24.11.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 399/1

24.11.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 399/2

—

tekintettel az európai ombudsman 2013. november 7-i különjelentésére a Frontex kapcsán végzett, OI/5/2012/BEH-MHZ számú, hivatalból indított vizsgálatról,

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 67. cikkének (1) bekezdésére, 72. cikkére, 228. cikke (1) bekezdésének második albekezdésére és 263. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, különösen annak 41. cikkére (megfelelő ügyintézéshez való jog) és 47. cikkére (a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog),

—

tekintettel az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó rendelkezésekről és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262/ESZAK, EK, Euratom európai parlamenti határozatra és különösen annak 3. cikke (7) bekezdésére,

—

tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének (PACE) a Frontex emberi jogi felelősségéről szóló (2013. évi) 1932. számú határozatára,

—

tekintettel az Európai Unió tagállamai külső határain való operatív együttműködési igazgatásért felelős európai ügynökség felállításáról szóló, 2004. október 26-i 2007/2004/EK tanácsi rendeletre (Frontex-rendelet),

—

tekintettel az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség felállításáról szóló 2007/2004/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló 2011. október 25-i 1168/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

—

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „A visszatérésre vonatkozó uniós cselekvési terv” című közleményére (COM(2015)0453),

—

tekintettel a Frontexnek az általa koordinált közös visszatérési műveletekre vonatkozó magatartási kódexére,

—

tekintettel az Európai Tanács 2015. október 15-i ülésének következtetéseire, különösen 2. pontjának n) pontjára,

—

tekintettel a menekültek helyzetére vonatkozó 1951-es ENSZ egyezményre (genfi egyezmény) és a menekültek jogállásáról szóló 1967-es jegyzőkönyvre (New York-i jegyzőkönyv),

—

tekintettel eljárási szabályzata 220. cikkének (2) bekezdésére,

—

tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és a Petíciós Bizottság által az eljárási szabályzat 55. cikke alapján folytatott közös tanácskozásra,

—

tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és a Petíciós Bizottság jelentésére (A8-0343/2015),

A.

mivel az Európai Unió tagállamai külső határain való operatív együttműködési igazgatásért felelős európai ügynökség felállításáról szóló 2007/2004/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2011. október 25-i 1168/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: Frontex-rendelet) értelmében az Ügynökségnek biztosítania kell az alapvető jogok, valamint a migránsok, menekültek és menedékkérők jogainak teljes körű tiszteletben tartását;

B.

mivel a Frontexnek, mint bármely más uniós intézménynek, szervnek, hivatalnak vagy ügynökségnek a tevékenységei során meg kell felelnie az Alapjogi Charta rendelkezéseinek, és mivel e kötelezettséget az EUMSZ 263. cikke úgy fogalmazza meg, hogy „az Unió szerveit és hivatalait létrehozó jogi aktusok meghatározhatják azokat a külön feltételeket, amelyek alapján egy természetes vagy jogi személy az e szervek és hivatalok által elfogadott, rá nézve joghatás kiváltására irányuló jogi aktusokkal szemben keresettel élhet”;

C.

mivel a Frontex koordinációs tevékenységét a gyakorlatban még ma sem lehet elválasztani az irányítása alatt végzett tagállami tevékenységektől, így a Frontex (és rajta keresztül az EU) közvetlen vagy közvetett módon az egyént megillető jogokat is befolyásolhatja, és ennek kapcsán felmerülhet minimálisan az Unió szerződésen kívüli felelőssége (lásd a Bíróság Sison III. ügyben hozott T-341/07. sz. ítéletét); mivel ezt a felelősséget nem lehet megkerülni csak arra hivatkozva, hogy a Frontex által koordinált műveletekben részt vevő tagállamokkal adminisztratív megállapodások vannak érvényben, amennyiben e megállapodások hatással vannak az alapvető jogokra;

D.

mivel az Európai Unió csatlakozni kíván az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Európa tanácsi egyezményhez;

E.

mivel a Frontex-rendelet 26a. cikke előírja egy alapjogi stratégia kidolgozását, és felszólítja az Ügynökséget annak kidolgozására, folyamatos fejlesztésére és végrehajtására, valamint egy tanácsadó fórum létrehozására, és egy alapjogi tisztviselő kinevezésére;

F.

mivel a Frontex-műveletek valamennyi résztvevőjére vonatkozó magatartási kódex kiemeli, hogy a résztvevőknek többek között elő kell mozdítaniuk a nemzetközi védelemért folyamodó személyek tájékoztatását az őket megillető jogokról és a követendő eljárásokról;

G.

mivel a 863/2007/EK rendelet 9. cikke előírja, hogy a külső határokon figyelemmel kísérési és felügyeleti tevékenységeket végző csapattagoknak a közösségi joggal és a fogadó tagállam nemzeti jogával összhangban kell eljárniuk;

H.

mivel 2012-ben az európai ombudsman hivatalból vizsgálatot kezdeményezett a Frontex alapvető jogokkal kapcsolatos kötelezettségeinek teljesítésével kapcsolatban;

I.

mivel az európai ombudsman ajánlástervezetében szerepelt az egyéni panasztételi mechanizmus létrehozása;

J.

mivel az európai ombudsman ezenkívül különjelentést is kiadott, amelyben ismételten sürgette az egyéni panasztételi mechanizmus bevezetését;

K.

mivel a Parlament eljárási szabályzata 220. cikkének (2) bekezdése szerint az európai ombudsman köteles tájékoztatni a Parlamentet az észlelt hivatali visszásságokról, és mivel az illetékes bizottság jelentést készíthet ezekről az esetekről;

L.

mivel a Frontex feladata, hogy a tagállamok közötti operatív együttműködés szorosabb összehangolása révén az alapvető jogok tiszteletben tartása mellett biztosítsa a külső határok ellenőrzésével és őrizetével kapcsolatos követelményekre és eljárásokra vonatkozó közös szabályok hatékony végrehajtását, és mivel e tevékenységeknek egyértelműen vannak olyan emberi jogi kihatásai, melyekkel a Frontex és az EU nem foglalkozott kellő mélységben;

M.

mivel a Frontexnek megbízatása szerves részeként az EU-n kívüli országokkal is ki kell alakítania operatív együttműködést olyan kulcsterületeken, mint az információcsere, a kockázatelemzés, a képzés, a kutatás és fejlesztés, a közös műveletek (ideértve a közös visszaküldési műveleteket is) és a kísérleti projektek;

N.

mivel a Frontex-rendelet 14. cikkének (1) bekezdése értelmében az Ügynökségnek és a tagállamoknak legalább az uniós jogszabályokban meghatározottakkal egyenértékű normáknak és előírásoknak kell megfelelniük, azt az esetet is beleértve, amikor a harmadik országokkal folytatott együttműködésre ezen országok területén kerül sor;

O.

mivel a Frontexnek a partnerországok illetékes hatóságaival folytatott operatív együttműködése olyan munkaszervezési megállapodások keretei között folyik, melyek jogilag nem kötelezőek és a nemzetközi jog hatókörén is kívül esnek, továbbá amelyek gyakorlati végrehajtása nem értelmezhető akként, hogy a Frontex és az EU ezzel eleget tesz a nemzetközi kötelezettségeiknek; mivel ez a helyzet részben jogbizonytalanságot szül, amely megítélhető úgy, hogy az ellentmond a Frontex emberi jogi kötelezettségeinek;

P.

mivel a Frontex és a tagállamok megosztott, de egymástól elkülönülő feladatkörökkel rendelkeznek a Frontex műveletei és kísérleti projektjei során kiküldött határőrök fellépései tekintetében;

Q.

mivel a Frontex hatáskörei a létrehozása óta bővültek, ezért az Ügynökséget a határigazgatási eljárás elsődleges érdekeltjeként kellene elszámoltatni, többek között akkor is, amikor felmerül az alapvető jogok állítólagos megsértése;

R.

mivel a Frontex műveleteiben részt vevők többsége a művelet fogadó tagállamától eltérő tagállamok által az adott művelet támogatására kiküldött határőr;

S.

mivel a Frontex-rendelet 2a. cikke szerint a magatartási kódex az Ügynökség tevékenységeiben részt vevő minden személyre alkalmazandó;

T.

mivel a Frontex-rendelet 10. cikkének (3) bekezdése értelmében a Frontex-missziókban részt vevő kiküldött határőrök csak a fogadó tagállam határőreinek utasítására és – főszabályként – azok jelenlétében hajthatnak végre feladatokat és gyakorolhatják hatásköreiket;

U.

mivel a Frontex-műveletekben részt vevő határőrök különböző egyenruhákat viselnek, melyeken a Frontex emblémája látható, és ez megnehezíti a polgárok számára annak eldöntését, hogy az adott határőr kinek a fennhatósága alá tartozik, és ennek következtében azt, hogy panasztétel esetén kihez kell fordulni: a Frontexhez vagy közvetlenül az érintett tagállamhoz;

V.

mivel a Frontex-rendelet 3. cikkének (1a) bekezdése értelmében az Ügynökség nem rendelkezik végrehajtó hatalommal a tagállamokban, és nincs felhatalmazva arra, hogy szankcionálja a tagállamokat vagy azok tisztviselőit;

W.

mivel a közös Frontex-műveletek műveleti tervei jogilag kötelezőek, és a Frontex-rendelet 3a. cikkének (1) bekezdése értelmében azokat a Frontex ügyvezető igazgatójának és a fogadó tagállamnak – a részt vevő tagállamokkal folytatott konzultációt követően – jóvá kell hagynia;

X.

mivel a Frontex már létrehozott egy bejelentési rendszert, amely magában foglalja a Frontex műveleti egységét, a Frontex jogi egységét és alapjogi tisztviselőjét, és amelyben a végső határozathozatal a Frontex ügyvezető igazgatójának feladata; mivel ez a rendszer a Frontex-alkalmazottak és kiküldött határőrök általi belső panasztételt célozza, így nem nyújt keretet közvetlen egyéni panasztételre azon állampolgárok számára, akik azt állítják, hogy alapvető jogaikat megsértették;

Y.

mivel európai szinten már léteznek egyéni panasztételi mechanizmusok az Európai Beruházási Bank, az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége és az Ombudsmanok Európai Hálózata struktúráján belül; mivel megjegyzendő, hogy a Frontex egy operatív ügynökség, így jellegében eltér a fent említett szervezetektől;

Z.

mivel a Bizottság elkötelezte magát a Frontex közeljövőbeli felülvizsgálata mellett;

1.

üdvözli az európai ombudsman által a Frontex kapcsán hivatalból indított vizsgálata keretében kiadott különjelentést; támogatja a Frontex arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az ombudsman 13 ajánlása közül 12-t végrehajtson; tudomásul veszi a Frontex jelenlegi erőfeszítéseit az alapvető jogok tiszteletben tartásának megerősítésére, melyek egyebek mellett magukban foglalják egy bejelentési rendszer létrehozását, magatartási kódexek kidolgozását, az alapvető jogokra vonatkozó tanácsadó fórum és az alapjogi tisztviselő hivatala létrehozását;

2.

támogatja az európai ombudsman azon ajánlását, hogy a Frontex járjon el a műveletei során történt alapjogi jogsértésekkel kapcsolatban egyénileg benyújtott panaszok ügyében, és nyújtson megfelelő adminisztratív támogatást e célra; felszólítja a Frontexet, hogy hozzon létre egyéni panasztételi mechanizmust, többek között a harmadik országok illetékes hatóságaival kötött munkaszervezési megállapodások keretei között;

3.

mély aggodalmát fejezi ki a harmadik országbeli határőrök közös visszatérési műveletekben való részvételét övező joghézag kapcsán, melyre az ombudsman jelentése is rámutatott, valamint az elszámoltathatóság hiánya kapcsán, amely ennek következtében fennállna az említett vendéghatárőrök által elkövetett emberi jogi jogsértések esetében;

4.

úgy véli, hogy az EU külső határain felmerülő egyre jelentősebb humanitárius és jogi kihívásokra tekintettel, továbbá a Frontex-műveletek megerősítése érdekében szükség van egy olyan mechanizmusra, amely alkalmas a Frontex-műveletek vagy harmadik országokkal folytatott együttműködések során történt állítólagos emberi jogi jogsértésekkel kapcsolatos egyéni panaszok feldolgozására, és így elsőfokú szervnek tekintendő e panaszok kezelése tekintetében;

5.

úgy véli, hogy egy egyéni panasztételi mechanizmus felállítása lehetőséget biztosítana a magánszemélyek számára, hogy az alapvető jogaik sérülése esetén gyakorolják a hatékony jogorvoslathoz való jogukat; elismeri, hogy egy ilyen panasztételi mechanizmus bevezetése növelné az átláthatóságot, és erősítené az alapvető jogok tiszteletben tartását a Frontex munkaszervezési megállapodásai keretében is, mivel jobban ráirányítaná a Frontex és az uniós intézmények figyelmét azokra az esetleges alapjogi jogsértésekre, amelyekről ennek hiányában továbbra sem értesülnének, így felderítetlenek és megoldatlanok maradnának; hangsúlyozza, hogy az átláthatóságnak ez a hiánya kiemelten tetten érhető a Frontex munkaszervezési megállapodásaiban, amelyek felett a Parlament nem tud demokratikus ellenőrzést gyakorolni, hiszen nincs olyan kötelezettség, mely szerint az ilyen megállapodások véglegesítése előtt egyeztetni kellene vele, sőt, a Parlament e megállapodások gyakorlati végrehajtásának módjáról sem kap tájékoztatást;

6.

megjegyzi, hogy a Frontex-rendelet szerint nincs jogi akadálya egy egyéni panasztételi mechanizmus bevezetésének, sőt, egy ilyen mechanizmus illeszkedne a Frontex-rendelet 26a. cikke (3) bekezdésének hatókörébe, mely kimondja, hogy az alapjogi tisztviselőnek hozzá kell járulnia az alapvető jogok figyelemmel kísérését célzó mechanizmushoz; megjegyzi, hogy egy ilyen mechanizmus összhangban lenne az uniós joggal és a helyes igazgatás elvével, és megerősítené az Ügynökség alapjogi stratégiájának hatékony végrehajtását; úgy véli, hogy a Frontex uniós jog szerinti szerepének bővítése – különösen az uniós tranzitzónákban működő, migrációkezelést támogató csoportokban való részvétele és a partnerországok illetékes hatóságaival munkaszervezési megállapodások révén folytatott operatív együttműködése – keretében meg kell erősíteni kapacitását az esetleges alapjogi jogsértések kezelése terén;

7.

úgy véli, hogy a Frontex koordinációs szerepe nem korlátozhatja a nemzetközi és az uniós jog alapján fennálló felelősségét, különösen, ami a migránsok és menedékkérők alapvető jogai tiszteletben tartásának és védelmének biztosítását illeti; emlékeztet arra, hogy az Alapjogi Charta az összes uniós ügynökségre és tagállamra nézve kötelező az uniós jog végrehajtása során;

8.

jogos elvárásnak tartja, hogy a Frontex-műveletekben részt vevők cselekedeteiért a Frontexnek és általában véve az Uniónak kelljen vállalnia a felelősséget; hangsúlyozza, hogy a Frontex és a tagállamok közötti jogi kapcsolatok összetettsége és a felelősségi körök egymástól elkülönülő, mégis megosztott jellege nem áshatja alá az alapvető jogok védelmét és közös műveletek alkalmával történő tiszteletben tartását; emlékeztet rá, hogy a Frontex nincs felhatalmazva arra, hogy szankcionálja a tagállamokat vagy azok tisztviselőit; ezért úgy véli, hogy különös figyelmet kell fordítani a Frontex és a tagállamok hatásköreinek meghatározására;

9.

hangsúlyozza, hogy a Frontexen belül létre kell hozni egy hivatalos központi struktúrát az egyéni panaszok feldolgozására; javasolja, hogy a Frontex alapjogi tisztviselőjének hivatala döntő szerepet játsszon a panaszok kezelésében; úgy véli, hogy a hivatal feladata elsősorban a panaszok elfogadhatóságának objektív ellenőrzése, a panaszok szűrése és illetékes hatóságokhoz történő továbbítása, valamint szoros nyomon követése lenne;

10.

üdvözli, hogy a Frontex már létrehozott egy részletes eljárást a súlyos alapjogi jogsértésekkel kapcsolatban a Frontex személyzete és kiküldött határőrei által tett belső bejelentések kezelésére; rámutat, hogy ezt az eljárást a Frontex-műveletekben közvetlenül részt nem vevő harmadik felek által benyújtott panaszok kezelésére is használják már, és javasolja, hogy fejlesszék tovább az eljárást egy teljes körű és hozzáférhető egyéni panasztételi mechanizmus létrehozása céljából; hangsúlyozza, hogy a Frontexnek biztosítania kell, hogy a mechanizmus megfeleljen a hozzáférhetőség, a függetlenség, a hatékonyság és az átláthatóság kritériumainak;

11.

úgy véli, hogy a Frontex-emblémás egyenruhát viselő határőrök által állítólagosan megsértett személyek számára biztosítani kell a panaszbenyújtás jogát; sürgeti a Frontexet, hogy garantálja a teljes titoktartást, és a panaszos beleegyezése nélkül ne fedje fel harmadik felek előtt a panaszos személyazonosságát, hacsak bírósági határozat erre nem kötelezi; úgy véli továbbá, hogy a Frontexnek biztosítania kell, hogy a panaszok kezelése során mindent megtegyenek az összeférhetetlenségek elkerülése érdekében;

12.

elismeri, hogy biztosítékokra van szükség a panasztételi mechanizmussal való visszaélések elkerülése érdekében; ezért azt ajánlja, hogy a névtelen panaszokat ne fogadják be; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy ez nem zárja ki a személyazonosságukat feltárni nem kívánó személyek nevében jóhiszeműen eljáró harmadik felek által benyújtott panaszok befogadását; javasolja továbbá, hogy kizárólag az uniós jog védelmét élvező alapvető jogok megsértése miatt benyújtott panaszok minősüljenek befogadhatónak; úgy véli, hogy ez nem feltétlenül akadályozza a Frontexet abban, hogy a panasztételi eljáráson túl más információforrásokra – pl. nem kormányzati szervezetek, nemzetközi szervezetek és egyéb érintettek által készített általános jelentésekre – is támaszkodjon az állítólagos alapjogi jogsértések felderítése terén; hangsúlyozza, hogy a panaszok elfogadhatóságának kritériumait egyértelműen kell meghatározni, és javasolja szabványos panaszbejelentő formanyomtatvány létrehozását, amelyen részletes információkat kell megadni – például az esemény időpontját és helyét –, mivel ez megkönnyítené az elfogadhatóság elbírálását; ajánlja, hogy a kritériumokat és a szabványos formanyomtatványt a tanácsadó fórummal együttműködésben határozzák meg;

13.

hangsúlyozza, hogy a fenti formanyomtatványt hozzáférhetővé kell tenni olyan nyelveken, amelyeket a migránsok és menedékkérők ténylegesen vagy ésszerű feltételezés alapján megértenek, és hogy azon fel kell tüntetni a panasztétel menetére vonatkozó minden szükséges információt, többek között egy közérthetően megfogalmazott gyakorlati útmutatást; emlékeztet rá, hogy a Frontexről szóló 656/2014/EU rendelet már rendelkezik a parton rendelkezésre álló tolmácsok, jogi tanácsadók és egyéb szakértők biztosításáról; javasolja annak a lehetőségnek a biztosítását, hogy a Frontex-emblémás egyenruhát viselő személynek szóban is panaszt lehessen tenni, mely panaszt az érintett tisztviselőnek megfelelően írásba kell foglalnia; ösztönzi a Frontexet, hogy a panaszbejelentő nyomtatványt tegye elérhetővé mind okostelefonokkal kompatibilis elektronikus formában a honlapján, mind nyomtatott formában a tagállamok kérelmek elbírálásával foglalkozó központjaiban, továbbá a Frontex személyzeténél, illetve a Frontex-műveletekben részt vevő kiküldött határőröknél;

14.

javasolja, hogy a Frontex állapítson meg ésszerű határidőt a panaszbejelentésre és biztosítsa, hogy a panaszt a Frontex-művelet befejezését követően is be lehessen nyújtani; úgy véli, hogy ez különösen a visszatérési műveletek esetében fontos; javasolja, hogy a tagállamok a nemzeti eljárási szabályokkal összhangban ésszerű időn belül kezeljék a panaszokat;

15.

elismeri, hogy olyan kiküldött határőrök viselkedése is panaszra adhat okot, akik egy adott tagállam fennhatósága alá tartoznak, de egyenruhájukon viselik a Frontex-emblémát; megjegyzi, hogy ezek a határőrök tevékenységeik során saját nemzeti egyenruhájukat viselik, amelyen nem feltétlenül található név vagy azonosító szám; megállapítja, hogy a bár a kiküldött határőrök kötelesek akkreditációs dokumentumot maguknál tartani, akadályozhatja a velük szembeni panasztételt az, ha kérni kell, hogy igazolják magukat; ajánlja, hogy a Frontex égisze alatt tevékenykedő valamennyi személy egyenruháján legyen látható formában feltüntetve név vagy azonosító szám;

16.

emlékeztet arra, hogy a Frontex nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a saját személyzetének tagjain túl más személyekkel szemben fegyelmi intézkedéseket kezdeményezzen, és hogy a Frontex-rendelet 3. cikkének (1a) bekezdése szerint az ilyen fegyelmi intézkedések meghozatala a művelet fogadó tagállamának kizárólagos hatáskörébe tartozik;

17.

megállapítja, hogy a tagállamok nagyon eltérő módon kezelik a kiküldött határőrök elleni panaszokat; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyes tagállamokban nem mindig vizsgálják ki körültekintően az állítólagos alapjogi jogsértéseket; felszólítja a Frontexet és a tagállamokat, hogy szorosan működjenek együtt és osszák meg egymással a bevált módszereket a kiküldött határőrök elleni panaszok megfelelő kivizsgálásának biztosítása érdekében;

18.

azt ajánlja, hogy az alapjogi tisztviselő hivatala a kiküldött határőrök elleni panaszokat egy jól kidolgozott rendszeren keresztül utalja az illetékes nemzeti hatóság elé; ajánlja, hogy a rendszernek egy fellebbezési mechanizmus is részét képezze azokra az esetekre, amikor egy panaszt nem nyilvánítanak elfogadhatónak vagy elutasítanak; kulcsfontosságúnak tartja a nemzeti ombudsmanok vagy az alapjogokkal foglalkozó bármely más olyan illetékes szervek bevonását, melyek fel vannak hatalmazva a nemzeti hatóságokat és tisztviselőket érintő ügyek kivizsgálására, mivel felettük az alapjogi tisztviselő nem rendelkezik vizsgálati jogkörrel; hangsúlyozza, hogy a Frontexnek együtt kell működnie a nemzeti emberi jogi szervekkel és a nemzeti határvédelmi hatóságokkal;

19.

ajánlja, hogy biztosítsanak a nemi szempontokkal foglalkozó kötelező képzést mind a Frontex személyzete, mind pedig a kiküldött határőrök számára, mielőtt csatlakoznának egy Frontex-művelethez, annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet a nemi alapú erőszakra és a migráns nők kiszolgáltatottságára;

20.

úgy véli, hogy az alapjogi tisztviselőnek – a Frontex illetékes operatív részlegével szoros együttműködésben – hozzá kell járulnia a nemzeti hatóságok által végzett vizsgálatokhoz az incidenssel kapcsolatban nyújtott további tájékoztatás révén, amennyiben arra szükség van;

21.

hangsúlyozza, hogy a Frontexnek szorosan nyomon kell követnie a panaszokat, hivatalos visszajelzést kérve az érintett tagállamtól, szükség esetén figyelmeztető levél kiküldésével, amelyben emlékeztet rá, hogy a válaszlevél elmaradása esetén milyen lehetséges lépésekhez folyamodhat; emlékeztet arra, hogy a Frontexnek joga van értesülni a kiküldött határőrök által elkövetett alapjogi jogsértésekről a tevékenységei során az alapvető jogok érvényesülésének monitorozására irányuló kötelezettsége keretében; ajánlja, hogy a Frontex ne csak a nemzeti határvédelmi hatóságokkal folytasson szoros együttműködést, hanem a nemzeti emberi jogi szervekkel;

22.

javasolja, hogy amennyiben a Frontex nem indít eljárást egy adott panasz nyomán, az alapjogi tisztviselő nyújtson indokolást a panaszosnak, feltüntetve az illetékes nemzeti hatóság elérhetőségét is;

23.

emlékeztet arra, hogy adott esetben a Frontex fegyelmi eljárása is alkalmazható lehet a kiküldött határőrökre és kirendelt nemzeti szakértőkre, ha az érintett tagállam beleegyezik; emlékeztet arra, hogy amennyiben a tagállam nem engedélyezi a fegyelmi eljárást, a Frontex kérheti a tagállamtól, hogy azonnali hatállyal hívja vissza kiküldött határőrét vagy kirendelt nemzeti szakértőjét a Frontex-műveletből, és szükség esetén távolítsa el az érintett személyt a kiküldetésekben részt vevő határőrök állományából;

24.

kéri a Frontex ügyvezető igazgatóját, hogy vegye fontolóra az alapjogi jogsértésen ért tisztviselők valamennyi Frontex-műveletből vagy kísérleti projektből való kizárását; hangsúlyozza, hogy ennek a partnerországokból érkező, munkaszervezési megállapodások keretében Frontex-műveletekben részt vevő nemzeti határőrökre is vonatkoznia kell;

25.

úgy véli, hogy az alapvető jogok súlyos megsértése esetén meg kell vizsgálni annak lehetőségét, hogy az érintett tagállamoktól megvonják a közös műveletekre juttatott pénzügyi támogatást, valamint felfüggesszék a közös műveletekben való részvételüket; úgy véli továbbá, hogy egy művelet alapjogok súlyos vagy tartós megszegése miatti felfüggesztéséről, illetőleg végső soron megszüntetéséről az emberéletek megmentésének veszélyeztetése nélkül kell dönteni;

26.

úgy véli, hogy a tanácsadó fórum, az alapjogi tisztviselő és más illetékes szereplő és nem kormányzati szerv, például az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala vagy a Nemzetközi Migrációs Szervezet ajánlásai alapján egyértelmű kritériumokat kell meghatározni a Frontex-műveletek megszüntetésére vonatkozóan;

27.

hangsúlyozza, hogy az egyéni panasztételi mechanizmus nem tekinthető úgy, hogy az bárminemű további jogokat biztosítana a panaszt benyújtó személyek számára a büntető igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés tekintetében; emlékeztet arra, hogy a bűnügyi nyomozást abban a tagállamban kell lefolytatni, ahol az érintett műveletre sor kerül;

28.

úgy véli, hogy az egyéni panasztételi mechanizmus csak akkor lehet hatékony, ha a potenciális panaszosokat, valamint a Frontex-műveletekben részt vevő tisztviselőket egy hatékony, a nemek közötti egyenlőség szempontját figyelembe vevő kampány keretében tájékoztatják a magánszemélyek panasztételi jogáról az EU hivatalos nyelvein, továbbá olyan nyelveken, amelyeket a migránsok és menedékkérők ténylegesen vagy ésszerű feltételezés alapján megértenek; úgy véli, hogy egy ilyen tájékoztató kampány és a panaszok elfogadhatóságának ellenőrzésére irányuló eljárás megfelelő kialakítása lehetővé tenné a nem elfogadható panaszok jövőbeli számának minimálisra csökkentését; megjegyzi, hogy a hazatelepülőket a visszatérési műveletet megelőzően tájékoztatni kell a jogaikról, beleértve a panasztételi jogot;

29.

úgy véli, hogy az egyéni panasztételi mechanizmusnak hatékonynak és átláthatónak kell lennie; hangsúlyozza, hogy az Alapjogi Hivatal számára megfelelő eszközöket és személyzetet kell biztosítani a beérkező panaszok kezelésére, és felszólít az ehhez szükséges többletforrások biztosítására;

30.

úgy véli, hogy az alapjogi tisztviselő feladatkörének leírása túl elnagyolt és pontatlan; megjegyzi, hogy a tisztviselő feladatait jelenleg csak az álláshirdetés tartalmazza; javasolja az alapjogi tisztviselő feladatkörére vonatkozó rendelkezések Frontex-rendeletbe való beillesztését annak soron következő felülvizsgálata során;

31.

úgy véli, hogy a Frontex elszámoltathatóságának, átláthatóságának és eredményességének javítása és az egyéni panaszok mélyreható vizsgálatának lehetővé tétele érdekében a Frontexnek rendszeresen jelentést kellene készítenie a Parlament számára a források felhasználásáról, és a jelentéseket közzé kellene tenni a Frontex honlapján;

32.

üdvözli az európai ombudsmannak, az Ombudsmanok Európai Hálózata alapjogi ügyekben illetékes tagjainak és a Frontex alapjogi tanácsadó fórumának az iránti készségét, hogy támogassák a Frontexet az egyéni panaszkezelési mechanizmus létrehozásában és végrehajtásában; kéri a Frontexet, hogy kövesse más európai intézmények – pl. az Európai Beruházási Bank – bevált gyakorlatait az európai ombudsmannal szoros együttműködésben;

33.

javasolja, hogy a Frontex és az európai ombudsman alakítson ki szoros együttműködést annak érdekében, hogy javítsák a magánszemélyek védelmét a Frontex tevékenységei során felmerülő esetleges hivatali visszaélésekkel szemben, beleértve azokat az eseteket is, amikor az Ügynökség munkaszervezési megállapodások révén az EU külső határain kívül hajt végre műveleteket;

34.

felszólítja a tagállamokat és a Frontexszel munkaszervezési megállapodást kötő partnerországokat, hogy hatékonyan működjenek együtt az Ügynökséggel a panasztételi mechanizmus zökkenőmentes működésének biztosítása érdekében; ösztönzi a Frontexet, hogy a mechanizmus hatékonyságának biztosítása érdekében nyújtson technikai segítséget a tagállamok és az érintett harmadik országok részére;

35.

hangsúlyozza, hogy különleges védelmet kell nyújtani a kísérő nélküli kiskorúak, a nemi alapú üldöztetést szenvedő nők, LMBTI-személyek és egyéb kiszolgáltatott csoportok számára; ajánlja, hogy a Frontex e célból szükség esetén konzultáljon az illetékes uniós ügynökségekkel;

36.

felhívja a Frontexet, hogy éves általános jelentésének keretében nyújtson nyilvánosan hozzáférhető tájékoztatást a panasztételi mechanizmusról; ajánlja, hogy ennek keretében jelezzék a beérkezett panaszok számát, az alapvető jogok megsértésének típusait, azt, hogy melyik Frontex-művelet érintett, és hogy a Frontex milyen intézkedéseket hozott az adott panasz nyomán; megjegyzi, hogy ezek az információk segítenék a Frontexet a lehetséges hibák beazonosításában és munkamódszereinek javításában;

37.

javasolja az egyéni panasztételi mechanizmusra vonatkozó rendelkezések Frontex-rendeletbe való beillesztését annak soron következő felülvizsgálata során;

38.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az európai ombudsmannak, a nemzeti parlamenteknek és a Frontexnek.

