Az Európai Unió Bírósága utolsó kiadványai az Európai Unió Hivatalos Lapjában

(2018/C 445/01)

Utolsó kiadvány

HL C 436., 2018.12.3.

Korábbi közzétételek

HL C 427., 2018.11.26.

HL C 408., 2018.11.12.

HL C 399., 2018.11.5.

HL C 392., 2018.10.29.

HL C 381., 2018.10.22.

HL C 373., 2018.10.15.

Ezek a következő helyeken hozzáférhetők:

EUR-Lex: http://eur-lex.europa.eu

A Törvényszék (hatodik tanács) T-251/15. sz., Espírito Santo Financial (Portugal) kontra Európai Központi Bank ügyben 2018. április 26-án hozott ítélete ellen az Európai Központi Bank által 2018. július 5-én benyújtott fellebbezés

(C-442/18. P. sz. ügy)

(2018/C 445/02)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Európai Központi Bank (képviselők: F. Malfrère, M. Ioannidis meghatalmazottak, H.-G. Kamman Rechtsanwalt)

A másik fél az eljárásban: Espírito Santo Financial (Portugal), SGPS, SA

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

—	helyezze hatályon kívül a Törvényszék 2018. április 26-i Espírito Santo Financial (Portugal), SGPS, SA kontra EKB ítélete (T-251/15, EU:T:2018:234) rendelkező részének 1. pontját;

—	utasítsa el a keresetet annyiban is, amennyiben az az EKB Kormányzótanácsa 2014. július 28-i határozatáról készült jegyzőkönyv kivonataiban szereplő hitelösszeg nyilvánosságra hozatalának EKB általi megtagadására irányul;

—	az előző pontban szereplő kereseti kérelemre tekintettel másodlagosan utalja vissza az ügyet az Európai Unió Törvényszéke elé határozathozatalra;

—	az elsőfokú eljárás felperesét és a fellebbezési eljárás ellenérdekű felét kötelezze a költségek kétharmadának (2/3), az EKB-t pedig az egyharmadának (1/3) a viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbezés első és egyetlen jogalapja: a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmánya (a továbbiakban: alapokmány) 10.4. pontjának és a 2004/258 határozat (1) 4. cikke (1) bekezdése a) pontja első francia bekezdésének a megsértése

Az EKB azt állítja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítéletben, különösen az 55., a 75–81., a 124. és a 161. pontban tévesen értelmezte és alkalmazta alapokmány 10.4. pontját és a 2004/258 határozat 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának első francia bekezdését annak megállapításával, hogy a Kormányzótanácsnak a jegyzőkönyveinek a nyilvánosságra hozatalával kapcsolatos mérlegelési mozgásterét „a 2004/258 határozatban megállapított feltételekkel és korlátok között kell gyakorolnia” (80. pont), ami a jelen ügyben azt jelenti, hogy az EKB köteles megindokolni azt, hogy a Kormányzótanács tanácskozásainak a Kormányzótanács határozatait tartalmazó jegyzőkönyveiben foglalt információk nyilvánosságra hozatala az EKB döntéshozó szervei tanácskozásainak a titkosságára tekintettel hogyan veszélyezteti konkrétan és ténylegesen a közérdeket.

Az alapokmány 10.4. pontja megállapítja azt a vélelmet, hogy a Kormányzótanács tanácskozásainak a részét képező információk az EKB függetlenségének és hatékonyságának a védelme érdekében titkosak. Ezen elsődleges jogi szabály, amelytől nem lehet másodlagos jog által eltérni, alkalmazandó a Kormányzótanács határozatairól készült jegyzőkönyvek részeire is. Ezt megismétli a 2004/258 határozat 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának első francia bekezdése. A Kormányzótanács tanácskozásai – beleértve annak határozatait, amint az alapokmány 10.4 pontja megállapítja – titkosságának az általános elvéből következik, hogy az EKB nem köteles azon döntését, hogy a tanácskozásainak az eredményét nyilvánosságra hozza, a 2004/258 határozatban megállapított anyagi jogi és eljárási követelmények alá rendelnie. Különösen nem szükséges magyarázatot adnia arra, hogy a Kormányzótanács ilyen jegyzőkönyveinek nyilvánosságra hozatala a Kormányzótanács tanácskozásainak titkosságára tekintettel miért veszélyeztetné konkrétan és ténylegesen a közérdeket.

---

(1)  Az Európai Központi Banknak az Európai Központi Bank dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2004. március 4-i 2004/258/EK határozata (HL 2004. L 80, 42. o.).

A Törvényszék (hatodik tanács) T-566/16. sz., Josefsson kontra Európai Parlament ügyben 2018. május 17-én hozott ítélete ellen az Európai Parlament által 2018. augusztus 1-jén benyújtott fellebbezés

(C-506/18. P. sz. ügy)

(2018/C 445/03)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Európai Parlament (képviselők: Í. Ní Riagáin Düro és V. Montebello-Demogeot meghatalmazottak)

A másik fél az eljárásban: Erik Josefsson

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

—	helyezze hatályon kívül a megfellebbezett ítéletet;

—	következésképpen utasítsa el az első fokon előterjesztett keresetet;

—	a feleket kötelezze a jelen eljárásban felmerült saját költségeik viselésére;

—	E. Josefssont kötelezze az elsőfokú eljárásban felmerült költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezésének alátámasztása érdekében a Parlament a következő jogalapokra hivatkozik:

(i)	téves jogalkalmazás, a tényállás elferdítése és az indokolás elmulasztása annak megállapítása kapcsán, hogy a felperes alkalmazotti jogviszonya megszüntetésének az a követelmény volt az oka, hogy jogi képesítéssel kell rendelkezni;

(ii)	téves jogalkalmazás annak megállapítása kapcsán, hogy a szervezeti felépítést bemutató ábra elkészítése és az arra vonatkozó határozatok elfogadása, valamint az abban feltüntetett álláshelyek ismertetése során érvényesülnie kell a felperes meghallgatáshoz való jogának;

(iii)

a tényállás elferdítése, nyilvánvaló mérlegelési hiba és hiányos indokolás azon következtetés kapcsán, hogy ha a felperest is meghallgatták volna abban a kérdésben, hogy rendelkezik-e jogi képesítéssel, e meghallgatás ténylegesen megváltoztathatta volna a szóban forgó döntéshozatali folyamat kimenetelét.

A Bundesgerichtshof (Németország) által 2018. augusztus 13-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Gesamtverband Autoteile-Handel e.V.kontra KIA Motors Corporation

(C-527/18. sz. ügy)

(2018/C 445/04)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Bundesgerichtshof

Az alapeljárás felei

Felperes: Gesamtverband Autoteile-Handel e.V.

Alperes: KIA Motors Corporation

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1.	Rendelkezésre kell-e bocsátania a gyártónak elektronikusan továbbfeldolgozható formában a 715/2007/EK rendelet (1) 6. cikke (1) bekezdésének első mondata szerint a független gazdasági szereplők számára biztosítandó információkat?

2.

Fennáll-e a független gazdasági szereplőknek a 715/2007/EK rendelet 6. cikke (1) bekezdésének első mondata szerinti tiltott hátrányos megkülönböztetése, ha a gyártó információszolgáltató bevonásával további információs csatornát biztosít az eredeti pótalkatrészek hivatalos forgalmazók és szervizek általi forgalmazása céljából?

---

(1)  A könnyű személygépjárművek és haszongépjárművek (Euro 5 és Euro 6) kibocsátás tekintetében történő típusjóváhagyásáról és a járműjavítási és -karbantartási információk elérhetőségéről szóló, 2007. június 20-i 715/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2007. L 171., 1. o.).

A Törvényszék (hetedik tanács) T-340/16. sz., Flatworld Solutions Pvt. Ltd kontra az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) ügyben 2018. május 31-én hozott ítélete ellen az Outsource Professional Services Ltd által 2018. augusztus 13-án benyújtott fellebbezés

(C-528/18. P. sz. ügy)

(2018/C 445/05)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Outsource Professional Services Ltd (képviselő: A. Kempter Rechtsanwalt)

A többi fél az eljárásban: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO), Flatworld Solutions Pvt. Ltd

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

—	helyezze hatályon kívül a Törvényszék (hetedik tanács) T-340/16. sz. ügyben 2018. május 31-én hozott ítéletét;

—	hagyja helyben az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának az R 611/2015-4. sz. ügyben 2016. április 16-án hozott határozatát;

—	a Flatworld Solutions Pvt. Ltd-t kötelezze a költségek megfizetésére, beleértve az európai uniós védjegy jogosultja, ennek jogutódja, illetve a fellebbező részéről szükségszerűen felmerült költségeket is.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbezés azon alapul, hogy a Törvényszék megsértette az uniós jogot, nevezetesen a legutóbb a 2015/2424 tanácsi rendelettel (1) módosított, az európai uniós védjegyről szóló, 207/2009 tanácsi rendelet (2) 52. cikke (1) bekezdésének b) pontját.

