9.11.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 378/1

9.11.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 378/2

—

tekintettel az Európai Beruházási Bank (EBB) 2012. évi éves jelentésére,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 15., 126., 175., 208., 209., 271., 308. és 309. cikkére, valamint a Szerződéshez csatolt, az EBB alapokmányáról szóló 5. jegyzőkönyvre,

—

tekintettel a következő többéves pénzügyi kerettel összefüggésben az innovatív pénzügyi eszközökről szóló, 2012. október 26-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel Regionális Fejlesztési Bizottságának a pénzügyi stabilitásuk vonatkozásában komoly nehézségekkel küzdő vagy komoly nehézségek által fenyegetett egyes tagállamok kockázatmegosztó eszközeiről szóló jelentésére, valamint ezzel kapcsolatos, 2012. április 19-i saját álláspontjára (2), és különösen Gazdasági és Monetáris Bizottsága véleményére,

—

tekintettel az Európai Beruházási Bank 2011-es éves jelentéséről szóló, 2013. február 7-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel az Európai Tanács elnökének „A cél a valódi gazdasági és monetáris unió” című, 2012. június 26-i jelentésére,

—

tekintettel az Európai Tanács 2012. június 28–29-i ülésének következtetéseire, amelyek különösen az EBB tőkéjének 10 milliárd euróval történő megemelését irányozzák elő,

—

tekintettel az Európai Tanács 2013. június 27–28-i ülésének következtetéseire, amelyek egy új beruházási terv létrehozását szorgalmazzák a kkv-k támogatása és a gazdaság finanszírozásának fellendítése érdekében,

—

tekintettel az Európai Tanács 2013. május 22-i ülésének következtetéseire, amelyek célul tűzik ki, hogy az összes uniós szakpolitikát a versenyképesség, a munkahelyek és a növekedés támogatásának szolgálatába állítsák,

—

tekintettel az innovatív pénzügyi eszközökről szóló bizottsági közleményekre, nevezetesen az innovatív pénzügyi eszközök következő generációjának keretéről szóló közleményre (COM(2011)0662) és az Európa 2020 projektkötvény-kezdeményezés kísérleti szakaszáról szóló közleményre (COM(2011)0660),

—

tekintettel az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) tőkeemelésére, különösen az EBB és az EBRD közötti kapcsolatok kérdésével összefüggésben,

—

tekintettel az EBRD hatáskörének a földközi-tengeri térségre való kiterjesztéséről szóló határozatra,

—

tekintettel az EBB és az EBRD között 2012. november 29-én aláírt új egyetértési megállapodásra,

—

tekintettel az EBB 2007 és 2013 közötti külső megbízatásáról szóló 1080/2011/EU európai parlamenti és tanácsi határozatra (4),

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére és 119. cikkének (2) bekezdésére,

—

tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére, valamint a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményére (A7-0137/2014),

A.

mivel az EBB-t a Római Szerződés hozta létre és – az EUMSZ 309. cikke szerint – feladata, hogy a tőkepiac igénybevételével és saját forrásai felhasználásával hozzájáruljon a belső piac kiegyensúlyozott és egyenletes fejlődéséhez azzal a céllal, hogy a gazdasági szempontból életképes, uniós beruházásra alkalmas projektek kiválasztásával segítse az uniós prioritások megvalósítását;

B.

mivel e különösen nehéz társadalmi és gazdasági körülmények között, amelyet állami költségvetési megszorítások jellemeznek, a gazdasági fellendülés fenntartását és az új növekedési források azonosítását célzó erőfeszítések részeként minden uniós erőforrást és szakpolitikát, köztük az EBB forrásait és szakpolitikáit is mozgósítani kell;

C.

mivel az EBB – a piaci hiányosságok pótlása vagy kijavítása révén – más beruházási források finanszírozási ágaként és azok kiegészítőjeként is működik;

D.

mivel az EBB segít az EU-nak abban, hogy globális szinten fenntartsa és megerősítse versenyképességét;

E.

mivel az EBB továbbra is az uniós szakpolitikák sarokköve és fejlesztésük katalizátora lesz, és gondoskodni fog a közszektor folyamatos jelenlétéről és beruházási kapacitásokat kínál majd fel, az EU 2020 stratégia kiemelt kezdeményezései lehető legjobb integrációjának és végrehajtásának biztosítása mellett;

F.

mivel az EBB alapvető stabilizáló eszközként arra fog összpontosítani, hogy – az EU-n belül és kívül a megalapozott projektek megbízható partnereként fellépve – anticiklikus szerepet töltsön be;

G.

mivel az EBB az Európa 2020 stratégia növekedési és munkahely-teremtési célkitűzéseinek fő hajtóerőit, így például a növekedést előmozdító infrastruktúrát, a legmagasabb szintű innovációt és a versenyképességet támogatja;

H.

mivel rendkívül fontos biztosítani, hogy az EBB megtartsa „AAA” hitelminősítését annak érdekében, hogy megőrizze a nemzetközi tőkepiacokhoz való, legjobb finanszírozási feltételek melletti hozzáférését, ami a későbbiekben előnyökkel jár a projektek lefutására nézve és az érdekelt felek számára;

I.

mivel 2012 júniusában az Európai Tanács elindította a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely az intelligens, fenntartható, befogadó, erőforrás-hatékony és munkahelyteremtő növekedés ösztönzését célzó szakpolitikák sorából áll;

J.

mivel az innovatív pénzügyi eszközök használatát az egyik lehetőségnek tekintik arra, hogy kibővítsék a meglévő eszközök – például támogatások – hatókörét, és javítsák az uniós költségvetés általános eredményességét;

K.

mivel döntő jelentőségű a gazdaság számára történő hitelezés korábban megszokott mértékének helyreállítása és a beruházások finanszírozásának megkönnyítése;

L.

mivel a nemzetközi pénzügyi eszközök új teret biztosítanak az összes intézményi szereplő közötti együttműködési lehetőségek számára, és tényleges méretgazdaságosságot kínálnak;

M.

mivel az EUMSZ 208. és 209. cikke értelmében az EBB az EU-n kívüli műveleteit az Unió külső fellépéseivel kapcsolatos szakpolitikái támogatása érdekében végzi, és ezeknek összhangban kell lenniük az uniós célkitűzésekkel, illetve elő kell mozdítaniuk azokat;

N.

mivel az EBB tevékenységeit az Európai Beruházási Alap (EBA) által biztosított egyedi eszközök egészítik ki, amelyek egyaránt összpontosítanak arra, hogy a kkv-k és induló vállalkozások számára kockázati finanszírozást, valamint mikrofinanszírozást biztosítsanak;

O.

mivel a tőkeemelés megerősítette az EBB mérlegét, ami nagyra törő működési hitelnyújtási célokat tesz lehetővé;

P.

mivel külön erőfeszítést tettek annak érdekében, hogy több közös beavatkozásra kerüljön sor (az EBA által adott garanciák ötvözése a kkv-knak nyújtott EBB-hitelekkel);

1.

üdvözli az EBB 2012. évi éves jelentését és a több mint 60 országban mintegy 400 projekt 52 milliárd EUR összegben történő finanszírozására vonatkozó, elfogadott működési terv megvalósítását;

2.

üdvözli, hogy az EBB Kormányzótanácsa jóváhagyta a 10 milliárd EUR összegű tőkeemelést, ami a 2013–2015-ös időszakban további 60 milliárd EUR összegű, hosszú lejáratú hitelt (a hitelezési célszámok 49 %-os növelését) tesz lehetővé az uniós projektek számára;

3.

kéri az EBB-t, hogy további tevékenységével kapcsolatban tartsa az előirányzott célokat, és a fent említett időszakra az EU egészére nézve szabadítson fel 180 milliárd eurót többletberuházásokra;

4.

emlékeztet arra, hogy az uniós projektek tekintetében a kilátások különösen érdekesek számos, az Európa 2020 stratégia alá tartozó kiemelt tematikus terület esetében, amelyek az innovációra és a készségekre, ezen belül is az alacsony széndioxid-kibocsátású infrastruktúrára, a kkv-kba való beruházásra, a kohézióra és az erőforrás- és energiahatékonyságra (a kis szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállást is beleértve) vonatkozó „csomagok”; megállapítja, hogy az EBB-csoport 2013–2015-re vonatkozó működési terve megfelelően azonosította ezeket a központi területeket, és üdvözli a további 60 milliárd EUR összegű hitelkeret ezek végrehajtásának finanszírozása céljából történő kiutalását;

5.

határozott meggyőződése azonban, hogy e tág prioritásokon belül nagyobb hangsúlyt kell helyezni a hosszú távú növekedésbe és munkahelyteremtésbe való beruházásra és arra, hogy tartós és látható hatást idézzenek elő a reálgazdaságban, és ezért átfogó értékelést kér e tekintetben, amely használható adatokkal szolgál a pénzügyi válságot követően valamennyi területen az EBB-hitelek révén teremtett hosszú távú foglalkoztatás és a gazdaságra gyakorolt hatás vonatkozásában;

6.

üdvözli a növekedési és foglalkoztatási eszköz (Growth and Employment Facility – GEF) elindítását, amely lehetővé fogja tenni az EBB számára, hogy nagyobb alapossággal nyomon kövesse az általa finanszírozott projektek foglalkoztatásra és növekedésre gyakorolt hatását;

7.

felszólítja az EBB-t, hogy továbbra is támogassa az EU gazdasági és társadalmi kohézióval, növekedéssel és foglalkoztatással, környezeti fenntarthatósággal, éghajlat-politikával és erőforrás-hatékonysággal kapcsolatos hosszú távú prioritásait azoknak az új pénzügyi és nem pénzügyi jellegű eszközöknek a továbbfejlesztése révén, amelyek egyformán szolgálják a piaci hatékonyságot érintő rövid távú hiányosságok, illetve az uniós gazdaság hosszabb távú szerkezeti hiányosságainak a kezelését;

8.

szorgalmazza, hogy az EBB tárgyalásokat folytasson és kössön egyetértési megállapodásokat a működési régióiban tevékenykedő regionális fejlesztési bankokkal, elősegítve ezzel a szinergiákat, megosztva a kockázatokat és a költségeket, és elegendő hitelt biztosítva a reálgazdaság számára;

9.

a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot az EU előtt álló kihívásokra adott fontos, de nem elégséges válasznak tekinti, és megállapítja, hogy ennek sikere szempontjából kulcsfontosságú az EBB tőkeemelése, valamint a Bizottság és az EBB közös kockázatmegosztó eszközeinek fokozott igénybevétele, amelyhez az EBB és az EBA szakosodott tevékenységei közötti szinergiák társulnak;

10.

kéri az EBB-t, hogy finanszírozását a gazdasági növekedéshez erőteljesen hozzájáruló projektekre összpontosítsa;

11.

emlékeztet, hogy a Bizottság az EBB-vel közösen jelentést nyújtott be a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktum végrehajtása során azonosítandó lehetőségekről és a célzott prioritásokról, különös tekintettel az infrastruktúrára, az energiahatékonyságra és az erőforrás-hatékonyságra, a digitális gazdaságra, a kutatásra és az innovációra, valamint a kkv-kra; kéri, hogy e jelentés alapján folytassanak politikai vitát az Európai Parlamentben az Európai Tanács, az Európai Bizottság és az Európai Beruházási Bank elnökeinek jelenlétében;

12.

különösen aggasztónak tartja, hogy 2012 folyamán a programországokban (Görögországban, Írországban, Portugáliában és Cipruson) alacsony szintű maradt a finanszírozás, amely az EBB összes beruházásának nagyjából +/-5 %-át tette ki; megállapítja, hogy az EBB programországokra vonatkozó, 2013. évi beruházási céljai legfeljebb 5 milliárd eurót jelentenek az összesen 62 milliárd EUR összegű uniós célon belül;

13.

aggódik amiatt, hogy az EBB hitelezését tekintve továbbra is egy valamelyest kockázatkerülő politikát követ, és így korlátozza a potenciális hitelfelvevők lehetőségét arra, hogy megfeleljenek az EBB hitelnyújtási követelményeinek, ami következésképpen rontja a kölcsönök hozzáadott értékét;

14.

kéri, hogy az EBB – azáltal, hogy biztosítja kockázatkezelési rendszereinek jelenlegi környezethez való hozzáigazítását – növelje belső kockázatvállalási kapacitását;

15.

tudomásul veszi, hogy ahhoz, hogy az EBB megőrizhesse pénzügyi erejét és a reálgazdaság finanszírozására való képességét, elengedhetetlen, hogy megtartsa „AAA” minősítését; sürgeti azonban az EBB-t és az EBA-t, hogy az ésszerű költség-haszon kilátás megóvása érdekében vegyék fontolóra a kockázatosabb tevékenységekben való fokozott részvételüket;

16.

tudomásul veszi, hogy az EBB 2013-ban 6 milliárd euróra növelte a nagyobb kockázatú különleges tevékenységekre vonatkozó célját, 2,3 milliárd euróra a kockázatmegosztási és hitelminőség-javítási kezdeményezések finanszírozását, valamint a közelmúltban elindította a növekedés finanszírozását célzó kezdeményezést (GFI), amely megkönnyíti az innovatív, közepes piaci tőkeértékű vállalatok finanszírozáshoz való hozzáférését;

17.

felszólítja az EBB-t, hogy fokozza tevékenységét az EBB által az EBA számára biztosított kockázatitőke-mandátum (RCM) és „Mezzanine-hitelek a növekedésért” (MFG) mandátum keretében;

18.

üdvözli, hogy az EBA 1 milliárd euróval emelte az EBB által finanszírozott kockázatitőke-forrásokra vonatkozó mandátumát, külön hangsúlyt helyezve a nagyobb kockázatú mezzanine finanszírozásra, az EBB és az EBA közepes méretű európai vállalkozások új innovációs és növekedési terveivel kapcsolatos pénzügyi korlátok kezelésére irányuló közös intézkedéseinek részeként;

19.

felkéri az EBB-t, hogy valamennyi tagállamban proaktívabban biztosítson technikai szakértelmet a nagy növekedési potenciállal rendelkező összes kulcsfontosságú tevékenységi területen; emlékeztet arra, hogy a technikai és a pénzügyi tanácsadás hatékony eszköz, amely segítheti a projektek megvalósítását és felgyorsíthatja a kifizetéseket és a tényleges beruházásokat; úgy véli ezért, hogy növelni kell az EBB szakértelmét, és azt az EU és az EBB által társfinanszírozott projektek korai szakaszában, valamint a nagyszabású projektek előzetes értékelése során rendelkezésre kell bocsátani, többek között az európai régiók beruházásait támogató közös programon (JASPERS) keresztül;

20.

a jelenleg sok tagállamban kritikusan alacsony felhasználási arányokkal összefüggésben sürgeti az EBB-t, hogy fokozza a tagállamok uniós források – többek között a strukturális alapok – felhasználására való képességének támogatására irányuló erőfeszítéseket további közös kockázatmegosztó eszközök fejlesztése és a már meglévő, az uniós költségvetés által finanszírozott ilyen eszközök kiigazítása révén;

21.

felszólítja a tagállamokat, hogy adott esetben működjenek együtt a Bizottsággal a strukturális alapból számukra kiutalt összegek egy részének arra való felhasználása érdekében, hogy osztozzanak az EBB hitelkockázatában és hitelgaranciát biztosítsanak a tudás és készségek, az erőforrás- és energiahatékonyság, a stratégiai infrastruktúra és a kkv-k finanszírozáshoz való hozzáférése tekintetében;

22.

értékeli, hogy a fel nem használt strukturális alapok speciális garanciaalapként használhatók az EBB hitelezési tevékenységéhez, főleg Görögországban;

23.

megállapítja, hogy a bank 2012-ben 2,2 milliárd EUR értékben írt alá strukturális programokhoz nyújtott hiteleket (SPL), ami a kohéziós politika prioritásaival összhangban, különféle ágazatokban számos kis- és középméretű program számára tett lehetővé támogatást;

24.

felszólítja az EBB-t, hogy az Unión belül érvényesülő különböző gazdasági és pénzügyi feltételekre tekintettel a tagállamokkal szoros együttműködésben dolgozzon ki olyan eredményorientált beruházási terveket, amelyek megfelelően igazodnak a nemzeti, regionális és helyi növekedési prioritásokhoz, kellően figyelembe véve a Bizottság éves növekedési jelentésének és a gazdaságirányítás európai szemeszterének horizontális prioritásait;

25.

a bankot az azzal kapcsolatos lehetőségek feltárására ösztönzi, hogy a Bizottság és a tagállamok közötti partnerségi megállapodásokba való proaktív bekapcsolódás révén kiterjessze részvételét;

26.

tudomásul veszi, hogy a válság alatt és a válságot követően tendenciózusan csökkent a köz- és magánszféra közötti partnerségek (PPP) száma, ugyanakkor emlékeztet e partnerségek beruházásban betöltött különösen fontos szerepére, különösen a közlekedési hálózatok, valamint a kutatás és az innováció területén; megállapítja, hogy miközben értékét tekintve nőtt az EU PPP-piaca, a tranzakciók száma jelentősen csökkent;

27.

úgy véli, hogy az állami garanciák értékes eszközök a PPP-programok és -projektek megvalósítását esetleg feltartó piaci hiányosságok kezelésére; kéri, hogy az EBB az e területen meglévő szakértelmére támaszkodva növelje a PPP-k számára az állami garanciák révén nyújtott hitelgaranciákban való részvételét;

28.

ezenfelül úgy véli, hogy az EBB-nek az Európai PPP Szakértői Központon (EPEC) keresztül szerzett szakértelmén alapuló tanácsadási kapacitását fel lehetne használni arra, hogy kormányzati szinten, és adott esetben regionális szinten is célzott technikai és szakirányú segítségnyújtást biztosítsanak annak érdekében, hogy megkönnyítsék az állami garancia PPP-programba való bevonásával járó előnyök megfelelő felmérését;

29.

emlékeztet arra, hogy 2012-ben az EBB és a Bizottság a tagállamok támogatásával elindította a projektkötvény-kezdeményezés kísérleti szakaszát, amelynek célja a kulcsfontosságú infrastruktúrákat érintő projektek finanszírozásának növelése az intézményi befektetők vonzása révén;

30.

üdvözli a projektkötvény-kezdeményezés kísérleti szakaszáról szóló első féléves jelentést, amely hat országban kilenc projekt jóváhagyásáról számol be; kéri e kötvények további és szélesebb körű alkalmazását, valamint hatékonyságuk rendszeres felülvizsgálatát annak érdekében, hogy fellendítsék a közlekedés, az energia és az IKT területén szükséges infrastrukturális – különösen a határokon átnyúló dimenziójú – projektekhez magántőkét irányító adósságinstrumentumokba való életképes befektetést; úgy véli ugyanakkor, hogy az EBB-nek jobb értékeléseket kellene végeznie arra vonatkozóan, hogy mely projektekbe kíván befektetni, beleértve e projektek biztonságának és kockázati profiljának értékelését; emlékeztet arra, hogy az uniós költségvetés 230 millió eurót biztosít az EBB hitelminőség-javító tevékenységének támogatására a közlekedési, energetikai és hírközlési ágazatban megvalósítandó infrastrukturális beruházásokhoz;

31.

kéri, hogy megfelelő módon és kellő időben kapjon tájékoztatást a kiválasztott projektekről;

32.

aggodalommal állapítja meg, hogy a főbb kihívások (pl. az érdeklődés elköteleződéssé formálása, a közbeszerző hatóságok kötvénymegoldással kapcsolatos korlátozott tapasztalatai, az intézményi befektetők kötelezettségvállalással kapcsolatos habozása, a szponzorok költségekkel kapcsolatos aggodalmai) továbbra is fennállnak; felkéri a bankot, hogy alaposan vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy a befektetők és szponzorok megnyugtatása érdekében befektetőtársként részt vesz az első kötvényügyletekben; annak biztosítására kéri az EBB-t, hogy a projektkötvény-kezdeményezés legyen összhangban az Unió hosszú távú éghajlat-politikai céljával, azaz az alacsony szén-dioxid-kibocsátású infrastruktúrákra összpontosítson;

33.

aggodalmának ad hangot a Castor-projekttel kapcsolatban a gyenge projektteljesítmény miatt; kéri, hogy a bank szolgáljon részletekkel az általa végzett átvilágítás megbízhatóságával kapcsolatban, és nyújtson tájékoztatást arra vonatkozóan, hogy az elvégzett geológiai vizsgálatok jelzik-e a földrengéskockázat lehetőségét vagy sem, ennek milyen volt a százalékaránya, és azt hogyan kezelték;

34.

várja a projektkötvény-kezdeményezés kísérleti szakaszára vonatkozó végső értékelési jelentést, amely 2015-re várható;

35.

üdvözli az EBB új energiapolitikáját, amelynek keretében olyan új energetikai hitelezési kritériumokat vezettek be, amelyek tükrözik az uniós energetikai és éghajlati szakpolitikákat, valamint a jelenlegi beruházási tendenciákat; kéri, hogy tegyék közzé és évente vizsgálják meg az EBB energetikai beruházásait, bemutatva, hogy az EBB mely energiaforrásokat támogatja; hangsúlyozni kívánja azonban, hogy az EBB beruházási politikájának sokkal nagyobb mértékben a fenntartható projektekre kell összpontosítania; emlékeztet ugyanakkor arra, hogy a nem megújuló energia finanszírozása tekintetében átfogó kivezetési tervet kell előterjeszteni;

36.

üdvözli a kibocsátási teljesítményre vonatkozó új szabvány EBB általi bevezetését, amelyet valamennyi fosszilis tüzelőanyagon alapuló energiatermelési projektre alkalmazni kell azon beruházások kiszűrése céljából, amelyek előre jelzett szén-dioxid-kibocsátása meghaladja a küszöbértéket; felszólítja az EBB igazgatóságát, hogy folyamatosan vizsgálja felül a kibocsátási szabványt, és a jövőben mérlegeljen korlátozóbb kötelezettségvállalásokat;

37.

sürgeti a bankot, hogy tekintettel a 2030. évi éghajlati csomagra, többek között annak széntelenítéssel kapcsolatos prioritásaira, fokozza az alacsony szénfelhasználású beruházásokra irányuló erőfeszítéseit, és dolgozzon ki nagyratörőbb, éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzéseket eredményező szakpolitikákat; kéri, hogy az EBB 2014-ben végezzen éghajlati értékelést és vizsgálja felül valamennyi tevékenységét egy megújult éghajlatvédelmi politika kidolgozása érdekében, például projektértékelés és a kulcsfontosságú ágazatok tekintetében az ágazati politikák intelligens összekapcsolására irányuló integrált megközelítés révén; kéri az EBB-t, hogy következő éves jelentéséhez csatolja a felülvizsgálat eredményét;

38.

emlékeztet az EBB által a köz- és a magánszektor energetikai infrastruktúrába való beruházásának finanszírozásában és az uniós éghajlat- és energiapolitikai célok eléréséhez hozzájáruló projektek támogatásában játszott fontos szerepre; emlékeztet a 2007-es állásfoglalására, amely a fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos projektek állami finanszírozásának leállítását, valamint az energiahatékonyságra és a megújuló energiákra való áttérést szorgalmazza; úgy véli, hogy az EBB-nek a Bizottsággal együttműködve és az uniós és a nemzetközi éghajlat-változási célkitűzéseknek és a legmagasabb szintű nemzetközi előírásoknak megfelelően finanszírozási műveletei tekintetében 2015 végéig aktualizálnia kell éghajlatváltozással kapcsolatos stratégiáját;

39.

kéri az EBB erőforrásainak és szakértelmének növelését az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás érdekében;

40.

kéri, hogy az EBB érvényesítse a vízenergiával kapcsolatos legjobb nemzetközi előírásokat, nevezetesen a Nagy Gátak Világbizottsága által elfogadott vezérelveket és a vízenergia fenntarthatóságának felméréséről szóló jegyzőkönyvet (HSAP), amelyek értelmében csak olyan esetekben történhet beruházás, ha az országok energiatervezési mechanizmusokat létrehozó jogi keretrendszert vezettek be (ideértve a tiltott területeket is), ha az ökoszisztémákra és helyi közösségekre gyakorolt negatív hatásokat megfelelően értékelik, elkerülik, mérséklik és nyomon követik, továbbá ha a projektek nem védett területeken vagy azok közelében, illetve jó ökológiai állapotban lévő folyószakaszokon valósulnának meg;

41.

kéri az EBB-t, hogy a projektjei keretében körültekintően vegye figyelembe az „Életbiztosításunk, természeti tőkénk” című, a biológiai sokféleségre vonatkozó, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia elképzeléseit és céljait;

42.

emlékeztet arra, hogy a magánszektorban a foglalkoztatás több mint 80 %-át biztosító kkv-kat az uniós gazdaság gerincének és az európai növekedés és foglalkoztatás fő hajtóerejének tartják;

43.

