—

a Törvényszék elnökének feladatait M. Jaeger elnök látja el;

—

a Törvényszék elnökhelyettesének feladatait M. van der Woude elnökhelyettes látja el;

—

az öt bíróból és három bíróból álló tanácsok elnökének feladatait I. Pelikánová, M. Prek, S. Frimodt Nielsen, H. Kanninen, D. Gratsias, G. Berardis, V. Tomljenović, A. M. Collins és S. Gervasoni tanácselnökök látják el;

—

a legutóbb a 2019. március 20-i határozattal (HL 2019. C 139., 2. o.) módosított, a bírák tanácsokba történő beosztásáról szóló határozat, a nagytanács összetételéről és az akadályoztatott bíró kijelölésének módjáról szóló 2016. július 13-i határozatok (HL 2016. C 296., 2. o.) és a tanácsok közötti ügyelosztás rendjéről szóló 2016. május 11-i határozat (HL 2016. C 296., 2. o.) továbbra is alkalmazandók.

—

A Bíróság helyezze hatályon kívül a Törvényszék által a T-832/17. sz. ügyben 2019. január 10-én hozott ítéletet;

—

adjon helyt a 2017. december 22-i keresetlevélben első fokon előterjesztett 1. és 3. kereseti kérelemnek;

—

az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalát (EUIPO) kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

Az első jogalap azon alapul, hogy az „achtung!” (szó- és ábrás) védjegybejelentés megkülönböztető képességének értékelése során a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot az európai uniós védjegyrendelet (1) 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjára tekintettel. A Törvényszék a megtámadott ítéletben jogi szempontból tévesen állapította meg, hogy a megjelölés egyáltalán nem rendelkezik megkülönböztető képességgel, ha az — az egyik lehetséges jelentése alapján — promóciós üzenetként is érzékelhető. Ráadásul a Törvényszék a megkülönböztető képességet nem az „achtung!” bejelentett megjelölés, hanem az „Achtung” kifejezés alapján értékelte. A megkülönböztető képesség értékelése során a Törvényszék ezenkívül téves ténybeli alapból indult ki, és a jogvita szempontjából lényeges kérdésekben nem rendelt el bizonyítást.

A második jogalap szintén azon alapul, hogy a Törvényszék a megkülönböztető képességnek, az európai uniós védjegyrendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjára tekintettel elvégzett értékelése során tévesen alkalmazta a jogot. A Törvényszék a megtámadott ítéletben jogi szempontból tévesen abból indult ki, hogy az áruk és szolgáltatások azon tulajdonsága, hogy azok „promóciós üzenetek tárgyai” lehetnek olyan közös jellemzőnek minősül, amely alkalmas arra, hogy a megkülönböztető képesség hiányának megállapítását összességében, a védjegybejelentésben foglalt valamennyi áru és szolgáltatás tekintetében alátámassza.

A harmadik jogalap az egyenlő bánásmód és a megfelelő ügyintézés elvének megsértésén alapul. A Törvényszék jogellenesen mulasztotta el annak vizsgálatát, hogy a fellebbezési tanács megfelelően figyelembe vette-e a fellebbező korábbi releváns lajstromozásait, és a határozathozatala során megvizsgálta-e, hogy ugyanilyen értelmű határozatot hozzon-e vagy sem. Az EUIPO korábbi, azonos lajstromozásainak teljes figyelmen kívül hagyása téves jogalkalmazásnak minősül.

1)

Ha valamely nemzeti jogszabály — mint a TAS/2865/2003. sz. rendelet 2. cikke (2) bekezdésének a) pontja — megköveteli a társadalombiztosítási jogviszony megszűnését az önkéntes vagy szabadon választható folytatólagos biztosításhoz való hozzáférés érdekében, a jogviszony említett megszűnésének a spanyol társadalombiztosítási rendszerben kell-e bekövetkeznie, vagy ellenkezőleg, a tényállásokkal kapcsolatos egyenlő bánásmódnak a 883/2004 rendelet (1) 5. cikkének b) pontjában rögzített elvével összhangban az illetékes spanyol szerv köteles úgy tekinteni a jogviszonynak valamely más tagállam hasonló társadalombiztosítási rendszerében bekövetkezett megszűnését, mintha az Spanyolországban következett volna be?

2)

Ha valamely nemzeti jogszabály — mint a TAS/2865/2003. sz. rendelet 3. cikkének (3) bekezdése — az önkéntes vagy szabadon választható folytatólagos biztosításhoz való hozzáférés érdekében előírja a járulékfizetés időtartamának igazolását: szükséges-e, hogy az érdekelt korábban bármikor a spanyol szabályozás hatálya alá tartozzon, vagy a 883/2004 rendelet 6. cikkével összhangban az illetékes spanyol intézmény köteles úgy tekinteni a valamely más tagállam szabályozásának hatálya alatti járulékfizetés időszakait, mintha a járulékfizetést Spanyolországban teljesítették volna?

