13.6.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 204/1

13.6.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 204/2

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, különösen annak 4., 162., és 174–178. cikkére,

—

tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (a továbbiakban: a közös rendelkezésekről szóló rendelet (1)),

—

tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzésről szóló egyedi rendelkezésekről, valamint az 1080/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1301/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2),

—

tekintettel az Európai Szociális Alapról és az 1081/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1304/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (3),

—

tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alap által az európai területi együttműködési célkitűzésnek nyújtott támogatásra vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2013. december 17-i 1299/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (4),

—

tekintettel az európai területi együttműködési csoportosulásról szóló 1082/2006/EK rendeletnek a csoportosulások létrehozásának és működésének egyértelművé tétele, egyszerűsítése és javítása tekintetében történő módosításáról szóló, 2013. december 17-i 1302/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (5),

—

tekintettel a Kohéziós Alapról, és az 1084/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1300/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (6),

—

tekintettel az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról és az 1698/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1305/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (7),

—

tekintettel a 2014. január 14-i, „Intelligens szakosodás: hálózatépítési kiválóság a jó kohéziós politikáért” című állásfoglalására (8),

—

tekintettel „A növekedést és a munkahelyteremtést szolgáló beruházások: az Unió gazdasági, társadalmi és területi kohéziójának erősítése” című, 2015. szeptember 9-i állásfoglalására (9),

—

tekintettel az Európai Bizottság „Európai beruházási terv: új iránymutatások az európai strukturális és beruházási alapok és az Európai Stratégiai Beruházási Alap ötvözéséhez” című, 2016. február 22-i kiadványára,

—

tekintettel a „Kutatás és innováció: a megújuló növekedés forrásai” című, 2014. június 10-i bizottsági közleményre (COM(2014)0339),

—

tekintettel a Bizottság „A növekedést és a munkahelyteremtést szolgáló beruházások” című, 2014. július 23-i, hatodik jelentésére a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról,

—

tekintettel az Európai Bizottság „Európai beruházási terv” című, 2014. november 26-i közleményére (COM(2014)0903),

—

tekintettel a „Munkahelyteremtést és növekedést támogató beruházások – Az európai strukturális és beruházási alapok hozzájárulásának maximalizálása” című, 2015. december 14-i bizottsági közleményre (COM(2015)0639),

—

tekintettel a Bizottság „Az európai strukturális és beruházási alapok, a Horizont 2020 és más kutatási, innovációs és versenyképességgel kapcsolatos uniós programok közti szinergiák előmozdítása” című, 2014-es iránymutatására,

—

tekintettel „Az Európa 2020 keretei közötti intelligens növekedéshez hozzájáruló regionális politika” című, 2010. október 6-i bizottsági közleményre (COM(2010)0553),

—

tekintettel „Az innovációs output mérése Európában: egy új mutató felé” című, 2013. szeptember 13-i bizottsági közleményre (COM(2013)0624),

—

tekintettel a Régiók Bizottságának 2012. május 4-i, „Aktív idősödés: innováció, intelligens egészség – jobb életminőség” című véleményére (10),

—

tekintettel a Régiók Bizottságának 2013. május 30-i, „Az innovációs szakadék megszüntetése” című véleményére (11),

—

tekintettel a Régiók Bizottságának 2014. október 7-i, „Induló csúcstechnológiai vállalkozásokat támogató ökoszisztémák létrejöttét segítő intézkedések” című véleményére (12),

—

tekintettel a Bizottság „Az európai strukturális és beruházási alapok, a Horizont 2020 és más kutatási, innovációs és versenyképességgel kapcsolatos uniós programok közötti szinergiák előmozdítása” című, döntéshozóknak és végrehajtó szervezeteknek szánt, iránymutatásokat tartalmazó, 2014-ben közzétett szolgálati munkadokumentumára (SWD(2014)0205),

—

tekintettel „A kohéziós politika és a kutatási és fejlesztési alapokkal való szinergiák: a kiválósághoz vezető út” elnevezésű kísérleti projektre,

—

tekintettel az Európai Parlamentnek a Kelet-Makedónia és Trákia régióra vonatkozó előkészítő intézkedésére (REMTh),

—

tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére,

—

tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A8-0159/2016),

A.

mivel a jelenlegi gazdasági, pénzügyi és társadalmi válság idején az Európai Uniónak fokoznia kell erőfeszítéseit, hogy intelligens, fenntartható és inkluzív gazdasági növekedést hozzon létre;

B.

mivel a kutatás, a technológiafejlesztés és az innováció (K+F+I) megerősítése egyike a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) beruházási prioritásainak; mivel az innováció támogatása Unió-szerte és a tagállamokon belül nagyon eltérő, különösen a tekintetben, hogy miként támogatják a tudás és a technológia kiaknázását az innováció előmozdítása érdekében;

C.

mivel a tagállamoknak a 2014–2020-as programozási időszakra vonatkozóan első alkalommal kell a nemzeti és regionális irányító hatóságok, valamint más érdekelt felek – például a felsőoktatási intézmények, az ipari szereplők és a szociális partnerek – bevonásával egy vállalkozói felfedezési folyamat során nemzeti és/vagy regionális intelligens szakosodási stratégiákat kidolgozniuk;

D.

mivel az intelligens szakosodás különböző, többek között a vállalkozó szellemre, oktatásra és innovációra vonatkozó szakpolitikákat kombinál és ötvöz annak érdekében, hogy a régiók saját erősségeikre és komparatív előnyeikre összpontosítva azonosítsanak és válasszanak ki a fejlesztésükhöz és a kapcsolódó beruházásokhoz kiemelt területeket;

E.

mivel a RIS3 stratégiák várhatóan segíteni fognak az európai gazdaság versenyképesebbé tételében, az innováció terén európai hozzáadott érték létrehozásában, több és magasabb színvonalú munkahelyek teremtésében, valamint új tapasztalatok széles körének hasznosításában; mivel ezek a stratégiák céljaik szerint hozzájárulnak a bevált gyakorlatok terjesztéséhez és újfajta vállalkozói szemléletmódot teremtenek, amely a működő digitális egységes piaccal és az intelligens szakosodással ötvözve új készségekhez, szaktudáshoz, innovációhoz és munkahelyteremtéshez vezethet a kutatási eredmények jobb kiaknázása és az innováció valamennyi formájának hasznosítása érdekében;

F.

mivel a RIS3 stratégia kidolgozása olyan, több érdekelt félre kiterjedő irányítási mechanizmusok kialakítását foglalja magában, amelyek azonosítják a helyi alapú, legnagyobb stratégiai potenciállal rendelkező területeket, stratégiai prioritásokat állapítanak meg és hatékony támogató szolgáltatásokat nyújtanak a vállalkozásoknak, hogy maximálisra növeljék egy adott régió tudásalapú fejlődési potenciálját;

G.

mivel a RIS3 stratégiák hozzájárulnak az uniós alapok hatékony felhasználásához, az Európai Unió minden tagállamát és régióját érintik, valamint felszabadítják valamennyi régió potenciálját, ezáltal elősegítve, hogy az Unió leküzdje mind a belső, mind a külső innovációs szakadékokat annak érdekében, hogy globális szinten versenyképesebbé váljon;