24.11.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 399/10

—

tekintettel a Bizottság „Együtt a versenyképes és erőforrás-hatékony városi mobilitás felé” című, 2013. december 17-i közleményére (COM(2013)0913),

—

tekintettel „Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához – Úton egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé” című, 2011. december 15-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel „Az Európai városfejlesztési menetrend és jövője a kohéziós politikában” című, 2011. június 23-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a Bizottság „A városi mobilitás cselekvési terve” című, 2009. szeptember 30-i közleményére (COM(2009)0490),

—

tekintettel a Bizottság „Az uniós szakpolitikák városi dimenziója – Az uniós városfejlesztési menetrend legfontosabb elemei” című, 2014. július 18-i közleményére (COM(2014)0490),

—

tekintettel a Bizottság „A városi mobilitás új kultúrája felé” című, 2007. szeptember 25-i zöld könyvére (COM(2007)0551),

—

tekintettel a Bizottság által „Az európai polgárok városi mobilitáshoz való viszonyulása” címmel, 2013. decemberben kiadott 406. sz. Eurobarométer különjelentésre;

—

tekintettel a Bizottság által életre hívott Fenntartható Városi Mobilitási Tervek Európai Platformjára,

—

tekintettel a Bizottság „A polgárok hálózata: az európai személyszállítás lehetőségeinek kiaknázása” című, 1995. november 29-i zöld könyvére (COM(1995)0601),

—

tekintettel a Bizottság „Közlekedés és CO2 – Egy közösségi megközelítés kialakítása” című, 1998. március 31-i közleményére (COM(1998)0204),

—

tekintettel a „Párizsi Jegyzőkönyv – terv a globális éghajlatváltozás 2020 utáni kezelésére” című, 2015. február 25-i bizottsági közleményre (COM(2015)0081),

—

tekintettel a környezeti levegő minőségéről és a Tiszta Levegőt Európának elnevezésű programról szóló, 2008. május 21-i 2008/50/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (3),

—

tekintettel a gépjárművekből származó szennyezőanyag-kibocsátás csökkentéséről szóló 715/2007/EK (4) és az 595/2009/EK rendeletre (5),

—

tekintettel a gépjárműiparban alkalmazott kibocsátásmérésről szóló 2015. október 27-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel a Bizottság „Tiszta levegőt Európának program” című, 2013. december 18-i közleményére (COM(2013)0918),

—

tekintettel az Egészségügyi Világszervezet levegőminőségre vonatkozó iránymutatásaira és az egészség gazdasági szempontjait értékelő eszközére (HEAT),

—

tekintettel az Egészségügyi Világszervezet „A környezeti zajok által okozott betegségteher – Az elvesztett egészséges évek számszerűsítése Európában” című jelentésére,

—

tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség „Közelkép a városi közlekedésről” című, 2013. decemberi TERM-jelentésére,

—

tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

—

tekintettel „A 2011–2020 közötti közúti közlekedésbiztonságról – az első mérföldkő a károkra vonatkozó stratégia felé” című, 2013. július 3-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel a gyalogosok védelméről és a Gyalogosok Jogainak Európai Chartájáról szóló, 1988. október 12-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel a Bécsi Közúti Közlekedési Egyezményre;

—

tekintettel a „CARS 2020: Cselekvési terv a versenyképes és fenntartható európai gépjárműiparért” című bizottsági közleményre (COM(2012)0636),

—

tekintettel a „CARS 2020: cselekvési terv a versenyképes és fenntartható európai gépjárműiparért” című, 2013. december 10-i állásfoglalására (9),

—

tekintettel a Bizottság „Úton a körkörös gazdaság felé: 'zéró hulladék' program Európa számára” című, 2014. július 2-i közleményére (COM(2014)0398),

—

tekintettel a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (10),

—

tekintettel az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítéséről szóló, 2014. október 22-i 2014/94/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (11),

—

tekintettel az Európai Számvevőszék „Az EU által támogatott városi tömegközlekedési projektek eredményessége” című, 1/2014. sz. különjelentésére;

—

tekintettel a fenntartható európai városokról szóló Lipcsei Chartára,

—

tekintettel a Polgármesterek Szövetségére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0319/2015),

A.

mivel a becslések szerint 2050-re az uniós polgárok 82 %-a városi területen fog élni;

B.

mivel a városi lakosság várható jelentős növekedése társadalmi, az életszínvonalat és a fenntartható fejlődést érintő kihívások elé állítja a városi központokat, ami holisztikus tervezési intézkedéseket tesz szükségessé;

C.

mivel a városi mobilitás továbbra is főként hagyományos meghajtású gépkocsikon alapul, és mivel ebből következően az uniós közlekedés több mint 96 %-ban a kőolajtól és származékaitól függ, vagyis az összes energiafogyasztás közel harmadáért felel;

D.

mivel a városi közlekedés a teljes CO2-kibocsátásból akár 25 %-os, az éghajlatváltozásért felelős városi területek teljes kibocsátásából pedig mintegy 70 %-os arányt is képviselhet, és az Unió egyetlen olyan ágazata, amelynek üvegházhatású gázkibocsátása továbbra is nőni fog;

E.

mivel az Eurobarométer 2013-ban közzétett 406. sz. különjelentése szerint az európai polgárok mintegy 50 %-a használja autóját mindennap, miközben csak 16 %-uk veszi igénybe a tömegközlekedést és csak 12 %-uk használ kerékpárt;

F.

mivel ugyanezen jelentés szerint az európai polgárok az alacsonyabb közlekedési viteldíjakat (59 %), a jobb tömegközlekedési szolgáltatásokat (56 %) és a jobb kerékpáros infrastruktúrát (33 %) tekintik hatékony módszereknek a városi mobilitás javítására;

G.

mivel a városi területeken megtett utazások mintegy 50 %-a 5 km-nél rövidebb, ezért többnyire akár gyalog, kerékpáron vagy tömegközlekedési eszközökkel vagy bármilyen egyéb közlekedési eszközzel is megtehető;

H.

mivel a gázolaj közlekedés terén, különösen a régi és a részecskeszűrő nélküli járművekben való, széles körű használata az egyik fő oka az uniós városokban mért magas részecskekoncentrációnak, és mivel ezért a városi közlekedési módokban az alternatív üzemanyagokat és e közlekedési módok használatának megszokott módjait érintő változásokat kell támogatni, a városi mobilitás veszélyeztetése nélkül;

I.

mivel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint 2011-ben több mint 125 millió európai polgár volt kitéve az 55 dB-es biztonsági határértéket meghaladó zajszennyezésnek és ennek fő oka a közúti közlekedésben keresendő;

J.

mivel a magas színvonalú közlekedési szolgáltatások a szakmai, a képzési, az idegenforgalmi és a szabadidős tevékenységek szempontjából alapvető fontosságúak a városi területen élő emberek mobilitási igényeinek kielégítéséhez; mivel a fenntartható városi mobilitás hozzájárulhat az energiafogyasztás, a levegő- és zajszennyezés, a balesetek száma, a forgalmi dugók, a területhasználat és a talajelzáródás csökkenéséhez;

K.

mivel az uniós célok megvalósítása, valamint a közlekedéshez és a környezethez kapcsolódó jogszabályok érvényesítése érdekében a fenntartható városi mobilitásra irányuló célzott intézkedéseket lehet és kell is tenni;

L.

mivel az Uniónak a szubszidiaritás megfelelő figyelembevétele mellett a helyi fellépést támogató integrált, hosszú távú megközelítés kialakítását kell elősegítenie, amely csökkenti a közlekedés okozta szennyezést, a forgalmi dugókat, a zajt és a közúti balesetek számát, megfelelő támogatást nyújt a városok számára, és biztosítja az uniós tagállamok közötti információcsere, koordináció és együttműködés javítását;

M.

mivel fontos hangsúlyozni a tömegközlekedés városi gazdaságokban – köztük a hátrányos területeken – betöltött jelentős szerepét és elismerni társadalmi előnyeit, például hogy hozzájárul a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemhez, és valamennyi polgár számára biztosítja a munka elérhetőségét;

N.

mivel a jó és könnyű kollektív tömegközlekedés az egyéni közlekedéssel szembeni legjobb visszatartó erő és a legjobb módja a közlekedési dugók enyhítésének;

O.

mivel az európai polgárok 73 %-a szerint a közúti biztonság súlyos probléma a városokban, és mivel a közúti halálos balesetek és súlyos sérülések több mint 30 %-a városi területen következik be, és gyakran veszélyeztetett úthasználókat és gyalogosokat érint;

P.

mivel az összes halálos baleset 38 %-a városi területen, 55 % pedig városok közötti utakon következik be, mivel az áldozatok leggyakrabban kerékpárosok és más veszélyeztetett úthasználók, és mivel a balesetek a járművek magas koncentrációjával és a sebességgel függnek össze;

Q.

mivel a fenntartható városi közlekedés a tágabb területtervezési politikák egyik aspektusa, és mivel a zöld városi területek részben semlegesíthetik a közúti közlekedés okozta szennyezés hatását;

R.

mivel az alternatív hajtóanyagok és közlekedési eszközök használata a szükséges infrastruktúra kiépítésével és az emberek mobilitással kapcsolatos magatartásának megváltoztatására irányuló erőfeszítések megtételével jár;

S.

mivel a városokat és a városi területeket, amelyek a gazdasági tevékenység és az innováció fontos centrumai, az új TEN-T stratégiában joggal tekintik döntő fontosságú csomópontoknak, ezenkívül az utas- és teherszállítás tekintetében a közlekedési lánc legfontosabb láncszemei;

T.

mivel a városokban és azok környékén a különböző közlekedési módok és szolgáltatások integrálása, valamint a multimodális hálózatok kedvezően hathatnak a személyszállítás és a teherfuvarozás javítására és hatékonyabbá tételére, elősegítve a szén-dioxid és egyéb káros anyagok kibocsátásának csökkentését;

U.

mivel az Egyesült Nemzetek Szervezetének fenntartható fejlődésről szóló 2012. évi konferenciáján (Rio+20) az állam- és kormányfők elkötelezték magukat a fenntartható közlekedési rendszerek fejlesztése mellett (12);

V.

mivel a városi területek tekintetében nem létezik univerzális megoldás, és az Európai Unió városainak egyedi helyzetekre és szükségletekre kell megoldást találniuk, különösen a földrajzi és az éghajlati viszonyokhoz, a demográfiai szerkezethez, a kulturális hagyományokhoz és egyéb szempontokhoz kapcsolódóan;

W.

mivel a városi mobilitás és a városi közlekedés szervezése a helyi és regionális hatóságok feladata, amelyek területükön megtervezik és végrehajtják e politikákat, összhangban a hatályos nemzeti keretekkel és az uniós városfejlesztési menetrenddel;

X.

mivel aggasztónak találja, hogy a Bizottság európai szintű közlekedési koncepciók kidolgozásáról beszél, amelyeket aztán hozzá kellene igazítani a tagállamok körülményeihez; mivel egy ilyen jellegű, felülről lefelé irányuló megközelítés helyett és a közös szabályokra és előírásokra vonatkozó igényt szem előtt tartva egy alulról felfelé építkező megközelítést kellene követni, amely a terepen végzett párhuzamos kísérletezésekre épül, ezzel is ösztönözve az innovációt; mivel ennek megfelelően határozottan támogatja a helyi érdekeltek tapasztalatcseréjét szolgáló platformok létrehozását, lehetővé téve a sikertörténetek szélesebb körben történő megismertetését;

1.

hangsúlyozza, hogy az európai szinten és számos városban eddig elvégzett munka eredményes volt, és azt folytatni kell, ezért üdvözli a városi mobilitásról szóló, fent említett bizottsági közleményt;

2.

rámutat, hogy a földhasználat tervezése az időtálló, a forgalom mennyiségére és eloszlására valódi hatást gyakorló, zavartalanul működő és biztonságos közlekedési hálózatok létrehozásának legfontosabb lépése; hangsúlyozza, hogy a biztonságot mindenkor a fenntartható várostervezés egyik kulcselemének kell tekinteni;

3.

abbéli meggyőződésének ad hangot, hogy az uniós polgárok, kiskereskedők, árufuvarozók és a városi mobilitásban érintett bármely más érdekelt fél tájékoztatása és a velük való konzultáció létfontosságú a tervezés, fejlesztés és döntéshozatal átláthatóbbá tétele szempontjából; hangsúlyozza, hogy ezen információknak nyilvánosan és könnyen hozzáférhetőeknek kell lenniük; rámutat, hogy az érintett szereplők és a városok között uniós szinten kívánatos az együttműködés ösztönzése a fenntartható mobilitással kapcsolatos megoldások megosztása érdekében;

4.

abbéli meggyőződésének ad hangot, hogy az ikt-technológiákkal megtámogatott, fenntartható városi mobilitási tervek (SUMP-k) fontos eszközök a megfelelő és biztonságos mobilitási megoldások valamennyi polgár számára való biztosításához; felhívja az illetékes hatóságokat, hogy a SUMP-kben vegyék figyelembe a csökkent mozgásképességű személyek különleges kommunikációs szükségleteit; hangsúlyozza, hogy a csökkent mozgásképességű személyek mobilitása szempontjából kritikus jelentőségű az akadálymentes infrastruktúra; hangsúlyozza, hogy az SUMP-knek a közúti biztonságra vonatkozóan külön stratégiát kell magukban foglalniuk, és biztonságos infrastruktúrát kell biztosítaniuk, megfelelő teret nyújtva a leginkább veszélyeztetett úthasználók számára;

5.

hangsúlyozza, hogy az SUMP-k fontos szerepet töltenek be a CO2-kibocsátással, a zajjal, a levegőszennyezéssel és a balesetek számának csökkentésével kapcsolatos uniós célok elérése szempontjából; úgy véli, hogy az SUMP-k kidolgozását a városi közlekedés területét érintő uniós projektek finanszírozása során fontos elemként kell vizsgálni, és hogy az uniós finanszírozás és információs támogatás ösztönzőket biztosíthat e tervek kidolgozásához és végrehajtásához; kéri a Bizottságot, hogy az SUMP-k kidolgozása során a szubszidiaritás elvének teljes körű tiszteletben tartása mellett biztosítsa a szükséges tanácsadást és technikai segítségnyújtást az illetékes hatóságok részére;

6.

arra ösztönzi a tagállami hatóságokat, hogy dolgozzanak ki olyan fenntartható városi mobilitási terveket, amelyek elsőbbséget biztosítanak az alacsony kibocsátású közlekedési módoknak, ideértve az elektromos meghajtású és alternatív üzemanyaggal működő járműveket, továbbá amelyek intelligens közlekedési rendszereket foglalnak magukban; támogatja olyan közlekedési övezetek és intermodális platformok létrehozását, amelyek a tömegközlekedést részesítik előnyben;

7.

arra ösztönzi a tagállamokat és az európai városokat, hogy dolgozzanak ki olyan parkolási politikát (parkolóhelyek biztosítása, intelligens parkolási rendszerek alkalmazása és megfelelő díjszabás révén), amely egy integrált városi politika részéve tehető, és ezzel egyidejűleg tegyenek nagyobb erőfeszítéseket a különféle közlekedési szolgáltatásokat nyújtó, működőképes intermodális központok létrehozása terén, amely lehetővé teszi az eltérő közlekedési megoldások – például a tömegközlekedés, a járműmegosztáson alapuló közlekedés, a kerékpározás és a járműkölcsönzési szolgáltatások – zökkenőmentes összekapcsolását; kéri a külvárosi parkolók vasúttal vagy tömegközlekedési eszközökkel való elérhetőségének javítását, például ún. P+R (park and ride) parkolók biztosításával; emlékeztet arra, hogy fel kell számolni a fogyatékossággal élő polgárok számára nyújtott szolgáltatások terén meglévő hiányosságokat;

8.

hangsúlyozza, hogy mivel csökkenteni kell az Európai Unió közlekedési rendszere olajtól (túlnyomórészt az olajtól és annak melléktermékeitől) való függősége miatt a környezetre gyakorolt káros hatásokat, az európai strukturális és beruházási alapokat szisztematikusan kell felhasználni az átfogó és integrált SUMP-k kidolgozására és megvalósítására annak érdekében, hogy egymást kiegészítve és kölcsönösen megerősítsék a városi mobilitási intézkedéseket a tágabb területfejlesztés összefüggésében anélkül, hogy további közlekedési igényeket generálnának a túlzott gépkocsihasználat terén, hangsúlyt fektetve a különböző közlekedéstípusok közötti együttműködésen alapuló integrált közlekedési rendszerre;

9.

határozottan úgy véli, hogy a fenntartható városi mobilitási tervek bizottsági platformjának jelentős támogatást kell nyújtania a városoknak és régióknak az SUMP-k kialakításában és végrehajtásában; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy méretre való tekintet nélkül minden várost számításba kell venni a városi mobilitásba történő beruházások kapcsán, valamint azt a kulcsszerepet, amelyet az európai városoknak és régióknak be kell tölteniük a fenntartható városi mobilitás fellendítésében és elősegítésében; felszólít a különböző méretű helyi és regionális hatóságok képviselőinek, valamint a különböző érdekelt felek (pl. kerékpáros szövetségek) képviselőinek az európai platformba és a városi mobilitással foglalkozó tagállami szakértői csoportba történő bevonására;

10.

hangsúlyozza, hogy az SUMP-knek összhangban kell állniuk a jelenlegi uniós menetrenddel és célkitűzésekkel, különösen azokkal, amelyeket a 2011. évi fehér könyvben a forgalom közútról vasútra való átterelésével kapcsolatban határoztak meg;

11.

nyomatékosan kéri a Bizottságot és a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy a „Közlekedés 2050” stratégia céljaival összhangban értékeljék és vizsgálják felül a városi mobilitási terveket;

12.

rámutat különösen a jelenlegi közlekedési modellnek a környezeti örökség alapvető elemeire – többek között a levegőre, a vízre, a földre és a különböző ökoszisztémákra – kifejtett számtalan káros hatására;

13.

abbéli meggyőződésének ad hangot, hogy a levegőszennyezés helyi, regionális, nemzeti és határokon átnyúló dimenzióval egyaránt rendelkezik, és az összes kormányzati szinten kell intézkedést tenni ellene; kéri ezért a többszintű kormányzáson alapuló megközelítés megerősítését, amelyben valamennyi szereplő felelősséget vállal az adott szinten meghozható és meghozandó intézkedésekért;

14.

felhívja a városokat, hogy alaposan értékeljék a polgárok és a vállalkozások szükségleteit és a közlekedési módok sajátosságait a városokon belüli fenntartható mobilitás biztosítása érdekében, valamint hozzák meg a szükséges intézkedéseket a városi életszínvonal javítása céljából, többek között a fenntartható közlekedési módok, köztük a gyaloglás és a kerékpározás felé való modális váltás ösztönzése és egy integrált intermodális és/vagy módközi politika előmozdítása révén;

15.

felhívja a helyi hatóságokat, hogy a fenntartható mobilitási tervek kidolgozásakor vegyék figyelembe polgáraik jólétét; felhívja az illetékes hatóságokat különösen arra, hogy hozzanak intézkedéseket a városokban a közlekedési eredetű zaj csökkentése érdekében;

16.

arra ösztönzi az illetékes hatóságokat, hogy az elővigyázatosság és az arányosság elvével összhangban hozzanak megelőző intézkedéseket a városok levegőminőségének javítása és annak szavatolása érdekében, hogy a szennyező anyagok koncentrációja ne lépje túl az Egészségügyi Világszervezet iránymutatásai által meghatározott szinteket; e célból támogatja az alacsony kibocsátású övezetek helyi szintű létrehozását; hangsúlyozza, hogy az illetékes hatóságok feladata, hogy polgáraik számára biztonságos és egészséges mobilitási megoldásokat kínáljanak; úgy véli, hogy e megoldások megfizethető, intelligens, megbízható és elérhető tömegközlekedési rendszereken alapulhatnának; arra ösztönzi a tagállamokat, valamint a helyi hatóságokat, hogy amennyiben fennáll a fent említett WHO-iránymutatások túllépésének kockázata, hozzanak intézkedéseket a tömegközlekedés elérhetőségének javítása érdekében, például váltakozó forgalom bevezetése révén;

17.

rámutat, hogy az európai városok levegőszennyezésére vonatkozóan holisztikus megközelítésre van szükség; ezért felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot olyan hatékony intézkedésekre, amelyek lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy eleget tegyenek a környezeti levegő minőségéről szóló 2008/50/EK irányelvnek különösen azáltal, hogy a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv (NEC) értelmében hatékony és ambiciózus kibocsátási határértékeket állapítanak meg 2025-re és 2030-ra vonatkozóan, a gépkocsik szén-dioxid-kibocsátásáról szóló 443/2009/EK rendelet időben történő felülvizsgálata során a gépkocsik kibocsátási teljesítménye tekintetében ambiciózus normákat állapítanak meg 2025-re és 2030-ra vonatkozóan, továbbá egyértelmű időkeretet határoznak meg a magángépkocsik valós vezetési feltételek melletti kibocsátására vonatkozó tesztelésének végrehajtására;

18.

felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamok egyedi tervei keretében végezzen értékeléseket a levegőminőségi problémákkal küzdő főbb városi agglomerációkban a légköri szennyezés mérésére és nyomon követésére használt állomások elhelyezése tekintetében, szem előtt tartva, hogy a mérőhelyek rossz elhelyezése miatt az adatok sokszor pontatlanok, és így közegészségügyi kockázatok alakulhatnak ki;

19.

megállapítja, hogy a járművek birtoklásához és használatához kötődően magatartásbeli változások következnek be (telekocsi, közös autóhasználat); arra ösztönzi a Bizottságot, hogy fejlessze és támogassa a mobilitás kollektív formáit felölelő közlekedési rendszereket;

20.

úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak elemeznie kell a megosztásalapú gazdaság modelljére támaszkodó új mobilitási formák – különösen az autómegosztás – társadalomra gyakorolt hatásait; úgy véli, hogy a tagállamoknak nemzeti szinten a mobilitási és közlekedési kérdések vonatkozásában ki kell dolgozniuk a „megosztható város” koncepcióját, tekintve, hogy az előnyökkel járhatna a polgárokra nézve, különösen a kisebb tömegközlekedési hálózattal rendelkező kis- és közepes méretű városokban, mivel lehetővé tenné a megosztáson alapuló mobilitási megoldások kialakítását;

21.

hangsúlyozza, hogy a rendkívül fejlett, hatékony, megfizethető, biztonságos és hozzáférhető tömegközlekedés a fenntartható városi fejlődés szerves eleme; abbéli meggyőződésének ad hangot, hogy a megbízható tömegközlekedési szolgáltatások fontos szerepet játszhatnak a városokban a forgalmi dugók, a levegőszennyezés és a zaj mérséklésében; ezért felhívja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a tömegközlekedést annak érdekében, hogy használatát 2030-ig bővítsék; ösztönzi továbbá a nemzeti és a helyi hatóságokat, hogy segítsék elő a digitális szolgáltatások tömegközlekedési eszközökön és megállókban való elérhetőségét, támogassák a mobilitás innovatív formáinak kifejlesztését, és vezessenek be intelligens közlekedési és egyéb csúcstechnológiai megoldásokat; hangsúlyozza, hogy a közös gépkocsi- és kerékpárhasználat és az autómegosztás lehetővé teszi a meglévő erőforrások jobb kihasználását, és elősegítik a városokban közlekedő gépjárművek számának csökkentését; elismeri a Galileo és az EGNOS európai műholdas navigációs rendszerek és a nagysebességű mobilhálózatok jelentőségét; támogatja egy olyan szabályozási keret kialakítását, amely lehetővé teszi új mobilitási formák és a meglévő erőforrásokat jobban kihasználó, új megosztási modellek használatát;

22.

hangsúlyozza a lakosság városi tömegközlekedési kínálatra vonatkozó tájékoztatásának jelentőségét – figyelembe véve a turisták nyelvi igényeit – és a fenntartható idegenforgalmat célzó politika előnyeit; arra ösztönzi a helyi hatóságokat, hogy az interneten és a városokban kellő számban elhelyezett kijelzőkön nyújtsanak valós idejű információkat; felhívja a hatóságokat és a közlekedési vállalatokat, hogy javítsák az ingyenes digitális szolgáltatások tömegközlekedési eszközökön és a megállókban való elérhetőségét;

23.

hangsúlyozza a kötött pályás tömegközlekedésnek a városi területek megközelíthetősége, a városrehabilitáció, a társadalmi befogadás és a városokról alkotott kép javítása szempontjából meglévő társadalmi előnyeit;

24.

tudomásul veszi a tömegközlekedési vállalatok által meghirdetett álláshelyek minőségét és különbözőségét, valamint a hozzájuk kapcsolódó gazdasági előnyöket; felhívja a Bizottságot, hogy ellenőrizze és értékelje a tömegközlekedésnek a zöld munkahelyekhez és a nemzeti és európai szintű zöld növekedési stratégiákhoz való hozzájárulását;

25.

felhívja a tagállamokat, hogy a helyi hatáskörök tiszteletben tartása mellett vezessenek be hatékony intézkedéseket a tömegközlekedési eszközök biztonságával kapcsolatban;

26.

emlékeztet arra, hogy a nem motorizált egyéni mobilitás – például a gyaloglás és a kerékpározás – kínálja a legjobb lehetőséget a szén-dioxid-semlegesség eléréséhez;

27.

arra ösztönzi a tagállamokat, hogy vizsgálják fel a nem motorizált közlekedés javítását célzó stratégiáikat a mobilitás és a városi környezet jobbá tételére irányuló, azonos érdekek követése érdekében; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy lehetőség szerint mozdítsák elő a kerékpárok használatát, többek között az által, hogy nagyra törő célokat határoznak meg 2030-ra vonatkozóan a kerékpározás aránya tekintetében, és javítják a gyaloglás és a kerékpározás feltételeit;

28.

arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy növeljék a kerékpározással és az alternatív közlekedési módokkal kapcsolatos tudatosságot, segítsék elő a fenntartható közlekedési módok felé való modális váltást, és továbbra is támogassák az Európai Mobilitási Hét kampányt; felhívja a városokat, hogy a tömegközlekedéshez kapcsolódóan szervezzenek közös használatú kerékpárrendszereket; üdvözli az „uniós autómentes vasárnap” és az „uniós kerékpáros nap” előmozdítására és megszervezésére irányuló célzó nemzeti, regionális és helyi szintű kezdeményezéseket, amelyek célja a városok levegőminőségének javítása;

29.

arra ösztönzi a magánvállalatokat, a kormányzatokat és az uniós intézményeket, hogy fejlesszék tovább a mobilitásmenedzsmenttel kapcsolatos szolgáltatásaikat tagjaik, személyzetük és látogatóik számára; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák azokat a politikákat, amelyek célja a vállalatok ösztönzése a munkahelyre és az onnan kiinduló utazások csökkentésére, többek között a távmunka engedélyezése és előmozdítása, valamint az ikt-technológiák és a telekonferencia használatának ösztönzése révén; úgy véli, hogy a mobilitási intézkedések, például az Európai Mobilitásirányítási Platform (EPOMM) által koordinált intézkedések, nagy eséllyel megoldhatják a városi torlódások problémáját és az általános megközelíthetőséget;

30.

arra ösztönzi a tagállamokat és a helyi hatóságokat, hogy a közbeszerzési eljárásokban határozzanak meg a környezeti teljesítményre vonatkozó követelményeket, különösen a tömegközlekedésben vagy a közhatóságok által használt gépjárművek beszerzése esetén;

31.

úgy véli, hogy az energiahatékonyság és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és megújuló energiaforrások használata kulcsfontosságú a fenntartható városi mobilitás elérése és egyszersmind a környezeti feltételek javítása szempontjából, és hogy a CO2-kibocsátásokra és energiamegtakarításra vonatkozó uniós célok elérésére irányuló intézkedések elfogadásakor tiszteletben kell tartani a technológiasemlegesség elvét;

32.

arra ösztönzi a tagállamokat, hogy támogassák a közlekedésről szóló fehér könyvben megfogalmazott, a városi közlekedésben részt vevő, „hagyományos üzemanyagokkal működő” gépkocsik számának 2030-ig történő megfelezésére és 2050-ig megvalósítandó teljes kivonására irányuló céljait; felhívja a városokat, hogy segítsék elő és támogassák az alternatív közlekedési módokra és a kevésbé szennyező járművekre való áttérést, figyelembe véve tényleges ökológiai lábnyomukat, annak érdekében, hogy 2050-ig elérjük az üvegházhatású gázkibocsátás 60 %-os csökkentésére irányuló uniós célt; üdvözli, hogy az utasokat ösztönzik a különböző közlekedési módok egymással való kombinálására;

33.

felhívja a figyelmet az elektromos és az alternatív üzemanyaggal (második és harmadik generációs bioüzemanyagokkal, megújuló energiaforrásokon alapuló hidrogénnel, sűrített földgázzal (CNG) és cseppfolyósított földgázzal (LNG)) működő járművek használatának jelentőségére a városokon belüli kibocsátások csökkentése szempontjából; emlékeztet az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítéséről szóló 2014/94/EU irányelvben foglalt rendelkezésekre, és arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a regionális és helyi hatóságokkal, valamint az érintett ágazattal szorosan együttműködve mielőbb hozzanak létre ilyen infrastruktúrát, elsősorban a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) mentén; felhívja a köz- és a magánszférát, hogy segítse elő az elektromos járművek feltöltésére szolgáló létesítmények kialakítását a közös parkolókban;

34.

kéri a Bizottságot, a nemzeti és helyi hatóságokat, hogy a városokon belüli környezetbarát közlekedés integrált mobilitási megoldásaként lehetőség szerint mozdítsák elő a belvízi hajózást;

35.

hangsúlyozza az alulról építkező megközelítés jelentőségét; ezért határozottan támogatja Polgármesterek Szövetségének több mint 6 000 aláírást tartalmazó, az üvegházhatású gázkibocsátás csökkentését célzó kezdeményezését, és üdvözli, hogy Canete biztos 2015. október 13-án Brüsszelben egy ambiciózusabb egyezmény kialakítására szólított fel; támogatja a Bizottságot abban, hogy pozitív szerepet töltsön be az ilyesfajta kezdeményezések tevékeny támogatójaként;

36.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye részes felei 2015. decemberben, Párizsban megrendezésre kerülő 21. konferenciájának (COP 21) napirendjén kapjanak kiemelt helyet a fenntartható városi mobilitásra és éghajlatvédelemre vonatkozó, nagyra törő intézkedések; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy tevékenyen támogassa a cselekvési menetrendnek az integrált fenntartható városi mobilitással kapcsolatos kezdeményezéseit;

37.

emlékeztet arra, hogy az intelligens közlekedési rendszerek (ITS) biztonságosabbá, hatékonyabbá, környezetbarátabbá és gördülékenyebbé teszik a mobilitást, és ezért kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák az ITS-re – többek között a valós idejű utazási tájékoztatás, a nagymértékben automatizált járművek, az intelligens infrastruktúra és az intelligens közlekedési jelzőrendszerek területén – az innovációra és a végrehajtásra vonatkozó erőfeszítéseiket; emlékeztet arra, hogy az ITS jelentős szerepet játszik a pontos, valós idejű közlekedési és utazási adatok szolgáltatásában, és ezért felkéri a Bizottságot, hogy a városi mobilitást állítsa a digitális menetrend középpontjába; arra ösztönzi az érdekelt feleket, hogy szorosan működjenek együtt az interoperábilis és intelligens mobilitási szolgáltatások, például a multimodális szállítás, a megosztott mobilitási megoldások és az intermodális, integrált jegyrendszer fejlesztésében; kéri a Bizottságot, hogy biztosítson elsőbbséget azon innovatív alkalmazások és új technológiák kifejlesztésének, amelyek lehetővé teszik az úthasználók számára, hogy az uniós szabályokkal és az adatvédelemmel összhangban fejlesztőkként és adatszolgáltatókként proaktívabb szerepet vállaljanak a közlekedési rendszerekben annak érdekében, hogy hozzájáruljanak a mobilitási szolgáltatásokkal kapcsolatos platformokhoz;

38.

minden felet arra ösztönöz, hogy maradéktalanul használja ki az adatok és a digitalizálás kínálta lehetőségeket, valamint az új üzleti modellek előmozdításához alkalmazzák a deregulációt;

39.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák az új technológiákkal, az új üzleti modellekkel, valamint az új, integrált és fenntartható városi mobilitási gyakorlatokkal és városi logisztikával kapcsolatos kutatási programokat; támogatja a Horizont 2020 azon prioritásait, amelyek az intelligens, zöld és integrált közlekedést és városi mobilitást célzó társadalmi változásokra irányulnak, valamint a „mobilitás mint szolgáltatás” (Maas) kezdeményezések indítását Európa-szerte; úgy véli, hogy a Horizont 2020-nak fel kell lendítenie a kutatást és az innovációt az életminőség, a fenntartható munkahelyek, a demográfia, a mobilitás aktív módosítása, a környezetvédelem és az éghajlattal kapcsolatos fellépés terén; úgy véli, hogy a Bizottságnak figyelembe kell vennie e prioritásokat, elegendő uniós forrást kell biztosítania a városi vasútrendszerekre vonatkozó jövőbeli K+F tevékenységek számára, és javítania kell a fenntartható közlekedési megoldások teljesítményét;

40.

megállapítja, hogy a gondosan meghatározott biztonsági feltételek, valamint a fejlett forgalom- és sebességszabályozás drasztikusan csökkentik a halálos kimenetelű városi közúti balesetek és súlyos sérülések számát; rámutat, hogy a forgalom irányításának és ellenőrzésének, valamint a közlekedés biztonságát veszélyeztető szabálysértések – például a gyorshajtás, az ittas, kábítószer vagy gyógyszer hatása alatt való vezetés, a mobiltelefon és más távközlési és informatikai eszközök vezetés közbeni használata – következetes kivizsgálásának feladatával megbízott biztonsági erő hozzájárul a városi közúti balesetek számának csökkenéséhez;

41.

felhívja a tagállamokat és a helyi hatóságokat, hogy a helyi feltételeket figyelembe véve 2020-ig gondolják újra sebességszabályozásukat a biztonság szavatolása érdekében, többek között a lakóövezetekben és az iskolák, oktatási és közösségi intézmények környezetében, valamint vegyék fontolóra egy biztonságosabb közúti infrastruktúra kidolgozását és megvalósítását; kéri a tagállamokat és a helyi hatóságokat, hogy használjanak fel minden korszerű megoldást – ideértve a fejlett intelligens közlekedésirányítást – valamennyi úthasználó, köztük a gyalogosok biztonságának szavatolása érdekében; arra ösztönzi az európai városokat, hogy osszák meg egymással a biztonságos üzemeltetéssel kapcsolatos bevált gyakorlataikat;

42.

úgy véli, hogy a magán- és közszereplőkre is kiterjedő, innovatív, fenntartható, környezetbarát városi logisztikai stratégiák kidolgozása rendkívül fontos a városi közlekedési dugók és környezeti problémák megoldása szempontjából; úgy véli, hogy a logisztikának fenntartható közlekedési módokon kell alapulnia; kéri a városi területek ellátási láncának jobb optimalizálását új, költséghatékony üzemelési módok, technológiák és üzleti modellek alapján; rámutat a komodalitási logisztikai stratégiákat magukban foglaló SUMP-k fontosságára, és hangsúlyozza, hogy a vasúti közlekedést, a tiszta belvízi hajózást és a tengeri kikötőket lehetőség szerint be kell építeni a logisztikai stratégiákba és a fenntartható városi mobilitási tervekbe; kéri az illetékes hatóságokat, hogy lehetőség szerint csökkentsék a városközpontokon belüli nehéz tehergépjármű-forgalmat;

43.

rámutat, hogy a sűrűn lakott övezetek és más területek, például bevásárló- és kiskereskedelmi központok egyre nagyobb közúti forgalommal és torlódási problémákkal szembesülnek, és hangsúlyozza, hogy hatékony és átfogó tervezési politikákra van szükség ahhoz, hogy e területeket bevonják a hatékony tömegközlekedésbe és az intelligens házhozszállítási szolgáltatásokba;

44.

felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan politikákat, amelyek arra ösztönzik a teherszállítási ágazatot, hogy járműparkjukat környezetbarátabbá tegyék, és amelyek a helyi hatóságokat olyan támogatások és/vagy ösztönzők biztosítására sarkallják, amelyek révén a gazdasági szereplők a városi áruszállítást fenntarthatóbbá teszik; emlékeztet arra, hogy a vasúti és más fenntartható szállítási módok jól megtervezett átrakodási és logisztikai rendszerekkel párosítva fontos szerepet játszhatnak az áruk városi perifériára való eljuttatásában;

45.

hangsúlyozza, hogy a beruházások költség-haszon elemzésének a külső társadalmi haszon maximalizálására és a – például az éghajlatváltozásból, a balesetekből, az egészségügyi ellátásból, a zajból, a levegőszennyezésből és a térhasználatból eredő – külső költségek minimalizálására kell irányulnia;

46.

hangsúlyozza, hogy a városi mobilitásnak hozzá kell járulnia az Unió erőforrás-hatékonysági – különösen a körkörös gazdasággal kapcsolatos – célkitűzéseihez, és azokba teljes mértékben illeszkedniük kell;

47.

emlékeztet arra, hogy a megkülönböztetésmentesség, az interoperabilitás és „a szennyező fizet” elvén alapuló városi út- és parkolóhasználati díjszabás az integrált városi mobilitási politika részét képezheti;

48.

emlékeztet „a bevételek felhasználása elvre” az útdíjak tekintetében, és kéri, hogy a közúti infrastruktúra használatából származó bevételek (útdíjak és/vagy Eurovignette) egy részét lehetőség szerint fordítsák a fenntartható városi mobilitás javítására;

49.

