—

amely 2016. december 19. és 21. között ült össze Nairobiban (Kenya),

—

tekintettel a Cotonouban 2000. június 23-án aláírt, egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportja, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között létrejött partnerségi megállapodásra (Cotonoui Megállapodás) (2), és különösen annak 21. cikkére, valamint a Cotonoui Megállapodás (3) 2005. és 2010. évi felülvizsgálatára,

—

tekintettel az adókikerülésről és az adócsalásról mint a fejlődő országok kormányzása, szociális védelme és fejlődése számára jelentett kihívásról szóló, 2015. július 8-i európai parlamenti állásfoglalásra (4), a politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló 2013. évi uniós jelentésről szóló, 2014. március 13-i európai parlamenti állásfoglalásra (5), a fejlődés felelősségteljes üzleti gyakorlatok révén történő előmozdításáról, ezen belül a nyersanyag-kitermelő iparágak fejlődő országokban betöltött szerepéről szóló, 2014. február 16-i európai parlamenti állásfoglalásra (6), valamint a „Korrupció a köz- és a magánszférában: hatása az emberi jogokra a harmadik országokban” című, 2013. október 8-i európai parlamenti állásfoglalásra (7),

—

tekintettel az Afrikai Unió Közgyűlésének 2015. január 30–31-én az etiópiai Addisz-Abebába megrendezett 24. rendes ülésre;

—

tekintettel az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelmet szolgáló adózási átláthatóságról szóló, 2015. március 18-i bizottsági közleményre (8),

—

tekintettel a „Globális partnerség a szegénység felszámolásáért és a fenntartható fejlődésért 2015 után” című, 2015. február 5-i bizottsági közleményre (9),

—

tekintettel az „Adók és a fejlesztés – Együttműködés a fejlődő országokkal a jó adóügyi kormányzás előmozdítása terén” című, 2010. április 21-i bizottsági közleményre (10),

—

tekintettel az AKCS–EU miniszteri szintű kereskedelmi bizottsága által az AKCS-országokon belüli adóztatási joghatóságról 2015. június 24–26-án Brüsszelben tartott 18. ülésen elfogadott nyilatkozatra;

—

tekintettel a „Nagyobb adóbevételek – ésszerűbb közkiadások: a befogadó és fenntartható módon megvalósított fejlődésért” című, 2015. októberi bizottsági szolgálati munkadokumentumra,

—

tekintettel a Thabo Mbeki által elnökölt, az Afrikából érkező jogellenes pénzmozgásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport 2015-ös jelentésre,

—

tekintettel az AKCS-államok csoportja által 2015. július 10-én, a harmadik nemzetközi fejlesztésfinanszírozási konferencián elfogadott állásfoglalásra,

—

tekintettel 2015 utáni időszakra vonatkozó fejlesztési menetrendnek az Egyesült Nemzetek Közgyűlése által „Alakítsuk át világunkat: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” címmel 2015 szeptemberében elfogadott végleges dokumentumára,

—

tekintettel az ENSZ 2015. július 13–16-án Addisz-Abebában (Etiópia) megtartott harmadik nemzetközi fejlesztésfinanszírozási konferenciájára,

—

tekintettel a Gazdasági és Szociális Tanács fejlesztésfinanszírozás nyomon követésével foglalkozó fórumának 2016. május 18-i megnyitó ülésén elfogadott jelentésre,

—

tekintettel az ENSZ nemzetközi adóügyi együttműködési szakértői bizottságának munkájára,

—

tekintettel a fejlett és fejlődő országok közötti kettős adóztatás elkerüléséről szóló ENSZ-modellegyezményre,

—

tekintettel a Monterrey-i Nyilatkozatra (2002), a dohai fejlesztésfinanszírozási konferenciára (2008), a Párizsi Nyilatkozatra (2005) és az accrai cselekvési programra (2008),

—

tekintettel az adóügyekben történő kölcsönös adminisztratív segítségnyújtásról szóló többoldalú OECD-egyezményre,

—

tekintettel az OECD adóügyi átláthatósággal és információcserével foglalkozó globális fórumára,

—

tekintettel a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezésre (EITI),

—

tekintettel a korrupció elleni ENSZ-egyezményre,

—

tekintettel az ENSZ nemzetközi adóügyi együttműködési szakértői bizottságára és az Afrikai Adóigazgatási Fórumra,

—

tekintettel a hatékony fejlesztési együttműködésre irányuló puszani partnerségre,

—

tekintettel az Afrikai Adóügyi Fórum tevékenységére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 18. cikkének (1) bekezdésére,

—

tekintettel a Gazdaságfejlesztési, Pénzügyi és Kereskedelmi Bizottság jelentésére (ACP-EU/xxxxxx),

A.

mivel a becslések szerint a fejlődő országok évente 189 milliárd USD adóbevételtől – ami meghaladja a hivatalos globális fejlesztési támogatás összegét (2015-ben 131 milliárd USD) –, a jogellenes tőkekiáramlások miatt pedig 1 trillió USD-től esnek el; mivel e tőkekiáramlások hatásaként a gazdasági növekedésük 5 %-kal esik vissza, ami gátolja a szegénység felszámolását;

B.

mivel a jogellenes pénzmozgások három forrásból származnak: i. adókikerülés vagy adókijátszás, ii. nemzetközi kereskedelmen belüli számlahamisítás és túl magas transzferárképzés, iii. bűncselekmények, úgymint kábítószer-kereskedelem, emberkereskedelem, „véres ásványkincsek” kereskedelme, fegyverkereskedelem és aktív korrupció;

C.

mivel az alacsony adókulcsot alkalmazó joghatóságokba irányuló pénzátutalásokhoz kapcsolódó bizonyos jogi gyakorlatok adott esetben jogellenes pénzmozgásokhoz vezethetnek;

D.

mivel a jogellenes pénzmozgások az adófizetés elkerülése érdekében megszerzett, átutalt vagy jogellenesen felhasznált pénzeszközöket takarják, ami azonban nem összetévesztendő a tőkekiáramlással, amely a befektetők jogos válaszát is jelentheti a gazdasági, politikai vagy társadalmi kockázatokra, illetve a kedvezőtlen makrogazdasági vagy közigazgatási feltételekre;

E.

mivel a folyamatosan csökkenő fejlesztési segély és a belföldi pénzügyi források nagyobb mozgósíthatósága iránti igény fényében a tőke AKCS-országokból való nagy tömegű kiáramlása jelenetős akadályt gördít a fejlesztési célok elérése elé;

F.

mivel számos szakértő hangsúlyozta, hogy Afrika 2016-ban elérte volna a millenniumi fejlesztési célokat, ha 2000-ben felszámolták volna a jogellenes pénzmozgásokat;

G.

mivel a tőkekiáramlás csökkenti a szegénység csökkentését szolgáló programok AKCS-országokban való finanszírozásához szükséges belföldi forrásokat és adóbevételeket, különösen az oktatás, az egészségügy, az ivóvízellátás, a lakhatás és a szennyvízelvezetés terén, és ily módon akadályozza a szegénység csökkentését;

H.

mivel az adózás a fejlődő országokban megbízható és stabil bevételi forrást jelent, hiszen a hatékony és átlátható adórendszerek gondoskodnak az alapvető közszolgáltatások elérésének biztosításához, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentéséhez és a makrogazdasági stabilitás támogatásához szükséges létfontosságú finanszírozásról;

I.

mivel az összetett adózási ügyek kezelésére alkalmas technikai kapacitás hiánya a fejlődő országokban korlátot jelent mind a hazai bevételek további kiaknázása, mind a nemzetközi adóügyi együttműködésben való részvétel tekintetében;

J.

mivel több AKCS-ország a gazdaságfejlesztési és diverzifikációs stratégiájával összhangban a globalizációból eredő lehetőségek jogszerű kiaknázása céljából – számos korlátozás ellenére – létrehozta vagy épp fejleszti pénzügyi szolgáltatási ágazatát, és kötelezettséget vállalt arra, hogy biztosítja a nemzetközi normák és előírások teljes körű betartását;

K.

mivel a jogellenes pénzmozgások a számos globális kihívás egyikét jelentik a nemzeti jogi keretek elégtelensége, a nemzeti és regionális kapacitások technikai és politikai gyengesége, a jogellenes pénzmozgások elleni küzdelmet szolgáló világméretű rendszer gyengesége és a globális pénzügyi tranzakciók átláthatóságának hiánya mellett;

L.

mivel a jogellenes pénzmozgások bűncselekményekhez, például ember-, kábítószer- és fegyverkereskedelemhez, csempészethez vagy pénzügyi csaláshoz, tiltott vagy fedezetlen hitelekhez, pénzmosáshoz, valamint az értéktőzsde és a kötvénypiacok manipulálásához is kapcsolódhatnak;

