31.1.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 35/1

31.1.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 35/2

—

tekintettel a Bizottság a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia félidős értékeléséről szóló 2015. október 2-i jelentésére (COM(2015)0478),

—

tekintettel a Bizottság „A természet állapota az Unióban: Jelentés az élőhelyvédelmi és madárvédelmi irányelvben említett élőhelyek és fajok helyzetéről és trendjeiről az élőhelyvédelmi irányelv 17. cikkének, valamint a madárvédelmi irányelv 12. cikkének megfelelően” című, 2015. május 20-i jelentésére (COM(2015)0219),

—

tekintettel a madár- és élőhelyvédelmi irányelvek célravezetőségi vizsgálata keretében végzett nyilvános konzultációról szóló jelentésre (1)

—

tekintettel a 2015 októberében közzétett, az európai polgárok biológiai sokféleséggel kapcsolatos álláspontjáról szóló Eurobarométer-felmérésre (436. számú tematikus Eurobarométer-felmérés),

—

tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség „Az európai környezet – állapot és előretekintés 2015-ben” című jelentésére (SOER 2015),

—

tekintettel a Bizottság vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelmének uniós megközelítéséről szóló, 2014. február 7-i közleményére (COM(2014)0064),

—

tekintettel a természeten alapuló megoldásokkal és a városok természetes környezetének megújításával foglalkozó Horizont 2020 szakértői csoport „A természeten alapuló megoldások és a városok természetes környezete megújításának uniós kutatási és innovációs politikai programja felé” című, 2015-ben közzétett végleges jelentésére,

—

tekintettel a természetitőke-finanszírozási eszközre, amely a környezetvédelmi célú és az éghajlatváltozás elleni küzdelmet is szolgáló pénzügyi eszköz (LIFE) része,

—

tekintettel a Bizottság által „a biológiai sokféleség nettó csökkenésének és az ökoszisztéma-szolgáltatások romlásának megelőzése” mottójú jövőbeli uniós kezdeményezésről folytatott konzultációra,

—

tekintettel a biológiai sokféleségről szóló ENSZ-egyezmény részes felei 12. konferenciájának (COP 12) eredményeire, különösen a 2011–2020 közötti időszakra vonatkozó biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiai cselekvési terv végrehajtásában elért haladásról szóló félidős értékelésre, beleértve „A biológiai sokféleség globális kilátásai” negyedik kiadását, a biológiai sokféleségre vonatkozó aicsi célok elérése vonatkozásában, valamint a végrehajtás javítását szolgáló intézkedésekre,

—

tekintettel a COP 10 konferencia biológiai sokféleségről szóló X/34. határozatára, amely hangsúlyozza a mezőgazdasági biológiai sokféleség jelentőségét az élelmezésbiztonság és a táplálkozás szempontjából, különösen az éghajlatváltozás és a természeti erőforrások korlátozott elérhetősége tükrében, ahogyan azt a 2009. évi élelmezésbiztonsági világ-csúcstalálkozón kiadott római nyilatkozat is elismerte,

—

tekintettel a Környezetvédelmi Tanács 2014. június 12-i ülésére és különösen az EU és a tagállamok arra irányuló kötelezettségvállalására, hogy növelni fogják a haidarábádi kötelezettségvállalások megvalósítására fordított forrásokat, oly módon, hogy 2015-re megkétszerezik a biológiai sokféleségre fordított pénzügyi erőforrások teljes összegét,

—

tekintettel a biológiai sokféleségről szóló ENSZ-egyezmény titkársága és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) „Globális prioritások összekapcsolása: biológiai sokféleség és emberi egészség – áttekintés a jelenlegi ismeretek tükrében” című, 2015-ben közzétett jelentésére,

—

tekintettel az ENSZ-közgyűlés 69. ülésszakán a 2015 utáni időszakra vonatkozó fejlesztési program jóváhagyása céljából „Megváltoztatjuk a világot: a fenntartható fejlődés 2030-ig tartó programja” címmel benyújtott, állásfoglalásra irányuló indítványra,

—

tekintettel a természet értékeinek láthatóvá tételét célul kitűző világméretű kezdeményezésnek az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség gazdaságtanáról szóló jelentéseire,

—

tekintettel a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezményre (CITES) és a vándorló fajokról szóló egyezményre (CMS),

—

tekintettel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) veszélyeztetett állatfajokra vonatkozó vörös listájára,

—

tekintettel az idegenhonos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának és terjedésének megelőzéséről és kezeléséről szóló, 2014. október 22-i 1143/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2),

—

tekintettel a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet hajók ballasztvizének és az üledékeknek a kezelésére és ellenőrzésére vonatkozó nemzetközi egyezményére,

—

tekintettel a 2013 utáni közös agrárpolitikára, és különösen a közös agrárpolitika keretébe tartozó támogatási rendszerek alapján a mezőgazdasági termelők részére nyújtott közvetlen kifizetésekre vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2013. december 17-i 1307/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (3), valamint az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló, 2013. december 17-i 1305/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (4),

—

tekintettel a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (5),

—

tekintettel a 2014–2020-as többéves pénzügyi keretre,

—

tekintettel az életbiztosításunkról, természeti tőkénkről: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégiáról szóló, 2012. április 20-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel a környezetbarát infrastruktúráról – Európa természeti tőkéjének növeléséről szóló, 2013. december 12-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel az erdőket és az erdőalapú ágazatot érintő új uniós erdőgazdálkodási stratégiáról szóló, 2015. április 28-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálatának „A biológiai sokféleség védelme – uniós politika és nemzetközi megállapodások” című, 2015. áprilisi tanulmányára,

—

tekintettel a Forest Europe „Az európai erdők helyzete 2015-ben” című jelentésére (9);

—

tekintettel az Európai Parlament Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi Tematikus Főosztályának a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelv, és különösen 6. cikkének végrehajtása tekintetében a tagállami jogszabályokról és gyakorlatokról szóló 2009. évi tanulmányára,

—

tekintettel a Régiók Bizottsága „Hozzájárulás az EU madárvédelmi és élőhelyvédelmi irányelvének célravezetőségi vizsgálatához” című, a 2015. december 3–4-i 115. plenáris ülésen elfogadott véleményére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0003/2016),

A.

emlékeztetve arra, hogy a biológiai sokféleség a Föld ökoszisztémáinak, élőhelyeinek, fajainak és génállományainak egyedülálló változatosságát jelenti, amelytől az ember nagymértékben függ;

B.

mivel a biológiai sokféleség felbecsülhetetlen érték, amelyet a jövő generációk érdekében meg kell óvni; mivel a biológiai sokféleség az emberi egészség javát is szolgálja, és óriási társadalmi és gazdasági értékkel is bír, és mivel a 2020-ra kitűzött célok teljesítésének elmulasztása esetén a becslések szerint az elmaradó társadalmi-gazdasági lehetőségek költsége évi 50 milliárd euró lesz;

C.

mivel a mezőgazdaság nagy szerepet játszik a biológiai sokféleséggel kapcsolatos célok elérésében; mivel a gyors népességnövekedés miatt szükséges hatékony élelmiszer-előállítás, valamint a biomassza mint energiahordozó fokozott felhasználásával kapcsolatos energiapolitikai célok magas követelményeket állítanak a mezőgazdaság hatékonyságával kapcsolatban;

D.

mivel a mezőgazdasági ágazat és az erdészet a hatályos jogszabályok végrehajtása keretében hozzájárul a biológiai sokféleség fenntartásához;

E.

mivel a kis- és közepes méretű mezőgazdasági üzemekben és a családi gazdaságokban hagyományosan termesztett növényfajok és változatok sokfélesége rendkívüli fontossággal bír egyrészt a vidéki közösségeken belüli különféle szükségletek és felhasználási módok kielégítése, másrészt a növények időjárási viszontagságokkal, kártevőkkel és betegségekkel szembeni kiszolgáltatottságának csökkentése szempontjából;

F.

mivel a fenntartható és felelős földművelés és állattenyésztés alapvetően járul hozzá a biológiai sokféleség megőrzéséhez;

G.

mivel a biológiai sokféleségre világszerte jelentős terhelés nehezedik, ami a természetre, a társadalomra és a gazdaságra nézve katasztrofális, visszafordíthatatlan változásokat idéz elő;

H.

mivel a 11. aicsi célkitűzés felszólít a szárazföldi és belvízi területek legalább 17 %-a védelmének a védett területek hatékonyan kezelt rendszerein keresztüli biztosítására; mivel az európai ökorégiók védett területeken fekvő részének 17 %-os aránya nagy mértékben csökken a kizárólag a Natura 2000 által védett területek kizárásával;

I.

mivel az ökoszisztémák helyreállítása pozitív hatással lehet mind az éghajlatváltozás mérséklésére, mind az ahhoz való alkalmazkodásra;

J.

mivel 10 uniós polgárból legalább 8 súlyosnak tartja a biológiai sokféleség csökkenésének hatásait, és mivel 552 470 polgár vett részt a természetvédelmi irányelvek célravezetőségi vizsgálatához kapcsolódó nyilvános konzultációban, ami a Bizottság által lefolytatott konzultációkra valaha adott legmagasabb válaszarány; mivel – az Eurobarométer felmérése szerint – a polgárok több információt szeretnének kapni a biológiai sokféleség csökkenéséről, és a legtöbb polgár nem ismeri a Natura 2000 hálózatot;

K.

mivel igen sok, saját kezdeményezésére, illetve helyi vagy regionális akciócsoportok tagjaként fellépő elhivatott polgár hoz helyi vagy regionális szintű intézkedéseket a biológiai sokféleség megőrzésének előmozdítása érdekében, és ezáltal ér el pozitív eredményeket viszonylag rövid időn belül;

L.

mivel az európai polgárok 65 %-a él a Natura 2000 hálózat által védett területek 5 km-es, és 98 %-a e területek 20 km-es körzetében, ami azt sugallja, hogy e területek segíthetnek a biológiai sokféleséggel kapcsolatos tudatosság növelésében és olyan ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtásában, amelyek az európai népesség nagy részének jóllétéhez járulnak hozzá;

M.

mivel a biológiai sokféleségre irányuló szakpolitikáknak maradéktalanul meg kell felelniük a fenntarthatóság elvének annak érdekében, hogy a tájak és élőhelyek regionális különbségeit maradéktalanul tiszteletben tartsák;

N.

tekintettel a legkülső régiókban, valamint a tengerentúli országokban és területeken – amelyek az endemikus állat- és növényfajok egyedülálló rezervátumait alkotják – létező jelentős biológiai sokféleségre; mivel azonban e régiók közül többen nem hajtják végre a madárvédelmi és élőhelyvédelmi irányelveket;

1.

üdvözli a biológiai sokféleséggel kapcsolatos uniós stratégia félidős értékelését, a természet állapotáról szóló és a 2015. évi SOER-jelentést; hangsúlyozza e jelentések stratégiai jelentőségét az EU biológiai sokféleséggel kapcsolatos céljainak elérésében;

2.

komoly aggodalmának ad hangot a biológiai sokféleség folyamatos csökkenésével kapcsolatban; megjegyzi, hogy hogy a 2020-ra kitűzött célok további, jelentős és folyamatos erőfeszítések nélkül nem lesznek elérhetők; megállapítja ugyanakkor, hogy tudományosan bizonyított tény, hogy a természet Európában sokkal rosszabb állapotban lenne az uniós madárvédelmi és élőhelyvédelmi irányelv pozitív hatásai nélkül, és hogy a célzott és megfelelően finanszírozott erőfeszítések valóban eredményre vezetnek; hangsúlyozza azonban, hogy bőven van még mit javítani;

3.

rámutat, hogy az élőhelyek elpusztulása a biológiai sokféleség csökkenésének leglényegesebb oka, ezért különösen fontos ezzel foglalkozni, azaz visszaszorítani az élőhelyek pusztulását és széttöredezettségét e csökkenés megállítása érdekében;

4.

hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség csökkenése nem csupán a fajokat és az élőhelyeket érinti, hanem a genetikai sokféleséget is; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki stratégiát a genetikai sokféleség megőrzésére vonatkozóan;

5.

hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség alapvető szerepet játszik a fenntartható fejlesztési célokon, különösen a 14. célon („Az óceánok, tengerek és tengeri erőforrások megőrzése és fenntartható hasznosítása”) és a 15. célon („A szárazföldi ökoszisztémák fenntartható használatának védelme, helyreállítása és ösztönzése, fenntartható erdőgazdálkodás, az elsivatagosodás elleni küzdelem, a talajromlás megállítása és visszafordítása, a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása”) belül; emlékeztet arra, hogy az Unió hihetetlen biológiai sokféleséggel rendelkezik, különösen a legkülső régióinak, de a hozzá társult tengerentúli országoknak és területeknek köszönhetően is; ezért felhívja az Uniót, hogy továbbra is vállaljon kötelezettséget a biológiai sokféleségről szóló egyezmény további megerősítése mellett, és biztosítsa eredményes végrehajtását;

6.

megállapítja, hogy az Unión belül és határain túl a biológiai sokféleség csökkenéséhez vezető fő tényezők és mozgatórugók között az élőhelyeknek a földhasználat megváltoztatásából eredő szétaprózódása, romlása és tönkretétele, az éghajlatváltozás, fenntarthatatlan fogyasztási minták és a tengerek használata is szerepel; hangsúlyozza ennek fényében, hogy olyan mutatók megállapítására és kialakítására van szükség, amelyek egyértelműen és tudományos módon mérik a biológiai sokféleség állapotát egy adott térségben vagy régióban, és hogy mind az Unión belül, mind pedig világszinten – a fejlődő országokra is kiterjedően – támogatni kell az erőforrások ésszerű és fenntartható használatát, továbbá nyomatékosan felszólítja az Uniót, hogy a biológiai sokféleségre vonatkozó nemzetközi kötelezettségvállalásait jobban építse bele az éghajlat-változási és az Európa 2020 stratégiájába; hangsúlyozza, hogy az erőforrás-hatékonyabb gazdaság és a túlfogyasztás visszafogása lehetővé teheti az Unió számára, hogy mérsékelje a – főként Európán kívüli – természeti erőforrásoktól való függőségét; emlékeztet továbbá arra, hogy az éghajlatváltozás enyhítése és az ahhoz való alkalmazkodás ökoszisztéma-alapú megközelítése költséghatékony lehetőségeket nyújthat a technológiai megoldásokra, miközben számos alkalmazott tudomány fejlődése a természeti értékek hosszú távú elérhetőségétől és sokféleségétől függ;

7.

hangsúlyozza, hogy a legmagasabb szintű politikai akarat döntő jelentőséggel bír a biológiai sokféleség fenntartása, és a biológiai sokféleség csökkenésének megakadályozása terén; úgy véli, hogy elengedhetetlen a meglévő jogszabályok végrehajtása, valamint a biológiai sokféleség erőteljesebb érvényre juttatása más szakpolitikai területeken; felhívja különösen a tagállamok regionális és helyi hatóságait, hogy gondoskodjanak a biológiai sokféleséggel kapcsolatos tájékoztatásról és az azzal kapcsolatos tudatosság növeléséről;

8.

sajnálja, hogy Európában a vadon élő fajok közel egynegyedét a kihalás veszélye fenyegeti, és számos ökoszisztéma romlásnak indult, ami súlyos társadalmi és gazdasági károkkal jár az EU számára;

9.

hangsúlyozza, hogy a természet és a gazdasági fejlődés nem zárja ki egymást; meggyőződése, hogy a természetnek nagyobb teret kell biztosítani a társadalomban, többek között a gazdaságban és az üzleti életben a fenntartható gazdasági növekedés ösztönzése és a környezet védelmét, helyreállítását és jobb irányítását célzó intézkedések megtétele érdekében; úgy véli, hogy különösen az erőforrások kiaknázásának csökkentésére irányuló erőfeszítéseknek kell központi szerepet kapniuk a környezeti és gazdasági célkitűzések egymáshoz közelítésében;

10.

hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség csökkenése pusztító gazdasági költségekkel jár a társadalomra nézve, amelyeket eddig nem építettek be kellő mértékben a gazdasági és egyéb politikákba; úgy véli, hogy létfontosságú felismerni azt, hogy a biológiai sokféleségre fordított befektetések a társadalom és a gazdaság szempontjából is alapvető fontosságúak; az Európai Unióban hatból egy munkahely valamilyen mértékben a természettől és a biológiai sokféleségtől függ; hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség jelentősen előmozdíthatja az új készségek, munkahelyek és üzleti lehetőségek megteremtését; üdvözli a biológia sokféleség gazdasági értékelési módszereit; úgy véli, hogy ezek az eszközök segíthetnek a figyelem fokozottabb felkeltésében, a rendelkezésre álló erőforrások felhasználásának javításában, és abban, hogy megalapozottabb döntések szülessenek;

11.

felhívja a Bizottságot, hogy növelje a biológiai sokféleségnek és az ökoszisztémáknak a gazdasági ügyekben betöltött szerepét a zöld gazdaságra való áttérés érdekében; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy erősítse meg az európai szemeszter környezetbarátabbá tétele érdekében vállalt intézkedéseket; hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség átfogó társadalmi felelősség, amely nem függhet kizárólag a közpénzektől;

12.

úgy véli, hogy a biológiai sokféleség gazdasági értékének meg kell jelennie a döntéshozatalt irányító mutatókban – anélkül, hogy azok a biológiai sokféleség áruba bocsátásához vezetnének – és a GDP-n túlmutató jelzőszámokban; meggyőződése, hogy ez támogatni fogja a fenntartható fejlesztési célok elérését is; ezzel összefüggésben kéri, hogy a biológiai sokféleség értékeit a fenntartható fejlesztési célokra vonatkozó monitoringeljárás részeként következetesen építsék be a nemzeti számviteli rendszerbe;

13.

hangsúlyozza, hogy az EU és a tagállamok nem teljesítették a 2010-re vonatkozó, biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiát; felhívja a Bizottságot, hogy – mivel nem történt előrelépés a 2020-ra kitűzött, biológiai sokféleséggel kapcsolatos célkitűzések elérésével kapcsolatban – készítsen kétévente jelentést a Parlament számára, amelyben a Tanács és a Bizottság beszámol az aktuális helyzetről, az célok megvalósulása elmaradásának okairól és a jövőbeli megfelelésre irányuló stratégiáról;

14.

felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy késlekedés nélkül kezdjék kiemelten kezelni a 2020-ig teljesítendő célok megvalósítását; egy több érdekelt félre figyelemmel levő megközelítést szorgalmaz, és hangsúlyozza e tekintetben a tagállami, regionális és helyi szereplők, valamint maradéktalan részvételük központi szerepét; hangsúlyozza, hogy ezzel kapcsolatban kulcsfontosságú, hogy a biológiai sokféleség védelme jobban bekerüljön a köztudatba, jobb finanszírozást és nagyobb támogatást élvezzen; úgy véli, hogy a célkitűzések elérése érdekében kulcsfontosságú a megfelelő tájékoztatási politika és valamennyi érintett szereplő, köztük a társadalmi-gazdasági szereplők korai bevonása;

15.

felhívja az Uniót, hogy a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvével összhangban csökkentse a biológiai sokféleségre világszerte gyakorolt káros hatását, és szorítsa az ökoszisztémák ökológiai korlátainak megfelelő szintre azáltal, hogy eredményeket ér el a biológiai sokféleségre vonatkozó kiemelt célok és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos kötelezettségvállalásainak teljesítése tekintetében; felhívja az Uniót arra is, hogy támogassa a fejlődő országokat a biológiai sokféleség megőrzését és fenntartható használatát célzó erőfeszítéseikben;

16.

elítéli, hogy a tagállamok milyen lassan haladnak az EU környezetvédelmi jogszabályainak végrehajtásával; hangsúlyozza, hogy több információra van szükség a tagállami végrehajtás helyzetével kapcsolatban;

17.

hangsúlyozza, hogy a természetvédelmi irányelvek maradéktalan végrehajtása, érvényesítése és megfelelő finanszírozása alapvető feltétele a stratégia egésze sikerének és a kiemelt célok teljesítésének; a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt felhív minden érdekelt felet, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt a célok teljesítése és a széles körű támogatás érdekében;

18.

sürgeti az uniós vezetőket, hogy hallgassanak arra a félmillió polgárra, akik a szigorú természetvédelmi jogszabályok megtartását és jobb végrehajtását kérték;

19.

felkéri a Bizottságot, hogy a meglévő ítélkezési gyakorlattal összhangban javítson az irányelvek teljes mértékű végrehajtását és érvényesítését segíteni hivatott iránymutatásokon; felkéri a Bizottságot, hogy tulajdonítson nagyobb jelentőséget a tagállamokkal és az összes érdekelt féllel, köztük a társadalmi-gazdasági szereplőkkel folytatott párbeszédnek és ösztönözze a bevált gyakorlatok megosztását;

20.

elismeri, hogy a természetvédelmi irányelvek egyik fő előnye az, amilyen mértékben EU-szerte segítenek biztosítani az azonos versenyfeltételeket azáltal, hogy alapvető normát teremtenek a környezetvédelemre vonatkozóan, amelyet a közös normákra vonatkozó követelményeikkel és az egységes piac szerinti, a kölcsönös elismerés elvével összhangban minden tagállamnak tiszteletben kell tartania;

21.

megjegyzi, hogy 2012-ben a Natura 2000 területek közül csupán 58 % készített gazdálkodási tervet; aggályosnak tartja a végrehajtás szintjében jelentkező különbségeket; sürgeti a tagállamokat, hogy fejezzék be a szárazföldi és tengeri Natura 2000 területek kijelölését, és az érdekeltekkel konzultálva készítsenek gazdálkodási terveket;

22.

hangsúlyozza, hogy a Natura 2000 területekkel folytatott gazdálkodás EU-szerte legalább 5,8 milliárd euróba került, ám azok évente 200–300 milliárd euró értékben járulnak hozzá a környezetvédelmi és társadalmi-gazdasági előnyökhöz; felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a Natura 2000 területekkel folytatott gazdálkodás átlátható módon történjen;

23.

elismeri, hogy a Natura 2000 hálózat keretében létrehozott védett tengeri területek létfontosságú mértékben járulnak majd hozzá a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv értelmében vett jó környezeti állapothoz és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos 11. aicsi célkitűzésben kitűzött, a védett parti és tengeri területekre vonatkozó 10 %-os globális célkitűzés 2020-i történő megvalósításához; sajnálattal állapítja meg, hogy ez a cél még messze nem valósult meg;

24.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy – annak érdekében, hogy értékelni lehessen az e célok megvalósítása felé tett előrehaladást – fokozzák az élőhelyekkel és fajokkal kapcsolatos adatgyűjtést és nyomon követést, különösen ott, ahol nagyok a hiányosságok;

25.

aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy még mindig nem készült tagállamonkénti részletes kimutatás a természetvédelemre fordított tényleges támogatásokról és finanszírozásról; úgy véli, hogy ez jelentős hiányossághoz vezet ismereteink terén; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy haladéktalanul azonosítsák és készítsék el a megfelelő nemzeti költségvetési tételeket;

26.

megismétli a vidékfejlesztési, strukturális és halászati alapokon, valamint a tagállamok által rendelkezésre bocsátott finanszírozásokon kívüli, a Natura 2000 területek irányítására fordítandó kiegészítő uniós társfinanszírozásra irányuló korábbi kérését;

27.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a továbbiakban precízen tartsák be a természetvédelmi irányelveket; hangsúlyozza, hogy javítani kell az uniós jogszabályok betartását és azok érvényesítését, például arányos, hatékony és visszatartó erejű szankciók révén;

28.

ezzel kapcsolatban további erőfeszítésekre szólít fel a madarak illegális leölésének, csapdába ejtésének és kereskedelmének beszüntetése érdekében, és az ebből eredő helyi konfliktusok csökkentése céljából; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki új eszközöket a Natura 2000 területeken folytatott illegális tevékenységek feltárására;

29.

kéri a Bizottságot, hogy 2017-ig tegyen konkrét javaslatot a környezetbarát infrastruktúra transzeurópai hálózatának (TEN-G) kifejlesztésére; szorgalmazza egy, a célfajok tekintetében létrehozandó európai vadátjárókra vonatkozó stratégia tagállamokkal együtt történő kidolgozását;

30.

felhívja azokat a tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy azonnal dolgozzák ki és valósítsák meg az ökoszisztéma-helyreállítás prioritásainak meghatározására szolgáló kereteket;

31.

kéri a tagállamokat, hogy helyezzék előtérbe azt a célt, miszerint a romlásnak indult ökoszisztémák 15 %-át 2020-ig helyre kell állítani, és használják fel a többéves pénzügyi keretben e célra rendelkezésre álló előirányzatokat; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő iránymutatásokat arra vonatkozóan, hogy hogyan használandók fel ezek az előirányzatok a romlásnak indult ökoszisztémák helyreállítására és általában véve a biológiai sokféleség védelmére;

32.

felhívja a figyelmet a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás nagy jelentőségére e célok elérésével kapcsolatban, valamint arra, hogy fenntartható megoldásokat kell kialakítani a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás számára;

33.

elismeri a légszennyezés biológiai sokféleségre és ökoszisztéma-szolgáltatásokra kifejtett negatív hatását, hiszen a természetes ökoszisztémákra és a fajok sokféleségére nehezedő nyomás mutatói – a tápanyag-nitrogén és a savasság – kritikus mennyiségűek;

34.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a vállalkozások innovációs kapacitásának támogatása érdekében fektessenek be a biológiai sokféleségbe, különösen az ökológiai tervezés területén;

35.

megjegyzi, hogy a természetvédelem más szakpolitikai területekbe való beépítése továbbra is rendkívüli jelentőséggel bír, és hangsúlyozza a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás ezzel összefüggő alapvető szerepét;

36.

hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség megőrzése kulcsfontosságú az élelmiszer- és takarmánytermesztés szempontjából, s mint ilyen, a mezőgazdasági termelők jól felfogott érdeke; hangsúlyozza a több érdekelt félre figyelemmel lévő megközelítés fontosságát, amelynek lényege, hogy aktívan bevonja és arra ösztönzi a mezőgazdasági termelőket és erdőgazdálkodókat, hogy az említett kihívásokra közösen keressenek választ;

37.

emlékeztet rá, hogy a közök agrárpolitika (KAP) már rendelkezik eszközökkel az ökoszisztémák helyreállítására, megőrzésére és javítására, ilyenek például az ökológiai jelentőségű területek; rámutat, hogy a mezőgazdasághoz és erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó, többek között a Natura 2000 területeken lévő ökoszisztémák helyreállítása, megőrzése és javítása egyike az EU 6 fő vidékfejlesztési prioritásának;

38.

