Bejelentés az „Egységes Szanálási Testület 2018. augusztus 2-i, a Banco Popular Español S.A.-ra vonatkozó szanálási intézkedések által érintett részvényeseknek és hitelezőknek fizetendő kártérítés megítéléséről szóló előzetes határozatáról, illetve a meghallgatáshoz való joghoz fűződő eljárás elindításáról szóló értesítésével” kapcsolatban (SRB/EES/2018/132) (a továbbiakban: „értesítés”)

(2018/C 277 I/01)

Az értesítés közzétételével az Egységes Szanálási Testület előzetesen úgy határozott, hogy a Banco Popular Español S.A.-ra vonatkozó szanálási intézkedések által érintett részvényeseknek és hitelezőknek (a továbbiakban: „érintett részvényesek és hitelezők”) nem fizetendő kártérítés a 806/2014/EU rendelet (1) 76. cikke (1) bekezdése e) pontjának értelmében. A végső határozat meghozatala érdekében az ESZT elindítja a meghallgatáshoz való joghoz fűződő eljárást.

Az Egységes Szanálási Testület értesítésének összefoglalása

Az Egységes Szanálási Testület (ESZT) 2017. június 7-én elfogadta a Banco Popular Español S.A. (a továbbiakban: „intézmény”) (2) szanálási programjának elfogadásáról szóló, az Európai Bizottság által jóváhagyott határozatot (3). A határozat 5. és 6. cikkének értelmében az intézmény tekintetében hozott szanálási intézkedések keretében a vagyonértékesítési eszköz alkalmazásával részvénytranszfert hajtottak végre az intézményben a Banco Santander S.A. részére (a 806/2014/EU rendelet 24. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban), az intézmény tőkeinstrumentumainak leírását és átalakítását követően (a rendelet 21. cikkében foglaltak szerint).

A fenti szanálási intézkedés FROB általi végrehajtását követően a 806/2014/EU rendelet 20. cikkének (16) és (17) bekezdésével, valamint a Bizottság (EU) 2018/344 felhatalmazáson alapuló rendeletének (4) 3. cikkével összhangban az ESZT-nek gondoskodnia kellett egy független értékelő által végrehajtott értékelésről annak felmérése érdekében, hogy az érintett részvényesek és hitelezők kedvezőbb elbánásban részesültek volna-e, ha az intézményt rendes fizetésképtelenségi eljárás alá vonják („az elbánás különbségének értékelése” vagy „3. értékelés”).

Az intézmény szanálásával összefüggésben végzett értékelésre független értékelőként a Deloitte vállalatot kérték fel. 2018. június 14-én (5) az ESZT postai úton megkapta a Deloitte végső jelentését az intézmény szanálására vonatkozó elbánás különbségének értékeléséről („3. értékelési jelentés”), melyet az értesítés 1. melléklete tartalmaz.

A 3. értékelési jelentésből az következik, hogy a tényleges elbánás, amelyben az érintett részvényesek és hitelezők részesültek, nem különbözik attól, amelyben abban az esetben részesültek volna, ha a szanálás időpontjában az intézményt rendes fizetésképtelenségi eljárás alá vonják. A fentiek alapján az ESZT az értesítésben előzetesen úgy határozott, hogy nem szükséges a 806/2014/EU rendelet 76. cikke (1) bekezdésének e) pontja szerint kártérítést fizetni az érintett részvényesek és hitelezők számára.

Annak érdekében, hogy az ESZT végleges határozatot hozhasson a kártérítés szükségességéről, az értesítés útján az ESZT a konzultációs eljárás betartásával, különösen az erre kijelölt, az alábbiakban ismertetett internetes űrlappal történő regisztráció során az ESZT fenti előzetes döntéséhez kapcsolódó meghallgatáshoz való jog gyakorlására irányuló szándék kifejezésére való felhívást tesz közzé az érintett részvényesek és hitelezők számára.

A konzultációs eljárás két szakaszból áll:

i.	Az első szakaszban az érintett részvényesek és hitelezők kinyilváníthatják a meghallgatáshoz való joguk gyakorlására irányuló szándékukat; és

ii.	A második szakaszban azok az érintett részvényesek és hitelezők, akik az első szakaszban kifejezték a meghallgatáshoz való joguk gyakorlására irányuló szándékukat és akiknek státuszát az ESZT ellenőrizte, benyújthatják az értesítéshez mellékelt 3. értékelési jelentéssel kapcsolatos észrevételeiket.

Kérjük az érdeklődő érintett részvényeseket és hitelezőket, hogy a meghallgatáshoz való joguk gyakorlására irányuló szándékukat az erre kijelölt internetes regisztrációs űrlapon 2018. szeptember 14-én brüsszeli idő szerint déli 12 óráig jelentsék be. A más módon, vagy a fenti határidő lejártát követően beérkezett szándéknyilatkozatokat nem veszik figyelembe.

Az ESZT értesítésével és a 3. értékelési jelentéssel kapcsolatban bővebb információ az ESZT hivatalos weboldalán található: https://srb.europa.eu/en/content/banco-popular

---

(1)  Az Európai Parlament és a Tanács 806/2014/EU rendelete (2014. július 15.) a hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az Egységes Szanálási Mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Szanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról (HL L 225., 2014.7.30, 1. o.).