A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításával, hogy az európai uniós védjegy jogosultja, illetve annak jogelődje rosszhiszeműen járt el a 006035547. sz. védjegy lajstromozása iránti kérelmének előterjesztése során. A Törvényszék tévesen értelmezte a rosszhiszeműség fogalmát. Egyáltalán nem tisztességtelen vagy etikátlan valamely üzlet ismertetése céljából leíró jellegű megfogalmazást használni. A védjegyként történő lajstromozásra ennélfogva nem rosszhiszeműen került sor.

---

(1)  A közösségi védjegyről szóló 207/2009/EK tanácsi rendelet és a közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló 2868/95/EK bizottsági rendelet módosításáról, valamint a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnak (védjegyek és formatervezési minták) fizetendő díjakról szóló 2869/95/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. december 16-i (EU) 2015/2424 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2015. L 341., 21. o.).

(2)  Az európai uniós védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.).

Az Eparchiako Dikastirio Larnakas (Ciprus) által 2018. szeptember 19-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – D. Z. kontra Blue Air – Airline Management Solutions S. R. L.

(C-584/18. sz. ügy)

(2018/C 445/06)

Az eljárás nyelve: görög

A kérdést előterjesztő bíróság

Eparchiako Dikastirio Larnakas

Az alapeljárás felei

Felperes: D. Z.

Alperes: Blue Air – Airline Management Solutions S. R. L.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Helyes-e az az értelmezés, amely szerint az 565/2014/EU határozat (1) közvetlen joghatásokat vált ki egyrészt a harmadik országok állampolgárainak azon jogát illetően, hogy a rendeltetési hely szerinti tagállam külső határainak átlépésekor ne tartozzanak a vízumkötelezettség alá, és másrészt a rendeltetési hely szerinti, szóban forgó tagállam azon kötelezettségét illetően, hogy az ne követelje meg e vízumot, amennyiben az előbbiek rendelkeznek a rendeltetési hely szerinti tagállam által alkalmazni vállalt 565/2014/EU határozat alapján kölcsönösen elismert vízumok és engedélyek listáján szereplő vízummal vagy tartózkodási engedéllyel?

2)

Amennyiben a légifuvarozó az indulási hely szerinti tagállam repülőterén közvetlenül és/vagy képviselői vagy megbízottjai útján visszautasítja egy utas beszállását arra hivatkozással, hogy a rendeltetési hely szerinti tagállam hatóságai elutasították az e tagállamba való belépésének engedélyezését a beutazó vízum (visa) vélelmezett hiányában, megállapítható-e, hogy a légifuvarozó a szóban forgó állam szerveként látja el feladatát és jár el oly módon, hogy a károsult utas a rendeltetési hely szerinti tagállam bírósága előtt vele szemben hivatkozhat az 565/2014/EU határozatra annak bizonyítása érdekében, hogy jogosult további vízum nélkül belépni és pénzbeli kártalanítást követelni e jogának és következésképpen a fuvarozási szerződésének megsértése miatt?

3)

Visszautasíthatja-e a légifuvarozó közvetlenül és/vagy képviselői vagy megbízottjai útján egy harmadik ország állampolgárságával rendelkező utas beszállását a rendeltetési hely szerinti tagállam hatóságainak az ezen tagállam területére való belépést megtagadó határozata alapján anélkül, hogy azt megelőzően kiadott és/vagy átadott volna az említett állampolgár részére egy, a beléptetés megtagadásáról szóló, megindokolt írásbeli határozatot (lásd az (EU) 2016/399 rendelet (2) 14. cikkének (2) bekezdését, korábban az 562/2006/EK rendelet 13. cikkét, amely előírja a beléptetés megtagadásáról szóló megindokolt határozat kiadását) az alapvető jogok tiszteletben tartásának és különösen a károsult utas jogai bíróság előtti védelmének biztosítása érdekében (lásd ugyanezen rendelet 4. cikkét)?

4)

Úgy kell-e értelmezni a 261/2004/EK rendelet (3) 2. cikkének j) [pontját], hogy ki kell zárni annak hatálya alól az utas visszautasított beszállásának azon esetét, amikor a légifuvarozó a „nem megfelelő utazási okmányok” indoka alapján határoz így? Helyes-e az az értelmezés, amely szerint a visszautasított beszállás a rendelet hatálya alá tartozik, amennyiben a bíróság az egyes esetek különös körülményei alapján úgy határoz, hogy az utazási okmányok megfelelőek voltak és a visszautasított beszállás indokolatlan vagy az európai jog megsértése miatt jogsértő volt?

5)

Megfosztható-e az utas a 261/2004/EK rendelet 4. cikkének (3) bekezdésében foglalt kártalanításhoz való jogtól a légifuvarozó felelősségének az utazási okmányainak állítólagos meg nem felelése esetén történő kizárására vagy korlátozására vonatkozó kikötésre való hivatkozást követően, amennyiben e kikötés szerepel a légifuvarozó szolgáltatásának nyújtására vonatkozóan előzetesen közzétett rendes feltételek között? Ellentétes-e ugyanezen rendelet 15. cikkének a 14. cikkel összhangban értelmezett rendelkezésével a légifuvarozó felelősségét korlátozó és/vagy kizáró kikötések alkalmazása?

---

(1)  A személyek külső határokon történő, egyes okmányoknak a Bulgária, Horvátország, Ciprus és Románia által a területükön történő átutazás és a bármely 180 napos időszakban 90 napot nem meghaladó tervezett tartózkodás céljából kiadott nemzeti vízumaikkal egyenértékűként való egyoldalú elismerésén alapuló, ellenőrzése egyszerűsített rendszerének bevezetéséről, valamint a 895/2006/EK és az 582/2008/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. május 15-i 565/2014/EU európai parlamenti és tanácsi határozat (HL 2014. L 157., 23. o.).

(2)  A személyek határátlépésére irányadó szabályok uniós kódexéről szóló, 2016. március 9-i (EU) 2016/399 európai parlamenti és tanácsi rendelet (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) (HL 2016. L 77., 1. o.).

(3)  A visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11-i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 46., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 8. kötet, 10. o.).

A Törvényszék (nyolcadik tanács) T-419/14. sz., The Goldman Sachs Group kontra Európai Bizottság ügyben 2018. július 12-én hozott ítélete ellen a The Goldman Sachs Group Inc. által 2018. szeptember 21-én benyújtott fellebbezés

(C-595/18. P. sz. ügy)

(2018/C 445/07)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: The Goldman Sachs Group Inc. (képviselők: A. Mangiaracina avvocatessa, J. Koponen advokat)

A többi fél az eljárásban: Európai Bizottság, Prysmian SpA, Prysmian Cavi e Sistemi Srl

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

—

egészben vagy részben (például 2007 májusától vagy 2007 novemberétől kezdődően, amikor a GS Group és kapcsolt vállalkozásai közel 45 %-os, illetve 26 %-os részesedéssel rendelkeztek a Prysmian tőkéjében) semmisítse meg a 2014. április 2-i C(2014) 2139 bizottsági határozat (1) 1., 2., 3. és 4. cikkét a fellebbezőt érintő részében; és/vagy

—	csökkentse a 2014. április 2-i C(2014) 2139 bizottsági határozat 2. cikkében a fellebbezővel szemben kiszabott bírság összegét; és

—	kötelezze a Bizottságot az elsőfokú eljárás és a fellebbezési eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Első jogalap: a Törvényszék tévesen alkalmazta az EUMSZ 101. cikket és az 1/2003 rendelet (2) 23. cikkének (2) bekezdését, amikor megállapította a fellebbezőnek a Prysmian által 2005. július 29-től2007. május 3-ig elkövetett jogsértésért való felelősségét (az eredeti nyilvános ajánlatot megelőző időszak).

Második jogalap: a fellebbező 2007. május 3-tól2009. január 28-ig nem gyakorolt az ítélkezési gyakorlat által megkövetelt értelemben vett meghatározó befolyást (az eredeti nyilvános ajánlatot követő időszak).

