Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye

Egy új szén-dioxid-mentes, decentralizált és digitalizált energiaellátási struktúra hatásai a munkalehetőségekre és a regionális gazdaságokra

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2018/C 367/01)

Előadó:

Lutz RIBBE

Közgyűlési határozat:	2018.2.15.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 29. cikkének (2) bekezdése
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2018.6.28.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2018.7.11.
Plenáris ülés száma:	536.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	123/1/1

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az energiarendszer szén-dioxid-mentes, decentralizált és digitalizált ellátásra való átállítása komoly lehetőségeket kínál, különösen Európa strukturálisan hátrányos helyzetben lévő és vidéki régiói számára. A megújuló energia fejlesztése jelentős pozitív foglalkoztatási hatásokkal járhat, és úgy alakítható, hogy teljesen új ösztönzőket nyújtson a regionális gazdaság számára.

1.2.

Lehetőséget kínál különösen az európai energia- és kohéziós politika kedvező hatásainak kölcsönös megerősítésére. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) sajnálatosnak tartja, hogy e lehetőséget még sem az Európai Bizottság, sem a tagállamok nem ismerték fel kellőképpen, nemhogy kiaknázták volna.

1.3.

Igaz ugyan, hogy a kohéziós politika az átdolgozása óta hozzájárul a megújuló energia és az energiahatékonyság támogatásához, amit az EGSZB örvendetesnek tart. Az európai energiapolitika viszont eddig alig támogatta a kohéziós politikát. Észrevétlen marad, hogy a megújuló energia épp a hátrányos helyzetű térségekben mozdíthatná elő jelentősen a gazdasági fejlődést. Ezáltal a regionális növekedés tekintetében óriási politikai potenciál megy veszendőbe.

1.4.

E potenciál érvényesülése érdekében a régiók számára lehetőséget és támogatást kell biztosítani azzal kapcsolatban, hogy a megújuló energia fejlesztése és az ahhoz kapcsolódó konkrét hálózati infrastruktúra kiépítése révén előmozdítsák a regionális gazdaság növekedését és az abban való széles körű társadalmi szerepvállalást. A regionális értékteremtés szempontjából különösen fontos részvételi forma a fogyasztók szerepének felértékelése, akik termelő-fogyasztóként – a digitalizációnak is köszönhetően – teljesen új energiagazdálkodási felelősséget vállalhatnak, gazdasági szerepet tölthetnek be és az „alulról építkező éghajlatvédelem” megközelítése keretében magasabb szintű politikai célokat is támogathatnak.

1.5.

Fontos, hogy ennek során a megújuló energia fejlesztésére vonatkozó, holisztikus regionális gazdasági megközelítést kövessünk. Ez azt jelenti, hogy a megújuló energia helyi szintű előállítása és hasznosítása – mégpedig a villamosenergia-, a fűtési és a közlekedési ágazaton átnyúlóan – egymáshoz igazodik. A mesterséges intelligencia és az „intelligens hálózatok” ehhez jelentősen hozzájárulhatnak.

1.6.

Az, hogy a régióknak ezt milyen mértékben sikerül megvalósítaniuk, arra a regionális energiakereslet és a regionális szinten termelt, illetve termelhető megújuló energia közötti kapcsolatból lehet következtetni. Az EGSZB azt javasolja, hogy a körforgásos gazdaságon alapuló regionális energiapolitikai tervek keretében végezzenek elemzéseket, amelyek lehetővé teszik az egyes térségek megújuló energiával kapcsolatos regionális gazdasági lehetőségeinek pontos értékelését. A terveknek az adott régiót érintő foglalkoztatáspolitikai hatásokat is le kell képezniük. Hiszen még ha általánosan ki is jelenthető, hogy az energetikai átállás révén több munkahely jön létre, mint az eddigi energiarendszerben, akkor is lesznek olyan régiók, amelyek másokhoz képest nagyobb hasznot húznak ebből a hatásból.

1.7.

A körforgásos gazdaságon alapuló regionális energiapolitikai tervek a helyi lakosokkal folytatott strukturált és finomhangolt párbeszéd alapjául szolgálhatnak, ami a) a megújuló energia helyi szintű elfogadásának megszerzése, illetve megteremtése, valamint b) a regionális gazdaság megerősítése szempontjából egyaránt fontos. Az EGSZB meglepőnek tartja, hogy mindezidáig csak nagyon kevés esetben készültek ilyen elemzések és tervek.

1.8.

A megújuló energia fejlesztésére vonatkozó, holisztikus regionális gazdasági megközelítés nem csak az európai kohéziós politikához járulhatna hozzá jelentős mértékben. E megközelítés mellett szól számos energiapolitikai ok is (az energiafüggőség és az energiaszegénység csökkentése, az ágazatok összekapcsolásának támogatása, a digitalizációban rejlő innovációs lehetőségek kihasználása, a hálózat tehermentesítése).

1.9.

Ebből kiindulva az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék meg a megújuló energia fejlesztésére vonatkozó, holisztikus energetikai megközelítés megvalósításához szükséges lépéseket, melyek a következők: energiarégiók meghatározása, a regionális energiakereslet és a regionálisan termelt, illetve termelhető megújuló energia közötti kapcsolat tapasztalatokon alapuló felmérésének támogatása, célzott képzés és továbbképzés, a megközelítés megvalósításának ösztönzése például a megújuló energiához kapcsolódó infrastruktúra kiépítésének támogatása, a hálózatok megnyitása és a hálózati költségek megfelelő árazása révén.

2.   Háttér

2.1.

Az Európai Unió az energiaellátás és az energiapolitika terén mélyreható változások előtt áll. Ezek a változások nemcsak az energiatermelést érintik (a szén-dioxid-tartalmú fosszilis energiahordozókról a megújuló energiaforrások kifejlesztésére való áttérés), hanem óriási strukturális változásokat is maguk után vonnak, mind az energiatermelés helyét (a központi nagyteljesítményű erőművektől a decentralizáltabb rendszerek irányába való elmozdulás), mind pedig a szolgáltatói és fogyasztói struktúrát illetően (új érdekelt felek, valamint fogyasztási és elosztási modellek, többek között a digitalizációból fakadóan).

2.2.

Az EGSZB már számos véleményben foglalkozott az energetikai átállás hátrányosan érintett régiókra, pl. a széntermelő régiókra gyakorolt hatásaival (1). Ezekben a régiókban már sokan elveszítették a munkahelyüket, és aligha kerülhető el, hogy további munkahelyek is megszűnjenek. Annál inkább fontos, hogy időben felismerjék és politikai szinten támogassák a küszöbön álló strukturális változást, hogy minél jobban korlátozni és mérsékelni lehessen a gazdasági és társadalmi következményeket. Az EGSZB örömmel fogadja az Európai Bizottság ilyen irányú első kezdeményezéseit (2).

2.3.

Az EGSZB-nek azonban feltűnt, hogy eddig csak érintőlegesen beszéltek az olyan kedvező változásokról, amelyek pl. a regionális érték- és munkahelyteremtéshez kapcsolódhatnak. Bár az Európai Bizottság a hatályos megújulóenergia-irányelv (2009/28/EK) preambulumbekezdéseiben több ponton is megemlíti a megújuló energia regionális gazdaságon belüli jelentőségét, az EGSZB-nek a vizsgálódásai során azt kellett megállapítania, hogy a) a megújuló energia fejlesztésének lehetséges regionális gazdasági hatásairól alig készült tanulmány; és b) az Európai Bizottságon belül, de még a tagállamokon belül sem ismerhető fel olyan stratégia, amely valóban célzottabban összekapcsolja az energiapolitikát és a regionális fejlesztést. Tehát nem beszélhetünk az említett lehetőségek teljeskörű feltárására vonatkozó felismerhető politikai stratégiáról.

2.4.

Mindazonáltal Európában már most is rengeteg pozitív példát találhatunk a megújuló energia helyi és regionális szintű fejlesztéséhez kapcsolódó, alulról induló kezdeményezésekre. Csak, hogy egy véletlenszerű példát említsünk: a kelet-franciaországi, 10 000 lakosú Langres városában létrehoztak egy fatüzelésű hőerőművet, amely egy 5 kilométer hosszú fűtési hálózaton keresztül 22 melegvíz-előállító berendezést, közvetve pedig többek között egy szállodát, egy élményfürdőt és egy idősotthont lát el. Ennek köszönhetően évente 3 400 tonnával csökkentik a szén-dioxid-kibocsátást. Sok ilyen kezdeményezésnél feltűnik, hogy azokat csak ritkán értékelik módszeresen a regionális gazdasági jelentőségük szempontjából. Ily módon a statisztikai adatok jelentős hiányát vagyunk kénytelenek megállapítani.

2.5.

Feldheimben (Berlin mellett) azonban immár kb. 20 éve nemcsak következetesen helyi erőforrásokat használnak a helyi energiatermeléshez és -ellátáshoz, hanem a regionális gazdaságra gyakorolt hatásokat is részletesen jegyzik. Időközben a falu villamosenergia-szükségletét többszörösen, hőszükségletét pedig teljes egészében fedezik. Az energia eladásából származó közvetlen bevételek mellett a kiadási oldalon is figyelemre méltó megtakarításokat érnek el: az ottani lakosok 1 kWh villamos energiáért csak 16,6 eurocentet fizetnek, ami alig valamivel több, mint az átlagos német villamosenergia-ár 50 %-a. A következetesen megvalósított körforgásos energiagazdaságba „hajtóerőként” a helyi lakosságot is intenzíven bevonják (3).

Az EGSZB fontosnak tartja, hogy ezeket a lehetséges pozitív regionális gazdasági hatásokat egy általános mérlegelés keretében szembeállítsák az említett negatív kísérőjelenségekkel.

2.6.

E saját kezdeményezésű vélemény ahhoz kíván hozzájárulni, hogy végre mélyreható vitát indítsanak el, amelynek keretében meghatározzák a lehetőségeket és a példaértékű megközelítéseket, valamint feltárják a hiányosságokat.

3.   A megújuló energia jelentősége Európa és régióinak gazdasági és társadalmi fejlődése szempontjából

3.1.

Az EU a világ legnagyobb energiaimportőre: primerenergia-szükségletünk 53 %-ának fedezése céljából évente összesen több mint 400 milliárd EUR értékben importálunk energiát. Az Unió energiafüggősége meghatározó nemzetgazdasági és geopolitikai problémát jelent.

3.2.

Az „európai energiaunió” célja, hogy a) az energiaimport csökkentése mellett növelje Európa energiabiztonságát, b) előmozdítsa az éghajlatváltozás elleni küzdelmet, és c) új munkahelyeket teremtsen. Az EGSZB úgy véli, hogy ezen európai makrogazdasági célkitűzés regionális szinten is észszerű és alkalmazható lenne.

3.3.

Ebből kiindulva a megújuló energia – mint a fosszilis energiaforrásoktól eltérő „hazai” energiaforrások – támogatásának minden uniós régióban rendelkezésre kell állnia, amelyet nemcsak éghajlat-politikai szempontból kell szemlélni, hanem fontos regionális gazdasági célnak kell tekinteni: az energiatermelés ösztönözheti, illetve ösztönöznie is kellene a regionális gazdaságot.

3.4.

Minél inkább sikerül lehetővé tenni a regionális szereplők – legyen szó akár a polgárokról, a regionális vállalkozásokról vagy magukról a településekről – ezen belüli gazdasági szerepvállalását, annál nagyobb lesz a megújulóenergia-infrastruktúra kiépítéséhez szükséges elfogadás mértéke. A megújuló energiának köszönhető regionális értékteremtés a regionális érdekelt felek minél aktívabb részvételével arányosan növekszik.

3.5.

Az egyes szereplők gazdasági szerepvállalása a megújuló energiával kapcsolatos értéklánctól függően eltérően alakulhat. — Először is a megújulóenergia-termelő létesítményekbe való tényleges beruházást kell kiemelni: magukat a létesítményeket többnyire más régiókból „importálják”. Ugyanez vonatkozik a tervezési folyamatra is: ezek – különösen a nagyobb projektek esetében – gyakran olyan mérnöki vagy kivitelezési irodákban zajlanak, amelyek székhelye sok esetben szintén a régión kívül található; a regionális gazdaságra gyakorolt hatás tehát meglehetősen korlátozott. — A közvetlen regionális értékteremtés ehelyett a létesítmények üzemeltetési és karbantartási költségein keresztül valósul meg. A megújulóenergia-termelő létesítmények esetében azonban viszonylag alacsonyak az ezzel kapcsolatos ráfordítások. Kedvező hatást gyakorolnak pl. a szél- vagy naperőművek esetében a helyi földtulajdonosoknak fizetett bérleti díjak, mivel adóbevételeket jelenthetnek a települések számára. — A megújulóenergia-termelő létesítmények tényleges gazdasági haszna a termelt energia felhasználásából, illetve értékesítéséből származik. A regionális gazdaság számára tehát döntő fontosságú, hogy ki üzemelteti a létesítményt és ki tud nyereséget termelni a létesítmény üzemeltetéséből.

3.6.

A gazdasági szerepvállalás egyik formája a megújuló energia fejlesztése következtében az energiaszektorban regionális szinten esetlegesen létrejövő új munkahelyekben nyilvánul meg. Számos tanulmány – például a Hollandiára vonatkozó legutóbbi vizsgálat (4) – szerint az energiarendszerek átalakulásának foglalkoztatásra gyakorolt nettó hatása egyértelműen kedvező. Ki kell emelni, hogy e tanulmányok szerint minden holland tartomány profitálni fog e kedvező hatásokból.

Annak érdekében, hogy Európa minden régiójában ilyen kedvező fejleményeket lehessen elérni, minél előbb be kell fektetni az emberek megfelelő képzésébe.

3.7.

Nyilvánvaló, hogy e kedvező hatások nem minden esetben tudják teljes egészében kompenzálni a szerkezetváltás összes hátulütőjét. A megújuló energiára való átállás azonban mégis komoly lehetőségeket kínál az előrelépésre Európa több olyan régiójában, amelyek jelenleg tisztán energiaimportőrök.

3.8.

A regionális gazdasági szerepvállalás egy másik formája a megújulóenergia-termelő létesítményekbe való beruházásokban való közvetlen részvételen, és ezáltal azok üzemeltetésén keresztül valósul meg. A megújulóenergia-termelő létesítmények esetében a tőkeköltségek teszik ki a teljes költség nagy részét. A regionális értékteremtés szempontjából még ennél is fontosabb, hogy a regionális szereplőknek lehetőségük van beruházni a megújulóenergia-termelő létesítményekbe. A Hessen német szövetségi tartomány részére készült tanulmány szerint a regionális értékteremtés akár nyolcszor akkora is lehet, ha a szélerőmű üzemeltetése regionális kézben marad (5).

3.9.

Néhány európai régióban a politikai döntéshozók már elismerték ennek jelentőségét, és kezdeményezéseket indítottak a regionális szerepvállalás fokozása céljából. Ilyen például a Community Empowerment Bill (Skócia), a Lov om fremme af vedvarende energi (Dánia), a Bürger- und Gemeindenbeteiligungsgesetz (Mecklenburg-Elő-Pomeránia német szövetségi tartomány) vagy Litvánia nemzeti energiafüggetlenségi stratégiája.

3.10.

A szerepvállalás harmadik lehetséges formája abban nyilvánul meg, hogy a saját régiójuk létesítményeiből származó energiát használó fogyasztók például úgynevezett villamosenergia-vásárlási megállapodásokon keresztül közvetlenül részesülhetnek abból. A digitalizáció a villamosenergia-vásárlási megállapodásokat a kisebb energiafogyasztók számára is elérhetővé teszi, és a költségek alakulását illetően azzal kecsegtet, hogy a szél- és napenergiából helyileg előállított villamos energia költségei egyre gyakrabban a nagykereskedelmi piaci árak alatt lesznek.

3.11.

Van egy másik fontos lehetséges hatás. Ha valamely regionális körforgásos energiagazdaság a megújuló energián alapuló megtakarítások vagy bevételek révén új hozzáadott értéket teremt egy adott régióban, illetve csökkenti az energiaimporthoz kapcsolódó pénzkiáramlást, tőke szabadul fel, amelyet más gazdasági ágazatokba – akár az energiaágazaton kívül is – be lehet fektetni. Tehát nemcsak a „közvetlen” munkahelyteremtési hatásokat kell megvizsgálni (megújulóenergia-ágazaton belüli munkahelyek), hanem az olyan „közvetett” hatásokat is, amelyek az új regionális pénzáramlásokból adódhatnak.

4.   A megújuló energia mint regionális politika – Bevált gyakorlat Lengyelországból (Podlasie)

4.1.

A lengyelországi Podlasie vajdaság példája különösen szemléletesen mutatja be azt, hogyan lehet regionális szinten megvalósítani a 3. fejezetben megfogalmazott elképzeléseket. A példa rávilágít arra, hogy a megújuló energia fejlesztésével hogyan lehet sikeres regionális politikát folytatni egy strukturálisan hátrányos helyzetű régióban – még akár az optimálistól igencsak messze álló nemzeti előírások mellett is. Ennek feltétele természetesen a szisztematikus megközelítési mód, amelyet az alábbiakban ismertetünk.

4.2.

2012-ben a regionális parlament (sejmik) elfogadott egy regionális fejlesztési tervet, amely az európai strukturális alapok felhasználásához kapcsolódó operatív programok végrehajtásának alapjául szolgál.

4.3.

Podlasie vajdaság Európa strukturális szempontból leggyengébb és legalacsonyabb jövedelmű régiói közé tartozik, és évente kb. 5,2 milliárd PLN (= 1,25 milliárd EUR) összegben importál energiát. A vajdaságban nem találhatók saját fosszilis energiaforrások.

4.4.

A fejlesztési stratégia egy tervezett „forradalomról” beszél, amelynek keretében négy célt kívánnak megvalósítani: 1. a villamosenergia-importtól való függetlenség megteremtése, 2. a megújuló energia energiafogyasztáson belüli részarányának növelése, 3. a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése, valamint 4. a régió gazdasági lehetőségeinek növelése, azáltal, hogy az importált (jelentős szén-dioxid-kibocsátással járó) energiahordozókat regionális (tiszta) energiaforrásokkal váltják fel.

4.5.

Podlasie vajdaságban felismerték, hogy a „regionális energiapolitika” csak akkor lehet sikeres, ha az energiapiaci szereplők szerkezetét is figyelembe veszik. Ezért arra törekedtek, „hogy Podlasie vajdaság lakosai és vállalkozásai a decentralizált energiaforrások tulajdonosaivá váljanak”.

4.6.

A Podlasie vajdaságban található Turośń Kościelna község 2016 vége óta 38 hőszivattyú, 77 fotovoltaikus létesítmény és 270 naphőenergia-létesítmény beszerzését szervezte meg a polgárai számára ERFA-forrásokból. A település koordinálja a számításokat, a megrendeléseket és a telepítést, és minden jogi és műszaki munkát átvállal a lakosoktól. A beruházásokat 85 %-ban az uniós strukturális alapokból származó források igénybevételével társfinanszírozták. A jövőben az összes ház mintegy 25 %-át szerelik fel megújuló energián alapuló korszerű technikával.

4.7.

A Lengyelországban a kis fotovoltaikus létesítmények tekintetében meglévő hálózati mérőrendszerek alapján a polgárok saját „zöld” villamos áramukat (az összes járulékos költséggel együtt) kb. 0,18 PLN/kWh (kb. 4,3 eurocent/kWh) áron termelik meg. Összehasonlításképpen: a (főként szénből termelt) villamos energia hálózati beszerzésénél jelenleg 0,65 PLN/kWh (= 15,5 eurocent/kWh) árral kell számolni. Ez a villamosenergia-költségek kb. 75 %-os csökkenését jelenti, és az így megtakarított pénz a regionális gazdaság javát szolgálja.

4.8.

A marsalli hivatal magáévá tette ezt a megközelítést, és 2017-ben 62 másik településen tett lehetővé hasonló projekteket. Összességében mintegy 4 700 db, tetőre szerelhető naphőenergia-létesítményt és 2 250 db, háztetőre szerelhető fotovoltaikus létesítményt igényeltek, melyek összkapacitása valamivel több mint 7 mWp; a megvalósításra 2018-ban kerül sor.

4.9.

Mindazonáltal az elképzelések ezen már jócskán túlmutatnak, pl. az elektromos közlekedés terén. Podlasie régióban az energiaimportra évente 5,2 milliárd PLN megy el, amelyből csak a személygépkocsik által fogyasztott benzin és dízel behozatala kereken 1,5 milliárd PLN-t tesz ki.

4.9.1.

Ezzel kapcsolatban Podlasie régió sajátos gondolatmenetet követ: A régióban nyilvántartásba vett személygépkocsik évente kb. 5,2 milliárd km-t tesznek meg. Amennyiben minden gépjármű elektromos meghajtású lenne, ahhoz 15 kWh/100 km fogyasztás mellett kb. 800 000 MWh villamos energiára lenne szükség. Ez a hálózati beszerzéshez kapcsolódó jelenlegi 0,63 PLN/kilowattórás költségek mellett kb. 500 millió PLN ráfordítást jelentene a jelenleg a fosszilis üzemanyagokért fizetett 1,5 milliárd PLN helyett. Csak ennek köszönhetően kereken 1 milliárd PLN maradna a régióban, amit a gazdaság megerősítésére lehetne fordítani!

4.9.2.

A szükséges villamosenergia-mennyiséget a (régióban létesített) közel 70 szélerőmű állíthatná elő. E létesítmények éves villamosenergia-termelése 7 000 személygépkocsi üzemeltetéséhez lenne elegendő, és egy kilowattóra közel 6-7 eurocentbe kerül. Ha 7 000 gépkocsivezető összefogna és szövetkezetként működtetne egy ilyen létesítményt, megint csak jelentősen csökkenhetne az elektromos járművek üzemeltetéséhez kapcsolódó költségráfordítás. Ezt azonban jogilag és igazgatási szempontból is lehetővé kell tenni, például azáltal, hogy a hálózatokat megnyitják a kétirányú forgalom számára. A digitalizáció megteremti ezeket a lehetőségeket, a politikai realitás viszont akadályokat gördít az útjukba!

4.10.

Podlaskie régióban azt is fontolgatják, hogy a hőerőművekben a szén helyett regionálisan termelt szélenergiát használjanak. Szélenergiát alkalmaznának az ipari hőszivattyúk és a hőtárolók esetében. Ez rendkívül gazdaságosnak tűnik. Ezek az elképzelések azonban mindezidáig az előkészítési szakaszon sem jutottak túl. Még a megvalósíthatósági tanulmány finanszírozására sincs forrás.

5.   A regionálisan termelt megújuló energia regionális használata több regionális hozzáadott értéket teremt

5.1.

Podlasie példája azt mutatja, hogy a megújuló energia egyik jelentős hatása a regionális vásárlóerő lehetséges növekedésében rejlik. Ennek megértéséhez fontos, hogy először is a regionális körforgásos energiagazdaság keretében felmérjük a lehetőségeket, mégpedig mind a villamos energia, mind pedig a hőenergia és a közlekedés terén.

5.2.

A regionális gazdasági megközelítésben rejlő lehetőséget a naphőenergia példája jól szemlélteti. A létesítmények létrehozása és üzemeltetése csekély regionális hozzáadott értéket teremt, annál is inkább, mert kedvezőtlen hatásokkal is kell számolni, például akkor, ha az olajfűtést váltjuk ki és ezáltal nyomás nehezedik a fűtőolaj-kereskedők által teremtett munkahelyekre. A naphőenergia a fogyasztók szempontjából azonban valóban kedvező hatással jár. Mivel minél nagyobb a naphőenergia teljes hőszükségleten belüli részaránya, annál nagyobb mértékben lehet lemondani az olyan energiahordozók importjáról, mint a szén, a kőolaj és a földgáz, amelyek miatt a vásárlóerő a régióból a szén-, kőolaj- és földgázexportáló országokba, illetve kőolajat és földgázt értékesítő multinacionális vállalatcsoportokhoz vándorol.

5.3.

Összességében szükségesnek tűnik regionális energiamérleget készíteni annak meghatározása érdekében, hogy milyen mértékben sikerül, illetve sikerülhetne a regionális energiafogyasztást regionálisan termelt (és adott esetben tárolt) megújuló energiával fedezni. A mérlegnek négy szempontra kell kiterjednie: 1. Meg kell határozni, hogy egy adott régió villamosenergia-, fűtési és közlekedési ágazatának mekkora az energiaszükséglete. A fűtési és közlekedési ágazat figyelembevétele két okból fontos: egyrészről az energiafogyasztás 75 %-át ezek az ágazatok teszik ki. Másrészről a fűtési és közlekedési ágazat jelentős rugalmassági lehetőségeket hordoz, amelyek többnyire csak helyben állnak rendelkezésre. 2. Fel kell térképezni, hogy ezt a szükségletet milyen mértékben lehetne a régióban előállított megújuló energiával fedezni. E tekintetben azt is meg kell határozni, hogy ezáltal ténylegesen mennyi kiáramló tőkét lehetne átirányítani a régióba. Ez a bioenergia esetében a biomassza eredetétől, illetve az összes megújulóenergia-technológia esetében a létesítmények, valamint a megépítéssel és karbantartással megbízott vállalkozás származásától függ. Ezenkívül az üzemeltetési struktúra és a adott esetben a régión belüli villamosenergia-fogyasztás mennyisége alapján azt is meg kell határozni, hogy az üzemeltetés során kitermelt árbevétel a régióban marad-e, és hogy az üzemeltetés a regionális szereplők részéről mekkora gazdasági szerepvállalást jelent. 3. A regionális energiaszükséglet és annak a regionális megújuló energiából fedezhető részaránya közötti különbség mutatja meg, hogy mennyi energiát kell más régiókból importálni (tőkekiáramlás a régióból). Sok európai régió a jövőben sem tud majd lemondani az energiabehozatalról – függetlenül attól, hogy azért-e, mert nem hatékony, nem gazdaságos vagy egészen egyszerűen műszakilag nem lehetséges a teljes regionális energiaszükséglet regionális fedezése. 4. Amennyiben a régióban a regionális fogyasztásnál több energiát termelnek, meg kell határozni, hogy ki részesül a villamos energia értékesítéséből származó bevételekből.

5.4.

A regionális energiatermelés és a regionális energiafogyasztás mérlegét minden európai régió esetében el kellene készíteni, anélkül, hogy erre törvényi kötelezettséget írnának elő. Inkább minden régiónak saját érdekében, önkéntesen el kellene készítenie a megfelelő mérlegeket. Meg kell vizsgálni, hogy ehhez használhatók-e a NUTS 3 régiók esetében meghatározott kategóriák. Egyes esetekben ugyancsak vonzó megoldásnak tűnnek a határokon átnyúló energiarégiók, akár a „régiók Európája” elgondolás szempontjából is. Ezzel összefüggésben a koordinációs feladatokat az Energiaügyi Információs Központ vehetné át, melynek létrehozását az EGSZB egy korábbi véleményében (6) szorgalmazta.

6.   A kiegyensúlyozott vagy pozitív energiamérlegben rejlő energia- és regionális politikai lehetőségek

6.1.

Amennyiben sikerül javítani a 5. fejezetben bemutatott, regionálisan termelt és regionálisan hasznosított megújuló energiáról készült mérleget, az hozzá fog járulni Európa energiafüggőségének csökkentéséhez.

6.2.

Ha a regionális szereplők a megújulóenergia-termelésben nagyobb gazdasági szerepet tudnának vállalni, az erősítené a regionális kohéziót. Ennek oka, hogy gyakran a strukturális gyengeséggel küzdő régiók rendelkeznek a legnagyobb területi potenciállal a megújuló energia terén, tehát a megújuló energia regionális gazdasági hatásai épp itt a legnagyobbak.

6.3.

A saját regionális energiamérlegek elkészítése segítene megérteni, hogy az energetikai átállás milyen jelentőséggel bír az egyes régiók számára. Ez szilárd alapokra helyezné az adott régióban megvalósítandó szerkezetátalakításról folytatott vitát. Lehetővé válna, hogy a jelenleginél jobban kidolgozzák a megfelelő regionális politikai beavatkozásokat, mivel jelenleg viszonylag nagy általánosságban „széntermelő régiókról” vagy „energiaszigetekről” beszélünk.

6.4.

Az, hogy valamely régió energiaexportőr vagy energiaimportőr-e, vagy hogy kiegyensúlyozott energiamérleggel rendelkezik-e, konkrét következményekkel jár az ott élőkre nézve. Erről párbeszédet kell folytatni a regionális érdekelt felekkel. Nincs olyan tökéletes megoldás, amely minden régiónak egyformán megfelel. Ehelyett a régiók sajátosságainak leginkább megfelelő megoldásokról kell megállapodni – a területi méltányosságra („spatial justice”) is tekintettel, azaz arra, hogy mely területet milyen célra használnak. A regionális politika és közigazgatás képviselőinek megfelelő képzettséggel kell rendelkezniük.

6.5.

Minél inkább sikerül kielégíteni a regionális szükségleteket, annál kevésbé fogja érinteni a régióban élő és dolgozó fogyasztókat a világpiaci árak alakulása, különösen a kőolaj és a földgáz esetében. Ez a legjobb előfeltétele annak, hogy csökkenjen az energiaszegénység és a végső fogyasztók kiszolgáltatottsága. Mivel az energiaárak egyre fontosabb kritériumot képeznek a beruházási döntésekben, ezzel egyidejűleg a helyi gazdasági és ipari környezet vonzereje is növelhető.

6.6.

A fűtési és közlekedési ágazat villamosenergia-rendszerbe való, küszöbön álló integrálását célzottan lehetne támogatni a regionálisan termelt megújuló energia regionális hasznosításának és ily módon megerősítésének ösztönzésével.

6.7.

Az energiaágazat digitalizációja óriási lehetőségeket kínál. A regionálisan termelt megújuló energia regionális felhasználásának javítására szolgáló ösztönzők e téren is segíthetnék a digitalizációban rejlő konkrét lehetőségek felszabadítását és ezáltal az innováció előmozdítását.

6.8.

Az európai energiaunió célja, hogy megerősítsék a polgárok, illetve az energiafogyasztók energetikai átállásban játszott szerepét. A régiókon átívelő energiapiacokat nagyon magas belépési korlátok jellemzik, és a méretgazdaságosság fontos szerepet játszik (7). Végtére is ez a történelem során kialakult monopolisztikus piaci struktúrák következménye. Regionális szinten, azaz a regionális körforgásos energiagazdaság keretében a polgárok és a fogyasztók számára sokkal egyszerűbb, hogy ezen új, aktívabb szerepükben mutatkozzanak meg.

6.9.

Ha a regionálisan termelt megújuló energia regionális felhasználása fokozódna, az tehermentesítené a hálózatokat és adott esetben csökkentené az európai villamosenergia-átviteli hálózat fokozott kiépítésének szükségességét (lásd a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának támogatásáról szóló irányelvjavaslat (COM(2016) 767 final) (52) preambulumbekezdését is).

7.   A regionális körforgásos energiagazdasággal kapcsolatos követelmények

7.1.

Az EGSZB arra kéri az uniós intézményeket, hogy a regionálisan termelt megújuló energia regionális hasznosítását az európai energiapolitika és a kohéziós politika céljának tekintsék, valamint mérceként a regionális energiaszükséglet és a regionális megújulóenergia-termelés mérlegét használják. Ide tartozik egyrészről az, hogy a megújuló energia támogatásának további kialakítása során figyelembe veszik a termelő-fogyasztók és a méretgazdaságosságból nem profitáló más regionális szereplők sajátos jellemzőit (8). Különösen a kis (regionális) szereplők piaci esélyeit hátrányosan érintő, piacra lépési akadályok felszámolását kell célul kitűzni. Szintén hasznos lehet egy regionális szereplők képesítésére irányuló európai program, valamint a bevált gyakorlatok fokozott megosztása.

7.2.

Ennek előfeltétele egy olyan stratégiai döntés, amely az energiapolitikát a decentralizáció irányába fordítja. Ebből a szempontból a „Tiszta energia minden európainak” című csomagban még érezhetően túl sok ellentmondás húzódik a mindinkább decentralizált és az egyértelműen központosított energiapolitika között. Hasznos volna, ha az európai régiók és települések saját hatáskörben, közvetlenül szabályozhatnák a regionális szereplők részvételét a regionális megújuló energia hasznosításában. Ez megfelel a települési általános érdekű szolgáltatások már több európai tagállamban is kialakult hagyományának.

7.3.

Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot egy olyan megközelítés előterjesztésére, amely arra irányul, hogy európai, nemzeti és szubnacionális szinten az energiamix mely intézkedései segítenek előmozdítani a regionális energiát. Ez megfelelő közbeszerzési szabályokat is tartalmazhat. Ezenkívül ki kellene dolgozni egy módszertant is, amely alapján a régiók elkészíthetik saját energiamérlegüket. Kívánatos lenne létrehozni a regionális politikai döntéshozók és érdekelt felek számára egy olyan online alkalmazást, amely legalább megközelítő eredménnyel szolgál.

7.4.

A hálózati díjak átalakítása – lehetőség szerint az egyéb díjak és adók tekintetében is – segíthet abban, hogy a megújuló energia kiépítésénél elérjék a felvázolt regionális gazdasági hatásokat. Az energiaexport és mindenekelőtt az energiaimport esetében az árakat úgy kellene meghatározni, hogy legalább a szállítási költségeket figyelembe vegyék.