úgy véli, hogy a TEN-T-re vonatkozó jogszabályokkal összhangban a városi mobilitásnak adott esetben meg kell jelennie az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz/Transzeurópai Közlekedési Hálózat (TEN-T) intézkedéseiben, ideértve a városi csomópontok és a határokon fekvő városokra vonatkozó mobilitási tervek integrációjának támogatását, mivel ez serkenti a gazdasági és társadalmi fejlődést, és elősegíti a megközelíthetőség javítását is; úgy véli, hogy a különböző közlekedési módok és a közlekedési hálózatok – többek között a városkörnyéki és régióközi hálózatok – közötti hatékony összekapcsolódás javítaná a polgárok mobilitását; támogatja az integrált jegyrendszerek kidolgozását, amelyek javíthatnák a tömegközlekedés elérhetőségét;

50.

kéri a Bizottságot, a tagállamokat és a helyi hatóságokat, hogy a városi csomópontok esetében használják ki az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz keretében a városi projektekkel kapcsolatban biztosított új finanszírozási lehetőségeket; emlékeztet az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz által a szinergiaprojektek finanszírozása terén biztosított lehetőségre, amelyek a közlekedési projekteket az energetika és távközlés tekintetében további társfinanszírozási rátával egészítik ki, ami a városi projektek szempontjából óriási lehetőségeket hordoz; felkéri a Bizottságot, hogy az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Kohéziós Alap költségvetésének felülvizsgálata során vegye fontolóra megfelelő uniós finanszírozás biztosítását a fenntartható mobilitási projektek számára; kéri az illetékes hatóságokat, hogy biztosítsanak szoros kapcsolatot az intelligens és fenntartható városi mobilitási politika és az uniós forrásokból finanszírozott városi mobilitási projektek között, valamint határozzanak meg világos felhasználási célokat és mutatókat annak érdekében, hogy elkerüljék a projektek alacsony kihasználtságát és azok gazdasági és társadalmi hasznának aláásását; elismeri, hogy a közösségi közlekedés fenntartható finanszírozásának olyan új formáira van szükség, amelyek lehetővé teszik a környezeti fenntarthatóságot, a digitalizálást, a hozzáférhetőséget, miközben ösztönzik a városi területek gazdaságának fejlesztését, és új munkahelyeket teremtenek;

51.

rámutat a közelmúltban elfogadott Európai Stratégiai Beruházási Alapra (EFSI) és arra, hogy ezen eszköz keretében különös figyelmet fordítanak a horizontális prioritásokra és az intelligens és fenntartható városi projektekre; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat a fenntartható városi mobilitási projektek támogatására, a különböző finanszírozási források és programok között szükséges szinergiák biztosítására, illetve a városi mobilitás, az új digitális menetrend és az energiaunió közötti kapcsolódások kidolgozására;

52.

hangsúlyozza a helyi hatóságokon belüli és a városkörnyéki területeken való kapacitásépítés fontosságát olyan, integrált fejlesztési stratégiák kialakítása és végrehajtása céljából, amelyek célja a különböző területek közötti együttműködés elősegítése, és ennek révén az egymásra utaltság és a komplementaritás ösztönzése;

53.

úgy véli, hogy a fenntartható tömegközlekedésbe való beruházás nemcsak a városi mobilitással kapcsolatos problémákra ad választ, hanem városfejlesztési elemeket is tartalmaz, amelyek hatással vannak a város általános gazdasági rendszerére, illetve megkönnyítik a zöld városi környezetek kialakítását, és a vegyes (kereskedelmi, lakóterületi, szabadidős, kulturális, oktatási) tevékenységeket tömörítő központokhoz való hozzáférést; hangsúlyozza, hogy a mobilitás és a várostervezés megfelelő koordinálása alapvető fontosságú a beruházások hatásának maximalizálása szempontjából;

54.

kéri, hogy az ifjúsági foglalkoztatás előmozdítását célzó kezdeményezéseket és más európai strukturális és befektetési alapokat a fenntartható városi mobilitás fejlesztését ösztönző területeken fordítsák a foglalkoztatás elősegítésére; hangsúlyozza, hogy a városi mobilitási projektek végrehajtása pozitív hatással jár a valamennyi régióra és azok lakosságára azáltal, hogy előmozdítják a meglévő vagy újonnan létrejövő, innovatív munkahelyek betöltését a vonatkozó területeken, többek között a munkaerőhiánnyal küzdő szakmák esetében;

55.

nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy készítsen könnyen hozzáférhető áttekintéseket az Unió által társfinanszírozott városi mobilitási programokról; kéri továbbá, hogy nyújtson felhasználóbarát tájékoztatást az Unió által a városi közlekedési projektekhez nyújtható társfinanszírozási lehetőségekről; kéri, hogy a Bizottság az uniós finanszírozású városi mobilitási projektek kezelése során biztosítsa, hogy: a) a projekt megvalósítása után eszközök álljanak rendelkezésre a szolgáltatás minőségének és a felhasználók elégedettségi szintjének nyomon követésére, b) a városi mobilitási projektek megfelelő mobilitási politikába ágyazódjanak, és c) a fenti pontokkal a tagállamok hatóságai is foglalkozzanak; kéri a Bizottságot, hogy az európai strukturális és beruházási alapok megvalósításának félidei felülvizsgálata során nyújtsa be a fenntartható városi mobilitásra vonatkozó kohéziós politikai támogatás minőségi és mennyiségi elemzését;

56.

felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák a regionális, nemzeti és európai hatóságok között a szakpolitikák kialakításában, többek között a városi területekre egyértelműen kiható várospolitikák kialakításában, végrehajtásában és ellenőrzésében folytatott együttműködést, és ennek érdekében mozdítsák elő a többszintű kormányzást;

57.

a Bizottság „Polgárok hálózata” elnevezésű kezdeményezését jó kiindulópontnak tartja a gyalogláson/kerékpározáson/tömegközlekedésen alapuló, az autómegosztással/közös autóhasználattal/taxikkal kiegészülő, intermodális mobilitási láncok előmozdításához és támogatásához;

58.

felhívja a Bizottságot, hogy segítse elő és ösztönözze a bevált gyakorlatok megosztását és az iránymutatást a városi mobilitás előtt álló kihívások kezelése és a fenntartható mobilitás területére vonatkozó készségek és technológiák átadásának megkönnyítése érdekében, elsősorban a köz- és a magánszféra fenntartható mobilitási megoldásokat kifejlesztő érdekelt feleinek, valamint a szövetkezeti, az önsegélyező és a nonprofit ágazat javára; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre fenntartható mobilitási hálózatot a területrendezés és területhasználat bevált gyakorlatainak cseréjére; felhívja továbbá a tagállamokat, hogy ösztönözzék a városokat az „Intelligens városok és települések” európai innovációs partnerségben való részvételre; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy indítsanak a lakosság tudatosságnövelését célzó kampányokat a hatékony, fenntartható és a hagyományos üzemanyagokkal működő magángépkocsiktól kevésbé függő mobilitás előmozdítása érdekében;

59.

támogatja a Városi Mobilitási Megfigyelőközpont (Eltis) munkáját, és úgy véli, hogy javítani kell az ezzel a kezdeményezéssel kapcsolatos kommunikációt, többek között a központ portálját;

60.

üdvözli a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy koordinálja és egységesítse a városi mobilitással kapcsolatos uniós kezdeményezéseket, mint például a kutatásra és innovációra irányuló CIVITAS 2020 kezdeményezést, a Városi Mobilitási Megfigyelőközpontot, amely a legjobb gyakorlatok és tapasztalatok cseréjét szolgálja, és a fenntartható városi mobilitási tervek platformját; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen nagyobb erőfeszítéseket annak érdekében, hogy csökkentse a széttöredezettséget és a koordinálás hiányát a vonatkozó uniós kezdeményezések és programok között, valamint vegye figyelembe az olyan programok sikerességét, mint például az URBAN és a városfejlesztési hálózati program; felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamok hatóságait a városi mobilitás területére vonatkozó kiválósági hálózat létrehozásában, a CIVITAS 2020 kezdeményezés erőfeszítéseinek folytatásában és abban, hogy minél több európai polgárt buzdítsanak a projektre való jelentkezésre;

61.

abbéli meggyőződésének ad hangot, hogy – pl. a Civitas, a Polis és az Eltis részéről – további erőfeszítéseket kell tenni az uniós kísérleti projektek hálózatosítása és koordinálása, valamint gyakorlati tapasztalatik és szakértelmük felhasználásával a városok integrációja céljából a jövőbeli mobilitási politikák végrehajtásának megvitatása érdekében; e célból nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy készítsen könnyen hozzáférhető összefoglalókat az Unió által társfinanszírozott városi mobilitási programokról; kéri továbbá, hogy felhasználóbarát módon tegye egyértelművé, hogy miként lehet a városi mobilitási projektekhez uniós társfinanszírozást szerezni; hangsúlyozza, hogy az infrastruktúrák mellett az informatikai szolgáltatások, az ellenőrzési folyamatok és az interregionális projektek finanszírozására is szükség van, valamint az ipar és az európai városok között stratégiai partnerségeket kell létrehozni a jövőbeli városi rendszerek kifejlesztése érdekében;

62.

támogatja a mobilitási tervek és a városi fenntarthatóság, valamint más kezdeményezések, mint például az „intelligens városok” és a Polgármesterek Szövetsége közötti szoros kapcsolatot, amelyek a fenntarthatóbb és önállóbb városok létrehozását tűzik ki célul; úgy véli, hogy a Polgármesterek Szövetségében meghatározott önkéntes kötelezettségvállalás lendületet adhat a költséghatékony módon népszerűsíthető mobilitási és fenntarthatósági tervek kidolgozásában érintett felek megszólításához; üdvözli a „CiTIES” – „A holnap városai: beruházás Európába” című kezdeményezést, és felszólítja a Bizottságot, hogy használja a meglévő platformokat az olyan kommunikációs eszközök kialakítására, amelyek a fenntartható városi fejlesztés terén érdekelt felek összehozását célozzák;

63.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

24.11.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 399/21

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 191., 192. és 194. cikkére,

—

tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget (Euratom) létrehozó szerződésre,

—

tekintettel a „Keretstratégia egy ellenállóképes energiaunióhoz és egy jövőbe mutató éghajlat-politikához” című bizottsági közleményre (COM(2015)0080) és mellékleteire;

—

tekintettel az „Európai energiabiztonsági stratégia” című bizottsági közleményre és az azt kísérő munkadokumentumokra (COM(2014)0330),

—

tekintettel „Az európai gázrendszer rövid távú ellenálló képességéről. Felkészülés a keletről érkező gázellátásnak a 2014-2015-ös ősz és tél folyamán történő esetleges megszakadására” című bizottsági közleményre (COM(2014)0654),

—

tekintettel „Az energiaellátás-biztonság és a nemzetközi együttműködés – Uniós energiapolitika: partnerkapcsolatok fenntartása határainkon túl” című bizottsági közleményre (COM(2011)0539),

—

tekintettel az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak készített, „Az energiaellátás-biztonságról és a nemzetközi együttműködésről szóló közlemény és az Energiaügyi Tanács 2011 novemberi következtetéseinek megvalósítása” című bizottsági jelentésre (COM(2013)0638),

—

tekintettel „Az energiapolitika második stratégiai felülvizsgálata – az Európai Unió cselekvési terve az energiaellátás biztonsága és az energiapolitikai szolidaritás terén” című, 2008. november 13-i bizottsági közleményre (COM(2008)0781),

—

tekintettel az „Európai beruházási terv” című, 2014. november 26-i bizottsági közleményre (COM(2014)0903),

—

tekintettel az „Erősebb európai ipart a növekedés és a gazdasági fellendülés érdekében” című, 2012. október 10-i bizottsági közleményre (COM(2012)0582),

—

tekintettel a belső energiapiac működőképessé tételéről szóló, 2012. november 15-i bizottsági közleményre (COM(2012)0663) és az azt kísérő munkadokumentumokra, valamint a belső energiapiac működőképessé tételéről szóló, 2013. szeptember 10-i európai parlamenti állásfoglalásra (1),

—

tekintettel „Haladás a belső energiapiac megvalósulása felé” című bizottsági közleményre (COM(2014)0634),

—

tekintettel az „Energiainfrastruktúra-prioritások 2020-ig és azt követően – Az integrált európai energiahálózat programterve” című bizottsági közleményre (COM(2010)0677),

—

tekintettel az „Energiaárak és -költségek Európában” című, 2014. január 29-i bizottsági közleményre (COM(2014)0021),

—

tekintettel „Az európai ipar »reneszánszáért«” című, 2014. január 22-i bizottsági közleményre (COM(2014)0014),

—

tekintettel „Az európai szén-dioxid-piac helyzete 2012-ben” című, 2012. november 14-i bizottsági jelentésre (COM(2012)0652),

—

tekintettel „Az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve” című, 2011. szeptember 20-i bizottsági közleményre (COM(2011)0571) és az erőforrás-hatékony Európáról szóló, 2012. május 24-i európai parlamenti állásfoglalásra (2),

—

tekintettel az energiahatékonyságról, és annak az energiabiztonsághoz, valamint a 2030-ra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai kerethez való hozzájárulásáról szóló bizottsági közleményre (COM(2014)0520),

—

tekintettel „Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemterve” című bizottsági közleményre (COM(2011)0112),

—

tekintettel a „2050-ig szóló energiaügyi ütemterv” című, 2011. december 15-i bizottsági közleményre (COM(2011)0885) és „a 2050-ig szóló energiaügyi ütemterv: egy energiagazdag jövő” című, 2013. március 14-i európai parlamenti állásfoglalásra (3),

—

tekintettel a Bizottság „A zöld gazdaság növekedésében rejlő foglalkoztatási lehetőségek kiaknázása” című munkadokumentumára (SWD(2012)0092),

—

tekintettel a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás európai jövőjéről szóló bizottsági közleményre (COM(2013)0180),

—

tekintettel az „Éghajlat- és energiapolitikai keret a 2020–2030-as időszakra” című bizottsági közleményre (COM(2014)0015),

—

tekintettel az Európai Tanács 2014. október 23–24-i következtetéseire,

—

tekintettel az Európai Tanács 2015. március 19–20-i következtetéseire,

—

tekintettel a transzeurópai energiaipari infrastruktúrára vonatkozó iránymutatásokról és az 1364/2006/EK határozat hatályon kívül helyezéséről, valamint a 713/2009/EK, a 714/2009/EK és a 715/2009/EK rendelet módosításáról szóló, 2013. április 17-i 347/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre, valamint a Bizottság 2013. október 14-i, „Hosszú távú infrastruktúra-tervezés Európában és Európa határain túl” című közleményére (COM(2013)0711), amely megállapítja a közös érdekű energiainfrastruktúra-projektek első uniós szintű listáját,

—

tekintettel az európai összekapcsolódási eszköz létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)0665),

—

tekintettel a földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekről és a 2004/67/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. október 20-i 994/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

—

tekintettel a harmadik energiaügyi csomagra,

—

tekintettel az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

—

tekintettel a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. április 23-i 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

—

tekintettel az épületek energiateljesítményéről szóló, 2010. május 19-i 2010/31/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

—

tekintettel a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26-i 2014/24/EU európai parlamenti és a tanácsi irányelvre,

—

tekintettel a tagállamok és harmadik országok között kötött kormányközi energiaügyi megállapodásokra vonatkozó információcsere-mechanizmus létrehozásáról szóló, 2012. október 25-i 994/2012/EU határozatra,

—

tekintettel az „Energiapolitikai együttműködés kezdeményezése a határainkon túli partnerekkel: a biztonságos, fenntartható és versenyképes energiaellátás stratégiai megközelítése” című, 2012. június 12-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel a palagáz és palaolaj ipari, energetikai és egyéb szempontjairól szóló, 2012. november 21-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel az Európa 2020 stratégiáról szóló, 2011. február 17-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel „Az európai egység hiányából fakadó költségek feltérképezése, 2014–2019” című tanulmányára,

—

tekintettel az éghajlat- és energiapolitika 2030-as keretéről szóló, 2014. február 5-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel „Az energiahálózatok összekapcsolására vonatkozó 10 %-os célkitűzés elérése – Az európai villamosenergia-hálózat felkészítése a 2020. évre”1 című, 2015. december 15-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel az Energia Charta Egyezményre, és különösen annak 7. és 20. cikkére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Külügyi Bizottság, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, valamint a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére (A8-0341/2015),

A.

mivel az EUMSZ 194. cikke értelmében az európai energiapolitika biztosítja az energiapiac működését és az energiaellátás biztonságát, továbbá előmozdítja az energiahatékonyságot, az energiatakarékosságot és a megújuló energiaforrások kifejlesztését, valamint elősegíti az energiahálózatok összekapcsolását; mivel a tagállamok energiaszerkezetének meghatározása továbbra is nemzeti hatáskörbe tartozik, és ezért az energiaszerkezetek nagymértékben diverzifikáltak;

B.

mivel az ellenállóképes, előretekintő éghajlat-politikával rendelkező energiaunió létrehozásának a fenntartható, előretekintő energiarendszer felé való átmeneten kell alapulnia, amelynek fő pillérei az energiahatékonyság, a megújuló energia, az európai energiaforrások leghatékonyabb felhasználása és az intelligens infrastruktúra; mivel a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés, valamint az Unió e téren betöltendő vezető szerepének biztosításához hosszú távon stabil szabályozási keretre van szükség;

C.

mivel az energiabiztonsági stratégiának költséghatékony intézkedéseket kell tartalmaznia az energia iránti kereslet mérséklésére, és ugyanilyen hatékony intézkedéseket kell tennie a küszöbön álló jelentős zavarok leküzdésére, valamint szolidaritási és koordinációs mechanizmusokat kell előírnia az energiatermelési, intelligens energiatovábbítási és -elosztási infrastruktúra és a rendszerösszekötők védelmére és erősítésére; mivel ennek az infrastruktúrának képesnek kell lennie a különböző megújuló energiahordozók kezelésére, és azt be kell építeni egy teljes mértékben integrált és jól működő belső energiapiacba, amely a diverzifikált külső ellátási forrásokkal és útvonalakkal rendelkező energiaunió alapvető elemét jelenti;

D.

mivel a Parlament már kétszer felszólított kötelező éghajlat- és energiapolitikai célkitűzésekre 2030-ra, azaz a CO2-kibocsátások legalább 40 %-os csökkentését kérte, a megújuló energia tekintetében legalább 30 %-os célkitűzést, az energiahatékonyság tekintetében pedig 40 %-os célkitűzést kért, melyeket egyedi nemzeti célkitűzések útján kellene végrehajtani; mivel az energiahatékonyság és a megújuló energiák terén a kötelező nemzeti és uniós célok növekedést és munkahelyeket teremtenek, valamint segítenék az EU technológiai vezető szerepének biztosítását e területeken;

E.

mivel az energiaunió létrehozása és az éghajlat- és energiapolitikai célkitűzések megvalósítása érdekében hozandó rendelkezéseknek a polgárok és a vállalatok szükséges támogatásának elnyerése érdekében teljes mértékben figyelembe kell venniük az energiaárakra gyakorolt hatást, és a szinergiákra és a piaci integráció elmélyítésére kell összpontosítaniuk, melyek hozzájárulnak az általános költségek csökkentéséhez és az uniós gazdaság versenyképességének fokozásához; mivel e tekintetben minden szükséges hatásvizsgálatnak teljes mértékben figyelembe kell vennie a jelenlegi és jövőbeni rejtett és meg nem térülő költségeket, amelyek a szabályozás nélküli energiapolitikából adódnak;

F.

mivel az energiauniónak egy új energiamodellt kell jelentenie Európa számára, erőteljes és átfogó szabályozásra és célkitűzésekre alapozva; mivel az energiaunió irányításának átláthatónak kell lennie; stabil keretet biztosítva és bevonva a Parlamentet a döntéshozatalba, egyúttal előmozdítva a helyi hatóságok és a polgárok szerepét;

G.

mivel elengedhetetlen, hogy az EU és a tagállamok elismerjék a fogyasztói alapú kezdeményezések, így a szövetkezetek, a közösségi megújulóenergia- és energiahatékonysági projektek bevonásának fontosságát, és hangsúlyozza, hogy meg kell szüntetni a gazdasági, szabályozási és igazgatási korlátokat, lehetővé téve a fogyasztók számára, hogy aktívan részt vegyenek az energiarendszerben;

H.

mivel az éghajlatváltozás, a nem versenyképes árak és a labilis harmadik országok szállítóitól való rendkívül nagymértékű függőség veszélyezteti Európa energiarendszerének fenntarthatóságát;

I.

mivel az ambiciózus éghajlat-politikát a középpontba helyező, ellenállóképes energiaunió célja egy olyan új energiamodellre való áttérés biztosítása, amely lehetővé teszi a háztartások és a vállalkozások számára, hogy biztos, fenntartható, versenyképes és megfizethető energiát termeljenek és fogyasszanak;

J.

mivel az energiaunió keretében foglalkozni kell az energiaszegénység kérdésével a kiszolgáltatott fogyasztók megerősítése, az energiahatékonyság legkiszolgáltatottabbak számára történő javítása és a rászorulók számára az energiát megfizethetővé tevő javító intézkedések kidolgozása révén;

K.

mivel az energiaszegénység meghatározható úgy, mint egy háztartás azon képességének hiánya, hogy a megfelelő szintű energiaellátást biztosítsa az alapszintű kényelem és egészség garantálása érdekében, és ennek együttes oka az alacsony jövedelem, a magas energiaárak és a lakóépületek gyenge minősége;

L.

mivel a jövőbeni energiauniót arra az elképzelésre kell építeni, hogy a tagállamok felismerik, hogy amennyiben biztonságos, fenntartható és megfizethető energiaellátást kívánnak nyújtani polgáraiknak, akkor egymásra vannak utalva, továbbá a tagállamokat valódi szolidaritásnak és bizalomnak kell összekötnie, és az Európai Uniónak egységes hangot kell képviselnie a nemzetközi színtéren; mivel ezért valamennyi tagállam feladata, hogy az EU és tagállamai energiabiztonságának megőrzése érdekében az energiahatékonyságot és az energiakereslet csökkentését prioritásként kezelje;

M.

mivel az Unió energia- és éghajlat-politikáinak ki kell egészíteniük egymást, és céljaiknak erősíteniük kell egymást; mivel az energiauniónak ezért ki kell egészítenie az Európa újraiparosítására és a növekedésre vonatkozó célkitűzéseket, ösztönöznie kell az áttérést a fenntartható, nagyrészt az energiahatékonyságon és a megújuló energián alapuló gazdaságra, ami növelni fogja az európai gazdaság globális versenyképességét, és mindeközben hatékony módon elkerüli a CO2-kibocsátás-áthelyezést;

N.

mivel az EU az általa fogyasztott energia több mint felét importálja, és az importfüggősége különösen magas a nyersolaj (több mint 90 %), a földgáz (66 %) és a kőszén (72 %) tekintetében, és az import teljes költsége 2013-ban több mint 400 milliárd euróra rúg; mivel az uniós épületállomány az EU teljes végső energiafelhasználásának mintegy 40 %-át teszi ki, és az EU-ba importált összes gáz mintegy 60 %-át használja fel, így az Unió energiaigényének csökkentése fontos tényező az energiafüggetlenség elérése felé;

O.

mivel az olaj világpiaci ára jelentősen esett, Unió-szerte lehetőséget adva arra, hogy jelentős lépéseket tegyünk energiarendszerünk fenntarthatóvá alakítása felé, a megújuló energiatermelésbe való nagymértékű beruházással, az épületekben és az iparban lévő energiahatékonysági potenciál megragadásával és intelligens infrastruktúrák kifejlesztésével; mivel a fosszilis tüzelőanyagok behozatalára költött pénz nemigen járul hozzá az uniós beruházásokhoz, munkahelyteremtéshez vagy növekedéshez, és mivel ennek a pénznek a belföldi beruházásokba való átirányítása serkentené a növekedést, valamint a magas minőségű, magas képzettséget igénylő helyi munkahelyek létrehozását;

P.

mivel sok ország nagymértékben függ egyetlen szolgáltatótól, ezért kiszolgáltatottak lehetnek az ellátási zavarok esetén;

Q.

mivel az EU nagymértékben függ az Oroszországból származó energiabehozataltól, amely országról bizonyosodott, hogy nem megbízható partner és az energiaellátást politikai fegyverként használja;

R.

mivel a stratégiai erőforrások, különösen az olaj és a földgáz tekintetében az orosz külpolitika fontos részévé vált egy olyan stratégia kidolgozása és végrehajtása, amelynek célja a többi ország politikai nyomás alá helyezése; megállapítja, hogy ez a helyzet áll fenn számos vele szomszédos ország és az Európai Unió több tagállamának esetében;

S.

mivel az olaj és földgáz külpolitikai céllal, más országok destabilizálására történő felhasználása aláássa Európában a gazdasági növekedést, és ami még veszélyesebb, a demokratikus stabilitást és szuverén államok függetlenségét;

T.

mivel az európai energiabiztonságot olyan módon kell fejleszteni, hogy védje az európai biztonságot és az európai országok, köztük az uniós tagállamok és a keleti partnerség országainak szuverenitását;

U.

mivel az energiabiztonsági politikának foglalkoznia kell a különböző energiaforrásokból származó, stabil ellátás szükségességével, amely a versenyképességet és az éghajlat-politikát támogató módon biztosítja az európai gazdaság számára a közlekedéshez, az iparhoz és a lakhatáshoz szükséges energiát, ugyanakkor minimalizálja az azoktól való függőséget, akik más országok politikai fejlődésének befolyásolása érdekében, szándékosan saját politikai céljaikra akarják felhasználni az energiaforrásokat;

V.

mivel el kell kerülni, hogy bármelyik tagállam az uniós joggal össze nem egyeztethető feltételekkel kényszerüljön szerződést kötni, amelyek kihasználják hátrányos helyzetét az energiapiacon, amelyet pusztán földrajzi és történelmi tényezők határoznak meg;

W.

mivel az Oroszország és a tranzitország Ukrajna közötti 2006-os és 2009-es földgázviták súlyos ellátási zavarokat okoztak számos uniós tagállamban; mivel e zavarok azt mutatják, hogy az eddig tett intézkedések nem elégségesek Európa orosz gáztól való függőségének megszüntetéséhez;

X.

mivel az energiával összefüggő megállapodások utólagos értékelése és ellenőrzése az uniós jogszabályoknak való megfelelésüket illetően már jelenleg is lehetséges, többek között a versenyjogi és energiaügyi szabályozás révén; mivel az előzetes megfelelőségi ellenőrzések elégtelensége nemzeti és uniós szinten súlyos piaci torzulásokhoz vezetett; mivel a Bizottság elismerte ezeket a hiányosságokat, és vállalta, hogy szigorítja a kereskedelmi gázszállítási szerződések előzetes értékelésére vonatkozó rendelkezéseket;

Y.

mivel csupán 2020-ig több mint 1 billió eurót kell befektetni az Unió energiaágazatába, és mivel az energetikai infrastruktúrába 2020-ig be nem fektetett minden egyes euró tekintetében 2020 után 4,3 euróra lenne szükség ugyanazon célok elérése érdekében, ami indokolatlan terhet ró a jövő generációira;

Z.

mivel az EU-nak lehetővé kell tennie, hogy az ilyen beruházásokat az összes létező forrás – mind az állami (a strukturális alapok és az Európai Beruházási Bank (EBB)), mind a magánforrások – mozgósítása révén finanszírozzák, ösztönözve a lakossági megtakarítások és a hosszú távú befektetők (a nyugdíjalapok és a biztosítótársaságok) kapacitásának e beruházások felé történő irányítását, és az EU számára egy új pénzügyi kapacitás kialakítását;

AA.

mivel az Unió ipari energiaárai, nem számolva a nagy energiaigényű iparágak adó- és illetékmentességével, több mint kétszeresei az Egyesült Államok vagy Oroszország árainak, 20 %-kal magasabbak a kínai áraknál, ám 20 %-kal alacsonyabbak Japán árainál;

AB.

mivel az európai ipar a gázárak tekintetében továbbra is jelentős versenyhátrányban van, főként amiatt, hogy az Oroszországgal kötött hosszú lejáratú szerződések az olajárindexet magukban foglalják;

AC.

mivel a más gazdaságokkal szembeni árkülönbség negatívan befolyásolhatja iparunk versenyképességét, különösen a nagy energiaigényű iparágakét;

AD.

mivel a versenyképes energiaárak kulcsfontosságúak az Unió 2020-ig meghatározott 20 %-os újraiparosítási célkitűzésének eléréséhez;

AE.

mivel a megújulóenergia-ágazat uniós vállalkozásai – amelyek között sok a kkv – Európában 1,2 millió főt foglalkoztatnak, és a megújulóenergia-technológiák terén bejegyzett szabadalmak 40 %-át birtokolják, ami az Uniót globális szereplővé teszi; mivel e vezető szerepet a jövőben is meg kell őrizni a megújuló energiákra vonatkozó, stabil uniós stratégia révén;

AF.

mivel, bár az Unió vezető szerepet tölt a be megújuló energiával kapcsolatos befektetések terén, a 2014. évi Világszintű energiaügyi kitekintés (World Energy Outlook) becslése szerint az energia iránti globális kereslet 37 %-kal, és a szén iránti globális kereslet 15 %-kal fog nőni 2040-ig; mivel a sikeres energiahatékonysági fejlesztéseknek köszönhetően az Unióban az előre jelzett növekedés jelentősen alacsonyabb mértékű;

AG.

mivel az Unió földgázpiacának hatékonytalansága miatti jóléti veszteség meghaladja az évi 11 milliárd eurót, többek között az infrastruktúra hiányosságai és a piaci likviditás és átláthatóság alacsony szintje miatt;

AH.

mivel a gazdaságilag és fizikailag integráltabb egységes energiapiac jelentős hatékonyságnövekedést eredményezhetne;

AI.

mivel az unós lakossági energiapiac jelenleg nem működik megfelelően, minthogy a fogyasztók számos tagállamban csak túl kevés szolgáltató között választhatnak; mivel a piaci koncentrációval kapcsolatos kérdéseket az uniós versenypolitikának kezelnie kellene annak lehetővé tétele érdekében, hogy a fogyasztók szolgáltatót válthassanak, és ezáltal fokozódjék a verseny és csökkenjenek az árak; mindazonáltal szem előtt kell tartani a kevésbé tájékozott polgárok számára felmerülő kockázatot, akik kevésbé hajlamosak összehasonlítani a szolgáltatókat és szolgáltatót váltani, így továbbra is elavult, nem versenyképes árakat kénytelenek fizetni;

AJ.

mivel az integrált európai gáz- és villamosenergia-piac teljes körű megvalósítása alapvető fontosságú az energiabiztonság és az energiaunió felé történő előrelépés tekintetében; mivel a Bizottság feladata annak biztosítása, hogy a tagállamok végrehajtsák és betartsák a harmadik energiaügyi csomag minden részét, melynek célja az integrált villamosáram- és gázpiac létrehozásra;

AK.

mivel az összekapcsolásra vonatkozó 10 %-os cél elérése, a határokon átnyúló villamosenergia- és földgáz-szállítási kapacitás javítása, valamint a meglévő hálózat további megerősítése növelni fogja az energiabiztonságot, lehetővé teszi a megújuló energiatermelés jobb integrációját és a tagállamok között kiegyensúlyozza a keresletet és a kínálatot, amellett, hogy elősegíti az árak közelítését a fogyasztók javára;

AL.

mivel a tagállamok közötti regionális együttműködés elmélyítése várhatóan konvergenciához és a költségek optimalizálódásához vezet;

AM.

mivel az Energiaközösség olyan eszköz, amely kibővíti a belső energiapiacot az Unióval szomszédos országokra, elősegítve a páneurópai energetikai térség közös elvekre és a jogállamiságra épülő kialakítását;

AN.

mivel az energiaunió türközi, hogy a Parlament több alkalommal is felszólított egy valódi páneurópai energiaközösség létrehozására, amely alapjait az erős közös energiapiac, az EU-n kívüli energiabeszerzések összehangolása és az új fenntarthatóenergia-technológiákkal kapcsolatos kutatás és innováció közös európai támogatása képezné;

AO.

mivel az uniós energiapolitika külső dimenziójának koherensebbnek kell lennie, és még nem aknázta ki teljes mértékben a lehetőségeit, hogy tevékenyen hozzájáruljon az energiaellátás biztonságához és az Unió versenyképességéhez;

AP.

mivel az európai energiabiztonsági stratégiában megjelölt 33 infrastrukturális projektnek a villamosenergia-elosztó hálózat korszerűsítésére és a széntől és gáztól a biomassza irányába történő elmozdulásra való fokozottabb összpontosítással kell kiegészülniük;

AQ.

mivel elismert, hogy a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás döntően hozzájárulhat az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez és konkrétan segíthet a szénmentes energiapiacra és a szénszegény gazdaságra történő áttérés költségeinek csökkentésében;

AR.

mivel a beszállítók diverzifikációja, a közös energiapiac kiteljesítése, az energiahatékonyság és -megtakarítások növelése, Európa energiaforrásainak – többek között a megújuló energia – továbbfejlesztése és a kutatás és fejlesztés az energiauniót támogató fő tényezők;

AS.

mivel elő kell mozdítani és támogatni kell a saját hagyományos olaj- és gázforrások uniós jogszabályokkal teljes összhangban történő kitermelését mind a hagyományos termelőterületeken (pl. Északi-tenger), mind az újonnan felfedezett területeken (pl. a Földközi-tenger keleti térsége, Fekete-tenger);

AT.

mivel a saját energiaforrásoknak mindig fenntarthatónak és biztonságosnak kell lenniük;

AU.

mivel az Unió célja az, hogy 2020-ig 20 %-ra növelje az ipar részesedését a GDP-ből, és a versenyképes árú energia, valamint a fokozottabb energiatermelés elengedhetetlen ennek a célkitűzésnek az eléréséhez;

1.

