AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK

18.12.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 437/2

A Bíróság (nagytanács) 2017. október 25-i ítélete – Európai Bizottság kontra az Európai Unió Tanácsa

(C-389/15. sz. ügy) (1)

((Megsemmisítés iránti kereset - Az eredetmegjelölésekről és a földrajzi jelzésekről szóló, felülvizsgált Lisszaboni Megállapodásról folytatandó tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásról szóló tanácsi határozat - Az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdése - Az Unió kizárólagos hatásköre - Közös kereskedelempolitika - Az EUMSZ 207. cikk (1) bekezdése - A szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásai))

(2017/C 437/02)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Európai Bizottság (képviselők: F. Castillo de la Torre, J. Guillem Carrau, B. Hartmann, A. Lewis és M. Kocjan meghatalmazottak)

A felperest támogató beavatkozó: Európai Parlament (képviselők: J. Etienne, A. Neergaard és R. Passos meghatalmazottak)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa (képviselők: M. Balta és F. Florindo Gijón meghatalmazottak)

Az alperest támogató beavatkozók: Cseh Köztársaság (képviselők: M. Hedvábná, K. Najmanová, M. Smolek és J. Vláčil meghatalmazottak), Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselők: T. Henze és J. Techert meghatalmazottak), Görög Köztársaság (képviselő: M. Tassopoulou meghatalmazott), Spanyol Királyság (képviselő: M. A. Sampol Pucurull meghatalmazott), Francia Köztársaság (képviselők: G.de Bergues, D. Colas, F. Fize, B. Fodda és D. Segoin meghatalmazottak), Olasz Köztársaság (képviselő: G. Palmieri meghatalmazott, segítője: S. Fiorentino avvocato dello Stato), Magyarország (képviselők: M. Bóra, M. Z. Fehér és G. Koós meghatalmazottak), Holland Királyság (képviselők: M. Bulterman, M. Gijzen és B. Koopman meghatalmazottak), Osztrák Köztársaság (képviselő: C. Pesendorfer meghatalmazott), Portugál Köztársaság (képviselők: M. Figueiredo, L. Inez Fernandes és M. L. Duarte meghatalmazottak), Szlovák Köztársaság (képviselők: M. Kianička meghatalmazott), Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (képviselők: C. Brodie és D. Robertson meghatalmazottak)

Az ítélet rendelkező része

1)	A Bíróság az eredetmegjelölésekről és a földrajzi jelzésekről szóló, felülvizsgált Lisszaboni Megállapodásról folytatandó tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásról szóló, 2015. május 7-i 8512/15 tanácsi határozatot az Európai Unió hatáskörébe tartozó kérdések tekintetében megsemmisíti.

2)	A 8512/15 határozat joghatásait fenn kell tartani az Európai Unió Tanácsa által az EUMSZ 207. és az EUMSZ 218. cikk alapján elfogadandó új határozatnak a jelen ítélet kihirdetésének időpontjától számított – hat hónapot meg nem haladó – észszerű határidőn belüli hatálybalépéséig.

3)	A Bíróság az Európai Unió Tanácsát kötelezi a költségek viselésére.

A Cseh Köztársaság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, az Olasz Köztársaság, Magyarország, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Portugál Köztársaság, a Szlovák Köztársaság, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, valamint az Európai Parlament maga viseli saját költségeit.

(1) HL C 311., 2015.9.21.

18.12.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 437/3

A Bíróság (negyedik tanács) 2017. október 25-i ítélete – Európai Bizottság kontra Olasz Köztársaság

(C-467/15. P. sz. ügy) (1)

((Fellebbezés - Állami támogatások - Az Olasz Köztársaság által a tejtermelőknek nyújtott támogatás - A tejilleték visszatérítéséhez kapcsolódó támogatási programok - Feltételt megállapító határozat - Az Európai Unió Tanácsa által az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése alapján hozott határozat - 659/1999/EK rendelet - Az 1. cikk b) és c) pontja - Létező támogatás - Új támogatás - Fogalmak - Valamely létező támogatásnak a támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségére vonatkozó feltétel megsértésével történő módosítása))

(2017/C 437/03)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Fellebbező: Európai Bizottság (képviselők: V. Di Bucci és P. Němečková meghatalmazottak)

A másik fél az eljárásban: Olasz Köztársaság (képviselők: G. Palmieri meghatalmazott, segítői: S. Fiorentino és P. Grasso meghatalmazottak)

Rendelkező rész

1)	A Bíróság az Európai Unió Törvényszéke 2015. június 24-i Olaszország kontra Bizottság ítélete (T-527/13, EU:T:2015:429) rendelkező részének 1., 2. és 4. pontját hatályon kívül helyezi.

2)	A Bíróság az Olasz Köztársaság által az Európai Unió Törvényszékéhez a T-527/13. sz. ügyben benyújtott keresetet elutasítja.

3)	A Bíróság az Olasz Köztársaságot kötelezi a saját költségein kívül az Európai Bizottságnál az elsőfokú eljárásban és a fellebbezési eljárásban felmerült költségek viselésére.

(1) HL C 406., 2015.12.7.

18.12.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 437/3

A Bíróság (negyedik tanács) 2017. október 25-i ítélete – Szlovák Köztársaság kontra Európai Bizottság

(C-593/15. P. és C-594/15. P. sz. egyesített ügyek) (1)

((Fellebbezés - Az Európai Unió saját forrásai - 2007/436/EK határozat - A tagállamok pénzügyi felelőssége - Egyes behozatali vámok tekintetében bekövetkezett veszteség - A veszteségnek megfelelő összegnek az Európai Bizottság részére történő megfizetésére vonatkozó kötelezettség - Megsemmisítés iránti kereset - Elfogadhatóság - Az Európai Bizottság levele - A „megtámadható jogi aktus” fogalma))

(2017/C 437/04)

Az eljárás nyelve: szlovák

Felek

Fellebbező: Szlovák Köztársaság (képviselő: B. Ricziová meghatalmazott)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság (képviselők: A. Caeiros, A. Tokár, G.-D. Balan és Z. Malůšková meghatalmazottak)

A felperest támogató beavatkozók: Cseh Köztársaság (képviselők: M. Smolek, J. Vláčil és T. Müller meghatalmazottak), Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselők: T. Henze és K. Stranz meghatalmazottak), Románia (képviselők: R.-H. Radu, M. Chicu és A. Wellman meghatalmazottak)

Rendelkező rész

1)	A Bíróság a fellebbezéseket elutasítja.

2)	A Szlovák Köztársaság viseli a saját költségein felül az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.

3)	A Cseh Köztársaság, a Németországi Szövetségi Köztársaság és Románia maga viseli saját költségeit.

(1) HL C 27., 2016.1.25.

18.12.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 437/4

A Bíróság (negyedik tanács) 2017. október 25-i ítélete – Románia kontra Európai Bizottság

(C-599/15. P. sz. ügy) (1)

(2017/C 437/05)

Az eljárás nyelve: román

Felek

Fellebbező: Románia (képviselők: R. H. Radu, M. Chicu és A. Wellman meghatalmazottak)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság (képviselők: G.-D. Balan, A. Caeiros, A. Tokár és Z. Malůšková meghatalmazottak)

A felperest támogató beavatkozók: Cseh Köztársaság (képviselők: M. Smolek, J. Vláčil és T. Müller meghatalmazottak), Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselők: T. Henze és K. Stranz meghatalmazottak), Szlovák Köztársaság (képviselő: B. Ricziová meghatalmazott)

Rendelkező rész

1)	A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2)	Románia viseli a saját költségein felül az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.

3)	A Cseh Köztársaság, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Szlovák Köztársaság maga viseli saját költségeit.

(1) HL C 38., 2016.2.1.

18.12.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 437/5

A Bíróság (első tanács) 2017. október 25-i ítélete – Polyelectrolyte Producers Group GEIE (PPG), SNF SAS kontra Európai Vegyianyag-ügynökség, Holland Királyság, Európai Bizottság

(C-650/15. P. sz. ügy) (1)

((Fellebbezés - 1907/2006/EK rendelet (REACH-rendelet) - 57. cikk - Különös aggodalomra okot adó anyagok - Nyilvántartás - A 2. cikk (8) bekezdésének b) pontja - Mentesség - A 3. cikk (15) bekezdése - Az „intermedier” fogalma - Akrilamid))

(2017/C 437/06)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Fellebbezők: Polyelectrolyte Producers Group GEIE (PPG), SNF SAS (képviselők: E. Mullier és R. Cana ügyvédek, D. Abrahams barrister)

A többi fél az eljárásban: az Európai Vegyianyag-ügynökség (képviselők: M. Heikkilä és M. W. Broere, agensts, segítőjük: J. Stuyck és S. Raes advocaten), a Holland Királyság (képviselők: M. Bulterman és B. Koopman meghatalmazottak), az Európai Bizottság (képviselők: K. Talabér-Ritz, E. Manhaeve, K. Mifsud-Bonnici és D. Kukovec meghatalmazottak)

Rendelkező rész

1)	A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2)	A Bíróság a Polyelectrolyte Producers Group GEIE (PPG)-t és az SNF SAS-t kötelezi a saját költségeiken felül az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) részéről felmerült költségek viselésére.

3)	A Holland Királyság és az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit.

(1) HL C 48., 2016.2.8.

18.12.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 437/5

A Bíróság (nagytanács) 2017. október 25-i ítélete – Európai Bizottság kontra az Európai Unió Tanácsa

(C-687/15. sz. ügy) (1)

((Megsemmisítés iránti kereset - Az Európai Unió Tanácsának a Nemzetközi Távközlési Egyesület 2015. évi rádiótávközlési világértekezletével kapcsolatos következtetései - Az EUMSZ 218. cikk (9) bekezdése - Az előírt jogi formától való eltérés - A jogalap megjelölésének hiánya))

(2017/C 437/07)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Európai Bizottság (képviselők: L. Nicolae és F. Erlbacher meghatalmazottak)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa (képviselők: I. Šulce, J.-P. Hix és O. Segnana meghatalmazottak)

Az alperest támogató beavatkozók: Cseh Köztársaság (képviselők: M. Smolek, J. Vláčil és M. Hedvábná meghatalmazottak), Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselők: T. Henze és K. Stranz meghatalmazottak), Francia Köztársaság (képviselők: F. Fize, G. de Bergues, B. Fodda és D. Colas meghatalmazottak), Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (képviselők: C. Brodie, M. Holt és D. Robertson meghatalmazottak, segítőjük: J. Holmes barrister)

Az ítélet rendelkező része

1)	A Bíróság megsemmisíti az Európai Unió Tanácsa által a luxembourgi, 2015. október 26-i 3419. ülésén elfogadott, a Nemzetközi Távközlési Egyesület (ITU) 2015. évi rádiótávközlési világértekezletével (WRC-15) kapcsolatos következtetéseket.

2)	A Bíróság az Európai Unió Tanácsát kötelezi a költségek viselésére.

3)	A Cseh Köztársaság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Francia Köztársaság, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága maguk viselik saját költségeiket.

(1) HL C 68., 2016.2.22.

18.12.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 437/6

A Bíróság (ötödik tanács) 2017. október 26-i ítélete (a Rechtbank van eerste aanleg te Antwerpen [Belgium] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Argenta Spaarbank NV kontra Belgische Staat

(C-39/16. sz. ügy) (1)

((Előzetes döntéshozatal - Társasági adó - 90/435/EGK irányelv - Az 1. cikk (2) bekezdése és a 4. cikk (2) bekezdése - Különböző tagállamok anyavállalatai és leányvállalatai - Közös adórendszer - Az anyavállalat adóköteles nyereségének a levonhatósága - A leányvállalatok által felosztott nyereség kettős adóztatásának a megszüntetésére irányuló nemzeti rendelkezések - A hitelkamatok és az osztalékfizetés alapjául szolgáló részesedés finanszírozása közötti kapcsolat fennállása figyelembevételének a hiánya))

(2017/C 437/08)

Az eljárás nyelve: holland

A kérdést előterjesztő bíróság

Rechtbank van eerste aanleg te Antwerpen

Az alapeljárás felei

Felperes: Argenta Spaarbank NV

Alperes: Belgische Staat

Rendelkező rész

A különböző tagállamok anya- és leányvállalatai esetében alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről szóló, 1990. július 23-i 90/435/EGK tanácsi irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés, mint az 1992. április 10-i királyi rendelettel egységes szerkezetbe foglalt és az 1992. június 12-i törvénnyel megerősített, code des impôts sur les revenus 1992 (a jövedelemadóról szóló 1992. évi törvénykönyv) 198. cikkének 10o pontja, amelynek értelmében az anyavállalat által fizetett hitelkamatok nem vonhatók le ezen anyavállalat adóköteles nyereségéből azon osztalékok összegével megegyező összegig, amelyek már adólevonásban részesülnek, és amelyek az említett anyavállalat által a leányvállalatokban kevesebb mint egy éve fenntartott tőkerészesedésből származnak, még ha e kamatok nincsenek is összefüggésben e részesedések finanszírozásával.

A 90/435 irányelv 1. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az nem hatalmazza fel a tagállamokat arra, hogy olyan nemzeti rendelkezést alkalmazzanak, mint az 1992. április 10-i királyi rendelettel egységes szerkezetbe foglalt és az 1992. június 12-i törvénnyel megerősített, a jövedelemadóról szóló 1992. évi törvénykönyv 198. cikkének 10o pontja, mivel az túlmegy azon a mértéken, amely szükséges a csalás és a visszaélés megakadályozásához.

