A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

Iránymutatásokat tartalmazó dokumentáció a takarmányhigiénia követelményeinek meghatározásáról szóló 183/2005/EK rendelet bizonyos rendelkezéseinek végrehajtásáról

(2019/C 225/01)

E dokumentum célja E dokumentum címzettjei elsősorban a takarmányipari vállalkozók és az illetékes hatóságok, célja pedig, hogy iránymutatást adjon a takarmányhigiéniai követelmények végrehajtásához, különös tekintettel a takarmányipari létesítmények nyilvántartásba vételére.

Megjegyzés Ez egy folyamatosan alakuló dokumentum, amely a tapasztalatok, valamint a tagállamoktól, az illetékes hatóságoktól, a takarmányipari vállalkozóktól és a Bizottság „Egészségügy és élelmiszer-biztonság – ellenőrzés és elemzés” igazgatóságától érkező információk figyelembevételével kerül frissítésre.

Tartalomjegyzék

1.

BEVEZETÉS

2

2.

FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

3

3.

A TAKARMÁNYIPARI VÁLLALKOZÓK KÖTELEZETTSÉGEI

5

4.

ELSŐDLEGES TERMELÉS

5

4.1.

Általános szempontok

5

4.2.

Az elsődleges termelésnek a takarmányhigiéniáról szóló rendelet 2. cikke (2) bekezdésének d) pontjában említett „kis mennyiségei”

6

4.3.

A gazdaság szintjén végzett, nem elsődleges termelésnek számító tevékenységek

6

5.

A TAKARMÁNYHIGIÉNIÁRÓL SZÓLÓ RENDELET HATÁLYA ALÓ KIZÁRT TEVÉKENYSÉGEK

7

6.

A LÉTESÍTMÉNYEK NYILVÁNTARTÁSBA VÉTELE ÉS ENGEDÉLYEZÉSE

7

6.1.

A létesítmények nyilvántartásba vétele

7

6.1.1.

A kereskedők nyilvántartásba vétele

8

6.1.2.

Takarmányipari vállalkozások és internetes értékesítés

8

6.2.

A létesítmények engedélyezése

8

6.2.2.

A létesítmények nemzeti jog szerinti engedélyezése

10

7.

A TAKARMÁNYLÁNC ELEJE

10

7.1.

Takarmány-alapanyagként való felhasználásra szánt élelmiszer- és italgyártási melléktermékek és emberi fogyasztásra már nem szánt élelmiszerek

11

7.1.1.

A hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló 2008/98/EK irányelv (a hulladékokról szóló keretirányelv) szerinti melléktermékek

11

7.1.2.

Fő jogszabályi kötelezettségek

12

7.1.3.

Az emberi fogyasztásra már nem szánt élelmiszerek

12

7.2.

Példák a takarmányhigiéniáról szóló rendelet alapján nyilvántartásba vételre kötelezhető vagy nem kötelezhető vállalkozókra

13

7.2.1.

A termelésük egy részét közvetlenül vagy közvetve a takarmányláncnak szállító, de fő tevékenységük szerint nem a takarmányokhoz kötődő nem élelmiszer-vállalkozók

13

7.2.2.

A termelésük egy részét a takarmányláncnak szállító, de fő tevékenységük szerint nem a takarmányokhoz kötődő élelmiszeripari létesítmények

14

7.2.3.

Állati melléktermékeket feldolgozó üzemek és egyéb feldolgozó üzemek, amelyek takarmányipari vállalkozóknak szállítanak takarmányt

16

8.

GYAKRAN ISMÉTELT KÉRDÉSEK – TAKARMÁNYIPARI VÁLLALKOZÓK

16

9.

GYAKRAN ISMÉTELT KÉRDÉSEK – ILLETÉKES HATÓSÁGOK

20

10.

A HELYES GYAKORLATRÓL SZÓLÓ ÚTMUTATÓK

22

10.1.

Uniós útmutatók

22

10.2.

Nemzeti útmutatók

23

I. melléklet

24

A takarmányhigiéniáról szóló rendelet 2. cikke (2) bekezdésének d) pontjában említett kis mennyiségek tekintetében az egyes tagállamok által megállapított nemzeti szabályok és kritériumok nem teljes listája

24

AZ EU TAGÁLLAMAI

24

EGYÉB EGT ORSZÁGOK

25

II. melléklet

26

A takarmányhigiéniáról szóló rendelet 9. cikkének megfelelően nyilvántartásba vett létesítmények nyilvántartásai

26

AZ EU TAGÁLLAMAI

26

EGYÉB EGT ORSZÁGOK

27

III. melléklet

28

A takarmányipari létesítmények engedélyezését illetően a takarmányhigiéniáról szóló rendelet IV. melléklete alapján (lásd: a takarmányhigiéniáról szóló rendelet 10. cikke)

28

1.   BEVEZETÉS

A takarmányhigiénia követelményeinek meghatározásáról szóló, 2005. január 12-i 183/2005/EK európai parlamenti és tanács rendelet (1) (a továbbiakban: takarmányhigiéniáról szóló rendelet) 2006. január 1-jétől alkalmazandó. A rendelet meghatározza a takarmányipari vállalkozók által a takarmánylánc minden szakaszában, az elsődleges termeléstől kezdve a takarmány forgalomba hozataláig betartandó általános higiéniai követelményeket. A tagállamok illetékes hatóságai és az érdekeltek a takarmányhigiéniáról szóló rendelet elfogadása óta kérik a Bizottságot, hogy tisztázza annak néhány vonatkozását. Az iránymutatásokat tartalmazó dokumentáció célja e kérések megválaszolása.

Az iránymutatásokat tartalmazó dokumentáció e kérésekkel a meglévő jogi keretek között kíván foglalkozni. Ezért nem hoz létre új jogszabályi rendelkezéseket és nem próbál meg kimerítő módon kitérni a szóban forgó kérdésekkel kapcsolatos összes rendelkezésre. Emellett egyes esetekben az iránymutatásokat tartalmazó dokumentáció szövege – a takarmányipari vállalkozók nyilvántartásba vételére vonatkozó követelmények alkalmazását illetően – bizonyos mozgásteret kíván adni a tagállamoknak annak érdekében, hogy azok a területükre jellemző helyzet vagy feltételek kiértékelése alapján alkalmazzanak kockázatkezelési megfontolásokat.

Az iránymutatásokat tartalmazó dokumentáció célja, hogy segítse az élelmiszer- és takarmányláncban érintett takarmányipari vállalkozókat és illetékes nemzeti hatóságokat a takarmányhigiéniáról szóló rendelet jobb megértésében, illetve egységes és helyes alkalmazásában. Fontos azonban megjegyezni, hogy csak az Európai Unió Bírósága jogosult az uniós jogot végső kötelező érvénnyel értelmezni.

A takarmányhigiéniáról szóló rendelet különböző aspektusainak teljes megértéséhez alapvető fontosságú az uniós jogszabályok más részeinek – és különösen az alábbi jogszabályok elveinek és fogalommeghatározásainak – ismerete is:

—	az Európai Parlament és a Tanács 999/2001/EK (2001. május 22.) rendelete egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról (2) („TSE rendelet”),

—	az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendelete az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer-biztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról (3) („általános élelmiszerjog”) (4),

—	az Európai Parlament és a Tanács 1831/2003/EK rendelete (2003. szeptember 22.) a takarmányozási célra felhasznált adalékanyagokról (5),

—

az Európai Parlament és a Tanács 882/2004/EK rendelete (2004. április 29.) a takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állat-egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről (6) (7),

—	az Európai Parlament és a Tanács 767/2009/EK rendelete (2009. július 13.) a takarmányok forgalomba hozataláról és felhasználásáról (8),

—

az Európai Parlament és a Tanács 1069/2009/EK rendelete (2009. október 21.) a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról és az 1774/2002/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (9) („állati melléktermékekre vonatkozó rendelet”),

—

A Bizottság 142/2011/EU rendelete (2011. február 25.) a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról szóló 1069/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról, valamint a 97/78/EK tanácsi irányelvnek az egyes minták és tételek határon történő állat-egészségügyi ellenőrzése alóli, az irányelv szerinti mentesítése tekintetében történő végrehajtásáról (10).

2.   FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

„Takarmányhigiénia”: a 183/2005/EK rendelet 3. cikke a) pontjának meghatározása szerint „a veszélyek ellenőrzéséhez, valamint egy takarmány állati fogyasztásra való alkalmasságának biztosításához szükséges intézkedések és feltételek, figyelembe véve a takarmány felhasználásának szándékát”.

„Takarmány”: a 178/2002/EK rendelet 3. cikke 4. pontjának meghatározása szerint „feldolgozott, részben feldolgozott vagy feldolgozatlan anyag vagy termék, többek között adalék, amelyet állatok orális etetésére szánnak”.

„Takarmány elsődleges előállítása”: a 183/2005/EK rendelet 3. cikke f) pontjának meghatározása szerint „mezőgazdasági termékek előállítása, beleértve különösen a növénytermesztést, a betakarítást, a fejést és az állatok tenyésztését (levágásuk előtt), vagy a halászatát, amely kizárólag olyan termékeket eredményez, amelyek betakarításuk, begyűjtésük, vagy kifogásuk után az egyszerű fizikai feldolgozáson kívül nem mennek keresztül semmilyen egyéb más műveleten”.

„Takarmányipari vállalkozás”: a 178/2002/EK rendelet 3. cikke 5. pontjának meghatározása szerint „nyereségérdekelt vagy nonprofit, köz- vagy magánvállalkozás, amely a takarmányok termelésével, előállításával, feldolgozásával, tárolásával, szállításával vagy forgalmazásával foglalkozik, beleértve a termelő saját állatainak takarmányozására szolgáló takarmány termelését, feldolgozását vagy tárolását is”.

„Takarmányipari vállalkozó”: (11) a 183/2005/EK rendelet 3. cikke b) pontjának meghatározása szerint „az a természetes vagy jogi személy, aki felelős az e rendeletben megállapított követelmények teljesítésének biztosításáért az általa irányított takarmányipari vállalkozásban”.

„Forgalomba hozatal”: a 178/2002/EK rendelet 3. cikke 8. pontjának meghatározása szerint „élelmiszer vagy takarmány készentartása eladás céljára, beleértve az élelmiszer vagy takarmány eladásra való felkínálását, vagy az élelmiszerek és takarmányok ingyenes vagy ellenérték fejében történő átadásának bármely egyéb formáját, valamint az élelmiszerek és takarmányok eladását, forgalmazását vagy átadásának egyéb módját”.

„Létesítmény”: a 183/2005/EK rendelet 3. cikke d) pontjának meghatározása szerint „egy takarmányipari vállalkozás bármely egysége”.

„Illetékes hatóság”: a 183/2005/EK rendelet 3. cikke e) pontjának meghatározása szerint „egy tagállam vagy egy harmadik ország hatósági ellenőrzések végrehajtására kijelölt hatósága”.

„Állati melléktermékek”: az 1069/2009/EK rendelet 3. cikke 1. pontjának meghatározása szerint „állatok teljes teste vagy testrészei, állati eredetű termékek, vagy más, állatokból nyert termékek, amelyeket nem emberi fogyasztásra szántak, beleértve a petesejteket, embriókat és a spermát is”.

„Állati melléktermékekből származó termékek”: az 1069/2009/EK rendelet 3. cikke 2. pontjának meghatározása szerint „állati melléktermékek egy- vagy többlépéses kezelésével, átalakításával vagy feldolgozásával kapott termékek”.

„Kedvtelésből tartott állat”: a 767/2009/EK rendelet 3. cikke (2) bekezdése f) pontjának meghatározása szerint „takarmányozott, tenyésztett vagy tartott, nem élelmiszer-termelés céljából tartott állat, amely olyan fajhoz tartozik, amelyet a Közösségben általában nem használnak emberi fogyasztásra”.

„Prémes állat”: a 767/2009/EK rendelet 3. cikke (2) bekezdése e) pontjának meghatározása szerint „a prémjéért takarmányozott, tenyésztett vagy tartott, nem emberi fogyasztásra szánt, nem élelmiszer-termelés céljából tartott állatok”.

„Korábbi élelmiszer”: a takarmány-alapanyagok jegyzékéről szóló, 2013. január 16-i 68/2013/EU bizottsági rendelet (12) melléklete A. része 3. pontjának meghatározása szerint azokat a nem élelmiszer-hulladéknak számító élelmiszereket jelöli, amelyeket – az élelmiszerekre vonatkozó EU jogszabályok maradéktalan betartása mellett – emberi fogyasztásra állítottak elő, de amelyeket – gyakorlati vagy logisztikai okok, illetve gyártási, csomagolási vagy más hibák miatt – nem szánnak többé emberi fogyasztásra, és amelyek takarmányként való felhasználásuk esetén nem jelentenek egészségügyi kockázatot”.

Az iránymutatásokat tartalmazó dokumentáció alkalmazásában a következő fogalommeghatározások érvényesek:

„Emberi fogyasztásra már nem szánt élelmiszer”: olyan élelmiszer, amelyet emberi fogyasztás céljából állítottak elő az uniós élelmiszerjog teljes tiszteletben tartásával, azonban amelyet már nem szánnak emberi fogyasztásra, Az emberi fogyasztásra már nem szánt élelmiszerek takarmányként való felhasználására vonatkozó iránymutatások (13) 1.2. fejezetében foglaltak szerint.

Az élelmiszer-kiskereskedő az élelmiszert az élelmiszerjog rendelkezéseinek megfelelően olyan takarmányipari vállalkozó számára hozhatja forgalomba, aki az élelmiszert takarmánnyá alakítja, Az emberi fogyasztásra már nem szánt élelmiszerek takarmányként való felhasználására vonatkozó iránymutatások 3.2.2. fejezetének b) pontjában foglaltak szerint.

Nem tartoznak az emberi fogyasztásra már nem szánt élelmiszerek közé:

—	az élelmiszer-adalékanyagok, az élelmiszerenzimek és az élelmiszer-aromák egységes engedélyezési eljárásának létrehozásáról szóló, 2008. december 16-i 1331/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (14) említett élelmiszer-adalékanyagok, élelmiszerenzimek és élelmiszer-aromák,

—	az étrend-kiegészítőkre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2002. június 10-i 2002/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (15) említett étrend-kiegészítők,

—	az 1069/2009/EK rendelet 8. cikkének f) pontjában és a 142/2011/EU bizottsági rendelet I. melléklete 22. pontjában említett élelmiszer-hulladék.

„Feldolgozó üzem”: a 183/2005/EK rendelet 3. cikke d) pontjában meghatározott létesítmény, amely a 68/2013/EU bizottsági rendelet mellékletének B. részében említett kezelési eljárások alkalmazásával állít elő takarmányt.

3.   A TAKARMÁNYIPARI VÁLLALKOZÓK KÖTELEZETTSÉGEI

Valamennyi élelmiszer-vállalkozó és takarmányipari vállalkozó köteles betartani az élelmiszerjog 178/2002/EK rendeletben megállapított általános elveit és követelményeit.

A takarmányipari vállalkozók kötelesek a takarmányokra vonatkozó összes uniós jogszabályt is betartani, beleértve különösen az alábbiakat:

—	a takarmányhigiéniáról szóló rendelet: a takarmánybiztonság és nyomon követhetőség biztosítása érdekében gondoskodnak arról, hogy az általuk irányított takarmányipari vállalkozás teljesítse a rendeletben foglalt összes követelményt;

—	az állati melléktermékekre vonatkozó rendelet: állati eredetű takarmány kezelése esetén kötelesek a takarmányhigiéniáról szóló rendeletben foglaltakon kívül az e rendeletben foglalt megfelelő követelményeket is teljesíteni;

—	a TSE rendelet: kötelesek megfelelni a rendeletben és a kapcsolódó végrehajtási jogszabályokban a bizonyos állati eredetű termékek takarmányként való lehetséges felhasználásához külön megállapított minden korlátozásnak és követelménynek.

4.   ELSŐDLEGES TERMELÉS

4.1.   Általános szempontok

A takarmányhigiéniáról szóló rendelet a takarmány elsődleges előállítására is kiterjed. A takarmány elsődleges előállítása a takarmányhigiéniáról szóló rendelet 3. cikke f) pontjának meghatározása szerint „mezőgazdasági termékek előállítása, beleértve különösen a növénytermesztést, a betakarítást, a fejést és az állatok tenyésztését (levágásuk előtt), vagy a halászatát, amely kizárólag olyan termékeket eredményez, amelyek betakarításuk, begyűjtésük, vagy kifogásuk után az egyszerű fizikai feldolgozáson kívül nem mennek keresztül semmilyen egyéb más műveleten”.

A takarmány elsődleges előállítására vonatkozó szabályokat a takarmányhigiéniáról szóló rendelet I. mellékletének A. része rögzíti. A fentiekben említettek szerint az állati melléktermékek rendelet és a TSE rendelet követelményei az állati eredetű takarmányt kezelő és/vagy állatokkal etető takarmányipari vállalkozókra is vonatkoznak.