H.

mivel a RIS3 stratégiák időben történő és sikeres kidolgozása a tagállamokban jelentős mértékben függ a programozásra, költségvetés-tervezésre, végrehajtásra és értékelésre vonatkozó, növekvő adminisztratív kapacitásuktól a szakpolitikai kereten belül, amelynek célja a K+F+I területén történő magánberuházások fokozása; mivel a stratégiák kidolgozásánál figyelembe kell venni, hogy az intelligens szakosodási stratégiák első értékelései vegyes képet mutattak, különösen a prioritások kiválasztása terén, amelyek gyakran túl általánosnak vagy a regionális gazdasági és innovációs struktúrákhoz nem eléggé kötődőnek minősültek, ami azt jelenti, hogy e tekintetben javítani kell az intelligens szakosodási stratégiákat;

I.

mivel a RIS3 platform segíti a részt vevő régiók közötti, alulról felfelé irányuló és szakértők közötti eszmecserét és tudástranszfert; mivel e folyamatnak prioritást kell kapnia az intelligens szakosodási kezdeményezések jövőbeli kialakítása és gyakorlata tekintetében;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

24.

25.

26.

27.

28.

29.

30.

31.

32.

33.

34.

35.

36.

37.

38.

39.

40.

41.

42.

43.

44.

45.

46.

47.

48.

49.

50.

51.

52.

53.

54.

55.

56.

57.

58.

59.

60.

61.

62.

63.

13.6.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 204/11

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak XVIII. címére,

—

tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) (a továbbiakban: a közös rendelkezésekről szóló rendelet),

—

tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzésről szóló egyedi rendelkezésekről, valamint az 1080/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1301/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2),

—

tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alap által az európai területi együttműködési célkitűzésnek nyújtott támogatásra vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2013. december 17-i 1299/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (3),

—

tekintettel az európai területi együttműködési csoportosulásról (EGTC) szóló 1082/2006/EK rendeletnek a csoportosulások létrehozásának és működésének egyértelművé tétele, egyszerűsítése és javítása tekintetében történő módosításáról szóló, 2013. december 17-i 1302/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (4),

—

tekintettel a külső tevékenységek finanszírozására vonatkozó uniós eszközök végrehajtására vonatkozó közös szabályok és eljárások megállapításáról szóló, 2014. március 11-i 236/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (5),

—

tekintettel az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA II) létrehozásáról szóló, 2014. március 11-i 231/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (6),

—

tekintettel az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz létrehozásáról szóló, 2014. március 11-i 232/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (7),

—

tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre (8),

—

tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre (9),

—

tekintettel a területrendezésért és területfejlesztésért felelős miniszterek 2011. május 19-én, Gödöllőn tartott informális ülésén elfogadott, „Az Európai Unió 2020-ig szóló területi menetrendje – Egy sokszínű régiókból álló, befogadó, intelligens és fenntartható Európa felé” című dokumentumra,

—

tekintettel az Európai Unió tagállamainak a kohéziós politika új programozási időszakának hatékony és időbeni elindítására való felkészültségéről szóló, 2014. január 14-i állásfoglalására (10),

—

tekintettel a 2014-2020 közötti időszakra szóló kohéziós politika elindulásában bekövetkezett késedelemről szóló, 2014. november 27-i állásfoglalására (11),

—

tekintettel az Európai Bizottság „Európai beruházási terv” című, 2014. november 26-i közleményére (COM(2014)0903),

—

tekintettel a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló hatodik jelentésre (COM(2014)0473),

—

tekintettel „A növekedést és a munkahelyteremtést szolgáló beruházások: az Unió gazdasági, társadalmi és területi kohéziójának erősítése” című, 2015. szeptember 9-i állásfoglalására (12),

—

tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

—

tekintettel a kohéziós politikáról és az Európa 2020 stratégia felülvizsgálatáról szóló, 2015. október 28-i állásfoglalására (13),

—

tekintettel „A 2014–2020-as időszakra szóló kohéziós politika egyszerűsítése és teljesítményorientáltsága felé” című, 2015. november 26-i állásfoglalására (14),

—

tekintettel „Az Európai Stratégiai Beruházási Alapról, az Európai Beruházási Tanácsadó Platformról és a Beruházási Projektek Európai Portáljáról, valamint az 1291/2013/EU és az 1316/2013/EU rendelet módosításáról – az Európai Stratégiai Beruházási Alap” című, 2015. június 25-i (EU) 2015/1017 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (15),

—

tekintettel a Bizottság által az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, a makroregionális stratégiák hozzáadott értékéről szóló jelentésre (COM(2013)0468) és a Tanács 2013. október 22-i vonatkozó következtetéseire,

—

tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatósága („B” Tematikus Főosztály: Strukturális és Kohéziós Politikák) „A makrorégiók új szerepe az európai területi együttműködésben” című, 2015. januári tanulmányára,

—

tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatósága („B” Tematikus Főosztály: Strukturális és Kohéziós Politikák) „Az európai területi együttműködési csoportosulás mint a területi együttműködés előmozdításának és javításának eszköze Európában” című, 2015. júliusi tanulmányára,

—

tekintettel a Bizottság „Európai beruházási terv: új iránymutatások az európai strukturális és beruházási alapok és az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) együttes igénybevételére vonatkozóan” című, 2016. február 22-i közleményére;

—

tekintettel a Régiók Bizottságának 2015 májusában kiadott, „A területfejlesztést támogató pénzügyi eszközök” című kiadványára;

—

tekintettel a „Beruházás a növekedésbe és a munkahelyteremtésbe – az európai strukturális és beruházási alapok hozzájárulásának maximalizálása” című, 2015. december 14-i bizottsági közleményre (COM(2015)0639),

—

tekintettel a Régiók Bizottsága „Az Interreg 25 éve – új impulzus a határon átnyúló együttműködéshez” című, 2015. szeptember 2-i nyilatkozatára,

—

tekintettel a Régiók Bizottságának 2015 decemberében kiadott, „A 2050-re szóló területi jövőkép: mi várható?” című véleményére,

—

tekintettel a Régiók Bizottsága „A határokon átnyúló együttműködés erősítése: egy jobb szabályozási keret szükségessége”című, 2015. december 17-i véleményére,

—

tekintettel a Tanács luxemburgi elnöksége által készített, „Visszatekintés az Interreg 25 évére és a területi együttműködés jövőjének előkészítése” című háttérdokumentumra,

—

tekintettel „Az Interreg 25 éve: hozzájárulás a kohéziós politika céljainak megvalósításához” című tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel a luxemburgi elnökség a határrégiókra vonatkozó, az e területek szükségleteire és kihívásaira választ adó egyedi jogszabályi rendelkezések meghozatalára irányuló, „A határokon átnyúló régiókra irányuló egyedi rendelkezések kijelölésének és alkalmazásának eszköze” című kezdeményezésére (16),

—

tekintettel a Bizottság által 2015. szeptember 21-én, az Európai Együttműködés Napján indított, a határokon átnyúló együttműködés még fennálló akadályairól szóló, uniós szintű nyilvános konzultációra (17),