(1) HL C 136., 2016.4.18.

18.12.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 437/7

A Bíróság (nagytanács) 2017. október 25-i ítélete (a Sąd Najwyższy [Lengyelország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – a POLBUD – WYKONAWSTWO sp. z o.o., végelszámolás alatt, által indított eljárásban

(C-106/16. sz. ügy) (1)

((Előzetes döntéshozatal - Letelepedés szabadsága - Valamely társaság nemzetközi átalakulása - A társaság létesítő okiratban megjelölt székhelyének másik tagállamba való áthelyezése, a tényleges székhely áthelyezése nélkül - A cégjegyzékből való törlés megtagadása - A cégjegyzékből való törlést a társaságnak végelszámolási eljárás lefolytatását követő megszűnésétől függővé tevő nemzeti szabályozás - A letelepedés szabadságának hatálya - A letelepedés szabadságának korlátozása - A hitelezők, kisebbségi tagok és munkavállalók érdekeinek védelme - A visszaélésszerű magatartások elleni küzdelem))

(2017/C 437/10)

Az eljárás nyelve: lengyel

A kérdést előterjesztő bíróság

Sąd Najwyższy

Az alapeljárást indította

POLBUD – WYKONAWSTWO sp. z o.o., végelszámolás alatt

Rendelkező rész

Az EUMSZ 49. és EUMSZ 54. cikket úgy kell értelmezni, hogy a letelepedés szabadsága alkalmazandó a valamely tagállam joga szerint létrehozott társaság létesítő okirat szerinti székhelyének valamely más tagállam területére annak érdekében történő áthelyezésére, hogy az e másik tagállam jogszabályai által előírt feltételekkel összhangban ez utóbbi tagállam joga szerinti társasággá alakuljon át, anélkül hogy az említett társaság tényleges székhelye áthelyezésre kerülne.

Az EUMSZ 49. és EUMSZ 54. cikket úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az a tagállami szabályozás, amely a valamely tagállam joga szerint létrehozott társaság létesítő okirat szerinti székhelyének valamely más tagállam területére annak érdekében történő áthelyezését, hogy e társaság az ezen utóbbi tagállam jogszabályai által előírt feltételekkel összhangban e tagállam joga szerinti társasággá alakuljon át, az első társaság végelszámolásától teszi függővé.

(1) HL C 211., 2016.6.13.

18.12.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 437/8

A Bíróság (második tanács) 2017. október 26-i ítélete (az Amtsgericht Kehl [Németország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – az I elleni büntetőeljárás

(C-195/16. sz. ügy) (1)

((Előzetes döntéshozatal - Közlekedés - Vezetői engedély - 2006/126/EK irányelv - A 2. cikk (1) bekezdése - Vezetői engedélyek kölcsönös elismerése - A „vezetői engedély” fogalma - A járművezetői vizsgát bizonyító tanúsítvány (CEPC), amely jogosultját a végleges vezetői engedély kiállítását megelőzően az ezt kiadó tagállam területén történő járművezetésre jogosítja fel - Olyan helyzet, amelyben a CEPC jogosultja egy másik tagállamban vezet gépjárművet - A CEPC jogosultjára az említett - CEPC – t kiállító tagállam területén kívül történő járművezetésért kiszabott szankció - Arányosság))

(2017/C 437/11)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Amtsgericht Kehl

Az alap-büntetőeljárás résztvevője

Az eljárásban részt vesz: Staatsanwaltschaft Offenburg

Rendelkező rész

A vezetői engedélyekről szóló, 2006. december 20-i 2006/126/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikkének (1) bekezdését, valamint az EUMSZ 18., az EUMSZ 21., az EUMSZ 45., az EUMSZ 49. és az EUMSZ 56. cikket úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes valamely tagállam azon szabályozása, amelynek értelmében ez a tagállam még abban az esetben is megtagadhatja egy másik tagállamban kiállított, a jogosult járművezetési jogosultságának fennállását tanúsító igazolás elismerését, amennyiben ezen igazolás nem teljesíti az ezen irányelvben előírt vezetőiengedély-mintával kapcsolatos követelményeket, ha az említett igazolás jogosultja megfelel az említett irányelvben előírt, a vezetői engedély kiadásához szükséges feltételeknek.

A 2006/126 irányelv 2. cikkének (1) bekezdését, valamint az EUMSZ 21., az EUMSZ 45., az EUMSZ 49. és az EUMSZ 56. cikket úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az, hogy valamely tagállam szankciót ír elő azon személy tekintetében, aki, jóllehet megfelel a vezetői engedély kiállítása tekintetében az ezen irányelvben előírt követelményeknek, úgy vezet gépjárművet e tagállam területén, hogy nem rendelkezik az említett irányelvben előírt vezetőiengedély-mintával kapcsolatos követelményeknek megfelelő vezetői engedéllyel, és aki az ilyen vezetői engedélynek egy más tagállam általi kiállítására várva az említett másik tagállamban szerzett járművezetési jogosultságának fennállását kizárólag az ez utóbbi tagállam által kiállított ideiglenes igazolással tudja bizonyítani, feltéve hogy e szankció nem aránytalan a tényállás súlyosságához viszonyítva. E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy az érintett személy által elkövetett szabálysértés súlyosságának és az e személyre kiszabandó szankció súlyának mérlegelése keretében esetleges enyhítő körülményként figyelembe vegye azt a tényt, hogy az érintett személy egy másik tagállamban megszerezte a járművezetési jogosultságot, amit az említett másik tagállam által kiállított igazolás tanúsít, amelyet főszabály szerint az érintett személy kérelmére a 2006/126 irányelvben előírt vezetőiengedély-mintával kapcsolatos követelményeknek megfelelő vezetői engedélyre cserélnek. E bíróságnak elemzése keretében azt is meg kell vizsgálnia, hogy a területén az érintett személy milyen valós veszélyt jelent a közúti közlekedés biztonságára.

(1) HL C 260., 2016.7.18.

18.12.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 437/9

A Bíróság (nagytanács) 2017. október 25-i ítélete (a Verwaltungsgerichtshof [Ausztria] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Majid Shiri, más néven: Madzhdi Shiri

(C-201/16. sz. ügy) (1)

((Előzetes döntéshozatal - 604/2013/EU rendelet - Harmadik országbeli állampolgár által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározása - 27. cikk - Jogorvoslat - A bírósági felülvizsgálat terjedelme - 29. cikk - Az átadás végrehajtásának határideje - Az átadás végrehajtásának az előírt határidőn belüli hiánya - A felelős tagállam kötelezettségei - A felelősség áthárulása - A felelős tagállam határozatára vonatkozó követelmény))

(2017/C 437/12)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Verwaltungsgerichtshof

Az alapeljárás felei

Majid Shiri, más néven: Madzhdi Shiri

Az eljárásban részt vesz: Bundesamt für Fremdenwesen und Asyl

Rendelkező rész

Az egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26-i 604/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 29. cikkének (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy amennyiben az átadásra nem kerül sor az e rendelet 29. cikkének (1) és (2) bekezdésében meghatározott hat hónapos határidőn belül, a felelősség anélkül hárul át ipso iure a megkereső tagállamra, hogy szükség volna az érintett személy átvételének vagy visszavételének a felelős tagállam általi megtagadására.

A 604/2013 rendelet 27. cikkének az e rendelet (19) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdését, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkét akként kell értelmezni, hogy a nemzetközi védelmet kérelmezőnek tudnia kell rendelkezni olyan hatékony és gyors jogorvoslattal, amely lehetővé teszi számára, hogy az említett rendelet 29. cikkének (1) és (2) bekezdésében meghatározott hat hónapos határidőnek az átadásra vonatkozó határozat elfogadásánál későbbi időpontban bekövetkező lejártára hivatkozzon. Megfelel a hatékony és gyors jogorvoslat előírására irányuló e kötelezettségnek az ilyen kérelmező számára az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló nemzeti szabályozásban elismert azon jog, hogy az e határozat elfogadásánál későbbi körülményekre hivatkozhat az azzal szembeni fellebbezés keretében.

(1) HL C 260., 2016.7.18.

18.12.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 437/10

A Bíróság (ötödik tanács) 2017. október 26-i ítélete (az Administrativen sad Sofia-grad [Bulgária] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Balgarska energiyna borsa AD (BEB) kontra Komisia za energiyno i vodno regulirane (KEVR)

(C-347/16. sz. ügy) (1)

((Előzetes döntéshozatal - EUMSZ 101. cikk és EUMSZ 102. cikk - 2009/72/EK irányelv - 9., 10., 13. és 14. cikk - 714/2009/EK rendelet - 3. cikk - 1227/2011/EU rendelet - A 2. cikk 3. pontja - (EU) 2015/1222 rendelet - Az 1. cikk (3) bekezdése - Valamely független átvitelirendszer-üzemeltető tanúsítása és kijelölése - Az állam területén villamosenergia-átviteli engedéllyel rendelkezők számának korlátozása))

(2017/C 437/13)

Az eljárás nyelve: bolgár

A kérdést előterjesztő bíróság

Administrativen sad Sofia-grad

Az alapeljárás felei

Felperes: Balgarska energiyna borsa AD (BEB)

Alperes: Komisia za energiyno i vodno regulirane (KEVR)

Rendelkező rész

A villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13-i 2009/72/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 9., 10., 13. és 14. cikkével, a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről és az 1228/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13-i 714/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 3. cikkével, a nagykereskedelmi energiapiacok integritásáról és átláthatóságáról szóló, 2011. október 25-i 1227/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 2. cikkének 3. pontjával, valamint a kapacitásfelosztásra és a szűk keresztmetszetek kezelésére vonatkozó iránymutatás létrehozásáról szóló, 2015. július 24-i (EU) 2015/1222 bizottsági rendelet 1. cikkének (3) bekezdésével – olyan körülmények között, mint amelyekről az alapügyben szó van – nem ellentétes az a nemzeti jogszabály, amely korlátozza azon személyek számát, akik részére valamely meghatározott területen villamosenergia-átviteli engedély adható.

(1) HL C 326., 2016.9.5.

18.12.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 437/11

A Bíróság (hatodik tanács) 2017. október 26-i ítélete (az Augstākā tiesa [Lettország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – „Aqua Pro” SIA kontra Valsts ieņēmumu dienests

(C-407/16. sz. ügy) (1)

((Előzetes döntéshozatal - Vámunió - Közösségi Vámkódex - A 220. cikk (1) bekezdése és (2) bekezdésének b) pontja - Behozatali vagy kiviteli vámok utólagos beszedése - A „behozatali vám könyvelésbe vételének” fogalma - Az illetékes vámhatóság határozata - Visszatérítés vagy elengedés iránti kérelem benyújtásának határideje - Az ügy Európai Bizottság elé utalására vonatkozó kötelezettség - A behozatal szerinti tagállam illetékes hatóságának határozata ellen benyújtott kereset esetén felhasználható bizonyítékok))

(2017/C 437/14)

Az eljárás nyelve: lett

A kérdést előterjesztő bíróság

Augstākā tiesa

Az alapeljárás felei

Felperes:„Aqua Pro” SIA

Alperes: Valsts ieņēmumu dienests

Rendelkező rész

A 2000. november 16-i 2700/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet 217. cikkének (1) bekezdését és 220. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy utólagos beszedés esetén akkor kell úgy tekinteni, hogy a hatóság által megállapított, megfizetendő vámösszeget könyvelésbe vették, ha a vámhatóság ezen összeget bejegyzi a könyvelési nyilvántartásba vagy bármely más, ezzel egyenértékű adathordozóba, függetlenül attól, hogy a könyvelésbe vételről vagy a vámfizetési kötelezettség megállapításáról szóló hatósági határozat közigazgatási vagy bírósági jogorvoslat tárgyát képezi.

A 2700/2000 rendelettel módosított 2913/92 rendelet 220. cikke (2) bekezdésének b) pontját, valamint 236., 239. és 243. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az illetékes adóhatóság által hozott, a behozatali vám összegének utólagos könyvelésbe vételéről és az importőr fizetési kötelezettségének megállapításáról szóló határozat ellen ezen, a 2700/2000 rendelettel módosított rendelet 243. cikke értelmében benyújtott közigazgatási vagy bírósági jogorvoslat keretében az importőr az említett, a 2700/2000 rendelettel módosított rendelet 220. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján hivatkozhat jogos bizalomra annak érdekében, hogy e könyvelésbe vétel ellen tiltakozzon, függetlenül attól, hogy az importőr az ugyanezen, a 2700/2000 rendelettel módosított rendelet 236. és 239. cikke szerinti eljárásnak megfelelően benyújtott-e ezen vámok elengedése vagy visszatérítése iránti kérelmet.

