg. Az előző többéves kerettel ellentétben a jelenlegi költségvetési keret (2018–2022) nem rendelkezik az adókiadásokra vonatkozó korlátról. Ehelyett az adókiadásoknak a nettó adóbevételek és adókiadások összegéhez viszonyított arányára vonatkozóan egy 28 %-os nem kötelező erejű célt határoz meg. Bár a 2018. évi költségvetési törvény a 2018 és 2022 közötti időszakra vonatkozó többéves költségvetési keretben meghatározott cél (28 %) alatti adókiadási arányt tervezett, ez az arány a jövőben növekedni fog (25,5 % 2018 végén és 26 % 2019-ben).

(27)

A 2019. évi költségvetés az adókiadások teljes összegének 100 milliárd EUR alá történő csökkentését irányozza elő, véget vetve a konstans volumennövekedés ötéves időszakának. 2018 és 2019 között azonban az adókiadások száma 457-ről 474-re emelkedett. 2018-ban a Számvevőszék a meglévő adókiadások észszerűsítését javasolta és rámutatott az ellenőrzés és az értékelés hiányára. Törekedni kell a korlátozott bevételt eredményező vagy nem hatékony adók megszüntetésére. A 2019. évi költségvetési törvényben 26 alacsony bevételt hozó adót csökkentettek, 20 adót megszüntettek 2019-ben összesen 132 millió EUR értékben, és további hatot 2020-ban terveznek megszüntetni, összesen 208 millió EUR értékben. A kisebb adók megszüntetése 2020-ban várhatóan hasonló ütemben folytatódik.

(28)

Más termelési adók továbbra is hátrányosan érintik a vállalkozásokat. A termelési adók 2016-ban a GDP 3,1 %-ának feleltek meg, magasabbak voltak, mint Olaszországban (1,4 %), Spanyolországban (1,0 %) és Németországban (0,4 %). Ezeknek az adóknak különböző adóalapjuk van (árbevétel, hozzáadott érték, bérek, föld és épületek), és megnövelhetik a termelés általános költségét. Ez negatív hatással lehet a versenyképességre, különösen a feldolgozóiparban. A 2019. évi költségvetési törvény csak egy, nemzeti szinten kivetett termelési adót csökkent (forfait social), ami 660 millió EUR-t tesz ki évente (a 2020. évi teljeskörű végrehajtást követően).

(29)

Az előrelépés és az ambiciózus reformok elfogadása ellenére továbbra is fennállnak a piacra lépés akadályai, és az üzleti szolgáltatások és szabályozott szakmák terén alacsony a verseny. Az OECD új, EGT-n belüli szolgáltatáskereskedelem-korlátozottsági mutatója szerint Franciaországban a szabályozás korlátozó jellegének szintje magasabb, mint az Európai Gazdasági Térség (EGT) átlaga olyan ágazatokban, mint a számvitel, a jogi szolgáltatások és a terjesztési szolgáltatások. A fő akadályok korlátozó engedélyezési követelmények, fenntartott tevékenységek, részesedési és szavazati jogokkal kapcsolatos követelmények formáját öltik. A kiskereskedelmi ágazatban Franciaország számos reformot hajtott végre a szabályozásból eredő terhek csökkentése érdekében. Azonban még mindig számos működési korlátozás érinti a kiskereskedelmi vállalkozások hatékonyságát, és hátrányos helyzetbe hozza őket az e-kereskedelemhez képest. A 2019. évi nemzeti reformprogram új intézkedéseket részletez néhány konkrét szolgáltatási ágazatban (például autósiskolák, ingatlankezelő társaságok és gépjármű-alkatrészek értékesítése) a verseny megerősítése céljából. 2019. április 4-én a versenyhatóság előterjesztette véleményét a gyógyszerforgalmazás korlátozásának enyhítéséről, ugyanakkor a közegészség-védelem magas szintjének fenntartásáról.

(30)

A szolgáltatások akadályai gyenge versenyhez, magas haszonkulcsokhoz és árakhoz vezettek, ártva ezzel az egész gazdaság versenyképességének. A piaci lemorzsolódási ráta a fő üzleti szolgáltatások terén Franciaországban alacsonyabb az Unió többi részéhez képest. A szolgáltatások versenyének hiánya magas munkaerőköltségekkel kombinálva segített az árak magasan tartásában, különösen az ingatlanügyletek, a lakhatás, a vendéglátás, valamint a jogi és számviteli szolgáltatások terén. Mivel e szolgáltatások költségeit a szolgáltatásokat inputként használó más vállalkozások is viselik, további olyan tényezőt jelentenek, amely kihat Franciaország versenyképességére, és az iparra is.

(31)

A PACTE-törvény (loi relative à la croissance et la transformation des entreprises) célja a vállalkozások növekedésének és átalakításának támogatása. Csökkenteni fogja azon küszöbértékek számát, amelyekkel a vállalkozások növekedésük során szembesülnek, bár a fennmaradó küszöbértékek alkalmazási köre szélesebbé válik és költségesebb az átlépésük. A törvény bevezet egy ötéves átmeneti időszakot mielőtt egy küszöbértéket elértnek tekintene, és arra ösztönzi a kis- és középvállalkozásokat, hogy alkalmazzanak a vállalkozás teljesítményéhez kötött ösztönzőket és munkavállalói részvételi programokat. Végül, egyszerűbb eljárást biztosít a vállalkozások elindításához vagy nyilvántartásba vételéhez, és új szabályokat vezet be annak elősegítésére, hogy a vállalkozók második esélyt kapjanak. A törvény emellett csökkenti a fizetésképtelenségi eljárások időtartamát és költségeit, különösen a kis- és középvállalkozások esetében, többek között kiszámíthatóbbá téve az eljárásokat. A francia hatóságok saját becslései szerint a PACTE-törvénynek a GDP-re gyakorolt potenciális hatása 2025-ig 0,32 %-os, hosszabb távon pedig 1 %-os növekedés. Teljeskörű és időben történő végrehajtása továbbra is kulcsfontosságú a reform előnyeinek kihasználása érdekében.

(32)

Az uniós alapoknak a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó programozása elősegítheti az ajánlásokban megjelölt hiányosságok egy részének orvosolását, különösen a 2019. évi országjelentés D. mellékletében szereplő területeken. Ez lehetővé tenné Franciaország számára, hogy az azonosított ágazatok tekintetében a lehető legoptimálisabban használja fel az említett alapokat, a regionális és területi különbségeket és a legkülső régiók sajátos helyzetét is figyelembe véve.

(33)

A 2019. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte a francia gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2019. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2019. évi stabilitási programot és a 2019. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Franciaországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak ezek Franciaország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája vonatkozásában képviselt jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintettel arra az igényre, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szintű szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(34)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2019. évi stabilitási programot, és véleményét (8) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(35)

A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2019. évi nemzeti reformprogramot és a 2019. évi stabilitási programot. A Tanácsnak az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 1–4. ajánlás tükrözi. Ezek az ajánlások hozzájárulnak az euroövezetre vonatkozó 2019. évi ajánlás, különösen az első és a második euróövezeti ajánlás végrehajtásához is. Az 1. ajánlásban említett költségvetési politikák hozzájárulnak többek között a magas államadóssághoz kapcsolódó egyensúlytalanságok kezeléséhez,

(1)

A Bizottság 2018. november 21-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2019. évi európai szemeszterét. Kellően figyelembe vette az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérét. Az Európai Tanács a 2019. március 21-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján 2018. november 21-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Horvátországot azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(2)

A Horvátországra vonatkozó 2019. évi országjelentést 2019. február 27-én tették közzé. Az országjelentés értékelte a Tanács által 2018. július 13-án elfogadott országspecifikus ajánlások (3) végrehajtása terén Horvátország által elért eredményeket, az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzéseinek megvalósítása terén Horvátország által elért eredményeket. Az országjelentés emellett magában foglalta az 1176/2011/EU rendelet 5. cikke szerinti részletes vizsgálatot is, amelynek eredményeit szintén 2019. február 27-én tették közzé. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Horvátországban a köz-, a magán- és a külső adósság magas szintjéhez kapcsolódó makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn, alacsony potenciális növekedés mellett. Az elmúlt években azonban csökkentek az egyensúlyhiányok, amit a stabil nominális növekedés és a prudens költségvetési politika is támogatott. A negatív nettó külső pozíció a továbbra is fennálló folyófizetésimérleg-többlet eredményeként javulóban van. Az államadósság a 2015-ös csúcsa óta jelentősen csökkent. A magánszektor adósságállománya folyamatosan csökken, bár ennek üteme a hitelállomány bővülésével és a beruházások megtérülésével párhuzamosan lassul. A pénzügyi ágazat jól tőkésített és nyereséges, de a nemteljesítő hitelek aránya – bár csökken – továbbra is magas. Fokozódtak a szakpolitikai intézkedések, de a strukturális intézkedések alapos végrehajtása a gazdaság rezilienciájának erősítése érdekében továbbra is kulcsfontosságú. Habár történt némi haladás, a gazdasági és a kormányzati pénzügyi statisztikák teljességével, pontosságával és ütemezésével továbbra is problémák vannak.

(3)

Horvátország 2019. április 18-án benyújtotta 2019. évi nemzeti reformprogramját és 2019. évi konvergenciaprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(4)

Az európai strukturális és beruházási alapoknak (esb-alapok) a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások bizonyos mértékű figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(5)

Horvátország jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához és az adósságszabály hatálya alá tartozik. A 2018. évi 0,2 %-os GDP-arányos államháztartási többletből kiindulva a 2019. évi konvergenciaprogram azzal számol, hogy az államháztartási egyenleg 2019-ben a bruttó nemzeti termék (GDP) –0,3 %-ára romlik, majd fokozatosan javulva 2022-re a GDP 0,8 %-át kitevő többletet fog elérni. Az újraszámított strukturális egyenleg (5) alapján Horvátország a középtávú költségvetési célját – amelyet a 2019-ben a GDP 1,75 %-át kitevő strukturális hiányról 2020-tól a GDP 1 %-át kitevő strukturális hiányra változtattak – várhatóan továbbra is túlteljesíti a programidőszak egésze során. A 2019. évi konvergenciaprogram szerint a GDP-arányos államadósság-ráta a 2019. évi 71,6 %-ról 2020-ban várhatóan 68,5 %-ra csökken, majd folyamatosan csökkenve 2022-re 62 %-ra esik vissza. Az említett költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. A tervezett költségvetési célok mindazonáltal óvatosnak tűnnek. A Bizottság 2019. tavaszi előrejelzése 2019-re a GDP 0,1 %-át, 2020-ra pedig a GDP 0,5 %-át kitevő államháztartási egyenleget vetít előre. A Bizottság 2019. tavaszi előrejelzése alapján a strukturális egyenleg 2019-ben várhatóan a GDP –0,8 %-ának, 2020-ban pedig a GDP –0,5 %-ának felel majd meg, ami továbbra is a középtávú költségvetési célt meghaladó mértéket jelent. Az előrejelzés szerint Horvátország 2019-ben és 2020-ban meg fog felelni az adósságszabálynak. Összességében a Tanács véleménye az, hogy Horvátország az előrejelzések szerint 2019-ben és 2020-ban meg fog felelni a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek.

(6)

2018 decemberében a horvát parlament elfogadta a felelősségteljes költségvetési gazdálkodásról szóló törvényt. Ez a költségvetés-politikai bizottság felépítését és megbízatását hivatott megerősíteni, és számszerű költségvetési szabályokat állapít meg, többek között a strukturális költségvetési egyenlegre vonatkozóan. 2019 márciusában megerősítették az állami Számvevőszék megbízatását azáltal, hogy az ajánlásainak való meg nem felelés esetére szankciós mechanizmust vezettek be, és kiterjesztették az ellenőrzéseinek hatókörét. A költségvetési keretrendszert a módosított költségvetési törvény elfogadásával tovább fogják erősíteni. Ez várhatóan javítja majd a költségvetési tervezést, a költségvetési adatok gyűjtését és az állami kezességek kibocsátásának feltételeit.

(7)

Horvátország közigazgatásának földrajzi széttagoltsága befolyásolja annak hatékonyságát és súlyosbítja a regionális egyenlőtlenségeket. Sok kicsi helyi önkormányzat gyakran nem rendelkezik megfelelő pénzügyi és adminisztratív forrással a hatáskörébe tartozó szolgáltatások biztosításához. Ez nagy különbségeket okoz a közszolgáltatások nyújtása terén a pénzügyi és adminisztratív szempontból erős és a gyenge helyi egységek között Horvátország-szerte. A központi kormányzat szintjén a hatóságok tettek lépéseket a nehézkes állami ügynökségi rendszer egyszerűsítése felé, azonban a rendszerszinten nagyobb fokú homogenitást bevezető jogi keret még nem valósult meg. A tervek szerint a központi közigazgatási szervek helyi szinten működő irodáinak feladatköreit a megyei közigazgatási szervek hatáskörébe utalják.

(8)

Az egészségügyi rendszer további adósságot halmozott fel 2018-ban, ami az államháztartásra nézve kockázatot jelent. A rendszer finanszírozása az aktív népesség által fizetett társadalombiztosítási járulékokon és az állami költségvetési hozzájárulásokon alapul, azonban az utóbbiak tartósan a teljes költségfedezet alatt maradnak. Az egészségügyi rendszer pénzügyi helyzete várhatóan javulni fog a 2019-ben bevezetett egészségbiztosítási díj növelésének, és a dohánytermékekre kivetett jövedéki adó 2018 decemberében történt emelésének köszönhetően. A kórházak folyamatban lévő funkcionális integrációja, valamint az alapellátás javítása érdekében tett intézkedések megnövekedett hatékonysághoz vezethetnek a kiadások terén, de ezek végrehajtása lassú.

(9)

A közigazgatási és a közszolgáltatási szerveknél a bérmegállapítási keret nem koherens, ami kihatással van az egyenlő bánásmódra és akadályozza a központi ellenőrzést a közszektor bérköltségei felett. A köztisztviselőkre vonatkozó bérmegállapítási mechanizmusról szóló új törvény megalkotását több alkalommal elhalasztották. A törvény célja, hogy következetesebb munkaköri leírásokon és kompetenciakereteken alapuló közös bértáblákat és a munkakörök összetettségére vonatkozó együtthatókat vezessen be, és ezáltal nagyobb fokú harmonizációt valósítson meg az egész közigazgatásban. Horvátországnak van a szociális párbeszédre vonatkozó kerete, de javítani kell a munkamódszereket és eljárásokat a valódi szociális párbeszéd kialakítása érdekében. A szakszervezeti oldal töredezettsége szintén gyengíti a szociális párbeszéd hatékonyságát.

(10)

2018-ban a munkanélküliségi ráta gyors ütemben tovább csökkent. Az ifjúsági munkanélküliség szintén jelentősen csökkent, de még mindig nagy. Az aktivitás és a foglalkoztatási ráta azonban továbbra is alacsony Horvátországban – az inaktivitásban jelentős szerepet játszik a korai nyugdíjba vonulás és a gondozási kötelezettségek. A munkaerőpiacra való belépésen javítani kell, például a megfelelő készségek előrejelzése és biztosítása révén. Az inaktivitás mögött álló tényezők közül sok továbbra is jelen van, és a jelenlegi intézkedések nem tűnnek elégségesnek az emberek munkaerőpiacra való belépésének támogatásához. A munkaerőpiaci intézmények kapacitása továbbra is korlátozott, a foglalkoztatási szolgálatok, a szociális szolgálatok és az egyéb releváns érdekelt felek közötti együttműködés gyenge. 2019-ben fontos nyugdíjreformcsomag lépett hatályba. A reform három fő célkitűzést kíván megvalósítani: i) a nyugdíjasok egyes csoportjaival szemben tisztességtelen bánásmódot eredményező tervezési következetlenségek kezelése; ii) a nyugdíjrendszer megfelelőségének javítása a munkával töltött évek számának növelése révén; és iii) az intézményi felépítés és a második nyugdíjpillér teljesítményének megerősítése.

(11)

A társadalmi-gazdasági különbségek jelentős tényezők az iskolázottságot tekintve Horvátországban. Az oktatás terén az ország az uniós átlag alatt teljesít, különösen a koragyermekkori nevelést és gondozást, az alapkészségeket, a felsőfokú végzettséget, a felnőttoktatásban való részvételt és a szakképzés munkaerőpiaci relevanciáját tekintve. Horvátország kísérleti projekt keretében tantervi reformot hajt végre, azonban a reformban rejlő lehetőségek maradéktalan kihasználása csak annak teljes végrehajtása esetén és a tanárok képzésével kiegészítve valósul majd meg.

(12)

Annak ellenére, hogy még mindig magas a munkanélküliségi ráta, a gazdaság néhány ágazatában munkaerőhiány tapasztalható, aminek főként a szakemberhiány az oka. A digitális készségek fejlesztése növelheti a termelékenységet és bizonyos területeken megszüntetheti a szakemberhiányt. A szakképzés korlátozott munkaerőpiaci relevanciája hozzájárul a végzettek közötti alacsony foglalkoztatási rátához. A munkaalapú tanulást is magába foglaló programokban kevés diák vesz részt. A regionális kompetenciaközpontok létrehozása és a duális képzés kísérleti programja javíthatja a szakképzés minőségét és elősegítheti a szükséges készségek azonosítását. A munkához vagy képzéshez jutást támogató intézkedések keretében kínált felnőttképzési programokban kevesen vesznek részt. Ez különösen igaz az oktatásra leginkább rászorulók – így az alacsonyan képzettek és a munkanélküliek – esetében.

(13)

A szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya csökkenő tendenciát mutat, de változatlanul meghaladja az uniós átlagot. Főként az idősek és a fogyatékossággal élők vannak e kockázatnak kitéve. A szociális ellátások szegénységet csökkentő kapacitása az uniós átlaghoz képest továbbra is gyenge. A szociális ellátások besorolásának harmonizációja révén a hatóságok lépéseket tettek a helyi szinten nyújtott ellátások nyilvántartásának javítása érdekében. Ennek eredményeképpen várhatóan áttekinthetőbbé válnak az ország területén nyújtott ellátások, ennek nyomán pedig javítani lehet a szociális védelmi rendszert, hogy hatékonyabban tudja elérni a leginkább rászorulókat.

(14)

A közlekedési hálózat kiegyensúlyozatlan, a vasúti infrastruktúra jelentős elmaradással küzd, ami rossz minőségű szolgáltatásokat eredményez és akadályozza a munkavállalók mobilitását. A kisebb településeken hiányzik a megfelelő tömegközlekedési infrastruktúra. Az utóbbi öt évben jelentősen nőtt a közúti közlekedésből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás. A közlekedési ágazatban a megújuló energiaforrások aránya messze elmarad a 2020-ra kitűzött 10 %-os célértéktől. További erőfeszítésekre és beruházásokra van szükség a fosszilis üzemanyaggal működő gépkocsik magas arányának hatékony csökkentéséhez, az intermodalitás előmozdításához és általában véve a közlekedési ágazat növekvő üvegházhatásúgáz-kibocsátásának visszaszorításához.

(15)

Horvátország magas energiaintenzitását az energiahatékonyság és az intelligens energiarendszerek terén történő beruházásokkal csökkenteni lehetne. Különös figyelmet érdemelne az épületek energiafogyasztásának csökkentése és a távfűtési hálózatok energiahatékonyságának javítása. A szél- és napenergia területén történő beruházások is jelentős potenciállal rendelkeznek, csakúgy mint a fűtés és hűtés terén a megújuló energiaforrások. Ezek előmozdítása lehetővé tenné, hogy a horvát szigetek a „Tiszta energia az EU szigeteinek” című kezdeményezéssel összhangban növeljék energetikai önellátó-képességüket. Emellett Horvátország különösen ki van téve az éghajlati kockázatoknak, főként az áradásoknak és az erdőtüzeknek.

(16)

A beruházások előmozdíthatnák a körforgásos gazdaságra való átállást is. A beruházásokra szükség van a hulladéklerakás alternatívájaként alkalmazható elkülönített hulladékgyűjtés és újrafeldolgozás támogatásához, a nyersanyagok alternatíváinak kifejlesztéséhez, az újrafeldolgozott tartalom iránti kereslet növeléséhez, és a fenntartható fogyasztási gyakorlatokkal és magatartással kapcsolatban a nyilvánosság figyelmének felhívásához. Jelentős beruházás szükséges továbbá a 2 000 lakosegyenérték feletti agglomerációk csatornázási feladatainak és szennyvízkezelésének biztosításához. A vízhálózatokba történő beruházással csökkenhető lenne az ivóvíz-elszivárgás és eleget lehetne tenni a kielégítetlen minőségi követelményeknek.

(17)

A kutatási és innovációs kapacitások és a fejlett technológiák bevezetése beruházásokat igényel az innovációs teljesítőképesség erősítése és a termelékenység növelése érdekében, ezt azonban a széttagolt és nem hatékony kutatási és innovációs politikák akadályozzák. Horvátország 2016–2020-as „intelligens szakosodási” stratégiájának (RIS3) célja, hogy ösztönözze az innovációt, megszüntesse a rendszerben meglévő széttagoltságot és biztosítsa, hogy a kutatás-fejlesztési tevékenységek a kulcsfontosságú gazdasági prioritások köré szerveződjenek, de e stratégia végrehajtását fel kellene gyorsítani. A beruházások támogathatnák az egyetemek és vállalkozások közötti együttműködést, lehetővé tehetnék a technológiatranszfert és a kutatási eredmények piaci hasznosítását, valamint erősíthetnék a kormányzást.

(18)

Az állami tulajdonú vállalatok vállalatirányításának javítását célzó intézkedések lassan haladnak előre. Elfogadtak egy új vállalatirányítási kódexet, valamint kötelezővé vált a középtávú tervezés és a teljesítményjelentés készítése. Mégis, annak kombinációja, hogy az állami tulajdonban lévő vállalatok számos ágazatban erőteljesen jelen vannak, valamint hogy a nyereségességük alacsony és termelékenységük gyenge, továbbra is rányomja a bélyegét a gazdaságra. 2018-ban a különleges érdekű vállalatok listáját tovább szűkítették és több vállalat formálisan értékesíthető, de nem létezik egyértelmű privatizációs stratégia. Úgy tűnik, a hatóságok erőfeszítései a kisebbségi részvények jelentős fennmaradó részének értékesítésére és a nem termelő vagyontárgyak aktiválására összpontosulnak. Az emberek a korrupciót széles körben elterjedtnek és növekvőnek érzékelik. Hiányoznak a korrupció megelőzésére és szankcionálására alkalmas hatékony eszközök, különösen helyi szinten. Továbbra is szükség van az állami tulajdonú helyi társaságok élére kinevezettekre vonatkozó felügyeleti és szankcionálási mechanizmus megerősítésére.

(19)

A túlzott adminisztratív és jogszabályi követelmények és az adó jellegű (nem adóügyi) járulékok megterhelik a vállalkozásokat, különösen a kisebbeket. Az adminisztratív teher azonosítása megtörtént, ami lehetővé teszi a hatóságok számára, hogy végrehajtsák az enyhítő intézkedéseket. Az adó jellegű járulékok mérséklése elmaradt. A túlszabályozott szakmai szolgáltatások nagy száma akadályozza a versenyt. Történt előrelépés bizonyos ágazatokban, mindenekelőtt a taxiszolgáltatások terén, de számos gazdaságilag fontos szakma esetében továbbra is túlzott korlátozások vannak érvényben.

(20)

Az előrelépés ellenére a polgári és kereskedelmi bíróságokon tapasztalható jelentős ügyhátralék és az elhúzódó eljárások gyengítik a jogbiztonságot, míg a büntető igazságszolgáltatás hatékonysági hiányosságai gátolják a gazdasági és pénzügyi bűnözés elleni küzdelmet. Az igazságszolgáltatás függetlenségének megítélése tovább romlott. 2018-ban módosították az országos bírói tanácsról szóló törvényt. A legfelsőbb kereskedelmi bíróság kivételével az ügyhátralékok további csökkenése elsősorban a beérkező ügyteher csökkenésének volt köszönhető. Néhány bíróságon már tesztelik az elektronikus kommunikációt, de még nem terjesztették ki országos szintre.

(21)

Az uniós alapoknak a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó programozása elősegítheti az ajánlásokban megjelölt hiányosságok egy részének orvosolását, különösen a 2019. évi országjelentés D. mellékletében szereplő területeken. Ez lehetővé tenné Horvátország számára, hogy az azonosított ágazatok tekintetében a lehető legoptimálisabban használja fel az említett alapokat, a regionális különbségeket is figyelembe véve. E beruházások sikere szempontjából fontos tényező az ezen alapok kezelését biztosító nemzeti közigazgatási kapacitás megerősítése. A közbeszerzés intézményi struktúráját meg kell erősíteni annak érdekében, hogy javuljon a megfelelés, továbbá a stratégiai beszerzés révén elérhetővé váljanak a szakpolitikai célok és biztosítható legyen a közkiadások hatékonysága.

(22)

A 2019. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte Horvátország gazdaságpolitikáját, és az elemzést közzétette a 2019. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2019. évi konvergenciaprogramot, a 2019. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Horvátországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak ezek Horvátország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája vonatkozásában képviselt jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak. Ez tükrözi azon igényt, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szintű szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(23)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2019. évi konvergenciaprogramot, és azt a véleményt (6) fogalmazta meg, hogy Horvátország várhatóan megfelel a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek.

(24)

A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2019. évi nemzeti reformprogramot és a 2019. évi konvergenciaprogramot. A Tanácsnak az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 1–4. ajánlás tükrözi. Az 1. ajánlásban említett költségvetési politikák hozzájárulnak többek között a magas államadóssághoz kapcsolódó egyensúlytalanságok kezeléséhez,

(1)

A Bizottság 2018. november 21-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2019. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellően figyelembe vette az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérét. Az Európai Tanács a 2019. március 21-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján 2018. november 21-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Olaszországot azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euróövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács 2019. március 21-én jóváhagyott. A Tanács 2019. április 9-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (3) (a továbbiakban: az euróövezetre vonatkozó 2019. évi ajánlás), amely öt ajánlást fogalmaz meg az euróövezetre vonatkozóan (a továbbiakban: az euróövezetre vonatkozó ajánlások).

(2)

mivel Olaszország pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Olaszországnak gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euróövezetre vonatkozó ajánlást, melyet az alábbi 1–5. ajánlás tükröz. Nevezetesen, a közigazgatás, az igazságszolgáltatás és a verseny területén hozott intézkedések hozzájárulnak majd a reziliens szolgáltatási piacokra és az intézmények minőségére vonatkozó első euróövezeti ajánlás teljesítéséhez; a beruházásokkal kapcsolatos gazdaságpolitikának a meghatározott területekre történő összpontosítása, valamint a többletbevételeknek az államadósság csökkentésére való felhasználása hozzájárul majd a beruházások támogatására és a költségvetési tartalékok újraképzésére vonatkozó második euróövezeti ajánlás teljesítéséhez; a foglalkoztathatóság javítására és a termelési tényezők adóterheinek más területekre való átcsoportosítására irányuló intézkedések hozzájárulnak majd a munkaerőpiac működésére vonatkozó harmadik euróövezeti ajánlás teljesítéséhez, a bankok mérlegének javítását célzó intézkedések pedig hozzájárulnak majd a nemteljesítő hitelek csökkentésére vonatkozó negyedik euróövezeti ajánlás teljesítéséhez.

(3)

Az Olaszországra vonatkozó 2019. évi országjelentést 2019. február 27-én tették közzé. Az országjelentés értékelte a Tanács által 2018. július 13-án elfogadott országspecifikus ajánlások (4) és az előző években Olaszországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzéseinek megvalósítása terén Olaszország által elért eredményeket. Az országjelentés emellett magában foglalta az 1176/2011/EU rendelet 5. cikke szerinti részletes vizsgálatot is, amelynek eredményeit szintén 2019. február 27-én tették közzé. Az elemzés alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Olaszországban túlzott mértékű makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. A magas államadósság és az elhúzódó gyenge termelékenységi dinamika határon átnyúló dimenziójú kockázatok kialakulásához vezethet. Különösen nagy szükség van olyan intézkedések meghozatalára, amelyek csökkentik az olasz gazdaságra és a gazdasági és monetáris unióra gyakorolt negatív hatások kockázatát, tekintettel az olasz gazdaság méretére és határokon átnyúló jelentőségére.

(4)

Olaszország 2019. április 19-én benyújtotta 2019. évi nemzeti reformprogramját és 2019. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor. Olaszország 2019. évi nemzeti reformprogramja csak részben foglalkozik a 2018. évi országspecifikus ajánlásokban felvetett strukturális kérdésekkel, és sok esetben nem tartalmazza a reformprogramban foglalt néhány új kötelezettségvállalás részleteit, valamint végrehajtásuk ütemtervét. A reformstratégia ugyanakkor épít a különböző területeken már folyamatban lévő jelentős reformokra, és a korábbi nemzeti reformprogramokhoz képest nagyobb mértékű folytonosságot mutat.

(5)

Az európai strukturális és beruházási alapoknak (esb-alapok) a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

Olaszország jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához és az adósságszabály hatálya alá tartozik. A kormány a 2019. évi stabilitási programjában azt tervezi, hogy az államháztartási hiány a bruttó hazai termék (GDP) 2018. évi 2,1 %-áról 2019-ben 2,4 %-ra emelkedik, majd ezt követően 2020-ban a GDP 2,1 %-ára, 2022-re pedig fokozatosan a GDP 1,5 %-ára csökken. Ezek az előrejelzések azt feltételezik, hogy a 2020 utáni költségvetési célok elérése érdekében „biztonsági záradékként” (2020-ban a GDP 1,3 %-ának, 2021-ben pedig a GDP 1,5 %-ának megfelelő többletbevételt eredményező) héaemelés valósul meg. Az újraszámított strukturális egyenleg (6) alapján a programidőszakban a tervek szerint Olaszország nem éri el középtávú költségvetési célját, amely 2019-ben a strukturális egyensúly, míg 2020-tól a GDP 0,5 %-át kitevő strukturális többlet lesz. A GDP-arányos államadósság – miután 2018-ban nőtt (a 2017. évi 131,4 %-ról 132,2 %-ra) – a 2019. évi stabilitási program előrejelzései szerint 2019-ben 0,4 százalékponttal 132,6 %-ra emelkedik, majd 2022-ig 128,9 %-ra csökken. Ezek az előrejelzések 2019-ben a GDP 1 %-ának, 2020-ban pedig a GDP 0,3 %-ának megfelelő privatizációs bevételekkel számolnak. Az említett költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. Az utóbbi években azonban a „biztonsági záradék” formájában törvénybe iktatott héaemeléseket rendszeresen hatályon kívül helyezték anélkül, hogy megfelelő alternatív finanszírozási intézkedéseket vezettek volna be, a privatizációs célokat pedig alulteljesítették. A Bizottság 2019. tavaszi előrejelzése szerint 2020-ban – változatlan szakpolitikák esetén – a nominális GDP-növekedés alacsonyabb, a költségvetési hiány pedig magasabb lesz, mint a 2019. évi stabilitási programban becsült érték. A Bizottság előrejelzése 2020 vonatkozásában nem számol a „biztonsági záradékként” törvénybe iktatott héaemeléssel.

(7)

A Bizottság 2019. június 5-én az EUMSZ 126. cikkének (3) bekezdése alapján jelentést adott ki, mivel Olaszország 2018-ban nem felelt meg az adósságszabálynak. A jelentés az összes érdemleges tényező értékelését követően arra a következtetésre jutott, hogy a Szerződésben és az 1467/1997/EK rendeletben meghatározott adósságkritérium nem teljesült, ami adósságalapú túlzotthiány-eljárás megindítását indokolja.

(8)

A 2019. évi felülvizsgált költségvetésiterv-javaslatban foglalt kérést követően a 2019. évi stabilitási program megerősíti, hogy a genovai Morandi híd összeomlásának, valamint a 2018-ban tapasztalt rendkívül kedvezőtlen időjárási viszonyoknak a költségvetési hatása jelentős volt, és megfelelő bizonyítékot szolgáltat e költségvetési többletkiadások köréről és jellegéről. Ezek tekintetében a 2019. évi stabilitási program megemlíti, hogy a 2019. évi költségvetés a GDP körülbelül 0,2 %-át kitevő rendkívüli kiadásokat tartalmaz a közúthálózatra vonatkozó rendkívüli karbantartási programmal és a hidrogeológiai kockázatok csökkentését célzó megelőzési tervvel kapcsolatban. Tekintettel a genovai Morandi híd összeomlásával és a 2018-as kedvezőtlen időjárási körülményekkel való közvetlen kapcsolatukra, a közúthálózat rendkívüli karbantartását és a hidrogeológiai kockázatok csökkentését célzó kiadásokra alkalmazható a „rendkívüli esemény záradék”, így azok speciális módon kezelhetők. A Bizottság szerint az ezen intézkedésekkel összefüggésben figyelembe vehető többletkiadások mértéke 2019-ben a GDP 0,18 %-ának felel meg. Az 1466/97/EK rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében és 6. cikkének (3) bekezdésében foglalt rendelkezések lehetőséget adnak e többletkiadások figyelembevételére, mivel a Morandi híd összeomlása és a rendkívül kedvezőtlen időjárási körülmények rendkívüli események, ezek jelentős hatással vannak az olasz államháztartásra, és a középtávú költségvetési célhoz vezető kiigazítási pályától való átmeneti eltérés engedélyezése nem veszélyeztetné a fenntarthatóságot. A figyelembe vehető összegekre is kiterjedő végső értékelésre az olasz hatóságok által megadott, 2019-re vonatkozó tényadatok alapján, 2020 tavaszán kerül majd sor.

(9)

A Tanács 2018. július 13-i ajánlása szerint Olaszországnak biztosítania kell, hogy a nettó elsődleges államháztartási kiadások (7) nominális növekedési rátája 2019-ben ne haladja meg a 0,1 %-ot, ami a GDP 0,6 %-ának megfelelő éves strukturális kiigazításnak felel meg. A Bizottság 2019. tavaszi előrejelzése alapján fennáll a kockázata annak, hogy 2019-ben jelentős mértékű lesz az eltérés a középtávú költségvetési célhoz vezető, ajánlott kiigazítási pályától. Ez a következtetés még abban az esetben sem változna, ha a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágából adódó 2019. évi követelmények nem vennék figyelembe a genovai Morandi híd összeomlása nyomán elfogadott rendkívüli közúthálózat-karbantartási program és a rendkívül kedvezőtlen időjárási körülmények nyomán elfogadott, a hidrogeológiai kockázatok csökkentését célzó megelőzési terv költségvetési hatását.

(10)

Tekintettel Olaszország 60 % feletti GDP-arányos államadósság-rátájára és a -0,1 %-os várható kibocsátási résre, a nettó elsődleges államháztartási kiadásokat 2020-ban nominálisan 0,1 %-kal csökkenteni kell, összhangban a Stabilitási és Növekedési Paktumban meghatározott követelménymátrix által előírt, a GDP 0,6 %-ának megfelelő strukturális kiigazítással. Változatlan szakpolitikát feltételezve a Bizottság 2019. évi tavaszi előrejelzése alapján fennáll a kockázata annak, hogy 2020-ban Olaszország jelentősen eltér ettől a követelménytől. Az előrejelzés szerint Olaszország várhatóan 2019-ben és 2020-ban sem fog megfelelni az adósságszabálynak. Sőt, Olaszország 132 % körüli GDP-arányos államadósság-rátájából az következik, hogy jelentős forrásokat kell előirányozni az adósságszolgálati kiadások fedezésére a növekedést jobban segítő területek – így az oktatás, az innováció vagy az infrastruktúra – rovására. A Tanács összességében úgy véli, hogy 2019-től meg kell tenni a szükséges intézkedéseket a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek való megfelelés biztosítása érdekében. Fontos lenne a többletbevételeket az államadósság-ráta további csökkentésére felhasználni.