üdvözli, hogy (az EU-n belüli hitelezési tevékenység növelésével összefüggésben) külön hangsúlyt helyeznek a kkv-k finanszírozáshoz való jobb hozzáférésének elősegítésére, ennélfogva üdvözli az EBB-csoport kkv-knak szóló, több mint 19 milliárd EUR összegű, EU-n belül aláírandó hitelkihelyezésre vonatkozó 2013. évi célját;

44.

ebben a vonatkozásban a Tanácshoz is fordul, és kéri a Bizottság és az EBB közös kezdeményezéseinek gyors elfogadását, és a kkv-knak szánt uniós költségvetési források összevonását, valamint határozottabb fellépést kér az EBB-vel való együttműködés végrehajtása terén, a kkv-k pénzügyi korlátainak csökkentése érdekében; rámutat, hogy számos tagállamban a legfőbb probléma a pénzügyi piacok szétaprózottsága, ami a finanszírozás hiánya mellett magasabb finanszírozási költségeket eredményez, különösen a kkv-k számára; kéri, hogy az EBB tevékenységeit irányítsa át a szétaprózottság felszámolására, a gazdasági fellendülés szempontjából kulcsfontosságú, kkv-knak nyújtott finanszírozás, a vállalkozói szellem, a kivitel és az innováció előmozdítása érdekében;

45.

üdvözli, hogy fokozták a kkv-knak nyújtott banki hitelnyújtást a kkv-értékpapírosítási piac felélénkítésén keresztül, amelyet az EBB-csoport új ABS-kezdeményezése révén valósítottak meg; felkéri az EBB-t, hogy ezen ajánlatának az érdekelt felek igényeihez való jobb hozzáigazítása céljából gondoskodjon piaci elemzésről; üdvözli, hogy tőkeemelés révén és mandátum adásával növelték az EBA hitelkapacitását, továbbá kéri az EBB-t és a Bizottságot, hogy a következő év elején véglegesítse a folyamatot;

46.

támogatja az EBB-csoport kkv-knak és közepes piaci tőkeértékű (ún. mid-cap) vállalkozásoknak szóló innovatív finanszírozásra irányuló Horizont 2020 és COSME pénzügyi eszközök, valamint kockázatmegosztási eszközök (RSI) elindításán keresztül megvalósított kezdeményezéseit, amelyek célja a bankok arra való ösztönzése, hogy hitelek és garanciák révén pénzügyi forrásokat biztosítsanak, és biztosítsák a piac hosszú távú kockázati tőkével való ellátottságát;

47.

támogatja a Bizottság és az EBB új többéves pénzügyi keret keretében elindított közös kkv-kezdeményezését, amely a COSME és a Horizont 2020 programok keretében rendelkezésre álló uniós forrásokat az európai strukturális és beruházási alapoknak (esb-alapok) szánt legfeljebb 8,5 milliárd EUR összegű forrással ötvözi abból a célból, hogy további hiteleket hozzon létre a kkv-k számára;

48.

felszólítja a tagállamokat, hogy aktívan vegyenek részt oly módon, hogy az esb-alapokból számukra kiutalt összegekből hozzájárulnak a közös eszközökhöz, annak érdekében, hogy saját területükön támogassák a kkv-k hitelekkel való fokozott ellátását, ezzel növelve az általános tőkeáttételi hatásokat;

49.

biztatja az EBB-t, hogy terjessze ki a kereskedelemfinanszírozási kezdeményezést; úgy véli, hogy ez a kkv-knak szóló garanciamechanizmus kulcsfontosságú, és uniós léptékben szélesíteni kell, ahol ezt a leginkább szükségesnek ítélik meg; kéri az EBB-t, hogy dolgozzon ki saját kereskedelemösztönző programot; felhívja az EBB-t, hogy első lépésként dolgozza ki az azon biztosítékokat szavatoló intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik a vállalkozások számára az exportban rejlő lehetőségeik maradéktalan kiaknázását;

50.

támogatja, hogy az EBB a regionális és a helyi dimenzióra helyezi a hangsúlyt, valamint felszólítja a tagállamokat, hogy teljes körűen használják ki a pénzügyi tervezés és a megosztott irányítás eszközeit, így például a JEREMIE programot, valamint a helyi kkv-knak sajáttőke- és adósságfinanszírozást biztosító regionális alapközi programokat;

51.

üdvözli az EU-ban a 2005 és 2011 közötti időszakban a kkv-knak nyújtott közvetett EBB-hitelek utólagos értékelését; tudomásul veszi, hogy ezen a területen, a 2005–2012-es időszakban az EBB 64 milliárd EUR hitelt írt alá a 27 tagú Unión belül körülbelül 370 pénzügyi intézmény számára; megállapítja, hogy 2012 végére e pénzből 53 milliárd eurót ki is fizettek e pénzügyi intézményeknek, amelyek pedig mintegy 300 000 további hitelen keresztül 48 milliárd eurót hiteleztek a kkv-knak;

52.

megállapítja, hogy az értékelés tanúsága szerint az EBB kkv-knak biztosított közvetett (az L4SME terméken keresztül megvalósított) hitelkihelyezései összhangban vannak az EU célkitűzéseivel; a műveletek relevanciájának további javítása érdekében mindazonáltal az EBB-termék és a nemzeti szakpolitikai csomagok közötti kiegészítő jelleg jobb értékelését szorgalmazza; kéri az EBB-t, hogy terjesszen elő az L4SME termék hatásának javítását célzó javaslatokat, hogy azt a kkv-k széles körének finanszírozása helyett meghatározott hiányok megszüntetésére lehessen mozgósítani, ezáltal optimalizálva az EBB növekedéshez és foglalkoztatáshoz való hozzájárulását;

53.

aggodalommal állapítja meg, hogy a felülvizsgált időszak alatt az EBB-hitelek kifejtettek „bizonyos” hatást a növekedésre és a foglalkoztatásra, de országonként nagy eltérések mellett (csak a kkv-k egyharmada tulajdonította a forgalom növekedését az EBB-finanszírozásnak); aggodalmának ad hangot amiatt, hogy csak korlátozott bizonyítékok állnak rendelkezésre arról, hogy az EBB-hitelek segítettek a foglalkoztatás fenntartásában; megállapítja, hogy a növekedésre és a foglalkoztatásra gyakorolt viszonylagos hatást az új tagállamokban nagyobbnak találták; elismeri azonban, hogy a felülvizsgált időszak a pénzügyi és gazdasági válságot is átfogta, és hogy az aránylag mérsékelt munkahelyteremtést annak ellenére sikerült elérni, hogy alapvetően csökkent a foglalkoztatás szintje;

54.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a műveletek többsége esetében az EBB-finanszírozást láthatóan a kiemelkedő kkv-k támogatására használták fel, nem pedig hiánypótló finanszírozásként; megjegyzi azonban, hogy az elért kkv-k több mint 80 %-a kevesebb mint 50 alkalmazottal rendelkező vállalkozás volt, ami azt bizonyítja, hogy az EBB a kkv-szektor kisebb szegmensének nyújt segítséget;

55.

kéri, hogy az EBB teljes mértékben használja ki a támogathatósági kritériumokat a megcélzott pénzügyi kedvezményezettek azonosításának hatékonyabb módon történő befolyásolása érdekében;

56.

felkéri az EBB-t, hogy azonosítson és válasszon ki nagyobb hozzáadott értéket és nagyobb kockázatot hordozó projekteket, mégpedig oly módon, hogy a kiemelt technológiai területeken kutatási, fejlesztési és innovációs projektekkel foglalkozó induló vállalkozásokat, mikrovállalkozásokat, szövetkezeteket, vállalkozásklasztereket, kkv-kat és közepes piaci tőkeértékű vállalkozásokat azonosít;

57.

hangsúlyozza, hogy a lehetséges befektetők és kedvezményezettek körében növelni kell a meglévő innovatív pénzügyi eszközök ismertségét és az azokkal kapcsolatos ismereteket; ösztönzi, hogy az EBB-n keresztül hozzanak létre olyan kommunikációs politikát, amely előmozdítja az EU által ezeken az új pénzügyi eszközökön keresztül végrehajtott különféle fellépések láthatóságát; ezen túlmenően hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a projektinformációkhoz való széles körű és módszeres hozzáférést, valamint a projektek kedvezményezettjeinek és annak a helyi civil társadalomnak a nagyobb fokú bevonását, amely fejleszthető lenne az EBB által finanszírozott beruházások révén;

58.

felhívja az EBB-t, hogy dolgozzon ki cselekvési tervet a kkv-k tájékoztatáshoz és finanszírozáshoz való hozzáférésének egyszerűsítése érdekében, különös tekintettel a finanszírozásokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos bürokratikus folyamatokra;

59.

emlékeztet arra, hogy a közvetett hitelkihelyezés az EBB teljes éves hitelkihelyezéseinek több mint 20 %-át teszi ki;

60.

aggodalommal ismétli meg, hogy e területen továbbra is jelentős a megoldatlan kérdések száma, nevezetesen az átláthatóság hiánya (különösen ami a végső kedvezményezettekre vonatkozó információkat illeti), a hitelek gazdasági és társadalmi hatásainak értékelésével kapcsolatos nehézségek (ami hibásan célzott megközelítéshez vezet) és a pénzügyi közvetítők igénybevétele az átvilágítás elvégzéséhez, a feladatok kiszervezésén keresztül; sürgeti a bankot, hogy az e problémák kezelését célzó intézkedések felgyorsítása érdekében ismertesse részletesen megközelítését és kéri, hogy az EBB a Bizottsággal együtt állítson össze és tegyen közzé listát az e pénzügyi közvetítők kiválasztására vonatkozó szigorú követelményekről;

61.

sürgeti az EBB-t, hogy végezzen naprakész és átfogó értékelést arról, hogy a pénzügyi válság hogyan érintette az EBB-finanszírozás végső kedvezményezettjeit, és adjon átfogó értékelést arról, hogy milyen hatásokkal és következményekkel járt a pénzügyi válság a bank által az EU-n belül és kívül igénybevett pénzügyi közvetítők jelenlegi helyzetére;

62.

kéri, hogy az EBB gondoskodjon azon céljának eléréséről, hogy csak 2013-ban mintegy félmillió ember számára foglalkoztatást kell teremtenie az infrastrukturális, erőforrás-hatékonysági és tudásalapú gazdasággal kapcsolatos projekteknek biztosított hitelezés révén;

63.

megállapítja, hogy a nehéz gazdasági környezet és a szűkebb hitelpiacok miatt a vállalkozásokra és a közszektorra nehezedő finanszírozási korlátok továbbra is visszafogják a fiatalok foglalkoztatását és korlátozzák a szakképzés javításának lehetőségeit;

64.

úgy véli, hogy e problémák megoldásával kapcsolatban rendkívül fontos az EBB fiatalok foglalkoztatásával kapcsolatos (6 milliárd EUR hitelvolumennel rendelkező) programja, amely a „Munkahelyek az ifjúságnak” és a „Befektetés a készségekbe” alkotóelemekből tevődik össze; üdvözli az időközi végrehajtási jelentést, amely fontos eredményekről számol be ezen a területen, így például a „Befektetés a készségekbe” alprogramon keresztül biztosított 4,9 milliárd EUR hitelről, amelyet a „Munkahelyek az ifjúságnak” pillér keretében nyújtott 2,7 milliárd EUR egészít ki; elismeri, hogy e célkitűzését idő előtt sikerült elérni;

65.

támogatja a bank arra irányuló célkitűzését, hogy a kkv-knak szóló hiteleit tovább maximalizálja annak érdekében, hogy világos kapcsolatot hozzanak létre az EBB-hitelnyújtás és a fiatalok számára történő munkahelyteremtés között;

66.

felkéri a bankot, hogy szélesítse ki fellépéseinek hatókörét, és vegyen igénybe további eszközöket annak érdekében, hogy a fiatalok foglalkoztatásának irányába ható életképes ösztönzőket biztosítson, különösen a hírhedten magas ifjúsági munkanélküliségi rátával rendelkező tagállamokban;

67.

kéri az EBB-t, hogy az EBB Európai Unión kívüli műveletekre vonatkozó mandátumának felülvizsgálatával összhangban támogassa a Bizottság és Európai Külügyi Szolgálat által meghatározott európai uniós külpolitikai célkitűzéseket;

68.

üdvözli a következő pénzügyi időszakra az uniós költségvetésből az EBB számára a külső hitelezéshez biztosított, a jelenlegihez hasonló nagyságrendű uniós garanciát, amelynek felső határát 30 milliárd EUR-ban állapították meg (ebből 27 milliárd EUR az általános megbízásra és 3 milliárd EUR további opcionális összeg a félidős felülvizsgálat függvényében), a 2007 előtti, fel nem használt FEMIP (Euromediterrán Beruházási és Partnerségi Pénzügyi Eszköz) műveleteiből származó visszaáramló összegek felhasználásával;

69.

kéri az Európai Számvevőszéket, hogy az EBB külső mandátumának félidős értékelése előtt készítsen különjelentést az EBB külső hitelezési tevékenységeinek teljesítményéről és uniós politikákkal való összhangjáról, valamint az EBB által felhasznált saját források tekintetében hasonlítsa össze ezek hozzáadott értékét; kéri továbbá az Európai Számvevőszéket, hogy elemzése során tegyen különbséget az uniós költségvetés által nyújtott garanciák, az EFA által garantált beruházási támogatási eszköz, az EU–Afrika Infrastruktúraalap, a Karibi Beruházási Alap és a csendes-óceáni térségnek nyújtott beruházási keret estében használt különféle kombinációk, valamint az e beruházások tekintetében visszaáramló összegek felhasználása között;

70.

üdvözli az EBB külső hitelnyújtásra vonatkozó új mandátumának keretében meghatározott, fokozott rugalmasságot lehetővé tevő rendelkezéseket; felszólítja az EBB-t, hogy maximálisan támogassa az uniós szakpolitikákat és célkitűzéseket;

71.

kéri az EBB-t, hogy a garanciaalapot kiegészítő jelleggel rugalmasan vegye igénybe, valamint fordítson nagyobb figyelmet a saját kockázatú hitelnyújtásra, kiszélesítve azt a kört, amelyen belül megtérülést ígérő projekteket keres; kitart amellett, hogy az EBB biztosítsa a projektek végső kedvezményezettei számára az általa nyújtott európai pénzügyi támogatás nagyfokú láthatóságát;

72.

megállapítja, hogy az EBB prioritási területei között élen állnak a csatlakozás előtt álló országok, valamint a keleti és a déli szomszédság; különösen hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani az arab tavaszt követő demokratikus és gazdasági átalakuláshoz nyújtott támogatást, külön hangsúlyt helyezve a déli országokban és a keleti partnerországokban a civil társadalmi szempontokra, a munkahelyteremtésre és a gazdasági fellendülésre; elégedetten veszi tudomásul a kkv-k és a finanszírozáshoz való hozzáférés előtérbe helyezését;

73.

az EU külső politikáival összefüggésben támogatja az új pénzügyi termékek – így például a vállalkozások új kategóriáinak elérése érdekében az uniós támogatásokat, kölcsönöket és kockázatmegosztó eszközöket ötvöző termékek – fokozatos kidolgozását a Bizottsággal és a tagállamokkal; kéri, hogy a fenti eszközök igénybevétele tekintetében határozzanak meg bevált gyakorlatokat és jól körülhatárolt támogathatósági kritériumokat, strukturált jelentéstételi, nyomonkövetési és ellenőrzési feltételek kíséretében; kéri az elosztási politika véglegesítését;

74.

elvárja ezért, hogy a nemzetközi pénzügyi intézményekkel az eszközök ötvözésével kapcsolatban folytatott együttműködésre szolgáló platform végrehajtásáról szóló irányítási jelentés tartalmazzon részletes és következetes információkat e tekintetben és biztosítsa az EBB megfelelő szerepkörét; felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen teljes részletességű jelentést a pénzügyi eszközöknek az eszközök ötvözésével kapcsolatos együttműködésre szolgáló platform keretében történő végrehajtásának hatásairól és eredményeiről;

75.

üdvözli az EBB által több energetikai szektorban a növekedést és a munkahelyteremtést célzó projektekhez nyújtott támogatást; emlékeztet az uniós energia- és éghajlat-politika új fejleményeivel való összhang fenntartásának szükségességére; biztatja az EBB-t, hogy megújított energiapolitikájának keretében továbbra is támogassa az EU-n belül és kívül egyaránt az energiahatékonysággal és a fenntartható megújuló energiákkal kapcsolatos projekteket, és ezáltal egyengesse az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság felé vezető utat;

76.

emlékeztet arra, hogy az egymást átfedő tevékenységek megelőzésének az egyetlen hatékony módja az uniós szervek (a Bizottság és az EBB) és más pénzügyi intézmények közötti strukturált együttműködés;

77.

üdvözli az EBB és az EBRD között létrejött frissített egyetértési megállapodást, amely tükrözi az EU részéről az e két jelentős nemzetközi pénzügyi intézmény közötti koordináció és együttműködés szintjének fokozására való hajlandóságot; szorgalmazza, hogy az EBB tárgyalásokat folytasson és kössön egyetértési megállapodásokat a működési régióiban tevékenykedő regionális fejlesztési bankokkal, elősegítve ezzel a szinergiákat, megosztva a kockázatokat és a költségeket, és elegendő hitelt biztosítva a reálgazdaság számára;

78.

felszólítja mindkét intézményt, hogy a kiegészítő jelleg és a munkamegosztás szempontjából törekedjenek a lehető legjobb működési koordinációra annak érdekében, hogy módszeresen felkutassák a legjobb lehetőségeket és szinergiákat, valamint optimális tőkeáttételeket találjanak az uniós szakpolitikai célkitűzések támogatása és végrehajtása során, egymás komparatív előnyeinek és sajátosságainak tiszteletben tartása mellett;

79.

biztatja az EBB-t és az EBRD-t, hogy a kockázat felügyeletének fokozása érdekében a lehető legkorábbi szakaszban (előzetes értékelés vagy az intézkedés azonosítási szakaszai) erősítsék meg szakértelmüket, stratégiai és programozási megközelítéseiket a különféle beavatkozási területeken, és különösen a kockázatkezelési eszközökkel (pénzügyi, működési és országkockázatok) kapcsolatos együttműködésüket;

80.

üdvözli az EBB, az EBRD és a Világbank-csoport által 2012 novemberében elfogadott új közös cselekvési tervet, amelynek célja a gazdasági fellendülés és a növekedés támogatása Közép- és Délkelet-Európában, és tudomásul veszi, hogy a cselekvési terv a 2013–2014-es időszakra közös kötelezettségvállalásként több mint 30 milliárd EUR-t irányoz elő; felszólítja az EBB-t, hogy a megállapodás szerint legalább 20 milliárd EUR-ra vállaljon kötelezettséget;

81.

ismételten javasolja, hogy az Európai Unió legyen tagja az EBB-nek;

82.

felszólítja az EBB-t és a többi társult partnert és érdekelt felet, hogy tovább javítsák irányítási mechanizmusaikat, többek között mindenre kiterjedő és megbízható nyomonkövetési, jelentéstételi és ellenőrzési rendszerek kifejlesztése révén;

83.

üdvözli, hogy az EBB a nemzetközi segélyátláthatósági kezdeményezéshez (IATI) való csatlakozással megerősítette az átláthatóság iránti elkötelezettségét;

84.

kéri, hogy a bank biztosítsa panasztételi mechanizmusának teljes függetlenségét és megfelelő működését;

85.

kéri az EBB-t, hogy az Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek eleget téve hozza létre a dokumentumok nyilvános nyilvántartását, hogy az uniós Szerződésekben foglaltak értelmében garantálja a dokumentumokhoz való hozzáférés jogát; kéri a bankot, hogy kötelezettségvállalásának eleget téve 2014-től kezdve biztosítson nyilvános hozzáférést a nyilvántartáshoz;

86.

kéri, hogy a következő éves jelentést egészítsék ki az EBB fő beavatkozási területei tekintetében a finanszírozási műveletek hatására, adott esetben a várható multiplikátorhatásra és a pénzügyi előnyök finanszírozott programokban való átadására vonatkozó horizontális teljesítménymutatókkal;

87.

megismétli és hangsúlyozza, hogy a bank felelősséggel tartozik azért, hogy növelje a pénzügyi közvetítők és – a társfinanszírozott projektek esetében – a partnerek kiválasztásával, valamint a végső kedvezményezettekkel kapcsolatban az átláthatóság szintjét;

88.

hangsúlyozza, hogy az EBB-nek csökkentenie kell a bürokráciát a pénzeszközök hatékonyabb és gyorsabb elosztása érdekében;

89.

kéri az EBB-t, hogy a pénzügyi közvetítőkön keresztül történő hitelnyújtása során fokozza az átláthatóságot azáltal, hogy éves jelentést készít a kkv-knak nyújtott kölcsönökről, összesített adatokat közölve a kkv-knak történő kifizetések szintjéről, a megcélzott kkv-k számáról, a hitelek átlagos nagyságáról és a támogatott ágazatokról, beleértve kkv-k rendelkezésére álló kölcsönök hozzáférhetőségének és azok hatékonyságának értékelését;

90.

kéri az EBB-t, hogy tartózkodjon az átláthatóság, a csalás, a korrupció, valamint a környezeti és társadalmi hatások tekintetében kedvezőtlen múltbeli eredményekkel rendelkező pénzügyi közvetítőkkel való együttműködéstől; arra ösztönzi az EBB-t, hogy alakítson ki partneri kapcsolatokat átláthatóan és elszámoltathatóan működő pénzügyi közvetítőkkel, amelyek kapcsolatokkal rendelkeznek a helyi gazdasággal az egyes működési országokban; ebben a vonatkozásban kéri az EBB-t, hogy gondoskodjon nagyobb átláthatóságról, különösen a közvetített hitelek üzletágában, valamint járjon el kellő gondossággal az adóparadicsomok, a belső transzferárazás, az adócsalás, az adókijátszás és az agresszív adókikerülés vagy -tervezés használatának megelőzése terén; kéri a pénzügyi közvetítők kiválasztási kritériumait tartalmazó, nyilvánosan elérhető, kötelező lista létrehozását; felhívja az EBB-t, hogy erősítse meg együttműködését a köztulajdonban lévő nemzeti hitelintézetekkel a finanszírozási programjai által a kis-és középvállalkozásokra gyakorolt kedvező hatások maximalizálása érdekében;

91.

kéri az EBB-t, hogy haladéktalanul kezdje meg a nem együttműködő országokkal és területekkel kapcsolatos politikájára irányuló befogadó felülvizsgálati eljárást, kellően figyelembe véve az ezzel kapcsolatos legutóbbi uniós és nemzetközi szintű fejleményeket; felszólítja ezért az EBB-t annak biztosítására, hogy a projektjeiben részt vevő minden vállalkozás és pénzügyi közvetítő nyilvánosan tegye közzé a vállalkozáshoz közvetlenül vagy közvetetten kapcsolódó bármely jogi struktúra – köztük a vagyonkezelő alapok, alapítványok és bankszámlák – haszonélvezeti jogát;

92.

kéri továbbá, hogy az Európai Bizottsággal együtt dolgozzon ki a pénzügyi közvetítők tekintetében egy nyilvános tilalmi listát, amely az átláthatósággal, a csalással, az offshore joghatósági területekhez fűződő kapcsolattal, valamint a társadalmi és környezeti hatásokkal kapcsolatos szakmai múltjukon alapul;

93.

alapvetőnek tartja, hogy az EBB megőrizze „AAA” hitelminősítését, mivel ez lehetővé tette számára, hogy 2012-ben 71 milliárd EUR kedvező kamatozású hitelt vegyen fel a nemzetközi tőkepiacokon; ösztönzi az EBB-t, hogy fokozza arra irányuló képességét is, hogy a nagyobb kockázatú, nagyobb értéktöbblettel járó projekteknek elsőbbséget biztosíthasson;

94.

emlékeztet arra és az előző évekhez hasonlóan hangsúlyozza, hogy az EBB-t prudenciális bankfelügyelet alá kell vonni, valamint kéri, hogy a lehetséges megoldást jogi tanulmány alapján határozzák meg;

95.

javasolja, hogy ezt a szabályozási felügyeletet:

96.