Harmadik jogalap: arra irányuló kérelem, hogy a Bíróság részesítse a fellebbezőt a Prysmiannak nyújtott bármilyen bírságcsökkentés előnyeiből.

---

(1)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikke és az EGT-Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (AT.39610 – „erősáramú [helyesen: elektromos] kábelek” ügy) 2014. április 2-án hozott bizottsági határozat.

(2)  A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.).

A Bundesverwaltungsgericht (Ausztria) által 2018. szeptember 25-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Adler Real Estate AG és társai

(C-605/18. sz. ügy)

(2018/C 445/08)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Bundesverwaltungsgericht

Az alapeljárás felei

Fellebbező felek: Adler Real Estate AG, Petrus Advisers LLP, TZ

Ellenérdekű hatóság: Finanzmarktaufsichtsbehörde

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Úgy kell-e értelmezni a legutóbb a 2013/50/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátóival kapcsolatos információkra vonatkozó átláthatósági követelmények harmonizációjáról és a 2001/34/EK irányelv módosításáról szóló, 2004. december 15-i 2004/109/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) 3. cikke (1a) bekezdése negyedik albekezdésének iii. pontját, hogy a „részvénytulajdonosokra vagy […] természetes vagy jogi személyekre” vonatkozó „szigorúbb követelmények[…]” megengedhetőségének feltétele, hogy azokat a „törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket”, amelyek a szavazati jog mértékének bejelentésére vonatkozó szigorúbb követelményeket írnak elő, a nyilvános vételi ajánlatról szóló 2004/25/EK irányelv (2) 4. cikke alapján a tagállam által kijelölt hatóság „felügyel[je]”, és hogy e felügyelet kiterjedjen a 2004/109/EK irányelv értelmében vett, a szavazati jog mértékének bejelentésére vonatkozó szigorúbb követelmények betartására?

2)

Ellentétes-e az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkével az olyan nemzeti gyakorlat, amely szerint a 2004/25/EK irányelv 4. cikke szerinti felügyeleti hatóság azon jogerős határozata, amely megállapítja, hogy valamely személy megsértette a 2004/25/EK irányelvet átültető nemzeti jogszabályokat, az ugyanezen személy ellen a 2004/109/EK irányelvet (átláthatósági irányelv) átültető, ehhez kapcsolódó nemzeti jogszabályok megsértése miatt lefolytatott közigazgatási büntetőeljárásban is kötőerővel rendelkezik, és ezért ez a személy nem vitathatja jogi vagy ténybeli szempontból a már jogerősen megállapított jogsértést?

---

(1)  HL 2004. L 390., 38. o.

(2)  A nyilvános vételi ajánlatról szóló, 2004. április 21-i 2004/25/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2004. L 142., 12. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 2. kötet, 20. o.)

A Tribunal Tributário de Lisboa (Portugália) által 2018. szeptember 28-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Kanadai állam kontra Autoridade Tributária e Aduaneira

(C-613/18. sz. ügy)

(2018/C 445/09)

Az eljárás nyelve: portugál

A kérdést előterjesztő bíróság

Tribunal Tributário de Lisboa

Az alapeljárás felei

Felperes: Kanadai állam

Alperes: Autoridade Tributária e Aduaneira

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

A belföldön letelepedett társaság által külföldi illetőségű jogalanynak fizetett osztalék adózása területén összeegyeztethető-e a tagállamok és harmadik országok közötti tőkemozgásokra vonatkozó korlátozások tilalmának elvével az, hogy a harmadik országbeli illetőséggel rendelkező jogalanyokra alkalmazandó társasági adó tényleges mértéke magasabb, mint amelyet az azonos jellegű, belföldi illetőségű jogalanyokra kell alkalmazni?

2018. szeptember 28-án benyújtott kereset – Európai Bizottság kontra Szlovák Köztársaság

(C-614/18. sz. ügy)

(2018/C 445/10)

Az eljárás nyelve: szlovák

Felek

Felperes: Európai Bizottság (képviselők: A. Tokár és C. Cattabriga meghatalmazottak)

Alperes: Szlovák Köztársaság

Kereseti kérelmek

Az Európai Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság

—

állapítsa meg, hogy a Szlovák Köztársaság – mivel olyan harmadik országokbeli állampolgároktól, akik nem az Európai Unió állampolgárainak családtagjai, és akiknek a vízumkérelmét elutasították, vagy vízumukat megsemmisítették vagy visszavonták, megtagadta azt a jogot, hogy az uniós jog által meghatározott bírósághoz forduljanak – nem teljesítette az Európai Unióról szóló Szerződés 19. cikkének (1) bekezdéséből, az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkéből eredő kötelezettségeit a 810/2009/EK rendelet (1) 32. cikkének (3) bekezdésével, 34. cikkének (7) bekezdésével, valamint 35. cikkének (7) bekezdésével összefüggésben;

—	a Szlovák Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetének alátámasztására a Bizottság arra hivatkozik, hogy a jelen ügyben vitatott jogi kérdéseket egyértelműen megoldotta a Bíróságnak a C-403/16 El Hassani ügyben hozott ítélete, amelyben a Bíróság megállapította, hogy a 2013. június 26-i 610/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (2) módosított, a Közösségi Vízumkódex létrehozásáról szóló, 2009. július 13-i 810/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 32.cikkének (3) bekezdését az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezés arra kötelezi a tagállamokat, hogy a vízumot megtagadó határozatokkal szemben jogorvoslati eljárást írjanak elő, amelynek szabályait az adott tagállam jogrendje határozza meg az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének tiszteletben tartása mellett. Ennek az eljárásnak a folyamat egy adott szakaszában biztosítania kell a jogorvoslat lehetőségét.

A Bizottság tehát azt állítja, hogy a Szlovák Köztársaság által a jelen ügyben a pert megelőző eljárás során hivatkozott érvek hatástalanok, és megerősíti saját álláspontját, amely szerint a Szlovák Köztársaság nem teljesíti a keresetlevélben megjelölt kötelezettségeit.

---

(1)  A Közösségi Vízumkódex létrehozásáról szóló, 2009. július 13-i 810/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (vízumkódex) (HL 2009. L 243., 1. o.)

(2)  A személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) létrehozásáról szóló 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény, a 810/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, az 1683/95/EK tanácsi rendelet, a 539/2001/EK tanácsi rendelet, valamint a 767/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2013. június 26-i 610/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 182., 1. o.)

Az Amtsgericht Kehl (Németország) által 2018. szeptember 28-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – UY elleni büntetőeljárás

(C-615/18. sz. ügy)

(2018/C 445/11)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Amtsgericht Kehl

Az alapeljárás felei

Staatsanwaltschaft Offenburg

kontra

UY

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Úgy kell-e értelmezni az Európai Unió jogát, különösen a 2012/13 irányelvet, (1) valamint az EUMSZ 21., EUMSZ 45., EUMSZ 49. és EUMSZ 56. cikket, hogy azokkal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely lehetővé teszi, hogy a büntetőeljárásban, pusztán azért, mert a terheltnek nem ezen, hanem egy másik tagállamban van a lakóhelye, kötelezővé tegyék, hogy a terhelt kézbesítési megbízottat nevezzen meg a neki szóló, tárgyalás mellőzésével hozott végzés kézbesítése céljából, azzal a következménnyel, hogy a tárgyalás mellőzésével hozott végzés akkor is jogerőre emelkedik – megteremtve ezáltal a terhelt későbbi magatartása büntethetőségének jogi feltételét (alaki jogerőhatás, „Tatbestandswirkung”) –, ha a terhelt számára nem biztosított a tárgyalás mellőzésével hozott végzésről való olyan tényleges tudomásszerzés, amely összehasonlítható a tárgyalás mellőzésével hozott végzés kézbesítésének azon esetével, amikor a terhelt lakóhelye az adott tagállamban van?

2)

Arra az esetre, ha az első kérdésre nemleges a válasz: Úgy kell-e értelmezni az Európai Unió jogát, különösen a 2012/13 irányelvet, valamint az EUMSZ 21., EUMSZ 45., EUMSZ 49. és EUMSZ 56. cikket, hogy azokkal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely lehetővé teszi, hogy a büntetőeljárásban, pusztán azért, mert a terheltnek nem ezen, hanem egy másik tagállamban van a lakóhelye, kötelezővé tegyék, hogy a terhelt kézbesítési megbízottat nevezzen meg a neki szóló, tárgyalás mellőzésével hozott végzés kézbesítése céljából, azzal a következménnyel, hogy a tárgyalás mellőzésével hozott végzés akkor is jogerőre emelkedik – megteremtve ezáltal a terhelt későbbi magatartása büntethetőségének jogi feltételét (alaki jogerőhatás, „Tatbestandswirkung”) –, ha a terhelt számára nem biztosított a tárgyalás mellőzésével hozott végzésről való olyan tényleges tudomásszerzés, amely összehasonlítható a tárgyalás mellőzésével hozott végzés kézbesítésének azon esetével, amikor a terhelt lakóhelye az adott tagállamban van?

