1)

Úgy kell-e értelmezni a 967/2006/EK rendelet (1) 3. cikke (2) bekezdésének első mondatát, hogy az abban említett határidő a többletösszeg határidőn belüli közlésének a többlet cukor figyelembe veendő mennyiségének a 952/2006/EK rendelet (2) 10. cikke szerinti ellenőrzés alapján a határidő lejártát követően módosított megállapításából eredő módosítására is vonatkozik?

2)

Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén:

Ebben az esetben, ha a határidőn belüli közlés ellenőrzések keretében tett megállapítások alapján történő módosításáról van szó, alkalmazandók-e a 3559/91 rendelettel (3) módosított 2670/81/EGK rendelet 3. cikkének (2) bekezdése szerinti értesítési határidő túllépésének a Bíróság 2002. január 10-i British Sugar ítéletében (C-101/99, ECLI:EU:C:2002:7) említett feltételei a 967/2006 rendelet 3. cikkének (2) bekezdése szerinti közlési határidő túllépésére is?

3)

Ha a 967/2006/EK rendelet 3. cikke (2) bekezdésének első mondata nem alkalmazandó az ellenőrzéseken alapuló módosító közlésekre (lásd az első kérdést), vagy ha fennállnak a határidő túllépésének feltételei (lásd a második kérdést), a következő május 1-jét kell alapul venni, vagy a nemzeti jogot kell alkalmazni a többletösszeg módosításának közlésére vonatkozó határidő meghatározásához?

4)

Ha a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy sem a következő május 1-jét nem lehet alapul venni, sem a nemzeti jogot nem lehet alkalmazni:

Összeegyeztethető-e a közösségi jog – többek között az arányosság, a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvét magukban foglaló – általános elveivel, ha a jelen ügyben szereplőhöz hasonló helyzetben az ellenőrzés időtartama, az ellenőrzési jelentés elkészítésének és kiértékelésének időtartama alapján 2010. október 20-án, illetve 2011. október 27-én kerül sor a 2007/2008-as gazdasági évre vonatkozó többletösszeg közlésére? Jelentőséggel bír-e ezzel összefüggésben, hogy a cukorgyártó kifogásokat emelt a többletmennyiségek megállapításával szemben?

1)

Összhangban van-e a keretmegállapodással a jelen bíróság által az 1990/70/EK irányelv (1) mellékletét képező keretmegállapodásra vonatkozóan adott értelmezés, és annak megállapítása, hogy a felperesek határozott idejű szerződéseinek megkötése során visszaélés történik, mivel az állami szektorba tartozó munkáltató különböző szerződéskötési módokat alkalmaz – amelyek mindegyike ideiglenes jellegű – a határozatlan időre foglalkoztatott közalkalmazottak szokásos feladatainak állandó és tartós jellegű ellátására, olyan strukturális hiányosságok és szükségletek fedezésére, amelyek valójában nem átmeneti jellegűek, hanem állandóak és tartósak, és ebből következően a leírt ideiglenes szerződéskötés a keretmegállapodás 5. szakasza (1) bekezdése a) pontjának értelmében véve objektív okként nem igazolt, hiszen a határozott idejű munkaszerződések ilyen alkalmazása közvetlenül ellentétes a keretmegállapodás második preambulumbekezdésével és a megállapodás általános megállapításainak 6. és 8. pontjával, mivel nem állnak fenn e határozott idejű munkaszerződéseket igazoló körülmények?

2)

Összhangban van-e a keretmegállapodással a jelen bíróság által az 1990/70/EK irányelv mellékletét képező keretmegállapodásra vonatkozóan adott értelmezés, és a keretmegállapodás alkalmazásakor az, hogy e bíróság úgy tekinti, hogy a hagyományos kiválasztási eljárásra vonatkozó pályázati felhívás, a fent leírt jellemzőkkel, nem egyenértékű intézkedés, és nem is tekinthető szankciónak, mivel az elkövetett visszaéléssel nem arányos, hiszen következménye az ideiglenesen alkalmazott munkavállaló munkaviszonyának megszüntetése, ami azzal jár együtt, hogy nem teljesülnek az irányelv célkitűzései, és továbbra is fennmarad az ideiglenes közalkalmazottak kedvezőtlen helyzete, továbbá hatékony intézkedésnek sem tekinthető, mivel a munkáltatónak nem okoz semmiféle hátrányt, és nincs visszatartó hatása sem, ebből következően pedig nem felel meg az 1999/70 irányelv 2. cikke első bekezdésének, mert nem biztosítja, hogy a spanyol állam az irányelvben meghatározott eredményeket eléri?