üdvözli az EBB-n belüli, a legjobb banki gyakorlatoknak való általános megfeleléssel kapcsolatos új belső fejlesztéseket; kéri az EBB-től annak biztosítását, hogy mind az Unión belüli, mind az Unión kívüli műveletei tekintetében partnerei is betartsák azokat a bevált banki gyakorlatokat, amelyek megfelelnek a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó uniós jogszabályoknak és a pénzügyi piacok stabilitásának; kéri, hogy az EBB éves munkatervébe foglalja bele egy tevékenységi terület vizsgálatát annak érdekében, hogy bizonyosságot adjon arra vonatkozóan, hogy a bevált banki gyakorlatok a bank belső írásbeli eljárásainak részét képezik;

97.

kéri az EBB-t, hogy növelje tovább tevékenységei, értékelései és eredményei átláthatóságát és hozzáférhetőségét, az információhoz való könnyebb hozzáférés kialakítása által, mind belülről, az EBB munkatársai számára, a fontosabb EBB üléseken való részvétel lehetővé tétele révén, mind kívülről, például a weboldalán;

98.

üdvözli, hogy az EBB intézkedéseket tett a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem területén, és az új csoportszintű megfelelés-ellenőrzési vezető kinevezése révén megerősítette megfelelési funkciójának erőforrásait; kéri, hogy a Parlament kapjon rendszeres tájékoztatást a csoportszintű megfelelés-ellenőrzési vezető jelentésében ismertetett eredményekről;

99.

kéri az EBB-t, hogy az illegális tevékenységek finanszírozása elleni küzdelem érdekében országonkénti jelentéstételt alkalmazzon; úgy véli, hogy az EBB által nyújtott finanszírozásra való jogosultság érdekében a különböző joghatóságok alá tartozó valamennyi kedvezményezett – akár társaság, akár pénzügyi közvetítő –, auditált éves jelentésében köteles közzétenni az eladásairól, az eszközeiről, az alkalmazottairól, az elért nyereségéről és a befizetett adóiról szóló, országonkénti információkat minden egyes országban, ahol tevékenységet folytat; úgy ítéli meg továbbá, hogy a kedvezményezetteknek a befogadó országuk kormányával kötött szerződésüket nyilvánosságra kell hozniuk, és külön közzé kell tenniük az adózási szabályokat minden egyes országban, ahol tevékenységet folytatnak;

100.

kéri, hogy az ellenőrzési környezetet igazítsák hozzá az EBB tőkeemelésének eredményeképpen és más pénzügyi partnerségeken belül a finanszírozási kérelmek mennyiségében bekövetkező jövőbeni növekedéshez, különösen a kockázatkezelési funkciók szempontjából;

101.

felszólítja az EBB-t, hogy minden éves jelentésben számoljon be a Parlament által kiadott korábbi ajánlások helyzetéről és állásáról, különösen a különféle működési régióiban folytatott hitelezési tevékenységeinek az Unión és a szóban forgó régiókon belül a növekedésre és a munkahelyteremtésre, valamint az EU, illetve a tagjelölt országok és a szomszédságpolitikai partnerországok közötti gazdasági integrációra gyakorolt hatását illetően;

102.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Beruházási Banknak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

9.11.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 378/13

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikkére,

—

tekintettel az Európai Parlament és a Tanács 2010. november 24-i 1092/2010/EU rendeletére a pénzügyi rendszer európai uniós makroprudenciális felügyeletéről és az Európai Rendszerkockázati Testület létrehozásáról (1),

—

tekintettel az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról szóló, 2010. november 24-i 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2),

—

tekintettel az Európai Felügyeleti Hatóság (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság) létrehozásáról szóló, 2010. november 24-i 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (3),

—

tekintettel az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) létrehozásáról szóló, 2010. november 24-i 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (4),

—

tekintettel a Tanács 2010. november 17-i 1096/2010/EU rendeletére az Európai Központi Banknak az Európai Rendszerkockázati Testület működését érintő külön feladatokkal történő felruházásáról (5),

—

tekintettel a 98/26/EK, 2002/87/EK, 2003/6/EK, 2003/41/EK, 2003/71/EK, 2004/39/EK, 2004/109/EK, 2005/60/EK, 2006/48/EK, 2006/49/EK és 2009/65/EK irányelvnek az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság), az európai felügyeleti hatóság (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) és az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) hatásköre tekintetében történő módosításáról szóló, 2010. november 24-i 2010/78/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (6),

—

tekintettel az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról szóló 1093/2010/EU rendeletnek az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról szóló …/…/EU tanácsi rendelettel való kölcsönhatásai tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2013. szeptember 12-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2013. szeptember 12-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel Gazdasági és Monetáris Bizottságának az Európai Felügyeleti Hatóság (Bankfelügyelet) létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2010. június 3-i jelentésére (9), valamint az említett javaslatról szóló, 2010. szeptember 22-i állásfoglalására (10),

—

tekintettel Gazdasági és Monetáris Bizottságának az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2010. június 3-i jelentésére (11), valamint az említett javaslatról szóló, 2010. szeptember 22-i állásfoglalására (12),

—

tekintettel Gazdasági és Monetáris Bizottságának az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2010. június 3-i jelentésére (13), valamint az említett javaslatról szóló, 2010. szeptember 22-i állásfoglalására (14),

—

tekintettel Gazdasági és Monetáris Bizottságának a 98/26/EK, 2002/87/EK, 2003/6/EK, 2003/41/EK, 2003/71/EK, 2004/39/EK, 2004/109/EK, 2005/60/EK, 2006/48/EK, 2006/49/EK és 2009/65/EK irányelveknek az Európai Bankfelügyeleti Hatóság, az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság és az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság hatásköre tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló, 2010. május 18-i jelentésére (15), valamint az említett javaslatról szóló, 2010. szeptember 22-i állásfoglalására (16),

—

tekintettel Gazdasági és Monetáris Bizottságának a pénzügyi rendszer közösségi makroprudenciális felügyeletéről és az Európai Rendszerkockázati Testület létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2010. május 25-i jelentésére (17), valamint az említett javaslatról szóló, 2010. szeptember 22-i állásfoglalására (18),

—

tekintettel Gazdasági és Monetáris Bizottságának az Európai Központi Banknak az Európai Rendszerkockázati Testület működését érintő külön feladatokkal történő megbízásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2010. május 25-i jelentésére (19), valamint az említett javaslatról szóló, 2010. szeptember 22-i állásfoglalására (20),

—

tekintettel Gazdasági és Monetáris Bizottságának az Európai Bankhatóság 2011-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló, 2013. március 1-jei véleményére,

—

tekintettel Gazdasági és Monetáris Bizottságának az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság 2011-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló, 2013. március 1-jei véleményére,

—

tekintettel Gazdasági és Monetáris Bizottságának az Európai Értékpapír-piaci Hatóság 2011-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló, 2013. március 1-jei véleményére,

—

tekintettel Gazdasági és Monetáris Bizottságának „Az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetéséről – összes szakasz” című, 2013. szeptember 5-i véleményére,

—

tekintettel a hatékony bankfelügyelet alapelveire, amelyeket a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság 2012. szeptember 13–14-én hagyott jóvá (21),

—

figyelemmel a Pénzügyi Stabilitási Tanács által 2011 októberében elfogadott, a pénzügyi intézmények eredményes szanálási rendszereinek főbb sajátosságait meghatározó dokumentumra,

—

tekintettel a felügyeleti kollégiumok bevált gyakorlataira vonatkozó elvekre, amelyeket a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság 2010 októberében adott ki (22),

—

tekintettel a C-270/12. sz., Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága kontra az Európai Unió Tanácsa, Európai Parlament ügyben hozott, 2014. Január 22-i európai bírósági ítéletre,

—

tekintettel eljárási szabályzata 42. és 48. cikkére,

—

tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A7-0133/2014),

A.

mivel a pénzügyi válság rámutatott arra, hogy az elégtelen kockázatkezelés, a pénzügyi piacok hatástalan, egyenetlen és töredezett felügyelete is hozzájárult a pénzügyi instabilitáshoz és a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos fogyasztóvédelem hiányához;

B.

mivel az Európai Parlament határozottan támogatta az európai felügyeleti hatóságok létrehozását, nagyobb koordinációs hatáskört és közvetlen felügyeleti jogot biztosított számukra és meggyőződése, hogy a hatóságok kulcsfontosságú szerepet játszanak a stabilabb és biztonságosabb pénzügyi piacok megteremtésében, és hogy az Uniónak erősebb és összehangoltabb uniós szintű felügyeletre van szüksége;

C.

mivel a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének létrehozása növelte a belső piacon a pénzügyi felügyelet minőségét és következetességét; mivel ez olyan fejlődési folyamat, amelyben a felügyeleti tanács tagjainak az Unió értékeire és érdekeire kellene összpontosítaniuk;

D.

mivel a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének létrehozása óta az Unióban a mikroprudenciális felügyelet a makroprudenciális felügyeletnél gyorsabb ütemben fejlődött;

E.

mivel a mikro- és makrogazdasági felügyelet az Európai Központi Bank (EKB) kezében összpontosul, az EKB-nak megfelelő lépéseket kell tennie monetáris politikai feladatai miatti összeférhetetlenség elkerülése érdekében;

F.

mivel az európai felügyeleti hatóságoknak meg kell akadályozniuk az Unió pénzügyi piacainak széttöredeződését;

G.

mivel az európai felügyeleti hatóságoknak többek között feladatuk a napi felügyelet konvergenciája és minőségének javítása, és az európai felügyeleti hatóságok számára olyan teljesítménymutatókat kell kialakítani, amelyek a napi felügyelet során elért szabályozási eredményekre összpontosítanak;

H.

mivel az európai felügyeleti hatóságok nagyban eleget tettek azon megbízatásuknak, hogy hozzájáruljanak a jogalkotási eljárásokhoz, továbbá hogy technikai előírásokat javasoljanak;

I.

mivel az európai felügyeleti hatóságok hatásköre – noha az azokat létrehozó rendeletek szinte azonosak – igen eltérően alakult;

J.

mivel a szabályozástechnikai standardok (SZTS), illetve a végrehajtás-technikai standardok (VTS) tekintetében a Bizottság feladata az európai felügyeleti hatóságok által javasolt tervezetek változatlan vagy módosított formában történő elfogadása, és az e tervezetektől való eltérést részletesen meg kell indokolnia;

K.

mivel a hitelminősítő ügynökségek ESMA általi közvetlen felügyelete javíthatja e terület felügyeletének minőségét;

L.

mivel az SZTS-eket felhatalmazáson alapuló jogi aktusokként fogadják el, ami biztosítja az európai felügyeleti hatóságok bevonását azokon a területeken, ahol nagyobb technikai szekértelemmel rendelkeznek az alacsonyabb szintű jogszabályok megfogalmazásában;

M.

mivel a Parlament, a Tanács és a Bizottság között a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok tekintetében létrejött közös megállapodás (2) bekezdése kimondja, hogy a három intézménynek az eljárás teljes ideje alatt együtt kell működnie egymással annak érdekében, hogy biztosítsák a felhatalmazáson alapuló jogalkotói hatáskör zökkenőmentes gyakorlását, valamint annak az Európai Parlament és a Tanács általi hatékony ellenőrzését;

N.

mivel az egységes felügyeleti mechanizmus létrehozása az euróövezetben és más részt vevő tagállamokban a bankok koherens felügyelete irányában tett fontos következő lépés volt;

O.

mivel az egységes felügyeleti mechanizmus létrehozása igen fontos hatást gyakorol az uniós mikro- és makroprudenciális felügyelet intézményi környezetére, tekintve az EKB-nak e területen juttatott hatásköröket;

P.

mivel az Európai Rendszerkockázati Testület (ESRB) hasznos makroökonómiai ajánlásokkal segítette a jogalkotási folyamatot, amelyeket a Bizottság és a társjogalkotók csak részben vettek figyelembe a pénzpiaci alapok, a tőkekövetelmények, a jelzáloghitel-irányelv vagy a Szolvencia II (23). szimmetrikus hosszú távú garanciaintézkedései területén;

Q.

mivel az Európai Rendszerkockázati Testület még makrogazdasági kérdések tekintetében sem rendelkezik kötelező jogalkotási szerepkörrel;

R.

mivel a tudományos tanácsadó bizottság fontos és építő szerepet töltött be az Európai Rendszerkockázati Testület menetrendjének kialakításában, különösen annak ösztönzésével, hogy az Európai Rendszerkockázati Testület összpontosítson az ellentmondásos és alapvető kérdéskörökre;

S.

mivel lehetőség lett volna arra, hogy a társjogalkotók és a Bizottság figyelembe vegyék az Európai Rendszerkockázati Testület javaslatait, amennyiben azokat a jogalkotási folyamat korábbi szakaszában adták volna ki;

T.

mivel az Európai Rendszerkockázati Testületet a pénzügyi válság során a további válságok megelőzésére és a pénzügyi stabilitás megőrzésére hozták létre;

U.

mivel a túl hosszú időn át fenntartott rendkívül alacsony kamatlábak keltette rendszerkockázatot az Európai Rendszerkockázati Testület egyik nyilatkozata sem említette;

V.

mivel a monetáris politika jelentős hatást gyakorolhat a hitelezési és eszközárbuborékokra, és ezért az EKB monetáris politikája és az Európai Rendszerkockázati Testület tevékenysége között összeférhetetlenség merülhet fel;

W.

mivel az Európai Rendszerkockázati Testület személyzetének a Bizottság első javaslatait követően a tényleges állomány kétszeresét is meg kellett volna haladnia és a képzett személyzet cserélődése káros annak munkájára;

X.

mivel az ESMA nem vette figyelembe az Európai Rendszerkockázati Testület EMIR-rendeletről tett nyilatkozatait;

Y.

mivel az EKB-n kívül létrehozott Európai Rendszerkockázati Testület az EUMSZ 130. cikke értelmében nem intézhet az EKB-hoz véleményeket, ajánlásokat vagy figyelmeztetéseket;

Z.

mivel az Európai Rendszerkockázati Testület struktúrája és döntéshozatali szervének mérete gátolja a gyors döntéshozatali eljárást;

AA.

mivel az Európai Rendszerkockázati Testület 2011/3. sz. ajánlása szerint a központi bankoknak vezető szerepet kell betölteniük a makroprudenciális felügyeletben, a központi bankok képviselőinek ennek megfelelően szükségszerűen az Európai Rendszerkockázati Testület döntéshozó szerveinek tagjává kell válniuk;

AB.

mivel az Európai Rendszerkockázati Testület tagsága erősen a központi bankok köréből érkezik, amely bankok szerepe jelentős, de nézőpontjuk hasonló;

AC.

mivel az európai felügyeleti hatóságokra ruházó ágazati jogszabályok jelentős része még nem lépett hatályba, ezzel lehetetlenné téve az európai felügyeleti hatóságok számára feladataik egyenlő mértékben történő ellátását;

AD.

mivel a pénzügyi piacokkal, szolgáltatásokkal és termékekkel kapcsolatos jogszabályok nagymértékben töredezettek, a számos jogi szöveg pedig joghézagokat, a jelentéstételi kötelezettségek megkettőződését, intézményi eltéréseket és szabályozási átfedéseket okoz, továbbá nem kívánt következményekhez és a reálgazdaságra gyakorolt kedvezőtlen hatásokhoz vezethet;

AE.

mivel az Amerikai Egyesült Államok egy erőteljes megbízatással rendelkező szövetségi pénzügyi fogyasztóvédelmi hivatalt hozott létre;

AF.

mivel az átláthatóság és a függetlenség a jó kormányzás fontos összetevője, és fontos az európai felügyeleti hatóságok munkája átláthatóságának és függetlenségének növelése;

AG.

mivel annak ellenére, hogy az európai felügyeleti hatóságok általában átlátható módon működnek a honlapjukon közzétett információk révén, nagyobb átláthatóságra van szükség munkájukkal, valamint a tanácsok és javaslatok alakulásával, valamint például az akciócsoportokra és a munkacsoportokra vonatkozó információkkal kapcsolatban;

AH.

mivel a Bizottság hivatalosan és nem hivatalosan is részt vesz az európai felügyeleti hatóságok műveleteiben, és e részvételt még nem helyezték átlátható alapokra, szerepét pedig össze kellene hangolni a Parlament és a Tanács szerepével, hogy az európai felügyeleti hatóságok függetlenségét ne kérdőjelezzék meg;

AI.

mivel az európai felügyeleti hatóságok munkájában az érdekképviseleti csoportok részvétele minden bizonnyal csak korlátozott előnyt hozott;

AJ.

mivel nagyobb átláthatóság kiemelkedő fontosságú az érdekképviseleti csoportok tekintetében az alaposan megfontolt és működőképes pénzpiaci szabályok létrehozásához és a piaci szereplőkkel való együttműködés sokkal jobban működne, ha e csoportok átláthatóbbak lennének összetételük és a rájuk bízott feladatok tekintetében;

AK.

mivel az európai felügyeleti hatóságoknak azzal kell támogatniuk a Bizottságot, hogy a pénzügyi szolgáltatások terén meglévő szakértelmüket átlátható módon bocsátják rendelkezésre;

AL.

mivel az európai felügyeleti hatóságoknak segíteniük kell a Bizottságot és a társjogalkotókat annak értékelésével, hogy a jogszabályok milyen mértékben felelnek meg szabályozási célkitűzéseiknek, az átláthatóság érdekében pedig ezt az értékelést nyilvánosságra kell hozni; Az európai felügyeleti hatóságoknak hivatalos véleményeket kell adniuk az uniós jogszabályokra irányuló javaslatokról és értékelniük kell a jogalkotási javaslat hatásvizsgálatában adott bizonyítékok és elemzés erejét;

AM.

mivel a C-270/12. számú ügyben az Európai Bíróság ítélete tartalmazza a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszere tevékenységi területének esetleges kiterjesztését az EUMSZ 114. cikke szerint a C-9/56 Meroni  (24) ügy ítéletének a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszere létrehozása idején elfogadott értelmezéséhez képest, ezért a Bizottságnak értékelnie kéne annak esetleges következményeit a rendszer soron következő reformja során;

AN.

mivel az egységes felügyeleti mechanizmusra vonatkozó jogalap korlátozza a banki és biztosítási tevékenységet folytató pénzügyi konglomerátumok EKB általi felügyeletét;

AO.

mivel az egységes felügyeleti mechanizmus létrehozása módosítja a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének felügyeleti rendszerét és létrehoz egyfajta aszimmetriát a különféle hatóságok és felügyeleti hatásköreik között;

AP.

mivel az egységes felügyeleti mechanizmus hatályba lépése után különösen fontos a szabályozói arbitrázs megelőzése, az egyenlő versenyfeltételek garantálása, a belső piac megfelelő működésének biztosítása, a torzulások megakadályozása és az alapvető szabadságok megőrzése;

AQ.

mivel az EKB-nak és az európai felügyeleti hatóságoknak eltérő gyakorisággal és eltérő előírások betartásával kell jelentést tenniük, és az egységes felügyeleti mechanizmus létrehozása felvetheti a jelentéstételi kötelezettségek megkettőződésének súlyos kockázatát, ha a nemzeti hatóságok nem működnek együtt megfelelő mértékben az egységes felügyeleti mechanizmussal és az európai felügyeleti hatóságokkal;

AR.

mivel az uniós jog esetleges megsértésének kivizsgálására vonatkozó jogot és a kötelező közvetítés lehetőségét csak ritkán vették igénybe, és az európai felügyeleti hatóságoknak csak rendkívül korlátozott lehetőségei vannak vizsgálatok indítására a nemzeti hatóságok általi állítólagos jogsértések vonatkozásában;

AS.

mivel az uniós jog esetleges megsértése esetén a nemzeti felügyeleti hatóságokat érintő határozatokat az európai felügyeleti hatóságok felügyeleti tanácsainak nemzeti tagjai hozzák meg;

AT.

mivel az európai felügyeleti hatóságok kötelező erejű közvetítési jogköreinek hatására a nemzeti felügyeleti hatóságok között számos hasznos megoldás született;

AU.

mivel a nemzeti képviselők számára nehéz volt a nemzeti illetékes hatóság vezetőjeként és az európai döntéshozó szervezet tagjaként betöltött szerepük kettéválasztása, ami kihívásokat támasztott számukra a független és tárgyilagos, az európai felügyeleti hatóságokról szóló rendeletek 42. cikkével összhangban kizárólag az Unió egésze érdekeinek megfelelően történő eljárás követelményének betartása terén;

AV.

mivel a többi tagállam részéről érkező nyomás nem úgy működik, ahogyan azt az európai felügyeleti hatóságok kialakításakor eredetileg elképzelték, és képessé kell tenni az európai felügyeleti hatóságokat e fejlemény ösztönzésére;

AW.

mivel egyes európai felügyeleti hatóságok továbbra is jelentős nehézségekkel küzdve gyűjtik össze a munkájukhoz szükséges információkat a szükséges formátumban, és mivel az Európai Bankhatóságnak stresszteszteket kellett végeznie, de egyes esetekben nem voltak meg a tesztekhez elengedhetetlen adatok begyűjtéséhez, illetve a pontatlannak bizonyult adatok ellenőrzéséhez szükséges, jogszabályon alapuló jogkörei;

AX.

mivel az európai felügyeleti hatóságok tartózkodhatnak bizonyos szükséges információkérésektől, mivel úgy gondolják, hogy felügyeleti tanácsaik nem fogják teljesíteni azokat;

AY.

mivel a nemrégiben elfogadott jogszabályok erősítették az európai felügyeleti hatóságoknak azon uniós jogszabályok állítólagos megsértése vagy alkalmazásának mellőzése vizsgálata tekintetében meglévő jogköreit, amelyek az illetékes hatóságokat kötelezik arra, hogy az érintett európai felügyeleti hatóság számára adjanak át minden szükségesnek tartott információt, ideértve a jogszabályok uniós jognak megfelelő alkalmazásának mikéntjére vonatkozó információkat is;

AZ.

mivel az egységes felügyeleti mechanizmus létrehozása során az Európai Bankhatóság (EBH) szükséges közvetlen információgyűjtési hatáskörökhöz jutásával történtek bizonyos előrelépések, de ezeket a hatásköröket a többi európai felügyeleti hatóság számára is meg kell adni;

BA.

mivel az iránymutatások hasznos és szükséges eszköznek bizonyultak a szabályozási hiányosságok betöltésére ott, ahol az ágazati jogszabályok nem biztosítottak hatáskört az európai felügyeleti hatóságok számára;

BB.

mivel az európai felügyeleti hatóságok rendelkeznek megbízással az uniós jog tagállami végrehajtásának ellenőrzésére, de a tényleges végrehajtás értékeléséhez szükséges erőforrások hiányoznak;

BC.

mivel a MiFID I irányelvet (25) valamennyi tagállamban végrehajtották, de néhány tagállam megtagadja a fogyasztóvédelmi szabályok gyakorlati alkalmazását és érvényesítését;

BD.

mivel az európai felügyeleti hatóságok képviselőinek a felügyeleti kollégiumokban való részvétele javította a kollégiumok működését, de a kollégiumok csak korlátozott előrehaladást értek el a felügyeleti konvergencia fokozásában;

BE.

mivel az európai felügyeleti hatóságok felügyeleti tanácsaiban a szavazati jogok nem állnak arányban az egyes tagállamok méretével, hasonlóan az EKB-hoz és más európai ügynökségekhez;

BF.

mivel az európai felügyeleti hatóságok eredeti, a tagállamok tisztességes kezelését és a hatóságok gördülékeny munkavégzését lehetővé tevő szavazati rendszerének módosítása engedmény volt néhány tagállam számára és a döntéshozatali eljárásokat megterhelővé és nehézkessé tette;

BG.