(11)

Olaszország adórendszere továbbra is nagy terhet ró a termelési tényezőkre, a gazdasági növekedés kárára. A munkát és a tőkét terhelő magas adóteher visszafogja a foglalkoztatást és a beruházásokat. A 2019. évi költségvetés csökkentette az önfoglalkoztatókat és a kisvállalkozásokat terhelő adókat. Ugyanakkor azonban – összesített szinten – átmenetileg növelte a vállalkozások adóterheit, különös tekintettel a pénzügyi intézményekre. A növekedést kevésbé hátráltató adónemeket, például a vagyonadókat és a fogyasztási adókat nem használják ki kellőképpen, ami teret ad az adóterheknek a munkáról és a tőkéről költségvetési szempontból semleges módon történő elmozdítására. Az első lakóingatlanra kivetett rendszeres ingatlanadót 2015-ben hatályon kívül helyezték, többek között a gazdagabb háztartások esetében is. Emellett nagyrészt elavultak az ingatlanadó kiszámításának alapjául szolgáló kataszteri telek- és ingatlanértékek, amelyeknek az aktuális piaci értékekhez való hozzáigazítása még várat magára. Az adókiadások száma és mértéke magas – különösen a csökkentett héakulcsok esetében –, és azok további egyszerűsítését rendszeresen elhalasztották az utóbbi években. Arra is lehetőség van, hogy az adószabályok bonyolultságának csökkentésével és az adózási fegyelem általános növelésével csökkentsék a szabályokat betartó vállalkozásokra és háztartásokra nehezedő terheket. A héabevétel-kiesés (a tervezett héa-bevételek és a ténylegesen beszedett összegek különbsége) például a legmagasabbak között van az Unióban. Ennek egyik oka az adókijátszás magas szintje, amely különösen a számlázás elmulasztásához kapcsolódik. A végső fogyasztókkal kötött valamennyi kereskedelmi ügylet során keletkezett nyugták kötelező elektronikus továbbítása pozitív lépés a kiesés orvoslása felé. Ugyanakkor az elmúlt években növelték a készpénzfizetésekre vonatkozó küszöbértékeket, ami az elektronikus fizetés ellen hathat. Az elektronikus fizetések ösztönzése előmozdíthatja a számlázást, és ezáltal javíthatja az adózási fegyelmet.

(12)

Olaszország nyugdíjkiadásai, amelyek 2017-ben a GDP 15 %-át tették ki, a legmagasabbak közé tartoznak az Unióban, és az időskori függőségi ráta romlása miatt középtávon várhatóan növekedni fognak. A 2019. évi költségvetés és az új korengedményes nyugdíjrendszert végrehajtó, 2019. januári törvényerejű rendelet visszalépést jelent a korábbi nyugdíjreformok egyes elemei tekintetében, és középtávon rontja az államháztartás fenntarthatóságát. Ezek az új rendelkezések középtávon tovább növelik a nyugdíjkiadásokat. 2019 és 2021 között az új korengedményes nyugdíjrendszer (az ún. „Quota 100”) lehetővé teszi az emberek számára, hogy 62 éves korukban nyugdíjba vonuljanak, ha legalább 38 évig járulékot fizettek. Emellett kiterjesztették a korai nyugdíjba vonulásra vonatkozó meglévő rendelkezések hatályát, többek között azáltal, hogy 2026-ig felfüggesztették az előírt minimális járulék várható élettartamhoz viszonyított indexálását, amelyet a korábbi nyugdíjreformok vezettek be. E rendelkezések tekintetében a 2019. évi költségvetés 2019-re a GDP 0,2 %-át, 2020-ra és 2021-re pedig a GDP 0,5 %-át kitevő forrásokat különített el, a következő években azonban további költségek várhatók. A nyugdíjakra fordított magas állami kiadások más szociális és növekedést ösztönző kiadási tételeket szorítanak ki, például az oktatás és a beruházás területén, és korlátozzák a mozgásteret az általánosan magas adóteher és a magas államadósság csökkentésére. A korai nyugdíjba vonulás lehetőségének kiterjesztése emellett negatív hatással lehet a munkaerő-kínálatra, miközben Olaszország már amúgy is elmarad az uniós átlagtól az idősebb (55–64 éves) munkavállalók foglalkoztatása tekintetében; ez visszafogja a potenciális növekedést és rontja az államadósság fenntarthatóságát. A nyugdíjkiadások növekedésének visszafogása érdekében teljes mértékben végre kell hajtani a korábban elfogadott, a népesség elöregedéséből eredő rejtett kötelezettségek mérséklését célzó nyugdíjreformokat. Megtakarításokat lehetne elérni továbbá a járulékfizetésekkel nem fedezett magas nyugdíjjogosultságok módosításával, a méltányosság és az arányosság elvének tiszteletben tartása mellett.

(13)

A gazdasági visszaesés ellenére a foglalkoztatás 2018-ban tovább nőtt, bár kissé lassabb ütemben, mint az előző évben. A foglalkoztatottak száma az év végén elérte a 23,2 millió főt, ami meghaladja a válság előtti szintet. A foglalkoztatási ráta (a 20–64 évesek körében) tavaly 63 %-ra emelkedett, de még mindig messze elmarad az uniós átlagtól (73,2 %). Ezen túlmenően jelentősek a regionális szakadékok, és a munkaerőpiac továbbra is szegmentált: a határozott idejű munkaszerződések aránya 2018-ban tovább nőtt. A munkanélküliségi ráta 10,6 %-ra csökkent. A tartós és az ifjúsági munkanélküliség továbbra is magas, ami akadályozza a potenciális növekedést és a társadalmi kohéziót. Magas az inaktív nők, az alacsony képzettségűek és a fiatalok aránya. Ráadásul a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő 15–24 éves fiatalok aránya 2018-ban 19,2 % volt, ami a legmagasabb az Unióban. A nem önként vállalt részmunka is széles körben elterjedt, ami arra utal, hogy továbbra is pang a munkaerőpiac.

(14)

A jövedelmi egyenlőtlenségek és a szegénység kockázata magas, jelentős regionális és területi különbségekkel. 2017-ben a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya 28,9 % volt, ami meghaladja a válság előtti szintet, és jóval magasabb a 2017-es uniós átlagnál (22,4 %). A gyermekek, különösen a migráns háttérrel rendelkezők kiemelten érintettek. Magas és növekvő mértékű a dolgozói szegénység, elsősorban a határozott idejű munkaszerződéssel rendelkezők és a migráns hátterű személyek körében. Az önfoglalkoztatók, akik (a 13,7 %-os uniós átlaggal szemben) a munkaerő 20,8 %-át teszik ki, általában kevésbé védettek a szociális kockázatokkal szemben, mint a munkavállalók. A megfizethető és megfelelő lakhatáshoz való hozzáférés szintén kihívást jelent, és a szociális szolgáltatások nyújtása továbbra is alulfejlett és széttagolt. A szociális transzferek hatása a szegénység és az egyenlőtlenségek csökkentésére az egyik leggyengébb az Unióban. A 2018-ban bevezetett szegénységellenes program helyébe egy jelentős új program lépett (állampolgári alapjövedelem), amely bizonyos feltételek teljesülése esetén aktív befogadásra irányuló megközelítést alkalmaz. A foglalkoztatási és szociális szolgálatokra nehezedő tetemes adminisztratív terhek komoly kihívást jelentenek a reform végrehajtása szempontjából. Tényleges hatása attól függ majd, hogy mennyire lesznek hatékonyak a foglalkoztatást és a képzést elősegítő szakpolitikák, a személyre szabott szociális szolgáltatások és az ellenőrzések. Különösen a leginkább rászorulók elérésére irányuló tényleges képesség fogja befolyásolni a szegénység és a társadalmi kirekesztés csökkentésére gyakorolt hatást. Az egészségügyi rendszer összességében jó eredményt ért el, annak ellenére, hogy az egészségügyi kiadások alacsonyabbak az uniós átlagnál. Mindazonáltal az egészségügyi ellátás mind a hozzáférés, mind a méltányosság vagy a hatékonyság tekintetében régiónként jelentősen eltérő, és javítható lenne a megfelelőbb igazgatás, valamint a standard szolgáltatások teljesítésének nyomon követése révén. A fogyatékossággal élő személyek és más hátrányos helyzetű csoportok támogatásának kulcsfontosságú eleme az otthoni és a közösségi alapú ellátás és a tartós ápolás-gondozás lehetőségeinek bővítése.

(15)

Olaszországban széles körben elterjedt a be nem jelentett munkavégzés, különösen a déli régiókban. Az olasz nemzeti statisztikai hivatal becslései szerint az informális gazdaság kibocsátása 2016-ban mintegy 210 milliárd EUR volt (a GDP 12,4 %-a). Ennek mintegy 37,2 %-a a be nem jelentett munkavégzésnek tulajdonítható. Ez különösen a kiszolgáltatott csoportokat, például a migránsokat, a nőket és a kiskorúakat érinti. A 2017 óta működő új munkaügyi felügyelőség külön figyelmet szentel a mezőgazdasági ágazatban fellépő „caporalato” jelenségének, melynek esetében magas a jogsértések aránya és fennáll a munkaerő-kizsákmányolás kockázata, különösen az irreguláris migránsok tekintetében. A be nem jelentett munkavégzés és a munkaerő-kizsákmányolás kezeléséhez és megelőzéséhez, valamint a tisztességes és biztonságos munkakörülmények biztosításához a közelmúltban elfogadott intézkedések szoros nyomon követésére, valamint további lépésekre van szükség. Végezetül fontos annak biztosítása, hogy az állampolgári alapjövedelem program gyakorlati megvalósítása a lehető legnagyobb mértékben ösztönözzön a legális munkavégzésre és a be nem jelentett munkavégzés jogszerű foglalkoztatássá történő átalakítására, mind a szoros nyomon követés, mind a pozitív ösztönzők révén.

(16)

Az új alapjövedelmi program végrehajtásához alapvető fontosságú az állami foglalkoztatási szolgálatok fejlesztése forrásaik bővítésével és szolgáltatásaik minőségének javításával. Az alacsony jövedelmű munkavállalókat és a munkanélkülieket célzó új állampolgári alapjövedelmi program kontextusában a hatékony aktív munkaerőpiaci politikák fontos eszközt jelentenek a munkaerőpiaci súrlódások csökkentéséhez, és a munkavállalási kedv fokozásához. E tekintetben elengedhetetlen, hogy a foglalkoztatási szolgálatok megfelelő és képzett személyzettel rendelkezzenek. A képzés és továbbképzés erősítését célzó hatékony álláskeresési támogatás elengedhetetlen a munkavállalói mobilitás javításához, valamint ahhoz, hogy a munkavállalók elsajátíthassák a jövőbeli munkaerőpiaci kihívásoknak, valamint az egyre összetettebb és egyre kompetitívebb munkakörnyezetnek megfelelő készségeket. Az olasz hatóságok a közelmúltban több intézkedést hoztak az aktív munkaerőpiaci politikák hatékonyságának növelése érdekében. Ilyen például a monitoringmutatók és minimumszabályok meghatározása, a tartósan munkanélküliekre vonatkozó stratégia elfogadása és egy kvalitatív profilalkotási eszköz kidolgozása. Mindazonáltal az állami foglalkoztatási szolgálatok általános hatékonysága és azon képességük, hogy munkahelyet találjanak az emberek számára, továbbra is gyenge, teljesítményük régiónként jelentősen eltérő, és korlátozott a társadalmi és oktatási politikákkal való integráció. Gyenge a munkáltatókkal folytatott együttműködés is.

(17)

A nemek közötti foglalkoztatási különbség továbbra is az egyik legmagasabb az Unióban, és a nők foglalkoztatási rátája – bár kismértékben emelkedik – lényegesen alacsonyabb az uniós átlagnál (2018-ban 53,1 %, szemben az uniós 67,4 %-kal). Továbbra sem elegendő mértékűek a gondozási szolgáltatásokat és a nők munkaerőpiaci részvételének növelését célzó beruházások, továbbá fokozni kell az esélyegyenlőség előmozdítására irányuló intézkedéseket, illetve a munka és a magánélet megfelelő egyensúlyára irányuló politikákat is. Továbbra is hiányzik a nők munkaerőpiaci részvételét elősegítő átfogó stratégia. Míg a kötelező apasági szabadságot kismértékben, 4 napról 5 napra meghosszabbították, a szülői szabadság rendszere továbbra sem megfelelő. Ez az alulfejlett gyermekgondozási és tartós ápolási-gondozási szolgáltatásokkal együtt jellemzően visszatartja a gyermeket vagy más, ápolásra szoruló családtagot gondozó nőket a munkába állástól. 2017-ben a háromévesnél fiatalabb gyermekeknek csupán 28,6 %-a járt bölcsődébe, ami messze elmarad az uniós átlagtól. A gyermekgondozás, az egészségügy és a tartós ápolás-gondozás területén eszközölt beruházásoknak figyelembe kell venniük a szolgáltatások rendelkezésre állásának földrajzi különbségeit. Ezenkívül a második keresők magas adóéke csökkenti a nők munkába állásának pénzügyi ösztönzőit. A nők magasabb munkaerőpiaci részvétele és általában a nagyobb munkaerőpiac-részvételi arány elősegítheti a gazdasági növekedést azáltal, hogy növeli a munkaerő-kínálatot, enyhíti a szegénységet és a népesség elöregedéséből eredő társadalmi és pénzügyi kockázatokat.

(18)

A kollektív tárgyalási keret eredetileg tervezett reformja arra irányult, hogy a béreket és fizetéseket jobban összhangba hozzák a regionális és vállalati szintű gazdasági feltételekkel. 2018 márciusában a Confindustria keretmegállapodást írt alá a három legnagyobb olasz szakszervezettel (CGIL, Cisl és Uil) a vállalati béralku kiterjesztése érdekében. A megállapodás emellett növeli a jogbiztonságot azáltal, hogy egyértelműbb szabályokat vezet be a szociális partnerek tárgyalásokon való képviselete tekintetében, és továbbfejlesztett algoritmust hoz létre a minimálbérek megállapításához. A képviseletre, az egészségre és a munkahelyi biztonságra vonatkozó első végrehajtási megállapodást a munkáltatói szövetség és a három fő szakszervezet 2018 végén írta alá.

(19)

Az oktatásba és a készségekbe történő beruházás elengedhetetlen az intelligens, inkluzív és fenntartható növekedés előmozdításához. Olaszországban a termelékenység lassú növekedését az oktatási és képzési rendszer hiányosságai, valamint a magas szintű készségek iránti gyenge kereslet is befolyásolja. Az oktatási és képzési rendszer minőségének javítása jelentős kihívás. A lemorzsolódási arány (korai iskolaelhagyás) jóval az uniós átlag felett van (2018-ban 14,5 %, szemben az uniós 10,6 %-kal), és az oktatási eredmények tekintetében jelentős regionális és területi különbségek mutatkoznak. Míg az alap- és középfokú oktatásra szánt források aránya nagyjából összhangban van az uniós átlaggal, a tanári hivatás vonzóbbá tételét, a hatékony munkaerő-felvételt és a tanárok jobb motiválását célzó további erőfeszítések hozzájárulhatnak a tanulási eredmények javításához. A tanárok munkaerő-felvételi rendszere túlságosan tudás- semmint készségalapú, míg a képzési komponens korlátozott. Emellett az olasz tanárok fizetése továbbra is alacsony a nemzetközi normákhoz képest, valamint a felsőfokú végzettséggel rendelkező munkavállalókhoz viszonyítva. A fizetések lassabban növekednek, mint a nemzetközi társaik körében, és a karrierlehetőségek korlátozottabbak, azokat egyetlen karrierútvonal jellemzi. Ezen túlmenően az előléptetések kizárólag a szenioritáson, nem pedig az elért eredményeken alapulnak. Így a tanári szakma rendkívül alacsony vonzerőt jelent a magasan képzett személyek számára, ami demotiválja a pedagógusokat, és ez negatív hatással van a diákok tanulmányi eredményeire. Az elmúlt években a tanulószerződéses gyakorlati képzési rendszer lendületet kapott, de az elfogadott intézkedések csökkentették kiterjedtségét. Az olasz diákok és felnőttek az Unióban a legrosszabbul teljesítők közé tartoznak a kulcskompetenciák és az alapkészségek területén. A felnőttek tanulásban való részvétele igen korlátozott és csökkenő tendenciát mutat, miközben a magas és az alacsony képzettségűek közötti foglalkoztatási szakadék a legmagasabbak között van az Unióban. A továbbképzésre különösen szükség van a digitális készségek terén. Eddig kevés előrelépés történt a digitális készségek és infrastruktúra fejlesztése terén. A humántőkébe való beruházás az egyik előfeltétele az állami és magánberuházások fellendítésének, ugyanakkor a digitális készségek és a felnőttkori tanulás fellendítésére irányuló jelenlegi intézkedésekre nem jellemző az átfogó megközelítés. Az alapszintű és a haladó digitális készségek az uniós átlag alatt vannak: a 16 és 74 év közöttieknek csupán 44 %-a rendelkezik alapszintű digitális készségekkel (az uniós átlag 57 %).

(20)

A készségekbe történő beruházások alacsony szintje lelassítja Olaszország tudásalapú gazdaságra való átállását, visszafogja a termelékenység növekedését, és korlátozza a nem áralapú versenyképességet és a GDP növekedését. Részben az oktatási rendszer hiányosságaival magyarázható az is, hogy az olasz mikro- és kisvállalkozások termelékenysége elmarad más országok hasonló vállalkozásainak termelékenységétől. A felsőfokú oktatás alulfinanszírozott és tanárhiánnyal küzd, a szakmai irányultságú felsőoktatás köre pedig a magas foglalkoztatási arány ellenére korlátozott. Az egyetemi végzettséggel rendelkezők aránya továbbra is alacsony (2018-ban a 30–34 éves korú lakosság 27,9 %-a), amihez a felsőfokú végzettséggel rendelkezők viszonylag alacsony száma társul, különösen a tudományos és műszaki területeken. A készségekbe történő célzott beruházások mind az állami, mind a magánberuházások ösztönzésének előfeltételét képezik, különösen az immateriális javak terén. Fel kell lendíteni a tudásintenzív ágazatok szempontjából lényeges területeken folytatott tanulmányokat, és meg kell erősíteni olyan konkrét készségeket, mint például a digitális és a pénzügyi készségek.

(21)

A termelékenység növelésére irányuló stratégiák – például a termék-, folyamat- és szervezeti innováció – kisebb vállalkozások általi alkalmazása továbbra is korlátozott, különösen Dél-Olaszországban. A 2000-es évek eleje óta az immateriális javakba való beruházások jelentősen elmaradtak az uniós átlagtól. Az üzleti K+F ráfordítások az euróövezet átlagos szintjének alig több mint a felét érik el. Ezek állami támogatása továbbra is alacsony, bár az adókedvezmények megnövekedett szerepének köszönhetően javul. A K+F-re fordított állami kiadások szintén az euróövezeti átlag alatt vannak. Az alacsony szintű innováció lassíthatja a környezetbarát gazdaságra való átállást is. Olaszország innovációs teljesítményének javításához további immateriális beruházásokra van szükség, valamint nagyobb hangsúlyt kell helyezni a technológiatranszferre, figyelembe véve a regionális hiányosságokat és a vállalkozások méretét. A közelmúltban bejelentették, hogy a költségvetésbe bevezettek bizonyos intézkedéseket az innovatív technológiák előmozdítására. Az üzleti K+F kiadások állami támogatása javítható lenne a közvetlen és közvetett intézkedések kiegyensúlyozott kombinációja és a meglévő ideiglenes adózási ösztönzők részletes értékelése, illetve ennek eredményeként a leghatékonyabb ösztönzők állandósítása révén. A tudás (például a technológiai klaszterek) és a vállalkozások közötti együttműködés támogatására irányuló intézkedések különösen elősegíthetik a kisebb vállalkozások számára e nehézségek kezelését és alacsony termelékenységük növelését.

(22)

Az olaszországi infrastruktúra minőségének és fenntarthatóságának javításához beruházásokra van szükség. A közlekedési ágazatban Olaszország nem teljesítette infrastrukturális beruházási stratégiáját (Connettere l’Italia). Nagyon korlátozott előrelépés történt a vasúti, a közúti és a fenntartható városi mobilitással kapcsolatos tervezett beruházások terén. Ez az adminisztratív késedelmeknek, a kiadások rossz hatékonyságának, a közbeszerzésről és a koncessziókról szóló törvénykönyv hiányos végrehajtásának és a jogvitáknak köszönhető. Az uniós közlekedési eredménytábla azt mutatja, hogy az olaszországi infrastruktúra minősége elmarad az uniós átlagtól. Az infrastruktúra műszaki állapota egyértelműen aggodalomra ad okot, amint azt a genovai Morandi híd összeomlása is mutatja. A kormány prioritásként kezeli a karbantartást és a biztonságot: tervet dolgozott ki valamennyi infrastruktúra műszaki állapotának nyomonkövetésére, és létrehozta a vasúti és közúti infrastruktúra biztonságáért felelős új ügynökséget. E tekintetben az Unió 2019-re Olaszország számára 1 milliárd EUR összegű eltérést engedélyezett az uniós költségvetési szabályok alól, a Morandi hídhoz hasonló közúti infrastruktúra karbantartására irányuló beruházási tervre vonatkozóan. A fenntartható közlekedésbe és infrastruktúrába történő beruházás egyszersmind a környezeti kihívások kezelésének egyik módja. Az ambiciózus 2030-as uniós energia- és éghajlat-politikai célok eléréséhez tartós zöld beruházásokra van szükség. Az integrált nemzeti energia- és éghajlat-politikai terv a dekarbonizáció és az energia területén szükséges beruházási igények meghatározása tekintetében kulcsfontosságú iránymutatás. Az energetikai infrastruktúra fejlesztése terén olyan beruházásokra van szükség, amelyek egy ellenállóbb, tisztább, biztonságosabb és rugalmasabb energetikai rendszerhez járulnak hozzá, miközben javítják a piaci integrációt és csökkentik az árkülönbségeket. Az olasz villamosenergia-hálózat még nem rendelkezik megfelelő eszközökkel ahhoz, hogy megbirkózzon a villamos energia határkeresztező kereskedelmének növekedésével, és kezelni tudja az ingadozó teljesítményű megújuló energiaforrások 2030-ra előre jelzett nagyságrendjét. A többek között az infrastruktúrát érintő sürgősségi kiadások csökkentéséhez a hidrogeológiai és szeizmikus kockázatok megelőzésére irányuló beruházásokra van szükség. 2019-re az Unió Olaszország számára a jelentős hidrogeológiai kockázatokkal szembeni megelőzést biztosító kiadások kapcsán 2,1 milliárd EUR összegű eltérést engedélyezett az uniós költségvetési szabályok alól. Végezetül meg kell említeni, hogy Dél-Olaszországban nem valósul meg elegendő mértékű hatékony beruházás a hulladékgazdálkodásban és a vízügyi infrastruktúrában, miközben a vízhiány és az aszály jelentette kockázatok továbbra is fennállnak. Az ágazat széttagoltsága és a kisebb gazdasági szereplők gyenge hitelprofilja továbbra is akadályozza a beruházásokat. A beruházások, többek között az éghajlatváltozásra való reagálás, a környezeti fenntarthatóság, a kockázatmegelőzés és a vidéki összeköttetések terén a regionális egyenlőtlenségek kezeléséhez is hozzájárulnának. A vidéki területeken a széles sávú hálózat is kevésbé fejlett. Az ultragyors (legalább 100 Mbps) széles sávú lefedettség tekintetében Olaszország még mindig lemaradásban van (csak 24 % a 60 %-os uniós átlaghoz képest), és a még mindig nagyon mérsékelt növekedési ütemével csaknem sereghajtónak számít (27. a tagállamok között). Mind az ultragyors széles sávú lefedettség, mind pedig az igénybevételi arány jóval az uniós átlag alatt van.

(23)

Az állami szektor – különösen helyi szinten – gyenge finanszírozási képessége számos ágazatban akadályozza a beruházásokat a bonyolult eljárások, a hatásköri átfedések és a közigazgatás gyenge irányítása miatt. A megfelelő készségek hiánya a közszférában korlátozza a beruházási projektek értékelésének, kiválasztásának és menedzselésének képességét. Ez az uniós források felhasználásának is gátja; e tekintetben Olaszország elmarad az uniós átlagtól. A kormányzás alacsonyabb színvonala Dél-Olaszországban jelentősen korlátozza a kiadási és a politikai döntéshozatali kapacitást. Az igazgatási kapacitás javítása az állami beruházások hatékony végrehajtásának és az uniós források felhasználásának előfeltétele, amely pozitív továbbgyűrűző hatással lehet a magánberuházásokra és a GDP növekedésére is. Az ilyen jellegű fejlesztések fellendíthetik a széles sávú hálózatokra, a közlekedésre, a vízgazdálkodásra és a körforgásos gazdaságra irányuló beruházásokat, különösen Dél-Olaszországban. Ez utóbbi régió jelentős lemaradásban van, különösen az immateriális beruházások terén. A központi és helyi szervek igazgatási kapacitásának javítása kedvező hatást gyakorolna a beruházási projektek tervezésére, értékelésére és monitoringjára, valamint a lehetséges szűk keresztmetszetek azonosítására és kezelésére.

(24)

Az olasz közigazgatás hatékonyságának és a vállalkozások iránti fogékonyságának növelése kedvező hatással lenne az üzleti környezetre, a beruházásokra és a vállalkozások innovációs lehetőségek kiaknázására való képességére. 2015-ben átfogó kerettörvényt fogadtak el a közigazgatás reformjáról. A reform kiterjedt a hatékonyság hiányának legtöbb okára, így foglalkozott az eljárások hosszával és összetettségével, az átláthatóság hiányával, a közigazgatás nem hatékony irányításával, az állami tulajdonú vállalatok rossz hatékonyságú kezelésével és az alacsony szintű digitalizációval. 2017 végére a reform nagy részét végrehajtották, és folyamatban van a gyakorlatba történő átültetés, amit az új „Concretezza” törvény is támogat. A következetlen tervezés, a szűkös pénzügyi források és az elégtelen koordináció azonban késlelteti a digitális közszolgáltatások bevezetését olyan kulcsfontosságú területeken, mint az összetettség csökkentését és az átláthatóság növelését elősegítő online fizetési rendszerek. A közigazgatásban dolgozók magas átlagos életkora és digitális készségeinek átlagosan alacsony szintje tovább lassítja a folyamatot. Mindazonáltal, ha a világos célok együtt járnak a hatékony végrehajtással, az eredmények nyilvánvalóak, amint arra példa a közigazgatások elektronikus piacának és az e-számlázásnak a gyors kialakítása. A 2015. évi közigazgatási reform a helyi közszolgáltatások irányításának új keretét is előirányozta. Mindazonáltal az Alkotmánybíróság 2016 novemberében kimondta, hogy egyes törvényerejű rendeletek elfogadási eljárása alkotmányellenes volt. Ezek közé tartozott a helyi közszolgáltatásokra vonatkozó törvényerejű rendelet is. Ezért új jogalkotási kezdeményezésre van szükség a helyi közszolgáltatások hatékonyságának és minőségének – többek között a versenyeztetés „házon belüli megoldásokkal” vagy a közvetlen támogatásokkal szembeni előtérbe helyezésével történő – előmozdítása érdekében.

(25)

A 2018. évi gazdasági és pénzügyi dokumentum (NADEF 2018) a projektek előkészítését és a projektciklus minőségének javítását jelölte meg a hatékony olaszországi beruházási kiadások újraindításának kritikus tényezőiként. Ugyanebben a dokumentumban a hatóságok egy külön támogatási alap létrehozásáról is beszámoltak, melynek célja a projektek előkészítésének és a kulcsfontosságú infrastrukturális projektek felülvizsgálatának az elősegítése. Egy további, tervezett támogatási alap a helyi szervek által megvalósított kisebb projektek előkészítését segítené. A két alapra vonatkozó végrehajtási rendeleteket azonban még nem bocsátották ki, és az alapok számára elkülönített összeg alacsonyabb lehet a DEF 2018-ban eredetileg tervezettnél. A 2019. évi költségvetési törvényben a kormány előirányozta a „Centrale per la progettazione” létrehozását. Ez a szerv egyelőre még nem működik, és úgy tűnik, hogy létrehozása hosszabb távú erőfeszítést igényel. Nem világos továbbá, hogy funkcióit illetően e szerv hogyan fog kapcsolódni az önkormányzatokhoz és más helyi szervekhez.

(26)

Az üzleti környezet javítása megkönnyítené a vállalkozói tevékenységet, és a verseny jobb keretfeltételei kedveznének az erőforrások hatékonyabb elosztásának és a termelékenység növelésének. A 2015. évi éves versenyjogi törvényt, melyet 2017. augusztusban fogadtak el, megfelelően végre kell hajtani. Bizonyos ágazatokban – például az üzleti szolgáltatások terén és a kiskereskedelmi ágazatban – emellett továbbra is jelentős akadályok fékezik a versenyt. A szabályozási keret minőségének javítása egyenlő versenyfeltételeket biztosítana mind az innovatív platformok, mind pedig a hagyományos piaci szereplők számára, lehetővé tenné a közösségi gazdaság teljes potenciáljának kiaknázását és a tisztességesebb versenyt minden ágazatban. A szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések és a közjavakhoz való hozzáférésre vonatkozó koncessziók kompetitívebb odaítélési eljárása kedvezően befolyásolná a szolgáltatások minőségét. A közbeszerzési rendszer stabil szabályozásának hiánya veszélyeztetheti a korábbi reformok egyes kulcsfontosságú előnyeit, és beruházások elhalasztásához vezethet. A termékpiacok felügyelete több szervezet között oszlik meg, számos átfedés van, és hiányoznak a hatékony koordinációhoz szükséges rendszerek. Ez csökkenti az ellenőrzések hatékonyságát a szabálytalanul eljáró vállalkozások által támasztott tisztességtelen verseny megelőzése terén.

(27)

Az olaszországi polgári igazságszolgáltatási rendszer alacsony hatékonysága továbbra is aggodalomra ad okot. 2017-ben a polgári és kereskedelmi peres ügyek lezárásához szükséges idő minden fokon továbbra is a leghosszabb volt az Unióban. Míg az elsőfokú eljárások hossza növekedést mutatott 2016-hoz képest, a korábbi reformok magasabb fokokon már pozitívan befolyásolták az ügyek hosszát. Mindazonáltal a bírósági eljárással kapcsolatos visszaélések korlátozása és a bíróságok hatékonyabb működésnek biztosítása terén van még javítanivaló. A Legfelsőbb Semmítőszéken a beérkező ügyek nagy száma és az adóügyekkel foglalkozó részleg ügykezelésének lassulása negatívan befolyásolja a Semmítőszék hatékonyságát, és aggályokat vet fel az első- és a másodfokon eljáró adóügyi igazságszolgáltatási rendszerrel kapcsolatban. Összességében az egyszerűbb eljárási szabályok megfelelő végrehajtása segíthet a polgári perek érdemi felgyorsításában. E tekintetben a hatóságok bejelentették a polgári eljárás racionalizálását célzó reformot, ám azt még nem nyújtották be a Parlamentnek. Az egyéb kihívások közé tartozik, hogy a másodfokú jogorvoslati kérelmek befogadhatóságával kapcsolatos szűrő alkalmazása továbbra is korlátozott és következetlen, jelentős a létszámhiány az adminisztratív személyzet körében, és a különböző bíróságok ügykezelésének hatékonysága továbbra is eltérő.

(28)

Olaszország a közelmúltban tett némi előrelépést a korrupció elleni küzdelem keretének javítása terén, többek között a visszaélést bejelentő személyek hatékonyabb védelme, a nemzeti korrupcióellenes hatóság végrehajtó szerepének megerősítése, valamint egy új, 2019. januári korrupcióellenes törvény révén. Az utóbbi célja, hogy szigorúbb szankciók, jobb vizsgálati technikák és a korrupciót bejelentőkre vonatkozó engedékenységi program révén fokozza a korrupció felderítését és visszaszorítását. A törvény a bűnösséget megállapító elsőfokú ítéletet követően megszünteti az elévülési időszakot, de csak 2020-tól. Ez utóbbi régóta várt pozitív lépés, amely megfelel a nemzetközi normáknak. Olaszországban azonban továbbra is eredménytelen a korrupció elleni küzdelem, főként azért, mert a büntetőeljárások továbbra is rendkívül hosszú ideig tartanak a büntető igazságszolgáltatás régóta esedékes reformjának hiányában, amely reformnak a peres eljárásokkal való visszaélés elkerülése érdekében a fellebbezési rendszerre is ki kell terjednie. Emellett továbbra is hiányosságok vannak egyes konkrét bűncselekmények, például a közpénzek sikkasztásának bűnüldözését szabályozó keretben.

(29)

Az olasz bankok a megújult piaci nyomás ellenére továbbra is jó eredményeket értek el mérlegük javítása terén. Az államkötvényeknek való kitettségük magas szintje miatt azonban a piac ingadozásai kedvezőtlenül befolyásolták tőkepozíciójukat, fokozták a finanszírozási költségekre nehezedő nyomást, és megnehezítették a fedezetlen bankközi finanszírozáshoz való hozzáférésüket. A pénzügyi stabilitás további védelme és a gazdaság számára történő hitelnyújtás megerősítése érdekében indokolt tovább csökkenteni – különösen a kisebb és másodlagos bankok esetében – a nemteljesítő hitelek és a várhatóan nemteljesítő hitelek megmaradt állományát. A bankok – különösen a kisebb bankok – szabályozói tőkekövetelményeknek való jobb megfelelése a rendszer külső sokkhatásokkal szembeni ellenálló képességét is fokozná. Fontos továbbá, hogy a hatékonyság növelése és az üzleti modellek optimalizálása révén kezeljék a bankok strukturálisan alacsony jövedelmezőségét. A fizetésképtelenségi rendszer reformjára vonatkozó rendeletek időben történő végrehajtása felgyorsítaná a még mindig lassú kizárási és biztosítékérvényesítési eljárásokat, és tovább erősítené a bankszektor ellenálló képességét. Az állam által a korábbi adminisztratív felszámolási eljárások által érintett bankok részvényeseinek és alárendelt kölcsönt felvett lakossági ügyfeleinek nyújtott kompenzáció kizárólag a korábbi szabálytalan értékesítések szociális hatásainak kezelésére irányulhat. Tovább kell javítani a bankrendszer irányítását azáltal, hogy a vonatkozó jogi környezet tisztázását követően haladéktalanul befejezik a nagy szövetkezeti bankok 2015-ben megkezdett reformját.

(30)

A vállalati finanszírozás fő forrása továbbra is a banki hitel. A kisebb és innovatív cégek azonban még mindig nehezen jutnak hitelhez, különösen Dél-Olaszországban. A tőkepiac más tagállamokhoz képest fejletlen, részben a keresletet korlátozó tényezők, például a pénzügyi ismeretek alacsony szintje, a vállalkozás feletti ellenőrzés elvesztésétől való félelem és a jelentős adminisztratív terhek miatt is. Az elmúlt néhány évben számos intézkedést vezettek be a finanszírozáshoz jutás javítására, elsősorban a banki hitelcsatornákra összpontosítva, bár piaci alapú intézkedések, például minikötvények, továbbá az alternatív befektetési piac, a kockázati tőke és a közvetlen állami támogatás is segítették a kisebb és innovatív vállalkozások finanszírozáshoz jutását. A tőkefinanszírozási adókedvezmény 2019. évi költségvetés általi eltörlése csökkentheti a vállalkozások sajáttőke-finanszírozását ösztönző tényezőket. A nem banki finanszírozáshoz való hozzáférés hatékony javításához figyelembe kell venni a kisebb és innovatív cégek igényeit, valamint a befektetők beruházási projektek értékelésére vonatkozó kapacitásait. A finanszírozási források diverzifikálása nagyobb védelmet biztosítana a vállalkozások számára a bankrendszert érő sokkokkal szemben, miközben támogatná az innovációt és a növekedést.

(31)

Az uniós alapoknak a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó programozása elősegítheti az ajánlásokban megjelölt hiányosságok egy részének orvoslását, különösen a 2019. évi országjelentés D. mellékletében szereplő területeken. Ez lehetővé tenné Olaszország számára, hogy az azonosított ágazatok tekintetében a lehető legoptimálisabban használja fel az említett alapokat, a regionális különbségeket is figyelembe véve. E beruházások sikerének egyik fontos tényezője az ezen alapok kezelését biztosító nemzeti igazgatási kapacitás megerősítése.