sajnálattal állapítja meg, hogy a mezőgazdaságban nem következett be mérhető javulás a biológiai sokféleség állapotát tekintve, de elismeri, hogy egyelőre túl korai lenne a KAP reformjának tényleges hatékonyságát megítélni; üdvözli a KAP végrehajtásával kapcsolatos előrehaladás Bizottság által tervezett értékelését, és sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy továbbra is kövessék nyomon, értékeljék és szükség esetén növeljék a közös agrárpolitika környezetbarátabbá tételét szolgáló intézkedéseket – köztük a tagállamok rugalmasságának értékelését – és a KAP keretébe illeszkedő, egyéb vonatkozó vidékfejlesztési intézkedések hatékonyságát; felkéri a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a közös agrárpolitika félidős értékelésében tett megállapításait;

39.

felhívja a tagállamokat, hogy jobban használják ki a KAP és a kohéziós politika mezőgazdaságot és erdőgazdálkodást támogató, már meglévő eszközeit a biológiai sokféleséggel kapcsolatos célok teljesítéséhez; hangsúlyozza, hogy szükség van a növénygenetikai források és a hagyományos mezőgazdasági fajták fenntartható felhasználásának előmozdítására, valamint a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás számára kialakított fenntartható megoldásokra;

40.

hangsúlyozza, hogy az ökológiai jelentőségű területeknek – főszabály szerint – az olyan agroökológiai folyamatok védelmére és előmozdítására kell szolgálniuk, mint a beporzás és a talajvédelem; kéri a Bizottságot, hogy tegyen közzé adatokat azzal kapcsolatban, hogy az 1307/2013/EU rendelet hatálybalépése óta hány tagállam engedélyezi a rovarirtó szerek és műtrágyák használatát az ökológiai jelentőségű területeken;

41.

felhívja a Bizottságot, hogy az átláthatóság érdekében hozza nyilvánosságra a környezetbarátabbá tételt szolgáló intézkedéseikre vonatkozó döntésekkel kapcsolatban a tagállamok által adott indokolást;

42.

ragaszkodik hozzá, hogy a Bizottság és a tagállamok biztosítsák a KAP-pal kapcsolatos pénzügyi forrásoknak a környezetvédelem szempontjából káros tevékenységek támogatásától a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok és az azokkal összefüggő biológiai sokféleség finanszírozásának támogatására történő átirányítását;

43.

hangsúlyozza, hogy a fejlődő országokban szükség van a mezőgazdaság biológiai sokféleségének védelmére az élelmezésbiztonság megvalósítása érdekében; ezért arra kéri a Bizottságot, hogy az élelemhez való jog kérdésével megbízott különleges ENSZ-előadó ajánlásaival összhangban eszközöljön beruházásokat a fejlődő országok agroökológiájába;

44.

felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a világ erdeiben a fenntartható erdőgazdálkodást az ökológiai folyamatok, az erdők biológiai sokfélesége, valamint a termékenység biztosítása, továbbá az őslakos népek erdészeti erőforrások megőrzéséhez való jogainak tiszteletben tartása révén; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy tiltsa meg a természetes erdők irtását, óvja meg a veszélyeztetett fajokat, tiltsa be a mérgező rovarirtó szereket és a genetikailag módosított fák ültetését;

45.

felszólítja a Bizottságot, hogy a biológiai sokféleségről szóló stratégiája keretében nagyobb mértékben vegye figyelembe a nagy trópusi erdős területeket, tekintetbe véve az ökoszisztémák, élőhelyek és a különösen veszélyeztetett, érzékeny fajok ottani koncentrációját, azoknak a környezeti egyensúly és az éghajlat szempontjából betöltött fontos szerepét, valamint az őslakos népek szempontjából betöltött társadalmi és kulturális funkciójukat;

46.

felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki és hajtsanak végre erdőgazdálkodási terveket az erdei élőhelyek és fajok védettségi helyzetének javítása és az információhoz való jobb hozzáférés lehetővé tétele céljából; kéri a Bizottságot, hogy a következetesség és az összehasonlíthatóság biztosítása érdekében dolgozzon ki az erdők biológiai sokféleségével kapcsolatos információgyűjtésre vonatkozó kritériumokat és normákat;

47.

rámutat arra, hogy az agroüzemanyagok iránti kereslet növekedése, valamint az agroüzemanyagok előállítása tekintetében a fejlődő országokra nehezedő nyomás erősödése az élőhelyek és az ökoszisztémák – többek között a vizes élőhelyek és az erdők – szerkezeti átalakításán és pusztulásán keresztül veszélyeztetheti a biológiai sokféleséget;

48.

nyomatékosan kéri, hogy a biomassza-előállításra vonatkozó társadalmi és környezeti fenntarthatósági kritériumok képezzék szerves részét a megújuló energiáról szóló irányelvnek; kulcsfontosságúnak tartja fenntarthatósági standardok kidolgozását valamennyi ágazat számára, amelyben biomassza-felhasználásra kerülhet sor, akárcsak kritériumok kidolgozását a fenntartható erdőgazdálkodás számára annak biztosítása érdekében, hogy a bioenergia ne járuljon hozzá az éghajlatváltozáshoz, illetve ne váljon a földfoglalás vagy az élelmiszer-ellátás bizonytalanságának kiváltó okává;

49.

aggodalommal állapítja meg, hogy a világban elfogyasztott pálmaolaj 90 %-át Indonéziában és Malajziában állítják elő, a tőzeges erdők kárára, amelyeket felégetnek, hogy helyet biztosítsanak a hatalmas akác- és olajpálma-ültetvények számára; kiemeli azt a tényt, hogy a Világbank által készített tanulmány szerint Indonézia az üvegházhatású gázok tekintetében – éppen az erdőtüzek miatt – a harmadik legnagyobb kibocsátóvá vált;

50.

felkéri a Bizottságot és a tagállamokat a megreformált közös halászati politika megfelelő és haladéktalan végrehajtására, a halászterületek ökoszisztémán alapuló irányítását alkalmazva, hogy érvényt szerezzenek a legnagyobb fenntartható hozam elvének, többek között a fenntartható és innovatív halászati módszerek népszerűsítésével; hangsúlyozza a szennyezés csökkentésének fontosságát többek között a tengeri biológiai sokféleség megőrzésének és az állományok megóvásának érdekében, valamint a gazdasági növekedés „kék” gazdaság révén való támogatása érdekében;

51.

hangsúlyozza a tengeri ökoszisztémák és erőforrások alapvető fontosságát, mivel ezek a part menti országok fenntartható fejlődésének alapját képezik; felhívja a tagállamokat, hogy teljes mértékben hajtsák végre korábbi kötelezettségvállalásaikat, és működjenek együtt a globális, regionális és nemzeti kormányzatokkal az arra irányuló törekvések és tettek mértékének jelentős megnövelésén, hogy méltányos, gazdaságilag és ökológiailag fenntartható halászatot hozzanak létre;

52.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az EU játsszon vezető szerepet az ENSZ Tengerjogi Egyezményének keretén belül egy, a szerződő államok felségterületén kívül eső tengeri területek biológiai sokféleségének megőrzésére és fenntartható felhasználására vonatkozó megállapodás létrehozásában;

53.

felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal és harmadik országokkal együttműködve javítsa a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászatról szóló 1005/2008/EK tanácsi rendelet végrehajtását;

54.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák tengereink környezeti minőségét azáltal, hogy a vegyi, fizikai és mikrobiológiai szennyezés csökkentését a tengeri közlekedés fenntarthatóságának optimalizálása és a – szennyezés által elkerülhetetlenül fenyegetett – biológiai sokféleség védelme révén csökkenteni kívánó projekteket hajtanak végre; ennek kapcsán emlékeztet arra, hogy a szennyvízelvezető rendszereken, a folyóvizeken, illetve a part menti hulladéklerakókon keresztül évente 12,7 millió tonna (az össztermelés 5 %-a) műanyag kerül az óceánokba, és károsítja a környezetet és az egész föld biológiai sokféleségét;

55.

sürgeti a Bizottságot, hogy késedelem nélkül és az 1143/2014/EU rendelet 4. cikkével összhangban állítson össze pontos és átfogó jegyzéket azokról az idegenhonos invazív fajokról, amelyek problémát jelentenek az Unió számára, azzal a feltétellel, hogy ennek a listának nem kell meghatározott számú fajra korlátozódnia, és a célok teljesítésére irányuló, megfelelő forrásokkal támogatott, teljes és következetes végrehajtási intézkedéseket kell tartalmaznia; hangsúlyozza, hogy fontos e lista folyamatos frissítése és ehhez kapcsolódóan a fajok jelentette kockázatok értékelése annak érdekében, hogy az idegenhonos invazív fajokra vonatkozó jogszabály hathatós eszközként betölthesse szerepét;

56.

felhívja a tagállamokat, hogy ratifikálják a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet ballasztvízkezelésről szóló egyezményét, hogy megakadályozzák az idegenhonos invazív fajok tengeri és belvízi közlekedéssel való terjedését, és hozzájáruljanak a cél végrehajtásához és teljesítéséhez;

57.

kéri a tagállamokat, hogy kísérjék figyelemmel az egzotikus fajok területükre történő behozatalát, és tegyenek erről rendszeresen jelentést a Bizottságnak és a többi tagállamnak; kéri a veszélyeztetett fajok – főemlősök, hüllők és kétéltűek – behozatalának és tartásának megszigorítását;

58.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy 2020-ig fokozatosan szüntessék meg a környezetre káros támogatásokat, biztosítva, hogy a környezetre káros támogatások értékelése 2016-ra befejeződjön, és hogy a jelentéstételi kötelezettségeket belefoglalják a releváns uniós ágazati politikai területekbe; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teljes mellszélességgel támogassák és segítsék elő a körforgásos gazdaságra való átállást;

59.

sürgeti azokat a tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy még a 2016 decemberében megrendezésre kerülő COP/MOP 2 előtt ratifikálják a genetikai forrásokhoz való hozzáféréséről és a használatukból származó előnyök igazságos és méltányos megosztásáról szóló Nagojai Jegyzőkönyvet;

60.

emlékeztet arra, hogy az Unió világszinten jelentős mértékben hozzájárul a biológiai sokféleség csökkenése elleni küzdelemhez, és hogy a tagállamaival együtt a biológiai sokféleség megőrzését célzó források fő adományozója, továbbá a biológiai sokféleséggel kapcsolatos hivatalos fejlesztéstámogatás első számú adományozója;

61.

üdvözli a Bizottság B4Life (Biológiai sokféleség az életért) elnevezésű, 2014–2020-ra vonatkozó kiemelt projektjét, ám meggyőződése, hogy az Uniónak fokoznia kell hozzájárulását a biológiai sokféleség globális csökkenésének megelőzéséhez, és felhívja az Uniót és tagállamait, hogy valósítsák meg az arra vonatkozó haidarábádi kötelezettségvállalásukat, hogy 2015-re megkétszerezik a biológiai sokféleségre fordított nemzetközi pénzügyi források teljes összegét, és ezt a szintet legalább 2020-ig fenntartják;

62.

hangsúlyozza, hogy a vadon élő állatokkal kapcsolatos bűncselekmények és az élőhelyek csökkenése közvetlen és jelentős fenyegetést jelent a globális biológiai sokféleségre nézve; elismeri, hogy a vadon élő állatok kereskedelmének kihagyása és a CITES egyezményben való uniós részvétellel kapcsolatos cselekvések hiánya a biológiai sokféleséggel kapcsolatos uniós stratégia komoly hiányossága; hangsúlyozza, hogy sürgősen összehangolt intézkedésre van szükség a vadon élő állatok jogellenes kereskedelme elleni küzdelem érdekében; kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő ambiciózus tervet a vadon élő állat- és növényfajok és a belőlük származó termékek jogellenes kereskedelmének felszámolására; és hasonló intézkedéseket kér az erdőirtás és erdőpusztulás megakadályozására;

63.

hangsúlyozza, hogy a természetvédelmi irányelvek nemcsak az EU-ban, hanem nemzetközileg is mérföldkövet jelentenek a természetvédelmi politikában; úgy véli, hogy tömörségüknek, koherenciájuknak és egységességüknek köszönhetően ezek a természetvédelmi irányelvek úgymond az intelligens szabályozás előfutárának tekinthetők;

64.

hangsúlyozza, hogy a Natura 2000 még mindig egy viszonylag fiatal hálózat, amelynek teljes potenciálját még messze nem aknázták ki; úgy véli, hogy a természetvédelmi irányelvek továbbra is relevánsak, és hogy a végrehajtásnak azok a bevált gyakorlatai, amelyek hatékonysága bizonyított; hangsúlyozza, hogy a természetvédelmi irányelvek meglehetősen rugalmasak, többek között megengedik a technikai és tudományos fejlettség szerinti alkalmazkodást; megjegyzi, hogy az intelligens végrehajtás és a nemzetközi együttműködés létfontosságú a biológiai sokféleséggel kapcsolatos célok eléréséhez;

65.

ellenzi a természetvédelmi irányelvek felülvizsgálatát, mert veszélyeztetné a biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégia végrehajtását, elhúzódó jogbizonytalanságot eredményezne és esetlegesen gyengítené a jogszabályokat, ami annak kockázatást hordozza magában, hogy romlana a jogszabályi védelem és a finanszírozás, és káros lenne a természet, az emberek és az üzleti élet számára; hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy a természetvédelmi irányelvek folyamatban lévő REFIT ellenőrzésének a végrehajtás javítására kell összpontosítania;

66.

meggyőződése, hogy a természetvédelmi irányelvek és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos uniós stratégia célkitűzéseinek elérésével összefüggő bármiféle nehézség oka nem magukban a jogszabályokban keresendő, hanem elsősorban azok hiányos, eltérő és nem megfelelő végrehajtásában, továbbá más politikai területekbe való nem megfelelő és eltérő beépítésében;

67.

hangsúlyozza, hogy a természetvédelmi irányelvek végrehajtásuk elősegítése érdekében meglehetősen rugalmasak, az élőhelyvédelmi irányelvben rögzítetteknek megfelelően figyelembe véve a gazdasági, társadalmi, kulturális és regionális követelményeket; mindazonáltal sürgeti a Bizottságot, hogy tegye egyértelművé ezek értelmezését és a végrehajtásra vonatkozó iránymutatásokat a problémás kérdések elakadásának elkerülése, illetve megoldásuk érdekében;

68.

felhív a nagytestű ragadozók szerepének pontos felmérésére, és adott esetben kiigazító intézkedések bevezetésére annak biztosítása érdekében, hogy a biológiai sokféleség, a mezőgazdasági táj és a szálas takarmánnyal táplálkozó állatokat érintő, évszázadok óta gyakorolt, hegyi legeltetéses állattartás fennmaradjon;

69.

elismeri, hogy az uniós természetvédelmi jog a védett helyeken kedvező hatást gyakorol az ökoszisztémák, az élőhelyek és a fajok megőrzésére; sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy a fajok és ökoszisztémák egyedülálló rezervátumait, valamint a globális és az európai biológiai sokféleség egy jelentős részét alkotó francia legkülső régiókat kihagyták ebből a jogi keretből és a sajátosságaikhoz igazított valamennyi jogszabályi keretből is; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az ezekben a régiókban a LIFE+ program által, valamint a legkülső régiókban és a tengerentúli országokban és területeken a biológiai sokféleség megőrzésének és fenntartható hasznosításának előmozdítását célzó BEST uniós kezdeményezés által finanszírozott összes projekt sikeres volt;

70.

felszólítja a Bizottságot, hogy a BEST előkészítő intézkedést követően vezessen be a biológiai sokféleség finanszírozására szolgáló fenntartható mechanizmust a legkülső régiókban, valamint a tengerentúli országokban és területeken;

71.

a stratégia hibájának tartja, hogy a természetvédelmi területeken kívül eső biológiai sokféleség csökkenése hiányzik a stratégiából; arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gyűjtsenek adatokat ezekre az élőhelyekre és fajokra vonatkozóan, és a helyi hatóságokkal és a civil társadalommal együttműködve dolgozzanak ki megfelelő kereteket az élőhelyek széttöredezettségének, valamint a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások nettó csökkenésének megelőzése érdekében;

72.

úgy véli, hogy egy ilyen keretnek számos olyan kiegészítő intézkedést kell tartalmaznia, amelyek a biológiai sokféleség csökkenésének eredendő okaival foglalkoznak, és megfelelőbben építik be a biológiai sokféleséget a többek között a mezőgazdaságra, erdészetre, halászatra, energiára és közlekedésre vonatkozó ágazati politikákba;

73.

arra ösztönzi a tagállamokat, hogy területi tervezési kezdeményezésekkel biztosítsák az átgondolt területhasználatot és a Natura 2000 hálózat megfelelő védelmét, óvják a szabadban található területeket, többek között annak köszönhetően, hogy a mezőgazdasági tevékenység természeti kockázatokat növelő (lavinák, sárfolyamok, földcsuszamlások) feladása helyett a legeltetést választják, és hozzák létre a vidéki és városi területek kék-zöld infrastruktúrájának összefüggő hálózatát, egyúttal teremtsék meg a gazdasági tevékenységek szükséges jogbiztonságát; felkéri a Bizottságot, hogy erre vonatkozóan készítsen áttekintést a bevált gyakorlatokról;

74.

úgy véli, hogy a rendelkezésre álló erőforrások hatékonyabb és célzottabb felhasználása érdekében létfontosságú, hogy a Bizottság megállapítsa a természetitőke-finanszírozási eszköz konkrét kritériumait, amelyeknek garantálniuk kell, hogy a projektek megfelelő, kedvező és tudományosan kimutatható hatással legyenek a biológiai sokféleségre; úgy véli, hogy a LIFE projekteket össze kell kapcsolni a más programtípusokhoz, például a strukturális alapokhoz tartozó finanszírozással az erőfeszítések fokozása és a sikeres projektek EU-szerte való megismétlése, valamint a nagyobb multiplikátorhatás érdekében;

75.

felszólítja a Bizottságot, hogy mélyítse el a biológiai sokféleség finanszírozásának alapok közötti megközelítését, és felszólít a különböző pénzügyi eszközök közötti jobb kapcsolat kialakítására;

76.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák az érintett ágazati politikák közötti koherenciát, hogy azok tartalmazzák a biológiai sokféleséggel kapcsolatos célokat, annak biztosítása mellett, hogy a következő többéves pénzügyi keret garantálja, hogy átfogóan nézve ne következzen be csökkenés a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások szintjén;

77.

felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy, a természeti tőkével foglalkozó magas szintű csoportot e célok elérése érdekében, valamint hogy helyezze őket jobban a politika előterébe, és kezelje őket kiemelten;

78.

sajnálja, hogy az uniós környezetvédelmi joghoz nem kapcsolódik koherens és hatékony környezeti ellenőrzés és felügyelet a környezetvédelmi jog különböző ágazatokbeli – többek között a természetvédelmi területeken történő – megsértésének feltárása és megelőzése érdekében; üdvözli a környezetvédelmi ellenőrzésre irányuló uniós keret kialakítására irányuló előkészítő munkálatokat, és felhívja a Bizottságot, hogy további késdelem nélkül álljon elő jogalkotási javaslattal;

79.

hangsúlyozza az innováció, a kutatás és a fejlesztés fontosságát a természetvédelmi irányelvek céljai elérése érdekében, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy összpontosítsanak különösen a biológiai sokféleség megőrzése és az emberi egészség és gazdasági jólét közötti kapcsolatokra, és hangolják össze az adatgyűjtési intézkedéseket; emlékeztet ara, hogy továbbra is rendkívül hiányosak az ismeretek a tengeri ökoszisztémák és a halászati erőforrások állapotával kapcsolatban; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a halászat és akvakultúra szélesebb környezetre gyakorolt hatásával kapcsolatos adatok gyűjtését és nyilvános hozzáférhetőségét;

80.

felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy késedelem nélkül hozzanak létre egy európai kezdeményezést a beporzókról – különös figyelmet fordítva a növényekben a kártevőkkel szemben kialakult, a méheket és más beporzókat érintő rezisztanciára – a már meglévő nemzeti politikákra támaszkodva, valamint terjesszenek elő javaslatot a talajvédelmi keretirányelvre, az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló irányelvre és a környezeti ellenőrzésre vonatkozó felülvizsgált uniós keretre vonatkozóan;

81.

aggodalommal mutat rá a neonikotinoid rovarirtó szerek által a létfontosságú szolgáltatásokra – például a beporzásra és a természetes kártevő-szabályozásra – gyakorolt negatív hatásra vonatkozó tudományos bizonyítékok növekvő mennyiségére; felhívja ezért a Bizottságot, hogy tartsa fenn a neonikotinoidok használatára vonatkozó tilalmát;

82.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a biológiai sokféleségre kifejtett negatív hatások elkerülése érdekében teljes mértékben alkalmazzák az elővigyázatosság elvét a módosított élő szervezetek alkalmazásának és természetbe való kibocsátásának engedélyezése során;

83.

emlékeztet arra, hogy az európai biológiai sokféleség védelmében és megerősítésében milyen fontos szerepet játszik a LIFE program, különösen a Környezetvédelem alprogram „Természet és biodiverzitás” elnevezésű területe;

84.

határozottan úgy véli, hogy a környezet és az innováció kiegészítik egymást, és külön felhívja a figyelmet a természeten alapuló megoldásokra, amelyek mind gazdaságilag, mind a környezet szempontjából intelligens megoldást jelentenek többek között az éghajlatváltozás, a nyersanyaghiány, a környezetszennyezés és az antimikrobiális rezisztencia kihívásaira; felkéri a tagállamokat, hogy tegyék meg a lehető legnagyobb erőfeszítést ezek kidolgozására a Horizont 2020 keretében; felkéri a tagállamokat, hogy legyenek hatékonyabbak a biológiai sokféleség szempontjából pozitív eredményeket hozó intelligens megoldások elősegítését lehetővé tevő szabályozási mozgástér megteremtése tekintetében;

85.

hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség, az éghajlatváltozás és a nyersanyaghiány kérdései eredendően összefüggnek egymással; emlékeztet arra, hogy a biológiai sokféleség csökkenésének megelőzéséhez alapvetően fontos lesz az éghajlatváltozás mértékét az iparosodás előtti szinthez viszonyított 2 Celsius fokos emelkedésnél jóval alacsonyabb szinten tartani; emlékeztet ugyanakkor arra, hogy számos ökoszisztéma pufferként működik a természetes veszélyekkel szemben, és ezáltal hozzájárul az éghajlatváltozás enyhítését és az ahhoz való alkalmazkodást célzó stratégiákhoz;

86.

felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ezt annak biztosításával vegyék figyelembe, hogy a 2020-ra kitűzött, biológiai sokféleséggel kapcsolatos uniós stratégiát teljes mértékben beépítik az új nemzetközi éghajlat-változási egyezményről folytatott vitákkal kapcsolatos uniós álláspontba, különösen mivel az EU által finanszírozott ROBIN projekt szerint a biológiai sokféleség védelme az éghajlatváltozással kapcsolatos megoldás, hatáscsökkentés és alkalmazkodás részét képezi, kiváltképpen azért, mert a trópusi erdők a teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátás hatásainak mérséklésére irányuló potenciál 25 %-át szolgáltatják;

87.

felhívja a Bizottságot, hogy az általa kötött nemzetközi megállapodásokba építse be a környezettel és az éghajlatváltozással kapcsolatos kérdéseket, valamint készítsen a biológiai sokféleség védelmének és javításának lehetőségeit középpontba állító környezeti elemzéseket; hangsúlyozza, hogy fontos a kereskedelem és a beruházások liberalizációja biológiai sokféleségre gyakorolt hatásának módszeres megállapítása és értékelése; kéri a Bizottságot, hogy kövesse nyomon „Az egyes áruk iránti uniós keresletnek a harmadik országok biológiai sokféleségére gyakorolt negatív hatásainak meghatározása és értékelése” tanulmány megállapításait azáltal, hogy javaslatot tesz az egyes uniós gyártási és fogyasztási minták miatt a globális biológiai sokféleségben bekövetkező csökkenés elkerülése vagy minimalizálása elősegítésének lehetséges módozataira.

88.

sürgeti a tagállamokat, hogy – az elővigyázatosság elve alapján és azon elv alapján, hogy megelőző intézkedéseket kell tenni, figyelembe véve a nem konvencionális szénhidrogének kiaknázása céljából történő hidraulikus repesztéssel járó kockázatokat és negatív éghajlati, környezeti és egészségügyi hatásokat, valamint a palagázzal kapcsolatos tevékenységek uniós szabályozási rendszerében azonosított joghézagokat – ne engedélyezzenek az EU-ban semmilyen új, hidraulikus repesztési tevékenységet;

89.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a 2014 októberében elfogadott guadeloupe-i ütemterv végrehajtását, és vezessék be a legkülső régiókban, valamint a tengerentúli országokban és területeken a biológiai sokféleség védelméhez szükséges eszközöket;

90.

hangsúlyozza a biológiai sokféleségre vonatkozó uniós stratégia globális szerepét; felhívja a Bizottságot, hogy építse be a biológiai sokféleséggel kapcsolatos rendelkezéseket a folyamatban lévő kereskedelmi tárgyalásokba, és építse be a biológiai sokféleséggel kapcsolatos célkitűzéseket az uniós kereskedelmi szakpolitikákba;

91.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

31.1.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 35/14

—

tekintettel a nyomtatott szöveget használni képtelen uniós polgárok petícióira, és különösen a Dan Pescod brit állampolgár által a Vakok Európai Szövetsége (EBU), illetve a Royal National Institute of Blind People (Vakok Királyi Nemzeti Intézete) nevében benyújtott 924/2011. számú, a vakok könyvekhez és más nyomtatott termékekhez való hozzáféréséről szóló petícióra,

—

tekintettel a vakok, látássérültek és nyomtatott szöveget használni képtelen személyek megjelent művekhez való hozzáférésének megkönnyítéséről szóló marrakesh-i szerződésre (a továbbiakban: marrakesh-i szerződés),

—

tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

—

tekintettel eljárási szabályzata 216. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel az Egészségügyi Világszervezet 2010-es becslése szerint 2 550 000 vak és 23 800 000 gyengén látó él Európában, ami összesen 26 350 000 látássérültet jelent;

B.

mivel a fejlett országokban a megjelenő könyvek csupán 5 %-át, a fejlődő országokban pedig kevesebb mint 1 %-át adják ki számukra is hozzáférhető formátumban;

C.

mivel az Unió és a tagállamok aláírták a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt;

D.

mivel az Unió és a tagállamok 2014 áprilisában aláírták a marrakesh-i szerződést, és így politikai kötelezettségvállalást tettek annak ratifikálására;

E.

mivel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel foglalkozó bizottság az egyezmény végrehajtásáról szóló bevezető uniós jelentésre vonatkozó záró észrevételeiben bátorította az Uniót, hogy tegyen meg minden megfelelő intézkedést a marrakesh-i szerződés mihamarabbi ratifikálása és végrehajtása érdekében;

F.

mivel a Bizottság tanácsi határozatra irányuló javaslatot terjesztett elő a marrakesh-i szerződés Európai Unió nevében történő megkötéséről (COM(2014)0638);

1.

emlékeztet arra, hogy a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 24. és 30. cikke hangsúlyozza a fogyatékossággal élők megkülönböztetés nélküli és egyenlő esélyeken alapuló oktatáshoz való jogát, biztosítva egyúttal, hogy a szellemi tulajdonjogokat védő törvények ne jelentsenek indokolatlan vagy megkülönböztetést okozó akadályt a fogyatékossággal élők számára a kulturális termékekhez való hozzáférésben;

2.

mélységes felháborodásának ad hangot amiatt, hogy hét uniós tagállam kisebbségi csoportot alakított, amely akadályozza a szerződés ratifikálásának folyamatát; felszólítja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel a ratifikációs folyamatot, és ne kössék azt az uniós jogi keret felülvizsgálatához vagy az Európai Unió Bíróságának határozatához;

3.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a tagállamoknak, az Európai Bizottságnak, valamint a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel foglalkozó bizottságnak.

