25.9.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/1

25.9.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/2

1)

Az 1/80 társulási tanácsi határozat 13. cikke szerinti „standstill” klauzula teljes körűen felváltotta-e a 2/76 társulási tanácsi határozat 7. cikke szerinti „standstill” klauzulát, vagy a munkavállalók szabad mozgáshoz való joga olyan új korlátozásainak jogszerűségét, amelyeket a 2/76 társulási tanácsi határozat hatálybalépése és az 1/80 társulási tanácsi határozat 13. cikkének alkalmazhatósága között vezettek be, továbbra is a 2/76 társulási tanácsi határozat 7. cikke alapján kell megítélni?

2)

Amennyiben az első kérdést úgy kell megválaszolni, hogy a 2/76 társulási tanácsi határozat 7. cikkét nem teljes körűen helyezték hatályon kívül: az Európai Unió Bíróságának az 1/80 társulási tanácsi határozat 13. cikkéhez kapcsolódó ítélkezési gyakorlatát teljes terjedelmében alkalmazni kell-e a 2/76 társulási tanácsi határozat 7. cikkének alkalmazására is azzal a következménnyel, hogy a 2/76 társulási tanácsi határozat 7. cikke a jogalap tekintetében egy 1980. október 5-ével hatályba lépett olyan nemzeti szabályozásra is kiterjed, amellyel a török munkavállalónak minősülő házastárshoz történő költözést nemzeti vízum kiadásától teszik függővé?

3)

Igazolható-e az ilyen nemzeti szabályozás bevezetése közérdeken alapuló nyomós okkal, mindenekelőtt a hatékony idegenrendészeti ellenőrzés és a migrációs áramlások igazgatásának célkitűzésével, ha az egyedi eset rendkívüli körülményeit a túlzott nehézségekkel jellemzett esetekre vonatkozó klauzula figyelembe veszi?

25.9.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/2

1)

Csak akkor van-e szökésben a menedékkérő a 604/2013/EU rendelet (1) 29. cikke (2) bekezdésének második mondata szerinti értelemben, ha célzottan és tudatosan elrejtőzik az átadás lebonyolítására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező nemzeti hatóságok elől az átadás meghiúsítása, illetve megnehezítése érdekében, vagy elegendő, ha hosszabb időn keresztül nem tartózkodik a számára kijelölt lakóhelyen, nem tájékoztatja a hatóságot tartózkodási helyéről, és ezért nem bonyolítható le a tervezett átadás?

Hivatkozhat-e az érintett személy a rendelkezés helyes alkalmazására, és hivatkozhat-e egy eljárásban az átadásra vonatkozó határozattal szemben arra, hogy mivel nem volt szökésben, lejárt a hat hónapos átadási határidő?

2)

Meghosszabbodik-e a 604/2013/EU rendelet 29. cikke (1) bekezdésének első albekezdése szerinti határidő kizárólag annak révén, hogy az átadó tagállam még a határidő lejárta előtt arról tájékoztatja a felelős tagállamot, hogy az érintett személy szökésben van, és ezzel egyidejűleg konkrét határidőt jelöl meg az átadás lebonyolítására, amely nem haladhatja meg a 18 hónapot, vagy csak úgy lehetséges a meghosszabbítás, hogy az érintett tagállamok közösen határozzák meg a meghosszabbított határidőt?

3)

Jogellenes-e a menedékkérő felelős tagállamnak történő átadása, ha a nemzetközi védelmi jogállás megadása esetén az ebben az esetben előrelátható életkörülményekre tekintettel komoly kockázata állna fenn a felelős tagállamban annak, hogy a menedékkérő az Alapjogi Charta 4. cikke szerinti bánásmódnak lesz kitéve?

Az uniós jog alkalmazási körébe tartozik-e még ez a kérdés?

Milyen uniós jogi követelmények alapján értékelendők a nemzetközi védelemre jogosultként elismert személy életkörülményei?

25.9.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/3

25.9.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/4

1)

Úgy kell-e értelmezni a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 98/30/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. június 26-i 2003/55/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) A. mellékletének b) és c) pontjával összefüggésben értelmezett 3. cikkének (3) bekezdését, hogy a földgázfogyasztóknak a gázszolgáltatás várható tarifamódosításának feltételeiről, indokáról és mértékéről megfelelő időben és közvetlenül történő tájékoztatásának elmaradása kizárja egy ilyen tarifamódosítás érvényességét?

2)

Ha az erre a kérdésre igenlő válasz adandó:

Alkalmazható-e közvetlenül a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 98/30/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. június 26-i 2003/55/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv A. mellékletének b) és c) pontjával összefüggésben értelmezett 3. cikkének (3) bekezdése 2004. július 1-jétől a magánjog alapján (német GmbH-ként) létrehozott földgázellátó vállalkozásokkal szemben, mivel ezen irányelv említett rendelkezései tartalmi szempontból feltétlenül és ezáltal további átültető aktus nélkül alkalmazhatók, és a polgár számára jogokat biztosítanak olyan szervezetekkel szemben, amelyek magánjogi formájuk ellenére állami irányítás alatt állnak, tekintve, hogy az állam a vállalkozás egyedüli tulajdonosa?

