15.6.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 189/1

1.

A fiataloknak az európai demokratikus életben való politikai részvételének az ösztönzéséről szóló tanácsi állásfoglalásban (1) a Tanács kijelentette, hogy a 2016. január 1. és 2017. június 30. közötti időszakban az ifjúságpolitika terén folytatott európai strukturált párbeszéd átfogó tematikus prioritása a következő: „lehetőséget adni minden fiatalnak a sokszínű, összekapcsolt és befogadó Európában való részvételre”, és ez lesz az a téma, amely a 2016 és 2018 közötti időszakra vonatkozó uniós ifjúsági munkatervvel összhangban, közös vezérfonalként garantálni fogja az elnökségi trió – Hollandia, Szlovákia és Málta – munkájának folyamatosságát és következetességét.

2.

A strukturált párbeszéd részvételen alapuló folyamat, és az ötödik munkaciklusban elért eredmények egyrészt a holland, a szlovák és a máltai elnökség alatt folytatott nemzeti konzultációk, másrészt pedig a 2016 áprilisában Amszterdamban, 2016 októberében Košicében (Kassán) és 2017 márciusában Máltán megrendezett uniós ifjúsági konferenciák eredményeire épülnek.

3.

A holland elnökség arra összpontosított, hogy feltárja a napjaink Európájában a fiatalok előtt álló kihívásokat és nehézségeket. A (2016. áprilisi) amszterdami ifjúsági konferencia során irányadó kérdéseket dolgoztak ki a fiatalokkal folytatandó konzultációra vonatkozóan, és felkérték a tagállami szintű nemzeti munkacsoportokat arra, hogy folytassák le a konzultációkat és adjanak tájékoztatást azok eredményeiről.

4.

A (2016. októberi) košicei (kassai) ifjúsági konferencia résztvevői megvizsgálták és megvitatták a fiatalokkal folytatott konzultációk eredményeit, és a tagállamok képviselőivel együtt közös ajánlásokat dolgoztak ki az ifjúságpolitika területén folytatandó strukturált párbeszédről. Az Oktatási, Ifjúsági, Kulturális és Sportügyi (EYCS) Tanács 2016. novemberi ülésén a miniszterek megbeszélést folytattak ezen ajánlásokról és az európai fiatalok helyzetéről. E megbeszélés eredményeiről az Európai Tanács elnöke is tájékoztatást kapott.

5.

A (2017. márciusi) máltai ifjúsági konferencia résztvevői további megbeszéléseket folytattak a közös ajánlásokról, meghatározták az egyes ajánlások fontossági sorrendjét és intézkedéseket dolgoztak ki azok végrehajtására.

6.

az ifjúságpolitika területén folytatandó strukturált párbeszédről szóló közös ajánlásokat és javasolt intézkedéseket, amelyek célja lehetőséget adni minden fiatalnak a sokszínű, összekapcsolt és befogadó Európában való részvételre, és amelyek a következő témákra összpontosítanak: a minőségi és kritikus tájékoztatáshoz való hozzáférés; a reziliencia és az önbizalom fejlesztése; a félelmen és az intolerancián túl; olyan oktatási rendszer kialakítása, amely elősegíti, hogy a fiatalok kibontakoztathassák a bennük rejlő lehetőségeket; a fiatalok társadalmi szerepvállalásának előmozdítása; a fiatalok európai projektbe vetett bizalmának helyreállítása; mobilitási programok mindenkinek; valamint az ifjúsági munka és az ifjúsági szervezetek tevékenységének mindenkit érintő hatása, a mellékletben foglaltak szerint.

7.

a jövőbeli ifjúsági szakpolitikák kialakítása és végrehajtása során adott esetben vegyék figyelembe az ifjúságpolitika területén folytatandó strukturált párbeszédről szóló közös ajánlásokat és javasolt intézkedéseket;

8.

az ifjúságpolitika területén 2018 után folytatandó európai együttműködés előkészítéseként vizsgálják felül a strukturált párbeszéd folyamatát és célkitűzéseit, és vizsgálják meg, hogy milyen innovatív és hatékony módszerekkel mozdítható elő a különböző hátterű fiatalokkal, az ifjúsági szervezetekkel, az ifjúságkutatókkal és a politikai döntéshozókkal – köztük az egyéb releváns ágazatok érdekelt feleivel – folytatandó konstruktív és érdemi párbeszéd és kapcsolattartás.

9.

tényekre, értékelésre és konzultációkra alapozva, az ifjúságpolitika területén 2018 után folytatandó európai együttműködés részeként tegyen javaslatot egy megújított strukturált párbeszédre;

10.

mivel az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés megújított keretének (2010–2018) végrehajtása 2018-ban lezárul, a következő munkaciklusban (2017. július 1. – 2018. december 31.) a fiatalokkal és az ifjúsági szervezetekkel folytatandó strukturált párbeszéd átfogó prioritásának középpontjában az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés következő keretének kell állnia. A strukturált párbeszéd hatodik ciklusának címe „Fiatalok Európában: hogyan tovább?” lesz.

11.

A következő elnökségi trió – Észtország, Bulgária és Ausztria – a strukturált párbeszéd hatodik munkaciklusában a strukturált párbeszéd értékelésére, felülvizsgálatára és megújítására fog összpontosítani annak érdekében, hogy továbbfejlessze és előmozdítsa azt.

15.6.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 189/5

1.

EMLÉKEZTETNEK a – különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés 6. és 165. cikke alapján – az Európai Unióra ruházott azon hatáskörre, amelynek értelmében többek között a sport területén az uniós szintű intézkedéseknek támogatniuk kell, össze kell hangolniuk és ki kell egészíteniük a tagállamok intézkedéseit.

2.

EMLÉKEZTETNEK a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által a sportra vonatkozó 2011–2014-es (1) és 2014–2017-es (2) uniós munkatervről elfogadott állásfoglalásokra.

3.

ÜDVÖZLIK a sportra vonatkozó uniós munkaterv (2014–2017) végrehajtásáról és hasznosságáról szóló bizottsági jelentést (3).

4.

ÚGY VÉLIK, hogy a sport hozzájárulhat az Unió biztonság-, gazdaság- és szociálpolitikai menetrendje keretében meghatározott átfogó prioritások, valamint különösen az Európa 2020-nak, vagyis az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiájának a megvalósításához.

5.

MEGÁLLAPÍTJÁK, hogy a sport területe fontos szerepet tölt be az uniós szintű ágazatközi együttműködésben, és ezáltal elősegíti a fenntartható fejlődés biztosítását, valamint az EU előtt álló, ágazatokon átívelő társadalmi-gazdasági és biztonsági vonatkozású kihívások – többek között a migráció, a társadalmi kirekesztődés, az esetenként erőszakos szélsőségességhez vezető radikalizálódás, a munkanélküliség, az egészségtelen életmód és az elhízás – megfelelő kezelését.

6.

MEGÁLLAPÍTJÁK, hogy megfelelő együttműködésre van szükség a sport terén érdekelt felekkel, többek között strukturált párbeszéd révén (4).

7.

TUDOMÁSUL VESZIK az Eurobarométer „Sport és testmozgás” témában készült felmérésének 2014-ben közzétett eredményeit, melyek szerint a tagállamok között jelentős különbségek figyelhetők meg az önkéntes munkával és az ülő életmóddal kapcsolatos eredmények tekintetében, valamint tudomásul veszik az Eurostat által a sport területére vonatkozó főbb gazdasági és társadalmi adatok alapján összeállított statisztikákat.

8.

MEGÁLLAPÍTJÁK, hogy az európai értékek sportdiplomáciai eszközökkel történő előmozdítása céljából együttműködésre van szükség egyrészt a harmadik országokkal – különös tekintettel a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országokra –, másrészt a sport területén illetékes nemzetközi szervezetekkel – köztük például az Európa Tanáccsal, a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökséggel és az Egészségügyi Világszervezettel.

9.

ENNEK MEGFELELŐEN MEGÁLLAPODNAK ABBAN,

10.

ÚGY VÉLIK, hogy a sportra vonatkozó uniós munkatervnek az alábbi célokra kell irányulnia:

11.

HANGSÚLYOZZÁK, hogy ennek az uniós munkatervnek olyan rugalmas keretként és eszközként kell szolgálnia, amelyet a megfelelő ütemben hozzá lehet igazítani a sport területén végbemenő változásokhoz, valamint a leendő elnökségek prioritásaihoz.

12.

EGYETÉRTENEK ABBAN, hogy a tagállamoknak és a Bizottságnak e munkaterv tárgyidőszakában az alább felsorolt területekkel és fő témákkal kell kiemelten foglalkozniuk. Ezeket az esetlegesen felmerülő új fejlemények fényében minden elnökség kiegészítheti:

A felsorolt főbb célok megvalósításához kapcsolódó részleteket az I. melléklet tartalmazza.

13.

EGYETÉRTENEK abban, hogy

14.

TUDATÁBAN VANNAK, hogy a munkaterv végrehajtásához a továbbiakban is szükség van a tagállamok, illetve a tagállamok és a Bizottság közötti szoros együttműködésre. Tisztában vannak továbbá azzal is, hogy az együttműködésbe mind nemzeti, mind európai és nemzetközi szinten szorosan be kell vonni a sportmozgalmat és a megfelelő illetékes szervezeteket, így például az Európa Tanácsot, a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökséget (WADA) és az Egészségügyi Világszervezetet (WHO).

15.

ÚGY ÍTÉLIK MEG, HOGY

megfelelő munkastruktúrák, és -módszerek létrehozására van szükség az első két uniós munkaterv eredményeinek továbbvitele, illetve a fenti 12. pontban vázolt, prioritást élvező területek, illetve fő témák alapján az új eredmények kidolgozása céljára;

a Bizottságnak adott esetben szakértői csoportokat kell létrehoznia és klasztertalálkozókat kell szerveznie azon szakpolitikai területekhez kapcsolódóan, amelyekkel többek között a sportra vonatkozó előző és jelenlegi munkaterv is részletesen foglalkozott.

Egy vagy több tagállam kérésére találkozókat lehetne szervezni közös érdekű témákat illetően (az érdekelt tagállamok csoportjai). E találkozók többek között a részt vevő tagállamok között szervezendő, a társaktól való tanulást célzó tevékenységekkel foglalkoznak majd.

Az alkalmazott munkastruktúrák és -módszerek között szerepelhetnek még elnökségi konferenciák és szemináriumok, informális sportminiszteri és vezetői találkozók, valamint európai bizottsági tanulmányok, konferenciák és szemináriumok is.

