18.7.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 252/1

18.7.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 252/2

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUSZ) 165. cikkére, amely meghatározza az uniós sportpolitika céljait,

—

tekintettel „A sport európai dimenziójának fejlesztése” című, 2011. január 18-i bizottsági közleményre (COM(2011)0012),

—

tekintettel a jó kormányzással foglalkozó uniós szakértői csoport „A jó sportügyi kormányzás uniós alapelveiről” című, 2013. októberi jelentésére,

—

tekintettel a tömegsporttal foglalkozó magas szintű csoport „Tömegsport – Európa formálása” című, 2016. júniusi jelentésére,

—

tekintettel a sportdiplomáciával foglalkozó magas szintű csoport 2016. júniusi jelentésére,

—

tekintettel az Erasmus+ programra, amelynek célja a sport tisztasága ellen irányuló, határokon átnyúló fenyegetések kezelése, a jó sportügyi kormányzás, a sportolók kettős karrierjének és a sporton belül végzett önkéntes tevékenységek, valamint a társadalmi befogadás és az esélyegyenlőség előmozdítása és támogatása,

—

tekintettel a Bizottság sportról szóló fehér könyvére (COM(2007)0391),

—

tekintettel a FIFA-val kapcsolatban a közelmúltban napvilágra került magas szintű korrupciós ügyekről szóló, 2015. június 11-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel „A szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás problémája: megvalósítandó intézkedésekre és kezdeményezésekre vonatkozó ajánlások” című, 2013. október 23-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a belső piaci online szerencsejátékról szóló, 2013. szeptember 10-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel a sportmérkőzések eredményének tiltott befolyásolásáról és a sporttal kapcsolatos korrupcióról szóló, 2013. március 14-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel a sport európai dimenziójáról szóló, 2012. február 2-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel a sportról szóló fehér könyvre vonatkozó, 2008. május 8-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel az európai hivatásos labdarúgás jövőjéről szóló, 2007. március 29-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel a játékosügynökökről szóló, 2010. június 17-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel a Katarról szóló, 2013. november 21-i állásfoglalására: a migráns munkavállalók helyzete (9),

—

tekintettel az EU alapvető értékeinek előmozdítása során a kultúrák közötti párbeszéd, a kulturális sokszínűség és az oktatás által játszott szerepről szóló, 2016. január 19-i állásfoglalására (10),

—

tekintettel a főbb sportesemények tisztaságának, átláthatóságának, illetve azok során a jó kormányzás elve alkalmazásának a javításáról szóló, 2016. május 31-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel a tömegsportnak a transzverzális készségek – elsősorban a fiatalok körében történő – fejlesztésében betöltött szerepének a maximalizálásáról szóló, 2015. május 26-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel „A sportra vonatkozó európai uniós munkaterv 2014–2017” című, 2014. május 21-i tanácsi állásfoglalásra,

—

tekintettel a sportnak az uniós gazdasághoz, valamint az ifjúsági munkanélküliség kezeléséhez és a társadalmi befogadáshoz való hozzájárulásáról szóló, 2013. november 26-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel a Tanácsnak az egészségvédő testmozgás ágazatközi előmozdításáról szóló, 2013. november 25-i ajánlására,

—

tekintettel a sportról mint az aktív társadalmi befogadás eszközéről és ösztönzőjéről szóló, 2010. november 18-i tanácsi következtetésekre (11),

—

tekintettel az Európa Tanácsnak a labdarúgó-mérkőzéseken és egyéb sporteseményeken megvalósítandó integrált biztonsági, védelmi és szolgáltatási megközelítésről szóló, 2016. július 3-i egyezményére,

—

tekintettel az Európa Tanács sportversenyek tiltott befolyásolásáról szóló, 2014. szeptember 18-i egyezményére,

—

tekintettel a Bíróság és az Európai Unió Törvényszéke ítélkezési gyakorlatára, továbbá a Bizottság sportügyekkel, fogadásokkal és szerencsejátékokkal kapcsolatos határozataira,

—

tekintettel a fenntartható fejlesztési célokkal kapcsolatos, 2030-ig szóló globális menetrendre,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 6. cikkére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére (A8-0381/2016),

A.

mivel a Lisszaboni Szerződés 2009. évi hatálybalépésével az Európai Unió különleges illetékességre tett szert a sport területén, az Unió által összehangolt, külön költségvetési sorral támogatott sportpolitika felépítése és végrehajtása céljából, valamint a sporttal kapcsolatos nemzetközi szervezetekkel folytatott együttműködés fejlesztése területén, a sport különleges természetének figyelembevételével és a sport irányító szervezetei autonómiájának tiszteletben tartásával;

B.

mivel a sport rendkívül fontos szerepet játszik uniós polgárok millióinak életében; mivel az amatőr és hivatásos sport nem csak a sportbeli készségek, sportban elért eredmények és versenyek kérdése, hanem jelentős társadalmi, oktatást érintő, gazdasági, kulturális és egységesítő szerepet tölt be az Unió gazdasága és társadalma, illetve az Unió stratégiai célkitűzései és társadalmi értékei tekintetében;

C.

mivel a sport az Unió gazdaságának nagy és gyorsan növekvő ágazata, és – helyi szinten is – jelentős mértékben hozzájárul a növekedéshez, a munkahelyteremtéshez és a társadalom működéséhez, az átlagos növekedés mértékét meghaladó hozzáadott értékkel és foglalkoztatási hatásokkal; mivel a sporttal kapcsolatos foglalkoztatás a becslések szerint a teljes uniós foglalkoztatás 3,51 %-ával egyenértékű, és a sporttal kapcsolatos bruttó hozzáadott érték részesedése 294 milliárd euró (ez a teljes uniós hozzáadott érték 2,98 %-a);

D.

mivel a sport nem egyszerűen egy növekvő gazdasági realitás, hanem egyben társadalmi jelenség is, amely jelentős mértékben hozzájárul az Európai Unió stratégiai célkitűzéseihez és az olyan társadalmi értékekhez mint a tolerancia, a szolidaritás, a jólét, a béke, az emberi jogok tiszteletben tartása, valamint a nemzetek és a kultúrák közötti megértés;

E.

mivel a sportolás hozzájárul egy jobb életminőséghez, gátolja a betegségek kialakulását, és alapvető szerepet játszik a személyes fejlődés és egészségi állapot megerősítésében;

F.

mivel az alapvető munkavállalói jogok tiszteletben tartása nélkülözhetetlen a hivatásos sportolók esetében;

G.

mivel a sport az emberek integrációjához is hozzájárul, és túllép a faj, vallás és etnikum által meghatározott kereteken;

H.

mivel rendkívül fontos a sport tisztasága, ha elő akarjuk mozdítani annak hitelességét és vonzerejét;

I.

mivel a sport egyedi jelleggel bír, amely önkéntes szervezetekre épül, és amely előfeltétele a sport oktatási és társadalmi funkcióinak;

J.

mivel a közelmúltban kirobbant európai és nemzetközi korrupciós botrányok sokat rontottak a sport megítélésén, felvetve olyan véleményeket és kérdéseket, amelyek szerint szükség lenne a sportot irányító testületek és szervezetek valódi strukturális reformjára, figyelembe véve a sportstruktúráknak az egyes európai országokban tapasztalható rendkívüli sokféleségét és azt, hogy a sportszervezetek természetüknél fogva jelentős mértékben önszabályozók;

K.

mivel a hivatásszerűen űzött sport és a tömegsport egyaránt kulcsszerepet játszik a béke, az emberi jogok tiszteletben tartása és a szolidaritás globális előmozdításában, egészségügyi és gazdasági előnyöket kínál a társadalmaknak, és nélkülözhetetlen szerepet tölt be alapvető oktatási és kulturális értékek kiemelésében, valamint a társadalmi befogadás előmozdításában;

L.

mivel a sportban megvalósuló jó kormányzás a sport hatékony, átlátható, etikus és demokratikus irányítási alapelveken, folyamatokon és struktúrákon nyugvó megfelelő szabályozását jelenti, az érintettek részvételével;