(32)

A 2019. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte az olasz gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2019. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2019. évi stabilitási programot és a 2019. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Olaszországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak azoknak Olaszország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából való jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(33)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2019. évi stabilitási programot, és véleményét (8) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(34)

A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2019. évi nemzeti reformprogramot és a 2019. évi stabilitási programot. A Tanácsnak az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 1–5. ajánlás tükrözi. Ezen ajánlások hozzájárulnak az első négy euróövezeti ajánlás végrehajtásához is. Az 1. ajánlásban említett költségvetési politikák hozzájárulnak többek között a magas államadóssághoz kapcsolódó egyensúlytalanságok kezeléséhez,

(1)

A Bizottság 2018. november 21-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2019. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellően figyelembe vette az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérét. Az Európai Tanács a 2019. március 21-én jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján 2018. november 21-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Ciprust azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács a 2019. március 21-i ülésén jóváhagyott. A Tanács 2019. április 9-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (3) (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó 2019. évi ajánlás), amely öt ajánlást fogalmaz meg az euroövezetre vonatkozóan (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlások).

(2)

mivel Ciprus pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Ciprusnak gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euroövezetre vonatkozó 2019. évi ajánlást, melyet az alábbi 1–5. ajánlás tükröz. Mindenekelőtt az adminisztratív teher csökkentését célzó intézkedések elő fogják segíteni az üzleti környezetnek és a termelékenységnek az euroövezeti egyensúly helyreállításához szükséges javítására irányuló első euroövezeti ajánlás teljesítését; a beruházásokkal kapcsolatos gazdaságpolitikának a meghatározott területekre történő összpontosítása hozzájárul majd a beruházások támogatására irányuló második euroövezeti ajánlás végrehajtásához; az adóügyi intézkedések és a készségek javítását célzó intézkedések elő fogják segíteni agresszív adótervezés elleni küzdelemre és a munkaerőpiac működésére irányuló harmadik euroövezeti ajánlás teljesítését; az eszközkezelő társaság működésének javítását célzó intézkedések pedig hozzájárulnak majd a nemteljesítő hitelek állományának csökkentésére irányuló negyedik euroövezeti ajánlásnak való megfeleléshez.

(3)

A Ciprusra vonatkozó 2019. évi országjelentést 2019. február 27-én tették közzé. Az országjelentés értékelte a Tanács által 2018. július 13-án elfogadott országspecifikus ajánlások (4) és az előző években Ciprusnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései kapcsán Ciprus által elért eredményeket. Az országjelentés emellett magában foglalta az 1176/2011/EU rendelet 5. cikke szerinti részletes vizsgálatot is, amelynek eredményeit szintén 2019. február 27-én tették közzé. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Cipruson túlzott makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. Mindenekelőtt elengedhetetlen, hogy a tagállam kezelje a magán- és a közszektor nagy fokú eladósodottságát, a magas külső adósságállományt, valamint a nemteljesítő hitelek jelentős állományát.

(4)

Ciprus 2019. április 15-én benyújtotta 2019. évi nemzeti reformprogramját, 2019. április 30-án pedig 2019. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(5)

Az európai strukturális és beruházási alapoknak (esb-alapok) a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

Ciprus jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik. Ciprus 2019. évi stabilitási programjában az államháztartási egyenleg – amely 2018-ban a bruttó hazai termék (GDP) 4,8 %-át kitevő hiányba fordult át, és így meghaladta a Szerződésben meghatározott 3 %-os referenciaértéket – az előrejelzések szerint 2019-ben a GDP 3,0 %-ának megfelelő mértékű nominális többletet ér el, és a programidőszak egésze során meghaladja majd a GDP 2,0 %-át. Az újraszámított strukturális egyenleg (6) alapján a középtávú költségvetési célt, azaz a strukturális értelemben kiegyensúlyozott költségvetési pozíciót a tervek szerint a 2019–2022-es időszak folyamán sikerül majd elérni. Miután a GDP-arányos államadósság-ráta 2018-ban körülbelül 102,5 %-ra emelkedett, a 2019. évi stabilitási program szerint 2019-ben várhatóan 95,7 %-ra csökken, majd ezt követően folyamatosan csökken, 2022-re 77,5 %-ot érve el. A költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. A stabilitási programban bemutatott makrogazdasági és költségvetési feltételezésekkel összefüggő kockázatok lefelé mutatnak, és azok elsősorban külső fejleményekhez, valamint a korábbi költségvetési reformokra vonatkozó bírósági határozatok lehetséges költségvetési hatásaihoz és a nemzeti egészségügyi rendszer működésének első éveiben az állami kórházak finanszírozási igényeihez kapcsolódnak. A Bizottság 2019. tavaszi előrejelzése szerint az államháztartási egyenleg 2019-ben várhatóan a GDP 3,0 %-ának, 2020-ban pedig a GDP 2,8 %-ának megfelelő többletet mutat majd. A Bizottság 2019. tavaszi előrejelzése alapján a strukturális egyenleg 2019-ben várhatóan a GDP 1,1 %-ának, 2020-ban pedig a GDP 0,7 %-ának felel majd meg, és így továbbra is meghaladja a középtávú költségvetési célt. Ciprus az előrejelzés szerint 2019-ben és 2020-ban megfelel az adósságszabálynak. Összességében a Tanács véleménye az, hogy Ciprus az előrejelzések szerint 2019-ben és 2020-ban meg fog felelni a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek.

(7)

A Bizottság 2019. június 5-én a Szerződés 126. cikkének (3) bekezdése alapján jelentést adott ki, mivel a közölt adatok alapján az államháztartási hiány 2018-ban túllépte a Szerződésben a GDP 3 %-ában meghatározott referenciaértéket. A jelentés arra a következtetésre jutott, hogy nem szükséges további lépéseket tenni egy túlzott hiány fennállásáról szóló határozat meghozatala irányába. A közigazgatás és az önkormányzatok hatékonysági problémái még mindig kihívást jelentenek annak ellenére, hogy történt némi előrelépés az e-kormányzati szolgáltatások terén. Ezek a problémák hatással vannak az üzleti környezetre is. A probléma megoldására irányuló kulcsfontosságú jogalkotási javaslatok elfogadása továbbra is várat magára. Ezek közé tartoznak a közigazgatás és a helyi önkormányzatok reformjáról szóló törvénytervezetek. Az állami tulajdonban lévő vállalkozások irányítási keretének hiányosságai hozzájárulhatnak az állami függő kötelezettségek felhalmozódásához, és hátráltathatják a kulcsfontosságú közüzemi szolgáltatásokba – például a távközlésbe és az energiába – irányuló beruházási kapacitásokat. Indokolt folytatni a közszféra bérköltségeinek visszafogását, amely a Ciprus költségvetési konszolidációjának jelentős tényezője volt.

(8)

Ahogy azt az euroövezetre vonatkozó 2019. évi ajánlás is megállapítja, az agresszív adótervezés elleni küzdelem elengedhetetlen ahhoz, hogy az adórendszerek hatékonyabbá és méltányosabbá váljanak. Az adózók agresszív adótervezési stratégiáinak a tagállamok között átgyűrűző hatásai az uniós jogszabályokat kiegészítő, koordinált fellépést kívánnak meg a nemzeti szakpolitikák terén. Ciprus hozott intézkedéseket az agresszív adótervezés ellen, de az osztalék- és kamatkifizetések magas (GDP-arányos) szintje azt jelzi, hogy egyes, agresszív adótervezést folytató vállalatok kihasználják a ciprusi adószabályokat. A Cipruson működő vállalkozások által külföldre (azaz az Unióban rezidens adóalanyok által harmadik országban rezidens adóalanyok számára) utalt osztalék-, kamat- és sok esetben jogdíjfizetésekre vonatkozó forrásadó hiánya miatt e kifizetések teljes mértékben adózatlanok maradhatnak, amennyiben azok a kedvezményezett országában, illetve területén sem adókötelesek. Az ilyen adók hiánya, valamint a társaságokra vonatkozó adóügyi illetékesség szabályai megkönnyíthetik az agresszív adótervezést. Szorosan figyelemmel kell kísérni a fiktív kamatlevonási rendszert annak érdekében, hogy megelőzhető legyen, hogy azzal az agresszív adótervezés érdekében visszaéljenek. Végezetül a ciprusi „kivételes befektetői honosítási program” és „befektetői letelepedési program” alacsony személyi jövedelemadó alkalmazását teszi lehetővé külföldi pénzügyi eszközök után, és igénybevételükhöz nem kell jelentős időt eltölteni a programot kínáló országban. Ezek a programok az OECD jegyzéke szerint a számlainformációk automatikus cseréjének kijátszása tekintetében potenciálisan magas kockázatot jelentenek.

(9)

A nemteljesítő hitelekre vonatkozó átfogó stratégia keretében jelentős intézkedésekre került sor. Ez a nemteljesítő hitelek állományának jelentős csökkenését eredményezte a bankszektorban, elsősorban a Cyprus Cooperative Bank értékesítése és felszámolása, valamint a nemteljesítő hiteleit tartalmazó portfóliójának egy állami tulajdonú eszközkezelő társaságra való átruházása miatt. Emellett javult a hitelek értékesítéséről szóló törvény, valamint elfogadták a hitelek értékpapírosítására vonatkozó törvényt. Az eszközök értékesítéséből származó bevételek maximalizálása és végső soron a magánszektor adósságállományának csökkentése érdekében elengedhetetlen, hogy az állami tulajdonú eszközkezelő társaság hatékony irányítási struktúrával és kiemelten szakosodott vezetéssel rendelkezzen, hogy függetlenül működjön a ciprusi államtól, valamint hogy pontosan meghatározott céljai legyenek a kormány által a Cyprus Cooperative Bank eladására vonatkozó, az Európai Bizottság által jóváhagyott állami támogatási határozat kapcsán vállalt kötelezettségekkel összhangban. Fontos továbbá megfelelő felügyeleti keretet létrehozni a hitelfelvásárló társaságok számára, mivel nőtt az ilyen társaságok száma (az állami tulajdonú eszközkezelő társaságot is ideértve), és a tervek szerint a jövőben több, nemteljesítő hiteleket tartalmazó portfólió értékesítésére kerül majd sor. Továbbra is gyenge a biztosítási- és nyugdíjalapok felügyeleti szerveinek irányítása és igazgatási kapacitása. E felügyeleti szervek integrációját mihamarabb le kell zárni. Általában véve meg kell szilárdítani a tőkepiacokra vonatkozó felügyeleti keretet tekintettel arra, hogy az árnyékbanki pénzügyi szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások viszonylag jelentős határon átnyúló tevékenységet folytatnak, és az engedéllyel rendelkező cégek száma exponenciálisan megnőtt az elmúlt években.

(10)

Növekszik a foglalkoztatás, csökken a munkanélküliség, és javult az állami foglalkoztatási szolgálatoknak a foglalkoztatás aktív támogatását elősegítő rövid távú kapacitása. Az állami foglalkoztatási szolgálatok kapacitásának hosszú távú fenntarthatósága azonban még mindig problémát jelent, mivel a kiegészítő személyzetet mindössze két évre vették fel. 2018-ban a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok aránya a legmagasabbak között volt az EU-ban. Továbbra is kihívást jelent az állami foglalkoztatási szolgálatok gyenge hatékonysága, valamint az, hogy kiépítettségük, illetve a munkakereséshez kapcsolódó aktiválásban való részvételük korlátozott. Szükség lenne tehát a munkába állást célzó bevonási és aktivizálási támogatások megerősítésére, különösen a fiatalok és a tartósan munkanélküliek tekintetében. Ez magában foglalja az önfoglalkoztatás és a szociális gazdaság előmozdítását, valamint a munkaerőpiaci intézmények és szolgáltatások korszerűsítését annak elősegítése érdekében, hogy az emberek a munkaerőpiaci igényeknek jobban megfelelő készségekre tehessenek szert.

(11)

A szakemberhiány és a strukturális munkaerőhiány az üzleti beruházások fő akadályai között szerepelnek, ami arra utal, hogy növelni kell a kihasználatlan vagy nem kellően kihasznált munkaerőpiaci potenciál képzésére irányuló befektetéseket, a tanterveket fokozottabban hozzá kell igazítani a munkaerőpiaci szükségletekhez, és beruházásokat kell eszközölni a megfelelő szakképzési infrastruktúrák terén. Egyenetlen az előrehaladás a kulcsfontosságú oktatási és képzési reformok, így például a tanárok kinevezésének és értékelésének javítása terén. Az oktatási eredmények továbbra is gyengék, ahogy a kisgyermekkori nevelésben és gondozásban való részvétel is alacsony amiatt, hogy az a háztartások számára már kevésbé megfizethető, mivel a válság idején jövedelmük gyorsabb ütemben csökkent, mint a gyermekgondozási költségek. Az oktatási és képzési rendszer valamennyi szinten történő korszerűsítésére irányuló folyamatos erőfeszítések hozzájárulnak majd az oktatási eredmények javulásához és a fenntartható növekedés potenciáljának növeléséhez Cipruson. A szakképzési és képzési tantervek felülvizsgálata ígéretes lépés a strukturális munkaerőhiány csökkentése szempontjából. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők esetében fennálló nagy mértékű strukturális munkaerőhiány, valamint a felnőttképzésben való alacsony részvétel – különösen az alacsony képzettségűek esetében – ugyanakkor azt jelzi, hogy fokozott továbbképzési és átképzési intézkedésekre van szükség.

(12)

Ciprus előrelépést tett az egészségügy területén az új nemzeti egészségügyi rendszer létrehozásáról szóló jogszabályok elfogadása révén. Az új rendszer célja, hogy javítsa az igénybevétel lehetőségét, bevezesse az egyetemes egészségügyi ellátást, csökkentse a betegek által közvetlenül fizetett térítések magas szintjét, és növelje az ellátás hatékonyságát a közszférában. A rendszer 2020-as teljeskörű működésbe lépése előtt jelentős végrehajtási kihívásokkal kell megküzdeni, és komoly beruházási igényeket kell kielégíteni. Továbbra is döntő fontosságú a rendszer hosszú távú fenntarthatóságának megőrzése a terveknek megfelelően, ideértve az állami kórházak pénzügyi és működési autonómiájának biztosítását is. Tovább erősítenék az egészségügyi rendszert az egészségügyi szolgáltatók korszerűsítését és a hatékonyságuk javítását célzó intézkedések – ideértve az alapellátást is –, az e-egészségügy bevezetése és egy nemzeti gyógyszerszervezet létrehozása. A tartós ápolás-gondozás szintje alacsony, és továbbra is kihívást jelent a népesség elöregedése miatt.

(13)

Ciprus gyenge környezeti teljesítménye komoly aggodalomra ad okot, és az ország továbbra is kiszolgáltatott az éghajlatváltozásnak. Ciprusnak jelentősen javítania kell hulladékgazdálkodási rendszerét és a körforgásos gazdaságot. A hulladékképződés még mindig jelentősen meghaladja az uniós átlagot, és 2014 óta növekedett. A jelenlegi hulladékkezelési létesítmények által elérhető újrafeldolgozási arány alacsony, és az újrafeldolgozás gazdasági szempontból nem vonzó az olyan gazdasági eszközök hiánya miatt, mint például a hulladéklerakók igénybevételéért kivetett adó. A vízgazdálkodás – különösen a városi területeken – nem hatékony. Ciprus számára a legfőbb kihívást a vízhiány jelenti, amely a felszín alatti vizek túlzott mértékű kivételével párosul. A települési szennyvizek esetében még mindig jelentős a gyűjtés vagy kezelés nélkül kibocsátott szennyvíz mennyisége: a teljes szennyvízmennyiség csak mintegy fele megy át másodlagos kezelésen. Komoly gondot jelentenek az aszályos időszakok és a vízhiány, és a megfelelő szakpolitikai válaszintézkedések hiánya hatással lehet Ciprus vidéki gazdaságára és idegenforgalmára. Ezért a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás és azok hatékony felhasználása, valamint a környezetvédelemre és az éghajlat-politikára vonatkozó jogszabályok szigorúbb érvényesítése kulcsfontosságú Ciprus számára annak érdekében, hogy az ország mérsékelni tudja az éghajlatváltozás káros hatásait, meg tudja őrizni és helyre tudja állítani természetes környezetét, valamint biztosítani tudja a hosszú távú fenntartható gazdasági növekedést.

(14)

Ciprus sokkal jobban kihasználhatná megújuló energiaforrásait – különösen a napenergiát –, és kezelhetné jelenlegi energiahatékonysági problémáit. Cipruson a megújuló energia aránya 2017-ben 9,72 % volt, míg a 2020-ra kitűzött cél 13 %. Az energiahatékonysági problémák lényeges forrását jelentik a – különösen a városi környezetben – hővédelem nélkül, vagy alacsony szintű hővédelemmel épített lakó- és kereskedelmi épületek. A megújulóenergia-ágazatba irányuló beruházások keretfeltételei javultak, és számos intézkedést vezettek be, többek között fotovoltaikus rendszereket telepítettek, valamint a kis- és középvállalkozásokat (kkv-k), illetve a háztartásokat célzó támogatási programokat indítottak el. Ciprus azonban még nem aknázta ki teljeskörűen a megújulóenergia-termelésben – különösen a napenergia-forrásokban – rejlő komoly potenciálját. Az országon belüli szállítás közutakra történő összpontosítása számos szakpolitikai kihívást teremt, mindenekelőtt a légszennyezés és az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére irányuló erőfeszítések kapcsán, továbbá komoly torlódásokat idéz elő a városi területeken csúcsidőben, illetve a kikötőhöz vezető közutakon. Ciprus lemaradásban van a megújuló energiaforrásoknak a közlekedés területén való felhasználása terén is (2016-ban ennek aránya 2,7 % volt), és nehézségei adódhatnak annak kapcsán, hogy 2020-ig elérje a 10 %-ban meghatározott kötelező célt.

(15)

A termelékenység megerősítéséhez elengedhetetlen a digitális gazdaságba való beruházás és a munkavállalók digitális készségeinek fejlesztése. Ciprus 2019-ben az utolsók között szerepelt az Európai Bizottság által létrehozott, a digitális gazdaság és társadalom fejlettségét mérő mutató (DESI) szerinti besorolásban. A 16 és 74 év közötti ciprusiaknak csupán 50 %-a rendelkezik alapszintű digitális készségekkel, és az IKT-szakembereknek a munkaerőn belüli aránya továbbra is elmarad az uniós szinttől (2,3 % a 3,7 %-kal szemben), ami gátolja a digitális gazdaságban rejlő lehetőségek kiaknázását. Alacsony szintű a közigazgatási szervek és az állampolgárok közötti elektronikus interakció: a ciprusiak mindössze 50 %-a él ezzel a lehetőséggel. Az e-kereskedelem terén javulás tapasztalható, de az még mindig elmarad az uniós átlagtól.

(16)

Ciprus továbbra is mérsékelten innovatív országnak számít, és innovációs teljesítménye 2010 óta romlott. Az állami és a magánszektor kutatási-fejlesztési kiadásai a legalacsonyabbak között vannak az Unióban, ami kedvezőtlenül befolyásolja a kutatóközpontok és az üzleti szektor innovációs kapacitását. Az egyetemek és a vállalkozások közötti együttműködés szintén erősen korlátozott. Az üzleti szektor innovációs kapacitásának javítása, valamint a forráshoz jutás és az intelligens szakosodás jól körülhatárolt területeire összpontosító beruházások előmozdítása alapvető fontosságú Ciprus – és különösen a ciprusi kis- és középvállalkozások – versenyképességének növeléséhez.

(17)

Az adminisztratív terhek jelentősek, különösen a stratégiai beruházások kezdeményezése kapcsán. Jelentősen egyszerűsödhetnének a stratégiai beruházásokkal kapcsolatos engedélyek megszerzésére irányuló eljárások, a vonatkozó jogszabályok azonban továbbra is elfogadásra várnak.

(18)

A gazdasági növekedésre irányuló cselekvési terv végrehajtása némi előrelépést eredményezett a vállalkozói készség, valamint a kis- és középvállalkozások forráshoz jutása terén. A kis- és középvállalkozások számára nyújtott pénzügyi támogatási intézkedések nagy része ugyanakkor továbbra is vissza nem térítendő támogatás, valamint az Uniós és/vagy nemzeti alapok által támogatott bankhitelek formáját ölti. A ciprusi vállalkozások szempontjából továbbra is marginálisnak tekinthetők az olyan alternatív finanszírozási források, mint például a kockázati tőke, a sajáttőke-bevonás és a közösségi finanszírozás. A vállalkozásoknak nyújtott támogatás jobb koordinációja javíthatná ezek igénybevételét. A termelékenységet fokozó külföldi befektetések ösztönzését célzó privatizációs erőfeszítések sok esetben szünetelnek, és csupán néhány privatizációs projekt esetében tapasztalható fokozatos előrehaladás.

(19)

Az igazságszolgáltatási rendszerben tartósan fennálló hatékonysági hiányosságok továbbra is befolyásolják a szerződésérvényesítést, és akadályozzák a polgári és kereskedelmi ügyek gyors megoldását, valamint a súlyos bűncselekmények kivizsgálását. A nehézkes és elavult polgári eljárásjogi szabályok, valamint a bírósági határozatok gyenge végrehajtása miatt a bankok kevésbé veszik igénybe a fizetésképtelenségi és kényszerértékesítési kereteket nemteljesítő hiteleik állományának csökkentése érdekében. Számos reform indult az igazságszolgáltatási rendszer legégetőbb hiányosságainak – így különösen az elavult polgári eljárásjogi szabályoknak, a bíróságok gyenge szakosodásának és alacsony digitalizáltságának, a jelentős ügyhátralék felszámolásának és a bírák számára biztosított egész életen át tartó képzés hiányának – a kezelésére, de az eredmények csak lassan mutatkoznak meg. A reformnak összhangban kell állnia a kormány által a Cyprus Cooperative Bank eladására vonatkozó, az Európai Bizottság által jóváhagyott állami támogatási határozat kapcsán vállalt kötelezettségekkel. 2018-ban elfogadták a fizetésképtelenségre és kényszerértékesítésre vonatkozó jobb jogszabályi kereteket. Az új törvények határozott végrehajtása – az igazságszolgáltatási rendszer hatékonyságának és az ítéletek szigorúbb végrehajtásának biztosításával együtt – várhatóan segít az adósságtörlesztési fegyelem javításában. 2017 decembere óta létezik nemzeti korrupcióellenes stratégia, amely megerősítéseként a Miniszterek Tanácsa 2019 májusában jóváhagyott egy horizontális korrupcióellenes nemzeti cselekvési tervet. Törvénytervezetet terjesztettek a parlament elé egy új független korrupcióellenes ügynökség létrehozására és a visszaélést bejelentő személyek védelmére vonatkozóan, de elfogadásuk még nem történt meg. Ezek a törvények elősegítenék a nemzeti korrupcióellenes keret megerősítését. A korrupcióellenes cselekvési terv gyors végrehajtása révén fel kell gyorsítani a korrupcióellenes reformokat. Biztosítani kell az ügyészség függetlenségét, és meg kell erősíteni a bűnüldözés terén rendelkezésre álló kapacitást.

(20)

A tulajdoni lapok kiadásával kapcsolatos ügyhátralék csökkentésére irányuló erőfeszítések ellenére továbbra is jelentős az elmaradás. Az ingatlanügyletek rendszerének elégtelenségeire (azaz a tulajdoni lapok kibocsátására és átruházására) még mindig nincs strukturális megoldás. Ez elengedhetetlen a kényszerértékesítési eljárások előmozdításához és a biztosítékok érvényesítésének lehetővé tételéhez.

(21)

Az uniós alapoknak a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó programozása elősegítheti az ajánlásokban megjelölt hiányosságok egy részének orvoslását, különösen a 2019. évi országjelentés D. mellékletében szereplő területeken. Ez lehetővé tenné Ciprus számára, hogy az azonosított ágazatok tekintetében a lehető legoptimálisabban, a területi különbségeket is figyelembe véve használja fel az említett alapokat. E beruházások sikerének egyik fontos tényezője az ezen alapok kezelését biztosító nemzeti igazgatási kapacitás megerősítése.

(22)

A 2019. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte a ciprusi gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2019. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2019. évi stabilitási programot és a 2019. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Ciprusnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. Figyelembe vette nemcsak azoknak Ciprus fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(23)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2019. évi stabilitási programot, és azt a véleményt (7) fogalmazta meg, hogy Ciprus várhatóan megfelel a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek.

(24)

A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2019. évi nemzeti reformprogramot és a 2019. évi stabilitási programot. A Tanácsnak az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 1–5. ajánlás tükrözi. Ezek az ajánlások hozzájárulnak az euroövezetre vonatkozó 2019. évi ajánlás, különösen az első, a harmadik és a negyedik euroövezeti ajánlás végrehajtásához is,

(1)

A Bizottság 2018. november 21-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2019. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellően figyelembe vette az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérét. Az Európai Tanács a 2019. március 21-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) alapján 2018. november 21-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Lettországot nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács 2019. március 21-én jóváhagyott. A Tanács 2019. április 9-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (3) (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlás), amely öt ajánlást fogalmaz meg az euroövezetre vonatkozóan (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlások).

(2)

mivel Lettország pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Lettországnak gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euroövezetre vonatkozó 2019. évi ajánlást, melyet az alábbi 1–4. ajánlás tükröz. Mindenekelőtt a beruházásokkal kapcsolatos gazdaságpolitikának a meghatározott területekre és a készségek javítását célzó intézkedésekre történő összpontosítása elő fogja segíteni az egyensúly helyreállítását célzó, a termelékenység javítására vonatkozó első euroövezeti ajánlás teljesítését, míg az adóügyi intézkedések hozzá fognak járulni a munkaerőpiac működésére irányuló harmadik euroövezeti ajánlás megvalósításához.

(3)

A Lettországra vonatkozó 2019. évi országjelentést 2019. február 27-én tették közzé. Az országjelentés értékelte a Tanács által 2018. július 13-án elfogadott országspecifikus ajánlások (4) végrehajtása terén Lettország által elért eredményeket, az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzéseinek megvalósítása terén Lettország által elért eredményeket.

(4)

Lettország 2019. április 15-én benyújtotta 2019. évi nemzeti reformprogramját, 2019. április 17-én pedig 2019. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(5)

Az európai strukturális és beruházási alapoknak (esb-alapok) a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az esb-alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

Lettország jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik. A 2019. évi stabilitási programban a kormány az államháztartási egyenleget a 2018. évi, a bruttó hazai termék (GDP) 1,0 %-ának megfelelő hiányról 2019-ben a GDP 0,5 %-ának, majd 2020-ban a GDP 0,4 %-ának, 2021-ben pedig a GDP 0,2 %-ának megfelelő hiányra tervezi javítani. Az újraszámított strukturális egyenleg (6) alapján a középtávú költségvetési cél, amely strukturális értelemben a GDP 1 %-ának megfelelő hiányban került megállapításra, a tervek szerint 2019-ben megvalósul, figyelembe véve azon strukturális reformok végrehajtásával kapcsolatos engedményeket, amelyek vonatkozásában átmeneti eltérést engedélyeztek. A 2019. évi stabilitási program szerint a GDP-arányos államadósság 2022-re várhatóan a GDP 33,1 %-ára csökken. A 2019. évi stabilitási program GDP-növekedési előrejelzései megalapozottnak tűnnek. A költségvetési pozíciót érintő kockázatok kiegyensúlyozottak.

(7)

A 2018. július 13-i tanácsi ajánlás szerint Lettországnak 2019-ben teljesítenie kell középtávú költségvetési célját, figyelembe véve az azon strukturális reformok végrehajtásával kapcsolatos engedményeket, amelyek vonatkozásában átmeneti eltérést engedélyeztek. Ennek megfelelően 2019-ben a nettó elsődleges államháztartási kiadások (7) nominális növekedési rátája legfeljebb 4,8 % lehet, ami azt jelenti, hogy a strukturális egyenleg a GDP 0,2 %-ának megfelelő mértékben javul. A Bizottság 2019. tavaszi előrejelzése szerint Lettország várhatóan közel kerül középtávú költségvetési céljának teljesítéséhez, figyelembe véve az azon strukturális reformok végrehajtásával kapcsolatos engedményeket, amelyek vonatkozásában átmeneti eltérést engedélyeztek. Ennek megfelelően a jelenlegi értékelés némi eltérés kockázatát jelzi 2019-re. Ugyanakkor a nettó elsődleges államháztartási kiadás előre vetített nominális növekedési rátája jelenleg a követelménytől való jelentős eltérés kockázatát mutatja 2019-ben. Amennyiben – figyelembe véve az azon strukturális reformok végrehajtásával kapcsolatos engedményeket, amelyek vonatkozásában átmeneti eltérést engedélyeztek – a strukturális egyenleg az előrejelzések szerint már nem áll közel a középtávú költségvetési célhoz, a jövőbeli értékelések során az átfogó értékelésnek a követelménytől való lehetséges eltéréssel kell majd számolnia.

(8)

2020-ban, tekintettel a GDP 1,3 %-át kitevő, előre vetített lettországi kibocsátási résre, a nettó elsődleges államháztartási kiadások nominális növekedési rátája nem haladhatja meg a 3,5 %-ot, összhangban a Stabilitási és Növekedési Paktumban meghatározott követelménymátrix által előírt, a GDP 0,5 %-ának megfelelő strukturális kiigazítással. Változatlan szakpolitikát feltételezve a Bizottság 2019. évi tavaszi előrejelzése alapján Lettország várhatóan közel kerül középtávú költségvetési céljához. Ennek megfelelően a jelenlegi értékelés némi eltérés kockázatát jelzi 2020-ra. Ugyanakkor a nettó elsődleges államháztartási kiadás előre vetített nominális növekedési rátája jelenleg a követelménytől való jelentős eltérés kockázatát mutatja 2020-ban. Ha a strukturális egyenleg az előrejelzések szerint már nem áll közel a középtávú költségvetési célhoz, a jövőbeni értékelések során az átfogó értékelésnek a követelménytől való lehetséges eltéréssel kell majd számolnia. A Tanács összességében úgy véli, hogy Lettországnak készen kell állnia arra, hogy 2019-ben további intézkedéseket hajtson végre a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek való megfelelés érdekében.

(9)

Az uniós átlaghoz viszonyítva Lettországban alacsony a bruttó hazai termék arányában számított adóbevétel, és ez bizonyos mértékig korlátozza a közszolgáltatások – különösen az egészségügyi ellátás – biztosítását és a társadalmi befogadást. A tőke és a vagyon adóztatása viszonylag alacsony mértékű, és a telekadó és az ingatlanadó kiszámításához használt értékek befagyasztása tovább fogja csökkenteni az ebből származó bevételt. Ugyanakkor az alacsony keresetűek esetében az Unió átlagához viszonyítva továbbra is magas a munkát terhelő adó, annak ellenére, hogy csökkentették azt. Az árnyékgazdaság részesedése az elmúlt években különböző becslések alapján a jelek szerint csökkent. Mindazonáltal Lettországban a nem bejelentett gazdasági tevékenység aránya magasabb, mint más balti államokban. Az árnyékgazdaság jelentős részét mindenekelőtt a ténylegesnél alacsonyabb összegen bejelentett bérek („zsebbe fizetés”) teszik ki, különösen az építőiparban.

(10)

Harmadik legnagyobb bankjának pénzmosással kapcsolatos állítások következtében történő bezárása után Lettország szigorította a nem Lettországban rezidens ügyfelekre vonatkozó szabályozást. Ennek eredményeként 2018 májusa óta jelentősen csökkentek a Lettországban a pénzmosás kockázatának fő forrását jelentő nem rezidens betétek, de a pénzmosás elleni küzdelemmel kapcsolatos kihívások továbbra is fennállnak. Emellett Lettország részletes cselekvési tervet dolgozott ki a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni stratégiája javítására. A cselekvési tervben felsorolt fő prioritások közé tartozik a kockázatalapú felügyelet fokozása, a felügyelő hatóságok számára szükséges emberi erőforrások biztosítása, valamint a nyomozó hatóságok és a magánszektor közötti hatékony információcsere és együttműködés szavatolása. Az elfogadásukat követően figyelmet kell fordítani ezen intézkedések hatékony végrehajtására. Végezetül meg kell erősíteni a bűnüldöző és az igazságügyi hatóságok kapacitását is.

(11)

Lettország kihívásokkal néz szembe a szociális védelem és a társadalmi befogadás számos, a szociális jogok európai pillérében foglalt elvének megvalósítása terén. A jövedelmi egyenlőtlenségek Lettországban nagyok, mivel az adó- és szociális ellátórendszeren keresztül végrehajtott újraelosztás alacsony. A szociális ellátások megfelelősége továbbra is alacsony, és a szociális transzferek csak korlátozott hatást gyakorolnak a szegénység és az egyenlőtlenség csökkentésére. A szegénység kockázata az idősek és a fogyatékossággal élők körében viszonylag magas és folyamatosan növekszik, mivel az ellátások nem tartanak lépést a bérek növekedésével. 2018-ban a szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élők aránya az idősek körében 49,0 % (uniós átlag: 18,2 % 2017-ben), míg 2017-ben a fogyatékossággal élők körében 40,7 % volt (uniós átlag: 2017-ben 29,3 %). A fogyatékossággal élő személyeknek juttatott állami szociális ellátást és az öregségi nyugdíjak minimális összegét 2006 óta nem vizsgálták felül. A 2014-ben bejelentett minimáljövedelem-reformot nem hajtották végre, ami negatívan érinti a legszegényebb háztartásokat. A tartós ápolás-gondozáshoz való hozzáférés továbbra is gyenge. Ezért olyan beruházások szükségesek, amelyek a társadalmi kirekesztés orvoslására összpontosítanak, többek között a leginkább rászoruló személyek számára nyújtott élelmiszersegélyek és anyagi segítség formájában. Emellett beruházásokra – többek között infrastrukturális beruházásokra – van szükség a gyermekgondozáshoz, a tartós ápolás-gondozáshoz, a foglalkoztatáshoz és más szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítása, valamint az egészségügyi és szociális szolgáltatások integrációjának lehetővé tétele érdekében, ideértve az intézményi ellátásról a közösségi ellátásra való áttérést. A súlyosan elégtelen lakáskörülmények között élő emberek aránya a legmagasabbak közé tartozik Európában (15,2 %, míg az Unióban 2017-ben ez az arány átlagosan 4,0 % volt), a szociális lakások kínálata pedig szűkös. A megfizethető lakhatás kínálatának javítása érdekében beruházásokra van szükség.

(12)

Bár az általános foglalkoztatási ráta magas és növekszik, a foglalkoztatottak számát negatívan befolyásolják a kedvezőtlen demográfiai fejlemények, valamint a kivándorlás. Emellett a foglalkoztatás régiónként és készségszintenként eltérő. Az elavult készségekkel rendelkező idősebb munkavállalók nagyobb nehézségekkel szembesülnek. A munkavállalók alacsony szintű digitális készségei miatt a vállalkozások csak korlátozott mértékben tudják alkalmazni a digitális technológiákat, és a készséghiány az innovációs potenciált is korlátozza. A felnőttek tanulásban való részvétele és a munkanélküliek aktív munkaerőpiaci intézkedésekbe való bevonása alacsonyabb, mint az uniós átlag.

(13)

Az oktatási rendszer előtt álló kihívást a minőség és a hatékonyság javítása mellett az erőforrások megerősítése jelenti. Bár Lettország oktatási rendszere a tanulási eredményeket tekintve jól teljesít, a minőségi oktatáshoz való hozzáférés továbbra is a lakóhelytől és az iskolatípustól függ. Előrelépés történt a szakképzésnek az új készségekkel kapcsolatos követelményekkel való összehangolását célzó tantervi reform terén, és a szakképző iskolai környezet is jelentősen javult. Ugyanakkor a képzés vonzereje továbbra is alacsony, és mind a beiratkozási arány, mind a frissen végzettek foglalkoztatási aránya az uniós átlag alatt marad.