31.1.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 35/15

—

tekintettel a géntechnológiával módosított FG72 szójababot (MST-FGØ72-2) tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetére,

—

tekintettel a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló, 2003. szeptember 22-i 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1), és különösen annak 7. cikke (3) bekezdésére és 19. cikke (3) bekezdésére,

—

tekintettel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 11. és 13. cikkére,

—

tekintettel arra, hogy az 1829/2003/EK rendelet 35. cikkében említett Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság 2015. november 18-án úgy szavazott, hogy nem nyilvánít véleményt,

—

tekintettel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) által 2015. július 16-án kiadott véleményre (3),

—

tekintettel a géntechnológiával módosított NK603 × T25 kukoricát (MON-ØØ6Ø3-6 × ACS-ZMØØ3-2) tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló, 2015. december 4-i (EU) 2015/2279 bizottsági végrehajtási határozatról szóló, 2015. december 16-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,

—

tekintettel eljárási szabályzata 106. cikkének (2) és (3) bekezdésére,

A.

mivel 2011. június 24-én a Bayer CropScience AG az 1829/2003/EK rendelet 5. és 17. cikkének megfelelően kérelmet nyújtott be Belgium illetékes hatóságához az FG72 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított élelmiszerek, élelmiszer-összetevők és takarmányok forgalomba hozatalára vonatkozóan;

B.

mivel a kérelemben leírtak szerint a genetikailag módosított MST-FGØ72-2 szójabab expresszálja a 2mEPSPS fehérjét, amely ellenállást biztosít a glifozáttartalmú gyomirtó szerekkel szemben, valamint a HPPD W336 fehérjét is, amely ellenállást biztosít az izoxaflutol hatóanyagú gyomirtó szerekkel szemben. mivel a Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség – a WHO rákbetegségekkel foglalkozó szakosított ügynöksége – 2015. március 20-án a glifozátot az „emberre valószínűleg rákkeltő hatású” anyagként sorolta be (5);

C.

mivel a bizottsági végrehajtási határozatról az Állandó Bizottság 2015. november 18-án szavazott és nem nyilvánított véleményt;

D.

mivel az 1829/2003/EK rendelet módosításáról szóló jogalkotási javaslata indokolásában 2015. április 22-én a Bizottság sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az 1829/2003/EK rendelet hatálybalépése óta az engedélyező határozatokat a Bizottság az alkalmazandó jogszabályoknak megfelelően a tagállami bizottságok véleményei nélkül fogadta el, és hogy a géntechnológiával módosított (GM) élelmiszerek és takarmányok esetében általánossá vált az az egyébiránt kivételes döntéshozatali gyakorlat, hogy a dossziét végleges jóváhagyásra visszaküldik a Bizottsághoz;

E.

mivel az 1829/2003/EK rendelet módosításáról szóló 2015. április 22-i jogalkotási javaslatot a Parlament 2015. október 28-án elutasította (6), azzal az indokkal, hogy míg az előállítás szükségszerűen egy tagállam területén történik, a GMO-k kereskedelme átlépi a határokat, ami azt jelenti, hogy a Bizottság által javasolt nemzeti „értékesítésre és felhasználásra” vonatkozó tilalmat a behozatali határellenőrzés visszaállítása nélkül nem lehetne érvényesíteni; mivel a Parlament elutasította az 1829/2003/EK rendelet módosítására irányuló jogalkotási javaslatot, és felkérte a Bizottságot, hogy vonja vissza javaslatát és nyújtson be új javaslatot;

1.

úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási határozat nem felel meg az uniós jognak, mivel az nem egyeztethető össze az 1829/2003/EK rendelet és a 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) céljával, ami a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (8) meghatározott általános alapelvekkel összhangban az, hogy alapul szolgáljon az emberi élet és egészség, az állati egészség és jólét, a környezet és a géntechnológiával módosított élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó fogyasztói érdekek magas szintű védelméhez, miközben biztosítja a belső piac hatékony működését;

2.

felkéri a Bizottságot, hogy vonja vissza végrehajtási határozata tervezetét;

3.

felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés alapján nyújtson be új jogalkotási javaslatot az 1829/2003/EK rendelet módosítására, figyelembe véve azokat a gyakran hangoztatott tagállami aggályokat, amelyek nem csupán a GMO-k által az egészségre vagy a környezetre jelentett veszélyekkel kapcsolatosak;

4.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

31.1.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 35/17

—

tekintettel a géntechnológiával módosított MON 87708 x MON 89788 szójababot (MON-877Ø8-9 × MON-89788-1) tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetére,

—

tekintettel a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló, 2003. szeptember 22-i 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1), és különösen annak 7. cikke (3) bekezdésére és 19. cikke (3) bekezdésére,

—

tekintettel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 11. és 13. cikkére,

—

tekintettel arra, hogy az 1829/2003/EK rendelet 35. cikkében említett Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság 2015. november 18-án úgy szavazott, hogy nem nyilvánít véleményt,

—

tekintettel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) által 2015. június 18-án kiadott véleményre (3),

—

tekintettel a géntechnológiával módosított NK603 × T25 kukoricát (MON-ØØ6Ø3-6 × ACS-ZMØØ3-2) tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló, 2015. december 4-i (EU) 2015/2279 bizottsági végrehajtási határozatról szóló, 2015. december 16-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,

—

tekintettel eljárási szabályzata 106. cikkének (2) és (3) bekezdésére,

A.

mivel 2012. március 23-án a Monsanto Europe S.A. az 1829/2003/EK rendelet 5. és 17. cikkének megfelelően kérelmet nyújtott be Hollandia illetékes hatóságához a MON 87708 × MON 89788 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított élelmiszerek, élelmiszer-összetevők és takarmányok forgalomba hozatalára vonatkozóan;

B.

mivel a kérelemben leírt, géntechnológiával módosított MON-877Ø8-9 × MON-89788-1 szójabab expresszálja a dikamba-monooxigenáz fehérjéket, amelyek toleranciát biztosítanak a dikambatartalmú gyomirtókkal szemben, valamint CP 4 EPSPS proteint, amely toleranciát biztosít a glifozáttartalmú gyomirtó szerekkel szemben; mivel a Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség – a WHO rákbetegségekkel foglalkozó szakosított ügynöksége – 2015. március 20-án a glifozátot az „emberre valószínűleg rákkeltő hatású” anyagként sorolta be (5);

C.

mivel a bizottsági végrehajtási határozatról az Állandó Bizottság 2015. november 18-án szavazott és nem nyilvánított véleményt;

D.

mivel az 1829/2003/EK rendelet módosításáról szóló jogalkotási javaslata indokolásában 2015. április 22-én a Bizottság sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az 1829/2003/EK rendelet hatálybalépése óta az engedélyező határozatokat a Bizottság az alkalmazandó jogszabályoknak megfelelően a tagállami bizottságok véleményei nélkül fogadta el, és hogy a géntechnológiával módosított (GM) élelmiszerek és takarmányok esetében általánossá vált az az egyébiránt kivételes döntéshozatali gyakorlat, hogy a dossziét végleges jóváhagyásra visszaküldik a Bizottsághoz;

E.

mivel az 1829/2003/EK rendelet módosításáról szóló 2015. április 22-i jogalkotási javaslatot a Parlament 2015. október 28-án elutasította (6), azzal az indokkal, hogy míg az előállítás szükségszerűen egy tagállam területén történik, a GMO-k kereskedelme átlépi a határokat, ami azt jelenti, hogy a Bizottság által javasolt nemzeti „értékesítésre és felhasználásra” vonatkozó tilalmat a behozatali határellenőrzés visszaállítása nélkül nem lehetne érvényesíteni; mivel a Parlament elutasította az 1829/2003/EK rendelet módosítására irányuló jogalkotási javaslatot, és felkérte a Bizottságot, hogy vonja vissza javaslatát és nyújtson be újat;

1.

úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási határozat nem felel meg az uniós jognak, mivel az nem egyeztethető össze az 1829/2003/EK rendelet és a 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) céljával, ami a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (8) meghatározott általános alapelvekkel összhangban az, hogy alapul szolgáljon az emberi élet és egészség, az állati egészség és jólét, a környezet és a géntechnológiával módosított élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó fogyasztói érdekek magas szintű védelméhez, miközben biztosítja a belső piac hatékony működését;

2.

felhívja a Bizottságot, hogy vonja vissza végrehajtási határozata tervezetét;

3.

felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés alapján nyújtson be új jogalkotási javaslatot az 1829/2003/EK rendelet módosítására, figyelembe véve azokat a gyakran hangoztatott tagállami aggályokat, amelyek nem csupán a GMO-k által az egészségre vagy a környezetre jelentett veszélyekkel kapcsolatosak;

4.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

31.1.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 35/19

—

tekintettel a géntechnológiával módosított MON 87705 x MON 89788 szójababot (MON-877Ø5-6 × MON-89788-1) tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetére,

—

tekintettel a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló, 2003. szeptember 22-i 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1), és különösen annak 7. cikke (3) bekezdésére és 19. cikke (3) bekezdésére,

—

tekintettel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 11. és 13. cikkére,

—

tekintettel arra, hogy az 1829/2003/EK rendelet 35. cikkében említett Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság 2015. november 18-án úgy szavazott, hogy nem nyilvánít véleményt,

—

tekintettel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) által 2015. július 16-án kiadott véleményre (3),

—

tekintettel a géntechnológiával módosított NK603 × T25 kukoricát (MON-ØØ6Ø3-6 × ACS-ZMØØ3-2) tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló, 2015. december 4-i (EU) 2015/2279 bizottsági végrehajtási határozatról szóló, 2015. december 16-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,

—

tekintettel eljárási szabályzata 106. cikkének (2) és (3) bekezdésére,

A.

mivel 2011. augusztus 11-én a Monsanto Europe S.A. az 1829/2003/EK rendelet 5. és 17. cikkének megfelelően kérelmet nyújtott be Hollandia illetékes hatóságához a MON 87705 × MON 89788 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított élelmiszerek, élelmiszer-összetevők és takarmányok forgalomba hozatalára vonatkozóan;

B.

mivel a kérelemben leírt, géntechnológiával módosított MON-877Ø5-6 × MON-89788-1 szójabab csökkent mértékben expresszálja a Δ12 zsírsav-deszaturáz (FAD2) és a palmitoil-ACP tioészteráz (FATB) enzimet, ami megnövekedett olajsavtartalmat és csökkent linolsavtartalmat eredményez; emellett CP4 EPSPS fehérjét expresszál, amely toleranciát biztosít a glifozáttartalmú gyomirtó szerekkel szemben; mivel a Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség – a WHO rákbetegségekkel foglalkozó szakosított ügynöksége – 2015. március 20-án a glifozátot az „emberre valószínűleg rákkeltő hatású” anyagként sorolta be (5);

C.

mivel a bizottsági végrehajtási határozatról az Állandó Bizottság 2015. november 18-án szavazott és nem nyilvánított véleményt;

D.

mivel az 1829/2003/EK rendelet módosításáról szóló jogalkotási javaslata indokolásában 2015. április 22-én a Bizottság sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az 1829/2003/EK rendelet hatálybalépése óta az engedélyező határozatokat a Bizottság az alkalmazandó jogszabályoknak megfelelően a tagállami bizottságok véleményei nélkül fogadta el, és hogy a géntechnológiával módosított (GM) élelmiszerek és takarmányok esetében általánossá vált az az egyébiránt kivételes döntéshozatali gyakorlat, hogy a dossziét végleges jóváhagyásra visszaküldik a Bizottsághoz;

E.

mivel az 1829/2003/EK rendelet módosításáról szóló 2015. április 22-i jogalkotási javaslatot a Parlament 2015. október 28-án elutasította (6), azzal az indokkal, hogy míg az előállítás szükségszerűen egy tagállam területén történik, a GMO-k kereskedelme átlépi a határokat, ami azt jelenti, hogy a Bizottság által javasolt nemzeti „értékesítésére és felhasználására” vonatkozó tilalmat a behozatali határellenőrzés visszaállítása nélkül nem lehetne érvényesíteni; mivel a Parlament elutasította az 1829/2003/EK rendelet módosítására irányuló jogalkotási javaslatot, és felkérte a Bizottságot, hogy vonja vissza javaslatát és nyújtson be újat;

1.

úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási határozat nem felel meg az uniós jognak, mivel az nem egyeztethető össze az 1829/2003/EK rendelet és a 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) céljával, ami a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (8) meghatározott általános alapelvekkel összhangban az, hogy alapul szolgáljon az emberi élet és egészség, az állati egészség és jólét, a környezet és a géntechnológiával módosított élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó fogyasztói érdekek magas szintű védelméhez, miközben biztosítja a belső piac hatékony működését;

2.

felhívja a Bizottságot, hogy vonja vissza végrehajtási határozata tervezetét;

3.

felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés alapján nyújtson be új jogalkotási javaslatot az 1829/2003/EK rendelet módosítására, figyelembe véve azokat a gyakran hangoztatott tagállami aggályokat, amelyek nem csupán a GMO-k által az egészségre vagy a környezetre jelentett veszélyekkel kapcsolatosak;

4.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

31.1.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 35/21

—

tekintettel a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezményre (GATS) (1), amely a WTO keretében lefolytatott tárgyalások uruguayi fordulója eredményeként 1995 januárjában lépett hatályba,

—

tekintettel a WTO szolgáltatások kereskedelmével foglalkozó tanácsának elnöke, Fernando de Mateo nagykövet által a szolgáltatások kereskedelmére irányuló tárgyalásokkal kapcsolatos 2011. április 21-i rendkívüli ülés alkalmával a Kereskedelmi Tárgyalások Bizottsága számára készített WTO-jelentésre (2),

—

tekintettel a „Really Good Friends of Services” csoport (RGF – a szolgáltatások igazán jó barátai) által 2012. július 5-én közzétett nyilatkozatra (3),

—

tekintettel a Tanács által 2013. március 8-án elfogadott és a Tanács által 2015. március 10-én a titkosítás alól feloldott és nyilvánosságra hozott, a szolgáltatások kereskedelméről szóló megállapodásra (TiSA) irányuló tárgyalásokkal kapcsolatos uniós irányelvekre (4),

—

tekintettel a szolgáltatásokról szóló többoldalú megállapodásra irányuló tárgyalások megkezdéséről szóló 2013. július 4-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel Juncker elnöknek a hivatalba lépő Bizottsághoz intézett, „Új kezdet Európa számára: a munkahelyteremtés, a növekedés, a méltányosság és a demokratikus változás programja” című, 2014. július 15-i politikai iránymutatására,

—

tekintettel „A felelősebb kereskedelem- és beruházáspolitika felé” című, 2015. október 14-i bizottsági közleményre (COM(2015)0497),

—

tekintettel az ECORYS által a Bizottság számára készített, „Kereskedelmi fenntarthatósági hatásvizsgálat egy többoldalú szolgáltatáskereskedelmi megállapodásról (TiSA) zajló tárgyalások támogatására” című, 2014. július 17-i kezdeti zárójelentésre (6),

—

tekintettel a TiSA valamennyi szerződő fele által benyújtott tárgyalási dokumentumokra, különösen a Bizottság által 2014. július 22-én a titkosítás alól feloldott és nyilvánosságra hozott dokumentumokra, köztük az EU első ajánlatára (7),

—

tekintettel Malmström biztosnak a szolgáltatások kereskedelméről szóló megállapodás alapján a betegek mobilitásáról szóló 2015. február 5-i nyilatkozatára (8),

—

tekintettel az EU-nak és az Egyesült Államoknak a TiSA-ról és a TTIP-ről szóló tárgyalásokkal összefüggésben a közszolgáltatásokról szóló 2015. március 20-i közös nyilatkozatára (9),

—

tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 39. cikkére, az Európai Unió alapjogi chartájának a személyes adatok védelméról szóló 8. cikkére és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 12. cikkére,

—

tekintettel az (EUSZ) 2. és 3. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8. cikkére, amely az Unió egyik alapvető értékeként a nők és férfiak közötti egyenlőség előmozdítására irányul,

—

tekintettel az EUMSZ 26. jegyzőkönyvének az általános érdekű szolgáltatásokról szóló 14. és 106. cikkére,

—

tekintettel 2003. március 12-i állásfoglalására a WTO keretében létrejött Általános Egyezmény a Szolgáltatások Kereskedelméről (GATS) elnevezésű egyezményről, amely magában foglalja a kulturális sokszínűség témáját is (10),

—

tekintettel az EUSZ 21. cikkére,

—

tekintettel az (EUMSZ) 207. és 218. cikkére,

—

tekintettel a fejlesztési célú koherenciának az Európai Unió működéséről szóló szerződésben meghatározott elvére,

—

tekintettel a Régiók Bizottságának a szolgáltatáskereskedelmi megállapodás (TiSA) helyi és regionális vetületéről szóló véleményére (CDR 2700/2015),

—

tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (4) bekezdésére és 52. cikkére,

—

tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság, a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0009/2016),

A.

mivel a TiSA-ról folyó tárgyalásoknak a nemzeti szabályozás csökkentése helyett azt a célt kell kitűzniük, hogy hatékonyabb nemzetközi szabályozás jöjjön létre;

B.

mivel annak ellenére, hogy a TiSA a jelenlegi formájában és a jelenlegi tárgyaló feleivel egy plurilaterális megállapodás, azt kellene célként kitűzni, hogy a megkötött megállapodás végül elérhesse a kritikus tömeget, lehetővé téve, hogy a WTO keretén belül multilaterálissá megállapodássá váljon;

C.

mivel bármely kereskedelmi megállapodásnak az európai fogyasztók számára több jogot és alacsonyabb árakat, a munkavállalók számára pedig több munkahelyet és nagyobb védelmet kell biztosítania; mivel emellett globális szinten hozzá kell járulnia a fenntartható fejlődés és a globális vállalati társadalmi felelősségvállalás elősegítéséhez, továbbá egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítania az európai vállalatok számára; mivel a kereskedelempolitikának teljes mértékben összhangban kell állnia az ILO tisztességes munkára vonatkozó menetrendjével és az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési programjával, továbbá hozzá kell járulnia azok megvalósításához;

D.

mivel bármely kereskedelmi megállapodásnak piacokat kell megnyitnia vállalataink számára külföldön, és biztonsági hálót kell nyújtania polgáraink számára otthon; mivel a TiSA-nak erősítenie kell a külföldi piacokhoz való hozzáférést, elő kell mozdítania a bevált gyakorlatokat és úgy kell formálnia a globalizációt, hogy tükrözze az európai értékeket, elveket és érdekeket, valamint segítse az európai vállalatokat, hogy érvényesüljenek a globális értékláncok korszakában; mivel a fogyasztói jogok és a szociális és környezetvédelmi normák nem a kereskedelem előtti akadályok, hanem az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést zászlajára tűző Európa 2020 stratégia megkérdőjelezhetetlen építőkövei; mivel az uniós kereskedelempolitikának fenn kell tartania a gazdasági, szociális és területi kohézió EUMSZ 174. cikkében foglalt céljait; mivel a szolgáltatásnyújtás az Unióban az egyetemes hozzáférés, a minőség, a biztonság, a megfizethetőség és az egyenlő elbánás elvén alapul, amelyeket minden városban és régióban mindenkor biztosítani kell; mivel az EU-nak nemzetközi szinten támogatnia kell a nemek közötti egyenlőséget;

E.

mivel a globalizáció összefüggésében mind gazdaságaink, mind a nemzetközi kereskedelem szolgáltatásközpontúvá válása és digitalizációja mielőbbi politikai fellépést tesz szükségessé a nemzetközi szabályok erősítése érdekében; mivel az EU-nak alapvető érdeke a globális ellátási láncokat irányító globális kereskedelmi szabályok megerősítése; mivel világszerte továbbra is a multilaterális kereskedelmi rendszer nyújtja a legeredményesebb keretet a nyitott és tisztességes kereskedelem megteremtéséhez;

F.

mivel a TiSA alkalmat biztosít az EU számára arra, hogy a globális szolgáltatáskivitel terén elért 25 %-os részarányával és a 2013. évi 170 milliárd eurós kereskedelmi többletével megszilárdítsa szerepét mint a világ legnagyobb szolgáltatásexportőre; mivel a szolgáltatások uniós exportjának értéke az elmúlt 10 évben megkétszereződött, 2014-ben pedig elérte a 728 milliárd EUR-t; mivel az Európából exportált áruk értékének 40 %-át adó szolgáltatások terén alkalmazzák az uniós munkaerő majdnem 70 %-át; mivel az EU-ban 2013 és 2025 között létrehozandó új munkahelyek 90 %-át a szolgáltatási ágazat teremti meg; mivel az említett megállapodás lehetőséget kínál az EU-ban a munkahelyteremtés fellendítésére;

G.

mivel a szolgáltatáskereskedelem az EU-n belüli munkahelyteremtés és növekedés motorja, amelyet megerősíthet a TiSA;

H.

mivel nem utolsó sorban a feltörekvő gazdaságokban található számos fontos piac továbbra is le van zárva az európai vállalatok előtt; mivel a szolgáltatáskereskedelem terén meglévő szükségtelen akadályok – amelyek egyenértékű vámokban kifejezve Kanada esetében elérik a 15 %-ot, Japán esetében a 16 %-ot, Dél-Korea esetében a 25 %-ot, Törökország esetében a 44 %-ot és Kína esetében a 68 %-ot – továbbra is gátolják, hogy az európai vállalatok a lehető legnagyobb mértékben kihasználják a versenyképességükből adódó előnyöket; mivel az EU – ahol a szolgáltatáskorlátozások vámtarifa egyenértéke csak 6 % – jóval nyitottabb többi partnerénél; mivel az EU-nak legfontosabb szolgáltatásimportőrként és -exportőrként ki kellene használnia helyzetét arra, hogy a kölcsönös piacra jutás és a tisztességes verseny révén egyenlő versenyfeltételeket biztosítson;

I.

mivel a nem vámjellegű akadályok, amelyek a határokon átnyúló szolgáltatások költségeinek átlagosan több mint 50 %-át jelentik, aránytalanul érintik a kis- és középvállalkozásokat (kkv-ket), amelyek az uniós szolgáltatásexport egyharmadát adják, és amelyek esetében gyakran nincs meg az ilyen akadályok leküzdéséhez szükséges emberi és pénzügyi erőforrás; mivel a szükségtelen akadályok felszámolása megkönnyítené a kkv-k nemzetközivé válását, amennyiben ezen akadályok felszámolhatók anélkül, hogy veszélyeztetnék az ezek alapjául szolgáló közpolitikai célok megvalósulását; mivel fenn kell tartani a legitim közpolitikai célok eléréséhez szükséges intézkedéseket;

J.

mivel az értékláncok globalizációja növeli mind a belföldi output, mind az export importtartalmát; mivel az árukereskedelem és a szolgáltatáskereskedelem összefügg, és ezen ellátási láncok irányításához globális szabályokra van szükség; mivel a globális értékláncokkal összefüggésben egyre nagyobb szükség van a kötelező erővel bíró, alapvető nemzetközi normákra a további negatív verseny, valamint a szociális és környezeti dömping elkerülése érdekében;

K.

mivel nemcsak azzal kell megalapozni a polgárok uniós kereskedelempolitikába vetett bizalmát, hogy foglalkoztatási és jóléti szempontból kedvező eredményeket biztosítanak a polgárok és a vállalkozások számára, hanem azzal is, hogy garantálják az átláthatóság, a részvétel és az elszámoltathatóság legmagasabb szintjét, a szociális partnerekkel, a civil társadalommal, a helyi és regionális hatóságokkal és minden más érdekelt féllel fenntartják az állandó párbeszédet, és egyértelmű iránymutatásokat határoznak meg a tárgyalások során;

L.

mivel az uniós programban szereplő legtöbb kötelezettségvállalás a tagállamok nemzeti jogalkotásához kapcsolódik; mivel a kötelezettségvállalások végrehajtása főként a regionális és helyi önkormányzatokat érinti;

M.

mivel az adatvédelem nem gazdasági teher, hanem a gazdasági növekedés forrása; mivel döntő fontosságú a digitális világba vetett bizalom visszaállítása; mivel az adatáramlás feltétlenül szükséges a szolgáltatáskereskedelemhez, azonban soha nem veszélyeztetheti a személyes adatok védelmére és a magánélet tiszteletben tartásához való jogra vonatkozó uniós vívmányokat;

N.

mivel a szolgáltatásokról szóló többoldalú megállapodásra irányuló tárgyalások megkezdéséről szóló 2013. július 4-i állásfoglalásában a Parlament arra kérte a Bizottságot, hogy „korábbi szándékának megfelelően készítsen fenntarthatósági hatásvizsgálatot”;

O.

mivel a TiSA a természetes személyek részes országok közötti mozgását is maga után vonja, és mivel ebben az összefüggésben minden európai polgárt egyenlő elbánásban kellene részesíteni a megállapodás többi részes felének területéhez való hozzáférés tekintetében;

P.

mivel a kereskedelmi megállapodásról az egyetértési eljárást alkalmazva a Parlament mondja ki a végső szót, és képviselői csak a tárgyalások lezárása után döntik el, hogy jóváhagyják vagy elutasítják-e a TiSA-t; mivel bizonyos tagállamokban szükség lehet a regionális parlamentek és/vagy a regionális szintet képviselő parlamenti kamarák általi ratifikációra is;

Q.

mivel a Parlament fenntartja magának a jogot ahhoz, hogy a TiSA-megállapodásra irányuló bármely jövőbeli szövegjavaslat és tervezet megismerése után nyilvánítson véleményt;

1.

a szolgáltatáskereskedelmi megállapodásról zajló tárgyalásokkal összefüggésben az alábbi ajánlásokat fogalmazza meg a Bizottság számára:

2.

kéri a Bizottságot, hogy maradéktalanul vegye figyelembe ezt az állásfoglalást, és az elfogadását követő hat hónapon belül adjon választ az abban foglaltakra;

3.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az európai parlamenti ajánlásokat tartalmazó állásfoglalást a Bizottságnak és tájékoztatás céljából a Tanácsnak, a tagállami kormányoknak és parlamenteknek, valamint a TiSA valamennyi szerződő fele hatóságainak és parlamentjeinek.

