—

tekintettel az Egyesült Királysággal az Európai Unióból való kilépésére vonatkozó bejelentése nyomán kezdődő tárgyalásokról szóló, 2017. április 5-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel az Európai Tanácsnak az Egyesült Királyság EUSZ 50. cikke szerinti bejelentését követő, 2017. április 29-i iránymutatásaira (50. cikk) és a Tanács határozatának 2017. május 22-i mellékletére, amely irányelveket fektet le a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságával az állam Európai Unióból való kilépésének szabályait meghatározó megállapodásról folytatandó tárgyalásokra vonatkozóan,

—

tekintettel a Bizottságnak „A polgárok jogaira vonatkozó alapelvek” és „A pénzügyi elszámolásra vonatkozó alapelvek” című, 2017. június 12-i állásfoglalásaira, valamint „Az Írországról/Észak-Írországról folytatott párbeszédre vonatkozó irányelvek” című, 2017. szeptember 20-i állásfoglalására,

—

tekintettel az Egyesült Királyság kormányának az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépésével kapcsolatos ügyekben tett állásfoglalásaira, és különösen „Az Egyesült Királyságban élő uniós állampolgárok és az Egyesült Királyság Európai Unióban élő állampolgárai helyzetének védelme” című a 2017. június 26-i és az „Észak-Írország és Írország” című 2017. augusztus 16-i állásfoglalására,

—

tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel jelenleg a megmaradó 27 tagállam (EU-27) mintegy 3,2 millió állampolgára él az Egyesült Királyságban és az Egyesült Királyság 1,2 millió állampolgára él az EU-27 országaiban;

B.

mivel azok az uniós állampolgárok, akik egy másik tagországban telepedtek le, ezt az Európai Unió jogszabályai értelmében élvezett jogaik és azon jogos feltételezés alapján tették, hogy ezekkel a jogokkal egész életükben rendelkeznek majd;

C.

mivel az Európai Parlament az Európai Unió valamennyi polgárát, így az Egyesült Királyság polgárait is képviseli és az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépéséhez vezető folyamat során mindvégig az ő érdekeik védelmében fog fellépni;

D.

mivel az Egyesült Királyságban és néhány más tagállamban a közelmúltban előforduló adminisztratív incidensek azt bizonyítják, hogy már most is diszkriminációra kerül sor az EU-27 tagállamok polgárai ellen az Egyesült Királyságban, illetve az Egyesült Királyság polgárai ellen az EU-27 tagországaiban, befolyásolva az érintett polgárok életét és korlátozva jogaik tényleges gyakorlását;

E.

mivel az Egyesült Királyság Európai Unióból való rendezett kilépése szükségessé teszi Írország egyedülálló helyzetének és sajátos körülményeinek rendezését, az 1998. április 10-i nagypénteki megállapodás és annak valamennyi része megőrzését és a „kemény” határ megjelenésének megelőzését;

F.

mivel Észak-Írország azon polgárai, akik gyakorolták vagy gyakorolhatják az ír állampolgársághoz való jogukat, uniós állampolgárságot kapnak és semmilyen módon nem szabad akadályozni vagy gátolni, hogy maradéktalanul gyakorolhassák a Szerződések szerinti jogaikat;

G.

mivel mind az Európai Uniónak, mind az Egyesült Királyságnak maradéktalanul be kell tartania azokat a pénzügyi kötelezettségeket, amelyek az Egyesült Királyság uniós tagságának időszakában keletkeztek;

H.

mivel az Egyesült Királyság miniszterelnöke 2017. szeptember 22-i firenzei beszédében némileg pontosította az állampolgári jogokat, az Írországgal és Észak-Írországgal kapcsolatos ügyeket, a pénzügyi rendezés kérdését, az átmeneti időszak szükségességét és az Európai Unió és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatok kilátásait;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére és 3. cikkének (3) bekezdésére,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8. és 10. cikkére, 153. cikke (1) bekezdésére, 153. cikkének (2) bekezdésére és 157. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 23. és 33. cikkére,

—

tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és a munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1),

—

tekintettel az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról és a 86/613/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. július 7-i 2010/41/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (2),

—

tekintettel a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1992. október 19-i 92/85/EGK tanácsi irányelvre (3) (a szülési szabadságról szóló irányelv),

—

tekintettel a Bizottságnak a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvre irányuló, 2008. július 2-i javaslatára (COM(2008)0426),

—

tekintettel a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvről szóló, 2009. április 2-i álláspontra (4),

—

tekintettel a szülési szabadságról szóló irányelvet módosító európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, 2008. október 3-i bizottsági javaslatra (COM(2008)0637),

—

tekintettel az első olvasatban 2010. október 20-án elfogadott, a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 92/85/EGK tanácsi irányelv módosításáról, valamint a munkavállalókat a munka és a családi élet összeegyeztethetőségében segítő intézkedések bevezetéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadásáról szóló álláspontjára (5),

—

tekintettel a BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról szóló 2010/18/EU irányelvnek a Mayotte Európai Unióval kapcsolatos jogállásának változása miatt szükségessé váló módosításáról szóló, 2013. december 17-i 2013/62/EU tanácsi irányelvre (6),

—

tekintettel a tőzsdén jegyzett társaságok nem ügyvezető igazgatói körében a nemek közötti egyensúly javításáról és kapcsolódó intézkedésekről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre (a vezetőtestületekben lévő nőkről szóló irányelv) (COM(2012)0614) irányuló, 2012. november 14-i bizottsági javaslatra,

—

tekintettel az első olvasatban 2013. november 20-án elfogadott, a tőzsdén jegyzett társaságok nem ügyvezető igazgatói körében a nemek közötti egyensúly javításáról és kapcsolódó intézkedésekről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadásáról szóló álláspontjára (7),

—

tekintettel „A nemi sztereotípiák felszámolásáról az EU-ban” című, 2013. március 12-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel a férfi és női munkavállalók egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása elvének alkalmazásáról szóló, 2013. szeptember 12-i állásfoglalására (9),

—

tekintettel a szülési szabadságról szóló, 2015. május 20-i állásfoglalására (10),

—

tekintettel 2016. április 28-i állásfoglalására a női háztartási alkalmazottakról és gondozókról az EU-ban (11),

—

tekintettel a BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról és a 96/34/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. március 8-i 2010/18/EU tanácsi irányelv alkalmazásáról szóló, 2016. május 12-i állásfoglalására (12),

—

tekintettel 2016. május 26-i állásfoglalására a szegénységről: a nemek közötti egyenlőség szempontjai (13),

—

tekintettel a munka és magánélet közötti egyensúly szempontjából kedvező munkaerőpiaci körülmények megteremtéséről szóló, 2016. szeptember 13-i állásfoglalására (14),

—

tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelv (a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelv) alkalmazásáról szóló, 2016. szeptember 15-i állásfoglalására (15),

—

tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazásáról szóló, 2015. október 8-i állásfoglalására (16),

—

tekintettel a Tanácshoz intézett 2017. február 14-i ajánlására az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottsága 61. ülésszakára vonatkozó uniós prioritásokról (17),

—

tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2014-2015” című, 2017. március 14-i állásfoglalására (18),

—

tekintettel 2017. április 4-i állásfoglalására a nőkről és szerepükről a vidéki térségekben (19),

—

tekintettel „A nők és férfiak közötti jövedelmi esélyegyenlőség: A nemek közötti nyugdíjszakadék megszüntetése” című, 2015. június 19-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel a Tanács nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumról (2011–2020) szóló, 2011. március 7-i következtetéseire (20),

—

tekintettel a Bizottság 2014. március 7-i ajánlására a férfiak és nők egyenlő díjazása elvének az átláthatóság révén történő megerősítéséről (2014/124/EU) (21),

—

tekintettel az „Új kezdet a dolgozó családoknak a munka és a magánélet közötti egyensúly kihívásainak kezelésére” című, 2015. decemberi bizottsági ütemtervre, valamint a nyilvános és az érdekelt felekkel folytatott konzultációra,

—

tekintettel az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvekre, az üzleti és emberi jogokra vonatkozó első globális iránymutatásokra, amelyeket valamennyi ENSZ tagállam egyértelműen jóváhagyott az Emberi Jogi Tanács 2011. június 16-i ülésén; tekintettel a Bizottság vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló, 2011. október 25-i közleményére (COM(2011)0681), amely arra ösztönzi az uniós tagállamokat, hogy az ENSZ irányadó alapelveit a nemzeti viszonyaikhoz igazítsák,

—

tekintettel a Bizottság a szociális jogok európai pillérének létrehozásáról szóló, 2017. április 26-i közleményére (COM(2017)0250),

—

tekintettel a Bizottság „Kezdeményezés a dolgozó szülők és gondozók körében a munka és a magánélet közötti egyensúly támogatására” című, 2017. április 26-i közleményére (COM(2017)0252),

—

tekintettel az Európai Beruházási Bank nemek közötti egyenlőségről és a nők gazdasági szerepvállalásának növeléséről szóló csoportstratégiájára,

—

tekintettel a „Stratégiai kötelezettségvállalás a nemek közötti egyenlőségért 2016–2019” című 2015. december 3-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2015)0278), és különösen annak a nők munkaerő-piaci részvételének növeléséről és a nők és férfiak egyenlő mértékű gazdasági függetlenségéről szóló 3.1. fejezetére,

—

tekintettel a Bizottságnak az Európai Unióban a nők és férfiak közötti egyenlőségről szóló 2017. évi jelentésére, és különösen annak a nők munkaerőpiaci részvételének növeléséről és a nők és férfiak egyenlő mértékű gazdasági függetlenségéről szóló 1. fejezetére, valamint a nemek között bér, jövedelem és nyugdíj tekintetében fennálló különbségek csökkentéséről szóló 2. fejezetére,

—

tekintettel az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (Eurofound) „A nemek közötti foglalkoztatási szakadék: kihívások és megoldások” (2016), „A munka és a magánélet közötti egyensúly: megoldások létrehozása mindenki számára” (2016), „Szociális partnerek és a nemek közötti egyenlőség Európában” (2014), és „A munka világának fejleményei Európában: az EurWORK éves felülvizsgálata” (2014 és 2015), valamint „Az európai munkakörülményekről szóló hatodik felmérés” (EWCS) (2016) című jelentéseire,

—

tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyenlő díjazásról szóló 1951. évi egyezményére, a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló 1994. évi egyezményére, az otthon végzett munkáról szóló 1996. évi egyezményére, az anyaság védelméről szóló 2000. évi egyezményére és a háztartási alkalmazottak méltányos módon történő foglalkoztatásáról szóló, 2011. évi egyezményére,

—

tekintettel az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottsága (CWS) 61. ülésszakának „A nők gazdasági szerepvállalása a munka változó világában” című, 2017. március 24-én elfogadott következtetéseire,

—

tekintettel a nők gazdasági szerepvállalásának növelésével foglalkozó magas szintű ENSZ-munkacsoport „Senkit nem hagyunk az út szélén: cselekvési felhívás a nemek közötti egyenlőség elérésére és a nők gazdasági szerepvállalásának növelésére” című 2016. szeptemberi jelentésére,