7.5.

A regionális energiaszükséglet regionális megújulóenergia-termelés révén történő kielégítésének fokozásával kapcsolatban a differenciált hálózati díjak alkalmazása – vagyis a villamosenergia-kereskedelmi ügyletek aszerinti árazása, hogy hány hálózati szintet vesznek igénybe az ügylet lebonyolításához – azt is megkönnyítené, hogy piacorientált módon határozzák meg a tényleges hálózatfejlesztési igényt. Európa energiarégióinak megfelelő hálózati összekötése fontos feladat lesz ugyan, de ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül és minden esetben elsőbbséget kell biztosítani a hálózatfejlesztésnek. Ez jelenleg még túl gyakran megtörténik akkor is, ha gazdaságilag nem indokolható (9).

---

(1)  HL C 303., 2016.8.19., 1. o.

(2)  https://ec.europa.eu/info/news/no-region-left-behind-launch-platform-coal-regions-transition-2017-dec-08_en.

(3)  További részletek céljából lásd annak az esettanulmánynak a prezentációját, amelyet az „Energetikai átállás az európai régiókban – Az intelligens és alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaellátásra való átállás regionális gazdaságra gyakorolt hatásainak értékelése” címmel tartott EGSZB-meghallgatáson mutattak be 2018. május 31-én. https://www.eesc.europa.eu/en/news-media/presentations/presentation-michael-knape.

(4)  Weterings, A. és mások (2018): Effecten van de energietransitie op de regionale arbeidsmarkt – een quickscan, PBL, Hága, 36. o.

(5)  Institut für dezentrale Energietechnologien (2016). Regionale Wertschöpfung in der Windindustrie am Beispiel Nordhessen.

(6)  HL C 262., 2018.7.25., 86. o.

(7)  HL C 288., 2017.8.31., 91. o.

(8)  HL C 246., 2017.7.28., 55. o.

(9)  Lásd: Peter, F.; Grimm, V. & Zöttl, G. (2016). Dezentralität und zellulare Optimierung – Auswirkungen auf den Netzausbaubedarf. https://www.fau.de/files/2016/10/Energiestudie_Studie.pdf.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye

A közlekedés szerepe a fenntartható fejlesztési célok teljesítésében – mit jelent ez az uniós szakpolitikai döntéshozatal szempontjából?

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2018/C 367/02)

Előadó:

Tellervo KYLÄ-HARAKKA-RUONALA

Közgyűlési határozat:	2018.2.15.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 29. cikkének (2) bekezdése
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2018.6.28.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2018.7.11.
Plenáris ülés száma:	536.
A szavazás eredménye (mellette/ellene/tartózkodott):	136/0/3

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

A közlekedés számos fenntartható fejlesztési cél elérése szempontjából rendkívül fontos. Jelentős mértékben hozzájárul a gazdasági fejlődéssel, az iparral és a kkv-kkal, valamint a kereskedelemmel és beruházással kapcsolatos fenntartható fejlesztési célok teljesítéséhez. Következésképpen a foglalkoztatás és a jóllét elősegítésére, valamint az egyenlőtlenségek és a kirekesztés csökkentésére irányuló fenntartható fejlesztési célok elérését is elősegíti. A közlekedés ugyanakkor több kihívást is jelent a fenntartható fejlesztési célok tekintetében: mérsékelni kell éghajlati és környezeti hatását, javítani kell a közlekedési rendszereket és a közlekedésbiztonságot, továbbá kezelni kell a munkahelyekkel és a tisztességes munkával kapcsolatos aggályokat.

1.2.

Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy készítsen egy új integrált szakpolitikai keretet a közlekedéspolitika új generációjához azzal a céllal, hogy a társadalmi és környezetvédelmi célkitűzések teljesítése mellett megteremtse a közlekedés és a mobilitás javításának alapjait.

1.3.

Az uniós döntéshozatalnak ezért kedvező feltételeket kell biztosítania a közlekedés számára, hogy az kielégíthesse az emberek és a vállalkozások mobilitási igényeit. Ehhez, a fenntartható fejlesztési céloknak megfelelően, jelentős beruházásokra van szükség a megfelelő infrastruktúra, az innováció és a jól működő közlekedési rendszerek, többek között a közösségi közlekedés terén.

1.4.

Erőfeszítéseket kell tenni azon fenntartható fejlesztési célok megvalósítása érdekében is, amelyek a közlekedés szociális vonatkozásaival – úgymint a teljes és produktív foglalkoztatás előmozdítása, a tisztességes munka, a készségek fejlesztése és a nemek közötti egyenlőség megvalósítása, valamint a kiszolgáltatott helyzetben lévők, például gyermekek, fogyatékossággal élők és idősek szükségleteinek kiemelt figyelembevétele – vannak összefüggésben. A szociális párbeszédnek kulcsszerepet kellene játszania a strukturális változások megfelelő irányításában.

1.5.

Az éghajlatváltozással kapcsolatos cél rendkívüli kihívást jelent a közlekedés számára, és a közlekedési rendszerek intenzív fejlesztését, egy sor dekarbonizációs intézkedés bevezetését és új, innovatív mobilitási koncepciók alkalmazását teszi szükségessé.

1.6.

A digitalizáció és a robotizáció azon megatrendek közé tartoznak, amelyek befolyásolják a közlekedés fejlődését, és a lehetőségek és a kihívások megfelelő kezelését teszik szükségessé. A digitalizáció hozzájárul a fenntartható közlekedéshez azáltal, hogy növeli a logisztika hatékonyságát, segíti a közlekedésben az utastájékoztatás fejlesztését és javítja a közlekedésbiztonságot.

1.7.

Mivel a közlekedés a társadalom egészét érinti, a közlekedéspolitika összeállításába és végrehajtásába feltétlenül be kell vonni a civil társadalmat. Bár a közszféra szerepe elengedhetetlen, elő kell segíteni az alulról építkező fellépést és partnerségeket is, hogy megtaláljuk a lehető legjobb megoldásokat a közlekedéssel összefüggő kihívásokra.

1.8.

Az EGSZB továbbá kéri az Európai Bizottságot, hogy alaposan értékelje a fenntartható fejlesztési célok mutatóit a közlekedés szempontjából, és segítse elő releváns mutatók kidolgozását, melyek reális és informatív képet adnak a fejlődésről, valamint összhangban vannak az integrált megközelítéssel.

2.   Háttér

2.1.

Az Egyesült Nemzeteknek a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendjében foglalt fenntartható fejlesztési célok nagyrészt lefedik az előttünk álló globális gazdasági, szociális és környezetvédelmi kihívások különböző aspektusait. Az ENSZ fenntartható fejlesztési céljai közül egyik sem összpontosít külön a közlekedésre és a mobilitásra, de a közlekedés értelemszerűen több célhoz is kapcsolódik. A fenntartható fejlesztési célokhoz tartozó 169 célkitűzésből néhány kapcsolódik közvetlenül a közlekedéshez, főleg az infrastruktúrához, a helyi közlekedési rendszerekhez és a közúti közlekedésbiztonsághoz. Ennek megfelelően a fejlődést nyomon követő 232 mutatóból három kapcsolódik a közlekedéshez: ezek a közlekedés volumenét, a közösségi közlekedéshez való hozzáférést és a közúti balesetek áldozatainak számát mérik.

2.2.

A közlekedés különféle szerepekben jelenik meg, ha a fenntartható fejlesztési célokról van szó. A fenntartható fejlesztési célok egyszerre jelentenek lehetőséget és kihívást a közlekedés számára, a közlekedés pedig hajtóerőt jelent és adaptációs szerepet is betölt a fenntartható fejlesztési célok végrehajtásában. A „közlekedés” ebben az értelemben jelenti mind az árufuvarozást, mind a személyszállítást, az összes közlekedési módot ideértve.

2.3.

A saját kezdeményezésű vélemény a következő célokat szolgálja: — azonosítja, hogy a közlekedés miként járulhat hozzá a fenntartható fejlesztési célok teljesítéséhez, illetve hogy a fenntartható fejlesztési célok miként segíthetik elő vagy alakíthatják a közlekedést, — elemzi a közlekedés és a fenntartható fejlesztési célok lehetséges hatásait és összefüggéseit a közlekedéssel kapcsolatos uniós szakpolitikák szempontjából mind európai, mind globális kontextusban, — ismerteti az EGSZB nézeteit és javaslatait azzal kapcsolatban, hogy a lehetőségek maradéktalan kiaknázása és a kockázatok megfelelő kezelése érdekében hogyan kell figyelembe venni ezen összefüggéseket az uniós szakpolitikákban és politikai döntéshozatalban. A közlekedésnek a fenntartható fejlesztési célok teljesítésében betöltött előrevivő szerepét a 3. és a 4. fejezet elemzi. Az 5. fejezet azt vizsgálja, a fenntartható fejlesztési célok miként segítik a közlekedést az alapok megerősítésével. A 6. és a 7. fejezet azt elemzi, milyen kihívásokat és elvárásokat jelentenek a fenntartható fejlesztési célok a közlekedés számára. A fentiek alapján a 8. fejezet összefoglalja a következtetéseket, melyek egyben feladatok és ajánlások a politikai döntéshozók számára.

3.   Közlekedés és fenntartható fejlesztési célok: a gazdasági fejlődés és a foglalkoztatás elősegítése

3.1.

A közlekedés a gazdasági fejlődés egyik alapvető feltétele az EU-ban és világviszonylatban is, így központi helyre kell kerülnie az uniós menetrendben. A közlekedésnek jelentős szerepe van abban, hogy elősegítse a 8. cél megvalósulását, azaz a folyamatos, inkluzív és fenntartható gazdasági növekedést, a teljes és produktív foglalkoztatást és a tisztességes munkát mindenki számára.

3.2.

Bár a digitalizáció a gazdaság és a társadalom minden területére kiterjed, nem szünteti meg az anyagi termelést és fogyasztást. A logisztika egyesíti az ellátási láncok különböző részeit, magában foglalva a nyersanyagok, köztes termékek és végtermékek fogyasztóhoz történő szállítását. A közlekedés tehát elengedhetetlen az iparágak, a mezőgazdaság és a kereskedelem számára.

3.3.

A megfelelően irányított közlekedés hozzájárulhat a 8. cél specifikus elvárásához, amely a fenntartható idegenforgalom előmozdítását is kéri a szakpolitikáktól, a munkahelyteremtést, valamint a helyi kultúra és termékek népszerűsítését is szem előtt tartva.

3.4.

Amellett, hogy más üzletágakat kiszolgál, a közlekedés önmagában is fontos gazdasági ágazat, amely munkahelyek millióit kínálja és nagyban hozzájárul a gazdasághoz. A közlekedés ezen túlmenően a feldolgozóipari ágazatok, úgymint a gépjárműipar, valamint a vasúti, hajózási és repülési ágazat bővülését is elősegíti.

3.5.

Mindent egybevetve, a közlekedés hozzájárul a 9. cél eléréséhez, amely megköveteli, hogy jelentősen növekedjen az ipar részesedése a foglalkoztatásban és a GDP-ben. Mivel a közlekedéssel kapcsolatos üzletágakban sok a kis- és középvállalkozás, a közlekedés a kkv-k értékláncokba történő és piaci integrációját, valamint növekedését is elősegíti a 9. és a 8. célnak megfelelően.

3.6.

A közlekedés a 8. céllal összhangban a munkahelyteremtéshez is hozzájárul a közlekedéssel kapcsolatos ágazatokban. Emellett elősegíti, hogy a munkahelyek és a munkaerő között jobb földrajzi összhang alakuljon ki, ezáltal javuljon a foglalkoztatás. Vannak ugyanakkor kihívások is, például a digitalizáció és robotizáció által előidézett átállás, amely a prognózisok alapján mélyreható változásokhoz vezet a munkahelyek és a feladatok terén.

3.7.

A közlekedés összességében hozzájárul a 17. cél eléréséhez, mely a fenntartható fejlődést szolgáló globális partnerkapcsolatok megerősítésére törekszik. Ez a cél annak előmozdítására irányul, hogy a WTO keretében jöjjön létre egy egyetemes, szabályokon alapuló, nyílt, megkülönböztetéstől mentes és méltányos multilaterális kereskedelmi rendszer. Mivel a közlekedés a kereskedelem alapját képezi, jelentős potenciállal bír e cél elérésének elősegítésében.

3.8.

A 9. cél fenntartható és ellenállóképes infrastruktúra megteremtése a fejlődő országokban. Ez kapcsolódik az országokon belüli és országok közötti egyenlőtlenségek csökkentésére vonatkozó 10. célhoz, amely azt a szándékot fejezi ki, hogy a fejlesztési segély és a közvetlen külföldi befektetés azon országokba irányuljon, ahol arra a legnagyobb szükség van.

3.9.

Azáltal, hogy a termelés, a kereskedelem és a befektetések révén elősegíti a gazdasági fejlődést és a tisztességes munkahelyek kialakítását, a közlekedés szerepet játszik az 1. cél megvalósításában is, amely arra irányul, hogy a szegénység minden formája szűnjön meg világszerte.

4.   Közlekedés és fenntartható fejlesztési célok: az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés elősegítése

4.1.

A fogyasztók arra használják a közlekedést, hogy hozzá tudjanak férni a különböző termékekhez, akár az élelmiszerekhez – a 2. céllal összhangban –, akár más alapvető árucikkekhez vagy luxuscikkekhez. Az embereknek ezenkívül ahhoz is szükségük van a közlekedésre, hogy szolgáltatásokat – például idegenforgalommal, hobbikkal vagy a szociális hálóval kapcsolatosakat – vegyenek igénybe.

4.2.

Legyen szó az egységes piacról vagy a nemzetközi kereskedelemről, a közlekedés a piacok összekapcsolásának egyik fő eleme. Az összekapcsolt piacok a hatékonyság és a gazdaságosság javulását idézik elő, és ezáltal hozzájárulnak ahhoz, hogy a termékek hozzáférhetők és megfizethetők legyenek a fogyasztók számára.

4.3.

A közlekedés az egészségügyi szolgáltatások nyújtása és igénybevétele szempontjából is rendkívül fontos az EU-ban és világszerte egyaránt. Így hozzájárul a 3. cél eléréséhez, amely a betegségek megelőzésére és kezelésére, valamint arra irányul, hogy egészséges életet és jólétet biztosítsunk mindenki számára.

4.4.

Ugyanez igaz az oktatás biztosítására és az oktatásban való részvételre. A közlekedés ennélfogva hozzájárul a 4. célhoz, amely támogatja, hogy mindenki számára biztosított legyen az inkluzív és igazságos, színvonalas oktatás és az egész életen át tartó tanulás lehetősége.

5.   Közlekedés és fenntartható fejlesztési célok: a mobilitás alapjainak biztosítása

5.1.

A személyek és az áruk mobilitásának biztosításához a közlekedésnek hozzáférhetőnek, megfizethetőnek, gördülékenynek és hatékonynak, valamint megbízhatónak és biztonságosnak kell lennie. Ezért döntő fontosságú, hogy az EU ösztönözze a megfelelő infrastruktúrába és technológiába irányuló beruházásokat, valamint erősítse a jól működő közlekedési rendszereket.

5.2.

A 9. cél közvetlen kedvező hatást gyakorol a közlekedésre, mivel támogatja a „minőségi, megbízható, fenntartható és ellenállóképes infrastruktúra” fejlesztését a gazdasági fejlődés és az emberek jóllétének támogatása érdekében.

5.3.

A jól működő piacokhoz, továbbá az áruk és az emberek mozgásához rendkívül fontos a gördülékeny határátlépés a belső piacon, valamint a nemzetközi közlekedésben és utazásban. A 9. cél a határokon átnyúló infrastruktúra szerepének hangsúlyozása révén támogatja ezt a célkitűzést.

5.4.

A 11. cél a városok és települések befogadóvá, biztonságossá, ellenállóvá és fenntarthatóvá tételét támogatja. Arra irányul, hogy mindenki számára biztosítsanak biztonságos, megfizethető, hozzáférhető és fenntartható közlekedési rendszereket, valamint kiemelt figyelmet fordítsanak a kiszolgáltatott helyzetben lévők, például gyermekek, fogyatékossággal élők és idősek szükségleteire. Ehhez megfelelő területrendezésre és közlekedési rendszerekre, valamint elegendő infrastrukturális közberuházásra van szükség. Ebben a tekintetben a közösségi közlekedés fejlesztése fontos szerepet játszik a városi és a vidéki területeken egyaránt.

5.5.

Ami az innovációt illeti, a 9. cél támogatja a tudományos kutatás fokozását és az iparágak technológiai kapacitásainak fejlesztését. Ez a közlekedés és a közlekedéssel kapcsolatos ágazatok fejlesztése szempontjából is fontos.

5.6.

Ezen túlmenően a 7. cél nemzetközi együttműködést szorgalmaz a tisztaenergia-kutatáshoz és -technológiákhoz való hozzáférés elősegítése, valamint az energetikai infrastruktúrába és a tisztaenergia-technológiákba irányuló beruházások előmozdítása céljából. Ezek az intézkedések, és köztük az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának és az elektromos töltőállomásoknak a kiépítése, a közlekedés dekarbonizációját is elősegítik.

5.7.

A közlekedés egyre nagyobb mértékű digitalizációja és robotizációja miatt még több figyelmet kell fordítani a digitális infrastruktúrával kapcsolatos igényekre, többek között az automatizált közlekedésszervezési és forgalomirányítási rendszerekre. A 9. cél megállapítja, hogy jelentősen növelni kell az információs és kommunikációs technológiákhoz való hozzáférést, és törekedni kell az általános és megfizethető internet-hozzáférés biztosítására. A 17. cél pedig az alaptechnológia, különösen az ikt fokozott használatát szorgalmazza. A digitalizáció növeli a logisztika hatékonyságát, és segíti a közlekedésben például az utastájékoztatás fejlesztését.

6.   Közlekedés és fenntartható fejlesztési célok: a társadalmi elvárásoknak való megfelelés

6.1.

Miközben a közlekedés hozzájárul az egészségügyi ellátáshoz, a szennyezésen, például a levegőben található részecskéken keresztül egészségügyi kockázatokat, illetve közlekedési baleseteket is előidéz. A 3. cél e kockázatok jelentős mértékű csökkentésére irányul. A közlekedésbiztonság javításához hatékony közlekedésirányítási rendszerekre, szabályozásra és jogérvényesítésre is szükség van. A fejlett automatizálás – az emberi hibák csökkenésének köszönhetően – a technológiai aggályok ellenére is fokozza a közlekedésbiztonságot.

6.2.

A 4. cél által támogatott oktatás és képzés döntő fontosságú abból a szempontból, hogy a közlekedéssel kapcsolatos ágazatokban dolgozó munkavállalók és vállalkozók megszerezhessék a szükséges készségeket. A digitalizáció miatt a feladatokban bekövetkezett változások jelentős változást vonnak maguk után a szükséges készségek tekintetében. A 4. cél ezért fontos tényező a közlekedést illetően.

6.3.

Az 5. cél a nemek közötti egyenlőség megvalósítására, a nők és lányok társadalmi szerepvállalásának elősegítésre irányul. A közlekedési ágazat akkor tudja erősíteni a nemek közötti egyenlőséget, ha több nőt vonz az ágazathoz vállalkozóként vagy munkavállalóként, és így kiaknázza a két nem emberi erőforrásaiban rejlő lehetőségeket. A közlekedést, és elsősorban a közösségi közlekedést a nők számára is biztonságossá kell tenni.

6.4.

A 8. cél a teljes és produktív foglalkoztatást, a fiatalok kirekesztődésének megakadályozását, a mindenki számára elérhető tisztességes munka biztosítását és a munkavállalói jogok védelmét támogatja. Ebben a tekintetben eltérőek a körülmények. A fejlődő országokban az alapvető munkavállalói jogok érvényesítése lehet a legfontosabb cél, míg az EU-ban a teljes foglalkoztatás és a mindenki számára elérhető tisztességes munka biztosítása jelentheti a legnagyobb problémát a jövőben.

6.5.

A digitalizáció és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás miatt az EU előtt álló strukturális változások kezeléséhez átfogó stratégiákra van szükség azzal kapcsolatban, hogy miként biztosítható a méltányos és gördülékeny átmenet, a kedvezőtlen szociális hatások csökkentése és a készséghiányra való reagálás.

6.6.

A 10. cél továbbá támogatja a mindenkire kiterjedő társadalmi, gazdasági és politikai befogadást, és a nagyobb egyenlőségre irányuló politikák elfogadását. Ezek a politikák egyben elősegítik az 1. cél, a szegénység felszámolása elérését is. Ami a közlekedést illeti, a 9. cél mindenki számára megfizethető és igazságos hozzáférést szorgalmaz. A munkához, az árukhoz és szolgáltatásokhoz, valamint a közlekedéshez – különösen a közösségi közlekedéshez – való hozzáférés elősegítése szerepet játszik az emberek kirekesztésének megakadályozásában.

6.7.

A 10. cél az emberek legális, biztonságos, szabályos és felelős migrációjának és mobilitásának elősegítésére is felhív. Ez kétféleképpen kapcsolódik a közlekedéshez: a közlekedés szerepet játszik a halálesetek megelőzésében, valamint a menekültek és a migránsok biztonságos és legális mozgásában. Másrészt a közlekedési ágazat lehetőséget biztosít a migránsok számára a munkaerőpiaci integrációra.

7.   Közlekedés és fenntartható fejlesztési célok: a környezetvédelmi célkitűzések megvalósítása

7.1.

Az emberek és a vállalkozások mobilitási szükségleteinek kielégítése mellett a közlekedésnek teljesítenie kell az éghajlatváltozással kapcsolatos és környezetvédelmi követelményeket is. A 13. cél hangsúlyozza, hogy azonnali fellépésre van szükség az éghajlatváltozással és annak hatásaival szembeni küzdelem érdekében. Mivel a közlekedés az üvegházhatásúgáz-kibocsátás fő forrása, ráadásul az ágazat kibocsátása még mindig növekszik, ez a cél rendkívüli kihívást jelent a közlekedés számára. Nagyobb erőfeszítéseket kell tenni az uniós politikákban meghatározott célok teljesítéséhez, és globális együttműködés szükséges a nemzetközi légi és tengeri közlekedés terén.

7.2.

A 8. cél keretében megfogalmazott, a gazdasági növekedés és a környezetkárosodás szétválasztásával kapcsolatos célkitűzés is hatalmas kihívást jelent a közlekedés szempontjából, mivel szoros összefüggés van a közlekedés és a gazdasági növekedés között. A szétválasztásra való törekvés így a minimális környezeti hatással járó, fenntartható közlekedési rendszerek intenzív fejlesztését és fejlett technológiák bevezetését igényli, valamint új, innovatív mobilitási koncepciók alkalmazását teszi szükségessé. Ez kapcsolódik a 12. célhoz is, amely a fenntartható fogyasztásra és termelésre vonatkozik.

7.3.

Az infrastruktúra fontos szerepet játszik a közlekedés környezeti hatásai szempontjából. A szárazföldi ökoszisztéma védelmét, helyreállítását és fenntartható hasznosításának előmozdítását támogató 15. célt figyelembe kell venni a területrendezésben és az infrastruktúra kiépítésében. Ugyanez a helyzet a 11. cél esetében, amely arra figyelmeztet, hogy több erőfeszítést kell tenni a világ kulturális és természeti örökségének védelme és megőrzése érdekében.

7.4.

Mivel az energia nélkülözhetetlen a közlekedéshez, az energiára vonatkozó 7. cél is közvetlenül kapcsolódik a közlekedéshez. Ez a megújuló erőforrások részarányának az energiaszerkezeten belüli lényegi növelésére, valamint az energiahatékonyság jelentős javítására szólít fel. A 12. cél pedig a káros fosszilis tüzelőanyagok támogatásának kiiktatását tűzi ki. Tekintettel arra, hogy a közlekedésben általánosan elterjedt a fosszilis tüzelőanyagok alkalmazása, ez a célkitűzés nyilvánvaló hatást gyakorol a közlekedésre és annak használóira.

7.5.

Az óceánok, tengerek és tengeri erőforrások megőrzését és fenntartható hasznosítását támogatja a 14. cél. Ez a szárazföldi tevékenységek mellett a tengeri közlekedést is kihívások elé állítja a hulladékgazdálkodás javítása és a kibocsátások csökkentése terén.

7.6.

A környezeti hatások nem pusztán magához a közlekedéshez kapcsolódnak, hanem a gépjárművek, a légi járművek és a hajók életciklusához is, azok gyártásától szétszerelésükig. A hatások csökkenthetők az erőforrás-hatékonyság javításával, az ipari folyamatokban tiszta technológiák alkalmazásával, valamint újrafeldolgozás és újrafelhasználás révén, ahogyan a 9. és a 12. cél is megfogalmazza ezt.

7.7.

A forgalom folyamatosságát növelő intézkedések szintén szerepet játszanak a kibocsátás csökkentésében. E tekintetben szintén rendkívül fontos a magas színvonalú infrastruktúra és a gördülékeny határátlépés, valamint a területrendezés és a városfejlesztés, a hatékony közösségi közlekedés és a multimodális áruszállítási alternatívák.

7.8.

Az autonóm közlekedés fejlesztése – az utasok nagyobb kényelme miatt – a magántulajdonban lévő személygépjárművek szélesebb körű használatát eredményezheti. Másrészről a közös autóhasználat és a közösségi közlekedés a magántulajdonban lévő autók számának csökkentésére szolgál. A digitalizáció és a robotizáció összességében hatékonyabb közlekedést és logisztikát eredményez, ami kedvezően befolyásolja a közlekedés éghajlattal kapcsolatos és környezeti hatásait.

7.9.

Amellett, hogy csökkenteni kell a közlekedés által okozott kibocsátásokat, a közlekedés így is hozzájárul az éghajlattal kapcsolatos és környezeti problémák megelőzéséhez és megoldásához azáltal, hogy a 17. célnak megfelelően elősegíti a karbonszegény és környezetvédelmi szempontból megbízható technológiák, termékek és megoldások terjesztését.

8.   Közlekedés és fenntartható fejlesztési célok: következmények a szakpolitikai döntéshozatal szempontjából

8.1.

Az előző részekben ismertetett elemzés egyértelműen kimutatja, hogy a közlekedés számos fenntartható fejlesztési céllal összefüggésben áll. Mivel a közlekedés számos fenntartható fejlesztési cél elérése szempontjából rendkívül fontos, szerepét teljes mértékben el kell ismerni a fenntartható fejlesztési célok teljesítése során mind az uniós tagállamokban, mind helyi szinten.

8.2.

Az uniós közlekedéspolitikának ugyanakkor integrált módon kell kezelnie a fenntartható fejlesztési célokat, hogy a társadalmi és környezetvédelmi célkitűzések teljesítése mellett biztosítsa a közlekedés és a mobilitás javításának alapjait.

8.3.

Nem vezet optimális megoldásokhoz, ha a közlekedés témakörét különböző szakpolitikai területekről kiindulva, egyszerre csak egy kérdéssel foglalkozva közelítjük meg. Elengedhetetlen ezért, hogy a közlekedéspolitikát annak egységében alakítsuk. Ennek megfelelően az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy készítsen egy új integrált szakpolitikai keretet a közlekedéspolitika új generációjához. Ezt a keretet kell majd iránymutatásnak tekinteni a részletesebb közlekedési vonatkozású döntésekhez.

8.4.

A szakpolitikai keretnek globális dimenziót is tartalmaznia kellene azzal a céllal, hogy integrálja a fenntartható fejlesztési célokat az EU közlekedési vonatkozású nemzetközi együttműködéseibe és külső fellépéseibe.

8.5.

Mivel a közlekedés a társadalom egészét érinti, a közlekedéspolitika összeállításába és végrehajtásába be kell vonni a civil társadalmat. Ez kapcsolódna a reagálni képes, inkluzív, részvételen és képviseleten alapuló döntéshozatal minden szinten történő biztosítására irányuló, 16. célhoz. Ami a munkaerőpiaccal kapcsolatos kérdéseket és az átalakulási folyamatokat illeti, a szociális párbeszédnek kulcsfontosságú szerepet kell biztosítani.

8.6.

A 17. cél pedig a közszférabeli, a köz- és magánszféra közötti és a civil társadalommal való partnerségek ösztönzését és előmozdítását, a partnerségek tapasztalatainak és stratégiáinak felhasználását támogatja. Bár a közszféra szerepe elengedhetetlen, az EGSZB arra kéri az EU politikai döntéshozóit, hogy teljes mértékben ismerjék el az alulról építkező fellépés és partnerségek döntő szerepét, mivel ezek hozzájárulnak ahhoz, hogy meg lehessen találni a lehető legjobb megoldásokat a közlekedéssel összefüggő kihívásokra és a lehetőségek megragadásának módját, például a vállalkozások és a polgárok által kialakított új termelési és fogyasztási minták révén.

8.7.

Az EGSZB továbbá kéri az Európai Bizottságot, hogy alaposan értékelje a fenntartható fejlesztési célok mutatóit a közlekedés szempontjából, és segítse elő releváns mutatók kidolgozását, melyek reális és informatív képet adnak a fejlődésről, valamint összhangban vannak az integrált megközelítéssel, a fent leírtak szerint.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye

Az EU elképzelései a digitalizált munkakörnyezetre történő áttérés irányításával kapcsolatban – jelentős hozzájárulás egy, a munka jövőjéről szóló fehér könyvhöz

(feltáró vélemény az osztrák elnökség felkérésére)

(2018/C 367/03)

Előadó:	Franca SALIS-MADINIER
Társelőadó:	Ulrich SAMM

Feltáró vélemény az osztrák elnökség felkérésére	2018.2.12-i levél
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke az eljárási szabályzat 29. cikkének (1) bekezdése feltáró vélemény
Elnökségi határozat:	2018.3.13.
Illetékes szekció:	„Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” (SOC) szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2018.6.6.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2018.7.11.
Plenáris ülés száma:	536.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	152/1/4

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) a teljes foglalkoztatást, a társadalmi fejlődést, a magas szintű védelmet, valamint a szegénység és az egyenlőtlenségek csökkentését hirdető európai értékek tiszteletben tartásán alapuló, igazságos digitális átállást támogatja.

1.2.

Az EGSZB amellett száll síkra, hogy az új technológiákban rejlő hatalmas lehetőségeknek mindenki – a munkavállalók, a polgárok és a vállalkozások – javát kell szolgálniuk. Ennek a változásnak nem lehetnek vesztesei. A szakpolitikáknak elsődlegesen az összes polgár megfelelő készségekkel való felruházása érdekében az egyéni pályák, illetve a szociális biztonsági ellátásokhoz való hozzáférés előmozdítása érdekében közösségi alapon szervezett szociális biztonsági rendszerek megerősítésére kell irányulniuk, az Alapjogi Charta, az európai szervezetek által az európai szociális alapjogok keretében Göteborgban kihirdetett prioritások és az ILO-egyezmények által előírtaknak megfelelően.

1.3.

A foglalkoztatás várhatóan megváltozik az automatizálás, a digitalizáció és a mesterséges intelligencia hatására. Az EGSZB úgy véli, hogy az európai munkavállalók kompetenciafejlesztésére kiemelt figyelmet kell fordítani, különösen azok esetében, akik képesítésük szintje és készségeik elavulása miatt nem tudják betölteni az új vagy olyan munkahelyeket, amelyek a technológia következtében meg fognak változni. Úgy ítéli meg, hogy uniós és tagállami szinten egyaránt sürgősen szükség van az alapképzés és az egész életen át tartó tanulás átalakítását támogató politikára az új munkahelyeken egyre inkább szükséges kreatív és digitális készségek fejlesztésére képes, releváns pedagógiai módszerek előmozdítása érdekében.

1.4.

A nők és a férfiak megfelelő arányú részvételének az egyik legfontosabb prioritásnak kell lennie: a jelentős digitális komponenssel rendelkező ágazatokban riasztó a helyzet, annyira kevés nő képviselteti magát ezeken a területeken (1). Ezeket a tendenciákat fontos figyelemmel kísérni és mérni, és a nők részvételét elő kell mozdítani ezekben az ágazatokban.

1.5.

Az EGSZB megállapítja, hogy az EU-ban a teljes közkiadások mindössze 0,3 %-át (2) fordítják a szociális politikákba való beruházásokra. A munkavállalók, a vállalkozások és összességében a társadalom javát szolgálva elegendő anyagi forrást kell biztosítani, elsősorban az EU 2020 utáni időszakra vonatkozó következő többéves költségvetési tervében (3) e politikák megerősítéséhez és a munkakörnyezet digitáls átalakításának támogatásához.

1.6.

További forrásokat tartogathat a digitalizálás által generált hatékonyságnövekedés. Az EGSZB javasolja, hogy a hozzáadott érték elosztásáról szóló társadalmi párbeszédet ágazati és vállalati szinten szervezzék meg annak érdekében, hogy megegyezhessenek azok felhasználásának módjáról.

1.7.

A digitalizálás következtében létrejövő összes rugalmas foglalkoztatási forma lefedése, valamint annak biztosítása érdekében, hogy egyetlen munkavállaló se maradjon le (4), az EGSZB prioritásnak tekinti a szociális jóléti rendszerek minőségének és pénzügyi fenntarthatóságának védelmét. Arra ösztönzi az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy szervezzék meg a szociális partnerekkel folytatandó egyeztetést a szociális jóléti rendszerek kiigazításáról, különösen azon munkavállalók érdekében, akikre státuszuk miatt nem terjednek ki kellően ezek a rendszerek.