3)

Összhangban van-e a keretmegállapodással a jelen bíróság által az 1999/70 irányelv 2. cikkének első bekezdésére és az Európai Unió Bíróságának 2016. szeptember 14-i ítéletére (C-16/15) (2) vonatkozóan adott értelmezés, és azok alkalmazásakor az, hogy e bíróság úgy tekinti, hogy a kiválasztási eljárásra vonatkozó nyilvános pályázati felhívás nem minősül olyan megfelelő szankcionáló intézkedésnek, amely alkalmas az egymást követő ideiglenes szerződések alkalmazásával való visszaélés szankcionálására, mivel a spanyol szabályozásban nem létezik hatékony és visszatartó hatású szankcióra irányuló olyan mechanizmus, amely véget vetne az ideiglenes közalkalmazottak kinevezése során történő visszaéléseknek, és e szabályozás nem teszi lehetővé a visszaéléssel érintett közalkalmazottakkal kötött szerződésekkel betöltött strukturális álláshelyek más módon való betöltését, és ily módon e munkavállalók bizonytalan helyzete fennmarad?

4)

Összhangban van-e a keretmegállapodással az e bíróság által adott értelmezés, amely szerint a visszaéléssel érintett ideiglenesen alkalmazott munkavállalónak „határozatlan időre alkalmazott, de nem állandó” munkavállalóvá történő átminősítése nem hatékony szankció, mivel az ilyennek minősített munkavállaló munkaviszonya megszüntethető, akár azért, mert álláshelyét kiválasztási eljárás során betöltik, vagy az állás megszűnik, és ebből következően nincs összhangban a keretmegállapodással a határozott idejű munkaszerződések visszaélésszerű alkalmazásának megelőzése céljából, mivel nem teljesülnek az 1999/70 irányelv 2. cikkének első bekezdésében foglaltak, hiszen nem biztosított, hogy a spanyol állam az abban meghatározott eredményeket eléri?

E helyzetet figyelembe véve, a jelen ügyben ismertetni kell a Juzgado de lo Contencioso-Administrativo n.o 8 de Madrid (madridi 8. sz. közigazgatási bíróság, Spanyolország) által a 193/2007. sz. gyorsított eljárásban 2018. január 30-án előzetes döntéshozatal céljából előterjesztett alábbi kérdéseket (3):

5)

Ha a nemzeti bíróság megállapítja, hogy visszaélésszerű az ideiglenes helyettesítés céljából foglalkoztatott közalkalmazottak egymást követő, időszakos helyettesítésre irányuló szerződések útján való alkalmazása a SERMAS (madridi egészségügyi szolgálat) szolgálatában, amelynek célja a határozatlan időre foglalkoztatott közalkalmazottak által történő szolgáltatásnyújtással kapcsolatos állandó és strukturális szükségletek fedezése, mivel a nemzeti jogrendben nincs semmiféle, szankcionálásra irányuló hatékony és visszatartó hatású intézkedés, amely az ilyen visszaélést szankcionálhatná és a közösségi jog megsértéséből származó következményeket orvosolhatná, az 1999/70/EK irányelv mellékletét képező keretmegállapodás 5. szakasza értelmezhető-e úgy, hogy az arra kötelezi a nemzeti bíróságot, hogy hatékony és visszatartó hatású intézkedéseket alkalmazzon, amelyek a keretmegállapodás hatékony érvényesülését biztosítják, és következésképpen a szóban forgó visszaélést szankcionálják és az említett uniós jogszabály megsértéséből származó következményeket orvosolják, mellőzve annak a nemzeti jogszabálynak az alkalmazását, amely ezt akadályozza?