—

tekintettel a Pekingi Cselekvési Platformra és a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezményre (CEDAW),

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A8-0271/2017),

A.

mivel az Unió elkötelezett az iránt, hogy valamennyi fellépésében előmozdítsa a nemek közötti egyenlőséget, és biztosítsa a nemek közötti egyenlőség szempontjainak érvényesülését;

B.

mivel a nők munkaerőpiaci, valamint a gazdasági döntéshozatalban való egyenlő részvétele a nők gazdasági szerepvállalásának egyaránt előfeltételei és következményei;

C.

mivel az Unió egészében a nők továbbra is jelentősen alulreprezentáltak a munkaerőpiacon és a vezetői munkakörökben, és a nők teljes foglalkoztatása még mindig csaknem 12 %-kal alacsonyabb, mint a férfiaké;

D.

mivel a nők gazdasági szerepvállalása útjában álló főbb akadályok többek között a társadalmi normák, a megkülönböztető jogszabályok vagy a jogi védelem hiánya, a nem fizetett házimunka és gondozás férfiak és nők közötti egyenlő megosztásának kudarca, valamint a pénzügyi, digitális és ingatlanjavakhoz való hozzáférés hiánya; mivel ezen akadályokat tovább súlyosbíthatja az interszekcionális megkülönböztetés (22), például faji és etnikai, vallási alapon, fogyatékosság, egészségi állapot, nemi identitás, szexuális irányultság és/vagy társadalmi-gazdasági feltételek alapján;

E.

mivel a nők gazdasági szerepvállalásának növelése előtti akadályokat a magán- és a közszférában is tapasztalható többszörös és interszekcionális egyenlőtlenségek, sztereotípiák és diszkrimináció okozzák;

F.

mivel a nők gazdasági szerepvállalásának növelése egyszerre „helyes és okos” lépés, először is, mivel ez a nemek közötti egyenlőség alapvető dimenziója, és így emberi jogi kérdés, másodszor pedig mivel a nők magasabb munkaerőpiaci részvétele hozzájárul a fenntartható gazdasági fejlődéshez a társadalom minden szintjén; mivel virágzóbbak azok a cégek, amelyek értékelik és alkalmassá teszik a nőket arra, hogy teljes körűen részt vegyenek a munkaerőpiacon és a döntéshozatalban, és ez ösztönzi termelékenységüket és gazdasági növekedésüket; mivel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének (EIGE) egy közelmúltbeli tanulmánya szerint a nemek közötti egyenlőség javulása további 10,5 millió munkahelyet hozna létre 2050-re az Unióban, amivel az uniós foglalkoztatási arány majdnem elérni a 80 %-ot, az egy főre eső uniós GDP pedig 6,1–9,6 %-kal nőne, a tagállamokban a növekedés pedig 15–45 %-kal emelkedne 2050-ig;

G.

mivel az Európa 2020 stratégia célja, hogy 2020-ra a nők és férfiak 75 %-a foglalkoztatott legyen, és különösen az, hogy bezáruljon a nemek közötti szakadék a foglalkoztatás terén; mivel a nők munkaerőpiaci részvételének elősegítéséhez összehangolt erőfeszítésekre lesz szükség;

H.

mivel 2015 végén a Bizottság kiadta a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 2016–2020-as cselekvési tervet, amelyben a négy „központi” cselekvési terület egyikét a nők gazdasági jogai és szerepvállalása jelentik;

I.

mivel „a nők és férfiak munkabére, keresete és nyugdíja közötti különbség csökkentését, és ezzel együtt a nők elszegényedése elleni küzdelmet” a Bizottság a „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című dokumentumban prioritásként határozza meg;

J.

mivel a 17 fenntartható fejlesztési cél mindegyikén belül vannak a nők gazdasági szerepvállalására vonatkozó célok;

K.

mivel a munka és a magánélet közötti hatékony egyensúlynak pozitív hatása van az „egyenlő kereső/egyenlő gondozó” modell felé történő előrelépésre a nők és férfiak között, valamint az egészségi szempontokra, és előmozdít egy befogadó gazdasági környezetet, a növekedést, a versenyképességet, az átfogó munkaerő-piaci részvételt, a nemek közötti egyenlőséget, csökkenti a szegénység kockázatát, fokozza a nemzedékek közötti szolidaritást, és segít kezelni az idősödő társadalom okozta kihívásokat;

L.

mivel az Eurostat szerint az Unióban a dolgozó nők 31,5 %-a részmunkaidőben dolgozik, szemben a dolgozó férfiak 8,2 %-os arányával, és mivel csak a nők alig több mint 50 %-a dolgozik teljes munkaidőben, összevetve a férfiak 71,2 %-ával, ami a teljes munkaidős foglalkoztatási arányok közötti 25,5 %-os szakadékot jelent; mivel a gazdaságilag inaktív nők csaknem 20 %-a esetén a gondozási feladatok jelentik az inaktivitás okát, míg a gazdaságilag inaktív férfiak esetén ez az arány csak kevesebb mint 2 %; mivel a gondozási kötöttségek, valamint a munka és a magánélet összeegyeztetéséből eredő nehézségek miatt a nők sokkal gyakrabban dolgoznak részmunkaidőben vagy válnak gazdaságilag inaktívvá, mint a férfiak, ami negatív hatással van a javadalmazásukra és a nyugdíjhoz köthető bevételükre;

M.

mivel a gondozottak többsége általában a fizetetlen gondozók gyermekei, idős családtagjai vagy fogyatékossággal élő családtagjai;

N.

mivel a nők legalább két és félszer több nem fizetett házimunkát és gondozási tevékenységet végeznek, mint a férfiak;

O.

mivel az anyaságot nem szabad a nők szakmai fejlődése, és következésképpen emancipációjuk akadályának tekinteni;

P.

mivel a nők és a férfiak gyermekneveléssel kapcsolatos jogai és kötelességei (a szülés utáni felépülés kivételével) egyenlőek, szem előtt tartva, hogy a gyermeknevelés felelősségét meg kell osztani, ezért az nem hárítható kizárólag az anyákra;

Q.

mivel 2015-ben az egy 6 év alatti gyermeket nevelő nők átlagos foglalkoztatottsága közel 9 %-kal volt alacsonyabb, mint a kisgyermekkel nem rendelkező nőké, és ez a különbség egyes tagállamokban a 30 %-ot is meghaladta;

R.

mivel az anyaság és a szülői lét nem lehet hátrányos megkülönbözetés alapja a munkavállalással és a munkaerőpiacon maradással kapcsolatban;

S.

mivel a nemek közötti bérszakadék megszüntetésének érdekében létre kell hozni a bérek feltérképezésének nyilvánosan hozzáférhető rendszerét, hogy így az adatgyűjtés is potenciálisan nyomást gyakoroljon mind a magán-, mind az állami szférára, hogy értékeljék át a kifizetési struktúráikat, és orvosolják az észlelt nemek közötti különbségeket, és alakítsanak ki egy „tudatossági kultúrát”, ami társadalmilag elfogadhatatlanná tesz bármely bérszakadékot egy ágazatban vagy egy vállalatnál;

T.

mivel a kvótákról bebizonyosodott, hogy javítják a magánvállalatok teljesítményét, és fokozzák a szélesebb értelemben vett gazdasági növekedést, emellett pedig jobban hasznosítják a munkaerőben rejlő tehetséget;

U.

mivel a nemek közötti esélyegyenlőség és a munkavállalói képviselet sokszínűsége a vállalatok vezetőtestületeiben demokratikus alapérték, olyan pozitív gazdasági hatásokkal, mint befogadó stratégiai döntéshozatali folyamat és a nemek közötti bérszakadék csökkentése;

V.

mivel az OECD-tanulmányok azt mutatják, hogy azok a vállalatok, amelyeknél több nő van a vezetőtestületekben, nyereségesebben működnek, mint a kizárólag férfiakból álló vezetőtestületekkel rendelkező vállalatok;

W.

mivel a tipikusan nők által uralt ágazatokban vagy szerepekben általában alacsonyabbak a bérek, mint a férfiak által uralt ágazatokban vagy szerepekben, ami a nemek közötti – jelenleg 16 % és 40 %-os – bér- és nyugdíjszakadék egy elemét alkotja;

X.

mivel az ILO kialakított egy keretet, amelyen belül négy tényező: a képesítés, az erőfeszítés, a felelősség és a munkakörülmények alapján értékelik az álláshelyeket, amely tényezőket a kérdéses vállalatok vagy szervezetek számára betöltött fontosság szerint súlyoznak;

Y.

mivel a szociális partnereknek lehetőségük van a kollektív tárgyalások, a nők és férfiak egyenlő munkabérének előmozdítása, a munka és a magánélet közötti egyensúlyba való befektetés, a nők vállalati szakmai előmenetelének ösztönzése, valamint a munkavállalói jogokkal kapcsolatos információk és oktatás nyújtása révén erősíteni a nők gazdasági szerepvállalását;

Z.

mivel bebizonyosodott, hogy az erős kollektív tárgyalások eredményeképpen csökkennek a bérek közötti különbségek (23);

AA.

mivel az Európai Unióban a nők 24,4 %-át fenyegeti a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés veszélye, az egyedülálló anyákat, az 55. életévüket betöltött nőket és a fogyatékossággal élő nőket pedig különösen veszélyezteti a munkanélküliség és a munkaerőpiaci aktivitás hiánya;

AB.

mivel az Európa Tanács nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló Egyezménye (Isztambuli Egyezmény) alkalmazása a nők szerepvállalásának és így a nemek közötti egyenlőségnek az előfeltétele; mivel a nemi alapú erőszak a megkülönböztetés elfogadhatatlan formáját és az alapvető jogok megsértését jelenti, mivel az nem csak a nők egészségét és jóllétét érinti, hanem a foglalkoztatáshoz és a pénzügyi függetlenséghez való hozzáférésüket is; mivel a nők elleni erőszak a nemek közötti egyenlőség egyik fő akadálya, az oktatás pedig potenciálisan csökkentheti a nemi alapú erőszak kockázatát; mivel a nők ebből következő társadalmi és gazdasági szerepvállalása segíthet abban, hogy elmeneküljenek az erőszakos helyzetekből; mivel a munkahelyi erőszak, köztük a szexizmus és a szexuális zaklatás súlyos negatív következményekkel jár az érintett női és férfi munkavállalókra, munkatársaikra és családjaikra, valamint a munkahelyi szervezetekre és a társadalom egészére nézve, és részben felelős a nők munkaerőpiacról történő kieséséért;

AC.

mivel a gazdasági erőszak a nemi alapú erőszak egy formája, ami a nők mindennapi életében következik be, és megakadályozza, hogy a nők gyakorolják a szabadsághoz való jogukat, újratermeli a nemek közötti egyenlőtlenséget, és figyelmen kívül hagyja a nők által a társadalom egészében betöltött szerepet;

AD.

mivel számos tanulmány egyértelműen bemutatta, hogy az állami szféra kiadáscsökkentései rendkívüli mértékű negatív hatást gyakoroltak a nőkre, gazdasági szerepvállalásukra és a nemek közötti egyenlőségre;

AE.

mivel az oktatás, a képesítések és a készségek elsajátítása alapvető fontosságúak a nők szerepvállalásának növeléséhez társadalmi, kulturális és gazdasági szinten, és az oktatási lehetőségeket az egyenlőtlenségekkel (mint a döntéshozatalban és a vezetői beosztásokban, a mérnöki és természettudományos területen való alulreprezentáltság) szembeni küzdelem központi elemeként ismerik el, így javítva a nők és lányok gazdasági szerepvállalását;

AF.

mivel a digitalizálásnak pozitív hatása van az új munkalehetőségek kialakítására és a rugalmasabb munkaidő-beosztások irányába történő konstruktív váltás előidézésére, különösen a munkaerőpiacra belépő és visszatérő nők számára, valamint a gondozási és szakmai élet közötti jobb egyensúly kialakítására is, a nők és a férfiak számára egyaránt;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

24.