---

(1)  A büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról szóló, 2012. május 22-i 2012/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2012. L 142., 1. o.).

A Court of Session, Edinburgh (Egyesült Királyság) által 2018. október 3-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Andy Wightman és társai kontra Secretary of State for Exiting the European Union

(C-621/18. sz. ügy)

(2018/C 445/12)

Az eljárás nyelve: angol

A kérdést előterjesztő bíróság

Court of Session, Edinburgh

Az alapeljárás felei

Felperesek: Andy Wightman, Ross Greer, Alyn Smith, David Martin, Catherine Stihler, Jolyon Maugham, Joanna Cherry

Alperes: Secretary of State for Exiting the European Union

Az eljárás további felei: Chris Leslie, Tom Brake

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

Amennyiben valamely tagállam az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikkével összhangban értesítette az Európai Tanácsot azon szándékáról, hogy ki kíván lépni az Európai Unióból, lehetővé teszi-e az uniós jog ezen értesítésnek az értesítő tagállam általi egyoldalú visszavonását, és ha igen, milyen feltételek mellett, és ez milyen hatással van a tagállam Európai Unióban való maradására?

2018. október 11-én benyújtott kereset – Európai Bizottság kontra Francia Köztársaság

(C-636/18. sz. ügy)

(2018/C 445/13)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Európai Bizottság (képviselő: J.-F. Brakeland meghatalmazott)

Alperes: Francia Köztársaság

Kereseti kérelmek

Az Európai Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság

—

egyrészről állapítsa meg, hogy mivel a Francia Köztársaság 2010. január1-je óta szisztematikusan és tartósan túllépi az NO2-ra vonatkozó éves határértékeket a következő 12 levegőminőségi agglomerációban és zónában: Marseille (FR03A02), Toulon (FR03A03), Párizs (FR04A01), Auvergne-Clermont-Ferrand (FR07A01), Montpellier (FR08A01), Toulouse Midi-Pyrénées (FR12A01), ZUR Reims Champagne-Ardenne (FR14N10), Grenoble Rhône-Alpes (FR15A01), Strasbourg (FR16A02), Lyon-Rhône-Alpes (FR20A01), ZUR Vallée de l’Arve Rhône-Alpes (FR20N10) és Nizza (FR24A01), valamint 2010. január1-je óta szisztematikusan és tartósan túllépi az NO2-ra vonatkozó óránkénti határértékeket a következő 2 levegőminőségi agglomerációban és zónában: Párizs (FR04A01) és Lyon Rhône-Alpes (FR20A01), továbbra sem teljesíti a környezeti levegő minőségéről és a Tisztább levegőt Európának elnevezésű programról szóló, 2008. május 21-i 2008/50/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) – ezen irányelv XI. mellékletével összefüggésben értelmezett – 13. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit;

—

másrészről állapítsa meg, hogy 2010. június 11. óta a Francia Köztársaság nem teljesíti a környezeti levegő minőségéről és a Tisztább levegőt Európának elnevezésű programról szóló 2008/50/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv XV. mellékletével összefüggésben értelmezett 23. cikkének (1) bekezdése szerinti kötelezettségeit, és különösen a 23. cikk (1) bekezdésének második albekezdése szerinti azon kötelezettségét, hogy a túllépés időtartama a lehető legrövidebb ideig tartson;

—	a Francia Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

2010 óta az NO2-ra vonatkozó éves és óránkénti határértékeket 12, illetve 2 zónában lépték túl szisztematikusan és tartósan. Ezek a túllépések önmagukban a környezeti levegő minőségéről és a Tisztább levegőt Európának elnevezésű programról szóló, 2008. május 21-i 2008/50/EK irányelv – XI. mellékletével összefüggésben értelmezett – 13. cikke (1) bekezdése megsértésének minősülnek.

A Francia Köztársaság – annak ellenére, hogy tartósan sérti a 2008/50/EK irányelv XI. mellékletével összefüggésben értelmezett 13. cikkének (1) bekezdését – a 2008/50/EK irányelv 23. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében előírtakkal ellentétben nem fogadott el olyan levegőminőségi terveket, amelyek megfelelő intézkedéseket állapítanak meg annak érdekében, hogy a túllépés időtartama a lehető legrövidebb ideig tartson.

Ezen intézkedések elégtelensége kitűnik többek között azon időszak időtartamából, amelynek során a határértékeket túllépték, e túllépések szintjéből és alakulásukból, valamint a szóban forgó 12 zónával kapcsolatban a francia hatóságok által elfogadott egyes levegőminőségi tervek részletes elemzéséből.

---

(1)  HL 2008. L 152., 1. o.; helyesbítés: HL 2014. L 346., 62. o.

2018. október 12-én benyújtott kereset – Európai Bizottság kontra Románia

(C-638/18. sz. ügy)

(2018/C 445/14)

Az eljárás nyelve: román

Felek

Felperes: Európai Bizottság (képviselők: L. Nicolae, K. Petersen meghatalmazottak)

Alperes: Románia

Kereseti kérelmek

Az Európai Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság

—

állapítsa meg, hogy mivel Románia 2007-ben szisztematikusan és tartósan nem tartotta tiszteletben a PM10-koncentrációra vonatkozó napi határértékeket, továbbá 2013 kivételével 2007-től 2014-ig szisztematikusan és tartósan nem tartotta tiszteletben a PM10-koncentrációra vonatkozó éves határértékeket a Bukarest RO32101 zónában, nem teljesítette a 2008/50/EK irányelv (1) – ezen irányelv XI. mellékletével összefüggésben értelmezett – 13. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit;

—

állapítsa meg, hogy a Bukarest RO32101 zóna esetében Románia 2010. június 11-től nem teljesítette a 2008/50/EK irányelv XV. mellékletének A. szakaszával összefüggésben értelmezett 23. cikkének (1) bekezdése szerinti kötelezettségeit, és különösen a 23. cikk (1) bekezdésének második albekezdése szerinti, annak biztosítására irányuló kötelezettségét, hogy a PM10 határértékei túllépésének időtartama a lehető legrövidebb ideig tartson;

—	Romániát kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

2007 óta a Bukarest RO32101 zónában szisztematikusan és tartósan túllépték a PM10-koncentrációra vonatkozó napi határértékeket. Ezen túlmenően, 2013 kivételével 2007-től 2014-ig ugyanebben a zónában túllépték a PM10-koncentrációra vonatkozó éves határértékeket. Ezek a túllépések elegendőek ahhoz, hogy meg lehessen állapítani a 2008/50/EK irányelv – XI. mellékletével összefüggésben értelmezett – 13. cikke (1) bekezdése megsértését.

Románia – annak ellenére, hogy túllépte a határértékeket – nem fogadott el az irányelv 23. cikkének (1) bekezdése szerinti rendelkezéseknek, és különösen az azon kötelezettségnek megfelelő levegőminőségi terveket, amely kötelezettség arra irányul, hogy megfelelő intézkedéseket állapítson meg annak érdekében, hogy a PM10 határértékei túllépésének időtartama a lehető legrövidebb ideig tartson. Ez a jogsértés azon időszak időtartamából ered, amelynek során a határértékeket túllépték, továbbá a határérték-túllépések abbahagyása tekintetében előírt hosszú határidőkből, az irányelv XV. mellékletének A. szakaszában előírt bizonyos tényezők hiányából, és abból, hogy a tervek nem foglalkoznak a határérték-túllépés valamennyi főbb okával, valamint hogy olyan kötelező intézkedéseket sem írnak elő, amelyek elegendőek lennének a határértékek tiszteletben tartásának biztosítására.

---

(1)  HL 2008. L 152., 1. o.; helyesbítés: HL 2014. L 346., 62. o.