A takarmányhigiéniáról szóló rendelet I. mellékletében foglalt követelmények a takarmányipari vállalkozók által végzett, a rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében említett műveletekre érvényesek. E rendelkezés az elsődleges takarmánytermelésre és az utána következő kapcsolódó műveletek szintjén kifejtett műveletekre vonatkozik:

—	az elsődleges termékek termelés helyén történő szállítása, raktározása és kezelése;

—	az elsődleges termékek termelés helyétől egy létesítménybe történő szállításának műveletei; valamint

—	a kizárólag a saját tulajdonba tartozó vállalkozás szükségletére történő takarmánykeverés tekintetében, a szilázs-adalékanyagok kivételével adalékanyagok vagy adalékanyag előkeverékek felhasználása nélkül.

Az elsődleges termelés (és a kapcsolódó műveletek) a gazdaságban vagy hasonló szinten végzett tevékenységeket jelenti, többek között az alábbiakat:

—

Olyan növényi termékek előállítása, termelése vagy nevelése, mint a magvak, gyümölcsök, zöldségek és fűszernövények, valamint ezeknek a gazdaságon belül történő szállítása és tárolása, valamint e termékek (jellegének lényeges megváltoztatása nélküli) kezelése, és valamely létesítménybe történő továbbszállítása;

—	Vágóállatok tartása vagy állati eredetű termékek előállítása a gazdaság szintjén;

—	Rovarok előállítása, tartása, tenyésztése és gyűjtése;

—

Az elsődleges termékek, például az algák és az ugyanabban a gazdaságban termesztett és betakarított szálastakarmányok és/vagy gabonafélék egyes szárítási technikái. A takarmányhigiéniáról szóló rendelet 5. cikkének (1) bekezdése értelmében e szárítási műveletek normál rutin műveletnek tekinthetők az elsődleges takarmánytermelés szintjén. A gazdaságban végzett egyes szárítási műveletek azonban módosíthatják a terméket és/vagy a takarmány új kockázatát jelenthetik pl. elsődleges termékek szárítása olyan tüzelőanyag-forrással, amely veszélyes szennyezettséget okozhat (például dioxinok). Mivel e művelet nem tekinthető sem normál rutin műveletnek az elsődleges takarmánytermelés szintjén, sem az elsődleges termeléshez kapcsolódó műveletnek, így a takarmányhigiéniáról szóló rendelet 5. cikkének (2) bekezdésében említett műveletnek tekintendő.

Az elsődleges termelésre vonatkozó megjegyzések: — Az elsődleges termelés általános szabályait a takarmányhigiéniáról szóló rendelet I. melléklete rögzíti. — A helyes állatetetési gyakorlat: a takarmányhigiéniáról szóló rendelet III. mellékletében található. — A haszonállatok állati eredetű takarmánnyal való etetésére, a nyilvántartásba vételre és az eltérés szerinti állati melléktermékek felhasználására vonatkozó egyedi követelmények: a TSE rendelet IV. mellékletében (takarmányozási tilalom) és az állati melléktermékek rendelet 11. cikkének (1) bekezdésében és 14. bekezdése d) pontjának i. alpontjában találhatók.

4.2.   Az elsődleges termelésnek a takarmányhigiéniáról szóló rendelet 2. cikke (2) bekezdésének d) pontjában említett „kis mennyiségei”

A takarmányhigiéniáról szóló rendelet nem vonatkozik a termelő által elsődlegesen előállított takarmány kis mennyiségeinek helyi szinten, ottani felhasználásra a helyi mezőgazdasági létesítmények részére történő közvetlen szállítására.

A takarmányhigiéniáról szóló rendelet 2. cikkének (3) bekezdése értelmében a tagállamok döntik el, hogy pontosítják-e a „kis mennyiségek” koncepcióját és megállapítják-e a takarmánybiztonsághoz szükséges nemzeti szabályokat és útmutatást (kockázatalapú megközelítés).

Helyi körülményeik és szükségleteik alapján a tagállamok különböző módon szabályozták ezt a kérdést az arányosság és a szubszidiaritás alapelveivel összhangban.

A takarmányhigiéniáról szóló rendelet 2. cikke (2) bekezdésének d) pontjában említett „kis mennyiségek” tekintetében az egyes tagállamok által megállapított nemzeti szabályok és kritériumok nem teljes listáját e dokumentum I. melléklete tartalmazza.

Emellett az illetékes hatóságok a 142/2011/EU rendelet 20. cikke (4) bekezdésének d) pontja alapján eltérést biztosíthatnak az állati melléktermékekre vonatkozó rendelet szerinti értesítési kötelezettség alól azoknak a vállalkozóknak, akik a kedvtelésből tartott állatoknak szánt, helyileg előállított eledelt a helyi piacon vagy a helyi kiskereskedelmi létesítményekben értékesítik.

4.3.   A gazdaság szintjén végzett, nem elsődleges termelésnek számító tevékenységek

Az elsődleges takarmánytermelésen kívül egyes takarmányipari vállalkozók végeznek a kizárólag a saját tulajdonba tartozó vállalkozás szükségletére történő takarmánykeverést is, amikor a szilázs-adalékanyagokon kívül adalékanyagokat vagy adalékanyag előkeverékeket használnak fel. A takarmányhigiéniáról szóló rendelet 5. cikkének (2) bekezdése foglalkozik e tevékenységgel, a vonatkozó szabályokat pedig a rendelet II. melléklete állapítja meg. E mezőgazdasági termelők a HACCP alapelvein alapuló eljárásoknak a takarmányhigiéniáról szóló rendelet 6. cikke szerinti megvalósítási követelményét is kötelesek teljesíteni. Egyes tagállamokban e takarmányipari vállalkozók „HACCP mezőgazdasági termelők” néven ismertek.

5.   A TAKARMÁNYHIGIÉNIÁRÓL SZÓLÓ RENDELET HATÁLYA ALÓ KIZÁRT TEVÉKENYSÉGEK

A takarmányhigiéniáról szóló rendelet 2. cikkének (2) bekezdése alapján a következők kizártak:

a)

takarmány magánjellegű házi előállítása: i. belföldi magánfogyasztásra szánt élelmiszertermelő állatok etetése esetén (pl. a magánterületen tartott tojótyúkok magánfogyasztásra szánt tojásai); ii. nem élelmiszertermelés céljából tartott állatok etetése esetén (pl. takarmány előállítása kedvtelésből tartott saját állat vagy prémes állatok részére) (16);

b)	a magánfogyasztásra szánt élelmiszertermelő állatok etetése, vagy az elsődleges termékek (pl. tojás, tej, hús) kis mennyiségeinek termelő általi szállítása a végső felhasználó vagy a végső felhasználót közvetlenül ellátó helyi kiskereskedelmi létesítmények részére;

c)	a nem élelmiszertermelés céljából tartott állatok élelmezése;

d)	a termelő által elsődlegesen előállított takarmány kis mennyiségeinek helyi szinten, ottani felhasználásra a helyi mezőgazdasági létesítmények részére történő közvetlen szállítása (17);

e)	a kedvtelésből tartott állatok eledelének kiskereskedelme.

A takarmányhigiéniáról szóló rendelet 2. cikkének (3) bekezdése értelmében a tagállamok megállapíthatnak a takarmányhigiéniáról szóló rendelet hatálya alól kizárt tevékenységekre irányadó nemzeti szabályokat és útmutatást, amelyek biztosítják a rendelet célkitűzéseinek megvalósulását.

A takarmányhigiéniáról szóló rendelet hatály alól kizárt tevékenységekkel kapcsolatos megjegyzések: A 178/2002/EK rendelet 15. cikke értelmében nem biztonságos takarmány nem hozható forgalomba, illetve nem használható fel élelmiszertermelés vagy nem élelmiszertermelés céljára tartott állatok (18) takarmányozására.

6.   A LÉTESÍTMÉNYEK NYILVÁNTARTÁSBA VÉTELE ÉS ENGEDÉLYEZÉSE

6.1.   A létesítmények nyilvántartásba vétele

A takarmányhigiéniáról szóló rendelet 9. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a takarmányipari vállalkozók irányítása alatt álló, a takarmány előállításának, feldolgozásának, tárolásának, szállításának vagy forgalmazásának bármely szakaszában aktív tevékenységet folytató minden létesítményt nyilvántartásba kell vetetni az illetékes hatóságnál.

A takarmányhigiéniáról szóló rendelet (17) preambulumbekezdése szerint e követelmény célja a gyártótól a végső felhasználóig történő nyomon követhetőség biztosítása és a hatékony hatósági ellenőrzések végrehajtásának megkönnyítése.

A „nyilvántartásba vétel” lehetővé teszi különösen:

—	az illetékes nemzeti hatóságok számára a létesítmények helyszínének és tevékenységeinek ismeretét, hogy a szükségesnek ítélt esetekben elvégezhessék a hatósági ellenőrzéseket, a hatósági ellenőrzések általános szabályait megállapító 882/2004/EU rendelet (19) 31. cikkével összhangban, és

—	a takarmányipari vállalkozók tudomására hozhassák a vonatkozó uniós és nemzeti jogszabályok követelményeit.

A nyilvántartásba vétel eljárása során az illetékes hatóság tájékoztatást kap (legalább) a létesítmények nevéről és címéről, illetve az általuk végzett tevékenységekről. Mindenesetre az egyes tagállamok a takarmányhigiéniáról szóló rendelet 9. cikke szerint maguk határozzák meg a létesítmények nyilvántartásba vételének eljárásait. A gyakorlati kérdésekben a tagállamok dönthetnek (pl. egyetlen nyilvántartás minden tevékenység megemlítésével, illetve két vagy több külön nyilvántartás).

A takarmányhigiéniáról szóló rendelet szerinti nyilvántartásba vétel és a takarmányágazattal kapcsolatos egyéb uniós jogszabályok szerinti nyilvántartásba vétel összevonható, amennyiben teljesülnek az egyes nyilvántartási rendszerek vonatkozó szabályai és az illetékes hatóság az összevont nyilvántartási rendszer alkalmazása mellett dönt.

A takarmányhigiéniáról szóló rendelet 19. cikkének (7) bekezdése szerint a tagállamok nyilvánosságra hozzák a 9. cikkel összhangban nyilvántartásba vett létesítmények nyilvántartásait. A tagállamokban rendelkezésre álló információk e dokumentum II. mellékletében találhatók.

6.1.1.   A kereskedők nyilvántartásba vétele

Egyes vállalkozások takarmánykereskedelemre szakosodtak („ügynökök”). Miközben a takarmány beszállítók közötti mozgását vagy létesítménye részére történő szállítását szervezik, nem feltétlenül kezelnek vagy tárolnak takarmányt a saját területükön (amely valójában egy irodát jelenthet).

A nyilvántartásba vétel követelménye rájuk is vonatkozik, amennyiben megfelelnek a „takarmányipari vállalkozó” fogalmának. Szükség esetén egyes kereskedők létesítményeire is vonatkozhat az „engedélyezés” követelménye (20).

6.1.2.   Takarmányipari vállalkozások és internetes értékesítés

Egyes vállalkozások a takarmány internetes értékesítését kínálják. Bár ilyen kereskedelmet nem említ konkrétan a takarmányhigiéniáról szóló rendelet, e vállalkozások megfelelnek a takarmányipari vállalkozás fogalmának és a takarmányjog adott követelményei vonatkoznak rájuk, beleértve a nyilvántartásba vételre vonatkozó követelményt.

A kedvtelésből tartott állatoknak szánt eledel közvetlenül a kedvtelésből tartott állatok tulajdonosai számára történő kiskereskedelmi internetes értékesítése a takarmányhigiéniáról szóló rendelet 2. cikke (2) bekezdésének e) pontja szerinti, a kedvtelésből tartott állatoknak szánt eledel kiskereskedelmét jelenti. Más szóval a takarmányhigiéniáról szóló rendelet nem vonatkozik a kedvtelésből tartott állatoknak szánt eledel kiskereskedelmi internetes értékesítésére.

6.2.   A létesítmények engedélyezése

A takarmányhigiéniáról szóló rendelet 10. cikkének (1) bekezdése előírja bizonyos létesítmények illetékes hatóság általi engedélyezését, ha e létesítmények magasabb kockázatot képviselő egyedi tevékenységeket folytatnak. Ilyen esetben e tevékenységek előzetes engedélyezés nélkül nem folytathatók.

E tevékenységeket a rendelet 10. cikkének (1) bekezdése határozza meg, amely a bizonyos takarmánytípusokat érintő műveletekre vonatkozik.

További engedélyezési követelmény állapítható meg a tagállamok által a rendelet 10. cikkének (2) bekezdése szerint, valamint egy bizottsági rendelet útján a rendelet 10. cikkének (3) bekezdése szerint.

Az engedélyezéshez a törvényben előírt strukturális/üzemeltetési feltételek helyszíni ellenőrzése szükséges, mielőtt a takarmányipari vállalkozás engedélyt kap termékeinek forgalomba hozatalára.

6.2.1.   Engedélyköteles létesítmények

A takarmányhigiéniáról szóló rendelet 10. cikkének (1) bekezdése szerinti engedélyezési követelmény az alábbi tevékenységeket folytató létesítményekre vonatkozik:

—	az 1831/2003/EK rendelet hatálya alá tartozó és a takarmányhigiéniáról szóló rendelet IV. mellékletének 1. fejezetében említett takarmány-adalékanyagok gyártása és/vagy forgalomba hozatala;

—	a takarmányhigiéniáról szóló rendelet IV. mellékletének 2. fejezetében említett takarmány-adalékanyagok felhasználásával készülő előkeverékek gyártása és/vagy forgalomba hozatala;

—

a takarmány-adalékanyagok vagy a takarmány-adalékanyagokat tartalmazó előkeverékek felhasználásával készülő és a takarmányhigiéniáról szóló rendelet IV. mellékletének 3. fejezetében említett takarmánykeverékek forgalomba hozatalt célzó gyártása vagy a saját tulajdonba tartozó vállalkozások kizárólagos szükségletére történő előállítása;

Megjegyzés A tömörség és egyértelműség érdekében az iránymutatásokat tartalmazó dokumentáció III. mellékletében látható a takarmányhigiéniáról szóló rendelet IV. mellékletének egységes szerkezetbe foglalt szövege, amelyben nem szerepelnek a korábban a (már hatályon kívül helyezett) 82/471/EGK irányelvben tárgyalt termékek hivatkozásai, valamint a növekedésserkentőként használt antibiotikumok hivatkozásai, mivel e termékek IV. mellékletben szereplő hivatkozásai a hatályos jogszabály esetében már nem érvényesek.

Emellett a takarmányhigiéniáról szóló rendelet szerint a takarmányipari vállalkozóknak biztosítaniuk kell, hogy az ellenőrzésük alatt álló és a rendelet hatálya alá tartozó létesítményeket az illetékes hatóság bizonyos egyéb körülmények között engedélyezze:

A takarmányhigiéniáról szóló rendelet II. melléklete szerint bizonyos létesítmények akkor is engedélykötelesek, ha az alábbiak közül egy vagy több tevékenységet végeznek takarmányban használandó termékek forgalomba hozatala céljából (21):

—	nyers növényi olaj gyártása, ezek alól kivételt képeznek azok, amelyek a 852/2004/EK rendelet (22) hatálya alá tartoznak;

—	zsírsavak olajkémiai gyártása;

—	biodízel gyártása;

—	zsírok keverése;

valamint,

—	a 141/2007/EK rendelet (23) 1. cikkében említett, a „kokcidiosztatikumok és hisztomonosztatikumok” kategóriájába tartozó takarmány-adalékanyagok gyártásával és/vagy forgalomba hozatalával foglalkozó létesítmények;

—	az (EU) 2015/786 rendelet (24) 6. cikkében említett, méregtelenítési eljárást végző létesítmények;

—	a 767/2009/EK rendelet 8. cikkében említett, a bizonyos takarmány-adalékanyagok esetében rögzített maximális tartalom százszorosánál többet tartalmazó, különleges táplálkozási célokra szánt takarmány előállítását végző létesítmények.

A takarmányhigiéniáról szóló rendelet 19. cikkének (6) bekezdése rögzíti, hogy a Bizottság összeállítja és a nagyközönség számára hozzáférhetővé teszi a tagállamokban a rendelet 13. cikkével összhangban engedélyezett létesítmények nyilvántartásait. Az információ a Bizottság „Takarmány” weboldalán érhető el (25).

6.2.2.   A létesítmények nemzeti jog szerinti engedélyezése

A takarmányhigiéniáról szóló rendelet 10. cikkének (2) bekezdése alapján a tagállamok olyan takarmányipari létesítmények engedélyezését is előírhatják, amelyek engedélyezését az uniós jog nem írja elő.

Ilyenek lehetnek a 90/167/EGK tanácsi irányelv 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti gyógyszeres takarmányokat előállító, a takarmányhigiéniáról szóló rendelet 10. cikkének (2) bekezdése alapján egyes tagállamokban engedélyezett gyártók.

7.   A TAKARMÁNYLÁNC ELEJE

A takarmánylánc nagyon összetett, különösen a takarmány-alapanyagok számos forrását figyelembe véve. A takarmány eredetű váratlan események – a takarmánybiztonságot és az élelmiszerláncot kedvezőtlenül érintő korábbi takarmányszennyezettségek – is bizonyították, hogy a termékbiztonság és a teljes nyomon követhetőség érdekében mennyire fontos a takarmánylánc elejének meghatározása.