mivel életkor vagy nem szerinti megkülönböztetést nem lenne szabad alkalmazni az európai felügyeleti hatóságok elnökeinek kinevezésekor, és a beosztást az egész Unióban széles körben kellene meghirdetni;

BH.

mivel a felügyeleti tanács és az igazgatótanács elnökének, ügyvezető igazgatójának és tagjainak olyan helyzetben kell lenniük, hogy függetlenül és kizárólag az Unió érdekében járhassanak el;

BI.

mivel egyes tagállamok nemzeti felügyeleti hatóságai számára nehézséget okozott az európai felügyeleti hatóságok költségvetéseihez való kötelező hozzájárulás teljesítése;

BJ.

mivel a kötelező tagállami hozzájárulás ellentétes az európai felügyeleti hatóságok függetlenségével;

BK.

mivel az európai felügyeleti hatóságok nehezen tudnak bizonyos beosztás feletti alkalmazottakat felvenni, megbízatásuk teljesítését korlátozza a források és a személyzet hiánya, a rendelkezésre álló erőforrások pedig nem felelnek meg az ellátandó feladatoknak;

BL.

mivel az európai felügyeleti hatóságok jelenlegi, vegyes finanszírozási rendszeren alapuló finanszírozása rugalmatlan, adminisztratív terhekhez vezet és veszélyezteti az ügynökségek függetlenségét;

BM.

mivel a végrehajtási és felhatalmazáson alapuló aktusok kidolgozására vonatkozó szabályozási megbízatás volt az európai felügyeleti hatóságok prioritása a kezdeti szakaszban, és aránytalan súlyt képviselt munkaterhelésükben más feladataikhoz képest;

BN.

mivel az európai felügyeleti hatóságok képtelenek voltak megfelelő erőforrásokat fordítani a pénzügyi piacok gazdasági elemzéseinek elvégzésével kapcsolatos központi feladatra (az 1093/2010/EU, az 1094/2010/EU és az 1095/2010/EU rendelet 8. cikke (1) bekezdésének g) pontjában előírtak szerint), ami a kiváló minőségű szabályok megfogalmazásának előfeltétele;

BO.

mivel a fogyasztói tendenciákról készített jelentések készítésére vonatkozó közös megbízás megköveteli, hogy valamennyi tagállam gyűjtsön információkat ezekről a tendenciákról;

BP.

mivel az Európai Bankhatóság továbbra sem rendelkezik jogalappal például a pénzforgalmi szolgáltatások és a fogyasztói hitelekről szóló irányelv (26) tekintetében;

BQ.

mivel az európai felügyeleti hatóságok által a piaci szereplőkre előírt egyes követelményeket egyes piaci szereplők terhesnek, nem megfelelőnek, valamint a címzettek méretével és üzleti modelljével aránytalannak tartották, és az ágazati szabályozás nem biztosított elegendő rugalmasságot az uniós jogszabályok alkalmazása terén;

BR.

mivel az EKB jogosult a Tanács munkacsoportjaiban való részvételre, miközben az európai felügyeleti hatóságok jórészt távol maradnak a hivatalos döntéshozatali folyamattól;

BS.

mivel a fogyasztóvédelem terén az európai felügyeleti hatóságok által tett erőfeszítések, felhasznált erőforrások és elért eredmények eltérőek, az Európai Bankhatóság esetében pedig számottevően kismértékűek voltak;

BT.

mivel a gyenge vállalatirányítási rendszer és közzétételi rendszer jelentősen hozzájárult a mostani válsághoz;

BU.

mivel az új bázeli felügyeleti elvek közé tartozik két új elv a vállalatirányítással, valamint az átláthatósággal és közzététellel kapcsolatban;

BV.

mivel a fogyasztók számára hátrányt okozhat a megtévesztő értékesítés, a tisztességtelen verseny és a járadékvadászat,

BW.

mivel az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság és az Európai Bankhatóság nem készített jelentéseket az alapvető fogyasztói tendenciákról;

BX.

mivel az Európai Rendszerkockázati Testület – Mario Draghi, az EKB elnöke által beígért – pénzügyi stabilitási jelentésének közzététele még mindig várat magára;

BY.

mivel a fogyasztóvédelmi kérdésekben történő döntéshozatal egyforma szintű szakértelmet igényel az európai felügyeleti hatóságok tagjai részéről, bár némelyikük saját tagállamában nem rendelkezik párhuzamos megbízatással;

BZ.

mivel az 1093/2010/EU rendelet, az 1094/2010/EU rendelet és az 1095/2010/EU rendelet 38. cikkének (1) bekezdése szerinti jelenlegi védzáradékok korlátozzák az említett rendeletek 18. és 19. cikkei szerinti közvetítés lehetőségét, ezért a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv szerinti, határokon átnyúló csoportszintű szanálás eseteiben a végső döntési jogkör azon tagállamnál marad, amely a szóban forgó intézmény adóztatásáért felelős;

1.

kéri a Bizottságot, hogy 2014. július 1-jéig nyújtson be a Parlamentnek jogalkotási javaslatokat az 1092/2010/EU, az 1093/2010/EU, az 1094/2010/EU, az 1095/2010/EU és az 1096/2010/EU rendelet felülvizsgálatára az e dokumentumhoz tartozó mellékletben részletezett ajánlások, az európai felügyeleti hatóságok létrehozása óta szerzett tapasztalatok, valamint a jogalap mélyreható elemzése és az EUMSZ 114. cikkének rendelkezésre álló alternatívái alapján, a közelmúltbeli ítélkezési gyakorlatra is figyelemmel;

2.

megerősíti, hogy az ajánlások tiszteletben tartják az alapvető jogokat és a szubszidiaritás elvét;

3.

úgy véli, hogy a kért javaslat pénzügyi vonatkozásait a megfelelő uniós költségvetési forrásokból kell fedezni, figyelembe véve azt a lehetőséget, hogy az európai felügyeleti hatóságok a díjat levonhatják a felügyeletük alatt álló szervezetektől;

4.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és az ahhoz kapcsolódó részletes ajánlásokat a Bizottságnak és a Tanácsnak.

9.11.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 378/27

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 1., 10. és 16. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 15. és 298. cikkére,

—

tekintettel az EUSZ 11. cikkére és az intézmények azon kötelezettségére, hogy nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet folytassanak a képviseleti szervezetekkel és a civil társadalommal,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak 41. cikkére (a megfelelő ügyintézéshez való jog) és 42. cikkére (a dokumentumokhoz való hozzáférés joga),

—

tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1),

—

tekintettel az Európai Gazdasági Közösség és az Európai Atomenergia-közösség levéltárainak a nyilvánosság számára történő megnyitásáról szóló 354/83/EGK, Euratom rendelet módosításáról szóló, 2003. szeptember 22-i 1700/2003/EK, Euratom tanácsi rendeletre (2),

—

tekintettel a 2009–2010. évben a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2011. szeptember 14-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel az Európai Unió Bíróságának és a Törvényszéknek a dokumentumokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatára, és különösen a Bíróság Access Info Europe (C-280/11 P. sz. ügy), Donau Chemie (C-536/11. sz. ügy), IFAW kontra Bizottság (C-135/11. sz. ügy) (4), My Travel (C-506/08 P. sz. ügy) és Turco (C-39/05 P. és C-52/05 P. sz. egyesített ügyek) ügyben hozott ítéleteire, valamint a Törvényszék (T-529/09. sz.) In ‘t Veld kontra Tanács, (T-59/09. sz.) Németország kontra Bizottság, (T-344/08. sz.) EnBW kontra Bizottság, (T-6/10. sz.) Sviluppo Globale, (T-300/10. sz.) Internationaler Hilfsfonds, (T-167/10. sz.) Evropaïki Dynamiki, (T-161/04. sz.) Jordana és (T-437/08. sz.) CDC ügyben hozott ítéleteire,

—

tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2008. április 30-i bizottsági javaslatra (COM(2008)0229),

—

tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2011. március 20-i bizottsági javaslatra (COM(2011)0137),

—

tekintettel az Európa Tanács hivatalos dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló, 2008. évi egyezményére,

—

tekintettel a Tanács, a Bizottság és az Európai Parlament dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló, az 1049/2001/EK rendelet 17. cikke alapján benyújtott 2011. és 2012. évi jelentéseire,

—

tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló, 2010. évi keretmegállapodásra,

—

tekintettel az Európai Parlamentnek a biztonság- és védelempolitika területével kapcsolatos minősített tanácsi információkhoz való hozzáféréséről 2002. november 20-án az Európai Parlament és a Tanács között létrejött intézményközi megállapodásra,

—

tekintettel az európai ombudsman tevékenységéről szóló 2012-es éves jelentésről szóló, 2013. szeptember 12-i állásfoglalására (5) és a dokumentumokhoz való hozzáférés jogi keretének a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után szükséges javításáról (1049/2001/EK rendelet) szóló, 2009. december 17-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel az európai ombudsman 2012. évre vonatkozó éves jelentésére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére és 104. cikkének (7) bekezdésére,

—

tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A7-0148/2014),

A.

mivel a Lisszaboni Szerződés már négy éve hatályba lépett; mivel az EUMSZ 15. cikke létrehozza az uniós intézményi átláthatóság alkotmányos keretét, és az uniós polgárok, valamint a valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező természetes vagy jogi személyek alapvető jogaként határozza meg az uniós intézmények, szervek és hivatalok dokumentumaihoz való hozzáférést; mivel ezt a jogot a Parlament és a Tanács által elfogadott jogszabályokban foglalt általános elveket és korlátozásokat tiszteletben tartva kell gyakorolni;

B.

mivel az EUMSZ 298. cikke nyitott, hatékony és független európai igazgatásról rendelkezik;

C.

mivel általános szabály, hogy a jogalkotási dokumentumokhoz teljes körű hozzáférést kell biztosítani, a nem jogalkotási jellegű dokumentumokra vonatkozó kivételek hatályát pedig szűkíteni kell;

D.

mivel az átláthatóság nélkülözhetetlen eleme a polgárok olyan demokratikus Európai Uniójának, amelyben e polgárok a demokratikus folyamat teljes jogú résztvevői lehetnek és nyilvános ellenőrzést gyakorolhatnak; mivel az átlátható igazgatás a polgárok érdekei, a korrupció elleni küzdelem, valamint az uniós politikai rendszer és jogalkotás legitimitása szempontjából egyaránt előnyös;

E.

mivel a dokumentumokhoz való széles körű nyilvános hozzáférés az egészséges demokrácia fontos eleme;

F.

mivel egy egészséges demokráciában a polgároknak nem kellene a visszaélést jelentő személyekre számítaniuk abban, hogy biztosítsák kormányaik hatásköreinek és tevékenységeinek átláthatóságát;

G.

mivel a polgároknak joguk van megismerni a döntéshozatali folyamat működésének módját, képviselőik eljárásának mikéntjét, továbbá joguk van a képviselők elszámoltatására és annak megismerésére, hogy miként történik a közpénzek elosztása és felhasználása;

H.

mivel a dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló uniós jogszabályt az uniós igazgatási szervek továbbra sem alkalmazzák megfelelően; mivel az 1049/2001/EK rendeletben biztosított kivételeket ezek az igazgatási szervek nem kivételes esetekben, hanem többnyire rutinszerűen alkalmazzák;

I.

mivel az ítélkezési gyakorlat értelmében egy intézménynek, ha úgy dönt, hogy megtagadja a hozzáférést egy olyan dokumentumhoz, amelynek a hozzáférhetővé tételét kérték tőle, főszabály szerint magyarázatot kell adnia arra a kérdésre, hogy az e dokumentumhoz való hozzáférés konkrétan és ténylegesen miként sérthetné – a többek között a 1049/2001/EK rendelet 4. cikkében előírt – kivétellel védett érdeket (lásd az In ‘t Veld kontra Tanács ügyben hozott ítéletet (7));

J.

mivel a szóban forgó érdek konkrét és előrelátható sérelme nem állapítható meg csak azon az alapon, hogy az intézmények félnek a polgárok elé tárni az Unió nemzetközi fellépésének jogalapját illetően közöttük kialakult nézetkülönbségeket, és ezáltal kételyeket kelteni a közvéleményben e fellépés jogszerűségével kapcsolatban (lásd az In ‘t Veld kontra Tanács ügyben hozott ítéletet (8));

K.

mivel az európai ombudsman által 2012-ben a tíz „kiemelt ügyben” folytatott vizsgálat közül hat az átláthatósághoz kapcsolódott;

L.

mivel az 1049/2011/EK rendelet alkalmazására vonatkozó statisztikák szerint mindhárom intézményben csökkent az alapkérelmek száma;

M.

mivel a Parlamentben csökkent a kért meghatározott dokumentumok száma (a 2011. évi 1666-ról 2012-ben 777-re); mivel azonban a nem meghatározott dokumentumokra (pl. „a következőhöz kapcsolódó összes dokumentum: …”) irányuló kérések aránya a Parlamentben nőtt (a 2011. évi 35,5 %-ról 2012-ben 53,5 %-ra); mivel a kért tanácsi dokumentumok száma csökkent (a 2011. évi 9 641-ről 2012-ben 6 166-ra) (9);

N.

mivel a 2012. évi éves jelentésekben szereplő mennyiségi adatok azt jelzik, hogy a Bizottság és a Tanács egyaránt többször (a 2011. évi 12 % helyett 2012-ben 17 %-ban, illetve a 2011. évi 12 % helyett 2012-ben 21 %-ban) tagadta meg teljes körűen a hozzáférést, míg a Parlamentben ez a statisztikai adat állandó (2011-ben és 2012-ben egyaránt 5 %);

O.

mivel a Bizottság esetében jelentősen (a 2011. évi 165-ről 2012-ben 229-re) nőtt a megerősítő kérelmek száma, aminek nyomán a teljes körűen felülvizsgált határozatok száma némileg nőtt, a részben felülvizsgált határozatok száma csökkent, és a megerősített határozatok száma is emelkedett, míg a Tanácshoz és a Parlamenthez benyújtott megerősítő kérelmek száma viszonylag állandó volt (Tanács: 2011-ben 27, 2012-ben 23; Parlament: 2011-ben 4, 2012-ben 6);

P.

mivel számos kérelem nyomán nyújtottak be panaszt az európai ombudsmanhoz (Bizottság: 2011-ben 10, 2012-ben 20; Tanács: 2011-ben 2, 2012-ben 4; Parlament: 2011-ben és 2012-ben is 1);

Q.

mivel az európai ombudsman 2011-ben és 2012-ben is több panaszt kritikus észrevételekkel vagy további intézkedésekre tett javaslatokkal zárt le (Bizottság: 2011-ben 18-ból 10, 2012-ben 10-ből 8; Tanács: nincs adat; Parlament: 2011-ben 0-ból 0, 2012-ben 1-ből 1);

R.

mivel több dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelemhez kapcsolódó ügyet a Törvényszék elé vagy fellebbezés céljából a Bíróság elé terjesztettek (Bizottság: 2011-ben 15 ügy és 3 fellebbezés, 2012-ben 14 ügy és 1 fellebbezés; Tanács: 2011-ben 1 ügy és 2 fellebbezés, 2012-ben 1 fellebbezés (10); Parlament: 2011-ben és 2012-ben is 0);

S.

mivel a Törvényszék ítéletei túlnyomórészt a fokozott átláthatóságot támogatták, illetve több esetben az 1049/2001/EK rendeletet pontosították (Bizottság: 2011-ben 6-ból 5 (11), 2012-ben 5-ből 5 (12); Tanács: 2011-ben 1-ből 1 (T-233/09. sz. Access Info Europe ügy), 2012-ben 4-ből 1 (T-529/09. sz. In ‘t Veld ügy); Parlament: 2011-ben 2-ből 1 (13) (T-471/08. sz. Toland ügy), 2012-ben 1-ből 1 (T-190/10. sz. Kathleen Egan és Margaret Hackett ügy));

T.

mivel a Bíróság ítéletei túlnyomórészt a fokozott átláthatóságot támogatták, például a következő ügyekben: Bizottság: 2011-ben 1-ből 1 [C-506/08. sz. My Travel ügy], 2012-ben 3-ból 1 [C-135/11 P. sz. IFAW ügy] (14); Tanács és Parlament: 2011-ben és 2012-ben nem születtek ilyen ítéletek;

U.

mivel a Bizottság, a Tanács és a Parlament éves jelentései nem szolgálnak összehasonlítható statisztikai adatokkal; mivel a három intézmény a statisztikák ismertetésekor azok teljességét nem azonos szabályok szerint értékeli;

V.

mivel a kivétel leggyakrabban említett indoka, amelyet a Bizottság és a Tanács az alapkérelmekre válaszul alkalmazott, „a döntéshozatali eljárás védelme” volt (Bizottság: 2011-ben 17 %, 2012-ben 20 %; Tanács: 2011-ben és 2012-ben 41 %); mivel a Tanács esetében a második leggyakrabban említett indok „a nemzetközi kapcsolatok védelme” volt; mivel a Parlament esetében a leggyakoribb kivételt „az egyén magánéletének és becsületének védelme” jelentette;

W.

mivel az intézmények nem hajtották végre az EUMSZ 15. cikkének (2) bekezdését és 15. cikke (3) bekezdésének ötödik albekezdését, amelyek szerint az Európai Parlament és a Tanács ülései kötelezően nyilvánosak, amikor azokon jogalkotási aktus tervezetéről tanácskoznak, illetve a két intézmény köteles a 15. cikk (3) bekezdésének második albekezdésében említett rendeleteknek megfelelően biztosítani a jogalkotási eljárásokhoz kapcsolódó dokumentumok nyilvánosságát;

X.

mivel az 1049/2001/EK rendelet 4. cikkének (3) bekezdése az átláthatóság alól kivételt biztosít, „amennyiben a dokumentum közzététele az intézmény döntéshozatali eljárását súlyosan veszélyeztetné, kivéve, ha a közzétételhez nyomós közérdek fűződik”; mivel ez a rendelkezés a Lisszaboni Szerződést megelőzően született, és összhangba kell hozni az EUMSZ 15. cikkével;

Y.

mivel a Bíróságnak az Access Info Europe ügyben hozott ítélete (15) megerősítette, hogy a tagállamok nevének és javaslatainak közzététele nem sérti a döntéshozatali eljárást; mivel a Törvényszék az ezen ügyben hozott korábbi ítéletében kimondta, hogy „a polgárok demokratikus jogainak gyakorlása […] feltételezi [a] […] döntéshozatali eljárás részletes követésének […] a lehetőségét”;

Z.

mivel a nemzetközi megállapodások hatást gyakorolnak az uniós jogalkotásra; mivel a megállapodásokkal kapcsolatos dokumentumokat főszabály szerint – a jogszerű kivételek sérelme nélkül – nyilvánossá kell tenni; mivel a nemzetközi kapcsolatok védelmére vonatkozó kivételt a T-529/09. sz. In ’t Veld kontra Tanács ügyben hozott ítélet 19. pontjában foglaltak szerint kell alkalmazni;

AA.

mivel a Bizottság, a Parlament és a Tanács közötti háromoldalú egyeztetések meghatározóak az uniós jogszabályok kidolgozása szempontjából; mivel a háromoldalú egyeztetések nem nyilvánosak, és az informális háromoldalú egyeztetésekhez kapcsolódó dokumentumokat, többek között a napirendeket és az összefoglaló jelentéseket alapesetben nem hozzák nyilvánosságra és azokat a Parlament számára sem teszik elérhetővé, ami ellentétes az EUMSZ 15. cikkével;

AB.

mivel a Tanács Elnöksége által az e feladatkörben végzett munkájához kapcsolódóan készített vagy feldolgozott dokumentumoknak az uniós átláthatósági szabályok értelmében hozzáférhetőknek kell lenniük;

AC.

mivel az 1049/2001/EK rendelet felülvizsgálatával kapcsolatos tárgyalások holtpontra jutottak; mivel a jelenleginél jelentősen nagyobb átláthatóság biztosításához új eszközre van szükség;

AD.

mivel a Parlament zárt üléseire vonatkozó kérelmeket főszabály szerint az 1049/2001/EK rendelettel összhangban kell elbírálni; mivel a Parlamentnek eseti alapon kell értékelnie az ilyen kérelmeket, és nem hagyhatja azokat jóvá automatikusan;

AE.

mivel a dokumentumoknak az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló, 2010. évi keretmegállapodás hatálya alá tartozó titkosítási kategóriába, illetve az 1049/2001/EK rendelet 9. cikke szerinti „minősített dokumentumként” történő besorolását körültekintő és egyedi megfontolásokra kell alapozni; mivel a túlminősítés a dokumentumok felesleges és aránytalan titkosításához vezet, illetve azt eredményezi, hogy megfelelő indokolás nélkül kerül sor zárt ülésekre;

AF.

mivel az alapvető szabály továbbra is az átláthatóság, többek között a kartellekkel szembeni engedékenységi programmal összefüggésben is; mivel a közzétételre vonatkozó automatikus tilalom sérti a Szerződésekben meghatározott átláthatóság szabályát; mivel a titoktartás képezi a kivételt, és ezért azt a nemzeti bíráknak eseti alapon kell indokolniuk a kártérítési keresetek vonatkozásában;

AG.

mivel javasolt, hogy a bíráknak szóló hasznos eszközként uniós iránymutatásokat dolgozzanak ki; mivel ezeknek az iránymutatásoknak különbséget kell tenniük a vállalati dokumentumok és a Bizottság tulajdonában lévő kartellakták között;

1.

emlékeztet arra, hogy az általános szabály az átláthatóság, és hogy a Lisszaboni Szerződés alapvető jogként határozza meg a dokumentumokhoz való hozzáférést;

2.

emlékeztet, hogy a lehető legszélesebb körben kell biztosítani a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférést annak érdekében, hogy a polgárok és a civil társadalom véleményt nyilváníthassanak az uniós tevékenységek valamennyi vonatkozásáról;

3.

emlékeztet, hogy az átláthatóság erősíti a polgárok uniós intézmények iránti bizalmát azáltal, hogy biztosítja a tájékoztatásukat és az uniós döntéshozatali eljárásban való részvételüket, ily módon az EU demokratikusabbá tételéhez való hozzájárulásukat;

4.

felhívja a figyelmet arra, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférést megtagadó határozatoknak egyértelműen és szigorúan meghatározott jogi kivételeken kell alapulniuk, és azokat részletes és konkrét indokolással kell alátámasztani, amelynek köszönhetően az érintett polgár megtudhatja a hozzáférés megtagadásának okát, és hatékonyan élhet a rendelkezésre álló jogorvoslatokkal;

5.

emlékeztet, hogy meg kell teremteni a megfelelő egyensúlyt az átláthatóság és az adatvédelem között, amint azt a Bavarian Lager ügyben hozott ítélet egyértelművé tette, továbbá hangsúlyozza, hogy az adatvédelemmel – különösen az összeférhetetlenség eseteinek elfedése, valamint az uniós igazgatással és döntéshozatallal összefüggésben gyakorolt jogosulatlan befolyás céljából – nem szabad visszaélni; rámutat, hogy a Bíróság által a Bavarian Lager ügyben hozott ítélet az 1049/2001/EK rendelet jelenlegi szövegén alapul, és nem akadályozza meg a szövegezés megváltoztatását, ami szükséges és sürgős, különösen miután a Szerződések és az Alapjogi Charta egyértelműen kimondják a dokumentumokhoz való hozzáférés jogát;

6.

felhívja az intézményeket, szerveket és hivatalokat, hogy az 1049/2001/EK rendeletet szigorúan alkalmazzák, teljes körűen figyelembe véve a vonatkozó ítélkezési gyakorlatot, és hangolják össze hatályos belső szabályaikat a rendelet szövegével és szellemével, különös tekintettel a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmek elbírálásának határidejére, ugyanakkor biztosítsák, hogy ez ne eredményezze a határidők meghosszabbodását; felszólítja a Tanácsot, hogy tegye közzé a tanácsi munkacsoportok üléseinek jegyzőkönyvét, többek között – tekintettel az Access Info Europe ügyre – a tagállamok neveit és javaslatait is;

7.

felhívja az intézményeket, szerveket és hivatalokat, hogy az 1049/2001/EK rendelet alkalmazásakor szigorúan vizsgálják meg egy adott dokumentum, táblázat, ábra, bekezdés vagy mondat részleges nyilvánosságra hozatalának lehetőségeit;

