11.8.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 265/1

11.8.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 265/2

—

tekintettel az intelligens közlekedési rendszereknek a közúti közlekedés területén történő kiépítésére, valamint a más közlekedési módokhoz való kapcsolódására vonatkozó keretről szóló 2010/40/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1),

—

tekintettel a transzeurópai vasúti rendszer személyszállítási szolgáltatások telematikai alkalmazásai alrendszerére vonatkozó átjárhatósági műszaki előírásról szóló 454/2011/EU bizottsági rendeletre (2),

—

tekintettel a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (3),

—

tekintettel a „Cselekvési terv az intelligens közlekedési rendszerek alkalmazásának európai bevezetésére” című bizottsági közleményre (COM(2008)0886),

—

tekintettel a Bizottság „Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához – Úton egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé” című 2011. évi fehér könyvére (COM(2011)0144),

—

tekintettel az „Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához – Úton egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé” című 2011. december 15-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel a Bizottság „Az EU egészére kiterjedő multimodális utazási információs, útvonal-tervezési és jegyárusítási szolgáltatások megvalósításának menetrendje” című szolgálati munkadokumentumára (SWD(2014)0194),

—

tekintettel a városi mobilitás cselekvési tervére (COM(2009)0490),

—

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére,

—

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére (A8-0183/2015),

A.

mivel az erőfeszítések ellenére a 2011. évi fehér könyvben (5) meghatározott – az interoperábilis és multimodális menetrend-tervezési, tájékoztatási és online helyfoglalási, valamint intelligens jegyértékesítési rendszerekkel rendelkező, háztól-házig tartó folytonos, multimodális közlekedésre irányuló – 22. intézkedést még nem sikerült megvalósítani;

B.

mivel a legtöbb utas továbbra is az egyéni közlekedést részesíti előnyben, és az uniós szintű útvonal-tervezési szolgáltatások létrehozása önmagában nem lesz elegendő ahhoz, hogy biztosítsák a különböző közlekedési módok jobb integrációját, az egyes közlekedési módoknak ezért hatékonyabbá, fenntarthatóbbá és felhasználóbarátabbá kellene válniuk, és ehhez többek között a negyedik vasúti csomag elfogadása jelentősen hozzá fog járulni, mivel biztosítani fogja az infrastruktúrához való egyenlő hozzáférést a kisebb üzemeltetők, a kkv-k és az induló vállalkozások számára egyaránt, a légiutasok jogairól szóló rendelet és az európai vízi közlekedési stratégia elfogadását, továbbá az egységes európai égbolt kezdeményezés és a TEN-T kiemelt projektjeinek végrehajtását;

C.

mivel annak ellenére, hogy a Bizottság úgy határozta meg az integrált jegyértékesítési rendszert, hogy az a különböző közlekedési módok kombinációja egyetlen jegyben, ezt a definíciót nem mindig osztják a vállalatok, és egyes szolgáltatók csak arra törekednek, hogy interoperábilis jegyet adjanak ki, ami akadályozza a további fejlesztéseket az ágazatban;

1.

megállapítja, hogy az Unió egészére kiterjedő multimodális utazási információs, a határokon átnyúló integrált megközelítést követő útvonal-tervezési és jegyértékesítési szolgáltatások – különösen nagy távolságra történő utazások esetében – választ jelentenek az európai közlekedési ágazat előtt álló főbb kihívásokra, többek között a fenntarthatóság, a multimodalitás, valamennyi közlekedési módot illetően a közlekedésbiztonság javítása, a hatékonyság, a gazdaságosság, a minőségi munkahelyek teremtése és a munkavállalói mobilitás tekintetében, és ily módon egyformán hasznosak a társadalom, a gazdaság, a környezet, a társadalmi kohézió és az idegenforgalom számára;

2.

hangsúlyozza, hogy az uniós szintű integrált multimodális utazási információs, útvonal-tervezési és jegyértékesítési szolgáltatások innovációs lehetőséget kínálnak az európai vállalkozásoknak, különösen a kkv-knak és az induló vállalkozásoknak, és ennélfogva jelentős mértékben hozzájárulnak a globálisan versenyképes európai egységes piachoz és az egységes európai közlekedési térség kiteljesítéséhez;

3.

hangsúlyozza, hogy a polgárok uniós szintű mobilitása az alapvető szabadságok gyakorlásának egyik alapfeltétele, és ezért lehetővé kell tenni számukra, hogy egyszerűbb, magas kényelmi szintet nyújtó háztól-házig tartó folytonos, multimodális közlekedés keretében átfogó, pontos és semleges tájékoztatást kapjanak a multimodális és határokon átnyúló közlekedési kapcsolatokról mind a menetrendeket, mind pedig a csatlakozásokat illetően, valamint hogy a szükséges foglalásokat és fizetéseket elektronikusan végezhessék; üdvözli azokat az ösztönzőket, amelyek arra bátorítják az utasokat, hogy összekapcsolják a különböző rendelkezésre álló közlekedési módokat; megjegyzi, hogy a tagállamok többségében még mindig nincs lehetőség arra, hogy a nemzeti és az Unión belüli határokon átnyúló utazásokra az interneten vagy mobil alkalmazásokon keresztül vásároljanak jegyet; azon a véleményen van, hogy a területi alapú tartalomkorlátozást nem szabad megengedni;

4.

hangsúlyozza, hogy a felhasználók számára fontos, hogy egy multimodális útra egyetlen jegyet kapjanak, és hogy a multimodális közlekedési és forgalmi adatokhoz való igazságos és egyenlő hozzáférés lehetővé tételét és ezáltal az utasok átfogó, könnyen hozzáférhető, semleges, megbízható és valós idejű tájékoztatását az integrált jegyértékesítési rendszerek előfeltételének tekinti, továbbá hangsúlyozza, hogy az ezzel kapcsolatos intézkedések méltányosságának biztosítása érdekében elsődleges fontosságú, hogy azokat minden közlekedési mód esetében a külső költségek internalizálása, valamint a különböző közlekedési módok környezeti teljesítményéről szóló információ kísérje;

5.

megjegyzi, hogy a fogyasztók számára mindig átlátható információkat kell adni a díjszabásról; ezért hangsúlyozza, hogy a helyfoglalási és fizetési rendszereknek egyértelműen meg kell adniuk a kiválasztott utazás menetdíjának teljes árát, beleértve az olyan kötelező elemeket is, mint az adók és az illetékek; hangsúlyozza az innovatív, információs technológiákra épülő platformok fontosságát, amelyek összességükben csökkentik a foglalási és tranzakciós költségeket, és kiemeli annak fontosságát, hogy többféle fizetési lehetőséget biztosítsanak a menetjegyek megvásárlására; felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy tegyenek többet a tömegközlekedési szolgáltatásokért történő, hitelkártyával vagy más ésszerű fizetési módok használatával történő fizetés esetén felszámított díjak korlátozása érdekében;

6.

hangsúlyozza, hogy az adatrétegek inkompatibilitása és inkonzisztenciája, valamint az adatformátumok és adatcsere-protokollok sokfélesége és interoperabilitásuk hiánya aláássa az integrált multimodális információs, útvonal-tervezési és jegyértékesítési szolgáltatások létezését az Európai Unióban, és többletköltségeket okoz; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy minden szabályozási intézkedés tartson lépést a közlekedési ágazatban bekövetkező gyors fejlődéssel, és hogy az intézkedések ne eredményezzenek fölösleges terhet;

7.

üdvözli az állami és a magánszektornak az útvonal-tervezési szolgáltatások, valamint az ezekhez szükséges nyílt szabványok és interfészek bevezetésére irányuló törekvéseit, megjegyzi azonban, hogy ezek a szolgáltatások gyakran csupán regionális vagy országos lefedettségűek és csak ritkán multimodálisak; felhív ezért arra, hogy első lépésként a közlekedési szolgáltatók és az útvonal-tervezési szolgáltatók építsenek a meglévő szinergiákra, és fordítsanak nagyobb figyelmet a megfelelően kialakított jegyvásárlási rendszerekkel párosuló, multimodális, határokon átnyúló útvonal-tervezési szolgáltatások biztosítására, különös tekintettel arra, hogy a szolgáltatásokat milyen nyelven nyújtják, figyelembe véve a kisebbségi nyelvek használatát, valamint a távolsági és helyi közlekedés összekapcsolására, beleértve az utazás első és utolsó szakaszát, azáltal, hogy továbbfejlesztik a különböző rendszereket azok interoperabilitásának kialakítása, valamint a közöttük levő kommunikáció lehetővé tétele érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy kísérleti projektként használja fel a TEN-T folyosókat az utasforgalom, valamint a multimodális információs, útvonal-tervezési és jegyértékesítési szolgáltatások lehetőségeinek azonosítására;

8.

kéri az Európai Bizottságot, hogy hozzon létre egy adattárat, amely a helyi, regionális vagy nemzeti szinten végrehajtott projektek során alkalmazott bevált gyakorlatokat tartalmazza, amelyek a projektek európai szintű végrehajtásának alapjául szolgálhatnak;

9.

hangsúlyozza, hogy a multimodális integrált jegyértékesítési rendszereket használó, könnyű és kényelmes vásárlás több utast fog vonzani a tömegközlekedéshez, ami növeli az utasok elégedettségét, és hasznot jelent a tömegközlekedési vállalatoknak;

10.

felhívja a Bizottságot, hogy az integrált multimodális jegyértékesítés tekintetében tegye meg a szükséges intézkedéseket egy egyértelmű keretrendszer megteremtése érdekében, amely támogatja és előmozdítja az érdekelt felek és az illetékes hatóságok erőfeszítéseit, a már megkötött megállapodásokat és a kínált termékek és szolgáltatások innovatív jellegét, valamint abban az esetben, ha 2020-ig nem történik jelentős előrelépés az integrált, interoperábilis, multimodális, határokon átnyúló, jegyértékesítési rendszerek megteremtése tekintetében, felhívja a Bizottságot, hogy építve a már elért előrelépésre és a már bevezetett önkéntes kezdeményezésekre, minimumszabályok és ütemterv megállapításával hozzon jogalkotási intézkedéseket;

11.

az utazás első és utolsó szakasza tekintetében kiemeli a helyi és regionális hatóságok aktív szerepét és felelősségét; elengedhetetlennek tartja, hogy bevonják őket az egyes intézkedések végrehajtásába, működésük felügyeletébe, valamint az egész rendszer hatékony működésének biztosításába; a fentieket figyelembe véve felszólítja a tagállamok illetékes hatóságait, hogy

12.

osztja a Bizottság azon nézetét, miszerint minden információs, útvonal-tervezési és jegyértékesítési szolgáltató részére – ideértve a kkv-kat és az induló vállalkozásokat is – tisztességes, nyitott és egyenlő hozzáférést kell biztosítani minden multimodális, valós idejű közlekedési és utazási adathoz annak érdekében, hogy megvalósíthatók legyenek az uniós szintű multimodális utazási információs, útvonal-tervezési és jegyértékesítési szolgáltatások, továbbá egy olyan javaslat benyújtására kéri a Bizottságot, amely arra kötelezi az összes szolgáltatót, hogy tisztességes és egyenlő feltételek mellett bocsássanak rendelkezésre az átfogóbb szolgáltatásnyújtás biztosításához szükséges minden adatot, hogy az utasoknak valódi és hozzáférhető választási lehetősége legyen a leginkább fenntartható, a legkedvezőbb árú és a leggyorsabb összeköttetéseket illetően anélkül, hogy ez veszélyeztetné az érintett szereplők gazdasági érdekeit;

13.

hangsúlyozza, hogy az Unió versenypolitikájával összhangban a Bizottság feladata, hogy megvizsgálja és elhárítsa a multimodális információszolgáltatók és menetjegy-értékesítők általi információmonopolizálás esetleges veszélyét; hozzáteszi, hogy a Bizottságnak ügyelnie kell arra is, hogy az elektronikus jegyértékesítési szolgáltatásra szánt ellentételezés felosztása ne érintse kedvezőtlenül az utasszállítást végző vállalkozásokat;

14.

sürgeti egy párbeszédet célzó platform létrehozását a közlekedési ágazat és az illetékes hatóságok összes helyi, regionális, nemzeti és európai képviselőjének részvételével, annak érdekében, hogy gyakorlati megoldásokat dolgozzanak ki az interoperábilis elektronikus menetjegy-rendszerek uniós szintű fokozatos bevezetésére az utazás teljes folyamatát figyelembe véve – a tervezéstől kezdve egészen a jegyvásárlásig –, a menetjegyek értékesítéséből származó bevételek arányos elosztásával kapcsolatos problémák azonosítására és orvoslására, valamint a szerződő felek közötti viták esetén a terhek megosztásának problémájára; úgy véli, hogy e megoldásokat piaci alapon kell kidolgozni, anélkül, hogy aránytalan költségekkel terhelnék az üzemeltetőket és az utasokat; felhívja a Bizottságot, hogy az uniós társfinanszírozáson keresztül határozottan támogassa ezen a területen a transzeurópai távközlési és közlekedési hálózatok közötti szinergiákat;

15.

rámutat arra, hogy az európai utasjogok korlátozottak abban az értelemben, hogy külön alkalmazandók az egyes személyszállítási szerződésekre, azonban, ha egy utazás határokon átnyúló szakaszokat vagy több közlekedési módot tartalmaz, a szokásos módon nem garantálhatók, ezért sürgeti a Bizottságot, hogy válaszoljon a Parlamentnek a 2011. évi fehér könyvre vonatkozó állásfoglalásában (6) foglalt, arra irányuló kérésére, hogy dolgozzák ki a minden közlekedési módot lefedő utasjogi chartát, és a Bizottság 2017 végéig terjesszen elő a chartára vonatkozó javaslatot, külön fejezetet szentelve a multimodális utazásnak, amely a multimodális utazással összefüggésben biztosítja az utasjogok egyértelmű és átlátható védelmét, figyelembe véve az egyes közlekedési módok és az integrált multimodális jegyértékesítés sajátosságait;

16.

hangsúlyozza, hogy a társadalmi mobilitás szempontjából – és figyelembe véve Európában a demográfiai változásokat – döntő fontosságú a közlekedési eszközök akadálymentes megközelíthetősége, és kéri, hogy az információhoz való hozzáférés, a jegykibocsátás, a foglalási és fizetési rendszerek tekintetében fokozottan vegyék figyelembe a fogyatékos és/vagy korlátozott mozgásképességű személyek utazás előtt és alatt felmerülő igényeit, valamint az idősebb emberek sajátos szükségleteit, többek között a kerekes székes helyek foglalásának lehetőségét is; üdvözli a Bizottság európai akadálymentesítési intézkedéscsomagra irányuló útitervét és az arra irányuló jogalkotási fellépés lehetőségét, hogy eltávolítsák a fogyatékossággal élő személyek előtt álló gazdasági és társadalmi akadályokat; sürgeti a Bizottságot, hogy az akadálymentesítés javítására irányuló erőfeszítéseinek részeként küzdje le a közlekedés terén meglévő akadályokat;

17.

hangsúlyozza a különböző ármegellapítási minták és fizetési opciók fenntartásának fontosságát, hogy bizonyos társadalmi csoportok (munkanélküliek, nyugdíjasok, diákok, nagy családok, alacsony jövedelműek és más hátrányos helyzetű társadalmi csoportok) élvezhessék a multimodális európai uniós jegyrendszerek előnyeit;

18.

megjegyzi, hogy a multimodális közlekedési információs rendszereknek felhasználóbarátnak kell lenniük, és ezért naprakész térkép- és földrajzi adatokkal kell kiegészíteni azokat;

19.

kéri, hogy továbbra is támogassák az érdekelt feleket innovatív megoldások megtalálásában, és ezért szorgalmazza, hogy a megfelelő uniós finanszírozási lehetőségeket, például a Horizont 2020 program keretébe tartozó 4. Shift2Rail innovációs programot és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközt, valamint a strukturális alapokat ne csak megőrizzék, hanem bővítsék is ki; sürgeti az Európai Beruházási Bankot, hogy e tekintetben megfelelően használja ki az Európai Stratégiai Beruházási Alapot;

20.

felkéri a Bizottságot, hogy rendszeres értékelés mellett tegyen közzé egy könnyen elérhető listát a multimodális integrált jegyrendszerre irányuló, uniós társfinanszírozású projektekről;

21.

hangsúlyozza, hogy a globális navigációs műholdrendszer (GNSS) és különösen az európai műholdas navigációs rendszer (Galileo) nélkülözhetetlen szerepet tölt be a dinamikus adatok gyűjtésében, amelyen keresztül az utasok az utazás megkezdése előtt, illetve az utazás alatt is tájékozódhatnak az esetleges fennakadásokról és az alternatív utazási lehetőségekről; hangsúlyozza, hogy a műholdas rendszerek előnyeit mindig össze kell hangolni a kielégítő mértékű adatvédelemmel;

22.

rámutat, hogy a városi térségekben csökkenteni kell a közlekedési terheket és a légszennyezést, valamint kéri, hogy vezessenek be a fenntartható közlekedési módok használatára ösztönző kezdeményezéseket Európa-szerte, és e célból az utazási információs és útvonal-tervezési szolgáltatások terjedjenek ki a közös autóhasználattal, a telekocsi, illetve a „parkolj és utazz” (P+R) rendszerekkel, a kerékpár-kölcsönzési rendszerekkel, a biciklisávokkal és a gyalogos közlekedéssel kapcsolatos információkra is;

23.

üdvözli, hogy a városokban és más városi térségekben egyre nagyobb mértékben érhetők el integrált elektronikus jegyárusítási rendszerek, mint például a különböző közlekedési módokon, határon átkelő utazásokra is használható inkluzív digitális „intelligens kártyás” technológiák, de hangsúlyozza, hogy a technikai megoldásokat a piacra kell bízni, nem pedig európai szinten előírni;

24.

megjegyzi, hogy az állandó jó minőségű hálózati kapcsolatok egy olyan utasbarát intelligens rendszer létrehozásának előfeltételeit jelentik, amely képes valós idejű dinamikus információt nyújtani a közlekedési helyzetről; felhívja ezért a Bizottságot, hogy az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközön, az Horizont 2020 programon, az Európai Stratégiai Beruházási Alapon és más idevágó finanszírozási eszközön keresztül kezelje kiemelten az ingyenes vagy alacsony költségű nagysebességű digitális infrastruktúrák széles körű elérhetőségének elősegítését, ösztönzését és támogatását valamennyi közlekedési módon és közlekedési csomóponton;

25.

hangsúlyozza az adatvédelem jelentőségét; sürgeti a 95/46/EK irányelvnek való megfelelést, és egyértelmű feltételeket szorgalmaz az adatok – különösen a személyes adatok – felhasználásával és továbbításával kapcsolatban, amelyeket kizárólag névtelenül és csak az intermodális jegyárusítás elősegítése céljából szabad feldolgozni és felhasználni; vázolja, hogy a mobil- és internetes alkalmazásokon keresztül történő jegyvásárlást és -fizetést elsősorban a rendszerben való regisztrációs kötelezettség nélkül kell rendelkezésre bocsátani;

26.

hangsúlyozza az útvonal-tervezés, a hozzáférhető multimodális információk és az egyértelmű, átlátható, digitális online platformokon keresztül történő jegyárusítás fontosságát és azt, hogy az Unión belül más országba történő utazáskor jobb tömegközlekedési hozzáférésre van szükség, továbbá ösztönözni kell a fenntartható fuvarozási szolgáltatások korszerűsítését, hogy az EU-ból és azon kívülről érkező látogatók számára vonzó legyen, mivel ez az egész utazástervezést megkönnyíti; hangsúlyozza emellett, hogy az integrált jegyrendszer azzal a kedvező hatással is járhat, hogy a régiók között jobb összeköttetéseket jelent, különösen a legtávolabb eső régiók – így a legkülső régiók – vonatkozásában;

27.

hangsúlyozza, hogy szélesebb körben és jobban kell népszerűsíteni és bemutatni azt a több száz multimodális útvonaltervezőt, amelyek az Unióban már rendelkezésre állnak a városokban, a régiókban és a nemzeti szinten;

28.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

11.8.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 265/7

—

tekintettel az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek a tej- és tejtermék-ágazati szerződéses kapcsolatok tekintetében történő módosításáról szóló, 2012. március 14-i 261/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1),

—

tekintettel a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról, és a 922/72/EGK, a 234/79/EGK, az 1037/2001/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2),

—

tekintettel a tejpiaci helyzet alakulásáról és a „tejágazati csomag” rendelkezéseinek alkalmazásáról szóló, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett, 2014. június 13-i bizottsági jelentésre (COM(2014)0354),

—

tekintettel a Bizottság 2014. decemberi jelentésére az uniós mezőgazdasági piacok 2014–2024 közötti kilátásairól és bevételeiről,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 349. cikkére az EU legkülső régiói vonatkozásában,

—

tekintettel „A piaci helyzet alakulása és a tejkvótarendszer zökkenőmentes és fokozatos megszüntetésének ebből következő feltételei – a fokozatos kvótamegszüntetésről szóló második jelentés” című, 2012. december 10-i bizottsági jelentésre (COM(2012)0741),

—

tekintettel a tejtermelés hegyvidéki térségekben, hátrányos helyzetű területeken és legkülső régiókban történő, a tejkvótarendszer megszűnését követő fenntartásáról szóló, 2013. december 11-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel „Az EU-ban tapasztalható fehérjehiány: mi a megoldás erre a régóta fennálló problémára?” című, 2011. március 8-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel a tejtermelő ágazat válságáról szóló, 2009. szeptember 17-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel az élelmiszer-ellátási lánc vállalkozások közötti, tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatainak kezeléséről szóló, 2014. július 15-i bizottsági közleményre (COM(2014)0472),

—

tekintettel az Európai Unió legkülső régiói részére egyedi mezőgazdasági intézkedések megállapításáról szóló 247/2006/EK rendeletre (6),

—

tekintettel a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló, 2012. november 21-i 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (7),

—

tekintettel az Európai Stratégiai Beruházási Alapról szóló rendeletre irányuló, 2015. január 13-i bizottsági javaslatra (COM(2015)0010),

—

tekintettel a Régiók Bizottságának „A tejipar jövője” című véleménytervezetére,

—

tekintettel az Európai Bizottság és az Európai Beruházási Bank által az EU-ban a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés terén folytatott együttműködés tekintetében 2015. március 23-án aláírt egyetértési megállapodásra,

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság véleményére (A8-0187/2015),

A.

mivel a „tejágazati csomag”2012. október 3-án lépett hatályba, és 2020. június 30-ig alkalmazandó;

B.

mivel a KAP 2003-as félidős értékelése során született döntés szerint a tejágazati kvóták 2015. március 31-én megszűnnek;

C.

tekintettel a tejtermelés hegyvidéki térségekben, hátrányos helyzetű területeken és az EU legkülső régióiban történő, a tejkvótarendszer megszűnését követő fenntartásáról szóló, 2013. december 11-i állásfoglalásban szereplő intézkedések fontosságára és aktualitására;

D.

mivel a tejtermékek világpiaca egyre inkább ingadozik, és 2014 januárjában elérte az eddigi legmagasabb árat, amióta megkezdték az árak nyilvántartását, amit 2014 hátralévő részében az árak jelentős visszaesései követtek; mivel az áringadozás problémája különösen hangsúlyos az állattartás és a tejtermelésben használt inputok vonatkozásában, azt eredményezve, hogy a mezőgazdasági termelőknek fizetett árak a termelési költségek alatt vannak;

E.

mivel a fenntartható gazdálkodás mint a kiváló minőségű élelmiszerek forrása csak akkor biztosítható, ha a mezőgazdasági termelőknek megfelelő árat fizetnek, amely fedezi a fenntartható termelés összes költségét;

F.

mivel az európai tejtermékekre vonatkozó, 2014 augusztusa óta tartó orosz tilalom negatív hatással volt az EU belső piacára, bizonyítva ezzel annak szükségességét, hogy késznek kell lenni a válsággal kapcsolatos piaci intézkedések alkalmazására, továbbá annak fontosságát, hogy különféle exportpiacokat kell biztosítani az uniós termékek számára, különösen mivel az előrejelzések szerint a tejtermékek világkereslete nőni fog, stabil és fizetőképes hazai piacot biztosítva;

G.

mivel a tejágazati csomag lehetőséget adott a tagállamoknak arra, hogy kötelező szerződéseket vezessenek be, ezzel segítve a termelőket és a feldolgozókat termelési mennyiségeik tervezésében, valamint arra, hogy megerősítse az ellátási láncok struktúráját a tejkvóták megszüntetése miatt, és mivel a mai napig kevés tagállam élt ezzel a kiváltsággal;

H.

mivel a tejágazati csomag kötelezte a tagállamokat a termelői szervezetek és társulásaik, valamint a szövetkezetek továbbra is rendkívül fontos szerepének elismerésére, szem előtt tartva, hogy a termelők tárgyalási pozíciójának javítása érdekében a kínálati oldal koncentrációjára van szükség;

I.

mivel 2014 áprilisában létrehozták a Tejágazati Megfigyelőközpontot, hogy a Bizottság és az ágazat érdekében egyaránt javítsák a tejágazat nyomon követését, és mivel a különböző méretű, földrajzi elhelyezkedésű és eltérő termelési és elosztási módszerekkel bíró tejgazdaságokat szolgáló, hatékony ágazati válság-előrejelző mechanizmus bevezetése céljából meg kell erősíteni e központok szerepét;

J.

mivel a jelenlegi biztonsági háló túl alacsony ahhoz, hogy a tejár zuhanása esetén védelmet nyújtson;

K.

mivel a KAP egyik fő célja a gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi szempontból kiegyensúlyozott területfejlesztés; mivel ehhez a hátrányos helyzetű, legkülső, távoli vagy hegyvidéki területeken meg kell őrizni a produktív és fenntartható mezőgazdaságot;

L.

mivel a tejkvóták megszűnése rendkívül kedvezőtlen hatással lesz a legkülső régiókra, különösen az Azori-szigetekre, ahol a tejtermelés a fő gazdasági tevékenység, amely a regionális gazdaság mintegy 46 %-át teszi ki;

M.

mivel a hátrányos helyzetű, legkülső, szigeti, távoli és hegyvidéki területeken található nagyszámú tejtermelő gazdaság esetében a tej és a tejtermékek termelési, begyűjtési és a termelési területen kívüli forgalombahozatali költségei sokkal magasabbak, mint más térségekben, és mivel e régiók természeti hátrányai miatt a kvóták megszüntetésével megteremtett növekedési lehetőségeket nem tudják azonos mértékben kihasználni; ezen okok miatt az ilyen termelőket az a veszély fenyegetheti, hogy a termelés egyre inkább a gazdasági szempontból legjobb helyzetű területekre koncentrálódik az EU-n belül;

N.

mivel 2015. április 1-jétől kezdődően kötelező nyilatkozatot kell tenni a szállított tej mennyiségéről;

O.

mivel a működő és fenntartható európai tejágazathoz döntő fontosságú a generációs megújulás, a modernizáció és a beruházások;

P.

mivel az EU-ban előállított tej és különösen az oltalom alatt álló eredetmegjelölésű (OEM), oltalom alatt álló földrajzi jelzésű (OFJ) és a hagyományos különleges termékek (HKT) jelentősen hozzájárulnak az EU agrár-élelmiszeripari ágazatának sikeréhez és a vidéki gazdaságok virágzásához – amelyek túlnyomó részét kis és közepes méretű családi gazdaságok alkotják és ahol a tejtermelést az egész területen fenn kell tartani –, rendkívül sok magánszektorbeli és szövetkezeti feldolgozóipari vállalkozás számára biztosítanak alapanyagot, megőrzik az európai agrár-élelmiszeripari örökség sokszínűségét, kulcsfontosságú szerepet játszanak az európai terület és környezet alakításában és az európai szociális dimenzióban, valamint multiplikátorhatást gyakorolnak más ágazatokra, például az idegenforgalomra;