A 2003. július 25-i 1335/2003/EK bizottsági rendelettel módosított, a 2913/92 rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendelet 869. cikkének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy az ezen, az 1335/2003 rendelettel módosított rendelet 871. cikkének (2) bekezdése értelmében vett európai bizottsági határozat vagy eljárás hiányában egy olyan helyzetben, mint amelyről az alapügyben szó van, maga a vámhatóság nem dönthet úgy, hogy nem veszi utólag könyvelésbe a be nem szedett vámokat, úgy ítélve meg, hogy a 2700/2000 rendelettel módosított 2913/92 rendelet 220. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerinti jogos bizalomra való hivatkozás feltételei teljesülnek, és e hatóság köteles az ügyet a Bizottság elé utalni, ha az említett hatóság úgy ítéli meg, hogy a Bizottság a 2700/2000 rendelettel módosított 2913/92 rendelet említett rendelkezése értelmében vett hibát követett el, vagy akkor, ha az alapügy körülményei az 1335/2003 rendelettel módosított 2454/93 rendelet 871. cikke (1) bekezdésének második francia bekezdése értelmében vett európai uniós vizsgálat eredményeivel függnek össze, illetve akkor, ha az alapügyben szóban forgó vámösszeg eléri vagy meghaladja az 500 000 eurót.

A 2700/2000 rendelettel módosított 2913/92 rendelet 220. cikke (2) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) jelentésében foglalt, az exportáló állam vámhatóságainak és az exportőrnek a magatartására vonatkozó információk azon bizonyítékok közé tartoznak, amelyeket figyelembe kell venni annak megállapításakor, hogy teljesülnek-e azon feltételek, amelyek mellett az importőr e rendelkezés alapján jogos bizalomra hivatkozhat. Amennyiben azonban egy ilyen jelentés az abban foglalt információkra tekintettel elégtelennek bizonyul ahhoz, hogy a jogilag megkövetelt módon bizonyítsa, hogy e feltételek minden szempontból ténylegesen teljesültek-e, amit a nemzeti bíróságnak kell megvizsgálnia, a vámhatóságnak e célból többek között utólagos ellenőrzéseket lefolytatva adott esetben kiegészítő bizonyítékokat kell beszereznie.

A 2700/2000 rendelettel módosított 2913/92 rendelet 220. cikke (2) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak kell az alapügy konkrét körülményeinek összessége és különösen az e célból az alapeljárásban részt vevő felek által szolgáltatott bizonyítékok alapján megvizsgálnia, hogy teljesülnek-e azon feltételek, amelyek mellett az importőr e rendelkezés alapján jogos bizalomra hivatkozhat. E vizsgálat keretében az utólagos ellenőrzés során szerzett információk nem bírnak nagyobb bizonyító erővel, mint az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) jelentésében foglalt információk.

Az 1335/2003 rendelettel módosított 2454/93 rendelet 875. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az Európai Bizottság által e cikknek megfelelően meghatározott feltételekkel kötelező erővel bírnak valamely tagállamra nézve a Bizottság által valamely másik tagállam tekintetében az ezen, az 1335/2003 rendelettel módosított rendelet 873. cikke alapján hozott határozatban elvégzett értékelések olyan ügyekben, amelyek ténybeli és jogi elemei hasonlóak, amit e tagállam hatóságainak és bíróságainak kell megvizsgálniuk, figyelembe véve különösen az exportőr vagy az exportáló állam vámhatóságainak magatartására vonatkozó, az Európai Csaláselleni Hivatalnak (OLAF) az említett határozat alapjául szolgáló jelentésében foglalt információkat.

A 2700/2000 rendelettel módosított 2913/92 rendelet 220. cikke (2) bekezdésének b) pontját és az 1335/2003 rendelettel módosított 2454/93 rendelet 875. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a vámhatóságok elvégezhetnek bármilyen, általuk szükségesnek ítélt utólagos ellenőrzést, és felhasználhatják az ezen ellenőrzések során szerzett információkat, mind annak megvizsgálása érdekében, hogy teljesülnek-e azon feltételek, amelyek mellett az importőr a 2700/2000 rendelettel módosított 2913/92 rendelet 220. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján jogos bizalomra hivatkozhat, mind pedig annak eldöntése érdekében, hogy az előttük folyamatban lévő ügy ténybeli és jogi elemei az 1335/2003 rendelettel módosított 2454/93 rendelet 875. cikke értelmében hasonlóak-e egy olyan esethez, amely az 1335/2003 rendelettel módosított 2454/93 rendelet 873. cikke alapján hozott olyan európai bizottsági határozat tárgyát képezi, amely szerint a vámokat nem kell könyvelésbe venni.

A 2700/2000 rendelettel módosított 2913/92 rendelet 220. cikke (2) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy azon tény, hogy az importőr forgalmazási szerződés alapján importált árukat, nincs hatással arra, hogy jogos bizalomra hivatkozhasson, mégpedig ugyanazon feltételekkel, mint egy olyan importőr, amely úgy importált árukat, hogy azokat közvetlenül az exportőrtől szerezte be, azaz amennyiben három kumulatív feltétel teljesül. Először is az szükséges, hogy a vámot maguk az illetékes hatóságok hibájából nem szedték be, továbbá e hibának olyan jellegűnek kell lennie, amelyet a jóhiszemű megfizetésért felelős személy észszerűen nem észlelhetett, végül pedig e személy a vámáru-nyilatkozatra vonatkozó valamennyi hatályos rendelkezést betartotta. E tekintetben az ilyen importőr feladata, hogy megtegye azokat a lépéseket, amelyek segítségével kivédheti az utólagos beszedési eljárás kockázatát, többek között úgy, hogy az említett forgalmazási szerződésben részes másik féltől a szerződés megkötésekor vagy azt követően megpróbál beszerezni minden olyan bizonyítékot, amely megerősíti, hogy az ezen árukra vonatkozó „Form A” származási bizonyítványt pontosan bocsátották ki. Így nem áll fenn az említett rendelkezés értelmében vett jogos bizalom különösen akkor, ha ezen importőr, jóllehet nyilvánvaló okok alapján kétségei merültek fel a „Form A” származási bizonyítvány pontosságát illetően, nem tájékozódott az említett szerződő félnél e bizonyítvány kibocsátásának körülményeiről annak vizsgálata érdekében, hogy e kétségek megalapozottak-e.

(1) HL C 343., 2016.9.19.

18.12.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 437/13

A Bíróság (hatodik tanács) 2017. október 26-i ítélete – Global Steel Wire, SA (C-454/16 P), Moreda-Riviere Trefilerías SA (C-455/16 P), Trefilerías Quijano SA (C-456/16 P), Trenzas y Cables de Acero PSC SL (C-458/16 P) kontra Európai Bizottság

(C-454/16. P–C-456/16. P. és C-458/16. P. sz. egyesített ügyek) (1)

((Fellebbezés - 1/2003/EK rendelet - Verseny - Kartellek - Az előfeszített acél európai piaca - Az EUMSZ 101. cikk megsértése - Bírságok - A 2006. évi bírságkiszabási iránymutatás - 35. pont - Fizetési képesség - A fizetési képesség hiánya miatt a bírság összegének csökkentése iránti új kérelem - Elutasító levél - E levél elleni kereset - Elfogadhatóság))

(2017/C 437/15)

Az eljárás nyelve: spanyol

Felek

Fellebbezők: Global Steel Wire, SA (C-454/16 P), Moreda-Riviere Trefilerías SA (C-455/16 P), Trefilerías Quijano SA (C-456/16 P), Trenzas y Cables de Acero PSC SL (C-458/16 P) (képviselők: F. González Díaz, A. Tresandi Blanco és V. Romero Algarra abogados)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság (képviselők: F. Castillo de la Torre és C. Urraca Caviedes meghatalmazottak)

Rendelkező rész

1)	A Bíróság a fellebbezéseket elutasítja.

2)	A Bíróság a Global Steel Wire SA-t, a Moreda-Riviere Trefilerías SA-t, a Trefilerías Quijano SA-t és a Trenzas y Cables de Acero PSC SL-t kötelezi a költségek viselésére.

(1) HL C 392., 2016.10.24.

18.12.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 437/13

A Bíróság (hatodik tanács) 2017. október 26-i ítélete – Global Steel Wire, SA (C-457/16 P), Trenzas y Cables de Acero PSC SL (C-459/16 P), Trefilerías Quijano SA (C-460/16 P), Moreda-Riviere Trefilerías SA (C-461/16 P) kontra Európai Bizottság

(C-457/16. P. és C-459/16. P–C-461/16. P. sz. egyesített ügyek) (1)

((Fellebbezés - 1/2003/EK rendelet - Verseny - Kartellek - Az előfeszített acél európai piaca - Az EUMSZ 101. cikk megsértése - A leányvállalatok jogsértő magatartása anyavállalatnak való betudhatósága - A „vállalkozás” fogalma - Gazdasági egység fennállására utaló valószínűsítő körülmények - Meghatározó befolyás tényleges gyakorlására vonatkozó vélelem - Vállalkozások jogutódlása - A bírság összege - Fizetési képesség - Feltételek - A védelemhez való jog tiszteletben tartása))

(2017/C 437/16)

Az eljárás nyelve: spanyol

Felek

Fellebbezők: Global Steel Wire, SA (C-457/16 P), Trenzas y Cables de Acero PSC SL (C-459/16 P), Trefilerías Quijano SA (C-460/16 P), Moreda-Riviere Trefilerías SA (C-461/16 P) (képviselők: F. González Díaz, A. Tresandi Blanco és V. Romero Algarra abogados)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság (képviselők: F. Castillo de la Torre és C. Urraca Caviedes meghatalmazottak, segítőik: L. Ortiz Blanco és A. Lamadrid de Pablo abogados)

Rendelkező rész

1)	A Bíróság a fellebbezéseket elutasítja.

2)	A Bíróság a Global Steel Wire SA-t, a Trenzas y Cables de Acero PSC SL-t, a Trefilerías Quijano SA-t és a Moreda-Riviere Trefilerías SA-t kötelezi a költségek viselésére.

(1) HL C 392., 2016.10.24.

18.12.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 437/14

A Bíróság (kilencedik tanács) 2017. október 26-i ítélete (a Najvyšší súd Slovenskej republiky [Szlovákia] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Finančné riaditeľstvo Slovenskej republiky kontra BB construct s. r. o.

(C-534/16. sz. ügy) (1)

((Előzetes döntéshozatal - Hozzáadottérték-adó (héa) - 2006/112/EK irányelv - A héaalanyok nyilvántartásába való felvétel - Biztosíték nyújtását előíró nemzeti szabályozás - Csalás elleni küzdelem - Az Európai Unió Alapjogi Chartája - A vállalkozás szabadsága - A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve - A ne bis in idem elve - A visszaható hatály tilalmának elve))

(2017/C 437/17)

Az eljárás nyelve: szlovák

A kérdést előterjesztő bíróság

Najvyšší súd Slovenskej republiky

Az alapeljárás felei

Felperes: Finančné riaditeľstvo Slovenskej republiky

Alperes: BB construct s. r. o.

Rendelkező rész

A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv 273. cikkét és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 16. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes, ha valamely adóalannyal szemben, amelynek vezető tisztségviselője korábban egy másik olyan jogi személy vezető tisztségviselője vagy tagja volt, amely nem teljesítette az adózással kapcsolatos kötelezettségeit, a hozzáadottértékadó-nyilvántartásba vétele során az adóhatóság biztosíték nyújtását írhatja elő, amelynek összege elérheti az 500 000 eurót, amennyiben az említett adózóval szemben követelt biztosíték nem megy túl az említett 273. cikk szerinti cél eléréséhez szükséges mértéken, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

Az egyenlő bánásmód elvét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes, hogy az adóhatóság valamely új adóalannyal szemben annak hozzáadottértékadó-nyilvántartásba vétele során valamely másik, adóhátralékkal rendelkező jogi személlyel fennálló kapcsolatai miatt ilyen biztosíték nyújtását követeli meg.

(1) HL C 22., 2017.1.23.

18.12.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 437/15

A Törvényszék (hatodik tanács) T-341/13. RENV. sz., Groupe Léa Nature kontra az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) ügyben 2017. június 8-án hozott ítélete ellen a Groupe Léa Nature által 2017. augusztus 18-án benyújtott fellebbezés

(C-505/17. P. sz. ügy)

(2017/C 437/18)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Groupe Léa Nature (képviselő: E. Baud avocat)

A többi fél az eljárásban: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO), Debonair Trading Internacional Lda

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

—	helyezze hatályon kívül a Törvényszék 2017. június 8-án hozott ítéletét;

—	az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé;

—	a Debonairt kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbezés alátámasztására a fellebbező két jogalapra hivatkozik.

Az első jogalappal az európai uniós védjegyerendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértését állítja, amely az ütköző védjegyek közötti összetéveszthetőség értékelésére vonatkozó, állandó ítélkezési gyakorlat megsértésén alapul.

E jogalap alátámasztására a fellebbező arra hivatkozik, hogy a Törvényszék elmulasztotta:

—	a releváns közönség meghatározásához előírt, vonatkozó szempontok alkalmazását;

—	a megjelölések hasonlóságainak helyes értékelését;

—	a használat útján szerzett megkülönböztető képesség megszerzésének értékelésére szolgáló, vonatkozó követelmények megfelelő alkalmazását; és

—	az összetéveszthetőség átfogó értékelésének szabályszerű elemzését.

A második jogalappal az európai uniós védjegyrendelet 8. cikke (5) bekezdésének megsértését állítja, amely a korábbi védjegy jóhírnevét sértő használattal kapcsolatos, állandó ítélkezési gyakorlat megsértésén alapul.