1.8.

Az új technológiák, például a robotok vagy az intelligens gépek bevezetésével kapcsolatban az EGSZB tanulmányában emlékeztet arra, hogy fontos a munkavállalók képviselőinek előzetes tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció, és hogy e technológiai változások kezelése érdekében kollektív tárgyalást kell folytatni (5). Emlékeztet továbbá arra, hogy az európai üzemi tanácsokról szóló irányelv kötelezően előírja ezt a konzultációt (6).

1.9.

A mesterséges intelligenciával kapcsolatban az EGSZB hangsúlyozza, hogy az algoritmusok működésének átláthatatlansága és az, hogy az emberi ellenőrzés alól kisikló döntéseket milyen módon hozzák meg, hatalmas kihívások elé állítja az EU-t, és alapvető kérdéseket vet fel arról, hogy milyen társadalomban akarunk élni. Az EGSZB már felhívta a figyelmet arra, hogy az ember és a gép közötti kapcsolat meghatározása elsőrendű fontosságú lesz az új munkakörnyezetben. Az ember gép feletti ellenőrzésére összpontosító megközelítés alapvető jelentőségű (7).

1.10.

Az EGSZB olyan egyetemes szakpolitikai kereteket támogat a mesterséges intelligenciával kapcsolatban, amelyek versenyelőnyt biztosítanak az EU számára (8), továbbá ösztönzi a társadalmi szempontból felelős és a közjó szolgálatában álló mesterséges intelligencia fejlesztését. Hangsúlyozza, hogy az EU-nak támogatnia kellene a „kognitív ergonómiával” foglalkozó új kutatási területet, melynek célja az emberközpontú intelligens technológiák használatát előmozdító intézkedések elfogadása.

2.   Bevezetés

2.1.

Az EGSZB a Tanács észt, illetve bolgár elnökségének felkérésére készített három feltáró véleményben foglalkozott már a munkavégzés új formáinak és a munka jövőjének témájával (9). Ezeket a véleményeket egészítette ki a „Szociális szempontból fenntartható elképzelés a digitális korra” című, részletesebb vitaanyag, amely a bolgár elnökség felkérésére készített feltáró véleményben került bemutatásra (10).

2.2.

Az EGSZB nem fogadja el azt az alapfeltevést, mely szerint a digitalizációnak nyertesei és vesztesei lesznek. Ebben a véleményben az EGSZB javaslatokat fogalmaz meg annak érdekében, hogy a digitalizáció minden polgár javát szolgálja, és abból senki ne szoruljon ki.

2.3.

Ahhoz, hogy elkerülhető legyen a munkavállalók és a polgárok egy részének lemaradása, érdemes fokozni a szociális politikákba való beruházások kiadásait, amelyek jelenleg az EU összes közkiadásának mindössze 0,3 %-át teszik ki (11). A munka digitális átalakításának támogatásához elegendő anyagi forrást kell biztosítani, elsősorban az EU 2020 utáni időszakra vonatkozó következő többéves költségvetési tervében (12).

2.4.

Az EGSZB kiemeli, hogy annak érdekében, hogy az automatizálás a társadalom egésze számára hasznos lehessen, arra van szükség, hogy az EU és a tagállamok az egész életen át tartó tanulás jól működő és minőségi rendszerére, az érintett felek között zajló állandó szociális párbeszédre, megfelelő kollektív tárgyalásokra és adekvát adózási rendszerre támaszkodhassanak.

2.5.

Már most haladéktalanul cselekedni kell azért, hogy rendelkezésre álljanak a jövőben szükséges megfelelő készségek annak érdekében, hogy az EU és annak összes tagállama versenyképes maradjon, új vállalkozásokat és új munkahelyeket tudjon létrehozni, biztosítani tudja, hogy az emberek a szakmai pályafutásuk teljes időtartama alatt képesek legyenek beilleszkedni a munkaerőpiacra, és mindenki számára jólétet tudjon biztosítani.

3.   Az embert szolgáló mesterséges intelligencia az igazságos és minőségi átállás érdekében

3.1.

Az EGSZB hangsúlyozza azokat a kihívásokat, amelyek elé a mesterséges intelligencia állítja az EU-t. Mesterséges intelligencia alatt minden olyan technológia értendő, amely a számítástechnika segítségével végez el olyan kognitív feladatokat, amelyeket hagyományosan emberek szoktak végezni.

3.2.

Bár a digitalizálás és az egyre nagyobb és jobb teljesítményű mesterséges intelligencia a munkavállalók, a polgárok, a vállalkozások, a tagállamok és az EU javát fogja szolgálni, azt ellenőrzés alatt kell tartani, és annak potenciálisan negatív hatásaira fel kell készülni, illetve szabályozni kell azokat.

3.3.

Az EGSZB szerint az úgynevezett „együttműködő robotok” új generációjában olyan lehetőség rejlik, amely a társadalom egésze számára hasznos. Ezek a robotok valódi partnerré válhatnak abban, hogy megkönnyítik és kevésbé stresszessé teszik a dolgozók napi munkáját. Segíteni tudnak a fizikai vagy kognitív fogyatékossággal élő embereknek, és még inkább a csökkent mozgásképességűeknek.

3.4.

Az EGSZB ismételten hangsúlyozza (13) a human-in-command (emberi vezérlésű) megközelítés fontosságát a digitalizációs folyamat minden részében. Társadalmunknak meg kell birkóznia azzal az ijesztő perspektívával, hogy a mesterségesintelligencia-rendszerek egy napon mindenféle emberi interakció nélkül hoznak döntést életünk fontos kérdéseiben. Az emberi vezérlésű (human-in-command) megközelítés elve garantálja, hogy a gépek feladata egyértelműen az emberek kiszolgálása legyen, és hogy az emberekkel kapcsolatos összetettebb ügyek, például a felelősségvállalás, a vitás/etikai ügyek vagy az irracionális viselkedés megítélése továbbra is az emberek irányítása alá tartozzanak. Ez a nagyon általános elv vezérelvként szolgálhat a jövőbeli szabályozáshoz.

3.5.

Ahogyan arra az EGSZB a mesterséges intelligenciáról szóló saját kezdeményezésű véleményében (14) felhívta a figyelmet, az algoritmusok ellenőrzés alatt tartása és átláthatósága hatalmas kihívást jelent demokráciáink és alapvető szabadságaink szempontjából, a munkakörnyezetet is beleértve. Az EU-nak a társadalmi és erkölcsi szempontból felelős digitális átalakulást kell célul kitűznie. Az EGSZB olyan egyetemes szakpolitikai kereteket támogat a mesterséges intelligenciával kapcsolatban, amelyek versenyelőnyt biztosítanak az EU számára. Hangsúlyozza, hogy az Uniónak támogatnia kellene a „kognitív ergonómiával” foglalkozó új kutatási területet, melynek célja az emberközpontú intelligens technológiák használatát előmozdító intézkedések elfogadása.

3.6.

A rossz algoritmusok alapján meghozott döntések és választások felerősíthetik a vállalaton belüli hátrányos megkülönböztetéseket, például a munkaerő-felvételi gyakorlatok és általában véve a humánerőforrás-tevékenységek során (15). A megfelelő adat- és algoritmusprogramozás azonban „intelligensebbé” és igazságosabbá is teheti a munkaerő-felvételt és a humánerőforrás-politikákat.

3.7.

A mesterségesintelligencia-rendszerek tervezéséhez, fejlesztéséhez és értékesítéséhez hozzájáruló európai kutatóknak, mérnököknek és vállalkozásoknak az etikai és társadalmi felelősségvállalás kritériumai szerint kell eljárniuk. Erre a követelményre megfelelő válasz lehet az, ha az etikát és a humán tudományokat beépítik a mérnökképzés programjába (16). Szükséges lehet egy mesterséges intelligenciára vonatkozó magatartási kódex.

3.8.

Az EGSZB szeretné felhívni a figyelmet arra a fenyegetésre, amelyet a mesterséges intelligencia jelent a kiberbiztonságra és az adatvédelemre nézve. Az új technológia révén könnyebben lehet jó minőségű hamis képeket, hamis videókat, hamis beszédeket és hamis szöveget előállítani. Az uniós szakpolitikának prioritásként kell kezelnie, hogy megbirkózzon ezzel a komoly fenyegetéssel.

4.   Általános megjegyzések

4.1.   A foglalkoztatásra gyakorolt hatás

4.1.1.

Nagyon vitatott kérdés, hogy az automatizálás, a digitalizálás és a mesterséges intelligencia a különböző termelési folyamatokban milyen hatást gyakorol majd a foglalkoztatás volumenére. Az arra vonatkozó előrejelzések, hogy milyen mértékben csökken a munkahelyek száma, az alkalmazott módszertől – a feladatok vagy a munkahelyek elemzésétől – függően nagymértékben eltérnek egymástól (17).

4.1.2.

Ezen eltérésektől függetlenül az biztos, hogy a digitalizálás a munkahelyek nagy többségére hatással lesz, egyes szakmákat nagyobb mértékben fog érinteni, mint másokat, és lesznek olyan szakmák, amelyek rövid időn belül megszűnhetnek (18). Mások átalakulnak vagy átképzést igényelnek.

4.1.3.

Az Európai Unió tagállamai között is jelentősek a különbségek az automatizálás munkahelyekre gyakorolt hatása tekintetében (19). Az OECD tanulmánya szerint az Egyesült Királyságban, az északi országokban és Hollandiában a munkahelyeket általában kisebb mértékben érinti az automatizálás, mint a kelet- és dél-európai országokban (20). Ezeket a különbségeket számos tényező magyarázza: a gazdasági ágazatokon belüli feladatok szervezésében mutatkozó különbségek, az ágazati struktúrákban és a beruházásokban mutatkozó különbségek (azok az országok, amelyek még nem fogadtak el, illetve nem vettek részt olyan technológiákban, amelyek valószínűleg felváltják a munkaerőt, olyan feladatstruktúrákkal rendelkeznek, amelyek jobban nyitottak az automatizálásra). Általában véve a munkahely szervezésében, illetve a munkavállalók képzettségi szintjében is vannak különbségek.

4.2.   Minden polgár kulcskompetenciáinak biztosítása

4.2.1.

Ezzel szemben az uniós tagállamok megfelelő készségek segítségével és a versennyel lépést tartó, innovatívabb vállalkozásokkal találhatják meg jobban a helyüket a globalizált piacokon és szakosodhatnak a legfejlettebb technológiákra. Ennek érdekében minden ágazatnak olyan munkavállalókra van szüksége, akik nemcsak magas szintű kreatív és kognitív készségekkel rendelkeznek (az olvasási és számolási készségek, az informatikai készségek és az összetett problémamegoldó képességek tekintetében), hanem vezetői és kommunikációs, illetve tanulási képességekkel is.

4.2.2.

Az alacsony képzettséget igénylő és jól automatizálható, átalakítható, helyettesíthető, sőt eltűnő munkahelyeket betöltő munkavállalók esetében kiemelt intézkedésekre és nagyobb támogatásra van szükség.

4.2.3.

Az Unióban egyre mélyül a készségek és a jövőbeli munkahelyek közötti szakadék. Az uniós tagállamokban a munkavállalók 22 %-a esetében áll fenn annak a veszélye, hogy nem rendelkeznek a munkahelyük fejlődésének megfelelő informatikai készségekkel (21). 2008 óta nőtt a munkanélküliség és a tartós munkanélküliség átlagos időtartama, különösen az alacsony képzettségű munkavállalók körében.

4.2.4.

Az EGSZB nemrégiben megfogalmazott véleményében kifejtette, hogy tekintettel e munkanélküliek foglalkoztatási nehézségeire, társadalmi párbeszéd révén sürgősen foglalkozni kell a képzéssel és a készségekkel kapcsolatos kérdésekkel (22) ágazati és regionális szinten, valamint nemzeti és európai szinten, hogy minden munkavállaló hozzáférhessen a minőségi foglalkoztatáshoz, és szakmai karrierje során tovább fejlődhessen.

4.3.   Az alapképzés átalakítása és az egész életen át tartó tanulás ösztönzése

4.3.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy e kihívások leküzdéséhez uniós és tagállami szinten sürgősen szükség van az alap- és az egész életen át tartó képzés átalakítását támogató, célzott politikára az egyre fontosabbá váló kreatív készségek fejlesztésére képes, releváns pedagógiai módszerek előmozdítása érdekében.

4.3.2.

Fennáll a veszélye, hogy egyetlen, uniós szinten egységes szakpolitika nem lesz hatékony, hiszen a tagállamok eltérő problémákkal küzdenek, viszont általános igény mutatkozik egy a rendelkezésre álló készségek és a jövőbeli munkahelyek közötti szakadék csökkentését célzó szakpolitikára (23).

4.4.   A munkahelyi és a társadalmi hátrányos megkülönböztetés kockázatával kapcsolatban különös figyelmet érdemlő kérdések

4.4.1.

A férfiak és nők közötti egyenlőség: a jövőbeli munkahelyek, illetve a legjobban elismert és fizetett munkahelyek a STEM (tudomány, technológia, mérnöki tudományok és matematika) területéhez tartozó munkahelyek lesznek, különösen az információs technológiai (IT) ágazatban. A nők és a férfiak megfelelő arányú részvételének az egyik legfontosabb prioritásnak kell lennie: a jelentős digitális komponenssel rendelkező ágazatokban riasztó a helyzet, annyira kevés nő képviselteti magát ezeken a területeken (24). Ezeket a tendenciákat fontos figyelemmel kísérni és mérni, a nők részvételét pedig elő kell mozdítani, ha el akarjuk kerülni, hogy a jövőbeli munkakörnyezetben még nagyobbak legyenek az egyenlőtlenségek (25).

4.4.2.

Az életkorral összefüggő egyenlőtlenségek: a munkakörnyezetben végbemenő változások életkortól függetlenül hatással vannak a munkavállalók foglalkoztatási körülményeire. Ezek az átalakulások az egész szakmai életen át tartó, tartós munkavállalásra is hatást gyakorolhatnak. Például a határozott idejű szerződéseket, amelyeket jelenleg meglehetősen igazságtalanul többnyire a fiatalabb munkavállalók esetében alkalmazzák (26), megfelelő következményekkel az idősebb munkavállalókra is ki lehet terjeszteni. Ugyanakkor a digitalizációhoz kapcsolódó technológiai fejlődés lehetőségeket is kínálhat a legidősebb munkavállalók számára. A munkával kapcsolatos elemzésekhez figyelemmel kell kísérni ezeket a fejleményeket.

5.   Innovatív és előremutató szociális és civil párbeszéd

5.1.

A szociális párbeszédnek minden szinten – európai, nemzeti, ágazati, területi és vállalati szinten is – teljeskörűen foglalkoznia kell a digitális kihívásokkal, és a változások által érintett foglalkozásokra, az újonnan létrehozott munkahelyekre és az ezen új munkahelyek ellátásához kialakítandó készségekre vonatkozó releváns adatokkal alátámasztott, előremutató politikákat kell kidolgoznia.

5.2.

Az új kockázatok és lehetőségek figyelembevétele érdekében a szociális párbeszédnek átfogóbban kell foglalkoznia az automatizálás idején fennálló munkakörülményekkel. A különböző uniós tagállamokban és az ágazatokban a társadalmi párbeszéd terén kialakult megállapodásokat az Európai Bizottságnak elemeznie kell annak érdekében, hogy ezek eredményeit alkalmazza (kijelentkezési jog (27), távmunkával kapcsolatos megállapodások, személyhez fűződő átruházható jogok, a platformokkal aláírt kollektív megállapodás (28) stb.) (29).

5.3.

A digitalizálás következtében létrejövő összes rugalmas foglalkoztatási forma lefedése, valamint annak biztosítása érdekében, hogy egyetlen munkavállaló se maradjon le (30), az EGSZB a szociális jogok európai pillérével összhangban prioritásnak tekinti a szociális jóléti rendszerek minőségének és pénzügyi fenntarthatóságának védelmét. Az EGSZB arra ösztönzi az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy szervezzék meg a szociális partnerekkel folytatandó egyeztetést a szociális jóléti rendszerek új foglalkoztatási formákhoz való igazításáról.

5.4.

További forrásokat tartogathat a digitalizálás által generált hatékonyságnövekedés. A hozzáadott érték megosztásáról és újraelosztásáról szóló szociális párbeszédet ágazati és vállalati szinten kell megszervezni.

5.5.

Az adózás tekintetében alaposan át kell gondolni az adórendszerekre vonatkozó reformokat, hogy minden jövedelemtípust hasonló mértékű adó terheljen a hagyományosan szervezett ágazatokban és a közösségi gazdaságban egyaránt.

5.6.

A civil társadalom érdekelt feleinek aktívan részt kellene venniük e fejleményekben. A gyors technológiai változásokkal szemben érzékeny csoportok képzési politikái, valamint a mesterséges intelligenciával és a digitalizációval – melyek mindenkit érintenek – kapcsolatos fejlesztési politikák legitimálják azt a fontos szerepet, amelyet a civil társadalmi szervezeteknek kell játszaniuk.

---

(1)  Európai Bizottság (2018). Women in the Digital Age (angolul).

(2)  COM(2017) 206 final, 28. o.

(3)  HL C 262., 2018.7.25., 1. o.

(4)  HL C 303., 2016.8.19., 54. o. és HL C 129., 2018.4.11., 7. o.

(5)  EGSZB (2017). Impact of digitalization and the on-demand economy on labour markets and the consequences for employment and industrial relations.

(6)  HL L 122., 2009.5.16., 28. o.

(7)  HL C 288., 2017.8.31., 1. o.

(8)  HL C 288., 2017.8.31., 1. o.

(9)  HL C 434., 2017.12.15., 30. o. és 36. o. és HL C 237., 2018.7.6., 8. o.

(10)  HL C 237., 2018.7.6., 1. o.

(11)  Európai Unió (2017).Vitadokumentum Európa szociális dimenziójáról, 24. o.

(12)  HL C 262., 2018.7.25., 1. o.

(13)  HL C 288., 2017.8.31., 1. o.

(14)  HL C 288., 2017.8.31., 1. o.

(15)  ILO (2018). The impact of technology on the quality and quantity of jobs; lásd Villani, C. (2018). Donner un sens à l'intelligence artificielle: Pour une stratégie nationale et européenne.

(16)  Lásd Cédric Villani jelentését a mesterséges intelligenciáról (2018. március).

(17)  Nedelkoska, L. és G. Quintini (2018). „Automation, skills use and training”. OECD Social, Employment and Migration Working Papers, No 202, OECD Publishing, Paris.

(18)  France Stratégie (2018). Intelligence artificielle et travail: rapport à la ministre du travail et au secrétaire d'État auprès du premier ministre, chargé du numérique.

(19)  Cedefop (2018). Insights into skill shortages and skill mismatch: learning from Cedefop’s European skills and job survey.

(20)  Nedelkoska, L. és G. Quintini (2018). „Automation, skills use and training”. OECD Social, Employment and Migration Working Papers, No 202, OECD Publishing, Paris.

(21)  Cedefop (2018). Insights into skill shortages and skill mismatch: learning from Cedefop’s European skills and job survey.

(22)  HL C 237., 2018.7.6., 8. o.

(23)  Cedefop (2018). Insights into skill shortages and skill mismatch: learning from Cedefop’s European skills and job survey.

(24)  Európai Bizottság (2018). Women in the Digital Age (angolul).

(25)  Európai Bizottság (2015). Monitoring the digital economy & society 2016-2021.

(26)  Eurofound (2017), Non-standard forms of employment: Recent trends and future prospects, 7. o., valamint Eurofound (2017) Working conditions of workers at different ages.

(27)  HL C 237., 2018.7.6., 8. o.

(28)  Lásd a Dániában aláírt megállapodást.

(29)  HL C 434., 2017.12.15., 30. o.

(30)  HL C 303., 2016.8.19., 54. o. és HL C 129., 2018.4.11., 7. o.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye

A fogyatékossággal élő nők helyzete

(feltáró vélemény az Európai Parlament felkérésére)

(2018/C 367/04)

Előadó:

Gunta ANČA

Felkérés:	Európai Parlament, 2018.4.3.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 29. cikke
Közgyűlési határozat:	2018.3.13.
Illetékes szekció:	„Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2018.6.6.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2018.7.11.
Plenáris ülés száma:	536.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	187/2/0

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

A fogyatékossággal élő nők és lányok továbbra is a nemükön és fogyatékosságukon alapuló többszörös és interszekcionális diszkriminációval néznek szembe. A fogyatékossággal élő nőknek nincsenek egyenlő esélyeik arra, hogy másokkal egyenlő alapon részt vegyenek a társadalom valamennyi vonatkozásában. Túl gyakran ki vannak rekesztve többek között az inkluzív oktatásból és képzésből, a foglalkoztatásból, a szegénység enyhítését célzó programokhoz való hozzáférésből, a megfelelő lakhatásból, valamint a politikai életben és a közéletben való részvételből, és számos jogszabály megakadályozza, hogy saját életükről döntéseket hozzanak, ideértve szexuális és reproduktív jogaikat. Olyan akadályokkal szembesülnek, amelyek miatt nem élvezhetik az őket uniós polgárként megillető jogokat (1).

1.2.

E vélemény felkéri az EU-t és valamennyi tagállamát, hogy hajtsák végre a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt (UNCRPD) (2), a fogyatékossággal élő nők és lányok tekintetében az UNCRPD bizottság által 2015-ben az EU-nak címzett ajánlásokat és az ENSZ-bizottság CRPD 6. cikkére vonatkozó, 3. számú általános észrevételét.

1.3.

Kérjük az EU-t és tagállamait, hogy a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos jövőbeli stratégiáikba, szakpolitikáikba és programjaikba vegyék fel a fogyatékosság vetületét, fogyatékossággal kapcsolatos stratégiáikba – ezen belül a 2020–2030-as időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégiába és a szociális jogok európai pillérébe – pedig építsék be a nemek közötti egyenlőség szempontját (3). Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló Európa 2020 stratégia utódjának is figyelembe kell vennie a fogyatékossággal élő nők szempontjait, mivel gazdasági és társadalmi részvételük alapvető Európa általános gazdasági és szociális stratégiájának sikeréhez (4).

1.4.

Uniós és nemzeti szinten egyaránt meg kell hozni az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy strukturált párbeszédet alakítsanak ki, amelyhez önálló költségvetési sor társul, amely elegendő ahhoz, hogy garantálja a fogyatékossággal élő személyek, köztük a fogyatékossággal élő nők, lányok és fiúk képviseleti szervezeteiken keresztüli részvételét és a velük való érdemi egyeztetést a CRPD végrehajtása és nyomon követése során (5).

1.5.

A jelenlegi és jövőbeli uniós finanszírozási eszközöket, különösen a strukturális alapokat és az Európai Szociális Alapot kulcsfontosságú eszközként fel kell használni, hogy ezekből támogassák a tagállamokat az akadálymentesség és a fogyatékossággal élő nőket és lányokat érintő megkülönböztetésmentesség előmozdítása során (6).

1.6.

Az EU-nak és tagállamainak mielőbb csatlakozniuk kell az Európa Tanács nőkkel szembeni, illetve a családon belüli erőszak megelőzéséről és az ellene való küzdelemről szóló egyezményéhez (Isztambuli Egyezmény), ami lépés lenne a fogyatékossággal élő nőkkel és lányokkal szembeni erőszak leküzdése felé (7). Ezen intézkedések közé kell tartoznia a fogyatékossággal élő nőkkel és lányokkal szembeni szexuális és más típusú erőszak, ezen belül a kényszerű sterilizálás bűncselekménnyé nyilvánításának (8).

1.7.

Az Uniónak és a tagállamoknak minden intézkedést meg kell hozniuk annak biztosítása érdekében, hogy a fogyatékossággal élő nők és lányok egyenlő hozzáféréssel rendelkezzenek a fogyatékossággal kapcsolatos egészségügyi szolgáltatásokhoz, valamint a hozzáférhető általános szolgáltatásokhoz. Minden fogyatékossággal élő nőnek és lánynak lehetővé kell tenni, hogy élhessen azzal a jogával, hogy – amennyiben akarja, segítség mellett – maga dönthessen orvosi és/vagy terápiás kezelések kérdésében, ideértve azt is, hogy maga dönthessen termékenységének és reproduktív autonómiájának megtartásáról (9).

2.   Bevezetés

2.1.

A fogyatékossággal élő nők még mindig a társadalom peremére vannak szorulva. A fogyatékossággal élő nők helyzete nemcsak a fogyatékosság nélküli nők, hanem a fogyatékossággal élő férfitársaik helyzeténél is rosszabb (10).

2.2.

A fogyatékossággal élő nők Európa teljes női lakosságának 16 %-át alkotják. E szám azon alapul, hogy a női lakosság jelenleg közel 250 millió, így az Európai Unióban (EU) hozzávetőlegesen 40 millió fogyatékossággal élő nő és lány él (11).

2.3.

Európában és világszerte növekszik az idősek száma, ami egyben a fogyatékossággal élő személyek számának növekedését jelenti. A fogyatékossággal élő nők száma a nők hosszabb várható élettartama miatt az átlagosnál nagyobb mértékben emelkedik majd (12).

2.4.

E vélemény felkéri az EU-t és valamennyi tagállamát, hogy hajtsák végre a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt (UNCRPD) (13), a fogyatékossággal élő nők és lányok tekintetében az UNCRPD által 2015-ben az EU-nak címzett ajánlásokat és az ENSZ-bizottság CRPD 6. cikkére vonatkozó, 3. számú általános észrevételét. Az EU-nak és tagállamainak azonnali hatállyal cselekvési tervet, ütemtervet és erőforrásokat kell kijelölniük a CRPD végrehajtásához.

3.   Általános észrevételek

Nemzetközi és európai jogi keret

3.1.

Az EU a 28 uniós tagállammal együtt a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény (UNCRPD) részes fele. A nemzetközi jog révén immár köti őket a CRPD, ami azt jelenti, hogy kötelezettséget vállaltak arra, hogy közösen előmozdítják, védik és biztosítják a fogyatékossággal élő személyek CRPD-ben rögzített jogait, többek között a fogyatékossággal élő nők és lányok jogait. Az Uniónak és tagállamainak példát kell mutatniuk, mivel az Unió világszerte az egyetlen regionális integrációs szervezet, amely a CRPD részes fele, és egyedülálló helyzete folytán Európa-szerte biztosíthatja a fogyatékossággal élő nők és lányok harmonizált és egyenlő védelmét.

3.2.

A CRPD 6. cikke elismeri, hogy „a fogyatékossággal élő nők és lányok többszörösen hátrányos megkülönböztetésnek vannak kitéve, erre való tekintettel olyan intézkedéseket hoznak, amelyek biztosítják számukra valamennyi emberi jog és szabadság teljes és egyenlő élvezetét. A részes államok minden szükséges intézkedést meghoznak, hogy biztosítsák a nők teljeskörű fejlődését, előrehaladását és társadalmi szerepvállalásuk növelését azzal a céllal, hogy szavatolják számukra a jelen Egyezményben foglalt emberi jogok és szabadságok gyakorlását és élvezetét.”

3.3.

Az Unió 2015-ben fontos ajánlásokat kapott a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottságától arra vonatkozóan, hogyan javíthatná a fogyatékossággal élő személyek, köztük a nők és lányok helyzetét az Európai Unióban.

3.4.

2016-ban a UNCRPD-bizottság elfogadta a CRPD 6. cikkére vonatkozó, 3. számú általános észrevételét, amely kiemeli, hogy a CRPD-ben részes államoknak, így az Uniónak is, meg kell hozniuk a fent említett intézkedéseket a fogyatékossággal élő nők és lányok jogainak előmozdítása érdekében.

3.5.

Egyben valamennyi uniós tagállam részes állama a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezménynek (CEDAW) is, a legátfogóbb olyan nemzetközi jogi eszköznek, amelynek célja, hogy előmozdítsa a nők valamennyi emberi jogának egyenlő elismerését, élvezetét és gyakorlását a politika, a társadalom, a kultúra, a polgárság és az otthon területén. A fogyatékossággal élő nőknek és lányoknak is maradéktalanul élvezniük kell e jogokat, és rájuk is ki kell terjeszteni a CEDAW végrehajtását célzó nemzeti erőfeszítéseket.

3.6.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 10. és 19. cikke előírja, hogy az Uniónak politikáinak és tevékenységeinek meghatározása és végrehajtása során, valamint megfelelő intézkedések elfogadása révén küzdenie kell mindenfajta nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés ellen. Az EUMSZ 8. cikke kimondja: „Az Unió tevékenységeinek folytatása során törekszik az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására.”.

3.7.

Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 20. és 26. cikke tiltja a fogyatékosságon alapuló megkülönböztetést, és elismeri a fogyatékossággal élő személyek jogát az önállóságuk, társadalmi és szakmai beilleszkedésük, valamint a közösség életében való részvételük biztosítását célzó intézkedésekre. A charta a férfiak és a nők egyenlőségét és a számos okon – többek között a nemen – alapuló megkülönböztetés tilalmát is említi.

4.   Általános ajánlások

4.1.

Szemben a CRPD, a CEDAW, az EUMSZ és az Alapjogi Charta hivatkozásaival, az Európai Unió nem érvényesítette általánosan a fogyatékosság vetületét a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos szakpolitikáiban, programjaiban és stratégiáiban, és nem vezetett be a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos vetületet fogyatékosságügyi stratégiáiban. Az Unió és tagállamai jelenleg nem rendelkeznek erőteljes jogi kerettel a fogyatékossággal élő összes nőt és lányt megillető valamennyi emberi jog védelme, előmozdítása és biztosítása érdekében. Kérjük az EU-t és tagállamait, hogy a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos jövőbeli stratégiáikba, szakpolitikáikba és programjaikba vegyék fel a fogyatékosság vetületét, fogyatékossággal kapcsolatos stratégiáikba – ezen belül a 2020–2030-as időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégiába és a szociális jogok európai pillérébe – pedig építsék be a nemek közötti egyenlőség szempontját. Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló Európa 2020 stratégia utódjának is figyelembe kell vennie a fogyatékossággal élő nők szempontjait, mivel gazdasági és társadalmi részvételük alapvető Európa általános gazdasági és szociális stratégiájának sikeréhez (14).

4.2.

Az Unió és tagállamai nem támogatják kellőképpen a fogyatékossággal élő nők és lányok érdekképviseleti szervezeteit, és nem egyeztetnek velük elégséges mértékben. Uniós és nemzeti szinten egyaránt meg kell hozni az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy strukturált párbeszédet alakítsanak ki, amelyhez önálló költségvetési sor társul, amely elegendő ahhoz, hogy garantálja a fogyatékossággal élő személyek, köztük a fogyatékossággal élő nők, lányok és fiúk képviseleti szervezeteiken keresztüli részvételét és a velük való érdemi egyeztetést a CRPD végrehajtása és nyomon követése során (15).

4.3.

A fogyatékossággal élő nők és lányok még mindig marginális helyzetben vannak valamennyi emberi jogi szervezetnél. Az Európai Unió és a tagállamok emberi jogi egyezményekkel foglalkozó érintett szervei által készített időszakos jelentésekben automatikusan szerepeltetni kell a fogyatékossággal élő nőkre vonatkozó információkat. E gyakorlatot ki kell terjeszteni az emberi jogok védelmével foglalkozó valamennyi európai és nemzeti szintű intézményre, köztük a fogyatékossággal élő személyek és családjaik, általában a nők és a fogyatékossággal élő nők érdekképviseleti szervezeteire (16).

4.4.

Az Unió és tagállamai nem rendelkeznek a fogyatékossággal élő nőkre és lányokra vonatkozó, következetes és összehasonlítható adatokkal és emberi jogi mutatókkal, és hiányzik az Unióban a fogyatékossággal élő nők és lányok helyzetére irányuló kutatás is (17). Az EGSZB azt ajánlja, hogy az európai ügynökségek – mindenekelőtt az Eurofound, a Cedefop, Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége és A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete – módszeresebb megközelítést alkalmazzon munkájában a fogyatékossággal élők, illetve az ő munkaerőpiaci és társadalmi helyzetük vonatkozásában. Ennek kapcsán kiemelten tekintettel kell lenni a nők helyzetére és arra, hogy az interszekcionalitás a megkülönböztetés többféle formájához vezethet. Az EGSZB ajánlja továbbá, hogy ezt a kérdést egyértelműen építsék be munkaprogramjaikba. A fogyatékossággal élő nőkkel és lányokkal kapcsolatos kérdéseket az UNCRPD elveinek megfelelően uniós és nemzeti szinten egyaránt be kell építeni a nemek és kor szerint rendezett adatok gyűjtésébe és statisztikákba, valamint a meglévő adatsorokba és felmérésekbe. Létre kell hozni egy olyan mechanizmust az eredmények nyomon követésére és a fogyatékossággal élő nőkre és lányokra, illetve az általuk (köztük a leginkább marginalizált társadalmi csoportok, azaz például az etnikai és vallási kisebbségek által) tapasztalt interszekcionális megkülönböztetésre irányuló adatgyűjtés, vizsgálatok és kutatás finanszírozására, amely irányt mutathat a politika kialakításához. A fogyatékossággal élő személyek jogaira irányuló minden kutatásnak figyelembe kell vennie a nemi vetületet, a nőkre és lányokra irányuló kutatásban pedig figyelembe kell venni a fogyatékosság vetületét.