25.

26.

27.

28.

29.

30.

31.

32.

33.

34.

35.

36.

37.

38.

39.

40.

41.

42.

43.

44.

45.

46.

47.

48.

49.

50.

51.

52.

53.

54.

55.

56.

57.

58.

59.

60.

61.

62.

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 21. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 208. cikkére,

—

tekintettel az EUMSZ 7. cikkére, amely újólag megerősíti, hogy az EU „valamennyi célkitűzését figyelembe véve […] biztosítja különböző politikái és tevékenységei összhangját”,

—

tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára,

—

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) egyéb emberi jogi egyezményeire és eszközeire, különösen a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és az 1966. december 16-án New Yorkban elfogadott Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, valamint a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló 1979. évi egyezményre (CEDAW),

—

tekintettel ENSZ fenntartható fejlődésről szóló csúcstalálkozójára, valamint az ENSZ Közgyűlés által 2015. szeptember 25-én elfogadott „Világunk átalakítása: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című záródokumentumra (1),

—

tekintettel a fejlesztési politikára vonatkozó európai konszenzusra,

—

tekintettel a „Közös jövőkép, közös fellépés: erősebb Európa. Globális stratégia az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájára vonatkozóan” című, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által 2016 júniusában ismertetett dokumentumra (2),

—

tekintettel a Tanács által 2015. július 20-án elfogadott, az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó cselekvési tervre (2015–2019) (3),

—

tekintettel a civil társadalommal való együttműködésre irányuló országspecifikus uniós ütemtervekre,

—

tekintettel az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportja, másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti, 2000. június 23-án Cotonouban aláírt partnerségi megállapodásra (a továbbiakban: Cotonoui Megállapodás) és annak 2005. és 2010. évi felülvizsgálatára,

—

tekintettel a Nemzetközi Nem Kormányzati Szervezetek Konferenciája által 2009. október 1-én elfogadott „A döntéshozatalban való állampolgári részvétel jó gyakorlatának kódexére”,

—

tekintettel a békeépítéssel és az államépítéssel foglalkozó civil társadalmi platform központi csoportja 2016. július 6–9-én tartott éves ülésének berlini nyilatkozatára,

—

tekintettel a 2014–2020-as időszakra szóló fejlesztési együttműködési finanszírozási eszköz létrehozásáról szóló, 2014. március 11-i 233/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (4) és a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz létrehozásáról szóló, 2014. március 11-i 230/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (5),

—

tekintettel a 11. Európai Fejlesztési Alapra alkalmazandó pénzügyi szabályzatról szóló, 2015. március 2-i (EU) 2015/323 tanácsi rendeletre (6) és a Cotonoui Megállapodás I. nyilatkozatára (Együttes nyilatkozat a partnerség szereplőiről),

—

tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) (költségvetési rendelet) 187. cikkének (2) bekezdésére,

—

tekintettel a Fejlesztési Együttműködési Finanszírozási Eszköz civil társadalmi szervezetekre és helyi hatóságokra vonatkozó 2014–2020 közötti időszakra szóló többéves indikatív programjára (8),

—

tekintettel a Bizottság „A demokrácia és a fenntartható fejlődés gyökerei: Európa együttműködése a civil társadalommal a külkapcsolatokban” című, 2012. szeptember 12-i közleményére (COM(2012)0492),

—

tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a civil társadalom mozgásteréről szóló, 2016. június 27-i határozatára (9),

—

tekintettel az emberi jogok és a demokrácia világbeli helyzetéről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló 2015. évi éves jelentésre,

—

tekintettel a vállalatok harmadik országokban elkövetett súlyos emberi jogi visszaélésekkel kapcsolatos felelősségéről szóló, 2016. október 25-i állásfoglalására (10),

—

tekintettel az AKCS–EU kapcsolatok 2020 utáni jövőjéről szóló, 2016. október 4-i állásfoglalására (11),

—

tekintettel az Európai Unió emberi jogokra vonatkozó iránymutatásaira, ideértve az Európai Unió emberi jogok védelmezőiről szóló iránymutatásait, valamint a vallás és a meggyőződés előmozdításáról és védelméről szóló, a Tanács által 2013. június 24-én elfogadott európai uniós iránymutatásokra,

—

tekintettel az Európai Parlament parlamentközi küldöttségei számára készült, az emberi jogok és a demokrácia nem uniós országokba irányuló látogatásaik során történő előmozdításáról szóló iránymutatásokra (12),

—

tekintettel a Régiók Bizottsága „A helyi hatóságok hatáskörének megerősítése a partnerországokban a hatékonyabb kormányzás és a kézzelfoghatóbb fejlesztési eredmények érdekében” című, 2013. október 9-i véleményére,

—

tekintettel a Régiók Bizottsága „Méltó életet mindenkinek: az elképzeléstől az együttes fellépésig” című, 2015. február 24-i véleményére,

—

tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának a biztonságos és támogató környezet bevált gyakorlatokon és levont tanulságokon alapuló létrehozásáról és fenntartásáról szóló, 2016. április 11-i gyakorlati ajánlásokra vonatkozó jelentésére (13), valamint az ENSZ békés gyülekezéshez és egyesüléshez való joggal foglalkozó különleges előadójának jelentéseire,

—

tekintettel a Világgazdasági Fórum globális kockázatokról szóló 2017. évi jelentésére (14),

—

tekintettel a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzus felülvizsgálatáról szóló, 2017. február 14-i állásfoglalásra (15),

—

tekintettel a fejlesztési együttműködés hatékonyságának fokozásáról szóló, 2016. november 22-i állásfoglalására (16),

—

tekintettel a politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló 2015. évi uniós jelentésről szóló, 2016. június 7-i állásfoglalására (17),

—

tekintettel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekre,

—

tekintettel a 2030-ig szóló menetrend nyomon követéséről és felülvizsgálatáról szóló, 2016. május 12-i állásfoglalására (18),

—

tekintettel „A helyi hatóságokról és a civil társadalomról: Európa elköteleződése a fenntartható fejlődés támogatása mellett” című, 2013. október 22-i európai parlamenti állásfoglalásra (19),

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság véleményére (A8-0283/2017),

A.

mivel az EUSZ 21. cikke kimondja, hogy az Unió nemzetközi szintű fellépése – amely magában foglalja a fejlesztési együttműködést – a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan voltának elvére épül;

B.

mivel a civil társadalom az egészséges és tisztességes társadalom harmadik szektorát képviseli, az állami és a magánszektor mellett; mivel a civil társadalom olyan nem kormányzati és nonprofit szervezeteket foglal magában, amelyek jelen vannak a közéletben, és saját tagjaik vagy mások etikai, kulturális, politikai, tudományos, vallási vagy karitatív szempontokon alapuló érdekeit és értékeit juttatják kifejezésre;

C.

mivel a civil társadalom központi szerepet játszik a demokrácia építésében és megerősítésében, az állam jogköreinek felügyeletében, illetve a jó kormányzás, az átláthatóság és az elszámoltathatóság előmozdításában; mivel a társadalom alapvető fontosságú elemeként a civil társadalmi szervezetek jelenléte elengedhetetlen, hiszen szükséges a mindenkori hatalom ellensúlyozásához azáltal, hogy a lakosság és az állam közötti közvetítő, valamint a demokrácia őrzője szerepét tölti be; mivel számos civil társadalmi csoport törekszik az alkotmányos reformfolyamatokban való részvételre annak érdekében, hogy védelmezze a demokrácia elveit és intézményeit;

D.

mivel a civil társadalmi szervezetek az emberi jogok széles spektrumát fedik le – többek között a fejlődéshez, az oktatáshoz, a nemek közötti egyenlőséghez, valamint a szociális és környezeti területeken végzett tevékenységekhez való jogokat; mivel a civil társadalom széles körű és heterogén csoportokat és célokat ölel fel, nemcsak a civil társadalmi szervezeteket, hanem a nem kormányzati szervezeteket, az emberi jogi és közösségi csoportokat, a diaszpórákat, az egyházakat, a vallási egyesületeket és közösségeket, védi a fogyatékossággal élők, a társadalmi mozgalmak és a szakszervezetek, a bennszülött emberek és az alapítványok érdekeit, valamint a kiszolgáltatott, hátrányosan megkülönböztetett és marginalizált emberek képviseletét;

E.

mivel a Cotonoui Megállapodás elismeri, hogy a civil társadalom kulcsfontosságú szereplő az AKCS–EU együttműködésben; mivel a megállapodás 2020. évi lejárta lehetőséget biztosít a partnerség felülvizsgálatára és a civil társadalmi szervezetek részvételének további fokozására;

F.

mivel a civil társadalmi szervezetek a globális fejlesztési támogatás fontos szereplőjévé váltak, különösen az alapvető szociális szolgáltatások, a figyelemfelkeltés biztosítása, a demokrácia, az emberi jogok, a helyes kormányzás és – az egyének, a családok és a helyi közösségek erőszakos szélsőségességgel szembeni ellenálló képességének elősegítése révén – a békés és inkluzív társadalmak előmozdítása, valamint a humanitárius válságok kezelése terén;

G.

mivel a nemzetközi szervezetek jegyzőkönyveiben és gyakorlataiban foglaltakkal összhangban az egyházak, a vallási közösségek és egyesületek, egyéb, valláson vagy meggyőződésen alapuló szervezetekkel együtt kiemelt készenléti szerepet töltenek be és régóta az első vonalban tevékenykednek a fejlesztési és humanitárius segítségnyújtás terén;

H.

mivel a Fejlesztési Együttműködési Finanszírozási Eszköznek a civil társadalmi szervezetekkel és helyi hatóságokkal foglalkozó tematikus programra vonatkozó 2014–2020 közötti időszakra szóló többéves indikatív programja horizontális elemként magában foglalja a civil társadalmi szervezeteket és a helyi hatóságokat támogató környezet előmozdítását; mivel a program célja a civil társadalmi szervezetek hangjának hallhatóbbá tétele, a partnerországok fejlődési folyamatában való részvételének fokozása és a politikai, társadalmi és gazdasági párbeszéd előmozdítása;

I.

