5.6.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 189/1

A Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által megfogalmazott állásfoglalás az uniós ifjúsági párbeszéd irányítására vonatkozó iránymutatások meghatározásáról

Az Európai Unió 2019–2027-re szóló ifjúsági stratégiája

(2019/C 189/01)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA ÉS TAGÁLLAMAI

KIEMELIK, HOGY:

Az uniós ifjúsági párbeszéd olyan központi fontosságú részvételi eszköz a fiatalok számára az Unióban és adott esetben más európai országokban, amelynek kulcsfontosságú elemei közé tartozik a döntéshozók és a fiatalok, illetve a képviselőik közötti közvetlen párbeszéd, a fiatalokkal az őket érintő témákról folytatott konzultáció, valamint a folyamat irányítását tekintve a folyamatos partnerség helyi, nemzeti és európai szinten is. Az uniós ifjúsági párbeszéd megvalósítására tekintettel, valamint az uniós ifjúsági stratégiával összhangban az európai ifjúsági célok arra hivatottak, hogy „inspirációul szolgáljanak és irányt mutassanak az Uniónak, a tagállamoknak és az ott működő érintett feleknek és hatóságoknak” (1).

Az uniós ifjúsági stratégia kiemeli, hogy rugalmasságot és mozgásteret kell biztosítani a tagállamok számára az uniós ifjúsági párbeszéd megvalósításával kapcsolatos megközelítésük tekintetében.

Az uniós ifjúsági stratégia meghatároz néhány elemet az uniós ifjúsági párbeszéd megvalósításának keretét illetően, nevezetesen az alábbiakat:

a)	a múltbeli tapasztalatokra kell építeni;

b)	világosabb és egyszerűbb folyamatra kell törekedni;

c)	lehetőleg 18 hónapos munkaciklusokat kell követni;

d)	minden ciklusnak egy tematikus prioritással kell foglalkoznia;

e)	munkatervet kell kidolgozni;

f)	rugalmasságot kell biztosítani az uniós ifjúsági párbeszéd irányításában és megvalósításában részt vevők számára;

g)	folyamatos nyomon követésre van szükség a minőségi eredmények és a teljes folyamat hatásainak figyelemmel kíséréséhez;

el kell ismerni a nemzeti munkacsoportok szerepét. Ezek olyan, tagállami szintű szervezetek, amelyek feladata, hogy hozzájáruljanak a konzultációk megszervezéséhez, valamint a fiatalokkal folytatott párbeszéd előmozdításához és hatásosságához (2). Az uniós ifjúsági stratégia rendelkezéseivel összhangban „a tagállamokat ösztönözzük, hogy az uniós ifjúsági párbeszéd végrehajtásának minden szakaszában tegyék lehetővé a fiatalok részvételét, például olyan módon, hogy a nemzeti munkacsoportban adjanak vezető szerepet a nemzeti ifjúsági tanácsnak” (3).

Az uniós ifjúsági párbeszéd megvalósítására és irányítására vonatkozó, 2018. decemberi elnökségi javaslatok (4), valamint „A fiatalok bevonása, összekapcsolása és felelősségvállalásának ösztönzése: az EU új ifjúsági stratégiája” című bizottsági közlemény (5) szolgálhatna irányadó dokumentumként az uniós ifjúsági párbeszéd valamennyi résztvevője számára.

A KÖVETKEZŐKRE TÖREKEDNEK:

Ezen állásfoglalás célja, hogy iránymutatással szolgáljon az uniós ifjúsági párbeszéd irányításához, középpontba helyezve mindenekelőtt a párbeszéd résztvevőit, ezek szerepét, a tevékenységük helye szerinti szervezeti keretet, valamint az irányítással összefüggő végrehajtási kérdéseket. Az európai ifjúsági ágazat fontos szerepet tölt be az uniós ifjúsági párbeszéd szervezeti keretében (6).

ÚGY VÉLIK, HOGY:

Az elnökségi triónak kell a vezető szerepet vállalnia az uniós ifjúsági párbeszéd megvalósításának irányításában, szorosan együttműködve az Európai Bizottsággal és a nemzeti irodákkal, valamint az Európai Ifjúsági Fórummal és az ifjúsági civil társadalom más képviselőivel (7).

Az elnökségi trió úgy szervezi meg munkáját, ahogy megfelelőnek tartja, ugyanakkor elsőbbséget kell biztosítani az ifjúsági civil társadalom részvétele elősegítésének, ami az uniós ifjúsági párbeszéd minőségi irányításának, valamint ebből eredő megvalósításának a sarokköve. Uniós szinten az ifjúsági civil társadalmat az adott esettől függően lehetőleg az Európai Ifjúsági Fórum és az ifjúság más reprezentatív képviselői révén kell bevonni a párbeszédbe. Az elnökségi trió szintjén az ifjúsági civil társadalmat a nemzeti munkacsoportoknak kell képviselniük, lehetőleg – ahol léteznek – a nemzeti ifjúsági tanácsokon keresztül, tekintettel az e struktúrában betöltött vezető szerepükre.

Az uniós ifjúsági párbeszéd irányításának támogatására rendszeres cseréket kell szervezni az elnökségi trió, valamint a 6. és 7. pontban említett struktúrák között; e cserékre valamely koordinációs csoport – például az európai irányítócsoport – keretében kell sort keríteni.

Az európai irányítócsoport szerepe a következő:

a)	általános iránymutatás az uniós ifjúsági párbeszédhez, kitérve például az alábbi kérdésekre: a ciklus tematikus prioritása, konzultációs eszközök, a konzultáció szempontjából releváns események, beleértve az uniós ifjúsági konferenciákat;

b)	adott esetben hozzájárulás, eszközök és támogatás biztosítása az uniós ifjúsági párbeszéd minőségének garantálása, valamint a cikluson belüli tematikus következetesség biztosítása céljából;

c)	a nemzeti munkacsoportokkal folytatott hatékony együttműködés biztosítása, adott esetben iránymutatások, eszközök és támogatás rendelkezésre bocsátása révén, az uniós ifjúsági párbeszéd megfelelő szintű megvalósításának garantálása céljából;

d)	a ciklus résztvevők általi értékelésének és nyomon követésének biztosítása, valamint az uniós ifjúsági párbeszéd eredményeinek nyomon követése, felhasználása és széles körű terjesztése;

e)	az intézményi tudásállomány megőrzésének elősegítése, hogy azt az Európai Bizottság segítségével tovább lehessen adni a következő elnökségi triónak;

f)	olyan lépések megtétele, amelyek elősegítik a következő elnökségi trió felé való zökkenőmentes átmenetet;

g)	minden olyan egyéb szempont figyelembevétele, amelyet az elnökségi trió a tagállamokkal konzultálva hasznosnak tarthat.

10.

Az elnökségi triónak meg kell könnyítenie az ifjúsági civil társadalom képviselőinek részvételét az európai irányítócsoportban, amely egy olyan vitafórum, amelynek keretében megbeszélést kell folytatni a közös megoldásokról, és elő kell segíteni azokat. Az elnökségi trió más szereplőket is bevonhat az európai irányítócsoportba, köztük az európai és/vagy tagállami szinten reprezentatív ifjúsági szervezeteket, kutatókat, szakértőket stb. A fent említett képviselők és szereplők részvétele az európai irányítócsoportban nem sérti az elnökségi triónak a Szerződéskben, valamint a Tanács eljárási szabályzatában meghatározott hatásköreit.

11.

Ahhoz, hogy garantált legyen az európai irányítócsoport reprezentativitása a fiatalok szempontjából, az elnökségi triónak irányelvként olyan intézkedések meghozatalát kell mérlegelnie, amelyek célja, hogy az összes fiatal véleménye érvényesüljön, köztük azoké is, akik kevesebb lehetőséggel rendelkeznek vagy nem szerveződnek ifjúsági szervezetekbe.

12.

Amennyiben az az európai irányítócsoport zökkenőmentes működésének garantálásához szükséges, munkadokumentumban kell meghatározni az európai irányítócsoport operatív feladatait és munkamódszereit.

13.

Ahhoz, hogy garantálni lehessen annak kiszámíthatóságát, hogy az uniós ifjúsági párbeszéd az egyes 18 hónapos munkaciklusokban miként valósul meg, az elnökségnek időben tájékoztatást kell nyújtania az ifjúsági munkacsoport és a nemzeti munkacsoportok számára az európai irányítócsoport megszervezéséről és működéséről, az uniós ifjúsági párbeszéd megvalósításában tett előrelépésről és a fenti 9. pontban említettekhez kapcsolódó minden egyéb kérdésről.

14.

Az ebből a célból létrehozott uniós támogatásokkal összhangban a nemzeti munkacsoportok számára lehetővé kell tenni, hogy dönthessenek arról a konfigurációról és azokról a működési eljárásokról, amelyek az országuk sajátosságaiból adódóan a leginkább megfelelnek az igényeiknek, valamint az uniós ifjúsági stratégia releváns rendelkezéseinek, annak érdekében, hogy garantálják az uniós ifjúsági párbeszéd egyes ciklusaiban kitűzött célok teljesülését, valamint a szakpolitikai döntéshozóknak, a releváns közintézményeknek, a fiataloknak és azok különböző társadalmi–gazdasági hátterének megfelelő képviseletét (8).

15.

Ez az állásfoglalás 2019. július 1-jén lép hatályba, és azt szükség esetén, az uniós ifjúsági stratégiának a Tanács által 2024-ben elvégzendő félidős értékelése eredményeként felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy hozzá lehessen igazítani az esetleges új fejleményekhez és igényekhez.

(1) Uniós ifjúsági stratégia (HL C 456., 2018.12.18., 2. o. [a 3. pont harmadik bekezdése]).

(2) Lásd az „Erasmus +”: uniós oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogram végrehajtására vonatkozó, 2019. évi éves munkaprogramot. Online hivatkozás: C (2018) 6572, 2018. október 11.

(3) Uniós ifjúsági stratégia, 9. o. (I. melléklet, 4. pont, harmadik bekezdés).

(4) 15018/18 REV 1 + COR 1 + COR 2.

(5) 9264/18 + ADD 1–8 – COM(2018) 269 final + SWD(2018) 168 és 169 final.

(6) Az „európai ifjúsági ágazat” általában az alábbiak összeségére utal: az ifjúságpolitikák alakításában részt vevő olyan szervezetek, ifjúságsegítők, a tudományos élet azon tagjai, az ifjúsági civil társadalom vagy más olyan szakértők, akik ifjúsági vonatkozású tevékenységeket és projekteket valósítanak meg az EU-ban.

(7) Azokra a nemzeti irodákra vonatkozó hivatkozás, amelyek feladata az elnökségi trió tagállamaiban az Erasmus+ programnak és az Európai Szolidaritási Testület programjainak az irányítása.

(8) Ugyanott, 2. lábjegyzet.

5.6.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 189/4

A TANÁCS AJÁNLÁSA

(2019. május 22.)

a magas színvonalú kisgyermekkori nevelési és gondozási rendszerekről

(2019/C 189/02)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 165. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

mivel:

(1)

A szociális jogok európai pillére (1) 11. elve értelmében a gyermekeknek joguk van a megfizethető, jó minőségű kisgyermekkori neveléshez és gondozáshoz. Ez összhangban áll az Európai Unió Alapjogi Chartájával (2), amely jogként ismeri el az oktatást, továbbá a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel és az Egyesült Nemzetek Szervezetének 4.2. fenntartható fejlődési céljával, amely előirányozza, hogy 2030-ra minden lány- és fiúgyermek számára hozzáférést kell biztosítani színvonalas kisgyermekkori fejlesztéshez, gondozáshoz és iskola előtti neveléshez.

(2)

„Az európai identitás megerősítése az oktatás és a kultúra révén” című közleményében (3) az Európai Bizottság vázolja az európai oktatási térséggel kapcsolatos elképzelését, elismerve, hogy a kisgyermekkori nevelés és gondozás szilárdan megalapozza az iskolai és az egész életen át tartó tanulást. Az iskolák fejlesztéséről és a kiváló oktatásról szóló tanácsi következtetések (4), valamint az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló tanácsi ajánlás (5) ismételten hangsúlyozták, hogy a kisgyermekkori nevelés és gondozás döntő szerepet játszhat valamennyi gyermek tanulásának, jóllétének és fejlődésének előmozdításában.

(3)

Mind a szakpolitikai döntéshozók, mind a kutatók elismerik, hogy a gyermekek a korai életéveikben (6) szerzik meg az alapot és a képességet az egész életen át tartó tanulásra. A tanulás egymásra épülő folyamat; a magasabb szintű kompetenciafejlesztés és az oktatás sikerének előfeltétele, hogy a korai életévekben lerakják a szilárd alapokat, ami a gyermekek egészsége és jólléte szempontjából is alapvető jelentőségű. Ezért a kisgyermekkori nevelésre és gondozásra úgy kell tekinteni, mint az oktatási és képzési rendszerek alapjaira, és annak a teljes oktatási lánc szerves részét kell képeznie.

(4)

A kisgyermekkori nevelésben és gondozásban való részvétel minden gyermek számára előnyös, de különösen a hátrányos helyzetű gyermekek számára hasznos. Megakadályozza a készséghiányok korai kialakulását, ezért fontos eszköz az egyenlőtlenségek és az oktatási szegénység elleni küzdelemben. A kisgyermekkori nevelés és gondozás részét kell, hogy képezze olyan szakpolitikai intézkedések integrált, gyermekjogokon alapuló csomagjának, amelynek célja, hogy javítsa a gyermekek eredményeit és megtörje a hátrányos helyzet nemzedékeken átívelő öröklődését. Az ellátás javítása tehát segít a „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés” című bizottsági ajánlásban (7), valamint a romák integrációját célzó hatékony tagállami intézkedésekről szóló 2013. évi tanácsi ajánlásban (8) tett kötelezettségvállalások teljesítésében.

(5)

A kisgyermekkori nevelésben és gondozásban való részvétel többszörös haszonnal (9) jár, mind az egyének, mind a társadalom egésze számára, amely hasznok a magasabb iskolázottságban és a jobb munkaerőpiaci eredményekben, valamint a kevesebb társadalmi és oktatási beavatkozásban és az összetartóbb és befogadóbb társadalomban jelentkeznek. Azok a gyermekek, akik több mint egy évig jártak kisgyermekkori nevelést nyújtó intézménybe, magasabb pontszámokat értek el a nyelvek és a matematika területén a PIRLS (10)- és PISA-felméréseken (11). A színvonalas kisgyermekkori nevelésben és gondozásban való részvétel a korai iskolaelhagyás megelőzésében is döntő tényezőnek bizonyult (12).

(6)

A legkorábbi szakaszokban kezdődő nevelés és gondozás lényeges tényező a heterogén társadalmakban való együttélés elsajátítása szempontjából. E szolgáltatások több módon is erősíthetik a társadalmi kohéziót és a befogadást. Találkozóhelyül szolgálhatnak a családok számára. Hozzájárulhatnak a gyermekek nyelvi kompetenciáinak fejlesztésében, mind a szolgáltatás nyelvén, mind az első nyelvükön (13). A kisgyermekkori nevelés és gondozás keretében szerzett tapasztalatok a szociális-érzelmi tanuláson keresztül lehetővé teszik a gyermekek számára annak elsajátítását, hogy hogyan viselkedjenek empatikusan, továbbá megismerteti velük a jogaikat, az egyenlőséget, a toleranciát és a sokszínűséget.

(7)

Valamennyi oktatási szakasszal összevetve az oktatás korai szakaszába történő beruházások térülnek meg a legnagyobb mértékben, különösen a hátrányos helyzetű gyermekek esetében (14). A kisgyermekkori nevelésre és gondozásra fordított összegek a humántőkébe történő, magas megtérülést garantáló korai beruházások.

(8)

A magas színvonalú gyermekgondozási létesítmények rendelkezésre állása, elérhetősége és megfizethetősége továbbá olyan döntő tényezők, amelyek a gondozási feladatokat ellátó nők és férfiak számára lehetővé teszik a munkaerőpiaci részvételt, amint azt az Európai Tanács 2002. évi barcelonai ülése, a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktum (15) és a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló, 2017. április 26-án elfogadott bizottsági közlemény (16) is elismeri. A nők foglalkoztatása közvetlenül hozzájárul a háztartás társadalmi-gazdasági helyzetének javításához és a gazdasági növekedéshez.

(9)

A kisgyermekkori nevelésbe és gondozásba való beruházás csak akkor jó beruházás, ha a szolgáltatások jó minőségűek, elérhetők, megfizethetők és inkluzívak. Az adatok azt támasztják alá, hogy csak a magas színvonalú kisgyermekkori nevelés és gondozás jár előnyökkel, a gyenge minőségű szolgáltatásoknak viszont jelentősen kedvezőtlen a hatásuk a gyermekekre és a társadalom egészére (17). A szakpolitikai intézkedések és a reformok keretében prioritást kell biztosítani a minőségi megfontolásoknak.

(10)

A tagállamok általában jóval kevesebbet költenek a kisgyermekkori nevelésre és gondozásra, mint az alapfokú oktatásra. Amint a barcelonai célok terén tett előrelépést értékelő jelentés (18) rámutatott, jelenleg nem áll rendelkezésre elég férőhely a kisgyermekkori nevelésben és gondozásban, és a kereslet majdnem minden országban meghaladja a kínálatot. E szolgáltatások igénybevételének fő akadályaiként a rendelkezésre állás, az elérhetőség és a megfizethetőség hiányát azonosították (19).

(11)

Az új európai készségfejlesztési programról szóló, 2017. szeptember 14-i állásfoglalásában (20) az Európai Parlament felhívja a tagállamokat, hogy javítsák a kisgyermekkori nevelés és gondozás minőségét és elérhetőségét, és oldják meg a minden javadalmazási szinten minőségi, elérhető gyermekgondozást kínáló infrastruktúrák hiányának problémáját, továbbá fontolják meg a szegénységben és társadalmi kirekesztésben élő családok részére az ingyenes hozzáférést.

(12)

A kisgyermekkori nevelés és gondozás középpontjában a gyermeknek kell állnia; a gyermekek legjobban olyan környezetben tanulnak, amely a részvételükre és a tanulás iránti érdeklődésükre épít. Az oktatók a szervezésről, valamint a tevékenységek és a tanulási anyagok megválasztásáról gyakran tájékoztatják a gyermekeket. A szolgáltatásoknak biztonságos, támogató és gondoskodó környezetet kell kínálniuk, és olyan szociális, kulturális és fizikai teret kell biztosítaniuk, ahol a gyermekek számos lehetőséget kihasználva bontakoztathatják ki képességeiket. Az ellátást legjobb azon alapfeltevés mentén kialakítani, hogy a nevelés és a gondozás elválaszthatatlan. Mindennek azon a nézeten kell alapulnia, hogy a gyermekkor önmagában érték, és hogy a gyermekeket nemcsak az iskolára és a felnőttkorra kell felkészíteni, hanem támogatni és dicsérni is kell őket e korai években.

(13)

A nemzeti, regionális és helyi rendeletek által meghatározott környezetben a családokat gyermekeik oktatásának és gondozásának valamennyi vonatkozásába be kell vonni. A család a gyermekek fejlődésének elsődleges és legfontosabb színtere, és a szülők és gyámok a felelősek minden egyes gyermek jóllétéért, egészségéért és fejlődéséért. A kisgyermekkori nevelési és gondozási szolgáltatások ideális lehetőséget kínálnak az integrált megközelítés kialakításához, mivel alkalmat adnak a szülővel való első személyes kapcsolatfelvételre. A nehézségekkel küzdő szülőknek egyéni tanácsadási szolgáltatást lehetne felajánlani a családlátogatások során. A családok tényleges bevonása érdekében a kisgyermekkori nevelési és gondozási szolgáltatásokat a családokkal partnerségben kell kialakítani, és azoknak a bizalmon és kölcsönös tiszteleten kell alapulniuk (21).

(14)

A kisgyermekkori nevelésben és gondozásban való részvétel hatékony eszköz lehet a méltányos oktatás eléréséhez a hátrányos helyzetű gyermekek körében, például egyes migráns vagy kisebbségi csoportokhoz tartozó (köztük a roma) gyermekek és a menekült gyermekek, a sajátos igényű, köztük a fogyatékossággal élő gyermekek, az alternatív gyermekgondozási rendszerekben ellátott gyermekek és az utcagyerekek, a börtönbüntetésüket töltő szülők gyermekei, továbbá a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatának különösen kitett háztartásokban – így az egyszülős családban vagy nagycsaládban – élő gyermekek körében. A menekült gyermekek veszélyeztetettségük okán fokozott támogatást igényelnek. A szegénység, a fizikai és érzelmi stressztényezők, a traumák, a hiányzó nyelvi készségek gátolhatják jövőbeli oktatási kilátásaikat és az új társadalomba való sikeres beilleszkedésüket. A kisgyermekkori nevelésben és gondozásban való részvétel segíthet e kockázati tényezők enyhítésében.

(15)	A befogadó kisgyermekkori nevelés és gondozás biztosítása hozzájárulhat a gyermek jogairól szóló, valamint a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény keretében a tagállamok által vállalt kötelezettségek teljesítéséhez, mely egyezményeket minden tagállam aláírta.

