22.9.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 316/1

22.9.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 316/2

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) preambulumára, nevezetesen a második és negyedik–hetedik francia bekezdéseire,

—

tekintettel többek között az EUSZ 2. cikkére, 3. cikke (3) bekezdésének második francia bekezdésére, valamint 6. és 7. és 9. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 168. cikkére, különösen annak (7) bekezdésére,

—

tekintettel az Európai Unió 2007. december 12-én Strasbourgban kihirdetett és a Lisszaboni Szerződéssel 2009 decemberében hatályba lépett 2000. december 7-i Alapjogi Chartájára (a továbbiakban: a Charta),

—

tekintettel az ENSZ Közgyűlés által 1948-ban elfogadott Emberi jogok egyetemes nyilatkozatára,

—

tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló ENSZ-egyezményekre és az ENSZ-egyezmények testületeinek joggyakorlatára,

—

tekintettel a fogyatékkal élő személyek jogairól szóló, 2006. december 13-án, New Yorkban elfogadott, az EU által 2010. december 23-án ratifikált ENSZ-egyezményre,

—

tekintettel a gyermek jogairól szóló, 1989. november 20-án, New Yorkban elfogadott ENSZ-egyezményre,

—

tekintettel az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának alábbiakról szóló általános megjegyzéseire: a gyermekek jogainak kisgyermekkorban való végrehajtása (7(2005)), a fogyatékos gyermekek jogai (10(2007)), a gyermekek jogai a fiatalkorúakra vonatkozó igazságszolgáltatási rendszerben (12(2009)), a kiskorú meghallgatáshoz való joga (13(2011)), a gyermeknek az erőszak minden formájától való mentességéhez való joga (14(2013)), és a gyermek arra vonatkozó joga, hogy mindenek fölött álló érdekét elsődleges szempontnak tekintsék (14(2013)),

—

tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló 1979. évi ENSZ-egyezményre (CEDAW) és a Pekingi Cselekvési Platformra, 2014. február 25-i állásfoglalására a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a nők elleni erőszakról (1), 2014. február 6-i állásfoglalására a „Fellépés a női nemi szervek megcsonkításának megszüntetése érdekében” című bizottsági közleményről (2), valamint a Tanács 2014. június 5-i következtetéseire a nők és leányok elleni erőszak minden formájának, köztük a női nemi szervek megcsonkításának a megelőzéséről és az ellene való küzdelemről,

—

tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre (EJEE), az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatára, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének, Miniszteri Bizottságának, emberi jogi biztosának és Velencei Bizottságának egyezményeire, ajánlásaira, határozataira és jelentéseire,

—

tekintettel az Emberi Jogi Tanács független szakértőjének, Cephas Luminának az államok külső adósságának és az ehhez kapcsolódó nemzetközi pénzügyi kötelezettségeinek az emberi jogok, és különösen a gazdasági, szociális és kulturális jogok teljes körű érvényesülésére gyakorolt hatásáról szóló jelentésére (Függelék, Görögországi küldetés, UN A/HRC/25/50/Add.1),

—

tekintettel az ENSZ migránsok emberi jogainak védelméért felelős különleges előadójának 2013. áprilisban közzétett, „Az EU külső határigazgatása és annak a migránsok emberi jogaira gyakorolt hatása” című jelentésére,

—

tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2014. június 26-i határozatára, amely egy nyitott kormányközi munkacsoport létrehozására szólít fel, amelynek feladata „egy jogilag kötelező erejű, nemzetközi eszköz kidolgozása, amely emberi jogi vonatkozásban szabályozza a transznacionális társaságok és egyéb üzleti vállalkozások tevékenységét”,

—

tekintettel a 2014. június 27-i európai tanács által elfogadott, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében irányadó stratégiai iránymutatásokra,

—

tekintettel az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményére (Isztambuli Egyezmény),

—

tekintettel az 1996-ban felülvizsgált Európai Szociális Chartára, valamint a Szociális Jogok Európai Bizottságának esetjogára,

—

tekintettel az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményére és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájára,

—

tekintettel a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvre (3),

—

tekintettel a Tanács 2013. december 9-i ajánlására a romák integrációját célzó hatékony tagállami intézkedésekről (4),

—

tekintettel az EU-n belül az eljárási védelemhez való jogról szóló irányelv-csomagra (5),

—

tekintettel a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló, 2008. november 28-i 2008/913/IB kerethatározatra (6),

—

tekintettel az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós stratégiai keretre és az azt kísérő cselekvési tervre, melyet a Tanács 2012. június 25-én fogadott el,

—

tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre (7),

—

tekintettel az Európai Unió Tanácsa és a tagállamok közötti ülést követően 2014. december 16-án kiadott, a jogállamiság tiszteletben tartásának biztosításáról szóló következtetésekre,

—

tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és a munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (8),

—

tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2004. december 13-i 2004/113/EK tanácsi irányelvre (9),

—

tekintettel az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló 2011. április 5-i 2011/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (10),

—

tekintettel a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (11),

—

tekintettel a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. december 13-i 2011/93/EU európai parlamenti és a tanácsi irányelvre (12),

—

tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (13),

—

tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2008)0229),

—

tekintettel az Európai Unió Bíróságának (EUB)határozataira és ítélkezési gyakorlatára, valamint a nemzeti alkotmánybíróságok ítélkezési gyakorlatára, amelyek a nemzeti jog értelmezésekor a Chartát hivatkozási alapnak tekintik,

—

tekintettel az új Európai Bizottságnak a Juncker elnök által 2014. július 15-én a Parlamentnek benyújtott iránymutatásaira,

—

tekintettel a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre (általános adatvédelmi rendelet) irányuló javaslatra (COM(2012)0011),

—

tekintettel a személyes adatoknak az illetékes hatóságok által a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, büntetőeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi szankciók végrehajtása céljából végzett feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2012)0010),

—

tekintettel az emberkereskedelem felszámolására irányuló 2012–2016-os uniós stratégiára (COM(2012)0286), különösen a gyermekvédelmi rendszerekre vonatkozó iránymutatás kidolgozásának finanszírozásáról szóló rendelkezésekre és a legjobb gyakorlatok cseréjére, tekintettel a Bizottság „Beruházások a gyermekek érdekében:

—

tekintettel a Bizottság „Beruházások a gyermekek érdekében: A hátrányos helyzetből való kitörés” című, 2013/112/EU 2013. február 20-i ajánlására (14),

—

tekintettel a Külügyek Tanácsa által 2013. június 24-én elfogadott, a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének elősegítését és védelmét szolgáló iránymutatásokra,

—

tekintettel „A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig” című bizottsági közleményre (COM(2011)0173), és a 2011. június 24-i európai tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel az „Előrelépések a nemzeti romaintegrációs stratégiák végrehajtásában” című bizottsági közleményre (COM(2013)0454),

—

tekintettel a Bizottság uniós antikorrupciós jelentésére (COM(2014)0038),

—

tekintettel a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2008)0426),

—

tekintettel a nemzeti romaintegrációs stratégiák végrehajtása terén elért eredményekről szóló, 2013. december 12-i állásfoglalására (15),

—

tekintettel a homofóbia, illetve a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló megkülönböztetés elleni európai menetrendről szóló, 2014. február 4-i állásfoglalására (16),

—

tekintettel a nemek közötti egyenlőségről szóló állásfoglalásaira,

—

tekintettel az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiájáról szóló, 2011. szeptember 14-i állásfoglalására (17),

—

tekintettel az Egyesült Államok Szenátusának a CIA fogva tartási és kihallgatási programjairól szóló jelentésére;

—

tekintettel a kísérő nélküli kiskorúak európai uniós helyzetéről szóló 2013. szeptember 12-i állásfoglalására (18),

—

tekintettel az alapvető jogokról és az emberi jogokról szóló állásfoglalásaira, különösen „Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban” című legutóbbi, 2014. február 27-i állásfoglalásra (19),

—

tekintettel a migrációról szóló állásfoglalásaira, és különösen a legutóbbi, 2014. december 17-i állásfoglalására a földközi-tengeri térségben kialakult helyzetről és a migrációval kapcsolatos átfogó uniós megközelítés szükségességéről (20),

—

tekintettel a kibővített Európában a kisebbségvédelmi és diszkriminációellenes politikákról szóló 2005. június 8-i állásfoglalására (21),

—

tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 25. évfordulójáról szóló, 2014. november 27-i állásfoglalására (22),

—

tekintettel „Az egyesült államokbeli NSA megfigyelési programja, a megfigyelést végző szervek a különféle tagállamokban és hatásuk az uniós polgárok magánéletére” című, 2013. július 4-i állásfoglalására (23), amelyben megbízta az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot, hogy végezzen alapos vizsgálatot az ügyben, valamint az egyesült államokbeli NSA megfigyelési programjáról, a különféle tagállamokban megfigyelést végző szervekről és az uniós polgárok alapvető jogaira gyakorolt hatásukról, valamint a transzatlanti bel- és igazságügyi együttműködésről szóló, 2014. március 12-i állásfoglalására (24),

—

tekintettel az Egyesült Államok Szenátusának a kínzás CIA általi alkalmazásáról szóló jelentéséről szóló, 2015. február 11-i állásfoglalására (25),

—

tekintettel a kihalástól fenyegetett európai nyelvekről és az Európai Unión belüli nyelvi sokféleségről szóló, 2013. szeptember 11-i állásfoglalására (26),

—

tekintettel az Európai Unió és Kanada közötti, az utas-nyilvántartási adatállomány adatainak továbbításáról és feldolgozásáról szóló megállapodás Szerződésekkel való összeegyeztethetőségére vonatkozó bírósági véleményre irányuló kérelemről szóló 2014. november 25-i állásfoglalására (27),

—

tekintettel a foglyok CIA általi állítólagos szállításáról és európai országokban történő illegális fogva tartásáról szóló 2012. szeptember 11-i (28) és 2013. október 10-i (29) állásfoglalásaira,

—

tekintettel a guantánamói fogolytáborról szóló állásfoglalásaira,

—

tekintettel „Az EU Alapjogi Chartája: a tömegtájékoztatás szabadságára vonatkozó irányadó szabályozás az EU-ban” című, 2013. május 21-i állásfoglalására (30),

—

tekintettel az EUB által az EU emberi jogok európai egyezményéhez (EJEE) való csatlakozásáról szóló megállapodással kapcsolatban kiadott 2/2013. számú véleményére,

—

tekintettel az EUB C-293/12 és C-594/12. sz. egyesített ügyekben (Digital Rights Ireland Ltd és Seitlinger és társai) hozott 2014. április 8-i ítéletére, amely hatályon kívül helyezte a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtása, illetve a nyilvános hírközlő hálózatok szolgáltatása keretében előállított vagy feldolgozott adatok megőrzéséről és a 2002/58/EK irányelv módosításáról szóló, 2006. március 15-i 2006/24/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet,

—

tekintettel Frans Timmermans 2014. október 7-i európai parlamenti meghallgatására és a 2015. február 11-i ülésén való megjelenésére,

—

tekintettel Dimitris Avramopoulos 2014. szeptember 30-i európai parlamenti meghallgatására,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) 2014. november 10-én tartott éves konferenciájának témájára: „Alapvető jogok és bevándorlás az Európai Unióban”, és különösen az FRA „Jogszerű belépési csatornák az EU-ba a nemzetközi védelemre szoruló személyek számára: eszköztár” című tanulmányára,

—

tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) és a FRA tevékenységeire, éves jelentéseire és tanulmányaira, valamint az uniós tagállamokban a zsidókkal szembeni megkülönböztetésről és gyűlölet-bűncselekményekről, az EU-ban a nők elleni erőszakról, valamint az LMBT személyek által tapasztalt megkülönböztetésről, erőszakról és zaklatásról készített, széles körű felméréseire,

—

tekintettel az FRA alapjogi platformjában részt vevő nem kormányzati szervezetek hozzájárulásaira,

—

tekintettel a nem kormányzati szervezeteknek (NGO-k) az emberi jogok területével foglalkozó jelentéseire és tanulmányaira, valamint ezen a területen az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság által kért tanulmányokra, különösen a C. Tematikus Főosztálynak „A válság tagállamokban kifejtett hatása az alapvető jogokra” című tanulmányára,

—

tekintettel a válság tagállamokban az alapvető jogokra kifejtett hatásáról szóló tanulmányaira,

—

tekintettel az emberi jogok előmozdításával és védelmével foglalkozó nemzeti intézmények státuszáról szóló elvekre („párizsi elvek”), melyek az ENSZ-közgyűlés 48/134. sz. határozatának mellékletét képezik,

—

tekintettel „Az alapvető jogok helyzetéről: magyarországi normák és gyakorlatok (az Európai Parlament 2012. február 16-i állásfoglalása alapján)” című, 2013. július 3-i állásfoglalására (31),

—

tekintettel a Bizottság közleményeire az Európai Unió Alapjogi Chartájának hatékony végrehajtására irányuló bizottsági stratégiáról (COM(2010)0573), valamint az alapvető jogoknak a hatásvizsgálatok végzése során történő figyelembevételére vonatkozó gyakorlati útmutatásról (SEC(2011)0567),

—

tekintettel a jogállamiság erősítésére irányuló új uniós keretről szóló bizottsági közleményre (COM(2014)0158), valamint a jogállamiság tiszteletben tartásának biztosításáról szóló 2014. december 16-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának alkalmazásáról szóló 2013. évi bizottsági jelentésre (COM(2014)0224) és az azt kísérő munkadokumentumokra,

—

tekintettel a „2013. évi jelentés az uniós polgárságról – Uniós polgárok: az Ön jogai, az Ön jövője” című bizottsági jelentésre (COM(2013)0269),

—

tekintettel „A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretének végrehajtásáról” című jelentésről szóló bizottsági közleményre (COM(2014)0209), valamint a romák integrációját célzó hatékony tagállami intézkedésekről szóló 2013. december 9-i tanácsi ajánlásra,

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére, valamint az Alkotmányügyi Bizottság, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság és a Petíciós Bizottság véleményére (A8-0230/2015),

A.

mivel az európai integráció részben a második világháború tragikus következményei, és a náci rezsim általi üldözés és elnyomás újbóli előfordulásának megelőzése céljából indult útjára, továbbá abból a célból, hogy az emberi jogok előmozdítása, tiszteletben tartása és védelme révén elkerülhetővé váljon a demokrácia gyengülése vagy visszafejlődése;

B.

mivel az EU és tagállamai kötelesek tiszteletben tartani és előmozdítani az uniós szerződésekben és a nemzetközi emberi jogi eszközökben (az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, az emberi jogok európai egyezménye, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya stb.) szentesített emberi jogokat, alapvető szabadságokat, demokráciát, értékeket és elveket, és ezeknek központi szerepet kell betölteniük az európai integrációban;

C.

mivel e jogokat az EU összes lakosa számára garantálni kell, többek között a hatóságok által bármely szinten elkövetett visszaélésekre és erőszakos cselekményekre válaszul is;

D.

mivel az EUM 2. cikke értelmében az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – beleértve a kisebbségekhez tartozók jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul; mivel ezek az értékek közösek a tagállamokban, és azokat mind az EU-nak, mind pedig az egyes tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk valamennyi belső és külső fellépésük során egyaránt; mivel az EUSZ 17. cikke értelmében a Bizottságnak biztosítania kell a szerződések alkalmazását;

E.

mivel az EUSZ 6. cikke értelmében az EU felelőssége, hogy saját fellépései során fenntartsa és betartassa az alapvető jogokat a rá ruházott hatásköröktől függetlenül; mivel a tagállamoknak helyes volna ugyanezt tenniük;

F.

mivel szükséges felülvizsgálni az uniós szerződéseket a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok védelmének megerősítése érdekében;

G.

mivel az EUSZ preambulumával összhangban a tagállamok megerősítették az Európai Szociális Charta szerinti szociális jogok melletti elkötelezettségüket; mivel az EUMSZ 151. cikke is kifejezett hivatkozást tartalmaz azokra az alapvető szociális jogokra, amelyeket az Európai Szociális Charta meghatározott;

H.

mivel az Európai Unió Alapjogi Chartája a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével a szerződések szerves részévé vált, ezért immár jogilag kötelező érvényű az EU intézményei, ügynökségei és egyéb szervei, valamint a tagállamok számára az uniós jog alkalmazása során; mivel az uniós intézményekben és a tagállamokban egyaránt olyan kultúrát kell kialakítani, előmozdítani és megerősíteni, amely figyelemmel van az emberi jogokra, különösen, amikor az uniós jogot nemzeti szinten alkalmazzák, és amikor nem uniós országokkal építenek ki kapcsolatokat;

I.

mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 2. és 3. cikke elismeri az élethez és a személyi sérthetetlenséghez való jogot;

J.

mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 4. cikke tiltja az embertelen vagy megalázó bánásmódot;

K.

mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 8., 9., 10., 19. és 21. cikkei, valamint az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata elismerik a szociális alapjogok fontosságát, ami megerősíti, hogy ezen jogok, különösen a szakszervezetek jogai, a sztrájkhoz való jog, az egyesülési jog és a gyülekezési jog esetében ugyanolyan biztosítékokat kell garantálni mint a Charta által elismert egyéb alapjogok esetében;

L.

mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 22. cikkében foglalt kötelezettség szerint az Unió „tiszteletben tartja a kulturális, vallási és nyelvi sokféleséget”, és a 21. cikk megtiltja a nyelveken és/vagy nemzeti kisebbséghez tartozáson alapuló diszkriminációt;

M.

mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 33. cikke garantálja a család védelmét a jogi, gazdasági és társadalmi szférákban;

N.

mivel a Charta 37. és 38. cikkei elismerik, hogy a magas szintű környezetvédelemhez való jognak az uniós politikák megvalósításának szerves részét kell képeznie;

O.

mivel bizonyos jogok tekintetében a tagállamok nem csökkenthetik az alkotmányaikban meghatározott garanciák szintjét azzal az ürüggyel, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája vagy az uniós jog egyéb eszközei e tekintetben azoknál alacsonyabb védelmi szintet állapítanak meg;

P.

mivel ismeretes, hogy a nemzeti hatóságok (bírói kar, bűnüldöző szervek és a tisztviselői kar) az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt jogok és szabadságok konkrét érvényesülésének kulcsszereplői;

Q.

mivel az EUMSZ V. címében meghatározott, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósítása mind az EU, mind az egyes tagállamok által megköveteli az alapvető jogok maradéktalan tiszteletben tartását;

R.

mivel az EU-ban a polgárok és a tartózkodási engedéllyel rendelkezők állnak a középpontban, és mivel a Charta által elismert személyes, polgári, politikai, gazdasági és szociális jogok nem csupán az uniós polgárok és a tartózkodási engedéllyel rendelkezők ügyeikbe való beavatkozás, visszaélés és erőszak elleni védelmét célozzák, hanem a teljes és zavartalan személyes fejlődésük biztosításának alapfeltételeit képezik;

S.

mivel a jogállamiság az európai liberális demokrácia gerincét képezi, és az EU egyik alapelve, amely valamennyi tagállam közös alkotmányos hagyományaiból ered;

T.

mivel a jogállamiság tagállami szintű végrehajtásának módja kulcsszerepet játszik a tagállamok és jogrendszereik közti kölcsönös bizalom biztosításában, ezért alapvető fontosságú az EUMSZ V. címében meghatározott, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósítása során;

U.

mivel a jogállamiság tiszteletben tartása az alapvető jogok védelmének előfeltétele, és különösen fontos az EU-n belül, minthogy előfeltétele a szerződésekből és a nemzetközi jogból fakadó összes jog és kötelezettség tiszteletben tartásának;

V.

mivel az EU és tagállamai a fenntartható fejlődésre vonatkozó új célkitűzések megvalósítására irányuló globális folyamatban vesznek részt, amely célkitűzések szerint az emberi jogok egyetemesek, oszthatatlanok és elidegeníthetetlenek;

W.

mivel ezen értékek és elvek érvényesülésének – többek között – a Chartában garantált alapvető jogok tiszteletben tartásának hatékony ellenőrzésén kell alapulnia már egészen a jogalkotási javaslatok kidolgozásától kezdődően;

X.

mivel az EU jelenleg gazdasági és pénzügyi válságon megy keresztül, amely az egyes tagállamokban erre reagálva végrehajtott drasztikus költségvetési megszorításokat is magukban foglaló intézkedésekkel együtt negatív hatást gyakorol az uniós állampolgárok életkörülményeire – növelik a munkanélküliséget, a szegénységi szintet, az egyenlőtlenséget, a bizonytalan munkakörülményeket, illetve korlátozzák a szolgáltatásokhoz való hozzáférést és rontják azok minőségét – és ezáltal a polgárok jólétére;

Y.

mivel a Parlamenthez beérkező petíciók majdnem egyharmada a Chartában foglalt alapjogok megsértésére vonatkozó állításokat tartalmaz, olyan kérdéseket érintően, mint például az állampolgárság, a négy szabadságjog, a foglalkoztatás, a gazdasági körülmények, a környezet- és fogyasztóvédelem, az igazságszolgáltatási rendszerek, a szavazati jogok, a demokratikus részvétel, a döntéshozatal átláthatósága, a fogyatékosság és a gyermekek jogai, az oktatáshoz való hozzáférés vagy a nyelvhasználat joga; mivel egyes petíciók az egészségüggyel, és az egészségügyi ellátáshoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés a gazdasági válságnak közvetlenül betudható romlásával, valamint a munkához való joggal kapcsolatos kérdéseket vetnek fel; mivel a petíciók jelzik általában a leghamarabb az alapjogok helyzetét a tagállamokban;

Z.

mivel az EU az azzal kapcsolatos vélelem és kölcsönös bizalom alapján működik, hogy az uniós tagállamok az EJEE-ben és az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzítetteknek megfelelően tiszteletben tartják a demokráciát, a jogállamiságot és az alapvető jogokat, különösen a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség fejlődése és a kölcsönös elismerés elve vonatkozásában;

AA.

mivel a munkanélküliség, a szegénység, vagy a szociális kirekesztettség súlyos következményekkel jár az alapvető jogok megszerzését és gyakorlásukat illetően, és rámutat arra, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévőknek továbbra is hozzá kell férniük az alapvető szolgáltatásokhoz, különösen a jóléti és pénzügyi szolgáltatásokhoz

AB.

mivel az EU területén a közelmúltban elkövetett terrorista támadásokat követő bizonyos terrorizmusellenes politikák valószínűleg csorbítják az alapvető jogokat és szabadságokat az Unióban; mivel alapvető fontosságú az egyensúly biztosítása az alapvető jogok és szabadságok, illetve a biztonság növelése között; mivel az EU-nak és tagállamainak kötelessége megvédeni az európai polgárokat, egyúttal biztosítva alapvető jogaik és szabadságjogaik tiszteletben tartását a biztonságpolitikák kialakítása és végrehajtása során; mivel ezen a téren a fő követendő szempontoknak a szükségszerűségnek és az arányosságnak kell lenniük, annak elkerülése érdekében, hogy a szakpolitikai intézkedések megsértsék a polgári szabadságjogokat;

AC.

mivel eddig sosem látott módon több ezren halnak meg a Földközi-tengerben, ami súlyos felelősséget ró az Európai Unióra a tekintetben, hogy cselekedjen az életek megmentése és az embercsempészet megakadályozása érdekében, valamint legális útvonalakat biztosítson a migránsok számára, segítse és védelmezze a menedékkérőket és menekülteket;

AD.

mivel 2014-ben közel 3 500 halt meg vagy tűnt el, miközben Európába próbált eljutni, amellyel együtt az utóbbi 20 évben maghaltak vagy eltűntek száma megközelíti a 30 000-t; mivel a Nemzetközi Migrációs Szervezet szerint az Európába vezető migrációs útvonal a világ legveszélyesebb útjává vált a migránsok számára;

AE.

mivel évente kb. 1 000 menedékkérelem közvetlenül a nemi szervek megcsonkításához kapcsolódik;

AF.

mivel a menedékjogot a menekültek helyzetére vonatkozó 1951- évi (genfi) egyezmény és az ahhoz fűzött 1967. január 31-i jegyzőkönyv biztosítja;

AG.

mivel a szélsőséges nacionalizmus, a rasszizmus, az idegengyűlölet, és az intolerancia megnyilvánulásai még nem tűntek el a közösségeinkből; mivel ezzel szemben – különösen a nemrég történt terrorista támadások óta – számos tagállamban növekedni látszik a számuk, amely a hagyományos kisebbségeket és az új nemzeti kisebbségeket egyaránt sújtja;

AH.

mivel az EUSZ 49. cikke értelmében bármely olyan európai állam kérheti felvételét az Unióba, amely tiszteletben tartja a 2. cikkben megállapított alapelveket, és elkötelezett azok előremozdítása mellett; mivel a koppenhágai kritériumoknak való megfelelés az uniós csatlakozás alapvető előfeltétele; mivel a koppenhágai kritériumok alapján a tagjelölt országokat terhelő kötelezettségek nemcsak a csatlakozás alapvető előfeltételei, hanem – az EUSZ 2. cikkének megfelelően – az ország uniós csatlakozása után is alkalmazandók; mivel ennek fényében valamennyi tagállam esetében folyamatosan vizsgálni kell, hogy továbbra is megfelelnek-e az alapvető jogok, a demokratikus intézmények és a jogállamiság tiszteletben tartásával kapcsolatos alapvető uniós értékeknek; mivel ezen túlmenően szükséges egy lépcsőzetes korrigáló mechanizmus bevezetése, amely áthidalja a politikai párbeszéd és az EUSZ 7. cikkének „nehézfegyverzete” közötti szakadékot, és kezeli a jelenlegi Szerződésekben fennálló „koppenhágai dilemmát”;

AI.

mivel nincsenek egyértelmű és közös kritériumok azon helyzet kezelésére, mikor egy tagállamban politikai és intézményi szempontok miatt folyamatosan megkérdőjeleződnek a jogállamiság, a demokrácia és az alapvető jogok; mivel az uniós intézményekkel való nézeteltérések során, kötelező eljárások hiányában túl sokszor állandó tehetetlenség uralkodik, miközben nem tartják tiszteletben a szerződéseket és az európai értékeket;

AJ.

mivel a petíciós jog szoros kapcsolatot hozott létre az uniós polgárok és az Európai Parlament között; mivel az európai polgári kezdeményezés új, közvetlen kapcsolatot hozott létre az uniós polgárok és az uniós intézmények között, és segítheti az alapvető és a polgári jogok fejlődését; mivel a polgári jogok magukban foglalják a petíciós jogot, mint a polgárok eszközét alapvető jogaik érvényesítésére, a Charta 44. cikkének és az EUMSZ 227. cikkének megfelelően;

AK.