M.

mivel a sportszervezetek felelősek a kormányzás terén alkalmazott magas szintű és tiszta normák biztosításáért, ezek még magasabb szintre emeléséért és minden körülmények között történő betartásáért, a polgárok bizalmának helyreállítása és a sport pozitív értékébe vetett közbizalom növelése érdekében;

N.

mivel a sport pénzügyi átláthatóságának, stabilitásának és hitelességének fokozására irányuló kiegyensúlyozott politikák kulcsfontosságúak a pénzügyi és az irányítási normák javításában;

O.

mivel az európai szervezett sport modellje a területiség és állampolgárság alapelvére épül, ágazatonként egy szövetséggel, és szolidaritási mechanizmusokkal az elit és a tömegsport között, valamint a felsőbb vagy alsóbb osztályokba sorolással, a nyílt versenyekkel és a pénzügyi újraelosztással;

P.

mivel a sportágankénti egységes szövetség elvének elismerése különösen fontos és a sport társadalmi jelentőségében gyökeredzik, mert ez a legjobb eszköz a sporttal kapcsolatos érdekek és a társadalom számára kínált előnyök megóvására;

Q.

mivel jogos és valamennyi érintett számára szükséges az arra irányuló követelés, hogy az összes sportversenyt az adott játék nemzetközileg elfogadott szabályai szerint játsszák és döntsék el;

R.

mivel a sportbíróságok központi szerepet játszanak a játék egyetemes szabályainak, a sporttal kapcsolatos vitás kérdések tisztességes tárgyalásának és a jó kormányzás alapelvei tiszteletben tartásának biztosításában, mivel ezek alkotják a vitás kérdések rendezésének legmegfelelőbb eszközeit a sportban, az alapvető uniós eljárási jogokkal összhangban;

S.

mivel a sport ágazatában, és az érintett szervezetekben forgó pénz mennyiségének növekedése kiváltotta a jobb kormányzás és átláthatóság iránti igényt; mivel a sport mint gazdasági tevékenység körül a sportmérkőzések eredményének tiltott befolyásolásával kapcsolatos különféle egyéb bűncselekményekhez és tiltott tevékenységekhez, például pénzmosáshoz, korrupcióhoz és megvesztegetéshez kötődő botrányok robbantak ki;

T.

mivel a doppingolás továbbra is veszélyezteti a sport tisztaságát és hírnevét, mivel megsérti a sport etikai értékeit és alapelveit, például a becsületes játék elvét, és mivel súlyos kockázatot jelent a sportolók egészségére nézve, gyakran súlyos és maradandó károsodásokat okoz, és mivel a doppingolás elleni küzdelem közérdekű és közegészségügyi kérdés;

U.

mivel a bizonyos embercsoportok vagy egy ilyen csoport valamely tagja ellen irányuló erőszakos cselekmények, a huliganizmus és a hátrányos megkülönböztetés – akár az amatőr, akár a hivatásos sportban fordul elő – sokat ront a sport megítélésén és elriasztja a nézőket a sportrendezvények látogatásától;

V.

mivel a sport előmozdítását az értelmi vagy testi fogyatékossággal élő emberek körében kulcsfontosságú prioritásnak kellene tekinteni európai, országos és helyi szinten;

W.

mivel javítani kell a nők sportban és a sportversenyeken való részvételét és láthatóságát;

X.

mivel a sportolók, különösen a kiskorúak, egyre növekvő gazdasági nyomásnak vannak kitéve, és egyre inkább árunak tekintik őket, ezért védeni kell őket a sportban való részvételük során esetlegesen őket érő bántalmazás, erőszak és hátrányos megkülönböztetés minden formájától;

Y.

mivel Európában a csapatsportok területén aggasztó módon terjedőben van a harmadik felek játékosokra vonatkozó tulajdonjoga, amikor a játékosok, akik között számosan rendkívül fiatalok, részben vagy egészben egy magánbefektető „tulajdonát képezik”, és már nincsen befolyásuk karrierjük jövőbeli irányára;

Z.

mivel az ügynökségekhez és a játékosok átigazolásához kötődő gyakorlatok pénzmosáshoz, csaláshoz és kiskorúak kizsákmányolásához vezettek;

AA.

mivel a tömegsport lehetőséget nyújt a hátrányos megkülönböztetés leküzdésére, a társadalmi befogadás, kohézió és integráció ösztönzésére és a transzverzális készségek fejlesztésének elősegítésére;

AB.

mivel a klubok egyre jelentősebb számban támaszkodnak alapvetően az átigazolásokra a csapatok összeállítása során, ahelyett hogy nagyobb figyelmet fordítanának a helyi edzésekre;

AC.

mivel a sport egyetemes alapvető jognak minősül és mindenkinek ugyanolyan joga van a testmozgáshoz vagy a sporthoz;

AD.

mivel a szervezeti kereteken kívül gyakorolt rekreációs sportok – például a futás – iránti megnövekedett érdeklődés dacára összességében véve stagnál a testmozgás, annak ellenére, hogy egyértelmű bizonyítékok igazolják, hogy a testmozgás javítja az emberek egészségi állapotát, beleértve a mentális egészséget és az általános jó közérzetet, amelynek eredményeként a tagállamok jelentős megtakarításokat érnek el az egészségügyre fordított közkiadások területén;

AE.

mivel a sportesemények és -tevékenységek, különösen a nagy nemzetközi versenyek felhívják a figyelmet a sport előnyeire és pozitív társadalmi, gazdasági és környezeti hatást képesek elérni;

AF.

mivel a nemzeti válogatottak nemcsak a nemzeti identitás erősítésében és a fiatal sportolók ösztönzésében töltenek be nélkülözhetetlen szerepet, amelyek a legmagasabb sportteljesítmények elérésére késztetik őket, hanem a tömegsporttal vállalt szolidaritást is előmozdítják;

AG.

mivel a sportolók továbbtanulása és képzése elengedhetetlenül fontos a sportpályafutásuk véget értét követő életpályára való felkészítésük szempontjából;

AH.

mivel a tehetséges fiatal sportolók edzésének és képzésének előmozdítása és az azokba történő helyi szintű befektetés elengedhetetlenül fontos a sport hosszú távú fejlődése és társadalmi szerepe szempontjából;

AI.

mivel az önkéntesek alkotják a szervezett sport gerincét, mert ők gondoskodnak a sporttevékenységek fejlődéséről és hozzáférhetőségéről, különösen a tömegsport esetében; mivel ezenkívül további kiváló képzési és nem formális oktatási lehetőséget kínál a fiatalok számára nemzetközi szinten és az Unión kívüli olyan területekre irányuló együttműködési és fejlesztési programokhoz kapcsolódva, melyeknél szükség van a párbeszéd megerősítésére és az uniós külpolitika támogatására;

AJ.

mivel a sport tágabb értelemben egy közösség értékrendszerét képviseli, és ezek az értékek egy olyan közös nyelv alapjául szolgálnak, amely túlmutat minden kulturális és nyelvi korláton; mivel a sport segíthet és mivel lehetőségnek kell tekinteni a harmadik országokkal folytatott párbeszéd és szolidaritás megerősítésében, az alapvető emberi jogok és szabadságjogok védelmének egész világra kiterjedő előmozdításában és az Unió külpolitikájának támogatásában;

AK.

mivel a sportszervezetek szellemi tulajdonjogainak megsértése, ideértve a digitális kalózkodást is, különösen a sportesemények engedély nélküli élő közvetítése, minden szinten súlyos aggályokat vet fel a sport hosszú távú finanszírozása szempontjából;

AL.

mivel az összes sporteseményen biztosítani kell a sajtó szabadságát;

AM.

mivel a sport hozzájárulhat az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek teljesítéséhez;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

24.

25.

26.

27.

28.

29.

30.

31.

32.

33.

34.

35.

36.

37.

38.

39.

40.

41.

42.

43.

44.

45.

46.

47.

48.

49.

50.

51.