(16)

A minőségi keret alapelveire irányuló, 2014-ben megjelent javaslat (22) volt az első olyan dokumentum, amelyben 25 ország európai szakértői nyilatkoztak a kisgyermekkori nevelés és gondozás minőségéről. A szakértők megállapításai öt dimenzión alapulnak: hozzáférés; személyzet, tanterv; nyomon követés és értékelés; valamint irányítás és finanszírozás. Összesen tíz megállapítás született a kisgyermekkori nevelési és gondozási szolgáltatások minőségének megerősítéséről. Ezt a dokumentumot számos országban megosztották a szakpolitikák népszerűsítésében, a kutatásban és a képzési kezdeményezésekben aktív helyi érdekelt felek. Ezekben az országokban a tervezett keretrendszer a változás erőteljes katalizátoraként működött azzal, hogy hozzájárult a szakpolitikai konzultációs folyamathoz, amely támogatta a reform meglévő útjait.

(17)

A minőségi keret mind az öt dimenziója alapvető fontosságú a kiváló minőségű szolgáltatások garantálásához. Különösen a kisgyermekkori neveléssel és gondozással foglalkozó szakemberek munkájának van hosszan tartó hatása a gyermekek életére. Számos országban ugyanakkor ez a szakma nem igazán vonzó és nem örvend megbecsülésnek (23).

(18)

A kisgyermekkori neveléssel és gondozással foglalkozó személyzetnek összetett ismeretekkel, készségekkel és kompetenciákkal kell rendelkezniük ahhoz, hogy a gyermekek és családjaik támogatására irányuló szakmai szerepüknek megfeleljenek, továbbá mélységében kell érteniük a gyermeki fejlődést, és ismeretekkel kell rendelkezniük a kisgyermekkorra vonatkozó pedagógiáról. A személyzet professzionalizációja kulcsfontosságú, mivel a magasabb felkészültség pozitív korrelációt mutat a jobb minőségű szolgáltatással, valamint a személyzet és a gyermekek közötti interakciók magasabb színvonalával, és ebből következően a gyermekek számára jobb eredmény érhető el fejlesztésük terén (24).

(19)

Számos szolgáltató foglalkoztat olyan asszisztenseket, akiknek az az elsődleges feladata, hogy támogassák a közvetlenül a gyermekekkel és családokkal dolgozó nevelőket és gondozókat. Ezek az asszisztensek gyakran alacsonyabb szintű képesítéssel rendelkeznek, mint a nevelők és gondozók, és számos országban nem állapítanak meg képesítési követelményeket számukra. Ezért elő kell mozdítani a személyzet, többek között az asszisztensek professzionalizációját (25). A folyamatos szakmai továbbképzés az asszisztensek kompetenciái növelésének szerves része.

(20)

A minőségi keretrendszer vagy egy azzal egyenértékű dokumentum hatékony tényező lehet a kisgyermekkori nevelés és gondozás megfelelő szabályozásában. Egy szakértői vélemény és egy közelmúltbeli szakpolitikai felülvizsgálat (26) szerint azok az országok, amelyek minőségi keretrendszereket dolgoznak ki és hajtanak végre, átfogóbb és következetesebb megközelítést alkalmaznak a reformokra. Fontos, hogy az érdekelt felek és szakemberek részt vegyenek a minőségi keretrendszer kialakításában, és magukénak érezzék azt.

(21)

A tagállamok referenciaértékeket és célokat állapítottak meg a gyermekek kisgyermekkori nevelésben és gondozásban való részvételére. A 2002-ben Barcelonában ülésező Európai Tanács célokat (27) tűzött ki az intézményes gyermekgondozás biztosítása terén, ennek értelmében 2010-re az Unióban élő, harmadik életévüket betöltött, de még nem tanköteles korú gyermekek legalább 90 %-ának és a három év alatti gyermekek legalább 33 %-ának részesülnie kell ilyen gondozásban. Ezeket a célokat a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktum (2011–2020) is megerősítette. A fenti referenciaértékek felé tett előrelépés elemzését a barcelonai célkitűzésekről szóló bizottsági jelentés (28) részletesen elemzi. Az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszere (29) 95 %-os részvételi referenciaértéket határozott meg a negyedik életévüket betöltött, de még az alapfokú oktatás megkezdése előtt álló gyermekek számára.

(22)

A tagállamok az elmúlt években általában jól haladtak a kisgyermekkori nevelési és gondozási szolgáltatások rendelkezésre állásának javítása terén. Az „Oktatás és képzés 2020” referenciaértékét és a 3 év alatti gyermekekre vonatkozó barcelonai célt teljesítették. A 2011 óta tett előrelépés ellenére a 3 évesnél idősebb, de még nem tanköteles korú gyermekekre vonatkozó barcelonai célt még nem sikerült megvalósítani. 2016-ban az ebbe a korcsoportba tartozó gyermekek 86,3 %-a részesült kisgyermekkori nevelésben és gondozásban. Ugyanakkor ezek mögött az átlagok mögött jelentős különbségek húzódnak meg tagállamok, régiók és társadalmi csoportok között (30). További erőfeszítésekre van szükség, hogy minden gyermek részt vehessen magas színvonalú kisgyermekkori nevelésben és gondozásban, amikortól szülei ezt igénylik. Konkrét intézkedésekre van szükség különösen a hátrányos helyzetű gyermekek nagyobb arányú bejutásának biztosításához (31).

(23)

Ez az ajánlás arra törekszik, hogy közös felfogást alakítson ki arról, hogy mi jelenti a minőséget a kisgyermekkori nevelésben és gondozásban. Megállapít lehetséges intézkedéseket, amelyet a kormányok sajátos körülményeikhez igazodva mérlegelhetnek. Ez az ajánlás a szülőket, az intézményeket és a szervezeteket, többek között a szociális partnereket és az ágazat jobbítására törekvő civil társadalmi szervezeteket, valamint a kutatókat is megszólítja.

(24)

A kisgyermekkori nevelés és gondozás ezen ajánlás értelmében (32) – az intézményi keretektől, a finanszírozástól, a nyitvatartási időtől vagy a program tartalmától függetlenül – minden olyan szabályozott intézkedés, amely nevelést és gondozást biztosít gyermekek számára születésüktől a tanköteles kor betöltéséig, és magában foglalja az intézményes bölcsődei ellátást, a családi napközit, a magán- és az állami finanszírozású ellátást, valamint a bölcsődei és óvodai ellátást.

(25)	Ez az ajánlás teljes mértékben tiszteletben tartja a szubszidiaritás és az arányosság elvét,

AJÁNLJA, HOGY A TAGÁLLAMOK:

a nemzeti és európai jogszabályokkal, a rendelkezésre álló forrásokkal és a tagállami körülményekkel összhangban és az összes érdekelt féllel szoros együttműködésben:

javítsák a magas színvonalú kisgyermekkori nevelési és gondozási rendszerek rendelkezésre állását az ezen ajánlás mellékletében bemutatott, „A kisgyermekkori nevelés és gondozás minőségi keretrendszere” című dokumentumban megfogalmazott alaptételekkel és a szociális jogok európai pillérének 11. elvével összhangban.

dolgozzanak annak biztosításán, hogy a kisgyermekkori nevelési és gondozási szolgáltatások elérhetők, megfizethetők és inkluzívak legyenek. Meg lehet fontolni a következőket:

a)	a gyermeki fejlődés következetes, a lehető legkorábban induló támogatása a kisgyermekkori nevelési és gondozási szolgáltatások igénybevételével;

b)	a kínálat és a családoktól érkező kereslet elemzése, hogy a kisgyermekkori nevelési és gondozási szolgáltatások kínálatát – a szülők választását tiszteletben tartva – jobban a családok igényeihez lehessen igazítani;

azon akadályok elemzése és kezelése, amelyekkel a családok a kisgyermekkori nevelési és gondozási szolgáltatásokhoz való hozzáférés, illetve azok igénybevétele során találkozhatnak, például a költségekkel, a szegénységgel, a földrajzi elhelyezkedéssel, a rugalmatlan nyitvatartási időkkel, a sajátos igényű gyermekek nem megfelelő ellátásával, a kulturális és nyelvi akadályokkal, a megkülönböztetéssel illetve az információhiánnyal összefüggésben;

kapcsolat felvétele és együttműködés kialakítása a családokkal, különösen a kiszolgáltatott helyzetben lévő vagy hátrányos helyzetű családokkal, hogy tájékoztassák őket a kisgyermekkori nevelésben és gondozásban való részvétel lehetőségeiről és előnyeiről, illetve adott esetben az elérhető támogatásról, felépítsék a szolgáltatások iránti bizalmat, valamint bátorítsák a részvételt egészen korai életkortól kezdve;

annak biztosítása, hogy magas színvonalú, megfizethető kisgyermekkori nevelési és gondozási lehetőségek álljanak minden olyan család rendelkezésére, amely kisgyermekkori nevelési és gondozási szolgáltatásokat kíván igénybe venni, mégpedig azáltal, hogy lehetőség szerint a megfelelő irányítási szinten a magas színvonalú kisgyermekkori nevelési és gondozási ellátási helyhez való jog garantálásán munkálkodnak;

inkluzív kisgyermekkori nevelési és gondozási szolgáltatások nyújtása valamennyi gyermek, azaz a különböző hátterű gyermekek és a sajátos nevelési igényű, többek között a fogyatékossággal élő gyermekek számára is, elkerülve a szegregációt és ösztönözve részvételüket, függetlenül a szüleik vagy gondviselőik munkaerőpiaci helyzetétől;

g)	valamennyi gyermek támogatása abban, hogy az oktatás nyelvét elsajátítsa, figyelembe véve és tiszteletben tartva mindeközben a gyermek első nyelvét;

h)	a megelőző intézkedéseknek, a sajátos igényű gyermekek és családjaik előtt álló nehézségek korai azonosításának és e gyermekek és családjaik megfelelő ellátásának megerősítése minden érintett szereplő – például az oktatási, szociális és egészségügyi szolgáltatók, valamint a szülők – bevonásával.

támogassák a kisgyermekkori neveléssel és gondozással foglalkozó személyzet, többek között a vezetők professzionalizációját. A szakmai képesítés meglévő szintjétől és a munkakörülményektől függően sikeres erőfeszítések lehetnek az alábbiak:

a kisgyermekkori nevelési és gondozási hivatás megbecsültségének növelése a következőkkel: szigorú szakmai előírások kidolgozása, a kisgyermekkori nevelésben és gondozásban részt vevő nevelők és gondozók számára vonzó szakmai státusz és karrierlehetőségek nyújtása, törekvés a nemek egyensúlyának javítására, professzionalizációs útvonalak kialakítása az alacsony képesítéssel rendelkező vagy képesítés nélküli személyzet számára, továbbá az asszisztensek képesítésére irányuló egyedi útvonalak kidolgozása;

b)	az alapképzés és a folyamatos szakmai továbbképzés javítása, amelynek célja a gyermekek jóllétének, tanulási és fejlesztési igényeinek, a releváns társadalmi fejleményeknek és a nemek közötti egyenlőségnek a maradéktalan figyelembevétele, valamint a gyermekek jogainak teljes mértékű ismerete;

c)	a személyzet számára idő biztosítása olyan szakmai tevékenységekre, mint az elmélkedés, a tervezés, a szülőkkel való kapcsolattartás, a más szakmabeliekkel és a kollégákkal való együttműködés;

d)	törekvés arra, hogy a személyzetet felvértezzék a megfelelő kompetenciákkal ahhoz, hogy reagálni tudjanak a különböző hátterű és a sajátos nevelési igényű, többek között a fogyatékossággal élő gyermekek egyéni igényeire, és a személyzet felkészítése a sokrétű csoportok kezelésére.

fokozzák a korai évekre irányló olyan tantervek kidolgozását, amelyek tükrözik a gyermekek érdeklődési köreit, hozzájárulnak jóllétükhöz, valamint megfelelően reagálnak az egyes gyermekek – köztük a sajátos igényű vagy a kiszolgáltatott helyzetben lévő, illetve hátrányos helyzetű gyermekek – egyedi igényeire és a bennük rejlő lehetőségekre. A holisztikus tanulást és gyermeki fejlődést támogató megközelítések közé tartozhat többek között:

a)	egyensúly teremtése a szociális-érzelmi és a kognitív fejlődés biztosítása között, elismerve a játék és a természettel való kapcsolat fontosságát, valamint a zene, a művészetek és a fizikai tevékenység szerepét;

b)	a részvétel, a kezdeményezés, az autonómia, a problémamegoldás és a kreativitás ösztönzése, továbbá az érvelést, a vizsgálatot és az együttműködést célzó tanulási motivációk bátorítása;

c)	az egyenlőséggel és a sokszínűséggel összefüggésben az empátiának, az együttérzésnek, egymás kölcsönös tiszteletének és a tudatosságnak az előmozdítása;

d)	lehetőségek biztosítása korai életkorban a nyelvnek való kitettségre és a játékos tevékenységeken keresztül történő tanulásra;

e)	ahol lehet, igényre szabott, többnyelvű kisgyermekkori programok mérlegelése, amelyek a két- vagy többnyelvű gyerekek sajátos igényeit is figyelembe veszik;

f)	útmutatás nyújtása a szolgáltatók számára a digitális eszközök és a megjelenő új technológiák életkornak megfelelő használatáról;

a kisgyermekkori nevelés és gondozás további integrálásának előmozdítása az oktatás folytonosságába, továbbá az együttműködés támogatása a kisgyermekkori nevelésben és gondozásban, valamint az alapfokú oktatásban dolgozó személyzet, a szülők és a tanácsadó szolgálatok között annak érdekében, hogy a gyermekek zökkenőmentesen léphessenek át az alapfokú oktatásba;

h)	az inkluzív, demokratikus, részvételen alapuló, elfogadó és minden gyermek hangját meghalló oktatási környezet előmozdítása.

a szakpolitikák kidolgozása és végrehajtása érdekében segítsék elő a kisgyermekkori nevelési és gondozási szolgáltatások átlátható és egységes nyomon követését és értékelését a megfelelő szinteken. Hatékony megközelítések lehetnek a következők:

a)	önértékelési eszközök, kérdőívek és a megfigyelésre vonatkozó iránymutatások használata a rendszer- és szolgáltatásszintű minőségirányítás részeként;

b)	helyénvaló és életkornak megfelelő módszerek alkalmazása a gyermekek részvételének előmozdítására és véleményük, aggodalmaik és ötleteik meghallgatására, továbbá a gyermekek nézőpontjának az értékelési folyamatban történő figyelembevételére;

a meglévő eszközök – például az Európai Ügynökség a Sajátos Nevelési Igényű Tanulókért és az Inkluzív Oktatásért által kifejlesztett, az inkluzív kisgyermekkori nevelési környezetre vonatkozó önreflexiós eszköz – végrehajtása a kisgyermekkori nevelés és gondozás inkluzív jellegének javítása érdekében.

törekedjenek arra, hogy megfelelő finanszírozást és jogi keretet biztosítsanak a kisgyermekkori nevelési és gondozási szolgáltatások számára. Meg lehet fontolni a következőket:

a)	a kisgyermekkori nevelésbe és gondozásba történő beruházások léptékének növelése a rendelkezésre állásra, a minőségre és a megfizethetőségre összpontosítva, ideértve adott esetben az európai strukturális és beruházási alapok által kínált finanszírozási lehetőségek felhasználását;

b)	egyedi nemzeti vagy regionális minőségi keretrendszerek kialakítása és fenntartása;

c)	a családokra és gyermekekre irányuló szolgáltatások közötti jobb együttműködés előmozdítása vagy ezeknek más szolgáltatásokba – mindenekelőtt a szociális és egészségügyi szolgáltatásokba, valamint az iskolákba – történő jobb integrálásának előmozdítása nemzeti, regionális és helyi szinten;

d)	szilárd gyermekvédelmi/a gyermekek biztonságának garantálására irányuló szabályzatok beépítése a kisgyermekkori nevelés és gondozás rendszerébe, hogy segítsék a gyermekek védelmét az erőszak valamennyi formájával szemben;

olyan rendszer kidolgozása, amely az alábbiakat célozza:

(1)	a párbeszéd és reflexió hagyományának megteremtése, a szereplők folyamatos fejlődésének és egymástól való tanulási folyamatának előmozdítása minden szinten;

(2)	a kisgyermekkori nevelési és gondozási infrastruktúrák magas minősége és megfelelő földrajzi eloszlás a gyermekek lakókörnyezete szerint.

a meglévő keretek és eszközök felhasználásával tegyenek jelentést a kisgyermekkori nevelési és gondozási rendszerekhez való hozzáféréssel és az azok minőségével kapcsolatos tapasztalatokról és eredményekről.

ÜDVÖZLI A BIZOTTSÁG ARRA IRÁNYULÓ SZÁNDÉKÁT, HOGY:

megkönnyíti a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok cseréjét a tagállamok között az oktatás és a képzés terén folytatott együttműködés stratégiai keretrendszerével és annak utódprogramjaival összefüggésben, továbbá a szociális védelemmel foglalkozó bizottságban;

a társaktól való tanulás és partneri tanácsadás megszervezésével – igény szerint – támogatja a tagállamok közötti együttműködést;

10.

támogatja az együttműködést az OECD kisgyermekkori nevelési és gondozási hálózatával az eredmények terjesztésének elősegítése és az átfedések elkerülése érdekében;

11.

támogatja a magas színvonalú inkluzív kisgyermekkori nevelési és gondozási szolgáltatások kialakítását uniós finanszírozás rendelkezésre bocsátásával, különösen az Erasmus+ program és adott esetben az európai strukturális és beruházási alapok – többek között az Interreg program – keretében, a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó tárgyalások sérelme nélkül;

12.

a tagállamokkal folytatott konzultációt követően a kisgyermekkori nevelésre és gondozásra irányuló aktualizált európai referenciaértéket vagy célértéket javasol a szolgáltatásnyújtásra vonatkozóan, az „Oktatás és képzés 2020” keretrendszer felülvizsgált referenciaértékével és a barcelonai célokkal összhangban. A referenciaértékre irányuló e javaslatot az egyéb javasolt európai oktatási és képzési referenciaértékekkel együtt a Tanácsnak kell megvitatnia és elfogadnia a 2020 utáni időszakra vonatkozó új oktatási és képzési stratégiai keretrendszer kidolgozásának keretében;

13.

jelentést tesz a Tanácsnak az ajánlás nyomon követéséről a meglévő keretek és eszközök jelentéstételi szabályai szerint.

Kelt Brüsszelben, 2019. május 22-én.

a Tanács részéről

az elnök

C. B. MATEI

(1) 13129/17.

(2) HL C 326., 2012.10.26., 391. o.

(3) COM(2017) 673 final.

(4) HL C 421., 2017.12.8., 2. o.

(5) HL C 189., 2018.6.4., 1. o.

(6) A korai életévek – meghatározásuk szerint – a születéstől általában 6 éves korig terjednek, ami az ISCED 0 oktatási szintnek felel meg.

(7) HL L 59., 2013.3.2., 5. o.

(8) HL C 378., 2013.12.24., 1. o.

(9) Az oktatás közgazdaságtana európai szakértői hálózatának (European Expert Network on Economics of Education, EENEE) jelentése: Benefits of early childhood education and care and the conditions for obtaining them (A kisgyermekkori nevelésből és gondozásból fakadó előnyök és a szükséges feltételek).

(10) Nemzetközi felmérés az olvasáskészség fejlődéséről (PIRLS).

(11) Nemzetközi tanulói teljesítménymérés (PISA), OECD (2016), Education at a Glance (Oktatási helyzetkép).

(12) Európai Bizottság (2014): Study on the effective use of early childhood education and care in preventing early school leaving (Tanulmány – A kisgyermekkori nevelés és gondozás mint a korai iskolaelhagyás megelőzésének hatékony eszköze).

(13) Első nyelv: a kisgyermekkorban (körülbelül két-három éves kor előtt) elsajátított és használt azon nyelvváltozat(ok), amely(ek)en a gyermek az emberi nyelvi képességet először elsajátítja. E kifejezés használata ajánlott az anyanyelv kifejezéssel szemben, mivel az nem mindig helytálló, hiszen nem mindig szükségszerűen az anya nyelve az első nyelv.

(14) The Economics of Human Development and Social Mobility (Az emberi fejlődés és a társadalmi mobilitás közgazdaságtana). Annual Reviews of Economics (Éves közgazdasági szemle), 6. kötet (2014), 689–733.

(15) HL C 155., 2011.5.25., 10. o.

(16) COM(2017)252 final.

(17) A Review of Research on the Effects of Early Childhood Education and Care on Child Development (A kisgyermekkori nevelésnek és gondozásnak a gyermekfejlődésre gyakorolt hatásairól szóló kutatások áttekintése). CARE projektjelentés (2015).

(18) COM(2018)273 final.

(19) OECD (2017), Starting strong 2017: Key OECD Indicators on Early Childhood Education and Care (Erős kezdet 2017: A kisgyermekkori nevelés és gondozás legfontosabb OECD-mutatói; Eurofound (2015), Early childhood care: Accessibility and quality of services. (Kisgyermekkori gondozás: A szolgáltatások elérhetősége és minősége).

(20) P8_TA(2017)0360.

(21) A Children in Europe szakpolitikai dokumentuma (2008), Young children and their services: developing a European approach (Kisgyermekek és az őket célzó szolgáltatások: európai megközelítés kialakítása).

(22) A kisgyermekkori nevelés és gondozás minőségi keretének javasolt alapelvei (2014) (a kisgyermekkori neveléssel és gondozással foglalkozó munkacsoportnak az Európai Bizottság égisze alatt készült jelentése).