A munkamódszerekhez kapcsolódó főbb elveket a II. melléklet tartalmazza.

2020 második felében a Tanács a Bizottságnak a 2020 első felében elkészítendő jelentése alapján értékelni fogja ezen uniós munkaterv végrehajtását.

16.

FELKÉRIK A TAGÁLLAMOKAT, HOGY

17.

FELKÉRIK A TANÁCS ELNÖKSÉGEIT, HOGY

18.

FELKÉRIK A BIZOTTSÁGOT, HOGY

15.6.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 189/15

(1)

A képesítések számos különböző célt szolgálnak. Megmutatják a munkáltatók számára, hogy elvileg mit tud és mit képes elvégezni a képesítés birtokosa („tanulási eredmények”). Előfeltételei lehetnek bizonyos szabályozott szakmák végzésének. Segítik az oktatási és képzési hatóságokat és szolgáltatókat abban, hogy meghatározzák az adott egyén által megszerzett tanulási eredmények szintjét és tartalmát. Fontosak továbbá az egyén számára személyes eredményeinek bemutatásához. A képesítések ezért fontos szerepet játszanak a foglalkoztathatóság növelésében, valamint a mobilitás és a továbbtanulásban való részvétel megkönnyítésében.

(2)

A képesítések egy adott illetékes hatóság által elvégzett értékelési és érvényesítési folyamat formális eredményei, amelyek jellemzően dokumentumok, például bizonyítványok vagy oklevelek formájában jelennek meg. Rögzítik azt, hogy egy adott egyén adott sztenderdeknek megfelelő tanulási eredményeket ért el. Ezek a tanulási eredmények számos különböző módon formális, nem formális vagy informális környezetben elérhetők, nemzeti vagy nemzetközi keretek között. A tanulási eredményekre vonatkozó információknak könnyen elérhetőknek és átláthatóknak kell lenniük.

(3)

Az egész életen át tartó tanulás európai képesítési keretrendszerének létrehozásáról szóló 2008. április 23-i európai parlamenti és tanácsi ajánlás (1) nyolc képesítési szintből álló, emelkedő jártassági szinteket képviselő tanulási eredményekben kifejezett közös viszonyítási keretrendszert hozott létre. Ez megfeleltetési eszközként szolgál a különböző képesítési rendszerek és szintjeik között. Az egész életen át tartó tanulás európai képesítési keretrendszerének (EKKR) célja az egyének által megszerzett képesítések átláthatóságának, összehasonlíthatóságának és hordozhatóságának javítása.

(4)

Ezen ajánlás szélesebb körű célkitűzései között szerepel az oktatási és képzési rendszerek modernizálásához való hozzájárulás, valamint a munkavállalók és a tanulók foglalkoztathatóságának, mobilitásának és társadalmi integrációjának növelése. További célja az, hogy hatékonyabban összekapcsolja a formális, nem formális és informális tanulást, és támogassa a különböző keretek között megszerzett tanulási eredmények érvényesítését.

(5)

A tagállamok tanulási eredményeken alapuló nemzeti képesítési keretrendszereket dolgoztak ki, vagy dolgoznak ki éppen, amelyeket egy úgynevezett „megfeleltetési folyamat” során összekapcsolnak az EKKR-rel. Az EKKR-ben meghatározott szintek és tanulásieredmény-leírások a különböző nemzeti rendszerekben szerezhető képesítések jobb átláthatóságát és könnyebb összehasonlíthatóságát eredményezik. Hozzájárulnak továbbá a tanulási eredményeken alapuló megközelítés felé történő általános elmozduláshoz az oktatás és képzés területén. Az EKKR-nek való megfeleltetést a nemzeti képesítési keretrendszereken keresztül kell végezni vagy ezek hiányában a nemzeti képesítési rendszereken keresztül (a továbbiakban: nemzeti képesítési keretrendszerek vagy rendszerek).

(6)

A képesítések átláthatóbbak és összehasonlíthatóbbak, ha olyan dokumentumokban jelennek meg, amelyek hivatkozást tartalmaznak az alkalmazandó EKKR-szintre, valamint tartalmazzák az elért tanulási eredmények leírását.

(7)

Az érdekelt felek széles körét be kell vonni az EKKR uniós és nemzeti szinten történő megvalósításába, biztosítandó annak széles körű támogatottságát. A legfőbb érdekelt felek: minden tanuló, az oktatási és képzésszolgáltatók, a képesítési hatóságok, a minőségbiztosítási szervezetek, a munkáltatók, a szakszervezetek, a kereskedelmi kamarák, az iparkamarák és kézművesipari kamarák, a felsőfokú és szakmai képesítések elismerésében részt vevő szervek, a foglalkoztatási szolgálatok, valamint a migránsok integrációjáért felelős szolgálatok.

(8)

Az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak benyújtott, az EKKR értékeléséről szóló 2013. december 19-i jelentésében a Bizottság megállapította, hogy az EKKR széles körben elfogadott viszonyítási pont a nemzeti képesítési keretrendszerek fejlesztése, a tanulási eredményeken alapuló megközelítés megvalósítása, valamint a készségek és kompetenciák átláthatóságának és elismerésének javítása terén. Hangsúlyozta, hogy az Uniónak lehetővé kell tennie a tanulók és a munkavállalók számára, hogy láthatóbbá tegyék készségeiket és kompetenciáikat, függetlenül attól, hogy hol szerezték azokat.

(9)

A Bizottság a jelentésben megállapította továbbá, hogy az EKKR tanácsadó csoportja hatékony iránymutatást nyújtott a nemzeti megfeleltetési folyamatokkal kapcsolatban, valamint bizalmat és megértést alakított ki a részt vevő országok között. Megállapította emellett, hogy az EKKR nemzeti koordinációs pontok hatékonysága nagymértékben függ attól, hogy azok mennyire szorosan kapcsolódnak a megfeleltetési folyamat nemzeti szintű irányításához.

(10)

Tekintve, hogy az EKKR tanácsadó csoportja kedvező értékelést kapott, munkája továbbra is alapvető fontosságú ezen ajánlás következetes, koherens, átlátható és összehangolt végrehajtásához.

(11)

A készségek és képesítések átláthatósága és elismerése az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerének végrehajtásáról szóló, 2015. évi tanácsi és bizottsági közös jelentés (Oktatás és képzés 2020) egyik új prioritása. E jelentés hangsúlyozza, hogy a képesítések átláthatóbbá és összehasonlíthatóbbá tétele érdekében az EKKR-t tovább kell fejleszteni. Az újonnan érkezett migránsok tekintetében azt is hangsúlyozza, hogy az átláthatóságot biztosító meglévő eszközök szintén segíthetnek jobban megérteni a külföldi képesítéseket az Unióban, és fordítva.

(12)

A képesítések iránti bizalom megerősítése, valamint a képesítések megértésének és összehasonlíthatóságának javítása révén az EKKR és az annak megfeleltetett nemzeti képesítési keretrendszerek vagy rendszerek támogatni tudják a meglévő elismerési gyakorlatokat. Ezáltal megkönnyíthető a tanulási és munkavállalási célokat szolgáló elismerési folyamat. A felsőoktatási képesítéseknek az európai régióban történő elismeréséről szóló egyezmény értelmében elfogadott, a képesítési keretrendszerek külföldi képesítések elismerése során történő alkalmazásáról szóló ajánlásban foglaltaknak megfelelően az olyan átfogó képesítési keretrendszerek, mint az EKKR hasznos információs eszközök lehetnek az elismerési gyakorlatok tekintetében.

(13)

A nemzeti képesítési keretrendszerek és rendszerek idővel változnak, ezért az EKKR-nek való megfeleltetésüket adott esetben felül kell vizsgálni és aktualizálni kell.

(14)

Az EKKR-nek megfeleltetett nemzeti képesítési keretrendszerek vagy rendszerek részét képező képesítések (a továbbiakban: az EKKR valamely szintjének megfeleltethető képesítések) minőségébe és szintjébe vetett bizalom elengedhetetlenül fontos a tanulók és munkavállalók ágazati és földrajzi határokon belüli és azokat átívelő mobilitásának támogatásához. Az egész életen át tartó tanulás európai képesítési keretrendszerének létrehozásáról szóló 2008. április 23-i európai parlamenti és tanácsi ajánlás közös elveket tartalmazott a felsőoktatás, valamint a szakképzés minőségbiztosítására vonatkozóan. Ezek az elvek – a szubszidiaritás elvével összhangban – tiszteletben tartották azt is, hogy a tagállamok felelősségi körébe tartoznak a nemzeti képesítésekre vonatkozó minőségbiztosítási intézkedések. A felsőoktatás minőségbiztosításának európai sztenderdjei és irányelvei, valamint a szakképzés európai minőségbiztosítási referenciakerete az ilyen közös elvek alapjául szolgál.

(15)

Meg lehetne vizsgálni egy olyan nyilvántartás kialakításának a lehetőségét a felsőoktatás területén kívül, amely a képesítésekre vonatkozó minőségbiztosítási rendszereket ellenőrző szerveket tartalmazná.

(16)

A kreditrendszerek segíthetik az egyének tanulásban való előmenetelét azáltal, hogy elősegítik a rugalmas tanulási pályákat és megkönnyítik az átmenetet az oktatás és képzés különböző szintjei és típusai között, valamint a nemzeti határokon átnyúlóan, ami lehetővé teszi a tanulók számára a különböző tanulási környezetekben, így az elektronikus távoktatás, a nem formális és az informális tanulás során szerzett különböző tanulási eredmények gyűjtését és átvitelét. A tanulási eredményeken alapuló megközelítés továbbá elősegítheti a teljes képesítéseknek vagy a képesítések egyes elemeinek a megtervezését, nyújtását és értékelését.

(17)

A kreditrendszerek többsége mind nemzeti, mind európai szinten intézményi környezetben működik, például a felsőoktatás vagy a szakképzés keretében. Európai szinten az európai felsőoktatási térség keretében létrejött az európai kreditátviteli és -gyűjtési rendszer a felsőoktatás számára. A szakképzés számára pedig – az Európai szakoktatási és szakképzési kreditrendszer (ECVET) létrehozásáról szóló 2009. június 18-i európai parlamenti és tanácsi ajánlásnak (2) megfelelően – folyamatban van az európai szakképzési kreditrendszer kialakítása. A nemzeti képesítési keretrendszerek és kreditrendszerek közötti kapcsolatokat adott esetben elő lehetne mozdítani.