52.

53.

54.

55.

56.

57.

58.

59.

60.

61.

62.

63.

64.

65.

66.

67.

68.

69.

70.

71.

72.

73.

74.

75.

76.

77.

78.

79.

80.

18.7.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 252/14

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 67. cikkének (4) bekezdésére és 81. cikkének (3) bekezdésére,

—

tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezete 1989. november 20-i gyermekjogi egyezményére, és különösen annak 7., 21. és 35. cikkére,

—

tekintettel a gyermekek eladásáról, a gyermekprostitúcióról és a gyermekpornográfiáról szóló, a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményhez fűzött, 2000. május 25-i fakultatív jegyzőkönyv 2. cikkére,

—

tekintettel a konzuli kapcsolatokról szóló, 1963. április 24-i bécsi egyezményre,

—

tekintettel a gyermekeknek a nemzetközi örökbefogadások terén való védelméről és az ilyen ügyekben történő együttműködésről szóló, 1993. május 29-i Hágai Egyezményre,

—

tekintettel az emberi jogi biztos által „Örökbefogadás és gyermekek: emberi jogi szempontok” címmel, 2011. április 28-án közzétett vitaindító dokumentumra,

—

tekintettel eljárási szabályzata 46. és 52. cikkére,

—

tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Petíciós Bizottság véleményére (A8-0370/2016),

A.

mivel az örökbefogadás terén alapvető, hogy a határozatokat a gyermek mindenek felett álló érdekeit, a megkülönböztetés-mentesség elvét és alapvető jogaik tiszteletben tartását szem előtt tartva hozzák meg;

B.

mivel az örökbefogadás célja nem az, hogy a szülőnek jogot biztosítson a gyermekhez, hanem hogy a gyermeknek szerető és gondoskodó környezetet biztosítson, ahol harmóniában nőhet fel és fejlődhet;

C.

mivel az örökbefogadási eljárás olyan gyermekeket érint, akik az örökbefogadás iránti kérelem időpontjában nem töltötték be a 18. életévüket vagy a nagykorúságnak a származási országukban érvényes korhatárát;

D.

mivel megfelelő egyensúlyt kell elérni az örökbefogadott gyermek valódi személyazonosságának megismeréséhez való joga és a biológiai szülők személyazonosságának védelméhez való joga között;

E.

mivel az illetékes hatóságok pusztán a biológiai szülők gazdasági helyzetére nem alapozhatják és azzal nem indokolhatják a szülői felügyelet megvonását és a gyermek örökbe adását;

F.

mivel örökbefogadási eljárást nem szabad azt megelőzően indítani, hogy végleges határozat nem született volna a szülői felügyelet biológiai szülőktől való megvonásáról, illetve a biológiai szülők lehetőséget nem kaptak volna az ilyen határozattal szembeni valamennyi jogorvoslat kimerítésére; mivel az ilyen eljárási garanciák nélkül hozott örökbefogadási határozat elismerését más tagállamok megtagadhatják;

G.

mivel a fokozottabb hatékonyság és a nagyobb átláthatóság lehetővé teszi a nemzeti örökbefogadási eljárások javítását és a nemzetközi örökbefogadás megkönnyítését, amelynek révén növekedhet az örökbe fogadott gyermekek száma; mivel emiatt az összes tagállam által ratifikált, a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 21. cikke betartásának kell a határokon átnyúló örökbefogadásra vonatkozó összes eljárás, intézkedés vagy stratégia elsődleges hivatkozási alapját képeznie, szem előtt tartva ugyanakkor a gyermek mindenek fölött álló érdekét;

H.

mivel többet és határozottabban kell tenni annak megakadályozása érdekében, hogy az örökbefogadásban érdekelt leendő szülőket gátlástalan közvetítő szervezetek használják ki, és ennélfogva e területen is meg kell erősíteni az Unióban a bűnözés és a korrupció elleni küzdelem terén folyó együttműködést;

I.

mivel a lehető legnagyobb mértékben ösztönözni kell, hogy az elszakadással járó további megrázkódtatások elkerülése érdekében a testvéreket ugyanannál az örökbefogadó családnál helyezzék el;

J.

mivel az összes tagállam által ratifikált, a gyermekeknek a nemzetközi örökbefogadások terén való védelméről és az ilyen ügyekben történő együttműködésről szóló, 1993. május 29-i Hágai Egyezmény (a Hágai Egyezmény) rendelkezik a közigazgatási együttműködési rendszerről és a nemzetközi örökbefogadások – azaz amelyek esetében az örökbefogadók és a gyermek vagy gyermekek szokásos tartózkodási helye eltérő országban van – elismeréséről;

K.

mivel a Hágai Egyezmény kimondja, hogy a nemzetközi örökbefogadások elismerésére automatikusan sor kerül minden aláíró államban anélkül, hogy külön elismerési eljárásra lenne szükség ahhoz, hogy érvénybe lépjen;

L.

mivel a Hágai Egyezmény értelmében az elismerést kizárólag akkor lehet megtagadni, ha az örökbefogadás nyilvánvalóan az érintett állam közrendjébe ütközik, figyelembe véve a gyermek mindenek fölött álló érdekét;

M.

mivel a legtágabb értelemben vett igazságügyi képzés kulcsfontosságú a valamennyi jogi területen, így az örökbefogadás területén belüli kölcsönös bizalom megteremtéséhez; mivel az igazságügyi képzés, illetve az európai igazságügyi hálózatok támogatása terén már működő európai programoknak nagyobb figyelmet kellene fordítaniuk a szakosodott bíróságokra, mint például a családjogi és a kiskorúakat érintő ügyekben eljáró bíróságokra;

N.

mivel a tagállamokban jobb hozzáférést kell biztosítani a polgárok számára a belföldi örökbefogadás jogi és eljárási kérdéseivel kapcsolatos átfogó információkhoz, mivel ennek kapcsán bővíteni lehetne az e-Justice portált;

O.

mivel az „Ombudsmanok európai hálózata a gyermekekért” fórumon belüli együttműködés 1997-ben jött létre, és a gyermekjogi kérdésekkel foglalkozó európai ombudsmanokat ösztönözni kell, hogy e fórum keretében szorosabban működjenek együtt és egyeztessenek; mivel ezt többek között az Unió által finanszírozott igazságügyi képzésre irányuló projektekbe történő bevonásuk révén lehet megvalósítani;

P.

mivel mélyreható vizsgálatot kell végezni, hiszen többet kell tenni annak érdekében, hogy megelőzzük az örökbefogadást célzó, határokon átnyúló gyermekkereskedelmet és hogy a hatályos szabályok és iránymutatások megfelelő és hatékony végrehajtása révén fellépjünk a gyermekkereskedelemmel szemben; mivel ennélfogva e területen is meg kell erősíteni az Unióban a bűnözés és a korrupció elleni küzdelem terén folyó együttműködést a gyermekrablás, gyermekeladás és gyermekkereskedelem megakadályozása érdekében;

Q.

mivel a tagállamok közötti kölcsönös bizalom elve alapvető jelentőséggel bír az uniós jogban, tekintettel arra, hogy lehetővé teszi egy belső határok nélküli térség létrehozását és fenntartását; mivel a kölcsönös elismerés elve, amely a kölcsönös bizalmon alapul, kötelezi a tagállamokat a valamely másik tagállamból származó ítéletek és határozatok alkalmazására;

R.

mivel az e területen meglévő nemzetközi szabályok ellenére a tagállamokban még mindig eltérőek a nézetek a tekintetben, hogy az örökbefogadási eljárást milyen elveknek kell vezérelnie, ahogyan az örökbefogadási eljárások és az örökbefogadási eljárás joghatásai tekintetében is különbségek mutatkoznak;

S.

mivel az Európai Unió hatáskörrel rendelkezik arra, hogy a nemzeti családjog – és az örökbefogadásra vonatkozó jog – sérelme nélkül a tagállamok közötti igazságügyi együttműködés megerősítését célzó intézkedéseket hozzon;

T.