1)

Úgy kell-e értelmezni a kötelező erő megvonásának a 93/13 irányelv (1) 6. cikkének (1) bekezdése által előírt jogkövetkezményét, hogy az kizárja a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató között létrejött, tisztességtelen feltételt módosító megállapodás érvényességét olyan esetben, amelyben a) a szóban forgó módosító megállapodás létrejöttének időpontjában a tisztességtelen feltétel semmisségét nem állapították meg, érvénytelenségét nem ismerték el és a fogyasztót sem tájékoztatták arról, hogy a feltétel tisztességtelen jellege megállapításának lehet helye, és b) a szóban forgó módosító megállapodás nem egyezség jellegű? Ebben a helyzetben jelentőséggel bír-e a szóban forgó megállapodás érvényessége szempontjából, hogy a fogyasztó megtárgyalta a módosító megállapodás tartalmát?

2)

Úgy kell-e értelmezni a 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését és 4. cikkét, hogy egy korábbi tisztességtelen feltételt módosító, a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató között létrejött megállapodásban foglalt kikötéssel szemben — ahhoz, hogy az átláthatónak minősüljön — megköveteli, hogy a módosító megállapodás létrejöttének időpontjában tájékoztassák a fogyasztót az eredeti feltétel tisztességtelen jellegéről, vagy adott esetben arról, hogy az említett tisztességtelen jelleg megállapítására lehetőség nyílik? Ezzel összefüggésben az a tény, hogy az új kikötést egyedileg megtárgyalták, minden esetben kizárja-e a feltétel tisztességtelen jellegének vizsgálatát?

1)

Úgy kell-e értelmezni a 93/13/EGK irányelv (1) 6. cikkének (1) bekezdését, hogy egy olyan feltétel tisztességtelen jellegének megállapítását követően, amely a változó kamatlábat a „fix kamatmarzsot és egy bank által nem átlátható szempontok alapján alkalmazott referencia-kamatlábakat” tartalmazó képlettel határozza meg egy olyan hitelszerződés keretében, amely az első évre korlátozottan rögzített kamatlábat, az azt követő évekre pedig az említett képletnek megfelelően változó kamatlábat ír elő, az lehetővé teszi a nemzeti bíróság számára, hogy a hitelszerződésben szereplő ténybeli elemek alapján a fogyasztó fokozottabb védelmének biztosítása érdekében a szerződést átlátható referenciaértékeken (LIBOR/EURIBOR) és a bank fix kamatmarzsán alapuló a változó kamatláb számítására irányuló módszer meghatározásával igazítsa ki?

2)

Az e kérdésre adandó nemleges válasz esetén úgy kell-e értelmezni a 93/13/EGK irányelv 6. cikkének (1) bekezdését, hogy az — a fent említetthez hasonló feltétel tisztességtelen jellegének megállapítását követően — lehetővé teszi a nemzeti bíróság számára, hogy a szerződés teljesítésének második évére megállapított fix kamatmarzs vagy az első évre vonatkozó fix kamatláb alapulvételével fix kamatláb alkalmazását írja elő bírósági határozat útján?

3)

Az e kérdésre adandó nemleges válasz esetén, úgy kell-e értelmezni a 93/13/EGK irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és a tényleges érvényesülés elvét, hogy a fent említetthez hasonló feltétel tisztességtelen jellegének megállapítását követően azokkal ellentétes az, ha a nemzeti bíróság a feleket úgy utasítja az új kamatláb tárgyalás útján történő meghatározására, hogy nem állapít meg referenciaértékeket?

4)

Az e kérdésre adandó nemleges válasz esetén mely jogorvoslatokkal biztosítható a fogyasztók védelme a 93/13/EGK irányelv 6. cikke (1) bekezdésének rendelkezéseivel összhangban?

—

A Bíróság helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-201/17. sz., Printeos kontra Európai Bizottság ügyben 2019. február 12-én hozott ítéletét.

—

A Bíróság érdemben bírálja el az ügyet, és teljes egészében utasítsa el a kérelmet, mivel

—

első jogalap: a Törvényszék megsértette az Európai Bizottság védelemhez való jogát és a megfelelő eljárást, megsértve a non ultra petita elvet azáltal, hogy helytelenül megváltoztatta a jogvita tárgyát és lényegét, miután felhívta a felperest, hogy a tárgyaláson módosítsa az eredeti keresetlevelében hivatkozott érdekek jogi minősítését.