25.9.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/4

25.9.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/5

25.9.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/5

1)

A vállalkozás maga is a közlekedés területén nyújt-e szolgáltatást az EUMSZ 58. cikk (1) bekezdése és a 2006/123 irányelv (1) 2. cikke (2) bekezdésének d) pontja szerinti értelemben, ha valamely személyszállítási engedéllyel rendelkező, bérautók kölcsönzésével foglalkozó vállalkozással együttműködve olyan okostelefonos alkalmazást bocsát rendelkezésre, amelyen keresztül a felhasználók sofőrös bérautókat rendelhetnek, amennyiben e vállalkozás szervezési szolgáltatásai szorosan kapcsolódnak a szállítási szolgáltatáshoz, különösen, ha

és

A Bíróság által az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén:

2)

A személytaxi-szolgáltatás verseny- és működőképességének fenntartására irányuló cél alapján igazolható lehet-e a 2006/123 irányelv 16. cikkének (1) bekezdése szerinti közrendvédelem szempontjából a jelenlegi közlekedési viszonyok mellett a jogvitában szóban forgó jellegű szolgáltatás megtiltása?

25.9.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/6

25.9.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/6

1)

A nehéz gépjárművekre egyes infrastruktúrák használatáért kivetett díjakról szóló, az Európai Parlament és a Tanács 1999. június 17-ei 1999/62/EK irányelv (1) 9 a cikkében előírt, és az Európai Unió Bírósága előtt C-497/15. és C-498/15. számok alatt indult egyesített ügyekben hozott ítéletben értelmezett arányosság követelménye közvetlenül alkalmazandó irányelvi rendelkezés-e?

2)

Amennyiben a nehéz gépjárművekre egyes infrastruktúrák használatáért kivetett díjakról szóló, az Európai Parlament és a Tanács 1999. június 17-ei 1999/62/EK irányelv 9 a cikkében előírt, és az Európai Unió Bírósága előtt C-497/15. és C-498/15. számok alatt indult egyesített ügyekben hozott ítéletben értelmezett arányosság követelménye nem közvetlenül alkalmazandó irányelvi rendelkezés:

A tagállami jog uniós joggal összhangban álló értelmezése lehetővé és szükségessé teszi-e, hogy a tagállam bírósága és a tagállam közigazgatási hatósága tagállami jogalkotás nélkül, a jelen esetben érintett magyar tagállami szabályozást kiegészítse az arányosság követelményének az Európai Unió Bírósága előtt C-497/15. és C-498/15. számok alatt indult egyesített ügyekben hozott ítéletben meghatározott tartalmi ismérveivel?

25.9.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/7

1)

Úgy kell-e értelmezni az Európai Unió Alapjogi Chartájának 31. cikkét és a 2003/88/EK irányelv (1) 7. cikkének (1) bekezdését, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti jogi szabályozás, amelynek értelmében a kollektív szerződésekben előírható, hogy a szabadságra járó bér kiszámításának alapjául szolgáló időszakban csökkentett munkarend folytán bekövetkezett bércsökkenések a számítás során figyelembe veendők, melynek következményeként a munkavállaló a legalább négy hét éves szabadság időtartamára alacsonyabb összegű szabadságra szóló fizetést, illetve a munkaviszony megszűnését követően alacsonyabb összegű szabadságmegváltást kap annál, mint amelyet akkor kapna, ha azt az átlagkeresetet vennék a szabadságra szóló fizetés kiszámításának alapjául, amelyet a munkavállaló a szabadságra járó bér kiszámításának alapjául szolgáló időszakban a bércsökkenések nélkül kapott volna? Amennyiben igen: a munkavállaló csökkentés nélküli átlagkeresetének legfeljebb hány százalékát teheti ki a szabadságra szóló fizetésnek a nemzeti jogi szabályozásban a szabadságra járó bér kiszámításának alapjául szolgáló időszakban elrendelt csökkentett munkarendre tekintettel lehetővé tett kollektív szerződéses csökkentése ahhoz, hogy az említett nemzeti szabályozás értelmezését az uniós joggal összhangban állónak lehessen tekinteni?

2)

Ha az első kérdésre igenlő választ kell adni: megkívánja-e a jogbiztonság általános uniós jogi elve és a visszaható hatály általános uniós jogi tilalma, hogy annak lehetőségét, hogy az érintettek az Európai Unió Alapjogi Chartájának 31. cikkében és a 2003/88/EK irányelv 7. cikkének (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek a jelen eljárásban hozandó előzetes döntés útján történő, Bíróság általi értelmezésére hivatkozzanak, időben valamennyi érintett tekintetében korlátozzák, mert a korábbi nemzeti legfelsőbb bírósági ítélkezési gyakorlat szerint a vonatkozó nemzeti jogi és kollektív szerződéses rendelkezések nem értelmezhetők az uniós joggal összhangban? Amennyiben a Bíróság erre nemleges választ ad: összeegyeztethető-e az uniós joggal, ha a nemzeti bíróságok a nemzeti legfelsőbb bírósági ítélkezési gyakorlatban bízó munkáltatóknak a nemzeti jog alapján bizalomvédelmet biztosítanak, vagy a bizalomvédelem biztosítása az Európai Unió Bíróságának hatáskörébe tartozik?

