I.

A Számvevőszék a következőket ellenőrizte:

II.

Véleményünk szerint az Európai Uniónak (EU) a 2017. december 31-ével záruló évre vonatkozó konszolidált beszámolója minden lényeges szempontból híven, a költségvetési rendeletnek, valamint a közszféra nemzetközileg elfogadott számviteli standardjainak megfelelően tükrözi az Unió 2017. december 31-i pénzügyi helyzetét, a tárgyévi gazdasági események eredményét, a pénzforgalmat és a nettó eszközállomány változásait.

III.

Véleményünk szerint a 2017. december 31-ével záruló évre vonatkozó beszámoló alapjául szolgáló bevételek minden lényeges szempontból jogszerűek és szabályszerűek.

IV.

Véleményünk szerint – a beszámoló alapjául szolgáló kifizetések jogszerűségére és szabályszerűségére vonatkozó korlátozott vélemény alapjáról szóló bekezdésben tárgyaltak hatásainak kivételével – a 2017. december 31-ével záruló évre vonatkozó beszámoló alapjául szolgáló kifizetések minden lényeges szempontból jogszerűek és szabályszerűek.

V.

Ellenőrzésünket az IFAC nemzetközi ellenőrzési standardjai (ISA-k) és etikai kódexe, valamint a legfőbb ellenőrző intézményeknek az INTOSAI által elfogadott nemzetközi standardjai (ISSAI-k) szerint végeztük. A standardok alkalmazásában a Számvevőszék felelősségét a jelentésünknek az ellenőr felelősségével foglalkozó része fejti ki részletesebben. A hivatalos könyvvizsgálók – a Nemzetközi Számviteli Etikai Standard Testület (IESBA) által kiadott – etikai kódexének megfelelően munkánkat függetlenül végezzük, és az e standardokkal és előírásokkal, valamint az IESBA etikai kódexszel összefüggő egyéb etikai felelősségünknek is eleget teszünk. Meggyőződésünk, hogy a megszerzett könyvvizsgálati bizonyíték elégséges és megfelelő alapot nyújt véleményünk kialakításához.

VI.

A 2017-ben nyilvántartásba vett, költségtérítésen alapuló kiadásokat (3) lényeges hibaszint jellemzi. A költségtérítésen alapuló kifizetések általunk becsült hibaszintje 3,7  %. Az általunk becsült általános hibaszint (2,4  %) még mindig meghaladja a lényegességi küszöbünket, de nem általános érvényű. A jogosultságalapú kifizetéseket (4) nem jellemzi lényeges hibaszint.

VII.

Fontosabb ellenőrzési témáknak azokat nevezzük, amelyek szakmai megítélésünk szerint az Európai Unió tárgyidőszakra vonatkozó konszolidált beszámolójának ellenőrzésében a legjelentősebbek voltak. Ezekkel a témákkal a pénzügyi kimutatások egésze ellenőrzésének összefüggésében és az azokról szóló vélemény kialakításakor foglalkoztunk ugyan, azonban külön nem adunk róluk véleményt.

VIII.

Az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) – az Unió és az EBB által 2015-ben indított együttes kezdeményezés (5) – célja, hogy az EBB Csoport kockázatviselő képességének növelése révén ösztönözze a beruházásokat az Unió egészében. A kezdeményezés keretében az uniós költségvetés legfeljebb 16 milliárd (6) euró garanciát nyújt az infrastrukturális és innovációs támogatási kerethez (IIW), illetve a kis- és középvállalkozásokra irányuló támogatási kerethez (SMEW) kapcsolódó befektetésekkel kapcsolatos ESBA-műveletek esetleges veszteségeinek fedezésére (7).

IX.

A korábbi években azért összpontosítottunk erre a területre, mert az ESBA létrehozása az Unió és az EBB közötti megállapodásokból adódóan számos összetett számviteli kérdést vetett fel. 2017 novemberében a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője konzultált a szakértői tanácsadói csoporttal az Unió által garantált SMEW sajáttőke-műveletek helyes számviteli kezeléséről. A kapott tanácsot követve és saját szakmai megítélése alapján a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője úgy döntött, hogy a Bizottság – sem önállóan, sem az EBB-vel megosztva – nem gyakorol ellenőrzést az ESBA felett (8). Ez az Unió 2017. évi konszolidált éves beszámolója kapcsán azzal a következménnyel jár, hogy az EBB-csoportnak nyújtott uniós garancia a következőképpen kezelendő:

X.

Értékeltük az ESBA sajáttőke-portfóliókra nyújtott garanciájának számviteli kezelését. Véleményünk szerint az nem befolyásolja az Unió 2017. évi konszolidált éves beszámolója által nyújtott megbízható és valós képet.

XI.

Az Unió mérlegében 2017 végén 73,1  milliárd euró összegű nyugdíjra és más munkavállalói juttatásra vonatkozó kötelezettség szerepelt. Ez az egyik legjelentősebb összegű kötelezettségvállalás a mérlegben: a 2017. év összesen 236,5  milliárd euró összegű kötelezettségvállalásainak közel a harmadát teszi ki.

XII.

Ezeknek a nyugdíjakra képzett céltartalékkal és az egyéb munkavállalói juttatásokkal kapcsolatos kötelezettségeknek a legnagyobb része (64,0  milliárd euró) az Európai Unió tisztviselőire és egyéb alkalmazottaira vonatkozó nyugdíjrendszerhez (PSEO) kapcsolódik. A nyugdíjfizetési kötelezettség az Európai Közösségek tisztviselői személyzeti szabályzatának (a „személyzeti szabályzat”) 83. cikke és az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 4. cikkének (3) bekezdése által biztosított „meghatározott juttatást” fedezi. A beszámolóban szereplő kötelezettség annak az összegnek felel meg, amelyet a meglévő öregséginyugdíj-fizetési kötelezettségek teljesítésére szolgáló nyugdíjalapba kellett volna befizetni, amennyiben létrehoztak volna ilyen alapot (9). Ez az összeg az öregségi nyugdíjakon kívül az uniós alkalmazottak rokkantsági, özvegyi és árvasági nyugdíjait is fedezi. A személyzeti szabályzat 83. cikke értelmében a nyugdíjjárulékokat az Unió költségvetésére terhelik. A tagállamok együttesen garantálják a járulékok kifizetését, és a járulékok finanszírozásával kapcsolatos költségekhez egyharmad arányban a tisztviselők is hozzájárulnak.

XIII.

A PSEO az Európai Unió köztisztviselőinek kötelező foglalkoztatói nyugdíjrendszere, amelynek keretében a jövőbeni nyugdíjakat az alkalmazottaktól és az őket foglalkoztató intézményektől és szervektől származó hozzájárulásból finanszírozzák. A rendszert úgy alakították ki, hogy biztosításmatematikailag – a hozzájárulás mértékének és a nyugdíjkorhatárnak a kiigazításai révén – alapértelmezésben egyensúlyban maradjon. Az Eurostat által éves rendszerességgel elvégzett számítás biztosításmatematikai jellege a nyugdíjköltségek hosszú távú előrejelzésének kiszámításához használt paraméterek számából és sokféleségéből is kitűnik.

XIV.

Ellenőrzésünk keretében megvizsgáltuk a biztosításmatematikai feltevéseket és a nyugdíjfizetési kötelezettség annak alapján végzett értékmegállapítását. Ellenőriztük a számszerű adatokat, a biztosításmatematikai paramétereket, a kötelezettség kiszámítását, valamint azoknak a konszolidált mérlegben való bemutatását és a konszolidált pénzügyi kimutatásokhoz fűzött megjegyzéseket. A Bizottság a konszolidált pénzügyi kimutatásokhoz fűzött 2.9. megjegyzés tanúsága szerint továbbra is lépéseket tesz a munkavállalói juttatásokra vonatkozó kötelezettségek kiszámításához használt folyamatok megbízhatóbbá tétele érdekében, amit mi is figyelemmel fogunk kísérni.

XV. 2017.

év végén a kedvezményezetteknek járó, felmerült, de még be nem jelentett támogatható kiadások becsült összege 101 milliárd euró volt (2016. év végén: 102 milliárd euró). A Bizottság ezeket az összegeket elhatárolt költségként szerepeltette (10).

XVI.

Megvizsgáltuk a főbb főigazgatóságok által az év végi becslésekhez alkalmazott módszertanokat és kontrollrendszereket. Mintákat vettünk számlákból és előfinanszírozásokból, és megvizsgáltuk ezeket az elemeket, hogy értékeljük annak kockázatát, hogy az elhatárolt kiadásokat hibásan állapították meg. További magyarázatokat kértünk a Bizottság számviteli részlegeitől az általános módszertanról.

XVII.

Megállapíthatjuk, hogy az elhatárolt kiadások konszolidált mérlegben szereplő teljes becsült összege valós.

XVIII.

Az Egyesült Királyság 2017. március 29-én hivatalosan értesítette az Európai Tanácsot azon szándékáról, hogy kilép az Európai Unióból (EU). Az Unió és az Egyesült Királyság között megkötendő kilépési megállapodásról 2017. május 22-én kezdődtek meg a tárgyalások.

XIX.

A pénzügyi elszámolásról szóló, 2018. március 19-i kilépésimegállapodás-tervezet ötödik része (Pénzügyi rendelkezések) kijelenti, hogy az Egyesült Királyság ugyanúgy teljesíteni fogja a jelenlegi és a korábbi többéves pénzügyi keret szerinti minden kötelezettségét, mintha még mindig tagállam lenne.

XX.

Mindezek alapján megállapítjuk, hogy a beszámoló megfelelően tükrözi a kilépési folyamat 2017. december 31-i helyzetét.

XXI.

A vezetőség felelősségét képezi az „egyéb információk” megadása: ennek a „Pénzügyi kimutatások tárgyalása és elemzése” részét képezi, a konszolidált beszámoló és arról készített jelentésünk azonban nem. A konszolidált beszámolóról szóló véleményünk nem vonatkozik az egyéb információkra, ezekre vonatkozóan nem fogalmazunk meg bizonyossági következtetést. A konszolidált beszámolóra irányuló ellenőrzésünkkel összefüggésben feladatunk az egyéb információk elolvasása és annak megállapítása is, hogy azok lényeges eltérést mutatnak-e a konszolidált beszámolóhoz vagy az ellenőrzés során szerzett ismereteinkhez képest, illetve egyéb módon úgy tűnik-e, hogy lényeges hibát tartalmaznak. Ha megállapítjuk, hogy az egyéb információk lényeges hibás állítást tartalmaznak, arról kötelesek vagyunk beszámolni. E tekintetben jelen esetben nincs jelentésbe foglalható információ.

XXII.

Az EUMSZ 310–325. cikke és a költségvetési rendelet értelmében a vezetőség felel az Unió konszolidált beszámolójának a közszféra nemzetközileg elfogadott számviteli standardjainak megfelelő elkészítéséért és bemutatásáért, valamint a beszámoló alapjául szolgáló tranzakciók jogszerűségéért és szabályszerűségéért. Ez a felelősség magában foglalja az – akár csalásból, akár tévedésből eredő lényeges hibáktól mentes – pénzügyi kimutatások elkészítését és bemutatását lehetővé tévő belső kontrollrendszer kialakítását, megvalósítását és fenntartását. A vezetőség felelős továbbá annak biztosításáért, hogy a pénzügyi kimutatásokban szereplő tevékenységek, pénzügyi műveletek és információk megfeleljenek az őket szabályozó hatóságok előírásainak. Az Unió beszámolójának alapjául szolgáló tranzakciók jogszerűségéért és szabályszerűségéért a végső felelősséget a Bizottság viseli (az EUMSZ 317. cikke).

XXIII.

A konszolidált beszámoló elkészítésekor a vezetőség felelőssége annak felmérése, hogy az Unió képes-e tevékenységének folytatására, adott esetben az ezt érintő ügyek közzététele, valamint az, hogy a beszámolót a tevékenység folytatásának feltételezésével készítse el, kivéve, ha a vezetőségnek szándékában áll megszüntetni a jogalanyt vagy beszüntetni a működését, vagy amikor nem áll előtte ezen kívül más reális lehetőség.

XXIV.

A Bizottság felelős az Unió pénzügyi beszámolási folyamatának felügyeletéért.

XXV.

A költségvetési rendelet (IX. cím) értelmében a Bizottság számvitelért felelős tisztviselőjének először a tárgyévet követő év március 31-ig előzetes beszámolóként, majd július 31-ig végleges beszámolóként kell bemutatnia ellenőrzésre az Unió konszolidált beszámolóját. Már az előzetes beszámolónak is megbízható és valós képet kell nyújtania a pénzügyi helyzetről. Ezért a költségvetési rendelet X. címében előírt feladatunk határidőre történő elvégzéséhez elengedhetetlen, hogy az előzetes beszámoló összes elemét végleges számításként mutassák be. Az előzetes és a végleges beszámoló között eltérés elvileg csak a mi észrevételeink nyomán lehetséges.

XXVI.

Célunk, hogy észszerű bizonyosságot szerezzünk arról, hogy az Unió konszolidált beszámolója nem tartalmaz lényeges hibákat, és hogy az alapjául szolgáló tranzakciók jogszerűek és szabályszerűek, valamint hogy ellenőrzésünk alapján megbízhatósági nyilatkozatot nyújtsunk be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a beszámoló megbízhatóságára, valamint az annak alapjául szolgáló tranzakciók jogszerűségére és szabályszerűségére vonatkozóan. Az észszerű bizonyosság a bizonyosság magas szintjének felel meg ugyan, de nem garancia arra, hogy az ellenőrzés feltétlenül kiszűri az esetlegesen fennálló lényeges hibákat vagy lényeges meg nem felelést. Ezek eredhetnek csalásból vagy tévedésből, és akkor tekintendők lényegesnek, ha észszerűen feltételezhető, hogy külön-külön vagy együttesen befolyásolják a felhasználóknak az e konszolidált beszámoló alapján hozott gazdasági döntéseit.