(14)

A készségkínálat biztosítása egyike azon fő területeknek, ahol továbbra is jelentős a beruházási igény. Az oktatás és képzés minőségének, hatékonyságának és munkaerőpiaci relevanciájának javításához, valamint az egész életen át tartó tanulás, nevezetesen a rugalmas továbbképzési és átképzési lehetőségek előmozdításához megfelelő – többek között infrastrukturális – beruházások szükségesek. A foglalkoztatáshoz való hozzáférés javítása érdekében szintén beruházásokra van szükség, többek között az aktív munkaerőpiaci politikák hozzáférhető voltának és hatókörének javítása, a munkaerő foglalkoztathatóságának erősítése, valamint az ágazati és regionális munkaerő-mobilitás fokozása érdekében. Tágabb összefüggésben a szociális partnerek kapacitásának erősítése fontos szerepet játszik a tisztességes munkakörülmények előmozdításában és a szociális jogok európai pillérének megvalósításában.

(15)

A lakosság rossz egészségi állapotához elsősorban az alacsony állami egészségügyi kiadások és az egészségtelen életmód járulnak hozzá. Az egészségügyi ellátás forrásainak közelmúltbeli növelése az éves szolgáltatási határértékekhez és a hosszú várólistákhoz kapcsolódó hozzáférési korlátok megoldását célozza. Az egészségügyi ellátás állami finanszírozása azonban továbbra is jóval az uniós átlag alatt marad. Az egészségügyi ellátáshoz való, kellő időben történő és egyenlő hozzáférés korlátozott. Ez a betegek által közvetlenül fizetett térítések miatt esélyegyenlőtlenséghez és az egészségügyi ellátással kapcsolatos, önbevallás alapján mért kielégítetlen szükségletek magas szintjéhez vezet, különösen a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportok esetében. Az egészségügyi ellátás hatékonyságának és minőségének javítására irányuló reformok elindultak, de korai szakaszban vannak, és fel kell gyorsítani őket, ideértve a hatékony megelőző intézkedéseket, a kórházi ágazat racionalizálását, az alapellátás megerősítését és a minőségirányítás javítását. Lettország emellett az egészségügy terén munkaerőhiánnyal küzd, különösen az ápolók tekintetében, ami akadályozza a közegészségügyi ellátás biztosítását, és kockázatot jelent az egészségügyi reformok sikerére nézve. Ha megvalósul az egészségügyi szolgáltatások két kosárba való felosztása („teljes” és „minimum”), fennáll annak a veszélye, hogy az tovább korlátozza az egészségügyi ellátáshoz való méltányos hozzáférést, és kedvezőtlen egészségügyi eredményekhez vezet. A lakosság egészségi állapotának javítása, valamint a munkában töltött évek egészségesebbé tétele és meghosszabbítása céljából szükség van az egészségügyi, többek között az infrastrukturális beruházások összehangolására az egészségügyi ellátás hozzáférhetőségének, megfizethetőségének és minőségének javítása érdekében.

(16)

Lettország kevés beruházást hajt végre a kutatás-fejlesztés területén, és az innovációs beruházásokat tekintve jelentős hiányok vannak. 2017-ben Lettországban a K+F kiadások aránya az egyik legalacsonyabb volt az Unióban; e kiadások szintje az elmúlt évtizedben meglehetősen stabil maradt. Ráadásul a kutatásfinanszírozás szinte kizárólag uniós finanszírozáson alapul. Ennek eredményeként Lettország mérsékelten innovatív ország, amely rendelkezik ugyan néhány erős ponttal – például információs, kommunikációs és technológiai infrastruktúrával –, de teljesítménye az emberi erőforrások, a köz- és magánszektor közötti együttműködések és a szellemi tulajdonnal kapcsolatos beruházások terén lemaradást mutat.

(17)

A regionális egyenlőtlenségek kiküszöböléséhez szükséges beruházások területén szintén fennmaradtak a jelentős hiányok. Riga és Lettország más régiói között továbbra is jelentős gazdasági különbségek állnak fenn. Míg Lettország egésze felzárkózóban van az Unióhoz, a fővárosi régió és a többi régió gazdasági teljesítménye közötti különbség Lettország uniós csatlakozása óta nem csökkent. A közszolgáltatások versenyképessége és minősége jelentősen eltér a különböző lettországi régiókban, ami befolyásolja területük vonzerejét. A beruházási igényekkel összefüggésben ezért figyelmet kell fordítani a mobilitás és a digitális infrastruktúra terén fennálló jelentős regionális különbségekre, különös tekintettel a célállomásokkal való összeköttetésekre. A transzeurópai közlekedési hálózatban, valamint a peremterületekkel és a határrégiókkal való összeköttetés terén fennálló hiányosságok továbbra is rendkívül jelentősek, ami kedvezőtlen hatást gyakorol Lettország gazdasági tevékenységeire és exportjára. A Rail Baltica projekt és a balti energiapiacok összekapcsolási tervének részét képező legfontosabb villamosenergia-infrastruktúra projektek befejezése terén is vannak beruházási hiányok. Emellett az erőforrás-hatékonyság terén szintén beruházások szükségesek a lettországi energetikai átalakulás felgyorsítása érdekében. Több erőfeszítésre van szükség az általános energiahatékonyság javításához, különösen a lakossági és a közlekedési ágazatban.

(18)

A visszaélést bejelentő személyekre vonatkozó törvény közelmúltbeli elfogadása pozitív lépés, és az ország korrupcióellenes testülete a közelmúltban szintén lendületet kapott, köszönhetően annak, hogy számos korrupciós ügyet leleplezett. A közvélekedés szerint a kormányzati döntéshozatalt ugyanakkor továbbra is részrehajlás befolyásolja, a közbeszerzési eljárások során pedig fennáll a korrupció kockázata az átláthatóság hiánya miatt, különösen az önkormányzatok és az állami tulajdonú és önkormányzati vállalkozások tekintetében. A versenytörvény 2020. január 1-jén hatálybalépő módosításai korlátozzák majd az állami tulajdonú és önkormányzati vállalkozások azon képességét, hogy tevékenységeikkel hátrányosan befolyásolják a versenyt. Az összeférhetetlenségre vonatkozó jogszabályi módosítások visszaélésekhez vezethetnek. A közelmúltban elfogadott etikai kódex nem terjed ki a politikai úton kinevezett személyekre.

(19)

A közszolgáltatásokat nem igazították hozzá a népesség csökkenéséhez és elöregedéséhez. A népességcsökkenés és az urbanizáció hatására a vidéki területeken az infrastruktúra és a közszolgáltatások kihasználatlanok maradnak. A közigazgatás, az oktatás és az egészségügyi szolgáltatások esetében olyan stratégiára van szükség, amely fenntartja a ritkán lakott és a népességfogyást mutató területeken a minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférést, miközben nagyobb hatékonyságot biztosít. A közelmúltban általános közigazgatási területi reformot jelentettek be, amelyet 2021 decemberéig hajtanak végre. E reform megfelelő időben történő végrehajtása hozzájárulhat az állami szektor elszámoltathatóságának és hatékonyságának javításához, különösen az uniós alapok operatív programjának fényében, amelyet 2020-ra jóvá kell hagyni.

(20)

Az uniós alapoknak a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó programozása elősegítheti az ajánlásokban megjelölt hiányosságok egy részének orvosolását, különösen a 2019. évi országjelentés D. mellékletében szereplő területeken. Ez lehetővé tenné Lettország számára, hogy az azonosított ágazatok tekintetében a lehető legoptimálisabban használja fel az említett alapokat, a regionális különbségeket is figyelembe véve. E beruházások sikerének egyik fontos tényezője az ezen alapok kezelését biztosító nemzeti igazgatási kapacitás megerősítése.

(21)

A 2019. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte Lettország gazdaságpolitikáját, és az elemzést közzétette a 2019. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2019. évi stabilitási programot és a 2019. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Lettországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak azoknak Lettország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(22)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2019. évi stabilitási programot, és véleményét (8) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi,

(1)

A Bizottság 2018. november 21-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2019. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellően figyelembe vette az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérét. Az Európai Tanács a 2019. március 21-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) alapján 2018. november 21-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Litvániát nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euróövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács a 2019. március 21-i ülésén jóváhagyott. A Tanács 2019. április 9-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (3) (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó 2019. évi ajánlás), amely öt ajánlást fogalmaz meg az euroövezetre vonatkozóan (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlások).

(2)

mivel Litvánia pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Litvániának gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euróövezetre vonatkozó 2019. évi ajánlást, melyet az alábbi 2. és 3. ajánlás tükröz. Ennek megfelelően a beruházási intézkedések a beruházások ösztönzésére vonatkozó második euróövezeti ajánlás kezelését, az oktatási intézkedések pedig a munkaerőpiac működésére vonatkozó harmadik euróövezeti ajánlás kezelését segítik.

(3)

A Litvániára vonatkozó 2019. évi országjelentést 2019. február 27-én tették közzé. Az országjelentés értékelte a Tanács által 2018. július 13-án elfogadott országspecifikus ajánlások (4) végrehajtása terén Litvánia által elért eredményeket, az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzéseinek megvalósítása terén Litvánia által elért eredményeket.

(4)

Litvánia 2019. május 10-én benyújtotta 2019. évi nemzeti reformprogramját, 2019. április 30-án pedig 2019. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(5)

A 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó európai strukturális és beruházási alapok programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

Litvánia jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik. A 2019. évi stabilitási programjában a kormány azt tervezi, hogy az államháztartási többlet 2019-ben a bruttó hazai termék (GDP) 0,4 %-ának, 2020-ban pedig a GDP 0,2 %-ának felel majd meg, és ezt követően az előrejelzések szerint 2021-re a GDP 0,1 %-ára csökken. Az újraszámított strukturális egyenleg (6) alapján Litvánia a GDP 1 %-ának megfelelő strukturális hiányként meghatározott középtávú költségvetési célt a programidőszak egésze során túl fogja teljesíteni. Emellett 2017-ben Litvánia a strukturális reformok végrehajtásához kapcsolódóan átmeneti eltérést kapott, amely egy hároméves időszakra vonatkozik. A 2019. évi stabilitási program szerint a GDP-arányos államadósság a 2018-as 34,2 %-os értékről 2022-re várhatóan 32,9 %-ra csökken. Az említett költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. Ugyanakkor a 2020-tól kezdődően a többlet vonatkozásában tervezett célok elérésének támogatásához szükséges intézkedések nincsenek kellőképpen kidolgozva. A Bizottság 2019. évi tavaszi előrejelzése alapján a strukturális hiány 2019-ben várhatóan a GDP 1 %-át, 2020-ban pedig a GDP 0,9 %-át teszi majd ki, ami megfelel a középtávú költségvetési célnak. Ugyanakkor rövid és középtávon szorosan nyomon kell követni a kiadások alakulását, különösen a bevételek stabilitását veszélyeztető lehetséges jövőbeli kockázatok fényében. Összességében a Tanács véleménye szerint Litvánia 2019-ben és 2020-ban az előrejelzések szerint meg fog felelni a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek.

(7)

A kormány 2018 júniusában jogalkotási aktusokat fogadott el az oktatás, az egészségügy, az adózás, az informális gazdaság, a nyugdíjak és az innováció kulcsfontosságú területeit lefedő hat átfogó strukturális reformcsomag végrehajtásának érdekében.

(8)

Litvánia további intézkedéseket hozott az árnyékgazdaság elleni küzdelem és az adózási fegyelem javítása érdekében. Bár ezek az intézkedések biztató eredményekkel szolgálnak, az adózási fegyelem összességében véve még mindig gyenge. Litvánia továbbra is azok közé az országok közé tartozik, ahol a legmagasabb a héabevétel-kiesés az Unión belül. Az adózási fegyelem további javítása növelné a bevételeket, és hozzájárulna a méltányosabb adórendszer kialakításához. Nem tettek intézkedéseket az adóalap olyan forrásokra való kiterjesztésére, amelyek kevésbé fogják vissza a növekedést. A környezetvédelmi és az ingatlanadók az uniós átlag alatt maradnak, és nincsenek tervbe véve a gépjármű-adóztatással vagy a magánszemélyekre vonatkozó úthasználati díjjal kapcsolatos változások.

(9)

2018 óta az állami nyugdíjakat automatikusan indexálják a bérköltségek növekedésének megfelelően. Ez az intézkedés a 2016-ban a GDP 6,9 %-át kitevő állami nyugdíjkiadásokat 2070-re várhatóan a GDP 5,2 %-ának megfelelő mértékűre csökkenti. Azonban a foglalkoztatás várható visszaesése miatt a nyugdíjak megfelelősége csökkenni fog, mivel a nyugdíjellátás nem fog tudni lépést tartani a bérnövekedéssel. Az átlagos helyettesítési arány – amely az átlagnyugdíjat az átlagbérhez viszonyítva fejezi ki – várhatóan fokozatosan csökkenni fog a mostanihoz képest, jóllehet annak szintje már most az egyik legalacsonyabb az Unióban. A jelenlegi jogszabályok szerint, ha a helyettesítési arány csökken, a kormánynak korrekciós intézkedéseket kell javasolnia. Az ilyen jövőbeli intézkedések a pontos jellegükkel és ütemezésükkel kapcsolatos bizonytalanság miatt nem szerepelnek az idősödésről szóló jelentésben, ugyanakkor kockázatot jelentenek az államháztartás fenntarthatósága szempontjából. Ha a teljes helyettesítési arány 2070-ig változatlan maradna, a nyugdíjkiadások a GDP 7 %-ára növekednének ahelyett, hogy az előre jelzett 5,2 %-ra csökkennének. Emiatt bizonytalan a nyugdíjszabályozás gyakorlati alkalmazása, és az, hogy idővel milyen következményei lennének a költségvetési fenntarthatóságra és a nyugdíjak megfelelőségére.

(10)

Litvánia számára továbbra is jelentős kihívást jelent a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek magas aránya és a növekvő jövedelmi egyenlőtlenség, amelyek rontják az inkluzív gazdasági növekedési kilátásokat. A folyamatos gazdasági növekedés ellenére a litván társadalom számos rétege (pl. az idősek, a fogyatékkal élők, a gyermekek, az egyszülős háztartások és a munkanélküliek) különösen ki vannak téve a szegénység és a társadalmi kirekesztődés kockázatának. Bár az elmúlt években javult a szociális védőháló, a litván adó- és szociális ellátórendszer korrekciós hatása és a szociális védelmi kiadások GDP-hez viszonyított aránya továbbra is a legalacsonyabbak között van az Unióban. Sor került néhány kezdeti lépésre a nagyarányú szegénység és a jövedelmi egyenlőtlenség kezelése érdekében, mint például a „minimális fogyasztási szükséglet mennyiségének” bevezetése, az egységes gyermekellátás növelése és az öregségi nyugdíjak indexálása. A szegénység és az egyenlőtlenség tartósan magas szintje azonban egyrészt azt mutatja, hogy az országnak még mindig hosszú utat kell megtennie ahhoz, hogy a szociális biztonság szintje közeledjen az uniós átlaghoz, másrészt pedig azt, hogy beruházásokra van szükség a társadalmi kirekesztettség kezelése érdekében. A veszélyeztetett csoportokra vonatkozó aktív befogadási stratégiák abban az esetben hatékonyabbak, ha magukban foglalják a minimáljövedelem és a nyugdíjak jobb megfelelőségét, a munkaerőpiaci aktiválást és a szociális szolgáltatások – köztük a gyermekgondozás és a szociális lakhatás – fokozott nyújtását.

(11)

A munkaerőpiac a foglalkoztatás növekedése, de a kedvezőtlen demográfiai fejlemények, köztük a kivándorlás miatt is szűkült. A munkaképes korú népesség csökkenése okozta hatások enyhítése érdekében szükség van a humántőke-beruházásra és a munkaerőpiachoz való jobb hozzáférés biztosítására mindenki számára. A tartósan fennálló szakemberhiány és a strukturális munkaerőhiány fényében fontos, hogy Litvánia felgyorsítsa a minőség és hatékonyság javítására irányuló reformokat az oktatás minden szintjén, és biztosítsa a minőségi és befogadó oktatáshoz és képzéshez való egyenlő hozzáférést. A demográfiai hanyatlás nyomás alá helyezte az iskolahálózatot. A demográfiai változás olyan stratégiák bevezetését teszi szükségessé, amelyek mindenki számára biztosítják a magas színvonalú oktatáshoz való hozzáférést, ugyanakkor biztosítják az iskolahálózat hatékonyságát és támogatást nyújtanak az iskolák összevonása által érintett tanároknak. További jelentős lépésekre van szükség a több mint 40 állami és magánegyetemet és főiskolát magába foglaló felsőoktatási hálózat egységesítése érdekében. A szakképzési szolgáltatóknak korszerűsíteniük kell a tanterveiket, és emellett jobban kell igazodniuk a helyi és a regionális munkaerőpiac igényeihez. A hatékony és könnyen hozzáférhető felnőttoktatási, átképzési és továbbképzési intézkedések – a szociális szolgáltatások biztosításával együtt – több embert vonhatnak be a munkaerőpiacra. A felnőttoktatásban való részvétel a 2018-ban mért 6,6 %-os arány alapján továbbra is alacsony, és jóval alatta van a 11,1 %-os uniós átlagnak. A litván gazdaság profitálhat a készségek – többek között a digitális készségek – fejlesztésre, az innovációra és a hátrányos helyzetűek (például a fogyatékossággal élő személyek, valamint az idősebb, munkanélküli vagy inaktív felnőttek) jobb munkaerőpiaci integrációjára irányuló beruházásokból. Tágabb összefüggésben a szociális partnerek kapacitásának erősítése fontos szerepet játszik a szerepvállalásuk előmozdításában.

(12)

A gyenge egészségügyi eredmények és az egészségügyi beruházások alacsony volumene továbbra is kihívást jelentenek. Változatlanul számottevő lehetőség van az erőforrások felhasználásának racionalizálására a járóbeteg-szakellátás súlyának a fekvőbeteg-szakellátással szembeni további fokozása által. A kórházi szolgáltatások igénybevétele továbbra is magas, a krónikus betegségek esetében magas a kórházi ápolás aránya, a kórházi ágyak kihasználtsági aránya pedig viszonylag alacsony. A kórházi erőforrások felhasználásának további racionalizálása és az alapellátás – és ennek részeként az egészségügyi személyzet – megerősítését célzó beruházások szükségesek a hatékonyság növeléséhez és az egészségügyi eredmények javításához. A rossz egészségügyi eredmények egyik fő oka továbbra is az ellátás minősége. Az ellátás minőségének javítására irányuló intézkedések széttagoltak, oka továbbra is az ellátás minősége. Az ellátás minőségének javítására irányuló intézkedések széttagoltak, azoka továbbra is az ellátás minősége. Az ellátás minőségének javítására irányuló intézkedések széttagoltak, azaz akkreditáció kihasználtsága az alapellátásban igen alacsony, a kórházakban pedig nem alkalmazzák az akkreditációs rendszert. A betegségmegelőzési intézkedésekbe való beruházás különösen alacsony. Ezenkívül a betegségmegelőzési intézkedések helyi szintű megerősítése érdekében tett lépések nélkülözik az átfogó jövőképet, valamint hátrányosan érinti őket a közegészségügyi irodák és az alapellátás közötti rendszerszintű együttműködés hiánya. Végül, az egészségügyi kiadások alacsony szintje, továbbá a paraszolvencia viszonylag magas és a betegek általi közvetlen fizetések magas aránya negatívan befolyásolja az egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzáférést.

(13)

Hoztak bizonyos intézkedéseket a korrupció elleni küzdelem terén, de még mindig hiányzik az érdekeltségi nyilatkozatok integrált nyilvántartása. A visszaélést bejelentő személyek védelmére vonatkozó törvény alkalmazásáról szóló jogszabályt 2018-ban fogadták el, a lobbitevékenységet szabályozó új törvény pedig jelenleg megvitatás alatt áll. Az egészségügyi rendszerben előforduló korrupció kezelésében továbbra is előfordulnak szabálytalanságok.

(14)

A beruházások GDP-hez viszonyított aránya Litvániában mind az uniós átlagnál, mind pedig a többi balti ország átlagánál alacsonyabb. Litvániában az innováció szintje és a vállalkozások technológiai abszorpciós kapacitása alacsony. Nagyobb volumenű beruházásra van szükség a kutatás és innováció területén, különösen a magánszektorban. Ez fellendítené a termelékenységet, amely a közelmúltbeli élénkülés ellenére továbbra is jóval elmarad az uniós szinttől. Az információs és kommunikációs technológiai szakemberek hiánya rámutat a digitális készségekbe való beruházás szükségességére. Ezek a készségek támogatják a versenyképességet, az innovációt és alkalmassá teszik Litvániát az új technológiák befogadására, továbbá a tudásalapú és nagyobb hozzáadott értéket képviselő gazdaság felé történő elmozdulás elősegítésére.

(15)

A gazdaság viszonylag erőforrás-igényes, és nagyban függ az energia- és anyagbehozataltól. Az erőforrás-termelékenység alacsony, miközben az energiafogyasztás magas, különösen a lakossági és a közlekedési ágazatokban. Az energiahatékonysági beruházások növelése – különösen az építőipari ágazatban és a megújuló forrásokból történő hazai energiatermelésben – „kizöldítené” a gazdaságot, amely így fenntarthatóbb növekedési pályára állna, miközben csökkentené az energia-behozataltól való függést is.

(16)

Litvánia nemzetközi megközelíthetősége továbbra is gyenge a vasúti, közúti, tengeri és légi közlekedés terén, ezért jobban integrálni kell Európa többi részével. A jobb közlekedési összeköttetés növelné a gazdaság termelékenységét, lehetővé téve, hogy a gazdaság teljes mértékben kiaknázza a belső piac előnyeit. A közlekedési ágazat teljesítménye messze elmarad az uniós átlagtól a TEN-T közúti és vasúti hálózatok, a közlekedési ágazatban végrehajtott kutatási és innovációs beruházások, a fenntarthatósági szempontok, valamint a közúti biztonság tekintetében. A vasúti közlekedést a kelet-nyugati irányú forgalomáramlás uralja, miközben az észak-déli tengely továbbra is fejlesztésre szorul. Ezért jelentős beruházásokra van szükség egy fenntartható, az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens, intelligens, biztonságos és intermodális TEN-T hálózat kifejlesztése, és annak hozzáférhetősége, valamint a fenntartható városi mobilitás előmozdítása érdekében. Ezenkívül az elmúlt 5 évben jelentősen nőtt a közúti közlekedésből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás. Litvánia villamosenergia-rendszerének a kontinentális európai hálózattal való összehangolása kulcsfontosságú a villamosenergia-ellátás biztonságának garantálásához az egész balti-tengeri régióban.

(17)

Litvániában az elmúlt két évtizedben nőttek a regionális egyenlőtlenségek, amelyek meghaladják az uniós átlagot. Litvánia gyors gazdasági konvergenciájának előnyei nagymértékben a két nagyvárosi területre koncentrálódnak. Az ország területének legnagyobb részét jelentő és a lakosság közel 55 %-ának otthont adó, túlnyomóan vidéki térségekben a népesség nagymértékű csökkenése tapasztalható, amit tovább súlyosbít a minőségi közszolgáltatások elérhetőségének csökkenése. Az országon belüli jelentős társadalmi-gazdasági különbségek azt mutatják, hogy egyes régiók sajátos beruházási igényekkel rendelkeznek. Továbbra is kihívást jelent a Litvánián belüli szomszédos területek közötti kapcsolatok erősítése, a közlekedést és a digitális összeköttetéseket is beleértve.

(18)

Az állami beruházások hatékonyságának növelése érdekében a litván hatóságok aktualizálták az állami költségvetésből finanszírozott beruházási projektek előkészítésének és kiválasztásának szabályait. Az új beruházási projekteket 2018 óta költség-haszon elemzésnek kell alávetni, és a projekteknek további kiválasztási kritériumoknak kell megfelelniük. Bár ez jelentős kezdeti lépést jelent, többre van szükség ahhoz, hogy maximalizálják a közberuházásoknak a hosszú távú növekedési potenciál növelésére és a növekvő regionális egyenlőtlenségek kezelésére gyakorolt hatását. A hatóságok megkezdték az állami költségvetési rendszer felülvizsgálatát abból a célból, hogy meghosszabbítsák a költségvetési tervezés időtartamát és megerősítsék a kiadások és az általános gazdasági célok közötti kapcsolatot. Elengedhetetlen annak biztosítása, hogy az új stratégiai beruházás-tervezési rendszer készen álljon a 2021–2023-as költségvetési folyamatra és az új uniós finanszírozási ciklus 2021. évi kezdetére.

(19)

Litvánia nem rendelkezik egységes kutatási és innovációs stratégiával. A szakterületet széttöredezett szakpolitikai intézkedések és a szinergiákat nélkülöző támogatási mechanizmusok sokasága jellemzi. A kutatási és innovációs szakpolitikák támogatását eltérő felfogásban megközelítő több végrehajtó ügynökség létezése még bonyolultabbá teszi azt az irányítási rendszert, amely a jelek szerint korlátozza a rendelkezésre álló eszközök tárházához való hozzáférést. Ez az állapot különösen káros a tudomány és a vállalkozások közötti együttműködés szempontjából, és akadályozza az innovatív tevékenységet. A kutatási és innovációs politikáért felelős Gazdasági és Innovációs Minisztérium, valamint az Oktatási és Tudományügyi Minisztérium közötti új feladatmegosztás még nem segíti elő egy olyan szinergikus támogatási programokra épülő koherens szakpolitikai keret kialakítását, amely a potenciális kedvezményezettek számára kialakított, egyablakos ügyintézési rendszeren keresztül lenne elérhető.

(20)

A 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó uniós alapok programozása hozzájárulhat az ajánlásokban azonosított egyes hiányosságok kezeléséhez, különösen a 2019. évi országjelentés D. mellékletében ismertetett területeken. Ez lehetővé tenné Litvánia számára, hogy az azonosított ágazatok tekintetében a lehető legoptimálisabban, a regionális különbségeket is figyelembe véve használja fel az említett alapokat.

(21)

A 2019. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte Litvánia gazdaságpolitikáját, és az elemzést közzétette a 2019. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2019. évi stabilitási programot és a 2019. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Litvániának címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak ezek Litvánia fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája vonatkozásában képviselt jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintettel arra az igényre, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szintű szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(22)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2019. évi stabilitási programot, és azt a véleményt (7) fogalmazta meg, hogy Litvánia várhatóan megfelel a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek,

(1)

A Bizottság 2018. november 21-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2019. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellően figyelembe vette az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérét. Az Európai Tanács a 2019. március 21-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) alapján 2018. november 21-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Luxemburgot nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács a 2019. március 21-i ülésén jóváhagyott. A Tanács 2019. április 9-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (3) (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó 2019. évi ajánlás), amely öt ajánlást fogalmaz meg az euroövezetre vonatkozóan (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlások).

(2)

mivel Luxemburg pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Luxemburgnak gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euroövezetre vonatkozó 2019. évi ajánlást, melyet az alábbi 1–4. ajánlás tükröz. Mindenekelőtt a beruházásokkal kapcsolatos gazdaságpolitika konkrét területekre való összpontosítása és a kifelé irányuló kifizetések kezelését célzó intézkedések fogják elősegíteni a beruházások támogatására és az agresszív adótervezésre irányuló második euroövezeti ajánlás teljesítését, míg az idősek munkaerőpiaci részvételét javító intézkedések hozzájárulnak majd a megfelelő és fenntartható szociális védelmi rendszer biztosítására irányuló harmadik euroövezeti ajánlás teljesítéséhez.

(3)

A Luxemburgra vonatkozó 2019. évi országjelentést 2019. február 27-én tették közzé. Az országjelentés értékelte a Tanács által 2018. július 13-án elfogadott országspecifikus ajánlások (4) végrehajtása terén Luxemburg által elért eredményeket, az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzéseinek megvalósítása terén Luxemburg által elért eredményeket.

(4)

Luxemburg 2019. április 30-án benyújtotta 2019. évi nemzeti reformprogramját és 2019. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(5)

Az európai strukturális és beruházási alapoknak (esb-alapok) a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az esb-alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

Luxemburg jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik. 2019. évi stabilitási programjában a kormány azt tervezi, hogy az államháztartási többlet a 2018-ban a bruttó hazai termék (GDP) 2,4 %-ának megfelelő értékről 2019-ben a GDP 1,0 %-ára csökken, majd ezután csaknem folyamatosan nő, így 2023-ban eléri a GDP 2,2 %-át. Az újraszámított strukturális egyenleg (6) alapján Luxemburg a középtávú költségvetési célját – amelyet a 2019-ben a GDP 0,5 %-át kitevő strukturális hiányról 2020-tól a GDP 0,5 %-át kitevő strukturális többletre változtattak – az egész programozási időszakban túlteljesíti. A 2019. évi stabilitási program szerint a GDP-arányos államadósság várhatóan jóval a Szerződésben meghatározott, a GDP 60 %-ának megfelelő referenciaérték alatt marad. A költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv a 2019. évi stabilitási program által lefedett teljes időtartam során optimista, kivéve a 2023. év tekintetében, amikor megalapozott. A Bizottság 2019. tavaszi előrejelzése alapján a strukturális egyenleg 2019-ben várhatóan a GDP 0,9 %-ának, 2020-ban pedig a GDP 0,5 %-ának megfelelő többletet mutat majd, ami különösen 2020-ban alacsonyabb a 2019. évi stabilitási programban szerepelőnél, azonban továbbra is meghaladja vagy teljesíti a középtávú költségvetési célt. Ugyanakkor rövid és középtávon szorosan nyomon kell követni a kiadások alakulását, különösen a bevételek stabilitását veszélyeztető lehetséges jövőbeli kockázatok fényében. Összességében a Tanács véleménye az, hogy Luxemburg az előrejelzések szerint 2019-ben és 2020-ban meg fog felelni a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek.

(7)

A közelmúltbeli reformok ellenére Luxemburg idős korral összefüggő közkiadásai (a nyugdíjjal, egészségügyi ellátással és tartós ápolás-gondozással kapcsolatos költségek) hosszú távon várhatóan jelentősen emelkedni fognak. Feltéve, hogy nem hajtanak végre szakpolitikai változtatásokat a jelenlegi rendszerben, ez hosszú távon veszélyeztetheti a költségvetési fenntarthatóságot. Ez annak ellenére is igaz, hogy az államadósság jelenlegi alacsony szintje és a társadalombiztosítási rendszer felhalmozott tartalékai várhatóan 2041-ig biztosítják a rendszer életképességét. 2011 óta Luxemburg több ajánlást is kapott e kihívással kapcsolatban, azonban mostanáig csak korlátozott előrelépés történt. 2018. évi jelentésében a kormány nyugdíjrendszerrel foglalkozó munkacsoportja azt tárgyalta, milyen különböző módok kínálkoznak a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságának javítására, beleértve a társadalombiztosítási járulék mértékének fokozatos növelését, a nyugdíjkorhatárnak a magasabb várható élettartam figyelembevételével történő emelését, valamint a fokozatos nyugdíjazás ösztönzését. A jelentés olyan átgondolt reformokból álló összetett stratégiát javasolt a rendszer hosszú távú fenntarthatóságának garantálására, amely egyidejűleg minimálisra csökkenti a gazdaságra és a nyugdíjasokra gyakorolt hatásokat. Az idős korral összefüggő közkiadások előre jelzett növekedése az egészségügyi ellátási és tartós ápolás-gondozási rendszerek hosszú távú fenntarthatóságát is veszélyezteti. A tartós ápolás-gondozási kiadások több mint háromnegyede közforrásokból származik. A Szociális Biztonsági Főfelügyelőség 2013-ban végzett elemzése alapján a tartós ápolás-gondozás biztosítási rendszere 2030-ig pénzügyileg stabil maradhat a járulék mértékének 1,4 %-ról 1,7 %-ra történő fokozatos növelése esetén, ami biztosítaná a költségeknek a gondozásra szoruló népesség arányához való hozzáigazítását. A hosszú távú költségvetési fenntarthatóságra gyakorolt hatások azonban még nem világosak. A társadalmi kohézió és az államháztartás hosszú távú fenntartása érdekében a demográfiai politikákat össze kell egyezteti az oktatási és képzési politikákkal, olyan holisztikus megközelítést alkalmazva, amely egyaránt mérlegeli a demográfiai változásokban és a digitális gazdaságban rejlő kihívásokat és lehetőségeket, szem előtt tartva az idősödő népesség várható hatását a közeljövő munkaerő-kínálatára. A közelmúltban munkaerőhiány alakult ki egyes ágazatokban, ami hátráltathatja a termelékenység növekedését, és csökkentheti a hosszú távú növekedési potenciált.

(8)

Annak ellenére, hogy összességében véve megfelelő a munkaerőpiac teljesítménye, a foglalkoztatási ráta stagnál, és egyes csoportok továbbra is súlyos munkaerőpiaci nehézségekkel küzdenek. Az idősek foglalkoztatási rátája továbbra is különösen alacsony, és további intézkedésekre van szükség munkaerőpiaci részvételük javítása érdekében. Változatlanul széles körben elterjedtek a munkavállalókat a munkaerőpiac korai elhagyására ösztönző korengedményes nyugdíjrendszerek: 2017-ben az újonnan kiutalt nyugdíjak 57,5 %-a korengedményes öregségi nyugdíj volt. 2018-ban a kormány megszüntette az egyik korengedményes nyugdíjrendszert, amely lehetővé tette az 57 éves korban történő nyugdíjba vonulást, a többi korengedményes nyugdíjrendszerre vonatkozó korlátozások feloldása azonban gyengítette e reform hatását. Az alacsony időskori aktivitási ráta nagyrészt az e korcsoport számára biztosított viszonylag magas adókedvezmény-rendszerből eredő, munkavállalás ellen ható pénzügyi tényezők következménye. Az idősebb munkavállalók foglalkoztatásának ösztönzéséhez átfogó stratégiára van szükség, beleértve az olyan intézkedéseket is, amelyek segítik a munkavállalókat abban, hogy hosszabb ideig álljanak aktív foglalkoztatásban. Továbbra sem került még sor az „életkor-paktum” elfogadására – e jogszabálytervezetet 2014 áprilisában terjesztették a Parlament elé, és célja a 150-nél több főt foglalkoztató cégek ösztönzése az idősebb munkavállalók felvételére és megtartására.

(9)

Bár Luxemburg továbbra is elkötelezett az üzleti szolgáltatások ágazati szabályozási környezetének javítása mellett, a Bizottság korlátozottsági mutatója (7) szerint továbbra is jelentősek a szabályozási akadályok több ágazatban, például a jogi, a könyvelési, az építészeti és a mérnöki szolgáltatások terén. Az OECD 2018 decemberében közzétett szolgáltatáskereskedelem-korlátozottsági mutatója is megerősítette, hogy a más tagállamokkal szembeni luxemburgi szabályozási akadályok szintje magasabb az egységes piac ezen ágazatokra vonatkozó átlagánál.

(10)

A luxemburgi gazdasági modell kimagasló teljesítményt nyújt, és ennek megfelelően nagy mennyiségben és tartósan keletkeznek magas szintű képzettséget igénylő munkahelyek. Ezt a magas termelékenységi szintek is alátámasztják, amelyek a globális piacokon, különösen a pénzügyi szektorban elért hatékonyságnövekedést tükrözik. Az innovációba és a digitális integrációba irányuló alacsony szintű üzleti beruházások azonban fékezték a termelékenység növekedését, amely stagnált az elmúlt évek során. A magas hozzáadott értékű beruházások ösztönzése és a termelékenység növekedésének fellendítése szempontjából komoly potenciállal rendelkezik az a luxemburgi stratégia, hogy az adatgazdaságra való áttérés során a tudásintenzív kulcsszektorok fejlesztése révén törekednek a gazdaság diverzifikálására. Ennek keretében továbbra is magas szintűek a közberuházások, amelyek az említett ágazatokra, többek között az információs és kommunikációs technológiák ágazatára összpontosítanak. Ez ugyanakkor nem segítette elő az innovációba és a digitalizációba irányuló magánberuházások ösztönzését. A kutatásba és az innovációba, valamint a digitális integrációba irányuló fokozott beruházások – különösen a cégek és kiváltképpen a kis- és középvállalkozások beruházásai – lényegesek a termelékenység növekedésének javításához és a luxemburgi gazdaság további diverzifikálásához. Ahhoz, hogy Luxemburg maradéktalanul kihasználhassa az innovációs ökoszisztémájában rejlő lehetőségeket, elengedhetetlen a kutatási és innovációs politikák és a támogatási eszközök koherens és integrált nemzeti keretének kidolgozása, a várható gazdasági hatások megalapozott értékelésén alapuló rangsorolást is beleértve.