Igenlő válasz esetén, amint azt az Európai Unió Bírósága a 2016. szeptember 14-i ítéletben (C-184/15 és C-197/15) (4) 41. pontjában megállapította:

Összeegyeztethető-e az 1999/70/EK irányelv által elérni kívánt céllal az egymást követő ideiglenes jellegű jogviszonyok visszaélésszerű alkalmazásának megelőzése és szankcionálása, valamint az uniós jog megsértése következményeinek orvoslása érdekében tett intézkedésként az időszakosan helyettesítő, kisegítő jellegű vagy helyettesítésre irányuló közalkalmazotti jogviszony átalakítása tartós közalkalmazotti jogviszonnyá, oly módon, hogy az érintett már a kinevezésétől fogva határozatlan időre foglalkoztatott közszolgálati alkalmazottnak tekinthető, mivel a foglalkoztatása ugyanolyan tartós jellegű, mint az összehasonlítható helyzetben lévő határozatlan időre foglalkoztatott közszolgálati alkalmazottaké, és mindez annak alapján, hogy a nemzeti szabályozás abszolút módon tiltja az állami szektorban az egymást követő határozott idejű munkaszerződéseknek határozatlan idejű munkaszerződéssé való átalakítását, mivel nem létezik egyéb olyan hatékony intézkedés, amely az egymást követő határozott idejű munkaszerződések visszaélésszerű alkalmazásának elkerülésére, és adott esetben szankcionálására szolgálhatna?

6)

Egymást követő ideiglenes jogviszonyokkal való visszaélés esetén az időszakosan helyettesítő ideiglenes közalkalmazotti jogviszony határozatlan idejű jogviszonnyá történő átalakítása értelmezhető-e akként, hogy az csak akkor felel meg az 1999/70/EK irányelv és a keretmegállapodás céljainak, ha a visszaélést elszenvedő ideiglenes jelleggel foglalkoztatott közalkalmazott – az állandóság és az elmozdíthatatlanság elve alapján, az abban foglalt valamennyi jogosultsággal és kötelezettséggel együtt, a határozatlan időre foglalkoztatott informatikusokkal azonos elbánásban részesülve – ugyanolyan vagy azonos foglalkoztatási feltételeket élvez, mint a határozatlan időre foglalkoztatott közalkalmazott (szociális védelem, szakmai előléptetés, rendes szabadságok biztosítása, szakképzés, fizetés nélküli szabadságok, közigazgatási jogállás, engedélyek, nyugdíjhoz való jogosultságok, a munkahelyről való elbocsátás, valamint a megüresedett állások betöltése és a szakmai előléptetés céljából meghirdetett pályázatokon való részvétel)?

7)

Figyelembe véve adott esetben az állandó szükségletek kielégítésére irányuló határozott idejű szerződések alkalmazásával való visszaélés fennállását, anélkül, hogy objektív ok, az azt igazoló sürgős és nyomós szükséglet fennállna, és anélkül, hogy a nemzeti jogunkban hatékony szankciók vagy korlátok lennének, olyan intézkedésként, amely a visszaélés megelőzésére és az uniós jog megsértése következményének elkerülésére irányul, amennyiben a munkáltató nem biztosít állandóságot a munkavállaló számára, az olyan, jogellenes felmondás esetén járó végkielégítéssel egyenértékűnek tekinthető végkielégítés, amely megfelelő, arányos, hatékony és visszatartó erejű szankcióként szolgál, összhangban áll-e az 1999/70/EK irányelv által kitűzött célokkal?

1)

A hatáskörrel rendelkező hatóság, a College voor de toelating van gewasbeschermingsmiddelen en biociden a referenciatermék engedélyének megújítását követően megváltoztathatja-e az 1107/2009/EK rendelet (1) 52. cikke szerinti olyan párhuzamos forgalmazási engedély érvényességi idejét, amelyet az engedély megújításáról szóló határozatot megelőzően adtak ki, adott esetben hivatalból és a referenciatermék engedélyének megújításáról szóló határozathoz kapcsolódó – későbbi – érvényességi időnek megfelelően?

2)

Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén: a párhuzamos forgalmazási engedély érvényességi idejének megváltozása automatikusan, magából az 1107/2009/EK rendeletből fakadóan következik a referenciatermék engedélyének megújításából? A párhuzamos engedély érvényessége tekintetében az új időpont hatáskörrel rendelkező hatóság nyilvántartásába való bejegyzése pusztán adminisztratív cselekmény vagy erről – hivatalból vagy kérelemre – határozni kell?