XXVII.

A bevételek tekintetében a hozzáadottérték-adón (héa) és a bruttó nemzeti jövedelmen (GNI) alapuló saját források számvevőszéki ellenőrzésének kiindulópontját az e források kiszámításának alapját képező makrogazdasági összesítő adatok jelentik. Az ellenőrzés megvizsgálja, hogy a Bizottság milyen rendszereket alkalmaz az adatok feldolgozására a tagállami hozzájárulások beérkezéséig, illetve az adatoknak a konszolidált beszámolóba való bekerüléséig. A hagyományos saját források esetében a vámhatóságok számláit és a vámkötelezettségek mozgását vizsgáljuk egészen addig, amíg az összegek beérkeznek a Bizottsághoz és megjelennek a könyvelésben.

XXVIII.

A kiadások tekintetében akkor vizsgáljuk meg a kifizetéseket, miután a kiadás felmerült, azt lekönyvelték és elfogadták. Ez a vizsgálat minden kifizetési kategóriára kiterjed (az eszközök beszerzését szolgáló kifizetésekre is), és az előlegfizetésektől eltekintve azon a ponton történik, ahol a kifizetést teljesítik. Az előlegek kifizetésének megvizsgálása akkor történik, amikor a pénzeszközök címzettje igazolást ad a pénzeszközök helyes felhasználásáról, és az intézmény vagy szerv az előlegfizetés elszámolásával elfogadja az igazolást; előfordulhat, hogy erre csak egy későbbi évben kerül sor.

XXIX.

Az ISA és ISSAI standardokkal összhangban szakmai megítélésünk szerint és szakmai szkepticizmussal járunk el az ellenőrzés egésze során. Ezenkívül:

XXX.

A vezetőséggel közöljük többek között az ellenőrzés tervezett hatókörét, ütemezését és a jelentősebb ellenőrzési megállapításokat, beleértve a belső kontrollrendszerben megállapított jelentős hiányosságokat is.

XXXI.

A Bizottsággal és más ellenőrzött intézményekkel megvitatott témák közül meghatározzuk azokat, amelyek a konszolidált beszámoló ellenőrzése során a legjelentősebbek voltak, és ezáltal a tárgyidőszak tekintetében fontosabb ellenőrzési témáknak minősülnek. Ezek a témák jelentésünkben bemutatásra kerülnek, kivéve, ha törvény vagy rendelet kizárja azok nyilvános közzétételét, vagy abban a rendkívül ritka esetben, ha mi határozunk úgy, hogy eltekintünk egy adott téma jelentésünkben való közzétételétől, mert észszerűen feltételezhető, hogy ennek kedvezőtlen következményei meghaladják a közlésből származó közérdekű hasznot.

1.1.

Az Európai Számvevőszék az Európai Unió független ellenőre. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) értelmében feladataink közé tartozik:

1.2.

A megbízhatósági nyilatkozat kapcsán végzett munkánk (lásd az 1.1. melléklet magyarázatát) ezek közül az első és a második célkitűzést teljesíti. A legfontosabb uniós szakpolitikai területek (12) esetében az éves jelentéssel kapcsolatos munkánk a kiadások gazdaságosságára, hatékonyságára és eredményességére is kiterjed. Különböző szempontokból megvizsgáljuk a Bizottság által annak biztosítására bevezetett rendszert, hogy az uniós forrásokat hatékonyan költsék el (13). Ellenőrzési munkánk összességében fontos információkat biztosít a jogszabályjavaslatokról szóló véleményünk kialakításához is.

1.3.

Az éves jelentésnek ez a fejezete:

1.4.

Az uniós kiadások a szakpolitikai célkitűzések elérésének fontos, bár nem az egyedüli eszközei. Szintén fontos eszköz a jogszabályok alkalmazása, valamint az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a személyek Unión belüli szabad mozgása. 2017-ben az uniós kiadások 137,4  milliárd eurós összege (14) az uniós tagállamok összesített államháztartási kiadásának 2,0  %-át, illetve az Unió bruttó nemzeti jövedelmének 0,9  %-át tette ki (lásd: 1.1. háttérmagyarázat ).

Forrás:

Tagállami GNI: az Európai Bizottság 2017. évi éves beszámolójának A. melléklete – Bevételek;

a tagállamok államháztartási kiadásai: Eurostat – éves nemzeti számlák;

uniós kiadások: Európai Bizottság – az Európai Unió 2017. évi konszolidált éves beszámolója.

1.5.

Az uniós forrásokat részben eseti kifizetések, illetve éves részletek, részben pedig többéves kiadási programok részét képező kifizetéssorozatok formájában fizetik ki a kedvezményezetteknek. 2017-ben összesen 137,4  milliárd eurót fizettek ki az uniós költségvetésből, amiből 29,7  milliárd euró előfinanszírozás, 107,7  milliárd euró pedig eseti, időközi vagy záró kifizetés volt. Amint az 1.2. háttérmagyarázat mutatja, az uniós költségvetésből a legnagyobb összeget (56,7  milliárd euró, a teljes összeg 41 %-a) a „Természeti erőforrások” fejezet kapta; ezt a „Kohézió” (35,7  milliárd euró, a teljes összeg 26 %-a) és a „Versenyképesség” (21,4  milliárd euró, a teljes összeg 15,6  %-a) fejezet követte.

1.6.

Észrevételeink az Európai Unió 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó konszolidált beszámolójára (15) (a továbbiakban: beszámoló) vonatkoznak. A beszámolót a számvitelért felelős tisztviselő teljességi nyilatkozatával együtt 2018. június 27-én, a költségvetési rendeletben (16) a bemutatásra előírt határidőn belül kaptuk meg. A beszámolóhoz „Pénzügyi kimutatások tárgyalása és elemzése” c. kiegészítés is tartozik (17). Ellenőri véleményünk erre az elemzésre nem terjed ki. Az ellenőrzési standardokkal összhangban azt azonban értékeltük, hogy az elemzés mennyire áll összhangban a beszámolóban szereplő információkkal.

1.7.

A Bizottság által közzétett beszámoló szerint 2017. december 31-én a kötelezettségek teljes összege 236,5  milliárd euró volt a 166,2  milliárd eurót kitevő eszközállománnyal szemben. 2017-ben a gazdasági eredmény 8,1  milliárd euró volt.

1.8.

Ellenőrzésünk megállapította, hogy a beszámolóban nem fordultak elő lényeges hibás állítások. Az uniós alapok pénzügyi és költségvetési gazdálkodásával kapcsolatos észrevételeinket a 2. fejezet mutatja be.

1.9.

A fontosabb ellenőrzési témák azok, amelyek szakmai megítélésünk szerint a tárgyidőszak pénzügyi kimutatásának ellenőrzésében a legjelentősebbek voltak. Ezekkel a témákkal a pénzügyi kimutatások egésze ellenőrzésének összefüggésében és az azokról szóló vélemény kialakításakor foglalkoztunk ugyan, külön azonban nem adunk róluk véleményt. Az ISA 701 nemzetközi ellenőrzési standarddal (18) összhangban a fontosabb ellenőrzési témákról megbízhatósági nyilatkozatunkban számolunk be.

1.10.

Az uniós bevételek és kiadások vizsgálatakor azt értékeljük, hogy azok megfelelnek-e a vonatkozó jogszabályoknak és előírásoknak. A 4. fejezetben mutatjuk be a bevételekkel, az 5–10. fejezetben pedig a kiadásokkal kapcsolatos ellenőrzési eredményeinket.

1.11.

Ellenőrzésünk során megvizsgáltuk az uniós beszámoló alapjául szolgáló tranzakciókat. Ezek között voltak az uniós költségvetésből az uniós kiadások végső kedvezményezettjei felé irányuló pénzbeli átutalások, a tagállamok által az uniós költségvetésbe teljesített hozzájárulások és más forrásból érkező bevételek is. A kiadásokat azon a ponton vizsgáljuk meg, amikor az uniós források végső kedvezményezettjei elvégezték a tevékenységeket vagy kifizették a költségeket, és amikor a Bizottság elfogadta a kiadásokat („elfogadott kiadások”). A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a tranzakciók általunk vizsgált sokasága időközi és végső kifizetésekből állt. Előfinanszírozott összegeket csak akkor vizsgáltunk, ha azokat 2017-ben elszámolták.

1.12.

Az Európai Parlament és a Tanács a 2007–2013-as időszakra irányadó szabályokhoz képest több ponton is módosította a „Gazdasági, társadalmi és területi kohézió” területre a 2014–2020-as időszakban vonatkozó ágazati jogszabályokat (lásd: 6.5–6.10. bekezdés). A legfontosabb változás az, hogy a tagállamok programhatóságainak immár (a beszámolót is tartalmazó) éves bizonyossági csomagot kell benyújtaniuk azokra a kiadásokra vonatkozóan, amelyeket a számviteli év során a Bizottság felé igazoltak. A Bizottság elfogadja az elszámolásokat, amennyiben azok az ellenőrző hatóság szerint teljesek, pontosak és megfelelnek a valóságnak. A bizonyossági csomag vizsgálata révén megbizonyosodik arról, hogy a fennmaradó hibaarány egyik program esetében sem éri el a 2 %-os lényegességi küszöböt, és szükség esetén pénzügyi korrekciót alkalmaz.

1.13.

A „Gazdasági, társadalmi és területi kohézió” területre vonatkozó ágazati jogszabályok módosításai befolyásolják, hogy a Bizottság mit tekint elfogadott kiadásnak ezen a területen. E TPK-fejezet esetében ezért a korábbi évektől eltérő ellenőrzési sokaságot alkalmaztunk, amely a 2007–2013-as időszakkal kapcsolatos végső kifizetésekből (beleértve az elszámolt előfinanszírozást is) és a 2014–2020-as időszakkal kapcsolatos, a Bizottság által éves alapon elfogadott elszámolások tárgyát képező kiadásokból áll (lásd: az 1.1. melléklet 2–6. bekezdése, valamint a 6.16–6.19. bekezdés). Olyan tranzakciókat teszteltünk tehát, amelyek esetében az összes vonatkozó korrekciós intézkedés tagállami szinten került végrehajtásra.

1.13.

1.14.

A TPK 1b. alfejezete esetében a 2014–2020-as időszak kapcsán 2017-ben végrehajtott időközi kifizetések összege 21 milliárd euró körül alakult. Miután a Bizottság elfogadja az elszámolásokat és éves határozatot ad ki azokra vonatkozóan, egy későbbi évben ezeket az időközi és előfinanszírozási kifizetéseket is be fogjuk emelni a vizsgált sokaságba.

(*)

A TPK 1b. alfejezete esetében a 30,7  milliárd eurós előfinanszírozási összeg a 2007–2013-as és 2014–2020-as programozási időszak kapcsán végrehajtott 21,7  milliárd euró időközi kifizetést is magában foglal. Az e terület kapcsán alkalmazott megközelítésünkkel összhangban ezek a kifizetések nem képezik a 2017. évi éves jelentésünk céljára alkalmazott ellenőrzési sokaság részét.

1.15.

Az 1.3. háttérmagyarázat eseti, időközi (amennyiben a Bizottság elfogadta azokat) és végső kifizetésekre, előfinanszírozás-elszámolásokra és az elszámolások elfogadásáról szóló éves határozatokra lebontva mutatja be 2017. évi ellenőrzési sokaságunkat. 2017 viszonylatában összesen 100,2  milliárd euró értékben vizsgáltunk meg tranzakciókat. Ebben az évben a „Természeti erőforrások” TPK-fejezet tette ki teljes sokaságunk legnagyobb részét (57 %), míg a TPK 1b. alfejezete („Kohézió”) a korábbi évekkel ellentétben viszonylag kis súlyt képviselt (8 % körül) (lásd: 1.4. háttérmagyarázat ).

1.16.

Az uniós bevételek és kiadások kapcsán a következő főbb megállapításokat tettük:

a)

A bevételek lényeges hibától mentesek voltak. A bevételhez kapcsolódó rendszerek összességében eredményesek voltak, de azok a hagyományos saját forrásokra (TOR) irányuló főbb belső kontrollok, amelyeket a Bizottságnál és egyes tagállamokban ellenőriztünk, részben voltak eredményesek (lásd: 4.21. bekezdés).

b)

A kiadások esetében ellenőrzési bizonyítékaink összességében arra mutatnak, hogy a bevételeket lényeges hibaszint jellemzi. A kiadások terén összességében 2,4  %-ra becsüljük a hibaszintet, de lényeges hibát szinte csak az ellenőrzött sokaság mintegy 47 %-át kitevő költségtérítés-alapú kiadásokban találtunk. Az általunk becsült hibaszint az elmúlt évekhez képest csökkent (lásd: 1.5. háttérmagyarázat ).

b)

A Bizottság megelégedéssel veszi tudomásul, hogy az idei év eredményei jelentős javulást mutatnak a korábbi évek eredményeihez képest.

1.17.

Ellenőrzési eredményeink időbeni alakulása miatt már nem kizárólag az átfogó hibabecslésünk képezi a megbízhatósági nyilatkozat alapját. 2017. évi ellenőrzési eredményeink megerősítik a 2015. és 2016. évre vonatkozó megállapításainkat, nevezetesen azt, hogy a kiadások kifizetési módja hatással van a hibakockázatra. Általában véve azt állapítottuk meg, hogy a jogosultságalapú kiadások (19) lényeges hibától mentesek voltak, a költségtérítés-alapú kiadásokat azonban továbbra is lényeges hibaszint jellemzi (lásd: 1.6. háttérmagyarázat ).

1.17.

1.18.