M.

mivel nemzetközi szinten már jelentős erőfeszítéseket tettek és számos kezdeményezést indítottak; ide tartozik például az adóügyekben történő kölcsönös adminisztratív segítségnyújtásról szóló többoldalú OECD-egyezmény, az OECD adóügyi átláthatósággal és információcserével foglalkozó globális fóruma, a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezés (EITI), a korrupció elleni ENSZ-egyezmény, az ENSZ nemzetközi adóügyi együttműködési szakértői bizottsága és az Afrikai Adóigazgatási Fórum;

N.

mivel üdvözlendő, hogy több AKCS-ország is részes fele e nemzetközi eszközöknek és elkötelezte magát azok végrehajtása mellett;

O.

mivel a fiatal lakosság számának robbanásszerű növekedése – ami Afrikát néhány éven belül a világ legnépesebb régiójává fogja tenni –, a munkanélküliség növekedéséhez és társadalmi-politikai bizonytalansághoz vezethet;

1.

szilárd meggyőződése, hogy a jogellenes pénzmozgások kezelésére irányuló erőfeszítéseknek elsősorban politikai jellegűnek kell lenniük, valamint a pénzmosásnak, az adókijátszásnak és -kikerülésnek, az agresszív adótervezésnek és a korrupciónak továbbra is a nemzetközi figyelem középpontjában kell elhelyezkednie, hiszen azok súlyos aggodalomra adnak okot a néhány AKCS-országban tapasztalható alacsony mértékű gazdasági növekedésre, nagyarányú szegénységre és a csökkenő állami támogatások kapcsán felmerülő növekvő forrásigényre tekintettel;

2.

emlékeztet arra, hogy a jogellenes pénzmozgások elleni intézkedések erőteljes nemzetközi együttműködést kívánnak meg, valamint az összes nemzeti és nemzetközi szereplő – nevezetesen a kormányok és helyi hatóságok, az állami hivatalok, a magánszektor, a regionális és nemzetközi szervezetek és a civil társadalom – együttes szerepvállalását teszik szükségessé;

3.

emlékeztet a 2011-es puszani partnerségi megállapodás részes feleinek arra irányuló kötelezettségvállalására, hogy a fejlődés szolgálatában hatékonyan együttműködjenek és többet tegyenek a korrupció és a jogellenes pénzmozgások elleni küzdelem érdekében;

4.

elismeri a nemzetközi szinten a jogellenes pénzmozgások elleni küzdelem érdekében tett sok erőfeszítést, azonban aggodalommal állapítja meg, hogy a korrupció és a jogellenes pénzmozgások leküzdését célzó legfontosabb nemzetközi egyezmények és kezdeményezések a végrehajtási szakaszban nem hoztak kézzelfogható eredményeket; különösen sajnálatosnak tartja, hogy főleg a vagyonvisszaszerzés tekintetében gyakran nem hangolják össze e kezdeményezéseket, és azok gyakran nem következetesek, jóllehet azokat nemzetközi terrorizmus elleni intézkedések és ezt követően a finanszírozásuk ellenőrzésére irányuló erőfeszítések támasztották alá; emlékeztet arra, hogy a destabilizált országokban a terrorista szervezetek legyőzésének előfeltétele továbbra is a nemzetközi finanszírozásuk feltárása és a fegyverkereskedelem csatornáinak elvágása;

5.

tudatában van annak, hogy a célok eléréséhez a belföldi politikák és a globális menetrend összehangolására van szükség; hangsúlyozza, hogy az intézmények és a reformok politikai koherenciájára van szükség belföldi és nemzetközi szinten egyaránt;

6.

felkéri a tagállamokat és az AKCS-országokat, hogy az ENSZ égisze alatt azon tevékenykedjenek, hogy az ásványi anyagok ellátási láncának egészére kiterjedő jogi kötelezettséget vezessenek be, ezáltal a lobbicsoportok és nagyvállalatok érdekeinek védelme helyett inkább az emberi jogok tiszteletben tartására irányuló tényleges lépéseket téve;

7.

emlékeztet arra, hogy az adóparadicsomok, a banktitkot fenntartó joghatóságok és a jogellenes pénzmozgások csökkentik az adóalapot, aláássák az adórendszer igazságosságát, valamint torzítják a kereskedelmet és a beruházásokat; ezzel összefüggésben nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a jogellenes pénzmozgások minden formájának felszámolása elengedhetetlen ahhoz, hogy elérjék a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó új fenntartható fejlesztési menetrend gazdasági és társadalmi célkitűzéseit;

8.

emlékeztet arra, hogy a belföldi források adózás révén történő mozgósítása a legfontosabb bevételi forrás a fenntartható fejlődés finanszírozására; sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy hozzanak meg a hatékony és átlátható adó- és kereskedelempolitika végrehajtásához szükséges minden intézkedést, továbbá vegyék figyelembe az OECD-t, a G20-csoportot, a G8-csoportot, a G77-csoportot, az Afrikai Uniót, a Világbankot, az IMF-et és az Afrikai Fejlesztési Bankot, valamint a magánbankoknak az AKCS-országokban és szerte a világban a pénzügyi átláthatóság biztosításában játszott kritikus szerepét; továbbra is hangsúlyozza, hogy növelni kell a fejlődő országoknak a globális adóügyi kormányzásban való részvételét;

9.

hangsúlyozza, hogy az AKCS-országok gyakran jelentős politikai, jogi és közigazgatási akadályokkal néznek szembe az adóbevételek növelése során; ezért úgy véli, hogy a fejlesztési támogatásnak arra kellene irányulnia, hogy megfelelő szabályozási keretet hozzanak létre, valamint megerősítsék az adóhatóságok és a jogellenes pénzmozgások elleni küzdelemért felelős intézmények szerepét, szakértői hátteret biztosítva az erőforrás-gazdálkodás, a pénzügyi információfeldolgozás és a korrupcióellenes szabályozás terén, különös tekintettel a pénzmosásra, a szervezett bűnözésre és az illegális kereskedelemre, valamint az országokból ellopott vagyontárgyak visszaszolgáltatására;

10.

hangsúlyozza, hogy az afrikai országok számára kockázatokat rejt, ha a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményekhez és a természeti erőforrások kitermelésére irányuló koncessziós szerződésekhez kapcsolódóan egyenlőtlen engedményeket tesznek; úgy ítéli meg, hogy az ENSZ adóügyi bizottsága által kidolgozott modellegyezményt támogatni kellene annak érdekében, hogy kezeljék a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményekkel kapcsolatos visszaéléseket, mivel az az OECD modellegyezményéhez képest erősebb jogokat biztosít a forrásadó kivetéséhez;

11.

megjegyzi, hogy a nyersanyag-kitermelő iparágak, a közművek és az infrastruktúra, az egészségügy és az oktatás rendkívül kiszolgáltatottak a korrupcióval szemben, amely a jogellenes pénzmozgások egyik fő mozgatórugója; úgy véli, hogy a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezést (EITI) kötelezővé kellene tenni; felkéri az AKCS-országokat, hogy korrupcióellenes menetrendjeik részeként fokozzák az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot az erőforrás-szerződéseikben, a vállalatok pénzügyi jelentéseiben, valamint a könyvvizsgálat, illetve a bevételek beszedése és szétosztása során;

12.

emlékeztet arra, hogy a nem átlátható kormányzati közbeszerzések és ellátási láncok alkalmat teremthetnek korrupciógyanús jogellenes pénzmozgásokra; ennek megfelelően úgy véli, hogy a korrupcióellenes erőfeszítéseknek a közbeszerzési gyakorlatok korszerűsítésére is ki kell terjedniük;

13.

aggodalommal jegyzi meg, hogy a fejlesztésfinanszírozási intézmények még mindig nagyszámú olyan befektetést támogatnak, amelyeket adóparadicsomokon keresztül folyósítanak, erősen támaszkodva pénzügyi közvetítőkre; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi és regionális fejlesztésfinanszírozási intézmények és bankok kulcsfontosságú szerepet töltenek be a felelős finanszírozás szempontjából, és az együttműködésnek a jó kormányzás és az államépítés előmozdításra kellene irányulnia annak érdekében, hogy az AKCS-országokban lehetővé tegyék az állami bevételek elszámoltatható és felelős felhasználását; különösen úgy véli, hogy a fejlesztésfinanszírozási intézményeknek csak olyan társaságokba és alapokba lenne szabad befektetniük, amelyek hajlandóak arra, hogy tényleges tulajdonosaik nevét nyilvánosságra hozzák és pénzügyi beszámolóikat országonkénti alapon készítsék el;

14.

