21.12.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 463/2

P8_TA(2018)0025

Az Európai Központi Bank 2016. évi éves jelentése

Az Európai Parlament 2018. február 6-i állásfoglalása az Európai Központi Bank 2016. évi éves jelentéséről (2017/2124(INI))

(2018/C 463/01)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Központi Bank 2016. évi éves jelentésére,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 284. cikkének (3) bekezdésére,

—	tekintettel a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank (EKB) alapokmányára, és különösen annak 3. és 15. cikkére,

—	tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. cikkére,

—	tekintettel a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport jelentésére (Monti-jelentés),

—	tekintettel a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárásra,

—	tekintettel az EKB Economic Bulletinjében megjelent „MFI lending rates: pass-through in the time of non-standard monetary policy” című cikkre (1/2017. szám),

—	tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2017. évi jelentésére az európai ipari és monetáris politikáról,

—	tekintettel a Transparency International „Two sides of the same coin? Independence and accountability of the European Central Bank” című jelentésére,

—	tekintettel az EKB „Mi a pénz?” című magyarázó oldalára,

—	tekintettel az EKB rendkívüli likviditási segítségnyújtásról (ELA) szóló megállapodására, amelyet 2017. június 19-én tettek közzé,

—	tekintettel az euro bankjegyek és érmék jogi versenykiírásának hatályáról és hatásairól szóló, 2010. március 22-i 2010/191/EU bizottsági ajánlásra (1),

—	tekintettel az euro bevezetéséről szóló, 1998. május 3-i 974/98/EK tanácsi rendelet 11. cikkére (2),

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 128. cikkének az euro törvényes fizetőeszközi minőségéről szóló (1) bekezdésére,

—	tekintettel az EKB elnökének 2017. április 6-i beszédére,

—	tekintettel az EUMSZ 127. cikkének (5) bekezdésére,

—	tekintettel az EUMSZ 127. cikkének (2) bekezdésére,

—	tekintettel az EKB visszajelzésére az Európai Parlament által az EKB 2015. évi éves jelentéséről (3) szóló állásfoglalása részeként nyújtott inputra,

—	tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (1) bekezdésére,

—	tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0383/2017),

mivel 2016. március 9-10-i ülésén az EKB Kormányzótanácsa újabb intézkedéseket fogadott el az árstabilitás elsődleges céljának elérése, valamint a másodlagos cél, a gazdaságnak a monetáris politikán keresztüli támogatása érdekében, az alábbiak révén: 1) az irányadó kamatlábak csökkentése és betéti rendelkezésre állás -0,4 %-kal alacsonyabb kamatlába; 2) az eszközvásárlási program keretében havonta végrehajtott eszközvásárlások növelése 80 milliárd EUR-ra; 3) egy új vállalati eszközvásárlási program (CSPP) beillesztése az eszközvásárlási programba az euroövezetben bejegyzett nem banki vállalkozások által kibocsátott befektetési minősítésű, EUR-ban denominált kötvények vásárlására; és 4) egy sor új célzott, hosszabb távú refinanszírozási tevékenység (TLTRO) négyéves futamidővel;

mivel 2016. december 7-i és 8-i ülésén az EKB Kormányzótanácsa úgy határozott, hogy az eszközvásárlási program horizontját mérsékeltebb havi ütemben terjeszti ki (80 milliárd EUR helyett 60 milliárd EUR) 2017 áprilisa és 2017 decembere között, vagy azon is túl, amennyiben ez szükséges, de minden esetben addig, amíg a Kormányzótanács nem érzékeli az infláció alakulásának tartós igazodását az inflációs céljához;

C.	mivel az EKB Igazgatótanácsának tagjai folyamatosan hangsúlyozták a termelékenységnövelő reformok, valamint a növekedésbarát adópolitikák végrehajtásának fontosságát az euroövezetben, a Stabilitási és Növekedési Paktum keretében;

D.	mivel az eurorendszer 2017. szeptemberi makrogazdasági előrejelzése szerint az euroövezetben az éves harmonizált fogyasztói árindex (HICP) szerinti infláció 2017-ben 1,5 %, 2018-ban 1,2 %, 2019-ben pedig 1,5 % lesz;

mivel a Központi Bankok Európai Rendszerének (KBER) elsődleges célja az árstabilitás fenntartása, amelyet az EKB Kormányzótanácsa az euroövezet tekintetében középtávon a HICP éves növekedésének 2 % alatti, de ahhoz közeli szintjén határozott meg; mivel az EKB előrejelzései a 2013 óta eltelt négy évben jelentősen elmaradtak középtávú inflációs céljától, és jelenlegi előrejelzései szerint az infláció 2020 előtt nem fogja elérni a megcélzott szintet;

F.	mivel az EKB úgy véli, hogy az infláció gyenge dinamikája többek között a visszafogott bérnövekedésnek és az alacsony energiaáraknak köszönhető;

G.	mivel az EUMSZ 127. cikkének (5) bekezdése megköveteli a KBER-től, hogy segítse a pénzügyi stabilitás fenntartását;

H.	mivel 2016-ban az EKB nettó nyeresége 1,19 milliárd EUR volt, míg 2015-ben 1,08 milliárd EUR;

I.	mivel e nettó nyereség fő eleme a monetáris politikai célból tartott értékpapírok után kapott magasabb nettó kamatbevétel, beleértve az eszközvásárlási programot és a dollárportfóliókat is;

J.	mivel a növekedési és munkanélküliségi ráta földrajzilag továbbra is jelentős egyenlőtlenségeket mutat, ami vészesen sebezhetővé teszi a gazdaságot és veszélybe sodorja a tartós fejlődést;

K.	mivel az EUMSZ 123. cikke, a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányának 21. cikke tiltja a kormányok monetáris finanszírozását;

L.	mivel a pénzügyi technológiai cégek növekvő száma jelentős potenciált rejt magában az euroövezeten belüli pénzügyi kirekesztés felszámolásának kiterjesztésére, és egyben fokozza a mikro- és makroprudenciális szintű felügyelet és ellenőrzés szükségességét;

Általános áttekintés

hangsúlyozza, hogy az EKB alapokmánya 7. cikkének megfelelően sem az EKB, sem a nemzeti központi bankok, és döntéshozó szerveik egyetlen tagja sem kérhet vagy követhet utasítást az uniós intézményektől vagy szervektől, a tagállamok kormányaitól vagy bármely egyéb szervtől; hangsúlyozza az EKB a szerződésben meghatározott függetlenségét az euroövezet monetáris hatóságként betöltött szerepében; hangsúlyozza azonban, hogy a függetlenségi szintjével arányosan nagyobb elszámoltathatóságra és átláthatóságra van szükség;

elismeri továbbá az EKB föderális jellegét, amely kizárja a nemzeti vétókat és a kormányzati befolyásolást, ami lehetővé tette, hogy határozottan lépjen fel számos kérdésben, például a válság kezelése terén;

megjegyzi, hogy az EKB laza monetáris politikája, beleértve az eszközvásárlási program alacsony kamatlábait is a 2012–2016-as időszakban hozzájárult a ciklikus gazdasági fellendüléshez és a munkahelyteremtéshez, többek között a defláció megelőzése, a vállalkozások és a háztartások számára kedvező finanszírozási feltételek megőrzése, a pénzügyi stabilitás fenntartása és a fizetési rendszerek megfelelő működése révén; aggódik azonban a nem hagyományos monetáris politikai intézkedések egyéni megtakarítókat és a nyugdíj- és biztosítórendszerek pénzügyi egyensúlyát érintő esetleges következményei, valamint az eszközárbuborékok kialakulása miatt, amelyet az EKB-nak gondosan nyomon kell követni és minimalizálni kell;

aggódik amiatt, hogy az euroövezeti bankok nem arra használták az EKB által teremtett kedvező környezetet, hogy megerősítsék a tőkebázisukat, hanem hogy – a Nemzetközi Fizetések Bankja szerint – tekintélyes osztalékot fizessenek ki, olykor az eredménytartalékok szintjét meghaladó mértékben;

továbbra is aggasztja a refinanszírozási műveletek keretében fedezetként az eurorendszerbe helyezett, nem forgalomképes eszközök és eszközzel fedezett értékpapírok változatlanul magas szintje; ismételten kéri az EKB-t, hogy nyújtson tájékoztatást arról, mely központi bankok fogadtak el ilyen értékpapírokat, valamint tegye közzé az ezen eszközök esetében alkalmazott értékelési módszereket; hangsúlyozza, hogy ez a közzététel hasznos lenne az EKB-ra ruházott felügyeleti feladatok parlamenti ellenőrzése szempontjából;

aggodalommal jegyzi meg, hogy a TARGET 2 egyensúlyhiánya ismét fokozódik az euroövezetben annak ellenére, hogy a kereskedelem egyensúlyhiánya szűkül, ami arra utal, hogy folytatódik a tőke kiáramlása az euroövezet peremterületeiről;

Árstabilitás

emlékeztet, hogy az Eurostat adatai szerint az átlagos infláció az euroövezetben 2016-ban 0,2 %-os, az energiaárak figyelmen kívül hagyásával pedig 0,9 % volt; megjegyzi továbbá, hogy az EKB 2016-os éves jelentése szerint az infláció trendje 2016-ban sem mutatott meggyőző növekedést;

megjegyzi, hogy az euroövezetben az infláció várhatóan legalább 2020-ig 2 % alatt fog maradni annak ellenére, hogy az EKB rendkívül laza monetáris politikát folytat, ami azt jelzi, hogy az euroövezet gazdasága nem működik teljes kapacitással, miközben többek között az EUR árfolyamának közelmúltbeli felértékelődése még jobban megnehezíti az árstabilitás elérését;

tudomásul veszi az EKB saját értékelését, miszerint szakpolitikai csomagja nélkül az infláció átlagosan közel 0,5 %-kal alacsonyabb lenne a 2016 és 2019 közötti időszakra vonatkozó jelenlegi előrejelzéseknél;

10.

egyetért az EKB-val abban, hogy tagállami szinten is a Stabilitási és Növekedési Paktum teljes körű tiszteletben tartásán alapuló és többek között beépített rugalmassággal is rendelkező határozott és növekedésbarát nemzeti adópolitikák kiegyensúlyozott keverékére van szükség a jelenlegi ciklikus fellendülés tartós, fenntartható és robusztus, hosszú távú strukturális gazdasági fejlődéssé való átfordításához;

11.

a monetáris politikai transzmissziós csatornák jelenlegi elégtelenségére tekintettel úgy véli, hogy az EKB-nak biztosítania kell az árstabilitást, ami az EKB Kormányzótanácsának meghatározása szerint akkor teljesül, ha az inflációs ráta megközelíti a 2 %-ot, de alatta marad; úgy véli, hogy az EKB-nak gondosan értékelnie kell politikájának előnyeit és mellékhatásait, különös tekintettel a defláció elleni jövőben tervezett lépésekre; úgy véli, hogy a pénzügyi piacokon a biztonság és a bizalom megteremtése érdekében az EKB-nak arra kell összpontosítania, hogy monetáris politikai intézkedéseiről világos és tömör tájékoztatást adjon;

12.

véleménye szerint a most zajló válság rámutatott arra, hogy diverzifikálni kell a központi bankok politikai keretét meghatározó elméleti hátteret; kéri az EKB-t, hogy következő éves jelentésében elemezze, hogy a válság milyen hatással járt ezen elméleti háttér fejlődésére;

Gazdasági növekedés és foglalkoztatás

13.

emlékeztet, hogy alapokmánya 2. cikkének és az EUMSZ 127. cikkének, valamint az EUMSZ 282. cikkében rögzített további részleteknek megfelelően az árstabilitás elsődleges céljának veszélyeztetése nélkül az EKB-nak támogatnia kell „az Unió általános gazdaságpolitikáját” azzal céllal, hogy hozzájáruljon az EUSZ 3. cikkében megállapított uniós célkitűzések megvalósításához;

14.

megjegyzi, hogy az euroövezetben a GDP-növekedés stabil, de szerény, a korábbi évekhez képest mégis biztató mértékű volt és folytonos tendenciát mutat: 2 % volt 2015-ben és 1,8 % 2016-ban; megjegyzi, hogy a Bizottság 2017. őszi gazdasági előrejelzése szerint a GDP növekedése 2017-ben 2,2 %, 2018-ban pedig 2,3 % lesz;

15.

kiemeli, hogy az EKB 2016. évi éves jelentése szerint a beruházások az előző évhez képest némileg lassabb ütemben nőttek; hangsúlyozza, hogy az EKB monetáris politikájának erőfeszítései még semmiféle kézzelfogható hatást nem gyakoroltak az uniós gazdaság beruházási oldalára; megjegyzi, hogy a hatásoknak ez az elmaradása különösen kedvezőtlen hatást gyakorol az Unió peremterületeire;

16.

sajnálattal mutat rá, hogy az IMF 2017. áprilisi Világgazdasági kilátásai szerint, az euroövezetben 2016-ban a kibocsátás 1,2 %-kal elmaradt a potenciális GDP értékétől, és ez a különbség 2019-ig negatív fog maradni, ami arra utal, hogy az euroövezet GDP-je az előrejelzési időszakban el fog majd maradni a potenciális értéktől;

17.

megjegyzi, hogy az EKB szerint monetáris politikája jelentette a kulcsot az euroövezet ciklikus gazdasági fellendüléséhez, amelynek fő motorja a belső kereslet volt – és más tényezőkkel együtt egy ideig még az is marad –, és amelyet kedvező finanszírozási feltételek és javuló munkaerőpiacok, valamint egyes tagállamok termelékenység- és versenyképesség-növelő reformjai segítettek, de az olajárak csökkenése is kedvezett számára, ami összesen 1,7 %-os többletnövekedést idéz majd elő a 2016–2019 közötti időszakban;

18.

úgy véli, hogy amint az EKB elnöke megjegyezte, a monetáris politika önmagában nem elegendő a fenntartható gazdasági fellendüléshez, sem pedig az európai gazdaság strukturális problémáinak megoldásához, ha azt nem egészítik ki gondosan tervezett, társadalmilag kiegyensúlyozott és tisztességes, hosszú távú növekedésbarát és versenyképesség-növelő tagállami szintű politikák és a Stabilitási és Növekedési Paktummal összhangban álló szigorú költségvetési politikák; egyetért az EKB-val abban is, hogy az említett reformok támogatása és az euroövezet sokkhatásokkal szembeni ellenállóbbá tétele érdekében fejleszteni kell az EMU intézményi felépítését;

19.

sajnálja, hogy bár a munkanélküliség 2015 decembere és 2016 decembere között 10,5 %-ról 9,6 %-ra csökkent, számos euroövezeti ország továbbra is nagy munkanélküliségtől szenved, és az aggregált kereslet az euroövezetben továbbra is alacsony, tekintettel arra is, hogy az EU-n belül fennálló egyenlőtlenség káros hatással lehet az erős és inkluzív gazdasági fejlődésre; felszólít ezért olyan politikák végrehajtására, amelyek fokozzák a termelékenységet, és minőségi munkahelyek létrehozását és a bérek növelését megkönnyítő készségekre összpontosítanak;

20.

tudomásul veszi az EKB éves jelentésében szereplő elemzést az EKB politikáinak elosztási következményeiről; ösztönzi az EKB-t, hogy vizsgálja tovább monetáris politikája – többek között a jövedelmi egyenlőtlenségre gyakorolt – elosztási hatását, és vegye figyelembe e vizsgálat eredményeit a monetáris politika kidolgozása során;

21.

hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy a monetáris politika teljes mértékben hatásos legyen, a folyó fizetési mérlegek jelenlegi egyensúlyhiányát megfelelő költségvetési, gazdaságpolitikai és termelékenységnövelő reformokkal kell orvosolni;

Hitelezés és bankfelügyelet

22.

rámutat, hogy bár az M1 2016-ban 8,8 %-os ütemben nőtt, az M3 továbbra is csak évi 5 %-kal növekszik, ami azt mutatja, hogy a monetáris politika nem maradéktalanul hatékony, valamint monetáris rendellenességekre és a megfelelő hitelkínálat hiányára utal; ezért sürgeti a tőkepiaci unió létrehozását, amely alternatív eszközöket kínálhat a gazdaság finanszírozására pénzügyi zavarok idején;

23.

elismeri, hogy a monetáris politika bizonyos mértékben csökkentette a hitelek költségeit, és hozzájárult az euroövezet vállalkozásai és háztartásai finanszírozáshoz való hozzáférésének javulásához, egyes tagállamokban különösen jelentős hatást gyakorolva, amint az az EKB 2016. évi éves jelentésében szerepel, amely megállapítja azt is, hogy az euroövezet háztartásainak hitelköltségei továbbra is eltérnek a tagállamok között; úgy véli ezért, hogy e politika hatása korlátozott a hitelek iránti alacsony kereslet, egyes tagállamok bankrendszereinek strukturális problémái, valamint a pénzintézetekbe egymás iránti bizalmának hiánya miatt;

24.

ösztönzi a kkv-k hitelhez jutásának további javítását, a gazdasági fejlődésen belül érvényre juttatva ezáltal az inkluzivitást;

25.

üdvözli, hogy 2015 óta gyorsabb ütemben csökkent a nagyon alacsony összegű hitelek kamata, mint a nagy hiteleké, ami hozzájárult a nagyon alacsony és a nagy összegű hitelek kamata közötti eltérés csökkenéséhez; megállapítja továbbá, hogy az alacsony és a nagy összegű hitelek közötti kamatláb-különbözet jelenleg hasonló az euroövezet országaiban;

26.

rámutat, hogy hosszú távon szinte lapos hozamgörbe hatással lehet a bankrendszer stabilitására és nyereségességére; egyetért azonban az EKB-val abban, hogy egy bank nyereségessége az alacsony kamatlábak ellenére végső soron üzleti modelljétől, valamint struktúrájától és mérlegétől függ; megjegyzi, hogy az európai bankszektort a sokféleség jellemzi, nem utolsósorban a nemzeti sajátosságok miatt, ami hozzájárul a pénzügyi rendszer stabilitásához is;

27.

elismeri, hogy bár a jelenlegi alacsony kamatokra irányuló politika ideiglenesen pozitív hatással van a nemteljesítő hitelek arányára, az azokkal kapcsolatos kockázatokat strukturális módon kellene hatékonyan kezelni; megjegyzi, hogy az EKB és az egységes felügyeleti mechanizmus erőfeszítéseket tesz az euroövezetbeli bankok felügyelete és támogatása érdekében a nemteljesítő hiteleknek való kitettségük csökkentése érdekében, és az EKB 2017 márciusában iránymutatást tett közzé a bankok számára a nemteljesítő hitelek kezelésére vonatkozóan, valamint egyes bankokkal kapcsolatban is külön lépéseket tesz, továbbá hogy a 2017. július 11-i ECOFIN Tanács cselekvési tervet fogadott el a Parlament 1. szintű jogalkotási hatáskörének sérelme nélkül; rámutat, hogy a Tanács cselekvési tervének végrehajtása érdekében a bankoknak, a felügyeleteknek, a szabályozóknak és a nemzeti hatóságoknak közös erőfeszítéseket kell tenniük; széles körű, módszertani szempontból helytálló és megbízható stressztesztek elvégzésére szólít fel; az ingatlanpiacok alakulásának gondos figyelemmel kísérését ajánlja; úgy véli, hogy minden további intézkedésnek teljes mértékben tiszteletben kell tartania az Európai Parlament előjogait;

CSPP

28.

üdvözli az EKB által tett előrelépéseket az eurorendszerben tartott értékpapírok listának közzététele terén az EKB vállalati eszközvásárlási programja (CSPP) keretében, azonban megjegyzi, hogy e program közvetlenül leginkább a nagy társaságoknak kedvez;

29.

felhívja az EKB-t, hogy továbbra is biztosítsa a teljes átláthatóságot a CSPP keretében megvalósuló vállalati vásárlások volumenének ésszerű idő elteltét követő közzététele révén; kéri az EKB-t, hogy a CSPP-vel kapcsolatos minden adatot egy egységes, felhasználóbarát táblázatban tegyen közzé, ami megkönnyítheti a program nyilvános elszámoltathatóságát; hangsúlyozza, hogy minden esetben biztosítani kell a teljes átláthatóságot, amikor véget ér a program; továbbá felhívja az EKB-t, hogy tegye közzé a CSPP keretében megvásárolható vállalati kötvények kiválasztására vonatkozó kritériumokat, hogy elkerülhető legyen a piaci verseny torzulása; hangsúlyozza, hogy a kötvények elfogadhatósága a kockázatkezelési kritériumok teljesítéséhez kötött, nem pedig a kibocsátó vállalkozások méretéhez;

További kihívások

30.

úgy véli, hogy az EKB-t, mint uniós intézményt köti a Párizsi Megállapodás;

31.

egyetért abban, hogy egy jól működő, sokrétű és integrált tőkepiac támogatná az egységes monetáris politika felé vezető átmenetet; úgy véli, hogy a tőkepiaci unió kulcsfontosságú szerepet játszik az Unió tőkealapjának bővítésében; felhív a tőkepiaci unió fokozatos, időben történő és teljes körű kialakítására és végrehajtására;

32.

megjegyzi, hogy az EKB kedvező véleménnyel van egy európai betétbiztosítási rendszer (EDIS) létrehozásáról a bankunió harmadik pilléreként; kiemeli, hogy a betétbiztosítás kulcsfontosságú szerepet játszik a bankunión belül a bizalom megteremtésében és a betétek egyforma biztonságának biztosításában; hangsúlyozza, hogy az EDIS hozzájárulhat a pénzügyi stabilitás további javulásához és megóvásához; elismeri, hogy a kockázatmegosztás kéz a kézben jár a kockázatok csökkentésével;

33.

tudomásul veszi a Bizottságnak egy európai biztonságos eszköz euroövezeti bankunió számára való létrehozásával kapcsolatos észrevételeit;

34.

tudomásul veszi az EKB Igazgatótanácsa 2017. június 23-i határozatát a KBER és az EKB alapokmányának 22. cikkét módosító európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló ajánlásáról, amely jogalapot biztosítana arra, hogy az eurorendszer betölthesse központi kibocsátó bankként játszott szerepét a központi klíringpartnerek (CCP-k) felügyeleti architektúrája javasolt reformjának megfelelően, és hatáskört biztosítana az EKB számára a klíringrendszerek, köztük a CCP-k tevékenységének azzal a céllal történő szabályozására, hogy hatékonyan fel tudjon lépni a fizetési rendszerek gördülékeny működése és az egységes monetáris politika végrehajtása kapcsán az ilyen rendszerek által jelentett kockázatokkal szemben; az ajánlást jelenleg vizsgálja, és várakozással tekint a javaslatról szóló tárgyalások elé;

Fizikai pénz és digitális fizetőeszközök

35.

egyetért az EKB-val abban, hogy törvényes fizetőeszközként fontos a fizikai pénz, mivel kizárólag az euró a törvényes fizetőeszköz az euroövezetben, és emlékeztet minden euroövezeti tagállamot, hogy a kiskereskedelmi tranzakciókban szabály kell legyen az eurobankjegyek és -érmék elfogadása, nem sértve azonban az említett tagállamok jogát, hogy felső határértéket állapíthassanak meg a készpénzes fizetésekre vonatkozóan a pénzmosás, az adócsalás és a terrorizmus finanszírozása és a szervezett bűnözés elleni fellépés érdekében; javasolja, hogy az eurorendszer bocsásson ki Nagy Károly-emlékbankjegyeket, amelyek szintén törvényes fizetőeszközök lennének;

36.

tudomásul veszi a folyamatban lévő vitát a „központi banki digitális pénznemről” avagy a „digitális alappénzről”, amelyet a partnerek széles köre számára rendelkezésre bocsátanának, többek között a háztartások számára is; arra ösztönzi a Bizottságot és az EKB-t, hogy tanulmányozza az ilyen rendszereket azzal a céllal, hogy a fizikai pénz mellett javuljon a fizetési rendszerekhez való nyilvános hozzáférés is, valamint hogy értékelje az EKB pénzkibocsátási monopóliumát érintő esetleges kihívásokat; hangsúlyozza, hogy a virtuális fizetőeszközök terén tett előrelépés nem eredményezheti azt, hogy korlátozásokat vezetnek be a készpénzes kiskereskedelmi fizetésekre vonatkozóan, vagy hogy eltörlik a készpénzt;

37.

hangsúlyozza a pénzügyi ágazat kiberbiztonságának fontosságát; üdvözli az EKB e területen végzett munkáját, például a jelentős kiberbiztonsági események jelentésére vonatkozó kísérleti rendszer 2016. februári elindítását, valamint a G7 keretében történő együttműködést;

Elszámoltathatóság és átláthatóság

38.

kéri az EKB-t, hogy a pénzügyi támogatási program felülvizsgálata során továbbra is biztosítsa a szükséges támogatást Görögországnak és minden más tagállamnak; úgy véli, hogy az ilyen támogatás magában foglalhatja, függetlenségének sérelme nélkül, a görög államkötvények bevonását a PSPP-be az összes tagállamra vonatkozó támogathatósági kritériumok alapján, valamint a CBPP3 program kiterjesztését a görög közjogi és magánjogi szervezetekre, ugyanazon támogathatósági kritériumoknak megfelelően;

39.

felhívja az EKB-t, hogy az európai felügyeleti hatóságokkal együttműködve mérje fel az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépésének valamennyi következményét, és álljon készen arra, hogy felkészüljön a bankok és tevékenységeik euroövezetbe való áthelyezésére; úgy ítéli meg, hogy a felügyeleti hiányosságok elkerülése és a pénzügyi stabilitás kérdése miatt rendkívül fontos az euroövezeten kívüli euroelszámolások felügyeletének megerősítése; most kezdi a vitát az EMIR CCP-k felügyelete tekintetében történő módosításáról szóló, 2017 júniusában bizottsági szinten kiadott bizottsági javaslatról, hogy azt meg lehessen erősíteni;

40.

tudomásul veszi, hogy a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport megállapította, hogy az EKB pénzkibocsátásból származó haszna lehetne az uniós költségvetés egyik lehetséges új saját forrása; hangsúlyozza, hogy e haszonnak az Unió saját forrásává minősítéséhez módosítani kellene a KBER és az EKB alapokmányát, valamint ki kiigazításokat kellene végrehajtani annak érdekében, hogy figyelembe vegyék az euroövezeten kívüli tagállamok sajátos helyzetét;

41.

úgy véli, hogy az EKB függetlenségét és egyúttal elszámoltathatóságának mértékét jelentőségéhez kellene igazítani; hangsúlyozza, hogy az EKB felelőssége és feladatai átláthatóságot követelnek meg a nyilvánosság irányába és nagy mértékű elszámoltathatóságot a Parlament felé; hangsúlyozza, hogy be kell nyújtani a jelöltek szűkített listáit annak érdekében, hogy a Parlament elláthassa az intézményi szerepét az EKB elnökének, alelnökének és az EKB igazgatósági tagjainak kinevezése során;

42.

rámutat, hogy a monetáris párbeszéd fontos eszköz a monetáris politikai döntéseknek a Parlament, és így a nyilvánosság szempontjából való átláthatóságának biztosításához; üdvözli az EKB elnöke és az Igazgatótanács más tagjai rendszeres részvételét és a velük folytatott párbeszédet a monetáris párbeszéd keretében és más módokon; úgy véli, hogy tovább javítható a monetáris párbeszéd, többek között annak átalakítása révén, az EKB elnökével és Igazgatótanácsa más tagjaival a monetáris párbeszéd keretében és más formákban a Gazdasági és Monetáris Bizottság által 2014 márciusában megbízott monetáris szakértők ajánlásairól és visszajelzéseiről folytatott eszmecserék fókuszának, interaktivitásának és relevanciájának fokozása érdekében; felhívja továbbá az EKB tisztviselőit, hogy továbbra is folytassák azt az üdvözlendő gyakorlatot, hogy írásban adnak választ az eszmecsérét követően lezáratlanul maradó kérdésekre;

43.

üdvözli az EKB 2016-os döntését, hogy éves jelentésében közzéteszi a Parlament jelentésére adott visszajelzését, és ösztönzi az EKB-t, hogy továbbra is tegyen erőfeszítéseket az átláthatóság érdekében, jobban elmagyarázva monetáris politikai intézkedéseit; emlékeztet azon kérésére, hogy az EKB egészítse ki éves jelentését egy fejezettel vagy melléklettel, amely átfogó visszajelzést ad az éves jelentéséről szóló parlamenti jelentésre;

44.

kéri az EKB-t, hogy biztosítsa, hogy a belső ellenőrző bizottsága független tagokból álljon; sürgeti az EKB-t, hogy az összeférhetetlenségek megelőzése érdekében tegye közzé Igazgatótanácsa tagjainak érdekeltségi nyilatkozatait; sürgeti az EKB-t, hogy biztosítsa, hogy etikai bizottságát ne az EKB egyik volt elnöke vagy az Igazgatótanács egyik volt tagja vezesse, sem pedig olyan személy, aki összeférhetetlen; felhívja az EKB Igazgatótanácsát, hogy kövesse az uniós személyzeti szabályzatot és magatartási kódexet a megbízatás lejárta utáni két éves szakmai visszavonulási időszak tekintetében; hangsúlyozza, hogy az EKB igazgatósági tagjai fő szabály szerint nem lehetnek egyszerre olyan fórumok vagy más szervezetek tagjai, amelyekben az EKB által felügyelt bankok igazgatósági tagjai is részt vesznek, kivéve, ha az ilyen tagság összhangban van a globális szinten kialakult gyakorlattal, és az EKB más központi bankokkal, például az egyesült államokbeli Federal Reserve-vel vagy a Bank of Japan-nel együtt vesz részt ezekben; úgy véli, hogy ilyen esetekben az EKB-nak megfelelő intézkedéseket kell tennie a felügyeleti szerepével való esetleg interferenciák elkerülésére, és nem vehet részt a felügyelete alatt álló egyes bankokról szóló vitákban; tudomásul veszi az európai ombudsman 2018. január 15-i ajánlásait az Európai Központi Bank elnökének és döntéshozó szervei tagjainak a „30-ak csoportjában” való részvétele kapcsán;

45.

felhívja az EKB-t, hogy fogadjon el egy egyértelmű és nyilvános politikát a visszaélések bejelentésével kapcsolatban;

46.

megjegyzi, hogy az EKB az ideiglenes alkalmazottakra vonatkozó jelenlegi foglalkoztatási rendszere, amely ismétlődő ideiglenes szerződésekre is támaszkodik, bizonytalan munkakörnyezetet teremthet és alááshatja a szakmai kohéziót az EKB-n belül; aggódik a feltételezett részrehajlások és a nagyfokú elégedetlenség miatt az EKB-alkalmazottak körében; tudomásul veszi és üdvözli az EKB arra irányuló kezdeményezéseit, hogy kezelje ezeket a kérdéseket is, többek között a tisztviselőket képviselő szervezetekkel való párbeszéd megerősítése révén, és ösztönzi, hogy folytassa ez irányú erőfeszítéseit; felhívja az EKB-t, hogy biztosítson egyenlő bánásmódot és egyenlő esélyeket egész személyzete számára, valamint biztonságos és méltó munkafeltételeket az intézményen belül;

47.

üdvözli az EKB arra irányuló erőfeszítéseit, hogy javítsa a sürgősségi likviditási segítségnyújtással (ELA), valamint az annak árazásával kapcsolatos egyértelműséget és átláthatóságot, összhangban van a sürgősségi likviditási segítségnyújtásra vonatkozó 2017 májusi megállapodással; rámutat, hogy tovább lehetne pontosítani a központi bank által az euroövezet intézményeinek folyósított likviditási támogatás nyújtását;

48.

üdvözli az EKB azon gyakorlatát, hogy nyilvánosságra hozza általános érvényű határozatait, rendeleteit, ajánlásait és véleményeit, ezáltal csökkentve a közzététel alóli mentességek számát; kéri az EKB-t, hogy növelje a nyilvánosság előtti átláthatóságot, többek között nyilvános konzultációk révén is, amennyiben a közzététel nem okoz jelentős zavarokat a piacok működésében;

49.

hangsúlyozza, hogy nem szabad összekeverni az EKB felügyeleti szerepét és monetáris politikai feladatait, és ez nem vezethet összeférhetetlenséghez fő feladatai végrehajtása során;

o o

50.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és az EKB-nak.

(1) HL L 83., 2010.3.30., 70. o.

(2) HL L 139., 1998.5.11., 1. o.