Becslésünk szerint a jogosultságalapú kiadások hibaszintje (egyes vidékfejlesztési programok kivételével) 2016-hoz hasonlóan 2017-ben sem éri el az általunk alkalmazott 2 %-os lényegességi küszöböt. A jogosultságalapú kiadások esetében a kedvezményezetteknek bizonyos feltételek teljesítése esetén folyósítják a támogatást. Az ilyen kifizetéseket kisebb hibakockázat jellemzi, ha az előírt feltételrendszer nem túlzottan összetett. Ilyen típusú kifizetéseket (lásd: 1.7. háttérmagyarázat ) a hallgatói és kutatói ösztöndíjak (a TPK 1a. alfejezete, jelentésünk 5. fejezete), a mezőgazdasági termelőknek nyújtott közvetlen támogatások (a TPK 2. fejezete, jelentésünk 7. fejezete), valamint a harmadik országoknak nyújtott költségvetés-támogatás (a TPK 4. fejezete, jelentésünk 9. fejezete) területén alkalmaznak. Az igazgatási kifizetések túlnyomórészt az uniós tisztviselők munkabéréből és nyugdíjából állnak (a TPK 5. fejezete, jelentésünk 10. fejezete). A jogosultságalapú kifizetések összességében ellenőrzési sokaságunk mintegy 53 %-át teszik ki.

1.19.

Megállapítottuk, hogy az összetett feltételrendszerek nagyobb hibakockázatot eredményeznek. Ez így van a költségtérítés-alapú kiadások esetében is, illetve kisebb mértékben azon jogosultságalapú kifizetéseknél (egyes vidékfejlesztési programok), amelyekre összetett feltételek vonatkoznak. Az ilyen magas hibakockázatú kifizetések ellenőrzési sokaságunk mintegy 47 %-át teszik ki. E kiadástípus általunk becsült hibaszintje 3,7  % (2016: 4,8  %), ami jelentősen meghaladja a 2 %-os lényegességi küszöböt (lásd: 1.6. háttérmagyarázat ).

1.20.

A költségtérítés-alapú kiadások esetében a kedvezményezettek a felmerült támogatható költségek fedezésére igényelnek uniós finanszírozást. Ehhez igazoló információkat kell benyújtaniuk arról hogy támogatható tevékenységet végeznek, illetve a megtérítésre jogosult költségek felmerüléséről. Ennek során bonyolult támogathatósági (mire lehet igénylést benyújtani) és költségelszámolási szabályokat kell szem előtt tartaniuk. A folyamat összetettsége nyomán hibák merülnek fel, ami az 1a. „Versenyképesség” (5.31–5.32. bekezdés), az 1b. „Kohézió” (6.73–6.76. bekezdés) és a 2. „Természeti erőforrások” (7.40–7.41. bekezdés) TPK-fejezetekre vonatkozó következtetéseinkre is hatást gyakorol.

1.20.

A salátarendelet – a Tanács és a Parlament közötti politikai megállapodásból eredő megfogalmazásában – jelentősen kiszélesíti az egyszerűsített költségelszámolási opciók és a feltételekhez kötött kifizetések alkalmazási körét és alkalmazhatóságát. A Bizottság 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó jogalkotási javaslata további lehetőségeket biztosít az egyszerűsített költségelszámolási opciók és a feltételekhez kötött kifizetések alkalmazására az összetettség további csökkentése érdekében.

1.21.

A költségtérítés alapján visszatérített uniós forrásokat többségében kutatási projektekre („Versenyképesség”), képzési programokra („Kohézió”), regionális és vidékfejlesztési projektekre („Kohézió” és „Vidékfejlesztés”), valamint fejlesztési projektekre („Globális Európa”) fordítják. Ahogy az 1.8. háttérmagyarázatból is kiderül, a költségtérítés-alapú kifizetések terén elsősorban az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) piaci intézkedései, a „Vidékfejlesztés, környezetvédelem, éghajlat-politika és halászat” és a „Versenyképesség” területek, majd sorrendben a „Kohézió” és a „Globális Európa” területek járultak hozzá a legnagyobb mértékben a 2017. évi becsült hibaszintünkhöz. Ez a megoszlás eltér a korábbi években tapasztaltaktól, ami elsősorban arra vezethető vissza, hogy a kohézió területén kevés kiadást fogadtak el.

1.22.

Idén négy TPK-fejezetre – „Versenyképesség”, „Kohézió”, „Természeti erőforrások” és „Igazgatás” – vonatkozóan adunk külön értékelést. A többi kiadási területre, beleértve a TPK 3. és 4. fejezetét is (jelentésünk 8., illetve 9. fejezete), nem készítünk becslést a hibaszintről. Ezeknek a területeknek a megbízhatósági nyilatkozatunkban szereplő kiadásai összesen 11,1  milliárd eurót tettek ki (az ellenőrzésünk hatókörébe tartozó kiadások 11,1  %-a). Az ezeken a területeken végzett munkánk továbbra is hozzájárul a 2017. évre vonatkozó általános következtetéseinkhez.

1.23.

„Versenyképesség” (jelentésünk 5. fejezete): e terület kiadásait lényeges hibaszint jellemzi. E terület kiadásainak mintegy 90 %-a költségtérítés-alapú, és a hibák alapvetően a támogatásra nem jogosult költségek különböző kategóriáit tükrözik (főként személyzeti és egyéb költségek, nem támogatható projektek és kedvezményezettek).

1.24.

„Kohézió” (jelentésünk 6. fejezete): Ezen a területen elsősorban költségtérítéses alapon számolják el a kiadásokat. Az ellenőrző hatóságok főként nem támogatható költségekkel összefüggő hibákat tártak fel. A tagállami hatóságok e hibák esetében általában korrekciókat alkalmaztak, hogy a program fennmaradó hibaarányát a 2 %-os lényegességi küszöb alá csökkentsék. Találtunk azonban olyan hibákat is, amelyeket az ellenőrző hatóságok nem tártak fel, köztük egy ellenőrző hatóságnál egy olyan esetet is, ahol nem támogatható kedvezményezettek részesültek finanszírozásban pénzügyi eszközök révén. E hibák kapcsán sem a tagállami hatóságok, sem a Bizottság nem alkalmazott korrekciót. Az ellenőrző hatóságok által, illetve saját munkánk során feltárt hibák alapján, az összes vonatkozó pénzügyi korrekciót figyelembe véve úgy becsüljük, hogy ezt a területet lényeges hibaszint jellemzi.

1.24.

A kontrollal járó költségek és terhek, valamint a hibakockázatok csökkentésének leghatékonyabb módja az egyszerűsítés. Azokon a szakpolitikai területeken, amelyeken megbízható irányítási és kontrollrendszereket és kevésbé összetett támogathatósági szabályokat alkalmaznak, a hibák valószínűsége is kisebb (lásd a Bizottság 1.20. bekezdésre adott válaszát).

1.25.

„Természeti erőforrások” (jelentésünk 7. fejezete): ezt a területet összességében lényeges hibaszint jellemzi. Mindazonáltal az e terület kiadásainak háromnegyedét kitevő közvetlen EMVA-kifizetések lényeges hibától mentesek. A mezőgazdasági termelőknek nyújtott jogosultságalapú közvetlen támogatások esetében az egyszerűsített földterület-támogathatósági szabályok és az eredményes előzetes kontrollrendszer (IIER) automatikus keresztellenőrzéseket tesznek lehetővé a különböző adatbázisok között. Ezzel szemben a többi kiadási területen (vidékfejlesztés, EMVA piaci intézkedések, környezetvédelem, éghajlat-politika és halászat) továbbra is folyamatosan magas hibaszintet tárunk fel. Ezeken a területeken elsősorban költségtérítéses alapon nyújtanak támogatást. A nem támogatható kezdeményezettek, tevékenységek, projektek vagy kiadások teszik ki e TPK-fejezet becsült hibaszintjének mintegy kétharmadát.

1.26.

„Igazgatás” (jelentésünk 10. fejezete): ezt a területet nem jellemzi lényeges hibaszint. Ezen a területen a legtöbb kifizetés az uniós intézmények és szervek által folyósított munkabér-költségekhez, nyugdíjakhoz és juttatásokhoz kapcsolódik.

1.27.

Idén közelebbről vizsgáltuk a költségtérítés-alapú kiadások hibatípusait, mivel ez az a terület, amelyet folyamatosan lényeges hibaszint jellemez. Az 1.9. háttérmagyarázat bemutatja, hogy a költségtérítés-alapú kifizetések esetében 2017-ben hogyan oszlanak meg a különböző hibatípusok az általunk becsült 3,7  %-os hibaszinten belül. Az ábra viszonyításképpen tartalmazza a 2016-ra vonatkozó becslés (4,8  %) megoszlását is (20).

1.28.

2016-hoz hasonlóan a 2017. évi becsült hibaszintben is a támogathatósági hibák (nem támogatható kiadások szerepeltetése a költségnyilatkozatokban, a vidékfejlesztés esetében az agrár-környezetvédelmi és az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó kötelezettségvállalások be nem tartása, illetve támogatásra nem jogosult projektek, tevékenységek vagy kezdeményezettek) játsszák a legnagyobb szerepet. Ezek hatása mindamellett jelentősen megnőtt 2016-hoz képest (2017: 93 %; 2016: 73 %). Ennek az az oka, hogy idén nagyon kevés közbeszerzéssel összefüggő hibát találtunk.

1.28.

A Bizottság szerint az agrár-környezetvédelmi és az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó vállalások be nem tartása nem szükségszerűen támogathatósági kérdés. Arányos szankció kerül alkalmazásra, mely csak kivételes esetekben és ritkán érheti el a 100 %-ot. Lásd még a 7.19. bekezdést.

1.29.

2016-tal ellentétben a közbeszerzés terén tapasztalt súlyos hibák csak 1 %-át (2016: 18 %) tették ki az általunk becsült hibaszintnek. Ez azzal indokolható, hogy az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Kohéziós Alap keretében viszonylag kevés kiadást fogadtak el (lásd: 6.18. bekezdés). Korábbi ellenőrzési eredményeink arra mutatnak, hogy e források esetében nagyobb a közbeszerzéssel összefüggő hibák kockázata.

1.29.

1.30.

Az EUMSZ 317. cikke értelmében végső soron a Bizottság felelős az uniós költségvetés végrehajtásáért, és a tagállamokkal közösen a Bizottság irányítja az uniós kiadásokat (21). A Bizottság három jelentésben ad számot fellépéseiről, amelyek együttesen az úgynevezett integrált pénzügyi beszámolási csomagot képezik (22):

1.31.

A 2018–2020-as időszakra vonatkozó stratégiánk szerint megbízhatósági nyilatkozatunk igazoló jelentésen alapuló megközelítésre épül majd, azaz a Bizottság (irányítási) nyilatkozatáról szándékozunk bizonyosságot nyújtani. Ennek során az e megközelítés kapcsán 1994 óta, a beszámoló megbízhatóságának ellenőrzése terén szerzett tapasztalatainkra építünk majd. Ami a beszámoló alapjául szolgáló tranzakciók szabályszerűségét illeti, a Bizottsággal együttműködve törekszünk az e megközelítés felé való előrehaladáshoz szükséges feltételek megteremtésére. Fontos tényező, hogy az információk időben rendelkezésre álljanak az adatgyűjtés és az ellenőrzés céljára (23).

1.31.

1.32.

A Bizottság az éves irányítási és teljesítményjelentésben mutatja be a kockázatosnak minősülő összegekről készített értékelését. A kifizetéskor kockázatosnak minősülő összeg azt mutatja meg, hogy a Bizottság becslése szerint mekkora összeg kifizetése nem felelt meg a kifizetés pillanatában alkalmazandó szabályoknak. Ez az adat áll legközelebb az általunk becsült hibaszinthez.

1.32.

Továbbá az éves irányítási és teljesítményjelentésben feltüntetett, lezáráskor kockázatosnak minősülő 2017. évi teljes összeg a becsült jövőbeli korrekciókat figyelembe véve a becslések szerint a teljes vonatkozó kiadás kevesebb mint 2 %-a.

1.33.

A Bizottság a kifizetéskor kockázatosnak minősülő összeg mellett más szabályossági mutatókat is közzétesz. Az 1.10. háttérmagyarázat bemutatja, hogyan viszonyul a kifizetéskor kockázatosnak minősülő összeg a többi mutatóhoz.

1.34.

Az 1.11. háttérmagyarázat a kifizetéskor kockázatosnak minősülő összegre vonatkozó bizottsági adatokat az általunk becsült hibasávval hasonlítja össze. Az éves irányítási és teljesítményjelentés nem ugyanazt az eljárást követi, mint az uniós konszolidált beszámoló, amelynek előzetes verzióját március vége felé megkapjuk. Ezért az éves irányítási és teljesítményjelentésben szereplő információkat kifejezetten nem vizsgáljuk meg. A Bizottság által 2017-re kiszámított és az éves irányítási és teljesítményjelentésben bemutatott, kifizetéskor kockázatosnak minősülő összeg 1,7  % (2016: 2,1 –2,6  %), ami a saját becslésünk alsó értékei körül alakul. Az általunk becsült hibaszint 2,4  % (2016: 3,1  %) az 1,4  % és 3,4  % közötti tartományban.

1.34.

1.35.

A Bizottság a jogszerűségre és szabályszerűségre vonatkozó átfogó értékeléseit a főigazgatók által azok éves tevékenységi jelentésében (AAR) tett megbízhatósági nyilatkozatokra alapozza. Jelentésünk 4–10. fejezete egy-egy szakaszban értékeli, hogy a kiválasztott éves tevékenységi jelentések mennyiben felelnek meg saját megállapításainknak.

1.35.

1.36.

A szabályszerűségi mutatók (az éves tevékenységi jelentésben a kifizetéskor kockázatosnak minősülő összeg tekintetében közzétett adatok):

a)

a TPK 2. fejezete („Természeti erőforrások”) és 5. fejezete („Igazgatás”) esetében nagy vonalakban összhangban vannak saját megállapításainkkal;

b)

a TPK 1a. alfejezete („Versenyképesség a növekedésért és a foglalkoztatásért”) és 1b. alfejezete („Kohézió”) esetében alacsonyabbak az általunk becsült hibaszintnél.