Q.

mivel a mezőgazdasági termelőkre és tejtermelőkre néhány tagállamban jelentős illetékeket szabtak ki az utóbbi két kvótaévben a tejkvóta túllépése miatt;

1.

emlékeztet arra, hogy a tejágazati csomag célja egy, a tejágazati termelők számára tisztességes javadalmazást biztosító, válaszképes eszközökkel rendelkező, az Unió területén életképes, fenntartható és versenyképes tejágazat; hangsúlyozza, hogy a tejágazati csomagban azonosított problémák továbbra is akadályozzák a fenntartható, versenyképes és méltányos tejpiacot és azt, hogy a termelők tisztességes jövedelemhez jussanak;

2.

emlékeztet arra, hogy a tejtermelés fontos a vidéki térségekben a területrendezés és a foglalkoztatás, valamint számos európai mezőgazdasági régió gazdasági, környezetvédelmi és társadalmi fejlődése szempontjából;

3.

kiemeli, hogy a tejtermelők, különösen a kisebb családi gazdálkodók a magas tőkeköltségek, a termékek romlandósága, az ingadozó tejpiaci nyersanyagárak, a ráfordítási és energiaköltségek miatt különösen kiszolgáltatottak a jövedelmi változásoknak és kockázatoknak, és hogy a tejelő állomány tartásából fenntartható megélhetésre szert tenni folyamatos kihívást jelent, mivel a termelési költségek gyakran megközelítik vagy meghaladják a mezőgazdasági termelőknek fizetett árakat;

4.

hangsúlyozza, hogy az európai mezőgazdasági termelőknek a termelési tényezők – többek között a takarmány ára – miatt magas költségekkel kell szembenézniük, és hogy a szigorú európai állatjóléti és takarmánybiztonsági szabályozás következtében csökken versenyképességük a harmadik országok termelőihez képest;

5.

sürgeti a Bizottságot, hogy mérlegelje a válság okait és intézkedések életbe léptetését a jövőbeli válságok megelőzése érdekében a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról szóló, 2013. december 17-i 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 219., 221. és 222. cikkében jelzettek szerint;

6.

sürgeti a Bizottságot, hogy további célzott piaci intézkedések révén kezelje a tagállami tejpiacokat jelenleg érintő válságot, amelyet a megfelelő válságkezelési eszközök hiánya, a globális kereslet visszaesése, a világpiaci áringadozás és az orosz embargó következtében leszorított árak okoztak, és ismerje el az orosz embargó hatásának kezelése során eddig tett első lépéseket;

7.

rámutat arra, hogy az Oroszországgal hagyományos kereskedelmi kapcsolatokat ápoló tagállamokból származó tejtermékek többlete jelentős egyensúlyhiányt teremt e tagállamok hazai piacán, ami az árak meredek zuhanásához vezet, és azt eredményezi, hogy a helyi termelők versenyképtelenné válnak; felhívja a Bizottságot, hogy e tekintetben elemezze az újonnan kialakult helyzetet, és hozzon elsőbbségi intézkedéseket;

8.

emlékeztet arra, hogy a 2009-es tejágazati válság a kvótarendszer alatt és a tejtermék-értéklánc működési zavara miatt következett be, lenyomva a termelőknek fizetett árakat; emlékezteti a Bizottságot arra, hogy a válságra való reagálás késedelme sok tejtermelőt az ágazat elhagyására kényszerített, és aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság mennyire képes gyorsan és eredményesen reagálni a piaci válságokra; kiemeli, hogy a termelői árak állattenyésztőket sújtó csökkenése a fogyasztói árakban nem tükröződött, ami rámutat a tejágazati élelmiszerlánc különböző szereplői közötti jelentős egyenlőtlenségekre;

9.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanács elutasította a Parlament azon kérését, hogy súlyos válság esetén vezessenek be támogatást a termelésüket önként csökkentő termelők részére; hangsúlyozza, hogy fontos újraindítani a vitát erről a válságkezelési eszközről;

10.

hangsúlyozza, hogy fennáll annak a veszélye, hogy a kvóták eltörlése a tejtermelés még nagyobb koncentrációját idézi elő a nagyobb tejgazdaságok javára és a kisebb gazdaságok kárára anélkül, hogy ez a helyzet garanciát jelentene a hatékonyságra vagy a jövedelemre;

11.

megjegyzi, hogy a tejágazat közép- és hosszú távú kilátásai mind a belföldi, mind a globális piacokon továbbra is kedvezőek némi ingadozó kereslet mellett, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a tejágazat az agrár-élelmiszeripari ágazat kulcsfontosságú részeként jelentős hosszú távú növekedési, munkahely-teremtési és fejlődési potenciállal rendelkezik a vidéki területeken, amelyet az új beruházási terv keretében célzottan figyelembe kell venni;

12.

hangsúlyozza, hogy annak érdekében, hogy az ágazathoz tartozó termelők és vállalkozások a gazdasági, környezetvédelmi és társadalmi elvárásokhoz igazíthassák eszközeiket, fontos ösztönözni az innovációt és a kutatást;

13.

kiemeli a generációs megújulás fontosságát a tejágazat jövője szempontjából, és a fiatal mezőgazdasági termelők jelentős lehetőségeit a tejtermelésben;

14.

felhívja a Bizottságot, hogy – többek között az Európai Beruházási Bank (EBB) támogatásai révén – alakítson ki olyan új típusú finanszírozási módokat a tagállamok számára, amelyek lehetővé teszik a tejágazat átalakítását; alapvető fontosságúnak tartja az EBB által rendelkezésre bocsátott forrásokból származó pénzügyi támogatást (garanciaalap, megújuló segélyalap, beruházáshoz nyújtott tőke) az európai strukturális és befektetési alapok szintjén történő fellépés elősegítése érdekében, különösen a vidékfejlesztéssel összhangban; mindez lehetővé tenné a többszörös, növekedés- és jövedelemösztönző hatás elérését, valamint a tejtermelők számára megkönnyítené a hitelhez való hozzájutást; üdvözli e tekintetben a tejágazat mezőgazdasági termelői számára az Európai Beruházási Bank új alapja által kínált finanszírozási lehetőségeket, amely alacsonyabb kamatot kínál a gazdaságokban végrehajtott beruházások és a modernizáció elősegítéséhez, finanszírozási lehetőségeket biztosítva a fiatal mezőgazdasági termelők számára vállalkozásuk fellendítéséhez; kiemeli továbbá az Európai Stratégiai Beruházási Alap által nyújtott finanszírozás kiegészítő jellegét, amely a tejágazat fejlődését segítené azzal, hogy az elszámoltathatóság és a beruházási hatékonyság javítása céljából magántőkét vonz az ágazatba;

15.

megállapítja, hogy az árak nagy ingadozása és a visszatérő válságok – amelyek összeegyeztethetetlenek az állatállományba való nagy beruházásokkal és új termelők letelepedésével – jelentik a tejágazat legnagyobb kihívásait; sürgeti a Bizottságot, hogy mérlegeljen intézkedéseket a világpiacnak való fokozott kitettségből eredő kockázatok mérséklésére, szorosabban kísérje figyelemmel a tej és a tejtermékek egységes piacának megfelelő működését és dolgozzon ki cselekvési tervet annak bemutatása érdekében, hogy miként tervezi mérsékelni ezeket a kockázatokat;

16.

kötelezettséget vállal a tejtermelés fenntartására, mivel a tejtermelés EU-szerte fontos társadalmi-gazdasági hozzájárulást nyújt a mezőgazdaságban és vidékfejlesztésben, és kiemeli különös fontosságát a hátrányos helyzetű, hegyvidéki, szigeti és legkülső régiókban, ahol egyes esetekben ez az egyetlen lehetséges gazdálkodási mód; hozzáteszi, hogy e régiók számára ez az ágazat biztosítja a társadalmi, gazdasági és területi kohéziót, sok család megélhetését, a területek fejlesztését, hasznosítását és védelmét, a kulturális és hagyományos gyakorlatok fenntartását, valamint azt, hogy a tejelő állomány tartásának köszönhetőn ezekben a térségekben évszázados kulturális tájegységek alakultak ki, fontos alapot teremtve az idegenforgalom számára; kiemeli, hogy e régiókban a tejtermelés megszüntetése egyenlő a mezőgazdasági tevékenység felszámolásával;

17.

hangsúlyozza, hogy a legkülső régiókban a mezőgazdasági termelők és az ágazat védelme érdekében, létre kell hozni egy, a tejkvóták megszüntetése és a piacliberalizáció közötti átmeneti mechanizmust;

18.

a hegyvidéki tejtermelő területek és az egyéb területek termelése közötti különbség miatt kéri, hogy a biztonsági háló a hegyvidéki tejgazdaságok és tejipari vállalkozások sajátos mutatószámai alapján legyen aktivizálható;

19.

csalódottságának ad hangot a tejágazati csomaghoz tartozó intézkedések alacsony mértékű végrehajtása miatt a legkülső régiókban és a hegyvidéki, szigeti és hátrányos helyzetű térségekben, és hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen a tejgazdaságok életképes és versenyképes vállalkozásokként történő fenntartása az Unió egész területén; e tekintetben úgy véli, hogy e térségekre különös figyelmet kell fordítani és a Bizottságnak és a tagállamoknak külön tanulmányokat kell ezekről készíteniük, és hogy ösztönözni kell a rövid ellátási láncok igénybevételét – amelyekben e konkrét esetekben a helyi termelés élvez elsőbbséget –, biztosítva a folyamatos termelést e régiókban és elkerülve az ágazat megszűnését; sürgeti továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák és fejlesszék az iskolai tejosztást célzó programokat, előnyben részesítve a rövid ellátási láncokat és ezáltal lehetővé téve a termelés egy részének felhasználását e régiókban; kiemeli, hogy e térségekben a termelési költségek jellemzően megközelítik vagy meghaladják a mezőgazdasági termelőknek fizetett árakat, és úgy véli, hogy az ágazat jelenlegi bizonytalanságai elsősorban e nagyobb kötöttségekkel és mérsékelt méretgazdaságossági lehetőségekkel jellemzett területeknek okoznak kárt; emlékeztet, hogy a termelők mezőgazdasági termelése e térségekben – földrajzi elszigeteltségük folytán – közvetlenül és kizárólag néhány bemeneti szállítótól és felvásárlótól függ; hangsúlyozza, hogy a termelői szervezetek beindításához és a tevékenységeikhez nyújtott támogatásnak jobban kell tükröznie e régiók valós helyzetét; hangsúlyozza, hogy ambiciózus támogatási politikát kell folytatni e régiókra vonatkozóan a vidékfejlesztési politikák, a beruházási terv, illetve a KAP-támogatások előmozdítására és kiegyensúlyozására irányuló politikák segítségével; ezért felhívja a Bizottságot, hogy bátorítsa a tagállamokat ilyen jellegű intézkedések végrehajtására a tejtermelés e régiókban való fenntartásának érdekében; sürgeti a Bizottságot, hogy szorosan kísérje figyelemmel a tejtermelés alakulását e területeken, és értékelje a tejkvótarendszer megszűnésének a tejgazdaságokra gyakorolt gazdasági hatásait; úgy véli, hogy további erőforrások biztosítására van szükség a POSEI-programhoz, hogy támogatást lehessen nyújtani a tejtermelők számára a piacok deregulációja által előidézett hatásokhoz való alkalmazkodáshoz, és ahhoz, hogy fenntartsák az életképes és az európai térség többi részéhez képest versenyképes tejipari termelést;

20.

hangsúlyozza az 1151/2012/EU rendelet szerinti „hegyvidéki termék” minőségre utaló választható kifejezés alkalmazásának fontosságát; felhívja a Bizottságot, hogy ezt a megnevezést az eladások ösztönzésén keresztül is támogassa;

21.

hangsúlyozza az őshonos hegyi szarvasmarhafajok fontosságát a hegyvidéki területeken folyó tejtermelésben; felhívja a Bizottságot e hegyi szarvasmarhafajok támogatására szolgáló intézkedések megerősítésére;

22.

az az álláspontja, hogy a tejkvótarendszer vége után az uniós tejágazati politikát el kell látni az uniós gazdaság bővülésében rejlő valamennyi lehetőség kihasználását szolgáló eszközökkel annak érdekében, hogy a tejtermelést vonzóvá tegyék a gazdálkodók számára, és úgy véli, hogy bármely jövőbeni intézkedésnek erősítenie kell az ágazat versenyképességét és stabilitását a mezőgazdasági ágazat fenntartható növekedése és innovációja megkönnyítése érdekében, valamint a vidéki térségek életszínvonalának növelése érdekében;

23.

tudomásul veszi a kvótarendszer keretében a mezőgazdasági termelőkre kirótt végső pénzbírságok kifizetésének három évre történő szétterítésére vonatkozó döntést, de megállapítja, hogy a legutóbbi kvótaévben a kiegészítő illeték végrehajtásával jelentős forrásokat vontak meg a tejágazattól, ezért azt ajánlja, hogy ezek a bevételek maradjanak a KAP-költségvetésben, és a tejágazat versenyképességének erősítésére használják fel őket;

24.

felszólítja a Bizottságot, hogy mutasson be egy vagy több olyan szabályozó eszközt, amely lehetővé teszi a tejágazat újabb válságainak megelőzését és hatékony kezelését, többek között elősegítve azt, hogy a tejtermelés szervezése a kínálat szabályozása alapján történjen; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy az ágazat összes érintett szereplőjével kezdjen formális párbeszédet;

25.

úgy véli, hogy a versenyképesség megerősítésének a területi egyensúlyt és a termelők kiegyensúlyozottabb javadalmazását szolgáló eszköznek kell lennie a tejágazati értékláncon belül;

26.

kiemeli, hogy a tejágazati csomag végrehajtása még mindig korai szakaszban jár; a kötelező szerződések alacsony mértékű végrehajtása miatt mindazonáltal csalódottságának ad hangot, és ezért sürgeti, hogy azokat terjesszék ki valamennyi tagállamra; ezért felszólítja az Európai Bizottságot, hogy készítsen mélyreható elemzést a tejágazati csomag végrehajtásának akadályairól és azokról az intézkedésekről, amelyek lehetővé teszik a tagállamok rendelkezésére bocsátott eszközök optimális használatának biztosítását;

27.

sajnálja, hogy a Bizottság 2015. évi munkaprogramjában nem tekintették prioritásnak a tejpiaci csomagot, és kéri, hogy a Bizottság sürgősen egészítse ki a munkaprogramot ezzel a prioritással;

28.

sajnálja, hogy a jelentésből nem derül ki, elégedett-e a Bizottság az új szabályozási eszköz végrehajtásával, és hogy a Bizottság nem számszerűsíti, hány új termelői szervezetre, részt vevő tagállamra vagy kollektív tárgyalásra számíthatunk; megjegyzi, hogy az új eszközök tejárakra gyakorolt hatása sem világos; e tekintetben kéri, hogy készítsenek pontos felmérést a tejárakra gyakorolt hatásokról, és pontos összeírást a részt vevő termelői szervezetekről;

29.

azt ajánlja, hogy a Bizottság fogadjon el világos célkitűzéseket a termelői szervezetekkel, a szerződésekkel és a kollektív tárgyalásokkal kapcsolatosan;

30.

emlékeztet arra, hogy az 1308/2013/EU rendelet előírja, hogy „a termelés megvalósítható fejlesztésének és így a tejtermelők megfelelő életszínvonalának biztosítása érdekében meg kell erősíteni a tárgyalási pozíciójukat a feldolgozókkal szemben, hogy ennek eredményeként az ellátási láncban a hozzáadott érték méltányosabb eloszlása valósuljon meg”;

31.

megállapítja, hogy a szerződéses modellt eddig nem a tervezettek szerint hajtották végre, mivel a tejtermelők piaci helyzete továbbra is gyenge, a szerződések nem tartalmaznak minimumszabályokat, és a szövetkezeteket kizárták ezekből a szerződésekből;

32.

hangsúlyozza, hogy a szerződéses kapcsolatok megerősítése és javítása, és a többek között a nagykereskedelem bevonása érdekében az egész ágazatra történő kiterjesztésük segíti a bevétel ellátási lánc mentén történő méltányos elosztásának biztosítását, ezáltal nagyobb hozzáadott értéket téve lehetővé, és megerősíti az érdekelt feleknek a piaci helyzet figyelembevételével és a megfelelő válaszadással kapcsolatos felelősségét; hangsúlyozza a kockázatkezelési képzés és oktatás fontosságát a mezőgazdasági tanterv szerves részeként, hogy a mezőgazdasági termelők megbirkózzanak az áringadozással, és hatékonyan használják a rendelkezésre álló kockázatkezelési eszközöket;

33.

kiemeli annak kockázatát, hogy az ágazat bármely tagállamban olyan túlzó záradékokat írhat elő a szerződésekben, amelyek semlegesítik a szállítások stabilitására vonatkozó, a tejgazdaságok életképességének fenntartásához szükséges célkitűzést;

34.

megállapítja, hogy az ágazat tovább vizsgálhatná a teljes ellátási láncot lefedő, hosszabb távú integrált szerződések, a tőzsdén kívüli határidős ügyletek és a rögzített értékkülönbözetű szerződések kínálta lehetőségeket, valamint az előállítási költségen alapuló tejár meghatározott időre történő rögzítésének lehetőségét; úgy véli, hogy a szerződéses kapcsolatokban elérhetőnek kell lennie új eszközök igénybevételi lehetőségének, és rendelkezésre kell bocsátani szerződésközvetítési eszközöket is;

35.

kiemeli a termelői szervezetek (tsz-ek) és társulásaik fontos szerepét a termelők alkuerejének és az ellátási láncban, valamint a kutatásban és az innovációban gyakorolt befolyásának növelésében, és sajnálja, hogy csak kevés lépés történt tsz-ek létrehozása érdekében, különösen az új tagállamokban; úgy véli, hogy a termelői szervezetek elismerésére vonatkozó szabályokat meg kell erősíteni, hatékonyan növelve ezzel a termelők befolyását a szerződések tárgyalása során; kiemeli, hogy a tsz-ek pénzügyi támogatásban részesülhetnek a II. pillér keretében, és további ösztönzőket sürget uniós és tagállami szinten a tsz-ek létrehozására, például további információk rendelkezésre bocsátásán és azon érdekelt felekre háruló adminisztratív teher csökkentésén keresztül, akik tsz-eket akarnak létrehozni vagy azokhoz csatlakozni kívánnak annak érdekében, hogy különböző módokon részt vegyenek azok tevékenységeiben és oktatási tevékenységeket végezzenek a termelők körében a tsz-ekről mint az ellátási lánc egyensúlyhiányainak kezelésére szolgáló eszközökről; úgy véli, hogy javítani kell a termelői szervezetek piacszabályozási és -szervezési képességét;

36.

hangsúlyozza, hogy javítani kell a tejágazati csomag rendelkezéseit, mindenekelőtt azzal a céllal, hogy jobb irányítási és piaci tárgyalási képességekkel rendelkező termelői szervezetek jöjjenek létre;

37.

megjegyzi, hogy a tsz-ek létrehozása olyan proaktív politikai támogatással mozdítható elő, ami arra ösztönzi a mezőgazdasági termelőket, hogy mérlegeljék a tsz-eket mint megfelelő eszközöket;

38.

hangsúlyozza, hogy fontos előmozdítani a termelők és a termelői szervezetek közötti információcserét és egyeztetést, hogy figyelembe vehessék a piaci változásokat és megelőzhessék a válságokat;

39.

hangsúlyozza, hogy a termelői szervezeteknek megfelelő méretűeknek kell lenniük és jogi kapcsolatot kell fenntartaniuk a partner gazdaszervezetek termelésével, mivel a pusztán reprezentatív termelői szervezetek nem képesek biztosítani a szerződésekben megállapított minőségi és mennyiségi feltételek teljesülését, és nem tudnak az ágazatban kellő súlyú, jelentős szereplőként megjelenni;

40.

kéri, hogy szélesebb körű tájékoztatási tevékenység és az irányítási tevékenység támogatása révén hatékonyabban támogassák a független termelői szervezetek létrehozását, arra ösztönözve ezáltal a mezőgazdasági termelőket, hogy hatékony eszközként tekintsenek e szervezetekre és belépjenek azokba;

41.

felszólítja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról szóló 1308/2013/EU rendeletben meghatározott szakmaközi kezelési eszközöket;

42.

hangsúlyozza a szövetkezetek szerepét abban, hogy hosszú távú stabilitást biztosítanak a tagjaiknak; felkéri a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a bevált gyakorlatok megosztását;

43.

megjegyzi a szakmaközi szervezetek létrehozásának fontosságát az átláthatóság biztosítása és a bevált gyakorlatok megosztása szempontjából;

44.

emlékezteti a Bizottságot az átláthatóság fontosságára az ágazat egész ellátási láncában, ha az ágazat arra akarja ösztönözni az érdekelt feleket, hogy reagáljanak a piaci jelzésekre; megállapítja, hogy a kvóták megszűnése utáni piacon fokozott jelentőséggel bírnak majd a pontos és kellő időben adott információk;

45.

üdvözli a Tejpiaci Megfigyelőközpont létrehozását, és hangsúlyozza fontosságát a piaci adatok terjesztésében és elemzésében, továbbá fokozott szerepet kér a Tejpiaci Megfigyelőközpont számára; ajánlja egy piaci index meghatározását, amely magában foglalja a termék árfolyamainak tendenciáit, a tejárakat és a termelési költségeket; ajánlja, hogy a Bizottság hozza meg a szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy egyrészt a Tejpiaci Megfigyelőközpont képes legyen egyrészt pontos és valós idejű adatokat előállítani, másrészt még korábbi és még gyakoribb figyelmeztetéseket, piaci elemzéseken és előrejelző eszközökön alapuló válságmegelőzést és ajánlott fellépéseket közölni a Bizottsággal, a tagállamokkal és az érintett érdekelt felekkel, ha a piaci index egy bizonyos szint alá esik, és ha a piaci helyzet úgy kívánja; úgy véli, hogy a Tejpiaci Megfigyelőközpont által szolgáltatott információknak magukban kell foglalniuk a piaci és ártrendekre, a termelési költségekre és a marhahús- és tejtermelés közötti kölcsönhatásokra, az európai szinten behozott vagy kivitt tej termelésére, fogyasztására, készletállományára, áraira, valamint kereskedelmére vonatkozó naprakész adatokat; megjegyzi, hogy célszerű beépíteni a termelési költségek nyomon követését és a nemzetközi piacok figyelését is a tendenciák megfigyelése és a kiviteli lehetőségek megragadása érdekében; hangsúlyozza, hogy az adatoknak valamennyi érdekelt fél számára könnyen hozzáférhetőnek és felhasználóbarátnak kell lenniük;

46.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tagállamok valamennyi érdekelt fél érdekében kellő időben biztosítsák a Tejpiaci Megfigyelőközpont számára a vonatkozó információkat, valamint hogy a Tejpiaci Megfigyelőközpont közzétegye a kapott havi adatokat, és ajánlja, hogy a Bizottság mérlegeljen további intézkedéseket ezen információk kellő időben történő beérkezésének biztosítása céljából; felszólítja a Bizottságot, hogy pontosan határozza meg a tagállamokra vonatkozó adattovábbítási szabályokat annak biztosítása érdekében, hogy az információk európai szinten összehasonlíthatóak legyenek;

47.

felhívja a Bizottságot, hogy minden mezőgazdasági ágazat számára építsen ki teljes körűen kialakított saját adatgyűjtési struktúrákat;

48.

megállapítja, hogy az I. pillér keretében a tejágazat segítésére rendelkezésre álló eszköz a termeléstől függő opcionális támogatás, a II. pillér keretében pedig a termelők tanácsadási szolgáltatásokat vehetnek igénybe az üzleti döntések és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás támogatásához – a tagállamok szükség esetén biztosítási intézkedéseket vehetnek igénybe, mint amilyen például a jövedelemstabilizáló eszköz, továbbá dönthetnek a vidékfejlesztési intézkedések átcsoportosításáról és arról, hogy azokat magasabb támogatási intenzitás mellett az ágazatra irányítják;

49.

felhívja az ágazatot, hogy a tejárak ingadozásának csökkentése és az európai tejipari vállalkozások bevételkiesésének megakadályozása érdekében akkor vizsgálja meg további biztosítási eszközök kialakítását, amikor erős a piac; hangsúlyozza, hogy tanulmányozni kell annak a lehetőségét, hogy a kockázatkezeléshez igénybe vett eszközök – mint az árrés védelmén alapuló programok – szintén a KAP első pilléréhez tartozzanak;

50.

hangsúlyozza, hogy az 1307/2013/EU rendelet végrehajtása során több tagállam úgy döntött, hogy a lassú és hiányos belső konvergenciát részesíti előnyben, így nyújtva további segítséget a jó körülmények között tevékenykedő síkvidéki gazdaságoknak;

51.

hangsúlyozza, hogy felül kell vizsgálni a vidékfejlesztésen belül rendelkezésre álló jövedelemstabilizáló mechanizmus működésbe léptetésére vonatkozó követelményeket, mivel túlzottnak tartja, hogy a közösségi támogatásokhoz való hozzáféréshez legalább 30 %-os veszteségnek kell bekövetkeznie;

52.

rámutat arra, hogy az előrejelzések szerint a tejtermékek világkereslete évente 2 %-kal nőni fog, lehetőségeket kínálva az Unióból származó termékek számára, de hangsúlyozza, hogy az exportlehetőségeket stabil hazai piaccal kell kiegyensúlyozni, amely az Európában termelt tej felvevőpiacainak 90 %-át teszi ki; megállapítja azonban, hogy a piacot egyre inkább a szárított tejtermékek uralják;

53.

rámutat, hogy az EU továbbra is a világ első számú mezőgazdasági importőre, és hogy az exportra szánt tejtermelés növekedése a takarmányimporttól függ;

54.

hangsúlyozza, hogy a kétoldalú kereskedelmi megállapodások stratégiai lehetőségeket jelenthetnek az uniós tejágazat számára, amivel kapcsolatban felhívja a Bizottságot, hogy tegyen többet az új, harmadik országbeli piacok megnyitása és a kereskedelem akadályainak felszámolása terén, és sürgeti a Bizottságot, hogy fordítson kellő figyelmet az oltalom alatt álló eredetmegjelölésű (OEM), oltalom alatt álló földrajzi jelzésű (OFJ) és a hagyományos különleges termékekkel (HKT) kapcsolatos aggodalmakra a kereskedelmi tárgyalások során, feltéve, hogy megvédik és értékre emelik az európai minőségi, egészségi és biztonsági szabványokat a termelésben és a fogyasztói kínálatban;

55.

hangsúlyozza, hogy folyamatosan szükség van új piacok azonosítására és kialakítására, az EU világpiaci részesedésének növelésére, a tisztességes hozzáférés uniós exportőrök számára történő biztosítására és az export fenntartható növekedésének ösztönzésére; felszólítja a Bizottságot, hogy tegye meg e tekintetben a szükséges lépéseket és vegyen részt aktívabban új exportpiacok beazonosításában; úgy véli, hogy jövőbeli lehetőségeket kell felderíteni a harmadik országokkal való kereskedelmi kapcsolatok javítása és a tejágazat dinamizálása révén, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a jövőbeli változásokra megfelelő időben adandó válaszokhoz szükséges kapacitások kiépítése érdekében tudatában kell lenni az e piacokon uralkodó fogyasztási tendenciáknak;

56.

