6.7.2018

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 237/1

---

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Szociális szempontból fenntartható elképzelés az életszínvonal javítására, továbbá a növekedésnek és a foglalkoztatásnak, valamint a polgárok biztonságának fokozására a digitális korban

[feltáró vélemény a bolgár elnökség felkérésére]

(2018/C 237/01)

Előadó:

Giulia BARBUCCI (IT/II)

A Tanács bolgár elnökségének felkérése:	2017.09.05-i levél
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szekció:	„Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2018.02.23.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2018.03.15.
Plenáris ülés száma:	533.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	187/16/10

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az európai, nemzeti és helyi intézmények által végrehajtott valamennyi politikának figyelembe kell vennie a társadalmi fenntarthatóságot mint a gazdasági és környezeti fenntarthatósággal egyenértékű tényezőt. Az Európai Bizottság által ismertetett vitaanyagból kiinduló, az európai szociális dimenzióról (1) szóló legutóbbi javaslatok és a szociális jogok európai pillére példátlan lehetőséget kínálnak az európai és nemzeti szinten a munka és a jog területén bevezetett intézkedések társadalmi fenntarthatóságának előmozdítására. Az EGSZB ajánlja, hogy az Európai Bizottság aktuális munkaprogramjában szereplő javaslatok – többek között a társadalmi méltányosságról szóló csomag, a digitális korban a méltányos adóztatásra vonatkozó kezdeményezés és a GMU reformjai – az európai szociális modell fenntarthatóságának előmozdításán alapuljanak.

1.2.

Tovább kell pontosítani a szociális területen megvalósított intézkedések társadalmi fenntarthatóságra gyakorolt hatásának értékelését, a nyomonkövetési rendszerekből és a már meglévő mutatókból kiindulva. Az EGSZB azt ajánlja az intézményeknek, hogy végezzék el a meglévő és az új eszközök értékelését (a pillérhez kapcsolódó eredménytáblából kiindulva), és ellenőrizzék annak hatékonyságát annak érdekében, hogy nagyobb pontossággal lehessen felmérni a javasolt politikák polgárokra gyakorolt hatását.

1.3.

Az EGSZB tudomásul veszi az Európai Parlament által a szociális jogok európai pilléréről szóló 2017. január 19-i állásfoglalásában megfogalmazott, a meglévő munkaügyi és társadalmi normák frissítésének szükségességével kapcsolatos aggodalmakat; időben megteszi hozzájárulását a társadalmi méltányosságról szóló csomaghoz, amely az Európai Bizottság 2018-as munkaprogramjában szerepel. Az EGSZB hangsúlyozza továbbá, hogy olyan megfelelő keretfeltételekkel kell támogatni az új és változatosabb szakmai életpályákat a munkaerőpiacon, amelyek amellett, hogy Európa-szerte és szerződéses feltételeiktől függetlenül javítják a munkavállalók foglalkoztatását és az ezzel kapcsolatos normákat, előmozdítják a jobb munka- és életkörülmények elérését is, ami pedig segítené a regionális különbségek felszámolását. Az EGSZB támogatja az Európai Parlament arra vonatkozó ajánlását, hogy az Európai Bizottság és a szociális partnerek működjenek együtt egy valamennyi foglalkoztatási formára vonatkozó, tisztességes munkakörülményekről szóló keretirányelvre irányuló javaslat előterjesztése érdekében, amely a meglévő minimumelőírásokat új típusú munkaviszonyokra is kiterjeszti.

1.4.

Az EGSZB elismeri a versenyképesség, a termelékenység és a társadalmi fenntarthatóság közötti egyértelmű kapcsolatot: minden szereplőnek kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy támogatja az inkluzív növekedést, ezzel egyidejűleg pedig kedvező feltételeket teremt az üzleti világ számára, több és jobb munkahely megteremtése érdekében. A munka továbbra is a jóllét és a jólét megteremtésének fő tényezője; azonban vissza kell térni ahhoz az elvhez, hogy a tisztességesebb társadalmak építésének egyetlen módja a befogadóbb és fenntarthatóbb növekedés és munkahelyteremtés biztosítása, azzal a céllal, hogy az emberek tisztességes munkakörülményekkel, megfelelő javadalmazással és nyugdíjjal rendelkezzenek, és képesek legyenek jogaik gyakorlására. A versenyképesség, a termelékenység és a munkajogok elveinek ismét összhangban kell lenniük a munkaügyi és a szociális jogokkal kapcsolatos szabályozással összefüggő politikák meghatározása során.

1.5.

Az EGSZB tudatában van annak, hogy a demokrácia veszélybe kerülhet, ha az emberek, akikre még mindig nagy súllyal nehezednek a megszorítások következményei, nem részesülnek a növekedés által megteremtett jólétből és a digitalizáció által generált termelékenységből.

1.6.

Az EGSZB – amint azt más véleményeiben is kifejtette – fontosnak tartja az Európai Unión belüli élet- és munkakörülmények terén mutatkozó regionális egyenlőtlenségek kisimítására irányuló erőfeszítések fokozását. A felfelé irányuló konvergencia nem lehet puszta szólam, hanem transzverzális elvként figyelembe kell venni és érvényesíteni kell minden uniós politikában, a pénzügyi és gazdasági területektől kezdve. Nincs igazi integráció, amíg ilyen nagy különbségek vannak a bérekben és a szociális jogok tényleges érvényesülésében az európai polgárok között. Ebben az összefüggésben a strukturális alapok alapvető szerepet játszanak, és még inkább a regionális egyenlőtlenségek leküzdésére kell irányulniuk.

1.7.

Az EGSZB üdvözli az olyan kezdeményezéseket, mint az ifjúsági garancia, a kompetenciafejlesztési pályák és a hosszú távú munkanélküliség elleni küzdelemre irányuló kezdeményezések, és felhívja az európai és nemzeti intézményeket, hogy biztosítsák a megfelelő forrásokat az átmenet megkönnyítése és felgyorsítása, valamint a folyamatos jövedelem megfelelő módon történő biztosítása (2) érdekében, különösen a leginkább hátrányos helyzetűek számára. Az EGSZB azt is javasolja, hogy hozzanak létre olyan megfelelő feltételeket a versenyképesség, a munkahelyteremtés és a munkahelyek közötti zökkenőmentes átmenet biztosításához a szociális biztonsági háló és más kísérő intézkedések révén, amelyek figyelembe veszik a munkavállalók és a vállalkozások szükségleteit.

1.8.

Az EGSZB azt javasolja, hogy a szociális partnerek minden szinten alakítsanak ki inkluzív kollektív tárgyalásokat, és arra ösztönzi őket, hogy fontoljanak meg olyan új intézkedéseket (az európai szociális partnerek következő munkaprogramja keretében is) a nők digitális munkahelyekhez való hozzáférésének növelése érdekében, amelyek célja a nemek közötti bérkülönbségek kiküszöbölése, az anyaság határozott és megfelelő eszközökkel való védelme, valamint a nők és a férfiak közötti tényleges egyensúly feltételeinek kialakítása a munka világában. Az EGSZB javasolja továbbá valamennyi szintű intézménynek, a szociális partnereknek és a szervezett civil társadalomnak, hogy hajtsanak végre összehangolt fellépéseket a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód biztosítására a társadalom minden területén.

1.9.

Az EGSZB úgy véli továbbá, hogy a társadalmi fenntarthatóság az egész életen át tartó tanuláshoz fűződő igazságos és valódi esélyeken alapul, a korai gyermekkortól kezdve, különös tekintettel a lakosság széles rétegeinek esetleges kizárására a digitális kirekesztés következtében. Az EGSZB olyan intézkedések megfontolását ajánlja a döntéshozók számára, amelyek célja a digitális gazdaság kulcsfontosságú területein tapasztalható készséghiány csökkentése, mivel ezek a készségek elengedhetetlenek a kiválósághoz és az európai versenyképesség növeléséhez. Szintén alapvető fontosságú, hogy digitális jártassággal kapcsolatos oktatást biztosítsanak azok számára, akiket a digitális átállás hatása miatt a – különösen az alapvető – szociális jogok és szolgáltatások gyakorlásából való kirekesztés veszélye fenyeget, és azt ajánlja a szociális partnereknek és az intézményeknek, hogy a szervezett civil társadalommal együttműködve tegyenek mielőbb ezzel kapcsolatos intézkedéseket. Az állami hatóságoknak minden szinten biztosítaniuk kell, hogy megfelelő digitális infrastruktúra álljon rendelkezésre, és ez fokozott befogadást eredményezzen a különböző területek és környezetek közötti esetleges egyenlőtlenségek leküzdése érdekében.

2.   A társadalmi fenntarthatóság fogalma a digitális átállás és a globalizáció korában

2.1.

Ez a feltáró vélemény holisztikus szemléletmóddal kívánja elemezni a társadalmi fenntarthatóság kérdését, annak definíciójától egészen a szociális, munkaügyi és gazdaságpolitika területeit érintő összefüggésekig.

2.2.

A globalizáció hatásai, a gazdasági válság súlyos öröksége, a születések számának csökkenése és az európai népesség ebből következő elöregedése, továbbá a legtöbb európai uniós ország gazdaságát jellemző gyenge növekedés kulcsszerepet játszanak a mai társadalmi problémák meghatározásában.

2.3.

Sok társadalmi-gazdasági mutató alapján egyértelmű, hogy a válságból való kilábalás érdekében különösen európai és nemzeti szinten bevezetett politikák egyrészt ugyan megpróbálták megakadályozni a globális tényezőkből eredő instabilitást, másrészt viszont túlságosan gyakran növelték az egyenlőtlenségeket, és új egyensúlyhiányokat teremtettek – földrajzi szempontból is – a társadalmi osztályok, a nemek és a nemzedékek között. Az intézményeknek ezért minden szinten, a szociális partnerekkel és a szervezett civil társadalommal együttműködésben kell fellépniük az ilyen egyensúlyhiányok és egyenlőtlenségek kiküszöbölésére irányuló intézkedéseken alapuló politikák kidolgozása érdekében, elsősorban a tartós és inkluzívabb növekedésen alapuló nagyobb foglalkoztatás révén.

2.4.

A fenntarthatóság fogalma három alapvető elemből tevődik össze: környezeti, gazdasági és társadalmi fenntarthatóság. Ez a három összetevő szerepel az európai szerződésekben, és a fenntartható fejlődés koncepciójában is visszaköszön, amely az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendje és az abban meghatározott 17 fenntartható fejlesztési cél alapját képezi. A fenntartható fejlesztési célok irányába tett uniós előrelépésekről szóló 2017-es Eurostat-áttekintés azt állítja, hogy jóllehet jelentős előrehaladást értek el a környezetvédelmi fenntartható fejlesztési célok (7. cél: „megfizethető és tiszta energia”, 12. cél: „felelős fogyasztás és termelés”, 15. cél: „földhasználat”, 11. cél: „fenntartható városok és közösségek”) teljes megvalósítása felé, az inkább társadalmi célú fenntartható fejlesztési célok felé tett előrehaladás csak szerény volt (4. cél: „minőségi oktatás”, 5. cél: „nemek közötti egyenlőség”, 8. cél: „tisztességes munka és gazdasági növekedés”, 1. cél: „a szegénység felszámolása”, 2. cél: „az éhezés megszüntetése” és 10. cél: „egyenlőtlenségek csökkentése”).

2.5.

Általánosságban elfogadva a társadalmi fenntarthatóság meghatározását, vagyis hogy az az emberi jólét osztályok és a nemek között egyenlően megosztott feltételeinek (biztonság, egészség, oktatás, demokrácia, részvétel, igazságszolgáltatás) biztosítására való képesség, meg kell jegyezni, hogy ez egy olyan koncepció, amely attól függően változhat, hogy milyen kontextusban alkalmazzák. A társadalmi fenntarthatóságot ugyanúgy kell bevezetni és végrehajtani, mint a környezeti és gazdasági fenntarthatóságot, az egyenlőtlenségek csökkentése érdekében.

2.6.

Az utóbbi években a társadalmi fenntarthatóságot gyakran tévesen szembeállítják a gazdasági és pénzügyi fenntarthatósággal a makrogazdasági politikák meghatározása során. Erre példaként szolgálhatnak az európai intézmények által támogatott és a nemzeti kormányok által a 2007–2008-as pénzügyi és gazdasági válságot követően végrehajtott strukturális reformok. Sem az intézményeknek, sem pedig a szociális partnereknek nem kellene szembeállítaniuk a versenyképességet a fenntarthatósággal. Bebizonyosodott ugyanis, hogy például a fenntarthatóság szempontjából fejlettebb cégek versenyképesebbnek mutatkoznak a nemzetközi színtéren. Továbbá az Európai Uniónak a globalizációt a vállalkozások és a munkavállalók javát szolgáló fenntartható fejlődés elérése felé kell irányítania.

2.7.

Ami a vállalatok szerepét illeti, a kkv-knak különösen fontos szerepet kell játszaniuk a fenntartható és inkluzív növekedés megvalósításában, amely ugyanakkor a tisztességes foglalkoztatás megteremtésén és a versenyképesség növelésén alapul, a társadalmi fenntarthatóság figyelembevétele mellett.

2.8.

A fenntartható fejlődés 2030-ig tartó időszakra vonatkozó globális menetrendje és annak 17 célkitűzése az a horizont, amelyben az innováció és a fenntartható fejlődés összeegyeztethetővé válik a globális és nemzeti kezdeményezés közötti kapcsolat útján. A menetrend egyértelmű ítéletet alkot a jelenlegi fejlődési modell környezeti, gazdasági és társadalmi fenntarthatatlanságáról, és ezzel túllép azon az állásponton, hogy a fenntarthatóság csak környezetvédelmi kérdés. Megerősíti a fejlesztés különböző dimenzióinak integrált szemléletét. A menetrend végrehajtásához eredményes értékelő intézkedések mellett a társadalom valamennyi elemének – az intézményeknek, a szervezett civil társadalomnak, valamint a kutatás és az egyetemek világának – szoros együttműködésére van szükség.

2.9.

Az EGSZB több alkalommal kérte a pénzügyi és makrogazdasági politikák és a szociális jogok közötti kedvező összefüggés megteremtését, kiemelve az ilyen jogok tiszteletben tartásának hiányát, ami az egyenlőtlenségek fokozódásához vezet az Unióban. Főként a társadalmi fenntarthatóság kérdésének kell kifejezetten kapcsolódnia a gazdasági és monetáris unió jövőbeli struktúrájára és a többéves pénzügyi keret szerkezetére vonatkozó javaslatokkal kapcsolatosan folyamatban lévő vitához. A nyomon követési rendszerek és a már meglévő mutatók alapján pontosabban kell értékelni a szociális területen megvalósított intézkedések hatását társadalmi fenntarthatóságuk tekintetében.

2.10.

Az EGSZB úgy véli, hogy emellett az intézmények feladata lesz a már meglévő és az új eszközök (például az európai pillérhez kapcsolódó eredménytábla) értékelése, és azok hatékonyságának ellenőrzése, a cél pedig annak pontos felmérése, hogy milyen hatást gyakorolnak a szociális jogokkal kapcsolatban javasolt politikák a nagyközönségre.

2.11.

Annak érdekében, hogy az Unión belüli regionális egyenlőtlenségek – amelyeket egyes esetekben tovább súlyosbítanak a gazdasági válság hatásai – leküzdhetők legyenek, többek között új és hatékonyabb stratégiákat kell előmozdítani az erőforrások felhasználására, különösen az európai strukturális és befektetési alapok mozgósításával, amelyeknek elsősorban a fenntartható növekedést és a minőségi foglalkoztatást kell elősegíteniük. Az EGSZB „A szociális beruházások hatásai a foglalkoztatásra és az államháztartásra” című véleményében (3) már érdemben foglalkozott egy európai konjunktúra- és beruházási programmal, amely a GDP 2 %-át tenné ki, továbbá a szociális beruházásokra való fokozottabb összpontosítással. A meglévő európai strukturális és beruházási alapok kiegészítésére új pénzügyi forrásokat kell ebbe a beruházási tervbe irányítani.

3.   Az európai szociális modell: az élet- és munkafeltételek fenntarthatósága és javítása

3.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy az európai szociális modell az európai identitás egyedülálló eleme: a jelenlegi jóléti rendszereken keresztül a szociális védelem és a polgári jogok magas szintjét biztosítja mindenki számára. Az EGSZB ezért úgy ítéli meg, hogy a modellt nem megvitatni, hanem éppen hogy erősíteni kell. Ebben az értelemben alapvető fontosságú, hogy az uniós politikák célja az európai polgárok számára az élet- és munkakörülmények állandó javításának biztosítása legyen minden területen, ahogy azt a Szerződések az európai projekt létrejötte óta előírják.

3.2.

Az Európai Bizottság aktuális munkaprogramjában olyan kezdeményezések szerepelnek, mint a társadalmi méltányosságról szóló csomag, a digitális korban a méltányos adóztatásra vonatkozó kezdeményezés, továbbá a GMU megreformálására vonatkozó intézkedések. Az EGSZB azt ajánlja, hogy ezek a javaslatok irányuljanak az európai szociális modell fenntarthatóságának előmozdítására (4).

3.3.

Az EGSZB úgy véli, hogy megfelelő egyensúlyt kell teremteni a társadalmi és a gazdasági fenntarthatóság között a munkaerőpiaci politikák meghatározásában. Az elmúlt évtizedben nőttek az európai polgárok közötti különbségek és egyenlőtlenségek a jóléti szolgáltatásokhoz való hozzáférés és a munkaerőpiachoz való hozzáférés lehetőségei, valamint a nem szokványos munkavégzési formák elterjedése terén (amint arról a statisztikák is bőségesen tanúskodnak). Ez ahhoz vezetett, hogy nőtt az azzal kapcsolatos bizonytalanság, hogy lehetséges-e az európai polgárok általános életkörülményeinek javítása. Ez a bizonytalanságérzet különösen a fiatalok és a nők körében, valamint a leginkább veszélyeztetett népesség összes szegmensében erősödött. Ebből a szempontból az EGSZB úgy véli, hogy alapvető fontosságú a migránsok munkaerőpiaci integrációjának előmozdítása, mivel a szociális biztonsági rendszerekhez való hozzájárulásuk sok esetben meghatározó a szociális biztonsági rendszerek és szociális biztonsági hálók stabilitása szempontjából.

3.4.

Az EGSZB tudomásul veszi az Európai Parlament által a szociális jogok európai pilléréről szóló 2017. január 19-i állásfoglalásában megfogalmazott, a meglévő munkaügyi és társadalmi normák frissítésének szükségességével kapcsolatos aggodalmakat; időben megteszi hozzájárulását a társadalmi méltányosságról szóló csomaghoz, amely az Európai Bizottság 2018-as munkaprogramjában szerepel. Az EGSZB hangsúlyozza továbbá, hogy olyan megfelelő keretfeltételekkel kell támogatni az új és változatosabb szakmai életpályákat a munkaerőpiacon, amelyek amellett, hogy Európa-szerte és szerződéses feltételeiktől függetlenül javítják a munkavállalók foglalkoztatását és az ezzel kapcsolatos normákat, előmozdítják a jobb munka- és életkörülmények elérését is. Ez pedig segítené a regionális különbségek felszámolását. Az EGSZB támogatja az Európai Parlament arra vonatkozó ajánlását, hogy az Európai Bizottság és a szociális partnerek működjenek együtt egy valamennyi foglalkoztatási formára vonatkozó, tisztességes munkakörülményekről szóló keretirányelvre irányuló javaslat előterjesztése érdekében, amely a meglévő minimumelőírásokat új típusú munkaviszonyokra is kiterjeszti.

3.5.

Az EGSZB számos véleményében vizsgálta a digitalizáció jelenségét és annak hatását a munkaszervezésre és a foglalkoztatásra (5). Nem szabad azonban arra szorítkoznunk, hogy csak a foglalkoztatás és a munkaerőpiac összefüggésében szemléljük a digitalizációt. A digitális eszközök egyre növekvő használata mélyreható változásokat hozott mindennapi életünkben – személyes, szociális és abból a szempontból is, hogy hogyan viszonyulunk a politikához, az önkéntes munkához és civil társadalomhoz. Az EU-nak a strukturális munkaerőhiány kezelése érdekében kezdeményezéseket kellene előmozdítania a koragyermekkori nevelés és az egész életen át tartó tanulás terén, különös tekintettel a digitális készségekre. Az oktatási rendszereknek – ideértve a felsőoktatást, a szakképzést és az egész életen át tartó tanulást – törekedniük kell a kiválóságra, lehetővé téve ezáltal, hogy az európai eszmék, áruk és szolgáltatások vezető szerepet játsszanak a kutatás, az innováció és a versenyképesség terén.

3.6.

Az EGSZB több véleményben is megismételte, hogy különösen fontos figyelembe venni a szociális szempontból veszélyeztetett csoportok igényeit. Olyan befogadó szociális védelmi rendszereket kell biztosítani, amelyek különös figyelmet fordítanak a kiszolgáltatott emberek és családjaik szükségleteire a tisztességes életkörülmények biztosítása, valamint az egyéni igényeknek megfelelő munkahelyek támogatása és fenntartása érdekében.

3.7.

A fogyatékossággal élő személyek állnak a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény és az európai fogyatékosságügyi stratégia középpontjában. Az EGSZB azt ajánlja, hogy minden erőfeszítést tegyenek meg azért, hogy jelentős előrelépést lehessen elérni az ENSZ-egyezmény által kitűzött célok elérése irányuló nyolc kiemelt cselekvési területen: hozzáférhetőség, részvétel, egyenlőség, foglalkoztatás, oktatás és képzés, szociális védelem, egészségügy és a fogyatékos személyek jogainak nemzetközi szinten történő érvényesítése. Mivel a digitalizáció életünk minden területét érinti, az EGSZB kéri, hogy kiemelt figyelmet fordítsanak a fogyatékossággal élőkre, akiket vélhetően nagy mértékben érint majd a digitális átállás. Az Európai Uniónak tőkét kell kovácsolnia a fogyatékossággal élők számára adódó számos lehetőségből arra, hogy elősegítse foglalkoztathatóságukat és a méltányos foglalkoztatáshoz való hozzáférésüket, ami a társadalombiztosítási rendszerekhez való hozzájárulást is lehetővé tenné számukra. Az EGSZB ezért azt ajánlja, hogy teremtsék meg annak előfeltételeit, hogy a fogyatékossággal élő személyek aktívabban tudják használni az egész életen át tartó képzés és átképzés eszközeit, hogy elsajátíthassák az új, digitális szakmákat.

3.8.

Az EGSZB rendkívül fontosnak tartja, hogy a társadalmi fenntarthatóság kérdését beépítsék a fiatalabb generációkra és az európai szociális modell jövőjére irányuló európai politikákba. Csak akkor lehet küzdeni a fiatal generációk intézményekkel szembeni növekvő szkepticizmusa ellen (aminek legaggasztóbb tünete a választásokról való távollét magas szintje), valamint a szervezett civil társadalommal, pártokkal és szakszervezetekkel szembeni növekvő szkepticizmusa, továbbá az euroszkeptikus és szélsőjobboldali mozgalmakhoz való csatlakozása ellen, ha az Európai Unió nagyobb figyelmet szentel az európai szociális modell jövőjének és fenntarthatóságának. Az EGSZB azt ajánlja, hogy az európai intézmények és a nemzeti kormányok tegyenek meg minden kezdeményezést a fiatalok számára elérhető munkahelyek mennyiségének és minőségének növelése, az ifjúsági mobilitás támogatása, a tisztességes megélhetéssel kapcsolatos kilátások biztosítása és az egész életen át tartó, bármilyen szintű oktatás és tanulás érdekében. Az olyan kezdeményezéseket, mint az Erasmus+, az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésben szereplő valamennyi egyéb intézkedés, megfelelően kell finanszírozni és végrehajtani.

3.9.

Az EGSZB kulcsfontosságúnak ítéli a jövedelem társadalmi fenntarthatóságának biztosítását, különösen a nyugdíjkorhatárt elérő személyek számára. Elengedhetetlen, hogy a szociális védelmi rendszerek (6) biztosítsák a tisztességes életkörülményeket, és megakadályozzák az emberek szegénységbe való lecsúszását. Az EGSZB számos véleményében kifejtette, hogy a nyugdíjrendszereknek a nemzedékek közötti szolidaritáson kell alapulniuk. A nemzeti rendszerek sokféleségének tiszteletben tartása mellett az EGSZB számára kulcsfontosságú kérdés a foglalkoztatás növelése, amely hozzájárul a megfelelő forrásokkal rendelkező szociális védelmi rendszerek biztosításához. A különféle szerződéses megállapodások keretében, köztük a digitalizációhoz kapcsolódó ún. új munkavégzési formákban dolgozók számára is hozzáférést kell biztosítani a szociális védelmi rendszerekhez, amelyekhez hozzá kell tudniuk járulni (7).

3.10.

A foglalkoztatás terén a legutóbbi kezdeményezésekben az Európai Bizottság kiemelt figyelmet szentelt az átmenetek témájának. Az elmúlt évek egyik leginkább aggasztó tendenciája, hogy a fiatalok tanulmányainak befejezése és első foglalkoztatása – különös tekintettel az első stabil foglalkoztatásra – között egyre hosszabb idő telik el. Ráadásul a tartósan munkanélküli és a nyugdíjkorhatárhoz közeli személyek helyzete is romlott. Az EGSZB üdvözli az olyan kezdeményezéseket, mint amilyen az ifjúsági garancia, a kompetenciafejlesztési pályák és a tanulószerződéses gyakorlati képzésnek mint a foglalkoztatáshoz való hozzáférés legfontosabb formájának a Tanulószerződéses Gyakorlati Képzés Európai Szövetsége útján történő előmozdítása, továbbá a tartós munkanélküliség jelenségének leküzdésére irányuló stratégiákat. Ezért arra kéri az európai és nemzeti intézményeket, hogy biztosítsák a megfelelő forrásokat az átmenet megkönnyítése és felgyorsítása, valamint a szükséges képzést a folyamatos jövedelem biztosítása érdekében, megfelelő módon, különösen a leginkább hátrányos helyzetűek és azok számára, akik nehezen képezhetők át, és ezáltal növeljék foglalkoztathatóságuk esélyeit. Azt ajánlja továbbá, hogy teremtsenek megfelelő környezetet a vállalkozások számára a versenyképességhez, biztosítva ugyanakkor a munkahelyek közötti zökkenőmentes átmenetet a szociális biztonsági hálók és más külső rugalmassági intézkedések révén, amelyek figyelembe veszik a munkavállalók és a vállalkozások igényeit.

3.11.

Az EGSZB úgy véli, hogy a nemek közötti teljes körű egyenlőség a társadalmi fenntarthatóság egyik alapja, ugyanakkor megjegyzi, hogy amint az az Eurostat adataiból és sok más rendelkezésre álló mutatóból is kiderül, az e területen fennálló egyenlőtlenségek továbbra is elfogadhatatlanok, és nemcsak az egyenlő bánásmód Szerződésekben megfogalmazott elvének megsértését jelentik, hanem komoly akadályt jelentenek az Unió teljes gazdasági fejlődése előtt is. Ezért üdvözli az e téren a közelmúltban beindított kezdeményezéseket, kezdve a munka és a magánélet egyensúlyának előmozdítását célzó európai bizottsági intézkedéscsomaggal, és azt ajánlja, hogy a szociális partnerek minden szinten vezessenek be inkluzív kollektív tárgyalásokat, és mérlegeljenek új intézkedéseket (többek között az európai szociális partnerek következő munkaprogramja részeként) a nemi alapú bérkülönbségek megszüntetése, az anyaság egyértelmű és megfelelő eszközökkel való megóvása és annak érdekében, hogy a nemek közötti egyenlőség hatékony érvényesülésének feltételei megteremtődjenek a munka világában. Az EGSZB javasolja továbbá valamennyi szintű intézménynek, a szociális partnereknek és a civil társadalomnak, hogy a társadalom minden területén összehangolt módon lépjenek fel a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód biztosítása érdekében.

3.12.

Számos tanulmány és kutatás elemzi a globalizáció és a digitális átállás hatásaival kapcsolatos új társadalmi kockázatokat a munka világában. Az EGSZB osztja a foglalkoztatás növekvő fragmentálódásával, a robotizációval és a számítógépesítéssel kapcsolatos aggályokat, ugyanakkor úgy véli, hogy ezek a folyamatok megfelelő irányítás mellett lehetőséget nyújtanak a munkakörülmények javítására, a nehéz feladatok megkönnyítésére és a különösen összetett feladatok egyszerűsítésére.

3.13.

A fogyasztóvédelem is fontos szerepet játszik a társadalmi fenntarthatóság területén, hiszen a fogyasztók szerepe is megváltozik a digitalizáció következtében. Az európai politikáknak ebben az összefüggésben mindig naprakészeknek kell lenniük, és biztosítaniuk kell a fogyasztókkal kapcsolatos problémák hatékony megoldásának eszközeit, valamint különös figyelmet kell fordítaniuk a digitális átállás miatt bekövetkező változásokra olyan ágazatokban, mint a közlekedés, az energia és a pénzügyi szolgáltatások.

3.14.

A digitális korban tapasztalható új társadalmi egyenlőtlenségek és kockázatok a digitális kirekesztés jelenségéből is fakadhatnak, vagyis abból, hogy a polgárok bizonyos csoportjai az információhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáféréshez szükséges, olykor pedig elengedhetetlen digitális készségeknek és alapvető digitális ismereteknek birtokában vannak-e vagy sem. Az EGSZB meggyőződése, hogy a társadalmi fenntarthatóság azon is alapul, hogy a kora gyermekkortól kezdve milyen méltányos és valódi lehetőségek nyílnak az egész életen át tartó tanulásra. Ez különösen a fogyatékkal élő emberek számára előfeltétel, elsősorban az új digitális szakmákban. Az ilyen tanulás során figyelembe kell venni a népesség széles rétegeinek (különösen az időseknek, a peremterületeken és szegénységben élő embereknek, a migránsoknak és az alulképzett személyeknek stb.) a digitális kirekesztés jelenségéből eredő esetleges kizárását. A digitális korszakban mindenképpen biztosítani kell az internethez való hozzáférést, biztosítani kell a digitális jártassággal kapcsolatos képzést minden munkanélküliségnek kitett személy számára, és lehetőséget kell biztosítani számukra, hogy gyakorolhassák jogaikat és hozzáférjenek a szociális szolgáltatásokhoz – főként az alapvetőekhez. Az EGSZB arra ösztönzi a szociális partnereket és az intézményeket, hogy a szervezett civil társadalommal együttműködve haladéktalanul tegyenek lépéseket ennek érdekében.

---

(1)  HL C 81., 2018.3.2., 145. o.

(2)  HL C 170., 2014.6.5., 23. o.

(3)  HL C 226., 2014.7.16., 21. o.

(4)  HL C 51., 2011.2.17., 20. o.

(5)  SOC/570 (Lásd e Hivatalos Lap 8. oldalát.); HL C 129., 2018.4.11., 7. o.; HL C 434., 2017.12.15., 36. o. HL C 434., 2017.12.15., 30. o. HL C 173., 2017.5.31., 45. o. HL C 303., 2016.8.19., 54. o.; HL C 13., 2016.1.15., 161. o. HL C 128., 2010.5.18., 74. o.

(6)  HL C 13., 2016.1.15., 40. o.

(7)  HL C 129., 2018.4.11., 7. o.; HL C 84., 2011.3.17., 38. o.; HL C 120., 2008.5.16., 66. o.

---

---

6.7.2018

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 237/8

---

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A munka jövője – a megfelelő ismeretek és készségek megszerzése a jövőbeli munkahelyek igényeinek való megfelelés érdekében

[feltáró vélemény a bolgár elnökség felkérésére]

(2018/C 237/02)

Előadó:	Cinzia DEL RIO (IT/II)
Társelőadó:	Milena ANGELOVA (BG/I)

A Tanács bolgár elnökségének felkérése:	2017.09.05-i levél
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szekció:	Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság
Elfogadás a szekcióülésen:	2018.02.23.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2018.03.15.
Plenáris ülés száma:	533.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	218/0/3

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az új technológiák, a digitalizáció és a robotizálás fokozatos és gyorsan változó bevezetése az üzleti életben – de az állami szférában is – jelentős hatással van a termelési rendszerekre, a munkafeltételekre, a munkaerőpiac szervezeti modelljeire, és általában a társadalomra.

1.2.

Az új ipari forradalom lehetőséget teremt a termelékenység növelésére, valamint az élet és munka minőségének javítására, ha kellőképpen együtt jár az inkluzív és fenntartható, innovációvezérelt növekedésre irányuló politikák megfelelő kombinációjával. A munkahelyekre gyakorolt hatás jelentős lesz: újak jönnek létre, egyesek átalakulnak, míg másokat gyors ütemben újak váltanak fel. A minőségi alapfokú oktatás, a jó színvonalú és eredményes képzés, az egész életen át tartó tanulás, a továbbképzés és az átképzés szükséges eszközök lesznek a jövőbeni munkalehetőségek megragadásához és a vállalkozások versenyképességének előmozdításához.

1.3.

E gyors technológiai és digitális változások előkészítése és megválaszolása érdekében az EGSZB a szubszidiaritási elv figyelembevételével arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki célzott politikákat és tegyenek kézzelfogható intézkedéseket annak érdekében, hogy javítsák és megfelelően adaptálják oktatási és képzési rendszereiket, közösen alakítsanak ki nemzeti kompetenciastratégiákat, és ismerjék el a megfelelő képzéshez való jogot az emberek és a munkavállalók valamennyi korcsoportja számára az egyes ágazatokban, a következők révén: — először is annak biztosítása, hogy valamennyi uniós polgár egyformán hozzáférhessen a jó minőségű kisgyermekkori neveléshez, — új közös oktatási és képzési referenciaértékek meghatározása az uniós országok közötti különbségek csökkentése és a kohézió erősítése érdekében, — az oktatás és képzés átalakítása és a szakoktatási és -képzési rendszerek megerősítése a szükséges készségek gyors megszerzésének biztosítása érdekében, — a kollektív tárgyalás és a szociális párbeszéd támogatása a munkaügyi kapcsolatok nemzeti rendszerével összhangban annak érdekében, hogy képesek legyenek a technológiai és a digitális fejlődés előrejelzésére és a készségek azokhoz történő igazítására, valamint a munkahelyi képzés fejlesztésére, — az oktatási intézmények és a vállalatok közötti kölcsönös kapcsolatok ösztönzése, — képzési offenzíva indítása a munkaerőpiacainkon tapasztalható növekvő digitalizáció támasztotta igények kielégítésére, — új intézkedések kidolgozása – például eredményalapú ösztönzők, a digitális képzés és az egész életen át tartó képzés megvalósulásának mértéke terén elért eredmények értékeléséhez szükséges új nyomonkövetési mechanizmusok meghatározása, a képzésekhez való hozzáférésre, az azokban való részvételre, a képzési szabadságra és hasonlókra vonatkozó bevált nemzeti gyakorlatok uniós szinten történő gyűjtése, kicserélése és kibővítése – annak érdekében, hogy mindenki részt vehessen képzési programokban, mind az éppen munkát keresők, mind pedig a munkavállalók, különös tekintettel az alacsony képzettségű és a felnőtt munkavállalókra, — a képzés mindenki számára való biztosításának és az abban való részvételnek az ösztönzése oly módon, hogy az javítsa a vállalati teljesítményt és a munkavállalók személyes és szakmai fejlődését, és kiterjedjen az atipikus munkahelyekre is (1); lehetőleg azt is meg kellene vizsgálni, hogy az ilyen egyéni képzéshez való jognak hordozhatónak kell-e lennie, azaz a munkavállaló számára biztosítani kell-e, hogy különböző munkaadóknál, különböző országokban is igénybe vehesse azt, — lépések annak megvizsgálása érdekében, hogy szükségesek-e intézkedések, illetve milyen intézkedések szükségesek a fizetett tanulmányi szabadsághoz való jog bevezetéséhez, és uniós szintű intézkedések mérlegelése ahhoz, hogy az egyes tagállamokban általánossá váljanak a tanulmányi szabadsághoz való joggal kapcsolatos minimumszabályok terén bevált gyakorlatok (2), — a nem formális és az informális tanulás értékelésére és érvényesítésére szolgáló európai homogén rendszer létrehozása, — uniós szinten történő befektetés egyedi és célzott források felhasználásával az átmenet támogatására, és új, eredményalapú kritériumok kialakítása e források szétosztására, — a vállalkozások közötti szakmai cserék ösztönzése az „agycsere” lehetőségeinek támogatása, valamint az információk és a bevált gyakorlatok megosztására szolgáló platformok létrehozása érdekében.

1.4.

A jövő sikere a készségek egymást kiegészítő jellegében rejlik, és ezalatt nemcsak a digitális, hanem az alapvető, technikai és humán készségek is értendők, amelyek hatékony iskolai rendszereket és jól felkészített tanárokat igényelnek. A munkavégzés új formái esetében azonban – amelyeket az anyagi termelési folyamatok és a digitális technológiák integrációja jellemez – fontos megtartani az emberközpontú megközelítést.

1.5.

Végül, de nem utolsósorban az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy találjanak módot arra, hogy azok a kiszolgáltatott helyzetű emberek, akik nem lesznek képesek megfelelően reagálni az új, technológiai kor változásaira és növekvő igényeire, ne maradjanak magukra, hanem folyamatos támogatást kapjanak.

2.   Bevezetés

2.1.