E jogalap alátámasztására a fellebbező arra hivatkozik, hogy a Törvényszék elmulasztotta:

—	a korábbi védjegy jóhírnevének megállapításához szükséges valamennyi szempont alkalmazását;

—	a megjelölések hasonlóságainak helyes értékelését;

—	azon kapcsolat fennállásának szabályszerű elemzését, amelyet a releváns közönség a védjegyek között létrehozhat; és

—	azon káros hatás megfelelő értékelését, amelyet a védjegybejelentés használata a korábbi védjegy jóhírnevére gyakorolhat.

18.12.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 437/16

A Bundesfinanzhof (Németország) által 2017. szeptember 21-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Finanzamt Goslar kontra baumgarten sports & more GmbH

(C-548/17. sz. ügy)

(2017/C 437/19)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Bundesfinanzhof

Az alapeljárás felei

Felülvizsgálatot kérelmező fél: Finanzamt Goslar

Ellenérdekű fél: baumgarten sports & more GmbH

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Úgy kell-e a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (1) 63. cikkét az adóalanyra háruló – az államkincstár érdekében eljáró adóbeszedő – feladat figyelembevételével megszorítóan értelmezni, hogy a szolgáltatásért átveendő összeg

a)	esedékessé vált, vagy

b)	azt legalábbis feltétel nélkül meg kell fizetni?

2)	Az első kérdésre adott nemleges válasz esetén: Köteles-e az adóalany a szolgáltatásért fizetendő adót kétéves időtartamra előfinanszírozni, ha a díjazást szolgáltatásáért (részben) csak két évvel az adóztatandó tényállás keletkezése után kaphatja meg?

A második kérdésre adott igenlő válasz esetén: Jogosultak-e a tagállamok a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv 90. cikkének (2) bekezdésén alapuló felhatalmazásuk alapján úgy tekinteni, hogy a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv 90. cikkének (1) bekezdése szerinti korrekció már az adófizetési kötelezettség keletkezésének adómegállapítási időszaka vonatkozásában is szükséges, ha az adóalany az átveendő összeget esedékesség hiányában csak két évvel az adóztatandó tényállás bekövetkezte után veheti át?

(1) HL 2006. L 347., 1. o.

18.12.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 437/16

A Bundesfinanzhof (Németország) által 2017. szeptember 21-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Alpenchalets Resorts GmbH kontra Finanzamt München Abteilung Körperschaften

(C-552/17. sz. ügy)

(2017/C 437/20)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Bundesfinanzhof

Az alapeljárás felei

Felperes: Alpenchalets Resorts GmbH

Alperes: Finanzamt München Abteilung Körperschaften

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Az Európai Unió Bírósága 1992. november 12-i Van Ginkel ítéletének (C-163/91, EU:C:1992:435) megfelelően a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (1) 306. cikkében foglalt, utazási irodákra vonatkozó különös szabályozás hatálya alá tartozik-e az a szolgáltatás, amely alapvetően üdülő kiadásából áll, és amelyet a további szolgáltatási elemek szempontjából a főszolgáltatáshoz képest mellékszolgáltatásnak kell tekinteni?

Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén: A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv 306. cikkében foglalt, utazási irodákra vonatkozó különös szabályozás mellett a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv III. Mellékletének 12. pontjával összhangban értelmezett 98. cikkének (2) bekezdése értelmében az üdülőhelyi szállásbiztosítás esetében nyújtott adókedvezmény hatálya alá is tartozhat-e ez a szolgáltatás?

(1) HL L 347., 1. o.; helyesbítés: HL 2007. L 335., 60. o.; HL 2015. L 323., 31. o.

18.12.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 437/17

A Törvényszék (hatodik tanács) T-607/16. sz., OZ kontra Európai Beruházási Bank ügyben 2017. július 13-án hozott ítélete ellen OZ által 2017. szeptember 22-én benyújtott fellebbezés

(C-558/17. sz. ügy)

(2017/C 437/21)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: OZ (képviselő: B. Maréchal ügyvéd)

A másik fél az eljárásban: Európai Beruházási Bank

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság

—	teljes egészében helyezze hatályon kívül a T-607/16. sz. ügyben hozott ítéletet;

—

semmisítse meg Dr. Werner Hoyer, az EBB elnöke által 2015. október 16-án az OZ kérelmére a szakmai felügyeletet ellátó F-fel szemben indult, munkavégzés során biztosított méltósággal kapcsolatos eljárás keretében hozott és a vizsgálóbizottság által megvizsgál határozatot, továbbá semmisítse meg az OZ által benyújtott kérelemmel kapcsolatos 2015. szeptember 14-i jelentést, amely elutasította OZ panaszát és nem megfelelő javaslatokat tartalmazott;

—	ítéljen meg az OZ által elszenvedett, orvosi költségekben jelentkező kár jogcímén i. 977 euró (beleértve a hozzáadottérték-adót) kártérítést és ii. ideiglenesen 5 850 euró összeget a jövőbeni orvosi költségek megtérítése jogcímén;

—	ítéljen meg nem vagyoni kár jogcímén 20 000 euró kártérítést;

—	ítéljen meg a jelen eljárás jogi költsége jogcímén 35 000 eurót (beleértve a héát);

—	az EBB-t kötelezze a jelen eljárás, valamint a Törvényszék előtti eljárás költségeinek viselésére;

—	kötelezze az EBB-t a munkavégzés során biztosított méltósággal kapcsolatos eljárás újbóli lefolytatására, és/vagy kötelezze az EBB elnökét új határozat meghozatalára.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a Törvényszék 2017. július 13-i OZ kontra Európai Beruházási Bank ítéletét (T-607/16), amelyben a Törvényszék az OZ által 2015. május 20-án benyújtott, munkavégzés során biztosított méltósággal kapcsolatos kérelem nyomán, F-fel kapcsolatban a munkavégzés során biztosított méltóságra vonatkozóan indult, a vizsgálóbizottság által kivizsgált szexuális zaklatással kapcsolatos vádakra irányuló vizsgálati eljárás kertében elutasította az EBB elnöke által 2015. október 16-án hozott határozatának és a vizsgálóbizottságnak az OZ által 2015. május 20-án benyújtott, munkavégzés során biztosított méltósággal kapcsolatos kérelemre vonatkozó jelentésének (a vitatott határozat és jelentés) megsemmisítése iránti keresetet.

Az ügy az OZ által szakmai felügyelőjével, F-fel szemben felhozott, szexuális zaklatással kapcsolatos vádakra vonatkozik, amely zaklatásra 2011 és 2014 került sor, és OZ-t arra késztette, hogy a munkavégzés során biztosított méltósággal kapcsolatban 2015. május 20-án hivatalos eljárást kezdeményezzen.

A munkavégzés során biztosított méltósággal kapcsolatos eljárásnak megfelelően a vizsgálóbizottság 2014. szeptember 14-én jelentést készített, amely alapján az Európai Beruházási Bank Elnöke 2015. október 16-án határozatot hozott.

A fellebbező azt állítja, hogy: i. a vizsgálati eljárás során számos szabálytalanság történt, különösen OZ tisztességes eljáráshoz való jogát (az Emberi Jogok Európai Egyezményének [EJEE] 6. cikke és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke) illetően, továbbá ii. mind a jelentés, mind a határozat számos olyan információt tartalmaz, amelyek nem csak irrelevánsak OZ szexuális zaklatással kapcsolatos panaszának kezelését illetően, de OZ magánéletére vonatkoznak, és emiatt el kell távolítani azokat, vagy irrelevánsak és nem tartoznak a vizsgálat tárgyába.

OZ, miután sikertelenül törekedett a vita egyességgel való rendezésére – különösen azáltal, hogy az Európai Beruházási Bank személyzeti szabályzatának 41. cikke alapján egyeztető eljárást kezdeményezett (amelynek sikertelenségét 2016. április 22-én állapították meg), ügyvédje, Benoit Maréchal közvetítésével a határozat és a jelentés megsemmisítése iránti keresetet indított az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke előtt.

A Törvényszék 2017. július 13-i ítéletében elutasította a keresetet. A Törvényszék úgy vélte, hogy az Európai Beruházási Bank nem követett el jogsértést OZ-vel szemben a szexuális zaklatásra vonatkozó vizsgálati eljárás során, és elutasította a kártérítési kérelmet.

OZ a jelen fellebbezést az uniós jog megsértésére alapítja és az EBB felelősségét igyekszik bizonyítani.

—

Az első jogalap: az EJEE 6. cikke és a Charta 47. cikke szerinti, a munkavégzés során biztosított méltóság megsértésével kapcsolatos eljárás; a zaklatásra vonatkozó vizsgálat során megsértették az OZ-t az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikke és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke alapján megillető, tisztességes eljáráshoz való jogát.

—	A második jogalap: az EJEE 6. cikkének és a Charta 7. cikkének megsértése; irreleváns információknak és megjegyzéseknek a jelentésbe és az EBB Elnökének határozatába foglalása – az OZ-t megillető, a magánélet tiszteletben tartásához való jog megsértése.

—	Harmadik jogalap: az igazságszolgáltatás megtagadása miatti jogsértés, mivel a Törvényszék nem az elé terjesztett tényállás és jogalap alapján hozott ítéletet.

18.12.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 437/19

Az Audiencia Nacional (Spanyolország) által 2017. szeptember 25-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Nestrade S.A. kontra Agencia Estatal de la Administración Tributaria (AEAT) és Tribunal Económico-Administrativo Central (TEAC)

(C-562/17. sz. ügy)

(2017/C 437/22)

Az eljárás nyelve: spanyol

A kérdést előterjesztő bíróság

Audiencia Nacional

Az alapeljárás felei

Felperes: Nestrade S.A.

Alperesek: Agencia Estatal de la Administración Tributaria (AEAT) és Tribunal Económico-Administrativo Central (TEAC)

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

A Petroma ítélet (C-271/12) (1) szerinti ítélkezési gyakorlat árnyalható-e úgy, hogy elfogadható az Unióban külföldi illetőségű vállalkozás által kért héaösszegek visszatérítése annak ellenére, hogy a nemzeti adóhatóság e visszatérítést megtagadó határozatot már meghozta, mivel a vállalkozás a NIF számmal kapcsolatos tájékoztatásra vonatkozó felhívásra nem válaszolt, figyelembe véve, hogy a hatóság akkor már rendelkezett az említett információval, amelyet a fellebbező egyéb felhívásokra válaszolva nyújtott?

Tekinthető-e úgy, hogy a Senatex ítélet (C-518/14) (2) szerinti ítélkezési gyakorlat visszaható hatályú alkalmazása a hivatkozott héaösszegek visszatérítését megtagadó közigazgatási aktus megsemmisítését követeli meg, figyelembe véve, hogy a szóban forgó aktus az adóösszegek visszatérítését megtagadó korábbi, jogerős közigazgatási határozat megerősítésére korlátozódott, amelyet az AEAT a törvényben az ezen esetre előírt eljárástól eltérő eljárás keretében hozott, és amely ezenfelül korlátozta a visszatérítést kérelmező jogait, védelmének kizárását okozva?

(1) 2013. május 8-i Petroma Transports és társai ítélet,, C-271/12, EU:C:2013:297

(2) 2016. szeptember 15-i Senatex ítélet, C-518/14, EU:C:2016:691

18.12.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 437/19

A Conseil d’État (Franciaország) által 2017. szeptember 28-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Sofina SA, Rebelco SA, Sidro SA kontra Ministre de l’Action et des Comptes publics

(C-575/17. sz. ügy)

(2017/C 437/23)

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróság

Conseil d’État

Az alapeljárás felei

Felperes: Sofina SA, Rebelco SA, Sidro SA

Alperes: Ministre de l’Action et des Comptes publics

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Úgy kell-e értelmezni az Európai Közösséget létrehozó szerződés 56. és 58. cikkét, amely jelenleg az Európai Unió működéséről szóló szerződés 63. és 65. cikke, hogy a veszteséges külföldi illetőségű társaságokkal szemben a részükre fizetett osztalékokra kivetett forrásadó alkalmazásából származó likviditási hátrány önmagában a tőke szabad mozgását korlátozó eltérő bánásmódot valósít meg, tekintettel arra, hogy a veszteséges belföldi illetőségű társaságok a részükre fizetett osztalékok után csak abban az adóévben adóznak, amikor adott esetben újból nyereségessé válnak?

Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 56. és 58. cikkéből, jelenleg az Európai Unió működéséről szóló szerződés 63. és 65. cikkéből következő követelmények tekintetében úgy tekinthető-e a tőke szabad mozgásának az előző kérdésben említett esetleges korlátozása, mint amelyet [eredeti 12. o.] – lévén, hogy a külföldi illetőségű társaságokra nem terjed ki a francia adóhatóság felügyeleti jogköre – az adóbeszedés hatékonyságának biztosítása vagy a tagállamok közötti adóztatási joghatóság-megosztás fenntartásának szükségessége igazol?

Abban az esetben, ha a vitatott forrásadó-kivetés a tőke szabad mozgása szempontjából elvben elfogadható:

—

e rendelkezésekkel ellentétes-e a forrásadó kivetése valamely belföldi illetőségű társaság által valamely más tagállami illetőségű veszteséges társaság részére fizetett osztalékra, amennyiben ez utóbbi anélkül hagy fel tevékenységével, hogy újból nyereségessé válna, miközben egy belföldi illetőségű társaság ilyen helyzetben ténylegesen nem fizet adót ezen osztalék után?