mivel a nők még mindig a diszkrimináció számos formájával néznek szembe az Unióban, és gyakran – főleg szexuális természetű – erőszak és bántalmazás áldozatai;

AL.

mivel a nők elleni erőszak az alapvető jogok megsértésének legelterjedtebb formája az EU-ban és a világ többi részén, és mivel ez életkortól, iskolázottságtól, jövedelemtől, társadalmi helyzettől és származási vagy lakhely szerinti országtól függetlenül a társadalom valamennyi rétegét érinti, és a nők és férfiak közötti egyenlőség egyik fő akadályát képezi;

AM.

mivel – amint az az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége által 2014-ben végzett felmérésből kiderül – az erőszak áldozatává váló nők többsége nem jelenti a vele történteket a rendőrségen;

AN.

mivel a szexuális és a reproduktív egészség és jogok az alapvető emberi jogokban gyökereznek és az emberi méltóság lényeges elemei (32); mivel az életmentő abortusz megtagadása az emberi jogok súlyos megsértésének minősül;

AO.

mivel a nők és gyermekek kereskedelme és szexuális kizsákmányolása egyértelműen sérti az emberi jogokat, az emberi méltóságot, valamint a jog és a demokrácia alapelveit; mivel napjainkban a nők a növekvő gazdasági bizonytalanság, valamint a munkanélküliség és a szegénység fokozottabb veszélye miatt jobban ki vannak téve e kockázatoknak;

AP.

mivel az európai jog nem tartalmazza kifejezetten, hogy a nők elleni erőszak a nemi alapú megkülönböztetés egyik formája, amely fogalom csak három (a spanyol, a svéd és a német) nemzeti jogrendszerben van jelen, aminek következtében ezt nem tekintik a tényleges egyenlőséget érintő problémának; mivel a tagállamok eseti alapú megközelítést alkalmaznak a nők elleni erőszak és a nemi alapú erőszak fogalommeghatározása tekintetében, és a meghatározások a nemzeti jogrendszerekben igen eltérőek, ami lehetetlenné teszi az adatok összehasonlítását;

AQ.

mivel a tagállamok nem mentesek a nemi szervek megcsonkításának elvetemült gyakorlatától, amelynek a jelentések szerint 500 000 uniós polgár esett áldozatul, és további 180 000 forog veszélyben;

AR.

mivel a Bizottság, a FRA, a nem kormányzati szervek, az Európa Tanács és az ENSZ jelentései, illetve többek között az Emberi Jogok Európai Bírósága által hozott ítéletek tanúsága szerint az EU-ban és a tagállamokban még számos esetben előfordul az alapvető jogok megsértése, amelynek formái többek között a civil szervezetek gyülekezési és szólásszabadságának megsértése, az LMBTI személyek intézményes diszkriminációja a házasság tiltása és a propagandaellenes jogalkotás révén, valamint a rasszizmus, idegengyűlölet, vallásos intolerancia vagy egy személy fogyatékossága, szexuális irányultsága, nemi identitása ellen táplált előítélet által motivált megkülönböztetés vagy gyűlölet-bűncselekmény továbbra is gyakori esetei; mivel a Bizottság, a Tanács és a tagállamok reakciói nem felelnek meg a megállapított ismétlődő jogsértések súlyosságának;

AS.

mivel egy olyan társadalom, amelyben teljes mértékben érvényesülnek és védelmet élveznek az alapvető jogok, nagyobb eséllyel hoz létre dinamikus és versenyképes gazdaságot;

AT.

mivel a romák, Európa legnagyobb etnikai kisebbsége, továbbra is súlyos diszkrimináció, rasszista támadások, gyűlöletbeszéd, szegénység és kirekesztés áldozatai;

AU.

mivel az európai külső tevékenység ugyanazokon az elveken alapul, amelyekre az Unió létrehozása és fejlődése is épül, vagyis a demokrácián, a szolidaritáson, az emberi méltóságon és az alapjogok összességén; mivel az EU külső politikáiban kidolgoztak bizonyos emberi jogi iránymutatásokat, a belső politikákra vonatkozóan ugyanakkor nem, s emiatt az a vád érheti az EU-t, hogy kettős mércét alkalmaz; mivel döntő fontosságú. hogy az Uniónak az alapvető jogokat előmozdító tevékenységét a külpolitikája során kiegészítse az alapvető jogoknak az Unión belül való megfelelést ellenőrző szilárd és rendszeres belső politikája;

AV.

mivel a személyes adatok védelmére irányuló intézkedések során érvényesülnie kell a cél, a szükségszerűség és arányosság elveinek, beleértve a nemzetközi szerződésekről folyó tárgyalásokat és azok megkötését, ahogy arra az Európai Unió Bíróságának 2014. április 6-i, a 2006/24/EK irányelvet hatályon kívül helyező ítélete, valamint az európai adatvédelmi biztos véleményei is rámutatnak;

AW.

mivel a Charta biztosítja a magánélet és a családi élet tiszteletéhez, és a személyes adatok védelméhez való jogokat, és ezért azok az uniós jog szerves részét képezik;

AX.

mivel az új technológiák káros hatással lehetnek az alapvető jogokra, különösen a magánélethez és a személyes adatok védelméhez való jogokra, amelyeket a Charta 7. és 8. cikke biztosít;

AY.

mivel az internethez való tömeges hozzáférés még több lehetőséget kínál a nők fizikai és pszichológiai bántalmazására, ideértve az internetes zaklatást is;

AZ.

mivel a digitális világ gyors fejlődése (ideértve az internet, az alkalmazások és a közösségi hálózatok szélesebb körű használatát is) a bizalmas jelleg és védelem biztosítása érdekében a személyes adatok és a magánélet fokozott védelmét követeli meg;

BA.

mivel az alapvető szabadságokat, az emberi jogokat és az esélyegyenlőséget az EU minden polgára számára biztosítani kell, beleértve a nemzeti és nyelvi kisebbségek tagjait;

BB.

mivel a WHO szerint Európában évente legalább 850 15 év alatti gyermek hal meg, bántalmazás következtében;

BC.

mivel az Alapjogi Ügynökség felmérése szerint felmérés szerint a személyüket ért diszkrimináción és erőszakon túl, az LMBTI válaszadók legalább fele úgy vélte, hogy „a lakóhelyük szerinti ország politikusai között elterjedt az LMBTI személyekkel szembeni sértő szóhasználat”;

BD.

mivel az LMBTI személyek intézményes diszkrimináció áldozatai, vagy mert polgári házasságuk tiltott, vagy mert a hatályos jogszabályok tiltják a szexuális irányultságuk kinyilvánítását;

BE.

mivel a fogyatékossággal élők a diszkrimináció számos formájával szembesülnek, amely megakadályozza őket alapvető jogaik teljes mértékű gyakorlásában;

BF.

mivel a fogyatékossággal élők körében a szegénység aránya – részben a foglalkoztatáshoz való korlátozott hozzáférés miatt – 70 %-kal magasabb az átlagnál;

BG.

mivel a szekularizmus és a semlegesség a leghatékonyabb biztosítékai annak, hogy bármely állam részét képező vallásos közösségek ne legyenek diszkrimináció áldozatai;

BH.

mivel a sajtószabadság és a civil szervezetek működésének szabadsága központi jelentőségű a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok szempontjából; mivel ezt a szabadságot számos tagállamban veszélyezteti bizonyos jogszabályok hatályba lépése vagy a hatóságok közvelten beavatkozása;

BI.

mivel az Európai Unió Alapjogi Chartája elismeri „az idősek méltó és önálló élethez, valamint a társadalmi és kulturális életben való részvételhez való jogát”;”

BJ.

mivel jóllehet az elkövetett bűncselekményekkel arányos büntetések bizonyára visszatartó erejűek az alapjogok megsértésével szemben, az elsődleges cél továbbra is sokkal inkább a (nevelési és kulturális intézkedések révén megvalósuló) megelőzés, semmint az utólagos cselekvés;

BK.

mivel a szakosodott intézmények, köztük a nemzeti emberi jogi intézmények vagy az esélyegyenlőségi testületek hatékonysága fontos szerepet tölt be abban, hogy a polgárok az uniós jog tagállamok általi alkalmazásának keretén belül hatékonyabban érvényesítsék alapvető jogaikat;

BL.

mivel a lakóhely szerinti tagállam helyhatósági és európai parlamenti választásain való szavazás és választhatóság joga a Charta 39. és 40. cikkében foglaltatnak; mivel a szabad mozgáshoz való jog gyakorlása nem akadályozhatja a fenti jogokat;

BM.

tekintettel a Bizottságnak és a tagállamoknak a NSA-PRISM program részeként az interneten és kommunikációs hálózatokon keresztül, többek között európai országokra irányuló tömeges kémtevékenységekre adott elégtelen reakciójára, amelyeket Edward Snowden hozott nyilvánosságra, továbbá aggodalommal szemlélve az európai polgárok vagy az Európában élő harmadik országbeli állampolgárok védelmére irányuló intézkedések végrehajtásának elégtelen voltát;

1.

alapvető fontosságúnak tartja az EUSZ 2. cikkében meghatározott közös európai értékek maradéktalan tiszteletben tartásának biztosítását az európai és nemzeti jogszabályokban, a közpolitikákban és azok végrehajtása során, a szubszidiaritás elvének teljes körű betartása mellett;

2.

felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy az uniós jogszabályokat, ideértve a gazdasági és pénzügyi kiigazítási programokat is, az Európai Unió Alapjogi Chartájával és az Európai Szociális Chartával összhangban hajtják végre (EUMSZ 151. cikke);

3.

emlékeztet, hogy az EUSZ 6. cikkében meghatározottak értelmében az emberi jogok európai egyezményéhez való csatlakozás kötelező jellegű; tudomásul veszi az Európai Bíróság 2/2013. számú véleményét; felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy hajtsák végre az ahhoz szükséges eszközöket, hogy ennek a Szerződésekben foglalt kötelezettségnek azonnal érvényt szerezzenek; véleménye szerint ezt teljes átláthatóság alapján kell elvégezni, mivel további mechanizmust fog nyújtani az egyének alapvető jogaik – beleértve a hatékony jogorvoslathoz való jogot – megsértésével szembeni védelme tekintetében és az európai intézmények elszámoltathatóvá tételében az alapvető jogokkal kapcsolatos fellépéseik vagy mulasztásaik során;

4.

üdvözli egy első alelnök kinevezését a Bizottságban, akinek hatásköre a jogállamiság és a Charta tiszteletben tartására irányul, és tudomásul veszi elkötelezettségét a jelenlegi jogi keret megfelelő érvényesítése iránt; reméli, hogy a többi intézménnyel szoros együttműködésben, valamint a civil társadalom szélesebb körének képviselőivel és más érdekelt felekkel konzultálva a lehető leghamarabb elfogadják az alapvető jogok belső stratégiáját; úgy véli, hogy a stratégiának az EUSZ 2., 6. és 7. cikkén kell alapulnia, és összhangban kell lennie az EUMSZ 8. és 10. cikkében foglalt elvekkel és célkitűzésekkel; elítéli, hogy hiányzik a politikai szándék arra, hogy az alapvető jogokat megsértő tagállamok ellen büntetés és elrettentés céljából alkalmazzák az EUSZ 7. cikkét;

5.

hangsúlyozza, hogy teljes mértékben ki kell használni a meglévő mechanizmusokat az EUSZ 2. cikkében és a Chartában meghatározott alapvető uniós jogok és értékek tiszteletben tartásának, védelmének és előmozdításának biztosítása érdekében; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a Szerződésekben jelenleg meghatározott valamennyi eszközt sürgősen alkalmazni kell és végre kell hajtani;

6.

hangsúlyozza, hogy teljes körűen ki kell használni a meglévő mechanizmusokat, valamint tárgyilagos értékeléseket és vizsgálatokat kell indítani, és kellően megalapozott esetben kötelezettségszegési eljárásokat kell kezdeményezni;

7.

aláhúzza a Szerződések esetleges, az uniós szerződésekben foglalt alapvető jogok védelmének további megerősítését célzó megváltoztatásának szükségességét;

8.

tudomásul veszi a jogállamiság erősítésére irányuló új uniós keretről szóló bizottsági közleményt, amely az alapvető jogok és a jogállamiság elvei tagállamok általi megsértésének megelőzése és megoldása tekintetében a meglévő hiányosságok orvoslására irányuló első kísérletet jelenti; tudomásul veszi a Bizottság azon szándékát, hogy a Parlamentet és a Tanácsot rendszeresen tájékoztatja az egyes szakaszok során elért előrelépésről úgy véli ugyanakkor, hogy a javasolt keret nem elégséges vagy hatékony elrettentő eszköz az alapvető jogok tagállamok általi megsértésének megelőzése és megoldása tekintetében, mivel a Bizottság ezt a keretrendszert egy kötelező erővel nem rendelkező közlemény formájában terjesztette elő, amely nem határozza meg, hogy mikor kell a mechanizmust életbe léptetni;

9.

felszólítja a Bizottságot, hogy hajtsa végre és tökéletesítse tovább ezt a keretet annak érdekében, hogy:

10.

sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy a fent említett belső stratégiát olyan világos és részletes új mechanizmus kísérje, amely szilárdan gyökerezik a nemzetközi és európai jogban, és felöleli az EUSZ 2. cikke által védett valamennyi értéket, az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó, az EU külkapcsolataiban már alkalmazott stratégiai kerettel való összhang biztosítása, valamint az európai intézmények és a tagállamok alapvető jogokkal kapcsolatos fellépéseiket és mulasztásaikat illető elszámoltathatósága érdekében; úgy véli, hogy e mechanizmusnak lehetővé kell tennie valamennyi uniós tagállam alapvető jogokkal kapcsolatos megfelelésének nyomon követését, továbbá rendszeres és intézményesített párbeszédet kell biztosítania az alapvető jogok egy vagy több tagállam általi megsértése esetén; véleménye szerint a Szerződések rendelkezéseinek teljes körű kiaknázása érdekében a Bizottságnak a következőket szükséges tennie:

11.

üdvözli, hogy a Tanács vitákat tart majd a jogállamiságról; úgy véli azonban, hogy az ilyen viták tartása nem a leghatékonyabb mód az Európai Unió alapvető értékei be nem tartásának megoldására; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy e vitákról a Parlamentet nem tájékoztatják és azok megszervezésében nem vesz részt; felszólítja a Tanácsot, hogy vitáit az Európai Bizottság, az Európai Parlament, a civil társadalom, az Európa Tanács és annak Velencei Bizottsága, továbbá az egyéb érintett intézményi vagy más felek éves és egyedi jelentéseinek eredményeire alapozza;

12.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy indítsanak nyomozást az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített alapvető jogok állítólagos megsértésének esetei kapcsán, és kövessék nyomon ezeket az állításokat, amennyiben igaznak bizonyulnak; különösen sürgeti a Bizottságot, hogy indítson kötelezettségszegési eljárást, amennyiben bármely tagállam gyaníthatóan megsérti ezeket a jogokat;

13.

felszólítja a Bizottságot, hogy helyezzen nagyobb hangsúlyt az 1961. október 18-án Torinóban aláírt és 1996. május 3-án Strasbourgban felülvizsgált Európai Szociális Chartához való uniós csatlakozás előkészítésére;

14.

felszólítja a tagállamokat, hogy a párizsi elveknek megfelelően hozzanak létre és erősítsenek meg nemzeti emberi jogi intézeteket az emberi jogok nemzeti szintű független előmozdításának és védelmének biztosítása érdekében;

15.

felszólít arra, hogy garantálják a Parlament, az Európa Tanács, az FRA és az EIGE tevékenységének jobb összehangolását és az ezek közötti konzisztenciát;

16.

aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy az EU-ban riasztó mértékben megnőtt az alapjogi jogsértések száma, különösen a bevándorlás és a menedékjog, a megkülönböztetés és az intolerancia terén – különösen bizonyos közösségekkel szemben –, továbbá nőtt az e csoportok és közösségek jogait védő nem kormányzati szervezetekkel szembeni támadások és nyomásgyakorlás előfordulásának száma; megjegyzi, hogy a tagállamok vonakodnak biztosítani ezen alapvető jogok és szabadságok betartását, különösen a romák, a nők, az LMBTI közösség, a menedékkérők, a bevándorlók és a más kiszolgáltatott csoportok tekintetében;

17.

felszólítja a Tanácsot, hogy találja meg a jogállamiság elvéből származó, tagállamonként eltérő elvek és normák pontos tartalma tekintetében a közös pontokat, és tekintse a vita kiindulópontjának az Európai Bíróság jogállamiságra vonatkozó, már létező fogalommeghatározását, beleértve az alábbiaakat: a jogszerűség, amelynek részét képezi az átlátható, elszámoltatható, demokratikus és pluralista jogalkotási folyamatot feltételező legalitás; a jogbiztonság; a végrehajtói hatalom önkényességének tilalma; a független és pártatlan bíróságok; az alapvető jogok tiszteletben tartására is kiterjedő hatékony bírói jogorvoslat; továbbá a törvény előtti egyenlőség;

18.

emlékeztet, hogy a jogállamiság tiszteletben tartása előfeltétele az alapvető jogok védelmének, és az Alapjogi Charta 52. cikkével összhangban a biztonsági intézkedések nem veszélyeztethetik azokat; emlékeztet továbbá a Charta 6. cikke értelmében mindenkinek joga van a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz;

19.

felszólítja a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy biztosítják, hogy – különösen a Szerződésekben, a Chartában és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményben meghatározott – alapvető jogokat és elveket már az elejétől fogva belefoglalják a belső biztonsági politikákba és intézkedésekbe, ahogyan azt a FRA stratégiai dokumentumában („Embedding fundamental rights in the security agenda”) javasolja; sürgeti az EU-t és a tagállamokat, hogy a jövőbeli belső biztonsági stratégiákban fordítsanak különleges figyelmet a társadalmi befogadást és a megkülönböztetésmentességet érintő intézkedésekre;

20.

felszólítja a Bizottságot, hogy a FRA támogatásával erősítse az alapvető jogokkal kapcsolatos tudatosító, oktatási és képzési intézkedéseket és programokat; biztosítsa, hogy ezek a programok az összes szociális partner közötti kohézió és bizalom megteremtésére, valamint a civil társadalmi szervezetek, a nemzeti emberi jogi intézmények, valamint a nemzeti egyenlőségi és megkülönböztetésmentességi hivatalok bevonására irányuljanak;

21.

hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak a Szerződések őreként vállalt szerepe nem korlátozódik a jogszabályok tagállami átültetésének biztosítására, hanem a jogszabályok teljes körű és helyes alkalmazására is kiterjed, különösen a polgárokat megillető alapvető jogok védelme érdekében; sajnálja, hogy az 51. cikk túlzottan korlátozó – az uniós jogszabályok érvényesítésének gyakorlását akadályozó – értelmezése a gyakorlatban szűkíti a Charta alkalmazási körét; úgy véli, hogy ezt a hozzáállást meg kellene változtatni az uniós polgároknak az alapvető jogaikkal kapcsolatos elvárásai figyelembe vétele érdekében; emlékeztet arra, hogy a polgárok elvárásai túlmutatnak a Charta szűken vett értelmezésén, és az abban foglalt jogok minél hatékonyabb érvényesítését kell célként kitűzni; sajnálja ezért, hogy a Bizottság a hatáskör hiányára hivatkozik számos petícióra adott válaszában, amelyek az alapvető jogok esetleges megsértéséről tesznek panaszt; ebben az összefüggésben ellenőrző, rendszeres értékelést folytató és ajánlások kiadásához vezető mechanizmus létrehozását javasolja, amely elősegítené az alapvető értékek tiszteletben tartását a tagállamokban;

22.

emlékeztet az uniós jog időszerű és helyes átültetésének és végrehajtásának kritikus jelentőségére, különösen abban az esetben, amikor az érinti vagy előremozdítja az alapvető jogokat;

23.

emlékeztet rá, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága, az információszabadság és a tömegtájékoztatás szabadsága alapvető fontosságú a demokrácia és a jogállamiság biztosításához; határozottan elítéli az újságírókkal és a médiával szembeni erőszakot, kényszert és fenyegetést, a forrásaik és az alapjogok kormányok és államok általi megsértésével kapcsolatos információk nyilvánosságra hozatalával összefüggésben is; felszólítja a tagállamokat, hogy tartózkodjanak az e szabadságot csorbító intézkedések alkalmazásától; megismétli a Bizottsághoz intézett azon kérését, hogy az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvet a Parlament 2013. május 22-i állásfoglalásában megjelölt irányvonalak mentén vizsgálják felül és módosítsák;

24.

hangsúlyozza, hogy a szabad, független, sokszínű és pluralista online és offline média az újságírókkal együtt a demokrácia alapkövét képezik, úgy véli, hogy a média tulajdonviszonyainak és irányításának összefonódásoktól mentesnek kell lenniük; hangsúlyozza, hogy a média tulajdonviszonyainak átláthatósága döntő fontosságú az olyan befektetések nyomon követéséhez, amelyek befolyással lehetnek a tájékoztatás nyújtására; megfelelő és méltányos gazdasági szabályok kidolgozására szólít fel az online média pluralizmusának garantálása érdekében is; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki cselekvési tervet annak biztosítására, hogy valamennyi média megfeleljen a függetlenség és minőség minimumszabályainak;

25.

aggódik a néhány tagállamban a társadalmi mozgalmak és megmozdulások, a gyülekezési és szólásszabadság ellen egyre gyakrabban alkalmazott elnyomó intézkedések miatt, különös tekintettel a békés tüntetőkkel szemben bevetett aránytalan erőszakra, valamint arra, hogy igen kevés rendőri és igazságügyi vizsgálat folyik e területen; felszólítja a tagállamokat, hogy védelmezzék a gyülekezés szabadságát és ne fogadjanak el olyan intézkedéseket, amelyek megkérdőjelezik vagy akár büntethetőnek minősítik az alapvető jogok és szabadságok gyakorlását, úgymint a tüntetéshez és a sztrájkhoz való jogot vagy az egyesülés, a társulás és a véleménynyilvánítás szabadságának jogát, mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy számos tagállam nemzeti joga kihatással van a közterületeken gyakorolható alapvető jogokra és korlátozza a gyülekezési jogot; felszólítja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon az alapvető jogokba való súlyos beavatkozások eseteit, amelyek annak a következményei, hogy a nemzeti törvények a biztonságra való hivatkozással a közterületekre vonatkozó korlátozásokat vezetnek be, és foglalkozzon ezekkel az esetekkel;

26.

megjegyzi, hogy a terrortámadások arra késztették az EU-t és a tagállamokat, hogy fokozzák a terrorizmus- és radikalizálódásellenes intézkedéseket, sürgeti az EU-t és a nemzeti hatóságokat, hogy ezen intézkedéseket a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok elveinek maradéktalan tiszteletben tartása mellett fogadják el, különös tekintettel a jogvédelemhez való jogra, az ártatlanság vélelmére, a tisztességes eljáráshoz való jogra, a magánélet tiszteletben tartásához való jogra és a személyes adatok védelmére; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy teljes átláthatóság mellett értékeljék, hogy a terrorizmus elleni harc keretében kidolgozott egyes nemzeti szabályozási vagy jogalkotási tervezetek vagy javaslatok megfelelnek-e az EUSZ 2. cikkének vagy az Alapjogi Chartának;

27.

elismeri, hogy a transznacionális számítógépes bűnözés és kiberterrorizmus széles körű elterjedése komoly kihívást és aggodalmat jelent az alapvető jogok online környezetben történő védelme szempontjából, elengedhetetlennek tartja, hogy az Unió a legkorszerűbb szaktudással rendelkezzen a kiberbiztonság területén annak érdekében, hogy biztosítsa az Alapjogi Charta 7. és 8. cikkének való szigorúbb megfelelést a kibertérben;

28.