A digitalizáció, az automatizálás és az olyan új gazdasági modellek, mint az Ipar 4.0, a körforgásos és a megosztáson alapuló gazdaság olyan, az anyagi termelési folyamatok és a digitális technológiák integrációjával jellemezhető új munkavégzési formákat hoztak létre, amelyek részben offline, részben online módon zajlanak, és jelentős hatással vannak a vállalatok termelési folyamataira, a munkaerőpiac szervezeti modelljeire, a munkakörülményekre, a munkaszerződések időtartamára, a szociális védelemre és a munkaviszonyra.

2.2.

Az új technológiák és a digitalizáció jobb személyes életet és munkakörülményeket tehetnek lehetővé, valamint nagyobb egyensúlyt teremthetnek ezek között, ami javítja a termelékenységet és a munkahelyteremtés lehetőségeit, amennyiben ezeket az inkluzív, fenntartható, innovációvezérelt növekedést célzó és az igazságos átmenetre törekvő megközelítés és a politikák helyes kombinációja kíséri. Néhány meglévő munkahely és tevékenységi terület fejlődésnek fog indulni, míg más, hagyományos munkahelyek eltűnnek, és új tevékenységek jönnek létre. Valamennyi ágazatban – különböző kombinációban és intenzitással – három jelenség figyelhető meg: a létrehozás, az átalakítás és a mással való felváltás (3).

2.3.

Továbbra is folyik a vita arról, hogy ez az új munkakörnyezet a munkahelyek számának csökkenését vagy növekedését eredményezi-e. Az OECD szerint egyes ágazatok (gyártás, szállítás, egészségügy, vendéglátás, pénzügy és oktatás) foglalkoztatási és üzleti modelljében forradalmi változás fog bekövetkezni. A munkahelyek 9 %-át fenyegeti megszűnés, mivel az általuk érintett feladatok több mint 70 %-a automatizálható. A munkahelyek további 25 %-ára vár átalakulás, mivel az ezek által érintett feladatoknak csak a fele automatizálható (4). Ugyanakkor a digitalizáció rendelkezik azzal a potenciállal, hogy új munkahelyeket hozzon létre nemcsak az ipari termelési szektorban, hanem a szolgáltatások terén is. A végeredmény egy integrált szakpolitikai menetrendtől, állami döntésektől, valamint az új termelési folyamatok és üzleti modellek által felvetett kihívások kezelésére alkalmazott politikáktól, nevezetesen a fiatalok szükséges készségekkel történő felruházásától, továbbá mind a munkát kereső emberek, mind a meglévő munkaerő továbbképzésétől és átképzésétől függ. Az, hogy ezek az új folyamatok és a digitalizáció végeredményben növelni fogják-e a foglalkoztatást, attól függ, hogy az EU-ban működő vállalatok és a munkavállalók mennyire sikeresen tudnak alkalmazkodni a technológiai fejlődéshez, hogy a szociális partnerek együttesen hogyan kezelik a technológiák bevezetését és felhasználását, valamint a szervezeti struktúrák változásait, továbbá hogy az EU és a tagállamok milyen mértékben képesek kedvező politikai és szabályozási környezetet teremteni mind a vállalkozások, mind pedig a dolgozó emberek érdekeinek védelmében (5). A szociális partnerek szerepe és szakértelme kulcsfontosságú lesz ebben a folyamatban, a szociális párbeszéd és a kollektív tárgyalás pedig az adott nemzeti jog és gyakorlat keretei közt döntő szerepet fog játszani.

2.4.

Az új munkavégzési formákra vonatkozó kihívás már nem az „innováció és digitalizáció” szükségességéhez, hanem annak szükségességéhez kapcsolódik, hogy mindenki megfelelő, magas színvonalú oktatást és képzést kapjon, amelyet úgy alakítanak ki, hogy az emberek azonnal új ismereteket, készségeket és kompetenciákat szerezhessenek. A kérdés az, hogy miként egészítjük ki a robotokat és az emberi intelligenciát és őrizzük meg az emberközpontú megközelítést mind a mesterséges intelligencia (AI), mind pedig a digitalizáció valamennyi gazdasági ágazatban történő bevezetésében, beleértve az üzleti értékláncokat is (6).

2.5.

Ezért az aktív munkaerőpiaci politikák és szabályozás keretében az egyik legfontosabb kérdés az, hogy miként lehet új irányt adni az oktatásnak, a képzésnek és az egész életen át tartó tanulásnak egyrészt a munkaadók és a munkaerőpiac igényeihez igazodva, másrészt a magasabb és jobb foglalkoztathatóságra törekedve egy gyorsan változó munkaerőpiaci környezetben, valamint hogy hogyan lehet a helyzethez illeszteni a továbbképzésre és átképzésre vonatkozó képzési anyagokat és oktatási pályákat, többek közt a felnőtt munkavállalók esetében. Ez a kihívás egyenlő mértékben érinti a munkáltatókat és a munkavállalókat, arra kényszerítve őket és a munkaerő-piaci intézményeket is, hogy nagyobb erőfeszítéseket tegyenek az előrejelzés, a tervezés, a finanszírozás és a stratégia terén.

2.6.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy foglalkozzanak azzal a komoly problémával, hogy egyre több embernek nincs meg a szükséges iskolai végzettsége, és így nem tud lépést tartani a gyors változásokkal, ami azzal a veszéllyel jár, hogy előbb-utóbb perifériára szorul.

3.   A jelenlegi helyzet

3.1.

Az iskolarendszerű oktatás és képzés, illetve az egész életen át tartó tanulás révén szerzett készségek kérdése az utóbbi időben jelentős figyelmet kapott az uniós intézmények és a nemzetközi szervezetek részéről, és több különböző szemszögből is vizsgálat tárgyát képezte a munka világában bekövetkező gyors változások kontextusában. Ebben a véleményben csak a legutóbbi dokumentumaikban szereplő adatok kerültek felhasználásra.

3.2.

Az alábbiakban tárgyalt dokumentumok közül több a termelékenység kérdését tárja fel, és ennek két tényezőjére összpontosít: a készségekre és az új munkaszervezési sémákra. Mind egyetért abban, hogy az egyik legfontosabb kihívás, amelyet a negyedik ipari forradalom a munkaerőpiac számára jelenteni fog, annak meghatározása lesz, hogy milyen új készségekre lesz szüksége a munkavállalóknak. A közelmúltban több javaslat és hasznos bevált gyakorlat került megvitatásra. Az EGSZB üdvözli a 2015–2016 közötti, a foglalkoztatást elősegítő digitális jártassági (e-Skills for Jobs) kampányt és az Európai Bizottság által annak idején elindított „e-Skills Manifesto” programot. Javasolja a jövőbeli digitális politikákhoz megfelelő iránymutatásként megfogalmazott tíz alapvető elv alkalmazását (7), és megismétli a témához kapcsolódó, közelmúltban kidolgozott véleményeinek (8) következtetéseit. Eközben az új európai készségfejlesztési program (9) keretében megkezdődött a kulcskompetenciák uniós keretrendszerének felülvizsgálata, és a 2016. decemberi e-Skills Manifesto program a digitális kompetenciák felülvizsgálatával és aktualizálásával fontos eleme lett ennek a folyamatnak. Az EGSZB nagyra értékeli, hogy az Európai Bizottság a közelmúltban elfogadott két fontos kezdeményezést: az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó javaslatot, valamint a digitális oktatási cselekvési tervről szóló közleményt (10); reméli, hogy az ezekben foglalt iránymutatásokat mihamarabb végrehajtják.

3.3.

Az OECD két, az utóbbi időben készült jelentése (11) kiemeli a béregyenlőtlenség és a számítógép-használat közötti kapcsolatot – más szóval a technológiai változásnak a szakképzett munkavállalók béreire gyakorolt pozitív hatását –, ami azonban az alacsony képzettségű munkavállalókkal való összehasonlításban tapasztalható bérkülönbségek növekedését, új munkahelyek és képzettségi követelmények különböző példáit, valamint különösen a programozáshoz szükséges IKT-szakismeretek és az általános és kiegészítő IKT-ismeretek iránti növekvő igényt eredményezi. Az EGSZB nagyra értékeli a közelmúltban készült, „Key issues for digital transformation in the G20” [A digitális átalakulás kulcskérdései a G20-ban] című OECD-jelentést is a politikai kihívások átfogó elemzése és az ezzel kapcsolatos ajánlások szempontjából (12), és hangsúlyozni kívánja a stabil munkaügyi kapcsolatok fontosságát a G20-ak és az EU szintjén elfogadott politikák sikeréhez. Ezért az EGSZB megismétli a közelmúltbeli véleményeiben és tanulmányaiban szereplő megállapításokat és ajánlásokat is, különösen azokat, amelyek a digitalizációnak a hagyományos vállalkozásokra és iparágakra gyakorolt hatásaira (13), a munkaügyi kapcsolatok megváltozásának szükségességére (14), az atipikus foglalkoztatásban részt vevő munkavállalók munkafeltételeinek kérdésére (15), a keresletalapú gazdaság hatására (16), a kormányok politikai intézkedésekben betöltött szerepére és az egész életen át tartó tanulásnak a jövő szempontjából betöltött jelentőségére összpontosítanak (17). Az OECD a következő évben indítandó, új foglalkoztatási stratégiáján dolgozik, amelyben egy fejezet a készségekkel és a digitális szakadékkal foglalkozik. Az EGSZB bizonyos fokú aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a vita tárgyát képező narratívában a kormányoknak szóló szakpolitikai ajánlásoknak nincs valódi hozzáadott értékük. Mivel azonban az OECD még a foglalkoztatási stratégia előkészítő szakaszában van, az EGSZB a készségekre vonatkozó stratégia keretében követi majd a vitát, nem utolsósorban a készségek témájában a jövő év júniusában tartandó OECD-csúcstalálkozóra előretekintve, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy munkáljon ki új közös kezdeményezéseket.

3.4.

A Világgazdasági Fórum – miközben támogatja a negyedik ipari forradalmat – figyelmeztet arra a lehetséges kockázatra, hogy – egyes előrejelzések szerint – 15 fontosabb fejlett és feltörekvő gazdaságban mintegy 5 millió munkahely tűnhet el 2020-ra, amelyeket a jelenlegi becslések szerint nem váltanak fel mások, és felvet néhány megvitatható pontot a készségek stabilitása, az ágazatok nemek közötti különbségei és a munkastratégiák (18) tekintetében.

3.5.

A 2016. márciusi háromoldalú szociális csúcstalálkozón az európai szociális partnerek felkérték az Európai Bizottságot, hogy támogassa a gazdaságok és a munkaerőpiacok digitális átalakulását, és működjön együtt velük annak érdekében, hogy a munkaerőpiaci és készségpolitikák mind a vállalkozások, mind pedig a munkavállalók számára (19) előnyösek legyenek.

3.6.

Az EGSZB támogatja az Európai Parlament 2017. február 16-iállásfoglalását, amely ajánlásokat tartalmaz az Európai Bizottság számára a robotikára vonatkozó polgári jogi szabályokról (20), különösen az etikai alapelvekre (emberi biztonság, egészség és védelem, szabadság, a magánélet tiszteletben tartása, sérthetetlenség és méltóság, önrendelkezés és megkülönböztetésmentesség, a személyes adatok védelme és átláthatóság; az európai uniós jogi keret etikai elvek szem előtt tartásával történő aktualizálásának szükségessége a robotok összetettségével összhangban) és az oktatásra és a foglalkoztatásra vonatkozóan (az Európai Bizottsághoz intézett felhívás, hogy minden korcsoportban és foglalkoztatási státusztól függetlenül jelentős támogatást nyújtson a digitális készségek fejlesztéséhez; és annak szükségessége, hogy több nő érdeklődését felkeltsék a digitális karrier iránt, hogy kezdjék meg a közép- és hosszú távú munkahelyi tendenciák alaposabb elemzését és nyomon követését, hogy hangsúlyozzák a társadalmi változások előrejelzésének fontosságát – különösen a foglalkoztatás és a készségek rugalmassága szempontjából; a robotikában és a mesterséges intelligenciában számos területen rejlő potenciál felismerése).

3.7.

A CEDEFOP„People, machine, skills and robots” [Emberek, gépek, készségek és robotok] (21) című tájékoztató feljegyzése kifejti, hogy mielőtt a jövőre vonatkozó következtetéseket vonnánk le, fontos megérteni, hogy a technológia miként változtatja meg a munka világát: munkahely-helyettesítésről, munkahelyteremtésről és munkahelyek átalakulásáról van szó. Az olyan felnőtt munkavállalók ágazatok szerinti elemzése, akik a 2009–2014 közötti időszakban technológiai változást tapasztaltak a munkahelyükön – ezek globálisan a felnőtt munkavállalók 43 %-át képviselik – fontos a jelen kihívás hatókörének megértése érdekében.

3.8.

Az EGSZB emlékeztet két, tavaly júliusban közzétett, a munkavégzés új formáira vonatkozó közelmúltbeli véleményére (22); különös tekintettel az olyan új munkavégzési formák, mint például a tömeges kiszervezés keretében dolgozó munkavállalók esetében a szociális biztonság, valamint az új típusú munkakörnyezet fontosságára; az egész életen át tartó tanulás jelentőségére és a jövőbeni készségek szükségességére; a nemzeti jog és gyakorlatok keretében a szociális partnerek és a kollektív tárgyalások alapvető szerepére, és általában a civil társadalom szerepére az ilyen gyors változások negatív hatásainak csökkentése és a pozitív vonatkozások fokozása terén.

3.9.

Az Eurofound múlt havi, „Non-standard forms of employment: recent trends and future prospects” [Atipikus foglalkoztatási formák: legújabb tendenciák és jövőbeli kilátások] (23) című jelentése nemcsak az új munkamódszerek elemzése szempontjából fontos, hanem – és különösen – amiatt is, hogy felhívja a figyelmet az atipikus szerződések keretében dolgozó emberek szociális védelmére, jövedelmére, munkaidejére és tisztázatlan státuszára is: az EGSZB egyetért az Eurofound javaslatával, és arra kéri a döntéshozókat, hogy fordítsanak figyelmet ezekre – az EGSZB által a fenti dokumentumokban már említett – kérdésekre.

4.   A jövő most van: a) Intézkedések és javaslatok

4.1.

Az új, gyorsan változó munkakörnyezetben nehéz elméleti úton azonosítani az új szakmákat és a megfelelő készségeket. A munkaerőpiac – gyakran a vállalkozások és a szociális partnerek bevonásával – általában az igényeinek megfelelően prognosztizálja, hogy milyen új szakmai profilokra van szükség. A minden szinten, a nemzeti joggal és gyakorlatokkal összhangban történő kollektív tárgyalások, valamint a vállalati szintű munkavállalói részvételi mechanizmusok megfelelő eszközöket biztosítanak a készségek és a képzési igények változásainak kezeléséhez, valamint e változások előrejelzésének és az innováció növelésének elősegítéséhez.

4.2.

Az EGSZB ezenkívül hangsúlyozza, hogy léteznek olyan új módszerek, mint például a nagy adathalmazok elemzése, amelyek segíthetnek a munkaerőpiaci igények változásának gyors jelzésében: ezek a technikák kiegészítik a hagyományos előrejelző és más készségigény-előrejelző eszközöket, és segíthetnek az új technológiák gyors terjedésével összefüggésben gyorsan változó készségigények jobb megértésében.

4.3.

A digitális gazdaságban az atipikus foglalkoztatási formák elterjedése felveti a megfelelő szintű szabályozás szükségességét, hogy mindenki, így az atipikusan foglalkoztatott munkavállalók számára is biztosítva legyen a szociális védelem, valamint a képzési és képesítési lehetőségekhez való egyenlő hozzáférés (24). Ezenkívül meg kellene vizsgálni, hogy az ilyen egyéni képzéshez való jognak hordozhatónak kell-e lennie, azaz a munkavállaló számára biztosítani kell-e, hogy különböző munkaadóknál, különböző országokban is igénybe vehesse azt.

4.4.

Az EGSZB úgy véli, hogy létfontosságú a munkavállalók egész életen át tartó tanulásban való részvételének javítása, valamint – a vállalkozásokkal közösen – a munkahelyi képzés tartalmának oly módon történő meghatározása, amely előnyökkel jár a munkavállalók és a vállalkozások számára egyaránt. A munkavállalóknak a munkahelyi tanuláshoz és a továbbképzéshez való egyenlő hozzáférését különböző programokba és eszközökbe történő befektetés révén kell biztosítani. Az online és digitális oktatási platformok kínálta lehetőségeket is ki lehetne aknázni; ezek használatáról azonban a szociális partnereknek a munkaidőre vonatkozó előírások betartását és a dolgozók szabad idejének biztosítását szem előtt tartva meg kell egyezniük. Fontos felismerni, hogy az egész életen át tartó tanulás formális, nem formális vagy informális jellegű lehet. Valamennyi tanulási forma teremthet hozzáadott értéket, amennyiben az jól megtervezett az érintett szereplők körében. A nem formális és az informális tanulás eredményei érvényesítésének fontos szerepe van a személy készségeinek és kompetenciáinak bővítésében és igazolásában.

4.5.

Alapvető fontosságú a munkavállalók bevonása a technológia vállalaton belüli megfelelő használatával kapcsolatos rendszerekbe. Ez nemcsak azt biztosítja majd, hogy olyan eszközöket és képzést kapjanak, amely lehetővé teszi számukra a technológiák kezelését a saját területükön, hanem azt is, hogy részt vegyenek az innovációs folyamatban, biztosítva ezzel, hogy a tudatosság a változásokkal szembeni félelmüket a személyes és szakmai fejlődésük előtt megnyíló lehetőségekké változtassa.

4.6.

Az EGSZB hangsúlyozza annak fontosságát, hogy kézzelfogható intézkedéseket hozzanak annak érdekében, hogy a nemzeti oktatási és képzési rendszerek a lehető leggyorsabban adaptálják programjaikat azért, hogy a tantervek és a munkaalapú rendszerek jobban megfeleljenek a munkaerőpiaci igényeknek, és biztosítsák, hogy a képzési és oktatási rendszerek mindenki számára elérhetőek legyenek, ideértve a digitális technológiára alapuló új foglalkoztatási formák miatt a kirekesztés kockázatának kitett munkavállalókat – például az alacsonyan képzett, illetve fogyatékossággal élő embereket és a vidéki népességet – az olyan területeken, ahol a széles sávú internet használata sokkal kevésbé terjedt el, mint a nagyvárosokban. Ezért elengedhetetlen a kapcsolódó adminisztratív eljárások egyszerűsítése azokban a tagállamokban, ahol ezek terhet jelentenek. E célkitűzések elérése érdekében az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy az európai szemeszter folyamatának keretében fogadjanak el gyakorlati intézkedéseket, például a következőket: új, uniós szintű nyomonkövetési mechanizmusok annak érdekében, hogy összegyűjtsék és értékeljék a digitális képzés és az egész életen át tartó tanulás megvalósulásának mértéke terén nemzeti szinten elért eredményeket; új referenciaértékek meghatározása az új közös alapfokú oktatási szintek és a digitális készségfejlesztési rendszerek uniós szintű elérése, valamint az EU-tagállamok közötti szakadék kiszélesedésének elkerülése érdekében; az országok közötti szinergiák megerősítése az e-infrastruktúrák hálózataiban történő részvétel révén; új, eredményalapú, határozott kritériumok megállapítása a források felosztására és az ösztönzők nyújtására vonatkozóan a tagállamok között az oktatási és képzési rendszerek tekintetében megvalósuló kohézió javítása érdekében.

4.7.

Az EGSZB-t meglehetősen nyugtalanítja az alacsonyan képzett emberek és általában véve a veszélyeztetett csoportok jövője Európában. Attól tart, hogy a „Kompetenciafejlesztési pályák” című új készségfejlesztési program esetleg nem lesz elegendő a probléma megoldásához. Ahogy a CEDEFOP a közelmúltban bemutatta (25), ennek a hátrányos helyzetű emberek sokféle kategóriáját magában foglaló, népes csoportnak a meghatározása összetett és nehezen értelmezhető, miközben a számok aggasztóak: 2015-ben például a 25–64 éves európai felnőttek egynegyede (kb. 64 millió felnőtt) még mindig csak alacsony szintű képesítéssel rendelkezett, míg az írástudás és a számolni tudás terén alacsony szintű kognitív képességekkel rendelkező felnőtt népesség aránya 18 %, illetve 20 % volt. A CEDEFOP adatai azt mutatják, hogy ez a csoport kisebb valószínűséggel vesz részt a tanulási tevékenységekben. Tekintettel arra, hogy a tanulmány igazolta a készségekbe való befektetés kifizetődő voltát, az EGSZB elvárja az Európai Bizottságtól, hogy többet tegyen annak biztosítására, hogy az olyan kiszolgáltatott csoportok, mint például az idősek, munkaerőpiaci marginalizálódásuk elkerülése érdekében részt tudjanak venni felnőttképzési kezdeményezésekben, és ösztönzést is kapjanak erre. Az is fontos, hogy elérjük az 55–64 éves korosztály munkavállalóit, mivel gyakran náluk a legkevésbé valószínű az egész életen át tartó tanulás. Az EGSZB azt is fontosnak tartja, hogy a gépeket és az új technológiához tartozó szoftvert olyan módon adaptálják, hogy azokat a fogyatékossággal élők is használni tudják.

4.8.

Különös figyelmet kell fordítani a digitális szakadék megszüntetésére irányuló, nemi szempontok szerinti intézkedésekre is; a nemek közötti tartós különbségek a tanulás területén azt jelenthetik, hogy a nők kevésbé tudják kihasználni a természettudományokhoz, a technológiához, a műszaki tudományokhoz és a matematikához kapcsolódó foglalkozások új álláslehetőségeiben rejlő előnyöket; a munkavégzés nagyobb rugalmassága növelheti a nők foglalkoztatását, ugyanakkor negatívan befolyásolhatja munkahelyük minőségét (26).

4.9.

A gyors és folyamatos változások korában létfontosságú, hogy sok és sokféle tanulási lehetőség legyen elérhető mindenki számára, amelyek az új világ digitális dimenziójával összhangban a munkaerőpiacon érvényes (hasznosítható) készségek megszerzéséhez vezethetnek, megvédve mindenkit a munkaerőpiacról történő kirekesztődés, illetve a bizonytalan foglalkoztatási formákba való átkerülés veszélyétől. A rendelkezésre álló oktatási és képzési rendszereknek tükrözniük kell a munkavállalók elvárásait és a munkaerőpiac szükségleteit annak érdekében, hogy a vállalkozások növekedhessenek, és az emberek – készségeikkel, várakozásaikkal és kompetenciákkal összhangban – állást találhassanak, vagy boldogulhassanak meglévő munkájukban. A munkavállalóknak az egész életen át tartó tanulás rendszereibe és a munkahelyi képzésbe való aktív bevonása a vállalkozások növekedésének és versenyképességének, a munkavállalók foglalkoztathatóságának és a jó minőségű munkahelyek biztosításának egyik elengedhetetlen feltétele.

4.10.

Az EGSZB hangsúlyozza továbbá a vállalati teljesítmény javítását és a munkavállalók személyes és szakmai fejlődését célzó, egész életen át tartó tanulás nagyobb arányú biztosításának és az abban való részvétel szélesítésének fontosságát. Gyakorlati intézkedéseket kell elfogadni annak érdekében, hogy – az azonosított szükségleteknek megfelelően – mindenki számára biztosítsuk az egész életen át tartó tanulás lehetőségét és az ebben való részvételt (27), amit a költségeknek és az irányításnak a kormányok, a munkáltatók és a munkavállalók közötti megfelelő megosztása mellett, a köz- és magánintézményekkel, valamint a szociális partnerekkel együttműködve kell biztosítani. Az EGSZB rá kíván mutatni, hogy lépéseket kellene tenni annak megvizsgálása érdekében, hogy szükségesek-e intézkedések, illetve milyen intézkedések szükségesek a fizetett tanulmányi szabadsághoz való jog bevezetéséhez. Emellett uniós szintű intézkedéseket kellene fontolóra venni ahhoz, hogy az egyes tagállamokban általánossá váljanak a tanulmányi szabadsághoz való joggal kapcsolatos minimumszabályok terén bevált gyakorlatok (28). Az EGSZB hangsúlyozza, hogy szükség van egy, a munkaerőpiacok egyre nagyobb fokú digitalizációja által támasztott igények kielégítését szolgáló 71. szegmens képzési offenzívára, a vállalati szinten és az állami szektorban történő beruházások ösztönzésére, a szakoktatásba és szakképzésbe történő állami és magánberuházások előmozdítására.

4.11.

Az EGSZB továbbá hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a digitális szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférést mindenki – különösen az idősek és a fogyatékossággal élők – számára, hogy az új technológiai célok ne akadályokat jelentsenek, hanem valóságos és nagy lehetőségként jelenjenek meg mindenki számára, hátrányos megkülönböztetés vagy akadályok nélkül. Arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy találjanak olyan eszközöket, amelyek biztosítják a megfelelő támogatást mindenki számára ebben az „új társadalomban”, ugyanakkor biztosítsák, hogy a közszférának rendelkezésére álljanak az ehhez szükséges erőforrások. Mindenekelőtt azok számára kellene új szakma megtanulását lehetővé tévő képzést biztosítani, akik az automatizálás következtében elveszíthetik a munkájukat.

4.12.

Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy – a szociális partnerek és más civil társadalmi szervezetek bevonásával – dolgozzanak ki olyan rendszereket, melyek szabad hozzáférési lehetőséget biztosítsanak a képzésekhez, a képzési utalványokhoz vagy a költségek megosztásához azok számára, akik nem tudják viselni a költségeket. Amennyiben a munkavállalóknak további képzést kell vállalniuk, fontos, hogy olyan egyensúlyt találjanak a munkaidővel és a tanulási idővel kapcsolatos kötelezettségvállalások között, amely mind a munkavállaló, mind a munkáltató számára elfogadható. E tekintetben az EGSZB ismételten hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megvizsgálják és megosszák egymással tapasztalataikat arról, hogyan szervezik és biztosítják a képzéseket a különböző tagállamokban, ideértve például azt a számtalan munkahelyi gyakorlatot, amelyek arra irányulnak, hogy biztosítsák az egész életen át tartó tanulás lehetőségét a foglalkoztatásban, valamint az – egyes esetekben fizetett – képzési szabadság gyakorlatát, amelyet ösztönözni és támogatni kellene az egész EU-ban.

4.13.

Az inkluzív növekedéshez és jó minőségű munkahelyek teremtéséhez szükséges beruházások minősége alapvető fontosságú. Az EGSZB ezért hangsúlyozza, hogy – a szükséges készségek és kompetenciák megszerzésének sürgősségére figyelemmel – a készségek folyamatos adaptálása érdekében nemcsak munkahelyi szinten, hanem hatékony képzési rendszerek kidolgozása révén is megfelelő forrásokat kell biztosítani a technológiai változások és a digitalizáció felé való átmenet kíséréséhez. Az EGSZB kiemelt fontosságúnak tartja az átmenetre fordítható konkrét finanszírozási tételek beazonosítását, és az elosztásukhoz alkalmazható új, eredményalapú kritériumok vizsgálatát.

4.14.

Az EGSZB arra is kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy a kompetenciák adaptálásához kiegészítő eszközként a lehető legjobban használják fel a strukturális alapokat, különösen az Európai Szociális Alapot, amelynek a humántőke-befektetésre vonatkozó prioritásait meg kell erősíteni és meg kell őrizni. Az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak a civil társadalom érdekelt feleivel együtt ki kell dolgozniuk a közös kritériumok keretét, mely elősegíti az új készségigények és a célok kölcsönös megértését, figyelembe véve egyfelől az Európai Unión belüli különbségeket, és nemcsak a fizikai személyek, hanem a munkatartalmak mobilitását is; másfelől pedig az EU-országok kohéziójának előmozdítása érdekében az át- és továbbképzési szintek homogenitásának követelményét.

4.15.

A megfelelően aktualizált eszközök, mint például az európai képesítési keretrendszer, illetve a szakmai képesítések elismeréséről szóló irányelv végrehajtása hasznosak a megszerzett képesítések átláthatósága szempontjából.

4.16.

A digitális készségek nyilvánvalóan nagyon fontosak a negyedik ipari forradalomban. Ebben az összefüggésben az alapvető készségeknek (főként a matematika, a fizika, a kémia és a biológia), amelyeket műszaki és szakmai intézményekben is tanítanak, valamint a jó nyelvtudásnak új, elismert értéket kell kapniuk: nélkülük nem lehet a következő lépést megtenni a magasan specializált technológiai és informatikai készségek felé, amelyek egy olyan, multikulturális környezetben való munkavégzéshez szükségesek, ahol a digitalizáció és a robotika a szakmaiság kulcsfontosságú fogalmai.

4.17.

Az alapismeretek elengedhetetlenek, mivel ezekre épül a kritikus gondolkodás, amely fontos az információforrások kiválasztásához és az új technológiák megértéséhez. Nagyobb figyelmet kell fordítani azonban a technikai és szakmai készségekre, valamint a humán készségekre; az első a termelési folyamatokhoz szükséges, az utóbbi pedig az összetett és változó helyzetek kezelésében segítheti a munkavállalókat. A jövő sikeressége ugyanis a készségek egymást kiegészítő jellegében rejlik. Különösen a humán készségek tekintetében a tanárok és a képzésszolgáltatók megfelelő képzésére is szükség van, emellett a családok figyelmét is rá kell irányítani az ő fontos szerepükre.

4.18.

Az EGSZB támogat egy olyan megközelítést, amely nagy hangsúlyt fektet a humán készségekre – például a komplex problémamegoldó képességre, a kritikus gondolkodásra, a csapatmunkára, az értelmezési képességre, az eredeti és adaptív gondolkodásra, a kultúraközi kompetenciára, a virtuális együttműködésre, a kognitív rugalmasságra stb. –, mivel ezek az emberi fejlődés kulcselemei, és segítenek abban, hogy a munkavállalók autonóm módon gondolkodjanak, még mielőtt azt várnák tőlük, hogy digitális téren kompetensek legyenek. Az EGSZB azt javasolja, hogy a kulcskompetenciák európai keretrendszerének felülvizsgálatakor fordítsanak kiemelt figyelmet ezeknek a készségeknek a fejlesztésére.

4.19.

A munka világára vonatkozó célzott tájékoztatást és az oktatással, képzéssel és munkalehetőségekkel kapcsolatos felvilágosítást biztosítani kell az iskolában a fiatalok számára a további fejlődésükhöz és karrierjükhöz való útmutatás érdekében, de az egész életen át tartó pályaorientáció is alapvetően fontos lesz a jövőben. A pályaválasztás kulcsfontosságú döntés. Azzal, hogy a fiataloknak ebben az időszakban úgy nyújtunk tanácsot, hogy megmutatjuk nekik a képzési lehetőségek és az elérhető szakmai karrierek sokféleségét, lehetővé tesszük számukra, hogy tájékozott döntéseket hozzanak.

4.20.

Egyrészt a területhez fűződő kapcsolatuktól, másrészt küldetésüktől függően az iskolák, az egyetemek és a képző intézmények új ismeretek és új tanulási módok egyvelegét kínálják. Az EGSZB fontosnak tartja, hogy szerepüket és tevékenységüket összekapcsolják a központi és helyi kormányzatok és intézmények szerepével, valamint a munka világával. Ezt a folyamatot ösztönözni és támogatni kell, felismerve a civil társadalmi szervezetek és a társadalmi párbeszéd központi szerepét, amelyeket helyi és területi szintről kiindulva kell felépíteni.

4.21.

Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon tovább egy aktualizált, „bevált gyakorlatokról szóló nyilvántartás” kialakításán, amely előmozdíthat egy, az egész EU-ra kiterjedő vitát a szakképzés terén alkalmazandó, bevált gyakorlatokon alapuló iránymutatások és szabványok meghatározása érdekében.

4.22.

A nem formális és az informális tanulás útján szerzett kompetenciák egyre fontosabbak. 2015-ös véleményében (29) az EGSZB hangsúlyozta, hogy meg kell tenni a szükséges lépéseket ahhoz, hogy a nemzeti minősítési rendszerek biztosíthassák ezek érvényesítését (a 2012/C 398/01. sz. tanácsi ajánlásnak (30) megfelelően), illetve ahhoz, hogy láthatóvá tegyük a szervezett civil társadalom ebben a folyamatban játszott jelentős szerepét. A megfelelő érvényesítés (amely azonosításból, dokumentálásból, értékelésből és igazolásból áll) érvényre juttatja e kompetenciák hozzáadott értékét a munkaerőpiacon, és kiemeli az egyéni szakmai tudatosságot, azaz az egyén saját képességeinek ismeretét. Ezért különösen fontos arra ösztönözni a foglalkoztatási szolgálatokat és a „magán/állami ügynökségeket”, hogy legyenek sokkal aktívabbak ezen a területen. Az érvényesítésnek elérhetőnek és megfizethetőnek kell lennie, hogy mind a munkavállalók, mind a munkáltatók élhessenek vele.

4.23.

Az EGSZB az új készségfejlesztési program alábbi tíz, prioritást élvező intézkedését jelöli meg: a kompetenciafejlesztési pályákról szóló kezdeményezés, a szakképzés elsődleges választássá tétele, a kulcskompetenciák keretrendszere, a digitális készségekkel és munkahelyekkel foglalkozó koalíció, az európai képesítési keretrendszer, a Harmadik országbeli állampolgárok készségprofil-készítő eszköze, az Europass keretrendszer, az agyelszívás kockázatának kezelésére irányuló adatgyűjtés, a készségekkel kapcsolatos ágazati együttműködés terve, és végül a diplomások nyomon követésére vonatkozó ajánlás; ezek mind hasznos eszközök az emberek megfelelő kompetenciákkal való ellátásához.

4.24.

Az igazságos átmenet és az aktív munkaerő-piaci politikák működése érdekében szükség van egyformán hatékony foglalkoztatási szolgálatokra, amelyek nemcsak a kereslet és a munkahely-kínálat kezelésére képesek, hanem iránymutatást és tanácsadást is kínálnak a munkakeresőknek. Az EGSZB arra kéri a tagállamokat, hogy fektessenek be több forrást a foglalkoztatási szolgálatok és alkalmazottaik hatékonyságának, eredményességének és kapacitásának növelésébe, valamint olyan eszközök kialakításába, amelyek azokat támogatják, akik még nincsenek a munkaerőpiacon. Ily módon a munkavállalóknak lehetőségük nyílna arra, hogy olyan vállalkozókat érjenek el, akik képesek értéküket és kompetenciáikat a szakmai növekedés és a vállalati verseny egészséges és jótékony körforgásában értékelni.

4.25.

A foglalkoztatási lehetőségek tekintetében nagyon fontos, hogy az EU foglalkozzon az úgynevezett agyelszívás kérdésével, vagyis azzal a jelenséggel, hogy egyes tagállamok elveszítik magasan képzett humán tőkéjüket. Ideális esetben az európai mobilitásnak ösztönöznie kell az országok közötti agycserét, azaz olyan gyarapodáshoz kell vezetnie, amely minden tagállam számára előnyös. A valóság azonban más. Egyes EU-országok – főként a nyugat- és észak-európai országok – sokkal vonzóbbak a legkiszolgáltatottabb és legkevésbé strukturált országok – főként a kelet- és dél-európai országok – mobil munkavállalói számára, mivel több munkahely áll rendelkezésre, és magasabb béreket képesek kínálni. Ez főleg az Ipar 4.0 – a gyártástól a szolgáltatásokig és a kutatásig – terén figyelhető meg, de más területeken is, mint például az orvosi és a kutatási ágazatok terén, amelyek lényegében e kivándorlás nagy részét táplálják. Ez az emberek, készségek és tehetségek küldő országokból való jelentős mértékű kiáramlásához vezet, ami ezen országok versenyképességének romlását, valamint az oktatásba való befektetésük és nemzeti adóbevételeik csökkenését eredményezi (31). Bizonyos esetekben a magasan képzett, mobilis emberek nem találnak olyan álláslehetőséget a fogadó ország munkaerőpiacán, amely megfelel a képzettségüknek, így végül olyan munkákat vállalnak el, amelyekhez túlképzettek. Ez elkerülhető, ha Európa ösztönzi a különböző tagállamokban működő vállalkozások közötti munkahelyváltást. Általánosabban fogalmazva, uniós szinten további erőfeszítésekre van szükség az innovációvezérelt, inkluzív, munkahelyteremtő gazdasági növekedés felé haladás és a nagyobb társadalmi kohézió előmozdítása érdekében.

4.26.

Egy másik fontos kérdés a munkavállalók egészsége és biztonsága. A technológiai újítások valószínűleg kiváltják majd a nehéz és veszélyes munkákat, ezáltal javítva a munka minőségét, azonban új problémák jelentkezhetnek, különösen az elszigetelt (táv)munkavállalók esetében. Az európai, nemzeti és ágazati szintű szociális párbeszéd hasznos eszköz annak vizsgálatához, hogy a mindenütt jelen lévő digitális mobil kommunikáció korában a munkavállalók egészsége és magánélete további védelmet igényel-e, és ha igen, milyen mértékben, valamint milyen intézkedések észszerűek ebben a tekintetben. Következésképpen meg kell határozni azokat az eszközöket, amelyek megakadályozzák ezeket, ennek egy példája a Franciaországban a közelmúltban elismert és egyes EU-országokban bizonyos ágazati és vállalati szintű megállapodásokban alkalmazott „kijelentkezési jog”, amelyet uniós szinten még nem vizsgáltak. Ezt uniós szinten tovább kell elemezni, figyelembe véve a munkaidőre vonatkozó rendelkezések betartásának szükségességét, és összhangban a munka és a magánélet közötti egyensúlyra irányuló új megközelítéssel.

4.27.