megjegyzi továbbá, hogy az uniós vállalatok versennyel szembesülnek néhány erős globális exportőr részéről (köztük Új-Zéland, az Amerikai Egyesült Államok és Ausztrália), amelyek történelmi kapcsolat alapján hozzáféréssel rendelkeznek az ázsiai piacokhoz, és amelyek döntően befolyásolják a tejtermékek világpiaci árát;

57.

rámutat arra, hogy a tejágazatnak hasznára válna, ha az új promóciós intézkedések keretében fokoznák a promóciós kezdeményezéseket a belföldi és a harmadik országbeli piacokon, és arra ösztönzi a termelőket, hogy az új promóciós szabályozás 2016. évi hatálybalépését követően vegyenek részt a kampányokban, figyelembe véve, hogy várhatóan növekedni fog az uniós pénzügyi támogatás;

58.

hangsúlyozza, hogy az ágazatnak a legnagyobb értékteremtési potenciálja nem a feldolgozatlan termékek előállításában van; úgy véli, hogy maradéktalanul ki kell használni a kutatási intézkedéseket, hogy innovatív, nagy értékű tejtermékeket – például gyógyászati célú tápszereket, valamint csecsemőknek, időseknek és sportolóknak szánt tápszereket – lehessen kifejleszteni a gyorsan bővülő piacokon;

59.

megjegyzi, hogy a Horizont 2020 program keretében a mezőgazdaság termelékenységét és fenntarthatóságát célzó európai innovációs partnerség (EIP-AGRI) támogathatja az olyan innovatív projekteket, amelyek a nagy hozzáadott értékű tejtermékek iránti globális kereslet kielégítése érdekében hozzájárulnak a fenntartható és rendkívül termelékeny tejágazathoz;

60.

kiemeli, hogy fontos az oktatási intézményekben történő tejosztáshoz kapcsolódó támogatási program megerősítése, ösztönözve a tsz-ek részvételét, és elsőbbséget biztosítva a helyi tejtermékeknek és a rövid ellátási láncoknak annak érdekében, hogy hozzájáruljanak az egészséges étkezési szokások népszerűsítéséhez az európai fogyasztók körében;

61.

megállapítja, hogy az ágazat eddig nem vett részt minden tagállamban érdemben és egyenlő módon az oltalom alatt álló eredetmegjelölések (PDO), az oltalom alatt álló földrajzi jelzések (PGI) és a hagyományos különleges termékek (HKT) rendszerében; felhívja a Bizottságot, hogy a kistermelők és -vállalkozások számára egyszerűsítse az e rendszerekhez való hozzáférést, valamint ezek jóváhagyásának adminisztratív követelményeit a pályázati eljáráshoz kapcsolódó adminisztratív terhek csökkentése érdekében, egyúttal biztosítsa, hogy e rendszerek az európai termékek minősége tekintetében továbbra is olyan referenciát jelentsenek, amelyekkel szemben nem merül fel kétség az EU exportpiacain, és célzottan támogassa az e termékekre vonatkozó forgalomba hozatali tevékenységeket;

62.

felhívja a Bizottságot, hogy egyszerűsítse az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel vagy oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel rendelkező sajtok kínálatának szabályozásával kapcsolatos szabályokat, különös tekintettel a rendszerek jóváhagyásához szükséges minimumkövetelményekre;

63.

felszólítja a Bizottságot, hogy a lehető legrövidebb időn belül tegye közzé az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásról szóló, 1169/2011/EU rendelet 26. cikkében előírt, a tej és tejtermékek származási országának vagy eredete helyének kötelező feltüntetésével kapcsolatos hatásvizsgálatról szóló jelentést; sajnálja, hogy az Unió végrehajtó szerve még nem dolgozta ki e jelentést, amelyet pedig 2014. december 31-ig elő kellett volna terjesztenie;

64.

hangsúlyozza, hogy a „biztonsági háló” meglévő intézkedései, például az állami intervenció és a magántárolási támogatás, önmagukban nem alkalmas eszközök a tartós áringadozás vagy a válságok megoldására a tejágazatban; az intervenciós árak túlságosan alacsonyak és már nincs kapcsolatuk a jelenlegi piaci árakkal, hosszú távon pedig eredménytelennek bizonyultak a mezőgazdasági termelőknek fizetett megfelelő és stabil árak garantálása terén;

65.

emlékezteti a Bizottságot az 1308/2013/EU rendelet 219. cikke szerinti kötelezettségére, miszerint nemcsak kezelnie kell a tényleges piaci zavarokat, hanem azonnal fel kell lépnie a piaci zavar megelőzése érdekében, beleértve azokat az eseteket is, amikor fellépésre van szükség annak megakadályozása érdekében, hogy a piaci zavar kialakuljon, fennmaradjon, és súlyosabb vagy elhúzódó piaci zavarrá fajuljon, illetve amikor az azonnali fellépés késleltetése a piaci zavar tényleges bekövetkezéséhez vagy súlyosbításához vezetne, illetve a későbbiekben már több intézkedést tenne szükségessé a veszély vagy zavar orvoslására, vagy pedig káros hatást gyakorolna a termelésre vagy a piaci feltételekre;

66.

felhívja a Bizottságot, hogy folytasson megbeszéléseket az ágazati érdekelt felekkel, és a Tejpiaci Megfigyelőközpont ajánlásai alapján hajtson végre a biztonsági háló részét képező hatékonyabb és reálisabb rendelkezéseket, amelyek biztonságot nyújtanak válság idején, amikor a tejárak jelentős visszaesése és a nyersanyagárak ezzel egyidejű jelentős növekedése súlyos hatást gyakorol a mezőgazdasági termelők árrésére; felszólít az intervenciós ár oly módon történő aktualizálására, hogy tükrözze a termelési költségeket, és jobban igazodjon a piac változásaihoz;

67.

felhívja a Bizottságot, hogy a biztonsági háló részeként hajtson végre hatékonyabb és reálisabb rendelkezéseket, hogy az intervenciós ár tükrözze jobban a valós termelési költségeket és a valós piaci árakat, és azt a piac változásának megfelelően igazítsák ki; ezért kéri az intervenciós árak azonnali kiigazítását a Bizottságtól; elismeri továbbá, hogy az export-visszatérítéseket piaci válságok esetén objektív feltételrendszer alapján, ideiglenes jelleggel vissza kellene állítani;

68.

felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt az érdekelt felekkel a termelés költségeire vonatkozó mutatók meghatározása érdekében, amelyek figyelembe veszik az energiaköltségeket, a műtrágyákat, a takarmányt, a fizetéseket, a bérleti díjat és más kulcsfontosságú termelési költségeket, és ennek megfelelően vizsgálja felül a referenciaárakat; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy működjön együtt az érdekelt felekkel egy piaci index meghatározása érdekében, amely magában foglalja a termék árfolyamainak tendenciáit, a tejárakat és a termelési költségeket,;

69.

hangsúlyozza, hogy az orosz embargóval kapcsolatos jelenlegi tapasztalatok azt mutatják, hogy a tagállamok, a Bizottság és a Parlament által megvitatott, és az intézkedések aktivizálásához útmutatóul szolgáló iránymutatásokkal kellene rendelkezni;

70.

hangsúlyozza egy hatékonyabb és reálisabb válságkezelési eszköz fontosságát, és ajánlja, hogy a Bizottság és a Parlament – mint társjogalkotó – az ágazattal közösen dolgozzon kockázatkezelési eszközök – például a tőzsdei határidős ügyletek piaca – alkalmazásának lehetőségén, hogy kihasználja az ágazaton belüli áringadozást, növelve annak versenyképességét; úgy véli, hogy tanulmányozni kell továbbá olyan új jövedelemstabilizáló eszközök lehetőségét, mint a jövedelembiztosítás vagy egy tejtermelői árrésvédelmi program végrehajtása;

71.

kéri a Bizottságot, hogy a tagállamokkal és a tejágazati szereplőkkel együttműködve dolgozzon ki hatékony és megfelelő biztonsági eszközöket a tejár jelentős és meredek csökkenése ellen;

72.

hangsúlyozza, hogy tejtermelők – főleg a kisebb tejtermelők – különösen kiszolgáltatottak az ellátási lánc egyensúlyhiányainak, különösen az ingadozó kereslet, a növekvő termelési költségek és a mezőgazdasági termelőknek fizetett árak csökkenése miatt, de az egyes tagállamok gazdasági prioritásai miatt is; úgy véli, hogy az árak kiskereskedők általi leszorítása – amely a saját márkás címkézésre és a folyékony tej kiskereskedők általi, veszteséggel értékesített húzótermékként történő tartós felhasználására vezethető vissza – aláássa a tejágazatban a termelők munkáját és beruházásait, és leértékeli a végterméket a fogyasztók szemében; hangsúlyozza, hogy az élelmiszerlánc különböző szereplői számára a bevált gyakorlatokra vonatkozó kódexet kell bevezetni; hangsúlyozza, hogy olyan mechanizmusokat kell kialakítani, amelyek valóban megvédik a mezőgazdasági termelőket az ágazat és a forgalmazók visszaéléseitől és a kiskereskedelmi piacon meglévő erőfölényüktől, és kéri a Bizottságot, hogy a lehető legrövidebb időn belül mutassa be a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok visszaszorítására vonatkozó javaslatát, valamint vizsgálja meg a versenyjog és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok ágazati megközelítésének lehetőségét;

73.

úgy véli, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok erősen korlátozzák az ágazat beruházási és alkalmazkodási képességét, és hogy ezekkel mind az Európai Unió, mind pedig a tagállamok szintjén szembe kell szállni;

74.

megállapítja, hogy válságkezelési program nélkül a tejtermelők még gyengébb pozícióban lennének, míg a tejipar és a nagy élelmiszerkonszernek még nagyobb hatalomhoz jutnának;

75.

kéri a tejtermelők és szervezeteik szélesebb körű bevonását az élelmiszer-ellátási lánc irányítási mechanizmusaiba, csoportjaiba vagy kezdeményezéseibe;

76.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

11.8.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 265/17

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló Szerződés 208. cikkére,

—

tekintettel a koncessziós szerződésekről szóló 2014. február 26-i 2014/23/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1),

—

tekintettel a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2014. február 26-i 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (2),

—

tekintettel a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatási ágazatban működő ajánlatkérők beszerzéseiről és a 2004/17/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2014. február 26-i 2014/25/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (3),

—

tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságnak a közbeszerzésről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2011)0896), a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatási ágazatban működő ajánlatkérők beszerzéseiről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2011)0895), valamint a koncessziós szerződések odaítéléséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2011)0897) szóló véleményeire,

—

tekintettel „A magán- és állami beruházások mobilizálása a gazdasági fellendülés és a hosszú távú szerkezeti változások érdekében: a köz-magán társulások fejlesztése” című bizottsági közleményre (COM(2009)0615), „A magánszektor meghatározóbb szerepe a fejlődő országok inkluzív és fenntartható növekedésének elérése érdekében” című bizottsági közleményre (COM(2014)0263), az „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2010)2020), a „Kereskedelem, növekedés és globális ügyek – A kereskedelempolitika mint az Európa 2020 stratégia kulcseleme” című bizottsági közleményre (COM(2010)0612), az „Út a munkahelyteremtő fellendülés felé” című bizottsági közleményre (COM(2012)0173) és „A vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégia (2011–2014)” című bizottsági közleményre (COM(2011)0681),

—

tekintettel az Európa 2020 stratégia keretében kialakítandó új európai kereskedelempolitikáról szóló, 2011. szeptember 27-i állásfoglalására (4), „A társadalmi érdekek előmozdítása, valamint a fenntartható és inkluzív fellendüléshez vezető út” című, 2013. február 6-i állásfoglalására (5), valamint a magán- és közszféra közötti partnerségekről, valamint a közbeszerzésről és a koncessziókról szóló közösségi jogról szóló, 2006. október 26-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel az EIM európai kkv-k nemzetközivé válásáról szóló, az Európai Bizottság részére készített 2010. évi jelentésére,

—

tekintettel „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia 2010–2015” című bizottsági közlemény (COM(2010)0491) 5. pontjára, az ENSZ által 2010 márciusában közzétett, a nők szerepvállalásával kapcsolatos elvekre, az üzleti vállalkozásokra és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvekre és a Külügyek Tanácsának 2009. december 8-i következtetéseire, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezete fenntartható fejlődésről (Rio+20) szóló konferenciája záródokumentumának 46. pontjára,

—

tekintettel a köz-magán társulások állami irányítására vonatkozó, 2012. májusi OECD-ajánlásra (7), a nemzetközi kereskedelmi ügyletekben külföldi hivatalos személyek megvesztegetése elleni küzdelemről szóló 1997. évi OECD-egyezményre, valamint az OECD multinacionális vállalkozások számára szóló, 2011 májusában frissített iránymutatásaira (8),

—

tekintettel az ILO idevágó egyezményeire,

—

tekintettel az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának a köz-magán társulások esetében a jó kormányzás előmozdításáról szóló 2008. évi útmutatójára (9),

—

tekintettel az ENSZ Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottságának (UNCITRAL) a magánfinanszírozásból megvalósuló infrastrukturális projektekre vonatkozó 2001-es jogalkotási útmutatójára (10) és a UNCITRAL köz-magán társulásokkal foglalkozó, 2013. május 2–3-án, Bécsben tartott nemzetközi konferenciáján ismertetett tanulmányokra,

—

tekintettel az „Infraestructura pública y participación privada: conceptos y experiencias en América y España” című 2010-es CAF-jelentésre,

—

tekintettel az Ázsiai Fejlesztési Bank (ADB), az Amerika-közi Fejlesztési Bank (IDB), a Világbank Csoport és a köz-magán infrastrukturális tanácsadó eszköz (Public-Private Infrastructure Advisory Facility, PPIAF) köz-magán társulásokról szóló, 2014. júliusi útmutatójára (Public-Private Partnerships Reference Guide: Version 2.0) (11),

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére, valamint a Jogi Bizottság és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményeire (A8-0182/2015),

A.

mivel az országok társadalmára, gazdasági szerkezetére és annak dinamizmusára kedvezőleg hat a többek között közös kezdeményezések és vállalkozások révén a köz- és magánszféra közötti interakciót és a köz- és magánszervezetek közötti együttműködést elősegítő környezet;

B.

mivel bár a köz-magán társulások (PPP-k) eszközével a kormányzati politikák régóta élnek nemzetközi, nemzeti, regionális és helyi szinten, nincs rájuk vonatkozó, nemzetközileg elismert fogalommeghatározás és átfogó szabályozási keret; mivel a gyakorlatban a PPP-k „közszereplők (kormányok, ügynökségek és nemzetközi szervezetek, vagy ezek keveréke) és magánszereplők (vállalkozások vagy nonprofit szervezetek) közötti, széleskörű és sokféle formát öltő együttműködésre” utalnak, és általában hagyományosan a kormányok által biztosított infrastruktúra vagy eszközök magánszektor általi biztosítását jelentik;

C.

mivel a PPP-k az egységes piacon és külföldön egyaránt fontos eszközei a gazdasági növekedésnek, az innovációnak, a versenyképességnek és a munkahelyteremtésnek, stratégiai szerepet töltenek be az az infrastruktúra – különösen az energiával kapcsolatos, vízi, közúti és digitális infrastruktúra – modernizálásában; mivel az uniós vállalatok kellő felkészültséggel rendelkeznek ahhoz, hogy ilyen megállapodásokért versenyezzenek és ezeket működtessék;

D.

mivel a PPP-k különböző formákat ölthetnek, és az egységes piacra vonatkozó jogszabályok magas szintű eljárási normákat határoznak meg; mivel ezeket a jogszabályokat felülvizsgálták és összevonták a közbeszerzésekről szóló 2014/24/EU és 2014/25/EU irányelvben, a koncessziókról szóló 2014/23/EU irányelvben, illetve a köz- és magánszféra közötti intézményesített partnerségekre vonatkozó iránymutatásban;

E.

mivel az infrastruktúrák, javak és alapszolgáltatások biztosítására irányuló köz-magán társulások technikai szempontból bonyolultak;

F.

mivel a gazdasági világválság 2007-től kezdődően jelentős mértékben sújtott valamennyi fejlett, feltörekvő és fejlődő országot, és kihatott a költségvetési politikákra, az intézmények és a magánszervezetek – különösen a kkv-k – projektek végrehajtásához szükséges forrásokhoz való hozzáférésére, az infrastruktúra-fejlesztésre és egyéb tőkeigényes projektekre, valamint az alapvető szolgáltatások biztosítására;

G.

mivel a gazdasági válság és az államadósság-válság következtében súlyosbodó költségvetési megszorítások miatt egyre több kormány folyamodik innovatív megoldásokhoz – pl. PPP-k –, amelyek megfelelő végrehajtás esetén – a köz- és magánszereplők megfelelő bevonása révén – hozzájárulhatnak a közszolgáltatások költségek, hatékonyság és eredményesség, valamint minőség szempontjából történő javításához, valamint a közhasználatú infrastruktúra időben történő kialakításához;

H.

mivel a PPP-k pozitív hatásai többek között az alábbiakból erednek: a projektek jobb megvalósítása, jó haszon-költség arány, a költségek hosszú távú finanszírozási lehetősége, továbbá a rugalmasabb és nagyobb szakértelemmel bíró irányítási környezet;

I.

mivel a kereskedelem és a beruházások liberalizálása nem önmagáért történik, hanem eszközként szolgál a világ lakossága jólétének megteremtésére és életminőségének javítására, és mivel ebben az értelemben lehetőség van innovatív politikák kifejlesztésére, olyan új eszközök mellett, mint az újonnan kialakított pénzügyi eszközök és a szabadkereskedelmi megállapodások egész hálózata, melyek hasznosak a harmadik országok kormányai számára a közérdekű infrastruktúrák, javak és szolgáltatások biztosítása érdekében, egyúttal még inkább elősegítik az uniós vállalkozások külföldi beruházási projektekben való részvételét, összehozva a magánvállalkozásokat az állami szervekkel;

J.

mivel a PPP-ket hosszú, gyakran 10–30 évet felölelő életciklus jellemzi, és mivel jelentőséget kell tulajdonítani a PPP-k életciklusának, amelynek összhangban kell állnia a kitűzött célokkal a munka, illetve a nyújtandó áruk és szolgáltatások tekintetében, anélkül, hogy mesterségesen torzítaná a versenyt vagy magasabb költségeket és szükségtelen terhet róna a közigazgatásra és az adófizetőkre;

K.

mivel az EU kereskedelempolitikájának nem szabad elősegítenie vagy hátráltatnia azt a szuverén döntést, hogy PPP-k alkalmazására van-e szükség, ugyanakkor amint a döntés megszületik, az EU-nak biztosítania kell vállalatainak – beleértve a nagyvállalatokat, a kis- és középvállalkozásokat és a mikrovállalkozásokat – a partnerország közbeszerzési piacához való legteljesebb hozzáférését, hozzáadott értéket teremtve a helyi közösség számára, összhangban a nyitottság, a részvétel, a felelősség, a hatékonyság és a szakpolitikai koherencia elvével;

L.

mivel abból adódóan, hogy a magánszektor alulértékelheti a szociális infrastruktúra jelentőségét és az általa biztosított védelmet, hogy az infrastruktúra-biztosítás jelentős költségekkel jár, valamint hogy néhány ágazat természetes monopóliummal vagy stratégiai jelentőséggel rendelkezik, a nyílt verseny és a privatizáció sok esetben nem a legmegfelelőbb szakpolitikai alternatíva akkor, amikor a közérdeknek kell érvényesülnie;

M.

mivel ebből adódóan a PPP-k célja a két rendszer legjobb tulajdonságainak ötvözése: közérdekű szolgáltatások és infrastruktúra biztosítása a magánszektor erőteljesebb bevonása révén privatizáció helyett;

N.

mivel számos feltörekvő és fejlődő ország esetében egyensúlyhiány áll fenn a magánvállalkozások dinamizmusa és a megbízható állami infrastruktúra hiánya miatt; mivel ez a szakadék – amely India és Brazília esetében különösen szembeötlő – aláássa a potenciális növekedést, csökkenti a kiviteli/behozatali kapacitást, illetve zavart okoz a gyártás során, mivel nem áll rendelkezésre elegendő kikötői infrastruktúra, hiányosságok jellemzik a belső közlekedést (vasutak, teherszállítás vagy autópályák), vagy nem működnek megfelelően az energiatermelési egységek és az energiaelosztó-hálózatok; mivel e szakadék hatással van az emberi jólétre is (a szennyvíztisztító- és vízelosztó-hálózatok hiánya következtében); mivel a PPK-k integrált megoldásokat kínálnak, amelyek keretében egy partner vagy konzorcium biztosítja az „építést” (építési, mérnöki és építészeti szolgáltatások), a „finanszírozást” (magánforrások biztosítása legalább a projekt előfinanszírozására) és a „kihasználást” (karbantartási, felügyeleti és igazgatási szolgáltatások);

O.

mivel PPP-ket kormányközi szervezetek is használtak a legkevésbé fejlett országok megsegítésére a fejlesztés és együttműködés terén működő partnerségeken keresztül: többek között a Világbank, regionális újjáépítési bankok, az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet, az Egészségügyi Világszervezet és az ENSZ Gyermekalap (UNICEF) mind használtak PPP-ket különféle intézkedések megvalósításához; mivel földrajzi eloszlást tekintve PPP-vel kapcsolatos tapasztalatokkal rendelkeznek olyan országok, mint az USA, Ausztrália, Japán, Malajzia, Szingapúr, az Egyesült Arab Emírségek és egyéb ázsiai és latin-amerikai országok (főként Chile); mivel OECD-országok (Finnország, Franciaország, Németország, Görögország, Olaszország, Írország, Hollandia, Portugália és Spanyolország) is rendelkeznek vonatkozó jogszabályokkal; mivel az Egyesült Királyság rendelkezik a legfejlettebb PPP-programmal (a magánfinanszírozási kezdeményezés az állami beruházások mintegy 20 %-át fedi le); mivel az infrastrukturális PPP-projektek piacát az EU vezeti, itt koncentrálódik ugyanis a PPP-k névleges értékének több mint 45 %-a;

P.

mivel PPP-k alkalmazására került sor az alábbiak terén: strukturális alapok, bővítés, transzeurópai hálózatok, közös technológiai kezdeményezések, Európa 2020 stratégia, k+f (a jövő üzemei, energiatakarékos épületek, környezetbarát járművek kezdeményezés, fenntartható feldolgozóipar, fotonika, robotika, nagyteljesítményű számítástechnika és 5G hálózatok), e-tanulás, egyetemekkel végrehajtott kutatási projektek és egyéb programok az egészségügy területén (például az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezés); mivel az Európai Beruházási Bank és az Európai PPP Szakértői Központ projekteket hajtott végre az EU-ban, annak szomszédságában és azon túl; mivel az EU a Globális Energiahatékonysági és Megújulóenergia-alapon keresztül is hozzájárul e területhez; mivel az Európai Stratégiai Beruházási Alap számos PPP támogatását tervezi az EU-ban, és ezekben részt vehetnek a kereskedelmi partnerek vállalkozásai;

Q.

mivel az EU eddig teljes mértékben nyitva tartotta a nemzetközi verseny előtt a közbeszerzési piacait, az egységes piacon a tisztességes és hatékony verseny biztosítását célzó normákkal rendelkezik, továbbá egyenlő versenyfeltételeket biztosít a nemzetközi befektetők számára; mivel az EU-ban nem létezik a külföldi tulajdonláson vagy felügyeleten alapuló megkülönböztetés, és a külföldi vállalatok helyben is letelepedhetnek, hogy részt vehessenek a köz-magán társulásokban;

R.

mivel az EU szabadkereskedelmi megállapodásai a piaci hozzáférésre és a beruházások befogadására vonatkozó (pre-establishment) rendelkezések révén lehetővé teszik a vállalkozások PPP-kben való részvételét; mivel a Koreával, Kolumbiával/Peruval, Közép-Amerikával, Szingapúrral és Kanadával (továbbá Vietnammal és Japánnal) kapcsolatos bánásmód és lehetőségek különbözőképpen és konkrétan meghatározásra kerültek; mivel viszonylag rugalmas megközelítésre van szükség a különböző partnerekkel folytatott tárgyalások tekintetében; mivel továbbra is a fenntartható társadalmi, gazdasági és környezeti fejlődéshez, a demokráciához és a jó kormányzáshoz, az emberi jogok tiszteletben tartásához, nemzetközileg elismert védelmi normákhoz való hozzájárulást, valamint tisztességes munkahelyek teremtését kell célul kitűzni; mivel többoldalú szinten a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezmény (GATS) és a közbeszerzésről szóló megállapodás (GPA) szintén számos kötelezettséget állapít meg, csakúgy, mint egyéb többoldalú eszközök, úgymint a szolgáltatáskereskedelmi megállapodás (TiSA); mivel ennek következtében az EU-n belül egyre nő a verseny;

1.

hangsúlyozza, hogy a tisztességes foglalkoztatást, a versenyképességet és a termelékenységet ösztönözni kell az EU-ban és harmadik országokban olyan innovatív politikák és új eszközök révén, amelyek a fenntartható növekedés újraindítása érdekében a gazdasági szereplők aktivizálását célozzák, többek között az egységes piacon kívüli beruházásokon keresztül; úgy véli, hogy a PPP-k – több lehetőség közül az egyikként – az európai vállalatok számára jelentős növekedési forrást jelenthetnek, ugyanakkor hasznosak lennének a partnerországok számára is, mivel közérdekű infrastruktúrákat, javakat és szolgáltatásokat biztosíthatnak;

2.

emlékeztet arra, hogy a PPP-k magas hozzáadott értéket kell nyújtaniuk a polgárok és a fogyasztók számára, minőségi szolgáltatásokat és/vagy árukat kell biztosítaniuk, konkrét verseny- és gazdasági előnyöket kell biztosítaniuk a közigazgatások számára kormány- és helyi szinten egyaránt, ugyanakkor nem szabad további terheket vagy veszteségeket okozniuk a közszféra számára;

3.

kéri, hogy a Bizottság támogassa a PPP-k fogalmának nemzetközi szinten elfogadott meghatározását, mely szerint a köz-magán társulás egy állami kezdeményező és magánberuházók között kialakított, hosszú távú kapcsolat, amely az adott szerződésben egyértelműen meghatározott feltételek mellett minőségi és elérhető szolgáltatások és infrastruktúrák biztosítását célozza, a szerződéses feltételek tiszteletben tartása esetén igazságos és megfelelő javadalmazást garantáló nyomon követési mutatók alkalmazása mellett;

4.

megállapítja, hogy a kkv-k és a nagyobb vállalkozások egyaránt a magánszektorra jellemző egyedi know-how-val és tapasztalatokkal, bevált gyakorlattal, valamint nem uniós országok közigazgatási szerveit is magukban foglaló hálózatokkal rendelkeznek, ami ténylegesen elősegíti a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos szakpolitikák megvalósítását; úgy véli, hogy a kkv-k akkor tudják leginkább megvalósítani a bennük rejlő lehetőségeket, ha hálózatokat hoznak létre és globális szinten teljesítenek, és Európán kívüli piacokra is behatolnak, többek között PPP-ken keresztül; ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő és ösztönözze konzorciumok és egyéb együttműködési formák kialakítását a nagyvállalatok és a kkv-k között, az utóbbiak PPP-projektekhez való hozzáférésének megkönnyítése érdekében;

5.

hangsúlyozza, hogy a PPP-k kialakítása során figyelembe kell venni különösen azt, hogy az uniós székhellyel rendelkező kkv-k milyen kihívásokkal néznek szembe, amikor PPP-k résztvevőjeként nemzetközi piacokon versenyeznek, és biztosítani kell a kkv-k tényleges és méltányos hozzáférését, nevezetesen a közüzemi ágazatokban, a 2014/25/EU irányelvben foglaltak szerint; ebben az összefüggésben hangsúlyozza azoknak a konkrét szabályoknak a jelentőségét, amelyek lehetővé teszik a kkv-k számára a klaszterekben vagy csoportosan való ajánlattételt, továbbá lehetővé teszik a nyitott és átlátható alvállalkozói láncokat;