(18)

Miközben a legális migrációval és a menekültüggyel kapcsolatos uniós joganyag a képesítések elismerését illetően az állampolgárokkal egyenlő bánásmódról rendelkezik, sőt – a 2011/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (3) összhangban – könnyítő intézkedéseket is meghatároz a nemzetközi védelemre jogosultak tekintetében, a harmadik országok felsőfokú végzettséggel rendelkező állampolgárai körében továbbra is magas a túlképzettek és az alulfoglalkoztatottak aránya. Az Unió és a harmadik országok között a képesítések átláthatóságával kapcsolatosan megvalósított együttműködés elősegítheti a migránsok integrációját az uniós munkaerőpiacokon. Az Unióba és onnan kifelé irányuló fokozódó migrációs áramlások miatt szükséges az Unión kívül nyújtott képesítések jobb megértése és méltányos elismerése.

(19)

Az EKKR fő jellemzői, azaz a tanulási eredményeken alapuló megközelítés, a szintleírások meghatározása és az EKKR tanácsadó csoportja által kidolgozott megfeleltetési kritériumok bevezetése, világszerte ösztönző hatással vannak a nemzeti és a regionális képesítési keretrendszerek kialakítására. Egyre több harmadik ország és régió törekszik szorosabb kapcsolatok létrehozására képesítési keretrendszerük és az EKKR között.

(20)

A 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) rendelkezik arról, hogy a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal létrehozhat a szabályozott szakmákra vonatkozó közös képzési kereteket mint a tudás, a készségek és a kompetenciák egységes körét. A közös képzési kereteknek az EKKR szintjein kell alapulniuk. Az EKKR képesítési szintjeinek való megfeleltetés nem érintheti a munkaerőpiacra való bejutást, amennyiben a szakmai képesítéseket elismerték a 2005/36/EK irányelvvel összhangban.

(21)

Az európai felsőoktatási térség képesítési keretrendszere leírja a felsőoktatás rövid (az első ciklus részét képező vagy ahhoz kötődő) ciklusának, továbbá az első, a második és a harmadik ciklusának a jellemzőit. Valamennyi ciklus leírása egy-egy állítást fogalmaz meg az adott ciklus végén megszerzett képesítéshez kapcsolódó eredményekről és képességekről. Az EKKR összhangban áll az európai felsőoktatási térség képesítési keretrendszerével és annak ciklusleírásaival. Az európai felsőoktatási térség képesítési keretrendszerének rövid (az első ciklus részét képező vagy ahhoz kötődő) ciklusa, továbbá az első, a második és a harmadik ciklusa megfelel az EKKR 5–8. szintjének.

(22)

A 2241/2004/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (5), segít az egyéneknek abban, hogy jobban be tudják mutatni készségeiket, kompetenciáikat és képesítéseiket.

(23)

A Bizottság jelenleg a készségek, kompetenciák, képesítések és foglalkozások európai osztályozásának (ESCO) kialakításán dolgozik. Ennek önkéntes alapon történő alkalmazása támogathatná a jobb kapcsolódást az oktatás és a foglalkoztatás között. A tagállamok által az EKKR összefüggésében kifejlesztett adatokat fel lehetne tölteni ezen osztályozási rendszerbe.

(24)

A nemzeti képesítési keretrendszerek vagy rendszerek EKKR-nek való megfeleltetésének folyamatára, valamint az EKKR valamely szintjének megfeleltethető képesítésekre vonatkozó információkat könnyen elérhetővé kell tenni a nyilvánosság számára. A közös adatszerkezetek és formátumok alkalmazása segítené e célkitűzés megvalósítását, és megkönnyítené a képesítésekkel kapcsolatban nyilvánosságra hozott információk megértését és felhasználását is.

(25)

Szükséges a koherencia, a komplementaritás és a szinergiák megléte nemzeti és uniós szinten egyaránt az EKKR, a nemzeti képesítési keretrendszerek vagy rendszerek, valamint a készségek, kompetenciák és képesítések átláthatóságát és elismerését támogató eszközök – többek között a minőségbiztosítást, kreditgyűjtést és -átvitelt szolgáló, valamint az európai felsőoktatási térséggel összefüggésben kidolgozott, a készségek, kompetenciák és képesítések átláthatóságát és elismerését támogató eszközök – között.

(26)

Az EKKR kidolgozásának teljes mértékben összhangban kell állnia az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerével („Oktatás és képzés 2020”), valamint az oktatás és képzés terén létrejövő jövőbeli európai stratégiai keretekkel.

(27)

Ez az ajánlás nem helyettesíti vagy határozza meg a nemzeti képesítési keretrendszereket vagy rendszereket. Az EKKR nem ír le egyedi képesítéseket vagy egyéni kompetenciákat, így egy bizonyos képesítést a megfelelő nemzeti képesítési rendszereken keresztül kell az EKKR megfelelő szintjére vonatkoztatni.

(28)

Ez az ajánlás megerősíti az EKKR-t mint olyan közös viszonyítási keretrendszert, amely tanulási eredményekben kifejezett nyolc szintből áll, és amely megfeleltetési eszközként szolgál a különböző képesítési keretrendszerek vagy rendszerek és azok szintjei között.

(29)

Tekintettel nem kötelező jellegére, ez az ajánlás megfelel a szubszidiaritás és az arányosság elvének, mivel támogatja és kiegészíti a tagállamok intézkedéseit a képesítések átláthatóságának, összehasonlíthatóságának és hordozhatóságának javítását célzó további együttműködésük elősegítése révén. Az ajánlást a nemzeti joggal és gyakorlattal összhangban kell végrehajtani,

1.

Használják az EKKR-t a nemzeti képesítési keretrendszerek vagy rendszerek megfeleltetésére, valamint a nemzeti képesítési keretrendszerek vagy rendszerek részét képező képesítések valamennyi típusának és szintjének az Unión belüli összehasonlítására, különösen képesítési szintjeiknek az EKKR II. mellékletben foglalt szintjeinek való megfeleltetésével, valamint a III. mellékletben foglalt kritériumok alkalmazásával.

2.

A III. mellékletben foglalt kritériumok alkalmazásával és kellő figyelemmel a nemzeti sajátosságokra vizsgálják felül, és adott esetben aktualizálják nemzeti képesítési keretrendszerük vagy rendszerük szintjeinek az EKKR II. mellékletben foglalt szintjeinek történő megfeleltetését.

3.

Biztosítsák, hogy az EKKR valamely szintjének megfeleltethető képesítések összhangban állnak a IV. mellékletben foglalt közös minőségbiztosítási elvekkel, a nemzeti képesítésekre vonatkozó nemzeti minőségbiztosítási elvek sérelme nélkül.

4.

Adott esetben mozdítsák elő a kreditrendszerek és a nemzeti képesítési keretrendszerek vagy rendszerek közötti kapcsolatokat – figyelembe véve az V. mellékletben foglalt, kreditrendszerekre vonatkozó közös elveket –, azon nemzeti határozatok sérelme nélkül, amelyek i. a kreditrendszerek felhasználására vonatkoznak és ii. a kreditrendszereket összekapcsolják a nemzeti képesítési keretrendszerekkel vagy rendszerekkel. Az említett közös elvek nem vezetnek a képesítések automatikus elismeréséhez.

5.

Adott esetben hozzanak intézkedéseket annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok által kiadott minden új, képesítést igazoló dokumentum (pl. bizonyítvány, oklevél, bizonyítványkiegészítő, oklevélmelléklet) és/vagy képesítési jegyzék egyértelmű hivatkozást tartalmazzon az EKKR megfelelő szintjére.

6.

Tegyék nyilvánosan elérhetővé a megfeleltetési folyamat eredményeit nemzeti és uniós szinten egyaránt, és – amennyiben lehetséges – biztosítsák, hogy a képesítésekre és azok tanulási eredményeire vonatkozó információk hozzáférhetőek és nyilvánosak legyenek, a VI. mellékletben szereplő adatmezők felhasználásával.

7.

Ösztönözzék a szociális partnereket, az állami foglalkoztatási szolgálatokat, az oktatási szolgáltatókat, a minőségbiztosítási szervezeteket és az állami hatóságokat az EKKR használatára a képesítések összehasonlításának és az azokhoz kapcsolódó tanulási eredmények átláthatóságának támogatása érdekében.

8.

Biztosítsák az EKKR nemzeti koordinációs pontok (EKKR NKP-k) által végrehajtott feladatok folytatását és koordinálását. Az EKKR NKP-k fő feladata, hogy támogatást nyújtsanak a nemzeti hatóságoknak abban, hogy a nemzeti képesítési keretrendszereket vagy rendszereket megfeleltessék az EKKR-nek, továbbá hogy az EKKR-t jobban megismertessék az egyénekkel és a szervezetekkel,

9.

A képesítéseknek a nemzeti képesítési keretrendszereken vagy rendszereken belüli azonos szintre hozását szolgáló módszerek összehasonlításával és megvitatásával támogassa a tagállamok közötti összhangot az EKKR további megvalósítása során, a nemzeti sajátosságok kellő figyelembevételével.

10.

A nemzeti sajátosságok kellő figyelembevételével, támogassa a tanulási eredmények leírására, felhasználására és alkalmazására irányuló módszerek kidolgozását a képesítések átláthatóságának, valamint megértésének és összehasonlíthatóságának javítása érdekében.

11.

A következetesség biztosítása érdekében támogassa a nemzetközi képesítéseknek a nemzeti képesítési keretrendszerek vagy rendszerek révén történő azonos szintre hozásával kapcsolatos önkéntes eljárások kialakítását, valamint az ilyen eljárásokkal kapcsolatos információcserét és konzultációt a tagállamok között.

12.

Dolgozzon ki az EKKR-rel kapcsolatos kommunikációra vonatkozó iránymutatásokat, különös tekintettel az EKKR-szinteknek az újonnan kiadott bizonyítványokon, okleveleken és kiegészítő dokumentumokon és/vagy képesítési jegyzékekben történő feltüntetésére vonatkozóan, a bizonyítványokra és oklevelekre vonatkozó nemzeti rendszerekkel és szabályozásokkal összhangban.

13.

Vizsgálja meg azon kritériumok és eljárások kidolgozásának és alkalmazásának a lehetőségeit, amelyek – a nemzetközi megállapodásokkal összhangban – lehetővé teszik a harmadik országbeli nemzeti és regionális képesítési keretrendszerek összehasonlítását az EKKR-rel.

14.

Vezesse be a társaktól való tanulást és a legjobb gyakorlatok tagállamok közötti cseréjét, és adott esetben, a tagállamok kérésére segítse elő a partneri tanácsadást,

15.

Gondoskodjon arról, hogy a vonatkozó uniós programok által finanszírozott intézkedések támogassák ezen ajánlás megvalósítását.

16.