A dolgok internete (IoT), a magánélet védelme és a nagy adathalmazok szintén elsődleges fontosságú kérdések a digitalizált képzési és e-tanulási eszközökkel, valamint az adatvédelmi kihívásokkal kapcsolatos ismeretek terén. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni kell a fogyasztói egyesületek szerepét is, mivel azok hatékonyan hozzájárulhatnak olyan új eszközök kidolgozásához, amelyek az online oktatási szolgáltatások megvásárlásához és használatához kapcsolódóan az emberek magánszférájának szükséges védelme terén felmerülő főbb kihívásokra igyekeznek választ találni (32).

5.   A jövő most van: b) Példák a munkavállalók át- és továbbképzésére irányuló bevált gyakorlatokra

5.1.

Az elismert bevált gyakorlatok közé tartoznak a nyitott oktatási segédanyagok (OER, azaz olyan engedéllyel rendelkezésre bocsátott digitális oktatási anyagok, amely lehetővé teszi azok újbóli felhasználását, módosítását és terjesztését) és a virtuális szabadegyetem (MOOC, azaz nyitott, távoktatásra tervezett hálózati tanfolyamok). Ezek viszonylag – de nem teljesen – újak, és nagyon fontos az ezekkel kapcsolatos tanácsadás és tájékoztatás bővítése. A nyitott oktatási segédanyagok és a virtuális szabadegyetem használata fontos eszköz lehet az oktatáshoz és képzéshez való hozzáférés olyan forráshatékony módon történő megnyitására, amely lehetővé teszi az emberek számára a munka és a családi kötelezettségek közötti egyensúly megőrzését.

5.2.

Az EGSZB hasznos európai szintű eszköznek tekinti az európai e-jártassági keretrendszert: ez az információs és kommunikációs technológiai munkahelyeken alkalmazott 40 kompetencia referenciáját tartalmazza, egy közös nyelvet alkalmazva az Európa-szerte értelmezhető kompetenciákra, készségekre, ismeretekre és szakértelmi szintekre, ideértve az IKT-szakemberek, szakmák és szervezetek képzettségére és ismereteire vonatkozó követelményeket öt képzettségi szinten, és célja, hogy megfeleljen az egyének, a vállalkozások és más állami és magánszektorbeli szervezetek – különösen a képzési intézmények és vállalatok – igényeinek.

5.3.

A vállalati szakképzés tekintetében egyes országok, például Ausztria, Németország, Dánia és Hollandia duális szakképzési rendszereit bevált gyakorlatnak kell tekinteni, mivel a szociális partnerek részt vesznek a szakképzési rendszereknek a munka új, digitálisan vezérelt világához való folyamatos adaptálásában (33).

5.4.

Az EGSZB a bevált gyakorlatok jó példáinak tekinti a spanyol „Fundación Estatal para la Formación en el Empleo” (FUNDAE), a francia „Organismes paritaires collecteurs agréés” (OPCA) és az olasz „Fondi Interprofessionali per la Formazione Continua” szervezetet a munkahelyi képzések finanszírozása terén, és úgy véli, hogy jelentősen hozzájárulnak a munkavállalók digitális készségeinek naprakésszé tételéhez.

5.5.

Hasonlóképpen az egyéni képzési programok is hasznosak lehetnek: Franciaországban például a személyi képzési számla (CPF), az egyéni képzési szabadság (CIF), a készségek értékelésére szolgáló szabadság (CBC) és a megszerzett tapasztalatok érvényesítésére szolgáló szabadság (CVAE) áll rendelkezésre.

5.6.

Olaszországban kétféle képzési szabadság van: az első az iskolai és/vagy egyetemi oktatási és képzési tevékenységek befejezésére vehető igénybe, a munkáltatói képzések kivételével. A második a munkavállalók és a munkanélküliek számára egyaránt rendelkezésre áll, és garantálja a munkavállalók egész életen át tartó tanuláshoz való jogát; az érintett munkavállalók meghatározásának módja mellett a rászánható időt és a kapott jövedelmet is kollektív tárgyalások útján állapították meg. Végül szintén Olaszországban létezik egy képzési utalvány (voucher formativo) is: ez egyfajta egyéni pénzalap az olyan képzési tevékenységekhez, amelyek az emberek foglalkoztathatóságát erősítik szakmai és innovatív képzések révén.

5.7.

Németország a világ egyik olyan országa, ahol a legmagasabb a munkaerő aránya és a legalacsonyabb a munkanélküliségi ráta: egy OECD-felmérés szerint a foglalkoztatási arányt nem befolyásolja az automatizálás magas szintje, mivel a munkavállalókat kiképzik a robotok használatára, illetve más munkakörökbe helyezik át őket, ha munkahelyüket robotizálással váltják ki. Bizonyos területeken azonban kevesebb foglalkoztatottra van szükség, és előfordulhat, hogy a munkaerőpiacra belépő emberek nem részesültek a munkakereséshez szükséges digitális készségeket biztosító képzésekben. A német szociális partnerek úgy döntöttek, hogy elfogadják az innováció kihívását, és tárgyalásokat kezdtek arról, hogy miként kezeljék ezt a kihívást a munkaerőpiacon.

5.8.

Franciaországban tavaly a „kijelentkezési jogról” szóló törvényt hagytak jóvá, míg Olaszországban az erről a kérdésről szóló vita nyitott, és több kollektív szerződésben is elismerték.

5.9.

Az EGSZB úgy véli, hogy az iskolai oktatás és képzés első szakaszaiban lévő fiataloknak nemcsak a munkaerőpiac szükségleteihez, hanem a teljes körű, aktív polgári szerepvállaláshoz szükséges ismereteket is meg kell tanítani (34). Végezetül egy másik bevált gyakorlat az is, hogy számos észtországi általános iskolai képzés tartalmaz alapfokú programozási kurzust.

5.10.

Az Európai Bizottság egyik közelmúltbeli, Business cooperating with vocational education and training providers for quality skills and attractive future (35) [Üzleti együttműködés a szakképzést és egyéb képzést nyújtó szolgáltatókkal a magas színvonalú készségek és a vonzó jövő érdekében] című kiadványa számos olyan érdekes bevált gyakorlatról számol be, amelyeket több tagállamban is megvalósítottak, és amelyek átvétele – a szükséges módosításokat követően – máshol is hasznos lehet: — az osztrák AQUA projekt, amelynek célja a munkanélküli emberek készségeinek a munkaadók, különösen a kkv-k igényeihez való igazítása, — a dán Coop élelmiszeripari iskola, az élelmiszeripar növekvő munkaerőhiányának megoldására, — a brit műszaki partnerség a munkaerő-kínálat élénkítése érdekében a digitális ágazatokban, — a német duális képzési programok a szakképzett munkaerő hiányának alulról felfelé történő megszüntetésére, — az olasz műszaki felsőoktatási intézmények a készségek helyi szintű, stabil és folyamatos utánpótlásának biztosítására a stratégiai ágazatokban, — a holland Techwise Twente, amely a szakképzési intézményeket célozza meg annak biztosítására, hogy az elsajátított készségek megfeleljenek a csúcstechnológiájú anyagokkal foglalkozó ágazatok által igényelt készségeknek, — a szerb és német kooperatív oktatás a szakképzett munkaerő hiányától szenvedő egyes ágazatokban a munkaerő-kínálat javítására, — a litván és lett üzleti oktatás, amelyen keresztül – a munkaerőpiachoz való igazodás érdekében – aktualizálták a szakképzési programok tanterveit, — a finn Valkeakoski Campus, amely a helyi vállalatokkal folytatott szoros párbeszédnek köszönhetően lehetővé teszi a szakképzés keretében tanuló hallgatók számára, hogy megszerezzék a megfelelő digitális készségeket az automatizálás és a robotika területén, — a szlovák, a cseh és a brit „Step Ahead” projekt, amely a szakképzés keretében oktató tanárokat célozza meg annak biztosítására, hogy a tanított készségek megfeleljenek a munkaerőpiac igényeinek, — a spanyol építőipari ágazat munkaügyi alapítványa az építőiparban dolgozók készségeinek fejlesztésére és korszerű alapképzési tantervek biztosítására, és végül — a globális Nestlé YOUth kezdeményezés, amely a szakképző iskolákkal közösen duális képzési lehetőségeket indít és tanterveket dolgoz ki. Valamennyi kezdeményezés egy vagy több olyan szempontra összpontosít, mint a kereslet és a kínálat összehangolása, a munkahelyi környezetben történő tanulás, a digitális és vállalkozói készségek, a mobilitás és a társadalmi befogadás.

---

(1)  HL C 173., 2017.5.31., 45. o.

(2)  HL C 13., 2016.1.15., 161. o.

(3)  Az Európai Szakképzésfejlesztési Központ (Cedefop) jelentése alapján. Lásd Cedefop (2017). People, machines, robots and skills. Tájékoztató.

(4)  OECD (2017). Future of Work and Skills. A G20-ak foglalkoztatási munkacsoportjának 2. ülésén bemutatott dokumentum. 2017. február. Lásd 8. o.

(5)  Az európai szociális partnerek digitalizációról szóló nyilatkozata, elfogadva a 2016. március 16-i háromoldalú szociális csúcstalálkozón.

(6)  Mint ahogy a CEDEFOP egyik tájékoztatójában (lásd a fenti 1. lábjegyzetet) rámutat: „A technológiai munkanélküliség visszatérő téma, a digitális korban azonban a munkanélküliség az emberi, és nem a mesterséges intelligenciától függ.”

(7)  Ezek szerepelnek a 2015. márciusi, a digitális készségekről szóló rigai nyilatkozatban, amelyet a foglalkoztatást elősegítő digitális jártasságra vonatkozó 2015–2016-os kampány és az e-Skills Manifesto program elindításakor adtak ki; vö. a 2015. júniusi rigai következtetésekkel.

(8)  HL C 434., 2017.12.15., 36. o.; HL C 434., 2017.12.15., 30. o.; HL C 173., 2017.5.31., 45. o.; HL C 303., 2016.8.19., 54. o.; HL C 13., 2016.1.15., 161. o.; HL C 347., 2010.12.18., 1. o.; HL C 128., 2010.5.18., 74. o.; HL C 93., 2007.4.27., 38. o.

(9)  HL C 173., 2017.5.31., 45. o.

(10)  COM(2018) 24 és COM(2018) 22.

(11)  T. Berger és C. Frey (2016): Structural Transformation in the OECD: Digitalisation, Deindustrialisation and the Future of Work, az OECD szociális, foglalkoztatási és migrációs munkadokumentumai, 193. sz., OECD Kiadó, Párizs; valamint OECD (2016): New Skills for the Digital Economy, az OECD digitális gazdasággal foglalkozó dokumentumai, 258. sz., OECD Kiadó, Párizs.

(12)  OECD (2017). Key issues for digital transformation in the G20. Egy közös G20-as német elnökségre és az OECD konferenciára készített jelentés. Az ajánlások jegyzékét lásd a 145–149. oldalon.

(13)  HL C 13., 2016.1.15., 161. o.

(14)  HL C 434., 2017.12.15., 30. o.

(15)  HL C 303., 2016.8.19., 54. o.

(16)  EGSZB (2017). Impact of digitalisation and the on-demand economy on labour markets and the consequences for employment and industrial relations. A CEPS egyik kutatócsoportja által készített tanulmány.

(17)  HL C 173., 2017.5.31., 45. o.

(18)  Világgazdasági Fórum (2016). The Future of Jobs. Employment, Skill and Workforce Strategy for the Fourth Industrial Revolution. Global Challenge Insight Report.

(19)  Lásd fent a 2. lábjegyzetet.

(20)  Az Európai Parlament 2017. február 16-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a robotikára vonatkozó polgári jogi szabályokról, A8-0005/2017.

(21)  Lásd fent a 3. lábjegyzetet.

(22)  HL C 434., 2017.12.15., 36. o. és HL C 434., 2017.12.15., 30. o.

(23)  Eurofound (2017). Non-standard forms of employment: Recent trends and future prospects. Eurofound, Dublin.

(24)  HL C 434., 2017.12.15., 30. o.

(25)  CEDEFOP (2017). Investing in skills pays off: The economic and social cost of low-skilled adults in the EU.

(26)  OECD (2017). Going Digital: The Future of Work for Women. A munka jövőjéről szóló szakpolitikai tájékoztató.

(27)  A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek – Hatékonyság és igazságosság az európai oktatási és képzési rendszerekben, COM(2006) 481 final.

(28)  HL C 13., 2016.1.15., 161. o..

(29)  HL C 13., 2016.1.15., 49. o.

(30)  Tanácsi ajánlás a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséről (2012. december 20.)

(31)  Schellinger, A. (2017). Brain Drain – Brain Gain: European Labour Markets in Times of Crisis. A Friedrich Ebert Alapítvány egy projektje, 2015–2017., 88. o.

(32)  HL C 81., 2018.3.2., 102. o.

(33)  HL C 13., 2016.1.15., 57. o., HL C 143., 2012.5.22., 94.o.

(34)  Lásd az új uniós oktatási stratégiáról szóló EGSZB-vélemény 1.2. pontját (HL C 81., 2018.3.2., 167. o.).

(35)  Európai Bizottság (2017). Business cooperating with vocational education and training providers for quality skills and attractive future. Luxembourg, az Európai Unió Kiadóhivatala.

---

6.7.2018

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 237/19

---

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Fellépés a jogellenes online tartalmak ellen – Az online platformok megnövelt felelőssége felé

(COM(2017) 555 final)

(2018/C 237/03)

Előadó:

Bernardo HERNÁNDEZ BATALLER

Felkérés:	Európai Bizottság, 2017.11.17.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szekció:	„Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2018.03.09.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2018.03.14.
Plenáris ülés száma:	533.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	180/4/5

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

A jogellenes online tartalmak olyan bonyolult horizontális problémát jelentenek, amellyel különféle szempontokból kell foglalkozni hatásvizsgálatuk, továbbá a vonatkozó tagállami jogszabályi keretek harmonizációja során. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) hangsúlyozza, hogy megfelelő és kiegyensúlyozott szabályozási keretet kell létrehozni a platformok számára a digitális egységes piacon, amivel bizalmi légkör teremthető mind a vállalkozások, mind pedig általában a fogyasztók számára. Ennek köszönhetően ugyanis ez utóbbiak bizalommal fordulnak majd a platformok felé. Olyan szabályozásra és önszabályozásra épülő szakpolitikai megközelítéseket kell kialakítani, amelyek rugalmasak, életképesek és hatékony válasszal szolgálnak a problémákra, különösen ami a platformokon megjelenő illegális tartalmak felderítésével, kivizsgálásával, bejelentésével és eltávolításával kapcsolatos eljárásokat illeti.

1.2.

Az EGSZB szükségesnek tekinti, hogy a kritériumok és az intézkedések elfogadása során megőrizzék a korábbi véleményeiben foglaltakkal való összhangot. A kiindulópont az kell, hogy legyen, hogy ami jogellenes offline, az online is jogellenes. Az EGSZB hangsúlyozza a technológiasemlegesség jelentőségét, és hogy az online és offline műveletekre alkalmazandó szabályokat egyenértékű helyzetekben a szükséges és lehetséges mértékben következetesen kell alkalmazni.

1.3.

Mindenképpen maximális egyensúlyt kell teremteni a jogellenes tartalmakra vonatkozó korlátozások és az alapvető jogok biztosítása között, továbbá az online platformok eltérő méretei és tevékenységei tekintetében. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy fogadjon el megfelelő intézkedéseket a platformokon egyre nagyobb számban megjelenő erőszakos és/vagy diszkriminatív tartalmak ellen. Az EGSZB ennek kapcsán hangsúlyozza, hogy meg kell óvni a sérülékeny helyzetben levőket és a gyermekeket, és a digitális környezetben is fel kell venni a küzdelmet a rasszizmus, a szexizmus, a terrorizmusra való felbujtás és a zaklatás minden formájával szemben.

1.4.

Különösen meg kell vizsgálni a kidolgozandó intézkedések eredményességét az Európai Unió területén kívüli székhellyel rendelkező online platformok vonatkozásában. Emellett az Európai Bizottságnak a lehetőségekhez mérten minden illegális tartalmat felül kellene vizsgálnia és osztályoznia kellene, méghozzá olyan tartalmakra is kiterjedően, amelyek nem szerepelnek néven nevezve a közleményben. Mindenesetre elő kellene mozdítani a felderítéssel, kivizsgálással, bejelentéssel és eltávolítással kapcsolatos eljárásokra vonatkozó vezérelvek alkalmazását: a) a nemzetközi egyezményekben elismert jogok védelme érdekében, melyek az alábbiakra irányulnak: — a gyermekek – olyan digitális tartalmak esetében, amelyek ellentétesek lehetnek a gyermek jogairól szóló egyezményben foglaltakkal, — a fogyatékossággal élők – olyan digitális tartalmak esetében, amelyek ellentétesek lehetnek a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményben foglaltakkal; b) a digitális tartalmakban a nemi alapú megkülönböztetésmentesség biztosítása érdekében, különösen ami a nők és a férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazását illeti a javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés és azok nyújtása terén, valamint a nemek közötti egyenlőség és az emberi méltóság biztosítása a reklámokban; c) annak biztosítása érdekében, hogy a digitális tartalmak megfeleljenek a digitális menetrendben foglaltaknak a digitális társadalomban a fogyasztói biztonság és jogok megerősítését illetően. A közleménynek utalnia kellene arra, hogy az ilyen illegális tartalmak milyen komoly hatással járhatnak a belső piacon. Ennek ismeretében ugyanis el lehet fogadni az ahhoz szükséges megelőző intézkedéseket, hogy a belső piac továbbra is zavartalanul és alapelveinek megfelelően működhessen.

1.5.

Összességében az EGSZB nagyon helyénvalónak tekinti az Európai Bizottság e közlemény benyújtásával kapcsolatos kezdeményezését, mivel a közlemény általánosságban megfelelő módon kezeli az online platformokon előforduló jogellenes tartalmakkal szembeni fellépést. Ennek jegyében meg kellene fontolni azt a lehetőséget, hogy felülvizsgáljuk az elektronikus kereskedelemről szóló irányelvet, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvet és a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló irányelvet, méghozzá többek között olyan kritériumok alapján, amelyek a jövőt illetően is megállják a helyüket, technológiai szempontból semlegesek és alapvetően fontosak az európai platformok további fejlődéséhez. A cél, hogy ne alakuljon ki bizonytalanság a gazdasági szereplők körében, és közben ne korlátozzuk a digitális szolgáltatásokhoz való hozzáférést se.

2.   Háttér

2.1.

Az online platformok az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokat nyújtanak és közvetítő szerepet töltenek be egy adott digitális ökoszisztémában. Szereplők széles körét ölelik fel, akik számos gazdasági tevékenységben részt vesznek az elektronikus kereskedelem, a kommunikációs eszközök, a keresőmotorok, az együttműködésre épülő gazdaság, a nonprofit tevékenységek, a kulturális tartalmak terjesztése vagy a közösségi hálók terén. Nem vonatkozik rájuk egyértelmű és pontos meghatározás, mivel állandóan változó jellegük miatt nehéz őket definiálni. Jelenleg is fontos szerepet töltenek be a belső piacon, és ez csak növekedni fog a jövőben.

2.2.

Az Európai Bizottság már foglalkozott az online platformok kérdésével a digitális egységes piac vonatkozásában (1), és elismerte, hogy jövőbeli globális versenyképességének biztosítása terén az Unió szempontjából ma az a legfontosabb kihívás, hogy eredményesen támogatni tudja az innovációt az említett gazdasági ágazatokban, ugyanakkor pedig megfelelően megvédje a fogyasztók és a felhasználók jogos érdekeit. Az Európai Bizottság ezért terve vette, hogy a hálózatsemleges (over-the-top) online hírközlési szolgáltatások helyzetének szempontjából adott esetben módosítja a távközlésről, a magánéletről, valamint az elektronikus hírközlésről szóló irányelveket.

2.3.

Az EGSZB e közleménnyel kapcsolatban már alkotott véleményt (2), amelyben kiemelte, hogy számos online platform van, amely a közösségi gazdaság fontos elemét alkotja, és újólag megerősítette a közösségi gazdasággal, különösen a fogyasztóvédelemmel, a munkavállalókkal és az egyéni vállalkozókkal kapcsolatos megállapításait. Hangsúlyozta továbbá, hogy foglalkozni kell az egységes szabályozás hiányának veszélyével, és ezért szükségesnek tekintette egy következetes uniós megközelítés elfogadását.

2.4.

Az Európai Bizottság ebben a közleményben most az úgynevezett „jogellenes online tartalmak elleni küzdelemmel” foglalkozik, és célja, hogy az online platformok jobban felelősségre vonhatóak legyenek, továbbá hogy iránymutatásokat és elveket határozzon meg az internetes platformok számára, hogy így azok – a nemzeti hatóságokkal, a tagállamokkal és egyéb érintett felekkel együttműködve – fokozzák a jogellenes online tartalmak elleni küzdelmet.

2.4.1.

A cél a jogellenes tartalmak megelőzése, felderítése, eltávolítása és az ezekhez való hozzáférés letiltása terén bevált gyakorlatok alkalmazásának megerősítése az alábbiak érdekében: a) a tényleges eltávolítás garantálása; b) az átláthatóság és az alapvető jogok online védelmének javítása; c) a platformok felelősségének tisztázása, amennyiben azok proaktív lépéseket tesznek a jogellenes tartalmak felderítésére, eltávolítására vagy az ezekhez való hozzáférés letiltására (az úgynevezett „irgalmas szamaritánus” intézkedések).

2.4.2.

Az uniós jogi keretet kötelező és nem kötelező szabályok alkotják, különösen az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv (3), amely harmonizálja azokat a feltételeket, amelyek mellett az egyes online platformok mentesülhetnek az általuk a digitális egységes piacon belül rendelkezésre bocsátott tárhelyen tárolt jogellenes tartalomért való felelősség alól.

2.4.3.

Jelenleg a jogellenes tartalmak eltávolítására vonatkozóan nincs összehangolt és következetes uniós megközelítés, mivel azt, hogy mi számít jogellenesnek, külön uniós szintű jogszabályok, valamint a nemzeti jog határozzák meg. Egy összehangoltabb megközelítés mindenképpen hatékonyabbá tenné a jogellenes tartalmak elleni küzdelmet, és a digitális piac fejlődését szolgálná.

2.4.4.

A közlemény megvizsgálja az annak érdekében meghatározandó kritériumokat, hogy mit kell tenniük az internetes platformoknak, az illetékes hatóságoknak és a felhasználóknak a jogellenes tartalmak gyors és hatékony felderítése érdekében. E célból úgy ítéli meg, hogy szisztematikusan erősíteni kell a tagállamok illetékes hatóságaival való együttműködésüket, és hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a bíróságok hatékonyan tudjanak reagálni a jogellenes online tartalmakra, valamint erősíteni kell a határokon átnyúló együttműködést.

2.4.4.1.

Úgy ítéli meg továbbá, hogy a jogellenes online tartalom gyorsabb és megbízhatóbb eltávolítása érdekében mechanizmusokat kell létrehozni a „megbízható bejelentők” fellépésének biztosítására. Ezek a jogellenes tartalmak azonosítása terén különleges szakértelemmel, valamint kifejezetten az ilyen tartalmak online felderítésére és azonosítására szolgáló struktúrákkal rendelkeznek. Az Európai Bizottság megvizsgálja a megbízható bejelentőkre vonatkozó kritériumokról történő uniós szintű megállapodás lehetőségét.

2.4.4.2.

A felhasználókkal való kommunikációt illetően a közlemény szerint az internetes platformoknak könnyen hozzáférhető és felhasználóbarát mechanizmust kell létrehozniuk, amely lehetővé teszi felhasználóik számára, hogy bejelentsék a platformon található, általuk jogellenesnek tekintett tartalmakat.

2.4.4.3.

A bejelentések magas színvonalának biztosítása érdekében a közlemény szerint hatékony mechanizmusokat kell életbe léptetni a kellően pontos és megalapozott bejelentések benyújtásának megkönnyítésére.

2.4.5.

A közlemény értékeli az online platformokon belüli proaktív intézkedések bevezetésének szerepét a felelősség alóli mentesség, továbbá a jogellenes tartalmak felderítésére és azonosítására szolgáló technológia alkalmazásának vonatkozásában.

2.4.6.

A közlemény a jogellenes tartalmak eltávolításával is foglalkozik, és megbízható garanciákat hozna létre, amelyek korlátozzák a nem jogellenes tartalmak eltávolításának kockázatát. Az Európai Bizottság úgynevezett „haladéktalan” fellépésről kíván gondoskodni a tartalom eltávolítása és a bűncselekmények bűnüldöző hatóságok felé történő bejelentése tekintetében. Szintén elő kívánja mozdítani a platformok tartalomra vonatkozó politikájának átláthatóságát és a „bejelentési és intézkedési” eljárások átláthatóságát.

2.4.7.

Ami a túlzott törléssel és a rendszerrel való visszaéléssel szembeni biztosítékokat illeti, az Európai Bizottság megvizsgálja a bejelentések megtámadását és a rosszindulatú bejelentésekkel és viszontbejelentésekkel szembeni intézkedéseket.

2.4.8.

A jogellenes tartalmak újbóli megjelenésének megelőzését illetően egyrészt megvizsgálják olyan intézkedések bevezetésének lehetőségét, amelyek visszatartják a felhasználókat az azonos jellegű jogellenes tartalmak ismételt feltöltésétől, hogy ezáltal megakadályozzák az ilyen tartalom terjesztését, másrészt támogatják olyan technológiák – például az újrafeltöltés elleni automatikus szűrők – további alkalmazását és fejlesztését, amelyek célja a jogellenes tartalmak újbóli online megjelenésének megelőzése.

2.4.9.

A közlemény iránymutatással szolgál, de nem változtatja meg az alkalmazandó jogi keretet, és nem tartalmaz jogilag kötelező erejű szabályokat. Elsősorban arra irányul, hogy iránymutatást nyújtson az online platformok számára azon lehetőségekről, amelyek segítségével felelősségteljesen járhatnak el a tárhelyeiken megjelenő jogellenes tartalmak elleni küzdelem terén. Célja továbbá a jogellenes tartalmak különböző formáival kapcsolatos bevált eljárási gyakorlatok terjesztése, valamint a platformok és az illetékes hatóságok közötti szorosabb együttműködés elősegítése.

3.   Általános megjegyzések

3.1.

Az EGSZB tudomásul veszi a közleményt, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan programokat, illetve fogadjon el olyan hatékony intézkedéseket, amelyek stabil és koherens jogszabályi keretet tesznek lehetővé az illegális tartalmak hatékony eltávolításához. Emellett az EGSZB időszerűnek is tartja a közleményt – tekintve, hogy a digitális platformok milyen hatásokat gyakorolnak manapság a mindennapi életre, és hogy milyen kockázatokkal jár társadalmi szerepük, valamint figyelembe véve a digitális egységes piacra gyakorolt hatásukat is. Ez utóbbi, azaz a digitális egységes piac fő célja a nemzeti jogszabályok közötti szétaprózódottság elkerülése, a technikai, jogi és adóügyi akadályok felszámolása, hogy a vállalatok, az emberek és a fogyasztók teljes mértékben kiaknázhassák a digitális eszközökben és szolgáltatásokban rejlő lehetőségeket. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az online platformoknak fel kell lépniük a jogellenes tartalmak, illetve a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok (pl. a jegyüzérkedés) ellen hatékony önszabályozó intézkedésekkel (pl. egyértelmű felhasználási feltételek és a visszaeső jogsértők azonosítását célzó megfelelő mechanizmusok, illetve külön tartalommoderáló csapatok felállítása és az illegális tartalmak felkutatása) kiegészülő jogszabályi intézkedések révén vagy megfelelő hibrid intézkedésekkel.

3.2.

Az EGSZB szerint felül kell vizsgálni és osztályozni kell az illegálisnak tartalmakkal kapcsolatos eseteket, méghozzá a közleményben említetteken (terrorizmusra való felbujtás, idegengyűlölő közbeszéd, gyűlöletre és erőszakra való nyilvános felbujtás, a gyermekek szexuális kizsákmányolásával kapcsolatos anyagok) kívüli esetekre is kitérve. Idetartozhatnak olyanok is, mint például – a teljesség igénye nélkül – az egyértelműen rosszindulatú becsületsértés, az emberi méltóságot sértő vagy a nemi alapú erőszakot erősítő szexista anyagok terjesztése. A cél, hogy egységes kritériumokat határozzunk meg az ilyen esetek besorolására. Ezért a felderítéssel, kivizsgálással, bejelentéssel és eltávolítással kapcsolatos eljárásokra vonatkozó vezérelvek alkalmazását elő kellene mozdítani: a) a nemzetközi egyezményekben elismert jogok védelme érdekében, melyek az alábbiakra irányulnak: — a gyermekek – olyan digitális tartalmak esetében, amelyek ellentétesek lehetnek a gyermek jogairól szóló egyezményben foglaltakkal, — a fogyatékossággal élők – olyan digitális tartalmak esetében, amelyek ellentétesek lehetnek a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményben foglaltakkal, b) a digitális tartalmakban a nemi alapú megkülönböztetésmentesség biztosítása érdekében, különösen ami a nők és a férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazását illeti a javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés és azok nyújtása terén, valamint a nemek közötti egyenlőség és az emberi méltóság biztosítása a reklámokban, c) annak biztosítása érdekében, hogy a digitális tartalmak megfeleljenek a digitális menetrendben foglaltaknak a digitális társadalomban a fogyasztói biztonság és jogok megerősítését illetően.

3.3.

Az EGSZB támogatja, hogy megerősítsék az illegális online tartalmak elleni küzdelmet célzó intézkedéseket, különös tekintettel a kiskorúak védelmére, a gyűlöletbeszéddel és a terrorizmusra való felbujtással kapcsolatos tartalmak eltávolítására, és kéri, hogy azt is tartsák szem előtt, hogy meg kell előzni a kiszolgáltatott helyzetben lévők kárára történő zaklatásokat és erőszakos cselekményeket.

3.4.

Márpedig a digitális környezetben a jogellenes tartalom fogalma jogi szempontból minden egyes tagállamban, etikai vonatkozásában pedig minden egyes személynél eltér. Vagyis vannak olyan példák, amelyek nem olyan egyértelműek, mint a fent említettek, és amelyekben a jogellenes tartalom megítélése azon konfliktusok értelmezésétől és megoldásától függ, ahol az alapvető jogok, úgymint a véleménynyilvánítás szabadsága és más elismert jogok ütköznek egymással. Ennek kiküszöbölésére pedig maximálisan összhangba kell hozni ezeket a jogokat. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy fel kell lépni az álhírek terjesztése ellen. Az EGSZB úgy véli, hogy ennek érdekében az online platformoknak meg kellene könnyíteniük a felhasználók számára az álhírek bejelentésére szolgáló eszközök használatát, hogy tájékoztatni lehessen a többi felhasználót arról, hogy megkérdőjelezték egy tartalom valóságtartalmát. Emellett az online platformok partnerségeket alakíthatnának ki ún. megbízható bejelentőkkel, azaz tények ellenőrzésével foglalkozó, hitelesített oldalakkal, hogy ezzel is növeljék felhasználóiknak az online tartalmak megbízhatóságába vetett bizalmát.

3.5.

Szemléltetési céllal úgy kellene rendszerezni az illegális tartalmakkal kapcsolatos eseteket, hogy lehetőség szerint közös értelmezés alakuljon ki ezekről az egyes tagállamokban, megkönnyítve ezzel az ilyenek rangsorolását és behatárolását. Ezzel kapcsolatban többek között az alábbi kategóriákat javasoljuk: — nemzetbiztonság (terrorizmus, korrupció, kábítószer-kereskedelem, fegyverkereskedelem, adókijátszás és pénzmosás), — a kiskorúak védelme (pornográfia, erőszak stb.), — emberkereskedelem, prostitúció és nemi alapú erőszak, beleértve a szexista reklámokat, — az emberi méltóság védelme (gyűlöletre vagy faji, nemi, illetve ideológiai vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetésre való uszítás), — gazdasági biztonság (csalások, kalózkodás és hamisítás stb.), — információbiztonság (bűncselekménynek minősülő kiberbehatolás, kereskedelmi célú adatgyűjtés, versenykikerülés, információkkal való manipuláció stb.), — a magánélet védelme (elektronikus zaklatás, személyes adatok kiszivárogtatása és felhasználása, személyes közlések lehallgatása, személyek földrajzi helymeghatározásának figyelése stb.), — a hírnév védelme (hírnévrontás, jogellenes összehasonlító reklám stb.), — szellemi tulajdon.

3.5.1.

Az EGSZB a „jogellenes tartalom”, továbbá a „veszélyes tartalmak” fogalmi közelítését (pontosítását) is szükségesnek tekinti, ezzel ugyanis megakadályozható az említett fogalmak elfogult értelmezése.

3.6.

Hatásai miatt kiemelt figyelmet kell szentelni annak, hogy egyes digitális platformok gazdasági ereje koncentrálódik, illetve az olyan tartalmak kidolgozásának, kezelésének és terjesztésének, amelyek csak látszólag informatívak és legálisak, de valójában illegális vagy akár veszélyes elemeket takarnak. Másrészt ugyanez vonatkozik mindenre, ami a nagy adathalmazokkal és az olyan előnyökkel kapcsolatos, amelyekhez az online platformok az ilyen adatok kiaknázása útján jutnak.

3.7.

Emellett a kérdéses probléma globális jellege miatt fel kell hívni a figyelmet a témával kapcsolatos együttműködési és kölcsönösségi kezdeményezések optimális és hatékony módon történő elemzésének és vizsgálatának lehetőségére, figyelembe véve többek között a tájékoztatás, a kiválasztás, a fokozatos továbbítás, a biztonság, az adatintegritás, a hozzáférés és a végrehajtás elvét.

4.   Részletes megjegyzések

4.1.

Az általános háttér vonatkozásában célszerű megfontolni az elektronikus kereskedelemről szóló 2000-es, továbbá a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005-ös és a reklámról szóló 2006-os irányelvek módosítását. Különösen a kialakulóban lévő új gazdasági modellekkel kapcsolatos szempontokat kell megvizsgálni más olyan esetekkel együtt, ahol nincs hagyományos kereskedelmi kapcsolat, és meg kell erősíteni a platformokon szereplő tartalmakkal kapcsolatos felelősségi rendszert, Unió-szerte harmonizálva azt és megszüntetve az ezzel kapcsolatos hiányosságokat. Ezzel az a cél, hogy erősítsük a jogbiztonságot, illetve növeljük a vállalkozások és a fogyasztók bizalmát.

4.1.1.

Mindenképpen intézkedéseket kellene meghatározni az irányelvek rendelkezéseit megsértő internetes weboldalakkal szemben, egyúttal lehetőséget biztosítva az internetes weboldalakhoz való hozzáférés tiltására, átlátható eljárásokat alkalmazva és megfelelő garanciákat kínálva annak biztosítása érdekében, hogy a korlátozás a szükséges és arányos mértékre szorítkozzon, és hogy a felhasználókat tájékoztassák a korlátozás indokáról. E biztosítékoknak a bírósági jogorvoslat lehetőségét is magukban kell foglalniuk.

4.1.2.

A jogellenes tartalmak észlelését és bejelentését illetően a közlemény megállapítja, hogy ki kell használni azt a lehetőséget, hogy a nemzeti bíróságok és az illetékes hatóságok védelmi és más intézkedéseket fogadhatnak el a jogellenes tartalmak eltávolítására vagy az azokhoz való hozzáférés letiltására. Ezt az EGSZB által a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló rendeletben előírt intézkedésekre vonatkozóan megfogalmazott feltételek szerinti intézkedéseknek kell kísérniük (4).

4.2.

Ehhez hasonlóan szükséges lehet meghatározni a felelősök azonosításának elősegítésére szolgáló mechanizmusokat, továbbá az előzetes és azonnali engedélyezés visszavonását eredményező reagálási eljárásokat, illetve az egyes esetekben a rendelkezésre álló előzmények és információk alapján elfogadandó intézkedéseket.

4.3.

Ehhez hasonlóan ki lehetne dolgozni a korábbi bejelentésekkel érintett tartalmak engedélyezésével kapcsolatos szempontokat. Például listákat lehetne készíteni a jogellenes tartalmakat szolgáltató, valamint a hivatalosan elismert, bevált gyakorlatokat kialakító online platformokról, ami hozzájárulna a hírnévvel kapcsolatos verseny fokozásához, illetve a internetbe mint olyanba vetett bizalom megerősítéséhez. Az innováció kedvez a kutatás-fejlesztésbe és a munkavállalói készségek javításába irányuló beruházásoknak, és fontos szerepe van új ötletek és elképzelések generálásában. A technológiai innováció eszközeit is ki kell használni az illegális tartalmak felderítésére, meghatározására, eltávolítására és visszakerülésének megelőzésére szolgáló eljárásokhoz. Ilyen az információfeldolgozás, a digitális intelligencia, az automatikus felderítési és kiszűrési technológiák használata. Ugyanakkor mindig garantálni kell, hogy egy személyes döntéshozatalra vagy cselekedetre az alapvető jogok és demokratikus értékek tiszteletben tartása mellett kerüljön sor. Az EGSZB, miközben megerősíti, hogy egyensúlyt kell találni az alapjogok érvényesülése és az illegális tartalmak korlátozása között, hangsúlyozza, hogy a jelenlegi automatizált szűrési technológia használata aránytalan mértékben nehezíti a közvetítők vállalkozási szabadságának, a végfelhasználók véleménynyilvánítási szabadságának, valamint a személyes adatok védelméhez való jognak az érvényesülését. A típusmegoldásokat, például az újrafeltöltés elleni automatikus szűrőket nem lehet az iparágra kényszeríteni anélkül, hogy figyelembe vennénk az informatikai szektorban működő kkv-k sajátos igényeit. Az automatizált szűrési technológia jelenlegi bevált gyakorlatai azt mutatják, hogy emberek bevonására, vagyis a „human in-the-loop” elv következetes alkalmazására is szükség van. Olyan rendszerekről van itt szó, amelyekben a konkrét helyzetből kiinduló, végső döntéseket bizonyos kisebb számú, vitatható esetben mindig emberek hozzák annak érdekében, hogy alacsonyabb legyen a véleménynyilvánítási szabadsághoz való alapvető jog megsértésének valószínűsége. Egyértelművé kell tenni, hogy a mesterséges intelligencia nem helyettesítheti a morális szempontokon alapuló emberi döntéshozatalt.