4.5.

A jelenlegi és jövőbeli uniós finanszírozási eszközöket, különösen a strukturális alapokat és az Európai Szociális Alapot kulcsfontosságú eszközként fel kell használni, hogy ezekből támogassák a tagállamokat az akadálymentesség és a fogyatékossággal élő nőket és lányokat érintő megkülönböztetésmentesség előmozdítása során (18), valamint a figyelem felkeltésére és arra, hogy növeljék az ilyen jellegű intézkedések finanszírozási lehetőségeinek láthatóságát a 2020 utáni programokban. A fogyatékossággal élők szervezeteinek a finanszírozási lehetőségekhez való hozzáférést illetően elérhető információkat és támogatást kell kapniuk.

4.6.

A fogyatékossággal élő nők és lányok esetében nagyobb a kockázata annak, hogy többszörös és interszekcionális megkülönböztetés áldozatává válnak Európában. A faji, etnikai származás, a társadalmi osztály, az életkor, a szexuális irányultság, a fogyatékosság, a menekült- vagy migráns jogállás stb. együttes fennállása multiplikátorhatással bír, és fokozza a fogyatékossággal élő nők és lányok által tapasztalt megkülönböztetést (19). E megkülönböztetés annak módjából származik, ahogyan az emberek felépítik identitásukat, és elmulasztják felismerni a fogyatékossággal élő nők körében létező sokszínűséget, és rendszerint valamennyi társadalmi térben homogénen kezelik a fogyatékossággal élő nőket, és kizárólagos nézőpontból tekintenek helyzetükre (20). Az Uniónak és tagállamainak hatályon kívül kell helyezniük minden diszkriminatív jogszabályt, politikát és gyakorlatot, és törvényen kívül kell helyezniük minden nemen és fogyatékosságon alapuló megkülönböztetést, valamint annak interszekcionális formáit, többek között a fogyatékossággal élő nőket a diszkriminációval szemben az élet valamennyi területén védelmező határozott és tág körű uniós jogszabályok elfogadásával (21).

4.7.

A történelem, az attitűdök és a közösségben, többek között családi körben is fennálló előítéletek negatív sztereotípiákat kapcsoltak a fogyatékossággal élő nőkhöz és lányokhoz, ami közrehat társadalmi elszigeteltségükben és kirekesztettségükben. A média szinte teljességgel figyelmen kívül hagyja őket, és ha mégis megjelennek, a fogyatékossággal élő nőket aszexuális, orvosi szempontból mutatják be, és nem foglalkoznak képességeikkel és az őket körülvevő környezethez való hozzájárulásukkal (22). A fogyatékossággal élő nők és lányok nincsenek kellőképpen tisztában a CRPD, a CEDAW és az uniós jog alapján őket megillető jogokkal. Az Uniónak és tagállamainak átfogó kampányt kell kidolgozniuk annak érdekében, hogy ismertebbé tegyék a CRPD-t és a CEDAW-ot, jobban felhívják a figyelmet a fogyatékkal élő nők helyzetére, és küzdjenek a fogyatékossággal élő nőkkel és lányokkal szembeni előítélet ellen (23). Ösztönözni kellene a médiát, hogy egyeztessen a – lehetőleg szervezeteik által kijelölt – fogyatékossággal élő nőkkel, és vonja be őket, ezeknek a szervezeteknek pedig előadásokban is részt kellene venniük, és nyomon kellene követniük a különböző programokat. A fogyatékossággal élők szervezeteinek meg kell kapniuk az ahhoz szükséges finanszírozást, hogy tájékoztatást és képzést nyújthassanak a fogyatékossággal élő nők és lányok, valamint családjaik számára arról, hogy a CRPD alapján milyen jogokkal rendelkeznek.

4.8.

Az Uniónak mint közigazgatásnak kötelessége, hogy szervezetén belül, azaz intézményeinél végrehajtsa a CRPD-t. Az Uniónak biztosítania kell, hogy a fogyatékossággal élő nőkkel és lányokkal kapcsolatos kérdések teljes mértékben megjelenjenek eseményein és ülésein, kommunikációs, tájékoztató és konzultációs erőfeszítéseiben, valamint szociál- és foglalkoztatáspolitikáiban, és e kérdéseket tiszteletben tartsák, és erőfeszítést kell tennie annak érdekében, hogy költségvetései érzékenyek legyenek a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdésekre. Pozitív lépéseket kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy a fogyatékossággal élő nők másokkal egyenlő módon vehessenek részt az uniós intézmények munkájában és működésében.

5.   Részletes megjegyzések

5.1.   Erőszak

5.1.1.

A fogyatékossággal élő nők más nőkhöz képest az erőszak, a kizsákmányolás és a bántalmazás nagyobb kockázatának vannak kitéve. Az erőszak személyek közötti, intézményi és/vagy strukturális formát ölthet. Az intézményi és/vagy strukturális erőszak a strukturális egyenlőtlenség vagy intézményi diszkrimináció bármely formája, amely – akár fizikailag, akár ideológiailag – alárendelt helyzetben tart egy nőt a családjában, háztartásában vagy a közösségben élő más személyekhez képest (24). Az Európai Alapjogi Ügynökség 2014-es tanulmányának becslése szerint a fogyatékossággal élő nők és lányok 3–5-ször nagyobb valószínűséggel válnak erőszak, különösen kapcsolati erőszak áldozatává (25).

5.1.2.

A kizsákmányolás, erőszak és bántalmazás megelőzésére vonatkozó uniós és nemzeti jogszabályok gyakran nem helyezik előtérbe a fogyatékossággal élő nőket és lányokat. Az Uniónak meg kell hoznia a szükséges intézkedéseket, hogy az erőszak, bántalmazás és kizsákmányolás leküzdésére irányuló valamennyi jogszabályban, politikában és stratégiában általánosan figyelembe vegyék a fogyatékosságot (26). Büntetendővé kellene tenni a nőkkel szembeni erőszakot. Minden megfelelő jogalkotási, közigazgatási, szociális és oktatási intézkedést meg kell hoznia annak érdekében, hogy védelmet biztosítson a fogyatékossággal élő nők és lányok számára az otthon és azon kívül előforduló kizsákmányolás, erőszak és bántalmazás valamennyi formájával szemben, és elszigetelődésük és otthonukba való bezártságuk megelőzése érdekében egyedi – többek között a segédeszközökkel kapcsolatos – szükségleteiket figyelembe vevő, megfelelő, közösségi alapú segítségnyújtás és támogatás biztosítása révén segítsék igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésüket (27).

5.1.3.

Az EU-nak és tagállamainak mielőbb csatlakozniuk kell az Európa Tanács nőkkel szembeni, illetve a családon belüli erőszak megelőzéséről és az ellene való küzdelemről szóló egyezményéhez (Isztambuli Egyezmény), ami lépés lenne a fogyatékossággal élő nőkkel és lányokkal szembeni erőszak leküzdése felé. Ezen intézkedések közé kell tartoznia a fogyatékossággal élő nőkkel és lányokkal szembeni szexuális és más típusú erőszak, ezen belül a kényszerű sterilizálás bűncselekménnyé nyilvánításának (28).

5.2.   Szexuális és reproduktív egészség és jogok, ideértve az otthon és a család tiszteletben tartását

5.2.1.

A fogyatékossággal és a nemmel kapcsolatos helytelen sztereotipizálás a megkülönböztetés egy formája, amely súlyos hatással van a szexuális és reproduktív egészség és jogok, valamint a családalapításhoz való jog élvezetére. A fogyatékossággal élő nőkre vonatkozó káros sztereotípiák közé tartozik az a hiedelem, hogy aszexuálisak, tehetetlenek, irracionálisak és/vagy hiperszexuálisak (29).

5.2.2.

A fogyatékossággal élő nők, különösen a pszichoszociális vagy szellemi fogyatékossággal élő nők választási lehetőségeit gyakran figyelmen kívül hagyják, és döntéseiket gyakran harmadik felek, többek között jogi képviselők, szolgáltatók, gyámok és családtagok döntéseivel helyettesítik, megsértve a CRPD 12. cikke szerinti jogaikat (30). Sajnos gyakori, hogy a fogyatékossággal élő nőket és lányokat sterilizációra, abortuszra vagy termékenységük más módon történő korlátozására kényszerítik. Az Uniónak és a tagállamoknak minden intézkedést meg kell hozniuk annak biztosítása érdekében, hogy az összes fogyatékossággal élő nő képes legyen arra, hogy gyakorolja jogképességét, és saját döntéseket hozzon az orvosi és/vagy terápiás kezelésre vonatkozóan, ha úgy kívánja, támogatással, ideértve, hogy saját döntést hozzon termékenységének és reproduktív autonómiájának megtartásáról, gyakorolva a gyermekek számának és a szülések között eltelő időnek a megválasztásához való jogát, a szexualitással kapcsolatos kérdéseket, valamint a kapcsolat létesítéséhez fűződő jogát. Ennek kényszerítés, megkülönböztetés és erőszak nélkül kell történnie. A kényszersterilizáció és a kikényszerített abortusz a nők elleni erőszak egy formája, amelyet az Európa Tanács nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló Egyezményének (31) 39. cikke alapján büntetendővé kellene tenni.

5.2.3.

Előfordulhat, hogy a fogyatékossággal élő nőktől megtagadják a szexuális és reproduktív egészségükkel és jogaikkal kapcsolatos információkhoz, kommunikációhoz és neveléshez való hozzáférést olyan káros sztereotípiák alapján, amelyek azt feltételezik, hogy aszexuálisak, és ezért nincs szükségük másokkal egyenlő alapon ezekre az információkra. Az is elfordulhat, hogy az információk nem állnak rendelkezésre hozzáférhető formában. Az egészségügyi létesítmények és berendezések, például a mammográfiás gépek és a nőgyógyászati vizsgálóágyak gyakran fizikailag hozzáférhetetlenek a fogyatékossággal élő nők számára (32). Az Uniónak és a tagállamoknak minden intézkedést meg kell hozniuk annak biztosítása érdekében, hogy a fogyatékossággal élő nők és lányok egyenlő hozzáféréssel rendelkezzenek a fogyatékossággal kapcsolatos egészségügyi szolgáltatásokhoz, valamint a hozzáférhető általános szolgáltatásokhoz, így például a fogorvosi és szemészeti ellátáshoz, a szexuális és reproduktív egészségügyi és preventív szolgáltatásokhoz, ideértve a nőgyógyászati tanácsadást, az orvosi vizsgálatokat, a családtervezést és a várandósság alatti kiigazított támogatást.

5.2.4.

Meg kell tenni a szükséges intézkedéseket a szakemberek – mindenekelőtt az egészségügyi szakemberek és a jogi téren közreműködők – képzése terén, annak biztosítása érdekében, hogy a jogi vizsgálatok és eljárások során odafigyeljenek a fogyatékossággal élő lányok és nők szavára. Ezeket az intézkedéseket a fogyatékossággal élők képviseleti szerveivel szoros együttműködésben kell végrehajtani.

5.3.   Oktatás és képzés

5.3.1.

A káros nemi és fogyatékossággal kapcsolatos sztereotípiák együtt diszkriminatív attitűdöket, politikákat és gyakorlatokat táplálnak, így például: olyan tananyagokat használnak, amelyek állandósítják a hibás nemi és fogyatékossággal kapcsolatos sztereotípiákat, nemi alapon végzik a családi tevékenységeket, gondozói szerepbe szorítják a nőket és lányokat, bizonyos területeken nagyobb értéket tulajdonítanak a fiúk oktatásának a lányokéval szemben, ösztönzik a fogyatékossággal élő nők gyermekházasságát és nem biztosítanak hozzáférhető higiéniás létesítményeket az iskolákban, hogy a lányok higiénikusan kezelni tudják menstruációjukat. Ez viszont nagyobb mértékű írástudatlansághoz, iskolai bukáshoz, nem egyenletes napi jelenléti arányokhoz, hiányzásokhoz és az iskolából való teljes kimaradáshoz vezet (33).

5.3.2.

Egy összehasonlító uniós elemzés azt mutatta, hogy 2011-ben a fogyatékossággal élő 30–34 éves személyeknek csak 27 %-a rendelkezett felsőfokú vagy azzal egyenértékű végzettséggel az EU-ban (34). Nem állnak azonban rendelkezésre adatok külön a fogyatékossággal élő nőkre és lányokra vonatkozóan. Az európai iskolákban és különböző uniós tagállamokban sok fogyatékossággal élő lány és nő nem fér hozzá a CRPD-vel összhangban inkluzív, jó minőségű oktatáshoz. Bizonyított, hogy a pénzügyi válság negatívan befolyásolta az inkluzív oktatás irányába tett erőfeszítéseket.

5.3.3.

A fogyatékossággal élő lányok és nők inkluzív többségi oktatását a jó minőségű oktatás, az esélyegyenlőség, a támogatás, az észszerű alkalmazkodás (35) és a teljes életciklus alatti egyetemes hozzáférhetőség paradigmáján keresztül kell tekinteni, biztosítva azt, hogy a fogyatékossággal élő nők hozzáférjenek a folyamatos oktatáshoz, amely eszközként szolgálhat a személyes önállóságuknak, a személyiségük szabad fejlődésének és a társadalmi befogadásuknak az erősítéséhez, annak a jognak a folyamatos gyakorlása mellett, hogy ők dönthetnek magukról, és megválaszthatják, hogyan élnek. A fogyatékossággal élő tanulók szüleit el kell látni a szükséges információkkal a tekintetben, hogy az inkluzív többségi oktatás milyen előnyöket nyújt.

5.3.4.

Az Uniónak és a tagállamoknak értékelniük kell a jelenlegi helyzetet, és az európai finanszírozási eszközök igénybevételének előmozdításával intézkedéseket kell hozniuk, hogy a CRPD-vel összhangban valamennyi fogyatékossággal élő diák számára megkönnyítsék az inkluzív, jó minőségű oktatáshoz való hozzáférést és annak igénybevételét, és az Európa 2020 stratégiába a fogyatékosságra vonatkozó külön mutatókat kell felvenniük az oktatásra vonatkozó cél elérésének vonatkozásában.

5.3.5.

Az utóbbi években a vonatkozó uniós rendeleteket és diákcsereprogramokat (például az Erasmus+-t) a fogyatékossággal élő diákok mobilitásához nyújtott pénzügyi támogatással javították. A gyakorlatban azonban a fogyatékossággal élő diákok számos akadállyal szembesülnek, amikor megpróbálnak hozzáférni a célország nemzeti oktatási szolgáltatásaihoz (attitűd, fizikai, kommunikációs és információs akadályok, valamint a tanterv rugalmasságának hiánya) (36). A felsőoktatásra, képzésre és élethosszig tartó tanulásra vonatkozó uniós programoknak támogatást kell magukban foglalniuk a fogyatékossággal élő nők számára. Az európai vállalkozói csereprogramnak pénzügyi támogatást is magában kell foglalnia a fogyatékossággal élő fiatalok számára. Ez jelenleg nincs így. A diákok és fiatal vállalkozók csereprogramjaihoz kapcsolódó jó gyakorlatokat, illetve nehézségeket meg kell osztani, és képzést kell biztosítani az oktatási szakemberek, a szociális partnerek és a média számára.

5.3.6.

Egyenlő hozzáférést kell biztosítani a fogyatékkal élő nők és lányok számára az ikt-eszközök különböző elemeihez és az információs társadalomhoz. Az információs és kommunikációs technológiák fejlesztésekor figyelembe kell venni a gazdasági tényezőket, a képzési igényt és kortól függetlenül az egyenlő esélyeket, hogy a fogyatékossággal élő és a társadalmi kirekesztés, illetve a szegénység veszélyének kitett lányok és nők hozzáférhessenek ezekhez.

5.4.   Foglalkoztatás

5.4.1.

A nők munkaerőpiaci részvétele általánosságban továbbra is sokkal alacsonyabb a férfiakénál (46,6 %, szemben a férfiak 61,9 %-os arányával). A munkaerőpiacok valamennyi tagállamban tartós és jelentős nemi alapú szegregációról tanúskodnak. A fogyatékossággal élő nőket azonban még ennél is jóval nagyobb mértékben kirekesztik a munkaerőpiacról. A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó mutatója szerint az Unióban a fogyatékossággal élő nők mindössze 18,8 %-át foglalkoztatják. Eközben a fogyatékossággal élő férfiak 28,1 %-a foglalkoztatott. A fogyatékossággal élő nők magas munkanélküliségi rátája továbbra is elfogadhatatlan, és e nők emiatt nagyobb valószínűséggel élnek szegénységben és társadalmi kirekesztettségben. A fogyatékossággal élő nők és lányok a munkaerőpiachoz való hozzáférés tekintetében nagyobb nehézségekkel szembesülnek, ami megnehezíti számukra a független életmód kialakítását. A fogyatékossággal élő nők és lányok gyakran szembesülnek azzal, hogy alulfizetik a munkájukat. A mobilitás előtt álló akadályok, valamint a családtagokra és gondozókra való nagyobb mértékű rászorultság akadályozza az oktatásban, a munkaerőpiacon és a közösség társadalmi és gazdasági életében való aktív részvételüket (37).

5.4.2.

A fogyatékossággal élő nők körében tapasztalható magas munkanélküliségi és munkaerőpiaci inaktivitási rátákat tekintve az Uniónak és tagállamainak mind általános, mind a fogyatékossággal élő nőknek szóló pozitív intézkedéseket ki kell dolgozniuk, hogy előmozdítsák a képzést, az elhelyezkedést, a foglalkoztatáshoz való hozzáférést, a munkahelyek megtartását, az egyenlő munkáért járó egyenlő díjazást, az egyforma karrierlehetőségeket, a munkahelyi átalakításokat, valamint a munka és a magánélet közötti egyensúlyt. A fogyatékossággal élő nőket másokkal egyenlő alapon meg kell, hogy illesse az igazságos és kedvező munkafeltételekhez való jog, ideértve az esélyegyenlőséget és az azonos értékű munka egyenlő díjazását (38).

5.4.3.

Szem előtt tartva a foglalkoztatás növelését és a társadalmi befogadás előmozdítását célzó uniós mikrofinanszírozási eszközt és az Európai Szociális Alapot, a fogyatékossággal élő nők körében elő kell mozdítani az önálló vállalkozóvá válás lehetőségeit, a vállalkozást, a vállalatok igazgatótanácsaiban való egyenlő képviseletet, a szociális vállalkozások kialakítását és a saját vállalkozás elindítását. A fogyatékossággal élő nőknek is ugyanolyan jogokat kell élvezniük a pénzügyi támogatás kapcsán a vállalat egész életciklusán keresztül, és kompetens vállalkozóknak kell őket tekinteni. E tekintetben pozitív intézkedéseket kell biztosítani a fogyatékossággal élő női vállalkozók – köztük a vidéki területeken élő nők – számára kedvezményes kamatozású kölcsönök, mikrohitel és vissza nem térítendő támogatások révén.

5.4.4.

A fogyatékossággal élők számának növekedése fokozza a gondozók, különösen a gondozást végző hozzátartozók terheit, akik legtöbbször nők, és arra kényszerülnek, hogy eltartott családtagok gondozása érdekében rövidebb munkaidőben dolgozzanak, vagy akár el is hagyják a munkaerőpiacot (39).

5.4.5.

Az Uniónak és tagállamainak az érintettek sajátos igényein alapuló, hatékony intézkedések révén elő kell mozdítaniuk a szakmai és a magánélet közötti jobb egyensúlyt a fogyatékossággal élő nők és a fogyatékossággal élő személyek gondozói számára. Az e cél eléréséhez vezető lehetséges intézkedések közé tartozhat a fizetések átláthatósága, a munkaerő-felvételi eljárások és a társadalombiztosítási kifizetések, a rugalmas munkaidő vagy a részmunkaidős távmunka, a fogyatékossággal összefüggő költségek egyensúlya az anyasághoz és a nagy mértékű támogatásra szoruló más személyek gondozásához viszonyítva, a megfizethető, jó minőségű támogatási szolgáltatásokhoz való hozzáférés előmozdítása a nap különböző időpontjaiban, így például bölcsődék, vagy idősebbek és más, nagy mértékű támogatásra szoruló személyek ellátását célzó gondozási szolgáltatások (40).

5.4.6.

Az Uniónak és a tagállamoknak a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtéséről szóló javasolt irányelvben, valamint a munkavállalók és a gondozók munka és magánélet közötti egyensúlyának javítását célzó más szakpolitikai intézkedésekben foglalkozniuk kell a fogyatékossággal élő nőkkel és a fogyatékossággal élő személyek családjaival (41).

5.4.7.

A fogyatékossággal élő nők sajátos akadályokkal szembesülnek az egyenlő munkahelyi részvételt illetően is, ideértve a szexuális zaklatást, a nem egyenlő fizetést és a jogorvoslathoz való hozzáférés hiányát, amelynek oka, hogy a diszkriminatív hozzáállás miatt elutasítják kereseteiket. Az Uniónak és a tagállamoknak biztosítaniuk kell a biztonságos és egészséges munkafeltételeket is a fogyatékossággal élő nők és a fogyatékossággal élő személyek gondozói számára, ideértve a zaklatással szembeni védelmet és a sérelmek orvoslását. A munkahelyi zaklatást a 2000/78/EK tanácsi irányelv alkalmazásával összhangban hatékony zaklatási jegyzőkönyvek elfogadásával kell megelőzni (42).

5.5.   A politikai életben és közéletben való részvétel

5.5.1.

A fogyatékossággal élő nők és lányok hagyományosan nem hallathatták hangjukat, és ez az oka annak, hogy a politikai döntéshozatalban aránytalanul alulreprezentáltak. A fogyatékossággal élő polgárok jogképességtől való megfosztása az uniós tagállamok többségében azzal jár, hogy elvesztik szavazati jogukat. A szavazati jog gyakorlása előtt álló akadályok például a nem hozzáférhető szavazási eljárások formáját is ölthetik, ideértve a nem akadálymentes szavazóhelyiségeket (43). Az Uniónak biztosítania kell, hogy a fogyatékossággal élő nők teljes mértékben részt tudjanak venni a közéletben és a politikai életben és különösen a 2019-es európai parlamenti választásokban.

5.5.2.

A hatalmi egyensúly hiánya és a többszörös megkülönböztetés miatt kevesebb lehetőségük volt arra, hogy olyan szervezeteket alapítsanak, illetve olyan szervezetekhez csatlakozzanak, amelyek nőként, gyermekként és fogyatékossággal élő személyként fennálló szükségleteiket képviselni tudják. Az Uniónak intézkedéseket kell hoznia, hogy ösztönözze a fogyatékossággal élő nőket arra, hogy minden szinten vállaljanak vezető szerepet a közösségi döntéshozó szervekben, és lehetővé tegye számukra, hogy a fogyatékossággal élő nőknek szóló szervezeteket és hálózatokat hozzanak létre, valamint ilyen szervezetekhez és hálózatokhoz csatlakozzanak (44). Képzési és mentorálási programokat kell biztosítani a fogyatékossággal élő nők számára, hogy módjuk nyíljon belépni a politikai és a közéletbe.

---

(1)  A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 3. sz. általános megjegyzése (CRPD/C/GC/3), 1. o. Az Európai Fogyatékosügyi Fórum alternatív jelentése a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményhez, 57. o.

(2)  A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény.

(3)  A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény, záró megjegyzések az első uniós jelentésről, ENSZ (6. cikk CRPD/C/EU/CO/1).

(4)  Európai parlamenti jelentés a fogyatékossággal élő nőkről, 2013. 10. 14., 6. o.

(5)  Lásd a 3. lábjegyzetet, 4. cikk (3) bekezdés. Lásd az 1. lábjegyzetet, 15. o.

(6)  Lásd a 4. lábjegyzetet, 9. o.

(7)  Lásd a 3. lábjegyzetet, 16. cikk.

(8)  Jelentés a fogyatékossággal élő nők és lányok esetében alkalmazott kényszersterilizáció megszüntetéséről, Európai Fogyatékosügyi Fórum, 2018., 49. o.

(9)  Második kiáltvány az Európai Unióban fogyatékossággal élő nők és lányok jogairól, Európai Fogyatékosügyi Fórum, 2011., 18. o. és 34. o.

(10)  Lásd a 9. lábjegyzetet, 4. o.

(11)  Az uniós munkaerő-felmérés ad hoc modulja a fogyatékossággal élőkről és a tartós egészségügyi problémákról, 2002.

(12)  Lásd a 4. lábjegyzetet, 24. o.

(13)  A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény.

(14)  Lásd a 3. lábjegyzetet, 6. cikk Lásd a 4. lábjegyzetet, 6. o.

(15)  Lásd a 3. lábjegyzetet, 4. cikk (3) bekezdés. Lásd az 1. lábjegyzetet, 17. o.

(16)  Lásd a 9. lábjegyzetet, 47. o.

(17)  Lásd a 4. lábjegyzetet, 16. o.

(18)  Lásd a 4. lábjegyzetet, 9. o.

(19)  Lásd az 1. lábjegyzetet, 2. o.

(20)  Lásd a 9. lábjegyzetet, 52. o.

(21)  Lásd az 1. lábjegyzetet, 15. o.

(22)  Lásd a 9. lábjegyzetet, 11. o.

(23)  Lásd a 3. lábjegyzetet, 8. cikk.

(24)  Lásd az 1. lábjegyzetet, 8. o.

(25)  Felmérés a nőkkel szembeni erőszakról, az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége, 2014, 186. o.

(26)  Lásd a 3. lábjegyzetet, 16. cikk.

(27)  Lásd a 9. lábjegyzetet, 21. o.

(28)  Lásd a 3. lábjegyzetet, 16. cikk. Lásd a 8. lábjegyzetet, 49. o.

(29)  Lásd az 1. lábjegyzetet, 10. o.

(30)  Lásd az 1. lábjegyzetet, 11. o.

(31)  Jelentés a fogyatékossággal élő nők és lányok esetében alkalmazott kényszersterilizáció megszüntetéséről, Európai Fogyatékosügyi Fórum, 2018., 49–50. o.

(32)  Lásd az 1. lábjegyzetet, 11. o. Lásd a 9. lábjegyzetet, 34. o.

(33)  Lásd az 1. lábjegyzetet, 14. o.

(34)  EU – SILC 2011.

(35)  Lásd a 9. lábjegyzetet, 32. o.

(36)  Alternatív jelentés a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményhez, 43. o.

(37)  Lásd a 4. lábjegyzetet, 7. o.

(38)  Lásd a 9. lábjegyzetet, 41. o.

(39)  Lásd a 9. lábjegyzetet, 45. o. Lásd a 4. lábjegyzetet, 6. o.

(40)  Lásd a 4. lábjegyzetet, 14. o. Lásd a 9. lábjegyzetet, 43. o.

(41)  Lásd a 3. lábjegyzetet, 23. cikk.

(42)  Lásd a 4. lábjegyzetet, 25. o.

(43)  Alternatív jelentés a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményhez

(44)  Lásd az 1. lábjegyzetet, 16. o.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a 924/2009/EK rendeletnek az Unión belüli, határokon átnyúló fizetések egyes díjai és a valutaátszámítási díjak tekintetében történő módosításáról

(COM(2018) 163 final – 2018/0076 (COD))

(2018/C 367/05)

Előadó:

Daniel MAREELS

Felkérés:	Európai Parlament, 2018.4.19. Európai Tanács, 2018.5.3.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikke
Illetékes szekció:	„Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2018.6.7.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2018.7.11.
Plenáris ülés száma:	536.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	116/0/0

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB örömmel veszi a javaslatot, amelynek köszönhetően az euróövezeten kívüli országokban csökkenhetnek az euróban teljesített határokon átnyúló fizetések díjai, és átláthatóbbak lesznek a valutaátszámítási díjak. Az EGSZB a javaslat mielőbbi megvalósítását szorgalmazza.

1.2.

A javaslat közvetlen hatása először az euróövezeten kívüli tagállamokban lesz érezhető. Ezekben az országokban el fognak tűnni az Unión belül euróban teljesített, határokon átnyúló fizetésekre alkalmazott magas díjak, mivel ezeket össze kell hangolni az adott tagállam hazai pénznemében teljesített belföldi ügyletek díjaival. Az EGSZB üdvözli ezeket az alacsonyabb díjakat, melyekkel főként a fogyasztók és a vállalkozások, különösen a kkv-k járnak majd jól.

1.3.

A díjcsökkentés pedig kétségkívül oda vezet, hogy az egész Unióban növekszik a határokon átnyúló szabad mozgás és szabad kereskedelem, ami minden uniós tagállam számára előnyös. Az EGSZB fontosnak tartja az egységes piac ilyen módon történő elmélyítését és az ebből következő, kedvező gazdasági hatásokat.

1.4.

Örömmel veszi továbbá, hogy ezzel elérjük a SEPA eredeti célját, azaz azt, hogy az Unión belül minden euróban teljesített fizetést belföldi ügyletnek tekintsünk. Ezzel párhuzamosan létrejön a lakossági pénzügyi szolgáltatások egységes piaca is, mivel véget ér az a jelenlegi gyakorlat, hogy az euróövezeten belüli és kívüli igénybevevők szétválasztásával kettéosztják a piacot. Így az euróövezeten kívüli igénybevevők számára is elérhetővé válnak az alacsonyabb díjak, melyeket az euróövezeten belüli igénybevevők fizetnek.

1.5.

Az EGSZB már több ízben érvelt egy diverzifikált banki környezet mellett, amellyel garantálni lehet a rendszer stabilitását és hatékonyságát, illetve figyelembe lehet venni a különböző jövőbeli irányokat és az ágazat előtt álló kihívásokat. Ennek jegyében most azt kéri, hogy fordítsanak több figyelmet a költségszempontokra, amelyekkel az érintett bankok a javaslat következtében szembesülnek.

1.6.

A piaci szereplőket a valutaátszámítással járó határon átnyúló ügylet teljes költségének közzétételére kötelezik, hogy az érintettek ismerjék ezeket a költségeket, mielőtt végrehajtják ilyen jellegű tranzakcióikat. Az EGSZB helyesli ezeket az új, kiegészítő átláthatósági követelményeket, mivel lehetővé teszik, hogy a fogyasztók jól válasszanak, és korrekt árat fizessenek az ilyen ügyletekért. Itt is figyelembe kell azonban venni, hogy egy technikailag rendkívül bonyolult műveletről van szó, amely költségekkel jár a szolgáltatókra nézve.

1.7.

Végül az EGSZB megjegyzi, hogy ez a kérdés – bármennyire is technikai jellegű – kétségkívül kitűnő alkalom arra, hogy jól érthetően kommunikáljunk az Unió polgáraival. A szóban forgó módosítások kapcsán el lehet magyarázni az embereknek, hogy az Unió miként indít el mindenki számára pozitív változásokat és old meg hétköznapi problémákat.

2.   Háttér

2.1.

Már a 2000-es évek eleje óta foglalkoznak az Európán belüli nem készpénzes fizetések módjának harmonizációjával. Így már az euro bevezetésekor folyamatban volt a fizetések egységes európai piacának, azaz az egységes eurófizetési térségnek (Single Euro Payments Area, SEPA) (1) a kiépítése. Ennek keretében a nemzeti fizetési rendszerekről fokozatosan áttértek egy európai rendszerre. Ez a folyamat 2014-ben zárult le.

2.2.

Az európai rendszerrel a hatóságok, kereskedők és vállalkozók az euróövezetben és az Európai Unióban (2) mindenhol könnyen teljesíthetik fizetéseiket annak köszönhetően, hogy egyforma fizetési eszközöket – bankkártyákat, átutalásokat és beszedési megbízásokat – használnak. Megszűnt az országok szerinti megkülönböztetés: Európán belül minden fizetési ügylet „belföldi fizetésnek” minősül.

2.3.

Emellett több más kezdeményezést is útnak indítottak, hogy a fizetések díjai egyfelől átláthatóbbak, másfelől alacsonyabbak is legyenek. Ennek keretében egyebek mellett az Unión belül euróban teljesített, határokon átnyúló fizetések díját összehangolták az euróban teljesített belföldi ügyletek díjaival. Ezt a 2560/2001/EK rendelet írta elő, melynek helyébe később a 924/2009/EK rendelet lépett.

2.4.

Ennek az intézkedésnek a gyakorlatban csak az euróövezethez tartozó tagállamokban volt hatása (3), illetve Svédországban, amely alkalmazott egy olyan, a rendeletben biztosított lehetőséget (4), amellyel az euróövezeten kívüli tagállamok élhettek, hogy a szabályozást kiterjesszék a nemzeti pénznemre.

2.5.

A „Jobb termékek, bővebb választék” című, a lakossági pénzügyi szolgáltatásokról szóló, 2017. márciusi cselekvési tervben az Európai Bizottság elkötelezte magát amellett, hogy intézkedéseket javasol a határon átnyúló fizetések díjainak minden tagállamra vonatkozó csökkentése érdekében, és megvizsgálja a dinamikus valutaátszámítási gyakorlatokat (5).

2.6.

