AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/2

A Bíróság (harmadik tanács) 2019. január 31-i ítélete – International Management Group kontra Európai Bizottság

(C-183/17. P. és C-184/17. P. sz. egyesített ügyek) (1)

((Fellebbezés - Fejlesztési együttműködés - Az Európai Unió költségvetésének közvetett irányítás útján történő végrehajtása - Megsemmisítés iránti kereset - Elfogadhatóság - Megtámadható jogi aktusok - Határozat, amely az eredetileg kijelölt személytől eltérő személyre bízza költségvetési feladat végrehajtását - Határozat, amely szerint az eredetileg kijelölt szervezetre nem bíznak többé új költségvetés-végrehajtási feladatokat - 2342/2002/EK, Euratom rendelet - 43. cikk - 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló rendelet - 43. cikk - A „nemzetközi szervezet” fogalma - Feltételek - Kártérítés iránti kérelem))

(2019/C 112/02)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: International Management Group (képviselők: L. Levi és J. Y. de Cara ügyvédek)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság (képviselők: F. Castillo de la Torre és J. Baquero Cruz meghatalmazottak)

Rendelkező rész

A Bíróság hatályon kívül helyezi az Európai Unió Törvényszékének 2017. február 2-i International Management Group kontra Bizottság ügyben (T-29/15, nem tették közzé, EU:T:2017:56) és 2017. február 2-i International Management Group kontra Bizottság ügyben (T-381/15, nem tették közzé, EU:T:2017:57) hozott ítéletét.

2)	A Bíróság megsemmisíti az Európai Unió általános költségvetéséből finanszírozandó, Mianmar/Burmát célzó 2013. évi cselekvési programról szóló C(2013) 7682 végrehajtási határozat módosításáról szóló, 2014. december 16-i C(2014) 9787 final bizottsági végrehajtási határozatot.

3)	A Bíróság megsemmisíti az Európai Bizottság 2015. május 8-i levelében foglalt azon határozatát, amelynek értelmében nem köt többé új, megbízásról szóló megállapodásokat az International Management Grouppal közvetett irányítás útján.

A Bíróság a T-381/15. sz. ügyet visszautalja az Európai Unió Törvényszéke elé az International Management Group kártérítés iránti kérelme tárgyában való határozathozatalra, amellyel e szervezet a számára a jelen rendelkező rész 3. pontjában említett bizottsági határozattal állítólagosan okozott károk megtérítését kéri.

5)	A Bíróság a csatlakozó fellebbezéseket elutasítja.

6)	A Bíróság a C-183/17. P., C-184/17. P. és T-29/15. sz. ügyben a Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.

7)	A Bíróság a T-381/15. sz. ügyben a költségekről jelenleg nem határoz.

(1) HL C 221., 2017.7.10

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/3

A Bíróság (harmadik tanács) 2019. január 31-i ítélete – Georgios Pandalis kontra az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO), LR Health & Beauty Systems GmbH

(C-194/17. P. sz. ügy) (1)

((Fellebbezés - Európai uniós védjegy - 207/2009/EK rendelet - Az 51. cikk (1) bekezdésének a) pontja és (2) bekezdése, valamint a 75. cikk - Cystus európai uniós védjegy - Nem gyógyászati célú étrend-kiegészítők - A megszűnés részleges megállapítása - A védjegy tényleges használatának hiánya - A „cystus” szónak az érintett áruk fő összetevőjét leíró megjelölésként való észlelése - Indokolási kötelezettség))

(2019/C 112/03)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: Georgios Pandalis (képviselő: A. Franke Rechtsanwältin)

A többi fél az eljárásban: Az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselők: S. Hanne és D. Walicka meghatalmazottak), LR Health & Beauty Systems GmbH (képviselők: N. Weber és L. Thiel Rechtsanwälte)

Rendelkező rész

1)	A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2)	A Bíróság Georgios Pandalist kötelezi a költségek viselésére.

(1) HL C 300., 2017.9.11

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/3

A Bíróság (első tanács) 2019. január 30-i ítélete (a Verwaltungsgericht Berlin [Németország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Planta Tabak-Manufaktur Dr. Manfred Obermann GmbH & Co. KG kontra Land Berlin

(C-220/17. sz. ügy) (1)

((Előzetes döntéshozatal - Jogszabályok közelítése - A 2014/40/EU irányelv érvényessége - Dohánytermékek gyártása, kiszerelése és árusítása - Az „összetevőkre” vonatkozó szabályozás - Az ízesített dohánytermékek tilalma))

(2019/C 112/04)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Verwaltungsgericht Berlin

Az alapeljárás felei

Felperes: Planta Tabak-Manufaktur Dr. Manfred Obermann GmbH & Co. KG

Alperes: Land Berlin

Rendelkező rész

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés vizsgálata nem tárt fel egyetlen olyan tényezőt sem, amely érinthetné a tagállamoknak a dohánytermékek és kapcsolódó termékek gyártására, kiszerelésére és értékesítésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közelítéséről és a 2001/37/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. április 3-i 2014/40/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 7. cikke (1), (7) és (14) bekezdésének érvényességét.

A 2014/40 irányelv 7. cikkének (14) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy egyfelől a „termékkategóriának” az e rendelkezés értelmében vett fogalmába tartozik a cigaretta és a cigarettadohány, másfelől pedig az annak megállapítása céljából követendő eljárást, hogy valamely dohánytermék eléri-e az e rendelkezésben előírt 3 %-os határt, az érintett tagállam belső jogának megfelelően kell meghatározni.

3)	A 2014/40 irányelv 8–11. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az nem teszi lehetővé a tagállamoknak, hogy az ezen irányelv 29. és 30. cikkében előírtakhoz viszonyítva kiegészítő jellegű átültetési időszakokat határozzanak meg.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés vizsgálata nem tárt fel egyetlen olyan tényezőt sem, amely érinthetné a 2014/40 irányelv 9. cikke (1) bekezdése második albekezdésének, (4) bekezdése a) pontja második mondatának és (6) bekezdésének, 10. cikke (1) bekezdése b), e) és f) pontjának, valamint 11. cikke (1) bekezdése első mondatának érvényességét.

A 2014/40 irányelv 13. cikke (1) bekezdésének c) pontját, valamint (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az akkor is az ízre, illatra, ízesítőanyagra vagy más adalékanyagra utaló információk használatának megtiltására kötelezi a tagállamokat, ha nem reklámcélú információról van szó, és az összetevők használata továbbra is megengedett.

6)	Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés vizsgálata nem tárt fel egyetlen olyan tényezőt sem, amely érinthetné a 2014/40 irányelv 13. cikke (1) bekezdése c) pontjának, valamint (3) bekezdésének érvényességét.

(1) HL C 239., 2017.7.24

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/4

A Bíróság (negyedik tanács) 2019. január 31-i ítélete – Islamic Republic of Iran Shipping Lines és társai kontra az Európai Unió Tanácsa, Európai Bizottság

(C-225/17. P. sz. ügy) (1)

((Fellebbezés - Közös kül- és biztonságpolitika - Az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben hozott korlátozó intézkedések - Pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztása - A jegyzékbe való felvételnek az Európai Unió Törvényszéke általi megsemmisítése - Az azon személyek és szervezetek jegyzékébe való felvétellel kapcsolatos kritériumok módosítása, amely személyek és szervezetek vagyonát befagyasztották - Újbóli jegyzékbe vétel - Az első jegyzékbe vételt megelőző időpontra vonatkozó bizonyítékok - Az első jegyzékbe vételt megelőzően ismert tények - Ítélt dolog - Terjedelem - Jogbiztonság - Bizalomvédelem - A ne bis in idem elve - Hatékony bírói jogvédelem))

(2019/C 112/05)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbezők: Islamic Republic of Iran Shipping Lines, Hafize Darya Shipping Lines (HDSL), Khazar Sea Shipping Lines Co., IRISL Europe GmbH, Qeshm Marine Services and Engineering Co., Irano Misr Shipping Co., Safiran Payam Darya Shipping Lines, Marine Information Technology Development Co, Rahbaran Omid Darya Ship Management Co., Hoopad Darya Shipping Agency, Valfajr 8th Shipping Line Co. (képviselők: M. Lester QC, M. Taher solicitor)

A többi fél az eljárásban: az Európai Unió Tanácsa (képviselők: J. Kneale és M. Bishop meghatalmazottak), Európai Bizottság (képviselők: D. Gauci és T. Scharf meghatalmazottak)

Rendelkező rész

1)	A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

A Bíróság az Islamic Republic of Iran Shipping Lines-t, a Hafize Darya Shipping Lines-t (HDSL), a Khazar Shipping Lines-t, az IRISL Europe GmbH-t, a Qeshm Marine Services & Engineering Co.-t, az Irano Misr Shipping Co.-t, a Safiran Payam Darya Shipping Lines-t, a Marine Information Technology Development Co.-t, a Rahbaran Omid Darya Ship Management Co.-t, a Hoopad Darya Shipping Agencyt és a Valfajr 8th Shipping Line Co.-t kötelezi a saját költségeiken felül az Európai Unió Tanácsa részéről felmerült költségek viselésére.

3)	Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit.

(1) HL C 231., 2017.7.17

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/5

A Bíróság (negyedik tanács) 2019. január 30-i ítélete – Belga Királyság kontra Európai Bizottság

(C-587/17. P. sz. ügy) (1)

((Fellebbezés - Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) - 1290/2005/EK rendelet - 1306/2013/EU rendelet - Az európai uniós finanszírozásból kizárt kiadások - Jogosulatlanul kifizetett export-visszatérítések - Behajtás - A jogorvoslati lehetőségek összessége kimerítésének a hiánya - A Cour de cassation [semmítőszék, Belgium] előtt eljárni jogosult ügyvéd negatív véleményét követően a felülvizsgálati kérelem hiánya - EUMSZ 267. cikk - A Bíróság elé való előzetes döntéshozatalra utalás hiánya - A tagállam gondatlansága))

(2019/C 112/06)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Fellebbező: Belga Királyság (képviselők: J.-C. Halleux, M. Jacobs, C. Pochet meghatalmazott, segítőik: E. Grégoire és J. Mariani ügyvédek)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság (képviselők: A. Bouquet és B. Hofstötter meghatalmazottak)

Rendelkező rész

1)	A Bíróság az Európai Unió Törvényszékének 2017. július 20-i Belgium kontra Bizottság ítéletét (T-287/16, nem tették közzé, EU:T:2017:531) hatályon kívül helyezi.

2)	A Bíróság a T-287/16. sz. ügyet visszautalja az Európai Unió Törvényszéke elé.

3)	A Bíróság a költségekről jelenleg nem határoz.

(1) HL C 412., 2017.12.4.

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/6

A Bíróság (hatodik tanács) 2019. január 31-i ítélete (a Tribunal da Relação de Lisboa [Portugália] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Agostinho da Silva Martins kontra Dekra Claims Services Portugália SA

(C-149/18. sz. ügy) (1)

((Előzetes döntéshozatal - Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés - A szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jog - 864/2007/EK rendelet („Róma II”) - 16. és 27. cikk - Elsőbbséget élvező kötelező rendelkezések - 2009/103/EK irányelv - Gépjármű-felelősségbiztosítás - 28. cikk))

(2019/C 112/08)

Az eljárás nyelve: portugál

A kérdést előterjesztő bíróság

Tribunal da Relação de Lisboa

Az alapeljárás felei

Felperes: Agostinho da Silva Martins

Alperes: Dekra Claims Services Portugália SA

Rendelkező rész

A szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló, 2007. július 11-i 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet („Róma II”) 16. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló nemzeti rendelkezés, amely előírja, hogy a balesetből eredő károk megtérítése iránti kereset elévülési ideje három év, nem tekinthető az e cikk értelmében vett elsőbbséget élvező kötelező rendelkezésnek, hacsak az eljáró nemzeti bíróság e rendelkezés szövegének, általános rendszerének, célkitűzéseinek, valamint elfogadása körülményeinek részletes elemzése alapján azt nem állapítja meg, hogy az olyan jelentőséggel bír a nemzeti jogrendben, amely igazolja az e rendelet 4. cikke alapján meghatározott alkalmazandó jogtól való eltérést.

A 864/2007 rendelet 27. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a gépjármű-felelősségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről szóló, 2009. szeptember 16-i 2009/103/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a nemzeti jogba átültetett 28. cikke nem minősül e 27. cikk értelmében a szerződésen kívüli kötelmek tekintetében irányadó kollíziós szabályokat előíró uniós jogi rendelkezésnek.

(1) HL C 161., 2018.5.7

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/7

A Bíróság (második tanács) 2019. január 17-i végzése (a Giudice di pace di Roma [Olaszország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Pina Cipollone kontra Ministero della Giustizia

(C-600/17. sz. ügy) (1)

((Előzetes döntéshozatal - A Bíróság eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése - Szociálpolitika - Határozott ideig tartó munkaviszony - Békebírák - Nyilvánvaló elfogadhatatlanság))

(2019/C 112/09)

Az eljárás nyelve: olasz

A kérdést előterjesztő bíróság

Giudice di pace di Roma

Az alapeljárás felei

Felperes: Pina Cipollone

Alperes: Ministero della Giustizia

Az eljárásban részt vesz: Unione Nazionale Giudici di Pace (Unagipa)

Rendelkező rész

A Giudice di pace di Roma (római békebíróság, Olaszország) 2017. augusztus 25-i határozatával előterjesztett előzetes döntéshozatali kérelem nyilvánvalóan elfogadhatatlan.

(1) HL C 437., 2017.12.18.

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/7

A Bíróság (második tanács) 2019. január 17-i végzése (a Giudice di Pace di Roma [Olaszország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Alberto Rossi kontra Ministero della Giustizia

(C-626/17. sz. ügy) (1)

(2019/C 112/10)

Az eljárás nyelve: olasz

A kérdést előterjesztő bíróság

Giudice di Pace di Roma

Az alapeljárás felei

Felperes: Alberto Rossi

Alperes: Ministero della Giustizia

Az eljárásban részt vesz: Unione Nazionale Giudici di Pace (Unagipa), Associazione Nazionale Guidici di Pace, Coordinamento Nazionale Giustizia di Pace, Organismo Unitario della Magistratura Onoraria – Magistrati Onorari Riuniti, Maria Maddalena Acernese és 656 másik békebíró, Angela Abbondandolo és 139 tiszteletbeli helyettes ügyész, Santina Adelfio és 101 másik tiszteletbeli bíró

Rendelkező rész

A Giudice di pace di Roma (római békebíróság, Olaszország) 2017. október 17-i határozatával előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem nyilvánvalóan elfogadhatatlan.

(1) HL C 52., 2018. 2.12.

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/9

A Bíróság (nyolcadik tanács) 2019. január 30-i végzése (a Sofiyski gradski sad, Apelativen sad – Sofia [Bulgária] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – AK (C-335/18) és EP (C-336/18) elleni büntetőeljárások

(C-335/18. sz. egyesített ügyek) (1)

((Előzetes döntéshozatal - A Bíróság eljárási szabályzatának 99. cikke - Az Európai Unió területére behozott vagy onnan kivitt készpénz ellenőrzése - 1889/2005/EK rendelet - A 3. cikk (1) bekezdése - A bejelentési kötelezettség megsértése - A 4. cikk (2) bekezdése - Lefoglalási intézkedés - A 9. cikk (1) bekezdése - A nemzeti jog által előírt szankciók - Nemzeti szabályozás, amely a szabadságvesztés büntetés vagy a be nem jelentett összeg egyötödének megfelelő pénzbüntetés kiszabásán kívül előírja ezen pénzösszegnek az állam javára való elkobzását is - Arányosság))

(2019/C 112/12)

Az eljárás nyelve: bolgár

A kérdést előterjesztő bíróság

Sofiyski gradski sad, Apelativen sad – Sofia

Az alap-büntetőeljárás résztvevője

AK (C-335/18), EP (C-336/18)

Rendelkező rész

A Közösség területére belépő, illetve a Közösség területét elhagyó készpénz ellenőrzéséről szóló, 2005. október 26-i 1889/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 4. cikkének (2) bekezdését és 9. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezésekkel ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint amely az alapügy tárgyát képezi, amely az e rendelet 3. cikkében előírt bejelentési kötelezettség megsértésének szankcionálása céljából a legfeljebb öt évig terjedő szabadságvesztés vagy a be nem jelentett készpénzösszeg ötödét kitevő összegű pénzbüntetés kiszabásán felül előírja e be nem jelentett összegnek az állam javára való elkobzását is.

(1) HL C 276., 2018. 08.06.

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/9

A Bíróság (nyolcadik tanács) 2019. január 30-i végzése – Verein Deutsche Sprache eV kontra Európai Bizottság

(C-440/18. P. sz. ügy) (1)

((Fellebbezés - A Bíróság eljárási szabályzatának 181. cikke - A dokumentumokhoz való hozzáférés - 1049/2001/EK rendelet - Az Európai Bizottságnak a Berlaymont épület sajtótermének a feliratok kizárólag francia és angol nyelven történő megjelenítésére való korlátozással járó átalakításáról szóló határozatára vonatkozó dokumentumok - A teljes hozzáférés megadásának megtagadása))

(2019/C 112/13)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: Verein Deutsche Sprache eV (képviselő: W. Ehrhardt ügyvéd)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság (képviselők: F. Erlbacher és F. Clotuche-Duvieusart meghatalmazottak)

Rendelkező rész

1.	A Bíróság a fellebbezést mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant elutasítja.

2.	A Verein Deutsche Sprache eV maga viseli saját költségeit, valamint az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.

(1) HL C 294., 2018.8.20.