(3) https://www.ecb.europa.eu/pub/pdf/other/20170410_feedback_on_the_input_provided_by_the_european_parliament.en.pdf?384c7fc03ceda115fe0e9aa7cf378e07

21.12.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 463/10

P8_TA(2018)0026

A tiszta energiákkal kapcsolatos innováció felgyorsítása

Az Európai Parlament 2018. február 6-i állásfoglalása a tiszta energiákkal kapcsolatos innováció felgyorsításáról (2017/2084(INI))

(2018/C 463/02)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel „A tiszta energiákkal kapcsolatos innováció felgyorsítása” című, 2016. november 30-i bizottsági közleményre (COM(2016)0763),

—	tekintettel az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye keretében létrejött, az Európai Unió által 2016. október 4-én ratifikált Párizsi Megállapodásra,

—	tekintettel „Az európai energiarendszer átalakításának felgyorsítása egy integrált stratégiai energiatechnológiai terv (SET-terv) segítségével” című, 2015. szeptember 15-i bizottsági közleményre (C(2015)6317),

—	tekintettel „A stabil és alkalmazkodóképes energiaunió és az előretekintő éghajlat-politika keretstratégiája” című, 2015. február 25-i bizottsági közleményre (COM(2015)0080), valamint „Az európai energiaunió felé” című dokumentumról szóló, 2015. december 15-i állásfoglalására (1),

—	tekintettel a „2050-ig szóló energiaügyi ütemterv” című, 2011. december 15-i bizottsági közleményre (COM(2011)0885) és „A 2050-ig szóló energiaügyi ütemterv: egy energiagazdag jövő” című, 2013. március 14-i állásfoglalására (2),

—	tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

—

tekintettel az energiaunió irányításáról szóló, európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2016. november 30-i bizottsági javaslatra (COM(2016)0759), és különösen az energiaunió abban szereplő „kutatással, innovációval és versenyképességgel” kapcsolatos dimenziójára, továbbá nevezetesen „A kutatásra, innovációra és versenyképességre vonatkozó integrált jelentéstétel” című 22. cikkére,

—	tekintettel a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) létrehozásáról szóló, 2013. december 11-i 1291/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (3),

—	tekintettel „Az innováció erősítése Európa régióiban: az ellenállóképes, inkluzív és fenntartható növekedés stratégiái” című, 2017. július 18-i bizottsági közleményre (COM(2017)0376),

—	tekintettel a Bizottság „Európa új éllovasai: az induló és a növekvő innovatív vállalkozásokat érintő kezdeményezés” című, 2016. november 22-i közleményére (COM(2016)0733),

—	tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—	tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság és Regionális Fejlesztési Bizottság véleményeire (A8-0005/2018),

mivel a kutatás, a fejlesztés és az innováció az EU energiauniójának önálló dimenziója, és az energiával kapcsolatos kutatás, fejlesztés és innováció az EU ipari vezető szerepének, globális versenyképességének, fenntartható növekedésének és a munkahelyteremtésnek, valamint a tagállamok és az Unió általános energiabiztonságának az egyik fő hajtóereje azáltal, hogy csökkenti az energiaimporttól való függőséget és elősegíti az energiaforrások hatékony és fenntartható hasznosítását;

mivel az EU világszinten továbbra is vezető szerepet tölt be a nagy értékű, az alacsony kibocsátású energiával kapcsolatos innováció és a kialakulóban lévő tiszta technológiák terén, ami szilárd alapot ad az EU-nak ahhoz, hogy további előrelépéseket tegyen a tiszta energiákkal kapcsolatos kutatás és innováció felé, többek között az elektromos közlekedéshez szükséges, illetve az energiatárolásra szolgáló akkumulátorok kifejlesztése terén; mivel az ambiciózus, célzott éghajlat- és energiapolitika – különösen a 2030-ra kitűzött éghajlat- és energiapolitika, illetve a 2050-ig szóló energiaügyi ütemterv révén – az EU vezető szerepének fő mozgatórugója volt; mivel ezzel összefüggésben a Párizsi Megállapodás lényegesen növelte a globális ambíció szintjét, és az aláírók konkrét kötelezettségeket vállaltak az éghajlatváltozás mérséklése érdekében; mivel az EU-nak politikáiban és eszközeiben továbbra is ambiciózusnak kell lennie ahhoz, hogy megfelelő beruházási jelzéseket küldjön és ne veszítse el piacvezető szerepét a tiszta energia kutatása és az innováció terén;

mivel az EU – és ezen belül az európai ipar – jövőbeli versenyképességéhez az energiahatékonyságra irányuló és a megújuló energián alapuló innovációk és kutatás-fejlesztés terén elért haladás jelenti a kulcsot; mivel az EU e konkrét ágazatban csak a költséghatékony innovációk és a megerősített K+F erőfeszítések bevezetése révén „lesz világelső a megújuló energiaforrások terén”; mivel az „energiahatékonyság elsőségére” vonatkozó elv végrehajtását – különösen a rendszerintegrációhoz kapcsolódó – szilárd európai szintű innovációs politikával kell alátámasztani;

mivel a teljes mértékben működő és versenyképes, megfelelő szabályozási kerettel és infrastruktúrával rendelkező belső energiapiac elengedhetetlen a kutatás és fejlesztés további ösztönzése és az új, tiszta technológiák valamennyi uniós régióban való piaci elterjedésének maximalizálása érdekében, méretgazdaságosság, valamint szabályozási és beruházási biztonság szavatolása révén, ezáltal lehetővé téve az Unió számára, hogy teljes mértékben kiaknázza a technológiasemleges energetikai innovációban rejlő lehetőségeket, amelyek előmozdítják a hatékonyságot, az energiaforrások alacsony kibocsátású és fenntartható felhasználását, valamint a decentralizált energiatermelést, a tárolásra és a közlekedésre vonatkozó megoldásokat és technológiákat;

mivel a tiszta energiával kapcsolatos innováció is hozzá kell hogy járuljon az európai fogyasztók megfizethető energiával való ellátáshoz, elősegítve, hogy élvezhessék az alacsonyabb energiaárakat, több beleszólásuk legyen az energiafogyasztásukba és az energiatermelésbe, valamint hozzáférjenek a kevésbé energiaigényes termékekhez és szolgáltatásokhoz;

mivel az EU energiapolitikáját és finanszírozási eszközeit úgy kell kialakítani, hogy teljes mértékben kihasználják a gyorsuló műszaki fejlődésben rejlő lehetőségeket, és azoknak elsősorban arra kell összpontosítaniuk, hogy fokozatos legyen az átállás a tiszta, nagy hatásfokú, alacsony kibocsátású rendszerekre; mivel a piac, a technológia vagy a tudomány bizonytalansága miatt a magánszektorból származó források gyakran nem elegendőek vagy nem állnak rendelkezésre; mivel az EU-nak határozott és következetes jelzéseket és ösztönzőket kell alkalmaznia annak érdekében, hogy a befektetők számára biztonságot nyújtson és előmozdítsa a tiszta energiaforrásokon alapuló innovációkhoz, K+F-hez és ezek elterjesztéséhez kapcsolódó magánberuházásokat;

mivel az innovációt elsősorban az innovátorok és a piaci kereslet ösztönzik; mivel a Bizottságnak erőfeszítéseit elsősorban az innovátoroknak kedvező olyan keret megteremtésére kell összpontosítania, amely a kutatási finanszírozásokhoz való hozzáférés megkönnyítésétől a tudás üzleti szempontból életképes termékekké alakításáig mindenre kiterjed; mivel e tekintetben hasznosnak bizonyulhatnak a kutatók és az érintett ipari szereplők közötti partnerségek;

mivel az energiatámogatások hatással vannak a piaci árakra és elrejtik a különböző forrásokból származó energia, illetve az energiával kapcsolatos technológiák tényleges költségeit, így negatív hatást gyakorolnak a tiszta energiára irányuló kutatás és beruházás körülményeire, illetve végső soron annak elterjedésére; mivel, miközben a támogatások alkalmazását fokozatosan meg kell szüntetni, az átmeneti időszakban az egyenlő feltételek és egy versenyképes piac megteremtését célzó olyan átmeneti eszközökre kell korlátozni, amelyek elősegítik az új, tiszta technológiák elterjedését, különösen az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások területén;

mivel az energiaforrások, elosztási hálózatok és technológiák üvegházhatásúgáz-kibocsátásának életciklus-alapú értékelését referenciának kell tekinteni, ha a tiszta, alacsony kibocsátású, energiahatékony megoldásokat és technológiákat uniós szinten célzó konkrét politikákról van szó, ideértve a nyersanyagok és ásványok fenntartható beszerzését is; mivel azokra a tiszta energiával kapcsolatos innovációkra kell összpontosítani, amelyek közvetlen hatással vannak az állampolgárokra és a termelő-fogyasztókra azáltal, hogy lehetővé és megfizethetővé teszik számukra az energetikai átállásban való részvételt;

mivel az energiával kapcsolatos kutatást és innovációt kiemelt területként kezelik a hetedik keretprogram és a Horizont 2020 keretében, illetve a továbbiakban is kiemelt területként kell kezelni a kilencedik keretprogramban, tekintettel az Uniónak az energiaunió és a Párizsi Megállapodás szerinti kötelezettségvállalásaira, a kutatásra és fejlesztésre irányuló köz- és magánforrások mozgósítása, illetve a tiszta energiához, különösen az energiahatékonysághoz és a megújuló energiaforrásokhoz kapcsolódó rendkívül ígéretes beruházások kockázatainak csökkentése érdekében;

mivel a közlekedési ágazat az EU energiafogyasztásának egyharmadát képviseli, hatalmas potenciállal rendelkezik az energiahatékonyság és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése terén, és ezért alapvető szerepet kell betöltenie az új energetikai megoldásokra és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású társadalomra való átállást illetően;

üdvözli a Bizottság közleményét, amely meghatározza az EU tiszta energiákkal kapcsolatos innovációja felgyorsításának keretét; hangsúlyozza, hogy az energiához kapcsolódó innováció tekintetében olyan szabályozási és finanszírozási keretre van szükség, amely összhangban áll a 2050-ig szóló uniós energiaügyi ütemtervvel és a Párizsi Megállapodás szerinti kötelezettségvállalásaival, illetve amely elősegíti az energiaforrások hatékony és fenntartható felhasználását, ezáltal energiamegtakarításokat eredményez és további előnyökkel jár többek között az egészség, a biztonság, valamint a levegő- és vízminőség tekintetében, és egyúttal biztosítja az Unió ipari versenyképességét, energiaellátásának biztonságát és az uniós szerződések foglalt kötelezettségeknek való megfelelést, továbbá átfogó választ nyújt a környezeti problémákra; elismeri, hogy az EU tiszta energiákkal kapcsolatos innovációja felgyorsításának kerete a „Tiszta energia minden európai polgár számára” elnevezésű csomagban meghatározott szélesebb körű jogalkotási javaslatok szerves része, ezért erősítenie kell azok különböző elemeit, az Unió Párizsi Megállapodás szerinti kötelezettségvállalásait és az energiaunióval kapcsolatos szélesebb körű jogszabályokat és alapelveket, különösen a 2030-ig terjedő éghajlati és energiakeretben és a 2050-ig szólóütemtervben szereplőket, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 191. és 194. cikke szerinti rendelkezések tiszteletben tartása mellett;

elismeri, hogy az energiákkal kapcsolatos innováció sikeres elindítása sokdimenziós kihívás, amely magában foglalja a keresleti és kínálati oldali értékláncot, a humántőkét, a piaci dinamikát, a szabályozást, az innovációt és az iparpolitikai kérdéseket; hangsúlyozza, hogy e kihívás leküzdéséhez szükség van a polgárok – mind a fogyasztók, mind a termelő-fogyasztók – részvételére, illetve az érdekeltek széleskörű ökoszisztémájára, amelybe beletartoznak a tudományos körök, a kutatási és technológiai szervezetek, a kkv-k, az induló vállalkozások, az energetikai és építőipari vállalkozások, a mobilitási szolgáltatók, a szolgáltatók, a berendezések gyártói, az informatikai és távközlési vállalatok, a pénzügyi intézmények, az uniós, nemzeti, regionális és helyi hatóságok, a megújulóenergia-közösségek, a nem kormányzati szervezetek, az oktatók és a véleményformálók; kiemeli azon új üzleti modellek értékét, amelyek – különösen az energiaszegénység által érintett háztartások esetében – többek között a helyi tiszta energia saját termelésének, tárolásának, megosztásának és saját felhasználásának optimalizálására és a megújuló energiaforrásokhoz való hozzáférés fokozására szolgáló innovatív digitális technológiákat használnak;

úgy véli, hogy az aktív termelő-fogyasztókat és termelő-fogyasztói közösségeket magában foglaló, környezetbarát, fogyasztóorientált és digitalizáltabb, decentralizált rendszerek felé való költséghatékony energetikai elmozduláshoz kutatásra és az innováció valamennyi energiarendszer ágazatban való elindítására van szükség, ideértve a technológiasemleges, módszeres, többek között a hatékonyságot és a decentralizált energiatermelést célzó, megoldásokat; elismeri, hogy ez az átmenet új szervezeti modelleket ösztönöz, különösen az energia előállítása, átvitele, elosztása és tárolása terén, az elektromos közlekedésben, az üzleti menedzsmentben és a szükségletek kezelésében, továbbá a szolgáltatásnyújtásban; elismeri, hogy közös normákra van szükség az összekapcsolt és digitalizált energiarendszer előmozdítása érdekében; hangsúlyozza, hogy a fenntartható, nagyméretű kísérleti projektek, beleértve a közösségi alapú projekteket is, fontos szerepet játszhatnak a rendszerszintű energetikai innováció elindításában;

emlékeztet arra, hogy az energiahatékonyságnak az uniós kutatási és innovációs politika több területet érintő, horizontális prioritásának kell lennie, amely minden ágazatra alkalmazandó és nem korlátozódik az energetikai projektekre, valamint módszeresen előmozdítja és ösztönzi a hatékonyabb, kevésbé energiaigényes termelési eljárásokat, szolgáltatásokat és árukat, az „első az energiahatékonyság” elvet a teljes energiaellátási láncban alkalmazva, beleértve az energiatermelést, -szállítást, -elosztást és -végfelhasználást;

elismeri az európai energiapiacok különösen azáltal történő további liberalizációjának jelentőségét, hogy felszámolják a szabad árképzés előtt álló akadályokat és fokozatosan megszüntetik az energetikai támogatásokat annak érdekében, hogy elősegítsék az innovációt, megkönnyítsék az új technológiák terjedését, ami fenntarthatóbb energiafelhasználást eredményez és elősegíti a megújulóenergia-ellátás megjelenését, valamint az egyenlő versenyfeltételek és az energiafogyasztók, termelő-fogyasztók és közösségek számára előnyöket biztosító versenypiacok megteremtését;

Az uniós fellépések koherenciája

megjegyzi, hogy az energiával kapcsolatos kutatás és innováció alapvetően függ a stabil piactól és a szabályozási keret előre jelezhetőségétől és kiszámíthatóságától, és ezekhez ambiciózus és megvalósítható hosszú távú politikai elképzelésre, köztük az energiával és az éghajlatváltozással kapcsolatos célokra és kötelezettségvállalásokra, stabil célzott ösztönzőkre és türelmes saját tőkére van szükség annak érdekében, hogy egyenlő versenyfeltételeket teremtsenek a technológiák között az innovációk, az energiaellátás és a piacra lépés megkönnyítése céljából, valamint elérjék a tiszta energiával kapcsolatos innováció piaci bevezetéséhez szükséges kritikus tömeget; üdvözli és ösztönzi a kulcsfontosságú technológiákra helyezett hangsúlyt, amint azt az európai stratégiai energiatechnológiai terv („SET-terv”) és a bizottsági közlemény megerősíti; ismételten kiemeli az EUMSZ 194. cikkében foglalt rendelkezéseket, és megjegyzi, hogy azoknak tükröződniük kell a tiszta energiával kapcsolatos innováció támogatására szolgáló szakpolitikai és finanszírozási eszközökben; hangsúlyozza azonban, hogy kiemelt helyen kell kezelni a több területet érintő, ágazatközi, rendszerszintű energetikai innovációt és az oktatás és a vállalkozás előmozdítását, mivel az innovációt nem kizárólag a technológia ösztönzi; kiemeli, hogy rendszerszintű megközelítésre van szükség a különböző rendelkezésre álló vagy fejlesztés alatt álló megoldások hatékony integrálása érdekében, különösen az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások integrálása tekintetében; szorgalmazza az európai, technológiával és innovációval kapcsolatos platformok használatát a célzott támogatásra érdemes, a tiszta energiával kapcsolatos ígéretes innovációk azonosításának elősegítésére;

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat és adott esetben a regionális hatóságokat, hogy vezessenek be mechanizmusokat az uniós, nemzeti és regionális kutatási és innovációs programok koordinálása érdekében, hogy ösztönözzék a szinergiákat és elkerüljék az átfedéseket, ezáltal valamennyi tagállamban biztosítsák a meglévő erőforrások és infrastruktúra, valamint a tagállamokban rendelkezésre álló energiaforrások leghatékonyabban használatát az új technológiák és innovációk piaci elterjedése és új üzleti modellek elősegítése érdekében szerte az Unióban; úgy véli, hogy a vonatkozó információk integrált nemzeti energetikai és éghajlati tervekbe való felvétele hozzájárulhat e cél eléréséhez; ebben az összefüggésben hangsúlyozza a bevált gyakorlatok és az információcsere előmozdításának fontosságát, valamint az energetikai innovációs programokban való részvétel szabályainak egyszerűsítését valamennyi szervezet, vállalkozás, egyetem és intézet számára, mind az EU, mind a harmadik országok részéről;

üdvözli a Bizottság arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy a Horizont 2020 keretprogramon és az Európai Kutatási Tanácson keresztül továbbra is finanszírozni fogja az alapkutatásokat; hangsúlyozza, hogy tovább kell növelni a Horizont 2020 keretprogram által meghatározott energetikai társadalmi kihívások keretében az együttműködésen alapuló kutatáshoz biztosított forrásokat, de a más társadalmi kihívások keretében az ésszerűsítést célzó energetikai innovációhoz biztosított forrásokat is; tudomásul veszi a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy az induló és a növekvő innovatív vállalkozásokat érintő kezdeményezésen felül az Európai Innovációs Tanács létrehozása révén megerősíti a piacteremtő innovációkat, hozzájárulva ezáltal az olyan, áttörést jelentő innovációk megvalósulásához, amelyek új piacokat hódíthatnak meg vagy teremthetnek; úgy véli, hogy a piacalapú finanszírozási eszközök (például a hitelek és a részvények) bevezetése nem mehet a támogatásalapú finanszírozás rovására, amelyek lehetővé teszik a non-profit és állami szereplők, többek között a tudományos intézmények, az egyetemek és a civil társadalom számára, hogy részt vegyenek a nagy értékű, transznacionális európai projektekben;

továbbra is aggódik a meglévő pénzügyi eszközök nagy száma és összetett jellege miatt, továbbá hangsúlyozza, hogy nagyobb összhangra van szükség az érintett alapok – többek között a strukturális alapok – között, amelyek a tiszta energiával kapcsolatos projekteket célozzák, továbbá arra, hogy a meglévő pénzügyi eszközöket uniós és tagállami szinten érthetőbbé tegyék; felhívja a Bizottságot, hogy térképezze fel a különböző támogatási és finanszírozási eszközöket az értéklánc mentén, és úgy véli, hogy fontolóra kell venni a különböző eszközök összevonásának lehetőségét, ügyelve arra, hogy kiegészítő jellegük megmaradjon; úgy véli továbbá, hogy egyes tagállamok – különösen a nemzeti pénzügyi támogatási rendszereken keresztül – nem rendelkeznek az energiával kapcsolatos innováció támogatására irányuló intézkedések kidolgozására vonatkozó kapacitással, és e tekintetben felszólítja a Bizottságot, hogy a tiszta energiára irányuló innováció koherens és egyszerűsített uniós finanszírozási keretének biztosítása mellett erősítse meg ezeket a kapacitásokat;

10.

felhívja a Bizottságot, hogy értékelje az energiával kapcsolatos pénzügyi eszközeinek és alapjainak teljesítményét, valamint mielőbb adjon választ a javításra szoruló eszközök esetében, ha konkrét megakadásokra, következetlenségekre vagy hiányosságokra derül fény, és a fent említett eszközöket és pénzeszközöket igazítsa hozzá az új uniós energetikai célokhoz;

11.

felhívja a Bizottságot, hogy az elértéktelenedett eszközökbe való beruházások elkerülését segítendő, az Unió iparpolitikájának részeként tegyen javaslatot a magas energiahatékonyságon, a piaci további liberalizációján és nagyobb átláthatóságon alapuló, koncentrált, hosszú távú és technológiasemleges energetikai dimenzióra; hangsúlyozza, hogy ez a dimenzió az Unió iparpolitikai stratégiájának és cselekvési tervének szerves részét kell hogy képezze; hangsúlyozza, hogy az innovatív folyamatok és technológiák szerepet játszanak az energiaigényes iparágak kibocsátási teljesítményének javításában; felhívja a Bizottságot, hogy az energia- és erőforrás-hatékonyságot kezelje a kutatás és az innováció kiemelt területeiként, és ösztönözze a tagállamokat arra, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá tartozó árverési bevételekből elszámoltatható beruházásokat hajtsanak végre az energiahatékonyság és a fenntartható, alacsony kibocsátású technológiák területén; felhívja a figyelmet egy innovációs alap létrehozására, amely az ETS IV. szakaszában az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák és folyamatok innovációját támogatja; elengedhetetlennek tartja a nyílt innováció rendszerének előmozdítását, amelyben az ipar a vállalatok különböző tapasztalataik megosztása révén közösen kiváló minőségű és fenntartható megoldásokat dolgoznak ki; elismeri, hogy a tiszta energiák ipari versenyképességi fórum szerepet játszik a kulcsfontosságú energetikai innováció – többek között a fotovoltaikus és a szélenergia-ágazat – kiépítésében, illetve valószínűleg többek között a tárolási megoldások, a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás, valamint az energetikai biofolyamatok alkalmazásának terjedésében is; üdvözli, hogy a Bizottság elkötelezett az ágazat által vezérelt kezdeményezések mellett és támogatja azokat, hogy elősegítse az EU globális vezető szerepét a tiszta energiák és az alacsony széndioxid-kibocsátású technológiai megoldások területén;

12.

emlékeztet arra, hogy a fotovillamos ágazatot kell az európai iparpolitika középpontjába állítani ahhoz, hogy kielégíthesse e növekvő világpiaci keresletet egy olyan környezetben, ahol a napelemek és modulok zömét az Európai Unión kívül, jobbára Kínában gyártják; hangsúlyozza, hogy az EU-nak teljes mértékben részt kell vennie az új beruházási ciklusban annak érdekében, hogy megőrizze vezető helyét a fotovillamos elemeket gyártó gépekkel, valamint néhány más szegmenssel – például az inverterekkel, a nyersanyagokkal, az épületbe integrált napelemekkel, a rendszerek működtetésével, karbantartásával és kiegyensúlyozásával – kapcsolatos kutatás-fejlesztés terén; hangsúlyozza továbbá, hogy szinten kell tartania a rendszerintegrációval, például a fejlődő országoknak szánt kis léptékű fotovoltaikus megoldásokkal kapcsolatos szakértelmét;

13.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az energiaágazat és más kapcsolódó ágazatok problémáinak kezelése során a körforgásos gazdaság és az energiatakarékosság keretében fokozottan törekedjenek a nyersanyagok fenntartható beszerzésére irányuló innováció támogatására, a termékek jobb tervezésére, újrafeldolgozására, újrafelhasználására és lépcsőzetes felhasználására;

14.

elismeri, hogy a digitalizáció, az informatikai technológiák és az energetikai kutatás és innováció összefüggnek, különösen a jobb adatgyűjtés, az átjárhatóság, valamint a kapcsolódó adatvédelmi és személyiségjogi garanciák vonatkozásában; úgy véli, hogy a megosztott könyvelési technológiák, mint például a blokkláncrendszer, szerepet játszhatnak az energiával kapcsolatos folyamatok hatékonyságának javításában, valamint a polgároknak az energiarendszer átalakulásában való részvételének ösztönzésében, többek között az egyenrangú szereplők közötti energiakereskedelem révén; felhívja a Bizottságot, hogy e célból ösztönözze e kezdeményezést, javítsa szabályozási keretét, és biztosítsa az energiaunió, a digitális egységes piac, a kiberbiztonsági stratégiák és az európai adatvédelmi keret kapcsolódó részei közti koherenciát, hogy megerősítse az Unió azon képességét, hogy ebben élen járjon;

15.

felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy speciális szolgálatközi csoportot, amely többek között:

a)	az egységesség és az összhang biztosítása és a prioritások gyakori változásának elkerülése érdekében lehetővé tenné az új, közös kutatási és innovációs politikai tervezést;

b)	azonosítaná az érintett érdekelt feleket az EU szélesebb értelemben vett energetikai innovációs ökoszisztémájában, minden szinten és minden ágazatban, ideértve a tengeri szélenergiát és más, megújuló energiával kapcsolatos technológiákat;

azonosítaná az energiával, különösen az energiahatékonysággal és a megújuló energiával kapcsolatos kutatás és innováció terén tevékenykedő érdekképviseleti fórumokat; előmozdítaná a klaszterek létrehozását, a nemzetközi értékteremtő hálózatokba való integrációt, a beruházásokat és az innovációt; eszközöket biztosítana az ágazatközi, az interdiszciplináris és a régiók közötti – többek között energetikai innovációs projektekről, nemzeti és helyi hosszú távú energetikai innovációs politikákról, közös beruházási lehetőségekről, az energetikai átállás polgárok és alulról építkező kezdeményezések általi irányításáról szóló – tapasztalatcseréhez;

d)	minden szinten ösztönözné az állami hatóságokat, hogy dolgozzanak ki tőkebevonási terveket és ösztönözzék a tiszta energiával kapcsolatos innovációt a befektetői bizalom és a magántőke mozgósítása érdekében;

létrehozná az energiával kapcsolatos bevált gyakorlatok, szakpolitikai és finanszírozási eszközök gyűjteményét, ideértve a köz- és magánszféra közötti partnerségeket, közbeszerzéseket és adókedvezményeket, csere- és tájékoztatási mechanizmusokat, kommunikációs eszközöket és kampányokat, valamint a tiszta energiákkal kapcsolatos innováció mozgósítására irányuló operatív iránymutatásokat és szakmai támogatást, az elindítást és a termelő-fogyasztók bevonását, annak biztosítása érdekében, hogy az EU képes legyen megfelelően támogatni az innovációs ciklus valamennyi szakaszát, és végső soron gyakorlati eszközkészlettel szolgálni a tagállamok, a helyi hatóságok és az érintettek számára;

megvizsgálná a kilencedik keretprogramban való részvételre vonatkozó, az innovációt támogató, egységesített és rugalmas szabályok kialakításának lehetőségeit és az európai strukturális és beruházási alapok szabályait, amelyek célja a fokozottabb hosszú távú hatás elérése, azok jobb összehangolása céljából, valamint annak érdekében, hogy elkerüljék a kérelmezők erőforrásainak pazarlását és Európa-szerte előmozdítsák az innovációs kiválóságot;

a transznacionális energetikai vállalkozásindítási ökoszisztéma, többek között az európai inkubátorrendszer támogatása céljából létrehozna egy mechanizmust annak biztosítása érdekében, hogy az energetikai innovációk és piaci üzleti modellek bevezetése túlélje az innovációs cikluson belüli kritikus időszakot;

h)	növelné a szinergiákat a Horizont 2020 keretprogrammal és más finanszírozási kezdeményezésekkel azzal a céllal, hogy a kevésbé eredményes uniós régiók esetében megerősítsék a kutatási és innovációs kapacitásépítést;

i)	tanácsot adna az európai intézmények számára a koherens közbeszerzési gyakorlatokról, ösztönözve az energetikai innováció szélesebb körű elindítását; segítene a konkrét célok meghatározásában az innovatív megoldásokra irányuló közbeszerzésben európai szinten;

konkrét javaslatokat dolgozna ki annak érdekében, hogy hatékony egyablakos tanácsadói struktúrát alakítsanak ki az innovátorok számára az energetikai innovációnak az EU és a tagállamok szintjén és az Európai Beruházási Bank szintjén rendelkezésre álló, valamint az egyéb lehetséges magánforrásokból származó források és eszközök révén való finanszírozás vonatkozásában; erősítené a szakmai támogatást a magán- és állami finanszírozási lehetőségekkel kapcsolatos információk összegyűjtése terén és a kérelmezőket a legmegfelelőbb finanszírozási mechanizmusok felé terelné, különösen az energiahatékonyság terén, ahol a kis projektek nagyobb portfoliókba való összevonása elengedhetetlen;

k)	meghatározná az uniós közbeszerzési jogszabályokban foglalt, az innovatív energetikai megoldások közszférán belüli előmozdítására szolgáló ösztönzők bevezetésének módját;

16.

hangsúlyozza, hogy a közbeszerzés előmozdíthatja az innovációt és a fenntartható növekedést, ahogyan azt a fenntartható fejlesztési célok esetében is elismerték; rámutat, hogy rendkívül fontos a fenntartható termékek, szolgáltatások és építési beruházások választása, mivel vezető vagy új piacokat teremthet az innovatív termékek számára; üdvözli, hogy az induló és a növekvő innovatív vállalkozásokat érintő kezdeményezés keretében a Bizottság kezdeményezte, hogy olyan uniós közbeszerzési intézkedéseket vezessenek be, amelyek többek között arra fogják ösztönzi a tagállamokat, hogy az innovatív termékeket érintő közbeszerzések terén nagyratörő célokat tűzzenek ki; hangsúlyozza továbbá, hogy a helyi és regionális önkormányzatok meghatározó szerepet játszhatnak azáltal, hogy jó példával járnak elöl, illetve vállalják a bevált gyakorlatok különböző fórumokon, például a Polgármesterek Szövetsége keretében való megosztását;

17.

sürgeti a Bizottságot, hogy a hatásvizsgálatokban erősítse meg a versenyképességre gyakorolt hatás vizsgálatának az innovációs kapacitásra vonatkozó komponensét, és valamennyi új energiapolitikai javaslat és a hatályos jogszabályok felülvizsgálata esetében alkalmazza a kutatási és innovációs eszközt anélkül, hogy aláásná a jogszabályok hatékonyságát;

18.

annak biztosítására kéri a Bizottságot, hogy egyrészről az innovációval, másrészről pedig az normákkal és átjárhatósággal kapcsolatos munkáját teljes mértékben kapcsolja össze annak érdekében, hogy az EU megalapozza globális vezető szerepét a tiszta energiával kapcsolatos, a „dolgok internete” által integrált ágazatokban végzett szabványosítás terén; ennek példájaként üdvözli az intelligens készülékekre vonatkozó új európai szabvány (Saref) kidolgozását, amely új uniós referencianyelvet hozhat létre az energiával kapcsolatos adatok vonatkozásában, ami lehetővé teszi az otthoni készülékek számára, hogy információkat cseréljenek bármely energiagazdálkodási rendszerrel;

19.

emlékeztet arra, hogy az energetikai innovációs politikákhoz arra irányuló uniós kötelezettségvállalásnak kell társulnia, hogy megőrzik és növelik a szén-dioxid-elnyelőket, ugyanakkor különösen az erdőkben, a talajban és a tengerekben megóvják a biológiai sokféleséget;

20.

arra ösztönzi az érintett tagállamokat, hogy járuljanak hozzá megfelelően az EU K+F-re vonatkozó 3 %-os GDP-célkitűzésének eléréséhez; megállapítja, hogy a 3 %-os általános növekedés évi több mint 100 milliárd EUR további forrást jelentene a kutatás és az innováció számára Európában; emlékeztet arra, hogy a K+F finanszírozásának kétharmad részben a magánszektorból kell származnia;

Hosszú távú finanszírozási biztonság

21.

megismétli a Parlament felhívását, hogy 120 milliárd euróval növeljék az általános költségvetést a kilencedik keretprogram számára, és sürgeti a Bizottságot, hogy legalább 50 %-kal növelje a kilencedik keretprogram keretében a fenntartható, alacsony kibocsátással járó energiaprojektekre irányuló finanszírozás arányát a Horizont 2020 megfelelő szintjéhez képest, hogy biztosított legyen az elegendő finanszírozás az EU energetikai átállásának és az energiaunió hatékony végrehajtásának támogatásához; kéri a 9. keretprogram szerinti pénzügyi források megerősítését az áttörő újítások és a piacteremtő innováció ösztönzése érdekében, különösen a kkv-k és az induló vállalkozások részéről; kiemeli az erős kiválósági kritériumok fontos szerepét abban, hogy az EU az innovációs, kutatási és vezető technológiák – többek között az alapkutatás – globális központjává válhasson; felhívja a figyelmet a Horizont 2020 keretprogram időközi értékelésének eredményeire, amelyekből kitűnik, hogy a program 2017. január 1-jétől elmarad az éghajlattal és fenntarthatósággal kapcsolatos kiadásokra vonatkozó céloktól; üdvözli, hogy a 2018. évi költségvetés keretében megemelték az energetikai társadalmi kihívások finanszírozását a Horizont 2020 keretprogramon belül, de továbbra is komoly aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz keretében csökkent az energetikai projektek finanszírozása, amit az energiaunió céljaival összeegyeztethetetlennek ítél;

22.

megismétli, hogy javítani kell az Európai Stratégiai Beruházási Alapból (ESBA) finanszírozott beruházások minőségét, és különösen a jobb földrajzi elosztásra irányuló ösztönzőkre kell összpontosítani, figyelembe véve az ESBA földrajzi kiterjedésének jelenlegi egyenlőtlenségeit és a kevésbé fejlett és átmeneti régiók sajátos szükségleteit; elismeri, hogy együtt kell működni a nemzeti beruházásösztönző bankokkal, beruházási platformokkal és támogatható pénzügyi közvetítőkkel az uniós garancia felhasználásának rájuk való esetleges átruházása révén; kéri az Európai Beruházási Tanácsadó Platform szerepének jelentős megerősítését, különösen a helyi jelenlét és a projektek előkészítésében játszott proaktív szerep révén;

23.

úgy véli, hogy a kilencedik keretprogramnak támogatnia kell az olyan kezdeményezéseket, mint a „100 %-ban megújuló energiát használó városok”, amely azokat a városokat és helyi közigazgatásokat öleli fel, amelyek célja, hogy a városokban a villamos energia, a közlekedés, a fűtés és a hűtés terén innovatív projekteken keresztül, fenntartható módon növeljék a megújulóenergia-kapacitást; e kezdeményezések kiterjedhetnének az intelligens hálózatokra, az energiarendszer-irányításra, valamint azokra a tevékenységekre, amelyek lehetővé teszik az ágazatok összekapcsolását és az elektromos járművek biztosítását stb.;

24.

elismeri a SET-terv, a tudományos és innovációs társulás, az InnoEnergy és az érintett közös technológiai kezdeményezések által az energetikai innováció ösztönzésében betöltött szerepet; hangsúlyozza, hogy jobban össze kell kapcsolni ezeket a különböző kereteket, többek között az InnovFin kezdeményezéssel, az ESBA-val és a javasolt páneurópai alapok alapja programmal együtt, egy koordinált, célzott, a tiszta energiákkal kapcsolatos innovációra irányuló beruházási stratégia részeként, amely segítené a korai szakaszban lévő projekteket, az induló vállalkozásokat és a kkv-kat abban, hogy hatékonyan túljussanak a „halál völgyének” is nevezett kritikus időszakon, és elérjék a piaci érettség globális terjeszkedéshez szükséges szintjét; úgy véli, hogy az energetikai innovációba irányuló beruházás hatékony ösztönzői – például nemzeti beruházási alapok és nyugdíjalapok révén – döntő szerepet játszhatnak a szükséges tőke mozgósításában;

25.

emlékeztet arra, hogy az egyedülálló, de gyakran még kiforratlan, ún. FOAK (first of a kind) projektek rendkívül kockázatosak, és a már bizonyított, alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákhoz képest esetükben sokkal alacsonyabb szintű a tőke- és a hitelfinanszírozás; e célból felhívja a Bizottságot, hogy számolja fel a még meglévő szabályozási akadályokat és tegyen javaslatot egy „SET FOAK” tőkealap létrehozására;

26.

elismeri azt a szerepet, amelyet az Európai Innovációs Tanács játszhat abban, hogy segítsen a fejlődésük korai szakaszában lévő vállalatoknak forrásokat találni, valamint javasolja, hogy hangolja össze a tiszta energiákkal kapcsolatos innovációra vonatkozó koherens beruházási stratégia különböző részeit; több információt az Európai Innovációs Tanács struktúrájáról, és az innovációt támogató meglévő eszközökkel való összhangról;

27.

úgy véli, hogy a polgárok által irányított energetikai innováció esetében mérsékelni kell a piacra lépés előtt álló akadályokat, ugyanakkor kiaknázatlan lehetőségeket nyit meg az innováció finanszírozásához; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az energetikai előmozdításának – többek között a közösségi finanszírozás révén megvalósuló –hatékony módszereit, és fontolja meg a tiszta energiákkal kapcsolatos innováció közösségi tőkealapjának létrehozását; úgy véli, hogy az új és különböző finanszírozási módokat a jelenlegi forrásokon felül, azokat kiegészítve kell alkalmazni;

28.

kiemeli az intelligens energiahálózatok fejlesztésének fontosságát, valamint az alulról felfelé építkező decentralizált energiatermelés többek között klasztereken és együttműködési programokon keresztül történő előmozdítását és integrálását; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a tiszta energetikai innováció e területeit pénzügyi mechanizmusokkal, beleértve azokat is, amelyek csökkentik a magánberuházások kockázatát, illetve csökkentik az energetikai rendszerek korszerűsítésére irányuló állami beruházásokra nehezedő terheket; üdvözli továbbá a Bizottság azon szándékát, hogy az alulról építkező, áttörést jelentő innovációk előmozdításának értékes eszközeként növelje az ösztönző jellegű pénzdíjak alkalmazását;

29.

hangsúlyozza, hogy az innovációval kapcsolatos, alulról építkező megközelítés ösztönözése érdekében elő kell mozdítani a kis léptékű alkalmazások (többek között pl. a NegaWatt, a helyszíni termelés és a helyi tárolás) terjedését, valamint elő kell segíteni azok klaszterekbe tömörülését és összevonását annak érdekében, hogy több beruházást vonzzanak és megfizethetőbbé váljanak, különös figyelmet fordítva az alacsony jövedelmű háztartásokra, illetve a többlakásos épületekre;

Az EU globális vezető szerepe

30.

emlékeztet arra, hogy a Párizsi Megállapodás céljai között szerepel a tiszta energiákkal kapcsolatos innováció felgyorsítására tett globális erőfeszítések előmozdítása; hangsúlyozza, hogy folytatni kell az éghajlatváltozással kapcsolatos kutatások és adatgyűjtés finanszírozását; felhívja a Bizottságot, hogy a fenntartható fejlesztési célokkal összhangban vizsgálja meg azokat a különféle eszközöket, amelyek révén segíteni lehet a fejlődő országoknak és a feltörekvő gazdaságoknak az energetikai átállásban, többek között a kapacitásépítési intézkedéseket, a helyi megújuló energiaforrásokon alapuló és energiahatékonysággal kapcsolatos projektek tőkebefektetési költségeinek csökkentéséhez nyújtott segítséget, az esetleges technológiatranszfer ösztönzését, az intelligens városok, illetve a távoli és vidéki közösségek fejlesztéséhez nyújtott megoldásokat, ezáltal erősítve az energetikai innovációs ökoszisztémákat, valamint támogatást nyújtva a Párizsi Megállapodás végrehajtására irányuló kötelezettségvállalásaik teljesítésében; e tekintetben üdvözli az újonnan létrehozott Európai Fenntartható Fejlődési Alapot;

31.

felhívja a Bizottságot, hogy teljes mértékben használja ki az „Innovációs küldetés” kezdeményezésben rejlő lehetőségeket annak érdekében, hogy tagjai tiszteletben tartsák és teljesíthessék a tiszta energiával kapcsolatos kutatásra és fejlesztésre irányuló, 2015 és 2020 közötti éves kiadások megkétszerezésére vonatkozó kötelezettségvállalásukat; hangsúlyozza, hogy törekedni kell az olyan egyéb globális kezdeményezésekkel megvalósuló szinergiák kialakítására, mint például a „Breakthrough Energy Coalition”, illetve globális tőke- és beruházási alapok; üdvözli e tekintetben, hogy az Unió vezető szerepet tölt be a napfényenergia átalakításával összefüggő innovációs kihívásban, valamint az épületek megfizethető fűtésével és hűtésével összefüggő innovációs kihívásban; ezzel összefüggésben felhívja a figyelmet arra, hogy a globális szintű energiainnováció terén lehetőség van összehangolt munkamegosztásra;

32.

felhívja a Bizottságot, hogy hogy dolgozzon ki átfogó kiviteli stratégiát a fenntartható, tiszta energetikai technológiákra és a rendszerszintű megoldásokra vonatkozóan, beleértve egy célzott támogató eszközt és a harmadik országokban működő uniós küldöttségek részéről megvalósuló célzott támogatást; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségek (DCFTA) szerepet játszhatnak e stratégia végrehajtásában;

33.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alaposan vizsgálják meg a szabadalmak lajstromozására irányuló eljárásokat, és a szükségtelen adminisztratív akadályok felszámolását kéri, amelyek lelassítják az innovatív termékek piaci bevezetésének folyamatát és kihatnak az EU tiszta energiára való átállás terén betöltött vezető szerepére is;

A polgárok által irányított energetikai innováció

34.