2018. október 12-én benyújtott kereset – Európai Bizottság kontra Spanyol Királyság

(C-642/18. sz. ügy)

(2018/C 445/15)

Az eljárás nyelve: spanyol

Felek

Felperes: Európai Bizottság (képviselők: S. Pardo Quintillán, E. Sanfrutos Cano és F. Thiran meghatalmazottak)

Alperes: Spanyol Királyság

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Bíróság:

—

az EUMSZ 258. cikk első bekezdésének megfelelően állapítsa meg, hogy — a Spanyol Királyság, mivel nem fogadott el hulladékgazdálkodási terveket a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. november 19-i 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) követeményeinek megfelelően, és e terveket nem vizsgálta felül az ezen irányelv által előírtaknak megfelelően Aragónia, a Baleár-szigetek, a Kanári-szigetek és Madrid autonóm közösségek, valamint Ceuta autonóm város tekintetében, nem teljesítette a 2008/98/EK irányelv 28. cikkének (1) bekezdéséből és 30. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit; és — a Spanyol Királyság, mivel hivatalosan nem tájékoztatta a Bizottságot a hulladékgazdálkodási tervek elfogadásáról és felülvizsgálatáról Aragónia, a Baleár-szigetek, a Kanári-szigetek és Madrid autonóm közösségek, valamint Ceuta autonóm város tekintetében, nem teljesítette a 2008/98/EK irányelv 33. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit;

—	a Bíróság a Spanyol Királyságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A Bizottság úgy véli, hogy a Spanyol Királyság nem teljesítette a 2008/98/EK irányelv fent hivatkozott cikkeiből és bekezdéseiből eredő kötelezettségeit, mivel az előírt rendelkezéseket nem hozta meg 2017. szeptember 14-éig, a Bizottság 2017. július 14-i indokolással ellátott véleményében megjelölt határidőn belül.

---

(1)  HL 2008, L 312, 3. o.

2018. október 23-án benyújtott kereset – Európai Bizottság kontra Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága

(C-664/18. sz. ügy)

(2018/C 445/16)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Európai Bizottság (képviselők: J. Norris-Usher, K. Petersen meghatalmazottak)

Alperes: Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága

Kereseti kérelmek

Az Európai Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság

—

állapítsa meg, hogy mivel Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága továbbra is túllépi az NO2-ra vonatkozó éves határértékeket a következő zónákban: UK0001 (Greater London Urban Area); UK0002 (West Midlands Urban Area); UK0003 (Greater Manchester Urban Area); UK 0004 (West Yorkshire Urban Area); UK 0013 (Teesside Urban Area); UK0014 (The Potteries); UK0018 (Kingston upon Hull); UK0019 (Southampton Urban Area); UK0024 (Glasgow Urban Area); UK0029 (Eastern); UK0031 (South East); UK0032 (East Midlands); UK0033 (North West & Merseyside); UK0034 (Yorkshire & Humberside); UK0035 (West Midlands) és UK0036 (North East), valamint az NO2-ra vonatkozó óránkénti határértéket a UK0001 (Greater London Urban Area) zónában azóta, hogy e határértékek 2010. január 1-jén hatályba léptek, nem felel meg a 2008/50/EK irányelv (1) – ezen irányelv XI. mellékletével összefüggésben értelmezett – 13. cikke (1) bekezdésének;

—

állapítsa meg, hogy 2010. június 11. óta Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága a fent említett zónák tekintetében nem teljesíti a 2008/50/EK irányelv XV. mellékletével összefüggésben értelmezett 23. cikkének (1) bekezdése szerinti kötelezettségeit, és különösen a 23. cikk (1) bekezdésének második albekezdése szerinti azon kötelezettségét, hogy a túllépés időtartama a lehető legrövidebb ideig tartson;

—	Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságát kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

2010 óta az NO2-ra vonatkozó éves határértékeket 16 zónában és agglomerációban, az óránkénti határértéket pedig egy zónában lépték túl. Ezek a túllépések együttesen és önmagukban is a környezeti levegő minőségéről és a Tisztább levegőt Európának elnevezésű programról szóló, 2008. május 21-i 2008/50/EK irányelv – XI. mellékletével összefüggésben értelmezett – 13. cikke (1) bekezdése megsértésének minősülnek.

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága – annak ellenére, hogy tartósan sérti az irányelv XI. mellékletével összefüggésben értelmezett 13. cikkének (1) bekezdését – nem fogadott el olyan levegőminőségi terveket, amelyek megfelelő intézkedéseket állapítanak meg annak érdekében, hogy a túllépés időtartama a lehető legrövidebb ideig tartson. A Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága által előirányzott intézkedések elégtelenségét bizonyítja azon időszak időtartama, amelynek során a határértékeket túllépték, igazolja továbbá a túllépések nagyságrendje és a megfelelési tendencia, valamint a jelen kereset tárgyát képező 16 zónával és agglomerációval kapcsolatos egyes levegőminőségi tervek részletes elemzése.

---

(1)  A környezeti levegő minőségéről és a Tisztább levegőt Európának elnevezésű programról szóló, 2008. május 21-i 2008/50/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 152., 1. o.; helyesbítés: HL 2014. L 346., 62. o.).

A Törvényszék 2018. október 24-i ítélete – Bacardi kontra EUIPO – Palírna U zeleného stromu (42 BELOW)

(T-435/12. sz. ügy) (1)

((„Európai uniós védjegy - Felszólalási eljárás - A 42 BELOW európai uniós ábrás védjegy bejelentése - A VODKA 42 nem lajstromozott korábbi nemzeti ábrás védjegy - Viszonylagos kizáró ok - A 207/2009/EK rendelet 8. cikkének (4) bekezdése (jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése) - Gazdasági tevékenység körében történő használat - A nemzeti jog EUIPO általi alkalmazása”))

(2018/C 445/17)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Bacardi Co. Ltd (Vaduz, Liechtenstein) (képviselők: kezdetben M. Reinisch, később A. Parassina, L. Rigas és L. Lorenc ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (képviselők: kezdetben P. Geroulakos, később D. Gája és D. Walicka meghatalmazottak)

A másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban: Palírna U zeleného stromu a. s., korábban Granette & Starorežná Distilleries a.s. (Ústí nad Labem, Cseh Köztársaság) (képviselő: T. Chleboun ügyvéd)

Az ügy tárgya

Az EUIPO második fellebbezési tanácsának a Granette & Starorežná Distilleries és a Bacardi közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2012. július 9-én hozott határozata (R 2100/2011-2. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék a Bacardi Co. Ltd-t kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 379., 2012.12.8.

A Törvényszék 2018. október 24-i ítélete – Nova kontra Bizottság

(T-299/15. sz. ügy) (1)

((„Választottbírósági kikötés - A menekültek újrabeilleszkedésével és integrációjával kapcsolatos tapasztalatok és legjobb gyakorlatok tárgyában a települések között kapcsolati háló és párbeszéd létrehozását célzó kísérleti projekt keretében kötött támogatási szerződés - A projekt eredményei objektív értékelésének hiánya - Arányosság - A folyósított összeg visszafizettetése - Pervezető intézkedések - Viszontkereset”))

(2018/C 445/18)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: Nova Onlus Consorzio nazionale di cooperative sociali – Soc. coop. (Trani, Olaszország) (képviselők: M. Astolfi és M. Petrucci ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság (képviselők: kezdetben L. Di Paolo és L. Cappelletti, később L. Di Paolo, végül O. Verheecke és F. Moro meghatalmazottak, segítőjük A. Dal Ferro ügyvéd)

Az ügy tárgya

Egyrészt az EUMSZ 272. cikk alapján benyújtott kereset, amellyel a felperes lényegében azt kéri, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy a Bizottság nem megalapozottan követel a felperestől a HOME/2011/PPRS/AG/2176 támogatási szerződés címén 80 242,78 euró összeget, és kötelezze a Bizottságot 52 146,36 euró késedelmi kamatokkal növelt összegének a megfizetésére, másrészt a Bizottság viszontkeresete, amellyel azt kéri, hogy a Bíróság kötelezze a felperest az említett támogatási szerződés teljesítése címén 80 242,78 euró késedelmi kamatokkal növelt összegének a visszafizetésére.

Az ítélet rendelkező része

1)

Az Európai Bizottság nem megalapozottan követeli a felperestől a HOME/2011/PPRS/AG/2176. sz. támogatási szerződés címén à Nova Onlus Consorzio nazionale di cooperative sociali – Soc. Coop-tól a Transnational Observatory for Refugee’s Resettlement in Europe projekt internetes oldalához kapcsolódó költségek 15 %-át, azaz 3 002,45 eurót.