25.9.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/7

—

A Bíróság állapítsa meg, hogy – mivel Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága elmulasztotta kiegyenlíteni az 1552/1989 rendelet (1) 2., 6., 10., 11. és 17. cikke (a 609/2014 rendelet (2) 2., 6., 10., 12. és 13. cikke) alapján abban az esetben megállapítandó és az uniós költségvetés rendelkezésére bocsátandó saját források összegének megfelelő hiányt, ha az 1999–2000 között az Anguillából származó alumíniumbehozatal vonatkozásában nem állítottak volna ki exportbizonyítványokat a 91/482/EGK határozat (3) 101. cikke (2) bekezdésének sérelmével – Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága nem teljesítette az Európai Közösséget létrehozó szerződés 5. cikke (később 10. cikke; jelenleg az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikkének (3) bekezdése) szerinti kötelezettségeit, és

—

A Bíróság Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságát kötelezze a költségek viselésére.

1.

1999 márciusa és 2000 júniusa között harmadik országból származó, és először Anguillába behozott, majd onnan újraexportált alumínium került behozatalra Olaszországba. Az anguillai hatóságok 25 USD/tonna kiviteli árufuvarozási engedményt („fuvarozási támogatás”) állapítottak meg az Anguillán átrakott javak vonatkozásában. Az Anguilla által az átrakott javak után biztosított, a vámösszegek visszafizetésének megfelelő „fuvarozási támogatás” megszüntetné a vámmentességet az Anguillából történő újrakivitel és az unióba történő behozatal esetén. Az anguillai hatóságok tévesen alkalmazták a 91/482/EGK határozat 101. cikkének (2) bekezdését, mivel exportbizonyítványokat bocsátottak ki annak ellenére, hogy az erre vonatkozó feltételek nem álltak fenn. Miután az anguillai hatóságok az exportbizonyítványok téves kibocsátásával megsértették a 91/482/EGK határozat 101. cikkének (2) bekezdését, Olaszország nem tudta beszedni a vámösszegeket az EKSZ 24. cikknek (jelenleg EUSZ 29. cikk) megfelelően.

2.

Az Egyesült Királyság pénzügyi felelősséggel tartozik a 91/482/EGK határozat 101. cikke (2) bekezdésének sérelmével kibocsátott exportbizonyítványok által okozott, a hagyományos saját forrásokban keletkezett hiányért. Az Egyesült Királyság hatóságai nem hoztak meg minden megfelelő intézkedést az unió pénzügyi érdekeinek védelme és a 91/482/EGK határozat anguillai hatóságok általi helyes végrehajtásának biztosítása érdekében. Az unió pénzügyi érdekeinek hatékony védelme érdekében minden tagállamnak biztosítania kell, hogy a tengerentúli területeik helyesen hajtanak végre minden, rájuk alkalmazandó jogi aktust, így a 91/482/EGK határozatot.

3.

Abban az esetben, ha valamely tagállam hatóságainak cselekményei vagy mulasztásai a saját forrásokban bekövetkező hiányt eredményeznek, az Unió részére meg kell téríteni a saját forrásokban keletkező hiánynak megfelelő összeget. Következésképpen az Egyesült Királyságnak az uniós költségvetés részére meg kell térítenie a saját forrásokban keletkezett hiány teljes összegét, valamint az 1150/2000 rendelet (4) 11. cikke szerinti késedelmi kamatot kell fizetnie.

25.9.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/8

1)

Úgy kell-e értelmezni a 2001/83 irányelv (1) 11. cikkét, vagy az uniós jog valamely más rendelkezését, hogy az olyan értesítés, amellyel valamely, a 2001/83 irányelv 10. cikke értelmében generikus gyógyszer forgalomba hozatala engedélyezését kérő, vagy ilyen engedéllyel rendelkező személy a hatósággal tudatja, hogy nem adja meg a generikus gyógyszer alkalmazási előírásában és betegtájékoztatójában a referencia-gyógyszer alkalmazási előírásának a javallatokra és az adagolási formákra vonatkozó és harmadik személy szabadalmi joga alá tartozó részeit, a forgalomba hozatali engedély olyan korlátozása iránti kérelemnek kell tekinteni, amely szükségszerűen ahhoz vezet, hogy a forgalomba hozatali engedély nem vagy már nem vonatkozik a szabadalom által védett javallatokra vagy adagolási formákra?