Biztosítsa az EKKR végrehajtásának hatékony irányítását azáltal, hogy fenntartja és teljeskörűen támogatja az EKKR 2009-ben létrehozott tanácsadó csoportját, amely a tagállamok és egyéb részt vevő országok képviselőiből áll, valamint adott esetben magában foglalja a szociális partnereket és más érdekelt feleket is. Az EKKR tanácsadó csoportjának biztosítania kell az általános koherenciát, valamint növelnie kell az átláthatóságot és a nemzeti képesítési keretrendszerek vagy rendszerek EKKR-nek való megfeleltetésének folyamatába vetett bizalmat.

17.

Tegyen jelentést az ezen ajánlás elfogadását követően – adott esetben a vonatkozó oktatási, képzési és foglalkoztatási szakpolitikai keretrendszerekkel összefüggésben – elért előrehaladásról.

18.

A tagállamokkal együttműködve és az érdekelt felekkel folytatott konzultációt követően mérje fel és értékelje az ezen ajánlás megvalósításaként foganatosított intézkedéseket, és 2022-ig tegyen jelentést a Tanácsnak a tapasztalatokról és a jövőre vonatkozó következményekről, ideértve szükség esetén ezen ajánlás esetleges felülvizsgálatát és módosítását is.

15.6.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 189/29

—

a Bizottság versenypolitikai weboldalának összefonódásokra vonatkozó részében (http://ec.europa.eu/competition/mergers/cases/). Ez az oldal különféle lehetőségeket kínál arra, hogy az egyedi összefonódásokkal foglalkozó határozatok társaság, ügyszám, dátum és ágazati tagolás szerint kereshetők legyenek,

—

elektronikus formában az EUR-Lex honlapon (http://eur-lex.europa.eu/homepage.html?locale=hu) a 32017M8301 hivatkozási szám alatt. Az EUR-Lex biztosít online hozzáférést az európai uniós jogszabályokhoz.

15.6.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 189/29

—

a Bizottság versenypolitikai weboldalának összefonódásokra vonatkozó részében (http://ec.europa.eu/competition/mergers/cases/). Ez az oldal különféle lehetőségeket kínál arra, hogy az egyedi összefonódásokkal foglalkozó határozatok társaság, ügyszám, dátum és ágazati tagolás szerint kereshetők legyenek,

—

elektronikus formában az EUR-Lex honlapon (http://eur-lex.europa.eu/homepage.html?locale=hu) a 32017M8190 hivatkozási szám alatt. Az EUR-Lex biztosít online hozzáférést az európai uniós jogszabályokhoz.

15.6.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 189/30

1.

ezen kérdésnek az e következtetések I. mellékletében ismertetett politikai hátterére;

2.

az Európai Unió jelentős gazdasági és társadalmi kihívásokkal néz szembe, részben a fokozódó migráció következtében, részben pedig a pénzügyi és gazdasági válság hatásai miatt;

3.

ezek a fejlemények különös kihívást jelentenek a demokratikus értékek, a társadalmi kohézió, a foglalkoztatási kilátások és a munkával töltött életszakasz, valamint a fiatalok befogadása és jóléte szempontjából, elsősorban a veszélyeztetett helyzetben lévő és a kevesebb lehetőséggel bíró fiatalok esetében;

4.

annak érdekében, hogy ezekkel a kihívásokkal sikeresen megküzdhessünk, alapvető fontosságú, hogy – a szükséges életkészségek (1) elsajátításán keresztül – megerősödjön a fiatalok körében az aktív polgári szerepvállalásról, az ahhoz kapcsolódó jogokról és felelősségekről, a demokratikus értékek elismeréséről és tiszteletéről, a kulturális sokszínűségről, valamint a véleménynyilvánítás és a vallás szabadságának garantálásáról alkotott kép;

5.

az életkészségek fejlesztése nemcsak a magas szintű ifjúsági munkanélküliségből fakadó gazdasági, politikai, szociális és emberi következmények kezelésében játszik fontos szerepet, hanem ugyanilyen fontos annak elősegítésében is, hogy a fiatalok a minőségi foglalkoztatás, a társadalmi befogadás és az aktív polgári szerepvállalás alkotta keretben határozzák meg és alakítsák a jövőjüket;

6.

az inkluzív és versenyképes Európát célzó új európai készségfejlesztési programról szóló tanácsi állásfoglalást (2) és különösen annak azon megállapítását, miszerint „Fontos, hogy a munkaerőpiac sürgető igényeit meghaladva az oktatás és képzés olyan aspektusaira is összpontosítsunk, amelyek alkalmasak az innováció, a vállalkozói készség és a kreativitás ösztönzésére, az ágazatok formálására, a munkahelyteremtésre, az új piacok kialakítására, a polgárok – köztük a kiszolgáltatott helyzetben lévők – felelősségvállalásának ösztönzésére, a demokratikus élet gazdagítására, valamint elkötelezett, tehetséges és aktív polgárok nevelésére”;

7.

az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló ajánlás (3) felülvizsgálatát, amely alkalmat kínál az inkluzív megközelítés alkalmazására az olyan kompetenciák fejlesztése tekintetében, amelyek segíthetik a fiatalokat és megkönnyíthetik sikeres átlépésüket a felnőttkorba, valamint az aktív polgári szerepvállalás és a munka világába. Noha eltérő terminológiát alkalmaz, a kulcskompetenciák jelenlegi európai keretrendszere már hivatkozik több, ezekben a tanácsi következtetésekben is meghatározott életkészségre;

8.

noha az ifjúsági munkanélküliség, valamint az abból eredő társadalmi zavarok és politikai elidegenedés jelentette kihívásoknak való megfelelés összetett feladat, az ifjúsági ágazatra – hatékony ifjúsági munka révén – szerep hárul annak lehetővé tételében, hogy a fiatalok olyan életkészségeket sajátítsanak el és fejlesszenek tovább, amelyek segítenek maximalizálni a bennük rejlő potenciált és támogatják őket a kielégítő és produktív magán-, közösségi és szakmai/munkahelyi élet kialakításában és fenntartásában ezek az életkészségek segíthetik továbbá a marginalizálódás megelőzését, és ellensúlyt képezhetnek az olyan propagandával, retorikával és magatartásformákkal szemben, amelyek adott esetben erőszakos szélsőségességhez vezető radikalizálódáshoz köthetők;

9.

habár az ifjúsági munka különféle szereplők különböző keretek közé illeszkedő intézkedéseinek, projektjeinek, programjainak, tevékenységeinek és kezdeményezéseinek széles körét jelentheti, az ifjúsági munka gyakorlatában és céljaiban érvényesülő egyik fő vonulat a fiatalok személyes és szociális fejlődésének segítése;

10.

a hatékony ifjúsági munka a következők révén hozhat pozitív eredményeket a fiatalok számára:

11.

Az életkészségek a mindennapi életben – otthon, az interneten, a közösségben, az oktatásban/képzésben és a munkahelyen – megfelelően és felelősségteljesen alkalmazott pozitív, konstruktív és problémamegoldó magatartásformák, vagyis az oktatás és képzés, az ifjúsági munka, valamint a nem formális és az informális tanulás keretében elsajátított olyan személyes és szociális készségek, amelyek felhasználhatók a mindennapi életben gyakran felmerülő kérdések és problémák kezelésére;

12.

az életkészségek minden fiatal számára fontosak, de különös jelentőséggel bírnak a veszélyeztetett helyzetben lévő és a kevesebb lehetőséggel bíró fiatalok esetében, illetve foglalkoztatási szükségleteik, társadalmi befogadásuk és demokratikus részvételük szempontjából;

13.

az életkészségek fiatalok általi elsajátításának és fejlesztésének előmozdítása és biztosítása az ifjúságpolitika szerves részét képezheti mind európai, mind tagállami szinten;

14.

a II. melléklet tartalmaz egy életkészség-gyűjteményt, amely feltünteti az egyes készségekhez tartozó jellemzőket is; ez a gyűjtemény nem előíró és nem kimerítő jelleggel készült; azokat az életkészségeket tartalmazza, amelyek fiatalok általi elsajátítását az ifjúsági munka keretében a legcélszerűbb előmozdítani és segíteni; (4)

15.

a II. fejezetben meghatározott életkészségek egyrészt folyamatosan fejlődnek, másrészt a tagállamok, valamint az ezzel foglalkozó európai, nemzeti és helyi érdekelt felek hatáskörébe tartozik annak meghatározása, hogy az életkészségeket miként rangsorolják, jelenítik meg és mozdítják elő;

16.

a fiatalok támogatását célzó ifjúságpolitikai keretek és intézkedések révén ösztönözzék az ifjúsági munka hozzájárulását a fiatalok életkészségeinek fejlesztéséhez;

17.

terjesszék és népszerűsítsék az ifjúsági munkával foglalkozók körében az olyan tanulási eszközöket, módszertanokat és gyakorlatokat, amelyek segíthetik a fiatalokat az életkészségek elsajátításában, külön figyelmet fordítva azokra, amelyeket az ifjúsági munkával foglalkozók dolgoztak ki;

18.

továbbra is támogassák az ifjúsági munkával foglalkozók számára nyújtott olyan oktatási, képzési és társaktól tanulási programokat, amelyek célja, hogy az érintettek hatékonyabban tudják támogatni az életkészségek fiatalok általi elsajátítását;

19.

adott esetben ismerjék el és validálják azokat az oktatási és képzési programokat, amelyek javítják az ifjúsági munkával – akár díjazás ellenében, akár önkéntesen – foglalkozók és az ifjúsági vezetők képességét az olyan tanulási eszközök, módszertanok és gyakorlatok sikeres alkalmazására, amelyek segítik a fiatalokat az életkészségek azonosításában, elsajátításában és fejlesztésében, ehhez értékelési és önértékelési eszközöket és módszereket felhasználva;

20.

mozdítsák elő és erősítsék az önkéntességet a fiatalok körében, mivel az megkönnyítheti számukra az életkészségek elsajátítását és hozzájárulhat ahhoz, hogy az ifjúsági munkával foglalkozókkal együtt részt vegyenek az ifjúsági munkával kapcsolatos projektekben és kezdeményezésekben;

21.

mozdítsák elő és biztosítsák az ifjúsági munkával foglalkozók számára az olyan társaktól tanulási és kölcsönös tanulási lehetőségeket, projekteket és kezdeményezéseket, amelyek a fiatalok életkészségeinek erősítésével és fejlesztésével kapcsolatos tudás, eszközök és tapasztalatok megosztását célozzák;

22.