2)	A Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

3)	A Törvényszék a Nova Onlus Consorzio nazionale di cooperative socialit kötelezi arra, hogy az említett szerződés címén fizesse meg a Bizottságnak 77 240,33 euró 2015. május 19-től ezen összeg maradéktalan megfizetéséig számított 3,55 %-os késedelmi kamattal növelt összegét.

4)	A Törvényszék a viszontkeresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

5)	A Nova Onlus Consorzio nazionale di cooperative sociali maga viseli saját költségeit, valamint a Bizottság részéről felmerült költségek kétharmadát.

6)	A Bizottság maga viseli saját költségeinek egyharmadát.

---

(1)  HL C 254., 2015.8.3.

A Törvényszék 2018. október 24-i ítélete – Epsilon International kontra Bizottság

(T-477/16. sz. ügy) (1)

((„Választottbírósági kikötés - A kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogram [2007–2013] keretében kötött szerződések - Eljáráshoz fűződő érdek - Támogatgató költségek - A kifizetés felfüggesztése - Megsemmisítés iránti kereset - A felperesnek a korai felderítés és kizárás rendszerének adatbázisába (EDES) való felvételéről szóló határozat - Keresettel meg nem támadható jogi aktus - Elfogadhatatlanság))

(2018/C 445/19)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Epsilon International SA (Marousi, Görögország) (képviselők: D. Bogaert és A. Guillerme ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság (képviselők: J. Estrada de Solà, A Katsimerou és A. Kyratsou meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

Egyrészt az EUMSZ 272. cikkre alapított, annak megállapítása iránti kérelem, hogy először is a Bizottság által a Briseide, i-SCOPE és Smart-Islands támogatási szerződések keretében folyósított összegek támogatható kiadásoknak minősülnek, másodszor a Bizottság által az i-Locate, eENV-Plus, GeoSmartCity és c-Space projektekre vonatkozó kifizetések felfüggesztésére vonatkozóan hozott határozatok megalapozatlanok, és harmadszor a Bizottság jogellenes magatartása a felperesnek kárt okozott, és másrészt először is az EUMSZ 263. cikkre alapított, az Epsilonnak a korai felderítés és kizárás rendszerének adatbázisába (EDES) való felvételéről szóló, 2016. június 17-i Ares (2016)2835215 bizottsági határozat megsemmisítése iránti, és másodszor az EUMSZ 268. cikkre alapított, és a felperes által az ezen jogi aktus eredményeképpen állítólagosan elszenvedett kár megtérítése iránti kérelem.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Bíróság az Epsilon International SA-t kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 402., 2016. 10. 31.

A Törvényszék 2018. október 24-i ítélete – Grupo Orenes kontra EUIPO – Akamon Entertainment Millenium (Bingo VIVA! Slots)

(T-63/17. sz. ügy) (1)

((„Európai uniós védjegy - Felszólalási eljárás - A Bingo VIVA! Slots európai uniós ábrás védjegy bejelentése - A vive bingo korábbi európai uniós ábrás védjegy - Viszonylagos kizáró ok - Összetéveszthetőség - A 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja [jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja] - Az ügy tárgya”))

(2018/C 445/20)

Az eljárás nyelve: spanyol

Felek

Felperes: Grupo Orenes, SL (Murcia, Spanyolország) (képviselő: M. J. Sanmartín Sanmartín ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselő: S. Palmero Cabezas meghatalmazott)

A másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban: Akamon Entertainment Millenium, SL (Barcelona, Spanyolország)

Az ügy tárgya

Az EUIPO második fellebbezési tanácsának a Grupo Orenes és az Akamon Entertainment Millenium közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2016. november 7-én hozott határozata (R 453/2016-2. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék a Grupo Orenes, SL-et kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 95., 2017.3.27.

A Törvényszék 2018. október 24-i ítélete – Fernández González kontra Bizottság

(T-162/17. RENV sz. ügy) (1)

((„Közszolgálat - Ideiglenes alkalmazottak - Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikkének c) pontja - Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikke b) pontjának hatálya alá tartozó ideiglenes alkalmazotti álláshelyre vonatkozó álláshirdetés - A jelentkezés elutasítása - Jogellenességi kifogás - Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikke - Felelősség - Esély elveszítése”))

(2018/C 445/21)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Elia Fernández González (Brüsszel, Belgium) (képviselők: M. Casado García-Hirschfeld és É. Boigelot ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság (képviselők: G. Berscheid és L. Radu Bouyon meghatalmazottak, segítőik D. Waelbroeck és A. Duron ügyvédek)

Az ügy tárgya

Az EUMSZ 270. cikken alapuló, valamint egyrészt felperesnek a COM/2014/2036 álláshirdetésben szereplő ideiglenes alkalmazotti álláshelyre beadott jelentkezését elutasító, 2014. november 14-i bizottsági határozat és a felperes közigazgatási panaszát elutasító, 2015. május 22-i határozat megsemmisítése iránti kérelem, másrészt a felperes állítólagos kárának megtérítése iránti kérelem.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék az Elia Fernández Gonzáleznek a COM/2014/2036 álláshirdetésben szereplő ideiglenes alkalmazotti álláshelyre beadott jelentkezését elutasító, 2014. november 14-i európai bizottsági határozatot megsemmisíti.

2)

A Bizottság köteles Elia Fernández Gonzáleznek megfizetni 12 000 eurót és a jelen ítélet kihirdetésének napjától kezdve a tényleges megfizetésig számított késedelmi kamatot, amelynek mértéke az Európai Központi Bank (EKB) által a fő refinanszírozási műveleteire vonatkozóan megállapított éves kamat két százalékponttal növelt értéke.

3)	A Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja.

4)	A Törvényszék a Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 354., 2015.10.26. (eredetileg az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékén F-121/15. szám alatt nyilvántartásba vett és 2016. szeptember 1-jén az Európai Unió Törvényszékéhez áttett ügy).

A Törvényszék 2018. október 24-i ítélete – Bayer kontra EUIPO – Uni-Pharma (SALOSPIR)

(T-261/17. sz. ügy) (1)

((„Európai uniós védjegy - Felszólalási eljárás - A SALOSPIR európai uniós ábrás védjegy bejelentése - A korábbi, színes sávokat ábrázoló, Aspirin európai uniós ábrás és nemzeti védjegyek - Viszonylagos kizáró okok - A megjelölések hasonlósága - A 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja [jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja] - Jóhírnév - A 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése [jelenleg a 2017/1001 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése] - Valamely megjelölésnek az üzleti életben a helyi jelentőségűt meghaladó mértékű használata - A 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése [jelenleg a 2017/1001 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése]”))

(2018/C 445/22)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Bayer AG (Leverkusen, Németország) (képviselők: V. von Bomhard és J. Fuhrmann ügyvédek)

Alperes: Az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselők: A. Folliard-Monguiral, S. Pétrequin és D. Walicka meghatalmazottak)

A másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban: Uni-Pharma Kleon Tsetis, Farmakeutika Ergastiria AVEE (Kifisia, Görögország) (képviselők: C. Chrysanthis, P.-V. Chardalia és A. Vasilogamvrou ügyvédek)

Az ügy tárgya

Az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának a Bayer és az Uni-Pharma Kleon Tsetis, Farmakeutika Ergastiria közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2017. február 17-én hozott határozata (R 2444/2017-4. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék a Bayer AG-t kötelezi saját költségein felül az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) és az Uni-Pharma Kleon Tsetis, Farmakeutika Ergastiria AVEE részéről a Törvényszék előtti eljárással kapcsolatban felmerült költségek viselésére.

---

(1)  HL C 221., 2017.7.10.

A Törvényszék 2018. október 24-i ítélete – Deza kontraBizottság

(T-400/17. sz. ügy) (1)

((„Környezetvédelem és az emberi egészség védelme - 1272/2008/EK rendelet - Bizonyos anyagok és keverékek osztályozása, címkézése és csomagolása - (EU) 2017/776 rendelet - Az antrakinon besorolása - Emberre vélelmezetten rákkeltő hatású anyag - Nyilvánvaló értékelési hiba - Anyag fogalma - Jogbiztonság - Tulajdonhoz való jog”))

(2018/C 445/23)

Az eljárás nyelve: cseh

Felek

Felperes: Deza, a.s. (Valašské Meziříčí, Cseh Köztársaság) (képviselő: P. Dejl ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság (képviselők: Z. Malůšková, K. Mifsud-Bonnici és R. Lindenthal, meghatalmazottak)

Az alperest támogató beavatkozók: Finn Köztársaság (képviselő: S. Hartikainen, meghatalmazott), Svéd Királyság (képviselők: A. Falk, C. Meyer-Seitz, H. Shev, L. Zettergren és A. Alriksson, meghatalmazottak), Európai Vegyianyag-ügynökség (képviselők: M. Heikkilä, W. Broere és A. Hautamäki, meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

Az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról szóló 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a műszaki és tudományos fejlődéshez való hozzáigazítása céljából történő módosításáról szóló, 2017. május 4-i (EU) 2017/776 bizottsági rendelet azon része megsemmisítése tárgyában az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelem, amelyben az antrakinont az emberre vélelmezetten rákkeltő hatású anyagként sorolja be.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Deza a.s. maga viseli saját költségeit, valamint az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.