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/10

A Törvényszék (ötödik tanács) T-514/15. sz., Izba Gospodarcza Producentów i Operatorów Urządzeń Rozrywkowych kontra Bizottság ügyben 2018. július 10-én hozott végzése ellen az Izba Gospodarcza Producentów i Operatorów Urządzeń Rozrywkowych által 2018. szeptember 3-án benyújtott fellebbezés

(C-560/18. sz. ügy)

(2019/C 112/15)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Izba Gospodarcza Producentów i Operatorów Urządzeń Rozrywkowych (képviselő: P. Hoffman adwokat)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság, Svéd Királyság, Lengyel Köztársaság

A fellebbező kérelmei

Fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

—	helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszékének 2018. július 10-i Izba Gospodarcza Producentów i Operatorów Urządzeń Rozrywkowych kontra Bizottság végzését;

—

semmisítse meg az Európai Bizottság 2015. június 12-i GESTDEM 2015/1291 határozatát, amely megtagadta a fellebbező hozzáférését az Európai Bizottság által a 2014/537/PL értesítési eljárás keretében kibocsátott részletes véleményhez és a 2015. július 17-i GESTDEM 2015/1291 határozatát, amely megtagadta a felperes hozzáférését a Máltai Köztársaság által a 2014/537/PL értesítési eljárás keretében kibocsátott részletes véleményhez, valamint a Bizottságot kötelezze a saját költségeinek, valamint a fellebbező költségeinek a viselésére; vagy

—	másodlagosan, ha az Európai Bíróság úgy ítéli meg, hogy az ügy állása nem teszi lehetővé a döntéshozatalt, az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé a költségekről való határozathozatal nélkül.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbezés az alábbi jogalapokon nyugszik.

—

A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, 1) amikor a megtámadott végzés 30. és 32. pontjában megállapította, hogy nem valószínű, hogy a fellebbező által hivatkozott jogsértésre a jövőben ismét sor kerül, és a fellebbezőnek nem fűződik érdeke az eljárás folytatásához; és 2) amikor ugyanezen pontokban úgy ítélte meg, hogy ezzel kapcsolatban a releváns kérdés az, hogy valószínűsíthető-e, hogy a jövőben előfordul olyan helyzet, amelyben olyan jogszabálytervezetről tájékoztatják a Bizottságot, amely választ ad ez utóbbinak az értesítést küldő és kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás alá vont tagállamban hatályos jogi szabályozással kapcsolatos aggályaira, és amely helyzetben a Bizottság megtagadja a 98/34 irányelv (1) keretében kibocsátott, az említett jogszabálytervezetre vonatkozó részletes véleményhez való hozzáférést, e megatagadást az említett kötelezettségszegési eljárás célja védelmének szükségességéből eredő, a hozzáférés megtagadására vonatkozó általános vélelemmel igazolja, a releváns kérdés nem az, hogy ilyen sajátos helyzet valószínűsíthetően előfordul-e, hanem az 1049/2001 rendelet (2) Bizottság által hivatkozott és a fellebbező által keresetében kifogásolt értelmezését a Bizottság a jövőben is alkalmazhatja-e.

—

A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott végzés 33. pontjában megállapította, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférés Bizottság általi megtagadására vonatkozó ügy elbírálásának szükségessége nem következik az egyrészt az e dokumentumok, másrészt a folyamatban lévő – a szóbeli szakasz lezárását követő szakaszban lévő – kötelezettségszegési eljárás közötti állítólagos „szerves kapcsolat” alapján a felperes számára hatékony bírói jogvédelem biztosításának szükségességéből és abból a tényből, hogy ítélethozatal hiányában a Bíróság mentesülhetne a határozatának bírósági felülvizsgálata alól, mivel másképpen bármely felperes, akinek dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmét eredetileg elutasították, kérhetné a jogvita eldöntését, még akkor is, ha kérelmének a keresetindítást követően helyt adtak.

—

A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott végzés 34. pontjában kimondta, hogy noha a fellebbező által a vitatott határozatokkal szemben indított kereset három éve tart és az eljárásban számos beadványváltásra és egy tárgyalásra is sor került, nem ró túlzott terhet a fellebbezőre vagy annak tagjaira az eljárás lezárása és a fellebbező felhívása arra, hogy ezúttal a Bizottsággal szembeni kártérítési kereset keretében ismét érveljenek a vitatott határozatok jogsértő jellege mellett.

—

A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott végzés 34. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy nem szükséges határozni a vitatott határozat által a fellebbezőnek vagy annak tagjainak okozott károk megtérítése iránti kérelmekről, egyszerűen azért, mert i) a fellebbező nem pontosította, hogy neki vagy a tagjainak „valóban” szándékában áll ilyen kérelmet előterjeszteni; ii) nincs arra vonatkozó pontos, konkrét és ellenőrizhető bizonyíték, hogy a vitatott határozatok milyen hatással jártak; iii) a fellebbező nem pontosította, hogy milyen következményekkel járt a dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadása, noha iv) a Törvényszék ezzel egyidejűleg a saját költségei viselésére kötelezte a fellebbezőt, amely költségek így a vitatott határozatok által a fellebbezőnek okozott meghatározott és konkrét kárnak minősülnek;

—

A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott végzés 34. pontjában megállapította, hogy a fellebbezőnek nem fűződik érdeke az eljáráshoz, noha a vitatott határozatok megsemmisítésére szükség van a fellebbezőnek mint szakmai szervezetnek okozott nem vagyoni kár jóvátételére, és nincs más mód e kár jóvátételére.

(1) A műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 1998. L 204., 37. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 20. kötet, 337. o.).

(2) Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 145., 43. o.).

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/12

A Törvényszék (kilencedik tanács) T-242/17. sz., SC kontra Eulex Kosovo ügyben 2018. szeptember 19-én hozott végzése ellen SC által 2018. november 23-án benyújtott fellebbezés

(C-730/18. P. sz. ügy)

(2019/C 112/16)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: SC (képviselők: A. Kunst Rechtsanwältin és L. Moro avvocato)

A másik fél az eljárásban: Eulex Kosovo

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott végzést;

—	az ötödik jogalap kivételével adjon helyt a kérelemnek;

és következésképpen:

—

állapítsa meg, hogy az EULEX megsértette a szerződéses kötelezettségeit a szerződés teljesítése, illetve az OPLAN, a műveleti koncepció (Conops), valamint az átszervezésre és a személyzet kiválasztására vonatkozó standard működési eljárások alkalmazása során, továbbá megsértette a méltányosság és a jóhiszeműség elvét, és ez alapján a fellebbezőt kártérítés illeti meg;

—

állapítsa meg, hogy az EULEX megsértette a fellebbezővel szembeni szerződésen kívüli kötelezettségeit, köztük a tisztességes és igazságos munkafeltételekhez való jogát (az Unió Alapjogi Chartájának 31. cikke), a megfelelő ügyintézéshez való jogát, valamint a pártatlanság elvét (az Unió Alapjogi Chartájának 41. cikke), és ez alapján a fellebbezőt kártérítés illeti meg;

—	állapítsa meg a 2016. évi belső versenyvizsgára vonatkozó határozat és a fellebbező munkaszerződése meghosszabbításának elmaradásáról szóló határozat jogellenességét;

—

kötelezze az EULEX-et egyrészt vagyoni kár címén a felperes által fel nem vett 19 havi bruttó illetmény napidíjakkal és illetményemeléssel növelt összegének, másrészt pedig az EULEX jogellenes határozataival és aktusaival okozott nem vagyoni kár címén 50 000 euró összegnek a fellebbező számára való megfizetésére;

vagylagosan:

—	az érdemi döntéshozatal érdekében utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé;

—	az ellenérdekű felet kötelezze az elsőfokú eljárás, valamint a fellebbezési eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezésével a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék hatáskörrel rendelkezett az ügy elbírálására. A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a keresetet részben mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant, részben pedig mint jogilag nyilvánvalóan megalapozatlant elutasította.

Fellebbezésének alátámasztása érdekében a fellebbező öt jogalapra hivatkozik.

Az első jogalap az EUMSZ 272. cikk megsértésén alapul, amennyiben a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a harmadik kereseti kérelmet (vagyis a fellebbező által a 2016. évi belső versenyvizsga, illetve a szerződés meghosszabbításának elmaradása jogellenességének megállapítása iránt az EUMSZ 272. cikk alapján benyújtott kereseti kérelmet) az EUMSZ 263. cikk szerinti megsemmisítés iránti kérelemmé minősítette át, és e kérelmet mint elfogadhatatlant elutasította.

A Törvényszék nem rendelkezett hatáskörrel az átminősítésre; az ellentétes volt a fellebbező kifejezett szándékával. A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a fellebbezővel szemben megtagadta az átminősítésről való állásfoglalás lehetőségét.

A második jogalap az EUMSZ 272. cikknek, a fellebbezőnek az Unió Alapjogi Chartája 47. cikke szerinti hatékony jogorvoslathoz való jogának, valamint az egyenlő bánásmód elvének a megsértésén alapul, amennyiben a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításával, hogy az EUMSZ 272. cikk alapján nem rendelkezett hatáskörrel a harmadik kereseti kérelem tekintetében, így azt érdemben nem bírálta el.

A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításával, hogy a 2016. évi belső versenyvizsgára vonatkozó határozat és a szerződés meghosszabbításának elmaradásáról szóló határozat jogellenességének megállapítása iránt az EUMSZ 272. cikk alapján benyújtott kérelem valójában az EUMSZ 263. cikk szerinti megsemmisítés iránti kérelem volt, mivel ezek a határozatok nem a szerződéses jogviszonyra irányadó szabályokon alapulnak, hanem olyan igazgatási aktusok, amelyek nem támadhatóak meg az EUMSZ 272. cikk alapján.

A harmadik jogalap i. az átszervezésre és a személyzet kiválasztására vonatkozó standard működési eljárásoknak, valamint a megfelelő ügyintézéshez való jognak, köztük a pártatlanság elvének a megsértésén, illetve ii. az indokolás hiányosságán alapul, amennyiben a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításával, hogy a fellebbező szerződése meghosszabbításának elmaradását a 2016. évi belső versenyvizsgán való sikertelen részvétele indokolta.

A Törvényszék nem adott választ a fellebbező által a keresetének első, második és harmadik jogalapjában előadott érveire, amelyek szerint azért vett részt sikertelenül a 2016. évi belső versenyvizsgán, mert elmaradt a kiválasztási bizottság elnökének kizárása és a versenyvizsgától való távolmaradása a tekintetében egyértelműen fennálló összeférhetetlenség és elfogultság miatt.

A negyedik jogalap az EUMSZ 268. cikknek és az EUMSZ 340. cikk (2) bekezdésének a megsértésén alapul, amennyiben a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításával, hogy a 2016. évi versenyvizsgáról szóló határozat és a szerződés meghosszabbításának elmaradásáról szóló határozat tekintetében a szerződésen kívüli felelősségre alapított kártérítési kereset elfogadhatatlan. A fellebbező által benyújtott megállapítás iránti kereset elfogadható, következésképpen az ahhoz kapcsolódó kártérítési kérelem is elfogadható.

Az ötödik jogalapot a fellebbező i. az EUMSZ 268. cikknek és az EUMSZ 340. cikk (2) bekezdésének, valamint az Unió Alapjogi Chartája 31. és 41. cikke szerinti jogainak (szerződésen kívüli felelősség), illetve ii. az EUMSZ 272. cikknek és az és EUMSZ 340. cikk (1) bekezdésének, valamint a 2014. évi pályázati felhívásban foglalt követelményeknek a megsértésére (szerződéses felelősség) alapítja, amennyiben a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításával, hogy a fellebbezőnek a járművezetői vizsga letételére való ismételt, zaklatással felérő felszólításával kapcsolatos, szerződésen kívüli, illetve szerződéses felelősségen alapuló kártérítési kérelmek jogilag megalapozatlanok,

az EULEX-nek a felperest a járművezetői vizsga letételére sürgető ismételt felszólításai, holott az EULEX tudomással bírt a fellebbező jobb kezét érintő rokkantságról, jogellenesek voltak. Következésképpen a fellebbezőt nem vagyoni sérelem érte, amely alapján kártérítésre jogosult.

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/13

A Törvényszék (nyolcadik tanács) T-736/18. sz., Gugler kontra EUIPO ügyben 2018. szeptember 25-én hozott ítélete ellen a Gugler France által 2018. november 26-án benyújtott fellebbezés

(C-736/18. P. sz. ügy)

(2019/C 112/17)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Gugler France (képviselő: S. Guerlain avocat)

A többi fél az eljárásban: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO), Alexander Gugler

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

—

helyezze hatályon kívül a Törvényszék (nyolcadik tanács) T-736/18. sz. ügyben 2018. szeptember 25-én hozott ítéletét az európai uniós védjegyrendelet 8. cikke (4) bekezdésének az összetéveszthetőség értékelése vonatkozásában történő megsértése miatt, amely az európai uniós védjegyrendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt fogalmaknak felel meg;

—	Alexander Guglert kötelezze a fellebbező jelen eljárással kapcsolatban felmerült költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbező az európai uniós védjegyrendelet 8. cikke (4) bekezdésének, és ennek következtében a francia szellemi tulajdoni törvénykönyv L 711-4. cikkének megsértésére hivatkozik, mivel nem bizonyították a korábbi jog jogosultjától (a fellebbező) eredő, a vitatott védjegy bejelentője felé irányuló gazdasági kapcsolat fennállását, valamint az összetéveszthetőség esetleges hiányát.

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/14

A T-708/17. sz., OPS Újpesti Csökkentmunkaképességűek Ipari és Kereskedelmi Kft. (OPS Újpest Kft.) kontra Európai Bizottság ügyben 2018. szeptember 28-án a Törvényszék (hetedik tanács) által hozott végzés ellen az OPS Újpesti Csökkentmunkaképességűek Ipari és Kereskedelmi Kft. (OPS Újpest Kft.) által 2018. november 27-én benyújtott fellebbezés

(C-741/18 P. sz. ügy)

(2019/C 112/18)

Az eljárás nyelve: magyar

Felek

Fellebbező: OPS Újpesti Csökkentmunkaképességűek Ipari és Kereskedelmi Kft. (OPS Újpest Kft.) (képviselő: Szabó L., ügyvéd)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság

Kereseti kérelmek

Fellebbezésében az OPS Újpest Kft. azt kéri, hogy a Bíróság

—

nyilvánítsa a fellebbezést elfogadhatónak és megalapozottnak, következésképpen a Törvényszék (hetedik tanács) T-708/17. sz., OPS Újpesti Csökkentmunkaképességűek Ipari és Kereskedelmi Kft. (OPS Újpest Kft.) kontra Bizottság ügyben 2018. szeptember 28-án hozott és a fellebbezővel 2018. október 2-án közölt végzését helyezze hatályon kívül;

—	továbbá kéri, hogy a második, harmadik és negyedik elfogadhatatlansági kifogásban való döntés érdekében a Bíróság az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé;

—

valamint kéri, hogy az elsőfokú eljárás alperesét kötelezze az elsőfokú eljárás és a fellebbezési eljárás költségeinek viselésére, azonban a Törvényszék elé történő visszautalás esetén az elsőfokú eljárás és a fellebbezési eljárás költségeinek viseléséről jelenleg ne határozzon, hanem arról a végleges ítélet rendelkezzen.

Jogalapok és fontosabb érvek

jogalap

A felperes álláspontja szerint a jogbiztonság elve megköveteli, hogy az érdekeltek pontosan megismerjék a rájuk vonatkozó szabályozás által számukra előírt kötelezettségek terjedelmét, ami kizárólag a szóban forgó szabályozásnak a címzett hivatalos nyelvén történő szabályszerű közlése révén biztosított.

A nem szabályszerűen közölt jogi aktus esetében a kézbesítés megtörténtéhez kötött eljárási határidő kezdete az első szabályszerű kézbesítés időpontja alapján határozandó meg.

jogalap

Amennyiben az eljárás során az alperes részéről hivatkozás történik arra, hogy a kereset azért nem elfogadható, mert a megsemmisíteni kért határozatok nem minősülnek végleges határozatnak azon okból, mivel a vizsgálat még folyamatban van, akkor az e tárgyban való bírósági döntésnek meg kell előznie a más elfogadhatósági kérdésekben való döntést.

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/15

A T-710/17. sz., Lux-Rehab Foglalkoztató Non-Profit Kft. (Lux-Rehab Non-Profit Kft.) kontra Európai Bizottság ügyben 2018. szeptember 28-án a Törvényszék (hetedik tanács) által hozott végzés ellen a Lux-Rehab Foglalkoztató Non-Profit Kft. (Lux-Rehab Non-Profit Kft.) által 2018. november 30-án benyújtott fellebbezés

(C-747/18 P. sz. ügy)

(2019/C 112/19)

Az eljárás nyelve: magyar

Felek

Fellebbező: Lux-Rehab Foglalkoztató Non-Profit Kft. (Lux-Rehab Non-Profit Kft.) (képviselő: Szabó L., ügyvéd)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság

Kereseti kérelmek

Fellebbezésében a Lux-Rehab Non-Profit Kft. azt kéri, hogy a Bíróság

—	nyilvánítsa a fellebbezést elfogadhatónak és megalapozottnak, következésképpen a Törvényszék (hetedik tanács) T-710/17. sz., Lux-Rehab Non-Profit Kft. kontra Európai Bizottság ügyben 2018. szeptember 28-án hozott és a fellebbezővel 2018. október 2-án közölt végzését helyezze hatályon kívül;

—	továbbá kéri, hogy a második és negyedik elfogadhatatlansági kifogásban való döntés érdekében a Bíróság az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé;

—

Jogalapok és fontosabb érvek

jogalap

A felperes álláspontja szerint eljárási jogainak védelmére hivatkozást megalapozza, ezáltal érintett félnek kell tekinteni őt az esetben, ha keresete a 659/1999 rendelet (1) 4. cikkének (3) bekezdésén alapuló, kifogást nem tartalmazó határozat megsemmisítésére irányul, valamint a keresetben a jogvédelemre hivatkozás hallgatólagosan, az utalás szintjén benne foglaltatik.

jogalap

Amennyiben a Törvényszék értelmezte a kereset mellékletét és ezen értelmezésre alapozva érdemi döntést is hozott, akkor nem hivatkozhat alappal arra, hogy nem kötelessége megkeresni és azonosítani a felperes által a mellékletben hivatkozott jogalapokat.