(b)

A TPK 1a. alfejezetét („Versenyképesség a növekedésért és foglalkoztatásért”) illetően a Bizottság úgy véli, hogy javultak az éves tevékenységi jelentésekben szereplő, a beszámoló alapját képező tranzakciók szabályszerűségével kapcsolatos információk (lásd az 5.23.–5.25. bekezdést).

1.37.

Az 1.10. háttérmagyarázatban említett „lezáráskor kockázatosnak minősülő összeget” azok a becsült jövőbeni korrekciók és visszafizettetések is befolyásolják, amelyeket az uniós alapok kezelői saját várakozásuk szerint végre fognak hajtani. Ez a fontos irányítási eszköz csökkentheti a szabálytalan kiadások által az uniós költségvetésre gyakorolt hatást.

1.37.

1.38.

A Bizottság az elmúlt években végrehajtott korrekciókra és visszafizettetésekre alapozza a jövőbeni korrekciókra és visszafizettetésekre irányuló becsléseit. A lezáráskor kockázatosnak minősülő összeg éves irányítási és teljesítményjelentésben közzétett értéke a kifizetéskor kockázatosnak minősülő összeg (lásd: 1.32. bekezdés) és a jövőbeni becsült korrekciók és visszafizettetések különbözete. Az 1.12. háttérmagyarázat a korrekciókra és visszafizettetésekre vonatkozó tényleges adatok és jövőbeni becslések közötti összefüggést mutatja be a beszámolási év végén.

1.38.

1.39.

A Bizottság a jövőbeni korrekciók és visszafizettetések megbecsüléséhez az előző évek tranzakcióin alapuló átlagot használ. Véleménye szerint ez a mutató jelzi előre a legjobban a korrekciós képességét. Hogy ezek az adatok relevánsak legyenek a jelenlegi programok szempontjából, a Költségvetési Főigazgatóság arra kéri a többi főigazgatóságot, hogy igazítsák ki a múltbeli átlagadatot, vagy adott esetben használjanak más becslési módszert (24).

1.39.

1.40.

Habár a 2017. évi pénzügyi év tekintetében fejlődést tapasztaltunk, a múltbeli adatokkal kapcsolatban továbbra is előfordult besorolási vagy beviteli hiba, illetve azok gyakran tartalmaztak a számítás szempontjából irreleváns elemeket (25).

1.40.

A Bizottság az elmúlt években folyamatosan javította a pénzügyi korrekciókról és visszafizettetésekről történő jelentéstételt és az alapul szolgáló adatok minőségét.

1.41.

A legtöbb bizottsági főigazgatóság kiigazította a becsléseit. Megállapítottuk, hogy a 2017. évre vonatkozó becslések jobbak voltak a korábbi éveknél. Néhány főigazgatóság azonban továbbra sem mutatta be kielégítően éves tevékenységi jelentésében a jövőbeni korrekciók és visszafizettetések becslését megalapozó feltevéseket.

1.41.

1.42.

A Bizottság, illetve megosztott irányítású programok esetében a tagállami hatóságok kétféleképpen óvhatják meg az uniós költségvetést a szabálytalan kiadásoktól: egyrészt ha megelőzik azok előfordulását, másrészt ha ellensúlyozzák azok hatását. A hibák kivédése terén a megelőzés jelenti az első védvonalat. Ha a megelőző mechanizmusok ellenére mégis előfordul egy-egy hiba, a Bizottságnak korrekciós intézkedés útján kell ellensúlyoznia azok hatását.

1.43.

A Bizottság megelőző intézkedésként például megszakíthatja és felfüggesztheti a kifizetéseket, illetve előzetes ellenőrzéseket végezhet, amelyek nyomán már azelőtt elutasíthatják a támogatásra nem jogosult összegeket, hogy a Bizottság elfogadná a kiadásokat és végrehajtaná a kifizetéseket. A Bizottság fő korrekciós mechanizmusainak egyike a már elfogadott és kifizetett összegekre irányuló utólagos ellenőrzés. Megosztott irányítás esetén ezek pénzügyi korrekciókat eredményeznek, közvetlen és közvetett irányítás esetén pedig a támogatásnak a végső kedvezményezettől való visszavételéhez vezetnek.

1.44.

Megállapítottuk, hogy a Bizottság egyetlen összevont cím alatt („Pénzügyi korrekciók és visszafizettetések”) mutatja be a megelőző és a korrekciós mechanizmusok által kiszűrt összegeket az Unió éves beszámolójának „Pénzügyi kimutatások tárgyalása és elemzése” (FSDA) című kiegészítésében. Emiatt az olvasó nehezen tud különbséget tenni a megelőző, illetve a korrekciós intézkedések hatásai között,

1.44. és 1.45.

1.45.

pedig a Bizottság rendelkezik a két kategória közötti különbségtételhez szükséges adatokkal. A 2014., 2015. és 2016. évi éves jelentéseinkben a Bizottságtól kapott adatok alapján választottuk külön a megelőző és a korrekciós mechanizmusok révén feltárt összegeket.

1.46.

2017 tekintetében a „Pénzügyi kimutatások tárgyalása és elemzése”2,8  milliárd euró összegű összes végrehajtott pénzügyi korrekcióról és visszafizettetésről számol be. A korábbi évekhez hasonlóan ez az adat – a korrekciós mechanizmusok által kiszűrt összegeken felül – a következő megelőző intézkedések eredményeit is tartalmazza:

1.46.

1.47.

Az ellenőrzésünk (többek között teljesítmény-ellenőrzéseink) során vagy harmadik felektől közvetlenül kapott információk alapján feltárt csalásgyanús eseteket bejelentjük az Európai Csalás Elleni Hivatalnak (OLAF). Egyedi esetekről vagy az OLAF által ezekre adott válaszokról nem áll módunkban nyilatkozni. 2017-ben:

1.48.

2017-ben a munkánk során észlelt és az OLAF-nak bejelentett csalásgyanús esetek leggyakrabban az uniós támogathatósági feltételek mesterséges megteremtéséhez, a támogathatósági feltételeknek nem megfelelő költségek bejelentéséhez, illetve közbeszerzési szabálytalanságokhoz kapcsolódtak.

1.49.

Az ellenőrzési munkánk eredményeképpen 2017-ben az OLAF-nak bejelentett 13 eset közül 2017. december 31-éig hét eset kapcsán indult vizsgálat, egy pedig még mérlegelés alatt állt. Az OLAF a többi öt eset kapcsán úgy döntött, hogy nem kíván foglalkozni azokkal, akár arányossági megfontolásokból, akár mert valamely más uniós intézmény, szerv, hivatal vagy ügynökség alkalmasabb annak kezelésére, illetve mert nem állt rendelkezésre elegendő bizonyíték a csalást illetően.

1.50.

Ami a harmadik felektől kapott információkon alapuló hat esetet illeti, kettő esetében vizsgálat indult, a többi négyet pedig az OLAF elutasította, mert valamely más uniós intézmény, szerv, hivatal vagy ügynökség alkalmasabb annak kezelésére, illetve mert nem állt rendelkezésre elegendő bizonyíték a csalást illetően.

1.51.

Az OLAF 2010 és 2017 között összesen 294,7  millió euró visszavételére tett javaslatot az általunk bejelentett esetek kapcsán. Amikor további intézkedésre irányuló javaslat nélkül zárt le valamely ügyet, az OLAF leggyakrabban arra hivatkozott, hogy nem áll rendelkezésre bizonyíték az Unió pénzügyi vagy egyéb érdekeit sértő csalás vagy szabálytalanság megtörténtére.

1.52.

E fejezet fő célja a megbízhatósági nyilatkozatban adott ellenőri vélemény alátámasztása.

1.53.

Megállapítjuk, hogy a beszámolóban nem fordultak elő lényeges hibás állítások.

1.54.

A tranzakciók szabályszerűségét illetően megállapítjuk, hogy a bevételek lényeges hibától mentesek voltak. A kiadások tekintetében ellenőrzési eredményeink az elmúlt évekhez képest folyamatos javulást jeleznek. A tavalyi évhez hasonlóan idén is azt állapítjuk meg, hogy a jogosultságalapú kiadások lényeges hibától mentesek. Lényeges hibaszint csak a költségtérítés-alapú kiadásokat jellemzi, amelyek idén ellenőrzési sokaságunk 47 %-át tették ki. Mindezek alapján megállapítjuk, hogy a hiba nem általános érvényű.

2.1.

Ez a fejezet áttekintést nyújt az Unió költségvetési és pénzgazdálkodásával kapcsolatos legfontosabb kérdésekről készített áttekintésünk eredményeiről, valamint – a különjelentésekben és tájékoztatókban megfogalmazottak alapján – azonosít néhány, a jövőbeni költségvetésekkel kapcsolatos kockázatot és kihívást.

2.2.

Az Unió jövőjének átgondolása során a Bizottság 2017 júniusában vitaanyagot tett közzé az uniós pénzügyek jövőjéről, amely több lehetőséget is bemutatott a jövőbeni finanszírozásra (1). A Számvevőszék két tájékoztató (2) közzétételével járult hozzá a vitához. A Bizottság 2018. május 2-án terjesztette elő a 2021-ben kezdődő új többéves pénzügyi keretre (TPK) vonatkozó javaslatát (3).

2.3.

2017-ben az Unió az eredetileg elfogadott költségvetésben rendelkezésre álló 159,8  milliárd eurós teljes kötelezettségvállalási előirányzatból (4)158,7  milliárd eurót (99,3  %) kötött le. A speciális eszközöket is figyelembe véve a kötelezettségvállalásba vett összegek 3,1  milliárd euróval meghaladják a TPK szerinti felső határt (lásd: 2.1. háttérmagyarázat ).

Megjegyzés:

A „TPK szerinti felső határ” a jelenlegi TPK-rendelet értelmében felhasználható legmagasabb éves összeget jelenti. A kötelezettségvállalási előirányzatok és azok felhasználása azonban a speciális eszközök értékével meghaladhatja ezt a felső határt (lásd: a TPK-rendelet 3. cikkének (2) bekezdése).

Forrás:

Az Európai Unió konszolidált éves beszámolója a 2017. évi pénzügyi évről, „A költségvetés végrehajtásáról szóló jelentések és magyarázó megjegyzések” c. rész, 4.1–4.3. megjegyzés, valamint a 2017. évi technikai kiigazítás.

2.4.

2016-hoz hasonlóan 2017-ben is jóval a várakozások alatt alakult a teljes kifizetések összege, amely 18,2  milliárd euróval maradt el a TPK szerinti felső határtól (lásd: 2.1. háttérmagyarázat ). Alacsonyabb kifizetésekre számítva a költségvetési hatóság eredetileg 134,5  milliárd euróban, azaz 8,4  milliárd euróval a kifizetési előirányzatokra vonatkozó TPK szerinti felső határ (142,9  milliárd euró (5)) alatt állapította meg a 2017. évi kiinduló költségvetést. Mivel az év első nyolc hónapjában lassan haladt a végrehajtás, a Bizottság a 06/2017. sz. költségvetésmódosítás-javaslat útján 7,7  milliárd euróval csökkentette a kifizetési előirányzatok összegét (lásd: 2.1. melléklet ). Emiatt – és a bevételi oldalon jelentkező változások (főként bírságok) miatt – automatikusan 9,8  milliárd euróval csökkent a tagállamok 2017. évi hozzájárulása, de nem kizárt, hogy a 2018–2020-as időszakban ugyanilyen mértékben emelkedhet a hozzájárulások összege. Ha a jelenlegi TPK végén jelentősen megnőnek a kifizetési igények, az problémákat okozhat a kifizetési előirányzatok felső határértékei kapcsán.

2.4.

2.5.

A kifizetések alacsony szintje főként abból adódott, hogy a tagállami hatóságok a vártnál kisebb összegben nyújtottak be költségnyilatkozatokat az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) 2014–2020-as többéves programjai kapcsán. A Bizottság és a tagállamok által felhozott indokok elemzését a 2.15–2.16. bekezdés részletezi.

2.5.

2.6.

A kötelezettségvállalásokra rendelkezésre álló összeg szinte maradéktalan felhasználása és a kifizetések alacsony szintje (lásd: 2.4–2.5. bekezdés) miatt rekordösszegre, 267,3  milliárd euróra (2016: 238,8  milliárd euró) emelkedett a fennálló költségvetési kötelezettségvállalások összege. Ez 72,9  milliárd euróval magasabb a 2010-ben, azaz az előző TPK negyedik évében fennálló költségvetési kötelezettségvállalások szintjénél (194,4  milliárd euró) (lásd: 2.2. háttérmagyarázat ). Ez jelentős emelkedés, ha figyelembe vesszük, hogy a 2014–2020-as TPK a 2007–2013-ashoz hasonló nagyságrendű. A Bizottság szerint a 2016. és 2017. évi emelkedés az ESB-alapok rendes végrehajtási ciklusának részét képezi (6), (7).

2.7.

Előrejelzéseink (8) arra mutatnak, hogy a fennálló költségvetési kötelezettségvállalások a TPK végére, 2020-ra még tovább nőnek majd (lásd: 2.2. háttérmagyarázat ).

2.8.

2018 és 2020 között nagymértékben megnő annak kockázata, hogy a rendelkezésre álló kifizetési előirányzatok nem fogják fedezni az összes kifizetési igényt (lásd: 2.12. és 2.47. bekezdés). A kockázat kezelésében segítene, ha pontosabb kifizetési előrejelzés állna rendelkezésre az elkövetkező évekre.

2.8.

A Bizottság hangsúlyozza, hogy a középtávú előrejelzés pontossága részben a tagállamok által a megosztott irányítású programok tekintetében adott előrejelzésektől függ. Továbbá a bármely éves költségvetési eljárás során ténylegesen biztosított kifizetési előirányzatok szintje a költségvetési hatóságok döntésétől függ.

Forrás:

2007–2017: az Európai Unió konszolidált éves beszámolója. Az Európai Számvevőszék 2018–2020-ra vonatkozó előrejelzései: a TPK-rendelet és a 2017. évi technikai kiigazítás.