vizsgálják meg, hogy a fiatalok mely életkészségeket sajátítják el az ifjúsági munka révén, és hogy az így elsajátított életkészségek miként azonosíthatók és dokumentálhatók, mégpedig a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítésére szolgáló mechanizmusokon keresztüli értékelés és tanúsítás elősegítése érdekében (5);

23.

maximalizálják az Erasmus+ és a gyakorlati ifjúsági munka támogatására irányuló egyéb uniós finanszírozású programok igénybevételét a fiatalok életkészségeinek javítása és fejlesztése céljából;

24.

erősítsék egyrészt az ifjúsági munka, az ifjúságpolitika és az ifjúságkutatás közötti párbeszédet, másrészt a helyi, a regionális, a nemzeti és az európai szint közötti koordinációt, ezzel is elősegítve a hálózatépítést, az együttműködést, a társaktól való tanulást és az ismeretcserét a fiatalok életkészségeinek előmozdítása és fejlesztése tekintetében;

25.

az ifjúsági munka különböző keretei között azonosítsák, támogassák és terjesszék az olyan meglévő és innovatív eszközöket, módszertanokat és gyakorlatokat, amelyek előmozdítják az életkészségeket;

26.

mozdítsák elő és támogassák az olyan – különösen az ifjúsági munkával foglalkozók, az oktatási és képzési intézmények, a szociális és foglalkoztatási szolgálatok, valamint a szociális partnerek közötti – ágazatközi partnerségeket és kezdeményezéseket, amelyek segítik a fiatalokat az életkészségek elsajátításában és fejlesztésében;

27.

járuljon hozzá az ifjúsági munka révén javítható és fejleszthető életkészségekkel kapcsolatos tudásépítéshez, és támogassa a tagállamokat az ifjúsági munkával foglalkozók kapacitásépítésének és szakmai fejlődésének előmozdításában;

28.

az új európai készségfejlesztési program szerves részeként mozdítsa elő az ifjúsági munkát, amely egyrészt növeli a program értékét, másrészt kiegészíti és támogatja annak minden aspektusát;

29.

mozdítsa elő és támogassa az ágazatközi megközelítés alkalmazását az ahhoz szükséges kompetenciák fiatalok általi elsajátításának és fejlesztésének elősegítése tekintetében, hogy sikeresen lépjenek át a felnőttkorba, valamint az aktív polgári szerepvállalás és a munka világába;

30.

biztosítsa, hogy ezek a tanácsi következtetések beépüljenek az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló ajánlás felülvizsgálatának folyamatába, hogy az összhangban legyen a kulcskompetenciák európai keretrendszerének életkészség-dimenziójával, és erősítse e dimenziót.

15.6.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 189/35

1.

ezen kérdésnek az e következtetések mellékletében ismertetett politikai hátterére,

2.

a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, Az EU ifjúsági stratégiája – befektetés és az érvényesülés elősegítése – Megújított nyílt koordinációs módszer a fiatalok előtt álló kihívások és lehetőségek kezelésére című bizottsági közlemény (1) olyan ágazatközi megközelítés kialakítását tűzte ki célul, amellyel biztosítani lehetne az európai fiatalok érvényesülését és az önállóvá válásukhoz szükséges erőforrásokat és lehetőségeket;

3.

az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés megújított keretéről (2010–2018) szóló tanácsi állásfoglalás (2) az eddigi legátfogóbb és legambiciózusabb uniós ifjúságpolitikai stratégia. A keret által felölelt időszak jórészt egybeesett a gazdasági és pénzügyi válsággal, amely noha kisebb-nagyobb mértékben valamennyi uniós polgár és tagállam számára kedvezőtlen hatásokkal járt, a fiatalokat, és köztük különösen a kevesebb lehetőséggel rendelkező fiatalokat kifejezetten súlyosan és aránytalanul érintette. Mindez magas munkanélküliséghez vezetett, valamint fokozta a társadalmi zavarok, a politikai elidegenedés, sőt olykor az erőszakos radikalizálódás és szélsőségesség kockázatát, próbára téve demokratikus értékeinket és kikezdve a társadalmi kohéziót;

4.

amint az az Európai Bizottság 2012. és 2015. évi ifjúságpolitikai jelentéséből, valamint az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés megújított keretének (2010–2018) végrehajtásáról szóló tanácsi és bizottsági közös jelentésből (3) kiderül, az említett keret nemcsak az ifjúságpolitika terén folytatott együttműködés tekintetében, hanem Unió-szerte a fiatalok élete, kilátásai, jólléte, továbbá társadalmi szerepvállalásuk és befogadásuk szempontjából is fontos és értékes hozzájárulást jelentett;

5.

a 2014–2015-ös (4) és a 2016–2018-as (5) időszakra szóló uniós ifjúsági munkaterv megerősítette és kibővítette az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés megújított keretének végrehajtására szolgáló eszközöket és folyamatokat, jobban összehangolva azokat az Európa 2020 stratégia célkitűzéseivel, hogy ezáltal megfelelőbb választ adhassunk a felmerülő kihívásokra;

6.

az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés megújított keretének operatív időkerete 2018 végén jár le, míg az Európa 2020 stratégia – a tízéves időtartamra szóló uniós foglalkoztatási és növekedési stratégia –, valamint az Erasmus+ program operatív időkerete egyaránt 2020 végéig tart;

7.

az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés a jövőben is azon az elven fog alapulni, mely szerint elő kell mozdítani és védeni kell az EUSZ (6) 2. cikkében meghatározott európai uniós értékeket, továbbá erősíteni kell a fiatalokban az európai identitás érzését és az európai projekt iránti bizalmat, nevezetesen kompetenciáik fejlesztésével, valamint a politikai életben való részvételük, polgári szerepvállalásuk, önkéntes tevékenységeik és a tanulási mobilitás ösztönzésével;

8.

az ifjúsági munka, valamint a nem formális és az informális tanulás központi jelentőséggel bír az ifjúságpolitikában, és elősegíti a fiatalok kompetenciáinak fejlesztését;

9.

ki kell dolgozni és támogatni kell az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés 2018 utáni időszakra vonatkozó új keretét, amelyben hangsúlyos szerepet kell kapnia az ágazatközi megközelítésnek és az uniós szintű egyértelmű hozzáadott értéknek, és amely uniós ifjúsági munkaterveket is magában foglalhat, ugyanakkor figyelembe kell venni a jelenlegi keret értékelésekor kimutatott eredményeket is;

10.

gondoskodjanak arról, hogy az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés jövőbeli kerete kutatási eredményeken és alapos tájékozódáson, valamint minden érdekelt fél – köztük a fiatalok, az ifjúsági munkával foglalkozók (7), a (hivatásos és önkéntes) ifjúságsegítők és a különböző szintű döntéshozók – részvételével zajló széles körű és inkluzív konzultáción alapuljon annak érdekében, hogy az ifjúságpolitika jövőbeli törekvéseivel és célkitűzéseivel kapcsolatban konszenzus alakuljon ki, és az érintett szereplők elköteleződjenek azok megvalósítása mellett;

11.

tartsák szem előtt, hogy az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés jövőbeli keretének ágazatközi jellegűnek, rugalmasnak, reagálóképesnek és átláthatónak kell lennie, továbbá vegyék figyelembe, hogy a politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági körülmények mind európai, mind nemzetközi szinten rohamosan változnak;

12.

biztosítsák, hogy az Erasmus+ és az egyéb programok és eszközök hozzájáruljanak e keret alkalmazásához, illetve szükség esetén igazodjanak hozzá;

13.

az ifjúságpolitikai kerettel kapcsolatos munka során olyan konkrét szakpolitikai témákra helyezzék a hangsúlyt, amelyek az ifjúságügyi struktúrák hatáskörébe tartoznak, egyúttal az ágazatközi együttműködés és kölcsönös támogatás biztosítása érdekében erősítsék meg a kapcsolódó szakpolitikai területeken folytatott kezdeményezéseket és azok eredményeit;

14.

értékeljék, vizsgálják felül és újítsák meg a strukturált párbeszédet és annak célkitűzéseit, hogy ezáltal innovatív, érdemi és célzott, konstruktív párbeszédet tegyenek lehetővé nemcsak az ifjúsági szervezetekhez tartozó fiatalokkal, hanem az eltérő hátterű, a kevesebb lehetőséggel rendelkező, valamint a nem szervezett fiatalokkal is;

15.

vizsgálják meg részletesebben, hogy a fiataloknak mely kompetenciákkal (tudás, készségek és hozzáállás) és értékekkel kell rendelkezniük ahhoz, hogy tartósan sikeres magán-, közösségi és szakmai/munkahelyi életet élhessenek, különösen pedig szólítsák meg és vonják be a folyamatba a kevesebb lehetőséggel rendelkező fiatalokat;

16.

vegyék figyelembe, hogy az internet, a közösségi média és a digitalizáció milyen szerepet játszhat a szolidaritás, a politikai életben való részvétel és az aktív polgári szerepvállalás előmozdításában a fiatalok körében, illetve ugyanígy a politikai elidegenedés, a populizmus, a propaganda és az adott esetben akár erőszakos szélsőségességhez vezető radikalizálódás elleni küzdelemben;

17.

értékeljék és ahol lehetséges erősítsék meg és fejlesszék tovább az olyan szakpolitikai eszközöket, módszereket és kiegészítő együttműködési formákat, mint például az EU és az Európa Tanács közötti ifjúsági partnerség, hogy 2018 után is fenn lehessen tartani, illetve fokozni lehessen az ifjúságpolitika terén folytatott hatékony európai együttműködést;

18.

felkéri a jövőbeli elnökségeket, hogy dolgozzák ki az ifjúságpolitika terén folytatott együttműködés 2018 utánra szóló megújított keretének tervezetét, figyelembe véve ezeket a következtetéseket és a 2018 utáni európai ifjúságügyi stratégiára vonatkozó, kidolgozás alatt álló bizottsági kezdeményezést. Az említett tervezetet elfogadás céljából be kell nyújtani a Tanácsnak.

15.6.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 189/38

1.

EMLÉKEZTET „A kultúra az Európai Unió külkapcsolataiban, különös tekintettel a fejlesztési együttműködésre” című 2015. november 24-i tanácsi következtetésekre (1), amelyekben a Tanács egyebek mellett felkérte a Bizottságot és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy tegyenek javaslatot egy fokozottan stratégiai jellegű megközelítésre a kultúrának az EU külkapcsolataiban betöltött szerepét illetően;

2.

ÜDVÖZLI, hogy a Bizottság és a főképviselő a felkérésre reagálva 2016. június 8-án közös közleményt (2) adott ki „A nemzetközi kulturális kapcsolatokra vonatkozó európai uniós stratégia felé” címmel;

3.