üdvözli az Egyesült Államok Szenátusának a CIA fogvatartási és kihallgatási programjairól szóló jelentését; sürgeti a tagállamokat, hogy területükön ne tűrjék el a kínzás vagy más embertelen és megalázó bánásmód alkalmazását; ismételten felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák az elszámoltathatóságot az alapvető jogok megsértése esetén, a foglyok CIA általi szállításával és európai országokban történő illegális fogva tartásával kapcsolatban; sürgeti a tagállamokat, hogy kezdjenek nyílt és átlátható vizsgálatokat az igazság kiderítésére ezen tagállamok területének és légterének használatával kapcsolatosan, és teljes mértékben működjenek együtt az Európai Parlamentnek az ügyben nemrég újrakezdett vizsgálatával és annak nyomon követésével; az ilyen jogsértéseket felfedők, így például az újságírók és a visszaélést bejelentők védelmére szólít fel;

29.

aggodalmának ad hangot az arról beszámoló, ismétlődő jelentések miatt, hogy az európai polgárok elektronikus hírközlési adatainak megőrzését és az azokhoz való hozzáférést lehetővé tevő tagállami és harmadik országbeli hírszerzési tevékenységek állítólag megsértik az uniós alapvető jogokat, különösen pedig az uniós adatvédelmi jogszabályokat; határozottan elítéli a 2013 óta zajló, leleplezett tömeges megfigyelési tevékenységeket, és helyteleníti, hogy továbbra is folytatódnak; felszólít e tevékenységek tisztázására, különös tekintettel egyes tagállamok jelenlegi részvételére; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék teljes körűen figyelembe „Az egyesült államokbeli NSA megfigyelési programja, a megfigyelést végző szervek a különféle tagállamokban és hatásuk az uniós polgárok magánéletére” című 2014. március 12-i parlamenti állásfoglalásban szereplő követeléseket és ajánlásokat; felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy hírszerző szolgálataik tevékenysége feleljen meg az alapvető jogoknak, és tartozzon parlamenti és bírósági ellenőrzés hatálya alá;

30.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok az általános megfigyelést lehetővé tevő nemzeti jogszabályokat fogadtak el, és megismétli, hogy egyrészt olyan biztonsági eszközöket kell alkalmazni, amelyek egy demokratikus társadalomban kifejezetten szükségesek és arányosak; ismételten felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy fogadjanak el egy olyan rendszert, amely biztosítja a bejelentő személyek védelmét;

31.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az állampolgárok nincsenek teljes mértékben tisztában adatvédelmi jogaikkal és a magánélethez való jogukkal, illetve a rendelkezésükre álló jogorvoslati lehetőségekkel; e tekintetben hangsúlyozza a nemzeti adatvédelmi hatóságok szerepét e jogok támogatásában és tudatosításában; elengedhetetlennek tartja, hogy a nyilvánosság és elsősorban a gyerekek megismerjék a személyes adatok védelmének jelentőségét – többek között a kibertérben is –, valamint a rájuk leselkedő veszélyeket; felszólítja a tagállamokat, hogy az iskolákban indítsanak figyelemfelhívó kampányokat; hangsúlyozza, hogy a gyors technológiai fejlemények és az informatikai támadások elszaporodása fényében különleges figyelmet kell fordítani a személyes adatoknak az interneten történő védelmére, különös hangsúlyt fektetve a feldolgozás és tárolás biztonságára; hangsúlyozza, hogy bár a személyes adatok tárolásának megszüntetéséhez való jog nem abszolút és ezt a jogot a többi alapvető joghoz képest kell mérlegelni, az egyének számára meg kell adni online személyes adataik kiigazításának jogát; komoly aggodalmát fejezi ki azokkal a nehézségekkel kapcsolatban, amelyekkel a legtöbb internethasználó jogainak a digitális szférában való érvényesítése során szembesül; felszólítja a Tanácsot, hogy haladjon gyorsan az adatvédelmi csomag kidolgozásával, hogy az egész Unió területén biztosított legyen az adatvédelem magas szintje;

32.

emlékeztet, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy hírszerző szolgálataik törvényesen, valamint a Szerződésekkel és az Alapjogi Chartával összhangban működjenek; felszólítja e tekintetben a tagállamokat annak biztosítására, hogy a nemzeti törvények a személyes adatok (többek között metaadatok) gyűjtését és elemzését kizárólag az érintett személy jóváhagyásával vagy olyan bírósági ítéletet követően tegyék lehetővé, amely szerint megalapozott gyanúja áll fenn annak, hogy az érintett személy bűncselekményben vett részt;

33.

hangsúlyozza, hogy a törvényellenes adatgyűjtésnek és -feldolgozásnak ugyanúgy büntetendőnek kellene lennie, mint a hagyományos levelezésre vonatkozó titkosság megsértésének; hangsúlyozza, hogy a „hátsó ajtók” vagy minden egyéb, a biztonsági intézkedéseket gyengítő vagy azok meglévő gyenge pontjait kihasználó technikák kifejlesztését szigorúan tiltani kellene;

34.

helyteleníti, hogy a magáncégekre a köz- és a magánszervezetek részéről is nyomás nehezedik az internethasználók adatainak átadása, az internetes tartalom feletti ellenőrzés, illetve a netsemlegesség elvének veszélyeztetése tekintetében;

35.

hangsúlyozza, hogy az alapvető jogok biztosítása a mai információs társadalomban központi kérdés az EU számára, mivel az információs és kommunikációs technológiák fokozódó használata az alapvető jogokra irányulóan új fenyegetést képez a kibertérben; megállapítja, hogy az alapvető jogok védelmét annak biztosítása révén kell védelmezni, hogy azokat az online környezetben ugyanolyan módon és mértékben mozdítják elő és védelmezik, mint az offline környezetben;

36.

sürgeti a Bizottságot, hogy figyelmesen ellenőrizze az erre a területre vonatkozó jogszabályok végrehajtását, és úgy véli, hogy a tagállamoknak hatékony vizsgálatok és büntetőeljárások révén a gyakorlatban kellene alkalmazniuk a büntetőjog rendelkezéseit, így biztosítva az áldozatok alapvető jogainak tiszteletben tartását;

37.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a legnagyobb elővigyázatossággal kezeljék azokat a hatásokat, amelyeket egyes új technológiák, például a drónok gyakorolhatnak a polgárok alapvető jogaira, konkrétabban a magánélethez való jogra és a személyes adatok védelmére;

38.

hangsúlyozza az oktatás kulcsfontosságú szerepét a radikalizálódás és a fiatalok körében fokozódó intolerancia és szélsőségesség megelőzése szempontjából;

39.

elítéli az egyes tagállamok rendőri erői által az egyes kisebbségi csoportok, például bevándorlók, romák, LMBTI személyek vagy fogyatékossággal élők ellen alkalmazott megkülönböztetést, sőt erőszakot; sürgeti a tagállamokat, hogy vizsgálják ki és büntessék az ilyen cselekedeteket; úgy véli, hogy a rendőri erők figyelmét jobban fel kell hívni az ilyen kisebbségekkel szembeni megkülönböztetésre és erőszakra, és ki kell őket képezni ennek kezelésére; felszólítja a tagállamokat, hogy állítsák vissza a kisebbségek rendőrségbe vetett bizalmát, és bátorítsák őket a bántalmazások bejelentésére; felszólítja továbbá a tagállami hatóságokat az egyes rendőri erők által alkalmazott etnikai profilalkotás diszkriminatív gyakorlata elleni küzdelemre;

40.

hivatkozik az Alapjogi Charta 10. cikkére, amely védelmezi a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadságát, beleértve a választott vallás gyakorlásának szabadságát és a más vallásra vagy hitre áttérés szabadságát; véleménye szerint ez a nem hívők szabadságára is kiterjed; elítéli a megkülönböztetés vagy intolerancia minden formáját, és felszólít az említett alapokon történő megkülönböztetés betiltására; e tekintetben sajnálja az antiszemita és iszlámellenes megkülönböztetés és erőszak legutóbbi eseteit; felszólítja a tagállamokat, köztük a regionális hatóságokat, hogy az összes rendelkezésre álló eszközzel védelmezzék a vallás vagy meggyőződés szabadságát és mozdítsák elő a toleranciát és a kultúrák közötti párbeszédet, hatékony szakpolitikai döntéshozatal és a szükség szerint a megkülönböztetéssel szembeni politikák megerősítése révén; emlékeztet egy semleges és szekuláris államnak a vallási, ateista vagy agnosztikus közösségek elleni megkülönböztetés megelőzésében, illetve a vallások és meggyőződések egyenlő bánásmódjának biztosításában játszott fontos szerepére; aggodalmának ad hangot az isten- és valláskáromlással kapcsolatos törvények Európai Unióban történő alkalmazása miatt, ami súlyos következményekkel járhat a szólásszabadságra nézve, és sürgeti a tagállamokat e törvények eltörlésére; határozottan elítéli az imahelyek elleni támadásokat, és sürgeti a tagállamokat, hogy ne hagyják büntetlenül az ilyen támadásokat;

41.

sürget, hogy tartsák tiszteletben a vallás vagy meggyőződés szabadságát Ciprus megszállt részén, ahol több mint 500 vallási és kulturális műemlék van pusztulóban;

42.

aggodalommal figyeli az európai antiszemitizmus megerősödését, és a holokauszt tagadására vagy relativizálására irányuló egyre szélesebb körű törekvéseket; mélységes aggodalommal állapítja meg, hogy a zsidó közösség számos tagja Európa elhagyását tervezi az antiszemita légkör erősödése, és az ellenük irányuló megkülönböztetés és erőszak miatt;

43.

mélységes aggodalmának ad hangot az iszlámellenes tüntetések fokozódása, a mecsetek elleni támadások, valamint az iszlám és egy szűk kisebbségre jellemző vallási fanatizmus összemosására irányuló széles körű tendencia miatt; elítéli a muszlim közösség ellen irányuló megkülönböztetést és erőszakot; felszólítja a tagállamokat, hogy rendszeresen ítéljék el az ilyen támadásokat és e területen alkalmazzanak zéró toleranciát;

44.

határozottan elítéli, hogy a Tanács még mindig nem fogadta el a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló irányelvre irányuló 2008-as javaslatot, üdvözli, hogy az Európai Bizottság ezt az irányelvet prioritásnak tekinti; megismétli a Tanácsnak szóló felhívását, hogy a lehető leghamarabb fogadja el a javaslatot;

45.

rámutat arra, hogy a pluralizmus, a megkülönböztetésmentesség és a tolerancia az EUSZ 2. cikke értelmében az Unió alapértékei közé tartozik; úgy véli, hogy kizárólag azok a szakpolitikák képesek előmozdítani az összetartó társadalom kialakulását és felszámolni a társadalmi integrációt akadályozó előítéletek valamennyi formáját, amelyek célja mind a formális, mind pedig a tényleges egyenlőség előmozdítása, valamint a mindenféle megkülönböztetés leküzdése; sajnálja, hogy az Unióban mind a mai napig találkozhatunk a megkülönböztetés, az elszigetelés vagy akár az erőszak és bántalmazás eseteivel, különösen a nem, faj, bőrszín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés;

46.

úgy véli, hogy az Uniónak és a tagállamoknak fokozniuk kell a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem, a kulturális, vallási és nyelvi sokszínűség védelme terén tett fellépéseiket, és ösztönözniük kell a nemek közötti egyenlőség, a gyermekek jogai, az idősek jogai, a fogyatékossággal élő személyek, az LMBTI személyek és a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogai fokozását célzó intézkedéseket; sürgeti az Uniót és a tagállamokat, hogy az egyenlőségre vonatkozó szakpolitikáikat terjesszék ki a többszörös megkülönböztetésre is;

47.

elítéli az Európa Unió területén elkövetett erőszak és megkülönböztetés minden formáját, és aggodalmát fejezi ki előfordulásuk gyakoribbá válása miatt; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy határozzanak meg konkrét szakpolitikai kötelezettségvállalásokat a rasszizmus, ideértve az antiszemitizmust, a muzulmánellenesség, az afrofóbia és a cigányellenesség összes formája elleni fellépés érdekében;

48.

felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy ismerjék el, hogy a tájékozott szakpolitikai döntéshozatal, az uniós megkülönböztetésellenes jogszabályok végrehajtásának értékelése, valamint azok hatékonyabb betartatása érdekében a megkülönböztetés méréséhez megbízható és összehasonlítható, a megkülönböztetés jellege szerint lebontott adatokra van szükség; felszólítja a Bizottságot, hogy az egyenlőségre vonatkozóan határozzanak meg következetes, az önmeghatározáson, az uniós adatvédelmi normákon, valamint az érintett közösségekkel folytatott konzultáción alapuló adatgyűjtési normákat; felszólítja a tagállamokat, hogy gyűjtsenek adatokat a megkülönböztetés valamennyi formájáról;

49.

sürgeti, hogy az EU fogadjon el irányelvet, amelyben elítéli a nemi hovatartozáson alapuló megkülönböztetést, és igyekszik kiküszöbölni az oktatás és a média világából a nemi jellegű előítéleteket és kliséket;

50.

az Európai Unió részéről nagyobb következetességet szorgalmaz a kisebbségek védelme terén; határozottan úgy véli, hogy a kettős mérce alkalmazásának elkerülése érdekében minden tagállamot és tagjelölt országot ugyanazoknak az elveknek és kritériumoknak kell kötniük; szorgalmazza ezért egy olyan, hatékony mechanizmus létrehozását, amellyel mind a tagjelölt, mind pedig az uniós tagállamokban nyomon követhetők és biztosíthatók bármilyen kisebbség jogai;

51.

hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak olyan térségnek kell lennie, melyben érvényesül az etnikai, kulturális és nyelvi sokszínűség; felkéri az uniós intézményeket a nemzeti, etnikai és nyelvi kisebbségek védelmére irányuló, a velük szembeni egyenlő bánásmódot biztosító, átfogó uniós rendszer kidolgozására, tekintetbe véve a vonatkozó nemzetközi jogi normákat és a meglévő bevált gyakorlatokat, valamint felszólítja a tagállamokat, hogy a nemzetközi normák és a bevált európai gyakorlatok alapján biztosítsák e kisebbségek tekintetében a ténylegesen egyenlő bánásmódot; felhívja a tagállamokat, hogy amennyiben ezt még nem tették meg, ratifikálják és eredményesen hajtsák végre a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményt; emlékeztet arra is, hogy az EBESZ keretében kidolgozott elveket végre kell hajtani;

52.

elítéli a nyelvhasználaton alapuló megkülönböztetés minden formáját és felhívja a tagállamokat, hogy amennyiben ezt még nem tették meg, ratifikálják és hajtsák végre a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját; sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tegyenek meg minden szükséges lépést minden olyan aránytalan közigazgatási vagy jogalkotási akadály felszámolására, amely európai vagy nemzeti szinten hátráltathatja a nyelvi sokszínűséget;

53.

hangsúlyozza, hogy az emberi méltóság, a törvény előtti egyenlőség, valamint a bármilyen alapon történő megkülönböztetésre vonatkozó tilalom elve a jogállamiság alapját képezi; felszólítja a tagállamokat, hogy fogadjanak el nemzeti jogszabályi keretet a megkülönböztetés valamennyi formájának kezelésére, és gondoskodjanak a meglévő uniós jogi keret hatékony végrehajtásáról;

54.

elítéli az Európai Unióban fokozódó romaellenes érzelmeket és aggodalmát fejezi ki a romák EU-ban tapasztalható helyzete, valamint az alapvető jogokat és az európai uniós jogot sértő számos olyan eset miatt, amikor e személyeket üldözés érte vagy velük szemben erőszakot, megbélyegzést, megkülönböztetést és jogellenes kitoloncolást alkalmaztak; sürgeti a Bizottságot, hogy továbbra is lépjen fel azokkal a tagállamokkal szemben, amelyek lehetővé teszik az intézményesített megkülönböztetést és szegregációt; ismételten felszólítja a tagállamokat olyan stratégiák eredményes végrehajtására, amelyek előmozdítják a valódi beilleszkedést, és az integrációt támogató, megerősített és hathatós lépéseket tesznek, különösen az alapjogok, az oktatás, a foglalkoztatás, a lakhatás és az egészségügy, valamint az erőszak, a gyűlöletbeszéd és a romák megkülönböztetése elleni küzdelem területén, a romák integrációját célzó hatékony tagállami intézkedésekről szóló 2013. december 9-i tanácsi ajánlással összhangban;

55.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a nemzeti romaintegrációs stratégiákat megfelelően végrehajtsák integrált szakpolitikák kidolgozása útján, folyamatosan bevonva a párbeszédbe a helyi hatóságokat, a nem kormányzati szervezeteket és a roma közösségeket; felszólítja a Bizottságot, hogy gondoskodjon a végrehajtás nyomon követéséről és jobb összehangolásáról; felszólítja a tagállamokat, hogy a roma közösségeket érintő projektek esetén az irányítás, az ellenőrzés és az értékelés során működjenek együtt a romák képviselőivel, felhasználva a rendelkezésre álló – többek között uniós – pénzügyi forrásokat, az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK irányelv betartásának szigorú ellenőrzése mellett;

56.

elítéli, hogy a romákat megkülönböztetés éri a jelenlegi nemzeti oktatási rendszerekben és a munkaerőpiacon; hangsúlyozza különösen a roma nők és gyermekek fokozott kitettségét annak, hogy alapvető jogaikat többszörösen és egyidejűleg megsértik; megismétli a roma gyermekek valamennyi joghoz való egyenlő hozzáférése védelmének és elősegítésének fontosságát;

57.

sürgeti a tagállamokat, hogy fogadják el a szükséges jogalkotási módosításokat a sterilizációval kapcsolatban, és az EJEB ítélkezési gyakorlatával összhangban pénzügyileg kártalanítsák a roma és az értelmi fogyatékossággal élő nőkön végzett kényszersterilizáció áldozatait;

58.

ösztönzi az EU-t és a tagállamokat, hogy lépjenek fel és hozzanak büntető intézkedéseket a nők ellen irányuló erőszak és megkülönböztetés minden formája ellen; felszólítja a tagállamokat konkrétan arra, hogy hatékonyan kezeljék a családon belüli erőszak és a szexuális kizsákmányolás valamennyi formájának hatásait, ideérve a menekült vagy migráns gyermekek kizsákmányolását, továbbá a korai házasságot és a kényszerházasságot is;

59.

aggodalmának ad hangot az Unióban a nők elleni erőszaknak mértéke és formái miatt, amelyet az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége által készített uniós szintű felmérés is dokumentált, mely szerint minden harmadik nő 15 éves korát követően tapasztalt már fizikai és/vagy szexuális erőszakot, valamint a becslések szerint az Unióban 3,7 millió nő tapasztalt egyetlen év alatt szexuális erőszakot; felszólítja továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják felül a hatályos jogszabályokat és továbbra is kiemelt helyen foglalkozzanak a nők elleni erőszak kérdésével, mivel a nemi alapú erőszak megengedhetetlen; felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze az Isztambuli Egyezmény tagállami ratifikálását és az Unió mihamarabbi csatlakozását; megállapítja, hogy a tagállamoknak az Isztambuli Egyezményhez történő azonnali csatlakozása hozzá fog járulni egy integrált szakpolitika kialakításához és a nemzetközi együttműködés előmozdításához a nőkkel szembeni erőszak minden formája elleni küzdelem területén, az online és offline szexuális zaklatást egyaránt beleértve;

60.

felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak létre támogatóközpont- és menhelyhálózatokat az emberkereskedelem és prostitúció áldozataivá vált nők számára, biztosítva számukra a pszichológiai, orvosi, szociális és jogi segítségnyújtást, valamint előmozdítva az áldozatok stabil és jogokkal járó munkahelyen való elhelyezkedését;

61.

mély aggodalmának ad hangot a női nemi szervek megcsonkításának továbbra is fennálló gyakorlata miatt, amely a nők és lányok elleni erőszak súlyos formája, és megengedhetetlenül sérti a testi épséghez való jogukat; sürgeti az Uniót és a tagállamokat, hogy tanúsítsanak maximális odafigyelést, és lepjenek fel a területükön folytatott hasonló gyakorlatokkal szemben azok mielőbbi felszámolása érdekében; kéri különösen a tagállamokat, hogy a migránsokkal kapcsolatba kerülő szakemberek kiképzése révén alkalmazzanak határozott és visszatartó erejű megközelítést, hatékonyan és szisztematikusan eljárva és szankciókat alkalmazva a női nemi szervek megcsonkításának elkövetőivel szemben, és e tekintetben zéró toleranciára van szükség; hangsúlyozza, hogy ennek az érintett csoportokra irányuló információs és figyelemfelhívó kampányokkal párhuzamosan kell történnie; üdvözli, hogy az uniós menekültügyi jogszabályok a női nemi szervek megcsonkításának áldozatait veszélyeztetett személyeknek tekinti, és a női nemi szervek megcsonkítását a menedékjog iránti kérelmek elbírálásakor mérlegelendő kritériumok közé sorolja;

62.

felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon a nők elleni erőszak előfordulására és természetére vonatkozó adatok folyamatos összegyűjtéséről, mert ez szolgálhat alapul az erőszak megelőzését célzó erőteljes politikák kidolgozásához és az áldozatokról való gondoskodáshoz, ideértve a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló uniós irányelv (2012/29/EU) végrehajtásának értékelését és a szexuális zaklatással szembeni figyelemfelhívó kampányokat is; úgy véli, hogy az adatgyűjtést az Alapjogi Ügynökség által elvégzett első uniós szintű felmérésre kell alapozni, illetve támaszkodni kell a Bizottság (ideértve az Eurostatot), az Alapjogi Ügynökség és a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete közötti együttműködésre; ismételten felteszi a kérdést, hogy szándékában áll-e a Bizottságnak követni a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemről szóló 2014. február 25-i EP-állásfoglalás ajánlásait, és hamarosan olyan jogszabályjavaslatot benyújtani, amely intézkedéseket állapít meg a nők és a lányok elleni erőszak, köztük a női nemi szervek megcsonkítása megelőzése területén megvalósuló tagállami fellépés előmozdítására és támogatására; és kéri a Bizottságot, hogy 2016-ot jelölje ki nők és lánygyermekek elleni erőszak felszámolása évének;

63.

felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy lépjenek fel és hozzanak büntető intézkedéseket a nők ellen irányuló erőszak minden formája ellen; felszólítja a Bizottságot, hogy javasoljon jogalkotási kezdeményezést a nők elleni erőszak Unióban történő betiltása érdekében;

64.

felszólítja a Bizottságot, hogy hívja fel a figyelmet arra, hogy a nők elleni hátrányos megkülönböztetés minden formájának felszámolása érdekében elő kell mozdítani a tisztelet és a tolerancia kultúráját; felhívja továbbá a tagállamokat, hogy biztosítsák a nők szexuális és reproduktív egészségének és jogainak tiszteletben tartásával és védelmével kapcsolatos nemzeti stratégiák megvalósítását; ismételten hangsúlyozza az Uniónak a témával kapcsolatos figyelemfelhívás és a bevált gyakorlatok népszerűsítése területén betöltött szerepét, mivel az egészség olyan alapvető emberi jog, amely nélkülözhetetlen az egyéb emberi jogok gyakorlásához.

65.

aggodalmának ad hangot a nőknek a döntéshozatali folyamatokban, a vállalkozásokban és azok igazgatótanácsaiban, a tudomány és a politika területén tapasztalható nemzeti, nemzetközi (nagy vállalatok, nemzeti és európai választások), de különösen helyi szintű alulreprezentáltsága láttán; kéri a nők szakmai fejlődésükben és vezető beosztások elérésére irányuló erőfeszítéseikben való támogatását, és felszólítja az uniós intézményeket, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet azokra az adatokra, amelyek szerint a tőzsdén jegyzett legnagyobb uniós vállalatok igazgatótanácsi tagjainak csupán 17,8 %-a nő;

66.

kéri, hogy a szülési szabadságról szóló irányelv elé ne gördítsenek akadályokat a Tanácsban, mivel ez valóssá és kézzelfoghatóvá tenné a nemek közötti egyenlőséget, valamint az uniós szintű harmonizációt;

67.

rámutat, hogy a posztgraduális végzettséggel rendelkezők több mint fele nő, amely adatot a munkaerőpiac – különösen a felső döntéshozatali szinteken – nem tükrözi, felhívja a tagállamokat, hogy minden szükséges lépést tegyenek a nők és férfiak egyenlő munkaerő-piaci részvételének biztosítása, valamint a nők magasabb pozíciókba jutásának elősegítése, különösen pedig egy olyan irányelvre irányuló javaslatra és kapcsolódó intézkedésekre vonatkozó megállapodás mihamarabbi megkötése érdekében, hogy a tőzsdén jegyzett társaságok nem ügyvezető igazgatói körében javuljon a nemek közötti egyensúly; sajnálja, hogy az EU-ban a nők jövedelme – ugyanazon munkakör esetén – még mindig átlagosan 16 %-kal elmarad a férfiakétól; ezért felhívja az EU-t, hogy az EUMSZ 157. cikkével összhangban folytassa a munkát a nők és férfiak közötti egyenlőség biztosítása érdekében a bérek, a nyugdíjak és a munkaerő-piaci részvétel tekintetében, beleértve a felsővezetői beosztásokat is; úgy véli, hogy ez a fellépés hozzájárul a szegénység leküzdéséhez és annak biztosításához is, hogy Európa teljes mértékben hasznosítsa a rendelkezésre álló tehetségekben rejlő potenciált; sajnálatosnak tartja, hogy a nők munkanélküliségi rátája a férfiakéhoz képest még mindig sokkal magasabb, és hangsúlyozza, hogy a nők pénzügyi függetlensége a szegénység leküzdésének részét kell, hogy képezze;

68.

felhívja a Bizottságot, hogy fokozza a férfiak és nők közötti egyenlőség elvével kapcsolatos megfelelőség ellenőrzését az uniós jogalkotás tekintetében; felhívja a tagállamokat, hogy végezzék el saját nemzeti jogszabályaik hasonló átvilágítását;

69.

elismeri, hogy a szexuális és reproduktív egészség és jogok az alapvető jogok közé tartoznak és az emberi méltóság, a nemek közti egyenlőség és az önrendelkezés elengedhetetlen elemei; sürgeti a Bizottságot, hogy a Parlament 2015. március 10-i kérésének megfelelően az EU alapvető jogokkal kapcsolatos belső és külső politikája közötti összhang biztosítása érdekében a következő uniós egészségügyi stratégiájába alapvető emberi jogokként foglalja bele a szexuális és a reproduktív egészséget és jogokat;

70.

elismeri, hogy az életmentő abortusz megtagadása az emberi jogok súlyos megsértésének minősül;

71.

felhívja a tagállamokat, hogy a Bizottsággal egyetértésben ismerjék el a biztonságos és korszerű fogamzásgátláshoz és az iskolákon belüli szexuális felvilágosításhoz való hozzáférés jogát; sürgeti a Bizottságot, hogy a nemzeti szakpolitikákon túlmenően tegyen lépéseket a közegészség javítása érdekében, és erről teljes körűen tájékoztassa az Európai Parlamentet;

72.

határozottan elítéli a gyermekekkel szembeni erőszak és rossz bánásmód valamennyi formáját; felhívja a tagállamokat – mint a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény részes államait –, hogy hozzanak megfelelő intézkedéseket a gyermekek védelme céljából a fizikai és lelki bántalmazás minden formája ellenében, ideértve a fizikai és szexuális erőszakot, a kényszerházasságot, a gyermekmunkát és a szexuális kizsákmányolást;

73.

erőteljesen elítéli a gyermekek szexuális kizsákmányolását, különösen a gyermekpornográfia terjedését az interneten; sürgeti az Uniót és a tagállamokat, hogy egyesítsék erőfeszítéseiket a gyermekjogok e súlyos megsértésének leküzdése érdekében, és vegyék megfelelően tekintetbe a Parlament 2015. március 11-i, a gyermekekkel szemben elkövetett internetes szexuális visszaélésről szóló állásfoglalásában (33) szereplő ajánlásokat; újólag kéri azokat a tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy ültessék át a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló irányelvet; felszólítja ezenkívül az Uniót és azokat a tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy ratifikálják az Európa Tanácsnak a gyermekek szexuális kizsákmányolással és szexuális visszaéléssel szembeni védelméről szóló egyezményét;

74.

felszólítja a tagállamokat a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló 2011/93/EU irányelv végrehajtására, illetve hogy erősítsék a bűnüldöző hatóságok többek között az Europollal történő együttműködésének jogi lehetőségeit, műszaki képességeit és pénzügyi forrásait a gyermekek elleni szexuális bűnözők hálózatainak hatékonyabb kivizsgálása és megszüntetése céljából, az érintett gyermekek jogainak és biztonságának szem előtt tartásával;

75.

hangsúlyozza a gyermekekkel foglalkozók szakemberek – pedagógusok, ifjúsági munkások és gyermekorvosok – szerepét a gyermekek fizikai és lelki bántalmazására, ideértve az internetes zaklatásra is utaló jelek feltárásában; felhívja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak róla, hogy ezek a szakemberek odafigyeljenek ezekre a jelekre, továbbá célzott képzésben részesüljenek; felhívja továbbá a tagállamokat, hogy létesítsenek olyan segélyvonalakat, amelyeken a gyermekek bejelentést tehetnek az őket érő bármiféle bántalmazásról, szexuális erőszakról, megfélemlítésről vagy zaklatásról;

76.