31.1.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 35/35

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkére és 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 23. cikkére,

—

tekintettel a Nők Negyedik Világkonferenciáján 1995. szeptember 15-én elfogadott Pekingi Nyilatkozatra és Cselekvési Platformra, továbbá az ENSZ ezt követő Peking+5 (2000), Peking+10 (2005), Peking+15 (2010) és Peking+20 (2015) különleges ülésein elfogadott záródokumentumokra,

—

tekintettel a Bizottság „A nők és férfiak esélyegyenlőségének valamennyi közösségi politikába és tevékenységbe történő beépítése” című, 1996. február 21-i közleményére (COM(1996)0067), melyben elkötelezte magát arra, hogy előmozdítsa a nők és férfiak közötti egyenlőséget minden tevékenységében és a különböző szintű szakpolitikáiban, hatékonyan megvalósítva a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének alapelvét,

—

tekintettel az Európai Unió Tanácsa által 2011 márciusában elfogadott, a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumra (2011–2020),

—

tekintettel a Bizottság „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia (2010–2015) erősségeinek és gyenge pontjainak értékelése” című 2010. szeptember 21-i kutatási jelentésére,

—

tekintettel a Bizottság „A nők és a férfiak közötti egyenlőség iránti fokozott elkötelezettség – A nők chartája” című, 2010. március 5-i közleményére (COM(2010)0078),

—

tekintettel a Bizottság „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia – 2010–2015” című, 2010. szeptember 21-i közleményére (COM(2010)0491),

—

tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2015 utáni uniós stratégiáról szóló, 2015. június 9-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel „A nők és férfiak közötti egyenlőség az EU-ban” témában folytatott nyilvános konzultáció 2015 októberében közzétett elemzésére,

—

tekintettel arra, hogy a Bizottság 2015 augusztusában közétette „Új kezdet: a dolgozó szülők előtt álló, a munka és a családi élet összeegyeztetése terén jelentkező kihívások kezelése” című ütemtervét, egy jogalkotási és nem jogalkotási javaslatokat tartalmazó csomag formájában;

—

tekintettel az Európai Bizottság nők és férfiak esélyegyenlőségével foglalkozó tanácsadó bizottsága 2015. november 26-i ülésének eredményeire,

—

tekintettel a Bizottság „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című, 2015. december 3-i munkadokumentumára (SWD(2015)0278),

—

tekintettel a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács (EPSCO) 2015. december 7-i ülésének következtetéseire, különösen annak 35. pontjára,

—

tekintettel az EU hármas elnökségének (Hollandia, Szlovákia és Málta) a nemek közötti egyenlőségről szóló, 2015. december 7-i nyilatkozatára,

—

tekintettel a nők jogaira és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, a 2015 utáni időszakot érintő új stratégiáról a Bizottságnak feltett kérdésre (O-000006/2016 – B8-0103/2016),

—

tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel a nemek közötti egyenlőség az EU egyik – a Szerződésekben és az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert – alapértéke, melyre vonatkozóan az EU kötelezettséget vállalt arra, hogy valamennyi tevékenységébe beépíti, és mivel a nemek közötti egyenlőség – stratégiai célkitűzésként –alapvető fontosságú a növekedés, foglalkoztatás és társadalmi befogadás 2020-as összeurópai célkitűzéseinek eléréséhez;

B.

mivel az egyenlő bánásmódhoz való jog az Európai Unió alapszerződéseiben elismert és az európai társadalomban mélyen gyökerező, meghatározó alapvető jog, amely nélkülözhetetlen e társadalom további fejlődéséhez, és mivel e jognak a jogalkotásban, a gyakorlatban, az ítélkezési gyakorlatban és a mindennapi életben egyaránt érvényesülnie kell;

C.

mivel az EU történelmileg tett néhány fontos lépést a nők jogainak és a nemek közötti egyenlőség megerősítésére, az utóbbi évtizedben azonban uniós szinten lassulás tapasztalható a politikai fellépések és a nemek közötti egyenlőség reformja terén; mivel a Bizottság előző, a nők és a férfiak közötti egyenlőséggel kapcsolatos 2010–2015. évi stratégiája nem volt kellően átfogó ahhoz, hogy európai és nemzetközi szinten hozzájáruljon a nemek közötti egyenlőség megvalósulásához, és mivel tervezett célkitűzései ténylegesen nem valósultak meg; mivel a 2015 utáni új stratégiának új lendületet kell adnia és konkrét fellépésekhez kell vezetnie a nők jogainak erősítése és a nemek közötti egyenlőség előmozdítása érdekében;

D.

mivel a Bizottság „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia (2010–2015) erősségeinek és gyenge pontjainak értékelése” című kutatási jelentésében a 2010 és 2015 közötti stratégia és az érdekelt felek álláspontjának értékelése hangsúlyozza, hogy tovább kell erősíteni a 2010-ben elfogadott stratégiai megközelítést;

E.

mivel a Parlament 2015. június 9-i állásfoglalásában a nemek közötti egyenlőségre és a nők jogaira vonatkozó, a 2015 utáni időszakot érintő új, külön stratégia kidolgozását szorgalmazta; mivel a nyilvános konzultáció eredményei szerint a válaszadók 90 %-a egy új stratégia mellett van;

F.

mivel az EPSCO Tanács 2015. december 7-i következtetései (35. pont) felszólítják a Bizottságot, hogy közlemény formájában fogadjon el a nemek közötti egyenlőségre és a nők jogaira vonatkozó, a 2015 utáni időszakot érintő új stratégiát; mivel 2015. december 7-i nyilatkozatában az EU hármas elnöksége kötelezettséget vállalt a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, a 2015 utáni időszakot érintő uniós stratégiáról szóló EPSCO Tanácshoz kapcsolódó tanácsi következtetések tervezetének elkészítésére;

1.

emlékeztet arra, hogy a Bizottságot köti az EUSZ 2. cikke és az Alapjogi Charta a nemek közötti egyenlőség megvalósulása érdekében történő fellépésre;

2.

megjegyzi, hogy korábban a Bizottság egyértelműen támogatott egy, a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó világos, átlátható, legitim és nyilvános stratégiát, melyet a legmagasabb politikai szinten támogatott az összes uniós intézmény;

3.

sajnálatosnak tartja, hogy a 2015 novemberében közzétett 2016-os bizottsági munkaprogram konkrétan nem tesz említést a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, a 2015 utáni időszakot érintő uniós stratégiáról; sajnálatosnak tartja, hogy 2015. december 3-án a Bizottság mindössze egy „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című bizottsági szolgálati munkadokumentumot tett közzé, ezáltal nemcsak visszaminősített belső dokumentumot terjesztett elő, hanem a fellépés időtartamát is korlátozta;

4.

üdvözli, hogy a Bizottság 2015 augusztusában közétette „Új kezdet: a dolgozó szülők előtt álló, a munka és a családi élet összeegyeztetése terén jelentkező kihívások kezelése” című ütemtervét, egy jogalkotási és nem jogalkotási javaslatokat tartalmazó csomag formájában;

5.

kéri a tagállamokat, hogy vállaljanak teljes körű felelősséget a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód és esélyegyenlőség elve nemzeti szinten történő érvényesítésének javításáért;

6.

sajnálatosnak tartja, hogy 2015. december 7-én az EPSCO Tanács nem tudott megegyezni számos, a nemek közötti egyenlőséget ösztönző kérdéssel kapcsolatos hivatalos álláspontban, többek között a nők vezetőtestületi tagságáról szóló irányelvvel kapcsolatban, amelyre a Parlament már régóta vár;

7.

üdvözli a „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért” című fent említett munkadokumentumban felvázolt megközelítést, azonban sajnálatának ad hangot a konkrét referenciaértékek és a célra elkülönített költségvetés hiánya miatt, melyek nélkül a célkitűzések irányába tett előrelépések és mutatók sem nem mérhetők, sem nem elérhetők;

8.

felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül döntését és fogadjon el a nemek közötti egyenlőségre és a nők jogaira vonatkozó, a 2016 és 2020 közötti időszakot érintő olyan új stratégiát, amely a nemek közötti egyenlőség kérdéseivel foglalkozik, és igazodik a nemzetközi menetrendhez, vagyis a Peking+20 eredményiről szóló 2015-ös dokumentumhoz és „A nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése: az EU külkapcsolati politikájának hozzájárulása a nők és a lányok életének átalakulásához (2016–2020)” új keretéhez;;

9.

felszólítja a Bizottságot, hogy működjön együtt a Parlamenttel és a Tanáccsal, és a nemek közötti egyenlőség, illetve a nők jogairól szóló uniós csúcstalálkozó megrendezését szorgalmazza az eddig elért eredmények meghatározása és a 2016 márciusában sorra kerülő EPSCO Tanács keretében új kötelezettségvállalások kialakítása céljából;

10.

emlékeztet arra, hogy az uniós jog és szakpolitikai eszközök végrehajtása meg kell hogy feleljen a szubszidiaritás és a „hozzáadott érték” elvének, hogy a belső piac gyakorlati és versenyképes működéséhez nem mindig van szükség egységes szabályokra, és hogy a Bizottságnak figyelembe kell vennie a jogalkotási javaslataiból és a különböző tagállamok eltérő kulturális hátteréből és gyakorlataiból fakadó adminisztratív terheket;

11.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.

31.1.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 35/38

—

tekintettel a keleti partnerségről, Ukrajnáról és az Oroszországi Föderációról szóló korábbi állásfoglalásaira,

—

tekintettel az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala és az EBESZ nemzeti kisebbségi főbiztosa által teljesített, a krími emberi jogi helyzetet értékelő misszió jelentéseire,

—

tekintettel az Európai Tanács (2014. március 21-i, június 27-i és július 16-i) határozataira, amelyek Krím jogellenes annektálását követően szankciókat rónak ki az Oroszországi Föderációra,

—

tekintettel az ENSZ Emberi Jogok Főbiztosának Hivatala „Az ukrajnai emberi jogi helyzet 2015. augusztus 16–november 15. között” című jelentésére;

—

tekintettel az ENSZ-közgyűlés 2014. március 27-i, 68/262 számú, Ukrajna területi integritásáról szóló határozatára,

—

tekintettel a Freedom House „Szabadság a világban” című 2016. évi jelentésére, amely a politikai és polgári szabadságjogokat a jogellenesen annektált Krímben „nem szabad” minősítéssel jellemzi,

—

tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének 4. bekezdésére,

A.

mivel az Oroszországi Föderáció jogellenesen annektálta Krímet és Szevasztopolt, és ezért megsértette a nemzetközi jogot, többek között az ENSZ Alapokmányát, a Helsinki Záróokmányt, az 1994. évi budapesti megállapodást és az Oroszországi Föderáció és Ukrajna közötti 1997. évi barátsági, együttműködési és partnerségi megállapodást;

B.

mivel Krímnek az Oroszországi Föderáció által 2014. márciusban történt jogellenes annektálása során az ukránok, köztük a krími tatárok, és az ukrán hadsereg rendkívüli bátorságról és Ukrajnával szembeni lojalitásról tettek tanúbizonyságot, és békésen ellenezték a háborús annektálási okmányt; mivel számos nemzetközi szervezet és emberi jogi csoport kifogásolja, hogy az emberi jogok védelmét Krímben 2014 eleje, azaz a félsziget Oroszországi Föderáció általi megszállása és jogellenes annektálása óta súlyosan korlátozzák;

C.

mivel a tatár közösséggel szembeni célzott visszaélésekre került sor, amelyek többsége ellenezte az oroszok hatalomátvételét és különösen a bíráló személyek megfélemlítésére vagy elhallgattatására irányuló, „szélsőségekkel szembeni” homályos és túlságosan tág orosz jogszabályok végrehajtásával az úgynevezett 2014. március 16-i népszavazás bojkottálására szólított fel; mivel a visszaélések között volt emberrablás, erőszakos eltüntetés, erőszak, kínzás, valamint bírósági eljárás nélküli kivégzések is, amelyeket a de facto hatóságok nem vizsgáltak ki és esetükben nem folytattak büntetőeljárást;

D.

mivel a krími tatár vezetők, például Mustafa Dzhemiliev, a Verkhovna Rada tagja és Refat Chubarov, a Medzslisz elnöke számára megtiltották a Krímbe való beutazást; mivel jelenleg letartóztatás terhe mellett engedélyezik számukra a beutazást; mivel egy oroszországi bíróság elfogatóparancsot adott ki Mustafa Dzhemiliev ellen, akinek korábban azért kellett 15 évet szovjet börtönökben töltenie, mert lehetővé akarta tenni népe számára, hogy visszatérhessen szülőföldjére, Krímbe;

E.

mivel minden vallási közösség, többek között a Moszkvától független keresztény egyházak tevékenységét korlátozzák; mivel e nehézségeket az egyesülési szabadság súlyos korlátozása, a kisajátítások, az okmányok meg nem hosszabbítása és e vallási szervezetek még meglévő helyszínein folytatott rendszeres kutatások okozzák;

F.

mivel azok, akik az annektálást követően nem voltak hajlandóak az orosz állampolgárságot felvenni, most megkülönböztetésben részesülnek és súlyos nehézségekkel néznek szemben a politikai, társadalmi és gazdasági élet minden területén;

G.

mivel Oroszország korlátozza az EBESZ, az ENSZ és az Európa Tanács Krímbe való bejutását, az emberi jogokkal foglalkozó nem kormányzati szervezetekről és a független újságírókról már nem is beszélve; mivel a Krímbe való nehézkes bejutás nagyon megnehezíti az emberi jogok figyelemmel kísérését és az azokról való jelentést;

H.

mivel a krími őshonos népnek számító összes krími tatárt 1944-ben erőszakkal deportálták az egykori Szovjetunió más részeire, ahonnan 1989-ig nem térhettek vissza; mivel 2015. november 12-én a Verhovna Rada állásfoglalást fogadott el, amelyben elismerte, hogy a krími tatárok 1944-es deportálása népirtás volt, és május 18-át az emlékezés napjává nevezte ki;

1.

megismétli szilárd elkötelezettségét Ukrajna nemzetközileg elismert határain belüli szuverenitása és területi integritása, valamint az európai integrációhoz vezető útra vonatkozó szabad és szuverén döntése mellett; emlékeztet arra, hogy határozottan elítélte a Krím félsziget Oroszország általi jogellenes annektálását, valamint az EU, a tagállamok és a nemzetközi közösség azon elkötelezettségére, hogy teljes mértékben végrehajtsák a Krím jogellenes annektálásának el nem ismerésére vonatkozó politikát; rámutat továbbá arra, hogy a félsziget fölött gyakorolt ukrán ellenőrzés visszaállítása az egyik előfeltétele az Oroszországi Föderációval való együttműködési kapcsolatok helyreállításának, ami magában foglalja a kapcsolódó szankciók felfüggesztését is;

2.

határozottan elítéli a krími lakosok, különösen a krími tatárok emberi jogainak példátlan mértékű megsértését, akik nem tartják be az úgynevezett helyi hatóságok által, különösen a szélsőségesség és a terrorizmus elleni küzdelem ürügyére hivatkozva bevezetett szabályokat;

3.

elítéli többek között a hagyományos megemlékezéseken – például a krími tatároknak a szovjet totalitárius sztálini rezsim által történt deportálásának évfordulós eseményein és a krími tatárok kulturális rendezvényein – való véleménynyilvánítás, egyesülés és békés gyülekezés szabadságának szigorú korlátozását; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi jognak megfelelően a tatároknak, Krím őshonos népének, joguk van saját politikai, jogi, gazdasági, szociális és kulturális intézményeik fenntartására és megszilárdítására; kéri, hogy tartsák tiszteletben a Medzsliszt, a krími tatár közösség törvényes képviseletét, és akadályozzák meg tagjainak zaklatását és módszeres üldözését; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy megsértették a tulajdonhoz fűződő jogaikat és szabadságaikat, megfélemlítették és bebörtönözték őket, valamint nem tartották tiszteletben polgári, politikai és kulturális jogaikat; aggodalommal veszi tudomásul a médiaorgánumok és a civil társadalmi szervezetek újbóli regisztrálására vonatkozó korlátozó követelményeket;

4.

sürgeti az orosz és a de facto helyi hatóságokat, hogy hatékonyan, pártatlanul és átlátható módon vizsgálják ki a rendőrség és a félkatonai erők által a Krím félszigeten 2014. február óta elkövetett eltűnések, kínzások és emberi jogi visszaélések összes esetét;

5.

emlékeztet arra, hogy az Oroszországi Föderáció mint megszálló hatalom feladata garantálni az egész lakosság biztonságát, az őslakos tatárok és az összes többi kisebbség emberi, kulturális és vallási jogainak sértetlenségét, valamint a jogrend fenntartását Krímben;

6.

emlékeztet arra, hogy az EBESZ, az Egyesült Nemzetek és az Európa Tanács intézményeitől és független szakértőitől teljesen vagy részlegesen megtagadták a Krím félszigetre való beutazást, és ezáltal megakadályozták őket abban, hogy az emberi jogi helyzetet figyelemmel kövessék, annak ellenére, hogy megbízatásuk volt Krímben ilyen tevékenység folytatására;

7.

felszólítja a nemzetközi humanitárius jog és a nemzetközi emberi jog által szabályozott Oroszországi Föderáció hatóságait és Krím de facto hatóságait, hogy biztosítsák Krímbe a nemzetközi intézmények és az EBESZ, az Egyesült Nemzetek Szervezete és az Európa Tanács független szakértőinek akadálytalan bejutását, valamint a beutazni kívánó emberi jogokkal foglalkozó nem kormányzati szervezetek és médiaorgánumok számára, hogy a krími helyzetet értékelhessék és arról jelentést készíthessenek; felszólítja a Tanácsot és az EKSZ-t, hogy e tekintetben gyakoroljon nyomást Oroszországra; üdvözli az Európa Tanács főtitkárának azon határozatát, hogy a krími emberi jogokért felelős különleges képviselőjét a félszigetre küldje, mivel az orosz annektálást követően ez volt az első látogatás, melynek nyomán a helyszínen várhatóan friss értékelést készít a helyzetről; várakozással tekint a megállapításai elé; hangsúlyozza, hogy bármely helyszíni nemzetközi jelenlét koordinálandó Ukrajnával;

8.

üdvözli, hogy az ukrán kezdeményezés nyomán a Krím feletti ukrán szuverenitás helyreállításával kapcsolatos nemzetközi tárgyalási mechanizmust hoznak létre a „Genf plusz” formátumban, amely az EU közvetlen részvételével zajlana; felszólítja Oroszországot, hogy kezdjen tárgyalásokat Ukrajnával és a többi féllel Krím elfoglalásának, a kereskedelmi és energiaembargó, valamint a krími szükségállapot megszüntetéséről;

9.

sajnálatát fejezi ki a Krímbe visszatérő tatár vezetők elé gördített akadályok és az ellenük folytatott büntetőeljárás, valamint a Medzslisz többi tagjára gyakorolt fokozott és elfogadhatatlan nyomás miatt; sajnálatát fejezi ki továbbá az ATR televíziócsatorna jogellenes bezárása miatt, amely a krími tatár közösségen belül széles körben kedvelt volt; arra kéri az Európai Bizottságot, hogy terjessze ki az ezen és más ukrajnai száműzetésben lévő médiaorgánum működésének biztosításához szükséges pénzügyi támogatást; a krími tatár iskolák és osztályok bezárását és a nyelv használatának korlátozását a közösség tagjai alapvető jogainak súlyos korlátozásaként ítéli meg, csakúgy mint azt, hogy az ukrán nyelvet eltávolították a közszférából;

10.

kéri Krím multikulturális környezetének megőrzését és az ukrán, a tatár és más kisebbségi nyelvek és kultúrák maradéktalan tiszteletben tartását;

11.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a de facto hatóságok fellépései akadályozzák a krími tatárok legmagasabb végrehajtó és képviseleti testületének, a Medzslisznek a működését azáltal, hogy bezárták a székházát, lefoglalták javait és egyéb megfélemlítő fellépésekre is sor került;

12.

elítéli a krími független média, az újságírók és civil társadalmi aktivisták elleni rendszeres fellépéseket; helyteleníti, hogy az Oroszországi Föderáció a krími ukrán állampolgárok esetében erőszakkal kényszeríti az útlevélkiadást; szintén elítéli a de facto hatóságok azon gyakorlatát, hogy a Krímben lakók számára előírják az orosz állampolgárságot;

13.

megismétli, hogy támogatja az EU azon határozatát, amely megtiltja a Krímből származó importot, kivéve, ha azt az ukrán hatóságok által kiállított származási bizonyítvány kíséri, valamint támogatja az egyes áruk és technológiák kivitelére, a krími beruházásokra, kereskedelemre és szolgáltatásokra vonatkozó korlátozó intézkedéseket; felhívja a Tanácsot, hogy folytassa e szankciókat mindaddig, amíg Krím teljes körűen nem integrálódik újból Ukrajna jogrendjébe;

14.

felszólítja az Oroszországi Föderációt, hogy vizsgálja ki a Krímben jogellenesen letartóztatott foglyok megkínzásának valamennyi esetét, bocsássa szabadon a foglyokat, például Oleksandr Kolchenkót és Ahtem Chiigozt, a Medzslisz alelnökét, Mustafa Degermendzhit és Ali Asanovot, akiket azért tartóztattak le Krímben, mert békésen tüntettek a megszállás ellen, továbbá biztosítsa Ukrajnába való biztonságos visszatérésüket; sürgeti az Oroszországi Föderációt, hogy vessen véget a másként gondolkodók és a polgári aktivisták politikai indíttatású üldözésének; elítéli Oroszországba történt elszállításukat és az orosz állampolgárság rájuk erőltetését;

15.

elítéli Krím militarizálását, mivel rendkívül kedvezőtlenül hat a gazdasági és társadalmi életre, továbbá elítéli, hogy Oroszország atomfegyverek bevetésével fenyeget Krímben, ami súlyos fenyegetést jelent a regionális, az európai és a globális biztonság tekintetében; újra felszólít az orosz katonai jelenlét teljes visszavonására Krímből és Kelet-Ukrajnából;

16.

hangsúlyozza, hogy az Ukrajna és az ideiglenesen elfoglalt Krím közötti gazdasági együttműködésnek, valamint az áruellátásnak és a szolgáltatások biztosításának Ukrajna jogi keretei között kell megvalósulnia, és azt valamennyi félnek tiszteletben kell tartania, elkerülve ezzel a krími lakosságot érintő kedvezőtlen következményeket; amennyiben a fentieket nem tartják tiszteletben, felszólítja a hatóságokat a törvénysértések kivizsgálására és felszámolására;

17.

súlyos aggodalmának ad hangot a krími LMBTI-személyek helyzete miatt, amely jelentős mértékben romlott, mióta Oroszország elcsatolta a területet, valamint a de facto hatóságok és félkatonai csoportok megtorló fellépése és fenyegetései miatt;

18.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az alelnöknek/főképviselőnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak, Ukrajna elnökének, kormányának és parlamentjének, az Európa Tanácsnak, az EBESZ-nek, az Oroszországi Föderáció elnökének, kormányának és parlamentjének, valamint a krími tatárok Medzsliszének.