Emellett az utóbbi években fokozatosan felgyorsult a korábbi élelmiszerek takarmányként való felhasználása azzal a céllal, hogy sikerüljön megfékezni az élelmiszer-veszteséget és -pazarlást és hatékonyan felhasználni az élelmiszert, amely biztonságos, de élelmiszerbankokon keresztül nem lehet emberi fogyasztás céljából újraforgalmazni. Ennek kapcsán a Bizottság a körforgásos gazdaságra vonatkozó közlemény (26) szerves részeként egy cselekvési tervet dolgozott ki az élelmiszer-veszteség csökkentésére, amely egyéb célkitűzések mellett arra irányul, hogy segítse az emberi fogyasztásra már nem szánt élelmiszerek értéknövekedését a takarmányozási célra történő felhasználás terén.

A létesítmények nyilvántartásba vétele terén az egyes tagállamok sajátos helyzetükből adódóan eltérő megközelítéseket fogadtak el – a takarmányhigiéniáról szóló rendelet 9. cikke (2) bekezdésének alkalmazásához – az olyan létesítmények esetén, amelyek termelésüknek csak egy részét szállítják a takarmányláncnak, de amelyeknél a fő tevékenység nem a takarmányokhoz kötődik (pl. bányászat, vegyipar vagy élelmiszeripar), ez pedig eltérő következtetésekhez vezetett a takarmányhigiéniáról szóló rendelet hatályának e létesítményekre való kiterjesztését illetően.

A vállalkozók ezért olyan, az emberi fogyasztásra már nem szánt élelmiszerek takarmányágazat felé való átadását számukra megnehezítő vagy meg is akadályozó jelentős terhekről számoltak be, mint az élelmiszer-vállalkozóként és takarmányipari vállalkozóként való kettős nyilvántartás, vagy az élelmiszer-vállalkozók takarmányipari vállalkozókként való nyilvántartásba vételére vonatkozó követelmények összehangolásának hiánya.

A takarmányhigiéniáról szóló rendelet végrehajtásának javítása és összehangolása tehát tisztázást igényel, tekintettel a tagállamok eltérő tapasztalataira és arra a lényeges szempontra, hogy az illetékes hatóságoknak maradéktalanul ismerniük kell a takarmánylánc valamennyi láncszemét, miközben megmarad a gyakorlati megközelítés ösztönzése. E tisztázás azért szükséges, hogy meghatározható legyen a takarmányhigiéniáról szóló rendelet 5. cikke (6) bekezdésének (27) hatálya. Miközben világos, hogy a mezőgazdasági termelők csak a takarmányhigiéniáról szóló rendelet értelmében nyilvántartásba vett és/vagy engedélyezett létesítményekből szerezhetnek be és használhatnak fel takarmányt, más vállalkozók „takarmányipari vállalkozó” minősítése iránymutatást igényel.

A takarmányhigiéniáról szóló rendelet nagyon fontos célkitűzése a termékek biztonságának és nyomon követhetőségének biztosítása. Ebből a szempontból az alábbi fő kritériumok vehetők fontolóra annak meghatározásához, hogy az adott létesítményt a takarmányhigiéniáról szóló rendelet szerint nyilvántartásba kell-e venni és az adott termék bejuthat-e a takarmányláncba, a vonatkozó jogszabályi környezetet figyelembe véve:

—

A 178/2002/EK rendelet 3. cikkének (4) bekezdésében foglalt meghatározás, miszerint a „takarmány” olyan feldolgozott, részben feldolgozott vagy feldolgozatlan anyag vagy termék, többek között adalék, amelyet állatok orális etetésére szánnak. A „takarmány” minősítése szempontjából tehát meghatározó az a kritérium, hogy a terméket vagy anyagot állatok orális etetésére szánják. Ezért az adott terméket szállító vállalkozó szándéka jelenti az alapkritériumot annak eldöntéséhez, hogy a takarmányhigiéniáról szóló rendelet követelményeit kell-e alkalmazni.

—

A termék jogállása, a vonatkozó uniós jogszabályban megállapított osztályozásnak megfelelően. Az emberi fogyasztásra már nem szánt élelmiszerek takarmányként való felhasználására vonatkozó iránymutatások szerint e jogállás lehet például élelmiszer, állati vagy nem állati eredetű melléktermék, takarmány vagy hulladék.

—	A vállalkozó által szállított termékeket a forgalomba hozatalkor kísérő információk (pl. a címkén vagy a kereskedelmi okmányban).

—	Annak a létesítménynek a típusa, amely a terméket gyártotta, ahonnan származik és ahova a terméket szállítják: például állati melléktermékeket vagy korábbi élelmiszereket feldolgozó üzemek, takarmányipari létesítmények és gazdaságok.

A tagállami vállalkozók és illetékes hatóságok szükségtelen adminisztratív terheinek elkerülése érdekében – egyes meghatározott esetekben – elfogadható, hogy egyes takarmányipari vállalkozók olyan létesítményektől szerezzenek be termékeket (28), amelyek nyilvántartásba vétele (és/vagy engedélyezése, ha szükséges) a 852/2004/EK rendelet és/vagy a 853/2004/EK rendelet és/vagy az állati melléktermékekre vonatkozó rendelet szerint történt.

Az összes takarmánybiztonsági követelményért felelős takarmányipari vállalkozó köteles gondoskodni arról, hogy a termék (29) takarmány-alapanyaggá való átsorolása a takarmányhigiéniáról szóló rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében említett összes vonatkozó takarmányjogi rendelkezésnek megfelelően történjen, beleértve a takarmányhigiéna szabályai mellett különösen a szennyező anyagok maradékanyag-határértékeire és a címkézésre vonatkozó követelményeket.

Emellett a takarmányhigiéniáról szóló rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében említett tevékenységeken kívüli tevékenységeket végző takarmányipari vállalkozók kötelesek a HACCP-nek a takarmányhigiéniáról szóló rendelet 6. cikkében rögzített alapelvein alapuló állandó írásos eljárást vagy eljárásokat bevezetni, megvalósítani és fenntartani.

Ezen túlmenően, egy termék (30) takarmány-alapanyaggá való átsorolása során a takarmányipari vállalkozó köteles különösen ismerni az állati melléktermékek rendeletben és a TSE rendeletben előírt valamennyi meglévő követelményt és korlátozást (beleértve a takarmányozási tilalmat).

Mindenesetre az egyes érintett tevékenységek értékelését követően a tagállamok illetékes hatóságai eldönthetik, hogy szükséges-e a vállalkozók takarmányhigiéniáról szóló rendelet szerinti nyilvántartásba vétele. A nyilvántartásba vétel erősíti a tagállam hatósági ellenőrzési rendszereit.

7.1.   Takarmány-alapanyagként való felhasználásra szánt élelmiszer- és italgyártási melléktermékek és emberi fogyasztásra már nem szánt élelmiszerek

7.1.1.   A hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló 2008/98/EK irányelv (31) (a hulladékokról szóló keretirányelv) szerinti melléktermékek

Az élelmiszer- és italágazati melléktermékek egyik fő felhasználási területét a takarmányok jelentik. A különböző ágazatok előállítási folyamatai (pl. az olajos magvak sajtolása, illetve a cukor, a keményítő és a maláta gyártása) során keletkező anyagok később takarmányként használhatók fel. Ezeknek a nem állati eredetű anyagoknak a takarmányként való felhasználása összhangban áll a körforgásos gazdaság és különösen a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. november 19-i 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben foglalt hulladékhierarchia céljával. A hulladékokról szóló keretirányelv rendelkezéseket vezet be a környezet és az emberi egészség védelme érdekében, amelyet a hulladékkeletkezés és -gazdálkodás káros hatásainak megelőzése vagy csökkentése, valamint az erőforrás-felhasználás globális hatásainak csökkentése és e felhasználás hatékonyságának javítása révén kíván megvalósítani.

A valamely előállítási folyamatban nem szándékosan előállított anyag a termelési maradékanyag, amely azonban nem feltétlenül hulladék. A termelési maradékanyag csak akkor tekinthető hulladék helyett mellékterméknek, ha megfelel a hulladékokról szóló keretirányelv 5. cikkének (1) bekezdése szerinti kumulatív feltételeknek, azaz valamely előállítási folyamat szerves részeként állítják elő, és a takarmányban történő további felhasználása jogszerű és biztosított, az adott anyag előállítási folyamatától eltérő további feldolgozás nélkül. A takarmányban felhasználásra kerülő ilyen melléktermékek tehát takarmány-alapanyagok.

Emellett a hulladékokról szóló keretirányelv világosan különbséget tesz az ártalmatlanítás és a hasznosítás között azzal, hogy a hasznosítás (beleértve az újrafeldolgozást) az ártalmatlanítás felett áll a hulladékhierarchiában (a hulladékokról szóló keretirányelv 4. cikke), a hasznosított termék pedig már nem minősül hulladéknak (ha teljesülnek a hulladékokról szóló keretirányelv 6. cikkében foglalt feltételek).

Az 1069/2009/EK rendelet hatálya alá tartozó állati melléktermékek, beleértve a feldolgozott termékeket (az elégetésre, a hulladéklerakásra vagy a biogáz- vagy komposztálóüzemben történő felhasználásra szánt termékek kivételével) nem tartoznak a hulladékokról szóló keretirányelv hatálya alá, amennyiben ezekre más uniós jogszabályok vonatkoznak (a hulladékokról szóló keretirányelv 2. cikke).

A hulladékokról szóló keretirányelv értelmezéséhez részletes útmutató található az alábbi bizottsági kiadványokban:

—	Útmutató a hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelv legfontosabb rendelkezéseinek értelmezéséhez (32), és

—	A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek – Tájékoztató közlemény a hulladékról és a melléktermékekről (33).

Fontos, hogy a takarmányláncba bejutó termékeket forgalomba hozó vállalkozók egyértelműen jelezzék, hogy a termékek takarmányozásra vannak szánva, mivel a „hulladéknak” tekintett termékek később már nem juthatnak be újra a takarmányláncba.

7.1.2.   Fő jogszabályi kötelezettségek

A takarmányipari vállalkozók fő jogszabályi kötelezettségeit illetően a takarmányhigiéniáról szóló rendelet 4. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a „takarmányipari vállalkozóknak biztosítaniuk kell, hogy az irányításuk alatt álló termelés, feldolgozás és forgalmazás valamennyi szakaszát a közösségi jogszabályokkal, a közösségi jogszabályokkal kompatibilis nemzeti törvényekkel és a helyes gyakorlattal összhangban hajtsák végre. Biztosítaniuk kell különösen, hogy eleget tesznek az e rendeletben meghatározott, vonatkozó higiéniai követelményeknek”.

A fentiekben említettek szerint a takarmányipari vállalkozók adott esetben sokféle mellékterméket és emberi fogyasztásra már nem szánt élelmiszert használhatnak fel a takarmányláncban. A takarmányipari vállalkozóknak gondoskodniuk kell arról, hogy tevékenységeik és a forgalomba hozott melléktermékek és emberi fogyasztásra már nem szánt élelmiszerek a takarmányhigiéniáról szóló rendelet mellett az alábbi vonatkozó jogszabályoknak is megfeleljenek:

—	178/2002/EK rendelet (általános élelmiszerjog),

—	a takarmányok forgalomba hozataláról és felhasználásáról szóló 767/2009/EK rendelet,

—	a takarmányban előforduló nemkívánatos anyagokról szóló 2002/32/EK irányelv (34),

—	állati melléktermékekre vonatkozó rendelet és (az állati melléktermékekre vonatkozó rendelet végrehajtásáról szóló) 142/2011/EU rendelet, és

—	TSE rendelet.

A címkézési követelmények és a szállítást kísérő kereskedelmi okmányok terén ezért, adott esetben, a fenti jogszabályoknak kell megfelelni.

7.1.3.   Az emberi fogyasztásra már nem szánt élelmiszerek

A hulladékokról szóló keretirányelvet a hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelv módosításáról szóló (EU) 2018/851 európai parlamenti és tanácsi irányelv módosította. Ez elrendeli, hogy a nem állati melléktermékekből álló vagy ilyeneket nem tartalmazó és takarmány-alapanyagként való felhasználásra szánt anyagok nem tartoznak a hulladékokról szóló keretirányelv hatálya alá, amennyiben ezekre olyan más uniós jogszabályok vonatkoznak, mint a 767/2009/EK rendelet.

Az emberi fogyasztásra már nem szánt élelmiszerek felhasználását illetően további és részletes útmutatót adnak Az emberi fogyasztásra már nem szánt élelmiszerek takarmányként való felhasználására vonatkozó iránymutatások, amelyek célja elősegíteni az állati eredetű termékeket tartalmazó és nem tartalmazó, emberi fogyasztásra már nem szánt élelmiszerek takarmányként való felhasználását. Az iránymutatások segítséget kívánnak nyújtani a nemzeti és helyi illetékes hatóságoknak és az élelmiszerlánc szereplőinek a vonatkozó uniós jogszabályok alkalmazásához.

Az emberi fogyasztásra már nem szánt élelmiszerek takarmányként való felhasználására vonatkozó iránymutatások 3.2.2. fejezete bemutatja a nem állati eredetű, emberi fogyasztásra már nem szánt élelmiszerek takarmányként való felhasználásának növelésére irányuló intézkedéseket és – többek között – javasolja, hogy bizonyos körülmények között ne legyen szükség az élelmiszer-kiskereskedők takarmányhigiéniáról szóló rendelet szerinti nyilvántartásba vételére.

Különös figyelmet kell fordítani továbbá a fent említett iránymutatások 1.3. fejezetének 1. ábrájára („Folyamatábra: az élelmiszertől a takarmányig”) (35), amely részletezi, hogy egy termék közvetlenül is kerülhet takarmányipari vállalkozáshoz, az állati eredetű termékeknek pedig először az állati melléktermékekre vonatkozó rendeletnek kell megfelelniük.

A takarmány-alapanyagokra vonatkozó általános rendelkezéseket a 68/2013/EU bizottsági rendelet mellékletének A. része tartalmazza. A melléklet C. része, különösen annak 13. fejezete a melléktermékek és maradékanyagok számos ágazati példáját sorolja fel.

Figyelembe kell venni azon anyagok listáját is, amelyek forgalomba hozatala vagy takarmányozási célú felhasználása a 767/2009/EK rendelet III. melléklete szerint korlátozott vagy tilos.

7.2.   Példák a takarmányhigiéniáról szóló rendelet alapján nyilvántartásba vételre kötelezhető vagy nem kötelezhető vállalkozókra

Érintett tevékenységeik és létesítményeik alapján egyes vállalkozók az alábbiak szerint kötelezhetők vagy nem kötelezhetők a takarmányhigiéniáról szóló rendelet szerinti nyilvántartásba vételre:

7.2.1.   A termelésük egy részét közvetlenül vagy közvetve a takarmányláncnak szállító, de fő tevékenységük szerint nem a takarmányokhoz kötődő nem élelmiszer-vállalkozók

Példák:

—	Vegyipar: vas-szulfát, szerves savak, nátrium- vagy kalcium-hidroxid előállítása zsírsavak sóinak előállításához

—	Bioetanol-előállítás: lepárlási szilárd anyagok, magfehérje

—	Gyógyszeripar

—	Kőfejtés/bányászat: ásványi anyagok

a)

Bizonyos termelők vagy szállítók nem mindig vannak tisztában azzal, hogy termékeik vagy alapanyagaik az értékesítést követően közvetetten bejuthatnak a takarmányláncba. Ennélfogva nem tudható pontosan, hogy szándékukban áll-e takarmány forgalomba hozatala. Ez különösen fontos azon tevékenységek és/vagy létesítmények esetén, amelyek normál esetben alig kapcsolódnak a takarmányágazathoz és termékeiknek (36) csak minimális részét értékesítik rendszerint olyan közreműködő vállalkozókon keresztül, akik – egyéb lehetőségek mellett – e termékeket a takarmányláncba irányíthatják adalékanyagok és/vagy takarmány-alapanyagok előállítása céljából. Például: — Bizonyos termékek (37) első szállítója (pl. kőfejtő) nem tekintendő takarmányipari vállalkozónak, ezért az illetékes hatóságoknak nem kell előírniuk a nyilvántartásba vételt. A takarmánylánc eleje az, ahol a terméket takarmány előállításához kívánják felhasználni. Ha például a közreműködő vállalkozó a termékeket takarmány-adalékanyagok gyártói számára hozza forgalomba, akkor a takarmányhigiéniáról szóló rendelet szerint mindkét felet nyilvántartásba kell venni. — Bizonyos vegyipari termékek (38) (pl. kalcium-hidroxid és vajsav) – amelyek egy későbbi szakaszban kémiai reakciójuk útján takarmány-adalékanyagok és/vagy takarmány-alapanyagok (pl. kalcium-butirát) előállítására használhatók – szállítója nem tekintendő takarmányipari vállalkozónak, ezért az illetékes hatóságoknak nem kell előírniuk a nyilvántartásba vételt. A takarmánylánc eleje az, ahol a terméket takarmány-adalékanyagok/takarmány-alapanyagok előállításához kívánják felhasználni, ilyenkor a takarmány-adalékanyag/takarmány-alapanyag előállítóját kell a takarmányhigiéniáról szóló rendelet szerint nyilvántartásba venni.

b)	Ha azonban az első szállító azzal a szándékkal hoz forgalomba termékeket, hogy azok felhasználása takarmányként történjen, többek között az alábbi formákban: — takarmány-adalékanyagok (az 1831/2003/EK rendelet szerint) — és/vagy takarmány-alapanyagok (a 767/2009/EK rendelet szerint),

akkor a szállítót takarmányipari vállalkozóként a takarmányhigiéniáról szóló rendelet szerint kell nyilvántartásba venni.