8.

felszólítja az uniós intézményeket, szerveket, hivatalokat és ügynökségeket, hogy dolgozzanak az átláthatósággal kapcsolatos proaktívabb megközelítés továbbfejlesztésén azáltal, hogy weboldalukon nyilvánosan hozzáférhetővé teszik a lehető legtöbb dokumentumtípust – többek között a belső igazgatási dokumentumokat is – felveszik azokat a nyilvánosság által hozzáférhető nyilvántartásaikba; úgy véli, hogy ez a megközelítés hozzájárul az átláthatóság tényleges biztosításához, valamint a szükségtelen jogviták megelőzéséhez, amelyek az intézmények és a polgárok számára egyaránt szükségtelen költségeket és terhet okozhatnak;

9.

felszólítja az intézményeket, szerveket és ügynökségeket, hogy maradéktalanul hajtsák végre az 1049/2001/EK rendelet 11. cikkét, és hozzanak létre a következő jellemzőkkel bíró nyilvános dokumentum-nyilvántartásokat: világos és hozzáférhető struktúrák; jó keresőfunkció; rendszeresen frissített információk az elkészített és nyilvántartásba vett új dokumentumokról; a nem nyilvános dokumentumokra való hivatkozások felvétele; felhasználói útmutató a nyilvántartásban szereplő dokumentumtípusokról a nyilvánosság tagjai általi felhasználás támogatása érdekében;

10.

felszólítja az intézményeket, szerveket és ügynökségeket, hogy rendszeresen és késedelem nélkül hozzák nyilvánosságra dokumentum-nyilvántartásaikban a nyilvánosság számára korábban nem elérhető mindazon dokumentumokat, amelyeket a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelmekre válaszul már közzétettek;

11.

felhívja az igazgatási szerveket, hogy az alapkérelmet követően teljes körűen ismertessék az 1049/2001/EK rendelet értelmében a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelem hatálya alá tartozó valamennyi dokumentumot;

12.

hangsúlyozza, hogy az európai ombudsman megkeresése értékes lehetőség akkor, ha az érintett igazgatási szerv megerősítette a dokumentumhoz való hozzáférés megtagadását; emlékeztet ugyanakkor arra, hogy az ombudsman határozatainak kötelező végrehajtására nincs mód;

13.

hangsúlyozza, hogy a peres eljárás rendkívül hosszadalmas folyamat, amely magas, akár megfizethetetlen költségek kockázatával jár, és amelynek végkimenetele bizonytalan, így ésszerűtlenül nagy terhet ró azokra a polgárokra, akik kifogást kívánnak emelni a (részleges) hozzáférést megtagadó határozat ellen; hangsúlyozza, hogy ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférésre irányuló kérelmet elutasító határozat ellen nincs hatékony jogorvoslat;

14.

felszólítja az uniós intézményeket, szerveket és ügynökségeket, hogy a bírósági eljárások iránti igény csökkentése és egy valódi átláthatósági kultúra megteremtése érdekében sürgősen fogadjanak el a hozzáférés megtagadása miatt benyújtott panaszok kezelésére szolgáló gyorsabb, egyszerűbb és hozzáférhetőbb eljárásokat;

15.

hangsúlyozza, hogy a három intézmény, valamint a szervek és ügynökségek éves jelentéseinek összehasonlítható formátumban kellene adatokat szolgáltatniuk, többek között például a következőket: a kért dokumentumok száma, a kérelmek száma, azon dokumentumok száma, amelyekhez biztosították a (részleges) hozzáférést, a megerősítő kérelem benyújtása előtt, illetve után teljesített kérelmek száma, illetve a Bíróság által megítélt hozzáférések száma, a Bíróság által megítélt részleges hozzáférések száma és a megtagadott hozzáférések száma;

16.

felhívja az uniós intézményeket, hogy a továbbiakban ne szorgalmazzák, hogy a bírósági eljárások költségei a kifogást emelő felet terheljék, valamint biztosítsák, hogy a polgárokat az eszközök hiánya ne akadályozza a határozatok elleni fellebbezésben;

17.

megjegyzi, hogy a tagállamoknak alkalmazkodniuk kell a Lisszaboni Szerződés által létrehozott új átláthatósági kerethez, amelyet jól szemléltet a T-59/09. sz. Németország kontra Bizottság ügy, amelyben Németország a „nemzetközi kapcsolatokkal” összefüggésben a közérdek védelmére hivatkozva kifogásolta a hozzá intézett felszólító levélhez kapcsolódó dokumentumok hozzáférhetővé tételét, a Törvényszék azonban kimondta, hogy a „nemzetközi kapcsolatok” fogalma uniós jogi fogalom, következésképpen nem alkalmazható a Bizottság és valamely tagállam közötti kommunikációra;

18.

felhívja az uniós intézményeket, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmekre és a megerősítő kérelmekre rövidebb időn belül válaszoljanak;

19.

célul tűzi ki annak vizsgálatát, hogy miként tehető átláthatóbbá a parlamenti Elnökségen és Elnökök Értekezletén belüli határozathozatal, mint például részletes jegyzőkönyvek készítése és azok nyilvánosságra hozatala révén;

20.

csalódottságának ad hangot annak kapcsán, hogy az 1049/2001/EK rendelet felülvizsgálatával kapcsolatos első olvasatbeli álláspontjának 2011 decemberében való elfogadása óta nem történt előrelépés, mivel a Tanács és a Bizottság nem mutatkozott késznek az érdemi tárgyalások folytatására; felhívja ezért a Tanácsot, hogy végre folytassa az 1049/2001/EK rendelet felülvizsgálatát; felhívja a Tanácsot és a Parlamentet, hogy fogadjanak el egy olyan új eszközt, amely jelentősen nagyobb átláthatóságot biztosít, ideértve az EUMSZ 15. cikkének hatékony végrehajtását;

21.

felszólít minden uniós intézményt, szervet, hivatalt és ügynökséget az 1049/2001/EK rendeletnek az Aarhusi Egyezmény rendelkezéseivel összhangban történő alkalmazására; teljes mértékben támogatja az Európai Gyógyszerügynökség azon gyakorlatát, hogy kérelemre nyilvánosságra hozza az uniós piacon forgalomban lévő gyógyszerekről készített klinikai vizsgálati jelentéseket, mihelyt az adott gyógyszerrel kapcsolatos döntéshozatali eljárás lezárult; hangsúlyozza, hogy az 1049/2001/EK rendelet bármiféle felülvizsgálata során teljes mértékben tiszteletben kell tartani az Aarhusi Egyezményt, és a felülvizsgálat keretében a kivételeket az Egyezmény maradéktalan betartása mellett kell meghatározni;

22.

javasolja, hogy az egyes uniós intézmények és szervek irányítási struktúrájukon belül jelöljenek ki a megfelelés biztosításáért és a gyakorlatok javításáért felelős átláthatósági tisztviselőt;

23.

felhívja az intézményeket, hogy értékeljék és szükség esetén vizsgálják felül a jogellenes magatartás jelentésére vonatkozó belső előírásaikat, valamint szorgalmazza a visszaéléseket bejelentő személyek védelmét; felszólítja különösen a Bizottságot, hogy számoljon be a Parlamentnek a visszaélések bejelentése terén az uniós személyzetre alkalmazandó, 2012-ben elfogadott új szabályokkal és azok végrehajtási intézkedéseivel kapcsolatos tapasztalatairól; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be a visszaélést bejelentők számára erkölcsi és pénzügyi védelmet biztosító javaslatot annak érdekében, hogy a demokratikus rendszer részeként e személyek megfelelő védelemben és támogatásban részesüljenek;

24.

felhívja az uniós intézményeket, szerveket és ügynökségeket, hogy hangolják össze a dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló éves jelentéseiket, és hasonló, lehetőség szerint teljes és mindenre kiterjedő statisztikákat közöljenek, összehasonlítható formában (pl. a mellékletben szereplő, közvetlen összehasonlítást lehetővé tevő táblázatokban);

25.

felhívja az uniós intézményeket, szerveket és ügynökségeket, hogy fogadják el a Parlament által a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló korábbi állásfoglalásában megfogalmazott ajánlásokat;

26.

felhívja az uniós intézményeket, hogy éves átláthatósági jelentéseikben adjanak választ a Parlament ajánlásaira;

27.

felhívja a Bizottságot, hogy nyilvános ülések, valamint a tagok felvételére vonatkozó eljárás, illetve a tagságra, az eljárásokra, a vizsgált dokumentumokra, a szavazatokra, a határozatokra és az ülések jegyzőkönyveire vonatkozó információk – online, szabványos formátumban történő – nyilvánossá tétele révén javítsa a szakértői csoportok és a komitológiai munkacsoportok átláthatóságát; hangsúlyozza, hogy a szakértői csoportok tagjainak és a komitológiai eljárásban részt vevőknek előzetesen nyilatkozniuk kell arról, hogy nincs-e személyes érdekeltségük a megtárgyalt témákban; felszólítja a Bizottságot, hogy valamennyi főigazgatóság tekintetében javítsa és maradéktalanul hajtsa végre a felvételi eljárásra vonatkozó (többek között a kiegyensúlyozott összetétellel, az összeférhetetlenségi politikával és a nyilvános felhívásokkal kapcsolatos) belső iránymutatásokat és a költségvisszatérítési szabályokat; felszólítja továbbá arra, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló éves jelentések mellett a főigazgatóságok éves tevékenységi jelentéseiben is számoljon be e kérdésekről; felszólítja a Bizottságot különösen arra, hogy számoljon be a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség érdekelt feleket tömörítő tanácsadó csoportjának működéséről;

28.

felhívja a Bizottságot, a Tanácsot és a Parlamentet, hogy gondoskodjanak az informális háromoldalú egyeztetések fokozottabb átláthatóságáról azáltal, hogy nyilvános üléseket szerveznek, és alapvető szabályként szabványos és könnyen hozzáférhető online környezetben közzéteszik a dokumentációt, többek között az ütemterveket, a napirendeket, a jegyzőkönyveket, a vizsgált dokumentumokat, a módosításokat, az elfogadott határozatokat és a tagállami küldöttségekre, valamint az azok álláspontjára és jegyzőkönyveire vonatkozó információkat, az 1049/2001/EK rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében felsorolt kivételekre is figyelemmel;

29.

emlékeztet arra, hogy az 1049/2001/EK rendelet minősített dokumentumokról szóló 9. cikke kompromisszum, amely már nem tükrözi a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta érvényes új alkotmányos és jogi kötelezettségeket;

30.

felszólítja az uniós intézményeket, szerveket és ügynökségeket, hogy minősítési kategóriáik szerint vezessenek naprakész nyilvános nyilvántartást a birtokukban lévő minősített dokumentumok számáról;

31.

felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő rendeletre irányuló javaslatot, amelyben egyértelmű szabályokat és kritériumokat határoz meg a dokumentumok uniós intézmények, szervek és hivatalok általi titkosítására vonatkozóan;

32.

felhívja az intézményeket, hogy az 1049/2001/EK rendelettel összhangban vizsgálják meg és indokolják a zárt ülésekre irányuló kérelmeket;

33.

felhívja az uniós intézményeket, hogy hozzanak létre a dokumentumok titkosításáért és a zárt ülésekre irányuló kérelmek vizsgálatáért felelős független uniós ellenőrző hatóságot;

34.

felszólítja az intézményeket, hogy tegyék nyilvánosan elérhetővé és hozzáférhetővé a polgárok számára az uniós költségvetésre, annak végrehajtására és az uniós források és támogatások kedvezményezettjeire vonatkozó dokumentumokat, és hangsúlyozza, hogy az ilyen dokumentumokat külön weboldalon és adatbázisban, valamint az Unión belüli pénzügyi átláthatóság biztosítása érdekében létrehozott adatbázisban is hozzáférhetővé kell tenni;

35.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a nemzetközi kapcsolatok védelmére vonatkozó kivételt rutinszerűen alkalmazzák a dokumentumok titkosításának indokaként;

36.

emlékeztet arra, hogy egy intézménynek, ha úgy dönt, hogy megtagadja a hozzáférést egy olyan dokumentumhoz, amelynek a hozzáférhetővé tételét kérték tőle, főszabály szerint magyarázatot kell adnia arra a kérdésre, hogy az e dokumentumhoz való hozzáférés konkrétan és ténylegesen miként sérthetné a nemzetközi kapcsolatokhoz fűződő közérdeket;

37.

hangsúlyozza, hogy az említett elvek ellenére ez a gyakorlatban továbbra sem valósul meg, amint azt a Törvényszék T-529/09. sz. In ‘t Veld kontra Tanács ügyben hozott ítélete is szemlélteti, amelynek tárgya a Tanács Jogi Szolgálatának az EU és az Egyesült Államok közötti TFTP megállapodásról szóló véleményéhez való hozzáférés Tanács általi megtagadása;

38.

hangsúlyozza, hogy az intézmények jogi szolgálatainak véleményeit főszabály szerint nyilvánossá kell tenni, amint azt a Bíróság Turco-ügyben hozott ítélete is hangsúlyozta, amikor kimondta, hogy „az 1049/2001/EK rendelet célja – mint azt a (4) preambulumbekezdése és az 1. cikke kimondja –, hogy a lehető legszélesebb körű hozzáférési jogot biztosítsa a nyilvánosság számára az intézmények dokumentumaihoz” (16);

39.

emlékeztet arra, hogy a 4. cikk (2) bekezdése második francia bekezdése szerinti, jogi tanácsadásra vonatkozó kivétel alkalmazhatóságának vizsgálata előtt az érintett intézménynek meg kell győződnie arról, hogy a dokumentum, melynek közzétételét kérelmezték, valóban jogi véleményt érint-e, ennek megerősítése esetén pedig meg kell határoznia, hogy annak melyek azok a részei, amelyek ténylegesen érintettek, vagyis az említett kivétel hatálya alá tartozhatnak (a Turco-ügyben hozott ítélet 38. pontja);

40.

felhívja az intézményeket, hogy tartsák tiszteletben a Jogi Szolgálatok jogalkotási eljárás keretében kidolgozott véleményeiről szóló Turco-ügyben hozott ítéletet, amely kimondta, hogy „épp az ezzel kapcsolatos átláthatóság az, amely – a különböző álláspontok nyílt megvitatását lehetővé téve – hozzájárul az intézményeknek az európai polgárok vonatkozásában fennálló nagyobb legitimitásához, valamint az európai polgárok bizalmának növeléséhez”, és hogy „[v]alójában sokkal inkább az információ és a vita hiánya az, amely kételyeket ébreszthet a polgárokban, nem csupán valamely egyedi aktus jogszerűségét illetően, hanem az egész döntéshozatali eljárás legitimitásával kapcsolatban is” (17);

41.

hangsúlyozza, hogy a T–529/09. sz. In ‘t Veld kontra Tanács ügyben hozott ítélettel (18) összhangban a szóban forgó érdek konkrét és előre látható sérelme nem állapítható meg csak azon az alapon, hogy az intézmények félnek a polgárok elé tárni az Unió nemzetközi fellépésének jogalapját illetően közöttük kialakult nézetkülönbségeket, és ezáltal kételyeket kelteni a közvéleményben e fellépés jogszerűségével kapcsolatban;

42.

hangsúlyozza, hogy a Bíróság a C-536/11. sz. ügyben hozott ítélet 43. pontjában kimondta, hogy „[a nemzeti bíróságoknak] minden, a [kartellaktákba] való betekintés iránti kérelmet eseti alapon kell [értékelniük], az ügy valamennyi elemének figyelembevételével”;

43.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az európai ombudsmannak, az európai adatvédelmi biztosnak és az Európa Tanácsnak.

9.11.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 378/35

—

tekintettel a petíciós jog jelentőségére és annak fontosságára, hogy a parlamenti szervek haladéktalanul értesüljenek az európai polgárok és lakosok konkrét aggodalmairól és véleményéről, amint arról az Európai Unió működéséről szóló szerződés 24. és 227. cikke rendelkezik,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen az Európai Parlamenthez benyújtható petícióhoz való jogról szóló 44. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek a kötelezettségszegési eljárásra vonatkozó rendelkezéseire, különösen 258. és 260. cikkére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére és 202. cikkének (8) bekezdésére,

—

tekintettel a Petíciós Bizottság jelentésére (A7-0131/2014),

A.

szem előtt tartva, hogy 2013-ban, a polgárok európai évében 2 885 petíció érkezett be, ami a 2012-es évhez képest csaknem 45 %-os növekedést jelent; és tudomásul véve, hogy a jelenlegi parlamenti ciklusban eddig közel 10 000 petíciót vettek nyilvántartásba;

B.

mivel ez a számadat ugyan még mindig csekély az Európai Unió népességéhez képest, azt azonban jelzi, hogy határozottan javult a petíciós joggal kapcsolatos tudatosság, és nőttek a petíciós folyamat hasznosságával kapcsolatos jogos elvárások, amely folyamatra olyan eszközként tekintenek, amellyel fel lehet hívni az európai intézmények és a tagállamok figyelmét az egyéneket, a helyi közösségeket, a nem kormányzati szervezeteket és az önkéntes egyesületeket, valamint a magánvállalkozásokat foglalkoztató kérdésekre;

C.

mivel az európai polgárok közvetlen képviseletét az egyetlen általuk választott uniós intézmény, az Európai Parlament látja el; szem előtt tartva, hogy a petíciós jog lehetőséget kínál számukra, hogy közvetlenül forduljanak képviselőikhez;

D.

szem előtt tartva, hogy a petíciós jog révén az Európai Parlament fogékonyabb az uniós polgárok és lakosok felvetéseire, ugyanakkor nyílt, demokratikus és átlátható mechanizmust tud biztosítani az emberek számára ahhoz, hogy jogos és indokolt esetben peren kívüli jogorvoslatot nyerjenek panaszaikra, különösen ha azok az európai jogszabályok végrehajtásának problémáihoz kapcsolódnak; mivel a petíciók értékes visszajelzést adnak mind az uniós, mind a nemzeti szintű jogalkotók, mind pedig a végrehajtó testületek számára;

E.

mivel meg kell akadályozni a biológiai sokféleség további helyrehozhatatlan csökkenését, különösen a Natura 2000 keretében kijelölt területeken; mivel a tagállamok vállalták a természetes élőhelyekről szóló (92/43/EGK) irányelv és a madárvédelmi (79/409/EGK) irányelv hatálya alá tartozó különleges természetvédelmi területetek védelmének biztosítását; mivel – bár a Bizottság csak akkor tudja maradéktalanul ellenőrizni az uniós jogszabályok betartását, ha a nemzeti hatóságok már meghozták végső határozatukat – különösen környezeti ügyekben fontos, hogy már korai szakaszban ellenőrizzék, hogy a helyi, regionális és nemzeti hatóságok megfelelően alkalmazzák-e az uniós jog értelmében vonatkozó összes eljárási követelményt, ideértve az elővigyázatosság elvének alkalmazását is;

F.

mivel az Európai Unió legitimitásának és elszámoltathatóságának erősítését szem előtt tartva fokozni kell az állampolgárok közreműködését az uniós döntéshozatali folyamatban; mivel a petíciós folyamat arra is alkalmas, hogy – különösen gazdasági válság és társadalmi elégedetlenség idején – valós képet adjon az európai társadalomban húzódó feszültségekről, így például a világ pénzügyi piacai és bankrendszerei összeomlásának hatására az európai lakosság körében megjelent problémákról; emlékeztet arra, hogy a Petíciós Bizottság 2013 szeptemberében e tárgyban nyilvános meghallgatást szervezett a petíciók benyújtóinak részvételével; mivel a bankszektoron belüli jogellenes pénzügyi gyakorlatokra és a fogyasztói jogokkal való visszaélésekre vonatkozó számos petíció felkeltette a bizottság figyelmét, különös tekintettel azon drámai következményekre, hogy a jelzálogkölcsönök visszaélést jelentő záradékainak eredményeképpen egész családokat lakoltattak ki;

G.

mivel a Petíciós Bizottsághoz intézett petíciók gyakran hasznos információt nyújtottak más európai parlamenti bizottságoknak, amelyek feladata az európai polgárok és lakosok jövőjéhez társadalmi-gazdasági és környezeti szempontból biztonságosabb, szilárdabb, igazságosabb és kedvezőbb alapot teremtő jogszabályok megfogalmazása;

H.

mivel minden petíciót érdemben kell megvizsgálni és kezelni, akkor is, ha csak egyetlen uniós polgár vagy lakos nyújtja be, és minden petíciót benyújtó személynek joga van ahhoz, hogy saját nyelvén kapjon választ;

I.

szem előtt tartva, hogy a feldolgozáshoz és a válaszadáshoz szükséges idő a beérkezett petíció természetétől és összetettségétől függően változik, ugyanakkor minden erőfeszítést meg kell tenni annak érdekében, hogy a petíció benyújtója ésszerű időn belül és elfogadható módon, nemcsak eljárási, hanem tartalmi szempontból is megfelelő választ kapjon az aggályaira;

J.

mivel az olyan petíciókat benyújtó személyek, akiknek a petícióját később a Petíciós Bizottság rendes ülésén tárgyalják, teljes joggal részt vehetnek az ülésen, joguk van részletesebben ismertetni a petíciójukat, és ezáltal aktívan közreműködni a bizottság munkájában, első kézből származó kiegészítő információt biztosítva a bizottság tagjainak és az Európai Bizottságnak, valamint a tagállamok esetlegesen jelen lévő képviselőinek; és mivel 2013-ban a petíciók benyújtói közül 185-en voltak jelen és vettek részt aktívan a bizottság tanácskozásain;

K.

szem előtt tartva, hogy a Petíciós Bizottság tevékenységei kizárólag a petíciók benyújtóitól kapott információkon és hozzászólásokon, valamint az egyes ügyekben folytatott saját vizsgálatainak eredményein alapulnak, és ezeket egészíti ki szükség esetén az Európai Bizottságtól, a tagállamoktól vagy más szervektől származó további szakértői ismeretekkel; továbbá szem előtt tartva, hogy a napirendre tűzött kérdések fontossági sorrendjéről és a napirendek összetételéről tagjainak demokratikusan meghozott határozatai alapján dönt;

L.

szem előtt tartva, hogy a Szerződés feltételei és a Parlament szabályai alapján a petíciók elfogadhatóságára vonatkozóan megállapított kritériumok kimondják, hogy a petícióknak az Unió tevékenységi köréhez tartozó kérdésekkel kell foglalkozniuk, amelyek közvetlenül érintik a petíciók benyújtóit; továbbá szem előtt tartva, hogy ennek következtében a beérkezett petíciók egy része elfogadhatatlannak minősül, mert nem felel meg e kritériumoknak;

M.

mivel a petíciós jog a polgárok részvételének és az általuk gyakorolt demokratikus ellenőrzésnek az egyik kulcsfontosságú eszköze, amelynek megfelelő végrehajtását az eljárás elejétől a végéig biztosítani kell; mivel egy ilyen jogot kormányérdekektől függetlenül, teljes mértékben garantálni kell; mivel ezt az elvet a petíciók e Parlamenten és a Bizottságon belüli kezelése során uniós szinten példaértékűen kell alkalmazni;

N.

mivel a fent említett kritériumokat a bíróságok előtt is tesztelték, és az Európai Unió Bíróságának ítéletei – például a T-308/07. sz. ügyben – helybenhagyták a petíciós jogra vonatkozó kritériumokat és azt a kitételt, hogy az elfogadhatatlan petíciókról szóló nyilatkozatoknak megalapozottnak kell lenniük, és azokat a petíció benyújtójával folytatott későbbi levelezésben a bizottságnak meg kell indokolnia; e tekintetben példaként említhetők még a T-280/09. és T-160/10. sz. ügyek is olyan petíciókkal összefüggésben, amelyek tartalmi szempontból esetleg túlságosan pontatlannak minősülnek;

O.