3)	A Finn Köztársaság, a Svéd Királyság és az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) maga viseli saját költségeit.

---

(1)  HL C 293., 2017.9.4.

2018. október 1-jén benyújtott kereset – Pharma Mar kontra Bizottság

(T-594/18. sz. ügy)

(2018/C 445/24)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Pharma Mar SA (Colmenar Viejo, Spanyolország) (képviselők: M. Merola és V. Salvatore lawyers)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg az emberi felhasználásra szánt „Aplidin-plitidepszin” gyógyszer forgalombahozatali engedélyének az Európai Parlament és a Tanács 726/2004/EK rendelete (1) alapján történő megtagadásáról szóló, 2018. július 17-i C(2018) 4831 final bizottsági végrehajtási határozatot;

—	az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes öt jogalapra hivatkozik.

1.

Az első, az onkológiai tudományos tanácsadó csoport és a kinevezési eljárásuk pártatlanságának hiányára alapított jogalap. — A felperes úgy érvel, hogy megsértették az ügy minden szempontjának gondos és pártatlan vizsgálatára irányuló kötelezettséget, mivel a vitatott határozat nem pártatlan szakértők által kibocsátott véleményen alapul. — A felperes által állított, a pártatlan vizsgálat lefolytatására irányuló kötelezettség megszegése a szakértők Európai Gyógyszerügynökség (EMA) által történő kijelölésére is vonatkozik, mivel az indokolatlanul korlátozta az álláspontok sokféleségét, amely a pártatlan értékelése előfeltételének tekintendő.

2.	A második, a megfelelő ügyintézés elvének megsértésére alapított jogalap. — A felperes a szakértők EMA által oly módon történő kijelölésére utal, amely indokolatlanul korlátozta az álláspontok sokféleségét, és állítja, hogy ez a megfelelő ügyintézés elvének megsértésének tekinthető.

3.

A harmadik, a 726/2004/EK rendelet 12. cikkének és az egyenlő bánásmód elvének megsértésére alapított jogalap. — A felperes úgy érvel, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el, és tévesen következtetett arra, hogy az Aplidin hatékonysága nem került megfelelően vagy kielégítő mértékben bizonyításra, ezáltal megsértette a hivatkozott 12. cikket. — Az EMA előtti vizsgálati eljárás, mint az Aplidin hatékonyságának alátámasztására benyújtott tudományos bizonyítékok része figyelmen kívül maradt a felperes által alkalmazott módszerek okán, ami összeegyeztethetetlen az EMA szakértői munkacsoportja által kialakított véleménnyel. — A jelen ügyben alkalmazott módszerek megegyeznek az EMA által, egy hasonló, egy egyéb gyógyszert érintő forgalombahozatali engedélyezési eljárás ügyében elfogadott módszerekkel, ami jelzi, hogy megsértették az egyenlő bánásmód elvét.

4.

A negyedik, az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalap. — A felperes úgy érvel, hogy nem közölték az Aplidin hatékonyságának alátámasztására benyújtott tudományos bizonyíték figyelmen kívül hagyásának indokolását, különösen az EMA szakértői munkacsoportja által kialakított véleménytől való eltérés okaira tekintettel.

5.

Az ötödik, a védelemhez való jog megsértésére alapított jogalap. — A felperes úgy érvel, hogy megakadályozták az Aplidin hatékonyságának értékeléséhez alapvető, az alapügy tárgyával összefüggő védelemhez való jogának hatékony gyakorlásában, különösen a szóbeli indokolás előadására szánt ülések előkészítésére engedélyezett korlátozott idő okán.

---

(1)  Az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó közösségi eljárások meghatározásáról és az Európai Gyógyszerügynökség létrehozásáról szóló, 2004. március 31-i európai parlamenti és tanács 726/2004/EK rendelet (HL 2004. L 136., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 34. kötet, 229. o.).

2018. szeptember 28-án benyújtott kereset – ZL kontra EUIPO

(T-596/18. sz. ügy)

(2018/C 445/25)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: ZL (képviselő: E. Fontes Vila ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg az EUIPO/AD/01/17 nyílt versenyvizsga vizsgabizottságának 2017. december 1-jei határozatát, amely a felperes által e versenyvizsgán elért eredményt közölte és megerősítette, hogy nem vették fel őt a sikeres pályázók „tartaléklistájára”.

—

másodlagosan semmisítse meg az alábbi, kapcsolódó határozatokat: először is a vizsgabizottság 2018. március 7-i határozatát, amelyben válaszolt a felperes felülvizsgálat iránti kérelmére és megerősítette a 2017. december 1-jei határozatot; másodszor a kinevezésre jogosult hatóság 2018. június 27-i határozatát, amely elutasította a felperes panaszát és megerősítette a 2017. december 1-jei határozatot;

—	az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes négy jogalapra hivatkozik.

1.

Az első jogalap az EPSO-tól és/vagy az EUIPO-tól kapott levelekben és határozatokban szereplő, a szóban forgó nyílt versenyvizsgára vonatkozó elégtelen jogi indokoláson és az azokat alátámasztó elégtelen dokumentumokon alapul, mivel a felperes nem tudott meggyőződni róla, hogy a számára sérelmet okozó határozat megalapozott-e és lehetséges-e vele szemben a bírósági jogorvoslat, ezáltal jogbizonytalanságot keltett és megfosztotta a felperest az adminisztrációval szembeni védelemtől.

2.

A második jogalap (i) a felperes megfelelő ügyintézéshez és a dokumentumokhoz való hozzáféréshez való alapvető jogainak (az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. és 42. cikke, az EUMSZ 15. cikk, az 1049/2001 rendelet (1) 2. cikkének (1) bekezdése) és az átláthatóság horizontális elvének megsértésén alapul, mivel a kinevezésre jogosult hatóság megtagadta a felperestől a szóbeli készségekre vonatkozó feleletválasztós számítógépes teszt vitatott kérdéseihez való hozzáférést arra hivatkozva, hogy a felperesnek az említett kérdések relevanciájára és érvényességére vonatkozó kifogásai túl általánosak voltak, és nem jelölte meg annak különös indokát, hogy azok miért nem felelnek meg a hozzáférés megatagadására vonatkozó, ítélkezési gyakorlat szerinti feltételeknek; továbbá (ii) a felperes védelemhez való jogának megsértésén alapul, mivel a kinevezésre jogosult hatóságnak a vitatott kérdésekkel kapcsolatos kifogások részletezése iránti kérelme a felperes számára teljesíthetetlen, tekintve, hogy különösen sebezhetővé teszi azzal, hogy lehetetlen bizonyíték bemutatását követeli meg.

3.

A harmadik jogalap a felperes védelemhez való jogának, a kérdéses versenyvizsga érdemeken és képességeken alapuló értékelése, a közszolgálathoz való szabad hozzáférés átláthatóság és a tisztességes és egyenlő bánásmód elvének állítólagos megsértésén alapul, mivel a felperes az elégtelen vagy téves megfogalmazásuk (pl. fordítási hibák) miatt nem tudott hivatkozni a vitatott kérdések lényeges szabálytalanságára, amikor megkapta a versenyvizsgán elért eredményeket. A pályázónak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a versenyvizsga-eljárás során bármikor – különösen az eredmények közzétételét követően – hivatkozzon arra, hogy a számára feltett kérdésekben lényeges hiba volt. A felperes úgy érvel továbbá, hogy a rossz minőségű fordítás egyértelmű előnyt jelent azon pályázók számára, akik a szövegértési készségekre vonatkozó feleletválasztós, számítógépes teszt forrásnyelvét választják.

4.	A negyedik jogalap azon alapul, hogy a vitatott, 2017. december 1-jei határozatot a versenyvizsga-eljárás nyilvánvalóan hibás lefolytatásával hozták meg, mivel a szóbeli készségekre vonatkozó feleletválasztós számítógépes tesztek lényeges szabálytalanságot tartalmaztak.