—

második jogalap: a Törvényszék tévesen értelmezte az EUMSZ 266. cikket annak megállapításával, hogy e cikk abszolút és feltétlen kötelezettséget ír elő a tekintetben, hogy a szankciót vagy bírságot kiszabó határozat megsemmisítése esetén visszamenőlegesen késedelmi kamatot kell fizetni az ideiglenes kifizetés napjától számítva.

—

harmadik jogalap: a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor az IPK ítélet (2) és Corus ítélet, (3) valamint Holcim végzés (4) fényében értelmezte az EUMSZ 266. cikket, és nem vette figyelembe a versenyjogi szankciókra alkalmazandó új jogszabályi keretet.

—

negyedik jogalap: a Törvényszék tévesen értelmezte a jogot annak kimondásával, hogy az ítélkezési gyakorlatban a szerződésen kívüli felelősség megállapításához megkövetelt feltételek a jelen ügyben teljesültek.

—

ötödik jogalap: a Törvényszék megsértette a törvényesség és a jogbiztonság elvét azzal, hogy a jelen ügyben nem alkalmazta az 1268/2012 felhatalmazáson alapuló rendelet 90. cikkét, annak ellenére, hogy az azt előíró korábbi határozat jogerős volt.

—

az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 258. cikke alapján állapítsa meg, hogy a Spanyol Királyság, mivel nem fogadott el az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2012. október 25-i 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) 9. cikkének (3) bekezdése szerinti, az épületek fűtésével, hűtésével vagy melegvízellátásával kapcsolatos egyedi fogyasztásmérők felszerelésére vonatkozó nemzeti szabályokat, nem teljesítette a 2012/27/EU irányelvből eredő kötelezettségeit;

—

a Spanyol Királyságot kötelezze a költségek viselésére.

—

helyezze hatályon kívül a megsemmisített ítéletet;

—

utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé;

—

a költségekről ne határozzon.

—

először is, a Bizottság azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor arra a következtetésre jutott, hogy az annak meghatározására irányuló vizsgálat, hogy egy sajátos adórendszer előnyt biztosít-e a kedvezményezettek számára, nem csak a vizsgált rendszer azon elválaszthatatlan és állandó kritériumainak elemzését követeli meg, amelyek az általános rendszer alá tartozó vállalkozásokhoz viszonyítva előnyösebb helyzetbe hozhatják a kedvezményezetteket, hanem a rendszerbe nem tartozó és minden egyes adóévben változó körülményeknek betudható előnytelen elemek elemzését is, még akkor is, ha ezek az előnytelen elemek véletlenszerűek és nem alkalmasak arra, hogy szisztematikusan semlegesítsék az előnyt, ráadásul ezek nem láthatók előre a rendszer előzetes vizsgálata során;

—

másodsorban, a Törvényszék az előny fogalmának e téves értékelése alapján tévesen értelmezi a Bizottságnak a támogatási rendszer fennállásának vizsgálata keretében fennálló gondossági kötelezettségét, és tévesen alkalmazza a jogot a Bizottságra háruló bizonyítási terhet illetően, amely ebben az esetben valamely előny fennállásának bizonyítására irányul.

1)

Úgy lehet-e értelmezni a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13-i 2009/72/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) 35. cikkének (4) bekezdését — különösen ezen irányelv (33) preambulumbekezdésének tükrében —, hogy azzal ellentétes az, ha valamely tagállamban a szóban forgó irányelv átültetését szolgáló belső intézkedés módosítása az állampolgárok által közvetlenül megválasztott köztársasági elnököt megfosztja a szabályozó hatóság elnökének kinevezéséhez és visszahívásához való hatáskörétől, és azt inkább a kormány részére biztosítja, amely hatáskör-átruházás visszaállítja az irányelv átültetését megelőző jogi helyzetet?

2)

Értelmezhető-e úgy a […] 2009/72/EK irányelv 35. cikkének (5) bekezdése — különösen ezen irányelv (34) preambulumbekezdésének tükrében —, hogy azzal ellentétes az olyan belső szabályozás, amely a közérdek védelmében lehetővé teszi, hogy a minisztériumok részt vegyenek a szabályozó hatóság díjszabályozási eljárásában?