—

tekintettel a Bizottság által 2015-ben készített első olyan Eurobarométer-felmérés eredményeire, amely a határ menti területeken élő polgárok szokásainak azonosítására és feltérképezésére irányult célirányosabb uniós intézkedések kialakítása érdekében (18),

—

tekintettel az OECD 2013-as, „Régiók és innováció: határokon átnyúló együttműködés” című jelentésére,

—

tekintettel a Régiók Bizottságának a „2014. évi EGTC nyomonkövetési jelentés – Az Európa 2020 stratégia végrehajtása” című jelentésére (19),

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A8-0202/2016),

A.

mivel az európai lakosság mintegy 38 %-a határmenti régiókban él, és mivel az EU jelentős gazdasági, pénzügyi és társadalmi válsággal néz szembe, amely különösen a nőket érinti minden téren; mivel az EU-nak bele kell foglalnia a nemek közötti egyenlőséget mint fő összetevőt az európai területi együttműködéssel kapcsolatos valamennyi politikába és gyakorlatba;

B.

mivel az európai területi együttműködés átfogó célja a nemzeti határok hatásának csökkentése a régiók közötti különbségek csökkentése, a határokon átívelő beruházások és közös munka tekintetében még fennálló akadályok felszámolása, a kohézió megerősítése és az Unió egészének harmonikus gazdasági, társadalmi, kulturális és területi fejlődése előmozdítása érdekében;

C.

mivel az európai területi együttműködés a kohéziós politika szerves része, hiszen megerősíti az Unió területi kohézióját;

D.

mivel a tagállamok felhasználhatják az európai területi együttműködést a migrációs válság által okozott kihívások kezelésére;

E.

mivel még mindig csak kevés európai polgár használja ki maradéktalanul az uniós belső piacban és a mozgás szabadságában rejlő lehetőségeket;

F.

mivel a megosztott irányítás, a többszintű kormányzás és a partnerség elveinek alapján az európai területi együttműködés programjait az európai, nemzeti, regionális és helyi szereplők széles körét bevonó, kollektív folyamat révén alakították ki a közös kihívások határokon átnyúló kezelése és a bevált gyakorlatok cseréjének előmozdítása céljából;

G.

mivel szükség van az európai területi együttműködés (2020 utáni időszak) szerkezetéről való közös gondolkozásra;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

24.

25.

26.

27.

28.

29.

30.

31.

32.

33.

34.

35.

36.

37.

38.

39.

40.

41.

42.

43.

44.

45.

46.

47.

48.

49.

50.

51.

52.

53.

54.

55.

56.

57.

58.

59.

60.

61.

13.6.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 204/21

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 226. cikkére,

—

tekintettel az Európai Parlament vizsgálati jogának gyakorlására vonatkozó részletes rendelkezésekről szóló, 1995. április 19-i 95/167/EK, Euratom, ESZAK európai parlamenti, tanácsi és bizottsági határozatra (1),

—

tekintettel az Európai Parlament a gépjárműiparban alkalmazott kibocsátásméréssel foglalkozó vizsgálóbizottság felállításáról, hatásköreiről, létszámáról és megbízatásának időtartamáról szóló, 2015. december 17-i (EU) 2016/34 határozatára (2),

—

tekintettel eljárási szabályzatának 198. cikkére,

—

tekintettel a gépjárműiparban alkalmazott kibocsátásméréssel foglalkozó vizsgálóbizottság időközi jelentésére (A8-0246/2016);

A.

mivel a Szerződés 226. cikke megteremti a jogi alapot ahhoz, hogy az Európai Parlament ideiglenes bizottságot hozzon létre az uniós jog végrehajtásával kapcsolatos állítólagos jogsértések és hivatali visszásságok kivizsgálására a nemzeti vagy az uniós bíróságok joghatóságának sérelme nélkül, és mivel ez a Parlament ellenőrzési jogkörének fontos eleme;

B.

mivel a Parlament az Elnökök Értekezletének javaslata alapján 2015. december 17-én úgy határozott, hogy vizsgálóbizottságot állít fel a gépjárműiparban alkalmazott kibocsátásméréssel kapcsolatos uniós jog alkalmazása állítólagos megsértéseinek kivizsgálására, és a bizottság bármilyen javaslatot tehet, amit ebben a kérdésben szükségesnek tart;

C.

mivel a vizsgálóbizottság munkaterv alapján végzi a munkáját, amely munkaterv a következőket tartalmazza:

D.

mivel a vizsgálóbizottság különféle kérdőíveket küldött a tagállamoknak, az uniós intézményeknek és más szervezeteknek, és honlapján nyilvános felhívást tett közzé tanúskodásra;

E.

mivel a folyamatban lévő vizsgálat eredményei hozzáadott értékkel szolgálhatnak az Unió típusjóváhagyási keretéhez;

F.

mivel 2015. december 17-i határozatában a Parlament felszólította a vizsgálóbizottságot arra, hogy a munka megkezdésétől számított hat hónap elteltével nyújtson be időközi jelentést;

G.

mivel a vizsgálóbizottság jellege nem teszi lehetővé, hogy azt megelőzően hozzon végleges következtetéseket vizsgálatai alapján, hogy megállapítása szerint betöltötte a megbízatását; mivel ennek következtében ebben az időközi jelentésben még nem jött el az ideje annak, hogy a bizottság bármilyen észrevételt benyújtson megbízatásának különféle aspektusairól;

H.

mivel az eddigiekben a bizottságnak benyújtott és az általa megvizsgált szóbeli és írásbeli tanúvallomások megerősítik, hogy további vizsgálatokra van szükség minden olyan szempontból, amelyre megbízatása kiterjed;

1.

2.

3.

4.

5.

13.6.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 204/23

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 114. és 194. cikkére,

—

tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye részes feleinek 21. konferenciáján (COP 21), 2015 decemberében kötött párizsi megállapodásra,

—

tekintettel a „2050-ig szóló energiaügyi ütemterv” című, 2011. december 15-i bizottsági közleményre (COM(2011)0885),

—

tekintettel a Bizottság 2013. november 5-i, „A villamos energia belső piacának megteremtése és az állami beavatkozások optimális hozzájárulása” című közleményére (C(2013)7243) és a „Generation Adequacy in the internal electricity market – guidance on public interventions” (A termelési kapacitások megfelelősége a villamos energia belső piacán – útmutató az állami beavatkozásokhoz) című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2013)0438),

—

tekintettel a Bizottság „Iránymutatás a 2014–2020 közötti időszakban nyújtott környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról” című, 2014. április 9-i közleményére (1),

—

tekintettel „A Bizottság 2015. évi munkaprogramja – Új kezdet” című, 2014. december 16-i bizottsági közleményre (COM(2014)0910),

—

tekintettel a Bizottság „Új irányvonal az energiafogyasztók számára” című, 2015. július 15-i közleményére (COM(2015)0339),

—

tekintettel a Bizottság „Az energiaunióra vonatkozó csomag – A stabil és alkalmazkodóképes energiaunió és az előretekintő éghajlat-politika keretstratégiája” című, 2015. február 25-i közleményére (COM(2015)0080),

