A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

A Bizottság közleménye (1) az egyes légköri szennyező anyagok nemzeti kibocsátásainak csökkentéséről szóló (EU) 2016/2284 európai parlamenti és tanácsi irányelv (nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv) 9. cikke és V. melléklete szerinti ökoszisztéma-megfigyelésről

(2019/C 92/01)

1.   Bevezetés és jogalap

Ez az iránymutatás azokkal a legfontosabb gyakorlati kérdésekkel foglalkozik, amelyek a tagállamok részéről az (EU) 2016/2284 irányelv (a továbbiakban: nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv) (2) 9. cikkében foglalt követelményeknek megfelelő, megfigyelési helyszínekből álló hálózat kialakítása és működtetése kapcsán felmerülhetnek. Iránymutatás lévén ez a dokumentum jogilag nem kötelező erejű, és a tagállamok a hálózataikat rugalmasan, a saját nemzeti körülményeik szempontjából megfelelő és célszerű módon alakíthatják ki, feltéve, hogy biztosítják a levegőszennyezés hatásainak a 9. cikkben előírt megfigyelését. A Bizottság arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a hálózataikkal kapcsolatos jelentéstételkor olyan dokumentumot nyújtsanak be, amelyben kifejtik, hogy a hálózat kialakítása során hogyan gondoskodtak a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv követelményeinek való megfelelésről.

Mind a 2001/81/EK irányelv (3) (a régi, nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv), mind pedig az (EU) 2016/2284 irányelv (a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv) célként tűzi ki nemcsak az emberi egészség, de az ökoszisztémák állapotának az EU egész területén történő javítását is. A Tiszta levegőt Európának program (4) az egészségre gyakorolt hatásoknak az Unió egész területén történő csökkentése mellett azt is célként tűzi ki, hogy 2030-ra a 2005-öshöz képest 35 %-kal csökkentsék az eutrofizációval érintett ökoszisztémák területét.

Az EU-ban a levegőszennyezés által az ökoszisztémákra gyakorolt hatások mértékének meghatározása a szennyező anyagok túlnyomórészt nagy távolságra való terjedése alapján meghatározott kritikus kén-, nitrogén- és ózonterhelések és -szintek túllépésén alapul. Az ezekkel a hatásokkal kapcsolatos küszöbértékek kiszámítása a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló egyezményhez (LRTAP Egyezmény) (5) csatolt Göteborgi Jegyzőkönyv alapján létrehozott, hatásokkal foglalkozó munkacsoport munkáján alapul, ideértve a hatásokkal foglalkozó koordinációs központ (CCE), valamint a vizekkel, az erdőkkel, a növényzettel, az integrált megfigyeléssel kapcsolatos nemzetközi együttműködési programok (6), továbbá a Göteborgi Jegyzőkönyv részes feleinek területén e célból kialakított megfigyelési hálózatok keretében végzett munkát.

A társjogalkotók – tekintettel arra, hogy ez a munka központi jelentőségű az EU levegőpolitikájának ökoszisztémákra vonatkozó célkitűzései szempontjából, valamint a nemzeti kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalások hatékonyságának értékelése érdekében – a levegőszennyezés által az ökoszisztémákra gyakorolt hatások megfigyelését előíró rendelkezéseket foglaltak bele a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelvbe. A kötelező megfigyelés ezenkívül az LRTAP Egyezmény keretében végzett munka támogatására is szolgál.

A tagállamoknak a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv szerinti alapvető kötelezettségei a következők:

—

a levegőszennyezés által az ökoszisztémákra gyakorolt káros hatások költséghatékony és kockázatalapú megközelítést alkalmazó megfigyelésének biztosítása, mégpedig a megfigyelési helyszínek olyan hálózatára építve, amely reprezentatív a területükön található édesvízi, nem erdei természetes és természetközeli, valamint erdei ökoszisztéma-típusok szempontjából (a 9. cikk (1) bekezdésének első albekezdése),

—	2018. július 1-jéig és azt követően négyévente jelentéstétel a Bizottságnak és az Európai Környezetvédelmi Ügynökségnek a megfigyelési helyszínek elhelyezkedéséről és a levegőszennyezés hatásainak megfigyelésére felhasznált kapcsolódó mutatókról (a 10. cikk (4) bekezdésének a) pontja),

—	2019. július 1-jéig és azt követően négyévente jelentéstétel a Bizottságnak és az Európai Környezetvédelmi Ügynökségnek a 9. cikkben említett megfigyelési adatokról (a 10. cikk (4) bekezdésének b) pontja).

A Bizottság:

—

2020. április 1-jéig és azt követően négyévente jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztémával kapcsolatos, a hetedik környezetvédelmi cselekvési program (7) szerinti uniós célkitűzések elérése tekintetében tett előrelépésekről (a 11. cikk (1) bekezdése a) pontjának iii. alpontja) (a részleteket lásd a 2. szakaszban).

A levegőszennyezés hatásainak megfigyelésére szolgáló, teljes mértékben működőképes hálózat létrehozása fontos a fokozatos javulás elérése szempontjából. Ez az iránymutatás az első jelentéstételi ciklusokkal (2018 és 2019) összefüggő legfontosabb kérdésekre összpontosít. A tagállamok által a 10. cikknek megfelelően szolgáltatott információk alapján a Bizottság a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv 11. cikke szerint 2020-ban közzéteendő jelentésében értékeli, hogy az eddig létrehozott megfigyelési hálózatokat milyen mértékben kellene megerősíteni ahhoz, hogy teljesítsék a 9. cikkben meghatározott követelményeket. Ezen értékelés, valamint a végrehajtási folyamat során felmerült egyéb kérdések, illetve levont egyéb tanulságok alapján a Bizottság meg fogja vizsgálni, hogy szükség van-e a megfigyelés további javítására. Ezeket a javításokat lehetőség szerint a második jelentéstételi ciklusig (2022 és 2023) végre kell hajtani.

Ez az iránymutatás a következőképpen épül fel:

—	2. szakasz: A nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv szerinti ökoszisztéma-megfigyelési célkitűzések

—	3. szakasz: Az ökoszisztéma-megfigyelési hálózat hatóköre és kialakítása

—	4. szakasz: Kapcsolat más megfigyelési tevékenységekkel

—	5. szakasz: Jelentéstétel

—	6. szakasz: Segítségnyújtás a végrehajtáshoz

—	7. szakasz: Esettanulmányok

2.   A nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv szerinti ökoszisztéma-megfigyelési célkitűzések

Az ökoszisztéma-megfigyelési rendszer célja tudásalapot biztosítani annak értékeléséhez, hogy a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv mennyire hatékony a környezet védelme szempontjából. A környezetvédelem tekintetében az irányelv (1. és 11. cikk) hivatkozik „a biológiai sokféleségre és az ökoszisztémára vonatkozó, a hetedik környezetvédelmi cselekvési program szerinti” uniós célkitűzésekre, amelyek a levegőszennyezés esetében a következők: „a levegőszennyezés, valamint annak az ökoszisztémákra és a biodiverzitásra gyakorolt hatásai tovább csökkenjenek, a kritikus terhelések és szintek túllépésének elkerülésére vonatkozó hosszú távú célkitűzés elérése érdekében” (8).

A cél tehát megerősíteni a kén-oxidok (SOX), a nitrogén-oxidok (NOX), az ammónia (NHy) és a talajközeli ózon (azaz a savasodás, az eutrofizáció, az ózon által okozott károk, illetve a biológiai sokféleségben bekövetkező változások) hatásai tekintetében a szárazföldi és édesvízi ökoszisztémák állapotának meghatározásához és hosszú távú változásainak előrejelzéséhez szükséges ökoszisztéma-megfigyelési hálózatot. A megfigyelés célja tehát végső soron a levegőszennyezés szárazföldi és édesvízi ökoszisztémákra gyakorolt hatásával – egyebek mellett a hatások mértékével és az ökoszisztémáknak a hatás csökkentése esetén megfigyelhető helyreállási idejével – kapcsolatos ismeretek bővítése, továbbá a kritikus terhelések és szintek felülvizsgálatához való hozzájárulás.

E célkitűzések elérése érdekében a tagállamok koordinálják tevékenységüket a saját területükön és az Európai Unió egész területén, valamint adott esetben az LRTAP Egyezmény keretében működő más megfigyelési programokkal. A madarakra (9), az élőhelyekre (10) és a vízre (11) vonatkozó keretirányelvek alapján jelenleg alkalmazott ökoszisztéma-megfigyelési rendszer egy, az ökoszisztémák általános állapotával kapcsolatos kiterjedt jelentéstételi hálózatot foglal magában, azonban az ezen irányelvek alapján végzett megfigyelés a levegőszennyezés hatásaira nem terjed ki. Ezért az ökoszisztémák állapotáról e széles alapokon nyugvó értékelések keretében gyűjtött adatok csak részben relevánsak a 9. cikk célkitűzései szempontjából (ezzel a kérdéssel a „Kapcsolat más megfigyelési tevékenységekkel” című 4. szakasz foglalkozik részletesebben). A nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv szerinti megfigyelés az LRTAP Egyezmény szerinti hatásmegfigyeléshez igazodik, ugyanis kifejezetten a levegőszennyezés által az ökoszisztémákra gyakorolt hatásoknak a közrejátszó mechanizmusok, a hatások mértéke és a helyreállítási lehetőségek jobb megértése érdekében történő vizsgálatára vonatkozik. Az LRTAP Egyezmény szerinti ökoszisztéma-megfigyelés ezért közvetlenül releváns a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv célkitűzései szempontjából.

3.   Az ökoszisztéma-megfigyelési hálózat hatóköre és kialakítása

3.1.    A lényeges hatások

Az ökoszisztéma-megfigyelés szempontjából lényeges hatások közé először is az azon anyagokkal összefüggő hatások tartoznak, amelyek kapcsán az irányelv II. melléklete csökkentési kötelezettségvállalásokat határoz meg (azaz az SO2, az NOX, az NMVOC, az NH3 és a PM2,5); ezek a hatások a következők: savasodás, eutrofizáció, valamint az ózon által a növények növekedésében és a biológiai sokféleségben okozott kár. Ugyan más szennyező anyagok (például a nehézfémek) hatásai is aggodalomra adnak okot, fokozatos megközelítést célszerű alkalmazni, és a javasolt megközelítés szerint az ellenőrzés első szakaszában a három említett hatásra kell összpontosítani.