—

A Bíróság részlegesen helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszékének a T-26/18. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyben 2019. március 12-én hozott ítéletét;

—

a Bíróság döntse el az ügyet érdemben, és semmisítse meg az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az európai uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2017. november 8-i EU/2017/2014 bizottsági végrehajtási határozatot (1) azon részében, amely 100 %-os átalánykorrekciót ír elő Franciaország tekintetében a területalapú támogatás kontrollrendszerének Felső-Korzikában megállapított hiányosságai miatt;

—

a Bíróság a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

—

A Bíróság helyezze hatályon kívül a Törvényszék (harmadik tanács) által az alábbi egyesített ügyekben 2019. március 19-én hozott ítéletet:

a T-98/16. sz., Olasz Köztársaság kontra Európai Bizottság ügy;

a T-196/16. sz., Banca Popolare di Bari S. C.p.A. kontra Európai Bizottság ügy;

a T-198/16. sz., Fondo interbancario di tutela dei depositi kontra Európai Bizottság ügy;

—

utasítsa el az első fokon előterjesztett kereseteket, amennyiben azok kétségbe vonják, hogy a vitatott határozat bizonyítja a vizsgált intézkedések államnak való betudhatóságával és azok állami forrásokból történő finanszírozásával kapcsolatos követelmények fennállását;

—

az ügyet az első fokon felhozott többi kereseti jogalap vizsgálata céljából utalja vissza a Törvényszék elé, és

—

az elsőfokú eljárás és a fellebbezési eljárás költségeiről jelenleg ne határozzon.

—

A Bizottság először is azt állítja, hogy a Törvényszék két szempontból is megsértette az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését:

—

Másodszor, a Törvényszék következtetései továbbá a tényállásra és a releváns olasz jogszabályok értelmezésére vonatkozó olyan súlyos tárgyi pontatlanságokban szenvednek, amelyek az ügy iratanyagából nyilvánvalóan kitűnnek.

1)

A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)

A Törvényszék a Remag Metallhandel GmbH –t és Werner Jaschinsky-t kötelezi a költségek viselésére.

1)

A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)

A Törvényszék Alexandru Negrut kötelezi a költségek viselésére, ideértve a Sky Ltd részéről az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) fellebbezési tanácsa előtti eljárással kapcsolatban felmerült költségeket is.

1)

A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)

A Törvényszék a Dentsply De Trey GmbH-t kötelezi a költségek viselésére.

1)

A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)

A Törvényszék a J. García Carrión SA-t kötelezi a költségek viselésére.

1)

A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)

A Törvényszék az Arçelik AS-t kötelezi a költségek viselésére.

1)

A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)

A Törvényszék a Sintokogio Ltd-t kötelezi a költségek viselésére.

—

a felperest érintő részében semmisítse meg a 2019. január 21-i (KKBP) 2019/87 tanácsi végrehajtási határozatot; (1)

—

a felperest érintő részében semmisítse meg a 2019. január 21-i (EU) 2019/85 tanácsi végrehajtási rendeletet, (2) és

—

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, arra alapított jogalap, hogy az alperes nyilvánvalóan tévesen értékelte a tényállást, amennyiben azt állította, hogy a felperes támogatja a szíriai rezsimet és annak haszonélvezője, holott ez az álláspont nyilvánvalóan megalapozatlan.

2.

A második, arra alapított jogalap, hogy az alperes megsértette az arányosság általános elvét, a megtámadott jogi aktusok révén meghozott intézkedések pedig olyan joghatásokkal járnak, hogy azokat önmagukban aránytalannak kell minősíteni. A felperessel szemben hozott szankciók gazdasági következményei katasztrofálisak, továbbá aránytalanok a megtámadott jogi aktusok által elérni kívánt célokhoz képest.

3.

A harmadik, arra alapított jogalap, hogy a tulajdonhoz való jogot és a munkához való jogot aránytalan módon sértették meg, amennyiben a megtámadott intézkedések — az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény első kiegészítő jegyzőkönyvének megsértésével — megakadályozzák, hogy a felperes békésen élvezze tulajdonát és gazdasági szabadságát.

4.

A negyedik, a hatáskörrel való állítólagos visszaélésre alapított jogalap. A megtámadott jogi aktusokat az azokban rögzítettektől eltérő célkitűzések elérése céljából fogadták el, és azok — a felperes számára ismeretlen okokból — a rezsim helyett magát a felperest célozzák, így azok hatáskörrel való visszaélésen alapulnak.

5.

Az ötödik, arra alapított jogalap, hogy az alperes megsértette az EUMSZ 296. cikk (2) bekezdésében megállapított indokolási kötelezettséget. A megtámadott jogi aktusokkal kapcsolatban kifejtett indokolás ugyanis puszta formalitás, és azt az alperes valószínűleg nem gondolta át.

6.

A hatodik, arra alapított jogalap, hogy az alperes megsértette a felperes védelemhez való jogát és tisztességes eljáráshoz való jogát. A vitatott korlátozó intézkedések előírását megelőzően a felperes soha nem tudott a maga számára meghallgatást biztosítani, így nem tudta helytállóan gyakorolni a védelemhez való jogát, ideértve a tisztességes eljáráshoz való jogát, amelyet többek között az emberi jogok európai egyezménye 6. cikkének (3) bekezdése és az Európai Unió Alapjogi Chartája 48. cikkének (2) bekezdése garantál.