4.4.

A bejelentéseket illetően javasoljuk, hogy dolgozzanak ki akkreditációs eljárásokat a megbízható bejelentőkre vonatkozóan, továbbá hangsúlyozni kell, hogy „a bejelentések magas színvonalának biztosítása” érdekében fontos a bejelentések nyilvános terjesztése.

4.5.

A közlemény a proaktív intézkedések körében nem tartalmaz egyértelmű javaslatot proaktív, megelőző és szemléletváltást eredményező intézkedésekre, amelyek utat nyitnának egy sor vonatkozó politikai kezdeményezés előtt, márpedig egy ilyen javaslat kulcsfontosságú feltétele a jogellenes digitális tartalmak elleni küzdelem integrált és hatékony kezelésének.

4.6.

Intézkedésekről kell rendelkezni olyan esetekre, amikor a visszavonható formában elfogadott határozatokat felül kell vizsgálni, hogy a tévesen eltávolított tartalmakat helyre lehessen állítani, vagy amikor bizonyos bejelentések mögött rosszindulatú érdekek állnak, különösen olyan bíróságon kívüli panasztételi rendszerekben, ahol magatartási kódex van érvényben, és ahol szankciókról rendelkeznek a meg nem felelés esetére. Az EGSZB kéri, hogy hozzanak létre hatékony panasztételi és vitarendezési eljárásokat, megkönnyítve a kkv-k és a fogyasztók számára, hogy élhessenek jogaikkal.

4.7.

A jogellenes tartalom eltávolítását illetően az EGSZB szerint a javaslatok eredményessége olyan egyértelműen visszatartó elem bevezetésével fokozható, mint amilyen a megfelelő jogbiztonsági keretben elfogadott intézkedések nyilvános terjesztése, ez ugyanis az átláthatósági szabályokat is megerősítené, ami a szabályozási javaslatok hatékony és optimális végrehajtásának szükséges feltétele. Magas szintű védelmet kell biztosítani a platformok, a fogyasztók és a többi gazdasági szereplő között. Ösztönözni kell a rendszer átláthatóságát és maguk a platformok közötti, illetve a platformok és a hatóságok közötti együttműködést, ezzel is erősítve az illegális tartalmak elleni küzdelmet.

4.8.

Végezetül a speciálisan a gyermekekre irányuló javaslatokat ki kell terjeszteni a felnőtt lakosság kiszolgáltatott helyzetben levő csoportjaira is, ezek helyzetéhez megfelelően hozzáigazítva azokat.

---

(1)  COM(2016) 288 final, 2016. május 25. A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Online platformok és a digitális egységes piac – Lehetőség és kihívás Európa számára.

(2)  HL C 75., 2017.3.10., 119. o.

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács 2000/31/EK irányelve (2000. június 8.) az elektronikus kereskedelemről (HL L 178., 2000.7.17., 1. o.).

(4)  HL C 34., 2017.2.2., 100. o.

---

6.7.2018

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 237/26

---

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A Kopernikusz program (2014–2020) félidős értékelése

(COM(2017) 617 final)

(2018/C 237/04)

Előadó:

Mindaugas MACIULEVIČIUS

Felkérés:	Európai Bizottság, 2018.01.18.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szekció:	„Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2018.03.09.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2018.03.14.
Plenáris ülés száma:	533.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott):	178/0/2

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) üdvözli a Kopernikusz program által eddig elért eredményeket, amelyekről az Európai Bizottság adott tájékoztatást. Már működésben vannak olyan, nagyon pontos műholdak, amelyek nap mint nap globális szinten küldenek kiváló minőségű földmegfigyelési adatokat.

1.2.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a Kopernikusz program eredményeinek értékelésekor a gazdasági szempont mellett társadalmi és környezeti szempontokat is figyelembe kell venni. Az EU elkötelezte magát a fenntartható fejlesztési célok mellett, és – mivel egyértelműen és igen ambiciózusan kiállt a COP21 mellett – az éghajlatváltozás elleni küzdelem egyik globális vezetőjének tekinthető. A teljesítmény és az eredmények méréséhez szükséges egyértelmű mérőszámok és módszerek biztosítása terén a Kopernikusz program nem csak az uniós szinten, hanem globálisan is a legfontosabb rendszer.

1.3.

A Kopernikusz az éghajlatváltozás, az élelmezésbiztonság, a közegészségügy, a katasztrófakezelés, az emberkereskedelem, a tengeri biztonság stb. kérdéseinek központi elemét képezi. Az EU vezető szerepet játszik az éghajlatváltozás, a különböző gázok kibocsátása, a mezőgazdasági és erdőterületek állapota és a tengeri helyzet megfigyelése, valamint az ezekkel kapcsolatos pontos adatok biztosítása terén. Ezen adatok nélkül a tudományos közösség nem érthetné meg e problémákat, és nem állna módjában javaslatokat tenni az éghajlatváltozás sikeres kezelésének, az élelmiszer fenntartható előállításának stb. módjaival kapcsolatban.

1.4.

Az európai polgárok nem érzik valóban magukénak a Kopernikusz programot, nem büszkék rá. Az európai polgárok nem ismerik a Kopernikuszt és annak előnyeit, mivel általában az európai űrprogramokról sincs tudomásuk. A programnak és tevékenységeinek láthatóbbá kell válnia a tömegtájékoztatásban, és nyitnia kell a civil társadalom és az aktív polgárok felé. Az EGSZB véleménye szerint elengedhetetlen, hogy a civil társadalom részt vegyen az űrstratégiák és -programok meghatározásában.

1.5.

A lehetséges Kopernikusz-fórumnak nyitottnak kell lennie a vállalkozások, a fogyasztók és a civil társadalmi szervezetek képviselői felé. „A klubot meg kell nyitni” a társadalom előtt, és létre kell hozni egy valódi európai űrközösséget. Az EGSZB jelzi érdeklődését, valamint azt, hogy hajlandó aktív szerepet vállalni akár közvetlenül, akár az EGSZB-ben képviselettel rendelkező nemzeti szervezeteken keresztül, amelyek hatalmas potenciált jelentenek az EGSZB Űr és társadalom című projektje által feltárt hiányzó láncszemek pótlásának szempontjából.

1.6.

A Kopernikusz program hatékonyságát nem csak gazdasági teljesítmény alapján kell mérni. A legnagyobb értéket környezeti és társadalmi aspektusai képviselik. Erre az eszközre mindenképp szükség van az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez, a globális népesség fenntartható élelmiszerellátásához, a tengeri életmentéshez stb. Olyan szolgáltatás, amelyet – nemzetbiztonsági okokból, valamint amiatt, hogy máshol nem érhetők el hasonló minőségű szolgáltatások – harmadik felektől nem lehet megvásárolni. Ez a válaszunk e globális kihívásokra, és ez mutatja, hogy érett globális társadalomként készen állunk a kezelésükre.

1.7.

A Kopernikusz-adatok sikeres felhasználása szempontjából a legfontosabb a kkv-k és a mikrovállalkozások, az induló innovatív vállalkozások és a független kutatók bevonása. Ez az ágazat új ötletekkel szolgál, új felhasználási területeket határoz meg. Kulcsfontosságú a különböző kezdeményezések fejlesztésének előmozdítása, valamint hozzáadott értéket létrehozó eszközök kifejlesztése a végfelhasználók számára. A Horizont 2020 eddig is jelentős szerepet játszott, és ennek a jövőben is így kell maradnia. Kiemelten fontos a finanszírozáshoz való hozzáférés az Európai Beruházási Bankon (EBB) és az Európai Stratégiai Beruházási Alapon (ESBA) keresztül.

1.8.

Az EGSZB a Kopernikusz kapcsán sürgeti, hogy az európai szinten a főigazgatóságok, tagállami szinten pedig a nemzeti és regionális hatóságok ambiciózusabban mozdítsák elő a következetességet és a koherenciát, valamint a Kopernikusz ismeretét és eszközeinek közszolgálati célokra történő felhasználását. A Kopernikusz adatait európai szinten független és nemzeti szabványként kell kezelni. Az Eurostatot intenzívebben be kell vonni ebbe a mérési folyamatba, és nagyobb mértékben részesülnie kell a Kopernikusz nyújtotta előnyökből.

1.9.

A nemzeti szintű kis helyi ügynökségek jó megoldást jelenthetnek az adatok terjesztésére, valamint a Kopernikusz mint eszköz megismertetésére a nemzeti kormányok szintjén. A Kopernikusz-adatok felhasználásának mértékét növelhetné, a nemzeti jellegzetességekhez szabott teljesítményüket pedig javíthatná, ha – a helyi kkv-k, mikrovállalkozások, induló innovatív vállalkozások, valamint a regionális kormányzatok, a civil társadalom képviselői, oktatási intézmények, független és a közszférában működő tanácsadó szolgálatok részvételével, illetve a társadalom azon részeinek bevonásával, amelyek közvetlenül dolgoznak a Kopernikusszal (például gazdálkodók, erdészek és környezetvédők) – helyi felhasználói közösségeket hoznának létre.

1.10.

A Kopernikusszal kapcsolatos oktatás rendkívül fontos. Az EGSZB örömmel fogadja a speciálisan kialakított mesterképzéseket, és támogat olyan európai egyetemi hallgatókat, akik a Kopernikusz témakörében mesterképzéseken tanulnak. Az EGSZB célzott, ambiciózusabb programot sürget, ideérve a valamennyi releváns európai egyetemen, szakképző iskolában és tanácsadó szolgálatnál létrehozandó Kopernikusz-tanszékek kialakításához szükséges szakmai támogatást. Emellett a Kopernikusz lehetséges használatát be kell vezetni az összes kapcsolódó tudományterületen, ideérve a mezőgazdaságot és az erdészetet, a műszaki tudományokat, környezeti és tengeri szakterületet stb. Tekintetbe kell venni a meglévő szakemberek – ideértve a végfelhasználókat is – képzési szükségleteit; ennek kapcsán a nemzeti független és a közszférában működő tanácsadó szolgálatok biztosíthatnak speciális programokat.

1.11.

Az adatokhoz való gyors és egyszerű hozzáférést a közeljövőben biztosítja majd a Kopernikusz adat- és információs szolgáltatások (DIAS) üzembe helyezése. Ez megszüntet majd bizonyos komoly problémákat, amelyek a Kopernikusz adatainak letöltéséhez szükséges idő kapcsán merültek fel. Az EGSZB emellett szorgalmazza a lokális adatok nemzeti jogszabályok által szabályozott harmonizációjának és teljes elérhetőségének felgyorsítását is. A szabványosítás és az interoperabilitás a Kopernikusz program teljes sikerének előfeltételei.

1.12.

A fenntartható és társadalmilag hasznos gazdaság érdekében az EU egyik legfontosabb kötelezettségvállalása a szakmérnökök és szakképzett technikusok képzése, valamint új munkahelyek és új szakmai készségek létrehozása az alkalmazásfejlesztésekhez kapcsolódóan.

1.13.

Az EGSZB reméli, hogy – tekintettel a fontos eredményekre és minőségükre – az európai hordozórakétáknak elsőbbséget biztosítanak majd. Tekintettel a sikeres fellövésekre, a programok végrehajtásának és a határidők betartásának pontosságára, valamint az Ariane-6 és a Vega-C kapcsán megmutatkozó rugalmas felhasználásra, az európai kiválóság hosszú távú szerződéseket érdemel. Az EGSZB nem ért egyet a protekcionista szakpolitikákkal, de ugyanakkor meg van győződve arról, hogy az európai ipart a kölcsönösség elve alapján meg kell védeni a tisztességtelen gyakorlatokkal szemben.

1.14.

Különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és a halászat terén megnyíló lehetőségek az ágazat szereplőit megcélzó figyelemfelhívó és tájékoztató programok segítségével ismertté váljanak. Az energiamegtakarítás, valamint a műtrágya- és növényvédőszer-megtakarítás nagymértékben növelheti és javíthatja a mezőgazdasági termelékenységet és a vízvédelmet. Az EGSZB véleménye szerint a globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelés (GMES) afrikai programját (amely már eddig is kiváló eredményeket hozott), más fejlődő területeken is meg kell erősíteni és terjeszteni kell.

1.15.

Az EGSZB üdvözli a Kopernikusz programra alkalmazott irányítási modellt, különösen a felhasználói fórum létrehozását, amelynek nyitva kell állnia a gazdasági szereplők, a kutatók és a civil társadalom képviselői előtt. A következő Kopernikusz-rendeletnek meg kell erősítenie a készségalapú felelősségmegosztás jelenlegi modelljét, amely a megkülönbözteti az űrkomponenssel kapcsolatos műszaki felelősséget (amelyet az Európai Űrügynökség (ESA) visel) és a szolgálatok felelősségét (amellyel a „megbízott szervezeteket” bízzák meg).

1.16.

A hozzáférés és az adatminőség javulásával, fel kell gyorsítani a szélessávú internetelérés egész Európára kiterjedő kiterjesztését, különös tekintettel a vidéki és peremterületeken, amelyekről a magánszektorbeli szereplők gyakran megfeledkeznek. A digitális egységes piac stratégiájának hatékony végrehajtása alapvető fontosságú a Kopernikusz program által nyújtott lehetőségek maximálisra növelése szempontjából. Az EGSZ teljes mértékben támogatja az Európai Bizottság e kezdeményezését, és sürgeti a Parlamentet és a Tanácsot, hogy gyorsítsák meg a jelenleg egyeztetés alatt álló intézkedések végleges elfogadását célzó tárgyalásokat.

1.17.

Prioritásnak tekintendő az adatok védelme az egyre gyakoribb támadásokkal szemben, valamint azzal a kockázattal szemben, amelyet az űrszemét jelent az űrinfrastruktúrára nézve. Az EGSZB javasolja a biztonsági óvintézkedések megerősítését, valamint az űrszemét és a már nem működő műholdak eltakarítását célzó programok felgyorsítását (1). Az Európai Bizottságnak fokoznia kell erőfeszítéseit egy jelentős nemzetközi megállapodás érdekében.

1.18.

Az EGSZB javasolja a pénzügyi rendszer és a befektetők nagyobb fokú bevonását az űrtevékenységekbe, amely „űrkötvények” kibocsátásával akár a széles nyilvánosság bevonását is magában foglalhatja. A szolgáltatások és innovatív alkalmazások létrehozása érdekében különös figyelmet kell fordítani a kis- és középvállalkozások és az induló innovatív vállalkozások finanszírozására. A globális felmelegedés enyhítéséről szóló legújabb megállapodások lehetőséget nyitnak a kibocsátás nyomon követésével kapcsolatos új gazdasági tevékenységek számára.

1.19.

Az EGSZB javasolja továbbá, hogy a Kopernikusz program finanszírozását tartsák meg, illetve lehetőleg növeljék; a Kopernikusz program nem csupán növekedést és fejlődést generál, hanem ugyanakkor autonómiát és függetlenséget biztosít is Európa számára saját területeinek kezelésében és saját biztonságának ügyében, és előmozdítja az innovációt, a kutatást és a fenntartható fejlődést.

2.   Az Európai Bizottság közleménye

2.1.

A 2014 áprilisa és 2017 áprilisa közötti időszak programjának űrkomponense alapvetően megfelel a tervezettnek, kivéve, hogy az orosz hordozórakétával kapcsolatban felmerült problémák miatt a Sentinel-2B fellövése körülbelül 10 hónapot késik. A késések minimalizálása érdekében a Sentinel-2B műholdat az Olasz Űrügynökség (ASI) és az Európai Űrügynökség által együttműködésben kifejlesztett Vega hordozórakéta állította pályára.

2.2.

Messze meghaladta a várakozásokat, hogy 2017 márciusában a Föld körüli pályán keringő öt műhold által küldött adatmennyiség elérte a napi 12 TB-t, és hogy az ingyenes adatterjesztési oldal regisztrált felhasználóinak száma a várt 50 000 helyett 85 000-re emelkedett (2).

2.3.

2017. október 13-án sikeresen fellőtték a Sentinel 5-P műholdat, amelynek feladata, hogy naponta küldjön adatokat a légkör összetételéről, megfigyelve az üvegházhatású gázokat, az ózonréteget, a kéndioxidot, a formaldehidet, a vulkáni hamut és a szén-monoxidot.

2.4.

A Kopernikusznak a kezdetek óta előnyére vált, hogy együttműködött más „közreműködő programokkal”, amelyek kulcsfontosságúak azoknak a rendkívül nagy felbontású adatoknak a szempontjából, amelyeket a Kopernikusz nem tud biztosítani. E programoknak köszönhető, hogy a projekt még az első Sentinel műhold fellövése előtt megkezdődhetett. A „párhuzamos” programok adatai mellett a szárazföldön, tengeren vagy levegőben telepített érzékelőkből származó adatokat is felhasználják és összevetik. A Kopernikusz-adatok általánosan elismert pontossága teljes egészében azoknak az adatok validálásától függ, amelyeket a telepített érzékelők által rögzített adatokkal vetnek össze.

2.5.

A Kopernikusz a kezdetektől fogva felhasználóbarát, a felhasználók szükségleteire alapuló szolgáltatásnak szánták. A szolgáltatás felhasználói és üzemeltetői körében elért egyre növekvő siker kulcsa ez a megközelítés, valamint az adatok nyílt és díjmentes használata.

2.6.

A Kopernikusz irányítása kompetenciák alapján történik.

2.6.1.

Az űrkomponens koordinációs és végrehajtási feladatait az Európai Űrügynökség (ESA), illetve részben a Meteorológiai Műholdak Hasznosításának Európai Szervezete (EUMETSAT) végzi.

2.6.2.

A szolgáltatások a Közös Kutatóközpont (JRC), az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA), a Középtávú Időjárás Előrejelzések Európai Központjának (ECMWF), a Mercator Océan, az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (FRONTEX), az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség (EMSA) és az Európai Unió Műholdközpontjának feladatkörébe tartoznak. Az összes elérhető adatforrás hatékony felhasználását garantálja, hogy a Kopernikusz megfelel az INSPIRE térinformatikai adatprogramokra vonatkozó szabványainak.

2.7.

Az Európai Bizottság pozitívan értékeli az eddig elért eredményeket, a költségvetési irányzatoknak való megfelelést, a felhasználói kereslet növekedését, valamint a szolgáltatásirányításban részt vevő intézményekkel és szervekkel folytatott együttműködést.

2.8.

A tagállamok képviselőit tömörítő Kopernikusz Bizottság és a Felhasználói Fórum a program általános irányítása terén együttműködik az Európai Bizottsággal.

2.9.

Az egyedi programoknak – mint például a Copernicus Relays és a Copernicus Academy, amelyeket azzal a feladattal bíztak meg, hogy szervezzenek figyelemfelkeltő tevékenységeket, illetve helyi információs szolgálatként járjanak el – köszönhetően kiváló eredmények születtek a Kopernikusz által nyújtott lehetőségek megismertetése és a kommunikáció terén.

2.10.

Az Európai Bizottság az ESA-val együttműködésben megszervezte a Copernicus Masterst, egy évente megrendezésre kerülő versenyt, amelynek célja az innováció ösztönzése. A Kopernikusz induló innovatív vállalkozásokat támogató programjának része továbbá a Copernicus Accelerator, amely induló innovatív vállalkozások számára nyújt coaching szolgáltatást, a jövőben megvalósuló Copernicus Hackathons (két év alatt 40 hackatonnal) és a Copernicus Incubation program, amely három év alatt 60 induló innovatív vállalkozásnak nyújtott pénzügyi támogatást.

2.11.

A Bizottság jövőbeni prioritásai a következők: — a Kopernikusz gazdasági potenciáljának kihasználása az általa nyújtott adatok innovatív termékekké és szolgáltatásokká való átalakításával, — a program jövőbeni stabilitásának biztosítása, valamint az adatokhoz való díjmentes, teljeskörű és nyílt hozzáférés garantálása, — az „Űrstratégia Európa számára” teljes körű végrehajtása az éghajlatváltozás és a fenntartható fejlődés által jelentett kihívások leküzdése, valamint a szén-dioxid-kibocsátás és egyéb üvegházhatásúgáz-kibocsátás, a földhasználat, az erdőgazdálkodás és az északi-sarkvidéki változások nyomon követése érdekében, — a Kopernikusz által garantált biztonság megerősítése határárellenőrzéssel és a tengerfelügyelettel.

3.   Általános észrevételek

3.1.

Az EGSZB üdvözli a Kopernikusz program által eddig elért eredményeket, amelyekről az Európai Bizottság adott tájékoztatást. Az EGSZB mindig támogatta az európai űrpolitika egészét, különös tekintettel annak két fő programjára, a Galileóra és a Kopernikuszra. A témával kapcsolatos véleményeit (3) az Európai Bizottság közleménye nagy mértékben tükrözi.

3.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy a program elérte, és bizonyos területeken túl is teljesítette a fő céljait.

3.3.

A műholdak által naponta összegyűjtött adatok mennyiségének és minőségének köszönhetően a Kopernikusz a világ egyik vezető adat-előállítója, amely biztosítja az Európai Unió függetlenségét saját területének megfigyelésében, és ugyanakkor a világ más részeit is ellátja pontos és díjmentes adatokkal. A Kopernikusz váratlan sikere okozott némi nehézséget az adatfolyam-kezelésben. Az EGSZB javasolja a nyílt és nyilvános központok gyors és hatékony megerősítését, valamint a rendkívül nagy mennyiségű nagy sebességű adatok letöltésére irányuló igények kielégítését.

3.4.

A DIAS rendszer közelgő üzembe helyezése biztosítja majd az egyszerű hozzáférést és – a CORDA (Kopernikusz referenciaadatokhoz való hozzáférés) rendszerrel együttesen – az elérhető adatok mennyiségét és minőségét egyértelműen javítja a felhasználók számára. Magukat az adatokat a felhőzet szempontjából is értékelni kell, mivel a meglévő adatok jelentős részét a felhőtakaró miatt nem sikerült felhasználni. Ez jelentősen csökkentené a DIAS eszközök üzemeltetési és amortizációs költségeit.

3.5.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a Kopernikusz program eredményeinek értékelésekor a gazdasági szempont mellett társadalmi és környezeti szempontokat is figyelembe kell venni. Az EU elkötelezte magát a fenntartható fejlesztési célok mellett, és – mivel egyértelműen és igen ambiciózusan kiállt a COP21 mellett – az éghajlatváltozás elleni küzdelem egyik globális vezetőjének tekinthető. A teljesítmény és az eredmények méréséhez szükséges egyértelmű mérőszámok és módszerek biztosítása terén a Kopernikusz program nem csak az uniós szinten, hanem globálisan is a legfontosabb rendszer.

3.6.

Az Európai Bizottság és a megbízott szolgáltató ügynökségek dicséretes kezdeményezései ellenére sincs megfelelő, összehangolt nyilvános tájékoztatási politika a Kopernikusz által biztosított információkból származó előnyök vonatkozásában, és ezért „több százmillió európai polgárnak nincs tudomása az űr által nyújtott előnyökről.” Az EGSZB többször is szorgalmazta egy nagy űrportál létrehozását, amely általában az európai űrpolitikákkal foglalkozna. Ez lenne az első lépés az európai űrközösség létrehozása felé, amely visszanyúlna az Európai Szén- és Acélközösség pozitív tapasztalataihoz és annak irányítási modelljéhez, amely létrehozta az Európai Közösséget.

3.7.

Az európai űrstratégia egyik prioritása a munka és a fenntartható növekedés ösztönzése. A gazdasági szereplők tapasztalatához és piaci ismereteihez való hozzáférésnek köszönhetően az adatfeldolgozással és új alkalmazások kidolgozásával foglalkozó induló innovatív vállalkozások és szakértők hozzájárulhatnak a naponta előállított adatok felhasználásának gyors fejlődéséhez, ami a kedvező gazdasági, környezeti és társadalmi hatások szempontjából hatalmas potenciált jelent.

3.8.

A Kopernikusz program irányítása jó; a felelősség egyértelműen oszlik meg az Európai Bizottság és a bevont ügynökségek között. A következő Kopernikusz-rendeletnek meg kell tartania ezt a kedvező egyensúlyt, és továbbra is az ESA-t kell megbíznia az űrkomponens koordinációs feladataival, a „megbízott szervezeteket” pedig a szolgáltatások irányításával.

3.9.

Az űrszolgáltatások fejlesztése kulcsfontosságú az egyének és vállalkozások számára elérhető digitális szolgáltatások fejlesztése szempontjából. A Kopernikusz-szolgáltatások mindennapi gyakorlati alkalmazására számos példa van: Ausztriában a gazdaságok területeik műholdas megfigyelésének köszönhetően 26 %-kal növelték hozamukat; Hollandiában ugyanennek a rendszernek az alkalmazásával nagymértékben csökkentették a szénhidrogénfúrások költségeit, valamint a közlekedési és a logisztikai költségeket; több európai város 60 %-kal javította a légszennyezésmérés pontosságát, miközben csökkentette a költségeket (4).

3.10.

A digitális egységes piac stratégiájában elfogadottaknak megfelelően az EGSZB szorgalmazza a szélessávú internetelérés egész Európára való kiterjesztésének felgyorsítását, különös tekintettel a vidéki és peremterületekre.

3.11.

Az EGSZB felhívja az Európai Bizottságot arra, hogy különösen határozottan kötelezze el magát az új készségek és munkahelyek megismertetése mellett. A szakképzési kurzusok létrehozását európai programokkal kell támogatni. A precíziós mezőgazdaság elterjedése a víz-, a műtrágya- és a növényvédőszer-megtakarításnak köszönhetően jobb hozamot eredményez majd. A Mezőgazdaság 4.0 sokat profitál majd abból, hogy lehetőség nyílik a földi megfigyelések adatainak felhasználására, valamint a földrajzi helymeghatározási adatokkal és a ma elérhető más technológiákkal gyűjtött adatokkal történő összehasonlítására. Új szakmák jönnek majd létre (például területi elemző, kibermezőgazdász, az éghajlatváltozás enyhítését célzó alkalmazás fejlesztője).

3.12.

Az európai űrprogramok jóvoltából megnyílt lehetőségek gyors fejlesztésével kapcsolatban komoly probléma a finanszírozás kérdése, különösen a kkv-k és az induló innovatív vállalkozások számára.

3.13.

Súlyos probléma merült fel továbbá az űrinfrastruktúra kapcsán a kiberbiztonság, a magánélet védelme és a biztonság kérdéseiben. A mindennapi élet egyre nagyobb mértékben függ az űrből érkező adatokat használó alkalmazásoktól. Az EGSZB javasolja a biztonsági óvintézkedések megerősítését, valamint az űrszemét és a már nem működő műholdak eltakarítását célzó programok felgyorsítását (5). Az infrastruktúra biztonsága érdekében az EU-nak ösztönöznie kell egy jelentős nemzetközi megállapodást.

3.14.

„Nyissuk meg a klubot” – ez legyen az állami hatóságok és a magánszektor új hívószava a civil társadalom sikeres részvétele érdekében. A közszférában és a magánszektorban működő szereplőknél megfigyelhető információtöredezettség különösen a kkv-ket tántorítja el attól, hogy komolyan részt vegyenek a rendszer lehetséges használati módjainak kidolgozásában.

3.15.

Az EGSZB üdvözli az Európa Tanács 2017. december 1-jei következtetéseit, amelyek nagyban egybeesnek az EGSZB által régóta hangsúlyozott kérdésekkel: magánszektorbeli érdekelt felek bevonása és a teljes körű információ melletti elkötelezettség; hosszabb távú elképzelések megfelelő pénzügyi forrásokkal párosulva; az innovatív vállalkozások fejlesztése és támogatása; az Unió és az uniós vezetés nagyobb függetlensége az űrpolitikák terén, amely szempontból kihívást jelentenek a meglévő és feltörekvő versenytársak; felhasználó-központú program, amely fölött a Kopernikusz gyakorol nem katonai jellegű ellenőrzést és irányítást; és a díjmentes, nyílt, hozzáférhető rendszer fenntartása.

3.16.

Az Európai Bizottság egy közelmúltban készül tanulmányban úgy értékeli, hogy a 2017–2035-ös időszakban a Kopernikuszból származó előnyök mértéke 67 és 131 milliárd euróra tehető. A program 2021 utáni folytatása 11–21-szeres profitot termel majd, és évente 4 000 magasan képzett munkaerőt igénylő munkahely megteremtéséhez járul hozzá.

3.17.

Az EGSZB felhívja a figyelmet a GMES afrikai programjának fontosságára, valamint az EU és az Afrikai Unió Bizottsága között a közelmúltban megkötött együttműködési megállapodások sikerére. Az EU Afrikával és a fejlődő országokkal kapcsolatos egyre nagyobb kötelezettségvállalásában kulcsszerepet kell játszania a területgazdálkodás szempontjából igen hasznos, Kopernikusz-alapú adatok és technológiák átvételének, a vízkészletek feltárásának és megőrzésének, valamint a mezőgazdasági hozam javításának.

4.   Részletes megjegyzések

4.1.

Az EGSZB megerősíti, hogy kész részt venni azokban a támogató és tájékoztató kezdeményezésekben, amelyeknek célja a civil társadalom informálása a Kopernikusz rendszer jelentette társadalmi-gazdasági potenciálról és előnyökről, ahogy azt a Űr és társadalom elnevezésű projekt kapcsán is tette, amelynek végrehajtásában továbbra is részt akar venni. A stratégiai projektek (például a Galielo és mindenekelőtt a Kopernikusz) nyomán megvalósul alkalmazások esetében várható kiemelkedő sikerhez kulcsfontosságú, hogy a hatóságok, az állami és magán szolgáltató vállalatok és a civil társadalom közelebb kerüljenek egymáshoz.

4.2.

Az EGSZB osztja az Európai Bizottság aggályait az „űrszektoron kívüli” felhasználók alacsony szintű bevonása kapcsán. E kérdésre az eddigieknél jóval nagyobb figyelmet kell fordítani. Az Európai GNSS Ügynökség (GSA) pozitív tapasztalatai alapján a Kopernikusz esetében is egyetlen szervre lehetne ráruházni a különböző Kopernikusz-szolgáltatások által nyújtott információkkal és lehetőségekkel kapcsolatos felelősséget. Megoldást jelenthetne egy új ügynökség létrehozása.

4.3.

Az EGSZ úgy véli, hogy a Kopernikusz egyik legnagyobb sikere, hogy felhasználó-központú programként indult, és különösen nagyra tartja a Kopernikusz inkluzív irányítási modelljét. Most először fordul elő egy stratégiai uniós program esetében, hogy a felhasználói fórum segítségével a tagállamok mellett a felhasználói közösséget is bevonják a stratégiai döntésekbe. Az EGSZB javasolja, hogy az európai egyesületek által választott, valamint a tagállamok által kijelölt magánfelhasználók állandó jelleggel vegyenek részt a fórum munkájában. Az EGSZB jelzi, hogy kész részt venni a fórumon. A felhasználói fórumoknak a nemzeti szinten is nyitottnak kell lenni a civil társadalom lehető legszélesebb körű részvétele felé.

4.4.

Az egyik gyorsan megoldandó probléma a lokális adatok szabványosítása és interoperabilitása. E problémák az INSPIRE (6) irányelv eltérő alkalmazásából és a nemzeti szintű jogszabályok következetlenségéből adódnak. Az EGSZB javasolja, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok kötelezzék el magukat amellett, hogy mihamarabb biztosítják a teljes körű hatékony és díjmentes adatfelhasználás nyelveinek és eljárásainak alapvető harmonizációját.

4.5.

Az EGSZB véleménye szerint alapvető fontosságú a magánbefektetők, az európai és nemzetközi pénzügyi rendszer és befektetési alapok bevonása. Jó megoldás lehet az „űrkötvények” kibocsátása, amelyeket európai bankintézmények (például az EBB) vagy nemzetközi szervezetek (például a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank, IBRD) garantálnának különféle világűrrel kapcsolatos projektek számára, többek között a fejlődő országokban.

4.6.

Az EGSZB úgy véli, hogy harmadik országok kapcsán a kölcsönösség elvét kell alkalmazni, különösen a hordozórakéták felhasználása terén. Előnyben kell részesíteni az európai hordozórakétákat, amelyek az európai együttműködésnek köszönhetően megépült Ariane-6 és Vega-C hordozórakéták közelgő fellövésével megerősítik a kínálatot. E rakéták rugalmas hordozók, amelyek teljessé teszik az elérhető opciók skáláját. Az Ariane-5, amely 1996 óta van működésben és 82 sikeres fellövéshez használták, 2023-ig működik majd, és a James Webb űrteleszkóp (a Hubble utódja) hordozója lesz. A nemzetközi piacra rendkívül éles verseny jellemző; a protekcionista politikát gyakorló versenytárs országok egyes vállalatai nyomott árakat ajánlanak, hogy a következő évekre megrendeléseket szerezzenek.

4.7.

A gazdasági és társadalmi tevékenységek mellett az EGSZB rendkívül fontosnak tartja a hozzájárulást a következőkhöz: küzdelem az emberkereskedelem ellen, a rendkívüli veszélyben lévő migránsok életének megmentése, valamint az EU határainak biztosítása a – különösen a háború sújtotta közel-keleti régiókból kiinduló – terrorizmus elleni küzdelmet célzó hatékony intézkedések bevezetésével. A terület biztonsága és védelme az európai polgárok növekvő igényére reagál.

---

(1)  HL C 327., 2013.11.12., 38. o.

(2)  2018. január 17-én118 000 regisztrált felhasználó volt.

(3)  Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az Euópai Közösségen belüli térinformációs infrastruktúra (Inspire) kialakításáról (HL C 221., 2005.9.8., 33. o.); Föld-megfigyelési program (GMES), (HL C 339., 2010.12.14., 14. o.); A GMES űrkomponensei (HL C 44., 2011.2.11., 153. o.); Európai Föld-megfigyelési program (GMES) (HL C 299., 2012.10.4., 72. o.); Kopernikusz program (HL C 67., 2014.3.6., 88. o.); Űrstratégia Európa számára (HL C 209., 2017.6.30., 15. o.).

(4)  Socio-economic impact of Copernicus in the EU by sector.

(5)  HL C 327., 2013.11.12., 38. o.

(6)  INSPIRE irányelv.

---

6.7.2018

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 237/32

---

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak – A jelenkor társadalmi kihívásaira választ adó kiegyensúlyozott szellemitulajdonjog-érvényesítési rendszer

(COM(2017) 707 final)

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak – A szellemitulajdon-jogok érvényesítéséről szóló 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv egyes vonatkozásaival kapcsolatos iránymutatás

(COM(2017) 708 final)

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak – A szabványmegfelelőségi szempontból elengedhetetlen szabadalmakkal kapcsolatos uniós megközelítés meghatározása

(COM(2017) 712 final)

(2018/C 237/05)

Előadó:

Franca SALIS-MADINIER

Felkérés:	Európai Bizottság, 2018.01.18.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szekció:	„Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2018.03.09.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2018.03.14.
Plenáris ülés száma:	533.
A szavazás eredménye (mellette/ellene/tartózkodott):	180/0/3

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az Innovatív Unió az Európa 2020 stratégia egyik legfontosabb kezdeményezése. E tekintetben elengedhetetlen az európai innovációs folyamat ösztönzése a tagállamokba beágyazódott vállalkozások támogatásán keresztül.

1.2.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság egyetért az Európai Bizottságnak a jogrendszerek harmonizációjával és a szellemitulajdon-jogok érvényesítéséről szóló 2004. évi irányelv (1) értelmezésével kapcsolatos céljaival, amelyek azokra az intézkedésekre, eljárásokra és jogorvoslatokra irányulnak, amelyek a szellemitulajdon-jogok polgári peres eljárások során történő érvényesítéséhez és annak megállapításához szükségesek, hogy a tagállamokban miként számíthatóak ki a szellemitulajdon-jogok jogosultjainak kártalanítására szolgáló összegek.

1.3.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a létrehozott értéknek a szellemi tulajdon különböző szereplői közötti igazságos elosztása révén az egész társadalom általános érdekét meg kell védeni annak érdekében, hogy Európában biztosítani lehessen a gazdasági jólétet, a szellemitulajdon-jog jogosultjai jogainak betartását, valamint a fogyasztók biztonságát és egészségét.

1.4.

Az EGSZB támogatja a FRAND-elveknek (fair, reasonable and non-discriminatory: tisztességes, észszerű és megkülönböztetésmentes) a szabványmegfelelőségi szempontból elengedhetetlen szabadalmakra történő alkalmazását. Az EGSZB úgy véli, hasonló elvek értelemszerűen a szerzői jog, a szomszédos jogok, a szabadalmak, a védjegyek, a formatervezési minták stb. esetében is alkalmazhatók, azokra átültethetők.

1.5.

Az EGSZB javaslata szerint a műszaki szabványokra vonatkozó elveket társadalmi normákkal kell kiegészíteni, hogy ezáltal garantálható legyen a magánszereplők és a közérdeket szem előtt tartva eljáró állami befektetők közötti egyensúly.

1.6.