7.2.2.   A termelésük egy részét a takarmányláncnak szállító, de fő tevékenységük szerint nem a takarmányokhoz kötődő élelmiszeripari létesítmények

Ilyen esetekben nem tudható pontosan, hogy az élelmiszer-vállalkozásnak szándékában áll-e takarmány előállítása, de tevékenységének egy részében (amely rendszerint kicsi, kivéve néhány esetet, például a növényi olajok kivonásával foglalkozó élelmiszeripari létesítményeket) a takarmányiparban gyakran használt állati és nem állati eredetű melléktermékek keletkeznek. Bizonyos, nem emberi fogyasztásra szánt élelmiszerek is szállíthatók a takarmányláncnak (39).

Ennek fényében, figyelembe véve az említett kritériumokat, többé-kevésbé az alábbi típusú helyzetek figyelhetők meg:

a)

Élelmiszeripari létesítmények (beleértve a kiskereskedőket), amelyek állati melléktermékeket (beleértve az állati eredetű, emberi fogyasztásra már nem szánt élelmiszereket) szállítanak állati melléktermékeket/korábbi élelmiszereket feldolgozó üzemeknek (40), ahol azokból takarmány-alapanyagok készülnek (41) Például az alábbi helyekről származó termékek: — Vágóhidak/darabolóüzemek/húsfeldolgozó üzemek — Haldaraboló üzemek — Élelmiszer-feldolgozó ágazatok (cukrász-, tészta- vagy pizzaipar): a termékek állati melléktermékeket, például tojást, tejet, húst vagy halat és/vagy ezeket az állati melléktermékeket tartalmazó, emberi fogyasztásra már nem szánt élelmiszereket tartalmaznak — Kiskereskedők, például hentesek és halárusok — Szupermarketek Ebben az esetben, amikor az élelmiszeripari létesítmények további kezelés céljából szállítanak termékeket (42) állati melléktermékeket feldolgozó üzemekbe, az élelmiszeripari létesítmény nem tekintendő takarmányipari vállalkozónak, ezért az illetékes hatóságoknak nem kell előírniuk a nyilvántartásba vételt a takarmányhigiéniáról szóló rendelet szerint. A takarmánylánc ekkor azzal az állati melléktermékeket és/vagy korábbi élelmiszereket feldolgozó üzemmel indul, amely előállítja a takarmány-alapanyagokat és amelyet a takarmányhigiéniáról szóló rendelet szerint nyilvántartásba kell venni.

b)

Élelmiszeripari létesítmények (beleértve a kiskereskedőket), amelyek nem állati eredetű, emberi fogyasztásra már nem szánt élelmiszereket szállítanak feldolgozó üzemekbe, ahol azokból takarmány-alapanyagok készülnek (43) Példák: — Élelmiszer-feldolgozó ágazatok (pl. fagyasztott zöldségek, konzervgyártás, italgyártás): emberi fogyasztásra már nem szánt élelmiszerek — Pékségek: kenyér (állati eredetű termékek nélkül) — Szupermarketek és egyéb kiskereskedők: zöldségek, gyümölcsök stb. Ebben az esetben, amikor az élelmiszeripari létesítmény (beleértve a kiskereskedőket) további kezelés céljából szállít termékeket (44) feldolgozó üzemekbe, az élelmiszeripari létesítmény nem tekintendő takarmányipari vállalkozónak, ezért az illetékes hatóságoknak nem kell előírniuk a nyilvántartásba vételt a takarmányhigiéniáról szóló rendelet szerint. A takarmánylánc ekkor azzal a feldolgozó üzemmel indulhat, amely előállítja a takarmány-alapanyagokat és amelyet a takarmányhigiéniáról szóló rendelet szerint nyilvántartásba kell venni.

c)

Élelmiszeripari létesítmények (kivéve a kiskereskedőket), amelyek állati melléktermékeket és/vagy származó termékeket (beleértve az állati eredetű korábbi élelmiszereket) szállítanak takarmányipari vállalkozóknak (kivéve az állati melléktermékeket feldolgozó üzemeket) (45) Példák: — Tejágazatra vonatkozó eltérés: a 142/2011/EU rendelet X. melléklet II. fejezet 4. szakaszának II. részében foglalt tej, tejalapú termékek és tejből származó termékek Ebben az esetben, amikor az élelmiszeripari létesítmények közvetlenül takarmány-alapanyagokhoz való felhasználás céljából szállítanak takarmányipari vállalkozóknak állati melléktermékeket, az élelmiszer-vállalkozókat az állati melléktermékekre vonatkozó rendelet szerinti nyilvántartásba vétel mellett a takarmányhigiéniáról szóló rendelet szerint is nyilvántartásba kell venni (46). Ha a takarmányipari vállalkozó – amelyhez a melléktermékek szállítása történik – kedvtelésből tartott állatoknak szánt eledel gyártója, akkor az állati melléktermékekre vonatkozó rendelet szerint is nyilvántartásba kell venni.

d)

Élelmiszeripari létesítmények (kivéve a kiskereskedőket), amelyek melléktermékeket és nem állati eredetű, emberi fogyasztásra már nem szánt élelmiszereket szállítanak (47) takarmányipari vállalkozóknak (kivéve a feldolgozó üzemeket) Példák: — Malomipar: korpa, búzakorpa — Cukoripar: cukorrépa szelet — Chips ipar: burgonyahéj — Sörfőzde: sörtörköly — Szeszfőzde: nedves törköly (WDG) és oldott anyagot tartalmazó szárított törköly (DDGS) — Gyümölcslé üzem: narancspép Ebben az esetben az élelmiszeripari létesítményt takarmányipari vállalkozónak kell tekinteni és a takarmányhigiéniáról szóló rendelet szerint nyilvántartásba kell venni, ha a termékeket állatok orális etetésére szánják.

e)

Takarmányipari vállalkozók (kivéve a feldolgozó üzemeket), amelyek kis mennyiségű, nem állati eredetű élelmiszert (beleértve az emberi fogyasztásra már nem szánt élelmiszereket) szereznek be élelmiszer-kiskereskedőktől Példák: — Kisipari takarmánygyártók, amelyek nem állati eredetű élelmiszereket szereznek be helyi élelmiszer-kiskereskedőktől A 852/2004/EK rendelet szerint nyilvántartásba vett vagy engedélyezett élelmiszer-kiskereskedő – amely az élelmiszerjog rendelkezéseinek megfelelően élelmiszert hoz forgalomba egy takarmányipari vállalkozó számára, aki az élelmiszert takarmánnyá alakítás céljából gyűjti vagy közvetlenül takarmánnyá alakítja – nem tekintendő takarmányipari vállalkozónak, ezért az illetékes hatóságoknak nem kell előírniuk a nyilvántartásba vételt a takarmányhigiéniáról szóló rendelet szerint. A takarmánylánc ekkor azzal a takarmányipari vállalkozóval indul, aki felhasználja az alapanyagot és előállítja a végleges takarmánykeveréket és akit a takarmányhigiéniáról szóló rendelet szerint nyilvántartásba kell venni. Így például az olyan takarmányipari vállalkozók, mint a kedvtelésből tartott állatoknak szánt eledel (kutyakekszet előállító) helyi kisipari gyártói is vásárolhatnak élelmiszer-kiskereskedőktől bizonyos élelmiszereket takarmány-alapanyagokhoz történő felhasználás szándékával. Ezek az élelmiszer-kiskereskedők élelmiszercélú felhasználáshoz hoznak forgalomba árut, amelyet a takarmányipari vállalkozó takarmány-alapanyagként szándékozik felhasználni, mindenkor figyelembe véve az aktuális jogszabályi rendelkezéseket és korlátozásokat, hogy biztosítható legyen a biztonság és a nyomon követhetőség, az illetékes hatóságok pedig könnyen teljeskörű információkat szerezhessenek minden szállítóról. — Mezőgazdasági termelők, akik nem állati eredetű, emberi fogyasztásra már nem szánt élelmiszereket szereznek be helyi élelmiszer-kiskereskedőktől A takarmányhigiéniáról szóló rendelet 5. cikkének (6) bekezdése szerint a mezőgazdasági termelők csak olyan létesítményekből szerezhetnek be és használhatnak fel takarmányt, amelyeket a takarmányhigiéniáról szóló rendelet értelmében nyilvántartásba vettek és/vagy engedélyeztek. Ezért amikor a terméket takarmányként értékesítik az élelmiszer-kiskereskedők, akkor őket takarmányipari vállalkozónak kell tekinteni és a takarmányhigiéniáról szóló rendelet szerint nyilvántartásba kell venni tekintettel arra, hogy olyan takarmány-alapanyagot (korábbi élelmiszert) szállítanak, amelyet közvetlenül állatok orális etetésére szánnak a gazdaságban.

7.2.3.   Állati melléktermékeket feldolgozó üzemek és egyéb feldolgozó üzemek, amelyek takarmányipari vállalkozóknak szállítanak takarmányt

Példák:

—	Feldolgozott állati fehérje, állati zsír stb. előállítása

—	Takarmány-alapanyagok előállítása emberi fogyasztásra már nem szánt élelmiszerekből (kenyér, kekszek, sütőipari termékek, tészta stb.)

—	Takarmány-alapanyag feldolgozása egy másik takarmány-alapanyagból: siló előállítása narancspépből

Ebben az esetben a takarmányipari vállalkozóknak takarmány-alapanyagot szállító, állati melléktermékeket feldolgozó üzemeket és korábbi élelmiszereket feldolgozó üzemeket a takarmányhigiéniáról szóló rendelet szerint nyilvántartásba kell venni.

8.   GYAKRAN ISMÉTELT KÉRDÉSEK – TAKARMÁNYIPARI VÁLLALKOZÓK

1. kérdés

VÁLASZ

Sok takarmánytermék tartalmaz adalékanyagokat, és fontos figyelni a termék forgalomba hozatalának módjára. Valamennyi takarmány forgalomba hozatalát a 767/2009/EK rendelet vagy az 1831/2003/EK rendelet szerint kell végezni.

Az „adalékanyag” vagy „előkeverékek” jelzéssel forgalomba hozott termékek használatakor a mezőgazdasági termelőnek be kell tartania a takarmányhigiéniáról szóló rendelet II. mellékletét, kivéve a „szilázs-adalékanyagok” vagy a „szilázs-adalékanyagok előkeverékeinek” használata esetén.

A „kiegészítő takarmányok” használata esetén nincs szükség a takarmányhigiéniáról szóló rendelet II. mellékletének betartására.

Az előkeverékek és a kiegészítő takarmányok közötti határvonalat a takarmányok forgalomba hozataláról és felhasználásáról szóló, 2009. július 13-i 767/2009/EK rendelet adalékanyag-tartalommal foglalkozó 8. cikkének (1) bekezdése határozza meg.

2. kérdés

VÁLASZ

A saját állataik etetéséhez takarmányt előállító gazdaságokat a takarmányhigiéniáról szóló rendelet szerint nyilvántartásba kell venni, és ebben az esetben a takarmányhigiéniáról szóló rendelet I., II. és III. mellékletének kell megfelelniük.

A takarmány-alapanyag és a takarmánykeverék (kiegészítő takarmány és teljes értékű takarmány) elsődleges szintű előállítására az I. melléklet és a helyes mezőgazdasági gyakorlat alkalmazandó. A II. melléklet és HACCP-rendszer alkalmazandó, ha a gazdaság takarmány-adalékanyagokat (kivéve a szilázs-adalékanyagokat) vagy előkeverékeket alkalmaz a saját felhasználásra szánt takarmányok előállításához.

A mezőgazdasági termelőknek a III. melléklet rendelkezéseit is be kell tartaniuk az élelmiszertermelő állatok etetése során.

A takarmány-adalékanyagok vagy a takarmány-adalékanyagokat tartalmazó előkeverékek felhasználásával készülő és a takarmányhigiéniáról szóló rendelet IV. mellékletének 3. fejezetében említett takarmánykeverékeket a saját tulajdonukba tartozó vállalkozásaik kizárólagos szükségletének kielégítése céljából előállító gazdaságok kötelesek gondoskodni az illetékes hatóságok általi engedélyezésről.

3. kérdés

VÁLASZ

Az adott területen élő halak vonzása céljából szétszórt horgászcsali (más néven etetőanyag) a 178/2002/EK rendeletben meghatározott takarmány fogalmába tartozik.

Az ilyen etetőanyagok előállítóit ezért takarmányipari vállalkozónak kell tekinteni és a takarmányhigiéniáról szóló rendeletnek megfelelően nyilvántartásba kell venni. A magánfogyasztásra szánt halakhoz használandó etetőanyagok „magánjellegű házi előállítása” esetén azonban az előállítók a takarmányhigiéniáról szóló rendelet 2. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján mentesülnek a nyilvántartásba vétel kötelezettsége alól.

A horgászhorogra felhelyezendő és ennélfogva nem az állatok táplálékigényének kielégítésére szolgáló halászcsali azonban nem tekintendő takarmánynak.

Ez az uniós szabályozással is összhangban van, tekintettel arra, hogy az állati melléktermékekre vonatkozó rendelet 18. cikke (48) az állatetetés kapcsán említi a horgászcsalinak használt légylárvákat és férgeket, illetve a 142/2011/EU rendelet X. melléklete III. fejezetének rendelkezéseire.

4. kérdés

VÁLASZ

Nem. A hulladékkal kevert és hulladékként címkézett állati melléktermékek nem használhatók haszonállatok etetéséhez. Az állati melléktermékeket csakis az állati melléktermékek rendelettel összhangban, bizonyos műszaki termékek előállításához szabad felhasználni vagy hulladékként ártalmatlanítani.

Egy élelmiszeripari létesítmény (például vágóhíd) csakis a 3. kategóriába tartozó állati mellékterméket szállíthat az állati melléktermékeket feldolgozó üzembe haszonállatok takarmányának előállítása céljából. Ebben az esetben a hulladékokról szóló keretirányelv nem alkalmazandó.

Ezeknek az állati eredetű termékeknek a címkézését ezért a 142/2011/EK rendelet VIII. mellékletében és a 999/2001/EK rendelet V. mellékletében előírt követelmények szerint kell végezni.

A takarmányhigiéniáról szóló rendelet II. melléklete „ELŐÁLLÍTÁS” szakaszának 8. pontja is rögzíti, hogy „A termékek címkéjének pontosan fel kell tüntetnie, hogy azokat takarmányozásra vagy egyéb célra szánták. Amennyiben a termelő kijelenti, hogy a termék bizonyos tételeit nem takarmányozás céljára szánták, abban az esetben ezt a nyilatkozatot utólag a termelő nem változtathatja meg a gyártás későbbi szakaszában.”

Az élelmiszerlánc biztonságát és integritását illetően, a hulladékként forgalomba hozott, emberi fogyasztásra már nem szánt élelmiszereknek nem szabad bejutniuk a takarmányláncba (49). Ily módon a takarmányipari vállalkozók nem tudják e termékeket felhasználni, amikor takarmányt állítanak elő a létesítményeikben.

5. kérdés

VÁLASZ

Kötelező a mindkét rendelet szerinti nyilvántartásba vétel és/vagy engedélyezés. A gyakorlati kérdésekben a tagállamok dönthetnek (pl. egyetlen vagy több nyilvántartási/engedélyezési szám, illetve két vagy több külön nyilvántartás).

A takarmányágazattal kapcsolatos egyéb uniós jogszabályok szerinti nyilvántartásba vétel és a takarmányhigiéniáról szóló rendelet szerinti nyilvántartásba vétel összevonható, amennyiben teljesülnek az egyes nyilvántartási rendszerek vonatkozó szabályai és az illetékes hatóság az összevont nyilvántartási rendszer alkalmazása mellett dönt.

6. kérdés

VÁLASZ

Kötelező a mindkét rendelet szerinti nyilvántartásba vétel és/vagy engedélyezés.

Önnek az állati melléktermékekre vonatkozó rendelet 24. cikke (1) bekezdésének e) pontja szerinti engedélyezésre és a takarmányhigiéniáról szóló rendelet 9. cikke szerinti nyilvántartásba vételre van szüksége.

A kedvtelésből tartott állatoknak szánt eledelek gyártójaként Önnek figyelnie kell az állati melléktermékekre vonatkozó rendelet 21. és 22. cikke szerinti nyomon követhetőségre, a 28. cikk szerinti saját ellenőrzésekre és a 29. cikk szerinti HACCP-tervre is.

A gyakorlati kérdésekben a tagállamok dönthetnek (pl. egyetlen vagy több nyilvántartási/engedélyezési szám, illetve két vagy több külön nyilvántartás). A takarmányipari vállalkozók által végzett összes tevékenységet részletezni kell, valamint biztosítani kell a takarmányhigiéniáról szóló rendeletben foglalt követelmények létesítmény általi betartására.