(2)  SRB/EES/2017/08 (HL C 222., 2017.7.11., 3. o.).

(3)  A Bizottság (EU) 2017/1246 határozata (2017. június 7.) a Banco Popular Español S.A. szanálási programjának jóváhagyásáról (HL L 178., 2017.7.11, 15. o.).

(4)  A Bizottság (EU) 2018/344 felhatalmazáson alapuló rendelete (2017. november 14.) a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a szanálás keretében alkalmazott elbánás különbségének értékelésére szolgáló módszerek kritériumait meghatározó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 67., 2018.3.9., 3. o.).

(5)  A 3. értékelési jelentés elektronikus változata 2018. június 13-án e-mailben érkezett az ESZT-hez. A mellékelt 3. értékelési jelentés, mely a Deloitte által hozzáadott kiegészítésben foglalt módosításokat is tartalmazza, melyek csak szerkesztési hibákat orvosoltak, 2018. július 31-én e-mailben érkezett az ESZT-hez.

Nyilatkozat: Az Európai Parlament és a Tanács rendelete az Unió védelmi iparának versenyképességét és innovációs képességét támogató európai védelmi ipari fejlesztési program létrehozásáról (első olvasat) – A jogi aktus elfogadása

(2018/C 277 I/02)

A Bizottság nyilatkozata az Európai Parlament támogatásával a program végrehajtásával kapcsolatban

A Bizottság az európai védelmi ipari fejlesztési programot annak hatékony végrehajtása és más uniós kezdeményezésekkel való teljes összhangjának biztosítása érdekében a költségvetési rendelet 62. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban közvetlen irányítás keretében kívánja végrehajtani.

A Bizottság nyilatkozata az európai védelmi ipari fejlesztési program munkaprogramjának előkészítésével és elfogadásával kapcsolatban

Az 1268/2012/EU rendelet 188. cikkével összhangban a Bizottság felel a munkaprogram elkészítéséért. Ebben az összefüggésben a Bizottság megjegyzi, hogy az európai védelmi ipari fejlesztési program létrehozásáról szóló rendeletben meghatározott prioritások listája nem tekinthető kimerítőnek, ezért a Bizottság szerint a jelen ügyet nem indokolt precedensként kezelni a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskör korlátai tekintetében.

A Bizottság nyilatkozata a program keretében benyújtott pályázatok odaítélési eljárás keretében történő értékeléséért felelős szakértők kiválasztásáról

A Bizottság biztosítja, hogy a független szakértők 15. cikkben említett adatbázisába való felvételre kiválasztott szakértők rendelkezzenek a feladataik megfelelő ellátásához szükséges készségekkel, tapasztalattal és ismeretekkel. A Bizottság ebből a célból – a költségvetési rendeletben foglaltak maradéktalan tiszteletben tartása mellett – bármely releváns forrást felhasználhat, beleértve a tagállamok birtokában lévő bármilyen idevágó információt.

A Bizottság biztosítja, hogy a lehető legnagyobb mértékben figyelembe vegyék a tagállamoknak a szakértőkkel kapcsolatosan a független szakértők adatbázisában szereplő szakmai információkra vonatkozó visszajelzéseit.

Iránymutató feljegyzés

Kérdések és válaszok: A blokkoló intézkedésekről szóló rendelet aktualizálásának elfogadása

(2018/C 277 I/03)

Megjegyzés: Ezt az iránymutatást a Bizottság új kérdések felmerülésekor szükség szerint felülvizsgálja és frissíti.

Augusztus 7-én hatályba lépett az (EU) 2018/1100 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (1). Ez a felhatalmazáson alapuló rendelet módosította a harmadik ország által elfogadott jogszabályoknak az ország területén kívüli alkalmazásának hatása és az ilyen jogszabályon alapuló vagy abból eredő intézkedések elleni védelemről szóló, 1996. november 22-i 2271/96/EK tanácsi rendelet (2) mellékletét (a továbbiakban: a blokkoló intézkedésekről szóló rendelet).

A módosított rendelet azonnal alkalmazandó a gazdasági szereplőkre, és azt a nemzeti hatóságok és bíróságok hajtják végre és alkalmazzák.

A blokkoló intézkedésekről szóló rendelet célja, hogy védje a fennálló jogrendet, az Unió érdekeit, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződésből eredő jogaikat gyakorló természetes és jogi személyek érdekeit az ilyen jogszabályok területen kívüli alkalmazásának jogellenes hatásai ellen.

E dokumentum célja, hogy útmutatást nyújtson a blokkoló intézkedésekről szóló rendelet egyes rendelkezéseinek alkalmazásához. Nem terjed ki e jogi aktus valamennyi rendelkezésére, és nem hoz létre új szabályokat. Csak a blokkoló intézkedésekről szóló rendeletnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett szövege kötelező erejű.

A Bizottság az Európai Unió Bíróságának ellenőrzése mellett felügyeli az uniós jog alkalmazását. A Szerződések rendelkezései alapján az Unió intézményeinek jogi aktusait kizárólag az Európai Unió Bírósága értelmezheti jogilag kötelező erővel.