—

e rendelkezéseket úgy kell-e értelmezni, hogy olyan adózási szabályok fennállása esetén, amelyek az osztalékokat megkülönböztetik aszerint, hogy belföldi vagy külföldi illetőségűek részére kerülnek-e kifizetésre, össze kell vetni az osztalékok alapján e személyek által viselt tényleges adóterhet, annak megállapítása érdekében, hogy a tőke szabad mozgásának abból eredő korlátozása, hogy e szabályok egyedül a külföldi illetőségűek számára nem teszik lehetővé az osztalékok konkrét megszerzéséhez közvetlenül kapcsolódó költségek levonását, igazolható-e az adó mértékében mutatkozó azon eltéréssel, amely az általános szabályok szerint a belföldi illetőségűekkel szemben későbbi adóév során kiszabott adó és a külföldi illetőségűek részére fizetett osztalékra kivetett forrásadó között fennáll, amennyiben e különbség kompenzálja az adóalapok közötti eltérést a beszedett adó összegének tekintetében?

18.12.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 437/20

A Cour de cassation (Franciaország) által 2017. október 12-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Henri Pouvin, Marie Dijoux (házassági neve: Pouvin) kontra Electricité de France (EDF)

(C-590/17. sz. ügy)

(2017/C 437/24)

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróság

Cour de cassation

Az alapeljárás felei

Felperesek: Henri Pouvin, Marie Dijoux (házassági neve: Pouvin)

Alperes: Electricité de France (EDF)

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Úgy kell-e értelmezni a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv (1) 2. cikkét, hogy szolgáltatóként jár el az EDF társasághoz hasonló társaság akkor, amikor lakásszerzést támogató eszköznek minősülő olyan kölcsönt nyújt ingatlanvásárlásra egy munkavállaló számára, amely csak a társaság személyi állományába tartozókat illeti meg?

2)	Úgy kell-e értelmezni az említett irányelv 2. cikkét, hogy szolgáltatóként jár el az EDF társasághoz hasonló társaság akkor, amikor ilyen kölcsönt nyújt ingatlanvásárlásra egy munkavállaló – a társaság személyi állományába nem tartozó, egyetemlegesen kötelezett – házastársa számára?

3)	Úgy kell-e értelmezni az említett irányelv 2. cikkét, hogy fogyasztóként jár el az EDF társasághoz hasonló társaság azon munkavállalója, aki ingatlanvásárlás céljából ilyen kölcsönszerződést köt?

4)	Úgy kell-e értelmezni az említett irányelv 2. cikkét, hogy fogyasztóként jár el e munkavállaló házastársa, aki ugyanezen kölcsönben nem munkavállalói minőségére tekintettel, hanem egyetemleges kötelezettként részesül?

(1) HL L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.

18.12.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 437/21

A Cour de cassation (Franciaország) által 2017. október 16-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Apple Sales International, Apple Inc., Apple retail France EURL kontra MJA, mint az eBizcuss.com (eBizcuss) részére kirendelt felszámolóbiztos

(C-595/17. sz. ügy)

(2017/C 437/25)

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróság

Cour de cassation

Az alapeljárás felei

Felperesek: Apple Sales International, Apple Inc., Apple retail France EURL

Alperes: MJA, mint az eBizcuss.com (eBizcuss) részére kirendelt felszámolóbiztos

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Úgy kell-e értelmezni a 44/2001 rendelet (1) 23. cikkét, hogy az a forgalmazó által a szállítója ellen, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 102. cikkére alapítottan indított perben eljáró nemzeti bíróság számára lehetővé teszi, hogy figyelembe vegyen egy, a felek közti szerződésben meghatározott joghatósági kikötést?

Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén, úgy kell-e értelmezni a 44/2001 rendelet 23. cikkét, hogy az a forgalmazó által a szállítója ellen, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 102. cikkére alapítottan indított perben eljáró nemzeti bíróság számára lehetővé teszi, hogy alkalmazzon egy, a felek közti szerződésben foglalt joghatósági kikötést, ideértve azt az esetet is, ha a szóban forgó kikötés nem utal kifejezetten a versenyjog megsértése miatt fennálló felelősséggel kapcsolatos jogvitákra?

Úgy kell-e értelmezni a 44/2001 rendelet 23. cikkét, hogy az a forgalmazó által a szállítója ellen, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 102. cikkére alapítottan indított perben eljáró nemzeti bíróság számára lehetővé teszi, hogy figyelmen kívül hagyjon egy, a felek közti szerződésben meghatározott joghatósági kikötést, ha az európai vagy nemzeti versenyhatóság által semmilyen versenyjogi jogsértés nem került megállapításra?

(1) A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.).

18.12.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 437/22

A Conseil d'État (Franciaország) által 2017. október 16-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Japan Tobacco International SA, Japan Tobacco International France SAS kontra Premier ministre, Ministre de l'Action et des Comptes publics, Ministre des Solidarités et de la Santé

(C-596/17. sz. ügy)

(2017/C 437/26)

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróság

Conseil d'État

Az alapeljárás felei

Felperes: Japan Tobacco International SA, Japan Tobacco International France SAS

Alperes: Premier ministre, Ministre de l'Action et des Comptes publics, Ministre des Solidarités et de la Santé

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)	Úgy kell-e értelmezni a 2011. június 21-i 2015/64/EU irányelvet (1), hogy az a 2., 3. és 4. cikkében a dohánytermékek tekintetében elfogadott meghatározásokra figyelemmel a csomagolt dohánytermékek árainak szabályozására is irányadó?

Az előző kérdésre adott igenlő válasz esetén a 2011. június 21-i irányelvnek a dohánytermék-árak szabad meghatározása elvét kimondó 15. cikkét az e termékek árainak 1 000 egységre vagy 1 000 grammra történő rögzítésére irányuló szabályra vonatkozó tilalomként kell-e értelmezni, amely megtiltja a dohánytermékek gyártói számára, hogy azok az áraikat a csomagolási költségekben jelentkező esetleges különbségek függvényében határozzák meg?

(1) A dohánygyártmányokra alkalmazott jövedéki adó szerkezetéről és adókulcsáról szóló, 2011. június 21-i 2011/64/EU tanácsi irányelv (HL 2011. L 176., 24. o.).

18.12.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 437/22

A Giudice di Pace di Roma (Olaszország) által 2017. október 16-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Pina Cipollone kontra Ministero della Giustizia

(C-600/17. sz. ügy)

(2017/C 437/27)

Az eljárás nyelve: olasz

A kérdést előterjesztő bíróság

Giudice di Pace di Roma

Az alapeljárás felei

Felperes: Pina Cipollone

Alperes: Ministero della Giustizia

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

A felperes az általa végzett békebíró szolgálati tevékenység alapján a 2003/88 irányelv (1) 1. cikke (3) bekezdésének és 7. cikkének, az 1999/70 irányelvvel (2) végrehajtott, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodás 2. szakaszának és az Európai Unió Alapjogi Chartája 31. cikke (2) bekezdésének egymással összefüggő rendelkezései értelmében vett „határozott időre alkalmazott munkavállaló” fogalma alá tartozik-e?

Az 1) kérdésre adott igenlő válasz esetén, a rendes bíró vagy „togato” tekinthető-e a határozott időre alkalmazott munkavállaló békebíróval összehasonlítható határozatlan időre alkalmazott munkavállalónak az 1999/70 irányelvvel végrehajtott, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodás 4. szakaszának alkalmazásában?

A 2) kérdésre adott igenlő válasz esetén, a határozatlan időre alkalmazott rendes bírák felvételi eljárása és a határozott időre alkalmazott békebírók törvény által előírt kiválasztási eljárása közötti különbség az 1999/70 irányelvvel végrehajtott, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodás 4. szakaszának 1. és/vagy 4. pontja értelmében tekinthető-e objektív oknak annak igazolásához, hogy a [Corte di] Cassazione [semmítőszék] egyesített tanácsának 13721/2017. sz. ítéletében és a Consiglio di Stato [államtanács] 2007. április 8-án kihirdetett 464/2017. sz. véleményében foglalt „élő jog” a békebírók esetében, mint amilyen a határozott időre alkalmazott munkavállalóként dolgozó felperes, nem alkalmazza ugyanazokat a munkafeltételeket, mint amelyeket az összehasonlítható, határozatlan időre alkalmazott rendes bírák tekintetében alkalmaz, valamint annak igazolásához, hogy nem alkalmaznak megelőző és szankcionáló intézkedéseket a határozott időre szóló szerződéseknek az 1999/70 irányelvvel végrehajtott, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodás 5. szakasza és a végrehajtó belső jogi szabályok értelmében vett visszaélésszerű alkalmazásával szemben, tekintettel arra, hogy az olasz jogrend nem tartalmaz olyan, akár alkotmányi szintű szabályokat, amelyek igazolhatnák a munkafeltételekre vonatkozó hátrányos megkülönböztetést, vagy a békebírók szolgálati viszonyának határozatlan ideig tartó munkaviszonnyá alakítására vonatkozó abszolút tilalmat, a korábbi belső szabályozás (217/1974. sz. törvény) fényében sem, amely már előírta a magistrati onorari [tiszteletbeli bírák] (pontosabban a vice pretori onorari) munkafeltételeinek [a rendes bírákéval] azonossá igazítását és munkaviszonyuk határozatlan idejűvé alakítását?

Mindenesetre, az ügyben szereplőhöz hasonló helyzetben, ellentétes-e az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének (2) bekezdésével és a független és pártatlan bíró uniós jogi fogalmával, hogy egy békebíró, aki elméletileg érdekelt a jogvita felperes számára kedvező megoldásában, aki maga is kizárólagos munkatevékenységként ugyanolyan bírói feladatokat lát el, az Olaszországban általában munkaügyi jogvitákban vagy a rendes bírákkal kapcsolatos jogvitákban eljárni illetékes bíróság helyébe lép, mert a végső fokon eljáró bíróság – a [Corte di] Cassazione egyesített tanácsa – megtagadja a hivatkozott és a közösségi jog által védett jogok védelmét, az egyébként illetékes bíróságot (munkaügyi bíróság) arra kötelezve, hogy – amennyiben kérelmet nyújtanak be hozzá – állapítsa meg saját illetékességének vagy hatáskörének hiányát, jóllehet ugyanezen jognak – a szabadság idejére járó díjazásnak, amely a kérelem tárgyát képezi – a jogalapja az Európai Unió kötelező és az olasz jogrend felett álló jogában keresendő? Amennyiben a Bíróság megállapítja a Charta 47. cikkének megsértését, mutasson rá, hogy milyen belső eszközökkel előzhető meg, hogy az Unió valamely elsődleges jogi normájának megsértése a jelen ügyben az uniós jog által biztosított alapvető jogok védelmének abszolút elutasítását is magával vonja.

(1) A munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2003. L 299., 9. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 381. o.)

(2) Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28-i 1999/70/EK tanácsi irányelv (HL L 175., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 368. o.).

18.12.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 437/23

A Tribunal de première instance de Liège (Belgium) által 2017. október 19-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Benoît Sauvage, Kristel Lejeune kontra État belge

(C-602/17. sz. ügy)

(2017/C 437/28)

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróság

Tribunal de première instance de Liège

Az alapeljárás felei

Felperesek: Benoît Sauvage, Kristel Lejeune

Alperes: État belge

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

A Belgium és a Luxemburgi Nagyhercegség között a kettős adóztatás elkerüléséről szóló, 1970. szeptember 17-én aláírt egyezmény 15. cikkének (1) § -a – amelyet úgy kell értelmezni, mint amely lehetővé teszi valamely belgiumi illetőségű, keresőtevékenységét valamely luxemburgi munkáltató alkalmazásában végző munkavállaló díjazása tekintetében a Luxemburg területén folytatott tevékenység arányában a forrás szerinti államot megillető adóztatási joghatóság korlátozását, amelyet úgy kell értelmezni, mint amely lehetővé teszi az adóztatási joghatóság lakóhely szerinti államra való átruházását a luxemburgi területen kívül végzett tevékenységhez kapcsolódó díjazások összege tekintetében, amelyet úgy kell értelmezni, mint amely a munkavállalónak a munkáltató székhelyén való folyamatos és mindennapos fizikai jelenlétét követeli meg, holott egy rugalmasan lefolytatott, objektív és ellenőrizhető adatokon alapuló bírói értékelés alapján nem vitatott, hogy ott rendszeresen megjelenik, és amelyet úgy kell értelmezni, mint amely megköveteli a bíróságoktól, hogy napi bontásban értékeljék az egyik és másik államban végzett tevékenységek fennállását és jelentőségét a 220 munkanaphoz viszonyított arány meghatározása érdekében – sérti-e az Európai Unió működéséről szóló szerződés 45. cikkét, amennyiben az olyan adózási természetű akadályt képez, amely korlátozza a határon átnyúló tevékenységeket, és sérti a jogbiztonság általános elvét, amennyiben az nem ír elő állandó és biztos adómentességi szabályokat az olyan munkáltató alkalmazásában álló belga illetőségű személy által kapott díjazás egészére vonatkozóan, amelynek tényleges üzletvezetési helye a Luxemburgi Nagyhercegségben található, és e munkavállalót jövedelmét részben vagy egészben a kettős adóztatása veszélyének teszi ki, illetve egy kiszámíthatatlan, a jogbiztonságot teljesen nélkülöző szabályozásnak veti alá?