31.1.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 35/42

—

tekintettel a Bahreinről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a Nabíl Radzsab ügyéről szóló 2015. július 9-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a 2011. februári bahreini események kivizsgálása és az azokról való jelentés céljából királyi rendelettel létrehozott Bahreini Független Vizsgálóbizottságra (BICI) és ennek következményeire, valamint a bizottság által 2011 novemberében közzétett jelentésre,

—

tekintettel arra, hogy a Nemzeti Emberi Jogi Intézet (NIHR) elnöke, Dr Abdulaziz Abul 2016. január 27-én bemutatta 2014. évi második éves jelentését Shaikh Rashid bin Abdullah Al-Khalifa belügyminiszter altábornagynak,

—

tekintettel arra, hogy 33 állam az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2015. szeptember 14-i 30. ülésén közös nyilatkozatot adott ki Bahreinről,

—

tekintettel arra, hogy az ENSZ az emberi jogok védelmezőinek helyzetével foglalkozó különleges előadója, az ENSZ lelkiismereti és véleménynyilvánítási szabadsághoz való jog előmozdításával és védelmével foglalkozó különleges előadója és az ENSZ a békés gyülekezés és az egyesülés szabadságához fűződő jog kérdésével foglalkozó különleges előadója 2015. július 16-án közös nyilatkozatot adott ki Bahreinről,

—

tekintettel a Bahreini Független Vizsgálóbizottság (BICI) 2011. novemberi jelentésére,

—

tekintettel az éhségsztrájkoló Dr. Abduldzsalil el-Szingace lelkiismereti fogoly azonnali szabadon bocsátását követelő felhívásra,

—

tekintettel az Arab Liga miniszteri tanácsának 2013. szeptember 1-jei, kairói ülésén hozott azon határozatára, hogy Bahrein fővárosában, Manamában állítják fel az emberi jogok pánarab bíróságát,

—

tekintettel az Európai Unió és az Öböl-menti Együttműködési Tanács (ÖET) között 1988-ban létrejött együttműködési megállapodásra,

—

tekintettel az EU 2013. április 12-i, halálbüntetéssel kapcsolatos iránymutatásaira,

—

tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (1966), a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni ENSZ-egyezményre, valamint az Emberi Jogok Arab Chartájára, amelyek mindegyikének Bahrein is részes fele,

—

tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 68/178. számú határozatára és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 25/7. számú határozatára az emberi jogok és alapvető szabadságok a terrorizmus elleni küzdelem vonatkozásában való védelméről,

—

tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel Bahrein az Európai Unió kulcsfontosságú partnere a Perzsa-öbölben, többek között a politikai és gazdasági kapcsolatok, az energia és a biztonság vonatkozásában; mivel kölcsönös érdekünk tovább mélyíteni partnerségünket, hogy jobban tudjunk válaszolni a jövőbeli kihívásokra;

B.

mivel a 2011. évi zavargások kezdete óta a bahreini hatóságok a békés tüntetőket terrorizmussal vádolva fokozták az elnyomó intézkedéseket, többek között a halálbüntetés alkalmazását; mivel a bahreini bíróságok 2015-ben hét új halálos ítéletet hoztak;

C.

mivel 2014. február 18-án a bahreini hatóságok letartóztatták Mohamed Ramadan, 32 éves repülőtéri biztonsági őrt, azzal vádolva őt, hogy a korábban letartóztatott Husain Ali Moosával együtt részt vett a 2014. február 14-i al dairi bombatámadásban, melynek során egy biztonsági tiszt életét vesztette, és többen megsebesültek;

D.

mivel Mohamed Ramadant állítólag letartóztatási parancs nélkül tartóztatták le, és mivel mindkét férfi azt állítja, hogy mindaddig súlyosan bántalmazták és kínozták őket, amíg beismerő vallomást nem tettek, de az ügyész előtt később visszavonták vallomásukat; mivel az állítólag kínzással kicsikart vallomások képezték az eljárás során a fő bizonyítékot Mohamed Ramadan és Husain Ali Moosa ellen;

E.

mivel 2014. december 29-én egy bahreini büntetőbíróság halálra ítélte Mohamed Ramadant és Husain Ali Moosát; mivel 10 másik vádlottal együtt ítélték el őket, akik közül kilencen hatéves börtönbüntetést, egy személy pedig életfogytiglant kapott; mivel a bahreini terror-elhárítási jogszabállyal igazolták a halálbüntetést;

F.

mivel Mohamed Ramadan és Husain Ali Moosa halálbüntetését a bahreini legmagasabb szintű fellebbviteli bíróság, a Semmítőszék 2015. november 16-án annak ellenére megerősítette, hogy a két férfi visszavonta vallomását és megismételte, hogy kínzással csikarták ki belőlük ezeket a vallomásokat; mivel a bahreini bíróságok figyelmen kívül hagyták ezeket az állításokat és még csak vizsgálatot sem indítottak;

G.

mivel Mohamed Ramadan egyike azon 10 személynek, akik Bahreinben a halálsoron várakoznak, és ő az első, akit 2011 óta halálra ítéltek; mivel Mohamed Ramadan az egyik legelső azok közül, akik a jog biztosította valamennyi fellebbviteli fórumot kimerítettek, és bármikor kivégezhetik; mivel tudomásunk szerint Mohamed Ramadan ügyében nem vizsgálták meg a kínzásra vonatkozó állításokat;

H.

mivel 2014. augusztus 14-én az ENSZ öt emberi jogi szakértője aggodalmát fejezte ki a bahreini kormánynak 9 bahreini állampolgár, köztük Mohamed Ramadan önkényes letartóztatásával, fogva tartásával és kínzásával, illetve azzal kapcsolatban, hogy ezt követően a tisztességes és szabályszerű bírósági eljárás nemzetközi normáinak nem megfelelő eljárásokat követően elítélték őket;

I.

mivel számos emberi jogokkal foglalkozó nem kormányzati szervezet dokumentált tisztességtelen bírósági eljárásokat, kínzásokat és halálos ítéleteket Bahreinben, ami ellentétben áll különböző nemzetközi egyezményekkel, többek között a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával (ICCPR), melynek Bahrein 2006 óta részes fele;

J.

mivel a 2011. februári bahreini események kivizsgálása és az azokról való jelentés céljából a 2011. június 29-i 28. számú királyi rendelettel a Bahreini Királyságban létrehozott Bahreini Független Vizsgálóbizottság (BICI) ajánlásokat tett az emberi jogokra és a politikai reformokra vonatkozóan;

K.

mivel a BICI 26 ajánlása közül az egyik a 2011 februárja és márciusa közötti események következtében hozott halálos ítéletek megváltoztatása volt; mivel a két maradéktalanul végrehajtott ajánlás közül ez volt az egyik, ami pozitív lépést jelentett a halálbüntetés eltörlése felé;

L.

mivel ezek az ajánlások arra késztették a bahreini kormányt, hogy 2012 óta három szervet is létrehozzon (Ombudsmani Hivatal a Belügyminisztériumon belül, Különleges Vizsgálati Osztály az Ügyészi Hivatalon belül, és a Fogva Tartottak Jogaival Foglalkozó Bizottság (PDRC)) azzal a közös megbízatással, hogy vessenek véget a kínzásoknak a kikérdezések alatt és a fogva tartási intézményekben;

M.

mivel a bahreini hatóságok számos közelmúltban hozott intézkedése továbbra is sérti és korlátozza a bahreini lakosság egyes rétegeinek jogait és szabadságjogait, különösen a békés tiltakozáshoz, a szólásszabadsághoz és a digitális szabadsághoz való jogát; mivel az emberi jogi aktivistákat folyamatosan és szisztematikusan céltáblaként kezelik, zaklatják és fogva tartják;

N.

mivel jelentések szerint Bahrein továbbra is számos lelkiismereti foglyot tart fogva;

O.

mivel a bahreini biztonsági erők a jelentések szerint továbbra is kínozzák a fogva tartottakat;

1.

aggodalmának és csalódottságának ad hangot amiatt, hogy Bahrein visszatért a halálbüntetés gyakorlatához; kéri, hogy a halálbüntetés eltörlésének irányába tett első lépésként ismét vezessenek be a halálbüntetésre vonatkozó moratóriumot; felszólítja a bahreini kormányt, és különösen őfelségét, Sheikh Hamad bin Isa Al Khalifát, hogy részesítse királyi kegyelemben Mohammed Ramadant, vagy változtassa meg ítéletét;

2.

határozottan elítéli, hogy a biztonsági erők kínzást és más kegyetlen, vagy megalázó büntetéseket vagy bánásmódot tanúsítanak a fogva tartottakkal szemben; rendkívüli aggodalmának ad hangot a fogva tartottak fizikai és mentális sértetlenségével kapcsolatban;

3.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a bahreini terrorellenes jogszabályokat politikai hitek és meggyőződések büntetésére, illetve arra használják, hogy megakadályozzák a polgárok politikai tevékenységeit;

4.

hangsúlyozza, hogy kötelező biztosítani az emberi jogi jogvédők védelmét, valamint annak lehetővé tételét, hogy akadályoztatás, megfélemlítés vagy zaklatás nélkül folytathassák tevékenységüket;

5.

tudomásul veszi a bahreini kormány által a büntető törvénykönyv és a jogi eljárások reformja érdekében tett folyamatos erőfeszítéseket, és bátorítja e folyamat folytatását; sürgeti a bahreini kormányt, hogy tartsa fenn a tisztességes tárgyaláshoz és szabályszerű bírósági eljáráshoz való jog nemzetközi normáját, és teljesítse az ICCPR 9. és 14. cikkében lefektetett nemzetközi minimumnormákat;

6.

felszólítja az illetékes hatóságokat, hogy valamennyi kínzásra vonatkozó állítás esetén indítsanak azonnali és pártatlan vizsgálatot, állítsák bíróság elé a kínzással vádolt személyeket és tegyenek semmissé minden olyan ítéletet, melyet kínzással kicsikart vallomások alapján hoztak;

7.

emlékezteti a bahreini hatóságokat, hogy a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni egyezmény 15. cikke tiltja a kínzással kicsikart vallomások bizonyítékként történő felhasználását a bírósági eljárás során; kéri a kínzás elleni egyezmény opcionális jegyzőkönyvének és az ICCPR második opcionális jegyzőkönyvének azonnali ratifikálását, melyek célja a halálbüntetés eltörlése;

8.

felszólítja a bahreini kormányt, hogy azonnal adjon nyílt felkérést az ENSZ kínzással foglalkozó különleges előadójának, hogy tegyen látogatást az országban és biztosítson számára szabad hozzáférést a fogva tartottakhoz és valamennyi fogva tartási létesítményhez;

9.

tudomásul veszi az ombudsman, a PDRC és az NIHR ajánlásait, különösen a fogva tartottak jogaival és börtönbeli feltételeikkel kapcsolatban, többek között az állítólagos rossz bánásmód és kínzás tekintetében; felszólítja azonban a bahreini kormányt az Ombudsmani Hivatal és a PDRC függetlenségének biztosítására, és arra, hogy garantálja az Ügyészi Hivatalon belüli Különleges Vizsgálati Osztály függetlenségét;

10.

hangsúlyozza a Bahreinnek nyújtott támogatás fontosságát, különösen igazságszolgáltatási rendszere tekintetében, annak biztosítása érdekében, hogy teljesüljenek a nemzetközi emberi jogi normák; határozottan ösztönzi egy EU–Bahrein emberi jogi munkacsoport felállítását;

11.

felszólítja a bahreini hatóságokat, hogy szüntessék meg Nabíl Radzsab utazásainak önkényes megtiltását és ejtsenek ellene minden, a szólásszabadsággal kapcsolatos vádat;

12.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a Bahreini Királyság kormányának és parlamentjének, valamint az Öböl-menti Együttműködési Tanács tagjainak.

31.1.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 35/46

—

tekintettel a kínai helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az EU és Kína közötti kapcsolatokról szóló 2015. december 16-i (1), valamint „Az EU prioritásai az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 25. ülésszaka tekintetében” című, 2014. március 13-i (2) állásfoglalásaira,

—

tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) szóvivőjének a Mighty Current Könyvkiadóhoz köthető személyek hongkongi eltűnéséről szóló, 2016. január 7-i nyilatkozatára,

—

tekintettel az EKSZ-nek a kínai emberi jogi helyzettel kapcsolatos aggályokról szóló, 2016. január 29-i nyilatkozatára,

—

tekintettel a Hongkong Különleges Közigazgatási Területről szóló, 2014. évi, 2015 áprilisában közzétett bizottsági éves jelentésre,

—

tekintettel az Unió és Kína között 1975. május 6-án felvett diplomáciai kapcsolatokra,

—

tekintettel a 2003-ban indított EU–Kína stratégiai partnerségre,

—

tekintettel a 2013. november 21-én elfogadott „EU–Kína 2020” stratégiai együttműködési menetrendre,

—

tekintettel az új partnerségi és együttműködési megállapodásról szóló, felfüggesztett tárgyalásokra,

—

tekintettel az új nemzetbiztonsági törvénynek a Kínai Nemzeti Népi Kongresszus állandó bizottsága általi, 2015. július 1-jei elfogadására, és a külföldi nem kormányzati szervezetek igazgatásáról szóló új törvény második tervezetének 2015. május 5-i közzétételére,

—

tekintettel az EU és Kína között az emberi jogokról folytatott, 1995-ben indított párbeszédre és a párbeszéd 2015. november 30. és december 1. között Pekingben tartott 34. fordulójára,

—

tekintettel a 1966. december 16-án kelt Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

—

tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

—

tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának a Hongkongról, Kínáról szóló harmadik időszakos jelentésre vonatkozó, az Emberi Jogi Bizottság 107. ülésén (2013. március 11–28.) elfogadott záró észrevételeire,

—

tekintettel az ENSZ Kínzás Elleni Bizottságának a Kínáról szóló ötödik időszakos jelentésre vonatkozó, az említett bizottság 2015. december 2-án és 3-án tartott 1391. és 1392. ülésén elfogadott záró észrevételeire,

—

tekintettel a Kínai Népköztársaság Hongkongi Különleges Közigazgatási Területének alaptörvényére (a továbbiakban: az alaptörvény), különösen annak a személyes szabadságjogokra és a sajtószabadságra vonatkozó cikkeire, valamint a hongkongi jogokról szóló rendeletre (Hong Kong Bill of Rights Ordinance),

—

tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel az elmúlt négy hónapban titokzatos körülmények között eltűnt öt könyvkereskedő (Lui Bo, Gui Minhai, Zhang Zhiping, Lin Rongji és Lee Po), akik egy kivétellel hongkongi lakosok, és a Mighty Current Könyvkiadóval és annak könyvesboltjával állnak kapcsolatban, akik továbbá Pekinget bíráló irodalmi műveket árultak; mivel közülük ketten uniós polgárok – Gui Minhai svéd és Lee Po brit állampolgár; mivel 2016 januárjában megerősítették a hírt, hogy mindkét uniós polgár Kína szárazföldi területén tartózkodik, és mivel gyanítható, hogy a másik három személy is ott van; mivel Lee Po 2016. január 23-án rövid időre találkozott feleségével Kína szárazföldi területén egy ismeretlen helyen; mivel rendkívül aggasztó, hogy továbbra sem lehet semmit tudni hogylétükről és tartózkodási helyükről;

B.

mivel a média meggyőző állításokkal szolgált arra vonatkozóan, hogy az öt könyvkereskedőt Kína szárazföldi területének hatóságai elrabolták, és ezzel kapcsolatban jogalkotók, emberi jogi szervezetek és sok civil is aggodalmának adott hangot; mivel ráadásul Lee Pot Hongkongból rabolták el, és Gui Minhai thaiföldi otthonából tűnt el;

C.

mivel 2016. január 10-én több ezer tiltakozó gyűlt össze Hongkong utcáin, követelve hogy a városállam kormánya intézkedjen és adjon magyarázatot az öt könyvkereskedő eltűnésére; mivel ezeket az eltűnéseket 2013-ban és 2014-ben a Pekinget bíráló hongkongi újságírók ellen intézett erőszakos támadások sora előzte meg;

D.

mivel Hongkong kitart a szólás-, a véleménynyilvánítási és a közzétételi szabadság mellett, és védi e szabadságokat; mivel bár Kína szárazföldi részén tilos, Hongkongban jogszerű a kínai vezetést bíráló bármely anyag közzététele; mivel az „egy ország – két rendszer” elv a fenti szabadságok tekintetében garantálja Hongkong autonómiáját Pekinggel szemben az alaptörvény 27. cikkében foglaltaknak megfelelően;

E.

mivel napvilágra került, hogy a kommunista párt egy 2015 áprilisi belső dokumentuma, amely arra vonatkozó stratégiát tartalmazott, hogy a betiltott könyveket hongkongi és makaói forrásuknál kell megsemmisíteni, 15 hongkongi könyvkiadói alkalmazottat és 21 kiadványt vett célba; mivel a megtorlástól való félelem miatt egyes hongkongi könyvkereskedők levették polcaikról a Kínát bíráló könyveket;

F.

mivel Kína szárazföldi területének kormánya szigorúan korlátozza és kriminalizálja a véleménynyilvánítás szabadságát, elsősorban a cenzúra eszközével; mivel a kínai internet „nagy tűzfala” segítségével a kormány bármely politikailag elfogadhatatlan információt cenzúrázni tud; mivel Kína szigorúan korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát, és a Kínát bíráló könyvek Kína szárazföldi területének olvasói körében tapasztalt népszerűségére úgy tekintenek, hogy fenyegeti a társadalmi stabilitást;

G.

mivel 2016. január 17-én Gui Minhai Kína szárazföldi területén közzétett egy nyilatkozatot a médiában, azt állítva, hogy önként utazott Kína szárazföldi területére, továbbá – úgy tűnt, hogy kényszer hatása alatt – beismerte, hogy korábban ittas állapotban közlekedési szabálysértést követett el;

H.

mivel mind a svéd, mind a brit hatóságok arra kérték a kínai hatóságokat, hogy teljes mértékben támogassák két állampolgáruk, valamint a többi „eltűnt” személy jogainak védelmét;

I.

mivel az ENSZ Kínzás Elleni Bizottsága súlyos aggodalmának adott hangot azon különböző forrásokból származó, egybehangzó jelentések miatt, amelyek szerint továbbra is alkalmazzák az el nem ismert és nem hivatalos fogdákban, az úgynevezett „fekete börtönökben” a jogszerűtlen fogva tartás gyakorlatát; mivel komoly aggodalmának adott hangot azon egybehangzó jelentések miatt is, amelyek szerint a kínzás és a bántalmazás még mindig szerves része a büntető igazságszolgáltatásnak, amely ítélethozatalát túlzott mértékben a beismerő vallomásokra alapozza;

J.

mivel Kína hivatalosan és névlegesen elfogadta az emberi jogok egyetemességét, és az elmúlt három évtizedben számos különböző emberi jogi egyezmény aláírása révén a nemzetközi emberi jogi keret – és ebből fakadóan az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi jogi és intézményi keret – részévé vált;

K.

mivel az alaptörvény, Hongkong de facto alkotmánya 27. cikke garantálja „a szólás-, sajtó- és közzétételi szabadságot, az egyesülési, a gyülekezési, a felvonulási és a tüntetési szabadságot”; mivel az alaptörvény, amelyről Kína és az Egyesült Királyság megállapodott, 50 évre, 2047-ig garantálja ezeket a jogokat;

L.

mivel a 2015. június 29-i EU–Kína csúcstalálkozó új szintre emelte a kétoldalú kapcsolatokat, és mivel az EU az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó stratégiai keretében elkötelezte magát, hogy az emberi jogokat helyezi a harmadik országokkal, köztük a stratégiai partnereivel fennálló kapcsolatai középpontjába;

M.

mivel az EU és Kína 1995 óta folytat emberi jogi párbeszédet, és mivel az emberi jogokat mindkét oldal kétoldalú kapcsolatai fontos részének tartja;

N.

mivel a Hongkongi Újságíró Szövetség (2014. júliusi) 21. éves jelentése szerint 2014 több évtizede a sajtószabadság legsötétebb éve volt Hongkongban; mivel egyes újságírókat fizikai támadások értek, vagy állásukból elküldték őket, míg másokat, akik bíráló véleményeket fogalmaztak meg, áthelyeztek kevésbé érzékeny területekre;

1.

súlyos aggodalmának ad hangot, amiért semmit sem lehet tudni az öt eltűnt könyvkereskedő tartózkodási helyéről és hogylétéről; felszólít arra, hogy haladéktalanul adjanak részletes tájékoztatást Lee Po és Gui Minhai tartózkodási helyéről és hogylétéről, és felszólít azonnali biztonságos szabadon engedésükre, valamint arra, hogy biztosítsák számukra a kommunikációhoz való jogot; felszólít az összes többi olyan személy, köztük a másik három könyvkereskedő haladéktalan szabadon engedésére, akiket azért tartóztattak le önkényesen, mert Hongkongban éltek a véleménynyilvánítási és a közzétételi szabadságukkal;

2.

felszólítja a kínai kormányt, hogy haladéktalanul adjon tájékoztatást az eltűnt könyvkereskedőkkel kapcsolatban, és kezdjen azonnali inkluzív és átlátható párbeszédet és kommunikációt az ügyről a szárazföldi és a hongkongi hatóságok között; pozitív fejleménynek tartja Lee Po megszólalását és találkozását feleségével;

3.

felszólítja az illetékes kínai, hongkongi és thaiföldi hatóságokat, hogy a jogállamiságnak megfelelően vizsgálják ki és tegyék érthetővé az eltűnések körülményeit, valamint amennyire lehetséges, mozdítsák elő a könyvkereskedők biztonságos hazatérését;

4.

aggodalmát fejezi ki azon állítások miatt, amelyek szerint Kína szárazföldi területének bűnüldöző szervei Hongkongban tevékenykednek; emlékeztet arra, hogy sértené az alaptörvényt, ha Kína szárazföldi területének bűnüldöző szervei Hongkongban műveleteket hajtanának végre; úgy véli, hogy mindez nem állna összhangban az „egy ország – két rendszer” elvvel; felszólítja Kínát, hogy tartsa tiszteletben az alaptörvényben Hongkong számára biztosított autonómiát;

5.

határozottan elítéli az emberi jogi jogsértések minden esetét, különösen az önkényes őrizetbe vételt, a kiadatást, a kikényszerített vallomásokat, a titkos fogva tartást, a magánzárkás fogva tartást és a közzétételi és véleménynyilvánítási szabadság megsértését; emlékeztet, hogy a könyvszerkesztők, újságírók és bloggerek függetlenségét meg kell védeni; felszólít az emberi jogi jogsértések és a politikai megfélemlítés azonnali beszüntetésére;

6.

elítéli a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozását és kriminalizálását, és helyteleníti a véleménynyilvánítási szabadság korlátozásának fokozását; felszólítja a kínai kormányt, hogy vessen véget az információ szabad áramlása akadályozásának, ideértve az internet használatának korlátozását is;

7.

aggodalmát fejezi ki a külföldi nem kormányzati szervezetek kezeléséről szóló jogszabálytervezet miatt, mivel jelenlegi formájában radikálisan megnehezítené a kínai civil társadalom tevékenységeit, és súlyosan korlátozná az egyesülési szabadságot és a véleménynyilvánítás szabadságát az országban, többek között azáltal, hogy betiltja a kínai Közbiztonsági Minisztériumnál be nem jegyzett külföldi nem kormányzati szervezeteket, és hogy megtiltja a tartományi közbiztonsági minisztériumoknak, hogy kínai magánszemélyeket vagy szervezeteket finanszírozzanak, és kínai csoportoknak, hogy be nem jegyzett külföldi – többek között hongkongi és makaói székhellyel rendelkező – nem kormányzati szervezetek megbízásából vagy engedélyével „tevékenységeket” végezzenek; felszólítja a kínai hatóságokat, hogy alaposan vizsgálják felül a jogszabálytervezetet annak érdekében, hogy összhangba kerüljön a nemzetközi emberi jogi normákkal, többek között a Kínai Népköztársaság által vállalt nemzetközi kötelezettségekkel;

8.

aggodalmának ad hangot a kiberbiztonságról szóló új jogszabálytervezet miatt, amely megalapozná és intézményesítené a kibertér cenzúrájának és ellenőrzésének gyakorlatait, valamint az elfogadott nemzetbiztonsági jogszabály és a terrorizmus elleni jogszabálytervezet miatt; felhívja a figyelmet a kínai reformpárti ügyvédek és polgári jogi aktivisták azzal kapcsolatos félelmeire, hogy e jogszabályok tovább korlátozzák majd a véleménynyilvánítás szabadságát és még nagyobb lesz az öncenzúra;

9.

úgy gondolja, hogy az EU és Kína közötti szilárd, folyamatos kapcsolatoknak eredményes platformot kell biztosítaniuk a kölcsönös tiszteleten alapuló, érett, jelentőségteljes és nyílt emberi jogi párbeszédhez;

10.

kiemeli az Európai Unió elkötelezettségét a hongkongi demokrácia, így a jogállamiság, az igazságszolgáltatás függetlensége, az alapvető jogok és szabadságok, az átláthatóság, valamint az információszabadság és a véleménynyilvánítás szabadságának megerősítése iránt;

11.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Kínai Népköztársaság kormányának és parlamentjének, valamint Hongkong Különleges Közigazgatási Terület kormányzójának és parlamentjének.

31.1.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 35/50

—

tekintettel az Európai Tanács 2003. június 19–20-i theszaloníki ülésének a nyugat-balkáni államok Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló elnökségi következtetéseire,

—

tekintettel a Szerbiával létrejött Európai Partnerségben szereplő elvekről, prioritásokról és feltételekről, valamint a 2006/56/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. február 18-i 2008/213/EK tanácsi határozatra (1),

—

tekintettel a Bizottság Szerbia európai uniós tagságra irányuló kérelméről szóló, 2011. október 12-i véleményére (SEC(2011)1208),

—

tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamai, másrészről a Szerb Köztársaság közötti stabilizációs és társulási megállapodásra, amely 2013. szeptember 1-jén lépett hatályba,

—

tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244(1999). számú határozatára, a Nemzetközi Bíróság 2010. július 22-i tanácsadó véleményére Koszovó függetlensége egyoldalú kinyilvánításának a nemzetközi joggal való összhangjáról, és az ENSZ Közgyűlésének 2010. szeptember 9-i A/RES/64/298. számú határozatára, amely elismerte a vélemény tartalmát és üdvözölte az Unió készségét a Szerbia és Koszovó közötti párbeszéd elősegítésére,

—

tekintettel az EU–Szerbia Stabilizációs és Társulási Parlamenti Bizottság 2015. október 7–8-i negyedik ülésének nyilatkozatára és ajánlásaira,

—

tekintettel a Földközi-tenger keleti térségén/Nyugat-Balkánon áthaladó útvonalról Luxembourgban, 2015. október 8-án tartott magas szintű konferencia eredményeire,

—

tekintettel a Bel- és Igazságügyi Tanács menekült- és migrációs válság kezelését célzó intézkedésekről szóló, 2015. november 9-i következtetéseire és a Külügyek Tanácsa migrációról szóló, 2015. október 12-i következtetéseire,

—

tekintettel a menekültek és migránsok beáramlása által érintett uniós tagállamok és nem uniós országok vezetőinek részvételével, 2015. október 25-én tartott, a nyugat-balkáni migrációs útvonallal foglalkozó találkozón elfogadott 17 pontos tervre,

—

tekintettel a Bizottságnak a Szerbia által elért haladásról szóló, 2015. november 10-i 2015. évi jelentésére (SWD(2015)0211),

—

tekintettel a Szerbiáról szóló 2014. évi eredményjelentésről szóló, 2015. március 11-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel az Európában tapasztalható cigányellenességről és a második világháború alatti roma népirtás Unió általi elismeréséről szóló, a nemzetközi roma nap alkalmából 2015. április 15-én elfogadott állásfoglalására (3),

—

tekintettel a bővítésről, valamint a stabilizációs és társulási folyamatokról szóló 2015. december 15-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel David McAllister, a Külügyi Bizottság Szerbiáért felelős állandó előadója által végzett munkára,

—

tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel 2013. június 28-i ülésén az Európai Tanács úgy döntött, hogy csatlakozási tárgyalásokat kezd Szerbiával; mivel az első kormányközi konferenciára 2014. január 21-én került sor; mivel az átvilágítási folyamat 2015 márciusában lezárult; mivel Szerbia 2015 szeptemberében maradéktalanul felállította tárgyaló csoportját;

B.

mivel a Szerbiáról szóló 2015. évi jelentésében a Bizottság beszámolt a Szerbia által az európai integráció területén elért előrelépésekről és értékelte az ország koppenhágai kritériumoknak, valamint a stabilizációs és társulási folyamat feltételrendszerének való megfelelésre irányuló erőfeszítéseit; mivel a Bizottság a jelentéstétel tekintetében új megközelítést alkalmazott, amely sokkal világosabb útmutatást nyújt a szóban forgó országoknak arra nézve, hogy mire kell összpontosítaniuk;

C.

mivel Szerbiát, mint minden uniós tagságra törekvő országot, a saját maga által elért eredmények alapján kell megítélni a tekintetben, hogy miként teljesíti, hajtja végre és tartja be ugyanazokat a kritériumokat, és mivel a csatlakozási ütemtervet a szükséges reformok minősége és az azok iránti elkötelezettség határozza meg;

D.

mivel Szerbia fontos lépéseket tett Koszovóval való kapcsolatainak rendezésére, aminek eredményeképpen 2013. április 19-én létrejött a kapcsolatok normalizálását vezérlő elvekről szóló első megállapodás; mivel 2015. augusztus 25-én négy fontos megállapodás született; mivel Szerbia csatlakozási tárgyalásai során elért előrehaladásnak – a tárgyalási kerettel összhangban – párhuzamosan kell zajlania a Koszovóval fennálló kapcsolatok normalizálásának folyamatában elért előrehaladással; mivel e kapcsolatok végső rendezéséhez továbbra is erőfeszítésekre van szükség; mivel rendkívül fontos, hogy mindkét fél maradéktalanul hajtsa végre az összes megállapodást;

E.

mivel 2015 júliusában Szerbia az uniós polgári védelmi mechanizmus 33. részt vevő államává vált;

F.

mivel az EU kiemelte, hogy valamennyi nyugat-balkáni országban meg kell erősíteni a gazdasági kormányzást, a jogállamiságot és a közigazgatási kapacitásokat;

G.

mivel az EU a jogállamiságot bővítési politikájának központi elemévé tette;

H.

mivel 2015 januárjában Szerbia vette át az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) elnökségét;

1.