Az EGSZB különösen amellett érvel, hogy egyensúlyra van szükség a szellemi jogok igazságos elismerése és azon innovációk fejlesztése között, amelyeknek az egész társadalom ténylegesen hasznát láthatja. Anélkül, hogy korlátozni kívánná az egyéni jogok jogrendszeren belüli érvényesítéséhez fűződő alapvető jogot, az EGSZB hangsúlyozza, hogy az egyének érdekei és a közérdek ütközése esetén a közérdek védelme mellett kell dönteni.

1.7.

Az EGSZB szerint olyan szabályozásra van szükség, amely ösztönzi azokat a fiatal kutatókat, akik tudásukat és képességeiket új üzleti projektek indítására kívánják felhasználni. Különösen fontos, hogy az Európai Unió tagállamai olyan intézkedéseket hozzanak, például elérhető árakat vezessenek be, amelyek lehetővé teszik a fiatal vállalkozók számára az innovatív projektjeik fejlesztését.

1.8.

Az EGSZB szerint a hamisítás elleni küzdelem terén fontos az érdekelt felek (vállalkozások, alkotók, feltalálók, művészek (2), fogyasztók (3), közvetítők, jogosultak (4) stb.) helyes azonosítása (5) a szellemitulajdon-jog jellegétől függően (szabadalmak, formatervezési minták), és az, hogy ezek a felek konzultáljanak egymással a szellemitulajdon-jog jogosultjának meghatározása érdekében.

1.9.

A hamisítás elleni küzdelem során növelni kell a fogyasztó tudatosságát, hogy az „immateriális” tulajdon tekintetében nagyobb mértékű legyen a társadalmi felelősségvállalása, hasonlóan ahhoz a felelősségvállaláshoz, amelyet az „anyagi” tulajdon iránt általában tanúsít, anélkül, hogy a szerzői jog terén sérülne a magáncélú másolat készítéséhez fűződő joga. Az EGSZB nagyra értékeli az EUIPO és a szellemi tulajdoni jogsértések európai megfigyelőközpontja által a szellemitulajdon-jogok megsértésével kapcsolatban folytatott tájékoztató médiakampányokat, és a jövőben támogatni fogja az ezek megerősítésére és megismétlésére irányuló javaslatokat.

1.10.

Az EGSZB úgy véli, hogy az állami kutatás területén megfelelően érvényesíteni kell az „open source” elvét. Az „open source” fogalmát és elvét az egyetemi kutatóközpontokban alkalmazzák, és ezek megfelelő jogi keretet érdemelnek.

1.11.

Az EGSZB támogatja az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) szerepének kibővítését.

1.12.

A vitarendezés javítása érdekében az EGSZB egy európai közvetítő hálózat létrehozását javasolja, amely az Európai Unió Bíróságának ítéleteivel összhangban dolgozna.

1.13.

A szellemitulajdon-jogok hatékonyabb védelme érdekében az EGSZB egyetért az Európai Bizottság valamennyi javaslatával, amely a jogi fórum jobbítását célozza.

2.   Az Európai Bizottság javaslata

2.1.

A szellemitulajdon-védelmi rendszerek az innováció és a növekedés egyik alapvető eszközét jelentik, amelynek segítségével a vállalkozások, az alkotók és a feltalálók megtermelik a tudásba és alkotásba való befektetésük hozamát. Különböző tanulmányok becslése szerint a fokozott szellemitulajdonjog-igényű ágazatok az EU GDP-jének 42 %-át (éves szinten mintegy 5 700 milliárd EUR-t), az összes munkahely 38 %-át generálják, és az EU exportjának 90 %-ához járulnak hozzá (6).

2.2.

A digitális forradalom számos új lehetőséget teremtett, ugyanakkor új és nagyobb kockázatoknak teszi ki az uniós szellemitulajdon-jogokat azáltal, hogy megkönnyíti a hamisított termékek és tartalmak online mozgását, összezavarja a fogyasztókat azzal kapcsolatban, hogy mi az, ami hamisított és mi az, ami eredeti és jogszerű, és megnehezíti a bűnözők azonosítását. Ez a szellemi tulajdont érintő jogsértések számának általános növekedését idézte elő.

2.3.

Manapság a hamisított és kalóztermékek a globális kereskedelem 2,5 %-át teszik ki, és mindez rendkívül súlyosan érinti az uniós ipart (7), különösen azokban az ágazatokban, amelyekben az uniós vállalkozások világvezetők.

2.4.

Az Európai Bizottság mostani intézkedéscsomagja a szellemitulajdon-jogok uniós tagállamokon belüli, határainkon történő és nemzetközi alkalmazásának és érvényesítésének további javítására irányul. A csomag az alábbiakat tartalmazza: — a jelenkor társadalmi kihívásaira választ adó kiegyensúlyozott szellemitulajdonjog-érvényesítési rendszerről szóló közlemény [COM(2017) 707 final], — a szellemitulajdon-jogok érvényesítéséről szóló irányelv egyes vonatkozásaival kapcsolatos iránymutatásról szóló közlemény [COM(2017) 708 final], — a szellemitulajdon-jogok érvényesítéséről szóló irányelv értékelését tartalmazó munkadokumentum [SWD(2017) 431 final és SWD(2017) 432 final], — a szabványmegfelelőségi szempontból elengedhetetlen szabadalmakról szóló közlemény [COM(2017) 712 final], — a hamisított áruk internetes értékesítésének megakadályozásáról szóló egyetértési megállapodás értékeléséről szóló európai bizottsági szolgálati munkadokumentum [SWD(2017) 430 final].

2.5.

A csomagban szereplő intézkedések négy nagy fejezet köré csoportosulnak: 1) arra irányuló intézkedések, hogy a szellemi tulajdon területén az érdekelt felek egyszerűbben részesülhessenek egy egységes, méltányos és hatékony uniós bírósági jogérvényesítési rendszer előnyeiből; 2) a szellemi tulajdont érintő jogsértések elleni küzdelmet szolgáló iparági kezdeményezések támogatására irányuló fellépések; 3) a vám- és egyéb hatóságok szellemitulajdonjog-érvényesítési kapacitásának erősítésére irányuló kezdeményezések; 4) a szellemi tulajdont érintő jogsértések elleni globális küzdelemre irányuló erőfeszítések – a bevált gyakorlatok előmozdítása és a harmadik országokkal folytatott együttműködés erősítése révén történő – fokozására irányuló intézkedések.

3.   Általános megjegyzések

3.1.

Az Európai Bizottság által javasolt szövegek relevánsak, és a szellemitulajdon-joghoz fűződő számos szempontot érintenek. Az EGSZB javaslatai a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok érvényesítésének megerősítését célzó intézkedések és ajánlások kialakítását célozzák, az EGSZB intézményi, elsősorban a társadalmi és gazdasági szempontokra összpontosító feladatkörének megfelelően.

3.2.

Az Európai Bizottság három dokumentumát együttesen kell figyelembe venni, és azoknak a szellemi tulajdonhoz fűződő jog valamennyi aspektusát tartalmazniuk kell. Az egyetértési megállapodásra, a szabványmegfelelőségi szempontból elengedhetetlen szabadalmak, valamint a FRAND-elvek meglehetősen szűk értelmezésére hangsúlyt fektető konzultáció esetében felmerül a kockázat, hogy az a digitális világban történő innovációkra szorítkozik. Megjegyzéseink és ajánlásaink ezzel szemben a szellemitulajdon-jogok minden területére fel kívánják hívni a figyelmet.

3.3.

Bár az EGSZB osztja az Európai Bizottságnak a digitalizáció szellemitulajdon-jogokra vonatkozó veszélyeivel kapcsolatos aggodalmait, úgy véli, hogy a szellemitulajdon-jog, a kreativitás és az innováció esetében a jogi és társadalmi szempontra is tekintettel kell lenni annak érdekében, hogy ezek a jogok hatékonyabb védelmet élvezzenek.

3.4.

A szellemitulajdon-jogokkal kapcsolatos javaslataival az Európai Bizottság fokozni szeretné a gazdasági növekedést és növelni szeretné a foglalkoztatást Európában. Az EGSZB egyetért ezekkel a célokkal, mivel úgy véli, hogy minden innováció és alkotás alapját az egyéni kreativitás és az a csoport képezi, amelyhez az alkotó vagy a feltaláló tartozik. A kreativitás az emberben rejlő képesség és az innováció előfeltétele.

3.5.

Az EGSZB ezzel kapcsolatban javasolja, hogy világosabb európai keretet alakítsanak ki a különböző érdekelt felek közötti jogátruházásra vonatkozóan. A hatályos tagállami és európai szabályozás értelmében nem tartozik ennek a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok érvényesítéséről szóló irányelvvel (IPRED) kapcsolatos konzultációnak a hatókörébe a jogok „jogosultjainak”, például az alkotóknak, a vállalkozásoknak, a közvetítőknek vagy a kiadóknak a konkrét meghatározása, mivel azok meghatározása nem az említett irányelvben, hanem a szellemitulajdon-jogokra vonatkozó uniós és tagállami anyagi jogban történik.

3.5.1.

A szellemitulajdon-jog számos nagyon eltérő szempontot ölel fel (a szerzői jog és a szomszédos jogok, a szabadalmak, a védjegyek, a formatervezési mintaoltalom, a földrajzi árujelzők stb.). Ha végső soron egy egységes európai piac kialakítása lebeg a szemünk előtt, egységes értelmezés felé kell haladnunk és törekednünk kell a „jogosultak” pontosabb meghatározására, azáltal, hogy valamennyi érdekelt fél számára megteremtjük a vita, az érdekütköztetés és a vitarendezés feltételeit. Az EGSZB a tagállami és az európai szint jobb összehangolását ajánlja a konfliktusok és félreértések kiküszöbölése érdekében.

3.6.

Az EGSZB úgy véli, hogy az irányelv – annak ellenére, hogy nem képes egy egész Európára vonatkozó egységes keretet nyújtani – jobban ösztönözhetné a tagállamokat arra, hogy – például minden egyes szellemitulajdon-jogra sajátos és kifejezetten arra a jogra szabott „kódexek” kidolgozása révén – meghatározzák a harmonizáció alapelveit. Az EGSZB határozottan támogatja az olyan etikai elvek alkalmazását a szellemitulajdon-jogok esetében, mint a méltányosság, az arányosság vagy a megkülönböztetésmentesség.

3.7.

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottságnak az adatok hozzáférhetőségével kapcsolatos kezdeményezéseit. Egyértelmű, hogy a szellemitulajdon-jog európai megközelítése jelentős méretgazdaságosságot képvisel, és ennek következtében új lehetőségeket kínál a gazdaság számára a növekedés és a munkahelyteremtés szempontjából.

3.8.

A gazdasági folyamat a terméket létrehozó személy és a terméket megvásárló fogyasztó között jön létre. Közöttük egy sor olyan gazdasági tevékenység húzódik meg, amelyekben a különböző érdekek meg kell, hogy találják a megfelelő helyüket. A fogyasztó a folyamat végén található. Utóbbi gyakran hamisítás vagy kalózkodás áldozata, mivel túl magas árat fizet a hamisított termékekért.

3.8.1.

Számos innováció történt a digitális folyamatok fejlesztése terén. A digitális technológia területén rendkívül gyors ütemű az innováció. Ez kérdéseket vet fel a biztonsággal és a titoktartással kapcsolatban, és jelentősen megnehezíti, de nem teszi lehetetlenné a szellemi tulajdon védelmét. Minden felet, különösen az interneten jelen lévő feleket megfelelően be kell azonosítani, hogy le lehessen leplezni a tisztességtelenül kereskedő hamis profilokat.

3.8.2.

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottságnak a licenciába adásra és a jogérvényesítésre vonatkozó javaslataival. Ugyanakkor sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az érdekütközések kezelésével kapcsolatos javaslatokban az Európai Bizottság csak a jogvitákra (Egységes Szabadalmi Bíróság) összpontosít, és nem mutat be konkrét eszközöket (például egy mediációs központot) ahhoz, hogy az érdekelt felek – az általános jogi szabályozásokat figyelembe véve – egymás között kezeljék fennálló jogvitáikat, és párbeszédbe bocsátkozzanak, mielőtt bírósághoz fordulnának.

3.8.3.

Az EGSZB elemzést végzett, és úgy véli, hogy egy kifejezetten erre a célra kialakított platform hozzáadott értékkel bírna. Egy megfelelő eszköz, például egy „szellemitulajdon-platform”, amely lehetőleg elismert reprezentativítással bírna, megszervezhetné és koordinálhatná a reprezentatív érdekelt felek közötti további jogi párbeszédet, hogy lehetővé tegye a mediációt, a választottbírói tevékenységet és a peren kívüli megegyezést. A platform azáltal töltheti be feladatát, hogy a felek tárgyalóasztalhoz ülnek, megvitatják problémáikat, ütköztetik nézőpontjaikat, valamint megfelelő magatartási kódexeket javasolnak.

3.8.4.

A platform összegyűjtheti az Európában létező bevált gyakorlatokat, és újabb megoldások alapjaként bemutathatja őket. Maga az EGSZB a civil társadalom egészét képviseli, azt a közeget, ahol az európai és tagállami párbeszéd zajlik. Ez azonban nagyon általános, és érdemes lenne szorosabb kapcsolatot kialakítani specifikus szakmai csoportokkal, például az írókkal, az újságírókkal és a szerkesztőkkel, és ebbe belekapcsolni a kutatókat és a kutatóintézeteket, hogy ennek eredményeként megfelelő legyen a szellemitulajdon-jogok elosztása és elkerülhetővé váljanak a jogviták.

4.   Részletes megjegyzések

4.1.   Innováció Európában

4.1.1.

Az innováció az Európa 2020 stratégia középpontjában áll. Az Európában működő vállalkozások innovációját ösztönözni és óvni kell. Számos innovatív projekt születik a „start-up”-okban, valamint a kis- és középvállalkozásoknál. Ezek gyakran gyenge pénzügyi alapokon állnak, és könnyen a nagyvállalatok prédájává válnak, amelyek aztán hosszú távon áthelyezik őket más kontinensekre. Ennek eredményeképp a gazdasági hozzáadott értékből és a munkahelyekből Európa nem részesül.

4.1.2.

A kkv-k a hagyományos nagyvállalatok rovására terjeszkednek Európában. Megesik, hogy a hagyományos vállalatok akkor tűnnek el, amikor új vállalkozási projektek indulnak fejlődésnek. Ezeknél a vállalatoknál az átállási folyamatok jelentik az innováció kulcsát. E folyamatok során különös figyelmet kell fordítani a munkavállalókra annak érdekében, hogy korai és megfelelő szakképzési programok segítségével továbbra is versenyben maradhassanak.

4.2.   Etikai elvek

4.2.1.

Hasonlóan ahhoz, ahogy az Európai Bizottság a szabványmegfelelőségi szempontból elengedhetetlen szabadalmak keretében a FRAND-elvek alkalmazását javasolja, az EGSZB azt ajánlja, hogy a méltányosság elveit és normáit értelemszerűen a szellemitulajdon-jogok más területeire is alkalmazzák. A FRAND-elvek azonban szigorúan véve magukban foglalják a szabadalmi jog jogi korlátozását. Ezeket az elveket nem lehet egyszerűen más ágazatokra is alkalmazni, hanem a kérdést minden esetben külön meg kell vizsgálni és vitatni (8).

4.2.2.

Ehhez hasonlóan az „open source” elvét is be kell vezetni az állami kutatás hátrányos helyzetbe hozása nélkül. A tudományos kutatást gyakran állami intézmények finanszírozzák, a cikkeiket pedig a szaklapokban való publikálás előtt szakmai vizsgálatnak („peer review”) kell alávetni, amely során igen kritikusan ítélik meg a kutatók munkáit. Ezekhez a szaklapokhoz az egyetemi kutatóközpontokban digitális, globalizált hálózatokon, pl. az ún. „web of science”-en keresztül lehet hozzáférni. A hozzáférés biztosítása súlyos összegekbe kerül az egyetemeknek, miközben arra lenne szükség, hogy elfogadható áron jussanak hozzá ezekhez a tartalmakhoz. Az is fontos lenne, hogy az egyetemeknek ne kelljen ismét fizetniük, ha diákjaikat abban az előnyben kívánják részesíteni, hogy tanulmányozhassák a korábbi kutatási eredményeket. A közpénzek e kétszeres felhasználása nem hatékony és ellentétes az igazságosság és a méltányosság elveivel.

4.3.   Szociális védelem

4.3.1.

A találmányok 85 %-át munkavállalók találják fel. Ez fontos probléma az Európai Bizottság számára, amely a jelenkor társadalmi kihívásaira választ adó kiegyensúlyozott szellemitulajdonjog-érvényesítési rendszert kíván bevezetni (9). Az EGSZB kiemeli, hogy a kreatív munkavállaló szociális védelme is beletartozik ebbe az egyensúlyba. A védelem ugyanis jelentős mértékben javítaná a művészek és a kutatók helyzetét.

5.   Az érdekelt felek érdekeinek jobb megvédésére és kezelésére szolgáló eszközök

5.1.   Az érdekelt felek szervezett működése (10)

5.1.1.

Az ágazatközi megközelítésben a bevált gyakorlatok más ágazatokba is átültethetők: például az újságírókat képviselő szervezetek tárgyalhatnak a kiadók szakmai szervezetével a szerzői joguk méltányos munkabér ellenében történő átruházásáról, csakúgy, mint az általuk készített szövegek más (digitális) alkalmazásokban történő későbbi felhasználásáról. Az újságírók megállapodásokat is köthetnek a sajtószabadság elveiről, a bejelentők védelméről, az adatok bizalmas jellegével kapcsolatos szabályokról, az olvasók szerzői jogáról stb.

5.1.2.

A hiteles nem jogszabályi keret kialakításához az érintett feleknek egyeztetniük kellene egymással, hogy megállapodjanak a szellemitulajdon-jogok átruházásának módozatairól, és hogy a konkrét helyzethez igazodó, az adott ágazat és jogterület sajátosságaihoz kapcsolódó, megfelelő és életképes magatartási kódexeket és ágazati megállapodásokat hajtsanak végre.

5.1.3.

Az érdekelt felek közötti konzultációs és vitafórum dönthetne az elfogadott megállapodások alkalmazási köréről. Az európai konzultáció már régóta azt szolgálja, hogy a nemzeti és európai érdekek egyensúlyba kerüljenek. A konzultációs fórum közvetítő szerepet is betölthetne, hogy ezáltal az alkotókat, kutatókat, művészeket, NGO-kat, szociális partnereket (szakszervezeteket és munkáltatókat), egyetemeket, szakmai szervezeteket, közvetítőket és állami intézményeket képviselő személyek az Európai Bizottsággal, az EUIPO-val és a megfigyelőközponttal együttműködve viseljék a felelősséget a jogi fórum működésében való részvételért.

5.2.   A fogyasztók szervezettsége és tájékoztatása

5.2.1.

Az immateriális tulajdonhoz fűződő jogok hatékonyabb védelme érdekében a hamisítás elleni küzdelembe a fogyasztók médiakampányokon keresztüli tájékoztatása is beletartozik, anélkül, hogy a szerzői jog terén sérülne a magáncélú másolat készítéséhez fűződő joguk. Ezeknek a kampányoknak a bizonyos hamisított termékek használatával járó egészségi és biztonsági veszélyekre is fel kell hívniuk a fogyasztók figyelmét.

5.3.   A bírósági jogérvényesítési rendszer hatékonyságának javítása

5.3.1.

A bírósági jogérvényesítési rendszer hatékonyságának javítása érdekében az EGSZB támogatja az Európai Bizottság azon javaslatát (11), amelyben felszólítja a tagállamokat, hogy „szisztematikusan tegyék közzé a szellemitulajdon-jogok érvényesítésével kapcsolatos ügyekben hozott ítéleteket”, továbbá azon javaslatát, hogy az EUIPO és a megfigyelőközpont fontos szerepet kapjon. Az Európai Bizottság feladata eldönteni, melyik a legalkalmasabb testület az érdekelt felek közötti viták „szellemitulajdon-jogi platformon” belüli szervezésére. Az a fontos, hogy ez koherensebbé és az egységes piac szempontjából megfelelőbbé tegye a szellemitulajdon-jogi szakpolitikát Európában. Az EGSZB továbbá úgy véli, hogy további alternatív vitarendezési eszközök kidolgozását is fontolóra kell venni a méltányosság elvének védelme érdekében.

5.3.2.

A szellemi tulajdonhoz fűződő jogok büntetőjogi védelmének sérelme nélkül, amelyet az Európai Bizottság nem fejtett ki uniós szinten, az EGSZB támogatja az Európai Bizottság munkáját, amelyet a szellemitulajdon-jogok világszintű védelmének javítása érdekében végez. Ennek keretében meg kell erősíteni a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) és az EUIPO közötti együttműködést.

6.   Az európai bizottsági közlemény értékelése

6.1.

Az EGSZB megállapítja, hogy az Európai Bizottság ajánlásai elsősorban a jogi területet érintik.

6.2.

Az egyeztetési javaslatok kidolgozása érdekében – az igazságszolgáltatás menetének sérelme nélkül – erősebb jogi közvetítési keretet kellene létrehozni az érdekelt felek között. Egy ilyen egyeztetési eljárás lehetővé teheti a különböző felek közötti konfliktusok megoldását, és azt, hogy elkerülhetők legyenek a bonyolult, költséges és hosszadalmas jogi eljárások. Ez az elv már érvényben van az egységes szabadalmi rendszer keretében, amely a választottbírósági és közvetítői központtal rendelkezik. Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az EUIPO-val együttműködve további vizsgálatnak vesse alá a kérdést, továbbá üdvözli és támogatja a gondolat más szellemitulajdon-jogi területeken való alkalmazását.

6.3.

Az EGSZB támogatja, hogy az Európai Bizottság felszólítja az ágazati szereplőket, hogy tegyék meg a szellemi tulajdont érintő jogsértések elleni küzdelemhez szükséges, a kellő gondosság elvének megfelelő lépéseket. Ezt megelőzően azonban konkrét intézményi eszközöket kell biztosítani ahhoz, hogy valamennyi érdekelt fél szervezett legyen és a párbeszéd érdekében tárgyalóasztalhoz üljön, illetve ott, ahol már elindult a párbeszéd (pl. egy egyetértési megállapodás formájában), ott folytassa azt, valamint hogy a szellemitulajdon-jogokat a törvényes jogosultak kapják meg. Fejleszteni kell és ki kell terjeszteni a jogosultak, internetes platformok, online hirdetésekkel foglalkozó cégek, szállítmányozók és pénzforgalmi szolgáltatók bevonásával megkötendő önkéntes megállapodásokat.

---

(1)  HL L 195., 2004.6.2., 16. o.

(2)  COM(2017) 708 final, bevezetés, 4. albekezdés második mondata: „Ennek az az oka, hogy […] az irányelv minimális harmonizációt valósít meg” (a 2. cikk kifejezetten lehetővé teszi, hogy a tagállami jogszabályok olyan eszközöket biztosítsanak, amelyek kedvezőbbek a jogosultak számára).

(3)  COM(2017) 712 final, 1. oldal, első albekezdés második mondata.

(4)  COM(2017) 707 final, 4. oldal, első albekezdés: „[…] biztosítva ugyanakkor, hogy a szabadalmak jogosultjai ellenszolgáltatásban részesüljenek a kutatás-fejlesztési és szabványosítási tevékenységekbe való beruházásaik fejében, és ily módon ösztönözve legyenek arra, hogy legjobb technológiáikat kínálják fel szabványosításra”.

(5)  COM(2017) 707 final, 3. oldal, 1. pont: „az arra irányuló intézkedéseket, hogy a szellemi tulajdon területén az érdekelt felek egyszerűbben részesülhessenek egy egységes, méltányos és hatékony uniós bírósági jogérvényesítési rendszer előnyeiből”.

(6)  Az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO), Intellectual property rights intensive industries and economic performance in the EU (Fokozott szellemitulajdonjog-igényű iparágak és gazdasági teljesítmény az EU-ban), 2016.

(7)  Egy nemrégiben készült tanulmány szerint az EU-ba irányuló teljes import 5 %-a hamisított és kalóztermékekből áll, ami körülbelül 85 milliárd EUR értékű illegális kereskedelmet jelent.

(8)  Lásd az 1.6. pontot.

(9)  COM(2017) 707 final.

(10)  Lásd a 3.8.1. pontot.

(11)  COM(2017) 707 final, 8. oldal.

---

6.7.2018

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 237/38

---

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat tanácsi rendeletre az Európai Atomenergia-közösségnek a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogramot kiegészítő kutatási és képzési programjáról (2019–2020)

(COM(2017) 698 final – 2017/312 (NLE))

(2018/C 237/06)

Előadó:

Jacques LEMERCIER

Felkérés:	Európai Bizottság: 2018.01.18. az Európai Unió Tanácsa: 2018.01.10.
Jogalap:	az Euratom-Szerződés 106a. cikke és az EUMSZ 304. cikke
Illetékes szekció:	„Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2018.03.09.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2018.03.14.
Plenáris ülés száma:	533.
A szavazás eredménye (mellette/ellene/tartózkodott):	178/0/7

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

A 2019–2020-as Euratom-program folytatja a 2014–2018-as Euratom-program kutatási tevékenységeit, és azzal teljes mértékben koherens. Az Európai Bizottság javaslata meglehetősen kevés módosítást javasol. Ezek elsősorban a költségvetést érintik, és a program kontinuitásának biztosítását szolgálják.

1.2.

Az EGSZB tudomásul veszi ezeket a módosításokat, figyelembe véve a témáról alkotott korábbi véleményeit (1).

1.3.

Az Euratom által finanszírozott, maghasadással kapcsolatos kutatás elsődleges célja a nukleáris technológiák biztonságosságának megerősítése. Az EGSZB véleménye szerint a lehető legnagyobb figyelmet kell szentelni a nukleáris biztonsággal kapcsolatos szempontoknak. A hosszú felezési idejű radioaktív hulladék mennyiségének csökkentését és tárolását, a hasadóanyagok ellenőrzését és a sugárvédelmet szintén prioritásként kell kezelni. Ezeket a kutatási prioritásokat az Európai Nukleáris Fórum (ENEF) keretében kell megosztani, amely a civil társadalmat, így az EGSZB-t is magában foglalja.

1.4.

Az EGSZB megismétli és megerősíti a korábbi véleményeiben tett legfontosabb megállapítását, vagyis azt, hogy „a nukleáris technológiákról, azok használatáról és következményeiről rendelkezésre álló tudásanyagot meg kell őrizni és bővíteni kell. Az Euratom kutatási és fejlesztési keretprogram az erőforrások összekapcsolását összehangoló funkciója és a közös erőfeszítések integrálása folytán jelentős európai többletértéket nyújt ehhez (2).”

1.5.

Az EGSZB emlékeztet ezenkívül azon kérésére, hogy az Európai Bizottság továbbra is ösztönözze a megújuló, nem fosszilis energiaforrások fejlesztését, valamint a nukleáris energia súlyának észszerűsítését a tagállamok energiaellátásában.

1.6.

Az európai atomerőművekben történt számos incidens alapján bebizonyosodott, hogy az alvállalkozók alkalmazása bizonytalansági tényezőt jelent az atomerőművek karbantartásában. Az EGSZB véleménye szerint az alvállalkozói kiszervezést minél kevésbé kell alkalmazni és erősen körül kell határolni.

1.7.

Az EGSZB kéri, hogy fordítsanak különleges figyelmet ezekre a kérdésekre a brexit, valamint az Euratom-Szerződés Egyesült Királyság általi de facto felmondása keretében.

2.   Az európai bizottsági közlemény lényegi tartalma

2.1.

Az Európai Bizottság javaslatának célja egy új rendelet elfogadása, amely meghosszabbítja az Európai Atomenergia-közösségnek a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogramot kiegészítő kutatási és képzési programjáról (2014–2018) szóló 1314/2013/Euratom tanácsi rendelet alapján végzett kutatási tevékenységeket.

2.2.

A 2019–2020-as Euratom-programra vonatkozó javaslat kiegészíti a „Horizont 2020” programot. Megállapítja a közvetlen és közvetett tevékenységek költségvetését, meghatározza a kutatási és fejlesztési célokat, valamint felsorolja a kutatást és fejlesztést támogató eszközöket.

2.3.

Az Euratom-Szerződés 7. cikkével összhangban a jelenlegi (a 2014–2018-as időszakra vonatkozó) Euratom-program ötéves időszakra szól. A javaslat célja, hogy a program 2019–2020-ban is zökkenőmentesen folytatódjon. Ez a megközelítés a „Horizont 2020” időrendjéhez is jobban illeszkedik. Ez annál is inkább fontos, mivel az Euratom-programok és a „Horizont 2020” egymást kölcsönösen erősítő célkitűzéseket mozdítanak elő.

3.   Általános megjegyzések

3.1.

Az EGSZB tudomásul veszi az Európai Bizottságnak a 2014–2018-as Euratom-program időközi értékelésére vonatkozó következtetéseit, valamint azt, hogy az Európai Bizottság által végzett elemzés „nem állapított meg olyan érdemi következtetést, amely megkérdőjelezné a 2014–2018-as program stratégiáját vagy formátumát, vagy amely miatt a 2019–2020-as időszak vonatkozásában javasolni kellene a program hatókörének, tevékenységeinek vagy végrehajtási módjának felülvizsgálatát”.

3.2.

Az EGSZB ezenkívül megjegyzi, hogy a 2014–2018-as Euratom-program időközi értékelésének és a 2019–2020-as Euratom-programra vonatkozó javaslatnak az alátámasztása érdekében 2016. október és 2017. január között folytatott nyilvános konzultáció általánosságban kedvező értékelést mutatott: a résztvevők 80 %-a megfelelőnek találta a programot (egyetértett vagy teljes mértékben egyetértett). A résztvevők ezenkívül különösen pozitívan értékelték az oktatás és képzés, a hulladékkezelésre vonatkozó kutatás, a meglévő reaktorok biztonsága, valamint a magfúzióra vonatkozó kutatás terén elért eredményeket. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a programnak nem volt multiplikátorhatása a magánberuházásokra.

3.3.

Végezetül az Európai Bizottság elkötelezett annak biztosítása mellett, hogy a különböző érdekelt felek által tett javaslatokat figyelembe vegye a 2019–2020-as Euratom-munkaprogram előkészítése vagy az Euratom-program felügyeletével és irányításával kapcsolatos rutintevékenységei során, és hogy a hosszabb távú tényezőkre vonatkozó javaslatokkal az új (2020 utáni) többéves pénzügyi keret hatálya alá tartozó következő Euratom-program előzetes hatásvizsgálatában foglalkozzon.

3.4.

Az EGSZB tudomásul veszi a fentieket, és a témáról alkotott korábbi véleményeinek szem előtt tartásával támogatja az Európai Bizottság javaslatát.

3.5.

A korábbi véleményeivel összhangban az EGSZB kiemeli, hogy az Euratom által finanszírozott, maghasadással kapcsolatos kutatás elsődleges célja a nukleáris technológiák biztonságosságának megerősítése. Az EGSZB véleménye szerint a lehető legnagyobb figyelmet kell szentelni a nukleáris biztonsággal kapcsolatos szempontoknak. A hosszú felezési idejű radioaktív hulladék mennyiségének csökkentését és tárolását, a hasadóanyagok ellenőrzését és a sugárvédelmet szintén prioritásként kell kezelni.

3.6.

Az EGSZB ismételten kiemeli, hogy „a nukleáris technológiákról, azok használatáról és következményeiről rendelkezésre álló tudásanyagot meg kell őrizni és bővíteni kell. Az Euratom kutatási és fejlesztési keretprogram az erőforrások összekapcsolását összehangoló funkciója és a közös erőfeszítések integrálása folytán jelentős európai többletértéket nyújt ehhez (3).”

---

(1)  HL C 34., 2017.2.2., 66. o.; HL C 181., 2012.6.21., 111. o. és HL C 318., 2011.10.29., 127. o.

(2)  HL C 181., 2012.6.21., 111. o. és HL C 318., 2011.10.29., 127. o.

(3)  HL C 181., 2012.6.21., 111. o. és HL C 318., 2011.10.29., 127. o.

---

6.7.2018

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 237/40

---

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye –

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak egy, a héára vonatkozó cselekvési tervről – Úton egy egységes uniós héaövezet felé – új döntések szükségeltetnek

(COM(2017) 566 final)

Javaslat tanácsi rendeletre a 904/2010/EU rendeletnek a minősített adóalany tekintetében történő módosításáról

(COM(2017) 567 final – 2017/0248 (CNS))

Javaslat tanácsi végrehajtási rendeletre a 282/2011/EU végrehajtási rendeletnek a Közösségen belüli ügyletekre vonatkozó egyes adómentességek tekintetében történő módosításáról

(COM(2017) 568 final – 2017/0249 (NLE))

Javaslat tanácsi irányelvre a 2006/112/EK irányelvnek a hozzáadottértékadó-rendszer egyes szabályainak harmonizálása és egyszerűsítése tekintetében történő módosításáról, valamint a tagállamok közötti kereskedelem adóztatására vonatkozó végleges rendszer bevezetéséről

(COM(2017) 569 final – 2017/0251 (CNS))

(2018/C 237/07)

Előadó:	Giuseppe GUERINI
Társelőadó:	Krister ANDERSSON

Felkérés:	az Európai Unió Tanácsa: 2017.10.23.; Európai Bizottság: 2017.11.17., 2017.12.13.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 113. cikke
Illetékes szekció:	Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió
Elfogadás a szekcióülésen:	2018.02.28.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2018.03.14.
Plenáris ülés száma:	533.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	185/9/7

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy a jelenlegi uniós hozzáadottértékadó-rendszer (héarendszer) nagyon széttagolt és összetett, és ennélfogva csökkenti és torzítja a kereskedelmet és a beruházásokat, szükségtelen és jelentős adminisztratív terheket és kereskedelmi akadályokat képezve a vállalkozások számára.

1.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy a héarendszernek a belső piac megfelelő működésének elősegítésére kell irányulnia. A héarendszert elsősorban kevésbé széttagoltan és hatékonyabban kell kezelni, különösen a határokon átnyúló kereskedelem tekintetében, és modernizálni kell a gazdaság növekvő globalizációjának és digitalizációjának fényében.

1.3.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság azon eltökéltségét, hogy megszünteti a héabevétel-kiesést, üdvözli továbbá a legutóbbi, az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló 2017/1371 irányelvet, amely előírja az Európai Ügyészség bevonását 10 millió EUR feletti héacsalás esetén.

1.4.

Az EGSZB úgy véli, hogy az adóhatóságoknak meg kell vizsgálniuk, hogy a jövő technológiái miként járulhatnak hozzá a héacsalások elleni küzdelemhez. A digitális technológiák is hasznos eszközök lehetnek a vállalkozások és az adóhatóságok adminisztratív terheinek egyszerűsítésére, mivel megteremtik a szükséges átláthatóságot. Mindenekelőtt a tagállamoknak létre kellene hozniuk megfelelő fórumokat a bevált gyakorlatok megosztásához az adóbevételek beszedése, valamint a határokon átnyúló kereskedelmi helyzetekben a megfelelő adóbehajtást elősegítő technológiák kifejlesztése terén. Fontolóra kell venni annak az alaposabb megvizsgálását, hogy milyen lehetőségek vannak arra, hogy a luxuscikkek vonatkozásában magasabb héakulcsok kerüljenek bevezetésre. Meg kell vitatni hatékony héa-visszatérítési rendszereket, adóbevallásokat és eljárásokat, valamint a csalókkal kapcsolatos információk megosztásához szükséges egyszerűsített rendszereket. Az Európai Bizottságnak hozzá kell járulnia az ilyen intézményi fórumok létrehozásához, ezáltal elősegítve a növekedést és csökkentve a bevételkiesést.

1.5.

Az EGSZB úgy véli, hogy a működőképes egyablakos ügyintézés a rendeltetési helyen alapuló rendszer alapvető eleme. Üdvözlendők tehát az Európai Bizottság kezdeményezései, például a szűkített egyablakos ügyintézés javasolt kibővítése valamennyi fogyasztói (B2C) szolgáltatásra, valamint a Közösségen belüli és kívüli áruk B2C-értékesítésére.

1.6.

Az EGSZB felszólítja a héarendszer átalakításának folyamatában részt vevő valamennyi intézményt, hogy vizsgálják meg, hogyan lehet a lehető leggyorsabban bevezetni egy közös rendszert mind a szolgáltatások, mind az áruk számára, ezzel enyhítve a két – külön az árukra, illetve a szolgáltatásokra vonatkozó – rendszer meglétéből eredő előrelátható problémákat. Az EGSZB kedvezőnek tartaná ezt a fejleményt, amennyiben összhangban van az adósemlegesség elvével.

1.7.

Az EGSZGB hangsúlyozza a különböző vállalatok közötti adósemlegesség jelentőségét, rámutatva arra, hogy nem szabadna megengedni, hogy a héafizetések hátrányosan befolyásolják egyes vállalkozások likviditását. Ebben a tekintetben az importőröknek akkor kellene megfizetniük a héát, amikor a termékek ténylegesen piacra kerülnek, és nem akkor, amikor ezeket a termékeket csak importálják vagy tárolják.

1.8.

A minősített adóalany („MAA”) tekintetében az EGSZB megjegyzi, hogy az Európai Bizottság úgy ítéli meg, hogy ez a koncepció fontos a rendeltetési helyen alapuló héarendszerre való áttérés szempontjából, és egyetért azzal, hogy azok a vállalkozások, amelyeknek adózási megbízhatósága bizonyított, megfelelő egyszerűsítési intézkedéseket élvezhetnek.

1.9.

Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy mivel némi időbe telik, hogy a tagállamok megállapodásra jussanak a minősített adóalany tekintetében, valamint hogy a vállalatok többségét hitelesítsék, és mivel a javaslatban felvázolt gyors megoldások igen fontosak a héarendszer működőképessége szempontjából, ezért az EGSZB arra bátorítja a tagállamokat, hogy a minősített adóalany fogalmának teljes körű kidolgozása előtt fogadják el a gyors megoldásokat minden vállalkozás számára.

1.10.

A 282/2011/EU végrehajtási rendeletet módosító javaslatban szereplő, a Közösségen belüli ügyletekre vonatkozó egyes mentességekre való hivatkozással az EGSZB megjegyzi, hogy a Tanács azon kérése, hogy az Európai Bizottság egyszerűsítse és pontosítsa a mentességek jogi keretét, hasznos eszköznek tűnik a csalás csökkentéséhez és a kkv-k megfelelési költségeinek korlátozásához.

1.11.

Az EGSZB fontosnak tartja, hogy az Európai Bizottság átfogó szabályozási hatásvizsgálatot végezzen, amelynek célja annak vizsgálata, hogy a héára vonatkozó cselekvési terv összességében milyen gyakorlati hatásokkal jár – mennyiségi szempontból is – az egyének, a vállalkozások és az adóhatóságok számára.

1.12.

Az EGSZB ismételten hangsúlyozza, hogy minden erőfeszítést meg kell tenni a végleges héarendszer észszerű időn belül történő végrehajtására; ellenkező esetben előfordulhat, hogy a kitűzött célok veszélybe kerülnek vagy csak részben teljesülnek, ami hátrányos a belső piac és az európai vállalatok, illetve fogyasztók számára.

2.   Bevezetés és háttér

2.1.

Az Európai Bizottság az „Úton egy egységes uniós héaövezet felé – új döntések szükségeltetnek” című, 2016. április 7-én közzétett közleményében ismertette az EU héarendszerének korszerűsítésére irányuló cselekvési tervét, és e célból számos konkrét javaslatot jelentett be.

2.2.

A cselekvési terv különösen a következőket írja elő: i) a héarendszer korszerűsítése és az új digitális technológiákhoz történő hozzáigazítása; ii) a héa-megfelelőség megkönnyítése a kkv-k számára; iii) a héamértékek meghatározására vonatkozó megfelelő politika kialakítása; iv) a héabevétel-kiesés csökkentése a tagállamokban és az adócsalás elleni küzdelem.

2.3.

Mivel az EU határokon átnyúló kereskedelme meghaladja a 4,1 billió eurót (kivitel) és 3,9 billió eurót (behozatal), a működő héarendszer minden európai polgár számára kiemelkedő fontosságú.

2.4.

Az Európai Bizottság 2016. december 1-jén két javaslatot tett közzé: egyet a határokon átnyúló e-kereskedelemre alkalmazandó héát illetően (1) és egyet az elektronikus kiadványokra alkalmazandó héamértékre vonatkozóan (2).

2.5.

2016. december 21-én a héacsalás csökkentése érdekében és egyes tagállamoknak a Tanácsban elhangzott kéréseire válaszolva az Európai Bizottság közzétett egy javaslatot az általános fordított adózási mechanizmus ideiglenes alkalmazásáról olyan áruk és szolgáltatások értékesítése esetében, amelyek értéke meghaladja a 10 000 eurót.

2.6.

2017 októberében az Európai Bizottság további intézkedési csomagot tett közzé a héa területén. Ez a csomag a következőket tartalmazza: i) a jelenlegi 2006/112/EK héa-irányelv módosítását célzó javaslat, amely bevezeti a minősített adóalany fogalmát, valamint néhány korrekciós intézkedést (3); ii) intézkedések a rendeltetési hely szerinti tagállamban történő adóztatás elvére való fokozatos átálláshoz és az eladó felelősségének főszabályként való bevezetése (4); iii) javaslat a 282/2011/EK végrehajtási rendelet módosításáról a Közösségen belüli héamentesség céljából történő igazolására vonatkozó szabályok harmonizálásáról és egyszerűsítéséről (5); iv) javaslat a nemzeti hatóságok közötti, a héára vonatkozó közigazgatási együttműködésről szóló rendelet módosításáról (6).

2.7.

Az Európai Bizottság konkrétan négy „gyors megoldást” nyújtott be a jelenlegi rendszerben a vállalkozásokra nehezedő adminisztratív terhek csökkentése érdekében. Ez a négy gyors megoldás a következő: i) a héaszabályok egyszerűsítése azon vállalatok számára, amelyek egyik tagállamból egy másikba szállítanak árucikkeket, ahol ezek tárolásra kerülnek, mielőtt előzetesen ismert ügyfélnek szállítják le; ii) a láncügyletekre vonatkozó szabályok egyszerűsítése és összehangolása; iii) a két tagállam közötti árufuvarozási igazolások egyszerűsítése. Ezek az egyszerűsítések a minősített adóalany vállalkozásokra korlátozódnak. A negyedik gyors megoldás, amely az Unió elektronikus héaazonosító szám ellenőrzési rendszerében (VIES) nyilvántartott kereskedelmi partnerek héaazonosító számával kapcsolatos, a minősített adóalany vállalkozások és a nem minősített adóalany vállalkozások számára is elérhető lesz.

2.8.

Az Európai Bizottság a jövőben a tagállamok közötti kereskedelem adóztatására vonatkozó jelenlegi átmeneti rendelkezést fokozatosan, jogalkotási intézkedések és fokozatos kiigazítások révén egy olyan végleges megállapodással kívánja felváltani, amely az áruk rendeltetési országban történő adóztatásának elvén alapul.

3.   Általános megjegyzések: a csalás elleni küzdelem és a nemzeti hatóságok közötti együttműködés

3.1.

A jelenlegi uniós héarendszer nagyon széttagolt és összetett, és ennél fogva csökkenti és torzítja a kereskedelmet és a beruházásokat, szükségtelen és jelentős adminisztratív terheket és kereskedelmi akadályokat képezve a vállalkozások számára.

3.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy az uniós héarendszernek a belső piac megfelelő működésének elősegítésére kell irányulnia. Az uniós héarendszert kevésbé széttagoltan és hatékonyabb módon kell kezelni, különösen a határokon átnyúló kereskedelem tekintetében, és modernizálni kell a gazdaság globalizációjának és digitalizációnak fényében.

3.3.

Ugyanakkor az EGSZB osztja az Európai Bizottság azon véleményét, hogy a héacsalás jelentős probléma – a csalás miatti bevételkiesést 151 milliárd euróra becsülik –, amelyre vonatkozóan gyakorlati és egyre hatékonyabb intézkedéseket kell hozni az illegális gyakorlatok visszaszorítása érdekében, ugyanakkor nem aláásva az egységes piac konszolidációját (7).

3.4.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság azon eltökéltségét, hogy megszünteti a héabevétel-kiesést, üdvözli továbbá a legutóbbi, az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló 2017/1371 irányelvet, amely előírja az Európai Ügyészség bevonását 10 millió EUR feletti héacsalás esetén.

3.5.

Ezért fontos prioritásként kezelni a valódi belső piac biztosítására és a csalás elleni küzdelemre irányuló célkitűzést, mielőbb kézzelfogható eredményeket érve el ezen a területen az adóhatóságok közötti, az információcserére irányuló szorosabb együttműködés révén, valamint a különböző nemzeti hatóságok közötti adatmegosztással kapcsolatos adatbázisok és platformok kialakításával az adószabályok hatékony végrehajtásának támogatása érdekében. Konkrétabban az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot és a nemzeti adóhatóságokat, hogy sokkal szorosabban és intenzívebben, napi rendszerességgel működjenek együtt annak biztosítása érdekében, hogy teljesüljenek a belső piac követelményei, és csökkentsék mind a vállalkozások, mind az adóhatóságok adminisztratív költségeit. Ezenfelül az Európai Bizottságnak és az adóhatóságoknak a szervezett civil társadalommal és az egyéb érdekelt felekkel együttműködve meg kellene vizsgálniuk, hogy a jövő technológiái miként járulhatnak hozzá a héacsalások elleni küzdelemhez, mivel az új technológiák hasznos eszközök lehetnek a vállalkozások és az adóhatóságok adminisztratív terheinek egyszerűsítésére, valamint a szükséges átláthatóság megteremtésére.

3.6.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak megfelelő fórumokat kell létrehozniuk a bevált gyakorlatok megosztásához az adóbevételek beszedése, valamint a határokon átnyúló kereskedelmi helyzetekben a megfelelő adóbehajtást elősegítő technológiák kifejlesztése terén. Különösen a hatékony héa-visszatérítési rendszereket, adóbevallásokat és eljárásokat kell megvitatni, valamint a csalókkal kapcsolatos információk megosztásához szükséges hatékony rendszereket. Az Európai Bizottságnak hozzá kell járulnia az ilyen intézményi fórumok létrehozásához, ezáltal elősegítve a növekedést és csökkentve a bevételkiesést.

4.   A rendeltetési hely elve és a mértékek

4.1.

Amint azt a héára vonatkozó cselekvési tervről szóló véleményében (8) megállapította, az EGSZB úgy véli, hogy a jelenlegi rendszer átdolgozása olyan végleges héarendszert eredményez, amely nem csupán egyértelmű, robusztus és átfogó, hanem a vállalkozások számára arányos, és a gazdaság és piacok gyors ütemű változásához igazodik.

4.2.

Ebben a tekintetben az EGSZB egyetért a javasolt választással, amelynek értelmében a végleges héarendszer a rendeltetési hely szerinti adóztatás elvén alapul, mivel ez várhatóan az adott nemzeti piacon egyenlőbb versenyfeltételeket biztosít valamennyi értékesítő számára, és csökkenti az uniós piac torzulásait.

4.3.

A működőképes egyablakos ügyintézés a rendeltetési helyen alapuló rendszer alapvető eleme. Üdvözlendők tehát az Európai Bizottság kezdeményezései, például a szűkített egyablakos ügyintézés javasolt kibővítése valamennyi fogyasztói (B2C) szolgáltatásra, valamint a Közösségen belüli és kívüli áruk B2C-értékesítésére. A teljes mértékben működőképes, hazai ellenőrzéseken, az igényekhez igazítható egyszerűsítéseken és az összes tagállamban felmerülő előzetesen felszámított héa kompenzálására való képességen alapuló egyablakos ügyintézés nélkül minden rendeltetési helyen alapuló rendszer drasztikusan növeli az adminisztrációs terheket, különösen a kkv-k számára.

4.4.

Az EGSZGB hangsúlyozza a különböző vállalatok közötti adósemlegesség jelentőségét, rámutatva arra, hogy nem szabadna megengedni, hogy a héafizetések hátrányosan befolyásolják egyes vállalkozások likviditását. Ebben a tekintetben az adott nemzeti piacokra árukat importáló gazdasági szereplőknek akkor kellene megfizetniük a héát, amikor a termékek ténylegesen piacra kerülnek, és nem akkor, amikor ezeket a termékeket csak importálják és későbbi piaci hasznosításukra várva tárolják.

4.5.

A cselekvési terv első szakaszát illetően, amely egyes áruértékesítésekre összpontosít, az EGSZB felszólítja a héarendszer átalakításának folyamatában részt vevő összes intézményt, hogy vizsgálja meg, miként lehet a lehető leggyorsabban bevezetni a szolgáltatások és áruk közös rendszerét, így enyhítve a két – külön az árukra, illetve a szolgáltatásokra vonatkozó – rendszer meglétéből eredő előrelátható problémákat.

4.6.

Ez különösen fontos, mivel a digitális gazdaságban az áruk és szolgáltatások közötti választóvonal egyre homályosabbá válik, és valószínűleg tovább fog változni a jelenlegi környezetben, amelyben a technológia sokkal nagyobb ütemben fejlődik, mint az érintett intézmények által kidolgozott szabályok. Az EGSZB ezért sürgeti az Európai Bizottságot, hogy ezt vegye figyelembe, és lehetőség szerint foglalkozzon ezzel a kérdéssel a hozzáadottértékadó-rendszer jelenleg zajló reformjának keretében.

4.7.

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak a héa mértékére vonatkozó politikája, amelynek célja, hogy a tagállamok számára nagyobb rugalmasságot biztosítson a kedvezményes adómértékek tekintetében, elvben összeegyeztethető kell, hogy legyen a rendeltetési hely elvével, mivel ebben a rendszerben valószínűleg kevésbé torzíthatja a kereskedelmet.

4.8.

Azonban az, hogy a tagállamok nagyobb szabadságot kapnak saját héamértékeik megállapításához, nem vezethet a rendszer egészének szétaprózódásához vagy túlságosan összetetté válásához. Ezért arányos megközelítésre van szükség, ami egyértelmű és kiszámítható végrehajtási keretet eredményez, különösen a kkv-k érdekében, valamint általánosságban a gazdasági szereplőkre vonatkozó megfelelési költségek csökkentése érdekében (9).

4.9.

Ebből következik, hogy a megengedett kivételek számát meghatározott és megfelelően indokolt esetekre kell korlátozni az egységes és kiszámítható szabályozási keret biztosítása érdekében.

4.10.

Az esetleges kivételek tekintetében az EGSZB úgy véli, hogy a szociális innováció támogatásának és az Európai Bizottság által elfogadott európai szociális pillér megerősítésének célkitűzése indokolhatja a szociális vállalkozások és a szociális szolgáltatások ágazatának csökkentett héamértékét, olyan egyedi kezdeményezéseken alapulva, amelyeket a tagállamok vállalnak e célból a héát szabályozó új jogi kereten belül.

4.11.

Fontos, hogy létrehozzanak egy olyan online információs eszközt, amely lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy nyomon kövessék a 28 tagállam eltérő héamérték-rendszereit. Ennek az eszköznek könnyen hozzáférhetőnek, megbízhatónak és lehetőleg az EU összes nyelvén elérhetőnek kell lennie.

5.   Minősített adóalany

5.1.

A minősített adóalany tekintetében az EGSZB megjegyzi, hogy az Európai Bizottság úgy ítéli meg, hogy ez a koncepció fontos a rendeltetési helyen alapuló héarendszerre való áttérés szempontjából, és egyetért azzal, hogy azoknak a vállalkozásoknak, amelyeknek adózási megbízhatósága bizonyított, megfelelő egyszerűsítési intézkedéseket kell élvezniük.

5.2.

Míg a minősített adóalany koncepciója és az esetében alkalmazott fordított adózás potenciálisan jelentős könnyítést kínál a vállalkozások számára, úgy véljük, hogy annak érdekében, hogy a vállalkozások és különösen a kkv-k alkalmazhassák ezt a koncepciót, elengedhetetlen, hogy harmonizált, világos és arányos kritériumok és szabályok kerüljenek végrehajtásra a tagállamokban, hogy megkönnyítsék a minősített adóalany státushoz való lehető legszélesebb körű hozzáférést.

5.3.

Mivel némi időbe telik, hogy a tagállamok megállapodásra jussanak a minősített adóalany tekintetében, valamint hogy a vállalatok túlnyomó többségét hitelesítsék, és mivel a javaslatban felvázolt gyors megoldások igen fontosak a héarendszer működőképessége szempontjából, az EGSZB arra bátorítja a tagállamokat, hogy a minősített adóalany fogalmának teljes körű kidolgozása előtt fogadják el a gyors megoldásokat minden vállalkozás számára.

5.4.

Az EGSZB egyetért azzal is, hogy a minősített adóalany státusának legjobb kihasználása érdekében megfelelően kialakított elektronikus tárolási rendszereket kell létrehozni, amelyeknek könnyen hozzáférhetőnek kell lenniük a nemzeti adóhatóságok számára.

5.5.

Tekintettel azonban az Európai Bizottság javaslatának jelenlegi szövegezésére, nem lehetséges a koncepció alaposabb és részletesebb értékelése, mivel az még mindig homályos, és nem világos, hogy a végrehajtás milyen gyakorlati következményekkel jár.

5.6.

Ebben a szakaszban az EGSZB egyszerűen rámutat arra, hogy a minősített adóalany eszközt világos és átlátható végrehajtási kritériumokkal kell alátámasztani. E tekintetben érdemes megemlíteni, hogy az engedélyezett gazdálkodóra vonatkozó kritériumokhoz hasonló kritériumok meghatározása a hozzáférés korlátozását eredményezheti a minősített adóalany-rendszerhez és a gyors módosításokhoz, amelyek az üzleti közösségnek csak egy csekély kisebbségét érintik. A minősített adóalany-rendszer kockázata, hogy csak nagyon kevés vállalkozás számára lesz hozzáférhető.

5.7.

Ezt a koncepciót – különösen a végrehajtás első szakaszában – az Európai Bizottság gondos felügyeletének kell kísérnie annak megakadályozása érdekében, hogy a jogbiztonság és a belső piaci szabályozási egységesség terén bekövetkező hátrányok meghaladják a minősített adóalanyi koncepció használatából eredő – az adóegyszerűsítésből és a könnyű megfelelésből származó – előnyöket.

5.8.

A 282/2011/EK végrehajtási rendeletet módosító javaslatban szereplő, a Közösségen belüli ügyletekre vonatkozó egyes mentességekre való hivatkozással az EGSZB megjegyzi, hogy a Tanács azon kérése, hogy az Európai Bizottság egyszerűsítse és pontosítsa a mentességek jogi keretét, hasznos eszköznek tűnik a csalás csökkentéséhez és a kkv-k megfelelési költségeinek korlátozásához.

6.   Következő lépések és végső megjegyzések

6.1.

Általánosságban az EGSZB fontosnak tartja, hogy az Európai Bizottság átfogó szabályozási hatásvizsgálatot végezzen, amelynek célja annak vizsgálata, hogy a héára vonatkozó cselekvési terv összességében milyen gyakorlati hatásokkal jár – mennyiségi szempontból is – az egyének, a vállalkozások és az adóhatóságok számára.

6.2.

Végezetül az EGSZB megjegyzi – a héára vonatkozó cselekvési tervről szóló korábbi véleményére (10) hivatkozva –, hogy fontos a cselekvési terv valamennyi részének oszthatatlan egészként történő végrehajtása.

6.3.

Az EGSZB ismételten hangsúlyozza, hogy minden erőfeszítést meg kell tenni a végleges héarendszer észszerű időn belül történő végrehajtására; ellenkező esetben előfordulhat, hogy a kitűzött célok veszélybe kerülnek vagy csak részben teljesülnek, ami hátrányos a belső piac és az abban működő európai vállalatok számára.

---

(1)  COM(2016) 757 final.

(2)  COM(2016) 758 final.

(3)  COM (2017) 567 final.

(4)  COM(2017) 566 final.

(5)  COM(2017) 568 final.

(6)  COM(2017) 569 final.

(7)  Lásd az EGSZB véleményét a héa-eltérés – fordított adózás tárgyában, különösen az 1.2. és 3.2. pontot (HL C 288., 2017.8.31., 52. o.).

(8)  HL C 389., 2016.10.21., 43. o.

(9)  Lásd az EGSZB véleményét a héára vonatkozó cselekvési tervről, HL C 389., 2016.10.21., 43. o., 3.1.6. és 3.1.7. pont.

(10)  HL C 389., 2016.10.21., 43. o.

---

6.7.2018

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 237/46

---

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Közlemény az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Központi Banknak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a bankunió kiteljesítéséről

(COM(2017) 592 final)

(2018/C 237/08)

Előadó:	Carlos TRIAS PINTÓ
Társelőadó:	Daniel MAREELS

Felkérés:	Európai Bizottság, 2017.11.17.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szekció:	Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió
Elfogadás a szekcióülésen:	2018.02.28.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2018.03.14.
Plenáris ülés száma:	533.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	180/3/4

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB támogatja a 2012 óta elfogadott intézkedéseket, amelyek döntően hozzájárultak a pénzügyi stabilitáshoz, és megszakították a bankrendszerek és az állam között fennálló ördögi kört.

1.2.

Ezért – amellett, hogy sürgetjük konkrét megvalósításukat is – üdvözöljük az Európai Bizottság által javasolt új intézkedéseket, amelyek a gazdasági és monetáris unió kiteljesítésére irányulnak, valamint arra, hogy továbblépjünk egy optimális monetáris zóna irányába, a jelenlegi ellenállást leküzdve, és a lehető legrövidebb időn belül elérve a bankunió harmadik pillérének megvalósításához szükséges nagyobb pontosságot, a pénzügyi kockázatok fokozatos csökkentése és megosztása révén. A bankunió – és a tőkepiaci unió– kiteljesítésének lehetővé kellene tennie a GMU egyik alapvető pillére, a pénzügyi unió teljes körű létrehozását.

1.3.

Konkrétabban az EGSZB támogatja az egységes felügyeleti mechanizmus és az egységes szanálási mechanizmus megerősítésére irányuló különböző javasolt célkitűzéseket a pénzügyi kockázatok fokozatos csökkentésének elősegítése céljából, és végül helyet adva egy páneurópai betétbiztosítási rendszernek, amely a likviditás biztosításán túl átvállalhatja a veszteségeket és megvalósíthatja a bankunió harmadik pillérét.

1.4.

Annak érdekében, hogy ez lehetséges legyen, párhuzamosan kell folytatni a pénzügyi szektor fizetőképességi és likviditási kockázatainak megosztására és csökkentésére irányuló erőfeszítéseket. Ezzel kapcsolatban az EGSZB megerősíti korábbi álláspontját, amelyet az európai betétbiztosítási rendszerre vonatkozó javaslatokról szóló véleményében is kifejtett. A terület egyéb problémái mellett a nemteljesítő hitelek kérdésének továbbra is egyértelműen kiemelt helyet kell kapnia a napirendben, különösen most, amikor ismét növekszik a gazdaság.

1.5.

Tekintettel arra, hogy az európai betétbiztosítási rendszerre vonatkozó eredeti javaslatok – több mint két év után – még mindig nem hoztak eredményt, valószínűleg jó ötlet, ha más megközelítést alkalmazunk. Ez a közlemény lehetőséget ad a szélesebb egyeztetésekre és az európai betétbiztosítási rendszer megvalósításával kapcsolatos szakaszos megközelítésre, amit az EGSZB támogat. Fontos, hogy ne veszítsük el a lendületet a bankunió megvalósításában, és figyelembe vegyük a tárgyalások során levont következtetéseket. Az EGSZB szerint mindenesetre egyértelmű és konkrét ütemtervet követve, késlekedés nélkül és egymással párhuzamosan el kell indítani és meg kell valósítani az európai betétbiztosítási rendszert és a kockázatcsökkentési intézkedéseket.

1.6.

Az EGSZB támogatja az azzal kapcsolatos döntést, hogy az első szakaszban kizárólag likviditási fedezetet biztosítsanak, ami az évek során növekszik. Ugyanakkor továbbra is teljes figyelmet kell szentelni a nemzeti betétbiztosítási rendszereknek, amelyek a veszteségek fedezetéért felelősek. Hogy a második szakaszba való későbbi átmenetet a lehető leginkább zökkenőmentessé tegyék, valamint a kölcsönös bizalom jegyében, az EGSZB fontosnak tekinti a gyors cselekvést a nemzeti rendszerek lehető legnagyobb mértékű, további egyszerűsítése érdekében. A megörökölt problémák és az erkölcsi kockázatok kezelése szintén fontos.

1.7.

A veszteségfedezet hozzáadása a második szakaszban történik, de az átmenet nem automatikus. A javasolt hivatalos döntésnek az EGSZB véleménye szerint a lehető legszélesebb alapokon kell nyugodnia, ezért helyénvalónak tűnik, ha ezt a döntést az Európai Bizottság nem önállóan hozza meg, hanem a Tanáccsal és a Parlamenttel együtt.

1.8.

Az európai betétbiztosítási rendszer által történő veszteségfedezet fokozatos növekedése elméletben jó dolog, de a rendszer megvalósítására irányuló mechanizmusokra érdemes nagyobb figyelmet fordítani a szövegekben.

1.9.

Általában véve a közlemény megfogalmazása számos pontban nagyon általános, és „feltételesen” tesz javaslatokat. Ez kétségtelenül lehetőséget ad a további vitákra, de időnként a határozottság rovására megy. Emellett számos fontos szempont kimaradt, vagy némileg szépítésre került. Az EGSZB gyors előrehaladásra szólít fel, valamennyi érdekelt féllel együtt, valamint arra, hogy a javaslatok legyenek konkrétabbak. Ezenkívül a tagállamoknak fel kell vállalniuk a felelősséget, és tovább kell dolgozniuk a már korábban elfogadott intézkedéseken, különös tekintettel a betétbiztosítási rendszerekre. Ez kulcsfontosságú, különösen a jelen közleményben felvázolt szakaszos megközelítés kontextusában.

1.10.

Egy páneurópai betétbiztosítási rendszer létrehozásának céljával összhangban alapvető jelentőségű az Európai Monetáris Alap – az egységes szanálási mechanizmus védőfalának funkcióját betöltő végső hitelező – azonnali működőképessége. Hasonlóképpen az EGSZB határozottan támogatja ennek a testületnek az úgynevezett aszimmetrikus megrázkódtatások kezelésére irányuló tervezett funkcióit is.

1.11.

A bankunió pilléreinek javításának és konszolidációjának és az egységes szabálykönyv alkalmazásának együtt kell járnia azzal, hogy a pénzügyi ágazat megvalósítja a 2030-ra vonatkozó fenntartható fejlődési célokat és az éghajlatváltozásra vonatkozó párizsi kötelezettségvállalásokat, kedvezőbb elbánást teremtve ezáltal a zöld gazdaságba, illetve az olyan különféle hosszú távú, nem összetett, „inkluzív” hitelezési műveletekbe történő beruházások tőkekövetelményeiben, mint például a jelzálogok, különösen, ha ezek az energiahatékonysághoz, szolárpanelek telepítéséhez stb. kapcsolódnak.

1.12.

Hasonlóképpen, a FinTech és az egyéb pénzügyi innovációk (mint a blokklánc és az okosszerződések) az EU stratégiai céljaival összhangban új cselekvésre való felhívást jelentenek a bankunió kiteljesítésére és megújítására vonatkozóan, valamint azzal kapcsolatban, hogy javítsák az európai polgárok pénzügyi és digitális integrációját. A 2030-ra vonatkozó fenntartható fejlődési célok jelenlegi megfogalmazásában a pénzügyi integráció a 17 célkitűzésből 7-hez már hozzájárul, míg a digitális integráció, ami biztosíthatja vagy kockáztathatja azokat egy új összefüggésben, szinte valamennyire hatással van, közvetlen vagy közvetett módon.

1.13.

Amint már más véleményekben kijelentettük, az EGSZB megismétli elkötelezettségét egy sokszínű pénzügyi ökoszisztéma iránt, amelyben a nagy páneurópai szereplők együtt léteznek a kis- és közepes méretű bankokkal és egyéb, nem banki szervezetekkel, amelyek megbízhatóan összpontosítanak a reálgazdaság finanszírozására, azonos feltételek mellett, egy jelentősen csökkentett rendszerkockázatú környezetben. A jövőbeli pénzügyi válságok ellen a legjobb ellenszert a sokszínűség, az átláthatóság és a fenntarthatóság jelenti.

1.14.

Az EGSZB véleménye szerint most feltétlenül szükség van arra, hogy ösztönözzük azoknak az országoknak a részvételét, amelyek nem tartoznak az euróövezethez. Ezzel egyidejűleg a bankunió mindhárom pillérének hozzá kell járulnia a globális pénzügyi struktúra megerősítéséhez, az európai és nemzetközi szintű együttműködés fokozásához, a szabályozási kerete értelmében, valamint tapasztalatai átadásához, különösen azon harminc nem európai ország számára, amelyek referenciavalutája az euró, ideértve a francia nyelvű afrikai országokat is.

2.   Az új közlemény előzményei, háttere és összefoglalása

2.1.

A tíz évvel ezelőtt kezdődött nagy válság próbára tette az eurót és magas költségeket vont maga után, kisebb vagy nagyobb mértékben, az euróövezeti országokban. Következésképpen a pénzügyi mentőműveletek szintén negatív hatást gyakoroltak az országkockázatokra.

2.2.

A bankuniót 2012-ben hozták létre azzal a céllal, hogy létrehozzanak egy egységes és integrált pénzügyi rendszert a monetáris politika hatékony megvalósítása érdekében, lehetővé téve a kockázatok megfelelő megosztását a tagállamokban, és helyreállítva az euróövezetbe és a bankrendszerbe vetett bizalmat, a nem megfelelően megtervezett euró szerkezeti hiányosságaira adott válaszul. Az Európai Központi Bank monetáris politikájában, valamint az uniós tagállamok költségvetési politikájában történt pozitív változásoknak köszönhetően előrehaladás történt a gazdasági és monetáris unió irányában. A jelenlegi kihívások a következőket foglalják magukban: az euró bevezetését mind a 27 uniós tagállamban és a bankunió harmadik pillérének megvalósítását.

2.3.

Az elsősorban az euróövezetben bekövetkezett aszimmetrikus megrázkódtatások eredményeként bekövetkezett fokozott egyenlőtlenségek miatti populista fenyegetések, valamint a nacionalizmus felé történő elmozdulás növekvő kockázatának fényében széles körű politikai konszenzus alakult ki a pénzügyi unió (a bank- és tőkepiaci unió) annak érdekében történő kiteljesítésével kapcsolatban, hogy megvédjük az Unió pénzügyi stabilitását és területi integritását – az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker megfogalmazását használva – a nacionalizmus „mérgétől”.

2.4.

Egy további fontos új kihívás a pénzügyi technológiával (FinTech) és a pénzügyi infrastruktúra más innovációival kapcsolatos, amelyek mindeddig észrevétlenek maradtak a pénzügyi felügyelet számára. A Bizottság 2017. szeptemberi, „Az integrált felügyelet fokozása a tőkepiaci unió és a pénzügyi integráció erősítése érdekében egy változó környezetben” című közleménye szerint „A pénzügyi unió kialakítása során teljes mértékben ki kell használni a pénzügyi innováció lehetőségeit, de az új kockázatokat is kezelni kell.” 2018 elejére egy cselekvési tervet jelentettek be (1).

2.5.

A bankunió irányába tett előrehaladás, amelyet az egységes felügyeleti mechanizmus és az egységes szanálási mechanizmus szabályozási, ellenőrzési és szankcionálási feladatainak (2) létrehozásával értek el, amelyek az Egy bankunió kiépítését eredményező ütemterv című dokumentumban meghatározott „egységes szabálykönyvvel” együtt a legfontosabb mérföldköveket jelentik, az alakuló gazdasági fellendülés éveiben mérséklődött, amint az euróövezeti partnerek inkább elutasították a pénzügyi integrációból fakadó szinergiákat, semmint hogy megosztották volna a kockázatokat.

2.6.

Így nyilatkozatok és javaslatok széles körével állunk szemben, amelyek, bár előrehaladást jelentettek, nem vezettek a kockázatok csökkentéséhez és a kockázatok megosztásához. Az uniós társjogalkotók még mindig nem adtak kellően konkrét válaszokat arra kérdésre, hogy a gazdasági és monetáris uniót hogyan lehet kiteljesíteni különös tekintettel a következőkre: a Tanács által 2017-ben megerősített (3) 2014-es irányelvnek való megfelelés, a 2015. novemberi rendeletjavaslat; a tőkepiaci unió részleges és további fejlesztése; a lakossági pénzügyi szolgáltatásokról szóló cselekvési terv (2017) elindítása; új intézkedések a nemteljesítő hitelek csökkentése érdekében (4) stb.

2.7.

A fent említett 2015-ös rendeletjavaslat rendelkezett az európai betétbiztosítási rendszerfokozatos és progresszív kialakításáról. Az első szakaszban egy viszontbiztosítási rendszert használnak, egy fokozatosan kölcsönössé tett rendszerbe (együttbiztosítás) történő átmenetet megelőzően, és végül, a harmadik szakaszban elérkezünk egy olyan helyzetbe, ahol 2024-től kezdődően a kockázatot teljes mértékben az európai betétbiztosítási rendszer viseli. Ezzel a tervezettel együtt az Európai Bizottság párhuzamosan számos, a bankunión belüli kockázatok csökkentésére irányuló intézkedést jelentett be. A tárgyalások sajnálatos módon eddig nem jártak sikerrel.

2.8.

A nemzeti betétbiztosítási rendszerekkel kapcsolatban is akad még tennivaló, ami egyengethetné a továbbvezető utat. A nyitott kérdésekhez tartoznak például a tagállamok között tapasztalható jelentős különbségek a betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelvben rögzített jogszabályok átültetésében, vagy az információcsere és a nemzeti betétbiztosítási rendszerek közötti koordinációt elősegítő eszközök fejlesztésének szükségessége is (5).

2.9.

Annak érdekében, hogy megtörje a társjogalkotók között kialakult patthelyzetet, ez a közlemény szűkíti a hitelezői feltőkésítés kritériumát, és javasolja elsősorban egy általános védőháló bevezetését az egységes szanálási alaphoz, másodsorban pedig egy átfogóbb ütemterv létrehozását az európai betétbiztosítási rendszerhez, viszontbiztosítással kezdve (kizárólag fokozatos likviditási fedezetet nyújtva, míg a bankok biztosítják a közös alapot), majd a második szakaszban továbblépve az együttbiztosítás felé, amelynek az lehet a feltétele, hogy a nemteljesítő hitelekkel kapcsolatos kockázatok kellően korlátozottak (6). E célból az első javasolt további intézkedések egyike arra irányul, hogy csökkentsék az üzleti vállalkozások fizetésképtelenségének valószínűségét, szerkezetátalakítási eljárások révén, miközben a nemteljesítő hitelekre vonatkozó rendelkezések korai bevezetésére is erőfeszítéseket fordítanak, az egységes felügyeleti mechanizmusra vonatkozó rendelet felülvizsgálatának részeként. Az Európai Bizottság 2017 közepén kiadott közleménye a tőkepiaci unióról szóló cselekvési terv félidős felülvizsgálatáról szintén bejelentett olyan rövid távú intézkedéseket, amelyek a nemteljesítő hitelek másodlagos piacának kialakítására irányulnak (7). Ez végső soron azt jelenti, hogy a bankszektor kockázatainak csökkentése szempontjából is megfelelő előrehaladást kell elérni.

2.10.

A második további intézkedés a bankok állampapír-állományának diverzifikációjával kapcsolatos. Itt lehetséges az államkötvény-fedezetű értékpapírok hozzájárulása, ugyanakkor ezek további garanciákat is nyújthatnak. Az Európai Rendszerkockázati Testület által végzett munka alapján az Európai Bizottság mérlegeli egy jogalkotási javaslat előterjesztését 2018 elején.

2.11.

Így 2019 tavaszára valamennyi kockázatmegosztási intézkedést be kell vezetni, és a végrehajtási szakasz is megkezdődhet, a társjogalkotók közötti, a 2016 novemberi bankmentő csomag alapvető elemeiről szóló megállapodással kezdve, valamint jelentős előrelépéssel a többi területen, amit a nemteljesítő hitelekkel kapcsolatos kockázatok mérséklése érdekében a meglévő ellenőrzési jogkörök tisztázásának, valamint egy, a befektetési vállalkozások értékelésére vonatkozó javaslatnak kell követnie.

3.   Általános megjegyzések

3.1.

Most, hogy az euróövezeti országok gazdaságai ismét növekednek, és a gazdaságok banki finanszírozása is növekedést mutat, itt az idő a pénzügyi rendszer ellenálló képességének javítására, biztosítandó, hogy az esetleges pénzügyi válságok ne vezessenek a piac további szétaprózódásához (8), és ne jelentsenek újabb drága próbatételt az euró és az európai integráció egésze számára.

3.2.

E célból alapvetően fontos, hogy létrehozzanak egy „teljes mértékben kölcsönössé tett” közös betétbiztosítási alapot, hogy teljessé tegyék az Európai Unió pénzügyi szerkezetét, és kezeljék egyfelől a bankfelügyelet és szanálás (amelyek központosítottak), másfelől a nemzeti betétbiztosítási rendszerek (amelyek nem harmonizáltak) közötti jelenlegi meg nem felelést. Ehhez szintén megfelelő előrehaladást kell elérni a bankszektor kockázatainak csökkentése szempontjából.

3.3.

A kockázatcsökkentés és a betétvédelem területén az előrehaladás együtt jár, ezért az EGSZB megerősíti az alapelveket, amelyeket már kijelentett az eredeti európai betétbiztosítási rendszer javaslatokkal kapcsolatban (9). Különösen emlékeztetünk arra a kijelentésre, hogy mivel mindkét intézkedéstípus számos közös, fontos alapvető célkitűzést tartalmaz a bankunió erősítésére és megvalósítására vonatkozóan, azokat azonos módon, ténylegesen egyenértékű eszközök és módszerek alkalmazásával kell végrehajtani. Ezért – és hogy valóban előre lehessen lépni – az EGSZB alapvetően fontosnak tartja, hogy az európai betétbiztosítási rendszert és a releváns kockázatcsökkentési intézkedéseket valóban párhuzamosan kezeljék és haladéktalanul valósítsák meg egy világosan és konkrétan meghatározott ütemterv szerint. A haladást lehetővé tévő, megfelelő feltételek megteremtése annak a GMUnak a kiteljesítése érdekében is nagyon fontos, amelynek meghatározó elemét képezi a bankunió.

3.4.