A Törvényszék részéről annak megkövetelése, hogy a felperes mutassa be a versenytorzító hatásnak a helyzetére gyakorolt „konkrét és kézzelfogható hatását”, és ezáltal igazolja a megtámadott jogi aktussal való közvetlen érintettségét, a helyzet ténybeli értékelésébe csap át. Ezzel elferdíti a közvetlen érintettség feltételét.

jogalap

Amennyiben az eljárás során az alperes részéről hivatkozás történik arra, hogy a megtámadott határozatok azért nem támadhatók meg, mert nem minősülnek végleges határozatnak azon okból, mivel a vizsgálat még folyamatban van, akkor az e tárgyban való bírósági döntésnek meg kell előznie a más elfogadhatósági kérdésekben való döntést.

(1) Az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL 1999, L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.)

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/16

A T-713/17. sz., Motex Ipari és Szolgáltató Rehabilitációs Kft. (Motex Kft.) kontra Európai Bizottság ügyben 2018. szeptember 28-án a Törvényszék (hetedik tanács) által hozott végzés ellen a Motex Ipari és Szolgáltató Rehabilitációs Kft. (Motex Kft.) által 2018. november 30-án benyújtott fellebbezés

(C-748/18 P. sz. ügy)

(2019/C 112/20)

Az eljárás nyelve: magyar

Felek

Fellebbező: Motex Ipari és Szolgáltató Rehabilitációs Kft. (Motex Kft.) (képviselő: Szabó L., ügyvéd)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság

Kereseti kérelmek

Fellebbezésében a Motex Kft. azt kéri, hogy a Bíróság

—

nyilvánítsa a fellebbezést elfogadhatónak és megalapozottnak, következésképpen a Törvényszék (hetedik tanács) T-713/17. sz., Motex Ipari és Szolgáltató Rehabilitációs Kft. (Motex Kft.) kontra Európai Bizottság ügyben 2018. szeptember 28-án hozott és a fellebbezővel 2018. október 1-én közölt végzését helyezze hatályon kívül;

—	továbbá kéri, hogy a második és negyedik elfogadhatatlansági kifogásban való döntés érdekében a Bíróság az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé;

—

Jogalapok és fontosabb érvek

jogalap

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/17

A Tribunal Supremo (Spanyolország) által 2018. december 5-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Ayuntamiento de Pamplona kontra Orange España S. A. U.

(C-764/18. sz. ügy)

(2019/C 112/21)

Az eljárás nyelve: spanyol

A kérdést előterjesztő bíróság

Tribunal Supremo

Az alapeljárás felei

Felperes: Ayuntamiento de Pamplona

Alperes: Orange España S. A. U.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Alkalmazandó-e a Bíróság által a mobil távközlési szolgáltatások ágazatában tevékenykedő vállalkozásokkal kapcsolatban értelmezett, az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus [hírközlési] szolgáltatások engedélyezéséről szóló, 2002. március 7-i 2002/20/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv („engedélyezési irányelv”), (1) és különösen alkalmazandók-e az ugyanezen irányelv 12. és 13. cikkében foglalt, a tagállamok adóztatási joghatóságának gyakorlására vonatkozó korlátozások a helyhez kötött telefon- és internetszolgáltatást nyújtó vállalkozásokra?

Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén, (és ha megállapítást nyer, hogy a szóban forgó irányelv alkalmazandó a helyhez kötött telefon- és internetszolgáltatást nyújtó vállalkozásokra), a 2002/20/EK irányelv 12. és 13. cikke lehetővé teszi-e a tagállamok számára, hogy olyan díjat vessenek ki, amelynek mértékét kizárólag a – telepített létesítményt tulajdonjogával rendelkező – vállalkozás által az érintett területen nyújtott, helyhez kötött telefon- és internetszolgáltatás után elért éves bruttó bevételre figyelemmel kell megállapítani?

(1) HL 2002. L 108., 21. o.

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/17

A Landgericht Koblenz (Németország) által 2018. december 6-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Stadtwerke Neuwied GmbH kontra RI

(C-765/18. sz. ügy)

(2019/C 112/22)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Landgericht Koblenz

Az alapeljárás felei

Felperes és viszontkereseti alperes: Stadtwerke Neuwied GmbH

Alperes és viszontkereseti felperes: RI

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Úgy kell-e értelmezni a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 98/30/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. június 26-i 2003/55/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) A. mellékletének b) és c) pontjával összefüggésben értelmezett 3. cikkének (3) bekezdését, hogy az, ha elmarad a gázfogyasztók időben történő és közvetlen tájékoztatása a gázszolgáltatás tervezett tarifamódosításának feltételeiről, okáról és terjedelméről, az ilyen tarifamódosítás érvénytelenségét eredményezi?

Az előző kérdésre adott igenlő válasz esetén:

Közvetlenül alkalmazható-e a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 98/30/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. június 26-i 2003/55/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv A. mellékletének b) és c) pontjával összefüggésben értelmezett 3. cikkének (3) bekezdése 2004. július 1-je után valamely, a magánjog szabályai szerint (német GmbH-ként) létrehozott ellátó vállalkozásra, mivel ezen irányelv hivatkozott rendelkezései tartalmilag feltétel nélküliek és ezáltal további átültető aktus nélkül alkalmazhatók, és a magánszemélyek számára jogokat keletkeztetnek olyan szervezettel szemben, amely magánjogi jogalanyisága ellenére az állam felügyelete alatt áll, mivel a vállalkozás kizárólagos tulajdonosa az állam?

(1) HL 2003. L 176., 57. o.; magyar nyelvű különkiadás: 12. fejezet, 2. kötet, 230. o.

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/18

A Verwaltungsgericht Halle (Németország) által 2018. december 10-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – TK kontra Land Sachsen-Anhalt

(C-773/18. sz. ügy)

(2019/C 112/23)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Verwaltungsgericht Halle

Az alapeljárás felei

Felperes: TK

Alperes: Land Sachsen-Anhalt

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Új hátrányos megkülönböztetésnek minősül-e az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést megvalósító díjazási rendszer keretében elvégzett utólagos százalékos növelés, ha a növelés százalékos aránya a besorolási fokozat minden fizetési fokozatában ugyanakkora, és ezért változik a hátrányosan megkülönböztetett személyek és a hátrányosan nem megkülönböztetett személyek közötti abszolút értékben fennálló különbség, a relatív különbség azonban változatlan marad?

2.	Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén igazolható-e az ilyen minden életkor szerinti fokozatban végrehajtott százalékos növelés, ha a növelés azon alapul, hogy az eredeti fizetés nem éri el a tagállam alkotmánya által előírt minimumot?

Ellentétes-e az európai joggal, különösen a 2000/78/EK irányelv (1) 9. cikkével az olyan szabályozás, amely szerint az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést megvalósító fizetés miatti kártérítéshez való jog két hónap után megszűnik, ha

—

a határidő a 2011. szeptember 8-i Hennigs és Mai ítélet (C-297/10 és C-298/10, EU:C:2011:560) kihirdetésével kezdődik, jóllehet az érintett nem tartozik Bundesangestelltentarifvertrag (a német közszolgálatban foglalkoztatott szerződéses alkalmazottak kollektív szerződése) hatálya alá, hanem személyes helyzete a 2015. szeptember 9-i Unland ítélet (C-20/13, EU:C:2015:561) szerinti helyzetnek felel meg,

—	az említett ítélet az érintett köztisztviselők és bírák (munkavállalók) által csak általános nyilvános forrásokból ismerhető meg,

—	az említett ítélet meghozatalát követően a munkáltatók arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az nem alkalmazható a köztisztviselőkre, és ennek során kétségbe vonták, hogy életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés állna fenn, továbbá e jogi álláspontot legalábbis részben kifelé is kommunikálták,

—

az elsőfokú közigazgatási bíróságok ítélkezési gyakorlata az említett határidő lejárta előtt és azt követően is, a 2014. június 19-i Specht ítélet (C-501/12–C-506/12, C-540/12 és C-541/12, EU:C:2014:2005) kihirdetéséig többnyire azt az álláspontot képviselte, hogy nem áll fenn az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés,

—	a határidő lejárta előtt a magasabb szintű bíróságok nem rendelkeztek ítélkezési gyakorlattal, és az első legfelsőbb bírósági határozat csak a Specht ítélet meghozatalát követően született meg,

—	a közszolgálati vagy bírói jogviszony (munkaviszony) keretében csak a különleges költségek megtérítésére vonatkoznak jogvesztő határidők, és e határidők nem rövidebbek hat hónapnál,

—	a közszolgálati díjazásra való jogosultságra hároméves elévülési idő vonatkozik, amely azon év végével kezdődik, amelyben a jogosultság esedékessé vált, és a kedvezményezettnek tudomása volt vagy kellett hogy legyen a jogosultságról, máskülönben az elévülési idő tíz év,

—	a jogszabályban nem rögzített közszolgálati díjazásra való nemzeti jogosultságot megfelelően rövid időn belül, vagyis azon költségvetési évben kell érvényesíteni, amelyre a díjazást kérik?

4.	Befolyásolja-e a harmadik kérdésre adandó választ, hogy a jogi helyzet nem egyértelmű vagy bonyolult?

5.	Elegendő-e a jogvesztő határidő megkezdődéséhez, hogy a hátrányos helyzetbe hozott személyi kör tud az eltérő bánásmódról, vagy e személyi körnek az eltérő bánásmód okát, tehát a megkülönböztetési szempontot is ismernie kell?

(1) A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelv (HL 2000. L 303., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet 79. o.)

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/19

A Verwaltungsgericht Halle (Németország) által 2018. december 10-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – UL kontra Land Sachsen-Anhalt

(C-774/18. sz. ügy)

(2019/C 112/24)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Verwaltungsgericht Halle

Az alapeljárás felei

Felperes: UL

Alperes: Land Sachsen-Anhalt

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Új hátrányos megkülönböztetésnek minősül-e az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést megvalósító díjazási rendszerben elvégzett utólagos százalékos növelés, ha a növelés százalékos aránya a besorolási fokozat minden fizetési fokozatában ugyanakkora, és ezért változik a hátrányosan megkülönböztetett személyek és a hátrányosan nem megkülönböztetett személyek közötti abszolút értékben fennálló különbség, a relatív különbség azonban változatlan marad?

2.	Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén igazolható-e az ilyen minden életkor szerinti fokozatban végrehajtott százalékos növelés, ha a növelés azon alapul, hogy az eredeti fizetés nem éri el a tagállam alkotmánya által előírt minimumot?

—

a határidő a 2011. szeptember 8-i Hennigs és Mai ítélet (C-297/10 és C-298/10, EU:C:2011:560) kihirdetésével kezdődik, jóllehet az érintett nem tartozik Bundesangestelltentarifvertrag (a német közszolgálatban foglalkoztatott szerződéses alkalmazottak kollektív szerződése) hatálya alá, hanem személyes helyzete a 2014. június 19-i Specht ítélet (C-501/12–C-506/12, C-540/12 és C-541/12, EU:C:2015:561) szerinti helyzetnek felel meg,

—	az említett ítélet az érintett köztisztviselők és bírák (munkavállalók) által csak általános nyilvános forrásokból ismerhető meg,

—	az említett ítélet meghozatalát követően a munkáltatók arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az nem alkalmazható a köztisztviselőkre, és ennek során kétségbe vonták, hogy életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés állna fenn, továbbá e jogi álláspontot legalábbis részben kifelé is kommunikálták,

—	az elsőfokú közigazgatási bíróságok ítélkezési gyakorlata az említett határidő lejárta előtt és azt követően is, a Specht ítélet kihirdetéséig többnyire azt az álláspontot képviselte, hogy nem áll fenn az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés,

—	a határidő lejárta előtt a magasabb szintű bíróságok nem rendelkeztek ítélkezési gyakorlattal, és az első legfelsőbb bírósági határozat csak a Specht ítélet meghozatalát követően született meg,

—	a közszolgálati vagy bírói jogviszony (munkaviszony) keretében csak a különleges költségek megtérítésére vonatkoznak jogvesztő határidők, és e határidők nem rövidebbek hat hónapnál,

—	a közszolgálati díjazásra való jogosultságra hároméves elévülési idő vonatkozik, amely azon év végével kezdődik, amelyben a jogosultság esedékessé vált, és a kedvezményezettnek tudomása volt vagy kellett hogy legyen a jogosultságról, máskülönben az elévülési idő tíz év,

—	a jogszabályban nem rögzített közszolgálati díjazásra való nemzeti jogosultságot megfelelően rövid időn belül, vagyis azon költségvetési évben kell érvényesíteni, amelyre a díjazást kérik?

4.	Befolyásolja-e a harmadik kérdésre adandó választ, hogy a jogi helyzet nem egyértelmű vagy bonyolult?

5.	Elegendő-e a jogvesztő határidő megkezdődéséhez, hogy a hátrányos helyzetbe hozott személyi kör tud az eltérő bánásmódról, vagy e személyi körnek az eltérő bánásmód okát, tehát a megkülönböztetési szempontot is ismernie kell?

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/20

A Verwaltungsgericht Halle (Németország) által 2018. december 10-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – VM kontra Land Sachsen-Anhalt

(C-775/18. sz. ügy)

(2019/C 112/25)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Verwaltungsgericht Halle

Az alapeljárás felei

Felperes: VM

Alperes: Land Sachsen-Anhalt

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

2.	Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén igazolható-e az ilyen minden életkor szerinti fokozatban végrehajtott százalékos növelés, ha a növelés azon alapul, hogy az eredeti fizetés nem éri el a tagállam alkotmánya által előírt minimumot?

—

a határidő a 2011. szeptember 8-i Hennigs és Mai ítélet (C-297/10 és C-298/10, EU:C:2011:560) kihirdetésével kezdődik, jóllehet az érintett nem tartozik Bundesangestelltentarifvertrag (a német közszolgálatban foglalkoztatott szerződéses alkalmazottak kollektív szerződése) hatálya alá, hanem személyes helyzete a 2014. június 19-i Specht ítélet (C-501/12–C-506/12, C-540/12 és C-541/12, EU:C:2014:2005) szerinti helyzetnek felel meg,

—	az említett ítélet az érintett köztisztviselők és bírák (munkavállalók) által csak általános nyilvános forrásokból ismerhető meg,

—	az említett ítélet meghozatalát követően a munkáltatók arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az nem alkalmazható a köztisztviselőkre, és ennek során kétségbe vonták, hogy életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés állna fenn, továbbá e jogi álláspontot legalábbis részben kifelé is kommunikálták,

—	az elsőfokú közigazgatási bíróságok ítélkezési gyakorlata az említett határidő lejárta előtt és azt követően is, a Specht ítélet kihirdetéséig többnyire azt az álláspontot képviselte, hogy nem áll fenn az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés,

—	a határidő lejárta előtt a magasabb szintű bíróságok nem rendelkeztek ítélkezési gyakorlattal, és az első legfelsőbb bírósági határozat csak a Specht ítélet meghozatalát követően született meg,

—	a közszolgálati vagy bírói jogviszony (munkaviszony) keretében csak a különleges költségek megtérítésére vonatkoznak jogvesztő határidők, és e határidők nem rövidebbek hat hónapnál,

—	a közszolgálati díjazásra való jogosultságra hároméves elévülési idő vonatkozik, amely azon év végével kezdődik, amelyben a jogosultság esedékessé vált, és a kedvezményezettnek tudomása volt vagy kellett hogy legyen a jogosultságról, máskülönben az elévülési idő tíz év,

—	a jogszabályban nem rögzített közszolgálati díjazásra való nemzeti jogosultságot megfelelően rövid időn belül, vagyis azon költségvetési évben kell érvényesíteni, amelyre a díjazást kérik?

4.	Befolyásolja-e a harmadik kérdésre adandó választ, hogy a jogi helyzet nem egyértelmű vagy bonyolult?

5.	Elegendő-e a jogvesztő határidő megkezdődéséhez, hogy a hátrányos helyzetbe hozott személyi kör tud az eltérő bánásmódról, vagy e személyi körnek az eltérő bánásmód okát, tehát a megkülönböztetési szempontot is ismernie kell?

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/21

A Tribunale ordinario di Roma (Olaszország) által 2018. december 12-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Società Italiana degli Autori ed Editori (S. I. A. E.) kontra Soundreef Ltd

(C-781/18. sz. ügy)

(2019/C 112/26)

Az eljárás nyelve: olasz

A kérdést előterjesztő bíróság

Tribunale ordinario di Roma

Az alapeljárás felei

Felperes: Società Italiana degli Autori ed Editori (S. I. A. E.)

Alperes: Soundreef Ltd

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

„Úgy kell-e értelmezni a 2014/26/EU irányelvet, (1) hogy azzal ellentétes az a nemzeti törvény, amely a szerzői jogok közvetítésének piacához való hozzáférést és egyébként a felhasználói engedélyek kiadását kizárólag az irányelv meghatározása értelmében közös jogkezelő szervezetnek minősülő jogalanyok részére biztosítja, és abból kizárja mind az ezen államban mind a más tagállamokban létrehozott, független jogkezelő szervezeteknek minősülő szervezeteket?”

(1) A szerzői és szomszédos jogokra vonatkozó közös jogkezelésről és a zenei alkotások belső piacon történő online felhasználásának több területre kiterjedő hatályú engedélyezéséről szóló, 2014. február 26-i 2014/26/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 84., 72. o.; helyesbítés: HL 2015. L 233., 8. o.)

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/22

A Törvényszék (hatodik tanács) T-313/17. sz., Wajos GmbH kontra az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala ügyben 2018. október 3-án hozott ítélete ellen az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala által 2018. december 12-én benyújtott fellebbezés

(C-783/18. P. sz. ügy)

(2019/C 112/27)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselő: D. Hanf meghatalmazott)

A másik fél az eljárásban: Wajos GmbH

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

—	a Wajos GmbH-t kötelezze az EUIPO részéről felmerült költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A megtámadott ítélet az EUIPO álláspontja szerint sérti a 207/2009 rendelet (1) 7. cikke (1) bekezdése b) pontját. A Törvényszék a vitatott védjegy megkülönböztető képességének megítélésénél nem megfelelő vizsgálati mércét alkalmazott, nem vizsgálta meg a releváns kritériumokat, és téves vizsgálati szempontokat vett figyelembe.