EMLÉKEZTET az EU kül- és biztonságpolitikájára vonatkozó globális stratégiáról szóló 2016. október 17-i tanácsi következtetésekre (3), amelyekben a Tanács jóváhagyta a globális stratégia végrehajtásának kiemelt területeit, és hangsúlyozta a kulturális diplomácia szerepét;

4.

ÜDVÖZLI, hogy a globális stratégia (4) elismeri, hogy a kultúra fontos szerepet játszik általában az EU kül- és biztonságpolitikájában és különösen az olyan területeken, mint a terrorizmus elleni küzdelem, a társadalmi ellenálló képesség és a konfliktusrendezés;

5.

MEGÁLLAPÍTJA tehát, hogy a kultúra is részét képezi az Unió nemzetközi kapcsolataira vonatkozó stratégiai és horizontális megközelítésnek;

6.

KELLŐ FIGYELEMMEL az Európai Unió és a tagállamok saját hatáskörére, valamint a szubszidiaritás elvére, HANGSÚLYOZZA, hogy a nemzetközi kulturális kapcsolatokra vonatkozó stratégiai megközelítésnek minden releváns szakpolitikai területre ki kell terjednie és figyelembe kell vennie a 2016. június 8-i közös közleményt. Emellett összhangban kell állnia a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló 2005. évi UNESCO-egyezménnyel és az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendjével. Konkrétabban, egy ilyen megközelítésnek:

7.

abból kiindulva, hogy a kultúra az EU nemzetközi kapcsolatainak alapvetően fontos részét képezi, azt AJÁNLJA, hogy hozzanak létre egy olyan, az „elnökség barátai” csoportot, amely horizontális platformként működne a nemzetközi kulturális kapcsolatokra vonatkozó olyan integrált, átfogó és fokozatos uniós stratégiai megközelítés kialakításában, amely kiaknázza az összes releváns szakpolitikai terület között fennálló szinergiákat, és közben maradéktalanul tiszteletben tartja a szubszidiaritás elvét. A csoport így meghatározná a megközelítés közös stratégiai elveit, céljait és prioritásait, amelyeket egy ütemtervbe is beépítene, emellett meghatározná, mely területeken lehetne az uniós szintű közös fellépés releváns;

8.

fokozzák az érintett minisztériumok, különösen a kulturális és a külügyminisztériumok, a helyi és regionális hatóságok, illetve az érdekeltek közötti együttműködést;

9.

technikai szaktudásukkal támogassák az „elnökség barátai” csoportot, például a kulturális diplomáciai platformon (6) keresztül;

10.

az uniós szakpolitikák és programok keretében részesítsék előnyben a nemzetközi kulturális kapcsolatok területét érintő kezdeményezéseket és vegyék fontolóra annak lehetőségét, hogy egyetlen portálon keresztül tegyék lehetővé azok láthatóságát;

11.

gyűjtsék össze és osszák meg egymással a harmadik országokban indított kulturális kezdeményezésekkel kapcsolatos legjobb gyakorlatokat, többek között a kulturális diplomáciai platformon keresztül;

12.

mérlegeljék kísérleti projektek folytatását harmadik országokban, hogy kipróbálják az együttműködés különböző formáit, ideértve a közös fellépéseket és a kreatív ágazatközi partnerségeket, bevonva a helyi kulturális szereplőket, a helyi és regionális hatóságokat, a releváns nem kormányzati szervezeteket, a nemzeti kulturális intézményeket, az EUNIC-klasztereket (7) és az EU képviseleteit.

15.6.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 189/40

1.

Európában a sport a legelterjedtebb önkéntes társas tevékenység. Sokak érdeklődésére tart számot, és fontos szereppel bír a különböző háttérrel rendelkező emberek közötti kapcsolatteremtésben.

2.

A társadalmi kohézió és befogadókészség megőrzése kihívást jelent az európai társadalmak számára. A sport területén végzett önkéntes tevékenység mint a társadalmi részvétel egy formája, előmozdíthatja a társadalmi integrációt, hozzájárul az aktív polgári szerepvállaláshoz, és eszközként szolgálhat a társadalmi kirekesztés problémájának kezelésére (1).

3.

A sport világában vállalt önkéntesség révén erősödhet a társadalom kiszolgáltatott tagjaiban a társadalomhoz tartozás érzése, ez pedig hozzájárulhat az aktív polgári szerepvállalás erősödéséhez. A Tanács e következtetéseiben elismeri az európai társadalom sokféleségét, és megkísérel megoldásokat találni a marginalizálódás kockázatának kitett csoportok, nevezetesen a migránsok és a menekültek (2), az időskorúak, a fogyatékossággal élők és a kiszolgáltatott fiatalok (3) számára.

4.

Az EU számos tagállama – annak ellenére, hogy a gazdasági és pénzügyi válságból való kilábalás lassú folyamat – nem hagyott fel a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemmel (4). A társadalmi befogadás megvalósulásához arra van szükség, hogy a társadalmon belül minden csoport egyenlő bánásmódban részesüljön, és különleges hangsúlyt kapjon a társadalmi részvétel.

5.

A harmadik országbeli konfliktusok, válságok és egyéb instabil helyzetek következtében 2010 óta minden eddiginél több migráns és menekült (5) érkezett Európába, menekült- és migrációs válságot okozva Európában: az uniós tagállamok küszködtek a beáramló tömeg kezelésével.

6.

A Tanács, a Bizottság és az Európai Parlament az EU 2017. évi jogalkotási prioritásairól szóló együttes nyilatkozatában az EU előtt álló legsürgetőbb kihívások kezelését tűzi ki célul. Az együttes nyilatkozat hat olyan konkrét területet jelöl meg, amelyet kiemelten kell kezelni. Ezek közé tartozik az EU szociális dimenziójának erősítése, valamint az EU migrációs politikájának megreformálása és továbbfejlesztése is. (6)

7.

A sport területén végzett önkéntes tevékenységben az emberek nemzetközi, nemzeti, regionális és helyi szinten is bevonhatók és aktív polgári szerepvállalásra bátoríthatók, az önkéntességet szociálpolitikai eszközként használva pedig komoly eredmények érhetők el számos más területen is. A sport területén végzett önkéntes tevékenység eszközként használható az egyre növekvő létszámú migráns lakosság integrálásához, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemhez, a generációk közötti szolidaritás fokozásához, valamint hozzájárulhat a nemek közötti egyenlőség előmozdításához. Emellett szerves részét képezi a társadalmi kohézió megteremtésének és a befogadó közösségek kialakításának. E tekintetben rendkívül fontos szerepet töltenek be a helyi hatóságok, együttműködésben a sportklubokkal, -egyesületekkel és más, a sportot munkamódszerként felhasználó szervezetekkel.

8.

Az európai társadalom, gazdaság, kultúra és mindennapi élet fontos és egyre növekvő szeletét képviselik az időskorúak. E csoporton belül vannak olyanok, akiknek az esetében az alacsony jövedelem, a rossz egészségi állapot, a magas életkor és/vagy a nemi alapú megkülönböztetés, a csökkent fizikai vagy szellemi képességek, a munkanélküliség, az elszigeteltség, a bántalmazás és a szolgáltatásokhoz való korlátozott hozzáférés mind-mind növelheti a szegénység és a társadalmi kirekesztődés (7) kockázatát. A sport területén végzett önkéntes tevékenység segíthet kiragadni az érintetteket elszigeteltségükből, és adott esetben tapasztalataik megosztására ösztönözheti őket, elősegítve ezzel a generációk közötti párbeszédet.

9.

A sport területén vállalt önkéntesség azon kívül, hogy alkalmat kínál egy sor különböző készség és kompetencia fejlesztésére, olyan nem formális és informális tanulási környezetet is jelent a fiatalok számára, amelyben a sport révén kialakuló értékekre épülő pozitív szociális attitűdöket is elsajátíthatnak. (8) A sport területén végzett önkéntes tevékenység biztonsági hálóként is szolgálhat az oktatásból vagy a foglalkoztatásból kimaradó és a társadalom peremére sodródó fiatalok számára (9).

10.

Egyenlő esélyek biztosításával a fogyatékossággal élők számára is megnyitható a sport területén végzett önkéntes tevékenységekben való egyenrangú részvétel lehetősége. (10) Minden fogyatékossággal élő személynek biztosítani kell azt a jogot, hogy korlátozás nélkül részt vehessen a sporttevékenységekben, és akár önkéntes munkát is végezhessen. (11)

11.

Az Eurobarométer 2014. évi felmérése szerint az uniós polgárok 7 %-a nyilatkozott úgy, hogy részt vesz valamilyen sporttevékenységet támogató önkéntes munkában (12). A felmérés szerint a válaszadók egyharmada tölt havonta több mint 6 órát önkéntes munkával, 8 százalékuk pedig 21 órát vagy még többet.

12.

Az önkéntesség kulcsfontosságú az emberek közösségi életbe való bevonása szempontjából, mivel erősíti aktív polgári szerepüket, javítja foglalkoztathatóságukat, valamint erősíti a társadalmi értékeket és a kultúraközi párbeszédet. A sport területén vállalt önkéntes tevékenységeknek különböző formái lehetnek, és végezhetők alkalmi jelleggel (ilyen lehet egy-egy helyi, regionális, nemzeti vagy nemzetközi sportesemény előkészítése) vagy rendszeresebben, akár napi gyakorisággal is (például: különféle sportszervezetek vagy sportegyesületek keretében vállalt tevékenységek) (13).

13.

A társadalmi befogadás és a sport világában vállalt önkéntesség területére vonatkozó szakpolitikákhoz továbbra sem áll rendelkezésre elegendő tényadat. Mindeddig nem készült olyan szisztematikus, nemzetközi összehasonlításon alapuló tanulmány, amely az olyan sportegyesületek, -szövetségek, -klubok és egyéb szervezetek politikai feltételrendszerére, gazdasági és társadalmi hatásaira és strukturális jellegzetességeire összpontosít, amelyek elősegítik a társadalmi befogadást és a sport területén vállalt önkéntességet. (14)  (15)

14.

Az Európai Szolidaritási Testület egyik célja az, hogy – önkéntes tevékenységek, foglalkoztatás, szakmai gyakorlat, illetve tanulószerződéses gyakorlati képzés keretében – több fiatal számára tegye lehetővé a szolidaritási tevékenységek széles körében való részvételt, és így elősegítse az Európa-szerte tapasztalható kihívások kezelését. Mindez segítséget jelenthet fiatalok számára azoknak a kompetenciáknak az elsajátításában, amelyekre mind a munkaerőpiacon, mind az aktív polgári szerepvállaláshoz szükségük lesz majd. Ezzel pedig elő lehetne segíteni a társadalmi befogadást és az európai értékek előmozdítását (16).