üdvözli a „Keretstratégia egy ellenállóképes energiaunióhoz és egy jövőbe mutató éghajlat-politikához” című bizottsági közleményt; tudomásul veszi az energiaunió Bizottság által felvázolt öt pillérét; ragaszkodik ahhoz, hogy az e pillérek keretében folytatott politikáknak mindig az energiaellátás biztonságához, a dekarbonizációhoz és a gazdaság hosszú távú fenntarthatóságához kell hozzájárulniuk megfizethető és versenyképes energiaárak biztosítása mellett;

2.

ismételten hangsúlyozza, hogy az energia a szociális jellegű közjavak közzé tartozik, ezért az EU-nak mélyrehatóan foglalkoznia kell az energiaszegénység kérdésével, és elő kell mozdítania a problémát orvosló konkrét intézkedéseket; ezért kitart amellett, hogy az energiauniónak biztosítania kell az energiához való egyenlő hozzáférést mindenki számára, hozzá kell járulnia az összes fogyasztó javát szolgáló, megfizethető energiaárakhoz, elő kell mozdítani az olyan összeköttetéseket és energiainfrastruktúrákat, amelyek stratégiai szerepet töltenek be a lakosság javát szolgálva, valamint erősítenie kell a szabályozást;

3.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az energiaunió részét képező valamennyi jogalkotási javaslat a rendes jogalkotási eljárást kövesse, teljes körűen bevonva a Parlamentet, és biztosítva a hatékony demokratikus felügyeletet; elvárja, hogy az energiaunió 2020 utáni irányítási kerete ambiciózus, megbízható, átlátható, demokratikus legyen, és a Parlament teljes bevonásával valósuljon meg, valamint biztosítsa a 2030-as éghajlati és energetikai célok elérését, különösen az éghajlattal és az energiaüggyel kapcsolatos hatályos uniós jogszabályok teljes körű végrehajtása, érvényesítése és aktualizálása révén; arra kéri a Bizottságot, hogy – egyéb beszámolási kötelezettségek sérelme nélkül – éves alapon nyújtson be jelentést az energiaunió végrehajtásáról, többek között az energiaüggyel kapcsolatos jogszabályok végrehajtásának részleteiről és a 2020-as és 2030-as célkitűzések teljesítésének megvalósulásáról, valamint határozza meg és aktualizálja a jelentésbe foglalandó kulcsfontosságú mutatókat, és tegye lehetővé az energiaunió előrehaladásának értékelését; e mutatók lehetnek többek között: az összeköttetési kapacitás, a piaci integráció, az energiaimport csökkentése, a diverzifikáció szintje, az energiaárak és -költségek, a közösségi és helyi tulajdonú energiatermelés, az energiaszegénység és az energetikai kiszolgáltatottság szintje; tudomásul veszi az Energiaügyi Tanácsnak az energiaunió irányítási rendszerére vonatkozó, 2015. november 26-i következtetéseit, és kéri a Bizottságot, hogy késlekedés nélkül terjesszen a Parlament és a Tanács elé egy a Tanács következtetéseit és a Parlament e jelentésben kifejtett nézeteit figyelembe vevő jogalkotási javaslatot; egyetért a Tanács következtetéseivel, miszerint nem elég, ha a 2012–2030 közötti időszakra vonatkozó nemzeti energetikai és éghajlati tervek csupán a 2030-ig megvalósítandó célkitűzésekre koncentrálnak, tükrözniük kell a hosszú távú perspektívát is, nevezetesen a kibocsátások 2050-ig az 1999. évi szintekhez képest 80–95 %-kal való csökkentésének egyeztetett uniós célkitűzését;

4.

felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki hosszú távra szóló energiastratégiákat annak a célkitűzésnek a tükrében, amely szerint 2050-re 80–95 %-kal kell csökkenteni az üvegházhatású gázokat, amelyeket a világ legnagyobb szennyezői által tett hasonló erőfeszítéseknek kell kísérniük;

5.

elismeri az energetikai kérdésekben nemzeti népszavazásokon hozott döntések elidegeníthetetlenségét;

6.

hangsúlyozza, hogy az energiauniónak közös megközelítést kell elfogadnia, olyan dimenziókra összpontosítva, mint a teljesen integrált belső energiapiac megvalósítása, az ellátás biztonsága, az uniós energiaforrások legjobb felhasználása, az energiaigény mérséklése, az üvegházhatást okozó gázok csökkentése alapvetően a megújuló energiaforrásokra és az egész Unióra kiterjedő szén-dioxid-piacra építve, illetve a kutatás és az innováció az energiatechnológiai vezető szerep megszerzését célozva; hangsúlyozza, hogy az energiaunió középpontjában a polgároknak kell állniuk, akik számára biztos, fenntartható és megfizethető energiát kell biztosítani;

7.

tudomásul veszi az Európai Tanácsnak az éghajlatra és energiára vonatkozó 2030-as gyenge célkitűzéseit, azaz az üvegházhatású gázok kibocsátásának 40 %-os csökkentését, a megújuló energiák az európai energiaszerkezetben való arányának 27 %-ra növelését és az energiahatékonyság 27 %-kal történő növelését; emlékeztet arra, hogy a Parlament ismételten felszólított 2030-ig teljesítendő, kötelező éghajlat- és energiapolitikai célkitűzések – azaz az üvegházhatást okozó gázok uniós kibocsátásainak legalább 40 %-os csökkentése, a megújuló energia tekintetében legalább 30 %-os célkitűzés, az energiahatékonyság tekintetében pedig 40 %-os célkitűzés – egyedi nemzeti célkitűzések útján való végrehajtására;

8.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az ellátás diverzifikációja (energiaforrások, szolgáltatók és útvonalak tekintetében) révén aktívan törekedjenek arra, hogy a behozott energia árai és költségei fenntarthatóbbak és versenyképesebbek legyenek az európai polgárok és vállalkozások számára; ezért felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az energetikai infrastruktúra ehhez szükséges fő folyosóinak létrehozását, a transzeurópai energiahálózatokról (TEN-E) szóló rendelet I. mellékletében és az európai összekapcsolódási eszközről (CEF) szóló rendelet I. mellékletében foglaltaknak megfelelően, különös figyelmet fordítva a nagymértékű függőséggel rendelkező tagállamokra; felhívja a Bizottságot, hogy kezelje prioritásként a meglévő belső kapacitásokat, beleértve az európai energiaforrásokat is;

9.

elismeri, hogy a közös érdekű projektek (PCI) listáján jelenleg szereplő projektek nem elegendőek ahhoz, hogy elérjék az Ibériai-félsziget és a kontinentális Európa közötti európai összekapcsolási célt; sürgeti a TEN-E regionális csoportot és a Bizottságot, hogy azonosítsa azon további projekteket, amelyeket bele lehet foglalni a PCI elkövetkező, 2015-ös listájába annak érdekében, hogy jelentősen növekedjen a Spanyolország és Franciaország közötti kapacitás;

10.

hangsúlyozza, hogy az ellátás és a határkeresztező áramlás diverzifikálását lehetővé tevő fejlett és teljes mértékben integrált infrastruktúra alapvető fontosságú az ellátás rendes és vészhelyzeti körülmények közötti biztonságának biztosítása és az energia uniós és energiaközösségbeli fogyasztók számára versenyképes forrásokból történő biztosítása szempontjából;

11.

hangsúlyozza, hogy az észak-afrikai országok jelentős gáztartalékai és a Földközi-tenger keleti térségében nemrégiben felfedezett gázmezők lehetőséget adnak a mediterrán régiónak, hogy élénk, Európának gázt továbbító gázvezeték-hálózati központtá váljon; felszólít egy megnövelt LNG-kapacitással rendelkező mediterrán gázelosztó központ létrehozására; hangsúlyozza, hogy energiabiztonságának fokozása érdekében az EU-nak ki kellene használnia az e gáztartalékokban rejlő lehetőségeket;

12.

hangsúlyozza, hogy az energiaforrások, a szolgáltatók és útvonalak diverzifikációját célzó minden uniós infrastrukturális projektnek teljes mértékben összhangban kell lennie az éghajlattal és az energiaüggyel kapcsolatos uniós jogszabályokkal, illetve hosszú távú – többek között az energiabiztonságra vonatkozó – célkitűzésekkel és prioritásokkal, ugyanakkor biztosítva a már létező energetikai infrastruktúrák és az EU-ba vezető útvonalak magas és hatékony kihasználását; felhívja a Bizottságot, hogy támogatható projektekként vegye fontolóra az energia iránti kereslet mérséklésére irányuló – például az épületállományt érintő – beruházásokat;

13.

hangsúlyozza, hogy az uniós vívmányok – különösen a versenyre és az állami támogatásra vonatkozó jogszabályok – a harmadik országok energiaszolgáltatóira is vonatkoznak, amennyiben a közös piacon folytatják tevékenységüket, és kéri a Bizottságot, hogy szerezzen érvényt az uniós jognak minden elérhető eszköz révén annak érdekében, hogy az energia szabadon áramolhasson az Unióban, és előzze meg a közös piac torzulásait;

14.

hangsúlyozza annak alapvető fontosságát az Unió számára, hogy véget vessen néhány tagállam és régió közös piactól való elszigeteltségének, ahogy azt a Bizottság által végzett gázpiaci stressztesztek is szemléltetik; kéri a Bizottságot, hogy ebben a tekintetben végezzen rendszeresen stressztesztet; úgy véli, hogy az EU-nak kiemelt ügyként segítenie kell a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő országokat forrásaik és ellátási útvonalaik diverzifikálásában; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy ebben az összefüggésben haladéktalanul hajtsák végre a gázhálózati stressztesztek ajánlásait; javasolja, hogy a Bizottság vegye fontolóra villamos energiával kapcsolatos stressztesztek végrehajtását, hogy áttekintést kapjon a teljes energiapiaci helyzet ellenálló képességéről; hangsúlyozza, hogy az ilyen stresszteszteknek azonosítaniuk kell különösen a teljes nemzeti átviteli hálózat állapotát, kapacitását és tartósságát, valamint az összekapcsolódások és a határokon átnyúló kapacitás szintjét, majd az ezeken a stresszteszteken alapuló ajánlásoknak teljes hatásértékelést kell tartalmazniuk a tesztek nyomán felmerülő minden cselekvési pont kezelésére irányuló nemzeti tervek és uniós célkitűzések tekintetében;

15.

megjegyzi, a jövőbeni energiaunióval összefüggésben, hogy az energiaellátás mennyiségi és minőségi biztonsága és a versenyképesség a legfontosabb kérdések közé tartoznak, ami megköveteli a tagállamoktól, hogy energiapolitikájuk kialakítása során fejlesszék a szomszédjaikkal folytatott uniós szintű egyeztetést és együttműködést; felhívja ezzel összefüggésben a Bizottságot annak vizsgálatára, hogy miként volna kivitelezhető a jelenlegi nemzeti megelőző és válságkezelési intézkedések rendszerének javítása regionális és uniós szinten;

16.

véleménye szerint a nemzeti kapacitásmechanizmusokat csak a legvégső esetben kellene használni, miután az összes többi lehetőséget kimerítették, beleértve a szomszédos országokkal való jobb összekapcsolást, a keresleti oldali válaszlépéseket és a regionális piaci integráció egyéb formáit;

17.

úgy véli, hogy az energiaunió többek között egységes fellépésben nyilvánul meg a harmadik országokkal folytatott tárgyalásokon; kéri a Bizottságot, hogy elemezze egy önkéntes közös beszerzési mechanizmus megfelelőségét és lehetséges struktúráját, illetve és annak a belső gázpiac működésére és az érintett vállalkozásokra gyakorolt hatását, valamint a gázellátás biztonságának garantálásához való hozzájárulását; megjegyzi, hogy mivel a közös beszerzési mechanizmusnak számos modellje létezik, tovább kell dolgozni az uniós régiókra és az érintett szállítókra, valamint az önkéntes közös beszerzési mechanizmus feltételeire alkalmazandó legjobb piaci modell meghatározása érdekében; úgy véli, hogy az álláspontok összehangolását és a közös gázbeszerzést regionális szinten kell kezdeni; javasolja, hogy a Bizottság és az Energiaközösség titkársága addig is támogassa azokat a tagállamokat és az Energiaközösség azon szerződő feleit, amelyek önkéntes alapon kívánnak tárgyalásokat folytatni energiaszerződéseikről, összhangban az EU belső piaci vívmányaival, valamint az uniós versenyjoggal és a Kereskedelmi Világszervezet szabályaival, továbbá biztosítsa a bizalmas üzleti adatok védelmét; hangsúlyozza, hogy az energiaszerződéseknek a piaci árakon és versenyen kell alapulniuk;

18.

felhívja a Bizottságot és az alelnököt/főképviselőt, hogy dolgozzon ki átfogó keretet az energiaunió külső dimenzióját illetően, különös tekintettel a termelő és a tranzitszerepet betöltő harmadik országokkal fenntartandó, közös értékeken alapuló stratégiai partnerségek előmozdítására, különösen az európai szomszédságpolitika és a bővítési politika keretében, továbbá figyelembe véve a regionális együttműködés jelenlegi helyzetét; a kőolajjal és földgázzal, az energiahatékonysággal, az energiahatékonysággal és a megújuló energiaforrásokkal, a kereskedelemmel és az energiaunió külső energetikai infrastruktúrákkal való összeköttetéseivel kapcsolatos párbeszéd és együttműködés megerősítése érdekében figyelembe kell venni és fel kell mérni a korábbi és az új stratégiai partnerségeket;

19.

hangsúlyozza, hogy az EU valódi közös külső energiapolitikájának összhangban kell lennie közös kül- és biztonságpolitikájával; sürgeti e tekintetben, hogy biztosítsanak jobb koordinációt a főképviselő / alelnök és az illetékes biztosok között, hogy ezáltal erősítsék az Európai Unió külső energiabiztonsági politikáinak koherenciáját; ezért felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy erősebb klasztert a főképviselő/alelnök irányítása alatt, amelyben külön pozíciót kap az ilyen politikák koordinációjáért felelős kinevezett személy;

20.

felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre az energiabiztonsággal, a külpolitikával és az energiaunióval foglalkozó, magas szintű munkacsoportot, amely széles körű képviselettel rendelkezik, és bevonja a Parlamentet és a társadalmi érdekcsoportokat annak érdekében, hogy hiteles, hosszú távú, a keresletre és a kínálatra, valamint az együttműködésre vonatkozó forgatókönyveket dolgozzon ki a külső partnerekkel, különösen a megújuló energiával és az energiahatékonysággal kapcsolatos kapacitásépítés és technológiacsere, valamint az energia és az emberi jogok közötti kapcsolat terén;

21.

aggodalmának ad hangot az Északi Áramlat gázvezeték kapacitásának tervezett megkétszerezése, illetve annak az energiabiztonságra és az ellátás diverzifikációjára, valamint a tagállamok közötti szolidaritásra gyakorolt hatása miatt; az EU, Ukrajna és Oroszország között jelenleg folyó háromoldalú megbeszélések összefüggésében hangsúlyozza, hogy gondoskodni kell az Ukrajnába irányuló és Ukrajnán áthaladó hosszú távú energiaellátásról;

22.

hangsúlyozza, hogy az Unión belüli energiahatékonyság javítása csökkentené a függőség kockázatát, és ennélfogva megerősítené az Unió energiaügyi tárgyalási pozícióját;

23.

hangsúlyozza, hogy az energiával összefüggő kormányközi megállapodásoknak átláthatóbbaknak kell lenniük, ami a Bizottság szerepének erősítése révén érhető el az egy vagy több tagállam által harmadik felekkel folytatott energetikai tárgyalások során, különösen azáltal, hogy kötelezettségként írják elő a Bizottság számára, hogy megfigyelőként valamennyi tárgyaláson részt vegyen az egyes tagállamok tárgyalásokban érintett harmadik országokkal szembeni tárgyalási pozíciójának megerősítése céljából, az erőfölénnyel való visszaélés valamely szolgáltató esetében felmerülő kockázatának mérséklése érdekében; megjegyzi továbbá, hogy a Bizottságnak – maradéktalanul tiszteletben tartva a bizalmas üzleti adatokat – előzetes és utólagos értékeléseket kellene végeznie, illetve pozitív és negatív listát kell készítenie a megállapodások záradékairól, például az exporttilalomra és a rendeltetési helyre vonatkozó és a „vidd vagy fizess” kikötésekről, a gáz árának kőolajár-alapú indexálásáról, valamint azon kikötésekről, amelyek megtiltják, hogy valamely harmadik fél az energiaellátást az uniós energiaszállítási infrastruktúrához való preferenciális hozzáférés elnyerésétől tegye függővé; rámutat arra, hogy a 994/2010/EU rendelet 13. cikke (6) bekezdésének a) pontja értelmében a harmadik országokkal kötött azon új kormányközi megállapodások megkötésekor, amelyek hatással vannak a gázinfrastruktúrára és a gázellátásra, a tagállamok kötelesek tájékoztatni a Bizottságot annak lehetővé tétele érdekében, hogy az uniós szinten értékelni tudja az ellátásbiztonsági helyzetet; felhívja a Bizottságot, hogy a gázellátás biztonságáról szóló rendelet felülvizsgálatába illesszen be a kereskedelmi gázellátási szerződések szigorú előzetes értékelésére vonatkozó rendelkezéseket;

24.

hangsúlyozza, hogy a tagállamok és harmadik országok között kötött kormányközi energiaügyi megállapodásokra vonatkozó információcsere-mechanizmus létrehozásáról szóló 994/2012/EU határozattal összhangban tájékoztatni kell a Bizottságot a nem uniós kormányokkal kötött jövőbeni kormányközi energetikai megállapodásokról azok aláírása előtt, annak biztosítása érdekében, hogy megfeleljenek az uniós jogszabályoknak, különösen a harmadik energiaügyi csomagnak, és ne veszélyeztessék az EU energiaellátásának biztonságát; rámutat, hogy e vitának és konzultációnak az uniós tagállamok és vállalatok tárgyalási pozíciójának erősítését célzó eszközként kell szolgálnia, maradéktalanul tiszteletben tartva a bizalmas üzleti adatokat, úgy véli, hogy e vita és konzultáció semmilyen módon nem érintheti e megállapodások lényegét és tartalmát, hanem célja annak biztosítása, hogy e megállapodások megfeleljenek az összes vonatkozó uniós jogszabálynak, és az érintett vállalatok és tagállamok érdekét szolgálják; felhívja a Bizottságot, hogy a tájékoztatási mechanizmus megerősítése érdekében ennek megfelelően vizsgálja felül a 994/2012/EU határozatot és fokozza a Bizottság szerepét;

25.

kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki vázlatos szerződésmintákat és útmutatásokat, beleértve a tisztességtelen feltételek indikatív listáját, amely minta referenciaként szolgálhat az illetékes hatóságok és vállalatok számára szerződéskötéseik során; kéri a tagállamokat, hogy tegyék szorosabbá együttműködésüket a harmadik országokkal kötött kormányközi, energiaügyi megállapodásokra vonatkozó információcsere mechanizmusára vonatkozóan az átláthatóság növelése, valamint a harmadik országokkal szembeni tárgyalási pozíciójuk javítása érdekében, ezáltal megfizethetőbb energiát biztosítva az európai fogyasztók számára; emlékezteti továbbá a Bizottságot, hogy továbbra is tegyen közzé negyedéves értékeléseket az olyan szerződéses feltételekről, mint például az átlagos importárak;

26.

hangsúlyozza, hogy az egyenlő feltételek biztosítása, és az uniós vállalatok külső szolgáltatókkal szembeni tárgyalási pozíciójának erősítése érdekében átláthatóbb összesítést kell készíteni a szerződések legfőbb elemeiről, és azokról az illetékes hatóságokat rendszeresen tájékoztatni kell az összes olyan szükséges információ összegyűjtése érdekében, amelyet mind maguk az illetékes hatóságok, mind a vállalatok hasznosíthatnak jövőbeni tárgyalásaik során, egyúttal védelmezve a különleges adatok bizalmasságát; úgy véli, hogy ez elősegíthetné a valódi verseny biztosítását az energiaszállítási szerződésekben, elkerülve, hogy a harmadik országok erőfölényükkel visszaéljenek és biztosítva az uniós versenyjoggal való összeegyeztethetőséget;

27.

kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki konkrét intézkedéseket az importfüggőség csökkentése érdekében, kövesse nyomon az import diverzifikációjának fokát, és adjon ki rendszeres eredményjelentést a témában;

28.

hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen növelni az európai ipar és technológia teljes energiatermelési láncon belüli részarányát, ami nem csak a nyersanyagokat foglalja magában, hanem az előállítást, a finomítást, a tárolást, a szállítást és az elosztást is, mivel ezek döntő elemek az Unió energiaimporttól való függőségének csökkentése szempontjából;

29.

úgy véli, hogy a tagállamok eltérő energiaszerkezete, amelyet lehetőségeik, környezetük, földrajzi elhelyezkedésük, tapasztalatuk, szakértelmük, összes költségük és szükségleteik határoznak meg – miközben hozzájárul az energia- és éghajlatügyi stratégia és politikák közös céljainak eléréséhez – erősség az Unió egészére nézve, mivel növeli ellenállóképességét az ellátás zavarai esetén, lehetővé teszi költséghatékony energetikai döntések meghozatalát, valamint különböző technológiák kifejlesztését és versenyét a piacon, ezáltal lejjebb szorítva az energia költségeit; ragaszkodik azonban ahhoz, hogy a nemzeti különbségek ne akadályozzák az egységes piac működését, és hogy a tagállamoknak maradéktalanul tiszteletben kell tartaniuk az állami támogatásra vonatkozó szabályokat, megfelelő beruházásokat kell eszközölniük a belföldi szállítási infrastruktúrába, valamint biztosítaniuk kell az összekapcsolások magas szintjét, és ellenállóvá kell tenniük nemzeti energiarendszereiket annak érdekében, hogy szavatolják az Unió energiabiztonsági és energiapiaci célkitűzéseinek megvalósítását;

30.

úgy véli, hogy az energiahatékonyság növelése és Európa energiaforrásainak legjobb kihasználása révén az Unió növelheti energiabiztonságát és csökkentheti az egyes szolgáltatóktól és energiaforrásoktól való függőségét, az EU energiabiztonságra, környezetvédelemre és éghajlatra vonatkozó céljaival, valamint közegészségügyi és biztonsági jogszabályaival összhangban, figyelembe véve a tagállamok energiaszerkezetének sajátosságait, elkerülve a szükségtelen bürokratikus terheket és tiszteletben tartva az arányosság elvét; hangsúlyozza, hogy az energiabiztonsághoz és az éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzésekhez hozzájáruló fűtőanyagokat vagy technológiákat alapvetően nem szabad hátrányos megkülönböztetésben részesíteni;

31.

kéri a Bizottságot, hogy könnyítse meg a meglévő uniós finanszírozási rendszerek hatékony alkalmazását, köztük az Európai Stratégiai Beruházási Alapét, ezzel vonzóvá téve a kulcsfontosságú infrastrukturális projektekbe, a kutatásba és innovációba, a megújuló energiába és Európa belső kapacitásainak fejlesztésébe történő beruházást a 2030-as éghajlat- és energiapolitikai célok elérése érdekében, technológiasemleges és a külső költségek internalizációját előnyben részesítő költség-haszon megközelítés alapján;

32.

kéri az erőforrások gyors mozgósítását a szükséges infrastruktúra megépítése és az EU-n kívüli politikai nyomásnak nem kitett, zavartalan és megbízható energiaellátás érdekében a közös érdekű projektek finanszírozására;

33.

hangsúlyozza, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alapnak olyan mechanizmusként kell működnie, amely az infrastrukturális beruházásokat az európai és globális piacokon jegyezhető és kereskedelmi forgalom tárgyát képező kötvények formájában teljes mértékben likvid eszközosztállyá teszi; megállapítja továbbá, hogy a reáleszközökbe természetszerűleg szívesen beruházó intézményi befektetőket, például a biztosítókat vagy a nyugdíjalapokat csak szabványosított beruházási termékekkel és olyan megbízható projekttervezetekkel lehet vonzani, amelyek egészséges üzleti modelleket képesek szavatolni;

34.

kéri a Bizottságot, és különösen a Kereskedelmi Főigazgatóságot, hogy továbbra is törekedjen egy energiáról szóló külön fejezet beiktatására a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről folytatott tárgyalások keretében, az Egyesült Államok által mind a cseppfolyósított földgáz (LNG), mind a nyersolaj kereskedelmével kapcsolatban támasztott tarifajellegű és nem tarifajellegű jellegű akadályok és a protekcionista rendelkezések megszüntetése céljával, ami hozzájárulhat az európai vállalkozások számára kedvezőbb versenyfeltételeket nyújtó környezet kialakításához, csökkentve az energia költségeit az Atlanti-óceán mindkét oldalán; kéri ezzel összefüggésben a Bizottságot annak biztosítására, hogy minden ilyen energetikai fejezet egyúttal tartalmazzon rendelkezéseket az EU és az Egyesült Államok közötti együttműködés fokozására a kormányzati finanszírozásban részesített energetikai kutatási programok, különösen az USA ARPA-E programja tekintetében;

35.

hangsúlyozza, hogy az uniós kereskedelempolitikának arra kell irányulnia, hogy az EUMSZ 194. cikkével összhangban növelje az energiabiztonságot és diverzifikálja az európai energiaszerkezetet, csökkentve ezáltal az egyetlen külső szállítótól vagy egyedüli ellátási ponttól való függőséget, ugyanakkor tiszteletben tartva a Szerződésben rögzített vonatkozó hatáskörök felosztását;

36.

felszólítja a Bizottságot, hogy az európai energiaágazatoknak a harmadik országokból származó tisztességtelen importtevékenységekkel szembeni védelme érdekében biztosítsa a versenyellenes magatartás szigorúbb nyomon követését és gondoskodjon dömpingellenes intézkedésekről;

37.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy annak ellenére megakadtak a Tanácson belül a kereskedelmi védelmi eszközök korszerűsítéséről folytatott viták, hogy a Parlament határozottan támogatta a harmadik országokból származó tisztességtelen behozatallal szembeni szigorúbb intézkedéseket;

38.

felszólítja a Tanácsot, hogy tegyen további előrelépéseket a kereskedelmi védelmi eszközök korszerűsítése terén annak biztosítása érdekében, hogy a turbinákat, napelemeket, kiváló minőségű acélt és építőanyagokat gyártó európai ágazatok maradéktalanul kihasználhassák az energiarendszer átalakításából fakadó előnyöket;

39.

kiemeli a kereskedelmi megállapodásoknak az energiahatékonyság és a megújuló energiák decentralizált előállítása területén történő technológiai együttműködésre és szolgáltatásokra – köztük a karbantartásra és a szoftverfejlesztésre – vonatkozó rendelkezéseinek fontosságát; hangsúlyozza, hogy a széntelenítés az EU és számos partnerország, régió, illetve város közös célja;

40.

felszólítja a Bizottságot, hogy nemzetközi kereskedelmi eszközök révén ösztönözze a fejlődő országokat energia-előállításuk diverzifikálására, és – különösen az EU déli területein – népszerűsítse a napenergia-előállítást;

41.

üdvözli az EU és 13 további WTO-tag közötti, a „környezeti termékekre vonatkozó kezdeményezésre” irányuló, az olyan termékekre, szolgáltatásokra és technológiákra kiterjedő tárgyalásokat, amelyek hozzájárulnak a zöld növekedéshez, a környezetvédelemhez, az éghajlat-politikai intézkedésekhez, valamint a fenntartható fejlődéshez, és felszólít a tárgyalások 2015 végéig, a WTO nairobi miniszteri konferenciáján történő befejezésére;

42.

hangsúlyozza, hogy a környezeti termékekre vonatkozó megállapodásra irányuló tárgyalásoknak a környezeti termékek uniós politikával összhangban álló meghatározásán kell alapulnia, és nem lehetnek ellentétesek az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCCC) keretében elfogadott, a fejlődő országokat támogató intézkedésekkel;

43.

felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is törekedjen az EU és az USA közötti energiaátviteli rendszer létrehozására, amelynek célja a megújuló energiák globális megosztására szolgáló hálózat kifejlesztése, figyelembe véve a jelenlegi és jövőbeli kutatási fejleményeket és az innovációt, valamint a vezetékes rendszerek – mint például a nagyfeszültségű villamosenergia-összeköttetések – engedélyezését;

44.

hangsúlyozza, hogy a megerősített Energiaközösség az uniós külső energiapolitika kulcsfontosságú ága, és felkéri a Bizottságot, hogy az Energiaközösség reformjával foglalkozó magas szintű vitacsoport jelentése alapján terjesszen elő konkrét javaslatokat;

45.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg az Energiaközösség tevékenységeit, többek között a megújuló energiák és az energiahatékonyság terén, az ellátás nagyobb biztonsága érdekben, többek közt az uniós jog – pl. a 2020-as és 2030-as célkitűzések – hatékonyabb végrehajtása és érvényesítése révén, különösen a megfelelőbb kormányzás, az eljárások összehangolása és az adminisztratív terhek csökkentését célzó IT-eszközök jobb alkalmazása –, illetve intézményeinek bővítése – többek között az Energiaközösség Parlamenti Közgyűlésének létrehozása – és kulcsfontosságú infrastrukturális projektek megvalósítása révén, az uniós energiapiaccal való szorosabb integráció és az ellátási mechanizmusok biztonságának biztosítása érdekében, nemzeti kapacitáspiacok létrehozása nélkül, ami aláaknázná a belső energiapiac hatékonyságát;

46.

hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az euromediterrán együttműködést a földgáz, a villamos energia, az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások tekintetében; kéri a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel az euromediterrán gázplatform létrehozását;

47.

úgy véli, hogy a jövőbeni energiauniónak meg kell valósítania az energia szabad áramlását az uniós országok és az Energiaközösség országai között;

48.

hangsúlyozza, hogy a jövőbeni energiaunió gerince a teljes körűen működő, összekapcsolt közös energiapiac, amely megbízható, biztonságos, méltányosan elosztott, társadalmilag és környezetileg felelősségteljes, hatékony, versenyképes, megfizethető és fenntartható energiát szolgáltat teljes körűen működő, biztonságos és ellenálló átviteli hálózatokon keresztül, valamint az energiakereslet csökkentése, lehetővé téve az uniós vállalatok és fogyasztók számára, hogy a lehető leginkább fenntartható, hatékony, demokratikus és költséghatékony módon jussanak hozzá gázhoz, a villamos energiához, a fűtéshez és a hűtéshez; ezért úgy véli, hogy a meglévő piaci területek további kiterjesztésére kell törekedni; alapvetően fontosnak tartja a termelő-fogyasztók uniós piaci és hálózati integrációjának előmozdítását; rámutat a rossz energetikai összeköttetések miatt a vidéki közösségek által Unió-szerte tapasztalt jelentős hiányosságokra;

49.

elismeri, hogy Európának jelenleg nincs egységes energiapiaca, és hogy az uniós energiapiacok ebből eredő felaprózottsága jelentősen rontja Európa versenyképességét és energiabiztonságát;

50.

emlékeztet arra, hogy az energiapiacokat az ellátást biztosító fizikai eszközök különböztetik meg a pénzügyi piacoktól, mely eszközöknek köszönhetően az energiaágazatban nincs rendszerszintű kockázat; e tekintetben szükségesnek tartja az energiaágazatra is kiterjedő pénzügyi szabályozás végrehajtását, mégpedig oly módon, hogy az ne torzítsa a jól működő belső energiapiac fejlődését;

51.

hangsúlyozza, hogy a tényleges hatékonyság és költséghatékonyság értékeléséhez figyelembe kell venni a különböző energiaforrások közvetlen és külső költségeit, valamint a különféle állami beavatkozások e források relatív versenyhelyzetére gyakorolt hatását;

52.