3)

Ha a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy határozathozatalra van szükség, akkor erre alkalmazandó-e az 1107/2009/EK rendelet 52. cikke, különösen annak (3) bekezdése?

4)

A harmadik kérdésre adandó nemleges válasz esetén: ebben az esetben mely rendelkezés(eke)t kell alkalmazni?

5)

Már akkor nem lehet az 1107/2009/EK rendelet 52. cikke szerint azonosnak tekinteni valamely növényvédő szert, ha a referenciatermék (már) nem ugyanattól a vállalattól származik? E kérdés megválaszolásakor annak a kérdésnek a vizsgálatára is felkérik a Bíróságot, hogy társult vállalkozáson vagy engedély alapján tevékenykedő vállalkozáson érthető-e olyan vállalkozás is, amely a terméket a jogosult engedélyével, azonos receptúra szerint gyártja. Ennyiben van-e jelentősége annak, hogy a referenciatermék és a párhuzamosan bevezetendő termék gyártásának alapjául szolgáló gyártási folyamat a hatóanyagok tekintetében ugyanazon vállalatnál zajlik?

6)

Pusztán a referenciatermék gyártási helyszínének megváltoztatása fontos-e azon kérdés eldöntése során, hogy a termék azonos-e?

7)

Az ötödik és/vagy a hatodik kérdésre adandó igenlő válasz esetén: az abból levonható következtetésen („nem azonos”) változtathat-e valamit az, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóság már megállapította, hogy a termék összetétele egyáltalán nem vagy csak csekély mértékben változott?

8)

Kit terhel bizonyítási kötelezettség az 1107/2009/EK rendelet 52. cikkének (3) bekezdése szerinti feltételek teljesülése tekintetében, ha a párhuzamos termék, illetve a referenciatermék engedélyének jogosultja e tekintetben eltérő véleménnyel bír?

—

a kockázati tőkére vonatkozó levonást a kockázati tőkére vonatkozó levonás olyan összegével csökkentik, amelyet egyrészt a telephely aktíváinak nettó könyv szerinti értéke, és másrészt a társaság saját tőkéjéhez nem tartozó és a telephelynek betudható passzívák összessége közötti többletkülönbözet alapján számítanak ki, és

—

az előbb említett csökkentést annyiban nem végzik el, amennyiben a csökkentés összege alacsonyabb, mint e telephely nyeresége,

1)

Úgy kell–e értelmezni a takarmány– és élelmiszerjog, valamint az állat–egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről szóló, 2004. április 29–i 882/2004[/EK] európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) VI. mellékletének 1. pontjában szereplő, a „hatósági ellenőrzésekben részt vevő személyzet” kifejezést, valamint a 882/2004 rendelet VI. mellékletének 2. pontjában szereplő, a „hatósági ellenőrzésekben részt vevő személyzet” kifejezést, hogy a hatósági ellenőrzések díjainak kiszámításakor figyelembe vehető (fizetésből álló) költségek kizárólag a hatósági ellenőrzéseket végző hatósági állatorvosok és hatósági asszisztensek (fizetésből álló) költségei lehetnek, vagy beletartozhatnak azokba a Nederlandse Voedsel– en Warenautoriteit (Holland Élelmiszer–és Termékbiztonsági Hatóság; a továbbiakban: NVWA) vagy a Besloten vennootschap Kwaliteitskeuring Dierlijke Sector (az állattenyésztési ágazatban minőségellenőrzéssel foglalkozó korlátolt felelősségű társaság; a továbbiakban: KDS) más személyzetének (fizetésből álló) költségei is?

2)

Amennyiben az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 882/2004 rendelet VI. mellékletének 1. pontjában szereplő, a „hatósági ellenőrzésekben részt vevő személyzet” kifejezés, valamint a 882/2004 rendelet VI. mellékletének 2. pontjában szereplő, a „hatósági ellenőrzésekben részt vevő személyzet” kifejezés alá vonhatóak az NVWA vagy a KDS más személyzetének (fizetésből álló) költségei is, úgy milyen körülmények között és milyen határokon belül áll még fenn e más személyzet költsége és a hatósági ellenőrzések között olyan szoros kapcsolat, hogy az e (fizetésből álló) költségekre számított díjakat a 882/2004 rendelet 27. cikkének (4) bekezdésére és VI. mellékletének 1. és 2. pontjára lehet alapozni?