7. kérdés

VÁLASZ

Az internetes értékesítés takarmányhigiéniát illető egyedi rendelkezéseinek hiányában nincs ok azt feltételezni, hogy az internetes értékesítés nem tartozik a takarmányhigiéniáról szóló rendelet 2. cikke (2) bekezdése e) pontjának hatálya alá, amely a kedvtelésből tartott állatok eledelének kiskereskedelmére vonatkozik. Ez csupán egyike annak a számos üzleti modellnek, ahol a végső felhasználók részére történő értékesítés vagy átadás helyén ugyanúgy történik a takarmány kezelése és tárolása. Más szóval a takarmányhigiéniáról szóló rendelet nem vonatkozik közvetlenül a kedvtelésből tartott állatoknak szánt eledel közvetlenül a végső felhasználók (kedvtelésből tartott állatok tulajdonosai) részére történő internetes értékesítésére.

A takarmányhigiéniáról szóló rendelet alkalmazásához maga a tevékenység számít, nem pedig a kiskereskedőnek az üzleti tevékenységek különböző szakaszai szerinti besorolása („kedvtelésből tartott állatoknak szánt eledel kiskereskedője” vagy „importőre”). A takarmányhigiéniáról szóló rendelet 2. cikke (1) bekezdésének c) pontja kifejezetten úgy fogalmaz, hogy a rendelet a takarmányok harmadik országokból történő behozatalára és harmadik országokba történő kivitelére alkalmazandó. Hiába foglalkozik tehát valaki kedvtelésből tartott állatoknak szánt eledel kiskereskedelmével – amely a 2. cikk (2) bekezdésének e) pontja szerint ki van zárva a takarmányhigiéniáról szóló rendelet hatálya aló –, attól még teljesítenie kell a rendelet kedvtelésből tartott állatoknak szánt eledel behozatalára vonatkozó előírásait.

A takarmányhigiéniáról szóló rendelet hatálya alóli kizárás azonban nem jelenti azt, hogy egyéb – például a takarmányok címkézésére vonatkozó – követelmények nem alkalmazandók a forgalomba hozott takarmányra.

Másrészt viszont a takarmányhigiéniáról szóló rendelet alkalmazandó, ha a takarmány internetes értékesítése nem csupán végső felhasználók, hanem egyéb létesítmények számára is történik.

Kedvtelésből tartott állatoknak szánt eledel csak akkor hozható be az Unióba, ha a szállítmány megfelel az állati melléktermékekre vonatkozó rendelet összes rendelkezésének.

8. kérdés

VÁLASZ

A kedvtelésből tartott állatoknak szánt eledel kiskereskedelme valóban nem tartozik a takarmányhigiéniáról szóló rendelet hatálya alá. A nyulak és csirkék azonban nem tekinthetők kedvtelésből tartott állatoknak, a nekik szánt takarmány pedig a takarmányhigiéniáról szóló rendelet hatálya alá tartozik, ezért e tevékenység miatt a kisállat-kereskedést legalább a 9. cikk (2) bekezdése szerint nyilvántartásba kell venni.

9. kérdés

VÁLASZ

Az élelmiszertermelő állatok takarmányának előállítása és/vagy értékesítése és a kedvtelésből tartott állatoknak szánt eledel előállítása a takarmányhigiéniáról szóló rendelet hatálya alá tartozik, emiatt pedig szükséges az állatorvos vagy az állatkórház takarmányhigiéniáról szóló rendelet szerinti nyilvántartásba vétele vagy – adott esetben – engedélyezése.

A kedvtelésből tartott állatoknak szánt eledel értékesítése kiskereskedelemnek minősülne és ezért nem tartozna a takarmányhigiéniáról szóló rendelet hatálya alá. A nyulak és csirkék azonban nem tekinthetők kedvtelésből tartott állatoknak. Az ilyen takarmány kiskereskedelme a takarmányhigiéniáról szóló rendelet hatálya alá tartozik, ezért szükséges e tevékenység takarmányhigiéniáról szóló rendelet szerinti nyilvántartásba vétele vagy – adott esetben – engedélyezése.

9.   GYAKRAN ISMÉTELT KÉRDÉSEK – ILLETÉKES HATÓSÁGOK

10. kérdés

VÁLASZ

A takarmányhigiéniáról szóló rendelet 10. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében:

Ezért háromféle helyzet fordulhat elő:

—	a takarmányipari vállalkozó végzi az előkeverékek gyártását és forgalomba hozatalát,

—	a takarmányipari vállalkozó végzi az előkeverékek forgalomba hozatalát,

—	a takarmányipari vállalkozó végzi az előkeverékek gyártását.

Az utolsó eset akkor fordul elő, ha az előkeverékek előállítója egy másik takarmányipari vállalkozó megbízásából dolgozik, vagy csak a saját létesítményében használja fel az előkeverékeket. A belső használatra szánt előkeverékek előállítása különösen az olyan adalékanyagokat illetően fontos, amelyek csak előkeverék formájában használhatók fel a takarmánykeverékek előállításához.

Összefoglalva, a IV. melléklet 2. fejezetében említett adalékanyagokat tartalmazó előkeverékeket saját használatra készítő összes előállító, valamint a forgalomba hozatal esetében kötelező e művelet engedélyezése.

11. kérdés

VÁLASZ

A 2. cikk (2) bekezdésének e) pontja szerint a takarmányhigiéniáról szóló rendelet nem vonatkozik a kedvtelésből tartott állatoknak szánt eledel kiskereskedelmére.

A kedvtelésből tartott állatoknak szánt eledel szupermarketekből (és más kiskereskedőktől) élelmiszerbankokba történő szállítása a nemzeti jog szerint vélhetően továbbra is kiskereskedelmi tevékenység maradna, és ezért nem tartozna a takarmányhigiéniáról szóló rendelet hatálya alá.

A takarmányhigiéniáról szóló rendelet 2. cikkének (3) bekezdése értelmében azonban a tagállamok a takarmányhigiéniáról szóló rendelet hatálya alól kizárt tevékenységekre irányadó szabályokat és útmutatást állapíthatnak meg.

Ettől függetlenül a 178/2002/EK rendelet 18. cikkében (52) foglalt általános nyomonkövethetőségi követelmények érvényesek – többek között – a takarmányforgalmazás összes szakaszára, beleértve a kedvtelésből tartott állatoknak szánt eledel szupermarketekből élelmiszerbankoknak történő átadását. Ez utóbbi rendelkezés nem az eszközt, hanem az elérni kívánt célt biztosítja; ennek megfelelően kellő rugalmasságot biztosít a gyakorlati megközelítéshez. Ezért a nyomonkövethetőségi követelmények teljesítéséhez a forgalmazás e formájában részt vevő szervezeteknek nyilván kell tartaniuk, hogy honnan szerzik be a kedvtelésből tartott állatoknak szánt eledelt és – ha a kedvtelésből tartott állatoknak szánt eledelt egy másik szervezetnek adják – azt is dokumentálniuk kell, hogy kihez került a kedvtelésből tartott állatoknak szánt eledel. A kedvtelésből tartott állatoknak szánt, előrecsomagolt eledel nyomon követhetősége nem jelenthet problémát, a kedvtelésből tartott állatoknak szánt, ömlesztett eledelt illetően azonban indokolt lehet a tagállami mérlegelés.

További információt tartalmaz az Útmutató az általános élelmiszerjogról szóló 178/2002/EK rendelet 11., 12., 14., 17., 18., 19. és 20. cikkeinek végrehajtásához (53).

A kedvtelésből tartott állatoknak szánt eledel esetében – kivéve a kedvtelésből tartott állatok feldolgozott eledelét, amely eléri az állati melléktermékek előállítási láncának végpontját a 142/2011/EK rendelet 3. cikkének b) és c) pontjával összhangban – az élelmiszerbankot az 1069/2009/EK rendelet 24. cikke (1) bekezdésének i) vagy j) pontja szerint kell engedélyezni.

12. kérdés

VÁLASZ

A takarmányhigiéniáról szóló rendelet 2. cikke (2) bekezdésének e) pontja értelmében: „a rendelet alkalmazandó: (…) a kedvtelésből tartott állatok eledelének kiskereskedelmére”.

Mivel a 178/2002/EK rendelet 3. cikkének 7. pontja szerinti fogalommeghatározás tágabb értelmezésében az ideiglenes tárolás kiskereskedelmi létesítménynek tekinthető, azt gondolhatnánk, hogy a kedvtelésből tartott állatoknak szánt eledel ideiglenes tárolása nem tartozik a takarmányhigiéniáról szóló rendelet hatálya alá, ezért nincs szükség az illetékes hatóságok általi nyilvántartásba vételére.

A kedvtelésből tartott állatoknak szánt eledel ideiglenes tárolásához azonban a takarmányhigiéniáról szóló rendelet mérlegelendő követelményeket állapít meg, mivel a tárolási műveletek a takarmányhigiéniáról szóló rendelet hatálya alá tartoznak, például:

—

a II. melléklet „TÁROLÁS ÉS SZÁLLÍTÁS” szakaszában a takarmánytárolás követelményei szerepelnek, ezért a kedvtelésből tartott állatoknak szánt eledel ideiglenes tárolási helyei azok a létesítmények, amelyek takarmánynak tekinthető termékeket kezelnek és nem működhetnek az illetékes hatóság általi engedélyezés nélkül;

A fizikailag szállításra és tárolásra korlátozott nagykereskedelmi műveleteken belül nyilvántartásba kell venni az ideiglenes tárolást. Ha a nagykereskedelmi tevékenységek a tároláson és szállításon kívül mást (például átcsomagolást) is magukban foglalnak, a kedvtelésből tartott állatoknak szánt eledel ideiglenes tárolásához a 9. cikk (2) bekezdése szerint nyilvántartásba vett létesítmények szükségesek.

A kedvtelésből tartott állatoknak szánt eledel ideiglenes tárolási helyeit üzemeltető, a takarmányhigiéniáról szóló rendelet hatálya alá nem tartozó kiskereskedelmi egységekre a 2. cikk (2) bekezdésének e) pontja alapján azonban nem vonatkozik a nyilvántartásba vételi kötelezettség, bár az 1069/2009/EK rendelet 24. cikke (1) bekezdésének i) vagy j) pontja vonatkozhat rájuk.

14. kérdés

VÁLASZ

Nincs. A takarmányhigiéniáról szóló rendelet 10. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint „az 1831/2003/EK rendelet hatálya alá tartozó takarmány-adalékanyagok, vagy a 82/471/EGK irányelv hatálya alá tartozó és az e rendelet IV. mellékletének 1. fejezetében említett termékek”, valamint „az e rendelet IV. mellékletének 2. fejezetében említett takarmány-adalékanyagok felhasználásával készülő előkeverékek gyártása és/vagy forgalomba hozatala” esetén szükséges a létesítmények engedélyezése. A „forgalomba hozatal” azonban a termékek tulajdonosának (gyártójának és/vagy közvetítőjének) feladata. Tehát a termékek tulajdonosát kell engedélyezni a takarmányhigiéniáról szóló rendelet 10. cikke (1) bekezdésének a) pontja, a raktárlétesítményt pedig nyilvántartásba venni a 9. cikk (2) bekezdése szerint.

A csupán a termékek szállítását végző szállítási vállalatokat ugyanígy kell nyilvántartásba venni a takarmányhigiéniáról szóló rendelet 9. cikkének (2) bekezdése szerint. Nincs engedélyezési követelmény.

10.   A HELYES GYAKORLATRÓL SZÓLÓ ÚTMUTATÓK

A helyes gyakorlatról szóló nemzeti és közösségi útmutatók kidolgozását, terjesztését és használatát egyaránt ösztönözni kell. A takarmányipari vállalkozók azonban önkéntes alapon vehetik igénybe ezeket az útmutatókat.

A tagállamokkal együtt kerültek elkészítésre A helyes gyakorlatról szóló közösségi útmutatók kidolgozásának iránymutatásai (54).

A helyes gyakorlatról szóló közösségi útmutatók kidolgozása a takarmányhigiéniáról szóló rendelet 22. cikkével összhangban történt. Tartalmuk az Unió egészében megvalósítható azon ágazatok számára, amelyekre vonatkoznak, útmutatóként pedig alkalmasak a takarmányhigiéniáról szóló rendelet szerinti higiéniai és HACCP követelményeknek való megfeleléshez.

10.1.   Uniós útmutatók (55)

Az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság a helyes gyakorlatról szóló közösségi útmutatók közül az alábbiakat értékelte:

—

Cím: Helyes gyakorlatokról szóló közösségi útmutató az élelmiszer-termelő állatok számára ipari összetett takarmánygyártó és előkevert takarmánygyártó uniós ágazat részére (56) – Európai takarmánygyártók útmutatója Készítette: FEFAC — Fédération Européenne des Fabricants d'Aliments Composés (57) (Europäischer Verband der Mischfutterindustrie, Európai Takarmánygyártók Szövetsége)

—	Cím: Helyes gyakorlatokról szóló közösségi útmutató takarmány-adalékanyagokkal és előkevert takarmányokkal foglalkozóknak (58) Készítette: FAMI-QS — European Association for Feed Additives and Premixtures Quality System (59)

—	Cím: Útmutató a kedvtelésből tartott állatoknak szánt biztonságos eledelek előállításának helyes gyakorlatairól (60) Készítette: Európai Állateledel-ipari Szövetség (61)

—

Cím: Biztonságos takarmány-alapanyagok ipari előállításának helyes gyakorlatára vonatkozó európai útmutató (62) Készítette: — Starch Europe (63) — Európai Olaj- és Fehérjekészítmény-ipari Szövetség (FEDIOL) (64) — Európai Biodízel Tanács (EBB) (65) — Az európai takarmány-összetevők biztonsági tanúsítási rendszerével (EFISC) (66) együttműködve. Ágazati referenciadokumentum: — Keményítő-feldolgozásból származó biztonságos takarmány-alapanyagok előállítása — Olajos magvak sajtolásából és növényi olajok finomításából származó biztonságos takarmány-alapanyagok előállítása — Biodízel-feldolgozásból származó biztonságos takarmány-alapanyagok előállítása — Salmonella ellenőr ellenőrzőlista — Salmonella adatlap

—

Cím: Helyes higiéniai gyakorlatokról szóló európai útmutató a gabonák, olajos magvak, fehérjenövények és egyéb növényi termékek és származékos termékeik begyűjtéséhez, tárolásához, kereskedelméhez és szállításához (67) Készítette: — A gabona, a rizs, a takarmány, az olajos magvak, az olívaolaj, az olaj és a zsír, valamint a mezőgazdasági beszerzési cikkek kereskedelmével foglalkozó európai szövetség (COCERAL) (68) — Az Európai Unió Mezőgazdasági Szövetkezeteinek Általános Szövetsége (COGECA) (69) — Az Európai Unión belül ömlesztett mezőgazdasági árukkal foglalkozó hivatásos kikötői raktárkezelők európai szövetsége (UNISTOCK) (70)

Az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság az érintettekkel és egyéb érdekelt felekkel együttműködve rendszeresen felülvizsgálja az útmutatókat.

10.2.   Nemzeti útmutatók

A Bizottság azzal a céllal végezte el A helyes gyakorlatról szóló nemzeti útmutatók nyilvántartása (71) összeállítását, hogy azt a tagállamok, a takarmányipari vállalkozók és az élelmiszer-vállalkozók rendelkezésére bocsássa.

---

(1)  HL L 35., 2005.2.8., 1. o.

(2)  HL L 147., 2001.5.31., 1. o.

(3)  HL L 31., 2002.2.1., 1. o.

(4)  A 178/2002/EK rendeletre vonatkozó további információ (beleértve az iránymutatásokat tartalmazó külön dokumentációt) a Bizottság weboldalán érhető el ezen a linken:

https://ec.europa.eu/food/safety/general_food_law/general_requirements_en

(5)  HL L 268., 2003.10.18., 29. o.

(6)  HL L 165., 2004.4.30., 1. o.

(7)  2019. december 14-től a 882/2004/EK rendeletet hatályon kívül helyezi és felváltja az élelmiszer- és takarmányjog, valamint az állategészségügyi és állatjóléti szabályok, a növényegészségügyi szabályok, és a növényvédő szerekre vonatkozó szabályok alkalmazásának biztosítása céljából végzett hatósági ellenőrzésekről és más hatósági tevékenységekről szóló, 2017. március 15-i (EU) 2017/625 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 95., 2017.4.7., 1. o.).

(8)  HL L 229., 2009.9.1., 1. o.

(9)  HL L 300., 2009.11.14., 1. o.

(10)  HL L 54., 2011.2.26., 1. o.

(11)  A takarmányhigiéniáról szóló rendelettel összefüggésben.

(12)  HL L 29., 2013.1.30., 1. o.)

(13)  A Bizottság 2018/C 133/02 közleménye (HL C 133., 2018.4.16., 2. o.).

(14)  HL L 354., 2008.12.31., 1. o.

(15)  HL L 183., 2002.7.12., 51. o.

(16)  Az állati melléktermékekre vonatkozó rendelet 18. cikkével összhangban az illetékes hatóságok bizonyos eltérést biztosíthatnak a 2. kategóriába tartozó egyes anyagok és az egyes élelmiszer-hulladékok prémes állatokkal történő etetésének tilalma alól.