kéri az Uniót, hogy vállaljon tevékenyebb szerepet a fejlődő országoknak biztosított pénzügyi és technikai segítségnyújtásban annak érdekében, hogy megbirkózzanak az adókijátszás elleni küzdelem terén kialakulóban levő globális előírásokkal, ideértve az automatikus információcserét is;

15.

felhívja az Uniót, hogy teljes mértékben használja ki az adóügyi OECD-modellegyezményt, amely opcionális rendelkezésként magában foglalja az adóbehajtás terén való segítségnyújtást, amit bele lehet foglalni a kétoldalú egyezményekbe, amikor is minden ország beleegyezik, hogy segíti a másik által kivetett adók behajtását;

16.

kitart amellett, hogy együttműködés és információcsere útján küzdeni kell az adóalap csökkentése és a nyereség nem együttműködő adóügyi joghatóságokba és banktitkot alkalmazó – többek között fejlődő országbeli – bankokba történő átcsoportosítása ellen; felhívja továbbá az összes államot és joghatóságot, hogy amelyek még nem tették meg, tartsák magukat a pénzügyi számlákhoz kapcsolódó automatikus információcserére vonatkozó közös globális előírásokhoz;

17.

kéri, hogy a vállalatok tényleges tulajdonosaira vonatkozó információkat minden vállalati struktúra – többek között a trösztök, alapítványok és fedőcégek – tekintetében hozzák nyilvánosságra, továbbá a G20-csoport és az OECD modelljei alapján az adóalap csökkentése és a nyereségátcsoportosítás megakadályozása érdekében ismételten szorgalmazza a multinacionális vállalatok nyilvános országonkénti jelentéstételét; azzal érvel, hogy a multinacionális vállalatok nyereségét abban az ország kell megadóztatni, ahol azt termelték; úgy véli, hogy ehhez hasonlóan az adókedvezményeket is nyilvánosságra kellene hozni;

18.

emlékeztet arra, hogy a különböző hírszerző szolgálatok közötti együttműködés és információcsere kulcsfontosságú, és ezért a regionális együttműködés fokozását szorgalmazza annak érdekében, hogy a visszaélések megelőzése céljából közösen kidolgozzanak egy adóügyi információcserére vonatkozó modellegyezményt;

19.

elismeri, hogy több AKCS-ország a gazdaságfejlesztési és diverzifikációs stratégiájával összhangban a globalizációból eredő lehetőségek jogszerű kiaknázása céljából – számos korlátozás ellenére – létrehozta vagy épp fejleszti pénzügyi szolgáltatási ágazatát, és kötelezettséget vállalt arra, hogy biztosítja a nemzetközi normák és előírások teljes körű betartását;

20.

sürgeti a bizonyítottan magas szintű titoktartási kötelezettséget vállaló pénzügyi központokat, köztük az offshore pénzügyi központokat, hogy működjenek együtt a jogellenes pénzmozgások elleni globális küzdelemben és tegyenek eleget a globálisan elfogadott átláthatósági előírásoknak, továbbá úgy véli, hogy az érintett államokkal és joghatóságokkal folytatott párbeszéd és konzultáció minden formájának kimerítését követően megfelelően meghatározott, nemzetközi szinten elfogadott kritériumok alapján szankciók kiszabását kellene fontolóra venni az együttműködés megtagadása esetére;

21.

felkér minden AKCS-országot és uniós tagállamot, hogy biztosítsanak nyilvános hozzáférést az állami költségvetéssel és a helyi hatóságok költségvetésével kapcsolatos információkhoz, amely lehetőséget teremt a közpénzek jogellenes pénzmozgások előidézése elleni védelmére;

22.

felhívja az összes AKCS-országot, hogy hozzanak létre egy kölcsönös felülvizsgálati mechanizmust, amely kiterjed a jogellenes pénzmozgások elleni küzdelemre is;

23.

emlékeztet arra, hogy az adózás a fejlődő országokban megbízható bevételi forrást jelent, hiszen a hatékony és átlátható adórendszerek gondoskodnak az alapvető közszolgáltatások elérését biztosító és a társadalmi egyenlőtlenségeket csökkentő létfontosságú finanszírozásról;

24.

utasítja társelnökeit, hogy továbbítsák ezt az állásfoglalást az AKCS–EU Miniszterek Tanácsának, az Európai Parlamentnek, az Európai Bizottságnak, az Európai Tanácsnak, az Afrikai Uniónak, a Pánafrikai Parlamentnek, a regionális és nemzeti parlamenteknek, az AKCS-országokhoz kapcsolódó regionális szervezeteknek és az EBB-nek.

—

amely 2016. december 19. és 21. között ült össze Nairobiban (Kenya),

—

tekintettel „A mezőgazdasági kistermelők szegénységének csökkentése az AKCS-országokban” című, 2007. június 28-i állásfoglalására, valamint „A pásztorkodás társadalmi és környezeti hatásai az AKCS-országokban” című, 2013. november 27-i állásfoglalására,

—

tekintettel a Cotonouban 2000. június 23-án aláírt, egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportja, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között létrejött partnerségi megállapodásra (Cotonoui Megállapodás), és különösen annak 23. és 34. cikkére, valamint a Cotonoui Megállapodás 2005. és 2010. évi felülvizsgálatára (2),

—

tekintettel a fejlődő országok élelmezésbiztonsági kihívásainak kezeléséhez nyújtott segítség uniós szakpolitikai keretéről szóló, 2011. szeptember 27-i (3), „Az EU fejlődő országbeli reziliencia- és katasztrófakockázat-csökkentési politikája: az élelmiszerválságok tanulsága” című, 2013. december 11-i (4), „A tulajdonjogoknak, a tulajdoni rendnek és a jólét megteremtésének a szegénység felszámolása és a fenntartható fejlődés előmozdítása szempontjából betöltött szerepe a fejlődő országokban” című, 2014. március 13-i (5), a Tanzániáról, nevezetesen a nagyarányú földszerzés kérdéséről szóló, 2015. március 12-i (6), valamint az Új Élelmezés- és Táplálkozásbiztonsági Szövetségről szóló, 2016. június 7-i európai parlamenti állásfoglalásra (7),

—

tekintettel a 2010. március 31-én elfogadott, a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, „A fejlődő országok élelmezésbiztonsági kihívásainak kezeléséhez nyújtott segítség uniós szakpolitikai kerete” című bizottsági közleményre (8), valamint a 2010. május 10-én elfogadott, szakpolitikai keretről szóló tanácsi következtetésekre (9),

—

tekintettel „Az élelmezés- és táplálkozásbiztonság a külső támogatásokban” című, 2013. május 28-i tanácsi következtetésekre (10),

—

tekintettel a táplálkozásról szóló, 2014. július 3-i bizottsági cselekvési tervre (11);

—

tekintettel a fenntartható fejlődésről tartott ENSZ-csúcstalálkozóra és a Közgyűlés által az „Alakítsuk át világunkat: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” címmel 2015. szeptember 25-én elfogadott záródokumentumra, és különösen az abban foglalt fenntartható fejlesztési célok közül a 2. célra, ami nem más, mint az éhínség megszüntetése, az élelmezésbiztonság és a jobb táplálkozás elérése, valamint a fenntartható mezőgazdaság elősegítése (12),

—

tekintettel az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményét aláíró felek által 2015. december 12-én elfogadott párizsi megállapodásra (13),

—

tekintettel az Afrikai Unió (AU) által 2002-ben elfogadott átfogó afrikai mezőgazdasági fejlesztési programra (CAADP) (14),

—

tekintettel az AU államfőinek 2003. évi maputói (Mozambik) csúcstalálkozójára, ahol az AU kormányai megegyeztek arról, hogy teljes nemzeti költségvetésük több mint 10 %-át a mezőgazdasági ágazatba fektetik (15),

—

tekintettel az ENSZ által 1966. december 16-én elfogadott, Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

—

tekintettel az ENSZ által bevezetett „Családi gazdaságok nemzetközi éve – 2014” kezdeményezésre (16),

—

tekintettel az afrikai mezőgazdasági miniszterek konferenciáján 2010 októberében elfogadott és a végrehajtó tanácsa által 2011 januárjában, az Addisz-Abebában (Etiópia) megrendezett 18. rendes ülésén jóváhagyott, „Az afrikai legeltetéses állattenyésztés politikai kerete: a legeltetéses állattenyésztéssel foglalkozó közösségek életének, megélhetésének és jogainak biztosítása, védelme és javítása” című afrikai uniós dokumentumra,

—

tekintettel a Külügyi Bizottságnak a vállalatok harmadik országokban elkövetett súlyos emberi jogi visszaélésekkel kapcsolatos felelősségéről szóló jelentésére (17),