2.9.

A TPK félidős felülvizsgálatát (9) követően a költségvetési hatóság módosította a TPK-rendeletet (10), megnövelve a kifizetésekre vonatkozó összesített tartalékot (GMP) (11) és módosítva négy speciális eszközt  (12).

2.10.

A GMP maximális összege a 2018–2020-as időszakra legfeljebb 36,5  milliárd euró lesz, ami 5,9  milliárd euróval magasabb a korábbinál (lásd: 2.3. háttérmagyarázat ). Jelentős összegről van szó, amely segíthet az esetleges jövőbeni kifizetési hátralékok ledolgozásában (lásd: 2.47. bekezdés). A GMP összege a végrehajtott kifizetések és a TPK kifizetési felső határa különbözetének felel meg (13). 2017 végére mintegy 33,5  milliárd eurós összeg halmozódott fel a GMP céljára (14).

Forrás:

Európai Számvevőszék, a TPK-rendelet alapján.

2.11.

A speciális eszközöket kétféleképpen erősítették meg. Egyrészt megemelték a sürgősségisegély-tartalék és a Rugalmassági Eszköz rendelkezésére álló összegeket (lásd: 2.2. melléklet ), másrészt 2017-től lehetővé vált a lejáró összegek átcsoportosítása az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapból és az Európai Unió Szolidaritási Alapjából a Rugalmassági Eszközbe.

2.12.

Bár a költségvetés immár rugalmasabban tud alkalmazkodni az esetleges kihívásokhoz, fennáll a kockázat, hogy ez sem bizonyul elegendőnek. Ezenfelül, amint korábban beszámoltunk róla, továbbra sem született megoldás arra a kérdésre, hogy a speciális eszközök beszámítanak-e a TPK-ban a kifizetési előirányzatok felső határértékeibe (15). Ez a bizonytalanság tovább fokozza a kifizetési hátralék kialakulásának kockázatát (lásd: 2.47. bekezdés).

2.12.

A 2021–27-es időszakra vonatkozó TPK-rendeletre vonatkozó javaslatában a Bizottság javasolta e probléma megoldását (lásd a 2021–2027-es TPK-rendelet [COM(2018) 322, 2018.5.2.] 2. cikkének (2) bekezdését).

A Bizottság fenntartja továbbá, hogy a kifizetési hátralékok felhalmozódásával kapcsolatos kockázat e TPK-ban rendkívül alacsony. A Bizottság hivatkozik a 2.8. bekezdésre adott válaszára.

2.13.

Néhány tagállam államháztartási kiadásainak jelentős részét teszik ki az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) fennálló kötelezettségvállalásai. A  2.4. háttérmagyarázat ezt az egyes tagállamoknak 2017-ben teljesített kifizetések összegével és azok 2017 végén fennálló kötelezettségvállalásaival együtt szemlélteti.

2.13.

A Bizottság hivatkozik a Számvevőszék 2016. évi éves jelentésének 2.14. bekezdésére adott válaszára.

Forrás:

Európai Számvevőszék, a Bizottság által szolgáltatott információk alapján. A 2017. évi államháztartási kiadásokra vonatkozó Eurostat-adatok: 2018. április.

2.14.

A felhasználás (16) különösen lassúnak bizonyult. 2017-ben, a TPK negyedik évében a tagállamok átlagosan 16,4  %-át (2010: 22,1  %) használták fel a számukra előirányzott összegnek. A  2.5. háttérmagyarázat összehasonlítja az egyes tagállamok 2017. (17) és 2010. (18) évi forrásfelhasználását.

2.14.

Forrás:

Európai Számvevőszék, a Bizottság által szolgáltatott információk alapján.

2.15.

A Bizottság úgy vélte, hogy a késedelmek elsősorban az előző TPK kései lezárásának, a jogi aktusok késedelmes elfogadásának, valamint a jelenlegi TPK-val bevezetett jelentős változtatásokhoz való alkalmazkodással és e változtatások végrehajtásával kapcsolatos nehézségeknek tulajdoníthatók (19).

2.15.

2.16.

Vizsgálatot végeztünk azon hat tagállam (20) körében, amelyek 2017 végén a legalacsonyabb felhasználási aránnyal rendelkeztek. Válaszaik nagy vonalakban megerősítették a Bizottság által felhozott fő okokat (lásd: 2.6. háttérmagyarázat ).

2.17.

2016. évi éves jelentésünkben már rámutattunk, hogy a tagállamok nehézségekkel szembesülhetnek a kellő számú minőségi projekt kiválasztása kapcsán. Ellenőrzésünk igazolta, hogy a források gyors felhasználása jellemzően fordítottan arányos a projektek színvonalával, hiszen ezek kiválasztásához időre van szükség (21).

2.18.

Két különjelentésünk is ebbe a témába vág: az egyik a 2007–2013-as TPK-programok lezárásával kapcsolatos intézkedéseket, a másik pedig a Bizottság által a forrásfelhasználás terén a tagállamoknak nyújtott támogatás eredményességét vizsgálja (22). Többek között azt állapítottuk meg, hogy a jogi keret késedelmes elfogadása további késedelmeket okozott, amelyek dominószerűen gyűrűztek tovább a végrehajtás folyamán, és ezt tovább súlyosbította a TPK-időszakok közötti átfedés. A következő TPK során a jogi aktusok időben történő elfogadása és az esb-alapokra irányadó jogi keret rendkívüli stabilitása nélkülözhetetlen lesz a felhasználási nehézségek megelőzéséhez.

2.18.

2.19.

A TPK-időszakok közötti egyre nagyobb átfedés további terheket ró a tagállami hatóságokra, ami újabb késedelmeket okoz.

2.19.

2.20.

A tagállamok 2017. március végéig (23) nyújtották be a 2007–2013-as TPK keretében a strukturális alapokra (24) irányuló záró költségnyilatkozataikat.

2.21.

2017 végén a strukturális alapokra vonatkozó fennálló kötelezettségvállalások 11,7  milliárd eurót tettek ki, ami a 2007–2013-as TPK-ra előirányzott teljes összeg 3,4  %-ának felel meg (lásd: 2.7. háttérmagyarázat ).

2.21.

2018 májusának végén a fennálló kötelezettségvállalások teljes összege az ERFA és a KA tekintetében 8,1  milliárd euró, az ESZA tekintetében pedig 1,9  milliárd euró. A Bizottság arra számít, hogy a Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság (DG REGIO), valamint a Foglalkoztatás, a Szociális Ügyek és a Társadalmi Befogadás Főigazgatósága (DG EMPL) éves tevékenységi jelentésében foglaltak szerint képes lesz a fennálló kötelezettségvállalások túlnyomó többséget 2018-ban és 2019-ben lezárni.

Forrás:

Európai Számvevőszék, a Bizottság által szolgáltatott információk alapján.

2.22.

A strukturális alapokkal kapcsolatos visszavont kötelezettségvállalások4,4  milliárd eurót tettek ki, ami a 2007–2013-as TPK-ra előirányzott teljes összeg 1,3  %-ának felel meg (lásd: 2.8. háttérmagyarázat ). A visszavont kötelezettségvállalások az összes kötelezettségvállalásnak csak igen kis részét tették ki (25).

Megjegyzés:

Az egyedi számadatok a lezáráskori, illetve az N+2/N+3. évi végösszeget mutatják.

Forrás:

Európai Számvevőszék, a Bizottság által szolgáltatott információk alapján.

2.23.

Az uniós vagyonkezelői alapok és a törökországi menekülteket támogató eszköz a Bizottság szokásos segélynyújtási mechanizmusaitól eltérően működnek: többféle finanszírozási forrást és különféle elosztási csatornákat alkalmaznak, ami fokozza az összetettségüket. Az uniós vagyonkezelői alapok irányítása az uniós költségvetésen kívül, a törökországi menekülteket támogató eszközé pedig azon belül történik. Az alábbiakban áttekintést nyújtunk ezekről a mechanizmusokról. A nem uniós országoknak való segélynyújtás egy másik új eszköze az Európai Fenntartható Fejlődési Alap (EFFA) (lásd: 2.40–2.41. bekezdés).

2.23.

A támogató eszköz egy olyan koordinációs mechanizmus, amely inkább segítséget jelent, mintsem nehézséget okoz. Az nem egy új eszköz. A támogató eszköz lehetővé teszi a törökországi menekültek részére történő uniós segítségnyújtás gyors, eredményes és hatékony mobilizálását, valamint átfogó és összehangolt módon biztosítja az uniós és tagállami források optimális felhasználását akár humanitárius segély, akár fejlesztési támogatás formájában.

2.24.

Az uniós vagyonkezelői alapok meghatározott pénzügyi struktúrájú, elkülönülő jogi megállapodások, amelyek keretében több adományozó finanszíroz közösen egy megállapodás szerinti célkitűzéseken alapuló fellépést. A Bizottság eddig négy uniós vagyonkezelői alapot hozott létre: ezek a Bêkou Alap, a Madad alap, az Afrika Alap és a Kolumbia Alap (26) (lásd: 2.9. háttérmagyarázat ).

Megjegyzés:

A felajánlások összegének eltérései a kerekítésre vezethetők vissza.

Forrás:

Európai Számvevőszék, a Bizottságtól kapott információk, a költségvetési rendelet 187. cikke és a vagyonkezelői alapokat létrehozó megállapodások alapján.

2.25.

Megvizsgáltuk a Bizottság által kezelt első uniós vagyonkezelői alap, a Bêkou Alap kialakítását és irányítását (27). Többek között azt állapítottuk meg, hogy az Alapnak támogatást sikerült ugyan bevonzania, ám újabb adományozókat csak keveset.

2.25.

2.26.

A költségvetési rendelet szigorú követelményeket – uniós hozzáadott érték, jobb irányítás, jobb kockázatkontroll, a kihelyezések feletti jobb kontroll és addicionalitás – ír elő a vagyonkezelői alapok létrehozásának indoklására (lásd: 2.9. háttérmagyarázat ). 2016. évi éves jelentésünkben rámutattunk, hogy a finanszírozási intézkedéseknek csak annyira szabad bonyolultnak lenniük, amennyire az feltétlenül szükséges az uniós szakpolitikai célkitűzések eléréséhez, valamint az elszámoltathatóság, az átláthatóság és az ellenőrizhetőség garantálásához (28).

2.26.

2.27.

A törökországi menekülteket támogató eszközt 2016 januárjában hozták létre, hogy segítsenek Törökországnak a tömeges migránshullám kezelésében (lásd: 2.10. háttérmagyarázat ).

a)

A Bizottság 2015. november 24-i határozata az Unió és a tagállamok fellépéseinek koordinációs mechanizmus – a Törökország-támogató Menekültügyi Eszköz – révén való összehangolásáról.

b)

A Bizottság 2016. február 10-i határozata a törökországi menekülteket támogató eszközről és a 2015. november 24-i C(2015) 9500 bizottsági határozat módosításáról.

c)

Második éves jelentés a törökországi menekülteket támogató eszközről. COM(2018) 91 final, 2018.3.14.

2.10. háttérmagyarázat

2.28.

Jelentős mértékben megnőtt az uniós költségvetésből a különféle pénzügyi eszközöknek folyósított támogatás (lásd: 2.11. háttérmagyarázat ).

2.29.

2017-ben a 2007–2013-as TPK megosztott irányítású pénzügyi eszközei – a kapcsolódó operatív programok lezárásának részeként – a lezárási szakaszban voltak.

2.30.

A Bizottság szerint (29) a megosztott irányítású pénzügyi eszközökre 11,3  milliárd eurót fizettek ki a strukturális alapokból. A nemzeti társfinanszírozás ehhez 5,1  milliárd eurót tett hozzá (lásd: 2.12. háttérmagyarázat ).

Forrás:

A Bizottság „Összefoglaló a pénzügyi konstrukciók finanszírozása és végrehajtása terén elért előrehaladással kapcsolatban az irányító hatóságok által az 1083/2006/EK tanácsi rendelet 67. cikke (2) bekezdésének j) pontjával összhangban szolgáltatott adatokról” c. jelentése, 2007–2013-as programozási időszak, 2017. március 31-i (lezáráskori) állapot.

2.31.

A tagállamok által a Bizottságnak szolgáltatott adatok szerint a megosztott irányítású pénzügyi eszközökbe befizetett teljes összeg 93 %-át (15,2  milliárd euró) fizették ki a végső kedvezményezetteknek. A Bizottság ugyanakkor úgy becsüli, hogy az ismételten kihelyezett kölcsöntörlesztések (30) és a kincstári gazdálkodásból származó kamatok esetlegesen helytelen beszámítása miatt a végső kedvezményezetteknek való tényleges kifizetési arány ettől akár hét százalékponttal is elmaradhat. E túlbecslés által érintett teljes összeg elérheti a 0,9  millió eurót. Ez a speciális alapokban maradt 1,2  milliárd euróval együtt az operatív programok lezárási eljárásainak hatókörébe tartozik, és előfordulhat, hogy azt – az irányítási költségek és díjak levonása után – vissza kell fizetni az uniós költségvetésbe. A 981 speciális alap közül 45 a lezárásig még egyetlen kifizetést sem teljesített, vagy legalábbis nem számolt be erről. Az összefoglaló jelentés emiatt nem nyújt teljes és pontos (31) képet.

2.31.

Az operatív programok lezárása folyamatban van, és a Bizottság szükség esetén korrekciós intézkedéseket fog hozni. Az uniós költségvetésbe visszafizetendő összegekre vonatkozó döntéseket az operatív programok szintjén, nem pedig az adott pénzügyi eszközök szintjén hozzák meg, mely utóbbiak az operatív programon belül csak az egyik támogatási formát jelentik.

2.32.

A 2007–2013-as megosztott irányítású pénzügyi eszközökben a felhasználást követően rendelkezésre álló eszközök (32) a tagállamokat illetik meg (az irányító hatóságok becslése szerint ilyen alapon 8,5  milliárd euró tulajdonítható a strukturális alapoknak), azonban az eredetileg tervezettel azonos célra kell felhasználniuk azokat.