—

a felperest érintő részében semmisítse meg a 2019. január 21-i (KKBP) 2019/87 tanácsi végrehajtási határozatot; (1)

—

a felperest érintő részében semmisítse meg a 2019. január 21-i (EU) 2019/85 tanácsi végrehajtási rendeletet, (2) és

—

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, arra alapított jogalap, hogy az alperes nyilvánvalóan tévesen értékelte a tényállást, amennyiben azt állította, hogy a felperes támogatja a szíriai rezsimet és annak haszonélvezője, holott ez az álláspont nyilvánvalóan megalapozatlan.

2.

A második, arra alapított jogalap, hogy az alperes megsértette az arányosság általános elvét, a megtámadott jogi aktusok révén meghozott intézkedések pedig olyan joghatásokkal járnak, hogy azokat önmagukban aránytalannak kell minősíteni. A felperessel szemben hozott szankciók gazdasági következményei katasztrofálisak, továbbá aránytalanok a megtámadott jogi aktusok által elérni kívánt célokhoz képest.

3.

A harmadik, arra alapított jogalap, hogy a tulajdonhoz való jogot és a munkához való jogot aránytalan módon sértették meg, amennyiben a megtámadott intézkedések — az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény első kiegészítő jegyzőkönyvének megsértésével — megakadályozzák, hogy a felperes békésen élvezze tulajdonát és gazdasági szabadságát.

4.

A negyedik, a hatáskörrel való állítólagos visszaélésre alapított jogalap. A megtámadott jogi aktusokat az azokban rögzítettektől eltérő célkitűzések elérése céljából fogadták el, és azok — a felperes számára ismeretlen okokból — a rezsim helyett magát a felperest célozzák, így azok hatáskörrel való visszaélésen alapulnak.

5.

Az ötödik, arra alapított jogalap, hogy az alperes megsértette az EUMSZ 296. cikk (2) bekezdésében megállapított indokolási kötelezettséget. A megtámadott jogi aktusokkal kapcsolatban kifejtett indokolás ugyanis puszta formalitás, és azt az alperes valószínűleg nem gondolta át.

6.

A hatodik, arra alapított jogalap, hogy az alperes megsértette a felperes védelemhez való jogát és tisztességes eljáráshoz való jogát. A vitatott korlátozó intézkedések előírását megelőzően a felperes soha nem tudott a maga számára meghallgatást biztosítani, így nem tudta helytállóan gyakorolni a védelemhez való jogát, ideértve a tisztességes eljáráshoz való jogát, amelyet többek között az emberi jogok európai egyezménye 6. cikkének (3) bekezdése és az Európai Unió Alapjogi Chartája 48. cikkének (2) bekezdése garantál.

—

a felperest érintő részében semmisítse meg a 2019. január 21-i (KKBP) 2019/87 tanácsi végrehajtási határozatot; (1)

—

a felperest érintő részében semmisítse meg a 2019. január 21-i (EU) 2019/85 tanácsi végrehajtási rendeletet, (2) és

—

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, arra alapított jogalap, hogy az alperes nyilvánvalóan tévesen értékelte a tényállást, amennyiben azt állította, hogy a felperes támogatja a szíriai rezsimet és annak haszonélvezője, holott ez az álláspont nyilvánvalóan megalapozatlan.

2.

A második, arra alapított jogalap, hogy az alperes megsértette az arányosság általános elvét, a megtámadott jogi aktusok révén meghozott intézkedések pedig olyan joghatásokkal járnak, hogy azokat önmagukban aránytalannak kell minősíteni. A felperessel szemben hozott szankciók gazdasági következményei katasztrofálisak, továbbá aránytalanok a megtámadott jogi aktusok által elérni kívánt célokhoz képest.

3.

A harmadik, arra alapított jogalap, hogy a tulajdonhoz való jogot és a gazdasági tevékenység folytatásához való jogot aránytalan módon sértették meg, amennyiben a megtámadott intézkedések — az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény első kiegészítő jegyzőkönyvének megsértésével — megakadályozzák, hogy a felperes békésen élvezze tulajdonát és gazdasági szabadságát.

4.

A negyedik, a hatáskörrel való állítólagos visszaélésre alapított jogalap. A megtámadott jogi aktusokat az azokban rögzítettektől eltérő célkitűzések elérése céljából fogadták el, és azok — a felperes számára ismeretlen okokból — a rezsim helyett magát a felperest célozzák, így azok hatáskörrel való visszaélésen alapulnak.

5.

Az ötödik, arra alapított jogalap, hogy az alperes megsértette az EUMSZ 296. cikk (2) bekezdésében megállapított indokolási kötelezettséget. A megtámadott jogi aktusokkal kapcsolatban kifejtett indokolás ugyanis puszta formalitás, és azt az alperes valószínűleg nem gondolta át.