—

tekintettel a Bizottság „Az energiahálózatok összekapcsolására vonatkozó 10 %-os célkitűzés elérése – Az európai villamosenergia-hálózat felkészítése a 2020. évre” című, 2015. február 25-i közleményére (COM(2015)0082),

—

tekintettel a Bizottság „Nyilvános konzultáció az energiapiac újratervezéséről” című, 2015. július 15-i közleményére (COM(2015)0340),

—

tekintettel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretről szóló, 2014. október 23–24-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel az energiaunióról szóló, 2015. március 19-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel az energiaunió irányítási rendszeréről szóló, 2015. november 26-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége létrehozásáról szóló, 2009. július 13-i 713/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2),

—

tekintettel a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről és az 1228/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13-i 714/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (3),

—

tekintettel a transzeurópai energiaipari infrastruktúrára vonatkozó iránymutatásokról és az 1364/2006/EK határozat hatályon kívül helyezéséről, valamint a 713/2009/EK, a 714/2009/EK és a 715/2009/EK rendelet módosításáról szóló, 2013. április 17-i 347/2013/EU európai parlamenti és tanács rendeletre (4),

—

tekintettel az Európai Parlament és a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK tanácsi irányelvre, valamint a félrevezető reklámról szóló 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról („a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv”) (5),

—

tekintettel az Európai Unión belüli energiaipari infrastruktúrát érintő beruházási projekteknek a Bizottság részére való bejelentéséről, a 617/2010/EU, Euratom tanácsi rendelet felváltásáról és a 736/96/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26-i 256/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (6),

—

tekintettel a villamosenergia-ellátás biztonságát és az infrastrukturális beruházások védelmét célzó intézkedésekről szóló, 2006. január 18-i 2005/89/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (7),

—

tekintettel a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. október 25-i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (8),

—

tekintettel a harmadik energiaügyi csomagra,

—

tekintettel „Az Energiafogyasztók Jogainak Európai Chartája felé” című közleményről szóló, 2008. június 19-i állásfoglalására (9),

—

tekintettel „A 2050-ig szóló energiaügyi ütemtervről: egy energiagazdag jövő” című, 2013. március 14-i állásfoglalására (10),

—

tekintettel az intelligens energiahálózatok fejlesztésének helyi és regionális következményeiről szóló, 2014. február 4-i állásfoglalására (11),

—

tekintettel a Párizsban megkötendő új nemzetközi éghajlat-változási megállapodásról szóló, 2015. október 14-i állásfoglalására (12);

—

tekintettel a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. április 23-i 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (13),

—

tekintettel a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13-i 2009/72/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (14),

—

tekintettel a belső energiapiac működőképessé tételéről szóló, 2013. szeptember 10-i állásfoglalására (15);

—

tekintettel „Az európai energiaunió felé” című dokumentumról szóló, 2015. december 15-i állásfoglalására (16),

—

tekintettel „Az energiahálózatok összekapcsolására vonatkozó 10 %-os célkitűzés elérése – Az európai villamosenergia-hálózat felkészítése a 2020. évre” című, 2015. december 15-i állásfoglalására (17),

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére (A8-0214/2016),

A.

mivel a villamosenergia-piaccal kapcsolatos bizottsági terveknek a piac tényleges átalakulásához kell vezetniük, hozzá kell járulniuk a hatékonysághoz, az ellátás biztonságához, a megújuló energiaforrások és a rendszerösszekötők fejlesztéséhez, valamint biztosítaniuk kell az európai belső energiapiac teljes körű megvalósítását;

B.

mivel az energiapiacok integrációja – valamennyi piaci szereplő, különösen pedig a termelő-fogyasztók integrációja mellett –hozzá fog járulni a biztonságos, megfizethető, hatékony és fenntartható energiaellátás Szerződésben rögzített célkitűzéséhez;

C.

mivel az éghajlati és energiaügyi célkitűzések eléréséhez a jövő energiarendszerének rugalmasabbnak kell lennie, és így az beruházásokat igényel mind a négy rugalmassági megoldás – rugalmas termelés, hálózatfejlesztés, keresletrugalmasság és tárolás – terén;

D.

mivel az EU-ban a villamos energia összmennyiségének több mint a felét üvegházhatású gázok termelése nélkül állítják elő;

E.

mivel a villamosenergia-piacok integrációjának meg kell felelnie az EUMSZ 194. cikkének, amely értelmében az európai energiapolitikának biztosítania kell az energiapiac megfelelő működését, az energiaellátás biztonságát, elő kell mozdítania az energiahatékonyságot és a megújuló energiaforrások fejlesztését, továbbá az energiahálózatok összekapcsolását; mivel továbbra is nemzeti hatáskörbe tartozik a tagállamok energiaszerkezetének és az energiaforrásaik felhasználási feltételeinek meghatározása;

F.

mivel a többoldalú együttműködés pozitív tapasztalatai (például a regionális biztonsági koordinációs kezdeményezések, amilyen a CORESO, az átvitelirendszer-üzemeltetők biztonsági együttműködése (TSC), az ötoldalú energiaügyi fórum, a Délnyugat-Európa összekapcsolásával foglalkozó magas szintű munkacsoport, a balti energiapiacok összekapcsolási terve (BEMIP), a közös multinacionális skandináv tartalékpiacok és a kiegyenlítő piacok, valamint a közép- és kelet-európai piac összekapcsolása terén) végzett közös munka pozitív tapasztalatai megfelelő példával járnak elöl az erősebb regionális piac iránti felelősségvállalás terén; mivel ezek megtervezésekor olyan szabályokat alakítottak ki, amelyek biztosítják a kapacitások kellő időben előre történő kiosztását a kevésbé környezetszennyező üzemek építésébe történő beruházások ösztönzése érdekében;

G.

mivel a jövőben több tagállam is elégtelen energiatermelési kapacitásra számít, ami a szükséges biztonsági mechanizmusok hiányában a közeljövőben áramszünetekkel fenyeget;

H.

mivel a nemzeti kapacitáspiacok megnehezítik a villamosenergia-piacok integrációját, és a közös energiapolitikai célok ellen hatnak, és csak végső esetben, minden egyéb lehetőség kimerítését követően alkalmazhatók, beleértve a szomszédos országokkal való fokozottabb összekapcsolást, a keresletoldali válaszintézkedéseket és a regionális piaci integráció egyéb formáit is;

I.

mivel Európa elkötelezett az energetikai átállás sikeres megvalósítása és különösen a megújuló energiaforrások integrálásának előmozdítása mellett, ami a rugalmasság iránt új igényekkel és az energiaellátás biztonságán alapuló piaci rendszerek megvalósításával jár;

J.

mivel az energiabiztonságra vonatkozóan a Szerződésekben megfogalmazott célkitűzés elengedhetetlen az energiaunió megszilárdításához, és ezért meg kell őrizni és/vagy létre kell hozni az ennek megvalósítását célzó megfelelő eszközöket;

K.

mivel a biztonságos, fenntartható és versenyképes energiapiac megvalósításához szükséges intézkedések végrehajtását szolgáló közberuházások maximális hatékonyságának biztosításához elengedhetetlen, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alap pénzeszközeit ötvözzék a többi energetikai finanszírozási forrással, például az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközzel;

L.