2.33.

Különjelentést (33) tettünk közzé a 2007–2013-as időszak megosztott irányítású pénzügyi eszközeinek végrehajtásáról. A jelentés többek között azt állapította meg, hogy a tagállamokban az alapok nehézségekkel küzdöttek a források kifizetése terén, csak csekély összegű tőkét sikerült bevonzaniuk, és késedelmesen nyújtották be jelentéseiket. Javasoltuk továbbá, hogy a Bizottság tegye meg a megfelelő lépéseket annak biztosítására, hogy a tagállamok fenntartsák a források megújuló jellegét (azaz továbbra is tegyék lehetővé ugyanazon források több cikluson át történő felhasználását).

2.33.

A Bizottság továbbá a Számvevőszék 19/2016. sz. különjelentésében jelezte, hogy a magántőke bevonására vonatkozó célt nem szabad túlhangsúlyozni, különösen a jelentős piaci hiányosságoknak kitett ágazatoknál, és hogy az irányító hatóságok kötelesek megfelelő intézkedéseket biztosítani és a Bizottságnak bemutatni a megmaradó forrásokkal kapcsolatos jogi követelmények betartása érdekében.

2.34.

Az esb-alapokból a 2014–2020-as TPK operatív programjaira lekötött összes forrás 30 %-át fizették be megosztott irányítású pénzügyi eszközökbe. Ennek az összegnek 38 %-át (1,2  milliárd euró) kötötték le végső kedvezményezetteknek az eszközökből. 2017 elejéig – miután három év eltelt a jelenlegi TPK-ból – a megosztott irányítású pénzügyi eszközök révén rendelkezésre álló teljes esb-finanszírozásnak csak kevesebb mint 10 %-a jutott el a kedvezményezettekhez termelő beruházások és tevékenységek finanszírozására (lásd: 2.13. háttérmagyarázat ).

2.34.

2016. december 31-ig a pénzügyi eszközökbe befizetett összegek 32 %-át fizették ki ténylegesen a végső kedvezményezetteknek.

Forrás:

Európai Bizottság: Financial Instruments under the European Structural and Investment Funds, situation as at 31 December 2016 (Az európai strukturális és beruházási alapok pénzügyi eszközei, 2016. december 31-i állapot), 2017. december.

2.35.

A jelenlegi TPK átfogóbb beszámolást ír elő a tagállamoknak. A 2014–2020-as TPK megosztott irányítású pénzügyi eszközeiről azonban a 2016 végi állapotra vonatkozóan, 2017 decemberében tették közzé a legfrissebb elérhető jelentést. Bár ez megfelel a meglévő követelményeknek, hosszú idő telt el az időszak végétől a vonatkozó jelentés közzétételéig.

2.35.

2.36.

A költségvetési hatóság 16 milliárd euróról 26 milliárd euróra növelte az ESBA-garanciát (34), és 315 milliárd euróról 500 milliárd euróra emelte a megcélzott beruházási volument. Az ESBA-garanciaalap 1,1  milliárd euróval (35) – 8,0  milliárd euróról 9,1  milliárd euróra – nőtt különféle átcsoportosításoknak és visszaáramlásoknak köszönhetően. Ez a növekedés a tartalékfeltöltési ráta jelentős, 50 %-ról 35 %-ra való csökkenését eredményezte.

2.37.

2017 végén az ESBA-garanciaalap 3,5  milliárd euró értékű eszközt tartalmazott (2016: 1,0  milliárd euró). Ezen felül 2,6  milliárd eurót különítettek el erre a célra az uniós költségvetésből, ezt az összeget azonban még nem fizették be az alapba (36). A fennmaradó 3,0  milliárd euró befizetésére 2022-ig fokozatosan kerül sor (37). 2017 végéig nem történt kifizetés az ESBA-garanciaalapból.

2.38.

2017 végéig az EBB-csoport összesen 36,7  milliárd euró értékben kötött szerződést (2016: 21,3  milliárd euró) (38). Ennek az összegnek a tagállamok közötti megoszlását a  2.14. háttérmagyarázat szemlélteti.

Forrás:

Az EBB jelentése: European Fund for Strategic Investments – IIW and SMEW – Schedule II of the EFSI Agreement – Year-end Operational Report (Európai Stratégiai Beruházási Alap: IIW és SMEW. Az ESBA-megállapodás II. ütemterve. Év végi operatív jelentés), a beszámolási időszak vége: 2017. december 31.

2.39.

Megjegyezzük, hogy az EBB-csoport által 2017 végéig aláírt ESBA-szerződések összértékének 64 %-a hat tagállamra összpontosult. Folyamatban van arra irányuló vizsgálatunk, hogy az ESBA jó úton halad-e szakpolitikai célkitűzésének eléréséhez, vagyis ahhoz, hogy támogassa a beruházások bővítését Európában.

2.39.

2.40.

A költségvetési hatóság 2017 szeptemberében hozta létre az EFFA-t (39), amely az ESBA-hoz hasonló elveket követve fog működni.

2.41.

Az EFFA-rendelet lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy nem uniós szervekkel – például valamely tagállamban vagy partnerországban magánjog alapján működő nemzetközi szervezetekkel vagy egyéb testületekkel (40) – is EFFA-garanciamegállapodásokat köthessen, amelyek ezen összefüggésben támogatható partnernek minősülnek. A támogatható partnerek jóváhagyhatnak az uniós költségvetésből támogatott finanszírozási és beruházási műveleteket, és lehívhatják az EFFA-garanciát. Az ESBA-val ellentétben, amely esetében gyakorlatilag az EBB az egyedüli közreműködő szervezet, az EFFA esetében más nemzetközi, illetve magánszektorbeli szervezetek révén is lehet részesülni az uniós garancia által nyújtott előnyökből, sőt adott esetben lehívni azt. Így tehát – a lehetséges partnerek tekintetében – az EFFA valósítja meg a legnagyobb mértékű hatáskör-átruházást az uniós költségvetés részéről történő felelősségvállalás terén.

2.41.

2.42.

Az uniós költségvetés számos olyan halmozódó jogi kötelezettségnek van kitéve, amelyek értelmében bizonyos feltételek teljesülése esetén a jövőben kifizetéseket kell teljesítenie. Ilyen kötelezettségek többek között a garancia formáját öltő függő kötelezettségek, amelyek bizonyos jövőbeni események bekövetkezése esetén finanszírozást igényelhetnek (41) (lásd: 2.15. háttérmagyarázat ).

(1)

Lásd: az Unió 2017. évi beszámolójához fűzött 2.4.1. és 4.1.1. megjegyzés.

(2)

Lásd: az Unió 2017. évi beszámolójához fűzött 2.11.1. és 4.1.2. megjegyzés.

(3)

Lásd: az Unió 2017. évi beszámolójához fűzött 2.4.1. és 4.1.3. megjegyzés.

(4)

2017. december 31-ig nem írtak alá jogi kötelezettségvállalást az EFFA-garancia vagy a kiegészítő ESBA-garancia tekintetében.

Forrás:

Az Unió 2017. évi beszámolója.

2.43.

Amikor jelentős függő kötelezettségek létrehozásával (vagy a meglévő függő kötelezettségek jelentős mértékű növelésével) járó javaslatokat tesz, a Bizottság elemzést készít az adott függő kötelezettségről. Ezt az elemzést nem kíséri az uniós költségvetést terhelő összes függő kötelezettség áttekintése és a stresszteszt-forgatókönyvek elemzése, ami pedig lehetővé tenné a döntéshozóknak, hogy felmérjék a javaslat átfogó hatását.

2.43.

2.44.

A Bizottság az új költségvetési rendeletben  (42) javasolta az összes tartalék egyetlen közös tartalékalapba való összevonását. Az alapban tartandó összeget az úgynevezett tényleges tartalékfeltöltési ráta alapján határozzák meg, amelyet a mostanáig alkalmazott egyedi ráták egy bizonyos százalékában állapítanak meg. Ez elvileg nagyobb rugalmasságot biztosítana a kincstári gazdálkodás számára. Előfordulhat azonban, hogy ha egyidejűleg több pénzügyi kockázat realizálódik, a félretett források nem bizonyulnak elegendőnek.

2.44.

2.45.

Ezenfelül 2017-ben az uniós alkalmazottakkal kapcsolatos nyugdíjfizetési kötelezettség 67,2  milliárd euróról (2016) 73,1  milliárd euróra emelkedett (43). Ez a kötelezettség jelenti a legnagyobb összegű hosszú távú tételt az Unió mérlegében (44). A kötelezettség azért áll fenn, mert az Unió nem tesz félre évente egy adott összeget a jövőbeni nyugdíjkifizetések finanszírozására. A nyugdíjfizetési kötelezettség teljesítését a tagállamok együttesen garantálják (45), akik vállalták, hogy minden évben megfizetik a nyugdíjra fordítandó összeget. Ez az összeg szerepel az Unió költségvetésében.

2.46.

Elemzésünk alapján több olyan kockázatot és kihívást azonosítottunk, amely hatással lehet a jövőbeni uniós költségvetésekre. Fennáll a kockázat, hogy rendellenesen nagy kifizetési hátralék halmozódik fel 2020-ig. A jelenlegi TPK fennálló kötelezettségvállalásokkal kapcsolatos problémájának kezeléséhez megfelelő kifizetési előirányzatokat kell megállapítani a következő TPK-ban. Az uniós költségvetésnek szintén problémákat okoz az Egyesült Királyság 2019-re tervezett kilépése az Unióból, valamint az is, hogy az uniós költségvetés jövőjének átgondolásával összefüggésben nagyobb fokú átláthatóságra lenne szükség.

2.46.

A Bizottság hivatkozik a 2.8. és 2.12. bekezdésre adott válaszaira.

2.47.

A kifizetéseknek fokozatosan emelkedniük kell 2018 és 2020 között, mivel a költségnyilatkozatok összege várhatóan jelentős mértékben növekedni fog. Véleményünk szerint fennáll a kockázat, hogy a 2013–2015-ös időszakhoz hasonlóan rendellenesen nagy kifizetési hátralék halmozódik fel. Ezt a kockázatot némileg enyhíti a GMP által biztosított rugalmasság (lásd: 2.6–2.10. bekezdés). Ha azonban a kifizetési előirányzatokra vonatkozó felső határba a speciális eszközöket is beleszámítjuk (lásd: 2.12. bekezdés), az tovább növeli a kockázatot.

2.47.

2.48.

A következő TPK új programjain felül a 2014–2020-as TPK fennálló követeléseit is a következő TPK kifizetési előirányzataiból kell majd fedezni. A másik megoldást a következő TPK programjaihoz tartozó kötelezettségvállalási előirányzatok csökkentése jelentheti (46). A saját forrásokról szóló tanácsi határozat felszólítja a Bizottságot és a költségvetési hatóságot, hogy tartsanak fenn korrekt egyensúlyt a kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok között (47).

2.48.

A Bizottság a saját források felső határának az EU-27 GNI-jének 1,29  %-ára történő felemelését is javasolja a sajátforrás-határozatban. Ez ahhoz szükséges, hogy az Európai Fejlesztési Alap és a kifizetési igények integrációja az új prioritások alapján valósuljon meg. Ez biztosítani fogja a kifizetések és a saját források felső határa közötti elegendő mozgásteret is annak biztosítása érdekében, hogy az Unió bármilyen körülmények között képes legyen teljesíteni pénzügyi kötelezettségeit.

2.49.

A Bizottság 2017 végéig még nem készített olyan átfogó, hosszú távú előrejelzést, amely maradéktalanul megfelelne az intézményközi megállapodás rendelkezéseinek (48). 2017. október 16-án benyújtott ugyan egy előrejelzést, annak hatóköre azonban a meglévő kötelezettségvállalásokkal kapcsolatos becslésekre és a 2020 végéig terjedő időszakra korlátozódott. Az átfogóbb, hosszabb távú előrejelzés segítene abban, hogy megalapozottabb döntéseket lehessen hozni a következő TPK kapcsán (49).

2.49.

A Bizottság a 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 9. pontjával összhangban szintén előterjesztette a 2020 utáni kifizetési előirányzatok előrejelzését.

E jelentések szükségszerűen a 2020-ig terjedő időszakra szóló kötelezettségvállalásokra korlátozódtak, mivel a Bizottság azelőtt, hogy a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatát előterjesztette volna – amire végül 2018 májusában került sor –, nem tudta előre jelezni a jövőbeli kötelezettségvállalásokat.

A következő évek tekintetében az új költségvetési rendelet 247. cikkének (1) bekezdése arra vonatkozó kötelezettséget határoz meg a Bizottság számára, hogy évente integrált pénzügyi és elszámoltathatósági jelentéscsomagot küldjön az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amely tartalmazza többek között a jövőbeli pénzbe- és kiáramlások alakulásának hosszú távú, a következő 5 évre vonatkozó előrejelzését. E jelentés elemezni fogja az adott többéves pénzügyi keret kötelezettségvállalásainak hatását.

2.50.

A kilépéssel kapcsolatos pénzügyi megállapodás feltételeit az Egyesült Királyság kilépéséről szóló megállapodástervezet rögzíti (50). A megállapodástervezet értelmében az Egyesült Királyság 2020-ig ugyanúgy eleget tesz kötelezettségeinek, mintha továbbra is tagállam lenne, a 2020 végéig tartó időszakban vállalt kötelezettségeinek pedig 2020 után is eleget fog tenni. Ami a pénzügyi műveletekhez kapcsolódó függő kötelezettségeket illeti, az Egyesült Királyság felelőssége a kilépés napjáig határozat tárgyát képező vagy jóváhagyott műveletekre terjedne ki.

2.51.