6.

sajnálatosnak tartja, hogy míg az EU eddig kormányzati közbeszerzési piacait jórészt nyitva tartotta a nemzetközi verseny előtt, az uniós vállalatok jelentős akadályokba ütköznek külföldön; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az EU kereskedelmi megállapodásai tartalmazzanak arra szolgáló eszközöket, hogy az uniós vállalkozások – különösen a kkv-k – külföldön a hazai vállalatokkal azonos feltételek mellett versenyezhessenek; kéri továbbá, hogy egyértelműen szabályozzák, és tegyék könnyen hozzáférhetővé a közbeszerzésekkel és az odaítélési kritériumokkal kapcsolatos információkat, és számolják fel a diszkriminatív és indokolatlan kereskedelmi akadályokat az állami közbeszerzések, a szolgáltatások és a beruházások terén (pl. fiskális megkülönböztetés, szabályozási korlátok fiókvállalatok és leányvállalatok létrehozása előtt és a finanszírozáshoz való hozzáférés korlátozása); felhívja a partnerországokat, hogy alkalmazzák a „nyílt kormányzás” elveit az átláthatóság biztosítása és az összeférhetetlenségek elkerülése érdekében, és óvatosan alkalmazzák a PPP-ket, a költség-haszon elemzéseken és a projektek életképességén kívül figyelembe véve az állami hatóságok pénzügyi és technikai kapacitását is a szolgáltatások felügyelete vagy az infrastruktúra általános közérdekkel összhangban történő biztosítása terén;

7.

elismeri, hogy a PPP-vel kapcsolatos kihívásokat le lehet küzdeni a jó kormányzás olyan elveinek alkalmazása révén, mint a szabályok átláthatósága és egyértelműsége, ahol is kulcsfontossággal bírnak az alábbiak: a projektek odaítélése, végrehajtása és kezdeti szakaszoktól induló értékelése; a kockázat-átruházás modellezése és meghatározása (különös tekintettel a közép- és hosszú távú költséghatékonyság értékelésére); az érintettek és civil szervezetek részvétele; a korrupció és a csalás elleni küzdelem; az illetékes igazgatás pénzügyi és technikai kapacitása a szerződések megfelelő megtervezésére és végrehajtásuk felügyeletére; a jogbiztonság megerősítése olyan keretek között, amelyek biztosítják a közintézmények számára törvényes hatáskörük gyakorlását; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat – amelyek e tekintetben kulcsszerepet töltenek be – ezen elvek és a kapcsolódó bevált gyakorlatok EU-n kívüli alkalmazásának előmozdítására;

8.

emlékeztet arra, hogy a PPP-ket a magas érték és a technikai összetettség, valamint a felek hosszú távú elkötelezettsége jellemzi; megjegyzi, hogy ezért megfelelő szintű rugalmasságra és eljárási garanciákra van szükségük az átláthatóság, a megkülönböztetésmentesség és az egyenlő elbánás biztosítása érdekében;

9.

emlékeztet arra, hogy – különösen az ingatlanokkal, a környezettel, a telekommunikációval és az energiahálózatokkal kapcsolatos – infrastrukturális projektekkel kockázatok is járnak, és a kormány a PPP-ken keresztül e kockázat egy részét a magánvállalkozóra terheli, hogy mindketten részesülhessenek az előnyökből, de megosszák a projektekkel járó kockázatokat és felelősségeket is; hangsúlyozza továbbá, hogy a kockázat megfelelő megosztása alapvető fontosságú a projekt költségeinek csökkentése, illetve sikeres végrehajtásának és az életképességének biztosítása érdekében;

10.

emlékeztet rá, hogy a sikeres végrehajtás és a PPP-k életképességének biztosítása érdekében elengedhetetlen, hogy a lakosságnak nyújtott szolgáltatások magas színvonalúak, elérhetőek és költséghatékonyak legyenek az EU-n belül és azon kívül egyaránt; emlékeztet rá, hogy a projektek alakulására kihat a modellek és szerződések közötti választás összetettsége; figyelmeztet rá, hogy egy időben a PPP-ket csupán az államadóssági célkitűzések hivatalos teljesítésének céljára használták; hangsúlyozza, hogy megfelelő intézményi keretre van szükség a politikai elkötelezettség, a jó kormányzás és a megfelelő alap-jogszabályok ötvözésével annak biztosítása céljából, hogy a PPP-k jobb minőségű és szélesebb körű szolgáltatásokat kínáljanak a polgároknak; e tekintetben hangsúlyozza az érintett vállalkozások profilja és tapasztalatai megfelelő értékelésének fontosságát, az általuk biztosított szolgáltatások minőségének, valamint annak meghatározása céljából, hogy üzleti magatartásuk felelősségteljes volt-e;

11.

hangsúlyozza, hogy az uniós kereskedelmi, beruházási és fejlesztési politikák összefonódnak, és hogy a Lisszaboni Szerződés 208. cikke létrehozza a politikák fejlesztési célú koherenciájának elvét, előírva, hogy a fejlődő országokat nagy valószínűséggel érintő szakpolitikákban vegyék figyelembe a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit; hangsúlyozza továbbá annak fontosságát, hogy az EU beruházással kapcsolatos szakpolitikái olyan pénzügyi döntésekre irányuljanak, amelyek kiterjednek a társadalmi hatások tényleges értékelésére;

12.

hangsúlyozza a PPP-ben rejlő növekvő lehetőségeket, mivel többek között azok jelentik az egyik olyan eszközt, amely képes előmozdítani az innovatív megoldásokat, fejlesztési célkitűzések érdekében mobilizálva a hosszú távú magánfinanszírozást és a hazai forrásokat, mivel a fejlődő országokban az infrastruktúra, valamint a víz- és energiaellátás tekintetében jelentős beruházásokra van szükség, melyeket a közszektor önmagában nem képes biztosítani, és melyek többsége esetében a magánszektor bevonásának jótékony hatásai lennének; úgy véli, hogy a PPP-k a technológiai és az üzleti modellek terén is elősegíthetik az innovációt, és olyan mechanizmusokat tudnak kiépíteni, amelyek biztosítják a magánszektor elszámoltathatóságát; rámutat azonban egyes példákra, amikor is a magánszektor PPP-kben való részvétele fejlődő országokban nem vezetett a vár eredményekre; ezért megjegyzi, hogy technikai segítségnyújtásra van szükség a PPP-k kidolgozása jogi és intézményi kereteinek megerősítése érdekében, különösen, ami az ilyen projektek megfelelő értékelésére, tervezésére és végrehajtásának felügyeletére szolgáló kapacitást illeti, és lehetőséget kell biztosítani az állami partnerek számára arra, hogy kártérítést követeljenek a szerződés teljesítésének elmaradása esetén;

13.

megállapítja, hogy a PPP-k a fejlesztési menetrend élén szerepelnek, és azokat a fejlett és a fejlődő országokban egyaránt egyre inkább előmozdítják az infrastruktúra-finanszírozási hiányok megszüntetésének lehetőségeként;

14.

sürgeti a Bizottságot – miután jelezte, hogy az elkövetkező években jelentősen bővíteni kívánja a támogatások és hitelek ötvözésének alkalmazását –, hogy hajtsa végre az Európai Számvevőszék által a támogatások és hitelek ötvözéséről szóló különjelentésben tett ajánlásokat, és megfelelően értékelje a kölcsönök és vissza nem térítendő támogatások ötvözésének mechanizmusait, különösen a fejlesztés és pénzügyi kiegészítő jelleg, az átláthatóság és az elszámoltathatóság tekintetében;

15.

felhívja az uniós szerveket, hogy ösztönözzék a harmadik országokban – különösen a legkevésbé fejlett országokban – PPP-kben részt vevő uniós vállalkozásokat arra, hogy a fejlesztési együttműködés célkitűzéseinek figyelembevétele érdekében a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvével összhangban végezzék tevékenységeiket, alkalmazkodva a multinacionális vállalkozásokra vonatkozó meglévő OECD-útmutatókhoz; felhívja a Bizottságot, hogy különösen a hazai gazdaság hosszú távú fejlesztésének előtérbe helyezése révén a fejlesztési célokat figyelembe véve ösztönözze a fenntartható beruházásokat és mozdítsa elő a környezetvédelemre, a szegénység csökkentésére, az oktatásra, a hulladékgazdálkodásra vagy például a megújuló energiaforrások használatára összpontosító projekteket;

16.

hangsúlyozza, hogy a fejlesztési támogatás tekintetében a PPP-k hatékony eszközt jelentenek az uniós források oly módon történő elköltésére, hogy közben uniós prioritásokat támogatnak, és előmozdítják a többi szakpolitikával való összhangot; kéri, hogy a Bizottság erőteljesebben vegyen részt a fejlesztési célú PPP-kben, és fokozza az e célú beruházásokat, továbbá használja a PPP-ket az Unió korlátozott fejlesztési költségvetésének kiegészítésére;

17.

rámutat, hogy valószínűleg a magánberuházások és a magánfinanszírozás jelentik a fenntartható növekedés legfontosabb mozgatórugóját, amely növekedés az elkövetkezendő évekre vonatkozó előrejelzések szerint a fejlődő országokban körülbelül 5 %-os lesz; elismeri, hogy a magánfinanszírozás segíthet a helyi vállalatok és a helyi gazdaságok támogatásában, és tisztességes munkahelyeket biztosíthat – következésképp a szegénység felszámolását eredményezheti –, feltéve hogy a közvetlen külföldi befektetést megfelelően szabályozzák és a partnerországok gazdaságának – többek között a technológiaátadás és helyi munkaerő számára teremtett képzési lehetőségek révén elért – konkrét előrelépéseihez kapcsolják; úgy véli, hogy ilyen körülmények között a PPP-k a legkevésbé fejlett országok javát szolgálhatják, hiszen az aránytalan befektetési kockázat nem ösztönzi kellő mértékben a magánberuházást; hangsúlyozza, hogy a 2015 utáni időszakra vonatkozó fejlesztési menetrend keretében a jövőbeli PPP-knek a szegénység csökkentésére és az egyéb fenntartható fejlesztési célok elérésére kell törekedniük, és azokat összhangba kell hozni a partnerországok nemzeti fejlesztési terveivel;

18.

megjegyzi, hogy a megfelelően felépített és hatékonyan végrehajtott PPP-k számos olyan előnnyel szolgálnak, mint például az innováció, az erőforrások hatékonyabb felhasználása, valamint a minőségbiztosítás és az ellenőrzés; megjegyzi emellett, hogy a fejlődő országokban a PPP-ket annak alapján kell értékelni, hogy mennyire képesek fejlesztési eredményeket elérni, továbbá hogy tisztességesen kell elosztani a kockázati terhet a köz- és a magánszektor között; rámutat, hogy a fejlődő országokban működő PPP-k eddig elsősorban az energia- és a távközlési ágazatban koncentrálódtak, miközben továbbra sem jellemző a magánszektor bevonódása a szociális infrastruktúrába; ezért olyan PPP-k elindítására ösztönöz, melyek elsődlegesen a fenntartható fejlesztési célok elérésére törekednek;

19.

felszólít a partnerországok kormányainak biztosított technikai segítségnyújtás fokozására – mely magában foglalja a helyi személyzet képzését és a technológiamegosztást –, ily módon fokozva képességüket arra, hogy felelősséget viseljenek a PPP-kért, és részt vállaljanak a PPP-projektek irányításának feladatában, és támogatva őket olyan bankrendszerek és adóhatóságok felállításában, amelyek képesek ellátni a pénzügyi irányítást, valamint a köz- és magánszférabeli források kezelését; rámutat, hogy bizonyos múltbeli tapasztalatok azt mutatják, hogy a rossz alkuk eredményeként létrejött PPP-szerződések adott esetben növelhetik az államok eladósodottságát, ezért sürgeti a felelős finanszírozást szolgáló szabályozási keret felállítását; felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg annak a lehetőségét, hogy a fejlődő országok számára műszaki segítséget nyújtson és tanácsot adjon arra vonatkozóan, hogy hogyan tudják előkészíteni és végrehajtani az uniós szabványokat a piacaikon;

20.

határozottan támogatja az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvek EU-n belül és kívül történő eredményes és átfogó elterjesztését és végrehajtását, és hangsúlyozza, hogy minden szükséges politikai és jogalkotási intézkedést meg kell tenni az említett – többek között az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésre vonatkozó – ENSZ-alapelvek eredményes végrehajtásában tapasztalható hiányosságok kezelésére;

21.

hangsúlyozza, hogy a fejlesztési ügynökségeknek biztosítaniuk kell, hogy a közszektorból származó fejlesztésfinanszírozást a fejlődő ország helyi gazdasági hálózatainak támogatására használják fel, és ne térítsék el az adományozó országokból származó magáncégek és multinacionális vállalatok támogatására; hangsúlyozza különösen, hogy a PPP-knek a hazai mikro-, kis- és középvállalkozások kapacitásainak építésére kell törekedniük;

22.

emlékeztet az Európai Unió az iránti elkötelezettségére, hogy valamennyi fellépésében előmozdítsa a nemek közötti egyenlőséget és biztosítsa a nemek közötti egyenlőség szempontjainak érvényesülését; sürgeti a nemi dimenzió PPP-k tervezésébe és végrehajtásába való beépítését, például a célzott beruházások vonatkozásában nemek szerint bontott adatok használata és nemi szempontú elemzés, valamint a nők számára kínált előnyöket jellemző fő teljesítménymutatók szerződésekben való szerepeltetése révén; ezzel összefüggésben felszólít a helyi – különösen a nők vezette – kkv-k fokozottabb támogatására, lehetővé téve számukra, hogy részesüljenek a magánszektor által generált növekedés előnyeiből;

23.

felhívja a Bizottságot, hogy nemzetközi szinten a Kereskedelmi Világszervezetben és a harmadik országokkal jelenleg is folytatott kétoldalú tárgyalások során a nemzetközi versenyt lehetővé tevő pozitív, és a kölcsönösséget kiemelő megközelítést követve próbáljon jelentős kötelezettségvállalásokat elérni a piaci hozzáférés tekintetében, kijavítandó a kereskedelmi partnerek által alkalmazotthoz képest az uniós kormányzati közbeszerzési piacok nyitottsága tekintetében meglévő aszimmetriát; kéri, hogy a Bizottság lépjen fel azon adminisztratív, eljárási vagy technikai korlátok felszámolása érdekében, amelyek akadályozzák az uniós vállalkozások külföldi PPP-kben való részvételét;

24.

felhívja a Bizottságot, hogy a kereskedelmi és beruházási megállapodásokról más országokkal folytatott tárgyalások során támogassa az uniós vállalkozások – különösen a kkv-k – előtt álló akadályok megszüntetését, hogy ezekben az országokban PPP-kbe léphessenek be, továbbá támogassa az uniós polgárok szakmai mobilitását ezekben az államokban, abból a célból, hogy lehetővé tegye számukra, hogy a belföldi vállalatokkal és a harmadik országokból érkező vállalatokkal egyenlő esélyekkel versenyezhessenek;

25.

felhívja a Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel a külföldön működő uniós vállalkozásokat, és vonja le a következtetéseket a sikertörténetekből, modellekből, bevált módszerekből, annak érdekében, hogy iránymutatást tudjon készíteni, és fontolja meg virtuális központok és megfigyelőközpontok létrehozását az uniós vállalatok – különösen a kkv-k – PPP-kkel kapcsolatos lehetőségekre vonatkozó információkhoz való hozzáférésének elősegítése érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze felhasználóbarát fórumok és hálózatok létrehozását az érintettek közötti strukturált párbeszéd előmozdítása érdekében, valamint biztosítson technikai segítségnyújtást a jogi keret és a várt kihívások tekintetében; kéri, hogy a Bizottság tanulmányozza az Unió szabadkereskedelmi megállapodásainak hatásait és azok alkalmazását az európai vállalkozások külföld PPP-khez való hozzáférése tekintetében; úgy véli, hogy egy ilyen tanulmány rávilágítana a szabadkereskedelmi megállapodások PPP-k tekintetében gyakorolt konkrét hatásaira, és adott esetben felfedne olyan akadályokat, melyekkel eddig nem foglalkoztak;

26.

felhívja a Bizottságot, hogy a PPP-kkel összefüggésbe hozott bizonytalanságok csökkentése érdekében támogassa egyértelmű és átfogó elszámolási szabályok nemzetközi szinten való használatát, egyidejűleg előmozdítva a hatékony és eredményes költségvetési politikát és a projektek fenntarthatóságát;

27.

felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az EU által támogatott szervek – például a Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség (EASME) és az európai vállalkozási hálózat (EEN) – is hozzáférhessenek az arra vonatkozó információhoz, hogy az Unión kívüli országokban hogyan lehet csatlakozni PPP-khez, és ezeket az információkat megoszthassák a kkv-kkal, továbbá támogassa a kis- és középvállalkozásoknak a harmadik országok köz- és magánszféra közötti partnerségeiben való részvételét;

28.

hangsúlyozza, hogy a határokon átnyúló magánszektorbeli finanszírozás PPP-k iránti érdeklődésének felkeltése érdekében alapvető jelentőségű megfelelő biztosítékot nyújtani abban a tekintetben, hogy e hosszú távú beruházások egyértelmű, stabil és biztonságos környezetben, jó kormányzás, jogbiztonság, átláthatóság, egyenlő bánásmód, megkülönböztetésmentesség és hatékony vitarendezés mellett fognak megvalósulni; felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az illetékes nemzetközi fórumokon és a nemzetközi pénzintézetekben működjenek együtt annak biztosításában, hogy e területen létezzen a szükséges jogi keret, és hogy az átlátható, demokratikus, befogadó, eredményes és költséghatékony legyen;

29.

meggyőződése, hogy az uniós vállalkozások nagy nemzetközi PPP-kben való részvételének fokozódása jelentős előnyökkel járna Európa számára a tisztességes munkahelyek teremtése, a termelékenység, a versenyképesség, valamint a technológiai képességek és az innovációs fejlődés szempontjából; emlékeztet rá, hogy az európai kkv-k nemzetközivé válásáról szóló 2010-es bizottsági tanulmány a termékek, a szolgáltatások és a folyamatok szempontjából kiemeli a nemzetközivé válás és az innováció közötti pozitív kapcsolatot;

30.

hangsúlyozza, hogy az e téren elvégzett munka során figyelembe kell venni különösen azt, hogy az uniós székhellyel rendelkező kkv-k milyen kihívásokkal néznek szembe, amikor PPP-k résztvevőjeként nemzetközi piacokon versenyeznek, és biztosítani kell a kkv-k tényleges és méltányos hozzáférését; ebben az összefüggésben hangsúlyozza azoknak a konkrét szabályoknak a jelentőségét, amelyek lehetővé teszik a kkv-k számára a klaszterekben vagy csoportosan való ajánlattételt, továbbá lehetővé teszik a nyitott és átlátható alvállalkozói láncokat; ebben az összefüggésben hangsúlyozza azoknak a konkrét szabályoknak a jelentőségét, amelyek lehetővé teszik a kkv-k számára a klaszterekben vagy csoportosan való ajánlattételt, továbbá lehetővé teszik a nyitott és átlátható alvállalkozói láncokat;

31.

emlékeztet az EU által PPP-k használatának köszönhetően elért eredményekre az infrastruktúrafejlesztés terén, élen járó technológiai területeken, a kutatás, az e-tanulás terén, valamint egyéb, nagy hozzáadott értékkel bíró ágazatokban, és ösztönzi a Bizottságot az EU-ban a legjobb eredményeket hozó projektek beazonosítására, valamint az összes típusú uniós vállalkozás, különösen a kkv-k ilyen külföldi kezdeményezésekben való részvételének támogatására;

32.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint az Európai Beruházási Banknak.

11.8.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 265/25

—

tekintettel a 2007. évi reformot követően a gyümölcs- és zöldségágazatban működő termelői szervezetekre, működési alapokra és operatív programokra vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról szóló bizottsági jelentésre (COM(2014)0112),

—

tekintettel a fent említett bizottsági jelentésről szóló, 2014. június 16-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról szóló, 2013. december 17-i 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1),

—

tekintettel „Az európai kertészeti ágazat jövője – növekedési stratégiák” című, 2014. március 11-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a „The EU fruit and vegetables sector: Overview and post 2013 CAP perspective” (Az uniós gyümölcs- és zöldségágazat: áttekintés és kilátások a 2013 utáni időszakra vonatkozó KAP keretében) című, az Európai Parlament védnöksége alatt készült, 2011. évi jelentésre,

—

tekintettel a „Towards new rules for the EU’s fruit and vegetables sector” (Úton az uniós gyümölcs- és zöldségágazatra vonatkozó új szabályok felé) című, az Assemblée des Régions Européennes Légumières et Horticoles (AREFLH), illetve a Wageningeni Egyetem által a 2015. január 22-én megrendezett európai parlamenti munkaértekezletre készített két tanulmányra,

—

tekintettel „Az élelmiszer-ellátási lánc vállalkozások közötti, tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatainak kezelése” című bizottsági közleményre (COM(2014)0472),

—

tekintettel „A 2014. évi amerikai gazdálkodói törvény által támogatott kockázatkezelési eszközök és a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó KAP összehasonlító elemzése” című, az Európai Parlament megrendelésére készült 2014. évi tanulmányra,

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság véleményére (A8-0170/2015),

A.

mivel az 1990-es évek óta a gyümölcs- és zöldségágazatra irányuló uniós politika középpontjában a termelői szervezetek szerepének megerősítése áll;

B.

mivel a 2007-es reform célja a gyümölcs- és zöldségágazatban működő termelői szervezetek megerősítése volt, egyrészt többek között a piaci kockázatok megelőzésének és kezelésének lehetővé tétele érdekében eszközök szélesebb körének biztosításával, másrészt a kínálat javításával és koncentrációjával, a minőség és versenyképesség fokozásával, a kínálat piachoz történő hozzáigazításával és a környezetbarát termelés technikai támogatásával;

C.

mivel a termelői szervezetekre a magánkézben lévő kereskedelmi vállalatokhoz viszonyítva számos korlátozás vonatkozik, például a jövedelemszerkezettel kapcsolatos beruházások alkalmazására vagy az értékesítés szükségességére vonatkozó korlátozások érvényesülnek;

D.

lényegesnek tartja a gyümölcs- és zöldségágazat támogatását az Unió egész területén, tekintettel a hozzáadott érték és a foglalkoztatás terén tapasztalt jelentőségére, valamint arra, hogy az ágazat az egészséges és kiegyensúlyozott étrend révén érdekelt az egészségmegőrzésben;

E.

mivel a termelői szervezetek és a termelői szervezetek társulásainak uniós támogatása az ágazat versenyképességének javítását, az innováció támogatását, a termelékenység fokozását, a reklámtevékenység elősegítését, a termelők alkupozíciójának erősítését és az élelmiszer-ellátási lánc egyensúlyának helyreállítását célozza, és ezzel egyidejűleg törekszik a környezeti szempontoknak a gyümölcs- és zöldségtermelésbe, illetve a forgalmazásba történő beépítésére, valamint ez egyes termelők helyzetének megfelelő figyelembe vételére;

F.

mivel ösztönzőket hoztak létre a termelői szervezetek közötti és a termelői szervezetekből álló egyesületek közötti összeolvadás, valamint a nemzetközi együttműködés elősegítése érdekében, ezzel javítandó a termelői szervezetek alkupozícióját az értékesítési láncban;

G.

mivel uniós szinten a gyümölcs- és zöldségtermelők többsége kis-vagy közepes méretű mezőgazdasági üzem;

H.

mivel a gyümölcs- és zöldségágazat piacszervezési rendszeréről az Európai Parlament számára készített 2011. évi tanulmány szerint a termelői szervezetek számára ösztönzőket kell nyújtani, mivel „a jelek szerint a relatív termelői árak csökkenését megállító bármely sikeres stratégiának előfeltétele a termelői szintű közös fellépés és a láncon belüli hatékony koordináció”;

I.

mivel a gyümölcs- és zöldségágazatban működő termelői szervezetek és a termelői szervezetekből álló egyesületek működési alapot hozhatnak létre a tagállamok által jóváhagyott operatív programok finanszírozására;

J.

mivel ezen alapok finanszírozását a termelői szervezet tagjaitól vagy magától a termelői szervezettől származó hozzájárulások, valamint uniós pénzügyi támogatás biztosítja, és mivel ez a fajta társfinanszírozás elősegíti a kedvezményezettek elköteleződését és azt, hogy a támogatást megfelelő módon használják fel, továbbá multiplikátor hatással bír;

K.

mivel a régi KAP keretében óriási volt a jelentősége az újonnan alakult zöldség-gyümölcs termelői szerveződések beruházásaira vonatkozó uniós támogatásnak – különösen a közép-, kelet- és dél-európai tagállamokban, a tengerentúli területeken és a szigeteken –, amelyet a 2013-as reform megszüntetett;

L.

tudomásul véve:

M.

mivel az Unió egészére vonatkozó értékek átlagszámok, amelyek az egyes tagállamokat jellemző, rendkívül eltérő helyzeteket takarnak, sőt egy-egy tagállamon belül is eléggé eltérőek; mivel e helyzeteket, amelyek a termelői szervezetek létrehozására ösztönző más-más kiindulópontokat tükröznek, a termelői szervezetek létrehozására való különböző mértékű termelői hajlandósággal magyarázható történelmi tényezőknek, a mezőgazdaságiüzem-szerkezetnek, a különböző piaci feltételeknek és akadályoknak, a jelenleg nyújtott támogatás elégtelenségének és annak tudhatók be, hogy sok tagállamban az ágazatot kistermelők dominálják;

N.

mivel az uniós gyümölcs- és zöldségágazat rendszerének a Bizottság által 2012. június 4. és szeptember 9. között lefolytatott felülvizsgálatával összefüggő, szakpolitikai alternatívákról szóló nyilvános konzultációból és ezen alternatívák hatásvizsgálatából az derül ki, hogy a többség a rendszer folytatását támogatja, néhány szórványos javítással módosítva azt;

O.

mivel a termelők a versenyképesség, a jövedelmezőség, a nemzetközivé válás, a minőség és a környezeti fenntarthatóság terén azokban a régiókban értek el magasabb szintet, ahol a termelés jobban szervezett;

P.

mivel általánosságban továbbra is alacsony – és egyes tagállamokban jóval az uniós átlag alatti – a termelők szervezettségi foka, noha ez az állítás az egyes területek termelésének és áruforgalmazásának korszerűsége szerint árnyalható; mivel az alacsony átlaghoz hozzájárul a termelői szervezetek felfüggesztése és elismerésük visszavonása, ami bizonytalanságot kelt a termelők körében;

Q.

mivel bár a nemzeti pénzügyi támogatás (lásd az 1308/2013/EU rendeletet) fontos pénzügyi eszközt jelentett a termelési kínálat koncentrációja tekintetében, növelni kell annak hatékonyságát;

R.

mivel a termelői szervezetek által az új piacok megnyitásában, a fogyasztás ösztönzésében vagy az innovációba való beruházásban betöltött szerep az egész gyümölcs- és zöldségágazatra kedvező hatást gyakorol;

S.

mivel az Európai Unióban a gyümölcs- és zöldségágazat a mezőgazdasági termelés összértékének 18 %-át teszi ki, a művelt földterületeknek mindössze 3 %-át hasznosítja, és a termelés értéke meghaladja az 50 milliárd EUR-t;

T.