(11)

Luxemburg termelékenységének, foglalkoztatási és hosszú távú növekedési potenciáljának javítása, valamint az egyenlő lehetőségek előmozdítása szempontjából fontos a készségekbe, különösen az információs és kommunikációs technológiai készségekbe, a foglalkoztathatóságba, az oktatásba és képzésbe, különösen az oktatási tanterveknek a munkaerőpiaci szükségletekkel való megfelelőbb összehangolásába, továbbá a technológiai és digitális átállás előmozdításába irányuló fokozott beruházás.

(12)

Luxemburgban versenyképességi és környezetvédelmi szempontból továbbra is súlyos problémákat okoz a csúcsidőszakokban kialakuló légszennyezés és forgalmi torlódás. Ezenfelül a közúti közlekedésből eredő széndioxid-kibocsátás az éghajlatváltozáshoz is hozzájárul. A Bizottsághoz benyújtott 2017. évi nemzeti előrejelzések szerint további intézkedések hiányában Luxemburg várhatóan 3 százalékponttal elmarad az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére vonatkozó 2020-as céljától, 20 százalékponttal pedig a 2030-ra vonatkozó céljától. A jelenleg a luxemburgi munkaerő mintegy 45 %-át kitevő, határt átlépő munkavállalók száma, a közlekedésben használt üzemanyagok alacsony szintű adózása, valamint a magas lakásárak akadályozzák a levegőminőség és a közlekedési feltételek javítását. Időközben az elmúlt néhány év során növekedett az alternatív tüzelőanyagokkal üzemelő, Luxemburgban értékesített személygépkocsik száma.

(13)

Az elégtelen lakáskínálat csökkentheti Luxemburg vonzerejét. A népességnövekedés, a kedvező finanszírozási feltételek és a jelentős számú, határt átlépő munkaerő továbbra is ösztönzi az ingatlanok iránti keresletet. A telekhiány és az alacsony beépítettség által korlátozott lakáskínálat és ingatlan-beruházások nem tűnnek elégségesnek. Ennek főként az az oka, hogy hiányoznak azok az ösztönzők, amelyek a telektulajdonosokat rávehetnék új ingatlanok építésére vagy a telek értékesítésére. A szociális lakások kínálata szintén nem látszik elegendőnek, ami azt jelzi, hogy jelentős beruházásokra van szükség az ingatlanpiac növekvő feszültségeinek enyhítéséhez. E tekintetben a 2018–2023-as időszakra vonatkozó kormányzati programban meghatározott szakpolitikai intézkedések célja a lakáskínálat növelése. Az intézkedések többek között a területrendezési jogszabályok módosítását tartalmazzák az építési területek növelésének, valamint a megfizethető és szociális lakhatás biztosításának érdekében.

(14)

Az agresszív adótervezés elleni küzdelem elengedhetetlen ahhoz, hogy az adórendszerek hatékonyabbá és méltányosabbá váljanak, ahogy azt az euroövezetre vonatkozó 2019. évi ajánlás is elismeri. Az adózók agresszív adótervezési stratégiáinak a tagállamok között átgyűrűző hatásai az uniós jogszabályokat kiegészítő, koordinált fellépést kívánnak meg a nemzeti szakpolitikák részéről. Luxemburg intézkedéseket hozott az agresszív adótervezéssel szemben, azonban az osztalék-, kamat- és jogdíjfizetések magas GDP-arányos szintje azt jelzi, hogy az agresszív adótervezést folytató vállalatok kihasználhatják az ország adózási szabályait. A közvetlen külföldi befektetések többsége különleges célú gazdasági egységek birtokában van. A vállalkozások által külföldre (azaz az Unióban rezidens adóalanyok által harmadik országban rezidens adóalanyok számára) utalt kamat- és jogdíjfizetésekre vonatkozó forrásadó hiánya, valamint meghatározott körülmények között az osztalékfizetésekre vonatkozó forrásadó hiánya miatt e kifizetések teljes mértékben adózatlanok maradhatnak, amennyiben azok a kedvezményezett országában, illetve területén sem adókötelesek.

(15)

Az uniós alapoknak a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó programozása elősegítheti az ajánlásokban megjelölt hiányosságok egy részének orvosolását, különösen a 2019. évi országjelentés D. mellékletében szereplő területeken. Ez lehetővé tenné Luxemburg számára, hogy az azonosított ágazatok tekintetében a lehető legoptimálisabban használja fel az említett alapokat.

(16)

A 2019. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte a luxemburgi gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2019. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2019. évi stabilitási programot és a 2019. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Luxemburgnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak ezek Luxemburg fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(17)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2019. évi stabilitási programot, és azt a véleményt (8) fogalmazta meg, hogy Luxemburg várhatóan megfelel a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek,

(1)

A Bizottság 2018. november 21-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2019. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellően figyelembe vette az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérét. Az Európai Tanács a 2019. március 21-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) alapján 2018. november 21-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Magyarországot nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(2)

A Magyarországra vonatkozó 2019. évi országjelentést 2019. február 27-én tették közzé. Az országjelentés értékelte a Tanács által 2018. július 13-án elfogadott országspecifikus ajánlások (3) végrehajtása terén Magyarország által elért eredményeket, az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzéseinek megvalósítása terén Magyarország által elért eredményeket.

(3)

Magyarország 2019. április 30-án benyújtotta 2019. évi nemzeti reformprogramját és 2019. évi konvergenciaprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(4)

A 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó európai strukturális és beruházási alapok programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(5)

Magyarország jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához és az adósságszabály hatálya alá tartozik. 2019. évi konvergenciaprogramjában a kormány azt tervezi, hogy az államháztartási hiány a 2018. évi 2,2 %-ról 2019-ben a bruttó hazai termék (GDP) 1,8 %-ára csökken. A tervek szerint a hiány 2021-ig fokozatosan 1,2 %-ra javul, és 2023-ra kiegyensúlyozott lesz az államháztartás egyenlege. Az újraszámított strukturális egyenleg (5) alapján Magyarország 2022-ben közel állna a középtávú költségvetési céljához – amely 2019-ben a GDP 1,5 %-át, majd 2020-tól a GDP 1,0 %-át kitevő strukturális hiány –, és azt a következő évben érné el. A konvergenciaprogram szerint a GDP-arányos államadósság 2022 végére fokozatosan 60 % alá csökken. Az ezeket a költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv 2019 tekintetében megalapozott, 2020-tól azonban kifejezetten optimista, ami a hiánycélok megvalósítása tekintetében kockázatot hordoz. Ugyanakkor 2020-tól kezdődően a tervezett hiánycélok elérésének támogatásához szükséges intézkedések nincsenek kellőképpen kidolgozva.

(6)

A Tanács 2018. június 22-én az Európai Unió működéséről szóló szerződés 121. cikkének (4) bekezdésével összhangban megállapította, hogy Magyarországon 2017-ben a középtávú költségvetési célhoz vezető kiigazítási pályától való jelentős, megfigyelhető eltérés következett be. Tekintettel a megállapított jelentős eltérésre, a Tanács 2018. június 22-én egy ajánlást (6) bocsátott ki, amelyben azt ajánlotta Magyarországnak, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a nettó elsődleges államháztartási kiadások (7) nominális növekedési rátája 2018-ban ne haladja meg a 2,8 %-ot; ez a GDP 1,0 %-ának megfelelő éves strukturális kiigazításnak felel meg. A Tanács 2018. december 4-én elfogadta az (EU) 2018/2028 határozatot (8), amelyben megállapította, hogy Magyarország a neki címzett 2018. június 22-i ajánlás nyomán nem tett eredményes intézkedéseket, és a Tanács felülvizsgált ajánlást (9) bocsátott ki. A 2018. december 4-i ajánlásban a Tanács felkérte Magyarországot, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a nettó elsődleges államháztartási kiadások nominális növekedési rátája 2019-ben ne haladja meg a 3,3 %-ot, ami a GDP 1,0 %-ának megfelelő éves strukturális kiigazításnak felel meg. A Tanács 2019. június 14-én elfogadta az (EU) 2019/1003 határozatot (10), amelyben megállapította, hogy Magyarország a 2018. december 4-i tanácsi ajánlás nyomán nem tett eredményes intézkedéseket. Ezen túlmenően a 2018. évi eredményadatokból megállapítást nyert, hogy Magyarország 2018-ban jelentős mértékben eltért az ajánlott kiigazítástól.

(7)

A Szerződés 121. cikkének (4) bekezdésével és az 1466/97/EK rendelet 10. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság 2019. június 5-én figyelmeztetést adott ki Magyarország számára, mely szerint 2018-ban jelentős eltérés volt megfigyelhető a középtávú költségvetési célhoz vezető kiigazítási pályától. A Tanács a 2019. június 14-én elfogadott következő ajánlásában (11) megerősítette, hogy Magyarországnak meg kell tennie a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a nettó elsődleges államháztartási kiadások nominális növekedési rátája 2019-ben ne haladja meg a 3,3 %-ot, ami a GDP 1,0 %-ának megfelelő éves strukturális kiigazításnak felel meg. A Bizottság 2019. évi tavaszi előrejelzése alapján fennáll a kockázata annak, hogy 2019-ben Magyarország eltér az említett ajánlástól.

(8)

A 2019. június 14-i ajánlásában a Tanács azt ajánlotta Magyarországnak, hogy hajtsa végre az annak biztosításához szükséges intézkedéseket, hogy a nettó elsődleges államháztartási kiadások nominális növekedése 2020-ban ne haladja meg a 4,7 %-ot, ami a GDP 0,75 %-át kitevő éves strukturális kiigazításnak felel meg. Ez Magyarországot a középtávú költségvetési célhoz vezető, megfelelő kiigazítási pályára állítaná. A Bizottság változatlan szakpolitikát feltételező, 2019. évi tavaszi előrejelzése alapján fennáll a kockázata annak, hogy 2020-ban Magyarország eltér az említett követelménytől. Összességében a Tanács úgy véli, hogy 2019-től jelentős további intézkedésekre lesz szükség a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek való megfelelés érdekében, összhangban a 2019. június 14-i tanácsi ajánlással, a középtávú költségvetési célhoz vezető kiigazítási pályától való jelentős, megfigyelhető eltérés korrekciója céljából.

(9)

A teljes foglalkoztatási ráta jelentős mértékben javult az erős gazdasági expanzió közepette, de a javulás nem egyenlő mértékben érintette az egyes társadalmi csoportokat. A képzettségi csoportok, illetve a nők és a férfiak közötti foglalkoztatási és bérkülönbségek továbbra is nagyobbak az uniós átlagnál. A nemek közötti foglalkoztatási különbség részben abból fakad, hogy a jó minőségű gyermekgondozási ellátások kínálata szűkös. A különböző kiszolgáltatott csoportok, köztük a romák és a fogyatékossággal élő személyek tekintetében gyengék a munkaerőpiaci eredmények. Bár mérete csökkent, továbbra is jelentős a közfoglalkoztatási program, amely nem tereli hatékonyan az elsődleges munkaerőpiac felé a résztvevőit. A munkanélküliek és inaktívak álláskeresését és képzését segítő egyéb szakpolitikák nem eléggé célzottak. A digitális készségek fejlesztése hozzájárulhat a foglalkoztathatóság javításához. A közelmúltban hozott intézkedések célja a nyugdíjba vonult munkavállalók ismételt bevonása a munkaerőpiacra, és a nyugdíjas munkavállalók számának fokozatos növelése. Az általános szegénységi helyzet 2013 óta javul Magyarországon. Az álláskeresési járadékok időtartama az Unióban a legrövidebb, legfeljebb három hónap, amely jóval a munkakeresés átlagos időtartama alatt van.

(10)

A szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya csökken. A hangsúly a szociális ellátásokról egyértelműen a munkához kötött családtámogatásokra és természetbeni juttatásokra tevődött át, amelyek azonban nem kellőképpen célozzák a szegényeket. A lakásvásárlási támogatások bővültek, de a szociális lakások kínálata terén nem történt javulás.

(11)

Az oktatási eredmények elmaradnak az uniós átlagtól, és jelentős területi egyenlőtlenségeket mutatnak. A korai iskolaelhagyás magasabb, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya alacsonyabb az uniós átlagnál. Az oktatási rendszer akadályozza a társadalmi mobilitást. Korán eldől, hogy a tanulók a különféle, rendkívül eltérő oktatási eredményeket produkáló és foglalkoztatási pályákat kínáló iskolatípusok között melyikbe kerülnek. Azoknak az általános iskoláknak az aránya, ahol többségben vannak a roma tanulók, a 2008. évi 10 %-ról 2017-re 15 %-ra nőtt. A hátrányos helyzetű tanulók iskolák közötti egyenletes eloszlását célzó, közelmúltban hozott intézkedések hatása korlátozott, mivel a nem állami iskolák mentesülnek a hátrányos helyzetű tanulók elhelyezésének követelménye alól. A hátrányos helyzetű gyermekek jellemzően olyan szakközépiskolákban koncentrálódnak, ahol alacsonyabb az alapkészségek szintje, magasabb a lemorzsolódási arány és alacsonyabbak a fizetési kilátások, illetve rosszabbak a karrierlehetőségek. A hátrányos helyzetű csoportok, különösen a romák alacsony részvétele a minőségi oktatásban a humán tőkeképzés szempontjából elszalasztott lehetőségnek tekinthető. A tanárhiány továbbra is kihívást jelent. A tanárok fizetése az elmúlt években nőtt, de a más felsőfokú végzettséggel rendelkezőkéhez képest még mindig viszonylag alacsony. A felsőoktatásban részt vevő diákok alacsony száma nincs összhangban sem a magasan képzett munkavállalók iránti erős kereslettel, sem a felsőfokú végzettséggel rendelkezők bérelőnyével, ami az Unióban a legmagasabb. A magyar felsőoktatási intézmények rendelkeznek a legalacsonyabb pénzügyi önállósággal az Unióban. Ezen túlmenően a felsőoktatási törvény 2017. áprilisi módosítása, amely további követelményeket írt elő a nemzetközi egyetemek magyarországi működéséhez, újabb aggályokat vetett fel a tudományos élet szabadságával kapcsolatban. 2018-ban a nemzetközileg legmagasabban rangsorolt magyar egyetem jelezte azon szándékát, hogy elhagyja az országot az e módosítás által teremtett szabályozási bizonytalanság miatt.

(12)

Az egészségügyi eredmények rosszabbak, mint a legtöbb más tagállamban; ez részben az egészségtelen életmódot, részben az egészségügyi ellátás korlátozott hatékonyságát tükrözi. A dohányzás, az alkoholizmus és az elhízás elterjedtsége az egyik legmagasabb az Unióban. Az Unióban a magyarok a leginkább érintettek között vannak a rossz levegőminőség miatti korai elhalálozás tekintetében. Az elkerülhető halálesetek száma az egyik legmagasabb az Unióban, részben a szűrővizsgálati rendszer és az alapellátás irányításának hiányosságai miatt. Jelentős társadalmi-gazdasági különbségek vannak a minőségi ellátáshoz való hozzáférés terén. Az egészségügyre fordított állami kiadások az uniós átlag alatt vannak, és a polgárok a minőségi ellátást közvetlenül fizetett térítések révén veszik igénybe, ami tovább növeli az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés tekintetében meglévő társadalmi-gazdasági szakadékot. A rendszer továbbra is erősen kórházközpontú; hiányosságok észlelhetők az alapellátás és különösen a krónikus betegségek korai észlelése és megelőzése terén. A szegényebb területeken az egészségügyi dolgozók – különösen a háziorvosok és az ápolók – jelentős mértékű hiánya akadályozza az ellátáshoz való hozzáférést.

(13)

A kutatási és innovációs kapacitások növelése javíthatja Magyarország szerény innovációs teljesítményét, és növelheti a termelékenységet. Az intellektuáliseszköz-felhalmozás alacsony szintjét a szabadalmak, védjegyek és formatervezési minták alacsony bejelentési száma, az innovatív vállalkozások csekély száma, valamint a kis- és középvállalkozások nemzetköziesítésének alacsony mértéke is tükrözi. A kisebb vállalkozások körében különösen alacsony szintű az innováció, ami gátolja a globális értékláncban való részvételüket. A magánszektor K+F tevékenysége néhány nagy, főleg külföldi tulajdonú vállalatra koncentrálódik, és nagyvonalú kormányzati támogatásban részesül. A tudomány és a vállalkozások közötti együttműködés támogatása hozzájárulna az innovációs teljesítmény és a technológiaátadás javításához. A közfinanszírozású kutatás minősége a rossz hatékonyságú K+F-politika és az alulfinanszírozás miatt alacsony; az állami szektor K+F kiadásai jóval az uniós átlag alatt vannak. A közelmúltbeli szakpolitikai intézkedések, amelyek célja a finanszírozás csökkentése és a tudományos-kutatási fórumok függetlenségének korlátozása, bizonytalanságot teremtenek e fórumok körében, ami a legtehetségesebb kutatók elvándorlásához és a kutatás minőségének tartós csökkenéséhez vezethet.

(14)

A helyi tömegközlekedési összeköttetések hiányosságai és a magas ingázási költségek növelik a munkanélküliséget a hátrányos helyzetű térségekben. A közúti és vasúti hálózatok rossz állapota hátráltatja a mobilitást, és csökkenti az utasbiztonságot. A közúti hálózat több mint fele rossz állapotban van, különösen a hátrányos helyzetű régiókban. A közlekedési hálózatok Budapest-központúak, míg a helyi hálózatok és az országot átszelő keresztirányú összeköttetések nem elég fejlettek. A közutak túlterheltsége egyre nagyobb kihívást jelent, és akadályozza a termelékenység növelését Magyarország városi területein. Ezenkívül az elmúlt 5 évben jelentősen nőtt a közúti közlekedésből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás.

(15)

A lakóingatlanok energiahatékonysága továbbra is gyenge. A villamosenergia-hálózatot fel kell készíteni a decentralizált megújuló villamosenergia-termelés növekvő szerepére. Magyarország területének fele jelentős mértékben ki van téve az éghajlatváltozás okozta kockázatoknak, köztük aszálynak és áradásoknak, ami szükségessé teszi a fő folyókon a vízgazdálkodásba történő beruházást. A légszennyezés és a vízminőség továbbra is aggodalomra ad okot. A szennyezés fő forrásai a háztartások által elégetett szilárd tüzelőanyagokból, a mezőgazdaságból és a közlekedésből származó kibocsátások. A körforgásos gazdaság megvalósítása továbbra is kezdeti szakaszában van, a települési hulladékok újrahasznosítása fejletlen, és a gazdasági eszközök nem elegendőek a magyarországi környezeti kihívások kezeléséhez.

(16)

Továbbra is aggályos a korrupció megelőzése és büntetőeljárás alá vonása. Számos mutató arra utal, hogy az elmúlt években Magyarországon fokozódott a korrupció kockázata. A korrupciós kockázatok és a favoritizmus torzítják a források elosztását, mivel így azokat nem a legtermelékenyebb vállalkozások kapják. Az ügyészség működése alapvető fontosságú a korrupció elleni küzdelem szempontjából. Bár úgy tűnik, hogy az alacsony szintű korrupcióval szembeni küzdelmet célzó intézkedések némi sikerrel jártak, még mindig hiányoznak azok a határozott intézkedések, amelyek alapos gyanú esetén a magas beosztású tisztviselőkkel vagy azok közvetlen körével kapcsolatos korrupció üldözésére irányulnának. Aggodalomra ad okot a vizsgálatok lezárására vonatkozó döntésekkel kapcsolatos elszámoltathatóság kérdése, mivel nem áll rendelkezésre hatékony jogorvoslat az ilyen döntések megtámadására. A korrupció megelőzését a közintézmények által alkalmazott korlátozások, például az információhoz való hozzáférésért felszámított, visszatartó erejű díjak is akadályozzák.

(17)

Az üzleti vállalkozások számára vonzó környezet megteremtése és a gazdasági növekedés elősegítése szempontjából kulcsfontosságú tényező az igazságszolgáltatás függetlensége, hatékonysága és minősége. Az igazságszolgáltatás függetlenségének biztosítása szempontjából döntő fontosságú fékeket és ellensúlyokat illetően az a vélemény fogalmazódott meg, hogy ezekre további nyomás nehezedik a rendes bírósági rendszerben. Az Országos Bírói Tanács számára egyre nagyobb kihívást jelent az Országos Bírósági Hivatal elnöke hatásköreinek az ellensúlyozása. Kérdések merültek fel azzal kapcsolatban, hogy ez milyen következményekkel jár az igazságszolgáltatás függetlenségére nézve. Ami a közigazgatási bíróságokról szóló jogot illeti, meg kell jegyezni, hogy a kormány 2019. május 30-án a közigazgatási bíróságokról szóló törvény hatálybalépéséről és egyes átmeneti szabályokról szóló törvény hatályon kívül helyezésére vonatkozó törvényjavaslatot nyújtott be.

(18)

Az elmúlt években javult a közbeszerzési rendszer, de a versenyt továbbra is több tényező akadályozza. Idetartoznak például a korlátozottan nyilvános eljárások alkalmazása és a pályáztatási eljárások során rendszeresen előforduló szabálytalanságok, amelyek különösen a nem megfelelő kiválasztási és odaítélési szempontokhoz, valamint az ajánlattevőkkel szembeni egyenlőtlen bánásmódhoz kapcsolódnak. Bár néhány mutató javulást mutat, továbbra is magas az egyetlen ajánlattevővel induló eljárások száma. Az e-közbeszerzés hatékony alkalmazása tovább növelhetné a hatékonyságot és az átláthatóságot.

(19)

A szociális párbeszéd struktúrái és folyamatai továbbra sem kielégítőek, és nem teszik lehetővé a szociális partnerek érdemi részvételét a szakpolitikák kialakításában és végrehajtásában. Az érdekelt felek bevonásával kapcsolatos hiányosságok és a korlátozott átláthatóság aláássák a politikai döntéshozatal tényalapját és minőségét. Ez a szabályozások gyakori és előre nem látható változását eredményezi, és visszatartja a magas hozzáadott értékű beruházásokat.

(20)

Magyarország több intézkedést hajtott végre az adórendszer továbbfejlesztése érdekében, de néhány probléma változatlanul fennáll. A munka adóterhe csökkent, de továbbra is magas az alacsony jövedelműek esetében. Az ágazatspecifikus adók és számos kisebb adó bonyolulttá teszi az adórendszert, és – különösen a kisebb cégek esetében – növeli a megfelelési költségeket.

(21)

A szabályozási akadályok és a termékpiacokon való állami részvétel akadályozzák a hatékony vállalkozások kiválasztódását, és korlátozzák a versenyt. A hatóságok továbbra is állami vállalkozásokat vagy kifejezetten erre a célra létrehozott magánvállalkozásokat bíznak meg bizonyos szolgáltatások működtetésével. Az egyes személyre szabott jogszabályok és intézkedések, valamint a versenyellenőrzés alóli eseti mentességek akadályozzák a piac működését, és hátráltatják a beruházásokat. A jogi keret kiszámíthatatlansága további problémát jelent, különösen a kiskereskedelmi ágazatban, amelynek szabályozását az elmúlt években gyakran módosították. Az elmúlt évben jogszabályt fogadtak el, mely újabb különleges engedélyhez köti a kiskereskedelmi létesítmények rendeltetésének vagy kialakításának módosítását. A szabályozott szakmákra vonatkozó szabályozás továbbra is restriktív. Ezen ágazatokban a verseny hiánya hátrányosan érintheti az innovációt és a hatékonyságot.

(22)

Az agresszív adótervezés elleni küzdelem elengedhetetlen a hatékonyabb és méltányosabb adórendszer kialakításához. Az adózók agresszív adótervezési stratégiáinak a tagállamok között átgyűrűző hatásai az uniós jogszabályokat kiegészítő, koordinált fellépést kívánnak meg a nemzeti szakpolitikák részéről. Magyarország intézkedéseket hozott az agresszív adótervezés ellen, ám esetében viszonylag jelentősek az olyan tőkebeáramlások és -kiáramlások, amelyeket semmilyen vagy csekély reálgazdasági szereppel bíró különleges célú gazdasági egységek bonyolítanak le. A Magyarországon működő vállalkozások által külföldre (azaz az Unióban rezidens adóalanyok által harmadik országban rezidens adóalanyok számára) utalt osztalék-, kamat- és jogdíjfizetésekre vonatkozó forrásadó hiánya miatt e kifizetések teljes mértékben adózatlanok maradhatnak, amennyiben azok a kedvezményezett országában, illetve területén sem adókötelesek.

(23)

A 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó uniós alapok programozása hozzájárulhat az ajánlásokban azonosított egyes hiányosságok kezeléséhez, különösen a 2019. évi országjelentés D. mellékletében ismertetett területeken. Ez lehetővé tenné Magyarország számára, hogy az azonosított ágazatok tekintetében a lehető legoptimálisabban használja fel az említett alapokat, a regionális különbségeket is figyelembe véve.

(24)

A 2019. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte a magyar gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2019. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2019. évi konvergenciaprogramot, a 2019. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Magyarországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak ezek Magyarország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája vonatkozásában képviselt jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintettel arra az igényre, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szintű szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(25)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2019. évi konvergenciaprogramot, és véleményét (12) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi,

(1)

A Bizottság 2018. november 21-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2019. évi európai szemeszterét. Kellően figyelembe vette az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérére. Az Európai Tanács a 2019. március 21-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) alapján 2018. november 21-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Máltát nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács a 2019. március 21-i ülésén jóváhagyott. A Tanács 2019. április 9-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (3) (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó 2019. évi ajánlás), amely öt ajánlást fogalmaz meg az euroövezetre vonatkozóan (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlások).

(2)

mivel Málta pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Máltának gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euroövezetre vonatkozó 2019. évi ajánlást, melyet az alábbi 2. és 3. ajánlás tükröz. Mindenekelőtt a beruházásokkal kapcsolatos gazdaságpolitikának a meghatározott területekre történő összpontosítása, valamint adóintézkedések fogják elősegíteni a beruházások támogatására és az agresszív adótervezés elleni küzdelemre irányuló második euroövezeti ajánlás teljesítését.

(3)

A Máltára vonatkozó 2019. évi országjelentést 2019. február 27-én tették közzé. Az országjelentés értékelte a Tanács által 2018. július 13-án elfogadott országspecifikus ajánlások (4) végrehajtása terén Málta által elért eredményeket, az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzéseinek megvalósítása terén Málta által elért eredményeket.

(4)

Málta 2019. április 16-án benyújtotta 2019. évi nemzeti reformprogramját, 2019. április 30-án pedig 2019. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(5)

Az európai strukturális és beruházási alapoknak (esb-alapok) a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az esb-alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

Málta jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik. 2019. évi stabilitási programjában a kormány azt tervezi, hogy az államháztartási többlet a 2018-ban a bruttó hazai termék (GDP) 2 %-ának megfelelő értékről 2019-ben a GDP 0,9 %-ára csökken, majd 2020-ban kismértékben, a GDP 1,0 %-ára, 2021-ben és 2022-ben pedig a GDP 1,1 %-ára nő. Az újraszámított strukturális egyenleg (6) alapján a középtávú költségvetési célt – azaz a strukturális értelemben kiegyensúlyozott költségvetést – Málta továbbra is, a programidőszak egésze során túlteljesíti. A stabilitási program szerint a GDP-arányos államadósság mértéke várhatóan a Szerződésben rögzített, a GDP 60 %-ában meghatározott referenciaérték alatt marad, majd a GDP 46 %-ának megfelelő 2018-as szintről 2022-ig fokozatosan mintegy 33 %-ra csökken. Az említett költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. A Bizottság 2019. tavaszi előrejelzése alapján a strukturális egyenleg 2019-ben várhatóan a GDP 0,6 %-ának, 2020-ban pedig a GDP 0,8 %-ának megfelelő többletet mutat majd, vagyis meghaladja a középtávú költségvetési célt. Összességében a Tanács véleménye az, hogy Málta az előrejelzések szerint 2019-ben és 2020-ban meg fog felelni a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek. Ugyanakkor rövid és középtávon szorosan nyomon kell követni a kiadások alakulását, különösen a bevételek stabilitását veszélyeztető lehetséges jövőbeli kockázatok fényében.

(7)

Az idős korral összefüggő közkiadások növekedése kockázatot jelent az államháztartás hosszú távú fenntarthatósága tekintetében. A nyugdíj- és az egészségügyi rendszerben az idős korral összefüggő közkiadások várhatóan jelentősen növekedni fognak a többi tagállammal összehasonlítva, ami hosszú távon a növekvő eladósodás kockázatát jelzi. Számos intézkedés irányul a nyugdíjak megfelelőségének növelésére, többek között a magánnyugdíj-megtakarításokra és az önkéntes foglalkoztatói nyugdíjakra irányuló ösztönzők megerősítése révén. A folyamatos erőfeszítések elősegítették a munkaerő-kínálat növekedését és a munkával töltött életszakasz meghosszabbodását, ami kedvező hatást gyakorolt a nők és az idősebb munkavállalók foglalkoztatási rátájára. A kormány 2018-ban olyan kiigazításokat eszközölt, amelyek lehetővé tették a nyugdíjkorhatár elérését követő hozzájárulások beszámítását, továbbá azt, hogy a 65 év alatti önfoglalkoztató és részmunkaidőben dolgozó nyugdíjasok a jövedelmükkel arányos hozzájárulást fizessenek, ezáltal ösztönözve a munkával töltött életszakasz meghosszabbítását. A törvényben előírt nyugdíjkorhatár azonban – amely a jelenlegi 63 évről fokozatosan nőni fog – a várható élettartam további előre jelzett növekedése ellenére 2027 után is változatlanul 65 év marad. A 2018-ban létrehozott, nyugdíjstratégiával foglalkozó csoport várhatóan 2020 decemberében jelentést tesz közzé, amelyben a nyugdíjrendszer megfelelőségének és fenntarthatóságának javítását célzó ajánlásokat fogalmaz meg. Az egészségügyi ellátás terén folyamatos intézkedések történnek, amelyek a szolgáltatásoknak a kórházakból az alapellátásba történő decentralizálására, valamint a tartós ápolási-gondozási szolgáltatások nyújtásának javítására irányulnak. Az állami kórházakban a kórházi járóbeteg-szakellátás kapacitásának bővítésére irányuló jelenlegi tervek elősegíthetik az egyes szakterületeken tapasztalható hosszú várólisták okozta problémák kezelését. Mindazonáltal eddig nem kerültek teljes mértékben kiaknázásra azok az egyéb intézkedések, amelyek célja a szakorvosokhoz történő szükségtelen beutalások arányának csökkentése és a sürgősségi ellátás indokolatlan igénybevételének a járóbeteg-szakellátásba való átirányítása, ami így megakadályozza a rendszer hatékonyságának javítását. Folyamatban van az alapellátást nyújtó központokra vonatkozó új koncepció megvalósítása és az e-egészségügy alkalmazásának fokozatos kiterjesztését célzó beruházások végrehajtása, amelyek célja a szolgáltatásoknak a kórházakból az alapellátás területére történő decentralizálása. A tartós ápolás-gondozás iránti növekvő igényt tükrözve 2017–2018 folyamán új típusú közösségi alapú és otthoni ápolás-gondozási szolgáltatások kerültek bevezetésre. A nyugdíjak és az egészségügyi ellátás területén hozott intézkedéseknek a költségvetési fenntarthatóságra kifejtett hatása – az ezen intézkedésekben rejlő lehetőségek ellenére – még nem mutatkozott meg.

(8)

Az elmúlt évtizedben Máltán markáns elmozdulás figyelhető meg a szolgáltatási ágazat felé, és nagy hangsúly helyeződött a nemzetközi irányultságú területekre, így például a pénzügyi szolgáltatásokra, a turizmusra és az online szerencsejátékokra. A szolgáltatási ágazat bővülése hozzájárult a gazdasági növekedés fellendítéséhez és a folyó fizetési mérleg jelentős többletéhez. Ugyanakkor a pénzügyi integritási kockázatok tekintetében sebezhetőnek tekintett ágazatokra való egyre nagyobb mértékű támaszkodás kihívást jelent az irányítási keret számára, és nyomást gyakorol a felügyeleti és a végrehajtási kapacitásra. Különösen a pénzügyi és a szerencsejáték-ágazat volumene és a kriptovaluta-üzemeltetők vonzására irányuló erőfeszítések a pénzmosással szembeni hatékony fellépést igényelnek. A Pénzügyi Információelemző Osztály humán és költségvetési erőforrásainak közelmúltbeli növekedése, valamint eljárásainak és folyamatainak javulása kedvező lépést jelentenek. Az irányítási hiányosságok – különösen a korrupció elleni küzdelem terén – szintén kedvezőtlen hatást gyakorolhatnak az üzleti környezetre, és negatívan befolyásolhatják a beruházásokat. Különösen a kormányzat különböző szintjein áll fenn az összeférhetetlenség kockázata. Emellett a rendőrség gazdasági bűncselekményekre szakosodott egysége jelenleg létszámhiánnyal küzd. Ebben az összefüggésben fontos, hogy a megerősített jogszabályi keret kellő időben és megfelelő alapossággal kerüljön végrehajtásra. Az irányítási keret javítása és a hatékony végrehajtás biztosítása kulcsfontosságú Málta vonzerejének megőrzése és gazdaságának a hírnevével kapcsolatos kockázatokkal szembeni védelme szempontjából.

(9)

A biztosítási ágazat a passzív felügyelet kockázatainak van kitéve, és esetében elengedhetetlen a belföldi és a külső felügyelő hatóságok közötti együttműködés. A bankszektorral ellentétben a biztosítási ágazat leányvállalatainak felügyeletét belföldi hatóság végzi, azaz a Máltán bejegyzett és más országokban üzleti tevékenységet folytató biztosítók a máltai szabályozó közvetlen felügyelete alá tartoznak. A felügyeleti kapacitás azonban még nem erősödött meg kellőképpen. Ezen túlmenően a biztosítási üzleti modellek és termékek összetettsége, valamint a speciális biztosítási eszközök létrehozása és kiterjesztése iránti megnövekedett érdeklődés szigorú felügyeletet igényel.

(10)

Folyamatban vannak a bírósági és az igazságszolgáltatási rendszer függetlenségének további javítására irányuló reformok. Ezek közé tartozik különösen egy a legfőbb ügyésztől és a rendőrségtől független új ügyészi szolgálat létrehozása, amit az Európa Tanács Jog a Demokráciáért Bizottsága (Velencei Bizottság) is ajánlott a 2018 decemberében elfogadott, Máltáról szóló véleményében. Ezen túlmenően a megerősített irányítási keret – ideértve a hatékony igazságszolgáltatási és korrupcióellenes végrehajtást is – előfeltétele annak, hogy a beruházásokból fakadó előnyök teljes mértékben kiaknázhatók legyenek.

(11)

Az innovatív vállalkozások aránya továbbra is alacsony. Az intelligens szakosodás révén meg kell erősíteni a kutatási és innovációs teljesítményt azért, hogy az hozzájárulhasson a termelékenység növekedéséhez. Málta még nem alakított ki olyan koherens, átfogó és hosszú távú versenyképességi stratégiát, amely lehetővé tenné, hogy a belföldi gazdaság feljebb lépjen az értékláncban. Figyelembe véve Málta szakosodását a gyorsan növekvő szolgáltatásokra, valamint a blokklánc-technológia iránti törekvéseit, döntő fontosságú az igazgatási és felügyeleti kapacitásokba való beruházás még további növelése. Emellett Málta innovációs teljesítményének növelése további beruházásokat tesz szükségessé az immateriális javak tekintetében, beleértve a kutatás-fejlesztést (K+F), a készséghiány és -hiányosságok kezelését, valamint a tudomány és az üzleti élet közötti kapcsolatok elősegítését; mindez a kutatási és innovációs rendszer hatékonyabb irányítása keretében valósítandó meg.