3.2.    Az ökoszisztémák típusai

A nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv 9. cikkének (1) bekezdése szerint a tagállamoknak a következőképpen kell megvalósítaniuk a megfigyelést: „a megfigyelési helyszínek olyan hálózatára építve, amely reprezentatív a területükön található édesvízi, természetes és természetközeli, valamint erdei ökoszisztéma-típusok szempontjából”.

Európában számos különböző ökoszisztéma-típus létezik (12), és az egyes tagállamok között jelentős eltérések figyelhetők meg az ökoszisztéma-típusok száma tekintetében. Ugyan a hálózat lefedettségének reprezentatívnak kell lennie az adott tagállam területén megtalálható ökoszisztémák tekintetében, a tagállamoknak a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv 9. cikkének (1) bekezdésében előírtak szerint költséghatékony és kockázatalapú megközelítést kell alkalmazniuk a helyszínek számának és helyének, valamint a megfigyelt mutatók típusainak megválasztása során.

A megfigyelendő ökoszisztémák és kapcsolódó élőhelyek reprezentatív számának meghatározásához kiindulási alapként szolgálhat a biogeográfiai régióknak az egyes tagállamokon belüli száma. Az EU biogeográfiai régióinak legutóbbi osztályozása tizenegy területet különböztet meg (alpesi, anatóliai, északi-sarkvidéki, atlanti, fekete-tengeri, boreális, kontinentális, makaronéziai, mediterrán, pannon és sztyeppés), ahogy az az alábbi 1. ábrán is látható.

Ideális esetben egy adott biogeográfiai régióban ökoszisztéma-típusonként legalább egy megfigyelési helyszínt kell meghatározni.

1. ábra

Európa biogeográfiai régiói (1)

(1)	https://www.eea.europa.eu/data-and-maps/data/biogeographical-regions-europe-3

Az egyes biogeográfiai régiókon belül a lényeges ökoszisztémák és élőhelyek a MAES (13) és az EUNIS (14) besorolás szerint osztályozhatók. A MAES szerinti egyes ökoszisztéma-típusok által lefedett területek aránya jelentősen eltér (2. ábra) egy-egy országon belül és az EU egészében, és az egyes országok között is jelentős eltérések figyelhetők meg.

2. ábra

A szárazföldi és édesvízi ökoszisztémák MAES szerinti típusainak területe és százalékos aránya a 28 uniós tagállamban (MAES, 2016 (1))

(1)	A MAES-ről készült 2016-095 technikai jelentés: „Mapping and assessing the condition of Europe's ecosystems: Progress and challenges” („Az európai ökoszisztémák állapotának feltérképezése és értékelése: Előrehaladás és kihívások”). 3. jelentés – végleges, 2016. március.

A MAES besorolás szerinti ökoszisztéma-típusok némelyike egyértelműen nem releváns a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv szempontjából (ilyenek az elsősorban városi ökoszisztémák, valamint a növényzettel gyéren vagy egyáltalán nem borított területek többsége). A szántók esetében a levegőszennyezésből eredő tápanyagterhelés kevésbé releváns a trágyázáshoz és egyéb intézkedésekhez képest, a megfigyelés azonban mégis indokolt, ugyanis a szántóföldi növények érzékenyek az ózonra.

Ennek alapján a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv szempontjából az ökoszisztémák hat fő kategóriája tekinthető relevánsnak: gyepterületek, szántók, erdők és fás területek, fenyérek és cserjések, vizes élőhelyek, valamint folyók és tavak, ahogy az az 1. táblázatban is látható. Ezek a MAES-kategóriák a rendelkezésre álló információk megfelelő szintjén könnyen összekapcsolhatók az EUNIS élőhelyosztályaival (1. és 2. szint), valamint a Corine felszínborítási adatbázis (15) osztályaival (3. szint) az általános 1. szintről a részletesebb 3. vagy annál magasabb szint felé haladva. Az egyes, különleges érdeklődésre számot tartó vagy nagy jelentőségű és értékű ökoszisztémák és élőhelyek ezekkel a kategóriákkal összekapcsolva integrálhatók a megfigyelési rendszerbe.

1. táblázat

Az ökoszisztémák és élőhelyek áttekintése, valamint kapcsolatuk a MAES szerinti ökoszisztéma-típusokkal, az EUNIS-élőhelyosztályokkal és a Corine felszínborítási adatbázis osztályaival

MAES szerinti ökoszisztéma-típus	EUNIS-élőhelyosztályok 1. szint	EUNIS-élőhelyosztályok 2. szint	A Corine felszínborítási adatbázis (CLC) osztályai 3. szint
Szántóföld	I. Rendszeresen vagy a közelmúltban művelt mezőgazdasági, kertészeti és háztáji élőhelyek	I1 Szántóterületek és árutermelő kertészetek I2 Kertek és parkok művelt területei	2.1.1. Nem öntözött szántóföldek 2.1.2. Állandóan öntözött területek 2.1.3. Rizsföldek 2.2.1. Szőlők 2.2.2. Gyümölcsösök, bogyósok 2.2.3. Olajfaültetvények 2.4.1. Egynyári kultúrák állandó kultúrákkal vegyesen 2.4.2. Komplex művelési szerkezet 2.4.3. Elsődlegesen mezőgazdasági területek, jelentős természetes formációkkal 2.4.4. Mezőgazdasági-erdészeti területek
Gyepterület	E. Gyepterületek és elsősorban nem fűféle gyógynövények, mohák vagy zuzmók borította területek	E1 Száraz gyepterületek E2 Üde-füves gyepterületek E3 Időszakosan nedves és nedves gyepterületek E4 Havasi és alhavasi gyepterületek E5 Erdőszegélyek, tisztások és magas, nem fűféle gyógynövényekkel borított területek E6 Kontinentális sós sztyeppék E7 Fákkal ritkán borított gyepterületek	2.3.1. Rét/legelő 3.2.1. Természetes gyepek
Fás területek és erdők	G. Fás területek, erdők és egyéb, fákkal borított területek	G1 Lombhullató fás területek G2 Lombos örökzöld fás területek G3 Tűlevelű fás területek G4 Vegyes összetételű fás területek G5 Fasorok, kisebb fás területek, nemrégiben kivágott fás területek, korai stádiumú fás területek, fás szárú energetikai ültetvények	3.1.1. Lomblevelű erdők 3.1.2. Tűlevelű erdők 3.1.3. Vegyes erdők 3.2.4. Átmeneti erdős-cserjés területek
Fenyérek és cserjések	F Fenyérek, cserjések és tundra	F1 Tundra F2 Északi-sarkvidéki, havasi és alhavasi cserjések F3 Mérsékelt égövi és mediterrán hegyvidéki cserjések F4 Mérsékelt égövi cserjés fenyérek F5 Bozótosok, fás matorral és meleg mediterrán cserjések F6 Garrigue F7 Tüskés mediterrán fenyérek F8 Meleg atlanti-partvidéki xerofita cserjések F9 Folyóparti és mocsári cserjések FA Sövények FB Cserjeültetvények	3.2.2. Lápok és fenyérek 3.2.3. Keménylombú növényzet
Vizes területek	D Lápok, átmeneti lápok és rétlápok	D1 Magas és takarólápok D2 Völgylápok, síklápok és átmeneti lápok D3 Aapa-, palsa- és sokszög alakú lápok D4 Bázisokban gazdag és meszes forrásvidéki lápok D5 Sás és nádasok, általában szabadon álló víz nélkül D6 Szárazföldi szikes és félsós mocsarak és nádasok	4.1.1. Szárazföldi mocsarak 4.1.2. Tőzeglápok
Folyók és tavak	C Szárazföldi felszíni vizek	C1 Felszíni állóvizek C2 Felszíni folyóvizek C3 Szárazföldi felszíni víztestek part menti övezetei	5.1.1. Folyóvizek 5.1.2. Állóvizek
Forrás: http://ec.europa.eu/environment/nature/knowledge/ecosystem_assessment/pdf/MAESWorkingPaper2013.pdf

3.3.    A helyszínek kiválasztása, száma és sűrűsége

Tekintettel a levegőszennyezési terheléssel, valamint az Unió területén megtalálható egyes ökoszisztéma-típusok biológiai, kémiai és fizikai jellemzőivel összefüggő körülmények sokféleségére, e szakasz célja, hogy az egyes ökoszisztéma-típusok szempontjából releváns minőségi kritériumokat határozzon meg a helyszínek kiválasztásához. E kritériumok alapján kell kiválasztani a helyszíneket, valamint meghatározni azok számát és sűrűségét, így biztosítva az egyes tagállamok körülményeinek megfelelő, következetes megfigyelési hálózat kialakítását. Szem előtt kell tartani, hogy a helyszínek kiválasztása több tényezőn alapuló folyamat, amely tagállamonként eltérő lehet.

A kiválasztott helyszíneknek lehetőség szerint meg kell felelniük a következő elveknek:

—	a helyszínnek tipikusnak kell lennie a megfigyelendő ökoszisztéma-típus vonatkozásában,

—	a helyszínnek lehetővé kell tennie a levegővel történő közvetítés hatásának az egyéb nyomásoktól történő megkülönböztetését,

—	a helyszínnek érzékenynek kell lennie a szóban forgó nyomásra, hogy az esetleges hatások könnyen azonosíthatók legyenek.

A konkrét hatásokra érzékeny területek térképei hasznosak lehetnek a megfigyelési helyszínek kiválasztásakor.

A megfigyelési helyszínek kiválasztása során kritériumként figyelembe kell venni a biológiai sokféleséget is, hogy feltárhatók legyenek a szennyezés és a biológiai sokféleség közötti ok-okozati összefüggések. Nem mindegyik helyszínnek kell szükségszerűen jelentős értéket képviselnie a biológiai sokféleség szempontjából, azonban a hálózat egészének biztosítania kell az olyan, gazdálkodás által minimálisan érintett területek megfelelő képviseletét, amelyek lehetőség szerint magas fajgazdagságúak, mint amilyenek például a Natura 2000 területek, a nemzeti szinten kijelölt (a CDDA adatbázisban szereplő) területek vagy más védett helyszínek.