1. SZAKASZ: ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1.   Mi a blokkoló intézkedésekről szóló rendelet?

Az EU 1996-ban vezette be a blokkoló intézkedésekről szóló rendeletet az Amerikai Egyesült Államok (USA) Kuba, Irán és Líbia vonatkozásában területen kívüli szankciókat megállapító jogszabályaira válaszul. A rendelet fontos előrelépést jelent a harmadik országok területen kívüli jogszabályainak jogellenes hatásaival szembeni egységes uniós fellépés terén.

A blokkoló intézkedésekről szóló rendelet a harmadik országok által bevezetett területen kívüli szankciók alkalmazásából származó, a rendelet 11. cikkében meghatározott természetes és jogi személyeket (a továbbiakban: uniós gazdasági szereplők) érintő jogellenes hatások ellen hat. Ennek megfelelően a fő célja, hogy védelmet biztosítson a harmadik országokkal az uniós jog szerint folytatott jogszerű nemzetközi kereskedelemmel és/vagy tőkemozgással vagy az azokhoz kapcsolódó tevékenységekkel foglalkozó uniós gazdasági szereplők számára.

A blokkoló intézkedésekről szóló rendelet az annak mellékletében említett területen kívüli jogszabályok (a továbbiakban: a listán szereplő területen kívüli jogszabályok) tekintetében alkalmazandó; ezek jelenleg a Kubára és Iránra vonatkozó amerikai intézkedések.

A blokkoló intézkedésekről szóló rendelet alapelve, hogy az uniós gazdasági szereplőknek nem kell eleget tenniük a listán szereplő területen kívüli jogszabályoknak vagy az azokon alapuló határozatoknak, döntéseknek vagy választottbírósági ítéleteknek, tekintettel arra, hogy az EU nem ismeri el ezek uniós gazdasági szereplőkre való alkalmazhatóságát, vagy a velük szemben kifejtett hatásait (5. cikk első bekezdés).

A blokkoló intézkedésekről szóló rendelet ezenkívül előírja, hogy az uniós gazdasági szereplőknek 30 napon belül tájékoztatniuk kell az Európai Bizottságot a listán szereplő területen kívüli jogszabályokból eredő minden olyan eseményről, illetve az ilyen jogszabályon alapuló vagy azokból eredő intézkedésekről, amelyek – közvetlenül vagy közvetve – hátrányosan befolyásolják gazdasági vagy pénzügyi érdekeiket (2. cikk első bekezdés). Ezt megtehetik közvetlenül (3) vagy a tagállamok illetékes hatóságain keresztül. Az Európai Bizottság az ilyen beérkező információkról tájékoztatja annak a tagállamnak az illetékes hatóságait, ahol az információt szolgáltató gazdasági szereplő lakóhellyel rendelkezik vagy bejegyzésre került (2. cikk harmadik bekezdés).

Jogi személyek esetében ez a kötelezettség az igazgatókat, a vezetőket és a vezetői feladatokat ellátó egyéb személyeket terheli.

2.   Kire alkalmazandó a blokkoló intézkedésekről szóló rendelet?

A blokkoló intézkedésekről szóló rendelet 11. cikke értelmében a rendeletet mindazokra alkalmazni kell, akiket vagy amely szervezeteket a Bizottság a jelen dokumentumban „uniós gazdasági szereplőkként” említ, nevezetesen:

1.	az Unió területén honos bármely természetes személy és a tagállamok állampolgárai,

2.	az Unió területén bejegyzett bármely jogi személy,

3.	a tagállamoknak az Unió területén kívül letelepedett állampolgárai és az Unión kívül székhellyel rendelkező, és egy tagállam állampolgárainak ellenőrzése alatt álló hajózási társaságai, amennyiben ezek hajói az adott tagállamban annak jogszabályaival összhangban vannak bejegyezve (4),

4.	bármely egyéb, az Unió területén honos természetes személy, kivéve ha e személy azon országban tartózkodik, amelynek az állampolgára,

5.	az Unió területén – beleértve a területi vizeket és a légteret –, valamint egy tagállam joghatósága vagy ellenőrzése alá tartozó repülőgép vagy hajó fedélzetén és szakmai minőségben eljáró bármely egyéb természetes személy.

A fióktelepek vagy leányvállalatok helyzetével kapcsolatban lásd a 21. kérdést.

3.   Mikortól alkalmazandó a blokkoló intézkedésekről szóló aktualizált rendelet?

A blokkoló intézkedésekről szóló aktualizált rendelet a fent meghatározott valamennyi uniós gazdasági szereplőre annak hatálybalépése napjától, 2018. augusztus 7-től alkalmazandó. Szerződéses kötelezettségek esetén attól függetlenül is alkalmazandó, hogy azok a blokkoló intézkedésekről szóló aktualizált rendelet fenti hatálybalépését megelőzően keletkeztek-e.

4.   Hogyan védi a blokkoló intézkedésekről szóló rendelet az uniós gazdasági szereplőket?

A blokkoló intézkedésekről szóló rendelet:

—	Az EU-n belül semmissé teszi a listán szereplő területen kívüli jogszabályok vagy az azok nyomán elfogadott jogi aktusok és rendelkezések alapján hozott bármely külföldi határozat – beleértve a bírósági határozatokat vagy választottbírósági ítéleteket – hatásait (4. cikk).