A kockázatcsökkentéssel kapcsolatos egyéb kezdeményezések mellett a nemteljesítő hitelek (10) – és különösen ezek országonkénti egyenlőtlen eloszlásának– kérdése továbbra is egyértelműen kiemelt helyet kell, hogy kapjon a napirendben, és elengedhetetlen az e téren elért előrehaladás. Amint azt nemrégiben kijelentettük, általánosságban történt előrehaladás, de az átlag nem minden (11). A problémát határozottan kezelő vagy legalább a megfelelő irányba haladó bankok mellett továbbra is vannak olyan bankok, amelyek tagadják a problémát vagy nem elég ambiciózusan foglalkoznak azzal. Most, hogy a gazdaság ismét növekszik, fontos, hogy prioritásként kezeljük ezt a kérdést, megoldva mind a megörökölt, mind pedig a jövőbeli problémákat. A kihívást az jelenti, hogy a való életben érjünk el tényleges eredményeket. Ez elengedhetetlenül fontos annak érdekében, hogy előrehaladást érjünk el a bankunió harmadik pillérének megvalósításában.

3.5.

A 2015-ös, eredeti európai betétbiztosítási rendszerjavaslatokhoz képest a jelenlegi közlemény lehetőséget ad a szélesebb egyeztetésekre az európai betétbiztosítási rendszerrel kapcsolatban, valamint az annak megvalósításával kapcsolatos szakaszosabb megközelítésre. Egy olyan időszakban, amikor fontos, hogy ne veszítsük el a lendületet a bankunió megvalósításában, és figyelembe vegyük a tárgyalások során levont következtetéseket, az Európai Bizottság új megközelítése reális, és az EGSZB képes támogatni azt.

3.6.

Az EGSZB támogatja az azzal kapcsolatos döntést, hogy az első szakaszban kizárólag likviditási fedezetet biztosítsanak, ami azt jelenti, hogy ebben a szakaszban a veszteségek fedezete a nemzeti betétbiztosítási rendszereken keresztül történik. Annak érdekében, hogy a következő szakaszba történő későbbi átmenet ne legyen szükségtelenül nehéz, valamint a kölcsönös bizalom érdekében az EGSZB fontosnak tekinti annak tisztázását a kezdetektől, hogy további lépések szükségesek a nemzeti rendszerek lehető legnagyobb mértékű továbbegyszerűsítése érdekében, hogy megszüntessék a tagállamok közötti jelentős eltéréseket. Ugyanakkor a megörökölt problémák és az erkölcsi kockázatok kezelése is fontos.

3.7.

A viszontbiztosítási szakaszból (lásd fent) az együttbiztosítási szakaszba való átmenettel kapcsolatban, ami számos feltételtől függ, az előrelépésről szóló döntésnek az EGSZB véleménye szerint a lehető legszélesebb alapokon kell alapulnia, ezért helyénvalónak tűnik, ha ezt a döntést az Európai Bizottság nem önállóan hozza meg, hanem a Tanáccsal és a Parlamenttel együtt (12).

3.8.

Továbbá a lehető legnagyobb egyértelműség szükséges azokkal a feltételekkel kapcsolatban, amelyek az együttbiztosítási szakasz során és az abba történő átlépést követően érvényesek (13), amelyben likviditási fedezetet is és veszteségfedezetet is biztosítanak. Az ennek fokozatos kiépítésére irányuló javaslat (14) megfelelő, de ugyanakkor némi aggodalomra ad okot, hogy a jelenlegi szöveg még mindig túl általános és túl homályos, és túlságosan tág lehetőséget ad az eltérő értelmezésekre és vitákra. Ezzel a témával kapcsolatban már a kezdetektől több útmutatás és bizonyosság szükséges.

3.9.

Általánosabban fogalmazva érdemes megjegyezni, hogy ebben a széles összefüggésben a közlemény megfogalmazása számos pontban nagyon általános, és ideiglenes jelleggel tesz javaslatokat. Ez egyrészt mozgásteret ad, ami hasznos lehet a tagállamok között és a tagállamokkal folytatott jövőbeli tárgyalások során, de másrészt azt jelenti, hogy a szöveg határozatlanabbnak tűnik (15) és nem mindig olyan egyértelmű, mint az remélhető. Számos fontos szempont kimaradt vagy szépítésre került, ideértve az intézményvédelmi rendszerek szerepének elismerését, amire az EGSZB korábban felhívta a figyelmet (16). E problémák megoldása érdekében fontos, hogy most minden más érdekelt féllel (ideértve a Tanácsot, a Parlamentet, a tagállamokat, az Európai Bizottságot stb.) együttműködjünk, hogy gyors előrehaladást érjünk el, és konkrétabbá tegyük a javaslatokat.

3.10.

Az EGSZB sürgeti a társjogalkotókat, hogy használják a 2017. december 6-án közétett átfogó intézkedéscsomagot (17) a gazdasági és monetáris unió erősítésére annak érdekében, hogy gyorsítsák a konszenzusteremtést.

3.11.

Az EGSZB támogatja az Európai Központi Bank annak biztosítására irányuló szándékát, hogy a bankok harmonizált szolgáltatásokat nyújtsanak valamennyi uniós tagállamban (18) és így kiaknázzák a nagyobb piacból fakadó előnyöket. Kéri azokat a tagállamokat, amelyek még nem részesei a közös valutának, hogy csatlakozzanak az egységes felügyeleti mechanizmushoz, az euróövezetbe történő teljes integrációjuk felé tett első lépésként.

3.12.

Az uniós pénzügyi struktúra megvalósításának együtt kell járnia a digitális és pénzügyi integrációval, az Egyesült Nemzetek 2030-ra vonatkozó fenntartható fejlődési céljaival összhangban. Az EGSZB hangsúlyozza a bankok éghajlatváltozással szemben, valamint a 17-ből 13 fenntartható fejlődési cél alkalmazásában betöltött potenciális szerepét, a tudatos megtakarítások és a társadalmilag felelős beruházások közötti közvetítő funkciójuk révén. Ebben a tekintetben gondosan felül kell vizsgálni a Bázel III reformok 2017. december 7-i lezárását, biztosítandó, hogy az európai bankhitelezést ne érjék korlátozások a fenntartható pénzügy számára kritikus területeken.

4.   Részletes megjegyzések

4.1.

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság által javasolt intézkedéseket arra vonatkozóan, hogy korlátozzák a kockázatokat a felügyelet, a szanálás és a betétbiztosítás területén (a viszontbiztosításból az együttbiztosításba történő lehetséges átmenet során).

4.2.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a nemzeti betétbiztosítási rendszerek harmonizációját össze kellene kötni az EDIS-folyamat megteremtésével. Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy indítson el egy kezdeményezést, ami lehetővé teszi, hogy a nemzeti betétalapok hozzájáruljanak az európai rendszer struktúrájának megvalósításához, biztosítva az egyenlő bánásmódot a nem rendszerszinten fontos szervezetek számára (19). Az EGSZB támogatja, hogy a nemzeti betétbiztosítási rendszereknek joguk van alternatív intézkedéseket alkalmazni, ha ezek nem ellentétesek a versenyszabályokkal, amint ezt a betétbiztosítási rendszerekről szóló 2014/49/EU irányelv 11. cikke előírja.

4.3.

Az EGSZB határozottan támogatja egy védőháló bevezetését az egységes szanálási mechanizmusra vonatkozóan, a lehető legrövidebb időn belül, az Európai Stabilitási Mechanizmus keretében nyújtott hitelkeret használatával, amint azt például a koordinált fellépési munkacsoport (TFCA) javasolta.

4.4.

Az EGSZB támogatja – az egységes felügyeleti mechanizmus értelmében – a felügyeleti hatáskörök, valamint a jogszabályon alapuló felügyeleti védőhálók (I. pillér) megerősítését, a nemteljesítő hitelek harmonizált módon történő kezelése érdekében. E tekintetben az Európai Bizottságnak igazolnia kell, hogy az új felügyeleti hatáskörök fényében az illetékes hatóságok képesek befolyásolni a bankok nemteljesítő hitelekre vonatkozó céltartalékképzési politikáját.

4.5.

A fent említett prudenciális szabályozási védelmi mechanizmusokat kell alkalmazni minden banknál, rendszerkockázati profiljuk arányában, amely gyakran üzleti modelljüktől függ. Ez azt jelentené, hogy a kis- és közepes méretű bankokra, amelyek nem generálnak túlzott kockázatokat, megfelelő követelmények vonatkozzanak, és ne legyenek „túlszabályozottak”.

4.6.

Hasonlóképpen az EGSZB javasolja, hogy a bankok tevékenységére vonatkozó tőkekövetelmények kedvezőbb elbánásban részesüljenek a zöld gazdaságba történő beruházások esetén (20), és mérlegeljék a tőkefelárak alkalmazását a „barna” gazdaságban történő beruházások esetén. Ebben a tekintetben az egységes felügyeleti mechanizmusnak különleges felügyeleti tevékenységet kellene gyakorolnia.

4.7.

Figyelmet kell fordítani a nemteljesítő hitelekre vonatkozó jogszabályok továbbfejlesztésére annak feltárásával, hogy játszhatnak-e nagyobb szerepet a magán hitelbiztosítási szolgálatok, amelyek háromszoros funkciót látnak el – megelőzés, kompenzáció és behajtás – és amelyek a pénzügyi innováció eredményeként egyre nagyobb mértékben kapcsolódnak a bankokhoz. Jelentésében az EKB arra a következtetésre jut, hogy e kockázatok némelyikét, mint például a kamatlábkockázatokat a legtöbb európai hitelintézet megfelelően kezeli. Azt is meg kell jegyezni, hogy az Egyesült Államok leküzdötte a másodrendű jelzáloghitel-válságot, amikor a Federal Reserve szintén likviditáshoz való hozzáférést nyújtott a nagyobb viszontbiztosítók számára.

4.8.

Végül az EGSZB kéri, amint már különböző korábbi véleményekben is kérte, hogy a versenyfeltételek legyenek méltányosak és semlegesek a technológiák és az üzleti modellek szempontjából. E vélemény tekintetében ismételten egyenlő feltételeket kér a felügyeleti feladatokkal kapcsolatban. Ez azt jelenti, hogy több ellenőrzést kell végezni az árnyékbankokra, befektetési vállalkozásokra és FinTech cégekre vonatkozóan, az „egyforma kockázat, egyforma szabályok, egyforma felügyelet” alapvető megközelítéssel összhangban. Az ezekre az új szereplőkre vonatkozó új szabályoknak köszönhetően, amelyek gyakran vezettek jogi eljárásokhoz, a pénzügyi integráció lehetőségei növekedni fognak, a fogyasztóvédelem veszélyeztetése nélkül.

---

(1)  Lásd COM(2017) 542 final (4. pont, 11. oldaltól).

(2)  1024/2013/EU tanácsi rendelet (HL L 287., 2013.10.29., 63. o.).

(3)  2017. június 16-án a Tanács megállapodásra jutott a bank és a hitelezők közötti hierarchiáról a fizetésképtelenségi eljárásokban egy olyan irányelvben, amelynek alapján a tagállamok bevezethetik azoknak a nem fedezett betéteknek a kifejezett hátrébb sorolását, amelyeket „meg kellene menteni” a bank csődje esetén.

(4)  COM(2018) 37 final.

(5)  Lásd az európai bizottsági közlemény 12. oldalát.

(6)  A javulás ellenére 2016 végén az európai bankok mérlegében kétszer annyi kockázattal súlyozott eszköz volt (19,1 % átlagosan az Unióban, 18,8 % az euróövezetben), mint az Egyesült államok bankjainál (a japán bankok a kettő között helyezkedtek el), míg az európai adatok a válság elején, 2008-ban jobbak voltak, mint a két másik fő nagyhatalom adatai. Ráadásul a nemteljesítő hitelek százalékos aránya továbbra is háromszorosa az USA és Japán adatainak.

(7)  Lásd: COM(2017) 292 final, különösen az „5. prioritási intézkedés”.

(8)  A bankok csökkentették az egyéb tagállamokkal szembeni kitettségüket, és a határokon átnyúló fizetések még mindig csak 7 %-ot tesznek ki.

(9)  HL C 177., 2016.5.18., 21. o.

(10)  Nemteljesítő hitelek.

(11)  Interjú Danièle Nouy-val, az EKB felügyelőbizottságának elnökével, Público, 2017. december 11. Lásd: https://www.bankingsupervision.europa.eu/press/interviews/date/2017/html/ssm.in171211.en.html

(12)  A felügyeleti hatóságok e tekintetben játszott fontos szerepének sérelme nélkül.

(13)  Lásd: Közlemény, 3. pont.

(14)  Általánosságban a jelenlegi javaslat szerint a veszteségfedezetet a nemzeti betétbiztosítási rendszerek és az európai betétbiztosítási rendszer nyújtják, egy fokozatosan növekvő kulcs alapján, amely az együttbiztosítási szakasz első évében az európai betétbiztosítási rendszer 30 %-os hozzájárulásával indul..

(15)  Számos elem leírása feltételes módban történt: lásd az európai betétbiztosítási rendszer két megvalósítási szakaszának leírását (10. oldal és az azt követő részek).

(16)  HL C 177., 2016.5.18., 21.o.

(17)  COM(2017) 821 final.

(18)  HL C 434., 2017.12.15. 51. o.

(19)  Az 1024/2013/EU rendelet alapján kizárólag a rendszerszinten fontos hitelintézetek tartoznak az egységes felügyeleti mechanizmus hatálya alá.

(20)  A „zöld” támogatási tényező mellett szóló érvek a hosszú távú környezeti kockázatokat csökkentő zöld tevékenységek pozitív rendszerszintű értékére és a pozitív externáliák integrációjának szükségességére vonatkoznak. Lásd: http://www.finance-watch.org/our-work/publications/1445 és https://ec.europa.eu/info/publications/180131-sustainable-finance-report_en.

---

6.7.2018

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 237/53

---

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az (EU) 2017/825 rendeletnek a strukturálisreform-támogató program pénzügyi keretösszegének növelése és a program általános célkitűzésének kiigazítása tekintetében történő módosításáról

(COM(2017) 825 final – 2017/0334 (COD))

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a tagállami strukturális reformok támogatása tekintetében történő módosításáról

(COM(2017) 826 final – 2017/0336 (COD))

(2018/C 237/09)

Előadó:	Mihai IVAŞCU
Társelőadó:	Stefano PALMIERI

Felkérés:	Európai Parlament, 2017.12.14. az Európai Unió Tanácsa, 2017.12.21. és 2018.01.31.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 175., 177., 197(2) és 304. cikke
Illetékes szekció:	„Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2018.02.28.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2018.03.14.
Plenáris ülés száma:	533.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	183/2/9

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB támogatja azt a javaslatot, hogy növelni kell a strukturálisreform-támogató program költségvetését, és egy reformok végrehajtását elősegítő külön eszközt kell rendelni a „reformvállalásokhoz”. Elsőbbséget kell adni azoknak a reformoknak, amelyeknek közvetlen továbbgyűrűző hatásuk van más tagállamokra.

1.2.

Az EGSZB korábbi véleményeivel összhangban támogatja a társadalmi és gazdasági fejlődést előmozdító reformokat, köztük a közigazgatás minőségének javítását célzó intézményi kapacitásépítést. Ezeknek a reformoknak országspecifikusnak kell lenniük, demokratikus támogatást kell élvezniük, és kerülniük kell az olyan megközelítéseket, amelyek egyenmegoldást írnak elő minden tagállam számára.

1.3.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a strukturális reformok nemcsak akkor pozitívak, ha társadalmilag fenntartható módon csökkentik az állami kiadásokat, hanem akkor is, amikor a tagállamok közép- és hosszú távú költségvetési egyensúlyának javítása érdekében rövid távon növelik ezeket a kiadásokat.

1.4.

Miközben üdvözlendő a strukturálisreform-támogató program költségvetésének növelése, annak mértéke nem elégséges, figyelembe véve a tagállamokból érkező kérelmek növekvő számát. Csak 2018-ra vonatkozóan a kérelmek összege a javasolt költségvetés ötszöröse.

1.5.

Másrészről az EGSZB nagyon fontosnak tartja, hogy az Európai Bizottság átláthatóan mutassa be a strukturálisreform-támogató program új költségvetésének elosztásával kapcsolatos szándékait – ami ebben a javaslatban nem valósult meg –, és egyértelmű kiválasztási kritériumokat dolgozzon ki.

1.6.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a strukturálisreform-támogató program költségvetésének növelését úgy kell megvalósítani, hogy az ne menjen más, ugyanilyen fontos alapok költségvetésének rovására.

1.7.

A legfontosabb, hogy egyértelmű uniós szintű stratégiára van szükség. Ennek nyomon kell követnie az egyes tagállamokban elért haladást és fejlettségi szintet, ugyanakkor előretekintő iránymutatásokat kell bemutatnia a források elosztására, figyelembe véve a konvergenciakritériumokat. Fokozni kell a bevált gyakorlatok megosztását is, az Európai Bizottságnak pedig rendelkezésre kell bocsátania a szükséges technikai támogatást.

1.8.

Különös figyelmet kell fordítani az euróövezeten kívüli tagállamokra, amelyek a csatlakozás útján haladnak. E folyamat felgyorsítása kulcsfontosságú az Európai Unió jövője szempontjából, ami mellett Jean-Claude Juncker is szót emelt az Európa jövőjéről szóló beszédében (1).

1.9.

Az EGSZB egy olyan szabály bevezetését javasolja, amelynek alapján a reformvállalásokat tartalmazó többéves csomagra vonatkozó döntés meghozatalakor nem részesíthető finanszírozásban a tagállam, ha nem fogadta el teljes mértékben a partnerség elvének alkalmazását, ténylegesen bevonva a szociális partnereket és a civil társadalmi szervezeteket (2). A partnerség elvének alkalmazása kiemelkedő szerepet kap abban, hogy tényeken alapuló reformokat hajtsanak végre, amelyek az egyes tagállamok gazdaságainak valós helyzetéhez kapcsolódnak.

1.10.

Az EGSZB támogatja azt a szándékot, hogy az új reformeszköz saját finanszírozási mechanizmussal rendelkezzen a 2020 utáni többéves pénzügyi keretben.

1.11.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a strukturálisreform-támogató program által támogatott bizonyos reformokat eseti alapon, a reformok végrehajtását elősegítő új eszközzel finanszírozzák, különösen az euroövezethez való csatlakozásra irányuló vagy olyan reformok esetében, amelyek tovább növelhetik az európai integrációt.

2.   Bevezetés és általános megjegyzések

2.1.

A 2017 decemberében a gazdasági és monetáris unióról közzétett csomag keretében az Európai Bizottság két rendeletjavaslatot terjesztett elő, amelyeket a rendes jogalkotási eljárás keretében kell elfogadni: az egyik a valamennyi tagállam rendelkezésére álló technikai támogatás növelése, valamint az euróövezeten kívüli tagállamok konvergenciafolyamatát támogató célzott munkafolyamat létrehozása érdekében a strukturálisreform-támogató programot kívánja megerősíteni (3), míg a másik a közös rendelkezésekről szóló rendeletben vezet be módosításokat, hogy bővítse a jelenlegi európai strukturális és beruházási alapokba beépített eredményességi tartalék nemzeti reformok támogatására való felhasználásának lehetőségeit (4).

2.2.

Az EGSZB összesen négy külön felkérőlevelet kapott a két r endeletjavaslat vonatkozásában: kettőt az Európai Parlamenttől, kettőt pedig a Tanácstól. E vélemény célja ezért az, hogy az intézményi felkérésekre adott válaszként, valamint az EGSZB által az Európai Bizottság GMU-csomagjának többi része vonatkozásában végzett további munkáktól függetlenül kifejtse az EGSZB nézeteit e két jogalkotási javaslatról.

2.3.

Az EGSZB úgy véli, hogy a reformok végrehajtását elősegítő eszköz nagyon hasznos lehet arra, hogy segítséget nyújtson a rendelkezésre bocsátott strukturális finanszírozás elköltésében nem megfelelő eredményeket felmutató tagállamoknak e források jobb felhasználásában és a gazdasági különbségek társadalmi szempontból fenntartható módon való csökkentésében.

2.4.

Kulcsszerepet kap a reformok végrehajtását elősegítő új eszköz, amely a tagállamok reformvállalásainak támogatását szolgálja az európai szemeszter keretében. Elsőbbséget kell adni azoknak a reformoknak, amelyeknek közvetlen továbbgyűrűző hatásuk van más tagállamokra. Ugyanakkor az EGSZB kéri a végrehajtás terén elért haladás aktív és részletes nyomon követését az európai szemeszter keretében.

3.   A tagállamokban végrehajtott strukturális reformok támogatására vonatkozó javaslatok

3.1.

Az EGSZB megerősíti, hogy elengedhetetlennek tartja, hogy a tagállamok gondoskodjanak a partnerség elvének alkalmazásáról, valamint a szociális partnerek és a szervezett civil társadalom tényleges bevonásáról, amikor döntenek a strukturális reform általuk támogatni kívánt stratégiájáról, és ezt a konzultációt az európai szemeszter keretében végzett nyomon követés során is folytassák. Annak biztosítása érdekében, hogy a partnerség elvét minden tagállamban valóban alkalmazzák, az EGSZB egy új szabály bevezetését javasolja, amely szerint nem utalják ki a forrásokat, ha a reformvállalásokat tartalmazó többéves csomagra vonatkozó döntés meghozatalakor nem vonják be teljes mértékben a szervezett civil társadalmat.

3.2.

A strukturálisreform-támogató program 2017-es bevezetése óta 16 tagállam adott hangot azon szándékának, hogy ki kívánja használni a program által nyújtott finanszírozást. Míg az elkülönített költségvetés 22,5 millió euró volt, a 271 kérelem összesen több mint 80 millió euróra vonatkozott. 2018-ra az Európai Bizottság 30,5 millió euró összegű költségvetést javasolt. Ugyanakkor 24 tagállam 444 kérelmet nyújtott be, amely összesen több mint 150 millió euróra vonatkozott.

3.3.

Az EGSZB üdvözli a strukturálisreform-támogató program finanszírozásának megemelését, azonban a tagállamok által benyújtott kérelmek nagyságrendjét figyelembe véve megkérdőjelezi az intézkedés hatékonyságát.

3.4.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a strukturálisreform-támogató program költségvetésének növelése más, ugyanilyen fontos alapok költségvetésének veszélyeztetése nélkül történjen.

3.5.

Az EGSZB nagyon fontosnak tartja, hogy az Európai Bizottság átláthatóan mutassa be a strukturálisreform-támogató program új költségvetésének elosztásával kapcsolatos szándékait, hogy minden tagállam a végrehajtott reformoknak megfelelően igazságosan részesülhessen a rendelkezésre álló támogatásból.

3.6.

Az Európai Bizottságnak világos és objektív szabályokat kell meghatároznia az uniós költségvetésből finanszírozandó reformok kiválasztására, biztosítva, hogy minden tagállam egyenlően férjen hozzá a forrásokhoz. Továbbá minden olyan reformnak, amelyre finanszírozást kérnek, összhangban kell lennie az uniós stratégiával, és azokat szorosan nyomon kell követni az európai szemeszter keretében.

3.7.

Mivel a tagállamoknak már vannak saját reformkezdeményezéseik, az EGSZB azt ajánlja, hogy a strukturálisreform-támogató program azokra az intézkedésekre összpontosítson, amelyek a legjobban támogatják az országspecifikus ajánlásokat.

3.8.

Emlékeztetni kell arra, hogy maguk a tagállamok is finanszírozhatják a reformokat, és ez az Európai Bizottság által a strukturálisreform-támogató programból nyújtott ösztönző nem jelenti azt, hogy a tagállamok csak az uniós finanszírozásra hagyatkozhatnak. A gazdasági és monetáris unió egészének működése a szubszidiaritáson és minden egyes tagállam felelős fellépésén alapul.

3.9.

A korlátozott erőforrásokat figyelembe véve az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak azokat a reformokat és intézkedéseket kellene támogatnia, amelyek multiplikátorhatást gyakorolhatnak a tagállamok által önállóan végrehajtott intézkedésekre.

3.10.

Az EGSZB a korábbi véleményeivel összhangban azokat a strukturális reformokat támogatja, amelyek előmozdítják a társadalmi és gazdasági fejlődést, azaz a több és jobb munkahelyet, a gyártás és a szolgáltatások versenyképességét és a közöttük folyó versenyt, a közigazgatási és intézményi minőséget, a jó és hatékony közszolgáltatásokat, valamint a környezeti fenntarthatóságot (5). Ezeknek a reformoknak országspecifikusnak kell lenniük, összhangban kell lenniük a nemzeti reformprogramokkal és demokratikus támogatást kell élvezniük; nem lehet szó olyan megközelítésről, amely egyenmegoldást ír elő minden tagállam számára.

3.11.

Mivel a Szerződés értelmében szinte minden tagállam köteles bevezetni az eurót, az EGSZB azt ajánlja, hogy fordítsanak különös figyelmet az euroövezet bővítésére irányuló reformokra, és lehetőség szerint rendeljenek több finanszírozást ezekhez a célkitűzésekhez.

3.12.

Az Európai Unió a tagállamokhoz képest jobb helyzetben van ahhoz, hogy nyomon kövesse az euroövezeten kívüli tagállamok által elért haladást. A folyamat során meg kell osztani a bevált gyakorlatokat, és az EGSZB azt javasolja, hogy egy külön kommunikációs platformot hozzanak létre erre a célra.

4.   A tagállami strukturális reformok támogatása tekintetében a reformok végrehajtását elősegítő új eszköz bevezetésére irányuló javaslat

4.1.

Az EGSZB elismeri, hogy a „strukturális reform” fogalma nagyon tág körűvé vált, ezért örömére szolgál, hogy a rendeletjavaslatban szerepel a fogalom meghatározása.

4.2.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság a tagállamokkal együtt dolgozzon a fiskális és költségvetési fenntarthatóság különböző módjainak megvalósításán. Néhány reform rövid távon több állami kiadást vonhat maga után annak érdekében, hogy olyan új folyamatokat és tevékenységeket valósítson meg, amelyek csak közép- és hosszú távon járulnak hozzá az erőforrások megtakarításához, illetve a több bevételhez. Ezért tanácsos nem csupán a rövid távú költségcsökkentési intézkedéseket számításba venni, hanem a költségvetési bevételeket növelő módszereket is.

4.3.

Az EGSZB üdvözli a 2020 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretben javasolt, a reformok végrehajtását elősegítő új eszközt, hiszen az európai intézményeknek szorosan együtt kell működniük a tagállamokkal annak érdekében, hogy szorosabb integrációt és konvergenciát valósítsanak meg az Unióban. Az EGSZB kéri a végrehajtás terén elért haladás aktív és részletes nyomon követését az európai szemeszter keretében.

4.4.

Jóllehet az európai szemeszter és az annak részeként kidolgozott országjelentések kiváló alapeszközt kínálnak a reformtámogató program értékelésére, az EGSZB úgy véli, hogy további eszközöket kell kidolgozni a haladás megfelelő értékelésére. Ezeket az eszközöket az egyes tagállamok sajátos gazdasági követelményeire kell szabni.

4.5.

Az EGSZB támogatja azt az átmeneti megoldást, hogy a reformok végrehajtását elősegítő új eszköz kísérleti szakaszát az eredményességi tartalékból finanszírozzák. Ez a javaslat nem nyúlhat bele a meglévő európai strukturális és beruházási alapokba, hanem külön költségvetéssel kell rendelkeznie.

4.6.

Az egyes tagállamok által elért haladást az európai szemeszter keretében kell folyamatosan nyomon követni. E jelentéstételi folyamatnak egyértelmű képet kell adnia az elért eredményekről és a további költségvetési szükségletekről.

4.7.

Mivel a reformok végrehajtását elősegítő új eszköz kiegészítené a strukturálisreform-támogató programon keresztül nyújtott önkéntes technikai támogatást, az EGSZB azt ajánlja, hogy bizonyos reformokat eseti alapon, a reformok végrehajtását elősegítő új eszközzel finanszírozzanak, különösen az euroövezethez való csatlakozásra irányuló vagy olyan reformok esetében, amelyek tovább növelhetik az európai integrációt.

---

(1)  Az Unió helyzete (2017).

(2)  A Bizottság 240/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2014. január 7.) az európai strukturális és beruházási alapok keretében megvalósított partnerségre vonatkozó európai magatartási kódexről (HL L 74., 2014.3.14., 1. o.).

(3)  COM(2017) 825 final.

(4)  COM(2017) 826 final.

(5)  A reformok célja lehet például az üzleti környezet javítása, a vállalatok és a K+F-kiadások finanszírozása; a vállalatok, az ágazatok és a gazdaságok termelékenységének növelése; a jó minőségű, magasabb béreket fizető munkahelyek létrehozásának előmozdítása, valamint ezzel egyidejűleg az ideiglenes és bizonytalan, alacsony béreket fizető munkahelyek visszaszorítása; a kollektív tárgyalás és azon belül a szociális partnerek önállóságának erősítése, valamint a szociális párbeszéd erősítése helyi, regionális, nemzeti és európai szinten; a közigazgatás megreformálása oly módon, hogy a gazdasági és társadalmi fejlődés érdekében hatékonyabbá, a nyilvánosság számára pedig átláthatóbbá tegyék; az oktatási és képzési rendszerek minőségének fejlesztése a munkavállalók számára, hogy esélyegyenlőséget és eredményeket teremtsenek minden társadalmi csoport számára.

---

6.7.2018

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 237/57

---

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat tanácsi határozatra a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról

[COM(2017) 677 final – 2017/0305 (NLE)]

(2018/C 237/10)

Előadó: Michael McLOUGHLIN

Felkérés:	A Tanács felkérése: 2017. 12. 01.
Jogalap:	Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 29. cikkének (1) bekezdése és 148. cikkének (2) bekezdése
Közgyűlési határozat:	2017.1.24.
Illetékes szekció:	Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság
Elfogadás a szekcióülésen:	2018.2.23.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2018.3.15.
Plenáris ülés száma:	533.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	159/43/15

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az EGSZB üdvözli a foglalkoztatáspolitikai iránymutatások tervezetét és azoknak a szociális jogok európai pillérével való összehangolását. Az EGSZB szerint az irányelvben többet lehetne tenni a pillér ígéreteinek tényleges valóra váltása érdekében.

1.2

A foglalkoztatáspolitikai iránymutatásoknak elő kell mozdítaniuk a makrogazdasági szabályok és a szociális Európa jobb egyensúlyát, összhangban az öt elnöknek az európai gazdasági és monetáris unió megvalósításáról szóló 2015. évi jelentésével (1). Az EGSZB szerint a makrogazdasági és a szociális helyzet közötti konvergenciával akkor lehet foglalkozni, amikor már látszanak a fellendülés jelei.

1.3

Az EGSZB az európai növekedési és beruházási programon belül ismételten egy megfelelő, a GDP 2 %-át kitevő értékű szociális beruházási csomagot szorgalmaz (2).

1.4

Az EGSZB felhívja a figyelmet a 2018. évi közös foglalkoztatási jelentés tervezetének (3) több megállapítására is, amelyek rávilágítanak, hogy a foglalkoztatás fellendülése nem egyenletes az uniós tagállamok, régiók és az egyes népességcsoportok körében.

1.5

Az EGSZB támogatja, hogy a szociális eredménytábla és szükség esetén egyéb intézkedések segítségével nagyobb figyelmet kapjanak a pillér és a foglalkoztatáspolitikai iránymutatások hatásai és eredményei. Az ezekkel a kérdésekkel kapcsolatos hatások szerepet kell hogy játsszanak az uniós források elosztásáról szóló, a tagállamok és az EU közötti vitákban és tervezési folyamatokban.

1.6

Az 5. iránymutatás rendelkezéseinek egyértelművé kellene tenniük, hogy a munka innovatív formái nem vezetnek feltétlenül az alkalmi munkák terjedéséhez, bár néha ez feltételezhető. A zökkenőmentes munkaerőpiaci átmenetet támogató intézkedések, köztük a munkavállalói biztonságot szolgáló rendelkezések segítenének annak biztosításában, hogy az új munkaformák tisztességes foglalkoztatási lehetőségeket kínáljanak.

1.7

Örvendetes, hogy az iránymutatásokban elmozdulás figyelhető meg a munkát terhelő adók irányából más források felé, de az iránymutatásoknak egyértelművé kellene tenniük, hogy milyen más lehetséges forrásokról van szó. Az EGSZB véleményeket dolgozott ki az agresszív adótervezés, az adócsalás és adókijátszás, valamint a környezetvédelmi adók tárgyában (4). Esetleg ezeket is be lehetne venni az iránymutatásokba alternatív bevételi forrásként.

1.8

Az EGSZB úgy véli, hogy a 6. iránymutatásban továbbra is külön meg kell említeni az Európai Szociális Alapot.

1.9

A 7. iránymutatásban a pártatlan vitarendezést minden területen biztosítani kell, nem csak a munkaviszony jogellenes megszüntetése esetében. Fontos azonban, hogy az alternatív vitarendezési eljárások ne csorbítsák a felek ahhoz való jogát, hogy bírósághoz forduljanak.

1.10

A 8. iránymutatásnak továbbra is ki kell terjednie az ifjúsági munkanélküliséggel kapcsolatos fellépésre, különösen az ifjúsági garancia garantált finanszírozására és a „Készséggarancia” továbbfejlesztésére.

1.11

A 8. iránymutatáson belül továbbra is központi szerepet kell kapnia a tartós munkanélküliségnek, és ez a szűkülő piacokon akár munkaerőforrást is jelenthet.

1.12

A fogyatékossággal élők helyzetét a jogok szempontjából kell szemlélni, de a foglalkoztatás terén gyakorlati esélyteremtő intézkedésekre is szükség van, külön hangsúlyt helyezve a megkülönböztetés elleni küzdelemre, ahogy azt a Szerződések is rögzítik.

1.13

A nemek közötti egyenlőségre vonatkozó rendelkezéseknek minden iránymutatásban helyet kell kapniuk, és a nemek közötti bérszakadék kezelése során nagy hangsúlyt kell fektetni az alacsony bérekkel kapcsolatos kérdésekre.

1.14

Az iránymutatásokban külön meg kell említeni a migránsokat és a menekülteket.

1.15

Az EGSZB ismét hangot ad a kötelező nyugdíjkorhatár megemelésével kapcsolatos álláspontjának, mely szerint a tényleges nyugdíjba vonulási életkort közelíteni kellene a törvényes nyugdíjkorhatárhoz (5). Hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a tagállamokban gondoskodni kell a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságáról, ennek érdekében pedig foglalkozni kell olyan kihívásokkal, mint a várható élettartam növekedése, a nyugdíjfinanszírozást befolyásoló munkaerőpiaci változások és a megfelelő szintű nyugdíjak.

1.16

Az EGSZB üdvözli az egyértelműséget azzal kapcsolatban, hogy a pillér és a foglalkoztatáspolitikai iránymutatások rendelkezései az euróövezetbe tartozó és az euróövezeten kívüli tagállamokra egyformán vonatkoznak.

2.   Háttér

2.1

A foglalkoztatáspolitikai iránymutatások 1997 óta az EU politikamixének egyik fő elemét alkotják. A jogalap az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) (6) 148. cikkében található: „a Tanács […] évente iránymutatásokat dolgoz ki, amelyeket a tagállamok foglalkoztatáspolitikájukban figyelembe vesznek”.

2.2

1997-ben az iránymutatások az uniós politikán belüli nyitott koordinációs módszer első példái közé tartoztak. Ennél a módszernél az adott cél önkéntes követése erőteljes jelentésételi és szakértői értékelési rendszerekkel egészül ki. Az iránymutatások most az EUMSZ 121. cikkében meghatározott, átfogó gazdasági iránymutatásokhoz kapcsolódnak.

2.3

A 2018. évi közös foglalkoztatási jelentés tervezete (7), amelyet novemberben, a foglalkoztatáspolitikai iránymutatások tervezetével együtt tettek közzé, jelentős kutatásokról és megállapításokról számol be az Unión belüli foglalkoztatási helyzetről. A jelentés szerint az Unión belül javul az általános foglalkoztatási helyzet, csökken az ifjúsági és tartós munkanélküliség, és – ha nem is minden tagállam számára, de az EU egészét nézve – elérhető közelségbe került az Európa 2020 stratégiában kitűzött 75 %-os foglalkoztatási célérték. A javulás mértéke azonban tagállamonként, régiónként és népességcsoportonként jelentősen eltérő. Az emberek jelentős része a saját életében még mindig nem látja a fellendülés jeleit. Figyelmet kell fordítani olyan fontos kérdésekre is, mint az újonnan teremtett munkahelyek minősége és a dolgozói szegénység növekedése.

2.4

A szociális jogok európai pillérének intézményközi kihirdetésére (8) a 2017. novemberi göteborgi szociális csúcstalálkozón került sor. A pillér valójában egy politikai nyilatkozat, amely 20 fő elv betartására kötelezi az EU-t. A gyakorlatban ez jelenti az EU új, átfogó kötelezettségvállalását egy szociális Európáért. A pillérhez egy szociális eredménytábla is kapcsolódik, amely 14 fő mutatót tartalmaz a foglalkoztatási és szociális tendenciák mérésére.

3.   Általános megjegyzések

3.1

Az Európai Unió a múltban arra törekedett – bár nem mindig sikeresen –, hogy a Szerződésben foglalt rendelkezések, a jogalkotás és különféle puha szociálpolitikai mechanizmusok ötvözésével, illetve az egységes piac továbbfejlesztése révén egyensúlyt teremtsen a szociális jogokkal és a gazdasági növekedéssel kapcsolatos célkitűzések között. A gazdasági világválságot jelentős gazdasági reformok követték, hogy megelőzzék az euró egzisztenciális válságát. Sokak szerint az EU szociálpolitikai elkötelezettsége a Jacques Delors vezette Európai Bizottság időszaka óta folyamatosan csökken. Ezenfelül nyilvánvalóvá váltak a gazdasági válság és az ahhoz kapcsolódó megszorító intézkedések politikai és szociális következményei. Egyesek még a populizmus térhódításával és a brexittel is többé-kevésbé közvetlen kapcsolatot látnak. A gazdasági integráció és a megfelelő szociálpolitikák közötti konvergenciához való visszatérés szükségességét az öt elnöknek az európai gazdasági és monetáris unió megvalósításáról szóló 2015. évi jelentésében (9) hivatalosan megerősítették. A 2018. évi éves növekedési jelentés (10) narratívája némileg megváltozott, mivel nagyobb hangsúly került az esélyegyenlőségre, a minőségi munkahelyekre és a reformok jövedelemelosztásra gyakorolt hatásainak szükségszerű vizsgálatára. Ez nagyon örvendetes.