A helyszínek szükséges száma és sűrűsége összességében függ az ökoszisztémák érzékenységétől, az érintett ökoszisztéma-típusoktól, az egyes biogeográfiai régiókban előforduló különböző ökoszisztéma-típusok számától (lásd a fenti 3.2. szakaszt), valamint a levegőszennyezési terhelés intenzitásától. A nemzeti hálózatnak lehetővé kell tennie a térbeli gradiensek elemzését és az ok-okozati összefüggések megértését, továbbá adatokat kell szolgáltatnia a kritikus terhelések és szintek, valamint határérték-túllépések feltérképezéséhez és modellezéséhez. Fontosabb, hogy több régióban is jelöljenek ki helyszíneket, mint az, hogy egy adott régióban több helyszínt is kijelöljenek. A szennyezéssel kevésbé érintett területeken – amennyiben ezekben a régiókban nem várhatók jelentős változások – kevesebb helyszín kijelölése is elegendő, ugyanakkor ezek a területek sem hagyhatók teljesen figyelmen kívül.

A természeti környezeti feltételek tekintetében a hálózatnak ki kell terjednie a tagállamokban megtalálható legfontosabb gradiensekre. A legfontosabb éghajlati paramétereknek (csapadék, hőmérséklet), hidrológiai paramétereknek és a talaj lúgossági gradienseinek (pl. pH-értékének) szisztematikusan változónak kell lenniük. Ezek az információk részben az adott biogeográfiai régióra jellemzők (lásd a 3.2. szakaszt), és a környezeti rétegek részletesebb osztályozását alkalmazó térképek (pl. Metzger et al., 2005 (16)) alapján pontosabban is meghatározhatók.

A légszennyezési paraméterek tekintetében minden tagállami hálózatnak legalább azokat a területeket kell lefednie, ahol (nemzeti szinten) magas a savasító és eutrofizáló anyagok ülepedésének szintje és az ózonkoncentráció. A hosszú távú összehasonlítások céljából alacsony ülepedési, illetve koncentrációs értékkel rendelkező referenciahelyszíneket is ki kell jelölni. A helyszínek kijelölése során ajánlott a kritikus terhelések, illetve szintek túllépését ábrázoló térképek használata.

Az ökoszisztéma-típusokat illetően minden tagállamnak a saját területén belüli reprezentativitásuk alapján kell kijelölnie a helyszíneket (lásd az 1. táblázatot). Ezenkívül az élőhelyvédelmi irányelv (92/43/EGK) I. melléklete is használható az élőhelyek relevancia alapján történő kiválasztásához.

Figyelembe véve az érzékeny ökoszisztémák eloszlását, valamint a levegőszennyezés hatásainak értékeléséhez szükséges mérések elvégzéséhez szükséges erőforrásokat, helyénvaló lehet egy többszintű megközelítés alkalmazása, amelynek keretében a megfigyelés viszonylag egyszerű paraméterekre terjed ki (I. szint), amit összetettebb paraméterek szűkebb körének célzottabb és alaposabb megfigyelésével egészítenek ki (II. szint). Egyes ökoszisztémák esetében helyénvaló lehet az I. szintű megfigyelésre kijelölt helyszínek minimális sűrűségben történő vizsgálata (az erdőkkel kapcsolatos nemzetközi együttműködési program szerinti I. szintű megfigyeléshez használt hálózat például egy 16 x 16 km-es rácson alapul). Az alábbi ajánlások adott esetben ilyen, szintek közötti megkülönböztetést alkalmaznak a paraméterek és a megfigyelés gyakorisága tekintetében.

3.4.    A megfigyelendő paraméterek köre és a megfigyelés gyakorisága

Az iránymutatás e szakasza azokat a paramétereket részletezi, amelyek megfelelőek lehetnek a megfigyelés szempontjából, és a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv V. mellékletében leírt, a levegőszennyezés megfigyelésére vonatkozó opcionális mutatókat tükrözik. Ez a szakasz a savasodás és az eutrofizáció megfigyelésére vonatkozó ajánlásokat fogalmaz meg az erdőkre és fás területekre, az édesvízi ökoszisztémákra, valamint a minden szárazföldi ökoszisztémát érintő, ózon által okozott kár megfigyelésére vonatkozó nemzetközi együttműködési programok keretében szerzett tapasztalatok és az e programok keretében végrehajtott korábbi tevékenységek alapján. Ezenkívül utal a nemzetközi együttműködési programok integrált megfigyelési helyszíneire, amelyek információt szolgáltatnak egyrészt az egyes ökoszisztémákat érintő hatások, másrészt pedig a levegőszennyezés hatásainak más hatásoktól történő elkülönítése tekintetében, különösen az édesvízi ökoszisztémákat illetően. Ez a szakasz főként a nemzetközi együttműködési programok és az LRTAP Egyezmény kapcsolódó kézikönyvein alapul, és elismeri a szennyezés hatásainak megfigyelésével kapcsolatos, tudományosan elfogadott módszereket és hosszú távú tapasztalatokat, amelyeket a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv szakértői csoportja alaposabban is megvizsgált. A jelentéstételnek ugyanakkor ki kell terjednie azokra az ökoszisztémákra is, amelyekre a nemzetközi együttműködési programok keretében végzett megfigyelés eddig nem terjedt ki, ideértve főként a gyepterületeket, a fenyéreket és egyéb, nagy jelentőségű, természetes vagy természetközeli ökoszisztémákat. A nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv 9. cikke szerinti megfigyelés céljából figyelembe veendő javasolt paraméterek átfogó felsorolását a 2018. július 1-jétől alkalmazandó jelentéstételi űrlap, valamint a vonatkozó dokumentumok tartalmazzák (17).

A következő 3.4.1–3.4.4. szakasz – a nemzetközi együttműködési programoknak az LRTAP Egyezmény szerint kidolgozott meglévő megfigyelési rendszereire építve – rövid áttekintést nyújt a releváns paraméterekről. A savasodás és az eutrofizáció kapcsán eddig csak az erdők, a fás területek és az édesvizek vonatkozásában dolgoztak ki ilyen rendszereket. Az ózon hatásainak megfigyelése elsősorban a szántókra összpontosított.

Némi felülvizsgálat és kiigazítás után ezek a szakaszok felhasználhatók iránymutatásként más ökoszisztémáknak és élőhelyeknek – például a gyepterületeknek, a fenyéreknek és más, természetes vagy természetközeli ökoszisztémáknak – a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv 9. cikkében előírt megfigyeléséhez. Az olyan különleges területeken található természetes és természetközeli ökoszisztémák, mint amilyenek a városi és városkörnyéki vagy part menti területek, szintén figyelembe vehetők, mivel a kapcsolódó tagállami politikák szempontjából kiemelt jelentőségűek.

A 4. szakaszban részletesebben is leírtaknak megfelelően – a költséghatékonyság javítása és a párhuzamos munkavégzés elkerülése érdekében – más megfigyelési hálózatokból származó adatok és információk is felhasználhatók. A biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégiában meghatározott 5. intézkedés, azaz az ökoszisztémák és szolgáltatásaik feltérképezése és értékelése (MAES), és különösen az azzal kapcsolatos 5. jelentés (18) további információkkal szolgál az ökológiai rendszerek állapota mérésének és értékelésének módjáról, valamint az ennek kapcsán alkalmazható mutatókról.

3.4.1.   Szárazföldi ökoszisztémák: A nemzetközi együttműködési programok hatálya alá tartozó erdők és fás területek

Az alábbi 2. táblázat – az erdőkkel kapcsolatos nemzetközi együttműködési program keretében alkalmazott megközelítéssel összhangban és a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv V. mellékletének megfelelő figyelembevételével – meghatározza az erdei ökoszisztémák tekintetében az I. és II. szinten vizsgált területekre (19) vonatkozó paramétereket és azok megfigyelési gyakoriságát. Az I. és II. szinten vizsgált erdei ökoszisztémák állapotának megfigyelésére szolgáló összes módszer részletes leírása megtalálható az ezzel kapcsolatos, részletekbe menő kézikönyvben (20), az alábbi táblázat pedig hivatkozásokat tartalmaz a kézikönyv releváns szakaszaira, a jelentendő adatok vonatkozásában is. Az erdőkkel kapcsolatos nemzetközi együttműködési program keretében végzett felmérések áttekintése, valamint a teljes program vonatkozó paraméterei megtalálhatók az említett kézikönyvben és az interneten is (http://icp-forests.net/).

2. táblázat

A nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv V. mellékletében szereplő opcionális mutatókat kiegészítő, az erdőkkel kapcsolatos nemzetközi együttműködési programban alkalmazott módszerekhez kapcsolódó mutatóegyüttesek, paraméterek és források

Mérés (mutatóegyüttes)	Paraméterek	Gyakoriság	Módszerek
A talaj savassága a szilárd fázis esetében	Az elemek koncentrációi (bázikus kationok stb.) – Ca, Mg, K, Na, Alex, Ntot, valamint C/N arányok	10–15 évenként az I. és II. szinten vizsgált területek esetében	X. rész
A talaj savassága a talajoldat esetében	pH, [SOx] (*1), [NO3], [bázikus kationok (Ca, Mg, K, Na)], [Alex].	4 hetente a II. szintű területek esetében	IX. rész
A talaj nitrátkioldódása a talajoldat esetében	[NO3+] a legmélyebb talajrétegben (40–80 cm); a fluxus kiszámításához talajvízfluxus-modellt (vízháztartási egyensúlyra vonatkozó modellt) kell alkalmazni.	4 hetente a II. szintű területek esetében	X. rész, vízháztartási egyensúlyra vonatkozó modell, vö. IX. rész
C/N arány + a talaj teljes nitrogéntartalma a szilárd fázisú talajban	Cstock, Nstock, C/N arány	10–15 évenként az I. és II. szinten vizsgált területek esetében	X. rész
Tápanyagegyensúly a levélzetben	[N], [P], [K], [Mg], valamint [N]-arányok.	A II. szintű területek esetében kétévente, az I. szintűek esetében 10–15 évente	XII. rész

Az erdei ökoszisztémák egyéb fontos sajátosságaira és jellemzőire – például az állomány korára, a fafajok és az aljnövényzet összetételére és sokféleségére, a koronaállapotra, a levélfelület-indexre (LAI), a lombkoronán áthulló csapadék kémiai jellemzőire, a lombhullás mennyiségére és a lehullott lomb kémiai jellemzőire, illetve az epifita (a fatörzseken élő) zuzmókra – kiterjedő további paraméterek fontosak, és kiegészíthetik a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv V. mellékletében meghatározott opcionális mutatókat. Az egyes módszereket az erdőkkel kapcsolatos nemzetközi együttműködési program kézikönyvének vonatkozó részei is tartalmazzák.