mivel a közrendi mentességek célja a tagállamok identitásának védelme, amely a tagállamok családjogi anyagi jogi szabályaiban tükröződik;

U.

mivel jelenleg nincs olyan európai rendelkezés, amely a nemzeti örökbefogadási határozatok, azaz az egyetlen tagállamot érintve megvalósuló örökbefogadások – automatikus vagy egyéb módon történő – elismerésére vonatkozik;

V.

mivel e rendelkezések hiánya jelentős problémát jelent azon európai családok számára, amelyek másik tagállamba költöznek egy gyermek örökbefogadását követően, mivel előfordulhat, hogy az örökbefogadást nem ismerik el, ami azt jelenti, hogy a szülők nehézségekbe ütközhetnek a szülői felügyelet jogszerű gyakorlását illetően, valamint pénzügyi nehézségek merülhetnek fel az e területen alkalmazandó eltérő díjak tekintetében;

W.

mivel az ilyen rendelkezések hiánya veszélyezteti a gyermekek stabil és állandó családhoz való jogát;

X.

mivel a szülőket jelenleg – másik tagállamba költözéskor – bizonyos nemzeti elismerési eljárások lefolytatására kötelezhetik, vagy akár arra, hogy újra fogadják örökbe a gyermeket, jelentős jogbizonytalanságot teremtve ezzel;

Y.

mivel a jelenlegi helyzet komoly problémákat okozhat és akadályozhatja a családokat a szabad mozgás teljes körű gyakorlásában;

Z.

mivel szükség lehet az általános helyzet áttekintésére és értékelésére, a tagállami illetékes hatóságok között folytatott konzultáció révén;

AA.

mivel a Brüsszel II. rendelet nem foglalkozik az örökbefogadási határozatok elismerésének kérdésével, mivel kizárólag a szülői felelősségre terjed ki;

AB.

mivel ezért kiemelten fontos, hogy olyan jogszabályt fogadjunk el, amely rendelkezik a valamely tagállamon belül kiadott nemzeti örökbefogadási határozatok többi tagállamon belüli automatikus elismeréséről, feltéve, hogy biztosított a közrendre vonatkozó nemzeti rendelkezések és a szubszidiaritás és az arányosság elvének teljes körű tiszteletben tartása;

AC.

mivel ez a jogszabály kiegészítené a joghatóságra és a szülői felelősségre vonatkozó 2201/2003/EK tanácsi rendeletet (1) (Brüsszel IIa. rendelet), és kitöltené az örökbefogadások nemzetközi jog (a Hágai Egyezmény) alapján történő elismerése tekintetében fennálló hézagot;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

24.

25.

26.

27.

18.7.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 252/26

—

tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaságról (KDK) szóló korábbi állásfoglalásaira,

—

tekintettel a KDK-ban járt uniós küldöttség által az országban tapasztalható emberi jogi helyzetről tett nyilatkozatokra,

—

tekintettel a KDK-ban 2016. október 18-án és 2016. december 31-én kötött politikai megállapodásokra,

—

tekintettel Federica Mogherini, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének 2016. december 18-i nyilatkozatára arról, hogy nem sikerült megállapodást elérni a KDK-ban ,

—

tekintettel az alelnök/főképviselő szóvivője által a KDK-ban jelenleg zajló politikai erőfeszítésekkel kapcsolatban 2016. november 23-án tett nyilatkozatra,

—

tekintettel a KDK-ról szóló, 2016. május 23-i és 2016. október 17-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel a nemzeti párbeszéd megkezdését követően a KDK-ban zajló választási folyamatról kiadott, 2016. augusztus 2-i és 2016. augusztus 24-i helyi uniós közleményre,

—

tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a KDK-ról szóló határozataira, különösen a KDK elleni szankciórendszernek és a szakértői csoportok megbízatásának megújításáról szóló 2293. (2016) számú, valamint az ENSZ kongói demokratikus köztársasági stabilizációs missziója (MONUSCO) megbízatásának megújításáról szóló 2277. (2016) számú határozatára,

—

tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a KDK-ban uralkodó helyzetről szóló, 2016. július 15-i és szeptember 21-i sajtónyilatkozatára,

—

tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának 2015. július 27-én kiadott éves jelentésére az emberi jogok KDK-beli helyzetéről,

—

tekintettel az ENSZ főtitkárának az ENSZ kongói demokratikus köztársasági stabilizációs missziójáról, valamint a KDK és a Nagy-tavak régió békéje és biztonsága érdekében folytatandó együttműködésről szóló keretmegállapodás végrehajtásáról szóló, 2016. március 9-i jelentéseire,

—

tekintettel az Afrikai Unió, az Egyesült Nemzetek, az Európai Unió és a Frankofónia Nemzetközi Szervezetének a KDK-ban egy befogadó politikai párbeszéd szükségességéről, valamint e szervezeteknek a melletti elkötelezettségéről szóló, 2016. február 16-i és 2016. június 5-i közös sajtónyilatkozatára, hogy támogatják a kongói feleket a demokrácia országon belüli megszilárdítása terén kifejtett erőfeszítéseikben,

—

tekintettel a KDK és a Nagy-tavak régió békéje és biztonsága érdekében folytatandó együttműködésről szóló keretmegállapodásra, amelyet 2013 februárjában Addisz-Abebában írtak alá,

—

tekintettel az Európai Unió választási megfigyelő missziójának zárójelentésére,

—

tekintettel az alelnök/főképviselő és a nemzetközi együttműködésért és fejlesztésért felelős európai biztos, Neven Mimica 2016. szeptember 24-i közös nyilatkozatára azt követően, hogy a Gaboni Alkotmánybíróság kihirdette az elnökválasztás hivatalos eredményeit,

—

tekintettel az alelnök/főképviselő szóvivőjének Gabonról szóló, 2016. szeptember 11-i nyilatkozatára,

—

tekintettel az Afrikai Unió által 2016. szeptember 1-jén kiadott sajtóközleményre, amelyben elítéli a választásokat követően Gabonban kialakult erőszakos konfliktust, és felszólít annak békés rendezésére,

—

tekintettel az Európai Unió Tanácsa által 2015. június 22-én elfogadott, „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban, 2014” című uniós éves jelentésre,

—

tekintettel a 11. Európai Fejlesztési Alapnak a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó nemzeti indikatív programjára, amely előtérbe helyezi a demokrácia, a kormányzás és a jogállamiság megerősítését,

—

tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés által elfogadott, az uniós és az AKCS-országokban a demokrácia jövőjével kapcsolatosan felmerülő kihívásokról és az alkotmányos rend tiszteletben tartásáról szóló 2011. május 18-i, valamint a jogállamiság elvének tiszteletben tartásáról és a pártatlan és független igazságszolgáltatás szerepéről szóló, 2013. november 27-i állásfoglalásra,

—

tekintettel a Gaboni Köztársaság és az Európai Unió között az uniós választási megfigyelő misszióról aláírt egyetértési megállapodásra,

—

tekintettel Kongó és Gabon alkotmányára,

—

tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak 1981 júniusi afrikai chartájára,

—

tekintettel a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai chartára,

—

tekintettel az Afrikai Unió nyilatkozatára az afrikai demokratikus választások lebonyolításának alapelveiről (2002),

—

tekintettel az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

—

tekintettel a Cotonoui Megállapodásra,

—

tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.

mivel a jogállamiság, az elszámoltathatóság, az emberi jogok tiszteletben tartása, valamint a szabad és tisztességes választások minden működő demokrácia alapvető elemei; mivel ezek az elemek vitatottak a Szubszaharai-Afrika néhány országában, különösen a KDK-ban és Gabonban, így taszítva ezeket az országokat hosszan tartó politikai instabilitásba és erőszakba;

B.

mivel legutóbb Ali Bongót, az apja, Omar Bongo 2009-es halála óta hatalmon levő, leköszönő gaboni elnököt nyilvánították győztesnek a 2016-os elnökválasztáson; mivel a nemzetközi megfigyelők, és különösen az uniós választási megfigyelő misszió egyértelmű anomáliákat azonosított az eredmények összesítése során;