úgy véli, hogy a gyermekek online személyes adatait megfelelő védelemben kell részesíteni, és hogy a gyermekeket gyermekbarát módon kell tájékoztatni személyes adataik online módon történő felhasználásának kockázatairól és következményeiről; felszólítja a tagállamokat, hogy az iskolákban indítsanak figyelemfelhívó kampányokat; hangsúlyozza, hogy meg kell tiltani a gyermekeket érintő online profilalkotást;

77.

elítéli a gyermekekkel szembeni megkülönböztetés minden formáját, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy egységesen lépjenek fel a gyermekekkel szembeni megkülönböztetés felszámolása céljából; felszólítja különösen a tagállamokat és a Bizottságot, hogy határozott prioritásként tartsák szem előtt a gyermekeket a regionális és kohéziós politikák tervezése és végrehajtása során;

78.

felszólítja a tagállamokat, hogy valamennyi gyermek számára biztosítsák az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférést, függetlenül attól, hogy gyanúsítottak, elkövetők, áldozatok vagy az eljárás részes felei; hangsúlyozza a büntetőeljárás során a gyermekek részére nyújtandó eljárási biztosítékok megerősítésének fontosságát, különösen a büntetőeljárásban gyanúsított vagy vádlott gyermekek részére nyújtandó különleges biztosítékokról szóló irányelvvel kapcsolatos, folyamatban lévő viták összefüggésében;

79.

aggodalmát fejezi ki a szülők által elkövetett jogellenes külföldre vitelek számának növekedése miatt; hangsúlyozza ezzel kapcsolatban a jogellenesen külföldre vitt gyermekek ügyeivel foglalkozó európai parlamenti közvetítő szerepének fontosságát; hangsúlyozza a közös uniós megközelítés fontosságát az EU-ban eltűnt gyermekek megtalálása érdekében; felszólítja a tagállamokat, hogy növeljék a rendőrségi és igazságügyi együttműködést az eltűnt gyermekeket is érintő határokon átnyúló esetekben, és hogy hozzanak létre forróvonalat az eltűnt gyermekek keresésére;

80.

emlékeztet rá, hogy a gyermek mindenek felett álló, a Charta 24. cikkében említett érdekeit a gyermekekre vonatkozóan elfogadott összes szakpolitikában és intézkedésben mindig elsődleges szempontnak kell tekinteni; emlékeztet rá, hogy a Charta garantálja az oktatáshoz való jogot, és az oktatás nem csupán a gyermek jólétéhez és személyiségfejlődéséhez, hanem a társadalom jövőjéhez is elengedhetetlenül szükséges; véleménye szerint az alacsony jövedelmű családok gyermekeinek oktatása alapvető feltétel ahhoz. hogy a gyermekek kikerülhessenek a szegénységből; felhívja ezért a tagállamokat, hogy mozdítsák elő, hogy mindenki hozzájuthasson a minőségi oktatáshoz;

81.

hangsúlyozza, hogy az uniós állampolgárok gyermekeinek jogait megfelelő módon védelmezni kell, nem csak az Európai Unióban, de annak határain túl is, és ezért átfogó együttműködést sürget a nem uniós északi államok gyermekjólétért felelős szervezeteivel; úgy véli, hogy az Unió minden partnerének (beleértve az EGT tagjait) ratifikálnia kellene a szülői felelősséggel és a gyermekek védelmét szolgáló intézkedésekkel kapcsolatos együttműködésről, valamint az ilyen ügyekre irányadó joghatóságról, alkalmazandó jogról, elismerésről és végrehajtásról szóló 1996. évi Hágai Egyezményt;

82.

elismeri, hogy a pénzügyi és gazdasági válság rendkívül negatív hatást gyakorolt a gyermekek jogainak és jólétének valóra váltására; felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a gyermekszegénység és a társadalmi kirekesztés kezelése terén a Bizottság „Beruházások a gyermekek érdekében: A hátrányos helyzetből való kitörés” című ajánlásának hatékony, a megfelelő erőforrásokhoz való hozzáférést támogató integrált stratégiák végrehajtása révén, amelyek lehetővé teszik a megfizethető minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférést és előmozdítják a gyermekek részvételét az őket érintő döntéshozatalban; felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon további intézkedéseket az ajánlás végrehajtásának nyomon követésére;

83.

felkéri a Bizottságot, hogy 2015-ben tegyen javaslatot az EU gyermekjogi ütemtervének nagyra törő és átfogó utódjára; felszólítja a Bizottságot, hogy hatékonyan érvényesítse a gyermekek jogait az összes uniós jogszabályban, szakpolitikában és pénzügyi döntésben; felhívja a Bizottságot, hogy évente tegyen jelentést a gyermekek jogainak tiszteletben tartása, valamint a gyermekek jogaival kapcsolatos uniós vívmányok maradéktalan végrehajtása terén elért eredményekről; felkéri a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a gyermekjogi koordinátor megbízatása és forrásai megfelelően tükrözzék a gyermek jogainak szisztematikus és hatékony érvényesítésére vonatkozó uniós kötelezettségvállalást; felhívja a Bizottságot, hogy fogadja el az integrált gyermekvédelmi rendszerekről szóló beígért európai uniós iránymutatást;

84.

üdvözli azt a tendenciát, amely szerint a tagállamokban a kényszerházasságot bűncselekményként kívánják meghatározni; felhívja a tagállamokat, hogy legyenek elővigyázatosak és részesítsék képzésben a gyermekekkel közvetlenül foglalkozókat – pedagógusokat, ifjúsági munkásokat –, illetve emeljék tudatosságuk szintjét és készítsék fel őket annak érdekében, hogy azonosíthassák a származási országukba kényszerházasság céljából való visszavitel kockázatának kitett gyermekeket;

85.

a leghatározottabban elítéli a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek irányába az EU területén tanúsított, olyan törvényekbe és politikákba burkolt megkülönböztetést és erőszakot, amelyek korlátozzák az LMBTI személyek alapvető jogait; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el a homofóbiát és a transzfóbiát elítélő törvényeket és politikákat; e tekintetben felszólítja a Bizottságot, hogy az év végéig nyújtson be uniós szintű cselekvési tervet vagy stratégiát a homofóbia ellen és a szexuális irányultságot és nemi identitást érintő egyenlőség érdekében, ahogyan ezt a Parlament már több ízben sürgette, Jourová biztos pedig bizottsági meghallgatásain ígérte; e tekintetben emlékeztet a homofóbia, illetve a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló megkülönböztetés elleni európai menetrendről szóló, 2014. február 4-i állásfoglalására; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy ezen átfogó politikának tiszteletben kell tartania az Európai Unió, az uniós ügynökségek és a tagállamok hatáskörét;

86.

úgy véli, hogy az LMBTI személyek alapvető jogai nagyobb valószínűséggel érvényesülnek, ha ők is hozzáférhetnek az olyan jogintézményekhez, mint az együttélés, a bejelentett élettársi viszony vagy a házasság; üdvözli, hogy 19 tagállamban e jogintézmények már szabadon hozzáférhetők, és felszólítja a többi tagállamot, hogy ők is vegyék fontolóra ennek megvalósítását; megismétli továbbá felhívását, hogy a családi állapotot (köztük a nemi hovatartozás jogi elismerését és a házastársi vagy bejelentett élettársi viszonyt) igazoló dokumentumok és ezek joghatása kölcsönös elismerésének biztosítása céljából a Bizottság nyújtson be javaslatot ambiciózus rendeletre, a szabad mozgáshoz való jogukat gyakorló polgárok elé gördített diszkriminatív jogi vagy közigazgatási akadályok felszámolása érdekében;

87.

felhívja a tagállamokat, hogy legyenek elővigyázatosak és szilárdak, és szabjanak ki büntetést az LMBTI személyeket nyilvános fórumokon sértegető vagy megbélyegző közhivatalnokokra;

88.

ösztönzi az uniós tagállamokat, hogy támogassák a szakszervezetek és munkáltatói szervezetek abbéli erőfeszítéseit, hogy sokféleséget és megkülönböztetésmentességet célzó politikáikban az LMBTI személyekre összpontosítsanak;

89.

megítélése szerint a tagállamok hatóságainak könnyített eljárásokkal kellene segíteniük a nemet változtató személyeket abban, hogy a hivatalos dokumentumokban elismerjék új nemi hovatartozásukat; újólag elítél minden olyan törvényesített elismerési eljárást, amely a transznemű személyeket sterilizálásra kényszeríti;

90.

sajnálja, hogy a transznemű személyeket a legtöbb tagállamban még mindig mentálisan sérültnek tekintik, és felszólítja őket a mentális betegségek nemzeti nyilvántartásának felülvizsgálatára, egyidejűleg biztosítva, hogy valamennyi transznemű személy továbbra is hozzájuthat a szükséges orvosi kezeléshez;

91.

üdvözli a Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy az Egészségügyi Világszervezet által összeállított Betegségek Nemzetközi Osztályozásának (BNO) felülvizsgálata során a transznemű identitás kerüljön ki a betegségek felsorolásából; felhívja a Bizottságot, hogy fokozza erőfeszítéseit annak érdekében, hogy a gyermekkori nemi variancia ne váljék a Betegségek Nemzetközi Osztályozásának egy újabb tételévé;

92.

határozottan sajnálja, hogy az interszexuális gyermekek nemiségének „normalizálására” irányuló sebészeti beavatkozás széles körben elterjedt, holott erre orvosi értelemben nincs szükség; üdvözli e tekintetben, hogy a nemi identitásról, nemi önkifejezésről és szexuális jellegzetességekről szóló 2015. áprilisi máltai törvény tiltja hasonló műtétek elvégzését interszexuális gyermekeken, és megerősíti az önrendelkezés elvét az interszexuális személyek számára; felszólítja a többi államot, hogy kövessék a máltai példát;

93.

elítéli a fogyatékkal élő személyek ellen mind a mai napig tapasztalható megkülönböztetést és kirekesztést; kéri a Bizottságot, a tagállamokat és a regionális és helyi hatóságokat, hogy hajtsák végre az európai fogyatékosságügyi stratégiát, valamint ellenőrizzék és alkalmazzák a vonatkozó európai jogszabályokat; felhívja e tekintetben a Bizottságot, hogy indítsa újra az európai akadálymentesítési intézkedéscsomagra vonatkozó jogalkotási kezdeményezést egy több területet átfogó eszköz formájában, amely növelheti a fogyatékossággal élők számára biztosított védelmet és biztosítja az őket érintő összes uniós politika kohézióját; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy emelje a legmagasabb szintre a szinergiákat az EU fogyatékosságügyi stratégiája és a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezmény (CEDAW), illetve a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény között, annak biztosítása érdekében, hogy az elismert jogok valóban rendelkezésre állnak és ténylegesen igénybe vehetők, továbbá a jogszabályi keret harmonizálása és végrehajtása, illetve kulturális és politikai fellépés révén;

94.

sürgeti a Bizottságot, hogy a fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezményből az Unióra háruló kötelezettségekkel összhangban szolgáljon iránymutatással a tagállamok számára az uniós alapok legjobb felhasználása érdekében, továbbá az egyezmény megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében támogassa a nem kormányzati szerveket és szervezeteket és működjön szorosan együtt velük; felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy javítsák a fogyatékossággal élő személyek – köztük a pszichoszociális fogyatékossággal élők – foglalkoztatásához és képzéséhez való hozzájárulását, és az Alapjogi Charta 26. cikkével összhangban támogassák a fogyatékossággal élő személyek önálló életvitelét és az intézményi gondozást kiváltó programokat;

95.

hangsúlyozza, hogy tiszteletben kell tartani a fogyatékossággal élő személyek választásokon való politikai részvételére vonatkozó jogait; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy a 93/109/EK és 94/80/EK tanácsi irányelvek végrehajtásáról készülő jelentésbe amelyek az európai parlamenti és helyhatósági választások tekintetében rögzítik a szavazati és a jelöltként való induláshoz való jogot illessze be a fogyatékkal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel való összeegyeztethetőség értékelését; sajnálja, hogy az EU-ban nagy számban élő, jogképességétől megfosztott fogyatékossággal rendelkező ember hasonlóképpen nem élhet szavazati jogával; felhívja ezért a tagállamokat, hogy úgy módosítsák nemzeti jogszabályaikat, hogy a választáshoz való jogot ne vonják el szisztematikusan a fogyatékkal élő és jogképességüktől megfosztott emberektől, hanem az eseteket egyenként vizsgálják meg és a választási eljárások során a fogyatékkal élőknek nyújtsanak támogatást;

96.

felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az európai jogszabályok összeegyeztethetőségét a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel, továbbá a jövőbeli javaslatokat hatásvizsgálatai alapján az említett egyezmény szellemében értékelje;

97.

elítéli a fizikai és farmakológiai kényszerítés formáinak alkalmazását a mentális fogyatékossággal élők esetében, és felszólítja az EU-t és a tagállamokat társadalmi beilleszkedést célzó szakpolitikák elfogadására;

98.

sajnálja, hogy a fogyatékkal élők az Unióban még mindig akadályokkal szembesülnek a javak és szolgáltatások piacához való hozzáférésük során; véleménye szerint ezek az akadályok gátolják őket a társadalmi életben való részvételben, valamint különösen az európai polgárságukból származó jogaik megsértését jelentik; felhívja a Bizottságot, hogy érjen el gyors előrehaladást az Európai Unióban megvalósítandó hozzáférhetőségért folytatott munkájában, hogy minél előbb elfogadásra kerüljön egy jogalkotási aktus;

99.

felhívja az EU intézményeit és a tagállamokat, hogy a fogyatékkal élőket – képviseleti szervezeteiken keresztül – vonják be a vonatkozó hatásköröket érintő döntéshozatali folyamatokba, összhangban a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény 4. cikkének (3) bekezdésével;

100.

felhívja az uniós tagállamokat és intézményeket annak biztosítására, hogy a konzultációs folyamatokban való részvétel lehetőségei – hozzáférhető kommunikációs eszközök közvetítésével – világosan és széles körben ismertek legyenek, a közlemények egyéb – például Braille-írásos vagy más könnyen olvasható – formában is rendelkezésre álljanak, a javasolt jogszabályokat és szakpolitikákat tárgyaló nyilvános meghallgatások és gyűlések pedig megközelíthetők legyenek;

101.

felhívja a Bizottságot, hogy a fogyatékkal élők ügyére vonatkozó adatgyűjtést uniós szociális felmérések révén – a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény 31. cikkében előírtakat követve – harmonizálja; hangsúlyozza, hogy az adatgyűjtés alapjául szolgáló módszertannak ki kell terjednie valamennyi fogyatékkal élőre, beleértve azokat is, akik súlyosabb fogyatékkal vagy intézetekben élnek,

102.

sajnálja, hogy sok idősebb ember nap mint nap megkülönböztetéssel és alapvető jogai megsértésével szembesül, különösen a megfelelő jövedelemhez, foglalkoztatáshoz, egészségügyi ellátáshoz és a szükséges javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzájutás tekintetében; emlékeztet arra, hogy az Alapjogi Charta 25. cikke kinyilvánítja az idősek jogát a méltó és önálló élethez, valamint a társadalmi és kulturális életben való részvételhez; kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki stratégiát a demográfiai változás tekintetében, érvényre juttatva az Alapjogi Charta 25. cikkében foglalt rendelkezéseket;

103.

aggodalmát fejezi ki az idős emberekkel szemben a tagállamokban széles körben alkalmazott méltánytalan bánásmód, hanyagság és visszaélések miatt; felhívja a tagállamokat, hogy lépjenek fel az idősekkel szembeni visszaélés és erőszak minden formája ellen, és – a lakásfelújítás és a lakhatás hozzáférhetőségének támogatásával – segítsék elő az idősek függetlenségét; emlékeztet arra, hogy a nemek közötti bérszakadék, később pedig a nyugdíjszakadék miatt az idős nők gyakrabban élnek a szegénységi küszöb alatt;

104.

felhívja a tagállamokat, hogy – többek között a fiatalok társadalmi előrelépését célzó képzések szervezése és nyújtása révén – biztosítsák a fiatal munkavállalók, különösen a gazdasági válság által érintett fiatalok munkaerőpiacra történő belépését;

105.

kéri az emberi méltóság tiszteletben tartását az élet végén, különösen annak biztosításával, hogy az élő végrendeletben megfogalmazott döntéseket elismerjék és tiszteletben tartsák;

106.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamokban a közkiadások és a nyugdíjak csökkentése nagymértékben hozzájárul az időskori szegénység terjedéséhez, csökkentve a rendelkezésükre álló jövedelmet, rontva életkörülményeiket és egyenlőtlenségeket teremtve a szolgáltatások megfizethetősége tekintetében, ami miatt egyre több idős ember jövedelme van csupán igen csekély mértékben a szegénységi küszöb fölött;

107.

sajnálja a rasszizmus, idegengyűlölet, vallási intolerancia vagy előítélet által motivált gyűlöletbeszéd és gyűlölet-bűncselekmény eseteit, amelyeket egy személy fogyatékossága, szexuális irányultsága vagy nemi identitása ellen naponta követnek el az EU-ban; felszólítja a tagállamokat, hogy védelmezzék az alapvető jogokat és mozdítsák elő a területükön élő különböző közösségek közötti megértést, elfogadást és toleranciát; kéri az EU-t, hogy a megkülönböztetés elleni szakpolitikák meghatározása során kezelje a gyűlöletből fakadó bűncselekmények elleni fellépést prioritásként az igazságszolgáltatás területén, felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a gyűlölet-bűncselekmények és a megkülönböztető jellegű hozzáállás és viselkedés elleni küzdelmet egy olyan átfogó stratégia kialakításával, amely fellép a gyűlölet-bűncselekmények, valamint az előítéleten alapuló erőszak és megkülönböztetés ellen;

108.

aggódik az interneten található gyűlöletbeszéd terjedése miatt, és felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre egy egyszerű eljárást, amely lehetővé teszi a nyilvánosság számára a gyűlöletmegnyilvánulást tartalmazó internetes honlapok bejelentését;

109.

aggodalmának ad hangot a gyűlöletből fakadó bűncselekményekkel kapcsolatos tagállamokbeli nyomozások és ítéletek miatt; felhívja a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy ösztönözzék az ilyen jellegű bűncselekmények bejelentését többek között megfelelő védelem biztosításával, mivel a nagyszabású felméréseket követő FRA-megállapítások következetesen azt mutatják, hogy a bűncselekmények áldozatai vonakodnak a rendőrség bevonásától;

110.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy több tagállam nem helyesen ültette át a 2008/913/JHA kerethatározat rendelkezéseit, és felszólítja a tagállamokat, hogy maradéktalanul ültessék át és hajtsák végre az uniós normákat és biztosítsák a gyűlölet-bűncselekmények, gyűlöletkeltés és uszítás valamennyi formáját elítélő, valamint e bűncselekmények esetén szisztematikusan büntetőeljárás indítását előíró nemzeti jogszabályok végrehajtását; felszólítja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a kerethatározat megfelelő átültetését, és indítson jogsértési eljárást azon tagállamok ellen, amelyek azt nem ültették át; kéri továbbá a kerethatározat felülvizsgálatát annak érdekében, hogy teljes mértékben lefedje a gyűlölet-bűncselekmények valamennyi formáját és az előítéleten vagy megkülönböztetésen alapuló indítékkal elkövetett bűncselekményeket, valamint a következetes nyomozási és vádemelési normák pontos meghatározása érekében;

111.

felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a diszkriminatív gyakorlatok és a gyűlölet-bűncselekmények megelőzéséről és visszaszorításáról szóló képzési programok szervezését a bűnüldözési és igazságszolgáltatási hatóságok, valamint az érintett uniós ügynökségek számára; felszólítja a tagállamokat, hogy a nyomozásért és büntetőeljárásért felelős hatóságok számára biztosítsa az ahhoz szükséges gyakorlati eszközöket és készségeket, hogy be tudják azonosítani és kezelni tudják a kerethatározat által meghatározott bűncselekményeket, és hogy a sértettekkel megfelelően tudjanak együttműködni és kommunikálni;

112.

aggodalommal figyeli az olyan politikai pártok felemelkedését, amelyeknek politikai programja az etnikai, szexuális irányultság és vallási alapon történő kirekesztésen alapul;

113.

mélységes aggodalmának ad hangot a rasszista és idegengyűlölő cselekmények és megnyilvánulások növekvő trivializálása kapcsán, ami annak köszönhető, hogy a közszférában egyre inkább jelen vannak rasszista vagy idegengyűlölő csoportok, amelyek közül néhány már politikai párt státuszt szerzett, mások pedig erre törekszenek;

114.

mély aggodalmát fejezi ki az olyan politikai pártok megerősödése miatt, amelyek a jelenlegi gazdasági és társadalmi válságot rasszista, idegengyűlölő és iszlámellenes üzeneteik igazolására használják fel;

115.

határozottan elítéli a kisebbségek, különösen a romák és a migránsok az olykor politikai párthoz közvetlenül kötődő félkatonai csoportok általi megfélemlítését és üldözését; sürgeti a tagállamokat, hogy tiltsák meg és büntessék az ilyen gyakorlatokat;

116.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy igen magas azoknak a száma, akik a gazdasági válság miatt vesztették el otthonukat; úgy véli, hogy a hajléktalanokat integrálni kell a társadalomba, és hogy fel kell lépni elszigetelődésük és kirekesztésük ellen; e célból felszólítja a tagállamokat, hogy fogadjanak el ambiciózus politikákat e személyek megsegítése érdekében; hangsúlyozza, hogy a hajléktalanok kiszolgáltatott személyek, és ismételten felszólítja a tagállamokat, hogy ne bélyegezzék meg őket bűnözőként; felszólítja a tagállamokat, hogy helyezzék hatályon kívül az ilyen irányú jogszabályokat vagy szakpolitikákat; felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki nemzeti stratégiákat a hajléktalanság jelensége elleni fellépés érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy elősegítve a bevált gyakorlatok cseréjét és a pontos adatgyűjtést, támogassa a tagállamokat a hajléktalanság elleni küzdelmükben; felszólítja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a tagállamokban a hajléktalanságból fakadó emberi jogi jogsértéseket; hangsúlyozza, hogy a társadalom legszegényebb rétegeit a lakástámogatás tekintetében megillető jog az Alapjogi Chartában foglalt jog;

117.

elítéli, hogy az Európai Unióba igyekvő menedékkérők és migránsok továbbra is nagy számban vesztik életüket a földközi-tengeri térségben, és elítéli a migránsoktól alapvető jogaikat megtagadó emberkereskedőket és embercsempészeket; rámutat, hogy az EU-nak és a tagállamoknak dinamikus és kötelező érvényű intézkedéseket kellene hozniuk a tengeren bekövetkező további tragédiák megelőzéséhez; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy állítsák a szolidaritást, valamint a migránsok alapvető jogainak tiszteletben tartását az EU migrációs politikáinak középpontjába, különösen a követezőket:

118.

kéri, hogy az Unió és a tagállamok fogadják el a szükséges jogszabályokat a szolidaritás elvének megvalósítása érdekében, az EUMSZ 80. cikkében foglaltaknak megfelelően;

119.

határozottan elítéli az akár fal vagy szögesdrót formáját öltő biztonsági védelmet az EU határain, és azt, hogy nincs legális módja a migránsok az Európai Unióba való bejutásának, melynek következtében sok menedékkérő és bevándorló kényszerül egyre veszélyesebb módszereket igénybe venni, és ily módon kiszolgáltatni magát az emberkereskedőknek és az embercsempészeknek;

120.

az alapvető jogokat szem előtt tartó határellenőrzést kér, és hangsúlyozza a Frontex-műveletek Parlament általi demokratikus felügyeletének szükségességét;

121.

felszólít az uniós jog vagy a Frontex mandátuma szerinti alapvető jogokat sértő tevékenységként azonosított valamennyi tevékenység felfüggesztésére;

122.

hangsúlyozza, hogy a Dublini Rendelet valódi közös európai menekültügyi rendszer hiányában negatív hatást gyakorol a nemzetközi védelemhez való hatékony hozzáférés vonatkozásában, különösen a Bíróság és az EJEB ítélkezési gyakorlatának fényében; elítéli, hogy a rendelet felülvizsgálata nem vezetett annak felfüggesztéséhez, vagy legalábbis az EU területére való első belépési országba való visszaküldés eltörléséhez, továbbá elítéli, hogy a Bizottság és a tagállamok nem tettek lépéseket egy, a tagállamok közötti szolidaritáson alapuló lehetséges alternatív megoldás érdekében;

123.

felhívja a tagállamokat, hogy ratifikálják a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezményt;

124.

elítéli az irreguláris migránsok, többek között a menedékkérők, a kíséret nélküli kiskorúak és a hontalan személyek jogellenes fogva tartásának válogatás nélkül alkalmazott gyakorlatát; kéri a tagállamokat, hogy tartsák magukat a visszatérési irányelvben, továbbá a nemzetközi és uniós jogban meghatározott rendelkezésekhez, ideértve a méltósághoz való jog, valamint a gyermek mindenek felett álló érdeke elvének tiszteletben tartását is; emlékeztet arra, hogy a migránsok fogva tartására továbbra is csak a legvégső esetben kerülhet sor, és sürgeti a tagállamokat, hogy hajtsanak végre alternatív intézkedéseket; elítéli az egyes tagállamokban tapasztalható megdöbbentő fogva tartási körülményeket, és sürgeti a Bizottságot, hogy haladéktalanul foglalkozzon az üggyel; ismételten kijelenti, hogy jogaik megsértés esetén biztosítani kell az irreguláris migránsok számára a hatékony jogorvoslathoz való jogot;

125.

felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy tájékoztatást nyújtsanak és biztosítsák az átláthatóságot a migránsok és menedékkérők fogva tartásával kapcsolatban számos tagállamban, és sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a 862/2007/EK rendelet felülvizsgálatára annak érdekében, hogy az a fogva tartási rendszerek és létesítmények működtetésére vonatkozó statisztikai adatokat is magában foglaljon;

126.

hangsúlyozza a szabadságelvonás minden formája feletti demokratikus, a bevándorlási és menekültügyi jogszabályoknak megfelelően történő ellenőrzés fontosságát; kéri az európai parlamenti képviselőket és a nemzeti parlamenteket, hogy tegyenek rendszeres látogatásokat a migránsok és menedékkérők befogadására és fogva tartására szolgáló központokba, és felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy segítsék elő az e központokhoz való hozzáférést a nem kormányzati szervezetek és riporterek számára;

127.

szorgalmazza a menekültek fogadására és fogva tartására szolgáló központok, a migránsokkal való bánásmód és a menekültügyi formalitások tagállamokban történő szigorúbb ellenőrzését; aggodalmát fejezi ki az azonnali kiutasítási eljárások és az Európa déli részén található számos problémás területen előforduló erőszakos incidensek kapcsán, ami szükségessé teszi az e gyakorlatot folytató országokkal való politikai párbeszéd az említett keretek közt történő, Bizottság általi, a jogállamiság fenntartását célzó elindítását;