Az erdőkkel kapcsolatos nemzetközi együttműködési program keretében megfigyelt bizonyos helyszíneken, valamint egyéb, erdei és szárazföldi ökoszisztémákkal rendelkező helyszíneken is ötévente ellenőrzik a mohák nitrogénkoncentrációját (a nehézfémek, valamint bizonyos, a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagok koncentrációjával együtt), és a mérések eredményeit jelentik a növényzettel kapcsolatos nemzetközi együttműködési program felé (a vonatkozó kézikönyv elérhető a következő címen: http://icpvegetation.ceh.ac.uk).

3.4.2.   Édesvízi ökoszisztémák: A nemzetközi együttműködési programok hatálya alá tartozó folyók és tavak

A felszíni vizek – például a folyók és a tavak – sok esetben az ökoszisztéma különböző közegei közül elsőként reagálnak a savasodásra és az eutrofizációra. Európa számos, magasan fekvő területén találhatók erősen kovás, a szulfát és a nitrát visszatartására csak kismértékben képes, vékony talajréteggel rendelkező, a savasodással szemben érzékeny vízgyűjtő területek. A halak és más vízi élőlények populációi az elmúlt 100 évben komoly károkat szenvedtek. Számos folyó és tó esetében következett be veszteség a halállományokban az országhatárokon átterjedő levegőszennyezés miatt. Az érzékeny vizekben a szulfát és a nitrát szintje, a lúgosság, a pH-érték és az alumíniumszint gyorsan követi a kibocsátások változásait, ami hatással van az érzékeny élőlényekre, és ezáltal a teljes ökoszisztémára is. Ezek a hatások a jelentős kibocsátási forrásokhoz viszonylag közel, valamint az azoktól távol eső területeken egyaránt nyilvánvalóak. Amikor a kibocsátások az 1980-as években csökkenni kezdtek, a víz kémiai mutatói rövid időn belül a helyreállás jeleit kezdték mutatni, a biológiai helyreállás üteme azonban elmaradt ettől. A közelmúltban fény derült arra is, hogy a nitrogénülepedés bizonyos, a közvetlen emberi beavatkozás hatásaitól távol eső, érintetlen területeken található felszíni vizekben tápanyagnövelő hatással (eutrofizációval) járhat. A légköri nitrogénterhelés növekedésének ezért súlyos következményei is lehetnek a vízi táplálékhálózat működésére nézve. A felszíni vizek kémiai összetétele és biológiai jellemzői a levegőszennyezés által az európai ökoszisztémákra gyakorolt hatások és az azok enyhítésére szolgáló intézkedések szempontjából a legjobb mutatók közé tartoznak.

Az édesvizeket érintő kén- és nitrogénülepedés hatásainak megfigyelését szolgáló programnak legalább a 3. táblázatban felsorolt paraméterekre kell kiterjednie. A mintavétel gyakoriságának tükröznie kell a megfigyelt helyszín időbeli változásait. Azok a helyszínek, ahol a víz gyorsan kicserélődik, gyorsabban reagálnak az ülepedés változásaira. A vizekkel kapcsolatos nemzetközi együttműködési program keretében legalább havi rendszerességű mintavételt ajánlanak a víz gyors cserélődése által jellemzett tavak és folyók esetében (vizekkel kapcsolatos nemzetközi együttműködési program, 2010). Az olyan tavak esetében, amelyek néhány hónapnál hosszabb elméleti vízmegtartási idővel rendelkeznek, megfelelő lehet a negyedéves vagy szezonális mintavétel is. Erősen ajánlott legalább néhány kijelölt helyszínen biológiai megfigyelést végezni az érzékeny fajok vagy közösségek tekintetében (4. táblázat).

Az egyéb fizikai és kémiai paraméterek – például a hőmérséklet, a vízáramlás, az alumíniumfrakciók, a teljes nitrogén- és foszfortartalom – olyan kiegészítő információkkal szolgálnak, amelyek a helyi körülményektől függően hasznosak lehetnek például a levegőszennyezés biológiai hatásainak értelmezése szempontjából.

3. táblázat

Folyók és tavak: Ajánlott minimális (kémiai) paraméterek a vizekkel kapcsolatos nemzetközi együttműködési program szerint

Részletes információk és további magyarázatok a vizekkel kapcsolatos nemzetközi együttműködési program kézikönyvében találhatók (vizekkel kapcsolatos nemzetközi együttműködési program, 2010). A hivatkozások a kézikönyv fejezeteire vonatkoznak.

Mérés	Paraméterek	Gyakoriság	Módszer	A jelentendő adatok köre
A tavak vízgyűjtő területeinek érzékenysége, valamint a levegőszennyezés hidrokémiai hatásai (savasodás)	Lúgosság, szulfát, nitrát, klorid, pH-érték, kalcium, magnézium, nátrium, kálium, oldott szerves szén és fajlagos vezetőképesség	Szezonális/negyedévestől az évesig terjedő, a vízcserélődési rátától függően	Merítéses mintavétel a felső rétegből (0,1–1 m) vagy a tó kilépési pontjánál. Az eljárás részleteit a 3. fejezet ismerteti.	Főbb ionok (mg/l), nitrát (μg N/l), pH-érték, DOC (mg C/l), lúgosság (μeq/L), vezetőképesség 25 °C-on (μS/cm)
A folyók/patakok vízgyűjtő területeinek érzékenysége, valamint a levegőszennyezés hidrokémiai hatásai (savasodás)	Lúgosság, szulfát, nitrát, klorid, pH-érték, kalcium, magnézium, nátrium, kálium, oldott szerves szén és fajlagos vezetőképesség	Havonta	Merítéses mintavétel. Az eljárás részleteit a 3. fejezet ismerteti.	Főbb ionok (mg/l), nitrát (μg N/l), pH-érték, DOC (mg C/l), lúgosság (μeq/L), vezetőképesség 25 °C-on (μS/cm)

4. táblázat

Folyók és tavak: Ajánlott kiegészítő (biológiai) paraméterek a vizekkel kapcsolatos nemzetközi együttműködési program szerint

Részletes információk és további magyarázatok a vizekkel kapcsolatos nemzetközi együttműködési program kézikönyvében találhatók. A hivatkozások a kézikönyv fejezeteire vonatkoznak.

Mérés	Paraméterek	Gyakoriság	Módszer	A jelentendő adatok köre
A levegőszennyezés (savasodás) biológiai mutatói. A folyókban és tavakban élő bentikus gerinctelenek.	Meghatározott csoportok/fajok jelenléte/hiánya, illetve relatív abundanciája	Szezonálistól évesig terjedő	„Kick sampling” módszerrel vett minták, part menti mintavétel vagy fúrt minták. Lásd a 4. fejezetet. A víz-keretirányelv szerinti módszerek CEN- és ISO-szabványokon alapulnak, és megfelelőnek tekintendők.	Minőségi vagy mennyiségi adatok. http://www.icp-waters.no/data/submit-data/
Más csoportok – például halak, kovamoszatok, perifiton – is használhatók a savasodás biológiai mutatóiként.

3.4.3.   Szárazföldi ökoszisztémák: az ózon által okozott kár megfigyelése a nemzetközi együttműködési program szerint

Az ózon által okozott kár megfigyelése az e szennyező anyaggal összefüggő sajátos kihívásokkal jár. A lerakódott kén- és nitrogénvegyületek az édesvízi és szárazföldi ökoszisztémákban mind a növényzetben, mind a talajban megmaradnak valamilyen megfigyelhető kémiai formában, ideértve például a mohákban és más növényekben megtalálható koncentrációkat (lásd a 3. és 4. táblázatot). Ezenkívül a kén és/vagy a nitrogén ülepedése az édesvizek és a talaj megfigyelhető savasodásával jár. Ezzel szemben az ózon nem halmozódik fel a növényzetben vagy a talajban; a kárt az ózon növényekben előforduló bomlástermékei, valamint a növények ezekkel szembeni reakciói okozzák.

A talajközeli ózonnak való túlzott mértékű kitettség káros hatást gyakorol a növényzet számos típusára, ami hatással van a szárazföldi ökoszisztémákra és az azok által nyújtott szolgáltatásokra (például az élelmiszertermelésre és a fakitermelésre, a szénmegkötésre, a levegőminőségre és az éghajlat szabályozására). Az ózonra érzékeny fajokra gyakorolt hatások közé tartozik a levelek látható károsodása, a növekedés lassulása, a termés minőségének és mennyiségének, valamint a virágok és a magok számának csökkenése, továbbá az abiotikus terhelésekkel – például a faggyal és az aszállyal – és a biotikus terhelésekkel – például a kártevőkkel és a betegségekkel – szembeni fokozott sebezhetőség.

A szárazföldi ökoszisztémákban az egyetlen látható, közvetlenül az ózonnak betudható kár a levelek károsodása. Az ózon okozta levélkárosodás a magas talajközeli ózonkoncentráció jellemezte napokon alakul ki az ózonra érzékeny fajokban. Nincs azonban egyértelmű összefüggés az ózon okozta levélkárosodás és a növényzet olyan fontos paramétereire gyakorolt hatások között, mint amilyen a növekedés (például a fák növekedése) vagy a terméshozam (növénykultúrák esetében). A látható levélkárosodás csökkenti a leveles zöldségek piaci értékét. A kísérleti adatok alapján olyan paraméterekre vonatkozóan állapítottak meg kritikus ózonszinteket, mint a fák alkotta biomassza és a terméshozam, ezek ugyanis az ózonnak való szezonális kitettség halmozott hatásait tükrözik.