---

(1)  Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001 L 145., 43. o.; magyar különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.).

2018. október 9-én benyújtott kereset – Google és Alphabet kontra Bizottság

(T-604/18. sz. ügy)

(2018/C 445/26)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperesek: Google LLC (Mountain View, Kalifornia, Egyesült Államok), Alphabet, Inc. (Mountain View) (képviselők: N. Levy Solicitor, P. Stuart Barrister, J. Schindler és A. Lamadrid de Pablo ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg a Bizottság COMP/AT.40099 – Google Andrоid ügyben 2018. július 7-én hozott határozatát;

—	másodlagosan törölje vagy csökkentse a felperesekkel szemben kiszabott bírságot a korlátlan felülvizsgálati jogkörének gyakorlása keretében; és

—	mindenesetre a Bizottságot kötelezze a felperesek részéről ezen eljárásokkal kapcsolatban felmerült költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen kereset az EUMSZ 102. cikk és az EGT-Megállapodás 54. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásban (AT.40099 – Google Android ügy) 2018. július 7-én hozott C(2018) 4761 final bizottsági határozat megsemmisítésére irányul.

Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek hat jogalapra hivatkoznak.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy téves a megtámadott határozatban foglalt értékelés a piac meghatározása és az erőfölény vonatkozásában. — E tekintetben a felperesek előadják, hogy a megtámadott határozat tévesen állapítja meg, hogy az Android erőfölényben van. — A felperesek továbbá azt kifogásolják, hogy a megtámadott határozat tévesen állapítja meg, hogy a Play erőfölényben van. — A felperesek arra is hivatkoznak, hogy a megtámadott határozat azon megállapítása, hogy a Google erőfölényben van a felhasználók számára nyújtott általános keresőszolgáltatások piacán, nincs összhangban az eredetiberendezés-gyártók számára engedélyezett keresőalkalmazásokat érintő visszaélésre vonatkozó álláspontjával.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a megtámadott határozat tévesen állapítja meg, hogy a Google mobilalkalmazás-forgalmazási megállapodásában foglalt előtelepítési feltételek visszaélésszerűek. — E tekintetben a felperesek előadják, hogy a megtámadott határozat nem támasztja alá, hogy a kifogásolt előtelepítési feltételek kizárhatják a versenyt. — A felperesek továbbá azt kifogásolják, hogy a megtámadott határozat tévesen figyelmen kívül hagyja azt, hogy az előtelepítési feltételek objektíve igazoltak, mivel lehetővé teszik a Google számára, hogy ingyenesen biztosítsa az Android platformot.

3.	A harmadik jogalap azon alapul, hogy a megtámadott határozat tévesen állapítja meg, hogy visszaélésszerű a Google portfólióalapú bevételmegosztási megállapodásaiban szereplő kizárólagos előtelepítési feltétel.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy a megtámadott határozat tévesen állapítja meg, hogy visszaélésszerű az, hogy a Google a Play és Google Search alkalmazásokra vonatkozó licenciákat antifragmentációs megállapodásba foglalt antifragmentációs kötelezettségektől teszi függővé. — E tekintetben a felperesek előadják, hogy a megtámadott határozat tévesen állapítja meg, hogy az antifragmentációs kötelezettségek korlátozhatják a versenyt. — A felperesek továbbá azt kifogásolják, hogy a megtámadott határozat nem veszi számításba azt, hogy az antifragmentációs kötelezettségek objektíve igazoltak, mivel biztosítják a kompatibilitást.

5.

Az ötödik jogalap azon alapul, hogy a megtámadott határozat megsértette a felperesek védelemhez való jogát. — E tekintetben a felperesek előadják, hogy a Bizottság helytelenül továbbította a „hasonlóan hatékony versenytárs” elemzését a felperesek számára a tényállást közlő levélben, és megtagadta velük szemben a szóbeli meghallgatást. — A felperesek továbbá azt kifogásolják, hogy a Bizottság megsértette a felperesek iratbetekintéshez való jogát.

6.

A hatodik jogalap azon alapul, hogy a megtámadott határozat tévesen állapít meg bírságot és tévesen számítja ki a bírság összegét. — E tekintetben a felperesek előadják, hogy a bírság jogellenes, mivel figyelmen kívül hagyja, hogy nem merült fel sem szándékosság, sem gondatlanság a Google részéről. — A felperesek továbbá azt kifogásolják, hogy a bírság jogellenes, mivel figyelmen kívül hagyja az arányosság elvét. — Másodlagosan a felperesek arra is hivatkoznak, hogy a megtámadott határozat tévesen számítja ki a bírság összegét.

2018. október 5-én benyújtott kereset – Fujifilm Recording Media kontra EUIPO – iTernity (d:ternity)

(T-609/18. sz. ügy)

(2018/C 445/27)

A keresetlevél nyelve: német

Felek

Felperes: Fujifilm Recording Media GmbH (Kleve, Németország) (képviselők: R. Härer, C. Schulze, C. Weber, H. Ranzinger és C. Gehweiler ügyvédek)

Alperes: Az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: iTernity GmbH (Freiburg, Németország)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy jogosultja: a felperes

A vitatott védjegy: a „d:ternity” európai uniós szóvédjegy – 11 152 154. sz. európai uniós védjegy

Az EUIPO előtti eljárás: törlési eljárás

A megtámadott határozat: az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának 2018. július 25-én hozott határozata (R 2324/2018-4. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—	másodlagosan állapítsa meg, hogy a jogvita érdemi része elfogadható;

—	az EUIPO-t és a Bíróság, illetve a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő többi felet kötelezze a költségek viselésére.

Jogalap

—	az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 18. és 64. cikkének megsértése.

2018. október 18-án benyújtott kereset – Gres de Aragón kontra EUIPO (GRES ARAGÓN)

(T-624/18. sz. ügy)

(2018/C 445/28)

Az eljárás nyelve: spanyol

Felek

Felperes: Gres de Aragón, SA (Alcalñiz, Spanyolország) (képviselő: J. Learte Álvarez ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy: GRES ARAGÓN európai uniós ábrás védjegy – 16 311 938. sz. védjegybejelentés

A megtámadott határozat: az EUIPO első fellebbezési tanácsának 2018. augusztus 16-án hozott határozata (R 2269/2017-1. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot, amennyiben az elutasítja a 16 311 938. sz. GRES ARAGÓN európai uniós védjegybejelentést a védjegybejelentésben szereplő egyes áruk és szolgáltatások vonatkozásában;

—	rendelje el a védjegybejelentés elbírálásának folytatását az eredeti védjegybejelentésben szereplő valamennyi áru és szolgáltatás vonatkozásában;

—	az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok

—	Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) és c) pontjának, (2) és (3) bekezdésének megsértése.

2018. október 18-án benyújtott kereset –mobile.de kontra EUIPO (Egy szövegbuborékban látható autó ábrázolása)

(T-629/18. sz. ügy)

(2018/C 445/29)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: mobile.de GmbH (Dreilinden, Németország) (képviselő: T. Lührig ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy: európai uniós ábrás védjegy (egy szövegbuborékban látható autó ábrázolása) – 15 598 931. sz. védjegybejelentés

A megtámadott határozat: az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának 2018. augusztus 7-én hozott határozata (R 2653/2017-4. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—	az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok

—	Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 49. cikke (1) bekezdésének megsértése;

—	az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 71. cikke (1) bekezdése második mondatának megsértése;

—	az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 68. cikke (1) bekezdése negyedik mondatának az (EU) 2018/625 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 23. cikke (1) bekezdésének d) pontjával összefüggésben való megsértése;

—	az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 68. cikke (1) bekezdése negyedik mondatának az (EU) 2018/625 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 23. cikke (1) bekezdésének e) pontjával és 22. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összefüggésben való megsértése.

2018. október 17-én benyújtott kereset – Herholz Vertrieb kontra EUIPO (#)

(T-631/18. sz. ügy)

(2018/C 445/30)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Herholz Vertrieb GmbH & Co. KG (Ahaus, Németország) (képviselő: D. Sprenger ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy: # európai uniós szóvédjegy – 16 967 267. sz. védjegybejelentés

A megtámadott határozat: az EUIPO második fellebbezési tanácsának 2018. augusztus 22-én hozott határozata (R 445/2018-2. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	változtassa meg a megtámadott határozatot oly módon, hogy a bejelentett uniós védjegyet lajstromozzák;

—	az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

Jogalap

—	Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.