15.

Vizsgálják meg, hogyan válhat a sport területén vállalt önkéntesség a társadalmi befogadás színterévé, és támogassák e szerepét. Ennek egyik lehetséges módja annak támogatása és bátorítása, hogy a helyi és a regionális hatóságok a sportklubokkal és -szervezetekkel – köztük a nem kormányzati szervezetekkel – együttműködésben munkamódszerként támaszkodjanak a sportra abból a célból, hogy hozzáférést biztosítsanak a társadalmi kirekesztettségben élők számára is. Ezáltal elő lehetne mozdítani az olyan innovatív megoldásokat, illetve ki lehetne dolgozni olyan innovatív módszereket, amelyekkel elősegíthető a kisebbségek és a kiszolgáltatott csoportok – köztük az elszigetelten élő időskorúak, a kiszolgáltatott fiatalok, a fogyatékossággal élők, a migránsok és a menekültek – társadalmi befogadása; ehhez eszközként szolgálhat a sport területén való önkéntesség bátorítása, aminek révén az említett kisebbséghez tartozó személyek új készségekre tehetnek szert, illetve a sport az életmódjuk részévé válhat.

16.

Segítsék elő a sport területén való önkéntességet a társadalom minden szegmensében, így a migránsok, az időskorúak, a fogyatékossággal élők és a kiszolgáltatott fiatalok körében is.

17.

Fejlesszék és támogassák a sportban vállalt önkéntességet mint értékes nevelési koncepciót, amely, mint ilyen, érvényesítendő az informális és a nem formális tanulás minden szintjén, és e célból vonják be az ifjúsági és a sportszervezeteket, valamint a civil társadalomhoz tartozó más érdekelteket is, és erősítsék köztük az együttműködést. Ez jelentheti olyan oktatási programok kidolgozását is a sportszervezetekkel együttműködésben, amelyek hangsúlyt helyeznek a sport fizikai és szellemi jólét szempontjából gyakorolt kedvező hatásaira és az önkéntesek szerepének fontosságára a sportban.

18.

A sportmozgalommal közösen szervezett jelentősebb sportesemények szervezésével támogassák az önkéntességet. A jelentősebb sportesemények nagyszerű lehetőséget kínálnak az önkéntesek kiképzéséhez és a szükséges kompetenciák megszerzéséhez szükséges feltételek kialakítására.

19.

Támogassaa sport területén való önkéntességgel kapcsolatos bevált gyakorlatoknak és ismereteknek az összes uniós tagállam közötti megosztását, figyelemmel a sport világában vállalt önkéntességnek a társadalmi befogadáshoz való hozzájárulására és ez irányú hatására.

20.

Vizsgálja meg az olyan transznacionális kezdeményezések támogatásának lehetőségét (pl. a bevált gyakorlatok megosztása, tanulmányok, hálózatok, projektek), amelyek fókuszpontjában a társadalmi befogadással kapcsolatos, uniós finanszírozási programok – különösen az Erasmus+ és az Európai Szociális Alap – keretében zajló nemzeti és nemzetközi stratégiai intézkedések végrehajtása áll, és amelyekben hangsúlyt kap a sport világában vállalt önkéntesség.

21.

Vegyék figyelembe, hogy az Európai Sporthét olyan kezdeményezés, amely előmozdítja a sport világában vállalt önkéntességet, és a társadalom minden szférájában aktív részvételre készteti az embereket. Az elmaradott területeken szervezett tevékenységek és az önkéntesek e területekről való bevonása a sportba olyan eszközzé válhat, amellyel a társadalom minden szegmense elérhető.

22.

Mozdítsák elő a sportban vállalt önkéntes tevékenység során – nem formális és informális tanulással – szerzett ismeretek elismerését és érvényesítését, különösen az erre szolgáló uniós eszközök és iránymutatások (17) felhasználásával, hiszen ezek célja az érvényesítés megkönnyítése, valamint az összehasonlíthatóság és az átláthatóság javítása, illetve a tanulás során elért eredmények hatékonyabb elismerése. A cél annak vizsgálata, hogy miként lehetne megerősíteni az önkéntesek státusát úgy, hogy biztosítva legyen az általuk megszerzett kompetenciák elismerése.

23.

Mozdítsák elő a strukturális és beruházási alapok, valamint a Kohéziós Alap felhasználását a sportklubok olyan infrastrukturális és egyéb programjainak a finanszírozására, amelyek javítják a helyi szociális körülményeket, különösen az olyan területeken, ahol nagy arányban élnek a marginalizálódás kockázatának kitett csoportok.

24.

Népszerűsítsék az Európai Szolidaritási Testület által képviselt koncepciót a sportszervezetek körében, és bátorítsák őket a kezdeményezésben való részvételre, hogy a sport világában aktív szerepet vállaló fiatalok számára elérhetőbb legyen a program.

25.

A migránsok és a menekültek, az időskorúak, a fogyatékossággal élők és a kiszolgáltatott fiatalok különböző szabadidősportokban való önkéntes szerepvállalásának bátorítása céljából kis és nagy sportesemények szervezése és ezáltal az ilyen sporttevékenységek keretében való önkéntesség megkönnyítése, ezeknek a személyeknek az önrendelkezési képességét támogatandó.

26.

Együttműködés kialakítása a sportszervezetekkel, ifjúsági szervezetekkel és más nem kormányzati szervezetekkel arra vonatkozóan, hogy miként lehet elősegíteni az önkéntességet, bevonni és megtartani az önkénteseket, és ezáltal maximalizálni a sportban való önkéntesmunka-lehetőségeket, például jelentősebb sportesemények keretében.

27.

Tanulási és képzési lehetőségek teremtése a sportszervezetek önkéntes személyzetének készségfejlesztése céljából, mely kiterjedne a migráns, menekült, időskorú, fogyatékossággal élő, kiszolgáltatott fiatalkorú vagy egyéb kisebbséghez tartozó önkéntesekre is, figyelmet fordítva egyúttal az önkéntesek különböző csoportjainak toborzásáért és vezetéséért felelős személyzet kapacitásainak bővítésére is.

28.

Az esélyegyenlőség előmozdítása és ennek keretében egyenlő bánásmód biztosítása a sportklubokban a marginalizálódás kockázatának kitett más csoportok számára a tagság, illetve az önkéntesként történő részvétel tekintetében.

29.

Az időskorúak sportklub-tevékenységekbe való bevonásának, illetve beilleszkedésének elősegítése, és értékes élettapasztalataik hasznosítása a sporttal foglalkozó struktúrák minden szintjén.

15.6.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 189/45

15.6.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 189/46

a)

A pályázónak geológiai ismeretekkel kell rendelkeznie a szóban forgó földrajzi területtel kapcsolatban, és az engedélyeseknek megfelelő tervekkel kell rendelkezniük a kőolaj hatékony felkutatásának végrehajtására.

b)

A pályázónak idevágó műszaki szakértelemmel kell rendelkeznie, és képesnek kell lennie arra, hogy szakértelmével megfelelő módon, aktívan hozzájáruljon a szóban forgó földrajzi területen található kőolaj költséghatékony felkutatásához és adott esetben kitermeléséhez.

c)

Figyelembe veszik a kérelmező norvég kontinentális talapzaton szerzett tapasztalatait, illetve más területeken szerzett releváns tapasztalatait.

d)

A pályázónak kielégítő pénzügyi kapacitással kell rendelkeznie a szóban forgó földrajzi területen található kőolaj felkutatásához, illetve adott esetben kitermeléséhez.

e)

Amennyiben a pályázó valamely kitermelési engedély esetében engedéllyel rendelkezik, illetve rendelkezett, a Minisztérium tekintettel lehet arra, ha a pályázó engedélyesként bármely formában hatékonyság vagy elszámoltathatóság hiányáról tett tanúbizonyságot.

f)

Közös vállalkozásnak főként akkor adnak meg kitermelési engedélyt, ha legalább az egyik engedélyes már legalább egy kutatófúrást végzett operátorként a norvég kontinentális talapzaton, vagy ennek megfelelő operatív tapasztalattal rendelkezik a norvég kontinentális talapzaton kívül.

g)

Két vagy több engedélyesnek főként akkor adnak meg kitermelési engedélyt, ha legalább az egyikük rendelkezik az f) pontban említett tapasztalatokkal.

h)

A barents-tengeri kitermelési engedélyek esetében a kinevezett operátorral szemben feltétel, hogy operátorként már legalább egy fúrást végeznie kellett a norvég kontinentális talapzaton, vagy ennek megfelelő operatív tapasztalattal kell rendelkeznie a norvég kontinentális talapzaton kívül.

i)

A mélyvízi kitermelési engedélyek esetében mind a kinevezett operátorral, mind pedig legalább még egy engedélyessel szemben feltétel, hogy operátorként már legalább egy fúrást végeznie kellett a norvég kontinentális talapzaton, vagy ennek megfelelő operatív tapasztalattal kell rendelkeznie a norvég kontinentális talapzaton kívül. A kitermelési engedéllyel rendelkezők közül az egyik engedélyesnek operátorként már mélyvízi fúrást végeznie kellett.

j)

A magas nyomáson és/vagy magas hőmérsékleten (HTHP) végzendő fúrásokra vonatkozó kitermelési engedélyek esetében mind a kinevezett operátorral, mind pedig legalább még egy engedélyessel szemben feltétel, hogy operátorként már legalább egy fúrást végeznie kellett a norvég kontinentális talapzaton, vagy ennek megfelelő operatív tapasztalattal kell rendelkeznie a norvég kontinentális talapzaton kívül. A kitermelési engedéllyel rendelkezők közül az egyik engedélyesnek végeznie kellett már operátorként legalább egy, magas nyomáson és/vagy magas hőmérsékleten (HPHT) végzendő fúrást.

Ministry of Petroleum and Energy

PO Box 8148 Dep.

N-0033 Oslo Tel.:

NORVÉGIA

The Norwegian Petroleum Directorate (Norvég Kőolajigazgatóság)

Box 600

4003 Stavanger

NORVÉGIA

15.6.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 189/48

1.

Az EFTA-Bíróság a kérelmet mint elfogadhatatlant elutasítja.

2.

A felperes viseli az eljárás költségeit.

15.6.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 189/49

1.