A kritikus ózonszint a légköri szennyező anyagoknak való halmozott kitettség vagy azok halmozott sztómafluxusának azt a szintjét jelenti, amely felett a jelenlegi ismeretek szerint az érzékeny növényzetet érintő közvetlen káros hatások léphetnek fel. Az európai jogszabályokban (a 2008/50/EK irányelvben (21)) a növényzet védelme érdekében meghatározott, ózonra vonatkozó kritikus szintek és célértékek a halmozott ózonkoncentráción alapulnak. Újabb kutatások kimutatták, hogy az ózon halmozott sztómafluxusára vonatkozó célértékek (például a fitotoxikus ózondózis [POD] mint mutató) biológiailag relevánsabbak, mint a koncentráción alapuló célértékek (például az AOT40), mivel lehetővé teszik a levelek légrésein (sztómákon) keresztül bejutó, a növényben belső károsodást okozó ózon mennyiségének becslését (Mills et al., 2011 a, b). A POD kiszámításának módszertanát a növényzetre vonatkozó nemzetközi együttműködési program keretében a DO3SE modell alapján dolgozták ki és alkalmazzák. Az ózonkoncentrációk és a meteorológiai paraméterek (5. táblázat) óránkénti megfigyelése révén kiszámítható az ózon egyes növényfajokra jellemző halmozott sztómafluxusa. A sztómafluxuson alapuló kritikus szintek túllépése alapján megállapítható az ózon által a helyszínen előforduló, ózonnal szemben érzékeny fajokra gyakorolt hatás kockázata. A POD kiszámításának és alkalmazásának részletes leírása megtalálható a kritikus terhelések és szintek, valamint a levegőszennyezéssel összefüggő hatások, kockázatok és trendek modellezésével és feltérképezésével kapcsolatos módszertanról és kritériumokról szóló kézikönyvben (22).

5. táblázat

A növényzet ózon által okozott károsodásának értékelésére szolgáló, a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv V. mellékletében meghatározott mutatók

Részletes információk és további magyarázatok a nemzetközi együttműködési program itt feltüntetett kézikönyveiben találhatók.

Mutató	Mérés	Gyakoriság	A módszertanra és az adatszolgáltatásra vonatkozó hivatkozások
Az ózon által a fák levélzetében okozott kár	Az ózon által okozott kár látható jelei a különböző fafajok levelein, valamint a fákon és más fás szárú növényeken a fénynek kitett mintavételi helyszíneken (LESS). A fák átmérőjének növekedése.	Az ózon által okozott kár látható jelei: évente a II. szintű területeken. Az átmérő növekedése: 5 évente.	Az erdőkkel kapcsolatos nemzetközi együttműködési program kézikönyvének VIII. része (az ózon által okozott kár látható jelei) és V. része (az átmérő növekedése)
Az ózon által a növénykultúrák és a fáktól eltérő növényfajok leveleiben okozott kár	Az ózon által a levelekben okozott kár látható jelei. Növénykultúrák: betakarított termésmennyiség.	Az ózon által okozott kár látható jelei: legalább évente a vegetációs időszakban, lehetőség szerint közvetlenül (3–7 nappal) egy ózonepizód után (1) . Terméshozam: évente.	http://icpvegetation.ceh.ac.uk. A korábbi kézikönyvek alapján felülvizsgálandó és összhangba hozandó a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelvvel (beleértve az ózonra érzékeny fajok jegyzékeit is).
A sztómafluxuson alapuló kritikus ózonszintek túllépése	Ózonkoncentráció (2) , meteorológiai tényezők (3) (hőmérséklet, relatív páratartalom, fényerősség, csapadék, légköri nyomás), valamint talajtípus (homokos, agyag vagy vályog) a helyszínen vagy annak közelében (4) . Az ózon sztómafluxusának és a kritikus szintek túllépésének kiszámítására használható a fluxuson alapuló DO3SE modell.	Minden évben: Óránkénti adatgyűjtés a vegetációs időszak során (5)	Az LRTAP Egyezmény modellezési és feltérképezési kézikönyvének a növényzet szempontjából kritikus szintek feltérképezésével foglalkozó 3. fejezetében szereplő módszer (http://icpvegetation.ceh.ac.uk, a Do3SE modell online változatára mutató hivatkozással (6) .

3.4.4.   Az édesvízi és szárazföldi ökoszisztémák integrált megfigyelése a nemzetközi együttműködési program keretében

Az ökoszisztémák integrált megfigyelése a vízgyűjtő terület fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságai időbeli alakulásának mélyreható, egyidejű mérését jelenti a különböző környezeti elemekben. Összetettsége miatt az integrált megfigyelésnek nem a nagy földrajzi területek lefedése a célja, hanem az, hogy lehetővé tegye a levegő, a talaj, a víz és a biológiai válaszok közötti ok-okozati összefüggések jobb megértését, elsősorban az erdei ökoszisztémák tekintetében. Ezek a megfigyelési területek így egyrészt ökoszisztéma-specifikus adatokkal szolgálhatnak például az erdei vagy édesvízi ökoszisztémákról, másrészt pedig lehetővé tehetik a levegőszennyezéssel összefüggő hatások és egyéb lehetséges szennyezési források hatásainak jobb megkülönböztetését. A tagállamokban általában kevés olyan helyszín van, ahol ilyen részletes megfigyelést végeznek. Ajánlatos, hogy a tagállamok legalább két olyan helyszínt jelöljenek ki, ahol megfigyelik a vonatkozó éghajlati és ülepedési gradienseket. Az integrált megfigyelési helyszíneknek természetes vagy természetközeli területeken található, kis méretű, jól körülhatárolható vízgyűjtő területeknek kell lenniük. A méréseknek ki kell terjedniük a meteorológiai tényezőkre, a nedves és a száraz ülepedésre, a lombkoronán áthulló csapadékra, a talaj (szilárd és folyékony fázis), a felszíni és a felszín alatti vizek kémiai tulajdonságaira, valamint a biológiai válaszokra (azaz a növényzetre és más biológiai elemekre). A cél mind a biogeokémiai trendek, mind pedig a biológiai válaszok nyomon követése és értékelése, a természetes erdei ökoszisztémák megfigyelése révén a zaj és a természetes eltérések szétválasztása a zavaró antropogén hatástól mint jeltől, valamint a hosszú távú hatások regionális értékelésére és előrejelzésére szolgáló eszközök – például modellek – kidolgozása és alkalmazása.

A 6. táblázat tartalmazza a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv V. melléklete szerint releváns változókat, valamint a levegőszennyezés által az ökoszisztémákra gyakorolt hatásokat. A szükséges eszközök, a tervezési megfontolások és a módszerek részletes leírása megtalálható a nemzetközi együttműködési program integrált megfigyelésről szóló kézikönyvében (23). A teljeskörű átfogó mérési program ezenkívül lehetővé teszi a részletes modellezést, az ok-okozati összefüggések elemzését, valamint az éghajlatváltozással kapcsolatos folyamatokkal fennálló kölcsönhatások tanulmányozását is (24) (25) (26).

6. táblázat

A nemzetközi együttműködési program integrált megfigyelési helyszíneivel kapcsolatos paraméterek és gyakoriságok

A részletes leírások és módszerek megtalálhatók a nemzetközi együttműködési program integrált megfigyelésről szóló kézikönyvében  (27).

Mérés (mutatóegyüttes)	Paraméter	Gyakoriság	Módszer
Meteorológia	Csapadék, levegőhőmérséklet, talajhőmérséklet, relatív páratartalom, szélsebesség, szélirány, globális besugárzás/effektív besugárzás	Havonta	7.1. rész
A levegő kémiai tulajdonságai	Kén-dioxid, nitrogén-dioxid, ózon, szulfátrészecskék, nitrátok aeroszolokban és gáz halmazállapotban, salétromsav, ammónia és ammónium aeroszolokban	Havonta	7.2. rész
A csapadék kémiai tulajdonságai (EMEP-kézikönyv)	Szulfát, nitrát, ammónium, klorid, nátrium, kálium, kalcium, magnézium és lúgosság	Havonta	7.3. rész
Koronán áthulló csapadék	Szulfát, nitrát, ammónium, teljes N-tartalom, klorid, nátrium, kálium, kalcium, magnézium, oldott szerves szén és erős sav (pH-érték szerint)	Hetente vagy havonta	7.5. rész
A talaj kémiai tulajdonságai	pH (CaCl2), teljes S-tartalom, teljes N-tartalom, kicserélhető Ca, kicserélhető Mg, kicserélhető K, kicserélhető Na, kicserélhető Al, teljes szervesszén-tartalom, kicserélhető titrálható savtartalom (H+Al)	Ötévente	7.7. rész
A talajvíz kémiai tulajdonságai	pH-érték, elektromos vezetőképesség, lúgosság, Gran-függvény, teljes N-tartalom, ammónium, nitrát, teljes P-tartalom, Ca, Mg, K, Na, összes alumínium, instabil alumínium	Évente négyszer	7.8. rész
A felszíni elfolyó vizek kémiai tulajdonságai	Lúgosság, szulfát, nitrát, klorid, oldott szerves szén, pH-érték, kalcium, magnézium, nátrium, kálium, szervetlen (instabil) alumínium, összes nitrogén, ammónium, elfolyó víz, fajlagos vezetőképesség	Havonta	7.10. rész
A lombozat kémiai tulajdonságai	Ca, K, Mg, Na, N, P, S, Cu, Fe, Mn, Zn és teljes szervesszén-tartalom	Ötévente	7.12. rész
A lehullott lomb kémiai tulajdonságai	Ca, K, Mg, Na, N, P, S, Cu, Fe, Mn, Zn és teljes szervesszén-tartalom	Évente	7.13. rész
Növényzet (intenzíven megfigyelt terület)	A talaj-, a gyep-, a cserje- és a lombkoronaszint növényzete, különös tekintettel a talajszinti szövetes növényekre, mohákra és zuzmókra. A fák törzsének átmérője és lombkoronájának szerkezete.	Háromévente	7.17. rész
Fatörzseken növő epifitonok	Élő fatörzseken növő zuzmófajok	Ötévente	7.20. rész
Szárazföldi zöldmoszatok	Az ágak száma, az algával borított legfiatalabb hajtások, a legvastagabb algaréteg az egyes fákon, azon hajtások éves száma, amelyek megőrizték a tűleveleik több mint 50 %-át, azon hajtások éves száma, amelyek megőrizték a tűleveleik több mint 5 %-át	Évente	7.21. rész

4.   Kapcsolat más megfigyelési tevékenységekkel

A nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv 9. cikke a következőket írja elő: „[…] a tagállamok ez irányú tevékenységeiket összehangolják az uniós jogszabályokkal – többek között a 2008/50/EK irányelvvel, a 2000/60/EK […] irányelvvel és a 92/43/EGK […] irányelvvel– illetve adott esetben az LRTAP Egyezménnyel létrehozott más megfigyelési programokkal, és – ahol lehet – felhasználják az említett programok keretében gyűjtött adatokat.”