A fent említett 924/2009/EK rendelet módosítására irányuló, most előterjesztett javaslat (6) célja, hogy az Unión belül euróban teljesített ügyletekre vonatkozó, fent említett szabályozás jelentette előnyt az euróövezeten kívüli tagállamokban is élvezhessék az emberek és a vállalkozások. Így csökkenteni lehet az Unión belüli, határokon átnyúló fizetések díjait oly módon, hogy ezeket összehangolják az adott tagállam hazai pénznemében teljesített belföldi ügyletek díjaival.

2.7.

Ezzel párhuzamosan (7) újabb átláthatósági követelményeket támasztanak a valutaátszámítási gyakorlatokkal szemben. Ezeknek köszönhetően a jövőben nyilvánosak lesznek a határokon átnyúló ügyletek díjai.

2.8.

Az EGSZB üdvözli, hogy a piaci szereplőkkel szemben több új átláthatósági követelményt támasztanak a valutaátszámítás terén. Így az érintettek a határon átnyúló ügylet teljes költségét ismerik, mielőtt végrehajtják ilyen jellegű tranzakcióikat.

3.   Megjegyzések és észrevételek

3.1.

Az EGSZB üdvözli a javaslatokat, melyeknek köszönhetően a SEPA-val összefüggő előnyöket az euróövezeten kívüli tagállamokban is élvezhetik az emberek és a vállalkozások. Így általában csökkenni fognak az Unión belül euróban teljesített, határokon átnyúló fizetések díjai, különösen az imént említett országokban. Ezzel párhuzamosan és ezt kiegészítve több átláthatósági követelmény lesz érvényben a valutaátszámítás terén.

3.2.

Így ezek a javaslatok elősegítik a lakossági pénzügyi szolgáltatások egységes piacának megvalósítását, mivel megszüntetik az Unión belül euróban teljesített, határokon átnyúló fizetések piacának jelenlegi megosztottságát. Az euróövezeten belüli igénybevevők az ilyen típusú fizetéseknél teljes mértékben élvezhetik a SEPA előnyeit, ellentétben azokkal az igénybevevőkkel, akik az eurótól eltérő valutával rendelkező tagállamokban élnek.

3.3.

Az euróövezeten belüli igénybevevők többnyire alacsony, sőt elhanyagolható díjak mellett hajthatnak végre ilyen tranzakciókat, ellentétben az euróövezeten kívüli igénybevevőkkel, akik általában magas díjakat fizetnek ugyanezért. Helyes és nagyon fontos, hogy véget vessünk ennek a helyzetnek. Az euróövezeten kívüli országokban a pénzforgalmi szolgáltatóknak az euróban teljesített, határokon átnyúló fizetések díjait össze kell hangolniuk az adott tagállam hazai pénznemében teljesített belföldi ügyletek – általában alacsonyabb – díjaival.

3.4.

A díjcsökkentésnek feltehetően minden tagállamban kedvező hatása lesz az Unión belüli határokon átnyúló szabad mozgásra és szabad kereskedelemre nézve. Így az euróövezeten kívüli fogyasztók könnyebben hozzáférhetnek az euróövezeten belüli piacokhoz, ami e piacok számára is előnyös. Hasonlóan könnyű lesz a hozzáférés a vállalkozások, különösen a kkv-k számára, melyek ezáltal megerősíthetik piaci pozíciójukat és növelhetik versenyképességüket, ami pedig előnyös lesz számukra.

3.5.

Az EGSZB egyetért azzal a döntéssel, hogy a javasolt szabályozással az euróban teljesített ügyleteket célozzák meg. A „Cselekvési terv a lakossági pénzügyi szolgáltatásokról” tárgyban kidolgozott véleményében ugyanis az EGSZB üdvözölte, hogy „ebben a szakaszban az Európai Bizottság tartózkodik a szabályozó intézkedésektől” (8). Ugyanakkor komoly előrelépésről beszélhetünk az érintett tagállamok számára, amelyek már régóta megtehették volna ezt a lépést, mégsem éltek a lehetőséggel (9).

3.6.

Sok érv szól a szóban forgó döntés mellett (10), például az, hogy nem billenti ki a mérleg nyelvét sem a pénzforgalmi szolgáltatók (11), sem pedig az ilyen szolgáltatásokat igénybevevők (12) határozottabb kéréseinek javára. Emellett a javasolt megoldás jobban közelít egy „testre szabott” megoldás elképzeléséhez. Engedi ugyanis, hogy figyelembe vegyük az érintett tagállam jellegzetességeit és állapotát, többek között a fizetési rendszerek és a pénzforgalmi szolgáltatók szintjén.

3.7.

Annak érdekében, hogy a fogyasztóknak egy külföldi valutaátszámítás során lehetőséget adjunk a helyes döntés meghozatalára – ami jelenleg aligha lehet könnyű, mivel nem mindig rendelkeznek időben a megfelelő információval –, több új átláthatósági követelmény is megjelenik a piaci szereplőkkel szemben. Így a határon átnyúló ügylet teljes költségét közzé kell tenni, hogy az érintettek ismerjék ezeket a költségeket, mielőtt végrehajtják ilyen jellegű tranzakcióikat.

3.8.

Az EGSZB nagyon fontosnak tartja ezt az igénybevevők és fogyasztók számára előnyös átláthatósági követelményt, ahogy a tranzakciók biztonságát is. Hasonló jelentőséget tulajdonít annak is, hogy megállapítsák az ilyen szolgáltatások díjának felső határát, miközben várja a konkrét, végleges végrehajtási intézkedések kidolgozását (13). A pénzforgalmi szolgáltatók számára ez a kérdés rendkívül összetett és nehéz, ezért úgy helyes, ha figyelmet fordítunk a velejáró költségszempontokra is.

3.9.

A szóban forgó javaslatok következményeképpen a pénzforgalmi szolgáltatók oldalán jelentős költségek és bevételkiesések várhatók (14). Még ha a jelenlegi helyzet talán nem is teljesen kielégítő és a veszteségeket idővel némileg csökkenteni lehet, így is elengedhetetlen, hogy megfelelő figyelmet fordítsunk erre a költségszempontra.

3.10.

A költségszempont figyelembevételére – ahogy azt az EGSZB a közelmúltban a diverzifikált banki környezet melletti érvelésének keretében is megjegyezte (15) – a rendszer stabilitásának és hatékonyságának garantálásához van szükség (16). Nem szabad figyelmen kívül hagynunk továbbá, hogy a bankok napjainkban számos fontos kihívással szembesülnek, többek között a szabályozási és felügyeleti keretrendszerben, illetve egyes jövőbe mutató fejlesztésekre (17), a tartósan alacsony kamatlábakra és több más körülményre (18) való tekintettel.

3.11.

Végül az EGSZB megjegyzi, hogy ez a kérdés – bármennyire is technikai jellegű – kétségkívül kitűnő alkalom arra, hogy jól érthetően kommunikáljunk az Unió polgáraival. A szóban forgó módosítások kapcsán ugyanis el lehetne magyarázni az embereknek, hogy az Unió miként indít el pozitív változásokat a vállalkozók, polgárok és fogyasztók életében, és hogyan old meg hétköznapi, például utazásaink során felmerülő problémákat.

---

(1)  A SEPA-ról az Európai Pénzforgalmi Tanács honlapján tudhat meg többet: https://www.europeanpaymentscouncil.eu/.

(2)  A SEPA-rendszerek földrajzi alkalmazási területe jelenleg 34 országra és területre terjed ki. Ezek a 28 uniós tagállam, valamint Izland, Norvégia, Lichtenstein, Svájc, Monaco és San Marino. Lásd az 1. lábjegyzetben megadott honlapot.

(3)  Következésképpen pedig az euróban teljesített fizetésekre.

(4)  Ezt a lehetőséget minden tagállam számára biztosította a határokon átnyúló fizetésekről szóló 2560/2001/EK rendelet és az ennek helyébe lépő 924/2009/EK rendelet.

(5)  Lásd: COM(2017) 139 final, http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:52017DC0139. Lásd különösen az 1. és 2. javasolt intézkedést.

(6)  Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a 924/2009/EK rendeletnek az Unión belüli, határokon átnyúló fizetések egyes díjai és a valutaátszámítási díjak tekintetében történő módosításáról. Lásd: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?qid=1524213305690&uri=CELEX:52018PC0163.

(7)  Ugyanebben a rendeletjavaslatban.

(8)  Lásd HL C 434., 2017.12.15., 51. o., 1.1. pont.

(9)  Lásd a 2.4. pontban említett lehetőséget.

(10)  Részben ezeket foglalja össze a kérdéses javaslatokról szóló sajtóközleménnyel együtt közreadott ismertető: „FAQ: Cross border payments” [GYIK: Határokon átnyúló fizetések]. Lásd: http://europa.eu/rapid/press-release_MEMO-18-2424_en.htm.

(11)  Akik inkább a status quo mellett érveltek.

(12)  Akik szívesebben látták volna még több ügylet szabályozását.

(13)  Tekintettel a gyorsan változó környezetre és a kérdés technikai jellegére, egy a rendelet hatálybalépésétől számított legfeljebb 36 hónapos időszak került meghatározásra.

(14)  A javaslat indokolása egy évente 900 millió eurós összeget említ az euróban teljesített határokon átnyúló ügyletekkel kapcsolatban.

(15)  HL C 434., 2017.12.15., 51. o., INT/822 jelű vélemény, 3.6. pont.

(16)  Lásd: HL C 251., 2015.7.31., 7. o., 1.1. pont és HL C 451., 2014.12.16., 45. o., 1.11. pont.

(17)  Például a pénzügyi technológia és a blokklánc terén, illetve a fenntartható gazdaság finanszírozását illetően. A fenntartható növekedés finanszírozásáról szóló európai bizottsági cselekvési tervvel kapcsolatban lásd: https://ec.europa.eu/info/publications/180308-action-plan-sustainable-growth_en (COM(2018) 97 final).

(18)  Például a nemteljesítő hitelek uniós megközelítése (https://ec.europa.eu/info/business-economy-euro/banking-and-finance/financial-supervision-and-risk-management/managing-risks-banks-and-financial-institutions/non-performing-loans-npls_en.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a 168/2013/EU rendeletnek az Euro 5 környezetvédelmi szintnek a két- vagy háromkerekű járművek, valamint a négykerekű motorkerékpárok típusjóváhagyásához való alkalmazása tekintetében történő módosításáról

(COM(2018) 137 final – 2018/0065 (COD))

(2018/C 367/06)

Előadó:

Gerardo LARGHI

Felkérés:	Európai Parlament, 2018.4.16. Tanács, 2018.4.4.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikke
Illetékes szekció:	„Egységes piac, termelés és fogyasztás”
Elfogadás a szekcióülésen:	2018.6.7.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2018.7.11.
Plenáris ülés száma:	536.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	125/0/1

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) üdvözli a COM(2018) 137 final rendeletre irányuló javaslatot, amely részletesen módosítja a 168/2013/EU rendeletet annak érdekében, hogy egyensúlyt teremtsen a környezetet kismértékben terhelő technológiák (Euro 5 típusjóváhagyás) kidolgozásának szükségessége és egyes vállalkozások azzal kapcsolatos tényleges képessége között, hogy ezeket az előírt határidőn belül végrehajtsák (műszaki megvalósíthatóság). Ezáltal az eltérések nem gyakorolhatnak kedvezőtlen hatást a piacra és a foglalkoztatás szintjére, ugyanakkor viszont rövid időn belül biztosítani kell a megfelelőbb kibocsátási normák megvalósítását.

1.2.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottság által javasolt módosítások összhangban vannak az EGSZB e témával foglalkozó korábbi véleményében foglalt ajánlásokkal (1). Ezek többek között a következők: a rendelet fokozatos és rugalmas alkalmazása a tényleges műszaki megvalósíthatóság, a vállalkozásokat és a fogyasztókat terhelő észszerű költségek, valamint az L1 és L2 kategóriájú járművek fedélzeti diagnosztikai rendszer (OBD) használata alól történő mentesítése tekintetében (2). Az EGSZB tudomásul veszi továbbá a tagállamok és az összes érdekelt fél széles körű támogatását a javaslat iránt.

1.3.

Az EGSZB úgy véli, hogy a jogszabály pozitív hatással lesz a vállalkozások költségeire, következésképpen a fogyasztóknál felmerült költségekre is. Ebben az összefüggésben hangsúlyozni kell az L kategóriájú járművek társadalmi szerepét a vidéki térségekben, ahol gyakran ezek jelentik a hiányzó tömegközlekedés alternatíváját, valamint a városokban, ahol segítik a forgalmi torlódások csökkentését.

1.4.

Az EGSZB támogatja, hogy további öt évre megújítsák az Európai Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazását. Az EGSZB úgy véli, hogy ez a feltétel elengedhetetlen ahhoz, hogy a hatályos jogszabályokat az ágazatot érintő folyamatos műszaki és piaci fejlemények alapján azonnal ki lehessen igazítani.

1.5.

Az EGSZB megjegyzi, hogy az Európai Bizottság tanulmánya (3) nem veszi figyelembe az energiafogyasztási vizsgálat (VII. vizsgálattípus) költségét, műszaki megvalósíthatóságát és reprodukálhatóságát a jóváhagyott elektromos hajtású kerékpárok (L1e-A) és a jóváhagyott pedálhajtású kerékpárok (L1e-B) tekintetében. A fent említett tanulmány valójában csak a belső égésű motorokkal felszerelt járművek vizsgálatára összpontosít. Az EGSZB ezért azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság mielőbb kezdeményezzen egy további tanulmányt az L1e-A és L1e-B járművek energiafogyasztásáról, hogy egyértelmű szabályozási keretet biztosítson az ágazat vállalatai számára.

1.6.

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság azon javaslatával, hogy el kell halasztani az Euro 5 kibocsátási határértékek alkalmazását a könnyű négykerekű járművek (mopedautók – L6e-B), a háromkerekű segédmotoros kerékpárok (L2eU), valamint a triál (L3e-AxT) és az enduro motorkerékpárok (L3e-AxE) esetében. Mivel azonban kis- és mikrovállalkozások által gyártott réskitöltő termékekről van szó (4), az EGSZB azt javasolja, hogy ezt az eltérést hosszabbítsák meg 2024-ig, amint azt a hatásvizsgálat eredetileg is javasolta. Ez az intézkedés lehetővé tenné, hogy az ágazatban működő vállalatok számára ne okozzon nagy megrázkódtatást az átmenet, ami elősegítené a foglalkoztatás szintjének fenntartását.

2.   Bevezetés

2.1.

Az „L kategóriás járművek” ágazatát a könnyű két-, három- és négykerekű járművek széles skálája jellemzi. Hét járműkategória tartozik ide: pedálhajtású kerékpárok és kétkerekű (L1e), valamint háromkerekű segédmotoros kerékpárok (L2e), kétkerekű (L3e) és háromkerekű motorkerékpárok (L4e – oldalkocsis motorkerékpárok), háromkerekű gépjárművek (L5e), továbbá könnyű (L6e) és nehéz négykerekű motorkerékpárok (L7e – kvadok). Minden egyes kategória tovább bontható, így összesen 25 alkategória létezik.

2.2.

A modellek, a meghajtási rendszerek és a felhasználás sokfélesége miatt az L kategória a járműágazat legváltozatosabb és legsokoldalúbb kategóriáinak egyike. A becslések szerint az Unióban több mint 35 millió L kategóriájú jármű van forgalomban.

2.3.

Az L kategóriájú járművekre 2016. január 1-jétől alkalmazandó típus-jóváhagyási követelményeket (5) a 168/2013/EU rendelet, valamint annak négy felhatalmazáson alapuló, illetve végrehajtási jogi aktusa (6) határozza meg.

2.4.

Az Európai Bizottság „Az L kategóriájú járművekkel kapcsolatos Euro 5 környezeti intézkedés hatásvizsgálata” című tanulmány által felvetett problémák alapján azt javasolja, hogy módosítsák vagy egészítsék ki a 168/2013/EU rendelet egyes cikkeit a rendelet elveinek tisztázása, valamint végrehajtásának megkönnyítése érdekében.

2.5.

Ezt a javaslatot, amelyet az ágazatban működő vállalatok is kértek (7), a minden érdekelt féllel (gyártó vállalatok, jóváhagyó hatóságok, szociális partnerek) folytatott hivatalos egyeztetést követően dolgozták ki.

3.   Az Európai Bizottság javaslatának összefoglalása

3.1.   Fedélzeti diagnosztikai rendszer

3.1.1.

Az OBD (8) a jármű általános működésének ellenőrzésére szolgál, konkrétan pedig a káros kibocsátásokat eredményező hibákat vagy üzemzavarokat jelzi. A már az Euro 4-ben is alkalmazott OBD-t az Euro 5-ben továbbfejlesztik. Az Euro 5-re vonatkozó szabályozás eredményeképpen az OBD beavatkozik a jármű szenzoraiba és a működtető szerkezetekbe, hogy a motor működése mellett a kipufogógázok kezelését és a katalizátort is ellenőrizze.

3.1.2.

Az Európai Bizottság az OBD II. fázisú rendszer felszerelésére vonatkozó kötelezettség bizonyos szempontjainak 2025-ig történő elhalasztását javasolja, különös tekintettel a katalizátor ellenőrzésére. Ezt az intézkedést csak bizonyos típusú járművek esetében írták elő, mivel a szóban forgó berendezés műszaki okokból 2020-ban nem áll majd rendelkezésre. A szóban forgó rendelkezés módosítása elegendő időt biztosít majd a vállalatok számára a jogszabály alkalmazására.

3.1.3.

Az Európai Bizottság azt is egyértelművé teszi, hogy az OBD II. fázisú rendszer felszerelése alól mentesülnek a segédmotoros kerékpárok (L1 és L2 kategória), valamint a könnyű négykerekű motorkerékpárok (L6e kategória) és az enduro (L3e-AxE) és triál (L3e-AxT) alkategóriába tartozó motorkerékpárok.

3.2.   A kibocsátás-ellenőrzés módszere (matematikai tartóssági eljárás)

3.2.1.

Az Euro 5 környezetvédelmi hatásvizsgálata szerint a járművek „100 km használat” után történő vizsgálatának módszere nem teszi lehetővé a jármű kibocsátáscsökkentő rendszere teljes életciklus alatt bekövetkező tényleges romlásának értékelését (9).

3.2.2.

Az Európai Bizottság azt javasolja, hogy 2025-ig fokozatosan szüntessék meg ezt a módszert. Javaslata szerint az említett időszak során növelni kell a jármű által a vizsgálat megkezdése előtt megtett távolságot, az adatok fokozottabb megbízhatósága érdekében. Ezért a javaslat szerint a 2020. január 1. és 2024. december 31-e között nyilvántartásba vett járművek környezeti teljesítményét 2 500 km után kell vizsgálni, ha a jármű maximális sebessége 130 km/h alatt van, és 3 500 km után, ha a maximális sebesség legalább 130 km/h.

3.3.   Az Euro 5 határértékeinek alkalmazása

3.3.1.

Az Euro 5 hatásvizsgálata megerősíti, hogy az új környezetvédelmi határértékek eléréséhez szükséges technológia már rendelkezésre áll, néhány L kategóriájú jármű (L6e-B, L2e-U, L3e-AxT és L3e-AxE) kivételével.

3.3.2.

Az Európai Bizottság ezért azt javasolja, hogy az említett alkategóriák esetében 2020-ról 2022-re halasszák el az említett határértékek alkalmazását. Ez az intézkedés lehetővé teszi majd a gyártók, különösen a kkv-k számára, hogy megfeleljenek a kibocsátás nélküli meghajtási rendszerekre való áttérés határidejének, ugyanakkor kedvező hatást gyakorol a fogyasztói költségekre.

3.3.3.

Az Európai Bizottság azt is megállapítja, hogy az Euro 5 zajszintjének határértékeit tovább kell pontosítani. Ezért azt javasolja, hogy az új Euro 5 határértékek megállapításáig alkalmazzanak eltérést a jelenleg hatályos Euro 4 kibocsátási határértékektől.

3.4.   Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok

3.4.1.

A 168/2013/EU rendelet felhatalmazta az Európai Bizottságot, hogy öt éven keresztül felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, ez az időszak pedig 2018. március 21-én lejárt. Tekintettel arra, hogy a műszaki fejlődésnek megfelelően folyamatosan aktualizálni kell a jogszabályokat, az Európai Bizottság további öt évre szóló felhatalmazást kér felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására, a hallgatólagos megújítás lehetőségével.

---

(1)  HL C 84., 2011.3.17., 30. o.

(2)  HL C 84., 2011.3.17., 30. o., 4.1., 4.3. és 5.3 pont.

(3)  A tanulmányról készült jelentés: „Effect study of the environmental step Euro 5 for L-category vehicles [Az L kategóriájú járművekkel kapcsolatos Euro 5 környezeti intézkedés hatásvizsgálata], EU-Books, ET-04-17-619-EN-N.

(4)  Ezek a jármű-alkategóriák az L kategóriájú járművek globális előállításán belül kevesebb mint 1 % -ot képviselnek.

(5)  HL L 60., 2013.3.2., 52. o. – Az Európai Parlament és a Tanács 168/2013/EU rendelete (2013. január 15.) a két- vagy háromkerekű járművek, valamint a négykerekű motorkerékpárok jóváhagyásáról és piacfelügyeletéről.

HL L 53., 2014.2.21., 1. o. – A Bizottság 134/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2013. december 16.) a 168/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a környezeti teljesítményre, valamint a meghajtóegység teljesítményére vonatkozó követelmények tekintetében történő kiegészítéséről, továbbá V. mellékletének módosításáról.

HL L 25., 2014.1.28., 1. o. – A Bizottság 44/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2013. november 21.) a 168/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a két- vagy háromkerekű járművek és a négykerekű motorkerékpárok jóváhagyásához szükséges járműszerkezeti és általános követelmények tekintetében történő kiegészítéséről.

HL L 7., 2014.1.10., 1. o. – A Bizottság 3/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2013. október 24.) a két- vagy háromkerekű járművek, valamint a négykerekű motorkerékpárok jóváhagyásáról és piacfelügyeletéről szóló 168/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a funkcionális járműbiztonsági követelményekre való tekintettel történő kiegészítéséről.

(6)  Lásd a 3. lábjegyzetet.

(7)  https://www.acem.eu/newsroom/press-releases/329-stefan-pierer-acem-president-we-urgently-need-clarity-from-the-ec-regarding-the-implementation-of-euro-5.

(8)  On board technology (fedélzeti technológia). 168/2013/EU rendelet, 21. cikk és a IV. melléklet 1.8.1., 1.8.2. és 1.8.3. pontja.

(9)  23. cikk, (3) bekezdés, c) pont.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a robbanóanyag-prekurzorok forgalmazásáról és felhasználásáról, az 1907/2006/EK rendelet XVII. mellékletének módosításáról, valamint a robbanóanyag-prekurzorok forgalmazásáról és felhasználásáról szóló 98/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről

(COM(2018) 209 final – 2018/0103 (COD))

(2018/C 367/07)

Előadó:

David SEARS

Felkérés:	Európai Parlament, 2018.5.28. Tanács, 2018.5.31.
Jogalap:	az EUMSZ 114. cikke
Illetékes szekció:	„Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2018.6.7.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2018.7.11.
Plenáris ülés száma:	536.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	128/0/1

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB üdvözli a javasolt rendeletet. Ez a szöveg a jelenlegi rendeletre épül – mellyel kapcsolatban az EGSZB 2011 januárjában észrevételeket fogalmazott meg (1) – és felváltja azt, illetve megpróbálja levonni a 2013-as hatálybalépés és a 2014. szeptemberi (tervezett) teljeskörű hatálybalépés óta nemzeti és uniós szinten szerzett tapasztalatok tanulságait.

1.2.

Az EGSZB megállapítja, hogy az új rendelet előkészítésére rendelkezésre álló időt eljárási tényezők korlátozták, többek között az is, hogy immár kevés az idő mind az Európai Bizottság, mind az Európai Parlament jelenlegi hivatali idejének végéig. Ez sajnálatos, tekintve a hatályos rendelet meglehetősen rövid fennállását és lassú végrehajtását, valamint azt, hogy a felváltásához komoly támogatásra és részvételre van szükség a tagállamok és az ellátási lánc valamennyi szereplője részéről. E lassú végrehajtás okai, különösen azokban a nagyobb országokban, amelyek a lakosságuk ellen elkövetett terrorista cselekményeket élnek át, közelebbi vizsgálatot igényelnek.

1.3.

Az EGSZB megjegyzi, hogy több olyan terület van, amelyek esetében mérlegelni kellene, hogy hogyan lehetne egyértelműbbé tenni a rendelet hatókörét és végrehajtását; ezeket szintén részletesebben meg kell majd vitatni a tagállamokkal az elkövetkező hónapokban. Az internetes értékesítésekre vonatkozó rendelkezéseken tovább kell dolgozni ahhoz, hogy bármilyen tényleges hatást érjenek el; nehezen látható be, hogy ezek hogyan lehetnek eredményesek kizárólag tagállami szinten.

1.4.

Végezetül, az EGSZB ismételten megkérdőjelezi, hogy eredményesen össze lehet-e vonni egy közös szabályozási rendszer keretében az ennyire messzemenően eltérő anyagokat. Ez megnehezíti a jogszabály elkészítését, és még inkább megnehezíti a jogszabály végrehajtását és értelmezését a szakmai felhasználók és a nyilvánosság tagjai számára. Az EGSZB ezért más, anyagonkénti megközelítést ajánl. Ehhez hasznos mintaként szolgálhatnak a kábítószer-prekurzorokra vonatkozó uniós jogszabályok (2).

2.   Bevezetés

2.1.

A rögtönzött robbanószerkezeteket, amelyek különféle házilag készített robbanóanyagokat tartalmaznak, terroristák és más nem állami szereplők használják fel, hogy politikai vagy vallási eszményeket követve, katonai és gazdasági célpontok ellen, statikus, gépjárműbe rejtett vagy emberi test(b)en elrejtett robbanószerkezettel hajtsanak végre támadásokat, elsősorban azzal a céllal, hogy félelmet keltsenek a polgári lakosságban.

2.2.

Az ilyen szerkezetek megépítéséhez, tárolásához és szállításához szükséges ismeretek az interneten könnyen hozzáférhetők. Nyersanyagként általánosan használt anyagok szolgálhatnak (liszt, cukor, dízelolaj, műtrágyák). A nagyobb erejű robbanóanyagokhoz és detonátorokhoz (TATP, PETN, HMTD) a kiskereskedelmi piacon jogszerű célokra hozzáférhető más anyagok kémiai szintézisére van szükség. A kereskedelmi forgalmú robbanóanyagokat (köztük a dinamitot, a fekete lőport és a TNT-t) már szigorú ellenőrzés alá vonták, és ezeket immár ritkán használják, legalábbis a fejlett világban.

2.3.

A terrorista cselekmények többségére a kevésbé fejlett világban kerül sor, gyakran napi szinten, és ezeket nem mindig tartják teljeskörűen nyilván. Ezekhez kapcsolódik a terrorizmussal összefüggő halálesetek közel 99 %-a. Mindazonáltal a gazdagabb – és egyúttal stabilabb és védettebb – országok is célpontok, és ha egy támadás sikerül, annak hatásai pusztítóak lehetnek, mint arról az EU (és az USA) több nagyvárosának polgárai tanúskodhatnak.

2.4.

Ennek ellenére a tényleges mindennapi kockázat továbbra is alacsony (legalábbis más természeti vagy általánosan elfogadott veszélyekhez képest), és a kormányok reakciói helyi tapasztalataiknak és nemzeti gyakorlatuknak megfelelően rendszerint különbözők. Az önkényuralmi rendszereket természetesen (egyelőre) nem tekintik célpontnak; a liberálisabb jogrendszereket gyakrabban érheti támadás, ám ezek számára szempontot jelent az emberi jogok védelme is. Ahogyan máskor sem, ezúttal sincsenek egyszerű válaszok.

2.5.

E kérdésekkel az EGSZB korábbi véleményeiben már foglalkozott: egyrészt 2008-as véleményében (3) az „egyes veszélyes anyagok” forgalomba hozataláról és felhasználásáról, amely anyagok közé a nitrogénalapú műtrágyaként nagyon nagy mennyiségekben felhasznált ammónium-nitrát is tartozik, amely egyben a kereskedelmi és házi gyártású robbanóanyagok hatékony és alacsony költségű alkotórésze is lehet, másrészt pedig 2011-es véleményében (4) a robbanóanyag-prekurzorok ellenőrzéséről szóló első rendeletre vonatkozóan, amelyet a tapasztalatok fényében most kívánnak hatályon kívül helyezni és felváltani. Az EGSZB a kábítószer-prekurzorokkal és a jogszerű felhasználásoktól való eltérítésükkel is foglalkozott, és a kapcsolódó jogszabályok a jelen esetben is követhető, hasznos mintaként szolgálhatnak.

3.   Az Európai Bizottság javaslatai

3.1.

A robbanóanyag-prekurzorok ellenőrzéséről szóló, javasolt új rendelethez (15 oldal) egy bevezetés (17 oldal), 3 melléklet (egyenként egy-egy oldal) és egy hatásvizsgálat (188 oldal) is kapcsolódik. Jogalapja az EUMSZ 114. cikke, amely a belső piac működését érinti. Új kötelezettségeket szab meg a tagállamok és az I. mellékletben („korlátozott terjesztésű” robbanóanyag-prekurzorok) és a II. mellékletben („bejelentendő” robbanóanyag-prekurzorok) felsorolt anyagok kereskedelmében érintett valamennyi személy számára, a III. mellékletben pedig meghatározza a „szakmai felhasználók” számára kiadandó engedély előírt formátumát. A rendeletet a Hivatalos Lapban való kihirdetését követő huszadik napon kívánják hatályba léptetni, majd ezt követően egy évvel később válna alkalmazandóvá.

3.2.

Az általános megközelítés így nem változna; a jegyzék néhány (kilenc) anyagot tartalmaz, amelynek a lakossági személyeknek történő értékesítését a koncentrációja (egyben az anyagok házilag készített robbanóanyagok gyártása terén mutatkozó értéke és felhasználhatósága) alapján korlátoznák. További néhány (megint csak kilenc) anyagot szabadon lehetne értékesíteni, de a „gyanús” tranzakciókat jelenteni kellene a nemzeti szinten kijelölt kapcsolattartó pontoknak.

3.3.

E felsorolásokon belül az ammónium-nitrát (AN) a második jegyzékből átkerült az elsőbe (a vegyi anyagok regisztrálásáról szóló REACH-rendelet XVII. mellékletének ennek megfelelő módosításával), és a második jegyzéket három új anyaggal vagy csoporttal bővítették (alumínium porok, magnézium porok és magnézium-nitrát-hexahidrát), melyekkel 2016 novemberében felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén egészítette ki a felsorolást az Európai Bizottság. A többi 14, már a jegyzékben szereplő anyag helyzete változatlan marad. E változások indokait a hatásvizsgálat fejti ki (jóllehet a három kiegészítés részletesen nem kerül megvitatásra, és nincsenek információk itt vagy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok részeként az érintett ellátási láncokról, a potenciális piaci hatásokról, illetve a szakmai felhasználók vagy magánszemélyek által várhatóan megvásárolt mennyiségről).

3.4.

A rendelet a különféle ellátási láncok különböző szerepeinek elengedhetetlenül szükséges pontosítását is biztosítja, és megadja különösen a „gazdasági szereplő”, a „szakmai felhasználó”, a „mezőgazdasági termelő” és a „lakossági személy” fogalmának világos meghatározását.

3.5.

Mivel a hatályos rendelet az Európai Bizottság REFIT-programjának hatálya alá tartozik, az új javaslat a tagállamok rendelkezésére álló választási lehetőségek számának csökkentése révén a költségek csökkentésére és a hatékonyság (és remélhetőleg az eredményesség) növelésére törekszik. A magánszemélyek (nem szakmai felhasználók) számára elő fogják írni, hogy az 1. mellékletben meghatározott határértékeket meghaladó koncentrációjú korlátozott terjesztésű robbanóanyag-prekurzorok használatához engedélyt szerezzenek, és nem lesz többé elegendő a jelenlegi kevésbé szigorú saját nyilvántartási folyamat. A meglévő engedélyek csak akkor újíthatók meg, ha az új rendelet követelményeinek megfelelőnek minősülnek.

3.6.

A javaslat készítői felismerték, hogy tájékoztatni kell az érintett fizikai és online ellátási láncok szereplőit, és fel kell hívni a figyelmüket az új intézkedésekre, ám egyelőre nem tisztázott, hogy ez ténylegesen hogyan valósul majd meg. A biztonsági adatlapok például arra irányulnak, hogy a munkavállalók és a fogyasztók biztonságban legyenek az anyagok kezelése során, nem pedig azok jogellenes használatának megelőzését célozzák. Az I. mellékletben szereplő kiemelkedően fontos határértékek nehezen értelmezhetőek néhány felsorolt anyag esetében, és felülvizsgálatra szorulhatnak, különösen mivel más-más ellátási láncra és gazdasági szereplői csoportra utalnak. Ha léteznek e tekintetben bármilyen tagállami szinten bevált gyakorlatok, azokat a lehető legszélesebb körben mindenképpen meg kellene osztani.

3.7.

A tagállamok szigorúbb kontrollintézkedéseket (alacsonyabb koncentrációs határértékeket vagy teljes tilalmat) is javasolhatnak, az Európai Bizottság pedig új anyagokat vehet fel a mellékletekbe, amennyiben ez a terrorizmus ellenőrzése érdekében szükségesnek bizonyul.