(23) Eurofound (2015): Early childhood care: working conditions, training and quality of services – A systematic review (Kisgyermekkori gondozás: munkafeltételek, képzés és a szolgáltatások minősége – módszeres áttekintés).

(24) Európai Bizottság (2011): CoRe: Competence Requirements in Early Childhood Education and Care (Kompetenciakövetelmények a kisgyermekkori nevelésben és gondozásban).

(25) Professionalisation of Childcare Assistants in Early Childhood Education and Care (ECEC): Pathways towards Qualification (A kisgyermekkori nevelésben és gondozásban dolgozó gyermekgondozási asszisztensek professzionalizációja: a képesítés felé vezető utak), NESET II-jelentés (2016).

(26) The current state of national ECEC quality frameworks, or equivalent strategic policy documents, governing ECEC quality in EU Member States (A kisgyermekkori nevelésre és gondozásra vonatkozó nemzeti minőségi keretrendszerek, illetve az azzal egyenértékű, a kisgyermekkori gondozás és nevelés minőségére irányadó stratégiai szakpolitikai dokumentumok aktuális helyzete a tagállamokban), 4/2017. sz. NESET II-jelentés.

(27) SN 100/1/02 REV 1.

(28) COM(2018)273 final.

(29) HL C 417., 2015.12.15., 25. o.

(30) COM(2018)273 final.

(31) Európai Bizottság (2017): Oktatási és Képzési Figyelő.

(32) ISCED 0.1 és ISCED 0.2.

MELLÉKLET

„A gyermekeknek joguk van a megfizethető, jó minőségű kisgyermekkori neveléshez és gondozáshoz.”

A szociális jogok európai pillére

A tanulás és a nevelés a születéssel kezdődik, és a korai évek a legmeghatározóbbak a gyermekek életében, mivel megalapozzák az egész életen át tartó fejlődésüket. Ez a minőségi keretrendszer meghatározza a legfontosabb elveket, és európai megközelítést kínál a magas színvonalú kisgyermekkori nevelési és gondozási rendszerek számára, az uniós tagállamok bevált gyakorlatai és a kutatások jelenlegi állása alapján. A keretrendszer tíz, a minőségre vonatkozó alaptételből áll, amelyek a minőség következő öt tágabb területe köré strukturálódnak: hozzáférés, személyzet, tanterv, nyomon követés és értékelés, valamint irányítás és finanszírozás. A tíz minőségi alaptétel a kiváló minőségű szolgáltatásoknak a gyakorlat során azonosított főbb jellemzőit mutatja be. A minőségi keretrendszer szabályozási eszköz, amelynek célja, hogy kijelölje a kisgyemekkori nevelési és gondozási rendszerek kidolgozásának és fenntartásának irányait.

A keretrendszer elsődleges célja az, hogy körvonalazzon egy rendszert, amely minden gyermek számára magas színvonalú kisgyermekkori nevelést és gondozást tud biztosítani, és amely a következő elvekre épül:

—	a magas színvonalú szolgáltatások döntő fontosságúak a gyermekek fejlődésének és tanulásának elősegítéséhez, hosszú távon pedig javítják oktatási esélyeiket,

—	elengedhetetlen, hogy a szülők partnerként vegyenek részt e szolgáltatásokban, hiszen a család a gyermekek fejlődésének elsődleges és legfontosabb tere, és a szülők (és gyámok) a felelősek minden egyes gyermek jóllétéért, egészségéért és fejlődéséért,

—	a kisgyermekkori nevelési és gondozási szolgáltatásoknak gyermekközpontúnak kell lenniük, aktívan be kell vonniuk a gyermekeket és figyelembe kell venniük nézőpontjaikat.

A KISGYERMEKKORI NEVELÉS ÉS GONDOZÁS UNIÓS MINŐSÉGI KERETRENDSZERE

HOZZÁFÉRÉST kell biztosítani valamennyi gyermek számára a jó minőségű kisgyermekkori nevelési és gondozási szolgáltatásokhoz, ami hozzájárul egészséges fejlődésükhöz, oktatási sikereikhez, segít a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésében, és mérsékli a kompetenciabeli különbségeket a különböző társadalmi-gazdasági hátterű gyermekek között. A méltányos hozzáférés szintén döntő fontosságú annak biztosításához, hogy a szülők, különösen a nők rugalmasan tudjanak belépni vagy visszalépni a munkaerőpiacra.

Minőségi alaptételek:

1. Valamennyi család és gyermekeik számára rendelkezésre kell állnia megfizethető ellátásnak.

A kisgyermekkori neveléshez és gondozáshoz való, a jogban rögzített egyetemes jogosultság szilárd alapot biztosít ahhoz, hogy valamennyi gyermekhez el lehessen jutni. A népességi adatokra és a kisgyermekkori nevelést és gondozást biztosító férőhelyek iránti kereslettel kapcsolatban a szülők között végzett felmérésekre építve meg lehet becsülni a további igényeket és ki lehet igazítani a kapacitást.

Az ellátással felszámolhatók azok az akadályok, amelyek gátolhatják a családokat és a gyermekeket a részvételben. Idetartozhat a kisgyermekkori nevelésért és gondozásért felszámolt díjak oly módon történő kiigazítása, hogy az alacsony jövedelmű háztartások is hozzájuthassanak az ellátáshoz. Bizonyított az is, hogy a nyitvatartási idő tekintetében tanúsított rugalmasság és a más irányú megegyezések lehetővé teszik különösen a dolgozó anyák és az egyszülős családok gyermekeinek, valamint a kisebbségekhez vagy hátrányos helyzetű csoportokhoz tartozó gyermekeknek a részvételét.

A városi és vidéki térségek, a jómódú és szegény környékek, valamint a régiók között egyenlően megoszló ellátásnak köszönhetően a társadalom hátrányos helyzetű csoportjai könnyebben hozzáférhetnek az ellátáshoz. A beszámolók szerint a méltányosságot és a társadalmi befogadást azzal lehet a legjobban támogatni, ha kiváló minőségű és megfizethető szolgáltatások állnak rendelkezésre olyan környékeken, ahol szegény családok, kisebbséghez tartozó, migráns vagy menekült hátterű családok élnek.

2. A részvételt ösztönző, a társadalmi befogadást erősítő és a sokszínűséget elfogadó ellátásra van szükség.

A kisgyermekkori nevelést és gondozást biztosító intézmények tevékenyen ösztönözhetik a részvételt a szülők, a családok és a gondozók döntéshozatali eljárásokba való bevonásán keresztül (pl. szülői bizottságokban). A családok, különösen az egyszülős, a hátrányos helyzetű, a kisebbségekhez tartozó vagy a migráns hátterű családok célzott kezdeményezésekkel történő megszólítása lehetővé teszi számukra igényeik megfogalmazását, és a szolgáltatók számára, hogy ezeket az igényeket figyelembe vegyék, amikor az ellátást a helyi közösségek igényeihez igazítják.

Érdemes ösztönözni a marginalizált, migráns vagy kisebbségi csoportokból érkező személyzet felvételét, mivel előnyösnek bizonyult, ha a kisgyermekkori nevelés és gondozás intézményeinek személyzeti összetétele tükrözi a közösségben megjelenő sokszínűséget.

A gyermekek számára olyan befogadó környezetet kell teremteni, amely értékeli nyelvi, kulturális és családi hátterüket, mivel ez hozzájárul az odatartozás érzésének kialakulásához. A megfelelő, folyamatos szakmai továbbképzés arra is felkészíti a személyzetet, hogy fogadják és támogassák a kétnyelvű gyermekeket.

A kisgyermekkori nevelést és gondozást biztosító intézmények kialakíthatnak olyan bevált gyakorlati megoldásokat a családokkal, amelyek révén zökkenőmentes átállás biztosítható az otthoni környezet és az intézmény között, és egyedi kezdeményezések szervezésével előmozdítható a magas szintű szülői részvétel.

A SZEMÉLYZET a legjelentősebb tényező a gyermekek jólléte, valamint tanulási és fejlődési eredményei szempontjából. Ezért a személyzet munkakörülményei és szakmai fejlődése a minőség alapvető elemének tekinthető.

Minőségi alaptételek:

3. Fontos a jól képzett személyzet, akiknek alap- és továbbképzése lehetővé teszi hivatásuk betöltését.

Mivel széles körben elismert tény, hogy a személyzet szakmai státusza a minőség egyik kulcsfontosságú tényezője, a hatékony kisgyermekkori nevelési és gondozási rendszerek igyekeznek emelni e státuszt, mégpedig a képzettségi szintek emelésével, vonzó szakmai státusz és rugalmas karrierlehetőségek nyújtásával és az asszisztensek számára alternatív útvonalak biztosításával. Ez támogatható olyan pedagógiai személyzet keresésével, amely teljeskörű szakmai képesítéssel rendelkező, a kisgyermekkori nevelésre szakosodott, magasan képzett szakemberekből áll, az asszisztens munkatársak mellett.

A legkorszerűbb alapképzési programokat a gyakorló szakemberekkel együtt dolgozzák ki, és e programok megfelelő egyensúlyt teremtenek az elmélet és a gyakorlat között. Szintén értékes, ha az oktatási programok felkészítik a személyzetet a kollektív munkára és a reflektív kompetenciák bővítésére. Az ilyen programok számára előnyös lehet, ha a személyzetet felkészítik arra, hogy miként kell dolgozni nyelvi és kulturális sokszínűséggel jellemzett, kisebbségi vagy migráns hátterű, illetve alacsony jövedelmű családokból érkező csoportokkal.

Az a személyzet, amelyet felvérteztek a kisgyermekek fejlődési igényeinek, érdeklődésének és a bennük rejlő lehetőségeknek a követésére, és amely képes kiszűrni a lehetséges fejlődési és tanulási problémákat, aktívabban tudja támogatni a gyermekek fejlődését és tanulását. A rendszeres, személyre szabott, folyamatos szakmai továbbképzési lehetőségek előnyösek a személyzet minden tagja számára, ideértve az asszisztenseket és a kisegítő alkalmazottakat is.

A gyermeki fejlődés és a gyermekpszichológia szükséges elemeit illetően a személyzet kompetenciáinak a különböző tagállami képzési struktúrákkal összhangban magukban kell foglalniuk a gyermekvédelmi rendszerekkel, még általánosabban a gyermekjogokkal kapcsolatos tudást.

4. Támogató munkakörülményekre – többek között szakmai irányításra – van szükség, amelyek lehetőségeket kínálnak a megfigyelésre, a reflexióra, a tervezésre, a csapatmunkára és a szülőkkel való együttműködésre.

Az olyan kisgyermekkori nevelési és gondozási rendszerek, amelyek célja jobb munkakörülmények, többek között megfelelőbb bérszintek megteremtése, vonzóbbá tehetik a kisgyermekkori nevelés és gondozás területén való munkavállalást a magasabban képzett, megfelelő életpályára vágyó személyzet számára.

A felnőtt-gyermek arányok és a csoportméretek akkor a legmegfelelőbbek, ha a gyermekcsoport életkorához és összetételéhez igazodóan tervezik meg őket, mivel a fiatalabb gyermekek több figyelmet és gondozást igényelnek.

A szakmai tanulóközösségek, amennyiben léteznek az intézményeken belül és az intézmények között, igazoltan pozitív hatást fejtenek ki azáltal, hogy időt és teret biztosítanak a személyzeti kollegiális gyakorlatok és a közös munka számára.

A mentorálás és a szupervízió betanulás során történő biztosítása az újonnan felvett személyek számára segíthet gyorsan elsajátítani hivatásbeli szerepüket.

A TANTERV hatásos eszköz a gyermekek jóllétének, fejlődésének és tanulási folyamatainak javításában. Az átfogó pedagógiai keretrendszerek meghatározzák azokat az elveket, amelyek a gyermekek fejlődését és tanulását az érdeklődésüknek, igényeiknek és képességeiknek megfelelő nevelési és gondozási gyakorlatok révén támogatják.

Minőségi alaptételek:

5. A pedagógiai célokon, értékeken és megközelítéseken alapuló tantervek lehetővé teszik a gyermekek számára a bennük rejlő összes lehetőség kibontakoztatását, egyúttal szociális, érzelmi, kognitív és fizikai fejlődésüket és a jóllétüket is figyelembe veszik.

A gyermekközpontú pedagógiai megközelítések jobban támogatják a gyermekek általános fejlődését, segítséget nyújtanak tanulási stratégiáikhoz, és előmozdítják kognitív és nem kognitív fejlődésüket azáltal, hogy szisztematikusabban építenek a tapasztalati tanulásra, a játékra és a szociális interakcióra.

Határozottan bizonyított, hogy egy explicit tanterv nagy érték, mivel koherens keretet biztosít a gondozás, a nevelés és a szocializáció számára, amely területek a kisgyermekkori nevelés és gondozás elválaszthatatlan részei. Ideális esetben az ilyen keretrendszer olyan pedagógiai célokat határoz meg, amelyek lehetővé teszik az oktatók számára, hogy a megközelítéseiket a gyermekek egyéni igényeinek megfelelően személyre szabják, és iránymutatást adhatnak a magas színvonalú tanulási környezethez. A tanterv figyelembe veszi azt is, hogy milyen könyvek és más nyomtatott anyagok állnak rendelkezésre a gyermekek írástudásának fejlesztéséhez.

A sokszínűség, az egyenlőség és a nyelvi tudatosság előmozdításával a hatékony tantervi keret elősegíti a migránsok és a menekültek integrációját. Segíthet mind az anyanyelv, mind az oktatás nyelvének elsajátításában.

6. A tantervnek elő kell írnia a személyzet, valamint a gyermekek, a munkatársak és a szülők közötti együttműködést és a saját gyakorlat felülvizsgálatát.

A tanterv segíthet a szülők, az érdekelt felek és a személyzet jobb bevonásában, és biztosíthatja, hogy jobban megfeleljen az igényeknek, az érdeklődési köröknek és a gyermekekben rejlő képességeknek.

A tanterv meghatározhatja a személyzet feladatát a szülőkkel, valamint a gyermekeket ellátó (többek között az egészségügyi, szociális ellátási és oktatási ágazatban működő) más szolgálatok munkatársaival folytatandó rendszeres együttműködés terén, illetve kijelölheti ezen együttműködés menetét.

Amennyiben lehetséges, a tanterv iránymutatást tartalmazhat a kisgyermekkori neveléssel és gondozással foglalkozó személyzet számára arról, hogy miként kell kapcsolatot tartani az iskolai személyzettel a gyermekek alapfokú iskolákba és/vagy iskolaelőkészítő intézményekbe való átvétele kapcsán.

A NYOMON KÖVETÉS ÉS AZ ÉRTÉKELÉS segíti a minőség fenntartását. Azzal, hogy rámutatnak az erősségekre és a gyengeségekre, a nyomonkövetési és az értékelési eljárások fontos szerepet játszhatnak a kisgyermekkori nevelési rendszerek színvonalának növelésében. A nyomon követés és az értékelés segíthet az érdekelt feleknek és a politikai döntéshozóknak a gyermekek, a szülők és a helyi közösségek igényeire reagáló kezdeményezések esetén.

Minőségi alaptételek:

7. A nyomon követés és az értékelés információt szolgáltat a megfelelő helyi, regionális és/vagy nemzeti szinten, hogy segítse a szakpolitika és a gyakorlat minőségének folyamatos javítását.

A szolgáltatásról és a személyzetről vagy a tanterv végrehajtásáról szóló, megfelelő – nemzeti, regionális vagy helyi – szintű átlátható információk hozzájárulhatnak a minőség javításához.

A rendszeres visszajelzés megkönnyítheti a szakpolitikák értékelésének folyamatát, többek között azáltal, hogy lehetővé teszi annak elemzését, hogy az állami források miként kerülnek felhasználásra, valamint hogy mi működik hatékonyan és milyen környezetben.

Ahhoz, hogy azonosítani lehessen a személyzet tanulási igényeit és helyes döntéseket lehessen hozni azzal kapcsolatban, hogy miként lehet a leginkább javítani a szolgáltatás minőségét, hasznos, ha a kisgyermekkori nevelési intézmények vezetői időben összegyűjtik a megfelelő adatokat.

8. A nyomon követésnek és az értékelésnek figyelembe kell vennie a gyermek mindenek felett álló érdekét.

A gyermekek jogainak védelme érdekében erőteljes gyermekvédelmi/a gyermekek biztonságának garantálására irányuló szabályzatokat kell beépíteni a kisgyermekkori nevelés és gondozás rendszerébe, hogy ezek segítsenek megvédeni a gyermekeket az erőszak valamennyi formájával szemben. A hatékony gyermekvédelmi szabályzatok négy nagy területet érintenek: 1. politika, 2. személyek, 3. eljárások és 4. elszámoltathatóság. E területekről további információ a Keeping Children Safe által kiadott „Child safeguarding standards and how to implement them” (A gyermekek biztonságának garantálására irányuló előírások és azok végrehajtásának módja) című dokumentumban olvasható.

A nyomon követés és az értékelés eljárásai előmozdíthatják valamennyi érdekelt fél aktív részvételét és a közöttük lévő együttműködést. A minőség javításában érintett valamennyi személy közreműködhet a nyomonkövetési és értékelési gyakorlatokban, és profitálhat is belőlük.

A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a nyomonkövetési módszerek (pl. a gyermekek kompetenciáinak és tanulásának megfigyelése, dokumentálása, narratív értékelése) kombinációja hasznos információt szolgáltathat és számot adhat a gyermekek tapasztalatairól és fejlődéséről, ideértve az alapfokú oktatásba való zökkenőmentes átmenet elősegítését.

Érdemes nyomonkövetési eszközöket és részvételen alapuló értékelési eljárásokat kidolgozni, hogy lehetővé tegyék a gyermekek véleményének figyelembevételét és azt, hogy a gyermekek kifejthessék a tanulással és a szocializációval kapcsolatosan az intézményben szerzett tapasztalataikat.

A SZABÁLYOZÁS ÉS A FINANSZÍROZÁS döntő fontosságú annak lehetővé tétele szempontjából, hogy a kisgyermekkori nevelés és gondozás betölthesse szerepét a gyermekek személyes fejlődésében és tanulási folyamataiban, az iskolázottság tekintetében mutatkozó különbségek csökkentésében és a társadalmi kohézió előmozdításában. A minőség alapja a kisgyermekkori nevelést és gondozást a gyermekek és családjaik jóllétén munkálkodó más szolgálatokkal összekapcsoló, átfogó és koherens közpolitika.

Minőségi alaptételek:

9. Az érdekelt felek egyértelműen tisztában vannak szerepükkel és kötelezettségeikkel, ezekben közösen megegyeznek, és tudják, hogy elvárják tőlük a partnerszervezetekkel való együttműködést.

A gyermekekért dolgozó valamennyi szolgálattal, többek között az egészségügyi szolgálatokkal, az iskolákkal és a helyi érdekelt felekkel folytatott szoros együttműködés számos előnnyel jár a kisgyermekkori nevelés és gondozás számára. Az ilyen intézményközi kapcsolatok hatékonyabbnak bizonyultak, amikor koherens szakpolitikai keret szabályozta őket, amely proaktívan előmozdíthatja az együttműködést és a helyi közösségekbe történő, hosszú távú beruházásokat.

Az érdekelt felek bevonása döntő fontosságúnak mutatkozott a kisgyermekkori nevelés és gondozás megtervezése és megvalósítása szempontjából.

A kisgyermekkori nevelésre és gondozásra irányuló különböző szabályozásokért felelős szolgálatok integrálása, vagy az e szolgálatok közötti koordináció pozitív hatást gyakorolhat a rendszer minőségére.

10. A jogalkotás, a szabályozás és/vagy a finanszírozás elősegíti a magas színvonalú, megfizethető kisgyermekkori neveléshez és gondozáshoz való egyetemes jogosultság felé történő elmozdulást, és a releváns érdekelt felek rendszeres tájékoztatást kapnak az előrelépésekről.

A valamennyi gyermeknek történő szolgáltatásnyújtás minőségének javítása jobban megvalósítható az egyetemes jogosultság fokozatos kiépítésével. Ennek keretében ösztönözni kell, hogy a gyermekek egészen korai életkortól részt vegyenek a kisgyermekkori nevelésben és gondozásban. Hasznos lehet annak értékelése, hogy a piaci alapú kisgyermekkori nevelési és gondozási szolgáltatások egyenlőtlen hozzáférést vagy gyengébb minőséget biztosítanak-e a hátrányos helyzetű gyermekek számára, és szükség esetén ennek orvoslását szolgáló intézkedéseket kell tervbe venni.

Egyértelműen értékes lehet a foglalkoztatáspolitikával, az egészségüggyel és a szociálpolitikával való szoros kapcsolat, mivel előmozdíthatja az erőforrások hatékonyabb elosztását azáltal, hogy a többletfinanszírozást a hátrányos helyzetű csoportok és környékek felé irányítják.

5.6.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 189/15

A TANÁCS AJÁNLÁSA

(2019. május 22.)

a nyelvtanítás és a nyelvtanulás átfogó megközelítéséről

(2019/C 189/03)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 165. és 166. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

mivel:

(1)

Az Európai Bizottság „Az európai identitás megerősítése az oktatás és a kultúra révén” című közleményében (1) olyan európai oktatási térséget vetít elő, ahol a magas színvonalú, inkluzív oktatás, képzés és kutatás útjában nem állnak határok; ahol általánosan elterjedt gyakorlat, hogy valaki másik tagállamban tanul vagy dolgozik; ahol jóval elterjedtebb, hogy valaki az anyanyelvén túl két másik nyelvet is beszél; ahol az emberek erős európai identitástudattal rendelkeznek, és tisztában vannak Európa közös kulturális és nyelvi örökségével és sokféleségével.