Ez azt jelenti, hogy az EU területén nem ismerhetők el a harmadik országbeli hatóságok által a blokkoló intézkedésekről szóló rendelet mellékletében felsorolt rendelkezések alapján, illetve az e rendelkezéseket továbbfejlesztő vagy végrehajtó jogi aktusok alapján hozott – akár közigazgatási, akár bírósági, választottbírósági vagy egyéb – határozatok. Hasonlóképpen nem hajthatók végre az EU területén a fent említett aktusokon alapuló, uniós gazdasági szereplőkkel szemben lefoglalást vagy bármely egyéb gazdasági szankció foganatosítását elrendelő határozatok. Ez megvédi az uniós gazdasági szereplőket az ilyen határozatok Unión belüli jogkövetkezményeitől.

A nemzeti hatóságok, köztük a nemzeti bíróságok és a döntőbíróságok alkalmazzák és végrehajtják a blokkoló intézkedésekről szóló rendeletet, és biztosítják különösen az abból közvetlenül eredő, fent említett kötelezettségnek való megfelelést.

—	Lehetővé teszi az uniós gazdasági szereplők számára, hogy a listán szereplő területen kívüli jogszabályok alkalmazásából eredő káruk megtérítését követeljék a kárt okozó természetes vagy jogi személytől vagy bármely egyéb jogalanytól (6. cikk).

Ez azt jelenti, hogy az uniós gazdasági szereplők legális felhatalmazással rendelkeznek arra, hogy az általuk elszenvedett veszteség megtérítését követeljék annak okozójától. E lehetőség részletesebb ismertetését lásd a 12–15. kérdéseknél.

—	Lehetővé teszi az uniós gazdasági szereplők számára, hogy felhatalmazást kérjenek a listán szereplő területen kívüli jogszabályoknak való megfelelésre, amennyiben ennek elmaradása súlyosan károsítaná saját érdekeiket vagy az EU érdekeit (5. cikk második bekezdés).

Ez azt jelenti, hogy a Bizottság bizonyos kellően indokolt feltételek mellett felhatalmazhatja az uniós gazdasági szereplőket arra, hogy a szabálytól eltérve a listán szereplő területen kívüli jogszabályokkal összhangban járjanak el. E lehetőség részletesebb ismertetését lásd a 16–20. kérdéseknél.

5.   Kötelezi-e a blokkoló intézkedésekről szóló rendelet az uniós gazdasági szereplőket arra, hogy üzleti tevékenységet folytassanak Iránnal vagy Kubával? Hogyan viszonyuljanak helyesen a listán szereplő területen kívüli jogszabályokhoz, illetve a blokkoló intézkedésekről szóló rendelethez?

Az uniós gazdasági szereplők szabadon végezhetik üzleti tevékenységüket, amint azt az uniós joggal és az alkalmazandó nemzeti jogszabályokkal összhangban megfelelőnek tartják. Ez azt jelenti, hogy a gazdasági helyzet értékelése alapján szabadon dönthetnek arról, hogy Iránban vagy Kubában üzleti tevékenységet kezdjenek-e, illetve azt folytassák vagy megszüntessék-e, valamint hogy tevékenységet kezdjenek-e valamely gazdasági ágazatban. A blokkoló intézkedésekről szóló rendelet célja éppen annak biztosítása, hogy az ilyen üzleti döntések szabadon szülessenek, és ne a listán szereplő területen kívüli jogszabályoknak – amelyeknek az uniós gazdasági szereplőkre való alkalmazhatóságát az EU nem ismeri el – való kényszerű megfelelés eredményei legyenek.

6.   Miért kellett aktualizálni a blokkoló intézkedésekről szóló rendeletet?

Az aktualizálást az Egyesült Államok 2018. május 8-i egyoldalú határozata tette szükségessé, amellyel ismételten területen kívüli szankciókat érvényesített Iránnal szemben, és egyidejűleg kiléptette az országot a 2015-ben Irán, illetve Kína, Franciaország, Oroszország, az Egyesült Királyság, Németország, az Egyesült Államok és az Európai Unió által aláírt átfogó közös cselekvési tervből (JCPOA). Egyes, Iránnal kapcsolatos szankciók feloldása a megállapodás alapvető eleme. A területen kívüli szankciók Egyesült Államok általi ismételt bevezetése hátrányosan befolyásolhatja az Iránnal jogszerű üzleti tevékenységet folytató uniós gazdasági szereplők érdekeit. 2018. augusztus 7-i illetve 2018. november 5-i hatállyal újra bevezetésre kerülnek ilyen jogszabályok.

7.   Hogyan változott a blokkoló intézkedésekről szóló rendelet?

Az Európai Bizottság naprakésszé tette a blokkoló intézkedésekről szóló rendelet mellékletét, kiterjesztve a rendeletben szereplő védelmi intézkedések hatálya alá tartozó, a listán szereplő területen kívüli jogszabályok körét. A melléklet most tartalmazza azokat a területen kívüli amerikai szankciókat, amelyeket az Egyesült Államok az átfogó közös cselekvési terv alapján visszavont vagy felfüggesztett, és amelyeket most visszaállított vagy vissza fog állítani. Fontos megjegyezni, hogy ez magában foglalja az azokon alapuló vagy azokból eredő intézkedéseket is.

Konkrétan a listán szereplő, a mellékletbe felvételre kerülő területen kívüli jogszabályok a következők:

—	Az „Iran Sanctions Act of 1996” (5);

—	Az „Iran Freedom and Counter-Proliferation Act of 2012”;

—	a „National Defense Authorization Act for Fiscal Year 2012”;

—	az „Iran Threat Reduction and Syria Human Rights Act of 2012”; valamint

—	az „Iran Transactions and Sanctions Regulations”.