2)

Amennyiben az első kérdésre nemleges válasz adandó, akadályozzák-e a 2001/83 irányelv 11. cikke és 21. cikkének (3) bekezdése vagy az uniós jog egyéb rendelkezései a hatáskörrel rendelkező hatóságot a 2001/83 irányelv 10. cikkével összefüggésben értelmezett 6. cikke szerinti engedély kiadásakor a gyógyszer alkalmazási előírásának és a betegtájékoztatónak a közzétételében, azokat a részeket is beleértve, amelyek a javallatokra vagy az adagolási formákra vonatkoznak, és harmadik személy szabadalmi joga alá tartoznak, ha a forgalomba hozatal engedélyezését kérő, vagy ilyen engedéllyel rendelkező személy a hatósággal tudomására hozta, hogy a referencia-gyógyszer alkalmazási előírásának a javallatokra és az adagolási formákra vonatkozó és harmadik személy szabadalmi joga alá tartozó a részeit nem adja meg az alkalmazási előírásban és a betegtájékoztatóban?

3)

Szerepet játszik-e a második kérdés megválaszolásában az, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóság megköveteli az engedély jogosultjától a gyógyszer csomagolásához mellékelendő betegtájékoztatóban az e hatóság honlapjára való hivatkozás szerepeltetését, amelyen közzé tették a gyógyszer alkalmazási előírása, azokat a részeket is beleértve, amelyek a javallatokra és az adagolási formákra vonatkoznak, és harmadik személynek a szabadalmi joga alá tartoznak, míg e részeket a 2001/83 irányelv 11. cikke alkalmazásában a betegtájékoztató nem tartalmazza?

25.9.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/9

25.9.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/10

25.9.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/10

1)

Az európai jog szerinti vállalkozásnak kell e tekinteni a flamand kormány által elismert, szociális lakásépítéssel foglalkozó társaságot, amely olyan lakbérért ad bérbe szociális lakást a fogyasztóknak, amely egyfelől az ezen a társaság által sajáthatáskörben megállapított piaci értéktől, másfelől a bérlő jövedelmétől és családszerkezetétől függ?

2)

A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv (1) szerinti szerződésnek minősül-e az elismert szociális lakásépítéssel foglalkozó társaság és valamely fogyasztó között, szociális lakás utóbbi általi bérbevételével létrejött jogviszony, különösen az e jogviszony részét képező bérletiszerződés-minta 11. cikke?

3)

A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv hatálya alá tartozik-e az olyan szerződés vagy jogviszony, amelynek keretében valamely elismert szociális lakásépítéssel foglalkozó társaság szociális lakást ad bérbe fogyasztóknak, és e bérbeadás célja tekintetében az irányelv szerinti eladónak vagy szolgáltatónak kell-e tekinteni az ilyen lakásépítéssel foglalkozó társaságot, amely olyan lakbérért ad bérbe szociális lakást a fogyasztóknak, amely egyfelől a maga a társaság által megállapította piaci értéktől, másfelől a bérlő jövedelmétől és családszerkezetétől függ?

25.9.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/12

—

fogadja be az EUIPO fellebbezési tanácsának 2017. március 13-i határozata (R 1506/2016-5. sz. ügy) elleni jelen keresetet, adjon helyt a kereseti kérelemnek, és helyezze hatályon kívül az EUIPO fellebbezési tanácsának határozatát, megállapítva a 11 703 568. sz. YATEKOMO védjegy érvényességének fennállását a védjegybejelentésben eredetileg szereplő, 29. és 30. osztályba tartozó áruk összessége tekintetében;

—

állapítsa meg, hogy a „YATEKOMO” védjegy közismert;

—

kötelezze az EUIPO-t arra, hogy a YATEKOMO védjegy EUIPO előtti törlési eljárásának ügyirataiban szereplő, a felperes jogi képviselője által szolgáltatott összes iratot bocsássa a Törvényszék rendelkezésére, annak érdekében, hogy az eljárás során szolgáltatott valamennyi iratot elemezni lehessen,

—

a Törvényszék eljárási szabályzatának 134. cikke értelmében az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

—

a „YATEKOMO” védjegy nem sérti a 207/2009 rendelet 8. cikkét. Az európai uniós szóvédjegy nem ütközik a korábbi „ya te comeré el vacío que te llena” spanyol összetett védjeggyel;

—

a 11 703 568. sz. „YATEKOMO” védjegy által megszerzett közismertség.

25.9.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/13

—

semmisítse meg 2017. április 6-i C(2017)2223 final határozattal 2017. április 6-án módosított, az AT.40018 – „gépjármű-akkumulátorok újrahasznosítása” ügyben hozott C(2017) 900 final bizottsági határozat 2. cikke (1) bekezdésének b) pontját, valamint csökkentse a felperessel szemben kiszabott bírság összegét, figyelembe véve a beszerzések jogsértési időszakban képviselt reprezentatív értékét és azt a tényleges időtartamot, amely során a felperes a jogsértés franciaországi megvalósulásában részt vett, továbbá törölje a bírság összegének a bírságkiszabási iránymutatás 37. pontján alapuló 10 %-os emelését; (1) és

—

a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, arra alapított jogalap, hogy a Bizottság megsértette a megfelelő ügyintézés elvét és a felperes védelemhez való jogát azáltal, hogy a bírság kiszámításának alapjaként először csak a vitatott határozatban jelölte meg a felperes beszerzéseinek értékét.

2.

A második, arra alapított jogalap, hogy a Bizottság megsértette az arányosság elvét azáltal, hogy a felperes 2011. évi beszerzéseinek értékét alkalmazta a bírságszámítás alapjául.