C.

mivel Ali Bongo fő kihívója, Jean Ping azonnal vitatta és elítélte ezt az eredményt; mivel az állítólagos választási szabálytalanságokkal kapcsolatosan fellebbezést nyújtottak be az alkotmánybíróságnak, és felszólítottak a szavazatok újraszámlálására, és az alkotmánybíróság végül megerősítette az eredményt; mivel azonban a fellebbezés megvizsgálása nem oszlatta el a kétségeket az elnökválasztás eredményét illetően;

D.

mivel a 2001 óta hatalmon lévő Joseph Kabila kongói elnök elhalasztotta a választásokat, és alkotmányos megbízatásának lejártát követően is hatalmon maradt; mivel ez az egész országban példátlan politikai feszültséget, nyugtalanságot és erőszakot okozott;

E.

mivel Kabila elnök mandátumának lejártát követően az erőszak eszkalálódott, legalább 40 ember halálát okozva a tüntetők és a biztonsági erők közötti összecsapásokban; mivel az ENSZ szerint 107 embert sebesítettek meg vagy bántalmaztak, és legalább 460 főt letartóztattak;

F.

mivel 2016. október 18-án Kabila elnök és az ellenzék egy része megállapodást írt alá arról, hogy az elnökválasztásokat 2018 áprilisára halasztják; mivel hónapokig tartó tárgyalások után a 2016. október 18-i megállapodás részes felei 2016. december 31-én globális és inkluzív politikai megállapodásra jutottak; mivel ez a megállapodás előirányozza 1960 óta az első békés hatalomátadást az országban, a nemzeti egységet képviselő ideiglenes kormány felállítását, a választások megtartását 2017 végéig és Kabila elnök lemondását;

G.

mivel mindkét országban utcai demonstrációk robbantak ki, amelyeket erőszakkal elnyomtak, több ember halálát okozva; mivel ennek következtében a hatóságok megszigorították az ellenzék tagjai és a hatalmon lévő erővel szembeszálló civil társadalom ellenőrzését; mivel az emberi jogi csoportok folyamatosan az emberi jogok, a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságának romló helyzetéről, köztük a békés tüntetőkkel szemben alkalmazott túlzott erőszakról, az önkényes letartóztatásokról és fogva tartásokról, valamint a politikai indíttatású perek növekvő számáról adnak jelentést;

H.

mivel erősen romlik a média szabadsága, amelyet az újságírók elleni folyamatos fenyegetések és támadások korlátoznak; mivel a hatóságok médiaorgánumokat és rádióállomásokat állítottak le, és korlátozásokat vezettek be az interneten és a közösségi hálózatokon;

I.

mivel a demokráciák egyik jellemzője az állam, az intézmények és a jogállamiság alapját képező alkotmány tiszteletben tartása; mivel az elnökválasztás békés, szabad és tisztességes lebonyolítása ezekben az országokban nagymértékben hozzájárult volna a demokratikus fejlődés és a hatalom váltakozása tekintetében a közép-afrikai régió előtt álló kihívások kezeléséhez;

J.

mivel a 11. Európai Fejlesztési Alapnak a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó nemzeti indikatív programja előtérbe helyezi a demokrácia, a kormányzás és a jogállamiság megerősítését; mivel mind az Uniónak, mind az afrikai partnereknek határozott közös érdeke a demokrácia folyamatos fejlesztése és a megfelelően működő alkotmányos rendszer megteremtése;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

18.7.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 252/31

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 165. és 166. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 14. cikkére,

—

tekintettel az „Erasmus+” elnevezésű uniós oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogram létrehozásáról, valamint az 1719/2006/EK, az 1720/2006/EK és az 1298/2008/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1288/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1),

—

tekintettel az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló, 2006. december 18-i 2006/962/EK európai parlamenti és tanácsi ajánlásra (2),

—

tekintettel az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés megújított keretéről (2010–2018) szóló, 2009. november 27-i tanácsi állásfoglalásra (3),

—

tekintettel a fiatalság munkaerőpiacra való bejutásának, valamint a gyakornoki, szakmai gyakorlati és gyakorlati képzési lehetőségek előmozdításáról szóló, 2010. július 6-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel a Tanácsnak a fenntartható fejlődést szolgáló oktatásról szóló, 2010. november 19-i következtetéseire,

—

tekintettel „A sport európai dimenziójának fejlesztése” című, 2011. január 18-i bizottsági közleményre (COM(2011)0012),

—

tekintettel a „Mozgásban az ifjúság: Európa oktatási és képzési rendszerének javítását szolgáló keretprogram” című, 2011. május 12-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel az európai felsőoktatási rendszerek által az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés terén tett hozzájárulás növeléséről szóló, 2011. szeptember 20-i bizottsági közleményre (COM(2011)0567),

—

tekintettel a felnőttkori tanulásra vonatkozó megújított európai cselekvési programról szóló, 2011. november 28-i tanácsi következtetésekre (6),

—

tekintettel a Tanácsnak a tanulási célú mobilitás referenciaértékéről szóló, 2011. november 28–29-i következtetéseire (7),

—

tekintettel a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséről szóló, 2012. december 20-i tanácsi ajánlásra (8),

—

tekintettel a Tanácsnak és a Bizottságnak az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerének végrehajtásáról szóló, „Oktatás és képzés az intelligens, fenntartható és befogadó Európában” című, 2012. évi közös jelentésére (9),

—

tekintettel az oktatás újragondolásáról szóló, 2013. október 22-i állásfoglalására (10),

—

tekintettel a Tanácsnak a hatékony tanárképzésről szóló, 2014. május 20-i következtetéseire,

—

tekintettel a Tanácsnak az oktatást és képzést támogató minőségbiztosításról szóló, 2014. május 20-i következtetéseire,

—

tekintettel a 2015. március 17-én, az európai uniós oktatási miniszterek nem hivatalos ülésén elfogadott, „A polgári szerepvállalásnak, valamint közös értékeinknek: a szabadságnak, a toleranciának és a megkülönböztetésmentességnek az oktatás által történő előmozdításáról” című nyilatkozatra („Párizsi Nyilatkozat”),

—

tekintettel a fiatalok vállalkozói készségének oktatás és képzés révén történő előmozdításáról szóló, 2015. szeptember 8-i állásfoglalására (11),

—

tekintettel „A Tanács és a Bizottság 2015. évi közös jelentéstervezete az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés megújított keretének végrehajtásáról (2010–2018)” című, 2015. szeptember 15-i bizottsági közleményre (COM(2015)0429),

—

tekintettel a Tanácsnak és a Bizottságnak az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerének (Oktatás és képzés 2020) végrehajtásáról szóló, „Az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés új prioritásai” című, 2015. évi közös jelentésére (12),

—

tekintettel a Tanácsnak a kisgyermekkori nevelésnek és az alapfokú oktatásnak a kreativitás, az innováció és a digitális kompetencia előmozdításában betöltött szerepéről szóló következtetéseire (13),

—

tekintettel a Tanácsnak a korai iskolaelhagyók arányának csökkentéséről, valamint az iskolai tanulmányok eredményességének előmozdításáról szóló következtetéseire (14),

—

tekintettel az európai uniós ismeretek iskolai elsajátításáról szóló, 2016. április 12-i állásfoglalására (15),

—

tekintettel az Erasmus+ program és a szakoktatási és -képzési mobilitás támogatásának más eszközeiről – az egész életen át tartó tanulásról szóló, 2016. április 12-i állásfoglalására (16),

—

tekintettel a Tanács 2016. május 30-i következtetéseire a médiaműveltségnek és a kritikus gondolkodásnak az oktatás és képzés segítségével történő fejlesztéséről,

—

tekintettel a Tanács 2016. május 30-i következtetéseire a fiatalok erőszakos radikalizálódásának megelőzésével és az ellene való küzdelemmel kapcsolatos integrált, ágazatokon átívelő megközelítésben az ifjúsági ágazat által betöltött szerepről,