E rendelkezések célja a meglévő rendszerek keretében gyűjtött adatok felhasználásának maximalizálása az erőfeszítések megkettőzésének elkerülése és a szinergiák kihasználása érdekében. Mindazonáltal fontos a fenti 3. szakaszban leírtaknak megfelelően meghatározni az érintett ökoszisztéma-típusokat, helyszíneket és paramétereket annak érdekében, hogy a megfigyelés releváns legyen a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelvben meghatározott célok szempontjából.

4.1.    Kapcsolat az uniós jogszabályok, illetve kezdeményezések alapján végzett megfigyeléssel

A víz-keretirányelv (2000/60/EK) alapján az édesvizű víztestek, az élőhelyvédelmi irányelv (92/43/EGK) alapján pedig az élőhelyek széles körű megfigyelése valósul meg. Az EU számára jelentett információk elérhetők az európai környezeti információs és megfigyelőhálózatnak az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által koordinált adatbázisaiban (28).

Tekintettel a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv szerinti megfigyelés céljára és a helyszínek kiválasztásának követelményeire, a víz-keretirányelv hatálya alá tartozó területeknek feltehetően csak egy részhalmaza lesz releváns a szóban forgó célok szempontjából. A vízminőség és a levegőszennyezés hatásai közötti összefüggések megállapítása szempontjából főként a forrásokhoz közeli és a természeti területekkel körülvett helyszínek relevánsak. A 7.2. szakasz egy, a víz-keretirányelv szerinti megfigyelési tevékenységnek a levegőszennyezés hatásaival foglalkozó finnországi megfigyelési hálózatba történő integrálásáról szóló esettanulmányt tartalmaz.

A földhasználati és földfelszín-borítottsági összeírás (LUCAS) (29) egyéb fontos, a 9. cikk szerinti kapcsolódó megfigyelési tevékenységbe integrálható adatforrásokkal szolgálhat például a talaj szén- és nitrogéntartalma tekintetében. A beporzáshoz kapcsoló uniós kezdeményezés (30), továbbá az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség megfigyelésére irányuló egyedi uniós projektek további lehetőségeket kínálhatnak a megfigyelési programok keretében végzett adatgyűjtés harmonizálására, integrálására, valamint hatékonyságának növelésére.

4.2.    Kapcsolat az LRTAP Egyezmény szerinti kezdeményezések keretében végzett megfigyeléssel

Az LRTAP Egyezmény szerint létrehozott, hatásokkal foglalkozó munkacsoport keretében végzett ökoszisztéma-megfigyelési tevékenységek közvetlenül relevánsak a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv végrehajtása szempontjából, ugyanis célkitűzéseik azonosak az irányelvéivel, és több mint 20 éves működésük során jelentős mennyiségű műszaki referenciaanyagot eredményeztek.

Következésképpen ez az LRTAP Egyezmény alapján végzett hosszú távú megfigyelés jelentős, jóváhagyott módszerek szerint – tehát következetes mintavételezési és elemzési eljárásokkal és gyakorisággal – nyomon követett historikus adatkészleteket biztosít.

A hatásokkal foglalkozó munkacsoport intenzív megfigyelési hálózatai ökoszisztéma-alapú, konkrét kérdésre (a légszennyezésre) összpontosító, hosszú távon üzemeltetett hálózatok. Ezek a jellemzők lehetővé teszik az ökoszisztémák változásainak észlelését, a közrejátszó tényezők értékelését, valamint az ökoszisztémákban bekövetkező változások következményeinek azonosítását, ami információkkal szolgál a politikai döntéshozóknak azok jelenlegi állapotáról, valamint lehetővé teszi számukra a jövőbeli változások előrejelzését.

Összefoglalva elmondható, hogy a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv szerinti ökoszisztéma-megfigyelés célkitűzései megegyeznek az LRTAP Egyezmény keretében már meglévő megfigyelési hálózatokéival, így azok összes megfigyelési tevékenysége hasznos lehet az irányelv szempontjából, ugyanis azok a következőkre terjednek ki:

—	a savasodás, az eutrofizáció és az ózon ökoszisztémákra gyakorolt hatásaival kapcsolatos mutatók megfigyelése (az V. mellékletben szereplő paraméterek közül szinte mindegyik),

—	az ökoszisztémákban bekövetkező változások észlelése,

—	a változás vagy trend ütemének (időtáv), a változás mértékének (területi kiterjedés) és a változás intenzitásának (a hatás nagysága) meghatározása,

—	a változások által az ökoszisztémák állapotára gyakorolt lehetséges hatások megismerésének lehetővé tétele,

—	a természetes folyamatokhoz és az emberi tevékenységekhez kapcsolódó változások előrejelzésének és azonosításának lehetővé tétele,

—	az ökoszisztémák dinamikájára és a kapcsolódó folyamatokra vonatkozó modellezés elősegítése,

—	a potenciálisan káros hatások előrejelzésének – és ezáltal a korai figyelmeztetések biztosításának – lehetővé tétele,

—	a politikák hatékonysága értékelésének lehetővé tétele.

Fontos hangsúlyozni azt is, hogy az LRTAP Egyezmény keretében végzett, konkrét problémára összpontosító megfigyelés – a megfelelő mértékű kiszámíthatóság biztosítása és a szakpolitikai intézkedések irányának hatékonyabb kijelölése érdekében – ötvözi a levegőszennyezéssel összefüggő veszélyek és az azzal kapcsolatos hatások megfigyelését. Az ökoszisztémát érő terhelésekkel (légszennyezés) és az arra gyakorolt-hatásokkal kapcsolatos trendek egyidejű megfigyelése elősegíti a megfigyelés eredményeinek értelmezését.

4.3.    Kapcsolat más megfigyelési hálózatokkal

A nemzetközi együttműködési programok hatálya alá nem tartozó ökoszisztéma-típusok megfigyelése tekintetében figyelembe vehető az LTER-Europe (Long Term Ecosystem Research Europe) hálózat. Az LTER-Europe európai ernyőszervezetként és kutatási infrastruktúraként szolgál a környezet- és ökoszisztéma-megfigyelést és -kutatást végző kutatási helyszínek és állomások tekintetében (31). A hálózat egyik fő célja az összes ilyen európai helyszín működésének megszervezése annak érdekében, hogy egy, az ökoszisztémák szerkezetének és funkcióinak, valamint a környezeti, társadalmi és gazdasági tényezőkre adott hosszú távú válaszainak jobb megértését szolgáló tudásbázis jöhessen létre.

Az LTER-Europe fő célkitűzései a következők:

—	az európai környezeti és gazdasági gradiensek tekintetében azonosítani az ökoszisztémák változásainak mozgatórugóit,

—	az e mozgatórugók, válaszok és fejlesztési kihívások közötti összefüggések feltárása egy közös kutatási menetrend keretében, valamint utalás a harmonizált paraméterekre és módszerekre,

—	az LTER-helyszínekre és az LTSER (32)-platformokra vonatkozó kritériumok kidolgozása a csúcstechnológiás megoldások egyedi, helyszíni infrastruktúrával történő támogatása érdekében,

—	a különböző szereplők, érdekcsoportok, hálózatok stb. közötti együttműködés és szinergiák javítása.

Az LTER-Europe azáltal járul hozzá e célkitűzések megvalósításához, hogy keretet biztosít a projektfejlesztés, a koncepciók kidolgozása, az oktatás, a szakismeretek cseréje, a kommunikáció és az intézményi integráció számára. A nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv 9. cikke szerinti megfigyelés szempontjából hasznos paraméterek egy részére már az LTER-Europe keretében végzett megfigyelés is kiterjed, és a tagállamoknak érdemes lehet megvizsgálniuk, hogy a rendszer kiterjeszthető-e további paraméterekre, valamint hogy ez milyen módon lenne megvalósítható (33).

Emellett a nemzeti erdőnyilvántartások és más nemzeti megfigyelési tevékenységek adatai is felhasználhatók. A releváns adatok – például távérzékelésen alapuló, a levegőszennyezés által a növények állapotára gyakorolt hatásokról konkrét térbeli információkkal szolgáló információk – egy másik lehetséges forrását a kutatási projektek jelenthetik (pl. Cotrozzi et al. [2018] (34)).

5.   Jelentéstétel

5.1.    A megfigyelési helyszínekkel és mutatókkal kapcsolatos, 2018. július 1-jéig és azt követően négyévente teljesítendő jelentéstétel

A megfigyelési helyszínek helyére és a levegőszennyezés hatásainak nyomon követéséhez használt kapcsolódó mutatókra vonatkozó, a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv 10. cikke (4) bekezdésének a) pontja szerinti jelentéstételnek az alábbiakra kell kiterjednie:

—	a helyszín koordinátái és tengerszint feletti magassága, neve, az ott található élőhely/ökoszisztéma típusa, valamint a helyszín rövid leírása,

—	az egyes helyszíneken megfigyelendő paraméterek részletei.

Ezeket az információkat a hálózat kialakításának módjára vonatkozó magyarázatnak kell kísérnie, tekintettel a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv 9. cikkében meghatározott követelményekre.

5.2.    Az adatfolyamokkal kapcsolatos, 2019. július 1-jéig és azt követően négyévente teljesítendő jelentéstétel

A nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv 9. cikkében említett megfigyelési adatoknak az irányelv 10. cikke (4) bekezdésének b) pontjában foglaltak szerinti jelentése során az alábbi elveket kell betartani:

—	a jelentéstételt szabványosítani kell, és annak a lehető legnagyobb mértékben igazodnia kell a meglévő adatfolyamokhoz,

—	figyelembe kell venni az európai térinformációs infrastruktúrával (INSPIRE) (35) való összeegyeztethetőséget,

—	a jelentéstételnek a nemzetközi együttműködési programok keretében kialakított jelentéstételi rendszerekre kell épülnie.

Ennek alapján a Bizottság és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség sablont (36) dolgozott ki e jelentéstételi követelmények tekintetében, amelynek használata – az adatok összehasonlíthatóságának és következetességének biztosítása, valamint elemzésük megkönnyítése érdekében – kifejezetten ajánlott.