A hivatkozás megkönnyítése érdekében a melléklet összefoglalja a fenti jogszabályoknak a jogellenes, területen kívüli hatásokkal járó rendelkezéseit. A teljes áttekintéshez szükséges a vonatkozó rendelkezések tanulmányozása.

8.   Alkalmazták-e már a blokkoló intézkedésekről szóló rendeletet?

1996 óta a blokkoló intézkedésekről szóló rendeletet főként az Egyesült Államok Kubával kapcsolatos területen kívüli szankcióira alkalmazták. 1998-ban az Unió és az USA egyetértési megállapodást írt alá, amellyel az Egyesült Államok kormánya felfüggesztette a Kubával kapcsolatos területen kívüli szankciók egyes rendelkezéseinek alkalmazását „mindaddig, amíg az EU és más szövetségesek tovább folytatják a demokrácia előmozdítására irányuló fokozott erőfeszítéseiket Kubában”.

9.   Milyen más módon segítheti a blokkoló intézkedésekről szóló rendelet az uniós gazdasági szereplőket?

A blokkoló intézkedésekről szóló rendelet valamennyi uniós gazdasági szereplőre vonatkozik, azok méretétől és tevékenységi területétől függetlenül.

A 4. kérdésnél felsorolt védelmi intézkedéseken túlmenően a blokkoló intézkedésekről szóló rendelet segítséget nyújt a harmadik országok területen kívüli jogszabályainak és ezek főbb rendelkezéseinek azonosításához, amelyek jogellenes hatásokkal járhatnak az uniós gazdasági szereplőkre. Ezen rendelkezések összefoglalása a mellékletben megtalálható. Ez különösen hasznos lehet a kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára, amelyek korlátozottabb erőforrásokkal rendelkeznek annak megállapítására, hogy a listán szereplők közül mely területen kívüli jogszabályok lehetnek hatással a tevékenységeikre, vagy például korlátozottabb erőforrásokkal rendelkezhetnek ahhoz, hogy a Bizottság rendelkezésére bocsássák a 2. cikk első bekezdése szerinti, releváns információkat (lásd az 1. kérdést).

10.   Kinek a hatáskörébe tartozik a blokkoló intézkedésekről szóló rendelet végrehajtása? Kötelesek-e a tagállamok a blokkoló intézkedésekről szóló rendelet esetleges megsértése ellen fellépni?

A blokkoló intézkedésekről szóló rendelet végrehajtásáért a tagállamok hatóságai felelősek, és ez magában foglalja azt is, hogy saját nemzeti jogrendszereikben szankciókat határozzanak meg az esetleges jogsértések esetére, és alkalmazzák azokat. Az ilyen szankciókat a nemzeti jogszabályok határozzák meg, így azok tagállamonként eltérőek lehetnek. A különbségek ellenére azonban e szankcióknak arányosaknak, hatékonyaknak kell lenniük, és visszatartó erővel kell rendelkezniük (9. cikk).

Szintén a tagállamoknak kell gondoskodniuk arról, hogy a blokkoló intézkedésekről szóló rendelet által bevezetett szabályozás érvényre jusson, többek között azáltal, hogy – szükséges és indokolt esetben – nemzeti eljárásaikkal összhangban érvényesítik ezeket a szankciókat.

11.   Mi az Európai Bizottság szerepe?

A blokkoló intézkedésekről szóló rendelettel összefüggésben az Európai Bizottság fő feladatai a következők:

—	a blokkoló intézkedésekről szóló rendelet mellékletében szereplő területen kívüli szankciók listájának felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján történő módosítása (1. cikk második bekezdés),

—	információgyűjtés az uniós gazdasági szereplőktől a listán szereplő területen kívüli jogszabályok alkalmazásának eseteiről (2. cikk),

—

egyedi és megfelelően indokolt esetekben, amikor szükséges, hogy az uniós gazdasági szereplők saját érdekeik vagy az Unió érdekei súlyos károsításának elkerülése végett teljes mértékben vagy részben eleget tegyenek a listán szereplő területen kívüli szankcióknak, felhatalmazás nyújtása számukra, valamint – végrehajtási jogi aktusok útján – azoknak a kritériumoknak az elfogadása, amelyek alapján a kérelmek majd értékelésre kerülnek (az 5. cikk második bekezdése, a 7. cikk b) pontjával (6) összefüggésben).

A 7. cikk a), d), és e) pontja, valamint a 10. cikk további eljárási feladatokat állapít meg.

Emellett a Szerződések őreként – az Európai Bíróság ellenőrzése mellett – a Bizottság felügyeli az uniós jog helyes és egységes alkalmazását.

Az Európai Bizottság szerepével kapcsolatos további információkat a következő címen kaphat: relex-sanctions@ec.europa.eu

2. SZAKASZ: A KÁROK MEGTÉRÍTÉSE

12.   Mely károk megtérítését igényelhetik az uniós gazdasági szereplők?

A 6. cikk értelmében az uniós gazdasági szereplők „jogosult[ak] összes kár[u]k megtérítésére – beleértve a perköltségeket –, amennyiben a károkat a mellékletben felsorolt jogszabályok alkalmazása vagy az azokon alapuló, illetve azokból eredő intézkedések okozták”. Nagyon tág tehát azoknak a károknak a köre, amelyek esetében kártérítés igényelhető, ami összhangban van a blokkoló intézkedésekről szóló rendelet védelmi céljával.