—

tekintettel az „Új európai készségfejlesztési program” című, 2016. június 10-i bizottsági közleményre (COM(2016)0381),

—

tekintettel az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréről („Oktatás és képzés 2020”) szóló, 2016. június 23-i állásfoglalására (17),

—

tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére, valamint eljárási szabályzatának 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára és 3. mellékletére, valamint az Elnökök Értekezlete 2002. december 12-i ülésén hozott, a saját kezdeményezésű jelentések engedélyezésére vonatkozó eljárásról szóló határozatára,

—

tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A8-0389/2016),

A.

mivel az Erasmus+ az egyik legsikeresebb uniós program és az oktatás, szakképzés, ifjúság és sport területén a támogatás jelentős eszköze, amely arra irányul, hogy javítsa a fiatalok karrierlehetőségeit és társadalmi kapcsokat kínáljon a résztvevők számára; amely a 2014–2020 közötti időszakban több mint négy millió európai embernek nyújtott lehetőséget egy másik országban való tanulásra, képzésre és önkéntes tevékenységre;

B.

mivel a Bizottság rugalmasságot tanúsított és innovatív lépéseket tett az új kihívásokkal való szembenézés – példa erre a menekültekre irányuló javaslat –, valamint a polgári értékeknek az Erasmus+ kezdeményezés által kínált ösztönzőkön belüli előmozdítása és a kultúrák közötti aktívabb és részvételen alapuló párbeszéd érdekében;

C.

mivel a program komoly oktatási, társadalmi, politikai és gazdasági jelentőségét a programidőszakra biztosított költségvetés 40 %-os növelése is tükrözi, akárcsak a tervezett költségvetés elkötelezettségének szintje, amely a pályázatok magas száma miatt már csaknem eléri a 100 %-ot;

D.

mivel még nem áll rendelkezésre minden, a végrehajtás teljes mennyiségi és minőségi elemzéséhez releváns adat, és mivel ennél fogva még túlságosan korai lenne minőségi értékelést készíteni a program hatásáról;

E.

mivel az Erasmusra vonatkozó 2014-es hatástanulmány (18) eredményei szerint azok, akik külföldön tanultak vagy vettek részt képzésben, kétszer olyan valószínűséggel találnak munkát, mint azok, akik nem rendelkeznek hasonló tapasztalatokkal, továbbá az Erasmus-hallgatók 85 %-a azért tanul vagy vesz részt képzésben külföldön, hogy növelje külföldi foglalkoztathatóságát, és a végzettség megszerzése után öt évvel azok körében, akik külföldön tanultak vagy vettek részt képzésben, 23 %-kal alacsonyabb a munkanélküliség aránya; mivel az Erasmusra vonatkozó hatástanulmány szerint továbbá a munkáltatók 64 %-a tartja fontosnak a munkaerő-felvételnél a nemzetközi tapasztalatot (míg ez az arány 2006-ban csupán 37 % volt), és a nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező végzett diákokra nagyobb szakmai felelősséget ruháznak; mivel minden harmadik Erasmus-gyakornok állásajánlatot kap annál a vállalatnál, amelynél szakmai gyakorlatát végezte, és majdnem minden tizedik Erasmus-gyakornok, aki szakmai gyakorlatot végzett, saját vállalkozást alapított, háromnegyedük pedig tervezi vagy el tudná képzelni ugyanezt;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

24.

25.

26.

27.

28.

29.

30.

31.

32.

33.

34.

35.

36.

37.

38.

39.

40.

41.

42.

43.

44.

45.

46.

47.

48.

49.

50.

51.

52.

53.

54.

55.

56.

57.

58.

59.

60.

61.

62.

63.

64.

65.

66.

67.

68.

69.

70.

71.

72.

73.

74.

75.

76.

77.

78.

79.

80.

81.

82.

83.

84.

85.

86.

87.

88.

89.

90.

91.

92.

93.

94.

95.

96.

97.

98.

99.

100.

101.

102.

103.

104.

105.

106.

107.

108.

109.

110.

111.

112.

113.

114.

115.

116.

117.

118.

119.

120.

121.

122.

123.

124.

125.

126.

127.

18.7.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 252/48

—

tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (07592/2016),

—

tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikkével, 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontja v. alpontjával, továbbá 218. cikke (7) bekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0431/2016),

—

tekintettel a határozati javaslatról szóló, 2017. február 14-i jogalkotási állásfoglalására (1),

—

tekintettel az Európai Unió és a Cook-szigetek kormánya közötti halászati partnerségi megállapodásról és az ahhoz csatolt végrehajtási jegyzőkönyvről szóló előzetes értékelésről készült, 2013. júniusi jelentésre,

—

tekintettel a Cook-szigetek hatóságainak a helyi halászati ágazattal kapcsolatos stratégiai iránymutatásaira, különösen a „Cook Islands Offshore Fisheries Policy” című dokumentumban foglaltakra,

—

tekintettel az ENSZ fenntartható fejlesztési célokra vonatkozó keretére, különösen az 1., 2., 9., 10. és 14. fenntartható fejlesztési célokra,

—

tekintettel a Nyugat- és Közép-csendes-óceáni Halászati Bizottságnak (WCPFC) a Csendes-óceán nyugati és középső térségében található vándorló halállományok hosszú távú megőrzésével és fenntartható kiaknázásával foglalkozó tudományos bizottsági ülésének következtetéseire és ajánlásaira,

—

tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (2) bekezdésére,

—

tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A8-0015/2017),

A.

mivel az Európai Bizottság tárgyalásokat folytatott a Cook-szigetek kormányával az Európai Unió és a Cook-szigetek közötti új – nyolc, illetve négy évre szóló – fenntartható halászati partnerségi megállapodásnak (EU–Cook-szigetek partnerségi megállapodás) és végrehajtási jegyzőkönyvének megkötéséről;

B.

mivel ez az Európai Unió és a Cook-szigetek közötti első olyan halászati partnerségi megállapodás, amely a Kiribatival kötött megállapodás megújításának elmaradását (és a Mikronéziával, illetve a Salamon-szigetekkel aláírt, de végre nem hajtott megállapodásokat) követően garantálja az európai jelenlétet a Csendes-óceán keleti részén;

C.

mivel az EU–Cook-szigetek partnerségi megállapodás általános célja az Európai Unió és a Cook-szigetek közötti halászati együttműködés mindkét fél érdekét szolgáló fejlesztése, egy olyan partnerségi keret kialakítása révén, amely elősegíti a Cook-szigetek kizárólagos övezetében megvalósuló fenntartható halászati politikát és az erőforrások fenntartható kiaknázását;

D.

mivel a régióban való jelenlétünknek elő kell segítenie a fenntartható halászati politikát és az erőforrások ésszerű kiaknázását, biztosítva a csendes-óceáni tonhalkészletek megfelelő kezelését;

E.

mivel az EU és a Cook-szigetek közötti halászati partnerségi megállapodásnak a rendelkezésre álló legjobb tudományos útmutatásokon kell alapulnia, a WCPFC állománymegőrzési és -kezelési intézkedéseinek tiszteletben tartása mellett és a rendelkezésre álló többlet erejéig;

F.

mivel problémák tapasztalhatók a vizsgálattal és az ellenőrzéssel kapcsolatban, és mivel a terület nagy kiterjedése és az erőforrások szétszórt jellege miatt nehéz felvenni a küzdelmet a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászattal szemben;

G.

mivel az EU tagállamainak számos halászhajója van a Csendes-óceán nyugati és középső térségében, és mivel a térségre vonatkozó meglévő halászati megállapodások elévültek;

H.

mivel kötelezettséget vállaltak arra, hogy egyéb nem európai flottáknak nem nyújtanak kedvezőbb feltételeket, mint a megállapodásban foglaltak, és mivel a megállapodás magában foglalja a Cotonoui Megállapodás emberi jogokra, demokratikus alapelvekre és a jogállamiságra vonatkozó záradékát;