3)

4)

Úgy kell–e értelmezni a 882/2004 rendelet 27. cikke (4) bekezdésének a) pontjában és VI. mellékletének 1. és 2. pontjában szereplő szabályt, hogy a 27. cikk (4) bekezdésével ellentétes, ha a vágóhidaknak átalányösszeg formájában számítják fel az NVWA által foglalkoztatott állatorvosok és a kölcsönzött (alacsonyabb javadalmazású) állatorvosok hatósági ellenőrzést szolgáló tevékenységeit, így a kölcsönzött állatorvosoknak fizetettnél magasabb díjszabás szerepel a számlán?

5)

Úgy kell–e értelmezni a 882/2004 rendelet 26. cikkében és 27. cikke (4) bekezdésének a) pontjában, valamint VI. mellékletének 1. és 2. pontjában szereplő szabályt, hogy a hatósági ellenőrzések díjainak kiszámítása során figyelembe lehet venni azokat a költségeket, amelyek egy olyan korlátolt felelősségű társaság (KDS) tartalékképzésére szolgálnak, amelytől az illetékes hatóság hatósági asszisztenseket kölcsönöz, és a tartalék vészhelyzetben fordítható a hatósági ellenőrzéseket ténylegesen végző, valamint a hatósági ellenőrzéseket lehetővé tevő személyzet fizetésére és képzési költségeire?

6)

A[z ötödik] kérdésre adandó igenlő válasz esetén: Milyen összegig képezhető ilyen tartalék és milyen hosszú lehet az általa lefedett időtartam?

1)

Úgy kell–e értelmezni a takarmány– és élelmiszerjog, valamint az állat–egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről szóló, 2004. április 29–i 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) VI. mellékletének 1. pontjában szereplő „hatósági ellenőrzésekben részt vevő személyzet” kifejezést, valamint a 882/2004 rendelet VI. mellékletének 2. pontjában szereplő „hatósági ellenőrzésekben részt vevő személyzettel kapcsolatos” kifejezést, hogy a hatósági ellenőrzések díjainak kiszámításakor figyelembe vehető (bér)költségek kizárólag a hatósági ellenőrzéseket végző hatósági állatorvosok és hatósági asszisztensek (bér)költségei lehetnek, vagy beletartozhatnak azokba a Nederlandse Voedsel– en Warenautoriteit (Holland Élelmiszer– és Termékbiztonsági Hivatal; a továbbiakban: NVWA) vagy a Besloten vennootschap Kwaliteitskeuring Dierlijke Sector (az állattenyésztési ágazatban minőségellenőrzéssel foglalkozó korlátolt felelősségű társaság; a továbbiakban: KDS) egyéb alkalmazottainak (bér)költségei is?

2)

Amennyiben az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 882/2004 rendelet VI. mellékletének 1. pontjában szereplő „hatósági ellenőrzésekben részt vevő személyzet” kifejezés, valamint a 882/2004 rendelet VI. mellékletének 2. pontjában szereplő „hatósági ellenőrzésekben részt vevő személyzettel kapcsolatos” kifejezés alá vonhatóak az NVWA vagy a KDS egyéb alkalmazottainak (bér)költségei is, úgy milyen körülmények között és milyen határokon belül áll még fenn ezen egyéb alkalmazottak költsége és a hatósági ellenőrzések között olyan szoros kapcsolat, hogy az e (bér)költségek alapján számított díjakat a 882/2004 rendelet 27. cikkének (4) bekezdésére és VI. mellékletének 1. és 2. pontjára lehet alapozni?

3)

Úgy kell–e értelmezni a 882/2004 rendelet 27. cikke (4) bekezdésének a) pontjában és VI. mellékletének 1. és 2. pontjában szereplő szabályozást, hogy a 27. cikk (4) bekezdésével és a VI. melléklet 1. és 2. pontjával ellentétes, ha a vágóhidaknak olyan hatósági ellenőrzések után számítanak fel díjakat, amelyeket azok az illetékes hatóságoknak bejelentett, de valójában nem hatósági ellenőrzésre fordított negyedórákra vonatkoznak?