128.

felhívja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy alakítsanak ki konkrét intézkedéseket és bevált gyakorlatokat az egyenlő bánásmód és a társadalmi integráció előmozdítása céljából, hogy ezáltal javítsák a migránsok társadalmi integrációját; e tekintetben emlékeztet arra, hogy alapvető fontosságú a negatív sztereotípiák és a migránsok ellen irányuló félretájékoztatás elleni, ellenpropaganda kialakítása révén való küzdelem, elsősorban az iskolában és a fiatalok számára, a migráció kedvező hatásainak hangsúlyozása érdekében;

129.

megítélése szerint a migráns gyermekek különösen kiszolgáltatottak, különösen, ha kísérő nélkül utaznak; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hajtsák végre a kísérő nélküli kiskorúak európai uniós helyzetéről szóló 2013. szeptember 12-i parlamenti állásfoglalást; felszólítja a tagállamokat, hogy teljes egészében hajtsák végre a közös európai menekültügyi rendszerről szóló jogalkotási csomagot a kísérő nélküli kiskorúak unióbeli helyzetének javítása érdekében; üdvözli a Bíróság C-648/11. sz. ügyben hozott ítéletét, amelynek értelmében a kísérő nélküli kiskorú által egynél több tagállamban egymást követően benyújtott menedékjog iránti kérelem elbírálásáért az a tagállam felelős, ahol a kiskorú a kérelem benyújtását követően tartózkodik; emlékeztet arra, hogy a kísérő nélküli kiskorúak mindenekelőtt gyermekek, és hogy a velük való foglalkozás során a gyermekvédelemnek, nem pedig a bevándorláspolitikának kell irányadónak lennie a tagállamok és az EU számára;

130.

kéri annak értékelését, hogy hogyan költötték el a belügyekre előirányzott és felhasznált támogatásokat, különösen a menedékkérők fogadására nyújtott pénzösszegeket; felszólítja az EU-t, hogy tegyen lépéseket, amennyiben kiderül, hogy az alapokat az alapvető jogokat sértő tevékenységekre használták fel;

131.

kéri, hogy nyújtsanak segítséget az Unió külső határain található tagállamoknak a befogadási feltételek és a menekültügyi eljárások terén mutatkozó rendszerszerű hiányosságok kezelésében, amelyeket tovább súlyosbít a menedékkérők számának növekedése;

132.

felszólítja az EU-t, hogy vonja felelősségre az alapvető jogokat bármilyen módon megsértő alkalmazottait; biztosítékokat kér arra vonatkozóan, hogy vizsgálat indul minden olyan esetben, amikor a Frontex ügynökség által összehangolt műveletek során jogsértésekkel kapcsolatos vádak fogalmazódnak meg, valamint hogy megfelelő – fegyelmi vagy más jellegű – intézkedésekre kerül sor a bizonyíthatóan ilyen jogsértéseket elkövető személyek ellen; e célból felhív arra, hogy a Frontex hozzon létre belső jogorvoslati mechanizmust, ahogyan azt az európai ombudsman az OI/5/2012/BEH-MHZ sz. ügyben folytatott vizsgálatában kérte, valamint hogy hozzák nyilvánosságra az emberi jogok állítólagos megsértésével kapcsolatban folytatott vizsgálatok következtetéseit; kéri továbbá, hogy állítsák le a FRONTEX-műveleteket, amennyiben e műveletek során emberi jogi jogsértésekre került sor, az 1168/2011/EU rendelet 3. cikk (1) bekezdésének a) pontjában előírtak szerint;

133.

felszólítja a tagállamokat, hogy további halasztás nélkül ratifikálják az Európa Tanács emberkereskedelem elleni fellépésről szóló egyezményét;

134.

felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a nemi hovatartozáson alapuló üldöztetés női áldozatai ténylegesen nemzetközi védelmet kaphassanak; felhívja a tagállamokat, hogy tartsák magukat a családegyesítési jogról szóló 2003/86/EK irányelv végrehajtására vonatkozó bizottsági iránymutatáshoz, ideértve a tartózkodási engedélyek saját jogon történő azonnali kiadását azon családegyesítési célból érkezett családtagok számára, akik különösen nehéz körülményektől – például családon belüli erőszaktól – szenvednek;

135.

üdvözli, hogy a menedékre vonatkozó uniós jogszabályok a nemi szervek megcsonkításának áldozatait sérülékeny személyeknek tekintik, és a nemi szervek megcsonkítása szerepel a menedékre irányuló kérelem teljesítéséhez figyelembe vehető kritériumok között; felszólítja a tagállamokat, hogy képezzék ki a migránsokkal kapcsolatba kerülő személyeket annak érdekében, hogy azonosítani tudják a származásuk szerinti országban a nemi szervek megcsonkításának kitett nőket és lányokat;

136.

hangsúlyozza, hogy az uniós polgároknak és családjaiknak a Szerződésekben kimondott és a szabad mozgásról szóló 2004/38/EK irányelvben biztosított szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való joga az uniós polgárok egyik legkonkrétabb alapvető joga; elítéli az e vívmány felülvizsgálatára, különösen pedig a schengeni határellenőrzések Schengeni Határ-ellenőrzési Kódexen kívüli visszaállítására irányuló valamennyi kísérletet, és kéri, hogy minden jogsértés kerüljön a Bíróság elé; aggodalmát fejezi ki az uniós polgárok lakhely szerinti országokból való, munkájuk és jövedelmük elvesztését követő, a hatályos kerettel ellentétes gyors kiutasításainak növekvő száma miatt; úgy véli, ez ellenkezik a mozgás szabadságának szellemével;

137.

elítéli annak módjait, ahogy a pénzügyi, gazdasági és államadósság-válság, valamint emellett bizonyos költségvetési megszorítások kedvezőtlen hatással voltak a gazdasági, polgári, szociális és kulturális jogokra, gyakran munkanélküliséget, szegénységet, bizonytalan munka- és életkörülményeket, továbbá kirekesztést és elszigetelődést okozva különösen azokban a tagállamokban, amelyekben gazdasági kiigazító programokat fogadtak el, és hangsúlyozza, hogy az Eurostat egyik friss feljegyzése szerint ma minden negyedik európai a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatának van kitéve;

138.

megjegyzi, hogy a gazdasági válság és a kezelését célzó intézkedések kihatottak olyan alapvető szükségletekhez való hozzáférésre, mint az oktatás, a lakhatás, az egészségügyi ellátás, a társadalombiztosítás, valamint egyes tagállamokban kedvezőtlenül befolyásolták a népesség általános egészségügyi állapotát; hangsúlyozza, hogy az Európai Szociális Charta 30. cikke értelmében tiszteletben kell tartani a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni védelemhez való jogot; kéri a tagállamokat, hogy polgáraik méltó életkörülményeinek biztosítása és a társadalmi kirekesztés leküzdése érdekében vezessenek be a nemzeti gyakorlatainak megfelelő támogatási intézkedéseket;

139.

hangsúlyozza, hogy az uniós intézmények, valamint a szociális és gazdasági rendszereikben strukturális reformokat végrehajtó tagállamok mindenkor kötelesek betartani a Chartát és nemzetközi kötelezettségeiket, és ezért elszámoltathatóknak kell lenniük az általuk hozott határozatok tekintetében; megismétli arra irányuló felhívását, hogy hangolják össze a gazdasági kiigazítási programokat az EUMSZ 151. cikkében meghatározott – többek között foglalkoztatás elősegítésére, valamint az élet- és munkakörülmények javítására vonatkozó – célkitűzésekkel; ismételten hangsúlyozza, hogy a parlamentek tényleges részvételén keresztül teljes körű demokratikus felügyeletet kell gyakorolni az uniós intézmények és a tagállamok által a válságra való reagálásként hozott intézkedések felett;

140.

felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy a nemek közötti egyenlőséget figyelembe véve vizsgálják meg a javasolt vagy végrehajtott megszorító intézkedések alapvető jogokra gyakorolt hatását, szem előtt tartva a megszorító intézkedések nőket érintő aránytalan következményeit; felhívja az uniós intézményeket, hogy hozzanak azonnali korrekciós intézkedéseket azokban az esetekben, amelyekben a megszorító intézkedések kedvezőtlen hatással voltak a nők gazdasági, szociális és kulturális jogaira;

141.

felkéri az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy ellenőrizzék a válsággal való szembenézés szándékával javasolt vagy elfogadott intézkedéseknek az alapvető jogokra és szabadságokra, többek között a szociális és munkaügyi jogokra kifejtett hatását, és ha tudomásukra jut, hogy gyengül a jogvédelem, vagy fennáll a nemzetközi jog – többek között a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) egyezményeinek vagy ajánlásainak – megsértése, akkor szükség szerint orvosolják a helyzetet;

142.

felszólítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy a kiigazító intézkedések és költségvetési megszorítások elfogadásakor vagy végrehajtásakor végezzenek hatásvizsgálatot az alapvető jogok tekintetében és garantálják azt, hogy elegendő erőforrás álljon rendelkezésre az alapvető jogok tiszteletben tartásához, és biztosítsák a polgári, gazdasági, kulturális és szociális jogok élvezéséhez szükséges minimális szinteket, különös figyelmet fordítva a leginkább sérülékeny és a hátrányos szociális helyzetű csoportokra;

143.

kéri az uniós intézményeket és a tagállamokat annak elismerésére, hogy a társadalmi befogadásba történő hosszú távú beruházás előnyös, mivel csökkenti a hátrányos megkülönböztetésből és az egyenlőtlenségből fakadó tetemes kiadásokat; kéri a tagállamokat, hogy az oktatás és az egészségügyi ellátás fenntartását megfelelő állami beruházások biztosítsák, továbbá gondoskodjanak arról, hogy megkülönböztetés esetén az igazságszolgáltatáshoz és jogorvoslati lehetőségekhez való hozzáférést ne veszélyeztessék az esélyegyenlőséggel foglalkozó szervek költségvetéseinek drasztikus megnyirbálásai; kéri az EU-t és a nemzeti intézményeket, hogy ne ássák alá a társadalmi befogadást olyan költségvetési intézkedésekkel, amelyek az egyenlőség biztosításán munkálkodó, közösségi alapú szervezetek fennmaradását fenyegetik;

144.

kéri az Európai Bizottságot, hogy az európai polgárok szociális jogainak hathatós védelme érdekében fontolja meg az Európai Szociális Chartához való csatlakozásra irányuló javaslat lehetőségét; felszólítja a tagállamokat arra, hogy mozdítsák elő az Európai Unió Alapjogi Chartájában meghatározott szociális jogok kiterjesztését más, a felülvizsgált Szociális Chartában említett szociális jogokra is, például a munkához való jogra, a méltányos díjazáshoz való jogra, valamint a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel szembeni védelemhez való jogra;

145.

megismétli, hogy a korrupciós bűncselekmény – különösen a szervezett bűnözés – az alapvető jogok súlyos megsértését jelenti, továbbá veszélyezteti a demokráciát és a jogállamiságot; hangsúlyozza, hogy a korrupció a közpénzek rendeltetési céljuk szerinti közcélra történő felhasználásának eltérítése révén csökkenti a közszolgáltatások szintjét és minőségét, és ezáltal rendkívül ártalmas a valamennyi polgárral szembeni tisztességes bánásmódra; sürgeti a tagállamokat és az európai intézményeket, hogy alakítsanak ki a korrupció és bűnözés megelőzésére, leküzdésére és szankcionálására irányuló hatékony eszközöket és továbbra is rendszeresen ellenőrizzék a köz-, illetve az európai vagy nemzeti pénzeszközök felhasználását; ebből a célból felhívja a tagállamokat és az intézményeket, hogy a függetlenségre és a hatékonyságra megfelelő garanciákat nyújtva könnyítsék meg az Európai Ügyészség gyors felállítását;

146.

hangsúlyozza, hogy a korrupció súlyosan sérti az alapvető jogokat; felkéri a tagállamokat és az intézményeket, hogy alakítsanak ki a korrupció elleni küzdelemre irányuló hatékony eszközöket és rendszeresen ellenőrizzék a köz-, illetve az európai és nemzeti pénzek felhasználását; hangsúlyozza, hogy a fokozott átláthatóság és a polgárok és újságírók dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférése hatékony eszköze a korrupció leleplezésének és a korrupció elleni küzdelemnek;

147.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy fogadjon el hatékony eszközökkel kiegészített korrupcióellenes stratégiát; felkéri a tagállamokat és az EU-t, hogy csatlakozzanak a Nyílt Kormányzati Együttműködéshez és alakítsanak ki olyan konkrét stratégiákat, melyek ösztönzik az átláthatóságot, erősítik az állampolgárok pozícióját és küzdenek a korrupció ellen; felszólítja a tagállamokat, hogy kövessék nyomon az Európai Bizottság korrupcióellenes jelentésében foglalt ajánlásokat, valamint a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás problémájáról: a megvalósítandó intézkedésekre és kezdeményezésekre vonatkozó ajánlásokról szóló 2013. október 23-i parlamenti állásfoglalást (34), és erősítsék meg a rendőrségi és igazságügyi együttműködést a korrupció elleni küzdelem terén;

148.

sürgeti a tagállamokat, hogy fokozzák a mindenféle súlyos szervezett bűncselekmények, többek között az emberkereskedelem, a szexuális visszaélés és kizsákmányolás, a kínzás és a – különösen a nőket és a gyermekeket érintő – kényszermunka elleni küzdelmet;

149.

felhívja a Bizottságot, hogy állapítson meg szabálysértéseket a magánszemélyek vagy szervezett bűnözői csoportok által elkövetett környezeti bűncselekmények megakadályozására, mivel ezek kihatnak az emberek jogaira, az egészséghez, az élethez és az egészséges környezet élvezetéhez való jogra, valamint a gazdaságra és az állami források felhasználására; sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az igazságszolgáltatáshoz való jog Unióban történő hatékony végrehajtását abban az összefüggésben, hogy a jelenlegi és jövőbeli nemzedékekben minden személynek joga van olyan környezetben élni, amely megfelelő az egészsége és jóléte szempontjából;

150.

javasolja egy európai korrupcióellenes kódex bevezetését, a tagállami korrupciószintekkel kapcsolatos mutatók és a korrupció visszaszorításában elért haladás átlátható rendszerét, valamint éves összehasonlító jelentést arról, hogy milyen méreteket öltött ez a probléma európai szinten;

151.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vessenek véget a adóversenynek és küzdjenek hatékonyan a káros adózási gyakorlatok, az adócsalás és az adókikerülés ellen az EU-ban, mivel ezek a gyakorlatok megakadályozzák, hogy a tagállamok maximálisan kihasználják a rendelkezésükre álló erőforrásokat gazdasági, társadalmi és kulturális jogaik megvalósítása érdekében;

152.

elítéli a – különösen a szexuális kizsákmányolás céljából folytatott –emberkereskedelem egyre terjedő jelenségét, és felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy az uniós irányelvvel összhangban hozzanak intézkedéseket a kizsákmányolás iránti – az emberkereskedelem valamennyi formáját tápláló – igények leküzdése céljából;

153.

rámutat arra, hogy a fogvatartottak alapvető jogait a nemzeti hatóságoknak kell garantálniuk; számos tagállamban kifogásolja a börtönökben és egyéb intézményekben való fogva tartás körülményeit, többek között a túlzsúfoltságot és a fogvatartottakkal való rossz bánásmódot; úgy véli, hogy az EU-nak mindenképpen el kell fogadnia egy olyan eszközt, amely garantálná a Kínzás, Embertelen vagy Megalázó Bánásmód vagy Büntetések Megelőzésére Létrehozott Európai Bizottság ajánlásainak és az Emberi Jogok Európai Bírósága által hozott ítéleteknek a végrehajtását;

154.

emlékeztet arra, hogy a szabadságelvonással járó intézkedések túlzott alkalmazása a börtönök túlzsúfoltságát eredményezi egész Európában, ami sérti az egyének alapvető jogait és veszélyezteti az európai igazságügyi együttműködés alátámasztásához szükséges kölcsönös bizalmat; megerősíti annak szükségességét, hogy a tagállamok tiszteletben tartsák a nemzetközi és európai fórumokon tett azon kötelezettségvállalásaikat, hogy gyakrabban alkalmazzák a próbaidőre vonatkozó intézkedéseket és szankciókat, melyek a bebörtönzéssel szemben kínálnak alternatívát, illetve a fogva tartás időszakának a társadalmi visszailleszkedést tegyék a végső céljává; felhívja ezért a tagállamokat, hogy fogadjanak el stratégiákat a börtönbüntetésüket töltő személyek képzésének és foglalkoztatásának előmozdítására;

155.

megismétli az európai elfogatóparancs felülvizsgálatáról szóló 2014. február 27-i állásfoglalásában (35) a Bizottságnak tett ajánlásokat, nevezetesen az arányossági vizsgálat bevezetésére vonatkozót és az európai elfogatóparancsban az alapvető jogokkal kapcsolatos kivételre vagy általánosságban véve a kölcsönös elismeréssel kapcsolatos intézkedésekre vonatkozókat;

156.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a fogvatartottak átszállításáról, a próbaidőről és az alternatív szankciókról, valamint az igazságügyi felügyeletet elrendelő európai határozatról szóló három kerethatározatot, melyek jelentősen csökkenthetik a börtönök túlzsúfoltságát, csak néhány tagállam hajtotta végre;

157.

felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje a fogva tartási politikák és a büntető igazságszolgáltatási rendszerek gyermekekre gyakorolt hatását; rámutat, hogy EU-szerte közvetlen hatás éri a gyermekek jogait abban az esetben, ha azok szüleikkel együtt fogva tartási létesítményekben élnek; kiemeli, hogy becslések szerint évente 800 000 gyermeket különítenek el bebörtönzött szülőjüktől EU-szerte, ami többszörös hatással van a gyermek jogaira;

158.

rámutat, hogy a kölcsönös elismerésen és jogi biztosítékokon alapuló, ezáltal a tagállamok különböző igazságszolgáltatási rendszereit különösen a bűnügyekben összehangoló európai igazságügyi térség kialakítása az EU 2020 igazságügyi ütemterv tekintetében továbbra is az európai intézmények egyik legfontosabb prioritása; úgy véli, hogy a Charta és a másodlagos uniós jogszabályok hatékony alkalmazása döntő fontosságú ahhoz, hogy a polgárok megbízzanak az európai igazságügyi térség megfelelő működésében;

159.

emlékeztet arra, hogy az igazságszolgáltatáshoz, valamint a független és pártatlan bíróságokhoz való hozzáférés joga kulcsfontosságú az alapvető jogok – amelyek csupán akkor hatékonyak, ha jogi erővel érvényre juttathatók –, a demokrácia és a jogállamiság védelme szempontjából; ismételten hangsúlyozza annak fontosságát, hogy mind a polgári, mind a büntető igazságszolgáltatási rendszerek hatékonyak legyenek, valamint garantálva legyen a bírói kar függetlensége;

160.

üdvözli a Bizottság által működtetett európai igazságügyi portált, amely információkat szolgáltat a szakmabeliek és a nagyközönség számára az igazságügyi rendszerekről, és amely az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés javításának gyakorlati eszköze, külön szekcióval az alapvető jogokról, amelynek célja, hogy tájékoztassa a polgárokat, hogy hová fordulhatnak alapvető jogaik megsértése esetén;

161.

üdvözli az európai szinten már megtett azon lépéseket, melyek célja a büntetőeljárások tagállami garanciáinak és azok előnyeinek összehangolása a polgárok javára; ismételten hangsúlyozza az eljárási jogokra vonatkozó uniós jogszabály elfogadásának jelentőségét, amely megfelel az Alapjogi Chartában, a nemzetközi emberi jogi szerződésekben és a tagállamok alkotmányjogában foglalt legmagasabb szintű védelemnek;

162.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy számos tagállamban nem biztosított a jogsegélyhez való hozzáférés, és hogy ez kihat az elegendő forrással nem rendelkezők igazságszolgáltatáshoz való jogára; elengedhetetlennek tartja, hogy az EU határozott és átfogó irányelvet fogadjon el a jogsegélyről;

163.

felhívja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a jogellenes cselekményeket bejelentő személyek védelmére és támogatására;

164.

véleménye szerint ösztönözni kell az aktív és részvételen alapuló uniós polgárságot a dokumentumokhoz és információkhoz való hozzáférésen, az átláthatóságon, a jó kormányzáson és megfelelő ügyintézésen, a demokratikus részvételen és képviseleten keresztül, az uniós polgárokhoz a lehető legközelebb hozva meg a döntéseket; felhívja a figyelmet arra, hogy a civil társadalom számára lehetővé kell tenni az európai szintű döntéshozatalban való teljes körű részvételt – amit az Európai Unió működéséről szóló szerződés 11. cikke garantál –, továbbá hangsúlyozza az átláthatóság és a párbeszéd elveinek fontosságát; megjegyzi, hogy a polgárok azon joga, hogy állami intézmények birtokában lévő dokumentumokhoz hozzáférjenek, felhatalmazza a polgárokat és lehetővé teszi számukra, hogy ellenőrizzék és értékeljék az állami hatóságokat, illetve felelősségre vonják azokat, e tekintetben sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy holtpontra jutott az 1049/2001/EK rendelet felülvizsgálata, és megismétli azon kérését, hogy a Bizottság és a Tanács folytassa a munkát, figyelembe véve a Parlament javaslatait;

165.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy tájékoztató kampányokat folytassanak az európai polgárságról és az ahhoz kapcsolódó jogokról; a diplomáciai és konzuli védelemhez való jogról, a petíciós jogról, az európai ombudsmanhoz történő panasz benyújtásához való jogról, az aktív és passzív választójogról az európai parlamenti választásokon és a polgári kezdeményezés benyújtására vonatkozó jogról;

166.

üdvözli, hogy az európai ombudsman elkötelezett az uniós intézményeknél és szerveknél megvalósuló jó igazgatás és az átláthatóság biztosítása mellett;

167.

elítéli, hogy több mint 15 millió nem uniós országbeli állampolgár és 500 000 hontalan személy részesül hátrányos megkülönböztetésben oly módon, hogy megtagadják tőlük állampolgárságuk elismerését; kéri az EU-t és tagállamait, hogy tartsák tiszteletben az állampolgársághoz való alapvető jogot, és különösen kéri a tagállamokat, hogy ratifikálják és juttassák maradéktalanul érvényre a hontalanság csökkentéséről szóló 1961-es egyezményt, valamint az állampolgárságról szóló 1997-es európai egyezményt;

168.

rámutat arra, hogy az állampolgárok tájékoztatása az őket megillető alapvető jogokról a Chartában lefektetett jó kormányzáshoz való jog szerves részét képezi; felhívja a tagállamokat, hogy fordítsanak különös figyelmet a leginkább rászorulókra annak biztosítása érdekében, hogy jogaikat elmagyarázzák nekik, és hogy támogassák őket annak biztosítása érdekében, hogy e jogok ne sérüljenek;

169.

kéri a Bizottságot, hogy lépjen előre a jó adminisztrációhoz való jog konszolidációja terén, jogilag kötelező érvényű rendeletté téve a helyes hivatali magatartás uniós kódexét;

170.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy politikáik révén biztosítsák az alapvető jogok megfelelő tiszteletben tartását, garantálását, védelmét, érvényesítését és továbbfejlesztését az EU-ban; kéri a tagállamokat, hogy folytassák a petíciós jog és az ombudsmanhoz fordulás jogának elismerésére irányuló erőfeszítéseiket, mivel ezek a polgárok eszközei jogaik érvényesítésére;

171.

aggodalmát fejezi ki az évi több száz beérkező petíció alapján az uniós környezetvédelmi szabályozás – köztük a környezeti hatásvizsgálatról szóló és a stratégiai környezeti vizsgálatról szóló irányelvek – betűjének és szellemének tényleges tagállami végrehajtása elégtelenségeit illetően; kéri a Bizottságot, hogy törekedjen szigorúbb felügyeletre a vonatkozó eljárások tartalmát illetően, különösen akkor, ha konkrét esetekre vonatkozó petíciók kerülnek benyújtásra;

172.

hangsúlyozza a Lisszaboni Szerződés által bevezetett új polgári jog, az európai polgári kezdeményezés fontosságát, amelynek célja a részvételi demokrácia növelése az Unióban; hangsúlyozza az európai polgári kezdeményezés fontosságát mint olyan hathatós eszközét, amely közvetlen demokratikus jogot ad az európai polgárok kezébe, amely révén – a petíciók az Európai Parlamenthez való benyújtásán és az európai ombudsmannál való jogorvoslaton túlmenően – hozzájárulhatnak az uniós döntéshozatali folyamathoz;

173.

felhívja a Bizottságot, hogy polgárbarát megközelítés kialakításával erősítse meg az európai polgári kezdeményezés szerepét, az eszköz elégtelenségeinek kiküszöbölése révén, amelyre a 211/2011/EU rendelet soron következő felülvizsgálata során kerülhet sor, ugyanakkor hatékonyabbá téve a polgári kezdeményezésről és annak az uniós jogalkotási folyamatra gyakorolt hatásáról a polgároknak szóló tájékoztató kampányokat;

174.

elsőbbséget biztosít a bűncselekmények áldozatai védelmének; felszólítja a tagállamokat, hogy a nemzeti jogba való átültetésre kitűzött 2015. november 16-i határidő betartása érdekében haladéktalanul hajtsák végre megfelelően az áldozatok jogairól szóló (2012/29/EU) irányelvet, továbbá felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a 28. cikkel összhangban biztosítsák az átültetésre vonatkozó, összehasonlítható adatok gyűjtését, különös tekintettel arra, hogy hogyan gyakorolhatták jogaikat a bűncselekmények, különösen a megkülönböztetésen alapuló indítékkal elkövetett bűncselekmények áldozatai; véleménye szerint még sok a tennivaló a bűncselekmények áldozatainak támogatása, a jogaikat illető tájékoztatás és hatékony áldozatsegítő rendszerek biztosítása, továbbá az áldozatokkal való bizalmi viszony kialakítása érdekében a rendőrtisztek és a jogi szakemberek képzése terén, a FRA által készített, az áldozatok támogatásáról szóló kutatásnak megfelelően; üdvözli, hogy a polgári ügyekben hozott védelmi intézkedések kölcsönös elismeréséről szóló rendeletet 2013-ban elfogadták;

175.

felszólítja a Bizottságot és az EU tagállamait, hogy biztosítsák a legmagasabb szintű összehasonlítható adatok gyűjtését a bűncselekmények áldozatairól szóló uniós irányelv (2012/29/EU) átültetéséről és arról, hogy a bűncselekmények áldozatai – beleértve az előítéleten és a megkülönböztetésen alapuló indítékkal elkövetett bűncselekmények áldozatait – hogyan fértek hozzá az irányelv 28. cikkében előírtaknak megfelelően jogaikhoz;

176.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szakpolitikáik kialakításakor vegyék figyelembe a demográfiai fejleményeket és a háztartások méretének és összetételének a változásait; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy szociális és foglalkoztatási politikáik ne alkalmazzanak megkülönböztetést a háztartások mérete és összetétele alapján;

177.

rámutat arra, hogy a polgárok jogorvoslathoz való hozzáférése terén joghézag áll fenn olyan esetekben, amikor a tagállamok elmulasztották, illetve késve hajtották végre a polgárokat közvetlenül érintő uniós jogszabályok átültetését; hangsúlyozza, hogy minden szinten koordinálni kell a lépéseket, amelyek az alapjogok védelmét és előmozdítását szolgálják, beleértve az uniós intézményeket, a tagállamokat, a regionális és helyi hatóságokat, a civil szervezeteket és a civil társadalmat;

178.

hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az intézményi átláthatóságot, a demokratikus elszámoltathatóságot és a nyitottságot az Unióban, és sürgeti az EU-t és valamennyi tagállamot, hogy:

179.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

22.9.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 316/37

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (7) bekezdésére,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 246. cikkére,

—

tekintettel a Bizottság jóváhagyására vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2005. december 1-jei állásfoglalására (1),

—

tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokra vonatkozó keretmegállapodás felülvizsgálatáról szóló, 2010. október 20-i határozatára (2),

—

tekintettel a Parlament eljárási szabályzata 106. és 192. cikkének és XVII. mellékletének módosításáról szóló, 2011. szeptember 14-i határozatára (3),

—

tekintettel az Európai Bizottság biztosaira vonatkozó magatartási kódexre, és különösen annak 1.3. és 1.6. cikkére,

—

tekintettel az eljárási szabályzat 52. és 118. cikkére, illetve annak XVI. mellékletére,

—

tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság és a Jogi Bizottság véleményére (A8-0197/2015),

A.

a biztosjelöltek meghallgatása az 1994-es első alkalom óta mára jól bevált gyakorlattá vált, amely erősíti az Európai Unió intézményeinek demokratikus legitimitását, valamint közelebb hozza ezen intézményeket az európai polgárokhoz;

B.

a meghallgatások nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a Parlament kellő tájékozottsággal ítélhesse meg a Bizottságot a biztosi testület hivatalba lépését lehetővé tevő bizalmi szavazása során;

C.

a meghallgatási folyamat lehetőséget nyújt arra, hogy a Parlament és az uniós polgárok felfedezhessék és értékelhessék a biztosjelöltek személyiségét, képesítését, felkészültségét és prioritásait, illetve a számukra kijelölt tárcára vonatkozó ismereteiket.