I.

mivel az EU és a Cook-szigetek közötti halászati partnerségi megállapodás célja a halászati ágazat és a kapcsolódó iparágak és tevékenységek hatékonyabb és fenntarthatóbb fejlődésének elősegítése a szigeteken, a Cook-szigetek nemzeti halászati politikájával összhangban – különös tekintettel a tudományos kutatás és a kisüzemi halászat támogatására, a kirakodás növelésére a helyi kikötőkben, a halászati tevékenységek nyomon követését, ellenőrzését és felügyeletét szolgáló kapacitások növelésére, valamint a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére –, továbbá a fenntartható fejlesztési célokkal összhangban;

J.

mivel a Cook-szigetek halászati politikájának fejlesztését célzó összegek, melyek az áthelyezett összegek 47,6–50 %-át teszik ki, százalékos arányban jelentős hozzájárulást jelentenek;

K.

mivel 2012 óta csökken a nagyszemű tonhal állománya, mivel ennek következtében a WCPFC kezelési intézkedéseket vezetett be, melyeket 2027-ben újratárgyalnak, és mivel az erszényes kerítőhálós fogások száma 2015-ben 2014-hez képest 26 %-al csökkent; mivel továbbá a Cook-szigetek körüli vizeket „cáparezervátumként” tartják számon, noha hangsúlyozni kell, hogy a cápák nem tartoznak az új megállapodás keretében e vizekben halászó európai flották által megcélzott fajok közé;

L.

mivel az uniós horogsoros hajók jellemzően a Cook-szigetektől délre elhelyezkedő melegebb vizekben halásznak; figyelembe véve a Cook-szigetek cápavédelmi rendeletében előírt követelményeket; mivel az előzetes értékelés megállapította, hogy az uniós horogsoros halászhajók nem érdekeltek abban, hogy a jövőben a Cook-szigetek kizárólagos gazdasági övezetében halásszanak;

M.

mivel a Cook-szigetek rendkívül nagy mértékben függ az élelmiszerimporttól;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

18.7.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 252/52

—

tekintettel a bizottsági szakértői csoportok létrehozásáról és működéséről szóló horizontális szabályok megállapításáról szóló 2016. május 30-i bizottsági határozatra (C(2016)3301),

—

tekintettel a Bizottság közleményére a bizottsági szakértői csoportokra vonatkozó keretről: horizontális szabályok és nyilvántartás (C(2016)3300),

—

tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodásra (1),

—

tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló, 2016. április 28-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság és a Költségvetési Bizottság véleményére (A8-0002/2017),

A.

mivel aggodalmát fejezte ki a bizottsági szakértői csoportokról szóló 2010. novemberi korábbi keret működésével kapcsolatban (3), amelyet azzal a céllal hoztak létre, hogy jelentős operatív újításokat vezessenek be az átláthatóság és az intézményközi munka összehangolásának javítása érdekében;

B.

mivel az átláthatóság bizonyos szakértői csoportok esetében tapasztalható hiányára és a kiegyensúlyozatlan összetételre való tekintettel, és mivel biztosítani kell, hogy a szakértői csoportok összetétele a szakértelem és a képviselt nézetek tekintetében kellőképpen kiegyensúlyozott legyen, Költségvetési Bizottsága 2011-ben és 2014-ben költségvetési fenntartásokat fogadott el, és kéréseket fogalmazott meg e csoportok reformjára vonatkozóan, melyeket még nem fogadtak meg;

C.

mivel egy általa megrendelt, közelmúltbeli tanulmány rámutatott az átláthatóság széles körű hiányára, valamint egyes szakértői csoportok kiegyensúlyozatlan összetételére (4);

D.

mivel a kiegyensúlyozott összetétel és az átláthatóság elengedhetetlen előfeltételei annak, hogy a szakértelem megfelelően tükrözze a szabályozási intézkedésekre való igényeket, valamint hogy biztosított legyen e szakértelem és szabályozási fellépés legitimitása az európai polgárok szemében;

E.

mivel az európai ombudsman stratégiai vizsgálatában (5) ajánlásokat fogalmazott meg a bizottsági szakértői csoportok összetételére vonatkozóan, és hangsúlyozta, hogy a szakértői csoportokon belül nagyobb átláthatóságra van szükség;

F.

mivel a határozat elfogadása előtt a Bizottság tárgyalt a Parlament képviselőivel és az európai ombudsmannal;

G.

mivel a Bizottság ismertette a Parlamenttel a Bizottság szolgálatainak munkadokumentumát, eleget téve a Költségvetési Ellenőrző Bizottság előadójának munkadokumentumában szereplő ajánlásoknak;

H.

mivel ennek ellenére sajnos sem a Bizottság szolgálatainak munkadokumentuma, sem a Bizottság határozata nem oldja meg a Parlament által felvetett valamennyi problémát;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

24.

25.

18.7.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 252/56

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 325. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának 22a., 22b. és 22c. cikkére,

—

tekintettel „A szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás problémájáról: megvalósítandó intézkedésekre és kezdeményezésekre vonatkozó ajánlások” című, 2013. október 23-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel az európai ombudsman visszaélések bejelentésével kapcsolatos OI/1/2014/PMC. számú saját kezdeményezésű vizsgálatát lezáró határozatra,

—

tekintettel a nem nyilvános know-how és üzleti információk (üzleti titkok) jogosulatlan megszerzésével, felhasználásával és felfedésével szembeni védelemről szóló, 2016. június 8-i (EU) 2016/943 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (2),

—

tekintettel az Európa Tanács korrupcióval kapcsolatos polgárjogi egyezményének 9. cikkére,

—

tekintettel az Európa Tanács korrupcióval kapcsolatos büntetőjogi egyezményének 22a. cikkére,

—

tekintettel az Európa Tanács az informátorok védelméről szóló, CM/Rec(2014)7. számú ajánlására,

—

tekintettel az Egyesült Nemzetek korrupció elleni egyezményének 8., 13. és 33. cikkére,

—

tekintettel az „Ajánlás az etikus magatartás javítására a közszolgálatban” című OECD-ajánlás 4. alapelvére,

—

tekintettel az európai ombudsman hivatalának 2015. március 2-i vizsgálatára, és az uniós intézményekhez intézett azon felhívására, hogy fogadják el a visszaélések bejelentésére vonatkozóan előírt szabályokat,

—

tekintettel „A visszaélést bejelentő személyek hatékony védelme” című OECD-kiadványra,

—

tekintettel az Emberi Jogok Európai Bírósága Guja kontra Moldova ügyben 2008. február 12-én hozott, 14277/04. számú ítéletére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 6. cikkére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0004/2017),

A.

mivel a mentesítési eljárás keretében a Parlamentnek a lehető legtöbb információra van szüksége az ilyen jellegű esetleges szabálytalanságokat illetően; mivel az intézményeken belüli szabálytalanságokat illetően a Parlamentnek jogosultnak kell lennie arra, hogy teljes körűen hozzáférjen az információkhoz annak érdekében, hogy a mentesítési eljárást a tények teljes ismeretében folytathassa le;

B.

mivel az Európai Számvevőszék jelentései kiváló alapot nyújtanak a Parlamentnek az ellenőrzéshez, ám azok nem térhetnek ki minden egyes kiadási tételre;

C.

mivel a Bizottság és a többi uniós intézmény szintén benyújtanak a Parlamentnek tájékoztató jelentéseket pénzgazdálkodásukról, de azokban a hivatalos jelentéstételi mechanizmusokra hagyatkoznak;

D.

mivel az uniós alapok a Bizottság és a tagállamok közötti megosztott irányítás alá tartoznak, ami megnehezíti a Bizottság dolgát az egyes projektek szabálytalanságaira vonatkozó jelentés készítésekor;

E.

mivel az Európai Parlament rendszeresen kap megkereséseket a polgároktól és nem kormányzati szervezetektől a részben vagy egészben uniós költségvetésből finanszírozott egyes projektek kapcsán feltárt szabálytalanságok miatt;