3.

A harmadik, arra alapított jogalap, hogy a Bizottság megsértette a személyes felelősség, az egyenlő bánásmód és az arányosság elvét, valamint az indokolási kötelezettségét azáltal, hogy nem vette figyelembe a felperesnek a kartell franciaországi tevékenységeiben való korlátozottabb részvételét.

4.

A negyedik, arra alapított jogalap, hogy a Bizottság megsértette az indokolási kötelezettségét, valamint a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvét azáltal, hogy nem indokolta megfelelően az iránymutatások 37. pontjának alkalmazását és a bírság összegének emelését.

5.

Az ötödik, arra alapított jogalap, hogy a Bizottság megsértette az arányosság és az egyenlő bánásmód elvét azáltal, hogy a beszerzési kartelleket az eladási kartellektől eltérően kezelte.

6.

A hatodik, arra alapított jogalap, hogy a Bizottság megsértette a felperes védelemhez való jogát azáltal, hogy a bírság összegét anélkül emelte meg az iránymutatások 37. pontja alapján, hogy erről a kifogásközlésben említést tett volna, vagy kiegészítő kifogásközlést küldött volna, illetve újabb meghallgatást tartott volna.

7.

A hetedik, arra alapított jogalap, hogy a Bizottság megsértette a megfelelő ügyintézés elvét azáltal, hogy nem jelezte már a közigazgatási eljárás korai szakaszában az iránymutatások 37. pontjának alkalmazására vonatkozó szándékát.

25.9.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/14

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

az EUIPO-t és a másik felet kötelezze a saját költségeik és a felperes költségeinek viselésére.

—

a 207/2009 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének megsértése;

—

a 207/2009 rendelet 65. cikke (6) bekezdésének megsértése.

25.9.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/14

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

az alperest kötelezze a fellebbezőnek a jelen keresettel kapcsolatban, valamint a a fellebbezési tanács előtti eljárással kapcsolatban felmerült költségeinek viselésére; vagy amennyiben a másik fél beavatkozóként részt venne az eljárásban, az alperest és a másik felet egyetemlegesen kötelezze a fellebbezőnek a jelen keresettel kapcsolatban, valamint a fellebbezési tanács előtti eljárással kapcsolatban felmerült költségeinek viselésére.

—

a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése, mivel a fellebbezési tanács tévedett az érintett fogyasztó figyelmi szintjét és az érintett védjegyek hasonlóságát illetően.

25.9.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/15

—

semmisítse meg a BK/abd/ener.c.1(2017)2122195 nyilvántartási számú bizottsági közleményt, amennyiben az az 5. oldalon a biodízel vonatkozásában az üvegházhatású gázok kibocsátásának kiszámítását illetően 99,57 gCO2eq/MJ metanol kibocsátási érték alkalmazását írja elő; valamint

—

az alperest kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

1.

Első jogalap: a 2009/28/EK irányelvnek (1) az előírt számítási módszertől való eltérés révén való megsértése

2.

Második jogalap: az arányosság, a jogbiztonság és a bizalomvédelem uniós jogi elvének megsértése, mivel az igazolási rendszerek vonatkozásában túlságosan rövid átmeneti időt állapítottak meg az irányelvet sértő számítási módszer 2017. szeptember 1-jéig történő bevezetése érdekében

25.9.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/16

—

semmisítse meg az EUMSZ 101. cikk és az EGT-Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (AT.39780 – borítékok) 2014. december 10-én hozott C(2014) 9295 final bizottsági határozatot módosító 2017. június 16-i C(2017) 4112 final bizottsági határozatot;

—

másodlagosan korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva csökkentse a megtámadott határozat 1. cikkében kiszabott bírság összegét azáltal, hogy i. a bírságkiszabási iránymutatás 37. pontja alapján 95,3671 %-kal csökkenti a bírság alapösszegét, és ii. ezenkívül az engedékenység és vitarendezés címén nyújtott csökkentéseket követően legalább 33 %-kal csökkenti a bírság összegét;

—

kötelezze a Bizottságot a jelen eljárás költségeinek viselésére.

1.

Az első jogalap a jogbiztonság, a bizalomvédelem és a ne bis in idem elvének megsértésén alapul.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a bírság összegének meghatározásakor megsértették az egyenlő bánásmód elvét.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a bírság összegének meghatározásakor megsértették az arányosság elvét és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét.

25.9.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/17

—

nyilvánítsa semmisnek a, felperes 2017. május 29-i megerősítő kérelméről (hivatkozás: GestDem 2017/1788) szóló, 2017. június 20-i, másodlagosan 2017. július 11-i bizottsági elutasító határozatot, valamint

—

a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, a dokumentumokhoz való hozzáférés feltételeinek teljesülésére alapított jogalap

2.

A második, az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke szerinti kizárási okok fennállásának hiányára alapított jogalap

3.