A megtámadott ítélet ezenkívül sérti az Európai Unió Bírósága alapokmányának 36. cikkét és 53. cikkének (1) bekezdését, mivel sem fellebbező, sem a Bíróság számára nem teszi lehetővé annak rekonstruálását, hogy a Törvényszék milyen indokok alapján jutott az ítélet rendelkező része szempontjából mérvadó jelentőségű megállapításra, hogy a vitatott védjegy alakjának „az ágazatban szokásoshoz képest szokatlan jellege” van.

(1) A közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.; helyesbítés: HL 2017. L 142., 104. o.).

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/23

A Bundesgerichtshof által 2018. december 14-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – ratiopharm GmbH kontra Novartis Consumer Health GmbH

(C-786/18. sz. ügy)

(2019/C 112/28)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Bundesgerichtshof

Az alapeljárás felei

Felperes: ratiopharm GmbH

Alperes: Novartis Consumer Health GmbH

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Úgy kell-e értelmezni a 2001/83/EK irányelv (1) 96. cikkének (1) bekezdését, hogy a gyógyszeripari vállalkozók gyógyszerészeknek is adhatnak ingyenes készgyógyszereket, ha csomagolásukat „bemutatás céljára” felirattal látják el, a gyógyszerek a gyógyszer gyógyszerész általi kipróbálását szolgálják, nem áll fenn a végfelhasználók részére történő (bontatlan) továbbadás veszélye, és fennállnak a termékmintaadásnak az ezen irányelv 96. cikke (1) bekezdése a)-d) pontjában és f)-g) pontjában szabályozott további feltételei?

Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén: megengedi-e a 2001/83/EK irányelv 96. cikkének (2) bekezdése az olyan nemzeti rendelkezést, mint az AMG (a gyógyszerekről szóló törvény; a továbbiakban: AMG) 47. § -ának (3) bekezdése, ha ez utóbbit úgy kell értelmezni, hogy a gyógyszeripari vállalkozók nem adhatnak gyógyszerészeknek ingyenes készgyógyszereket, ha csomagolásukat „bemutatás céljára” felirattal látják el, a gyógyszerek a gyógyszer gyógyszerész általi kipróbálását szolgálják, nem áll fenn a végfelhasználók részére történő (bontatlan) továbbadás veszélye, és fennállnak a termékmintaadásnak az ezen irányelv 96. cikke (1) bekezdése a)-d) pontjában és f)-g) pontjában, és az AMG 47. § -ának (4) bekezdésében szabályozott további feltételei?

(1) Az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló, 2001. november 6-i 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2001. L 311., 67. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 27. kötet, 69. o.; helyesbítések: HL 2006. L 235., 24. o.; HL 2014. L 239., 81. o.).

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/23

A Commissione tributaria provinciale di Parma (Olaszország) által 2018. december 14-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Stanleyparma Sas, Stanleybet Malta Ltd kontra Ageniza delle Dogane e dei Monopoli UM Ekilia Romagna – SOT Parma

(C-788/18. sz. ügy)

(2019/C 112/29)

Az eljárás nyelve: olasz

A kérdést előterjesztő bíróság

Commissione tributaria provinciale di Parma

Az alapeljárás felei

Felperesek: Stanleyparma Sas, Stanleybet Malta Ltd

Alperes: Ageniza delle Dogane e dei Monopoli UM Ekilia Romagna – SOT Parma

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Úgy kell-e értelmezni – a Corte Costituzionale (alkotmánybíróság) 2018. 01. 23-i ítéletének tükrében is – az Európai Unió működéséről szóló Szerződés 56., 57. és 52. cikkét, a Bíróság játék- és fogadásszervezési szolgáltatásokra vonatkozó ítélkezési gyakorlatát – azon belül különösen a Gambelli ítéletet (C-243/01 ügy), a Placanica ítéletet (C-338/04 ügy), a Costa és Cifone ítéletet (C-72/10 és C-77/10 egyesített ügyek) és a Laezza ítéletet (C-375/14 ügy) –, valamint a Bíróságnak az adójogi megkülönböztetésre vonatkozó ítélkezési gyakorlatát – azon belül különösen a Lindman ítéletet (C-42/02 ügy), a Bizottság kontra Spanyolország ítéletet (C-l53/08 ügy), valamint a Blanco és Fabretti ítéletet (C-344/13 és C-367/13 egyesített ügyek) –, továbbá az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának uniós jogi elvét, hogy azokkal ellentétes a jelen ügy tárgyát képező olasz szabályozáshoz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely a játékkal összefüggő adatok átvitelét az Európai Unió valamely másik tagállamában letelepedett, és különösen a Stanleybet Malta Ltd társaság jellemzőivel rendelkező fogadójáték-szolgáltatók érdekében végző belföldi közvetítőket és – adott esetben – a fogadójáték-szolgáltatókat belföldi közvetítőikkel egyetemlegesen a Legge di Stabilità 2011 (a stabilitásról szóló 2011. évi törvény) 1. cikke 66. bekezdésének b) pontjával módosított D.Lgs. 23.12.1998 n. 504 (1998. 12. 23-i 504. sz. törvényerejű rendelet) 1–3. cikkében meghatározott, tippjátékokat és fogadásokat terhelő egységes adó megfizetésére kötelezi?

Úgy kell-e értelmezni – a Corte Costituzionale (alkotmánybíróság) 2018. 01. 23-i ítéletének tükrében is – az Európai Unió működéséről szóló szerződés 56., 57. és 52. cikkét, a Bíróság játék- és fogadásszervezési szolgáltatásokra vonatkozó ítélkezési gyakorlatát – azon belül különösen a Gambelli ítéletet (C-243/01 ügy), a Placanica ítéletet (C-338/04 ügy), a Costa és Cifone ítéletet (C-72/10 és C-77/10 egyesített ügyek), és a Laezza ítéletet (C-375/14 ügy) –, valamint a Bíróság adójogi megkülönböztetésre vonatkozó ítélkezési gyakorlatát – azon belül különösen a Lindman ítéletet (C-42/02 ügy), a Bizottság kontra Spanyolország ítéletet (C-l53/08 ügy), valamint a Blanco és Fabretti ítéletet (C-344/13 és C-367/13 egyesített ügyek) –, továbbá az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés uniós tilalmának uniós jogi elvét, hogy azokkal ellentétes a jelen ügy tárgyát képező olasz szabályozáshoz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely a játékkal összefüggő adatok átvitelét állami koncessziójogosult fogadójáték-szervezők érdekében végző belföldi közvetítőket nem, hanem kizárólag a velük azonos tevékenységet végző, a játékkal összefüggő adatok átvitelét kizárólag az Európai Unió másik tagállamában letelepedett, különösen a Stanleybet Malta Ltd társaság jellemzőivel rendelkező fogadójáték-szolgáltatók érdekében végző belföldi közvetítőket kötelezi a stabilitásról szóló 2011. évi törvény 1. cikke 66. bekezdésének b) pontjával módosított 1998. 12. 23-i 504. sz. törvényerejű rendelet 1–3. cikkében meghatározott, tippjátékokat és fogadásokat terhelő egységes adó megfizetésére?

Úgy kell-e értelmezni a Corte Costituzionale (alkotmánybíróság) 2018. 01. 23-i ítéletének tükrében is – az Európai Unió működéséről szóló szerződés 52., 56. és azt követő cikkeit, a Bíróság játék- és fogadásszervezési szolgáltatásokra vonatkozó ítélkezési gyakorlatát, az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, hogy azokkal ellentétes a L. 190/2014 (190/2014 törvény) 1. cikke 644. bekezdésének g) pontjában foglalt olasz szabályozáshoz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely a játékkal összefüggő adatok átvitelét az Európai Unió másik tagállamában letelepedett, különösen a Stanleybet Malta Ltd társaság jellemzőivel rendelkező fogadójáték-szolgáltatók érdekében végző belföldi közvetítőket és – adott esetben – a fogadójáték-szolgáltatókat a belföldi közvetítőikkel egyetemlegesen, a tevékenység végzése vagy a fogadások gyűjtésének helye szerinti tartományban végzett, a gyűjtés – nemzeti totalizatőr rendszerben a szóban forgó adómegállapítási időszakot megelőző időszakra vonatkozóan rögzített adatokból számított – átlaga háromszorosának megfelelő átalány-adóalap után, az 504/1998 törvényerejű rendeletben meghatározott, fogadásokat terhelő egységes adó megfizetésére kötelezi?

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/24

A Tribunale Amministrativo Regionale per il Lazio (Olaszország) által 2018. december 12-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – AQ és társai kontra Corte dei Conti és társai

(C-789/18. sz. ügy)

(2019/C 112/30)

Az eljárás nyelve: olasz

A kérdést előterjesztő bíróság

Tribunale Amministrativo Regionale per il Lazio

Az alapeljárás felei

Felperesek: AQ és társai

Alperesek: Corte dei Conti, Presidenza del Consiglio dei Ministri, Ministero dell’Economia e delle Finanze, Inps-Gestione

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Ellentétes-e az EUSZ 3. cikk (2) és (3) bekezdésével, az EUMSZ 9., 45., 126., 145., 146., 147. cikkel, az EUMSZ 151. cikk (1) bekezdésével, az Európai Unió Alapjogi Chartája 15. cikkének (2) bekezdésével, valamint a szociális jogok európai pillérének 3. és 5. cikkével a 147/2013. sz. törvény 1. cikkének 489. bekezdéséhez hasonló nemzeti rendelkezés, amennyiben ez a rendelkezés arra ösztönzi az olasz közigazgatási szerveket, hogy az álláshelyek betöltésekor vagy a feladatkörök elosztásakor kizárólag azokat a munkavállalókat részesítsék előnyben, akik már részesülnek az olasz állami társadalombiztosítási szervek által nyújtott nyugdíjban?

Ellentétes-e az EUMSZ 106. cikk (1) bekezdésével és az EUMSZ 107. cikkel a 147/2013. sz. törvény 1. cikkének 489. bekezdéséhez hasonló nemzeti rendelkezés, amely lehetővé teszi az EUMSZ 101. cikk és azt követő cikkek hatálya alá tartozó gazdasági tevékenységet végző olasz közigazgatási szervek számára, hogy olyan személyek munkáját használja fel, akik hozzájárultak ahhoz, hogy teljes egészében vagy részben lemondanak a megfelelő díjazásról, aminek következtében az e közigazgatási szerveket más gazdasági szereplőkhöz képest esetlegesen versenyelőnyhöz juttató költségmegtakarítás keletkezik?

Ellentétes-e az EUSZ 2., 3. és 6. cikkel, az EUMSZ 126. cikkel és az EUMSZ 151. cikk (1) bekezdésével, az Európai Unió Alapjogi Chartája 15. cikkének (2) bekezdésével, valamint a szociális jogok európai pillérének 3. cikkével és 7. cikkének a) pontjával a 147/2013. sz. törvény 1. cikkének 489. bekezdéséhez hasonló nemzeti rendelkezés, amely – az ott meghatározott feltételek mellett – megengedi, hogy egy munkavállaló még akkor is érvényesen lemondjon teljes egészében vagy részben a díjazásról, ha e lemondás célja kizárólag a foglalkoztatás megszűnésének elkerülése?

Ellentétes-e az EUSZ 2., 3. és 6. cikkel, az EUMSZ 14. cikkel, az EUMSZ 15. cikk (1) bekezdésével, az EUMSZ 126. cikkel, az EUMSZ 151. cikk (1) bekezdésével, az Európai Unió Alapjogi Chartája 31. cikkének (2) bekezdésével, valamint a szociális jogok európai pillérének 5., 6. és 10. cikkével a 147/2013. sz. törvény 1. cikkének 489. bekezdéséhez hasonló nemzeti rendelkezés, amely – az ott meghatározott feltételek mellett – lehetővé teszi a munkavállaló számára, hogy olasz közigazgatási szerv részére szakmai tevékenységet végezzen oly módon, hogy teljes mértékben vagy részben lemond a megfelelő díjazásról, annak ellenére, hogy a díjazásról való lemondásra figyelemmel semmiféle változás nem következik be a munkaszervezésben, a munkaidőben, a megkövetelt munka, valamint az abból eredő felelősség mennyiségében és minőségében, azaz annak ellenére, hogy a díjazásról való részleges lemondás a munkaviszony szinallagmatikus jellegének jelentős változását vonja maga után, mind a díjazás, valamint az elvégzett munka minősége és mennyisége arányosságának szempontjából, mind pedig azért, mert a munkavállaló végső soron ily módon arra kényszerül, hogy nem optimális munkafeltételek mellett végezze tevékenységét, ami a munka iránt alacsonyabb fokú elkötelezettséget, a közigazgatási szerv részéről pedig alacsonyabb hatékonyságot eredményez?

Ellentétes-e az EUSZ 2., 3. és 6. cikkel, az EUMSZ 126. cikkel, az EUMSZ 151. cikk (1) bekezdésével, az Európai Unió Alapjogi Chartája 15. cikkének (2) bekezdésével, valamint a szociális jogok európai pillérének 6. cikkével a 214/2011. sz. törvénnyé alakított 201/2011. sz. rendkívüli törvényerejű rendelet 23ter. cikkének a 147/2013. sz. törvény 1. cikkének 489. bekezdésével összefüggésben értelmezett 1. bekezdése, amely rendelkezések lehetővé teszik az olasz közigazgatási szervek számára, illetve kötelezik azokat arra, hogy a munkaviszony vagy a munkaviszony jellegű viszony fennállásának ideje alatt is csökkentse a munkavállalónak járó díjazást a díjazásnak az említett 214/2011. sz. törvénnyé alakított 201/2011. sz. rendkívüli törvényerejű rendelet 23ter. cikkének 1. bekezdésében hivatkozott maximális összege, azaz egy kiszámíthatatlan esemény, és mindenesetre egy olyan mechanizmus alapján, amely azonnal nem érthető, továbbá a munkaviszony létesítésekor a munkavállaló számára nyújtott információktól függetlenül?

Ellentétes-e az EUSZ 2., 3. és 6. cikkel, az EUMSZ 8. és 126. cikkel, az Európai Unió Alapjogi Chartája 20. és 21. cikkével, valamint a szociális jogok európai pillérének 10. és 15. cikkével a 147/2013. sz. törvény 1. cikkének 489. bekezdéséhez hasonló nemzeti rendelkezés, amely – az ott meghatározott feltételek mellett – arra kötelezi az olasz közigazgatási szerveket, hogy csökkentsék az olyan munkavállalóiknak járó díjazást, akik állami társadalombiztosítási szervek által nyújtott nyugdíjban részesülnek, ezáltal pedig más jövedelemforrás rendelkezésre állásával összefüggő okok miatt szankcionálják ezeket a munkavállalókat, eltántorítva őket a munkavállalási időszak meghosszabbításától, a vállalkozási tevékenységtől, valamint a magánbevételek létrehozásától és növelésétől, noha ezek az egész nemzet számára értéket és forrást jelentenek?

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/26

A Tribunale Amministrativo Regionale per il Lazio (Olaszország) által 2018. december 12-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – ZQ kontra Corte dei Conti és társai

(C-790/18. sz. ügy)

(2019/C 112/31)

Az eljárás nyelve: olasz

A kérdést előterjesztő bíróság

Tribunale Amministrativo Regionale per il Lazio

Az alapeljárás felei

Felperes: ZQ

Alperesek: Corte dei Conti, Presidenza del Consiglio dei Ministri, Ministero dell’Economia e delle Finanze

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/27

A Tribunal Judicial da Comarca de Faro (Portugália) által 2018. december 28-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Rolibérica, Lda kontra Autoridade para as Condições do Trabalho

(C-834/18. sz. ügy)

(2019/C 112/32)

Az eljárás nyelve: portugál

A kérdést előterjesztő bíróság

Tribunal Judicial da Comarca de Faro

Az alapeljárás felei

Felperes: Rolibérica, Lda

Alperes: Autoridade para as Condições do Trabalho

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

Értelmezhető-e úgy a 2006. március 15-i 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, (1) hogy az azt a kötelezettséget írja elő, miszerint a közúti áru- és személyszállítást végző járművezetők heti pihenőidejének a hétfő 00.00 óra és vasárnap 24.00 óra közötti időszakban kell elkezdődnie és befejeződnie, vagy éppen ellenkezőleg, azt úgy kell értelmezni, hogy a heti pihenőidő – teljes egészében és megszakítás nélkül – két munkahét között vehető igénybe?

(1) A közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról, a 3821/85/EGK és a 2135/98/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 3820/85/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. március 15-i 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 102. 1. o.)

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/27

A Bundesgerichtshof (Németország) által 2019. január 11-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – WM kontra Stadt Frankfurt am Main

(C-18/19. sz. ügy)

(2019/C 112/33)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Bundesgerichtshof

Az alapeljárás felei

Felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél: WM

Eljárásban részt vevő hatóság: Stadt Frankfurt am Main

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

Ellentétes-e a harmadik országok illegálisan [helyesen: jogellenesen] tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló, 2008. december 16-i 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) 16. cikkének (1) bekezdésével az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint a kitoloncolás céljából elrendelt őrizet végrehajtható rendes büntetés-végrehajtási intézetben, ha a külföldi állampolgár jelentős veszélyt jelent harmadik személyek testi épségére és életére vagy jogilag védett fontos belső biztonsági érdekekre, amely során a kitoloncolás céljából őrizetben lévő személyeket ebben az esetben is a fogvatartottaktól elkülönítve kell elhelyezni?

(1) HL 2008. L 348., 98. o.