3.8.

A tagállamoknak éves összefoglalót kell benyújtaniuk az Európai Bizottságnak a gyanús tranzakciók számáról, az engedélykérelmek számáról és az elutasítások okairól, a tudatosságnövelő intézkedésekről, valamint az online és az offline tevékenységek tekintetében elvégzett ellenőrzések részleteiről.

3.9.

Végezetül, az Európai Bizottság leghamarabb hat évvel a rendelet alkalmazásának időpontját követően felülvizsgálja e rendelet eredményességét, és erről beszámol az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az EGSZB-nek.

4.   Általános és részletes megjegyzések

4.1.

Az EGSZB üdvözli az új rendeletre irányuló javaslatot, és határozottan támogatja a célkitűzéseit. Az ellenőrzés alá vont anyagok nagyjából összhangban vannak a fejlett világ más részeiben összeállított prioritási listákkal. Az új fogalommeghatározások minden bizonnyal biztosítani fogják az egyértelműséget azok számára, akik megpróbálják követni a rendeletet. A kormányoknál felmerülnek majd bizonyos pótlólagos költségek, de ezek arányosnak tűnnek a terrorista tevékenységek további visszaszorításával járó előnyökkel. A valamennyi tagállamra kiterjedő közös szabályozási rendszer minden bizonnyal előnyös lesz a beszállítók és más gazdasági szereplők számára. Úgy tűnik, hogy sikerült észszerű egyensúlyt találni a lakosságot (és másokat, köztük a közszereplőket, a rendőri és katonai személyzetet) érintő kockázatok csökkentésének szükségessége, illetve ezzel egy időben az áruk törvényes célú szabad mozgásának lehetővé tétele között.

4.2.

Az EGSZB azzal is egyetért, hogy sürgős és összehangolt fellépésre van szükség a tagállamok részéről, és osztja az Európai Bizottság aggodalmait a hatályos rendeletre adott lassú és nem egységes válasszal kapcsolatban.

4.3.

Ez azonban aggályokat vet fel a rendelet felváltásának előkészítése során követett folyamatokat, különösen az alátámasztó dokumentumok tartalmát és minőségét illetően. Az Európai Bizottság által az Ernst & Young tanácsadó cég munkája alapján elkészített hatásvizsgálat messzemenően a nyilvánosan hozzáférhető uniós szintű statisztikákra támaszkodik, amelyek nem feltétlenül megfelelőek és teljeskörűek. A formátum, amely belső iránymutatásokat követ, nem segíti elő az egyszerű értelmezést és az egyértelműséget. A nyilvános konzultációra mindössze 83, változó jelentőséggel bíró válasz érkezett. Mindkét anyag rövid idő alatt készült, amely a 2017–18-as karácsonyi és újévi időszakot is magában foglalta, és így egyáltalán nem vagy alig volt idő az előterjesztett bizonyítékok hiányosságainak pótlására. A termékek interneten való hozzáférhetőségét az Amazonon végzett keresésekkel ellenőrizték; egyáltalán nem említik a „dark web” homályosabb forrásait.

4.4.

Az EGSZB tudomása szerint a rendelet hatókörének kulcsfontosságú kérdését, azaz hogy mely termékeket kell ellenőrzés alá vonni, az Európai Bizottság korai szakaszban felülvizsgálta, de ez a hatásvizsgálatban nem jelenik meg. Mint már megjegyeztük, úgy tűnik, nem készült piaci elemzés a 2016-ban felhatalmazáson alapuló jogi aktussal hozzáadott három anyaggal kapcsolatban. Magyarázatra szorul, hogy a sósavat, amelyet belefoglaltak a jelenlegi rendelethez készült hatásvizsgálatba, miért hagyták ki az utolsó pillanatban a jegyzékből. Más olyan, közepes prioritást jelentő robbanóanyag-prekurzorokat, mint például a kálium-permanganát, a nátrium-nitrit, a karbamid és a cinkpor – melyek más potenciális kettős felhasználású termékek jegyzékén szerepelnek –, legalábbis meg kellett volna vitatni. Hasznos cél lehetne az, hogy előrelépés történjen egy globálisan elismert jegyzék irányába, legalább a fejlett világ vonatkozásában.

4.5.

Az EGSZB egyetért azzal a listával, amely a korai szakaszban elvetett lehetséges ellenőrzési intézkedéseket tartalmazza. A jelenleg javasolt ellenőrzési intézkedések szűk köre mindazonáltal bizonyos aggályokat vet fel, különösen tekintve az érintett termékek rendkívül eltérő jellegét. A csomagolások méretei, a vonalkódok és a nyomon követhető kártyákkal vagy a magán- vagy céges számláról történő banki átutalással való fizetés előírása mind hozzájárulhat az értékesítések korlátozásához vagy nyomon követéséhez. A tagállamok jelenlegi gyakorlatai eltérhetnek ugyan, ez azonban nem tűnik kényszerítő érvnek a terrorizmus elleni harcban.

4.6.

A hatályos rendelet alkalmazásának eltérései azonban érinteni fogják az egyes tagállamoknál és a korlátozott termékek jogszerű forgalmazásában és felhasználásában résztvevőknél felmerülő költségeket. Tekintve, hogy több kötelezettségszegési eljárásra volt szükség, hogy biztosítsák a fellépést a jelenlegi rendszer keretében, bizonyos fokú vonakodás mutatkozhat a kizárólag az engedélyeken alapuló megközelítés elfogadása terén, bármilyen hosszú távú hasznokkal is járna az. Az internetes értékesítések ellenőrzését ugyan megemlítik, de – minthogy ezt nemzeti feladatnak tekintik – nem végeztek ezzel kapcsolatban további elemzést.

4.7.

A javaslat hosszasan elemzi a rendelettervezetnek az egyéb uniós jogszabályokkal való összeegyeztethetőségét és az egyéb uniós jogszabályokon – többek között a csak most teljeskörűen hatályba lépő általános adatvédelmi rendeleten – alapuló jogszerűségét. Az anyagok és keverékek határokon átnyúló mozgásainak azonosításához használt KN-kódok jelenlegi rendszerének korlátait szintén taglalja a javaslat – ahogyan nyolc évvel ezelőtt is, amikor a korábbi vélemény készült. Tekintve, hogy jelenleg mindössze 18 anyag szerepel a jegyzékben, és valószínűleg nem több 12-nél azoknak az anyagoknak a száma, amelyeket még fel lehetne venni a jegyzékbe, minden bizonnyal volna lehetőség olyan megfelelő vámkódok kidolgozására, amelyeket kifejezetten e rendelet keretében használnának, valamint annak biztosítására, hogy a más célokra kidolgozott egyéb uniós jogszabályok ne ütközzenek az uniós polgárok biztonságára és védelmére vonatkozó alapvető célokkal.

4.8.

Az EGSZB azt is megjegyzi, hogy a jegyzékekben szereplő termékek gyártási mennyiségeiben, ellátási láncaiban és törvényes végfelhasználásában jelentős különbségek mutatkoznak, legyen szó akár szakmai felhasználókról, akár lakossági személyekről. Az egyetlen, ami közös bennük, hogy potenciálisan értékesek lehetnek a terroristák számára, a jogszabály pedig éppen ezért minden rendelkezésre álló intézkedéssel meg kívánja szakítani e nemkívánatos ellátási láncokat.

4.9.

Ezek az intézkedések nem lesznek azonosak minden termék tekintetében; ha ezeket erőszakkal egyetlen közös ellenőrzési rendszerbe illesztik, e rendszer valószínűleg nem lesz olyan eredményes, mint amilyennek lennie kellene. Jobb megközelítés lenne egy egyszerű keretirányelv, amely az egyes felsorolt anyagokra vonatkozó külön konzultációk, elemzések, hatásvizsgálatok és rendeletek segítségével meghatározza a tág célkitűzéseket. Ez összességében időt takarítana meg és életeket mentene meg – és bizonyosan jobban megfelelne a REFIT-program követelményeinek is.

4.10.

Lehetővé tenné a gyártókkal és más érintettekkel való szorosabb hosszú távú együttműködést és információcserét is, akik mind támogatják a termékeikkel való visszaélés visszaszorítására irányuló intézkedéseket. A jogszerűtlen felhasználásra eltérített mennyiségek elhanyagolhatók bármely hírnévvesztéshez vagy a tágabb körű korlátozások kockázatához képest. Az ecetsavanhidrid kábítószerek, többek között heroin gyártásához szükséges nagyon kis mennyiségeinek az ellenőrzésére tett globális erőfeszítések hasznos példaként szolgálnak arra vonatkozóan, hogy mit lehet e tekintetben elérni. Az EGSZB az e kábítószer-prekurzorokra vonatkozó javaslattal kapcsolatos véleményét 2013 januárjában tette közzé (5). Az akkor mérlegelt elképzelések közül sok egyformán vonatkozik az e javaslat keretében korlátozott terjesztés vagy bejelentési kötelezettség alá tartozó robbanóanyag-prekurzorokra is.

4.11.

Végezetül az EGSZB üdvözli, hogy folyamatosan bevonják e rendelet kidolgozásába és alkalmazásába, de – különösen a javaslat kidolgozása során érvényes szoros menetrendre tekintettel – úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak bármely későbbi felülvizsgálatot nem leghamarabb, hanem legkésőbb hat évvel a rendelet alkalmazásának időpontját követően kell elvégeznie.

---

(1)  HL C 84., 2011.3.17., 25. o.

(2)  HL C 76., 2013.3.14., 54. o.

(3)  HL C 204., 2008.8.9., 13. o.

(4)  HL C 84., 2011.3.17., 25. o.

(5)  HL C 76., 2013.3.14., 54. o.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló 952/2013/EU rendelet módosításáról

(COM(2018) 259 final – 2018/0123 (COD))

(2018/C 367/08)

Előadó:

Antonello PEZZINI

Felkérés:	Európai Parlament, 2018.5.28. Tanács, 2018.5.29.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikke
Illetékes szekció:	„Egységes piac, termelés és fogyasztás”
Elfogadás a plenáris ülésen:	2018.7.12.
Plenáris ülés száma:	536.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	147/0/2

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) mindig azt az álláspontot képviselte, hogy a hatékony vámunió az európai integráció folyamatának alapvető követelménye az áruk szabad mozgásának hatékony, biztonságos és átlátható biztosítása érdekében; ez biztosítja a fogyasztók és a környezet érdekeinek maximális védelmét, a legjobb foglalkoztatást, a csalás, valamint a hamisítás elleni hatékony küzdelemmel együtt.

1.2.

Az EGSZB hangsúlyozza annak fontosságát, hogy világos, átlátható szabályozási keretet kell biztosítani az unió vámterületén működő valamennyi gazdasági szereplőnek, állami és magánszereplőnek az EU vámterületére belépő és onnan kilépő termékekre vonatkozó meghatározások, eljárások és konkrét követelmények alkalmazásával, így lehetővé téve a vámunió hatékony, és a közös kereskedelempolitika megvalósításával összhangban történő működését.

1.3.

Az EGSZB ezért támogatja a javasolt szabályozási keretet, nevezetesen: — az Uniós Vámkódex szabályainak és technikai szabályainak módosítását; — a technikai hibák és kihagyások kiigazítását, összhangba hozva a kódexet az EU és Kanada közötti nemzetközi megállapodással (CETA); — Campione önkormányzata és a Luganói-tó területéhez tartozó vizek enklávéinak az unió vámterületére történő felvételét az érintett tagállam kérésére.

1.4.

Az Európai Bizottság elengedhetetlennek tartja, hogy az Unió és azon országok, amelyekkel szabadkereskedelmi megállapodásokat kötött, fenntartsák ezt a közös kötelezettségvállalást a szabad és tisztességes kereskedelem előmozdítására egy dinamikus és előretekintő társadalomban, annak érdekében, hogy ösztönözzék a gazdasági tevékenységet és olyan közös értékeket és ötleteket segítsenek elő, mint amelyek az 1986. évi Egységes Európai Okmányban, az 1992. évi Vámkódexben, tökéletesített formában pedig a 2013. évi Uniós Vámkódexben kifejezésre jutottak, és amelyek a 2021–2027-re vonatkozó hosszú távú költségvetési javaslatba is bekerültek az Unió hatékonyabb pénz- és vámügyi együttműködésének támogatására.

1.5.

A „területi enklávék” bevonását illetően az Európai Bizottság azt ajánlja, hogy fordítsanak különös figyelmet a 2008/118/EK irányelv (a jövedéki adóra vonatkozó irányelv) és a 2006/112/EK irányelv (héa-irányelv) szükséges módosításaira.

1.6.

Az EGSZB kéri, hogy az Európai Bizottság 2021-ben továbbítsa neki az Uniós Vámkódex jogi keretének tervezett félidős értékelő jelentését annak érdekében, hogy értékelje, megfelel-e az a jelen rendeletben foglalt módosításoknak, valamint értékelje a közös digitális rendszerek hatékonyságát, amelyeket erre a dátumra aktiválni kell.

2.   Bevezetés

2.1.

A vámunió az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 3. cikke értelmében az Európai Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik, és az Uniós Vámkódex lehetővé teszi: — a korábbi, különféle szabályok harmonizációját; — az egyenlő bánásmód alkalmazását; — szankciók jogszerű kivetését.

2.2.

2016. május 1-től új vámszabályok léptek hatályba azzal a céllal, hogy egyszerűsítsék az Európában működő vállalkozások életét, valamint azért, hogy törekedjenek a fogyasztók érdekeinek fokozottabb védelmére. Az Unió új Vámkódexével az EU 1992-ben hatályba lépett vámszabályozásának jelentős megújítása valósult meg.

2.3.

Az 1986. évi Egységes Európai Okmánnyal, amely 1987 júliusában lépett hatályba, elindult egy folyamat, amely három fázison keresztül (1990-ben a tőkére vonatkozóan, 1993-ban az árukra vonatkozóan, 1999-ben pedig az egységes valutára vonatkozóan) megvalósította az Európai Unió működéséről szóló szerződés 28. cikkében foglaltakat, azaz: „a behozatali és kiviteli vámok, valamint az azokkal azonos hatású díjak tilalmát a tagállamok között”.

2.4.

Az 1992. évi Vámkódex és a 2008. évi rendelet után elérkeztünk a jelenlegi, 2013. évi Uniós Vámkódexhez, amely – különféle, felhatalmazáson alapuló rendeletekkel és végrehajtási rendeletekkel kiegészítve – az európai vámunió mérföldkövét jelenti: az Uniós Vámkódex az a keret, amely minden évben több mint 3 000 milliárd euro értékű áru be- és kilépését.teszi lehetővé az EU-ban.

2.5.

Az Uniós Vámkódexet létrehozó 952/2013/EU rendelet alapvető új intézkedéseinek hatálybalépését követően a tagállamokkal és cégekkel folytatott konzultációs folyamat lehetővé tette a hibák és technikai anomáliák felismerését, amelyek kijavítása szükséges a jogbiztonság és a jog koherenciájának biztosítása érdekében.

2.6.

Valójában az EU vámterülete nem egyezik meg pontosan az EU geofizikai területén található területek összességével. Néhány, különböző államterületek részét képező térség a közösségi vámterületen kívül esik, míg más, az Unió geofizikai területéhez nem tartozó térség pedig minden tekintetben a vámterületen belülinek tekintendő.

2.7.

Míg az ausztriai Jungholz és Mittelberg területe, a Monacói Hercegség, a San Marino Köztársaság, a francia tengerentúli megyék (Martinique, Guadeloupe, Francia Guyana és Réunion), a Man-sziget és a Kanári-szigetek az EU vámterületéhez tartoznak, addig más, az EU geofizikai területéhez tartozó egyes térségek, mint a Feröer-szigetek, Helgoland szigete, Büsingen, Ceuta és Melilla területe, a francia tengerentúli területek (Francia Polinézia, Wallis és Futuna, Új-Kaledónia, a francia antarktiszi területek és az Ausztrál-szigetek, a Mayotte, a Saint-Pierre és Miquelon területi közösség) és Livigno ezen kívül esnek. Mostanáig Campione d’Italia, a Luganói-tó Ponte Tresa és Porto Ceresio közé eső olaszországi területei szintén kívül estek, de Olaszország kérte utóbbiak felvételét.

2.8.

Az EU és Kanada közötti átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodásról (CETA) folytatott tárgyalások 2014 szeptemberében zárultak le az (EU) 2017/37 tanácsi határozattal (2016. október 28.). Az egyezmény, amely 2017. szeptember 21-én lépett hatályba, eltörölte a vámok 99 %-át és sok egyéb akadályt, amelyek mindaddig a kereskedelmi szereplőkre nehezedtek.

2.9.

A CETA megállapodás – amellyel kapcsolatban az EGSZB több alkalommal is észrevételt tett (1) – jelentős vámügyi kérdések számos aspektusát tartalmazza, tekintettel arra a tényre, hogy az 1.4 cikk értelmében Kanada és az Európai Unió között létrehoz egy szabadkereskedelmi övezetet, összhangban a GATT (1994) XXIV. cikkével (2) és a GATT V. cikkével (3). A megállapodás mindenesetre nem érinti a szerződő felek között a WTO-egyezmény értelmében már meglévő további jogokat és kötelezettségeket, sem pedig egyéb megállapodásokat, amelyeknek kölcsönösen részesei (4).

2.10.

A szabadkereskedelmi övezet – hacsak nincs ettől eltérő rendelkezés – magában foglalja (5): — Kanada esetében: annak szárazföldi területét, légterét, belvizeit és tengeri felségvizeit csakúgy, mint kizárólagos gazdasági övezetét, ahogy azt a kanadai nemzeti jogszabályok meghatározzák, összhangban az Egyesült Nemzetek Szervezete által 1982. december 10-én Montego Bayben jóváhagyott tengerjogi egyezmény (az ENSZ Tengerjogi Egyezménye) (6) V. részével; kontinentális talapzatát, ahogy azt a kanadai nemzeti jogszabályok meghatározzák, összhangban az ENSZ Tengerjogi Egyezményének VI. részével; — az Európai Unió esetében: azon területeket, ahol az EUSZ és az EUMSZ alkalmazandó, az azokban megállapított feltételek szerint, és az árukra vonatkozó tarifális elbírálásokat érintő rendelkezéseket illetően, valamint az Európai Unió azon vámterületeire is, amelyeket ezek nem foglalnak magukban.

2.10.1.

Az EU és Kanada a CETA-val együtt olyan közös értelmező okiratot (7) írtak alá, amely jogerővel bír, és világosan, egyértelműen leírja a Kanada és az Európai Unió között létrejött és CETA-cikkek formájában rögzített egyezmény tartalmát, hasonlóan azokhoz, amelyek a beruházások védelmét célzó új igazságszolgáltatási rendszerrel, a törvényhozási joggal, a közszolgáltatásokkal, a környezetvédelemmel és munkavédelemmel kapcsolatosak.

2.10.2.

A tagállamokkal és a vállalkozásokkal folytatott konzultációs folyamat lehetővé tette néhány hiba és technikai anomália felismerését, amelyek kijavítása szükséges annak érdekében, hogy a jogbiztonságot és koherenciát garantálni lehessen. Ebbe az összefüggésbe illeszkednek az Európai Bizottság javaslatai, beleértve az Uniós Vámkódexnek egy nemzetközi megállapodással való összehangolását, amely a kódex elfogadása idején még nem volt érvényben, valamint Olaszország területe egy részének felvételére irányuló kérelmét.

3.   Az Európai Bizottság javaslatai

3.1.

Az Európai Bizottság javasolja az EU vámkódexének módosítását annak érdekében, hogy: — korrigálja a technikai hibákat és mulasztásokat, ezen belül összehangolja az Uniós Vámkódexet olyan nemzetközi rendelkezésekkel, amelyek a kódex elfogadásának időpontjában még nem voltak érvényben, így tehát az Unió és Kanada között létrejött átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodással is (CETA); — módosítsa az Unió vámterületének meghatározását azzal a céllal, hogy felvegye az olaszországi Campione d’Italia és a Luganói-tó olasz vizeinek területét is; — részletes leírást és kiegészítéseket irányozzon elő a döntésekhez és az eljárási követelményekhez a kötelező érvényű tarifális felvilágosítás (KTF) tárgyában, előirányozzon továbbá beléptetési gyűjtő árunyilatkozatokat, átmeneti megőrzési gyűjtő árunyilatkozatokat, gyűjtő árunyilatkozatokat vagy újrakiviteli értesítést, a behozatali vámok alóli mentességet a passzív feldolgozási eljárás szerint.

4.   Általános megjegyzések

4.1.

Az EGSZB teljes mértékben osztozik az Európai Bizottság azon célkitűzésében, hogy technikai módosításokat hajtson végre az Uniós Vámkódexben annak érdekében, hogy megfeleljen az európai vállalatok versenyképességének javítására irányuló célkitűzéseknek, továbbá jobban védje az Unió pénzügyi és gazdasági érdekeit, a jobb foglalkoztatást, valamint az Unió fogyasztóinak biztonságát.

4.2.

Az EGSZB hangsúlyozza a kereskedelem és a fenntartható fejlődés CETA által is alátámasztott fontosságát, továbbá a szerződő felek által a közös értelmező okiratban tett vonatkozó kötelezettségvállalásokat, hogy azok rendelkezéseit, valamint az elfogadott új modell pozitív megközelítését megerősítse a befektetésekkel kapcsolatos nézetkülönbségek megoldása érdekében.

4.3.

Az EGSZB ezért pozitív szándéknak tekinti azt, hogy az uniós normatív szabályozásokat összehangolják a Kanadával aláírt megállapodásokkal az alábbiak tekintetében: — kötelező érvényű tarifális felvilágosítás; — átmeneti megőrzési eljárás; — belépési gyűjtő árunyilatkozat és a nem uniós árukra vonatkozó, az érkezés előtti tájékoztatás be nem nyújtása esetén beillesztendő jelzéseket; — átmeneti megőrzési árunyilatkozat érvénytelenítése; — behozatali vámok alóli teljes mentesség bizonyos esetekben; — pontos érvénytelenítési feltételek átmeneti megőrzési árunyilatkozat esetén, kilépési gyűjtő árunyilatkozat vagy újrakiviteli értesítés esetén.

4.4.

Az EGSZB támogatja az olasz kormány arra vonatkozó kérelmét, hogy az olaszországi Campione d’Italia és a Luganói-tó olaszországi vizeinek uniós vámterületre történő felvétele 2019. január 1-i dátummal megtörténjen.

4.5.

Az EGSZB javasolja, hogy ezzel a felvételi folyamattal párhuzamosan történjenek meg a szükséges módosítások a (EU) 2018/118 irányelvben (a jövedéki adóra vonatkozó irányelv), valamint a 2006/112/EK irányelvben (héa-irányelv), és azokat ugyanettől a dátumtól, 2019. január 1-től alkalmazzák.

4.6.

Az EGSZB kéri, hogy 2021-ben az Európai Bizottság nyújtsa be az EGSZB-nek az Uniós Vámkódex – jelenleg javasolt jogszabályok alapján módosított – új jogszabályi keretének tervezett értékelő jelentését annak hatékonyságára, koherenciájára és helyességére vonatkozóan.

---

(1)  HL C 48., 2011.2.15, 87. o.. HL C 332., 2015.10.8., 45. o.; HL C 227., 2018.6.28., 27. o.

(2)  Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény

(3)  Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény

(4)  Lásd a CETA 1.5 cikkét

(5)  Lásd a CETA 1.3 cikkét

(6)  Az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezménye.

(7)  A Tanács által elfogadva az aláírás időpontjában, 2016. október 28-án, amely a CETA kötelező érvényű értelmezését nyújtja a szerződések jogáról szóló bécsi egyezmény 31. cikke értelmében http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-13541-2016-INIT/en/pdf.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az 575/2013/EU rendeletnek a nemteljesítő kitettségekre vonatkozó minimális veszteségfedezet tekintetében történő módosításáról

(COM(2018) 134 final – 2018/0060 (COD))

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a hitelgondozókról, a hitelfelvásárlókról és a biztosítékok érvényesítéséről

(COM(2018) 135 final – 2018/0063 (COD))

(2018/C 367/09)

Előadó:

Juan MENDOZA CASTRO

Felkérés:	az Európai Unió Tanácsa, 2018.4.24. Európai Parlament, 2018.4.19.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikke és 53. cikkének (1) bekezdése
Illetékes szekció:	„Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2018.6.27.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2018.7.11.
Plenáris ülés száma:	536.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	145/0/2

1.   Következtetések és ajánlások

A nemteljesítő hitelekre vonatkozó csomag

1.1.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság által előterjesztett csomagot, amely központi eleme a nemteljesítő hitelek továbbra is fennálló problémájának kezelése érdekében indított kezdeményezésnek, és alapvető szerepe van a bankunió felé tett előrelépés tekintetében.

1.2.

Az EU pénzügyi intézményei előrelépést értek el mind a hitelportfóliók minősége, mind pedig a nemteljesítő hitelek teljes volumene terén; mindazonáltal további intézkedésekre van szükség uniós szinten a nemteljesítő hitelek jövőbeli felhalmozódásának megakadályozása érdekében.

1.3.

A nemteljesítő hitelek szintjén végzett uniós szintű összehasonlításoknak figyelembe kell vennie azt, hogy néhány országban a bankok jelentős összegű állami támogatásban részesültek a válság korai szakaszában (2008–2012), míg mások ezt nem tudták megtenni az állami támogatásokra vonatkozó szabályok változásai miatt.

1.4.

Az EGSZB felhívja a figyelmet a pénzügyi válság társadalmi következményeire a kirekesztés, a társadalmi igazságosság és a belső piac kiteljesítése előtt álló akadályok terén.

1.5.

A jövőben a túlzott eladósodottság következményeinek elkerülése érdekében létfontosságú, hogy eltávolítsák a rossz adósságokat a pénzügyi intézmények könyveiből. Az EGSZB szorgalmazza a hitelintézetek felelős hitelezését is.

Kötelező prudenciális óvintézkedések

1.6.

Az EGSZB egyetért a kötelező prudenciális óvintézkedések mint megelőző intézkedések alkalmazásával, hogy biztosítsák a nemteljesítő hitelekből eredő hitelveszteségekre a megfelelő céltartalék képzését.

1.7.

Az EGSZB nyugtázza az Európai Bizottságnak a javaslatot alátámasztó érvelését, és ezt azzal egészítené ki, hogy az óvintézkedéseket a számviteli szabályozásnak a prudenciális szabályozástól eltérő célkitűzései indokolják.

1.8.

Az EGSZB-nek azonban rá kell mutatnia a következőkre: — az „egyenmegoldás” megközelítés nem veszi figyelembe a nemzeti polgári jogi rendszerekben még mindig meglévő eltéréseket és a polgári bírósági eljárások hosszát; — az új nemteljesítő hitelekre képzett céltartalékok ütemezése arra kényszerítheti a bankokat, hogy gyorsan eladják ezeket az eszközöket, ahelyett hogy megvárnák, hogy a pénzügyileg nehéz helyzetbe került társaság/cég újra életképesebb helyzetbe kerüljön.

1.9.

Az Európai Bizottságnak ugyanakkor lehetőség szerint figyelembe kellene vennie a kevésbé összetett eszközstruktúrával rendelkező kisebb és szakosodott cégek sajátos helyzetét.

1.10.

Az EGSZB úgy véli, hogy az IFRS 9-et kötelezővé kellene tenni minden uniós bank számára.

1.11.

Az EGSZB azt javasolja, hogy kezdeményezzenek egy arra irányuló egyedi hatásvizsgálatot, hogy megbecsüljék a javasolt rendelet által a bankokra, háztartásoknak történő hitelnyújtásra, a kkv-kra és a GDP növekedésére gyakorolt lehetséges hatást.

1.12.

Az EGSZB megjegyzi, hogy az EKB már kiadta kiegészítését, anélkül, hogy tekintetbe vette volna a Parlament/Tanács/Európai Bizottság által az 1. pillérre vonatkozóan kibocsátandó szabályokat, és megvárta volna az Európai Bankhatóság (EBH) iránymutatásait.

A másodlagos piacok fejlődése

1.13.

Az EGSZB elismeri, hogy az Európai Bizottság választ ad a nemteljesítő hitelek fragmentált másodlagos piacának számos problémájára az EU-ban, és kiemeli az e téren tett specifikus javaslatokat. Véleménye szerint azonban a szabályozó szerveknek nem lenne szabad ösztönözniük a nemteljesítő hitelek eladását.

1.14.

Az EGSZB a következőket javasolja a hitelek átruházásának következményeivel kapcsolatban: — Fogyasztóvédelem: általánosságban üdvözöljük az Európai Bizottság javaslatait. A hatóságoknak figyelmet kell fordítaniuk az adósok jogainak védelmét szolgáló specifikus intézkedésekre és ajánlásokra. — Munkavállalók védelme: az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük a vállalatok hitelátruházásaiban érintett vállalatok munkavállalóinak az uniós és nemzeti jogban biztosított mobilitását és védelmét.

Bíróságon kívüli gyorsított biztosítékérvényesítés

1.15.

Az EGSZB pozitív értelemben kiemeli a tisztességes eljáráshoz való jogot a nemzeti bíróságokon, amennyiben ez szükségesnek bizonyul, és amennyiben az irányelvben javasolt szóban forgó eljárás alkalmazását korlátozzák.

1.16.

Számos tagállamban már most is hatékony a jogérvényesítési folyamat. A nemteljesítő hitelek problémájára megoldást elsősorban az kínál, ha az egész Unióban megerősítik a bírósági eljárásokat.

2.   Az Európai Bizottság javaslatai

2.1.

Március 14-én az Európai Bizottság javaslatot tett az 575/2013/EU rendeletnek a nemteljesítő kitettségekre vonatkozó minimális veszteségfedezet tekintetében történő módosításáról szóló rendeletre (1), valamint a hitelgondozókról, a hitelfelvásárlókról és a biztosítékok érvényesítéséről szóló irányelvre (2).

2.2.

Mindkét javaslatot az Európai Bizottság szolgálatainak munkadokumentumai és hatásvizsgálatok kísérték, és ugyanezen a napon az Európai Bizottság közzétette az európai nemteljesítő hitelek csökkentése terén elért eredményekről szóló második jelentését (3) és a nemzeti eszközkezelő társaságok létrehozásának módjára vonatkozóan technikai iránymutatást adó mintatervet (4).

2.3.

Ezek a javaslatok fontos elemei az Európai Bizottság által az európai gazdasági és monetáris unió (GMU) megerősítése érdekében tett erőfeszítéseknek, és elengedhetetlenek a bankunió kiteljesítéséhez. A nemteljesítő hitelek és a nemteljesítő kitettségek nagy állományának, valamint jövőbeli lehetséges felhalmozódásának kezelése szerves részét képezi az Unió arra irányuló erőfeszítéseinek, hogy tovább csökkentse a bankrendszerbeli kockázatokat, és lehetővé tegye a bankok számára, hogy a vállalkozásoknak és a polgároknak történő hitelezésre összpontosítsanak.

2.4.

A rendeletre irányuló javaslatban az Európai Bizottság kötelező prudenciális óvintézkedések létrehozását javasolja azáltal, hogy egy közös fedezeti minimumszintet határoz meg az újonnan nyújtott és később nemteljesítővé váló hitelekre azzal a céllal, hogy megakadályozza a bankok mérlegében elegendő veszteségfedezet nélküli nemteljesítő hitelek túlzott mértékű jövőbeli felhalmozódását, és megkönnyítse a szanálásukat.

2.5.

Az irányelvre irányuló javaslatban az Európai Bizottság önálló, uniós szinten közös, bíróságon kívüli gyorsított biztosítékérvényesítési eljárás lehetőségének megteremtésén keresztül kívánja növelni a követelésbehajtási eljárások hatékonyságát. A javaslat ösztönzi a nemteljesítő hitelek másodlagos piacának fejlesztését azáltal, hogy harmonizálja a követelményeket, és megteremti a hitelgondozás és a banki hitelek Unión belüli harmadik felekre történő átruházásának egységes piacát.

3.   Általános észrevételek

3.1.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság által előterjesztett csomagot, amely központi eleme a nemteljesítő hitelek továbbra is fennálló problémájának (5) kezelése érdekében indított kezdeményezésnek, és alapvető szerepe van a bankunió felé tett előrelépés tekintetében.

3.2.

Mivel az EU számára alapvető jelentőségű a pénzügyi rendszer fizetőképessége és stabilitása, a néhány tagállam bankjaiban a válság alatt felhalmozódott nemteljesítő hitelek nagy állománya és az ebből adódó recesszió a pénzügyi rendszer egésze számára rossz, továbbá hátrányosan érinti a gazdaságot, és bizonyos esetekben súlyos költségeket okozott az adófizetőknek.

3.3.

Az elmúlt években az EU pénzügyi intézményei előrelépést értek el mind a hitelportfóliók minősége, mind pedig a nemteljesítő hitelek teljes volumene terén; ez utóbbi azonban továbbra is magas szintű, és bruttó 813 milliárd eurót tesz ki (6). A bankok és a felügyeleti szervek rendelkeznek az ahhoz szükséges eszközökkel, hogy csökkentsék a nemteljesítő vagy értékvesztett hitelek számát, azonban uniós szinten további intézkedésekre van szükség a jövőbeli felhalmozódásuk elkerülése érdekében.