A harmadik, a Bizottság által elkövetett eljárási szabálytalanságra alapított jogalap

25.9.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/18

—

semmisítse meg az Egységes Szanálási Testület 2017. június 7-i határozatát (SRB/EES/2017/08);

—

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, a megtámadott határozat indokolásának hiányosságára és ennek következtében a megfelelő ügyintézéshez való jog és a hatékony jogorvoslathoz való jog megsértésére alapított jogalap (az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének b) és c) pontja, valamint 17. cikke).

2.

A második, a védelemhez való jog megsértésére alapított jogalap (a Charta 41. cikkének (2) bekezdése)

3.

A harmadik, a tulajdonhoz való jog (a Charta 17. cikkének (1) bekezdése) megsértésére és a vállalkozási szabadság elvének (a Charta 16. cikke) megsértésére alapított jogalap.

4.

A negyedik, a hatékony jogorvoslathoz való, a Charta 47. cikkében, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 6. cikkében rögzített jog azon okból történt megsértésére alapított jogalap, hogy sérült a fegyveregyenlőség elve, és ennek következtében a tisztességes eljáráshoz való jog.

5.

Az ötödik, a 806/2014/EU rendelet 18. cikke (1) bekezdésének, valamint a 2014/59/EU irányelv 32. cikkének azon okból történt megsértésére alapított jogalap, hogy az Egységes Szanálási Testület nyilvánvalóan tévesen értékelte a tényeket, mivel nem álltak fenn az említett rendelkezésekben egy felszámolási intézkedés elfogadása tekintetében előírt követelmények.

6.

A hatodik, a bankok prudens működése elvének (elővigyázatosság elve) azon okból történt megsértésére alapított jogalap, hogy léteznek más, a megtámadott határozatban foglaltakhoz viszonyítva alternatív, a korai intézkedésben foglalt eszközök is, amelyek nem tették volna lehetővé szanálási intézkedés elfogadását.

7.

A hetedik, a bizalomvédelem elvének megsértésére alapított jogalap.

8.

A nyolcadik, az arányosság elvének a tulajdonhoz való jog viszonylatában történt megsértésére alapított jogalap.

9.

A 806/2014/EU rendelet 20. cikke (1) bekezdésének azon okból történt megsértésén alapított jogalap, hogy a független szakértő értékelését nem lehetett volna „észszerűnek, prudensnek és realistának” minősíteni.

10.

A tizedik, a 806/2004/EU rendelet 24. cikkének, valamint a 2014/59/EU irányelv 39. cikke (2) bekezdése a), b), d) és f) pontjának az alperes által azon okból történt megsértésére alapított jogalap, hogy a szervezet értékesítése versenyeljárásának a 2017. június 3-i kibővített ügyvezetői ülés során rögzített szabályai nem átláthatóak, egy lehetséges vásárlót (El Banco de Santander) részesítettek előnyben, és nem került maximalizálásra ez eladási ár.

25.9.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/19

—

semmisítse meg a Junta Única de Resolución 2017. június 7-i határozatát (SRB/EES/2017/08);

—

az alperest kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

25.9.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/20

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

—

a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

25.9.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/20

—

semmisítse meg az Európai Külügyi Szolgálat Emberi erőforrások igazgatósága munkaszerződések megkötésére jogosult hatóságként eljáró igazgatójának 2016. szeptember 19-i azon határozatát, amelyben a felperes határozatlan időre szóló szerződésének 2017. június 17-i hatállyal történő megszüntetéséről döntött (e megszüntető határozat legutóbbi változata szerint, melyet a felperes 2017. április 19-i panaszának elutasításakor továbbítottak neki);

—

kötelezze az ESZAK-ot az őt ért nem vagyoni kár megtérítéseként észszerű összeg vagy a Törvényszék által megállapítandó összeg megfizetésére;

—

kötelezze az ESZAK-ot arra, hogy saját költségein felül viselje a felperes költségeit is.

1.

Az első jogalap az ESZAK által elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hibára vonatkozik.

2.

A második jogalap arra vonatkozik, hogy az ESZAK megsértette a gondoskodási kötelezettséget, a megfelelő ügyintézést elvét (az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikke), az arányosság elvét és indokolatlan elbocsátással szembeni védelemhez való jogát (az Európai Unió Alapjogi Chartájának 30. cikke).

3.

A harmadik jogalap az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkének (1) bekezdésében és 41. cikke (2) bekezdésének a) pontjában foglalt meghallgatáshoz való jog megsértésére vonatkozik.

25.9.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/21

—

A) Érdemben: állapítsa meg a munkavállalóval a 2017. január 10-én szóban közölt felmondási aktus által alkotott jogsértő aktus semmisségét/jogellenességét, azonnali hatállyal állítsa vissza a munkaviszonyt, valamint kötelezze az alperest, hogy fizesse meg a munkavállalónak az időközben esedékessé vált valamennyi munkabérét.

—

B) Érdemben: állapítsa meg a próbaidőszakot meghosszabbító aktus által alkotott, 2017. október 28-i jogsértő aktust, és állapítsa meg, hogy nem létezik a 2016. november 1-jei, próbaidőszakot előíró megállapodás.