(17)  Lásd: iránymutatásokat tartalmazó dokumentáció 4.2. fejezet.

(18)  A 767/2009/EK rendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a 178/2002/EK rendelet 15. cikkében meghatározott követelmények értelemszerűen a nem élelmiszertermelő állatok takarmányára is alkalmazandók.

(19)  A 2017/625/EU rendelet 146. cikke értelmében a 882/2004/EK rendelet 2019. december 14-ével hatályát veszti.

(20)  Lásd: iránymutatásokat tartalmazó dokumentáció 6.2. fejezet.

(21)  A Bizottság 225/2012/EU rendelete (2012. március 15.) a 183/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet II. mellékletének a növényi olajokból és zsírkeverékekből származó, takarmányozás céljára szánt termékeket forgalomba hozó létesítmények engedélyezése és a különleges előírások az olajok, zsírok és az ezekből származó termékek termelése, tárolása, szállítása és a dioxintartalomra vonatkozó ellenőrzések tekintetében történő módosításáról (HL L 77., 2012.3.16., 1. o.).

(22)  Az Európai Parlament és a Tanács 852/2004/EK rendelete (2004. április 29.) az élelmiszer-higiéniáról (HL L 226., 2004.6.25., 3. o.).

(23)  A Bizottság 141/2007/EK rendelete (2007. február 14.) a 183/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban a „kokcidiosztatikumok és hisztomonosztatikumok” kategóriájába tartozó takarmány-adalékanyagok gyártásával és/vagy forgalomba hozatalával foglalkozó takarmányipari létesítmények engedélyezésére vonatkozó követelményről (HL L 43., 2007.12.15., 9. o.).

(24)  A Bizottság (EU) 2015/786 rendelete (2015. május 19.) a 2002/32/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv értelmében a takarmányozásra szánt termékek méregtelenítési eljárásaival kapcsolatos elfogadhatósági kritériumok meghatározásáról (HL L 125., 2015.5.21., 10. o.).

(25)  https://ec.europa.eu/food/safety/animal-feed/feed-hygiene/approved-establishments_en

(26)  Az anyagkörforgás megvalósítása – a körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési terv (COM(2015) 614 final).

(27)  A takarmányhigiéniáról szóló rendelet 5. cikkének (6) bekezdése szerint „a takarmányipari vállalkozók és a mezőgazdasági termelők csak olyan létesítményekből szerezhetnek be és használhatnak fel takarmányt, amelyeket e rendelet értelmében nyilvántartásba vettek és/vagy engedélyeztek”.

(28)  Amelyek abban a szakaszban még nem „takarmány” minősítésűek.

(29)  Amelyek abban a szakaszban még nem „takarmány” minősítésűek.

(30)  Amely abban a szakaszban még nem „takarmány” minősítésű.

(31)  A hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelv módosításáról szóló, 2018. május 30-i (EU) 2018/851 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosítva (HL L 150., 2018.6.14., 109. o.).

(32)  http://ec.europa.eu/environment/waste/framework/guidance.htm

(33)  http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:52007DC0059

(34)  Az Európai Parlament és a Tanács 2002/32/EK irányelve (2002. május 7.) a takarmányban előforduló nemkívánatos anyagokról (HL L 140., 2002.5.30., 10. o.).

(35)  Az (EU) 2018/851 irányelvvel történt – a 7.1.3. szakasz első bekezdésében említett – módosítások következtében a folyamatábrán említett különleges feltételek már nem érvényesek.

(36)  Amelyek abban a szakaszban még nem „takarmány” minősítésűek.

(37)  Amelyek abban a szakaszban még nem „takarmány” minősítésűek.

(38)  Amelyek abban a szakaszban még nem „takarmány” minősítésűek.

(39)  Lásd: Az emberi fogyasztásra már nem szánt élelmiszerek takarmányként való felhasználására vonatkozó iránymutatások. Az állati melléktermékekre vonatkozó rendelet és a 142/2011/EU bizottsági rendelet tartalmaz rendelkezéseket az állati eredetű termékek takarmányozási célú korlátozásáról. A TSE rendelet 7. cikke és IV. melléklete rendelkezik a takarmányozási tilalomról.

(40)  Az állati melléktermékekre vonatkozó rendelet 24. cikke szerint engedélyezve.

(41)  A Bizottság közleménye – Az emberi fogyasztásra már nem szánt élelmiszerek takarmányként való felhasználására vonatkozó iránymutatások 4. fejezetében kell ellenőrizni a felhasználás feltételeit.

(42)  Amelyek abban a szakaszban még nem „takarmány” minősítésűek.

(43)  A Bizottság közleménye – Az emberi fogyasztásra már nem szánt élelmiszerek takarmányként való felhasználására vonatkozó iránymutatások 3. fejezetében kell ellenőrizni a felhasználás feltételeit.

(44)  Amelyek abban a szakaszban még nem „takarmány” minősítésűek.

(45)  A Bizottság közleménye – Az emberi fogyasztásra már nem szánt élelmiszerek takarmányként való felhasználására vonatkozó iránymutatások 4. fejezetében kell ellenőrizni a felhasználás feltételeit.

(46)  A 142/2011/EU rendelet X. melléklete 4. szakaszának II. részében foglalt eltéréseknek megfelelően, az illetékes hatóságok engedélye esetén.

(47)  A Bizottság közleménye – Az emberi fogyasztásra már nem szánt élelmiszerek takarmányként való felhasználására vonatkozó iránymutatások 3. fejezetében kell ellenőrizni felhasználás feltételeit.

(48)  Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottsága, összefoglaló jelentés, 2009. december 17–18., 6. Egyéb napirendi pont

(49)  Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottsága, összefoglaló jelentés, 2014. május 19-20., A.06 pont.

(50)  Részletes magyarázat Az emberi fogyasztásra már nem szánt élelmiszerek takarmányként való felhasználására vonatkozó iránymutatások 4.3. fejezetében.

(51)  A Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottsága 2014. szeptember 15–16-i brüsszeli ülése összefoglaló jelentésének A.09 pontja (takarmányozási szekció)

(52)  A 767/2009/EK rendelet 5. cikkének (1) bekezdése szerint a 178/2002/EK rendelet 18. és 20. cikkében, valamint a 183/2005/EK rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott követelmények értelemszerűen a nem élelmiszertermelő állatok takarmányára is alkalmazandók.

(53)  DG SANTE weboldal: Általános élelmiszerjogi követelmények. http://ec.europa.eu/food/safety/general_food_law/general_requirements_en

(54)  http://ec.europa.eu/food/safety/docs/animal-feed-guides-good-practice-guidelines_good_practice_en.pdf

(55)  http://ec.europa.eu/food/safety/animal-feed/feed-hygiene/guides-good-practice/index_en.htm

(56)  A Bizottság közleménye a helyes gyakorlatokról szóló közösségi útmutatókról (2016/C 418/02) (HL C 418., 2016.11.12., 2. o.).

(57)  http://www.fefac.org/

(58)  Értesítés a helyes gyakorlatról szóló közösségi útmutatókról (2007/C 64/04) (HL C 64., 2007.3.20., 17. o.).

(59)  http://www.fami-qs.org/

(60)  A Bizottság közleménye a helyes gyakorlatokról szóló közösségi útmutatókról (2018/C 128/03) (HL C 128., 2018.4.11., 3. o.).

(61)  http://www.fediaf.org/

(62)  A Bizottság közleménye a helyes gyakorlatokról szóló közösségi útmutatókról (2016/C 418/02) (HL C 418., 2016.11.12., 2. o.).

(63)  http://www.starch.eu/

(64)  http://www.fediol.eu/

(65)  http://www.ebb-eu.org/

(66)  http://www.efisc.eu/

(67)  A Bizottság közleménye a helyes gyakorlatokról szóló közösségi útmutatókról (2016/C 418/02) (HL C 418., 2016.11.12., 2. o.).

(68)  http://www.coceral.com/

(69)  http://www.copa-cogeca.be/

(70)  http://www.unistock.be/

(71)  http://ec.europa.eu/food/safety/docs/animal-feed-guides-good-practice-biosafety_food-hygiene_legis_guidance_good-practice_reg-nat.pdf

Bejelentett összefonódás engedélyezése

(Ügyszám: M.9362 – Suez Organique/Avril PA/Terrial)

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2019/C 225/02)

2019. június 27-én a Bizottság úgy határozott, hogy engedélyezi e bejelentett összefonódást, és a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítja. E határozat a 139/2004/EK tanácsi rendelet (1) 6. cikke (1) bekezdésének b) pontján alapul. A határozat teljes szövege csak francia nyelven hozzáférhető, és azután teszik majd közzé, hogy az üzleti titkokat tartalmazó részeket eltávolították belőle. A szöveg megtalálható lesz:

—

a Bizottság versenypolitikai weboldalának összefonódásokra vonatkozó részében (http://ec.europa.eu/competition/mergers/cases/). Ez az oldal különféle lehetőségeket kínál arra, hogy az egyedi összefonódásokkal foglalkozó határozatok társaság, ügyszám, dátum és ágazati tagolás szerint kereshetők legyenek,

—	elektronikus formában az EUR-Lex honlapon (http://eur-lex.europa.eu/homepage.html?locale=hu) a 32019M9362 hivatkozási szám alatt. Az EUR-Lex biztosít online hozzáférést az európai uniós jogszabályokhoz.

---

(1)  HL L 24., 2004.1.29., 1. o.

Euroátváltási árfolyamok (1)

2019. július 4.

(2019/C 225/03)

1 euro =

	Pénznem	Átváltási árfolyam
USD	USA dollár	1,1288
JPY	Japán yen	121,65
DKK	Dán korona	7,4633
GBP	Angol font	0,89730
SEK	Svéd korona	10,5208
CHF	Svájci frank	1,1120
ISK	Izlandi korona	141,70
NOK	Norvég korona	9,6298
BGN	Bulgár leva	1,9558
CZK	Cseh korona	25,434
HUF	Magyar forint	322,82
PLN	Lengyel zloty	4,2439
RON	Román lej	4,7188
TRY	Török líra	6,3237
AUD	Ausztrál dollár	1,6076
CAD	Kanadai dollár	1,4749
HKD	Hongkongi dollár	8,7899
NZD	Új-zélandi dollár	1,6888
SGD	Szingapúri dollár	1,5307
KRW	Dél-Koreai won	1 319,51
ZAR	Dél-Afrikai rand	15,7869
CNY	Kínai renminbi	7,7567
HRK	Horvát kuna	7,3985
IDR	Indonéz rúpia	15 961,23
MYR	Maláj ringgit	4,6653
PHP	Fülöp-szigeteki peso	57,683
RUB	Orosz rubel	71,5913
THB	Thaiföldi baht	34,603
BRL	Brazil real	4,3098
MXN	Mexikói peso	21,4305
INR	Indiai rúpia	77,3335

---

(1)  Forrás: Az Európai Központi Bank (ECB) átváltási árfolyama.

Összefonódás előzetes bejelentése

(Ügyszám: M.9422 – Leonard Green & Partners/Ares Management Corporation/Press Ganey Associates)

Egyszerűsített eljárás alá vont ügy

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2019/C 225/04)

---

(1)  HL L 24., 2004.1.29., 1. o. (az összefonódás-ellenőrzési rendelet).

(2)  HL C 366., 2013.12.14., 5. o.

Elnevezés bejegyzése iránti kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján

(2019/C 225/05)

Ez a közzététel az 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 51. cikke alapján jogot keletkeztet arra, hogy a közzétételtől számított három hónapon belül felszólalást nyújtsanak be a kérelem ellen.

EGYSÉGES DOKUMENTUM

„PAŠKI SIR”

EU-szám: PDO-HR-02397 – 2018.4.10.

OEM ( X ) OFJ ( )

1.   Elnevezés(ek):

„Paški sir”

2.   Tagállam vagy harmadik ország

Horvátország

3.   A mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírása

3.1.   A termék típusa

1.3. osztály: Sajtok

3.2.   Az 1. pontban szereplő elnevezéssel jelölt termék leírása

A „Paški sir” [pagi sajt] a Pag szigetén őshonos juhfajtól származó teljes juhtejből készült kemény juhsajt. A terméket legalább 60 napig érlelik a forgalomba hozatal előtt, és a terméknek az alábbi fizikai-kémiai és érzékszervi jellemzőkkel kell rendelkeznie:

—	forma: hengeres, alja sík, felső felülete sík vagy enyhén domború;

—	méret: átmérője 18–24 cm, magassága 7–13 cm;

—	súly: 1,8–3,5 kg a sajt méretétől függően;

—	szárazanyag-tartalom: legalább 55 %;

—	zsírtartalom a szárazanyagban: legalább 45 %;

—	kéreg: sima és kemény, színe az aranysárgától a halvány vörösesbarnáig változhat;

—	sajttészta: tömör, enyhén rugalmas, könnyen vágható, sűrű állagú, kisméretű szabálytalan lyukak nem vagy csak elvétve találhatók benne, színe halványsárga; az éréssel veszít rugalmasságából, színe pedig sötétebb árnyalatúvá válik;

—	íz: enyhén markáns és édes, az éréssel markánsabbá válik;

—	aroma: a juhsajtokra jellemző, fűszernövényeket idéző.

A „Paški sir” sajt a szabványos méretűnél kisebb is lehet; ebben az esetben legalább 60 napig érlelik a forgalomba hozatal előtt, és az alábbi fizikai-kémiai és érzékszervi jellemzőkkel kell rendelkeznie:

—	méret: átmérője 9–14 cm, magassága 6–12 cm;

—	súly: 0,6–1,2 kg;

—	többi jellegzetessége megegyezik a szabványos méretű sajtokéval.

3.3.   Takarmány (kizárólag állati eredetű termékek esetében) és nyersanyagok (kizárólag feldolgozott termékek esetében)

Takarmány

A juhok az egész évet a legelőkön töltik, ahol legelnek vagy a „Paški sir” termelési területén termesztett szálastakarmányt kapnak. Abban az esetben, ha a juhok legeléssel nem tudják teljesen kielégíteni táplálékszükségleteiket, és ezért a „Paški sir” termelési területén termesztett szálastakarmányt kapnak, a táplálékukat – nyáron és télen egyaránt – szálastakarmánnyal és az említett területen kívül előállított takarmánykoncentrátummal egészítik ki. A területen kívül előállított takarmány mennyisége nem haladhatja meg a juhok által az év során fogyasztott szárazanyag 50 %-át.

A juhok napi takarmányadagja a fejési időszakban – amely körülbelül 130 napig tart – főként szálastakarmányból (fűből és szénából) áll, valamint tartalmazhat takarmánykoncentrátumot (búza, árpa, kukorica, szója) és azok keverékeit. A takarmányadagon belül a szálastakarmány a teljes szárazanyag legalább 83 %-a, illetve takarmánykoncentrátum hozzáadása esetén ez utóbbi a takarmányadagon belül a szárazanyag 17 %-át teszi ki. A takarmányadagon belül a teljes szálastakarmány legalább 65 %-ának a „Paški sir” földrajzi termelési területéről kell származnia, ami a napi adag teljes szárazanyag-tartalma 54 %-ának felel meg; a fennmaradó 35 % a „Paški sir” földrajzi termelési területén kívüli területről is beszerezhető. A takarmánykoncentrátum (búza, árpa, kukorica, szója) és azok keverékei minden esetben a „Paški sir” földrajzi termelési területén kívüli forrásból származnak.

A „Paški sir” földrajzi termelési területén kívüli területről beszerezett szálastakarmányként kizárólag egy évesnél nem régebbi, levélzetét jól megőrzött réti perjéből, évelő hüvelyesekből vagy lóhere és fű keverékéből nyert, jól kiszárított szénát lehet használni.

Silózott takarmány és sörtörköly használata tilos.

A „Paški sir” földrajzi termelési területén kívüli területről származó takarmány beszerzése először a múlt század második felében vált szükségessé. Az 1960-as években, tekintve, hogy a „Paški sir” már akkor is jó hírnévnek örvendett, a mezőgazdasági termelők elkezdték külön a tejükért tenyészteni a juhokat. A pagi juhok tenyésztésénél a tej mennyiségének növelésére és minőségének javítására, azaz a tejhozam fokozására helyezték hangsúlyt, ami az 1980-as évek során a takarmányszükséglet megnövekedéséhez vezetett. Mivel Pag szigetén korlátozott mértékben állnak rendelkezésre legelők és rétek, a takarmányt nem lehetett teljes egészében a termelési területen előállítani, az aszályos években takarmányhiány alakult ki. Ennélfogva a pagi juhtenyésztők először a környező területekről kezdek szálastakarmányt venni, majd a tejtermelés növekedésével a laktációs időszakban az adagokba fokozatosan takarmánykoncentrátumokat kevertek.

Nyersanyag

A „Paški sir” az őshonos pagi juhfajta nyers vagy hőkezelt teljes tejéből, állati oltóenzim vagy mikrobiológiai eredetű egyéb tejalvasztó enzimek, valamint a termelési területen előállított tengeri só felhasználásával készül. Ugyancsak megengedett a tejsavas erjesztőanyagok, a lizozim és a kalcium-klorid használata.

A fejéstől számított hat órán belül fel nem dolgozott tejet 6 °C alá hűtik és a fejéstől számított 48 órán belül feldolgozzák.