mivel az EU a fejlődő országok helyi civil társadalmi szervezeteinek legnagyobb adományozója, és a civil társadalmi szereplők és az emberijog-védők védelmében vezető szerepet tölt be olyan eszközök és szakpolitikák széles palettájának alkalmazása és végrehajtása révén, mint a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze, a Fejlesztési Együttműködési Eszköz civil társadalmi szervezetekkel és helyi hatóságokkal foglalkozó tematikus programja, a Demokráciáért Európai Alapítvány, a civil társadalommal való együttműködés 105 országban végrehajtott ütemterve és az országstratégiai dokumentumok;

J.

mivel a civil társadalom méretében, hatáskörében, összetételében és befolyásában az elmúlt évtized során világszerte kiterjedtebb lett; mivel ugyanakkor a civil társadalmi szereplők és tevékenységek korlátozása világszerte egyre több országban – fejlődő és fejlett országban egyaránt – egyre elnyomóbb és erőteljesebb lett;

K.

mivel ezenkívül néhány esetben fennáll a lehetősége annak, hogy a támogatók által megszabott menetrend nem helyezi előtérbe az adott területen működő civil társadalmi szereplők valódi igényeit;

L.

mivel a civil társadalom helyzetéről szóló 2016. évi jelentés a 2015-ös évet a civil társadalom lesújtó éveként jellemzi, amely során a polgári jogokat súlyosan veszélyeztették több mint száz országban; mivel a szubszaharai-afrikai és a közel-keleti és észak-afrikai (MENA) régiókat különösen érinti ez a jelentés, ugyanis gyakrabban küzdenek politikai feszültségekkel, konfliktusokkal és instabilitással;

M.

mivel egyre több kormány lép fel a civil társadalmi szervezetekkel szemben jogi és közigazgatási eszközökkel, többek között korlátozó jogszabályok alkotásával, a finanszírozás korlátozásával, szigorú engedélyezési eljárásokkal és büntető jellegű adókkal;

N.

mivel a fejlődő országokban aggodalomra ad okot az, hogy az utóbbi években egyre nagyobb számban fordul elő az aktivisták, civil társadalmi szervezeti tagok, emberijog-védők, szakszervezeti tagok, jogászok, értelmiségiek, újságírók és vallási vezetők üldözése, zaklatása, „külföldi ügynökként” való megbélyegzése, önkényes letartóztatása vagy bebörtönzése, illetve egyre többen esnek bántalmazás vagy erőszak áldozatául; mivel mindezt számos országban büntetlenül viszik véghez, és néha a hatóságok támogatásával vagy hallgatólagos beleegyezésével;

O.

mivel az emberi jogok egyetemesek, elidegeníthetetlenek, oszthatatlanok, egymástól függőek és egymáshoz kapcsolódóak; mivel a civil társadalom akkor tud válaszlépéseket tenni, ha gyakorolhatja az alapvető szabadságokat, többek között az egyesülési, a békés gyülekezési és a véleménynyilvánítási, a gondolat-, lelkiismereti, vallási vagy meggyőződési szabadságot, valamint az információhoz való szabad hozzáférés szabadságát;

P.

mivel a meggyengült civil társadalom, a korlátozott politikai és polgári mozgástér, a megnövekedett korrupció, a társadalmi és a nemek közötti egyenlőtlenség, az alacsony szintű emberi és társadalmi-gazdasági fejlődés, valamint az instabilitás és a konfliktusok összefüggésben állnak egymással;

Q.

mivel a szűkülő polgári mozgástérre adott uniós válaszlépés hitelességéhez és eredményességéhez a korlátozásokat meghatározó fenyegetések és tényezők pontos és naprakész értékelésére és megértésére van szükség; mivel az ilyen válaszlépéshez szükség van a fejlődés és a politikai együttműködés közötti koordinált megközelítésre annak érdekében, hogy a szabadon működő civil társadalom jelentőségére vonatkozó közös üzenetet terjesztve biztosítsa az EU valamennyi külső és belső eszközének koherenciáját, valamint a helyi, regionális és nemzetközi szintű együttműködést;

R.

mivel a 2030-ig szóló menetrend, és kiváltképp a 16. és 17. fenntartható fejlesztési cél a civil társadalommal mint kulcsfontosságú partnerrel és támogató erővel folytatott együttműködés fokozását írja elő a fenntartható fejlesztési célok előmozdítása, végrehajtása, nyomon követése és felülvizsgálata tekintetében;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

24.

25.

26.

27.

28.

29.

30.

31.

32.

33.

34.

35.

36.

37.

38.

39.

40.

41.

42.

43.

44.

45.

46.

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3. és 6. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 16., 67., 70., 72., 73., 75., 82., 83., 84., 85., 87. és 88. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 1., 7., 8., 11., 16., 17., 21., 24., 41., 47., 48., 49., 50. és 52. cikkére,

—

tekintettel a gyermek jogairól szóló, 1989. november 20-i ENSZ-egyezményre,

—

tekintettel a gyermekek eladásáról, a gyermekprostitúcióról és a gyermekpornográfiáról szóló, a gyermek jogairól szóló egyezményhez fűzött, 2000. május 25-i fakultatív jegyzőkönyvre,

—

tekintettel a gyermekek kereskedelmi célú szexuális kizsákmányolása elleni 1. világkongresszus által elfogadott stockholmi nyilatkozatra és cselekvési tervre, a gyermekek kereskedelmi célú szexuális kizsákmányolása elleni 2. világkongresszus által elfogadott jokohamai globális kötelezettségvállalásra, valamint a gyermekek kereskedelmi célú szexuális kizsákmányolása elleni 2. világkongresszus előkészítő konferenciáján elfogadott budapesti kötelezettségvállalásra és cselekvési tervre,

—

tekintettel az Európa Tanácsnak a gyermekek szexuális kizsákmányolással és szexuális visszaéléssel szembeni védelméről szóló, 2007. október 25-i egyezményére,

—

tekintettel „A gyermekek védelme a digitális világban” című, 2012. november 20-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a gyermekekkel szemben elkövetett internetes szexuális visszaélésről szóló, 2015. március 11-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a nem készpénzes fizetőeszközökkel összefüggő csalás és hamisítás elleni küzdelemről szóló, 2001. május 28-i 2001/413/IB tanácsi kerethatározatra (3),

—

tekintettel a számítástechnikai bűnözésről szóló, 2001. november 23-i Budapesti Egyezményre (4) és az ahhoz csatolt kiegészítő jegyzőkönyvre,

—

tekintettel az Európai Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség létrehozásáról szóló, 2004. március 10-i 460/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (5),

—

tekintettel az európai kritikus infrastruktúrák azonosításáról és kijelöléséről, valamint védelmük javítása szükségességének értékeléséről szóló, 2008. december 8-i 2008/114/EK tanácsi irányelvre (6),

—

tekintettel az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (7),

—

tekintettel a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. december 13-i 2011/93/EU európai parlamenti és a tanácsi irányelvre (8),

—

tekintettel „Az Európai Unió kiberbiztonsági stratégiája: nyílt, megbízható és biztonságos kibertér” című (JOIN(2013)0001), az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, a Bizottság és a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által kiadott, 2013. február 7-i közös közleményre,

—

tekintettel az információs rendszerek elleni támadásokról és a 2005/222/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2013. augusztus 12-i 2013/40/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (9),

—

tekintettel a büntetőügyekben kibocsátott európai nyomozási határozatról szóló, 2014. április 3-i 2014/41/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (10) (ENYH-irányelv),

—

tekintettel az Európai Unió Bíróságának (EUB) 2014. április 8-i ítéletére (11), amely érvénytelenítette az uniós adatmegőrzési irányelvet,

—

tekintettel 2013. szeptember 12-i, „az Európai Unió kiberbiztonsági stratégiája: nyílt, megbízható és biztonságos kibertér” témájú állásfoglalására (12),

—

tekintettel a Bizottság „Európai digitális egységes piaci stratégia” című, 2015. május 6-i közleményére (COM(2015)0192),

—

tekintettel „Az európai biztonsági stratégia” című, 2015. április 28-i bizottsági közleményre (COM(2015)0185), illetve az azt követő, „A hatékony és valódi biztonsági unió megvalósítása” című eredményjelentésre,

—

tekintettel a kibertérben gyakorolt joghatóságról 2016. március 7-én és 8-án Amszterdamban tartott konferenciáról szóló jelentésre,

—

tekintettel a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (általános adatvédelmi rendelet) (13),

—

tekintettel a személyes adatoknak az illetékes hatóságok által a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, a vádeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi szankciók végrehajtása céljából végzett kezelése tekintetében a természetes személyek védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 2008/977/IB tanácsi kerethatározat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/680 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (14),

—

tekintettel a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynökségéről (Europol) szóló, 2016. május 11-i (EU) 2016/794 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (15),

—

tekintettel a Bizottság 2016. július 5-i határozatára a Bizottság által képviselt Európai Unió és az érdekelt szervezetek közötti, kiberbiztonsági ipari kutatás és innováció témájú köz-magán társulásra vonatkozó szerződéses megállapodás aláírásáról (C(2016)4400),

—

tekintettel a Bizottság és a Bizottság alelnöke/ az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője „A hibrid fenyegetésekkel szembeni fellépés közös kerete – európai uniós válasz” című, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett, 2016. április 6-i közös közleményére (JOIN(2016)0018),

—

tekintettel a gyermekbarát internet európai stratégiájára (COM(2012)0196) és a Bizottság 2016. június 6-i, Az internetet és egyéb kommunikációs technológiákat használó gyermekek védelmére irányuló többéves uniós program végső értékelése (biztonságosabb internet) című jelentésére (COM(2016)0364),

—

tekintettel az Europol és az ENISA 2016. május 20-i közös nyilatkozatára a 21. századi adatvédelmet tiszteletben tartó jogszerű bűnügyi nyomozásról,

—

tekintettel a Tanács 2016. június 9-i, a számítástechnikai bűnözés elleni európai igazságügyi hálózatról szóló következtetéseire,

—

tekintettel a hálózati és információs rendszerek biztonságának az egész Unióban egységesen magas szintjét biztosító intézkedésekről szóló 2016. július 6-i (EU) 2016/1148 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (16),

—

tekintettel az ENISA 2016. decemberi „Titkosítás – Az erős titkosítás védi digitális identitásunkat” című véleményére,

—

tekintettel az Európa Tanács számítástechnikai bűnözésről szóló egyezménnyel foglalkozó bizottságának a felhőben található bizonyítékokkal foglalkozó csoportja (Cloud Evidence Group) által kiadott „A büntető igazságszolgáltatás hozzáférése a felhőben található elektronikus bizonyítékokhoz: a T-CY ajánlásai” című, 2016. szeptember 16-i végleges jelentésre,

—

tekintettel a Számítástechnikai Bűnözés Elleni Közös Akció Munkacsoport (J-CAT) tevékenységére,

—

tekintettel a súlyos és szervezett bűnözés általi fenyegetettség értékeléséről (EU SOCTA) szóló, 2017. február 28-i, illetve az internetes szervezett bűnözés általi fenyegetettség értékeléséről (IOCTA) szóló, 2016. szeptember 28-i Europol-jelentésekre,

—

tekintettel az EUB a C-203/15. számú ügyben hozott, 2016. december 21-i ítéletére (TELE2 ítélet) (17),