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/28

2019. január 25-án benyújtott kereset – Európai Bizottság kontra Portugál Köztársaság

(C-49/19. sz. ügy)

(2019/C 112/34)

Az eljárás nyelve: portugál

Felek

Felperes: Európai Bizottság (képviselők: P. Costa de Oliveira és L. Nicolae meghatalmazottak)

Alperes: Portugál Köztársaság

Kereseti kérelmek

—

A Bíróság állapítsa meg, hogy a Portugál Köztársaság – mivel 2007-től kezdődően a kompenzációs alapról szóló 35/2012. sz. törvény 17. és 18. cikke értelmében az 5/2004. sz. törvény 99. cikkének (3) bekezdése alapján kijelölendő szolgáltató vagy szolgáltatók általi egyetemes szolgáltatás nyújtásának megkezdéséig az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek nettó költségének megosztása céljából rendkívüli hozzájárulást vezetett be – nem teljesítette az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló, 2002/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv („egyetemes szolgáltatási irányelv”) (1) 13. cikkének (3) bekezdéséből és IV. mellékletének B. részéből eredő kötelezettségeit;

—	a Bíróság a Portugál Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Az egyetemes szolgáltatási irányelv 13. cikke (3) bekezdésének és IV. melléklete B. részének együttes rendelkezései alapján az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek nettó költségének az elektronikus hírközlési hálózatok szolgáltatói és az elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtói közötti megosztására vonatkozó mechanizmus tiszteletben tartja az átláthatóság, a lehető legkisebb piactorzulás, a megkülönböztetés-mentesség és az arányosság elvét.

A 35/2012. sz. portugál törvény létrehozta az elektronikus hírközlés egyetemes szolgáltatásának kompenzációs alapját az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek teljesítéséből eredő nettó költségek finanszírozása, és e költségeknek a hozzájárulás fizetésére kötelezett vállalkozások közötti megosztásának biztosítása céljából.

E törvény 6. cikke értelmében a kompenzációs alap az egyetemes szolgáltatásoknak a 2010. február 10-i 5/2004. sz. törvény 99. cikkének (3) bekezdése szerinti közbeszerzési eljárások keretében meghatározott, és az l’ICP-ANACOM által túlzottnak ítélt nettó költségeinek finanszírozására szolgál. A kompenzációs alap továbbá arra szolgál, hogy az egyetemes szolgáltatás nyújtásának az e rendelkezés alapján kijelölendő szolgáltató vagy szolgáltatók általi megkezdéséig – a 2013-as, 2014-es és 2015-ös évek vonatkozásában a hozzájárulás fizetésére kötelezett vállalkozásokra kivetett rendkívüli hozzájárulás bevezetésével – finanszírozza az egyetemes szolgáltatás nettó költségeit.

A Bizottság álláspontja szerint a Portugál Köztársaság azáltal, hogy a 35/2010. sz. törvény elfogadása előtt felmerült költségek fedezésére szolgáló rendkívüli hozzájárulást vetett ki, nem tartotta tiszteletben az egyetemes szolgáltatási irányelv 13. cikkének (3) bekezdésében és a IV. mellékletének B. részében foglalt átláthatóság, lehető legkisebb piactorzulás, megkülönböztetés-mentesség és arányosság elvét.

(1) Az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló, 2002. március 7-i 2002/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv („egyetemes szolgáltatási irányelv”) (HL 2002. L 108., 51. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 367. o.).

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/29

A Törvényszék (kilencedik tanács) T-239/11. sz., Sigma Alimentos Exterior kontra Bizottság ügyben 2018. november 15-én hozott ítélete ellen a Sigma Alimentos Exterior, S. L. által 2019. január 25-én benyújtott fellebbezés

(C-50/19. P. sz. ügy)

(2019/C 112/35)

Az eljárás nyelve: spanyol

Felek

Fellebbező: Sigma Alimentos Exterior, S. L. (képviselő: M. Muñoz Pérez ügyvéd)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

—	bírálja el a jelen fellebbezést;

—	helyezze hatályon kívül Törvényszék T-239/11. sz. ügyben 2018. november 15-én hozott ítéletét; (1)

—	semmisítse meg a 2011. január 12-i (EU) 2011/282 bizottsági határozat (2) 1. cikkének (1) bekezdését;

—	másodlagosan semmisítse meg a megtámadott határozat 4. cikkét;

—	az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen fellebbezés két jogalapon alapul, amelyek közül a második három részre oszlik:

—	a World Duty Free ítélet (3) helytelen értelmezése, téves összehasonlíthatósági kritériumokat határozva meg, amelyek a szelektivitás fennállásának nem megfelelő értékeléséhez, és ezáltal jogellenes támogatás fennállásának megállapításához vezetnek, megsértve ezzel az EUMSZ 107. cikkét;

—

a Törvényszék helytelenül – a jogellenes támogatás fennállásának megállapításához a Bizottság által követett három szakaszos módszer téves elemzése alapján – mondta ki, hogy a határokon átnyúló üzleti kombinációk jogi akadályainak lehetséges értékelése nem vonja kétségbe, hogy a vitatott intézkedés szelektív. Következésképpen az ítélet a következők miatt hibás:

—	a nemzeti általános adószabályozás azonosításának hibája, megsértve a jogellenes állami támogatásnak minősítésre vonatkozó EUMSZ 107. cikk rendelkezéseit;

—	a vizsgált intézkedés általános jellegű intézkedésként való minősítésének téves mellőzése, amely ugyanúgy megsérti az EUMSZ 107. cikk rendelkezéseit;

—	a nemzeti általános szabályozás alóli kivétel fennállásának referenciakeretként való értékelése hibás, és megsérti az EUMSZ 107. cikket.

A fellebbező úgy véli, hogy a Törvényszék több okból is megsértette az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését és az adósemlegesség elvét, valamint a Bizottság vitatott határozatban foglalt érvelését több szempontból is érdemben kiegészítette, vagy sajátjával váltotta fel, ami önmagában megalapozza a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését.

(1) 2018. november 15-i Sigma Alimentos Exterior kontra Bizottság ítélet (T-239/11, nem tették közzé, EU:T:2018:781).

(2) A külföldi vállalkozásban való részesedésszerzés esetén Spanyolország által az üzleti és cégértékre alkalmazott adózási amortizációról C 45/07 (ex NN 51/07, ex CP 9/07) szóló, 2011. január 12-i 2011/282/EU bizottsági határozat (HL 2011. L 135., 1. o.).

(3) 2016. december 21-i Bizottság kontra World Duty Free Group SA és társai ítélet (C-20/15 P és C-21/15 P, EU:C:2016:981)

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/30

A Törvényszék (kibővített kilencedik tanács) T-219/10. RENV sz., World Duty Free Group kontra Bizottság ügyben 2018. november 15-én hozott ítélete ellen a World Duty Free Group, S. A., korábban Autogrill España, S. A. által 2019. január 25-én benyújtott fellebbezés

(C-51/19. P. sz. ügy)

(2019/C 112/36)

Az eljárás nyelve: spanyol

Felek

Fellebbező: World Duty Free Group, S. A., korábban Autogrill España, S. A. (képviselők: J. Buendía Sierra, E. Abad Valdenebro, R. Calvo Salinero és A. Lamadrid de Pablo ügyvédek)

Az elsőfokú eljárás felperesének támogatása végett beavatkozó felek: Spanyol Királyság, Németországi Szövetségi Köztársaság és Írország

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

—	helyezze hatályon kívül a Törvényszék 2018. november 15-i ítéletét;

—	adjon helyt a megsemmisítés iránti keresetnek, és véglegesen semmisítse meg a megtámadott határozatot; valamint

—	az Európai Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

2018. november 15-én a Törvényszék meghozta a T–219/10. RENV. sz., World Duty Free Group, S. A. kontra Európai Bizottság ügyben az ítéletet, (1) amely ellen a jelen fellebbezés irányul. Az ítélet elutasítja a társasági adóról szóló spanyol törvény 12. cikke (5) bekezdésében szabályozott „üzleti és cégértékről” szóló, 2009. október 28-i európai bizottsági határozat (2) ellen a felperes által benyújtott keresetet.

A fellebbezése alátámasztása érdekében a fellebbező egyetlen fellebbezési jogalapra hivatkozik, amely az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. cikke (1) bekezdésének értelmezése körében, a „szelektivitás” fogalmával kapcsolatban a megtámadott ítéletben foglalt téves jogértelmezésre vonatkozik.

Konkrétan a fellebbezés szerint a megtámadott ítélet tévedett:

—	a referenciarendszernek a szelektivitás vizsgálatának első szakaszában való azonosításakor;

—	azon cél meghatározásakor, amely alapján a szelektivitás vizsgálatának második szakaszában össze kell hasonlítani a különböző ténybeli és jogi helyzeteket;

—	következésképpen a bizonyítási teher megosztásakor és az arányosság elvének alkalmazásakor;

—	másodlagosan a vállalkozások külföldi egyesülésének lehetetlensége és a külföldön való részesedésszerzés közötti okozati összefüggés bizonyítékának feltételezett hiányával kapcsolatos vizsgálatában; és

—	másodlagosan az intézkedésnek az ellenőrzés arányától függő elhatárolhatóságának elvetésekor;

—	a jogilag helytelen érvelés fenntartása mellett az ítélet a határozat érvelését számos kérdésben eltérő saját érveléssel váltja fel, további téves jogértelmezést valósítva meg ezzel.

(1) 2018. november 15-i World Duty Free Group kontra Bizottság ítélet (T-219/10 RENV, EU:T:2018:784).

(2) A külföldi vállalkozásban való részesedésszerzés esetén Spanyolország által az üzleti és cégértékre alkalmazott adózási amortizációról C 45/07 (ex NN 51/07, ex CP 9/07) szóló, 2009. október 28-i 2011/5/EK bizottsági határozat (HL 2011. L 7., 48. o.).

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/31

A Törvényszék (kilencedik tanács) T-227/10. RENV sz., Banco Santander, S. A. kontra Európai Bizottság ügyben 2018. november 15-én hozott ítélete ellen a Banco Santander, S. A. által 2019. január 25-én benyújtott fellebbezés

(C-52/19. P. sz. ügy)

(2019/C 112/37)

Az eljárás nyelve: spanyol

Felek

Fellebbező: Banco Santander, S. A. (képviselők: J. Buendía Sierra, E. Abad Valdenebro, R. Calvo Salinero és A. Lamadrid de Pablo ügyvédek)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

—	helyezze hatályon kívül a Törvényszék 2018. november 15-i ítéletét;

—	adjon helyt a megsemmisítés iránti keresetnek, és véglegesen semmisítse meg a megtámadott határozatot; valamint

—	az Európai Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

2018. november 15-én a Törvényszék meghozta a T–227/10. RENV. sz., Banco Santander, S. A. kontra Európai Bizottság ügyben az ítéletet, (1) amely ellen a jelen fellebbezés irányul. Az ítélet elutasítja a társasági adóról szóló spanyol törvény 12. cikke (5) bekezdésében szabályozott „üzleti és cégértékről” szóló, 2009. október 28-i európai bizottsági határozat (2) ellen a felperes által benyújtott keresetet.

Konkrétan a fellebbezés szerint a megtámadott ítélet tévedett:

—	a referenciarendszernek a szelektivitás vizsgálatának első szakaszában való azonosításakor;

—	azon cél meghatározásakor, amely alapján a szelektivitás vizsgálatának második szakaszában össze kell hasonlítani a különböző ténybeli és jogi helyzeteket;

—	következésképpen a bizonyítási teher megosztásakor és az arányosság elvének alkalmazásakor;

—	másodlagosan a vállalkozások külföldi egyesülésének lehetetlensége és a külföldön való részesedésszerzés közötti okozati összefüggés bizonyítékának feltételezett hiányával kapcsolatos vizsgálatában; és

—	másodlagosan az intézkedésnek az ellenőrzés arányától függő elhatárolhatóságának elvetésekor;

—	a jogilag helytelen érvelés fenntartása mellett az ítélet a határozat érvelését számos kérdésben eltérő saját érveléssel váltja fel, további téves jogértelmezést valósítva meg ezzel.

(1) 2018. november 15-i Banco Santander kontra Bizottság ítélet (T-227/10, nem tették közzé, EU:T:2018:785).

(2) A külföldi vállalkozásban való részesedésszerzés esetén Spanyolország által az üzleti és cégértékre alkalmazott adózási amortizációról C 45/07 (ex NN 51/07, ex CP 9/07) szóló, 2009. október 28-i 2011/5/EK bizottsági határozat (HL 2011. L 7., 48. o.).

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/32

A Törvényszék (kibővített kilencedik tanács) T-399/11. RENV sz., Banco Santander és Santusa kontra Bizottság ügyben 2018. november 15-én hozott ítélete ellen a Banco Santander, S. A. és a Santusa Holding, S. L. által 2019. január 25-én benyújtott fellebbezés

(C-53/19. P. sz. ügy)

(2019/C 112/38)

Az eljárás nyelve: spanyol

Felek

Fellebbezők: Banco Santander, S. A. és Santusa Holding, S. L. (képviselők: J. Buendía Sierra, E. Abad Valdenebro, R. Calvo Salinero és A. Lamadrid de Pablo ügyvédek)

Az elsőfokú eljárás felperesének támogatása végett beavatkozó felek: Spanyol Királyság, Németországi Szövetségi Köztársaság és Írország

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bizottság:

—	helyezze hatályon kívül a Törvényszék 2018. november 15-i ítéletét;

—	adjon helyt a megsemmisítés iránti keresetnek, és véglegesen semmisítse meg a megtámadott határozatot; valamint

—	az Európai Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

2018. november 15-én a Törvényszék meghozta a T–399/11. RENV. sz., Banco Santander S. A. és Santusa Holding S. L. kontra Európai Bizottság ügyben az ítéletet, (1) amely ellen a jelen fellebbezés irányul. Az ítélet elutasítja a társasági adóról szóló spanyol törvény 12. cikke (5) bekezdésében szabályozott „üzleti és cégértékről” szóló, 2011. január 12-i európai bizottsági határozat (2) ellen a felperes által benyújtott keresetet.

Konkrétan a fellebbezés szerint a megtámadott ítélet tévedett:

—	a referenciarendszernek a szelektivitás vizsgálatának első szakaszában való azonosításakor;

—	azon cél meghatározásakor, amely alapján a szelektivitás vizsgálatának második szakaszában össze kell hasonlítani a különböző ténybeli és jogi helyzeteket;

—	következésképpen a bizonyítási teher megosztásakor és az arányosság elvének alkalmazásakor;

—	másodlagosan a vállalkozások külföldi egyesülésének lehetetlensége és a külföldön való részesedésszerzés közötti okozati összefüggés bizonyítékának feltételezett hiányával kapcsolatos vizsgálatában; és

—	másodlagosan az intézkedésnek az ellenőrzés arányától függő elhatárolhatóságának elvetésekor;

—	a jogilag helytelen érvelés fenntartása mellett az ítélet a határozat érvelését számos kérdésben eltérő saját érveléssel váltja fel, további téves jogértelmezést valósítva meg ezzel.

(1) 2018. november 15-i Banco Santander és Santusa kontra Bizottság ítélet (T-399/11 RENV, EU:T:2018:787).

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/33

A Törvényszék (kilencedik tanács) T-405/11. RENV sz., Axa Mediterranean kontra Bizottság ügyben 2018. november 15-én hozott ítélete ellen az Axa Mediterranean Holding, S. A. által 2019. január 25-én benyújtott fellebbezés

(C-54/19. P. sz. ügy)

(2019/C 112/39)

Az eljárás nyelve: spanyol

Felek

Fellebbezők: Axa Mediterranean Holding, S. A. (képviselők: J. Buendía Sierra, E. Abad Valdenebro, R. Calvo Salinero és A. Lamadrid de Pablo ügyvédek)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

—	helyezze hatályon kívül a Törvényszék 2018. november 15-i ítéletét;

—	adjon helyt a megsemmisítés iránti keresetnek, és véglegesen semmisítse meg a megtámadott határozatot; valamint

—	az Európai Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

2018. november 15-én a Törvényszék meghozta a T–405/11. RENV. sz., Axa Mediterranean Holding, S. A. kontra Európai Bizottság ügyben az ítéletet, (1) amely ellen a jelen fellebbezés irányul. Az ítélet elutasítja a társasági adóról szóló spanyol törvény 12. cikke (5) bekezdésében szabályozott „üzleti és cégértékről” szóló, 2011. január 12-i európai bizottsági határozat (2) ellen a felperes által benyújtott keresetet.

Konkrétan a fellebbezés szerint a megtámadott ítélet tévedett:

—	a referenciarendszernek a szelektivitás vizsgálatának első szakaszában való azonosításakor;

—	azon cél meghatározásakor, amely alapján a szelektivitás vizsgálatának második szakaszában össze kell hasonlítani a különböző ténybeli és jogi helyzeteket;

—	következésképpen a bizonyítási teher megosztásakor és az arányosság elvének alkalmazásakor;

—	másodlagosan a vállalkozások külföldi egyesülésének lehetetlensége és a külföldön való részesedésszerzés közötti okozati összefüggés bizonyítékának feltételezett hiányával kapcsolatos vizsgálatában; és

—	másodlagosan az intézkedésnek az ellenőrzés arányától függő elhatárolhatóságának elvetésekor;

—	a jogilag helytelen érvelés fenntartása mellett az ítélet a határozat érvelését számos kérdésben eltérő saját érveléssel váltja fel, további téves jogértelmezést valósítva meg ezzel.

(1) 2018. november 15-i Axa Mediterranean Holding kontra Bizottság ítélet (T-405/11, nem tették közzé, EU:T:2018:780).

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/34

A Törvényszék (kilencedik tanács) T-406/11. sz., Prosegur Compañía de Seguridad kontra Bizottság ügyben 2018. november 15-én hozott ítélete ellen a Prosegur Compañía de Seguridad, S. A. által 2019. január 25-én benyújtott fellebbezés

(C-55/19. P. sz. ügy)

(2019/C 112/40)

Az eljárás nyelve: spanyol

Felek

Fellebbező: Prosegur Compañía de Seguridad, S. A. (képviselők: J. Buendía Sierra, E. Abad Valdenebro, R. Calvo Salinero és A. Lamadrid de Pablo ügyvédek)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

—	helyezze hatályon kívül a Törvényszék 2018. november 15-i ítéletét;

—	adjon helyt a megsemmisítés iránti keresetnek, és véglegesen semmisítse meg a megtámadott határozatot; és

—	az Európai Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

2018. november 15-én a Törvényszék meghozta a T-406/11. sz., Prosegur Compañía de Seguridad, S. A. kontra Európai Bizottság ügyben az ítéletet, (1) amely ellen a jelen fellebbezés irányul. Az ítélet elutasítja a társasági adóról szóló spanyol törvény 12. cikke (5) bekezdésében szabályozott „az üzleti és cégértékről” szóló, 2009. október 28-i európai bizottsági határozat (2) ellen a felperes által benyújtott keresetet.