6.

A hatodik, arra alapított jogalap, hogy az alperes megsértette a felperes védelemhez való jogát és tisztességes eljáráshoz való jogát. A vitatott korlátozó intézkedések előírását megelőzően a felperes soha nem tudott a maga számára meghallgatást biztosítani, így nem tudta helytállóan gyakorolni a védelemhez való jogát, ideértve a tisztességes eljáráshoz való jogát, amelyet többek között az emberi jogok európai egyezménye 6. cikkének (3) bekezdése és az Európai Unió Alapjogi Chartája 48. cikkének (2) bekezdése garantál.

1.

semmisítse meg az alperes 2019. február 21-i 02/2019. sz. határozata I. melléklete 5. cikkének (8) és (9) bekezdését és II. melléklete 5. cikkének (8) és (9) bekezdését;

2.

semmisítse meg az alperes 2019. február 21-i 02/2019. sz. határozata I. melléklete 10. cikke (4) bekezdésének második tagmondatát, 10. cikkének (5) bekezdését, 16. cikke (2) bekezdésének második mondatát és (3) bekezdése d) pontjának (vii) alpontját, valamint II. melléklete 17. cikke (3) bekezdése d) pontjának (vii) alpontját;

3.

másodlagosan — abban az esetben, ha a Törvényszék azon a véleményen van, hogy az alperes 2019. február 21-i 02/2019. sz. határozata I. és II. mellékletének az 1. pontnak megfelelően megsemmisítendő rendelkezései szétválaszthatatlanul összekapcsolódnak annak megfelelő cikkének vagy mellékletének, vagy ezen egész határozatnak a további rendelkezéseivel — semmisítse meg a megfelelő cikkeket, mellékleteket vagy az egész határozatot;

4.

másodlagosan — abban az esetben, ha a Törvényszék azon a véleményen van, hogy az alperes 2019. február 21-i 02/2019. sz. határozata I. és II. mellékletének a 2. pontnak megfelelően megsemmisítendő rendelkezései szétválaszthatatlanul összekapcsolódnak annak megfelelő cikkének vagy mellékletének, vagy ezen egész határozatnak a további rendelkezéseivel — semmisítse meg a megfelelő cikkeket, mellékleteket vagy az egész határozatot; és

5.

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

1.

A villamos energia belső piacáról szóló, hamarosan hatályba lépő rendelet EUMSZ 13. cikk (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett 14–16. cikkének és általában a jogbiztonság elvének a megsértése

Az első jogalap keretében a felperes azt kifogásolja, hogy a 02/2019. sz. határozat I. és II. melléklete 5. cikke (8) bekezdésének b) és c) pontjában szereplő magyarázattal, ami egy kritikus hálózati elem, az alperes megsértette a villamos energia belső piacáról szóló, 2020. január 1-jén hatályba lépő rendelet 14–16. cikkét. A villamos energia belső piacáról szóló rendelet 14–16. cikke szabályozza, hogy a belső hálózati szűk keresztmetszeteket hogyan fogják figyelembe venni a határokon átnyúló kereskedelmi kapacitások számítása során. A villamos energia belső piacáról szóló rendelet 16. cikkének (8) bekezdése szerint vitathatatlanul feltételezhető, hogy nem áll fenn hátrányos megkülönböztetés a határokon átnyúló villamosenergia-áramlás esetében, ha a belső és a határokon átnyúló hálózati elemeken a szóban forgó hálózati elem 70 %-os minimális kapacitását a határokon átnyúló kereskedelem számára rendelkezésre bocsátják. A villamos energia belső piacáról szóló rendelet 16. cikkének (4) bekezdése szerint az újraelosztási intézkedéseket nem lehet a minimális kapacitáson túlmenően alkalmazni. Továbbá — a minimális kapacitás betartása mellett — az ajánlattételi övezeteket csak az adott tagállam beleegyezésével lehet újra meghatározni. Ezenkívül a 70 %-os minimális kapacitásra kezdetben egy lineáris pályát leíró átmeneti időszakot kell alkalmazni. A 70 %-os kapacitás és a lineáris pálya figyelembe veszi azt a körülményt, hogy a belső hálózatkiépítés időt igényel. Ezen alapstruktúrát ellenben megkerüli a határozat I. és II. melléklete 5. cikke (8) bekezdésének b) és c) pontja, mivel a 70 %-os minimális kapacitás csak akkor alkalmazható a belső hálózati elemekre, ha az átvitelirendszer-üzemeltetők bizonyítani tudják, hogy az ajánlati övezetek újbóli felosztása vagy a nagyobb teher-újraelosztás vagy nagyobb hálózatkiépítés kevésbé lenne hatékony. Ezenkívül az I. és II. melléklet 5. cikke (8) bekezdésének c) pontja szerinti hatékonysági kritérium aláássa a megállapított 70 %-os minimális kapacitást, mivel gyakorlatig teljesíthetetlen.