mivel a válság által az európai polgárokra és lakosokra gyakorolt hatásokkal összefüggésben beérkezett petíciók mellett a petíciók benyújtóit foglalkoztató további fontos kérdések a környezetvédelmi joghoz (különösen a hulladék- és a vízgazdálkodással kapcsolatos kérdésekhez), az alapvető jogokhoz (különösen a gyermekek jogaihoz, a fogyatékossággal élők jogaihoz és az egészségügyi vonatkozású kérdésekhez), a személyes tulajdonhoz és az ingatlanhoz való joghoz, valamint a személyek szabad mozgását, a különböző szempontok szerinti – különösen az etnikai, kulturális vagy nyelvi alapú – hátrányos megkülönböztetést, a vízumügyeket, a bevándorlást és a foglalkoztatást érintő kérdésekhez kapcsolódtak, miközben több petíció foglalkozott az igazságszolgáltatással, a feltételezett korrupcióval, a jogi eljárások késedelmeivel és számos egyéb tevékenységi területtel is;

P.

szem előtt tartva, hogy mivel a petíciók benyújtói közül sokan – különösen a fiatalabb népességi csoportok – rendszeresen használják a közösségi médiát kommunikációs csatornaként, a Petíciós Bizottság az Európai Parlament égisze alatt kialakította saját hálózatát, és egyre nő rendszeres követőinek száma a mainstream közösségi médiában, akik különösen aktívnak és hasznosnak bizonyultak a bizottsági üléseket övező időszakban; továbbá mivel a bizottság hírlevele, a PETI Journal ugyancsak jelentős számú – pillanatnyilag 1 500 – rendszeres előfizetővel rendelkezik;

Q.

mivel ugyanebben az összefüggésben a Petíciós Bizottság az Európai Parlament megfelelő szolgálataival közösen dolgozott azon, hogy egy új soknyelvű webportált alakítson ki, amely az Europarl honlapon a petíciók benyújtására szolgáló korábbi, korlátozottabb működésű elektronikus eszközt váltja fel; mivel az új portál egyszerre szolgál az adminisztratív hatékonyság növelésére és a petíciós folyamat átláthatóságának és interaktivitásának fokozására, ami a petíciók benyújtóinak, az európai parlamenti képviselőknek és a nagyközönségnek egyaránt előnyére válik;

R.

emlékeztetve ezzel összefüggésben a 2012. évi éves jelentés alapján fenntartott álláspontjára, miszerint hatékonyabbá, átláthatóbbá és pártatlanabbá teszi a petíciós folyamatot, miközben megőrzi a Petíciós Bizottság tagjainak részvételi jogait annak érdekében, hogy a petíciók kezelése még eljárási szinten is megfeleljen a bírósági felülvizsgálat kívánalmainak;

S.

mivel a Petíciós Bizottság továbbra is élénken érdeklődik az európai polgári kezdeményezésre vonatkozó rendelet alkalmazási módja iránt, és tudatában van a hatályos jogi keret számos gyengeségének és meglehetősen körülményes jellegének, amely az Alkotmányügyi Bizottság és a Petíciós Bizottság által a rendelet kidolgozása során tett erőfeszítések ellenére sem közvetíti teljes mértékben a Szerződésben foglalt rendelkezések szellemét; és mivel a felülvizsgálati záradék értelmében a Parlamentnek a hatálybalépést követően három évvel eszmecserét kell folytatnia a rendelet felülvizsgálatáról;

T.

mivel hamarosan végre kell hajtani az európai polgári kezdeményezésről szóló rendelet azon rendelkezéseit, amelyek egy sikeres kezdeményezés számára az Európai Parlament épületeiben megrendezett nyilvános meghallgatásra vonatkoznak, mégpedig a Petíciós Bizottság mellett a kezdeményezés tárgyára vonatkozóan jogalkotási hatáskörrel rendelkező felelős bizottság bevonásával, a Parlament eljárási szabályzata és az Elnökség által elfogadott végrehajtási szabályok értelmében;

U.

szem előtt tartva, hogy a vizsgált petíciókkal kapcsolatban szervezett tényfeltáró látogatások lényeges szerepet játszanak, és azokat rendszeresen olyan kérdésekben szervezi meg a bizottság, amelyeknek különös jelentőséget tulajdonít, valamint tekintettel annak szükségességére, hogy az ilyen látogatásokról készült jelentéseket a lehető legjobb minőség, legnagyobb fokú megbízhatóság és a résztvevők közötti, kívánatos konszenzushoz vezető, hű együttműködés jellemezze; emlékeztet a 2013-ban Spanyolországban (kétszer), Lengyelországban, Dániában és Görögországban tett látogatásokra; mivel a látogatások gyakorlati előkészületeivel kapcsolatos nagyobb fokú rugalmasság – főként a választható hetek vonatkozásában – hozzájárulna ahhoz, hogy e látogatások még sikeresebbek legyenek, különösen ami a képviselők elérhetőségét és a lemondás kockázatának csökkentését illeti;

V.

szem előtt tartva a bizottságnak az európai ombudsman hivatalával kapcsolatos felelősségeit, amely hivatal az európai uniós intézményeken és szerveken belüli lehetséges hivatali visszásságokkal kapcsolatban az uniós polgároktól kapott panaszok kivizsgálásáért felel, és erről a bizottság az európai ombudsman saját éves jelentése alapján szintén készít éves jelentést; egyúttal emlékeztetve arra, hogy a bizottság 2013-ban, a tisztséget annak idején betöltő Nikiforos Diamandouros nyugdíjba vonulása után aktívan részt vett az új európai ombudsman megválasztásának megszervezésében;

W.

mivel jóllehet az Európai Parlament képviselői sikeresen megválasztották az új európai ombudsmant Emily O’Reilly személyében, aki 2013. október 1-jétől tölti be a tisztséget, az eljárási szabályzat 204. cikkében előírtak szerint a következő parlamenti ciklus elején új választást kell tartani, és mivel bölcs dolog lenne gondoskodni arról, hogy az eljárásra vonatkozó világos és átlátható szabályokat kellő időben közzéteszik, amelyek tovább pontosítják a Petíciós Bizottság feladatait e folyamaton belül, valamint biztosítják a választás megfelelő átláthatóságát, mégpedig egy erre kijelölt, továbbfejlesztett webes eszköz révén;

X.

mivel a Petíciós Bizottság az Ombudsmanok Európai Hálózatának tagja, amely magában foglalja azon nemzeti parlamentek petíciós bizottságának némelyikét is, ahol működik ilyen bizottság, és mivel fontosnak tűnik, hogy a petíciós bizottságok közötti együttműködés még nagyobb hangsúlyt kapjon és – ahol az a gyakorlatban megvalósítható – tovább erősödjön, valamint hogy az Európai Parlament az európai polgárok érdekében központi szerepet játsszon ebben az előrelépésben;

Y.

mivel a Petíciós Bizottság hasznos és átlátható eszköz igyekszik lenni az európai polgárok és lakosok szolgálatában, demokratikus ellenőrzést és felügyeletet gyakorolva az Európai Unió tevékenységének számos területe felett, különös tekintettel az uniós jogszabályok nemzeti hatóságok által történő végrehajtására; és mivel a beérkezett petíciók alapján még inkább hozzájárulhat egyrészt az uniós jog még következetesebb és még összehangoltabb alkalmazásához, másrészt a jövőbeli uniós jogszabályok javításához azáltal, hogy felhívja a figyelmet a beérkezett petíciók érdemi részéből levonandó tanulságokra;

Z.

mivel ez a jelentés a Petíciós Bizottság utolsó éves jelentése az Európai Parlament hetedik jogalkotási ciklusában, ezen okból pedig ismerteti a bizottság 2013. évi tevékenységeit, valamint áttekinti a teljes parlamenti ciklust, és felméri, hogy a Petíciós Bizottságnak mennyiben sikerült teljesítenie a polgárok elvárásait a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően;

1.

elismeri, hogy a Petíciós Bizottság jelentős és alapvető szerepet játszik az uniós polgárok és lakosok jogainak védelmében és támogatásában, mivel a petíciós folyamat révén biztosítja a petíciókat benyújtó személyek aggályainak jobb megismerését és lehetőség szerint jogos sérelmeik megoldását, ésszerű időn belül;

2.

elkötelezett az iránt, hogy a petíciós eljárást hatékonyabbá, átláthatóbbá és pártatlanabbá tegye, miközben fenntartja a Petíciós Bizottság tagjainak részvételi jogát annak érdekében, hogy a petíciók kezelése még eljárási szinten is megfeleljen a bírósági felülvizsgálat kívánalmainak;

3.

hangsúlyozza, hogy a Petíciós Bizottság más intézményekkel és szervekkel, így például a vizsgálóbizottságokkal és az európai ombudsmannal egyetemben önálló és egyértelműen körvonalazott szerepet tölt be kapcsolattartási pontként minden egyes polgár számára; rámutat, hogy ezek a szervek, az európai polgári kezdeményezéssel együtt, az Unió demokratikus működésének és az európai démosz létrehozásának alapvető eszközei, és hogy garantálni kell megbízható működésüket és a hozzájuk való megfelelő hozzáférést;

4.

kiemeli, hogy a jelenlegi parlamenti ciklus során a Petíciós Bizottság mindvégig felvállalta annak kihívásait, hogy teljesíti az Európai Unió polgárainak elvárásait; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a polgárok közvetlenül részt vegyenek a Parlament tevékenységében, és aggályaikkal, javaslataikkal vagy panaszaikkal kifejezetten a bizottság tagjai foglalkozzanak; rámutat a polgárok jogainak lehetséges megsértését érintő esetek megoldása érdekében, valamint a nemzeti, regionális és helyi hatóságokkal az uniós jogszabályok alkalmazásához fűződő kérdésekben folytatott együttműködés révén végzett komoly munkára, miközben továbbra is lényeges szerepet játszik az európai polgárokkal való folyamatos kapcsolattartásban, valamint az uniós döntéshozatali eljárás demokratikus legitimitásának és elszámoltathatóságának megerősítésében;

5.

emlékeztet a Bizottság jelentős szerepére a petíciók benyújtói által felvetett esetek kezelésének támogatásában; úgy véli, hogy a Bizottságnak alaposabban kellene megvizsgálnia a petíciókat, és az esetek lényegét kellene elemeznie az uniós jogszabályokkal kapcsolatban; hangsúlyozza az eljárások átláthatóságának, valamint a vonatkozó dokumentumokhoz és az esetekkel kapcsolatos információkhoz való megfelelő, nyilvános hozzáférésnek a jelentőségét;

6.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Bizottság végezzen proaktív nyomon követést, és hozzon idejében megelőző, kiigazító intézkedéseket, ha megalapozott bizonyítékokkal rendelkezik arra vonatkozóan, hogy bizonyos tervezett és közzétett projektek sérthetik az uniós jogot;

7.

megjegyzi, hogy a polgárok petíciói sokféle kulcsfontosságú tematikus területtel foglalkoznak, így például az alapvető jogokkal, a belső piaccal, a környezetvédelmi joggal, a közegészségügyi kérdésekkel, a gyermekjóléttel, a közlekedéssel és az építkezésekkel, a tengerparti területek kezeléséről szóló spanyol törvénnyel, a megfelelő ügyintézésről szóló új rendelettel, a fogyatékossággal élő személyekkel, az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetéssel, a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáféréssel, az Európai Iskolákkal, a költségvetési unióval, az acéliparral, az állatok jogaival, és számos egyéb területtel;

8.

úgy véli, hogy az említett tematikus területekhez tartozó petíciók bizonyítják, hogy széles körben még mindig gyakran előfordulnak az uniós jogszabályok nem megfelelő átültetéséhez vagy helytelen alkalmazásához kapcsolódó problémák;

9.

fontosnak tartja a tagállamok parlamentjeivel és kormányaival való, a kölcsönösségen alapuló együttműködés erősítését, és amennyiben szükséges, a tagállami hatóságok arra való ösztönzését, hogy az európai uniós jogszabályokat teljes mértékben átláthatóan ültessék át és alkalmazzák; hangsúlyozza a Bizottság és a tagállamok együttműködésének jelentőségét, és nemtetszésének ad hangot egyes tagállamoknak az uniós jog, különösen a környezetvédelmi jogszabályok teljes körű alkalmazása és bevezetése területén mutatott hanyagságával kapcsolatosan;

10.

emlékeztet arra, hogy a Petíciós Bizottság az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Európai Unió Alapjogi Chartája elveihez és tartalmához fűződő elfogadható petíciókat tevékenysége alapvető részének tekinti, és vizsgálatait az egyes ügyek érdemi részével kapcsolatban folytatja le, továbbá emlékeztet arra, hogy az Európai Bizottság a Charta 51. cikkének megléte miatt gyakran érezte úgy, hogy a bizottság kérése ellenére nem áll módjában intézkedéseket hozni; hangsúlyozza, hogy a polgárok elvárásai sokkal nagyobbak, mint amit a Charta szigorúan jogi rendelkezései lehetővé tesznek;

11.

gratulál a bizottságnak a fogyatékossággal kapcsolatos kérdésekben beérkezett petíciók terén elvégzett munkájához, amelyek száma 2013-ban jelentősen megnőtt; tudomásul veszi a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 33. cikke szerinti uniós keret sikeres elindításának biztosítására tett erőfeszítéseket, amelyek égisze alatt a Petíciós Bizottság együttműködött az Európai Bizottsággal, az Alapjogi Ügynökséggel és az Európai Fogyatékosügyi Fórummal, továbbá rámutat a bizottság hajlandóságára e tevékenység további támogatására; sajnálatosnak tartja, hogy ezt követően megszüntették a Petíciós Bizottság közreműködését a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény (UNCRPD) keretében, helyét pedig jogalkotási bizottságok vették át, amelyek szintén rendelkeznek felelősségi körökkel e területen, továbbá úgy véli, hogy ez utóbbi döntés az UNCRPD-keret alapján kijelölt feladatkörök téves értelmezésén alapult;

12.

rámutat arra, hogy a Nantes közelében, Notre-Dame-des-Landes területén tervezett új repülőtér kialakításával kapcsolatban beérkezett néhány fontosabb petíció jelentős figyelemben részesült; elismeri, hogy lényeges hozzászólások érkeztek a petíciók benyújtóitól, akik környezetvédelmi alapon ellenezték a tervet, miközben a projekt támogatóitól is érkezett érdemi petíció, ami komoly vitát váltott ki a bizottságban, amelyen a francia hatóságok, az Európai Bizottság környezetvédelmi főigazgatója és a főbb panaszosok egyaránt részt vettek; úgy véli, hogy a komoly eszmecserék nemcsak azért hasznosak, mert felhívják a nyilvánosság figyelmét, valamint lehetőséget adnak a polgároknak az aktív és törvényes részvételre, hanem azért is, mert elősegítik az uniós joggal feltételezhetően ütköző projekteket övező ellentmondásos kérdések tisztázását és a jogorvoslati lehetőségek azonosítását, ami biztosítja az uniós jogszabályok kellő tiszteletben tartását annak megfelelően, ahogy azok ilyen körülmények között alkalmazandók;

13.

elismeri, hogy 2013-ban számos petíciót benyújtó személy fejezte ki aggodalmát a Dániában előforduló nyilvánvaló igazságtalanságok miatt, amelyek a szülők különválásához és a házasság felbontásához, valamint ezt követően a fiatal gyermekek felügyeleti jogához fűződő igazgatási és bírósági eljárásokkal álltak összefüggésben; e tekintetben rámutat arra, hogy a különböző állampolgárságú párok esetében egyértelmű példák adódnak az állampolgárság alapján történő megkülönböztetésre az eljárás helyszíne szerinti tagállam állampolgárságával rendelkező házastárs javára és az említett állam állampolgárságával nem rendelkező házastárs kárára, aminek súlyos, sőt gyakran igen kedvezőtlen és drámai következményei vannak a gyermekek jogaira nézve; e tekintetben rámutat arra, hogy mind a petíció benyújtóinak, mind a gyermekeknek súlyosan sérülnek az alapvető jogaik; megjegyzi, hogy a Petíciós Bizottság tényfeltáró látogatást tett Dániában – ahol különösen kritikusnak tűnik a helyzet –, hogy közvetlenül kivizsgálja ezen állításokat; megjegyzi, hogy más országokból, köztük Németországból (különösen a német gyermek- és ifjúságvédelmi hivatal [Jugendamt] tevékenységével kapcsolatban), Franciaországból és az Egyesült Királyságból is jelentettek hasonló eseteket;

14.

emlékeztet a hulladékokról szóló keretirányelv végrehajtásának a parlamenti ciklus során történő elmulasztásából származó következményekkel kapcsolatban beérkezett petíciók alapján elvégzett vizsgálatokra, valamint az e tárgyban készített jelentés elfogadására; emlékeztet a hulladéklerakókra vonatkozó megfelelő döntéshozatal hiányával és ennek a helyi lakosságra gyakorolt hatásával kapcsolatos ajánlásokra; hangsúlyozza, hogy a helyzet messze nincs megoldva, tekintettel arra, hogy voltak a későbbiekben megvitatott petíciók, különösen a Campania területén lévő, súlyosan szennyező ipari hulladék által okozott mérgező tüzek tartós jelenlétére, valamint Lazio területén a – jelenleg magas szintű bírósági vizsgálat alatt álló – malagrottai hulladéklerakó tervezett bezárását követő, elmúlt hónapokbeli tervek és intézményi vezetés átláthatóságának hiányára vonatkozóan; emlékeztet a kérdésben 2013 őszén Görögországban tett intenzív tényfeltáró látogatásra, amely felhívta a figyelmet a vonatkozó, hulladékokkal kapcsolatos irányelvek alkalmazása terén feltárt hiányosságokra, a hulladékhierarchia tetején található tervekkel és rendszerekkel kapcsolatos fejlődés hiányára a hulladékkezelés terén, valamint Görögország egyes területein a lakosság egészségét érintő hatásokra; megjegyzi, hogy a hulladékkezelés hiányosságaival kapcsolatban a közelmúltban más tagállamokra vonatkozóan is benyújtottak több más petíciót, különösen a spanyol Valencia régió, illetve az Egyesült Királyság vonatkozásában;

15.

tudomásul veszi a lengyelországi tényfeltáró látogatásról szóló jelentést, amelynek során egy alsó-sziléziai külszíni bánya javasolt helyszínét vizsgálták meg; egyúttal örvendetesnek tartja, hogy a látogatás alkalmával intenzív vitát folytattak a petíciók benyújtóival és a nemzeti hatóságokkal a palagázkészletek lehetséges feltárásáról és kitermeléséről, amiről a bizottság 2012-ben már tartott egy munkaértekezletet;

16.

kiemeli a tengerparti területek kezeléséről szóló spanyol törvénnyel (Ley de Costas) kapcsolatban beérkezett petíciók ügyében az egész bizottság által végzett konstruktív munkát, mind a tényfeltáró látogatás eredményeit és következtetéseit, mind pedig a petíciók benyújtóival és az illetékes nemzeti hatóságokkal való együttműködést illetően; emlékeztet arra, hogy a bizottság létrehozott egy különleges eseti munkacsoportot azzal a céllal, hogy részletesebben megvizsgálja ezt az összetett kérdést, valamint biztosítsa az ebben az ügyben érintett igen nagyszámú panaszossal folytatott kapcsolattartást; elismeri, hogy jóllehet a spanyol parlament által elfogadott új jogszabály hozott némi előrelépést a petíciók benyújtói számára, felkéri a Bizottságot, hogy kísérje aktív figyelemmel a kérdés alakulását;

17.

üdvözli, hogy a 2013. februári galiciai tényfeltáró látogatás során széles körű eszmecserét sikerült folytatni a petíciók benyújtóival és a regionális hatóságokkal a megfelelő szennyvíztisztító létesítmények térségen belüli hiányáról; megerősíti a Petíciós Bizottság által 2013. december 17-én jóváhagyott, a tényfeltáró látogatásról szóló jelentés következtetéseit és ajánlásait a meglátogatott folyótorkolatok teljes körű megtisztítására és újjáélesztésére tett erőfeszítések folytatásának szükségességét illetően;

18.

hangsúlyozza a bizottság jelentéstételi kötelezettségének szerepét; felhívja a figyelmet a 2013-ban jelentések formájában elfogadott néhány állásfoglalásra, így például az ombudsman tevékenységéről szóló éves jelentésen felül az európai ombudsman különjelentésére a bécsi repülőtér bővítésére irányuló projekthez fűződő környezeti hatásvizsgálat hiányosságainak Bizottság által történő kezeléséről; hangsúlyozza, hogy a bizottság az évek során számos konkrét ügy kezelése révén szerzett szakértelmének köszönhetően a felelős bizottságokhoz intézett vélemények formájában lényeges hozzájárulást tett – különösen a KHV-irányelv felülvizsgálata terén –, csakúgy, mint az európai uniós intézmények székhelyének helyszínéről kidolgozott véleményével; úgy véli, hogy ilyen dokumentumoknak köszönhetően válik lehetővé az, hogy a Petíciós Bizottság az európai polgárok számára fontos kérdéseket a plenáris ülés elé terjessze;

19.

emlékeztet arra, hogy a 202. cikk (2) bekezdése értelmében a Petíciós Bizottság jogosult nem csak több petícióban felvetett témákra vonatkozó, nem jogalkotási saját kezdeményezésű jelentéseket a plenáris ülés elé terjeszteni, hanem sürgős ügyekkel kapcsolatban rövid állásfoglalásokat is benyújthat plenáris szavazásra;

20.

úgy véli, hogy a nyilvános meghallgatások megszervezése rendkívül fontos eszköz a petíciók benyújtói által felvetett problémák kivizsgálásához; felhívja a figyelmet a válság európai polgárokra gyakorolt hatásának és az Unió kormányzásában vállalt demokratikus részvétel megerősítésének tárgyában rendezett nyilvános meghallgatásra, továbbá az uniós polgárságban rejlő lehetőségek kamatoztatásáról szóló nyilvános meghallgatásra, amelyek során a beérkezett petíciók alapján elemezték az uniós polgárok által mindkét témában felvetett aggályokat; úgy véli, hogy a petíciókban szolgáltatott információk bizonyítékul szolgálnak a megszorítások által a petíciók benyújtóinak jogaira gyakorolt közvetlen hatásokra, valamint rámutatnak a civil társadalom nagyobb szerepére és feladatvállalására; elismeri, hogy a jövőbeli pénzügyi kihívások kezeléséhez Európának hiteles, látható és elszámoltatható gazdasági kormányzásra van szüksége; kiemeli annak fontosságát, hogy leküzdjük az uniós polgárokat az uniós jog értelmében fennálló jogaik gyakorlásában továbbra is hátráltató akadályokat, valamint előmozdítsuk az uniós polgárok politikai részvételét az Unió életében;

21.

bizonyos témákban folytatott munkájához elengedhetetlennek tartja, hogy más tevékenységi formákhoz, így például a plenáris üléseken megvitatott, szóbeli választ igénylő parlamenti kérdésekhez folyamodjanak; emlékeztet arra, hogy ezek más uniós intézmények és szervek parlamenti ellenőrzésének közvetlen formáját képezik; rámutat arra, hogy a bizottság 2013-ban 9 alkalommal élt azon jogával, hogy kérdéseket terjeszt elő például a fogyatékosságokkal, az állatjóléttel, a hulladékgazdálkodással és az európai polgári kezdeményezéssel kapcsolatban; mélyen sajnálatosnak tartja, hogy a bizottság által javasolt kezdeményezések némelyike több hónapra megreked a plenáris vita előkészítésének folyamatában, ezáltal nem adhat hangot az uniós polgárok visszatérő aggodalmainak, és közvetlen válasz sem érkezhet rá a Bizottságtól;

22.

megjegyzi, hogy folyamatosan érkeznek levelek olyan polgároktól, akik a Szerződés 227. cikke és az Alapjogi Charta 51. cikke értelmében az Unió tevékenységi körén kívül eső kérdésekben fordulnak jogorvoslatért a Parlamenthez; kéri jobb megoldások kidolgozását az ilyen típusú polgári beadványok kezelésére, egyúttal figyelembe véve a Parlamentnek a polgárokkal folytatott levelezéshez fűződő kötelezettségeit; sajnálatát fejezi ki ezzel kapcsolatban amiatt, hogy a Parlament megfelelő szolgálatai nem tudták megvalósítani a Petíciós Bizottság 2011. évi tevékenységéről szóló 2012. november 21-i állásfoglalásában felsorolt, az Unió hatáskörén kívül eső kérdésekben a polgároktól érkező beadványokról szóló ajánlásokat;

23.

elismeri, hogy a környezetvédelmi kérdések továbbra is kiemelt fontosságúak a petíciók benyújtói számára, ami rávilágít arra, hogy a tagállamok még mindig hiányosságokkal küzdenek e területen; megállapítja, hogy számos petíció a közegészségügyi kérdésekre összpontosít, így például a hulladékgazdálkodásra, a vízellátás biztonságára, az atomenergiára és a védett állatokra; rámutat arra, hogy számos petíció olyan új és küszöbön álló projektekkel foglalkozik, amelyek növelik a korábban említett területekre gyakorolt hatások veszélyét; emlékeztet arra, hogy mivel a tagállamok törekednek e helyzetek kezelésére, nyilvánvaló, hogy továbbra is gátló körülmény egy fenntartható megoldás kidolgozásának szükségessége; rámutat a tarantói ILVA acélmű mélységesen aggasztó esetére, amely során a helyzet súlyos romlását állapították meg a környezeti feltételek és a helyi lakosság egészségi állapota szempontjából; sürgeti a Bizottságot, hogy alkalmazza a rendelkezésére álló mechanizmusokat annak biztosítása érdekében, hogy az olasz hatóságok azonnal eleget tegyenek az uniós környezetvédelmi előírásoknak;

24.

felhívja a Petíciós Bizottságot, hogy folytassa a vizsgálatot a Görög Közszolgálati Műsorszolgáltató Vállalathoz (Ellinikí Radiofonía Tileórasi, ERT) kapcsolódó ítélkezési gyakorlatnak az Európai Unió Alapjogi Chartája 51. cikkének értelmezésére gyakorolt hatásairól, valamint annak a petíciókat érintő következményeiről, továbbá vizsgálja meg, hogy milyen tényleges akadályok állnak az Európai Bíróság előzetes döntéshozataláért folyamodó uniós polgárok útjában, akik e kérelem segítségével kívánnak a nemzeti bíróságok előtt folyó ügyekben uniós joggal kapcsolatos kulcsfontosságú kérdések megbízható értelmezéséhez jutni;

25.