(2)

A tisztességes munkafeltételekkel és a növekedéssel foglalkozó göteborgi csúcstalálkozó informális munkaülésén az állam-, illetve kormányfők megvitatták az oktatás és a kultúra szerepét Európa jövője szempontjából. Az Európai Tanács a 2017. december 14-i következtetéseiben (2) felkérte a tagállamokat, a Tanácsot és a Bizottságot, hogy hatáskörük keretein belül folytassák a munkát e területen.

(3)

Az Európai Tanács a 2002. március 15–16-i barcelonai ülésén elfogadott következtetésekben további intézkedéseket sürgetett az oktatás területén az alapkészségek elsajátításának javítása érdekében, különösen azáltal, hogy már kisgyermekkortól kezdődően legalább két idegen nyelvet tanítanak a gyermekeknek.

(4)	Az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló tanácsi ajánlás (3) az írás-olvasási kompetenciát és a többnyelvűségi kompetenciát a benne meghatározott nyolc kulcskompetencia közé sorolja.

(5)

A többnyelvűségi kompetencia (4) az európai oktatási térséggel kapcsolatos elképzelés központi eleme. Ahogy növekszik az oktatási, képzési és munkavégzési célú mobilitás az Unión belül, és egyre több migráns érkezik az Unióba harmadik országokból, továbbá fokozódik az általános világszintű együttműködés, az oktatási és képzési rendszereknek újra kell gondolniuk a nyelvtanulásban és nyelvoktatásban rejlő kihívásokat és az európai nyelvi sokféleség kínálta lehetőségeket.

(6)

A nyelvtanulás és a nyelvtanítás bővítése és javítása megerősítheti az oktatás és képzés európai dimenzióját. Elősegítheti egy olyan európai identitás kialakítását, amely a maga teljes sokféleségével kiegészíti a helyi, regionális és nemzeti identitásokat és hagyományokat, és az Unió és a tagállamok jobb megértését szolgálja. A többnyelvűségi kompetencia elősegíti más kultúrák jobb megértését, és ezáltal hozzájárul az állampolgári kompetenciák és a demokratikus készségek fejlesztéséhez.

(7)	Az európaiak majdnem fele (5) állítja, hogy első nyelvén (6) kívül képtelen bármely más nyelven társalogni. A többnyelvűségi kompetencia hiánya nehézségek forrása lehet, mely gátolja a hatóságok és az egyének közötti érdemi kommunikációt, különösen a határ menti régiókban (7).

(8)

A középfokú oktatásban tíz tanuló közül mindössze négy éri el az első idegen nyelven az önálló nyelvhasználói szintet, amely szint azt jelzi, hogy egyszerű társalgást tudnak folytatni. Ezt a szintet a második idegen nyelven mindössze a tanulók negyede éri el (8). Az oktatásban és képzésben alkalmazott nyelvek összehasonlító elemzése azt mutatta, hogy a legtöbb tagállam számára kihívást jelent a megfelelő tanulmányi eredmények garantálása a nyelvek területén. Noha problémák valamennyi oktatási ágazatban fennállnak, különösen akutak a szakképzés területén, ahol a nyelvtanulás kevésbé hangsúlyos.

(9)

A korlátozott többnyelvűségi kompetencia továbbra is az egyik fő akadálya az európai oktatási, képzési és ifjúsági programok kínálta lehetőségek kihasználásának. Ezzel szemben a jobb többnyelvűségi kompetencia lehetővé teszi az emberek számára a belső piac nyújtotta lehetőségeknek, többek között a munkavállalók szabad mozgásának jobb kiaknázását, továbbá azt, hogy megalapozottabb döntéseket hozzanak a más uniós országokban rendelkezésre álló lehetőségekről.

(10)

A többnyelvűségi kompetencia versenyelőnyhöz juttatja mind a vállalkozásokat, mind az álláskeresőket – ha más szükséges készségek is társulnak hozzá. Pozitív korreláció áll fönn az idegen nyelvi készségek és a foglalkoztatás valószínűsége között. Ugyanakkor a legutóbbi szakmai továbbképzési felmérésből (CVTS 2016) az derül ki, hogy a (munkavállalóiknak képzést biztosító) vállalatok mindössze 7,9 %-a íratja be a munkavállalókat nyelvtanfolyamokra (ez az arány a szlovákiai 22,1 %-tól az írországi 0,5 %-ig terjed).

(11)

A jelenlegi életszínvonal fenntartásához, a magas foglalkoztatási arány elősegítéséhez és a társadalmi kohéziónak a jövő társadalma és munkaerőpiaca tekintetében való megerősítéséhez az embereknek megfelelő készségekre és kompetenciákra van szükségük. A jobb többnyelvűségi kompetencia megszerzése támogathatja a mobilitás és az együttműködés fokozását az Unióban. Ez kulcsfontosságú a bevándorló gyermekek, diákok és felnőttek teljes beilleszkedésének garantálásához is.

(12)

Az egyre mobilabbá és digitálisabbá váló társadalom számára új tanulási módszereket kell feltérképezni. Az új tanulási módszerek, különösen a digitális fejlesztések révén egyre több nyelv sajátítható el és gyakorolható az iskolán és a tanrenden kívül. A jelenlegi értékelési eljárások nem jelenítik meg teljes mértékben e fejleményeket.

(13)

A szociális jogok európai pillérének első alapelve értelmében mindenkinek joga van a minőségi és inkluzív oktatáshoz, képzéshez és egész életen át tartó tanuláshoz annak érdekében, hogy olyan készségeket tartson szinten, illetve szerezzen meg, amelyek lehetővé teszik számára, hogy teljes mértékben részt vegyen a társadalomban és sikeresen alkalmazkodjon a munkaerőpiaci változásokhoz. A többnyelvűségi kompetencia azon kulcskompetenciák egyike, amelyek előmozdíthatják a foglalkoztathatóságot, az önkiteljesítést, az aktív polgári szerepvállalást, a kultúrák közötti megértést és a társadalmi befogadást; meghatározása szerint ez a kompetencia különböző nyelvek kommunikációs célra történő megfelelő és eredményes használatára való képesség.

(14)

A tagállamok több mint fele hivatalosan is elismer regionális és kisebbségi nyelveket határain belül jogi vagy közigazgatási célokból, ideértve a nemzeti jelnyelveket is. E nyelvek közül több átível az országhatárokon. Európa nyelvi térképét a bevándorló, illetve menekült populációk nyelvei teszik teljessé.

(15)

Az iskolák egyre inkább tudatában vannak annak, hogy szükséges gondoskodniuk arról, hogy minden gyermek – hátterétől és első nyelvétől függetlenül – nagyon magas szinten elsajátítsa az oktatás nyelvét, adott esetben egyedi segítséggel. Ez elősegíti a méltányosságot és az esélyegyenlőséget, és csökkenti a korai iskolaelhagyás kockázatát.

(16)

Az iskolák nyelvi tudatossága magában foglalhatná azt, hogy tisztában vannak valamennyi diák írás-olvasási kompetenciájával és többnyelvűségi kompetenciájával, ideértve az iskolában nem oktatott nyelvekre vonatkozó kompetenciákat is. Az iskolák különbséget tehetnek a többnyelvűségi kompetencia különböző szükséges szintjei között, egyrészt az egyes kontextusok és célok alapján, másrészt az egyes tanulók körülményei, szükségletei, képességei és érdeklődése alapján.

(17)

Az Európai Unió oktatási rendszereinek legalább felében kihívást jelent bizonyos tantárgyak, többek között az élő idegen nyelvek terén a tanárhiány, ezért több tagállam vezetett be reformokat vagy ösztönzőket a nyelvtanárhiány felszámolására. E reformok és ösztönzők között szerepelhetnének olyan ösztöndíjak, amelyekkel a nyelvi diplomával és más területen szakmai tapasztalattal rendelkezőket a tanári pályára lehetne terelni, valamint megreformált tanárképzési programok is.

(18)

Azok a kezdeményezések, amelyek az iskolai oktatásban elsajátítható kulcskompetenciák javítására irányulnak – többek között a való életben szerzett tapasztalat és az iskolapadban szerzett tudás szorosabb összekapcsolása, valamint a digitális technológiák iskolai használata és az iskolai innováció támogatása révén – erőteljesebb hangsúlyt fektettek a tanulási eredményekre. Támogatták emellett a többnyelvűségi kompetencia megszerzését is.

(19)

A tartalomalapú nyelvoktatás, azaz egyes tantárgyak idegen nyelven való oktatása, valamint a digitális és online eszközök alkalmazása a nyelvtanításban hatékonynak bizonyult a tanulók különböző kategóriái számára. A nyelvtanárok számára Európa-szerte hasznos lenne olyan folyamatos szakmai továbbképzés, amellyel nem csak digitális kompetenciájukat tehetnék naprakésszé, hanem elsajátíthatnák azt is, hogy oktatási gyakorlatukban hogyan tudnának a legmegfelelőbben különböző módszerekre és új technológiákra támaszkodni. Segítségükre lehetne ebben a nyílt hozzáférésű oktatási segédanyagok jegyzéke, figyelembe véve az Európa Tanács munkáját.

(20)

Európában több kezdeményezés támogatta a többnyelvűségi kompetencia meghatározását és fejlesztését. A közös európai nyelvi referenciakeret minden nyelv tanulását és tanítását támogatja azáltal, hogy olyan átlátható, következetes és átfogó hivatkozási eszközt nyújt, amelynek révén értékelhetők és összehasonlíthatók a kompetenciaszintek. A keret különbséget tesz az alapszintű nyelvhasználói szint, az önálló nyelvhasználói szint és a mesterfokú nyelvhasználói szint között, mely utóbbi lehetővé teszi a nyelvhasználó számára, hogy a vizsgált nyelven munkát végezzen vagy tanulmányokat folytasson. 2018-ban az eszközt új leíró elemekkel egészítették ki a mediáció, a jelnyelvek és egyéb területek tekintetében, valamint a leíró elemek gyűjteményeivel a fiatal tanulók tekintetében, hogy a keret szélesebb közönség számára legyen használható.

(21)

Az Europass nyelvi útlevél a nyelvi készségek önértékelésére szolgáló egységesített sablondokumentum, amely a közös európai nyelvi referenciakereten alapul. Segítséget jelent egyfelől a polgárok részére, hogy – akár oktatási vagy képzési, akár munkavállalási célú – mobilitás esetén megadhassák nyelvi készségeiket, másfelől a munkáltatók részére, hogy képet alkossanak a munkaerő nyelvi készségeiről.

(22)

Az Európai Nyelvi Díj (9) a nyelvoktatási kiválóságot és innovációt jutalmazza az összes részt vevő országban. Arra ösztönzi az iskolákat és egyéb intézményeket, hogy új módszereket és stratégiákat alkalmazzanak a helyi, regionális, nemzeti vagy európai prioritásoknak megfelelően. E díj hozzájárult a nyelvoktatás és a nyelvtanulás terén folytatott európai együttműködés megismertetéséhez, valamint a többnyelvűség növeléséhez számos oktatási ágban.

(23)

Valamennyi tagállam elismerte, hogy fokozni kell a többnyelvűséget és fejleszteni kell a többnyelvűségi kompetenciát az Unióban. Az Európai Bizottság javaslatot fog kidolgozni az oktatási és képzési teljesítménymutatók új európai keretére vonatkozóan, kitérve az adatgyűjtési lehetőségekre is, és ezen belül esetleg meghatároz egy európai nyelvi kompetenciamutatót is annak érdekében, hogy pontosabb kép rajzolódjon ki a többnyelvűségi kompetencia Unión belüli helyzetéről. Ezekről a teljesítménymutatókról a Tanács a 2020 utáni időszakra szóló új oktatási és képzési stratégiai keretrendszer kialakítása során fog megbeszéléseket folytatni és dönteni.

(24)

Annak elismerése mellett, hogy a többnyelvűségi kompetencia az egész életen át alakul, és hogy valamennyi életszakaszban rendelkezésre kell állniuk lehetőségeknek, ezen ajánlás kifejezetten az alapfokú és a középfokú oktatásra és képzésre irányul, ideértve adott esetben akár a kisgyermekkori nevelést és gondozást, valamint a szakmai alapképzést is.

(25)	Ez az ajánlás teljes mértékben tiszteletben tartja a szubszidiaritás és az arányosság elvét,

AJÁNLJA, HOGY A TAGÁLLAMOK:

A nemzeti és az európai jogszabályokkal, a rendelkezésre álló forrásokkal és belföldi viszonyaikkal összhangban, valamennyi érdekelttel szoros együttműködésben:

(1)

Kutassanak fel lehetőségeket arra, hogy a fiatalokat – lehetőleg a felső középfokú oktatás és képzés lezárulta előtt – hozzásegítsék az oktatás nyelvén/nyelvein felül még legalább egy másik európai nyelv olyan kompetenciaszintű elsajátításához, amely lehetővé teszi számukra a nyelv hatékony társadalmi, tanulási és szakmai célú használatát, és ösztönözzék egy további (harmadik) nyelv olyan szintű elsajátítását, amely lehetővé teszi számukra a folyékony interakciót (10).

(2)

Alkalmazzanak átfogó megközelítéseket a nyelvoktatás és a nyelvtanulás javítására a megfelelő nemzeti, regionális, helyi vagy iskolai szinten, adott esetben az ezen ajánlás mellékletében szereplő szakpolitikai példákból merítve.

(3)

Biztosítsák, hogy az ilyen átfogó megközelítések az alap- és a középfokú oktatás valamennyi ágára kiterjedjenek a lehető legkorábbi életkortól fogva, beleértve a szakmai alapképzést is.

(4)

Az ilyen átfogó megközelítések részeként támogassák az iskolák és a szakképzést nyújtó intézmények nyelvi tudatosságának fejlesztését a következők révén:

a)	a tanulók és a tanárok mobilitásának aktív támogatása és elismerése, többek között a megfelelő uniós finanszírozási programok kínálta lehetőségek kihasználásával;

b)	az oktatás nyelve(i) terén elért kompetenciának mint a további tanulási és iskolai siker alapjának erősítése valamennyi tanuló, különösen a migráns vagy menekült hátterű, illetve hátrányos helyzetű tanulók esetében;

c)	a tanulók segítése abban, hogy az oktatási nyelvek terén bővítsék kompetenciáikat, mégpedig a tanároknak abban nyújtott segítség által, hogy szakterületeiken foglalkozzanak a szaknyelv használatával, beleértve a különböző nyelvi regiszterek és a szakszókincs használatának tudatosítását;

d)	a nyelvoktatás folytonosságának elősegítése a különböző iskolai szintek között;

e)	a tanulók nyelvi sokféleségének megbecsülése, annak oktatási erőforrásként való használata többek között a szülők, egyéb gondozók és a tágabb helyi közösség nyelvoktatásba való bevonásával;

lehetőségek mérlegelése a tantervben nem szereplő, de informális tanulás révén (például migráns, menekült vagy kétnyelvű háttérrel rendelkező tanulók esetében) vagy valamely más ország formális iskolarendszerében – amely országban a tanuló korábban élt – elsajátított nyelvi kompetenciák értékelésére és érvényesítésére, például az iskolai végzettséget igazoló bizonyítványokban feltüntethető nyelvek körének bővítésével;

g)	a közös európai nyelvi referenciakeret alkalmazásának megerősítése, különösen a nyelvek területét érintő tantervek, vizsgák és értékelések alakításának ösztönzése céljából;

h)	támogatás biztosítása az iskolák számára a nyelvtanulással kapcsolatos saját megközelítésüknek – a tagállami jogszabályok figyelembevételével történő – kidolgozásában, és segítségnyújtás az iskoláknak nyelvi sokféleségük aktív megbecsülésében és használatában;

i)	lehetőségek teremtése az iskolák és képzési központok számára európai távlataik erősítésére, például az Európai Nyelvi Díj folytatódó alkalmazása, kifejezetten európai vonatkozású iskolai díjak fejlesztése és a nyelvi sokféleséget középpontba állító tagállami rendezvények szervezése révén.

(5)

A következők révén támogassák a tanárokat, az oktatókat, a tanfelügyelőket és az iskolavezetőket a nyelvi tudatosság kialakításában:

a)	adott esetben a nyelvtanárok alap- és továbbképzésébe történő beruházás a kompetenciáik fejlesztése, a szakma vonzerejének erősítése és képviselőinek megtartása céljából annak érdekében, hogy a jövőben is gazdag nyelvi kínálat álljon rendelkezésre az alap- és középfokú oktatásban és képzésben;

b)	a nyelvtanárok alap- és továbbképzésének feladatát ellátó intézmények közötti önkéntes együttműködés fokozása;

c)	felkészítés az osztályban tapasztalható nyelvi sokszínűségre a tanárok és iskolavezetők alapképzésében és folyamatos szakmai továbbképzése során;

d)	külföldi tanulmányi időszakok előmozdítása a tanári képesítést szerezni kívánó diákok számára, egyúttal a tanárok, az oktatók, a tanfelügyelők és iskolavezetők mobilitásának általános ösztönzése;

e)	a tanulási célú mobilitás elismerésének és integrálásának ösztönzése a nyelvtanárok képzése keretében, hogy a friss diplomás nyelvtanárok legalább egy szemeszter tanulmányi vagy tanítási gyakorlatot szerezzenek egy másik országban, különösen az Erasmus+ program révén;

f)	az eTwinning (11) alkalmazásának és a virtuális együttműködés más formáinak, valamint a személyes hálózatépítésnek a támogatása az iskolai tanulási tapasztalatok gazdagítása, valamint a tanárok és tanulók többnyelvűségi kompetenciájának fejlesztése érdekében;

g)	a nyelvtanárok és más tantárgyakat oktató tanárok közötti együttműködésen alapuló oktatás ösztönzése.

(6)

Ösztönözzék az innovatív, inkluzív és többnyelvű pedagógiai módszertanok kutatását és alkalmazását, ideértve például a digitális eszközök használatát, a nyelvközi értést és bizonyos tantárgyak idegen nyelven történő tanításának lehetőségeit (tartalomalapú nyelvoktatás), továbbá újítsák meg a nyelvtanárok alapképzését.

(7)

Biztosítsák az oktatás és képzés különböző szakaszaiban elsajátított nyelvi kompetenciák figyelemmel kísérését, kiegészítendő a nyelvtanítással kapcsolatos meglévő információkat.

(8)

Tegyenek jelentést a meglévő keretekben és eszközökkel a nyelvtanulás előmozdításával kapcsolatos tapasztalatokról és előrehaladásról.

ÜDVÖZLI A BIZOTTSÁG AZON SZÁNDÉKÁT, HOGY:

(9)

Támogatja ezen ajánlás nyomon követését a tagállamok közötti kölcsönös tanulás előmozdítása révén, továbbá együttműködve a tagállamokkal többnyelvű eszközök és erőforrások fejlesztésén, mint például:

a)	iránymutatások arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet a nyelvtanítást és a nyelvtudás értékelését a közös európai nyelvi referenciakerethez kapcsolni (12);

b)	a tanulás és a tanulástámogató megközelítések új formáira vonatkozó, tényeken alapuló útmutató a tanterv részét nem képező nyelvek tekintetében is;

c)	digitális eszközök a nyelvtanuláshoz és az oktató személyzet szakmai továbbképzéséhez a nyelvtanulás terén, például virtuális szabadegyetemek, önértékelő eszközök (13), hálózatok, ideértve az eTwinninget és a School Education Gateway portálon elérhető Teacher Academyt;

d)	az Unióban megmutatkozó többnyelvűségi kompetencia figyelemmel kísérését támogató módszerek és eszközök.

(10)

Megerősíti az iskolai tanulók, a szakképzésben részt vevő tanulók, valamint a tanárok, oktatók, tanfelügyelők és iskolavezetők mobilitását az Erasmus+ programon belül, és általában támogatja az uniós finanszírozás, például az Erasmus+, a Horizont 2020, a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap vagy az európai strukturális és beruházási alapok igénybevételét, ahol erre ezen ajánlás és melléklete végrehajtásához szükség van, a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó tárgyalások sérelme nélkül.

(11)

Megerősíti az Európa Tanáccsal és az Élő Nyelvek Európai Központjával folytatott együttműködést a nyelvtanulás területén, hogy erősítse az innovatív nyelvtanulási és nyelvtanítási módszerek alkalmazását, és növelje a nyelvtanulásnak a modern társadalmakban betöltött döntő szerepével kapcsolatos tudatosságot.

(12)

Jelentést tesz az ajánlás végrehajtásának nyomon követéséről, mégpedig elsősorban a meglévő keretek és eszközök alkalmazásával.

Kelt Brüsszelben, 2019. május 22-én.

a Tanács részéről

az elnök

C-B. MATEI

(1) COM(2017) 673 final.

(2) EUCO 19/1/17 REV 1.

(3) HL C 189., 2018.6.4., 1. o.