3.2

A szociális jogok európai pillére új eszköz, és az EGSZB már korábban is kifejezte aggodalmát az egyértelműség hiánya miatt mind a pillért, mind pedig annak jövőbeli végrehajtását illetően. A fő politikai kötelezettségvállalások teljesítésével kapcsolatos múltbéli mulasztásokat úgy kell elkerülni, hogy az uniós polgárok jóllétét szolgáló szakpolitikákat mozdítjuk elő. Az EGSZB 2017-ben két vélemény (11) keretében vizsgálta ezt a pillért, és általában véve üdvözölte az elveket és jogokat, valamint azt, hogy a pillér a megújított konvergenciafolyamat iránytűjeként szolgál a tagállamokban, egyúttal minden szereplőt arra ösztönzött, hogy biztosítsák azok megvalósítását és sikerét. Ennek szellemében az EGSZB a pillér és annak gyakorlati működése kapcsán is nagyobb egyértelműséget szorgalmazott. A pillérnek nincs joghatása, és nem képezi a Szerződések részét. Az EGSZB megállapította továbbá, hogy a pillért kiindulópontnak tartja, amelynek „elő kell mozdítania az EU hatályos szociális vívmányait és azok teljes körű és megfelelő végrehajtását”. A vélemények hangsúlyozták a civil társadalom szerepét, különösen a szociális partnereknek a foglalkoztatási és munkaerőpiaci politikában betöltött egyedi szerepét, valamint emellett fontos foglalkoztatáspolitikai kérdésekre is felhívták a figyelmet az alábbiakkal kapcsolatban: — megfelelő egyensúly a gazdasági és a társadalmi vetületek között, — a munka jövője, — a különösen hátrányos helyzetű csoportok a munkaerőpiacon, — foglalkoztatás és minőségi munkahelyek teremtése, — új és változatosabb szakmai életpályák támogatása, — a „készséggarancia” szükségessége, — a tényleges nyugdíjba vonulási életkor szükséges közelítése a kötelező nyugdíjkorhatárhoz, — törekvés arra, hogy az emberek minél hosszabb ideig aktívak maradjanak egy olyan életciklus-megközelítés alkalmazása mellett, amelynek a jó munkakörülmények is részét képezik, — méltányos munkaerő-mobilitás és méltányos munkakörülmények mindenkinek, — a szociális beruházások szükségessége, — egy kötelező szociális védelmi minimumra való törekvés szükségessége, — az európai szemeszter szerepe és különösen annak szükségessége, hogy a foglalkoztatási és szociális célokat a makrogazdasági célokkal egyenrangúként kezeljék, — ESBA-eszközök szükséges elkülönítése szociális beruházásokra, — az euróövezeten kívüli országok helyzete.

3.3

Ez a vélemény a szociális jogok európai pillérével összefüggésben vizsgálja a foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokat és a kapcsolódó kérdéseket. Valójában az Európai Bizottság az iránymutatások aktualizálását is a pillérre és annak módszertanára alapozta. Sok szempontból a módosított foglalkoztatáspolitikai iránymutatások többek között a pillér első alapos tesztjének is tekinthetők. Fontos, hogy az EGSZB a pillérről szóló korábbi véleményeinek nézőpontjából vizsgálja az iránymutatásokat.

3.4

A foglalkoztatáspolitikai iránymutatások hatásaival és végrehajtásával kapcsolatos kérdésekre az EGSZB már korábbi erről szóló véleményeiben is felhívta a figyelmet 2015-ben és azelőtt (12). Ezek akkor is fontos kérdések, ha a foglalkoztatáspolitikai iránymutatások értékelését a pillér szemszögéből végezzük. A szociális jogok európai pillére egy 14 pontos, a haladás mérésére szolgáló eredménytáblát tartalmaz, amely biztonságérzetet adhat a pillér eredményességét illetően. A mutatók némelyike azonban nem új, és már a 2013-as foglalkoztatási eredménytáblán is szerepelt. Örvendetes, hogy az eredménytábla lefedi a pillért, de fontos lenne, hogy az átfogó mérések a tagállami foglalkoztatáspolitikák részletesebb operatív elemeinek értékeléséhez vezessenek. Azt a kérdést is fel lehetne tenni, hogy vajon a foglalkoztatáspolitikai iránymutatások kielégítően lefedik-e azokat a kérdéseket vagy csoportokat, amelyek nem tartoznak kifejezetten a pillér vagy az eredménytábla hatókörébe.

3.5

A foglalkoztatáspolitikai iránymutatások továbbra is a nyitott koordinációs módszer segítségével működnek, a pillért pedig „puha jogi” eszközök és különféle uniós jogszabályok ötvözete juttatja érvényre. Az iránymutatásokra mindig is ez volt jellemző, hatékonyságuk tehát nem gyengül. Mivel az elején a pillérhez magas politikai prioritás kapcsolódik, el tudjuk képzelni, hogy ez meg fog jelenni a foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokban is, de hosszú távon nem feltétlenül lesz mindig így.

3.6

Az EGSZB a pillérre vonatkozó legutóbbi véleményében (13) arra is felhívta a figyelmet, hogy fejleszteni kell az eredménytáblát, valamint szükség van egy gazdasági és egy szociális európai szemeszterre is. A makrogazdasági kérdések és a foglalkoztatási és szociálpolitikák felügyelete közötti kapcsolat döntő jelentőségű. Ellentét feszül a foglalkoztatás megközelítése és az eurót érintő rendkívül szilárd jogkörök között, ideértve például a költségvetési paktum mellett a kettes és hatos csomagot is. Az EGSZB továbbra is úgy véli, hogy bár vannak előrelépések mind a pillér tekintetében, mind a foglalkoztatáspolitikai iránymutatások és az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások integrációja terén, a két elemet még jobban össze lehetne hangolni. Az EGSZB ismét aggodalmát fejezi ki a foglalkoztatáspolitikai iránymutatások és a tágabb gazdaságpolitikai iránymutatások közötti konvergencia hiánya miatt (14). Az öt elnök jelentése azzal, hogy arra törekszik, hogy Európa szociális téren „AAA” minősítést szerezzen, a gazdasági és szociális szempontok között is nagyobb konvergenciát szorgalmaz. Az iránymutatások módosítása és az eredménytábla alkalmazása biztosítja a pillérrel való szorosabb szakpolitikai összehangolást, ami üdvözlendő, de ez nem jelent komoly előrelépést a szociális és makrogazdasági szempontok között általánosan szükséges konvergenciát illetően. Akár még az a kérdés is felmerülhet, hogy egyes gazdasági iránymutatások nem mondanak-e ellent a foglalkoztatáspolitikai iránymutatásoknak.

3.7

Az országspecifikus ajánlások (15) döntő szerepet játszhatnak abban, hogy a foglalkoztatáspolitikai iránymutatások és a szociális jogok európai pillére eredményesek legyenek. A közös eredmények elérése szempontjából fontos lehetőséget kínálnak arra, hogy a nemzeti politikákat az iránymutatásokkal és a pillér elveivel összhangban dolgozzák ki. Annak ellenére, hogy egész Európában javul a helyzet, továbbra is különbségek figyelhetők meg a tagállamok, a régiók és a munkaerőpiacon jelen lévő különböző csoportok között. A foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokon alapuló országspecifikus ajánlásoknak arra kell törekedniük, hogy csökkenjenek ezek a különbségek, és ehhez egyre több forrás álljon rendelkezésre.

3.8

A szociális jogok európai pillére minden tagállamnak szól, akkor is, ha az euróövezet számára dolgozták ki (16). Ezért a pillér elvei és a szociális eredménytábla mutatói minden tagállam tekintetében alapként szolgálnak az országspecifikus ajánlások megfogalmazásához, ami üdvözlendő.

3.9

A korábbi iránymutatások óta egyre nagyobb érdeklődés övezte a „készséggarancia” ötletét. Az ifjúsági garanciával kapcsolatos megközelítés és az új európai készségfejlesztési programról szóló európai bizottsági közlemény (17) terminológiája alapján a fogalom főként az alacsonyan képzett felnőttekre, az írástudás, a számolni tudás és a digitális készségek elsajátítására, illetve a középfokú végzettség megszerzésére irányul (18).

3.10

A pillér és a foglalkoztatáspolitikai iránymutatások végrehajtásának európai forrásokból való finanszírozása a jövőben is fontos lesz. Hamarosan megkezdődnek a következő többéves pénzügyi keretről szóló tárgyalások, és minden bizonnyal óriási kihívások várnak ránk, különösen a brexit utáni költségvetés kialakításával kapcsolatban. A 2014–2020-as időszakra szóló többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatáról szóló véleményében az EGSZB kifejtette ezzel kapcsolatos nézeteit, és megállapította, hogy „az európai hozzáadott értéknek széles körű politikai egyetértésen kell alapulnia az uniós fellépés alátámasztására, hogy tényleges előnyöket biztosítson a polgárai számára” (19).

4.   Részletes megjegyzések

4.1

Az Európai Bizottság egyértelműen módosította a foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokat, hogy azok összhangba kerüljenek a szociális jogok európai pillérével. Ez nagyon örvendetes. Az EGSZB foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokról szóló, 2015. évi véleményében (20) foglalt megállapítások és ajánlások nagyrészt még mindig helytállóak. Van azonban néhány konkrét kérdés, amelyek kapcsán frissíteni kell a megjegyzéseket.

4.2

Az uniós országok gazdasági helyzete jelenleg folyamatosan javul, de sokkal többet kell tenni különösen a több nehézséggel küzdő tagállamokért, régiókért és népességcsoportokért, és ez még inkább alátámasztja a szociális jogok európai pillérével összhangban álló, megerősített szociálpolitika melletti érveket.

4.3

Az EGSZB korábban már üdvözölte az Európai Bizottság szociális beruházási csomagját (21), amely véleménye szerint jelentősen hozzájárulhat a fenntartható növekedést és az ellenállóbb társadalmakat szolgáló politikai irányváltáshoz. Az EGSZB a GDP 2 %-át kitevő európai növekedési és beruházási programot szorgalmazott, valamint kérte, hogy „az európai szemeszter koordinációs folyamatában kapjanak nagyobb hangsúlyt a szociális beruházások”. Az EGSZB a jelenlegi foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokkal kapcsolatban megismétli a kérését, és olyan szövegezési módosításokat szorgalmaz, amelyek révén az iránymutatások tükrözik ezt az elképzelést.

A jelenlegi gazdasági és munkaerőpiaci helyzet ugyanis támogatja, hogy újra hangsúlyt kapjanak a szociális beruházások.

4.4

Az EGSZB most még inkább tisztában van bizonyos népességcsoportok munkaerőpiaci helyzetével, mind a munkaerő-kínálat, mind pedig az egyenlőbb eredmények elérése szempontjából. Az EGSZB rendszeresen észrevételeket fogalmaz meg sok ilyen csoportba tartozó ember helyzetéről, akik továbbra is fontosak a foglalkoztatáspolitikai iránymutatások szempontjából. Az Európai Bizottság foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokra vonatkozó indokolásának 8. része kifejezetten hivatkozik a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló európai bizottsági ajánlásra (22). Ez a dokumentum 2008-ban készült, tehát lehet, hogy felülvizsgálatra szorul a pillérrel és a foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokkal való összhang megteremtése érdekében, különös tekintettel arra, hogy a szűkülő munkaerőpiac lehetőségeket fog kínálni e népességcsoportok számára.

5.   Az iránymutatások

5.1

Az iránymutatások szövegét – a pillérrel való összehangolás érdekében vagy más okokból – néhány helyen konkrétan módosították. Az 5. iránymutatás szerint a tagállamoknak most „ösztönözniük kell a munka innovatív formáit, amelyek felelősségteljes megközelítést alkalmazva, mindenki számára munkalehetőségeket teremtenek”. Az új munkaformák és az innováció növekedési lehetőségeket kínálnak ugyan, de káros hatással is járhatnak az emberekre nézve, ha végül több lesz a bizonytalan munka. Meg kell találni az egyensúlyt, hogy élvezhessük a növekedés, a vállalkozói tevékenység és a foglalkoztatás szempontjából megkérdőjelezhetetlen előnyöket. Szükség van ugyanakkor az új munkaformák hatásainak megfelelő értékelésére (23). A foglalkoztatáspolitikai iránymutatásoknak arra kellene törekedniük, hogy a munka új formáihoz társított trendeket tisztességes foglalkoztatási lehetőségekké alakítsák, melyek a zökkenőmentes munkaerőpiaci átmenetek és a munkavállalói biztonságot szolgáló rendelkezések közötti egyensúlyon alapulnak. A szóban forgó iránymutatás rendelkezéseinek egyértelművé kellene tenniük, hogy a munka innovatív formái nem vezetnek feltétlenül az alkalmi munkák terjedéséhez, bár néha ez feltételezhető. A zökkenőmentes munkaerőpiaci átmenetet támogató intézkedések, köztük a munkavállalói biztonságot szolgáló rendelkezések segítenének annak biztosításában, hogy az új munkaformák tisztességes foglalkoztatási lehetőségeket kínáljanak. Egyik aktuális saját kezdeményezésű véleményében (24) az EGSZB szorgalmazta, hogy a hatóságok határozzák meg a „munkaadó” és a „munkavállaló” fogalmát, kötelezzék az egyéneket a szociális biztonsági rendszerekhez való hozzájárulások befizetésére, kapcsolják össze az elektronikus szociális biztonsági és adóügyi adatbázisaikat, és tárjanak fel új módszereket a szociális biztonsági rendszerek finanszírozására.

5.2

A munka „innovatív” formáit tekintve nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani, illetve nagyobb figyelmet kell szentelni az olyan tendenciáknak, mint az európai digitális menetrendhez és a körforgásos gazdaságról szóló csomaghoz kapcsolódó digitalizáció és a munkahelyek kizöldítése. Mivel a tagállamokat a szociális innováció előmozdítására ösztönzik, az EGSZB felhívja a figyelmet a szociális innováció néhány értékes modelljére, amelyek 2017-ben elnyerték az EGSZB civil társadalmi díját (25).

5.3

Ami a vállalkozói tevékenységet, illetve a mikro- és kisvállalkozások létrehozását és növekedését illeti, az EGSZB támogatja ezek népszerűsítését, valamint a vállalkozói szellem ösztönzését (26). Hasznos lenne egy olyan mutató, amely a vállalkozói tevékenység feltételeit méri.

5.4

Az új európai készségfejlesztési programról szóló európai bizottsági javaslatok végrehajtását illetően az EGSZB a véleményében (27) számos kihívást emelt ki, többek között azt, hogy „az oktatás és a készségfejlesztés terén még több innovatív megoldás bevezetésére van szükség”, melyek támogatják a készséggaranciát, illetve biztosítják a kellő, megnövelt finanszírozást és az egyetemes hozzáférést.

5.5

Az 5. iránymutatás megemlíti továbbá a „tisztességes megélhetést biztosító méltányos béreket” és a megfelelő minimálbér-szintek biztosítását, „figyelembe véve azoknak a versenyképességre, a munkahelyteremtésre és az aktív keresők körében tapasztalt szegénységre gyakorolt hatását”. Ez azt jelenti, hogy a korábbi iránymutatásokhoz képest nagyobb figyelmet fordítanak az alacsony fizetések és a dolgozói szegénység kérdésére, de az EGSZB továbbra is szükségesnek látja a „minőségi munkahelyek” fogalmának világos meghatározását. E tekintetben hasznos lenne például a kollektív szerződések hatékonyságának a hatályuk növelése révén történő megerősítése. Előfeltételnek és rendkívül fontosnak tekintendő ugyanakkor, hogy maradéktalanul tiszteletben tartsák a szubszidiaritás elvét és a szociális partnerek autonóm szerepét.

5.6

Az EGSZB úgy véli, hogy túl nagy hangsúlyt helyeznek a kínálati oldali akadályokra, viszont nem kap ezzel arányos figyelmet az, hogy mekkora szükség van a szociális beruházásokra és a növekedésre. Örvendetes, hogy az iránymutatásokban elmozdulás figyelhető meg a munkát terhelő adók irányából más források felé, de az iránymutatásoknak egyértelművé kellene tenniük, hogy milyen más lehetséges forrásokról van szó. Az EGSZB véleményeket dolgozott ki az agresszív adótervezés, az adócsalás és adókijátszás, valamint a környezetvédelmi adók tárgyában (28). Esetleg ezeket is be lehetne venni az iránymutatásokba alternatív bevételi forrásként.

5.7

Örvendetes, hogy a 6. iránymutatásban megemlítik a technológiai és környezeti változásokat, azonban a zöld növekedéssel kapcsolatos lehetőségekkel is érdemes lenne részletesebben foglalkozni. Hasonlóképpen a „pályamódosítás során a képzési jogosultságok átvitelére” vonatkozó új kötelezettségvállalásnak a mobilitást kellene előmozdítania. Az EGSZB ennek érdekében hangsúlyozza, hogy a képzés során tisztes megélhetést kell biztosítani, függetlenül attól, hogy a képzésre hol kerül sor. Meg kellene vizsgálni emellett különböző, csak néhány tagállamban alkalmazott eszközöket, például az ösztöndíjakat, kölcsönöket, a fizetett tanulmányi szabadságra vonatkozó kollektív megállapodásokat és egyéb rendelkezéseket, hogy más tagállamokban is általánossá váljanak a tanulmányi szabadsághoz való joggal kapcsolatos minimumszabályok terén bevált gyakorlatok. Az EGSZB üdvözli a 6. iránymutatásban szereplő, a nem formális tanulás elismerésével, a rugalmas szakmai továbbképzések kihasználtságának növelésével, valamint a felnőtt tanulókra irányuló fellépések fokozásával kapcsolatos új szövegezést. Dolgoztak azon, hogy a 6. iránymutatásban foglalt, a nők foglalkoztatása előtt álló akadályokra vonatkozó rendelkezéseket több csoportra is kiterjesszék és a nemek szempontjából semlegesebbé tegyék. Az EGSZB e tekintetben kéri, ügyeljenek arra, hogy ne lankadjon a nemek közötti egyenlőségre fordított különleges figyelem. Üdvözlendők a munka és a magánélet közötti egyensúllyal kapcsolatos rendelkezések, amelyek már jó úton haladnak. E tekintetben az EGSZB ismét támogatásáról biztosítja a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtéséről szóló európai bizottsági jogalkotási javaslatot, ideértve a fizetett családi és gondozási szabadságot is, ahogy azt egyik közelmúltbeli véleményében (29) kifejtette (ez nem szerepel a 6. iránymutatás utolsó bekezdésében). Az EGSZB úgy véli, hogy a 6. iránymutatásban továbbra is külön hivatkozni kell az Európai Szociális Alapra.

5.8

Javult a 7. iránymutatás nyelvezete a bizonytalan munkakörülmények és a rugalmas munkafeltételek tekintetében. Ez különösen igaz arra a hivatkozásra, hogy „meg kell őrizni a munkavállalók megfelelő biztonságát, valamint egészséges, biztonságos és megfelelően kialakított munkakörnyezetét”. A munkaerő-felvételhez biztosított környezetre vonatkozó rendelkezést azonban nem szabad a munkajogi védelem csökkentésére használni. Jelentősen módosultak az aktív munkaerőpiaci intézkedésekre és az állami foglalkoztatási szolgálatra vonatkozó rendelkezések. Ezek általában véve üdvözlendők, és összhangban állnak az ezen a téren már bevált gyakorlatokkal. A terület – mivel többen, például az OECD, nagy jelentőséget tulajdonítanak neki – több figyelmet kaphat az országspecifikus ajánlásokkal kapcsolatos folyamat során. A EGSZB üdvözli a szociális párbeszéddel kapcsolatos új szövegezést, azonban megismétli álláspontját a szociális párbeszéd Unión belüli változatos jellegéről és a gazdasági válság e téren tapasztalható hatásáról, amelyet több tagállamban még nem mérsékeltek.

5.9

A pártatlan vitarendezéshez való hozzáférésre vonatkozó rendelkezéseket általánosan kellene alkalmazni, nem csak a munkaviszony jogellenes megszüntetése esetében. Tiszteletben kell tartani azonban a felek jogát arra, hogy bírósághoz forduljanak, ha az alternatív vitarendezés nem vezetett eredményre. Utalni kell a munkavállalók bevonására például a munkaidővel kapcsolatos kérdésekben. Ezenfelül a munkanélküli-járadéknak – bár fontos, hogy ne demotiválja a munkakeresést –, továbbra is be kell töltenie azt a szerepét, hogy tisztességes életszínvonalat biztosítson a munkanélküliek számára. Ezenfelül a határon átnyúló munkavégzés megkönnyítésére vonatkozó rendelkezéseket össze kell hangolni a munkavállalókkal szembeni méltányos bánásmód biztosítására és a szociális dömping elkerülésére vonatkozó rendelkezésekkel.

5.10

Vannak olyan országok, ahol kevésbé fejlett a szociális párbeszéd, sőt olyanok is vannak, ahol a válság miatt visszaesés volt megfigyelhető ezen a téren. Örvendetesnek tartjuk az Európai Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az európai szemeszter keretében fokozza a szociális partnerekkel folytatott együttműködést. Mivel a szociális párbeszéd központi szerepet tölt be a szociális jogok európai pillérének megvalósítása, valamint a foglalkoztatáspolitikai iránymutatások és az országspecifikus ajánlások végrehajtása során, az EGSZB ismét kéri, hogy az valamennyi tagállamban legyen jelen, és a nemzeti és európai szinten tevékenykedő összes politikai szereplőt arra ösztönzi, hogy minden szinten erősítsék meg – ne pedig gyengítsék – a kollektív tárgyalási rendszereket. Ezenfelül az Európai Bizottság az országspecifikus jelentésekben előrelépéseket ért el a civil társadalom bevonása terén, ami örvendetes, és továbbfejlesztendő.

5.11

A 8. iránymutatás a tágabb szociális rendelkezések kapcsán új megfogalmazást használ. Az alulreprezentált csoportok képviseletére vonatkozó kötelezettségvállalások örvendetesek, akárcsak a megfelelő minimumjövedelemre vonatkozó rendelkezések. Azonban a legörvendetesebb az lenne, ha kifejtenék, hogyan számolják ki ezt a minimumjövedelmet, és különösen beszámolnának a referencia-költségvetéssel kapcsolatban végzett munkáról. A 8. iránymutatásban szintén fő helyen kell szerepelnie annak, hogy a munkavállalók minden típusa számára jogállásuktól függetlenül garantálják a szociális védelemhez való hozzáférést. Üdvözlendő lenne, ha az iránymutatás többet utalna a dolgozói szegénységre, és részletesen ismertetné az egyes szociális szolgáltatásokat, mivel ez az iránymutatásokat a pillér rendelkezéseivel összhangban lévő szociálpolitika folyamatába helyezi, valamint ismét megtámogatja az EGSZB szociális beruházásokra vonatkozó kérését. Habár az EGSZB e véleményben megismétli a nyugdíjkorhatárral kapcsolatos álláspontját, üdvözli az iránymutatásban foglalt, az élet aktív szakaszát meghosszabbító intézkedésekkel kapcsolatos jelenlegi rendelkezéseket, azonban tisztázni kell, hogy ez a meghosszabbítás csak önkéntes lehet. Az EGSZB kellő időben ki fogja fejteni véleményét a szociális biztonsághoz való hozzáféréssel kapcsolatos európai bizottsági megközelítésről.

5.12

Az ifjúsági munkanélküliséggel, valamint a foglalkoztatásban, oktatásban vagy képzésben részt nem vevő fiatalok (NEET-fiatalok) számával kapcsolatos helyzet még mindig aggodalomra ad okot, és ez különösen nehezen kezelhető problémának mutatkozik. Az európai foglalkoztatási és szociális fejlemények 2017. évi áttekintése (30) különösen jól rávilágít arra, hogy a gazdasági válság milyen aránytalan hatást gyakorolt a fiatalokra, és a fellendülés szemmel láthatólag nem fordítja vissza eléggé ezt a tendenciát. Az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés és az Európai Szociális Alap által támogatott ifjúsági garancia előmozdította, hogy a politikai kötelezettségvállalás viszonylag gyorsan cselekvést eredményezzen, azonban még mindig vannak megoldásra váró kérdések. Ahogyan az gyakran előfordul, az erre szánt finanszírozás szintje minimális volt, ráadásul a források jelentős része sem volt új. A jövőben fontos lesz biztosítani, hogy legalább az új pénzeszközöket (ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés) fenntartsák. Fontos lenne megőrizni az ifjúsági munkanélküliségre helyezett hangsúlyt még akkor is, ha javulnak a számok, mivel gyakran strukturális reformokra van szükség annak biztosításához, hogy egy újabb válsághelyzet esetén ne ez legyen az első csoport, amely áldozatul esik. További kutatásokra van szükség az ifjúsági foglalkoztatási adatok (ahol rendelkezésre állnak) és a garancia keretében hozott tényleges intézkedések közötti ok-okozati összefüggések feltárására. Hasonlóképpen a beavatkozások minőségét és az ifjúsági munkanélküliséggel kapcsolatos egyenetlen változásokat is figyelembe kell venni a garancia tekintetében. Az EGSZB korábban már szorgalmazta, hogy az európai strukturális és beruházási alapokon belül továbbra is erre a területre összpontosítsanak, valamint fokozzák az ifjúsági szervezetek és a szociális partnerek helyi megvalósításban játszott szerepét (31).

5.13

Ahogyan az gyakran előfordul, a tartósan munkanélküli személyeknek tarthat a legtovább, hogy a munkaerőpiaci helyzet javulásával visszailleszkedjenek. Az erre irányuló konkrét intézkedésekre, például rugalmas munkaerőpiaci képzésekre és személyes foglalkoztatási iránymutatási szolgáltatásokra lesz szükség. A statisztikáinkban figyelmet kell fordítani az elbátortalanított és a munkaerőpiactól eltávolodott munkavállalókkal kapcsolatos számadatokra, mivel ezekről gyakran megfeledkezünk. A javuló munkaerőpiac visszacsábíthatja ezeket a csoportokat az aktív munkakereséshez, azonban célzott és külön támogatásokra van szükség, a nemzeti rendszereknek pedig válaszolniuk kell erre a kihívásra; itt ugyancsak főszerepet játszana a szociális beruházásokra helyezett hangsúly. Határozottan üdvözli a Foglalkoztatási Bizottság által kidolgozott, a tartósan munkanélküli személyek munkaerőpiaci integrációjáról szóló tanácsi ajánlás nyomon követésére szolgáló mutatórendszert (32), amelynek továbbra is fontos szerepet kell játszania e bizottság munkájában. Fontos továbbá, hogy a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács gondoskodjon annak felülvizsgálatáról.

5.14

Az iránymutatásokban külön említést kell tenni a migránsok és a menekültek szükségleteiről és helyzetéről (33).

5.15

A nemek közötti bérszakadék és a nők alulfizetett állásokon belüli átlagosnál nagyobb aránya továbbra is aggodalomra ad okot, és a munkaerő-kínálat kérdésén felül ezzel kiemelt helyen kell foglalkozni az iránymutatásokban. Az e területen hozott intézkedések lényegében a tisztességes munkát és a minimumjövedelmet érintő elgondoláshoz kapcsolódnak, amelyet jobban hangsúlyozni kell az iránymutatások folyamatában. E tekintetben fontos szerepet töltenek majd be a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtésével és a gyermekgondozással kapcsolatos hasonló kezdeményezések. A munka és a magánélet közötti egyensúlyra vonatkozó európai bizottsági javaslatokról szóló közelmúltbeli EGSZB vélemény (34) jelentős első lépésnek tartja ezeket. Az iránymutatások, sőt a pillér egészét tekintve ez egy cselekvési terület, mivel több különböző szakpolitika hat kölcsönösen egymásra.

5.16

A fogyatékossággal élőket érintő foglalkoztatási kérdéseket most már a korszerű foglalkoztatáspolitikák kritikus részének tartják, és örvendetes, hogy az iránymutatásokban említést tesznek ezekről – igaz, csak minimális mértékben, ezt lehetne még fokozni. Az EGSZB a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény szemszögéből végzi a munkáját, és úgy véli, hogy a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelv (35) központi szerepet tölt be ezen a területen. Az európai fogyatékosságügyi stratégia (2010–2020) általános keretként szolgál ezen a téren. A stratégia jövőjéről szóló közelmúltbeli állásfoglalásában a fogyatékossággal élők negyedik európai parlamentje számos olyan kérdésre rámutatott a foglalkoztatással és szociális pillérrel kapcsolatban, melyek érintik a fogyatékkal élőket (36). Az EGSZB felhívja a figyelmet továbbá az Európai Unióról szóló szerződés megkülönböztetésre vonatkozó rendelkezéseire is, amelyek minden csoportra alkalmazandók, és nem tanácsolja, hogy a „veszélyeztetett csoportok” kifejezést összemossák a megkülönböztetés fogalmával.

5.17

Az EGSZB szerint a törvény által előírt nyugdíjkorhatár felemelése nem fogja megoldani a demográfiai kihívásokkal összefüggő problémákat. A munkával töltött időszak meghosszabbítását célzó kezdeményezésekre van szükségünk, és népszerűsítenünk kell a nemzedékek közötti szolidaritást, melyet hatékony növekedési és foglalkoztatási politikák kell hogy kísérjenek. Az „aktív időskor” tekintetében valódi szakpolitikára van szükségünk ahhoz, hogy megfelelő politikákkal rendelkezzünk a munkafeltételek, az egészség és biztonság és a munkaidő vonatkozásában, és egyre többen vegyenek részt az egész életen át tartó tanulásban. Továbbra is növelnünk kell azoknak az időseknek a foglalkoztatási rátáját, akik most egészségügyi problémák, a munka intenzitása, korai elbocsátás, illetve a képzési és újrafoglalkoztatási lehetőségek hiánya miatt korán abbahagyják a munkát (37).

5.18

A szociális partnereknek tárgyalniuk kell a munkafeltételekről, pl. a következőkről: a munkahelyeknek az idősebb munkavállalók képességeihez és egészségi állapotához való igazítása, egyes munkák nehézségi fokának figyelembevétele, a továbbképzésben való részvétel lehetőségeinek javítása, a munkaképtelenség hatékonyabb megelőzése, a munka és a család összeegyeztethetősége, valamint a hosszabb tevékeny időszak jogi és egyéb akadályainak felszámolása.

5.19

Az EGSZB ismét hangot ad a kötelező nyugdíjkorhatár megemelésével kapcsolatos álláspontjának, mely szerint a tényleges nyugdíjba vonulási életkort közelíteni kellene a törvényes nyugdíjkorhatárhoz (38). Hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a tagállamokban gondoskodni kell a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságáról, ennek érdekében pedig foglalkozni kell olyan kihívásokkal, mint a várható élettartam növekedése, a nyugdíjfinanszírozást befolyásoló munkaerőpiaci változások és a megfelelő szintű nyugdíjak.

5.20

Az EGSZB szerint a korkedvezményes nyugdíjra irányuló mechanizmusokat fenn kell tartani azon munkavállalók számára, akik sokáig végeztek megterhelő vagy veszélyes munkát, illetve pályájukat igen korán kezdték. Az EGSZB a nyugdíjkorhatár tekintetében nem támogatja az automatikus kiigazítási mechanizmusokat, alapuljanak akár hosszabb várható élettartamon, akár demográfiai változáson.

6.   Általános kérdések

6.1

A következő uniós költségvetésről folyó tárgyalások során számottevően növelni kell a szociális infrastruktúrába irányuló beruházást, mivel ez számos kedvező hatással jár a munkaerőpiacra, csakúgy mint a költségvetésre nézve – ahogy azt az EGSZB a közelmúltban kifejtette (39). Ez különösen a humán tőkébe való befektetésre vonatkozik a teljes költségvetés százalékában kifejezve, ha az EU teljesíteni kívánja arra irányuló saját célkitűzéseit, hogy egy AAA szociális minősítésű, globálisan versenyképes gazdasági térséggé váljon, a foglalkoztatási prioritásokat tekintve is.

6.2

Meg kell vizsgálni, hogy a tagállamok milyen strukturális reformokat hajtottak végre, és mi hozott valóban pozitív hatást a foglalkoztatás, az oktatás és az egész életen át tartó tanulás terén. Az Európai Bizottság a 2018. évi éves növekedési jelentésben (40) említést tesz a strukturálisreform-támogató programról (41). Az EGSZB üdvözi ezt a kezdeményezést, és látni szeretné a program keretében végrehajtott foglalkoztatási és oktatási reformokról szolgáltatott információkat, valamint azt, hogy milyen mértékben játszottak szerepet a szociális partnerek és más civil társadalmi szervezetek.

---

(1)  Az öt elnök jelentése: „Az európai gazdasági és monetáris unió kiteljesítése”, 2015. június 22.

(2)  HL C 226., 2014.7.16., 21. o.

(3)  2018 Draft Joint Employment Report.

(4)  Az EGSZB Vagyoni egyenlőtlenségek Európában című saját kezdeményezésű véleménye (HL C 129., 2018.4.11., 1. o.), az EGSZB A közösségi gazdaság adóztatása című feltáró véleménye (HL C 81., 2018.3.2., 65. o.), (HL C 434., 2017.12.15., 18. o.), (HL C 71., 2016.2.24., 42. o.).

(5)  HL C 84., 2011.3.17., 38. o., HL C 299., 2012.10.4., 115. o.

(6)  EUMSZ.

(7)  A 2018. évi közös foglalkoztatási jelentés tervezete.

(8)  A szociális jogok európai pillére.

(9)  Az öt elnök jelentése.

(10)  2018 Annual Growth Survey.

(11)  HL C 125., 2017.4.21., 10. o., valamint A szociális dimenziónak és a szociális jogok európai pillérének hatása az EU jövőjére című vélemény (HL C 81., 2018.3.2., 145. o.).

(12)  HL C 332., 2015.10.8., 68. o.

(13)  A szociális dimenziónak és a szociális jogok európai pillérének hatása az EU jövőjére című EGSZB vélemény (HL C 81., 2018.3.2., 145. o.).

(14)  HL C 458., 2014.12.19., 1. o.; HL C 173., 2017.5.31., 73. o.

(15)  Országspecifikus ajánlások.

(16)  Lásd a szociális jogok európai pillérének preambulumát.

(17)  Új európai készségfejlesztési program.

(18)  Lásd a Tanács ajánlását (2016. december 19.) a kompetenciafejlesztési pályákról: „Új lehetőségek felnőttek számára”.

(19)  HL C 75., 2017.3.10., 63. o.

(20)  HL C 332., 2015.10.8., 68. o.

(21)  HL C 226., 2014.7.16., 21. o.

(22)  A Bizottság 2008/867/EK ajánlása (2008. október 3.) a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről (HL L 307., 2008.11.18., 11. o.).

(23)  HL C 303., 2016.8.19., 54. o.

(24)  EESC opinion on Sustainable social security and protection/digital era (HL C 129., 2018.4.11., 7 . o.).

(25)  A díj olyan kiváló projekteket ismert el, melyek segítik a rászorulók – például a migráns háttérrel rendelkezők, a fogyatékkal élők, a tartósan munkanélküliek, a munkaerőpiacról kiszorult nők, a fiatalok és a szegénységben élők – munkaerőpiaci integrációját. Lásd a 2017. évi civil társadalmi díjról szóló EGSZB-weboldalt.

(26)  HL C 332., 2015.10.8., 20. o.

(27)  HL C 173., 2017.5.31., 45. o.

(28)  Az EGSZB Vagyoni egyenlőtlenségek Európában című saját kezdeményezésű véleménye (HL C 129., 2018.4.11., 1. o.), az EGSZB A közösségi gazdaság adóztatása című feltáró véleménye (HL C 81., 2018.3.2., 65. o.), (HL C 434., 2017.12.15., 18. o.), (HL C 71., 2016.2.24., 42. o.).

(29)  Az EGSZB feltáró véleménye: A munka és a magánélet közti egyensúly a dolgozó szülők és gondozók számára (HL C 129., 2018.4.11., 44. o.).

(30)  ESDE, 2017. évi áttekintés.

(31)  HL C 268., 2015.8.14., 40. o.

(32)  A Foglalkoztatási Bizottság tartós munkanélküliségre vonatkozó mutatórendszere.

(33)  HL C 264., 2016.7.20., 19. o.

(34)  Az EGSZB feltáró véleménye: A munka és a magánélet közti egyensúly a dolgozó szülők és gondozók számára (HL C 129., 2018.4.11., 44. o.).

(35)  HL L 303., 2000.12.2., 16. o..

(36)  Európai Fogyatékosügyi Fórum – a fogyatékossággal élők negyedik európai parlamentjének keretében 2017. december 6-án elfogadott állásfoglalás az európai fogyatékosságügyi stratégiáról (2020–2030); lásd még: Az Európai Parlament 2017. november 30-i állásfoglalása az európai fogyatékosságügyi stratégia végrehajtásáról.

(37)  HL C 451., 2014.12.16., 109. o.

(38)  HL C 299., 2012.10.4., 115. o.

(39)  HL C 271., 2013.9.19., 91. o.

(40)  2018 Annual Growth Survey.

(41)  SRSP.

---