Konkrétan a fellebbezés szerint a megtámadott ítélet tévedett:

—	a referenciarendszernek a szelektivitás vizsgálatának első szakaszában való azonosításakor;

—	azon cél meghatározásakor, amely alapján a szelektivitás vizsgálatának második szakaszában össze kell hasonlítani a különböző ténybeli és jogi helyzeteket;

—	következésképpen a bizonyítási teher megosztásakor és az arányosság elvének alkalmazásakor;

—	másodlagosan a vállalkozások külföldi egyesülésének lehetetlensége és a külföldön való részesedésszerzés közötti okozati összefüggés bizonyítékának feltételezett hiányával kapcsolatos vizsgálatában; és

—	másodlagosan az intézkedésnek az ellenőrzés arányától függő elhatárolhatóságának elvetésekor;

—	a jogilag helytelen érvelés fenntartása mellett az ítélet a határozat érvelését számos kérdésben eltérő saját érveléssel váltja fel, további téves jogértelmezést valósítva meg ezzel.

(1) 2018. november 15-i Prosegur Compañía de Seguridad kontra Bizottság ítélet (T-406/11, nem tették közzé, EU:T:2018:793)

(2) A külföldi vállalkozásban való részesedésszerzés esetén Spanyolország által az üzleti és cégértékre alkalmazott adózási amortizációról C 45/07 (ex NN 51/07, ex CP 9/07) szóló, 2009. október 28-i 2011/5/EK bizottsági határozat (HL 2011. L 7., 48. o.).

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/35

2019. január 29-én benyújtott kereset – Európai Bizottság kontra Olasz Köztársaság

(C-63/19. sz. ügy)

(2019/C 112/41)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: Európai Bizottság (képviselők: R. Lyal és F. Tomat meghatalmazottak)

Alperes: Olasz Köztársaság

Kereseti kérelmek

—

A Bíróság állapítsa meg, hogy az Olasz Köztársaság – mivel a Friuli-Venezia Giulia tartomány által elfogadott tartományi jogszabály alapján, amely térítési rendszert ír elő az üzemanyagként felhasznált benzinre és gázolajra, jövedékiadó-kedvezményt alkalmazott az e termékeknek a Friuli-Venezia Giulia tartománybeli illetőségű személyek számára történő értékesítései vonatkozásában – nem teljesítette az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27-i 2003/96/EK tanácsi irányelv (1) 4. és 19. cikkéből eredő kötelezettségeit;

—	az Olasz Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A Friuli-Venezia Giulia tartomány által elfogadott tartományi jogszabály hozzájárulási rendszert vezetett be az üzemanyagként felhasznált benzinre és gázolajra az e termékeknek a Friuli-Venezia Giulia tartományban lakóhellyel rendelkező személyek számára történő értékesítései vonatkozásában. A rendszer lényegében előírja, hogy a töltőállomás-üzemeltetőknek az üzemanyagnak a benzinkútról való vételekor (literenként) egy meghatározott összeget kell téríteniük, így csökkentve az üzemanyagért fizetendő árat. A tartományi kormányzat visszatéríti a töltőállomás-üzemeltetőknek azt az összeget, amelyet a kedvezményezettek általi üzemanyag-vételek után térítettek.

A 2003/96/EK irányelvben szereplő rendszer, amely átszervezte az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretét, azt követeli, hogy minden tagállam teljes területén egységes legyen az adómérték termékenként és felhasználásonként. Ez az elv az irányelv átfogó logikájából, és különösen az (5) és (15) preambulumbekezdésben kifejtettekből, valamint közvetlenül az irányelvi rendelkezések megfogalmazásából és mindezen rendelkezések együttes rendszertani értelmezéséből következik. Eltérni azon elvtől, amely szerint mindegyik tagállamnak egységes adómértéket kell előírnia termékenként és felhasználásonként, csak azokban az esetekben lehet, amelyeket maga az irányelv kifejezetten szabályoz. A 2003/96 irányelv egy sor olyan rendelkezést tartalmaz, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az adómérték tekintetében meghatározott termékekre vagy felhasználásokra kedvezményt, mentességet vagy differenciálást alkalmazzanak. Különösen az irányelv 5., 7., 15., 16. és 17. cikkében, valamint a 18. és 19. cikkében foglalt rendelkezésekről van szó. Az ilyen kedvezményt, mentességet vagy differenciálást a tagállamok az irányelv 6. cikkében foglalt részletszabályok szerint alkalmazhatják. Ezen utolsó rendelkezés előírja, hogy a tagállamok a mentességet vagy kedvezményt szabadon megadhatják közvetlenül, eltérő adómérték révén vagy a megfizetett adó egészének vagy egy részének visszatérítésével.

A Bizottság szerint a szóban forgó esetben az üzemanyag jövedéki adójának olyan kedvezményéről van szó, amelyet nem enged meg az energiatermékek adóztatásáról szóló 2003/96/EK irányelv.

A Bizottság ezért úgy ítéli meg, hogy a szóban forgó esetben az Olasz Köztársaság nem teljesítette az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27-i 2003/96/EK tanácsi irányelv 4. és 9. cikkéből eredő kötelezettségeit.

(1) HL 2003. L 283., 51. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 405. o.

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/36

A Törvényszék (kibővített kilencedik tanács) T-219/10. RENV sz., World Duty Free Group kontra Bizottság ügyben 2018. november 15-én hozott ítélete ellen a Spanyol Királyság által 2019. január 29-én benyújtott fellebbezés

(C-64/19. P. sz. ügy)

(2019/C 112/42)

Az eljárás nyelve: spanyol

Felek

Fellebbező: Spanyol Királyság (képviselő: M. A. Sampol Pucurull meghatalmazott)

A többi fél az eljárásban: World Duty Free Group, S. A., korábban Autogrill España, S. A. és Európai Bizottság

Az elsőfokú eljárás felperesének támogatása végett beavatkozó felek: Németországi Szövetségi Köztársaság és Írország

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

—	bírálja el a jelen fellebbezést és helyezze hatályon kívül a Törvényszék 2018. november 15-i T-219/10. RENV. sz., World Duty Free Group, S. A. kontra Európai Bizottság ítéletét; (1)

—

semmisítse meg a megtámadott határozat 1. cikkének (1) bekezdését, amennyiben a külföldi vállalkozásban való részesedésszerzés esetén Spanyolország által az üzleti és cégértékre alkalmazott adózási amortizációról C 45/07 (ex NN 51/07, ex CP 9/07) szóló, 2009. október 28-i 2011/5/EK bizottsági határozat (2) megállapítja, hogy a vitatott adóügyi intézkedés állami támogatásnak minősül, valamint

—	az Európai Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbezés egyetlen fellebbezési jogalapon alapul, amelynek a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezéséhez kellene vezetnie. Spanyolország azt állítja, hogy a Törvényszék a Bíróság alapokmányának 58. cikke értelmében véve tévesen értelmezte az uniós jogot, mégpedig a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdését, és különösen az állami támogatások szelektivitásának e cikkben említett fogalmát. A fellebbezési jogalap négy részre osztható:

—	először is Spanyolország úgy véli, hogy a Törvényszék tévedett az adóügyi intézkedés viszonyítási alapjának meghatározásakor, amely viszonyítási alap nem egyezik meg a megtámadott határozatéval;

—	másodszor Spanyolország szerint a megtámadott ítélet téves jogértelmezést tartalmaz, mivel nem állapítja meg, hogy az üzleti és cégérték adózására vonatkozó szabályok általános jellegű intézkedéseknek vagy önálló, illetve sajátos viszonyítási alapnak minősülnek;

—

harmadszor Spanyolország azt állítja, hogy a megtámadott ítélet téves jogértelmezést tartalmaz a tekintetben is, hogy nem megfelelően határozza meg a viszonyítási alap célját, és nem megfelelően végzi el a fellebbezési eljárásban hozott World Duty Free ítéletben (3) (C-20/15. P. és C-21/15. P. sz. ügy) megkövetelt összehasonlítást;

—	negyedszer a viszonyítási alap egyik alkotóelemének azonosításában vétett hiba a bizonyítási teher megosztásában megvalósított téves jogértelmezéshez vezet.

(1) 2018. november 15-i World Duty Free Group kontra Bizottság ítélet (T-219/10 RENV, EU:T:2018:784).

(2) HL 2011. L 7., 48. o.

(3) 2016. december 21-i Bizottság kontra World Duty Free Group SA és társai ítélet (C-20/15 P és C-21/15 P, EU:C:2016:981).

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/37

A Törvényszék (kibővített kilencedik tanács) T-399/11. RENV sz., Banco Santander és Santusa kontra Bizottság ügyben 2018. november 15-én hozott ítélete ellen a Spanyol Királyság által 2019. január 29-én benyújtott fellebbezés

(C-65/19. P. sz. ügy)

(2019/C 112/43)

Az eljárás nyelve: spanyol

Felek

Fellebbező: Spanyol Királyság (képviselő: M. A. Sampol Pucurull meghatalmazott)

A többi fél az eljárásban: Banco Santander, S. A., Santusa Holding, S. L. és Európai Bizottság

Az elsőfokú eljárás felperesének támogatása végett beavatkozó felek: Németországi Szövetségi Köztársaság és Írország

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

—	bírálja el a jelen fellebbezést és helyezze hatályon kívül a Törvényszék 2018. november 15-i T-399/10. RENV. sz., Banco Santander, S. A. és Santusa Holding, S. L. kontra Európai Bizottság ítéletét; (1)

—

semmisítse meg a megtámadott határozat 1. cikkének (1) bekezdését, amennyiben a külföldi vállalkozásban való részesedésszerzés esetén Spanyolország által az üzleti és cégértékre alkalmazott adózási amortizációról C 45/07 (ex NN 51/07, ex CP 9/07) szóló, 2011. január 12-i 2011/282/EU bizottsági határozat (2) megállapítja, hogy a vitatott adóügyi intézkedés állami támogatásnak minősül, valamint

—	az Európai Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

—	először is Spanyolország úgy véli, hogy a Törvényszék tévedett az adóügyi intézkedés viszonyítási alapjának meghatározásakor, amely viszonyítási alap nem egyezik meg a megtámadott határozatéval;

—	másodszor Spanyolország szerint a megtámadott ítélet téves jogértelmezést tartalmaz, mivel nem állapítja meg, hogy az üzleti és cégérték adózására vonatkozó szabályok általános jellegű intézkedéseknek vagy önálló, illetve sajátos viszonyítási alapnak minősülnek;

—

—	negyedszer a viszonyítási alap egyik alkotóelemének azonosításában vétett hiba a bizonyítási teher megosztásában megvalósított téves jogértelmezéshez vezet.

(1) 2018. november 15-i Banco Santander és Santusa kontra Bizottság ítélet (T-399/11 RENV, EU:T:2018:787).

(2) HL 2011. L 135., 1. o.

(3) 2016. december 21-i Bizottság kontra World Duty Free Group SA és társai ítélet (C-20/15 P és C-21/15 P, EU:C:2016:981).

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/38

2019. február 11-én benyújtott kereset – Olasz Köztársaság kontra az Európai Unió Tanácsa, Európai Parlament

(C-106/19. sz. ügy)

(2019/C 112/44)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: Olasz Köztársaság (képviselők: G. Palmieri, S. Fiorentino és C. Colelli, meghatalmazottak)

Alperesek: az Európai Unió Tanácsa, Európai Parlament

Kereseti kérelmek

—	Az Európai Unió Bírósága semmisítse meg a 726/2004/EK rendeletnek az Európai Gyógyszerügynökség székhelye tekintetében történő módosításáról szóló, (EU) 2018/1718 rendeletet, (1) amelyet a Hivatalos Lap 2018. november 16-i L 291. számában tettek közzé;

—	a Bíróság a Tanácsot és a Parlamentet kötelezze a jelen eljárás költségeinek a viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes két jogalapot ad elő, amellyel az alábbiakra hivatkozik:

—

az Európai Unióról szóló szerződés 10., 13.és 14. cikkének megsértése. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikkének, 168. cikke (4) bekezdése c) pontjának, 289. cikkének és 294. cikkének a megsértése: a megtámadott határozat azzal, hogy az EMA székhelyéül Amszterdamot jelöli ki, a Tanács 2017. november 20-i ülésén kialakult választás átvételére szorítkozik, amely választás jóváhagyásában az Európai Parlament nem vett részt. Ebből az következik, hogy a rendelet elfogadása során a Parlamentet, mivel semmilyen módon nem befolyásolhatta a meghozott határozat tartalmát, lényegében megfosztották előjogaitól, amelyeket pedig teljes egészében tiszteletben kellett volna tartani a Szerződés választott jogalkotási eljárásra irányadó rendelkezéseinek megfelelően;

—

a megtámadott rendelet származékos jogellenessége, amely a 2017. november 20-i – 14559/17. sz. határozat jogellenességéből ered. Hatáskörrel való visszaélés a vizsgálat hiányosságai és a tények elferdítése folytán: amennyiben a Bíróság azt állapítaná meg, hogy a rendeletnek ténylegesen a 2017. november 20-án hozott döntést kellett átvennie, tehát a Parlament előjogai nem sérültek, úgy magát a rendeletet kell akként tekinteni, mint amely származékos módon ugyanazon hibákban szenved, mint amelyek az említett határozatot jellemzik, és amelyeket az Olasz Köztársaság a C-59/18. sz. ügy alapját képező keresetlevélben már előadott.

(1) A 726/2004/EK rendeletnek az Európai Gyógyszerügynökség székhelye tekintetében történő módosításáról szóló, 2018. november 14-i (EU) 2018/1718 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2018. L 291, 3. o.).

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/41

A Törvényszék 2019. február 8-i ítélete – Serendipity és társai kontra EUIPO – CKL Holdings (CHIARA FERRAGNI)

(T-647/17. sz. ügy) (1)

((„Európai uniós védjegy - Felszólalási eljárás - A CHIARA FERRAGNI európai uniós ábrás védjegy bejelentése - Chiara korábbi Benelux szóvédjegy - Viszonylagos kizáró ok - Az összetéveszthetőség hiánya - A 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja [jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja]”))

(2019/C 112/49)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: Serendipity Srl (Milánó, Olaszország), Giuseppe Morgese (Barletta, Olaszország), Pasquale Morgese (Barletta) (képviselők: C. Volpi, L. Aliotta és F. Garbagnati Lo Iacono ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselő: L. Rampini meghatalmazott)

A másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban: CKL Holdings NV (Bussum, Hollandia)

Az ügy tárgya

Az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának az egyfelől CKL Holdings és másfelől a Serendipity, G. Morgese és P. Morgese közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2017. július 17-én hozott határozata (R 2444/2016-4. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék hatályon kívül helyezi az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) negyedik fellebbezési tanácsának 2017. július 17-én hozott határozatát (R 2444/2016-4. sz. ügy).

2)	Az EUIPO viseli, a saját költségein felül, a Serendipity Srl, Giuseppe Morgese és Pasquale Morgese részéről felmerült költségeket.

(1) HL C 392., 2017.11.20.

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/41

2019. január 16-án benyújtott kereset – Orkla Foods Danmark kontra EUIPO (PRODUCED WITHOUT BOILING SCANDINAVIAN DELIGHTS ESTABLISHED 1834 FRUIT SPREAD)

(T-34/19. sz. ügy)

(2019/C 112/50)

Az eljárás nyelve: dán

Felek

Felperes: Orkla Foods Danmark (Taastrup, Dánia) (képviselő: S. Hansen ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy: a „PRODUCED WITHOUT BOILING SCANDINAVIAN DELIGHTS ESTABLISHED 1834 FRUIT SPREAD” szóelemet magában foglaló európai uniós ábrás védjegy – 16 930 241. sz. védjegybejelentés

A megtámadott határozat: az EUIPO második fellebbezési tanácsának 2018. október 1-jén hozott határozata (R 309/2018-2. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—	az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

Jogalap

—	Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (3) bekezdésének megsértése

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/42

2019. január 23-án benyújtott kereset – MSI Svetovanje kontra EUIPO – Industrial Farmaceutica Cantabria (nume)

(T-41/19. sz. ügy)

(2019/C 112/51)

A keresetlevél nyelve: angol

Felek

Felperes: MSI Svetovanje, marketing, d.o.o (Vrhnika, Szlovénia) (képviselő: M. Maček ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: Industrial Farmaceutica Cantabria, SA (Madrid, Spanyolország)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy bejelentője: a felperes

A vitatott védjegy: nume európai uniós ábrás védjegy bejelentése – 15 120 355. sz. védjegybejelentés

Az EUIPO előtti eljárás: felszólalási eljárás

A megtámadott határozat: az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsának 2018. november 8-án hozott határozata (R 722/2018-5. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—	az EUIPO-t kötelezze saját költségei, valamint a MSI Svetovanje d.o.o részéről felmerült költségek viselésére.

Jogalapok

—	Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 95. cikke (1) bekezdésének megsértése;

—	Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 94. cikkének és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 296. cikkének megsértése;

—	Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának és 8. cikke (5) bekezdésének megsértése.

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/43

2019. január 28-án benyújtott kereset – AH kontra Eurofound

(T-52/19. sz. ügy)

(2019/C 112/52)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: AH (képviselő: N. de Montigny ügyvéd)

Alperes: Az élet- és munkakörülmények javítását szolgáló európai alapítvány

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—

semmisítse meg az élet- és munkakörülmények javítását szolgáló európai alapítvány 2018. március 22-i, a panaszossal képviselőjén keresztül az ezen ügynökség jogi képviseletét ellátó Beauchamps ügyvédi iroda által írt levélben közölt határozatát annyiban, amennyiben az elutasítja a magánjellegű és személyes adatok védelmére vonatkozó szabályok megsértését kifogásoló panaszát, az e tárgyban folytatandó vizsgálat iránti kérelmét, valamint a panaszos által 2018. február 2-án, képviselője útján benyújtott kártérítés iránti kérelmét;

—	kötelezze az alperest a „data breach” és a 2018. február 2-án benyújtott kérelmének elutasítása által okozott nem vagyoni kár megtérítéseként 30 000 euró megfizetésére;

—	az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes hét jogalapra hivatkozik.