—

tekintettel az Európai Parlament és a Tanács 2017. március 15-i (EU) 2017/541 irányelvére a terrorizmus elleni küzdelemről, a 2002/475/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról, valamint a 2005/671/IB tanácsi határozat módosításáról (18),

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A8-0272/2017),

A.

mivel a kiberbűnözés egyre jelentősebb társadalmi és gazdasági károkat okoz, ami sérti az egyének alapvető jogait, illetve veszélyt jelent a jogállamiságra a kibertérben és a demokratikus társadalmak stabilitására egyaránt;

B.

mivel a kiberbűnözés egyre nagyobb probléma a tagállamokban;

C.

mivel a 2016-os IOCTA rávilágított arra, hogy folyamatosan növekszik kiberbűnözés intenzitása, összetettsége és mértéke, hogy egyes uniós tagállamokban a bejelentett számítógépes bűncselekmények száma meghaladja a hagyományos bűncselekményekét, hogy a kiberbűnözés a bűnözés egyéb területeire is kiterjed, például az emberkereskedelemre, hogy terjed a titkosításra és anonimizálásra szolgáló eszközök bűnözési célokra való felhasználása, és hogy a zsarolóvírus-támadások száma meghaladja a rosszindulatú számítógépes programok hagyományos fajtáival, például trójai programmal elkövetett támadások számát;

D.

mivel az Európai Bizottság szerverei elleni támadások 2016-ra 20 %-kal nőttek a 2015. évhez képest;

E.

mivel a számítógépek támadásokkal szembeni kiszolgáltatottsága egyrészt az információtechnológia elmúlt évekbeli sajátos fejlődéséből, másrészt az online vállalkozások növekedéséből és a kormányzati fellépés hiányából ered;

F.

mivel a számítógépes zsarolás, a felbérelt zombihálózatok és hackertámadások, valamint a lopott digitális termékek feketepiaca egyre nő;

G.

mivel a kibertámadások fő formája továbbra is az olyan vírusok, mint a banki trójai programok, azonban egyre nő az ipari vezérlőrendszerek és hálózatok elleni támadások száma és hatása is, aminek célja a létfontosságú infrastruktúrák, gazdasági szerkezetek megsemmisítése és társadalmak destabilizációja, mint például a 2017 májusában bekövetkezett WannaCry zsarolóvírus-támadás esetében, ennélfogva ezek egyre nagyobb fenyegetést jelentenek a biztonságra, védelemre és egyéb fontos ágazatokra nézve; mivel a nemzetközi bűnüldöző hatóságok adatkéréseinek többsége csalásokhoz és pénzügyi bűncselekményekhez köthető, megelőzve az erőszakos és súlyos bűncselekményeket;

H.

mivel bár az emberek, helyek és tárgyak folyamatosan fejlődő összekapcsoltsága számos előnnyel jár, fokozza a kiberbűnözés kockázatát; mivel a dolgok internetéhez kapcsolódó eszközök, például az intelligens hálózatok, hálózatba kapcsolt hűtőgépek, orvosi eszközök vagy segédeszközök, gyakran nem olyan jól védettek, mint a hagyományos internetes eszközök, ezért ideális célpontként szolgálnak a kiberbűnözők számára, különösen mivel a hálózatba kapcsolt eszközökre vonatkozó biztonsági frissítések gyakran hiányosak, néha pedig teljes mértékben elmaradnak; mivel a hackertámadás áldozatául esett, dolgok internetéhez kapcsolódó azon eszközök, amelyek fizikai aktuátorokkal is rendelkeznek, vagy fizikai aktuátorokat tudnak irányítani, konkrétan veszélyeztethetik az emberek életét;

I.

mivel az adatvédelem hatékony jogi kerete elengedhetetlen az online világba vetett bizalom építéséhez, mivel egyszerre teszi lehetővé a fogyasztóknak és a vállalkozásoknak, hogy teljes mértékben kihasználhassák a digitális egységes piac előnyeit és kezelhessék a kiberbűnözést;

J.

mivel a vállalkozások nem tudnak megbirkózni a hálózatba kapcsolt világ biztonságosabbá tételével, és a kormányzatnak rendeletekkel és a felhasználók biztonságosabb viselkedését elősegítő ösztönzőkkel hozzá kellene járulnia a kiberbiztonsághoz;

K.

mivel a kiberbűnözés, a kiberkémkedés, a kiberhadviselés, a kiberszabotázs és a kiberterrorizmus közötti válaszvonal egyre homályosabb; mivel a kiberbűnözés egyformán célba vehet egyéneket és köz- vagy magánszervezeteket, és bűncselekmények széles skáláját ölelheti fel, ideértve a magánélet megsértését, a gyermekek online szexuális bántalmazását, az erőszakra és a gyűlöletre való nyilvános uszítást, a szabotázst, a kémkedést, a pénzügyi bűncselekményeket és csalásokat, többek között fizetési csalásokat, lopást, személyazonosság-lopást, illetve az informatikai rendszereket érintő jogellenes beavatkozást;

L.

mivel a Világgazdasági Fórum globális kockázatokról szóló 2017. évi jelentése a tömeges adatcsalást és -lopást az öt legfontosabb globális kockázat közé sorolja a valószínűség szempontjából;

M.

mivel a számítógépes bűncselekmények jelentős része büntetlenül marad; mivel még mindig nagyon alacsony a bejelentési arány, hosszú az észlelési idő, ami lehetővé teszi a kiberbűnözők számára több belépési és kilépési pont vagy hátsó ajtó létrehozását, nehéz az e-bizonyítékokhoz való hozzáférés és azok begyűjtése és bírósági felhasználása, valamint a kiberbűnözés határokon átívelő természetéből adódó összetett eljárások és joghatósági kihívások állnak fenn;

N.

mivel a Tanács 2016. júniusi következtetéseiben kiemelte, hogy a kiberbűnözés határokon átnyúló természete és az Uniót érő közös kiberbiztonsági fenyegetések miatt a rendőri és igazságügyi hatóságok és a számítógépes bűncselekményekkel foglalkozó szakértők közötti együttműködés elengedhetetlen ahhoz, hogy eredményes nyomozást folytassanak a kibertérben és begyűjtsék az elektronikus bizonyítékokat;

O.

mivel az EUB-nak az adatmegőrzési irányelv érvénytelenítésére vonatkozó 2014. április 8-i ítélete és az EUB az adatok általános és különbségtétel nélküli megőrzésének tiltását megerősítő 2016. december 21-i TELE2-ítélete szigorú korlátokat szab a távközlési adatok tömeges kezelésének, valamint az illetékes hatóságok adatokhoz való hozzáférésének;

P.

mivel az EUB Max Schrems-ítélete (19) kiemeli, hogy a tömeges megfigyelés az alapvető jogok megsértése;

Q.

mivel a kiberbűnözés elleni küzdelemnek ugyanazokat az eljárási és anyagi biztosítékokat, valamint alapvető jogokat – nevezetesen az adatvédelmet és a szólásszabadságot – kell tiszteletben tartania, mint más területek bűncselekményei elleni küzdelemnek;

R.

mivel a gyerekek egyre fiatalabb korban kezdik használni az internetet, és különösen kiszolgáltatottak az online csábítás és az online szexuális kizsákmányolás egyéb formáival (az internetes zaklatással, szexuális erőszakkal, szemérem elleni erőszakkal és zsarolással), a személyes adatok hűtlen kezelésével, valamint az olyan veszélyes kampányokkal szemben, amelyek az önkárosítás különböző formáinak népszerűsítését célozzák – mint a „kék bálna” esetében, és ezért különleges védelemre szorulnak; mivel az internetes bűnözők gyorsabban megtalálják és magukhoz csábítják az áldozatokat a csevegőszobák, e-mailek, online játékok és közösségi hálózati oldalak segítségével, és a rejtett fájlcserélő („peer-to-peer”) hálózatok jelentik továbbra is a gyermekek elleni szexuális bűncselekményeket elkövetők számára a gyermekek szexuális kizsákmányolásával kapcsolatos anyagok hozzáférésének, kommunikációjának, tárolásának és megosztásának fő színtereit;

S.

mivel a szemérem elleni erőszak és a zsarolás növekvő tendenciáját továbbra is kevéssé vizsgálják és kevés bejelentés érkezik ilyen cselekményekről, főleg a bűncselekmény természeténél fogva, az áldozatok által érzett szégyen és bűntudat miatt;

T.

mivel az egyenes adásban közvetített gyermekbántalmazás a jelentések szerint egyre növekvő veszély; mivel az egyenes adásban közvetített gyermekbántalmazás nyilvánvalóan kapcsolatba hozható a gyermekek szexuális kizsákmányolását ábrázoló anyagok kereskedelmi forgalmazásával;

U.

mivel a brit Nemzeti Bűnüldözési Hivatal tanulmánya megállapította, hogy a hackertevékenységekkel foglalkozó fiatalokat nem igazán a pénz hajtja, hanem gyakran azért támadnak meg számítógépes hálózatokat, hogy kivívják barátaik elismerését vagy hogy próbára tegyenek egy politikai rendszert;

V.

mivel a kiberbűnözés veszélyei iránti tudatosság ugyan nőtt, azonban az egyének, a közintézmények és a gazdálkodási szervezetek részéről egyaránt továbbra is teljességgel elégtelenek az elővigyázatossági intézkedések, főleg a tudás és a források hiánya miatt;

W.

mivel a kiberbűnözés és a jogellenes online tevékenységek elleni küzdelem nem homályosíthatja el a szabad és nyílt kibertér pozitív aspektusait, amelyek új lehetőségeket nyitnak a tudásmegosztás, valamint a politikai és szociális integráció elősegítése előtt világszerte;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

24.

25.

26.

27.

28.

29.

30.

31.

32.

33.

34.

35.

36.

37.

38.

39.

40.

41.

42.

43.

44.

45.

46.

47.

48.

49.

50.

51.

52.

53.

54.

55.

56.

57.

58.

59.

60.

61.

62.

63.

64.

65.

66.

67.

68.

69.

70.

71.

72.

73.

74.

75.

76.

77.

78.

79.

80.

81.

82.

83.

84.

85.

86.

87.

88.

89.