6.   Segítségnyújtás a végrehajtáshoz

Az ezen iránymutatás kidolgozását megalapozó, tagállami gyakorlatokkal kapcsolatos információcsere igen hasznosnak bizonyult. Ebben az összefüggésben a környezetvédelmi politikák végrehajtásának bizottsági felülvizsgálata keretében létrehozott kölcsönös felülvizsgálati eszköz további kölcsönös segítségnyújtás megszervezésére ad lehetőséget, legyen szó akár ikerintézményi együttműködés formájában megvalósított támogatási mechanizmusokról, akár a tagállamok nagyobb csoportjai között a végrehajtásról és a bevált gyakorlatokról folytatott információcseréről. Ez az eszköz a Bizottság jól bevált, technikai segítségnyújtásra és információcserére szolgáló (TAIEX) eszközén alapul, és a tagállami (nemzeti, regionális, helyi stb.) hatóságok kérésére a TAIEX keretében a környezetvédelmi hatóságok szakértőinek a szaktudás megosztását célzó kiküldetéseire, a más szakemberektől való tanulásra szolgáló, más tagállamokba szervezett tanulmányutakra, valamint egy vagy több országra kiterjedő munkaértekezletekre kerülhet sor. További információk, valamint az elektronikus kérelmek és a szakértői regisztrációs lehetőségek a következő webhelyen érhetők el:

http://ec.europa.eu/environment/eir/p2p/index_en.htm

Megjegyzendő ezenkívül, hogy a nemzetközi együttműködési programok keretében éves üléseket tartanak, amelyeken a nemzeti szakértők elmélyíthetik a megfigyeléssel kapcsolatos ismereteiket, valamint megoszthatják a helyszínek üzemeltetésével kapcsolatos tapasztalataikat. Erről a következő webhelyen találhatók információk:

https://www.unece.org/environmental-policy/conventions/envlrtapwelcome/meetings-and-events.html#/

7.   Esettanulmányok

7.1.    Az ózonszint megfigyelése az Egyesült Királyságban

Az Egyesült Királyság a növényzettel kapcsolatos nemzetközi együttműködési program koordinációs központja által üzemeltetett, intenzív megfigyelési helyszínnel rendelkezik az ózon tekintetében. Ezen a helyszínen óránkénti rendszerességgel figyelik meg az ózonkoncentrációt és a meteorológiai körülményeket annak érdekében, hogy kiszámítható legyen a vegetációs időszak során az ózon különböző növényfajok (növénykultúrák, fák, természetes vagy természetközeli növényzet) tekintetében megfigyelhető sztómafluxusának (POD) a kumulatív mennyisége. Így kiszámítható a fluxuson alapuló kritikus ózonszintek túllépése. Ezenkívül rendszeres jelleggel megfigyelik az ózonnal szemben érzékeny fajok levélzetének károsodását, jóllehet az ilyen károsodás nem fordul elő gyakran, mivel a helyszínen általánosságban alacsony a környezeti ózonkoncentráció. Az Egyesült Királyságban egy körülbelül 20 megfigyelési helyszínből álló vidéki hálózat is működik, amelynek keretében óránként rögzítik az ózonkoncentráció értékét. Ezeket az adatokat modellezett meteorológiai adatokkal kombinálva kiszámítható e területekre vonatkozóan a fluxuson alapuló kritikus ózonszintek túllépése. Az ózon által a levélzetben okozott károkra jelenleg nem terjed ki az ezeken a helyszíneken végzett megfigyelés.

7.2.    A finnországi felszíni vizek tekintetében a víz-keretirányelv, az LRTAP Egyezmény szerinti nemzetközi együttműködési programok és a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv szerint végzett megfigyelés integrálása

A víz-keretirányelv (a 2000/60/EK irányelv) arra kötelezi a tagállamokat, hogy feltáró megfigyelési (monitoring-) programot hajtsanak végre, hogy információkat biztosítsanak például a természetes viszonyok hosszú távú változásainak és a széles körű (globális) antropogén tevékenységből származó hosszú távú változásoknak az értékeléséhez. Ezeknek a feltáró monitoringhoz kapcsolódó célkitűzéseknek a teljesítése érdekében a felszíni vizek ökológiai és kémiai állapotának megfigyelését (monitoring) általában a természetes vagy féltermészetes referenciaviszonyokat és/vagy kiváló/jó ökológiai állapotot tükröző víztesteken kell elvégezni. A levegőszennyezés kapcsán a kén és a nitrogén által a vízi ökoszisztémákra gyakorolt hatásoknak az LRTAP Egyezmény keretében végzett megfigyelése többnyire ugyanazokat a célokat és feltárómonitoring-tervezést foglalja magában, ezért a vízi ökoszisztémáknak az LRTAP Egyezmény szerinti nemzetközi együttműködési programok keretében történő megfigyelése releváns a víz-keretirányelv alapján a referencia-helyszíneken végzett megfigyelés szempontjából, ami fordítva is igaz. E megfigyelési programok céljai és célkitűzései a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv szerinti ökoszisztéma-megfigyelés szempontjából is relevánsak.

A finnországi referenciahelyszíneken a víz-keretirányelv alapján végzett – mind kémiai, mind biológiai – megfigyelés elsősorban védett vagy távoli területeken található tavakra és patakokra, illetve egyéb, az ember által gyakorolt közvetlen hatásoknak egyáltalán nem vagy csak kismértékben kitett területeken található vízgyűjtő területekre terjed ki. A finn édesvizek e típusai általában oligotróf vagy disztróf jellegűek, szárazföldi vízgyűjtő területük többnyire erdővel borított, a víz kémiai összetételét pedig alacsony vagy mérsékelt ionerősség jellemzi. Ezek a víztestek ezért érzékenyek a levegőszennyezés hatásaira. A víz-keretirányelv hatálya alá tartozó tavak és folyók ökológiai és kémiai állapotának megfigyeléséhez használt, a finnországi édesvizek és azok természetes és természetközeli élőhelyei szempontjából reprezentatív tipológiáját a következő tó- és folyótípusok alkotják (8. táblázat):

8. táblázat

A finnországi édesvízi víztestek tipológiája

(http://www.ymparisto.fi/en-US/Waters/State_of_the_surface_waters/Typology_of_surface_waters)

Tótípusok	Folyótípusok
Kis és közepes méretű, humuszban szegény tavak	Tőzeges területeken található, kis méretű folyók
Kis méretű, humuszos tavak	Ásványi talajokkal rendelkező régiókban található, kis méretű folyók
Közepes méretű, humuszos tavak	Agyagos talajokkal rendelkező régiókban található, kis méretű folyók
Nagy méretű, humuszban szegény tavak	Tőzeges területeken található, közepes méretű folyók
Nagy méretű, humuszos tavak	Ásványi talajokkal rendelkező régiókban található, közepes méretű folyók
Humuszban gazdag tavak	Agyagos talajokkal rendelkező régiókban található, közepes méretű folyók
Sekély, humuszban szegény tavak	Tőzeges területeken található, nagy méretű folyók
Sekély, humuszos tavak	Ásványi talajokkal rendelkező régiókban található, nagy méretű folyók
Sekély, humuszban gazdag tavak	Agyagos talajokkal rendelkező régiókban található, nagy méretű folyók
Nagyon rövid vízmegtartási idejű tavak	Tőzeges területeken található, nagyon nagy méretű folyók
Észak-lappföldi tavak	Ásványi talajokkal rendelkező régiókban található, nagyon nagy méretű folyók
Tápanyagokban és kalciumban természetes módon gazdag tavak

A fenti 12, a víz-keretirányelv szerinti megfigyelés hatálya alá tartozó tótípus közül a kis méretű, humuszban szegény tavak, illetve a kis méretű, humuszos tavak kategóriája (amelybe a sekély tavak is beletartoznak) olyan, kis méretű (A < 1 km2), forrásvidéki erdei tavakat foglal magában, amelyek gyakoriak a boreális régiók tűlevelű erdeiben és tőzeglápos területein, Finnországban pedig nagy számban fordulnak elő, és bizonyítottan érzékenyek a légszennyezésre, valamint jól jelzik a levegőszennyezés hatásait. Az észak-lappföldi tavak kategóriája olyan, Észak-Finnország erdős vagy hegyvidéki területein található, érzékeny tavakat is magában foglal, amelyeket alacsony ionerősség és tápanyagszegény kémiai összetétel jellemez. Ennek megfelelően a tőzeges területeken található, kis méretű folyók, valamint az ásványi talajokkal rendelkező régiókban található, kis méretű folyók kategóriája magában foglalja a kis méretű, erdei vagy hegyvidéki patakokat, amelyek közül sok érzékeny a levegőszennyező anyagok hatásaira és jól jelzi azokat.

A levegőszennyezés által a finnországi erdei és hegyvidéki referenciaterületeken található tavakra és patakokra gyakorolt hatások megfigyelése az LRTAP Egyezmény (a vizekkel és az integrált megfigyeléssel kapcsolatos nemzetközi együttműködési program), valamint nemzeti megfigyelési programok keretében zajlik. A rendszeres megfigyelés a legtöbb helyszínen 1990-ben kezdődött, és jelenleg 34 helyszínen zajlik, amelyek földrajzilag az egész országot lefedik. A víz-keretirányelv alapján a referencia-helyszíneken végzett megfigyelést kiegészítendő a 34, nemzetközi együttműködési programok szerinti, illetve nemzeti helyszín közül 18-at beépítettek a víz-keretirányelv szerinti megfigyelési/jelentéstételi folyamatba annak érdekében, hogy azok így információkkal szolgáljanak a természetes körülmények hosszú távú változásairól, valamint a globális behatások – főként a légköri ülepedés és az éghajlatváltozás – okozta hosszú távú változásokról. A víz-keretirányelv szerinti megfigyelés pedig biológiai adatokkal szolgál az LRTAP Egyezmény alapján végzett értékelések követelményeire vonatkozóan. Az LRTAP Egyezmény, valamint a szennyezés hatásának értékelésére alkalmas nemzeti megfigyelési programok alapján végzett értékelések kielégítik a víz-keretirányelv szerinti, kémiai elemzésre – többek között a pH-értékre, a lúgosságra, a fontosabb anionokra és kationokra, a tápanyagokra és az oldott szerves szénre – vonatkozó igényeket. A megfigyelési célértékek, valamint a feltáró monitoring tervezése (például a helyszínek meghatározása/kiválasztása, a mintavétel és a kémiai elemzések), mellett egy közös adatbázis is az állami környezetvédelmi hatóság – ideértve a Finn Környezetvédelmi Intézetet és 13 gazdaságfejlesztési, közlekedési és környezetvédelmi központot – koordinációja alá tartozik. A természeti erőforrásokkal foglalkozó finn intézet (Luke) szintén részt vesz a víz-keretirányelv szerinti nemzeti megfigyelési tevékenységben, és hatóságként jár el, valamint szakértelmet biztosít a halak megfigyelése tekintetében. A központosított tevékenységek rugalmas, kockázatalapú és költséghatékony megközelítést tesznek lehetővé a különböző nemzetközi programok keretében végzett megfigyelés és jelentéstétel, valamint az új megfigyelési programok – például a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv szerint végzett megfigyelés – tervezése és végrehajtása tekintetében.