(12)

Máltának elő kell mozdítania egy fenntarthatóbb és erőforrás-hatékonyabb gazdaság felé történő elmozdulást, például az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások kiaknázatlan lehetőségeibe, a vízkezelési ciklusba és a hulladékgazdálkodásba történő beruházások, a légkondicionálásból származó, egyre növekvő kibocsátások kezelése, éghajlat-politikai intézkedések és a közúti közlekedésből származó kibocsátásokat csökkentő fenntartható mobilitás révén. Mivel az autóhasználatnak csak korlátozott közlekedési és ingázási alternatívái vannak, továbbá a személygépkocsik nagymértékű elterjedése miatt a közutak túlterheltsége Málta üzleti környezetének egyik leggyengébb pontja, és továbbra is komoly kihívást jelent. Ezenkívül az elmúlt 5 évben nőtt a közúti közlekedésből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás. A megújuló energiák részaránya az energiaszerkezetben 2017-ben 7,2 %-ra nőtt, ami némileg meghaladja a 2017–2018-ra vonatkozó 6,5 %-os ütemterv-előirányzatot. Málta végsőenergia-fogyasztása azonban folyamatosan nő. Rövid távon további, ágazatokon átívelő beruházásokra van szükség annak érdekében, hogy teljesüljenek a megújuló energiára és az energiahatékonyságra vonatkozó 2020-as nemzeti célkitűzések. A környezetvédelemmel és az éghajlatváltozással kapcsolatos új/továbbfejlesztett technológiák kidolgozása érdekében K+F finanszírozási, illetve támogatási intézkedéseket kell végrehajtani. Az ingatlanpiaci fellendülés környezeti és társadalmi költségei szorosabb nyomon követést igényelnek. A körforgásos gazdaság elveit alkalmazni kell az építési hulladékok ártalmatlanítása során e hulladékok környezeti hatásának korlátozása érdekében. A lakhatási költségek emelkedésének gazdasági és társadalmi következményei figyelmet igényelnek.

(13)

A máltai foglalkoztatási ráta, amely jelenleg az uniós átlag felett van, továbbra is növekszik. E tekintetben különös hangsúlyt lehetne helyezni a fogyatékossággal élő személyekre. A nemek közötti foglalkoztatási különbség továbbra is a legnagyobb az Unióban, és – nagyrészt gondozási feladataik miatt – 40 éves életkoruk után csökken a nők munkaerőpiaci részvétele. A munkanélküli házi gondozók munkaerőpiaci támogatásának fokozása orvosolhatná ezt a hiányosságot. A munkaerő- és szakemberhiány orvoslása érdekében Málta egyre nagyobb mértékben támaszkodik a külföldi munkaerőre, ami társadalmi és fenntarthatósági kihívásokat teremt. A munkaerőpiac, a készségek és a társadalmi befogadás terén tett szakpolitikai kezdeményezések tekintetében előnyös lehet a megfelelőbb nyomon követés és értékelés.

(14)

Málta viszonylag magas összegeket fektet be az oktatásba és a képzésbe, és bár az oktatásban való átfogó részvétel javult és az iskolázottsági szint emelkedett, ez egyelőre nem jelent mindenki számára jobb eredményeket. A befektetési stratégia tekintetében kedvezőbb lenne a szociális hátrányok kiigazításának fokozottabb előtérbe helyezése, biztosítva az összhangot a szociális jogok európai pillérének a minőségi és inkluzív oktatásra vonatkozó elvével. A korai iskolaelhagyás csökkentésére irányuló, az elmúlt évtizedben hozott intézkedések ellenére ennek aránya továbbra is az egyik legmagasabb az Unióban. A közelmúltban hozott intézkedésekkel Málta törekszik a felsőfokú oktatás inkluzív jellegének javítására is, de a felsőfokú iskolai végzettség aránya az uniós átlag alatt marad, ami a készségekkel kapcsolatos kihívásokat okoz. Nő a felnőttoktatásban való részvétel, ugyanakkor továbbra is alacsony szinten van az alacsony képzettségűek és az inaktívak esetében.

(15)

Ahogy azt az euroövezetre vonatkozó 2019. évi ajánlás is megállapítja, az agresszív adótervezés elleni küzdelem elengedhetetlen ahhoz, hogy az adórendszerek hatékonyabbá és méltányosabbá váljanak. Az adózók agresszív adótervezési stratégiáinak a tagállamok között átgyűrűző hatásai az uniós jogszabályokat kiegészítő, koordinált fellépést kívánnak meg a nemzeti szakpolitikák tekintetében. Málta intézkedéseket hozott az agresszív adótervezés visszafogására, de az osztalék- és jogdíjfizetések magas GDP-arányos szintje azt jelzi, hogy az ország adózási szabályait kihasználják azok a vállalkozások, amelyek agresszív adótervezést folytatnak. A Máltán működő vállalkozások által külföldre (azaz az Unióban rezidens adóalanyok által harmadik országban rezidens adóalanyok számára) utalt osztalék-, kamat- és jogdíjfizetésekre vonatkozó forrásadó hiánya miatt e kifizetések teljes mértékben adózatlanok maradhatnak, amennyiben azok a kedvezményezett országában sem adókötelesek. Míg Málta fiktívkamat-levonási rendszere elősegíti a hitelfinanszírozás adóelőnyének csökkentését, a rendszer visszaélés elleni szabályai – a nagyvonalú adókulcs és a részvényalapú rendszer mellett – az agresszív adótervezéssel való mindenféle visszaélés megelőzése érdekében szigorú nyomon követést tesznek szükségessé. Bár a máltai egyéni befektetői program, valamint a máltai tartózkodási és vízumprogram nem biztosít automatikusan adóügyi illetőséget, bizonyos követelmények teljesülése esetén a jövedelem – amennyiben nem utalják át Máltára – a fizikai jelenlétre vonatkozó különösebb követelmények nélkül adómentességet kaphat a „nem belföldi” rendszer keretében. E programok elősegíthetik az agresszív adótervezési gyakorlatokat, és az OECD jegyzéke szerint a számlainformációk automatikus cseréjének kijátszása tekintetében potenciálisan magas visszaélési kockázatot jelentenek.

(16)

Az uniós alapoknak a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó programozása elősegítheti az ajánlásokban megjelölt hiányosságok egy részének orvosolását, különösen a 2019. évi országjelentés D. mellékletében szereplő területeken. Ez lehetővé tenné Málta számára, hogy az azonosított ágazatok tekintetében a lehető legoptimálisabban használja fel az említett alapokat.

(17)

A 2019. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte a máltai gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2019. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2019. évi stabilitási programot és a 2019. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Máltának címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak ezek Málta fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája vonatkozásában képviselt jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintettel arra az igényre, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szintű szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(18)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2019. évi stabilitási programot, és azt a véleményt (7) fogalmazta meg, hogy Málta várhatóan megfelel a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek,

(1)

A Bizottság 2018. november 21-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2019. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellően figyelembe vette az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérére. Az Európai Tanács a 2019. március 21-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján 2018. november 21-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Hollandiát azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács 2019. március 21-én jóváhagyott. A Tanács 2019. április 9-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (3) (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó 2019. évi ajánlás), amely öt ajánlást fogalmaz meg az euroövezetre vonatkozóan (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlások).

(2)

mivel Hollandia pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Hollandiának gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euroövezetre vonatkozó 2019. évi ajánlást, melyet az alábbi 1. és 3. ajánlás tükröz. Mindenekelőtt a beruházási intézkedések és a bérnövekedést támogató intézkedések elő fogják segíteni az euroövezet egyensúlyának helyreállítására irányuló első euroövezeti ajánlás teljesítését, az adóügyi intézkedések előmozdítják az agresszív adótervezés elleni küzdelemre vonatkozó második euroövezeti ajánlás teljesítését, és a háztartások eladósodását ösztönző szabályok megszüntetése hozzájárul az adórendszer eladósodásra ösztönző elemeinek visszaszorítására irányuló negyedik euroövezeti ajánlás teljesítéséhez.

(3)

A Hollandiára vonatkozó 2019. évi országjelentést 2019. február 27-én tették közzé. Az országjelentés értékelte a Tanács által 2018. július 13-án elfogadott országspecifikus ajánlások (4), végrehajtása terén Hollandia által elért eredményeket, az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései kapcsán Hollandia által elért eredményeket. Az országjelentés emellett magában foglalta az 1176/2011/EU rendelet 5. cikke szerinti részletes vizsgálatot is, melynek eredményeit szintén 2019. február 27-én tették közzé. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Hollandiában makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. Mindenekelőtt a magánszektor nagy adósságállománya és a nagymértékű folyófizetésimérleg-többlet határon átnyúló jelentőségű egyensúlyhiányok forrását jelenti. A magánszektor GDP-arányos adósságállománya a gazdasági növekedés eredményeként mind a vállalatok, mind a háztartások esetében továbbra is csökkenő tendenciát mutat, bár még mindig magas. Mindazonáltal a háztartások nominális adósságállománya a lakásárak emelkedése miatt némileg növekedni kezdett.

(4)

Hollandia 2019. április 29-én benyújtotta 2019. évi nemzeti reformprogramját és 2019. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(5)

Az európai strukturális és beruházási alapoknak (esb-alapok) a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

Hollandia jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik. A 2019. évi stabilitási program szerint a kormány azzal számol, hogy a bruttó hazai termék (GDP) 1,5 %-ának megfelelő 2018. évi államháztartási többlet 2022-re a GDP 0,0 %-ára csökken. Az újraszámított strukturális egyenleg (6) alapján Hollandia folytatja a GDP 0,5 %-ának megfelelő strukturális hiányként meghatározott középtávú költségvetési cél túlteljesítését a programidőszak egésze során. A 2019. évi stabilitási program előrejelzése szerint a GDP-arányos államadósság-ráta a 2018. évi 52,4 %-ról 2022-re 44,6 %-ra mérséklődik. Az ezeket a költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. A Bizottság 2019. tavaszi előrejelzése alapján a strukturális egyenleg a GDP 0,8 %-át kitevő 2018. évi többletről 2019-ben várhatóan a GDP 0,7 %-ának, 2020-ban pedig a GDP 0,2 %-ának megfelelő többletre csökken, vagyis meghaladja a középtávú költségvetési célt. Az államadósság az előrejelzés szerint stabil csökkenő pályán marad. Összességében a Tanács véleménye az, hogy Hollandia az előrejelzések szerint 2019-ben és 2020-ban meg fog felelni a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek. Ugyanakkor, a középtávú célkitűzés tiszteletben tartása mellett fontos lenne felhasználni a költségvetési és strukturális politikát a beruházások bővülésének támogatására.

(7)

A költségvetési fenntarthatóság tekintetében a tartós ápolás-gondozásra fordított közkiadások előre jelzett növekedése hosszú távon közepes kockázatot jelent a fenntarthatóságra nézve. 2015-ben a kormány a tartós ápolás-gondozás rendszerének jelentős részét az önkormányzatok hatáskörébe utalta a hatékonyság javítása és a közkiadások visszafogása érdekében. E reform költségvetési fenntarthatóságra gyakorolt hatását figyelemmel kell kísérni.

(8)

2018 novemberétől a független jogi személyként működő betétbiztosítási alap pénzeszközeit a holland központi bank elkülönített számlájáról a pénzügyminisztériumnál vezetett számlára helyezték át. A holland betétbiztosítási alapot fokozatosan töltötték fel, és eddig mintegy 1 milliárd EUR-t halmozott fel, a tervek szerint a bankok 2024-ig további 4 milliárd EUR összegű befizetést teljesítenének, mely összeget az Európai Parlament és a Tanács 2014. április 16-i 2014/49/EU irányelvével (7) (a betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelvvel) összhangban alacsony kockázatú eszközök diverzifikált portfóliójába kellett volna befektetni. Az alap számlájának áthelyezése csökkenti a bruttó adósság szintjét, de nincs hatással az államháztartási hiányra. E transzfert követően a pénzügyminisztérium igénybe tudja venni ezt az alapot kormányzati kiadások finanszírozására, azonban a betéteseknek teljesítendő kifizetésekre, vagy jogi megbízatásának megfelelően a pénzügyi stabilitást befolyásoló beavatkozások finanszírozására rendelkezésre kell bocsátania azt.

(9)

A holland háztartásokra a lakástulajdonhoz és a nyugdíj-megtakarításokhoz kapcsolódó jelentős illikvid eszközállomány és magas eladósodottság jellemző. A háztartások gyenge mérlege megnöveli a pénzügyi és gazdasági sokkhatásokkal szembeni sebezhetőséget. A háztartások magas adósságállománya a jelzáloghitel-kamatokra biztosított nagyvonalú adókedvezmény következménye, továbbá azzal magyarázható, hogy a bérlakáspiacon hiányzik a jól működő középszegmens, és jelentős mértékűek a kötelező nyugdíj-megtakarítások. A háztartások nagymértékű eladósodottságának kezelése során kulcsfontosságú kihívást jelent a lakáspiaci helyzet, ahol az évtizedek során kialakult merev rendszer és a torzító ösztönzők formálják az ingatlanfinanszírozási és ágazati megtakarítási mintákat. 2012 óta már számos szakpolitikai intézkedést végrehajtottak, amelyek részben kezelik e problémát. Bejelentették, hogy felgyorsítják a jelzáloghitel-kamatok adóból való leírhatóságának mérséklését, elkészült az erre vonatkozó törvény, amelynek végrehajtása 2020-ban megkezdődik. Ennek ellenére a jelzáloghitelek továbbra is jelentős adókedvezményben részesülnek, és ez fenntartja a háztartások jelentős eladósodottságát. Ugyanakkor a lakóingatlan-állomány 13 %-át kitevő magánbérlemények piaca, az egyetlen nem támogatott szegmensként továbbra is alulfejlett. A bérlakáspiacon a jól működő középszegmens hiánya arra ösztönzi a háztartásokat, hogy a lakásbérlés helyett inkább vásároljanak, így magas a jövedelemarányos eladósodottság és a pénzügyi sebezhetőség.

(10)

A nyugdíjrendszer a megfelelőség és a költségvetési fenntarthatóság tekintetében jól teljesít, ugyanakkor hiányosságok mutatkoznak a generációk közötti méltányosság, a nyugdíjjogosultságok átláthatósága és a rugalmasság terén. Emellett a foglalkoztatóinyugdíj-járulékok magasak és a nyugdíjalapok teljesítménye függvényében ingadoznak. Ez pedig prociklikus hatást gyakorolhat a háztartások kiadásaira. A nyugdíjrendszer reformja hozzájárulhat ahhoz, hogy a teljes életciklus során alacsonyabbak legyenek a kötelező nyugdíjjárulékok és stabilabbá váljon a fogyasztás (úgynevezett fogyasztássimítás). A kormány tervei között szerepel a második nyugdíjpillér alapvető reformja, amelynek célja, hogy a pillér átfogóbbá, a rendszer pedig átláthatóbbá, rugalmasabbá és biztosításmatematikai szempontból méltányosabbá váljon. A lakáspiaci intézmények és a nyugdíjrendszer egyidejű reformja hozzájárulhat a háztartások mérlegeinek javításához, továbbá a háztartási szektor pénzügyi és gazdasági sokkhatásokkal szembeni sebezhetőségének enyhítéséhez, ami kedvezően hat a makrogazdasági ellenálló képességre és a gazdasági növekedésre.

(11)

Az alacsony munkanélküliség, a betöltetlen álláshelyek magas aránya és a növekvő munkaerőhiány ellenére a nominális bérnövekedés eddig mérsékelt maradt (2017-ben 1,1 %, 2018-ban pedig 2,4 %). A kollektív szerződésekbe foglalt bérek 2018-ban átlagosan 2,1 %-kal nőttek, a közszféra bérei azonban gyorsabban emelkedtek (2018 második felében 3 %-kal). Emellett a bérmegállapodások eredményeként két éven belül a központi kormányzat valamennyi köztisztviselője esetében 7 %-os nominális béremelkedés valósul meg. További források állnak rendelkezésre az általános iskolai tanárok bérének emeléséhez. Emellett a kormány több költségvetési intézkedést is elfogadott, amelyek csökkentik a munkát terhelő adókat és amelyek célja, hogy növekedjen a háztartások rendelkezésére álló nettó jövedelem a munkaviszonyban lévő személyek esetében. Fellendítené a belföldi keresletet és hozzájárulna az euroövezetben az egyensúly helyreállításához a háztartások rendelkezésére álló nettó jövedelem azon feltételek megerősítése révén való további növelése, amelyek előmozdítják a bérnövekedést és a nyugdíjrendszer második pillérének megreformálását, hogy azt még átláthatóbbá, a különböző generációk számára méltányosabbá és a sokkhatásokkal szemben ellenállóbbá tegyék.

(12)

Az agresszív adótervezés elleni küzdelem elengedhetetlen ahhoz, hogy az adórendszerek hatékonyabbá és méltányosabbá váljanak, ahogy azt az euroövezetre vonatkozó 2019. évi ajánlás is elismeri. Az adózók agresszív adótervezési stratégiáinak a tagállamok között átgyűrűző hatásai az uniós jogszabályokat kiegészítő, koordinált fellépést kívánnak meg a nemzeti szakpolitikák részéről. Hollandia intézkedéseket hozott az agresszív adótervezés visszafogására, de a Hollandián keresztül megvalósuló osztalék-, jogdíj- és kamatfizetések magas szintje azt sugallja, hogy egyes vállalatok agresszív adótervezést alkalmazva kihasználják az ország adózási szabályait. A közvetlen külföldi befektetések állományának tulajdonosai döntő többségben „különleges célú gazdasági egységek”. A külföldre (azaz az Unióban rezidens adóalanyok által harmadik országban rezidens adóalanyok számára) utalt jogdíj- és kamatfizetésekre vonatkozó forrásadók hiánya miatt e kifizetések teljes mértékben adózatlanok maradhatnak, amennyiben a kedvezményezett joghatóságában sem adókötelesek. Az adózási reformprogramra vonatkozó bejelentés, ideértve a visszaélés vagy alacsony adómértéket alkalmazó joghatóságoknak tett kifizetések esetén a jogdíj- és kamatfizetésekre kivetett forrásadókat, előrelépést jelent az agresszív adótervezés visszafogása felé, és szorosan nyomon kell követni.

(13)

A foglalkoztatás közelmúltbeli növekedése elsősorban az ideiglenes foglalkoztatásnak és az önfoglalkoztatásnak köszönhető, bár a határozatlan idejű szerződéssel rendelkező munkavállalók foglalkoztatottságának növekedése az utóbbi időben meghaladta az ideiglenes foglalkoztatás bővülését. Ugyanakkor a rugalmas foglalkoztatás aránya továbbra is magas, és a munkaerőpiac jelentős részét teszi ki. A határozott idejű munkaszerződések nagy arányának, valamint az alkalmazottak nélküli önfoglalkoztatás gyors bővülésének hátterében az állhat, hogy nagy különbségek mutatkoznak az alkalmazandó munkaügyi és munkavédelmi szabályok terén, valamint az adózás és a társadalombiztosítás jogi szabályozása is eltéréseket mutat. Intézkedéscsomag elfogadására került sor (a kiegyensúlyozott munkaerőpiacra vonatkozó törvény – „Wet Arbeidsmarkt in Balans”) az állandó alkalmazottak felvételének megkönnyítése és a rugalmas munkaszerződések feltételeinek kevésbé képlékennyé tétele céljából. Az említett (várhatóan 2020-ban hatályba lépő) intézkedések végrehajtását szorosan nyomon kell követni. Intézkedéseket jelentettek be továbbá a munkaadók azon kötelezettségének enyhítése érdekében, hogy betegség esetén két évig folytatniuk kell a bérfizetést. Eddig azonban nem került sor más konkrét intézkedések elfogadására. Következésképpen az említett intézményi tényezők némelyike továbbra is pénzügyi ösztönzőt jelent a munkavállalók számára ahhoz, hogy önfoglalkoztatóvá váljanak, vagy előnyben részesítsék az alkalmazottak nélküli önfoglalkoztató státusz használatát. Az önfoglalkoztatók körében gyakoribb, hogy nem rendelkeznek megfelelő biztosítással a munkaképtelenség és a munkanélkülivé válás esetére, és alulbiztosítottak a nyugdíj szempontjából is, ami hosszú távon hatással lehet a szociális biztonsági rendszer fenntarthatóságára. Ezen túlmenően a színlelt önfoglalkoztatás kezelésére irányuló intézkedések végrehajtását 2020-ig felfüggesztették.

(14)

Annak ellenére, hogy a munkaerőpiac összességében jól teljesít, a foglalkoztatási esélyegyenlőség és az aktív befogadás előmozdítása továbbra is fontos kihívást jelent, különösen a migráns háttérrel rendelkezők, a munkaerőpiac perifériájára került személyek és a gazdaságilag inaktív személyek esetében. Emellett még mindig van kihasználatlan munkaerő-potenciál, különös tekintettel a részmunkaidőben dolgozó nők nagy számára.

(15)

A technikai és digitális készségek, valamint a képzett szakemberek alapvető fontosságúak a holland gazdaság innovációs kapacitása és a termelékenység növelése szempontjából. Ez megerősíti a képzésre, többek között a digitális készségek elsajátítására irányuló beruházások növelésének, valamint a rugalmas továbbképzési és átképzési lehetőségek biztosításának szükségességét. A társadalom innovációs képességének javításához a tudományok, a technológia, a mérnöki tudományok és a matematika oktatásának támogatására irányuló beruházásokra is szükség van. Emellett a készségekbe, az oktatásba és képzésbe történő beruházás bővítése alapvető fontosságú a munkaerőpiachoz való hozzáférés és a munkaerőpiac perifériájára került személyek foglalkoztathatóságának javításához, és ezzel párhuzamosan az esélyegyenlőség és az aktív befogadás előmozdításához.

(16)

Bár a kutatás-fejlesztés terén a beruházási intenzitás Hollandiában 2 % fölé emelkedett, még mindig jóval elmarad a 2,5 %-os nemzeti céltól, és a legjobban teljesítők szintjétől. A termelékenység tekintetében Hollandia számos ágazatban az egyik legjobban teljesítő ország. A további termelékenységjavulás ezért nagymértékben függ az innovációtól, amihez hozzájárulna a kutatás-fejlesztésre és az innovációra fordított beruházások további növelése, különösen a magánszektorban.

(17)

Az energetikai átalakulás és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának visszafogása jelentős beruházásokat tesz szükségessé a fenntarthatóbb és erőforrás-hatékonyabb gazdasági fejlődés biztosításához. Hollandia valószínűleg túlteljesíti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére vonatkozó 2020-as célkitűzéseit, a 2030-ra kitűzött célok eléréséhez azonban további intézkedésekre lesz szükség. A primerenergia-hatékonyságra és a megújuló energiára vonatkozóan 2020-ra kitűzött célok megvalósítása kiegészítő intézkedések nélkül nem lehetséges. Hollandia megújuló energiára vonatkozó, a holland energiaügyi megállapodásban meghatározott 2023-as célkitűzésének teljesítése az offshore szélparkokra fordított beruházásoknak köszönhetően elérhető közelségbe került. A kormány 2019 végéig nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervet kíván elfogadni, amely áttekintést nyújt az energiaunió különböző dimenzióival – többek között a megújuló energiával, az energiahatékonysággal, az ellátásbiztonsággal, valamint az éghajlatváltozás mérséklésével és az ahhoz való alkalmazkodással – összefüggésben a 2030-ig tartó időszakban jelentkező beruházási igényeiről.

(18)

Az úthálózat túlterheltsége továbbra is kihívást jelent Hollandiában, amely sűrűn lakott és jó infrastruktúrájú ország, emellett Rotterdam, a legnagyobb uniós kikötő, továbbá Schiphol, az egyik legnagyobb uniós repülőtér révén kulcsfontosságú az uniós logisztikai ágazatban. További infrastrukturális projektek végrehajtásával sikerült enyhíteni a problémát, de továbbra is fennáll a kihívás, amely magas szociális költségekkel és a forgalmi torlódások okozta időveszteséggel kapcsolódik össze.

(19)

Az uniós alapoknak a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó programozása elősegítheti az ajánlásokban megjelölt hiányosságok egy részének orvosolását, különösen a 2019. évi országjelentés D. mellékletében szereplő területeken. Ez lehetővé tenné Hollandia számára, hogy az azonosított ágazatok tekintetében a lehető legoptimálisabban használja fel az említett alapokat.

(20)

A 2019. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte a holland gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2019. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2019. évi stabilitási programot és a 2019. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Hollandiának címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak ezek Hollandia fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája vonatkozásában képviselt jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintettel arra az igényre, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szintű szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(21)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2019. évi stabilitási programot, és azt a véleményt fogalmazta meg (8), hogy Hollandia várhatóan megfelel a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek.

(22)

A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2019. évi nemzeti reformprogramot és a 2019. évi stabilitási programot. A Tanácsnak az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 1. és 3. ajánlás tükrözi. Ezek az ajánlások hozzájárulnak az euroövezetre vonatkozó 2019. évi ajánlás, különösen az első és a negyedik euroövezeti ajánlás végrehajtásához is. A 3. ajánlásban említett költségvetési politikák hozzájárulnak többek között a folyó fizetési mérleg jelentős többletéhez kapcsolódó egyensúlytalanságok kezeléséhez,

(1)

A Bizottság 2018. november 21-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2019. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellően figyelembe vette az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérét. Az Európai Tanács a 2019. március 21-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) alapján 2018. november 21-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Ausztriát nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács a 2019. március 21-i ülésén jóváhagyott. A Tanács 2019. április 9-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (3) (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó 2019. évi ajánlás), amely öt ajánlást fogalmaz meg az euroövezetre vonatkozóan (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlások).

(2)

mivel Ausztria pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Ausztriának gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euroövezetre vonatkozó 2019. évi ajánlást, melyet az alábbi 1–3. ajánlás tükröz. Mindenekelőtt a beruházásokkal kapcsolatos gazdaságpolitikának a meghatározott területekre történő összpontosítása elő fogja segíteni a beruházások támogatására irányuló második euroövezeti ajánlás teljesítését, míg a munkát terhelő adóktól való elmozdulás hozzájárul majd a munkaerőpiac működésével kapcsolatos harmadik euroövezeti ajánlás teljesítéséhez.

(3)

Az Ausztriára vonatkozó 2019. évi országjelentést 2019. február 27-én tették közzé. Az országjelentés értékelte a Tanács által 2018. július 13-án elfogadott országspecifikus ajánlások (4) végrehajtása terén Ausztria által elért eredményeket, az előző években elfogadott ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzéseinek megvalósítása terén Ausztria által elért eredményeket.

(4)

Ausztria 2019. április 24-én benyújtotta 2019. évi nemzeti reformprogramját és 2019. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(5)

Az európai strukturális és beruházási alapoknak (esb-alapok) a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

Ausztria jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához és az adósságszabály hatálya alá tartozik. A kormány a 2019. évi stabilitási programjában arra számít, hogy a GDP-arányos államháztartási többlet a 2018. évi 0,1 %-ról 2019-ben 0,3 %-ra javul, majd a többlet fokozatosan csökken, és 2023-ra a költségvetés kiegyensúlyozott lesz. Az újraszámított strukturális egyenleg (6) alapján a középtávú költségvetési célt – a GDP 0,5 %-ának megfelelő strukturális hiányt – Ausztria továbbra is, a programidőszak egésze során túlteljesíti. A stabilitási program szerint a GDP-arányos államadósság a 2018-as 73,8 %-os értékről 2023-ra várhatóan fokozatosan 59,8 %-ra csökken. Az említett költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv optimista. A középtávú költségvetési tervezéssel kapcsolatos kockázatok mérsékeltnek tűnnek, és elsősorban a közigazgatást érintően bejelentett költségmegtakarításokra vonatkoznak, mely összeget a személyi jövedelemadó és a társasági adó tervezett reformjára fogják fordítani.

(7)

A 2018. július 13-i tanácsi ajánlás szerint Ausztriának 2019-ben teljesítenie kell középtávú költségvetési célját, figyelembe véve azon rendkívüli eseményekkel kapcsolatos engedményeket, amelyek vonatkozásában átmeneti eltérést engedélyeztek. Ennek alapján a nettó elsődleges államháztartási kiadások (7) nominális növekedési rátája legfeljebb 2,9 % lehet, ami a strukturális egyenlegnek a GDP 0,3 %-ával egyenértékű javulásának felel meg. A Bizottság 2019. tavaszi előrejelzése alapján a strukturális egyenleg várhatóan 2019-ben a GDP 0,1 %-ának, 2020-ban pedig a GDP 0,0 %-ának megfelelő javulást mutat majd, vagyis meghaladja a középtávú költségvetési célt. Az előrejelzés szerint Ausztria 2019-ben és 2020-ban megfelel az adósságszabálynak. Összességében a Tanács véleménye az, hogy Ausztria az előrejelzések szerint 2019-ben és 2020-ban meg fog felelni a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek.

(8)

Ausztria hosszú távon közepes mértékű költségvetési fenntarthatósági kockázatokkal szembesül. Ezek a kockázatok az egészségügyi ellátással, a tartós ápolás-gondozással és a nyugdíjakkal kapcsolatos közkiadások előre jelzett növekedésének tudhatók be. Míg Ausztriában általában magas az egészségügyi szolgáltatásokkal való lefedettség, az állami egészségügyi kiadások az előrejelzések szerint 2070-re 1,3 százalékponttal a GDP 8,3 %-ára emelkednek, ami a 0,9 százalékpontos uniós átlagnál nagyobb mértékű növekedés. A tartós ápolás-gondozásra fordított közkiadások az előrejelzések szerint 2070-re megduplázódnak, és a GDP 1,9 %-áról a GDP 3,8 %-ára emelkednek. A kiadási plafonokat bevezető területi pénzügyi kiegyenlítésről szóló 2017. évi törvénnyel és az egészségügyi alapellátás reformjával, mely a kórházi ágazatra való támaszkodás csökkentésére irányul, megkezdődött a fenntarthatóság kérdésének kezelése. A szociális biztonságról szóló, nemrégiben elfogadott törvény megtakarításokat eredményezhet a kormányzási és igazgatási költségek terén, de előzetes költségeket fog generálni. A minőséget és a költséghatékonyságot tovább lehetne javítani a hatékonyabb közbeszerzéssel (pl. uniós szintű pályáztatással, az ártól különböző odaítélési szempontok alkalmazásával és a pályázatok régiók közötti összevonásával), valamint az e-egészségügyi megoldások szélesebb körű alkalmazásával. A tartós ápolás-gondozás területén az olyan közelmúltbeli szakpolitikai intézkedések, mint például a tartós fekvőbeteg-ellátás finanszírozása céljából az érintett személyek magánvagyona igénybevételének megszüntetéséről hozott döntés, várhatóan növelni, és nem korlátozni fogja a kiadásokat.

(9)

A nyugdíjkiadások 2036-ban tetőznének, a GDP 1,2 százalékpontjával meghaladva a 2016. évi referenciaértéket. A korábbi reformok ösztönzőleg hatottak a későbbi nyugdíjba vonulásra (a munkaerőpiacról kilépők tényleges életkora a férfiak esetében a becslések szerint 1,5 évvel, a nők esetében 1 évvel nőtt 2014 és 2017 között). A törvényben előírt és a tényleges nyugdíjbavonulási életkor közötti különbség megszüntetése azonban továbbra is kihívást jelent, és elő kell mozdítani a munkával töltött életszakasz meghosszabbítását. Ezen túlmenően a korengedményes és a törvényben előírt nyugdíjkorhatár minimumának kiigazítása elősegítené a hosszú távú fenntarthatóság hatékonyabb javítását az idősödő társadalom összefüggésében. A törvényben előírt nyugdíjkorhatár és a várható élettartam növekedése közötti automatikus kapcsolat bevezetése a jövőben csökkentheti az állami nyugdíjkiadásokat. Egy ilyen csökkenés a becslések szerint a GDP 2,4 százalékát teszi ki 2016 és 2070 között, ellensúlyozva ezzel azt a növekedést, amely a változatlan politika eredménye lenne.

(10)

Ausztria költségvetési föderalizmusa jelentős egyensúlytalanságokat eredményez szubnacionális szinten a kiadási és a bevételi feladatkörök között. Az adóügyi önállóság helyett a szubnacionális költségvetések az adómegosztás és a kormányközi transzferek bonyolult rendszerére épülnek. Ez gyengíti a költségvetési átláthatóságot és a politikai elszámoltathatóságot, és kevés ösztönzőt nyújt a hatékony állami költekezéshez. A kormányközi költségvetési kapcsolatokról szóló 2017. évi törvény számos változtatást vezetett be a különböző kormányzati szintek közötti költségvetési kapcsolatok észszerűsítése érdekében. A változtatások közé tartozik a megosztott adók elosztásának egyszerűsítése, saját bevételforrás hozzárendelése a tartományokhoz (Länder), valamint a jogalkotási és végrehajtási feladatköröknek a kormányzati szintek közötti átláthatóbb elosztását célzó további reformokról való megállapodás. Ez utóbbit illetően az ún. „Kompetenzbereinigungspaket” (feladatkör-elosztási csomag) az első lépést jelenti a feladatkörök elhatárolása felé, mivel a megosztott szakpolitikai területeket (kizárólag) a szövetségi vagy a tartományi szinthez rendeli, és csökkenti a kölcsönös hozzájárulási jogokat. A törvény azonban csak kevés szakpolitikai területet érint.

(11)

Ausztria adószerkezetében meghatározó a munkára nehezedő nagy teher (béradók és társadalombiztosítási járulékok). A teher idővel növekedni fog, amennyiben az adósávokat nem indexálják az inflációhoz. A munkát terhelő adók teljes adóbevételen belüli aránya, mely 2017-ben 55,3 %-ot tett ki, az egyik legmagasabb volt az EU-ban (átlag: 49,7 %). A munkát terhelő adóék csökkentését elősegítették a legutóbbi reformok, például az alacsony keresetűek és a munkaadók társadalombiztosítási járulékainak csökkentése, valamint a dolgozó szülők számára nyújtott, az új Család Bónusz plusz program keretében biztosított adókedvezmény. Továbbra is lehetőség van az inkluzívabb és fenntarthatóbb növekedést jobban támogató források felé való elmozdulásra az adószerkezetben. A rendszeres ingatlanadók viszonylag növekedésbarát és progresszív jellegűek, mivel a magasabb jövedelműek valószínűleg nagyobb ingatlanvagyonnal rendelkeznek. A nagyrészt elavult adóbázis miatt azonban a rendszeres ingatlanadókból származó bevételek Ausztriában továbbra is alacsonyak és jóval az uniós átlag alatt vannak. Az adóbázis újraértékelése hozzájárulna a bevételek növeléséhez, és kezelné azokat a méltányossági kérdéseket, amelyeket a földterületek/ingatlanok értékének piaci áraktól való függetlenedése vet fel. A hatékony, jól kialakított vagyonadók szintén méltányosabbá tehetnék az adórendszert, különös tekintettel az Ausztriában kialakult jelentős vagyoni egyenlőtlenségre, valamint az öröklési és az ajándékozási adók hiányára. Végül a környezetvédelmi adók segítenek internalizálni az erőforrás-felhasználás, valamint az egészségügyhöz és az éghajlathoz kapcsolódó szennyező tevékenységek negatív externáliáit. Ebben az összefüggésben felül kell vizsgálni a kedvező adóügyi megítélést, amelyben az ilyen tevékenységek jelenleg részesülnek.