(4) Míg az Európa Tanács angol nyelven a „plurilingualism” szót használja az egyének több nyelvre vonatkozó kompetenciáinak kifejezésére, az Európai Unió hivatalos dokumentumaiban a „multilingualism” szó szerepel mind az egyéni kompetenciák, mind pedig a társadalmi helyzetek megnevezésére. Ennek részben az az oka, hogy az angol és a francia nyelven kívül más nyelvekben nehéz különbséget tenni a „plurilingual” és a „multilingual” szó között.

(5) Europeans and their languages (Az európaiak és a nyelvek) – Eurobarométer tematikus jelentés, összefoglaló, 2012.

(6) Első nyelv: a kisgyermekkorban (körülbelül két-három éves kor előtt) elsajátított és használt azon nyelvváltozat(ok), amely(ek)en a gyermek az emberi nyelvi képességet először elsajátítja. E kifejezés használata ajánlott az anyanyelv kifejezéssel szemben, mivel az nem mindig helytálló, hiszen nem mindig kizárólag az anya nyelve az első nyelv.

(7) A Bizottság Közleménye: A növekedés és a kohézió előmozdítása az EU határrégióiban, COM(2017) 534.

(8) Európai Bizottság (2012) – First European Survey on language competences, executive summary (Az első európai nyelvi kompetenciamérés vezetői összefoglalója).

(9) Az Európai Nyelvi Díjat nemzeti szinten ítélik oda, és az Erasmus+ programból részesül támogatásban.

(10) A klasszikus nyelvek, mint például az ógörög és a latin elsajátítása is a tanuló nyelvi repertoárjának részét képezheti.

(11) Az eTwinning tanárok közössége (az iskola előtti neveléstől a felső középfokú oktatásig), amely egy biztonságos internetes platformon működik.

(12) Az Európa Tanács által a keret létrehozásával és naprakésszé tételével kapcsolatosan szerzett tapasztalatok és szakértelem, továbbá az Élő Nyelvek Európai Központja és az Európai Bizottság által e munkának a tanárképzésre történő, közösen finanszírozott projektek keretében való alkalmazása terén szerzett tapasztalatok és szakértelem alapján.

(13) Jelenleg a Europass szolgál a nyelvi kompetenciával kapcsolatos önértékelő eszközként, és ennek működését és hatékonyságát a Europassról szóló határozat végrehajtásának részeként vizsgálják majd felül.

MELLÉKLET

Nyelvi tudatosság az iskolákban – a nyelvtanulás átfogó megközelítéseinek kidolgozása

Az átfogó nyelvi megközelítések támogathatják a nyelvtanulásról szóló ajánlás végrehajtását. Ez a melléklet több olyan pedagógiai elvet és bevált gyakorlatot sorol fel, amelyek közös célja az általános nyelvi tudatosság növelése az iskolákban, végső soron pedig a nyelvtanulás eredményességének javítása.

A nyelvi nevelés minden tantárgy fontos eleme, mivel a nyelvet számtalan módon használják az iskolában, és az alapvető szerepet játszik a tananyag elsajátításában és megértésében. A tudományos nyelvezet megfelelő használatának elsajátítása és a tantárgy ismeretének és megértésének fejlődése elválaszthatatlan egymástól.

Az iskolákban és a szakképzést nyújtó intézményekben alkalmazott nyelvi tudatosság alátámaszthatja annak megértését, hogy a nyelvtanulás folyamatos és dinamikus folyamat: az első nyelvnek, továbbá különböző regisztereinek és stílusainak elsajátítása állandó folyamat, és szorosan összefügg más nyelveknek – az egyes tanulók körülményeihez, szükségleteihez és érdeklődéséhez igazodó – különböző szintű elsajátításával.

Az iskolákban és a szakképzést nyújtó intézményekben a nyelvi tudatosság az iskola, a tanítás és a gyakorlat minden szintjén támogathatja a nyelvi dimenzióval kapcsolatos gondolkodást: az írni-olvasni tudás fejlesztésében, az idegennyelv-tanulásban, a tantárgyak oktatásában, a diákok által hozott más nyelvek elismerése tekintetében, a szülőkkel és a tágabb iskolai környezettel folytatott kommunikációban stb.

Az iskolai közösség különböző tagjai közötti szoros együttműködés, amely lehetőleg egy az iskolát tanulószervezetnek tekintő elgondolás vagy az egész iskolára kiterjedő, közösségi megközelítés keretében valósul meg, előmozdíthatja a nyelvi tudatosság ilyetén értelmezését.

A nyelvi tudatosságnak az iskolákban és a szakképzést nyújtó intézményekben történő támogatása érdekében az alábbiakban felsoroljuk az azonosított bevált gyakorlatokat.

1. Többnyelvűség az iskolákban és szakképzést nyújtó intézményekben

—

A nyelvi sokféleség pozitív megítélése segíthet olyan nyelvbarát környezet kialakításában, ahol a több nyelv tanulására és használatára értékként és erőforrásként tekintenek. A nyelvtanulás jelentőségével, valamint a nyelvek tágabb körű használatának oktatási, kognitív, társadalmi, interkulturális, szakmai és gazdasági előnyeivel kapcsolatos tudatosság növelhető és ösztönözhető.

—	A nyelvi kompetencia és a nyelvi tudatosság fejlesztése transzverzálisan beépíthető a tantervekbe. A nyelvek más tantárgyakba történő integrálása lehetővé teszi, hogy hitelesebb, valós élethelyzetek felé mutató tanulást lehessen biztosítani.

—

A tanulók nyelvtanulással kapcsolatos motivációja növelhető azáltal, ha az oktatás tartalma kapcsolódik saját életükhöz és érdeklődésükhöz, figyelembe véve például az informális tanulást és ösztönözve a tanórán kívüli tevékenységekkel való szinergiákat. A mindennapi nyelvhasználat és az iskolák vagy szakképzést nyújtó intézmények közötti kapcsolatok tovább erősíthetők a korábbi nyelvtanulás elismerésével és azzal, ha lehetőséget kínálnak az informális tanulás keretében (például a migráns, menekült vagy kétnyelvű háttérrel rendelkező tanulók esetében) vagy valamely más ország formális iskolarendszerében – amely országban a tanuló korábban élt – elsajátított többnyelvűségi kompetenciának az iskolai végzettséget igazoló bizonyítványokban történő feltüntetésére.

—	A tanulók teljes nyelvi repertoárja értékként kezelhető és támogatható az iskolában, és pedagógiai erőforrásként használható valamennyi tanuló további tanulásában. A diákok segíthetik egymást a tanulásban, megismertethetik nyelvüket/nyelveiket a társaikkal, és a nyelveket össze is hasonlíthatják.

—

Az iskolák a kommunikáció elsődleges világnyelvein felül több más nyelvet is kínálhatnának. E kínálat igénybevétele eltérő lehet aszerint, hogy az országban két vagy több hivatalos nyelvet használnak-e, vagy ha kifejezett érdek fűződik ahhoz, hogy előmozdítsák valamely szomszédos ország nyelvének tanulását.

—	A határrégiókban partnerségeket lehet kialakítani kisgyermekkori nevelést és gondozást nyújtó intézmények között, ami arra ösztönzi a gyermekeket, hogy szomszédaik nyelvét korai életkortól tanulják, ezzel csökkentve a nyelvi akadályokat e régiókban.

—

További ösztönzést lehet biztosítani az iskoláknak és szakképzést nyújtó intézményeknek arra, hogy használják fel a nyelvek európai napját és az Európai Nyelvi Díjat a nyelvtanulás és a nyelvi sokféleség előmozdítására. Elő lehet mozdítani kifejezetten európai vonatkozású iskolai díjak létrehozását az iskolák és képzési központok európai távlatainak erősítése céljából.

2. Hatékony és innovatív oktatás az eredményesebb nyelvtanulás szolgálatában

—

A digitális eszközökben rejlő lehetőségeket teljes mértékben ki lehetne aknázni a nyelvtanulás, a nyelvoktatás és az értékelés javítása érdekében. A technológia jelentős segítséget nyújthat a nyelvi kínálat bővítéséhez, továbbá alkalmakat teremthet a nyelvnek való kitettségre, és nagyon hasznos lehet az iskolákban nem oktatott nyelvek támogatása szempontjából. Ennek keretében a tanulás lényeges eleme lehet a kritikai gondolkodás és a médiaműveltség fejlesztése, valamint a technológia megfelelő és biztonságos használatának kialakítása.

—

Az iskolák között az eTwinningen keresztül vagy más formában folytatott virtuális együttműködés lehetővé teheti a fiatalok számára a nyelvtanulás javítását, a más országbeli társakkal folytatott közös munkát, és a felkészülést a külföldi tanulmányokat, képzéseket vagy önkéntes munkát szolgáló mobilitásra.

—	A diákok mobilitása, többek között az Erasmus+ keretében, a tanulási folyamat szerves részévé válhat. Ennek ki kellene terjednie a személyzet virtuális, illetve szélesebb körű mobilitására is.

—

A tanárok, oktatók és tanulók a diagnosztikus, formatív és szummatív értékelés kombinációját használhatják a nyelvi fejlődés nyomon követésére és értékelésére; az előrehaladás figyelemmel kíséréséhez egyéni nyelvi naplókat – például az európai nyelvtanulási naplót vagy az Europass nyelvi útlevelet – lehet alapul venni.

3. A tanárok és oktatók támogatása

—	Az élő nyelvek tanárait ösztönözni lehetne – alapképzésük és/vagy szakmai továbbképzésük részeként – csereprogramokban való részvételre olyan országokkal, ahol célnyelvüket beszélik. Minden friss diplomás nyelvtanár lehetőleg egy szemesztert külföldön tanulhatna vagy taníthatna.

—	Az élő nyelveken kívüli tantárgyak tanárainak és oktatóinak fokozható a nyelvi tudatossága, és ismereteket szerezhetnének a nyelvi didaktikáról, továbbá elsajátíthatnának a tanulókat támogató stratégiákat.

—	A nyelvi asszisztenseket be lehetne vonni a nyelvoktatásba, a tagállamok közötti csereprogramok nyújtotta lehetőségek kihasználásával.

—

A tanárok számára (hálózatokon, gyakorló közösségeken, nyílt online nyelvtanfolyamokon, tudásközpontokon, kooperatív online tanuláson, kollaboratív akciókutatáson stb. keresztül) elérhetővé tehetők a folyamatos szakmai továbbképzést segítő lehetőségek annak érdekében, hogy naprakészek legyenek a legújabb pedagógiai innovációk terén, valamint tovább képezzék magukat.

4. Partnerségek és kapcsolatok a tágabb iskolai környezetben a nyelvtanulás támogatására

—	Az iskolák és szakképzést nyújtó intézmények együttműködhetnének a szülőkkel azzal kapcsolatban, hogy miként tudják támogatni gyermekeik nyelvtanulását, különösen, ha a gyermek többnyelvű közegben nő fel, vagy ha az otthon beszélt nyelv eltér az oktatás nyelvétől.

—

Az iskolák és szakképzést nyújtó intézmények partnerségeket alakíthatnak ki nyelvi központokkal/nyelvi laborokkal, közkönyvtárakkal, kulturális központokkal vagy más kulturális egyesületekkel, egyetemekkel és kutatóközpontokkal annak érdekében, hogy vonzóbb tanulási környezetet teremtsenek, gazdagítsák a nyelvi kínálatot és javítsák, illetve megújítsák az oktatási gyakorlatokat.

—	Az iskolák, a szakképzést nyújtó intézmények és az önkormányzatok összevonhatják erőforrásaikat, hogy olyan nyelvi központokat létesítsenek, amelyeknek bőségesebb a nyelvi kínálata, a kevésbé beszélt nyelvek és/vagy az iskolában nem tanított nyelvek megőrzése érdekében.

—

Együttműködés alakítható ki a munkáltatókkal a régióban és azon kívül, ami segítheti annak megértését, hogy mennyire fontos a többnyelvűségi kompetencia a munka világában, és hozzájárulhat annak biztosításához, hogy a megszerzett többnyelvűségi kompetencia valóban elősegítse a foglalkoztathatóságot.

—

Bátorítani lehetne a határ menti régiókban a határokon átnyúló partnerségeket az oktatási és képzési intézmények között. A diákok, tanárok, oktatók és adminisztratív munkatársak, valamint a doktoranduszok és kutatók mobilitását elő lehetne segíteni a szomszédos országban beszélt nyelveken nyújtott tájékoztatással és tanfolyamokkal. A többnyelvűségnek e határokon átnyúló partnerségeken belül történő előmozdítása felkészítheti a diplomásokat, hogy a határ bármelyik oldalán beléphessenek a munkaerőpiacra.

—	Elő lehetne mozdítani a tanárképző intézmények közötti együttműködést.

AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK

5.6.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 189/23

A Tanács következtetései a „kompetenciafejlesztési pályákról: Új lehetőségek felnőttek számára” tárgyú tanácsi ajánlás végrehajtásáról

(2019/C 189/04)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

EMLÉKEZTETVE a kérdés ezen következtetések mellékletében ismertetett politikai hátterére és különösen arra, hogy:

az oktatás szociális dimenziója kifejezésre jut a szociális jogok európai pillérének első alapelvében, amely kimondja, hogy mindenkinek joga van a minőségi és befogadó oktatáshoz, képzéshez és egész életen át tartó tanuláshoz annak érdekében, hogy olyan készségeket tartson, illetve szerezzen meg, amelyek lehetővé teszik számára, hogy teljes mértékben részt vehessen a társadalomban és sikeresen alkalmazkodjon a munkaerőpiaci változásokhoz (1);

az ENSZ 4. fenntartható fejlődési célja az inkluzív, méltányos és minőségi oktatás biztosítása, valamint az élethosszig tartó tanulás lehetőségeinek elősegítését hivatott biztosítani mindenki számára. Amint az a „Fenntartható Európa 2030-ra” című bizottsági vitaanyagban olvasható, „minden változik valamennyiünk számára. Az oktatás, a tudomány, a technológia, a kutatás és az innováció az ENSZ fenntartható fejlődési céljait teljesítő fenntartható uniós gazdaság elérésének előfeltételei.”;

a Tanács 2018. május 22-én következtetéseket fogadott el az európai oktatási térség létrehozásának lépéseiről (2), amelyekben kimondta, hogy az európai oktatási térség alapját az egész életen át tartó tanulás koncepciójának kell képeznie, és hangsúlyozta, hogy az európai oktatási térség koncepciójában foglalt kezdeményezéseknek az oktatás és képzés valamennyi szintjét és típusát magában kell foglalniuk, ideértve a felnőttoktatást és a szakoktatást és -képzést is.

a népesség elöregedése Európában, az élettartam növekedése a népesség körében, a nemzedékek közötti együttműködés előmozdításának szükségessége, a munkaerőpiac gyorsuló változásai, az új munkavégzési formák megjelenése és a digitális technológiák begyűrűzése a mindennapi élet minden aspektusába azt eredményezi, hogy növekszik a kereslet új készségek, valamint magasabb szintű készségek, tudás és kompetenciák iránt; mindez még sürgősebbé teszi mindazon személyek kompetenciafejlesztésének és átképzésének szükségessét, akik nem sajátítottak el olyan alapkészségeket vagy nem szereztek olyan képesítést, amely biztosítja foglalkoztathatóságukat és aktív polgári szerepvállalásukat;

figyelemmel a munkaerőpiacokon jelenleg zajló nagyívű átalakulásokra, az inkluzív és minőségi – minden életszakaszban biztosított – oktatás és képzés döntő jelentősége tovább nőtt, és az Unió olyan kompetenciafejlesztési és átképzési kényszerrel szembesül, amely stratégiai megközelítéseket tesz szükségessé az egész életen át tartó tanulás és a készségfejlesztés tekintetében; egyes adatok azt sugallják, hogy már 2022-ben az összes foglalkoztatott 54 %-ának jelentős mértékű kompetenciafejlesztésre és átképzésre lesz szüksége (3);

f)	az Oktatás és képzés 2020 felnőttoktatási mutatója stagnál az Unióban ebben az évtizedben: 2017-ben a felnőttek 10,9 %-a végzett a megelőző rövid időszakban valamilyen tanulási tevékenységet, szemben a 2020-ra kitűzött 15 %-os mutatóval (4);

g)	az európai szemeszter keretébe illeszkedő országspecifikus ajánlások a kompetenciafejlesztést, az átképzést és az egész életen át tartó tanulást több tagállam esetében olyan kulcsfontosságú kihívásként azonosították, amellyel a jövőben foglalkozni kell;

2017-ben az Unióban a 25 és 64 év közötti korosztályban 61 millió olyan felnőtt volt, aki azt megelőzően kilépett a formális oktatásból, hogy befejezte volna felső középfokú tanulmányait (5); ugyanakkor a korai iskolaelhagyók aránya 2017-ben 10,6 % volt, és mára közel kerültünk a 2020-ra kitűzött cél, vagyis a 10 % alatti érték eléréséhez, noha a ráták országonként jelentős eltérést mutatnak; az Unió népességének 43 %-a nem rendelkezik elégséges szintű digitális készségekkel, 17 %-a pedig egyáltalán nem rendelkezik ilyen készségekkel (6); mindemellett a felnőttek készségeit mérő OECD-felmérésében (PIAAC) részt vevő országok (7) felnőttnépességének mintegy 20 %-a számára nehézséget okoznak az olyan alapkészségek, mint az írástudás és a számolni tudás. Ezért e felnőttek képzése sürgős figyelmet igényel;

nincs olyan megoldás, amely mindenki számára egyaránt megfelelő; a foglalkoztatásban állóknak, a munkanélkülieknek és az inaktív személyeknek, valamint a sok különböző alcsoportnak mind sajátos szükségletei vannak; a jogszerűen tartózkodó migránsok és menekültek készségeinek és kompetenciáinak felmérése és érvényesítése, valamint kompetenciáik fejlesztése és e személyek átképzése fel fogja gyorsítani a munkaerőpiacra való belépésüket és az új közösségeikbe való zökkenőmentes beilleszkedésüket;

a kompetenciafejlesztésbe és az átképzésbe való beruházás erőteljes gazdasági hatást gyakorolhat, beleértve a termelékenység és a gazdasági növekedés fokozódását is; a jobb készségekkel és kompetenciákkal rendelkező népesség képes ösztönözni az innovációt és a technológiai előrelépést (8); az egyének egészségi állapotának, társadalmi és polgári szerepvállalásának javulása, valamint a bűncselekményekben való közreműködés mértékének csökkenése következtében nőnek az adóbevételek és csökkennek a közkiadások (9);

az egyének tekintetében a kompetenciafejlesztés és az átképzés nagyobb mértékű foglalkoztathatóságot, magasabb kereseteket, jobb egészségi állapotot és jóllétet, aktívabb polgári szerepvállalást és fokozottabb társadalmi befogadást eredményezhet. Az egyének és a munkavállalók számára azonban nehézséget okozhat e hatások felismerése és ezért elégtelen mértékben ruháznak be a készségfejlesztésbe és az átképzésbe, ami szükségessé teszi a megfelelő ösztönzők kialakítását a továbbképzésben való részvétellel kapcsolatos tudatosság és motiváltság ösztönzése érdekében;

erre figyelemmel a Tanács 2016. december 19-én elfogadta a „kompetenciafejlesztési pályákról: Új lehetőségek felnőttek számára” tárgyú ajánlást (a továbbiakban: az ajánlás) (10), amely stratégiai és koordinált megközelítés alkalmazását sürgeti az Unióban élő 61 millió (11) alacsonyan képzett és/vagy alacsony iskolai végzettségű felnőtt részére nyújtandó olyan közös tanulási lehetőségek tekintetében, amelyek célja az alacsony készségszintű és alacsony végzettségű felnőttek támogatása alapkészségeik – vagyis az írástudás, a számolni tudás és a digitális kompetenciák – javításában és/vagy a készségek, a tudás és a kompetenciák bővebb körének elsajátításában és magasabb végzettségi szintek felé való előrelépésben;

a kompetenciafejlesztési pályákról szóló ajánlás javasolja a tagállamok számára, hogy biztosítsanak az alacsonyan képzett és/vagy alacsony iskolai végzettségű felnőttek számára hozzáférést olyan kompetenciafejlesztési lehetőségekhez, amelyek egy könnyen igénybe vehető, az alábbi három lépésből álló pálya köré épülnek: készségfelmérés a meglévő készségek és a kompetenciafejlesztési szükségletek azonosítása céljából; személyre szabott tanulási és mentorálási ajánlat biztosítása annak érdekében, hogy lehetővé tegyék számukra készségeik fejlesztését és hiányosságaik pótlását; valamint lehetőség arra, hogy az elsajátított készségeket, tudást és kompetenciákat érvényesítsék és elismertessék végzettség megszerzése vagy munkavállalás céljából.