mivel nemzetközi szinten elengedhetetlen a szorosabb együttműködés, és ennek európai szinten katalizálnia kell a szorosabb piaci integrációt;

M.

mivel az energiaadók, az adórendszerből adódó magas költségek, a megkülönböztetés nélküli árszabályozás, a nagyfokú piaci koncentráció, az adminisztrációs terhek, a támogatások, a határokon átnyúló együttműködés és egyes régiókban a rendszerösszekötők hiánya, továbbá a nem eléggé kihasznált keresletoldali szabályozás hátrányosan befolyásolja a villamos energia belső piacának működését, és ezáltal késlelteti a megújuló energiaforrások teljes piaci integrációját;

N.

mivel minden piaci szereplőnek hozzá kell járulnia a rendszer kiegyenlítéséhez a villamosenergia-ellátás maximális biztonságának a társadalom és a gazdaság számára megengedhető költségekkel történő szavatolása érdekében;

O.

mivel az egyes tagállamok közötti összekapcsolódás mértékének célzottan a jelenlegi szűk keresztmetszetekre irányuló, középtávon 15 %-ra való emelése – amennyiben a költség-haszon elemzés ezt alátámasztja – növelheti az ellátás biztonságát és megszüntetheti az energiaszigeteket; hangsúlyozza, hogy a mennyiségi célkitűzésen túl a rendszerösszekötők nyílt hozzáférhetősége és rendelkezésre állása is kulcsfontosságú az európai villamosenergia-piac működése fennmaradó akadályainak megszüntetésében;

P.

mivel az ingadozó teljesítményű megújuló energiaforrásoknak az energiaszerkezetben való, egyre növekvő jelenléte a rugalmas és fenntartható energiaforrások, illetve a rugalmas technológiák, úgymint a tárolás és a keresletoldali válaszintézkedések formájában megvalósuló stabil biztonsági hátteret tesz szükségessé;

Q.

mivel az energiatárolás kulcsfontosságú eszköz az energiapiacok rugalmasságának és hatékonyságának növelésében, azonban továbbra sem áll rendelkezésre ennek hatékony kivitelezésére szolgáló szabályozói mechanizmus;

R.

mivel a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) nemrég érdemi ajánlásokat tett az „Új energia a piacok számára” című tanulmányában (18);

S.

mivel egy megfelelően kialakított és megvalósított európai energiapiac képes lehet arra, hogy jelentős mértékben megnövelje Európa energiabiztonságát és energiafüggetlenségét, különösen azokkal a nagyobb szállítókkal szemben, amelyektől az Unió függő helyzetben van;

T.

mivel a valódi energiapiac létrehozásához sürgősen fel kell számolni az Unióban még létező energiaszigeteket;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

24.

25.

26.

27.

28.

29.

30.

31.

32.

33.

34.

35.

36.

37.

38.

39.

40.

41.

42.

43.

44.

45.

46.

47.

48.

49.

50.

51.

52.

53.

54.

55.

56.

57.

58.

59.

60.

61.

62.

63.

64.

65.

66.

67.

68.

69.

70.

71.

72.

73.

74.

13.6.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 204/35

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 194. cikkére,

—

tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye részes feleinek 21. konferenciáján (COP 21), 2015 decemberében kötött párizsi megállapodásra,

—

tekintettel a „2050-ig szóló energiaügyi ütemterv” című, 2011. december 15-i bizottsági közleményre (COM(2011)0885),

—

tekintettel „Az Európai Unió hőtechnikai stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2016)0051),

—

tekintettel a Bizottság „A stabil és alkalmazkodóképes energiaunió és az előretekintő éghajlat-politika keretstratégiája” című, 2015. február 25-i közleményére (COM(2015)0080),

—

tekintettel a Tanácsnak a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretről szóló, 2014. október 23–24-i következtetéseire,

—

tekintettel a harmadik energiaügyi csomagra,

—

tekintettel az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

—

tekintettel az épületek energiateljesítményéről szóló, 2010. május 19-i 2010/31/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

—

tekintettel a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. április 23-i 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

—

tekintettel „Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemterve” című bizottsági közleményre (COM(2011)0112),

—

tekintettel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretről szóló, 2014. február 5-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) létrehozásáról és az 1982/2006/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1291/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2),

—

tekintettel az „Erőforrás-hatékonyság: elmozdulás a körkörös gazdaság felé” című, 2015. július 9-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel „Az európai energiaunió felé” című dokumentumról szóló, 2015. december 15-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A8-0232/2016),

A.

mivel az EU végső energiakeresletének mintegy 50 %-át fűtésre és hűtésre használják, amelynek 80 %-át épületekben használják fel; mivel a fűtési és hűtési ágazatnak tükröznie kell az éghajlatváltozásról szóló, 2015. évi párizsi megállapodást (COP21); mivel az Unió energetikai és éghajlati céljaival összeegyeztethető fűtési és hűtési ágazatnak legkésőbb 2050-re 100 %-ban megújuló energiaforrásokon kell alapulnia, ami csak energiafogyasztásunk csökkentése és az „energiahatékonyság mint elsődleges energiaforrás” elv maradéktalan alkalmazása révén érhető el;

B.

mivel 1 %-nyi energiamegtakarítás 2,6 %-kal csökkenti a földgázimportot (5);

C.

mivel többet kell tenni mind az épületek fűtési szükségleteinek csökkentése, mind pedig annak érdekében, hogy a fennmaradó szükségleteket az EU 2050-re vonatkozó célkitűzéseivel összhangban az egyéni kazánokban elégetett, importált fosszilis tüzelőanyagok helyett fenntartható fűtési és hűtési megoldásokkal elégítsük ki;

D.

mivel az épületek hatalmas arányt képviselnek a végső energiafogyasztásból, és mivel az épületek energiahatékonyságának növelése és a keresletoldali válaszintézkedési programok döntő fontosságú – az energiakeresletet kiegyensúlyozó és a csúcsidőszakokat tehermentesítő – szerepet tölthetnek be, ami a kapacitásfölösleg csökkentését és az előállítási, üzemeltetési és átviteli költségek mérséklését eredményezi;

E.

mivel a megújuló energiaforrások aránya lassan emelkedik (2012-ben a primer energiaellátás 18 %-át biztosították), de továbbra is számos potenciális lehetőség kiaknázatlan midben szinten, és mivel a megújuló energiaforrások és a visszanyert hő fűtésben és hűtésben képviselt arányát a tagállamokban tovább kell növelni;

F.

mivel az EU fűtési és hűtési piaca helyi természetéből fakadóan széttöredezett, és számos különböző technológia alkalmazása, valamint eltérő gazdasági szereplők közreműködése jellemzi; mivel az akadályok elhárítása, valamint a fűtés és a hűtés hatékonyabbá és fenntarthatóbbá tétele érdekében a helyi és a regionális dimenzió alapvető mind a fűtésre és hűtésre vonatkozó helyes politikák kialakításakor, mind pedig a fűtési és hűtési infrastruktúra tervezésekor és megvalósításakor, valamint a fogyasztókkal folytatandó konzultációs során is;

G.