3.4.

Az EGSZB rámutat arra, hogy néhány országban a bankok jelentős összegű állami támogatásban részesültek a válság korai szakaszában (2008–2012), míg mások ezt nem tudták megtenni a pénzügyi szektorra vonatkozó állami támogatások szabályainak változásai miatt. Ezért a nemteljesítő hitelek szintjén végzett uniós szintű összehasonlításoknak figyelembe kell vennie ezeket a különbségeket.

3.5.

Az EGSZB felhívja a figyelmet a pénzügyi válság társadalmi következményeire a kirekesztés, a társadalmi igazságosság és a belső piac kiteljesítése előtt álló akadályok terén. Néhány tagállamban a nemteljesítő hitelekben tükröződik az, hogy milyen súlyos helyzetben vannak a családok és a kkv-vállalkozók, és annak a kockázatnak is ki vannak téve, hogy elveszítik otthonukat vagy lefoglalják az ingatlanjaikat.

3.6.

A jövőben a túlzott eladósodottság következményeinek elkerülése érdekében létfontosságú, hogy eltávolítsák a nemteljesítő adósságokat a pénzügyi intézmények könyveiből, és az Ecofin Tanács tervének hozzá kell járulnia ehhez a célkitűzéshez. Az EGSZB szorgalmazza a felelős hitelnyújtást is, amely azt követeli meg a hitelintézetektől, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak az egyes hitelfelvevőik szükségleteire és helyzetére, és hogy keressék meg az egyes személyek körülményeinek leginkább megfelelő pénzügyi eszközt (7).

4.   Részletes megjegyzések

4.1.    Kötelező prudenciális óvintézkedések

4.1.1.

Az EGSZB egyetért a kötelező prudenciális óvintézkedések mint megelőző intézkedések alkalmazásával, hogy biztosítsák a nemteljesítő hitelekből eredő hitelveszteségekre a megfelelő céltartalék képzését.

4.1.2.

A nemteljesítő hitelek és nemteljesítő kitettségek (8) csökkentése érdekében a tőkekövetelményekről szóló rendelet (CRR) javasolt módosítása progresszív ütemezést ír elő a fedezett (nyolc év) és fedezetlen (két év) hitelekre.

4.1.3.

Az Európai Bizottságnak a javaslatot alátámasztó indokolása a következő (9): — A hitelveszteségek kezelése nem mindig helyénvaló prudenciális szempontból, amelynek eltérő hatóköre, célkitűzés és célja van. — Az IFRS 9 (10) várhatóan sokkal szorosabban igazodik majd a prudenciális szabályokhoz, mint az IAS 39 (11), és hozzá fog járulni a késedelmes és elégtelen céltartalékok kérdésének kezeléséhez, mivel a „várható veszteség” megközelítése alapján működik. Az új standard azonban még mindig biztosít mérlegelési mozgásteret a nemteljesítő hitelek és a mögöttes biztosíték értékelésében és ebből adódóan a céltartalékok meghatározásában. — A prudenciális szabályozás felhatalmazza a bankfelügyeletet, hogy az alkalmazandó számviteli szabályozás keretein belül befolyásolja a bank céltartalékképzési szintjét (a nemteljesítő hitelek tekintetében is), és konkrét kiigazításokat követeljen meg a bank szavatolótőke-számításaiban. A felügyelet azonban csak eseti alapon, a bank egyéni körülményeitől függően alkalmazhat kötelező intézkedéseket és követelményeket (amelyekre 2. pillér szerinti intézkedésekként hivatkoznak). — Az illetékes felügyeleti szerv eseti értékelésén alapuló, egyéni igényekre szabott felügyeleti intézkedések megfelelőek az egyes bankok nemteljesítő hitelekhez kapcsolódó sajátos kockázatainak kezeléséhez.

4.1.4.

Az EGSZB ezt azzal egészítené ki, hogy az óvintézkedéseket a számviteli szabályozásnak a prudenciális szabályozástól eltérő célkitűzései indokolják.

4.1.5.

Az EGSZB-nek azonban rá kell mutatnia a következőkre: — a javasolt rendelet, amely egyenmegoldást követ, nem veszi figyelembe a nemzeti polgári jogi rendszerekben még mindig meglévő eltéréseket és a polgári bírósági eljárások hosszát; — az új nemteljesítő hitelekre képzett céltartalékok ütemezése arra kényszerítheti a bankokat, hogy gyorsan eladják ezeket az eszközöket, ahelyett hogy megvárnák, hogy a nehéz helyzetbe került finanszírozott társaság/cég újra életképesebb helyzetbe kerüljön. Ez csökkentheti annak lehetőségét, hogy megengedjék a adósságátalakítát, és egy második esélyt adjanak a vállalkozóknak, aminek súlyos negatív társadalmi hatása lehet, és negatív hatást gyakorolhat a foglalkoztatási rátára; — az egyik elemzés szerint (12) a kevésbé összetett eszközstruktúrával rendelkező kisebb és szakosodott cégeket valószínűleg még súlyosabban érinti az IFRS 9 és a nemteljesítő kitettségekre vonatkozó prudenciális óvintézkedések egyidejű bevezetése. Az Európai Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy e probléma kezelése érdekében szükség van-e a javaslat finomhangolására.

4.1.6.

Még ha a javasolt óvintézkedések mérsékelhetik is a céltartalékképzésben megfigyelhető eltéréseket, amelyek az eltérő számviteli szabályozások elfogadásából adódnak (IFRS 9, szemben a nemzeti GAAP-okkal (13)), az EGSZB úgy véli, hogy az IFRS 9-et kötelezővé kellene tenni minden uniós bank számára.

4.1.7.

Az EGSZB azt javasolja, hogy kezdeményezzenek egy arra irányuló egyedi elemzést, hogy megbecsüljék a javasolt rendelet által a bankokra, háztartásoknak történő hitelnyújtásra, a kkv-kra és a GDP növekedésére gyakorolt lehetséges hatást.

4.1.8.

Más kockázatok hasonló problémákat okozhatnak, mint a nemteljesítő hitelek, különösen a rendkívül összetett származtatott pénzügyi eszközök és a 2. és 3. szintű visszavett eszközök kapcsolódó kockázatai. Ennek fényében az EGSZB úgy véli, hogy ezeket a kockázatokat fel kell venni a kiemelt kockázatcsökkentési listára.

4.1.9.

Az EGSZB megjegyzi, hogy az EKB már kiadta kiegészítését, anélkül, hogy tekintetbe vette volna a Parlament/Tanács/Európai Bizottság által az 1. pillérre vonatkozóan kibocsátandó szabályokat, és megvárta volna az EBH iránymutatásainak véglegesítését (amelyekről még mindig folyik a vita). Ez sértheti a minőségi jogalkotás elveit. Az EKB nemteljesítő hitelekre vonatkozó kiegészítését ezért összhangba kell hozni az 1. pillér nemteljesítő hitelekre vonatkozó jövőbeli keretével, hogy továbbra is biztosítsák az európai szabályok következetességét.

4.2.    A nemteljesítő hitelek másodlagos piacainak továbbfejlesztésére irányuló intézkedések

4.2.1.

Az EU-ban a másodlagos piaci ügyletek volumene viszonylag kicsi (14). Ennek okai: szétaprózott szabályozás; néhány eszközosztály tulajdonosaira, a hitelgondozó vállalatok részvételének hatókörére és a befektetők típusaira vonatkozó jogalkotási korlátozások (bizonyos esetekben csak bankok gondozhatnak vagy vásárolhatnak nemteljesítő hiteleket); valamint a helyi bankok és a külföldi befektetők eltérő véleményei a gazdasági kilátásokkal kapcsolatban. Az EGSZB szerint az Európai Bizottság javaslata választ kínál számos itt említett problémára.

4.2.2.

A nemteljesítő hitelek piaca előtt álló legfontosabb kihívás a nemteljesítő hitelekre vonatkozó jó minőségű adatok hiánya, ami információs aszimmetriát eredményez. Az EGSZB üdvözli az adattáblákat, amelyek célja, hogy egységes és szabványosított adatokat szolgáltassanak a nemteljesítő hitelmegállapodásokról.

4.2.3.

Az EGSZB véleménye szerint azonban a szabályozó szerveknek nem lenne szabad ösztönözniük a nemteljesítő hitelek eladását, mivel az értékvesztett hitelek bankon belüli kezelése a hitelek behajtásán keresztül magasabb értéket képviselhet, mint az eladásuk révén beszedett ár.

4.2.4.

Az EGSZB az Európai Bizottság javaslatának következő szempontjait emeli ki és támogatja: — Hitelgondozók. Az uniós szintű szabályok különleges követelményeket és eljárásokat határoznak meg az engedély megadására, az engedély megadásának elutasítására és az engedély visszavonására (5–7. cikk); ezek közé tartozik az, hogy a kérelmezők „kellően jó hírnévvel rendelkeznek, nem szerepelnek bűnügyi nyilvántartásban, és nem tartoznak fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá”. A szabályok kiterjednek még a nyilvántartásra (8. cikk), a hitelgondozó és a hitelező közötti szerződéses jogviszonyra (9. cikk), a kiszervezésre (10. cikk) és a határokon átnyúló hitelgondozásra (11. és 12. cikk). — Hitelfelvásárlók A hitelezőnek minden szükséges információt rendelkezésre kell bocsátania a hitelmegállapodással kapcsolatban (13. cikk) az EBH által kidolgozandó technikai standardoknak megfelelően (14. cikk), és az irányelvet átültető nemzeti intézkedéseken kívül a hitelfelvásárlókra nem vonatkozhatnak további követelmények. A hitelfelvásárlók közvetlenül érvényesíthetik a hitelmegállapodást (18. cikk), vagy átruházhatják azt (19. cikk). — A nemteljesítő hitelekkel kapcsolatban aktív szerepet játszó hitelgondozókkal, hitelintézetekkel vagy leányvállalataikkal a 16. cikk foglalkozik. — Felügyelet. Döntő fontosságú szempont a nemzeti illetékes hatóságok felügyeleti szerepe és a közigazgatási szankciók (20–22. cikk), mivel ezek ugyanazon szabályok alkalmazását követelik meg szerte az Unióban. — Adatvédelem. A hitel átruházásának egyik feltétele, hogy biztosítsák „a hitelfelvevők jogainak tiszteletben tartását és a személyes adatok védelmét, a hitelmegállapodásra vonatkozó nemzeti jognak megfelelően” (5. cikk (1) bekezdés c) pont).

4.2.5.   Fogyasztóvédelem

—	Az EGSZB fontosnak tartja, hogy a pénzügyi szolgáltatások terén magas szintű fogyasztóvédelmet biztosítsanak.

—

Ebben a tekintetben értékeli azt általános elvet, hogy megvalósuljon a „védelem azonos szintjének biztosítása […], függetlenül attól, ki a hitel tulajdonosa vagy ki gondozza azt, illetve tekintet nélkül a hitelfelvásárló vagy hitelgondozó tagállamában hatályos jogi szabályozásra”; be kell tartani különösen a jelzáloghitelekről szóló irányelvet (15) a fogyasztási hitelekről szóló irányelvet (16) és tisztességtelen szerződési feltételekről szóló irányelvet (17).

—	Az EGSZB szintén hangsúlyozza a hitelező hitelszerződés módosítása esetén fennálló kötelezettségeit a fogyasztóval szemben (34. cikk).

—

Az EGSZB megjegyzi, hogy a hitelek átruházása azt jelenti, hogy az adósnak egy nem pénzügyi vállalattal kell tárgyalnia, amelynek eltérő személyzete, munkamódszere és célja van. Ezért helyénvaló, hogy a nemzeti hatóságok kellő figyelmet fordítsanak az adósok jogainak védelmét szolgáló intézkedésekre és ajánlásokra, ahogy azt az USA Pénzügyi Fogyasztóvédelmi Hivatala is teszi (18).

4.2.6.   Munkavállalók védelme.

Minden olyan esetben, amikor a hiteleket külső vállalatokra ruházzák át, az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük az ilyen átruházásokban érintett vállalatok munkavállalóinak az uniós és nemzeti jogban biztosított mobilitását és védelmét.

4.3.    Bíróságon kívüli gyorsított biztosítékérvényesítés

4.3.1.

Az EGSZB pozitív értelemben kiemeli a tagállamoknak azt a kötelezettségét, hogy biztosítsák, hogy az üzleti hitelfelvevő nemzeti bíróság előtt megtámadhassa ennek a mechanizmusnak az alkalmazását (28. cikk). Ennek megfelelő mértékben biztosítania kell a polgárok és vállalatok tisztességes eljáráshoz való alapvető jogának védelmét (19), különösen a tisztességtelen vagy visszaélésszerű szerződési feltételek esetén.

4.3.2.

Ugyanakkor az EGSZB megemlíti azt a néhány tagállam által megfogalmazott kételyt, hogy egy ilyen eszköz jelentősen felgyorsíthatja a biztosítékérvényesítési eljárást azokban a tagállamokban, ahol a bíróságok már most is rövid időn belül kezelik az eljárásokat; míg a bíróságon kívüli eljárások a hitelezőnek kedveznek, nemteljesítő hitelek problémájára megoldást elsősorban az kínál, ha Unió-szerte megerősítik a bírósági eljárásokat.

4.3.3.

Mindenesetre az EGSZB pozitívan hangsúlyozza a bíróságon kívüli gyorsított biztosítékérvényesítés alkalmazására vonatkozóan a javaslatban bevezetett korlátozásokat. Egyrészt csak a hitelezők és az üzleti hitelfelvevők között megkötött megállapodásokat vonják be ebbe a körbe. Másrészt kifejezetten kizárják a következőket: — a nem szakmai tevékenységeket folytató fogyasztókat (20); — a nonprofit vállalatokat; — a pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodásokat (21), valamint — az üzleti hitelfelvevő elsődleges lakóhelyéül szolgáló lakóingatlant (22).

4.4.    Az eszközkezelő társaságokra vonatkozó mintaterv

Az állami támogatásra vonatkozó szabályok

4.4.1.

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy az eszközkezelő társaságok néhány tagállamban fontos szerepet játszottak a bankok mérlegének kitisztításában, különösen a pénzügyi válság után. Viszont egyetért azzal is, hogy – az államilag támogatott vagy garantált gazdasági egységek esetében – hozzájárulhatnak a pénzügyi stabilitást érintő kockázatokhoz is, beleértve azt is, hogy ráerősíthetnek az „állampapírok és bankok közötti visszacsatoló hatás” néven ismert jelenségre.

4.4.2.

Az EGSZB ezért támogatja, hogy ezeket a szabályokat egyeztessék össze az uniós jogi kerettel, különösen a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelvvel (BRDD) (23) és az egységes szanálási mechanizmusról szóló rendelettel (SRMR) (24).

4.4.3.

A gyakorlatban szinte az összes nemzeti eszközkezelő társaság részesült valamilyen formájú kormányzati támogatásban, ideértve a következőket: a veszteségek fedezésére nyújtott garanciák vagy az eszközkezelő társaság finanszírozására nyújtott garanciák (ez ahhoz vezethet, hogy az eszközkezelő társaság „szuverén” minősítéssel rendelkezik, és így az eszközkezelő társaság értékpapírjait például elismerik repoügylet biztosítékaként); az eszközkezelő társaságok a piaci értékük felett (azon érték felett, amelyet egy befektető fizetne) vásárolják meg az eszközöket abból adódóan, hogy hosszabb távon szemlélik a gazdasági értéket – a gazdasági érték piaci érték feletti többlete állami támogatásnak minősül, amihez az Európai Bizottság bankszintű jóváhagyása szükséges; valamint a kormány feltőkésíti az eszközkezelő társaságok rendszereiben részt vevő bankokat (25).

4.4.4.

Még ha az állami közreműködés némely formáját meg is engedték, a legújabb uniós szabályok általában megkövetelik, hogy legalább a bank alárendelt adósságát vonják be a hitelezői feltőkésítésbe (írják le vagy alakítsák át saját tőkévé), hogy a feltőkésítés terhét legalábbis megosszák a köz- és magánszektor között.

---

(1)  COM(2018) 134 final – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az 575/2013/EU rendeletnek a nemteljesítő kitettségekre vonatkozó minimális veszteségfedezet tekintetében történő módosításáról.

(2)  COM(2018) 135 final – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a hitelgondozókról, a hitelfelvásárlókról és a biztosítékok érvényesítéséről.

(3)  COM(2018) 133 final – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak és az Európai Központi Banknak – Második jelentés az európai nemteljesítő hitelek csökkentése terén elért eredményekről.

(4)  SWD(2018) 72 final – Az eszközkezelő társaságokra vonatkozó mintaterv – a Bizottság szolgálatainak munkadokumentuma, amely a következő dokumentumot kíséri: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak és az Európai Központi Banknak: Második jelentés az európai nemteljesítő hitelek csökkentése terén elért eredményekről.

(5)  A Tanács következtetései – Az európai nemteljesítő hitelek kezelésére vonatkozó cselekvési terv (2017. július 11.)

(6)  Az EBH kockázati jelzőrendszere, 2017. 4. negyedévi adatok.

(7)  Az EGSZB véleménye a következő tárgyban: „Hitel és társadalmi kirekesztés a jóléti társadalomban” (HL C 44., 2008.2.16. 74. o.).

(8)  Az Európai Bankhatóság (EBH) fogalommeghatározása: „Nemteljesítő kitettség minden olyan kitettség, amely több mint 90 napja késedelmes, vagy az adós valószínűsíthetően nem lesz képes visszafizetni teljes kötelezettségét a fedezet realizálása nélkül, még akkor is, ha nem ismerik el nemteljesítő vagy értékvesztett kitettségként. A CRR 178. cikke szerinti nemteljesítő kitettségeket, illetve az alkalmazandó számviteli szabályozás alapján értékvesztett kitettségeket mindig nemteljesítő kitettségnek kell tekinteni. Emellett egy adóssal szembeni kitettséget nemteljesítőnek kell tekinteni, ha a mérlegen belüli, a 90 napon túli késedelemben lévő kitettség eléri az adott adóssal szembeni összes, mérlegen belüli kitettség 20 %-át (»pulling effect«). A nemteljesítő kitettségek összessége a nemteljesítő hitelek és hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok és a nemteljesítő mérlegen kívüli tételek összegéből tevődik össze.”

(9)  A kötelező óvintézkedésekről szóló konzultációs anyag.

(10)  Nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok. Hatályos 2018.1.1.-jétől.

(11)  Nemzetközi számviteli standardok.

(12)  Eurofinas: Az Európai Bizottság által a kötelező prudenciális óvintézkedésekről kezdeményezett konzultációra adott válasz.

(13)  Általánosan elfogadott számviteli elvek.

(14)  KPMG: 100 milliárd euro, a hátralékos állomány kevesebb mint 10 %-a.

(15)  2014/17/EU irányelv (HL L 60., 2014.2.28., 34. o.).

(16)  2011/83/EU irányelv (HL L 304., 2011.11.22., 64. o)..

(17)  93/13/EGK irányelv (HL L 95., 1993.4.21., 29. o. ):

(18)  https://www.consumerfinance.gov/about-us/newsroom/consumer-financial-protection-bureau-reminds-mortgage-servicers-of-legal-protections-for-consumers-when-transferring-loans/

(19)  Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke.

(20)  A fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló 2008/48/EK irányelv 3. cikkének a) pontja.

(21)  A pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodásokról szóló 2002/47/EK irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) pontja.

(22)  „A pénzügyi válság, amely oda vezetett, hogy számos ingatlanvásárló fizetésképtelenné vált, és kénytelen volt ingatlanát potom áron továbbértékesíteni”. Az EGSZB véleménye a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodásokról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (HL C 318., 2011.10.29., 133. o.).

(23)  2014/59/EU irányelv.

(24)  A 806/2014/EU rendelet (HL L 225., 2014.7.30.,1. o.).

(25)  KPGM.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának az értékpapírügyletek tulajdoni hatásai tekintetében alkalmazandó jogról

(COM(2018) 89 final)

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek és a 2011/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a kollektív befektetési alapok határokon átnyúló forgalmazása tekintetében történő módosításáról

(COM(2018) 92 final – 2018/0041 (COD))

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a követelések engedményezésének harmadik felekre kifejtett hatásaira alkalmazandó jogról

(COM(2018) 96 final – 2018/0044 (COD))

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a kollektív befektetési alapok határokon átnyúló forgalmazásának megkönnyítéséről, valamint a 345/2013/EU és a 346/2013/EU rendelet módosításáról

(COM(2018) 110 final – 2018/0045 (COD))

(2018/C 367/10)

Előadó:

Petr ZAHRADNÍK

Felkérés:	az Európai Unió Tanácsa, 2018.4.12. Európai Parlament, 2018.4.16.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 53. cikkének (1) bekezdése, valamint 114. és 304. cikke
Illetékes szekció:	„Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2018.6.27.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2018.7.11.
Plenáris ülés száma:	536.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	152/0/1

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB támogatja a tőkepiaci unió valamennyi alapvető elemének 2019-ig történő bevezetésére irányuló szisztematikus erőfeszítéseket, és annak várható előnyeiként a befektetési lehetőségek bővülésére, a pénzügyi közvetítés folyamatának egyszerűsödésére, a befektetések diverzifikációjára és kockázatokkal szembeni jobb ellenállóképességre számít.

1.2.

Az EGSZB fontosnak tartja, hogy amennyiben a befektetési alapok határokon átnyúló forgalmazására új lehetőségek nyílnak meg, úgy kiegyensúlyozott viszonyokat alakítsunk ki, melyek keretében érvényesülnek a befektetők védelmére vonatkozó, alapvetően fontos követelmények, ugyanakkor a befektetési termékek előállítói és forgalmazói is elegendő teret kapnak ötleteik számára.

1.3.

Az EGSZB az Európai Bizottsággal egyetértésben úgy véli, hogy jelenleg a befektetési alapok határokon átnyúló forgalmazásának útjában a nemzeti szintű forgalmazási követelmények, szabályozási díjak, értesítési eljárások és közigazgatási követelmények jelentik az alapvető szabályozási akadályokat. Ugyanakkor tudatában van olyan egyéb akadályok fennállásának, amelyek nem tartoznak a javasolt intézkedések hatálya alá. Így például az adóharmonizáció realisztikusan nézve csak hosszú távon valósítható meg.

1.4.

Az EGSZB azonban úgy véli, hogy a befektetési alapok határokon átnyúló forgalmazásának útjában álló akadályok fő okait elsősorban nem a jelenlegi rendeletekben és irányelvekben kell keresni, hanem abban, hogy az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (ESMA) részletes útmutatásainak és utasításainak hiánya miatt a nemzeti joghatóságok eltérő szabályokat alkalmaznak. A legtöbb javaslathoz ezért az ESMA részletes és magyarázó utasításait kell csatolni, és az új rendeletre irányuló javaslat csak egy általános keretet képezhet, amely az egységes szabályozási megközelítést biztosítja.

1.5.

Az EGSZB úgy véli, hogy a méretgazdaságossági hatások elérése érdekében a díjstruktúrák kialakítása során a „nemzeti kreativitás” megnyilvánulásait korlátozni kell, és az olyan világosan meghatározott és egyértelműen értelmezhető nemzeti rendeletek útját kell járni, amelyek tartalma az egész EU-ban következetes.

1.6.

Az EGSZB üdvözli és támogatja a szabályozási díjak átláthatóságának növelésére irányuló szándékot, mivel ez hozzájárulhat a befektetési alapok határokon átnyúló forgalmazása folyamatának jelentős felgyorsításához. E tekintetben az ESMA szerepe kulcsfontosságú.

1.7.

Az EGSZB olyan szabályok bevezetését kéri a forgalmazási közleményekre vonatkozó szisztematikus értesítéssel kapcsolatban, melyek elegendően szigorúak ahhoz, hogy ellehetetlenítsék az olyan gyakorlatokat, melyek az uniós piac szétaprózódásához vezethetnek.

1.8.

Az EGSZB üdvözli az ESMA adatbázisának létrehozását, ugyanakkor megjegyzi, hogy ebben az összefüggésben nem szabad további jelentéstételi követelményeket előírni az eszközkezelőre, és hogy ezeket a követelményeket kizárólag az illetékes nemzeti hatóságokra kell alkalmazni.

1.9.

A befektetési alapok kínálatának és forgalmazásának megszüntetésére vonatkozó javasolt szabályokkal összefüggésben az EGSZB úgy véli, hogy a megszüntetésről szóló döntésnek opcionálisnak kellene lennie, és az eszközkezelő döntésétől kellene függnie.

1.10.

Az EGSZB azt javasolja, hogy részletesebb szabályokat állapítsanak meg annak biztosítása érdekében, hogy a befektetési szolgáltatást nyújtó személyek képesítését és alkalmasságát ellenőrizzék.

2.   Háttér és szélesebb összefüggés: a tőkepiaci unió valamennyi elemének bevezetése 2019-ig

2.1.

A tőkepiaci unió hosszú távú uniós projekt a pénzügyi közvetítés eredményességének és hatékonyságának növelése érdekében. Hatása várhatóan 2019 után fog jelentkezi, amikor előreláthatólag valamennyi építőeleme elindításra kerül, és abban mutatkozik meg, hogy hosszú távon kedvező környezetet teremt az erős gazdasági növekedést, a versenyképességet és a foglalkoztatást elősegítő befektetések számára.

2.2.

A bankunióval szimbiózisban a működő tőkepiaci unió támogatja az egységes belső piacot és megerősíti a gazdasági és monetáris uniót. Ezzel egyidejűleg hozzájárul az EU nagyobb befektetési vonzerejéhez a globális kontextusban. Nagyon fontos, hogy megerősítse a diverzifikáció aspektusát a határokon átnyúló magánszektorbeli kockázatmegosztás egyik módjaként. Annak érdekében, hogy ez a feltétel működjön, meg kell akadályozni a rossz minőségű eszközök elterjedését. Különben a kockázat tovább növekszik.

2.3.

Az Európai Bizottság javaslatai a tőkepiaci unió 2015-ös elindítása óta zajló, eddig megvalósított folyamatra épülnek, melynek célja a tőke hatékony mozgósítása és – a felértékelődésétől függő – elosztása oly módon, hogy mindenféle típusú üzleti vállalkozás számára elérhető legyen, beleértve a kis- és középvállalkozásokat is.

2.4.

Az Európai Bizottság jelenlegi javaslatai célzottan a befektetési alapok határokon átnyúló piacának támogatására vonatkoznak, és az Európai Unión belüli fedezettkötvény-piacra mint a hosszú távú finanszírozás egyik forrására, valamint a nagyobb jogbiztonság biztosítására irányulnak az értékpapírok és követelések határokon átnyúló ügyleteinek vonatkozásában. Ezeket a javasolt intézkedéseket helyénvaló a kölcsönös összefüggésükben vizsgálni. Ugyanakkor elengedhetetlen a pénzügyi technológiai cselekvési tervben és a fenntartható finanszírozásra vonatkozó cselekvési tervben foglaltak tiszteletben tartása, mivel ezek a tervek szintén nagyon fontosak a teljes értékű tőkepiaci unió megvalósításának szempontjából.

2.5.

A cél az, hogy 2019-ig nagyobb haladást érjenek el a tőkepiaci unió területén legalább az alábbi három kérdésben: a pénzügyi termékek „európai címkéi és útlevelei” szerepének megerősítése; a tőkepiacok határokon átnyúló elmélyítése és homogenizálása érdekében hozott, összehangolt és egyszerűsített szabályok; valamint ezek következetesebb és hatékonyabb felügyeletének biztosítása.

2.6.

A javasolt intézkedések szándékolt célja a kollektív befektetési alapok piacán a magasabb fokú integráció és homogenitás elérése, a határokon átnyúló szint költségeinek csökkentése, a befektetőknek nyújtott kínálat jelentős növelése és a közös szabályokon alapuló nagyobb befektetői védelem elérése. Ebben a szellemben a piacok megnyitása a befektetési alapok határokon átnyúló forgalmazása számára egy lehetőség, amellyel azonban összefügg a nemzeti jogalkotási és nem jogalkotási akadályok megszüntetésének szükségessége.

3.   A kollektív befektetési alapok határokon átnyúló forgalmazásának megkönnyítésére irányuló intézkedések célja

3.1.

A kollektív befektetési alapok a pénzügyi közvetítés folyamatának fontos eszközei, amelyek lehetővé teszik mind a magán-, mind a köztulajdonban lévő pénzügyi eszközök allokálását és valódi üzleti projektekbe, valamint közpénzből megvalósuló termelőberuházási projektekbe történő befektetését. A befektetési alapok uniós piacának összértéke 14,3 billió euro, ami nagyon közel van az EU GDP-jéhez.

3.2.

A határokon átnyúló kontextusban azonban még nem valósult meg teljes mértékben a potenciáljuk, mivel az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások mintegy 37 %-a és az alternatív befektetési alapok mintegy 3 %-a több mint három tagállamban van nyilvántartásba véve.

3.3.

A tartósan fennálló természetes akadályok mellett ennek a körülménynek az okai között a szabályozási korlátozások is szerepelnek, amelyek megakadályozzák a befektetési alapok határokon átnyúló forgalmazásának nagyobb mértékét. Az Európai Bizottság javaslatának célja az, hogy csökkentse ezeket a korlátozásokat minden típusú befektetési alapra vonatkozóan, és egyszerűsítse ezek határokon átnyúló forgalmazását, ami annak felgyorsulásában és a méretgazdaságosság révén a forgalmazott termék árának csökkenésében mutatkozhatna meg. Szabályozási akadályokat elsősorban a nemzeti szintű forgalmazási követelmények, szabályozási díjak, értesítési eljárások és közigazgatási követelmények területén lehet azonosítani. Ezen akadályok eltávolítása az átláthatóság és a harmonizáció biztosításával valósítható meg. A javasolt intézkedések általában véve technikai jellegűek.

4.   Általános megjegyzések

4.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy a befektetési alapok határokon átnyúló forgalmazásának útjában álló akadályok fő okait elsősorban nem a mostani vonatkozó rendeletekben és irányelvekben kell keresni, hanem abban, hogy az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (ESMA) nem adott ki részletes útmutatásokat vagy utasításokat, így a különböző európai joghatóságok eltérő szabályokat alkalmaznak. Ennek megfelelően minél kevesebb esetben kellene új rendeleteket elfogadni, és a legtöbb javaslatnak arra kellene összpontosítania, hogy részletes és magyarázó ESMA-utasítások álljanak rendelkezésre – melyek a létező szabályok világos értelmezéséről gondoskodnak –, nem pedig arra, hogy új szabványok kerüljenek elfogadásra. A javaslatokat tehát az ESMA-nak a szabályok összehangolásával kapcsolatos eddigi pozitív hozzájárulására kellene építeni.

4.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy az ebben a véleményben javasolt intézkedések fontosak, bár több intézkedésnél jórészt technikai jellegű támogató eljárásokról van szó. Összességében azonban jelentős mértékben elősegítik a GMU működését. Az EGSZB azt ajánlja egyúttal, hogy a kérdéses négy dokumentum lényegi tartalmát egy új, átfogó rendeletjavaslatban fogják össze.

4.3.

Az EGSZB úgy véli, hogy ha új játékszabályok kerülnek bevezetésre, tiszteletben kell tartani a kiegyensúlyozott viszonyokat, melyek keretében érvényesülnek a befektetők védelmére vonatkozó követelmények, ugyanakkor a befektetési termékek előállítói és forgalmazói is elegendő teret kapnak ötleteik számára. A rendszeres pénzügyi oktatás megerősíti a befektetők védelemének hatását.

4.4.

A minőségi uniós jogszabályoknak – amilyen például az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó rendelkezések és az alternatívbefektetésialap-kezelőkről szóló irányelv (ABAK) – kell túlsúlyban lenniük a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelvhez (MiFID-irányelv) hasonló általános szabályozással szemben, mivel a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy az ÁÉKBV és az ABAK igen magas színvonalú keretrendszert biztosít a befektetési alapok számára, miközben a MiFID-hez az EGSZB véleménye szerint számos előnyén túl számos bizonytalanság is kötődik, és paradox módon az egységes piac további széttagoltságához és az egyes uniós országok közötti különbségekhez vezetett.

4.5.

Az EGSZB elismeri, hogy a befektetési alapok határokon átnyúló forgalmazása stabil adórendszert követel meg, amely megteremti a fenntartható üzleti környezet feltételeit. Az adózási szabályok, köztük a díjak teljes harmonizációja a jelenlegi helyzetben nem aktuális. Nyilvánvaló, hogy a jövőben az adóharmonizáció elérése érdekében tett erőfeszítések hozzájárulhatnak e szegmensen belül az egységes adózási feltételek megteremtéséhez az egész EU-ban. Az adóügyi paraméterek közelítésére irányuló jelenlegi törekvések azonban elsősorban más adóeszközökre összpontosítanak.

4.6.

Az EGSZB úgy véli, hogy a kívánt méretgazdaságossági hatások elérése érdekében a díjstruktúrák kialakítása során a „nemzeti kreativitás” megnyilvánulásait korlátozni kell (mivel ezek gyakran túlmutatnak a szükséges költségek fedezésére irányuló európai szabályozáson), és a világosan meghatározott, egyértelmű és következetes nemzeti szabályozások útját kell járni.

4.7.   Az Európai Bizottság közleménye az értékpapírokkal végzett ügyletek tulajdonjogi hatásaira alkalmazandó jogról

4.7.1.