(12)

A munkaerőpiac javul; a humántőke kiaknázatlan potenciálja azonban visszafogja a termelékenységet és a hosszú távú növekedést, ezért változtatásokra van szükség különösen a nők, az alacsonyan képzett munkavállalók, az idősebb munkavállalók és a migráns hátterű személyek tekintetében. Annak ellenére, hogy a nők általános foglalkoztatási rátája magas (2018-ban Ausztriában 71,7 %, míg az Unióban 67,4 %), a teljes munkaidőben foglalkoztatottak száma továbbra is meglehetősen alacsony. A nők részmunkaidős foglalkoztatása jóval meghaladja az uniós átlagot (2018-ban Ausztriában 47,6 %, míg az EU-ban 30,8 %), ami elsősorban annak tudható be, hogy nincs elegendő gyermekgondozási létesítmény, és magas a nem fizetett gondozási feladatokat ellátó nők aránya. A gyermekgondozási szolgáltatások és a családi szabadságok a jelenlegi formájukban nem járulnak hozzá megfelelően a férfiak és a nők esélyegyenlőségéhez a munkaerőpiacon. A megfizethető, teljes idejű gyermekgondozási szolgáltatásokba és egész napos iskolákba való további beruházások elősegítenék több nő teljes munkaidőben történő foglalkoztatását, a nők munkaerőpiaci potenciáljának jobb kihasználását, és javítanák a termelékenységet és a hosszú távú inkluzív növekedést. A nők részmunkaidős foglalkoztatása teszi ki a nemek közötti, kiigazítatlan bérkülönbség jelentős részét, amely láthatóan továbbra is az uniós átlag felett van (2017-ben Ausztriában 19,9 %, míg az Unióban 16,0 %). Az e különbség mögött meghúzódó egyéb fontos tényezők közé tartozik a nők túlreprezentáltsága a rosszul fizetett ágazatokban, az iskolaválasztással összefüggő szegregáció, a nők alulreprezentáltsága a vezetői és a felügyeleti pozíciókban, valamint a karrier megszakítása. Összességében a nemek között a nyugdíjjövedelmek terén fennálló jelentős különbség (2017-ben Ausztriában 40,5 %, míg az Unióban 35,2 %) nagyrészt a munkával töltött életszakasz során keletkező, nemi alapú jövedelmi egyenlőtlenségek eredménye. Ezen túlmenően a marginálisan alkalmazottak, akiknek többsége nő, nem részesülnek álláskeresési járadékban. Az alacsony képzettségűek körében a magas munkanélküliségi ráta kihasználatlan munkaerőpiaci potenciált jelez. Az összes munkanélküli több mint 44 %-a csak legfeljebb az ún. „Pflichtschule” keretében nyújtott középfokú alapszintű oktatásban részesült. Az aktív munkaerőpiaci intézkedések, amelyek egyre több embert ösztönöznek munkavállalásra vagy munkakeresésre, beleértve az egész életen át tartó tanulási lehetőségeket, továbbra is döntő fontosságúak a migráns hátterű és az alacsonyan képzett felnőttek munkaerőpiaci potenciáljának kiaknázásához. A szociális partnereknek az említett szakpolitikák döntéshozatali folyamatába való bevonása, mely jóllehet hagyományosan erős, kihívásokkal néz szembe.

(13)

A szakképzett munkaerő hiánya miatt többet kell befektetni az általános oktatásba és képzésbe. A hátrányos helyzetű diákok tanulmányi eredményei nem javultak. Továbbra is jelentős eltérés van a migráns hátterű és a nem migráns hátterű diákok teljesítménye között. Egy 2016-ban elvégzett országos felmérés rámutatott arra, hogy nem megfelelő az alapkészségek szintje, mivel német nyelvből a 8. osztályos tanulók közel egynegyede nem vagy csak részben teljesíti az oktatási normákat. A gyenge társadalmi-gazdasági és/vagy migráns hátterűek esetében az eredmények alig javultak a nemzeti vizsgálatok szerint. Egy közelmúltbeli nemzetközi felmérés szintén megerősítette, hogy a rosszabb társadalmi-gazdasági vagy migráns háttérrel rendelkezők esetében egyre nagyobb a lemaradás az olvasási készség terén. A nemzetközi tanulói teljesítménymérés szerint az osztrák születésű tanulók teljesítménye majdnem három évnyi iskolai oktatásnak megfelelő mértékben felülmúlja az első generációs migránsokét. A közelmúltbeli oktatási reformok részben aláássák a korábbi reformtörekvéseket, és nincsenek összhangban az Unió és az OECD bevált gyakorlataival. Ezzel összefüggésben lelassult az egész napos iskolai férőhelyek bővítése, és fokozódik a szelekció és tagozatosítás az általános iskolákban. Beruházásokra van szükség a társadalmi-gazdasági vagy migráns háttérre visszavezethető, egyenlőtlen oktatási eredmények kezeléséhez. Jóllehet Ausztria a polgárai digitális készségeit tekintve uniós átlag feletti teljesítményt nyújt, az ország mégis lemarad a legjobban teljesítő országok mögött. Egyre nagyobb a szakképzett informatikai munkaerő hiánya a gazdaságban, mivel az egyre növekvő keresletet nem elégíti ki a frissen végzettek kínálata.

(14)

Ausztria olyan ország, amely jelentős beruházásokat hajt végre a kutatás-fejlesztés terén, és ambiciózus nemzeti célkitűzései vannak e területen. A tudományos és innovációs eredmények azonban nem érik el az uniós „vezető innovátorok” (8) szintjét. A kutatás-fejlesztésbe eszközölt beruházások növelése nem mutatkozik meg teljes mértékben az innovációs eredményekben és a termelékenységnövekedésben. Konkrétan, Ausztria gyengén teljesít a gyorsan növekvő innovatív vállalkozások általi foglalkoztatás terén. A kutatás-fejlesztési beruházások eredményesebbek lennének, ha azok teljes mértékben a kiváló tudományos és úttörő innovációba irányulnának. Ennek érdekében nagyobb mértékben és jobban össze kell kapcsolni a tudományos és az üzleti életet, és ösztönözni kell az együttműködést az intelligens szakosodás prioritásai terén a különböző régiók között és más országokkal. Emellett a további beruházások jelentős termelékenységnövekedést és innovációs eredményeket hozhatnak, többek között az ökoinnováció, a kis- és középvállalkozások (kkv-k) innovációs kapacitása, valamint a kiegészítő immateriális javak terén.

(15)

Bár Ausztria az uniós átlagnál jobb teljesítményt nyújt a digitalizáció terén, mégsem éri el az uniós „vezető innovátorok” szintjét. Ez a digitális technológiák alkalmazására és azok fejlesztésére is vonatkozik. Ausztria információtechnológiai ágazata viszonylag kicsi, és nem ment keresztül ugyanolyan növekedésen, mint a „vezető innovátor” országok hasonló ágazatai. Emellett a vidéki területek nem rendelkeznek nagysebességű összeköttetéssel, ami növeli a régiók közötti szakadékot a digitalizációban és az innovációs kapacitásokban. Jelentős hiányosságok mutatkoznak az iskolai digitális infrastruktúra tekintetében is, például a vezeték nélküli helyi hálózatokkal való lefedettséget illetően. Ausztria bevezetett néhány finanszírozási programot, hogy javítsa az országban a nagy sebességű internetkapcsolat rendelkezésre állását. Ausztria átfogó digitalizációs stratégiájának újraindítása lehetőséget kínál célok és mutatók elfogadására, valamint a digitalizáció terén szükséges köz- és magánberuházások előrehaladásának nyomon követésére.

(16)

Az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások részarányának növelése fokozná Ausztria fenntartható növekedési potenciálját, és hozzájárulna az ország 2030-ra kitűzött éghajlat- és energiapolitikai céljainak teljesítéséhez. E célok eléréséhez azonban további erőfeszítésekre lesz szükség. Ezen túlmenően a környezetvédelem és energia területén a kutatás-fejlesztésre fordított állami beruházások szintje elmarad az uniós átlagtól. Az energiahatékonyság javítása és a megújuló energia használatának növelése a kkv-knél hozzájárulna az energiafogyasztás csökkentéséhez. Az épületek felújításába, a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia termelésébe és a fenntartható mobilitásba irányuló beruházások jelentősen fellendíthetik az osztrák gazdaságot. A körforgásos gazdaságra való átálláshoz átfogó stratégiára és a vállalkozások beruházásainak növelésére van szükség.

(17)

A kedvező gazdasági környezethez kapcsolódó legutóbbi fellendülés ellenére Ausztria még nem tudta helyreállítani a gazdasági növekedés és a versenyképesség mozgatórugóját jelentő teljes tényezőtermelékenység növekedését, mely egy évtizede stagnál. A termelékenységnövekedést támogató ösztönzők a vállalkozások digitális átalakulásához, a vállalatok növekedéséhez és a szolgáltatási szektorban zajló versenyhez kapcsolódnak. Míg Ausztria nagyobb vállalkozásai jól haladnak a digitális technológiák és üzleti modellek átvételével, a kisebb vállalkozások lemaradnak. Különösen fontos a kisebb vállalkozások, köztük a mikrovállalkozások digitalizálása, mivel ezek alkotják az osztrák gazdaság gerincét. A „KMU Digital” (digitális kkv-k) elnevezésű program figyelemre méltó igénybevétele azt mutatja, hogy a kkv-k részéről kereslet és érdeklődés mutatkozik a digitalizációval kapcsolatos tanácsadás iránt. Célravezető lenne a program meghosszabbítása és kiterjesztése, valamint a vállalati digitalizációra irányuló további szakpolitikai összpontosítás Ausztria átfogó digitalizációs stratégiája keretében.

(18)

Ausztriában az induló, a felfutóban lévő és különösen a rendkívül innovatív vállalkozások továbbra is strukturális kihívásokkal néznek szembe. Ausztria lemarad a hozzá hasonló helyzetű tagállamok mögött a gyorsan növekvő innovatív vállalkozások általi foglalkoztatás terén. Ez rámutat arra az igényre, hogy javítani kell az innovatív vállalkozások felfuttatásának feltételeit, amelyet továbbra is akadályoznak az olyan tényezők, mint a kockázatitőke-szerkezet, amely kevésbé fejlett és eltérő a „vezető innovátor” országokhoz képest. A vállalkozások későbbi szakaszban – például kockázati tőke formájában – történő finanszírozása, valamint a felfutóban lévő innovatív vállalkozásoknak a nyilvános tőkepiacokhoz való hozzáférése szűk keresztmetszetet jelentenek. A bécsi értéktőzsde újonnan létrehozott kis- és középvállalkozási szegmense a helyes irányba tett lépés. A gyorsan növekvő vállalkozások alapvető fontosságúak az új, többek között digitális technológiák és üzleti modellek terjesztésében, és így a termelékenység növelésében.

(19)

Ausztriában jelentős hozzáférési korlátok és korlátozó szabályok érvényesülnek az üzleti szolgáltatások nyújtása és a szabályozott szakmák gyakorlása tekintetében. Ide tartoznak a részesedésekre vonatkozó egyes előírások, a fenntartott tevékenységek kiterjedt köre és az interdiszciplináris korlátozások. A szabályozási korlátok – különösen az üzletek napi működése tekintetében – hozzájárulnak az osztrák kiskereskedelmi ágazat viszonylag gyenge fejlődéséhez. A magas adminisztratív teher továbbra is sürgető probléma Ausztria vállalkozásai számára. A terhek csökkentésére irányuló erőfeszítések folytatása, valamint a kereskedelmi engedélyekről szóló osztrák törvény (Gewerbeordnung) tervezett értékelése fontos eszközök az üzleti környezet javításában. A szolgáltatási szektorban folyó verseny növelése is segítené Ausztriát a digitális technológiák és üzleti modellek terjesztésével kapcsolatos kihívások kezelésében.

(20)

Az uniós alapoknak a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó programozása elősegítheti az ajánlásokban megjelölt hiányosságok egy részének orvosolását, különösen a 2019. évi országjelentés D. mellékletében szereplő területeken. Ez lehetővé tenné Ausztria számára, hogy az azonosított ágazatok tekintetében a lehető legoptimálisabban használja fel az említett alapokat, a regionális különbségeket is figyelembe véve.

(21)

A 2019. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte az osztrák gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2019. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2019. évi stabilitási programot és a 2019. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Ausztriának címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. Figyelembe vette nemcsak ezek Ausztria fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája vonatkozásában képviselt jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak. Ez tükrözi azon igényt, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szintű szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(22)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2019. évi stabilitási programot, és azt a véleményt (9) fogalmazta meg, hogy Ausztria várhatóan megfelel a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek,

(1)

A Bizottság 2018. november 21-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2019. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellően figyelembe vette az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérét. Az Európai Tanács a 2019. március 21-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) alapján 2018. november 21-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Lengyelországot nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(2)

A Lengyelországra vonatkozó 2019. évi országjelentést 2019. február 27-én tették közzé. Az országjelentés értékelte a Tanács által 2018. július 13-án elfogadott országspecifikus ajánlások (3) végrehajtása terén Lengyelország által elért eredményeket, az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzéseinek megvalósítása terén Lengyelország által elért eredményeket.

(3)

Lengyelország 2019. április 26-án benyújtotta 2019. évi nemzeti reformprogramját, 2019. április 29-én pedig 2019. évi konvergenciaprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(4)

Az európai strukturális és beruházási alapoknak (esb-alapok) a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az esb-alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(5)

Lengyelország jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik. A 2019. évi konvergenciaprogram szerint a kormány azt tervezi, hogy az államháztartási egyenleg a bruttó hazai termék (GDP) 0,4 %-ának megfelelő 2018-as hiányról 2022-re kis mértékben, a GDP 0,6 %-ára romlik majd, 2019-ben a GDP 1,7 %-ának megfelelő hiány, 2020-ban pedig a GDP 0,2 %-ának megfelelő többlet mellett. A GDP 1,1 %-ának megfelelő újraszámított strukturális egyenleg 2022-re megközelíti majd a GDP 1,0 %-ának megfelelő strukturális hiányban meghatározott középtávú költségvetési célt. A 2019. évi konvergenciaprogram szerint a GDP-arányos államadósság-ráta a 2018-as 48,9 %-ról 2022-re várhatóan 40,6 %-ra csökken. Az említett költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. Ugyanakkor 2020-tól kezdődően a tervezett hiánycélok elérésének támogatásához szükséges intézkedések némelyikének operatív részletei nincsenek kellőképpen kidolgozva.

(6)

A 2019. évi konvergenciaprogram szerint Lengyelország az aszályhoz kapcsolódó kompenzációs intézkedéseket hajtott végre, melyek költségvetési hatása 2018-ban jelentős volt. A konvergenciaprogram megfelelő bizonyítékokkal támasztotta alá e költségvetési többletkiadások mértékét és jellegét. Az aszállyal kapcsolatos kiadások speciális kezelése a rendkívüli eseményekre vonatkozó rendelkezések alkalmazásának tekinthető. A Bizottság szerint 2018-ban a kapcsolódó figyelembe vehető többletkiadások a GDP 0,07 %-át tették ki. Az 1466/97/EK rendelet 9. cikkének (1) bekezdésében és 10. cikkének (3) bekezdésében foglalt rendelkezések lehetőséget adnak e többletkiadások figyelembevételére, mivel az aszály a kivételes jellege miatt rendkívüli eseménynek minősül, a lengyel államháztartásra gyakorolt hatása jelentős, és a középtávú költségvetési célhoz vezető korrekciós pályától való átmeneti eltérés engedélyezése nem veszélyeztetné a fenntarthatóságot. Ennek megfelelően a Bizottság e többletköltségek figyelembevétele érdekében csökkentette a középtávú költségvetési cél eléréséhez 2018-ban szükséges kiigazítás mértékét.

(7)

A Tanács 2018. július 13-i ajánlása szerint Lengyelországnak biztosítania kell, hogy a nettó elsődleges államháztartási kiadások (5) nominális növekedési rátája 2019-ben ne haladja meg a 4,2 %-ot, ami a GDP 0,6 %-ának megfelelő éves strukturális kiigazításnak felel meg. A Bizottság 2019. tavaszi előrejelzése alapján fennáll a kockázata annak, hogy 2019-ben Lengyelország jelentős mértékben eltér az ajánlott kiigazítástól.

(8)

2020-ban, tekintettel a GDP 2,0 %-át kitevő, előrevetített lengyelországi kibocsátási résre, a nettó elsődleges államháztartási kiadás nominális növekedési rátája nem haladhatja meg a 4,4 %-ot, összhangban a Stabilitási és Növekedési Paktum keretében közösen elfogadott kiigazítási követelménymátrixból eredő, a GDP 0,6 %-ának megfelelő strukturális kiigazítással. A Bizottság változatlan szakpolitikát feltételező, 2019. évi tavaszi előrejelzése alapján fennáll a kockázata annak, hogy 2020-ban Lengyelország jelentősen eltér az említett követelménytől. A Tanács összességében úgy véli, hogy 2019-től meg kell tenni a szükséges intézkedéseket a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek való megfelelés biztosítása érdekében.

(9)

Lengyelország jelentős előrelépést ért el az adózási fegyelem növelésében. Ezzel egyidejűleg az ország erőteljes gazdasági növekedést élt át, a munkaerőpiac élénk volt, és fokozatosan növekedett a társadalombiztosítási járulékok hatálya alá tartozó munkaszerződések aránya. Mindezen tényezők hozzájárultak az állami bevételek növekedéséhez. A megnövekedett bevétel egy része ciklikus jellegű, és a makrogazdasági környezet romlásával eltűnhet. Az elmúlt években ugyanakkor emelkedtek a GDP-arányos állami kiadások. Több új kiadási kategória tartós jellegű, és lehetséges, hogy módosításuk nem lesz könnyű a közeljövőben. Sőt, Lengyelország államháztartása az idő előrehaladtával magasabb kiadási nyomással szembesül majd, különösen a népesség elöregedése miatt. Ezek a tényezők felerősítik a kiadások kezelésének megerősítésére – így többek között a kiadások hatékonyságának és eredményességének rendszeres értékelésére – szolgáló új eszközök iránti igényt. Noha Lengyelország 2018-ban folytatta a költségvetési rendszer javítására irányuló munkát, az átfogó reform összetett, és több éven keresztül, szakaszokban kerül végrehajtásra. Habár az általános költségvetési keret erős, és vannak olyan független intézmények, amelyek részben ellátják egy költségvetési tanács tipikus feladatait, továbbra is Lengyelország az egyetlen olyan tagállam, amelynek nincs független költségvetési tanácsa. Noha Lengyelország nem ért el haladást a csökkentett hozzáadottértékadó-kulcsok kiterjedt használatának korlátozása terén, a kormány olyan reformot indított el, amely potenciálisan csökkentheti az adókulcsok összetettségét és a hibák előfordulásának valószínűségét.

(10)

2017-ig nőtt az átlagos nyugdíjbavonulási életkor, ami a korábbi reformoknak, például a korkedvezményes nyugdíjazási lehetőségek visszavonásának és a törvényben előírt nyugdíjkorhatár fokozatos emelésének az eredménye. 2018-ban az átlagos nyugdíjbavonulási életkor a nők és férfiak esetében egyaránt csökkent, ami a törvényben előírt nyugdíjkorhatár 2017 végi csökkentését tükrözi. A tényleges nyugdíjbavonulási életkor további emelése alapvető fontosságú a munkaerőpiaci részvétel, és ezáltal a gazdasági növekedés szempontjából, tekintettel a munkaképes korú népesség csökkenésére. Szintén fontos a jövőbeli nyugdíjak megfelelőségének biztosítása, az időskori szegénység megelőzése és így a nyugdíjrendszer költségvetési fenntarthatóságának javítása is. A törvényben előírt nyugdíjkorhatár 2017. őszi, a nők esetében 60, a férfiak esetében 65 évre való csökkentése jelentős negatív hatást gyakorol majd a jövőbeli nyugdíjellátások szintjére, és e tekintetben jelentős szakadékot teremt a férfiak és a nők között. A meglévő kedvezményes nyugdíjrendszerek a költségvetés számára költségeket jelentenek, és csökkentik a munkavállalók ágazatok közötti mobilitását. A mezőgazdasági termelők speciális társadalombiztosítási rendszere, amelynek költségei a GDP közel 0,8 %-át teszik ki, gátolja a munkaerő-mobilitást és hozzájárul a rejtett munkanélküliséghez a mezőgazdaságban.

(11)

A kedvező makrogazdasági környezet támogatta a lengyel munkaerőpiac elmúlt években jellemző erős teljesítményét. A foglalkoztatási ráták tovább emelkedtek, miközben a munkanélküliségi ráták több évnyi csökkenést követően 2018-ban 4 % alatti történelmi mélyponton stabilizálódtak. Egyes csoportok – különösen az alacsony képzettségűek, a fogyatékossággal élő személyek és gondozóik, valamint az idősebbek – munkaerőpiaci részvétele azonban a többi tagállamhoz képest alacsony maradt. A lengyel szociális ellátási rendszer nem kellően ösztönöz a munkavállalásra. A gyermekek után járó ellátás csökkentette a szegénységet és az egyenlőtlenséget, de nagyságrendje és kialakítása miatt negatív hatással volt a szülők – főként a nők – munkaerőpiaci részvételére. Az Unióban továbbra is Lengyelországban az egyik legalacsonyabb a formális gyermekgondozásban részt vevő, háromévesnél fiatalabb gyermekek száma. Ezenkívül a tartós ápolás-gondozást főként a családtagok biztosítják, szinte teljes mértékben intézményi támogatás nélkül, és ez megakadályozza a gondozókat a munkavállalásban. A törvényben előírt alacsonyabb nyugdíjkorhatár az idősebb munkavállalók egy részét a munkaerőpiac elhagyására ösztönözte. A nem uniós országokból érkező migráció segítette a növekvő munkaerőigény kielégítését, de a jelek szerint valószínűleg nehezen megvalósítható a migráns munkavállalók további beáramlása.

(12)

2015 és 2017 között Lengyelország intézkedéseket hozott a munkaerőpiac szegmentációjának kezelése érdekében azáltal, hogy korlátozta az ideiglenes foglalkoztatással való visszaélések lehetőségét, növelte a társadalombiztosítási járulékokat egyes atipikus foglalkoztatási formák esetében, és egyes ilyen szerződések esetében minimálórabért vezetett be. Noha a meghozott intézkedéseknek és a munkaerőhiánynak köszönhetően 2015 óta csökkent a határozott idejű munkaszerződések aránya, és ez a folyamat 2018 során felgyorsult, még mindig a legmagasabbak között van az Unióban. Az ezt a kérdést kezelő további jogszabályi változtatásokra nem került sor, mivel a munka törvénykönyvének reformját végül nem hajtották végre. Az önfoglalkoztatók és az egyes konkrét, nem szabványos munkaszerződések keretében foglalkoztatottak jövőbeli nyugdíjának megfelelősége potenciális problémaforrás.

(13)

Az egész életen át tartó perspektíván alapuló minőségi oktatási és képzési rendszer – kellő beruházásokkal alátámasztva – a lengyelországi jövőbeli növekedési kilátásokat támogató egyik létfontosságú tényező lehet. Az embereknek a gyorsan változó munkaerőpiacon az elhelyezkedéshez szükséges készségekkel és kompetenciákkal való felruházása döntő fontosságú mind a munkaerőpiaci részvételnek, mind pedig a gazdaság innovációs kapacitásának az ösztönzése szempontjából. A felnőttek oktatásban és képzésben való részvételének aránya jóval alacsonyabb az uniós átlagnál, és a vállalati szakképzés kihasználtsága alacsony. Ez pedig – együttesen bizonyos, a digitális készségek, valamint az írás-olvasási és a számolási készségek terén fennálló hiányosságokkal, különösen a felsőfokú végzettséggel nem rendelkező felnőttek körében – gátolja a foglalkoztathatóságot. A tanárképzés elégtelen minősége és egyes, a készségeikben mutatkozó hiányosságok valószínűleg negatív hatással vannak az oktatás minőségére. A felsőoktatás minőségbiztosítási rendszerében is fellelhetők hiányosságok. A szakképzés és a felsőoktatás közelmúltbeli reformjai ellenére a felnőttoktatás hatékony koordinációja még mindig hiányzik, és nem egyértelmű a különböző szakpolitikai intézkedéseknek az oktatás és képzés minőségére és a készségszintekre gyakorolt hatása.

(14)

Lengyelország hosszú távú gazdasági kilátásai a gazdaság innovációs kapacitásának fejlesztésétől függenek. Lengyelország az innováció tekintetében azonban továbbra is alacsonyan rangsorol; az ország gazdasági szerkezetének jelentős részét az egyszerű technológiát alkalmazó ágazatok teszik ki, és az innovációs teljesítmény terén jelentősek a regionális különbségek. Noha hoztak néhány intézkedést a tudományos körök és a vállalkozások közötti együttműködés javítására, számos pénzügyi és nem pénzügyi akadály továbbra is fennáll. Mindenekelőtt az összetett adminisztratív eljárások és a tudományos szakembereknek az állami és a magánszektor közös kutatási és fejlesztési (K+F) projektjeinek irányításával kapcsolatos korlátozott ismeretei továbbra is jelentős akadályt képeznek. A klaszterek és formalizált vállalati hálózatok – különösen a kis- és középvállalkozások, valamint nagyvállalatok között – korlátozott szerepet játszanak az innovatív megoldások elterjesztésében. A 2018. évi felsőoktatási reform javítja a lengyel tudományos élet bizonyos aspektusait, de csak részben kínál választ olyan fontos kérdésekre, mint a kutatási ágazat széttagoltsága, a kutatók bérei vagy a lengyel tudomány nemzetközivé válása. A K+F-re fordított bruttó hazai kiadások 2017-ben továbbra is nagyjából az uniós átlag felét tették ki, jelentős regionális eltérésekkel.

(15)

Az egészségügyi eredmények tovább javultak, de még mindig az uniós átlag alattiak; a férfiak várható élettartama 2017-ben 7,9 évvel volt kevesebb a nőkénél, a legmagasabb és a legalacsonyabb iskolai végzettségű lengyelek közötti különbség pedig 10 év volt 2016-ban. Az egészségügyi ellátórendszerhez való hozzáférést és annak hatékonyságát a kiadások alacsony szintje és a munkaerőhiány befolyásolja. A gyakorló orvosok és nővérek népességhez viszonyított száma a legalacsonyabbak között van az Unióban, és az egészségügyi személyzet egynegyedének életkora meghaladja a nyugdíjkorhatárt. Az egészségügyi szolgáltatások iránti ki nem elégített igények száma 2017-ben csökkent, de továbbra is a legmagasabbak között van az Unióban, és bizonyos eljárások esetében a várakozási idő 2010 óta jelentősen megnőtt. Lengyelország térképeket készített az egészségügyi ellátási igényekről, de ezek egyelőre nem váltak az egészségügyi szolgáltatások megvásárlásával és a beruházásokkal kapcsolatos döntéseket támogató eszközzé. Az egészségügyi rendszer továbbra is túlságosan kórházközpontú, az alapellátás és az ambuláns ellátás pedig továbbra is fejletlen. A tartós ápolási-gondozási rendszer gyenge, hiányoznak belőle a standard szolgáltatások és a következetes stratégiai megközelítés. A legtöbb tartós ápolás-gondozást nem hivatalos gondozók végzik, gyakran családtagok, kevés intézményi támogatással. 2017-ben Lengyelország egészségügyi közkiadásai összesen a GDP 4,7 %-át tették ki, jóval elmaradva a GDP 7 %-át kitevő uniós átlagtól. Lengyelország azt tervezi, hogy a következő években fokozatosan növeli ezeket a kiadásokat. Ez azonban lehet, hogy nehezen lesz megvalósítható, mivel a közepes és magas jövedelmű háztartások szociális juttatásainak emelésére vonatkozóan nemrég bejelentett tervek korlátozni fogják a költségvetési mozgásteret a jövőben.

(16)

Noha a lengyelországi infrastruktúra jelentősen javult, néhány ágazatban még mindig lényeges összeköttetési hiányosságok jellemzők. A nemzeti útépítési program szerint 2024-ig befejezendő közúti beruházások főként Lengyelország keleti részén összpontosulnak, ezáltal néhány északi régióban gyengébb marad az összeköttetés. Továbbra is jelentős hiányosságok állnak fenn a transzeurópai közlekedési hálózat vasútvonalaiban, és a vasúti beruházások lassabban haladnak előre, mint a közúti beruházások. A halálos közúti balesetek aránya továbbra is a legmagasabbak között van az Unióban. A városokban egyre nagyobb problémákat okoz a mobilitás: a személygépkocsik számának növekedése és a régi gépjárművek magas aránya miatt gyakoriak a torlódások, és magas a légszennyezés. Az elmúlt 5 évben jelentősen nőtt a közúti közlekedésből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás. A közösségi, alacsony kibocsátású és aktív közlekedési módok használatának jelenlegi ösztönzői nem elegendőek e kihívások kezeléséhez. A vezetékes internetkapcsolat elterjedtsége továbbra is az egyik legalacsonyabb az Unióban; az ultragyors szélessávú rendszer főként nagyvárosokban elérhető.

(17)

A lengyel gazdaság az Unió legalacsonyabb szén-dioxid-hatékonyságú gazdaságai közé tartozik. A magán- és középületek rossz szigetelése hozzájárul a magasabb energiafogyasztáshoz és az energiaszegénységhez. Az Unión belül Lengyelországban vannak továbbá a legmagasabb légszennyezettségű városok, különösen a déli és központi régiókban. A nagyobb energiahatékonyságba való beruházás, különösen az építőipari ágazatban, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és tisztább energiatermelés arányának növelése és a közlekedésből származó alacsonyabb kibocsátások támogatása csökkentené a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőséget és visszafogná a légszennyezést, miközben csökkentené a társadalmi költségeket és javítaná az életminőséget. A jelenlegi jogszabályi környezet – többek között a gázkészlet-felhalmozási törvény, a villamosenergia-árak befagyasztásáról szóló törvény és a szárazföldi szélparkokra vonatkozó szabályozás – akadályozhatja a villamosenergia- és gázpiacokba történő beruházásokat és hosszú távon kihathat a lengyel energiaágazat és az energiaintenzív iparágak versenyképességére.

(18)

Az új és módosított jogszabályok minősége, valamint a stabil és kiszámítható üzleti környezet nagy fontossággal bír a kedvező gazdasági feltételek fenntartása és a magánberuházások növekedésének előmozdítása szempontjából. Az instabil szabályozási keret és a vállalkozások bővülésének egyéb akadályai negatívan hatnak a befektetési tevékenységre és a termelékenységre. Az érdekelt felekkel való hatékony párbeszéd kialakítása segítene a jogszabályok minőségének javításában, és – a szükséges módosítások számának korlátozásával – pozitívan járulna hozzá az üzleti környezet stabilitásához. Ezért a szociális partnerekkel folytatott konzultációk és a nyilvános konzultációk szerepének megerősítése – a konzultációk számára elegendő idő biztosítása, a folyamat során az érdekeltektől gyűjtött vélemények figyelembevételének javítása és a konzultációk alól mentesített törvények számának minimalizálása révén – jelentős mértékben hozzájárulna a jogszabályok gyakori módosításából eredő adminisztratív terhek minimalizálásához, a beruházások növeléséhez és hosszú távon a fenntartható gazdasági növekedés előmozdításához. E tekintetben alapvető fontosságú a jogállamiság és az igazságszolgáltatás függetlenségének biztosítása is. Emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság 2017 decemberében indokolással ellátott javaslatot nyújtott be a Tanácsnak, amelyben javasolta annak megállapítását, hogy Lengyelországban egyértelműen fennáll a jogállamiság súlyos megsértésének kockázata. Ezek az aggályok egy, az Európai Unió Bírósága által hozott ítélet, valamint a Bíróság előtt folyamatban lévő eljárások tárgyát képezik. A jogbiztonság, valamint a szabályozói, adó- és más politikák minőségébe és kiszámíthatóságába, valamint az intézményekbe vetett bizalom fontos tényezők a beruházási környezet szempontjából.

(19)

Az uniós alapoknak a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó programozása elősegítheti az ajánlásokban megjelölt hiányosságok egy részének orvosolását, különösen a 2019. évi országjelentés D. mellékletében szereplő területeken. Ez lehetővé tenné Lengyelország számára, hogy az azonosított ágazatok tekintetében a lehető legoptimálisabban használja fel az említett alapokat, a regionális különbségeket is figyelembe véve.

(20)

Az elmúlt években erőteljesen bővült az állam szerepe a banki, a biztosítási és az energiaágazatban. Az állami tulajdon növekedése új kihívást jelent a verseny, valamint a szabályozási és irányítási keret számára. Tekintettel az érdekek esetleges összeférhetetlenségére és a szorosabb pénzügyi-állami kapcsolatokra, egyre fontosabbá válik a kormányzás minősége, valamint a szabályozók és a felügyelet függetlensége.

(21)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2019. évi konvergenciaprogramot, és véleményét (6) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi,

(1)

A Bizottság 2018. november 21-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2019. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellően figyelembe vette az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérét. Az Európai Tanács a 2019. március 21-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján 2018. november 21-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Portugáliát azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euróövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács a 2019. március 21-i ülésén jóváhagyott. A Tanács 2019. április 9-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (3) (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó 2019. évi ajánlás), amely öt ajánlást fogalmaz meg az euroövezetre vonatkozóan (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlások).

(2)

mivel Portugália pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Portugáliának gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euróövezetre vonatkozó ajánlást, melyet az alábbi 1–4. ajánlás tükröz. Mindenekelőtt a beruházásokkal kapcsolatos gazdaságpolitikának a meghatározott területekre történő összpontosítása, valamint a többletbevételeknek az államadósság csökkentésére való felhasználása elő fogja segíteni a beruházások támogatására és a költségvetési tartalékok újbóli felépítésére irányuló második euróövezeti ajánlás teljesítését. A munkaerőpiaci szegmentáció csökkentését, a készségek fejlesztését és a szociális védőháló hatékonyságának javítását célzó intézkedések hozzájárulnak majd a munkaerőpiac működésére és a szociális védelmi rendszerre irányuló harmadik euróövezeti ajánlás kezeléséhez. A szabályozásból eredő terhek csökkentését célzó intézkedések elő fogják segíteni az üzleti környezetnek és a termelékenységnek az euróövezeti egyensúly helyreállításához szükséges javítására irányuló első euróövezeti ajánlás teljesítését. A fizetésképtelenségi és behajtási eljárások hatékonyságának növelése hozzájárul majd a nemteljesítő hitelek állományának csökkentésére irányuló negyedik euróövezeti ajánlásnak való megfeleléshez.

(3)

A Portugáliára vonatkozó 2019. évi országjelentést 2019. február 27-én tették közzé. Az országjelentés értékelte a Tanács által 2018. július 13-án elfogadott országspecifikus ajánlások (4) és az előző években Portugáliának címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzéseinek megvalósítása terén Portugália által elért eredményeket. Az országjelentés emellett magában foglalta az 1176/2011/EU rendelet 5. cikke szerinti részletes vizsgálatot is, amelynek eredményeit szintén 2019. február 27-én tették közzé. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Portugáliában makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. Mindenekelőtt a jelentős nettó külső kötelezettségállomány, a magán- és az állami szektor adósságállománya és a nemteljesítő hitelek magas aránya az alacsony termelékenységnövekedés mellett sebezhetővé teszi az országot. Továbbra is vannak szakpolitikai hiányosságok, mindenekelőtt a nemteljesítő hitelek állományának csökkentésére és az üzleti környezet javítására előirányzott intézkedések végrehajtása terén. Több reformterv, többek között az államháztartás fenntarthatóságának megszilárdítását célzó fiskális-strukturális reformok elfogadását és végrehajtását nyomon kell majd követni.

(4)

Portugália 2019. április 30-án benyújtotta 2019. évi nemzeti reformprogramját és 2019. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(5)

A strukturális és beruházási alapok 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

Portugália jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához és az átmeneti adósságszabály hatálya alá tartozik. 2019. évi stabilitási programjában Portugália azzal számol, hogy 2019-ben a GDP 0,2 %-át kitevő mértékű államháztartási hiányt ér el, majd ezt követően 2020-ban a GDP 0,3 %-ának, és további javulás után 2022-ben a GDP 0,7 %-ának megfelelő többletet. Ezek a tervek csak részben veszik figyelembe a banktámogatási intézkedések 2020 utáni esetleges hiánynövelő hatását. Az újraszámított strukturális egyenleg alapján a középtávú költségvetési cél – amelyet a 2019-ben a GDP 0,25 %-át kitevő strukturális többletről 2020-tól a strukturális értelemben kiegyensúlyozott költségvetési pozícióra változtattak – a tervek szerint 2020-ra teljesül. A 2019. évi stabilitási program szerint a GDP-arányos államadósság-ráta 2019-ben várhatóan 118,6 %, 2020-ban pedig 115,2 % lesz, majd 2022-ben 103,7 %-ra csökken. A költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv 2019-re és 2020-ra megalapozott, a következő évek tekintetében viszont optimista. Ugyanakkor 2019-től kezdődően a kitűzött hiánycélok elérésének támogatásához szükséges intézkedések nincsenek kellőképpen kidolgozva.