úgy véli, hogy a tiszta energiákkal kapcsolatos innováció felgyorsításához az európai polgárok gondolkodásmódjában olyan változásnak kell bekövetkeznie, amely túlmutat az energiaügy egyszerű figyelemmel kísérésén, és elmozdul azoknak a magatartásbeli változásoknak, különösen az energiatakarékosságnak és az új termelési és fogyasztási mintáknak a mélyebb megértése felé, amelyek a fenntartható növekedés által támasztott sürgető kihívások leküzdéséhez szükségesek és területen kihasználják a digitális forradalom és innováció előnyeit annak érdekében, hogy végül sikeresen megvalósuljon az energetikai átállás; megjegyzi, hogy az innováció lehetővé teheti, hogy a polgárok aktívabb szerepet játszanak az energiatermelésben, többek között saját a termelésű energia hálózatba táplálása, valamint az energiafogyasztás csökkentése révén hozzájárulva az energia hatékonyabb felhasználásához, ezáltal csökkentve mind a kibocsátást, mind a számlák összegét;

35.

hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni Európa tudásbázisát és csökkenteni kell a töredezettséget, a tudomány és az oktatás terén a kiválóság támogatása révén azzal a céllal, hogy a tudományos kiválóság nemzetközi élvonalába tartozó kutatási központokat hozzanak létre; hangsúlyozza egy olyan stratégia kidolgozásának szükségességét, amely biztosítja, hogy Európa vonzza a külföldi tehetségeket, ugyanakkor kapcsolatot tartson a külföldön tartózkodó kiemelkedő európai tehetségekkel; elismeri, hogy a szakképzett munkaerő nagy előnyt jelent Európának és a kutatás-fejlesztési és innovációs beruházások fejlesztésének egyik fő mozgatórugója;

36.

elismeri az európai polgárok és közösségek teljes körű demokratikus bevonásának fontosságát, ami a sikeres energetikai átállás egyik alapvető eleme; emellett hangsúlyozza, hogy az átalakulás hatékony végrehajtásához nyitottságra, átláthatóságra és egyenlő feltételekre van szükség, és a tisztességes versenyen kell alapulnia;

37.

meggyőződése, hogy a tiszta energiával és az energiahatékonysággal kapcsolatos innováció lehetőséget teremt az új és jobb munkahelyek létrehozására; úgy véli, hogy a fenntartható, dekarbonizált gazdaságra való sikeres átállás irányításához biztosítani kell, hogy a munkaerőpiacok megfelelő választ adhassanak a tiszta energián alapuló innovatív rendszerek által támasztott új igényekre;

38.

felhívja a Bizottságot, hogy a kutatás-fejlesztési kezdeményezései keretében fordítson nagyobb figyelmet az energiarendszerekkel kapcsolatos innovációk és az új szakmai profilok, az oktatási igények, a munkahelyi és képzési követelmények közötti kapcsolatra;

39.

elismeri, hogy szükség van rendszerszintű oktatási és szerepvállalási rendszerekre, amelyek célja, hogy lehetővé tegyék a társadalom számára, hogy teljes körűen részt vegyen az energetikai rendszer átalakításában, és lehetővé tegyék az európai polgárok összes korosztálya számára, hogy a figyelemmel kísérés és a megértés szintjéről fokozatosan haladjanak az aktív szerepvállalás és emancipáció felé; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat, a regionális és helyi hatóságokat, valamint a magánszektort, hogy mozdítsák elő a tájékozott fogyasztói döntéseket és az energiával kapcsolatos polgári szerepvállalást, többek között a következők révén: figyelemfelkeltő kampányok, az energiaszámláról szóló átfogó és elérhető információ és ár-összehasonlító eszközök, a saját termelés, a felhasználóoldali válasz és a kooperatív megosztási rendszerek, részvételi költségvetések és közösségi finanszírozások az energiával kapcsolatos beruházásokhoz, adó- és beruházási ösztönzők, valamint technológiai megoldások és innovációk irányítása; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és az érintett hatóságokat, hogy azonosítsák az energiaszegénység által érintett háztartások segítését célzó bevált gyakorlatokat;

40.

úgy véli, hogy a régióknak és a városoknak meghatározó szerepet kell játszaniuk a fenntartható energiamodellek előmozdításában; elismeri a régiók, a városok és a települések alapvető szerepét az energetikai átállásért való felelősségvállalás előmozdításában, valamint az éghajlattal és energiával kapcsolatos innováció alulról jövő ösztönzésében; megjegyzi, hogy a régiók és a városi területek a legalkalmasabbak arra, hogy az integrált megoldásokat a polgárokkal való közvetlen kapcsolatban teszteljék és valósítsák meg; e tekintetben kiemeli a fórumok, köztük a Polgármesterek Szövetségének szerepét, amelyek arra törekednek, hogy globális szinten előmozdítsák a bevált gyakorlatok megosztását és a források és beruházások lehetséges összevonását; megjegyzi, hogy a vidéki térségek szintén lehetőséget biztosítanak az olyan kihívások leküzdését célzó innovációkra, mint a távolság vagy a demográfiai változások, illetve új szolgáltatások kifejlesztése;

41.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a regionális és helyi hatóságokat abban, hogy koherens stratégia kidolgozása céljából tegyenek összehangolt lépéseket az energetikai innováció helyi és transzregionális szintű ösztönzése érdekében; hangsúlyozza, hogy az energetikai átállás drasztikus hatást fog gyakorolni a foglalkoztatásra az Európai Unió egyes régióiban, és ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítani azokra a régiókra, amelyek a lignit, a szén és más szilárd fosszilis tüzelőanyag alapú energiatermelés, illetve a bányászati iparágak fokozatos megszüntetésével szembesülnek egy tagállam, a helyi hatóságok vagy az iparág döntése nyomán, vagy egyéb körülményekre reagálva; hangsúlyozza, hogy segítséget kell nyújtani ezeknek a régióknak az inkluzív és igazságos helyi átállási stratégiák kidolgozásához, és foglalkozni kell a területek helyreállításával járó társadalmi, társadalmi-gazdasági és környezeti hatásokkal; kiemeli a kibocsátáskereskedelmi rendszer aukciós bevételeinek részleges felhasználása, valamint a 2021–2030 közötti időszakra létrehozandó modernizációs révén rendelkezésre álló pénzügyi lehetőségeket; úgy véli, hogy az érdekelt felek részvételével zajló inkluzív folyamatok keretében fel kell tárni, hogyan lehet a legjobban bevonni az alternatív innovatív vállalkozásokat, induló vállalkozásokat vagy iparágakat a fenntartható regionális gazdaság megteremtése és az emberi méltóság erősítése, valamint a villamosenergia-termelési kapacitás megújuló energiaforrásokkal vagy energiahatékonysági megoldásokkal való helyettesítésének támogatása céljából; olyan kutatási és innovációs politikák kidolgozását szorgalmazza, amelyek középpontjában az áll, hogy a fenntartható foglalkoztatás és növekedés szempontjából hogyan lehet az érintett régiókat új életre kelteni, különösen ott, ahol a lignitből, szénből vagy egyéb szilárd fosszilis tüzelőanyagból származó energiatermelési kapacitás kiesése bányászati tevékenységekhez kapcsolódik;

42.

felhívja a Bizottságot, hogy – érettségi szintjüktől függően – segítse elő a helyi és regionális önkormányzatok szerepvállalását a tiszta energiával kapcsolatos innováció – például az intelligens városok, az elektromos közlekedés és az intelligens és mikrohálózatok – elterjedésében, valamint a megújuló energiák erőteljesebb piaci térnyerésében, továbbá támogassa ezeket a hatóságokat az energetikai átállás megvalósítása során előttük álló kihívások – például a polgárok szerepvállalása – kezelésében; ösztönzi a bevált gyakorlatok megosztását, a beruházások összevonását, a projektek banki finanszírozhatóságának jobb értékelését, továbbá finanszírozási stratégiák, például üzleti esettanulmányok kidolgozását, valamint a közbeszerzések és hitelek kihasználását;

43.

úgy véli, hogy a közlekedési ágazatban hatalmas lehetőségek rejlenek, és alapvető szerepet kellene játszania az átmenetben, továbbá ösztönzi a Bizottságot, hogy támogassa az elektromos járművek infrastruktúrájának beindítására irányuló jelenlegi finanszírozást; felhívja a Bizottságot, hogy támogasson és dolgozzon ki további kezdeményezéseket, mint például az egész Európára kiterjedő elektromos mobilitási kezdeményezés és az Üzemanyagcella- és Hidrogéntechnológiai Közös Vállalkozás;

44.

arra ösztönzi a Bizottságot, hogy ismerje el a hidrogén alapú mobilitás előnyeit, valamint a közlekedési és a villamosenergia-ágazat közötti ágazati kapcsolódást, és hozzon létre olyan ösztönzőket az ilyen területekre irányuló üzleti modellekhez, mint például az intelligens töltés, valamint a járművek és az elektromos hálózat közötti eszközök, amelyek révén az elektromos járművek tulajdonosai rugalmas módon adhatnának el energiát a villamosenergia-rendszer számára; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a hidrogéntárolási és az elektromos járművekhez szánt fejlett, tartós tárolási megoldások, a hidrogéntöltési infrastruktúrák, valamint az egyéb infrastruktúrák és töltési megoldások, köztük az elektromos járművek töltési infrastruktúráinak kifejlesztését célzó innovációk finanszírozását; ösztönzi a tagállamokat és a helyi önkormányzatokat, hogy vezessenek be további kezdeményezéseket, ideértve például az elektromos és hidrogénmeghajtású járművek piaci térhódítását szolgáló adójellegű ösztönzőket, adócsökkentéseket és az elektromos és hidrogénmeghajtású járművek tulajdonosaira vonatkozó kivételeket, továbbá az elektromos járművek használatának előmozdításához kapcsolódó különféle kezdeményezéseket, ideértve például az elektromos járművek vásárlói számára biztosított árcsökkentéseket, díjkedvezményeket és támogatásokat, valamint az elektromos járművek számára létrehozott ingyenes parkolóhelyeket;

45.

megállapítja, hogy az Európai Unió Horizont 2020 kutatási és fejlesztési programja keretében jelentős erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy 2050-re elérjük azt a célt, hogy a közlekedési ágazatban az 1990-es szintekhez képest 60 %-kal csökkenjen az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása (4); emlékeztet arra, hogy az uniós kutatási és innovációs programok kulcsfontosságú szerepet töltenek be az energetikai és az IKT-re vonatkozó innovációk, valamint az intelligens közlekedési rendszerek piaci bevezetése szempontjából; felszólítja a Bizottságot, hogy a jövőben a rendelkezésre álló forrásokat egyértelműbben összpontosítsa az olyan, egymással összekapcsolódó stratégiai prioritásokra, mint például az alacsony kibocsátású mobilitás, az alternatív üzemanyagok töltőinfrastruktúrája, valamint az integrált városi közlekedés, különös tekintettel minden szennyező kibocsátásra, a zajcsillapításra, a közúti közlekedésbiztonságra, a forgalmi torlódásokra és a szűk keresztmetszetekre, a technológiasemlegesség elvének tiszteletben tartása mellett; rámutat ezenkívül a fejlett bioüzemanyagok fejlesztésének, valamint annak fontosságára, hogy növelni kell a vasúti közlekedés és a kerékpározás részarányát;

46.

üdvözli, hogy a Bizottság a közbeszerzés és a tiszta járművekről szóló irányelv felülvizsgálata révén támogatni fogja az innovatív tisztaenergia-megoldások piaci bevezetését, és elismeri a tömegközlekedési hatóságok, az üzemeltetők, a buszgyártók, az ipari beszállítók, az energiaellátók, a nemzeti és nemzetközi egyesületek és a kutatóközpontok ebből származó lehetséges előnyeit; felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen terjesszen elő ilyen javaslatokat;

47.

ösztönzi egy stratégiai közlekedési kutatási és innovációs programterv kialakítását, amelyhez a tagállamok, az Európai Bizottság, valamint a helyi és regionális önkormányzatok, továbbá a gazdasági szereplők általi egyeztetés keretében kidolgozott ütemtervek kapcsolódnak és megfelelő irányítási mechanizmus, a közlekedési ágazatban rendkívül szükséges kutatás, innováció és új technológiák fejlesztésének támogatása, valamint az alacsony kibocsátású mobilitás ösztönzése érdekében; kéri, hogy ezen ütemtervek következtetéseit vegyék fel az Európai Bizottság éves munkaprogramjába;

48.

a városi területeken élők egészségének és életminőségének, valamint a környezet e területeken tapasztalható állapotának javítása érdekében felszólít az uniós és a tagállami politikák és jogszabályok városi dimenzióját figyelembe vevő, integrált és összehangolt megközelítés alkalmazására, valamint a fenntartható városi mobilitási tervek (SUMP) fejlesztésére, a tagállamok támogatása, képessé tétele és ösztönzése érdekében; ösztönzi a kooperatív intelligens közlekedési rendszerek (C-ITS) és az önvezető járművek fejlesztését, valamint az egymással összekapcsolt infrastruktúrák kialakítását az 5G hálózathoz szükséges nagy kapacitás és rövid várakozási idő biztosítása érdekében; fokozott erőfeszítésekre szólít fel az infrastruktúra minőségét illetően a város és a vidék, valamint a fejlettebb területek és az elmaradottabb régiók közötti jelentős különbségek csökkentése és a közöttük lévő együttműködés javítása érdekében;

49.

elismeri a fejlesztési politikáról szóló, 2017 júniusában aláírt új európai konszenzus jelentőségét, amely a fejlesztési célú együttműködés terén jövőképet és fellépési keretet ad az Unió és tagállamai számára; megállapítja, hogy a 17 fenntartható fejlesztési cél és az azok 2030-ig való megvalósításához kapcsolódó feladatok most először alkalmazandók egyetemlegesen valamennyi országra, tekintettel az Unió azon kötelezettségvállalására, hogy vezető szerepet vállal azok végrehajtásában; megállapítja, hogy a konszenzus hozzáigazítja az Unió fejlesztési politikáját a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendhez, és jelentős intézkedéseket jelöl ki a fenntartható fejlődés és az éghajlatváltozás területén;

50.

emlékeztet arra, hogy a közös rendelkezésekről szóló rendelet (CPR) 8. cikke rögzíti, hogy „az esb-alapok célkitűzéseit a fenntartható fejlődés elvének megfelelően”, valamint a környezetminőség megóvásával, védelmével és állapotának javításával kapcsolatos uniós céllal és az Európai Unió Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségeivel összhangban kell megvalósítani;

51.

felidézi, hogy a CPR keretei között megvalósuló partnerségi megállapodások és programok célja az, hogy ösztönözzék az erőforrás-hatékonyságot, az éghajlatváltozás hatásainak mérséklését és az azokhoz való alkalmazkodást, valamint a partnerség horizontális elveit, a többszintű kormányzást, a megkülönböztetésmentességet és a nemek közötti egyenlőséget;

52.

úgy véli, hogy a dömpingellenes intézkedésekkel kapcsolatos egységes és következetes uniós álláspont révén meg kell erősíteni az uniós szakpolitikák közötti szinergiákat annak biztosítása érdekében, hogy a feldolgozóipar teljes mértékben kihasználhassa az energetikai átállás előnyeit;

53.

elismeri, hogy a régiók, a városok és a települések alapvető szerepet játszanak az energetikai átállásért való felelősségvállalás nemzetközi előmozdításában, valamint az éghajlattal és energiával kapcsolatos innovációk alulról jövő ösztönzésében; felszólít arra, hogy az EU piacára belépő valamennyi energiatechnológiára egyforma környezetminőségi előírásokat alkalmazzanak; aggodalmát fejezi ki a városi zöldterületek védelmével kapcsolatban;

o o

54.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamoknak.

(1) HL C 399., 2017.11.24., 21. o.

(2) HL C 36., 2016.1.29., 62. o.

(3) HL L 347., 2013.12.20., 104. o.

(4) Az „Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához – Úton egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé” című, 2011. március 28-i bizottsági fehér könyvben rögzítetteknek megfelelően (COM(2011)0144).

21.12.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 463/21

P8_TA(2018)0032

A kisebbségekhez tartozó uniós polgárok hátrányos megkülönböztetésével szembeni küzdelem az EU tagállamaiban

Az Európai Parlament 2018. február 7-i állásfoglalása az uniós tagállamokban élő kisebbségek védelméről és megkülönböztetésmentességéről (2017/2937(RSP))

(2018/C 463/03)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. és 3. cikkére,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 10., 19., 21. és 167. cikkére,

—	tekintettel az EUMSZ 20. és 227. cikkében és az Európai Unió Alapjogi Chartájának (Charta) 44. cikkében foglalt petíciós jogra,

—	tekintettel a Charta 21. és 22. cikkére,

—	tekintettel az EUSZ preambulumára,

—	tekintettel az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményére, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 12. jegyzőkönyvére, valamint a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájára,

—	tekintettel a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvre (1) (faji megkülönböztetés elleni irányelv),

—	tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre (2) (a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmódról szóló irányelv),

—

tekintettel az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (3) (a szabad mozgásról szóló irányelv),

—	tekintettel a Minority Safepack – egymillió aláírás a sokszínű Európáért kontra Bizottság ügyben (T-646/13. sz.) az Európai Unió Bíróságának (EUB) törvényszéke által hozott, 2017. február 3-i ítéletre (4),

—	tekintettel „Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban” című állásfoglalására,

—	tekintettel a kibővített Európában a kisebbségvédelmi és diszkriminációellenes politikákról szóló, 2005. június 8-i állásfoglalására (5),

—	tekintettel a kihalástól fenyegetett európai nyelvekről és az Európai Unión belüli nyelvi sokféleségről szóló, 2013. szeptember 11-i állásfoglalására (6),

—	tekintettel a „2013. évi jelentés az uniós polgárságról – Uniós polgárok: az Ön jogai, az Ön jövője” című, 2014. március 12-i állásfoglalására (7),

—	tekintettel a Petíciós Bizottság 2015. évi tevékenységeiről szóló, 2016. december 15-i állásfoglalására (8),

—	tekintettel „A romák unióbeli integrációjának alapjogi szempontjai: a cigányellenességgel szembeni küzdelem” című, 2017. október 25-i állásfoglalására (9),

—	tekintettel a „2017. évi jelentés az uniós polgárságról: A polgárok jogainak megerősítése a demokratikus átalakulás uniójában” című, 2017. december 12-i állásfoglalására (10),

—	tekintettel az Európai Parlament C. Tematikus Főosztálya megbízásából a Petíciós Bizottság kérésére készített, „Hátrányos megkülönböztetés(ek) a beérkezett petíciók alapján” című, 2017. áprilisi tanulmányra,

—	tekintettel az Európai Parlament C. Tematikus Főosztálya megbízásából az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság kérésére készített, „A kisebbségek védelmét szolgáló átfogó uniós rendszer felé” című, 2017. augusztusi tanulmányra,

—	tekintettel az Európai Parlament B. Tematikus Főosztálya megbízásából a Kulturális és Oktatási Bizottság kérésére készített, „Kisebbségi nyelvek és oktatás: bevált gyakorlatok és hibák” című, 2017. májusi tanulmányra,

—	tekintettel a Petíciós Bizottság által 2017. május 4-én„Az uniós tagállamokban az uniós polgárok megkülönböztetése elleni küzdelem és a kisebbségek védelme” címmel rendezett nyilvános meghallgatásra (11),

—	tekintettel eljárási szabályzata 216. cikkének (2) bekezdésére,

A.	mivel a Petíciós Bizottság miután számos petíciót kapott, amelyben a benyújtók aggodalmuknak adtak hangot a kisebbségekhez tartozó uniós polgárokkal szembeni megkülönböztető gyakorlatok miatt, meghallgatást szervezett a különböző felvetett kérdésekkel kapcsolatosan;

B.	mivel a kisebbségi jogok és a jogállamiság elve között szoros kapcsolat áll fenn; mivel az EUSZ 2. cikke kifejezetten megemlíti a kisebbségekhez tartozó személyek jogait, és mivel e jogok alapján ugyanolyan bánásmódot kell biztosítani, mint a Szerződésekben rögzített egyéb jogok alapján;

C.	mivel az EUMSZ 10. cikke kimondja, hogy politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Unió küzd mindenfajta nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés ellen;

D.	mivel miközben a nemzetközi megállapodások szilárd keretet biztosítanak a kisebbségi jogok terén, még mindig van bőven javítanivaló annak mikéntjén, ahogyan az EU-ban a kisebbségi jogok védelmét a gyakorlatban átültetik;

E.	mivel az EU-ban minden személy egyenlő jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezik, hogy a társadalom teljes jogú, aktív tagjává váljon;

F.	mivel a kisebbségek jogainak biztosítása a koppenhágai kritériumok értelmében a tagjelölt országok számára is alapvető követelmény;

G.	mivel az etnikai származáson alapuló megkülönböztetést a megkülönböztetés leggyakoribb formájaként említik, és mivel az Eurobarométer diszkriminációról készített legutóbbi felmérése szerint a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés jelentősen emelkedett (12);

H.	mivel az egyenlő bánásmódról szóló irányelvre irányuló bizottsági javaslat (COM(2008)0426) számos területet felölel, mint például az oktatást, a szociális védelmet, valamint az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést és az azok biztosítását;

I.	mivel a kisebbségi jogokkal kapcsolatos megkülönböztetés témakörében a Petíciós Bizottsághoz beérkezett petíciókat alaposan meg kellene vizsgálni annak érdekében, hogy jobban meg lehessen érteni a polgárok által felvetett aggályokat, és megoldásokat lehessen javasolni;

J.	mivel több petíció is azt mutatja, hogy a kisebbségek alapvető jogaik gyakorlása során megkülönböztetéssel szembesülnek, és mivel ez aggodalomra ad okot a kisebbségi közösségek jövőjét illetően, különösen a környezetszennyező tevékenységek fényében;

K.	mivel a közösségek, csoportok és egyének kulturális identitásának egyik alapvető elemét képező, a nemzeti kisebbségekhez kapcsolódó kulturális örökség tagállami védelme és megerősítése döntő szerepet játszik a társadalmi kohézióban;

L.	mivel a tagállamok egyértelmű felelőssége, hogy korrekciós intézkedéseket hozzanak a roma közösség tagjaival szemben folytatott megkülönböztető gyakorlatok ellen, különösen a regionális és nemzeti hatóságokkal folytatott ügyintézéseik során;

M.	mivel a petíciók benyújtóit aggasztja egy nyelvi és egyéb kisebbségi jogaikra adandó átfogó uniós válasz és védelem hiánya, holott az EUB szerint is ezeket a jogokat a Charta, illetve az uniós jog általános elvei rögzítik;

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a kisebbségekhez tartozó személyek még mindig akadályokkal szembesülnek alapvető jogaik tiszteletben tartásának biztosítása során, valamint gyűlöletbeszéd és gyűlöletbűncselekmények áldozataivá válnak;

úgy véli, hogy a tagállamoknak következetesen biztosítaniuk kell a kisebbségi jogokat, és rendszeres időközönként értékelniük kell ezen jogok tiszteletben tartását;

Az őshonos, nemzeti és nyelvi kisebbségek megkülönböztetése elleni küzdelem: nemzeti és uniós felelősség

megállapítja, hogy az uniós napirend nem foglalkozik elég kiemelten a kisebbségekkel kapcsolatos kérdésekkel, és támogatja az egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség integrált megközelítését annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok megfelelően kezeljék a társadalmukban élő emberek sokféleségét;

úgy véli, hogy az Unió felelősséggel tartozik a kisebbségek jogainak védelme és előmozdítása terén; szükségesnek tartja az uniós jogalkotási keret javítását annak érdekében, hogy a kisebbségekhez tartozó személyek jogait átfogó módon lehessen védeni;

hangsúlyozza az uniós intézmények szerepét egyrészt abban, hogy felhívják a figyelmet a kisebbségek védelmével kapcsolatos kérdésekre, másrészt abban, hogy ösztönzik és támogatják a tagállamokat a kulturális sokféleség és tolerancia, elsősorban oktatás révén történő előmozdításában;

hangsúlyozza, hogy a kulturális örökséggel kapcsolatos szakpolitikáknak inkluzívnak, közösségi alapúnak és részvételinek kell lenniük, bevonva az érintett kisebbségi közösségekkel folytatott konzultációt és párbeszédet;

megjegyzi, hogy az EU nem rendelkezik hatékony eszközökkel a kisebbségi jogok tiszteletben tartásának ellenőrzésére; kéri az őshonos és nyelvi kisebbségek helyzetének hatékony uniós szintű nyomon követését; úgy véli, hogy az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének fokozottan ellenőriznie kellene a nemzeti kisebbségek elleni megkülönböztetés eseteit a tagállamokban;

elismeri a tagállamok fontos szerepét az őshonos, nemzeti és nyelvi kisebbségek védelmében; emlékeztet arra, hogy a nemzeti kisebbségek védelmét, valamint a nyelven és a nemzeti kisebbséghez tartozáson alapuló megkülönböztetés tilalmát a Szerződések és a Charta is rögzíti;

sajnálja, hogy „A kisebbségvédelmi és diszkriminációellenes politikák a kibővített Európában” című állásfoglalásában említett problémák még nem kerültek megoldásra;

A kisebbségekre vonatkozó uniós jogi keret: kihívások és lehetőségek

10.

kiemeli, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) 1990-ben aláírt koppenhágai dokumentumában meghatározottak szerint a nemzeti kisebbségek jogai és e jogok védelme a jogállamiság szerves részét képezik;

11.

felhívja a tagállamokat egyrészt annak biztosítására, hogy jogrendszerük garantálja a kisebbséghez tartozó személyek megkülönböztetésmentességét, másrészt arra, hogy a vonatkozó nemzetközi normák alapján hozzanak célzott védelmi intézkedéseket; elítéli a köztisztviselők által a kisebbségekhez tartozó személyekkel szemben tanúsított bármilyen megkülönböztető bánásmódot; javasolja, hogy az illetékes hatóságok éljenek a meglévő intézkedésekkel a megkülönböztetés ilyen eseteinek jelentésére és szükség esetén szankcionálására;

12.

hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell a tagállamokban tartósan tartózkodó, nem állampolgárok helyzetével és jogállásával;

13.

hangsúlyozza, hogy a nemzeti kisebbségek természeti és kulturális örökségének értékei kulcsszerepet játszanak a társadalmi kohézió tekintetében, és azokat a jövő nemzedékei számára teljes mértékben megőrzendő eszközöknek kell tekinteni, többek között a környezetszennyező tevékenységek beszüntetése révén;

14.

felszólítja valamennyi tagállamot, hogy írja alá, ratifikálja és hajtsa végre az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményét, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 12. jegyzőkönyvét, valamint a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartáját, vagy aktualizálja a vonatkozó nemzetközi megállapodások irányába tett vállalásait; hangsúlyozza, hogy a nyelvi és őshonos kisebbségeket az ezekben a dokumentumokban rögzített elveknek megfelelően kell kezelni;

15.

felszólít a faji egyenlőségről szóló irányelv és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmódról szóló irányelv felülvizsgálatára; mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy alig történt előrelépés az egyenlő bánásmódról szóló irányelvre irányuló javaslat elfogadása tekintetében, és felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy indítsák újra a vonatkozó tárgyalásokat, hogy azokat még a jelenlegi jogalkotási ciklus vége előtt be tudják fejezni;

A kisebbségi nyelvek védelme

16.

ösztönzi a tagállamokat a kisebbségi nyelvek használatára vonatkozó jog fenntartásának biztosítására és az Unión belüli nyelvi sokféleségnek a Szerződésekkel összhangban történő védelmére;

17.

úgy véli, hogy az olyan közösségekben, ahol egynél több hivatalos nyelvet használnak, a nyelvi jogokat tiszteletben kell tartani anélkül, hogy az egyik nyelv jogait a másikhoz képest korlátoznák, az egyes tagállamok alkotmányos rendjének megfelelően;

18.

felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg a regionális és kisebbségi nyelvek oktatásának és használatának előmozdítását, mivel ily módon kezelhető a nyelvi megkülönböztetés az EU-ban;

Az LMBTI-személyek jogai

19.

ösztönzi a Bizottságot, hogy tegyen határozottabb lépéseket, többek között hozzon konkrét jogalkotási intézkedéseket az LMBTI-személyekkel szembeni megkülönböztetés és homofóbia ellen, ugyanakkor tartsa tiszteletben a tagállamok hatásköreit; javasolja az LMBTI-személyek jogainak figyelemmel kísérését, valamint azt, hogy egyértelmű és hozzáférhető tájékoztatást nyújtsanak az LMBTI-személyek és családjuk jogainak határokon átnyúló elismeréséről az EU-ban; úgy véli, hogy a tagállamoknak megfelelő lépéseket kell tenniük, hogy a különböző szakaszokban célzott oktatást nyújtsanak a megfélemlítés megelőzése és a homofóbia elleni strukturális fellépés érdekében;

20.

sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy a tagállamok megfelelően végrehajtsák a szabad mozgásról szóló irányelvet, következetesen tiszteletben tartva többek között a családtagokra vonatkozó rendelkezéseket, és megtiltva a megkülönböztetés minden formáját;

21.

felszólítja a Bizottságot, hogy lépjen fel annak biztosítása érdekében, hogy az LMBTI-személyek és családtagjaik az EUMSZ 21. cikkének, illetve a Chartája 21. cikkének megfelelően gyakorolni tudják a szabad mozgáshoz való jogukat;

o o

22.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 180., 2000.7.19., 22. o.

(2) HL L 303., 2000.12.2., 16. o.

(3) HL L 158., 2004.4.30., 77. o.

(4) ECLI:EU:T:2017:59.

(5) HL C 124. E, 2006.5.25., 405. o.

(6) HL C 93., 2016.3.9., 52. o.

(7) HL C 378., 2017.11.9., 146. o.

(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0512.

(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0413.

(10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0487.

(11) http://www.europarl.europa.eu/cmsdata/117287/peti-hearing-programme-20170504-en.pdf

(12) Diszkrimináció az Európai Unióban, http://ec.europa.eu/COMMFrontOffice/publicopinion/index.cfm/Survey/getSurveyDetail/instruments/SPECIAL/surveyKy/2077

21.12.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 463/26

P8_TA(2018)0033

A női nemi szervek megcsonkításával szembeni zéró tolerancia

Az Európai Parlament 2018. február 7-i állásfoglalása a női nemi szervek megcsonkításával szembeni zéró toleranciáról (2017/2936(RSP))

(2018/C 463/04)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az erőszak, köztük a női nemi szervek megcsonkítása áldozatainak kötelező támogatására irányuló, az áldozatok jogairól szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU irányelv (1) 8. és 9. cikkére,

—	tekintettel a befogadási feltételekről szóló, 2013. június 26-i 2013/33/EU irányelv (2) 11. és 21. cikkére, amely a menedékjogi eljárásuk során megfelelő egészségügyi ellátásban részesítendő veszélyeztetett személyek között konkrétan megemlíti a nőinemiszerv-csonkítás áldozatait,

—	tekintettel az elismerésről szóló, 2011. december 13-i 2011/95/EU irányelv (3) 20. cikkére, amelyben a nemzetközi védelem megadása során figyelembe vehető okok között szerepel a női nemi szervek megcsonkítása mint a súlyos lelki, fizikai vagy nemi erőszak formája,

—	tekintettel az Európai Parlament 2014. február 6-i állásfoglalására a „Fellépés a női nemi szervek megcsonkításának megszüntetése érdekében” című bizottsági közleményről (4),

—	tekintettel a női nemi szervek megcsonkításának megszüntetéséről szóló, 2012. június 14-i állásfoglalására (5), amely felszólít a női nemi szervek megcsonkításának megelőzési és védőintézkedések, valamint jogszabályok segítségével való megszüntetésére az egész világon,

—	tekintettel az EU éves jelentéseire az emberi jogokról és a demokrácia helyzetéről a világban,

—	tekintettel „A nők és leányok elleni erőszak minden formájának, köztük a női nemi szervek megcsonkításának a megelőzése és az ellene való küzdelem” című, 2014. júniusi tanácsi következtetésekre,

—	tekintettel az EU-ban a nők elleni erőszak felszámolásáról szóló 2010. márciusi tanácsi következtetésekre,

—	tekintettel a Bizottság „Fellépés a női nemi szervek megcsonkításának megszüntetése érdekében” című, 2013. november 25-i közleményére (COM(2013)0833),

—

tekintettel a női nemi szervek csonkítása elleni nemzetközi nap alkalmából 2013. február 6-án kiadott közös nyilatkozatra, amelyben a Bizottság alelnöke/a főképviselő és öt uniós biztos megerősítette az EU kötelezettségvállalását arra, hogy külkapcsolatai keretében küzd a női nemi szervek megcsonkítása ellen,

—	tekintettel a 2015–2019 közötti időszakra szóló, az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos uniós cselekvési tervre, különösen annak 14(b) célkitűzésére,

—	tekintettel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendre, különösen annak 5.3 céljára, amely minden olyan ártalmas gyakorlat felszámolására irányul, amilyen például a gyermek-, a korai és a kényszerházasság, valamint a női nemi szervek megcsonkítása,

—	tekintettel a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, 2016–2020-as időszakra szóló cselekvési tervre,

—	tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete „A női nemi szervek megcsonkítása az Európai Unióban és Horvátországban” című 2013-as jelentésére,

—	tekintettel az Európa Tanács 2014-es egyezményére a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről (isztambuli egyezmény),

—	tekintettel az EU-nak a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló isztambuli egyezményhez történő csatlakozásáról szóló, 2017. szeptember 12-i állásfoglalására (6),

—	tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának 2012. szeptemberi nyilatkozatára, amelyben megállapítja, hogy fokozni kell a női nemi szervek megcsonkítása és a kényszermunka megelőzésére és leküzdésére irányuló erőfeszítéseket Európában,

—	tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a női nemi szervek megcsonkításának eltörlésére irányuló globális erőfeszítések fokozásáról szóló, 2012. december 20-i határozatára (A/RES/67/146),

—	tekintettel a Cotonoui Megállapodásra,

—	tekintettel a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak felszámolását célzó 2017-es EU–ENSZ Reflektorfény kezdeményezésre,

—	tekintettel a női nemi szervek megcsonkításával szembeni zéró tolerancia tárgyában a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000003/2018 – B8-0005/2018),

—	tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság állásfoglalási indítványára,

—	tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.	mivel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend kifejezetten felszólít a női nemi szervek megcsonkításának megszüntetésére „A nemek egyenlőségének megvalósítása, minden nő és lány társadalmi szerepének megerősítése” című 5. cél alatt felsorolt káros gyakorlatok mellett;

mivel a női nemi szervek megcsonkítása olyan gyakorlat, amelyre a 2015–2019 közötti időszakra szóló, az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos uniós cselekvési terv „A nemek közötti egyenlőségnek és a nők jogainak az előmozdítása, a nők és lányok társadalmi szerepvállalásának és részvételének ösztönzése” című 14. célja szerint kiemelt figyelmet kell szentelni;

C.	mivel a 2016–2020 közötti időszakra szóló, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési terv (GAP II) testi és lelki épségre vonatkozó B. tematikus prioritása tartalmazza a női nemi szerve megcsonkításán átesett 15–49 éves lányok és nők százalékos arányát;

D.	mivel a női nemi szervek megcsonkítását mint transznacionális jellegű káros gyakorlatot mára globális problémának lehet tekinteni, és az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendje szerint káros gyakorlatnak minősül, amelyet 2030-ig fel kell számolni;

E.	mivel az UNICEF 2016. évi statisztikai jelentése szerint a világon legalább 200 millió lány és nő esett át a női nemi szerve megcsonkításán, de a pontos szám továbbra is ismeretlen;

F.	mivel a női nemi szervek megcsonkítása – amely gyakorlatot hagyományosan az afrikai kontinens bizonyos részein, de a Közel-Kelet, Ázsia és Óceánia egyes részein továbbra is folytatják – az Európai Unióban is problémát jelent, és súlyos következményekkel jár az érintett nők és lányok számára;

G.	mivel mégha egyenetlenül is, de az elmúlt három évtizedben történt némi előrelépés, hiszen az előfordulási arány 30 %-kal csökkent; mivel ezt a haladást ugyanakkor ellensúlyozhatja a népességnövekedés, ami azt jelenti, hogy a lányok és a nők nagyobb számban esnek e gyakorlat áldozatául;

H.	mivel gyakran a helyi közösségek gyakorolják a legnagyobb befolyást a szülők arra vonatkozó döntésére, hogy megvágják vagy a női nemi szervei megcsonkításának vetik alá lánygyermekeiket;

I.	mivel bár nincsen erre vonatkozó vallási előírás, a női nemi szervek megcsonkítását gyakorló közösségekben erős szerepet kap a vallás, ami szükségessé teszi a vallási és egyéb vezetők részvételét a női nemi szervek megcsonkítása elleni mozgalomban;

J.	mivel a felszámolásra irányuló stratégia megfelelő kidolgozása érdekében ezt a gyakorlatot mindig a helyi környezetben kell vizsgálni;

mivel a női nemi szervek megcsonkítását gyakran nem lehet szétválasztani a nemek közötti egyenlőtlenséggel kapcsolatos egyéb kérdésektől, és a jelek szerint csak egyike a nők jogaival szemben elkövetett számos jogsértésnek, amilyen például: a lányok oktatáshoz való hozzáférésének hiánya, beleértve az átfogó szexuális felvilágosítást is; a nők munkavállalásának vagy foglalkoztatásának hiánya; az ingatlantulajdonhoz vagy örökléshez való jog hiánya; kényszerített vagy gyermekkori házasság; szexuális és fizikai erőszak; valamint a minőségi egészségügyi ellátás hiánya, beleértve a szexuális és reproduktív egészségügyi és jogi szolgáltatásokhoz való hozzáférést;

L.	mivel a női nemi szervek megcsonkítása a nemi alapú erőszak egyéb formáihoz hasonlóan azon a feltevésen alapul, hogy a nők nem rendelkezhetnek saját testükkel, ami sérti a nők egészséghez, biztonsághoz és testi épséghez való jogát, és bizonyos esetekben még az élethez való jogát is;

mivel ugyan a női nemi szervek megcsonkításának megszüntetéséhez a büntetőeljárások helyett szerencsésebb volna a megelőzés – hiszen az elkövetők, a segítő személyek és a felbujtók gyakran az áldozat szülei –, egyértelműen szükség van a női nemi szervek megcsonkításával kapcsolatos büntetőeljárások lefolytatása előtti akadályok felszámolására is, a gyermek érdekeit szem előtt tartva;

tudomásul veszi a női nemi szervek megcsonkítása előfordulási arányának a határozott fellépésnek és a figyelemfelkeltő kampányoknak köszönhető csökkenését, és az erőfeszítéseik folytatására ösztönzi az összes szereplőt annak érdekében, hogy megmaradjon ez a lendület azokban az országokban, ahol általános gyakorlat a női nemi szervek megcsonkítása;

ezt a lendületet lehetőségnek tekinti a nemzetközi szervezetek és államok számára erőfeszítéseik fokozására – elsősorban a különböző régiók, érdekeltek és ágazatok közötti kapcsolatok és összeköttetések megteremtése révén –, annak érdekében, hogy aktívan együttműködjenek ezen és más, a lánygyermekek elleni sérelmes gyakorlatok felszámolása során, akik akár egész életükben szenvednek a beavatkozás fizikai, pszichés és érzelmi következményeitől;

elismeri az EU-n belül és kívül egyaránt a megelőzés, a figyelemfelkeltés és az érdekképviselet területén a helyi közösségekben tevékenykedő szervezetek felbecsülhetetlen munkáját, továbbá elismeri, hogy össze kell kapcsolni e szervezeteket ahhoz, hogy végre a múlté legyen a női nemi szervek megcsonkítása;