—

tekintettel az EU állam- és kormányfőinek 2012. júliusi gyűlésére, amely az átfogó afrikai mezőgazdasági fejlesztési program elfogadásának tízedik évfordulója tiszteletére 2014-et az „Afrikai mezőgazdaság és élelmezésbiztonság évének” nyilvánította (18),

—

tekintettel a Milánó városa által támogatott és a világ 113 városa által aláírt, 2015. október 15-i Milánói Városi Élelmiszer-politikai Paktumra, amelyet az ENSZ főtitkárának, Ban Ki Munnak nyújtottak be, és amely kiemeli, hogy a városok központi szerepet töltenek be a fenntartható élelmiszer-politika alakításában,

—

tekintettel az AU államfőinek Malabóban (Egyenlítői-Guinea) megrendezett csúcstalálkozóján 2014. június 27-én elfogadott, a „Gyorsított mezőgazdasági növekedés és átalakulás a közös jólét és a javuló megélhetés érdekében” című malabói nyilatkozatra, amellyel az AU kormányai megerősítették arra irányuló kötelezettségvállalásukat, hogy közkiadásaiknak legalább a 10 %-át a mezőgazdaságra fordítják (19),

—

tekintettel a G8-ak 2009-es Aquilai Élelmezésbiztonsági Kezdeményezésére (20),

—

tekintettel a mezőgazdasági, földművelésügyi és állattenyésztési miniszterek 2009. áprilisi közös konferenciáján Addisz-Abebában (Etiópia) (21) elfogadott, afrikai termőföld-politikai keretre és iránymutatásokra, valamint az AU államfői által a 2009 júliusában Sirtében (Líbia) tartott csúcstalálkozón elfogadott, „Termőfölddel kapcsolatos kérdések és kihívások Afrikában” című nyilatkozatra (22), amely az afrikai termőföld-politikai keret és iránymutatások hatékony megvalósítását sürgeti,

—

tekintettel az AU mezőgazdasági, vidékfejlesztési, halászati és akvakultúrával kapcsolatos ügyekért felelős minisztereinek 2014. május 1–2-án Addisz-Abebában (Etiópia) tartott közös konferenciáján elfogadott, az afrikai termőföldalapú nagy volumenű beruházásokról szóló irányelvekre,

—

tekintettel az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) az „Önkéntes irányelvek a megfelelő élelmezéshez való jog fokozatos érvényesítésének támogatására a nemzeti élelmezésbiztonság keretében” című 2004. évi dokumentumára (23),

—

tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,

—

tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló 1979. évi egyezményre (CEDAW) (24),

—

tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak 1987. évi afrikai chartájára (25),

—

tekintettel az őslakos népek jogairól szóló 2007. évi ENSZ-nyilatkozatra (26),

—

tekintettel az ENSZ fejlesztésalapú kilakoltatásokról és kitelepítésekről szóló 2007. évi alapelveire és iránymutatásaira (27),

—

tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által 2011-ben jóváhagyott, az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó irányelvekre (28), valamint az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó, 2011-ben frissített iránymutatásaira (29),

—

tekintettel a hatékony fejlesztési együttműködésre irányuló 2011. évi puszani partnerségre (30),

—

tekintettel a földművelés, a halászat és az erdőgazdálkodás felelősségteljes irányítására vonatkozó 2012. évi önkéntes iránymutatásokra (VGGT) (31),

—

tekintettel az új növényfajták védelméről szóló, 1991. évi nemzetközi egyezményre (UPOV-egyezmény) (32),

—

tekintettel az államoknak a gazdasági, szociális és kulturális jogokkal kapcsolatos, területen kívüli kötelezettségeire vonatkozó maastrichti elvekre,

—

tekintettel a növénygenetikai források élelmezési és mezőgazdasági felhasználásáról szóló 2001. évi nemzetközi egyezményre (ITPGRFA) (33),

—

tekintettel a biológiai sokféleségről szóló 1992. évi egyezményre, valamint az ahhoz kapcsolódó, a biológiai biztonságról szóló 2000. évi Cartagena Jegyzőkönyvre, továbbá a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférésről, valamint a hasznosításukból származó hasznok igazságos és méltányos megosztásáról szóló 2010. évi Nagojai Jegyzőkönyvre (34),

—

tekintettel eljárási szabályzata 18. cikkének (1) bekezdésére,

—

tekintettel a Szociális és Környezetvédelmi Bizottság jelentésére (AKCS-EU/xxx.xxx vxx-xx),

A.

mivel rendszerint nem ismerik el a kisüzemi termelők és különösen az őslakosok, a családi gazdálkodók, a nők, az állattenyésztők és a halászok termőföldhöz való jogait, és emiatt ki vannak szolgáltatva a tisztességtelen földügyleteknek, a beleegyezés nélküli kisajátításnak és a méltányos ellentételezés elmaradásának;

B.

mivel a nagyarányú földszerzések több hátránnyal járnak, mint előnnyel; mivel településeket égettek fel és romboltak le azért, hogy utat építsenek a fejlesztők számára, és az áttelepülésre rendelkezésre álló helyek gyakran messze találhatók a gazdasági központoktól, ami arra kényszeríti a mezőgazdasági termelőket, hogy fő jövedelemforrásuktól távol éljenek;

C.

mivel az AKCS-országokban az elmúlt harminc évben csökkentek a kisüzemi gazdálkodásba irányuló közvetlen támogatások és magánberuházások, miközben nőtt az alacsony jövedelmű országok élelmiszer-behozataltól való függősége, ezáltal kiszolgáltatottá váltak a nemzetközi piacokon tapasztalható áringadozásokkal szemben;

D.

mivel a kisüzemi termelők növekvő mezőgazdasági termelékenysége és jövedelme kulcsfontosságú a szegénység AKCS-országokon belüli mérséklése szempontjából, hiszen hozzájárulnak az élelmezésbiztonsághoz és a foglalkoztatás fenntartásához, valamint kevésbé csorbulnak a termőföldhöz való jogok;

E.

mivel a magán- és közszféra közötti nagymérvű partnerségek (PPP-k) az AKCS-országok mezőgazdaságában erőfölényt teremtenek a nagy mezőgazdasági vállalatok számára és kiszorítják a helyi vállalkozásokat;

F.

mivel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend, valamint az éghajlatváltozásról szóló 2015. évi párizsi megállapodás egyaránt kiemeli egy olyan mezőgazdasági modell kidolgozásának fontosságát, amely javítja az ellenállóképességet és fenntartható élelmiszerrendszereket hoz létre;

G.

mivel a 2008. évi élelmiszerválság következtében általánosan elfogadottá vált, hogy támogatni kell a kistermelők általi, hazai piacra szánt élelmiszer-termelést;

H.

mivel az 1980-as évek elején elindított strukturális alkalmazkodási programok exportvezérelt mezőgazdaságot alakítottak ki, amelyben az értékesítésre szánt növények termesztését helyezték előtérbe; mivel ez a döntés a nagyüzemi, nagy tőkeerejű és gépesített termelési formáknak kedvezett, miközben a kisüzemi gazdálkodást viszonylag elhanyagolták;

I.

mivel a nemzetközi piacok változékonyabbak lesznek a jövőben; mivel az egyes országok nem vállalhatják azt a kockázatot, hogy túlságosan függjenek az importtól, hanem ehelyett ellenállóképességük növelése érdekében elsősorban a hazai élelmiszertermelésbe kell beruházniuk;

J.

mivel az úgy nevezett „növekedési pólusok” célja, hogy nemzetközi beruházókat vonzzanak oly módon, hogy földterületeket bocsátanak nagy magáncégek rendelkezésére, és mivel ez nem történhet a családi gazdálkodók kárára;

K.

mivel Afrikában a mezőgazdasági termelők megélhetésének 90 %-a a mezőgazdasági termelők azon jogán alapul, hogy szabadon termelhetnek, cserélhetnek és adhatnak el vetőmagot, ugyanakkor a vetőmagok sokfélesége alapvetően fontos a mezőgazdasági termelés éghajlatváltozással szembeni ellenállóképességének kialakításához;

L.

mivel a családi gazdálkodók és a kistermelők bebizonyították, hogy az agroökológiai gyakorlatok alkalmazása révén képesek változatos termékek előállítására – ideértve az állati és halászati termékeket is – és az élelmiszer-termelés fenntartható növelésére;

M.

mivel a monokultúrák növelhetik a műtrágyáktól és növényvédő szerektől való függőséget, súlyos talajromláshoz vezethetnek és hozzájárulhatnak az éghajlatváltozáshoz;

N.