Az I. melléklet 10. cikke (4) bekezdésének második tagmondata, 10. cikkének (5) bekezdése, 16. cikke (2) bekezdésének második mondata és (3) bekezdése d) pontjának (vii) alpontja, valamint a II. melléklet 17. cikke (3) bekezdése d) pontjának (vii) alpontja sérti a villamos energia belső piacáról szóló rendelet 16. cikkének (4) bekezdését, amely szerint a maximális kapacitást a piaci szereplők számára hozzáférhetővé kell tenni.

2.

A 714/2009/EK rendelet (1) megsértése

A második jogalap keretében a felperes azzal érvel, hogy a határozat a 714/2009/EK rendelet I. melléklete 1.7. pontja szerinti, a belső hálózati elemek figyelembevétele érdekében fennálló három kivételt nem megengedett módon korlátozza, mivel csak a hatékonysági kritériumot írja elő, és ezt tévesen alkalmazza.

3.

Az (EU) 2015/1222 rendelet (2) megsértése

A harmadik jogalap keretében a felperes előadja, hogy a határozat I. és II. melléklete 5. cikke (8) bekezdésének c) pontja sérti az (EU) 2015/1222 rendelet 32. és azt követő cikkei szerinti, az ajánlattételi övezetek felülvizsgálatának eljárását, valamint az (EU) 2015/1222 rendelet 29. cikke (3) bekezdésének b) pontja szerinti, a hálózati elemeknek a kapacitás kiszámítása során történő figyelembevételére vonatkozó követelményt.

4.

Az arányosság elvének a megsértése

A negyedik jogalap keretében a felperes azt kifogásolja, hogy a belső hálózati elemeknek a határozat I. és II. melléklete 5. cikke (8) bekezdésének c) pontja szerinti hatékonysági kritérium általi kizárása sérti az arányosság elvét, mivel e kizárás veszélyezteti a rendszerbiztonságot, és nem a legenyhébb eszköz.

5.

A megtámadott határozat formai hibái

Az ötödik jogalap keretében a felperes azzal érvel, hogy a határozat sérti az Európai Gazdasági Közösség által használt nyelvek meghatározásáról szóló, 1958. április 15-i 1. sz. rendelet (HL 1958. L 17. 385 o.,) 2. és 4. cikkét, mivel azt csak angol nyelven hirdették ki és tették közzé. Az sérti az indokolási kötelezettséget, és azt az ügynökség a hatáskörét túllépve fogadta el.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

az EUIPO-t és adott esetben más ellenérdekű feleket kötelezze a költségek viselésére.

—

Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

—

semmisítse meg az SA.45765 (2018/NN) sz. állami támogatás — Litvánia — Megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiát termelő erőműveknek nyújtott támogatás ügyben, 2019. január 8-án hozott C(2018) 9209 final bizottsági határozatot;

—

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

—

A felperesek azt állítják, hogy valamennyi bizonyíték arra utal, hogy a Bizottságnak kétségei kellett volna, hogy legyenek az állami támogatás és finanszírozási módjainak a belső piaccal és az uniós joggal való összeegyeztethetőségét illetően. Ezért hivatalos vizsgálatot kellett volna indítania.

—

A felperesek számos bizonyítékra hivatkoznak, kezdve a bejelentést megelőző szakasz hosszától, az e szakasz és az előzetes vizsgálati eljárás között eltelt idő aránytalan jellegén, valamint a megtámadott határozat elfogadásának egyéb körülményein át a határozat tartalmában tükröződő állítólagos hiányosságokig, amely határozat érvelésük szerint nem kellően indokolt, súlyos értékelési hibák, illetve az értékelés hiánya jellemzik. Ezek a tényezők azt mutatják, hogy a Bizottság nem elemezte kellőképpen a releváns szempontokat, és nem állt rendelkezésére valamennyi szükséges információ ahhoz, hogy az állami támogatást és finanszírozási módját a belső piaccal és az uniós joggal összeegyeztethetőnek minősítse.

—

Különösen azt állítják, hogy (i) a Bizottság tévesen értékelte az állítólagosan önálló megújuló energiaforrások rendszerét és a megújuló energiaforrások illetékét, miközben tévesen értelmezte a litván jogalkotási keretet és a felperesek panaszait; (ii) a Bizottság nem értékelte a megújuló energiaforrást hasznosító energiatermelőknek nyújtott beruházási támogatásokat, ezért az érdemi elemzése hiányos és elégtelen; (iii) a Bizottság tévesen értékelte az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése szempontjából az adómentességet; (iv) a Bizottságnak a megújuló energiaforrások rendszere belső piaccal való összeegyeztethetőségére vonatkozó értékelése nem megfelelő és téves; és (v) téves és elégtelen annak értékelése, hogy a finanszírozási módszer összhangban áll-e az uniós joggal.