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy juttassák érvényre a női nemi szervek megcsonkításának megelőzését valamennyi ágazatban, különösen pedig az egészségügyben – beleértve a szexuális és reproduktív egészséget –, a szociális munkában, a menedékjogban, az oktatásban – beleértve a szexuális nevelést –, a bűnüldözésben, az igazságszolgáltatásban, a gyermekvédelemben, valamint a médiában és a kommunikációban;

hangsúlyozza, hogy az isztambuli egyezmény 38. cikke értelmében a tagállamoknak bűncselekménynek kell minősíteniük a női nemi szervek megcsonkítását, valamint a lányok ösztönzését, kényszerítését vagy rábírását arra, hogy alávessék magukat ennek, valamint az egyezmény nemcsak a női nemi szervek megcsonkítása által veszélyeztetett lányokat és nőket védi, hanem olyan lányokat és nőket is, akik egész életükben szenvednek e gyakorlat következményeitől (olyan helyzetekben, mint az ismételt infibuláció, a menedékjoggal kapcsolatos helyzetek, az ellátáshoz való hozzáférés stb.); hangsúlyozza, hogy az isztambuli egyezmény kimondja, hogy a kultúrát, a szokásokat, a vallást, a hagyományt vagy az úgynevezett „becsületet” senki nem tekintheti a nőkkel szembeni erőszakos cselekmények igazolásának;

felszólítja az EU-t és azokat a tagállamokat, amelyek még nem ratifikálták az Európa Tanács isztambuli egyezményét a nők elleni erőszak megelőzéséről és leküzdéséről, hogy ezt késedelem nélkül tegyék meg, hogy az EU elkötelezettsége megfeleljen a nőkkel szembeni erőszak és a női nemi szervek megcsonkítása holisztikus és integrált megközelítését előmozdító nemzetközi normáknak;

örömmel veszi tudomásul, hogy a büntetőjog minden tagállamban kifejezetten vagy implicit módon védi a lányokat és a nőket a női nemi szervek megcsonkításától, de rendkívüli aggodalommal tölti el annak látszólagos hatástalansága, miután igen kevés ezzel kapcsolatos jogi eljárás van folyamatban az EU-ban;

aggodalommal veszi tudomásul, hogy a jogszabályok végrehajtása és különösen a büntetőeljárások lefolytatása minden tagállamban és származási országban kihívást jelent; kéri ezért a Bizottságot, hogy segítse elő a női nemi szervek megcsonkításának felderítésével, kivizsgálásával és üldözésével foglalkozó releváns szereplők célzott képzését; felszólítja a tagállamokat, hogy fokozottabban figyeljenek a női nemi szervek megcsonkítása eseteinek felderítése, nyomozása és üldözése során;

megállapítja, hogy a büntetőjognak és a célzott képzésnek figyelemfelkeltésre irányuló erőfeszítésekkel kell kéz a kézben járnia annak érdekében, hogy elrettentsék az érintett személyeket e gyakorlat folytatásától;

10.

elismeri, hogy a női nemi szervek megcsonkítása és a nemi alapú erőszak egyéb formái közötti jelentős különbségnek tekinthető az, hogy az előbbi cselekedet mögött nincsen rossz szándék, és hangsúlyozza, hogy bár ez semmiképpen sem szolgálhat mentségül, ezt figyelembe kell venni a felszámolásra irányuló stratégiákban;

11.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes országokban egyre gyakrabban egészségügyi szakemberek hajtják végre e beavatkozást, és az ENSZ és a WHO álláspontját megismételve nyomatékosítja, hogy ez semmiképpen sem tekinthető a kiváltó okokra reagáló, elfogadható megoldásnak; felkéri a tagállamokat, hogy kifejezetten tiltsák be a női nemi szervek megcsonkításának egészségügyi szakemberek általi elvégzését, és hívják fel az orvosi személyzet figyelmét a problémára;

12.

hangsúlyozza, hogy a női nemi szervek megcsonkítása a nemi alapú erőszak egyik leginkább előrelátható formája, és felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a menekülttáborokban gondoskodjanak határozott megelőző intézkedésekről; felszólítja a Bizottságot, hogy építsen be az integrációs eljárásokba és a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapba (AMIF) a női nemi szervek megcsonkítását és egyéb káros gyakorlatot megelőző intézkedéseket, valamint az EU Menekültügyi Ügynökségén keresztül nyújtson megfelelő tájékoztatást;

13.

szorgalmazza a menedékkérők legmagasabb szintű védelmét a női nemi szervek megcsonkításával kapcsolatosan, a közös európai menekültügyi rendszer reformja és a menekültügyi irányelvek felülvizsgálata keretében, illetve az új uniós Menekültügyi Ügynökség szerepén keresztül;

14.

várakozással tekint a globális hálózat létrehozása elé, amely a világ minden tájáról össze fogja kapcsolni az érintett szereplőket, hogy összefogja az elképzeléseket és az erőfeszítéseket; felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson támogatást e fontos hálózatnak;

15.

felszólítja a Bizottságot, hogy válaszoljon a civil társadalom arra irányuló felhívására, hogy a finanszírozás elég rugalmas legyen ahhoz, hogy a közösségben munkájukat végző helyi szervezetek is pályázhassanak a finanszírozásra, holisztikus megközelítéssel lehessen kezelni a női nemi szervek megcsonkítása mellett a lányok és a nők jogaival kapcsolatos egyéb kérdéseket is, illetve kapcsolatokat lehessen kialakítani az EU-ban működő és az e gyakorlatot folytató országokban dolgozó szervezetek között; üdvözli e tekintetben az „End FGM European Network” és tagjai munkáját, többek között a„Change Plus” projekten keresztül, amely a helyi közösségek képviselőit képezi nemcsak a jogalkotási változások előmozdítása, hanem a közösségeik magatartásbeli változásának ösztönzése érdekében;

16.

felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy archiválják a női nemi szervek különböző típusú megcsonkításának előfordulásával kapcsolatos adatokat, valamint vonják be a tudományos szereplőket az adatgyűjtésbe, a kutatásba és a női nemi szervek megcsonkításával foglalkozó szakemberek jövőbeli generációinak oktatásába; elismeri, hogy az Európai Migrációs Hálózat szerepet játszhat ebben; úgy véli, hogy a női nemi szervek megcsonkításával kapcsolatos közös kutatási menetrend lehetővé tenné, hogy az e gyakorlatot űző területeken működő egyetemek kapcsolatba léphessenek az uniós egyetemekkel csereprogramok szervezése, az adatgyűjtés javítása és a különböző ágazatokban dolgozó szakemberek kapacitásának javítása érdekében;

17.

felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a női nemi szervek megcsonkításának megelőzésében kulcsszerepet játszó tudományágak oktatási programjaiban szerepeljenek a női nemi szervek megcsonkítására és a lánygyermekre káros egyéb gyakorlatokra vonatkozó alapvető információk;

18.

hangsúlyozza, hogy a női nemi szervek megcsonkítását – a helyi körülményektől függetlenül – a nemi alapú erőszak és a nemek közötti egyenlőség kérdése kapcsán kell szemlélni, és átfogó megközelítést kell alkalmazni az ezt gyakorló közösségek kárhoztatásának elkerülése érdekében;

19.

hangsúlyozza, hogy az első lépés az e gyakorlatot űző közösségek női tagjai helyzetének javításához annak biztosítása lenne, hogy minden lány iskolába járhasson és megteremtődjenek a feltételek a nők gazdasági felemelkedéséhez;

20.

felhívja a figyelmet az emberekhez ezt az üzenetet eljuttató különböző kommunikációs csatornák – például a művészet, az irodalom, az új és a helyi média – lehetőségeire és erejére; hangsúlyozza a fiúk és a férfiak hálózatokon, partneri programokon, tájékoztató kampányokon és képzési programokon keresztüli bevonásának fontosságát a nemek közötti egyenlőségről szóló új narratívák kialakítása és a meglévő hatalmi struktúrák elleni küzdelem során;

21.

felkéri a Bizottságot, hogy segítse a tagállamokat és az e gyakorlatot űző országokat a női nemi szervek megcsonkításának megelőzését célzó hálózatok és integrált stratégiák kialakításában, ideértve a szociális munkások, az egészségügyi személyzet, a közösségi és vallási vezetők, valamint a rendőrség és az igazságügyi tisztviselők képzését; elismeri, hogy egyetlen vallás sem támogatja ezt a gyakorlatot;

22.

felszólítja a Bizottságot, hogy vonja be az emberi jogi párbeszédekbe és a diplomáciai fellépésekbe a női nemiszerv-csonkítás, valamint a nők és a lányok számára ártalmas egyéb gyakorlatok kérdését; felszólítja az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy fokozzák az együttműködést a harmadik országokkal annak érdekében, hogy ösztönözzék őket a női nemi szervek megcsonkításának tilalmára vonatkozó nemzeti jogszabályok elfogadására, illetve – ezek végrehajtásának garantálásával – a bűnüldözési hatóságok támogatására;

23.

nagyra értékeli, hogy a gyermekek jogairól vagy a nemek közötti egyenlő bánásmódról szóló képzés keretében a delegációk és az EKSZ minden évben képzésben részesülnek a női nemi szervek megcsonkítása tárgyában, és felkéri a Bizottságot, hogy tegye a „United to end FGM” (egyesülve a női nemi szervek megcsonkításának felszámolásáért) elnevezésű, a szakterület különböző szakembereinek rendelkezésére álló eszközéhez hasonlókat széles körben ismertté és a célcsoportok számára elérhetővé;

24.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak és az Európai Unió Tanácsának.

(1) HL L 315., 2012.11.14., 57. o.

(2) HL L 180., 2013.6.29., 96. o.

(3) HL L 337., 2011.12.20., 9. o.

(4) HL C 93., 2017.3.24., 142. o.

(5) HL C 332. E, 2013.11.15., 87. o.

(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0329.

21.12.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 463/31

P8_TA(2018)0034

Oroszország, Ojub Tyityijev ügye és a Memorial Emberi Jogi Központ

Az Európai Parlament 2018. február 8-i állásfoglalása Oroszországról, Ojub Tyityijev ügyéről és a Memorial Emberi Jogi Központról (2018/2560(RSP))

(2018/C 463/05)

Az Európai Parlament,

—

tekintettel az Oroszországról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az oroszországi jogállamiságról szóló, 2013. június 13-i állásfoglalására (1), a Bolotnaja téri eseményekben részt vevő tüntetők elleni ítéletről szóló, 2014. március 13-i állásfoglalására (2), a (2009. évi Szaharov-díjjal kitüntetett) Memorial nevű nem kormányzati szervezet feloszlatásáról szóló, 2014. október 23-i állásfoglalására (3), a Borisz Nyemcov orosz ellenzéki vezető meggyilkolásáról és a demokrácia oroszországi helyzetéről szóló, 2015. március 12-i állásfoglalására (4), az Ildar Dagyin oroszországi lelkiismereti fogoly ügyéről szóló, 2016. november 24-i állásfoglalására (5) és az Oroszországról, Alekszej Navalnij és más tüntetők letartóztatásáról szóló, 2017. április 6-i állásfoglalására (6),

—	tekintettel a Parlament Külügyi Bizottsága és Emberi Jogi Albizottsága elnökeinek 2018. január 12-i nyilatkozatára, amelyben követelik Ojub Tyityijev emberi jogi aktivista azonnali szabadlábra helyezését,

—

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 5. cikkére és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 7. cikkére, amelyek kimondják, hogy senkit nem lehet kínzásnak és kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni, és amelyeknek az Oroszországi Föderáció részes fele,

—

tekintettel a Memorial Emberi Jogi Központtal kapcsolatos oroszországi emberi jogi jogsértésekről szóló, 2018. január 19-i uniós nyilatkozatra, és az EKSZ szóvivője által Ojub Tyityijevnek, a Memorial Emberi Jogi Központ csecsenföldi irodája igazgatójának letartóztatatásáról tett 2018. január 11-i nyilatkozatra,

—	tekintettel az Európa Tanács kínzás megelőzésével foglalkozó bizottságának az Oroszországi Föderáció Csecsen Köztársaságába tett 2017. november–decemberi látogatására,

—	tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló egyezményre,

—	tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 1998. december 9-én elfogadott, az emberi jogok védelmezőiről szóló ENSZ-nyilatkozatra,

—	tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről az Oroszországi Föderáció közötti meglévő partnerségi és együttműködési megállapodásra, valamint az új EU–Oroszország megállapodással kapcsolatos, felfüggesztett tárgyalásokra,

—	tekintettel az Oroszországi Föderációról szóló hetedik időszaki jelentésre, amelyet az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága 3136. és 3137. – 2015. március 16-i és 17-i – ülésén tárgyalt,

—	tekintettel a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének elősegítését és védelmét szolgáló, 2013. június 24-i európai tanácsi iránymutatásokra,

—	tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

mivel az Oroszországi Föderáció az Európa Tanács teljes jogú tagjaként, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata és a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni egyezmény aláírójaként elkötelezte magát a demokrácia elvei, a jogállamiság, valamint az alapvető szabadságjogok és az emberi jogok tiszteletben tartása mellett; mivel Oroszország köteles kivizsgálni a csecsen hatóságok által elkövetett bűncselekményeket, és erre megvannak az eszközei; mivel az Oroszországi Föderáció a 18 nemzetközi emberi jogi szerződésből 11-et ratifikált;

mivel Ojub Tyityijevet, a 2009-es Szaharov-díjas emberi jogi szervezet, a Memorial Emberi Jogi Központ (ismert nevén a Memorial) csecsenföldi irodájának igazgatóját 2018. január 9-én letartóztatta és kábítószer birtoklásával vádolta meg a csecsen rendőrség; mivel ezeket a vádakat Tyityijev úr tagadta, és nem kormányzati szervezetek és egyéb emberi jogi aktivisták koholtnak nevezték;

C.	mivel 2018. január 25-én a Csecsen Köztársaság Legfőbb Bírósága fenntartotta a Salinszkij Körzeti Bíróság ítéletét, amellyel Ojub Tyityijevet két hónapra vizsgálati fogságban tartotta;

D.	mivel az Oroszországi Föderáció büntetőjogát módosították és kibővítették az új 212.1. cikkel, amely szerint vád emelhető a nyilvános gyülekezésre vonatkozó jogszabály megsértése miatt annak ellenére is, hogy a módosítás korlátozza a szólásszabadságot és a gyülekezéshez való szabadságot;

mivel az orosz hatóságok tendenciát mutatnak abban a tekintetben, hogy nem tartják tiszteletben a gyülekezés szabadságához való jogot, és több mint 1 000 tüntető állampolgárt tartóztattak le csak Moszkva városában és sokan másokat az Oroszországi Föderáció több egyéb városában, a 2017. március 26-án tartott békés tüntetések után;

F.	mivel a Memorial Emberi Jogi Központ szerint az utóbbi években az országban jelentősen – 2016-ban 102-re – növekedett a politikai foglyok száma;

G.	mivel a nem kormányzati szervezetekről szóló 2012-es törvény súlyosan korlátozta a nem kormányzati szervezetek azon képességét, hogy függetlenül dolgozzanak és hatékonyan működjenek; mivel e törvény szerint a Memorialt az orosz igazságügyi minisztérium „külföldi ügynöknek” minősítette;

mivel Jurij Dmitrijev, a Memorial történésze tagja volt annak a csapatnak, amely Szandarmohban több mint 9 000 ember holttestét tartalmazó tömegsírt talált, akik közül sokan a szovjet értelmiség tagjai voltak; mivel az elmúlt években a Memorial lett az utolsó független emberi jogi szervezet, amely továbbra is működik a Csecsenföldi Köztársaságban; mivel az emberi jogi aktivisták ellen a Csecsen Köztársaságban elkövetett támadások, köztük az Ojub Tyityijev elleni koholt büntetőügyi vádak és a szomszédos köztársaságokban végrehajtott gyújtogatások nagy valószínűség szerint a Memorial elleni bosszút jelentenek, mert nyilvánosságra hozta a csecsenföldi emberi jogi jogsértéseket és igazságot keres azok áldozatainak;

I.	mivel a Parlament 2009-ben a gondolatszabadságért járó Szaharov-díjat a Memorial emberi jogi csoportnak ítélte oda;

J.	mivel az Economist 2017-es demokráciamutatója Oroszországot 167 ország közül a 135. helyre sorolja, ami jelentős romlást mutat az ország 2006-os 102. helyéhez képest;

mivel súlyos aggályok övezik a csecsenföldi LMBTI-személyekkel szembeni emberi jogi visszaéléséket; mivel az Oroszországi Föderáció több nemzetközi emberi jogi egyezmény aláírója, és az Európa Tanács tagjaként az emberi jogok európai egyezményének is, és így kötelessége minden esetlegesen veszélyben lévő személy biztonságának garantálása; mivel az Európai Unió több ízben nyújtott kiegészítő támogatást és szakértői segítséget ahhoz, hogy Oroszország az Európa Tanács normáival összhangban korszerűsítse – és betartsa – alkotmányos és jogrendjét; mivel Oroszország köteles kivizsgálni a csecsen hatóságok által elkövetett bűncselekményeket, és erre megvannak az eszközei; mivel az Oroszországi Föderáció 1993-ban törölte a homoszexualitást a bűncselekmények köréből;

követeli Ojub Tyityijevnek, a Memorial Emberi Jogi Központ csecsenföldi irodája 2018. január 9-én letartóztatott, majd hivatalosan megvádolt és kábítószerek illegális beszerzésének és birtoklásának koholt vádjával őrizetbe vett igazgatójának azonnali szabadlábra helyezését; sürgeti az orosz hatóságokat, hogy biztosítsák Tyityijev úr emberi és törvényes jogainak teljes körű tiszteletben tartását, beleértve az ügyvédhez és az orvosi ellátáshoz való jogot, a testi épséghez és méltósághoz való jogot, és a jogi zaklatástól, a kriminalizálástól és az önkényes letartóztatástól való védelemhez való jogot;

sajnálja a csecsen hatóságok azon nyilatkozatát, amelyben vádakkal illetik az emberi jogi aktivisták és szervezetek munkáját; aggodalommal állapítja meg, hogy a letartóztatásra röviddel Magomed Daudov úr, a csecsen parlament szóvivője nyilvános megjegyzéseit követően került sor, aki – úgy tűnik – elnézi az emberi jogi aktivisták elleni erőszakot;

azon a véleményen van, hogy a Tyityijev úr letartóztatása azon aggasztó tendencia részét képezi, hogy Csecsenföldön dolgozó független újságírókat és emberi jogi aktivistákat tartóztatnak le, támadnak, félemlítenek meg és járatnak le; rámutat arra, hogy ezen aggasztó tendencia részét képezi a Kaukázusi Népek Közgyűlése elnökének, Ruszlan Kutajevnek és Zsalaudi Gerijev újságírónak a letartóztatása, akiket 2014-ben, illetve 2016-ban a kábítószerekkel kapcsolatos kétes okokból ítéltek el;

mély aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy még senkit nem állítottak igazságszolgáltatás elé Natalja Esztyemirova, Ojub Tyityijev Memorialnál dolgozó elődje és csecsenföldi emberi jogi aktivista meggyilkolása miatt, akit 2009 júliusában raboltak el grozniji otthona elől, és akit ugyanazon a napon később a szomszédos Ingusétiában, Gazi-Jurt település közelében holtan találtak meg lőtt sebbel; sürgeti az orosz hatóságokat, hogy folytassanak valódi vizsgálatokat e bűncselekmény ügyében; e tekintetben emlékeztet arra, hogy egy másik emberi jogi jogászt és aktivistát, Sztanyiszlav Markelovot, aki a csecsenföldi visszaélésekkel kapcsolatos munkájáról volt ismert, Moszkva központjában lőttek le 2009-ben;

sürgeti az orosz hatóságokat, hogy azonnali hatállyal szüntessék meg az Oroszországi Föderáció említett régiójában dolgozó független újságírók és emberi jogi aktivisták letartóztatásának, támadásainak, megfélemlítésének és lejáratásának aggasztó tendenciáját, amely megsérti a szabad véleménynyilvánítás jogát; elítéli az emberi jogok védelmezői elleni támadásokat a csecsen hatóságok részéről, és sürgeti Moszkvát, hogy szüntesse meg e támadásokat, valamint hogy teremtsen rendes munkakörülményeket az emberi jogi aktivisták és szervezetek számára Csecsenföldön és az Oroszországi Föderáció egyéb részein;

mély aggodalmát fejezi ki a kritikus oroszországi civil társadalom, különösen az emberi jogokkal és a demokratikus szabadságjogokkal foglalkozó és e tekintetben az állami politikákat kritikával illető szervezetek romló körülményei miatt; hangsúlyozza, hogy a Memorial, a Szaharov-díj 2009. évi kitüntetettje ma Oroszországban az egyik legmértékadóbb hang az emberi jogokkal kapcsolatban, és az utolsó független emberi jogi szervezet, amely továbbra is folytatja működését a Csecsenföldi Köztársaságban, és szolidaritását és erőteljes támogatását fejezi ki elszánt munkájához;

felhívja az orosz hatóságokat valamennyi orosz állampolgár törvénytelen visszaélésekkel szembeni védelmére; felhívja az orosz hatóságokat, hogy azonnali hatállyal szüntessék meg Csecsenföldön a szabad véleménynyilvánítás elleni erőszakos fellépést, és nyújtsanak tényleges biztonsági garanciákat a visszaélések áldozatainak és tanúinak, valamint állítsák igazságszolgáltatás elé az elkövetőket; hangsúlyozza, hogy Oroszországot és kormányát terheli a végső felelősség e cselekmények kivizsgálása, az elkövetők bíróság elé állítása és valamennyi orosz állampolgár törvénytelen visszaélésekkel szembeni védelme vonatkozásában;

rámutat, hogy az észak-kaukázusi régióban működő emberi jogi szervezetek által elszenvedett üldöztetés és zaklatás egy újabb jele a Memorial irodáinak felgyújtása volt 2018. január 17-én a szomszédos Ingusétiai Köztársaságban, valamint a 2018. január 22-i támadás, amelynek során ismeretlenek felgyújtottak egy, a Memorial dagesztáni helyi irodájához tartozó gépkocsit; elítéli ezeket a támadásokat, és sürgeti az orosz hatóságokat, hogy ténylegesen vizsgálják ki ezeket és a Memorial tulajdona elleni egyéb támadásokat, valamint az alkalmazottai elleni fenyegetéseket, továbbá biztosítsák a felelősök elszámoltatását;

felszólítja az orosz hatóságokat, hogy sürgősen folytassanak azonnali, független, tárgyilagos és alapos vizsgálatokat a sajnálatos csecsenföldi fejleményekkel kapcsolatban; felszólítja a csecsenföldi és az oroszországi föderációbeli hatóságokat, hogy tartsák be a hazai jogszabályokat és a nemzetközi kötelezettségvállalásokat, tartsák fenn a jogállamiságot és az egyetemes emberi jogi normákat, és biztosítsák minden esetlegesen veszélyeztetett személy biztonságát és demokratikus szabadságjogait;

10.

tudomásul veszi a Memorial azon kérését, hogy Tyityijev ügyét Csecsenföldön kívül vizsgálják ki;

11.

elítéli az egyéb civil társadalmi csoportok és nem kormányzati szervezetek elleni csecsenföldi támadásokat, beleértve a Csecsenföldi Emberi Jogi Aktivisták Közös Mobil Csoportja elleni támadásokat és mocskolódó kampányt, amelyek ahhoz vezettek, hogy a csoport biztonsági okokból kivonult Csecsenföldről 2016-ban;

12.

mély aggodalmát fejezi ki a Csecsenföldi Köztársaságban elfogott LMBTI-személyek önkényes fogva tartásáról és kínzásáról szóló jelentések kapcsán; felszólítja a hatóságokat, hogy vessenek véget az üldöző kampánynak, és engedélyezzék a nemzetközi emberi jogi szervezetek számára az állítólagos bűncselekmények hiteles kivizsgálását; elítéli egyes áldozatok családtagok által ún. „becsületgyilkosságokban” történő meggyilkolását is, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy e bűncselekményeket a csecsen hatóságok támogatják és bátorítják;

13.

felszólítja a Bizottságot, az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy segítsék a Csecsenföldről menekülő személyeket, és hozzák nyilvánosságra a visszaélésekkel kapcsolatos említett kampányt; üdvözli, hogy számos tagállam nyújtott menedékjogot az ilyen áldozatoknak, és felszólítja a tagállamokat, hogy az európai és a nemzeti joggal összhangban folytassák vagy fokozzák a menedékkérők, újságírók és az emberi jogi aktivisták esetében a menedékjog iránti kérelmek feldolgozásával kapcsolatos eljárásokat;

14.

felhívja a Bizottság alelnökét / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét és az EKSZ-t annak biztosítására, hogy az EU és Oroszország közötti emberi jogi konzultációk újrakezdésekor a politikai okokból büntetőeljárás alá vont személyek minden ügye felvetésre kerüljön, és hogy e konzultációk során Oroszország képviselőit hivatalosan is felkérjék, hogy válaszoljanak minden egyes ügyre, valamint arra, hogy az orosz hatóságokkal folytatott eszmecseréről tájékoztassák a Parlamentet;

15.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének / az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Európa Tanácsnak, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek, az Oroszországi Föderáció elnökének, kormányának és parlamentjének, valamint a csecsen hatóságoknak.

(1) HL C 65., 2016.2.19., 150. o.

(2) HL C 378., 2017.11.9., 250. o.

(3) HL C 274., 2016.7.27., 21. o.

(4) HL C 316., 2016.8.30., 126. o.

(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0446.

(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0125

21.12.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 463/35

P8_TA(2018)0035

Kivégzések Egyiptomban

Az Európai Parlament 2018. február 8-i állásfoglalása az egyiptomi kivégzésekről (2018/2561(RSP))

(2018/C 463/06)

Az Európai Parlament,

—

tekintettel az Egyiptomról szóló korábbi állásfoglalásaira, elsősorban az Egyiptomról, különösen Giulio Regeni ügyéről szóló, 2016. március 10-i (1), Ibrahim Halawa lehetséges halálbüntetéséről szóló 2015. december 17-i (2) és az egyiptomi helyzetről szóló 2015. január 15-i (3), a kuvaiti és bahreini kivégzésekről szóló 2017. február 16-i (4), a halálbüntetésről szóló 2015. október 8-i (5); valamint a halálbüntetés elleni világnapról szóló, 2010. október 7-i (6) állásfoglalására,

—	tekintettel a halálbüntetésről, a kínzásról, a véleménynyilvánítás szabadságáról és az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokra,

—	tekintettel az EU Külügyek Tanácsának Egyiptomról szóló, 2013. augusztusi és 2014. februári következtetéseire,

—

tekintettel az EU és Egyiptom közötti 2001. évi társulási megállapodásra, amely 2004-ben lépett hatályba, és amelyet a 2007. évi cselekvési terv megerősített, tekintettel a 2017. július 25-én elfogadott és a 2017–2020 közötti időszakra szóló EU–Egyiptom partnerségi prioritásokra, valamint az EU–Egyiptom Társulási Tanácsot követően kiadott együttes nyilatkozatra,

—	tekintettel Federica Mogherininek, a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és az Európa Tanács főtitkárának a halálbüntetés elleni európai és világnapról szóló 2017. október 10-i együttes nyilatkozatára,

—	tekintettel az ENSZ-szakértők, köztük Nils Melzer, a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés különleges előadójának 2018. január 26-i együttes nyilatkozatára, amelyben sürgetik, hogy az egyiptomi hatóságok állítsák le a küszöbön álló kivégzéseket,

—	tekintettel Egyiptom alkotmányára és különösen annak 93. cikkére (az emberi jogok nemzetközi jogának kötelező jellege),

—	tekintettel a halálbüntetéssel sújtható személyek jogait védelmező ENSZ-védzáradékokra,

—	tekintettel a tisztességes eljáráshoz és a jogi segítséghez való jogra vonatkozó afrikai alapelvekre és iránymutatásokra, amelyek minden körülmények között tiltják polgári személyek katonai törvényszék elé állítását,

—	tekintettel a halálbüntetés elleni – 2016. június 21–23-án Oslóban tartott – 6. világkongresszus által elfogadott zárónyilatkozatra,

—	tekintettel az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos új uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre, amely az emberi jogok védelmét és felügyeletét kívánja valamennyi uniós szakpolitika középpontjába állítani,

—	tekintettel az emberi jogok európai egyezményének 2. cikkére, valamint az ahhoz csatolt 6. és 13. jegyzőkönyvre,

—	tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a halálbüntetésre vonatkozó moratórium elfogadására irányuló hat határozatára,

—	tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni egyezményre, a gyermek jogairól szóló egyezményre, valamint az Emberi Jogok Arab Chartájára, amelyeket Egyiptom is ratifikált,

—	tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, amelynek Egyiptom is részes fele, és különösen annak 18. cikkére és a halálbüntetésről szóló második fakultatív jegyzőkönyvre, továbbá annak 14. cikkére,

—	tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

mivel a halálbüntetés a legembertelenebb és legmegalázóbb büntetés, amely sérti az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglalt, élethez való jogot; mivel az Európai Unió határozottan és elvi alapon elutasítja a halálbüntetést, és álláspontja szerint a halálbüntetés általános eltörlésére irányuló egyetemes moratórium az Unió emberi jogi politikájának egyik kulcsfontosságú célja;

B.	mivel értesülések szerint 2014. január óta legalább 2 116 személyt ítéltek halálra Egyiptomban; mivel Mohamed Murszi és Adli Manszúr korábbi elnökök elnöksége alatt nem hagytak jóvá halálbüntetést; mivel 2014. január 1-je óta legalább 81 kivégzésre került sor;

mivel a jelentések szerint 2017-ben az egyiptomi bíróságok legalább 186 halálbüntetést hoztak és 16 embert ki is végeztek; mivel a kivégzések terén az elmúlt hetekben és 2017. december vége óta riasztó növekedés tapasztalható; mivel a legutóbbi kivégzéseket az áldozatok vagy családjuk előzetes értesítése nélkül hajtották végre; mivel jelenleg 24 további egyiptomi állampolgárt fenyeget közvetlenül a kivégzés veszélye, miután az összes jogorvoslati eljárást kimerítették;

mivel Egyiptomban jelenleg legalább 891 személy áll bíróság előtt vagy vár tárgyalásra olyan vádakkal, amelyek halálbüntetéssel járhatnak; mivel legalább 38 személyt – akik állítólagos bűncselekményeik idején 18 évnél fiatalabbak voltak – fogtak perbe felnőttkorú alperesi pertársakkal együtt halálbüntetéssel járó vádakkal; mivel a bíróságok legalább hét ilyen személy esetében javasolták halálos ítélet kiszabását; mivel a bűncselekmény elkövetésekor 18 évesnél fiatalabb személyekkel szemben kiszabott halálbüntetés és annak végrehajtása a nemzetközi jog – többek között a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény, valamint az egyiptomi gyermekjogi törvény 111. cikke – megsértésének minősül; mivel Egyiptom a politikai és polgári jogokról, a kínzásról, a gyermekek és a fiatalkorúak jogairól, valamint az igazságszolgáltatásról szóló számos nemzetközi egyezmény részes fele;

mivel a polgári törvénykönyvhöz képest a katonai törvénykönyvben több olyan bűncselekmény szerepel, amely halállal büntethető, és az egyiptomi jogszabályok fokozatosan kiterjesztették a katonai joghatóságot; mivel az egyiptomi katonai bíróságokon halálra ítélt polgári személyek száma a 2016. évi 60-ról 2017-ben legalább 112-re nőtt; mivel az elmúlt hónapokban legalább 23 egyiptomit végeztek ki, köztük 22 polgári személyt, akiket a tisztességes bírósági eljárás normáitól messze elmaradó katonai bíróság ítélt el; mivel a jelentések szerint 2014. október és 2017. szeptember között összesen legalább 15 000 polgári személyt, köztük több tucat gyermeket adtak át a katonai ügyészségeknek;

mivel értesülések szerint aggasztóan sok a bírósági eljárások, köztük a katonai bíráskodás során felhasznált azon beszámolók és vallomások száma, amelyek a vádlottak erőszakkal történő eltüntetését, kínzását vagy bántalmazását követően születtek; mivel a kínzás elleni küzdelem az EU régóta hangoztatott emberi jogi prioritása, valamint az ENSZ Egyiptom által is aláírt, kínzás elleni egyezményének egyik közös célkitűzése;

mivel minden közelmúltbeli és küszöbön álló kivégzés a jelentések szerint a tisztességes eljárást és a megfelelő eljárási jogokat nélkülöző eljárások következménye; mivel a halálbüntetésre ítéltek jogainak védelmét garantáló ENSZ-védintézkedések szigorúan tiltják a tisztességtelen bírósági eljárások során kimondott halálbüntetés alkalmazását; mivel a tisztességtelen bírósági eljárásokra vonatkozó állítások nyomán az ENSZ több emberi jogi szakértője ismételten felszólította Egyiptomot, hogy hagyjon fel minden függőben lévő kivégzéssel;

mivel minden szükséges intézkedés megtétele fontos annak biztosítására, hogy a bírósági eljárásokra olyan feltételek mellett kerüljön sor, amelyek valóban lehetővé teszik a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya – amelynek Egyiptom is részes fele – 14. cikkében előírt teljes körű garanciákat; mivel a halálbüntetést kimondó eljárásoknak a tisztességes és megfelelő eljárás legszigorúbb normáinak kell megfelelniük;

I.	mivel 2017. november 29-én az Emberi Jogok és a Népek Jogai Afrikai Bizottsága sürgette az egyiptomi kormányt, hogy öt különböző ügyben azonnal függessze fel a halálbüntetést; mivel ennek ellenére a Kafr el-Sheikh ügy alpereseit 2018. január 2-án kivégezték;

J.	mivel a 2011-es forradalom óta számos súlyos kihívás érte Egyiptomot, és a nemzetközi közösség támogatja az országot gazdasági, politikai és biztonsági kihívásainak leküzdésében;

mivel Egyiptomban komoly biztonsági kihívásokkal kell szembenézni, különösen a Sínai-félszigeten esetében, ahol terrorista csoportok biztonsági erők elleni támadásokat hajtottak végre; mivel Egyiptomban számos pusztító terrortámadás történt, beleértve a 311 polgári személy halálát követelő és legalább 128 személyt megsebesítő, szúfi mecsetet ért közelmúltbeli támadást; mivel 2017. április 9-én, 47 áldozatot követelő kettős öngyilkos bombamerénylet érte Tantában a Szent György templomot és a kopt ortodox Szent Márk templomot;

mivel Egyiptomban 2017. április óta folyamatosan szükségállapot van, amelyet 2018. január 13-tól kezdődően három hónappal meghosszabbítottak – az állami média szerint azért, hogy elősegítsék a „terrorizmus veszélyeinek és finanszírozásának” kezelését –, és a szükségállapot aláássa az alapvető szabadságokat, valamint a három hónapos időszak időtartamára az elnököt és a nevében eljáró személyeket felhatalmazza arra, hogy a szükségállapot idején létrehozott állambiztonsági bíróságoknak adjanak át polgári személyeket;

M.	mivel az emberi jogi helyzet összességében tovább romlik Egyiptomban; mivel az egyiptomi hatóságok a terrorizmus elleni erőszakos fellépésre hivatkozva gyakorolják a nagyszabású elnyomást;

mivel a terrorizmus elleni küzdelemről szóló 2015. évi törvény halálbüntetést szab ki bárkire, akiről megállapítást nyert, hogy terroristacsoportot hozott létre vagy azt vezeti, a terrorizmus tág meghatározása szerint, amely magában foglalja „a közrend megsértését, a biztonság, az érdekek vagy a társadalom biztonságának veszélyeztetését, az alkotmány és a jog rendelkezéseinek akadályozását, a nemzeti egység, a szociális béke vagy a nemzetbiztonság károsítását”, kitéve ezáltal bármely polgári személyt, többek között az emberijog-védőket annak a veszélynek, hogy terroristaként megbélyegezve halára ítéljék;

mivel célzott megtorló intézkedéseket vetettek be a halálbüntetést, kínzást és erőszakos eltüntetést dokumentáló és bejelentő egyiptomi emberijog-védőkkel szemben, amilyen például az an-Nadím Központ 2017-es bezárása és az egyiptomi hatóságok ama kísérlete volt, hogy bezárják a Jogok és Szabadságjogok Egyiptomi Bizottságának kairói hivatalát; mivel az elmúlt évben Egyiptom jogi támadást indított a nem kormányzati szervezetek ellen egy olyan jogszabály bevezetésével, amely értelmében az állambiztonsági hivataloknak kell jóváhagyniuk e szervezetek – külföldi vagy belföldi – finanszírozását, így gyakorlatilag betiltották őket; mivel 2018. április 5-én Egyiptom legmagasabb szintű fellebbviteli bírósága a nemzetközi nem kormányzati szervezeteket érintő úgynevezett „külföldi finanszírozási” ügyben fog dönteni;

mivel a 2017–2020 közötti időszakra szóló EU–Egyiptom közötti, 2017. júliusban elfogadott új partnerségi prioritások a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartásának egyetemes értékei melletti közös elkötelezettséget fogalmaztak meg, valamint a politikai szerepvállalás és a megerősített együttműködés megújított keretét képezik, többek között a biztonság, az igazságügyi reform és a terrorizmus elleni küzdelem tekintetében, az emberi jogok és az alapvető szabadságok kellő tiszteletben tartása alapján; mivel az Egyiptom és az Európai Unió közötti társulási megállapodás szerinti, politikai kérdésekkel, emberi jogokkal és demokráciával, nemzetközi és regionális kérdésekkel foglalkozó albizottság 2018. január 10–11-én tartotta ötödik ülését Kairóban, amely az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság területén folytatott együttműködéssel foglalkozott;

mivel az EU Egyiptom első számú gazdasági partnere és a külföldi beruházások fő forrása; mivel az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz 2017–2020 közötti keretében az Egyiptomnak nyújtott uniós kétoldalú támogatás mintegy 500 millió eurót tesz ki; mivel a Külügyek Tanácsa 2013. augusztus 21-én megbízta a főképviselőt az Egyiptomnak nyújtott uniós támogatás felülvizsgálatának feladatával; mivel e Tanács úgy határozott, hogy az EU Egyiptommal való együttműködését a helyszínen bekövetkezett eseményeknek megfelelően ki fogják igazítani;