18.12.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 437/24

A Supreme Court of the United Kingdom (Egyesült Királyság) által 2017. október 20-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Peter Bosworth, Colin Hurley kontra Arcadia Petroleum Limited és társai

(C-603/17. sz. ügy)

(2017/C 437/29)

Az eljárás nyelve: angol

A kérdést előterjesztő bíróság

Supreme Court of the United Kingdom

Az alapeljárás felei

Felperesek: Peter Bosworth, Colin Hurley

Alperesek: Arcadia Petroleum Limited és társai

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Hogyan kell helyesen megítélni, hogy egy munkáltató által a munkavállalóval vagy korábbi munkavállalóval (a továbbiakban: munkavállaló) szemben előterjesztett kereset a Luganói Egyezmény 5. szakaszának D. címe (18–21. cikk) szerinti „egyedi munkaszerződéssel kapcsolatos ügynek” minősül-e?

Elégséges-e ahhoz, hogy egy munkáltató által a munkavállalóval szemben előterjesztett kereset a 18–21. cikk hatálya alá tartozzon, hogy a kifogásolt megatartást a munkáltató a munkavállaló egyéni munkavállalási szerződésének megsértéseként is értelmezhette volna – még abban az esetben is, ha a munkáltató által előterjesztett kereset nem a szerződés megsértésén alapul, nem kifogásolja azt és nem is hivatkozik rá, hanem (például) a tényállás összefoglalásának 26. és 27. bekezdésében bemutatott jogalapokra hivatkozik?

Másként fogalmazva, helyes-e annak alapján elvégezni a vizsgálatot, hogy egy munkáltató által a munkavállalóval szemben előterjesztett kereset csak abban az esetben tartozik a 18–21. cikkek hatálya alá, amennyiben a keresetet ténylegesen a munkaszerződésben foglalt kötelezettségre alapozták? Amennyiben ez a helyes vizsgálat, az következik-e ebből, hogy a kizárólag olyan kötelezettségszegésen alapuló kereset, amely a munkaszerződéstől függetlenül merült fel (és adott esetben az nem olyan kötelezettség, amelybe a munkavállaló „szabad elhatározásából” beleegyezett), nem tartozik az 5. szakasz hatálya alá?

3)	Amennyiben a fenti vizsgálatok egyike sem helyes, mi a helyes vizsgálat?

Amennyiben valamely társaság egy természetes személlyel (az egyezmény 5. cikkének (1) bekezdése szerinti) „szerződést” köt, milyen mértékben szükséges alá–fölérendeltségi viszonynak fennállnia a társaság és a természetes személy között ahhoz, hogy a szerződés az 5. szakasz értelmében vett „egyedi munkaszerződésnek” minősüljön? Lehet-e ilyen viszonyról beszélni, amennyiben az egyén maga határozhatja meg (és meg is határozza) a társasággal kötött szerződésének feltételeit, a társaság napi ügyvitele felett és saját kötelezettségei teljesítése felett felügyeletet és irányítást gyakorol, de a társaság részvényese(i) kezdeményezheti(k) a jogviszony megszüntetését?

Amennyiben a Luganói Egyezmény II. címének 5. szakasza csak olyan keresetek esetében alkalmazandó, amelyek az 5. szakasz kivételével a Luganói egyezmény 5. cikke (1) bekezdésének hatálya alá esnek, hogyan kell helyesen megítélni azt, hogy a kereset az 5. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozik-e?

Az olyan vizsgálat tekintendő-e helyesnek, amely szerint a kereset akkor tartozik az 5. cikk (1) bekezdésének hatálya alá, amennyiben a panasszal érintett magatartás szerződésszegésnek tekinthető, még akkor is, ha maga a munkáltató által előterjesztett kereset nem a szerződés megsértésén alapul, nem kifogásolja azt és nem is hivatkozik rá?

Másodlagosan, az a vizsgálat tekintendő-e helyesnek, amikor a kereset csak akkor tartozik az 5. cikk (1) bekezdésének hatálya alá, ha a kötelezettség, amelyen ténylegesen alapul, szerződéses kötelezettség? Amennyiben ez a helyes vizsgálat, következik-e ebből, hogy az olyan kötelezettségszegésre hivatkozó kereset, amely a munkaszerződéstől függetlenül merült fel (és adott esetben az nem olyan kötelezettség, amelybe az alkalmazott „szabad elhatározásából” beleegyezett), nem tartozik az 5. cikk (1) bekezdésének hatálya alá?

3)	Amennyiben a fenti vizsgálatok egyike sem helyes, mi a helyes vizsgálat?

Abban az esetben, ha:

1)	mind A, mind B társaság egyazon vállalatcsoport tagja;

X alperes ténylegesen az ügyvezető igazgatói tisztséget tölti be a vállalatcsoportnál (ahogyan azt P. Bosworth tette az Arcadia vállalatcsoport esetében, lásd korábban a tényállás összefoglalójában, a 14. pontban); X munkaviszonyban áll a csoport egyik társaságával, az A társasággal (vagyis az A társaság munkavállalója, ahogyan P. Bosworth volt az egyes időszakokban, lásd a tényállás összefoglalójában, a 15. pontban); és a nemzeti jog szerint nem a B társaság munkavállalója;

3)	az A társaság keresetet indít X ellen, és az 18–21. cikk hatálya alá esik; valamint

4)	a csoport egy másik társasága, a B társaság szintén keresetet indít X ellen hasonló magatartás miatt, mint amely az A vállalat X elleni kereset alapja;

mi a helyes eljárás annak megítélésére, hogy a munkavállaló ellen indított kereset az 5. szakasz hatálya alá tartozik-e? Így különösen:

1)	Függ-e a válasz attól, hogy fennállt-e X és B társaság között az 5. szakasz értelmében vett „egyedi munkaszerződés”, és amennyiben igen, mi a helyes vizsgálat annak eldöntésére, hogy volt-e ilyen szerződés?

B társaságot X „munkáltatójának” kell-e tekinteni az egyezmény II. címének 5. szakasza szempontjából, illetve B vállalat X-szel szembeni keresetei (lásd feljebb a 4. pont 4) alpontját) ugyanúgy a 18–21. cikkek hatálya alá esnek-e, ahogyan A társaság X-szel szembeni keresetei a 18–21. cikk hatálya alá esnek? Így különösen:

a)	B társaság keresetei csak akkor esnek a 18. cikk hatálya alá, ha a kötelezettség, amelyen ténylegesen alapulnak, a B társaság és X között létrejött munkaszerződés szerinti kötelezettség?

b)	Másodlagosan, a 18. cikk hatálya alá esik-e a kereset, ha a magatartás, amelyre a kérelem ténylegesen alapul, az A társaság és X között létrejött munkaszerződés szerinti kötelezettség megsértésének minősülne?

3)	Amennyiben a fenti vizsgálatok egyike sem helyes, mi a helyes vizsgálat?

18.12.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 437/26

A Törvényszék 2017. november 7-i ítélete – Frame kontra EUIPO – Bianca-Moden (BIANCALUNA)

(T-627/15. sz. ügy) (1)

((„Európai uniós védjegy - Felszólalási eljárás - A BIANCALUNA európai uniós szóvédjegy bejelentése - Bianca korábbi nemzeti ábrás védjegy - Eljárásgazdaságosság - Viszonylagos kizáró ok - Összetéveszthetőség - Áruk azonossága - Megjelölések hasonlósága - A 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja [jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja]”))

(2017/C 437/30)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Frame Srl (San Giuseppe Vesuviano, Olaszország) (képviselők: E. Montelione, M. Borghese és R. Giordano ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselő: S. Bonne meghatalmazott)

A másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban: Bianca-Moden GmbH & Co. KG (Ochtrup, Németország) (képviselő: P. Lange ügyvéd)

Az ügy tárgya

Az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsának a Bianca-Moden és a Frame közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2015. augusztus 7-én hozott határozata (R 2952/2014-5. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék a Frame Srl-t kötelezi a költségek viselésére.

(1) HL C 68., 2016.2.22.

18.12.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 437/26

A Törvényszék 2017. november 7-i ítélete – Frame kontra EUIPO – Bianca-Moden (BiancalunA)

(T-628/15. sz. ügy) (1)

((„Európai uniós védjegy - Felszólalási eljárás - A BiancalunA európai uniós ábrás védjegy bejelentése – Elutasítás - Bianca korábbi nemzeti ábrás védjegy - Viszonylagos kizáró ok - Összetéveszthetőség hiánya - Áruk azonossága - Megjelölések hasonlósága - A 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja [jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja]”))

(2017/C 437/31)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Frame Srl (San Giuseppe Vesuviano, Olaszország) (képviselők: E. Montelione, M. Borghese és R. Giordano ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselő: S. Bonne meghatalmazott)

Az ügy tárgya

Az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsának a Bianca-Moden és a Frame közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2015. augusztus 7-én hozott határozata (R 2720/2014-5. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) ötödik fellebbezési tanácsának 2015. augusztus 7-én hozott határozatát (R 2720/2014-5. sz. ügy) hatályon kívül helyezi.

2)	Az EUIPO saját költségein felül viseli a Frame Srl. részéről felmerült költségeket is.

3)	A Bianca-Moden GmbH és a Co. KG maguk viselik saját költségeiket.

(1) HL C 7., 2016.1.11.

18.12.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 437/27

A Törvényszék 2017. november 8-i ítélete – De Nicola kontra az Európai Unió Tanácsa és az Európai Unió Bírósága

(T-42/16. sz. ügy) (1)

((„Szerződésen kívüli felelősség - Közszolgálat - Az EBB személyi állománya - A lézerterápiára vonatkozó irányelvek - Az alapjogi charta 47. cikke - Észszerű határidő - A tisztességes eljárás szabályainak megsértése - Vagyoni kár - Nem vagyoni kár - A felperes által a Közszolgálati Törvényszék előtt folyamatban lévő eljárás keretében előterjesztett kérelmek - Az ügy Közszolgálati Törvényszék elé történő részleges visszautalása”))

(2017/C 437/32)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: Carlo De Nicola (Strassen, Luxemburg) (képviselők: kezdetben L. Isola és G. Isola, később G. Ferabecoli ügyvédek)

Alperesek: az Európai Unió Tanácsa (képviselők: E. Rebasti és M. Veiga meghatalmazottak) és az Európai Unió Bírósága (képviselők: kezdetben J. Inghelram, P. Giusta és L. Tonini Alabiso, később J. Inghelram meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

Az EUMSZ 268. cikken alapuló, azon károk megtérítése iránti kérelem, amelyek a felperest állítólag annak következtében érték, hogy egyrészt az uniós jogalkotó bizonyos irányelveket fogadott el a lézerterápiára vonatkozóan, másrészt a lézerterápiájával kapcsolatos orvosi költségei megtérítése iránti kérelmére vonatkozó, az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke és a Törvényszék előtti eljárások túlzott állítólagos elhúzódása miatt, harmadrészt ezen eljárások állítólagosan tisztességtelen jellege követeztében, negyedszer azon eljárások jelentős száma miatt, melyeket a Törvényszék és a Közszolgálati Törvényszék előtt indítania kellett.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	Carlo De Nicola köteles viselni a jelen eljárással összefüggésben mind az Európai Unió Törvényszéke, mind az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke előtt felmerült költségeket.

(1) HL C 279., 2015.8.24. (eredetileg az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékén F-82/15. szám alatt nyilvántartásba vett ügy)

18.12.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 437/28

A Törvényszék 2017. november 8-i ítélete – De Nicola kontra az Európai Unió Bírósága

(T-99/16. sz. ügy) (1)

((„Szerződésen kívüli felelősség - Közszolgálat - Az EBB személyi állománya - Lelki zaklatás - A tisztességes eljárás szabályainak megsértése - Az alapjogi charta 47. cikke - Észszerű határidő - A Közszolgálati Törvényszék előtti eljárás keretében előterjesztett kártérítési kérelmek - Az ügy Közszolgálati Törvényszék elé történő részleges visszautalása”))

(2017/C 437/33)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: Carlo De Nicola (Strassen, Luxemburg) (képviselők: kezdetben L. Isola és G. Isola, később G. Ferabecoli ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Bírósága (képviselők: kezdetben J. Inghelram, P. Giusta és L. Tonini Alabiso, később J. Inghelram meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

Az EUMSZ 268. cikken alapuló, azon károk megtérítése iránti kérelem, amelyek a felperest állítólag annak következtében érték, hogy egyrészt az Európai Beruházási Bank részéről lelki zaklatás áldozatává vált, másrészt a Törvényszék és a Közszolgálati Törvényszék előtti, a felperes részvételével zajló eljárások állítólagos tisztességtelen jellege és az említett eljárások állítólagos túlzott elhúzódása miatt.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	Carlo De Nicola köteles viselni a jelen eljárással összefüggésben mind az Európai Unió Törvényszéke, mind az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke előtt felmerült költségeket.