—

semmisítse meg a (KKBP) 2019/354 tanácsi határozatot (1) a felperesre vonatkozó részében;

—

semmisítse meg az (EU) 2019/352 tanácsi végrehajtási rendeletet (2) a felperesre vonatkozó részében;

—

a Tanácsot kötelezze a felperes jelen keresettel összefüggésben felmerült költségeinek a viselésére.

—

semmisítse meg a (KKBP) 2019/354 tanácsi határozatot (1) a felperesre vonatkozó részében;

—

semmisítse meg az (EU) 2019/352 tanácsi végrehajtási rendeletet (2) a felperesre vonatkozó részében;

—

a Tanácsot kötelezze a felperes jelen keresettel összefüggésben felmerült költségeinek a viselésére.

—

semmisítse meg a Bizottság 2018. augusztus 2-i határozatát;

—

kötelezze a Bizottságot 21 440 euró fizetésére;

—

kötelezze a Bizottságot 2017. január 23-tól a teljesítésig számított késedelmi kamat fizetésére;

—

ítéljen meg részére 500 000 euró vagy más, méltányosan meghatározott összegű kártérítést;

—

a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére;

—

kötelezze a Bizottságot annak elismerésére, hogy a tényállás a (2006 előtt hatályos) közös szabályok 10. cikkében foglalt különös eset alá tartozik, továbbá kötelezze az elsődlegesen kért összeg megtérítésére;

—

kötelezze a Bizottságot arra, hogy a (2006 előtt hatályos) közös szabályok 20. és 22. cikkében foglaltak szerint kérje be az orvosi bizottság véleményét.

1.

A felperes kezelőorvosa által készített jelentés és annak eredménye nem hagy kétséget a közös szabályok 10. cikke értelmében a kezelés sürgősségéről és szükségességéről;

2.

A gondos ügyintézés elvének megsértése a szakértők által benyújtott, a 23. cikkben említett, kirendelt orvos által hivatkozott iratok hiányossága miatt, valamint az ebben a szakaszban eljáró három orvos furcsa, nem etikus viselkedése miatt, ideértve annak elutasítását, hogy az orr funkciójának alapvető jelentősége van, és mindenekelőtt a felperes sérült légzőrendszere fertőzés elleni védelmének elutasítását, és ezáltal annak elutasítását, hogy a nyílt harapás lezárása előnnyel jár.

3.

A közös szabályok nyilvánvalóan nem alkalmazható 23. cikke helyett a 22. cikkének a felperesre analógia útján történő alkalmazásának a kinevezésre jogosult hatóság általi megtagadása, holott utóbbi maga kérte a Bíróság elnökétől a 22. cikk alkalmazását a „másik orvos” hivatalból történő kirendelése érdekében: az orvosi bizottsághoz való fordulás biztosítja a felperes számára a megbízás szabályszerű megfogalmazását, valamint az ügyirat teljességét.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

—

Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 94. cikke (1) bekezdése első mondatának megsértése;

—

az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 58. cikke (1) bekezdése a) pontjának megsértése.

—

semmisítse meg a megtámadott 2019/474 rendeletet, különösen az 1. cikkének (1) bekezdését, valamint 2. cikkének második mondatát, és állapítsa meg, hogy e semmisség következtében hatálytalan a 2019/475 irányelv, amennyiben funkcionálisan a megtámadott rendelethez kapcsolódik;

—

az ítélethozatalig, a Törvényszék ítéletének napjáig függessze fel a megtámadott rendelet és a 2019/475 irányelv alkalmazhatóságát;

—

az ítélet meghozataláig rendelje el mindazon végrehajtási intézkedés felfüggesztését, amelyet a 2019/474 rendelet és a 2019/475 irányelv tartalmaz, különösen azon intézkedések esetében, amelyek a (2018. október 4-i rendkívüli törvényerejű rendelet törvénybe iktatásáról szóló) 2018. december 1-jei 132. sz. törvényben foglalt gépjárművek nyilvántartásba vételére vonatkoznak;

—

engedje meg esetlegesen azon tanúvallomások megtételét, amelyeket a felperes a keresetben leírt ténykörülmények alátámasztása céljából kíván felajánlani;

—

minden esetben az Európai Unió Tanácsát és az Európai Parlamentet kötelezze az eljárás összes költségének viselésére.

1.

Az első, a jogi aktusra vonatkozó indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalap

2.

A második, a nemzetközi jog megsértésére alapított jogalap

3.

A harmadik, az európai polgárok szabad mozgásához való jog megsértésére alapított jogalap