mivel a biomassza az Unió megújuló energiaforrásokból előállított teljes hőfogyasztásának 89 %-át és az Unió teljes hőfogyasztásának 15 %-át fedezi, és hatalmas lehetőségeket rejt abban a tekintetben, hogy a növekvő fűtési igényre további jelentős és költséghatékony megoldásokat kínál;

H.

mivel a fűtés és a hűtés kitűnően példázza, hogy az energetikai megoldásokra vonatkozóan holisztikus, integrált és rendszeralapú megközelítést kell kialakítani, amely az energiarendszer kialakítására és a tágabb értelemben vett gazdaságra vonatkozó horizontális megközelítéseket is felölel;

I.

mivel a fűtés és a hűtés tekintetében a fosszilis tüzelőanyagokból származó primer energia aránya továbbra is igen magas, 75 %, és ez a dekarbonizáció egyik legfőbb akadálya, ami gyorsítja az éghajlatváltozást, és jelentős környezeti károkat okoz; mivel a fűtési és hűtési ágazatnak maradéktalanul hozzá kell járulnia az EU éghajlatváltozási és energetikai célkitűzéseinek megvalósításához, és mivel a fosszilis fűtőanyagokra vonatkozó támogatásokat a helyi feltételeket figyelembe véve és az Európai Tanács 2013. május 22-i következtetéseivel összhangban fokozatosan le kell építeni;

J.

mivel az ipari és más kereskedelmi folyamatok során előállított és a légkörbe vagy vízbe kibocsátott (és produktív módon nem hasznosított) hő mennyisége becslések szerint elegendő lenne az Unió lakó- és szolgáltatási épületei teljes fűtési szükségleteinek kielégítéséhez;

K.

mivel az épületek az Unió teljes CO2-kibocsátásának mintegy 13 %-áért felelősek;

L.

mivel az épületekben alkalmazandó progresszív, hatékony fűtési és hűtési rendszerekkel szerves egységben alapos hőszigetelési eljárásokat is alkalmazni kell, ezáltal csökkentve az energia iránti keresletet és a fogyasztók költségeit, valamint hozzájárulva az energiaszegénység enyhítéséhez és minőségi helyi munkahelyek teremtéséhez;

M.

mivel az energiaunión belüli átfogó és integrált hőtechnikai stratégiához kapcsolódó intézkedések megfelelő végrehajtásuk esetén jelentős lehetőségeket kínálnak mind a vállalkozások, mind pedig a fogyasztók számára az EU-ban, az ipar általános energiaköltségeinek csökkentése, a versenyképesség fellendítése és a fogyasztókat érintő költségmegtakarítások tekintetében;

N.

mivel az Unió szabályozási kerete a fő célkitűzések kiemelését szolgálja, ám elengedhetetlen, hogy az energiarendszer tágabb átvizsgálása keretében valódi előrehaladás történjen a fűtés és a hűtés átformálása terén;

O.

mivel a megújuló energiaforrások, különösen a villamos energia általános energiahálózatban betöltött szerepének optimalizálása – ami a fűtési és hűtési alkalmazásokkal és a szállítással szerves egységbe foglalásuk révén érhető el – olyan célkitűzés, amely hozzájárul az energiarendszer dekarbonizációjához, az energiaimporttól való függőség mérsékléséhez, a háztartások energiaszámláinak csökkentéséhez és az uniós ipar versenyképességének fellendítéséhez;

P.

mivel e közös célkitűzések teljesítésének leghatékonyabb módja az, ha az összes érintett érdekelt féllel egyetértésben a helyi és regionális hatóságokat felhatalmazzák arra, illetve támogatják abban, hogy teljesen integrált rendszeren alapuló megközelítést alkalmazzanak a várostervezést, az infrastruktúra fejlesztését, a lakóingatlanok építését és felújítását és az új ipari fejlesztéseket illetően annak érdekében, hogy maximalizálják a lehetséges kapcsolódásokat, a hatékonyságot és más kölcsönös előnyöket;

Q.

mivel az épületek energiahatékonysága a megfelelő energiarendszerek használatától is függ; mivel az „energiahatékonyság az első helyen” és az „energiahatékonyság mint elsődleges energiaforrás” elveket a fűtési és hűtési ágazatban is tiszteletben kell tartani;

R.

mivel a meglévő épületállomány alapos felújítására irányuló ambiciózus célkitűzések több millió európai munkahelyet teremtenének, különösen a kkv-kban, növelnék az energiahatékonyságot és alapvető szerepet játszanának a fűtésre és hűtésre használt energia minimálisra csökkentésében;

S.

mivel az energiahatékony, alacsony kibocsátású köz- és lakóépületek tervezése során figyelembe kell venni az építészetet, a várostervezést, a hőigények sűrűségét, valamint az európai éghajlati övezetek és az épülettípusok sokféleségét;

T.

mivel a hulladékhő felhasználásában és a távfűtési rendszerekben hatalmas kihasználatlan potenciál rejlik, mivel az Európában rendelkezésre álló hőfölösleg meghaladja az összes európai épület teljes hőigényét, valamint hogy az Unió teljes hőigényének 50 %-a távfűtéssel kielégíthető;

U.

mivel az európai lakosság jelentős része olyan területeken – különösen városokban – él, ahol előfordul a levegőminőségi normák túllépése;

V.

mivel a fűtés és a hűtés Európában várhatóan továbbra is az energiaszükségletek legjelentősebb forrása marad, és mivel a földgázt és a cseppfolyósított földgázt széles körben használják e kereslet kielégítésére, és alkalmazásukat rendkívül hatékony energiatárolás révén optimalizálni lehetne; mivel a fosszilis tüzelőanyagokhoz való ragaszkodás ellentétes az Unió éghajlatvédelmi és energetikai kötelezettségeivel és dekarbonizációs célkitűzéseivel;

W.

mivel Európa eltérő éghajlati övezetei között a fűtésre fordított éves energiakiadások tekintetében jelenleg számottevő különbségek mutatkoznak, ugyanis ezek a dél-európai országokban 90 kWh/m2-t, Közép- és Észak-Európában pedig 175–235 kWh/m2-t tesznek ki;

X.

mivel a hatékony fűtési és hűtési megoldások kiépítésében az európai ipari és szolgáltató ágazat – különösen a megújulóenergia-ágazat – fejlődésének ösztönzése, valamint a távoli és vidéki térségekben a magasabb hozzáadott érték teremtése tekintetében jelentős potenciál rejlik;

Y.

mivel az energia társadalmi értékké vált, amelyhez biztosítani kell a hozzáférést; mivel azonban nem minden polgár férhet hozzá az energiához, éspedig Európában több mint 25 millió ember ütközik súlyos nehézségekbe e téren;

Z.

mivel az energiahatékonysági politikáknak az épületek teljesítményének javítását célzó legköltséghatékonyabb – a hőszükségletek csökkentése és/vagy az épületek nagy hatékonyságú alternatívákhoz való csatlakoztatása általi – módozataira kell összpontosítaniuk;

AA.

mivel a fogyasztók körében a fűtési rendszerek hatékonyságának hiányával kapcsolatos tudatosság alacsony szintje az energiaszámlákat a legjelentősebben befolyásoló tényezők egyike;

AB.

mivel a jó hőszigeteléssel rendelkező otthonok mind a környezet, mind a felhasználók energiaszámlája szempontjából előnyt jelentenek;