úgy véli, hogy piaci alapú mechanizmusokat konkrét és ambiciózus ellátásbiztonsági és szolidaritási mechanizmusoknak kell kiegészíteniük, úgymint a hatékonyabb regionális és uniós szintű válságkezelés, energiamegtakarítást célzó ambiciózus intézkedések elfogadása, a cseppfolyósítottföldgáz- és földgáztárolók optimalizált használata – elsősorban az ellátásbiztonság regionális szintű biztosítása érdekében –, melyeket az uniós jogszabályoknak is tükrözniük kellene, beleértve a gázellátás biztonságáról szóló rendeletet, amelyet e célból mihamarabb felül kell vizsgálni;

53.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák az állami támogatásokra, az energiára, a környezetvédelemre és az éghajlatváltozás elleni küzdelemre vonatkozó hatályos uniós jogszabályok teljes körű végrehajtását és érvényesítését; kéri a harmadik energiacsomag végrehajtásának és a fogyasztók számára kínált előnyeinek értékelését; kéri a harmadik energiacsomagtól való eltérések lehetőségének megszüntetését, illetve ambiciózus európai üzemi és kereskedelmi szabályzat és útmutatások sürgős elfogadását és végrehajtását;

54.

felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson jelentősebb pénzügyi forrásokat az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége (ACER) számára, és hangsúlyozza, hogy az Ügynökséget fel kell hatalmazni további személyzet felvételére az energiapiacok teljes körű és hatékony nyomon követésének elvégzéséhez, melynek célja az energiakereskedelem tisztességességének és átláthatóságának, valamint az energiapiacok integritásáról és átláthatóságáról szóló rendelet (REMIT) betartásának biztosítása, mivel ez az uniós belső energiapiac megfelelő működésének előfeltétele; megállapítja, hogy meg kell erősíteni az ACER hatásköreit a villamosenergia-piaci átvitelirendszer-üzemeltetők európai hálózatával (ENTSO-E-vel) és a földgázpiaci szállításirendszer-üzemeltetők európai hálózatával (ENSTO-G-vel), valamint egyéb alapvető uniós feladatot ellátó testületekkel szemben, hogy elláthassa a vonatkozó uniós jogszabályokban meghatározott feladatait, és úgy véli, hogy az Ügynökségnek fel kell vennie a kapcsolatot az elosztórendszer-üzemeltetőket képviselő szervezetekkel, fogyasztói szervezetekkel és más civil társadalmi csoportokkal;

55.

ismét hangsúlyozza a harmadik energiacsomag által bevezetett tulajdonjogi szétválasztás fontosságát; kéri a Bizottságtól annak értékelését, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok milyen mértékben hajtják végre a szállításirendszer-üzemeltetők tanúsításával kapcsolatos bizottsági véleményekben foglalt feltételeket;

56.

sajnálja, hogy a villamosenergia-piaci átvitelirendszer-üzemeltetők európai hálózata (ENTSO-E) és a földgázpiaci szállításirendszer-üzemeltetők európai hálózata (ENTSO-G) túlságosan függ a nemzeti átvitelirendszer-üzemeltetők által fizetett költségvetési hozzájárulásoktól, és ez veszélyezteti a két hálózat európai szereplőként elvárható cselekvőképességét;

57.

kéri a Bizottságot, hogy fokozza az áramtőzsdék és a gázelosztó központok által folytatott piaci tevékenységek szabályozását és felügyeletét;

58.

kiemeli, hogy a vészhelyzeti energiaszolidaritásunk és az ellátási zavaroknak való ellenálló képességünk erősítése érdekében mindenkor lehetségesnek kell lennie az energia – villamos energia és gáz – kivitelének; megjegyzi ebben a tekintetben, hogy a határokon átnyúló szállítás jelenlegi rendszereit gyakorta gátolják a nemzeti szállításirendszer-üzemeltetők döntései; felhívást intéz emiatt az ACER-hez, hogy éves piacfelügyeleti jelentésében fektessen nagyobb hangsúlyt erre a kérdésre;

59.

rámutat, hogy mindaddig nem fog megvalósulni a teljes körűen működő belső energiapiac, amíg egyes tagállamok villamosenergia-rendszerei harmadik országokbeli üzemeltetőktől függnek, továbbá hangsúlyozza, hogy 2025-ig biztosítani kell a balti államokban az európai kontinentális hálózatokon belüli egyidejű üzemeltetést;

60.

hangsúlyozza, hogy sürgető szükség van az Unió villamosenergia-piaca megfelelően kialakított jövőbeni modelljére, melynek az ellátás hosszú távú garantálásához szükséges beruházások előmozdítására, valamint a megújuló energiaforrások fokozottabban piacalapú és a hálózati biztonság szempontjából optimalizáltabb integrációjára kell törekednie, az energiakereslet és -kínálat változó jellegének – többek között a mikrotermelés elterjedésének, a keresletre reagáló technológiának és a megújuló energiaforrások egyre növekvő részarányának – teljes körű figyelembevétele mellett; e tekintetben megjegyzi, hogy az intelligens hálózatok tekintetében közös szabványokra van szükség, mivel ezek kulcsfontosságúak a stabil ellátás és az energia határokon átnyúló szabad áramlásának garantálásában, valamint hozzájárulnak az energiabiztonsághoz; kiemeli továbbá az intelligens energiahálózatok és az új energiatároló létesítmények fejlesztésének potenciális szerepét a megújuló energiaforrások európai léptékű növelésében, és annak biztosításában, hogy a kapcsolódó infrastruktúra fejlesztése a megújuló energiaforrások regionális elosztó központjaihoz kapcsolódva történjen;

61.

kéri a tagállamokat és a Bizottságot, valamint az Energiaközösség szerződő feleit és az Energiaközösség titkárságát, hogy erőfeszítéseiket összpontosítsák a közös érdekű projektek [és az energiaközösségi érdekű projektek] előmozdítására, egy összeurópai villamosenergia- és földgázhálózat megvalósítása érdekében, amely képes különböző forrásokból származó elektromos áramot és földgázt továbbítani az uniós államok között; úgy véli, hogy a villamosenergia-hálózatnak képesnek kell lennie eljuttatni az energiát a többlettel rendelkező területekről a hiányban szenvedő területekre, kompenzálni a 24 órás és szezonális ciklusokat, integrálni a megújuló energiaforrásokat, garantálni az ellátásbiztonságot és ösztönözni az európai energiapiacot; úgy véli, hogy tervbe kell venni a projektek jóváhagyására és engedélyezésére irányuló folyamat felgyorsítását, és ösztönözni kell a meglévő vezetékek korszerűsítését; hangsúlyozza továbbá, hogy ezen erőfeszítéseknek különösen az energiaszigetekből eredő problémák megoldására kell összpontosítaniuk;

62.

üdvözli „Az energiahálózatok összekapcsolására vonatkozó 10 %-os célkitűzés elérése – Az európai villamosenergia-hálózat felkészítése a 2020. évre” című, 2015. december 15-i állásfoglalását;

63.

megismétli elkötelezettségét, hogy az uniós belső energiapiac kiteljesítése érdekében 10 %-os összekapcsolódási piacot hoz létre, és üdvözli az Európai Tanács arra irányuló javaslatát, hogy a villamos energia tagállamok közötti összekapcsolásának minimális szintje 2030-ra érje el a 15 %-ot; elismeri annak fontosságát, hogy a létező nemzeti és határokon átnyúló infrastruktúrának az európai energiaforrások hatékony felhasználása és az ellátás biztonságának fokozása érdekében történő rendelkezésre állásának biztosításával megvalósuljon az összekapcsolódás mennyiségi célkitűzése is;

64.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy biztosítsák a szilárd, stabil és kiszámítható szabályozási keretet, amely lehetővé teszi az energetikai infrastruktúrába történő új beruházásokhoz szükséges hosszú távú kötelezettségvállalásokat; felszólítja a Bizottságot, hogy rövidítse le a projektek közös érdekű projektként való minősítéséhez szükséges átfutási időt; hangsúlyozza, hogy az intelligens elosztóhálózatok kiépítését az engedélyezési eljárások felgyorsításával, politikai támogatással, valamint a hálózatüzemeltetők számára kialakított olyan szabályozói kerettel kell elősegíteni, amely elismeri a beruházások változó igényeit, valamint a hagyományos hálózatbővítés mellett, azzal azonos szinten ösztönöz a közös érdelű projektekre és az automatizálásra irányuló beruházásokra;

65.

hangsúlyozza, hogy az energiauniónak az „energiaberuházási unióhoz” is hozzá kell járulnia, biztosítva, hogy az európai gazdaság újjáélesztéséhez az elkövetkező években szükséges több mint 1 billió euró magán- és közberuházóktól érkezzen; megjegyzi, hogy egy ilyen „energiaberuházási unió” a nagy befektetők, illetve az egyes fogyasztók és a magánszemélyek számára egyaránt lehetőségeket kínálhat; megjegyzi, hogy a magánfinanszírozást megkönnyítő és azt a legmegfelelőbben felhasználó környezet megteremtéséhez kulcsfontosságú a befektetői biztonság; hangsúlyozza, hogy egy stabil keretet csak egy olyan erős irányítási rendszeren keresztül lehet megvalósítani, amely garantálja a tisztességes versenyfeltételeket és a stabil szabályozói feltételeket, illetve megerősíti a magánszektor bizalmát;

66.

hangsúlyozza, hogy az említett stratégiai infrastrukturális projektek végrehajtásának hozzá kell járulnia az energiabiztonság közép- és hosszú távú vonatkozásaihoz, és teljes mértékben meg kell felelnie az Unió hosszú távú szén-dioxid-mentesítési kötelezettségeinek és az uniós környezetvédelmi, illetve más releváns jogszabályoknak;

67.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a kisebb léptékű földgáz- és villamosenergia-hálózatok rendszerösszeköttetéseire irányuló – a szomszédos régiókat összekapcsoló – beruházásokat vegyék ugyanolyan komolyan, mint a nagyszabású, közös érdekű energiainfrastrukturális projekteket; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy e összeköttetések kiépítése során működjenek szorosan együtt a regionális hatóságokkal;

68.

rámutat annak fontosságára, hogy az uniós belső energiapiac szintjén integrálják az energiakereslet és -kínálat tervezését, elsőbbséget adva a kereslet csökkentésének és a decentralizált megoldásoknak annak érdekében, hogy a költségek szempontjából optimalizálják az ellátás biztonságát, illetve elkerüljék a szükségtelen vagy túlméretezett infrastrukturális beruházásokat és az átállási költségeket;

69.

meggyőződése, hogy figyelemmel az elöregedő és nem megfelelő elosztási hálózatok, és a legtöbb megújuló energiaforrás hálózatszintű bekötésének jelentős beruházásigényére, a Bizottságnak és a tagállamoknak mérlegelniük kell az elosztórendszer-üzemeltetők szintjén történő beruházások támogatását szolgáló, célzott kezdeményezéseket, ideértve a pénzügyi eszközöket is; határozottan javasolja, hogy a tagállamok előnyben részesítsék e beruházásokat;

70.

felszólítja az Európai Bizottságot annak pontosítására, hogy miként kívánja felhasználni a 315 milliárd eurós beruházási tervet a többi meglévő alappal együtt, az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) ösztönző hatásának maximalizálása, valamint az energiaunió megvalósításához szükséges infrastruktúrák és projektek finanszírozása érdekében;

71.

véleménye szerint a megerősített regionális együttműködés és a szakpolitikai koordináció alapvető lépés egy szélesebb, uniós szintű energiapiaci integráció megvalósításához; támogatja ezért a tagállamok közötti és az Energiaközösség szerződő feleivel történő regionális megközelítést, amelynek célja az ellátás biztonságának megteremtése, illetve a piac integráció felgyorsítása, beleértve a regionális csomópontok kialakítását a piaci likviditás növelése érdekében, különösen a közép- és kelet-európai régióban; hangsúlyozza, hogy az ilyen együttműködési mechanizmusok egyszerűsíthetik a politikai és az energiapiaci együttműködést, valamint megkönnyíthetik az alapvető földgáz-infrastruktúrába irányuló beruházások feletti közös döntéshozatalt; véleménye szerint közösen lehetne tudást és információt szerezni olyan területeken, mint az energiatároló létesítmények, vagy a cseppfolyósított földgázra (LNG) és rendszerösszekötőkre vonatkozó pályázati eljárások; elismeri az áramtőzsdék fontos szerepét a likvid, átlátható és biztonságos energiakereskedésének előmozdítása terén; kiemeli a határokon átnyúló projektekben rejlő lehetőségeket, amelyek uniós szintű megoldásokra sarkallhatnak;

72.

támogatja a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országok energiarendszereinek integrálását a jövőbeli európai energiaunión belüli regionális megközelítésen keresztül;

73.

hangsúlyozza, hogy a fokozott regionális együttműködés hozzájárulhat az energiabiztonság fokozásához, az infrastruktúra-tervezés javításához, a megújuló energia integrálásával járó költségek optimalizálásához és a fogyasztói árak csökkentéséhez;

74.

üdvözli, hogy a Bizottság fontosnak tartja a regionális együttműködést; felhívást intéz a Bizottsághoz annak megvizsgálására és meghatározására, hogy mi a villamosenergia- és gázhálózati (és piaci) együttműködés optimális léptéke az EU-ban; rámutat, hogy egyes esetekben a tagállamok maguk vannak a legjobb helyzetben annak meghatározására, hogy területükön mire van szükség, míg más esetekben az uniós irányítású együttműködés egyértelmű többletértéket hordoz; rámutat, hogy egyes esetekben viszont megállapítást nyert, hogy a közös kihívásokkal szembeni, kiterjedt regionális együttműködéseken keresztül – amilyen például az ötoldalú energiaügyi fórum – a tagállamok egy csoportja gyorsabban ért el eredményeket; egyetért a Bizottsággal abban, hogy a meglévő regionális megállapodások az EU egésze számára is példaként szolgálhatnak;

75.

felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen be egy makroregionális piaci együttműködési irányítási struktúrát, amelyben az európai és a nemzeti parlamentek is szerepet kapnak; megjegyzi, hogy ezt a regionális irányítást a meglévő regionális földrajzi és piaci entitásokra kell építeni a legnagyobb költségoptimalizálás elérése érdekében, amelyek a következők: i) a balti energiapiacok összekapcsolási terve (BEMIP); ii) Délkelet-európai Együttműködési Kezdeményezések; iii) kibővített ötoldalú energiaügyi fórum; iv) az északi-tengeri part menti hálózati kezdeményezés; hangsúlyozza, hogy ebben az összefüggésben az ACER szerepkörét erősíteni kell.

76.

felhívja a Bizottságot a fent említett régiókban zajló regionális együttműködés előnyeit felmérő és számszerűsítő költségoptimalizációs vizsgálatok elvégzésére; meggyőződése, hogy e vizsgálatok alapján a Bizottságnak és az érintett tagállamoknak közösen kell kialakítaniuk és végrehajtaniuk a makrorégiók létrehozásának terveit;

77.

felszólítja a Bizottságot, hogy bátorítsa és támogassa a villamosenergia- és földgázelosztó hálózatokat üzemeltetők közötti regionális együttműködési projekteket, amelyek azzal, hogy segítséget nyújtanak a (különösen a megújuló) energia helyi előállításához, valamint a műszaki kihívásokhoz (intelligens hálózatok, intelligens fogyasztásmérők stb.) és az új termelési és fogyasztási módokhoz (pl. elektromos járművek) való alkalmazkodáshoz, alapvetően fontos szerepet játszanak a biztonságos, versenyképes és fenntartható energiaellátásban;

78.

felhívja a Bizottságot, hogy a választott képviselők és a közvélemény tájékoztatása és összefogása céljából bátorítsa az Európa területi egységei (régiók, helyi hatóságok, városok stb.) között az energetikai projektekről folyó eszmecserét;

79.

jól integrált és versenyképes regionális villamosenergia- és gázpiacok kialakítását szorgalmazza, amelyek biztosítják az Unió valamennyi részét lefedő energiarendszer megfelelőségét és rugalmasságát; követeli, hogy a Bizottság lépjen fel határozottan és átláthatóan a protekcionizmus és a versenyellenes magatartás valamennyi formájával, valamint a piacra jutás és piacról való kilépés akadályaival szemben; hangsúlyozza a szilárd nemzeti szabályozási keretek biztosításának, az igazgatási akadályok felszámolásának, valamint a nemzeti igazgatási eljárások egyszerűsítésének jelentőségét a polgári részvételen alapuló projektek közötti egyenlő versenyfeltételek garantálása érdekében is;

80.

rámutat, hogy a közös piac sikeres kiegyensúlyozása érdekében nem csak a rendszerösszekötők terén szükséges a beruházás, hanem többek között a nemzeti hálózatok, a fosszilis tüzelőanyaggal működő, szén-dioxid-megkötési technológiával ellátott erőművek és az ezt választó országokban a karbonszegény alapterhelési energia alapvető forrásaként új atomerőművek, a tárolókapacitás, úgymint a cseppfolyósítottföldgáz-terminálok és az intelligens energiahálózatok, valamint a rugalmas előállítás révén, a megújuló forrásból származó és az elosztott villamosenergia-termelés bővülésének kezelése érdekében;

81.

hangsúlyozza olyan jogalkotási keret kialakításának szükségességét, amely jobb pozíciót biztosít a fogyasztók számára és a piac aktív szereplőivé teszi őket beruházókként, termelőkként és érdekelt felekként, dinamikus árképzés kialakításával és a piacok kínálat- és keresletoldali források előtti megnyitásával; megjegyzi, hogy a polgárok részvétele többek között a fogyasztói pénzügyi részvétel, az energetikai szövetkezetek és a mikro-energiatermelés és -tárolás, a saját termelésű energiafogyasztás, az energiaellátás decentralizálása, az intelligens hálózati energetikai rendszerek – többek között intelligens mérőórák – bevezetése, a kiskereskedelmi piacokon zajló verseny fokozása, valamint az árak és a fogyasztók választási lehetőségei átláthatóságának növelése révén erősíthető;

82.

hangsúlyozza, hogy a hálózatot tárolási kapacitással ellátó termelő-fogyasztókat jutalmazni kell, és a termelő-fogyasztókat ösztönözni kell a maguk által előállított zöld energiájuk fogyasztására anélkül, hogy büntetnék őket; rámutat, hogy ezek a kezdeményezések hozzájárulhatnak a versenyképesebb és jól működő belső energiapiachoz, amely ugyanakkor elősegítheti a helyi közösségek ellenálló képességének javítását, a helyben megvalósuló munkahelyteremtést és fellendülést és a fogyasztói energiaszámlák átfogó csökkentését, és kezelhetnének olyan súlyos társadalmi problémákat, mint az energiaszegénység és a kiszolgáltatott fogyasztók problémája; kéri a Bizottságot, hogy gyűjtse össze az energiaszegénység elleni küzdelem érdekében nemzeti szinten készített hatásvizsgálatokat és meghozott legjobb intézkedéseket, valamint gondoskodjon arról, hogy e bevált gyakorlatokat egy erre elkötelezett európai testület központosítsa és előmozdítsa; hangsúlyozza, hogy a piacon közvetlenül részt vevő fogyasztók adatvédelmének garantálása érdekében meg kell hozni a megfelelő intézkedéseket;

83.

felszólítja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy segítsék elő a helyi megújuló energiaforrások és a helyi elosztóhálózatok, valamint a távfűtési hálózatok további fejlesztését olyan szakpolitikák révén, amelyek felszámolják a meglevő akadályokat és elősegítik a piac átalakulását; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a saját termelésű energiafogyasztásra ennek népszerűsítése érdekében és a fogyasztói jogok védelméért;

84.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a leginkább védendő fogyasztóknak szóló megújulóenergia-programok révén ösztönözzék a saját felhasználást és a mikrotermelést;

85.

felszólítja a Bizottságot, hogy a helyi szereplőket integrálja az uniós energiapolitikába, és tegyen javaslatot olyan decentralizált tanácsadó és kapacitásépítő központok létrehozására, amelyek felvértezik és támogatják a helyi hatóságokat ahhoz, hogy azonos feltételek mellett kezeljék az energiaszolgáltatókat és támogassák a helyi energiatermelés fejlesztését szövetkezeteken, helyben létrehozott vállalatokon és helyhatóságokon keresztül;

86.

hangsúlyozza, hogy szükséges a legjobb helyi gyakorlatok azonosítása és terjesztésük támogatása az Unióban mindenütt, a helyi intézkedések és az európai szakpolitikák közötti koordináció javítása, és az energiaprojektek helyi elfogadását érintő ügyekkel kapcsolatos munka; javasolja egy „Európai Területi Fórum” létrehozását;

87.

meggyőződése, hogy valamennyi uniós fogyasztónak egyformán kell részesülnie a gáz és villamos energia egységes piaca kínálta előnyökből; e tekintetben hangsúlyozza, hogy nem szabad tovább eltűrni a piaci integráció és az összeköttetések hiánya miatt a nemzeti piacok között kialakult nagy árkülönbségeket; sürgeti a Bizottságot, hogy mielőbb javasoljon intézkedéseket az Unión belüli nagyobb árkonvergencia és piaci integráció megvalósítása érdekében;

88.

kiemeli, hogy a piaci integráció a villamosenergia-ágazatban kedvezően befolyásolja a nagykereskedelmi árakat és végső soron a kiskereskedelmi árakat is; úgy véli, hogy a villamosenergia-piac felépítése felülvizsgálatának szorosabban össze kell kapcsolnia a nagykereskedelmi és lakossági piacokat és elő kell mozdítania az e piacokon fennálló akadályok leépítését, valamint azt, hogy a fogyasztóknak lehetősége nyíljon választani az energiaszolgáltatók között;

89.

úgy véli, hogy a lakossági energiapiacok bárminemű felülvizsgálata keretében fontolóra kell venni a fogyasztók védelmét célzó olyan további intézkedéseket, mint a csoportos energiabeszerzés ösztönzése és előmozdítása, annak előírása, hogy az energiaszámlák múltbeli fogyasztási adatok alapján biztosítsák a konkurens szolgáltatókkal való összevethetőséget, annak előírása a szolgáltatók számára, hogy ügyfeleiknek automatikusan az elérhető legelőnyösebb tarifákat biztosítsák, továbbá korlátozott számú, egymással könnyen összehasonlítható szabványos tarifacsomagok használatának előírása;

90.

felszólítja a Bizottságot, hogy – a rögzített árak kivezetésére vonatkozó menetrendjének kidolgozásakor – a kiszolgáltatottabb fogyasztók védelme vagy a konkurens szolgáltatók által kínált tarifák összehasonlításának megkönnyítése érdekében tartsa fenn az árszabályozás és a szabványosított tarifaszerkezetek alkalmazásának lehetőségét, amennyiben ezek a piactorzító hatású monopoljáradékok vagy a váratlan nyereségek korlátozását célozzák;

91.

felszólítja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon az energia eladási árának alakulását Európában, beleértve az adókat, illetékeket, támogatásokat és minden egyéb rejtett költséget az olyan fellépések azonosítása érdekében, amelyek segíthetnek ezen árak csökkentésében;

92.

emlékeztet a Parlament 2014. február 5-i, 2014. november 26-i és 2015. október 14-i állásfoglalásaira, amelyek három 2030-as, kötelező érvényű energia- és éghajlatpolitikai célkitűzést sürgetnek, különösen a 40 %-os energiahatékonysági célkitűzést; hangsúlyozza, hogy a 2020. év utáni uniós energiahatékonysági célkitűzéseknek kötelezőknek kell lenniük, és ezeket egyéni nemzeti célkitűzések révén kell teljesíteni; sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki több, 2030-ra szóló energiahatékonysági forgatókönyvet, ideértve a Parlament által megállapított 40 %-os szintre vonatkozó célkitűzést is; sürgeti a Tanácsot, amely legalább 27 %-os uniós cél kitűzését kérte, hogy a Parlament elfogadott célkitűzésével összhangban vizsgálja felül a célkitűzést, és emelje meg annak mértékét;

93.

megjegyzi, hogy a kohézió, a szolidaritás és a költséghatékonyság érdekében az energiahatékonyság terén nagyra törő és megvalósítható előrelépés serkentheti az energiabiztonságot, a versenyképességet, a növekedést és a munkahelyteremtést, hozzájárulhat a fogyasztói kiadások alacsony szinten tartásához, az energiaszegénység leküzdéséhez és az éghajlat- és energiapolitikai célkitűzések eléréséhez;

94.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat az „első az energiahatékonyság” elv alkalmazására; megállapítja, hogy a Nemzetközi Energia Ügynökség szerint az energiahatékonyság az „elsődleges tüzelőanyag”, és az összes energiaforrás közül ez jelenti a legjobb megtérülést; hangsúlyozza, hogy az energiahatékonyság által elért eredmények, különösen az épületekben bekövetkező energiaveszteség csökkentése döntő hatással van a harmadik országokból származó uniós energiabehozatal csökkenésére, mivel az Európai Unióba behozott gáz 61 %-át épületekben, elsősorban fűtésre használják; e tekintetben szorgalmazza, hogy az energiahatékonysági és infrastrukturális projekteket kezeljék az új energiatermelési kapacitásokra irányuló beruházásokhoz hasonló jelentőségű, kulcsfontosságú beruházásokként;

95.

hangsúlyozza, hogy az energiahatékonyság terén elért eredmények mérséklik az energiaköltségeket a háztartások és az ipar számára egyaránt, és jelentős mértékben csökkentik az EU harmadik országokból származó behozataltól való függőségét; hangsúlyozza, hogy az energiahatékonysági intézkedések eredményeként kétmillió munkahely létrehozására van lehetőség 2020-ig, különösen az EU energiaszükségletének 40 %-át kitevő építőiparban; hangsúlyozza, hogy az energiahatékonyság terén elért eredmények kiegészítik az energiaellátás diverzifikációját;

96.

felhívja a Bizottságot, hogy azonosítsa és szüntesse meg a továbbra is az energiahatékonysági intézkedések előtt álló akadályokat, és alakítsa ki az energiahatékonyság tényleges piacát a legjobb gyakorlatok átadásának elősegítése és a termékek és megoldások egész EU-ban való elérhetőségének biztosítása érdekében, azzal a céllal, hogy kiépüljön az energiahatékonysági termékek és szolgáltatások valódi egységes piaca;

97.

hangsúlyozza, hogy az energiaigény csökkentése érdekében megfelelő ösztönzők révén fokozni kell az épületfelújítások mélységét és ütemét, valamint a fenntartható energiaforrások használatát a fűtés és a hűtés terén; javasolja az épületekre vonatkozó energiahatékonysági szabványok emelésének folytatását, figyelembe véve és ösztönözve a műszaki innovációt, különösen épületinformáció-modellezés és az építőanyagok élettartamra vetített hatásszimulációjának alkalmazását a közbeszerzési eljárásokban; javasolja továbbá a közel nulla energiaigényű épületek építésének folytatólagos támogatását, ami egy további kulcsfontosságú lépés az energiafüggetlenség és a fenntartható és biztonságos energiarendszer biztosítása felé;

98.

hangsúlyozza, hogy az uniós energiahatékonyságról folytatott vita során el kell ismerni és kellőképpen figyelembe kell venni az ipar által elért energiahatékonyság-javulást;

99.

úgy véli, hogy az iparágnak egyértelmű jelzésre van szüksége a politikai döntéshozók részéről annak érdekében, hogy végrehajtsák az EU energiával kapcsolatos célkitűzéseinek elérését szolgáló beruházásokat; ezért kiemeli, hogy az energiahatékonyság nemzeti összefüggésben való legmegfelelőbb elősegítése érdekében olyan ambiciózus célkitűzésekre és szabályozási keretre van szükség, amely szükségtelen adminisztratív terhek létrehozása nélkül előmozdítja az innovációt;

100.

úgy véli, hogy az energiahatékonyságra vonatkozó célkitűzéseket össze kell hangolni az energiával és az éghajlattal kapcsolatos egyéb célkitűzésekkel, és hogy azoknak erősíteniük kell az Unió versenyképességét a fő kereskedelmi partnereivel szemben;

101.

hangsúlyozza, hogy az energiahatékonyságra vonatkozó jelenlegi jogszabályok – köztük az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv és az energiahatékonysági irányelv – felülvizsgálatára van szükség e jogszabályok megfelelő tagállami végrehajtása mellett a nemzeti célok elérésének és a 2020-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitika keretében megvalósítandó jelenlegi nemzeti szakpolitikák kiegészítésének előmozdítása érdekében. kéri a Bizottságot, hogy az energiaunióról szóló keretstratégia mellékletében foglaltaknak megfelelően vizsgálja felül az Unió energiahatékonyságra vonatkozó jogszabályait;

102.

hangsúlyozza az uniós energiafogyasztási címke szerepét a fogyasztók tudatos magatartásának kialakításában és az energiát fogyasztó termékek energiahatékonyságával összefüggő pontos, lényeges és összehasonlítható információkkal való ellátásában; hangsúlyozza az energiafogyasztási címke felülvizsgálatának szükségességét az energiahatékony fogyasztói döntések további elősegítése, valamint az energiahatékony termékek gyártásának ösztönzése érdekében;

103.

kiemeli a környezettudatos tervezés sikerét és további potenciálját az energiahatékonyság és a termékek energiafogyasztása javítása és ennek révén a háztartási energiaköltségek és energiafogyasztás csökkentése, valamint az üvegházhatásúgáz-kibocsátás mérséklése szempontjából; felszólítja a Bizottságot további végrehajtási intézkedések bevezetésére, figyelembe véve a tágabb erőforrás-hatékonysági menetrendet, valamint a hatályos intézkedések felülvizsgálatára megfelelőségük biztosítása érdekében;

104.

elismeri, hogy a helyi hatóságok, vállalkozások és polgárok alapvető szerepet játszanak az energiafüggetlenség biztosítása szempontjából azáltal, hogy a jobb várostervezésen, energiával kapcsolatos internetes és ikt-technológiák fejlesztésén, az intelligens energiahálózatok és a keresletoldali energiagazdálkodás bevezetésén, a kapcsolt energiatermelésen, az alternatív tüzelőanyagok infrastruktúrájának kiépítésén, a hőszivattyú-alkalmazások bevezetésén, a saját felhasználáson valamint a távfűtési és -hűtési rendszerek létrehozásán, korszerűsítésén és bővítésén keresztül növelik az energiahatékonyságot; hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell a polgári kezdeményezéseket – például a szövetkezeteket és a közösségi megújulóenergia-projekteket – a polgárok és az energetikai szolgáltató szervezetek közötti kapcsolatok megerősítése, az aktívabb és fenntarthatóbb utazási modellek használatának ösztönzése, az „intelligens város” megoldások fejlesztése és végrehajtása, a városi elektromos mobilitás támogatását célzó időtálló elosztási infrastruktúra kiépítése, valamint az épületek felújításának és – többek között homogén szigetelés révén történő – szigetelésének előmozdítása érdekében; javasolja a többszintű kormányzásban részt vevő valamennyi partner bekapcsolását egy operatív interfészbe és a Polgármesterek Szövetségének aktív bevonását;

105.

úgy véli, hogy abszolút elsőbbséget kell biztosítani az állami források mobilizálását és a magánfinanszírozás helyi, regionális és európai szintű ösztönzését célzó pénzügyi eszközök, egyéb eszközök és innovatív modellek kidolgozása számára a kulcsfontosságú energiahatékonysági ágazatokba, többek között az épületek felújításába való beruházások támogatása érdekében, megfelelő figyelmet fordítva ugyanakkor a hosszú távú beruházások sajátosságaira; e tekintetben kiemeli az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD), illetve az Európai Beruházási Bank (EBB) által kezelt Európai Stratégiai Beruházási Alap szerepét, és kitart a nemzeti fejlesztési bankok teljes körű bevonásának szükségessége mellett; elismeri, hogy ezen eszközökhöz célzott technikai segítségnyújtásnak kell kapcsolódnia; rámutat arra, hogy a középületekben biztosítani kell az energiahatékonysági rendszerek költséghatékonyságát; felhívja a Bizottságot, hogy mindezen elemeket vegye figyelembe az „Intelligens finanszírozás az intelligens épületekért” kezdeményezés kidolgozásakor;

106.

úgy véli, hogy az energiahatékonyság javítását finanszírozó különböző európai pénzeszközöknek jobban a hátrányos helyzetű, alacsony jövedelmű fogyasztók helyzetének javítását és az épületek tulajdonosai és bérlői között, illetve a tulajdonosok között megosztott ösztönzők problémájának megoldását kell célozniuk, és prioritásaikat ennek érdekében kell átrendezni;

107.

kéri a Bizottságot, hogy a megfelelő ipari ágazatokkal, valamint a nemzeti, regionális és helyi érintettekkel konzultálva állapítsa meg az energiahatékonyság finanszírozásának bevált módszereit az Unióban és azon kívül, majd ezt követően építse bele az energiahatékonyság támogatását és innovatív finanszírozási mechanizmusait az EBRD, az EKB és egyéb uniós alapok eszköztárába;

108.

hangsúlyozza, hogy az energiahatékonysággal és az éghajlatváltozással kapcsolatos célok eléréséhez elengedhetetlen egy új energiakultúra kialakítása; felhívja a tagállamokat, hogy megfelelő iskolai oktatási modulok révén folytassanak tájékoztatást a fiatalabb generációk körében egy új energiafogyasztói magatartás kiépítése érdekében;

109.

emlékeztet arra, hogy a 2030-ig tartó időszakra szóló éghajlat- és energiapolitikai kerettel kapcsolatban az Európai Tanácsban 2014 októberében elért megállapodás maga után vonja az üvegházhatást okozó gázok uniós kibocsátásának az 1990-es szinthez viszonyított legalább 40 %-os csökkentésére vonatkozó kötelezettségvállalást, mivel ez jelenti az energiaunió dekarbonizációs dimenziója kidolgozásának az alapját; megjegyzi, hogy ez a döntés képezi ugyanakkor a legjelentősebb hozzájárulást a kötelező érvényű éghajlatügyi megállapodás 2015. decemberben az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCCC) részes feleinek 21. párizsi ülésén történő megkötésére irányuló nemzetközi éghajlatügyi tárgyalásokhoz;

110.

hangsúlyozza, hogy a 21. párizsi konferencián egy átfogó, ambiciózus és jogilag kötelező megállapodást kell elérni, amely szilárd garanciákat tartalmaz az átlaghőmérséklet iparosodás előtti szinthez képesti emelkedésének 2 oC alatt tartására, valamint egy globális, átfogó és közös átláthatósági és elszámoltathatósági rendszert, amely magában foglalja a nyomon követést, a beszámolási kötelezettségeket és egy hatékony és eredményes megfelelési rendszert; úgy véli, hogy a 2020 utánra vonatkozó nemzetközi éghajlat-változási rendszernek tartalmaznia kell olyan rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik a nagyobb ambíciót, támogatják az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésére irányuló költséghatékony erőfeszítéseket, és lehetőséget biztosítanak a környezet integritásának és a fenntartható fejlődés megőrzésére; fontosnak tartja, hogy a világ legnagyobb szennyezői szilárdan elkötelezzék magukat a kibocsátások csökkentése mellett; e tekintetben az éghajlat és az energia vonatkozásában kulcsfontosságú szerepet kap az uniós diplomácia;

111.

emlékeztet arra, hogy a világ hőmérsékleti növekedésének átlagosan 2 oC-ra történő korlátozása nem garantálja a jelentősen kedvezőtlen éghajlati hatások elkerülését; hangsúlyozza, hogy a globális szén-dioxid-kibocsátás 2050-ig, vagy nem sokkal azután történő kivezetésére van szükség ahhoz, hogy a világ a 2 oC alatti hőmérséklet-emelkedésre vonatkozó céllal összeegyeztethető, költséghatékony kibocsátási pályán maradjon;

112.