F.

mivel a visszaéléseket bejelentő személyek ezért fontos szerepet játszanak az uniós költségvetésből történő kifizetésekkel kapcsolatos szabálytalanságok megelőzésében, feltárásában és bejelentésében, valamint a korrupciós ügyek feltárásában és nyilvánosságra hozatalában; mivel az uniós közszolgálatok terén meg kell teremtenünk és elő kell mozdítanunk a bizalom kultúráját, ami azt jelenti, hogy az uniós tisztviselők és egyéb alkalmazottak, valamint a nyilvánosság is bízik a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásban, amit az is bizonyít, hogy az uniós intézmények támogatják, védik és bátorítják azokat a személyeket, akik visszaélés bejelentését fontolgatják;

G.

mivel létfontosságú, hogy minél hamarabb horizontális jogi keretet hozzunk létre, amely a jogok és kötelezettségek megállapításával védi a visszaélést bejelentő személyeket az EU egész területén, valamint az uniós intézményekben (az anonimitás védelme, jogi, pszichológiai és – szükség esetén – pénzügyi segítségnyújtás, hozzáférés a különböző információs csatornákhoz, gyorsreagálású válaszadási rendszerek stb.);

H.

mivel a legtöbb uniós tagállam ratifikálta az ENSZ korrupció elleni egyezményét, amely kötelezővé teszi a megfelelő és hatékony védelmet a visszaélést bejelentő személyek számára;

I.

mivel a visszaélések bejelentése a szervezett bűnözés és a közszféra korrupciója elleni küzdelem egyik alapvető információforrása;

J.

mivel a visszaéléseket bejelentő személyek különösen fontos szerepet játszanak a korrupció és a csalás feltárásában és bejelentésében, mivel az ilyen bűncselekményekben részt vevő személyek azokat igyekeznek titkolni a hivatalos jelentéstételi mechanizmusok során;

K.

mivel a visszaélést bejelentő személyek – az átláthatóság és a feddhetetlenség elvén alapuló – tevékenysége alapvetően fontos; mivel ezért a visszaélést bejelentő személyek védelmét jogi eszközökkel kell garantálni, és azt az Európai Unió egész területén meg kell erősíteni, de csak akkor, ha a bejelentésre a közérdek védelme érdekében, az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlata értelmében vett jóhiszeműség szellemében kerül sor;

L.

mivel a hatóságoknak nem szabadna korlátozniuk vagy akadályozniuk a visszaélést bejelentő személyeket és az újságírókat abban, hogy dokumentálják és nyilvánosságra hozzák az illegális, jogellenes vagy ártalmas gyakorlatokat, amennyiben ezen információk felfedése jóhiszemű indíttatásból, a közérdek elsőbbsége érdekében történik;

M.

mivel 2014. január 1. óta a személyzeti szabályzat 22a., 22b. és 22c. cikkével összhangban az összes uniós intézmény számára kötelező belső szabályokat bevezetni a visszaéléseket bejelentő, uniós intézményekben dolgozó tisztviselők védelme érdekében, és mivel a személyzeti szabályzattal kapcsolatos kérdésekért felelős intézményközi előkészítő bizottságnak a visszaéléseket bejelentő személyek védelmével foglalkozó munkacsoportja még nem fejezte be munkáját; mivel a tapasztalatokra épülő bevett gyakorlatok kialakítása érdekében a munkacsoport feladatai közé kellene tartoznia annak, hogy felmérje a visszaélést bejelentő azon személyek helyzetét, akik az intézményeken belül a bejelentés miatt negatív következményekkel néztek szembe; mivel a belső szabályoknak figyelembe kellene venniük az irányítási struktúrát és a személyzeti szabályzat szerinti különböző kategóriák sajátos jellemzőit;

N.

mivel a visszaélést bejelentő személyek védelméről nem gondoskodott az összes tagállam, és az nincs harmonizálva, így előfordulhat, hogy még abban az esetben is, ha az Európai Unió pénzügyi érdekei forognak kockán, a visszaélést bejelentő személy számára személyes vagy szakmai szempontból kockázatos lehet, hogy tájékoztassa a Parlamentet a szabálytalanságokról; mivel az emberek éppen attól félnek, hogy a védelem hiánya miatt, valamint azért, mert bejelentésüknek úgysem lesz következménye, megtorlást fognak alkalmazni velük szemben, ezért a szabálytalanságokat nem jelentik be, és következésképpen az EU pénzügyi érdekei sérülnek;

O.

mivel biztosítani kell, hogy a visszaélést bejelentő személyekkel szembeni megtorlás bármely formáját megfelelően szankcionálják;

P.

mivel 2013. október 23-i állásfoglalásában a Parlament felszólította a Bizottságot, hogy 2013 végéig terjesszen elő jogalkotási javaslatot egy olyan hatékony és átfogó európai bejelentővédelmi programra a köz- és a magánszférában, amely védelmet biztosít azoknak, akik a rossz vezetés eseteit és szabálytalanságokat tárnak fel, és az EU pénzügyi érdekeivel összefüggő nemzeti és határokon átnyúló korrupcióról számolnak be; mivel emellett felszólította a tagállamokat, hogy léptessenek életbe megfelelő és hatékony védelmet a visszaélést bejelentő személyek számára;

Q.

mivel az uniós jogalkotó az ágazatokra vonatkozó jogi eszközök – többek között a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló 2013/30/EU irányelv, a piaci visszaélésekről szóló 596/2014/EU rendelet, a pénzmosásról és a terrorizmus finanszírozásáról szóló (EU) 2015/849 irányelv és a repülőesemények jelentéséről szóló 376/2014/EU rendelet – révén már gondoskodott a visszaélést bejelentő személyek védelméről;

R.

mivel a visszaélést bejelentő személyek védelme az Unióban egyre sürgetőbb, hiszen az üzleti titok védelméről szóló irányelv korlátozza a visszaélést bejelentő személyek jogait, és ezáltal – bár nem szándékosan – vissza fogja fogni az uniós támogatásban részesülő egyes vállalatokban feltárt szabálytalanságok bejelentését;

S.

mivel egyes nemzetközi szervezetek, például a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) és az Európa Tanács már jelentős munkát végeztek e területen, és ajánlásokat dolgoztak ki a visszaélést bejelentő személyek védelmére;

T.

mivel az OECD szerint a bejelentési mechanizmussal rendelkező szervezetek több mint egyharmada nem rendelkezik a visszaéléseket bejelentő személyek megtorlással szembeni védelmét szolgáló írásos szabállyal, illetve annak létezéséről nincs tudomása;

U.

mivel a Transparency Internationalhoz, a Whistleblowing International Networkhöz és egyéb ilyen szervezetekhez hasonló nem kormányzati szervezetek is kidolgoztak a visszaélések bejelentésének szabályozására szolgáló nemzetközi elveket, amelyeket az ilyen irányú uniós kezdeményezésekben alapul lehetne venni;

V.

mivel az európai ombudsman hivatala egyértelmű hatáskörrel rendelkezik az olyan panaszok kivizsgálását illetően, amelyet uniós polgárok nyújtanak be az uniós intézmények hivatali visszásságaival kapcsolatban, ám mivel önmagában nem játszik szerepet a visszaélést bejelentő személyek tagállami védelmét illetően;

W.

mivel az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata és az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 2014. január 1. óta hatályos legújabb változata több rendelkezést is tartalmaz a visszaélések bejelentésére vonatkozóan;

X.

mivel a visszaélést bejelentő személyek védelme alapvető fontosságú a közjó, valamint az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme, továbbá a nyilvános elszámoltathatóság és feddhetetlenség kultúrájának előmozdítása szempontjából mind a magán-, mind a közszférában;

Y.

mivel számos joghatóságban, és különösen a magánszférában az alkalmazottaknak bizonyos információk tekintetében titoktartási kötelezettségük van, ami azt jelenti, hogy a visszaélést bejelentő személyek fegyelmi intézkedésekkel szembesülhetnek, ha információt adnak ki;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.