—

C) Érdemben: állapítsa meg a 2016. november 7-i és 2016. november 16-án közölt CMS 16/035 – Administrative inquiry report című közigazgatási vizsgálat alkotta aktusok semmisségét/jogellenességét az abban szereplő indokok miatt, illetve kötelezze az alperest arra, hogy törölje a közigazgatási vizsgálatot a Sysperből és minden egyéb, az Unió intézményeiben jelen lévő adatbázisból.

—

D) Érdemben: állapítsa meg azon jogsértő aktus semmisségét/jogellenességét, amelyet a 2017. január 24-én közölt, 2016. december 22-i„note to the attention of ms catalina stancu” elnevezésű felmondás alkot, az abban szereplő valamennyi indok miatt, állítsa vissza azonnali hatállyal a munkaviszonyt, és kötelezze az alperest a munkaviszony megszűnésétől az ítélet kihirdetéséig esedékessé váló munkabér elmaradása miatt okozott károk megtérítésére. Másodlagosan, amennyiben nem helyezik vissza munkahelyére, kötelezze az ERCEÁ-t, hogy térítse meg a szerződés lejártáig (2018 január) esedékessé váló munkabér elvesztéséből eredő, 39 000 euró összegnek megfelelő kárt.

—

E) Érdemben: minden esetben kötelezze az ERCEÁ-t, hogy fizessen a munkavállaló számára 300 000 euró kártérítést, illetve kisebb vagy nagyobb, méltányosnak ítélt pénzösszeget a felperes személyes és szakmai jóhírnevének súlyos megsértéséért.

1.

A szóbeli és indokolás nélküli felmondás sérti a Staff Regulation 25. cikkét, amelynek értelmében „any decision relating to a specific individual under Staff Regulation shall at once be communicated in writing to the agent concerned. Any decision adversely affecting an agent shall state the grounds on wich is based…”, mivel a munkavállalóval írásban közölt értesítésben meg kell jelölni a munkavállalóval szembeni vizsgálati garanciákat a munkaviszonyt érintő határozatok tekintetében.

2.

A próbaidőszakról szóló megállapodást meghosszabbító aktus sérti a Staff Regulation – CEOS 84. cikkét, amelynek (3) bekezdése értelmében a próbaidőszak csak kivételes esetekben hosszabbítható meg „az (1) bekezdés értelmében”, amely pontos megfogalmazás nem igazolja a határozatlan vagy bizonytalan időre történő meghosszabbítást; sérti a 84. cikk (2) bekezdését, amennyiben az előírja, hogy a próbaidőszakos munkaviszony a természetes lejárati idő előtt bármikor megszakítható, nyolc napot biztosítva a felmondással kapcsolatos észrevételek megtételére, és, mindenesetre „egy hónappal megelőzően történő értesítés” mellett.

3.

A közigazgatási vizsgálat jogellenes és jogsértő, mivel a munkavállaló által küldött elektronikus levélen alapul, amelynek címzettje elismerte, hogy tartalmát megváltoztatták, és különben is, a munkavállaló által benyújtott dokumentumok valóságtartalmának tekintetében pusztán szubjektív kétséget fejez ki, anélkül, hogy bármely technikai jellegű vizsgálatra vonatkozó intézkedés került volna elrendelésre.

4.

A munkaadó 2016. december 22-i aktusa alapvetően semmis, mivel egy már nem létező munkaviszony megszüntetésére irányul, mivel az a szóbeli felmondással megszűnt. Ezenfelül: A) A munkavállaló munkaviszonyának a sikertelen próbaidőszak miatti megszüntetése jogellenes, mivel 2016. november 1-je óta már nem volt semmiféle egyezség a próbaidőszakról. B) Az administrative inquiry reportban foglalt megállapítások jogellenessége-jogszerűtlensége, amely megállapítások a sikertelen próbaidőszakra vonatkozó értékelés alapját képezték, ami a munkaviszonyt megszüntető megtámadott aktus teljes és önkényességét és jogellenességét okozta.

25.9.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/22

—

semmisítse meg az Egységes Szanálási Testület 2016. április 15-i SRB/ES/SRF/2016/06. sz. határozatát, valamint valamennyi későbbi olyan határozatát, amelyek alapján a Banca d’Italia (olasz nemzeti bank) elfogadta a 2016. december 29-i 1547337/16. sz., a 2017. március 14-i 0333162/17. sz., a 2017. március 14-i 0334520/17. sz., a 2015. november 24-i 1249264/15. sz. és a 2015. november 26-i 1262091/15. sz. intézkedéseket;

—

rendelje el az Iccrea Bancát ért azon kár megtérítését, amelyet az Egységes Szanálási Testület okozott a felperes által fizetendő hozzájárulások meghatározásával kapcsolatos feladatainak ellátása során, és amely az Iccrea Banca által teljesített jelentősebb kifizetésekből áll;

—

másodlagosan, amennyiben a Törvényszék nem ad helyt az említett kérelmeknek, állapítsa meg a rendelet 5. cikke (1) bekezdése a) és f) pontjának (vagy adott esetben e rendelet teljességének) érvénytelenségét az egyenlő bánásmód, a hátrányos megkülönböztetés tilalma és az arányosság alapelveinek megsértése miatt;

—

mindenesetre az Egységes Szanálási Testületet kötelezze a jelen eljárásban felmerült összes költség viselésére.