(1) HL C 414., 2015.12.14. (eredetileg az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékén F-100/15. szám alatt nyilvántartásba vett ügy)

18.12.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 437/29

A Törvényszék 2017. november 7-i ítélete – Mundipharma kontra EUIPO – Multipharma (MULTIPHARMA)

(T-144/16. sz. ügy) (1)

((„Európai uniós védjegy - Felszólalási eljárás - A MULTIPHARMA európai uniós szóvédjegy bejelentése - MUNDIPHARMA korábbi európai uniós szóvédjegy - Viszonylagos kizáró ok - Összetéveszthetőség - A 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja”))

(2017/C 437/34)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Mundipharma AG (Bâle, Svájc) (képviselő: F. Nielsen ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselő: H. Kunz meghatalmazott)

A másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban: Multipharma SA (Luxembourg, Luxemburg) (képviselők: P. Goldenbaum és I. Rohr ügyvédek)

Az ügy tárgya

Az EUIPO első fellebbezési tanácsának a Mundipharma és a Multipharma közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2016. január 22-én hozott határozata (R 2950/2014-1. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék hatályon kívül helyezi az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) első fellebbezési tanácsának 2016. január 22-én hozott határozatát (R 2950/2014-1. sz. ügy).

2)	Az EUIPO viseli a saját költségein felül a Mundipharma AG részéről felmerült költségeket, ideértve a Mundipharma részéről az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárás során szükségszerűen felmerült költségeket is.

3)	Multipharma SA maga viseli saját költségeit.

(1) HL C 191., 2016.5.30.

18.12.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 437/29

A Törvényszék 2017. november 8-i ítélete – Oakley kontra EUIPO – Xuebo Ye (Egy szakaszolt ellipszis ábrája)

(T-754/16. sz. ügy) (1)

((„Európai uniós védjegy - Felszólalási eljárás - Egy szakaszolt ellipszis formájúsziluettet ábrázoló európai uniós ábrás védjegy lajstromozása iránti kérelem - Egy ellipszist ábrázoló korábbi európai uniós ábrás védjegy - Viszonylagos kizáró okok - A 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja és (5) bekezdése [jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja és (5) bekezdése]”))

(2017/C 437/35)

Az eljárás nyelve: spanyol

Felek

Felperes: Oakley, Inc. (Foothill Ranch, Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok) (képviselők: E. Ochoa Santamaría és V. Rodríguez Pombo ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselő: S. Palmero Cabezas meghatalmazott)

A másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban: Xuebo Ye (Wenzhou, Kína)

Az ügy tárgya

Az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának az Oakley és a Xuebo Ye közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2016. augusztus 31-én hozott határozata (R 2608/2015-4. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

A Törvényszék az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) negyedik fellebbezési tanácsának 2016. augusztus 31-én hozott határozatát (R 2608/2015-4. sz. ügy) hatályon kívül helyezi azon részében, amelyben az helyben hagyta a felszólalási osztály határozatát, és elutasította a felszólalást, amennyiben azt az európai uniós védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja [jelenleg az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14-i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke 1) bekezdésének b) pontja] szerinti okra alapították.

2)	A Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja.

3)	A felek maguk viselik saját költségeiket.

(1) HL C 14., 2017.1.16.

18.12.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 437/30

A Törvényszék 2017. november 8-i ítélete – Isocell kontra EUIPO – iCell (iCell.)

(T-776/16. sz. ügy) (1)

((„Európai uniós védjegy - Felszólalási eljárás - Az iCell. európai uniós ábrás védjegy bejelentése - Isocell korábbi európai uniós szóvédjegy, Isocell korábbi nemzetközi szóvédjegy és ISOCELL korábbi nemzetközi és nemzeti szóvédjegyek - Viszonylagos kizáró ok - Összetéveszthetőség - A 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja [jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja]”))

(2017/C 437/36)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Isocell GmbH (Neumarkt am Wallersee, Ausztria) (képviselő: C. Thiele ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselő: A. Schifko meghatalmazott)

A másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban: iCell AB (Älvdalen, Svédország) (képviselő: J. Kroher ügyvéd)

Az ügy tárgya

Az EUIPO első fellebbezési tanácsának az Isocell és az iCell közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2016. szeptember 15-én hozott határozata (R 2496/2015-1. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék az Isocell GmbH-t kötelezi a költségek viselésére.

(1) HL C 14., 2017.1.16.

18.12.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 437/31

A Törvényszék 2017. november 8-i ítélete – Isocell kontra EUIPO – iCell (iCell. Insulation Technology Made in Sweden)

(T-777/16. sz. ügy) (1)

((„Európai uniós védjegy - Felszólalási eljárás - Az iCell. Insulation Technology Made in Sweden európai uniós ábrás védjegy bejelentése - Isocell korábbi európai uniós szóvédjegy, Isocell korábbi nemzetközi szóvédjegy és ISOCELL korábbi nemzetközi és nemzeti szóvédjegyek - Viszonylagos kizáró ok - Összetéveszthetőség - A 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja [jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja]”))

(2017/C 437/37)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Isocell GmbH (Neumarkt am Wallersee, Ausztria) (képviselő: C. Thiele ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselő: A. Schifko meghatalmazott)

A másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban: iCell AB (Älvdalen, Svédország) (képviselő: J. Kroher ügyvéd)

Az ügy tárgya

Az EUIPO első fellebbezési tanácsának az Isocell és az iCell közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2016. július 28-án hozott határozata (R 181/2016-1. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék az Isocell GmbH-t kötelezi a költségek viselésére.

(1) HL C 14., 2017.1.16.

18.12.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 437/31

A Törvényszék 2017. november 8-i ítélete – Steiniger kontra EUIPO – ista Deutschland (IST)

(T-80/17. sz. ügy) (1)

((„Európai uniós védjegy - Felszólalási eljárás - Az IST európai uniós ábrás védjegy bejelentése - ISTA korábbi európai uniós ábrás védjegy - Viszonylagos kizáró ok - Összetéveszthetőség - Érintett vásárlóközönség - Áruk és szolgáltatások hasonlósága - Megjelölések hasonlósága - A 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja [jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja]”))

(2017/C 437/38)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Ingo Steiniger (Nümbrecht, Németország) (képviselő: K. Schulze Horn ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselők: V. Mensing és A. Schifko meghatalmazottak)

A másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban: ista Deutschland GmbH (Essen, Németország) (képviselő: F. Lindenberg ügyvéd)

Az ügy tárgya

Az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsának az ista Deutschland és I. Steiniger közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2016. december 1-jén hozott határozata (R 2242/2015-5. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék Ingo Steinigert kötelezi a költségek viselésére.

(1) HL C 112., 2017.4.10.

18.12.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 437/32

2017. szeptember 11-én benyújtott kereset – Previsión Sanitaria Nacional, PSN, Mutua de Seguros y Reaseguros a Prima Fija kontra ESZT

(T-623/17. sz. ügy)

(2017/C 437/39)

Az eljárás nyelve: spanyol

Felek

Felperes: Previsión Sanitaria Nacional, PSN, Mutua de Seguros y Reaseguros a Prima Fija (Madrid, Spanyolország) (képviselő: R. Ariño Sánchez ügyvéd)

Alperes: Egységes Szanálási Testület

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg a megtámadott határozatot;

—

mindenesetre állapítsa meg azon kötelezettséget, hogy a végleges értékelésre, illetve a 806/2014 rendelet 20. cikkének (16)–(19) bekezdésében hivatkozott értékelésre vonatkozó szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződést versenypályázati eljárás útján kell odaítélni, amelyben nem vehet részt az a szakértő, aki a Banco ideiglenes értékelését végezte, valamint ismerje el az eredeti aktus miatt károsultaknak az a posteriori értékelési eljárásban való meghallgatáshoz való jogát, megengedve nekik az iratokhoz való teljes hozzáférést, és az a posteriori esetlegesen magasabbnak bizonyuló ellenértékhez való jogot, amely ellenértéket a Banco nyertes ajánlattevőjének (Banco de Santander), vagy másodlagosan az ESZT-nek kell megfizetnie;

—	a második kereseti kérelemtől függetlenül és az első kereseti kérelemhez képest járulékos jelleggel kötelezze az ESZT-t, hogy fizessen a PSN-nek 276 201,42 eurót és az e kérelem benyújtásától számított törvényes kamatokat.

Jogalapok és fontosabb érvek

A hivatkozott jogalapok és főbb érvek hasonlóak a T-478/17. sz. Mutualidad General de la Abogacía és Hermandad Nacional de Arquitectos Superiores y Químicos kontra Egységes Szanálási Testület ügyben, a T-481/17. sz. Fundación Tatiana Pérez de Guzmán el Bueno és SFL kontra Egységes Szanálási Testület ügyben, a T-482/17. sz. Comercial Vascongada Recalde kontra Bizottság és Egységes Szanálási Testület ügyben, a T-483/17. sz. García Suárez és társai kontra Bizottság és Egységes Szanálási Testület ügyben, T-484/17. sz. Fidesban és társai kontra Egységes Szanálási Testület ügyben, T-497/17. sz. Sáchez del Valle és Calatrava Real State 2015 kontra Bizottság és Egységes Szanálási Testület ügyben, valamint a T-498/17. sz. Pablo Álvarez de Linera Granda kontra Bizottság és Egységes Szanálási Testület ügyben hivatkozott jogalapokhoz és főbb érvekhez.

18.12.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 437/33

2017. szeptember 27-én benyújtott kereset – Anabi Blanga kontra EUIPO – Polo/Lauren (HPC POLO)

(T-657/17. sz. ügy)

(2017/C 437/40)

A keresetlevél nyelve: angol

Felek

Felperes: Gidon Anabi Blanga (Mexikóváros, Mexikó) (képviselő: M. Sanmartín Sanmartín ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: The Polo/Lauren Company LP (New York, New York, Egyesült Államok)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy bejelentője: a felperes

A vitatott védjegy: HPC POLO európai uniós szóvédjegy – 13 531 462. sz. védjegybejelentés

Az EUIPO előtti eljárás: felszólalási eljárás

A megtámadott határozat: az EUIPO első fellebbezési tanácsának 2017. június 14-én hozott határozata (R 2368/2016-1. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—	az EUIPO-t kötelezze a saját költségeinek és a felperes részéről felmerült költségeknek a viselésére.

Jogalap

—	a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

18.12.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 437/33

2017. szeptember 21-én benyújtott kereset – Alkarim for Trade and Industry kontra Tanács

(T-667/17. sz. ügy)

(2017/C 437/41)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Alkarim for Trade and Industry LLC (Tal Kurdi, Szíria) (képviselők: J.-P. Buyle és L. Cloquet ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	a felperesre vonatkozó részében semmisítse meg a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2013/255/KKBP határozat végrehajtásáról szóló, 2017. július 10-i (KKBP) 2017/1245 határozatot;

—	a felperesre vonatkozó részében semmisítse meg a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 36/2012/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2017. július 10-i (EU) 2017/1241 tanácsi végrehajtási rendeletet;

—	kötelezze a Tanácsot az eljárás összes költségének viselésére, beleértve a felperes részéről felmerült költségeket is.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes öt jogalapra hivatkozik.

Az első, a tények nyilvánvalóan hibás értékelésére alapított jogalap, mivel a Tanács egyáltalán nem bizonyítja, hogy a felperes egy nemzetközileg elismert szíriai konglomerátum.

A felperes szerint az említett, teljes egészében téves állítás a tanácsi megközelítés számos ténybeli pontatlanságára rámutat.

Ezenfelül a felperes bizonyítottnak tartja, hogy a felperes nem nagyvállalat, hanem a kis- és középvállalkozások uniós jogszabályok szerinti fogalommeghatározásának felel meg, és egyáltalán nem elismert nemzetközileg.

Emellett úgy véli, hogy a Tanács nem vette figyelembe sem a 2017. április 6-i Alkarim for Trade and Industry kontra Tanács ítéletet (T-35/15, nem tették közzé, EU:T:2017:262), sem a 2017. május 11-i Abdulkarim kontra Tanács ítéletet (T-304/15, nem tették közzé, EU:T:2017:327), amely ítéletekben a Törvényszék a Tanács által vétett nyilvánvaló értékelési hibák miatt megsemmisítette a felperessel, illetve Wael Abdulkarimmal szemben alkalmazott szankciókat.

A második, az arányosság elvének megsértésére alapított jogalap, mivel:

—	a megtámadott intézkedések a felperes nemzetközi kereskedelmi tevékenységeinek megszüntetését eredményeznék, mivel a felperes az üzleti tevékenységének jelentős részét európai beszállítókkal és ügyfelekkel folytatja;

—

a megtámadott intézkedések egyébiránt számos megkötött és folyamatban lévő szerződést semmissé tennének, és indokolatlanul vonnák maguk után a felperesnek az ügyfeleivel és a szerződő feleivel szembeni szerződéses és szerződésen kívüli felelősségének érvényesítését. A felperes teljességgel aránytalannak tartja az ilyen szankciót.

A harmadik, a tulajdonhoz való jog és a szakmai tevékenység gyakorlásához való jog aránytalan megsértésére alapított jogalap, mivel a Tanács által elfogadott szankciók az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény első kiegészítő jegyzőkönyvébe ütközően szükségképpen megsértették a felperes tulajdonhoz való jogát, valamint gazdasági tevékenységek gyakorolásához való jogát. A felperes úgy véli, hogy nem gátolható a tulajdonnal való zavartalan rendelkezésben és a gazdasági szabadságában, és mindez igazolja a megtámadott intézkedések felperesre vonatkozó részükben történő megsemmisítését.