mivel Afrikában a teljes éves üvegházhatásúgáz-kibocsátás legalább 14 %-áért – főként a nitrogéntartalmú műtrágyák használata miatt – a nagyüzemi mezőgazdaság felelős, aminek következtében a kontinens 2000 óta a harmadik legnagyobb kibocsátóvá vált (35);

O.

mivel az AKCS-országokban a nemek közötti egyenlőség és a képzés rendkívül fontos a mezőgazdasági beruházások esetében; mivel a nőknek – mint a változás aktív és képzett előmozdítóinak – kisüzemi mezőgazdaságon belüli szerepvállalása döntő fontosságú az ágazat gazdasági fejlődése szempontjából; mivel a vidéki nőket régóta hátrányos megkülönböztetés éri a különböző termelő erőforrásokhoz – többek között a földhöz, a hitelhez, a termelési tényezőkhöz és a szolgáltatásokhoz – való hozzáférésük tekintetében;

P.

mivel a FAO becslése szerint világviszonylatban a növényi genetikai sokféleség 75 %-a elveszett; mivel a széles körű genetikai erózió növeli az éghajlatváltozásnak, valamint a különböző új kártevők és betegségek megjelenésének való kitettségünket;

Q.

mivel a vetőmagok ellenőrzése, tulajdonlása és megfizethetősége elengedhetetlen a szegény mezőgazdasági termelők élelmezésbiztonsági ellenállóképességéhez;

R.

mivel a családi gazdaságok területre vetítve gyakran nagyobb termelékenységet érnek el, mint a nagy gazdaságok, illetve nagyobb versenytársaikhoz képest több munkaerőt foglalkoztatnak egy hektárra vetítve;

S.

mivel Afrikában a mezőgazdasági termelők vízhez való hozzáférése nagyon fontos kérdés; mivel a kisüzemi öntözés pénzügyi és technikai segítségnyújtás formájában való támogatása jelentősen javíthatja a termelékenységet és növelheti a bevételt, hiszen a vízhez való hozzáférés lehetőséget kínál a helyi szintű fejlődéshez;

T.

mivel számos kisüzemi termelő és vidéki közösség a hagyományos termelési módszerekhez ragaszkodik, és fehérjebevitelüket továbbra is a vadon elejtett állatokból (bozóthús) fedezik; mivel ez egyre inkább tarthatatlannak bizonyul;

U.

mivel a fejlődő országok gazdasági, politikai és társadalmi-kulturális fejlődése hatással van a családi gazdaságokra és a mezőgazdasági kistermelőkre, ami viszont közvetlenül kihat majd a nemzetépítési folyamatra; mivel a sikertelen nemzetépítési folyamat politikai instabilitást, társadalmi elégedetlenséget, igazságtalanságot és társadalmi-kulturális megrekedést idézhet elő, széthulló államokhoz vezetve;

V.

mivel a családi gazdaságok a generációk közötti szolidaritás, valamint a társadalmi és környezeti felelősségvállalás fő forrását jelentik, ily módon előmozdítva a fenntartható fejlődést még a legszegényebb régiókban is;

W.

mivel a világ népessége – mintegy 7,2 milliárd ember – mezőgazdasági termelési rendszerekből él, amelyek a világon több mint 570 millió gazdaságot takarnak; mivel a világszerte a gazdálkodási rendszerek túlnyomó részét a kisüzemi mezőgazdaság jellemzi; mivel globálisan a gazdálkodók 73 %-a 1 hektárnál kisebb földterülettel, 85 %-uk pedig 2 hektárnál kisebb földterülettel rendelkezik; mivel a fejlődő világban a kistermelők nagy mértékben hozzájárulnak a mezőgazdasági termeléshez és alapvető szerepet játszanak az élelmezésbiztonságban, a gazdasági növekedésben, a munkahelyteremtésben és a szegénység mérséklésében;

X.

mivel az egyes AKCS-országok tényleges helyzetéhez és sajátosságaihoz igazodó, az önfenntartás biztosítása és a fenntartható mezőgazdasági termelési módszerek fejlesztése céljából a családi gazdálkodók és mezőgazdasági kistermelők támogatását pártoló politikák hiánya tovább fokozza az előttük álló különféle és összetett kihívásokat;

Y.

mivel a mezőgazdasági ágazaton belüli innováció döntő fontosságú a munkaerő és a földhasználat hatékonyságának javításában, ami lehetővé teszi a saját gazdaságot üzemeltető családok számára, hogy kiszabaduljanak a szegénységből és jólétet teremtsenek;

Z.

mivel többek között a családi gazdálkodókat és mezőgazdasági kistermelőket segítő megfelelő helyi mezőgazdasági kutatás, vidéki tanácsadási szolgáltatások és képzések hiánya komoly akadályt jelent ezen ágazat fejlődése szempontjából;

AA.

mivel gyakran a családi gazdaságok jelentik az egyetlen megoldást a fiatalok számára, hogy dolgozzanak és munkatapasztalatot szerezzenek;

1.

felhívja a kormányokat és az adományozókat, hogy függesszék fel vagy vizsgálják felül minden olyan politikájukat és projektjüket, amelyek közvetlenül ösztönzik vagy elősegítik a földterületek felvásárlását, illetve közvetett módon fokozzák a földterületekre és a természeti erőforrásokra nehezedő nyomást, valamint az emberi jogok súlyos megsértését eredményezhetik;

2.

emlékeztet arra, hogy a fenntartható fejlesztési célok között szerepel a fenntartható mezőgazdaság elősegítése, amelyet 2030-ig kell megvalósítani;

3.

sürgeti az uniós tagállamokat, hogy a Szubszaharai-Afrikában a családi gazdálkodás és a helyi gazdaságok támogatása céljából hozzanak létre a fenntartható fejlődés tényleges előmozdítására és többek között a termesztési módszerekkel kapcsolatos bevált gyakorlatok terjesztésére szolgáló eszközöket, emlékeztetve arra, hogy a családi gazdálkodók és a mezőgazdasági kistermelők állítják elő a világ élelmiszereinek körülbelül 80 %-át és a munkahelyek több mint 60 %-át biztosítják az AKCS-országokban; hangsúlyozza, hogy a kisüzemi mezőgazdaságban a terméshozamok alapvetően meghatározzák a jövedelmet;

4.

felhívja az Uniót, a tagállamait és az AKCS-országokat, hogy ösztönözzék a családi gazdaságok innovációt és meglévő technológiák és módszerek széles körű alkalmazását támogató programokban való részvételét; megjegyzi, hogy az új technológiák és gazdaságirányítási gyakorlatok kifejlesztése, adaptálása és alkalmazása során minden országban figyelembe kell venni a családi gazdálkodás sajátos szerkezeti felépítését, ahogy azt a FAO „Az élelmiszer és a mezőgazdaság helyzete – Innováció a családi gazdálkodáson belül” című jelentésében is ajánlotta;

5.

hangsúlyozza, hogy a kisüzemi mezőgazdaság világszerte a mezőgazdasági termelés több mint 80 %-át adja és fontos szerepet játszik az élelmezésbiztonság biztosításában, a szegénység csökkentésében és a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodásban;

6.

felhívja az AKCS-országokat, hogy jobban ösztönözzék a fiatalokat a családi gazdálkodás támogatására;

7.

megjegyzi, hogy az elöregedő mezőgazdasági termelő népesség, a szociális védelemhez, az eszközökhöz, a pénzügyi szolgáltatásokhoz, a piacokhoz és a hatékony tanácsadási szolgáltatásokhoz való korlátozott hozzáférés és a gyenge mezőgazdasági termelői szervezetek komolyan akadályozzák a kisüzemi mezőgazdaság fejlődését és korlátozzák a fiatalok mezőgazdasági foglalkoztatásával kapcsolatos lehetőségeket;

8.

emlékeztet arra, hogy a családi gazdálkodás és a kisüzemi mezőgazdaság előtt álló rengeteg akadály ellenére e gazdálkodási forma még mindig fontos szerepet játszhat az élelmezésbiztonság biztosításában, a gazdasági növekedés előmozdításában és a szegénység csökkentésében, valamint lehetőséget biztosít arra, hogy a vidéki térségekben élő nők és férfiak számára tisztességes munkahelyeket teremtsenek;

9.

kéri az Uniót és a tagállamait, hogy a mezőgazdaságon belül a felelős beruházásokat szabályozó nemzetközi előírások – többek között az AU afrikai termőföld-politikai kerete és iránymutatásai, valamint az afrikai termőföldalapú nagy volumenű beruházásokról szóló irányelvek – végrehajtása, illetve az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó irányelvek és a multinacionális vállalatokra vonatkozó OECD-iránymutatások betartása révén biztosítsa, hogy az uniós székhellyel rendelkező befektetők tiszteljék a helyi közösségek jogait és a mezőgazdasági kisüzemek szükségleteit;