Kimondja, hogy a Norvég Királyság nem teljesítette az EFTA-államok közötti, Felügyeleti Hatóság és Bíróság létrehozásáról szóló megállapodás 33. cikke szerinti kötelezettségeit azáltal, hogy az előírt időszak lejártáig nem hozta meg a Bíróság E-13/13. sz., EFTA Felügyeleti Hatóság kontra Norvég Királyság ügyben hozott, 2013. december 2-i ítéletének való megfeleléshez szükséges intézkedéseket.

2.

Kötelezi a Norvég Királyságot az eljárás költségeinek viselésére.

15.6.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 189/50

1.

2017. június 6-án a Bizottság a 139/2004/EK tanácsi rendelet (1) 4. cikke szerint bejelentést kapott a BNP Paribas S.A. százszázalékos tulajdonában lévő leányvállalata, a BNP Paribas Personal Finance S.A. (a továbbiakban: BNPP PF, Franciaország) által tervezett összefonódásról, amely szerint e vállalkozás eszközvásárlás útján kizárólagos irányítást szerez az összefonódás-ellenőrzési rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a jelenleg a BNPP PF és a Commerzbank AG (a továbbiakban: Commerzbank, Németország) közös irányítása alá tartozó Commerz Finanz GmbH (a továbbiakban: CFG, Németország) felett.

2.

Az érintett vállalkozások üzleti tevékenysége a következő:

—   a CFG esetében: jelenleg a BNPP PF és a Commerzbank közös tulajdonában lévő, fogyasztási hiteleket nyújtó bank, mely elsősorban magánszemélyeknek nyújt kölcsönöket Németországban; a tervezett összefonódás részeként a vállalkozást felosztják a BNPP PF és a Commerzbank között két különálló és egymástól független üzleti egységre, nevezetesen a „Point of Sale Finance” egységre és a „Banking” egységre; a „Point of Sale Finance” egység a CFG-nél marad (ahol kizárólag a BNPP PF rendelkezik részesedéssel) és ellátja a CFG-termékek közvetlenül az ügyfeleknek vagy a kiskereskedő értékesítési pontján (offline és online) keresztül történő forgalmazásával kapcsolatos összes tevékenységet,

—   a BNPP PF esetében: a BNP Paribas S.A. százszázalékos tulajdonában lévő, pénzügyi szolgáltatásokat nyújtó vállalat, mely elsősorban fogyasztási hitelekkel foglalkozik; a BNP Paribas S.A. globális bankcsoport, mely az összes főbb banki üzletágban tevékenykedik: lakossági banki szolgáltatások, vagyonkezelés és egyéb szolgáltatások, továbbá vállalati banki és befektetési banki tevékenységek.

3.

A Bizottság előzetes vizsgálatára alapozva megállapítja, hogy a bejelentett összefonódás az összefonódás-ellenőrzési rendelet hatálya alá tartozhat, a végleges döntés jogát azonban fenntartja. A Bizottság a 139/2004/EK tanácsi rendelet szerinti egyes összefonódások kezelésére vonatkozó egyszerűsített eljárásról szóló közleménye (2) szerint az ügyet egyszerűsített eljárásra utalhatja.

4.

A Bizottság felhívja az érdekelt harmadik feleket, hogy az összefonódás kapcsán esetlegesen felmerülő észrevételeiket nyújtsák be a Bizottságnak.

Az észrevételeknek a közzétételt követő tíz napon belül kell a Bizottsághoz beérkezniük. Az észrevételeket az M.8467 – BNP Paribas/Commerz Finanz hivatkozási szám feltüntetése mellett lehet eljuttatni a Bizottsághoz faxon (+32 22964301), e-mailben a COMP-MERGER-REGISTRY@ec.europa.eu címre vagy postai úton a következő címre:

15.6.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 189/51

1.

2017. június 2-án a Bizottság a 139/2004/EK tanácsi rendelet (1) 4. cikke szerint bejelentést kapott a Bain Capital Investors L.L.C. (a továbbiakban: Bain Capital, USA) és a Cinven Capital Management (VI) General Partner Limited (a továbbiakban: Cinven, Egyesült Királyság) beltagján keresztül tevékenykedő Cinven Capital Management (VI) Limited Partnership Incorporated által kezelt alapok által tervezett összefonódásról, amely szerint e vállalkozások részesedés vásárlása útján közös irányítást szereznek az összefonódás-ellenőrzési rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a Stada Arzneimittel Aktiengesellschaft (a továbbiakban: Stada, Németország) felett.

2.

Az érintett vállalkozások üzleti tevékenysége a következő:

—   a Bain Capital esetében: magántőke-befektetés számos ágazatra kiterjedően, köztük az információs technológiák ágazatában, az egészségügyben, a kiskereskedelemben és a fogyasztási cikkek ágazatában, a hírközlésben, a pénzügyi ágazatban és az iparban/feldolgozóiparban,

—   a Cinven esetében: hat kulcságazatra összpontosító magántőke-befektetések, nevezetesen az üzleti szolgáltatások, a fogyasztói, a pénzügyi szolgáltatások, az egészségügyi ellátás, az iparcikkek valamint a technológia, média- és távközlési ágazatokban,

—   a Stada esetében: olyan élettudományi termékek, mint a gyógyszerek (elsősorban lejárt szabadalmú gyógyszerhatóanyagok), étrend-kiegészítők, kozmetikai termékek és számos más egészségügyi termék fejlesztése, gyártása, regisztrációja, értékesítése, piaci hasznosítása, forgalmazása és reklámozása.

3.

A Bizottság előzetes vizsgálatára alapozva megállapítja, hogy a bejelentett összefonódás az összefonódás-ellenőrzési rendelet hatálya alá tartozhat, a végleges döntés jogát azonban fenntartja. A Bizottság a 139/2004/EK tanácsi rendelet szerinti egyes összefonódások kezelésére vonatkozó egyszerűsített eljárásról szóló közleménye (2) szerint az ügyet egyszerűsített eljárásra utalhatja.

4.

A Bizottság felhívja az érdekelt harmadik feleket, hogy az összefonódás kapcsán esetlegesen felmerülő észrevételeiket nyújtsák be a Bizottságnak.

Az észrevételeknek a közzétételt követő tíz napon belül kell a Bizottsághoz beérkezniük. Az észrevételeket az M.8483 – Bain Capital/Cinven/Stada Arzneimittel hivatkozás feltüntetése mellett lehet eljuttatni a Bizottsághoz faxon (+32 22964301), e-mailben a COMP-MERGER-REGISTRY@ec.europa.eu címre vagy postai úton a következő címre:

15.6.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 189/52

1.

2017. június 7-én a Bizottság a 139/2004/EK tanácsi rendelet (1) 4. cikke szerint és a 4. cikk (5) bekezdése alapján tett beterjesztést követően bejelentést kapott az E.I. du Pont de Nemours and Company (a továbbiakban: DuPont, USA) által tervezett összefonódásról, amely szerint e vállalkozás kizárólagos irányítást szerez az összefonódási rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében az FMC Corporation (a továbbiakban: FMC, USA) „egészség és táplálkozás” üzletága felett, beleértve az élelmiszerek textúráját javító anyagokat és a gyógyszerészeti segédanyagokat (az FMC Omega-3 üzletága nélkül).

A tervezett összefonódás a DuPont és az FMC között 2017. március 31-én megkötött eszköz adás-vételi megállapodás része, melynek értelmében az FMC megvásárolja a DuPont néhány tevékenységét a DuPont és a The Dow Chemical Company (a továbbiakban: Dow) által a Dow és a DuPont tervezett összefonódásával kapcsolatban indított európai összefonódás-ellenőrzési eljárások (ügyszám: M.7932) részeként tett elidegenítési kötelezettségvállalásoknak megfelelően.

2.

Az érintett vállalkozások üzleti tevékenysége a következő:

3.

A Bizottság előzetes vizsgálatára alapozva megállapítja, hogy a bejelentett összefonódás az összefonódás-ellenőrzési rendelet hatálya alá tartozhat, a végleges döntés jogát azonban fenntartja.

4.

A Bizottság felhívja az érdekelt harmadik feleket, hogy az összefonódás kapcsán esetlegesen felmerülő észrevételeiket nyújtsák be a Bizottságnak.

Az észrevételeknek a közzétételt követő tíz napon belül kell a Bizottsághoz beérkezniük. Az észrevételeket az M.8440 – DuPont/FMC (Health and Nutrition business) hivatkozási szám feltüntetése mellett lehet eljuttatni a Bizottsághoz faxon (+32 22964301), e-mailben a COMP-MERGER-REGISTRY@ec.europa.eu címre vagy postai úton a következő címre:

15.6.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 189/53

1.

2017. június 6-án a Bizottság a 139/2004/EK tanácsi rendelet (1) 4. cikke szerint bejelentést kapott az EDF Energy Services Limited (a továbbiakban: EDFES, Franciaország) által tervezett összefonódásról, amely szerint e vállalkozás részesedés vásárlása útján kizárólagos irányítást szerez az összefonódás-ellenőrzési rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében az ESSCI Limited (a továbbiakban: ESSCI, Egyesült Királyság) felett.

2.

Az érintett vállalkozások üzleti tevékenysége a következő:

—   az EDFES esetében: végső soron az EDF csoport irányítása alá tartozó vállalkozás, melyet energetikai szolgáltatások nyújtására alapítottak az Egyesült Királyságban,

—   az ESSCI esetében: műszaki szolgáltatásokat nyújt az Egyesült Királyságban és Írországban; Imtech leányvállalatán keresztül a gépészet és az elektrotechnika, műszaki létesítmények kezelése és ipari rendszerek integrálása terén tevékeny.

3.

A Bizottság előzetes vizsgálatára alapozva megállapítja, hogy a bejelentett összefonódás az összefonódás-ellenőrzési rendelet hatálya alá tartozhat, a végleges döntés jogát azonban fenntartja. A Bizottság a 139/2004/EK tanácsi rendelet szerinti egyes összefonódások kezelésére vonatkozó egyszerűsített eljárásról szóló közleménye (2) szerint az ügyet egyszerűsített eljárásra utalhatja.

4.

A Bizottság felhívja az érdekelt harmadik feleket, hogy az összefonódás kapcsán esetlegesen felmerülő észrevételeiket nyújtsák be a Bizottságnak.

Az észrevételeknek a közzétételt követő tíz napon belül kell a Bizottsághoz beérkezniük. Az észrevételeket az M.8504 – EDF Energy Services/ESSCI hivatkozási szám feltüntetése mellett lehet eljuttatni a Bizottsághoz telefaxon (+32 22964301), e-mailben a COMP-MERGER-REGISTRY@ec.europa.eu címre vagy postai úton a következő címre:

15.6.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 189/54