1.	Az első jogalap a megtámadott határozat jogellenességén alapul, mivel e határozatot nem az illetékes kinevezésre jogosult hatóság hozta, hanem egy olyan külsős ügyvédi iroda, amely erre vonatkozóan nem rendelkezett sem megbízással, sem meghatalmazással.

A második jogalap a megfelelő ügyintézésre vonatkozó kötelezettség, a segítségnyújtási kötelezettség és az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 22. és 24. cikkének megsértésén alapul, mivel az alperes közigazgatási vizsgálat lefolytatása nélkül utasította el a kérelmet.

3.	A harmadik jogalap az indokolási kötelezettség megsértésén, a védelemhez való jog és különösen a meghallgatáshoz való jog megsértésén, továbbá a gondoskodási kötelezettség megsértésén alapul.

4.	A negyedik jogalap a személyzeti szabályzat 26. cikkének és a személyes adatok védelmére vonatkozóan alkalmazandó rendelkezések megsértésén alapul.

5.	Az ötödik jogalap összeférhetetlenségen és az adminisztráció objektivitására, pártatlanságára és függetlenségére vonatkozó kötelezettség megsértésén alapul.

6.	A hatodik jogalap hatalommal való visszaélésen alapul.

7.	A hetedik jogalap a személyzeti szabályzat 17. cikkének megsértésén és a szakszervezeti tevékenység bizalmas jellegén alapul, amely tevékenységben bármely munkavállaló jogosult részt venni.

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/44

2019. január 29-én benyújtott kereset – Nosio kontra EUIPO (BIANCOFINO)

(T-54/19. sz. ügy)

(2019/C 112/53)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: Nosio SpA (Mezzocorona, Olaszország) (képviselők: J. Graffer és A. Ottolini ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy: BIANCOFINO európai uniós szóvédjegy bejelentése – 16 376 758. sz. védjegybejelentés

A megtámadott határozat: az EUIPO első fellebbezési tanácsának 2018. november 22-én hozott határozata (R 2434/2017-1. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—	az EUIPO-t kötelezze a jelen eljárás költségeinek viselésére.

Jogalap

—	Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/44

2019. január 31-én benyújtott kereset – Ciprus kontra EUIPO – Filotas Bellas & Yios (Halloumi Vermion grill cheese M BELAS PREMIUM GREEK DAIRY SINCE 1927)

(T-60/19. sz. ügy)

(2019/C 112/54)

A keresetlevél nyelve: angol

Felek

Felperes: Ciprusi Köztársaság (képviselők: S. Malynicz QC és V. Marsland solicitor)

Alperes: Az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: Filotas Bellas & Yios AE (Alexandreia Imathias, Görögország)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy jogosultja: a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő másik fél

A vitatott védjegy: a Halloumi χαλλούμι Vermion grill cheese/grill est/grill kase M BELAS PREMIUM GREEK DAIRY SINCE 1927 európai uniós ábrás védjegy – 12 172 276. sz. európai uniós védjegy

Az EUIPO előtti eljárás: törlési eljárás

A megtámadott határozat: az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának 2018. november 20-án hozott határozata (R 2296/2017-4. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—	az EUIPO-t és a beavatkozót kötelezze a saját költségeik és a felperes költségeinek viselésére.

Jogalapok

—	a fellebbezési tanács tévedett az áruk hasonlóságának értékelését illetően;

—	a fellebbezési tanács tévesen állapította meg, hogy a Törvényszék korábbi ítélkezési gyakorlatából vett érvelés átültethető a jelen ügyre;

—	a fellebbezési tanács tévesen vélte úgy, hogy valamely korábbi védjegy teljes mértékben híján van a megkülönböztető képességnek, ha az általa tanúsított áruknak a többi (nem ilyen) árutól való megkülönböztetésére szolgál;

—	a fellebbezési tanács hibát vétett a védjegyek összehasonlításánál és az összetéveszthetőség értékelésénél;

—	a fellebbezési tanács nem vette figyelembe a nemzeti tanúsító védjegyek alkalmazási körére és joghatásaira vonatkozó nemzeti rendelkezéseket és ítélkezési gyakorlatot.

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/45

2019. február 4-én benyújtott kereset – (ECSEL) közös vállalkozás kontra Personal Health Institute International

(T-64/19. sz. ügy)

(2019/C 112/55)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: (ECSEL) közös vállalkozás (képviselők: G. Kuyper és P. Brochier ügyvédek)

Alperes: Personal Health Institute International (Amszterdam, Hollandia)

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	kötelezze az alperest 25 513,84 euró összeg, valamint annak a 2014. december 15-től a teljes körű megfizetése napjáig tartó időszakra eső 3,5 %-os mértékű szerződéses kamatai ECSEL részére való megfizetésére

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes egyetlen jogalapra hivatkozik, amely a szerződés alperes általi állítólagos megsértésén alapul, aki, a felperes álláspontja szerint, egyetlen részletet vagy információt sem közölt a projektje kapcsán az illetékes nemzeti finanszírozó hatósággal, és nem teljesítette a szerződésből eredő kötelezettségeit, ily módon megalapozta a szerződés megszűnését annyiban, amennyiben az alperes a támogatási megállapodás II. melléklete II.20.1 cikkének vonatkozó rendelkezései alapján érintett volt.

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/46

2019. február 5-én benyújtott kereset – Sixsigma Networks Mexico kontra EUIPO – Dokkio (DOKKIO)

(T-67/19. sz. ügy)

(2019/C 112/56)

A keresetlevél nyelve: angol

Felek

Felperes: Sixsigma Networks Mexico, SA de CV (Mexikóváros, Mexikó) (képviselő: C. Casas Feu ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: Dokkio, Inc. (San Mateo, Kalifornia, Egyesült Államok)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy jogosultja: a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő másik fél

A vitatott védjegy: DOKKIO, az Európai Uniót megjelölő nemzetközi szóvédjegy – 1 308 971. sz., az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozás

Az EUIPO előtti eljárás: felszólalási eljárás

A megtámadott határozat: az EUIPO második fellebbezési tanácsának 2018. november 21-én hozott határozata (R 1187/2018-2. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot annyiban, amennyiben az elutasítja a B 2800087. sz. felszólalást;

—	az EUIPO-t kötelezze a Sixsigma Networks Mexico, SA de CV-nél felmerült költségek viselésére;

—	a Dokkio, Inc.-t kötelezze a Sixsigma Networks Mexico, SA de CV-nél felmerült költségek viselésére.

Jogalap

—	Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/47

2019. február 6-án benyújtott kereset – Südwestdeutsche Salzwerke kontra EUIPO (Bad Reichenhaller Alpensaline)

(T-69/19. sz. ügy)

(2019/C 112/57)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Südwestdeutsche Salzwerke AG (Heilbronn, Németország) (képviselő: M. Douglas ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy: Bad Reichenhaller Alpensaline európai uniós ábrás védjegy bejelentése – 17 126 517. sz. védjegybejelentés

A megtámadott határozat: az EUIPO első fellebbezési tanácsának 2018. december 4-én hozott határozata (R 412/2018-1. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot, és a 17 126 517. sz. európai uniós védjegybejelentés elutasított részét illetően engedélyezze a lajstromozást;

—	az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

Jogalap

—	Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/47

2019. február 7-én benyújtott kereset – DK Company kontra EUIPO – Hunter Boot (DENIM HUNTER)

(T-74/19. sz. ügy)

(2019/C 112/58)

A keresetlevél nyelve: angol

Felek

Felperes: DK Company A/S (Ikast, Dánia) (képviselő: S. Hansen ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: Hunter Boot Limited (Edinburgh, Egyesült Királyság)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy bejelentője: a felperes

A vitatott védjegy: DENIM HUNTER európai uniós ábrás védjegy bejelentése – 14 649 891. sz. védjegybejelentés

Az EUIPO előtti eljárás: felszólalási eljárás

A megtámadott határozat: az EUIPO második fellebbezési tanácsának 2018. november 16-án hozott határozata (R 849/2018-2. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—	változtassa meg a megtámadott határozatot;

—	az EUIPO-t kötelezze a költségek – beleértve a felperes részéről felmerült költségeket – viselésére.

Jogalap

—	A fellebbezési tanács tévesen állapította meg, hogy a megjelölések között fennáll az összetévesztés veszélye.

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/48

2019. február 8-án benyújtott kereset – Comune di Milano kontra Parlament és Tanács

(T-75/19. sz. ügy)

(2019/C 112/59)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: Comune di Milano (képviselők: F. Sciaudone, M. Condinanzi és A. Neri ügyvédek)

Alperesek: Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg a 726/2004/EK rendeletnek az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) székhelye tekintetében történő módosításáról szóló, 2018. november 14-i (EU) 2018/1718 európai parlamenti és tanácsi rendeletet;

—	állapítsa meg, hogy a Tanács 2017. november 20-i határozata a 2017. június 22-i eljárási szabályok 6. pontja értelmében nem hatályos;

—	a Tanácsot és az Európai Parlamentet kötelezze a jelen eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes négy jogalapra hivatkozik.

Az első, a képviseleti demokrácia (EUSZ 10. cikk), az intézmények közötti egyensúly (EUSZ 13. cikk) és a lojális együttműködés (EUSZ 13. cikk) elvének, valamint a lényeges eljárási szabályoknak és az EUSZ 14. cikknek a megsértésére alapított jogalap

—

A felperes a szóban forgó elvek megsértésére hivatkozik, amennyiben: (i) az EMA székhelyét a 2017. november 20-i határozathoz vezető döntéshozatali eljárásban, rendes jogalkotási eljáráson kívül és annak megindítása előtt választotta ki egyetlen intézmény, a Tanács, amely meghatározta a megtámadott rendelet tartalmát (vagyis Amszterdamnak az EMA székhelyéül történő kijelölését) (ii) az EMA székhelyének kiválasztására irányuló eljárás során, amelyben a döntéshozatali eljárás ténylegesen kimerült, a Tanács és a Bizottság – a két egyedüli intézmény, amely részt vett a kiválasztási eljárásban – nem vonta be a Parlamentet; (iii) a rendes jogalkotási eljárás keretében a Tanács és a Bizottság Amszterdam székhely (már megtörtént) kiválasztásának kész ténye elé állította a Parlamentet, és nem hagyott a Parlament számára semmilyen beavatkozási mozgásteret e határozat értékelésére vagy megvitatására, sőt igyekeztek a jogalkotási eljárást a lehető legrövidebb időn belül lezárni; (v) a Parlament számára lehetetlenné tették saját, a Szerződésekben is előírt feladatainak gyakorlását, és a jogalkotási eljárás folyamán arra kényszerült, hogy ennek ellenére „ratifikálja” a Tanács által hozott határozatot.

Második, hatáskörrel való visszaélés megvalósulására és az átláthatóság, a megfelelő ügyintézés és a tisztességes eljárás elvének megsértésére alapított jogalap.

—

A felperes szerint a kiválasztási eljárás célja az EMA székhelyének áthelyezése vonatkozásában legjobb ajánlatnak a pályázati felhívásban előre megjelölt objektív kiválasztási szempontokon alapuló meghatározása volt. A jelen esetben azonban a székhely sorsolás útján, előzetes vizsgálat folytatása nélkül történő meghatározása nem tette lehetővé annak megállapítását, hogy Milánó és Amszterdam pályázata nem egyenértékű, és nem tette lehetővé a legjobb ajánlat kiválasztását. Ezenfelül, a 2017. november 20-i, Amszterdamnak kedvező szavazás azon múlt, hogy a Bizottság elmulasztotta tényleges vizsgálat folytatását, és elferdítette a holland ajánlatot (számos alapvető szempontból). Következésképpen a tagállamok úgy szavazták meg Amszterdam pályázatát, hogy tévesen úgy vélték, az teljesíti a pályázati felhívásban előírt követelményeket és az ügynökség sajátos igényeit. Ezenkívül a holland ajánlatot a 2017. november 20-i szavazást követően utólag módosították (hátrányosan). Az ajánlat módosításairól titkos és kétoldalú tárgyalásokat folytattak. A 2017. november 20-i határozat hibái a megtámadott rendelet jogellenességét eredményezik.

Harmadik, a megfelelő ügyintézés elvének megsértésére alapított jogalap

—

A felperes e tekintetben arra hivatkozik, hogy a döntéshozatali eljárást, amely az EMA új székhelyének kijelöléséhez vezetett, az olyan formák és módszerek hiánya jellemzi, amelyek a szükséges átláthatóság biztosítását céloznák. A hiányos vizsgálatok és a holland ajánlat néhány alapvető feltételének ezt követő, kétoldalú és titkos újratárgyalása súlyosbította az átláthatóság elvének a megsértését. Ezenfelül sok, a határozat szempontjából releváns tényezőt nem vettek tekintetbe. Az ajánlatok tényleges értékelésének elmulasztása és a holland ajánlatnak a Bizottság részéről három alapvető vonatkozásban (az ideiglenes székhely területe, pénzügyi feltételek, az Ügynökség működése folyamatosságának biztosítására vonatkozó alkalmasság) történő elferdítése súlyosbította a megfelelő ügyintézés elvének megsértését.

Negyedik, a Tanács eljárási szabályzatának elfogadásáról szóló, 2009. szeptember 11-i határozatára, valamint a Tanács 2017. október 31-i eljárási szabályainak megsértésére alapított jogalap.

—

A felperes e tekintetben arra hivatkozik, hogy a szavazási műveletek lefolytatásának módja és kimenetele hibás azon különös szabályok megsértése folytán, amelyeket a Tanácsnak tiszteletben kellett volna tartania, és amelyek a 2017. november 20-i határozat és a megtámadott rendelet jogellenességét eredményezik.

25.3.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/49

2019. február 12-én benyújtott kereset – Apostolopoulou és Apostolopoulou Chrysanthaki kontra Európai Bizottság

(T-81/19. sz. ügy)

(2019/C 112/60)

Az eljárás nyelve: görög

Felek

Felperesek: Zoi Apostolopoulou (Athén, Görögország), Anastasia Apostolopoulou- Chrysanthaki (Athén) (képviselő: D. Gkouskos ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság

Kereseti kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

—	egyesítse a jelen ügyet az ezzel összefüggő, ugyanezen felperesek által 2018. október 25-én kezdeményezett, T-721/18 számon nyilvántartásba vett üggyel;

—

adjon helyt keresetének, együttesen és egyetemlegesen kötelezze az alpereseket arra, hogy minden egyes felperesnek fizessen egymillió százezer euró összeget azon nem vagyoni kár megtérítése jogcímén, amelyet a felperesek személyiségi jogainak megsértése miatt szenvedtek el, amint ezen összeg keresetükben részletesen kifejtésre kerül;

—	kötelezze az alpereseket, hogy a jövőben tartózkodjanak a felperesek személyiségi jogainak megsértésétől;

—	az elsőrendű alperest kötelezze arra, hogy nyilatkozatban állítsa helyre a felperesek becsületét és jó hírnevét;

—	az alpereseket az eljárási költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen kereset az Európai Bizottság és az Európai Unió ellen irányul. Tekintettel arra, hogy ez utóbbit a Bíróság előtt ezen intézmény képviseli, amellyel szemben a vitatott cselekményt vagy magatartást felrótták, a Bizottság következésképpen a jelen ügy egyetlen alperesének minősül.

Keresetük alátámasztására a felperesek három jogalapra hivatkoznak.

1.	Az első jogalap a tisztesség és méltányosság követelményének megsértésén, a gondos igazságszolgáltatás alapelvének, valamint a felperesek méltányos eljáráshoz való jogának megsértésén alapul.

2.	A második jogalap a felperesek emberi méltóságának és személyiségének a gondos igazgatás elvének megsértésével történő megsértésén alapul.

3.	A harmadik jogalap a jogszerűség, a jóhiszeműség és a bizalomvédelem elvének megsértésén alapul.

		ISSN 1977-0979
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		C 112

Magyar nyelvű kiadás	Tájékoztatások és közlemények	62. évfolyam 2019. március 25.