Korábban már rámutattunk az uniós költségvetés irányításával és a vonatkozó beszámolással kapcsolatos elszámoltathatósági hiányosságokra (51). Az uniós pénzügyek jövőjéről szóló bizottsági vitaanyag a reform négy pillérének egyikeként említi meg az elszámoltathatóságot (52), amely javítaná a költségvetés értelmezhetőségét, a demokratikus kontrollt, az átláthatóságot és a költségvetési gazdálkodást. Tájékoztatónkban két javaslatot tettünk ezzel kapcsolatban (53): egyrészt az elszámoltathatóság és az átláthatóság elvének gyakorlati kidolgozását látjuk szükségesnek, másrészt pedig azt, hogy felhatalmazást kapjunk az Unióhoz kapcsolódó összes létező és jövőbeni szervezet ellenőrzésére (54).

2.51.

Az új és teljes mértékben integrált „InvestEU” Alap például központi irányítású finanszírozási eszközöket fog létrehozni, amelyek Unió-szerte egyetlen egységes program keretében fogják támogatni a stratégiai beruházásokat.

A Számvevőszéknek az Unióhoz kapcsolódó összes létező és jövőbeni szervezet ellenőrzésére vonatkozó felhatalmazás megadására vonatkozó másik javaslatát illetően a Bizottság nem kíván állást foglalni más intézményekre vonatkozó és a hatáskörén kívül eső kérdésekben. A Bizottság üdvözli a Számvevőszéknek az uniós elszámoltathatósági és közpénz-ellenőrzési rendszerekről szóló vitához nyújtott hozzájárulását.

2.52.

A lekötött összegek (beleszámítva a speciális eszközöket is) kismértékben meghaladták a TPK-ban előírt határértéket. Mindamellett – immár második éve – a kifizetések jóval elmaradtak a várakozásoktól, ami csökkentette a tagállamok által befizetendő hozzájárulást. A kifizetések alacsony szintjét főként az esb-alapok végrehajtásának késedelme okozta (lásd: 2.3–2.5. bekezdés).

2.53.

Következésképpen a fennálló költségvetési kötelezettségvállalások összege meghaladja a tavalyi rekordszintet, és nem kizárt, hogy a jelenlegi TPK végére még ennél is magasabbra emelkedik majd. Ez jelentősen megnöveli annak kockázatát, hogy a TPK utolsó éveiben nem áll majd rendelkezésre elegendő kifizetési előirányzat (lásd: 2.6–2.8. bekezdés).

2.53.

2.54.

A kifizetésekre vonatkozó összesített tartalék (GMP), a két speciális eszközre rendelkezésre álló összegek és a különleges eszközök közötti átcsoportosítási lehetőségek bővítése megnövelte az uniós költségvetés rugalmasságát. Továbbra sem tisztázott, hogy a speciális eszközöket figyelembe kell-e venni a kifizetési előirányzatok felső értékének vizsgálata során (lásd: 2.9–2.12. bekezdés).

2.54.

2.55.

2017 végére a 2014–2020-as TPK átfogó átlagos felhasználási aránya még alacsonyabban alakult, mint az előző TPK azonos évében (2010: 22 %). Ennek hátterében elsősorban az előző TPK késedelmes lezárása, egyes jogi aktusok késedelmes elfogadása, a jelenlegi TPK-ra vonatkozó új követelmények végrehajtásának nehézségei, a kötelezettségvállalások visszavonására vonatkozó szabályokban az n+2. év helyett az n+3. év alkalmazása, valamint a TPK-időszakok közötti átfedések okozta adminisztratív terhek állnak. Rámutattunk a kellőképpen stabil jogi keret fontosságára, tekintve, hogy mindez adott esetben befolyásolhatja a projektek minőségét (lásd: 2.13–2.19. bekezdés).

2.55.

Ugyanakkor a Bizottság számos alkalommal hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a jogi aktusokat időben el kell fogadniuk a társjogalkotóknak is.

A Bizottság hivatkozik a 2.14. és 2.18. bekezdésre adott válaszaira.

2.56.

2017-ben a 2007–2013-as TPK strukturális alapjai a lezárási szakaszban voltak. A tagállamok többsége javarészt felhasználta a kapott forrásokat (lásd: 2.20–2.22. bekezdés).

2.57.

A nem uniós országoknak nyújtott segélyek kapcsán egyre gyakrabban alkalmaznak alternatív finanszírozási modelleket, ami fokozza a meglévő pénzügyi struktúrák összetettségét (lásd: 2.23–2.27. bekezdés).

2.57.

2.58.

Jelentősen megnőtt a pénzügyi eszközökre irányuló uniós finanszírozás. A 2007–2013-as TPK megosztott irányítású pénzügyi eszközeinek lezárása során problémákra derült fény a tagállami beszámolás kapcsán. Bár a 2014–2020-as TPK-ra vonatkozó követelmények értelmében a beszámolás átfogóbbá vált, továbbra is hosszú idő telik el a tárgyidőszak végétől a vonatkozó jelentés közzétételéig (lásd: 2.28–2.39. bekezdés).

2.58.

Az irányító hatóságok közötti beszámolások és a Bizottság általi beszámolás időkerete a megosztott irányítás körülményeit tükrözi.

2.59.

Létrehozták az Európai Fenntartható Fejlődési Alapot (EFFA), amely irányítási modellje partnerek szélesebb körének teszi lehetővé, hogy kötelezettségeket vállaljanak az uniós költségvetés részéről (lásd: 2.40–2.41. bekezdés).

2.59.

Lásd a Bizottság 2.41. bekezdésre adott válaszát.

2.60.

Továbbra is jelentős az uniós költségvetés kitettsége elsősorban a fennálló kötelezettségvállalások, az uniós alkalmazottakkal kapcsolatos nyugdíjfizetési kötelezettség és további jogi kötelezettségvállalások, valamint a garancia formáját öltő függő kötelezettségek kapcsán (lásd: 2.42–2.45. bekezdés).

2.61.

Még mindig nem tisztázódott, hogy rendelkezésre állnak-e majd a szükséges kifizetési előirányzatok a benyújtott költségnyilatkozatok fedezésére. A Bizottság még nem készített átfogó, hosszú távú előrejelzést a következő TPK-ra irányuló döntéshozatal támogatására (lásd: 2.47–2.49. bekezdés).

2.61.

2.62.

A következőket javasoljuk a Bizottságnak:

—

1. ajánlás: Nyújtson pontos és teljes körű tájékoztatást a 2007–2013-as TPK megosztott irányítású pénzügyi eszközeinek lezárásáról, beleértve az uniós költségvetésbe visszatérített végleges összegeket és a tagállamokat illető összegeket is.

Ajánlott megvalósítási határidő: 2019 közepe.

—

2. ajánlás: Amikor jelentős függő kötelezettségek létrehozásával vagy a meglévő függő kötelezettségek jelentős mértékű növelésével járó jogalkotási javaslatokat tesz, csatoljon azokhoz áttekintést a költségvetést terhelő függő kötelezettségek teljes összegéről, valamint mellékelje a stresszteszt-forgatókönyvek és az azok által a költségvetésre gyakorolt lehetséges hatás elemzését.

Ajánlott megvalósítási határidő: 2019 közepe.

—

3. ajánlás: Tekintettel arra, hogy mind a jelenlegi, mind az előző TPK-ban igen magas lett a fennálló kötelezettségvállalások szintje, a 2020 utáni TPK-ról folytatott vita keretében kérje fel az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy vezessenek be mechanizmusokat a kifizetési hátralékok felhalmozódásával kapcsolatos kockázat jobb kezelésére.

Megvalósítás céldátuma: a 2020 utáni időszak kezdetén.

3.1.

E fejezetben minden évben a teljesítménnyel kapcsolatos szempontokat elemzünk, azaz a Bizottság által a tagállamokkal együttműködve végrehajtott (1) uniós költségvetés által elért eredményeket. Az idei évben különösen a következőket vizsgáltuk:

3.1.

3.2.

Tavalyi áttekintésünk keretében összevetettük a teljesítménnyel kapcsolatos beszámolás bizottsági megközelítését az e téren bevált gyakorlatokkal. Amennyire lényeges, hogy valamely szervezet jó eljárásokat alkalmazzon a teljesítménnyel kapcsolatos beszámolás terén és azokat folyamatosan tökéletesítse, az is éppoly fontos, hogy az ebből a beszámolásból eredő információkat felhasználják a tevékenységek irányítására, az eredmények optimalizálására, illetve az irányítási rendszerek és a stratégiai tervezési folyamatok kiigazítására. Az információk felhasználásának módja befolyásolja, hogy a szervezet hosszú távon mennyire lesz sikeres a teljesítménymenedzsment végrehajtásában.

3.3.

A Bizottság szerint a teljesítménymenedzsment folyamatos szisztematikus megközelítést jelent, amelynek során a jobb tervezésnek, a rendszeres nyomon követésnek és a bizonyítékokon alapuló döntéshozatalnak köszönhetően nő az eredményesség és a hatékonyság, és javulnak a működési eredmények (2). A Bizottság 2015-ben elindított „Eredményközpontú uniós költségvetés” kezdeményezése különböző munkafolyamatokat és célkitűzéseket foglal magában: ezek egyike az, hogy a teljesítményre vonatkozó érdemi információkkal támogassa a döntéshozatalt (3). A minőségi jogalkotásra vonatkozó, 2015-ben közzétett és 2017 júliusában aktualizált iránymutatások (4) előírják, hogy minden rendelkezésre álló bizonyítékot fel kell használni a céljaikat nyílt, átlátható és költséghatékony módon megvalósító uniós szakpolitikák és jogszabályok kialakításakor.

3.4.

Annak megítéléséhez, hogy a Bizottság megfelelően használja-e fel a teljesítményinformációkat a döntéshozatala során, a következő lépéseket tettük.

3.5.

Áttekintésünk kiterjedt arra, hogy a Bizottságnál hogyan használják fel a teljesítményinformációkat a kiadási programokkal kapcsolatban, valamint a szakpolitikák kidolgozása, végrehajtása és értékelése tekintetében. Ellenőrzésünk köréből kizártuk a következő szempontokat:

i)

A teljesítményinformációknak a Bizottság személyzetének és egyéb erőforrásainak adminisztratív irányításával kapcsolatos felhasználása (hogy a szakpolitikák és programok terén elért eredményekre lehessen összpontosítani).

ii)

A teljesítményinformációknak a költségvetési hatóság  (7) általi felhasználása; az OECD (8) és más kutatók (9) már végeztek munkát ezen a területen.

3.6.

Nemzeti költségvetések esetében szokás, hogy évente, sőt akár gyakrabban is átcsoportosítják a forrásokat. Az uniós környezetben azonban más a helyzet. A 2014–2020-as többéves pénzügyi keret (TPK) félidős felülvizsgálatában (10) a Bizottság megjegyezte, hogy meg kell találni a megfelelő egyensúlyt egyrészről a középtávú kiszámíthatóság, másrészről az előre nem látható körülményekre adott rugalmas reagálási képesség között. A 2014–2020-as többéves pénzügyi keretben az uniós költségvetés körülbelül 80 %-a előirányzott; a Bizottság szerint ez „korlátozza a költségvetést abban, hogy reagáljon a változó igényekre”.

3.7.

Az Unió költségvetése főként beruházási költségvetés. A hét évre szóló többéves pénzügyi keretben szereplő különböző költségvetési sorokra éves felső határokat határoznak meg, és különböző összegeket irányoznak elő a tagállamoknak. A vonatkozó ágazati jogszabályokban ugyan szerepelnek egyes teljesítményhez kapcsolódó rugalmassági mechanizmusok, például az eredményességi tartalék és az előzetes feltételrendszerek, ám ezeknek megvannak a korlátaik (11). Noha az alacsony teljesítményű tevékenységeket ugyanazon a területen és tagállamon belül ki lehet váltani megfelelőbbekkel, a kiadási prioritások költségvetési sorok közötti átcsoportosítása csak korlátozottan lehetséges. A forrásoknak a teljesítményinformációk figyelembevételével történő elosztására elsősorban az új többéves pénzügyi keretre vonatkozó rendelet és a kapcsolódó ágazati programok kidolgozása és tárgyalása során nyílik lehetőség.

3.8.

A többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata szintén alkalmat kínál a teljesítményinformációk figyelembevételére. A legutóbbi ilyen felülvizsgálat (12) eredményeként 12 798  millió euró átcsoportosítására került sor, ami a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret kötelezettségvállalási előirányzatainak 1,18 %-át tette ki: ez viszonylag szerény arány. Ezen átcsoportosítás fő mozgatórugói nem teljesítményszempontok voltak, hanem a menekültválság és más biztonsági fenyegetések kezelésének, illetve a pénzügyi és gazdasági válságból eredő beruházási rések megszüntetésének szükségessége.

3.8.

3.9.

Annak mérése, hogy az uniós költségvetés, illetve a Bizottság mennyivel járul hozzá a magas szintű célkitűzésekhez, összetett feladat, mivel ezekre párhuzamosan több politikai stratégiai keret is vonatkozik (13) (lásd: 3.1. háttérmagyarázat ):

3.9.

A többéves pénzügyi keret az uniós prioritások végrehajtásának egyik eszköze. A jelenlegi többéves pénzügyi keret úgy került kialakításra, hogy hozzájáruljon az Európa 2020 stratégia megvalósításához, és megbízhatóan támogatja a többi újonnan megjelenő prioritást (14).

3.10.

Ezenkívül különböző ágazati szakpolitikai dokumentumokban további célokat is meghatároztak, az Unió működéséről szóló szerződésből eredő uniós hatáskörökkel összhangban. Az Unió elkötelezett az ENSZ által meghatározott fenntartható fejlesztési célok megvalósítása iránt is. Az Unió igyekszik minden évben beszámolni az e célok elérése terén elért haladásról.

3.11.

Megvizsgáltuk, hogy a főigazgatóságok hogyan kezelték a különböző stratégiák együttes meglétét. Két megközelítés volt a leggyakoribb.

3.12.