Az EGSZB támogatja azt a célt, hogy az értékpapírokkal és követelésekkel kapcsolatos határokon átnyúló ügyletek terén csökkenjen a jogbizonytalanság. Fontosnak tartja egyértelműségről és kiszámíthatóságról gondoskodni a tekintetben, hogy mely ország jogát kell alkalmazni annak meghatározására, hogy az ügyletben ki az alapul szolgáló eszközök tulajdonosa, mivel a bizonytalanságból eredő jogi kockázatok további veszteségeket eredményezhetnek. Ezért alapvető fontosságú és elengedhetetlen a tulajdoni elem és a szerződéses elem meghatározásához alkalmazott jogi terminológia magyarázata.

4.8.   A követelések engedményezésének harmadik felekre kifejtett hatásaira alkalmazandó jogról szóló rendelet

4.8.1.

A fenti közlemény tekintetében az EGSZB üdvözli továbbá azt az elképzelést, hogy a már említett jogbizonytalanság megszüntetése érdekében egységes szabályokat javasolnak annak kijelölésére, hogy melyik nemzeti jognak kell meghatároznia a követelés tulajdonjogát annak határon átnyúló engedményezését követően. A követelések határon átnyúló engedményezése olyan folyamat, amelyen keresztül a vállalatok likviditást biztosíthatnak és hitelhez juthatnak. Az EGSZB elismeri, hogy a jogbiztonság ezen a területen elő fogja segíteni a határon átnyúló beruházásokat és a kkv-k bevonását. Ez vonatkozik a faktorálásra, a biztosítékkal történő fedezésre és az értékpapírosításra.

4.9.   A kollektív befektetési alapok határokon átnyúló forgalmazásának megkönnyítéséről szóló irányelv

4.9.1.

Az EGSZB támogatja egy olyan környezet megteremtését, melyben jobban ki lehet aknázni a befektetési alapok határokon átnyúló forgalmazásában rejlő potenciált. Ehhez a nemzeti forgalmazási követelményeknek nemzeti és uniós szinten, a szabályozási díjak rendszerének pedig uniós szinten átláthatóbbá kell válnia, és gondoskodni kell arról, hogy ezeket a díjakat bizonyos közös alapelvekkel összhangban határozzák meg.

4.9.2.

Az EGSZB amellett szól, hogy a helyi befektetők támogatásához használt eszközök megválasztását a befektetésialap-kezelők hatáskörében hagyjuk.

4.9.3.

Az EGSZB üdvözli a befektetési alapok határokon átnyúló forgalmazásához szükséges engedély használatára vonatkozó eljárások összehangolását.

4.9.4.

Az EGSZB támogatja a forgalmazási közleményre vonatkozó harmonizált szabályok kidolgozását.

4.9.5.

Az EGSZB egy olyan rendszer bevezetését támogatja, amelynek keretében a tagállamok biztosítják a területükön a befektetési alapok határokon átnyúló forgalmazását szabályozó jogszabályok könnyű elérhetőségét (elektronikus formában és a nemzetközi finanszírozásban szokásos nyelven).

4.10.   A kollektív befektetési alapok határokon átnyúló forgalmazásának megkönnyítéséről szóló rendelet

4.10.1.

Az EGSZB üdvözli a rendelet alapvető célját, nevezetesen, hogy meg kell találni a közös álláspontot a forgalmazási közleményekre vonatkozó követelmények meghatározása és az alapok forgalmazására vonatkozó követelményekkel kapcsolatos nemzeti rendelkezések átláthatósága érdekében hozott intézkedések tekintetében.

4.10.2.

Az EGSZB támogatja azt a javasolt gyakorlatot, hogy a díjak arányosak legyenek az elvégzett felügyeleti feladatokkal. Az EGSZB konkrét előnyöket vár a díjakat tartalmazó online adatbázistól és a díjak kiszámításának releváns módszereitől, és ezt komoly kihívásnak tekinti. Ajánlja azonban, hogy ezeket az előnyöket a keletkező költségekhez viszonyítva értékeljék, és térképezzék fel az adatbank működésével összefüggő esetleges kockázatokat. Az EGSZB szorgalmazza, hogy dolgozzák ki a díjakról szóló információkra vonatkozó végrehajtás-technikai standardokat, és az ESMA tegye közzé és kezelje a díjakat tartalmazó online adatbázist.

4.10.3.

Az EGSZB üdvözli az információáramlás követelményeinek meghatározását, azok szabványosítását és egyszerűsítését, valamint annak a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatásnak a szabályozását, amelynek keretében a befektetők érdeklődését tesztelik a befektetési lehetőségeik és stratégiáik vonatkozásában.

5.   Részletes megjegyzések

5.1.

Az illetékes nemzeti hatóságok által kiszabott díjak és kifizetések, valamint ezek átláthatósága tekintetében az EGSZB támogatja a javaslatban foglalt, a szabályozási díjak átláthatóságának megerősítésére irányuló szándékot, beleértve az ESMA szerepének meghatározását a szükséges információk összegyűjtésében. Az EGSZB véleménye szerint ez az intézkedés tovább könnyítheti a befektetési alapok határokon átnyúló forgalmazását.

5.2.

A javaslat értelmében az illetékes nemzeti hatóságok szintjén a forgalmazási közleményekre vonatkozó szisztematikus értesítés tekintetében olyan szabályok bevezetése szükséges, amelyek a marketinganyagok előzetes ellenőrzésére szolgálnak. Az EGSZB szerint azonban az illetékes nemzeti hatóságok különböző szabályai az uniós piac széttöredezettségét okozhatják, ezért az egységes piacon nem szabad különbségeket megengedni. E tekintetben az EGSZB azt ajánlja, hogy az egyes illetékes nemzeti hatóságok számára ne legyen lehetséges ez eltérő megközelítés ebben a kérdésben.

5.3.

Az EGSZB üdvözli az ESMA-adatbázis létrehozását – mely tartalmazza az ABAK-okat, az ÁÉKBV-kezelő társaságokat, az alternatív befektetési alapokat (AIF) és az ÁÉKBV-ket –, de hozzáteszi, hogy nem kívánatos további bejelentési követelményeket előírni az eszközkezelők részére. Az EGSZB álláspontja szerint ezért világossá kell tenni, hogy a rendelettervezet 10. és 11. cikkén alapuló jelentéstételi követelményeknek az egyes illetékes nemzeti hatóságokra vonatkozó jelentéstételi követelményeknek kell lenniük, és ezek nem támaszthatnak további jelentéstételi követelményeket a piaci szereplőkkel szemben.

5.4.

Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatás meghatározására irányuló javaslatnak nem szabad az ABAK-irányelvben szereplő meghatározásból kiindulnia, miközben további jogi egyértelműségre és következetességre van szükség, és a gyakorlati tapasztalatok alapján ez inkább – vagy kizárólag – nem jogalkotási eszközökkel látszik megvalósíthatónak. Az EGSZB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a javaslat – eltérő nemzeti értelmezések kialakulását eredményezve – az egységes piac további széttagoltságához vezethet.

5.5.

A befektetési alapok kínálatának és forgalmazásának megszüntetésére vonatkozó szabályokkal összefüggésben az EGSZB úgy véli, hogy a javasolt szabályok az egységes piac torzulását eredményezhetik a befektetési alapok szempontjából. A bármely befektetési alap befektetési jegyei/részvényei forgalmazásának megszüntetésére vonatkozó döntés bármely joghatóság keretében kizárólag az eszközkezelő társaság üzleti döntése lehet. A befektetők megfelelő védelmének (a gyakorlati tapasztalat által igazolt) feltételei: — a határozatok közzététele, — a befektetők tájékoztatásának biztosítása, — annak a lehetőségnek a biztosítása a befektető számára, hogy meghatározott időn belül ingyenesen kiléphet az alapból.

5.6.   A befektetési alapok határokon átnyúló forgalmazásának útjában álló egyéb akadályok

5.6.1.

A határokon átnyúló forgalmazás egyik további akadályát képezik a befektetési szolgáltatást nyújtó személyek képesítésének ellenőrzésére vonatkozó szabályok. Az EGSZB úgy véli, hogy részletesebb szabályokat kell elfogadni, melyek kitérnek például a következőkre: — melyek azok a szolgáltatások, amelyekre a meglévő szabályok vonatkoznak, — az ilyen szolgáltatások nyújtásának keretében mely tevékenységtípusok tartoznak a szabályok hatálya alá, — hogyan kell elvégezni a képesítések ellenőrzését, amikor a helyi (nemzeti) szabályozóknak nincs lehetősége ezt nemzeti szinten megtenni, — a képesítés ellenőrzése különböző módjainak elismerése uniós szinten összeurópai vagy globális megoldások, például a CFA vizsga alkalmazásával.

5.6.2.

Az EGSZB azt javasolja, hogy részletes és egyértelmű szabályokat állapítsanak meg annak tekintetében, hogy a befektetési alapokra mely jogszabályok vonatkoznak: a jelenlegi gyakorlat szerint nem világos, hogy mely szabályok (a MiFID-irányelv vagy az ÁÉKBV-irányelv/ABAK-irányelv) vonatkoznak az alapok forgalmazására. Az EGSZB szerint a határokon átnyúló forgalmazás egyik legfőbb akadálya az, ha a szabályozók más-más megközelítést alkalmaznak. Egyértelműen meg kell állapítani, hogy az alapok forgalmazása kizárólag az ÁÉKBV/ABAK-irányelv hatálya alá tartozik (a saját alapok, a megosztott irányítású alapok és harmadik fél alapjainak vonatkozásában), és az alapkezelő társaságnak nem kell rendelkeznie MiFID-engedéllyel vagy a MiFID szerinti szolgáltatást biztosító engedéllyel.

5.6.3.

Az EGSZB meg van győződve arról, hogy nem szükséges helyi (nemzeti) jelentéstétel. A szabályozó szerveknek nem szabad lehetőséget adni arra, hogy a helyi (nemzeti) alapokra vonatkozó jelentéstételt vezessenek be sem a szabályozókhoz kapcsolódó szabályozói jelentések, sem bármely – például a sajtóban történő – adatközlési kötelezettség formájában.

5.6.4.

Az EGSZB úgy véli, hogy a díjakat tartalmazó interaktív ESMA-adatbázist a jövőben ki kellene terjeszteni a következőkre: — a bármely engedélyhez/regisztrációhoz szükséges idő követelménye, — a helyi (nemzeti) jelentéstételhez szükséges részletes információk követelménye, — a helyi (nemzeti) forgalmazási szabályok követelménye.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az 575/2013/EU rendelet fedezett kötvények formájában fennálló kitettségek tekintetében történő módosításáról

(COM(2018) 93 final – 2018/0042 (COD))

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a fedezett kötvények kibocsátásáról és a fedezett kötvények közfelügyeletéről, továbbá a 2009/65/EK irányelv és a 2014/59/EU irányelv módosításáról

(COM(2018) 94 final – 2018/0043 (COD))

(2018/C 367/11)

Előadó:

Daniel MAREELS

Felkérés:	az Európai Unió Tanácsa, 2018.3.28. Európai Parlament, 2018.4.16.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 53., 114. és 304. cikke
Illetékes szekció:	„Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2018.6.27.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2018.7.11.
Plenáris ülés száma:	536.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	165/0/1

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az alábbiakban bemutatott okok miatt az EGSZB határozottan üdvözli a fedezett kötvényekre vonatkozó javaslatokat (lásd az 1.2. pontot és azt követő pontokat). Az EGSZB szorgalmazza, hogy tegyenek meg mindent a gyors előrelépés és sikeres eredmények elérése érdekében. Ezzel kapcsolatban számos javaslatot is megfogalmaz (lásd az 1.7. pontot és az azt követő pontokat).

1.2.

Először is ezek a javaslatok egy átfogóbb kontextusba illeszkednek, és hozzájárulnak azoknak a célkitűzéseknek az eléréséhez, amelyek nagyon fontosak az EGSZB számára, mint például a tőkepiaci unió gyors kialakítása, valamint a gazdasági és monetáris unió kiteljesítése. Továbbá a fedezett kötvények elősegítik a határokon átnyúló finanszírozási tevékenységeket, és ezáltal a magánvállalkozások kockázatainak jobb elosztását teszik lehetővé.

1.3.

Emellett több uniós tagállam hagyományosan nagyon erős pozícióval rendelkezik a nemzetközi és globális piacokon. A fedezett kötvények prudenciális kezelésének európai megközelítése világszerte iránymutatásként szolgál. A jelenlegi javaslatokat nem csupán e vezető pozíció megszilárdítására kellene felhasználni, hanem lehetőség szerint annak további erősítésére is. Különösen a kelet és nyugat között végbemenő különböző globális hatalmi átrendeződések fényében van óriási jelentősége annak, hogy az EU határozott és eredményes pozíciót alakítson ki.

1.4.

Meg kell ragadni az ezekben a javaslatokban felkínált lehetőséget, és ki kell használni arra, hogy előmozdítsák a fedezett kötvény széles körű elfogadását, és Unió-szerte kialakítsák ezek piacait. A siker érdekében minden erőfeszítést meg kell tenni ezen a területen, különösen azokban a tagállamokban, ahol ezek az eszközök és piacok még nem ismertek.

1.5.

Az EGSZB általában véve üdvözli mind a választott megközelítést, amely a nemzeti rendszereken alapuló minimális harmonizációra épül mind pedig a javaslatok tartalmát, amelyekhez az Európai Parlament, a felügyeleti szervek és az egyéb érdekelt felek szilárd alapokat fektettek le. Mindez lehetővé tette, hogy a meglévő piacok torzulása nélkül észszerű költségek mellett jó minőségű eredményt érjenek el.

1.6.

Nagyon fontos, hogy a fedezett kötvények lehetővé teszik a bankok számára, hogy a gazdaság hosszú távú finanszírozása céljából többletforrásokat teremtsenek elő. Ezeket az új forrásokat aztán arra kell felhasználni, hogy további finanszírozást nyújtsanak a kormányok, a vállalkozások és a háztartások számára. Ebben az esetben e javaslat segítséget nyújthat a bank- és pénzügyi világba vetett bizalom helyreállításához.

1.7.

Az EGSZB különösen üdvözli azt, hogy a javaslat a kisebb bankok számára is elérhetővé kívánja tenni a fedezett kötvényeket. Ezzel együtt az EGSZB szerint alaposabban meg kell fontolni, hogy miként lehet teljes mértékben kihasználni ezt a lehetőséget. Anélkül, hogy eltérnénk az általánosan érvényes szabályoktól, meg lehetne például vizsgálni, mely adminisztratív és egyéb kötelezettségeket lehetne kiigazítani a kisebb bankok számára.

1.8.

Az EGSZB határozottan javasolja, hogy a fedezett kötvények európai logójának használata legyen kötelező, és ne csupán választható, ahogy azt jelenleg tervezik. Egy globális, előretekintő szemléletre van szükség ezen a területen. Az európai logó általánosan kötelező használata kétségtelenül erősíti fogja Európa vezető pozícióját globális szinten, és helyzetbe hozza azon (főként kisebb) tagállamokat, amelyek teljes mértékben ki akarják aknázni az új rendszer által kínált lehetőségeket. Mindez garanciát nyújtana számukra, hogy termékeiket forgalmazni lehet a piacon, és a logó kötelező használata a befektetői bizalmat is erősítené.

1.9.

Figyelembe véve a fedezett kötvények általánosan elfogadott biztonságosságát és likviditását, valamint az általuk nyújtott kiegészítő védelmet, hiszen nem vonatkozik rájuk a hitelezői feltőkésítés, az EGSZB szerint meg kell vizsgálni, hogy milyen további intézkedéseket kell tenni annak érdekében, hogy vonzóvá tegyék ezeket a kötvényeket a magánmegtakarítók és a fogyasztók számára. Hosszú futamidejű eszközként a fedezett kötvények különösen alkalmasnak tűnnek nyugdíjmegtakarítások felhalmozására, és figyelembe lehetne venni a páneurópai magánnyugdíjtermékről (PEPP) szóló javaslatokat is.

1.10.

Az EGSZB üdvözli, hogy a javaslatok rendelkeznek az új rendszer értékeléséről, az a javaslat viszont, hogy erre három év után kerüljön sor, túl rövid időkeretet szab. Mivel piaci kérdésről van szó, és elégséges időt kell biztosítani az új szabályokkal való hasznos tapasztalatszerzésre, az EGSZB az említett időszak meghosszabbítását kéri, például 5 évre. Nemzeti szinten pedig a tagállamok természetesen szorosan nyomon követhetnék a helyzetet.

2.   Előzmények

2.1.

2014-ben, Jean-Claude Juncker elnökségének kezdetén az Európai Bizottság kidolgozott egy úgynevezett „európai beruházási tervet” annak érdekében, hogy megvalósítsa legfontosabb prioritásait a növekedés, a foglalkoztatás és a beruházás terén (1). A terv egyik legfontosabb célkitűzése a tőkepiaci unió fokozatos létrehozása a digitális egységes piac, valamint az energia unió mellett. A cél egy jól működő és integrált tőkepiaci unió megvalósítása, amely valamennyi tagállamot magába foglalja.

2.2.

A tőkepiaci unió megteremtésére irányuló cselekvési terv (2) keretében az Európai Bizottság arra kötelezte el magát, hogy ehhez 2019-ig megteremti a szükséges alapokat. Összesen több mint 33 kezdeményezést és cselekvési tervet javasoltak.

2.3.

A gyors haladás szorgalmazása következtében (3) (4) már 2017-ben sor került a cselekvési terv időközi értékelésére. Ennek eredményeként néhány új, prioritást élvező kezdeményezést fogalmaztak meg, amelyeknek célja a változó kihívásokhoz és körülményekhez, többek között a brexithez való alkalmazkodás volt.

2.4.

Mindemellett az Európai Bizottság ezen alkalmat megragadva hozzátette, hogy „ambiciózusabb erőfeszítéseket kell tenni, meg kell küzdeni az akadályokkal, de ami még ennél is fontosabb, ki kell használni az említett új lehetőségeket.” (5) Mindezen előzmények után az Európai Bizottság 2018. március 8-án közzétette „A tőkepiaci unió megvalósítása 2019-ig – itt az idő a végrehajtás felgyorsítására” című közleményt, és egy intézkedéscsomagot jelentett be.

2.5.

A fedezett kötvényekre vonatkozó jelenlegi javaslatok, amelyek e csomag (6) részét képezik, két szöveget tartalmaznak, nevezetesen:

2.5.1.

a fedezett kötvények kibocsátásáról és a fedezett kötvények közfelügyeletéről, továbbá a 2009/65/EK irányelv és a 2014/59/EU irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatot (7); és

2.5.2.

a fedezett kötvények formájában fennálló kitettségek tekintetében az 575/2013/EU rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatot (8).

2.6.

E javaslatok célja a fedezett kötvényekre vonatkozó támogató keretszabályozás megteremtése uniós szinten. Ez magában foglalja ezeknek a kötvényeknek a fogalommeghatározását, az európai logó piaci használatát, a kedvezményes tőkekövetelmények megszerzésére vonatkozó prudenciális követelményeket, valamint az illetékes hatóságokra háruló bizonyos kötelezettségeket.

3.   Észrevételek és megjegyzések

3.1.

Az EGSZB különösen üdvözli ezeket a javaslatokat, amelyek a tőkepiaci unió felépítésére irányuló intézkedések részét képezik, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy mindent meg kell tenni a gyors előrelépés és a jó eredmények elérése érdekében.

3.2.

Először is ezek a javaslatok számos olyan nagyobb célkitűzéshez járulnak hozzá, amelyet az EGSZB üdvözöl, és amelyeket már korábban támogatott (9). Ezek közé a következők tartoznak:

3.2.1.

A tőkepiaci unió felépítése, amely ideális esetben nagyobb gazdasági és szociális konvergenciát és pénzügyi, valamint gazdasági integrációt eredményez, és a gazdasági és pénzügyi források kibővítése és diverzifikációja által a pénzügyi és gazdasági rendszer nagyobb biztonságához, stabilitásához és rugalmasságához kell, hogy vezessen. A tőkepiaci unió gyors megvalósítása továbbra is kiemelt fontosságú.

3.2.2.

A fedezett kötvényekre vonatkozó javasolt szabályok elősegítik a határokon átnyúló finanszírozási tevékenységeket, és ezáltal a magánvállalkozások kockázatainak jobb elosztását teszik lehetővé. Ez pedig kiemelt fontosságú a tagállamok számára válság esetén az aszimmetrikus sokkhatások megelőzése és azok hatásainak csökkentése szempontjából. Emellett a tőkepiaci unió jelentős mértékben hozzájárul az Unió tagállamai közötti konvergens növekedéshez, aminek lehetővé kell tennie a kevésbé fejlett gazdaságok számára a gyorsabb felzárkózást azokhoz a gazdaságokhoz, amelyek jobban teljesítenek.

3.2.3.

A tőkepiaci unió a gazdasági és monetáris unió kiteljesítése szempontjából is döntő fontosságú, megvalósítása tehát nélkülözhetetlen. Teljeskörű bankunióval kiegészülve a tőkepiaci unió valódi pénzügyi uniót eredményez, ami a gazdasági és monetáris unió négy alappillérének az egyike.

3.2.4.

Európa hagyományosan nagyon erős pozíciókkal rendelkezik a fedezett kötvények terén (10). Ezeket a javaslatokat lehetőségként kell felhasználni Európa globális vezető szerepének további erősítésére. Általánosabban megfogalmazva és nemzetközi szemszögből tekintve fontos, hogy az EU hatékonyan lépjen fel, és erős pozíciókat építsen ki magának, különös tekintettel a kelet és nyugat között végbemenő számos globális hatalmi átrendeződésre.

3.3.

Ezek a javaslatok segítséget nyújtanak abban, hogy a gazdaság hosszú távú finanszírozása céljából többletforrásokat teremtsenek elő. Lényegében a fedezett kötvények kibocsátásával a bankok költséghatékony módon tudnak hosszú távú finanszírozásra szert tenni. A fedezett kötvények kibocsátását tekintve a jelenleg kiaknázatlan piaci potenciál elérheti a 342 milliárd eurót, az uniós hitelfelvevők velejáró éves megtakarítása pedig az 1,5–1,9 milliárd eurót (11).

3.4.

Mindenesetre fontos, hogy az új források a gazdaság javára válnak. A bankoknak arra kell felhasználniuk ezt a többletfinanszírozást, hogy további hiteleket nyújtsanak a kormányoknak, a háztartásoknak és a vállalkozásoknak. Ebben az esetben e javaslat segítséget nyújthat a bank- és pénzügyi világba vetett bizalom helyreállításához.

3.5.

A pénzügyi rendszer stabilitása és biztonsága érdekében fontos szerepe van annak, hogy ez az új finanszírozás minden körülmények között biztonságos és likvid eszközökön keresztül érkezzen, a javaslat pedig e tekintetben számos garanciát nyújt. A fedezett kötvények szilárd rendszere a befektetők számára is kedvező, hiszen több és jobb választási lehetőséget biztosít a piacokon. A kettős fedezeti mechanizmus (12) nagyon fontos a befektetők számára, ezért a hatóságoknak mindenképpen ragaszkodniuk kell ahhoz, hogy a kibocsátók helyesen számítsák ki az alapul szolgáló eszközök értékét.

3.6.

Ennek megfelelően az EGSZB teljeskörűen támogatja a támogató keretszabályozás létrehozására irányuló javaslatot, amely elősegíti a fedezett kötvények és ezen eszközök piacának fejlődését szerte az Unióban. A siker érdekében minden erőfeszítést meg kell tenni ezen a területen, különösen azokban a tagállamokban (13), ahol ezek az eszközök és piacok még nem ismertek. Fontos, hogy az utolsó feltérképezetlen területeket is megszüntessék, és biztosítsák, hogy minden tagállamban bevezessék a fedezett kötvényekre vonatkozó keretszabályozást.

3.7.

Ezzel a támogatással az EGSZB az Európai Bizottság, az Európai Parlament, az Európai Bankhatóság és más szereplők által a fedezett kötvények uniós szintű rendszerének érdekében a korábbi évek során tett erőfeszítéseket kívánja elismerni és megerősíteni. A tagállamok többsége és más érdekelt felek, például a fedezett kötvények ágazatát képviselő szakmai szervezet, az Európai Fedezettkötvény-tanács, szintén támogatásukról biztosították ezt a javaslatot (14).

3.8.

Az EGSZB teljes mértékben támogatja a választott szakpolitikai alternatívát, a nemzeti rendszereken alapuló európai szintű minimális harmonizációt is, mivel ez észszerű költségek mellett több célkitűzés megvalósítását is lehetővé teszi. Ez megakadályozza a meglévő piacok torzulásait is, és alacsonyabb átállási költségeket fog eredményezni. Ugyanakkor fontos, hogy a fedezett kötvények piacának fellendítése érdekében a létező nemzeti rendszerek támogassák az európai javaslat célját. Így nemkívánatosak a javaslattal ellentétes esetleges nemzeti szintű akadályok vagy korlátozások sem.

3.9.

Ahogy fent is említettük, számos tagállam nagyon erős pozíciókkal rendelkezik ezen a piacon, a legutóbbi fejlemények viszont azt mutatják, hogy a világ más részein is nő az érdeklődés a fedezett kötvények iránt. Ennek fényében az EGSZB fontosnak tartja annak biztosítását is, hogy tovább erősítsék Európa jelenlegi vezető szerepét a nemzetközi környezetben, és erőfeszítéseket tegyenek annak érdekében, hogy az európai megközelítés globális viszonyítási ponttá váljon.

3.10.

Az EGSZB üdvözli azt is, hogy a javaslatok előírják az eredmények és ezen új szabályok sikerének értékelését. Mivel piaci kérdésről van szó, és elégséges időt kell biztosítani a hasznos tapasztalatok megszerzésére – különösen azokban a tagállamokban, amelyek számára új ez a rendszer –, az EGSZB úgy véli, hogy a javasolt három éves időszak túl rövid, és ezen időszak meghosszabbítását kéri, például öt évre. A tagállamok természetesen saját belátásuk szerint bármikor szorosan nyomon követhetik a helyzetet.

4.   További észrevételek és megjegyzések

4.1.

Összességében támogatható az Európai Bizottság fedezett kötvényekkel kapcsolatos megközelítése, amely egyértelmű és átfogó szabályokat ír elő, beleértve a fogalmak meghatározását is, továbbá ismerteti a fedezett kötvények strukturális jellemzőit, valamint rendelkezik az állami felügyeletről, a fedezett kötvények európai logójáról és ezen eszköz prudenciális kezeléséről.

4.2.

Fontos, hogy ez a rendszer minden bank számára hozzáférhető legyen, és azok hatékonyan használják azt. E tekintetben az EGSZB üdvözli, hogy különös figyelmet fordítanak azokra a nehézségekre és problémákra, amelyekkel a kisebb bankok szembesülhetnek a fedezett kötvények kibocsátása során. Az EGSZB fontosnak tartja ennek a lehetőségnek a teljeskörű kihasználását. Anélkül, hogy eltérnénk az általánosan érvényes szabályoktól, meg lehetne például vizsgálni, mely adminisztratív és egyéb kötelezettségeket lehetne kiigazítani a kisebb bankok számára.

4.3.

A javaslat értelmében a fedezett kötvényekre vonatkozó európai logó használata csupán opcionális, hogy a tagállamok megtarthassák az elnevezésekre és logókra vonatkozó saját nemzeti keretszabályozásukat (15). Az EGSZB nem osztja ezt a véleményt, sokkal inkább hangsúlyosan az európai logó kötelező használata mellett érvel. Egy globális, előretekintő szemléletre van szükség ezen a területen. Az európai logó kötelező használata kétségtelenül erősíteni fogja Európa vezető pozícióját globális szinten, és helyzetbe hozza azon (főként kisebb) tagállamokat, amelyek teljes mértékben ki akarják aknázni az új rendszer által kínált lehetőségeket. Számukra az uniós logó azt fogja garantálni, hogy fedezett kötvényeiket forgalomba lehet hozni a piacokon. A kötelező használat a befektetői bizalmat is erősíthetné.

4.4.

A fedezett kötvények piacát jelenleg szakmai és intézményi befektetők dominálják (16). Az EGSZB szerint meg kell vizsgálni, hogy milyen további intézkedéseket kell tenni annak érdekében, hogy aktívabban fellépve vonzóvá tegyék ezeket a kötvényeket a magánmegtakarítók és a fogyasztók számára. Számos tényező kedvez nekik. A fedezett kötvényeket hagyományosan biztonságos és likvid eszközöknek tekintik, még válság idején is; ráadásul számításba kell venni a jelenlegi javaslatok eredményeként jelentkező előnyöket is. Mindezen túl ezek az eszközök nem vonhatók be a hitelezői feltőkésítésbe, ami a magánmegtakarítók védelmét figyelembe véve nem jelentéktelen szempont. Így néhány más termékhez képest alkalmasabb eszköznek tűnnek (17). Hosszú futamidejű eszközként a fedezett kötvények mindenképpen alkalmasnak tűnnek nyugdíjmegtakarítások felhalmozására, és ezen a ponton meg lehetne említeni a páneurópai magánnyugdíjtermékről (PEPP) szóló javaslatokat is.

---

(1)  Lásd az Európai Bizottság weboldalát:

(2)  2015. szeptemberi cselekvési terv. A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Cselekvési terv a tőkepiaci unió megteremtésére. Lásd: COM(2015) 468 final.

(3)  Például az Európai Tanács „gyors és határozott előrehaladást” sürgetett a tervvel kapcsolatban, amely szerint „gondoskodni kell arról, hogy a vállalkozások könnyebben juthassanak finanszírozáshoz, és támogatni kell a reálgazdaságba történő beruházásokat”.

(4)  Az Európai Bizottság szintén elfogadott egy közleményt, amelyben ugyancsak a reformok felgyorsítására szólított fel. Lásd: COM(2016) 601 final.

(5)  Lásd: A Bizottság közleménye „A tőkepiaci unió megvalósítása 2019-ig – itt az idő a végrehajtás felgyorsítására”. Lásd: COM(2018) 114 final.

(6)  A javaslat mellett a csomag tartalmazza a kollektív befektetési alapok határon átnyúló forgalmazásának megkönnyítéséről szóló javaslatot, az európai közösségi finanszírozási üzleti szolgáltatókra vonatkozó keretrendszer kialakításáról szóló javaslatot, a követelésengedményezés harmadik felekre gyakorolt hatásai tekintetében alkalmazandó jogról szóló javaslatot, valamint az értékpapírügyletek tulajdonjogi hatásai tekintetében alkalmazandó jogról szóló közleményt.

(7)  Lásd: Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a fedezett kötvények kibocsátásáról és a fedezett kötvények közfelügyeletéről, továbbá a 2009/65/EK irányelv és a 2014/59/EU irányelv módosításáról.

(8)  Lásd: Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a fedezett kötvények formájában fennálló kitettségek tekintetében az 575/2013/EU rendelet módosításáról.

(9)  Lásd többek között: ECO/437 – A tőkepiaci unióra vonatkozó cselekvési terv félidős felülvizsgálata (HL C 81., 2018.3.2., 117. o.).

(10)  Az összes fedezett kötvény mintegy 90 %-át kilenc európai ország bocsátja ki. Lásd a Europen Covered Bond Council (az európai fedezett kötvényekkel foglalkozó tanács – ECBC) által az európai fedezett kötvényekről szóló tájékoztató 12. kiadásában (2017) közzétett adatokat is. Világszinten a forgalomban lévő fedezett kötvények volumene 2,5 milliárd euróra tehető, melyből 2,1 milliárd eurót uniós illetőségű intézmények bocsátottak ki (lásd a hatásvizsgálatot tartalmazó bizottsági szolgálati munkadokumentumot, SWD(2018) 50 final).

(11)  Lásd a hatásvizsgálatot tartalmazó bizottsági szolgálati munkadokumentumot, amely a szóban forgó javaslatokat kíséri (SWD(2018) 50 final).

(12)  A kettős fedezet a fedezett kötvények birtokosai számára a fedezeti halmazzal, illetve a kibocsátóval szembeni kettős követelést jelenti.

(13)  Jelenleg még mindig van körülbelül egy tucatnyi tagállam az EU-ban, amely nem alakított ki jogalkotási keretet a fedezett kötvényekre.

(14)  Áttekintés céljából lásd az irányelvre irányuló javaslat és a rendeletjavaslat 3. fejezetét.

(15)  Lásd az irányelvre irányuló javaslat (33) preambulumbekezdését.

(16)  Az Európai Bizottság képviselői által nyújtott szóbeli tájékoztatás szerint a piac egyharmadát a bankok teszik ki, az Európai Központi Banké a másik egyharmad, a fennmaradó egyharmadot pedig egyéb felek, például befektetési alapok és nyugdíjalapok birtokolják.

(17)  Hivatkozni lehetne a közösségi finanszírozásra és a személyközi (P2P) finanszírozásra vonatkozó javaslatokra is. Az ebben a keretrendszerben kínált pénzügyi eszközök alapvetően tulajdonviszonyt (pl. részvények) vagy hitelviszonyt (pl. kötvények) megtestesítő forgatható pénzügyi instrumentumok. Ez ebben az összefüggésben a megtakarítók és befektetők számára nyújtott védelem nagyon korlátozottnak tekinthető.