R.	mivel több uniós tagállamban is székhellyel rendelkező vállalatok folytatták megfigyelési és katonai felszerelések kivitelét Egyiptomba;

határozottan elítéli a halálbüntetés alkalmazását, és felszólít az Egyiptomban küszöbön álló kivégzések leállítására; határozottan támogatja a halálbüntetésre vonatkozó, annak eltörlését előkészítő azonnali moratórium bevezetését; ebben az értelemben elítél minden kivégzést, függetlenül attól, hogy hol kerül rájuk sor, továbbá ismételten hangsúlyozza, hogy a halálbüntetés eltörlése hozzájárul az emberi méltóság erősítéséhez, ahogyan azt az EU emberi jogi politikai prioritásai is tartalmazzák; felhívja az egyiptomi hatóságokat, hogy vizsgálják felül valamennyi függőben lévő halálbüntetést, hogy tisztességes perújítást biztosítsanak a kifogásolható eljárásokat követően elítélt személyek számára; emlékeztet arra, hogy az egyiptomi biztonsági kihívások ellenére a kivégzések nem használhatók fel a terrorizmus elleni küzdelem eszközeként;

felszólítja az egyiptomi parlamentet, hogy vizsgálja felül Egyiptom büntető törvénykönyvét, büntetőeljárási törvényét, terrorizmus elleni jogszabályait és katonai törvénykönyvét, valamint felhívja a kormányt, hogy vizsgálja felül a vonatkozó rendelkezéseket annak biztosítása érdekében, hogy a halálbüntetéssel büntetendő bűncselekményekkel vádolt polgári személyeket semmilyen indokkal ne utalják rendkívüli vagy katonai bíróságok elé, mivel az ilyen bíróságok nem felelnek meg az Egyiptom nemzetközi jogi kötelezettségvállalásaiban jóváhagyott és az alkotmányban garantált, a tisztességes eljárás biztosítására vonatkozó előírásoknak; felhívja az egyiptomi hatóságokat, hogy vessenek véget a civilek katonai bíróságok elé vitelének;

sürgeti az egyiptomi hatóságokat, hogy biztosítsák a fogva tartott vádlottak fizikai és pszichés biztonságát; elítéli a kínzás vagy embertelen bánásmód alkalmazását; felhívja az egyiptomi hatóságokat annak biztosítására, hogy a fogva tartott személyek minden olyan orvosi ellátásban részesüljenek, amelyre szükségük lehet; felszólítja az EU-t, hogy maradéktalanul hajtsa végre Egyiptomra vonatkozóan az exportellenőrzést, különös tekintettel azokra az árukra, amelyeket kínzáshoz vagy halálbüntetés végrehajtásához lehet felhasználni;

arra buzdítja Egyiptomot, hogy írja alá és ratifikálja a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának második fakultatív jegyzőkönyvét, amelynek célja a halálbüntetés eltörlése, valamint a minden egyénnek az erőszakos eltüntetéssel szembeni védelméről szóló nemzetközi ENSZ-egyezményt; arra ösztönzi az egyiptomi kormányt, hogy intézzen nyílt felkérést az ENSZ különleges előadóihoz, hogy tegyenek látogatást az országban;

hangot ad súlyos aggodalmának az egyiptomi bíróságokon tárgyalt tömeges perek és az e perek során nagy számban kiszabott halálos ítéletek miatt; felhívja az egyiptomi igazságügyi hatóságokat, hogy őrizzék meg és tartsák tiszteletben a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát – amelynek Egyiptom részes fele –, és különösen annak a vádlottak egyértelmű vádak alapján történő, tisztességes és kellő időben lebonyolított eljáráshoz való jogáról szóló 14. cikkét, amely biztosítja a vádlottak jogainak tiszteletben tartását;

felhívja az alelnököt / főképviselőt arra, hogy ítélje el a közelmúltban végrehajtott kivégzések riasztóan magas számát Egyiptomban, és sürgeti az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) és a tagállamokat, hogy folytassák a halálbüntetés alkalmazásával szembeni küzdelmet; sürgeti az EKSZ-t, hogy foglalkozzon az egyiptomi közelmúltbeli fejleményekkel, és a rendelkezésére álló összes befolyást kihasználva akadályozza meg a küszöbön álló kivégzéseket, illetve a nemzetközi normák és jogszabályok betartására buzdítsa az egyiptomi hatóságokat;

sürgeti az alelnököt / főképviselőt és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az EU–Egyiptom partnerségi prioritások keretében zajló migrációkezelés vagy terrorizmusellenes fellépés ne ássa alá az emberi jogokat; hangsúlyozza, hogy az EU nagy jelentőséget tulajdonít a fontos szomszédnak és partnernek tekintett Egyiptommal való együttműködésnek; nyomatékosan sürgeti Egyiptomot, hogy alkotmányával és a nemzetközi normákkal összhangban tartsa tiszteletben a demokrácia, az alapvető szabadságok és az emberi jogok előmozdítása érdekében 2017. július 27-én elfogadott EU–Egyiptom partnerségi prioritásokban vállalt kötelezettségeit;

elítéli az Egyiptomban elkövetett terrortámadásokat; őszinte részvétét fejezi ki a terrorizmus áldozatai családjainak; szolidaritását fejezi ki az egyiptomi nép mellett, és megerősíti elkötelezettségét a radikális ideológiák és terrorista csoportok elterjedése elleni küzdelem iránt;

emlékezteti az egyiptomi kormányt arra, hogy Egyiptom és lakosságának hosszú távú jóléte az egyetemes emberi jogok tiszteletben tartásával, illetve a polgárok alapvető jogainak védelmét is ellátó demokratikus és átlátható intézmények kialakításával és megszilárdításával jár kéz a kézben;

10.

támogatja az egyiptomi nép törekvéseit, akik szabad, stabil, virágzó, inkluzív és demokratikus országot kívánnak létrehozni, tiszteletben tartva az emberi jogokkal és alapvető szabadságokkal kapcsolatos nemzeti és nemzetközi kötelezettségvállalásait;

11.

mély aggodalmát fejezi ki az alapvető demokratikus jogok, különösképpen a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a gyülekezés szabadsága, a politikai pluralizmus, valamint a jogállamiság folyamatos korlátozása miatt Egyiptomban; felszólít arra, hogy szüntessék meg a politikai ellenfelek, tüntetők, újságírók, bloggerek, diákok, nőjogi aktivisták, civil társadalmi szereplők, LMBTI-személyek, nem kormányzati szervezetek és kisebbségek (beleértve a núbaikat) elleni erőszakot, felbujtást, gyűlöletbeszédet, zaklatást, megfélemlítést, erőszakos eltüntetéseket és cenzúrát az állami hatóságok, a biztonsági erők és szolgálatok, valamint más csoportok részéről Egyiptomban; elítéli a tiltakozók elleni túlzott erőszakot; felszólít minden olyan személy azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására, akiket a véleménynyilvánítás, a gyülekezés és az egyesülés szabadságához fűződő joguk békés gyakorlása miatt tartanak fogva, továbbá szorgalmazza valamennyi emberi jogi jogsértés független és átlátható kivizsgálását;

12.

továbbra is felháborítónak tartja Giulio Regeni olasz kutató kínzását és megölését, és ismételten kifogásolja, hogy nem történt előrelépés e brutális gyilkosság kivizsgálása ügyében; hangsúlyozza, hogy mindaddig nyomást fog gyakorolni az európai hatóságokra az egyiptomi partnereikkel való együttműködésre, amíg ki nem derül az igazság az ügyben és az elkövetőket felelősségre nem vonják;

13.

sürgeti asz-Szíszi elnököt és kormányát, hogy tegyen eleget a valódi politikai reform és az emberi jogok tiszteletben tartása iránti elkötelezettségének; hangsúlyozza, hogy – amint azt a 2014. évi alkotmány is garantálja, illetve összhangban Egyiptom nemzetközi kötelezettségeivel – a demokráciához elengedhetetlenek a hiteles és átlátható választások;

14.

felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy alakítsanak ki egyértelmű, határozott és egységes álláspontot az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának soron következő ülésein, mindaddig, amíg az ország nem mutat érdemi javulást az emberi jogok helyzete terén;

15.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Egyiptom kormányának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0084.

(2) HL C 399., 2017.11.24., 130. o.

(3) HL C 300., 2016.8.18., 34. o.

(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0044.

(5) HL C 349., 2017.10.17., 41. o.

(6) HL C 371. E, 2011.12.20., 5. o.

21.12.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 463/40

P8_TA(2018)0036

Gyermekrabszolgaság Haitin

Az Európai Parlament 2018. február 8-i állásfoglalása a gyermekrabszolgaságról Haitin (2018/2562(RSP))

(2018/C 463/07)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel Haitiról szóló korábbi állásfoglalásaira,

—	tekintettel a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint a fejlesztésért felelős biztosnak a gyermekmunka elleni világnap alkalmából tett, 2017. június 12-i együttes nyilatkozatára,

—	tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának éves jelentésére, amely kiemeli az emberi jogok területén Haiti által 2017-ben tett előrelépéseket és az ország előtt álló kihívásokat,

—	tekintettel a haiti emberkereskedelemről szóló, 2017. július 20-i AKCS–EU migrációs cselekvési tanulmányra,

—	tekintettel Haitiról szóló végrehajtási jelentésre, amelyet az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága 2016. január 15-én vitatott meg,

—	tekintettel az UNHCR Haitiről szóló, időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékelésére (2016. október 31. – november 11.),

—	tekintettel az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának fakultatív jegyzőkönyvére,

—	tekintettel a minden egyénnek az erőszakos eltüntetéssel szembeni védelméről szóló nemzetközi egyezményre,

—	tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumára,

—	tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

—	tekintettel a rabszolgaság, a rabszolga-kereskedelem és a rabszolgasághoz hasonló intézmények és gyakorlatok eltörléséről szóló, 1956. szeptember 7-i kiegészítő egyezményre, különösen 1. cikkének d) pontjára,

—	tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) a gyermekmunka legrosszabb formáiról szóló 182. egyezményére, valamint a foglalkoztatás alsó korhatáráról szóló 138. egyezményére,

—	tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés 2017 decemberében Port-au-Prince-ben, Haitin tartott 34. ülésszakára,

—	tekintettel a Cotonoui Megállapodásra,

—	tekintettel az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaira,

—	tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

—	tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.	mivel Haiti a világ egyik legszegényebb országa, ahol elsősorban a súlyos korrupció, a rossz infrastruktúra, az egészségügyi ellátás hiánya, az alacsony iskolázottsági szint és a történelmi politikai instabilitás okozza a bénító szegénységet;

B.	mivel a gyermekek háztartási alkalmazottként való dolgoztatása, amelyre gyakran a kreol „restavek” kifejezéssel utalnak, rendszeresen előfordul Haiti egész területén, és főképpen a zord gazdasági feltételek és a gyermekekkel kapcsolatos kulturális attitűdök miatt létezik;

mivel a „restavek” a házi emberkereskedelem és a modernkori rabszolgaság formájaként írható le, amely mintegy 400 000 gyermeket – köztük 60 %-nyi leányt – érint Haitin; mivel sok haiti gyermek nem rendelkezik születési anyakönyvi kivonattal, és ki van téve az emberkereskedelem és a bántalmazás veszélyének; mivel az UNICEF szerint a gyermekek erőszaknak és bántalmazásnak, többek között testi fenyítésnek és nemi alapú erőszaknak való kiszolgáltatottsága komoly problémát jelent; mivel minden negyedik nő és minden ötödik férfi 18 éves kora előtt szexuális bántalmazás áldozatává válik; mivel a 2–14 éves gyermekek 85 %-a otthoni erőszakos fegyelmezés, 79 %-a testi fenyítés és 16 %-a súlyos testi fenyítés áldozata; mivel becslések szerint mintegy 30 000 gyermek él körülbelül 750, többnyire magánirányítású és -finanszírozású árvaházban;

D.	mivel a „restavek” gyermekek jellemzően olyan szegény vidéki családokba születnek, amelyek a gyermekneveléshez szükséges jövedelemmel kevéssé vagy egyáltalán nem rendelkeznek, és a gyermeket pénzért vagy élelmiszerért cserébe eladják egy másik családnak;

mivel a haiti kormány erőfeszítéseket tett a „restavek” gyermekek kizsákmányolása elleni fellépés érdekében, például átfogó törvényt fogadott el az emberkereskedelem elleni küzdelemről, és intézkedéseket tett a házi szolgaságban tartott gyermekek azonosítása és támogatása, valamit a tudatosság növelése érdekében; mivel az állam kötelessége támogatni a szülőket annak érdekében, hogy feladataikat elláthassák;

mivel sok haiti gyermek nem részesül megfelelő oktatásban és iskoláztatásban; mivel az UNICEF szerint Haitin a 6–11 éves gyermekek 18 %-a nem jár általános iskolába; mivel a 15 éves és ennél idősebb haiti lakosságnak mintegy fele analfabéta, mert az iskolák 85 %-át magánszervezetek működtetik, ezt pedig az alacsony jövedelmű családok nem tudják megfizetni; mivel a Matthew hurrikán jelentős hatással volt az oktatáshoz való hozzáférésre, mert a leginkább sújtott területeken 1 991 iskola közül 1 633-ban kárt okozott;

mivel a Matthew hurrikán 2016. októberi átvonulását követően több mint 175 000 ember, köztük több tízezer gyermek kényszerült elhagyni lakóhelyét, akik továbbra is rendkívül bizonytalan és nem biztonságos körülmények között élnek; mivel a 2010. évi földrengés több mint 220 000 emberéletet követelt, és mintegy 800 000 gyermek kényszerült elhagyni lakóhelyét, ennek következtében közülük sokat rabszolgaságba kényszerítettek;

H.	mivel Haiti forrása, tranzit- és célországa a kényszermunkának és a gyermekkereskedelemnek; mivel a „restavek” jelenségnek nemzetközi dimenziója is van, mert sok haiti gyermek emberkereskedelem révén a szomszédos Dominikai Köztársaságba kerül;

I.	mivel a 2016. évi elnökválasztásokat követő választási és politikai patthelyzet komolyan akadályozza, hogy Haiti fontos jogszabályokat és nemzeti költségvetést fogadjon el a sürgető társadalmi és gazdasági kihívások elleni fellépés érdekében;

mivel a tisztviselők számonkérhetőségének hiánya, különösen a rendőrség által alkalmazott erőszak és a széles körben alkalmazott illegális vagy önkényes letartóztatások módszeres kivizsgálásának hiánya táplálja a büntetlenséget Haitin; mivel Haiti a Transparency International korrupciós mutatója szerint 176 ország közül a 159. helyen szerepel;

K.	mivel Haiti az UNDP humán fejlettségi mutatója szerint a 163. helyen áll, és folyamatosan humanitárius és fejlesztési segélyre szorul;

mivel 2017 szeptemberében a haiti parlament elfogadta a 2018. évi nemzeti költségvetést, amely aránytalanul magas adót vet ki a már eleve elszegényedett népességre, ennek következtében erőszakos tüntetések és zavargások törtek ki a fővárosban, Port-au-Prince-ben; mivel Patrick Salomon, gazdasági és pénzügyminiszter olyan költségvetést terjesztett elő, amely például a kormányzati intézmények takarítását előbbre sorolja a közegészségügyi programoknál;

M.	mivel az Unió a 11. Európai Fejlesztési Alapon belül 420 millió eurót különített el, különös hangsúlyt helyezve a gyermekek táplálkozására és oktatására a gyermeknevelés támogatása érdekében;

mivel 2017-ben az Unió „La promotion des droits des enfants et la protection des enfants victimes d’exploitation, discrimination, violence et abandon” (A gyermekek jogainak előmozdítása és a kizsákmányolás, megkülönböztetés, erőszak és elhanyagolás gyermek áldozatinak védelme) címmel pályázati felhívást tett közzé, amelynek fő célja a bebörtönzött gyermekek biológiai családjukhoz való visszatérése vagy nevelőcsaládba helyezése volt;

sajnálattal állapítja meg, hogy Haitin a „restavek” jelenség részeként sok gyermeket erőszakkal elszakítanak a családjától, és munkára kényszerítik; felszólít ennek a gyakorlatnak a felszámolására;

súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy Haitin továbbra is megsértik az emberi jogokat, többek között nemi alapú erőszak, jogellenes fogva tartás és a gyermekek „restavekként” rabszolgasorban való tartása révén; felhívja a haiti kormányt, hogy kezelje prioritásként azokat a jogalkotási intézkedéseket, jelesül a büntető törvénykönyv reformját, amelyekkel leküzdhetők ezek a problémák, emellett pedig állítsa vissza az ország – közelmúltbeli politikai patthelyzet miatt megrekedt – kulcsfontosságú intézményeit a sürgős reformok végrehajtása érdekében;

felhívja a haiti kormányt, hogy sürgősen hajtson végre olyan intézkedéseket, amelyek orvosolják a gyermekek házi szolgaságához vezető problémákat, ideértve az elhanyagolás, bántalmazás, erőszak és a gyermekmunka áldozatává vált gyermekek védelmét,

felhívja az Uniót és tagállamait, hogy nyújtsanak további segítséget Haitinak a gyermekek védelmét szolgáló intézkedések végrehajtásához, többek között az erőszak, a bántalmazás és a gyermekek kizsákmányolása elleni küzdelmet célzó programok és partnerségek révén; felhívja a haiti kormányt, hogy rangsorolja előre és hozza létre a megfelelő forrásokkal rendelkező eljárásokat a „restavek” gyakorlat felszámolása érdekében, ideértve a szociális szolgálatok képzését, hogy segíthessenek a „restavek” gyermekeket a bántalmazó családból eltávolítani, és számukra a fizikai és pszichológiai szükségleteiknek megfelelő rehabilitációt nyújtani;

felhívja a haiti kormányt, hogy hozzon létre olyan igazgatási rendszert, amely biztosítja, hogy minden újszülöttet születésekor anyakönyveznek, valamint tegyen intézkedéseket annak érdekében, hogy a születésükkor nem anyakönyvezett gyermekeket anyakönyvezzék, és vegyék nyilvántartásba tartózkodási helyüket;

arra ösztönzi a haiti hatóságokat és a donorokat, hogy a jelenleg drága, ám rossz minőségű árvaellátást nyújtó intézményekre fordított jelentős forrásokat irányítsák át a közösségi alapú szolgáltatásokra, amelyek erősítik a családok és közösségek képességét arra, hogy megfelelően gondozzák saját gyermekeiket;

felhívja a haiti kormányt és az érintett uniós tagállammokat, hogy fenntartások nélkül ratifikálják a gyermekkereskedelem és -rabszolgaság elleni küzdelem érdekében alapvetően fontos, alábbi egyezményeket:

—	Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának fakultatív jegyzőkönyve, valamint a vizsgálatban és az államközi eljárásokban való részvétel;

—	Nemzetközi egyezmény minden egyénnek az erőszakos eltüntetéssel szembeni védelméről;

—	Egyezmény a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód ellen;

—	Római Statútum;

szorgalmazza, hogy az uniós fejlesztési támogatás keretében fordítsanak kiemelt figyelmet az igazságszolgáltatási rendszer reformjának, valamint a szexuális erőszakkal kapcsolatos ügyekkel foglalkozó ügyészek és bírák képzésének támogatására annak érdekében, hogy a rendőrség és az igazságszolgáltatás képzést kapjon a nemi alapú erőszakot bejelentő nőkkel és lányokkal szemben tanúsítandó pártatlan magatartásról;

megállapítja, hogy a haiti parlament 2017 szeptemberében éves költségvetést fogadott el; hangsúlyozza az oktatáshoz való jog tekintetében nemrégiben történt előrelépést, különös tekintettel az egyetemes, szabad és kötelező oktatási programra, amely hatékony ellenőrzési és végrehajtási rendszert, valamint tartós pénzügyi erőfeszítést igényel a haiti nemzeti költségvetés és az uniós fejlesztési támogatás részéről egyaránt; kéri, hogy a következő EFA és a haiti nemzeti indikatív program keretében fordítsanak fokozottabb figyelmet a „restavek” gyermekek – köztük a leghátrányosabb helyzetűek, a fogyatékossággal élők, a tanulási nehézségekkel küzdő és a vidéki térségekben élők – jóllétére és rehabilitációjára, többek között a meghozott intézkedésekről és ezek hatékonyságáról szóló rendszeres közös jelentés készítésével;

10.

elvárja, hogy az EU és tagállamai, amelyek a Matthew hurrikán után felajánlották támogatásukat Haitinak, tegyenek eleget vállalásaiknak, és segítsék az országot a hosszú távú kihívások leküzdésében;

11.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az AKCS–EU Miniszterek Tanácsának, a CARIFORUM intézményeinek, Haiti és a Dominikai Köztársaság kormányának és parlamentjének, valamint az ENSZ főtitkárának.

21.12.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 463/44

P8_TA(2018)0039

Éves jelentés az Európai Beruházási Bank pénzügyi tevékenységéről

Az Európai Parlament 2018. február 8-i állásfoglalása az Európai Beruházási Bank pénzügyi tevékenységeiről szóló éves jelentésről (2017/2071(INI))

(2018/C 463/08)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 15., 126., 175., 177., 208., 209., 271., 308. és 309. cikkére, valamint az Európai Beruházási Bank (EBB) alapokmányáról szóló 5. jegyzőkönyvre,

—	tekintettel az Európai Beruházási Bank Csoport 2017–2019-ra készített műveleti tervére, amelyet az EBB honlapján tettek közzé,

—	tekintettel az EBB 2016. évi tevékenységi jelentésére,

—	tekintettel az EBB 2016. évi pénzügyi beszámolójára és 2016. évi statisztikai jelentésére,

—	tekintettel az EBB-nek az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) működéséről szóló 2016. szeptemberi értékelésére,

—

tekintettel az Európai Parlament és az EBB között az Európai Stratégiai Beruházási Alapról, az Európai Beruházási Tanácsadó Platformról és a Beruházási Projektek Európai Portáljáról, valamint az 1291/2013/EU és az 1316/2013/EU rendelet módosításáról – az Európai Stratégiai Beruházási Alapról szóló (EU) 2015/1017 2015. június 25-i európai parlamenti és tanácsi rendelet értelmében kicserélendő információk tekintetében született, 2017. május 2-i megállapodásra (1),

—

tekintettel az 1316/2013/EU és az (EU) 2015/1017 rendeletnek az Európai Stratégiai Beruházási Alap időtartamának meghosszabbítása, továbbá az említett alapot és az Európai Beruházási Tanácsadó Platformot érintő technikai javítások bevezetése tekintetében történő módosításáról szóló, 2017. december 13-i (EU) 2017/2396 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2),

—	tekintettel az Unión kívüli beruházási projekteket támogató finanszírozási műveletek veszteségeinek fedezésére az Európai Beruházási Banknak nyújtott uniós garanciáról szóló 466/2014/EU határozat módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2016)0583),

—	tekintettel a külső fellépésekre vonatkozó garanciaalap létrehozásáról szóló 480/2009/EK, Euratom rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2016)0582),

—	tekintettel az EBB gazdasági ellenálló képességre irányuló kezdeményezésére,

—	tekintettel az Európai Fenntartható Fejlődési Alap (EFFA), az EFFA-garancia és az EFFA-garanciaalap létrehozásáról szóló, 2017. szeptember 26-i (EU) 2017/1601 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (3),

—	tekintettel az EFFA stratégiai testülete 2017. szeptember 28-én, Brüsszelben megtartott első ülésére,

—	tekintettel a 2017. november 17-én Göteborgban megrendezett szociális csúcstalálkozót a tisztességes munkafeltételekről és a növekedésről, valamint a szociális jogok európai pillérére,

—	tekintettel az EBB csoport nemek közötti egyenlőségre és a nők gazdasági szerepvállalásának növelésére vonatkozó stratégiájára,

—	tekintettel az EBB 2015. évi átláthatósági politikájának végrehajtásáról szóló jelentésre és az EBB 2016. évi vállalatirányítási jelentésre,

—	tekintettel az EBB környezeti és társadalompolitikai kézikönyvére,

—	tekintettel az EBB 2010-es panaszkezelési mechanizmusának elvei, feltételei és eljárási szabályai folyamatban lévő felülvizsgálatára,

—	tekintettel az „Az EBB politikája a gyengén szabályozott, nem átlátható és nem együttműködő országokkal és területekkel szemben” című, 2010. december 15-i és az ahhoz készült 2014. április 8-i kiegészítő dokumentumra,

—	tekintettel a Párizsi Megállapodás európai uniós ratifikálásának EBB általi 2016. október 4-i jóváhagyására,

—	tekintettel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendre és az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaira,

—	tekintettel Juncker elnöknek az Unió helyzetéről szóló, a Parlament strasbourgi plenáris ülése előtt 2017. szeptember 13-én elhangzott beszédére,

—	tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. cikkére,

—	tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—	tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére, valamint a Gazdasági és Monetáris Bizottság és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0013/2018),

A.	mivel az Európai Beruházási Bankra (EBB) úgy tekintenek, mint az EU „pénzügyi szervére,” és az EU-n belüli köz- és magánberuházások fenntartása szempontjából kulcsfontosságú intézményre, ugyanakkor az EBB az EU-n kívül is fontos szerepet tölt be a külső hitelnyújtási tevékenysége révén;

B.	mivel az EBB csoport pénzügyi tevékenységei saját forrásainak kölcsönzése mellett az uniós költségvetés, valamint harmadik felek, például uniós tagállamok támogatásával ráruházott különböző megbízatások teljesítését is magukban foglalják;

C.	mivel folyamatosan oda kell figyelni az EBB csoport teljesítménypolitikájával és -menedzsmentjével kapcsolatos bevált gyakorlatok fejlesztésére, a jó irányításra és az átláthatóságra;

D.	mivel az EBB az adott évre vonatkozó előrejelzéseknek megfelelően 2,8 milliárd EUR nettó eredménnyel 2016-ban fenntartotta szilárd pénzügyi helyzetét;

mivel az EBB-nek technikai segítségnyújtás és tanácsadási támogatás biztosításával tovább kell fokoznia hitelezési tevékenységeinek hatékony bővítésére irányuló erőfeszítéseit, különösen az alacsony beruházási szintet mutató régiókban a regionális különbségek kezelése érdekében, csökkentve egyben a pályázókra háruló adminisztratív terheket;

mivel az EBB-nek mint az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) irányításáért felelős intézménynek a továbbiakban is minőségi munkahelyeket teremtő, hosszú távú gazdasági előnyöket kínáló, földrajzi szempontból kiegyensúlyozott, minőségi eszközportfólió fenntartására kell törekednie, és ezt kell fő prioritássá tennie az EU egész területén;

mivel az EBB fellépéseinek kiegészítésében kulcsszerepet kell játszania az Európai Beruházási Alapnak (EBA) mint az EU speciális, elsősorban kkv-kat támogató kockázati tőkével és garanciákkal foglalkozó intézményének, amely ezáltal előmozdítja az európai integrációt és a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót;

mivel az EBB csoport és partnerei által aláírt szerződésekben szereplő szerződési feltételek tartalmaznak biztosítékokat csalás – beleértve az adócsalást és a pénzmosást is –, illetve a terrorizmus finanszírozása ellen; mivel az EBB csoportnak elő kell írnia partnerei számára, hogy eleget tegyenek minden vonatkozó jogszabálynak; mivel az EBB csoport a kellő gondosság érdekében további szerződési feltételeket köteles előírni az egyedi átláthatósági és feddhetetlenségi kérdések kezelésére;

mivel az EBB csoportot a Szerződés arra kötelezi, hogy különféle célzott beruházási eszközök, például hitelek, tulajdonrészek, biztosítékok, kockázatmegosztó eszközök és tanácsadási szolgáltatások révén hozzájáruljon az uniós integrációhoz, a gazdasági és társadalmi kohézióhoz és regionális fejlesztéshez;

J.	mivel az EBB csoportnak üzleti modellje alapvető értékeként magas hitelképességi besorolást, valamint minőségi, szilárd eszközportfoliót kell fenntartania gazdaságilag megalapozott projektekkel az ESBA és a portfoliójában található valamennyi pénzügyi eszköz keretében;

Globális kihívások és fő politikák

hangsúlyozza, hogy a gazdasági válság jelentős mértékben gyengítette a gazdasági növekedést az Unióban, és ennek egyik fő következménye az EU-n belüli beruházások csökkenése; hangsúlyozza, hogy az Eurostat megállapításai is alátámasztják, hogy a köz- és magánberuházásokban mutatkozó visszaesés riasztó mértéket ért el a válság által leginkább sújtott országokban; aggodalmának ad hangot a néhány tagállamban továbbra is jelentős munkanélküliség és makrogazdasági egyensúlyhiány miatt;

elvárja, hogy az EBB továbbra is működjön együtt a Bizottsággal és a tagállamokkal az olyan rendszerszintű hiányosságok kezelésében, amelyek akadályozzák, hogy bizonyos régiók és országok teljes mértékben részesüljenek az EBB pénzügyi tevékenységeinek előnyeiből;

üdvözli, hogy az EBB csoport az innovációval, a kkv-k és közepes tőkeértékű vállalkozások finanszírozásával, az infrastruktúrával, a környezettel, a gazdasági és társadalmi kohézióval, valamint az éghajlattal összefüggő átfogó közpolitikai céljait követve kész erősíteni az EU versenyképességét, valódi támogatást nyújtani a növekedés és a munkahelyteremtés számára, és hozzájárulni az Unión belüli és kívüli társadalmi-gazdasági kihívások megoldásához; emlékeztet arra, hogy ezek a célkitűzések szükségessé teszik a közjavak biztosítását is; kitart amellett, hogy az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek eredményes teljesítése érdekében az EBB csoport valamennyi tevékenységének nemcsak gazdaságilag fenntarthatónak kell lennie, hanem hozzá kell járulnia egy intelligensebb, zöldebb és befogadóbb Unióhoz is; e tekintetben felhívja az EBB-t, hogy működjön együtt a kisebb piaci szereplőkkel és a közösségi szövetkezetekkel a megújuló energiával kapcsolatos kis léptékű projektek összefogása érdekében, hogy e projektek jogosultakká válhassanak az EBB általi finanszírozásra; hangsúlyozza, hogy e célkitűzések megvalósításához koherenciára van szükség az eszközök között;

e tekintetben üdvözli a Bizottság különböző finanszírozási források – köztük az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA), a központilag kezelt uniós szintű pénzügyi eszközök és az európai strukturális és beruházási (esb) alapok programjainak erőforrásai, valamint a tagállami és nemzeti fejlesztési bankok és intézmények erőforrásai – ötvözésére irányuló munkáját, amely lehetővé tette a kockázatos és a finanszírozáshoz korlátozottan hozzáférő projektek kiszolgálását a kkv-k javára;

üdvözli, hogy az EBB megerősítette elkötelezettségét a Párizsi Megállapodás teljesítésének támogatása mellett; úgy véli, hogy az EBB energiaipari hitelezési kritériumainak 2018-ra előirányzott felülvizsgálata lehetőséget ad a banknak arra, hogy mérleget készítsen a fosszilis energiahordozók ágazatának nyújtott támogatásáról, és közzétegye a vonatkozó átfogó adatokat; ezzel összefüggésben sürgeti a bankot, hogy hozza nyilvánosságra a 2015-ös éghajlati stratégiáján alapuló konkrét cselekvési terveket, és a fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos projektek gyors és teljes körű kivezetése, valamint az energiahatékonysági és a megújuló energiára irányuló projektek előnyben részesítése révén hozza összhangba portfólióját a Párizsi Megállapodás szerinti, 1,5 fokos globális átlaghőmérséklet-növekedésre vonatkozó célkitűzéssel; üdvözli a Tanács 2017. október 10-i következtetéseit az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásáról (4), és kiemeli annak fontosságát, hogy elegendő finanszírozás álljon rendelkezésre a fenntartható zöld beruházások, ezen belül a bioalapú ágazatok számára (5); felszólítja az EBB-t, hogy továbbra is nyújtson pénzügyi támogatást a fenntartható, helyi energiaforrások fejlesztésére annak érdekében, hogy Európa képes legyen csökkenteni a nagymértékű külső energiafüggőséget, és hogy az energiaellátás biztosított legyen; kéri az EBB-t, hogy vegye fontolóra az OECD éghajlatváltozással kapcsolatos, az esb-alapokból finanszírozott kiadások nyomon követésére is használt riói mutatóinak használatát, hogy az EBB kohéziós politikához kapcsolódó tevékenységeit jobban figyelembe lehessen venni az esb-alapok éghajlatváltozás kezelésében játszott szerepének értékelésében;

rámutat arra, hogy az EBB nagyon vegyes eredményeket ért el az éghajlatváltozás elleni fellépés terén annak ellenére, hogy összességében – éppen csak – teljesítette 25 %-os célkitűzését; aggódik amiatt, hogy 16 tagállamban az éghajlatváltozás elleni fellépésre fordított EBB-támogatás még a 20 %-ot sem érte el, valamint hogy 2016 során az éghajlatváltozással kapcsolatos beruházásokra elsősorban az Unió erősebb gazdaságaiban került sor: a megújuló energiára fordított ESBA-támogatások 70 %-a egyetlen országra – Belgiumra – korlátozódott, míg az ESBA energiahatékonysági beruházásainak 80 %-át Franciaország, Finnország és Németország számára folyósították;

üdvözli, hogy az EBB a válságra adott válaszként jelentősen kiterjesztette tevékenységeit, többek között a leginkább érintett országokban is; felhívja az EBB-t, hogy nyújtson további támogatást az uniós országoknak, hogy hozzájáruljon gazdasági fellendülésükhöz;

emlékeztet a brexit által az EBB jelenlegi költségvetésére és tevékenységeire gyakorolt hatás egyértelmű meghatározásának sürgető feladatára annak érdekében, hogy a bank továbbra is betölthesse feladatát; megjegyzi, hogy az Egyesült Királyság az EBB tőkéjének 16,11 %-át nyújtja, részesedése a befizetett tőkéből 3,5 milliárd EUR és a bank lehívható tőkéjéből 35,7 milliárd EUR; hangsúlyozza, hogy fontos tisztázni az EBB költségvetéséhez való brit hozzájárulást, valamint az Egyesült Királyság jövőbeli gazdasági részvételét; felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy az Egyesült Királyság kilépésének eredményeként ne csökkenjen az EBB képessége az uniós gazdaság támogatására; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az EBB által az Egyesült Királyságban társfinanszírozott, még folyamatban lévő projekteket illetően a lehető leghamarabb meg kell teremteni a jogbiztonságot; úgy véli, hogy bár az Egyesült Királyságot a beruházások szempontjából a többi, az Európai Unióból hivatalosan ki nem lépett tagállammal egyenrangúan kell kezelni, az EBB-nek jó oka van arra, hogy a beruházásokat a felvételi – főként környezetvédelmi – kritériumoknak a beruházás teljes időtartamára vonatkozó betartásához kösse;

hangsúlyozza az EBB keleti és déli szomszédságban folytatott finanszírozási tevékenységének fontosságát az uniós csatlakozáshoz vezető útjukon nehéz gazdasági és demokratikus reformokat végrehajtó országok támogatása tekintetében; emlékeztet arra, hogy a fő finanszírozási tevékenységeknek célul kell kitűzniük mind a sürgető szükségletek, mind a hosszabb távú kihívások kezelését, ideértve az infrastruktúra újjáépítését, a megfelelő lakhatás és a szükséghelyzeteket kezelő infrastruktúra biztosítását, valamint az ifjúsági munkanélküliség elleni küzdelmet; hangsúlyozza, hogy az EBB-nek külső műveletei során tevékenységeit különösen az Unió számára kiemelt fontossággal bíró területekre kell összpontosítania; ebben az összefüggésben kiemeli az EBB külső hitelezési megbízatásának kiterjesztését a déli szomszédságban, a Mediterrán régióban, Latin-Amerikában és Ázsiában végzett tevékenységek fokozása érdekében; kiemeli továbbá, hogy az EBB műveletei hatalmas lehetőségeket rejtenek a gazdasági helyzet javítása szempontjából a kulcsfontosságú geopolitikai régiókban, különösen Ukrajnában, amely komoly gazdasági zavarokkal néz szembe az Ukrajna keleti részén zajló fegyveres konfliktus miatt;

10.

úgy véli, hogy az Európai Beruházási Banknak (EBB) mint az „EU bankjának,” amely be van építve a Szerződésekbe és a vonatkozó jegyzőkönyvbe, így működését azok irányítják, képesnek kell lennie egyedülálló státuszának betöltésére, ami egyedülálló jogokkal és felelősségekkel jár; megállapítja, hogy a bank egyre több olyan pénzügyi eszköz végrehajtásában tölt be kulcsfontosságú szerepet, amely uniós költségvetési forrásokon alapul;

11.

megállapítja, hogy a 2017–2019-es időszakra szóló operatív terv előrejelzései szerint az EBB által aláírt kölcsönök 2019-ben újra növekedni fognak (76 milliárd euróra, miután a 2014-es 77 milliárd euróról 2016-ra 73 milliárd euróra estek vissza); rámutat arra, hogy a jelenlegi környezetnek ambiciózusabb célkitűzések elfogadására és az EBB által aláírt kölcsönök összegének növelésére kell ösztönöznie a bankot; emlékeztet, hogy az EBB-nek az olyan eszközök, mint a Horizont 2020 és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz révén alapvető szerepet kell játszania az Európa 2020 stratégia végrehajtásában;

12.