mivel a gyümölcs- és zöldségellátási lánc becsült forgalma meghaladja a 120 000 milliárd EUR-t, mintegy 55 000 főt foglalkoztat, és uniós szinten gazdasági multiplikátorhatást kifejtő szereplőként lép fel, miközben a keresletet és a hozzáadott érték teremtését egyaránt ösztönzi más gazdasági ágazatokban;

U.

mivel a gyümölcs- és zöldségtermesztés céljából igénybe vett összes uniós mezőgazdasági terület 2003 és 2010 között 6 %-kal csökkent, ami arra utal, hogy a termelők más termények termesztésére tértek át, vagy, ahogy azt számos példa bizonyítja, felhagytak tevékenységükkel; mivel az AREFLH 2015. évi tanulmánya szerint a csökkenés mértéke Dél-Európában nagyobb volt, mint Észak-Európában;

V.

mivel az elmúlt években a gyümölcs- és zöldségtermelés volumene is visszaesett, míg reálértéke többnyire nem változott, és 2012-ben elérte a 48,25 milliárd eurót, ám ennek ellenére nem sikerült a termelési költségekkel és a munkabérekkel összhangban levő termelői árakat elérni;

W.

mivel az elégtelen fogyasztás, valamint az elmúlt évek alatti termeléskiesés nagy problémát jelent a gyümölcs- és a zöldségágazat számára; emlékeztetve a Freshfel Europe adataira, amelyekből az derül ki, hogy az EU-28-ban az egy főre jutó frissgyümölcs- és zöldségfogyasztás mennyisége 2012-ben napi 387 gramm volt, ami a 2007–2011 közötti időszak átlagával összehasonlítva 8,7 %-os csökkenést jelent; mivel ez a csökkenés feltehetően a feldolgozott élelmiszerek fokozott fogyasztása felé mutató hosszú távú tendenciákat és a gazdasági válság hatását tükrözi;

X.

mivel az Európai Unióban 22 millió gyermek túlsúlyos, míg a kamaszok az ajánlott napi gyümölcs- és zöldségadagnak csak átlagosan 30–50 %-át fogyasztják;

Y.

mivel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint a krónikus betegségek, például a szívbetegségek, a rák, a cukorbetegség és különösen a gyermekek körében tapasztalható elhízás kialakulásának megelőzése érdekében legalább napi 400 gramm gyümölcs és zöldség fogyasztása javasolt; mivel a mai napig csupán négy uniós tagállam teljesítette ezt az ajánlást;

Z.

mivel 2012-ben az uniós gyümölcs- és zöldségágazat kereskedelmi hiánnyal küzdött, elsősorban amiatt, hogy a gyümölcsbehozatal – a magas termelési költségekből fakadóan – jelentősen meghaladta a kivitelt;

AA.

mivel az AREFLH 2015. évi tanulmánya rámutat, hogy az uniós piac viszonylag nyitott az importra, míg az európai exporttermények a kereskedelmi partnereknél komoly vám- és nem vámjellegű akadályokba ütköznek, amelyek akadályozzák a kivitel diverzifikálódásának lehetőségét; mivel noha a harmadik országokból származó behozatal közvetlen versenyben áll a hasonló uniós termékekkel, azok termesztése során egyes esetekben nem ugyanazokat a környezetvédelmi, élelmiszerbiztonsági és szociális előírásokat alkalmazzák;

AB.

mivel a gyümölcs- és zöldségágazatban gyakran alakul ki piaci válság, hiszen a termelői árak akár kisebb többlet esetén is jelentősen visszaeshetnek; mivel a gyümölcs és a zöldség romlandó élelmiszer, és ezért mielőbb értékesíteni kell, ami miatt az ágazati termelők strukturális szempontból gyenge alkupozícióba kerülnek a nagy viszonteladókkal és feldolgozókkal szemben;

AC.

mivel az orosz tilalom nyomán kialakult válság súlyos kedvezőtlen hatást gyakorolt és a jövőben is hatást gyakorol a gyümölcs- és zöldségágazatra, és továbbra is a gyümölcs- és zöldségtermelők vesztesége a legnagyobb; mivel hangsúlyozni kell az olyan erős termelői szervezetek meglétének fontosságát, amelyek szerkezetüknek köszönhetően közösen fellépve – elégséges és az egyes válsághelyzetek súlyosságához igazodó közösségi eszközök igénybevételével, vagy adott esetben az 1308/2013/EU rendeletben említett rendkívüli intézkedések életbe léptetésével – meg tudnak birkózni a váratlan és nehéz helyzetekkel;

AD.

mivel a Bizottság jelentése elismeri, hogy a 2007. évi reform óta a gyümölcs- és zöldségágazatban csak alacsony mértékben vettek igénybe válságmegelőzési eszközöket, és hogy ezek az eszközök nem bizonyultak elégségesnek az olyan súlyos válságok következményeinek az enyhítésében, mint az E. coli vagy az orosz tilalom miatti jelenlegi válság; mivel az esetek többségében – a forgalomból való kivonástól eltekintve – azok a kapcsolódó, nem egyértelmű szabályozások miatt adminisztratív szempontból nehezen alkalmazhatók;

AE.

mivel az iskolagyümölcs-program, amelynek keretében idényjellegű gyümölcs- és zöldségféléket használnak, érdeklődésre tart számot és sikeres;

AF.

mivel az a lehetőség, hogy az uniós pénzügyi támogatás a válságmegelőző és -kezelő intézkedések finanszírozására szolgáló kölcsönök tőkéjének és kamatainak visszafizetésére is fordítható, az operációs programokon belül a piaci bizonytalanságok kezelésének fontos eszköze volt;

AG.

mivel a Bizottság jelentése a szabályok összetettségét és a jogi egyértelműség hiányát a jelenlegi gyümölcs- és zöldségágazat gyengeségeiként határozza meg; mivel Hogan biztos kötelezettséget vállalt arra, hogy hivatali ideje első évében javítani fogja a rendszert, az egyes tagállamok kulturális különbségeire és piaci realitásuk jelentős eltéréseire, valamint az ágazat versenyképessége és innovációs ereje fellendítésének szükségességére is figyelemmel;

AH.

mivel a Wageningeni Egyetem tanulmánya megállapítja, hogy az uniós végrehajtási jogszabály eltérő értelmezései jogbizonytalanságot teremtettek a nemzeti kormányok és a termelői szervezetek számára, ami fokozott adminisztratív teherrel jár és kockázatkerülést eredményez, valamint visszatartó erővel bír a termelői szervezetek létrehozása tekintetében;

AI.

mivel az egyértelmű és kiszámítható ellenőrzési eljárások elengedhetetlenek a gyümölcs- és zöldségágazati rendszer működéséhez; mivel annak megelőzéséhez, hogy a tagállamok a szükségesnél nagyobb korrekciókkal szembesüljenek, az egymást követő ellenőrzések átfedését kerülni kell, és mivel utóellenőrzéseket nem szabad azt megelőzően végezni, hogy a záróelszámolás végleges döntést hozott volna egy korábbi ellenőrzésről;

AJ.

mivel a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról szóló 1308/2013/EU rendelet már figyelembe vett a bizottsági közleményben szereplő tényezők közül néhányat, és mivel indokolt stabilizálni a jelenlegi európai uniós szabályozást;

AK.

mivel a gyümölcs- és zöldségágazaton belüli jogbizonytalanság csökkentésében az arányosságnak alapvető szerepet kell betöltenie, biztosítva azt, hogy a termelői szervezet egészét ne érje hátrány az egyéni jogsértők jogsértései miatt;

AL.

mivel a termelői szervezetek gyakran nehezen találnak és tudnak kiképezni olyan vezetőket, akik rendelkeznek az ahhoz szükséges készségekkel, hogy az agrárüzleti ágazatot jellemző versengő környezetben kereskedelmi tevékenységeket végezzenek; mivel a Bizottság jelentése kimondja, hogy a termelői szervezetek keveset költöttek képzési és tanácsadói szolgáltatásokra;

AM.

mivel az EU-28-ban a mezőgazdasági termelők gyors elidősödése figyelhető meg, és mivel átlagosan minden kilenc 55 év feletti termelőre mindössze egy 35 év alatti termelő jut;

1.

üdvözli a Bizottság jelentését, amely kiegyensúlyozott képet ad a gyümölcs- és zöldségágazat piacszervezési rendszerének a 2007. évi reform óta tartó fejlődéséről, megerősíti az ágazat szervezeti alapstruktúrájának helytállóságát, valamint meghatározza azokat a területeket, ahol sikerült előrelépni, mint például a termelői szervezetekbe tömörülés erősödő tendenciája, ami javítja az ágazat pozícióját az élelmiszer-ellátási láncban, ugyanakkor a fennálló problémákra is kitér;

2.

úgy véli, hogy a támogatásnak ellensúlyoznia kell a termelői szervezetek számára előírt korlátozások – piaci szempontból – negatív következményeit;

3.

üdvözli az uniós zöldség- és gyümölcságazati rendszer azon intézkedéseit, amelyek az uniós termelők körében a piacközpontúság erősítését szolgálják, a termelői szervezetek és termelői szervezetek társulásainak támogatása és az ágazatközi szervezetek elismerése révén ösztönzik az innovációt, népszerűsítik a zöldség- és gyümölcstermékeket, erősítik a termelők versenyképességét, és javítják az értékesítést, a termékek minőségét és a termelés környezetvédelmi szempontjait, valamint ösztönzik a klaszterek létrejöttét, amelyek új befektetésekre felhasználható új bevételi forrásokat teremtenek;

4.

üdvözli, hogy az új KAP megőrizte a gyümölcs-és zöldségágazati rendszert; emellett azonban elismeri, hogy a meglévő eszközök nem minden esetben hatékonyak, amit „A gyümölcs- és zöldségágazat uniós rendszerének felülvizsgálata” című, nyilvános konzultációról szóló dokumentumban a Bizottság is elismer, ezért támogatja a Newcastle Csoportnak az uniós gyümölcs- és zöldségágazat rendszerének továbbfejlesztését célzó munkáját, amelynek figyelembe kell vennie az egyes tagállamok szövetkezetekre vonatkozó jogszabályi sajátosságait annak érdekében, hogy ne gördítsenek akadályokat az új termelői szervezetek létrehozása elé, tiszteletben tartva ugyanakkor azt, hogy a termelők dönthetnek úgy, hogy kívül maradnak a termelői szervezeteken;

5.

felszólítja a Bizottságot, hogy fokozza az élelmiszer-ellátási láncon belüli tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok kezelését célzó erőfeszítéseit, ezek ugyanis csökkentik a termelők nyereségét és jövedelmét, valamint veszélyeztetik az ágazat életképességét és fenntarthatóságát; úgy véli, hogy a tisztességtelen gyakorlatok és a nagy értékesítési láncok által a – szervezetekbe tömörült vagy nem megszerveződött – termelőkre gyakorolt nyomás jelentik a legfőbb akadályát annak, hogy a gyümölcs- és zöldségtermesztők tisztességes jövedelemhez jussanak; rámutat, hogy a termelők védtelenségét fokozza, hogy termékeik romlandók; úgy véli, hogy az említett problémák, mint a földek elhagyása vagy az aktív gazdálkodó népesség elöregedése csak akkor szűnik meg, ha a termelésből származó nyereség elegendő lesz a szakma jövőjének biztosításához és fiatal munkaerő megnyeréséhez;

6.

felhívja a Bizottságot, hogy határozzon meg egyértelmű uniós szabványokat az élelmiszer-ellátási láncon belüli helyes gyakorlatok elvei tekintetében, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó szabályok közös értelmezése érdekében;

7.

felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a termelői szervezetek termékeinek direkt marketingjét ösztönző kezdeményezéseket; úgy véli, hogy a közvetlen értékesítés a nagykereskedelmi terjesztés és az az által az élelmiszerhez, a mezőgazdasághoz és a környezethez fűződő kapcsolat tekintetében képviselt értékek alternatívája; úgy véli, hogy a közvetlen értékesítésben alkalmazott piaci árak – pontosan a terjesztők és a logisztikai költségek kiküszöbölésének köszönhetően – elmaradnak a nagykereskedelmi terjesztés áraitól; e tekintetben úgy véli, hogy az ellátási lánc lerövidülése tisztességes jövedelmet biztosít a mezőgazdasági termelők számára, és lehetővé teszi a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok leküzdését;

8.

megjegyzi, hogy számos tagállam bevezetett a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok kezelésére szolgáló intézkedéseket, és összehangolt uniós fellépést sürget a mezőgazdasági termékek belső piaca működésének megerősítése céljából;

9.

hangsúlyozza a friss gyümölcsökre és zöldségekre vonatkozó európai minőségi szabványok fenntartásának fontosságát annak érdekében, hogy a teljes ellátási láncon belül biztosítható legyen a végső fogyasztó hasznát szolgáló kiváló és megbízható minőség;

10.

sürgeti a Bizottságot annak tisztázására, hogyan szándékozik alkalmazni a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról szóló 1308/2013/EU rendelet 209. cikkének (1) bekezdését, hogy – az EUMSZ 101. cikke szerinti versenyszabályok szigorú betartása mellett – előmozdítsák az EUMSZ 39. cikke szerinti célkitűzések elérésével kapcsolatos nagyobb jogbiztonságot;

11.

megjegyzi, hogy az ágazat szervezettségi foka – a termelői szervezetek által forgalmazott gyümölcs- és zöldségtermelés összértékének részesedését tekintve – az elmúlt években fokozatosan nőtt az Unió egész területén, de ez a növekedés csak néhány tagállamnak tulajdonítható;

12.

hangsúlyozza, hogy e növekedés ellenére a termelők szervezettségi foka átlagosan továbbra is alacsony – és egyes tagállamokban jóval az uniós átlag alatti –, valamint hogy e probléma megoldása kulcsfontosságú a gyümölcs- és zöldségágazat piacszervezési rendszerének jövője szempontjából, nem kevésbé a jelentős regionális különbségek mérséklése révén; továbbá hangsúlyozza, hogy ezt azt alacsony szervezettségi szintet nem segíti a termelői szervezetekre vonatkozó szabályozás összetettsége, ami egyes tagállamokban a termelői szervezetek felfüggesztéséhez és elismerésük visszavonásához vezet; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy a rendszer szabályainak egyszerűsítésével fordítsa meg ezt a csökkenést, annak érdekében, hogy vonzóbbá tegye a termelői szervezetekhez csatlakozást;

13.

emlékeztet rá, hogy az ágazatban növelni kell a szervezettség fokát, figyelembe véve, hogy az egyértelműen magasabb azon térségekben, ahol a termelés és forgalmazás korszerűbb és exportorientáltabb, és alacsonyabb azon országokban, ahol sok éven keresztül nem volt lehetőség a működési alapok felhasználására;

14.

elengedhetetlennek tartja a válságkezelési eszközök bevezetésének előirányozását, az egyes termelői szervezetek ezzel kapcsolatban szerzett sikeres tapasztalatainak egyértelműen meghatározhatóaknak kell lenniük ahhoz, hogy azok mindenütt megismétlődhessenek, ahol lehetséges; ebben a tekintetben azt kéri a Bizottságtól, hogy segítse elő az e téren kiemelkedő termelői szervezetek ismereteit és szakértelmét;

15.

emlékeztet arra, hogy a termelői szervezetek a termelők jövedelmének védelme érdekében a termelők piaci szerveződését szolgáló eszközök, továbbá arra, hogy a termelői szervezetek különösen hasznosak azokon a termelési területeken, amelyeknek a termékeit fogyasztási területekre történő feladásra szánják, ugyanakkor e szervezeteket alig veszik igénybe egyes termelők, illetve bizonyos helyi vagy réspiacok esetében;

16.

ebben az összefüggésben kiemeli, hogy növelni kell a termelői szervezeteknek nyújtott támogatás átfogó mértékét, és hogy mind a meglévő termelői szervezetek termelői szervezetekből álló egyesületekbe való tömörítéséhez, mind pedig az újak – nemzeti és nemzetközi viszonylatban való – létrehozásához erőteljesebb ösztönzőket kell nyújtani, ugyanakkor szorgalmazza a termelői szervezetek létrehozásához nyújtott támogatások befektetésének ellenőrzését, hogy ezeket az összegeket ténylegesen olyan célokra fordítsák, amelyek növelik a szervezetbe tömörült termelők jövedelmét;

17.

sajnálatosnak tartja, hogy egyes tagállamokban a termelői szervezetekbe tömörülés mértéke rendkívül alacsony, és azt ajánlja a tagállamoknak, hogy kezeljék prioritásként a termelői szövetségek előmozdításának hangsúlyozását; felszólítja a Bizottságot arra, hogy vizsgálja meg azon tagállamok sajátosságait, amelyekben alacsony fokú a termelők szervezettsége;

18.

ebben az összefüggésben kéri a Bizottságtól, hogy állítsa vissza az újonnan alakult zöldség-gyümölcs termelői szerveződések beruházásaira vonatkozó uniós támogatást; véleménye szerint e nélkül a megalakuló szerveződések rendkívül nehezen tudják megszerezni a működéshez szükséges állami elismerést; úgy véli ezért, hogy ez az egyik leghatékonyabb eszköz a szerveződések fejlesztésére és a szerveződési szint növelésére;

19.

felhívja a Bizottságot, hogy a KAP egyszerűsítése keretében tegye hatékonyabbá a termelői szervezeteket a termelési kínálat koncentrációja tekintetében, különösen kiemelve a gyümölcs- és zöldségellátási láncon belüli kereskedelmi szerepük központi voltát;

20.

úgy véli, hogy mindenképpen előnyöket kell biztosítani azon termelői szervezetek számára, amelyek úgy határoznak, hogy fiatal gazdákat vesznek fel soraik közé; hangsúlyozza, hogy a termelői szervezetek lehetőséget kínálnak a mezőgazdasági ágazaton belüli generációváltás elősegítéséhez;

21.

azt kéri az Európai Bizottságtól, hogy – az 1308/2013/EU rendeletben meghatározottaknak megfelelően – gondoskodjon egyrészt a gyümölcs- és zöldségágazati rendelkezések, másrészt a termelői szervezetekre és a szakmaközi szervezetekre vonatkozó rendelkezések gyors és harmonizált végrehajtásáról;

22.

ismételten hangsúlyozza azt illető mély aggodalmát, hogy az uniós mezőgazdasági termelőknek jelenleg mindössze 7,5 %-a 35 év alatti, és úgy véli, hogy a fiatalokat vonzó, jól működő termelői szervezetek szerepet játszhatnak ennek a fenntarthatatlan demográfiai tendenciának a megfordításában;

23.

kiemeli, hogy a termelői szervezeteken belüli kutatás és innováció szintjének emelése érdekében ösztönzőket kell biztosítani; úgy véli, hogy több innovációval versenyképesebbé válnának a termelői szervezetek, és képesek lennének szembenézni az európai mezőgazdaságban kárt tevő „gyilkos baktériumokkal”;

24.

hangsúlyozza, hogy segítséget kell nyújtani a termelői szervezeteknek ahhoz, hogy megerősítsék exporttevékenységüket, és közben kell járni új, külföldi piacok keresése érdekében;

25.

szükségesnek tartja a termelői szervezetek vonzerejének növelését a bürokrácia csökkentésével és az Európai Unió által e csoportoknak nyújtott támogatások növelésével, valamint a válságkezelési mechanizmusok javításával;

26.

sürgeti a Bizottságot, hogy a végrehajtási jogszabály várható felülvizsgálata során és az „egyszerűsítési” menetrend részeként javítsa a jogbiztonságot a nemzeti kormányok, a termelő szervezetek és a termelő szervezetek társulásai számára, és enyhítse a rájuk nehezedő adminisztratív terheket; hangsúlyozza, hogy a felülvizsgálat nem változtathatja meg a gyümölcs- és zöldségágazat piacszervezési rendszerének alapvető struktúráját, illetve nem sértheti az ágazat termelőinek érdekeit és a jövedelmüket sem befolyásolhatja hátrányosan;

27.

aggodalommal állapítja meg, hogy a termelői szervezetek szabályai tágan értelmezhetők a Bizottság ellenőrei számára, ami magas fokú bizonytalansághoz vezet, a tagállamokat pedig az elutasítás és a bírósági felülvizsgálati eljárások kockázatának teheti ki; hangsúlyozza azt is, hogy az ellenőrzési eljárásokat és a pénzügyi kiigazításokat még inkább a kellő időben és a megállapodás szerinti ellenőrzési időszakon belül kell végrehajtani;

28.

arra kéri a Bizottságot, hogy jelentősen rövidítse le a feldolgozási időszakot, amelynek során a megfelelőséget ellenőrzi;

29.

kéri a Bizottságot, hogy – ugyancsak a rendszer jogbiztonságának javítása érdekében – ésszerűsítse az ellenőrzéseket és elsősorban az operatív programon belül jóváhagyott egyes tevékenységek vagy intézkedések tényleges végrehajtását, valamint az azokhoz rendelt összegek elköltését kísérje figyelemmel, pontosan meghatározva, mire irányul az ellenőrzés és kinek a feladata annak végrehajtása;

30.

arra kéri a Bizottságot, hogy alkalmazza az arányosság elvét a szankciókkal kapcsolatban, és biztosítsa, hogy a termelői szervezetek és tagjaik jogbiztonságának fokozása érdekében az ellenőrzések meghatározott határidőn belül záruljanak le;

31.

hangsúlyozza, hogy a támogatás iránti kérelem feltételei és e kérelmek indoklásának feltételei sok helyen túlzottak és pontatlanok, és azokat számos, különböző szintű igazgatási szervnek kell többszörösen ellenőriznie, amely ellenőrzések sokszor nem egységesek és pontosak, aminek következtében bizonyos típusú partnerek kiléphetnek a rendszerből, egyes termelői szervezetek pedig úgy dönthetnek, hogy nem nyújtanak be működési programot; ebben az összefüggésben alapvető fontosságúnak tartja a termelői szervezetek elismerésére vonatkozó uniós szabályozás egyértelművé tételét a rendszer jogbiztonságának szavatolása és a termelőket érintő bizonytalanságok elkerülése érdekében;

32.

sürgeti a Bizottságot, hogy tegye egyértelművé a nemzetközi termelői szervezetek (azok nemzetközi társulásainak) létrehozására vonatkozó szabályokat, és különösen a felelősségre vonatkozó szabályokat, annak érdekében, hogy jogbiztonságot teremtsen az érintett nemzeti közigazgatási hatóságok és termelői szervezetek számára;

33.

arra szólít fel, hogy a szakmaközi szervezetek feladatait terjesszék ki többek között az általános kommunikáció és tájékoztatás, valamint a fogyasztó polgár – többek között táplálkozással kapcsolatos – oktatása területére;

34.

kiemeli a szakmaközi szervezetek szerepét az ágazaton belüli párbeszéd javításában;

35.

aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy az uniós pénzügyi támogatás hozzávetőlegesen 70 %-át a legnagyobb termelői szervezetek (az összes termelői szervezet mintegy 18 %-a, 20 millió eurót meghaladó forgalommal) kapják;

36.

úgy véli, hogy az egyszerűsítés az első lépés – többek között az új termelői szervezetek a nemzeti vagy nemzetközi szintéren való létrehozására vonatkozó szabályok terén – ahhoz, hogy vonzóbbá tegyük ezeket a szervezeteket a termelők számára, amely lépés nélkül leértékelődhet a termelői szervezetek rendszere és csökkenhet a termelők képessége a hatékony piaci fellépésre; felkéri a Bizottságot, hogy határozzon meg további olyan intézkedéseket, amelyek növelhetik a termelői szervezetek vonzerejét, különösen azokban a tagállamokban, amelyekben alacsony szintű a szervezettség;

37.

felszólítja a Bizottságot, hogy körültekintően alkalmazza az arányosság elvét, biztosítva azt, hogy az egyének által elkövetett hibákat ne a termelői szervezet minden tagja hozza helyre;

38.

úgy véli, hogy az elismerési folyamat egyszerűsítése semmilyen esetben sem csorbíthatja azokat a nemzeti előírásokat, amelyek szerint a gyümölcs- és zöldségtermelői szervezeteknek, így például a szövetkezeteknek, igazolniuk kell bizonyos megkövetelt feltételek teljesítését;

39.

felszólítja a Bizottságot, a gyümölcs- és zöldségágazati rendszer felülvizsgálata során – a nemzeti hatóságok általi félidős értékelés eltörlésével – csökkentse a termelői szervezetek adminisztratív terhét; megjegyzi, hogy ezek az értékelések gyakran megismétlik a nemzeti hatóságok éves jelentésében tárgyalt kérdéseket és nem biztosítanak nyilvánvaló előnyt; továbbá felkéri a Bizottságot arra, hogy a bürokrácia csökkentése keretében csökkentse a nemzeti hatóságoktól és a termelői szervezetektől az éves jelentésekben kért információmennyiséget, és biztosítsa, hogy csak a Bizottság által a rendszer hatékonyságának nyomon követéséhez ténylegesen felhasznált adatokat gyűjtsék;

40.

sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a 2014. március 11-i 499/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendeletet, amely bonyolultabb ellenőrzéseket vezetett be a termelői szervezetek esetében, többek között aránytalan szankciókat írt elő az összetett elismerési követelmények teljesítésének elmulasztására; hangsúlyozza, hogy a szankcióknak arányosaknak kell lenniük, ha ösztönözni szeretnénk azt, hogy új mezőgazdasági termelők csatlakozzanak a rendszerhez és meg szeretnénk akadályozni, hogy a meglévő tagok újra átgondolják a részvételt;

41.

úgy véli, hogy a termelői szervezetek versenyképessége sokban függ azok vezetői irányításától; sürgeti a Bizottságot, hogy fejlessze tovább a meglévő intézkedéseket vagy dolgozzon ki újakat, többek között képzési intézkedéseket és a bevált gyakorlatok cseréjére szolgáló kezdeményezéseket, amelyek javíthatják a termelői szervezetek irányítását, valamint versenypozíciójukat az élelmiszer-ellátási láncon belül, emellett biztosítsa a termelői szervezeteken belül a piacorientált magatartás fokozottabb szerepét; hangsúlyozza, hogy a termelői szervezeteket marketinghez értő és a mezőgazdasági ágazat válságából adódó helyzetekkel szembenézni képes személyeknek kell vezetniük;

42.

azt ajánlja a Bizottságnak, hogy összpontosítson a termelői szervezeteket integráló termelési és forgalmazási modellekre, és felszólítja a helyi és a regionális hatóságokat arra, hogy biztosítsanak logisztikai és értékesítési támogatást a regionális termelői szervezetek termékeihez;

43.

kéri a Bizottságot, hogy hozza meg azokat az intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a termelői szervezetek teljes mértékben betölthessék a termelők jövedelmének növelését célzó eszközkénti szerepüket;

44.

felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg a megelőző és válságkezelő intézkedések (kölcsönszerződések tőkéjének és kamatainak visszatérítéséhez nyújtott pénzügyi támogatásra való jogosultság) finanszírozása kiterjesztésének a lehetőségét a termelői szervezetek és azok társulásai által alkalmazott operatív programokban foglalt egyéb célkitűzések megvalósítására is;

45.

sürgeti a Bizottságot, hogy alkosson olyan intézkedéseket, amelyek keretében a számos termelői szervezettel rendelkező tagállamok átadják a termelői szervezetek szerveződésének módjára vonatkozó adminisztratív és strukturális know-how-t azoknak a tagállamoknak, amelyekben alacsony mértékű a termelők termelői szervezetekbe tömörülése;

46.

megállapítja, hogy a környezet szempontjából kedvező gyakorlatokat hosszabb távon és folyamatosan kell végezni, és hogy a különböző operatív programok keretében történő finanszírozásuk folytatását következésképp ösztönözni kell, és a finanszírozás hatókörét ki kell terjeszteni azokra a termelőkre, akiknek a parcellái egy termelői szervezet tagjai által művelt parcellák közé esnek;

47.