AC.

mivel a családi házak fűtési és hűtési szükségleteinek 72 %-át a vidéki és a köztes térségek fogyasztják el;

AD.

mivel a természetes alapú megoldások, például a jól megtervezett utcai növényzet, az épületek számára szigetelést és árnyékot biztosító zöld tetők és falak a fűtési és hűtési szükségletek csökkentése révén visszafogják az energiaigényeket;

AE.

mivel az épületekben felhasznált energia 85 %-át helyiségek fűtésére és meleg víz előállítására fordítják, és az Unión belül a fűtés és hűtés 45 %-át a lakóingatlanokban használják fel;

AF.

mivel az iparnak a helyi hatóságokkal együttműködve fontos szerepet kell betöltenie a hulladékhő és a hulladék hűtőhatás jobb felhasználásában;

AG.

mivel az európaiak fogyasztási kiadásaiknak átlagosan 6 %-át költik fűtésre és hűtésre, és 11 %-uk nem engedheti meg magának, hogy otthonát télen kellően melegen tartsa;

AH.

mivel a hűtési ágazatot továbbra is alaposabb elemzésnek kell alávetni, valamint a bizottsági stratégiában és a tagállami politikákban is jobban figyelembe kell venni;

AI.

mivel fontosnak véli a történelmi épületekben elérhető energiamegtakarításokról szóló tanulmányok támogatását ezen épületek energetikai teljesítményének lehetőség szerinti optimalizálása érdekében, biztosítva ugyanakkor a kulturális örökség védelmét és megőrzését;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

24.

25.

26.

27.

28.

29.

30.

31.

32.

33.

34.

35.

36.

37.

38.

39.

40.

41.

42.

43.

44.

45.

46.

47.

48.

49.

50.

51.

52.

53.

54.

55.

56.

57.

58.

59.

60.

61.

62.

63.

64.

65.

66.

67.

68.

69.

70.

71.

72.

73.

74.

75.

76.

77.

78.

79.

80.

81.

82.

83.

84.

85.

86.

87.

88.

89.

90.

91.

92.

93.

94.

95.

96.

97.

98.

99.

100.

101.

13.6.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 204/49

—

tekintettel a közös rendelkezésekről szóló 1303/2013/EU rendeletnek a „kis- és középvállalkozások versenyképességének javítása” tematikus célkitűzéséről szóló 9. cikkének (3) bekezdésére,

—

tekintettel a közös rendelkezésekről szóló 1303/2013/EU rendeletnek az esb-alapokból támogatott pénzügyi eszközökről szóló 37. cikkére,

—

tekintettel a több tagállam által közösen indított, a kutatást végző kis- és középvállalkozások támogatását célzó kutatási-fejlesztési programban történő uniós részvételről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatjavaslatról szóló, 2014. április 15-i jogalkotási álláspontra (1),

—

tekintettel a kkv-k finanszírozáshoz való hozzájutásának javításáról szóló, 2013. február 5-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló, 2011. február 16-i 2011/7/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

—

tekintettel „A kkv-k zöld növekedési lehetőségei” című, 2015. május 19-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel a kis- és középvállalkozásoknak szóló COSME programra,

—

tekintettel a kkv-król, az erőforrás-hatékonyságról és a zöld piacokról szóló Eurobarométer felmérésre (381. sz. Eurobarométer gyorsfelmérés), és az innovációk piaci hasznosítása terén a köztámogatás szerepéről szóló Eurobarométer felmérésre (394. sz. Eurobarométer gyorsfelmérés),

—

tekintettel a 2008. december 4-i állásfoglalására az európai kisvállalkozások környezetének fejlesztése érdekében tett lépésekről – Európai kisvállalkozói intézkedéscsomag (4),

—

tekintettel a Bizottság „Gondolkozz előbb kicsiben! Európai kisvállalkozói intézkedéscsomag” című, 2008. június 25-i közleményére (COM(2008)0394),

—

tekintettel a Kisvállalkozások Európai Chartájára, amelyet az Európai Tanács a 2000. június 19–20-i feirai ülésén fogadott el,

—

tekintettel a következő programozási időszakban a kkv-k finanszírozására szolgáló uniós eszközök felülvizsgálatának gyakorlati vonatkozásáról szóló, 2011. február 16-i európai parlamenti állásfoglalásra (5),

—

tekintettel „A kis- és középvállalkozásokról (kkv-król): versenyképesség és üzleti lehetőségek” című, 2012. október 23-i állásfoglalására (6),

—

hálózatépítési kiválóság a jó kohéziós politikáért” című, 2014. január 14-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel „A növekedést és a munkahelyteremtést szolgáló beruházások: az Unió gazdasági, társadalmi és területi kohéziójának erősítése” című, 2015. szeptember 9-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel a Bizottság 2003. május 6-i 2003/361/EK ajánlására a mikro-, kis- és középvállalkozások (kkv-k) fogalmának meghatározásáról (9),

—

tekintettel a „Kutatás és innováció: a megújuló növekedés forrásai” című, 2014. június 10-i bizottsági közleményre (COM(2014)0339),

—

tekintettel a „Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról: a növekedést és a munkahelyteremtést szolgáló beruházások” című, 2014. július 23-i bizottsági közleményre,

—

tekintettel a Bizottság „Európai beruházási terv” című, 2014. november 26-i közleményére (COM(2014)0903),

—

tekintettel az „Iparpolitika: A versenyképesség erősítése” című, 2011. október 14-i bizottsági közleményre (COM(2011)0642),

—

tekintettel a „Kisvállalkozás, nagyvilág – új partnerség, amelynek segítségével a kis- és középvállalkozások megragadhatják a globális lehetőségeket” című, 2011. november 9-i bizottsági közleményre (COM(2011)0702),

—

tekintettel „A kkv-k szabályozási terheinek minimálisra csökkentése – Az uniós szabályozás hozzáigazítása a mikrovállalkozások szükségleteihez” című, 2011. november 23-i bizottsági jelentésre (COM(2011)0803),

—

tekintettel „Az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag felülvizsgálata” című, 2011. február 23-i bizottsági közleményre (COM(2011)0078),

—

tekintettel az Európa 2020 stratégia keretei közötti intelligens növekedéshez hozzájáruló regionális politikáról szóló, 2010. október 6-i bizottsági közleményre (COM(2010)0553),

—

tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

—

tekintettel a „Beruházás a növekedésbe és a munkahelyteremtésbe – az európai strukturális és beruházási alapok hozzájárulásának maximalizálása” című, 2015. december 14-i bizottsági közleményre (COM(2015)0639),

—

tekintettel a Régiók Bizottságának 2013. május 30-i, „Az innovációs szakadék megszüntetése” című véleményére (10),

—

tekintettel a Régiók Bizottságának 2014. október 7-i, „Induló csúcstechnológiai vállalkozásokat támogató ökoszisztémák létrejöttét segítő intézkedések” című véleményére (11),

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A8-0162/2016),

A.

mivel a kohéziós politika a növekedés és a munkahelyteremtés érdekében történő beruházás fő eszköze az Európai Unióban, több mint 350 milliárd euró éves költségvetéssel 2020-ig; mivel a kohéziós politika beruházásainak kézzelfogható eredményei segítik a tagállamok régióinak jelenlegi és jövőbeli növekedését;