üdvözli a tárgyalások megkezdését, illetve a 32. fejezet (Pénzügyi ellenőrzés) és a 35. fejezet (Egyéb kérdések – I. pont – A Szerbia és Koszovó közötti kapcsolatok normalizálása) megnyitását a 2015. december 14-én Brüsszelben tartott kormányközi konferencián; üdvözli, hogy Szerbia továbbra is elkötelezett az európai integrációs folyamat mellett; felhívja Szerbiát, hogy tevőlegesen népszerűsítse e stratégiai döntést a szerb lakosság körében; elégedetten állapítja meg, hogy Szerbia nagyra törő reformmenetrend megvalósításába kezdett; felhívja Szerbiát, hogy határozottan és kiemelt helyen foglalkozzon a rendszerszintű és a társadalmi-gazdasági reformokkal; sürgeti Szerbiát, hogy a reformok végrehajtása során fordítson megkülönböztetett figyelmet a fiatalokra;

2.

üdvözli a Szerbia által a csatlakozási tárgyalások tényleges megkezdése érdekében tett előkészületeket, így az átvilágítási folyamat befejeződését, a 23. fejezetre (Igazságszolgáltatás és alapvető jogok) és a 24. fejezetre (Jogérvényesülés, szabadság és biztonság) vonatkozó átfogó cselekvési terv elkészítését és benyújtását; abbéli reményének ad hangot, hogy e fejezetek 2016 elején megnyithatók; hangsúlyozza, hogy a 23. és a 24. fejezet alapos megtárgyalása alapvető az igazságszolgáltatás és az alapvető jogok, valamint a jogérvényesülés, a szabadság és a biztonság területén végrehajtandó reformok kezeléséhez; emlékeztet arra, hogy e területeken a tárgyalások általános előrehaladásával párhuzamosan kell haladni; hangsúlyozza, hogy a 35. fejezettel kapcsolatos tárgyalások kiemelt jelentőséggel bírnak a Szerbia uniós integrációja felé vezető útján történő előrehaladás szempontjából; úgy véli, hogy e tekintetben a Szerbia és Koszovó közötti kapcsolatok teljes körű normalizálása Szerbia Unióhoz való csatlakozásának egyik fontos feltétele;

3.

hangsúlyozza, hogy a jogszabályok és szakpolitikák pontos végrehajtása továbbra is a sikeres integrációs folyamat egyik kulcsfontosságú mutatója; arra biztatja Szerbia politikai vezetőit, hogy folytassák az uniós szabályoknak való megfeleléshez szükséges reformokat; sürgeti Szerbiát, hogy javítsa az új jogszabályok és szakpolitikák végrehajtásának tervezését, összehangolását és figyelemmel kísérését;

4.

üdvözli, hogy a költségvetési hiány csökkentésével Szerbia előrelépést tett az üzleti környezetet illetően, valamint a munkaerőpiacot – ezen belül a munkajogi jogszabályokat és a foglalkoztatáspolitikát – illetően; biztatja a szerb hatóságokat, hogy javítsák tovább a befektetési légkört egész Szerbiában, és csökkentsék a régiók közötti gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségeket, biztosítsák a külföldi befektetések védelmét, továbbá rendezzék a régóta fennálló befektetési vitákat, és bár elismeri az állami vállalatok átalakítása terén elért haladást, rámutat a további előrelépések, valamint a privatizációs folyamat átláthatóságának fontosságára; hangsúlyozza, hogy Szerbiának az uniós vívmányokhoz kell igazítania az állami támogatás ellenőrzéséről szóló jogszabályait;

5.

üdvözli a gazdasági reformok terén elért előrehaladást, ami javított Szerbia költségvetési helyzetén, és felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa a kormányt az egyéb reformok végrehajtására irányuló terveiben, különösen a költségvetési egyensúlyhiányok kezelését és a gazdaság jelentős ágazatainak reformját illetően;

6.

dicséri a migrációs válság kezelésével kapcsolatos konstruktív szerbiai megközelítést; megjegyzi azonban, hogy tovább kell erősíteni a szomszédos országokkal fennálló konstruktív megközelítést; megállapítja, hogy Szerbia az EU megkerülhetetlen és hasznos partnere a Balkánon, ezért elengedhetetlen, hogy az EU erőforrásokat és megfelelő pénzügyi segítséget biztosítson számára; örömmel veszi tudomásul, hogy Szerbia jelentős erőfeszítést tett annak biztosítása érdekében, hogy a harmadik országbeli állampolgárok uniós és nemzetközi támogatással szálláshoz és humanitárius ellátáshoz jussanak; felhívja Szerbiát, hogy gyorsan növelje fogadókapacitását; megállapítja, hogy átfogó reformok szükségesek a teljes menekültügyi rendszer racionalizálásához és annak uniós vívmányokkal és nemzetközi normákkal való összehangolásához; megállapítja, hogy Szerbia további lépéseket tett a szerb állampolgárok uniós tagállamokban és schengeni társult országokban benyújtott, megalapozatlan menedékkérelmeinek kezelése érdekében; felhívja Szerbiát, hogy járuljon hozzá a megalapozatlan kérelmek számának további csökkentéséhez; kiemeli, hogy továbbra is korlátozottak a visszatérők visszailleszkedését lehetővé tevő kapacitások és erőforrások;

7.

sürgeti Szerbiát, hogy tegyen nagyobb erőfeszítéseket annak érdekében, hogy kül- és biztonságpolitikáját fokozatosan összhangba hozza az Unióéval, beleértve Oroszországgal kapcsolatos politikáját; e tekintetben sajnálatosnak tartja Szerbia és Oroszország közös hadgyakorlatait; üdvözli Szerbia aktív szerepvállalását a nemzetközi békefenntartó műveletekben;

8.

hangsúlyozza a jogállamiság elvének rendkívüli fontosságát; hangsúlyozza a független igazságszolgáltatás rendkívüli jelentőségét; megállapítja, hogy jóllehet történt bizonyos előrelépés az igazságszolgáltatás területén – gondolva itt a bírák és ügyészek értékelésére vonatkozó szabályok elfogadására – a politikai befolyás továbbra is erős; megjegyzi, hogy a szakmai bírói testületek követelik, hogy megfelelő forrásokat bocsássanak a rendelkezésükre; felhívja a hatóságokat, hogy hajtsák végre a 23. fejezetre vonatkozó cselekvési tervben meghatározott nemzeti igazságszolgáltatási reformstratégiát, és biztosítsák az igazságszolgáltatás függetlenségét és azt, hogy a bírák és ügyészek politikai befolyástól mentesen dolgozzanak; felhívja a kormányt, hogy fogadjon el új jogszabályt az ingyenes jogi segítségnyújtásról, és jogszabály-módosítások útján gondoskodjon az igazságszolgáltatási gyakorlat és a bírói képzés minőségéről és következetességéről; aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a Legfelsőbb Semmítőszék csökkentési programja ellenére folyamatos a bírósági ügyhátralék, és felszólítja Szerbiát, hogy tegyen további lépéseket az igazságszolgáltatás iránti bizalom növelése érdekében;

9.

emlékezteti a szerb kormányt a rehabilitációs törvény teljes körű, megkülönböztetéstől mentes végrehajtására; a szerb kormánynak a kárpótlási törvény további módosítását javasolja annak érdekében, hogy a természetbeni kárpótlással kapcsolatban felszámoljanak minden eljárási és jogi akadályt;

10.

megjegyzi, hogy a korrupció és a szervezett bűnözés széles körben elterjedt a régióban, és Szerbia demokratikus társadalmi és gazdasági fejlődését is akadályozza; megállapítja, hogy a jogszabályok folyamatos alkalmazása és a visszaélést bejelentő személyek védelméről szóló jogszabály elfogadása révén történt bizonyos előrelépés a korrupció elleni küzdelem területén, amely ennek ellenére továbbra aggodalomra okot adó kérdés marad Szerbiában, hangsúlyozza, hogy eredményeket kell felmutatni a korrupcióval, ezen belül a magas szinten folyó korrupcióval kapcsolatos nyomozások és jogerős vádemelések terén, és össze kell hangolni és nyomon kell követni a 23. fejezetre vonatkozó cselekvési tervben meghatározott korrupcióellenes stratégia valamennyi fő intézményben történő teljes körű végrehajtását; felhívja a hatóságokat annak biztosítására, hogy a korrupcióellenes ügynökség és a korrupcióellenes tanács maradéktalanul és eredményesen teljesíteni tudja megbízását, és hogy az állami intézmények kövessék e testületek ajánlásait; úgy véli, hogy e kérdések hatékonyabb kezeléséhez elengedhetetlenül szükség van egy regionális stratégiára és a térség valamennyi országa közötti megerősített együttműködésre; sürgeti a felsőoktatási intézményeket, valamint az állami hatóságokat és közhivatalnokokat, hogy a plágium eseteinek kivizsgálása és a jövőbeli esetek megelőzése érdekében fogadjanak el erre a területre vonatkozó szabályokat;

11.

felhívja a szerb hatóságokat, hogy a hiteles és kiszámítható büntetőjogi keret biztosítása érdekében módosítsák és hajtsák végre a büntető törvénykönyv gazdasági és korrupciós bűncselekményekről szóló részét; újólag hangot ad mélységes aggodalmának a büntető törvénykönyv 234. cikkében foglalt, felelős beosztásokkal való visszaélésről szóló rendelkezésekkel és végrehajtásukkal kapcsolatban; ismételten felszólít a felelős beosztással való visszaéléssel kapcsolatos átminősített esetek független és alapos felülvizsgálatára, hogy a régóta fennálló igazságtalan büntetőeljárásokat azonnal meg lehessen szüntetni;

12.

megállapítja, hogy több erőfeszítést kell tenni a szervezett bűnözés elleni küzdelem terén, és a 24. fejezetre vonatkozó cselekvési tervben meghatározott módon eredményeket kell felmutatni a jogerős ítéletek meghozatala terén; felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy nyújtsanak szakértői támogatást a szervezett bűnözés elleni eredményes küzdelemhez szükséges intézményi keret és szakértelem létrehozásához; e tekintetben felszólít a Szerbia és Koszovó bűnüldöző hatóságai, valamint a belgrádi és a pristinai összekötő hivatalok közötti közvetlen együttműködésre;

13.

tudomásul veszi a parlamenti konzultációs folyamat javítása és a parlamentnek az EU-hoz való csatlakozás tárgyalási folyamatába történő fokozott bevonása érdekében tett erőfeszítéseket; továbbra is problémásnak tartja a jogszabályok – többek között az uniós csatlakozási folyamattal kapcsolatos jogszabályok – elfogadása során a sürgősségi eljárások széles körű alkalmazását, mivel az ilyen eljárások nem mindig teszik lehetővé az érdekelt felekkel és a szélesebb nyilvánossággal folytatott kellő konzultációt; hangsúlyozza, hogy tovább kell erősíteni a parlament végrehajtó hatalmi ág feletti ellenőrzését; hangsúlyozza az ellenzéki erők döntéshozatali folyamatban és a demokratikus intézményekben való aktív és konstruktív részvételének fontosságát; hangsúlyozza, hogy a politikai pártok finanszírozásának átláthatónak kell lennie és összhangban kell állnia a legmagasabb szintű nemzetközi normákkal;

14.

hangsúlyozza a demokratikus társadalomban a civil társadalmi szervezetek munkájának fontosságát; megállapítja, hogy javult a kormány és a civil társadalmi szervezetek közötti együttműködés; biztatja a szerb hatóságokat, hogy hozzanak további intézkedéseket a civil társadalom és az állami intézmények közötti átlátható párbeszéd biztosítására, és hogy fokozzák a civil társadalom és a nemzeti kisebbségek képviselőinek a döntéshozatali folyamatba történő tényleges bevonását; felszólítja a hatóságokat, hogy garantálják a civil társadalmi szervezetek hatékony működéséhez szükséges megfelelő pénzügyi támogatást; szorgalmazza a polgároknak, a szervezeteknek és a közvéleménynek a csatlakozási tárgyalási folyamat fejleményeiről való időszerű és átlátható tájékoztatását, valamint az említett szereplők e folyamatban való széles körű részvételét;

15.

megismétli a szerb kormányhoz intézett felhívását, hogy teljes mértékben alkalmazza az EBESZ/ODIHR választási megfigyelő missziók ajánlásait, különösen azokat, amelyek a kampányfinanszírozás és a választási folyamatok átláthatóságát biztosítják; felszólítja a hatóságokat, hogy megfelelően vizsgálják ki a helyhatósági választások és egyéb kampányesemények során történt eseteket, amelyek során erőszakra, állítólagos megfélemlítésekre és szabálytalanságokra került sor;

16.

ismét hangsúlyozza a független szabályozó szervek – többek között az ombudsman – fontosságát a végrehajtó hatalmi ág felügyeletének és elszámoltathatóságának biztosításában; sürgeti a hatóságokat, hogy biztosítsák az ombudsman számára a munkájához szükséges teljes körű politikai és adminisztratív támogatást, és ne tegyék ki őt indokolatlan kritikának;

17.

üdvözli az átfogó közigazgatási reformra vonatkozó cselekvési terv, a felügyeleti ellenőrzésről szóló törvény, a helyi önkormányzatoknak szóló nemzeti képzési stratégia és a közszektorban foglalkoztatottak maximális számáról szóló törvény elfogadását, és kéri ezek azonnali végrehajtását; kiemeli a közigazgatás politikamentesítésének és professzionalizálásának, valamint a felvételi és elbocsátási eljárások átláthatóbbá tételének szükségességét a közigazgatás szakmaiságának, semlegességének és folytonosságának biztosítása érdekében;

18.

üdvözli, hogy Szerbia megfelelő jogi és intézményi kerettel rendelkezik az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméhez; megállapítja azonban, hogy a végrehajtásban vannak még hiányosságok, különösen a kiszolgáltatott helyzetben lévők csoportjai, köztük a fogyatékossággal élő személyek, a HIV-vel/AIDS-szel élő személyek és az LMBTI-személyek megkülönböztetésének megelőzését illetően; üdvözli az LMBTI-közösség Pride felvonulásának 2015. szeptember 20-i sikeres lebonyolítását, hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az LMBTI-személyekkel szembeni diszkrimináció és erőszak továbbra is aggodalomra ad okot; ezzel kapcsolatban arra buzdítja a kormányt, hogy kövesse az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a tagállamokhoz intézett, CM/Rec(2010)5. számú ajánlását; aggodalmát fejezi ki a kiszolgáltatott csoportok tagjai ellen elkövetett számos támadás miatt, amelyek még nem kerültek teljes körű kivizsgálásra; emellett aggodalmának ad hangot a családon belüli erőszak továbbra is fennálló problémája miatt; felszólítja a hatóságokat, hogy aktívan támogassák az emberi jogok mindenkit megillető tiszteletben tartását;

19.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy nem történt semmilyen előrelépés a véleménynyilvánítás és a média szabadságának a javítása érdekében; aggodalommal állapítja meg, hogy a folyamatos politikai nyomás aláássa a média függetlenségét, ami a médiaorgánumok növekvő öncenzúrájához vezet; aggódik amiatt, hogy az újságírók politikai nyomással, megfélemlítéssel, erőszakkal és fenyegetésekkel szembesülnek szakmájuk gyakorlása során; felhívja a hatóságokat, hogy vizsgálják ki az újságírókkal és médiaorgánumokkal szembeni támadások valamennyi esetét, amelyekről a Nemzetközi Újságíró Szövetség is beszámolt; megismétli, hogy maradéktalanul végre kell hajtani az új médiatörvényeket; hangsúlyozza, hogy teljes átláthatóságra van szükség a médiaorgánumok tulajdonjoga és a média finanszírozása terén, valamint megkülönböztetésmentességre az állami hirdetésekkel kapcsolatban;

20.

komolyan aggódik a folyamatban lévő bűnügyi nyomozásokkal kapcsolatos információk médiának történő rendszeres kiszivárogtatása miatt, ami sérti az ártatlanság vélelmét; felszólítja a szerb hatóságokat, hogy alaposan vizsgáljanak ki több kiemelt ügyet, amelyekben a média az állítólagos törvénysértésre vonatkozó bizonyítékokat hozott nyilvánosságra;

21.

hangsúlyozza a nemzeti kisebbségi tanácsok által a nemzeti kisebbségek jogainak előmozdítása terén betöltött szerep fontosságát, e tanácsok demokratikus jellegét, és támogatja megfelelő és ellenőrizhető finanszírozásukat; üdvözli Szerbia kötelezettségvállalását egy nemzeti kisebbségekre vonatkozó célzott cselekvési terv összeállítására, amely tovább fogja javítani a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos gyakorlatok és jogi keret végrehajtását és fejlesztését; megismétli a Szerbiához intézett ama felhívását, hogy a szerb alkotmánybíróság határozatához való jogi hozzáigazítás során biztosítsa a szerzett jogok és hatáskörök szintjének megőrzését, és sürgeti a nemzeti kisebbség tanácsokról szóló törvény mihamarabbi elfogadását, azok jogállásának pontosítása és joghatóságukkal kapcsolatos bizonyosság érdekében; súlyos aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a médiaprivatizáció bejelentését követően megszűnik a műsorok kisebbségi nyelveken való közvetítése; felhívja Szerbiát, hogy fokozza erőfeszítéseit a kisebbségek védelméről szóló jogszabályok és a szerbiai nemzeti kisebbségekkel szembeni megkülönböztetésmentes bánásmód Szerbia egész területén történő eredményes és következetes végrehajtása érdekében, többek között az oktatással, különösen a kisebbségi nyelven készült tankönyvek időszerű finanszírozásával és fordításával, a kisebbségi nyelvhasználattal, a közigazgatásban, illetve a helyi, regionális és nemzeti szintű képviseleti testületekben való képviselettel és a média és az egyházi szertartások kisebbségi nyelveken való hozzáférhetőségével kapcsolatban is; felkéri a szerb kormányt, hogy hajtsa végre a kisebbségek jogaira vonatkozó összes nemzetközi és kétoldalú szerződést;

22.

megállapítja, hogy a Vajdaság kulturális sokszínűsége is hozzájárul Szerbia identitásához; hangsúlyozza, hogy nem szabad gyengíteni a Vajdaság önállóságát, és hogy a Vajdaság erőforrásairól szóló törvényt az alkotmány által előírt módon, további késedelem nélkül el kell fogadni;

23.

felhívja a szerb hatóságokat, hogy konkrét intézkedések végrehajtásával javítsák a romák helyzetét, különösen a személyes iratok biztosítása, az oktatás, a lakhatás, az egészségügyi ellátás és a foglalkoztatás terén; felszólítja továbbá a szerb hatóságokat, hogy biztosítsák a romák egyenlő képviseletét a közjogi intézményekben és a közéletben, különös figyelmet szentelve a roma nők integrációjának; hangsúlyozza, hogy tovább kell erősíteni a romaintegrációs szakpolitikát, és a kisebbség civil szervezeteinek képviselőivel szembeni erőszakos esetekre tekintettel hatékonyan fel kell lépni a diszkriminációval szemben; várakozással tekint a romák integrációját célzó stratégia és cselekvési terv intézkedéseire; üdvözli ebben az összefüggésben a Pristinai Nyilatkozatot, amely felszólítja a kormányokat és a nemzetközi, kormányközi és civil szervezeteket, hogy körültekintően alkalmazzák a megkülönböztetésmentesség és az egyenlőség elveit, amikor a romák jogainak érvényesítéséért és tiszteletben tartásáért dolgoznak és lépnek fel;

24.

értékeli a szerb kormány konstruktív hozzáállását a szomszédos országokkal fenntartott kapcsolatok tekintetében, mivel ez jelentős előrelépést tesz lehetővé a regionális együttműködés és az Unióval fenntartott kapcsolatok szorosabbra fűzése terén, valamint sürgeti Szerbiát, hogy folytassa jószomszédi kapcsolatainak kiépítését; felszólítja Szerbiát a jószomszédi kapcsolatok előmozdítására és a viták békés rendezésére, beleértve a tolerancia légkörének elősegítését és a gyűlöletbeszéd vagy a háborús retorika minden formájának elítélését, valamint tartózkodást az olyan gesztusoktól, mint a háborús bűncselekmények miatt elítélt személyek visszatérésének nyilvános üdvözlése; megjegyzi, hogy a fennálló vitákat és vitás kérdéseket – ideértve különösen a határkijelölés, az örökségek, a kulturális javak visszaszolgáltatásának és a jugoszláv archívumok megnyitásának kérdését – a nemzetközi joggal és az elfogadott elvekkel összhangban kell megoldani, többek között a jogilag kötelező erejű megállapodások, például a jogutódlási kérdésekről szóló megállapodás végrehajtása révén, továbbá a kétoldalú vitákat a csatlakozási folyamat korai szakaszában, a nemzetközi joggal összhangban kell rendezni; kiemeli a Szerbia által a „berlini folyamat” és a „nyugat-balkáni hatok” kezdeményezés és annak összeköttetési menetrendje keretében játszott konstruktív szerepet; üdvözli a Nyugat-Balkán jövőjére összpontosító egyéb kezdeményezéseket, különösen a brdói folyamatot, amely az együttműködés fontos keretének bizonyul politikai és technikai területen egyaránt, véleménye szerint a kölcsönös érdeklődésre számot tartó területeken folytatott konkrét együttműködés hozzájárulhat a Nyugat-Balkán stabilizációjához; üdvözli e tekintetben a Szerbia és Bosznia-Hercegovina közötti első miniszteri találkozót, amelyre 2015. november 4-én került sor Szarajevóban; felszólítja Szerbiát, hogy az országgal fennálló kapcsolatain és jószomszédi viszonyán keresztül továbbra is segítse elő Bosznia és Hercegovina stabilizációját és intézményeinek megerősítését; ismételten felhívja a szerbiai hatóságokat, hogy a határokon átnyúló együttműködés terén kezdeményezzenek további intézkedéseket a szomszédos uniós tagállamokkal, a 2014 és 2020 közötti időszakra szóló határokon átnyúló és transznacionális együttműködési programokat, valamint a Duna régióra vonatkozó uniós stratégiát is ideértve; üdvözli a szomszédos országokkal fenntartott jószomszédi kapcsolatokról szóló szerződés megkötésére irányuló tárgyalások megindításának gondolatát, és reméli, hogy ennek eredményeképpen az eddigieknél pozitívabb fejleményekre kerül majd sor a régióban; üdvözli a bolgár, román és szerb miniszterelnökök energia- és közlekedési infrastruktúrával kapcsolatos együttműködési találkozóját;

25.

bátorítja Szerbiát, hogy a megbékélés és a jószomszédi kapcsolatok szellemében a továbbiakban is működjön együtt a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszékkel; hangsúlyozza a háborús bűnök hazai kezelésére irányuló átfogó nemzeti stratégia fontosságát; sürgeti a hatóságokat, hogy folytassák az eltűnt személyek sorsának kérdésével kapcsolatban végzett munkát, valamint készítsenek elő egy jóvátételi programot az áldozatok és családjaik számára, mivel ez a megbékélés fontos előfeltétele, amely biztosítja az áldozatok családjainak jogát ahhoz, hogy megismerjék eltűnt családtagjaik sorsát; rámutat arra, hogy a polgári áldozatokról szóló törvényt indokolatlan késedelem nélkül el kell fogadni, szem előtt tartva, hogy a hatályos jogszabályok a háborús bűncselekmények áldozatainak számos csoportját nem ismerik el; megállapítja, hogy továbbra is előfordulnak nézeteltérések, különösen a közelmúlt történelmének különböző értelmezéseivel összefüggésben; megismétli, hogy támogatja a RECOM-kezdeményezést (a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bűncselekményeket és az emberi jogok megsértésének más súlyos eseteit vizsgáló regionális tényfeltáró bizottság);

26.

üdvözli a háborús bűnökre vonatkozó nemzeti stratégia tervezetének közzétételét, amely terveket fogalmaz meg az 1990-es években a volt Jugoszláviában elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatos eljárások lefolytatására vonatkozóan; hangsúlyozza a háborús bűnökkel foglalkozó szerb intézmények megerősítésének és politikamentesítésének szükségességét; felszólítja Szerbiát egy hatékony tanú- és áldozatvédelmi rendszer létrehozására, valamint az áldozatok és családjaik jóvátételhez való jogának biztosítására; felszólít a háborús bűnökkel kapcsolatos ügyekben a regionális együttműködés javítására; újból felszólítja Szerbiát, hogy a megbékélés és a jószomszédi viszony szellemében a Bizottsággal és a szomszédos országokkal együtt vizsgálja meg a háborús bűnökkel kapcsolatos eljárásokra vonatkozó joghatóságról szóló jogszabályokat;

27.