D.

a meghallgatási folyamat növeli az átláthatóságot és erősíti a Bizottság egészének demokratikus legitimitását;

E.

a nők és férfiak közötti egyenlőséget minden területen, így a foglalkoztatás területén is biztosítani kell; e követelménynek az Európai Bizottság összetételében is tükröznie kell; Jean-Claude Juncker 2014-ben több alkalommal megismételt kérése ellenére a kormányok női jelöltek helyett jóval több férfi jelöltet javasoltak; női jelöltet elsősorban az alacsony népességű tagállamok állítottak, a nagyméretű tagállamok nagyrészt figyelmen kívül hagyták e követelményt; az egyetlen tisztességes megoldás az, ha minden egyes tagállamot két – egy férfi és egy női – jelölt állítására kérik, hogy az elnökjelölt azonos számú férfi és női tagokból álló, kiváló minőségű biztosi testületet terjeszthessen elő;

F.

a meghallgatási folyamat ugyan bizonyságot tett hatékonyságáról, azt mindig lehet még tovább fejleszteni, különösen a biztosok és a meghallgatásért felelős bizottság tagjai közötti eszmecserék rugalmasabbá és dinamikusabbá tételével;

G.

az alelnöki tisztség várományosa, Frans Timmermans biztosjelölt meghallgatása felszínre hozta annak szükségességét, hogy a Parlament eljárásokat fogadjon el arra az esetre, ha a jövőbeli Bizottságok különleges státuszt biztosítanak egy vagy több alelnök számára;

H.

az EUSZ 3. cikének (3) bekezdése kimondja, hogy az „Unió […] előmozdítja a társadalmi igazságosságot és védelmet, a nők és férfiak közötti egyenlőséget”, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 23. cikke szerint pedig „a nők és férfiak közötti egyenlőséget minden területen, így a foglalkoztatás, a munkavégzés és a díjazás területén is biztosítani kell”;

1.

úgy véli, hogy a biztosjelöltek nyilvános meghallgatása fontos lehetőség az Európai Parlament és az uniós polgárok számára az egyes jelöltek által kiemelt prioritások és a tisztségre való szakmai alkalmasságuk értékelésére;

2.

úgy véli, hogy hasznos lenne határidőket kitűzni, ameddig minden tagállamnak meg kell neveznie a jelöltjét, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre ahhoz, hogy a Bizottság megválasztott elnöke – a jelöltek szakmai tapasztalata és háttere figyelembevételével –elossza a tárcákat, illetve a Parlament lebonyolítsa a meghallgatásokat és az értékeléseket, és felkéri elnökét, hogy e célból kezdjen tárgyalásokat a többi intézménnyel;

3.

úgy véli továbbá, hogy a tagállamoknak az egyenlőség alapján ezentúl legalább két – egy férfi és egy női – jelöltet kellene előterjeszteniük a Bizottság megválasztott elnöke elé mérlegelés céljából; fontosnak tartja, hogy az Unió saját intézményein belül elérje a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatosan saját maga által kitűzött célokat;

4.

véleménye szerint javítani kell a biztosjelöltek pénzügyi érdekeltségeiről szóló nyilatkozatok Jogi Bizottság általi vizsgálatát; ezért úgy véli, hogy a pénzügyi érdekeltségekről szóló nyilatkozatoknak tartalmazniuk kell a család érdekeltségeit is, amint azt a biztosok magatartási kódexének 1.6 cikke előírja; a meghallgatás illetékes bizottság általi megtartásának elengedhetetlen előfeltételének tartja, hogy a Jogi Bizottság a pénzügyi érdekeltségekről szóló nyilatkozatok alapos elemzését követően megállapítsa az összeférhetetlenség hiányát;

5.

emlékeztet arra, hogy a bizottságok felelősek a meghallgatások lefolytatásáért; úgy véli ugyanakkor, hogy ha a Bizottság alelnöke elsősorban horizontális feladatokat lát el, a meghallgatás kivételes jelleggel eltérő formában is megvalósulhat, például az Elnökök Értekezlete vagy a Bizottsági Elnökök Értekezlete ülésének keretében, feltéve, hogy egy ilyen ülés lehetővé teszi a párbeszédet, illetve azt, hogy az érintett illetékes bizottságok meghallgathassák a biztosjelöltjüket;

6.

úgy véli, hogy az egyes meghallgatásokat megelőzően elküldött írásbeli kérdőívnek hét, s nem pedig öt kérdést kellene tartalmaznia, de nem lennének az egyes kérdések alatt további részkérdések;

7.

úgy véli, hogy jobb lenne, ha mintegy 25 kérdést tennének fel, de a meghallgatások hatékonyságának és inkvizítori jellegének fokozása érdekében lehetőség nyílna arra, hogy a kérdést benyújtó képviselők azonnal reagálhassanak a válaszra;

8.

úgy véli, hogy a biztosjelölteknek a meghallgatások során e kérdésekre adott válaszai elősegíthetik az ellenőrzés javítását és növelhetik a Bizottság egészének a felelősségét; ezért felszólít a biztosjelöltek által megnevezett prioritások rendszeres felülvizsgálatára a hivatalba lépésüktől kezdve;

9.

úgy véli, hogy a következő iránymutatásokat kell alkalmazni a koordinátorok meghallgatást követő értékelése során:

10.

megjegyzi, hogy a 2014-es meghallgatások nagyobb érdeklődést váltottak ki a médiában és a közvéleményben mint a korábbiak, részben a közösségi média fejlődése miatt; úgy véli, hogy a közösségi média hatása és befolyása a jövőben várhatóan tovább nő; úgy véli, hogy rendelkezéseket kell hozni a közösségi média és hálózatok használatáról, hogy az uniós polgárokat hatékonyabban be lehessen vonni a meghallgatások folyamatába;

11.

úgy véli, hogy:

12.

úgy véli, hogy a Bizottság egészének összetételét, szerkezetét és munkamódszereit érintő horizontális kérdéseket az egyes biztosjelöltek nem képesek megfelelően megválaszolni, azok a Bizottság megválasztott elnökének hatáskörébe tartoznak; úgy véli, hogy az ilyen kérdésekkel a Bizottság megválasztott elnöke és az Elnökök Értekezlete közötti üléseken kell foglalkozni (egyszer a meghallgatási folyamat megkezdése előtt, másodszor pedig annak lezárultát követően);

13.

úgy véli, hogy a biztosok érdekeltségi nyilatkozatainak vizsgálata a Jogi Bizottság illetékessége kell, hogy maradjon; úgy véli azonban, hogy a biztosok érdekeltségi nyilatkozatainak jelenlegi hatálya túlságosan korlátozott, és felkéri a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb vizsgálja felül az erre vonatkozó szabályokat; ezért fontosnak tartja, hogy az elkövetkezendő hónapokban a Jogi Bizottság ajánlás vagy saját kezdeményezésű jelentés formájában irányelveket adjon ki a biztosok érdekeltségi nyilatkozatára vonatkozó eljárások reformjának megkönnyítése érdekében; úgy véli, hogy a biztosok érdekeltségi nyilatkozataiban és pénzügyi érdekeltségekről szóló nyilatkozataiban ki kell térni a velük egy háztartásban élő családtagokra is;

14.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

22.9.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 316/40

—

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, különösen annak 19. cikkére,

—

tekintettel a Tanács által 2012. június 25-én elfogadott, az emberi jogokról és a demokráciáról szóló európai uniós stratégiai keretre (1),

—

tekintettel az EU emberi jogi iránymutatásaira az online és offline véleménynyilvánítás szabadságáról, amelyet a Külügyek Tanácsa 2014. május 12-én fogadott el (2),

—

tekintettel a Bizottság által 2013 júniusában közzétett, az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvek végrehajtásáról szóló ikt (információs és kommunikációs technológiák) ágazati útmutatóra,

—

tekintettel az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) „Az internetes véleménynyilvánítás szabadsága” című, 2011. december 15-i jelentésére (3), továbbá az EBESZ médiaszabadsággal foglalkozó különmegbízottjának az EBESZ Állandó Tanácsához intézett, 2014. november 27-i rendszeres jelentésére (4),

—

tekintettel az ENSZ emberi jogoknak és alapvető szabadságoknak a terrorizmus elleni küzdelem vonatkozásában való előmozdításával és védelmével foglalkozó különleges előadójának 2014. szeptember 23-án benyújtott jelentésére (A/69/397) (5),

—

tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa Hivatalának „Magánélethez való jog a digitális érában” című, 2014. június 30-i jelentésére (6),

—

tekintettel az ENSZ a szólásszabadság és a véleménynyilvánítás jogával foglalkozó különleges előadójának a kommunikációk állami megfigyelésének a magánélethez, a szólásszabadsághoz és a véleménynyilvánításhoz fűződő emberi jogok gyakorlása vonatkozásában kifejtett hatásairól szóló, 2013. április 17-i jelentésére (A/HRC/23/40),

—

tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése Jogi és Emberi Jogi Bizottságának „Tömeges megfigyelés” című, 2015. január 26-i jelentésére (7),

—

tekintettel az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Hivatalának megfigyelési programjáról, a különféle uniós tagállamokban megfigyelést végző szervekről és az uniós polgárok alapvető jogaira, valamint a transzatlanti bel- és igazságügyi együttműködésre gyakorolt hatásukról szóló, 2014. március 12-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel az ENSZ-főtitkár emberi jogokkal, multinacionális társaságokkal és egyéb üzleti vállalkozásokkal foglalkozó különmegbízottjának „Az üzleti szférára és az emberi jogokra irányadó elvek: az Egyesült Nemzetek Szervezete »Védeni, tiszteletben tartani és orvosolni« keretének végrehajtása” című, 2011. március 21-i jelentésére (9),

—

tekintettel az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásaira (10), valamint az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásairól szóló 2014. évi éves jelentésre (11),

—

tekintettel a Bejegyzett Nevek és Számok Internetszervezetének 2013. évi éves jelentésére (12),

—

tekintettel az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának szóló, „Internetpolitika és internetirányítás: Európa szerepe az internetirányítás jövőjének alakításában” című 2014. február 12-i bizottsági közleményre (13),

—

tekintettel a NETmundial többszereplős konferencia 2014. április 24-én elfogadott nyilatkozatára (14),

—

tekintettel a 2014. szeptember 2–5-ig Isztambulban tartott kilencedik Internetirányítási Fórum elnökének összefoglalójára,

—

tekintettel a hatályos európai uniós korlátozó intézkedésekre, amelyek többek között távközlési eszközök, információs és kommunikációs technológiák (ikt), valamint nyomon követési eszközök embargójára vonatkoznak,

—

tekintettel a kettős felhasználású termékek kivitelére, transzferjére, brókertevékenységére és tranzitjára vonatkozó közösségi ellenőrzési rendszer kialakításáról szóló 428/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2014. április 16-i európai parlamenti és a tanácsi 599/2014/EU rendeletre (15),

—

tekintettel a kettős felhasználású termékekre vonatkozó export-ellenőrzési rendszer felülvizsgálatáról szóló, 2014. április 16-i európai parlamenti, tanácsi és bizottsági együttes nyilatkozatra (16),

—

tekintettel a hagyományos fegyverek, valamint a kettős felhasználású áruk és technológiák exportjának ellenőrzéséről szóló Wassenaari Megállapodás 2013. december 3–4. között, Bécsben megtartott 19. plenáris ülésének határozataira,

—

tekintettel „Az exportellenőrzési politikák felülvizsgálata: a biztonság és versenyképesség biztosítása változó világunkban” című, a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, 2014. április 24-i bizottsági közleményre (17),

—

tekintettel az exportellenőrzési politikák felülvizsgálatáról szóló, a 2014. november 21-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel az uniós külpolitika digitális szabadságra vonatkozó stratégiájáról szóló, 2012. december 11-i állásfoglalására (18),

—

tekintettel „A sajtó és média szabadsága a világban” című, 2013. június 13-i állásfoglalására (19),

—

tekintettel az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének sürgős eseteiről szóló állásfoglalásaira, ahol ezek digitális szabadságjogokkal kapcsolatos kérdéseket érintenek,

—

tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában 2015-ben képviselendő uniós prioritásokról szóló 2015. március 12-i állásfoglalására (20),

—

tekintettel az Internetirányítási Fórum megbízatásának megújításáról szóló 2015. február 11-i állásfoglalására (21),

—

tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2013. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló 2015. március 12-i állásfoglalására (22),

—

tekintettel Edward Snowdennek a LIBE bizottsághoz intézett 2014 márciusi írásbeli nyilatkozatára (23),

—

tekintettel az emberi jogok európai egyezményére és az EU-nak az egyezményhez való csatlakozásáról jelenleg folyó tárgyalásokra,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0178/2015),

A.

mivel a technológiai fejlődés és a nyílt internethez való hozzáférés egyre fontosabb az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartásának elősegítése és biztosítása szempontjából, és pozitív hatást gyakorol, világszerte szélesítve a szólásszabadság, az információhoz való hozzáférés, a magánélethez való jog és a gyülekezési és egyesülési szabadság hatókörét;

B.

mivel a technológiai rendszereket emberi jogi jogsértések eszközéül használják fel a cenzúra, a megfigyelés, az eszközökhöz való jogosulatlan hozzáférés, a zavarás, az adatszerzés, az információk és az egyének felkutatása és nyomon követése révén;

C.

mivel mindezt az emberi jogokat megsértő állami és magánszereplők, köztük kormányok és bűnüldöző szervek, továbbá bűnszervezetek és terrorista hálózatok művelik;

D.

mivel az ikt-k tervezésének és használatának kontextusa nagymértékben meghatározza az emberi jogokat sértő vagy előmozdító hatásukat; mivel az információs technológia, különösen a szoftver, ritkán egyszeri felhasználású, és rendszerint kettős felhasználású, ami az emberi jogok megsértésére vonatkozó potenciálját illeti, emellett a szoftver beszédforma is;

E.

mivel az ikt-k számos országban, különösen a tekintélyelvű rendszerekben kulcsfontosságú eszközök a társadalmi mozgalmak és tiltakozások szervezésének elősegítésében;

F.

mivel azon kontextus, amelyben a technológiákat alkalmazzák, emberei jogokra gyakorolt hatásainak értékelését a technológiák felhasználásának szabályozását célzó nemzeti és regionális jogi keret ereje és a politikai és bírói intézményeknek a szóban forgó felhasználás felügyeletére való képessége határozza meg;

G.

mivel digitális területen a magánszereplők egyre jelentősebb szerepet játszanak minden társadalmi tevékenységben, ugyanakkor még mindig nincsenek olyan biztosítékok, amelyek megakadályoznák őket az alapvető jogok és szabadságok túlzott korlátozásában; mivel ennek eredményeként a magánszereplők aktívabb szerepet játszanak a tartalom törvényességének értékelésében és olyan kiberbiztonsági rendszerek és megfigyelő rendszerek fejlesztésében, amelyek az egész világon kedvezőtlenül befolyásolhatják az emberi jogok érvényesülését;

H.

mivel az internet forradalmi változást jelent az adatok, az információ, valamint mindenfajta ismeret cseréjére szolgáló lehetőségek tekintetében;

I.

mivel a titkosítás fontos módszer, amely segíti a kommunikáció és az annak eszközeit használó emberek biztosítását;

J.

mivel az internetirányítás többszereplős döntéshozatali modellen alapul, egy olyan folyamaton, amely biztosítja valamennyi érdekelt fél, kormány, civil társadalom, műszaki és tudományos közösség, magánszektor és felhasználó érdemi, inkluzív és elszámoltatható részvételét;

K.

mivel a hírszerző ügynökségek módszeresen gyengítik a titkosítási protokollokat és termékeket, hogy hozzáférhessenek a titkosított kommunikációkhoz és adatokhoz; mivel az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Ügynöksége (NSA) nagyszámú úgynevezett „nulladik napi exploitot”, azaz olyan informatikai biztonsági sérülékenységeket gyűjtött össze, amely a nyilvánosság vagy a termék eladója számára még nem ismert; mivel ezek a tevékenységek aláássák az informatikai biztonság javítására irányuló globális erőfeszítéseket;

L.

mivel az EU-ban székhellyel rendelkező hírszerző ügynökségek az emberi jogokat sértő tevékenységeket folytatnak;

M.

mivel a gyors technológiai fejlődés tükrében a bírói és demokratikus felügyelet és biztosítékok jelentősen alulfejlettek;

N.

mivel az ikt-kat bevonó (kiber)biztonsági és a terrorizmus elleni intézkedések vagy az internet ellenőrzése jelentős mértékű romboló hatással lehetnek az egész világon az emberi jogokra és az egyéni szabadságjogokra, többek között a külföldön tartózkodó vagy külföldre utazó uniós polgárok emberi jogaira és egyéni szabadságjogaira is, különösen akkor, ha hiányzik a szükségszerűségen, az arányosságon és a demokratikus és igazságügyi felügyeleten alapuló jogalap;

O.

mivel az internet szűrők és a kommunikáció megfigyelése aláássák az emberjog-védők azon képességét, hogy kihasználják az internetben rejlő előnyöket és érzékeny információkat közöljenek, továbbá sértik az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának számos cikkét, amelyek minden személy számára biztosítják a magánélethez való jogot és a véleménynyilvánítás szabadságát;

P.

mivel a digitális biztonság és a digitális szabadság alapvető fontosságú, és nem helyettesíthetik egymást, hanem egymást kell erősíteniük;

Q.

mivel az Európai Unió csak akkor mutathat példát a digitális szabadságjogok tekintetében, ha e jogokat magán az EU-n belül védelmezik; és mivel kulcsfontosságú az uniós adatvédelmi csomag elfogadása;

R.

mivel sokakat érintő társadalmi érdekek forognak kockán – így az alapvető jogok védelme –, és nem engedhető meg, hogy ezeket csupán a piac határozza meg, és szabályozásra van szükség,

S.

mivel az alapvető jogok és a jogállamiság tiszteletben tartása és a digitális megfigyelő technológiát használó hírszerző szolgálatok hatékony parlamenti felügyelete a nemzetközi együttműködés fontos elemei;

T.

mivel uniós székhelyű vállalatok jelentős piaci részesedéssel rendelkeznek az ikt-k globális piacán, különösen a megfigyelő, követő, hálózati behatoló és nyomon követő technológiák exportja vonatkozásában;

U.

mivel az exportellenőrzési intézkedések nem érinthetik hátrányosan az informatikai biztonsággal kapcsolatos legitim kutatásokat és az informatikai biztonsági eszközök nem bűnelkövetési célú fejlesztését;

1.

elismeri, hogy az emberi jogok és az alapvető szabadságok egyetemes érvényűek és globális védelmet kell kapniuk kifejeződésük minden vetületében; hangsúlyozza, hogy a kommunikáció megfigyelése már önmagában sérti a magánélethez való jogot és a szólásszabadságot, amennyiben a megfigyelésre a megfelelő jogi kereteken kívül kerül sor;

2.

felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa az uniós külső fellépések és az ikt-vel kapcsolatos belső politikák koherenciáját;

3.

úgy véli, hogy a polgárok az egyesült államokbeli NSA által, egyes uniós tagállamok aktív közreműködésével történő tömeges megfigyelése és a politikai vezetők utáni kémkedés, ahogyan azt Edward Snowden feltárta, súlyosan aláásta az EU emberi jogi politikájának hitelességét és az ikt-k hasznosságában való általános bizalmat;

4.

emlékezteti a tagállamokat és az érintett uniós ügynökségeket – így az Europolt és az Eurojustot – az Európai Unió Alapjogi Chartája, a nemzetközi emberi jogi normák és az EU külpolitikai célkitűzései értelmében vállalt kötelezettségeikre, amelyek megtiltják számukra az olyan hírszerzési adatok megosztását, amelyek valamely harmadik országban emberi jogi jogsértéseket eredményezhetnek, valamint emberi jogi jogsértés – pl. jogellenes megfigyelés – eredményeként megszerzett információk használatát, az EU határain kívül;

5.

hangsúlyozza, hogy a technológiáknak az emberi jogok javítására gyakorolt hatását adott esetben valamennyi uniós politikában és programban érvényre kell juttatni az emberi jogok védelmének és a demokrácia, a jogállamiság, a jó kormányzás és a békés konfliktuskezelés támogatásának elősegítése érdekében;

6.

felszólít azon technológiák tevékeny fejlesztésére és terjesztésére, amelyek elősegítik az emberi jogok védelmét és előmozdítják az emberek digitális jogait, szabadságjogait és biztonságát, valamint elősegítik a legjobb gyakorlatokat és megfelelő jogszabályi kereteket, és egyúttal garantálják a személyes adatok biztonságát és integritását; sürgeti külön9ösen az EU-t és annak tagállamait, hogy mozdítsák elő a nyílt szabványok, valamint az ingyenes és nyílt forráskódú szoftverek és kriptográfiai technológiák globális használatát;

7.

felhívja az EU-t, hogy növelje azon szereplők számára nyújtott támogatását, akik az ikt-k vonatkozásában valamennyi szinten a biztonsági és a magánélet védelmét célzó szabványok megerősítésén dolgoznak, ideértve a hardver, szoftver és kommunikációs standardokat, valamint a beépített adatvédelemmel rendelkező keretek között történő hardver- és szoftverfejlesztést;

8.

felszólít egy emberi jogi és technológiai alapnak a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze keretében való létrehozására;

9.

sürgeti az magát Uniót is, és különösen az EKSZ-t, hogy az emberijog-védőkkel való kommunikáció során a jogvédők biztonságának kockáztatását elkerülendő és saját kommunikációjának külső megfigyeléstől való védelme érdekében használjon titkosítást;

10.

felhívja az EU-t, hogy alkalmazzon ingyenes és nyílt forráskódú szoftvereket, és hogy más szereplőket is ösztönözzön erre, mivel ezek a szoftverek biztonságosabbak és az emberi jogok nagyobb fokú tiszteletben tartását biztosítják;

11.

felhívja a figyelmet az ikt-k konfliktusövezetekben való fejlesztésének fontosságára a békeépítési tevékenységek előmozdítása érdekében, a konfliktusok békés rendezésében részt vevő felek közti biztonságos kommunikáció biztosítása céljából;

12.

kéri a feltételek, referenciaérték és jelentési eljárások végrehajtását annak biztosítása érdekében, hogy az EU által új technológiák harmadik országokban történő fejlesztésére biztosított pénzügyi és technikai támogatást nem használják fel az emberi jogokat sértő módon;

13.

felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tevékenyen működjenek együtt a harmadik országok kormányaival és a meglévő európai támogatási mechanizmusok és szakpolitikai eszközök segítségével továbbra is támogassák, képezzék és ruházzák fel felelősséggel a tevékenységeik során ikt-kat alkalmazó emberi jogi jogvédőket, civil társadalmi aktivistákat és független újságírókat, és támogassák az ehhez kapcsolódó alapvető jogokat, például az interneten fellelhető információkhoz való korlátozatlan hozzáférést, a magánélethez és adatvédelemhez fűződő jogot, az online szólás-, gyülekezési és egyesülési szabadságot, a sajtószabadságot, valamint az online közzététel szabadságát;

14.

felhívja a figyelmet a visszaélést jelentő személyek és támogatóik, többek között az újságírók nehéz helyzetére azt követően, hogy nyilvánosságra hozzák a harmadik országokbeli, visszaélésszerű megfigyelési gyakorlatokkal kapcsolatos megállapításaikat; úgy véli, hogy az ilyen személyeket emberijog-védőknek kellene tekinteni, így az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatás értelmében uniós védelmet érdemelnek; ismételten felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat arra, hogy alaposan vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy a visszaélést jelentő személyeknek nemzetközi védelmet nyújtsanak a bírósági eljárásokkal szemben;

15.

sajnálja, hogy a biztonsági – például terrorellenes – intézkedéseket egyre gyakrabban használják ürügyként a magánélethez való jog megsértésére, valamint az emberijog-védők, újságírók és politikai aktivisták jogszerű tevékenységei elleni szigorú fellépésre; ismételten hangot ad annak a határozott meggyőződésének, mely szerint a nemzetbiztonság soha nem indokolhatja a nem célirányos, titkos vagy tömeges megfigyelési programokat; kitart amellett, hogy az ilyen intézkedések meghozatala során szigorúan be kell tartani a jogállamiság elveit és az emberi jogi normákat, többek között a magánélethez és az adatvédelemhez való jogot;