13.   Kihez fordulhatnak az uniós gazdasági szereplők kártérítési igényük érvényesítése érdekében? Beperelhetik-e az uniós gazdasági szereplők az amerikai hatóságokat a károk megtérítése érdekében?

Az uniós gazdasági szereplők a „kártérítést a kárt okozó természetes vagy jogi személytől vagy bármely egyéb jogalanytól, illetve annak nevében eljáró személytől vagy közvetítőtől” követelhetik.

Az, hogy pontosan ki lesz az alperes az egyes ügyekben, az adott ügy sajátosságaitól, az okozott kár jellegétől, a kárt ténylegesen okozó személy vagy szervezet kilététől, a károkozásért viselt esetleges megosztott felelősségtől és más körülményektől függ. Ebben a kérdésben a hatáskörrel rendelkező bíróság dönt (lásd a 14. kérdést). Nem határozható meg előzetesen és általános jelleggel, hogy kivel szemben lesz érvényesíthetők a kártérítési igények.

A 6. cikk megfogalmazása azonban nagyon tág, mivel nemcsak a felelős személyeket vagy bármely egyéb jogalanyokat, hanem a nevükben eljáró képviselőket is magában foglalja, így szélesebb körű védelmet biztosít az uniós gazdasági szereplők számára.

14.   Hogyan lehet kártérítést igényelni? A Bizottság vagy a nemzeti hatóságok beavatkoznak-e az uniós gazdasági szereplők javára?

A 6. cikk harmadik bekezdése szerint a kártérítési igény a bíróságok előtt érvényesíthető. Az, hogy mely bíróság rendelkezik majd hatáskörrel, az adott ügy sajátosságaitól, a joghatóságra irányadó szabályoktól, a nemzeti polgári eljárási szabályoktól és más tényezőktől függ. Általános szabályként a 6. cikk harmadik bekezdése a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló Brüsszeli Egyezményben (7) (a továbbiakban: Brüsszeli Egyezmény) foglalt szabályokra hivatkozik.

Ezen túlmenően a 6. cikk utolsó bekezdése úgy rendelkezik, hogy a kártérítés a kárt okozó természetes vagy jogi személyeknek, egyéb jogalanyoknak, közvetítőiknek vagy a nevükben eljáró bármely személyeknek az Unió területén található vagyona lefoglalása és eladása útján történhet, ideértve az Unió területén bejegyzett jogi személyek birtokában lévő részvényeket. A kártérítésnek az egyéb rendelkezésre álló eszközök sérelme nélkül és az irányadó joggal összhangban kell történnie.

15.   Hogyan rendelkezik a Brüsszeli Egyezmény?

A blokkoló intézkedésekről szóló rendelet 1996-ban került elfogadásra. A 6. cikkében található, a Brüsszeli Egyezményre történő hivatkozást jelenleg a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre történő hivatkozásként kell érteni (8).

Az utóbbi rendelet – annak 68. cikke szerint – a tagállamok között az 1968-as Brüsszeli Egyezmény helyébe lép, kivéve a tagállamok olyan területei tekintetében, amelyek az említett egyezmény területi hatálya alá tartoznak, és amelyekre e rendelet az EUMSZ 355. cikke alapján nem terjed ki.

A szóban forgó rendeletet polgári és kereskedelmi ügyekben kell alkalmazni a bíróság jellegére való tekintet nélkül, de alkalmazása nem terjed ki az államnak a közhatalmi jogosítványai gyakorlása során végrehajtott intézkedéseire vagy mulasztásaira vonatkozó felelősségre.

3. SZAKASZ: FELHATALMAZÁSOK

16.   Milyen esetekben kérhetnek az uniós gazdasági szereplők a blokkoló intézkedésekről szóló rendelet 5. cikkének második bekezdése szerinti felhatalmazást?

A blokkoló intézkedésekről szóló rendelet 5. cikkének második bekezdése lehetővé teszi az uniós gazdasági szereplők számára, hogy felhatalmazást kérjenek a listán szereplő területen kívüli jogszabályoknak való megfelelésre, amennyiben annak elmaradása súlyosan károsítaná saját érdekeiket vagy az Unió érdekeit.

Bár a blokkoló intézkedésekről szóló rendelet nem határozza meg, mit jelent a „súlyosan károsít” kifejezés, egyértelmű, hogy az uniós gazdasági szereplők által elszenvedett nem minden kellemetlenség vagy kár jogosítja fel őket arra, hogy ilyen felhatalmazást kérjenek. Ez azért van így, mert az Unió nem fogadja el, hogy a területén működő uniós gazdasági szereplők magatartását a listán szereplő területen kívüli jogszabályok határozzák meg, hanem e lehetőséget kivételként szeretné megtartani.