3.4.   Az előállítás azon műveletei, amelyeket a meghatározott földrajzi területen kell elvégezni

A „Paški sir” minden előállítási szakaszának – a tej előállításától és az oltóenzim hozzáadásától kezdve a sajt formába helyezéséig, sajtolásáig, sózásáig és érleléséig bezárólag – a 4. pontban említett földrajzi területen belül kell végbemennie.

3.5.   A szeletelésre, aprításra, csomagolásra stb. vonatkozó egyedi szabályok

A „Paški sir” sajtot vákuumos vagy védőgázas csomagolásban, egészben vagy darabokban hozzák forgalomba. Az 1,2 kg-nál kisebb súlyú sajtok csak egészben hozhatók forgalomba. A 12 hónapnál hosszabb ideig érlelt „Paški sir” sajtot reszelt formában is forgalmazzák.

3.6.   A bejegyzett elnevezést viselő termék címkézésére vonatkozó egyedi szabályok

A forgalomba hozott készterméknek a „Paški sir” nevet kell viselnie, amelynek a betű méretét, típusát és színét tekintve az összes többi felirat közül jobban ki kell tűnnie. A terméken a név mellett fel kell tüntetni a „Paški sir” esetében használt, alábbiakban bemutatott egységes szimbólumot.

A „Paški sir” oltalom alatt álló eredetmegjelölés minden olyan használója, akik a terméket e termékleírással összhangban állítja elő, jogosult használni az egységes szimbólumot.

4.   A földrajzi terület tömör meghatározása

A „Paški sir” sajtot Pag szigetén, valamint két kisebb szigeten (Maun és Škrda szigetén) állítják elő.

5.   Kapcsolat a földrajzi területtel

A „Paški sir” különleges jellemzői és minősége a termelési terület sajátos környezeti adottságainak, többek között a legelők növényi összetételének, valamint a nagy múltra visszatekintő juhtenyésztésnek és juhsajtkészítésnek köszönhetők.

A „Paški sir” sajtot Pag szigetén készítik, amely geológiailag karsztvidéken található, ahol a föld nehezen művelhető. Az uralkodó karsztfelszín és a mediterrán éghajlat hatással volt a növénytakaró jellegzetességére és a juhtenyésztés mint fő mezőgazdasági tevékenység kialakulására. Pag szigetén a többi nagy adriai-tengeri szigethez képest sokkal kevesebb a növényzet (különösen a magas növényzet), így felszínének jelentős részét karsztos legelők uralják. Ez nagyon fontos a szigeten folytatott mezőgazdasági termelés szempontjából, mivel e legelők az összes mezőgazdasági földterület 90 %-át teszik ki.

A Pag szigetén található legelőket alkotó leggyakoribb növényekkel kapcsolatban végzett legutóbbi botanikai és fitocönológiai tudományos kutatás során a szövetes növények 331 faját azonosították, amelyek legtöbbje a mediterrán növényvilág részét képezi. A sajátos természeti viszonyok főként a mediterrán gyepterületekre jellemző növényvilág fejlődésének kedveznek. Éppen ezért a sziget legtöbb legelőjén nagy arányban találhatók fűszer- és gyógynövények, többek között közönséges cickafark (Achillea millefolium L.), üröm (Arthemisia absinthium L.), édeskömény (Foeniculum vulgare Mill.), olasz szalmagyopár (Helichrysium italicum Roth G. Don), orbáncfű (Hypericum officinalis L.), menta (Mentha sp.), kerti ruta (Ruta graveolens L.), kakukkfű (Thymus vulgaris L.) és zsálya (Salvia officinalis L.).

A juhok Pag szigetén végbemenő évszázados kiválasztódásával létrejött egy őshonos juhfaj, a pagi juh, amelyet szinte kizárólag Pag szigetén tenyésztenek, és amely egyedülálló abból a szempontból, hogy képes hasznosítani a sziklás legelők gyér növényzetét és teljes mértékben alkalmazkodott a félextenzív tenyésztési módszerhez, amely esetében a tejtermelést nagyban meghatározzák a környezeti tényezők (Ivica Ljubičić és mtsai., ‘Florni sastav ovčarskih pašnjaka otoka Paga’ [Pag szigetén található juhlegelők növénytani összetétele], Mljekarstvo 62(4), Zágráb, 2012).

A pagi juh esetében alkalmazott sajátos tenyésztési módszer azon alapul, hogy a juh az egész napot a legelőn tölti, ahol fűszer- és gyógynövényeket fogyaszt; ez nemcsak a termelt tej mennyiségében tükröződik, hanem annak kémiai összetételében és a feldolgozott tej sajátosságaiban is (Neven Antunac és mtsai., ‘Utjecaj paragenetskih čimbenika na proizvodnju i kemijski sastav mlijeka paških ovaca’ [A paragenetikus tényezők hatása a pagi juhtej termelésére és kémiai összetételére], Mljekarstvo 61(3), Zágráb, 2011). A juh szabadban tartásának köszönhetően a sajtnak soha nincs „tanyaudvari” aromája.

A „Paški sir” készítésének hagyománya ugyanolyan hosszú múltra tekint vissza, mint a pagi juh tenyésztése; a zord életkörülmények miatt alakult ki, ami azt jelenti, hogy a szigetlakóknak a felesleges tejet hasznosítaniuk, illetve későbbi felhasználás céljából tartósítaniuk kellett. Pag szigetének lakói számára a fejési időszakot követően mindenekelőtt a sajt jelentette a zsír- és a fehérjetartalékot, de emellett értékes élelmiszert is jelentett, amellyel kereskedni lehetett. A Pag szigetén készített juhsajtról először az 1831-ben Velencében Nuovo dizionario geografico universale [Új egyetemes földrajzi lexikon] címmel megjelent kiadvány tett említést. Mégis úgy vélik, hogy a „Paški sir” készítése a jelenleg ismert formájában 1870 körül kezdődött. A családi gazdaságokban a „Paški sir” előállításához használt eljárással kapcsolatos első feljegyzések 1912-ig nyúlnak vissza, amikor Ljudevit Tejkal említést tesz róla Sirarstvo u Dalmaciji [Sajtkészítés Dalmáciában] című könyvében. Nikola Zdanovski 1947-ben kiadott Ovčje mljekarstvo [Juhtejtermelés] című könyvében azt állítja, hogy: a pagi juh közismert, nemcsak kiváló gyapjújának és ízletes bárányhúsnak köszönhetően, hanem a „Paški sir” miatt is.

A Pag-szigeti legelők növényvilágának jellegzetes összetétele a zsír-, fehérje-, cukor- és ásványianyag-tartalom és más egyedi összetevők szempontjából hatással van a juhtej sajátos összetételére, ami végső soron hozzájárul a sajt mediterrán fűszernövények kölcsönözte jellegzetes aromájához, valamint intenzív és markáns ízéhez. A telt aromához és az umami-ízhez a szukcinilsav is hozzájárul, amely – a tágabb régióban tíz juhsajtot megvizsgálva –, csak a „Paški sir” sajtban és – kisebb mennyiségben – a Travnik/Vlašić sajtban található meg (Jasmina Havranek és mtsai., Atlas ovčjih sireva zemalja zapadnog Balkana [A nyugat-balkáni juhsajtok atlasza], Zágráb, 2012).

A helyi növények „Paški sir” sajtban megjelenő sajátos aromái főként a juhtenyésztési és sajtkészítési szakértelemnek köszönhetők, amelyet a helyi családi gazdaságok tökélyre fejlesztettek és emberemlékezet óta generációról generációra örökítik tovább. Az összetett aroma fennmaradása és a sajt sok más jellegzetessége a sziget sajtkészítőinek hagyományos tudásán és szakértelmén múlik a sajtkészítés minden szakaszában.

A „Paški sir” megfelelő állaga nagyban függ a felaprított alvadék melegítésének hőfokától és időtartamától, amelyet a sajtkészítő mester az oltóenzim hozzáadásakor az évszaktól, azaz a hőmérséklettől és a légkör relatív páratartalmától függően állít be.

A „Paški sir” viszonylag kis súlyára tekintettel a külső időjárási viszonyok nagy hatással vannak az érlelési eljárásra. Korábban nem lehetett ellenőrizni a feltételeket a sózó helyiségben, és a magas páratartalom miatt nemkívánatos mikroflóra alakult ki a sajt kérgén. Ennek következtében a sajtkészítők olykor kézzel mosták le a sajtot és olívaolajjal vagy másfajta növényi olajjal vonták be. Ezt az eljárást még a mai napig folytatják, ami lényegesen befolyásolja a sajt kérgének jellemzőit, amely kemény és sima, színe pedig az aranysárgától az érett sajtok esetében a halvány vörösesbarnáig terjedhet. A sajt mosást követő beolajozása, amit a sajtkészítő az érlelési szakaszban legalább négyszer-hatszor végez el, ugyancsak kedvező hatással van arra, hogy a sajton belül megfelelően végbemenjenek az enzimatikus folyamatok, mivel csökkenti a kiszáradást és megakadályozza a felületi flóra fehérjebontó hatását.

A „Paški sir” állaga és íze az érlelési idő hosszától függ. A két hónapig érlelt fiatal sajt enyhén rugalmas, könnyen vágható, és csak elszórtan található benne nagyon kevés apró kerek lyuk. A kéreg elég puha ahhoz, hogy meg lehessen enni. Íze enyhén édes, mérsékelten sós és kellemesen markáns, és a juhsajtokra jellemző jegyeket mutatja. Markáns és hosszan tartó aromával rendelkezik, amely a termelési terület jellegzetessége, valamint a mediterrán fűszernövényeket és konyhai fűszernövényeket idézi.

A „Paški sir” az érlelés előrehaladtával válik fokozatosan egyre markánsabbá, íze, aromája és színe egyre intenzívebbé válik, a sajttészta pedig egyre tömörebb állagú lesz. A teljesen megérlelt „Paški sir” sajtot hat hónapig vagy annál hosszabb ideig érlelik; ez apró szemcsés szerkezetű, vágáskor egyenetlen darabokra törik. Markáns, harmonikusan telt íze van, és a szájban elolvadva „kristályok” érezhetők a nyelv alatt.

A „Paški sir” fizikai tulajdonságai: viszonylag kis méretű és súlyú (legfeljebb 3,5 kg), ami a hagyományos termelési módszert tükrözi, amelyet a viszonylag kevés juhval és ennélfogva a sajtkészítéshez korlátozott napi tejmennyiséggel rendelkező családi gazdaságok régóta alkalmaznak. Zdanovski szerint a „Paški sir” sajtot a múlt század közepén még mindig „kézzel” készítették, azaz formák használata nélkül, és ez eredményezte a sajtok kisebb méretét.

Napjainkban a „Paški sir” sajtot főleg juhtenyésztéssel is foglalkozó kis családi gazdaságokban készítik. Ez biztosítja, hogy a hagyományos termelési módszer a családokon belül generációról generációra száll tovább, a rövid termelési lánc pedig garantálja a sajt egyediségét és eredetiségét.

A „Paški sir” sajthoz kapcsolódó hagyományos termelési módszer sok elemét megőrizték, amikor a sajtot 1971-ben először kezdték el sajtüzemben előállítani és bevezették a tej pasztörizálását. Ez nem rontott a sajt sajátos ízén és aromáján, mivel az alvadék feldolgozásával és az érleléssel kapcsolatos hagyományos termelési feltételeket megőrizték. Nincs észrevehető különbség a nyers tejből és a pasztörizált tejből készült sajt között, mivel a „Paški sir” sajátos és jellegzetes ízét és aromáját a pagi juhtej összetétele határozza meg, amelyet viszont a juhok élőhelyének természetes környezete, azaz az általuk fogyasztott táplálék határoz meg (Zdravko Barać és mtsai., Paška ovca – hrvatska izvorna pasmina [A pagi juh: egy őshonos horvát fajta], Novalja, 2008). A „Paški sir” sajtot készítő három kis sajtüzem folytatja a rövid termelési lánc hagyományát, és jóllehet vásárolnak némi tejet a helyi juhtenyésztőktől, a fennmaradó mennyiséget saját juhnyájat használva állítják elő.

Nemzeti és nemzetközi vásárokon nyert számos díj tanúskodik a „Paški sir” különleges minőségéről.

Hivatkozás a termékleírás közzétételére

(e rendelet 6. cikke (1) bekezdésének második albekezdése)

https://poljoprivreda.gov.hr/UserDocsImages/arhiva/datastore/filestore/139/Specifikacija-Paski-sir.pdf

---

(1)  HL L 343., 2012.12.14., 1. o.

Az OEM és OFJ jelzéssel ellátott borok termékleírásaihoz kapcsolódó standard módosítások jegyzékének közzététele

(2019/C 225/06)

Ez a közzététel az OEM és OFJ jelzéssel ellátott borok termékleírásaihoz kapcsolódó standard módosítások jegyzékét tartalmazza, tagállamonkénti bontásban, az (EU) 2019/33 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (1) 61. cikke (6) bekezdésének megfelelően.

A Bizottság az említett cikkel összhangban közzéteszi a szóban forgó standard módosításokra vonatkozó kérelmeket és a kapcsolódó egységes dokumentumokat az OEM és OFJ jelzésű boroknak az 1308/2013/EU rendelet (2) 104. cikke alapján létrehozott elektronikus nyilvántartásában: https://ec.europa.eu/info/food-farming-fisheries/food-safety-and-quality/certification/quality-labels/geographical-indications-register/.