B.

mivel a gazdasági és pénzügyi válság következtében számos tagállamban nőtt a szegénység és a társadalmi kirekesztés mértéke, továbbá a hosszú távú munkanélküliség, a fiatalok munkanélkülisége és a társadalmi egyenlőtlenségek, ezért a kkv-k lényeges és fontos szerepet játszhatnak Európa fellendülésében;

C.

mivel a 23 millió kis- és középvállalkozás (kkv) – amelyek az összes vállalkozás körülbelül 99 %-át teszik ki – alapvető hozzájárulást nyújt a gazdasági növekedéshez, a társadalmi kohézióhoz, az innovációhoz és a magas minőségű munkahelyek teremtéséhez, és több mint 100 millió munkahelyet biztosítanak, azaz kettőt minden három magánszektorbeli munkahelyből, továbbá a nagyobb vállalkozások foglalkoztatási növekedési ütemének kétszeresét tartják fenn; mivel az európai kkv-k mindössze 13 %-a folytat kereskedelmi és beruházási tevékenységet a globális piacokon;

D.

mivel az európai kkv-k nagyon sokfélék, nagyszámú helyi szintű mikrovállalkozással, amelyek gyakran a hagyományos ágazatokban tevékenykednek, valamint egyre nagyobb számban új, induló vállalkozással és gyorsan fejlődő, innovatív vállalkozással, továbbá egyedi célokra és csoportokra összpontosító szociális vállalkozásokkal; mivel ezek az üzleti modellek egymástól eltérő problémákkal küzdenek, ezért igényeik is eltérőek; mivel az európai, nemzeti és regionális szabályozás egyszerűsítése alapvető fontosságú a kkv-k hitelhez való hozzáférésének megkönnyítéséhez;

E.

mivel a kkv-k kiválóan alkalmazkodnak a változásokhoz, és képesek arra, hogy lépést tartsanak a technológiai fejlődéssel;

F.

mivel a mikrohitel, amely főleg a mikrovállalkozókat és azokat a hátrányos helyzetű embereket célozza, akik önfoglalkoztatókká szeretnének válni, döntő fontosságú a hagyományos banki szolgáltatásokhoz való hozzáférés akadályainak leküzdésében, és mivel a JASMINE program (az európai mikrofinanszírozási intézményeket támogató közös program) és az EU társadalmi változás és innováció programjának szociális vállalkozási tengelye értékes támogatást nyújthat a finanszírozáshoz való hozzáférés javításához, ideértve a szociális vállalkozásokat is;

G.

mivel a kohéziós politika 2007–2013-as programozási időszakban 70 milliárd euró összegű támogatást nyújtott a kkv-knak, ami több mint 263 000 munkahelyet teremtett, és segítette a kkv modernizálását az információs és kommunikációs technológiák szélesebb körű használata, a készségek, az innováció, illetve a munkamódszerek korszerűsítése révén;

H.

mivel a kohéziós politika a 2014–2020-as programozási időszakban tovább támogatja a kkv-kat a 2007–2013 közötti támogatás megkettőzésével 140 milliárd euróra;

I.

mivel „A kkv-k versenyképességének fokozása” című (3. számú) tematikus célkitűzés a teljes finanszírozást tekintve egyik legnagyobb százalékos arányú, 13,9 %-os tematikus célkitűzés, és elsődleges fontosságú a kohéziós politika és az Európa 2020 stratégia célkitűzések elérése érdekében;

J.

mivel azok a kkv-k szenvednek leginkább az összetett szabályozástól, a bizonytalan szabályoktól és az adminisztrációs terhektől, nevezetesen az ügyintézési költségek és az odaítélt összegek közötti aránytalanságtól, az eljárási határidőktől és a pénzeszközök kényszerű megelőlegezésétől, amelyek az európai strukturális és beruházási alapokra pályáznak, amennyiben versenykörülmények között fejlődnek és számos kényszernek vannak kitéve, többek között pénzügyi kényszereknek;

K.

mivel a tematikus koncentráció bevezetése a kohéziós politika 2014–2020-as programozása során hatékony eszközt teremtett az operatív programok megtervezéséhez, nagyobb hangsúlyt fektetve a beruházási prioritásokra annak érdekében, hogy elegendő forrás álljon rendelkezésre a tényleges hatás eléréséhez;

L.

mivel a közös rendelkezésekről szóló rendelet 14., 16. és 29. cikkeiben meghatározott partnerségi megállapodások és operatív programok a tagállamokban és a régiókban végrehajtott beruházások irányításának stratégiai eszközei;

M.

mivel a kkv-k fogják biztosítani azt, hogy az ipari termelés a tagállamok GDP-jének legalább 20 %-os részesedését tegye ki 2020-ig;

N.

mivel jelenleg az európai kkv-knak csak kis százaléka képes a nemzetközi kereskedelem, a kereskedelmi megállapodások és a globális értékláncok lehetőségeinek felismerésére és kiaknázására, és nemzetközi szinten az európai kkv-knak csak 13 %-a játszott aktív szerepet az Unión kívül az elmúlt három évben;

O.

mivel a kkv-k nemzetközivé válási folyamatának a vállalati társadalmi felelősségvállaláson, az emberi jogok és a munkavállalói jogok tiszteletben tartásán, valamint a lehető legmagasabb szintű környezetvédelmen kell alapulnia a tisztességes verseny biztosítása és a minőségi munkahelyek számának növelése érdekében;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

24.

25.

26.

27.

28.

29.

30.

31.

32.

33.

34.

13.6.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 204/57

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 192. cikkére, 265. cikkének (5) bekezdésére és 174. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió Alpok-régióra vonatkozó stratégiájáról szóló, 2015. július 28-i bizottsági közleményre (COM(2015)0366) és az ahhoz kapcsolódó cselekvési tervre és támogató elemzési dokumentumra (SWD(2015)0147),

—

tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, és az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) (a közös rendelkezésekről szóló rendelet (CPR)),

—

tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alap által az európai területi együttműködési célkitűzésnek nyújtott támogatásra vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2013. december 17-i 1299/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2),

—

tekintettel az európai területi együttműködési csoportosulásról szóló 1082/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a csoportosulások létrehozásának és működésének egyértelművé tétele, egyszerűsítése és javítása tekintetében történő módosításáról szóló, 2013. december 17-i 1302/2013/EU rendeletre (3),

—

tekintettel az Alpok-régióra vonatkozó uniós stratégiáról szóló, 2013. december 19-i és 20-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak „Az Európai Unió Alpok-régióra vonatkozó stratégiájáról szóló bizottság közleményre vonatkozó, 2015. október 8-i véleményére (4),

—

tekintettel a Régiók Bizottságának „Az Európai Unió Alpokra vonatkozó makroregionális stratégiája” című, 2014. december 3-i véleményére (5),

—

tekintettel „Az Unió makroregionális stratégiáinak alakulásáról: A jelenlegi gyakorlat és a jövőbeni kilátások, különösen a Földközi-tenger térségében” című, 2012. július 3-i állásfoglalására (6),