Az (EU) 2018/1101 bizottsági végrehajtási rendelet (9) (9) preambulumbekezdésében kifejtettek szerint a felhatalmazás iránti kérelmek akkor megfelelőek, ha a kérelmező által kifejteni kívánt magatartás a listán szereplő, területen kívüli jogszabályokon alapul, vagy a magatartást azok a jogszabályok határozzák meg. Hogy erről van-e szó, azt a kérelmezőnek kell eldöntenie. A felhatalmazási eljárást nem lehet arra használni, hogy az uniós gazdasági szereplők úgynevezett megerősítő levelet vagy igazolást kérjenek a Bizottságtól arra vonatkozóan, hogy üzleti döntéseik összhangban állnak a blokkoló intézkedésekről szóló rendelettel. A blokkoló intézkedésekről szóló rendelet alapján hozott üzleti döntések részletesebb ismertetését lásd az 5. kérdésnél.

17.   Mit kell igazolniuk az uniós gazdasági szereplőknek ahhoz, hogy felhatalmazást kapjanak?

Az (EU) 2018/1101 végrehajtási rendelet 3. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében a felhatalmazás iránti kérelmet benyújtó uniós gazdasági szereplőknek legalább azt kell ismertetniük, hogy a listán szereplő területen kívüli jogszabályok mely rendelkezéseit lenne szükséges teljesíteniük, és hogy pontosan milyen magatartást kívánnak kifejteni. Azt is bizonyítaniuk kell, hogy a listán szereplő területen kívüli jogszabályoknak való megfelelés elmaradása miért és milyen módon károsítaná súlyosan saját érdekeiket vagy az Unió érdekeit, ami egyedi és kellően indokoltkörülmények között igazolná a blokkoló intézkedésekről szóló rendelet rendelkezéseitől való eltérést. Az állításokat megfelelő bizonyítékokkal kell alátámasztani. Az adott ügy sajátosságaitól függ, hogy mit lehet megfelelőnek tekinteni. A Bizottság azonban – a szerzett tapasztalatok alapján – mérlegelni fogja, hogy a leggyakrabban használt igazolási okokat alátámasztó bizonyítékok benyújtására helyénvaló lenne-e sablonokat vagy ellenőrzőlistákat kidolgozni.

A felhatalmazás iránti kérelem benyújtható egyénileg, vagy azt több uniós gazdasági szereplő együttesen is benyújthatja, feltéve, hogy érdekeik kellően homogének. A csoportos beadványoknak azonban lehetővé kell tenniük, hogy a Bizottság eseti értékelést végezhessen arról, hogy az egyes kérelmezők egyéni érdekei vagy az Unió érdekei súlyos kárt szenvednének-e azáltal, ha nem teljesítik a listán szereplő területen kívüli jogszabályok előírásait.

18.   Ki hatalmazhatja fel az uniós gazdasági szereplőket a listán szereplő területen kívüli jogszabályok teljesítésére? Mi a szerepe a tagállamoknak?

A 5. cikk második bekezdése, a 7. cikk b) pontja és a 8. cikk szerint az ilyen felhatalmazásokat a Bizottság adja meg, amelyet munkájában a területen kívüli jogszabályokkal foglalkozó bizottság segíti. A felhatalmazást az ugyanilyen módon megállapított kritériumok alapján kell megadni. Ezeket a kritériumokat az (EU) 2018/1101 végrehajtási rendelet állapítja meg. A Bizottság folyamatosan felülvizsgálja azokat. Amennyiben a felhatalmazás iránti kérelmek kezelése során szerzett tapasztalatok alapján a Bizottság úgy ítéli meg, hogy módosításokra van szükség, megteszi a megfelelő intézkedéseket.

A területen kívüli jogszabályokkal foglalkozó bizottság az egyes tagállamok képviselőiből áll, és az úgynevezett „komitológiai” eljárás keretében segíti a Bizottságot az felhatalmazásokkal kapcsolatos feladatainak teljesítésében.

Az (EU) 2018/1101 végrehajtási rendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében a Bizottság a felhatalmazás iránti kérelem beérkezését követően haladéktalanul értesíti a területen kívüli jogszabályokkal foglalkozó bizottságot.

19.   Hogyan kérhetnek az uniós gazdasági szereplők felhatalmazást, és mennyi idő múlva kapnak választ az Európai Bizottságtól?

A felhatalmazás iránti kérelmeket írásban kell benyújtani a Bizottsághoz postai úton (European Commission, Service for Foreign Policy Instruments EEAS 07/99, 1049 Bruxelles/Brussel, BELGIQUE/BELGIË) vagy e-mailben (EC-AUTHORISATIONS-BLOCKING-REG@ec.europa.eu).

Bár a Bizottság törekedni fog arra, hogy a kérelmeket mihamarabb feldolgozza és a kérelmezőknek a lehető leggyorsabban választ adjon, az ehhez szükséges idő számos tényezőtől függ. Ilyen például az ügy összetettsége, a kérelem, illetve a benyújtott bizonyítékok hiánytalan volta, a kérelmező időben történő reakciója a Bizottság további kéréseire, a beérkezett kérelmek mennyisége, a területen kívüli jogszabályokkal foglalkozó bizottság számára az ügy megítéléséhez szükséges idő mértéke vagy a fordítás szükségessége.

20.   Melyek a felhatalmazás hatásai?

Az felhatalmazás iránti kérelemnek nincs felfüggesztő hatálya. A bizottsági végrehajtási határozat formájában kiadott felhatalmazás azon a napon lép hatályba, amikor azt a kérelmező részére kézbesítik. Az uniós gazdasági szereplők kötelesek addig is alkalmazni a blokkoló intézkedésekről szóló rendelet rendelkezéseit.