—

tekintettel a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) 1967. augusztus 8-i megalapítására,

—

tekintettel az EU és az ASEAN között fenntartott kapcsolatok fő jogi keretére, nevezetesen az 1980. márciusban aláírt ASEAN–EGK együttműködési megállapodásra (1),

—

tekintettel a 2007. novemberben aláírt ASEAN-chartára, amely létrehozta az ASEAN jogi személyiségét, illetve jogi és intézményi keretét, beleértve az Állandó Képviselők Bizottságának (CPR) létrehozását az ASEAN munkájának támogatására és összehangolására,

—

tekintettel az 1993-ban létrehozott ASEAN Regionális Fórumra (ARF), melynek feladata a politikai és biztonsági kérdésekről folytatott párbeszéd és konzultáció elősegítése, valamint hozzájárulás a bizalomépítéshez és a megelőző diplomáciához az ázsiai–csendes-óceáni régióban,

—

tekintettel a regionális bizalomépítést szolgáló különböző ASEAN-keretekre, melyek: az ASEAN Regionális Fóruma (ARF), az ASEAN Védelmi Miniszterek Találkozója (ADMM-Plus), a Kelet-ázsiai Csúcstalálkozó (EAS), az ASEAN+3 (az ASEAN plusz Kína, Japán és Dél-Korea) és az ASEAN+6 (az ASEAN plusz Kína, Japán, Dél-Korea, India, Ausztrália és Új-Zéland),

—

tekintettel az ASEAN Japánnal, Kínával, Dél-Koreával, Indiával, Ausztráliával és Új-Zélanddal kötött kereskedelmi megál-lapodásaira,

—

tekintettel a hét partnerségi és együttműködési megállapodásról jelenleg folyó tárgyalásokra és/vagy megkötésére az Európai Unió és bizonyos ASEAN-tagállamok –pontosabban a Brunei Darussalam Állam, Indonézia, Malajzia, a Fülöp-szigetek, Thaiföld és Vietnam – között,

—

tekintettel az Indonéziával és a Fülöp-szigetekkel, valamint a Malajziával és Thaifölddel kötendő szabadkereskedelmi megállapodásokról szóló, jelenleg felfüggesztett tárgyalásokra, a Szingapúrral és Vietnammal megvalósuló szabadkereskedelmi megállapodások következő hónapokban várható megkötésére és a Mianmarral kötendő beruházási megállapodásról szóló tárgyalásokra,

—

tekintettel Cecilia Malmströmnek, az EU kereskedelmi biztosának az ASEAN pénzügyminisztereivel 2017. március 10-én, Manilában lezajlott találkozójára,

—

tekintettel az Ulánbátorban (Mongólia) 2016. április 21–22-én tartott 9. Ázsia–Európa parlamenti partnerségi ülésre (ASEP9),

—

tekintettel az EU–ASEAN megerősített partnerségről szóló, 2007. márciusi nürnbergi nyilatkozatra és annak 2007. novemberi cselekvési tervére,

—

tekintettel az EU–ASEAN megerősített partnerség további elmélyítését célzó Bandar Seri Begawan-i cselekvési tervre (2013–2017), amelyet Brunei Darussalam Államban fogadtak el 2012. április 27-én,

—

tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének 2015. május 18-i, „Az EU és az ASEAN: stratégiai célú partnerség” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett közös közleményére (JOIN(2015)0022),

—

tekintettel az EU Külügyek Tanácsának 2015. június 22-én elfogadott, az EU és az ASEAN közötti kapcsolatokról szóló következtetéseire,

—

tekintettel a közös stratégiai célokat szolgáló ASEAN–EU globális partnerség előmozdításáról szóló, 2016. október 14-i bangkoki nyilatkozatra,

—

tekintettel arra, hogy az Európai Unió 2012. július 12-én Phnompenben csatlakozott a Délkelet-ázsiai Barátsági és Együttműködési Szerződéshez (2),

—

tekintettel az Ulánbátorban (Mongólia) 2016. július 15–16-án tartott 11. Ázsia–Európa csúcstalálkozóra (ASEM11),

—

tekintettel az 1997. februárban létrehozott Ázsia–Európa Alapítványra (ASEF), melynek célja, hogy fórumot biztosítson a nem kormányzati párbeszédnek,

—

tekintettel a regionális integráció támogatására szolgáló ASEAN–EU-programra (APRIS), a regionális integráció támogatására szolgáló ASEAN-programra (ARISE), valamint az EU–ASEAN közötti regionális párbeszéd eszközére (READI), melyek támogatják a nem kereskedelmi ágazatok szakpolitikáinak és szabályozásának harmonizálását,

—

tekintettel az ASEAN gazdasági közösségről szóló, 2007-ben elfogadott tervezetre,

—

tekintettel a 2009-ben tartott 14. ASEAN-csúcstalálkozóra és az ASEAN gazdasági közösség (AEC), az ASEAN politikai-biztonsági közösség (APSC) és az ASEAN társadalmi-kulturális közösség (ASCC) egységes piac létrehozására irányuló ütemtervére,

—

tekintettel a Vientianéban (Laosz) 2016. szeptember 6–7-én tartott 28. és 29. ASEAN-csúcstalálkozókra, valamint a Manilában (Fülöp-szigetek) 2017. április 26–29-én tartott 30. ASEAN-csúcstalálkozóra,

—

tekintettel az ASEAN–EU közös együttműködési bizottság 24., 2017. március 2-i jakartai (Indonézia) ülésére,

—

tekintettel az ASEAN közösség 2025-re vonatkozó, a Kuala Lumpurban (Malajzia) 2015. november 18–22-én tartott 27. ASEAN-csúcstalálkozón elfogadott jövőképére, valamint a több mint 600 millió emberre kiterjedő belső piac kialakítását célul kitűző ASEAN gazdasági közösség létrehozásáról szóló, 2015. december 31-i bejelentésre,

—

tekintettel a Vientianéban (Laosz) 2016. szeptember 8-án tartott 11. kelet-ázsiai csúcstalálkozóra (EAS), melyen 18 ország – az ASEAN-tagállamok, Kína, Japán és Dél-Korea (ASEAN+3), India, Ausztrália és Új-Zéland (ASEAN+6), Oroszország és az Egyesült Államok – vezetői vettek részt,

—

tekintettel az első – 2012. november 18-i – ASEAN emberi jogi nyilatkozatra és az ASEAN emberi jogi kormányközi bizottságának (AICHR) 2009. évi létrejöttére,

—

tekintettel a 2013-ban létrehozott ASEAN Parlamenti Képviselők az Emberi Jogokért (APHR) szervezetre, amelynek a célja a demokrácia és az emberi jogok ügyének előmozdítása minden ASEAN-tagállamban,

—

tekintettel az ASEAN Béke és Megbékélés Intézetére (AIPR),

—

tekintettel a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló egyezményre, a gyermek jogairól szóló egyezményre és a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményre, melyeket minden ASEAN-tagállam megerősített,

—

tekintettel „Az ENSZ üzleti vállalkozásokra és emberi jogokra vonatkozó irányadó elvei: a jogok védelmére, tiszteletben tartására és a jogorvoslatra vonatkozó ENSZ-keretrendszer végrehajtása” című, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által 2011. június 16-án elfogadott dokumentumra,

—

tekintettel az ASEAN emberkereskedelem, kiemelten a nőket és gyermekeket érintő emberkereskedelem elleni egyezményére, amelyet minden ASEAN-tagállam aláírt 2015 novemberében,

—

tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának időszakos egyetemes helyzetértékeléseire, amelyekben valamennyi ASEAN-tagállam részt vesz,

—

tekintettel az ASEAN-ról szóló legutóbbi állásfoglalásaira, különösen a 2014. január 15-i, az EU és az ASEAN közötti kapcsolatok jövőjéről szóló állásfoglalására (3),

—

tekintettel az ASEAN tagállamairól szóló legutóbbi állásfoglalásaira, különösen a Vietnamról szóló 2016. június 9-ire (4), az EU–Vietnam átfogó partnerségi és együttműködési keretmegállapodásról szóló 2015. december 17-ire (állásfoglalás) (5), az EU–Vietnam átfogó partnerségi és együttműködési keretmegállapodásról szóló 2015. december 17-ire (egyetértés) (6), az EU és a Fülöp-szigetek közötti partnerségi és együttműködési keretmegállapodásról szóló 2016. június 8-ira (egyetértés) (7) és az EU és a Fülöp-szigetek közötti partnerségi és együttműködési keretmegállapodásról szóló 2016. június 8-ira (állásfoglalás) (8),

—

tekintettel az ASEAN tagállamairól szóló legutóbbi sürgősségi emberi jogi állásfoglalásaira, különösen a Mianmarról, különösen a rohindzsák helyzetéről szóló 2017. szeptember 14-i (9), a rohindzsa menekültek helyzetéről, többek között a thaiföldi tömegsírokról szóló 2015. május 21-i (10), a mianmari rohindzsa kisebbség helyzetéről szóló 2016. december 15-i (11), a Mianmarról, különösen a rohindzsák helyzetéről szóló 2016. július 7-i (12), a Kambodzsáról, nevezetesen Kem Sokha ügyéről szóló 2017. szeptember 14-i (13), a Kambodzsáról szóló 2016. június 9-i (14), a kambodzsai politikai helyzetről szóló 2015. november 26-i (15), Kambodzsa nem kormányzati szervezetekről és szakszervezetekről szóló törvénytervezeteiről szóló 2015. július 9-i (16), a Thaiföldről, különösen Andy Hall helyzetéről szóló 2016. október 6-i (17), a thaiföldi helyzetről szóló 2015. október 8-i (18), a Malajziáról szóló 2015. december 17-i (19), az Indonéziáról szóló 2017. január 19-i (20), az Indonéziáról szóló 2017. június 15-i (21), a Fülöp-szigetekről szóló 2016. szeptember 15-i (22) és 2017. március 16-i (23), valamint a Laoszról, különösen Somphone Phimmasone, Lod Thammavong és Soukane Chaithad ügyéről szóló 2017. szeptember 14-i állásfoglalásaira (24);

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0243/2017),

A.

mivel ebben az évben ünnepeljük az ASEAN 50. évfordulóját, a Római Szerződések 60. évfordulóját és az EU és az ASEAN közötti hivatalos kapcsolatok 40. évfordulóját;

B.

mivel az ASEAN a világ főként gazdasági, technológiai és kutatási szempontból egyik legdinamikusabb és leggyorsabban növekvő régiójaként emelkedett fel, geopolitikai és geoökonómiai helyzete stratégiailag fontos, erőforrásokban gazdag, célja az fokozott gazdasági integráció, továbbá a fenntartható fejlesztési célok – különösen az oktatás – tekintetében ambiciózus ütemterve van, valamint határozottan kiáll a multilaterális kapcsolatok mellett; mivel az ASEAN-on belüli fejlettségbeli különbségek csökkentése kulcsfontosságú lesz a további integráció, valamint a biztonság, a stabilitás, továbbá a társadalmi, gazdasági és politikai jogok védelme szempontjából;

C.

mivel az EU és az ASEAN integrációs folyamata eltérő, hiszen eltérő kontextus, eltérő jövőképek és küldetések jellemzik; mivel mindkettő saját logikája szerint halad ugyan, de ennek ellenére összevethetők, hiszen mindkét szabályokon alapuló szervezet sok évtizede támogatja a békés egymás mellett élést, a regionális integrációt, a nemzetközi együttműködést és fejlődést, és törekszik a tagok közötti bizalom kiépítésére; ennek következtében az EU és az ASEAN között egyedi típusú partnerség áll fenn;

D.

mivel a két régió elérte az együttműködés jelentős szintjét, és az EU és az ASEAN közötti kapcsolatok átfogó jellegűek és számos ágazatra kiterjednek, többek között a kereskedelemre és a beruházásokra, a fejlesztésre, a gazdasági és a politikai ügyekre; mivel az ASEAN az EU harmadik kereskedelmi partnere, míg az EU az ASEAN második partnere, és a kétoldalú árukereskedelem értéke meghaladja az évi 200 milliárd eurót, továbbá az EU az első számú külföldi közvetlen tőkebefektető az ASEAN-régióban; mivel az európai vállalatok számára az ASEAN lehetőséget kínál arra, hogy hozzáférjenek a szélesebb régióhoz; mivel a 2014 és 2020 közötti időszakban az EU és tagállamai az első számú fejlesztési segélyezők a régióban és az EU további több mint 3 milliárd euró összegre vállalt kötelezettséget a szegénység és a fejlettségbeli eltérések csökkentése érdekében az alacsony jövedelmű ASEAN-országokban;