2.	NYUGTÁZZA a Bizottság által az ajánlás rendelkezéseinek megfelelően közzétett munkadokumentumot (12), amely áttekintést nyújt a végrehajtási intézkedésekről;

NYUGTÁZZA az elért eredményeket és különösen azt, hogy:

a)	az ajánlás elfogadása több tagállamot is nemzeti szintű vita folytatására és a meglévő programok kritikus felülvizsgálatára ösztönzött,

b)	néhány tagállam új szakpolitikai menetrendet határoz meg a felnőtt lakosság kompetenciafejlesztésének és átképzésének támogatására, összhangban az ajánlás célkitűzéseivel,

c)	bár a legtöbb bejelentett intézkedés a munkanélküli felnőttekre összpontosít, néhány tagállam hangsúlyt fektet az alacsonyan képzett, foglalkoztatásban álló munkavállalók támogatására is, akik a célcsoport jelentős részét képviselik,

d)	számos tagállam kihasználja az uniós programok által kínált különböző támogatási formákat;

HANGSÚLYOZZA az ajánlásban megfogalmazott törekvések melletti elkötelezettségét, és FELHÍVJA a tagállamokat, hogy – a nemzeti jogszabályokkal és sajátosságokkal, valamint a rendelkezésre álló erőforrásokkal összhangban, továbbá a szociális partnerekkel és az oktatási és képzési szolgáltatókkal szorosan együttműködve – az ajánlás fényében:

a)	az egész életen át tartó készségfejlesztés tágabb stratégiai megközelítésének részeként vezessenek be fenntartható, hosszú távú intézkedéseket a felnőttek kompetenciafejlesztésére és átképzésére vonatkozóan,

holisztikus készségfejlesztési stratégiák vagy cselekvési tervek részeként fogadjanak el koherens stratégiai megközelítést az alacsonyan képzett és/vagy alacsony iskolai végzettségű felnőttek alapkészségeinek fejlesztésére vonatkozóan, az összes érintett szereplő közötti koordinációra és partnerségekre építve,

egy holisztikus megközelítés kialakítása érdekében mozdítsák elő a partnerségeket az érintett szereplők – többek között a különböző (szociális, foglalkoztatási, valamint oktatási és képzési) szakpolitikai területeken tevékeny szociális partnerek – bevonásával, hogy az alapkészségek megszerzését biztosító lehetőségeket integrálják más, az alacsonyan képzett és/vagy alacsony iskolai végzettségű felnőttekre irányuló szolgáltatásokba,

hívják fel a munkáltatók – különösen a kkv-k – figyelmét a kompetenciafejlesztés és az átképzés fontosságára, valamint a felnőttek készségeinek fejlesztését szolgáló, rendelkezésre álló támogatási mechanizmusokra, és ösztönözzék őket, hogy munkavállalóik körében népszerűsítsék a képzési lehetőségeket, illetve ilyen lehetőségeket kínáljanak számukra,

a készségfejlesztés tekintetében helyezzék a hangsúlyt kifejezetten arra, hogy segítséget nyújtsanak a kedvezményezetteknek legalább a három alapvető készség – az írástudás, a számolni tudás és a digitális kompetencia – legalább minimális szintjének elsajátításához, valamint a fenntartható társadalomban való aktív részvétel és a fenntartható foglalkoztatás szempontjából lényeges egyéb kulcskompetenciák elsajátításához,

f)	adott esetben gondoskodjanak arról, hogy az ilyen készségfejlesztés három lépésből álljon: készségfelmérés, személyre szabott és rugalmas tanulási ajánlat, valamint a készségek, ismeretek és kompetenciák érvényesítése és elismerése,

g)	kínáljanak olyan tanulási lehetőségeket, amelyeket készségfelmérés alapján a kedvezményezettek egyéni tanulási igényeihez igazítottak, és amelyek a munkaerőpiaci lehetőségekkel kapcsolatos információkon alapulnak,

h)	hozzanak tájékoztatási, figyelemfelkeltési, iránymutatási és támogatási célú intézkedéseket, ideértve a kezdeményezés sikeres végrehajtásának biztosítására irányuló ösztönzőket is,

mérlegeljék szinergiák kialakítását a korai iskolaelhagyás visszaszorítását, valamint az alacsonyan képzett és/vagy alacsony iskolai végzettségű felnőttek arányának csökkentését célzó hatékony szakpolitikák és intézkedések között, például az ifjúsági garancia és a kompetenciafejlesztési pályák keretében hozott intézkedések között,

j)	értékeljék, hogy fellépéseik milyen hatást gyakorolnak az ajánlásban meghatározott készségek és képesítések elsajátítása, illetve megszerzése terén a célcsoport által tett előrelépésre;

FELKÉRI a Bizottságot, hogy:

a jövőben is támogassa a kompetenciafejlesztési pályákról szóló ajánlás végrehajtását, többek között a tagállamok és az érdekelt felek egymástól való tanulása, valamint célzott pályázati felhívások révén, amelyek különösen arra összpontosítanak, hogy segítséget nyújtsanak a tagállamoknak az értékelő jelentésben azonosított kihívások kezelésében, és feltárják, hogy milyen lehetőségeket kínálna az, ha a felnőttkori tanulás előmozdítására hivatott nemzeti koordinátorok megerősített és innovatív szereppel bírnának,

más kezdeményezésekkel való kapcsolatok révén és uniós finanszírozási programokon keresztül segítse elő az európai szintű ágazatközi együttműködést és koordinációt, valamint valósítsa meg a bevált gyakorlatok cseréjét szervezett kölcsönös tanulási tevékenységek és olyan eszközök révén, mint az európai felnőttképzés elektronikus platformja (EPALE) és/vagy az Europass;

szakpolitikai javaslatok megfogalmazása során, ideértve a 2020 utáni együttműködési keretre vonatkozó javaslatokat is, vegye figyelembe a felnőttkori tanulás jelentette hosszú távú kihívást, valamint az elavult vagy alacsony szintű készségekkel és képesítésekkel rendelkező, a kompetenciafejlesztési pályákhoz hozzáférést igénylő felnőttek kérdését is;

működjön együtt az uniós szervekkel (Cedefop, ETF) és nemzetközi szervezetekkel, például az OECD-vel, az ENSZ-szel és az UNESCO-val, és építsen e szervek és szervezetek szakértelmére a kompetenciafejlesztés és az átképzés jelentette kihívás kezelése érdekében, többek között a felnőttkori tanulással és a készségértékelésekkel kapcsolatos releváns kutatások és elemzések (pl. PIAAC) révén.

(1) 13129/17.

(2) HL C 195., 2018.6.7., 7. o.

(3) Világgazdasági Fórum: jelentés a foglalkoztatás jövőjéről, 2018.

(4) 2018. évi munkaerő-felmérés.

(5) 2018. évi munkaerő-felmérés.

(6) Jelentés a digitális befogadásról és készségekről, Európai Bizottság, 2017-es adatok.

(7) Ausztria, Belgium-FL, Csehország, Dánia, az Egyesült Királyság, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Lengyelország, Litvánia, Magyarország, Németország, Olaszország, Spanyolország, Svédország, Szlovákia, Szlovénia.

(8) OECD, PIAAC, 2016.

(9) Skills Matter (A készségek fontosak), OECD, 2016.

(10) HL C 484., 2016.12.24., 1. o.

(11) 2017-ben 61,3 millió 25–64 éves korú személy rendelkezett legfeljebb alsó középfokú oktatási végzettséggel (Eurostat, 2018. évi munkaerő-felmérés). 2012-ben, a PIAAC-adatgyűjtés évében, a munkaerő-felmérés szerint 70 millió 25 és 64 év közötti életkorú személy rendelkezett legfeljebb alsó középfokú oktatási végzettséggel. Ez a számadat azóta minden évben csökken, különösen a következő okok miatt: a) a 25. életévüket elérők iskolázottsága magasabb, mivel több fiatal szerez felső középfokú vagy azzal egyenértékű végzettséget, valamint b) a nyugdíjas korú személyek általánosságban alacsonyabb oktatási szintekkel rendelkeznek, néhány kelet-európai ország kivételével.

(12) „A Tanács ajánlása a kompetenciafejlesztési pályákról: Új lehetőségek felnőttek számára – A végrehajtási intézkedések számbavétele”, SWD (2019) 89 final.

MELLÉKLET

Politikai háttér

A Bizottság 2008/867/EK ajánlása (2008. október 3.) a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről (1)

A Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által kialakított állásfoglalás (2008. november 21.) a pályaorientációnak az egész életen át tartó tanulás stratégiáiba való fokozottabb integrálásáról (2)

A Tanács ajánlása (2011. június 28.) a korai iskolaelhagyás csökkentését célzó szakpolitikákról (3)

A Tanács állásfoglalása a felnőttkori tanulásra vonatkozó megújított európai cselekvési programról (4)

A Tanács ajánlása (2012. december 20.) a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséről (5)

A Tanács ajánlása (2013. április 22.) ifjúsági garancia létrehozásáról (6)

A Tanács és a Bizottság 2015. évi közös jelentése az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerének végrehajtásáról (Oktatás és képzés 2020) (7)

A Tanács ajánlása (2016. február 15.) a tartósan munkanélküli személyek munkaerő-piaci integrációjáról (8)

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Új európai készségfejlesztési program – Közös erővel a humántőke, a foglalkoztathatóság és a versenyképesség megerősítéséért (2016. június 10.)

10.

A Tanács ajánlása (2016. december 19.) a kompetenciafejlesztési pályákról: Új lehetőségek felnőttek számára (9)

11.

A Tanács ajánlása (2017. május 22.) az egész életen át tartó tanulás európai képesítési keretrendszeréről, valamint az egész életen át tartó tanulás európai képesítési keretrendszerének létrehozásáról szóló 2008. április 23-i európai parlamenti és tanácsi ajánlás hatályon kívül helyezéséről (10)

12.

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/646 határozata (2018. április 18.) a készségekkel és képesítésekkel kapcsolatban nyújtott jobb szolgáltatások közös keretrendszeréről (Europass) és a 2241/2004/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (11)

13.

A Tanács ajánlása (2018. május 22.) az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról (12)

14.

A Tanács következtetései az európai oktatási térség létrehozásának lépéseiről (13)

(1) HL L 307., 2008.11.18., 11. o.

(2) HL C 319., 2008.12.13., 4. o.

(3) HL C 191., 2011.7.1., 1. o.

(4) HL C 372., 2011.12.20., 1. o.

(5) HL C 398., 2012.12.22., 1. o.

(6) HL C 120., 2013.4.26., 1. o.

(7) HL C 417., 2015.12.15., 25. o.

(8) HL C 67., 2016.2.20., 1. o.

(9) HL C 484., 2016.12.24., 1. o.

(10) HL C 189., 2017.6.15., 15. o.

(11) HL L 112., 2018.5.2., 42. o.

(12) HL C 189., 2018.6.4., 1. o.

(13) HL C 195., 2018.6.7., 7. o.

5.6.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 189/28

A Tanács következtetései a fiatalokról és a munka jövőjéről

(2019/C 189/05)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

MIVEL:

a 2019 és 2027 közötti időszakra szóló uniós ifjúsági stratégiában elismerik, hogy a fiatalok a saját életük irányítói, valamint hozzájárulnak a kedvező társadalmi változásokhoz és az uniós célkitűzésekhez, továbbá az ifjúságpolitika olyan tér kialakításához járulhat hozzá, ahol a fiatalok meg tudják ragadni a lehetőségeket és azonosulni tudnak az európai értékekkel. A változó foglalkoztatási helyzet fényében az Európai Uniónak támogatnia kell a fiatalok személyes fejlődését és önállóvá válását, ellenálló képességük megerősítését, valamint a társadalomban való részvételhez szükséges erőforrásokkal való felvértezésüket, ezáltal hozzájárulva a fiatalokat sújtó szegénység és a megkülönböztetés valamennyi formájának felszámolásához, valamint a társadalmi befogadás előmozdításához;

a „munka jövője” olyan gyűjtőfogalom, amely a különböző tendenciák által befolyásolt munkahelyek közép- és hosszú távú alakulását írja le. A sokszínű uniós ifjúságpolitikai kontextusban a „munka jövőjét” többek között a következők vezérlik:

demográfiai változás abban az értelemben, hogy az EU növekvő gazdasági időskori függőségi rátája arra fogja kényszeríteni a munkaerőpiacra belépő személyeket, hogy növeljék termelékenységük szintjét annak érdekében, hogy ellensúlyozzák a tapasztalt munkaerő nyugdíjba vonulását, és egyúttal hozzájáruljanak a megnövekedett szociális kiadások fedezéséhez, amit többek között az időskorú népesség egyre növekvő aránya okoz. Amellett, hogy a gondozási ágazatban új lehetőségek nyílnak meg, e fejlemények miatt esetenként párbeszédet kell kezdeményezni a nemzedékek közötti méltányossággal kapcsolatos kérdésekről;

az EU digitális egységes piachoz, illetve kutatáshoz és fejlesztéshez kapcsolódó kezdeményezései által is támogatott technológiai és innovációs fejlődés, amely miatt várhatóan egyre szélesebb körben fogják alkalmazni a digitális technológiát a gazdaságban, ami egyes munkahelyeket feleslegessé tesz, miközben a gazdaság más területein új munkalehetőségek nyílhatnak meg. Ahhoz, hogy élhessünk az átalakulás adta lehetőségekkel, minden fiatal európai polgárnak – köztük a kevesebb lehetőséggel rendelkező fiataloknak is – hozzáférést kell biztosítani az olyan befogadó és minőségi, formális és nem formális oktatáshoz, amely készségeik teljes tárházát fejleszti;

magasabb szintű készségek iránti kereslet a munkaerőpiacon. A munkáltatók már most is nehezen tudják betölteni a közép- és felsőszintű álláshelyeket, miközben háromszor annyi alacsonyan képzett munkavállaló alkotja a munkaerőt, mint ahány alapszintű álláshely rendelkezésre áll (1). Mivel az alacsonyan képzett dolgozók iránti kereslet – ugyan a tagállamokban eltérő mértékben, de – tovább csökken, a munkaerőpiacra belépő fiataloknak magasabb szintű oktatási és képzési szintekre lesz szükségük, amelyek felvértezik őket az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges olyan kulcskompetenciákkal, illetve specifikus digitális, szakmai és személyes készségekkel, amelyek segítik majd őket a jövőbeli sokszínű karrierútjuk irányításában;

az éghajlatváltozás kezelésének szükségessége, ahol az EU-nak az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaságra való áttérésre vonatkozó törekvése növelheti a munkaerőpiaci keresletet az olyan ágazatokban szükséges készségek iránt, mint a megújuló energia, a környezeti szempontból fenntartható építkezés és utólagos átalakítás vagy a fenntartható mezőgazdaság;

a globális értékláncok növekedése, ahol az árutermelés és a szolgáltatásnyújtás megoszlik a kontinensek között. A folyamatot tovább könnyíti olyan új – például a platformgazdaság által bevezetett – foglalkoztatási formák megjelenése, amely hatással van a munkáltató és a munkavállaló közötti hagyományos kapcsolatra, a munkaerőpiac alakulására és a munkajogi szabályozásra. Kezelni kell az olyan kihívásokat, mint a bizonytalan jövedelem, a szociális védelem hiánya, a dolgozói szegénység, a bizonytalan munkakörülmények és a munkahelyi zaklatás;

az Európai Unióban a fiatalok gyakran félelemmel vagy bizonytalansággal tekintenek a munkában töltendő jövőjükre (2). Az ilyen nehézségek – különösen, ha a jelentkezések elutasításával, a munkavállaló–munkahely párosítás minőségének problémáival, bizonytalan foglalkoztatással vagy a társadalomtól érkező, munkakeresésre vagy annak megtartására irányuló nyomással párosulnak – hátrányosan hathatnak a fiatalok érzelmi állapotára, és esetlegesen mentális és testi egészségi problémákhoz is vezethetnek, illetve az európai fiatalok körében egyre nagyobb aggodalomra adhatnak okot (3);

a foglalkoztatás új formáival kapcsolatban gyűjtött jelenlegi tapasztalatok azt mutatják, hogy a jövőben jobban elterjedhetnek a munkavállalók leszerződtetésének rugalmasabb formái, ami potenciális pozitív hatást gyakorolhat a munkaerő elosztására és a szabadúszó életstílusban dolgozók személyes jóllétére. Ezzel szemben, míg az ilyen állásokat jellemzően fiatalok, ezen belül is a kevesebb lehetőséggel rendelkezők töltik be, egyre nő a kockázata annak, hogy ezek a személyek alacsony javadalmazású, ideiglenes állásokban ragadnak, ahol alacsony a szociális védelmi lefedettség és a szakmai előmenetel lehetősége;

a készségek szilárd megalapozása és a készségekkel kapcsolatos jó minőségű információk, valamint magas színvonalú, rugalmas és alkalmazkodóképes oktatási és képzési rendszerekkel megtámogatott – és többek között az egész életen át tartó tanulást előmozdító – megfelelő iránymutatás segíthet a fiataloknak abban, hogy sikeresen léphessenek be a munka világába és sikeresen mozoghassanak benne, továbbá jövedelmező karriert építhessenek;

a kognitív képesség szilárd megalapozásával összefüggésben a jövő munkakörnyezetének előfeltétele a technológia hatékony felhasználását és megértését segítő készségek oktatásának előmozdítása. E készségeknek nemcsak az új technológiák elsajátítására kell összpontosítaniuk, hanem annak megértésére is, hogy ezek hogyan segíthetnek a társadalom befolyásolásában. Az európai fiatalok arra vonatkozó képességeinek fejlesztése keretében, hogy hatékonyan kihasználhassák a munka átalakuló jellegéből adódó előnyöket, fel kell őket vértezni a szükséges kulcskompetenciákkal, ideértve többek között a problémamegoldáshoz, a kommunikációhoz, a vállalkozói készségekhez, a kritikus gondolkodáshoz, a kreatív gondolkodáshoz, a nyilvános kiálláshoz, az önkifejezéshez és a tárgyaláshoz kapcsolódó humán készségeket;

a szociális jogok európai pillére szerint „[m]indenkinek joga van ahhoz, hogy időben személyre szabott segítséget kapjon munkavállalási vagy önfoglalkoztatási kilátásainak javításához. Ide tartozik az álláskereséshez, a képzéshez és az átképzéshez nyújtott támogatás igénybevételének joga is. Mindenkit megillet a szociális védelemre és a képzésre való jogosultság a pályamódosítás során”, valamint mindenkinek joga van a „tisztességes és egyenlő bánásmódhoz a munkafeltételek, a szociális védelemben való részesülés és a képzéshez való részvétel tekintetében”. A fiataloknak a munka jövőjére való felkészítése során létfontosságú lesz tehát, hogy a „fiataloknak a munkanélkülivé válásukat vagy az oktatásból való kilépésüket követő 4 hónapon belül joguk van további oktatáshoz, tanulószerződéses gyakorlati képzéshez, szakmai gyakorlathoz vagy méltányos állásajánlathoz” (4);

az európai fiataloknak a munkát illető kérdésekkel kapcsolatos véleménye és jövőképe – amelyet az európai ifjúsági célok, különösen a „Minőségi foglalkoztatás mindenkinek” című 7. cél tükröz – beépítésre került az EU 2019–2027-re szóló ifjúsági stratégiájába és az azt kísérő, 2019–2021-re szóló munkatervbe;

HANGSÚLYOZZA, HOGY

a fiatal európaiak jövőbeli nemzedékei számára a munka világa sok lehetőséget, ugyanakkor sok kihívást kínál majd, egy olyan globális környezetben, amelyben az EU arra törekszik, hogy javítsa polgárai életminőségét és ezáltal fokozza gazdasági versenyképességét, munkatermelékenységét és fejlessze a munkaerő készségeit, valamint biztosítsa a fiatalok céljainak, elvárásainak és törekvéseinek teljesülését;

10.

a munka átalakuló jellege kedvező hatást gyakorolhat az európai fiataloknak és a jövő nemzedékeinek az életére. Ugyanakkor kezelni kell az átalakulást kísérő – többek között a foglalkoztatási formákkal és a foglalkoztatási viszonyokkal kapcsolatos – problémákat és következményeket is, mindenekelőtt azon fiatalok tekintetében, akik kevesebb lehetőséggel rendelkeznek, esetleg azért, mert alacsony képzettségűek. Ezzel összefüggésben növelni kell a fiatalok tájékozottságát és tudatosságát a különböző foglalkoztatási formák és foglalkoztatási viszonyok következményeivel kapcsolatban;

11.

az európai fiatalok véleménye szerint a foglalkoztatás területének szerepelnie kell az EU három legfontosabb prioritása között, valamint azon területek közé kell tartoznia, ahol az EU intézkedéseket hoz annak érdekében, hogy a szolidaritás kifejezésére ösztönözze a fiatalokat (5). Ez azt mutatja, hogy a fiatalok emberközpontú megközelítést tartanak kívánatosnak a jövőbeli szakmai életükkel kapcsolatban;

12.

az első munkahelyeknek meg kellene teremteniük a felfelé irányuló társadalmi mobilitást elősegítő sikeres karrier lehetőségét, különösen a kevesebb lehetőséggel rendelkező fiatalok, többek között a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő (NEET-) fiatalok számára. A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrenddel – mindenekelőtt a 8. fenntartható fejlődési céllal és a 7. ifjúsági céllal – összhangban úgy kell tekinteni, hogy a tisztességes munka a fiatalok jogos igénye, mégpedig a legelső fizetett szakmai gyakorlatuktól kezdődően;

13.

a korai iskolaelhagyók és az alacsony képzettséggel rendelkező fiatalok várhatóan a jövőben is sérülékenyek lesznek a munkaerőpiac összefüggésében, mivel az alacsony, illetve a közepes-magas képzettséggel rendelkező munkavállalók közötti bérkülönbségek várhatóan tovább nőnek, és ez potenciálisan dolgozói szegénységgel kapcsolatos problémákat idéz elő. A NEET-fiatalok – habár a számuk csökken (6) – még mindig nagyon sérülékenyek, ezért az ifjúsági garanciából (7) nyújtott támogatással továbbra is segíteni kell őket. Azok számára pedig, akik átcsúsznak e védőhálón, a kompetenciafejlesztési pályáknak (8) kell további lehetőségeket kínálniuk az alapkészségek javítására és a munkaerőpiac által megkívánt képesítések megszerzése irányában történő előrelépésre;