Tartalom		Oldal
	IV Tájékoztatások
	AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK
	Az Európai Unió Bírósága
2019/C 112/01	Az Európai Unió Bírósága utolsó kiadványai az Európai Unió Hivatalos Lapjában	1

	V Hirdetmények
	BÍRÓSÁGI ELJÁRÁSOK
	Bíróság
2019/C 112/02	C-183/17. P. és C-184/17. P. sz. egyesített ügyek: A Bíróság (harmadik tanács) 2019. január 31-i ítélete – International Management Group kontra Európai Bizottság (Fellebbezés – Fejlesztési együttműködés – Az Európai Unió költségvetésének közvetett irányítás útján történő végrehajtása – Megsemmisítés iránti kereset – Elfogadhatóság – Megtámadható jogi aktusok – Határozat, amely az eredetileg kijelölt személytől eltérő személyre bízza költségvetési feladat végrehajtását – Határozat, amely szerint az eredetileg kijelölt szervezetre nem bíznak többé új költségvetés-végrehajtási feladatokat – 2342/2002/EK, Euratom rendelet – 43. cikk – 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló rendelet – 43. cikk – A nemzetközi szervezet fogalma – Feltételek – Kártérítés iránti kérelem)	2
2019/C 112/03	C-194/17. P. sz. ügy: A Bíróság (harmadik tanács) 2019. január 31-i ítélete – Georgios Pandalis kontra az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO), LR Health & Beauty Systems GmbH (Fellebbezés – Európai uniós védjegy – 207/2009/EK rendelet – Az 51. cikk (1) bekezdésének a) pontja és (2) bekezdése, valamint a 75. cikk – Cystus európai uniós védjegy – Nem gyógyászati célú étrend-kiegészítők – A megszűnés részleges megállapítása – A védjegy tényleges használatának hiánya – A cystus szónak az érintett áruk fő összetevőjét leíró megjelölésként való észlelése – Indokolási kötelezettség)	3
2019/C 112/04	C-220/17. sz. ügy: A Bíróság (első tanács) 2019. január 30-i ítélete (a Verwaltungsgericht Berlin [Németország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Planta Tabak-Manufaktur Dr. Manfred Obermann GmbH & Co. KG kontra Land Berlin (Előzetes döntéshozatal – Jogszabályok közelítése – A 2014/40/EU irányelv érvényessége – Dohánytermékek gyártása, kiszerelése és árusítása – Az összetevőkre vonatkozó szabályozás – Az ízesített dohánytermékek tilalma)	3
2019/C 112/05	C-225/17. P. sz. ügy: A Bíróság (negyedik tanács) 2019. január 31-i ítélete – Islamic Republic of Iran Shipping Lines és társai kontra az Európai Unió Tanácsa, Európai Bizottság (Fellebbezés – Közös kül- és biztonságpolitika – Az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben hozott korlátozó intézkedések – Pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztása – A jegyzékbe való felvételnek az Európai Unió Törvényszéke általi megsemmisítése – Az azon személyek és szervezetek jegyzékébe való felvétellel kapcsolatos kritériumok módosítása, amely személyek és szervezetek vagyonát befagyasztották – Újbóli jegyzékbe vétel – Az első jegyzékbe vételt megelőző időpontra vonatkozó bizonyítékok – Az első jegyzékbe vételt megelőzően ismert tények – Ítélt dolog – Terjedelem – Jogbiztonság – Bizalomvédelem – A ne bis in idem elve – Hatékony bírói jogvédelem)	4
2019/C 112/06	C-587/17. P. sz. ügy: A Bíróság (negyedik tanács) 2019. január 30-i ítélete – Belga Királyság kontra Európai Bizottság (Fellebbezés – Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) – 1290/2005/EK rendelet – 1306/2013/EU rendelet – Az európai uniós finanszírozásból kizárt kiadások – Jogosulatlanul kifizetett export-visszatérítések – Behajtás – A jogorvoslati lehetőségek összessége kimerítésének a hiánya – A Cour de cassation [semmítőszék, Belgium] előtt eljárni jogosult ügyvéd negatív véleményét követően a felülvizsgálati kérelem hiánya – EUMSZ 267. cikk – A Bíróság elé való előzetes döntéshozatalra utalás hiánya – A tagállam gondatlansága)	5
2019/C 112/07	C-6/18. P. sz. ügy: A Bíróság (nyolcadik tanács) 2019. január 31-i ítélete – Görög Köztársaság kontra Európai Bizottság (Fellebbezés – Európai Mezőgazdasági Garanciaalap [EMGA] – Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap [EMVA] – 1290/2005/EK rendelet – A közös agrárpolitika finanszírozása – Kizárt kiadások – A Görög Köztársaság által eszközölt kiadások)	6
2019/C 112/08	C-149/18. sz. ügy: A Bíróság (hatodik tanács) 2019. január 31-i ítélete (a Tribunal da Relação de Lisboa [Portugália] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Agostinho da Silva Martins kontra Dekra Claims Services Portugália SA (Előzetes döntéshozatal – Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – A szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jog – 864/2007/EK rendelet (Róma II) – 16. és 27. cikk – Elsőbbséget élvező kötelező rendelkezések – 2009/103/EK irányelv – Gépjármű-felelősségbiztosítás – 28. cikk)	6
2019/C 112/09	C-600/17. sz. ügy: A Bíróság (második tanács) 2019. január 17-i végzése (a Giudice di pace di Roma [Olaszország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Pina Cipollone kontra Ministero della Giustizia (Előzetes döntéshozatal – A Bíróság eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése – Szociálpolitika – Határozott ideig tartó munkaviszony – Békebírák – Nyilvánvaló elfogadhatatlanság)	7
2019/C 112/10	C-626/17. sz. ügy: A Bíróság (második tanács) 2019. január 17-i végzése (a Giudice di Pace di Roma [Olaszország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Alberto Rossi kontra Ministero della Giustizia (Előzetes döntéshozatal – A Bíróság eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése – Szociálpolitika – Határozott ideig tartó munkaviszony – Békebírák – Nyilvánvaló elfogadhatatlanság)	7
2019/C 112/11	C-169/18. sz. ügy: A Bíróság (első tanács) 2019. január 10-i végzése (a Court of Appeal [Írország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Atif Mahmood és társai kontra Minister for Justice and Equality (Előzetes döntéshozatal – Okafogyottság)	8
2019/C 112/12	C-335/18. sz. egyesített ügyek: A Bíróság (nyolcadik tanács) 2019. január 30-i végzése (a Sofiyski gradski sad, Apelativen sad – Sofia [Bulgária] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – AK (C-335/18) és EP (C-336/18) elleni büntetőeljárások (Előzetes döntéshozatal – A Bíróság eljárási szabályzatának 99. cikke – Az Európai Unió területére behozott vagy onnan kivitt készpénz ellenőrzése – 1889/2005/EK rendelet – A 3. cikk (1) bekezdése – A bejelentési kötelezettség megsértése – A 4. cikk (2) bekezdése – Lefoglalási intézkedés – A 9. cikk (1) bekezdése – A nemzeti jog által előírt szankciók – Nemzeti szabályozás, amely a szabadságvesztés büntetés vagy a be nem jelentett összeg egyötödének megfelelő pénzbüntetés kiszabásán kívül előírja ezen pénzösszegnek az állam javára való elkobzását is – Arányosság)	9
2019/C 112/13	C-440/18. P. sz. ügy: A Bíróság (nyolcadik tanács) 2019. január 30-i végzése – Verein Deutsche Sprache eV kontra Európai Bizottság (Fellebbezés – A Bíróság eljárási szabályzatának 181. cikke – A dokumentumokhoz való hozzáférés – 1049/2001/EK rendelet – Az Európai Bizottságnak a Berlaymont épület sajtótermének a feliratok kizárólag francia és angol nyelven történő megjelenítésére való korlátozással járó átalakításáról szóló határozatára vonatkozó dokumentumok – A teljes hozzáférés megadásának megtagadása)	9
2019/C 112/14	C-426/18. P. sz. ügy: A Törvényszék (hetedik tanács) T-298/17. sz., Iordăchescu és társai kontra Parlament és társai ügyben 2018. április 18-án/ hozott végzése ellen Adrian Iordăchescu, Florina Iordăchescu, Mihaela Iordăchescu, Cristinel Iordăchescu által 2018. június 26-án benyújtott fellebbezés	10
2019/C 112/15	C-560/18. sz. ügy: A Törvényszék (ötödik tanács) T-514/15. sz., Izba Gospodarcza Producentów i Operatorów Urządzeń Rozrywkowych kontra Bizottság ügyben 2018. július 10-én hozott végzése ellen az Izba Gospodarcza Producentów i Operatorów Urządzeń Rozrywkowych által 2018. szeptember 3-án benyújtott fellebbezés	10
2019/C 112/16	C-730/18. P. sz. ügy: A Törvényszék (kilencedik tanács) T-242/17. sz., SC kontra Eulex Kosovo ügyben 2018. szeptember 19-én hozott végzése ellen SC által 2018. november 23-án benyújtott fellebbezés	12
2019/C 112/17	C-736/18. P. sz. ügy: A Törvényszék (nyolcadik tanács) T-736/18. sz., Gugler kontra EUIPO ügyben 2018. szeptember 25-én hozott ítélete ellen a Gugler France által 2018. november 26-án benyújtott fellebbezés	13
2019/C 112/18	C-741/18 P. sz. ügy: A T-708/17. sz., OPS Újpesti Csökkentmunkaképességűek Ipari és Kereskedelmi Kft. (OPS Újpest Kft.) kontra Európai Bizottság ügyben 2018. szeptember 28-án a Törvényszék (hetedik tanács) által hozott végzés ellen az OPS Újpesti Csökkentmunkaképességűek Ipari és Kereskedelmi Kft. (OPS Újpest Kft.) által 2018. november 27-én benyújtott fellebbezés	14
2019/C 112/19	C-747/18 P. sz. ügy: A T-710/17. sz., Lux-Rehab Foglalkoztató Non-Profit Kft. (Lux-Rehab Non-Profit Kft.) kontra Európai Bizottság ügyben 2018. szeptember 28-án a Törvényszék (hetedik tanács) által hozott végzés ellen a Lux-Rehab Foglalkoztató Non-Profit Kft. (Lux-Rehab Non-Profit Kft.) által 2018. november 30-án benyújtott fellebbezés	15
2019/C 112/20	C-748/18 P. sz. ügy: A T-713/17. sz., Motex Ipari és Szolgáltató Rehabilitációs Kft. (Motex Kft.) kontra Európai Bizottság ügyben 2018. szeptember 28-án a Törvényszék (hetedik tanács) által hozott végzés ellen a Motex Ipari és Szolgáltató Rehabilitációs Kft. (Motex Kft.) által 2018. november 30-án benyújtott fellebbezés	16
2019/C 112/21	C-764/18. sz. ügy: A Tribunal Supremo (Spanyolország) által 2018. december 5-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Ayuntamiento de Pamplona kontra Orange España S. A. U.	17
2019/C 112/22	C-765/18. sz. ügy: A Landgericht Koblenz (Németország) által 2018. december 6-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Stadtwerke Neuwied GmbH kontra RI	17
2019/C 112/23	C-773/18. sz. ügy: A Verwaltungsgericht Halle (Németország) által 2018. december 10-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – TK kontra Land Sachsen-Anhalt	18
2019/C 112/24	C-774/18. sz. ügy: A Verwaltungsgericht Halle (Németország) által 2018. december 10-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – UL kontra Land Sachsen-Anhalt	19
2019/C 112/25	C-775/18. sz. ügy: A Verwaltungsgericht Halle (Németország) által 2018. december 10-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – VM kontra Land Sachsen-Anhalt	20
2019/C 112/26	C-781/18. sz. ügy: A Tribunale ordinario di Roma (Olaszország) által 2018. december 12-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Società Italiana degli Autori ed Editori (S. I. A. E.) kontra Soundreef Ltd	21
2019/C 112/27	C-783/18. P. sz. ügy: A Törvényszék (hatodik tanács) T-313/17. sz., Wajos GmbH kontra az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala ügyben 2018. október 3-án hozott ítélete ellen az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala által 2018. december 12-én benyújtott fellebbezés	22
2019/C 112/28	C-786/18. sz. ügy: A Bundesgerichtshof által 2018. december 14-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – ratiopharm GmbH kontra Novartis Consumer Health GmbH	23
2019/C 112/29	C-788/18. sz. ügy: A Commissione tributaria provinciale di Parma (Olaszország) által 2018. december 14-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Stanleyparma Sas, Stanleybet Malta Ltd kontra Ageniza delle Dogane e dei Monopoli UM Ekilia Romagna – SOT Parma	23
2019/C 112/30	C-789/18. sz. ügy: A Tribunale Amministrativo Regionale per il Lazio (Olaszország) által 2018. december 12-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – AQ és társai kontra Corte dei Conti és társai	24
2019/C 112/31	C-790/18. sz. ügy: A Tribunale Amministrativo Regionale per il Lazio (Olaszország) által 2018. december 12-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – ZQ kontra Corte dei Conti és társai	26
2019/C 112/32	C-834/18. sz. ügy: A Tribunal Judicial da Comarca de Faro (Portugália) által 2018. december 28-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Rolibérica, Lda kontra Autoridade para as Condições do Trabalho	27
2019/C 112/33	C-18/19. sz. ügy: A Bundesgerichtshof (Németország) által 2019. január 11-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – WM kontra Stadt Frankfurt am Main	27
2019/C 112/34	C-49/19. sz. ügy: 2019. január 25-án benyújtott kereset – Európai Bizottság kontra Portugál Köztársaság	28
2019/C 112/35	C-50/19. P. sz. ügy: A Törvényszék (kilencedik tanács) T-239/11. sz., Sigma Alimentos Exterior kontra Bizottság ügyben 2018. november 15-én hozott ítélete ellen a Sigma Alimentos Exterior, S. L. által 2019. január 25-én benyújtott fellebbezés	29
2019/C 112/36	C-51/19. P. sz. ügy: A Törvényszék (kibővített kilencedik tanács) T-219/10. RENV sz., World Duty Free Group kontra Bizottság ügyben 2018. november 15-én hozott ítélete ellen a World Duty Free Group, S. A., korábban Autogrill España, S. A. által 2019. január 25-én benyújtott fellebbezés	30
2019/C 112/37	C-52/19. P. sz. ügy: A Törvényszék (kilencedik tanács) T-227/10. RENV sz., Banco Santander, S. A. kontra Európai Bizottság ügyben 2018. november 15-én hozott ítélete ellen a Banco Santander, S. A. által 2019. január 25-én benyújtott fellebbezés	31
2019/C 112/38	C-53/19. P. sz. ügy: A Törvényszék (kibővített kilencedik tanács) T-399/11. RENV sz., Banco Santander és Santusa kontra Bizottság ügyben 2018. november 15-én hozott ítélete ellen a Banco Santander, S. A. és a Santusa Holding, S. L. által 2019. január 25-én benyújtott fellebbezés	32
2019/C 112/39	C-54/19. P. sz. ügy: A Törvényszék (kilencedik tanács) T-405/11. RENV sz., Axa Mediterranean kontra Bizottság ügyben 2018. november 15-én hozott ítélete ellen az Axa Mediterranean Holding, S. A. által 2019. január 25-én benyújtott fellebbezés	33
2019/C 112/40	C-55/19. P. sz. ügy: A Törvényszék (kilencedik tanács) T-406/11. sz., Prosegur Compañía de Seguridad kontra Bizottság ügyben 2018. november 15-én hozott ítélete ellen a Prosegur Compañía de Seguridad, S. A. által 2019. január 25-én benyújtott fellebbezés	34
2019/C 112/41	C-63/19. sz. ügy: 2019. január 29-én benyújtott kereset – Európai Bizottság kontra Olasz Köztársaság	35
2019/C 112/42	C-64/19. P. sz. ügy: A Törvényszék (kibővített kilencedik tanács) T-219/10. RENV sz., World Duty Free Group kontra Bizottság ügyben 2018. november 15-én hozott ítélete ellen a Spanyol Királyság által 2019. január 29-én benyújtott fellebbezés	36
2019/C 112/43	C-65/19. P. sz. ügy: A Törvényszék (kibővített kilencedik tanács) T-399/11. RENV sz., Banco Santander és Santusa kontra Bizottság ügyben 2018. november 15-én hozott ítélete ellen a Spanyol Királyság által 2019. január 29-én benyújtott fellebbezés	37
2019/C 112/44	C-106/19. sz. ügy: 2019. február 11-én benyújtott kereset – Olasz Köztársaság kontra az Európai Unió Tanácsa, Európai Parlament	38
2019/C 112/45	C-577/17. sz. ügy: A Bíróság elnökének 2019. január 11-i végzése (a Verwaltungsgerichtshof [Ausztria] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Bundesamt für Fremdenwesen und Asyl, Clinton Osas Alake alias Klenti Solim és társai részvételével	39
2019/C 112/46	C-313/18. sz. ügy: A Bíróság elnökének 2019. január 11-i végzése (a Svea hovrätt [Svédország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Dacom Limited kontra IPM Informed Portfolio Management AB	40
2019/C 112/47	C-566/18. sz. ügy: A Bíróság elnökének 2019. január 11-i végzése (a Handelsgericht Wien [Ausztria] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Austrian Airlines AG kontra MG, NF	40
2019/C 112/48	C-617/18. sz. ügy: A Bíróság elnökének 2019. január 16-i végzése (a Juzgado de Primera Instancia de Albacete [Spanyolország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Los prestatarios kontra Globalcaja S. A.	40
	Törvényszék
2019/C 112/49	T-647/17. sz. ügy: A Törvényszék 2019. február 8-i ítélete – Serendipity és társai kontra EUIPO – CKL Holdings (CHIARA FERRAGNI) (Európai uniós védjegy – Felszólalási eljárás – A CHIARA FERRAGNI európai uniós ábrás védjegy bejelentése – Chiara korábbi Benelux szóvédjegy – Viszonylagos kizáró ok – Az összetéveszthetőség hiánya – A 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja [jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja])	41
2019/C 112/50	T-34/19. sz. ügy: 2019. január 16-án benyújtott kereset – Orkla Foods Danmark kontra EUIPO (PRODUCED WITHOUT BOILING SCANDINAVIAN DELIGHTS ESTABLISHED 1834 FRUIT SPREAD)	41
2019/C 112/51	T-41/19. sz. ügy: 2019. január 23-án benyújtott kereset – MSI Svetovanje kontra EUIPO – Industrial Farmaceutica Cantabria (nume)	42
2019/C 112/52	T-52/19. sz. ügy: 2019. január 28-án benyújtott kereset – AH kontra Eurofound	43
2019/C 112/53	T-54/19. sz. ügy: 2019. január 29-én benyújtott kereset – Nosio kontra EUIPO (BIANCOFINO)	44
2019/C 112/54	T-60/19. sz. ügy: 2019. január 31-én benyújtott kereset – Ciprus kontra EUIPO – Filotas Bellas & Yios (Halloumi Vermion grill cheese M BELAS PREMIUM GREEK DAIRY SINCE 1927)	44
2019/C 112/55	T-64/19. sz. ügy: 2019. február 4-én benyújtott kereset – (ECSEL) közös vállalkozás kontra Personal Health Institute International	45
2019/C 112/56	T-67/19. sz. ügy: 2019. február 5-én benyújtott kereset – Sixsigma Networks Mexico kontra EUIPO – Dokkio (DOKKIO)	46
2019/C 112/57	T-69/19. sz. ügy: 2019. február 6-án benyújtott kereset – Südwestdeutsche Salzwerke kontra EUIPO (Bad Reichenhaller Alpensaline)	47
2019/C 112/58	T-74/19. sz. ügy: 2019. február 7-én benyújtott kereset – DK Company kontra EUIPO – Hunter Boot (DENIM HUNTER)	47
2019/C 112/59	T-75/19. sz. ügy: 2019. február 8-án benyújtott kereset – Comune di Milano kontra Parlament és Tanács	48
2019/C 112/60	T-81/19. sz. ügy: 2019. február 12-én benyújtott kereset – Apostolopoulou és Apostolopoulou Chrysanthaki kontra Európai Bizottság	49