A negyedik, a hatáskörrel való visszaélésre alapított jogalap, mivel a Tanács által elfogadott intézkedések semmilyen hatást nem gyakorolnak a szíriai rendszerre, és a felperes folyamatosan megőrizte az aktuális hatalomtól való függetlenségét. Ezért a felperes szerint a Tanács által elfogadott szankciók megalapozatlanok és minden bizonyítékot nélkülöznek, továbbá nem a szíriai rendszerre, hanem – általa nem ismert okok miatt – kizárólag a felperesre irányulnak.

Az ötödik, az Európai Unió működéséről szóló Szerződés (EUMSZ) 296. cikk (2) bekezdésében előírt indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalap. E tekintetben a felperes azt állítja, hogy a megtámadott intézkedések Tanács általi indokolása hiányos, és egyetlen olyan konkrét és releváns információra sem tesz utalást, amely alapján a felperes megismerhetné, hogy miért tekintik őt „egy nemzetközileg elismert szíriai konglomerátum[nak], amely kapcsolatban áll a Szíriában tevékenykedő vezető üzletemberként jegyzékbe vett Wael Abdulkarimmal”.

18.12.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 437/35

2017. október 11-én benyújtott kereset – Man Truck & Bus kontra EUIPO – Halla Holdings (MANDO)

(T-698/17. sz. ügy)

(2017/C 437/42)

A keresetlevél nyelve: német

Felek

Felperes: Man Truck & Bus AG (München, Németország) (képviselő: C. Röhl ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: Halla Holdings Corp. (Yongin-si, Korea)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy bejelentője: a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő másik fél.

A vitatott védjegy: a „MANDO” európai uniós szóvédjegy – 11 276 144. sz. védjegybejelentés.

Az EUIPO előtti eljárás: felszólalási eljárás.

A megtámadott határozat: az EUIPO első fellebbezési tanácsának 2017. július 13-án hozott határozata (R 1919/2016-1. sz. ügy).

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—	az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

Jogalap

—	a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

18.12.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 437/35

2017. október 12-én benyújtott kereset – Ciprusi Köztársaság kontra EUIPO – Papouis Dairies (Papouis Halloumi)

(T-703/17. sz. ügy)

(2017/C 437/43)

A keresetlevél nyelve: angol

Felek

Felperes: Ciprusi Köztársaság (képviselők: V. Marsland solicitor és S. Malynicz QC)

Alperes: Az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: Papouis Dairies LTD (Nicosia, Ciprus)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy bejelentője: a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő másik fél

A vitatott védjegy: a „Papouis Halloumi” szóelemeket magában foglaló európai uniós színes ábrás védjegy – 11 176 344. sz. védjegybejelentés

Az EUIPO előtti eljárás: felszólalási eljárás

A megtámadott határozat: az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának 2017. augusztus 3-án hozott határozata (R 2924/2014-4. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—	az EUIPO-t és a másik felet kötelezze a saját költségeik, valamint a felperes költségeinek viselésére.

Jogalap

—	a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

18.12.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 437/36

2017. október 12-én benyújtott kereset – OPS Újpest kontra Bizottság

(T-708/17. sz. ügy)

(2017/C 437/44)

Az eljárás nyelve: magyar

Felek

Felperes: OPS Újpesti Csökkentmunkaképességűek Ipari és Kereskedelmi Kft. (Budapest, Magyarország) (képviselő: Szabó L. ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—

elsődlegesen állapítsa meg, hogy a 2011. július 20-i SA. 29432 – CP 290/2009 – Magyarország – „Diszkriminatív szabályozás miatt vélelmezett jogszerűtlen támogatás a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásával kapcsolatban” bizottsági határozat, valamint a 2017. január 25-i SA.45498 (FC/2016) – „Az OPS Újpest-lift Kft. panasza a 2006 és 2012 között megváltozott munkaképességű munkavállalókat alkalmazó vállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokkal kapcsolatosan” bizottsági határozat (a továbbiakban: megtámadott határozatok) nem az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése alapján állapítják meg az állami támogatás összeegyeztethetőségét;

—

másodlagosan állapítsa meg, hogy a megtámadott határozatok a Fővárosi Törvényszék (Magyarország) előtt 28. P. 21.072/2016. (később 28. P. 21.143/2017.) szám alatt folyamatban lévő, a felperes által az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Magyarország) ellen indított kártérítési perben a felperessel szemben nem minősülnek kötelező erejű jogi aktusoknak, mivel a felperes a kártérítési követelését az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének, nem pedig az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének megsértésére alapítja;

—

amennyiben a megtámadott határozatok az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértésére alapított kártérítési perben a felperessel szemben kötelező erejű jogi aktusoknak minősülnek, a Törvényszék állapítsa meg, hogy a megtámadott határozatok semmisek amiatt, hogy a magyar hatóságok által nyújtott állami támogatás sérti az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetének alátámasztása érdekében a felperes kereseti kérelmenként egy-egy jogalapra hivatkozik.

Az első kereseti kérelem alapját képező jogalap

—

A megtámadott határozatok nem az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése alapján állapítják meg az állami támogatás összeegyeztethetőségét, ezért e határozatok a felperes által az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Magyarország) ellen a Fővárosi Törvényszék (Magyarország) előtt indított kártérítési per vonatkozásában nem minősülnek kötelező erejű jogi aktusoknak.

A második kereseti kérelem alapját képező jogalap

—

A megtámadott határozatokban a Bizottság nem a felperes által hivatkozott EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése, hanem az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdése alapján állapította meg az állami támogatás összeegyeztethetőségét. Következésképpen e határozatok a Fővárosi Törvényszék (Magyarország) előtt folyamatban lévő kártérítési perben érvényesített követelés jogalapja szempontjából nem relevánsak, a felperessel szemben pedig nem minősülnek kötelező erejű jogi aktusoknak.

A harmadik kereseti kérelem alapját képező jogalap

—

A felperes szerint a megtámadott határozatok azért semmisek, mert a magyar hatóságok olyan jogellenes állami támogatást nyújtottak, amely sérti az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését, és amelyet az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése alapján be kellett volna jelenteni a Bizottságnak. A felperes a támogatás jogellenességét az [EUMSZ 107. cikk] (1) bekezdésében említett állami támogatás fogalmáról szóló bizottsági közleményre, (1) valamint [az EUMSZ 107. cikk] és [az EUMSZ 108. cikk] alkalmazásában a támogatások bizonyos fajtáinak a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánításáról szóló, 2008. augusztus 6-i 800/2008/EK bizottsági rendeletre (általános csoportmentességi rendelet) (2) alapítja.

(1) HL 2016. C 262., 1. o.

(2) HL 2008. L 214., 3. o.

18.12.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 437/37

2017. október 13-án benyújtott kereset – M-Sansz kontra Bizottság

(T-709/17. sz. ügy)

(2017/C 437/45)

Az eljárás nyelve: magyar

Felek

Felperes: M-Sansz Kereskedelmi, Termelő és Szolgáltató Kft. (Pécs, Magyarország) (képviselő: Szabó L. ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—

másodlagosan állapítsa meg, hogy a megtámadott határozatok a Fővárosi Törvényszék (Magyarország) előtt 23. P. 25.843/2016. szám alatt folyamatban lévő, a felperes által az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Magyarország) ellen indított kártérítési perben a felperessel szemben nem minősülnek kötelező erejű jogi aktusoknak, ezért a felperes nem közvetlenül és személyében érintett fél, mivel a kártérítési követelését az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének, nem pedig az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének megsértésére alapítja;

—

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetének alátámasztása érdekében a felperes kereseti kérelmenként egy-egy jogalapra hivatkozik.

Az első kereseti kérelem alapját képező jogalap

—

A második kereseti kérelem alapját képező jogalap

—

A harmadik kereseti kérelem alapját képező jogalap

—

(1) HL 2016. C 262., 1. o.

(2) HL 2008. L 214., 3. o.

18.12.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 437/38

2017. október 13-án benyújtott kereset – Lux-Rehab Non-Profit kontra Bizottság

(T-710/17. sz. ügy)

(2017/C 437/46)

Az eljárás nyelve: magyar

Felek

Felperes: LUX-REHAB Foglalkoztató Non-Profit Kft. (Szombathely, Magyarország) (képviselő: Szabó L. ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—

másodlagosan állapítsa meg, hogy a megtámadott határozatok a Fővárosi Törvényszék (Magyarország) előtt 66. P. 22.195/2017. szám alatt folyamatban lévő, a felperes által az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Magyarország) ellen indított kártérítési perben a felperessel szemben nem minősülnek kötelező erejű jogi aktusoknak, ezért a felperes nem közvetlenül és személyében érintett fél, mivel a kártérítési követelését az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének, nem pedig az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének megsértésére alapítja;

—

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetének alátámasztása érdekében a felperes kereseti kérelmenként egy-egy jogalapra hivatkozik.

Az első kereseti kérelem alapját képező jogalap

—

A második kereseti kérelem alapját képező jogalap

—

A harmadik kereseti kérelem alapját képező jogalap

—

(1) HL 2016. C 262., 1. o.

(2) HL 2008. L 214., 3. o.

18.12.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 437/40

2017. október 9-én benyújtott kereset –Ntolas kontra EUIPO – General Nutrition Investment (GN Laboratories)

(T-712/17. sz. ügy)

(2017/C 437/47)

A keresetlevél nyelve: angol

Felek

Felperes: Christos Ntolas (Wuppertal, Németország) (képviselő: C. Renger ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: General Nutrition Investment Co. (Delaware, Arizona, Egyesült Államok)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy bejelentője: a felperes

A vitatott védjegy:„GN Laboratories” európai uniós szóvédjegy – 11 223 559. sz. védjegybejelentés

Az EUIPO előtti eljárás: felszólalási eljárás

A megtámadott határozat: az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsának 2017. július 18-án hozott határozata (R 2358/2016-5. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—	utasítsa el a 11 223 559. európai uniós védjegybejelentés ellen benyújtott felszólalást;

—	az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

Jogalap

—	a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

18.12.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 437/40

2017. október 14-én benyújtott kereset – Motex kontra Bizottság

(T-713/17. sz. ügy)

(2017/C 437/48)

Az eljárás nyelve: magyar

Felek

Felperes: MOTEX Ipari és Szolgáltató Rehabilitációs Kft. (Esztergom-Kertváros, Magyarország) (képviselő: Szabó L. ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—

másodlagosan állapítsa meg, hogy a megtámadott határozatok a Fővárosi Törvényszék (Magyarország) előtt 18. G. 40.399/2017. szám alatt folyamatban lévő, a felperes által az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Magyarország) ellen indított kártérítési perben a felperessel szemben nem minősülnek kötelező erejű jogi aktusoknak, ezért a felperes nem közvetlenül és személyében érintett fél, mivel a kártérítési követelését az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének, nem pedig az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének megsértésére alapítja;

—

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetének alátámasztása érdekében a felperes kereseti kérelmenként egy-egy jogalapra hivatkozik.

Az első kereseti kérelem alapját képező jogalap

—

A második kereseti kérelem alapját képező jogalap

—

A harmadik kereseti kérelem alapját képező jogalap

—

(1) HL 2016. C 262., 1. o.

(2) HL 2008. L 214., 3. o.

18.12.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 437/42

2017. október 10-én benyújtott kereset – Aeris Invest kontra ESZT

(T-714/17. sz. ügy)

(2017/C 437/49)

Az eljárás nyelve: spanyol

Felek

Felperes: Aeris Invest Sàrl (Luxembourg, Luxemburg) (képviselők: M. Roca Junyent, J. Calvo Costa, R. Vallina Hoset és A. Sellés Marco ügyvédek)

Alperes: Egységes Szanálási Testület

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	állapítsa meg az Egységes Szanálási Testület szerződésen kívüli felelősségét, és kötelezze azt az aktusainak és mulasztásainak összességével a felperesnek okozott kár megtérítésére, amelyek őt megfosztották a tulajdonában álló BANCO POPULAR ESPAÑOL S. A. kötvényektől és értékpapíroktól;

—

kötelezze a Testületet, hogy fizessen a felperesnek az elszenvedett kár megtérítéseként („követelt összeg”):

—	elsődlegesen a Banco Popular részvényekbe 113 022 558,44 euró értékben végzett befektetések visszafizetésének megfelelő összeget,

—	az előzőhöz képest másodlagosan 93,74 millió eurót; vagy

—	teljes mértékben másodlagosan 54,29 millió eurót;

—	a követelt összeget növelje meg a 2017. június 7-től az eljárást befejező ítélet kihirdetésének napjáig esedékes kompenzációs kamattal;

—	a követelt összeget növelje meg a jelen ítélet kihirdetésének napjától a követelt összeg teljes kifizetésének napjáig az EKB által a fő refinanszírozási műveletekre megállapított kamatláb két százalékponttal növelt értékének megfelelő késedelmi kamattal;

—	a Szanálási Testületet kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A főbb jogalapok és érvek hasonlóak a T-659/17. sz., Vallina Fonseca kontra ESZT ügyben hivatkozottakhoz.

		ISSN 1977-0979
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		C 437

Magyar nyelvű kiadás	Tájékoztatások és közlemények	60. évfolyam 2017. december 18.

Közleményszám	Tartalom	Oldal
	IV Tájékoztatások
	AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK
	Az Európai Unió Bírósága
2017/C 437/01	Az Európai Unió Bírósága utolsó kiadványai az Európai Unió Hivatalos Lapjában	1