---

(1)  Felelősségkizáró nyilatkozat: Ennek az iránymutatásokat tartalmazó dokumentumnak a célja, hogy segítséget nyújtson a nemzeti hatóságoknak az (EU) 2016/2284 irányelv alkalmazásában. Az Európai Bizottság álláspontját tükrözi, és mint ilyen, jogilag nem kötelező erejű. Az uniós jogszabályok kötelező érvényű értelmezésére kizárólag az Európai Unió Bírósága (EUB) rendelkezik hatáskörrel. Az ebben az iránymutatásokat tartalmazó dokumentumban megjelenő vélemények nincsenek hatással a Bizottságnak az EUB előtt esetleg képviselendő álláspontjára.

(2)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/2284 irányelve (2016. december 14.) egyes légköri szennyező anyagok nemzeti kibocsátásainak csökkentéséről, a 2003/35/EK irányelv módosításáról, valamint a 2001/81/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 344., 2016.12.17., 1. o.).

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács 2001/81/EK irányelve (2001. október 23.) az egyes légköri szennyezők nemzeti kibocsátási határértékeiről (HL L 309., 2001.11.27., 22. o.).

(4)  A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: A Tiszta levegőt Európának program, COM(2013) 918 final.

(5)  https://www.unece.org/env/lrtap/welcome.html

(6)  Teljes nevükön: a levegőszennyezés által a folyókra és a tavakra gyakorolt hatások értékelésével és megfigyelésével kapcsolatos nemzetközi együttműködési program, a levegőszennyezés által az erdőkre gyakorolt hatások értékelésével és megfigyelésével kapcsolatos nemzetközi együttműködési program, a levegőszennyezés által a természetes növényzetre és a növénykultúrákra gyakorolt hatásokkal kapcsolatos nemzetközi együttműködési program, a levegőszennyezés által az ökoszisztémákra gyakorolt hatások integrált megfigyelésével kapcsolatos nemzetközi együttműködési program.

(7)  Az Európai Parlament és a Tanács 1386/2013/EU határozata (2013. november 20.) a „Jólét bolygónk felélése nélkül” című, a 2020-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról (HL L 354., 2013.12.28., 171. o.).

(8)  A hetedik környezetvédelmi cselekvési program 28. d) pontja.

(9)  Az Európai Parlament és a Tanács 2009/147/EK irányelve (2009. november 30.) a vadon élő madarak védelméről (HL L 20., 2010.1.26., 7. o.).

(10)  A Tanács 92/43/EGK irányelve (1992. május 21.) a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről (HL L 206., 1992.7.22., 7. o.).

(11)  Az Európai Parlament és a Tanács 2000/60/EK irányelve (2000. október 23.) a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (HL L 327., 2000.12.22., 1. o.).

(12)  Lásd például az élőhelyvédelmi irányelv (92/43/EGK irányelv) I. mellékletét.

(13)  Ökoszisztémák és szolgáltatásaik feltérképezése és értékelése (MAES): http://ec.europa.eu/environment/nature/knowledge/ecosystem_assessment/pdf/MAESWorkingPaper2013.pdf

(14)  Európai természetvédelmi információs rendszer (EUNIS): https://www.eea.europa.eu/data-and-maps/data/eunis-habitat-classification

(15)  A Corine felszínborítási adatbázis osztályai.

(16)  Metzger, M.J., Bunce, R.G.H., Jongman, R.H.G., Mücher, C.A., Watkins, J.W., 2005. A climatic stratification of the environment of Europe (Európa környezetének éghajlati rétegződése). Global Ecology and Biogeography 14: 549–563. DOI-link: http://dx.doi.org/10.1111/j.1466-822x.2005.00190.x

(17)  Lásd: http://ec.europa.eu/environment/air/reduction/ecosysmonitoring.htm, különösen: http://ec.europa.eu/environment/air/pdf/Technical%20Specifications%20NEC%20Article%20920location%20and%20indicators%20final.docx, valamint http://ec.europa.eu/environment/air/pdf/template%20NEC%20Article%209%20location%20and%20indicators%20for%2001%20July%202018%20final.xlsx

(18)  Maes, J. et al., 2018, Analytical framework for mapping and assessing of ecosystem condition (Az ökoszisztémák állapota feltérképezésének és értékelésének analitikai kerete), http://ec.europa.eu/environment/nature/knowledge/ecosystem_assessment/pdf/Brochure%20MAES.pdf

(19)  A nemzetközi együttműködési program a helyszín helyett a terület megnevezést használja.

(20)  Az ENSZ EGB erdőkkel kapcsolatos nemzetközi együttműködési programjának koordinációs központja, 2016. http://www.icp-forests.org/Manual.htm

(*1)  []: koncentrációk

(21)  Az Európai Parlament és a Tanács 2008/50/EK irányelve (2008. május 21.) a környezeti levegő minőségéről és a Tisztább levegőt Európának elnevezésű programról (HL L 152., 2008.6.11., 1. o.).

(22)  https://icpvegetation.ceh.ac.uk/publications/thematic, különösen: https://www.icpmapping.org/Latest_update_Mapping_Manual – Chapter 3: Mapping critical levels for vegetation (3. fejezet: A növényzetre vonatkozó kritikus szintek feltérképezése), LTRAP Egyezmény, 2017.

(1)  Az ózonepizód fogalmának meghatározása itt olvasható: https://www.eea.europa.eu/themes/air/air-quality/resources/glossary/ozone-episode

(2)  Meg kell adni a mérési magasságra vonatkozó információkat.

(3)  Amennyiben nem állnak rendelkezésre mért adatok, modellezésen alapuló óránkénti adatok is felhasználhatók.

(4)  Meg kell adni a helyszín szélességi fokára és tengerszint feletti magasságára vonatkozó információkat, valamint azt a biogeográfiai régiót, amelyben a terület található (lásd az 1. ábrát).

(5)  Az ózon sztómafluxusának kiszámításához szükség van az óránként mért ózonkoncentrációkra és meteorológiai adatokra. Nagyfokú bizonytalansággal jár, ha a fluxust passzív mintavételi eszközök használata (1–2 hetes időszakon keresztüli ózonfelhalmozódás) alapján becsült óránkénti ózonkoncentrációs adatokból számítják ki.

(6)  https://www.sei-international.org/do3se

(23)  www.syke.fi/nature/icpim

(24)  Holmberg, M., Vuorenmaa, J., Posch, M., Forsius, M. et al., 2013. Relationship between critical load exceedances and empirical impact indicators at Integrated Monitoring sites across Europe (A kritikus terhelési határértékek túllépése és az empirikus hatásmutatók közötti összefüggések az európai integrált megfigyelési helyszíneken). Ecological Indicators 24, 256–265.

(25)  Dirnböck, T., Grandin, U., Bernhardt-Römermann, M., Beudert, B., Canullo, R., Forsius, M., Grabner, M.-T., Holmberg, M., Kleemola, S., Lundin, L., Mirtl, M., Neumann, M., Pompei, E., Salemaa, M., Starlinger, F., Staszewski, T., Uziębło, A.K., 2014. Forest floor vegetation response to nitrogen deposition in Europe (Az erdei aljnövényzet reakciója a nitrogénülepedésre Európában). Global Change Biology 20, 429–440.

(26)  Vuorenmaa, J., Augustaitis, A., Beudert, B., Clarke, N., de Wit, H.A., Dirnböck, T., Frey, J., Forsius, M., Indriksone, I., Kleemola, S., 2017. Long-term sulphate and inorganic nitrogen mass balance budgets in European ICP Integrated Monitoring catchments (1990–2012) (A szulfát és a szervetlen nitrogén hosszú távú anyagmérlege az európai nemzetközi együttműködési program keretében integrált megfigyelési helyszínként kijelölt vízgyűjtő területeken [1990–2012]). Ecological Indicators 76, 15–29.

(27)  Az ENSZ EGB integrált megfigyeléssel kapcsolatos nemzetközi együttműködési programjának kézikönyve, 2017, http://www.syke.fi/en-US/Research__Development/Ecosystem_services/Monitoring/Integrated_Monitoring/Manual_for_Integrated_Monitoring

(28)  https://bd.eionet.europa.eu/activities/Reporting/Article_17 http://cdr.eionet.europa.eu/help/WFD/WFD_521_2016

(29)  https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php/LUCAS_-_Land_use_and_land_cover_survey

(30)  http://ec.europa.eu/environment/nature/conservation/species/pollinators/index_en.htm

(31)  www.lter-europe.net

(32)  Long-Term Socio-Economic Research (hosszú távú társadalmi-gazdasági kutatás).

(33)  Az LTER-helyszínek és az azokhoz kapcsolódó mérési programok ismertetése a következő webhelyen érhető el: https://data.lter-europe.net/deims/

(34)  Cotrozzi, L., Townsend, P. A., Pellegrini, E., Nali, C., Couture, J. J., 2018, Reflectance spectroscopy: a novel approach to better understand and monitor the impact of air pollution on Mediterranean plants (Reflexiós spektroszkópia: új megközelítés a levegőszennyezés által a földközi-tengeri térség növényeire gyakorolt hatás jobb megértésére és nyomon követésére). https://doi.org/10.1007/s11356-017-9568-2

(35)  https://inspire.ec.europa.eu/

(36)  http://ec.europa.eu/environment/air/reduction/ecosysmonitoring.htm