üdvözli az EBB azon kötelezettségvállalását, melynek célja a migráció kiváltó okainak kezelése és a migrációs válság által különösen sújtott országokban való fellépés többek között a humanitárius fellépés megerősítése és kiegészítése, a gazdasági növekedés, a fejlesztés és a városi, egészségügyi és oktatási, valamint a szociális, modern és fenntartható infrastruktúrához szükséges beruházások támogatása, a gazdasági tevékenységek munkahelyteremtésre irányuló ösztönzése, valamint a tagállamok és harmadik országok közötti határokon átnyúló együttműködés előmozdítása révén; e cél érdekében elvárja, hogy az EBB csoport fokozza a gazdasági ellenálló képességre irányuló kezdeményezés, a jelenleg felülvizsgált külső hitelezési megbízatás, valamint az Európai Fenntartható Fejlődési Alap (EFFA) összehangolására irányuló erőfeszítéseit; kéri az olyan projektek pénzügyi támogatásának növelését, amelyek segítenek enyhíteni a migrációs válsághoz kapcsolódó gazdasági költségeket, ugyanakkor pozitív hatást gyakorolnak a polgárokra, a menekültekre és az egyéb migránsokra azokban a tagállamokban, amelyekbe a legtöbb menekült és migráns érkezik;

13.

e tekintetben üdvözli az EBB válságokra való válaszadási és rezilienciajavítási kezdeményezését, melynek célja az Európa déli szomszédságában és a Balkán-félszigeten lévő országoknak szánt segély összegének 6 milliárd euróval történő növelése; kéri, hogy ez a kezdeményezés teremtsen valódi addicionalitást az EBB-nek a régióban jelenleg zajló tevékenységei tekintetében;

14.

tudomásul veszi az EBB arra irányuló javaslatát, hogy egy Európán kívüli finanszírozással megbízott leányvállalatot hoz létre – az EBA mintájára – a csoporton belül; elvárja, hogy minden ezzel az üggyel kapcsolatos fejleményről időben tájékoztatást kapjon;

15.

üdvözli az EBB csoport nemek közötti egyenlőségre és a nők gazdasági szerepvállalásának növelésére vonatkozó, 2017-ben közzétett stratégiáját; úgy véli, hogy a nemi dimenziót az EBB csoport minden finanszírozási művelete vonatkozásában figyelembe kell venni; elvárja egy ambiciózus célkitűzéseket meghatározó és konkrét mutatószámokkal kísért nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési terv rövidesen sorra kerülő végrehajtását;

16.

üdvözli az ESBA meghosszabbítását és kiigazítását illetően elért megállapodást, és várakozásai szerint a felülvizsgált alap, valamint a megerősített Európai Beruházási Tanácsadó Platform lehetővé teszi majd a jelenlegi rendszerben feltárt – különösen az addicionalitással, a fenntarthatósággal, az éghajlatvédelemmel, a földrajzi kiegyensúlyozottsággal és a tanácsadói platform tevékenységeivel kapcsolatos – problémák felszámolását; rámutat arra, hogy el kell kerülni az EBB hitelezési tevékenységein belüli földrajzi egyensúlyhiányt, biztosítva ezáltal a földrajzi és ágazati szempontból szélesebb körű kihelyezést, nem veszélyeztetve ugyanakkor a projektek magas színvonalát; felhívja az EBB-t, hogy erősítse tovább a nemzeti fejlesztési bankokkal és intézményekkel végzett munkáját a hatókör javítása érdekében, valamint fejlessze tovább a tanácsadási tevékenységet és a technikai segítségnyújtást a földrajzi egyensúly kérdésének hosszú távú kezelése céljából; rámutat az ESBA projektekkel kapcsolatos különböző tapasztalatok széles körére; támogatja és ösztönzi a bevált gyakorlatok további cseréjét az EBB és a tagállamok között, az európai beruházási terv gazdasági hatékonyságának és megfelelő multiplikátorhatásának biztosítása érdekében, amely pozitív változást hoz az uniós polgárok életébe;

17.

megállapítja, hogy a szociális ágazatban az EBB évente átlagosan 1 milliárd euró kölcsönt nyújt szociális lakásprojektekre (ezen a területen meredek növekedés, valamint a projektgazdák és a hitelfelvevők további diverzifikációja volt megfigyelhető az elmúlt években), 1,5 milliárd eurót egészségügyi infrastruktúrára, 2,4 milliárd eurót pedig oktatási infrastrukturális projektekre; hangsúlyozza, hogy az EBB finanszírozásának ebben az ágazatban történő továbbfejlesztése tükrözné azt a jelenlegi fejlődési irányt, amely a szociális jogok európai pillérének fenntartása és annak biztosítása felé mutat, hogy az EBB csoport a várakozásoknak megfelelően kiemelten kezelje a fenntartható helyi munkahelyek létrehozása szempontjából legnagyobb hatást gyakorló projekteket;

18.

üdvözli, hogy az EBB gazdasági osztályának 2017. szeptember 28-i tájékoztatója szerint az EBB csoport által 2015-ben és 2016-ban jóváhagyott halmozott beruházások 2020-ra 2,3 %-kal növelik majd az uniós GDP-t és 2,25 millió új munkahelyet fognak teremteni, ami az EBB jelentős makrogazdasági hatását bizonyítja; arra ösztönzi az EBB-t, hogy bővítse tovább makrogazdasági – többek között tevékenységének makrogazdasági hatására vonatkozó – elemzési kapacitását, valamint általános elemzési tevékenységét és ágazati tanulmányait, továbbá a tapasztalatokat összegző cikkek és kiadványok számát, ezáltal mintegy „tudásbanki” szerepet is vállalva; felhívja az EBB-t, hogy sokrétűbb, precízebb és célzottabb hatásmutatók révén javítsa tovább a projektértékelési folyamatot;

19.

elismeri az EBB által az elmúlt években játszott anticiklikus szerep fontosságát; úgy véli, hogy miután a gazdaság beruházási szintje visszaáll a válság előtti szintre, a fenntartható növekedést eredményező fenntartható beruházások, a technológiai fejlődés és az innováció fokozása érdekében az EBB egyik legfontosabb célkitűzésének a beruházási hiány áthidalásának kell lennie olyan területeken, ahol a piacok kudarcot vallanak – például azért, mert folytonosan a rövid távú érdekeket helyezik középpontba és nem képesek helyesen árazni a hosszú távú externáliákat; hangsúlyozza, hogy előnyben kell részesíteni az innovációalapú projekteket, amelyek egyértelmű hozzáadott értéket képviselnek az EU számára, akárcsak a regionális fejlesztést támogató projekteket – például a vidéki, a kevésbé hozzáférhető és a kevésbé fejlett területek revitalizációját;

20.

hangsúlyozza, hogy az EBB eddig is pozitív szerepet játszott és a jövőben is pozitív szerepet fog játszani a negatív közberuházási hiány csökkentése terén; hangsúlyozza, hogy a beruházásoknak, a felelős és fenntartható strukturális reformoknak és a rendezett költségvetési szakpolitikáknak egy átfogó stratégia szerves részét kell képezniük; felszólít, hogy amennyiben arra lehetőség nyílik, össze kell hangolni az EBB egyes tagállamokban végzett tevékenységét a kormányok tevékenységével, politikáival és a nemzeti reformprogramokban, valamint az országspecifikus ajánlásokban foglalt célkitűzésekkel;

21.

hangsúlyozza, hogy uniós szinten jelentős strukturális okai vannak annak, hogy a tagállamok közötti beruházási különbségek növekednek; felszólítja az EBB-t, hogy fokozza a technikai segítségnyújtást annak érdekében, hogy megoldást nyújtson az egyes tagállamokat jellemző alacsony projektkezdeményezési képességre; felhívja az EBB-t, hogy nyújtson részletesebb tájékoztatást az egyes finanszírozott projektek által közvetlenül vagy közvetetten teremtett munkahelyekről;

22.

hangsúlyozza, hogy az EBB-t a Szerződés kötelezi arra, hogy elsődleges hitelezői tevékenységén keresztül hozzájáruljon a belső piac kiegyensúlyozott és folyamatos fejlesztéséhez, hogy támogassa a kevésbé fejlett régiók fejlesztését célzó, valamint a határokon átívelő projekteket, szinergiában működve az európai strukturális és beruházási alapokkal; ezért kiemeli, hogy az EBB fontos kiegészítő szerepet játszhat a kohéziós politika végrehajtásában – amelynek mindig teljesítményen alapulónak és eredményközpontúnak kell maradnia –, többek között a projekt-előkészítési kapacitások erősítését célzó tevékenységek, a tanácsadási és elemzési szolgáltatások, valamint az esb-alapok nemzeti társfinanszírozásához nyújtott hitelek révén; felszólítja a Bizottságot és az EBB-t, hogy jobban hangolják össze erőfeszítéseiket a bevált gyakorlatok cseréjének előmozdítása és a beruházási lehetőségek – ideértve a Kohéziós Alap hatálya alá nem tartozó lehetőségeket is – valamennyi európai régióbeli terjesztése érdekében, a gazdasági, társadalmi és területi kohézió célkitűzéseinek jobb teljesítése céljából;

23.

hangsúlyozza, hogy az EBB-nek mint olyan pénzügyi közintézménynek, amely az uniós politikák és prioritások végrehajtását célzó projekteket finanszíroz, hozzá kell járulnia a gazdasági, társadalmi és területi kohézióhoz, többek között a kevésbé fejlett régiókban is, amint arról az Európai Unió működéséről szóló szerződés is rendelkezik; aggodalommal állapítja meg azonban, hogy a hitelnyújtásnak a projektek földrajzi elhelyezkedése szerinti bontása alapján a 2016-ban odaítélt összes kölcsön 54,11 %-án öt olyan tagállam osztozott, amelyek a legnagyobb gazdasággal rendelkeznek az Unióban; sürgeti az EBB-t és a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, milyen okok vezettek ehhez a helyzethez, és 2018 közepéig tegyen jelentést az Európai Parlamentnek; hangsúlyozza, hogy a források szélesebb területi elosztására van szükség, többek között az ESBA tekintetében, amelynek mindig az esb-alapok kiegészítéseként kell működnie a regionális egyenlőtlenségek csökkentésére irányuló cél teljesítése érdekében; hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az EBB szerepét a szociális vállalkozásoknak és az induló innovatív vállalkozásoknak, a szociális infrastruktúra növekedése felgyorsításának, valamint a megújuló energiát, az energiahatékonyságot és a körforgásos gazdaságot előmozdító projekteknek a finanszírozásában; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy az EBB jelentős beruházó nem uniós országokban is;

24.

tudomásul veszi a Horizont 2020 keretprogram EBB csoport által irányított valamennyi pénzügyi eszközének (InnovFin) félidős értékelését és az azokban foglalt 15 ajánlást; elvárja az EBB csoporttól, hogy alakítson ki részletes stratégiát az ezen ajánlások végrehajtása érdekében követni kívánt útról;

Megfelelés

25.

megismétli azon álláspontját, mely szerint az európai jogi keretnek, többek között az EBB alapokmányának, az ESBA-rendeletnek, a közös agrárpolitikáról (KAP) szóló négy rendeletnek, valamint az európai strukturális és beruházási alapokról (Európai Regionális Fejlesztési Alap, Európai Szociális Alap, Kohéziós Alap, Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap, valamint Európai Tengerügyi és Halászati Alap) szóló öt rendeletnek meg kell tiltania, hogy az uniós források felhasználása végül olyan kedvezményezettekhez vagy pénzügyi közvetítőkhöz kerüljön, amelyekről bebizonyosodott, hogy adókijátszásban vagy adócsalásban érintettek;

26.

emlékeztet arra, hogy az EBB megfelelést nem biztosító országokkal és területekkel szembeni politikájának nagyratörőnek kell lennie; rámutat arra, hogy a jó adóügyi kormányzás normáinak teljesítését elmulasztó harmadik országbeli joghatóságok közös uniós jegyzéke – amelyet az Európai Unió Tanácsa 2017. december 5-én fogadott el, és amely eltérés esetén elsőbbséget élvez más vezető szervezetek jegyzékeivel szemben – pozitív, de elégtelen lépés, és szorgalmazza, hogy tegyék az EBB szervezeti társadalmi felelősségvállalási stratégiájának kulcselemévé a mentességek nélküli, országonkénti jelentéstételt; felszólítja az EBB-t, hogy: tegyen eleget a pénzmosás megelőzésével, valamint a terrorizmus, az adócsalás és az adókijátszás elleni küzdelemmel kapcsolatos vonatkozó normáknak és alkalmazandó jogszabályoknak; ne vegyen igénybe adókikerülést célzó struktúrákat és ne vegyen részt ilyenekben, ideértve különösen az agresszív adótervezési konstrukciókat, illetve a jó adóügyi kormányzás kritériumainak meg nem felelő gyakorlatokat, amint azt uniós jogi aktusok, tanácsi következtetések, a Bizottság közleményei és a Bizottság egyéb hivatalos felszólításai is rögzítik; valamint hogy ne álljon üzleti kapcsolatban olyan országban vagy területen bejegyzett vagy székhellyel rendelkező jogalannyal, amely nem működik együtt az Unióval az átláthatósággal és az információcserével kapcsolatos, nemzetközileg elfogadott adóügyi standardok alkalmazása terén; felszólítja az EBB-t, hogy a Bizottsággal és az érdekelt felekkel történő konzultációt követően, a nem együttműködő országok és területek korábban említett uniós jegyzékének elfogadása tükrében vizsgálja felül és aktualizálja a megfelelést nem biztosító országokkal és területekkel szembeni politikáját; felhívja a Bizottságot, hogy évente nyújtson be jelentést a Parlamentnek és a Tanácsnak e politika végrehajtásáról;

27.

megjegyzi, hogy a Bizottság felfüggesztett a nemzetközi pénzügyi szervezetek (6) által a múltban benyújtott egyes projekteket, mivel ezek indokolatlanul komplex adózási megoldásokat tartalmaztak, amelyekhez harmadik országok káros vagy nem létező adórendszereit használták fel; felszólítja a Bizottságot és az EBB-t, hogy éves jelentésébe foglaljon bele azon projektekre vonatkozó információkat, amelyek esetében forrásokat utaltak át offshore joghatóságokba; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi pénzügyi szervezeteknek meg kell szüntetniük annak kockázatát, hogy az uniós forrásokat közvetlenül vagy közvetve az adókikerülés és az adócsalás támogatására használják fel;

28.

megjegyzi, hogy aggályok merültek fel az EBB által finanszírozott, offshore struktúrákat és nem együttműködő országokat vagy területeket bevonó projekteket illetően; felszólítja a Bizottságot, hogy évente tegyen közzé nyilvános jelentést az uniós alapok offshore struktúrákkal összefüggő felhasználásáról, valamint az EBB és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) ilyen struktúrák felé teljesített pénzátutalásairól, amely tartalmazza a leállított projektek számát és jellegét, a projektek leállításának indoklását, valamint az annak biztosítása érdekében hozott további intézkedéseket, hogy az uniós forrásokat sem közvetlenül, sem közvetve ne használhassák fel adókikerülés és adócsalás elősegítésére;

29.

üdvözli, hogy az EBB figyelmet fordít az adóügyi hatásra azokban az országokban, ahol beruházást hajt végre, és arra, hogy ez a beruházás milyen módon járul hozzá a gazdasági fejlődéshez, a munkahelyteremtéshez és az egyenlőtlenségek mérsékléséhez;

30.

úgy véli, hogy az Európai Unió bankjaként az EBB-nek fokoznia kell erőfeszítéseit annak biztosítása érdekében, hogy azok a pénzügyi közvetítők, amelyekkel együttműködik, ne használjanak adókikerülési struktúrákat, illetve azokban ne vegyenek részt, ideértve különösen az agresszív adótervezési konstrukciókat vagy gyakorlatokat, amelyek nem felelnek meg a jó adóügyi kormányzás uniós jogszabályokban – többek között a Bizottság ajánlásaiban és közleményeiben – meghatározott kritériumainak; hangsúlyozza, hogy az EBB-nek biztosítania kell azt is, hogy a pénzügyi közvetítők ne vegyenek részt korrupciós ügyekben, pénzmosásban, szervezett bűnözésben vagy terrorizmusban;

31.

hangsúlyozza, hogy az EBB-nek megbízható és teljes körű információkkal kell rendelkeznie az EBB finanszírozása végső kedvezményezettjeinek tényleges tulajdonosára vonatkozóan, többek között azokban az esetekben, amikor a finanszírozás magántőke-alapokon nyugszik; ezért sürgeti az EBB-t, hogy erősítse meg ügyfél-átvilágítási eljárását és az átláthatóságot a pénzügyi közvetítőkkel folytatott együttműködés terén; úgy véli, hogy a pénzügyi közvetítők kiválasztási kritériumainak alkalmazása és a társaságok tényleges tulajdonosaira vonatkozó aktualizált információk beszerzése – beleértve a vagyonkezelő társaságokat, alapítványokat és adóparadicsomokat is – olyan bevált gyakorlatok, amelyeket állandóan követni kell; megállapítja, hogy az EBB az átvilágítási folyamat során azonosítja e társaságok tényleges tulajdonosait; felhívja az EBB csoportot, hogy szigorítsa tovább szerződési feltételeit, belefoglalva azokba egy záradékot vagy hivatkozást a megfelelő irányításra, hogy csökkenteni lehessen a jó hírnevet és a megítélést érintő kockázatokat; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EBB a pénzügyi közvetítők kiválasztásának kritériumairól rigorózus, nyilvános listát hozzon létre az EU adócsalás elleni küzdelmének megerősítése, valamint a korrupció veszélyeinek és a szervezett bűnözés beszivárgásának hatékonyabb módon történő megelőzése érdekében;

32.

üdvözli az EBB azon erőfeszítéseit, amelyek különösen a megfelelés-ellenőrzési iroda által rendszeres időközönként közzétett tevékenységi jelentések és az irodának az EBB főfelügyelőségével folytatott szoros együttműködése révén arra irányulnak, hogy átvilágítsák az EBB csoport üzleti partnereit és működését – a folyamatban lévő monitoringtevékenységeket és kontrollmechanizmusokat is beleértve – annak biztosítása érdekében, hogy az EBB ne segítse elő tudtán kívül a korrupciót, csalást, összejátszást, kényszerítést, pénzmosást, adócsalást, káros adózási gyakorlatokat vagy a terrorizmus finanszírozását; kéri, hogy az EBB igazodjon az Európai Bizottság tervezett új, gyors figyelmeztető és kizáró rendszeréhez;

33.

üdvözli az EBB csoport által a Bizottság különböző szervezeti egységeivel az adókikerülés elleni kezdeményezéscsomagban foglalt intézkedésekről folytatott együttműködést és párbeszédet, melynek célja, hogy pontosítsák a jogalkotási csomag hatályát és kulcselemeit, az EBB csoport szerepét és részvételét, valamint a bank e kérdésekről a civil társadalmi szervezetekkel folytatott párbeszédét, mind az EBB csoport igazgatótanácsa, mind az EBB szervezeti egységei – például a megfelelés-ellenőrzési iroda – szintjén; felhívja az EBB-t, hogy átvilágítási ellenőrzései során jobban vizsgálja meg az adókikerülés kérdését;

Elszámoltathatóság

34.

úgy véli, hogy az EBB csoport megerősödött gazdasági szerepe, megnövekedett beruházási kapacitása és az uniós költségvetésnek az EBB tevékenységeihez garanciaként való használata együtt kell, hogy járjon az átláthatóság erősödésével és a fokozottabb elszámoltathatósággal, hogy biztosítani lehessen tevékenységeinek, a projektek kiválasztásának és finanszírozási prioritásainak valódi nyilvános ellenőrzését;

35.

tudomásul veszi, hogy az EBB évente három jelentést nyújt be tevékenységeiről a Parlamenthez, illetve hogy az EBB elnöke és személyzete az Európai Parlament és annak bizottságai kérésére rendszeresen részt vesznek azok meghallgatásain; emlékeztet azonban azon kérésére, mely az EBB magasabb szintű parlamenti elszámoltathatóságára és átláthatóságára irányul; e tekintetben ismét felhív az információcseréről szóló, az EBB és a Parlament közötti intézményközi megállapodás aláírására, beleértve többek között a képviselők azon lehetőségét, hogy írásbeli kérdéseket intézhessenek az EBB elnökéhez;

36.

emlékeztet, hogy az uniós szakpolitikák végrehajtásának átláthatósága nemcsak az EBB csoport általános szervezeti elszámoltathatóságának és hitelességének erősítését szolgálja a pénzügyi közvetítők és a végső kedvezményezettek típusainak egyértelmű áttekintésével, hanem hozzájárul a finanszírozott projektek hatékonyságának és fenntarthatóságának fokozásához, valamint a hitelportfólióján belüli csalással és korrupcióval szembeni zéró tolerancia biztosításához is;

37.

üdvözli, hogy az EBB csoport átláthatósági politikája a nyilvánosságra hozatal elvére épül, és hogy mindenki hozzáférhet az EBB csoport dokumentumaihoz és információihoz; emlékeztet arra irányuló ajánlására, hogy az EBB csoport honlapján tegyék közzé a bizalmasnak nem minősülő dokumentumokat, így az intézményközi megállapodásokat és memorandumokat, és sürgeti az EBB csoportot, hogy ne álljon meg itt, hanem folyamatosan keresse a fejlődés lehetőségét;

38.

javasolja, hogy az EBB csoport kövesse a Világbank csoportba tartozó Nemzetközi Pénzügyi Társaság (IFC) példáját, és kezdje el közzétenni az általa a kereskedelmi bankokon (az EBB csoport által a kkv-k finanszírozására használt fő közvetítőkön/pénzügyi közvetítőkön) keresztül finanszírozott nagy kockázatú alprojektekre vonatkozó információkat;

39.

üdvözli, hogy kérésre a projektekre vonatkozóan az EBB csoport birtokában lévő valamennyi dokumentumot közreadják; kéri az EBB csoportot, hogy határozzon meg iránymutatásokat azon nem érzékeny és alapvető információkra vonatkozóan, amelyek a proaktív projektszintű közzétételhez kapcsolódó igények vonatkozásában közreadhatók;

40.

kéri, hogy az EBB csoport tájékoztatáspolitikai irányelvei biztosítsanak egyre magasabb szintű átláthatóságot az árképzési politikájával és az irányító szerveivel kapcsolatos irányadó elvek tekintetében; e tekintetben üdvözli az EBB csoport 2017. januári igazgatótanácsi ülései jegyzőkönyveinek nyilvánosságra hozatalát, a nyilvános dokumentum-nyilvántartást, valamint a projektadatok közzétételét a nemzetközi segélyek átláthatóságára irányuló kezdeményezés (7) keretében; kéri az igazgatási bizottság üléseiről készült jegyzőkönyvek közzétételét;

41.

nyugtázza, hogy folyamatban van az EBB csoport visszaélést bejelentő személyekre vonatkozó szabályainak felülvizsgálata; sürgeti az EBB csoportot, hogy – többek között az igazgatók bevonásával és a panaszosok fokozott védelmével – erősítse meg panaszkezelési mechanizmusának függetlenségét, legitimitását, hozzáférhetőségét, kiszámíthatóságát, méltányosságát és átláthatóságát; úgy véli, hogy ezek az intézkedések egyértelműen az EBB, az érdekelt felek és az uniós intézmények érdekeit szolgálják;

42.

megjegyzi, hogy a főfelügyelőség csalások kivizsgálásával foglalkozó osztályán 2016-ban 120 esetet jelentettek, amelyek 53 %-át az EBB csoport munkatársai jelentették; üdvözli, hogy az EBB honlapjának csalások jelentésére szolgáló mechanizmusa már 30 nyelven elérhető (8); úgy véli, hogy az EBB-nek fokozottan figyelemmel kell kísérnie a visszaélést bejelentő személyek védelmére vonatkozó uniós szintű munkát, és annak megfelelően tovább kell fejlesztenie bejelentési lehetőségeit;

43.

felszólítja az EBB csoportot, hogy folyamatosan helyezzen hangsúlyt a teljesítmény teljesítményértékelések révén és a bizonyított hatás alapján történő ellenőrzésére; arra buzdítja a csoportot, hogy folytassa monitoringmutatói, konkrétan az addicionalitást mérő mutatók finomítását azzal a céllal, hogy a hatás a lehető legkorábban, a projektek létrehozásának szakaszában vizsgálható legyen, és elegendő információt szolgáltasson az igazgatótanács számára a tervezett hatásokról, különösen a projektek uniós szakpolitikákhoz, például a foglalkoztatásra gyakorolt hatáshoz (a végrehajtás és a működés során egyaránt) való hozzájárulása tekintetében; rámutat továbbá arra, hogy az EBB csoport finanszírozási teljesítménye nem vizsgálható csupán pénzügyi hatásának értékelése alapján, és ezért szorgalmazza az üzleti volumen szempontjából meghatározott operatív célok és az EBB csoport személyzetére vonatkozó nem pénzügyi célok közötti megfelelő egyensúly fenntartását; sürgeti például, hogy a teljesítményértékelések tüntessék fel, hogy az adott projekt a fenntartható fejlesztési célok keretében milyen konkrét célkitűzések megvalósítására irányul, és milyen mértékben járult hozzá azok teljesítéséhez; alapvető fontosságúnak tartja, hogy a támogatott infrastrukturális projektek szomszédságában élők aktívan részt vegyenek a projektek értékelésében;

44.

üdvözli, hogy az EBB folytatja a hatásvizsgálati jelentéstételi módszertanának finomhangolása érdekében végzett munkát, például a különböző közvetített hitelezési struktúrákon és új termékeken keresztül mozgósított beruházások pontos rögzítése céljából, továbbá üdvözli azokat a közös lépéseket, amelyeket a bank más többoldalú fejlesztési bankokkal közösen tett – például az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásáról nemrégiben összeállított jelentésben, valamint az összes szektort érintő hitelezésről jelenleg készülő jelentésben – a hatásvizsgálati jelentéstétel harmonizálása terén;

45.

üdvözli, hogy az eredménymérés (ReM+) fokozatosan „a kultúra megváltozásához” vezet az EBB csoporton belül; szorgalmazza e gyakorlat harmonizálását és általánossá tételét az addisz-abebai és a párizsi mutatók lehető legmesszebbmenőkig történő beépítése mellett; úgy véli, hogy e mutatók helyi nézőpontok integrálása révén történő további kiigazítása függetlenségük befolyásolása nélkül csökkenthetné azok távoli jellegét;

46.

felszólítja az EBB-t, hogy vegye figyelembe a helyi viszonyokat, amikor harmadik országokban hajt végre beruházást; emlékeztet arra, hogy a harmadik országokban végrehajtott beruházások nem alapulhatnak kizárólag nyereségorientált megközelítésen, hanem törekedniük kell a hosszú távú, a magánszektor által generált, fenntartható gazdasági növekedésre és a szegénységnek a munkahelyteremtés és a termelési tényezőkhöz való jobb hozzáférés révén történő csökkentésére is;

47.

megjegyzi, hogy számos, az EBB műveletei által érintett országban többféle támadás éri az emberi jogokat, különösen a véleménynyilvánítás, a gyülekezés és az egyesülés szabadságát, a tiltakozások erőszakos leverésétől és a véleménynyilvánítás büntethetővé tételétől kezdve az emberi jogok védelmezőinek önkényes letartóztatásáig és fogva tartásáig, valamint a civil szervezetek korlátozásáig; felhívja az EBB-t, hogy fogadjon el emberi jogi cselekvési tervet az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós stratégiai keret, az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési terv, valamint az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek célkitűzéseinek megvalósítása érdekében, megelőzve ezáltal, hogy az EBB-projektek kedvezőtlen hatással legyenek az emberi jogokra, továbbá biztosítva, hogy a projektek hozzájáruljanak az emberi jogok erősítéséhez és érvényesüléséhez, és jogorvoslatot nyújtva emberi jogi jogsértések esetén;

48.

üdvözli az eredménymérési módszertani keret közzétételét, ugyanakkor úgy véli, hogy magukat az értékelés eredményeit kellene közreadni valamennyi művelet, valamint a környezeti és társadalmi hatásvizsgálatok vonatkozásában a projektek, illetve az alprojektek szintjén; üdvözli a külső hitelezési megbízatás félidős felülvizsgálatát, aminek eredményeképp ezentúl az EBB kérésre közli az eredménymérési keret értékelését a Parlamenttel az uniós költségvetési garancia által fedezett projektek esetében; kéri az EBB-t, hogy a bank átláthatóságának fokozása érdekében tegyen közzé eredménymérési adatlapokat az egyes, Unión kívüli projektekre vonatkozóan, valamint a három pillérre vonatkozó értékelőlapokat az Unión belüli projektek vonatkozásában;

49.

felszólítja az EBB-t, hogy tegye közzé a gépjárműiparnak a dízeltechnológia fejlesztésére nyújtott hitelekre vonatkozó összes lényeges dokumentumot, többek között az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) jelentését és a Volkswagen részére nyújtott EBB-hitelekre vonatkozó ajánlásait, és általánosabban hogy ismertesse, milyen mértékben került sor hitelnyújtásra olyan gépjárműgyártók részére, amelyekről megállapították, hogy manipulálták a kibocsátást, továbbá hogy adjon áttekintést arról, hogy e hitelek közül hányat tekintettek éghajlatváltozással kapcsolatos fellépésnek; ezzel összefüggésben azt kéri, hogy tisztázzák azokat a hatályos fékeket és ellensúlyokat, amelyek célja, hogy valódi tiszta technológiai orientációt biztosítsanak az olyan gépjárműgyártókkal kötött újabb hitelmegállapodások tekintetében, amelyek támogatják a kutatást és fejlesztést például az összekapcsoltság, a hatékony benzin-elektromos üzemű hibrid motorok, a nagyobb távolságokat megtenni képes elektromos járművek és a fejlett gépjárművezetés-támogató rendszerek területén;

50.

üdvözli, hogy az EBB csoport a kkv-kkal kapcsolatos hitelezési tevékenysége vonatkozásában magas szintű átláthatósági és elszámoltathatósági normákat fogadott el, amelyek kötelező jelentéstételt írnak elő a pénzügyi közvetítők számára minden egyes, az EBB csoport támogatásából részesülő kkv-ról, hogy ezeket az eredményeket figyelembe lehessen venni az ugyanazon közvetítővel történő későbbi ügyletek mérlegelésekor;

51.

hangsúlyozza, hogy az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló 2017. július 5-i (EU) 2017/1371 európai parlamenti és tanácsi irányelv (9), valamint az Európai Ügyészség (EPPO) létrehozására vonatkozó megerősített együttműködés bevezetéséről szóló 2017. október 12-i (EU) 2017/1939 tanácsi rendelet (10) hatályba lépését követően az Európai Ügyészségnek meg kell vizsgálnia az EBB műveleteit a tagállamokban abban az esetben, ha a nemzeti hatóságok vagy az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) okkal feltételezik ebben az összefüggésben bűncselekmény elkövetését;

52.

megjegyzi, hogy kevés információ létezik arról, hogy az EBB hitelnyújtási tevékenysége milyen mértékben járul hozzá a kohéziós politika céljainak végrehajtásához; felkéri az EBB-t, hogy éves jelentésben – megfelelő módon – szenteljen külön fejezetet a kohéziós politika végrehajtását támogató EBB-tevékenységek, többek között az Interreghez kapcsolódó tevékenységek hatásának, és nyújtson részletes információkat a hitelek felhasználásáról a kohéziós politikához kapcsolódó projektek és programok terén, kitérve a támogatások földrajzi eloszlására, a kohéziós politikai célokhoz való tényleges hozzájárulásra, ideértve a horizontális elveket és az Európa 2020 stratégiát, valamint a magántőke-beruházás mozgósítására irányuló tényleges képességre is; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy az EBB feladata elegendő – többek között termékeinek költségeiről és kezeléséről szóló – adattal ellátni az Európai Parlamentet, a Számvevőszéket és másokat, és úgy véli, hogy a kohéziós politikai és az EBB-beruházásokról szóló, uniós szinten összesített adatok hozzáadott értéket hordoznak;

Az EBB csoport pénzügyi tevékenysége

53.

felhívja az EBB csoportot, hogy aktívan működjön együtt a Bizottsággal a következő többéves pénzügyi keret szerinti pénzügyi eszközök számának és típusának racionalizálási folyamatában, és készüljön fel erre a folyamatra azzal, hogy első lépésként saját tapasztalata alapján felhívja a figyelmet az esetlegesen fennálló párhuzamosságokra és átfedésekre;

54.

úgy véli, hogy az EBB csoport pénzügyi eszközeinek a saját érdemek, az EU egésze számára biztosított hozzáadott érték teremtésére való képesség, valamint – különösen azokon a területeken, ahol a piacok nem finanszírozzák és támogatják a projekteket – a tényleges addicionalitás alapján kiválasztott projekteket kell szolgálniuk, megfelelő egyensúlyt találva az esetlegesen magasabb kockázati profil és az elengedhetetlenül szükséges magas hitelbesorolás között;

55.

e tekintetben figyelmeztet arra, hogy a piacvezérelt eszközök esetében fennáll annak kockázata, hogy az EU általános közjavai kikerülnek az EU költségvetésének fókuszából, és ösztönzi az EBB csoportot, hogy a pénzügyi eszközök vonatkozásában erősítse meg a finanszírozás mennyiségével szemben inkább a minőségre összpontosító jelentéstételt a Bizottság felé;

56.

megjegyzi, hogy a nagyobb kockázatviselési kapacitás teljes mértékű kihasználása érdekében az EBB csoport különféle új termékeket fejlesztett ki, amelyek nagyobb kockázatvállalást tesznek lehetővé (pld. alárendelt kölcsön, sajáttőke-típusú műveletek, kockázatmegosztás bankokkal), és módosította hitelkockázati politikáját és a támogatások körét, hogy nagyobb rugalmasságot tegyen lehetővé;

57.

felhívja továbbá az EBB csoportot, hogy elsősorban az innovatív vállalatok, az infrastrukturális projektek, valamint – a kkv-k finanszírozáshoz való könnyebb hozzáférésének visszatérő és régóta fennálló célkitűzésével összhangban – a kockázatokat vállaló vagy gazdaságilag hátrányos helyzetű vagy stabilitást nélkülöző régiókban kialakuló kkv-k támogatása révén fejlessze tovább kockázatkezelési kultúráját annak érdekében, hogy javítsa hatékonyságát, valamint a fellépései és a különféle uniós politikák közti kiegészítő jelleget és szinergiákat, anélkül azonban, hogy veszélybe sodorná a körültekintő irányítás elveit vagy kockáztatná az EBB kiváló hitelminősítését; emlékeztet arra, hogy a kockázatátruházáson alapuló eszközök nem lehetnek kockázatmentesek, ha azt kívánjuk, hogy hozzájáruljanak az Unió gazdasági fejlődéséhez, valamint a gazdasági, szociális és területi kohézióhoz; hangsúlyozza, hogy az EBB-nek és az érintett feleknek ezzel teljes mértékben tisztában kell lenniük; ösztönzi az EBB-t, hogy értékelje az EBB-kötvények közvetlen megvásárlásának lehetőségét;

58.

megjegyzi, hogy az EBB csoport kkv-knak és közepes piaci tőkeértékű vállalatoknak nyújtott támogatása 2016-ban rekordszintet, 33,6 milliárd eurót ért el, és 4,4 millió munkahely létrejöttét segítette; rámutat az EBB csoport kkv-k és közepes piaci tőkeértékű vállalatok részére nyújtott folyamatos támogatásának abból adódó jelentőségére, hogy javítja a finanszírozáshoz való hozzáférésüket; hangsúlyozza, hogy a kkv-k jelentik az európai gazdaság gerincét, és a kkv-knak és közepes piaci tőkeértékű vállalatoknak biztosított eszközök finanszírozásának erősítése által továbbra is nekik kell képezniük az EBB csoport hitelezési tevékenységeinek fő célcsoportját;

59.

emlékeztet arra, hogy az uniós kkv-k több mint 90 %-a mikrovállalkozás, amelyek a magánszektorban a foglalkoztatás csaknem 30 %-át nyújtják; rámutat, hogy a mikrovállalkozások nagyobb mértékben ki vannak téve a gazdasági sokkhatásoknak, mint a nagyobb vállalatok, és adott esetben nehezebben jutnak hitelhez, különösen a kedvezőtlen gazdasági és banki viszonyokkal rendelkező régiókban; felszólítja az EBB-t, hogy dolgozzon ki egy stratégiát azon probléma megoldására, hogy a kkv-k ilyen körülmények között nehézségekbe ütköznek a projektfinanszírozáshoz való hozzáférés terén;

60.

elismeri, hogy a finanszírozáshoz jutás nehézsége még mindig a növekedés egyik fő akadálya a kulturális és kreatív iparágakban; hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van ezen iparágakat erősítő finanszírozási kezdeményezésekre; hangsúlyozza, hogy az EBB és az ESBA lehetőséget kínálhat a kreatív ágazat támogatására, főleg a kkv-k finanszírozása révén; felhívja az EBB-t, hogy törekedjen az ESBA által a kulturális és kreatív ágazatoknak juttatott finanszírozás hiányának kezelésére azáltal, hogy megvizsgálja a Kreatív Európa programmal kialakított együttműködés lehetőségét;

61.

felhívja az EBB csoportot, hogy bizonyos típusú projektek igazgatása tekintetében támaszkodjon jobban a stabil pénzügyi helyzetű közvetítőkre, köztük a nemzeti fejlesztési bankokra és intézményekre, amelyek nem veszélyeztetik kiváló hitelminősítését;

62.