E.

mivel az EU tapasztalata a múltban ösztönző forrásként szolgált más régiók integrációs folyamataihoz;

F.

mivel az EU szilárdan támogatja az ASEAN és különösen az ASEAN Titkárságának munkáját, és az ASEAN fontosságának elismeréseként külön uniós küldöttségvezetőt nevezett ki az ASEAN-hoz, aki 2015-ben foglalta el hivatalát;

G.

mivel jelenleg az integrációs folyamatokat mindkét régióban kihívások feszítik, amelyek ugyanakkor új lehetőségeket is megnyitnak; mivel az EU jelenleg több válsággal néz szembe; mivel az ASEAN-on belüli kereskedelem – az ASEAN-központúság ösztönzése mint cél ellenére – 2016-ban hanyatlott és nehézségekkel szembesült, beleértve a széttartó külpolitikai orientációkat és a demokráciát és a jogállamiságot fenyegető veszélyekkel, a vallások közti kapcsolatokhoz, az etnikai kisebbségekhez, a társadalmi egyenlőtlenségekhez, valamint az emberi jogok megsértéséhez, köztük a határokon átnyúló hatással járók kapcsán felmerülő hazai problémák továbbgyűrűző hatásait;

H.

mivel az EU elhatározta, hogy az emberi jogok központi szerepet fognak játszani harmadik országokkal fenntartott kapcsolataiban;

I.

mivel az EU 2014 decemberében GSP+ státusz adott a Fülöp-szigeteknek, és ezzel ő lett az első olyan ASEAN-ország, amely kereskedelmi preferenciában részesült; mivel ez lehetővé teszi a Fülöp-szigetek számára, hogy termékei 66 %-át vámmentesen exportálja az EU-ba;

J.

mivel az USA kivonulása a Csendes-óceáni Partnerségből (TPP) új lendületet adhat a kelet-ázsiai átfogó regionális gazdasági partnerségről (RCEP) folyó tárgyalásoknak; mivel a magabiztosabbá vált Kína olyan kezdeményezésekkel áll elő, mint az „egy övezet, egy út”, melyek valamennyi szomszéd országot – sőt azon túl is – kihívás elé állítják;

K.

mivel a Dél-kínai-tengert érintő feszültségek fenyegetést és veszélyt jelentenek a térség biztonságára és stabilitására; mivel a legaggasztóbb tendencia a fegyverkezés a Dél-kínai-tengeren; mivel az ASEAN és Kína között a magatartási kódexről folyó párbeszéd továbbra is az ASEAN első számú mechanizmusa a Dél-kínai-tengerről Kínával folytatott eszmecserének; mivel Kína lépései – a katonai őrjáratozástól és hadgyakorlatoktól az építkezésekig, melyek semmibe veszik a Dél-kínai-tenger országainak magatartási kódexéről szóló 2002-es nyilatkozatban kifejtett elveket – továbbra is aggodalomra adnak okot;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

24.

25.

26.

27.

28.

29.

30.

—

tekintettel az 1107/2009/EK rendelet II. mellékletének az endokrin károsító tulajdonság meghatározását szolgáló tudományos kritériumok megállapítása tekintetében történő módosításáról szóló bizottsági rendelet tervezetére (D048947/06 (a továbbiakban: rendelettervezet),

—

tekintettel a növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21-i 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1), különösen 4. cikkének (1) bekezdésére, 78. cikke (1) bekezdésének a) pontjára, II. mellékletének 3.6.5. pontja második bekezdésére és 3.8.2. pontjára,

—

tekintettel az Európai Unió Bírósága Törvényszékének 2015. december 16-i ítéletére (2), különösen annak 71. és 72. pontjára,

—

tekintettel a hormonháztartást zavaró anyagokról: az Európai Unió Törvényszékének 2015. december 16-i ítéletét követő helyzetről szóló, 2016. június 8-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel a Bizottságnak az endokrin károsító anyagokról, valamint az azonosításukat szolgáló tudományos kritériumokat a növényvédő szerekre és a biocid termékekre vonatkozó uniós szabályozás keretében meghatározó bizottsági jogiaktus-tervezetekről szóló, 2016. június 15-i közleményére (COM(2016)0350),

—

tekintettel a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottsága 2017. február 28-i, brüsszeli üléséről szóló összefoglaló jelentésre,

—

tekintettel a közegészség endokrin rendszert károsító tényezőkkel szembeni védelméről szóló, 2013. március 14-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozat (5) 5a. cikke (3) bekezdésének b) pontjára,

—

tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,

—

tekintettel eljárási szabályzata 106. cikkének (2) és (3) bekezdésre és (4) bekezdésének c) pontjára,

A.

mivel a 1107/2009/EK rendelet II. mellékletének 3.8.2. pontja alapján hatóanyag csak abban az esetben hagyható jóvá, ha nem tekinthető a célszervezetektől eltérő szervezetekre nézve esetleg hormonrendszert károsító tulajdonságú anyagnak, kivéve, ha a hatóanyagnak való expozíció mértéke a felhasználás javasolt reális feltételei mellett a célszervezetektől eltérő szervezetekre nézve elhanyagolható (környezetvédelmi kizárási kritérium);

B.

mivel az 1107/2009/EK rendelet II. melléklete 3.6.5. pontja második bekezdése alapján a Bizottságnak 2013. december 14-ig intézkedéstervezetet kell benyújtania az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottsághoz az endokrin károsító tulajdonságok meghatározására irányuló, konkrét tudományos kritériumokra vonatkozóan,

C.

mivel a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottsága 2017. július 4-én kedvező véleményt adott ki a rendelet tervezetéről, amely véleményről tartott szavazás során három tag ellene szavazott, három pedig tartózkodott;

D.

mivel a rendelettervezet utolsó bekezdése kimondja, hogy „ha a vizsgálat tárgyát képező hatóanyag kívánt biocid hatásmódja a gerincesektől eltérő célszervezetek endokrin rendszerükön keresztül történő visszaszorítása, a kívánt hatásmódnak az azonos rendszertani kategóriába tartozó szervezetekre gyakorolt hatása nem vehető figyelembe az anyag nem célszervezetekre nézve endokrin károsító tulajdonságú anyagként történő azonosítása során”;

E.

mivel a Törvényszék a T-521/14. sz. ügyben hozott ítéletében megállapította, hogy „la spécification des critères scientifiques pour la détermination des propriétés perturbant le système endocrinien ne peut se faire que de manière objective, au regard de données scientifiques relatives audit système, indépendamment de toute autre considération, en particulier économique” (6) (71. pont);

F.

mivel valamely endokrin hatásmechanizmusú anyag kizárása a nem célszervezetekre nézve endokrin károsító anyagként való azonosításból nem tudományos;

G.

mivel a rendelettervezet nem tekinthető az endokrin rendszerre vonatkozó, objektív tudományos adatokra alapozottnak, ahogyan azt a Bíróság megköveteli; mivel a Bizottság ezzel túllépi végrehajtási hatáskörét;

H.

mivel az említett utolsó bekezdés valódi szándékát pontosan megmagyarázza a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottsága 2017. február 28-i, brüsszeli üléséről készült összefoglaló jelentés, amely kimondja, hogy „ezen túlmenően a kívánt endokrin hatásmódú hatóanyagokra (az alábbiakban »növekedés-szabályozók«) vonatkozó rendelkezés logikai alapját elmagyarázták. […] A növekedés-szabályozókra vonatkozó rendelkezés lehetővé teszi, hogy a kizárási kritériumot a kívánt endokrin hatásmódú hatóanyagokra nem fogják alkalmazni […]”;

I.

mivel az említett utolsó bekezdés ténylegesen létrehozza az 1107/2009/EK rendelet II. mellékletének 3.8.2. pontjában rögzített kizárási kritériumtól való eltérést;

J.

mivel az 1107/2009/EK rendelet (6)–(10) preambulumbekezdése és 1. cikkének (3) bekezdése alapján nyilvánvaló, hogy a hatóanyagok jóváhagyására vonatkozó szabályok megállapítása összetett problémájával foglalkozó jogalkotónak meg kell találnia a különböző és potenciálisan egymásnak ellentmondó célok – nevezetesen egyrészről a mezőgazdasági termelés és a belső piac, másrészről pedig az egészség és a környezet védelme – közötti kényes egyensúlyt;

K.

mivel a Törvényszék a fent hivatkozott ítéletben az alábbiakat állapította meg: „Dans ce contexte, il importe de relever que, en adoptant le règlement no 528/2012, le législateur a procédé à une mise en balance de l’objectif d’amélioration du marché intérieur et de celui de la préservation de la santé humaine, de la santé animale et de l’environnement, que la Commission se doit de respecter et ne saurait remettre en cause […]. Or, dans le cadre de la mise en œuvre des pouvoirs qui lui sont délégués par le législateur, la Commission ne saurait remettre en cause cet équilibre, ce que cette institution a d’ailleurs en substance admis lors de l’audience” (7) (72. pont);

L.

mivel a Parlament ezt megismételte 2016. június 8-i állásfoglalásában, amely hangsúlyozza, hogy „a Törvényszék ítélete szerint a tudományos kritériumok meghatározását kizárólag objektív módon, az endokrin rendszerre vonatkozó tudományos adatok alapján, minden más megfontolástól, és különösen a gazdasági megfontolásoktól függetlenül kell végezni, és hogy a Bizottságnak nincs joga az [Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ)] 290. cikke értelmében ráruházott hatáskörök alkalmazása révén megváltoztatni egy alap-jogiaktusban lefektetett szabályozási egyensúlyt”;

M.

mivel az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással hozott végrehajtási jogi aktus összefüggésében ugyanezek a hatásköri korlátozások vonatkoznak a Bizottságra;

N.

mivel a Bizottság 2016. június 15-i közleménye szerint „A Bizottság előtt álló feladat most azon kritériumok megállapítása, amelyek segítségével meghatározható, hogy a növényvédő szerek és a biocid termékek tekintetében mi számít endokrin károsító anyagnak és mi nem – nem pedig annak eldöntése, hogy miként kell szabályozni ezeket az anyagokat. A jogalkotó a növényvédő szerekre vonatkozó 2009. évi és a biocid termékekről szóló 2012. évi jogszabályokban már megállapította a szabályozási következményeket”;

O.

az 1107/2009/EK rendelet II. mellékletének 3.8.2. pontjában rögzített kizárási kritérium alapvető eleme a rendeletnek;

P.

mivel a régóta fennálló ítélkezési gyakorlat szerint az adott ügyben alapvetőnek számító szabályozási elemek elfogadása az uniós jogalkotó számára van fenntartva, és nem ruházható a Bizottságra;

Q.

mivel a Bizottság átlépte végrehajtási hatáskörét, amikor az 1107/2009/EK rendelet alapvető szabályozási elemét módosította, ellentétben a T-521/14. sz. ügyben tartott törvényszéki meghallgatáson elismert hatásköri korlátaival, a 2016. június 15-i közleményben tett kijelentéseivel és ellentétben a jogállamiság uniós alapelvével;

R.

mivel még akkor is, ha a tudományos és technikai ismeretek fejlődése megfelelő alapot nyújt a kívánt endokrin hatásmódú anyagok jóváhagyási feltételeire vonatkozó eltérés bevezetésére, ilyen eltérést csak az 1107/2009/EK rendelet módosítására irányuló, az EUMSZ 294. cikke szerinti jogalkotási eljárással lehet bevezetni;

1.