10.

hangsúlyozza, hogy nemcsak a kisüzemi termelőket kell támogatni, hanem azokat a vidéki kis- és középvállalkozásokat is, amelyek megvásárolják a kisüzemi termelők termékeit, illetve áruval látják el őket;

11.

emlékeztet az egészséges és élénk szolgáltatási ágazat jelentőségére, amely összekapcsolja a kisüzemi mezőgazdasági termelést a kiterjedtebb piacokkal, lehetővé téve a kisüzemi termelők számára, hogy magasabb szintre emeljék gazdálkodásukat és fejlődjenek;

12.

emlékeztet arra, hogy a nagy kenyai víztartó réteg 2013-es felfedezése jól szemlélteti, hogy Afrika messze van attól, hogy kiszáradjon, hiszen bőséges vízkészletekkel rendelkezik; hangsúlyozza, hogy a gazdálkodók problémáját a hozzáférés jelenti, és csak a megművelt földterületek mintegy 6 %-a rendelkezik öntözőberendezésekkel, aminek következtében milliók függnek az esővízre támaszkodó mezőgazdaságtól;

13.

emlékeztet arra, hogy az afrikai gazdálkodók vízhez való hozzáférése jelentős problémát jelent, ami helyi fejlesztési lehetőséget rejt magában, továbbá hangsúlyozza, hogy a másik hátráltató tényezőt Afrika egésze hidrogeológiai feltérképezésének hiánya jelenti;

14.

hangsúlyozza, hogy fontos lenne megoldást találni a hidrogeológiai feltérképezés elvégzésére és az így szerzett információkat közzétenni vagy a kisüzemi termelők rendelkezésére bocsátani, mivel az alapvetően megváltoztatná a mezőgazdaság tájképét és a gazdálkodással kapcsolatos gazdasági szempontokat;

15.

emlékeztet arra, hogy ha a mezőgazdaság képes helyi szinten növekedni, a mezőgazdasági termelők több tőkét tudnak előteremteni, amely helyi szinten ismét befektethető, ily módon növelve a kapacitást és a hatékonyságot, illetve a megtérülést;

16.

aggodalommal állapítja meg, hogy sok földügylet esetében sérül az érintett közösségek szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló beleegyezésének elve; rámutat különösen arra, hogy az Új Élelmezés- és Táplálkozásbiztonsági Szövetség (NAFSN) együttműködési keretében végbemenő döntéshozatali folyamatba nem vontak be minden érdekelt felet, különösen a kisüzemi termelőket;

17.

hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági ismeretekről, tudományról és fejlesztési technológiáról szóló nemzetközi felmérés (IAASTD) következtetéseivel, az élelemhez való jog kérdésével megbízott különleges ENSZ-előadó ajánlásaival és a fenntartható fejlesztési célokkal összhangban az AKCS-országokban szükség van mezőgazdaságba irányuló közberuházások felélénkítésére, valamint a mezőgazdasági és agro-ökológiai ismeretterjesztésbe – többek között a képzésbe – való beruházások prioritásként történő kezelésére;

18.

megjegyzi, hogy a mezőgazdasági beruházási politikák többnyire a nagy földterületek felvásárlására és az exportorientált mezőgazdaságra helyezik a hangsúlyt, amely általában nem kapcsolódik a helyi gazdaságokhoz; ezért azt is szorgalmazza, hogy az AKCS-országokban mozdítsák elő a biogazdálkodást; emlékeztet arra, hogy Afrika népességének többsége számára a földhöz való hozzáférés és a földtulajdon biztonsága elengedhetetlen az élelmiszerhez való jog érvényesüléséhez; felhívja az afrikai országokat, hogy ismerjenek el minden földhöz való törvényes jogot – ideértve az informális, az őshonos és a szokásjogon alapuló birtoklási jogokat –, támogassák a családi gazdálkodást és a kisüzemi termelést, valamint küzdenek a nagyarányú földszerzések ellen;

19.

hangsúlyozza, hogy a szokásjogon alapuló birtoklási jogból származtatott földhasználói jogok, többek között az állattenyésztők jogainak elismerését és védelmét olyan jogrendszerrel kell megoldani, amely összhangban van az Emberi Jogok és a Népek Jogainak Afrikai Bizottsága által kiadott rendelkezésekkel és határozatokkal;

20.

emlékeztet arra, hogy a FAO földhasználati iránymutatásai – köztük az állattenyésztésről szóló iránymutatások – a földhöz való hozzáférés biztosítását javasolják; felhívja az Uniót, hogy proaktívan kövesse nyomon és ellenőrizze az uniós szereplők részvételével megvalósuló földügyleteket; hangsúlyozza, hogy a köz- és magánszféra közötti partnerségekben, például a NAFSN-ben részt vevő magánvállalatoknak felelőséggel kell tartozniuk tevékenységeikért; e célból felkéri NAFSN feleit, hogy hozzanak létre egy szigorú elszámoltathatósági és nyomonkövetési mechanizmust, amely kiterjed a földügyletek által érintett helyi emberek és közösségek számára biztosított bírósági jogorvoslatokra is;

21.

felhívja a kormányokat és hivatalokat, hogy kövessék nyomon a vadon elejtett állatokból származó fehérjére való támaszkodást, és készítsenek terveket annak helyettesítésére, még mielőtt visszafordíthatatlanul károsodna az ökoszisztéma;

22.

emlékeztet arra, hogy Afrikában a mezőgazdasági termelők megélhetésének 90 %-a a mezőgazdasági termelők azon jogán alapul, hogy szabadon termelhetnek, cserélhetnek és adhatnak el vetőmagot, ami nagy jelentőséggel bír az összes AKCS-országban, és hogy a vetőmagok sokfélesége alapvetően fontos a mezőgazdasági termelés éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességének kialakításához; helyteleníti a vállalatok arra irányuló kérését, hogy az új növényfajták oltalmára létesült 1991. évi nemzetközi egyezmény értelmében erősítsék a növénynemesítők jogait, amely egyezmény tiltja az ilyen nem hivatalos megállapodások túlnyomó részét;

23.

megjegyzi, hogy Afrikában az ellenőrzött vetőmagok bevezetése és elterjesztése ugyan javítja a talaj termőképességét és a terméshozamot, azonban növelheti a mezőgazdasági kistermelők függőségének és eladósodásának kockázatát;

24.

emlékeztet arra, hogy Európában az áruk és szolgáltatások szabad mozgása előmozdította az élelmiszertermelést és megerősítette az élelmezésbiztonságot; e tekintetben hangsúlyozza a regionális szabadkereskedelmi megállapodások és a megbízható infrastruktúra jelentőségét, amelyek lehetővé teszik a kisüzemi termelők és családi gazdálkodók számára, hogy a helyi piacaikon túlra terjeszkedjenek;

25.

ösztönzi a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a növénygenetikai források élelmezési és mezőgazdasági felhasználásáról szóló nemzetközi egyezményben a mezőgazdasági termelők jogainak tekintetében tett uniós kötelezettségvállalások jelenjenek meg a vetőmag-politika fejlesztéséhez nyújtott technikai segítségnyújtásban és pénzügyi támogatásban; felhívja az Uniót arra, hogy támogassa azokat a szellemi tulajdonjogokat, amelyek előmozdítják a helyi viszonyokhoz alkalmazkodó vetőmagfajták és a visszavetett vetőmagok kifejlesztését;

26.

sürgeti a G8 tagállamait, hogy ne támogassák a géntechnológiával módosított növények termesztését az AKCS-országokban; emlékeztet arra, hogy a biológiai biztonságról szóló afrikai modelljogszabály magas biológiai biztonsági referenciaértéket határoz meg; úgy véli, hogy a külföldi támogatóktól a nemzeti és regionális szintű biológiai biztonság fejlesztéséhez kapott minden segítséget ennek megfelelően kell szabályozni;

27.

felhívja az AKCS-országok kormányait, hogy mindent tegyenek meg a családi gazdaságok és a kisüzemi termelők támogatása érdekében, hangsúlyozva, hogy olyan politikák kidolgozására van szükség, amelyek előmozdítják a társadalmi igazságosságot és fejlesztik az önellátó és fenntartható gazdálkodási módszereket, továbbá vezessenek be az egyes AKCS-országok helyzetéhez és sajátosságaihoz igazodó politikákat, valamint ösztönözzék a megfelelő mezőgazdasági kutatást, a vidéki tanácsadási szolgáltatásokat, a képzést és az egyéb kapcsolódó technikai segítségnyújtást és pénzügyi támogatást;

28.