úgy véli, hogy számos, az EBB csoport irányítására vonatkozó szabály célja a kiváló hitelminősítés megőrzése, ugyanakkor nagyon kevés információ áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy mennyire van közel az EBB csoport egy alacsonyabb minősítéshez;

63.

kiemeli, hogy az EBB csoport által finanszírozott beruházási projektek átvilágításának a pénzügyi megtérüléshez kapcsolódó tényezők mellett nem pénzügyi megtérüléshez, hanem inkább más típusú célkitűzések – például a projekt felfelé irányuló gazdasági konvergenciához és az Unión belüli kohézióhoz való hozzájárulása – eléréséhez, illetve az Európa 2020 célkitűzései vagy a fenntartható fejlesztési célok eléréséhez kapcsolódó tényezőkön kell alapulnia; úgy véli, hogy az EBB csoportnak megfelelő módon ismertetnie kell az intézményi és magánbefektetők (például nyugdíjalapok és biztosítótársaságok) számára ezeket a nem pénzügyi kritériumokat, ezáltal népszerűsítve a társadalmi-gazdasági és környezeti hatás középpontba állítását a pénzügyi ágazat egészében;

64.

úgy véli, hogy azokban az esetekben, ahol a pénzpiaci stresszhelyzet megakadályozná egy életképes projekt megvalósítását, vagy ahol szükség van a beruházási platformok létrehozásának elősegítésére vagy projektek támogatására olyan ágazatokban vagy területeken, ahol jelentős piaci zavarok, illetve optimálisnál kedvezőtlenebb befektetési feltételek tapasztalhatók, az EBB csoportnak változtatásokat kell végrehajtania és dokumentálnia – elsősorban az EBB számára nyújtott uniós garancia díjazása tekintetében – annak érdekében, hogy hozzájáruljon az EBB csoport által pénzügyi eszközökön keresztül biztosított finanszírozás kedvezményezettje által viselt, működéshez kapcsolódó finanszírozási költségek csökkentéséhez a projekt megvalósításának megkönnyítése érdekében; úgy véli, hogy szükség esetén hasonló erőfeszítéseket kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy a pénzügyi eszközök kis projekteket támogassanak, és hogy ahol a helyi vagy regionális közvetítők alkalmazása lehetővé teszi a kis projektek pénzügyi eszközökkel történő finanszírozása költségeinek csökkentését, ezt a megvalósítási formát is meg kell vizsgálni;

65.

üdvözli a nemrégiben elfogadott tőkestratégiát, amely a sajáttőke-típusú műveletek fokozottabb értékelését tartalmazza az innováció és az infrastruktúra kiemelt területének tőkefinanszírozásában az Unióban tapasztalható szakadék kezelése céljából, különösen két piaci területen: közvetett tőkefinanszírozás (tőkebefektetés infrastrukturális alapokba és társberuházási programokba) és közvetlen sajáttőke-típusú finanszírozás (nagyvállalatoknak nyújtott kvázisajáttőke-kölcsönök és közepes piaci tőkeértékű vállalatoknak nyújtott kvázisajáttőke-kölcsönök) közvetlen és közvetett eszközök (tőkealapok és osztalékra jogosító kölcsönök) vegyes felhasználásával;

66.

üdvözli az Európai Beruházási Alap (EBA) által a meglévő tevékenységeken belül a közösségi finanszírozási platformok számára nyújtott támogatást, a platformok szelektív támogatásának folytatására való hajlandóságot a meglévő programok hatókörén belül vagy annak kiterjesztésével, továbbá üdvözli a Bizottsággal közösen végzett munkát egy lehetséges kölcsön- és sajáttőke-alapú közösségi finanszírozási kísérleti projekt érdekében; javasolja, hogy az EBA találjon módot a támogatást igénylő, pénzügyi technológiai vállalkozások által irányított pénzügyi közvetítők azonosítására és a velük való kapcsolatfelvételre;

67.

felhívja a Bizottságot, hogy gondosan elemezze és kísérje figyelemmel az EBB-nek adott megbízatásokhoz kapcsolódó költségeket; emlékeztet arra, hogy a kapcsolódó adminisztratív költségek hatással lehetnek az általános teljesítményére, tekintettel a pénzügyi és humán erőforrások jelenlegi szintjére;

68.

kiemeli, hogy az EBB kohéziós politikában játszott szerepe növekszik, különösen a vissza nem térítendő támogatások pénzügyi eszközökkel kombinált alkalmazásának növekedése miatt; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy ezek elérhetősége a végső kedvezményezettek számára még mindig nagyon alacsony, és hogy a tagállamok és a régiók ezt a költségvetési rendeletben és a közös rendelkezésekről szóló rendeletben egyaránt rögzített eljárások bonyolultságával magyarázzák, ideértve az aránytalan költségeket és díjakat, valamint a tagállami és regionális eszközök által támasztott versenyt; ezzel összefüggésben üdvözli a „fi-compass” platform, vagyis a kohéziós politika keretében alkalmazott pénzügyi eszközökkel kapcsolatos tanácsadási szolgáltatások egyablakos rendszerének létrehozását; kéri mindazonáltal a további technikai segítségnyújtást és a meglévő eljárások egyszerűsítését, valamint nagyobb hangsúly helyezését a pénzügyi közvetítők kapacitásépítésére, és rámutat, hogy a kezelési költségeket és díjakat jobban hozzá kell kapcsolni az esb-alapok pénzügyi eszközei alapkezelőjének teljesítményéhez; ugyanakkor emlékeztet rá, hogy a kohéziós politika legfőbb eszközeként fenn kell tartani a vissza nem térítendő támogatásokat mint az állami beavatkozás számos területen alkalmazható, hatékony formáját, a pénzügyi eszközöket azonban azokban ágazatokban kellene nagyobb számban alkalmazni, ahol nagyobb hozzáadott értéket teremtenek, mint a támogatások, használatukat pedig továbbra is az irányító hatóságok belátására kell bízni; rámutat, hogy stabilabb keretet kell adni az EBB és az Európai Parlament együttműködésének, lehetővé teendő az EBB tevékenységeinek jobb ellenőrzését;

Az EBB csoport kommunikációs és tanácsadó tevékenysége

69.

sajnálja, hogy az EBB csoport finanszírozásának potenciális kedvezményezettjei általában nem ismerik eléggé az EBB csoport által fejlesztett termékeket; felteszi a kérdést, hogy az EBB csoport ellátási lánca kellően sokszínű és inkluzív-e;

70.

úgy véli, hogy az EBB csoport kommunikációját tovább kellene fejleszteni – együttműködve a főbb nemzeti partnereivel – annak érdekében, hogy felhívja a kkv-k figyelmét a finanszírozási lehetőségekre, valamint a polgárok hatékonyabb tájékoztatása érdekében az Unió által finanszírozott helyi és konkrét projektekről;

71.

e tekintetben üdvözli az EBB tanácsadó szolgáltatásainak kiegészítése érdekében a nemzetközi és nemzeti intézményekkel jelenleg megkötés alatt álló partnerségeket;

72.

sajnálattal állapítja meg, hogy nem áll rendelkezésre elegendő adat az EBB szerepéről a kohéziós politika végrehajtási ciklusának minden egyes szakaszában, és hogy kevés információ van arról, hogy az EBB hitelnyújtási tevékenysége milyen mértékben járul hozzá a kohéziós politika céljainak végrehajtásához; hangsúlyozza, hogy több erőfeszítésre van szükség az átláthatóság és a kommunikáció javítása érdekében, és kéri ezen erőfeszítések megtételét, biztosítandó, hogy az információk regionális és helyi szinten eljussanak a végső kedvezményezettekhez, és a projektek láthatósága növekedjen;

73.

elvárja, hogy a Bizottság, az EBB csoport, valamint a nemzeti, regionális és helyi hatóságok folytassák a nemzeti fejlesztési bankokkal és intézményekkel a kiegészítő jelleg szellemében végzett munkát, erősítsék meg együttműködésüket az esb-alapok és az EBB finanszírozási eszközei és hitelei közötti további szinergiák kialakítása érdekében, valamint csökkentsék az adminisztratív terheket, egyszerűsítsék az eljárásokat, növeljék az igazgatási kapacitást, fokozzák a területfejlesztést és a kohéziót, és javítsák az esb-alapok és az EBB-finanszírozás ismertségét, mivel ezek az intézmények megbízható ismeretekkel rendelkeznek saját területükön, és képesek testre szabott pénzügyi eszközök helyi megvalósítására;

o o

74.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EBB-nek, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 128., 2017.5.19., 1. o.

(2) HL L 345., 2017.12.27., 34. o.

(3) HL L 249., 2017.9.27., 1. o.

(4) http://www.consilium.europa.eu/hu/press/press-releases/2017/10/10/conclusions-climate-change/pdf

(5) Például azokat a stabil, jó értékeléssel rendelkező projekteket, amelyek nem kapnak finanszírozást a Bioalapú Iparágak Közös Vállalkozástól.

(6) Az Európai Beruházási Bank, az Európai Beruházási Alap, valamint a Globális Energiahatékonysági és Megújulóenergia-alap.

(7) Az Európai Parlament 2016. április 28-i állásfoglalása az Európai Beruházási Bank (EBB) 2014. évi éves jelentéséről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0200).

(8) http://www.eib.org/attachments/general/reports/ig_fraud_investigations_ activity_report_2016_en.pdf

(9) HL L 198., 2017.7.28., 29. o.

(10) HL L 283., 2017.10.31., 1. o.

21.12.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 463/56

P8_TA(2018)0040

A jelenlegi törökországi emberi jogi helyzet

Az Európai Parlament 2018. február 8-i állásfoglalása az emberi jogok jelenlegi törökországi helyzetéről (2018/2527(RSP))

(2018/C 463/09)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Törökországról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az újságírók törökországi helyzetéről szóló, 2016. október 27-i állásfoglalására (1),

—	tekintettel a Bizottság Törökországról szóló, 2016. évi jelentéséről szóló, 2017. július 6-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, valamint Johannes Hahn, az európai szomszédságpolitikáért és a csatlakozási tárgyalásokért felelős biztos 2018. február 2-i, a legutóbbi törökországi fejleményekről szóló nyilatkozatára, 2017. július 14-i, a törökországi államcsínykísérlet után egy évvel tett nyilatkozatára, továbbá 2017. március 13-i, a Velencei Bizottság által a török alkotmány módosításáról megfogalmazott véleményről és a közelmúltbeli eseményekről szóló nyilatkozatára,

—

tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) szóvivőjének 2017. június 8-i, az Amnesty International törökországi vezetője, Taner Kiliç fogva tartásáról szóló, 2017. július 8-i, emberijog-védők Büyükada szigetén történő fogva tartásáról szóló, valamint 2017. október 26-i, a jelenlegi törökországi emberi jogi ügyekről szóló nyilatkozatára,

—	tekintettel a 2017. július 25-én az EU és Törökország között tartott magas szintű politikai párbeszédre,

—

tekintettel az Európa Tanács emberi jogi biztosa által az Emberi Jogok Európai Bíróságának eljuttatott 2017. november 2-i, a törökországi parlamenti képviselők véleménynyilvánítási szabadságával, illetve szabadsághoz és biztonsághoz való jogával kapcsolatos tizenkét beadványról szóló, valamint 2017. október 10-i, a törökországi újságírók véleménynyilvánítási szabadságával, illetve szabadsághoz való jogával kapcsolatos tíz beadványról szóló írásbeli észrevételekre,

—	tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a törökországi demokratikus intézmények működéséről szóló 2156 (2017) számú határozatára,

—	tekintettel arra, hogy a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása az EU alapjául szolgáló értékek közé tartozik, és hogy ezek minden uniós tagjelölt országra is vonatkoznak;

—	tekintettel az emberi jogok európai egyezményére (EJEE) és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICCPR), amelyeknek Törökország is részes fele,

—	tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

—	tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

mivel a Parlament határozottan elítélte a 2016. július 15-i puccskísérletet; mivel a török parlament 2018. január 18-án a törökországi szükségállapotot újabb három hónappal meghosszabbította; mivel a szükségállapotot jelenleg arra használják fel, hogy elhallgattassák a politikai disszidenseket, és ez messze meghaladja a nemzetbiztonságot fenyegető veszélyek elleni jogszerű intézkedéseket; mivel a nemzetközi jog értelmében a szükségállapot idején hozott intézkedések hatályának és időtartamának a szükségesség és az arányosság mértékére kell korlátozódniuk;

B.	mivel Törökország az EU fontos partnere, és tagjelölt országként elvárás vele szemben, hogy a legmagasabb szinten érvényesítse a demokráciát, beleértve az emberi jogok, a jogállamiság, az alapvető szabadságok és a tisztességes eljáráshoz való egyetemes jog tiszteletben tartását;

C.	mivel a „tudományos szakemberek a békéért” petíció 148 aláírója ellen vádat emeltek „terrorista propaganda terjesztése” miatt, és ügyükben várhatóan 2018 májusában kerül sor bírósági meghallgatásokra;

mivel az Európai Újságíró Szövetség szerint a puccskísérlet óta 148 újságíró van börtönben; mivel erőszakosan lépnek fel a közösségi médiában megfogalmazott politikai ellenvéleménnyel szemben; mivel 449 embert fogtak el amiatt, hogy kritikus kommenteket tettek közzé a közösségi médiában a török kormány által Afrin szíriai enklávéban végrehajtott katonai intervencióval kapcsolatosan; mivel az Amnesty International szerint a török hatóságok több száz civil társadalmi szervezetet és több mint 160 műsorszóró állomás, újság, magazin, kiadó és terjesztéssel foglalkozó vállalat irodáit zárták be;

mivel a török hatóságok 2016 júliusa óta 107 000 személyt bocsátottak el állásukból; mivel az Európa Tanács ajánlása alapján létrehozott, a szükségállapot idején alkalmazott gyakorlatokkal foglalkozó vizsgálóbizottság 2018. január 18-ig104 789 beadványt kapott, és csupán 3 110 esetben adott ki határozatot, melyeket nem hoztak nyilvánosságra;

F.	mivel az elmúlt években a végrehajtó hatalom egyre nagyobb mértékben ellenőrzése alá vonta az igazságszolgáltatást, és egyre inkább jellemzővé vált a bírák és ügyészek széles körű letartóztatása, elbocsátása és önkényes áthelyezése, továbbá állandóvá váltak az ügyvédek elleni támadások;

G.	mivel az Emberi Jogi Szövetség (HRA) adatai szerint 2017 első 11 hónapja során összesen 2 278 fővel szemben alkalmaztak kínzást vagy rossz bánásmódot;

mivel továbbra is rendkívül aggasztó a helyzet az ország délkeleti részében; mivel a jelentések szerint mintegy 2 500 embert öltek meg biztonsági műveletek során, és a becslések szerint 2015 júliusa óta félmillió ember kényszerült elhagyni a lakóhelyét; mivel 68 kurd polgármester továbbra is börtönben van;

I.	mivel a fogva tartott újságírók között van például Deniz Yücel német-török újságíró, Mehmet Altan tudós és újságíró, Şahin Alpay újságíró; valamint a Cumhuriyet napilap számos újságírója és munkatársa, köztük Ahmet Şık;

mivel számos parlamenti képviselő mentelmi jogának visszavonását követően sok ellenzéki képviselő ellen indult bírósági eljárás, illetve sokat fogva tartanak; mivel tíz parlamenti képviselőt, köztük a HDP társelnökeit, Figen Yüksekdağot és Selahattin Demirtaşt –akik biztonsági okokból nem jelenhettek meg a bíróság előtt – tartanak fogva, és a CHP-t képviselő Enis Berberoğlut, valamint további 6 képviselőt megfosztottak parlamenti mandátumuktól, köztük a Szaharov-díjjal kitüntetett Leyla Zanát is egy török parlamentbeli szavazást követően;

mivel a török hatóságok 2017 júliusában letartóztattak 10 emberi jogi aktivistát (az „isztambuli tízeket”), akiket később óvadék ellenében szabadlábra helyeztek; mivel az isztambuli bíróság 2018. február 1-jén hatályon kívül helyezte saját korábbi határozatát, amellyel szabadon bocsátotta Taner Kılıçet, az Amnesty International törökországi elnökét, és elrendelte fogva tartását az ellene zajló per idejére;

L.	mivel Törökország legfontosabb civil társadalmi vezetőinek egyikét, Osman Kavalát 2017. október 18-án letartóztatták, és azóta is börtönben tartják azzal a váddal, hogy a 2013. decemberi, Gezi parkban történt tiltakozások támogatásával „megkísérelte megdönteni a kormányt”;

M.	mivel 2017. november 19-én az ankarai kormányzó hivatala határozatlan időre betiltotta az LMBTI szervezetek által szervezett eseményeket;

mivel annak ellenére, hogy a török alkotmány rendelkezik a meggyőződés, a vallásgyakorlás és a vallási elképzelések magánjellegű terjesztésének szabadságáról, továbbá tiltja a vallási alapon történő megkülönböztetést, a vallási kisebbségek továbbra is szóbeli és fizikai támadásokkal, megbélyegzéssel és az iskolában és a közéletben társadalmi nyomással, hátrányos megkülönböztetéssel, valamint az imahelyek jogszerű létrehozásával kapcsolatos problémákkal szembesülnek;

mivel a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és a sajtószabadság törökországi helyzetére való tekintettel a Törökországnak szánt előcsatlakozási alapokat 105 millió euróval csökkentették a Bizottság eredeti, 2018. évi javaslatához képest, további 70 millió eurót pedig tartalékolnak mindaddig, amíg az országban e területeken nem lesz tapasztalható „elegendő mérhető javulás”;

P.	mivel a Parlament 2016 novemberében felszólított a Törökországgal folytatott csatlakozási folyamat befagyasztására, 2017 júliusában pedig a folyamat felfüggesztésére, amennyiben az alkotmányos módosításokat változatlan formában hajtják végre;

újra határozottan elítéli a 2016. július 16-i puccskísérletet, és szolidaritásáról biztosítja a török népet; elismeri, hogy a török kormánynak a jogállamiság és a tisztességes eljáráshoz való jog tiszteletben tartásának garantálása mellett joga és felelőssége intézkedéseket hozni a felelősök bíróság elé állítása érdekében; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a sikertelen katonai hatalomátvételt jelenleg annak ürügyéül használják fel, hogy még jobban elfojtsák a jogszerű és békés ellenzéket, valamint hogy aránytalan és jogellenes fellépésekkel és intézkedésekkel akadályozzák a médiát és a civil társadalmat a véleménynyilvánítás szabadságának békés gyakorlásában;

súlyos aggodalmát fejezi ki az alapvető jogok és szabadságok és a jogállamiság törökországi helyzetének folyamatos romlása, valamint az igazságszolgáltatás függetlenségének hiánya miatt; elítéli az önkényes fogva tartás és a hatósági zaklatás több tízezer ember üldözésére való alkalmazását; sürgeti a török hatóságokat, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül bocsássák szabadon az összes olyan személyt, akit csupán jogszerű munkájának végzéséért, a szabad véleménynyilvánítás és egyesülés jogának gyakorlásáért tartanak fogva bűncselekményre utaló egyértelmű bizonyíték nélkül; kéri a szükségállapot feloldását és a szükségállapoti rendeletek hatályon kívül helyezését;

felhívja a török hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben az emberi jogok európai egyezményét, ami magában foglalja a halálbüntetés egyértelmű elítélését, és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatát, beleértve az ártatlanság vélelmének elvét;

felszólítja a török kormányt, hogy a jogállamisággal összhangban minden korlátozó intézkedés alá vont személy számára biztosítsa a megfelelő és hatékony jogorvoslatot és a bírósági felülvizsgálatot; hangsúlyozza, hogy az ártatlanság vélelme minden alkotmányos államban az alapelvek közé tartozik; felszólítja Törökországot, hogy sürgősen vizsgálja felül a „Szükségállapot során alkalmazott gyakorlatok vizsgálóbizottságának” jellegét oly módon, hogy e bizottság olyan szilárd és független testületté váljon, amely képes minden ügyet külön kezelni, hatékonyan feldolgozni a benyújtásra kerülő rengeteg kérelmet és biztosítani, hogy a bírósági felülvizsgálatot ne késleltessék indokolatlanul; sürgeti a vizsgálóbizottságot, hogy döntéseit hozza nyilvánosságra; felszólítja a török hatóságokat, hogy tegye lehetővé a szakszervezetek jogszerű tevékenységeinek gyakorlását;

hangsúlyozza, hogy a terrorizmus továbbra is közvetlen fenyegetést jelent a török polgárok számára; ugyanakkor ismételten kifejezésre juttatja, hogy a terrorizmus elleni küzdelmet célzó, tág meghatározásokon alapuló török jogszabályokat nem szabad a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogukat gyakorló állampolgárok és média megbüntetésére felhasználni; ezzel összefüggésben elítéli az állami és magánegyetemek legalább 148 olyan oktatója ellen elrendelt fogva tartásokat és eljárásokat, akik aláírták a „tudományos szakemberek a békéért” petíciót, és ugyanígy elítéli az afrini török katonai intervencióval szembeni ellenvéleményüknek hangot adó újságírók, aktivisták, orvosok és hétköznapi polgárok közelmúltbeli letartóztatását; mélyen aggasztják a Szíria eme többségében kurdok lakta részét érintő katonai beavatkozás humanitárius következményei, és figyelmeztet az aránytalan fellépések folytatódásának veszélyeire;

mélységes aggodalmának ad hangot a bebörtönzöttekkel való rossz bánásmódról és kínzásáról szóló jelentések miatt, és felszólítja a török hatóságokat, hogy alaposan vizsgálják ki ezeket az állításokat; ismételten kéri az Európa Tanács Kínzás, Embertelen vagy Megalázó Bánásmód vagy Büntetések Megelőzésére Létrehozott Európai Bizottsága által készített jelentés közzétételét;

határozottan elítéli a török parlament határozatát, amely nagyszámú parlamenti képviselőt alkotmányellenes módon megfosztott mentelmi jogától, lehetővé téve 10 ellenzéki képviselő, köztük a Demokratikus Néppárt (HDP) társelnökei, Figen Yüksekdağ és Selahattin Demirtaş közelmúltbeli letartóztatását, valamint hat ellenzéki képviselő, köztük legutóbb a Szaharov-díjjal kitüntetett Leyla Zana mandátumának visszavonását; elítéli a 68 kurd polgármester bebörtönzését; elítéli a helyi választott képviselők önkényes leváltását, ami tovább rombolja Törökország demokratikus struktúráját;

súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy több mint 160 médiaorgánumot zártak be a szükségállapot idején rendeleti úton; elítéli az újságírókra gyakorolt politikai nyomást; komoly aggodalmát fejezi ki a közösségi média platformjainak török hatóságok általi ellenőrzése és a közösségi médiához tartozó felhasználói fiókok letiltása miatt; sürgeti mindazok azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátását, akiket bizonyíték nélkül tartanak fogva, ideértve uniós állampolgárokat is, például Deniz Yücel német újságírót, akit egy éve tartanak börtönben, amelyből kilenc hónapot magánzárkában töltött, miközben hivatalosan nem emeltek vádat ellene; sürgeti Törökországot, hogy ejtse a vádakat Ayla Albayrak finn-török újságíró ellen, akit egy török bíróság távollétében ítélt el; üdvözli, hogy több havi bebörtönzés után szabadon engedték az ellenzéki Cumhuriyet napilap néhány újságíróját és munkatársát, ezenkívül felszólít a Cumhuriyet napilap négy továbbra is börtönben lévő újságírójának haladéktalan szabadon bocsátására;

komoly aggodalmának ad hangot a török civil társadalmi szervezetekkel szembeni erőszakos fellépések, és különösen a nem kormányzati szervezetek egyik kiemelkedő vezetője, Osman Kavala letartóztatása miatt; sürgeti a török kormányt, hogy haladéktalanul bocsássa szabadon Kavalát, mivel letartóztatása politikai felhangot kapott és önkényes;

10.

aggodalommal állapítja meg a Törökországban régóta ápolt világi elvek és értékek helyzetének romlását; kifejezi mély aggodalmát a vallásszabadság tiszteletben tartásának hiánya, többek közt a keresztényeket és más vallási kisebbségeket sújtó megkülönböztetés erősödése miatt; elítéli 50 arámi templom, kolostor és temető elkobzását Mardinban; felhívja a Bizottságot, hogy e kérdésekben sürgősen vegye fel a kapcsolatot a török hatóságokkal; sürgeti a török kormányt, hogy engedjék szabadon Andrew Brunson lelkészt, és engedjék őt hazatérni;

11.

emlékeztet továbbá a kisebbségekkel szembeni megkülönböztetés tilalmának elvére, különös tekintettel a romákra, akiknek egyenlő joguk van kultúrájuk kifejezésére és a szociális juttatásokhoz való hozzáférésre;

12.

elítéli az ankarai kormányzó hivatalának 2017. november 19-i nyilatkozatát az LMBTI szervezetek által szervezett minden esemény határozatlan időre történő betiltása tárgyában hozott határozatról, amire az isztambuli Pride felvonulás három egymást követő betiltását követően került sor; felszólítja a török hatóságokat, hogy vonják vissza a tilalmat; üdvözli Ali Erol vezető LMBTI aktivista szabadon bocsátását és ehhez kapcsolódóan felszólítja a török hatóságokat, hogy bocsássák szabadon az önkényesen fogva tartott LGBTI aktivistákat, valamint gondoskodjanak az éhségsztrájkot folytató Diren Coşkun jóllétéről;

13.

ismételten komoly aggodalmának ad hangot a délkelet-törökországi helyzet miatt, különösen ott, ahol kijárási tilalmat vezettek be, aránytalanul nagy erőket vetettek be és kollektív büntetést alkalmaztak; sürgeti Törökországot, hogy dolgozzon ki tervet a hazájukon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült félmillió ember hatékony reintegrációjára; ismételten elítéli, hogy a PKK, amely 2002 óta szerepel a terrorista szervezetek uniós jegyzékében, visszatért az erőszak alkalmazásához, és nyomatékosan felszólítja a pártot, hogy tegye le a fegyvert, és elvárásainak kinyilvánítására békés és jogszerű eszközöket használjon fel; emlékeztet arra, hogy a török kormány felelőssége, hogy megvédje minden állampolgárát; elítéli a kisajátítások elterjedt gyakorlatát, beleértve az önkormányzatokhoz tartozó vagyon elkobzását is; meggyőződése, hogy az adott térség és Törökország egésze számára csak a kurd kérdés tisztességes politikai rendezése hozhat fenntartható stabilitást és fellendülést, ezért kéri, hogy mindkét fél térjen vissza a tárgyalóasztalhoz;

14.

súlyos aggodalmának ad hangot a törökországi igazságszolgáltatási rendszer működése miatt, miután az isztambuli büntetőbíróság ítélete helyben hagyta két bebörtönzött újságíró, Mehmet Altan és Şahin Alpay fogva tartását, holott az alkotmánybíróság arra hivatkozva kérte szabadlábra helyezésüket, hogy fogva tartásuk folyamán megsértették a jogaikat; megállapítja, hogy ez további lépés a jogállamiság lerombolása felé; mélységes sajnálatát fejezi ki az Amnesty International törökországi elnöke, Taner Kılıç újbóli letartóztatása miatt, amelyet széles körben bírósági komédiának tekintenek, és felszólít arra, hogy ejtsék az ellene és alperesi pertársai (az „isztambuli tízek”) ellen felhozott vádakat, mivel eddig még nem nyújtottak be ellenük semmilyen konkrét bizonyítékot;

15.

megismétli 2017 novemberi álláspontját, amelyben kérte az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA II) keretében a török hatóságoknak szánt pénzeszközöknek az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság területén történő javulásra vonatkozó feltételekhez kötését, valamint lehetőség szerint ezek civil társadalmi szervezetek felé történő átirányítását; ismételten felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a törökországi fejleményeket az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA) alapjainak felülvizsgálata során, továbbá hogy nyújtson be konkrét javaslatokat a török civil társadalom támogatása növelésének módjára vonatkozóan;

16.

sürgeti a főképviselőt, az EKSZ-t, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy török partnereiknél továbbra is vessék fel a fogva tartott emberijog-védők, politikai aktivisták, ügyvédek, újságírók és egyetemi oktatók helyzetét, és nyújtsanak számukra diplomáciai és politikai támogatást, ideértve a perek megfigyelését és az egyes ügyek nyomon követését;

17.

kéri ezen állásfoglalás török nyelvre történő lefordítását;

18.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint Törökország elnökének, kormányának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0423.

(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0306.

21.12.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 463/61

P8_TA(2018)0041

A venezuelai helyzet

Az Európai Parlament 2018. február 8-i állásfoglalása a venezuelai helyzetről (2018/2559(RSP))

(2018/C 463/10)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

—	tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, amelynek Venezuela is részes fele,

—	tekintettel Venezuela alkotmányára,

—

tekintettel a venezuelai helyzetről szóló számos állásfoglalására, különösen a venezuelai helyzetről szóló 2014. február 27-i (1), a venezuelai demokratikus ellenzék üldöztetéséről szóló 2014. december 18-i (2), a venezuelai helyzetről szóló 2015. március 12-i (3), a venezuelai helyzetről szóló 2016. június 8-i (4), a venezuelai helyzetről szóló 2017. április 27-i (5), továbbá az EU Latin-Amerikával fenntartott politikai kapcsolatairól szóló 2017. szeptember 13-i (6) állásfoglalására,

—	tekintettel a Külügyi Bizottság, a Mercosur országaival fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttség és az EuroLat Parlamenti Közgyűlés elnökei által a jelenlegi venezuelai helyzettel kapcsolatban tett, 2017. július 12-i nyilatkozatra,

—	tekintettel a 2001. szeptember 11-én elfogadott Amerikaközi Demokratikus Chartára,

—	tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának, Zeid Raad el-Husszeinnek a Venezuelai Legfelsőbb Bíróság által hozott, a nemzetgyűlés jogalkotási hatáskörei átvételéről szóló ítéletről szóló, 2017. március 31-i nyilatkozatára,

—	tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának (EJT) az Enrique Aristeguieta fogva tartásáról szóló 2018. február 2-i nyilatkozatára,

—

tekintettel az Amerikai Államok Szervezete (AÁSZ) Venezueláról szóló, 2016. május 30-i és 2017. március 14-i jelentésében szereplő figyelmeztetésekre, valamint az AÁSZ főtitkárának az Állandó Tanács az Amerikaközi Demokratikus Charta 20. cikke szerinti sürgős összehívására vonatkozó felhívására, hogy megvitassák a Venezuelában kialakult politikai válságot,

—	tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a komoly és súlyosbodó venezuelai politikai, gazdasági és humanitárius válságról szóló, 2017. március 27-i levelére,

—	tekintettel az AÁSZ 14 tagállama által 2017. március 13-án aláírt nyilatkozatra, amely – többek között – felszólít arra, hogy Venezuela sürgősen írjon ki választásokat, bocsássa szabadon a politikai foglyokat, és ismerje el a hatalmi ágak alkotmányában rögzített szétválasztását,

—	tekintettel az AÁSZ Állandó Tanácsának a közelmúltbeli venezuelai eseményekről szóló, 2017. április 3-i határozatára,

—	tekintettel az „El Grupo de Lima” (Lima-csoport) 2018. január 23-i, a nemzetgyűlés elnökválasztás tartására irányuló határozatáról szóló nyilatkozatára,

—	tekintettel a Venezueláról szóló, nevezetesen a fegyverembargót és szankciókat kivető 2017. november 13-i és 2018. január 22-i tanácsi következtetésekre,

—	tekintettel az alelnöknek / főképviselőnek az Európai Unió nevében tett, egyes harmadik országoknak a venezuelai helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedésekhez történő csatlakozásáról szóló, 2017. december 7-i nyilatkozatára,

—	tekintettel az alelnök / főképviselő által az EU nevében tett, a legutóbbi venezuelai fejleményekről szóló, 2018. január 26-i nyilatkozatra, amelyben elítéli a venezuelai hatóságok Spanyolország caracas-i nagykövetének kiutasításáról szóló határozatát,

—	tekintettel arra irányuló határozatára, hogy a 2017. évi Szaharov-díjat a venezuelai demokratikus ellenzéknek ítéli oda,

—	tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

mivel a sem nemzetközi szinten, sem az Európai Unió által nem elismert illegitim nemzetgyűlés 2018. április vége előtt tartandó elnökválasztásra hívott fel; mivel a venezuelai alkotmány szerint a Nemzeti Választási Tanács írja ki a választásokat; mivel a venezuelai alkotmány 298. cikkét, amely egyértelműen kimondja: „A választási folyamatokat szabályozó törvény semmiféle módon nem módosítható a választás napját közvetlenül megelőző hat hónapban”, a közelmúltban többször megsértették;

mivel erre a határozatra a 2017 decembere óta folyamatban lévő nemzeti párbeszéd keretén kívül került sor, és függetlenül attól, hogy Santo Domingóban a venezuelai kormány és az ellenzék között tartott megbeszélésen esetleg milyen előrelépések történtek; mivel a választás dátuma és az ahhoz vezető folyamat a Santo Domingóban tartott tárgyalás fő témái közé tartoztak; mivel a választási felhívás ellentétes a demokratikus elvekkel és a kormány és az ellenzék közötti párbeszédet megillető jóhiszeműséggel;

mivel 2018. január 25-én a Legfelsőbb Bíróság úgy határozott, hogy az elnökválasztásból a MUD-ot (Mesa de la Unidad Democrática) kizárja; mivel a Nemzeti Választási Tanács 2018. február 4-én a Primer Justicia pártot kizárta a választási folyamatból; mivel olyan vezetőket, mint Leopoldo López és Henrique Capriles eltiltottak bármilyen választáson való indulástól; mivel ezek a határozatok súlyosan sértik az egyenlő választások elvét, és megtiltják az ellenzéki jelölteknek, hogy szabadon és egyenlő feltételek mellett induljanak a választásokon;

D.	mivel a MUD-ot a Parlament 2017-ben a gondolatszabadságért járó Szaharov-díjjal tüntette ki;

E.	mivel az előrehozott választásokra való ezen alkotmányellenes felhívás azt eredményezte, hogy Mexikó és Chile kilépett a venezuelai kormány és az ellenzék egy része közötti nemzeti politikai tárgyalásokból;

F.	mivel 2017. november 13-án az Európai Unió Tanácsa úgy határozott, hogy elfogadja a fegyverekre, valamint az azokhoz kapcsolódó, belső elnyomás céljára alkalmas felszerelésekre vonatkozó, Venezuelával szembeni embargóról szóló határozatot;

mivel 2018. január 22-én az EU Tanácsa egyhangúlag úgy határozott, hogy hivatalos tisztséget betöltő hét venezuelai személlyel szemben a demokratikus elvek, a jogállamiság és a demokrácia be nem tartása miatt szankciókat – többek között utazási tilalmat és vagyoni eszközeik befagyasztását – szab ki;

mivel az uniós szankciók elfogadását követően Venezuela megtorlásként kiutasította és „persona non grata”-nak kiáltotta ki Spanyolország caracasi nagykövetét, azzal vádolva meg Spanyolországot, hogy belügyeibe beavatkozik; mivel a határozatot az EU határozottan elítélte, ugyanakkor rámutatott teljes szolidaritására Spanyolországgal, abból kiindulva, hogy a külpolitika területén hozott uniós döntéseket egyhangú jelleggel hozzák, beleértve a szankciók kivetését is;

mivel az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság helyzete tovább romlik Venezuelában; mivel Venezuela mindeddig példátlan, számos halálos áldozatot követelő politikai, társadalmi, gazdasági és humanitárius válsággal néz szembe; mivel alapvető fontosságú szabad és tisztességes választások megtartása az összes megfelelő garanciával, valamint a választások előkészítésére elegendő idő biztosítása, hogy hozzálássanak a Venezuelában tapasztalható számos probléma megoldásához; mivel közel 2 millió venezuelai menekült el az országból; mivel a befogadó országokra egyre nagyobb nyomás nehezedik az új érkezőknek nyújtott segítség és szolgáltatások tekintetében;

J.	mivel Oscar Pérez lázadó rendőrségi tisztviselőt és hat másik személyt bírósági eljárás nélkül kivégeztek, annak ellenére, hogy már megadták magukat;

K.	mivel 2018. február 2-án Enrique Aristeguieta Gramckót a hírszerző szolgálatok éjjel elrabolták az otthonából, anélkül, hogy tartózkodási helyére vonatkozóan információkkal szolgáltak volna, majd másnap szabadon bocsátották;

mivel egyre több venezuelai ember – többek között gyermek – szenved alultápláltságban, ami a minőségi egészségügyi szolgáltatásokhoz, gyógyszerekhez és élelmiszerekhez való korlátozott hozzáférés eredménye; mivel sajnálatos módon a venezuelai kormány továbbra is tagadja a probléma létezését, illetve megtagadja a nemzetközi humanitárius segítségnyújtás elfogadását és szétosztásának elősegítését; mivel a venezuelai emberek az otthoni súlyos hiány miatt a Karib-szigeteken próbálnak élelmiszerhez és alapvető termékekhez jutni;

sajnálatosnak tartja a nemzetközi szinten és az Unió által sem elismert illegitim nemzetgyűlés azon egyhangú döntését, hogy 2018. április vége előtt előrehozott elnökválasztásokat tart; mély sajnálatát fejezi ki a venezuelai legfelsőbb bíróság azon közelmúltbeli ítélete miatt, amely megtiltja a MUD képviselőinek, hogy részt vegyenek a következő választásokon; rámutat arra, hogy számos potenciális jelölt nem lesz képes indulni a választásokon, mivel száműzetésben élnek, közigazgatási eltiltás sújtja őket, illetve börtönben vagy házi őrizetben vannak; kitart amellett, hogy a politikai pártok részvételét nem szabad akadályozni vagy feltételekhez kötni, és felhívja a venezuelai hatóságokat, hogy teljes mértékben állítsák helyre választójogukat;

ragaszkodik ahhoz, hogy az EU és intézményei –többek között az Európai Parlament – csak olyan választást fognak elismerni, amelyet egy az összes érintett szereplő és politikai párt részvételével zajló nemzeti párbeszéd keretében elfogadott, reális választási menetrend alapján tartanak, egyenlő, tisztességes és átlátható részvételi feltételek alkalmazásával, beleértve a politikai ellenfelekre vonatkozó tilalmak feloldását – politikai foglyok nélkül – a pártatlan Országos Választási Tanács kiegyensúlyozott összetételét, a megfelelő garanciák meglétét, és a független nemzetközi megfigyelők általi megfigyelést; emlékeztet arra, hogy készen áll választási megfigyelő missziót küldeni, amennyiben valamennyi ehhez szükséges feltétel teljesül;

határozottan elítéli a venezuelai hatóságok azon döntését, hogy kiutasították és „persona non grata”-nak kiáltották ki Spanyolország caracasi nagykövetét, és ragaszkodik ahhoz, hogy a venezuelai kormány azonnal rendezze diplomáciai kapcsolatait Spanyolországgal; emlékeztet arra, hogy a külpolitika területén hozott valamennyi uniós határozatot, beleértve a szankciók kiszabását is, egyhangúlag hozzák meg; e tekintetben felszólít a Spanyolországgal való szolidaritásra;

úgy véli, hogy az Európai Unió Tanácsa által alkalmazott fegyverembargó, illetve hét venezuelai tisztviselővel szemben kiszabott szankció megfelelő intézkedés a súlyos emberi jogi és a demokrácia elleni jogsértésekre válaszul, de kéri, hogy ezeket terjesszék ki azokra, akik elsősorban felelősek a fokozott politikai, társadalmi, gazdasági és humanitárius válságért, nevezetesen az elnökre, az alelnökre, a védelmi miniszterre, a katonai felső vezetés tagjaira, valamint belső körük tagjaira, beleértve a családtagjaikat; javasolja, hogy amennyiben az emberi jogi helyzet továbbra is romlik, további diplomáciai és gazdasági intézkedéseket is meg lehetne vizsgálni és el lehetne fogadni, beleértve az állami tulajdonban lévő Petróleos de Venezuela, S.A. (PDVSA) vállalattal kapcsolatos intézkedéseket;

a leghatározottabban elítéli a venezuelai demokratikus rend folyamatos megsértését; ismételten megerősíti, hogy teljes mértékben támogatja a nemzetgyűlést, mint a Venezuelában az egyetlen jogszerűen létrehozott és elismert parlamentet, és felszólítja a venezuelai kormányt, hogy állítsa vissza a nemzetgyűlés teljes alkotmányos hatáskörét; elutasítja az alkotmányozó nemzetgyűlés által hozott összes olyan határozatot, amely sérti a demokratikus normákat és szabályokat; támogatását fejezi ki a politikai megoldás iránt, valamennyi érintett szereplő és politikai párt összefüggésében; emlékeztet arra, hogy a hatalmi ágak szétválasztása és az egymás ügyeibe való be nem avatkozás a jogállamiság által vezérelt demokratikus államok egyik alapvető elve;

felszólítja a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyészét, hogy a Római Statútum rendelkezései alapján indítson vizsgálatot a venezuelai rezsim által elkövetett emberi jogi jogsértések miatt, és felhívja az Európai Uniót, hogy e téren vállaljon aktív szerepet;

megismétli korábbi felhívásait valamennyi politikai fogoly azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására, a demokratikusan választott szervek tiszteletben tartására, valamint az emberi jogok védelmezésére;

szolidaritását és teljes támogatását fejezi ki a súlyos humanitárius válság hatásaitól szenvedő venezuelai nép iránt, kéri, hogy azonnal állapodjanak meg egy, az országba irányuló humanitárius segélyek célba juttatását biztosító tervről, és felszólítja a venezuelai hatóságokat, hogy sürgősen engedjék be az országba a humanitárius segélyeket, továbbá tegyék lehetővé a bejutást a lakosságot segíteni kívánó nemzetközi szervezetek számára; kéri az alultápláltság elleni rövid távú válaszlépések gyors megvalósítását a legkiszolgáltatottabb csoportok – például a gyermekek – körében; felhívja az EU-t, hogy nyújtson segítséget a szomszédos országoknak, különösen Kolumbiának a venezuelai menekültek helyzetének kezelésében; felhívja a venezuelai kormányt, hogy gondoskodjon a külföldön élő, és megfelelő társadalombiztosítási jogokkal rendelkező venezuelaiak nyugdíjáról;

újra kéri, hogy induljon európai parlamenti küldöttség Venezuelába, és mielőbb kerüljön sor párbeszédre a konfliktus minden érintettjével;

10.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Venezuelai Bolivári Köztársaság kormányának és nemzetgyűlésének, az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek, valamint az Amerikai Államok Szervezete főtitkárának.