1.

Az első jogalap az intézkedések közlésének hiányán, az átláthatóság elvének megsértésén, az EUMSZ 15. cikk megsértésén és téves alkalmazásán, valamint a bizalomvédelem elvének megsértésén alapul.

2.

A második jogalap vizsgálat hiányán, a ténybeli helyzet téves értékelésén, a 2015/63 rendelet 5. cikke a) pontjának megsértésén és téves alkalmazásán, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalma és a megfelelő ügyintézés elveinek megsértésén alapul.

3.

A harmadik jogalap vizsgálat hiányán, a ténybeli helyzet téves értékelésén, a 2015/63 rendelet 5. cikke a) pontjának megsértésén és téves alkalmazásán, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalma és a megfelelő ügyintézés elveinek megsértésén alapul.

4.

A negyedik jogalap valamely uniós szerv magatartásának jogellenességén, valamint az EUMSZ 268. cikk szerinti szerződésen kívüli felelősséggel kapcsolatos kérelmen alapul.

5.

A másodlagosan és eseti jelleggel felhozott ötödik jogalap a hatékonyság, az egyenértékűség és az egyenlő bánásmód elveinek megsértésén, következésképpen a 2015/63 rendelet alkalmazhatatlanságán alapul.

6.

A hatodik jogalap az EUMSZ 15. cikk megsértésén, a felperes számára a Testület határozatairól való tudomásszerzés lehetetlenségén, valamint az azok közlése iránti kérelmen alapul.

25.9.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/24

—

a Törvényszék eljárási szabályzatának 68. cikke alapján az eljárási szóbeli szakaszának lefolytatása céljából az ügyek közötti összefüggés miatt egyesítse a jelen ügyet és az EUIPO R 506/2017-2. sz. ügyben hozott határozata elleni keresetet;

—

nyilvánítsa elfogadhatónak és megalapozottnak a keresetet, következésképpen:

—

az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

—

a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának és 7. cikke (2) bekezdésének megsértése;

—

az uniós jog alapelveinek megsértése.

25.9.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/24

—

a Törvényszék eljárási szabályzatának 68. cikke alapján az eljárási szóbeli szakaszának lefolytatása céljából az ügyek közötti összefüggés miatt egyesítse a jelen ügyet és az EUIPO R 507/2017-2. sz. ügyben hozott határozata elleni keresetet;

—

nyilvánítsa elfogadhatónak és megalapozottnak a keresetet, következésképpen:

—

az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

—

a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának és 7. cikke (2) bekezdésének megsértése;

—

az uniós jog alapelveinek megsértése.

25.9.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/25

—

semmisítse meg a Kínai Népköztársaságból származó egyes varrat nélküli, kör keresztmetszetű, 406,4 mm-t meghaladó külső átmérőjű, vasból (de nem öntöttvasból) vagy acélból (de nem rozsdamentes acélból) készült csövek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló, 2017. május 11-i (EU) 2017/804 bizottsági végrehajtási rendeletet (HL 2017. L 121., 3. o.), legalább a felperest érintő részében; valamint

—

az Európai Bizottságot kötelezze a felperes költségeinek viselésére.

1.

Első jogalap: a Bizottság az áralákínálás meghatározása során megsértette az alaprendelet (1) 3. cikkének (2) és (3) bekezdését, valamint a WTO dömpingellenes megállapodásának 3.1. és 3.2. cikkét. A felperes szerint a Bizottság csupán matematikai összehasonlítást végzett az egyedül a 2015. évben alkalmazott árak között, anélkül hogy dinamikus értékelést végzett volna az árak alakulására, valamint az importárak és a hazai árak közötti viszonyban megfigyelhető tendenciákra vonatkozóan. A felperes ezenkívül előadja, hogy a Bizottság a termék egészére vonatkoztatva sem bizonyított áralákínálást.

2.

Második jogalap: a Bizottság megsértette az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdését (valamint a WTO dömpingellenes rendeletének 3.5. cikkét), amikor az ok-okozati összefüggés elemzését az áralákínálás jogellenes meghatározására alapította.

3.

Harmadik jogalap: a dömpingelt behozatalok és az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár közötti okozati összefüggés alátámasztása során a Bizottság nyilvánvaló hibát követett el, amikor megállapította, hogy (1) összefüggés állt fenn a dömpingelt behozatalok és az uniós gazdasági ágazatnak okozott károk között, valamint (2) egyéb tényezők (az exportteljesítmény és a kereslet csökkenése, továbbá a más országokból származó behozatalok növekedése) egyénileg vagy együttesen nem szakították meg ezt az okozati összefüggést.

4.

Negyedik jogalap: a Bizottság megsértette a kellő gondosságra és a megfelelő ügyintézésre vonatkozó kötelezettségét, amikor megtagadta, hogy szegmensenként végezze el a kár és az okozati összefüggés elemzését, ezáltal pedig elmulasztotta biztosítani, hogy a kárral és az okozati összefüggéssel kapcsolatos megállapításai ne torzuljanak.