1)

A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)

A Törvényszék Vincent Villeneuve-öt kötelezi a költségek viselésére.

—

semmisítse meg az EBB 2018. április 4-i, a felperest elbocsátó határozatát;

—

kötelezze az alperest, hogy térítse meg a felperes jelenleg 2 240,31 euró összegű vagyoni kárát és 50 000 euró összegre becsült nem vagyoni kárát;

—

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, a védelemhez való jog megsértésére alapított jogalap

2.

A második, a nyilvánvaló értékelési hibára alapított jogalap

—

kötelezze az Európai Központi Bankot a felperesek által elszenvedett és az egyes felperesek tekintetében a keresetben részletezett kár megtérítésére, amely szövetkezeti részjegyenként eléri a 83,77 EUR összeget megszorozva az egyes természetes vagy jogi személy felperesek tulajdonában lévő részjegyek számával;

—

az Európai Központi Bankot kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, a ténybeli körülményeken, büntetőügyeken és a nemzeti jogon alapuló jogalap

2.

A második, az EUMSZ 340. cikken alapuló jogalap

3.

A harmadik, a Törvényszék ítélkezési gyakorlatán alapuló jogalap

—

állapítsa meg, hogy a jelen kereset elfogadható és megalapozott. Következésképpen:

—

semmisítse meg az SA.46897 (2018/NN) – Franciaország, feltételezett támogatás – CACES ügyben 2018. április 10-én hozott C(2018) 2075 final bizottsági határozatot;

—

a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első jogalap az EUMSZ 107. cikkben említett „betudhatóság” fogalmának megsértésén alapul, mivel a munkagépek biztonságos vezetésére irányuló képzés költségeinek az állam által elismert paritásos beszedő szervezetek (organismes paritaires collecteur agréés, a továbbiakban: OPCA) általi megtérítése állami források felhasználásával jár, amely az államnak betudható intézkedés eredménye. Így a felperesek azzal érvelnek, hogy azon határozat, amelynek a megsemmisítésért kérik, sérti a Pearle ítélkezési gyakorlatot (2004. július 15-i Pearle és társai ítélet, C-345/02, EU:C:2004:448).

2.

A második jogalap az EUMSZ 107. cikkben említett „előny” fogalmának megsértésén alapul, mivel a francia állam által a jelen ügyben hozott intézkedések előnyben részesítik azon vállalkozásokat, amelyek úgynevezett „CACES®” képzéseket (Certificat d’Aptitude à la Conduite En Sécurité, biztonságos vezetési képességet tanúsító igazolvány) nyújtanak, szemben azon vállalkozásokkal, amelyek úgynevezett „PCE®” képzéseket (Permis à la Conduite d’Engins, munkagépvezetői engedély) nyújtanak.

3.

A harmadik jogalap az EUMSZ 107. cikkben említett „szelektivitás” fogalmának megsértésén alapul, mivel a meghozott intézkedések szelektív jellegűek. E jogalap három részből áll:

—

semmisítse meg a 2017. november 6-i és 2017. december 4-i azon határozatokat, amelyekben a felperest arról tájékoztatták, hogy nem jogosult bizonyos ellátásokra (háztartási támogatás, eltartott gyermek után nyújtott támogatás, iskoláztatási támogatás és iskolakezdés előtti támogatás);

—

következésképpen rendelje el a megfelelő összegeknek a kért időponttól számított utalását, késedelmi kamatokkal növelve (az Európai Központi Bank által használt kamatláb plusz két százalékpont). Állapítsa meg, hogy azok kiigazító kifizetések, melyekre nem az esedékességük hónapjában kerül sor, azon adómérték alá tartoznak, amely az esedékesség hónapjában lett volna érvényben, ha azokat megfelelő időben kifizetik, a 260/68/EGK, Euratom, ESZAK rendelettel (1) összhangban;

—

amennyiben ez szükséges, semmisítse meg a felperes 2018. március 29-én benyújtott panaszát elutasító 2018. június 5-i határozatot;

—

amennyiben ez szükséges, semmisítse meg a felperes 2017. december 15-i, közigazgatási felülvizsgálat iránti kérelmét elutasító 2018. február 2-i határozatot;

—

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első jogalap arra vonatkozik, hogy az EKB rövid távú foglalkoztatásra vonatkozó alkalmazási feltételei és szabályai jogellenesek (jogellenességi kifogás).