4. SZAKASZ: EGYÉB

21.   Mi a helyzet az egyesült államokbeli vállalkozások uniós leányvállalatai és az uniós vállalkozások egyesült államokbeli leányvállalatai esetében?

Alapvetően három különböző eshetőséget kell figyelembe venni:

Amennyiben az egyesült államokbeli vállalkozások uniós leányvállalatait valamely tagállam jogának megfelelően hozták létre és azok létesítő okirat szerinti székhelye, központi ügyintézési helye vagy üzleti tevékenységének fő helye az Unión belül található, akkor azok uniós gazdasági szereplőnek minősülnek. Ebből következően az ilyen leányvállalatok az uniós jogból eredő valamennyi jognak és kötelezettségnek alanyai – a blokkoló intézkedésekről szóló rendeletből eredő jogokat és kötelezettségeteket is ideértve.

Az egyesült államokbeli vállalkozások Unióban működő fióktelepei nem tartoznak az előző bekezdés hatálya alá, mivel nem rendelkeznek az anyavállalatuktól független, önálló jogi személyiséggel. Ezért nem minősülnek uniós gazdasági szereplőknek. Ezért nem tartoznak a blokkoló intézkedésekről szóló rendelet hatálya alá.

Az uniós vállalkozások egyesült államokbeli leányvállalatai azon állam jogrendszerének a hatálya alá tartoznak, ahol bejegyzésre kerültek. Ez általában az Egyesült Államok jogrendszere. Ezért nem minősülnek uniós gazdasági szereplőknek, és nem tartoznak a blokkoló intézkedésekről szóló rendelet hatálya alá. Ettől függetlenül az Unióban bejegyzett anyavállalataik uniós gazdasági szereplők, és mint ilyenek, a blokkoló intézkedésekről szóló rendelet hatálya alá tartoznak.

22.   Alkalmazandó-e a blokkoló intézkedésekről szóló rendelet azokra az uniós polgárokra, akik az EU-n kívül, például az Egyesült Államokban rendelkeznek lakóhellyel?

Igen, az Unión kívül letelepedett tagállami állampolgárokra változatlanul alkalmazandó marad a blokkoló intézkedésekről szóló rendelet (lásd a 2. kérdést).

23.   Kérhetik-e az uniós gazdasági szereplők az Egyesült Államoktól, hogy mentesüljenek a listán szereplő területen kívüli szankciók alkalmazása alól?

Nem. Ha az Egyesült Államok hatóságaitól kérnének egyedi engedélyt arra, hogy a listán szereplő területen kívüli jogszabályok teljesítésétől eltérhessenek, vagy az alól mentesülhessenek, az tulajdonképpen e jogszabályok teljesítését jelentené. Ez pedig szükségszerűen annak elismerését jelentené, hogy az uniós gazdasági szereplők felett az Egyesült Államok rendelkezne joghatósággal, noha ők az EU/a tagállamok joghatósága alá tartoznak.

Az uniós gazdasági szereplők azonban a blokkoló intézkedésekről szóló rendelet 5. cikke második bekezdésének megfelelően felhatalmazást kérhetnek a Bizottságtól arra, hogy ilyen engedélyt kérjenek az Egyesült Államok hatóságaitól.

A Bizottság azonban nem tekinti a listán szereplő területen kívüli jogszabályok teljesítésének az Egyesült Államok hatóságaival annak érdekében folytatott megbeszéléseket, hogy az uniós gazdasági szereplők pontosan fel tudják mérni az említett jogszabályok hatókörét, azok hatását rájuk nézve, valamint azt, hogy ezek teljesítésének megtagadása az 5. cikk második bekezdése értelmében súlyosan károsítaná-e érdekeiket. Ilyen megbeszélések előzhetik meg azt, hogy az uniós gazdasági szereplők a fenti cikk szerinti felhatalmazás megadását kérik a Bizottságtól, de folytatásukhoz nem szükséges engedély beszerzése.

---

(1)  HL L 199. I, 2018.8.7., 1. o.

(2)  HL L 309., 1996.11.29., 1. o.

(3)  A következő e-mail-címen: relex-sanctions@ec.europa.eu

(4)  A tagállamok közötti, illetve a tagállamok és harmadik országok közötti tengeri szállításban a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének alkalmazásáról szóló, 1986. december 22-i 4055/86/EGK tanácsi rendelet (HL L 353., 1990.12.17., 16. o.) 1. cikkének (2) bekezdése.

(5)  Ez a törvény már 1996 óta a melléklet részét képezi. A melléklet most azonban az évek során módosított, jelenlegi tartalmat fogja tükrözni.

(6)  E feladatok végrehajtásában a Bizottságot a blokkoló intézkedésekről szóló rendelet 8. cikkének első bekezdésében előírt, a területen kívüli jogszabályokkal foglalkozó bizottság segíti. E bizottság a tagállamok képviselőiből áll.

(7)  A szöveg az 1968. évi egyezményre utal; a hivatkozás alatt azonban az annak helyébe lépő 2007. évi egyezményt kell érteni: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:22007A1221(03)

(8)  HL L 351., 2012.12.20., 1. o.

(9)  HL L 199. I, 2018.8.7., 7. o.