úgy véli, hogy az energiaköltségeket figyelembe véve az energiaunió szempontjából alapvető fontosságú a megújuló energiaforrások fejlesztése; hangsúlyozza, hogy a megújuló energiaforrások az Unióban döntő szerepet játszanak az energiabiztonság és a politikai és gazdasági függetlenség elérése tekintetében, az energiaimport iránti szükségletek csökkentése révén; hangsúlyozza, hogy a megújuló energiaforrások döntő szerepet töltenek be a levegőminőség javításában, a munkahelyteremtésben és a növekedés biztosításában; úgy véli, hogy a megújuló energiaforrások biztos, fenntartható, versenyképes és megfizethető energiát nyújtanak, és fontos elemei a zöld gazdaság terén Európa által betöltött vezető szerep előmozdításában, valamint az új iparágak és technológiák kifejlesztésében; hangsúlyozza, hogy e tekintetben a jelenlegi villamosenergia-piac szerkezetének dinamikusabbá és rugalmasabbá kell válnia ahhoz, hogy különböző energiaforrásokat integráljon a piacra; felhívja a figyelmet arra, hogy az utóbbi években jelentősen csökkentek a megújuló energia előállítási költségei; hangsúlyozza a megújuló energiaforrások integrálása érdekében a határon átnyúló infrastruktúra fejlesztésének, valamint az intelligensebb energiahálózatok és új energiatárolási megoldások, valamint a rugalmas előállítási technológiák kifejlesztésére fordított kutatás és fejlesztés fokozásának jelentőségét;

113.

üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy az Európai Uniót „világelsővé teszi a megújuló energiaforrások terén”; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy e célból terjesszen elő működőképes és megvalósítható stratégiát; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot arra, hogy garantálják a szabályozási keretek átláthatóságát, következetességét és folytonosságát, illetve hogy kerüljék a már megvalósított beruházások gazdasági feltételeinek visszamenőleges megváltoztatását a befektetői bizalom erősítése és a megújuló energia európai uniós régiókban történő költséghatékony bevezetése érdekében; hangsúlyozza a támogatási programok megfelelőbb koordinációjának szükségességét az Európai Bizottság megújulóenergia-támogatási rendszerekről szóló iránymutatásával összhangban, az esetleges piaci torzulások megelőzése és a megújuló energiaforrások eredményes támogatásának biztosítása érdekében; hangsúlyozza, hogy az energiahatékonyságba, a megújuló energiába és az intelligens infrastruktúrába való beruházások számára biztosított megfelelő piaci feltételek döntő fontosságúak az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése szempontjából; hangsúlyozza, hogy az energiauniónak optimalizálnia kell az európai energiaforrások előmozdítását célzó piaci alapú eszközöket annak biztosítására, hogy az energetikai átállás a leginkább költséghatékony és környezetbarát módon valósuljon meg;

114.

hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az Uniónak energiarendszereink átalakítása céljából a nemzeti támogatási és állami támogatási rendszerek vonatkozásában egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítania, amelyek nem erősítik tisztességtelen módon egyes technológiák és gazdasági szereplők piaci erőfölényét; e tekintetben üdvözli az uniós energia támogatásáról és költségeiről szóló, 2014. október 10-i bizottsági jelentést, és felkéri a Bizottságot a jelentés évenkénti aktualizálására annak érdekében, hogy jobban azonosíthatóak legyenek a további forrásigényű ágazatok és területek, illetve a támogatások következtében a piac torzulásával szembesülő ágazatok;

115.

hangsúlyozza a környezeti szempontból káros támogatások beszüntetésének szükségességét, amelyeket sürgősen azonosítani kell és fokozatosan ki kell vezetni, mivel ezek a támogatások a közpénzek elfecsérlését jelentik, amelyeket először szennyező gyakorlatok támogatására, később pedig a szennyezés megszüntetésére fordítják;

116.

hangsúlyozza, hogy a versenyképes és fenntartható, alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás jelentős lehetőségeket hordoz magában az új munkahelyek, az innováció, a növekedés, és az alacsonyabb vállalati és háztartási energiaszámlák tekintetében; elismeri mindazonáltal, hogy ezek a lehetőségek csak a Bizottság, a tagállamok, a helyi és regionális hatóságok, a polgárok és az ágazat közötti szoros, a legerőteljesebb ösztönzőket és szabályozási keretet eredményező együttműködés révén válthatók valóra; megjegyzi, hogy a megfelelően irányított dekarbonizáció nem vezethet az energiaköltség-növekedéshez, energiaszegénységhez, az európai gazdaság ipari termelésének leépüléséhez, sem pedig a munkanélküliség emelkedéséhez; ezért kitart amellett, hogy a szociális partnereket aktívan be kell vonni a fenntartható energiaunióra való átállás társadalmi hatásainak kezelésébe; hangsúlyozza, hogy az Uniónak olyan, az egész Unióra kiterjedő, és ugyanakkor piaci alapú és technológiamentes szakpolitikákra van szüksége, amelyek az összes vonatkozó jogszabályt és az uniós célokat is figyelembe véve azokat a társadalom számára a legkevesebb költséggel érik el;

117.

emlékeztet arra, hogy a fotovoltaikus ágazatnak kell az európai iparpolitikai célkeresztjében állnia ahhoz, hogy kielégíthesse e növekvő világpiaci keresletet egy olyan környezetben, ahol a fotovoltaikus cellák és modulok zömét az Európai Unión kívül, jobbára Kínában gyártják; hangsúlyozza, hogy az EU-nak teljes mértékben részt kell vennie ebben az új beruházási ciklusban, annak érdekében, hogy fenntarthassa vezető szerepét a kutatás és fejlesztés, a gépgyártás és néhány más olyan szegmens esetében, mint az inverterek és a rendszeregyensúly, és visszaállíthassa vezető szerepét a berendezésgyártásban (a cellák és modulok terén); meggyőződése, hogy az EU-nak olyan pozíció elérést kell célul tűznie, hogy 2020-ig saját piacának legalább 20 %-át belső előállítású cellákkal és modulokkal láthassa el;

118.

elismeri a fűtés piacán a megújuló energiaforrások növelésének előnyeit, különösen az épületekben; hangsúlyozza a hőenergia-infrastruktúra és -tárolás nagyobb rugalmasságát az időszakos megújuló energiaforrások integrálásának előmozdításában, az energia hő formájában történő tárolása révén; megismétli, hogy az energiabiztonság növelhető a távfűtési/távhűtési hálózatok nagyobb mértékű fejlesztésével, amelyek ideális eszközt képeznek a fenntartható hőenergia nagyléptékű települési integrációjához, mivel egyszerre képesek többféle forrásból származó hőenergia továbbítására, és nem függenek eleve egyetlen energiaforrástól sem;

119.

felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a tagállamok az új és felújított épületek esetében követeljék meg a megújulóenergia-termelés minimális szintjét, valamint hogy a megújulóenergia-projektek részesüljenek a gyors igazgatási és hálózati csatlakozási eljárások előnyeiből, konkrétan a 2009/28/EK irányelv 13. cikke (4) bekezdésének és 13. cikke (1) bekezdése f) pontjának, valamint a 2009/72/EK irányelv 7. cikke (3) bekezdésének végrehajtása révén; felhívja a Bizottságot, hogy a vonatkozó hatályos jogszabályok felülvizsgálatakor emelje a megújulóenergia-rendszerekkel felszerelt épületek számát, követelje meg az egyablakos ügyintézést a kisléptékű megújulóenergia-projektek esetében, valamint az egyszerű bejelentési eljárást a teljes egészében saját fogyasztást szolgáló megújulóenergia-telepítések esetében, továbbá az innovatív hálózati csatlakozásra vonatkozó rendelkezések és az elosztási hálózati szintű hálózati szolgáltatások kereskedelme keretének létrehozását;

120.

kéri a Bizottságot, hogy fogadjon el olyan uniós fűtési és hűtési stratégiát, amely feltárja az összes szükséges intézkedést és szinergiát a háztartási, a kereskedelmi és az ipari szektorokban egyaránt azzal a céllal, hogy csökkentse az EU függőségét, és ugyanakkor járuljon hozzá az EU energia- és éghajlatügyi céljainak teljesítéséhez, energiatamegtakarítást érjen el, fokozza az európai gazdaság versenyképességét, ösztönözze a növekedést és a munkahelyteremtést, valamint segítse elő az innovatív rendszerek alkalmazását; hangsúlyozza, hogy e fűtésre és hűtésre vonatkozó stratégiának foglalkoznia kell az energiauniónak mind az öt dimenziójával.

121.

hangsúlyozza, hogy a vízenergia fontos saját, megújuló és biztonságos energiaforrás, amely 11 %-os arányt képvisel a teljes európai villamosenergia-termelésben; hangsúlyozza, hogy ezért a vízenergia továbbra is fontos szerepet fog játszani a villamosenergia-termelésben és -tárolásban, és jelentősen hozzájárul az európai gazdaság dekarbonizációjához és az EU külső energiaforrásoktól való függőségének csökkentéséhez;

122.

külön figyelmet kér a tengeri megújuló energiaforrások tekintetében, a Bizottság kék gazdaságról szóló közleményének megfelelően, mivel ez a többi megújulóenergia-ágazatnál kevésbé kiépült, de jelentős potenciált hordozó ágazat;

123.

megállapítja, hogy a belföldön előállított biogáz növekvő részaránya kedvezően járulhat hozzá az energiabiztonsághoz; hangsúlyozza ezzel összefüggésben a meglévő gázinfrastruktúra ebből a célból történő fenntartásának szükségességét;

124.

megállapítja, hogy a fenntartható erdőgazdálkodásból származó biomassza hozzájárulhat a 2030-as keret éghajlati és energetikai céljainak teljesítéséhez;

125.

megállapítja, hogy a jelenlegi uniós bioüzemanyag-politikát széles körben bírálták, amiért nem veszi figyelembe a földhasználat közvetett megváltozásához köthető üvegházhatásúgáz-kibocsátásokat, amelyek akkor alakulhatnak ki, amikor a meglévő mezőgazdasági termelés áthelyeződik az EU-n belüli és kívüli megműveletlen földterületekre;

126.

úgy véli, hogy az uniós energiabiztonsági célok teljesítésére vonatkozó fenntartható megközelítés nem fokozhatja tovább a termőföldön előállított bioüzemanyagok használatát, valamint hogy jobb megoldás a gépjárművek üzemanyag-hatékonyságának javítása, a mobilitási igények csökkentése, az intenzív állattartás csökkentése, a hulladékból és maradékanyagokból a földhasználat további megváltoztatása nélkül előállított bioüzemanyagok használatának növelése;

127.

kitart az olyan projektek és beruházások támogatásának szükségessége mellett – és várakozással tekint elébük –, amelyek a melléktermékként felszabaduló széntartalmú gázokat alacsony széntartalmú vegyszerek és újszerű bioüzemanyagok előállításához használják fel (például szénben gazdag gázokkal táplálkozó mikrobák felhasználása révén, melyekkel e gázokat olyan üzemanyagokká és vegyi anyagokká alakítják át, amelyek a fosszilis erőforrásokból származók (vagy első generációs bioüzemanyagok) helyébe lépnek), csökkentve ezáltal az ipari folyamatokból, például az acélgyártásból származó, környezetbe kerülő kibocsátások és szennyező anyagok mennyiségét;

128.

hangsúlyozza, hogy az igazi körforgásos gazdaságban a hulladékot nyersanyagként vissza kell táplálni a gazdaságba, hogy minél tovább megmaradjon a termék hozzáadott értéke, és ezért az újrafelhasználás és újrahasznosítás előkészítése sokkal nagyobb prioritással bír, mint az égetés; rámutat, hogy sok tagállam az égetőművek tekintetében már többletkapacitással rendelkezik; hangsúlyozza a jobb tervezés és az információmegosztás, valamint a rendszer megmerevedése elkerülésének fontosságát; szorgalmazza, hogy a Bizottság vegye figyelembe az energiaunió és a körforgásos gazdaság közötti összefüggést;

129.

emlékeztet arra, hogy az európai ipar és a kkv-k létfontosságúak az európai gazdaság számára, és elismeri, hogy az alacsonyabb energiaköltségek jelentős előnyökkel járnának Európa iparának versenyképessége és a kkv-k szempontjából;

130.

hangsúlyozza, hogy az energia- és erőforrás-hatékonyabb ipari folyamatokra irányuló innováció és modernizáció hozzájárul az Unió ipara versenyképességének erősítéséhez; rámutat, hogy a megújuló fűtési technológiák terén az innováció révén csökkenhetne a behozatal, mérséklődhetnének a költségek, és fokozódhatna a rendszerek teljesítménye annak érdekében, hogy az ipari ágazatok magas hőmérsékletű fűtési igényei kielégíthetőek legyenek; rámutat, hogy az európai épületállomány felújítása és korszerűsítése mint jelentős kihívás a magas értékű építőanyagok, készülékek és berendezések számára piacot, és ennélfogva az európai építőipari gyártók és szerelők számára jelentős lehetőséget teremt az innovációra és az át nem telepíthető munkahelyek létrehozására;

131.

megállapítja, hogy a 2030-as éghajlat- és energiapolitikai célok elérésére szolgáló eszközöket be kell építeni a tagállamok iparpolitikájába, figyelembe véve az újraiparosítás szükségességét; úgy véli, hogy az uniós szabályozási keretnek és az Unió éghajlat- és energiapolitikai prioritásainak összhangban kell állniuk, és egy rugalmasabb, piacorientált megközelítést kell bevezetniük az ellenállóképes energiaunió biztosítása, a 2030-ra vonatkozó éghajlat-politikai célok és újraiparosítási célkitűzések beépítése érdekében, a tagállamok iparpolitikáját kiegészítve;

132.

hangsúlyozza, hogy a kutatási és technológiai innováció hatékony felhasználása elősegíti az európai ipar vezető szerepét, megerősíti az európai vállalkozások és ipar versenyelőnyét és kereskedelmi életképességét, munkahelyeket teremt, ugyanakkor hozzájárul a fő uniós energiapolitikai célokhoz, köztük az energiakereslet csökkentéséhez, az ellátásbiztonsághoz, a versenyképességhez és az energiatermelés, -elosztás, -szállítás és -fogyasztás fenntartható fejlődéséhez, az energiaszegénység elleni küzdelemhez és az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére, a megújuló energiaforrásokra, az energiahatékonyságra és az európai energiaforrások lehető leghatékonyabb felhasználására vonatkozó uniós célokhoz;

133.

felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa az energiaintenzív iparágak versenyképességét és nyújtson hosszú távú tervezésbiztonságot az ipari beruházások számára [a Bizottság azon törekvésének megfelelően, hogy az ipar GDP-n belüli arányát 2020-ig 20 %-ra emelje];

134.

hangsúlyozza a kibocsátáskereskedelmi rendszer kulcsfontosságú szerepét, mivel költséghatékony és piaci alapú eszközt jelent az európai energiarendszer szén-dioxid-mentessé tételéhez és az EU 2030-ig tartó és azon túli időszakra szóló kibocsátáscsökkentési célkitűzéseinek teljesítéséhez; hangsúlyozza, hogy a piaci stabilizációs tartalék létrehozásán túl, 2020 után strukturális reformot kell végrehajtani a kibocsátáskereskedelmi rendszerben a 2030-ig kitűzött szén-dioxid-csökkentési cél figyelembevétele érdekében, valamint a kibocsátásáthelyezésre vonatkozó kézzelfogható és egységesebb, uniós szintű intézkedések belefoglalása céljából, legalábbis addig, amíg más jelentős gazdaságok nem tesznek ezzel összemérhető erőfeszítéseket;

135.

kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a közvetett szén-dioxid-kibocsátás költségeit és e költségek tagállami villamosenergia-árakra gyakorolt hatását (valamint e költségeknek az árakban képviselt részarányát);

136.

hangsúlyozza, hogy a kibocsátáskereskedelemből származó bevételeket elsősorban a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését célzó innováció, valamint az energiahatékonyság javítására és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló más intézkedések támogatására kell használni;

137.

elismeri, hogy az európai energetikai és energiahatékonysági technológiák, például a kapcsolt energiatermelés alapvető módon járulnának hozzá az Unió energiabiztonságához és az üvegházhatásúgáz-kibocsátásra vonatkozó célok eléréséhez; emiatt úgy véli, hogy az energiauniónak tekintetbe kell vennie a tagállamok azon jogát, hogy a rendelkezésükre álló bármely biztonságos és fenntartható, alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrást alkalmazzák;

138.

elismerve, hogy az energiaszerkezet meghatározása elsődlegesen tagállami hatáskör, tudomásul veszi a lakosság hidraulikus rétegrepesztéssel és e technológia éghajlatra, környezetre és közegészségre, valamint az Unió hosszú távú dekarbonizációs céljának elérésére gyakorolt következményeivel kapcsolatos aggodalmait; emellett elismeri, hogy az, hogy a nem hagyományos tüzelőanyagok korlátozott mértékben, a jelenlegi alacsony globális olajárakat tekintve magas beruházási és kitermelési költségek mellett képesek hozzájárulni az Unió jövőbeli energiaszükségleteinek kielégítéséhez, megkérdőjelezi, hogy a hidraulikus rétegrepesztés életképes technológia lehet az Európai Unióban; úgy véli, hogy a lakosság aggodalmaival megfelelően foglalkozni kell, és a hidraulikus rétegrepesztési tevékenységeknek a legmagasabb szintű éghajlat-, környezet- és közegészség-védelmi normáknak kell megfelelniük; kéri a hidraulikus rétegrepesztést folytatni szándékozó tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben a szénhidrogének (például palagáz) masszív hidraulikus rétegrepesztéssel való feltárására és kitermelésére vonatkozó minimumelvekről szóló, 2014. évi bizottsági ajánlást;

139.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tevékenyen törekedjenek az elavult, erősen szennyező és nem biztonságos erőművek leszerelésére, valamint célként tűzzék ki a piac jelenlegi kapacitásfeleslegének csökkentését;

140.

felszólítja a Bizottságot, hogy javítsa a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás feltételeit; meggyőződése, hogy a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás segíthetne az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiapiacra történő átmenetben, valamint hogy fontos szerepet tölthet be az energiaunió diverzifikált, biztonságos energiaellátást célzó, és egyidejűleg az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának a 2050-es célok felé vezető uniós menetrend teljesítéséhez szükséges csökkentését szolgáló különféle célkitűzéseinek összeegyeztetésében;

141.

meggyőződése, hogy a szén-dioxid-mentesítési technológiák – így a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás (CCS), illetőleg a szén-dioxid-leválasztás és hasznosítás (CCU) – jelentős kutatási és innovációs erőfeszítések révén továbbfejlesztést és korszerűsítést igényelnek annak biztosítására, hogy ezek a technológiák rendelkezésre álljanak a fosszilis tüzelőanyagok környezeti lábnyomának mérséklésére, illetve akár megsemmisítésére, amelyek még mindig az Unió jelenlegi energiatermelésének több mint 40 %-át adják, és valószínűleg a jövőben is fontos energiaforrások lesznek.

142.

felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy NER400 innovációs alapot, amelynek a széndioxid-elkülönítés és -tárolás és a megújuló energiaforrások NER300-as programjára építve az alacsony szén-dioxid-kibocsátású demonstrációs projekteket kell támogatnia, ugyanakkor hogy terjessze ki annak hatályát az ipari ágazatokban az alacsony szén-dioxid-kibocsátású innovációra;

143.

megjegyzi, hogy 2014-ben az atomenergia adta az uniós energiamix 27 %-át, és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású villamos energia több mint felét, hogy a 132 uniós atomerőműből 2050-re 130-nak a leszerelése esedékes, ami jelentős hiányt eredményez az uniós villamosenergia-szerkezetben az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és alapterhelési villamos energia terén, elismeri, hogy noha néhány tagállam úgy döntött, hogy felhagy az atomenergiával, más tagállamok nemzeti és uniós energetikai és éghajlat-változási célkitűzéseik elérése érdekében új atomenergetikai projekteket kívánnak végrehajtani, és felkéri az Európai Bizottságot annak biztosítására, hogy az Unió ehhez – az uniós belső piaci és versenyszabályok szerint – nyújtson felhatalmazó keretet azon tagállamok számára, amelyek új atomenergetikai projekteket kívánnak megvalósítani;

144.

megjegyzi, hogy az atomenergia az európai energiarendszer egyik legfontosabb alkotóeleme, amely alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátást eredményez, egyidejűleg korlátozza az importtól való függőséget, biztosítva az állandó villamosenergia-ellátást, amely kiszolgálhatja a belső piacot és szilárd alap lehet egy olyan energiarendszerhez, amelybe a megújuló energiák fokozatosan bevezethetőek;

145.

felhívja az atomenergiát kivezető tagállamokat annak biztosítására, hogy azt azonos ellátást biztosítani képes, valamint a termelés és elosztás közös rendszerének stabilizálásához hozzájáruló energiatermelési móddal váltsák fel;

146.

úgy véli, hogy míg a tagállamok joga meghatározni energiaszerkezetüket és míg minden egyes tagállam önállóan dönthet gazdasága dekarbonizációjának módjáról, az európai és tagállami éghajlat- és energiapolitikai célkitűzések teljesítéséhez a politikák és a technológiai fejlesztések uniós szintű koordinációja szükséges; elismeri, hogy egyes területeken az uniós szintű politikák a leghatékonyabbak, valamint hogy más területen döntő fontosságú a tagállamok közötti szoros együttműködés és koordináció; elismeri, hogy e koordináció biztosításához erőteljes és megbízható irányítási folyamat szükséges;

147.

kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatokat egy modernizációs alap létrehozására, amely szigorú feltételek és iránymutatás révén biztosítaná, hogy a források valódi energetikai modernizációs projekteket támogassanak, amelyek technológiasemleges alapon kerülnek kiválasztásra, illetve annak alapján, hogy kimutathatóan megfelelnek-e az Unió 2030-as üvegházhatású gázokra vonatkozó célkitűzéseinek;

148.

hangsúlyozza, hogy az Európai Beruházási Bankot be kell vonni a modernizációs alap korábban említett kritériumainak és iránymutatásának kialakításába;

149.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az energiaunió megvalósítása garantálja a környezet és az éghajlat védelmét, a levegőminőség javítását, a külső energiafüggőség csökkentését, a biodiverzitást, a foglalkoztatást és az európai ipar technológiai innováción és vezető szerepen alapuló versenyképességét;

150.

hangsúlyozza, hogy az energiát minden uniós polgár számára megfizethetővé kell tenni; úgy véli, hogy a szükségtelen fogyasztásnak, a hatékonyság javítása, az erősebb összeköttetések, a magasabb piaci integráció és – különösen az épületekben – az energetikai fenntarthatósági beruházások révén történő elkerülése sok háztartás számára lehetővé tenné, hogy egyenlő feltételek mellett férjenek hozzá egy egységes, fenntartható, versenyképes és biztonságos energiapiachoz, és megmeneküljenek az energiaszegénységtől, amely 2012-ben az uniós polgárok negyedét érintette; felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy, az Európában tapasztalható energiaszegénységről szóló közleményt, amelyet az ellene való küzdelem cselekvési terve kísér, és amely tartalmazza az energiaszegénység fogalmának meghatározását és mutatóit is;

151.

úgy véli, hogy az európai végső energiafogyasztás több mint 30 %-áért a közlekedés felelős, és hogy a közlekedési ágazat 94 %-ban kőolajtermékekre támaszkodik; úgy véli ezért, hogy egy alkalmazkodóképes energiaunióra és egy előretekintő éghajlat-politikára irányuló keretstratégia központi elemét egy olyan tisztább energiarendszernek kell képeznie, amely egyértelműen kapcsolódik a közlekedési ágazat szén-dioxid-mentesítéséhez; hangsúlyozza, hogy az energiahatékonyság és a megújuló energiák előmozdítására szolgáló intézkedések ötvözése, valamint az innovatív energiatechnológiák fejlesztése alapvető fontosságú annak érdekében, hogy környezeti szempontból fenntartható energiaszerkezetet alakítsunk ki az európai közlekedési ágazat számára; úgy véli, hogy ösztönözni kell a különféle megújuló energiaforrások használatát, többek között a cseppfolyósított földgázét a nehéz tehergépjárművek esetében és a tengerészeti ágazatban; sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat – adott esetben – a környezetvédelmi szempontból káros adótámogatások megszüntetésére; ösztönzi a technológiailag jobb mobilitási megoldások, valamint a támogató technológiák és politikák terén kifejleszthető megoldások megtalálására irányuló kutatás és innováció támogatását;

152.

megjegyzi, hogy a közlekedési ágazat dekarbonizációja az energia, a közlekedés, a kereskedelem, a kutatás és az innováció szakpolitikai területét érintő intézkedések ötvözését vonja magával; hangsúlyozza a határokon átnyúló koherens megközelítés fontosságát a nemzeti széttagoltság megelőzése érdekében, és kiemeli, hogy olyan szabványokat és interoperabilitási követelményeket kell megállapítani, amelyek lehetővé teszik az európai vállalkozások számára a piaci lehetőségek kiaknázását;

153.

megjegyzi, hogy a járművek kibocsátására vonatkozó továbbfejlesztett előírások és az üzemanyag-hatékonyság döntő fontosságúak mind az EU olajtól való függőségének csökkentésében, mind pedig az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának visszaszorításában, és ezért felszólítja az ipart, a tagállamokat és a Bizottságot, hogy folytassák és gyorsítsák fel az e téren végzett munkát, és – tekintettel a közelmúltbeli botrányokra – biztosítsák, hogy a kibocsátásvizsgálat ne csak pontos legyen, hanem a valós járművezetési körülményeket tükrözze; kéri a Bizottságot, hogy a 2020 utáni időszakra vonatkozóan vizsgálja felül a személy- és tehergépjárművekre vonatkozó szén-dioxid-kibocsátási előírásokat; megjegyzi azonban, hogy a közlekedésből származó kibocsátások csökkentésére és az energiakereslet csökkentésének és az ellátás diverzifikálásának biztosítására hosszú távú megoldásként az alternatív üzemanyagok, a megújuló villamos energiával történő villamosítás és a fenntarthatóbb közlekedési módok előmozdítása kínálkozik;

154.

támogatja egy átfogó közúti közlekedési csomag létrehozását, amely előmozdítaná az infrastruktúra hatékonyabb árazását és az intelligens interoperábilis közlekedési megoldások elterjedését; hangsúlyozza, hogy az energiahatékonyságot javítani lehet az intelligens közlekedési rendszerek digitalizálásának és használatának támogatásával, valamint innovatív közlekedési szolgáltatások kialakításával. felszólít egy előretekintő kutatási és innovációs stratégia kidolgozására a közlekedési ágazatban; támogatja a közlekedésből származó szennyezés, a forgalmi torlódások, a zaj és a közúti balesetek csökkentésére irányuló, fenntartható városi és vidéki mobilitási tervek kidolgozását; úgy véli, hogy az ilyen terveknek a fogyatékossággal élő felhasználók és a költségek tekintetében meglévő egyenlőtlenségek felszámolására kell irányulniuk;

155.

üdvözli a leginkább fenntartható és energiahatékony közlekedési módok és útvonalak – például a vasúti közlekedés, a rövid távú tengeri fuvarozás, a belvízi hajózás és a tengeri közlekedés – felé való elmozdulást azok versenyképesebbé, és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése révén hatékonyabbá tétele révén; kiemeli ebben a tekintetben az intermodalitás fontosságát;

156.

felszólítja a Bizottságot, hogy a közlekedési ágazat dekarbonizációjának részeként dolgozzon ki átfogó közúti közlekedési stratégiát, és támogassa a közúti elektromos mobilitás fejlesztésének és elterjesztésének terén tett erőfeszítések fokozását;

157.

rámutat, hogy az elektromos járművek elterjesztése komoly terheket ró a villamosenergia-termelésre, és felszólít, hogy készítsenek értékelést annak meghatározására, hogy a meglévő termelési kapacitás milyen mértékben győzi majd a terhelést;

158.

felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a személygépjárművek üzemanyag-fogyasztását és szén-dioxid-címkézési rendszerét annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztók pontosabb, érdemibb és összehasonlíthatóbb információkat kapjanak a szén-dioxid-kibocsátásokról és az üzemanyag-fogyasztásról, hogy a legenergiahatékonyabb gépjárművekre essen a választásuk, másrészt ösztönözze a gyártókat járműveik energiahatékonyságának javítására és fokozza az energiabiztonságot;

159.

kitart amellett, hogy a Bizottságnak fel kell gyorsítania a felülvizsgált vizsgálati ciklus bevezetését annak biztosítása érdekében, hogy a gépjárművek szén-dioxid- és egyéb szennyezőanyag-kibocsátása a valós vezetési körülmények közötti kibocsátásokat tükrözzék;

160.

felszólítja a Bizottságot, hogy a „vasúti közlekedésre való átállás” kezdeményezés előterjesztésével gyorsítsa fel a fejlett technológiák innovatív vasútba történő integrálását, mivel az fontos szerepet játszhat a tiszta tömegközlekedésben;

161.

emlékeztet arra, hogy a nemzetközi hajózás még mindig nem esik az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére vonatkozó kötelező kötelezettségvállalások hatálya alá, jóllehet az általa bonyolított forgalom erős növekedést mutat; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be jogalkotási javaslatot a nemzetközi hajózásra vonatkozó üvegházhatásúgáz-kibocsátási célokra vonatkozóan, amennyiben 2016 vége előtt a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) keretein belül nem sikerül kötelező intézkedésekről megállapodni;

162.

hangsúlyozza, hogy nagyobb mértékben össze kell hangolni a közlekedési, fűtési-hűtési és villamosenergia-dekarbonizációs stratégiákat; felhívja a Bizottságot a közlekedési és fűtési-hűtési ágazatból származó szén-dioxid-kibocsátás csökkentését célzó holisztikus tervek előterjesztésére, tekintettel többek között arra, hogy a többféle megújuló energiaforrásból előállított, bőségesen rendelkezésre álló, tiszta és olcsó villamos energiát fel lehetne használni az elektromos járművek feltöltésére, valamint hűtő és fűtő berendezések üzemeltetésére;

163.

hangsúlyozza, hogy előnyben kell részesíteni az olyan közlekedési projektekre irányuló ESBA-támogatást, amelyek lehetővé teszik a technológiai átmenetet egy tiszta és fenntartható közlekedési rendszer felé; kiemeli, hogy más, uniós szinten rendelkezésre álló pénzügyi támogatási eszközöknek elsőbbségben kell részesíteniük az intermodalitás, a vasút, a tengeri közlekedés és a belvízi utak infrastruktúrájába történő beruházást;

164.

ösztönzi a Bizottságot, hogy a fenntartható turizmus tanúsítási kritériumainak összehangolására irányuló munkájába az uniós célkitűzéseknek megfelelően foglaljon bele a megújuló energiahasználatról szóló kritériumot és egy másikat a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséről;

165.

kéri a Bizottságot, hogy fokozza az Unió erőforrásainak jobb kihasználására irányuló kutatást és az erőforrások környezeti hatásainak mérséklését a fenntartható gazdasági növekedés biztosítása, a munkahelyteremtés, az ipar versenyképességének javítása és különösen az Unió hosszú távú éghajlat- és energiapolitikai céljainak elérése érdekében;

166.

hangsúlyozza e tekintetben, hogy maradéktalanul ki kell használni a biztonságos és fenntartható alacsony szén-dioxid-kibocsátású] energiatechnológiák fellendítésére, az energiahatékonyságra, a megújuló energiaforrásokra, az intelligens hálózatokra, a decentralizált termelésre, a rugalmas előállításra, a villamosenergia-tárolásra és a közlekedési rendszer villamosítására vonatkozó uniós finanszírozási lehetőségeket; felhívja a Bizottságot, hogy fokozza a kutatásra irányuló erőfeszítéseit és e technológiák bevezetését annak érdekében, hogy teljesüljenek a 2020-as, a 2030-as és a hosszabb távú célkitűzései, javítsa energiabiztonságát, és elősegítse a gazdasági fellendülést; elvárja, hogy a Horizont 2020 kutatási program félidős felülvizsgálata során foglalkozzanak ezekkel a prioritásokkal; emlékeztet arra, hogy a Horizont 2020 energiaügyi kihívását úgy alakították ki, hogy támogassa a megbízható, fenntartható és versenyképes energiarendszerre való áttérést, amelynek fő prioritásai az Energiahatékonyság, az Alacsony szén-dioxid-kibocsátási technológiák, valamint az Intelligens városok és közösségek címsorok alatt vannak felsorolva; emlékeztet arra, hogy a Horizont 2020 költségvetése energetikai kihívásának legalább 85 %-át a nem fosszilis tüzelőanyagok területén kell elkölteni, amelyen belül legalább a teljes energakihívás-költségvetés 15 %-át a megújulóenergia- és energiahatékonysági technológiák piaci bevezetési tevékenységeire kell költeni;

167.