A standard módosítások tagállamonkénti jegyzéke

Ország	Bor elnevezése	Nyilvántartási szám
Bulgária	Дунавска равнина	PGI-BG-A1538-AM01
	Тракийска низина	PGI-BG-A1552-AM02
Németország	Baden	PDO-DE A1264-AM01
	Württemberg	PDO-DE A1276-AM01
Görögország	Δαφνές	PDO-GR-A1390-AM01
	Παρνασσός	PGI-GR-A1026-AM01
	Πλαγιές Πάικου	PGI-GR-A1088-AM01
	Τύρναβος	PGI-GR-A0122-AM01
Spanyolország	Alella	PDO-ES-A1423-AM03
	Arabako Txakolina/Txakolí de Álava/Chacolí de Álava	PDO-ES-A0732-AM02
	Arribes	PDO-ES-A0614-AM02
	Aylés	PDO-ES-A1522-AM03
	Bajo Aragón	PGI-ES-A1362-AM03
	Betanzos	PGI-ES-A1257-AM02
	Bullas	PDO-ES-A0536-AM03
	Cangas	PDO-ES-A0119-AM02
	Castelló	PGI-ES-A1173-AM02
	Cava	PDO-ES-A0735- AM06
	Conca de Barberà	PDO-ES-A1422- AM02
	Dehesa del Carrizal	PDO-ES-A0054-AM02
	Dominio de Valdepusa	PDO-ES-A0052-AM02
	Finca Élez	PDO-ES-A0053-AM01
	Granada	PDO-ES-A1475-AM02
	Jumilla	PDO-ES-A0109-AM03
	Manchuela	PDO-ES-A0046-AM01
	Montilla-Moriles	PDO-ES-A1479-AM02
	Montsant	PDO-ES-A1550-AM03
	Penedès	PDO-ES-A1551-AM03
	Pla de Bages	PDO-ES-A1557-AM03
	Pla i Llevant	PDO-ES-A1038-AM04
	Ribeira Sacra	PDO-ES-A1128-AM02
	Ribera del Duero	PDO-ES-A0626-AM03
	Ribera del Júcar	PDO-ES-A0049-AM01
	Rueda	PDO-ES-A0889-AM02
	Toro	PDO-ES-A0886-AM02
	Uclés	PDO-ES-A0050-AM02
	Valdeorras	PDO-ES-A1132-AM03
	Valle del Cinca	PGI-ES-A0181-AM03
	Valtiendas	PDO-ES-A0747-AM02
Franciaország	Alpes-de-Haute-Provence	PGI-FR-A1115-AM01
	Alsace grand cru Altenberg de Bergbieten	PDO-FR-A0349-AM01
	Alsace grand cru Altenberg de Bergheim	PDO-FR-A0915-AM01
	Alsace grand cru Altenberg de Wolxheim	PDO-FR-A0348-AM01
	Alsace grand cru Brand	PDO-FR-A0340-AM01
	Alsace grand cru Bruderthal	PDO-FR-A0336-AM01
	Alsace grand cru Eichberg	PDO-FR-A0338-AM01
	Alsace grand cru Engelberg	PDO-FR-A0385-AM01
	Alsace grand cru Florimont	PDO-FR-A0298-AM01
	Alsace grand cru Frankstein	PDO-FR-A0346-AM01
	Alsace grand cru Froehn	PDO-FR-A0384-AM01
	Alsace grand cru Furstentum	PDO-FR-A0378-AM01
	Alsace grand cru Geisberg	PDO-FR-A0379-AM01
	Alsace grand cru Gloeckelberg	PDO-FR-A0377-AM01
	Alsace grand cru Goldert	PDO-FR-A0373-AM01
	Alsace grand cru Hatschbourg	PDO-FR-A0372-AM01
	Alsace grand cru Hengst	PDO-FR-A0376-AM01
	Alsace grand cru Kaefferkopf	PDO-FR-A0914-AM01
	Alsace grand cru Kanzlerberg	PDO-FR-A0410-AM01
	Alsace grand cru Kastelberg	PDO-FR-A0419-AM01
	Alsace grand cru Kessler	PDO-FR-A0414-AM01
	Alsace grand cru Kirchberg de Barr	PDO-FR-A0343-AM01
	Alsace grand cru Kirchberg de Ribeauvillé	PDO-FR-A0339-AM01
	Alsace grand cru Kitterlé	PDO-FR-A0335-AM01
	Alsace grand cru Mambourg	PDO-FR-A0411-AM01
	Alsace grand cru Mandelberg	PDO-FR-A0334-AM01
	Alsace grand cru Marckrain	PDO-FR-A0333-AM01
	Alsace grand cru Moenchberg	PDO-FR-A0383-AM01
	Alsace grand cru Muenchberg	PDO-FR-A0417-AM01
	Alsace grand cru Ollwiller	PDO-FR-A0413-AM01
	Alsace grand cru Osterberg	PDO-FR-A0412-AM01
	Alsace grand cru Pfersigberg	PDO-FR-A0374-AM01
	Alsace grand cru Pfingstberg	PDO-FR-A0387-AM01
	Alsace grand cru Praelatenberg	PDO-FR-A0381-AM01
	Alsace grand cru Rangen	PDO-FR-A0386-AM01
	Alsace grand cru Rosacker	PDO-FR-A0341-AM01
	Alsace grand cru Saering	PDO-FR-A0375-AM01
	Alsace grand cru Schlossberg	PDO-FR-A0415-AM01
	Alsace grand cru Schoenenbourg	PDO-FR-A0418-AM01
	Alsace grand cru Sommerberg	PDO-FR-A0416-AM01
	Alsace grand cru Sonnenglanz	PDO-FR-A0625-AM01
	Alsace grand cru Spiegel	PDO-FR-A0345-AM01
	Alsace grand cru Sporen	PDO-FR-A0628-AM01
	Alsace grand cru Steinert	PDO-FR-A0344-AM01
	Alsace grand cru Steingrubler	PDO-FR-A0630-AM01
	Alsace grand cru Steinklotz	PDO-FR-A0636-AM01
	Alsace grand cru Vorbourg	PDO-FR-A0632-AM01
	Alsace grand cru Wiebelsberg	PDO-FR-A0638-AM01
	Alsace grand cru Wineck-Schlossberg	PDO-FR-A0633-AM01
	Alsace grand cru Winzenberg	PDO-FR-A0641-AM01
	Alsace grand cru Zinnkoepflé	PDO-FR-A0635-AM01
	Alsace grand cru Zotzenberg	PDO-FR-A0916-AM01
	Alsace/Vin d’Alsace	PDO-FR-A1101-AM02
	Anjou	PDO-FR-A0820-AM01
	Barsac	PDO-FR-A0186-AM02
	Béarn	PDO-FR-A0597-AM01
	Beaujolais	PDO-FR-A0934-AM01
	Beaumes de Venise	PDO-FR-A0724-AM01
	Bergerac	PDO-FR-A0190-AM02
	Blaye	PDO-FR-A0712-AM02
	Bordeaux	PDO-FR-A0821-AM03
	Bordeaux supérieur	PDO-FR-A0306-AM03
	Bourg/Côtes de Bourg/Bourgeais	PDO-FR-A0828-AM02
	Bourgogne Passe-tout-grains	PDO-FR-A0738-AM01
Brouilly	PDO-FR-A0935-AM01
Brulhois	PDO-FR-A0984-AM01
Cabardès	PDO-FR-A1011-AM01
Cadillac	PDO-FR-A0686-AM02
Champagne	PDO-FR-A1359-AM02
Charentais	PGI-FR-A1196-AM01
Château-Grillet	PDO-FR-A0587-AM02
Châteaumeillant	PDO-FR-A0154-AM02
Châtillon-en-Diois	PDO-FR-A0177-AM03
Chénas	PDO-FR-A1029-AM01
Cheverny	PDO-FR-A0164-AM01
Chinon	PDO-FR-A0395-AM02
Chiroubles	PDO-FR-A0911-AM01
Clairette de Die	PDO-FR-A0301-AM01
Comté Tolosan	PGI-FR-A1231-AM03
Corse/Vin de Corse	PDO-FR-A0145-AM01
Coteaux bourguignons	PDO-FR-A0931-AM01
Côte de Brouilly	PDO-FR-A1027-AM01
Coteaux champenois	PDO-FR-A1364-AM01
Coteaux d’Aix-en-Provence	PDO-FR-A0159-AM02
Coteaux de l’Ain	PGI-FR-A1160-AM03
Coteaux de Die	PDO-FR-A0397-AM01
Coteaux du Cher et de l’Arnon	PGI-FR-A1129-AM02
Coteaux du Languedoc/Languedoc	PDO-FR-A0922-AM05
Coteaux Varois en Provence	PDO-FR-A0725-AM01
Côtes d’Auvergne	PDO-FR-A0925-AM02
Côtes de Bergerac	PDO-FR-A0191-AM03
Côtes de Blaye	PDO-FR-A0271-AM02
Côtes de Bordeaux	PDO-FR-A0987-AM03
Côtes de Bordeaux Saint-Macaire	PDO-FR-A0707-AM02
Côtes de Provence	PDO-FR-A0392-AM02
Côtes du Marmandais	PDO-FR-A0683-AM01
Côtes du Rhône	PDO-FR-A0325-AM02
Côtes du Rhône Villages	PDO-FR-A0664-AM04
Cour-Cheverny	PDO-FR-A0304-AM01
Crémant d’Alsace	PDO-FR-A0917-AM01
Crémant de Die	PDO-FR-A0487-AM01
Crémant de Limoux	PDO-FR-A1003-AM01
Entre-deux-Mers	PDO-FR-A0406-AM02
Fleurie	PDO-FR-A0930-AM01
Gaillac	PDO-FR-A0502-AM02
Gigondas	PDO-FR-A0143-AM01
Grands-Echezeaux	PDO-FR-A0583-AM01
Graves de Vayres	PDO-FR-A0927-AM02
Haut-Poitou	PDO-FR-A0726-AM01
Irouléguy	PDO-FR-A0708-AM02
Juliénas	PDO-FR-A1025-AM01
Jurançon	PDO-FR-A0827-AM02
Lalande-de-Pomerol	PDO-FR-A0171-AM01
L’Etoile	PDO-FR-A0598-AM01
Lirac	PDO-FR-A0331-AM01
Listrac-Médoc	PDO-FR-A0276-AM01
Loupiac	PDO-FR-A0170-AM02
Luberon	PDO-FR-A0920-AM02
Lussac Saint-Emilion	PDO-FR-A1200-AM01
Madiran	PDO-FR-A0687-AM02
Marcillac	PDO-FR-A0818-AM01
Margaux	PDO-FR-A0329-AM01
Méditerranée	PGI-FR-A1154-AM02
Monbazillac	PDO-FR-A0153-AM02
Montagne-Saint-Emilion	PDO-FR-A0990-AM01
Morgon	PDO-FR-A1024-AM01
Moulin-à-Vent	PDO-FR-A0933-AM01
Moulis/Moulis-en-Médoc	PDO-FR-A0731-AM01
Muscat de Lunel	PDO-FR-A0717-AM01
Pacherenc du Vic-Bilh	PDO-FR-A0593-AM03
Palette	PDO-FR-A0185-AM01
Pauillac	PDO-FR-A0713-AM02
Pays d’Hérault	PGI-FR-A1370-AM01
Pays d’Oc	PGI-FR-A1367-AM02
Pécharmant	PDO-FR-A0823-AM02
Pomerol	PDO-FR-A0273-AM01
Premières Côtes de Bordeaux	PDO-FR-A0274-AM03
Puisseguin Saint-Emilion	PDO-FR-A0992-AM02
Quincy	PDO-FR-A0498-AM01
Régnié	PDO-FR-A0912-AM01
Rosette	PDO-FR-A0163-AM01
Saint-Amour	PDO-FR-A1028-AM01
Sainte-Foy-Bordeaux	PDO-FR-A0407-AM02
Saint-Emilion	PDO-FR-A0988-AM01
Saint-Emilion Grand Cru	PDO-FR-A0993-AM02
Saint-Nicolas-de-Bourgueil	PDO-FR-A0585-AM01
Saint-Pourçain	PDO-FR-A0586-AM01
Saumur-Champigny	PDO-FR-A0147-AM01
Saussignac	PDO-FR-A0189-AM02
Sauternes	PDO-FR-A0819-AM02
Seyssel	PDO-FR-A0679-AM01
Tavel	PDO-FR-A0328-AM01
Tursan	PDO-FR-A0734-AM02
Val de Loire	PGI-FR-A1225-AM01
Vin des Allobroges	PGI-FR-A1144-AM03
Vinsobres	PDO-FR-A0690-AM01
Olaszország	Abruzzo	PDO-IT-A0880-AM03
	Alto Adige/dell’Alto Adige/Südtirol/Südtiroler	PDO-IT-A0293-AM02
	Alto Livenza	PGI-IT-A0864-AM03
	Asti	PDO-IT-A1396-AM04
	Basilicata	PGI-IT-A0531-AM02
	Bosco Eliceo	PDO-IT-A0287-AM04
	Brachetto d’Acqui/Acqui	PDO-IT-A1382-AM03
	Brunello di Montalcino	PDO-IT-A1199-AM02
	Cerasuolo d’Abruzzo	PDO-IT-A0743-AM03
	Colli Bolognesi	PDO-IT-A0289-AM02
	Colli del Sangro	PGI-IT-A0744-AM02
	Colli di Faenza	PDO-IT-A0291-AM02
	Colli d’Imola	PDO-IT-A0290-AM02
	Colli Euganei	PDO-IT-A0454-AM02
	Colli Euganei Fior d’Arancio/Fior d’Arancio Colli Euganei	PDO-IT-A0455-AM02
	Colli Trevigiani	PGI-IT-A0518-AM05
	Colline Frentane	PGI-IT-A0745-AM02
	Colline Pescaresi	PGI-IT-A0887-AM03
	Colline Teatine	PGI-IT-A0891-AM02
	Conegliano-Prosecco/Conegliano Valdobbiadene-Prosecco/Valdobbiadene-Prosecco	PDO-IT-A0515-AM02
	Conselvano	PGI-IT-A0519-AM03
	Cortese di Gavi/Gavi	PDO-IT-A1310-AM03
	del Vastese/Histonium	PGI-IT-A0893-AM02
	Dogliani	PDO-IT-A1330-AM04
	Est! Est!! Est!!! di Montefiascone	PDO-IT-A0705-AM02
	Franciacorta	PDO-IT-A1034-AM02
	Gambellara	PDO-IT-A0469-AM04
	Gutturnio	PDO-IT-A0327-AM02
	Lambrusco di Sorbara	PDO-IT-A0332-AM02
	Lambrusco Grasparossa di Castelvetro	PDO-IT-A0337-AM02
	Lambrusco Salamino di Santa Croce	PDO-IT-A0342-AM02
	Lamezia	PDO-IT-A0618-AM02
	Lipuda	PGI-IT-A0665-AM03
	Lison	PDO-IT-A0457-AM02
	Lison-Pramaggiore	PDO-IT-A0459-AM02
	Locride	PGI-IT-A0644-AM03
	Lugana	PDO-IT-A1322-AM02
	Malvasia di Casorzo d’Asti/Malvasia di Casorzo/Casorzo	PDO-IT-A1194-AM03
	Malvasia di Castelnuovo Don Bosco	PDO-IT-A1201-AM02
	Marca Trevigiana	PGI-IT-A0520-AM04
	Marino	PDO-IT-A0753-AM02
	Modena/di Modena	PDO-IT-A0347-AM02
	Montecucco Sangiovese	PDO-IT-A1246-AM02
	Montepulciano d’Abruzzo	PDO-IT-A0723-AM02
	Moscato di Terracina/Terracina	PDO-IT-A0761-AM02
	Ortrugo dei Colli Piacentini/Ortrugo – Colli Piacentini	PDO-IT-A0350-AM03
	Osco/Terre degli Osci	PGI-IT-A0693-AM03
	Palizzi	PGI-IT-A0645-AM05
	Pellaro	PGI-IT-A0648-AM03
	Pentro di Isernia/Pentro	PDO-IT-A0684-AM01
	Piave	PDO-IT-A0464-AM03
	Piave Malanotte/Malanotte del Piave	PDO-IT-A0463-AM02
	Pinerolese	PDO-IT-A1232-AM02
	Prosecco	PDO-IT-A0516-AM05
	Reno	PDO-IT-A0506-AM03
	Romagna	PDO-IT-A0507-AM02
	Romagna Albana	PDO-IT-A0285-AM04
	Rosso di Montalcino	PDO-IT-A1456-AM03
	Rotae	PGI-IT-A0688-AM02
	Ruchè di Castagnole Monferrato	PDO-IT-A1258-AM02
	Scilla	PGI-IT-A0651-AM02
	Sforzato di Valtellina/Sfursat di Valtellina	PDO-IT-A1035-AM03
	Soave Superiore	PDO-IT-A0473-AM03
	Taurasi	PDO-IT-A0237-AM03
Terre Aquilane/Terre de L’Aquila	PGI-IT-A0898-AM03
Terre di Chieti	PGI-IT-A0901-AM02
Terre di Cosenza	PDO-IT-A0627-AM02
Terre di Veleja	PGI-IT-A0529-AM02
Torgiano	PDO-IT-A0851-AM03
Toscano/Toscana	PGI-IT-A1517-AM02
Trebbiano d’Abruzzo	PDO-IT-A0728-AM02
Trentino	PDO-IT-A0754-AM04
Trento	PDO-IT-A0752-AM02
Val di Neto	PGI-IT-A0655-AM03
Val Tidone	PGI-IT-A0532-AM03
Valtellina rosso/Rosso di Valtellina	PDO-IT-A1323-AM02
Valtellina Superiore	PDO-IT-A1036-AM03
Veneto	PGI-IT-A0521-AM03
Veneto Orientale	PGI-IT-A0522-AM03
Venezia Giulia	PGI-IT-A0977-AM05
Verdicchio dei Castelli di Jesi	PDO-IT-A0482-AM03
Verona/Veronese/Provincia di Verona	PGI-IT-A0524-AM03
Ciprus	Κουμανδαρία	PDO-CY-A1622-AM01
Magyarország	Balatonboglár/Balatonboglári	PDO-HU-A1378-AM02
	Csongrád/Csongrádi	PDO-HU-A1383-AM02
	Eger/Egri	PDO-HU-A1328-AM03
	Etyek-Buda/Etyek-Budai	PDO-HU-A1350-AM02
	Káli	PDO-HU-A1505-AM02
	Zemplén/Zempléni	PGI-HU-A1375-AM03
Hollandia	Drenthe	PGI-NL-A0969-AM02
	Flevoland	PGI-NL-A0380-AM02
	Friesland	PGI-NL-A0972-AM02
	Gelderland	PGI-NL-A0962-AM02
	Groningen	PGI-NL-A0970-AM02
	Limburg	PGI-NL-A0961-AM02
	Noord-Brabant	PGI-NL-A0964-AM02
	Noord-Holland	PGI-NL-A0966-AM02
	Overijssel	PGI-NL-A0968-AM02
	Utrecht	PGI-NL-A0967-AM02
	Zeeland	PGI-NL-A0963-AM02
	Zuid-Holland	PGI-NL-A0965-AM02
Portugália	Alentejano	PGI-PT-A1543-AM01
	Alentejo	PDO-PT-A1542-AM01
	Dão	PDO-PT-A1534-AM01
	Minho	PGI-PT-A1536-AM01
	Oporto/Port/Port Wine/Porto/Portvin/Portwein/Portwijn/vin de Porto/vinho do Porto	PDO-PT-A1540-AM01
	Palmela	PDO-PT-A1460-AM01
	Península de Setúbal	PGI-PT-A1459-AM01
	Setúbal	PDO-PT-A1457-AM01
	Távora-Varosa	PDO-PT-A1541-AM01
Románia	Aiud	PDO-RO-A0366-AM01
	Bohotin	PDO-RO-A0138-AM01
	Colinele Dobrogei	PGI-RO-A0612-AM01
	Coteşti	PDO-RO-A1577-AM01
	Dealurile Munteniei	PGI-RO-A1085-AM01
	Huşi	PDO-RO-A1583-AM01
	Lechinţa	PDO-RO-A0369-AM01
	Sebeş-Apold	PDO-RO-A0371-AM01
	Târnave	PDO-RO-A0365-AM01

---

(1)  A Bizottság (EU) 2019/33 felhatalmazáson alapuló rendelete (2018. október 17.) az 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a borágazati eredetmegjelölésekre, földrajzi jelzésekre és hagyományos kifejezésekre vonatkozó oltalom iránti kérelmek, a kifogásolási eljárás, a használatra vonatkozó korlátozások, a termékleírások módosítása, az oltalom törlése, valamint a címkézés és a kiszerelés tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 9., 2019.1.11., 2. o.).

(2)  Az Európai Parlament és a Tanács 1308/2013/EU rendelete (2013. december 17.) a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról és a 922/72/EGK, a 234/79/EGK, az 1037/2001/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 671. o.).