üdvözli az európai polgári kezdeményezés 2012. április 1-jei megvalósítását, továbbá az első európai polgári kezdeményezés nyilvántartásba vételét – amely az európai ifjúság és a Testvériség 2020 szakpolitikáira összpontosít –, valamint az ivóvízhez való jogra összpontosító, nemrégiben sikeresen zárult európai polgári kezdeményezést; úgy véli, hogy az európai polgári kezdeményezés a transznacionális részvételi demokrácia első eszköze, amely lehetőséget kínál a polgárok számára ahhoz, hogy aktívan közreműködjenek az európai szakpolitikák és jogszabályok kialakításában; újólag megerősíti arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy az összes érintett parlamenti bizottság aktív bevonása mellett részt vesz nyilvános meghallgatások megszervezésében a sikeres európai polgári kezdeményezések érdekében; kiemeli, hogy az európai polgári kezdeményezések aktuális állapotának rendszeres felülvizsgálatára van szükség az eljárás javítása, ugyanakkor pedig a bürokrácia és egyéb akadályok csökkentése céljából; tudatában van annak, hogy az első sikeres európai polgári kezdeményezés 2014-ben tartandó első parlamenti meghallgatásának eredménye meghatározó jelentőségű a magas szintű eljárási normák és a polgárok e jog jövőbeni gyakorlásával kapcsolatos elvárásainak való megfelelésben, és kötelezettséget vállal arra, hogy intézményi szinten biztosítja a részvételi folyamat hatékonyságának előtérbe helyezését;

26.

üdvözli a Bizottság döntését, miszerint a 2013-as évet az uniós polgárság európai évének nyilvánította, amelynek keretében értékes információkat és bepillantást biztosított az uniós polgárok számára a jogaikat, valamint e jogok érvényesítésére szolgáló demokratikus eszközöket illetően; úgy véli, hogy az uniós polgárság európai évét fel kell használni az új európai polgári kezdeményezéssel kapcsolatos információk széles körű terjesztésére, ezáltal egyértelmű és érthető iránymutatásokat biztosítva az elfogadhatatlannak nyilvánított kezdeményezések magas arányának csökkentése érdekében, amely hasonló a petíciók területén mint a mai napig megfigyelhető arányhoz; meggyőződése, hogy a petíciós webportál a Parlament konkrét és értékes hozzájárulása az európai polgársághoz;

27.

felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az uniós jog nem megfelelő végrehajtását – amelyről a Parlamenthez benyújtott petíciók száma tanúskodik – orvosolni fogja, annak érdekében, hogy lehetővé tegye az uniós polgárok számára, hogy teljes mértékben érvényesíthessék a jogaikat;

28.

felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogszabályra irányuló javaslatot a családi állapotot igazoló okmányok kölcsönös tagállami elismerését övező problémák megoldására, tiszteletben tartva a tagállamok hatásköreit;

29.

sajnálatosnak tartja, hogy az európai polgárok a mozgás szabadságának gyakorlása során továbbra is gyakori problémákkal szembesülnek abból adódóan, hogy a hatóságok helytelenül alkalmazzák a belső piacra vonatkozó jogszabályokat;

30.

sajnálatosnak tartja, hogy a tényfeltáró látogatásokról szóló jelentéseket és más dokumentumokat a közelmúltban nem fordították le az EU hivatalos nyelveire, különösen a petíciók benyújtóinak nemzeti nyelveire;

31.

elismeri a SOLVIT-hálózat fontos szerepét, amely rendszeresen feltárja és megoldja a belső piaci jogszabályok végrehajtásához fűződő problémákat; sürgeti ezen eszköz megerősítését, illetve a Petíciós Bizottság és a SOLVIT-hálózat közötti aktívabb együttműködést; emlékeztet arra, hogy 2013 az uniós polgárság európai éve volt, és elismeréssel adózik az Európai Unió és a tagállamok intézményei és szervei előtt, amelyek 2013 folyamán intenzívebben népszerűsítették az európai polgárok és lakosok részére kínált szolgáltatásaikat, figyelembe véve a Szerződésekben foglalt alapelveket és e jelentésben feltárt tényeket;

32.

rámutat annak fontosságára, hogy ez a bizottság még inkább érdemi munkát végezhessen a Parlamenten belül azáltal, hogy ellenőrző bizottságként növekszik ismertsége; felkéri az újonnan megválasztott Petíciós Bizottságot, hogy jelöljön ki belső éves előadókat azon legfontosabb szakpolitikák tárgyában, amelyek a petíciókat benyújtó európai polgárokat foglalkoztatják, és hogy fokozza a más parlamenti bizottságokkal való együttműködést azáltal, hogy rendszeresen meghívja azok tagjait a Petíciós Bizottságban lefolytatandó, az adott képviselő jogalkotási hatáskörébe tartozó vitákra; felkéri a többi parlamenti bizottságot, hogy a végrehajtási jelentéseket és egyéb eszközöket véleményező bizottságként fokozottan vonják be a Petíciós Bizottságot az európai jogszabályok helyes tagállami átültetésének és végrehajtásának vagy esetleges felülvizsgálatának ellenőrzésébe; hangsúlyozza annak fontosságát – tekintettel a beérkező petíciók egyre növekvő számára és a kapcsolódó kötelezettségvállalásokra –, hogy a bizottság neutralizációját a Parlament bizottsági összetételében megszüntessék; felkéri az Európai Parlament plenáris ülését, hogy fordítson több időt a petíciós bizottságok munkájára;

33.

kiemeli, hogy meg kell erősíteni a Petíciós Bizottság más uniós intézményekkel és szervekkel, valamint a tagállamokban működő nemzeti hatóságokkal folytatott együttműködését; fontosnak tartja a tagállamokkal és különösen a nemzeti parlamentek petíciós bizottságaival folytatott strukturált párbeszéd és módszeres együttműködés megerősítését, például a nemzeti petíciós bizottságok elnökeivel tartandó rendszeres találkozók révén; egy ilyen partnerség kialakítása lehetővé teszi a tapasztalatok és gyakorlatok legjobb cseréjét, a petíciók megfelelő szintre és testülethez való rendszeresebb és hatékonyabb irányítását, és végső soron nyitottabbá teszi az Európai Parlamentet az európai polgárokat foglalkoztató témákra; üdvözli az Oireachtas közös vizsgálati, felügyeleti és petíciós bizottság írországi létrehozását, valamint az Európai Parlamenttel ez év folyamán azzal a céllal kialakított hasznos kapcsolatait, hogy még jobb szolgáltatást nyújthasson a polgárok számára; megjegyzi, hogy más tagállamok parlamentjei jelenleg fontolgatják egy petíciós bizottság vagy hasonló szerv létrehozását, némely parlamentben pedig más eljárások vannak érvényben a petíciók kezelésére;

34.

felkéri a Bizottságot, hogy kellőképen ismerje el a petíciók szerepét a közösségi jog hatékony végrehajtásának nyomon követésében, hiszen általában a petíciók jelzik legkorábban, hogy a tagállamok lemaradásban vannak a jogi intézkedések végrehajtása terén; felkéri az Európai Parlamentet, hogy a Bizottsággal létrejött intézményközi megállapodásában javasolja a bizottság kérelmeire történő válaszadás időtartamának csökkentését, valamint a Petíciós Bizottság folyamatos tájékoztatását a petíciókhoz közvetlenül kapcsolódó kötelezettségszegési eljárások fejleményeiről; úgy véli, hogy a demokrácia terén egyre nagyobb mértékben érzékelt hiányosságok leküzdése érdekében az európai intézményeknek általában több információt kell biztosítaniuk és átláthatóbbnak kell lenniük az uniós polgárok számára;

35.

hangsúlyozza, hogy a tagállamokkal való szoros együttműködés rendkívül fontos a Petíciós Bizottság munkája szempontjából; arra bátorítja a tagállamokat, hogy játsszanak proaktív szerepet az európai jogszabályok végrehajtásával és betartásával kapcsolatos petíciók megválaszolásában, és kiemelt jelentőséget tulajdonít annak, hogy a tagállamok képviseltessék magukat a Petíciós Bizottság ülésein és tanúsítsanak aktív együttműködést; elkötelezte magát az iránt, hogy szoros együttműködést és kommunikációt tart fenn az uniós intézmények és a polgárok között;

36.

hangsúlyozza az európai ombudsmannal folytatott megerősített együttműködés fontosságát egy új intézményközi megállapodás bevezetése révén; kiemeli az Európai Parlament közreműködésének fontosságát a nemzeti ombudsmanok hálózatában; üdvözli az ombudsman és a Petíciós Bizottság között az intézményi kereten belül fennálló kiváló kapcsolatokat; különösen méltányolja, hogy a jogalkotási ciklus során az ombudsman rendszeresen közreműködik a Petíciós Bizottság munkájában; emlékeztet arra, hogy továbbra sincs minden uniós polgárnak nemzeti ombudsmana, ami azt jelenti, hogy nem minden uniós polgár rendelkezik egyenlő hozzáféréssel a jogorvoslati lehetőségekhez; úgy véli, hogy az Ombudsmanok Európai Hálózatán belül az egyes tagállamok nemzeti ombudsmani hivatalai jelentős támogatást tudnának nyújtani az európai ombudsman számára;

37.

felhívja a Petíciós Bizottság európai parlamenti képviselőit, hogy a bizottsági munka maximális hatékonyságának és nyitottságának biztosítása érdekében fogadjanak el végleges belső szabályokat, és tegyenek javaslatokat az Európai Parlament eljárási szabályzatának megfelelő átdolgozására annak érdekében, hogy egységes szerkezetbe foglalják a munkamódszerek javítására irányuló, teljes hetedik parlamenti ciklus során tett erőfeszítéseiket; felhívja a Petíciós Bizottságot, hogy a petíciós folyamatban alkalmazzon világos határidőket annak érdekében, hogy felgyorsítsa a petíciók kezelését az Európai Parlamenten belül, valamint még átláthatóbbá és demokratikusabbá tegye az egész folyamatot; hangsúlyozza, hogy ezáltal lehetővé válhat a petíciók előre meghatározott életciklusának bevezetése az Európai Parlamenten belül a nyilvántartásba vételtől egészen végleges lezárásukig, hasonlóan a jogalkotási és nem jogalkotási aktákkal kapcsolatban folyamatban lévő munkára vonatkozóan megállapított határidőkhöz; úgy véli, hogy e határidők alapján létre kell hozni egy olyan riasztási mechanizmust, amely automatikusan felhívja a bizottsági tagok figyelmét azokra a petíciókra, amelyekkel kapcsolatban huzamosabb ideig nem került sor intézkedésre vagy levélváltásra, hogy elkerülhető legyen az, hogy régen benyújtott petíciók alapos indok nélkül éveken át lezáratlanok maradjanak; emlékeztet arra, hogy a tényfeltáró látogatások a Petíciós Bizottság legfontosabb vizsgálati eszközei közé tartoznak, ezért a vonatkozó szabályok sürgős felülvizsgálatára van szükség annak lehetővé tétele érdekében, hogy az újonnan megválasztott képviselők eredményes látogatásokat tehessenek, valamint mihamarabb beszámolhassanak a petíciók benyújtóinak és a bizottságnak a megállapításaikról és ajánlásaikról;

38.

örvendetesnek tartja az érintett tagállamok hatóságainak részvételét a Petíciós Bizottság ülésein, más érdekelt felekkel egyetemben; hangsúlyozza, hogy a Petíciós Bizottság az egyetlen olyan bizottság, amely rendszeres fórumot biztosít a polgárok számára ahhoz, hogy közvetlenül az európai parlamenti képviselőkhöz intézhessék aggodalmaikat, és amely lehetővé teszi többoldalú párbeszéd megvalósítását az uniós intézmények, a nemzeti hatóságok és a petíciók benyújtói között; javasolja, hogy az ülések megszervezésének elősegítése, valamint az útiköltségek jövőbeli csökkentése érdekében a Petíciós Bizottság és a parlamenti adminisztráció vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy a petíciók benyújtói vagy a hatóságok videokonferencia vagy más hasonló eszköz útján működnek közre;

39.

megjegyzi, hogy a jogalkotási ciklus során egyre növekedett a petíciók száma, és továbbra is rendkívül aggasztónak tartja, hogy a késedelmek és a válaszadási idők még mindig túl hosszadalmasak a folyamat nyilvántartásba vételi és elfogadhatósági szakaszában; felhív arra, hogy a Hivatalos Dokumentumok Fogadásának és Továbbküldésének Osztálya és a Petíciós Bizottság titkársága számára egyaránt biztosítsanak egy további, jogi szakértelemmel rendelkező tanácsost, hogy ajánlásokat tehessen közzé arra vonatkozóan, hogy a petíció az európai jog hatálya alá tartozik-e; úgy véli, hogy ezeket az ajánlásokat a petíciók összefoglalásával együtt először csak angolul kellene a bizottság tagjainak a rendelkezésére bocsátani, és csak a közzétételükkor kellene azokat az összes hivatalos nyelvre lefordítani, hogy még gyorsabban megszülethessenek az elfogadhatóságra vonatkozó első döntések; arra számít, hogy az új petíciós webportál elindításával csökkenni fog az olyan vitatható beadványok száma, amelyeket olykor petícióként vesznek nyilvántartásba;

40.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a Petíciós Bizottság jelentését a Tanácsnak, a Bizottságnak, az európai ombudsmannak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének, petíciós bizottságának és nemzeti ombudsmanának vagy hasonló illetékes szerveinek.

9.11.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 378/44

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) harmadik részének III. és VII. címére,

—

tekintettel a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló, 2009. október 21-i 1107/2009/EK rendeletre,

—

tekintettel a peszticidek fenntartható használatáról szóló, 2009. október 21-i 2009/128/EK irányelvre,

—

tekintettel a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról szóló, 2013. december 17-i 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1),

—

tekintettel a gyümölcs- és zöldségágazat tekintetében különleges szabályok megállapításáról szóló, 2007. szeptember 26-i 1182/2007/EK rendeletre (2) és az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek a gyümölcs- és zöldség-, valamint a feldolgozottgyümölcs- és feldolgozottzöldség-ágazatra alkalmazandó részletes szabályainak a megállapításáról szóló, 2011. június 7-i 543/2011/EU bizottsági végrehajtási rendeletre (3),

—

tekintettel a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló, 2011. október 25-i 1169/2011/EU rendeletre (4),

—

tekintettel az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről szóló, 2007. június 28-i 834/2007/EK rendelete (5),

—

tekintettel a géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról szóló, 2001. március 12-i 2001/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (6),

—

tekintettel a „Közösségi kezdeményezés a dísznövénykertészetért” című, 1996. június 21-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel az „Élelmiszerárak Európában” című, 2008. december 9-i bizottsági közleményre (COM(2008)0821),

—

tekintettel a fenntartható fogyasztással, termeléssel és iparpolitikával kapcsolatos cselekvési tervről szóló, 2008. július 16-i bizottsági közleményre (COM(2008)0397),

—

tekintettel a hatékonyabban működő élelmiszer-ellátási láncról szóló, 2009. október 28-i bizottsági közleményre (COM(2009)0591),

—

tekintettel a mezőgazdasági termékekre vonatkozó minőségpolitikáról szóló, 2009. május 28-i bizottsági közleményre (COM(2009)0234),

—

tekintettel az „Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia” című, 2011. május 3-i bizottsági közleményre (COM(2011)0244),

—

tekintettel az élelmiszeripar versenyképességével foglalkozó magas szintű csoport felállításáról szóló, 2008. április 28-i 2008/359/EK bizottsági határozatra, és a magas szintű csoportnak az európai agrár-élelmiszeripari ágazat versenyképességéről szóló, 2009. március 17-i jelentésére, a csoport ajánlásaival és a főbb kezdeményezések útitervével együtt (8),

—

tekintettel a „Gazdálkodói szövetkezetek támogatása” című, 2012. novemberi tanulmányra (9), amely ismerteti a Bizottság által hasonló címen indított projekt megállapításait,

—

tekintettel a Bizottság Közös Kutatóközpontjának részét alkotó Technológiai Jövőkutatási Intézet „Rövid élelmiszer-ellátási láncok az EU-ban – a társadalmi-gazdasági jellemzőik aktuális állása” című tanulmányára (10);

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére (A7-0048/2014),

A.

mivel a gyümölcs- és zöldségágazat a közös agrárpolitika (KAP) támogatásainak mintegy 3 %-át kapja, azonban ez az ágazat adja az uniós mezőgazdasági termelés összértékének 18 %-át, az Unió hasznosítható mezőgazdasági területének 3 %-át jelenti, és értéke meghaladja az 50 milliárd EUR-t;

B.

mivel a kertészet gyümölcsökkel, zöldségekkel, burgonyafélékkel, salátafélékkel, fűszernövényekkel és dísznövényekkel foglalkozik, és mivel magában foglalja a faiskolákat, az évelőkertészetet, továbbá a temetőkertészethez, a kertészeti kiskereskedelemhez, a kertészeti központokhoz, a florisztikához és a kert- és tájépítéshez hasonló kertészeti szolgáltatásokat;

C.

mivel a gyümölcs- és zöldségágazat mintegy 550 000 munkavállalót foglalkoztató ellátási láncának becsült forgalma meghaladja a 120 milliárdot, és az ágazat nagy jelentőséggel bír az Unión belül azon területek gazdasága szempontjából, ahol általában magas a munkanélküliségi ráta;

D.

mivel az Unió a világ második legnagyobb termelője, és egyben a második legnagyobb gyümölcs- és zöldségimportőre is; mivel az ágazat termékei iránti kereslet növekszik, és jelenleg meghaladja a kínálatot; mivel a zöldség- és gyümölcságazat kereskedelmének volumene a 2000. évi több mint 90 milliárd USD-ról 2010-re közel 218 milliárd USD-ra növekedett, és a globális élelmiszer- és állatitermék-kereskedelem közel 21 %-át adja; mivel az Európai Unió szélesre tárta piacait az olyan harmadik országokból származó behozatal előtt, amely országokkal kétoldalú és többoldalú megállapodásokat kötött;

E.

mivel a kertészeti ágazat – elsődleges termelő és feldolgozó ágazatként – európai szintű gazdasági multiplikátorhatással rendelkezik a kereslet és a hozzáadottérték-teremtés más gazdasági ágazatokban – például a kereskedelem, az építőipar és a pénzügyi szolgáltatások területén – való ösztönzése révén;

F.

mivel a 2011-ben 19,7 milliárd euró értékű, 2010 és 2011 között 9 %-os növekedést elérő biozöldség- és biogyümölcs-ágazat a leggyorsabban növekvő bioágazat az unió összes piaca közül, amely ágazatnak évtizedes távlatban az éves növekedése 5–10 % volt; mivel a beültetett terület tekintetében a biogyümölcs vonatkozásában 18,2 %, a biozöldség esetében pedig 3,5 % volt a növekedés 2010 és 2011 között;

G.

mivel az EU-27 egy főre jutó gyümölcs- és zöldségfogyasztása, az egészségre gyakorolt jótékony hatásainak ellenére, 2011-ben 3 %-kal csökkent az előző öt év átlagfogyasztásához képest;

H.

mivel (a világ termelésének 44 %-át adó) Unió a világ legnagyobb virág-, virághagyma- és cserepesnövény-termelője, a legnagyobb hektáronkénti sűrűséggel; mivel a dísznövényágazat becsült forgalma a termelés esetében 20 milliárd euró, a nagykereskedelem esetében 28 milliárd euró, a kiskereskedelem esetében pedig 38 milliárd euró, továbbá körülbelül 650 000 munkavállalót foglalkoztat;

I.

mivel a gyümölcs- és zöldségtermelés támogatási rendszere a KAP égisze alatt kapott helyet, és céljai – többek között – az élelmiszer-ellátási lánc egyensúlyának helyreállítása, a termékpromóció, a versenyképesség fokozása és az innováció támogatása; mivel a rendszernek az egyéni gazdálkodók számára való vonzóbbá tételével ösztönözni kell a termelő szervezetekbe való tömörülést – többek között azokban a régiókban, ahol éveken át nem nyílt lehetőség a működési alapok felhasználására és/vagy elavult termelési módszereket használnak – tekintettel arra, hogy az uniós termelőknek több mint a fele még nem tartozik termelői szervezetekhez – a Bizottság azon célkitűzése ellenére, hogy 2013-ra átlagosan 60 %-os legyen a tagság mértéke; mivel a néhány tagállambeli alacsony fokú szervezettség részben annak a következménye, hogy a tagállamokban felfüggesztették a termelői szervezeteket, ami bizonytalanságot kelt a termelők körében; mivel a termelői szervezetek kulcsszerepet játszanak a gyümölcs- és zöldségtermelői szervezetek tárgyalási pozíciójának javításában, ezért el kell oszlatni a termelők bizonytalanságát tisztázva a termelői szervezetek elismerésére vonatkozó uniós jogszabályokat;

J.

mivel az Eurostat szerint az uniós mezőgazdasági termelők teljes termelési költsége 2000 és 2010 között átlagosan csaknem 40 %-kal emelkedett, miközben a termelői árak átlagosan kevesebb mint 25 %-kal nőttek; mivel a termelési költségek emelkedése a műtrágyák és talajjavítók esetében elérte a csaknem 80 %-ot, a vetőmagok és az ültetési anyagok esetében a csaknem 30 %-ot, és a növényvédő szerek esetében a csaknem 13 %-ot;

K.

mivel a talaj termékenységének az erózió, a rossz talajszerkezet és elégtelen humuszszint kialakulását eredményező, csökkenő szervesanyag-bevitel, valamint a lecsökkent tápanyag- és vízmegtartó képesség miatti csökkenése, valamint az ökológiai folyamatok lassulása jelentős költségeket jelent mind a mezőgazdasági termelők, mind pedig az állami költségvetés számára;

L.

mivel a kertészet tekintetében a kutatási eredmények gyakorlatba való átültetését célzó tudásáramlásra nyomás nehezedik, és mivel a magánszektor kutatási célú kiadásai általánosságban is alacsonyak, az EU-15-ben a kutatás és fejlesztés (K+F) 2004-ben – mely a legutolsó olyan időszak, amelyre vonatkozóan adatok állnak rendelkezésre – a teljes élelmiszer-ipari kiadás mindössze 0,24 %-át tette ki;

M.

mivel alacsony gazdasági életképességük miatt a zöldség- és gyümölcsfajták közül sokat az eltűnés veszélye fenyeget, és mivel a mezőgazdasági termelők ökológiai, társadalmi és kulturális szerepet játszanak azáltal, hogy e növényfajták művelését folytatva részt vesznek az európai mezőgazdaság fontos részeinek megőrzésében;

N.

mivel a kártevők megelőzésével, az ellenük való védekezéssel és felszámolásukkal kapcsolatos problémák fokozódása, valamint a növényi kultúrák védelmére szolgáló növényvédő szerekhez való korlátozott hozzáférés veszélyeztetheti a mezőgazdaság diverzifikációját és az európai növénytermelés minőségét;

O.

mivel a kertészeti vállalkozások tevékenysége gyakran egyidejűleg a termelés, a kereskedelem és a szolgáltatások területére is kiterjed;

P.

mivel a ciszgenezis olyan géntechnikai megoldásként határozható meg, amely az azonos fajhoz vagy törzshöz tartozó rokonaiból származó gént ültet be az alany növénybe;

1.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy – az innováció, a kutatás és fejlesztés, az energiahatékonyság és -biztonság, az éghajlatváltozás enyhítése és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és az értékesítés javítását szolgáló intézkedések révén – támogassák az uniós kertészeti ágazatot, és tegyék versenyképesebbé a világpiacon, valamint továbbra is tegyenek erőfeszítéseket a termelők és a forgalmazók közötti egyensúlyhiánynak felszámolására;

2.

hangsúlyozza, hogy a termelők számára meg kell könnyíteni a harmadik országok piacaira való bejutást; felhívja a Bizottságot a zöldség-, gyümölcs-, virág- és dísznövényexportőrök támogatására fordított erőfeszítéseinek fokozására annak érdekében, hogy az exportőrök leküzdhessék az egyre növekvő számú nem vámjellegű akadályt, így például az egyes harmadik országbeli növény-egészségügyi előírásokat, amelyek megnehezítik – ha éppen nem lehetetlenné teszik – az uniós kivitelt;

3.

felhívja a Bizottságot, hogy a forgalmazásra vonatkozó előírások, eredetmegjelölések stb. tekintetében az EU-n belül valamennyi piaci résztvevő számára biztosítson azonos piacra jutási feltételeket, és hogy ezek betartását a verseny torzulásának elkerülése érdekében megfelelő ellenőrzések révén biztosítsa;

4.