úgy véli, hogy az ilyen technológiák fejlesztésére fordított erőfeszítések fokozása jelentős hosszú távú előnyökkel jár a költséghatékony dekarbonizáció, az alacsonyabb előállítási költségek és az energia iránti csökkenő kereslet révén, ezzel erősítve az ipar versenyképességét;

168.

tudomásul veszi az európai technológiai vezető szerepet a szélturbinákéhoz, az elektromos kábelekéhez, a hálózatfejlesztéséhez és szolgáltatásokéhoz, valamint a városi közlekedési rendszerekéhez hasonló kulcsfontosságú ágazatokban; sajnálatának ad hangot amiatt, hogy ez a vezető szerep veszélyeztetve van, és felhívja a Bizottságot e vezető szerep megtartása érdekében sürgős intézkedések megtételére;

169.

sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki kezdeményezést az EU globális technológiai és innovációs szerepével kapcsolatban a megújuló és alacsony szén-dioxid-kibocsátású energetikai technológiák, többek között a hullámenergia, az úszó naperőművek technológiája, valamint az algákból előállított bioüzemanyagok terén, és adjon lendületet az e területeken folytatott kutatás-fejlesztésnek és innovációnak;

170.

felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy törekedjenek a nemzeti és európai kutatási programok jobb együttműködésére és összehangolására, különösen az energia, a fuvarozás, az ikt és az építőipar terén, annak biztosítása érdekében, hogy prioritást kapjanak az olyan közös kihívások, mint az energiahatékonyság növelése azzal, hogy nem csak a fűtési, hanem a hűtési ágazatra, a kisvolumenű megújuló energiákra is összpontosítanak, az energiabiztonság növelése, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése, valamint az új megújuló energiaforrások fejlesztése és az új technológiák piaci elterjedésének maximalizálása;

171.

hangsúlyozza az ikt-alkalmazások energiarendszerekbe történő integrálásának többletértékét, és felszólítja a Bizottságot, hogy vezessen be közös szabványokat az átviteli rendszerek szintjén az intelligens hálózatok tekintetében az állandó ellátás és az energia határokon átnyúló szabad áramlásának biztosítására, valamint az energiabiztonsághoz való hozzájárulásra, valamint különösen az elosztási rendszerek szintjén a helyi közösségek, települések és régiók ellátásbiztonságának garantálására. kiemeli e tekintetben az intelligens energiahálózatok és az új energiatároló létesítmények fejlesztésének potenciális szerepét a megújuló energiaforrások szintjének növelésében;

172.

elismeri, hogy az intelligens mérőeszközök jelentősen hozzájárulnak az elosztási hálózati szolgáltatásokhoz; hangsúlyozza, hogy adataik végső tulajdonosainak továbbra is a fogyasztóknak kell lenniük és az elosztásirendszer-üzemeltetőknek és más piaci szereplőknek továbbított adatokat a magánléthez való jog tiszteletben tartása érdekében anonimizálni kell;

173.

meggyőződése, hogy az energia belső piacának további fejlődése szervesen kapcsolódik a digitális egységes piachoz; felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a kapcsolatot az energiaunió és a digitális egységes piac között a fogyasztók energiaszolgáltatásokhoz digitális platformok használatával történő hozzáférésének maximalizálásával és az energia versenyképesebb, átláthatóbb és a digitális gazdaságba jobban integrált belső piacának fejlesztése révén;

174.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mindenekelőtt az ipari termelés fejlődésére és az energiaszektorban az infokommunikációs technológiák egyre nagyobb szerepére tekintettel fokozzák a fogyasztóknak létfontosságú szolgáltatásokat nyújtó, kritikus jelentőségű energiainfrastruktúrák IT-biztonságát és védelmét; hangsúlyozza ebben a vonatkozásban a hálózati és informatikai biztonsági irányelv elfogadásának és időben történő végrehajtásának fontosságát a kritikus infrastruktúrák hálózati és informatikai biztonsága magas szintjének megtartása szempontjából;

175.

hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak a Horizont 2020 keretén belül prioritássá kellene tenniük a fenntartható, biztonságos és kevésbé kiforrott energiatermelési technológiák költségeinek csökkentését, különösen azokét, amelyek hozzájárulnak a üvegházhatásúgáz-kibocsátások globális csökkentéséhez és az EU 2030-ra kitűzött céljainak eléréséhez; felhívja mind a Bizottságot, mint a tagállamokat, hogy biztosítsanak egyértelmű jogi és stratégiai keretet és finanszírozási lehetőségeket azon kutatási és fejlesztési kezdeményezések és alkalmazási projektek számára, amelyek segítik az Európai Uniót éghajlat-, energia- és környezetvédelmi politikai céljainak elérésében és gazdasági versenyképességének erősítésében; üdvözli a felülvizsgált SET-terv Bizottság általi elfogadását; hangsúlyozza, hogy a K+F-nek és az innovációnak a rendelkezésre álló vagy fejlesztés alatt álló megoldások rendszerbe integrálására, semmint egymástól elkülönülő egyedi ágazatokra és technológiákra kell összpontosítania;

176.

elismeri, hogy a környezetbarát és költséghatékony újítások és kutatás-fejlesztés terén elért előrelépés szintén kulcsfontosságú az Unió jövőbeni versenyképessége szempontjából, beleértve az európai ipart is;

177.

kéri a Bizottságot a különböző támogatási és finanszírozási eszközök – köztük az InvestEU program, az európai összekapcsolódási eszköz (közös érdekű projektek), kutatást és fejlesztést támogató alapok, strukturális alapok, intelligens energiahálózatokat finanszírozó eszközök (ERA-Net Plus), a Horizont 2020 program (H2020), az Európai Beruházási Bank (EIB), az európai energiaügyi gazdaságélénkítő program (EEPR), az európai összekapcsolódási eszköz – Energia (CEF-E) NER 300, a Szén- és Acélipari Kutatási Alap (RFCS), és Eurogia+ – áttekinthető listájának elkészítésére, tisztázva részvétel egyedi feltételeit a fenti programokban, nem feledkezve meg a technológiasemleges megközelítésről;

178.

emlékeztet 6 000 európai város Polgármesterek Szövetsége keretében tett azon kötelezettségvállalására, hogy az energetikai átmenetben vezető szerepet fognak betölteni; sürgeti a Bizottságot e hálózat és olyan más kezdeményezések teljes mozgósítására, mint az Intelligens Városok és Közösségek és az Energiavárosok, és biztosítsa számukra a továbbfejlődéshez a pénzügyi és humánerőforrásokat; véleménye szerint a Polgármesterek Szövetsége részes feleinek elsőbbségi hozzáférést kell az európai finanszírozáshoz biztosítani;

179.

hangsúlyozza, hogy az aktív oktatási/képzési és készségstratégiák alapvetőek a fenntartható, erőforrás-hatékony gazdasághoz; felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre a polgároknak szóló oktatási és képzési programokat, valamint ösztönözzék a közösségi irányítású oktatást az energiaszükséglet csökkentése és a megújuló energia előállítása terén; hangsúlyozza, hogy az energiaunió sikeréhez – egyfelől a változó körülményekhez és a polgárok törekvéseihez, másfelől pedig a munkaerőpiac igényeihez való alkalmazkodás eszközeként – azonos hozzáférés szükséges az induló és az egész életem át tartó oktatáshoz és képzéshez; emlékeztet arra, hogy elengedhetetlenek azok a képzési és továbbképzési programok, amelyek lehetővé teszik a munkavállalók számára a megújulóenergia-fejlesztés fenntartható és helyi munkahely-lehetőségeinek teljes kiaknázását;

180.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Energiaközösség tagállamainak.

24.11.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 399/48

—

tekintettel a Bizottságnak „Az energiahálózatok összekapcsolására vonatkozó 10 %-os célkitűzés elérése” című közleményére (COM(2015)0082),

—

tekintettel az Európai Tanács 2002. március 15–16-i ülésének következtetéseire,

—

tekintettel az Európai Tanács 2014. március 20–21-i ülésének következtetéseire,

—

tekintettel az Európai Tanács 2014. október 23–24-i ülésének következtetéseire,

—

tekintettel az ENTSO-E 2014. évi tízéves hálózatfejlesztési tervére,

—

tekintettel az energiahálózatok összekapcsolásáról Spanyolország, Franciaország, Portugália, az Európai Bizottság és az EBB részvételével tartott csúcstalálkozón 2015. március 4-én elfogadott madridi nyilatkozatra,

—

tekintettel az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközre (CEF) (2013. december 11-i 1316/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet),

—

tekintettel az Európai Stratégiai Beruházási Alapról, az Európai Beruházási Tanácsadó Platformról és a Beruházási Projektek Európai Portáljáról, valamint az 1291/2013/EU és az 1316/2013/EU rendelet módosításáról szóló, 2015. június 25-i 2015/1017/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A8-0330/2015),

1.

a Bizottság közleményét és stratégiáját pozitív lépésként üdvözli, amely előmozdítja az energiahálózatok összekapcsolására vonatkozó 10 %-os célkitűzés megvalósítását és a villamos energia belső uniós piacának hatékonyabb működését;

2.

elismeri, hogy a megújuló energia, a jobb energiahatékonyság és az energiamegtakarítást eredményező fenntartható energiaszerkezet, valamint egy olyan belső energiapiac, amely lehetővé teszi az energia szabad áramlását, fontos eszközök az Unió stabil, biztonságos, független, inkluzív, átlátható és versenyképes energiarendszeréhez, amely magas színvonalú munkahelyeket és vagyont teremt egy jövőorientált, fenntartható gazdaságban; hangsúlyozza, hogy egy ilyen rendszer kialakításához szükség van a villamosenergia-hálózatok nagyobb fokú összekapcsolására, intelligens energiahálózatokra és egy új piacszerkezetre; úgy véli, hogy egy ilyen rendszer létrehozása és az energiaszigetek megszüntetése az energiaunió egyik fő célja kellene hogy legyen;

3.

elismeri, hogy az energiahálózatok összekapcsolása kulcsfontosságú előfeltétel a villamos energia integrált belső piacának kiteljesítéséhez, ami jó tervezés esetén hozzásegít az éghajlati célkitűzéseink eléréséhez – ideértve azt a célt is, hogy az Unió vezető szerepet töltsön be a megújuló energiák terén – és az EU geopolitikai helyzetének javításához a nagyobb energiabiztonság és függetlenség révén, és csökkenti az energetikai elszigeteltséget, valamint az energiarendszer zavarainak esélyét; hangsúlyozza, hogy erős, összehangolt regionális együttműködés révén a villamosenergia-hálózatok rendszerösszekötőivel is foglalkozni kell, ezeket meg kell tervezni és meg kell építeni, és ennek során tiszteletben kell tartani a nemzeti hatóságok energiaszerkezet meghatározására vonatkozó hatásköröket, ugyanakkor szintén tiszteletben kell tartani az EU hosszú távú éghajlat-változási és energetikai célkitűzéseit is;

4.

hangsúlyozza, hogy az európai hálózatok lényegesen nagyobb fokú összekapcsolásának előnyei messze meghaladják a gazdasági és geopolitikai dimenziókat; stratégiai elvről van szó, melynek egyrészt olyan alkalmazkodóképesebb és megbízhatóbb hálózatot kell eredményeznie, amely jobban fel van készülve mindenfajta változás és zavar kezelésére, másrészt lehetővé teszi, hogy a megújuló forrásokból származó energia növekvő aránya hatékonyan beépüljön az európai hálózatba;

5.

emlékeztet arra, hogy az ikt egyre nagyobb szerepet játszik a villamosenergia-hálózatokban, és a villamosenergia-rendszer biztonsága sérülékenyebb a számítógépes veszélyforrásokkal szemben; felkéri a Bizottságot, hogy értékelje a villamosenergia-rendszer biztonsági kockázatait, és szükség esetén készítsen cselekvési tervet azok leküzdésére;

6.

hangsúlyozza, hogy a villamos energia teljes mértékben integrált belső piaca megkönnyítené a villamosenergia-kereskedelmi és kiegyenlítő szabályozási szolgáltatásokat, növelné a biztonságot és mérsékelné az elektromos áram árának ingadozásait, ami kedvezne a polgároknak, az európai ipar és vállalkozások versenyképességének a világgazdaságban, mivel becslések szerint az európai fogyasztók 2030-ra évi 12–40 milliárd EUR-t takaríthatnának meg;

7.

megjegyzi, hogy a villamosenergia-piaci átvitelirendszer-üzemeltetők európai hálózata (ENTSO-E) szerint a szükséges, páneurópai jelentőségű összekapcsolási projektekbe való beruházások összege 2030-ra elérheti a 150 milliárd EUR-t, és érdeklődéssel jegyzi meg, hogy egy ilyen összekapcsolási beruházás a villamos energia árának megawattóránként legalább 2 euróval való csökkenését eredményezheti, és hogy a szóban forgó beruházások lehetővé tennék, hogy Európa a villamosenergia-terhelésének nagy részét megújuló energiaforrásokból fedezze; emlékeztet arra, hogy a villamos energia belső piacának valamennyi uniós fogyasztó javát kell szolgálnia; kéri, hogy az érintett intézmények kísérjék figyelemmel, hogy a háztartásoknak, kkv-knak és egyéb kiskereskedelmi fogyasztóknak származik-e a rendszerből tényleges előnyük, amelynek nem lenne szabad kizárólag a nagykereskedelmi árakra korlátozódnia;

8.

hangsúlyozza, hogy a szabályozott fogyasztói energiaárak fokozatos kivezetése során figyelembe kell venni a piaci verseny valós szintjét; megjegyzi tovább, hogy az energiaunióra vonatkozó stratégiának biztosítania kell a fogyasztók számára a megfizethető, biztonságos és fenntartható energiaárakhoz való hozzáférést;

9.

elismeri, hogy a 2020-ig elérendő 10 %-os célkitűzés hasznos cél, és fontos lépés a helyes irányba; sajnálattal látja, hogy 12 – elsősorban az Unió perifériáján található – tagállam nem teljesíti a villamosenergia-hálózatok összekapcsolására vonatkozó 10 %-os célt, és így nagyrészt elszigetelve marad a villamos energia belső piacától; ezért hangsúlyozza, hogy többet kell tenni azért, hogy azokat a tagállamokat, melyeknek összekapcsolási szintje gátolja a villamos energia belső piacának kiteljesítését, támogassák a célkitűzés megvalósításában; úgy véli azonban, hogy a 10 %-os cél önmagában nem minden esetben tükrözi a piaci helyzetet, és nem tudományos bizonyítékok alapján határozták meg azt; emlékeztet arra, hogy a 10 %-os célt először 2002-ben tűzték ki az akkor meglévő, kiépített villamosenergia-termelési kapacitás alapján; elismeri, hogy bár fontos a 10 %-os cél, nem írja le a villamos energia országok közötti forgalmának sem a mennyiségét, sem a minőségét, például a meglévő összekapcsolási infrastruktúra rendelkezésre állását, vagy a rendszerösszekötők közötti meglévő nemzeti infrastruktúrát; úgy véli ezért, hogy a kiépített villamosenergia-termelési kapacitáson alapuló, egységes összekapcsolási cél önmagában nem megfelelő az összes tagállam számára; ezért meggyőződése, hogy középtávon és 2030 távlatában mindenképpen szükség van arra, hogy a régiók ambiciózus és tényekre épülő, kiegészítő összekapcsolási célokról állapodjanak meg; úgy véli, hogy ezeket a célokat különféle paraméterek alapján kell meghatározni; sürgeti a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb indítson szakmai vitát ezekről a paraméterekről; hangsúlyozza, hogy a mennyiségi célkitűzésen túl a rendszerösszekötők nyílt hozzáférhetősége és rendelkezésre állása is kulcsfontosságú az európai villamosenergia-piac működése előtt álló fennmaradó akadályok megszüntetéséhez; sürgeti a Bizottságot, az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynökségét (ACER) és a nemzeti szabályozókat, hogy gondoskodjanak a rendszerösszekötők hozzáférhetőségének átláthatóságáról és szoros felügyeletéről egyrészt a villamosenergia-piac működését akadályozó szűk keresztmetszetek megelőzése, másrészt a villamosenergia-rendszerek biztonságos működésének szavatolása érdekében;

10.

megállapítja, hogy például a Nord Pool Spot (skandináv–balti áramtőzsde) működési területén a korlátozott átviteli kapacitás miatt regionális árkülönbségek alakulnak ki, annak ellenére, hogy az országok összekapcsolására vonatkozó célkitűzést jelentős mértékben meghaladták;

11.

megjegyzi, hogy az átviteli hálózatok gyakori túlterheltsége összefügghet a határokon átnyúló vezetékekkel, de a belső, elavult hálózatok gyengeségéből is eredhet, illetve ebben a nemzeti hálózatok korlátozott rendelkezésre állása is szerepet játszhat; hangsúlyozza, hogy a nemzeti hálózatok megerősítése alapvető fontosságú az összekapcsolások kapacitásának teljes mértékű kihasználása érdekében; kitart amellett, hogy holisztikus megközelítést kell alkalmazni annak értékelésekor, hogy szükség van-e a határokon átnyúló és az országos összekapcsolások annak érdekében történő megerősítésére/kibővítésére, hogy a lehető legjobban hasznosítsák a meglévő rendszerösszekötő vezetékeket és a meglévő nemzeti infrastruktúra kapacitását;

12.

hangsúlyozza a Bizottságnak mint a függetlenített és hozzáférhető villamosenergia-piac őrének és egy decentralizált energiarendszer támogatójának a harmadik energiacsomag keretében betöltött szerepét, amely rendszerben a tagállamok tisztességes piaci szabályok és a saját termelésű energia fogyasztására vonatkozó legjobb gyakorlatok szerint lehetővé teszik a kisebb szolgáltatók, különösen a megújuló energiaforrásokat használó termelő-fogyasztók számára a hálózathoz való hozzáférést;

13.

megjegyzi, hogy az energia termelő-fogyasztók növekvő jelentőségére való tekintettel energiarendszerünk egyre decentralizáltabbá válik; ezért utal a jól megtervezett intelligens átviteli és elosztó hálózatok jelentőségére; hangsúlyozza, hogy az elosztórendszer-üzemeltetők egyre inkább kulcsfontosságú köztes piaci szerepet töltenek be, mivel a megújulóenergia-létesítmények túlnyomó része össze van kapcsolva az elosztó hálózatokkal; hangsúlyozza ebben az összefüggésben, hogy a szűk hálózati keresztmetszetek megszüntetésére tett kísérletek során alapos értékelésre van szükség annak meghatározásához, hogy az adott helyzetben mely intézkedések kombinációja a legcélszerűbb, ideértve új átviteli vezetékek építését, helyi intelligens hálózatok létrehozását, valamint a hatékonyságnak és rugalmasságnak a rendszerbe történő integrációját;

14.

hangsúlyozza, hogy a hálózatok magasabb szintű összekapcsolásának előnyei nem érhetők el a piac és az átvitelirendszer-üzemeltetők magas fokú összekapcsolódása nélkül; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen meg minden erőfeszítést annak megelőzése érdekében, hogy az összekapcsolódás a tagállamok csoportosulásainak szintjén jöjjön létre, és mozdítsa elő az uniós szintű összekapcsolódást, amely magában foglalja valamennyi tagállamot és a szomszédos országokat, különösen az európai szomszédságpolitikában (ENP) részt vevő országokra;

15.

emlékeztet rá, hogy a közös érdekű projekteket a Bizottság által létrehozott és a tagállamok, a nemzeti szabályozó hatóságok, az átvitelirendszer-üzemeltetők, a projektgazdák, az ENTSO-E, az ACER, a Bizottság és más fő érdekelt felek képviselőiből álló regionális csoportok értékelik;

16.

hangsúlyozza, hogy a közös érdekű projektek listáját átláthatóbb és elszámoltathatóbb módon kell kidolgozni; megjegyzi, hogy az ENTSO-E, az átvitelirendszer-üzemeltetők (TSO) és a projektgazdák játsszanak domináns szerepet a harmonizált költség-haszon elemzés módszertan kidolgozásában, a tízéves hálózatfejlesztési tervek és a hálózati kódexek elkészítésében és az egyes projektek költségeinek és hasznainak értékelésében; emlékeztet arra, hogy teljes körű értékeléseket kell készíteni, a gazdasági, társadalmi és környezeti hatásokat is beleértve; ebben az összefüggésben annak biztosítására kéri a Bizottságot, hogy a szóban forgó értékeléseket a projektgazdáktól teljesen független, képzett szakemberek végezzék; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az Európai Parlament és egyéb érdekelt felek – köztük a civil társadalom képviselői – szerepvállalásának ösztönzése révén optimalizálják a folyamat egészét; felhívja a Bizottságot, az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynökségét (ACER) és a nemzeti szabályozókat, hogy vállaljanak tevőlegesebb szerepet egy semlegesebb, átlátható, nyomon követhető és inkluzív konzultációs folyamat biztosítása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy mérje fel azokat a helyzeteket, amikor az elérhető legjobb technológia alkalmazása a projektek uniós finanszírozásának fontos paramétere lehet;

17.

felhívja a Bizottságot, hogy fejtse ki jobban a közös érdekű projektek rangsorolási folyamatát; emlékeztet arra, hogy a közös érdekű projektek figyelembevételéhez azoknak szerepelniük kell az ENTSO-E tízéves hálózatfejlesztési terveiben, a végleges finanszírozási döntést azonban a Bizottság hozza meg a projektek kiválasztására alkalmazott saját értékelési kritériumai alapján; felkéri a Bizottságot, hogy kifejezetten adjon számot ezekről a kritériumokról;

18.

felkéri a Bizottságot, hogy az energiaunióra irányuló stratégiai keretben előírt éves számbavétel részeként tegyen évente jelentést az Európai Parlamentnek a közös érdekű projektek megvalósításáról és a 10 %-os cél elérése felé tett előrehaladásról;

19.

hangsúlyozza, hogy a hosszadalmas engedélyezési eljárás nagyon megnehezíti az új nagyfeszültségű vezetékek európai kiépítését; arra kéri a tagállamokat, hogy segítsék elő a gyorsabb eljárásokat, ugyanakkor tartsák fenn a megfelelő szintű garanciákat a közérdek számára, ideértve a hatékony nyilvános konzultációkat is;

20.

emlékeztet arra, hogy a közös érdekű projektek listáján szereplő projektekre elsőbbségi szabályozási elbírálás, gyorsított tervezés, az engedélyezésre vonatkozó kötelező, 3,5 éves határidő és gyorsabb környezeti vizsgálati eljárások vonatkoznak, és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz, valamint az Európai Stratégiai Beruházási Alap keretében pluszfinanszírozásra is jogosultak lehetnek; annak felmérésére kéri a Bizottságot, hogy a szóban forgó gyorsított tervezést hogyan valósítják meg és tartják be az összes tagállamban;

21.

elismeri, hogy a nyilvánosság tudatossága és a támogatás elengedhetetlen az összekapcsolási projektek gyors végrehajtásához; elismeri, hogy az átlátható és inkluzív folyamatok és a legmagasabb szintű környezetvédelmi előírások nem sérülhetnek az új energiavezetékek kiépítésekor; felhívja a projektgazdákat, hogy az új rendszerösszekötőkhöz használják az elérhető legjobb technológiákat annak érdekében, hogy növeljék a hálózatra fordított projektbefektetések, a környezeti fenntarthatóság és a helyi szintű támogatottság közötti koherenciát;

22.

hangsúlyozza, hogy az „egyablakos” megközelítés bevezetése hozzájárul az engedélyezési eljárás lerövidítéséhez; emlékeztet arra, hogy a transzeurópai energetikai infrastruktúráról szóló rendelet minden tagállam számára kötelezővé teszi egy nemzeti illetékes hatóság kijelölését, amely felelős az engedélyezési eljárás nemzeti szinten történő megkönnyítéséért, lerövidítéséért és koordinálásáért; üdvözli ebben a tekintetben az „egyablakos” megközelítés 2017-re tervezett európai bizottsági értékelését, és arra biztatja a Bizottságot, hogy ennek keretében mérje fel egy uniós szinten egységes egyablakos rendszer lehetőségeit;

23.

tudomásul veszi az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége (ACER) munkaerő- és forráshiányát; felkéri az EU költségvetési hatóságát, hogy biztosítsa az ügynökségnek a szükséges erőforrásokat, különösen a kellő számú saját munkatársat annak érdekében, hogy az ügynökség megfelelően és időben el tudja látni a jogszabályi úton ráruházott feladatokat; kéri az ACER szerepének megerősítését, különösen az ENTSO-E tekintetében, továbbá a nemzeti szabályozó hatóságok közötti koordináció és a vitás ügyek rendezési mechanizmusának javítását, valamint a határokon átnyúló szabályozási kérdések összehangolásának ösztönzését illetően;

24.

hangsúlyozza, hogy a nemzeti energiaszabályozóknál fontos a képzett, a kívánt szaktudással és gyakorlattal rendelkező, független személyi állomány; felhívja a Bizottságot, hogy legkésőbb 2016 végéig készítsen független ellenőrzést az összes nemzeti energiaszabályozó rendelkezésére álló forrásokról és az addig elért függetlenségük mértékéről, beleértve a helyzet javítására vonatkozó ajánlások megfogalmazását;

25.

megjegyzi, hogy még mindig hiányzik az átláthatóság a piac rendelkezésére bocsátott, határokon átnyúló kapacitások kiszámítása és a rendszerösszekötők csökkentésének gyakorisága, nagysága és okai tekintetében; ezzel kapcsolatban kételkedik abban, hogy a legjelentősebb megszorítások többségével teljes mértékben foglalkoztak volna; felkéri a Bizottságot, hogy az ACER-nek biztosítson megfelelő kompetenciákat és hatásköröket ahhoz, hogy összegyűjtse a szükséges információkat minden egyes, határokon átnyúló átviteli kapacitásról, hogy ezáltal az ACER hatékonyan teljesíthesse ellenőrzési feladatait; kéri, hogy ezeket az információkat a nemzeti hálózat tervezésével és működésével kapcsolatban felmerülő szükséges információkkal együtt nyújtsák be az ACER-nek; üdvözli ebben a tekintetben a villamosenergia-hálózatokhoz való hozzáférésre vonatkozó szabályok kidolgozásának gyors lezárását; tudomásul veszi a Bizottság azon szándékát, hogy ki kívánja terjeszteni az ACER megbízását, működési körét és hatásköreit, tudomásul veszi továbbá a Bizottság azzal kapcsolatos megfontolásait, hogy ez mit vonhat maga után az „Új irányvonal az energiafogyasztók számára” című közelmúltbeli közleményében foglaltaknak megfelelően; felhívja a Bizottságot, hogy a valódi belső energiapiac megvalósításának előmozdítása érdekében terjesszen elő konkrét javaslatokat e tekintetben; megjegyzi, hogy az ACER-re ruházott bármilyen új hatáskörhöz megfelelő forrásfedezetet kell biztosítani;

26.

megjegyzi, hogy a Bizottság becslése szerint 35 milliárd eurós finanszírozásra van szükség ahhoz, hogy 2020-ig valamennyi tagállamban elérjék a 10 %-os célt; emlékeztet arra, hogy az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközről szóló rendelet (CEF-rendelet, 1316/2013/EU) szerint a CEF-ből az energetikára szánt támogatási keret döntő részét villamosenergia-projektekre kell fordítani, és fontosnak tartja, hogy a Bizottság ezt kellően figyelembe vegye; támogatja a Bizottság ajánlását, miszerint a CEF-nek néhány kulcsfontosságú projektre kellene koncentrálnia; hangsúlyozza, hogy külön figyelmet kell fordítani azokra a projektekre, amelyek az integrált uniós villamosenergia-piac legfontosabb hiányosságait és az energiahálózatok nem megfelelő szintű összekapcsolásának problémáját kezelik; úgy véli, hogy 2020 után továbbra is elegendő uniós finanszírozást kell rendelkezésre bocsátani a belső energiapiac működésének biztosításához és a villamosenergia-rendszerek működésének biztonságához szükséges, nem gazdasági szempontból életképes villamosenergia-összekapcsolási projektek kiépítésének támogatásához; hangsúlyozza az EBB fontosságát abban, hogy támogatja a beruházókat a kereskedelmi szempontból életképes villamosenergia-infrastruktúra projektekben; tudomásul veszi az Európai Stratégiai Beruházási Alap létrehozását, és szorgalmazza, hogy a Bizottság biztosítsa, hogy az alap ténylegesen vonzó legyen az energiahálózatok összekapcsolási projektjeire fordított befektetések számára;

27.

szorgalmazza továbbá, hogy a Bizottság: 1) ösztönözze az elérhető legjobb technológiára fordított befektetéseket, ami költségesebb lehet ugyan, de az egész életciklusra kiterjedő jelentős pénzügyi előnyöket, valamint hosszú távon időbeli megtakarításokat és a technológiai vezető szerephez kapcsolódó előnyöket kínál; 2)végezze el a pénzügyi szabályok felülvizsgálatát azzal a céllal, hogy egyszerűsítse a meglévő mechanizmusokat; és 3) erősítse meg a hálózatba való további beruházás ösztönzőit többek között annak ösztönzésével, hogy az átviteli túlterheltségi díjból származó nyereséget a hálózatot erősítő infrastruktúrákba és technológiákba, köztük a további rendszerösszekötőkbe kell visszaforgatni;

28.

megjegyzi, hogy a tervezett rendszerösszekötők várhatóan lehetővé fogják tenni, hogy a balti államok 2015 végére elérjék a 10 %-os célt; aggasztónak találja, hogy a balti államok hálózatai még mindig az orosz villamosenergia-hálózattal vannak szinkronizálva és attól függenek, ami hátráltatja a valóban integrált, helyesen működő európai villamosenergia-piac kialakulását; kéri a balti államok villamosenergia-hálózatainak gyors szinkronizálását a kontinentális európai hálózattal, hogy biztosítsa a teljes integrációjukat a villamos energia belső piacába, valamint a villamosenergia-ellátás fokozott biztonságát és a rendszer biztonságos működését; arra kéri az érintett tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket egy olyan hivatalos eljárás kezdeményezése érdekében, amely a szinkronizáltan működő kontinentális európai hálózat balti államokra való kiterjesztését célozza, az ENTSO-E-től pedig egy ilyen hivatalos eljárás elindítását kéri; felkéri a Bizottságot, hogy támogassa és ellenőrizze e projekt végrehajtását; kiemeli, hogy a közös skandináv energiapiac a legjobb példa a tagállamok között a villamos energia belső piacának létrehozása és fejlesztése terén történő együttműködés bevált módszerére; elismeri a Lengyelország és a skandináv villamosenergia-piac közötti nagyobb összekapcsolás fontosságát ahhoz, hogy Lengyelország elérhesse a 10 %-os célját; üdvözli a balti energiapiacok összekapcsolási tervének (BEMIP) megerősítéséről szóló egyetértési megállapodás aláírását; hangsúlyozza, hogy a BEMIP keretében megvalósuló regionális együttműködésnek folytatódnia kell, és javítani kell a tagállamok közötti szolidaritást a közös érdekű projektek végrehajtása terén;

29.

elismeri, hogy az északi-tengeri régióban a tengeri szelek alkalmasak arra, hogy 2030-ra Európa energiaellátásának több 8 %-át állítsák elő; megjegyzi továbbá, hogy a regionális tengeri (offshore) szélerőmű-hálózati infrastruktúra tervezésének és építésének koordinálása, a piacra jutása és a tartalékok megosztása az északi-tengeri régióban 2030-ra évi 5–13 milliárd EUR költségmegtakarításhoz vezethet a regionális piac jobb integrációja révén; felkéri a Bizottságot és az érintett tagállamokat, hogy támogassák ezeket a lehetőségeket a 2030-as irányítási struktúra kidolgozása és a későbbi tervezés során; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat az északi-tengeri szélerőmű-hálózat szilárd politikai támogatására és jóváhagyására, mivel ez döntő lépés a tényleges energiaunió megvalósításában; szorgalmazza, hogy az EU Tanácsának soron következő elnökségei a 2016-os holland elnökség ideje alatt készítsenek és fogadjanak el egy jogi keretet az érintett tagállamok közötti kormányközi megállapodás formájában, amely meghatározza a közös északi-tengeri villamosenergia-stratégiát;

30.

kiemeli, hogy az Ausztria és Németország közötti közös villamosenergia-piac előmozdítja az integrált európai energiapiac megvalósítását; elismeri, hogy a 2002-ben bevezetett közös ajánlattételi övezet e két országban azonos nagykereskedelmi villamosenergia-árakat, korlátlan villamosenergia-kereskedelmet és szinte 100 %-os ellátásbiztonságot jelent; megjegyzi, hogy az osztrák-német ajánlattételi övezet az egyetlen viszonylag nagy övezet Európában, amelyen két ország osztozik; megjegyzi, hogy a nagyobb ajánlattételi övezetek támogatják a jól működő és likvid villamosenergia-piac jellemzőit, amely alkalmas a kereskedési költségek csökkentésére, a beruházási döntések számára rugalmas árjelzéseket tud küldeni, és alkalmas a nagyobb verseny előmozdítására; sürgeti az energiahálózatok gyors fejlesztését azzal a céllal, hogy beépítsék a megújuló energiát a villamosenergia-piacba és garantálják a hálózat stabilitását, különösen Dél-Németországban; kéri e sikermodell fenntartását és az ajánlattételi övezet bővítését;

31.

hangsúlyozza, hogy Közép- és Délkelet-Európa a megújuló energiaforrások terén hatalmas – és nagyrészt kihasználatlan – lehetőségekkel van megáldva; megjegyzi, hogy a közép és délkelet-európai regionális hálózati infrastruktúra hosszú távú tervezése és építése terén az együttműködésnek és a koordinációnak túl kell mutatnia az EU-n, hogy az uniós tagsággal nem rendelkező nyugat-balkáni országokra és Törökországra is kiterjedjen; kéri egy új platform létrehozását, ahol a régió összes fő érdekelt fele megvitathatná a régió villamosenergia-termelési lehetőségeinek teljes kiaknázására irányuló közös projekteket, és politikai támogatást nyújthatna ezeknek; elismeri, hogy az EU 2015. februárban alakult közép- és délkelet-európai földgáz-összeköttetésekkel foglalkozó magas szintű munkacsoportja lehetne ilyen platform, amennyiben a megbízatását kibővítik, hogy a villamos energia területére és a közép- és délkelet-európai nem uniós országok részvételére is kiterjedjen; elismeri, hogy ez a platform lehetővé tenné a Bizottság számára, hogy vezető szerepet játsszon és politikai támogatást biztosítson;

32.

megjegyzi, hogy a közép- és délkelet-európai régió magas energiaimport-függősége miatt kiemelten fontos a határokon átnyúló villamosenergia-kapacitások növelése, ami hozzájárulna a térség ellátásbiztonságához, hosszabb távon pedig az alacsonyabb lakossági energiaszámlákhoz;

33.

javasolja, hogy a Bizottság mélyrehatóan elemezze a villamosenergia-hálózatok közötti új összeköttetések kilátásait a mediterrán térségben, illetve a dél-európai és észak-afrikai piacok között, tekintettel az ellátásbiztonság növelésére és a megújuló energiák fejlesztésére mindkét térségben;

34.

hangsúlyozza a Spanyolország és Franciaország közötti összekapcsolás jelentős mértékű fokozásának fontosságát annak érdekében, hogy a régióban támogassák a megújuló energiát, és lehetővé tegyék az Ibériai-félsziget számára a villamos energia belső piacán való teljes körű részvételt; a 2015. március 4-én aláírt madridi nyilatkozatot, valamint a Délnyugat-Európa összekapcsolásával foglalkozó magas szintű munkacsoport létrehozását fontos lépésnek tartja a térség nagyobb fokú összekapcsolása felé; elismeri, hogy az Ibériai-félsziget és a kontinentális Európa közötti jelenlegi összekapcsolási kapacitás túl alacsony, és hogy a közös érdekű projektek első listáján szereplő projektek nem voltak elegendőek ahhoz, hogy 2020-ra elérjék az összekapcsolási célt; felkéri a régió országait, hogy támogassák a megújuló energiákban rejlő jelentős potenciáljuk fejlesztését, és könnyítsék meg az ágazat hozzáférését az integrált európai piachoz;

35.