14.

az iskolából vagy képzésből a munkába történő, illetve a különböző munkák közötti zökkenőmentes átmenet biztosítása, valamint a fiatalok foglalkoztatásának elősegítése, ideértve a munkanélküli időszakok csökkentését is, kulcsfontosságú annak elkerüléséhez, hogy a fiatalok szakmai előmenetelében mély nyomot hagyjanak a bekövetkező negatív események (9);

15.

nagyobb hangsúlyt kell helyezni azokra az értékekre és szakpolitikákra, amelyek a munkát népszerűsítik, egyrészről a fiatalok életminőségének saját maguk által történő javítása vonatkozásában, másrészről pedig úgy mint a társadalmi és fizikai környezetük általános jó állapotához való jelentős hozzájárulást. Ebben az összefüggésben a fenntartható fejlődésnek kell alapul szolgálnia a munka jövőjére alkalmazott megközelítésekhez;

16.

folyamatosan támogatni kell azt, hogy minden fiatal egyenlő eséllyel juthasson minőségi foglalkoztatáshoz a jövőben, és intézkedéseket kell hozni az előítéletek minden formája ellen, amelyek befolyásolják a mai gyermekek munkával kapcsolatos elvárásait, korlátozzák a bizonyos munkákhoz való hozzáférésüket, és segítik a megkülönböztetés és az egyenlőtlenségek tartós fennmaradását az oktatás és képzés területén, valamint a munkaerőpiacon;

17.

az ifjúsági munka a készségek fejlesztésén túl kedvező hatással van a fiatalok életére – különösen a kevesebb lehetőséggel rendelkező fiatalok esetében –, többek között a mentális egészség és a munkanélküliséggel, illetve a munkakeresési folyamat során átélt kudarcokkal összefüggő érzelmi kérdések vonatkozásában;

FELKÉRI A TAGÁLLAMOKAT, HOGY A SZUBSZIDIARITÁS ELVÉVEL ÖSSZHANGBAN ÉS A MEGFELELŐ SZINTEKEN

18.

fordítsanak különös figyelmet azokra a fiatalokra, akik etnikai származásuk, nemük, szexuális irányultságuk, fogyatékosságuk, vallásuk, meggyőződésük vagy politikai véleményük alapján a marginalizálódás vagy a diszkrimináció kockázatának vannak kitéve, annak érdekében, hogy a jövőben minden fiatal számára befogadó munkaerőpiacokat biztosítsanak;

19.

támogassák az ifjúsági garanciáról szóló ajánlás teljeskörű végrehajtását, amelynek során adott esetben vegyék figyelembe a nemzeti körülményeket, szakpolitikákat és intézkedéseket;

20.

szükség esetén mozdítsák elő és kezeljék kiemelten a formális és a nem formális oktatási és képzési ágazatok reformjait, középpontba helyezve a fiatalok által a különböző tanulási környezetekben – akár oktatás, önkéntes tevékenység, szakmai gyakorlat vagy munkahely keretében – szerzett kulcskompetenciák fejlesztését és érvényesítését abból a célból, hogy elősegítsék az említett kompetenciák összehangolását a munkaerőpiaci kereslettel és a jövőbeli munkaerő-kereslettel;

21.

fokozzák az együttműködést azzal az általános céllal, hogy az összes gyermek és fiatal számára biztosítsák a minőségi és befogadó oktatáshoz, képzéshez és egész életen át tartó tanuláshoz való jogot, különös tekintettel a korai iskolaelhagyás visszaszorítására és azoknak a lehetőségeknek a növelésére, hogy az összes fiatalnak egyenlő esélyei legyenek az oktatásban való részvételre és a munkavállalásra, beleértve azokat a fiatalokat is, akik a munkavállalás céljából másik uniós tagállamba költöző családjukat kísérik (10);

22.

a fiatalokkal az uniós ifjúsági párbeszéd keretében, illetve azon kívül folytatott konzultációk során engedjenek bőven teret a foglalkoztatási kérdéseknek annak érdekében, hogy jobban meg lehessen érteni aggodalmaikat, érdekeiket, elvárásaikat és képességeiket. A nyomon követés érdekében egyaránt fontos, hogy e konzultációk eredményeit a fiatalok, a szakpolitikai döntéshozók és a munkáltatók számára is hozzáférhetővé tegyék;

23.

mozdítsák elő a fiatalok vállalkozói készségét, középpontba helyezve többek között a fiatalok körében a vállalkozási ismeretek oktatását és az ezzel kapcsolatos képzést, tanácsadási, mentorálási és coaching szolgáltatásokat, valamint adott esetben az ifjúsági munkával kapcsolatos releváns tevékenységeket. A szociális és inkluzív vállalkozás is életképes alternatívának tekinthető a fiatalok fiatalok általi foglalkoztatásának biztosítása terén, mivel előmozdítja a szolidaritási tevékenységeket;

24.

mozdítsák elő az Európai Szociális Alap, a foglalkoztatás és a szociális innováció európai uniós programja, az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés, az Erasmus+ és az Európai Szolidaritási Testület, valamint ezek utódprogramjai keretében rendelkezésre bocsátott források felhasználását. Ezzel összefüggésben adott esetben nyújtsanak iránymutatást a potenciális kedvezményezetteknek arra vonatkozóan, hogy hogyan használják ki az említett programok közötti szinergiákat és komplementaritásokat;

25.

a bevált gyakorlatok cseréjéhez adott esetben vegyék igénybe az olyan uniós ifjúságpolitikai eszközöket, mint a Youth Wiki vagy a jövőbeli nemzeti tevékenységek tervezői, továbbá használják ki az egymástól való tanulást célzó tevékenységeket annak érdekében, hogy a fiatalok munka világába való jövőbeli átmenetével kapcsolatban konkrét szakpolitikai megoldásokat segítsenek elő;

26.

támogassák az ifjúsági szervezeteket és az egyéb érintett szereplőket abban, hogy a fiatalokat felkészítsék arra, hogy hatékonyan vegyenek részt az ifjúsági párbeszéd folyamatában és az ifjúsági munka kedvezményezettjeivé váljanak;

27.

továbbra is támogassák a fiatalokat olyan helyzetekben, amikor a munkanélküliség, a munkával szemben támasztott elvárások vagy a szakmai/tanulmányi választások miatt generációs sztereotípiák célpontjává válhatnak;

28.

az ifjúsági foglalkoztatási kérdések kezelésekor ösztönözzék ágazatközi szakpolitikai megközelítés alkalmazását nemzeti és európai szinten is, valamint a tagállamok közötti együttműködés keretében;

29.

a nemzeti körülmények fényében javítsák a fiatalok szociális védelemhez való hozzáférését, szükség esetén a szociális védelmi rendszerek azon képességének fejlesztése révén, hogy – a nem foglalkoztatott fiatalok szükségleteit figyelembe véve – igazodjanak a fiatalok valós foglalkoztatási kilátásaihoz;

FELKÉRI AZ EURÓPAI BIZOTTSÁGOT, HOGY

30.

a továbbiakban támaszkodjon az Europass (11) és a Youthpass (12) keretében az egyének készségeinek és képesítéseinek azonosítása és kommunikálása terén szerzett pozitív tapasztalatokra annak érdekében, hogy növelje az európai fiatalok, különösen a kevesebb lehetőséggel rendelkező fiatalok tájékoztatását, hogy ezáltal segítsen nekik készségeik bemutatásában és a megfelelő munkahelyek megtalálásában;

31.

szolgáljon iránymutatással a nemzeti irányítási struktúrák számára azzal a céllal, hogy a fiataloknak nyújtható uniós finanszírozási lehetőségekről való tájékoztatás során felhívják a potenciális kedvezményezettek figyelmét arra, hogy miként használják ki a szinergiákat és a komplementaritásokat;

32.

kezelje prioritásként az olyan rendszerek bevezetését, amelyek támogatják a szociális jogok európai pillérének első alapelvét, amelynek értelmében „[m]indenkinek joga van a minőségi és befogadó oktatáshoz, képzéshez és egész életen át tartó tanuláshoz annak érdekében, hogy olyan készségeket tartson, illetve szerezzen meg, amelyek lehetővé teszik számára, hogy teljes mértékben részt vehessen a társadalomban és sikeresen alkalmazkodjon a munkaerőpiaci változásokhoz” (13);

33.

a továbbiakban is végezzen több kvalitatív, kvantitatív és tényeken alapuló kutatást a generációk közötti és a generációkon belüli társadalmi mobilitásról nemek szerint lebontott adatok alapján és különös hangsúlyt fektetve a fiatalokra, illetve több kvalitatív kutatást a fiataloknak a munka világába való átmenettel kapcsolatos hozzáállásáról és aggályairól, azzal a céllal, hogy a foglalkoztatási kérdések terén támogassa az uniós ifjúsági politikák hatékonyságát;

34.

szervezzen egymástól való tanulást célzó tevékenységeket vagy rendezvényeket az ifjúsági ágazat, a szakszervezetek, az üzleti szervezetek és a kormányok képviselőinek részvételével annak érdekében, hogy ágazatközi, többek között ifjúságpolitikai szempontból is megvizsgálják azokat a kihívásokat és lehetőségeket, amelyeket a munka jövője tartogat az európai fiatalok számára;

35.

vegye igénybe az összes vonatkozó uniós eszközt – köztük az uniós ifjúságügyi koordinátort is – a munka jellegét befolyásoló tendenciák felméréséhez, azzal a céllal, hogy a fiatalok nézőpontja is érvényesüljön az uniós szintű ágazatközi szakpolitikai döntéshozatalban, és hogy ösztönözzék a tagállamok közötti együttműködést;

FELKÉRI AZ UNIÓS IFJÚSÁGI ÁGAZATOT (14), HOGY

36.

alkalmazzon aktív megközelítést annak biztosítása érdekében, hogy a fiatalok európai uniós, tagállami és szubnacionális szinten egyaránt hatékonyan képviselve legyenek és részt vegyenek az uniós ifjúsági párbeszéd és a szociális párbeszéd folyamatában, előmozdítva ezáltal a fiatalok szakmai életével kapcsolatos szempontok tekintetében a szilárd együttműködést a hatóságokkal, valamint a szociális és gazdasági partnerekkel;

37.

járuljon hozzá a fiatal munkavállalóknak a jogaikkal és kötelességeikkel – többek között a munkahelyi zaklatással és a megkülönböztetés valamennyi formájával – kapcsolatos tájékoztatására irányuló erőfeszítésekhez annak érdekében, hogy a munkavégzési követelményekkel összefüggésben megvédjék oktatási tevékenységeiket és képzésüket;

38.

vegye figyelembe a munkaerőpiaci adatokat és a készségekkel kapcsolatos információgyűjtést annak érdekében, hogy folyamatosan fejlessze az ifjúsági munka módszereit, azzal a céllal, hogy növelje hatékonyságát a fiatalok készségfejlesztő eszközeként;

39.

mozdítsa elő az ifjúsági munkával kapcsolatos tevékenységeket az összes fiatal körében, beleértve a szegénység és a társadalmi kirekesztődés okán a munkaerőpiaci marginalizálódás kockázatának kitett fiatalokat is;

40.

működjön együtt a megfelelő érdekelt felekkel annak érdekében, hogy nemzeti szinten partnerségek jöjjenek létre és ezáltal hozzájáruljon az ifjúsági garancia végrehajtásához;

41.

használja ki az uniós, a nemzeti, a regionális és a helyi szinten rendelkezésre álló lehetőségeket annak érdekében, hogy a foglalkoztatáshoz való hozzáférés terén javuljon a fiatalok ifjúságimunka-lehetőségeinek minősége.

(1) Eurostat (2018), Uniós munkaerő-felmérés.

(2) International Labour Organisation (2018), „Addressing the situation and aspirations of youth” („A fiatalok helyzetének és kilátásainak kezelése”), készült a munka jövőjével foglalkozó ILO globális bizottság második ülésére.

(3) Structured Dialogue Cycle VI Thematic report on Youth Goal no. 5 Mental Health and Wellbeing (2018) (Strukturális párbeszéd, VI. ciklus; tematikus jelentés az 5. sz. ifjúsági célkitűzésről: mentális egészség és jóllét (2018)).

(4) A szociális jogok európai pillére, I. fejezet, 4. elv (A foglalkoztatás aktív támogatása), https://ec.europa.eu/commission/priorities/deeper-and-fairer-economic-and-monetary-union/european-pillar-social-rights/european-pillar-social-rights-20-principles_hu A szociális jogok európai pilléréről szóló nyilatkozatot az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság együttesen írták alá a svédországi Göteborgban, 2017. november 17-én, a tisztességes munkafeltételekről és a növekedésről tartott szociális csúcstalálkozón.

(5) Flash Barometer 455 on European Youth (2018) (455. sz. Eurobarométer gyorsfelmérés, 2018), a TNS politikai és szociális hálózat által az Európai Bizottság Oktatásügyi, Ifjúságpolitikai, Sportügyi és Kulturális Főigazgatóságának felkérése alapján végzett felmérés.

(6) A 15–29 évesek körében a NEET-fiatalok aránya a 2012. évi 15,9 %-os történelmi csúcsról 2017-re 13,4 %-ra csökkent az Eurostat adatai szerint (Sustainable Development in the European Union: Eurostat 2018 Monitoring report on progress towards the SDG’s in an EU context – Fenntartható fejlődés az Európai Unióban: az Eurostat 2018. évi ellenőrzési jelentése a fenntartható fejlődési célok teljesítése terén uniós kontextusban elért eredményekről).

(7) A Tanács ajánlása (2013. április 22.) ifjúsági garancia létrehozásáról (HL C 120., 2013.4.26., 1. o.).

(8) A Tanács ajánlása (2016. december 19.) a kompetenciafejlesztési pályákról: Új lehetőségek felnőttek számára (HL C 484., 2016.12.24., 1. o.).

(9) Eurofound (2017), „Long-term unemployed youth: Characteristics and policy responses” (Tartósan munkanélküli fiatalok: Jellemzők és szakpolitikai válaszlépések), az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg.

(10) A szociális jogok európai pillére, I. fejezet, 1. alapelv (Oktatás, képzés és egész életen át tartó tanulás) (lásd a 4. lábjegyzetet).

(11) https://europass.cedefop.europa.eu/

(12) https://www.youthpass.eu/en/

(13) Lásd a 10. lábjegyzetet.

(14) Az „uniós ifjúsági ágazat” alatt általában a szervezetek, az ifjúságsegítők, a tudományos világ és a fiatal civil társadalom képviselői, valamint az ifjúságpolitika kialakításában részt vevő egyéb szakértők összességét értjük, akik, illetve amelyek ifjúsággal kapcsolatos tevékenységeket és projekteket végeznek az EU-ban.

MELLÉKLET

E következtetések elfogadásakor a Tanács mindenekelőtt az alábbi állásfoglalásra, következtetésekre és ajánlásokra emlékeztet:

1.	A Tanács ajánlása (1) ifjúsági garancia létrehozásáról

2.	A Tanács állásfoglalása az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés keretéről: A 2019 és 2027 közötti időszakra szóló uniós ifjúsági stratégia (2)

3.	A Tanács következtetései (3) a fiataloknak az Európai Unión belüli demográfiai kihívások kezelésében betöltött szerepéről

4.	A Tanács következtetései (4) – A munka jövője: életciklus-alapú megközelítés

5.	A Tanács következtetései (5) – A munka jövője: az e-technológiák használatának megkönnyítése

6.	A Tanács következtetései (6) a fiataloknak a felnőttkorba, valamint az aktív polgári szerepvállalás és a munka világába való sikeres átlépését elősegítő alapvető életkészségek fiatalok körében való fejlesztésének támogatásában az ifjúsági munka által betöltött szerepről

7.	A Tanács következtetései (7) az intelligens ifjúsági munkáról

8.	A Tanács ajánlása (8) az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról

9.	A Tanács ajánlása (9) a pályakövetésről

10.	A Tanács ajánlása (10) a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséről

11.	A Tanács következtetései (11) az európai oktatási térség létrehozásának lépéseiről

12.	A Tanács ajánlása (12) a munkavállalók és az önálló vállalkozók szociális védelemhez való hozzáféréséről

13.	A Tanács következtetései (13) a fiatalok vállalkozói készségének társadalmi beilleszkedésüket szolgáló előmozdításáról

(1) HL C 120., 2013.4.26., 1. o.

(2) HL C 456., 2018.12.18., 1. o.

(3) HL C 196., 2018.6.8., 16. o.

(4) 10134/18.

(5) 15506/17.

(6) HL C 189., 2017.6.15., 30. o.

(7) HL C 418., 2017.12.7., 2. o.

(8) HL C 189., 2018.6.4., 1. o.

(9) HL C 423., 2017.12.9., 1. o.

(10) HL C 398., 2012.12.22., 1. o.

(11) HL C 195., 2018.6.7., 7. o.

(12) 10134/18.

(13) HL C 183., 2014.6.14., 18. o.

5.6.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 189/34

A Tanács következtetései a fiatal kreatív nemzedékekről

(2019/C 189/06)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

TEKINTETTEL:

—

a politikai háttérre, amelynek összefüggésében kiemelt jelentőséggel bír egy olyan Unió kialakítása, amelyben a fiatalok a lehető legjobb oktatásban és képzésben részesülnek, és a kontinensen bárhol tanulhatnak és munkát vállalhatnak, és megfogalmazódott annak az igénye, hogy a mellékletben foglaltak szerinti konkrét intézkedések és továbbfejlesztett uniós programok révén jobb lehetőségeket lehessen kínálni a fiataloknak,

—	az Európai Bizottság által 2018 májusában elfogadott új európai kulturális menetrendre, amely hangsúlyozza a kultúra és a kreativitás jelentőségét a társadalom, valamint az európai gazdaság versenyképessége szempontjából,

—

a 2018. november 27-én elfogadott, a 2019 és 2022 közötti időszakra szóló kulturális munkaterv célkitűzéseire, továbbá a benne foglalt azon megállapításra, miszerint a kohézió és a jóllét magasabb szintjének eléréséhez nagyobb figyelmet kell fordítani meghatározott csoportok, például a fiatalok igényeire,

TUDATÁBAN ANNAK, HOGY:

—	A fiatalok szerepvállalására a jövőbeli szakpolitikák sarokköveként kell tekinteni, ezért az elkövetkező évek során döntő szerepe lesz annak, hogy a fiatalok véleménye meghallgatásra találjon.

—	A gyermekek és a fiatalok napjaink globalizált világában számos kihívással szembesülnek, ezért a világpolgári létre való felkészülés során fontos, hogy tudatában legyenek a kulturális értékeknek és sokszínűségnek.

—

A digitális fejlődés változásokat hozott a kulturális és kreatív alkotások megteremtése, előállítása, terjesztése, továbbítása és fogyasztása terén, könnyebbé téve ezeknek a munkáknak a globális elérését. A digitális világ innovatív mintákat formált egyrészt a kultúrához való hozzáférés, másrészt pedig a személyes újraértelmezés és az önkifejezés tekintetében, amelyek a fiatalok körében élénk érdeklődésre és aktív közönségre találtak.

—

A fiataloknak új készségekre van szükségük ahhoz, hogy szembe tudjanak nézni az olyan sajátos kihívásokkal, mint például a munkanélküliség, a társadalmi kirekesztés, a migráció és az új technológiák, amelyek amellett, hogy előnyökkel járnak, az egyenlőtlenségeket is növelhetik, és tovább erősíthetik a kulturális és gazdasági különbségeket.

—	A művészi és a kreatív készségek fejlesztése, valamint a tehetségek támogatása a kulturális és kreatív ágazatok alappilléreit képezik, amelyek ösztönzik az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés megvalósulását szolgáló innovációt, beleértve a szociális innovációt is.

—	Az Európai Unión belüli oktatási és képzési célú, továbbá a kultúrához való hozzáférést és az európai munkaerőpiacra való belépést célzó mobilitás szempontjából elengedhetetlenek a nyelvi készségek;

ÚGY VÉLI, HOGY:

A fentiekre tekintettel, fontos további lépéseket tenni az alábbi öt prioritás kezelése terén:

—	a kultúrához való jobb hozzáférés és a kultúrában való részvétel előmozdítása a gyermekek és a fiatalok körében,

—	az ágazatközi együttműködés erősítése, kiemelt figyelmet fordítva a kultúra és az oktatás közötti szinergiákra,

—	a fiatalok vállalkozói tevékenységének elősegítése a kulturális és kreatív ágazatokban,

—	az új tehetségek kibontakozásának ösztönzése,

—	a digitális készségek és a médiaműveltség előmozdítása;

RÁMUTAT ARRA, HOGY:

—	A kulturális szervezetek, az oktatási intézmények és az ifjúsági munka kulcsfontosságú szerepet játszik a kreativitás alapjainak a megteremtésében, amely elengedhetetlen a társadalom egészének fejlődéséhez.

—

A gyermekek és fiatalok kultúrában való részvétele tekintetében stratégiaibb megközelítést kell alkalmazni kreativitásuk és kritikai gondolkodásuk ösztönzése érdekében, továbbá hogy segítséget kapjanak azon készségeik fejlesztéséhez, amelyek fontosak jóllétük, a tanulás, a hovatartozás érzése, aktív polgári szerepvállalásuk, társadalmi befogadásuk, továbbá a jövőbeli foglalkoztathatóságuk, illetve a vállalkozásindításra való képességük szempontjából.