üdvözli Szerbia folytatódó szerepvállalását a Koszovóval való kapcsolatok rendezésének folyamatában, valamint a kulcsfontosságú megállapodások – nevezetesen a szerb többségű koszovói települések szövetségének/közösségének létrehozásáról, az energiáról, a távközlésről és a mitrovicai hídról szóló megállapodás – 2015. augusztus 25-i véglegesítését; sürgeti Szerbiát, hogy mihamarabb hajtsa végre e megállapodások rá eső részét, és konstruktívan működjön együtt Koszovóval bármely jövőbeli megállapodás kidolgozásában és végrehajtásában; megállapítja, hogy előrelépések történtek olyan területeken, mint a rendőrség és a polgári védelem, a gépjármű-biztosítás, a vámügy, az együttműködési megállapodások és a teleknyilvántartás; megismétli, hogy a párbeszéd során elért előrehaladás mércéjének annak gyakorlati végrehajtását kell tekinteni; felhívja Szerbiát és Koszovót, hogy tartózkodjanak a negatív retorikától, és jóhiszeműen és kellő időben álljanak neki a már megkötött összes megállapodás maradéktalan végrehajtására, továbbá eltökélten folytassák a kapcsolatok rendezésének folyamatát; felszólítja mindkét kormányt és az uniós intézményeket, hogy folyamatosan törekedjenek az elért megállapodásokkal kapcsolatos tájékoztatásra és magyarázatokra, hogy ezáltal közelebb hozzák egymáshoz a Koszovóban élő albán és szerb nemzetiségi közösségeket; elismeréssel fogadja az üzleti közösségnek a kereskedelmi kamarák által irányított erőfeszítéseit, hogy a szerbiai és koszovói kereskedelmi kamarák közötti párbeszédben való részvétellel hozzájáruljanak a kapcsolatok normalizálódásához, leküzdjék a két fél között az üzleti tevékenység folytatása útjában álló akadályokat és elősegítsék a társaságok közötti kapcsolatfelvételt és együttműködést; felszólítja a Bizottságot, hogy a jövőben támogassa e tevékenységek fenntartását és fejlesztését; bátorítja Szerbiát és Koszovót, hogy azonosítsák a párbeszéd új területeit azzal a céllal, hogy javítsák az emberek életét és átfogóan rendezzék a kapcsolatokat; felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ-t), hogy végezze el a felek által a kötelezettségeik teljesítése során nyújtott teljesítmény értékelését; sürgeti Szerbiát, hogy a jószomszédi kapcsolatok szellemében járjon el, és abbéli reményének ad hangot, hogy Koszovó UNESCO-tagság iránti kérelmének sikertelensége nem fogja akadályozni a párbeszédet, és Koszovó regionális és nemzetközi szervezetekbe történő későbbi integrációját, illetve hogy folytatódni fognak a kulturális örökség védelmét szolgáló erőfeszítések és együttműködés; kéri Belgrádot és Pristinát, hogy tartsanak fenn jószomszédi viszonyt; üdvözli a Vučić szerb miniszterelnök és Mustafa koszovói miniszterelnök közötti tárgyalások újrakezdését 2016. január 27-én; megjegyzi, hogy a megvitatott témák közé tartozott az egyetemi diplomák és szakképesítések kölcsönös elismerése, továbbá a köz-és vasúti összeköttetések javítása; hangsúlyozza, hogy a két országban elért előrehaladás a régió egészének fogja a javát szolgálni;

28.

a berlini folyamattal összefüggésben támogatja a nyugat-balkáni civil társadalmi fórum létrehozását, amely lehetőséget teremt a térség civil társadalmi képviselőinek az eszmecserére, aggodalmaik megosztására és a döntéshozóknak címzett konkrét ajánlások megfogalmazására, valamint felszólít a következő, 2016-os párizsi csúcstalálkozón e folyamat továbbvitelére, illetve a térség civil társadalmi szervezetei számára előkészítő munkaértekezletek szervezésére;

29.

hangsúlyozza, hogy a fenntartható és biztonságos energiarendszerek kialakítása érdekében Szerbiának – az Energiaközösségről szóló szerződés részes feleként – továbbra is aktívan részt kell vennie az Energiaközösség intézményeinek munkájában, és folytatnia kell az uniós vívmányok végrehajtását; felszólítja a hatóságokat arra, hogy kezdjék meg az energiaszektor fejlesztési stratégiájában kitűzött célok megvalósítását, tekintettel arra, hogy a megújulóenergia-ágazatban nincsenek érdemi beruházások; biztatja Szerbiát, hogy alakítson ki versenyt a gázpiacon, és az uniós vívmányokhoz való igazodás javítása céljából hozzon intézkedéseket a megújuló energia és az energiahatékonyság területén, valamint arra kéri Szerbiát, hogy a környezetbarát energiát helyezze jobban előtérbe; felszólítja a Bizottságot a szerb kormány arra irányuló erőfeszítéseinek támogatására, hogy csökkenjen az ország energiabehozataltól való függősége és Szerbia diverzifikálhassa gázellátását; megjegyzi, hogy a közelmúltban elfogadott IPA II 2015-ös csomag tartalmaz egy 155 millió eurós programot, amelynek célja a nagyszabású regionális infrastrukturális projektek finanszírozásának elősegítése a Nyugat-Balkán energia- és közlekedési ágazataiban; arra buzdítja Szerbiát, hogy igazodjon az éghajlatváltozással kapcsolatos átlagos uniós kötelezettségvállalásokhoz, valamint a Párizsban a COP 21 során elért megállapodáshoz;

30.

felszólítja a szerb kormányt – az európai területi együttműködési csoportosulás által az uniós tagállamok és szomszédjaik közötti határokon átnyúló együttműködés továbbfejlesztésében betöltött jelentőségével összefüggésben –, hogy biztosítsa szükséges jogi hátteret ahhoz, hogy Szerbia részt vehessen e csoportosulásban;

31.

aggodalmát fejezi ki a hulladékgazdálkodási jogszabályok elmaradt végrehajtása miatt, és felszólítja a szerb hatóságokat, hogy fokozzák az illegális szeméttelepek bezárására és megtisztítására irányuló erőfeszítéseiket, és dolgozzanak ki a hulladék-keretirányelvnek megfelelő hiteles hulladékcsökkentési politikát;

32.

üdvözli a vasúti hálózat egyes részeinek újjáépítésére, korszerűsítésére és modernizálására vonatkozó tervet, és arra bátorítja a szerb hatóságokat, hogy a szomszédos országokkal együttműködve fejlesszék tovább a tömegközlekedést;

33.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint Szerbia kormányának és parlamentjének.

31.1.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 35/58

—

tekintettel az Európai Tanács 2003. június 19–20-i theszaloníki ülésének a nyugat-balkáni államok Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló elnökségi következtetéseire,

—

tekintettel a Bizottságnak a Koszovó uniós programokban való részvételére vonatkozó keretmegállapodásra irányuló tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásáról szóló, 2012. október 22-i tanácsi határozatra,

—

tekintettel az Európai Unió és Koszovó közötti stabilizációs és társulási megállapodásra vonatkozó tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásról szóló határozat elfogadásáról szóló, 2013. június 28-i európai tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel a Hasim Thaçi és Ivica Dačić miniszterelnökök által 2013. április 19-én aláírt, a kapcsolatok normalizálását vezérlő elvekről szóló első megállapodásra, valamint a 2013. május 22-i végrehajtási cselekvési tervre,

—

tekintettel az Európai Unió koszovói jogállamiság-missziójáról (EULEX Koszovó) szóló 2008/124/KKBP együttes fellépés módosításáról szóló, 2014. június 12-i 2014/349/KKBP tanácsi határozatra,

—

tekintettel az EU és Koszovó közötti stabilizációs és társulási megállapodás 2015. október 27-i aláírására és annak a koszovói nemzetgyűlés általi, 2015. november 2-i ratifikálására,

—

tekintettel az Egyesült Nemzetek főtitkárának az Egyesült Nemzetek ideiglenes koszovói közigazgatási missziója (UNMIK) folyamatban lévő tevékenységeiről és az azokkal kapcsolatos fejleményekről szóló jelentéseire, többek között a legutóbbi, 2015. november 3-án kiadott jelentésre,

—

tekintettel az Európai Unió koszovói különleges képviselője, Samuel Žbogar megbízatásának 2017. február 28-ig történő meghosszabbítására,

—

tekintettel az EU bővítési stratégiájáról szóló, 2015. november 10-i bizottsági közleményre (COM(2015)0611),

—

tekintettel a bővítésről, valamint a stabilizációs és társulási folyamatokról szóló 2015. december 15-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel az Általános Ügyek Tanácsa 2009. december 7-i, 2010. december 14-i és 2011. december 5-i ülésének következtetéseire, amelyek hangsúlyozták és megerősítették, hogy – a tagállamok által az ország státusza vonatkozásában kialakított álláspont sérelme nélkül – Koszovó számára is kilátásba kell helyezni az esetleges vízumliberalizációt, amint valamennyi feltétel teljesül;

—

tekintettel a vízumokkal kapcsolatos párbeszéd 2012. januári megindításra, a 2012. júniusi vízumliberalizációs ütemtervre és a Bizottság 2014. július 24-i, a Koszovó által a vízumliberalizációs ütemterv követelményeinek teljesítése terén tett előrehaladásról szóló második jelentésére (COM(2014)0488), valamint a Bizottság 2015. júliusi szakértői missziójára,

—

tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244-es számú határozatára (1999), a Nemzetközi Bíróság (NB) 2010. július 22-i tanácsadó véleményére Koszovó függetlensége egyoldalú kinyilvánításának a nemzetközi joggal való összhangjáról, és az ENSZ Közgyűlésének 2010. szeptember 9-i 64/298. számú határozatára, amely elismerte az NB véleményének tartalmát, és üdvözölte az Unió készségét a Szerbia és Koszovó közötti párbeszéd elősegítésére,

—

tekintettel a 2008. május 28–29-i, 2009. április 6–7-i, 2010. június 22–23-i, 2011. május 20-i, 2012. március 14–15-i, a 2013. október 30–31-i és a 2015. április 29–30-i EP–Koszovó parlamentközi ülések közös nyilatkozataira,

—

tekintettel a Bizottságnak a Koszovó által elért eredményekről szóló 2015. november 10-én kiadott, 2015. évi jelentésére (SWD(2015)0215),

—

tekintettel korábbi állásfoglalásaira,

—

tekintettel Ulrike Lunacek, a Külügyi Bizottság Koszovóért felelős állandó előadója által végzett munkára,

—

tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel az ENSZ 193 tagállama közül 110, köztük az EU 28 tagállamából 23 ország elismeri Koszovó függetlenségét;

B.

mivel 2015. október 27-én megtörtént az EU és Koszovó közötti stabilizációs és társulási megállapodás aláírása, és a koszovói nemzetgyűlés azt 2015. november 2-án ratifikálta; mivel az Európai Parlament 2016. január 21-én egyetértését adta a megállapodáshoz;

C.

mivel a (potenciális) tagjelölt országokat a saját érdemeik alapján ítélik meg, és mivel a szükséges reformok gyorsasága és minősége határozza meg a csatlakozási menetrendet;

D.

mivel az EU többször is kinyilvánította, hogy a régió európai perspektívájával összhangban álló világos európai jövőkép révén kész segítséget nyújtani Koszovó gazdasági és politikai fejlődéséhez;

E.

mivel az EU a jogállamiságot bővítési politikájának központi elemévé tette;

F.

mivel az EU kiemelte, hogy valamennyi nyugat-balkáni országban meg kell erősíteni a gazdasági kormányzást, a jogállamiságot és a közigazgatási kapacitásokat;

G.

mivel az EULEX mandátuma 2016. június 14-én lejár; mivel jelenleg folyik az EULEX Koszovó stratégiai felülvizsgálata;

1.

üdvözli az EU és Koszovó közötti stabilizációs és társulási megállapodás – mint szerződéses viszonyt létesítő első dokumentum – 2015. október 27-i aláírását, és annak a koszovói nemzetgyűlés általi gyors, 2015. november 2-i ratifikálását; hangsúlyozza, hogy a stabilizációs és társulási megállapodás előkészíti Koszovó uniós integrációját, erőteljesen ösztönözni fogja a reformok végrehajtását és intézményesítését, továbbá lehetővé fogja tenni az EU-val folytatott együttműködés kereteinek létrehozását számos területen a politikai párbeszéd erősítése és a szorosabb kereskedelmi integráció céljából, emellett megerősíti a szomszédos országokkal fennálló kapcsolatokat, és segíti a régió stabilitásának biztosítását; felhívja Koszovó kormányát, hogy összpontosítson a stabilizációs és társulási megállapodás szerinti kötelezettségei teljesítéséhez szükséges átfogó reformok végrehajtására;

2.

üdvözli a nyugat-balkáni reformok és regionális együttműködés támogatását célzó csomag Bizottság általi elfogadását – ez a csomag kifejezi, hogy az EU elkötelezett ezen országok politikai és gazdasági reformfolyamatának támogatása mellett az uniós csatlakozás felé vezető útjukon;

3.

hangsúlyozza, hogy a stabilizációs és társulási megállapodás célja az európai normák előmozdítása olyan területeken, mint a verseny, a közbeszerzés, a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok és a fogyasztóvédelem, továbbá szabadkereskedelmi térség létrehozása, amely érzékelhető előrelépést jelentene Koszovó európai uniós gazdasági integrációja tekintetében;

4.

üdvözli a Szerbia és Koszovó közötti kapcsolatok rendezésére irányuló folyamat keretében a megállapodások elérése terén 2015-ben elért eredményeket, tekintettel különösen a koszovói szerb többségű városok egyesületének/közösségének létrehozásáról, az energiáról és a mitrovicai hídról szóló megállapodásokra, továbbá a távközlési szolgáltatásokról szóló 2015. augusztus 25-i megállapodás, a gépjármű-biztosításról szóló 2015. júniusi és az igazságszolgáltatásról szóló 2015. februári megállapodás megszületésére; támogatja az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, a Bizottság alelnöke (alelnök/főképviselő) Szerbia és Koszovó közötti kapcsolatok rendezése érdekében tett, folyamatos közvetítési erőfeszítéseit, mely rendezés teljes mértékű megvalósítása még nem zárult le; kéri az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy átfogóan értékelje az eddig aláírt valamennyi megállapodás végrehajtásának aktuális állását, figyelemmel a törvények helyben történő elfogadására, és az értékelésről tegyen jelentést az Európai Parlamentnek, valamint Koszovó és Szerbia parlamentjének; sürgeti az alelnököt/főképviselőt, hogy tárja fel a hiányosságokat, felszólítva a feleket vállalásaik teljesítésére, és felhívja Szerbiát és Koszovót, hogy tartózkodjanak a negatív retorikától, és tegyenek lépéseket valamennyi, már elért megállapodás teljes körű, jóhiszemű és időben történő végrehajtása érdekében, valamint elkötelezetten folytassák a rendezési folyamatot; hangsúlyozza, hogy a kapcsolatok rendezéséhez nélkülözhetetlen a Pristina és Belgrád közötti folyamatos és konstruktív párbeszéd, valamint az eddig elért megállapodások teljes körű végrehajtása; üdvözli a szerb és a koszovói miniszterelnök, Aleksandar Vučić és Isa Mustafa közötti párbeszéd 2016. január 27-i újraindulását; megállapítja, hogy a megbeszélés témái között szerepelt az egyetemi és szakmai diplomák kölcsönös elismerése, valamint a közúti és vasúti összeköttetések javítása; hangsúlyozza, hogy a helyben tett előrelépések a régió egésze számára előnyt jelentenek majd;

5.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy nagyon magas a háború alatt eltűnt személyek száma, és kevés előrelépés történt ezen a téren; teljes körű államközi együttműködést sürget e tekintetben, szem előtt tartva, hogy a kölcsönös kiengesztelődéshez kulcsfontosságú az annak érdekében folytatott teljes körű együttműködés, hogy kiderüljön az igazság az eltűnt személyekkel kapcsolatban;

6.

tudomásul veszi az Alkotmánybíróságnak a Szerb Városok Egyesülete létrehozásáról szóló határozatát; felhív az elért megállapodások teljes körű és elkötelezett végrehajtására; felszólít a jogállamiság tiszteletben tartására, és sajnálja, hogy az ellenzéki erők a felfüggesztést nem használták fel a parlamenti párbeszéd újrakezdésére, és ösztönzi az összes politikai erőt, hogy konstruktív módon lépjenek fel országuk, annak demokratikus intézményei és polgárai érdekében; úgy véli, hogy a demokrácia szabályainak teljes körű tiszteletben tartása, a politikai párbeszéd és a zökkenőmentes parlamenti munka elengedhetetlenek a koszovói reformtervek valamennyi aspektusának végrehajtásához; határozottan elítéli a nemzetgyűlésen belüli erőszakos obstrukciót, felhív a nemzetgyűlésen belüli további erőszakos tiltakozások elkerülésére, és hangsúlyozza, hogy a nemzetgyűlésben a megválasztott parlamenti képviselőknek az intézmény iránti teljes tisztelet légkörében kell ülésezniük és eszmecserét folytatniuk; hangsúlyozza, hogy a kormánynak tiszteletben kell tartania a parlamenti állásfoglalásokat és határozatokat, és a jogalkotó szerv által előírtaknak megfelelően jelentést kell tennie, mielőtt döntene arról, hogy megállapodásokat ír alá más államokkal; üdvözli e tekintetben a kormánykoalíció, illetve az ellenzék soraiba tartozó két koszovói képviselő által 2015. november 20-án előterjesztett, jól kidolgozott javaslatot; felszólít valamennyi politikai szereplőt a politikai párbeszéd újrakezdésére annak érdekében, hogy el lehessen mozdítani az ügyet a holtpontról, és életképes megoldást lehessen találni, amellyel helyreállítható a koszovói nemzetgyűlés rendes működése; felhívja Koszovó valamennyi vezetőjét, hogy tekintsék ezt a helyzetet rendkívül fontos kérdésnek, és felelősségteljesen járjanak el, szem előtt tartva, hogy a nemzetgyűlést a koszovói nép választja, a koszovói nép érdekében; mély aggodalmának ad hangot az ismétlődő erőszakcselekmények miatt, és felszólítja a bűnüldöző szerveket, hogy feladatukat a jogi eljárásokkal teljes összhangban végezzék; aggodalommal veszi tudomásul a több parlamenti képviselő letartóztatásához vezető eseményeket, és kéri a hatalommal való visszaélés esetleges fennállásának kivizsgálását a letartóztatásokkal összefüggésben; felszólítja a koszovói nemzetgyűlést, hogy tisztázza a tagjai mentelmi jogának felfüggesztésére vonatkozó szabályokat; tudomásul veszi az ombudsman pristinai államügyészséghez intézett felhívását, amelyben kéri a 2015. november 28-i rendőrségi fellépés kivizsgálását;

7.

rámutat, hogy a nemzetgyűlésnek hatékonyabbá kell válnia és minden körülmények között be kell tartania a saját eljárási szabályzatát, továbbá a kormánynak is tiszteletben kell azt tartania; hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a nemzetgyűlés felügyeleti szerepét, és felszólítja különösen a nemzetgyűlést, hogy a lehető leghamarabb fogadjon el olyan jogszabályt, amely kiemelt szerepet biztosít az EU Integrációs Bizottságának Koszovó integrációs folyamatában, és biztosítja az ellenzék e folyamatba való teljes körű bevonását is; bátorítja a nemzetgyűlést, hogy vonja be a Velencei Bizottságot jogalkotó munkájába, és rendszeresen konzultáljon vele a jogszabályokról; hangsúlyozza, hogy sürgősen ki kell nevezni kompetens tagokat a szabályozó és felügyeleti szervekbe, érdemeken alapuló, átlátható és nem politikai indíttatású kiválasztási folyamat alapján biztosítva az államigazgatás megfelelő működését;

8.

nyugtázza, hogy öt tagállam nem ismerte el hivatalosan Koszovót, és úgy véli, hogy a további elismerések hozzájárulhatnának a régió stabilitásának erősítéséhez, valamint segítenék a Szerbia és Koszovó közötti kapcsolatok normalizálódásának további előmozdítását, és növelnék az Európai Unió külső politikáinak hitelességét; e tekintetben örömmel nyugtázza a Koszovót el nem ismerő öt tagállam azon döntését, hogy nem gördítenek akadályt a Tanácsban a stabilizációs és társulási megállapodás jóváhagyása elé; felszólítja az összes tagállamot, hogy tegyenek meg mindent polgáraik és a koszovói polgárok közti gazdasági, személyes és társadalmi kapcsolatok kibontakoztatása érdekében, a stabilizációs és társulási megállapodás szellemében, valamint a hivatalos szerződéses kapcsolatok kiépítése céljából; üdvözli, hogy Koszovó benyújtotta az első gazdasági reformprogramot, amely az első lépést jelenti az Unióval folytatott gazdasági párbeszéd elmélyítése felé;

9.

örömmel nyugtázza a koszovói hatóságok által végzett munkát, amellyel sikerült véget vetniük a 2015 elején tetőzött irreguláris migrációs trendnek; hangsúlyozza, hogy a lakosság maradásra bírását célzó rövid távú intézkedéseket társadalmi-gazdasági fejlesztő és munkahelyteremtő intézkedéseknek kell kiegészíteniük, melyek arra bátorítják a koszovói polgárokat, hogy hazájukban maradjanak, és ott építsék fel jövőjüket; meggyőződése, hogy a vízumliberalizáció is hozzájárulna az irreguláris migráció visszaszorításához, mivel a hosszas és drága vízumigénylési procedúrákat mellőzve lehetővé tenné az emberek közötti kapcsolatok kiépülését, és ezáltal a turisztikai célú külföldi utazást, illetve a külföldön élő rokonoknál vagy barátoknál tett látogatásokat, továbbá mérsékelné az emberek bezártságérzetét is; ismételten rámutat annak potenciális veszélyére, hogy Koszovó túlságosan régóta a régió egyetlen „bezárt” és „elszigetelt” területe; felhívja továbbá Pristinát, hogy lépjen fel hatékonyan az emberkereskedelemmel foglalkozó bűnszövetkezetekkel szemben; úgy véli, hogy nagyban segítené az irreguláris migráció elleni küzdelmet, ha Koszovót felvennék a biztonságos származási országok közös uniós listájára;

10.

üdvözli a vízumliberalizációs cselekvési terv végrehajtásának előrehaladását; felszólítja a hatóságokat, hogy mielőbb maradéktalanul tegyenek eleget valamennyi előírt kritériumnak; felhívja a Bizottságot, hogy fokozza a Koszovót érintő vízumliberalizációra irányuló tevékenységét; kész támogatni a koszovói polgárok esetében a vízummentesség alkalmazását, amint a Bizottság kellő időben úgy határoz, hogy ehhez valamennyi technikai feltétel adott, és a Tanácsot is a vízummentességi rendszer mielőbbi támogatására kéri; ugyanakkor rámutat, hogy folytatni kell az emberkereskedők és az embercsempészek felkutatását, és a velük szembeni fellépést, elrettentve őket jogellenes tevékenységüktől; sürgeti az összes uniós intézményt és különösen a Bizottságot, hogy gyorsítsák fel a Koszovóra vonatkozó vízumliberalizációs folyamatot, emellett felszólítja a koszovói hatóságokat, hogy tegyenek eleget kötelezettségvállalásaiknak és alkalmazzák a fennmaradó referenciaértékeket annak érdekében, hogy Koszovóban 2016-ban életbe léphessen a vízummentesség, és ezáltal a koszovóiak közelebb kerüljenek az EU-hoz;

11.

támogatja a Koszovó uniós programokban való részvételét lehetővé tevő keretmegállapodásról szóló megbeszélések folytatását;

12.

üdvözli az emberi jogokról szóló jogszabálycsomag elfogadását, amely megerősíti az emberi jogok védelmének és tiszteletben tartásának ellenőrzésére szolgáló intézményrendszert; hangsúlyozza e jogszabályok végrehajtásának alapvető jelentőségét; különösen üdvözli az ombudsman hivatalának létrehozását és az ombudsman kinevezését, szem előtt tartva különösen a társadalmi bizalom koszovói társadalom irányában történő megteremtését; sajnálatosnak tartja azonban, hogy munkáját akadályozza a hivatal e célra alkalmatlan épületben történt elhelyezése, és felszólítja a hatóságokat, hogy mielőbb intézkedjenek róla, hogy a hivatal – a párizsi elveknek megfelelően – megfelelő épületbe költözhessen; kéri a hatóságokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy az összes létező független intézmény és szabályozó testület teljes körűen megkezdje működését;

13.

aggodalommal állapítja meg, hogy a hatóságok civil társadalom tényleges bevonására irányuló politikai akarata továbbra is nagyon gyenge; kéri a hatóságokat, hogy jóhiszeműen hajtsák végre a civil társadalommal való együttműködést szabályozó jogi keretet, különösen azáltal, hogy biztosítják a közös tanácsadó bizottság számára az összes szükséges forrást; kéri az EU kirendeltségét, hogy ösztönözze e konzultációt, és szükség esetén játsszon benne közvetítő szerepet;

14.

üdvözli továbbá a hátrányos megkülönböztetéssel szembeni védelemről szóló törvény 2015. májusi elfogadását, és az ombudsmannak adott, az esélyegyenlőségi szerv szerepének betöltésére vonatkozó megbízást; továbbra is aggasztónak tartja a – különösen az LMBTI személyeket és kisebbségi csoportokat célzó – gyűlöletbeszéddel kapcsolatos bejelentések feldolgozásának és kivizsgálásának alacsony szintjét; bátorítja az LMBTI közösség jogaival foglalkozó tanácsadó és koordinációs csoportot, hogy aktívan kövessék nyomon ezeket az ügyeket és az ezekkel kapcsolatban felmerülő aggodalmakat;

15.