üdvözli a Bizottság azon kezdeményezését, hogy tanulmányt készít az Ibériai-félsziget és Franciaország, az Egyesült Királyság, Olaszország és a Földközi-tenger déli partján lévő országok összekapcsolásának hasznáról;

36.

megjegyzi, hogy az európai energiarendszer 2002 óta, azaz az energiahálózatok összekapcsolására vonatkozó 10 %-os cél eredeti meghatározása óta változáson ment keresztül, különös tekintettel a megújuló energiaforrások fejlődésére az egész kontinensen; ezzel összefüggésben azt ajánlja, hogy a kiépített kapacitás alapján 2030-ra kitűzött 15 %-os cél ne álljon önmagában, továbbá gondos és alapos értékelésnek vessék alá annak biztosítása érdekében, hogy rendeltetésének megfelelő, releváns és megvalósítható legyen; kéri ezért a Bizottságot, hogy mérlegelje a regionális, kiegészítő célok kitűzését, és keressen jobb mennyiségi és minőségi referenciaértékeket, úgymint a kereskedelmi forgalom, a forgalom csúcsértékei és a szűk keresztmetszetek, amelyek rámutatnak arra, hogy milyen fokú összekapcsolásra van szükség;

37.

hangsúlyozza, hogy az energiahálózatok összekapcsolására vonatkozó jövőbeni célt az EU hosszú távú éghajlati céljaiból, valamint az Unió által célként tekintett fenntartható energiarendszerből kell levezetni; megjegyzi ezzel kapcsolatban, hogy a szükséges összekapcsolás mértéke számos paramétertől függ, ideértve a következőket: a) az energiahatékonyság elsődlegessége elvének nemzeti és uniós szakpolitikában történő alkalmazása, valamint több keresletoldali válaszintézkedés; b) decentralizált, megújuló energiaforrásokon alapuló villamos energia és a hozzá tartozó intelligens hálózatok fejlesztése; c) az energiaszerkezettel kapcsolatos nemzeti döntések, amelyek figyelembe veszik az Unió hosszú távú éghajlat-változási és energetikai célkitűzéseit; d) energiatárolási technológiák fejlesztése, többek között a háztartások vagy a települések szintjén; e) az elérhető legjobb technológiák alkalmazása a megfelelő helyzetekben; f) az emberek termelő-fogyasztóként történő elismerése az energiarendszerben; és g) a hálózatokba való befektetést elősegítő világos ösztönzők létrehozása;

38.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

24.11.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 399/54

—

tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, az európai Progress mikrofinanszírozási eszköz végrehajtásáról szóló 2013-as bizottsági jelentésre (COM(2014)0639),

—

tekintettel az európai Progress mikrofinanszírozási eszköz 2015. május 5-i időközi értékelésére (1),

—

tekintettel „A mikrofinanszírozás területén fennálló hiányosságok és azok uniós finanszírozási eszközzel történő megszüntetésének lehetséges módjai” című tanulmányra (2),

—

tekintettel az Európai Unió foglalkoztatás és társadalmi innováció programjáról (EaSI) és a foglalkoztatási és társadalmi befogadási célú európai Progress mikrofinanszírozási eszköz (a továbbiakban: az eszköz) létrehozásáról szóló 283/2010/EU európai parlamenti és tanácsi határozat (a továbbiakban: a határozat) módosításáról szóló, 2013. december 11-i 1296/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (3) (a továbbiakban: a foglalkoztatás és társadalmi innováció programjáról szóló rendelet),

—

tekintettel a foglalkoztatási és társadalmi befogadási célú európai Progress mikrofinanszírozási eszköz létrehozásáról szóló, 2010. március 25-i 283/2010/EU európai parlamenti és tanácsi határozatra (4) (az eszköz), (a határozat),

—

tekintettel a Bizottságnak szóló ajánlásokkal ellátott, a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás támogatása érdekében a mikrohitel fejlesztésére irányuló európai kezdeményezésről szóló 2009. március 24-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálatának „Az európai Progress mikrofinanszírozási eszköz – időközi értékelés” című, 2015. májusi mélyreható elemzésére (6);

—

tekintettel a Számvevőszék „Az uniós pénzügyi támogatás megfelelő választ ad a mikrovállalkozók igényeire?” című 8/2015. sz. különjelentésére;

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság véleményére (A8-0331/2015),

A.

mivel a mikrofinanszírozás hozzájárul az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek eléréséhez; mivel a mikrofinanszírozás segíthet az embereknek kitörni a szegénységből és a munkanélküliségből, visszaadhatja méltóságukat, továbbá a társadalmi befogadás javítása és a szociális aránytalanságok minimálisra csökkentése révén fokozhatja a közösségekben a kohéziót;

B.

mivel az eszköz célja a mikrofinanszírozás rendelkezésre állásának és az ahhoz való hozzáférés esélyének növelése azok számára, akik elveszítették állásukat vagy ki vannak téve ennek a veszélynek, illetve akik számára nehézséget jelent a munkaerőpiacra való belépés vagy visszatérés, továbbá a társadalmi kirekesztéssel fenyegetett, illetve kiszolgáltatott személyek esetében, akik a hagyományos hitelpiachoz való hozzáférés szempontjából hátrányos helyzetben vannak, illetve akik saját mikrovállalkozást szeretnének indítani, illetve továbbfejleszteni a már meglévőt, ideértve az önfoglalkoztatókat is; mivel a fentieken kívül az eszköz célja a mikrofinanszírozás rendelkezésre állásának és az ahhoz való hozzáférés esélyének növelése a mikrovállalkozások és a szociális gazdaság számára;

C.

mivel az eszköz célja a közvetítők kapacitásának javítása a potenciális műveletek számának növelése érdekében, hogy a helyi közösségekben a minőségi munkahelyek teremtésével elő lehessen segíteni a foglalkoztatást, a növekedést és a társadalmi befogadást;

D.

mivel a jelek szerint a nők adósként rosszabb pénzügyi helyzetben vannak a férfiaknál, ugyanis a nők körében magasabb a munkanélküliek vagy a szegénységgel fenyegetettek aránya (7); mivel az eszközt igénybe vevő női vállalkozók aránya csupán 36 %, ami a nemi egyensúly szempontjából még mindig nem elegendő;

E.

mivel a nők bizonyos csoportjait sújtó marginalizáció és többszörös hátrányos megkülönböztetés tovább súlyosbítja az őket érintő gazdasági hátrányokat és a finanszírozáshoz jutásuk nehézségét; mivel a kirekesztett nők integrációját kiemelt feladatnak kell tekinteni;

F.

mivel a foglalkoztatásban álló nők egyre több esetben egyúttal családjuk első számú kenyérkeresői is; mivel az egyedülálló szülők között a nők aránya magasabb, mint a férfiaké; mivel a mikrofinanszírozásból egyre több nőnek kellene részesülnie;

G.

mivel a szociális gazdaságban tevékenykednek szövetkezetek, biztosító egyesületek, nonprofit szervezetek, alapítványok és szociális vállalkozások, melyek hozzájárulnak az Unió foglalkoztatással, társadalmi kohézióval, regionális és vidékfejlesztéssel, környezetvédelemmel, mezőgazdasággal, harmadik országok fejlesztésével és szociális biztonsággal kapcsolatos politikáihoz;

H.

mivel a gazdasági és pénzügyi válság következtében nőtt a szegénység és a társadalmi kirekesztés mértéke, valamint a tartós munkanélküliség, az ifjúsági munkanélküliség és a társadalmi egyenlőtlenségek;

I.

mivel az eszköz javítja azokat a feltételeket, amelyek mellett a hiteligénylők kölcsönhöz juthatnak, valamint az egyébként nem jogosult személyek részére is elérhetővé teszi a finanszírozást; mivel a mikrofinanszírozás-közvetítők 22 tagállamban részesültek az eszközből; mivel az eszköz általános célkitűzése, hogy 2020-ig 46 000 mikrohitelt folyósítsanak, ami a becslések szerint mintegy 500 millió eurót jelent;

J.

mivel a becslések szerint a hiteligénylők esetében a visszafizetési ráta 95 %; mivel az eszköz segítette az emberek munkaerőpiacra való belépését vagy visszatérését, segítette a saját vállalkozások indítását, valamint segített az önálló vállalkozóknak abban, hogy a munkahelyek megőrzése, új munkahelyek létrehozása és az elért forgalom tekintetében szinten tartsák, illetve bővítsék mikrovállalkozásaikat; mivel az eszköz Európa távoli területeit is elérte, és beindította a gazdasági tevékenységet;

K.

mivel továbbra is nehézségekbe ütközik annak felmérése, milyen mértékben valósul meg a kisebbségek bevonása, ugyanis a legtöbb mikrofinanszírozás-közvetítő nem végez konkrétan olyan tevékenységet, amely a kisebbségek bevonásának fokozására irányul; mivel a mikrohitelek kedvezményezettjei nem tekintenek magukra feltétlenül valamely marginalizálódott csoport tagjaiként, illetve nem félnek a hátrányos megkülönböztetéstől, ha felfedik etnikai hátterüket;

L.

mivel azok a személyek, akikről ilyen adatok rendelkezésre állnak, a mikrohitel-igénylés pillanatában az esetek 60 %-ában munkanélküliek voltak vagy nem folytattak kereső tevékenységet; a kedvezményezettek 84 %-a a 25–54 éves korcsoportba tartozott, és a hiteltámogatásban részesülő nyilvántartott vállalkozók 36 %-a volt nő;

M.

mivel az eszközt nemcsak mennyiségi, hanem minőségi szempontból is értékelni kell; mivel annak ellenére, hogy egyszerűbb az eszközt a gazdasági hatékonyság szempontjából értékelni, azt is fel kell mérni, hogy a társadalmi befogadás biztosításának eszközeként eredményes-e, valamint hogy milyen a létrehozott munkahelyek minősége és közvetett hatása;

N.

mivel csaknem sikerült elérni a férfi és női vállalkozók tekintetében kitűzött 40:60-as arányt, és mivel ez jóval magasabb, mint az uniós átlag;

O.

mivel az üzletfejlesztési szolgáltatások – többek között a képzések és a mentorálás – kulcsfontosságúak a mikrovállalkozások sikeréhez és életképességéhez;

P.

mivel az eszköz egyik hiányosságaként a szociális gazdasági vállalkozások finanszírozásának hiányát jelölték meg;

Q.

mivel a jelek szerint a mikrofinanszírozás azon eszközök egyike lehet, amelyek segítik a vállalkozásokat abban, hogy az árnyékgazdaságból kilépve bejelentett gazdasági tevékenységet végezzenek;

R.

mivel a legjobb módszer a közpénzek jobb felhasználásának előmozdítására, ha előírjuk a mikrofinanszírozás-közvetítők által végzett mikrohitelezési tevékenységhez kapcsolódó adatok nagyobb fokú nyilvánosságra hozatalát; mivel az adatok nagyobb fokú nyilvánosságra hozatala megkönnyíti a mikrofinanszírozás-közvetítők teljesítményének összehasonlítását;

S.

mivel lehetőség nyílik az eszköz, valamint az Európai Szociális Alap (ESZA), az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) és más uniós alapok közötti szinergiákra, és ezáltal elkerülhetők a nem kívánt átfedések;

T.

mivel a költségvetési rendelet 6. cikke kimondja, hogy „a költségvetést az egységesség, a teljesség, az évenkéntiség, az egyensúly, az elszámolási egység, a globális fedezet, az egyediség, a hatékony és eredményes belső ellenőrzést igénylő hatékony és eredményes pénzgazdálkodás és az átláthatóság […] elvével összhangban kell elkészíteni és végrehajtani”;

U.

mivel az eszköz az Unió finanszírozásából és az Európai Beruházási Bank pénzügyi hozzájárulásaiból részesül, és ezeket az Európai Beruházási Alap (EBA) kezeli; mivel az eszköz ezenkívül magánbefektetőktől további finanszírozásra is számít;

V.

mivel az eszköz még kevéssé ismert a lehetséges kedvezményezettek körében;

1.

hangsúlyozza, hogy pénzügyi válság idején rendkívül nagy szükség van az eszközhöz hasonló pénzügyi eszközökre az új vállalkozások alapításához, a munkahelyteremtés elősegítéséhez, valamint annak biztosításához, hogy a munkanélküliek, a hátrányos helyzetű emberek és a mikrovállalkozások hozzájussanak a finanszírozáshoz, és közben csökkenjen a mikrofinanszírozás-közvetítők kockázata;

2.

megállapítja, hogy a munkahelyteremtésre gyakorolt hatás kisebb volt a vártnál, annak ellenére, hogy a mikrohitel nélkül számos kedvezményezett teljes mértékben kiszorult volna a hitelpiacról; úgy véli, hogy a munkahelyteremtésre gyakorolt, vártnál kisebb hatás részben azzal magyarázható, hogy az eszköz ugyanabban az időszakban került bevezetésre, mint amikor a gazdaság a hitelpiacokat és a foglalkoztatási számadatokat egyaránt érintő, súlyos válságba került; megállapítja azonban, hogy az eszköz jelentősen hozzájárult a munkahelyek megőrzéséhez; tudomásul veszi, hogy ezzel az új, rugalmasabb EaSI eszköz is foglalkozik majd;

3.

sajnálattal állapítja meg, hogy magas az elutasított mikrofinanszírozási kérelmek száma (közel 2 000 kérelmet utasítottak el részben a személyek és a vállalkozások túlzott eladósodottsága miatt), és hogy a mikrohitel-igénylők számának növekedése ellenére még mindig kevés a lehetőség a mikrofinanszírozás igénybevételére; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja ki részletesebben ezen elutasítások okait, és keressen megoldásokat a helyzet orvoslására;

4.

hangsúlyozza az eszköz jelentőségét, különösen válság idején, mivel fontos szerepet játszik a munkanélküliek és a hátrányos helyzetű személyek finanszírozáshoz való hozzáférésében; hangsúlyozza, hogy különös tekintettel a jelenlegi migrációs és menekültügyi válságra, a mikrofinanszírozás alapvető segítséget jelenthet az uniós munkaerőpiacra belépő menekültek és migránsok számára;

5.

felszólítja a tagállamokat, hogy állítsanak fel kapcsolattartó pontokat, melyek a potenciális kedvezményezettek és általában a nyilvánosság körében gondoskodnak az eszköz ismertségének előmozdításáról;

6.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az eddig gyűjtött tapasztalatokat felhasználva növeljék az eszköz, az általa nyújtott előnyök és a hozzáférés lehetséges módjainak ismertségét, különösen a távoli régiókban és a különböző – különösen a kisebbségi háttérrel rendelkező – közösségeken, illetve a fogyatékossággal élő személyeket tömörítő szervezeteken belül;

7.

megállapítja, hogy 2013-ban az eszközön keresztül finanszírozott fellépések elsősorban elsőbbségi hiteleket és garanciákat foglaltak magukban; megállapítja továbbá, hogy a mikrofinanszírozás-közvetítők egy része garanciát és hitelt is kap, de e két eszköz mindig eltérő portfóliókra irányul;

8.

szorgalmazza, hogy az eszköz vegye figyelembe a projektek hozzáadott értékét a súlyos és tartós természeti vagy demográfiai hátrányokkal rendelkező régiókban, például a ritkán lakott és az elnéptelenedő területeken, mivel ezzel nem csupán a munkahelyteremtést segíti elő, hanem hozzájárul a népesség szintjének fenntartásához is;

9.

üdvözli, hogy a Bizottság és az EBA működésbe hozta a foglalkoztatás és a szociális innováció európai programjának mikrofinanszírozási és szociális vállalkozási területeit annak érdekében, hogy a kedvezményezettek számára hozzáférést biztosítson a pénzeszközökhöz; reméli, hogy a foglalkoztatás és a szociális innováció európai programja sikeresen kezelni fogja az eszköz hiányosságait;

10.

felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje a mikrohitel jelenlegi fogalommeghatározásának megfelelőségét annak biztosítása céljából, hogy a jövőbeli finanszírozási eszközök kielégítsék a piacok és a kedvezményezettek igényeit, valamint a határozat 2. cikkében meghatározott célokat;

11.

ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gyűjtsenek adatokat a mikrovállalkozások jellemzőiről, igényeikről és túlélési arányukról, majd értékeljék ezeket az adatokat, valamint hogy a félidős értékelés alkalmával szükség esetén tegyenek javaslatokat a foglalkoztatás és társadalmi innováció programjáról szóló rendelet kiigazítására; üdvözli, hogy az eszköz egyenlege és a korábbi kihelyezésekből befolyó bevételek a foglalkoztatás és a szociális innováció európai programjának mikrofinanszírozási és szociális vállalkozási területeivel kapcsolatos költségvetésbe áramlanak, ily módon növelve a mikrohitel-igénylőknek kínált garanciák és finanszírozott eszközök mennyiségét;

12.

örömmel veszi tudomásul, hogy az eszköz eddig megvizsgált hét pénzügyi eszközének mindegyike további magánfinanszírozási forrásokat is bevont; aggodalmának ad hangot ugyanakkor amiatt, hogy a Számvevőszék jelentése szerint a garanciák tekintetében hét esetből csupán egyszer érték el a tőkeáttételi mutatóra vonatkozó célértékeket, két esetben pedig nem érték el azokat;

13.

üdvözli az új EaSI-program megnövelt – a változó szükségletekhez alkalmazkodó – rugalmasságát a forrásoknak a program tengelyei közötti átcsoportosítása tekintetében; felszólítja a Bizottságot, hogy a kettős finanszírozás elkerülése érdekében gondoskodjon világos és átlátható szinergiákról az EaSI és más uniós programok és kezdeményezések között;

14.

felkéri a Bizottságot, hogy folytasson intenzívebb promóciós és információs tevékenységet az eszközről és az ahhoz való hozzáférés módjairól;

15.

felszólítja a Bizottságot, hogy terjessze ki az eszköz földrajzi hatókörét annak érdekében, hogy valamennyi tagállamot elérje; hangsúlyozza, hogy az eszköz ágazati hatókörét is ki kell szélesíteni a mezőgazdasági és a kereskedelmi ágazaton túlra;

16.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a jól definiált, társadalmi hatással kapcsolatos jelentéstétel hiányában nem mérték pontosabban a mikrofinanszírozási eszköz társadalmi hatását a munkahelyteremtés, a vállalkozások fenntarthatósága és a kisebbségi csoportok bevonása szempontjából; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy a legmagasabb szintű társadalmi hatás biztosítása érdekében ragaszkodjon a társadalmi teljesítmény empirikus mérésére vonatkozó normákhoz, az Európa 2020 stratégia célkitűzései tekintetében is, valamint hogy mérje fel, szükség van-e a célcsoportok – köztük a fogyatékossággal élő személyek – még egyértelműbb meghatározására;

17.

megjegyzi, hogy az eszköz kísérleti projektként kezdte meg működését; megállapítja továbbá, hogy hiányosságokat tártak fel a kiszolgáltatott csoportok – például a migránsok és a fogyatékossággal élők – elérése tekintetében; ugyanakkor úgy véli, hogy a levont tanulságokat figyelembe vették, és a hiányosságok egy részét a foglalkoztatás és a szociális innováció európai programja révén már orvosolták; üdvözli, hogy a célok stratégiai értékelését az Európa 2020 stratégia célkitűzéseivel összhangban elvégezték;

18.

kéri az EBA-t, működjön együtt a mikrofinanszírozás-közvetítőkkel, előírva számukra, hogy alkalmazzák a mikrohitel nyújtására vonatkozó európai magatartási kódexet, valamint előnyben részesítve azokat a közvetítőket, amelyek igazolták az olyan szervezetekkel való együttműködésre irányuló képességüket és hajlandóságukat, amelyek további támogatást nyújtanak a végső kedvezményezettek számára; felszólítja továbbá az EBA-t, hogy tartassa be a mikrofinanszírozás-közvetítőkkel kötött megállapodásokban szereplő rendelkezéseket, felszólítva őket, hogy szorosabban működjenek együtt a kiszolgáltatott csoportokat képviselő szervezetekkel annak érdekében, hogy hatékonyabban elérjék a célcsoportokat;

19.

kéri a Bizottságot, hogy javítsa a vállalkozások mikrohitelek visszafizetését követő életképességének és közösségen belüli hatásának értékelésére kidolgozott módszereket;

20.

kéri a Bizottságot és az EBA-t, hogy javítsák a kedvezményezettekkel és a mikrofinanszírozás-közvetítőkkel kapcsolatos jelentéstételt, elismerve azonban, hogy a mikrofinanszírozás-közvetítők túlterhelésének elkerülése érdekében meg kell találni a megfelelő egyensúlyt; hangsúlyozza, hogy a megfelelő jelentés elkészítéséhez szükséges információkat a mikrofinanszírozás-közvetítők nyújtják, valamint a mikrohitel-igénylők a hitel megszerzése érdekében;

21.

sajnálatosnak tartja, hogy az eszközhöz kapcsolódó kölcsönök és garanciák felhasználásával kapcsolatos tájékoztatás töredezett és hiányos, és nem tartalmaz részletes információkat a végső kedvezményezettek foglalkoztatási státuszáról annak ellenére, hogy a Számvevőszék szerint a jelentéstétel megfelelt a határozat követelményeinek;

22.

kéri az EBA-tól annak biztosítását, hogy a mikrofinanszírozás-közvetítők tegyék közzé a kihelyezett mikrohitelek számára és összegére, valamint a végső kedvezményezettek típusára vonatkozó adatokat;

23.

kéri a Bizottságot, hogy a mikrofinanszírozáshoz való hozzáférés terén biztosítsa a férfiak és nők közötti egyenlőséget, valamint a jövőre nézve a férfiak és nők között irányozza elő az egyenlő arány elérését; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a mikrofinanszírozás-közvetítőket olyan konkrét stratégiák alkalmazására, amelyek a nőket célozzák, és támogatják a női vállalkozókat, például a témával foglalkozó jelentős egyesületekkel és szervezetekkel folytatott együttműködés révén;

24.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy még jobban mozdítsák előre az eszköz keretében kínált finanszírozási lehetőségek láthatóságát és az ezekkel kapcsolatos tájékoztatást, többek között figyelemfelkeltő kampányok, a legjobb gyakorlatok női vállalkozók közötti cseréje, valamint kimondottan nőknek szóló, a mikrofinanszírozáshoz való hozzáférés terén jobb nemek közötti egyensúly elérését célzó workshopok és képzések segítségével;

25.

kéri a Bizottságot, hogy vegye tekintetbe a mikrofinanszírozás nőknek nyújtott előnyeit, ideértve a fenntartható munkahelyek létrehozását; kéri a Bizottságot, hogy könnyítse meg a női vállalkozók közötti eszmecserét és a helyes gyakorlatok megosztását;

26.

elismeri a női és férfi vállalkozók megcélzott arányának fontosságát; úgy véli azonban, hogy az eszköz sikerét nem szabad csupán ilyen átfogó célok tükrében mérni, hanem azt is figyelembe kell venni, hogy az eszköz képes-e segíteni a mikrovállalkozásokat és a kis- és középvállalkozásokat projektjeik elindításában, illetve a növekedéshez és a társadalmi kohézióhoz való hozzájárulásban;

27.

sürgeti a Bizottságot, hogy erőfeszítéseit összpontosítsa a mikrofinanszírozásból potenciálisan kizárt ügyfelek, például migránsok, menekültek, hosszú ideje munkanélküliek, fiatalok, alacsony jövedelműek, alacsony képzettségű munkavállalók vagy fogyatékossággal élők hozzáférésének javítására, akik jelenleg nem élhetnek kellő mértékben az eszközzel;

28.

felszólítja a Bizottságot, hogy a menekülteket és menedékkérőket tekintse célcsoportnak;

29.

felszólítja a Bizottságot, hogy többszörözze meg a fiatalok által indított, innovatív induló vállalkozásokat támogató kezdeményezéseket és a számukra nyújtandó mikrohitelekre rendelkezésre álló finanszírozást, ily módon a gazdasági válság és a hitelekhez való hozzáférés nehézségei közepette előmozdítva a fiatalok vállalkozói készségét és a magas technológiai színvonalat képviselő, tudományos és szociális innovációt; hangsúlyozza továbbá, hogy a tagállamoknak törekedniük kell azon adminisztratív terhek csökkentésére, amelyekkel a vállalkozók az uniós finanszírozáshoz való hozzájutás során szembe találják magukat;

30.

sajnálja, hogy az eszköz keretében nem finanszíroztak jóval több szociális vállalkozást; ezért üdvözlendőnek tartja, hogy a foglalkoztatás és a szociális innováció európai programja költségvetésének egy meghatározott részét a szociális vállalkozások finanszírozására különítik el;

31.

ösztönzi a Bizottságot, hogy szorosan kísérje figyelemmel ezt az új funkciót, és ösztönözze a tagállamokat az e kérdéskörrel kapcsolatos adatok, szaktudás és bevált gyakorlatok cseréjére, gondoskodva a megfelelő jelentéstételről a mikrofinanszírozás-közvetítők részéről, valamint motiválva őket potenciális ügyfeleik jelentős társadalmi hatással járó projektjeinek támogatására;

32.

felkéri a Bizottságot, hogy értékelje és szükség esetén vizsgálja felül a szociális vállalkozások tekintetében a foglalkoztatás és a szociális innováció európai programjának keretében meghatározott felső határt annak érdekében, hogy biztosítani lehessen e vállalkozások számára a kedvező fejlődéshez szükséges és elégséges forrásokat, valamint ki lehessen elégíteni a piaci igényeket;

33.

hangsúlyozza, hogy a nemi dimenziót integrálni kell a támogatási programokba; meggyőződése, hogy a nemi szempontú hatásvizsgálatok és a nemek szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés hasznos a finanszírozási prioritások, a pénzügyi források elosztása és a finanszírozási programok részletei által a nőkre gyakorolt hatások felmérésében és javításában; hangsúlyozza a nemek szerint bontott adatok szisztematikus gyűjtésének és rendszeres elemzésének szükségességét;

34.

üdvözli a foglalkoztatás és a szociális innováció európai programja által arra kínált lehetőséget, hogy finanszírozást biztosítsanak a mikrofinanszírozás-közvetítők kapacitásbővítéséhez, továbbá technikai segítséget nyújtsanak nekik szakértelmük és szolgáltatásnyújtásuk javítása, valamint az adatok annak érdekében történő hatékonyabb gyűjtése és feldolgozása érdekében, hogy jobb visszajelzést lehessen kapni az eszközről;

35.

ösztönzi a Bizottságot, hogy az eszközt kapcsolja össze egy alapszintű vállalkozói képzéssel annak érdekében, hogy biztosított legyen az üzleti vállalkozások gazdasági életképessége és a hitel céljának megvalósulása;

36.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az üzletfejlesztési szolgáltatások – többek között a mentorálás és a képzés – nem finanszírozhatók közvetlenül a foglalkoztatás és a szociális innováció európai programja keretében, és arra kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a nemzeti és uniós alapokkal partnerségben működő célzott eszközök segítségével történő jövőbeli finanszírozási lehetőségeket;

37.

megállapítja, hogy az ESZA feladata alapfinanszírozás biztosítása vállalkozások alapításához, életképes mikrofinanszírozáshoz és szociális vállalkozásokhoz, kiegészítve ezt mentorálási és képzési programokkal; sajnálatosnak tartja, hogy ezen eszközökhöz az EaSI nem biztosít közvetlen finanszírozást;

38.

azt ajánlja a Bizottságnak és a tagállamoknak, hogy a foglalkoztatás és a szociális innováció európai programja, az ESZA és az egyéb lehetséges nemzeti programok tekintetében hozzanak létre stratégiai együttműködést a helyi és regionális szervezetekkel és intézményekkel, elősegítve ezek együttműködését a mikrofinanszírozás-közvetítőkkel és a végső kedvezményezettekkel annak érdekében, hogy javítsák a mikrohitel-igénylőknek a képzés, a mentorálás és a vállalkozások életképességének növelése tekintetében nyújtott általános támogatás formájában biztosított segítséget;

39.

üdvözli, hogy az ESZA forrásai felhasználhatók a foglalkoztatás és a szociális innováció európai programjának mikrofinanszírozási és szociális vállalkozási területeire, továbbá arra kéri a Bizottságot és az EBA-t, hogy a közös rendelkezésekről szóló rendelet (8) 38. cikke alapján nyújtson jobb tájékoztatást e lehetőségről a mikrofinanszírozás-közvetítők számára;

40.

annak biztosítására kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az ESBA legyen elérhető a mikrovállalkozások finanszírozására;

41.

ösztönzi a Bizottságot, hogy hangolja össze az ESZA és az EaSI támogatását annak érdekében, hogy fokozni lehessen a két program egymást kiegészítő jellegét, tekintetbe véve a mikrofinanszírozási eszközöket, többek között az ESZA által társfinanszírozott mikrofinanszírozás-közvetítők és üzleti támogató központok közötti együttműködésre összpontosítva;

42.

üdvözli a mikrohitel-közvetítők kiválasztásának folyamatát, amely megfelel az EBA szabályainak és eljárásainak, és megismétli a Parlament azon kérését, hogy e hitelezők tartsák be a felelős hitelezés alapelveit és a magánszemélyek és vállalkozások túlzott eladósodása elkerülésének alapelveit;

43.

javasolja, hogy egyszerűsítsék az eszközhöz való hozzáférést, és tegyék rugalmasabbá és érthetőbbé a mikrofinanszírozás-közvetítők és az EBA közötti megállapodásokat, lehetővé téve a kisebb mikrofinanszírozás-közvetítők számára, hogy gyorsan és teljes mértékben élhessenek a finanszírozási eszközökkel és az EBA eszközeivel;

44.

sajnálja, hogy az eszköz használata iránti kérelmek jelentős részét nem tudták hiánytalanul benyújtani, és így az EBA nem tudta azokat jóváhagyni; kéri a Bizottságot e kudarc okainak feltárására (például az információ vagy a hozzáférhetőség hiánya, vagy valamilyen bürokratikus teher, amely egyszerűsítésre szorul); felszólítja a Bizottságot, hogy gyors fellépéssel orvosolja a problémát;

45.

felszólítja a Bizottságot, hogy folytasson intenzívebb promóciós és információs tevékenységet az eszközről és az ahhoz való hozzáférés módjairól, valamint egyszerűsítse az eljárást, és tegye rugalmasabbá és könnyebben érthetővé a mikrofinanszírozás-közvetítők és az EBA közötti megállapodásokat, gyorsabb piacra jutást biztosítva a kisebb közvetítők számára;

46.

kéri a Bizottságot és az EBA-t annak megvizsgálására, hogy a mikrofinanszírozás-közvetítőkre háruló jelenlegi követelményeken túlmenően miként lehet jobban tájékoztatni a nyilvánosságot a mikrofinanszírozási eszköz előnyeiről;

47.

ösztönzi a Bizottságot, hogy erősítse meg az együttműködést a mikrofinanszírozás-közvetítők és a kedvezményezettek érdekeit képviselő szervezetek között, a termékek reklámozásán és az új ügyfelek felkutatásán túl is;

48.

kéri a tagállamokat, hogy az Európa 2020 stratégia keretében kitűzött célok megvalósításához elengedhetetlen bővítésének lehetővé tétele érdekében fejlesszék a mikrofinanszírozási szektort, valamint használják ki az eszközt, feltárva a nem banki közvetítőkkel kapcsolatos lehetőségeket annak érdekében, hogy egy partnerbanktól való függőség nélkül léphessenek a mikrohitelek piacára;

49.

ösztönzi a Bizottságot, hogy erősítse meg a mikrofinanszírozási szereplőkkel (mikrofinanszírozás-közvetítőkkel, bankokkal és nem banki szereplőkkel, az Európai Mikrofinanszírozási Hálózathoz hasonló hálózatokkal) és a jelenleg be nem vont felekkel az Unió által finanszírozott programok keretében kínált termékek hozzáférhetőségéről, felhasználásáról és kialakításáról folytatott párbeszédet;

50.

ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy könnyítsék meg a bevált gyakorlatok cseréjét a különböző tagállamokban működő mikrofinanszírozás-közvetítők között;

51.

felszólítja a Bizottságot és az EBA-t annak biztosítására, hogy a foglalkoztatás és a szociális innováció európai programjának mikrofinanszírozási és szociális vállalkozási tengelyei előmozdítsák a mikrohitel nyújtására vonatkozó európai magatartási kódex terjesztését és érvényesítését a mikrofinanszírozás-közvetítőkkel kötött szerződésekben;

52.

úgy véli, hogy az európai Progress mikrofinanszírozási eszköz 2013-as végrehajtásáról szóló bizottsági jelentés rendkívül általános, és nem tartalmaz konkrétumokat a végrehajtás tekintetében;

53.

ösztönzi a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy az eszköz és az EaSI eszköz továbbra is hozzájáruljon az uniós hozzáadott értékhez és annak láthatóságához;

54.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

24.11.2017   

HU