(7)

A 2019. évi stabilitási program nem nyújt információkat a 2017. évi nagy kiterjedésű erdőtüzeket követően bevezetett, az ország területét érintő erdőtüzek megakadályozását célzó megelőző intézkedésekkel kapcsolatos rendkívüli kiadások költségvetési hatásáról. Azonban a portugál hatóságok 2019. május 9-i levelükben megfelelő bizonyítékokkal alátámasztották e költségvetési többletkiadások mértékét és jellegét. A levél kitér konkrétan arra, hogy a 2018. évi költségvetés végrehajtásában a GDP mintegy 0,04 %-ának megfelelő mértékű rendkívüli kiadások szerepelnek az ország területét érintő erdőtüzek megakadályozását célzó megelőző intézkedésekkel összefüggésben. A 2019. május 9-i levél meghatározza a veszélyhelyzet kezeléséhez kapcsolódó, egyszerinek minősülő intézkedések kiadásait, továbbá a megelőzéshez kapcsolódó kiadásokat. E kiadások integrált jellege, valamint a kiadások 2017. évi nagy kiterjedésű erdőtüzekkel való közvetlen kapcsolata miatt az erdőtüzek megelőzésére fordított kiadások egyedi kezelése a rendkívüli eseményekre vonatkozó rendelkezések alkalmazásának tekinthető. A Bizottság szerint a megelőző intézkedésekkel összefüggésben figyelembe vehető többletkiadások mértéke 2018-ban a GDP 0,04 %-ának felel meg. Az 1466/97/EK rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében és 6. cikkének (3) bekezdésében foglalt rendelkezések lehetőséget adnak e többletkiadások figyelembevételére, mivel a példátlan, nagy kiterjedésű erdőtüzek rendkívüli eseménynek minősülnek, a portugál államháztartásra gyakorolt hatásuk jelentős, és a középtávú költségvetési célhoz vezető kiigazítási pályától való átmeneti eltérés engedélyezése nem veszélyeztetné a fenntarthatóságot. Ennek megfelelően a Bizottság e többletköltségek figyelembevétele érdekében csökkentette a középtávú költségvetési cél eléréséhez 2018-ban szükséges kiigazítás mértékét.

(8)

A Tanács 2018. július 13-i ajánlása szerint Portugáliának biztosítania kell, hogy a nettó elsődleges államháztartási kiadások (6) nominális növekedési rátája 2019-ben ne haladja meg a 0,7 %-ot, ami a GDP 0,6 %-ának megfelelő éves strukturális kiigazításnak felel meg. A Bizottság 2019. tavaszi előrejelzése alapján fennáll a kockázata annak, hogy 2019-ben jelentős mértékű lesz az eltérés az ajánlott kiigazítástól.

(9)

A rendkívüli eseményekhez kapcsolódó, átmeneti eltérést megalapozó engedményt is figyelembe véve 2020-ban Portugália várhatóan teljesíteni fogja a középtávú költségvetési célját. A Bizottság 2019. tavaszi előrejelzése alapján ez összhangban van a nettó elsődleges államháztartási kiadások legfeljebb 1,5 %-os nominális növekedésével, ami GDP-arányosan 0,5 %-os éves strukturális kiigazításnak felel meg. Változatlan szakpolitikát feltételezve a Bizottság 2019. évi tavaszi előrejelzése alapján fennáll a kockázata annak, hogy 2020-ban Portugália jelentősen eltér ettől a követelménytől. Ugyanakkor az előrejelzés szerint Portugália 2019-ben – a 0,25 %-os engedélyezett éves eltérés eredményeként – megfelel az átmeneti adósságszabálynak, de 2020-ban várhatóan nem fog megfelelni az adósságszabálynak. A Tanács összességében úgy véli, hogy 2019-től kezdődően meg kell hozni a szükséges intézkedéseket a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek való megfelelés biztosítása érdekében. Fontos lenne a többletbevételeket az államadósság-ráta további csökkentésére felhasználni.

(10)

Portugália költségvetési fenntarthatóságának megerősítése a folyamatos, növekedésbarát költségvetési konszolidáció függvénye, ugyanakkor a beruházások támogatása révén lenne még lehetőség az államháztartás minőségének javítására és a kiadások növekedésbarátabbá tételére (lásd alább). Az állami beruházások – annak ellenére, hogy 2018-ban növekedtek – uniós összehasonlításban nagyon alacsony szinten állnak, és következetesen elmaradnak a kormány által kitűzött célszámoktól. A kötelezettségvállalások ellenőrzésére vonatkozó törvény végrehajtása, a költségvetési kerettörvény szigorú és időben történő végrehajtása, valamint a racionalizálási erőfeszítések folytatása továbbra is kulcsfontosságú a kiadások ellenőrzésének megerősítése és a kiadások hatékonyabbá tétele szempontjából. Az egyes ágazatokban nemrégiben végrehajtott, alulról felfele irányuló egyszeri kiadás-felülvizsgálatok összességében korlátozott hatékonyságnöveléshez vezettek. A nagyobb hatékonyságnövekedés elérése érdekében a kiadás-felülvizsgálatokat ehelyett a portugál költségvetési keret rendszeres részévé kellene tenni. Emellett továbbra is szükség van hatékonyságot növelő mélyebb reformokra és az összkiadások visszafogására irányuló, egyértelmű hierarchikus megközelítésre. Ennek elsősorban egy olyan, közigazgatási reformra vonatkozó stratégiára kell épülnie, amelynek célja a közalkalmazotti létszámoknak a hatékony szolgáltatásnyújtás szükségességével való jobb összeegyeztetése, és amely magában foglalja a személyzet átcsoportosítását és átképzését, valamint előmozdítja az egyéni teljesítményt és a közszolgálat vonzóvá tételét a magasan képzett munkavállalók számára.

(11)

Portugália államháztartására folyamatos nyomást gyakorolnak a kedvezőtlen demográfiai tendenciák – főként a népességelöregedés –, ami negatív következményekkel jár különösen a nyugdíj- és az egészségügyi rendszer fenntarthatósága szempontjából. Míg a korábbi reformok javították a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságát, a folyamatban lévő különleges nyugdíjemelések és a korhatár előtti nyugdíjba vonulásra vonatkozó reformok a nyugdíjkiadások további diszkrecionális növekedését eredményezték az elöregedés által vezérelt növekedési tendencián felül. A megfelelő kompenzációs intézkedések hiánya kedvezőtlen hatással lehet a nyugdíjrendszer általános fenntarthatóságára. Az egészségügyi ágazatban 2018-ban folytatódott a költséghatékonyság előmozdítása, többek között a központosított beszerzés fokozottabb igénybevétele, valamint a generikus és biohasonló gyógyszerek nagyobb mértékű felhasználása révén. Ugyanakkor a nem megfelelő költségvetés-tervezés és -végrehajtás, valamint a számviteli ellenőrzési és irányítási gyakorlatok hiányosságai tartósan magas kórházi hátralékokat eredményeznek. A kórházi hátralékok 2018-as átmeneti csökkenése alapvetően a jelentős rendkívüli elszámolási intézkedések miatt következett be. Egy 2019-re vonatkozó új program a kórházi hátralékok strukturális kezelését tervezi oly módon, hogy új irányítási modellt vezet be az állami kórházak számára, és jelentősen növeli éves költségvetésüket. Az, hogy ez a program rövid távon le tudja-e lassítani a kórházi hátralékok felhalmozódását, és ezáltal eléri-e összállományuk strukturális csökkenését, alapvetően a program időben történő és eredményes végrehajtásától függ.

(12)

Az állami tulajdonú vállalatok nettó eredményének növelése és adósságuk csökkentése elősegítené a portugál államháztartás fenntarthatóbbá tételét. A hatóságok tervei szerint az állami tulajdonú vállalatok nettó eredménye összességében egyensúly közeli szintet ér el 2019-ben, ami késedelmet jelent a már 2018-ban hasonló eredményt ígérő korábbi bejelentésekhez képest. Emellett késés tapasztalható az eredeti tevékenységi tervek betartásának biztosítását célzó intézkedések, illetve az időszerűbb, átláthatóbb és átfogóbb nyomon követésre irányuló törekvések, csakúgy, mint a szükséges korrekciós intézkedések meghozatala terén is. Konkrétan nem biztosítottak megfelelő szintű előzetes átláthatóságot az állami tulajdonú vállalatok feltőkésítés és hitel útján történő finanszírozása tekintetében.

(13)

Annak ellenére, hogy folyamatban van néhány, a munkaerőpiaci szegmentáció csökkentését célzó intézkedés végrehajtása – például a munkaügyi felügyelőség megerősítése és a közszolgálatban bizonytalan foglalkoztatásban lévő munkavállalókra vonatkozó integrációs program elindítása – az ideiglenes munkavállalók aránya Portugáliában még mindig meghaladja az uniós átlagot. A kormány, a munkáltatók és a munkavállalók képviselői által elfogadott, a munkaerőpiaci szegmentáció és a bizonytalan foglalkoztatás további csökkentését, valamint a kollektív tárgyalások előmozdítását célzó konkrétabb intézkedéseket a parlamentnek még el kell fogadnia és konkrét jogszabályba kell foglalnia.

(14)

A munkaerőpiaci feltételek javulásának köszönhetően kevesebb embert fenyeget a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázata. E javulás ellenére a jövedelmi egyenlőtlenség továbbra is magas, és a szociális transzfereknek a szegénység csökkentésére gyakorolt hatása korlátozott. Bár a jövedelmi egyenlőtlenség csökkenőben van Portugáliában, továbbra is jelentősen meghaladja az uniós átlagot. A nemzeti szegénységi küszöb mindössze 40 %-át kitevő jövedelmet biztosító minimálbérrendszer megfelelősége az utolsók között van az EU-ban. Felülvizsgálat hiányában a szociális transzferek alacsony eredményességét komoly próbatétel elé állíthatja egy jövőbeni gazdasági lassulás, amelynek során a kiszolgáltatott helyzetben lévők kiemelten érintettek lennének.

(15)

A munkavállalók alacsony képesítési szintje gátat szab a beruházások és a termelékenység növekedésének. A 25–64 év közötti lakosság mintegy 50 %-a alacsony iskolázottságú, ami jóval meghaladja a 2018-ban 22 %-os uniós átlagot. A képzett munkaerő szűkös rendelkezésre állása a vállalkozások beszámolói szerint komolyan akadályozza a beruházásokat. A felnőttképzés keretében lenne még lehetőség az alacsony képzettségű (az oktatásban az uniós átlag alatt részt vevő) munkavállalók további bevonására, valamint arra, hogy a célzott állami ösztönzőket a munkavállalóik képzése érdekében kiterjesszék a kis- és középvállalkozásokra. A digitális készségek különösen nagy kihívást jelentenek: a portugál lakosság 50 %-a nem rendelkezik alapvető digitális készségekkel, szemben a 43 %-os uniós átlaggal. Az oktatásba és képzésbe, többek között az infrastruktúrába történő beruházás kulcsfontosságú a foglalkoztathatóság és a társadalmi mobilitás javításához.

(16)

A felsőfokú végzettséggel rendelkezők számának növelésére irányuló erőfeszítések részeként folyamatban vannak a felsőoktatásban való részvétel növelésére irányuló intézkedések, így például az ösztöndíjak jelentős megemelése. Portugáliában a 30–34 éves korosztály 33,5 %-a rendelkezik felsőfokú végzettséggel, ami még mindig elmarad a 40,7 %-os uniós átlagtól. Ennek az arányszámnak a tartósan alacsony volta – különösen az információs és kommunikációs technológiák, a természettudományok, a matematika és statisztika területén végzett hallgatók esetében – negatív következményekkel járhat Portugália termelékenységnövekedésére és innovációs kapacitására. Bár a kormány a probléma megoldására törekszik azáltal, hogy növeli a hallgatói helyek számát ezeken a területeken, és felülvizsgálja a felsőoktatási rendszert, további erőfeszítésekre van szükség.

(17)

A nemteljesítő hitelek aránya a pénzügyi rendszerben továbbra is viszonylag magas: 9,4 %-os. Mindazonáltal a legtöbb bank jelentős előrelépést tett a nemteljesítő hitelek állományának csökkentésére irányuló célkitűzések teljesítése terén, és a nemteljesítő hitelek állománya a 2016. júniusi tetőzés és 2018. december között 50 %-kal csökkent. Az értékcsökkenést elszenvedett eszközök másodlagos piaca megélénkült, miközben a bankok is felgyorsították a leírásokat és a nemteljesítő hitelek kezelését. A nemteljesítő hitelek megoszlása továbbra is a nemteljesítő vállalati hitelek tartósan magas arányát (65 %) mutatja. Az elmúlt néhány évben a hatóságok számos jogi és intézményi reformot hajtottak végre a fizetésképtelenségre és az adósság-végrehajtásra vonatkozóan. A fizetésképtelenségi eljárás átlagos időtartama azonban továbbra is tartósan hosszú, ahogy a folyamatban lévő bírósági ügyek száma is magas. A jogi és igazságszolgáltatási keretek erősen befolyásolják a behajtási eljárást és a biztosíték eredményes birtokbavételére vonatkozó kilátásokat. A behajtási eljárás hosszú átlagos időtartama nyomást gyakorol a piac által a nemteljesítő eszközök esetében alkalmazott árakra.

(18)

Az adminisztratív egyszerűsítést célzó reformok nagyrészt az eljárások dematerializálásának és az egyszeri adatszolgáltatás elvének általános végrehajtására korlátozódnak. A közigazgatás korszerűsítése terén elért eredményeket annak jelentősebb egyszerűsítésével kellene kiegészíteni. Prioritásként kell kezelni mindenekelőtt a benyújtandó dokumentumok számának csökkentését, és az engedélyezési rendszereket vagy fel kell váltani az alkalmazandó feltételeknek való megfelelést igazoló egyszerű nyilatkozatokkal, vagy az engedélyezést – az érzékenyebb ágazatok esetében – egyszerűsíteni kell a határozathozatali idő lerövidítése és a hallgatólagos beleegyezés elfogadása révén. Egyes meghatározott ágazatokban még mindig nem történt meg az eljárások egyszerűsítése. Továbbra is túlzó adminisztratív terhekkel kell számolni, főként az építőiparban. Ezen túlmenően a közbeszerzés tervezésében és nyomon követésében jelentkező hiányosságok akadályozzák a versenyt. Strukturált és számszerűsített tervezés bevezetésével, valamint a szerződések végrehajtási szakaszának szorosabb felügyeletével javítani lehetne a közbeszerzés teljesítményét. Annak ellenére, hogy 2017-ben és 2018-ban jelentősen csökkent a közvetlen odaítélések száma, még mindig gyakori ennek a lehetőségnek az igénybevétele.

(19)

Portugália a pénzügyi támogatási program keretében erőfeszítéseket tett az erősen szabályozott szakmák szabályozásból eredő terheinek csökkentésére, nevezetesen a 2013. évi kerettörvény bevezetésével. Néhány esetben azonban ezt az előrelépést leállította, sőt visszafordította azáltal, hogy az egyes szakmákat illetően szabályzatokat fogadott el, és tilalmat vezetett be a vállalatcsoportokra vonatkozóan. Továbbra is fennállnak az üzleti szolgáltatásokra és a szellemi szabadfoglalkozásokra vonatkozó szabályozási és adminisztratív korlátozások, ami aggályokat vet fel a versennyel, az árszintekkel, az innovációval és a szolgáltatások minőségével kapcsolatban. Mindeddig nem jelentettek be reformterveket sem a szellemi szabadfoglalkozások szabályozására irányuló bizottsági ajánlásokra, sem a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) által (a portugál versenyjogi hatóságokkal együttműködésben) készített, Portugália önszabályozó szakmáira vonatkozó, 2018. évi versenyhatás-értékelési felülvizsgálatra válaszul.

(20)

A vállalkozások finanszírozáshoz való hozzáférésének feltételei javultak az elmúlt néhány évben, és a finanszírozáshoz való hozzáférést a beruházások fő akadályaként megjelölő cégek aránya jelenleg megfelel az uniós átlagnak. A portugál hatóságok több kezdeményezést indítottak és megerősítettek ezen a területen, így a Capitalizar programot, és más olyan programokat, amelyek konkrét vállalkozástípusokra vagy ágazatokra irányulnak. Ennek ellenére a portugál vállalkozások jellemzően erőteljesen a saját forrásaikra hagyatkoznak a beruházások finanszírozásához, és nem kerül elegendő bankhitel nagyobb termelékenységű cégekhez. A befektetett tőke egy munkavállalóra jutó alacsony szintje komolyan hátráltatja a portugál gazdaság termelési szerkezetének korszerűsítését. Ebben az összefüggésben fontos, hogy növekedjenek a termelőberuházások, és fokozatosan átirányuljanak a növekedési potenciállal rendelkező cégekhez és a magas termelékenységi profilú ágazatokba. Bár az egyéb finanszírozási források – például a kockázati tőke és a saját tőke – bővültek az elmúlt néhány évben, továbbra is jelentősen elmaradnak az uniós átlagtól.

(21)

Az igazságszolgáltatási rendszer egyre hatékonyabb, de a hosszadalmas eljárások és a jelentős ügyhátralék még mindig súlyos kihívásokat támaszt, különösen a közigazgatási és az adóügyi bíróságok esetében. Miközben folytatódnak a korrupció felszámolására irányuló erőfeszítések, a korrupció megelőzése az összehangolt stratégia hiánya és a szétaprózott felelősségi körök miatt továbbra is problémát jelent.

(22)

A kutatás-fejlesztés (K+F) területén eszközölt beruházások nemrégiben ismét növekedésnek indultak, de továbbra sem elegendőek a portugál nemzeti kutatási és innovációs rendszer korszerűsítéséhez. Több évnyi hanyatlást követően a kutatásra-fejlesztésre fordított kiadások GDP-hez viszonyított aránya nemrégiben nőtt, és 2017-ben a vállalkozások K+F-intenzitása kis mértékben meghaladta az állami kutatási és fejlesztési intenzitást. Kevés előrelépés történt annak érdekében, hogy Portugália gazdasági szerkezetét a csúcstechnológiai gyártás és a tudásintenzív szolgáltatások területén keletkező magasabb hozzáadott értékből való nagyobb részesedéshez szükséges módon korszerűsítsék. Az immateriális javakba – beleértve a kutatás-fejlesztést, csakúgy, mint a vállalkozások növekedését, innovációs kapacitásuk növelését és az exportpiacokra történő belépésüket lehetővé tevő vezetői készségeket, pénzügyi jártasságot és digitális készségeket is – történő beruházás előmozdítása jelentős potenciált kínál Portugália számára a beruházások és a termelékenységnövekedés fellendítésére.

(23)

A nem megfelelő tengeri és vasúti összeköttetések megnehezítik az exportorientált vállalkozások számára az egységes piacban rejlő lehetőségek teljeskörű kiaknázását. Földrajzi helyzetéből adódóan Portugália természetes tengeri belépési pont, különösen a transzatlanti útvonalakon. A sinesi (Terminal Vasco da Gama), a Leixões-i és a barreirói új konténerterminálokra irányuló aktuális beruházások és a többi főbb portugál kikötőben (Viana do Castelo, Leixoes, Aveiro, Figueira da Foz, Setubal) folyamatban lévő beruházási projektek véglegesítése növelné e kikötők konténerkezelési kapacitását. A vasút változatlanul nagymértékben kihasználatlan a Spanyolországgal való összeköttetésekben (a kelet-nyugati és az észak-déli folyosón egyaránt). Egy, az Ibériai-félszigetre vonatkozó átfogó terv kidolgozása, amely a spanyol hálózatfejlesztés előnyeinek kiaknázásához magában foglalja a köztes szakaszok, terminálok és összeköttetések azonosítását, valamint a Nemzetközi Vasútegylet szerinti nyomtávolság kialakítása elősegítené Portugália nemzetközi vasúti teljesítményének növelését.

(24)

Az erőforrás-hatékonysággal és az éghajlatváltozás mérséklésével és az ahhoz való alkalmazkodással kapcsolatos beruházások hozzájárulnának a hosszú távú fenntartható növekedés megvalósításához. Az éghajlatváltozás káros hatásaira – például az árvizekre és az erdőtüzekre – való felkészülés továbbra is kihívást jelent Portugália számára. A 2020-ra kitűzött energiahatékonysági cél teljesítése továbbra is nehézségekbe ütközik, és a 2017-re vonatkozó legfrissebb adatok azt mutatják, hogy az energiafogyasztás egyre nő. Az épületek energiahatékonyságának javítása és a vállalkozások energiafogyasztásának csökkentése terén változatlanul óriási lehetőségek vannak. A határokon átnyúló jobb energetikai összeköttetés fokozottabb versenyt tenne lehetővé, és előmozdítaná a megújuló energia elterjedését.

(25)

A 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó uniós alapok programozása hozzájárulhat az ajánlásokban azonosított egyes hiányosságok kezeléséhez, különösen az országjelentés D. mellékletében ismertetett területeken. Ez lehetővé tenné Portugália számára, hogy az azonosított ágazatok tekintetében a lehető legoptimálisabban használja fel az említett alapokat, a regionális különbségeket és a legkülső régiók sajátos helyzetét is figyelembe véve. E beruházások sikerének egyik fontos tényezője az ezen alapok kezelését biztosító nemzeti igazgatási kapacitás megerősítése.

(26)

A 2019. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte a portugál gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2019. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2019. évi stabilitási programot és a 2019. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Portugáliának címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak azoknak Portugália fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(27)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2019. évi stabilitási programot, és véleményét (7) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(28)

A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2019. évi nemzeti reformprogramot és a 2019. évi stabilitási programot. A Tanácsnak az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 1–4. ajánlás tükrözi. Ezek az ajánlások hozzájárulnak az euróövezetre vonatkozó 2019. évi ajánlás, különösen az első, a második és a negyedik euróövezeti ajánlás végrehajtásához is. Az alábbi 1. ajánlásban említett költségvetési politikák hozzájárulnak többek között a magas államadóssághoz kapcsolódó egyensúlytalanságok kezeléséhez,

(1)

A Bizottság 2018. november 21-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2019. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellően figyelembe vette az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérét. Az Európai Tanács a 2019. március 21-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján 2018. november 21-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Romániát azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(2)

A Romániára vonatkozó 2019. évi országjelentést 2019. február 27-én tették közzé. Az országjelentésben a Bizottság értékelte a Tanács által 2018. július 13-án elfogadott országspecifikus ajánlások (3) és az előző években Romániának címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzéseinek megvalósítása terén Románia által elért eredményeket. Az országjelentés emellett magában foglalta az 1176/2011/EU rendelet 5. cikke szerinti részletes vizsgálatot is, amelynek eredményeit szintén 2019. február 27-én tették közzé. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Romániában makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. Konkrétan a romló költségalapú versenyképességhez és a folyó fizetési mérleg egyre nagyobb hiányához kapcsolódóan talált gyenge pontokat egy olyan gazdaságban, amelyet az expanzív fiskális politika és a kiszámíthatatlan üzleti környezet jellemez. Bizonyos közelmúltbeli jogalkotási kezdeményezések kockázatot jelentenek a pénzügyi szektor működésére nézve, és kedvezőtlenül hathatnak a magánberuházásokra.

(3)

Románia 2019. május 8-án benyújtotta 2019. évi konvergenciaprogramját, május 9-én pedig 2019. évi nemzeti reformprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(4)

Az európai strukturális és beruházási alapoknak (esb-alapok) a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 23. cikke szerint amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(5)

Románia jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik. 2019. évi konvergenciaprogramja szerint a kormány 2019-re a GDP 2,8 %-ának megfelelő államháztartási hiánnyal, majd azt követően fokozatosan, 2022-re a GDP 2,0 %-ig csökkenő hiánnyal számol. Az újraszámított strukturális egyenleg (5) alapján a – a GDP 1 %-ának megfelelő strukturális hiányként meghatározott – középtávú költségvetési célt a programidőszak alatt nem tervezik elérni. A konvergenciaprogram szerint a GDP-arányos államadósság 2022-ig várhatóan 40 % alatt marad. A költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv optimista. Ugyanakkor a tervezett hiánycélok elérésének támogatásához szükséges intézkedések nincsenek kellőképpen kidolgozva.

(6)

A Tanács 2018. június 22-én a Szerződés 121. cikkének (4) bekezdésével összhangban megállapította, hogy Romániában 2017-ben a középtávú költségvetési célhoz vezető kiigazítási pályától való jelentős, megfigyelhető eltérés következett be. Tekintettel a megállapított jelentős eltérésre, a Tanács 2018. június 22-én ajánlást (6) adott ki, amelyben arra irányuló ajánlást fogalmazott meg Románia felé, hogy tegye meg az annak biztosításához szükséges intézkedéseket, hogy a nettó elsődleges államháztartási kiadások (7) nominális növekedése 2018-ban ne haladja meg a 3,3 %-ot, 2019-ben pedig az 5,1 %-ot, ami mindegyik évben a GDP 0,8 %-át kitevő éves strukturális kiigazításnak felel meg. A Tanács 2018. december 4-én elfogadta az (EU) 2018/2020 határozatot (8), amelyben megállapította, hogy Románia a neki címzett 2018. június 22-i ajánlás nyomán nem tett eredményes intézkedéseket, és a Tanács felülvizsgált ajánlást (9) adott ki. A 2018. december 4-i ajánlásban a Tanács felkérte Romániát, hogy tegye meg az annak biztosításához szükséges intézkedéseket, hogy a nettó elsődleges államháztartási kiadások nominális növekedése 2019-ben ne haladja meg a 4,5 %-ot, ami a GDP 1,0 %-át kitevő éves strukturális kiigazításnak felel meg. A Tanács 2019. június 14-én elfogadta az (EU) 2019/1002 határozatot (10), amelyben megállapította, hogy Románia a 2018. december 4-i tanácsi ajánlás nyomán nem tett eredményes intézkedéseket. Ezen túlmenően a 2018. évi eredményadatokból megállapítást nyert, hogy Románia 2018-ban jelentős mértékben eltért az ajánlott kiigazítástól. A Szerződés 121. cikkének (4) bekezdésével és az 1466/97/EK rendelet 10. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság 2019. június 5-én figyelmeztetést adott ki Románia számára, mely szerint 2018-ban jelentős eltérés volt megfigyelhető a középtávú költségvetési célhoz vezető kiigazítási pályától. A Tanács a 2019. június 14-én elfogadott következő ajánlásában (11) megerősítette, hogy Romániának meg kell tennie az annak biztosításához szükséges intézkedéseket, hogy a nettó elsődleges államháztartási kiadások nominális növekedése 2019-ben ne haladja meg a 4,5 %-ot, ami a GDP 1,0 %-át kitevő éves strukturális kiigazításnak felel meg. A Bizottság 2019. évi tavaszi előrejelzése alapján fennáll a kockázata annak, hogy 2019-ben Románia eltér ettől az ajánlástól.

(7)

A 2019. június 14-i ajánlásában a Tanács azt ajánlotta Romániának, hogy hajtsa végre az annak biztosításához szükséges intézkedéseket, hogy a nettó elsődleges államháztartási kiadások nominális növekedése 2020-ban ne haladja meg az 5,1 %-ot, ami a GDP 0,75 %-át kitevő éves strukturális kiigazításnak felel meg. A Bizottság változatlan szakpolitikát feltételező, 2019. évi tavaszi előrejelzése alapján fennáll a kockázata annak, hogy 2020-ban Románia eltér ettől a követelménytől. Emellett a Bizottság 2019. tavaszi előrejelzése szerint az államháztartási hiány 2019-ben és 2020-ban meghaladja a Szerződés szerint a GDP 3 %-ában meghatározott referenciaértéket. Összességében a Tanács véleménye az, hogy az erősen romló költségvetési kilátások tükrében 2019-től jelentős további intézkedésekre lesz szükség a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek való megfelelés érdekében, összhangban a 2019. június 14-i tanácsi ajánlással, a középtávú költségvetési célhoz vezető kiigazítási pályától való jelentős, megfigyelhető eltérés korrekciója céljából.

(8)

Románia költségvetésének tervezése során rendszeresen figyelmen kívül hagyják a nemzeti költségvetési keret rendelkezéseit. A strukturális hiányra vonatkozó nemzeti szabály a GDP 1 %-át meg nem haladó strukturális hiányként meghatározott középtávú költségvetési célnak való megfelelést vagy ahhoz való közelítést ír elő. Románia 2016-ban eltávolodott a középtávú költségvetési céltól és azóta is távolodó pályán van, megsértve saját nemzeti deficitszabályát. A 2018. évi költségvetés 2018 őszén elfogadott két módosításával ismét eltértek több olyan kiegészítő szabálytól, amelyek a folyamatban lévő pénzügyi év során tiltják a költségvetési hiány és a kiadások felső határának növelését. A kormány által 2019 februárjában elfogadott és a parlament által márciusban jóváhagyott 2019. évi költségvetés ismét több költségvetési szabálytól eltért, többek között a strukturális hiányra vonatkozó szabálytól is. Továbbá, a korábbi évekhez hasonlóan a hatóságok a jogszabályban rögzített augusztusi határidőig nem küldték el a parlamentnek a középtávú költségvetési stratégia frissítését, így az nem töltheti be megfelelően az iránymutató szerepét. A korábbi évekhez hasonlóan a hatóságok nem tettek eleget azon követelménynek sem, hogy nyilatkozatot írjanak alá arról, hogy a 2019. évi költségvetés és a költségvetési stratégia tiszteletben tartja a költségvetési felelősségre vonatkozó szabályokat és elveket.

(9)

Az adózási fegyelem továbbra is gyenge. A hozzáadottérték-adó tekintetében az elméletileg várható és a ténylegesen beszedett bevételek közötti különbség változatlanul nagyon nagy. A kiterjedt informális gazdaság további kihívást jelent az adózási fegyelem szempontjából, és a be nem jelentett munkavégzés magas aránya miatt jelentős bevételek esnek ki az állami költségvetésből. Továbbá a készpénzfizetés elterjedtsége elősegíti az adókijátszást. Az elmúlt évben Románia korlátozott haladást ért el az adózási fegyelem és az adóbehajtás javítására irányuló, ismételt országspecifikus ajánlásnak való megfelelés terén. Az adóhatóság informatikai rendszeréhez kapcsolódó elektronikus pénztárgépek bevezetése meglehetősen lassan halad. Az adóhatóság lépéseket tesz az adófizetők ellenőrzését szolgáló kockázatértékelési rendszer felállítása érdekében.

(10)

A pénzügyi szektor megszilárdítására irányuló több éves folyamatos erőfeszítések után 2018-ban egy sor kormányzati és parlamenti jogalkotási kezdeményezés miatt ismét nyomás alá került a pénzügyi stabilitás. A bankok eszközeire kivetett, a kormány által 2018 decemberének végén sürgősségi rendelettel, hatásvizsgálat és az érdekelt felekkel folytatott konzultáció nélkül elfogadott adó számos komoly aggályt vetett fel a bankok prudenciális helyzetére, a monetáris politika végrehajtására, és végső soron a beruházásokra és a gazdasági növekedésre gyakorolt negatív hatásával kapcsolatban. Elfogadásának módja és rendelkezési jelentős negatív hatást gyakoroltak az árfolyamra, az államháztartás piacokról történő hitelfinanszírozásának lehetőségeire, és végső soron az érdekelt felek működési kockázatokról kialakított benyomásaira. Jóllehet az adó egyes ellentmondásos szempontjait 2019 márciusában módosították, a változtatásokat ismét sürgősségi kormányrendelettel és hatásvizsgálat nélkül fogadták el. A bankok eszközállományára kivetett adó legproblémásabb elemeit megszüntették. Ugyanakkor az új megfogalmazás alapján az adó torzíthatja a hitelezési ösztönzőket, ami a gazdaságnak nyújtott hitelek helytelen allokációjához vezethet. Meg kell vizsgálni a módosítások monetáris politikai transzmissziót érintő lehetséges következményeit. A parlament által 2018 végén elfogadott számos jogalkotási kezdeményezés – melyeket ugyan az alkotmánybíróság 2019 márciusában alkotmányellenesnek nyilvánított – további terhet rótt a bankszektorra, és megerősítette a kiszámíthatatlan jogi keretről kialakult általános véleményt. A múltbeli tapasztalatok azt mutatják, hogy ilyen kezdeményezéseket a törvényhozás ismét előterjeszthet.

(11)

A parlament által 2018 decemberében elfogadott új nyugdíjtörvény valószínűleg kockázatot jelent az államháztartás fenntarthatósága szempontjából. A nyugdíjak indexálásához használt fő paraméter, a nyugdíjpont 2019 szeptemberében 15 %-kal, 2020 szeptemberében pedig 40 %-kal fog nőni. A nyugdíjtörvény több, a nyugellátások kiszámításához használt paramétert megváltoztatna. Különösen a nyugdíjpontérték emelkedik, mivel a továbbiakban a meglévő nyugdíjak indexálási tényezője nem az árakhoz igazodna, hanem tartósan a bérekből és az árakból állna össze. Ezen túlmenően lerövidül az egyén nyugdíj-megállapításánál figyelembe vett járulékfizetési időszak, ami nagyobb nyugdíjkiadást eredményez az új nyugdíjaknál. Ugyanakkor az új nyugdíjakra vonatkozó korrekciós index eltörlése (amely eddig az első nyugdíjat részben a bérekhez kapcsolta) mérsékli a nyugdíjkiadások általános, a többi paraméter által okozott növekedését. Néhány, a nyugdíjak megfelelőségét érintő strukturális probléma továbbra is megoldatlan. A tényleges átlagos nyugdíjkorhatár közel van az uniós átlaghoz, de nem egyenlő a nők és a férfiak között. A nők esetében rövidebb járulékfizetési időszakkal párosítva mindez jelentős egyenlőtlenséget eredményez a nemek között a nyugdíjak terén.

(12)

A nyugdíjrendszer 2008-ban bevezetett reformjából fokozatosan kihátráltak. A második pillérhez tartozó nyugdíjalapokba történő járulékfizetések ütemezett – terv szerint 2016-ra a bruttó bérek 6 %-ig történő – növelésének ismételt halasztásai után a járulékfizetés mértékét 2018-tól a bruttó bérek 3,75 %-ára csökkentették. A második pillérhez tartozó nyugdíjalapokat tovább gyengítette a kormány által 2018 végén sürgősségi rendelettel elfogadott intézkedéscsomag. Az ezen alapokba történő járulékfizetést öt évnyi minimális járulékfizetési időszak leteltével opcionálissá tették. A második pillérhez tartozó nyugdíjalap-kezelő társaságokra vonatkozó minimális tőkekövetelményeket jelentősen megemelték, ami kiváltotta azt a kockázatot, hogy alapkezelő társaságok hagyják el a román piacot. A bruttó járulékok után szedett igazgatási díjakat ugyancsak jelentősen csökkentették, ami potenciálisan kihat az alapkezelő társaságok pénzügyi eredményeire, és növeli a piacról való távozásuk valószínűségét. Ez negatív hatással lehet a helyi tőkepiac fejlődésére és az intézményi befektetők csoportjaira, valamint megfoszthatja a gazdaságot a hosszú távú befektetések egyik nagyon is szükséges forrásától. Emellett a második pillér gyengítése vagy leépítése kevésbé diverzifikált nyugdíjjövedelmet eredményez, ami által a nyugdíjak fokozottabb politikai és demográfiai kockázatoknak lesznek kitéve. 2019 márciusában a kormány sürgősségi rendelettel fenntartotta az alapkezelő társaságokra vonatkozó új minimális tőkekövetelményeket, de 2019 decemberéig elhalasztotta a pótlólagos tőkebefizetés határidejét. 2019 májusában a kormány jelentősen csökkentette a nyugdíjalap-kezelő társaságokra vonatkozó minimális tőkekövetelményeket, ami részben ellensúlyozta a 2018. decemberben előírt emelést. A 2018 decemberében elfogadott, a második pillérbe tartozó alapok életképességét veszélyeztető sürgősségi rendelet más rendelkezései nem változnak.