üdvözli a nemek közötti egyenlőségről szóló törvény elfogadását is, és kéri a koszovói hatóságokat, hogy kezeljék elsőbbségi feladatként a nemek közötti egyenlőség szempontjainak érvényesítését, és biztosítsák, hogy a kormányszervek és a hatóságok jó példával járjanak elöl; aggasztják a törvény végrehajtását akadályozó strukturális problémák; továbbra is aggódik a nők döntéshozói pozíciókban való alulreprezentáltsága miatt; aggasztónak tartja, hogy semmilyen előrelépés nem történt a családon belüli erőszak és a nemi alapú erőszak leküzdése terén; sürgeti a hatóságokat, hogy nyilvánosan ösztönözzenek és vezessenek be védelmi mechanizmusokat és védőintézkedéseket azon nők számára, akik megtörik a csendet, és feljelentést tesznek családon belüli erőszak miatt; aggasztónak tartja az ingatlantulajdonos nők alacsony számát; felszólítja a hatóságokat, hogy tevékenyen biztosítsák a nők ingatlanhoz való jogainak megszilárdítását, többek között az összes társtulajdonos földhivatali és ingatlan-nyilvántartási bejegyzése, valamint egy tájékoztató kampány lefolytatása révén;

16.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a tavalyi évben szinte alig történt előrelépés a véleménynyilvánítás és a média szabadságának biztosítása területén; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az újságíróknak hivatásuk gyakorlása során erőszakkal és fenyegetésekkel kell szembenézniük, és kiemeli, hogy meg kell erősíteni az újságírók védelmét az ellenük intézett támadások szisztematikus szankcionálása, nyilvános elítélése, gyors kivizsgálása és a bírósági eljárások időben történő lefolytatása révén; hangsúlyozza, hogy további előrelépéseket kell tenni a média függetlensége terén is; felhívja a hatóságokat, hogy alapos és átfogó nyilvános konzultációs folyamatot követően sürgősen pótolják a rendszerszintű jogalkotási hiányosságokat, biztosítva a média szabadságát, különös tekintettel a média tulajdoni viszonyainak átláthatóságára és a közszolgálati műsorszolgáltató fenntarthatóságára; sürgeti a hatóságokat, hogy ténylegesen hajtsák végre a becsületsértéssel, a gyűlöletbeszéddel és a rágalmazással kapcsolatos jogszabályokat;

17.

emlékeztet arra, hogy Koszovónak és Szerbiának fenntartható megoldásokat kell találnia a menekültek tekintetében, összhangban az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala (UNHCR) vonatkozó megállapításaival és az ENSZ lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek emberi jogi helyzetével foglalkozó különleges előadójának 2014. évi jelentésével;

18.

megjegyzi, hogy további erőfeszítések szükségesek a kisebbségvédelmi jogszabályok teljes körű végrehajtása révén a koszovói kisebbségek – többek között a roma, az askáli, az egyiptomi és a goráni közösségek – jogainak védelme és tényleges garantálása érdekében, szem előtt tartva a régióban és uniós tagállamokban alkalmazott bevált gyakorlatokat; felszólítja a nemzeti és helyi hatóságokat, hogy nagyobb erőfeszítést fordítsanak azon jogszabályok végrehajtására, amelyeket a többnemzetiségű társadalom folyamatos fejlődésének előmozdítása – különös tekintettel a kisebbségek oktatására és foglalkoztatására –, valamint a közvetlen és közvetett hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölése céljából fogadtak el; üdvözli a „Pristinai nyilatkozatot”, amely felhívja a kormányokat, a nemzetközi, kormányközi és civil társadalmi szervezeteket, hogy a romák jogainak előmozdítása és tiszteletben tartása érdekében munkálkodva és eljárva, valamint a nyugat-balkáni cigányellenességgel szemben fellépve gondosan alkalmazzák a megkülönböztetésmentesség és az egyenlőség elvét;

19.

ismételten aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy nem történt érdemi előrelépés a magas szintű korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem terén, továbbá nem került sor a bűnvádi eljárások és ítéletek nyilvántartásának bevezetésére; hangsúlyozza, hogy a szervezett bűnözés továbbra is komoly aggodalomra ad okot; megjegyzi, hogy a koszovói kormánynak világos és egyértelmű jelét kell adnia annak, hogy az ország minden szinten szisztematikusan fellép a korrupció ellen; kéri a hatóságokat, hogy haladéktalanul alkalmazzanak átfogó és stratégiai megközelítést a burjánzó korrupció elleni küzdelem terén, amely továbbra is számottevően akadályozza Koszovó demokratikus, társadalmi és gazdasági fejlődését; felhívja a Koszovói Korrupcióellenes Ügynökséget, hogy indítson több vizsgálatot, és kéri az ügyészséget, hogy tegyen intézkedéseket a korrupcióellenes ügynökség által továbbított ügyek nyomán; hangsúlyozza, hogy az eljárások átláthatóvá tétele elengedhetetlen a korrupció leküzdéséhez és az alapjogok védelmének biztosításához; rámutat továbbá a politikai elit korrupcióval szembeni küzdelemben betöltött szerepére és felelősségére;

20.

üdvözli a terrorizmus leküzdésére irányuló erőfeszítések fokozását és az ez iránti erőteljes elköteleződést, és ösztönzi a korrupció elleni küzdelemre irányuló stratégia végrehajtását; sürgeti a hatóságokat, hogy kezeljék a radikalizálódás okait, különösen a fiatalok körében tapasztalt magas munkanélküliséget és erőszakos szélsőségességet; üdvözli Koszovó részvételét a terrorizmus-ellenes koalícióban, valamint a hatóságoknak a fiatalok radikalizálódásának megakadályozását célzó intézkedéseit; felhívja a hatóságokat, hogy szorosan kísérjék figyelemmel és előzzék meg a potenciális külföldi iszlám harcosok és terroristák mozgósítását; örömmel nyugtázza, hogy a koszovói alkotmány rögzíti azt az elvet, hogy Koszovó szekuláris állam, s mint ilyen, vallási kérdésekben semleges;

21.

megjegyzi, hogy a koszovói belügyminiszter szerint mintegy 300 koszovói állampolgár állt be a dzsihadisták közé Szíriában és Irakban, és sokan közülük már visszatértek Koszovóba; üdvözli a kormány által hozott intézkedéseket, amelyek börtönbüntetést irányoznak elő azon állampolgárok számára, akik terrorista tevékenységekben vettek részt;

22.

megjegyzi, hogy bizonyos jogszabályok elfogadásának köszönhetően sikerült némi előrelépést elérni az igazságszolgáltatás terén; hangsúlyozza, hogy haladéktalanul meg kell kezdeni e jogszabályok konkrét és hatékony végrehajtását; ugyanakkor továbbra is rendkívül aggasztónak érzi az igazságszolgáltatás lassúságát és a feltorlódott ügyek igen nagy számát, az igazságügyi rendszer erőforráshiányát, az igazságügyi tisztviselők elszámoltathatóságának és felelősségre vonhatóságának alacsony szintjét és a bírósági struktúrák feletti politikai befolyásgyakorlás lehetőségét, amelyek vonatkozásában még nem fogadtak el megfelelő jogszabályokat, és hangsúlyozza, hogy teljesen működőképes igazságügyi rendszerre van szükség, meghatározott szabályokkal arra vonatkozóan, hogy mennyi idő alatt kell megvizsgálni a bírósági ügyeket; üdvözli az északi országrészben az igazságszolgáltatás integrációja terén tett lépéseket, nevezetesen azt, hogy több posztra koszovói szerb bírákat és ügyészeket neveztek ki; felhívja a politikai hatóságokat annak egyértelmű bizonyítására, hogy teljes mértékben támogatják a bírák és ügyészek függetlenségét, akik továbbra is ki vannak téve a folyamatban lévő nyomozati és bírósági eljárások befolyásolására tett kísérleteknek; felhívja a hatóságokat az alkotmány annak érdekében történő módosítására, hogy a Koszovói Igazságügyi Tanács tagjainak többségét – a Velencei Bizottság ajánlásainak megfelelően – a tagok válasszák;

23.

felhívja Koszovót, hogy kövesse az EU közös kül- és biztonságpolitikájának irányvonalait;

24.

örömmel veszi tudomásul különleges bíróság és különleges ügyészség létrehozását lehetővé tévő alkotmánymódosítások elfogadását; üdvözli, hogy lezárultak a tárgyalások Koszovó és Hollandia mint fogadó állam között, és elvárja, hogy a különleges bíróság a lehető leghamarabb teljesen működőképes legyen, és a különleges ügyészség számára biztosított legyen a megbízatása teljesítéséhez szükséges személyzet; felhívja a különleges bíróságot és a különleges ügyészséget, hogy a létrehozásukkal kapcsolatos vonatkozó alkotmányos rendelkezésekkel összhangban használják fel a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszék (ICTY) tapasztalatait és bevált gyakorlatait; felszólítja a koszovói hatóságokat, hogy teljes mértékben működjenek együtt az új bírósággal; felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy biztosítson elegendő forrást a bíróság működéséhez;

25.

úgy véli, hogy az EULEX felülvizsgálatát és esetleges kivezetését az EUSR megbízatásának megerősítésével és kiszélesítésével párhuzamosan kell végrehajtani, hogy utóbbinak megfelelő kapacitás álljon rendelkezésére a nyomon követési, mentorálási és tanácsadási tevékenységekre, Koszovó uniós integrációjának felgyorsítására, a szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelemre, valamint a háborús bűncselekmények ügyében indított eljárások lefolytatására; ugyanakkor felszólítja az EULEX-missziót, hogy mandátuma során fokozza az eredményességet, gondoskodjon a maradéktalan átláthatóságról és felelősségvállalásról; tudomásul veszi a Tanács 2015. decemberi következtetéseit az EULEX mandátumát illetően, és felszólítja Koszovót, hogy járuljon hozzá a megújított megbízatás EULEX általi teljes körű és akadálytalan végrehajtásához; hangsúlyozza, hogy a mandátum felülvizsgálata során figyelembe kell venni az EULEX-en belüli korrupcióra utaló állítások nyomán Jean-Paul Jacqué professzor által készített jelentésben foglalt megállapításokat és ajánlásokat; sürgeti az EULEX-et, hogy jusson megállapodásra az Egyesült Nemzetek koszovói missziójával (UNMIK) a nyitott ügyek illetékes koszovói hatóságoknak történő átadásáról; felhívja a tagállamokat, hogy rendeljenek ki jól képzett és képesített szakértőket a szükséges időre, és biztosítsák, hogy kiküldetésüket követően visszailleszkedhessenek a nemzeti szolgálatokba;

26.

sajnálja, hogy többek között Szerbia aktív aknatevékenysége következtében – ami egyébként ellentétes Szerbia jószomszédi kapcsolatok kiépítésére irányuló kötelezettségvállalásával –, valamint az UNESCO-tagállamok közötti egyetértés hiánya miatt az UNESCO elutasította Koszovó tagfelvételre irányuló kérelmét; üdvözli a prizreni történelmi örökség védelméről szóló törvény elfogadását, és felszólít annak teljes körű végrehajtására, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a széles körben folytatott jogellenes építkezések veszélyeztetik a város épített örökségét; üdvözli, hogy a szerb vallási és kulturális örökség részét képező, és 2004-ben sajnálatos módon lerombolt számos műemléket – köztük az ortodox katedrálist – felújították, és felhív a szerb vallási és kulturális örökség további felújítására; e tekintetben felszólítja az érintett feleket, köztük a koszovói hatóságokat, a szerb kormányt, a koszovói szerb közösséget és a szerb ortodox egyházat, hogy dolgozzanak ki rendszert Koszovó kulturális és vallási örökségének előmozdítására, védelmére és megőrzésére, mely örökséget közös európai örökségként kell kezelni; örömmel nyugtázza, hogy a koszovói alkotmány rögzíti Koszovó elkötelezettségét kulturális és vallási örökségének megőrzése és védelme iránt, és további erőfeszítésekre szólít fel az összes vallási kisebbség – köztük a koszovói keresztények – jogainak védelme érdekében; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi és regionális szervezetekhez és mechanizmusokhoz való csatlakozást Koszovónak prioritásként kell kezelnie; ezzel összefüggésben emlékeztet a regionális együttműködésről szóló megállapodás tiszteletben tartásának fontosságára; úgy véli, hogy a Nyugat-balkáni Regionális Ifjúságügyi Együttműködési Hivatal – berlini folyamat keretében történő, sokak által tevékenyen támogatott – felállítása kedvező eredményeket fog hozni, különösen a szerbiai és a koszovói fiatalok közötti kapcsolatok tekintetében;

27.

támogatja a Nyugat-balkáni Civil Társadalmi Fórum berlini folyamat keretében történő létrehozását, amely lehetőséget kínál a régióbeli civil szervezetek képviselői számára az eszmecserére, valamint arra, hogy hangot adjanak aggodalmaiknak és konkrét ajánlásokat tegyenek le a döntéshozók asztalára, és kéri e folyamat folytatását a következő, 2016-os párizsi csúcstalálkozó alkalmával, valamint előkészítő műhelyek szervezését a régióbeli civil társadalmi szervezetek számára;

28.

üdvözli a koszovói nemzetgyűlés meghívását a Délkelet-európai Együttműködési Folyamat Parlamenti Közgyűlésének (SEECP-PA) tevékenységeiben és ülésein való, minden szintre kiterjedő és egyenlő feltételeken alapuló állandó részvételre, amelyről 2015 májusában született döntés, és úgy véli, hogy ez jelentősen hozzájárul a regionális parlamenti párbeszédhez; sajnálja, hogy a koszovói nemzetgyűlést nem fogadták be teljes jogú tagként más regionális parlamenti együttműködési kezdeményezésekbe, így a stabilizációs és társulási folyamatban részt vevő államok európai integrációval foglalkozó bizottságainak nyugat-balkáni konferenciájába (COSAP), valamint a gazdasági, pénzügyi és európai integrációval foglalkozó parlamenti bizottságok nyugat-balkáni hálózatába (NPC); felhívja a régió valamennyi parlamentjét, hogy alkalmazzanak inkluzívabb megközelítést a koszovói nemzetgyűlés regionális kezdeményezésekbe való felvételre irányuló kérelmeivel szemben, hozzájárulva ezáltal a regionális együttműködés erősítéséhez;

29.

felhívja Koszovót, hogy teljesítse ki a közszolgálatra vonatkozó jogszabályi keretet, és teljes körűen hajtsa végre a közigazgatási stratégiai keretet és a cselekvési tervet; kéri a hatóságokat, hogy hagyjanak fel a közigazgatás átpolitizálásával, mozdítsák elő az érdemeken alapuló szakmaiságot valamennyi közintézményben, biztosítsák a közintézmények hatékony és eredményes pénzgazdálkodását, valamint a költségvetés végrehajtása nemzetgyűlés általi ellenőrzésének átláthatóságát;

30.

rámutat arra, hogy fokozni kell azon koszovói nem kormányzati szervezetek projektjeinek támogatását, amelyek célja a jó kormányzás elveinek előmozdítása, az átláthatóság és az elszámoltathatóság fokozása, az igazságügyi rendszer intézményi mechanizmusainak erősítése, az intézményi és társadalmi demokrácia további megszilárdítása, valamint a társadalom peremére szorult csoportok és az etnikai kisebbségek jogainak védelmére és előmozdítására irányuló erőfeszítések fokozása;

31.

ismételten hangot ad aggodalmának a munkanélküliség – különösen a nők és a fiatalok körében tapasztalható – magas szintje miatt, és elítéli a nőkkel szembeni általános társadalmi és munkaerő-piaci diszkriminációt; rámutat arra, hogy jövőképet kell kínálni a koszovói fiataloknak; felszólítja Koszovót, hogy összpontosítson a munkaerő-piaci készséghiány megszüntetésére, számolja fel a potenciálisan hátrányos megkülönböztetést eredményező adminisztratív akadályokat, és javítsa az országon belül az általános üzleti környezetet, különösen a kis- és középvállalkozások számára; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson további segítséget a fiatal vállalkozóknak az Előcsatlakozási Támogatási Eszközből, különös tekintettel a képzésekre és a workshopokra, valamint a know-how megosztására, beleértve az uniós tagállamok vállalkozóival folytatott kapcsolatokat megkönnyítő intézkedéseket is, és mindeközben tegyen meg mindent az agyelszívás megelőzése érdekében, különösen a stabilizációs és társulási megállapodás hatálybalépését követően;

32.

hangsúlyozza, hogy a strukturális reformok továbbra is elengedhetetlenek a potenciális növekedés fokozásához, a termelékenység fellendítéséhez, valamint a koszovói gazdaság rugalmasságának és versenyképességének javításához; helyesli a Bizottság azon következtetését, amely szerint Koszovónak meg kell erősítenie a középtávú költségvetési keretét, javítania kell az államháztartás átláthatóságát, a növekedést célzó intézkedések felé kell elmozdítania a költségvetési kiadásokat, és a termelő ágazatokba kell becsatornáznia a közvetlen külföldi befektetéseket és a kivándorlók átutalásait; felhívja Koszovót, hogy gyorsítsa fel az állami vállalatok szerkezetátalakítását, javítsa a csőd és fizetésképtelenség esetén alkalmazandó eljárásokat, valamint a hazai adóalap kiszélesítésével és a bevételek beszedésének korszerűsítésével csökkentse a vámokra való ráutaltságát;

33.

hangsúlyozza, hogy a magas munkanélküliségre és az alacsony munkaerő-piaci részvételre tekintettel elengedhetetlenek a munkaerő-piaci reformok, melyeket oktatásügyi reformoknak kell kísérniük; rámutat, hogy – különösen az egyetem előtti oktatás tantervi kereteinek megváltoztatása révén – további erőfeszítésekre van szükség annak érdekében, hogy az oktatási rendszer jobban illeszkedjen a munkaerő-piaci igényekhez; hangsúlyozza továbbá, hogy ki kell terjeszteni a szakképzési rendszert, aktív munkaerő-piaci politikákkal kiegészítve;

34.

megállapítja, hogy Koszovó a működő gazdaság kiépítésének korai szakaszában van; üdvözli, hogy történt némi előrelépés az ipar és a kkv-k területén; sürgeti a kkv-k terheinek további csökkentését, és rámutat arra, hogy be kell vezetni a kkv-kkal kapcsolatos szabályozási hatásvizsgálatot, amellett, hogy támogatni kell a jelentős hozzáadott értékkel bíró induló és innovatív vállalkozásokat, ösztönözve ezáltal a társadalmi és gazdasági előnyökkel is járó vállalkozási tevékenységet; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson további segítséget a fiatal vállalkozóknak az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz igénybevételével, beleértve az uniós tagállamok vállalkozóival való kapcsolatokat megkönnyítő intézkedéseket is, valamint Koszovó vállalkozói szövetségeinek a Fiatal Vállalkozók Európai Szövetségébe való bevonását, különösen a stabilizációs és társulási megállapodás hatálybalépését követően; sürgeti a koszovói intézményeket, hogy teremtsenek beruházásfinanszírozási lehetőségeket a szociális és fenntartható vállalkozások számára a szociális problémák okozta kihívások kezelése és a fenntartható növekedés biztosítása érdekében;

35.

ismételten hangsúlyozza annak fontosságát, hogy Koszovó a lehető leghamarabb saját nemzetközi telefonos előhívószámot kapjon, ami segít majd az ország nemzetközi ismertségének javításában; felhívja a Nemzetközi Távközlési Egyesületet (ITU), hogy tegyen lépéseket a megállapodás irányába;

36.

rámutat arra, hogy a különböző személyek meghívása tekintetében – ahogy az Diković tábornok esetében is történt – tiszteletben kell tartani valamennyi közösség érzékenységét, és felszólítja a KFOR-t, hogy működjön együtt a koszovói hatóságokkal az olyan gesztusok elkerülése érdekében, amelyek sérthetik az áldozatok emlékét, és árthatnak a Pristina és Belgrád közötti párbeszédnek; emlékeztet arra, hogy mind a koszovói, mind a szerbiai összekötő irodákat minden ilyen látogatásról 48 órával előre megfelelően tájékoztatni kell;

37.

tudomásul veszi a közúti közlekedési és mobilitási infrastruktúra fejlesztését, különösen az autópályákkal összefüggésben, valamint a 2015-ös IPA II csomag elfogadását, amely magában foglalja Koszovó legjelentősebb vasúti infrastrukturális projektjét is; sajnálja ugyanakkor, hogy magasak az építési költségek; reméli, hogy az európai vasúti hálózat 10-es folyosójának koszovói részén elvégzendő korszerűsítés vonatkozásában Koszovó és az Európai Beruházási Bank által nemrégiben aláírt hitelmegállapodás lendületet adhat egy, a tömegközlekedés fejlesztésére és a vasúti infrastruktúra korszerűsítésére irányuló átfogó tervhez; e tekintetben üdvözli az Isa Mustafa és Aleksandar Vučić miniszterelnökök között 2016. január 27-én létrejött megállapodást a Koszovó és Szerbia közötti közvetlen légi és vasúti összeköttetésekről szóló megbeszélések megkezdéséről; szem előtt tartva, hogy a Bizottság az összeköttetésekre irányuló programot egyik fő prioritásává tette, és arra a régió gazdasági fejlődésének kulcsfontosságú tényezőjeként tekint, felhívja a koszovói hatóságokat, hogy biztosítsák a 2015. évi bécsi nyugat-balkáni csúcstalálkozón elfogadott, a közlekedési ágazatra vonatkozó műszaki előírások és „puha” intézkedések teljes körű és gyors végrehajtását;

38.

aggodalmát fejezi ki a koszovói energiaellátás jelenlegi kényes helyzete kapcsán, amely a mindennapi életet is negatívan befolyásolja; rámutat, hogy a villamosenergia-veszteségek és az ebből eredő kereskedelmi károk a hálózatok elavultsága miatt jelenleg rendkívül nagyok, és nagyszabású reformokra szólít fel az energiahatékonyság és az ellátásbiztonság javítása érdekében a meglévő villamosenergia-hálózat helyreállításába való beruházás révén, mivel a működő villamosenergia-hálózat előfeltétele annak, hogy hazai és külföldi vállalatok vállalkozást kívánjanak indítani Koszovóban; felhívja az Energiaszabályozó Hivatalt, hogy legyen rugalmasabb az engedélyek kiadása terén a megújulóenergia-ágazatban érdekelt új üzleti befektetők esetében; tudomásul veszi az 500 MW energiatermelő kapacitású „Új Koszovó” erőmű megépítésével kapcsolatban az egyesült államokbeli „Contour Global” vállalattal született megállapodást, és átlátható eljárást kér a projekt társadalmi és környezeti hatásvizsgálatával, maradéktalanul megfelelve az uniós előírásoknak;

39.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, valamint Koszovó kormányának és nemzetgyűlésének.

31.1.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 35/66

—

tekintettel a Líbiáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2011. szeptember 15-i (1), 2012. november 22-i (2), 2014. szeptember 18-i (3) és 2015. január 15-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel a Tanács Európai Unió líbiai integrált határigazgatást segítő missziójának (EUBAM Líbia) létrehozásáról szóló, 2013. május 22-i 2013/233/KKBP határozatára,

—

tekintettel az EUNAVFOR MED Sophia művelet elindításáról szóló, 2015. május 18-i határozatra, mely művelet azt célozza, hogy felderítse, feltartóztassa és megsemmisítse az embercsempészek vagy emberkereskedők által használt vagy gyaníthatóan használt hajókat és felderítse az e célra használt vagy gyaníthatóan használt eszközöket;

—

tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő), Federica Mogherini Líbiáról szóló, közelmúltban tett nyilatkozataira és különösen a 2015. április 30-i, május 26-i és 27-i, június 30-i, július 12-i, augusztus 17-i, szeptember 13-i és 22-i, október 9-i, november 19-i és 26-i, december 14-i és 17-i, valamint2016. január 7-i, 11-i és 18-i nyilatkozataira,

—

tekintettel a Tanács Líbiára vonatkozó, 2016. január 18-i következtetéseire,

—

tekintettel a 2015. december 17-én a marokkói Skhiratban aláírt líbiai politikai megállapodásra,

—

tekintettel a Líbiáról szóló római miniszteri találkozót követően 2015. december 13-án kiadott közös közleményre, melyet aláírt Algéria, Kína, Egyiptom, Franciaország, Németország, Olaszország, Jordánia, Marokkó, Oroszország, Katar, Szaúd-Arábia, Spanyolország, Tunézia, Törökország, az Egyesült Arab Emírségek, az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok, az Európai Unió, az Egyesült Nemzetek Szervezete, az Arab Államok Ligája és az Afrikai Unió,

—

tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a líbiai helyzetről szóló, 2015. december 23-án egyhangúlag elfogadott 2259(2015) számú határozatára,

—

tekintettel az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról szóló, 2015. július 9-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel a líbiai törzsek 2011 júliusában, Tripoliban tartott nemzeti konferenciájára, mely a polgárháború beszüntetése érdekében általános közkegyelemre vonatkozó törvény bevezetését szorgalmazta,

—

tekintettel a politikai vezetők és aktivisták 2015. március 11-i, algíri találkozójára,

—

tekintettel az Algéria, Franciaország, Németország, Olaszország, Marokkó, Spanyolország, Tunézia, az Egyesült Arab Emírségek, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok kormányai által kibocsátott, a líbiai egységkormányt támogató nyilatkozatra,

—

tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.

mivel Kadhafi uralma alatt Líbia a Földközi-tenger déli partjának legnagyobb fegyvertárával rendelkezett, és a diktátor bukása óta a tiltott fegyverkereskedelem és -csempészet egyik fő forrásává, valamint a Száhil öv (Mali, Niger, Nigéria) összes terroristája és szélsőségese, továbbá a szudáni, csádi és szíriai ellenzéki mozgalmak számára beszerzési területté vált;

B.

mivel 2011 februárjában a líbiaiak az arab tavasz részeként az utcára vonultak, ami 9 hónapon át tartó polgárháború kezdetét jelentette; mivel a NATO támogatta az általános állami elnyomásnak kitett felkelőket, és e támogatás döntőnek bizonyult a Kadhafi-rezsim elűzésében;

C.

mivel a líbiai társadalom mindig – a puccs előtt és különösen azt követően – törzsi alapon szerveződött; mivel a Líbiában jelenleg uralkodó zavaros helyzetben továbbra is jelentős szerepet töltenek be az etnikai csoportok (az arab többség és az amazigh, toubou és tuareg kisebbség) közötti törzsi szövetségek;

D.

mivel számos, a Kadhafi ellen harcoló milíciába iszlamisták szivárogtak be, akik fokozatosan átvették az irányítást, és némelyikük kulcsszerepet játszott a konfliktusban; mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsának vonatkozó határozatai a Dáist, az Anszár as-Saríát és az al-Kaidát – amelyek mindegyike jelen van Líbiában – terrorista szervezeteknek minősítették;

E.

mivel 2012 augusztusában az Átmeneti Nemzeti Tanács (ÁNT) egy megválasztott parlamentnek, az Általános Nemzeti Kongresszusnak (ÁNK) adta át a hatalmat, amely ideiglenes államfőt választott; mivel 2014 júniusában a szavazók új parlamentet választottak, amely mint Képviselőház lépett az ÁNK helyébe, és Tobrukba költözött; mivel a Muzulmán Testvériség által dominált egykori ÁNK röviddel ezután újra összeült, és megválasztotta saját miniszterelnökét, szembeszállva a Képviselőház hatalmával, miközben az akkoriban dúló harcokban még Tripoli, a főváros is gazdát cserélt; mivel állítólag mindkét háborús felet külső erők segítik, elsősorban Egyiptom, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek a Képviselőház (Tobruk) oldalán, és Törökország és Katar az új ÁNK (Tripoli) oldalán;

F.

mivel 2014 augusztusa óta mindkét politikai szerv (a nemzetközi közösség által elismert Képviselőház Tobrukban és a Tripliban alakult új Általános Nemzeti Kongresszus) azt állítja, hogy ő irányítja az országot, és mindkettőt több, különféle háttérrel rendelkező régiókkal, városokkal és törzsekkel szövetségben álló, erőteljesen felfegyverzett milícia támogatja;

G.

mivel a politikai vákuumot és a stabil kormányzat hiányát kihasználja a Dáis, amelynek sorai közt megtalálhatók az iraki és szíriai harcokból visszatérő külföldi és líbiai terroristák; mivel e visszatérők – más országokból származó dzsihádistákkal kiegészülve – 2014 novemberében elfoglalták a Bengázitól keletre található Derna városát, és hűséget fogadtak a Dáisnak; mivel ezek az erők vagy szövetségeseik azóta Dernától Tripoliig szinte az egész partvidéken – beleértve Bajdát, Bengázit, Adzsdábíját, Abugreint és Miszratát – aktívvá váltak, és teljes ellenőrzésük alatt tartanak több mint 200 kilométernyi területet Szirte városa körül, emellett kiképzőtáborral rendelkeznek Tripolitól nyugatra, a tunéziai határ mellett; mivel a Dáis helyi terrorkampányt indított – lefejezésekkel, lövöldözésekkel és bombázásokkal –, miközben területét szélesíti, megszerezte az uralmat az országút felett, és akadályozni tudja a kelet-nyugati irányú kapcsolatokat;