úgy véli, hogy a termelői szervezetek társulásai fontos szerepet játszhatnak a termelők alkupozíciójának erősítésében, és szorgalmazza, hogy a Bizottság fokozottan ösztönözze termelői szervezetek társulásainak létrehozását mind nemzeti, mind uniós szinten, jogi téren támogassa intézkedési képességüket és irányozza elő azt a lehetőséget, hogy intézkedéseikbe bevonhassák a termelői szervezethez nem tartozó termelőket, annak érdekében, hogy a jövőben komolyabb szerephez jussanak; hangsúlyozza, hogy a termelői szervezetek társulásai nemcsak az ellátás koncentrációjának és fokozásának hatékony megvalósítására képesek, hanem – az operációs szinten megvalósítandó, összehangolt fellépésnek köszönhetően – a beavatkozások hatékonyabb lebonyolítására is;

48.

úgy véli, hogy a gyümölcs- és zöldségágazat jobb szerveződésének biztosítása érdekében ösztönözni kell a szakmaközi szervezeteket; úgy véli, ezek a szervezetek fontos szerepet tölthetnek be a hozzáadott érték teremtése, az ágazat többi szereplője közötti megosztása, a minőség, a termékek fenntartható hasznosítása, valamint a piacszabályozás és a válságkezelés területén;

49.

úgy véli, hogy a termelői szervezetek társulásai fontos szerepet tölthetnének be a konjunkturális válságok előrejelzésében és kezelésében; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ebbe – a termelők közös fellépésének hatékonyabbá tétele érdekében – önkéntes alapon be lehessen vonni a termelői szervezethez nem tartozó termelőket;

50.

hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a termelői szervezetek és a termelői szervezetek társulásainak struktúrája és működése a függetlenség és a demokratikusság elvein alapuljon, a termelők közötti kölcsönös bizalom növelése, valamint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok és az opportunista viselkedés elleni küzdelem érdekében;

51.

megingathatatlan azon álláspontjában, hogy a harmadik országok EU-ba irányuló exportja termelési módszereinek ugyanolyan egészségügyi, élelmiszer-biztonsági, állatjóléti, fenntartható fejlődési és minimális szociális normákat kell biztosítaniuk az európai fogyasztók számára, mint amilyeneket az uniós termelőktől megkövetelnek; ezért szükségesnek tartja, hogy az EU a harmadik országokkal kötött szerződésekben ragaszkodjon a valódi kölcsönösséghez mind a piacokhoz való hozzáférés, mind az uniós termelőkre vonatkozó termelési szabályok tiszteletben tartása tekintetében;

52.

hangsúlyozza, hogy a termelők számára meg kell könnyíteni a harmadik országok piacaira való bejutást; felhívja a Bizottságot a gyümölcs- és zöldségexportőrök támogatására fordított erőfeszítéseinek fokozására annak érdekében, hogy az exportőrök leküzdhessék az egyre növekvő számú nem vámjellegű akadályt, így például az egyes harmadik országbeli növény-egészségügyi előírásokat, amelyek megnehezítik – ha éppen nem lehetetlenné teszik – az uniós kivitelt;

53.

úgy véli, hogy annak érdekében, hogy az importáruk egyenlőbb feltételek mellett versenyezzenek a közösségi piacon és a növény-egészségügyi követelmények terén érvényesüljön a kölcsönösség, az Európai Uniónak meg kell erősítenie a behozatal-ellenőrzési rendszerét, hogy az megegyezzen a kereskedelmi partnereinek nagy többsége által alkalmazott rendszerrel;

54.

üdvözli a mezőgazdasági termékek promóciójáról szóló, nemrégiben elfogadott új horizontális rendeletet, valamint az elsősorban harmadik országokbeli új piacok felkutatására fordítandó összegek növelésére vonatkozó célkitűzést, és arra biztatja a Bizottságot, hogy folytassa a promóciós eszközök javítására irányuló munkát a következő években;

55.

kéri az Európai Bizottságot, hogy fokozza a harmadik országokkal folytatott kereskedelmi tárgyalásokon kifejtett erőfeszítéseit, és igyekezzen elérni az európai termékek előtt álló vámjellegű és növény-egészségügyi akadályok megszüntetését, lehetővé téve ezáltal új piacok megnyitását az Unióban megtermelt gyümölcsök és zöldségek számára;

56.

felszólítja a Bizottságot, hogy határozza meg a kisebb szezonális válsághelyzetek kezelésére szolgáló válságmegelőzési és -kezelési eszközök alacsony mértékű igénybevételének okait (a termelői szervezetek mindössze 16 %-a élt ezzel, ami az összes támogatásnak csupán 2,8 %-át tette ki), és mérlegelje, hogyan javíthatná a helyzetet, a meglévő termelői szervezetek körében alkalmazott bevált gyakorlati példákra és tapasztalatokra is figyelemmel;

57.

kéri a Bizottságot, hogy az egységes európai piac és a saját termékek fogyasztásának ösztönzése és védelme érdekében első válságkezelési eszközként minden esetben a helyi termékekre vonatkozó preferencia elvét alkalmazza; azt javasolja a Bizottságnak, hogy aktívan foglalkozzon kockázatkezelési eszközökkel, amelyek a termelői szervezetek mezőgazdasági termelésének biztosításához feltétlenül szükséges intézkedések;

58.

sürgeti a Bizottságot, hogy annak elkerülése érdekében, hogy a piaci válságok súlyos, hosszan tartó zavarokká alakuljanak és jelentős jövedelemkiesést okozzanak a gyümölcs- és zöldségtermelőknek, dolgozzon ki egy jobban koordinált mechanizmust a forgalomból történő kivonásra válsághelyzet esetén;

59.

hangsúlyozza, hogy a termékek piacról való visszavonására szolgáló mechanizmus nem bizonyult hatékonynak, és hogy a válságkezelési intézkedéseket át kell alakítani többek között a következők szerint: az uniós pénzügyi hozzájárulás arányának növelése, a kivonáskor alkalmazandó árak aktualizálása, az előállítási költségek figyelembe vétele, a forgalomból kivonható mennyiség növelése, valamint a zöldségek és gyümölcsök ingyenes szétosztása támogatásának fokozása a csomagolás és szállítás tekintetében, annak érdekében, hogy a támogatásokat rugalmassá téve a válság jellegéhez és súlyosságához lehessen alkalmazkodni;

60.

kéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra hozzájárulás nyújtását a válságmegelőzési és -kezelési intézkedésként igénybe vehető befektetési alapok részére, hogy ezáltal a jelentős bevételcsökkenést eredményező piaci válságok esetén hatékonyabb védelmet nyújthasson a termelők számára, azonban ezek az alapok sohasem képezhetik részét a Bizottság által a mezőgazdaságra és a vidékfejlesztésre szánt pénzeszközöknek, ha a válságot az ágazathoz nem kapcsolódó okok váltják ki, mint például az orosz tilalom; úgy véli, hogy ezekben az esetekben a Bizottságnak más forrásokat kellene keresnie a gyümölcs- és zöldségkereskedelemre gyakorolt kedvezőtlen hatások semlegesítésére;

61.

úgy véli, hogy nem a termelőknek kell viselniük azoknak a válságoknak a költségeit, amelyeket a mezőgazdasági ágazaton kívüli körülmények váltottak ki, mint az Oroszország által az Európai Unióból származó termékekkel kapcsolatban elrendelt tilalom, amely súlyosan érintett számos európai gyümölcs- és zöldségtermesztőt, ráadásul elmélyített bizonyos piaci válságokat, így például a csonthéjas magvú gyümölcsök piacán tapasztalható válságot; kéri, hogy ilyen körülmények között a közösségi támogatási intézkedéseket a szükséges ideig, a rendes piaci helyzet helyreállásáig hosszabbítsák meg;

62.

hangsúlyozza, hogy operatív programjaik keretében a termelői szervezetek érdemben elősegíthetik a környezetvédelmi célok elérését és az élelmiszer-biztonsági előírások javítását; üdvözli a rendszer környezetvédelmi célkitűzéseit, de felszólítja a Bizottságot, hogy tegye lehetővé azt, hogy a termelői szervezetek az érettségük szintjéhez igazíthassák operatív programjaikat, forrásaikat pedig az ágazat általános versenyképességének javítását célzó szélesebb intézkedéssorozatra irányítsák; hangsúlyozza, hogy az innovációt és a hozzáadott értéket célzó intézkedések hangsúlyosabb kezelésében rejlik a legtöbb lehetőség a termelői jövedelmek növelésére és ezáltal a termelői szervezetekhez csatlakozás vonzóbbá tételére;

63.

sürgeti a Bizottságot, hogy stabilizálja az iskolai gyümölcs- zöldség- és tejosztási támogatási rendszereket, figyelembe véve azt, hogy a legfiatalabb életkortól fontos népszerűsíteni az egészséges és kiegyensúlyozott táplálkozást, a fiatal fogyasztók helyi termelőkhöz közelítésével egyidejűleg;

64.

elengedhetetlennek tartja a növények harmadik országokból származó károsítók bevezetése elleni védelmével kapcsolatos, hatályos uniós szabályozás hatékonyságának javítását; rámutat, hogy a kereskedelem fokozódásával e károsítók előfordulása növekszik az Európai Unióban, és gyakran érinti a gyümölcs- és zöldségágazatot;

65.

úgy véli, hogy a termelői szervezetek – más ágazatokhoz (olívaolaj) hasonlóan – garanciát és koordinációs szerepet vállalhatnának a különböző uniós támogatási rendszerek egymást kiegészítő és koherens voltának biztosítása, a rendszer nagyobb átláthatósága és ezáltal a kettős támogatások elkerülése érdekében;

66.

sürgeti a Bizottságot, hogy alkosson olyan iránymutatásokat vagy szakpolitikai szabályokat, amelyek egyértelművé teszik azokat a feltételeket, amelyek mellett a termelői szervezetek számára az EUMSZ 101. cikkének (1) bekezdésétől ideiglenesen eltérés biztosítható az 1308/2013/EU rendelet 222. cikke alapján, amely lehetővé teszi, hogy a termelői szervezetek súlyos piaci egyensúlyhiányos időszakokban intézkedéseket hozzanak az ágazat stabilizálására;

67.

hangsúlyozza a rövid ellátási láncok fontosságát, továbbá felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat arra, hogy ösztönözzék a gyümölcs- és zöldségforgalmazásra szolgáló helyi piacok fejlesztését;

68.

felhívja a Bizottságot, hogy fokozza az uniós zöldség- és gyümölcstermesztés özönfajok – például a pettyesszárnyú muslica – általi veszélyeztetettségére vonatkozó kutatást és nyomon követést;

69.

helyteleníti bizonyos nemzeti stratégiák kialakításának alábbi hiányosságait: a célkitűzések túlságosan magas száma, az egyes célkitűzések esetében a pontos, előre megállapított célértékek hiánya, valamint különösen sajnálatosnak tartja a válságmegelőzési és -kezelési eszközkészlet működési hatékonyságának rendkívül alacsony voltát, ami elsősorban a betakarítási biztosításra, a promócióra és kommunikációra, valamint a forgalomból történő kivonásra összpontosul, főként mivel ezeket más strukturális intézkedések rovására kell finanszírozni, és mivel a forgalomból történő kivonásra irányuló támogatások sok esetben nem elégségesek, amit jelentős bürokratikus terhek is súlyosbítanak; helyteleníti, hogy ezek az eszközök csupán egyedi válságokra képesek választ adni, ám nem elégségesek például a jelenlegi orosz embargó miattihoz hasonló nagyságrendű válságok kezeléséhez;

70.

szükségesnek tartja az olyan megelőző intézkedések elfogadását, amelyek segítségével a termelői szervezetek az előre megállapított teljesítménymutatókat meg tudnák érteni, megfelelően ki tudnák számítani és használni tudnák, és hangsúlyozza, hogy sok esetben túl sok eredménymutató létezik, ami jelentősen megnehezítik az eljárást mind a termelői szervezetek, mind az igazgatási szervek számára; úgy véli, hogy ebben a tekintetben jóval hasznosabb lenne, ha kevesebb, ám lényegibb mutatókat alkalmaznának;

71.

meggyőződése, hogy az egészségesebb táplálkozási szokások ösztönzése együtt jár a mezőgazdasági és az élelmiszer-termelés mikéntjének jobb megismerésével, és ebben az összefüggésben támogatja az iskolagyümölcs-, iskolazöldség- és iskolatejprogram oktatási dimenziójának erősítését, valamint az 1308/2013/EU rendeletet és az 1306/2013/EU rendeletet az oktatási intézmények gyümölcs- és zöldségfélékkel, banánnal és tejjel való ellátását célzó támogatási program tekintetében módosító európai parlamenti és tanácsi rendelet lehetőleg mielőbbi elfogadására irányuló felhívásokat; ebben a tekintetben hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a termelői szervezetek vegyenek részt az iskolagyümölcs-programban, hogy ily módon ösztönözzék a rövid ellátási láncot, valamint azt, hogy a gyermekek helyi és idényjellegű gyümölcs- és zöldségféléket fogyasszanak;

72.

úgy véli, hogy a gyümölcs- és zöldségtermelő ágazat helyzetének elemzése során az ágazatban tevékenykedő gazdálkodók jövedelmének alakulása jelenti a központi tényezőt, azért kéri a Bizottságot, hogy készítsen egy erre irányuló tanulmányt, amelyből kiderül, hogy a végrehajtott intézkedések, mint a termelői szervezetek megerősítése, valóban eredményesek voltak-e;

73.

kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy sürgősségi tervet a fiatalok mezőgazdasági ágazatba történő bevonására annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a szakma elöregedése és a földek és a termelés ebből következő elhagyása;

74.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

11.8.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 265/35

—

tekintettel az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről (TTIP) zajló tárgyalásokra vonatkozóan a Tanács által 2013. június 14-én egyhangúlag elfogadott, majd 2014. október 9-én titkosítás alól feloldott és nyilvánosságra hozott uniós irányelvekre (1),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 168–191. cikkére, és különösen a 191. cikk (2) bekezdésében foglalt elővigyázatossági elvre,

—

tekintettel az EU–USA-csúcstalálkozó 2014. március 26-i együttes nyilatkozatára (2),

—

tekintettel Cecilia Malmström EU-biztos és Michael Froman, az Egyesült Államok kereskedelmi képviselője 2015. március 20-i együttes nyilatkozatára a közszolgáltatásoknak az Unió és az USA közötti kereskedelmi megállapodásokból történő kizárásáról,

—

tekintettel a Tanács TTIP-ről szóló, 2015. március 20-i következtetéseire,

—

tekintettel a Tanács TTIP-ről szóló, 2014. november 21-i következtetéseire (3),

—

tekintettel az Egyesült Államok elnöke, Barack Obama, az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker, az Európai Tanács elnöke, Herman Van Rompuy, az Egyesült Királyság miniszterelnöke, David Cameron, Németország kancellárja, Angela Merkel, Franciaország elnöke, François Hollande, Olaszország miniszterelnöke, Matteo Renzi, és Spanyolország miniszterelnöke, Mariano Rajoy által az ausztráliai Brisbane-ben tartott G20-csúcstalálkozó keretében tartott megbeszélést követően közzétett 2014. november 16-i együttes nyilatkozatára (4),

—

tekintettel az Európai Tanács 2014. június 26–27-i következtetéseire (5),

—

tekintettel Juncker elnöknek a hivatalba lépő következő Bizottsághoz intézett, „Új kezdet Európa számára: a munkahelyteremtés, a növekedés, a méltányosság és a demokratikus változás programja” című, 2014. július 15-i politikai iránymutatására (6),

—

tekintettel a Bizottsághoz intézett, a TTIP-tárgyalások átláthatóságáról szóló, 2014. november 25-i bizottsági közleményre (C(2014)9052) (7), a Bizottság tagjai, valamint a szervezetek vagy önfoglalkoztató személyek közötti megbeszélésekről szóló tájékoztatás közzétételéről szóló, 2014. november 25-i bizottsági határozatra (C(2014)9051) és a Bizottság főigazgatói, valamint a szervezetek vagy önfoglalkoztató személyek közötti megbeszélésekről szóló tájékoztatás közzétételéről szóló bizottsági határozatra (C(2014)9048), az Európai Bíróságnak az intézmények dokumentumaihoz való hozzáférésről szóló ítéleteire és véleményeire (C-350/12 P, 2/13 , 1/09), valamint az európai ombudsman 2015. január 6-i határozatára, amellyel lezárja az OI/10/214/RA számú, az Európai Bizottság információkérésekkel és dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmekkel kapcsolatos gyakorlatára (az átláthatóságra) vonatkozó saját kezdeményezésű vizsgálatát,

—

tekintettel az EU–USA Energiatanács 2014. december 3-i együttes nyilatkozatára (8),

—

tekintettel az élelmiszerbiztonság 2004-ben kialakított integrált uniós megközelítésére („a termelőtől a fogyasztóig”) (9),

—

tekintettel a TTIP keretein belüli beruházásvédelemről és beruházó és állam közötti vitarendezésről folytatott nyilvános internetes konzultációról szóló, 2015. január 13-i bizottsági jelentésre (SWD(2015)0003),

—

tekintettel a TTIP-tárgyalások során az Egyesült Államokkal való megvitatásra előterjesztett uniós szövegezési javaslatokra, különösen azokra, amelyeket a Bizottság titkosítás alól feloldott és nyilvánosságra hozott, köztük a „TTIP-vel kapcsolatos szabályozási kérdések: gépipari ágazatok” (10), a „Vizsgálati eset funkcionális egyenértékűségre: a gépjárműipari szabályozási egyenértékűségre javasolt módszerek” (11), és „A kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről szóló fejezet – munkaügyek környezetvédelem: uniós állásfoglalás a TTIP-rendelkezésekkel kapcsolatos főbb kérdésekről és elemekről” című uniós álláspontra (12), továbbá a kereskedelem technikai akadályairól (13), az egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedésekről (14), a vámügy és a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről (15), a kis- és középvállalkozásokról (kkv-król) (16), az esetleges versenyjogi rendelkezésekről (17), az állami vállalkozásra és a különleges vagy kizárólagos jogokban vagy kiváltságokban részesített vállalkozásokra vonatkozós esetleges rendelkezésekről (18), az esetleges támogatási rendelkezésekről (19), valamint a vitarendezésről szóló szövegezési javaslatokra (20), illetve a szabályozási együttműködésre vonatkozó eredeti rendelkezésekre (21),

—

tekintettel a Régiók Bizottsága „A transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség (TTIP)” című, a 110. plenáris ülésen (2015. február 11–13.) elfogadott véleményére (ECOS-V-063) és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Transzatlanti kereskedelmi kapcsolatok és az EGSZB véleménye az együttműködés fokozásáról és egy esetleges EU–USA szabadkereskedelmi megállapodásról” című, 2014. június 4-i véleményére,

—

tekintettel az ECORYS által a Bizottság számára készített, „Kereskedelmi fenntarthatósági hatásvizsgálat az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti átfogó kereskedelmi és beruházási megállapodásról zajló tárgyalások támogatására” című, 2014. április 28-i kezdeti zárójelentésre (22),

—

tekintettel a kereskedelem és a beruházás útjában álló akadályokról szóló, 2015. évi bizottsági jelentésre (COM(2015)0127) (23),

—

tekintettel az EU és az USA közötti transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség bizottsági hatásvizsgálatáról a CEPS által a Parlament számára készített, 2014. áprilisi részletes értékelésre,

—

tekintettel korábbi állásfoglalásaira, különösen az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról szóló 2012. október 23-i (24), az Amerikai Egyesült Államokkal folytatott uniós kereskedelmi és befektetési tárgyalásokról szóló 2013. május 23-i (25), valamint az európai ombudsman 2013. évi tevékenységéről szóló éves jelentésről szóló, 2015. január 15-i állásfoglalására (26),

—

tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (4) bekezdésére és 52. cikkére,

—

tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére, valamint a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, a Jogi Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, az Alkotmányügyi Bizottság és a Petíciós Bizottság véleményére (A8-0175/2015),

A.

mivel a kereskedelem által gerjesztett export és a beruházások által elősegített növekedés a munkahelyteremtés és a gazdasági növekedés fő motorjai, amelyekhez nincs szükség kormányzati beruházásokra;

B.

mivel az Unió GDP-je erőteljesen függ a kereskedelemtől és az exporttól, és hasznot húz a szabályokon alapuló kereskedelemből és beruházásból, és mivel az Egyesült Államokkal kötött ambiciózus és kiegyensúlyozott megállapodásnak elő kell mozdítania Európa újraiparosítását, és az áruk és szolgáltatások transzatlanti kereskedelmének fokozásával segítenie kell abban, hogy az iparból származó uniós GDP-arány 2020-ra kitűzött mértékét 15-ről 20 %-ra emeljük; mivel a megállapodás különösen a 2003/361/EK bizottsági ajánlás meghatározása szerinti mikro-, kis- és középvállalkozások, valamint a klaszterek és az üzleti hálózatok számára teremthet lehetőségeket, amelyeket a nem vámjellegű akadályok a nagyvállalatoknál aránytalanul erősebben sújtanak, az utóbbiak ugyanis olyan volumenű megtakarítással rendelkeznek, amely megkönnyíti számukra a piacra jutást az Atlanti-óceán mindkét partján; mivel a világ két legnagyobb gazdasági blokkja közötti megállapodás egyúttal világszinten elfogadandó szabványokat, normákat és szabályokat is kialakíthat, ami harmadik országok számára is előnyös lehet, és megakadályozná a világkereskedelem további szétaprózódását; mivel ha nem sikerül megállapodásra jutni, az lehetővé teszi más, eltérő előírásokkal és értékekkel rendelkező harmadik országok számára, hogy ezt a szerepet magukra vállalják;

C.

mivel már az Európai Unió kilenc tagállama kötött kétoldalú megállapodást az Egyesült Államokkal, és mivel a TTIP a bevált gyakorlatokra támaszkodhat és jobban kiküszöbölheti az e tagállamok előtt felmerülő akadályokat;

D.

mivel az EU határainál bekövetkezett közelmúltbeli válságok és a világban tapasztalható fejlemények rávilágítanak a globális kormányzásba és a szabályokon és értékeken alapuló rendszerbe való beruházás szükségességére;

E.

mivel a globális piacok között egyre erősödnek a kölcsönös kapcsolatok – az európai ipari termékek 40 %-a az ellátási lánc felsőbb szintjeiről származó importtermékek felhasználásával készül –, ezért elengedhetetlen, hogy a politikaalkotók irányt adjanak a piacok közötti együttműködésnek, és előmozdítsák azt; mivel az ipari termelés egyre növekvő mértékben a globális értékláncokon belül történik majd, és mivel a megfelelő kereskedelmi szabályok megléte és a felesleges akadályok megszüntetése elengedhetetlen az európai hozzáadott érték létrehozásához, miközben Európa fenntartja és fejleszti erős, versenyképes és diverzifikált ipari bázisát;

F.

mivel az éghajlatváltozással, a környezetvédelemmel és a fogyasztói biztonsággal kapcsolatos kihívások kezelése érdekében tett uniós lépések az uniós vállalkozások számára magas szabályozási költségeket eredményeztek, amelyek az energiaforrások és a villamos energia magas árával párosultak, és ez a helyzet – amennyiben a TTIP nem kezeli – felgyorsíthatja a tevékenységek áthelyezésének, az ipar leépülésének és a munkahelyek megszűnésének folyamatát, veszélyeztetve az EU újraiparosítási és foglalkoztatási céljait, ami magukat az uniós szabályozással elérni szándékozott politikai célokat is meghiúsítja;

G.

mivel egy jól kidolgozott kereskedelmi megállapodással kiaknázhatók a globalizáció kínálta lehetőségek; mivel egy szilárd alapokon álló, ambiciózus kereskedelmi megállapodásnak nem kizárólag a vámok és a nem vámjellegű akadályok csökkentésére kell irányulnia, hanem a munkavállalók, a fogyasztók és a környezet védelmét is szolgálnia kell; mivel egy szilárd alapokon álló, ambiciózus kereskedelmi megállapodás lehetőséget kínál arra, hogy a legmagasabb szintű jogszabályi előírások erősítésével keretet hozzunk létre közös értékeinkkel összhangban, ezáltal kizárva a szociális és környezeti dömpinget, és az egyenlő versenyfeltételeken alapuló szabad versenyre irányuló közös célkitűzés fényében magas szintű fogyasztóvédelmet biztosítva;

H.

mivel a szigorú közös előírások ugyan a fogyasztók érdekeit szolgálják, azonban el kell ismerni, hogy a konvergenciának gazdasági szempontból is van értelme, mivel a szigorúbb előírások miatti magasabb költségeket ellensúlyozhatja a fokozott méretgazdaságosság a potenciálisan 850 millió fogyasztóból álló piacon;

I.

mivel a korábbi kereskedelmi megállapodások jelentős előnyökkel jártak az európai gazdaság számára, nehéz értékelni a TTIP-nek akár az EU, akár az USA gazdaságára gyakorolt valódi hatását, valamint nehéz jóslatokba bocsátkozni, miközben a tárgyalások folyamatban vannak, a tanulmányok pedig ellentmondásos következtetésekre jutnak; mivel a TTIP önmagában nem rendezi majd a régóta fennálló strukturális gazdasági problémákat és nem szünteti meg azok kiváltó okait az EU-ban, hanem egy olyan átfogóbb európai stratégia egyik elemének tekintendő, amelynek célja a munkahelyteremtés és a növekedés elősegítése, és a TTIP-vel kapcsolatos elvárásoknak arányban kell lenniük az ambíciók azon szintjével, amelyet a tárgyalásokon majd elérni sikerül;

J.

mivel az orosz embargó következményei világosan rámutattak a mezőgazdaság folyamatos geopolitikai jelentőségére, a különféle mezőgazdasági piacokra jutás fontosságára, valamint a megbízható kereskedelmi partnerekkel fenntartott szilárd és stratégiai kereskedelmi partnerségek szükségességére;

K.

mivel az európai mezőgazdaság szempontjából fontos a kölcsönösen előnyös kereskedelmi megállapodás biztosítása az USA-val, ezáltal erősítve Európának a világpiac egyik kulcsszereplőjeként betöltött pozícióját, anélkül, hogy veszélybe kerülnének az európai mezőgazdasági termékek jelenlegi minőségi előírásai és ezen előírások jövőbeli fejlődése, továbbá ügyelve az európai mezőgazdasági modell megőrzésére, valamint gazdasági és társadalmi életképességének biztosítására;

L.

mivel a kereskedelmi és beruházási áramlások önmagukban nem jelentenek célt, és mivel egy kereskedelmi megállapodás értékmérőjét az átlagpolgárok, a munkavállalók és a fogyasztók jóléte, valamint a növekedés és a foglalkoztatás hajtóerejét jelentő vállalkozások előtt álló lehetőségek bővülése képezi; mivel a TTIP-nek mintaként kell szolgálnia egy, a fenti követelményeknek megfelelő kereskedelmi megállapodáshoz annak érdekében, hogy például szolgáljon a jövőben más kereskedelmi partnereinkkel folytatandó tárgyalásainkhoz;

M.

mivel a tárgyalásokon a magas minőségű eredmény elérése érdekében bizonyos fokú titoktartásra van szükség, és a múltban folytatott tárgyalások átláthatóságának korlátozott szintje hiányosságokhoz vezetett a tárgyalási folyamat feletti demokratikus ellenőrzést illetően;

N.

mivel Juncker elnök politikai iránymutatásában világosan leszögezte, hogy kiegyensúlyozott és ésszerű kereskedelmi megállapodást kíván az Egyesült Államokkal, és hogy az EU és az USA ugyan egy jelentős lépéssel továbbhaladhat, és elismerheti egymás termékszabványait, vagy dolgozhat transzatlanti szabványok kidolgozásán, az EU azonban nem fogja feláldozni (élelmiszer-)biztonságát, egészségügyi, állategészségügyi, szociális, környezetvédelmi és adatvédelmi normáit, valamint kulturális sokféleségét; emlékeztetve arra, hogy élelmiszereink biztonsága és az európaiak személyes adatainak védelme, valamint az általános érdekű szolgáltatások csakis abban az esetben képezhetik a tárgyalások tárgyát, ha a védelem még magasabb szintjének elérése a cél;

O.

mivel fontos biztosítani a védett adatkikötőről szóló megállapodásra és az adatvédelmi keretmegállapodásra irányuló tárgyalások sikeres lezárását;

P.

mivel Juncker elnök politikai iránymutatásában azt is egyértelműen kijelentette, hogy nem fogadja el, hogy az uniós tagállamok bíróságainak joghatóságát a befektetői jogviták esetében különszabályok korlátozzák; mivel a TTIP keretein belüli beruházásvédelemről és beruházó és állam közötti vitarendezésről folytatott nyilvános konzultáció eredményei immár elérhetőek, a három intézmény jelenleg – külön-külön és egymással egyeztetve, valamint eszmecserét folytatva a civil társadalommal és az üzleti ágazattal – végiggondolja azt, hogy hogyan lehet a leghatékonyabban biztosítani a beruházások védelmét és a beruházókkal való egyenlő bánásmódot, biztosítva egyúttal az államok szabályozási jogát is;

Q.

mivel a Parlament teljes körűen támogatja a tárgyalási irányelvek titkosításának feloldására irányuló tanácsi döntést, valamint a Bizottság átláthatósági kezdeményezését; mivel a TTIP tárgyában Európa-szerte folytatott éles viták megmutatták, hogy a TTIP-tárgyalásokat átláthatóbb és inkluzívabb módon kell lefolytatni, figyelembe véve az európai polgárok által felvetett aggályokat és a tárgyalások eredményeit a közvélemény tudomására hozva;

R.

mivel az USA és az EU 2013 júliusa óta folytat tárgyalásokat, de ez idáig nem sikerült közös szövegben megállapodni;

S.

mivel a TTIP várhatóan vegyes megállapodás lesz, amelyet az Európai Parlamentnek és mind a 28 uniós tagállamnak ratifikálnia kell;

1.