—

A formális, nem formális és informális oktatás, többek között a kulturális és kreatív tevékenységekben való részvétel útján elsajátított kulturális és kreatív készségek eszközt biztosítanak a fiataloknak ahhoz, hogy kreatívak és inventívek legyenek, továbbá a problémamegoldáshoz, valamint az együttműködésen és kísérletező megközelítésen alapuló munkához. A kísérletező megközelítéseknek kulcsfontosságú szerepük van a kreativitás és az innováció előmozdításában. A specializált vagy interdiszciplináris megközelítés keretében zajló művészeti és kulturális oktatás ezért alapvető szerepet játszik mind a további lehetőségek megteremtésében a fiatalabb nemzedékek számára, hatékonyabban felkészítve őket ezáltal a jövőbeli kihívásokra, mind pedig a szerepvállalás, a személyes fejlődés és a kölcsönös kulturális megértés elősegítésében.

—

Fontos továbbá ösztönözni azokat az intézkedéseket, amelyek az oktatási rendszerből a munkaerőpiacra való zökkenőmentes átmenet elősegítését célozzák a kulturális és kreatív ágazatokban, például a fiatalok vállalkozói tevékenységének a támogatása, valamint szakmai gyakorlatok és tanulószerződéses gyakorlati képzések révén.

—

A fiatalok nem alkotnak homogén csoportot készségeik, iskolai végzettségük, a jövőre való felkészültségük és az elvárásaik szempontjából. A munkaerőpiacra való belépéshez vagy a vállalkozóvá váláshoz, illetve a felnőtt élethez általánosságban véve szükséges készségek gondozására és fejlesztésére irányuló kezdeményezéseket és tevékenységeket azokhoz a készségekhez kell igazítani, amelyekkel a fiatal nemzedékek már rendelkeznek.

—

Annak biztosítása érdekében, hogy az összes fiatal, köztük a kevesebb lehetőséggel rendelkezők hozzájárulása és részvétele is teljeskörűen kiaknázható legyen, azonosítani és kezelni kell azokat az egyenlőtlenségeket, továbbá gazdasági vagy társadalmi akadályokat, amelyek hátráltathatják a fiatalokat abban, hogy alkotóként, fogyasztóként, illetve vállalkozóként hozzáférjenek a kulturális élethez és részt vegyenek abban, vagy hozzáférjenek az új technológiákhoz.

—	Következésképpen ahhoz, hogy biztosítható legyen valamennyi fiatal bevonása, különös figyelmet kell fordítani azon fiatalokra, akiket etnikai származásuk, nemük, szexuális irányultságuk, fogyatékosságuk, vallásuk, meggyőződésük vagy politikai véleményük miatt a marginalizálódás veszélye fenyeget.

—

A digitális fejlődésnek köszönhetően gazdag kulturális kínálat áll rendelkezésre, ez azonban nem feltétlenül biztosítja a hozzáférést a magas színvonalú többnyelvű kulturális tartalmakhoz. Ezért kulcsfontosságú azon kultúrpolitikák megerősítése, amelyek a fiatalok esélyegyenlőségének biztosítására irányulnak, hogy a fiatalok mindannyian kapcsolatba kerülhessenek a kultúrával, valamint fejleszthessék kreatív és kritikai gondolkodási képességüket, valamint kritikai és elemzőkészségeiket, amelyek mindegyike nélkülözhetetlen a digitális kulturális tartalmakhoz való hozzáféréshez és az azokkal való interakcióhoz.

—

A digitális technológiák kedvező hatást gyakorolnak a kreativitás fejlesztésére, ugyanis teret engednek a kifejezés, a kommunikáció, a kultúrában való részvétel és a kritika új formáinak. A kreativitás emellett fontos szerepet játszhat a technológiák és a digitális szolgáltatások felhasználóbarátabbá tételében. A technológiák humanizálása ezért biztosíthatja, hogy azok az emberek javát szolgálják és megfeleljenek szükségleteiknek. A fiatal nemzetékek – gyakran „digitális bennszülöttek” –, akik alkotói és fogyasztó szerepet egyaránt betöltenek a kultúrában, ez idáig nem létező, új üzleti modelleket részesítenek előnyben. Ebben az összefüggésben az innovatív pénzügyi mechanizmusok ösztönözhetik a vállalkozói kedvet, és jelentős hozzájárulást nyújthatnak napjaink versenyképes, fenntartható és innovációvezérelt kreatív gazdaságához.

—

A nyitott koordinációs módszerhez kapcsolódóan létrehozott szakértői munkacsoport által készített, „A közpolitikák szerepe a kulturális és kreatív ágazatokban rejlő vállalkozási és innovációs potenciál fejlesztésében” című jelentés eredményei tükrében fontos figyelembe venni a kulturális és kreatív ágazatok sajátos jellemzőit, nevezetesen az értékláncok sokféleségét, valamint azt, hogy ezekben az ágazatokban a vállalatok legtöbbje kis- vagy mikrovállalkozás vagy önálló vállalkozókból áll. A fiatal nemzedékek kreativitását és vállalkozói szellemét támogató intézkedéseknek ezért foglalkozniuk kell ezekkel a sajátos jellemzőkkel.

FELKÉRI A TAGÁLLAMOKAT ÉS A BIZOTTSÁGOT, HOGY SAJÁT HATÁSKÖRÜKÖN BELÜL ÉS A SZUBSZIDIARITÁS ELVÉT KELLŐKÉPPEN FIGYELEMBE VÉVE FOGLALKOZZANAK AZ ALÁBBI ÖT PRIORITÁSSAL:

1. A kultúrához való jobb hozzáférés és a kultúrában való részvétel elősegítése a gyermekek és a fiatalok körében

Felkéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy:

a különbségek és a társadalmi egyenlőtlenség csökkentése, valamint a lehető legszélesebb közönség megszólítása érdekében a továbbiakban is teremtsenek lehetőségeket a gyermekek és a fiatalok, köztük különösen a hátrányos helyzetűek számára a kultúrához való hozzáférésre és a kulturális életben való részvételre; továbbá kulturális szervezeteken és eseményeken keresztül, valamint digitális eszközökkel biztosítsák a gyermekek és a fiatalok számára az esélyegyenlőséget a városokban és a vidéki területeken egyaránt, annak érdekében, hogy elháruljanak az akadályok a kultúrához való egyenlő hozzáférés és a kulturális életben való egyenlő részvétel elől;

ii.	a közös alkotás és a többnyelvűség előmozdítása révén segítsék elő a kulturális életben való aktív részvételt;

iii.

ösztönözzék a kulturális szervezeteket, hogy többek között digitális technológiák révén népszerűsítsék és alakítsák át az általuk kínált tartalmakat oly módon, hogy azok hatékonyabban célozzák a gyermekeket és a fiatal közönségeket, fokozva érdeklődésüket a kultúra, a művészi kifejezés és a tudomány iránt;

iv.	a gyermekek és a fiatalok kulturális fogyasztási tendenciáinak, viselkedésének és preferenciáinak, továbbá a kreativitás és a nyelvi készségek terén elért eredményeinek rendszeres nyomon követésével támogassanak bizonyítékokon alapuló szakpolitikákat;

v.	a kultúra valamennyi formájának és kifejezésmódjának felfedezését szolgáló alapvető eszközként népszerűsítsék tovább az olvasást a gyermekek és a fiatalok körében.

Felkéri a Bizottságot, hogy:

i.	támogassa a tagállamok között a bevált gyakorlatok cseréjét és az egymástól való tanulást;

ii.	támogassa azokat az innovatív kezdeményezéseket, amelyek célja, hogy jobb lehetőségeket biztosítsanak a fiatal nemzedékek számára a kultúrához való hozzáférés, valamint a kulturális életben alkotóként, fogyasztóként, illetve vállalkozóként való részvétel terén.

2. Az ágazatközi együttműködés erősítése, kiemelt figyelmet fordítva a kultúra és az oktatás közötti szinergiákra

Felkéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy:

i.	támogassák a művészeti és a kulturális oktatást, előmozdítva ezáltal a kulturális tevékenységek megismerését és az azokban való részvételt, továbbá kiaknázva azokat a lehetőségeket, amelyeket a digitális technológiák kínálhatnak a kultúrához és a nyelvekhez való hozzáférés megkönnyítése terén;

ii.	ösztönözzék a gyermekeket és fiatalokat célzó tanulási tevékenységekkel kapcsolatos együttműködést az iskolák, művészek, egyéb kulturális szakemberek és a kulturális szervezetek között;

iii.	támogassák a gyermekek és fiatalok kreativitásának ösztönzésével kapcsolatos oktatás és képzés biztosítását a tanárok és egyéb szakemberek részére;

iv.	támogassák a kulturális tudatosság és kifejezőkészség előmozdítását célzó ágazatközi fellépést, és mozdítsák elő a megfelelő kompetenciák és készségek, köztük művészi és nyelvi készségek elsajátítását.

Felkéri a Bizottságot, hogy:

többek között olyan nemzetközi szervezetekkel együttműködve, mint az OECD, az Európa Tanács és az UNESCO, dolgozzon ki olyan projekteket és tevékenységeket, amelyek célja a kreativitás előmozdítása az oktatásban, és terjessze ki a kreatív és kritikai gondolkodásra helyezett hangsúlyt az oktatás és képzés valamennyi szintjére, például a STEAM-tantárgyak (a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok, a művészetek és a matematika) oktatásának előmozdítása révén;

ii.	mind a megfelelő tanácsi előkészítő szervek körében, mind szélesebb körben ismertesse meg a fent említett kezdeményezéseket és terjessze azok eredményeit.

3. A fiatalok vállalkozói tevékenységének elősegítése a kulturális és kreatív ágazatokban

Felkéri a tagállamokat, hogy:

i.	adott esetben mérlegeljék a rendelkezésre álló források felhasználásának az optimalizálását a kreativitásra és a fiatalok vállalkozói tevékenységére irányuló projektek támogatása céljából;

ii.	a kulturális és kreatív iparágak területén ösztönözzék az inkubátorok, művésztelepek, vállalkozásgyorsítók, klaszterek és kreatív központok, valamint kulturális digitális platformok létrehozását, továbbá ágazatközi partnerségek és hálózatok kialakítását;

iii.

ösztönözzék a vállalkozási kultúrát, a kreativitást és az innovációt az egész életen át tartó tanulás révén, mégpedig korai szakasztól kezdve és a formális, nem formális és informális oktatás keretében, jelentős hangsúlyt helyezve a tervezői gondolkodásmódra és a képzési lehetőségekre, például az üzleti tervek végrehajtását megelőző és követő vállalkozói kezdeményezések formájában;

iv.	vizsgálják meg, hogy az ágazatközi innovációt támogatva miként lehetne kedvező körülményeket teremteni a fiatalok által irányított kulturális induló vállalkozások számára.

Felkéri a Bizottságot, hogy:

a kultúra és a kreativitás területén ösztönözze a vállalkozói kedvet, valamint a fiatalokat összefogó ágazatközi hálózatok létrehozását, hangsúlyozva ezek potenciálját arra, hogy lendületet adjanak a kulturális és kreatív szakemberek fejlődésének a mobilitás, többek között a cserék, a közös munka és a közös alkotás, a szakmai látogatások és az egymástól való tanulás révén;

ii.

mozdítsa elő a kulturális és kreatív szakemberek és iparágak közötti partnerségeket, többek között az induló vállalkozások, a kreatív központok és az inkubátorhálózatok támogatásával, annak érdekében, hogy az élvonalbeli technológiák és tudományos eredmények beépüljenek a kreatív ágazatba, valamint a művészet és a formatervezés területébe.

4. Az új fiatal tehetségek kibontakozásának ösztönzése

Felkéri a tagállamokat, hogy:

i.	mérlegeljék a kultúrában és az oktatásban érdekelt felek közötti együttműködés megerősítését a kreatív tehetségek támogatása, az innovációval összefüggő verseny ösztönzése és a kreativitás elismerése céljából a kultúra területén;

ii.	a tehetséges fiatalok szerepvállalásának lehetővé tétele érdekében bővítsék az új technológiákhoz való hozzáférést, többek között a kevesebb lehetőséggel rendelkező fiatalok számára is.

Felkéri a Bizottságot, hogy:

i.	a releváns uniós programok keretében, többek között a művészeti oktatáson keresztül mozdítsa elő a kultúrát és a kreativitást;

ii.	többnyelvű platformokon, mobilitási programokon és szakpolitikákon keresztül támogassa a fiatal kreatív tehetségek fejlődését.

5. A digitális készségek és a médiaműveltség előmozdítása

Felkéri a tagállamokat, hogy:

többek között a releváns uniós programok és alapok felhasználásával mozdítsák elő a digitális készségeket, a médiaműveltséget, valamint a kreatív és kritikai gondolkodást, mivel ezek nélkülözhetetlenek a fiatalabb nemzedék foglalkoztathatóságának biztosítása, valamint a digitális technológiákban bekövetkező strukturális változásokhoz való alkalmazkodási képessége szempontjából. A köz- és a magánszféra közötti partnerségek révén kapcsolat alakítható ki az oktatás, a társadalmi szervezetek és a vállalkozások között;

ii.

a fiatalok információk értékelésével kapcsolatos képességeinek fejlesztése érdekében a formális, nem formális és informális oktatáson keresztül, többek között nyitott oktatási segédanyagok használatával mozdítsák elő a technológia kreatív használatát, a kreatív és kritikai gondolkodást, valamint az elemzőkészséget;

iii.	a médiaműveltséggel kapcsolatos készségek elsajátításának fokozása érdekében folytassák a legjobb gyakorlatoknak és a kutatási eredményeknek a szakértők és a politikai döntéshozók közötti cseréjét.

Felkéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy:

támogassák a médiaműveltségre irányuló intézkedéseket, amelyek döntő fontosságúak a digitális technológiák használata szempontjából, és jelentősen befolyásolják a fiatalok körében a kreatív és kritikai gondolkodást, a kultúrához való hozzáférést, a kulturális jelenségek megértését és a tartalomalkotásra irányuló képességet;

ii.	támogassák a formális, nem formális és informális oktatásban tevékeny tanárok és ifjúságsegítők képzését annak biztosítása érdekében, hogy a gyermekekkel és a fiatalokkal folytatott munkájuk során megfelelő ismeretekkel rendelkezzenek a médiaműveltséggel kapcsolatos kérdések vonatkozásában.

Felkéri a Bizottságot, hogy:

folytassa a tagállamok szakértői közösségeivel indított konzultációját, amely annak a vizsgálatára irányul, hogy melyek a legjobb módjai a meglévő kezdeményezések összefogásának és – többek között a megfelelő online eszközökön keresztüli – népszerűsítésének annak érdekében, hogy építeni lehessen rájuk és javítani lehessen a fiatalok tájékozottságát a digitális médiakörnyezethez kapcsolódó olyan kulcsfontosságú kérdések, mint például a részvétel és a kreativitás, a hitelesség, a kritikai gondolkodás és a megalapozott döntéshozatal, továbbá a magánélet védelme tekintetében.

FELSZÓLÍTJA A TAGÁLLAMOKAT ÉS A BIZOTTSÁGOT, hogy a fiatal kreatív nemzedékeknek a jövő lehetőségeire és kihívásaira való felkészítése érdekében használják fel a rendelkezésre álló erőforrásokat.

MELLÉKLET

Európai Tanács

A 2017. március 25-i Római Nyilatkozat

Az Európai Tanács 2017. december 14-i következtetései (EUCO 19/1/17 REV 1)

Az Európai Tanács 2016. december 15-i következtetései (EUCO 34/16)

Az Európai Tanács 2016. október 20–21-i ülésén elfogadott következtetések (EUCO 31/16)

A 2016. szeptember 16-i pozsonyi nyilatkozat

Tanács

A Tanács következtetései az innovációt, a gazdasági fenntarthatóságot és a társadalmi befogadást ösztönző kulturális és kreatív összekapcsolódásokról (HL C 172., 2015.5.27., 13. o.)

A Tanács következtetései a fiatalok kreativitásának és innovációs képességeinek előmozdításáról (HL C 169., 2012.6.15., 1. o.)

A Tanács következtetései a kulturális és a kreatív kompetenciákról és Európa szellemi tőkéjének építésében betöltött szerepükről (HL C 372., 2011.12.20., 19. o.)

A Tanács következtetései egy új, kreatív generáció ösztönzéséről: a gyermekek és fiatalok kreativitásának és innovációs képességeinek a kulturális kifejezésmódok és a kultúrához való szélesebb körű hozzáférés révén való fejlesztése (HL C 301., 2009.12.11., 9. o.)

Az Európai Unió Tanácsa és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott állásfoglalás az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés keretéről: A 2019 és 2027 közötti időszakra szóló uniós ifjúsági stratégia (HL C 456., 2018.12.18., 1. o.)

Bizottság

A Bizottság 2018. május 22-i közleménye az új kulturális menetrendről (COM(2018) 267 final)

a Bizottság 2018. május 22-i, „A fiatalok bevonása, összekapcsolása és felelősségvállalásának ösztönzése: az EU új ifjúsági stratégiája” című közleménye (COM(2018) 269 final)

A Bizottság 2017. november 14-i, „Az európai identitás megerősítése az oktatás és a kultúra révén” című közleménye (COM(2017) 673 final)

A nyitott koordinációs módszerhez kapcsolódóan létrehozott szakértői munkacsoport jelentései:

—	A kulturális tudatosság és kifejezőkészség kézikönyve (2016)

—	A kultúra elérhetőségének digitális úton való előmozdítása: közönségfejlesztési politikák és stratégiák (2017)

—	A közpolitikák szerepe a kulturális és kreatív ágazatokban rejlő vállalkozási és innovációs potenciál fejlesztésében (2018)

		ISSN 1977-0979
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		C 189

Magyar nyelvű kiadás	Tájékoztatások és közlemények	62. évfolyam 2019. június 5.

Tartalom		Oldal
	I Állásfoglalások, ajánlások és vélemények
	ÁLLÁSFOGLALÁSOK
	Tanács
2019/C 189/01	A Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által megfogalmazott állásfoglalás az uniós ifjúsági párbeszéd irányítására vonatkozó iránymutatások meghatározásáról – Az Európai Unió 2019–2027-re szóló ifjúsági stratégiája	1
	AJÁNLÁSOK
	Tanács
2019/C 189/02	A Tanács ajánlása (2019. május 22.) a magas színvonalú kisgyermekkori nevelési és gondozási rendszerekről	4
2019/C 189/03	A Tanács ajánlása (2019. május 22.) a nyelvtanítás és a nyelvtanulás átfogó megközelítéséről	15

	V Hirdetmények
	A VERSENYPOLITIKA VÉGREHAJTÁSÁRA VONATKOZÓ ELJÁRÁSOK
	Európai Bizottság
2019/C 189/13	Összefonódás előzetes bejelentése (Ügyszám: M.9385 – Orange/SecureLink) – Egyszerűsített eljárás alá vont ügy ( 1 )	45

	Pénznem	Átváltási árfolyam
USD	USA dollár	1,1244
JPY	Japán yen	121,62
DKK	Dán korona	7,4679
GBP	Angol font	0,88738
SEK	Svéd korona	10,6260
CHF	Svájci frank	1,1178
ISK	Izlandi korona	139,30
NOK	Norvég korona	9,7860
BGN	Bulgár leva	1,9558
CZK	Cseh korona	25,744
HUF	Magyar forint	322,00
PLN	Lengyel zloty	4,2802
RON	Román lej	4,7353
TRY	Török líra	6,5295
AUD	Ausztrál dollár	1,6116
CAD	Kanadai dollár	1,5111
HKD	Hongkongi dollár	8,8143
NZD	Új-zélandi dollár	1,7062
SGD	Szingapúri dollár	1,5396
KRW	Dél-Koreai won	1 330,90
ZAR	Dél-Afrikai rand	16,4791
CNY	Kínai renminbi	7,7686
HRK	Horvát kuna	7,4210
IDR	Indonéz rúpia	15 992,34
MYR	Maláj ringgit	4,6886
PHP	Fülöp-szigeteki peso	58,207
RUB	Orosz rubel	73,3390
THB	Thaiföldi baht	35,188
BRL	Brazil real	4,3638
MXN	Mexikói peso	22,1603
INR	Indiai rúpia	77,8740

	IV Tájékoztatások
	AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK
	Tanács
2019/C 189/04	A Tanács következtetései a kompetenciafejlesztési pályákról: Új lehetőségek felnőttek számára tárgyú tanácsi ajánlás végrehajtásáról	23
2019/C 189/05	A Tanács következtetései a fiatalokról és a munka jövőjéről	28
2019/C 189/06	A Tanács következtetései a fiatal kreatív nemzedékekről	34
	Európai Bizottság
2019/C 189/07	Euroátváltási árfolyamok	39
2019/C 189/08	A pénzforgalomba szánt euroérmék új nemzeti előlapja	40
2019/C 189/09	A pénzforgalomba szánt euroérmék új nemzeti előlapja	41
2019/C 189/10	A pénzforgalomba szánt euroérmék új nemzeti előlapja	42
2019/C 189/11	A pénzforgalomba szánt euroérmék új nemzeti előlapja	43
2019/C 189/12	A pénzforgalomba szánt euroérmék új nemzeti előlapja	44


	(1) EGT-vonatkozású szöveg.