hangsúlyozza a női gazdálkodók döntéshozatali folyamatokba való bevonása támogatásának és ösztönzésének fontosságát, tekintve, hogy sok AKCS-országban elsősorban ők viselik a felelősséget családjuk ellátásáért és emellett ők végzik a megélhetést jelentő mezőgazdasági munka nagy részét;

29.

felhívja a figyelmet azokra a problémákra, amelyekkel a női gazdálkodók szembesülnek a tőke megszerzése és a mezőgazdasági földterületekhez való hozzájutás során; megjegyzi, hogy beruházáshoz szükséges tőkéhez való könnyebb hozzáférés a nők társadalmi-gazdasági helyzete javításának előfeltétele, valamint ezzel kapcsolatban kéri, hogy ösztönözzék, támogassák és könnyítsék meg a nők finanszírozási forrásokhoz való hozzáférését és az ezt elősegítő konkrét képzési programokban való részvételét;

30.

megjegyzi, hogy a női gazdálkodók esetében javítani kell a szociális biztonságot és a jogi elismerést – különös tekintettel az örökléshez vagy örökül hagyáshoz való jogra és az ezzel kapcsolatos jogcímekre –, hogy a férfiakéval megegyező jogokat lehessen garantálni számukra;

31.

utasítja társelnökeit, hogy továbbítsák ezt az állásfoglalást az AKCS–EU Miniszterek Tanácsának, az Európai Parlamentnek, az Európai Bizottságnak, az Európai Tanácsnak, az Afrikai Uniónak, a Pánafrikai Parlamentnek, az AKCS-országok és az uniós tagállamok regionális és nemzeti parlamentjeinek, valamint az AKCS-országokhoz kapcsolódó regionális szervezeteknek.

—

amely 2016. december 19. és 21. között ült össze Nairobiban (Kenya),

—

tekintettel eljárási szabályzata 18. cikkének (2) bekezdésére,

—

tekintettel Krisztosz Sztilianidésznek, az EU humanitárius segítségnyújtásért és válságkezelésért felelős biztosának a Matthew hurrikán Haitire gyakorolt hatásáról szóló nyilatkozataira,

—

tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa főtitkárának az ENSZ Haiti Stabilizációs Missziójáról szóló, 2016. augusztus 31-i jelentésére,

—

tekintettel Stephen O’Brien, az ENSZ sürgősségi segélyezési koordinátorának 2016. október 9-i nyilatkozatára,

—

tekintettel H.E. Peter Thomsonnak, az ENSZ Közgyűlése elnökének a Haitin uralkodó humanitárius helyzetről szóló, 2016. október 10-i nyilatkozatára,

—

tekintettel Jan Eliasson, az ENSZ főtitkárhelyettese által a többrésztvevős bizalmi alapnak a Haitin kitört kolerajárvány megfékezésére irányuló terv keretében történő létrehozásával kapcsolatban tett bejelentésre,

—

tekintettel H.E. Dr Patrick I. Gomes, az AKCS-államok csoportjának főtitkára által az AKCS parlamenti közgyűlés 2016. október 12-i 43. ülésén tett nyilatkozatra,

—

tekintettel a 2012 novemberében elfogadott, EU–karibi közös partnerségi stratégiára,

—

tekintettel a CNSA és a FAO által közzétett, a Matthew hurrikánt követő élelmezésbiztonsági helyzetről készült gyors felmérésre,

—

tekintettel az Egyesült Nemzetek Haiti Stabilizációs Missziójára (MINUSTAH),

—

tekintettel a Cotonoui Megállapodásra,

A.

mivel a Matthew hurrikán 2016. október 4-én nagy erővel söpört végig Haitin, különösen a Grand’Anse és a Sud megyét érintve, ami a 2010-es földrengés óta a legnagyobb humanitárius szükséghelyzetet idézte elő, súlyos károkat és áradást okozott, valamint több száz ember életét követelte, a segítségre szoruló emberek száma Haitin pedig meghaladta az 1,4 milliót; mivel Haiti gazdasága épp hogy kilábalt a 2010. január 12-i földrengésből;

B.

mivel 2016. október 10-én az ENSZ Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatala a humanitárius partnerekkel együttműködve és a nemzeti kormány támogatásával felhívást adott ki, miszerint 3 hónap alatt 119 millió USD-t kell biztosítani annak érdekében, hogy a Haitin a létfenntartási támogatásra és védelemre szoruló mintegy 750 000 emberen segítsenek;

C.

mivel Haiti sérülékeny ország, amely ki van téve a természeti és ember okozta katasztrófáknak; mivel a politikai válság következtében az ország 2015 során működőképes parlament, majd megválasztott utód nélkül maradt, amikor 2016. február 7-én lejárt a hivatalban lévő elnök megbízatása; mivel Haiti a világ egyik legszegényebb országa, és 10 milliós népességének több mint a fele alultáplált; mivel Haiti a világ egyik legkevésbé egyenlőségen alapuló országa, és a Gini-együttható 2012-ben 0,61 volt;

D.

mivel az El Niño jelenség tovább súlyosbította az egyébként is bizonytalan élelmiszer-ellátást és táplálkozást;

E.

mivel Haiti a világ azon országai közé tartozik, amely a legnagyobb mértékű erdőirtásnak volt a szemtanúja, ami csökkentette a természeti katasztrófákkal szembeni ellenállóképességét; mivel az erődirtások fő oka arra vezethető vissza, hogy energiaforrásként a faszéntől és a tűzifától függ;

F.

mivel 2010 óta Haitin a helyi hatóságok megelőző intézkedéseket szorgalmaztak annak érdekében, hogy létrehozzák a katasztrófakockázat-kezelési rendszert; mivel a lakosság bizonyos részének evakuálására irányuló döntésük ugyan elégtelennek bizonyult, azonban életeket mentett;

G.

mivel Haiti lakossága rendkívül nagyban függ az importált élelmiszertől a helyi termelés visszaesése miatt, amely normális körülmények között a legkiszolgáltatottabb háztartások fő jövedelemforrását jelenti;

H.

mivel az országra a második fő betakarítási időszakban lesújtó hurrikán veszélybe sodorta az élelmezésbiztonságot, mivel óriási, növényekkel bevetett területeket tett tönkre; mivel Haiti a déli területek leginkább érintett városaiban a víz útján terjedő betegségek – különösen a kolera –, a rendkívül bizonytalan élelmiszer-ellátás és az alultápláltság már így is jelentős kockázatának további növekedésével néz szembe;

I.

mivel az Élelmezési Világprogram 500 tonna élelmiszert – köztük helyben termelt rizst és borsót – szállított Haiti nyugati részére; mivel az Egészségügyi Világszervezet 1 millió adag kolera elleni oltóanyagot küldött;

J.

mivel 2016 novemberének elején szembetűnően megnőtt a mentési műveletek száma; mivel azonban a közelmúltban a humanitárius segélyek elosztásával kapcsolatos incidensekről számoltak be, ami tüntetésekbe torkolt és halálos áldozatokat követelt;

K.

mivel a 2010-es járványkitörés óta az UNICEF a haiti kormánnyal partnerségben a vízhez, a szennyvízelvezetéshez és az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítása révén küzd a víz útján terjedő betegségek – köztük a kolera – ellen; mivel 2016. november 8-án a haiti kormány az ENSZ-től és más intézményektől kapott támogatással kolera elleni védőoltási kampányt indított a Matthew hurrikán által leginkább sújtott területeken;

L.

mivel 225 000 EUR összegű kezdető humanitárius támogatással aktiválták az uniós polgári védelmi mechanizmust és egy tizenegy (dán, finn, francia, román és svéd) polgári védelmi szakértőből álló uniós csapatot küldtek Haitire; mivel ez a csapat a szükséghelyzeti koordináció, a logisztika, a vízellátás és a szennyvízelvezetés, valamint az egészségügy terén rendelkezik szakértelemmel;

M.

mivel az Egyesült Nemzetek Haiti Stabilizációs Missziója (MINUSTAH) által küldött mérnököknek és a helyi hatóságoknak köszönhetően október közepére megtisztították az utakat, és Port-au-Prince-ből megközelíthetővé váltak az ország délnyugati területei, köztük Les Cayes és Jérémie is; mivel MINUSTAH ezenfelül biztosítja a humanitárius szállítmányok biztonságát, elosztja a víztisztító rendszereket és szemlét tart a rendőrőrsökön is;

N.

mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsa úgy határozott, hogy hat hónappal meghosszabbítja a MINUSTAH (az Egyesült Nemzetek Haiti Stabilizációs Missziójának) megbízatását;

O.

mivel a 2016. novemberi elnökválasztások kielégítő módon, egy demokratikus folyamatot követve zajlottak, és mivel a törvényesen megválasztott új elnököt a választási folyamat végén fogják beiktatni;

1.

legmélyebb részvétét és együttérzését fejezi ki a Matthew hurrikán által érintettek felé, és ismételten kifejezésre juttatja szolidaritását Haiti népével, akik e katasztrofális jelenség miatt szenvednek;

2.