úgy véli, hogy az EU és az USA kulcsfontosságú stratégiai partnerek; hangsúlyozza, hogy a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség (TTIP) a közelmúlt legjelentősebb EU–USA projektje, amely a kereskedelmi vonatkozásain túl a transzatlanti partnerség egészét fellendíti; hangsúlyozza, hogy sikeres megkötése nagy politikai jelentőséggel bír;

2.

a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről (TTIP) szóló jelenlegi tárgyalásokkal összefüggésben a következő ajánlásokat intézi a Bizottsághoz:

3.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az európai parlamenti ajánlásokat tartalmazó állásfoglalást a Bizottságnak és tájékoztatás céljából a Tanácsnak, a tagállami kormányoknak és parlamenteknek, valamint az Egyesült Államok Kormányának és Kongresszusának.

11.8.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 265/48

—

tekintettel a „Zöld foglalkoztatás kezdeményezés: a zöld gazdaság munkahely-teremtési potenciáljának kiaknázása” című bizottsági közleményre (COM(2014)0446),

—

tekintettel „Zöld cselekvési terv a kkv-k számára” című bizottsági közleményre (COM(2014)0440),

—

tekintettel az „Úton a körforgásos gazdaság felé: »zéró hulladék« program Európa számára” című bizottsági közleményre (COM(2014)0398),

—

tekintettel „A zöld gazdaság növekedésében rejlő foglalkoztatási lehetőségek kiaknázása” című bizottsági munkadokumentumra (SWD(2012)0092),

—

tekintettel a versenyképes, alacsony szén-dioxid-kibocsátású, erőforrás-hatékony és zöld gazdaságot szolgáló foglalkoztatáspolitikákról szóló, 2010. december 6-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikájára vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2010. október 21-i 2010/707/EU tanácsi határozatra,

—

tekintettel a Régiók Bizottságának „A zöld cselekvési terv a kkv-k számára és a »Zöld foglalkoztatás« kezdeményezés” című véleményére,

—

tekintettel az az OECD/Európai Szakképzésfejlesztési Központ „Zöldebb készségek és munkahelyek, az OECD zöld növekedésről szóló tanulmányai” című 2014-es tanulmányára,

—

tekintettel az Európai Foglalkoztatási Megfigyelőközpont „Zöld munkahelyteremtés a válság alatt – a bevált gyakorlatok európai kézikönyve” című 2013. áprilisi kiadványára,

—

tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet/Európai Szakképzésfejlesztési Központ „A zöld munkahelyekhez szükséges készségek – globális áttekintés: 21 országtanulmányon alapuló összegző jelentés” című 2011-es jelentésére,

—

tekintettel az Európai Szakképzésfejlesztési Központ „A zöld munkahelyekhez szükséges készségek – európai összefoglaló jelentés” című 2010-es jelentésére,

—

tekintettel a „Munkaügyi kapcsolatok és fenntarthatóság: a szociális partnerek szerepe a zöld gazdaságra való átállásban” című Eurofound-jelentésre (2011), „Az európai gazdaság környezetbaráttá tétele: a tagállamok és a szociális partnerek válaszai és kezdeményezései” (Greening the European economy: Responses and initiatives by Member States and social partners) című Eurofound-jelentésre (2009) és „Az iparágak környezetbaráttá tétele az EU-ban: a munkahelyek mennyiségére és minőségére gyakorolt hatások előrejelzése és kezelése” (Greening of industries in the EU: Anticipating and managing the effects on quantity and quality of jobs) című Eurofound-jelentésre (2013),

—

tekintettel az OECD, CFE-LEED „Zöld munkahelyek és készségek: az éghajlatváltozás kezelésének helyi munkaerő-piaci vonatkozásai” című 2010. február 8-i munkadokumentumára,

—

tekintettel a zöld munkahelynek a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) és az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) által adott fogalommeghatározására, amely szerint a zöld munkahely olyan tisztességes munkahely – függetlenül attól, hogy az a mezőgazdasági, ipari, szolgáltatási vagy a kormányzati szektorban található-e –, amely hozzájárul a környezet minőségének megőrzéséhez és helyreállításához,

—

tekintettel az „Ökoinnováció – növekedés és munkahely-teremtés a környezetpolitikának köszönhetően” című 2013. december 12-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemtervéről szóló, 2012. március 15-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel az új fenntartható gazdaságban rejlő foglalkoztatási potenciál feltárásáról szóló, 2010. szeptember 7-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel az eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0204/2015),

A.

mivel az olyan globális trendek, mint például az erőforrások nem hatékony felhasználása, a környezetre gyakorolt fenntarthatatlan nyomás és az éghajlatváltozás olyan méreteket öltenek, amelyeken túl a társadalmunkra és a természeti környezetre gyakorolt visszafordíthatatlan hatásokat nem lehet megakadályozni, és a fokozódó társadalmi kirekesztés és egyenlőtlenség kihívást jelent a társadalmak számára;

B.

mivel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2015. évi jelentése rámutatott arra, hogy a jelenlegi intézkedések nem elégségesek a biológiai sokféleség védelmére, a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásának csökkentésére, az éghajlatváltozás elleni küzdelemre és az éghajlatváltozás emberi egészségre és környezetre gyakorolt hatásának megelőzésére vonatkozó célkitűzések teljesítéséhez;

C.

mivel az e közös kihívások kezelésére szolgáló következetes szakpolitikai válasz hiánya miatt fennáll a kockázata annak, hogy a fenntartható munkahelyek létrehozására a zöld és inkluzív átmenetben rejlő potenciál jelentős része kiaknázatlan marad;

D.

mivel az e veszélyekre adott válaszként megfigyelhetjük, hogy új ágazatok alakulnak ki, míg számos másik átalakul, egyesek pedig – például a súlyos mértékben környezetszennyezőek – hanyatlásnak indulnak; mivel az innovációra és a szennyezés csökkentésének módjaira kell összpontosítani; mivel egyes hanyatló ágazatok esetében az átképzést és az alternatív foglalkoztatást illetően különös figyelmet kell fordítani a munkaerőre; mivel a Bizottság zöld munkahelyek létrehozására irányuló menetrendjében szereplő kiemelt területek, többek között az újrafeldolgozás, a biodiverzitás, az energiahatékonyság és az összes megújuló energiával kapcsolatos technológia, úgymint a megújuló tengeri energiaforrások, jelentős munkahelyteremtési potenciállal bírnak, többek között a gyéren lakott területeken is;

E.

mivel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint a zöld áruk és szolgáltatások ágazata 2000 és 2011 között 50 %-ot meghaladó mértékben nőtt, és több mint 1,3 millió munkahelyet hozott létre, és mivel az Európai Bizottság számításai alapján 2020-ig a megújuló energiára épülő gazdaság 20 millió új munkahely forrása lesz Európában; mivel a megújuló energiára, az erdőgazdálkodásra, a fenntartható mezőgazdaságra és (a hidrogeológiai egyensúly felborulásának megelőzését és orvoslását szolgáló) talajvédelemre vonatkozó ambiciózus és következetes uniós szakpolitikában jelentős munkahelyteremtő potenciál rejlik;

F.

mivel a Lisszaboni Szerződés rögzíti a fenntartható fejlődés célját, ennek végrehajtásából pedig az következik, hogy a gazdasági és társadalmi kérdésekkel azonos szinten kezelik a környezetvédelmi kérdéseket;

G.

mivel az intelligens, fenntartható és inkluzív gazdaságok előmozdítására irányuló Európa 2020 stratégia elismeri a zöld és társadalmilag igazságos gazdaságokra való áttérés sarkalatos szerepét;

H.

mivel a munkaerő-piaci rugalmatlanságok akadályozzák a munkahelyteremtést, míg egy versenyképes uniós munkaerőpiac hozzájárulhat az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási céljainak eléréséhez;

I.

mivel az EU és tagállamai kötelezettséget vállaltak az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye 2010. évi cancúni konferenciáján arra, hogy biztosítják az igazságos átállást a zöld munkaerőre, ami tisztességes munkát és minőségi munkahelyeket eredményez; mivel a környezeti szempontból fenntartható gazdaság felé történő mindenki számára igazságos átmenetet jól meg kell szervezni a fenntartható és hosszú távú teljes foglalkoztatásra – többek között a magasan képzett munkaerőre – vonatkozó célkitűzés megvalósítása, a társadalmi befogadás és a szegénység felszámolása érdekében;

J.

mivel az igazságos átmenet a következő öt pilléren nyugszik: egyeztetés/a szakszervezetek beleszólása, a zöld és tisztességes munkahelyekbe való beruházás, zöld készségek, a munka- és emberi jogok tiszteletben tartása, valamint szociális védelem a magas szén-dioxid-kibocsátású gazdaságról az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérés frontvonalában dolgozó munkavállalók és közösségek számára;

K.

mivel a környezettudatosság növeléséhez, az erőforrás-hatékonyság és az általunk a környezetre gyakorolt hatás csökkentése szükségességének megértéséhez alapvető a munkavállalók átmenetben való intenzív részvétele;

L.

mivel a számos tényező – így a fenntarthatósággal kapcsolatos tananyagok eltérései, meghatározott ágazatokban azonosított hiányosságok és eltérések, a szükséges természettudományos, technológiai, műszaki tudományos és matematikai (STEM) készségekkel és IT-készségekkel rendelkező diákok hiánya, valamint egyes ágazatokban a nemek egyensúlya helyett fennálló nemi koncentráció – által okozott képességbeli hátrány akadályozza a zöld munkahelyek számának növekedését;

M.

mivel egyértelműen bizonyítható, hogy az energiába és az erőforrás-hatékonyságba történő beruházás, egy egyértelmű ipari stratégián keresztül megvalósuló ellátási lánc, valamint a munka adóztatásáról a környezetvédelmi adóztatásra történő áttérés kialakítása kedvező hatással van a munkahelyteremtésre;

N.

mivel Európa a globális verseny résztvevője, és a megfizethető energiaköltségek, az EU belső piacának kiteljesítése és a jobb beruházási környezet döntő szerepet játszanak a fenntartható növekedés és a munkahelyteremtés szempontjából;

O.

mivel bizonyos ágazatok – így az épületek erőforrás-hatékonyság céljából történő felújítása – helyhez kötöttek, és nem szervezhetők ki és nem telepíthetők át máshová;

P.

mivel a bizonytalanság, a politikai irányvonal következetességének hiánya és a világos célok hiánya akadályozza a beruházást, a készségfejlesztést, a K+F-et, és ezáltal meghiúsítja a foglalkoztatási lehetőségek létrehozását;

Q.

mivel javulnának a foglalkoztatási lehetőségek, ha a társadalom jobban tudatában lenne a zöld gazdaság jelentőségének és szükségességének;

R.

mivel egy egyértelmű, rögzített, közép- és hosszú távú célkitűzések – többek között az energiahatékonyságra és szennyezésre vonatkozó uniós célkitűzések – a változás fontos tényezői lehetnek, és mivel e tekintetben az uniós szabályozás is fontos szerepet játszik; mivel a munkahelyteremtést elősegítő célzott – többek között az Unión belüli ellátási láncok fejlesztésébe irányuló – beruházásoknak világos szakpolitikai keretből kell fakadniuk és összhangban kell lenniük azzal;

S.

mivel a közszektor és a helyi és regionális hatóságok sarkalatos szerepet játszhatnak a zöld gazdaságra való áttérés megkönnyítésében és az inkluzív munkaerőpiacok megteremtésében;

T.

mivel az olyan eszközök, mint az ökocímke, az EMAS és a zöld közbeszerzés, hozzájárulnak a zöld munkahelyek létrehozásához;

U.

mivel az Unióban a mikro-, kis- és középvállalkozások képezik a foglalkoztatás legfőbb hajtóerejét, az összes munkahely messze több mint 80 %-át biztosítják, és számos zöld ágazatban töltenek be jelentős szerepet, azonban bizonyos nehézségekkel nézhetnek szembe a szükséges készségek előrejelzése és az átmenetben rejlő munkahely-teremtési lehetőségek kiaknázása során;

V.

mivel az integrált iránymutatások a tagállami gazdaság- és foglalkoztatáspolitikák összehangolásának kulcsfontosságú szempontjai, és azok képezik az országspecifikus ajánlások alapját; továbbá mivel ezeknek az iránymutatásoknak kell alátámasztaniuk az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit, kiváltképp a foglalkoztatási célt, egyebek mellett a minőségi munkahelyteremtés többek között zöld foglalkoztatáson keresztül történő előmozdítása révén is;

W.

mivel a nőknek egyenlően részesülniük kell a megfelelő zöld munkahelyek teremtéséből, és át kell törni az „üvegplafont”;

X.

mivel a nőket aránytalanul súlyosan érintették a válságok és a megszorító intézkedések, és a zöld munkahelyek más munkahelyekhez képest ellenállóbbnak bizonyultak a válságokkal szemben;

Y.

mivel az alacsony szén-dioxid-kibocsátású ágazatokban rendszerint magasabb a munka termelékenysége, és a bérek aránya ezekben az ágazatokban kevésbé esett vissza, mint a 15 legnagyobb szén-dioxid-kibocsátású iparágban;

Z.

mivel az Eurobarométer adatai a kkv-k által kínált zöld munkahelyekről azt mutatják, hogy az energiamegtakarítás, valamint a hulladék és a nyersanyagok mennyiségének csökkentése a költséghatékonyság szempontjából előnyös intézkedések;

1.

hangsúlyozza, hogy a fenntartható társadalmak és gazdaságok felé való átmenet – többek között a fogyasztás és termelés fenntartható formái – lehetőséget teremthet mind új, minőségi munkahelyek létrehozására, mind pedig a már létező munkahelyek zöld munkahelyekké való átalakítására szinte valamennyi ágazatban a teljes értéklánc mentén; a kutatástól a termelésig, az elosztásig és a szolgáltatásig, az új zöld csúcstechnológiai ágazatokban, így például a megújuló energiák terén, a hagyományos ágazatokban, mint például a feldolgozóiparban és az építőiparban, illetve a mezőgazdaság és a halászat területén, vagy a szolgáltató ágazatokban, így az idegenforgalomban, a vendéglátásban, a közlekedésben és az oktatásban; kiemeli ugyanakkor, hogy a megújuló energiákkal és az energiahatékonysággal kapcsolatos befektetések nagyszámú munkahelyteremtés mellett hozzájárulnak az európai gazdaság és ipar versenyképességének megtartásához, valamint Európa energia függőségének csökkentéséhez;

2.

hangsúlyozza, hogy a természet által nyújtott szolgáltatások – többek között a termékeny földterület és a tiszta víz és levegő – kétharmada eltűnőben van, a globális felmelegedés és a biológiai sokféleség csökkenése pedig hamarosan olyan méreteket ölt, amelyeken túl a társadalmunkra és a természeti környezetre gyakorolt visszafordíthatatlan hatásokat nem lehet megakadályozni;

3.

rámutat, hogy a folyamatos gazdasági növekedés csak akkor lehetséges, ha az figyelembe veszi a környezet korlátait; ebben a vonatkozásban kiemeli, hogy a zöld és a körforgásos gazdaság megoldásokat kínálhat a környezet, de általában véve a gazdaság és a társadalom számára is;

4.

hangsúlyozza, hogy a környezetvédelmi jogszabályok teljes körű végrehajtása, valamint a környezetvédelmi integrációnak és az EU-n belüli különböző ágazati politikák közötti szakpolitikai koherenciának a javítása elengedhetetlen a zöld gazdasághoz kapcsolódó potenciál teljes körű kiaknázásához, és így zöld munkahelyek létrehozásához;

5.

emlékeztet arra, hogy az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2015. évi jelentése rámutatott arra, hogy a jelenlegi intézkedések nem elégségesek a biodiverzitás védelmére, a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásának csökkentésére, az éghajlatváltozás elleni küzdelemre és az éghajlatváltozás emberi egészségre és a környezet minőségére gyakorolt hatásának megelőzésére vonatkozó célkitűzések teljesítéséhez;

6.

megjegyzi, hogy a zöld átmenetben jelentős lehetőség rejlik olyan helyi munkahelyek teremtésére vonatkozóan, amelyeket nem lehet áthelyezni, valamint olyan területeken, amelyeket nem lehet kihelyezni, továbbá a válság által sújtott ágazatokban, így az építőipari ágazatban; megállapítja, hogy erőteljes bizonyítékok szólnak amellett, hogy a zöld átmenet – egyenlegét tekintve – pozitív hatással lesz a foglalkoztatásra, ami azt tükrözi, hogy a fenntartható gazdasági tevékenységek, mint az energiamegtakarítás vagy az ökológiai gazdálkodás, munkaigényesebbek az általuk kiváltott tevékenységeknél, és lehetővé tehetik, hogy a régiók önellátóbbá váljanak;

7.

úgy véli, hogy el kell fogadni a „zöld munkahely” fogalmának megállapodás szerinti meghatározását, az ILO és a Statisztikusok Nemzetközi Konferenciájának fogalommeghatározása alapján;

8.

üdvözli a Bizottság nyilatkozatát, miszerint az átszervezést társadalmilag felelős módon kell megvalósítani, annak egyidejű elismerése mellett, hogy a vállalatoknak végre kell hajtaniuk az innovációt és az átszervezést;

9.

úgy véli, hogy a zöld gazdaság nettó munkahely-teremtési potenciáljának maximalizálása érdekében kritikus jelentőséggel bír, hogy meglévő munkaerő-állományunk számára megfelelő lehetőségeket biztosítsunk arra, hogy elsajátítsák a körforgásos gazdasághoz szükséges új készségeket;

10.

felhívja a tagállamokat, hogy az energiahatékonyság növelése és a fogyasztás csökkentése érdekében ösztönözzék a középületek biztonságossá tételére és korszerűsítésére irányuló politikákat;

11.

felszólítja a tagállamokat és – adott esetben – a Bizottságot, hogy kötelezzék el magukat egy igazságos átmenet ütemterve mellett, hogy az ambiciózus környezeti célokat tűzzenek ki a következő szempontok érvényesítése mellett: megfelelő szociális védelem és bérezés, hosszú távú munkahelyek és egészséges és biztonságos munkahelyi feltételek, a kormányzat által irányított beruházások az oktatásba, képzésbe és készségfejlesztő programokba, a munkajogok tiszteletben tartása és a munkavállalók tájékozódáshoz, konzultációhoz és részvételhez való jogának megerősítése a fenntartható fejlődéssel, valamint a munkaerő hatékony képviseletével kapcsolatos kérdések tekintetében; felszólítja a tagállamokat, hogy törekedjenek e célok megvalósulására;

12.

emlékeztet arra, hogy az Unió felülvizsgált egészségvédelmi és biztonsági stratégiájának – adott esetben – figyelembe kell vennie az új ágazatokban bekövetkezett fejleményeket;

13.

hangsúlyozza, hogy a foglalkoztatásban végbemenő várható változás megkívánja, hogy az átalakulást proaktív módon kezeljék, javítsák a jelenlegi és jövőbeni munkaerő-piaci szükségletekre vonatkozó jó minőségű adatok gyűjtését, az európai felsőoktatási intézmények részvételével, továbbá hangsúlyozza, hogy a hatékony átmenet és a megnövelt foglalkoztatás biztosítása érdekében elengedhetetlen a hosszú távú tervezés; kiemeli a helyi és regionális hatóságok zöldebb gazdaságra való áttérésben betöltött fontos szerepét az oktatás, az infrastruktúra, a helyi vállalkozások támogatása és a kollektív szerződések vagy a nemzeti jogszabályban meghatározott egyéb eszközök által szabályozott stabil munkahelyek létrehozása terén; mivel a társadalmi párbeszéd az átalakulás irányításának elengedhetetlen része; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat, a regionális és helyi önkormányzatokat és a szociális partnereket, hogy – a szubszidiaritás elvének figyelembe vétele mellett – vállalják a felelősséget és közösen birkózzanak meg e kihívással;

14.

megállapítja, hogy utóbbi években fokozatosan nőtt a szociális partnerek szerepe a zöld munkahelyekre való áttérésben, de emlékeztet arra, hogy többet kell tenni egy tartós és fenntartható társadalmi párbeszéd kiépítése érdekében, amely segíthet megbirkózni a versenyképes, alacsony szén-dioxid-kibocsátású és erőforrás-hatékony gazdaságra való átállás támasztotta kihívásokkal;

15.

kiemeli a nemzeti kormányok jelentőségét az ágazati társadalmi párbeszéd előmozdításában, különösen az újonnan megjelenő zöld iparágakban, valamint a kkv-k bevonásának biztosításában is;

16.

megjegyzi, hogy egyes régiók nagyobb kihívásokkal néznek szembe, mint mások, a nagy energia- és erőforrás-igényű és szennyező iparágak, illetve a magas szintű szegénység vagy munkanélküliség földrajzi koncentrációja miatt; felhívja a tagállamokat és az Európai Unió által támogatott helyi és regionális önkormányzatokat, hogy működjenek együtt a szociális partnerekkel és helyi és regionális gazdaságaik társadalmilag igazságos, zöld átállása érdekében közösen hajtsanak végre a változás által érintett közösségeket és munkavállalókat támogató, a munkahelyek áthelyeződése miatti bizonytalanságot csökkentő és az új munkahelyi készségek iránti kereslet kielégítését biztosító, igazságos átmenetre vonatkozó ütemtervet;

17.

kiemeli, hogy a helyi hatóságok kulcsszerepet tölthetnek be a zöld gazdaságban a foglalkoztatás növelésének, illetve a tisztességesebb és inkluzív munkahelyeknek az előmozdításában a következők révén:

18.

rámutat az arra vonatkozó bizonyítékra, amely kiemeli a vezetés és az alkalmazottak közötti konzultáció fontos szerepét az alkalmazottak érdemi részvételének biztosítása érdekében, az említett változások szociális partnerek révén történő elérése érdekében; ajánlja, hogy a munkáltatókkal együttműködve a szakszervezetek „zöld képviseleteit” vonják be a zöld gazdaság megerősítésébe és a fenntarthatóság fokozásába a munkahelyükön; felhívja a tagállamokat, hogy nyújtsanak célzott támogatást az ágazatok zöldítésére irányuló közös munkavállalói és munkaadói kezdeményezésekhez;

19.

úgy véli, hogy e célkitűzések közül néhány támogatása céljából kísérleti projekteket kell kidolgozni;

20.

üdvözli a Bizottság elkötelezettségét a mellett, hogy az álláskeresők munkavállalói mobilitása érdekében kiaknázza a foglalkoztatás és a szociális innováció európai programjának égisze alatt megvalósuló, célzott munkaerő-mobilitási rendszereket;

21.