A sokféle stratégia együttes megléte miatt az érdekeltek hajlamosak azokat külön-külön megközelítésekként szemlélni, amint azt az Unió ifjúsági stratégiájának bizottsági értékelése is mutatja (16).

3.12.

3.13.

Felmérésünkben a „célok egyértelműségéről” is szerepeltek kérdések, amelyekkel arra kívántunk fényt deríteni, hogy a bizottsági vezetők milyen mélységben értették meg főigazgatóságuk és általában véve a Bizottság küldetését és célkitűzéseit (lásd: 3.2. háttérmagyarázat ). Összességében a felmérésre kapott válaszok pozitívak voltak, és magas szintű megértésről tanúskodtak. A hat főigazgatóság közül kettőnél a megkérdezett vezetők ugyanakkor utaltak arra is, hogy a különböző uniós stratégiai keretek között, illetve e keretek és a főigazgatóságok szintjén meghatározott célok között fennálló kölcsönhatások bonyolultak.

3.14.

A Bizottság főigazgatóságai sokféle formátumban, különböző forrásokból gyűjtenek teljesítményinformációt, s ennek eredményeképp számos, a teljesítményre nézve releváns információ áll rendelkezésre. A Bizottság a teljesítményinformációt nem csak jelentéskészítésre használja fel, hanem folyamatban lévő tevékenységeinek nyomon követésére is, különösen annak értékelésére, hogy sikerül-e elérni a kiadási programok céljait, valamint ezek az adatok a „Minőségi jogalkotás” folyamat inputjaként a jogalkotási javaslatok előkészítését is segítik.

3.15.

Az, hogy milyen információkat választanak ki felhasználásra, a döntéshozatal típusától függ. Az alábbi 3.3. háttérmagyarázat áttekintést ad azokról a főbb döntéshozatali folyamatokról, amelyek során teljesítményinformációt használnak fel.

3.16.

A közelmúltban több bizottsági főigazgatóság a vezetett be új eszközöket és folyamatokat a teljesítményadatok felhasználására. Sok esetben olyan új informatikai alkalmazásokról volt szó, amelyek célhoz szabott és naprakész jelentéseket generálva könnyítik a döntéshozatalt. Ezeknek az új eszközöknek a kifejlesztése is tanúsítja, hogy a Bizottság komolyan törekszik a teljesítményadatok jobb kezelésére (17). Az alábbi példákból is látható, hogy milyen széles az új fejlesztések köre.

i)

A DG AGRI új 2. Vidékfejlesztési Információs Rendszere olyan informatikai rendszer, amely segít kezelni a programok munkafolyamatát, és ezen belül a programértékelést. Segítségével elő lehet állítani olyan jelentéseket, amelyek révén az uniós programok egyes tagállamokban történő végrehajtását össze lehet vetni az Unió átlagával.

ii)

A Nemzetközi Együttműködés és a Fejlesztés Főigazgatósága (DG DEVCO) jelenleg olyan új informatikai eszköz kifejlesztésén dolgozik, amelynek részei az eredmények nyomon követésére és az azokról való beszámolásra szolgáló, valamint az intézkedések értékelését és a finanszírozási döntéshozatali folyamatokat támogató modulok. A rendszer feladata, hogy az egyes projekteket összekösse a stratégiai tervezéssel.

iii)

A DG EAC által kifejlesztett Erasmus+ Dashboard olyan informatikai rendszer, amelyet az Erasmus+ nemzeti ügynökségei Európa-szerte használnak. A rendszer mind az 57 ügynökségről valós idejű teljesítményinformációt szolgáltat, többek között az Erasmus+ eredményeiről a résztvevők elégedettségét mérő felmérési eszköz segítségével adott visszajelzéseket. E funkcióknak köszönhetően a DG EAC bármely programfejlesztésről gyors visszajelzést tud kapni és azokra gyorsan tud reagálni.

iii)

A Dashboard emellett valós idejű teljesítményadatokat tartalmaz a közvetett irányítás alatt álló támogatási eljárásokról, a 2017-ben az Oktatásügyi, Ifjúságpolitikai, Sportügyi és Kulturális Főigazgatóság valamennyi programjában a támogatások tekintetében a teljesítménymenedzsmentre vonatkozóan meghatározott keretnek megfelelően.

3.17.

Tavalyi éves jelentésünkben (18) rámutattunk a közszféra teljesítményével kapcsolatos beszámolás világszerte, kormányok és nemzetközi szervezetek gyakorlatában bevált egyes követendő példáira. Javasoltuk, hogy a Bizottság vegye fontolóra e követendő példák bevezetését saját gyakorlatába. Javasoltuk azt is, hogy a Bizottság optimalizálja a teljesítménnyel kapcsolatos beszámolását, tegye azt kiegyensúlyozottabbá, felhasználóbarátabbá és hozzáférhetőbbé. Javasoltuk továbbá, hogy a Bizottság értékelje a bemutatott információk minőségét. Ajánlásainkra reagálva a Bizottság beépítette azokat a 2017. évi éves tevékenységi jelentésére vonatkozó utasításokba.

3.18.

Idei felmérésünk arra összpontosított, hogy milyen teljesítményinformáció áll a vezetők rendelkezésére (lásd: 3.4. háttérmagyarázat ). A felmérés tanúsága szerint a teljesítménymérési rendszerek továbbfejlesztésre szorulnak. A felmérés konkrétan megerősítette, hogy problémát okoz a teljesítményinformációk időben történő szolgáltatása (19). Noha a Bizottság központi részlegei már részletes utasításokat, sablonokat, képzést és tapasztalatcserét dolgoztak ki a teljesítményjelentések elkészítéséhez (például a 2017. évi éves tevékenységi jelentésekre nézve 2017 novemberében kiadott utasításokat), a felmérés eredményei szerint a főigazgatóságok jelezték, hogy a jelentések elkészítéséhez további útmutatásra van szükségük. Észrevételeztük azt is, hogy az ezekre a kérdésekre negatív válaszokat adók rendszerint ritkábban használták a teljesítményinformációkat.

3.18.

A Bizottság ezt a lehető legnagyobb mértékben figyelembe veszi a tervezés során. Például a Bizottság valamennyi főigazgatósága (minimum) ötéves gördülő programnak megfelelően tervezi meg az értékelési tevékenységét, hogy időben szolgáltatott teljesítményinformációkat biztosítson a jelentéstételhez. A tervet évente aktualizálni kell.

A jelentések elkészítésével kapcsolatos iránymutatás tekintetében a Bizottság központi szolgálatai részletes iránymutatást adnak a főigazgatóságok által készített valamennyi fő teljesítményjelentés elkészítésére vonatkozóan, figyelembe véve az évek során elért előrehaladást. Idetartoznak a bizottsági szolgálatok éves tevékenységi jelentései és a költségvetési tervezetet kísérő programindokolások. Az értékelések vonatkozásában iránymutatás áll továbbá rendelkezésre a jogalkotás minőségének javítására vonatkozó iránymutatásban és eszköztárban. Egyéb típusú ellenőrzések is ismertetésre kerülnek. Iránymutatás központilag is elérhető a megfelelő teljesítményjelentési rendszerek eredményes és időszerű kialakításához, hogy hatékonyan lehessen adatokat gyűjteni a programok végrehajtásának és eredményeinek nyomon követéséhez. A formális iránymutatás képzésekkel és a bevált gyakorlatok szolgálatok közötti cseréjével egészül ki.

3.19.

A megkérdezettek 56 %-a nyilatkozott úgy, hogy gyakran vagy nagyon gyakran használ fel teljesítményinformációkat a döntéshozatali folyamatban. A teljesítményinformációk felhasználásának négy leggyakoribb célja ez volt: stratégiák kidolgozása, jobb döntések meghozatala, a célok teljesülésének értékelése, illetve adott esetben korrekciós intézkedés megtétele (20).

3.20.

A vezetők számára nehéz a teljesítményinformációkat annak értékelésére felhasználni, hogy a programok és a szakpolitikák hogyan járulnak hozzá a magas szintű célkitűzések teljesüléséhez. Figyelembe kell venni azt is, hogy a teljesítmény nemcsak a vezetők felelőssége, hiszen az eredmények megvalósításában és a tényleges hatás elérésében fontos szerepet játszanak a társjogalkotók és más érdekelt felek, különösen a tagállamok is. Az elmúlt években megfigyeltük (21), hogy számos program- és szakpolitikai célkitűzés közvetlenül szakpolitikai vagy jogalkotási dokumentumokból származik, vagyis a meghatározásuk annál magasabb szinten történt, mintsem hogy irányítási eszközként hasznosak lehetnének. E probléma Bizottság általi kezelésére is fogalmaztunk meg ajánlásokat (22). A Bizottság elismerte, hogy nehéz kapcsolatot találni a projektekről operatív szinten rendelkezésre álló bőséges információk, illetve a magas szintű szakpolitikák és a politikai szintű döntéshozatal között.

3.20.

A pénzügyi programokban szereplő célkitűzések és mutatók a jogalkotási folyamat termékei. A programok, nem pedig a bizottsági szolgálatok teljesítményéhez kapcsolódnak. A Bizottság a jövőbeli többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatok részeként javaslatokat tett a teljesítménymérési keret megerősítésére a pénzügyi programokban.

A Horizont 2020 keretprogram vonatkozásában, lásd az Európai Számvevőszék 2015. évi jelentésében szereplő 1. ajánlásra adott bizottsági választ.

A Bizottságnak az Európa 2020 keretprogram vonatkozásában való nyomon követésre és jelentéstételre vonatkozó képességét illetően lásd az Európai Számvevőszék 2014. évi jelentésének 3.97. bekezdésére adott bizottsági választ.

A programindokolások tartalmazzák a célkitűzések és a kapcsolódó mutatók közötti, a tágabb szakpolitika szempontjából való összefüggést.

3.21.

A Bizottság minden évben három fő beszámolási eszköz – az éves tevékenységi jelentések, a programnyilatkozatok és az éves irányítási és teljesítményjelentés – révén számol be a működési teljesítményéről, illetve az uniós programok és szakpolitikák teljesítményéről. Amint az alábbi 3.5. háttérmagyarázatban látható, e három fő jelentéstípus több tervezési dokumentum információira épül (23).

3.21.

3.22.

A három jelentéstípus az Unió teljes költségvetésére és valamennyi szakpolitikai tevékenységére kiterjed. A  3.6. háttérmagyarázat összefoglalót ad a jelentések célközönségéről és felhasználásáról.

3.22.

3.23.

A fő teljesítményjelentések inkább beszámolási eszközként szolgálnak, mintsem hogy a bizottsági főigazgatóságok felhasználhatnák őket a saját teljesítményüknek, illetve a Bizottság egésze teljesítményének kezelésére, mivel a jelentések nem elég részletesek és átfogóak, csak évente egyszer készülnek, és elsősorban a főigazgatóságon kívüli olvasók számára készülnek.

3.23.

Az éves tevékenységi jelentés a főigazgatók és a szolgálatok vezetői által a biztosi testület részére készített irányítási jelentés. Ez a részletes és átfogó jelentés az irányítási elszámoltathatóság fő eszköze a Bizottságon belül. Kitér a bizottsági szolgálatok által a 2016–2020 közötti időszak vonatkozásában a stratégiai terveikben választott valamennyi mutatóra, ami kulcsfontosságú szerepet játszik a bizottsági szolgálatok teljesítményének és annak mérésében, milyen mértékben járulnak hozzá a Juncker-bizottság politikai prioritásainak megvalósításához.

Az éves tevékenységi jelentés ezért egyrészt a külső közönségnek szól, másrészt irányítással kapcsolatos információforrásként szolgál a bizottsági vezetők számára. A Bizottság azt is megjegyzi, hogy sok alapvető mutató rendszeresebb aktualizálás és jelentések tárgyát képezi, például azok, amelyek az Európa 2020 keretprogram kiemelt célkitűzéseihez kapcsolódnak. A bizottsági szolgálatokat arra ösztönözzük, hogy rendszeresen kövessék nyomon a célkitűzéseik megvalósítása terén elért haladást, például az irányítási tervek féléves felülvizsgálatának vonatkozásában.

3.24.

Egyes esetekben a fő teljesítményjelentések (elsősorban az éves tevékenységi jelentések) mégis felhasználhatóak a teljesítmény irányítására.

3.24.

3.25.

Az éves tevékenységi jelentések nyilvánosan hozzáférhető dokumentumok, azt azonban a Bizottság nem mérte fel, hogy mennyire sikeresen célozzák meg a polgárokat. Az Europa honlapot (27) látogató személyek száma azonban arra utal, hogy a polgárok érdeklődése csekély.

3.25.

3.26.

A teljesítményinformáció felhasználásának egyik fő célja a célok elérése felé történt előrehaladás mérése, korrekciós intézkedések megtétele és végső soron az eredmények elérése érdekében. Annak tudata, hogy a gyenge teljesítmény nem marad következmény nélkül, a teljesítményinformáció felhasználására kellene, hogy ösztönözze a vezetőket. A vezetők körében végzett felmérésünkben feltettük azt a kérdést, hogy a válaszadók tapasztalatai szerint mi történik, ha a kiadási programokhoz vagy szakpolitikákhoz kötődő teljesítménycélok teljesülnek (lásd: 3.7. háttérmagyarázat ), illetve nem teljesülnek (lásd 3.8. háttérmagyarázat ). A felmérés tanúsága szerint a gyenge teljesítmény nem minden esetben vezet korrekciós intézkedéshez: a válaszadók egyötöde arról számolt be, hogy nem történt változás a célok nem teljesítése esetén. A leggyakoribb döntéstípus cselekvési tervek kidolgozása. A második leggyakoribb döntés a további elemzés, akár fokozott monitoring, akár további értékelés formájában. Ezek az intézkedések önmagukban azonban nem orvosolják a megállapított problémákat. Megfigyelésünk szerint valamely cél nem teljesülése nagyobb valószínűséggel járt következményekkel az olyan főigazgatóságokon, ahol gyakran használják fel a teljesítményinformációkat.

3.26.