ösztönzi, hogy a tagállamokban oktatási tevékenységek – mint például az EU iskolagyümölcs-programja, vagy az olyan nemzeti szintű programok, mint az egyesült királyságbeli, a burgonya háztáji megtermelésére és feldolgozására irányuló ágazati programok („Grow Your Own Potato” és „Cook Your Own Potato”) – révén népszerűsítsék a zöldség- és gyümölcsfogyasztást;

5.

megállapítja, hogy a helyi és regionális piacokon gyakran hiány mutatkozik a helyben termelt zöldségfélékben, ezért e területeken támogatni kell a mezőgazdasági vállalkozásokat, és ezen belül kiemelten ösztönözni a fiatal vállalkozásokat, amelyek foglalkoztatási lehetőségeket teremtenek a mezőgazdaságban, és biztosítják a friss helyi termékek kínálatát;

6.

hangsúlyozza a dísznövénykertészetnek a zöld terek bővítése, a városi környezetnek az éghajlatváltozás és a vidéki gazdaság vonatkozásában történő javítása révén az emberi egészségre és jóllétre gyakorolt jótékony hatásait; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a beruházások és a szakmai előmenetel ösztönzése tekintetében aktívabb támogatást kapjon az ágazat;

7.

üdvözli az uniós zöldség- és gyümölcságazati rendszer azon intézkedéseit, amelyek az uniós termelők körében a piacközpontúság erősítését szolgálják, a termelői szervezetek és termelői szervezeti tömörülések támogatása és az ágazatközi szervezetek elismerése révén ösztönzik az innovációt, népszerűsítik a zöldség- és gyümölcstermékeket, erősítik a termelők versenyképességét, és javítják az értékesítést, a termékek minőségét és a termelés környezetvédelmi szempontjait, valamint ösztönzik a klaszterek létrejöttét, amelyek új befektetésekre felhasználható új bevételi forrásokat teremtenek; rámutat arra, hogy ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a saját maguk által és közvetlenül értékesítők ne részesüljenek hátrányos megkülönböztetésben, sőt lehetőséget kapjanak arra, hogy innovatív projekteket valósítsanak meg, és növeljék versenyképességüket;

8.

rámutat arra, hogy a helyi és a regionális termelés és értékesítés hozzájárul a vidéki térségekben az érték- és munkahelyteremtéshez, valamint ezek megtartásához;

9.

rámutat arra, hogy a rövid értékláncok hozzájárulnak az éghajlatra káros gázok kibocsátásának csökkentéséhez;

10.

megjegyzi, hogy a városi gazdálkodás (urban farming) új lehetőséget kínál a kertészeti ágazat számára;

11.

üdvözli a Bizottság „A gyümölcs- és zöldségágazat uniós rendszerének felülvizsgálata” című nyilvános konzultációjáról szóló jelentést, különösen annak 3.8. szakaszát, amely elismeri a termelői szervezetekre vonatkozó hatályos szabályok egyszerűsítésének szükségességét, támogatja a termelői szervezetek megerősítésére irányuló javaslatot, és tudomásul veszi, hogy a beérkezett válaszok többsége alapvetően a jelenlegi támogatási rendszer fenntartását támogatja;

12.

hangsúlyozza, hogy az adminisztratív terhek csökkentése különösen fontos a kkv-k számára, ezek az intézkedések azonban nem veszélyeztethetik a jogbiztonságot, amelyre az említett vállalkozások is támaszkodnak;

13.

üdvözli, hogy a KAP reformjáról szóló megállapodás megőrizte a gyümölcs-és zöldségtermelés termelői szervezeteken alapuló európai támogatási rendszerét; emellett azonban elismeri, hogy a meglévő eszközök nem minden esetben hatékonyak, amit „A gyümölcs- és zöldségágazat uniós rendszerének felülvizsgálata” című, nyilvános konzultációról szóló dokumentumban a Bizottság is elismer, ezért támogatja a Newcastle Csoportnak az uniós gyümölcs- és zöldségágazat rendszerének továbbfejlesztését célzó munkáját, amelynek figyelembe kell vennie az egyes tagállamok szövetkezetekre vonatkozó jogszabályi sajátosságait annak érdekében, hogy ne gördítsenek akadályokat az új termelői szervezetek létrehozása elé, tiszteletben tartva ugyanakkor azt, hogy a termelők dönthetnek úgy, hogy kívül maradnak a termelői szervezeteken; tudomásul veszi a súlyos, több tagállamot érintő válságok kezelésére szolgáló közösségi válságkezelési eszköz bevezetését, és hangsúlyozza, hogy az eszközt a termelői szervezetekben való tagságtól függetlenül, valamennyi termelő számára hozzáférhetővé kellene tenni;

14.

A termelői szervezetek által folytatott tevékenységek termelők számára jótékony hatásainak megerősítése érdekében felhívja a Bizottságot, hogy az uniós gyümölcs- és zöldségágazat rendszerének felülvizsgálatakor alakítson ki világos és gyakorlatias szabályokat a termelői szervezetek felépítésére és működésére vonatkozóan, és hogy a rendszert igazítsa az egyes tagállamok meglévő piaci struktúráihoz, hogy a termelői szervezetek elláthassák a nekik szánt piaci szerepet, és hogy a termelőket e termelői szervezetekhez való csatlakozásra ösztönözzék, feltéve hogy ez nem veszélyezteti a rendszer fő céljainak megvalósítását, és a termelők továbbra szabadon dönthetnek ezekben a kérdésekben;

15.

aggodalommal állapítja meg, hogy a termelői szervezetek rendszerének szabályai tágan értelmezhetők a Bizottság ellenőrei számára, ami magas fokú bizonytalansághoz vezet, a tagállamokat pedig az elutasítás és a bírósági felülvizsgálati eljárások kockázatának teszi ki; hangsúlyozza azt is, hogy az ellenőrző eljárásokat és a pénzügyi kiigazításokat még inkább a kellő időben és a megállapodás szerinti ellenőrzési időszakon belül kell végrehajtani;

16.

megjegyzi, hogy továbbra is léteznek Unió-szerte tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok, amelyek hátráltatják a kertészeti vállalkozásokat és azok termelői szervezeteit, és megingatják a termelők jövőbeli befektetésekbe vetett bizalmát; meggyőződése, hogy az ellátási lánc valamennyi szereplőjének egyetértésével létrehozott, jogszabályi kerettel támogatott és minden tagállamban valamely nemzeti döntőbíróság által felügyelt magatartási kódexek jelentősen javítani fogják az élelmiszerlánc és a belső piac működését;

17.

úgy véli, hogy a növény-egészségügyi maradványanyagokkal kapcsolatos, számos értékesítési lánc által alkalmazott magánjellegű normák valójában olyan versenykorlátozó intézkedések, amelyek hátrányosan érintik a gyümölcs- és zöldségágazat termelőit; mivel a növény-egészségügyi maradványanyagok közösségi jogszabályokban rögzített szintje megfelelő védelmet biztosít a fogyasztók és a gazdasági szereplők egészsége szempontjából, kéri a Bizottságot, hogy lépjen fel az említett gyakorlatok felszámolása érdekében;

18.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő az integrált növényvédelmet, támogassák az innovációt és a vállalkozói tevékenységet a nem vegyi megoldásokkal – így például a kártevők fajainak természetes ellenségeivel és élősködőivel – kapcsolatos kutatás és fejlesztés ütemének fokozásával, használják a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogramot a kártevőkkel, a betegségekkel és a gyomokkal szembeni védekezés integrált stratégiáinak kidolgozását támogató alkalmazott kutatás finanszírozására, amely biztosítja a termelők számára a 2009/128/EK irányelvnek történő megfeleléshez szükséges eszközöket és információkat, amely irányelv 14. cikkében kimondja, hogy a tagállamok „minden szükséges intézkedést meghoznak az alacsony peszticidfelhasználású növényvédelem ösztönzésére, előnyben részesítve a nem vegyi módszereket” és „létrehozzák vagy támogatják az integrált növényvédelem végrehajtásához szükséges feltételek megteremtését”;

19.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat a talaj egészségét, termékenységét és képződését hosszú távon biztosító, valamint a kártevő-populációkat gyérítő és szabályozó ökológiai folyamatok intenzitásának előmozdítására és az említettek jelentőségének hangsúlyozására; úgy véli, hogy ez hosszú távon termelékenységnövelést hozhat a mezőgazdasági termelőknek, és kiadáscsökkenést a közköltségvetéseknek;

20.

hangsúlyozza, hogy a kertészet többféle növényvédő szertől függ, és szorgalmazza, hogy a Bizottság e termékek szabályozása tekintetében kövessen szakmailag felülvizsgált, független forrásból származó tudományos adatokkal alátámasztott, kockázati alapú megközelítést; hangsúlyozza, hogy a kisebb jelentőségű felhasználások, a rendelkezésre álló szűkös hatóanyagok miatt különösen érzékenyek; felhívja a Bizottságot az adatok létrehozása tagállamokon átnyúló koordinálásának megerősítésére, különösen a maradványokkal kapcsolatos adatok vonatkozásában, amelyek alapvető követelménynek számítanak az ehető különleges növényi kultúrák engedélyezése esetében; felhívja a Mezőgazdasági Főigazgatóságot, az Egészség- és Fogyasztóügyi Főigazgatóságot, a Környezetvédelmi Főigazgatóságot és a Versenypolitikai Főigazgatóságot, hogy folytassanak stratégiai együttműködést a növényvédő szerek szabályozásában bekövetkező változások több szempontból történő figyelembevétele érdekében;

21.

sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az 1107/2009/EK rendelet 40. cikke szerinti, a növényvédő szerekre vonatkozó engedélyek uniós tagállamok közötti kölcsönös elismerésének működését azzal a céllal, hogy egyszerűsítse alkalmazásukat és felszámolja az szükségtelen adminisztratív terheket, és hogy vegye figyelembe a növényvédő szerek szabályozására és az exportkereskedelem nem vámjellegű akadályainak csökkentésére irányuló globális harmonizáció hosszú távú célját;

22.

sürgeti a Bizottságot, hogy az 1107/2009/EK rendelet 51. cikkének (9) bekezdése szerinti kötelezettségeivel összhangban késlekedés nélkül nyújtson be jelentést az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a kisebb jelentőségű felhasználásokra és különleges növényi kultúrákra szánt európai támogatási alap létrehozásáról; hangsúlyozza, hogy ezt az alapot az agrár-élelmiszeripari ágazat gazdasági szereplői, az illetékes hatóságok és az érdekelt felek – többek között kutatóintézetek – közötti egyeztetést és együttműködést lehetővé tevő, jelenleg működő európai munkaprogram finanszírozására kellene felhasználni, amely a különleges növényi kultúrákkal és kisebb jelentőségű felhasználásokkal kapcsolatos kutatási és innovációs tevékenységek folytatására és – szükség esetén – finanszírozására irányul;

23.

rámutat a behozatal esetében megkövetelt és az európai termelésre vonatkozóan teljesítendő növény-egészségügyi előírások közötti viszonosság hiányára; megállapítja, hogy e folyamatos eltérés nem csupán aláássa az európai termelők versenyképességét, hanem hátrányosan érinti az európai fogyasztók érdekeit is;

24.

emlékeztet arra, hogy a növényvédő szerekről szóló rendelet (a 2009. október 21-i 1107/2009/EK rendelet (11)) és a biocidokról szóló új rendelet (a 2012. május 22-i 528/2012/EU rendelet (12)) egyaránt előírja a Bizottságnak az endokrin rendszert károsító tulajdonságok tudományos kritériumainak 2013 decemberéig történő meghatározását; hangsúlyozza az átlátható eljárás fontosságát annak érdekében, hogy az érintett piaci szereplők megismerjék a döntések alapjául szolgáló tudományos alapot és az új kritériumok kialakításában részt vevő szereplők kilétét; sürgeti a Bizottságot, hogy az endokrin rendszert károsító anyagokra vonatkozó javaslatok előterjesztésekor vegye teljes mértékben figyelembe a különféle megközelítések hatásait;

25.

hangsúlyozza, hogy a kertészeti ágazat erőteljesen függ a kiváló minőségű, jól meghatározott műtrágyák felhasználásától; üdvözli a műtrágyákról szóló uniós rendelet jelenlegi felülvizsgálatát, de aggodalommal szemléli a Bizottság azon igyekezetét, hogy belefoglalja az előzetesen nem előírt anyagú talajjavítókat; hangsúlyozza, hogy ezen anyag gyártása és alkalmazása nem igényel pontosságot, és felhívja a Bizottságot, hogy ne vonja a műtrágyákról szóló rendelet hatálya alá;

26.

rámutat arra, hogy a kertészeti ágazat vezeti az innovatív precíziós gazdálkodási rendszerek kifejlesztését és alkalmazását, és meggyőződése, hogy az ilyen rendszerek csökkentik a peszticidek és műtrágyák használatát, növelik az értékesíthető terméshozamot és csökkentik a hulladék mennyiségét, továbbá javítják az ellátás folytonosságát és a gazdasági teljesítményt; kéri, hogy a vetésforgókhoz vagy a köztes kultúrákhoz hasonló növénytermesztési módszerek, valamint a kutatás és fejlesztés irányuljon a környezeti terhelés minimalizálására;

27.

tudomásul veszi a növényi szaporítóanyagokról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslatot (COM(2013)0262), és aggasztja, hogy a benne foglaltak aránytalan mértékű hatást gyakorolnának a kertészeti ágazatra, és különösen a dísznövény- és gyümölcstermesztésre; hangsúlyozza, hogy a jogszabálynak arányosnak kell lennie és el kell ismernie a szubszidiaritás elvét; hangsúlyozza azt is, hogy a régi fajtákat és a hagyományos szántóföldi növényeket nem veszélyeztetheti jogszabály-módosítás, amelynek inkább hozzá kellene járulnia a növényi populációk sokféleségéhez és az egyes populációkon belüli genetikai sokféleséghez a hosszú távú élelmezésbiztonság és az élelmezési rendszerek rugalmassága érdekében;

28.

felhívja a figyelmet a nem őshonos invazív kertészeti fajoknak a tágabb értelemben vett környezetre gyakorolt hatására, de azt ajánlja, hogy az idegenhonos özönfajok betelepedésének és elterjedésének a megelőzéséről és féken tartásáról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslatban (COM(2013)0620) alkalmazzanak regionális vagy országalapú megközelítést, amely elismeri, hogy Európa egyes területei sérülékenyebbek más területeknél, továbbá hogy Európa különböző területeinek eltérő az éghajlata, és mindegyik a növények más rendszere számára kedvező;

29.

határozottan sürgeti a Bizottságot, hogy – általános elvként – őrizze meg a növénytermesztők azon szabadságát, hogy szabadon használhassák a meglévő növényi anyagokat az új növényi anyagok kifejlesztésére és forgalomba hozatalára, tekintet nélkül a növényi anyagokra vonatkozó esetleges szabadalmi igényekre;

30.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat a helyi gyümölcs- és zöldségpiacok és a rövid ellátási láncok fejlesztésének támogatására, ezzel biztosítva a termékek frissességét;

31.

felhívja a Bizottságot, hogy tegyen különbséget a ciszgenikus és a transzgenikus növények között, és alakítson ki eltérő jóváhagyási eljárást a ciszgenikus növények számára; várja az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóságnak az Egészség- és Fogyasztóügyi Főigazgatóság által kért, az új biotechnológiai nemesítési technikákkal foglalkozó munkacsoport megállapításait értékelő véleményét;

32.

kiemeli a kertészeti ágazat szezonálisan magas munkaerőszükségletét, és felhívja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy hathatós rendszerek működjenek annak biztosítása érdekében, hogy a kertészeti termelők – a legteljesebb mértékben betartva az idénymunkásokról szóló irányelv követelményeit, többek között az egyenlő bérezés elvét – hozzájussanak az év legfontosabb időszakaiban a számukra szükséges munkaerőhöz;

33.

üdvözli, hogy a munkaerő képzése területén újra hangsúlyossá vált a munkaerő képzése és a tanulószerződéses gyakorlati képzés, aggodalommal jegyzi meg ugyanakkor, hogy egyes tagállamokban továbbra is aggasztóan alacsony a kertészeti gyakorlati képzést elvégzők száma, és ennek következtében csökkennek az ágazat iránt érdeklődő fiatalok lehetőségei; elismeri, hogy a tanulószerződéses gyakorlati képzést választó fiatalok közül nem mindenki számára alkalmas ez a képzés; hangsúlyozza, hogy a fiatalok számára a kertészeti ágazatban való elhelyezkedés fontolóra vételét és a képzést az ágazatról kialakított képet javító és kommunikációs kampányok segítségével kell előmozdítani;

34.

szorgalmazza, hogy az agrár-élelmiszeripari ágazat és a kutatási közösség működjön módszeresen együtt annak érdekében, hogy vonzóvá tegyék e területet a kutatók következő generációja számára, kiképezzék e kutatókat, és javítsák a jelenlegi munkaerő képességeit;

35.

hangsúlyozza a kormányzat, az ágazat és a kutatási szervezetek közötti partnerségek megerősítésének és kiterjesztésének előnyeit, valamint annak szükségességét, hogy az ilyen partnerségek támogatására szolgáló rendszerek szerkezetét úgy alakítsák ki, hogy általánosan maximalizálják a beruházások hatását és következetességét;

36.

hangsúlyozza a színvonalas tudományos források hatékony alkalmazásának alapvető fontosságát annak érdekében, hogy az innovatív mezőgazdasági termelési technológia kertészeti ágazatnak való átadásán keresztül felgyorsítsák a kutatási és innovációs eredmények alkalmazását, továbbá hangsúlyozza a mezőgazdasági ágazatbeli kutatás, innováció, képzés és terjeszkedés olyan gazdaságpolitikákkal való együttes alkalmazását, amelyek megfelelnek a kertészeti termelés fejlesztésével kapcsolatos követelményeknek és növelik annak hatékonyságát;

37.

azon a véleményen van, hogy a virágkertészeti és dísznövényágazat számára lehetővé kell tenni az Unió kutatási, technológiafejlesztési és innovációs programjainak jobb kihasználását, és felhívja a Bizottságot a „védett termesztésnek” a „Horizont 2020” pályázati felhívásokba való belefoglalására a fenntartható növényvédelemmel, fenntartható víz- és tápanyag-felhasználással, az energiahatékonysággal, a fejlett művelési és termelési rendszerekkel és a fenntartható szállítással kapcsolatos innováció ösztönzése érdekében;

38.

úgy véli, hogy tekintettel a tagállamokban a mezőgazdasági és kertészeti kutatás finanszírozását érintő költségvetési megszorításokra, ösztönözni kell a harmadik felek, így – többek között – a kiskereskedők általi finanszírozást, és az ilyen finanszírozásnak összhangban kell lennie az ágazat teljes kutatási érdekeivel;

39.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a korszerű kertészeti termelési technológiákba való befektetések érdekében segítsék elő a hosszú távú finanszírozáshoz való hozzáférést, ezzel erősítve a kertészeti termékek és szolgáltatások versenyképességét;

40.

hangsúlyozza, hogy a tőkefinanszírozás biztosításában kulcsfontosságú a jó minőségű üzleti terv; ajánlja, hogy a termelők használják ki nagyobb mértékben az üzleti támogatási és tanácsadási szolgáltatásokat, és szorgalmazza, hogy a Bizottság működjön szorosabban együtt az ágazattal annak biztosítása érdekében, hogy ezek a szolgáltatások a termelők számára egyszerűen elérhetőek legyenek;

41.

sürgeti a Bizottságot, hogy – átlátható eljárás keretében és az ágazatban dolgozók bevonásával – frissítse a Kombinált Nómenklatúra (KN2012) 6. árucsoportjának (élő fák és egyéb növények, hagymák, gyökerek és hasonló részek, vágott virágok és lombdíszek) kódjait;

42.

aggodalmának ad hangot annak kapcsán, hogy a kertészeti termelés az Unión kívülre helyeződik át;

43.

mély aggodalommal tölti el, hogy az ehető termény fele–egyharmada hulladékká válik a külső megjelenése miatt, és felhívja a Bizottságot, hogy – különösen a helyi és regionális piacokon – sürgősen teremtse meg a szélesebb körű terményminőség forgalmazásának lehetőségét, a piac jobb átláthatóságának és megfelelő működésének biztosítása mellett; rámutat azokra az ausztriai és svájci kezdeményezésekre, amelyek keretében kísérletet tesznek szépséghibás gyümölcsök és zöldségek élelmiszer-kiskereskedelmi értékesítésére; felhívja a szupermarketeket az olyan piackutatások figyelembevételére, amelyek szerint sok fogyasztó nem feltétlenül foglalkozik a zöldségek és gyümölcsök külső megjelenésével, és örömmel vásárol alacsonyabb minőségi besorolású terméket, különösen ha az az olcsóbb;

44.

aggodalommal veszi tudomásul az elsődleges piaci felhasználásra szánt zöldség és gyümölcs veszteségét és pazarlását, valamint az üzleti vállalkozások által elszenvedett jelentős gazdasági veszteséget; elismeri, hogy a rendszerszintű élelmiszer-hulladék mennyiségének csökkentése kulcsfontosságú a növekvő világnépesség élelmiszer-ellátásának növeléséhez; de üdvözli az élelmiszer-ellátási lánc szereplőinek az ilyen terményeknek a kidobás helyett inkább a másodlagos piacra történő átirányítására tett erőfeszítéseit;

45.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy jogszabályi és politikai környezetüket tegyék a lehető legtámogatóbbá a kertészeti hulladék felhasználása szempontjából; rámutat, hogy számos olyan anyag van, így például az elhasznált gombakomposzt, amely hozzáadott értéket képviselő táptalaj előállítására volna felhasználható, ha nem minősülne hulladéknak;

46.

rámutat arra, hogy az akvapóniás rendszerek lehetőséget kínálnak a fenntartható és helyi élelmiszer-termelésre, valamint az édesvízihal-tenyésztés és a zöldségtermesztés zárt rendszerben történő összekapcsolása révén hozzájárulnak az erőforrás-felhasználás csökkentéséhez a hagyományos rendszerekhez képest;