üdvözli a készségfejlesztés eszközeit és a Bizottság készségigényekkel kapcsolatos előrejelzését; hangsúlyozza, hogy a készségfejlesztésnek ösztönöznie kell a gazdaságon belül széles körben hasznos STEM-készségek fejlesztését; azonban hangsúlyozza, hogy ambiciózusabb lépésekre és beruházásokra van szükség; úgy véli, hogy a készségek iránti jövőbeni igények előrejelzéséhez valamennyi szinten minden munkaerő-piaci érdekelt felet erőteljesen be kell vonni;

22.

felszólítja tagállamokat, hogy a Bizottsággal együttműködve dolgozzák ki a munkavállalók zöld készségeit fejlesztő képzési és munkalehetőségek adatbankját az életpályákra és a gazdaság zöldítése által nyújtott foglalkoztatási lehetőségek kihasználásához szükséges készségekre vonatkozóan rendelkezésre álló tájékoztatás, tanácsadás és útmutatás minőségének javítása érdekében;

23.

felszólítja a Bizottságot az adatgyűjtés végrehajtásának biztosítására valamennyi zöld ágazatban, ideértve a jelenleg elhanyagolt ágazatokat is, például a tömegközlekedést és a kiskereskedelmi szektort; kéri a Bizottságot, hogy egyfelől támogassa a nemzeti statisztikai hivatalokat és állami foglalkoztatási szolgálatokat (ÁFSZ) és erősítse meg a mennyiségi modellezési eszközök alkalmazását, másfelől pedig foglaljon bele nemek közötti egyenlőségre vonatkozó szempontokat az összes zöld foglalkoztatási ágazattal kapcsolatos adatgyűjtésbe;

24.

kéri a Bizottságot, hogy az új adatgyűjtési, adatrendszerezési és elemzési eljárások kifejlesztése során vezesse be a nemi szempontok alkalmazását, például a FIDELIO ökonometriai eszközzel végzett munka, továbbá az érdekeltekkel – például a Munkaügyi Statisztikusok Nemzetközi Konferenciájával – folytatott együttműködés tekintetében;

25.

hangsúlyozza, hogy nagyobb hangsúlyt kell helyezni a készséghiány készségfejlesztés elősegítése révén történő áthidalására;

26.

felhívja a Bizottságot, hogy segítse a készségfejlesztés előmozdítását a képesítések és a megfelelő oktatási és képzési tantervek uniós szintű frissítése révén;

27.

felhívja a Bizottságot, hogy hangsúlyozza az olyan osztályozási rendszerek nagyobb mértékű használatát, mint az ESCO, amelyek felhasználhatók a készséghiányok azonosítására;

28.

hangsúlyozza az oktatási rendszerek és az újonnan megjelenő zöld munkahelyek közötti jobb szinergiák fontosságát, az oktatási intézmények és a munkaadói szövetségek és egyéb érintett szervezetek közötti jobb koordináció révén;

29.

felhívja a tagállamokat, a regionális önkormányzatokat és a helyi hatóságokat, hogy a szociális partnerekkel és a képzésszolgáltatókkal közösen fogadjanak el és vezessenek be készségfejlesztésre és a készségek előrejelzésére irányuló stratégiákat, melyek célja, hogy fejlesszék az általános, ágazati és foglalkozás-specifikus készségeket; hangsúlyozza továbbá az oktatási intézmények, a vállalkozások, a szociális partnerek és a hatóságok közötti partnerségek és bizalom fontosságát;

30.

megjegyzi, hogy e stratégiáknak a létrehozandó zöld munkahelyek típusára és szintjére, valamint az igényelt készségekre és tudásra irányuló alapos értékelést is tartalmazniuk kell, amely a készségek terén mutatkozó hiányosságok azonosításához és a célzott szakképzési és élethosszig tartó tanulási programokhoz vezet, a készségek és a munkahelyek összehangolására helyezve a hangsúlyt; kiemeli, hogy a stratégiákba aktívan be kell vonni mind az elbocsátott, mind az alacsony képzettségű munkavállalókat, akiket az a veszély fenyeget, hogy kiszorulnak a munkaerőpiacról, annak biztosítása révén, hogy e munkavállalók számára a készségekre irányuló képzés célzott, hozzáférhető és ingyenes legyen;

31.

tudomásul veszi a CEDEFOP javaslatát, miszerint jobb a tanterveket kiigazítani és ezekbe beépíteni a környezettudatosságot a fenntartható fejlődés és az üzleti hatékonyság megértése mellett, mint új képzési programokra javaslatot tenni;

32.

arra ösztönzi a tagállamokat és a regionális és helyi hatóságokat, hogy a fenntartható fejlődést és a környezettel kapcsolatos képességeket és készségeket építsék be a képzési és oktatási rendszerekbe, különösen a szakképzés erősítése, valamint azáltal, hogy a kutatóközpontokat – az új zöld vállalkozásokkal együttműködve – környezetkímélő technológiák, tervek és termelési szabadalmak kidolgozására ösztönzik; bátorítja a kutatóközpontok, üzleti hálózatok és szakemberek közötti együttműködést; emlékeztet a tudományos, technológiai, mérnöki és matematikai készségek (STEM készségek) fontosságára, és arra, hogy biztosítani kell, hogy több nő tanuljon STEM-tárgyakat;

33.

felszólít egy jobb és fenntartható munkahelyek teremtésére irányuló ambiciózus stratégia követésére, amely magában foglalja a strukturális munkaerőhiány kezelését, és külön hangsúlyt helyez a zöldebb gazdaság készségszükségleteinek kielégítésére;

34.

sürgeti a tagállamokat, hogy e szektor fejlődését használják ki magas képzettséget igénylő gyakornoki programok létrehozására, hogy szaktudással és szakképzéssel lássák el a fiatalokat, és elősegítsék a nagymértékű ifjúsági munkanélküliség kezelését;

35.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a zöld gazdaságra való áttérés során vegyék figyelembe, hogy a nőknek és a lányoknak jobb lehetőségekre van szükségük az egész életen át tartó tanulás terén, különösen a jelentős számú új zöld munkahely biztosítására képes területeken – pl. a természettudományok, a kutatás, a műszaki tudományok, a digitális technológia és az új technológiák területén –, azzal a céllal, hogy erősítsék a nők társadalmon belüli helyzetét, megszüntessék a nemi sztereotípiákat és olyan munkahelyeket biztosítsanak, amelyek teljes mértékben megfelelnek a nők különleges szükségleteinek és készségeinek;

36.

kéri a Bizottságot, a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy az esélyegyenlőség garantálásának biztosítása céljából a nemek közötti egyenlőség szempontjait minden szinten szisztematikusan foglalják bele a zöld munkahelyteremtésre vonatkozó szakpolitikák meghatározásába, végrehajtásába és nyomon követésébe, figyelembe véve a zöld munkahelyteremtéssel járó kihívásokat a vidéki térségekben; bátorítja a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy tegyenek további erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a nőket teljes mértékben bevonják a szakpolitikák kialakításába, a döntéshozatalba és a zöld készségeket magában foglaló zöld foglalkoztatási stratégia végrehajtásába;

37.

kéri a Bizottságot, hogy kezdeményezzen nyilvános vitát a „fenntartható fejlődést támogató oktatás” koncepciójáról, és támogassa azt, különös hangsúlyt fektetve a lányok és nők oktatására; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy mozdítsanak elő olyan szakpolitikákat, amelyek ösztönzik a nők nagyobb arányú részvételét a STEM-tudományterületek oktatásában és a vállalkozások létrehozásában, valamint hogy a zöld munkahelyteremtési menetrendet kapcsolják össze a nők szerepének az oktatás révén történő megerősítésével; szorgalmazza a nők szakoktatásban és szakképzésben való részvételének ösztönzésére irányuló intézkedéseket, valamint élethosszig tartó tanulási lehetőségek kialakítását számukra a zöld ágazatokban;

38.

felszólítja a Bizottságot, hogy fogadjon el európai stratégiát a 2015–2020-as időszakra a nemek közötti esélyegyenlőség előmozdítása terén, amely figyelembe veszi az Európa 2020 stratégia keretében kitűzött, az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést szolgáló foglalkoztatási célértékeket.

39.

hangsúlyozza, hogy a közhatóságoknak és közszolgálatoknak célzott fellépéseket kell végrehajtaniuk annak érdekében, hogy valamennyi piaci érdekeltet – köztük a munkaadói és munkavállalói szervezeteket – bevonják a strukturális munkaerőhiány csökkentésébe; felhívja a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy alakítsanak ki mechanizmusokat a munkaügyi hatóságok és foglalkoztatási szolgálatok személyzetének arra való kiképzéséhez, hogy a munkaerő-piaci szakpolitikájuk kidolgozása során vegyék figyelembe a zöld foglalkoztatással kapcsolatos készségek szempontjait, és dolgozzák ki az ilyen képzések hatásának értékelésére szolgáló eszközöket; kiemeli annak fontosságát, hogy az európai oktatási intézmények a zöld gazdaság és általában a munkaerőpiac igényeihez igazítsák képzési programjaikat;

40.

felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre olyan szabályozási környezetet, amely ösztönzi az innovációt a zöld gazdaságban;

41.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el a fenntartható beruházásokra vonatkozó nagyratörő, hosszú távú és integrált szabályozási, költségvetési, illetve pénzügyi kereteket, és ösztönözzék az innovációt, ezáltal teljes mértékben kiaknázva az e változásokban rejlő foglalkoztatási potenciált; hangsúlyozza, hogy a szakpolitikákat egy olyan hosszú távú megközelítés keretében kell kialakítani, amely magában foglal célokat, valamint az e célok felé tett előrehaladás mérésére szolgáló mutatókat;

42.

hangsúlyozza, hogy a Bizottság és az érintett minisztériumok körében végzett nemzeti szintű koordináció fontos a változás átfogó, a kormányzat egészét érintő keretének megteremtéséhez, amely képes megfelelő figyelmet szentelni az átmenet elosztási hatásainak;

43.

megállapítja, hogy a zöld foglalkoztatási kezdeményezés sikere vagy kudarca a Bizottság megújuló energiára és energiahatékonyságra vonatkozó kötelező céljaiban rejlő ambíció mértékétől, valamint a megújuló energiával kapcsolatos technológiába és a tagállamok által vállalt energiahatékonysági programokba való befektetésektől függ;

44.

kiemeli, hogy a Bizottság és a tagállamok a felelősek azokért a következetes szakpolitikákért, amelyek elősegítik a megújulóenergia-termelést és az energiahatékonyságot, ösztönözve a helyi és regionális fejlesztést és a minőségi munkahelyek teremtését; hangsúlyozza, hogy a következő években a megújuló energiába és az energiahatékonyság növelésébe való beruházások az európai munkahelyteremtés legfőbb forrásaivá válhatnak;

45.

emlékeztet, hogy a területek energia-önellátása továbbra is az uniós gazdasági és energiapolitika egyik távlati célkitűzése; hangsúlyozza továbbá, hogy a beruházások területi kiterjedését feltétlenül figyelembe kell venni, ugyanis ez hozzájárul az uniós területi kohéziós politika vidéki és városi térségek megfelelő összeköttetésére vonatkozó célkitűzésének megvalósításához;

46.

üdvözli, hogy a Bizottság – a 2010-es cancúni megállapodásra és a későbbi kezdeményezésekre építve – a COP21 párizsi tárgyalásaira vonatkozó uniós megbízásba felvette a tisztességes munkahelyek kérdését; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az „igazságos átmenet” menetrendje továbbra is a tárgyalásokon képviselt álláspontja részét képezze;

47.

felkéri az EU-t és a tagállamokat, hogy határozzanak meg kötelező energiatakarékossági és -hatékonysági célkitűzéseket, és az energiamegtakarításra vonatkozó uniós célkitűzések elérését megkönnyítő eszközként támogassa a fehér tanúsítványokat; felhívja a tagállamokat, hogy hatékonyan hajtsák végre és juttassák érvényre az energiahatékonysági irányelvet, és tartsák fenn – minimumként – a 2030-ra vonatkozó energiahatékonysági célok elérése iránti kötelezettségvállalásukat;

48.

támogatja az inkluzív zöld gazdaságra való – a többi nemzetközi partnerrel együttműködésben történő – igazságos globális áttérés előmozdítása iránti uniós kötelezettségvállalásokat;

49.

felhívja a tagállamokat, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben és hajtsák végre a közbeszerzésről szóló felülvizsgált uniós jogszabályok új rendelkezéseit, valamint vegyék fontolóra annak értékelését, hogy a környezetvédelmi és szociális szempontok közbeszerzési szakpolitikáikba való beemelése fellendítené-e a munkahelyteremtést a zöldebb gazdaságban; hangsúlyozza, hogy tisztázni kellene a szociális és környezetvédelmi záradékok közbeszerzésben való használatával kapcsolatban továbbra is fennálló jogbizonytalanságokat;

50.

felhívja a Bizottságot, hogy segítsen a javítási ágazat újraélesztésében, amely olyan új munkahelyek teremtéséhez vezethet, amelyek jellegüknél fogva környezetbarátak;

51.

felhívja a tagállamokat, hogy támogassák a közszolgáltatások fenntartható gazdaságra való igazságos áttéréshez való hozzájárulását, kiváltképp annak proaktív biztosításával, hogy az olyan szolgáltatásokat, mint a távközlés, az energia, a közlekedés, a hulladék- és vízgazdálkodás, fenntartható módon nyújtsák;

52.

mély csalódottságának ad hangot a körforgásos gazdaságról szóló jogalkotási csomag visszavonása miatt, amelynek rendelkezései a várakozások szerint csupán az Unió hulladékgazdálkodási ágazatában akár 180 000 munkahely teremtéséhez járultak volna hozzá; felhívja ezért a Bizottságot, hogy – a tagállamok hatásköreinek tiszteletben tartása mellett – sürgősen tegyen eleget a hulladékokkal kapcsolatos ambiciózus jogszabály előterjesztése iránti kötelezettségvállalásának, amelynek célja a hulladékmennyiség csökkentése, új újrafeldolgozási célok meghatározása, valamint a ténylegesen újrafeldolgozott anyagok számítási kritériumainak újbóli meghatározása;

53.

felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a példaértékű és környezetileg fenntartható ártalmatlanítási ciklussal rendelkező vállalatok ösztönzésével kapcsolatos kritériumok bevezetésének lehetőségét;

54.

elismeri, hogy ha a biológiai sokféleséget szem előtt tartó termékek iránti fogyasztói kereslet ösztönzése érdekében a fenntartható mezőgazdasági termelést összekapcsoljuk a gazdaságokban fellelhető biológiai sokféleség nyomon követésével és védelmével, majd a mezőgazdasági termékek környezetre gyakorolt hatásuk szerinti intelligens címkézésének használatával, az jelentős potenciált hordoz az EU vidéki területein történő zöld foglalkoztatás tekintetében;

55.

megjegyzi, hogy a fenntartható erdőgazdálkodásban valódi potenciál rejlik a munkahelyteremtésre, egyszersmind az éghajlatváltozás mérsékléséhez való hozzájárulásra és a biológiai sokféleség védelmére;

56.

felhívja a Bizottságot, hogy a zöld munkahelyteremtés támogatása érdekében használja fel az európai szemesztert és az Európa 2020 stratégia felülvizsgálatát; felhívja a Bizottságot, hogy bocsásson ki olyan országspecifikus ajánlásokat, amelyek hozzájárulhatnak a foglalkoztatás fellendüléséhez és az ökológiai lábnyom csökkentéséhez, és részletes független tanulmányokat kér az adóterhek áthelyezésének (pl. a munka adóztatásáról a környezetvédelmi adóztatásra történő áttérésnek) és a támogatások 2020-ig történő fokozatos megszüntetésének a költségeire és előnyeire vonatkozóan;

57.

hangsúlyozza, hogy az ajánlásoknak ösztönözniük kell a munkát terhelő adókról más adóforrásokra történő áttérést, és hogy ennek egyik célja a szennyező magatartás megváltoztatása, mindazonáltal az áttérés nem járhat nem kívánt következményekkel a társadalombiztosítási rendszerekre nézve, illetve nem érintheti aránytalanul hátrányosan az alacsony jövedelmű csoportokat;

58.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozatosan szüntessék meg a környezetre káros közvetlen és közvetett támogatásokat, többek között, de nem kizárólag a fosszilis tüzelőanyagokra irányulókat; felkéri a Bizottságot, hogy alakítson ki a tagállamok által megvalósítható modelleket, amelyek az adóztatást a munkáról a környezetszennyezésre helyeznék át, és „a szennyező fizet” elv szellemében vegye figyelembe az áruk és szolgáltatások környezeti hatását; felhívja a Bizottságot, hogy bocsásson ki a tagállamok számára olyan országspecifikus ajánlásokat, amelyek hozzájárulnak a zöld foglalkoztatás fellendüléséhez és az ökológiai lábnyom csökkentéséhez; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy a zöld munkahelyteremtés támogatása érdekében proaktív módon integrálja az európai szemeszterbe a környezetvédelemmel és éghajlattal kapcsolatos megfontolásokat;

59.

felkéri a tagállamokat, hogy vezessenek be megfelelő támogatásokat és/vagy adómentességeket a jelentős környezetvédelmi többletértékkel – többek között csökkentett széntartalommal – rendelkező termékekkel és szolgáltatásokkal foglalkozó induló vállalkozások, illetve mikro-, kis- és középvállalkozások számára;

60.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szakpolitikáikban biztosítsanak nagyobb fokú koherenciát és kohéziót, és a legmagasabb szinten vállaljanak jelentősebb politikai kötelezettségeket a kapcsolódó területeken, a pénzügyi tranzakciós adó és az adócsalás és adókijátszás elleni küzdelem terén;

61.

felhívja a Bizottságot, hogy újítsa meg az Európa 2020 stratégia iránti kötelezettségvállalását, valamint hogy haladéktalanul, de legkésőbb 2015-ig végezze el annak félidős felülvizsgálatát; felhívja a Bizottságot, hogy újólag erősítse meg az európai szemeszter keretében kitűzött célokat, figyelembe véve a makrogazdasági egyensúlyhiányok eredménytábláját és az Európa 2020 stratégia felülvizsgálatát; felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon nagyratörőbb szociális és környezetvédelmi célkitűzéseket a 2030-ig és a 2050-ig tartó időszakra; hangsúlyozza, hogy a zöld munkahelyek pontos, módszertanilag megalapozott és közös nyomon követése segíthet a tagállamoknak környezeti és munkaügyi politikáik eredményességének értékelésében is, és erősítheti az Európa 2020 stratégia keretében a foglalkoztatási iránymutatások előrehaladásának nyomon követésére és figyelemmel kísérésére kidolgozott európai szintű eszközöket;

62.

hangsúlyozza a 2030-ra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai csomag által a munkahelyteremtés terén kínált lehetőségeket, valamint a jövőbeli környezetvédelmi jogszabályoknak az EU hosszú távú környezetvédelmi céljai elérésében, illetve a munkahelyteremtésben és a zöld növekedésben betöltendő szerepét;

63.

felhívja a Bizottságot, hogy tekintse az innovációt az európai ipar sarokkövének, és dolgozzon ki aktív stratégiákat annak biztosítására, hogy a társadalmi átmeneteket jól kezeljék, és az előnyök Európa-szerte mindenütt egyenletesen jelentkezzenek; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fenntartható iparpolitikai és piaci átalakításra sarkalló ösztönzők révén támogassák az erőforrás-hatékonysággal, árukkal és szolgáltatásokkal foglalkozó új ellátási láncok és ipari hálózatok kialakulását;

64.

hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a tagállamok felkészítsék a gazdaságukat az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó, erőforrás- és energiahatékony jövőre, számolva eközben a munkahely- és kibocsátásáthelyezés éghajlati politikák hatása miatt fennálló kockázatával;

65.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel az olyan globális környezetpolitika megteremtésére irányuló nemzetközi erőfeszítéseket, amely korlátozhatja az ipari termelés Unión kívülre telepítése és a kibocsátásáthelyezés által okozott kárt;

66.

felhívja a Bizottságot, hogy mielőbb ismertesse az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének (ETS) megreformálására irányuló javaslatát, tekintettel arra, hogy meg kell védeni a kibocsátásáthelyezés jelentős kockázatának kitett iparágakat;

67.

felhívja a Bizottságot, hogy az energiaunió megvalósítása során térjen ki a zöld foglalkoztatás ügyére;

68.

kiemeli, hogy a kínálat- és keresletoldali beavatkozások megfelelő elegyét kell alkalmazni, amely a munkahelyteremtésnek a megfelelő aktív munkaerő-piaci intézkedésekkel való kombinálásából adódik, igazodva a különböző helyi munkaerőpiacok szükségleteihez;

69.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy – többek között az Európai Stratégiai Beruházási Alap keretében – támogassák a társadalmi és gazdasági előnyökkel járó minőségi beruházásokat, így a fenntartható minőségi munkahelyeket, a nemek közötti egyenlőséget, a minőségi oktatást, valamint a zöld átmenetet előmozdító és az energiaszegénység leküzdését célzó innovációt; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a befektetéseket kedvező munkaerő-piaci hatással járó területekre összpontosítsák annak érdekében, hogy fenntartható, teljes körű szociális védelmet biztosító munkahelyeket teremtsenek és visszaszorítsák a munkanélküliséget; hangsúlyozza, hogy a finanszírozott projekteknek mérhető módon hozzá kell járulniuk az Európa 2020 stratégia megvalósításához; ezzel összefüggésben kiemeli, hogy a zöld szektorokban a munkahelyteremtés a recesszió alatt végig pozitív maradt;

70.

hangsúlyozza, hogy az energiahatékonyságba történő befektetés elősegítheti a helyi munkahelyek teremtését és a helyi gazdasági fejlődést, továbbá csökkentheti az energiaszegénységet, valamint hogy az épületek energiahatékonyságának biztosítása a legköltséghatékonyabb módja annak, hogy hosszú távú megoldást kínáljanak az – Európában akár 125 millió embert érintő – energiaszegénység problémájára, és fontos elem az európai energia hatékonyabb felhasználásának biztosításában és a zöld munkahelyek létesítésében; megismétli, hogy az épületek biztonságosságának biztosítása szintén kulcsfontosságú e tekintetben; felkéri a Bizottságot, hogy mielőbb ismertesse az „Intelligens finanszírozás az intelligens épületekért” elnevezésű kezdeményezését;

71.

javasolja, hogy az éghajlatváltozásra, a megújuló energiaforrásokra és az energiahatékonyságra vonatkozó célokat tekintsék beruházási céloknak és a politikai fellépés vezérlő elveinek;

72.

óva int a káros környezeti és társadalmi hatásokkal járó tevékenységek támogatásától, mivel azok aláássák a zöld munkahelyek foglalkoztatási potenciáljának maximalizálásához szükséges politikai koherenciát;

73.

a fenntartható közbeszerzési eljárások támogatása és a zöld készségek általános érvényesítése érdekében a kulcsfontosságú közszolgáltatásokba, így a távközlésbe, az energiába, a közlekedésbe, a hulladék- és vízgazdálkodásba való minőségi beruházások célként való kitűzését ajánlja;

74.

felhívja a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják ki az európai strukturális és beruházási alapokra vonatkozó jogi keret kínálta lehetőségeket, valamint használjanak fel más uniós finanszírozási forrásokat a zöld foglalkozást előmozdító fenntartható projektek támogatása érdekében, és az uniós finanszírozási és pénzügyi eszközöket tegyék a helyi hatóságok számára a lehető legegyszerűbben hozzáférhetővé, világos, egyértelmű szabályok és elérhető minimális finanszírozási küszöbértékek mellett;

75.

ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy használják ki a többéves pénzügyi keret választások utáni 2016-os felülvizsgálatát olyan lehetőségként, amellyel elősegíthetik a gazdaságainkban bekövetkező zöld átmenetet;

76.

megállapítja, hogy a zöld gazdasági és foglalkoztatási növekedés támogatásának elősegítésére ESZA-támogatás áll rendelkezésre, és ösztönzi a nemzeti kormányokat és az érintett nemzeti szolgálatokat, hogy a gazdaságilag indokolt és gazdaságilag fenntartható zöld munkahelyek teremtésének előmozdítása érdekében mérlegeljék e finanszírozás aktívabb igénybevételét;

77.

megállapítja, hogy egyes tagállamok jelentős előrelépéseket tettek a gazdaság környezetbaráttá tétele terén, és ösztönzi az Uniót és a tagállamokat, hogy a zökkenőmentes átmenet biztosítása érdekében segítsék elő az elképzelések, ismeretek, tapasztalatok és bevált gyakorlatok megosztását;

78.

sürgeti a tagállamokat és a magánszférát, hogy éljenek az olyan eszközökkel, mint környezettudatos tervezés, az ökocímke, az EMAS és a zöld közbeszerzés, mivel ezek hozzájárulhatnak a zöld gazdasághoz, és ily módon a zöld munkahelyek létrehozásához; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson útmutatást a kedvező piaci feltételek kialakításához ezen önkéntes eszközök teljes körű elfogadása érdekében;

79.

felhívja a tagállamokat, hogy fordítsanak több figyelmet az európai szabványon (ISO 14000) alapuló környezetgazdálkodási és környezetvédelmi ellenőrzési rendszerek végrehajtására;

80.

támogatja a kkv-k számára kidolgozott zöld cselekvési terv célkitűzéseit és kkv-orientált intézkedéseit, ideértve egy európai erőforrás-hatékonysági kiválósági központ létrehozását, amely tanácsot és támogatást biztosít az erőforrás-hatékonysági teljesítményüket javítani igyekvő kkv-k számára, támogatja a zöld vállalkozásokat, kiaknázza a zöldebb értékláncok lehetőségeit, valamint megkönnyíti a zöld kkv-k és mikrovállalkozások piacra jutását; úgy véli, hogy a tudatosságnövelő tevékenységek és a technikai segítségnyújtás kulcsfontosságúak ahhoz, hogy a kkv-k aktívan részt tudjanak venni a körforgásos gazdaságban;

81.

emlékeztet arra, hogy a kkv-kban óriási potenciál rejlik a munkahelyteremtés terén, különösen a fiatalok számára, valamint a szakképzés és a gyakorlati képzés duális rendszerének előmozdítására;

82.

elismeri, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) elő tudja segíteni a környezeti és társadalmi szempontból fokozottan innovatív tevékenységek fejlődését a mikro-, kis- és középvállalkozások körében;

83.

emlékeztet arra, hogy az Eurobarométer adatai a kkv-k által kínált zöld munkahelyekről azt mutatják, hogy az energiamegtakarítás, valamint a hulladék és a nyersanyagok mennyiségének csökkentése gazdaságilag előnyös intézkedések;

84.

felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze az új üzleti modelleket – például a szövetkezeti vállalkozásokat – a termelési és forgalmazási folyamatok hatékonyságának növelésére, a forrásokkal való takarékosság érdekében innovatív megoldások elsajátítására vagy fenntarthatóbb termékek és szolgáltatások biztosítására irányuló törekvéseinek részeként;

85.

rámutat, hogy a kkv-k csak akkor hozhatnak létre növekedést és teremthetnek munkahelyeket, ha a zöld gazdaság révén kedvező ösztönzési lehetőségek is rendelkezésre állnak;

86.

felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a kkv-knak szóló zöld ösztönzők érdemi hatást fejtsenek ki ott, ahol a legnagyobb szükség van rájuk;

87.

megjegyzi, hogy a kkv-k és mikrovállalkozások az európai munkahelyteremtés legfontosabb mozgatórugói; kiemeli, hogy a kkv-k és mikrovállalkozások különleges kihívással néznek szembe a zöld átmenet által nyújtott álláslehetőségek kiaknázása során, különös tekintettel a finanszírozási eszközökhöz és képzéshez való hozzáférésre, valamint a készségek terén meglévő hiányosságok pótlására; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak ambiciózus intézkedéseket – beleértve a célzott tájékoztatást, a figyelemfelhívást, a technikai segítségnyújtást, valamint a finanszírozási eszközökhöz és képzéshez való hozzáférést – annak érdekében, hogy elősegítsék a fokozottabb munkahelyteremtést a kkv-knál és mikrovállalkozásoknál;

88.

rámutat arra, hogy a zöldebb értéklánc, amely újragyártást, javítást, karbantartást, újrafeldolgozást és ökotervezést foglal magában, jelentős üzleti lehetőségeket kínálhat sok kkv számára;

89.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

11.8.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 265/59

—

tekintettel a Monterrey-i Nyilatkozatra (2002), a dohai fejlesztésfinanszírozási konferenciára (2008), a Párizsi Nyilatkozatra (2005) és az accrai cselekvési programra (2008),

—

tekintettel az ENSZ Közgyűlésének az etiópiai Addisz-Abebában 2015. július 13-tól16-ig tartandó harmadik nemzetközi fejlesztésfinanszírozási konferenciáról szóló 68/204. és 68/279. sz. határozataira,

—

tekintettel az ENSZ nemzetközi adóügyi együttműködési szakértői bizottságának munkájára (1),

—

tekintettel az ENSZ fejlett és fejlődő országok közötti kettős adóztatás elkerüléséről szóló modellegyezményére (2),

—

tekintettel a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (3),

—

tekintettel az „Adók és a fejlesztés – Együttműködés a fejlődő országokkal a jó adóügyi kormányzás előmozdítása terén” című, 2010. április 21-i bizottsági közleményre (COM(2010)0163),

—

tekintettel a „Globális partnerség a szegénység felszámolásáért és a fenntartható fejlődésért 2015 után” című, 2015. február 5-i bizottsági közleményre (COM(2015)0044),

—

tekintettel a Bizottságnak az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelmet szolgáló adózási átláthatóságról szóló 2015. március 18-i közleményére (COM(2015)0136),

—

tekintettel az adócsalás, az adóelkerülés és az adóparadicsomok elleni küzdelemről szóló 2013. május 21-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel az „Adók és a fejlesztés – Együttműködés a fejlődő országokkal a jó adóügyi kormányzás előmozdítása terén” című, 2011. március 8-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel a jó kormányzás adóügyek terén történő előmozdításáról szóló, 2010. február 10-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel a „Korrupció a köz- és a magánszférában: hatása az emberi jogokra a harmadik országokban” című, 2013. október 8-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel a fejlődés felelősségteljes üzleti gyakorlatok révén történő előmozdításáról, ezen belül a nyersanyag-kitermelő iparágak fejlődő országokban betöltött szerepéről szóló, 2014. február 26-i állásfoglalására (8),