16.

felszólítja az EKSZ-t és a Bizottságot arra, hogy a harmadik országokkal folytatott politikai párbeszédeik, valamint fejlesztési együttműködési programjaik során mozdítsák elő a biztonsági és hírszerző szolgálatok demokratikus felügyeletét; sürgeti a Bizottságot, hogy támogassa a harmadik országok azon civil társadalmi szervezeteit és jogalkotó szerveit, amelyek a nemzetbiztonsági szolgálatok felügyeletének, átláthatóságának és elszámoltathatóságának fokozását tűzték ki célul; szorgalmazza, hogy az emberi jogokról és a demokratizálásról szóló jövőbeli uniós cselekvési tervbe építsenek be ezzel kapcsolatos konkrét kötelezettségvállalásokat;

17.

szorgalmazza, hogy a Tanács és a Bizottság a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatok minden formájában – többek között a csatlakozási tárgyalások, a kereskedelmi tárgyalások, az emberi jogi párbeszédek és a diplomáciai kapcsolatok keretében – mozdítsa elő a digitális szabadságokat és az internethez való korlátlan hozzáférést;

18.

elismeri, hogy az internet olyan nyilvános térré és piaccá nőtte ki magát, amelyhez az információ szabad áramlása, valamint az ikt-khoz való hozzáférés elengedhetetlen; ezért hangsúlyozza, hogy a digitális szabadságot és a szabad kereskedelmet elő is kell mozdítani és védelmezni is kell egyszerre;

19.

felszólít arra, hogy a harmadik országokkal kötendő valamennyi megállapodásba illesszenek bele olyan feltételességi záradékokat, amelyek egyértelműen kimondják a digitális szabadságok, a hálózatsemlegesség, az internethez való korlátlan és cenzúra nélküli hozzáférés, a magánélethez való jog és az adatvédelem elősegítése, garantálása és tiszteletben tartása biztosításának szükségességét;

20.

sürgeti az Uniót, hogy szálljon síkra amellett, hogy az emberijog-védők számára ne legyen büntetendő a titkosítás, a cenzúraelkerülés és a magánélet védelmét szolgáló informatikai eszközök használata, oly módon, hogy elutasítja a titkosítás alkalmazásának korlátozását az Unión belül, és felelősségre vonja azokat a harmadik országbeli kormányokat, amelyek ilyen bűntettekkel vádolják az emberijog-védőket;

21.

sürgeti az Uniót, hogy szálljon síkra amellett, hogy ne legyen büntetendő a titkosítás, valamint a cenzúra elleni és a magánélet védelmét szolgáló informatikai eszközök használata, oly módon, hogy elutasítja a titkosítás alkalmazásának korlátozását az Unión belül, és felelősségre vonja azokat a harmadik országbeli kormányokat, amelyek büntetendővé teszik az ilyen eszközök használatát;

22.

hangsúlyozza, hogy az uniós fejlesztési és emberi jogi politika hatékony megvalósítása megköveteli az ikt-k általános elterjedését és a digitális szakadék áthidalását az alapvető technológiai infrastruktúra biztosítása és a tudáshoz és az információhoz való hozzáférés elősegítése révén a digitális jártasság előmozdítása érdekében, továbbá a nyílt szabványú dokumentumok, valamint adott esetben az ingyenes és nyílt forráskódú szoftverek (elsősorban közintézmények általi) használatának elősegítése révén a nyitottság és az átláthatóság garantálása érdekében – beleértve az adatvédelem megőrzését a digitális világban világszerte – , valamint az ikt-k lehetséges kockázatai és előnyei jobb megértésének garantálása céljából;

23.

felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a fogyatékossággal élők előtt álló digitális akadályok felszámolását; rendkívül fontosnak tartja, hogy a fejlesztéssel és az emberi jogok világszerte történő előmozdításával foglalkozó uniós szakpolitikáknak törekedniük kell a fogyatékossággal élőket sújtó digitális szakadék csökkentésére, valamint arra, hogy biztosítsák a jogok tágabb keretét, különösen az ismeretekhez való hozzáférés, a digitális részvétel, valamint az internet által létrehozott új gazdasági és társadalmi lehetőségekbe történő bevonás tekintetében;

24.

hangsúlyozza, hogy az emberi jogok megsértésének eseteivel kapcsolatos bizonyítékok jogszerű digitális gyűjtése és terjesztése hozzájárulhat a büntetlenség és a terrorizmus ellen vívott globális küzdelemhez; úgy véli, hogy a nemzetközi, regionális és alkotmányos biztosítékokkal összhangban ezeknek az anyagoknak kellően indokolt esetekben a nemzetközi (büntető)jog értelmében a bírósági eljárások során bizonyítékként elfogadhatónak kell minősülniük; javasolja, hogy a nemzetközi büntetőjog területén hozzanak létre mechanizmusokat olyan eljárások bevezetésére, amelyek révén az ilyen adatokat hitelesíteni lehet, és a bírósági eljárások során bizonyítékként történő felhasználás érdekében össze lehet gyűjteni;

25.

sajnálja, hogy az EU-ban gyártott információs és kommunikációs technológiákat és szolgáltatásokat a harmadik országokban egyes magánszemélyek, vállalkozások és hatóságok az emberi jogoknak a (mobil)telefon-hálózatokon és az interneten keresztül cenzúrával, tömeges megfigyeléssel, nyomon követéssel, zavarással, adatszerzéssel, valamint a polgárok és tevékenységeik felkutatásával és követésével történő megsértése konkrét szándékával értékesíthetik és használhatják; aggódik, amiért egyes uniós székhelyű vállalatok rendelkezésre bocsáthatnak ilyen jogsértéseket lehetővé tevő technológiákat és szolgáltatásokat;

26.

megjegyzi, hogy az Európai Unió és tagállamai, valamint a harmadik országok biztonságát célzó fenyegetések gyakran olyan egyénektől vagy kisebb csoportoktól érkeznek, amelyek a digitális kommunikációs hálózatokat használják támadásaik megtervezésére és végrehajtására, valamint hogy az ilyen fenyegetések legyőzéséhez szükséges eszközöket és taktikákat folyamatosan felül kell vizsgálni és naprakésszé kell tenni;

27.

úgy véli, hogy az olyan tömeges megfigyelés, amelyet nem indokol a terrortámadás és fenyegetés megnövekedett kockázata, sérti a szükségesség és arányosság elvét, ezért sérti az emberi jogokat is;

28.

sürgeti a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a harmadik országok hírszerző szolgálatainak tevékenysége feletti teljes demokratikus ellenőrzést, valamint azt, hogy ellenőrizzék, hogy ezek a szolgálatok a jogállamiság teljes körű tiszteletben tartásával működnek-e, továbbá vonják felelősségre a jogtalanul működő szolgálatokat és személyeket;

29.

figyelemmel a tagállamok és a harmadik országok közötti fokozott együttműködésre és információcserére, ösztönzi a tagállamokat, hogy megfelelő belső ellenőrzés, a végrehajtásra vonatkozó ellenőrzés, valamint bírósági és független parlamenti felügyelet útján biztosítsák az említett szolgálatok és tevékenységeik demokratikus ellenőrzését;

30.

hangsúlyozza, annak biztosítása érdekében, hogy az internetszolgáltatók, a szoftverfejlesztők, a hardvergyártók, a közösségi hálózatépítő szolgáltatások/média, a mobilszolgáltatók és egyebek globális szinten figyelembe vegyék a véghasználók emberi jogait, az uniós jogban el kell fogadni a vállalatok társadalmi felelősségvállalására vonatkozó elveket és a tervezés fázisában az emberi jogok beépítésének azon kritériumait, amelyek az emberi jogokat védő technológiai megoldások és innovációk;

31.

sürgeti az Uniót, hogy biztosítsa a mobilszolgáltatók vagy internetszolgáltatók és a kormányok közötti kapcsolatok nagyobb átláthatóságát, valamint hogy szorgalmazza ezt a harmadik országokkal fenntartott kapcsolataiban, követelve, hogy a mobil- és internetszolgáltatók évente tegyenek közzé átláthatósági jelentéseket, például olyanokat, amelyben szerepelnek a hatóságok által előírt fellépések, valamint a közigazgatási szervek és a mobil-/internetszolgáltatók közötti pénzügyi kapcsolatok;

32.

emlékezteti a vállalati szereplőket arra, hogy globális tevékenységeik során tiszteletben kell tartaniuk az emberi jogokat, függetlenül attól, hogy a felhasználók hol élnek, valamint attól, hogy a fogadó tagállam betartja-e saját emberi jogi kötelezettségeit; felszólítja az ikt-val foglalkozó vállalatokat, különösen az uniós székhelyűeket, hogy hajtsák végre az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-iránymutatásokat, többek között a kellő gondosságra irányuló politikák és kockázatkezelési biztosítékok bevezetésével, valamint hatékony jogorvoslat nyújtásával abban az esetben, ha tevékenységeik az emberi jogokra nézve káros hatással voltak vagy ilyenhez hozzájárultak;

33.

hangsúlyozza az ikt-val kapcsolatos uniós szabályozások és szankciók uniós szinten történő hatékonyabb végrehajtásának és nyomon követésének szükségességét, ideértve a mindent magukban foglaló mechanizmusok alkalmazását is, a jogszabályok minden fél, köztük a tagállamok általi tiszteletben tartásának és az egyenlő versenyfeltételek megőrzésének biztosítása érdekében;

34.

hangsúlyozza, hogy az alapvető jogok tiszteletben tartása a sikeres terrorellenes politikák alapvető eleme, ideértve a digitális megfigyelési technológiák alkalmazását is;

35.

üdvözli Wassenaari Megállapodás 2013. decemberi ülésén hozott határozatot a megfigyelést, bűnüldözést és információgyűjtést szolgáló eszközök és hálózati megfigyelő rendszerek területét érintő exportellenőrzésről; emlékeztet arra, hogy az EU kettős felhasználású rendszere – nevezetesen a kettős felhasználású termékekről szóló uniós rendelet – a káros ikt-technológiák nem demokratikus országokba történő kivitelének hatékony és rendszeres ellenőrzése tekintetében továbbra is hiányos;

36.

sürgeti a Bizottságot, hogy a kettős felhasználással foglalkozó legközelebbi politikai felülvizsgálat és megújítás keretében – az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság 2014. áprilisi együttes nyilatkozatában foglalt megállapodásnak megfelelően – minél előbb nyújtson be javaslatot a kettős felhasználású technológiák kereskedelmi kivitelének korlátozását és szabályozását szolgáló intelligens és hatékony politikákra vonatkozóan, kezelve az ikt-termékek és -szolgáltatások harmadik országokba irányuló potenciálisan káros exportját; kéri a Bizottságot, hogy illesszen be hatékony biztosítékokat annak megelőzésére, hogy e kiviteli ellenőrzések bármely módon gátolják a kutatást, többek között a tudományos és az IT biztonsági kutatást;

37.

hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak sürgősen képesnek kell lennie arra, hogy pontos és naprakész tájékoztatással szolgáljon a kiviteli engedély kérelmezését illetően bizonytalan társaságok számára a potenciális kereskedelmi ügyletek jogszerűségéről vagy esetleges káros hatásairól;

38.

felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatokat annak vizsgálatára vonatkozóan, hogyan alkalmazhatók az ikt-kkel kapcsolatos uniós előírások az ilyen technológiák vagy más szolgáltatások olyan harmadik országokba irányuló exportjából fakadó esetlegesen káros hatások megelőzése érdekében, amelyekben az olyan fogalmak, mint a „jogszerű adatszerzés” nem tekinthetők egyenértékűnek az Európai Unióban használatos értelmezésükkel, vagy például ahol nem tartják kellőképpen tiszteletben az emberi jogokat, illetve ahol nincs jogállam;

39.

megerősíti, hogy az uniós előírásoknak, különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájának kell az elsődleges szempontnak lennie az olyan esetek értékelése során, amikor többek között a kettős felhasználású technológiákat oly módon használják fel, amely korlátozhatja az emberi jogokat;

40.

felszólít a „nulladik napi exploitok” és a sebezhetőségek kereskedelmét szabályozó politikák kidolgozására annak elkerülése érdekében, hogy az emberi jogokat sértő informatikai támadásokra vagy eszközökhöz való illetéktelen hozzáférésre használják fel őket, ugyanakkor az ilyen szabályoknak nem szabad jelentős hatást gyakorolniuk a tudományos vagy más módon jóhiszemű biztonsági kutatásra;

41.

sajnálja, hogy az emberi jogokra potenciálisan veszélyt jelentő kettős felhasználású technológiák kereskedelmével foglalkozó bizonyos európai és az EU-ban működő nemzetközi vállalatok egyúttal aktívan együttműködnek olyan rezsimekkel is, amelyekben megsértik az emberi jogokat;

42.

sürgeti a Bizottságot, hogy nyilvánosan zárja ki az ilyen tevékenységekben részt vevő vállalatokat az uniós közbeszerzési eljárásokból, a kutatási- fejlesztési finanszírozásból és minden más pénzügyi támogatásból;

43.

kéri a Bizottságot, hogy a technológiai felszerelésekre vonatkozó közbeszerzési eljárások folyamán fordítson megkülönböztetett figyelmet az emberi jogi vonatkozásokra, különösen az e tekintetben megbízhatatlan gyakorlatokat folytató országokban;

44.

felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy harmadik országokban az internetirányítási fórumok révén tevékenyen védelmezzék a nyílt internetet, a több érdekelt felet tömörítő döntéshozatali eljárásokat, a hálózatsemlegességet, a digitális szabadságokat és az adatvédelmi biztosítékokat;

45.

elítéli a kódolási protokollok és termékek gyengítését és veszélyeztetését, különösen a titkosszolgálatok részéről, amelyek be akarnak lépni a kódolt kommunikációkba;

46.

óva int attól, hogy a bűnüldözés internetes társaságok és szolgáltatók bevonása miatt magánkezekbe kerüljön;

47.

felszólít a magánszereplők által rendszereik fejlesztésére használt normák és szabványok egyértelművé tételére;

48.

ismételten hangsúlyozza a technológiák felhasználási összefüggésrendszerére vonatkozó értékelés fontosságát, az emberi jogokra gyakorolt hatásuk maradéktalan felmérése érdekében;

49.

kifejezetten felszólít olyan eszközök előmozdítására, amelyek lehetővé teszik az internet anonim vagy pszeudo-anonim használatát, felvéve a küzdelmet azzal az egyoldalú nézettel szemben, amely szerint az ilyen eszközök csak bűncselekmények elkövetésére adnak módot, semmint az emberijog-védőket segítik az EU-n belül és kívül;

50.

nyomatékosan kéri a Tanácsot, a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy dolgozzanak ki intelligens és hatékony politikákat a kettős felhasználású technológiák kivitelének szabályozására, nemzetközi szinten – többoldalú exportellenőrzési rendszerek keretében és nemzetközi testületeken belül – megoldást találva az ikt-termékek és -szolgáltatások potenciálisan káros exportjának problémájára;

51.

hangsúlyozza, hogy az immateriális technológia átadására vonatkozó exportellenőrzések hatékonyságának növelésére irányuló szabályozási változtatás esetén semmiképpen sem szabad gátolni sem a jogszerű kutatást, sem az információhoz való hozzáférést vagy az ingformációk cseréjét, és hogy a potenciális intézkedések, például az általános uniós kiviteli engedélyeknek a kettős felhasználású kutatásra történő kiterjesztése során nem szabad visszatartó hatást gyakorolni a magánszemélyekre vagy a kkv-ra;

52.

kéri a tagállamokat annak biztosítására, hogy a meglévő és jövőbeli exportellenőrzési politikák ne korlátozzák a jogszerű biztonsági kutatást végző kutatók tevékenységeit, és hogy az exportellenőrzéseket jóhiszeműen, kizárólag azon egyértelműen meghatározott technológiákra alkalmazzák, amelyek rendeltetése a tömeges megfigyelés, cenzúra, a zavarás, az adatszerzés, az átvilágítás, valamint a polgárok felkutatása és nyomon követése, továbbá tevékenységeik felderítése (mobil) telefonos hálózataikon;

53.

ismételten emlékeztet arra, hogy az ad hoc, vezeték nélküli mesh technológiák komoly lehetőségeket kínálnak készenléti hálózatok rendelkezésére bocsátására olyan övezetekben, ahol internet nincsen vagy blokkolják, és segítséget adhat az emberi jogok előmozdításában;

54.

kéri a Bizottságot független szakértői csoport felállítására, amelynek feladata az ikt-kra vonatkozó meglévő uniós előírások hatásainak értékelése az emberi jogok szempontjából azzal a céllal, hogy ajánlásokat tegyen olyan kiigazításokra, amelyek növelik az emberi jogok védelmét, különösen a rendszerek kivitele esetén;

55.

elismeri, hogy a technológiai fejlődés kihívást jelent a jogi rendszerek számára, amelyeknek az új körülményekhez kell igazodniuk; hangsúlyozza továbbá annak jelentőségét, hogy a jogalkotók nagyobb figyelmet fordítsanak a digitális gazdasággal kapcsolatos kérdésekre;

56.

felszólítja a Bizottságot, hogy vonja be a civil társadalmat és a független szakértőket, közöttük biztonsági kutatókat a harmadik országokban az ikt területébe a naprakész szakértelem biztosítása érdekében, amelynek eredményeként időtálló lesz a döntéshozatal;

57.

hangsúlyozza, hogy el kell kerülni a nem kívánatos következményeket, például a tudományos és más típusú jóhiszemű kutatás és fejlesztés, az információcsere és az információhoz való hozzáférés, az oktatás révén megszerezhető, feltétlenül szükséges digitális ismeretek vagy az emberi jogokat előmozdító technológiák kivitelének korlátozását vagy visszatartását;

58.

úgy véli, hogy a kormányok és a magánszereplők digitális területen, többek között az Internetirányítási Fórumon megvalósuló globális együttműködése szükségessé teszi az egyértelmű fékeket és ellensúlyokat, és nem vezethet a demokratikus és az igazságügyi felügyelet meggyengítéséhez;

59.

megjegyzi, hogy az önkéntességen alapuló megközelítés nem elégséges, és hogy kötelező erejű intézkedésekre van szükség a vállalatok arra történő ösztönzéséhez, hogy termékeik kereskedelmi forgalmazását megelőzően figyelembe vegyék az adott ország emberi jogi megítélését, és értékeljék, hogy technológiáik milyen hatást gyakorolnak majd az emberijog-védőkre és a kormány bírálóira;

60.

véleménye szerint az erősen érzékeny termékek kivitelét még azelőtt kell ellenőrizni, mielőtt azok elhagyják az EU területét, és a jogszabályok megsértésének esetében büntetéseket kell alkalmazni;

61.

kéri, hogy minden magánszemélynek joga legyen a kódoláshoz, és hogy hozzák létre a szükséges feltételeket ahhoz, hogy a kódolási művelet elvégezhető legyen; véleménye szerint az ellenőrzések feladatát a végfelhasználónak kell elvégeznie, akinek rendelkeznie kell az ilyen ellenőrzések megfelelő lebonyolításához szükséges képességekkel;

62.

kéri „end to end” kódolási normák magától értetődő bevezetését minden kommunikációs szolgáltatás esetében, megnehezítve a kormányok, a titkosszolgálatok és a megfigyelő szervek számára a tartalom elolvasását;

63.

hangsúlyozza a kormányzati titkosszolgálatok különleges felelősségét a bizalom kiépítésében, és felszólít a tömeges megfigyelés felszámolására; úgy véli, hogy az európai polgárok hazai és külföldi titkosszolgálatok általi megfigyelésével foglalkozni kell, és véget kell annak vetni;

64.

ellenzi az európai megfigyelési technológiák és cenzúrázási kereskedelmét és forgalmazását önkényuralmi rezsimeknek, amelyekben nem létezik a jogállamiság;

65.

felszólít a visszaélést bejelentő személyek nemzetközi védelmének bővítésére, és bátorítja a tagállamokat, hogy ők is hozzanak jogszabályokat az ilyen személyek védelmére;

66.

kéri a digitális és adatvédelmi jogokért felelős ENSZ-megbízott kinevezését, és kéri, hogy hogy az emberi jogokért felelős európai biztos hatáskörét terjesszék ki oly módon, hogy lehetségessé váljon a technológia emberi jogok szempontjából történő megítélése;

67.

intézkedéseket kér annak biztosítása érdekében, hogy a világon mindenütt biztosított legyen az aktivisták, az újságírók és a polgárok magánéletének védelme, és hogy az internet segítségével hálózatokat alkothassanak;

68.

nyomatékosan hangsúlyozza az internethez való hozzáférés jogát emberi jognak kell elismerni, és intézkedéseket kér a digitális megosztottság felszámolása érdekében;

69.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és az EKSZ-nek.

22.9.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 316/51

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

—

tekintettel az Európai Számvevőszék egyes, a közös agrárpolitikára vonatkozó rendeletjavaslatokról szóló, a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó 1/2012. sz. véleményére,

—

tekintettel az Európai Számvevőszék egységes ellenőrzési modellről szóló 2/2004. számú véleményére,

—

tekintettel az Európai Számvevőszék 16/2013. számú, „Az egységes ellenőrzés (single audit) áttekintése, avagy a Bizottság milyen mértékben támaszkodik a tagállami ellenőrző hatóságokra a kohéziós politikában” című 16/2013. számú különjelentésére,

—

tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság 2013-as éves tevékenységi jelentésére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A8-0240/2015),

A.

mivel a közös agrárpolitikai (KAP) reformok két fordulója után a szabályok szerteágazóbbak és összetettebbek lettek;

B.

mivel az összetettebb szabályok miatt több hibát követnek el helyben;

C.

mivel a KAP céljait teljesíteni kell, és egyúttal a KAP eredményes végrehajtása érdekében biztosítani kell a kölcsönös megértést és a bizalmat valamennyi uniós intézmény, nemzeti és regionális testület között;

D.

mivel a KAP eredményesebb és hatékonyabb reformjához egyszerűsítésre és az adminisztratív terhek csökkentésére van szükség, hogy a KAP céljai teljesüljenek;

E.

mivel jelenleg az ellenőrzési költségek és az érdekelt felek és a gazdálkodók felé történő tanácsadás költségei tagállami szinten évente mintegy négymilliárd eurót tesznek ki, és a KAP legutóbbi reformjának következtében valószínűleg emelkedni fognak, ahogy az a hibaarányokkal is előfordulhat, különös tekintettel a „zöldebbé tétellel” kapcsolatos intézkedések bevezetésére;

F.

mivel a 2013-as reform jelentős változásokat eredményezett azon adatok tekintetében, amelyeket a mezőgazdasági termelőknek a pályázatokkal együtt és kérelmeik alátámasztásához be kell nyújtaniuk, és olyan új követelményeket támaszt, amelyek azt kockáztatják, hogy a kezdeti tanulási és alkalmazkodási fázisban magasabb lesz a hibaarány;

G.

mivel fontos, hogy a szereplőket ne sújtsa aránytalanul magas számú vizsgálat;

H.

mivel a KAP céljait teljesíteni kell, és egyúttal a KAP eredményes végrehajtása érdekében biztosítani kell a kölcsönös megértést és a bizalmat valamennyi uniós intézmény, nemzeti és regionális testület között;

I.

mivel a gazdálkodókat olyan szolgáltatások nyújtására ösztönzik, mint a táj, a mezőgazdasági területek biológiai sokfélesége és az éghajlati stabilitás megőrzése, noha ezeknek nincsen piaci értékük;

J.

mivel jelenleg az ellenőrzési költségek és az érdekelt felek és a gazdálkodók felé történő tanácsadás tagállami szinten mintegy négymilliárd eurót tehet ki; hangsúlyozza, hogy minimálisra kell csökkenteni az ellenőrzések költségeit és adminisztratív terheit;

K.

mivel a teljesítményalapú ellenőrzések hasznos módszerré válhatnak, míg a közigazgatási szervek részéről stabilitásra és ösztönző jellegű megközelítésre van szükség a végső kedvezményezettek bizalmának megszilárdítása érdekében; emlékeztet azonban arra, hogy az „egy kaptafára készült” rendszert nem lehet ráerőltetni a különböző típusú és méretű uniós mezőgazdasági üzemekre;

L.

mivel a közös agrárpolitika legutóbbi reformja során bevezetett kizöldítési intézkedések célja a jobb mezőgazdasági fenntarthatóság elérése különböző eszközök hatása révén:

M.

mivel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság (1) néhány kifizető ügynökség esetében szükségesnek ítélte meg 51 fenntartás kiadását;

1.

egyetért az Európai Számvevőszék véleményével, miszerint „a 2014–2020-ra vonatkozó közös agrárpolitikai kiadásokat meghatározó szabályok továbbra is összetettek” (2). mindazonáltal emlékeztet arra, hogy a KAP komplexitása az Európában folytatott gazdálkodási módok sokféleségének következménye, továbbá hogy a KAP egyszerűsítése nem járhat a már elfogadott eszközök felszámolásával;

2.

kevésbé bürokratikus KAP-ot szorgalmaz azzal a céllal, hogy csökkentsék a hibaarányt, és olyan eszközök bevezetését, amelyek lehetővé teszik a hiba és a csalás közötti különbségtételt;

3.

felszólít arra, hogy mikor felhasználják az ellenőrzések megállapításait és kiszabják az esetleges szankciókat, tegyenek különbséget a nem szándékos mulasztások és a csalások között, mivel a mulasztások általában nem okoznak semmilyen pénzügyi kárt az adófizetőknek;

4.

kevésbé bürokratikus KAP-ot szorgalmaz, amely egyértelműen végrehajtható és értelmezhető azzal a céllal, hogy csökkentsék a hibaarányt, és olyan eszközöket vezessenek be, amelyek lehetővé teszik a hiba és a csalás közötti különbségtételt, ugyanakkor biztosítsa, hogy a mezőgazdasági termelők továbbra is képesek legyenek a nélkülözhetetlen élelmiszer-termelésre, amely a politika lényegét képezi; úgy ítéli meg, hogy a komplexitás kezelésének folytatása és a KAP egyszerűsítése kulcsfontosságú ahhoz, hogy a jövőbeni virágzó uniós mezőgazdasági ágazat biztosítása érdekében új belépőket vonzzanak a mezőgazdaságba és meg is tartsák őket és készségeiket; e tekintetben a szabályozás javítása program alapján határozottabb intézkedéseket vár el; üdvözli a Bizottság azon döntését, hogy a közvetlen kifizetési kérelmek határidejét egy hónappal meghosszabbítja, és úgy véli, hogy ez a KAP hibaarányának csökkentéséhez vezető lépés;

5.

sürgeti, hogy a hibaarány csökkentése érdekében a nemzeti hatóságok és a mezőgazdasági termelők kapjanak világosabb iránymutatást;

6.

támogatja a Bizottság azon kezdeményezését, hogy a gyorsan végrehajtható intézkedések azonnali vizsgálatával együtt egyszerűsítsék a KAP-ot, mivel az a mezőgazdasági termelők, a kifizető ügynökségek, az uniós intézmények és az adófizetők javát fogja szolgálni; ehhez kapcsolódóan javasolja, hogy a félidős felülvizsgálat során az alap-jogiaktus módosítására vonatkozó javaslatokat nyújtsanak be a következő finanszírozási időszak reformjának végiggondolásához;

7.

attól tart, hogy a Számvevőszék által meghatározott legvalószínűbb hibaarány a 2014–2020-as időszakban nőni fog a közös agrárpolitikán belül a közvetlen kifizetések területén, különösen azért, mert a kölcsönös megfeleltetés következő kerete még nincs összhangban e politika túlzott összetettségi szintjének csökkentésével az irányító hatóságok vagy a kedvezményezettek esetében;

8.

emlékeztet arra, hogy a Parlament és a Számvevőszék gyakran hangsúlyozta, hogy meg kell találni a megfelelő egyensúlyt a kisebb adminisztratív teher és az eredményes pénzügyi ellenőrzés között;

9.

megállapítja, hogy a közös agrárpolitika ellenőrzésének költségei már elérik az évi 4 milliárd eurót, és 50 millió tranzakciót érintenek a kb. 58 milliárd eurós mezőgazdasági költségvetés mellett;

10.