üdvözli a haiti hatóságok és a civil társadalom, valamint az ENSZ, a nem kormányzati szervezetek és a bilaterális adományozó szervezetek arra tett erőfeszítéseit, hogy megsegítsék Haiti népét, valamint elismerését fejezi ki az Európai Unió és az AKCS-országok segélyszervezeteinek és magánszemélyeinek és az egész világ munkájáért; üdvözli a Haitinek nyújtott segélyek formájában tanúsított nemzetközi szolidaritást, és mindenekelőtt a regionális szinten megnyilvánuló szolidaritást és támogatást;

3.

üdvözli az arra irányuló valódi politikai akaratot, hogy – a múlt hibáinak megismétlése nélkül – új megközelítést fogadjanak el az ország újjáépítésének támogatása céljából és kezeljék Haitin a szegénység mélyen gyökerező okait; üdvözli az EU erőfeszítéseit, ami a Haitire küldött polgári védelmi szakértők, extra humanitárius segély és természetbeni segítség formájában nyilvánult meg; felhívja a nemzetközi közösséget és Haiti partnereit, hogy egy összehangolt megközelítést fogadjanak el és működjenek együtt a haiti kormánnyal a sürgősségi és katasztrófa utáni segélyek nyújtásában, hogy hatékonyan és megfelelően elégítsék ki a helyszínen felmerülő igényeket;

4.

hangsúlyozza, hogy 60 %-os pénzügyi hiány van a haiti kormány és az ENSZ által benyújtott 120 millió USD-re irányuló felhívás teljes finanszírozása terén; felhívja az adományozókat, hogy gyorsabban teljesítsék ígéreteiket; támogatja, hogy az ország újjáépítésének lehetővé tétele érdekében elengedjék Haiti adósságát;

5.

felhívja az összes érintett felet, hogy fordítsanak külön figyelmet a nők újjáépítési erőfeszítésekben való részvételére, illetve támogassák azt, tevékenyen bevonva őket a helyreállítási, újjáépítési és értékelési szakaszokba; sürgeti a Haitinek támogatást nyújtó összes szereplőt, hogy fogadjon el intézkedéseket a vihar utóhatásainak kiszolgáltatott nők és lányok védelme érdekében; ugyancsak nagyobb figyelmet kell fordítani a családjuktól elszakadt gyermekekre;

6.

üdvözli, hogy a becslések alapján 53 400 gyermek tudott visszatérni az iskolába novemberben, a Grand’ Anse és Sud megyében található iskolák ismételt megnyitását követően;

7.

méltányolja a haiti kormány, az ENSZ és más intézmények arra irányuló erőfeszítéseit, hogy kolera elleni védőoltási kampányt indítsanak a Matthew hurrikán által erőteljesen sújtott területeken; nyomatékosan sürgeti az Európai Bizottságot és a nemzetközi közösséget, hogy kövesse nyomon Haiti lakosságának egészségügyi helyzetét, különös tekintettel egy lehetséges új kolerajárványra, és további erőfeszítéseket szorgalmaz a betegség által érintettek támogatása és az egészséges vízellátás, a szennyvízelvezetés és az egészségügyi rendszerek kiépítése érdekében;

8.

hangsúlyozza, hogy Haiti rendkívül bizonytalan élelmiszer-ellátással és alultápláltsággal néz szembe; támogatja az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy a sérült infrastruktúra helyreállítása és a szükséges anyagok (vetőmag, trágya és szerszámok) mezőgazdasági kistermelők rendelkezésére bocsátása által előmozdítsák a helyi élelmiszertermelést; felhívja az EU-t és a többi nemzetközi adományozót, hogy lehetőség szerint a helyben előállított élelmiszereket vásárolják;

9.

üdvözli a haiti hatóságok katasztrófakockázat-kezelési rendszer létrehozására tett erőfeszítéseit, amely segített evakuálni a lakosság egy részét; hangsúlyozza azonban, hogy továbbra is prioritásként kell kezelni a közösségek felkészültségének és ellenállóképességének megerősítését; hangsúlyozza, hogy erőfeszítéseket kell tenni az újjáépítési tervek kidolgozására; sürgeti az EU-t, hogy működjön együtt a haiti hatóságokkal a hosszú távú katasztrófamegelőzési és -enyhítési mechanizmus és kapacitáskezelés kidolgozásában; ezzel összhangban hangsúlyozza, hogy azonnali intézkedésekre van szükség a haiti állam demokráciával és jó kormányzással kapcsolatos kapacitásának bővítése, valamint a haiti civil társadalom bevonásának biztosítása érdekében;

10.

gratulál az ideiglenes választási tanácsnak (CEP), hogy a Matthew hurrikán hatásai ellenére tiszteletben tartotta a választások időpontját, valamint a haiti kormány és a nemzeti rendőrség támogatásával lehetővé tette, hogy a november 20-i választások békésen és a választói jogok tiszteletben tartása mellett folyjanak le; aggodalomra adnak okot a választások utáni zavargások és az egyéb formában megnyilvánuló erőszakos tiltakozások; arra kéri Haiti kormányát, hogy sürgősen tegyen lépéseket annak érdekében, hogy Haitin létrejöjjön és elmélyüljön a demokrácia; üdvözli az elnökválasztási folyamat sikeres lezárulását és érdeklődve várja a végső eredményeket, amelyeket 2016. december 19-én hirdetnek ki;

11.

tudomásul veszi az ENSZ főtitkárának arra irányuló ajánlását, hogy hat hónappal hosszabbítsák meg a MINUSTAH megbízatását Haitin;

12.

hangsúlyozza, hogy az erdőirtás és az ökoszisztémák pusztulása tovább növeli Haiti természeti katasztrófákkal szembeni kiszolgáltatottságát; sürgeti az Európai Uniót, hogy növelje az erdőirtás Haitin való csökkentését célzó nemzetközi finanszírozást; arra kéri továbbá az Uniót, hogy a faszén felhasználásának csökkentése érdekében fokozza a nagy energiahatékonyságú kemencék, illetve a megújuló energiaforrásokat – például a nap- és a szélenergiát – használó technológiák alkalmazásának előmozdítására irányuló támogatását, amelyek kiváló lehetőségeket rejtenek Haitin a faszén alternatívájaként;

13.

hangsúlyozza a külföldön élő haiti szórványközösségek által hazautalt, közvetítők nélkül kifizetett pénzek alkotta tőkeáramlás döntő fontosságát; kéri a tagállamokat és a haiti kormányt, hogy könnyítsék meg a hazautalásokat és igyekezzenek ezek költségét csökkenteni;

14.

rámutat, hogy az éghajlatváltozás egyre fontosabb kérdéssé válik, ha a vízellátásról és a élelmezésbiztonságról van szó; megjegyzi, hogy további erőfeszítésekre van szükség annak érdekében, hogy biztosítsák az éghajlatváltozás elleni küzdelemre szánt források mozgósítását és 2020-ig elérjék a 10 millió USD-s célt; kéri a fejlesztési partnereket és a magánszektort, hogy ösztönözzék az éghajlatváltozás enyhítésére, valamint az ahhoz való alkalmazkodásra szolgáló technológiákkal kapcsolatos kutatáshoz, valamint azok AKCS-országok – különösen a természeti katasztrófáknak kitett országok (fejlődő kis szigetállamok és legkevésbé fejlett országok) – számára történő gyors és teljes körű átadásához szükséges beruházásokat; sürgeti a nemzetközi közösséget és a fejlett országokat, hogy növeljék az általuk nyújtott finanszírozást;

15.

utasítja társelnökeit, hogy továbbítsák ezt az állásfoglalást az AKCS–EU Miniszterek Tanácsának, az Európai Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Cariforum intézményeinek, az Afrikai Uniónak, az Európai Unió intézményeinek, Haiti elnökének és kormányának, az ENSZ főtitkárának és az ENSZ humanitárius ügyekért és gyorssegélyekért felelős főtitkár-helyettesének.

—

az AKCS és az EU közötti demokratikus és átfogó parlamenti párbeszéd biztosítása a rendkívül fontos és a közös érdeklődésre számot tartó kérdésekben,

—

a végrehajtó hatalmi ág tevékenységének ellenőrzése, valamint az AKCS és EU közötti fejlesztési együttműködéssel kapcsolatos kiadások leghatékonyabb felhasználása,

—

a demokrácia és az emberi jogok előmozdítása, ezáltal fontos hozzájárulást nyújtva az egyenlő alapokon nyugvó AKCS–EU partnerséghez.