2.

A második jogalap a kollektív jogok megsértésére vonatkozik, mivel az EKB rövid távú foglalkoztatásra vonatkozó alkalmazási feltételei és szabályai elfogadásakor nem egyeztettek megfelelően az EKB személyzeti bizottságával.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére, ideértve a fellebbezési tanács előtti költségeket is.

—

Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

helyezze hatályon kívül a felszólalási osztály határozatát;

—

tagadja meg a bejelentett védjegy lajstromozását;

—

az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

—

Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

—

Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 18. cikke (1) bekezdése a) pontjának megsértése;

—

az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

—

állapítsa meg a kereset elfogadhatóságát és megalapozottságát;

—

semmisítse meg az Európai Bizottság [bizalmas] (1) által 2018. július 3-án hozott, a felperestől a Bizottság helyiségeibe való bejutásának megtagadását fenntartó határozatát;

—

a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, a megtámadott jogi aktus kibocsátója hatáskörének hiányára alapított jogalap.

2.

A második, a Bizottságon belüli biztonságról szóló, 2015. március 13-i (EU, Euratom) 2015/443 bizottsági határozat (HL 2015. L 72., 41. o.; a továbbiakban: 2015/443 határozat) 3. cikkének megsértésére, valamint a megtámadott jogi aktus jogalapjának hiányára alapított jogalap.

3.

A harmadik, a felperes alapvető jogainak megsértésére, különösen az EUMSZ 67. cikknek, az EUSZ 6. cikknek, a 2015/443 határozat 3. cikkének, valamint az Alapjogi Charta 6., 7., 8., 15., 27., 31., 41., 42., 47., 48. és 49. cikkének a megsértésére alapított jogalap. Ez a jogalap három részre tagolódik:

4.

A másodlagosan felhozott negyedik, az EUMSZ 296. cikknek, az Alapjogi Charta 41. cikke (2) bekezdésének, az egyoldalú jogi aktusok formális és érdemi indokolása elvének a megsértésére alapított jogalap. Ez a jogalap két részre tagolódik:

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

másodlagosan a megtámadott határozatot úgy változtassa meg, hogy a felszólalást újból határozat meghozatala céljából a felszólalási osztálynak utalja vissza;

—

az EUIPO-t kötelezze a felperesnek a jelen keresettel és a fellebbezési tanács előtti eljárással összefüggésben keletkezett költségei megfizetésére. Másodlagosan, amennyiben a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő másik fél az eljárásba beavatkozik, az EUIPO-t és a beavatkozót egyetemlegesen kötelezze a felperesnek a jelen keresettel és a fellebbezési tanács előtti eljárással összefüggésben keletkezett költségei megfizetésére.

—

Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

—

semmisítse meg a 2018. évi jogi aktusokat a felperesre vonatkozó részükben; és

—

a Tanácsot kötelezze a felperes e keresettel összefüggésben felmerült költségeinek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a 2018. évi jogi aktusokkal kapcsolatban nyilvánvaló értékelési hibát vétettek.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a felperes jogosult a (KKBP) 2015/1836 tanácsi határozattal (3) módosított 2013/255/KKBP tanácsi határozat 27. cikke és 28. cikkének (2) bekezdése, valamint a (EU) 2015/1828 tanácsi rendelettel (4) módosított 36/2012/EU tanácsi rendelet 15. cikkének (1b) bekezdése szerinti kedvezményekre.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a 2018. évi jogi aktusok a felperesnek az Európai Unió Alapjogi Chartája, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezménye által védett alapvető jogai megsértéséhez vezetnek a felperes jóhírnévhez való jogát, a tulajdonhoz való jogát és az arányosság elvét illetően.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

—

a 6/2002/EK tanácsi rendelet 6. cikke (1) bekezdésével és 7. cikkével összhangban értelmezett 4. cikkének megsértése.