üdvözli, hogy a Bizottság prioritásként kezeli a KAP egyszerűsítésére irányuló új gyakorlatot, amely először is a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a végrehajtási aktusok számának csökkentését javasolja;

11.

határozottan támogatja a mezőgazdaságban a tagállami, bizottsági vagy számvevőszéki ellenőrzések minőségének és következetességének javítását, azok számának növelése helyett;

12.

hangsúlyozza továbbá, hogy az ellenőrzések garanciát jelentenek arra vonatkozóan, hogy az uniós költségvetésen belül a KAP-eszközök számára elkülönített forrásokat megfelelően költsék el;

13.

emlékeztet arra, hogy az egységes ellenőrzési rendszer célja, hogy a végső kedvezményezettektől az uniós intézményekig egységes ellenőrzési láncot vezessen be;

14.

sajnálatának ad hangot, hogy az egységes ellenőrzési rendszer még nem lépett életbe, és hogy a tagállamok által felállított ellenőrzési rendszerekben rejlő lehetőségeket nem használják ki teljes mértékben; emlékezteti a tagállamokat, hogy az ő feladatuk az ellenőrzések első hatékony szintjének biztosítása, minimálisra csökkentve egyúttal a gazdálkodók terheit, továbbá emlékezteti a tagállamokat az ellenőrzések szervezése során a rugalmasság alkalmazásával kapcsolatos meglévő lehetőségekre;

15.

iránymutatásként arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy találjanak módot a KAP-pal kapcsolatos ellenőrzések optimalizálására és összevonására oly módon, hogy a kiválasztott kedvezményezettek – amikor csak lehetséges – évente csak egy ellenőrzési körnek legyenek alávetve;

16.

hangsúlyozza, hogy az Európai Számvevőszék 2013-as pénzügyi évre szóló éves jelentése szerint

17.

sajnálattal veszi tudomásul, hogy a Bizottságnak a 68 kifizető ügynökség közül 42 esetében felfelé kellett korrigálnia az általuk megadott hibaarányokat, így azok fennmaradó hibaaránya meghaladta a 2 %-ot annak ellenére, hogy a közvetlen kifizetéseket intéző kifizető ügynökségek majdnem mindegyike rendelkezett akkreditációval és az igazoló hatóság által kiadott tanúsítással, és hogy a kifizető ügynökségek által tett 82 megbízhatósági nyilatkozatból az igazoló szervek 2013-ban 79-et hitelesítő záradékkal láttak el;

18.

arra számít, hogy az igazoló szervek számára a 966/2012/EU, Euratom és a 1306/2013/EU rendelettel kijelölt új feladat javítani fogja a tagállamok által megadott adatok megbízhatóságát, ami az uniós agráralapok általuk történő kezelését illeti;

19.

kéri a Bizottságot, hogy a tanúsító szervek tekintetében módosítsa az iránymutatásokat a statisztikai jelentések összeállításának szigorúbb ellenőrzése érdekében;

20.

újból kéri, hogy a Bizottság terjesszen elő javaslattervezeteket a kifizető ügynökségek általi nem helytálló vagy hamis jelentéstétel szankcionálására, lefedve a következő három területet: ellenőrzési statisztikák, a kifizető ügynökségek nyilatkozatai és az igazoló szervek által végzett munka; kéri, hogy súlyos megtévesztések esetén a Bizottságnak jogában álljon a kifizető ügynökségek akkreditációjának visszavonása;

21.

elvárja a Bizottságtól, hogy sürgősen és teljes mértékben használja ki a KAP egyszerűsítésének folyamatát, különös tekintettel a kölcsönös megfeleltetést és a kizöldítést szabályozó összetett és nagy terhet jelentő rendeletekre, amely végső soron Európa-szerte érinti a gazdákat;

22.

támogatja a Bizottság azon kezdeményezését, hogy a gyorsan végrehajtható intézkedések azonnali vizsgálatával együtt egyszerűsítsék a KAP-ot, mivel az a mezőgazdasági termelők, a kifizető ügynökségek, az uniós intézmények és az adófizetők javát fogja szolgálni; sürgeti továbbá, hogy hozzák előre az alap-jogiaktus módosítására vonatkozó javaslatokat; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő konkrét javaslatokat a KAP egyszerűsítésére vonatkozóan, figyelembe véve a mezőgazdasági ágazaton belüli érdekelt felek visszajelzéseit;

23.

támogatja a különböző intézmények tevékenységeinek koordinálása mellett végzett egységes éves ellenőrzés megerősítését és határozottabb végrehajtását, továbbá támogatja, hogy mérsékeljék az ellenőrzésekből adódó adminisztratív terheket, hogy a gazdálkodók egy adott évben semmilyen szabály alapján ne kapjanak több, különböző időpontban végzett ellenőrzést az illetékes szervektől, illetve ne legyenek kitéve túlzott vagy sokszoros ellenőrzésnek a Bizottság és a Számvevőszék részéről, ezáltal az ellenőrzések számának csökkentése révén mérsékelve a gazdálkodókra nehezedő terheket; kéri, hogy kapcsolják össze az igazoló szervek és egyéb tagállami szervek, az Európai Bizottság és az Európai Számvevőszék ellenőrzési feladatait; megjegyzi, hogy a nemzeti hatóságok és a Bizottság által kiadott, a KAP végrehajtásához kapcsolódó iránymutatásokban a gazdálkodóknak biztosított tanácsok gyakran ellentmondanak a Számvevőszék által alkalmazott értékelési kritériumoknak, ami aránytalan és nem várt bírságokhoz vezet;

24.

olyan integrált megközelítésre szólít fel az ellenőrzések terén, amely során amennyiben lehetséges, valamennyi ellenőrzési kötelezettséget egyidejűleg teljesítenek, hogy alacsony szinten tartsák a helyszíni ellenőrzések számát és az ezzel járó, a mezőgazdaság és a gazdálkodók számára felmerülő pénzügyi és időbeli ráfordításokat, valamint össze tudják hangolni az ellenőrzési folyamatot;

25.

emlékezteti a Bizottságot, hogy az összetett szabályozás miatt elkövetett, nem szándékos hibák kockázata végül a kedvezményezettet sújtja; a fenti megközelítés támogatása érdekében a szankciókra vonatkozóan ésszerű, arányos és hatékony politikára szólít fel, amely elkerüli azt, hogy ugyanazért a hibáért mind a kifizetési rendszer, mind a kölcsönös megfeleltetés keretében kettős szankcionálást alkalmazzanak;

26.

meggyőződése, hogy annak érdekében, hogy biztosítsák a projektek zökkenőmentes végrehajtását, a kifizetések nem állíthatók le, ha kisebb tévedésekre és/vagy elírási hibákra derül fény;

27.

kéri, hogy a Bizottság, a tagállamok és a Számvevőszék fejlesszék tovább a kockázatalapú ellenőrzési stratégiákat, tekintetbe véve minden fontos adatot, többek között a szakpolitikai területenként legjobban/legrosszabbul teljesítők előzetes azonosítását is;

28.

hangsúlyozza, hogy kritériumokat kell kidolgozni annak érdekében, hogy meghatározzák, mely tagállamok teljesítménye a legjobb/legrosszabb;

29.

emlékeztet arra, hogy az uniós alapok kezelése tekintetében az érintett szakpolitikai területtől függően a tagállamok széles köre „legrosszabbul teljesítőnek” tekinthető;

30.

kitart amellett, hogy az ellenőrzésre vonatkozó teljesítmény meghatározásának ellenőrzőlistán kell alapulnia, és magában kell foglalnia a tagállami ellenőrző és adminisztratív rendszerek minőségét is, azaz az irányító és igazoló hatóságok hatékonyságát, következetességét és megbízhatóságát;

31.

úgy véli, hogy az egyes szakpolitikai területeken legjobb teljesítményt nyújtó tagállamokat az uniós ellenőrzések csökkentésével kell jutalmazni;

32.

úgy véli, hogy a teljesítményalapú ellenőrzések kidolgozása és adminisztrálása semmiképpen nem válhat az EU élelmiszer-ellátási biztonságát fenyegető fokozott bizonytalanság forrásává;

33.

kéri a legjobban teljesítő tagállamokat, hogy osszák meg tapasztalataikat a legrosszabbul teljesítő tagállamokkal;

34.

kéri a Bizottságot, hogy támogassa a bevált gyakorlatok cseréjét annak érdekében, hogy biztosítsa a lehető leggördülékenyebb és a mezőgazdasági termelők számára a lehető legkisebb zavart okozó ellenőrzéseket.

35.

megállapítja, hogy a közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról szóló 1306/2013/EU rendelet 59. cikkének (5) bekezdésében foglaltaknak megfelelően „A tagállamok biztosítják a helyszíni ellenőrzéseknek a hatékony kockázatkezeléshez szükséges minimális szintjét, és szükség esetén növelik az említett ellenőrzések számát. A tagállamok csökkenthetik a minimális szintet, ha az irányítási és kontrollrendszerek megfelelően működnek, és a hibaarányok elfogadható szintűek.”

36.

kéri a bizottságot, hogy tovább pontosítsa az 1306/2013/EU rendelet 59. cikkének (5) bekezdésében foglalt elfogadható szint fogalmát, és kezdeményezzen párbeszédet a kérdésről az Parlamenttel és az Európai Számvevőszékkel;

37.

bátorítja a tagállamokat, hogy fejlesszék tovább azokat az e-kormányzási kezdeményezéseket, amelyek közép- és hosszú távú célja a hibaarány csökkentése az alkalmazási fázisban bekövetkező hibák elkerülésével; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a közös rendelkezésekről szóló rendelet 122. cikkének (3) bekezdésében előírt, a projektvégrehajtás, -irányítás és -ellenőrzés tekintetében az e-kohézió alkalmazására vonatkozó céldátumot; meggyőződése, hogy az adatok teljes átláthatósága és az azokhoz való teljes hozzáférhetőség alapvető fontosságú a visszaélések megelőzése és leküzdése terén; e tekintetben felszólítja a Bizottságot, hogy tegye kötelezővé valamennyi kedvezményezett által rendelkezésre bocsátott dokumentum közzétételét;

38.

úgy véli, hogy a vidéki területek teljes, nagy sebességű szélessávú internetlefedettsége, valamint a használatához kapcsolódó komoly tudatosságnövelés és képzés alapvető eszközt jelentenek valamennyi mezőgazdasági termelő számára, hogy előnyük származzon a KAP legújabb pályázati és kérelembenyújtási rendszereiből;

39.

kéri, hogy tegyenek további erőfeszítéseket azért, hogy csökkentsék a kérelembenyújtási rendszerek és formanyomtatványok bonyolultságát a mezőgazdasági termelők érdekében, és támogatja, hogy a tagállamok fokozottan alkalmazzák az e-kormányzat technológiát, hogy a hibákat már a kérelem benyújtásának időpontjában el lehessen kerülni, ehhez pedig a kedvezményezetteknek szélessávú internetkapcsolatra van szüksége; bátorítja a Bizottságot, hogy hozzon létre olyan programot, amely elősegíti az idősebb gazdálkodók képzését; hangsúlyozza, hogy a szélessávú hálózatokba történő komoly beruházásokra van szükség a vidéki területeken, és felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek erőfeszítéseket a kérelembenyújtási eljárás digitalizálása érdekében; emlékeztet arra, hogy az e-kormányzati technológiák megbízható végrehajtásához a tagállamoknak ki kell fejleszteniük, finanszírozniuk vagy társfinanszírozniuk kell ezeket a technológiákat;

40.

felszólítja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre digitalizálási programokat a kormányzat és a mezőgazdasági üzemek közötti kapcsolat tekintetében azzal a céllal, hogy „egységes mezőgazdasági üzemi dossziét” alakítsanak ki, amely magában foglalja a termésre vonatkozó adatok integrált és szinkron kezelését; Úgy véli, ez az egyszerűsítés összesítene minden olyan elemet, amelyet jelenleg külön kezelnek (termésre vonatkozó tervek, az egyéni biztosítási tervek és a naplók), mivel a mezőgazdasági üzemek egyetlen bevallást készítenének, amelyet azután a kormányzati szervek egymás között megosztanának, ez fokozná az kormányzati szervek által végzett ellenőrzések hatékonyságát, ezáltal csökkenne a kifizetésekkel kapcsolatos hibaveszély és összehangolhatóvá válnának az ellenőrzések;

41.

kéri a tagállamokat, biztosítsák, hogy az új KAP végrehajtásával foglalkozó kormányzati/regionális szervek a politika végrehajtása során hatékony kommunikációt és együttműködést folytassanak a termelők javát szolgálva.

42.

úgy véli, hogy mind a gazdálkodás, mind pedig az ellenőrzések során az internet alapú ipari megoldások kidolgozása és elfogadása hosszú távon számos potenciális előnnyel jár, különös tekintettel a kedvezményezettek és a kifizető ügynökségek számára kidolgozott integrált megoldások tekintetében; arra számít, hogy ez pozitív hatással lehet az ellenőrzések következetessége, megbízhatósága és költséghatékonysága szempontjából; sürgeti a Bizottságot, hogy fogadjon el és hajtson végre kísérleti projekteket e területen; emlékeztet arra, hogy ez a megközelítés függ a tagállamok azon kötelezettségvállalásától, amelynek célja a gyors szélessávú kapcsolat biztosítása a vidéki térségekben az EU egész területén;

43.

felkéri a Bizottságot, hogy működjön együtt valamennyi érintett féllel – beleértve többek között a Számvevőszéket, a tagállamokat és a kedvezményezettek szervezeteit – azon hosszú távú stratégia kidolgozása során, melynek célja, hogy nem politikai megoldást találjon a kedvezményezettekre háruló terhek további növekedésének megakadályozására a jövőbeli KAP-reformok és az alap-jogiaktus változásai során;

44.

kéri a Bizottságot, hogy az ökológiai jelentőségű területről szóló jogalkotási aktusra vonatkozó javaslat 1307/2013/EU rendelet 46. cikkével összhangban történő elkészítése során tartsa tiszteletben az ellenőrizhetőség elvét, amely a vidékfejlesztés keretében már életbe lépett;

45.

kéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra az ellenőrzések 1306/2013/EU rendelet 59. cikkében előírt minimális szintjének csökkentését az említett rendelet 110. cikkében előírt, a KAP nyomon követéséről és értékeléséről szóló értékelési jelentésben;

46.

kéri a Bizottságot, hogy adjon ki közleményt a teljesítményalapú irányítási rendszerek bevezetésének lehetőségéről a KAP valamennyi területén, különösen a vidékfejlesztés beruházási részében, annak érdekében, hogy az összes érdekelt fél részvételével vita kezdődjön az említett elv uniós jogba történő bevezetéséről;

47.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, az Európai Tanácsnak és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

22.9.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 316/57

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 17. cikkére,

—

tekintettel a kis- és középvállalkozások (kkv-k) fogalommeghatározásának a Bizottság által, 2003-ban megállapított kritériumaira,

—

tekintettel a Bizottság „Vállalkozás 2020” cselekvési tervére (COM(2012)0795),

—

tekintettel az Európai Bizottság szakértői csoportjának 2009-ben készített, „A családi vállalkozásokkal kapcsolatos kérdések áttekintése: kutatás, politikai intézkedések és meglévő tanulmányok” című jelentésére,

—

tekintettel a kkv-k finanszírozáshoz való hozzájutásának javításáról szóló, 2013. február 5-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a versenyképesség és a fenntarthatóság javítása érdekében Európa újraiparosításáról szóló, 2014. január 15-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a „Gondolkozz előbb kicsiben!” Európai kisvállalkozói intézkedéscsomag: „Small Business Act” (COM(2008)0394) című bizottsági közleményre,

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel az az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0223/2015),

A.

mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 17. cikke védi a tulajdont;

B.

mivel régen a családi gazdaságok általában jelentős mértékben hozzájárultak az európai gazdaság talpra állásához és jelentős szerepet játszanak a gazdasági fejlődésben és a társadalmi fejlődésben, a munkanélküliség csökkentésében, különösen a fiatalok körében, valamint az emberi tőkébe történő befektetésben; mivel a családi vállalkozások többgenerációs jellege erősíti a gazdaság stabilitását; mivel a családi vállalkozások általában létfontosságú szerepet töltenek be a regionális fejlődésben a foglalkoztatás, a tudásátadás és a regionális szervezés tekintetében egyaránt; mivel a családi vállalkozásokra irányuló szakpolitikák ösztönözhetik a vállalkozói szellemet és saját családi vállalkozás beindítására motiválhatják az európai családokat;

C.

mivel az Ernst and Young a családi vállalkozásokról készült 2014-es évkönyve (Ernst and Young Family Business Yearbook 2014) szerint az összes európai vállalkozás 85 %-a családi vállalkozás, és a magánszektorban a munkahelyek 60 %-át biztosítják;

D.

mivel a családi vállalkozások különböző méretűek, és emiatt más-más nehézségekkel és problémákkal kell szembenézniük;

E.

mivel a legtöbb családi vállalkozás kkv, a családi vállalkozások kis, közepes vagy nagy méretűek, illetve jegyzettek vagy nem jegyzettek lehetnek; mivel széles körben elterjedt, hogy a családi vállalkozásokat a kkv-khez kell sorolni, pedig vannak közöttük igen nagy méretű nemzetközi cégek is; mivel egyes uniós tagállamokban kisszámú, de igen nagy méretű családi vállalkozás termeli meg valamennyi vállalkozások összesített árbevételének jelentős részét, és ezzel jelentősen hozzájárul a munkahelyek fenntartásához (válság idején is), a munkahelyteremtéshez és a növekedéshez, valamint az adott ország gazdasági sikeréhez; mivel sok családi vállalkozás, amely már nem fér bele a kkv fogalommeghatározásába, ugyanakkor távolról sem mondható nagyvállalatnak, nem élhet bizonyos támogatási lehetőségekkel, illetve nem mentesülhet bizonyos adminisztratív kötelezettségek alól; mivel ez elkerülhetetlenül szükségtelen bürokráciához vezet, ami kiváltképpen ezen közepes méretű családi vállalkozások számára nagy terhet jelent;

F.

mivel a családi vállalkozások jelentős része több országban is folytat tevékenységet, ami azt jelenti, hogy a családi üzleti modellnek transznacionális vetülete van;

G.

mivel a közvetlen adók és az örökösödési jog tagállami hatáskörbe tartoznak, és mivel néhány tagállam a családi vállalkozások támogatására és problémáik megoldására irányuló intézkedéseket fogadott el;

H.

mivel az általános tapasztalat szerint a családi vállalkozások üzleti műveleteik során nagyfokú integritásról és értékekről tesznek bizonyságot, és meghonosítják a vállalatok szociális felelősségét az alkalmazottakkal és a környezettel szemben, ami kedvező környezetet teremt a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtéséhez; mivel a családi vállalkozások általában gondoskodnak a know-how és a készségek átadásáról, és egyes esetekben kétségtelenül elősegítik a szociális kapcsolatok megteremtését;

I.

mivel a mezőgazdaságban a családi gazdaságok a leggyakrabban előforduló üzleti modellek és nagyban hozzájárulnak a vidéki területek népességmegtartó erejéhez, illetve sokszor az egyetlen munkalehetőséget adják az elmaradottabb európai régiókban, különösen a kevésbé iparosodott régiókban; mivel a családi gazdaságok sikeres példával szolgálnak, ugyanis általában a környezetileg és szociálisan egyaránt fenntartható körforgásos gazdaság elvét valósítják meg, és mert a családi vállalkozásokban dolgozó nők nemcsak vállalkozói szemléletűek, hanem sajátos kommunikációs képességekkel is rendelkeznek és szociálisan érzékenyek;

J.

mivel immár több mint öt éve lezárult a Bizottság szakértői csoportjának a családi vállalkozásokkal kapcsolatos munkája, és azóta uniós szinten nem indítottak semmilyen új európai kezdeményezést; mivel továbbra sem folyik nemzeti és európai szintű kutatás, és nem állnak rendelkezésre adatok a családi vállalkozások különleges szükségleteinek és struktúráinak megértéséhez;

K.

mivel nem létezik a „családi vállalkozás” fogalmának jogilag kötelező erejű, konkrét, egyszerű és harmonizált, egész Európára érvényes meghatározása;

L.

mivel a fogalommeghatározás hiányából fakadóan nincs lehetőség az uniós tagállamokban összehasonlítható adatok gyűjtésére, hogy felhívják a figyelmet a családi vállalkozások sajátos helyzetére és gazdasági eredményeikre; mivel a megbízható és összehasonlítható adatok hiánya akadályozhatja a politikai döntéshozatalt és azt jelentheti, hogy a családi vállalkozások szükségletei kielégítetlenek maradnak;

M.

mivel a családi vállalkozások gazdasági jelentőségükön túlmenően szociális szempontból is fontos szerepet játszanak;

N.

mivel nem léteznek mind a 28 uniós tagállamban olyan érdekképviseleti szövetségek vagy más struktúrák, amelyek kifejezetten a családi vállalkozások érdekeivel foglalkoznának;

O.

mivel a vállalkozói szellem és az induló vállalkozások ösztönzését célzó uniós erőfeszítéseket fokozni kell, emellett pedig nagyobb figyelmet kell fordítani a családi vállalkozások hosszú távú fennmaradásának elősegítésére és ösztönzésére;

P.

mivel a családi vállalkozási modellt eltérő mértékben alkalmazzák a különböző uniós tagállamokban; mivel az európai családi vállalkozások jelentős része nemzetközi vonatkozással is bír, és több tagállamban végzi tevékenységét;

Q.

mivel a nők átlagosan 16 %-kal kevesebbet keresnek az EU-ban óránként, mint a férfiak, és alulreprezentáltak a magas szintű és vezető pozíciókban, és mivel a férfiakra más munkahelyi gyakorlatot és bérrendszert alkalmaznak, mint a nőkre, ami megnehezíti ez utóbbiak számára a pénzügyi függetlenség elérését, a teljes részvételt a munkaerőpiacon, illetve a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtését;

R.

mivel a nők gyakran láthatatlan vagy névleges szerepet töltenek be és nem ismerik el őket megfelelő módon beosztásuk és fizetésük megállapítása során, melynek súlyos következményei vannak a járulékfizetés, a nyugdíjak és a szociális ellátás iránti jogosultságok terén, valamint képességeik elismerése tekintetében, ahogy azt a nemek közötti bérszakadékra és nyugdíjkülönbségre vonatkozó adatok is mutatják (3);

1.

kiemeli, hogy a családi vállalkozások hajlamosak nagy szociális felelősséget vállalni munkavállalóikkal szemben, aktívan és felelősséggel kezelni forrásaikat, valamint alapvetően fenntarthatóbb és hosszabb távú megfontolásokkal közelíteni a vállalkozás gazdasági jövőjéhez („tisztességes üzletember”), mint a nem családi irányítású vállalkozások, és ezért jelentősen hozzájárulnak Európa versenyképességéhez, valamint munkahelyeket teremtenek és őriznek meg;

2.

hangsúlyozza, hogy a családi vállalkozások saját múltjukból fakadóan erősen kötődnek a telephelyükhöz, és ezért a vidéki és a kedvezőtlenebb helyzetben levő területeken is teremtenek és megtartanak munkahelyeket, hozzájárulva a lakosság elöregedése és az elnéptelenedés aggasztó, az Európai Unió nagy térségeit érintő tendenciája elleni küzdelemhez; felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak az ilyen vállalkozások versenyképességének biztosításához szükséges költséghatékony infrastruktúráról, az ilyen vállalkozások – különösen a mikrovállalkozások és az induló vállalkozások – megújulásáról, növekedéséről és fenntarthatóságáról, és könnyítsék meg az ágazatokon átívelő és határokon átnyúló együttműködést, így segítve őket a növekedés és a nemzetközivé válás útján;

3.

elismeri, hogy a családi vállalkozások adják a legtöbb munkalehetőséget a magánszektorban, tehát mindaz, ami a családi vállalkozási ágazat számára hasznos a folytonosság, a megújulás és a növekedés szempontjából, az egyúttal az európai gazdaság folytonosságát, megújulását és növekedését is előmozdítja;

4.

megállapítja, hogy különösen a nagymértékben szakosodott családi vállalkozások játszanak fontos szerepet a nagyobb vállalatok beszállítóiként és innovátorokként, és hosszú távú és generációkon átívelő gazdasági tevékenységük révén jelentős biztonságot nyújtanak az ellátott vállalatok számára, és ezáltal nem jelentéktelen mértékben hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez;

5.

emlékezteti a Bizottság arra, hogy a családi vállalkozások többsége kkv (4), és ezért elengedhetetlen a „gondolkozz előbb kicsiben” elv alkalmazása ahhoz, hogy az uniós jogszabályok jobban illeszkedjenek a valós körülményekhez és e vállalkozások igényeihez, valamint lehetővé tegyék számukra a támogatási programok és a bürokratikus ráfordításokkal kapcsolatos könnyítések igénybevételét;

6.

megjegyzi, hogy a családi vállalkozások fontos szerepet tölthetnek be a kisebbségek és az alulreprezentált csoportok arra való ösztönzésében, hogy részt vegyenek a helyi gazdaságokban;