2.

3.

4.

5.

—

tekintettel a géntechnológiával módosított FG72 × A5547-127 szójababot, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetére (D051972),

—

tekintettel a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló, 2003. szeptember 22-i 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 7. cikke (3) bekezdésére, 9. cikke (2) bekezdésére, 19. cikke (3) bekezdésére és 21. cikke (2) bekezdésére,

—

tekintettel az 1829/2003/EK rendelet 35. cikkében említett Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság 2017. július 17-i szavazására, ahol nem nyilvánítottak véleményt,

—

tekintettel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 11. és 13. cikkére,

—

tekintettel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) által 2017. március 1-jén elfogadott és 2017. április 6-án közzétett véleményre (3),

—

tekintettel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmus szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló 182/2011/EU rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2017)0085, COD(2017)0035),

—

tekintettel a géntechnológiával módosított szervezetek engedélyezését kifogásoló korábbi állásfoglalásaira (4),

—

tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,

—

tekintettel eljárási szabályzata 106. cikkének (2) és (3) bekezdésére,

A.

mivel 2013. december 10-én a Bayer Crop Science LP és az M.S. Technologies LLC az 1829/2003/EK rendelet 5. és 17. cikkével összhangban kérelmet nyújtott be Hollandia illetékes nemzeti hatóságához a géntechnológiával módosított FG72 × A5547-127 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított élelmiszerek, élelmiszer-összetevők és takarmányok forgalomba hozatalára vonatkozóan; mivel a kérelem a termesztés kivételével kiterjed a géntechnológiával módosított FG72 × A5547-127 szójababot tartalmazó vagy abból álló, bármely más szójababhoz hasonló felhasználásra szánt termékek nem élelmiszerként és takarmányként történő forgalomba hozatalára is;

B.

mivel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) 2017. március 1-jén az 1829/2003/EK rendelet 6. és 18. cikkének megfelelően kedvező véleményt adott, amelyet 2017. április 6-án tettek közzé (5);

C.

mivel az 1829/2003/EK rendelet kimondja, hogy a géntechnológiával módosított élelmiszer vagy takarmány nem lehet káros hatással az emberi egészségre, az állati egészségre vagy a környezetre, és hogy a Bizottság határozatának megszövegezése során figyelembe veszi az uniós jog minden vonatkozó rendelkezését és a kérdéses ügyre vonatkozó egyéb jogszerű tényezőket is;

D.

mivel az FG72 × A5547-127 szójababot azzal a céllal fejlesztették ki, hogy toleranciát alakítsanak ki az izoxaflutol- (5-ciklopropil-izoxazol-4-il 2-mezil-4-trifluorometilfenil keton), a glifozát- (N-(foszfonometil)-glicin) és a glufozinát-ammóniumalapú (1-foszfinotricin) gyomirtókra; mivel az említett gyomirtó szerekkel szembeni tolerancia a HPPD W336 (4-hidroxil fenil-piruvát-dioxigenáz), a 2mEPSPS (5-enolpiruvil-sikimát-3-foszfát-szintetáz) és a PAT (foszfinotricin-acetiltranszferáz) proteinek expressziójával érhető el;

E.

mivel a három hónapos konzultációs időszak alatt a tagállamok számos kritikus észrevételt tettek (6); mivel a legtöbb kritikus megjegyzés tartalmazza azt a megállapítást, hogy a 90 napos szubkrónikustoxicitás-vizsgálat híján nem lehet következtetést levonni a szóban forgó GMO emberi élelmiszerben és állati takarmányban való felhasználásával járó kockázatokról, hogy nem elégségesek az összetételről, a fenotípusos értékelésről és a toxikológiáról szóló információk, hogy a GMO és a hagyományos szójabab egyenértékűségét, illetve ennek alapján az élelmiszer- és takarmánybiztonságot illető megállapítások túlságosan koraiak, valamint hogy a szóban forgó GMO-t nem tesztelték a biztonságosságot kellően alátámasztó tudományos alapossággal;

F.

mivel egy független tanulmány azzal a következtetéssel zárul, hogy „az EFSA által végzett kockázatelemzés jelenlegi formájában nem elfogadható, mert nem azonosítja a hiányos ismereteket és a bizonytalanságokat, és nem értékeli a toxicitást vagy az immunrendszerre és a szaporítószervekre gyakorolt hatást (7);

G.

mivel a glifozát jelenlegi engedélye legkésőbb 2017. december 31-én lejár; mivel továbbra is vannak nyitott kérdések a glizofát rákkeltő hatásával kapcsolatosan; mivel az EFSA 2015 novemberében arra a következtetésre jutott, hogy a glizofát valószínűleg nem rákkeltő, az Európai Vegyianyag-ügynökség pedig 2017 márciusában megállapította, hogy nincs szükség az anyag osztályozására; mivel a WHO Nemzetközi Rákkutatási Ügynöksége ezzel ellenkezőleg az emberre valószínűleg rákkeltő hatásúnak minősítette a glizofátot;

H.

mivel a glufozinát a reprodukciót károsító anyagnak minősül, így a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló, 2009. október 21-i 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) kizárási kritériumainak hatálya alá esik; mivel a glufozinátra vonatkozó engedély 2018. július 31-én lejár (9);

I.

mivel az izoxaflutol az emberre valószínűleg rákkeltő hatású (10), bizonyos vízi szervezetekre és a nem célzott növényekre toxikus hatású, illetve az anyag, annak bomlástermékei és metabolitjai könnyen szennyezhetik a vizeket; mivel ezen aggályok miatt az anyag használatát korlátozták (11);

J.

mivel a kiegészítő gyomirtó szerek alkalmazása a szokásos mezőgazdasági gyakorlat részét képezi a gyomirtó szereknek ellenálló növények termesztése esetében, ezért arra kell számítani, hogy a termésben mindig lesznek a permetezésből származó maradványok, és a fogyasztók nem tudják elkerülni ezeket; mivel kimutatták, hogy a gyomirtó szernek ellenálló géntechnológiával módosított növények – hagyományos társaikhoz képest – a kiegészítő gyomirtó szerek nagyobb arányú használatát eredményezik (12);

K.

mivel a kiegészítő gyomirtó szerrel való permetezésből származó maradványokat az EFSA nem értékelte; mivel ezért nem lehet megállapítani, hogy az izoxaflutollal, glifozáttal és glufozináttal permetezett, géntechnológiával módosított szójabab biztonságosan felhasználható élelmiszerekben és takarmányokban;

L.

mivel a több, szelektív gyomirtó szernek ellenálló géntechnológiával módosított növények kifejlesztése főként annak köszönhető, hogy azokban az országokban, amelyek nagymértékben termesztettek géntechnológiával módosított haszonnövényeket, gyorsan kialakult a gyomnövények glifozáttal szembeni ellenálló képessége; mivel tudományos kiadványokban a glifozáttal szemben ellenálló gyomnövények több mint 20 különböző változatát dokumentálták (13); mivel a glifozáttal szemben ellenálló gyomnövényeket 2009 óta figyelnek meg;

M.

mivel az 1829/2003/EK rendelet 35. cikkében említett Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság 2017. július 17-én úgy szavazott, hogy nem nyilvánít véleményt; mivel csak az uniós lakosság 38,43 %-át képviselő 10 tagállam szavazott mellette, míg 15 tagállam ellene, 3 pedig tartózkodott;

N.

mivel a Fellebbviteli Bizottság 2017. szeptember 14-i szavazása során ismét nem született vélemény; mivel csak az uniós lakosság 38,69 %-át képviselő 11 tagállam szavazott mellette, míg 15 tagállam ellene, 2 pedig tartózkodott;

O.

mivel a Bizottság számos alkalommal sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az 1829/2003/EK rendelet hatálybalépése óta az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság támogatás nélkül volt kénytelen engedélyezési határozatokat elfogadni, és hogy a géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok esetében általánossá vált az az egyébiránt kivételes döntéshozatali gyakorlat, hogy a dossziét végleges jóváhagyásra visszaküldik a Bizottsághoz; mivel e gyakorlat kapcsán Juncker elnök úr is kijelentette, hogy az nem demokratikus (14);

P.

mivel az 1829/2003/EK rendelet módosításáról szóló 2015. április 22-i jogalkotási javaslatot a Parlament 2015. október 28-án első olvasatban elutasította (15), továbbá felkérte a Bizottságot, hogy vonja vissza és nyújtson be új javaslatot;

Q.

mivel a 182/2011/EU rendelet (14) preambulumbekezdése szerint a Bizottság a kiegyensúlyozott megoldás érdekében lehetőség szerint úgy fog eljárni, hogy kerülje a fellebbviteli bizottságban a különösen érzékeny ágazatokra – a fogyasztók egészségének védelmére, az élelmiszer-biztonságra és a környezetvédelemre – vonatkozó végrehajtási jogi aktusok megfelelőségével szemben esetlegesen kialakuló többségi állásponttal való összeütközést;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

—

2014. január 16-i állásfoglalás a Lepidoptera rendbe tartozó egyes kártevőkkel szembeni ellenálló képesség érdekében géntechnológiával módosított kukoricakészítménynek (Zea mays L., 1507 vonal) a 2001/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti termesztés céljából történő forgalomba hozataláról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (HL C 482, 2016.12.23., 110. o.),

—

2015. december 16-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított NK603 × T25 kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló, 2015. december 4-i (EU) 2015/2279 bizottsági végrehajtási határozatról (Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0456),

—

2016. február 3-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított MON 87705 x MON 89788 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0040),

—

2016. február 3-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított MON 87708 x MON 89788 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0039),

—

2016. február 3-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított FG72 (MST-FGØ72-2) szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0038),

—

2016. június 8-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított Bt11 × MIR162 × MIR604 × GA21 kukoricát, vagy két vagy három ilyen eseményt ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricákat tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0271),

—

2016. június 8-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított szegfű (Dianthus caryophyllus L., SHD-27531-4-es vonal) forgalomba hozataláról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0272),

—

2016. október 6-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított MON 810 kukoricaszemek termesztés céljából történő forgalomba hozatalára vonatkozó engedély megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0388),

—

2016. október 6-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított MON 810 kukoricatermékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0389),

—

2016. október 6-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított Bt11 kukoricaszemek termesztés céljából történő forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0386),

—

2016. október 6-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított 1507 kukoricaszemek termesztés céljából történő forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0387),

—

2016. október 6-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított 281-24-236 × 3006-210-23 × MON 88913 gyapotot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0390),