(1) HL C 285., 2017.8.29., 145. o.

(2) HL C 294., 2016.8.12., 21. o.

(3) HL C 316., 2016.8.30., 190. o.

(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0269.

(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0200.

(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0345.

AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ KÖZLEMÉNYEK

21.12.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 463/83

P8_TA(2018)0029

Az Európai Parlament összetétele

Az Európai Parlament 2018. február 7-i állásfoglalása az Európai Parlament összetételéről (2017/2054(INL) – 2017/0900(NLE))

(2018/C 463/20)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 14. cikkének (2) bekezdésére,

—	tekintettel az EUSZ 10. cikkére (1);

—	tekintettel „Az Európai Parlament összetételéről tekintettel a 2014-es választásokra” című, 2013. március 13-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel az európai uniós választójog reformjáról szóló, 2015. november 11-i állásfoglalására, valamint az ahhoz mellékelt, az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló okmány módosítására irányuló rendelkezések elfogadásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatra (3);

—	tekintettel az Európai Parlament összetételének megállapításáról szóló, 2013. június 28-i 2013/312/EU európai tanácsi határozatra (4),

—	tekintettel az 1998. április 10-i nagypénteki megállapodásra;

—	tekintettel eljárási szabályzata 45., 52. és 84. cikkére,

—	tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére (A8-0007/2018),

mivel az Európai Parlament összetételének meg kell felelnie az EUSZ 14. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében meghatározott feltételeknek, vagyis az Unió polgárait képviselők száma – az elnököt nem számítva – nem haladhatja meg a hétszázötvenet, e képviselet arányosan csökkenő módon valósul meg, a tagállamonkénti alsó küszöbérték legalább hat tag, és egyetlen tagállamnak sem lehet több, mint kilencvenhat képviselői helye;

B.	mivel az EUSZ 14. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy az Európai Parlament az Unió polgárainak képviselőiből áll;

mivel az EUSZ és az Európai Unió működéséről szóló szerződés hangsúlyozza a polgárok egyenlőségének és az uniós intézmények polgárokkal szembeni egyenlő bánásmódjának fontosságát; mivel az Európai Parlament mint az Unió polgárait képviselő jogalkotó szerv legitimitásának növelése érdekében létfontosságú az egyenlő képviselet előmozdítása;

D.	mivel az Európai Parlament több javaslatot is megvizsgált – amelyek elkészítésére megbízást adott, és amelyek bemutatásra kerültek részére – egy, a képviselői helyek matematikai képleteken alapuló elosztására szolgáló állandó rendszerrel kapcsolatban;

mivel 2017. március 29-én az Egyesült Királyság kormánya az EUSZ 50. cikke (2) bekezdésének megfelelően bejelentette az Európai Tanácsnak az Európai Unióból való kilépésre irányuló szándékát, és mivel a tárgyalásokra és a kilépésről rendelkező megállapodás megkötésére nyitva álló kétéves időszak 2019. március 29-én lejár, kivéve, ha az Európai Tanács az Egyesült Királysággal egyetértésben egyhangúlag ennek a határidőnek a meghosszabbításáról határoz;

F.	mivel, ha a jelenlegi jogi helyzet nem változik, az Egyesült Királyság a következő, 2019. évi európai szintű választások idején már nem lesz az Európai Unió tagja;

mivel az utóbbi időben több tagállam kifejezte, hogy támogatná egy közös választókerület létrehozását a 2019. évi európai szintű választásoktól kezdve; mivel egy közös választókerület létrehozásának előfeltétele az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló okmány módosítása, amelyet az európai szintű választások előtt legalább egy évvel el kell fogadni, amint azt a Velencei Bizottság választási magatartási kódexe előírja;

mivel az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló okmány módosítására irányuló rendelkezések elfogadásáról szóló tanácsi határozatra irányuló, 2015. november 11-i javaslatában az Európai Parlament kötelező szavazatküszöb bevezetését kérte azokban a választókerületekben, illetve egyetlen választókerületből álló tagállamokban, ahol a listás rendszert alkalmazzák és a megszerezhető helyek száma meghalad egy bizonyos értéket; úgy véli, hogy e küszöbérték megállapításánál figyelembe kell venni a helyek új számszerű elosztását;

megállapítja, hogy az európai parlamenti helyeknek a jelenlegi, a 2013/312/EU európai tanácsi határozat szerinti számszerű elosztása csak a 2014–2019-es parlamenti ciklusra alkalmazandó; ezért hangsúlyozza, hogy az Európai Parlament összetételéről új határozatot kell hozni a 2019–2024-es parlamenti ciklusra;

elismeri, hogy a helyek jelenlegi elosztása több okból sem felel meg a csökkenő arányosság elvének, ezért a következő, 2019. évi európai szintű választásoktól kezdve ki kell azt igazítani az Európai Parlament összetételétele vonatkozásában;

megállapítja, hogy több tagállam véleménye szerint az európai parlamenti helyek számszerű elosztásáról való döntésnél figyelembe kell venni a Tanács szavazási rendszerét;

hangsúlyozza, hogy bár a matematikai képletek nagyszerű lehetőséget nyújtnak a jövőben a helyek elosztására szolgáló állandó rendszer kialakítása során, politikailag nem reális, hogy a Parlament ebben a szakaszban javaslatot tegyen egy állandó rendszerre;

elismeri azt a tényt, hogy ha a jelenlegi jogi helyzet nem változik, az Egyesült Királyság a következő, 2019. évi európai szintű választások idején már nem lesz tagállam;

javasolja, hogy a következő, 2019. évi európai szintű választásoktól kezdve a parlamenti helyek új módon kerüljenek számszerűen elosztásra, amely megfelel az EUSZ 14. cikkében rögzített követelményeknek; úgy véli, hogy amennyiben az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépésével kapcsolatos, fent említett jogi helyzet megváltozik, a képviselői helyeknek a 2014–2019-es parlamenti ciklusban alkalmazandó számszerű elosztását kell alkalmazni az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépésének hatálybalépéséig;

hangsúlyozza, hogy az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépésével felszabaduló helyek megkönnyítik majd a parlamenti helyek új számszerű elosztásának elfogadását, amelynek során a csökkenő arányosság elvét alkalmazzák; továbbá hangsúlyozza, hogy a javasolt új számszerű elosztás lehetővé teszi a Parlament létszámának csökkentését; megjegyzi, hogy az Egyesült Királyság távozásával felszabaduló helyek csupán egy részének felhasználásával el lehet kerülni, hogy bármelyik tagállam helyeket veszítsen;

hangsúlyozza, hogy a Parlament létszámának csökkentésével bizonyos számú hely állna rendelkezésre az Európai Unió esetleges jövőbeli bővítésének esetére;

emlékeztet, hogy a nagypénteki megállapodás értelmében Észak-Írország lakosainak elidegeníthetetlen joga, hogy megtartsák brit vagy ír állampolgárságukat, vagy mindkettőt, illetve ír állampolgárságuk révén uniós polgárságukat is;

10.

emlékeztet, hogy a csökkenő arányosságnak a Szerződésekben meghatározott elve a helyek tagállamonkénti számán, nem pedig a jelöltek nemzetiségén alapul;

11.

felhívja a Tanácsot, hogy rövid időn belül véglegesítse az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló okmány felülvizsgálatát;

12.

hangsúlyozza, hogy az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló okmány Európai Parlament javaslata szerinti reformja erősíteni fogja a választások európai jellegét, és pozitív üzenetet közvetít az európai projekt jövőjéről;

13.

úgy véli, hogy a Szerződések elvein alapuló elosztási javaslat szilárd alapot biztosít egy olyan módszerhez, amellyel a helyek jövőbeli számszerű elosztása az EUSZ 14. cikkében foglalt követelményeknek, különösen a csökkenő arányosság elvének megfelelően határozható meg, valamint méltányos, átlátható, objektív módon, a legfrissebb demográfiai változások figyelembevételével, továbbá érthetően az uniós polgárok számára;

14.

benyújtja az Európai Tanács részére a mellékelt, az Európai Parlament összetételének megállapításáról szóló európai tanácsi határozatra irányuló javaslatot, az EUSZ 14. cikkének (2) bekezdésében foglalt kezdeményezési joga alapján; hangsúlyozza a határozat elfogadásának – amelyhez az egyetértése szükséges – sürgősségét, hogy a tagállamok kellő időben meghozhassák a szükséges nemzeti rendelkezéseket a 2019–2024-es parlamenti ciklusra szóló európai szintű választások megszervezéséhez;

15.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást és a mellékelt, európai tanácsi határozatra irányuló javaslatot, Alkotmányügyi Bizottságának fentebb említett jelentésével együtt az Európai Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Ez a cikk rögzíti, hogy „az Unió szintjén a polgárok közvetlen képviselete az Európai Parlamentben valósul meg”.

(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0082.

(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0395.

(4) HL L 181., 2013.6.29., 57. o.

MELLÉKLET AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁHOZ

Javaslat

AZ EURÓPAI TANÁCS HATÁROZATA

az Európai Parlament összetételének megállapításáról

AZ EURÓPAI TANÁCS,

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és különösen annak 14. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Parlament kezdeményezésére,

tekintettel az Európai Parlament egyetértésére,

mivel:

(1)

Az Európai Unióról szóló szerződés 14. cikke (2) bekezdésének első albekezdése meghatározza a Parlament összetételének feltételeit, miszerint az Unió polgárait képviselők száma – az elnököt nem számítva – nem haladhatja meg a hétszázötvenet, e képviselet arányosan csökkenő módon valósul meg, a tagállamonkénti alsó küszöbérték legalább hat tag, és egyetlen tagállamnak sem lehet több, mint kilencvenhat képviselői helye.

(2)

Az Európai Unióról szóló szerződés 10. cikke többek között úgy rendelkezik, hogy az Unió működése a képviseleti demokrácián alapul, amelyben a polgárok közvetlen képviselete az Unió szintjén az Európai Parlamentben valósul meg, a tagállamok képviseletét pedig a kormányuk látja el a Tanácsban, amelyek maguk vagy nemzeti parlamentjüknek, vagy a polgáraiknak tartoznak demokratikus felelősséggel. Ezért az Európai Unióról szóló szerződésnek az Európai Parlament összetételéről szóló 14. cikke (2) bekezdése a Szerződésekben meghatározott szélesebb intézményi rendelkezések összefüggésében alkalmazandó, amely magába foglalja a Tanácsban folyó döntéshozatallal kapcsolatos rendelkezéseket is.

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Az Európai Unióról szóló szerződés 14. cikkének (2) bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazása során a következő elvek szerint kell eljárni:

—	az európai parlamenti helyek számszerű elosztásának teljes mértékben fel kell használnia az Európai Unióról szóló szerződésben az egyes tagállamokra meghatározott alsó és felső küszöbértékeket annak érdekében, hogy a lehető legjobban tükrözze az egyes tagállamok népességének számát,

—

a csökkenő arányosság a következőképpen határozandó meg: az egyes tagállamok népessége és képviselői helyeinek száma közötti arány az egész számra kerekítés előtt az adott tagállam népessége tekintetében annak függvényében változik, hogy egy népesebb tagállam európai parlamenti képviselője több polgárt képvisel, mint egy kevésbé népes tagállam képviselője, és fordítva, minél népesebb egy tagállam, annál nagyobb a jogosultsága a képviselői helyek nagy számára,

—	a helyek számszerű elosztásának tükröznie kell a tagállamokban bekövetkezett demográfiai változásokat.

2. cikk

A tagállamok teljes népességét a Bizottság (az Eurostat) számítja ki a tagállamok által szolgáltatott legfrissebb adatok alapján, az 1260/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (1) meghatározott módszernek megfelelően.

3. cikk

(1) Az egyes tagállamokban megválasztott európai parlamenti képviselők száma a 2019–2024-es parlamenti ciklusban:

Belgium	21
Bulgária	17
Cseh Köztársaság	21
Dánia	14
Németország	96
Észtország	7
Írország	13
Görögország	21
Spanyolország	59
Franciaország	79
Horvátország	12
Olaszország	76
Ciprus	6
Lettország	8
Litvánia	11
Luxemburg	6
Magyarország	21
Málta	6
Hollandia	29
Ausztria	19
Lengyelország	52
Portugália	21
Románia	33
Szlovénia	8
Szlovákia	14
Finnország	14
Svédország	21

(2) Ha azonban az Egyesült Királyság a 2019–2024-es parlamenti ciklus kezdetén még az Unió tagállama, akkor a hivatalba lépő európai parlamenti képviselők tagállamonkénti száma a 2013/312/EU európai tanácsi határozat (2) 3. cikkében meghatározott létszám, egészen az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépésének hatálybalépéséig.

Az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépésének hatálybalépését követően az egyes tagállamokban megválasztott európai parlamenti képviselők száma az e cikk (1) bekezdésében előírtak szerint alakul.

Az e bekezdés első és második albekezdésében meghatározott képviselői helyek száma közötti különbségből adódó további helyeket betöltő összes európai parlamenti képviselőnek egy időben kell elfoglalnia helyét a Parlamentben.

4. cikk

Az Európai Parlamentnek a 2024–2029-es parlamenti ciklus kezdete előtt megfelelő időben, az Európai Unióról szóló szerződés 14. cikkének (2) bekezdésével összhangban a képviselői helyek új számszerű elosztására vonatkozó javaslatot kell benyújtania az Európai Tanácsnak.

5. cikk

Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Kelt …,

az Európai Tanács részéről

az elnök

(1) Az Európai Parlament és a Tanács 1260/2013/EU rendelete (2013. november 20.) az európai demográfiai statisztikákról (HL L 330., 2013.12.10., 39. o.).

(2) Az Európai Tanács 2013/312/EU határozata (2013. június 28.) az Európai Parlament összetételének megállapításáról (HL L 181., 2013.6.29., 57. o.).

21.12.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 463/89

P8_TA(2018)0030

Az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás felülvizsgálata

Az Európai Parlament 2018. február 7-i határozata az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás felülvizsgálatáról (2017/2233(ACI))

(2018/C 463/21)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Elnökök Értekezlete 2017. október 5-i határozatára,

—	tekintettel a Parlament és a Bizottság elnökének levélváltásaira, különösen az utóbbi 2017. október 2-i keltezésű levelére, amelyben egyetért a Parlament elnöke által 2017. szeptember 7-én előterjesztett szövegezési javaslatokkal,

—	tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodásra (1) és annak módosítástervezeteire,

—	tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 10. cikkének (1) és (4) bekezdésére, valamint 17. cikkének (3) és (7) bekezdésére, továbbá az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 245. cikkére,

—	tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkére,

—	tekintettel az EUMSZ 295. cikkére,

—	tekintettel a Bizottság 2017. évi munkaprogramjára (2),

—	tekintettel az európai uniós választójog reformjáról szóló, 2015. november 11-i állásfoglalására (3)

—	tekintettel „a biztosok pénzügyi érdekeltségi nyilatkozatairól – iránymutatások” című, 2016. december 1-jei állásfoglalására (4),

—	tekintettel az Európai Unió működésének a Lisszaboni Szerződésben rejlő potenciál kihasználása révén történő javításáról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására (5),

—	tekintettel az uniós intézmények átláthatóságáról, elszámoltathatóságáról és feddhetetlenségéről szóló, 2017. szeptember 14-i állásfoglalására (6),

—	tekintettel az Európai Bizottság tagjaira vonatkozó magatartási kódexről szóló, 2017. szeptember 12-i bizottsági határozattervezetre, különösen annak az európai politikában való, a megbízatás ideje alatti részvételről szóló 10. cikkére,

—	tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatósága által készített, „A biztosok magatartási kódexe – a hatékonyság és eredményesség javítása” című tanulmány frissített változatára,

—	tekintettel eljárási szabályzata 140. cikkének (1) bekezdésére,

—	tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére (A8-0006/2018),

A.	mivel az EUSZ 10. cikkének (1) bekezdése szerint az Unió működése a képviseleti demokrácián alapul, és mivel a Bizottság az Unió végrehajtó szerveként döntő szerepet játszik az Unió működésében;

B.	mivel az EUSZ 10. cikkének (3) bekezdése és 11. cikke az Unió polgárai számára jogot biztosít az Unió demokratikus életében való részvételre;

mivel az EUSZ 17. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy feladatai ellátása során a Bizottság teljes mértékben független, hogy a Bizottság tagjait általános alkalmasságuk és európai elkötelezettségük alapján kell kiválasztani, olyan személyek közül, akiknek függetlenségéhez nem férhet kétség, és hogy nem kérhetnek és nem fogadhatnak el utasításokat semmilyen kormánytól, intézménytől, szervtől vagy más szervezettől;

D.	mivel a módosítások tervezetének célja az EUSZ 17. cikkének (7) bekezdésével összhangban a demokratikus elvek végrehajtása a Bizottság elnökének megválasztásakor;

E.	mivel a módosítások tervezete lehetővé teszi, hogy a Bizottság tagjai anélkül induljanak az európai szintű választásokon, hogy le kellene mondaniuk;

F.	mivel a tagállamok esetében bevett gyakorlat, hogy a kormány tagjai anélkül indulnak a nemzeti parlamenti választásokon, hogy le kellene mondaniuk;

G.	mivel a módosítások tervezete azt is lehetővé teszi, hogy az európai szintű politikai pártok a Bizottság tagjait a Bizottság elnöki tisztségére pályázó „csúcsjelöltként” (ún. Spitzenkandidaten) indítsák;

H.	mivel az Európai Parlament tagjainak közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló okmány (7) felülvizsgálatára irányuló javaslatában a Parlament már hangot adott annak, hogy támogatja a Szerződésben egyértelműen rögzített ún. „Spitzenkandidaten” folyamatot;

I.	mivel az EUSZ 10. cikkének (4) bekezdésével összhangban az európai szintű politikai pártok hozzájárulnak az európai politikai tudatosság kialakításához; és mivel az EUSZ 10. cikkének (3) bekezdése és 11. cikkének (1) bekezdése kiterjeszti ezt a polgárokra és az érdekképviseleti szervezetekre;

J.	mivel a módosítások tervezete rendelkezik – a Bizottság kampányt folytató tagjaira nézve továbbra is érvényes – átláthatóság, pártatlanság, titoktartás és kollegialitás védelmét szolgáló szükséges biztosítékokról is;

mivel a módosítások tervezete kötelezővé teszi a Bizottság elnöke számára, hogy értesítse a Parlamentet az EUMSZ 245. cikkében és az Európai Bizottság tagjaira vonatkozó magatartási kódexben foglalt függetlenség, feddhetetlenség és körültekintés elvei tiszteletben tartásának biztosítása érdekében tett intézkedésekről, amikor biztosok jelöltként indulnak az európai szintű választások kampányában;

L.	mivel a módosítások tervezete szerint a Bizottság tagjai nem használhatják a választási kampánnyal kapcsolatos tevékenységekre a Bizottság emberi és anyagi erőforrásait;

emlékeztet arra, hogy a Bizottság elnökét az Európai Parlament az Európai Tanács javaslata alapján, az európai szintű választások eredményének figyelembevételével és a megfelelő konzultációk lefolytatását követően választja majd meg, és hogy ezért – ahogyan 2014-ben is történt – az európai szintű politikai pártok csúcsjelölteket („Spitzenkandidaten”) állítanak majd, annak érdekében, hogy az európai szintű választások keretében az uniós polgárok dönthessenek az Európai Bizottság elnöki tisztségét betöltő személyről;

emlékeztet arra, hogy az ún. Spitzenkandidaten folyamat tükrözi az Európai Parlament és az Európai Tanács közötti, a Szerződésekben előírt intézményközi egyensúlyt; hangsúlyozza továbbá, hogy ez az Unió parlamenti dimenziójának megerősítésére irányuló további lépés olyan elv, amely nem változtatható meg;

hangsúlyozza, hogy ha az Európai Tanács nem csatlakozik az ún. Spitzenkandidaten folyamathoz, azt kockáztatja, hogy a Bizottság elnöki tisztségére olyan jelölt számára kéri majd a Parlament jóváhagyását, aki nem rendelkezik elegendő parlamenti többséggel;

felhívja a figyelmet, hogy az Európai Parlament készen áll arra, hogy a Bizottság elnökének beiktatási eljárása során elutasítson majd minden olyan jelöltet, aki nem volt ún. Spitzenkandidat az európai szintű választásokat megelőzően;

úgy véli, hogy az ún. Spitzenkandidaten folyamat szintén hozzájárul az átláthatósághoz, mivel a Bizottság elnöki tisztségére pályázó személyek az európai szintű választások előtt ismertté válnak, nem pedig csak azt követően, mint ahogyan az korábban történt;

hangsúlyozza, hogy az európai szintű választásokat megelőzően az ún. Spitzenkandidaten folyamat előmozdítja az uniós polgárok politikai tudatosságát, valamint erősíti a Parlament és a Bizottság politikai legitimitását azáltal, hogy a választók döntésével közvetlenebbül összeköti e két szerv megválasztását; elismeri ezért az ún. Spitzenkandidat elv a Bizottság politikai jellege erősítésének céljához való jelentős hozzáadott értékét;

azon a véleményen van, hogy a Bizottság politikai legitimitása tovább erősödne, ha több megválasztott európai parlamenti képviselőt neveznének ki a Bizottság tagjának;

emlékeztet arra, hogy a 2014-es európai szintű választásokat megelőzően valamennyi jelentősebb európai szintű politikai párt átvette az ún. Spitzenkandidaten folyamatot és megnevezte, hogy ki jelöl a Bizottság elnöki tisztségére, valamint hogy nyilvános vitákra került sor a jelöltek között, amelyek a Szerződésekben előírt intézményközi egyensúlyt tükröző alkotmányos és politikai gyakorlatot eredményeztek;

úgy véli, hogy 2014-ben az ún. Spitzenkandidaten folyamat sikeresnek bizonyult, és hangsúlyozza, hogy a 2019-es európai szintű választások alkalmat adnak majd e gyakorlat megszilárdítására;

10.

arra ösztönzi az európai szintű politikai pártokat, hogy nyílt, átlátható és demokratikus versenyt követően jelöljék meg az ún. Spitzenkandidaten jelöltjüket;

11.

úgy véli, hogy a módosítások tervezete összhangban van az EUSZ 10. cikkének (1) bekezdésével és 17. cikkének (7) bekezdésével, és üdvözli a tervezetet, amely előrelépést jelent a Bizottság elnökének megválasztását szolgáló demokratikus folyamat megszilárdításában;

12.

tudomásul veszi az Európai Bizottság tagjaira vonatkozó felülvizsgált magatartási kódex hatálybalépését, amelynek célja, hogy pontosítsa a Bizottság tagjaira háruló kötelezettségeket hivatali megbízatásuk alatt és annak megszűnését követően; emlékeztet az Európai Parlament által már megfogalmazott véleményekre, többek között a Bizottság korábbi tagjai esetében a hivatali megbízatásuk megszűnését követően alkalmazandó várakozási idő, az átláthatóság, a független etikai bizottság kinevezése és az európai szintű választások kampányában való részvétel tekintetében;

13.

fontosnak tartja, hogy a Bizottság tagjaira vonatkozó magatartási kódex szigorú normákat tartalmazzon az átláthatóság, a pártatlanság és a biztosítékok tekintetében, a Bizottság kampányban részt vevő tagjai esetleges összeférhetetlenségének elkerülése érdekében;

14.

emlékeztet arra, hogy kérte a Bizottság korábbi tagjaira hivatali megbízatásuk megszűnését követően alkalmazandó hároméves várakozási idő bevezetését;

15.

jóváhagyja az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás e határozat mellékletét képező módosításait;

16.

utasítja elnökét, hogy a Bizottság elnökével együtt írja alá a módosításokat, valamint gondoskodjon azoknak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételéről;

17.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot és mellékletét a Bizottságnak, és tájékoztatás céljából a Tanácsnak valamint a tagállamok parlamentjeinek.

(1) HL L 304., 2010.11.20., 47. o.

(2) A Bizottság 2016. október 25-i közleménye: „A Bizottság 2017. évi munkaprogramja – Építsünk olyan Európát, amely védelmet nyújt, eszközöket ad polgárai kezébe és garantálja a biztonságot” (COM(2016)0710).

(3) HL C 366., 2017.10.27., 7. o.

(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0477.

(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0049.

(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0358.

(7) A 93/81/Euratom, ESZAK, EGK tanácsi határozattal (HL L 33., 1993.2.9., 15. o.) és a 2002/772/EK, Euratom tanácsi határozattal (HL L 283., 2002.10.21., 1. o.) módosított 76/787/ESZAK, EGK, Euratom tanácsi határozathoz (HL L 278., 1976.10.8., 1. o.) csatolt, az Európai Parlament tagjainak közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló okmány.

MELLÉKLET

Megállapodás az Európai Parlament és az Európai Bizottság között az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás 4. pontjának módosításáról

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a Hivatalos Lapban közzétett megállapodással (HL L 45., 2018. február 17., 46. o.))

		ISSN 1977-0979
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		C 463

Magyar nyelvű kiadás	Tájékoztatások és közlemények	61. évfolyam 2018. december 21.

	II Közlemények
	AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ KÖZLEMÉNYEK
	Európai Parlament
	2018. február 6., kedd
2018/C 463/14	Az Európai Parlament 2018. február 6-i határozata a Steeve Briois mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemről (2017/2221(IMM))	70

	III Előkészítő jogi aktusok
	EURÓPAI PARLAMENT
	2018. február 6., kedd
2018/C 463/15	Az Európai Parlament 2018. február 6-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösség és a Brazil Szövetségi Köztársaság közötti tudományos és technológiai együttműködési megállapodás megújításáról szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (11040/2017 – C8-0320/2017 – 2017/0139(NLE))	72
2018/C 463/16	Az Európai Parlament 2018. február 6-i határozata a peszticidek uniós engedélyezési eljárásával foglalkozó különbizottság létrehozásáról, feladatairól, összetételéről és megbízatásának idejéről (2018/2534(RSO))	73
2018/C 463/17	P8_TA(2018)0023 A területi alapú tartalomkorlátozás, illetve a vevő állampolgársága, a belső piacon belüli lakóhelye vagy székhelye alapján történő egyéb megkülönböztetés ***I Az Európai Parlament 2018. február 6-i jogalkotási állásfoglalása a területi alapú tartalomkorlátozás, illetve a vevő állampolgársága, a belső piacon belüli lakóhelye vagy székhelye alapján történő egyéb megkülönböztetés elleni fellépésről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2009/22/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2016)0289 – C8-0192/2016 – 2016/0152(COD)) P8_TC1-COD(2016)0152 Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. február 6-án került elfogadásra a belső piacon belül a vevő állampolgársága, lakóhelye vagy letelepedési helye alapján történő indokolatlan területi alapú tartalomkorlátozással és a megkülönböztetés egyéb formáival szembeni fellépésről, valamint a 2006/2004/EK és az (EU) 2017/2394 rendelet, továbbá a 2009/22/EK irányelv módosításáról szóló (EU) 2018/… európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel	76
2018/C 463/18	P8_TA(2018)0024 Költséghatékony kibocsátáscsökkentés és alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba történő beruházások ***I Az Európai Parlament 2018. február 6-i jogalkotási állásfoglalása a 2003/87/EK irányelvnek a költséghatékony kibocsátáscsökkentés és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba történő beruházások növelése érdekében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2015)0337 – C8-0190/2015 – 2015/0148(COD)) P8_TC1-COD(2015)0148 Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. február 6-án került elfogadásra a 2003/87/EK irányelvnek a költséghatékony kibocsátáscsökkentés és az alacsony szén-dioxid- kibocsátású technológiákba történő beruházások növelése érdekében történő módosításáról és az (EU) 2015/1814 határozat módosításáról szóló (EU) 2018/… európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel	79
	2018. február 7., szerda
2018/C 463/19	Az Európai Parlament határozata az (EU) 2017/2358 felhatalmazáson alapuló rendeletnek és az (EU) 2017/2359 felhatalmazáson alapuló rendeletnek az alkalmazásuk kezdőnapja tekintetében történő módosításáról szóló 2017. december 20-i felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szembeni kifogás mellőzéséről (C(2017)08681 – 2017/3032(DEA))	82
2018/C 463/20	Az Európai Parlament 2018. február 7-i állásfoglalása az Európai Parlament összetételéről (2017/2054(INL) – 2017/0900(NLE))	83
2018/C 463/21	Az Európai Parlament 2018. február 7-i határozata az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás felülvizsgálatáról (2017/2233(ACI))	89
2018/C 463/22	Az Európai Parlament 2018. február 7-i jogalkotási állásfoglalása a gépjármű-nyilvántartási adatokra vonatkozó, Portugáliával való automatizált adatcsere megindításáról szóló tanácsi végrehajtási határozatra irányuló tervezetről (13308/2017 – C8-0419/2017 – 2017/0821(CNS))	93
	2018. február 8., csütörtök
2018/C 463/23	P8_TA(2018)0037 A külső fellépésekre vonatkozó garanciaalap ***I Az Európai Parlament 2018. február 8-i jogalkotási állásfoglalása a külső fellépésekre vonatkozó garanciaalap létrehozásáról szóló 480/2009/EK, Euratom rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2016)0582 – C8-0374/2016 – 2016/0274(COD)) P8_TC1-COD(2016)0274 Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. február 8-án került elfogadásra a külső fellépésekre vonatkozó garanciaalap létrehozásáról szóló 480/2009/EK, Euratom tanácsi rendelet módosításáról szóló (EU) 2018/… európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel	94
2018/C 463/24	P8_TA(2018)0038 Az Unión kívüli beruházási projekteket támogató finanszírozási műveletek veszteségeinek fedezésére az Európai Beruházási Banknak nyújtott uniós garancia ***I Az Európai Parlament 2018. február 8-i jogalkotási állásfoglalása az Unión kívüli beruházási projekteket támogató finanszírozási műveletek veszteségeinek fedezésére az Európai Beruházási Banknak nyújtott uniós garanciáról szóló 466/2014/EU határozat módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2016)0583 – C8-0376/2016 – 2016/0275(COD)) P8_TC1-COD(2016)0275 Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. február 8-án került elfogadásra az Unión kívüli beruházási projekteket támogató finanszírozási műveletek veszteségeinek fedezésére az Európai Beruházási Banknak nyújtott uniós garanciáról szóló 466/2014/EU határozat módosításáról szóló (EU) 2018/… európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel	95

Tartalom		Oldal

	EURÓPAI PARLAMENT ÜLÉSSZAK: 2017–2018 2018. február 5–8-i ülés Ezen ülések jegyzőkönyve a Hivatalos Lap következő számában jelent meg: HL C 254., 2018.7.19 . ELFOGADOTT SZÖVEGEK	1

	I Állásfoglalások, ajánlások és vélemények
	ÁLLÁSFOGLALÁSOK
	Európai Parlament
	2018. február 6., kedd
2018/C 463/01	Az Európai Parlament 2018. február 6-i állásfoglalása az Európai Központi Bank 2016. évi éves jelentéséről (2017/2124(INI))	2
2018/C 463/02	Az Európai Parlament 2018. február 6-i állásfoglalása a tiszta energiákkal kapcsolatos innováció felgyorsításáról (2017/2084(INI))	10
	2018. február 7., szerda
2018/C 463/03	Az Európai Parlament 2018. február 7-i állásfoglalása az uniós tagállamokban élő kisebbségek védelméről és megkülönböztetésmentességéről (2017/2937(RSP))	21
2018/C 463/04	Az Európai Parlament 2018. február 7-i állásfoglalása a női nemi szervek megcsonkításával szembeni zéró toleranciáról (2017/2936(RSP))	26
	2018. február 8., csütörtök
2018/C 463/05	Az Európai Parlament 2018. február 8-i állásfoglalása Oroszországról, Ojub Tyityijev ügyéről és a Memorial Emberi Jogi Központról (2018/2560(RSP))	31
2018/C 463/06	Az Európai Parlament 2018. február 8-i állásfoglalása az egyiptomi kivégzésekről (2018/2561(RSP))	35
2018/C 463/07	Az Európai Parlament 2018. február 8-i állásfoglalása a gyermekrabszolgaságról Haitin (2018/2562(RSP))	40
2018/C 463/08	Az Európai Parlament 2018. február 8-i állásfoglalása az Európai Beruházási Bank pénzügyi tevékenységeiről szóló éves jelentésről (2017/2071(INI))	44
2018/C 463/09	Az Európai Parlament 2018. február 8-i állásfoglalása az emberi jogok jelenlegi törökországi helyzetéről (2018/2527(RSP))	56
2018/C 463/10	Az Európai Parlament 2018. február 8-i állásfoglalása a venezuelai helyzetről (2018/2559(RSP))	61
2018/C 463/11	Az Európai Parlament 2018. február 8-i állásfoglalása az UNRWA helyzetéről (2018/2553(RSP))	65
2018/C 463/12	Az Európai Parlament 2018. február 8-i állásfoglalása az óraátállításra vonatkozó rendelkezésekről (2017/2968(RSP))	67
	VÉLEMÉNYEK
	Európai Parlament
	2018. február 8., csütörtök
2018/C 463/13	Az Európai Parlament határozata az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban egyes nemzetközi számviteli standardok elfogadásáról szóló 1126/2008/EK rendeletnek az IFRS 9 nemzetközi pénzügyi beszámolási standard módosításai tekintetében történő módosításáról szóló bizottsági rendelettervezet ellenzésének mellőzéséről (D054380/02 – 2017/3018(RPS))	68