31.1.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 31/1

AZ EURÓPAI RENDSZERKOCKÁZATI TESTÜLET AJÁNLÁSA

(2016. október 31.)

az ingatlanokkal kapcsolatos adathiány kiküszöböléséről

(ERKT/2016/14)

(2017/C 31/01)

AZ EURÓPAI RENDSZERKOCKÁZATI TESTÜLET IGAZGATÓTANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a pénzügyi rendszer európai uniós makroprudenciális felügyeletéről és az Európai Rendszerkockázati Testület létrehozásáról szóló, 2010. november 24-i 1092/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 3. cikke (2) bekezdésének b), d) és f) pontjára, valamint 16–18. cikkére,

tekintettel az Európai Rendszerkockázati Testület eljárási szabályzatának elfogadásáról szóló, 2011. január 20-i ERKT/2011/1 európai rendszerkockázati testületi határozatra (2) és különösen annak 18–20. cikkére,

mivel:

(1)

Az ingatlanszektor fontos szerepet játszik a gazdaságban, és az ott bekövetkező fejlemények jelentős hatást gyakorolhatnak a pénzügyi rendszerre. Az elmúlt pénzügyi válságok megmutatták, hogy az ingatlanpiacokon jelentkező, nem fenntartható fejlemények súlyos hatással járhatnak a pénzügyi rendszer és a gazdaság egészének stabilitására nézve. Egyes tagállamokban a kedvezőtlen – mind a lakóingatlanokat, mind a kereskedelmi ingatlanokat érintő – ingatlanpiaci fejlemények nagy veszteségekhez vezettek és negatív hatással voltak a reálgazdaságra. Ez az ingatlanszektor, a finanszírozók és a gazdaság egyéb szektorai közötti szoros kölcsönhatást, valamint a pénzügyi rendszer és a reálgazdaság közötti erős visszacsatolási mechanizmusokat tükrözi, amelyek felerősítik az esetleges negatív tendenciákat.

(2)

Ezek a kapcsolatok fontosak, mivel azt mutatják, hogy az ingatlanszektorból eredő kockázatok prociklikus jellegű rendszerszintű hatással járhatnak. Az ingatlanciklus emelkedési szakaszában általában a pénzügyi rendszert érintő sebezhetőségek halmozódnak fel. Az érzékelt alacsonyabb kockázatok és finanszírozáshoz való könnyebb hozzájutás gyors hitel- és beruházásbővüléshez járulhatnak hozzá, az ingatlanok iránti megnövekedett kereslet mellett, ami az ingatlanárak emelkedése irányába ható nyomást fejt ki. Mivel az ebből eredő magasabb fedezeti értékek tovább kedveznek a hitelkeresletnek és -kínálatnak, ez az önmagát erősítő dinamika spekulatív buborékokhoz vezethet. Ezzel szemben az ingatlanciklus lefelé irányuló szakaszában a szigorúbb hitelfeltételek, a nagyobb kockázatkerülés és az ingatlanárak csökkenése irányába ható nyomás kedvezőtlen hatással lehet a hitelfelvevők és a hitelezők ellenálló képességére, ezáltal gyengítve a gazdasági feltételeket.

(3)

A kereskedelmi és a lakóingatlanok piacán – az ingatlanszektor pénzügyi stabilitási szempontból legrelevánsabb szegmenseiben – mutatkozó fejlemények figyelemmel kísérésére szolgáló harmonizáltabb keretrendszer létrehozása ezért alapvető fontosságú azon sebezhetőségek korai azonosításának biztosításához, amelyek jövőbeli pénzügyi válságokhoz vezethetnek. A politikai döntéshozóknak szükségük van arra, hogy bizonyos releváns információk rendelkezésre álljanak, ideértve többek között bizonyos kulcsfontosságú mutatók megbízható készletét, mivel ezek elősegítik a rendszerkockázatok felhalmozódásának megállapítását és a makroprudenciális beavatkozás potenciális szükségességének felmérését. Ezenkívül ezek a mutatók fontos szerepet játszhatnak annak meghatározásában, hogy szigorítsák, illetve enyhítsék-e az uniós jog alapján rendelkezésre álló, a hitelezőket célzó harmonizált makroprudenciális eszközöket, illetve, hogy mikor tegyék ezt. A mutatók továbbá arra is szolgálhatnak, hogy útmutatással szolgáljanak a nemzeti hatóságok számára a hitelfelvevőket célzó nemzeti makroprudenciális eszközök alkalmazása során.

(4)

A lakóingatlanok és a kereskedelmi ingatlanok szektorára vonatkozó, a tagállamok által elfogadott közös munkadefiníciók hiánya, amelyhez több releváns mutató esetében az adatok elérhetőségére vonatkozó működési korlátozások kapcsolódnak, kedvezőtlen hatást gyakorol a pénzügyi stabilitási elemzések megbízhatóságára, ami megnehezíti a kockázatok pontos elemzését és összehasonlítását az egyes nemzeti piacok között. Ami a lakóingatlanokat illeti, az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) korábbi munkájában (3) kiemelte, hogy a pénzügyi stabilitási felügyelet és politikai döntéshozatal céljára szükséges egyes kulcsfontosságú mérőszámok esetében még mindig nem állnak rendelkezésre összehasonlítható, kiváló minőségű adatok. Emellett e mutatók arra való képességének értékelését, hogy korai figyelmeztetéssel szolgáljanak a rendszerkockázatok felhalmozódásával szemben, akadályozza a megbízható és harmonizált idősorok hiánya. A kereskedelmi ingatlanokat illetően az ERKT egy hasonló dokumentumában (4) megállapította, hogy a kereskedelmi ingatlan harmonizált munkadefiníciójának hiánya és a tágabb piaci fejlemények megragadására szolgáló részletes és következetes adatkeretrendszer hiánya problematikussá teszi a rendszerkockázatok elemzését.

(5)

A tagállamok intézkedéseket dolgoztak ki és hajtottak végre az ingatlanpiacok prociklikus hatásainak tompítása és a hitelintézeteknek az ingatlanpiaci dinamikából eredő negatív átgyűrűző hatásokkal szembeni ellenálló képességének erősítése érdekében. Ezenkívül az uniós bankszektorra vonatkozó prudenciális szabályok, amelyeket az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) és a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) rögzít, különböző eszközöket vezettek be, így például ágazati tőkekövetelményeket, amelyek célja az egyes ágazatokban, többek között az ingatlanszektorban felmerülő kockázatok enyhítése. Az uniós prudenciális keret főként a hitelintézetek tőkestruktúrájára irányuló, tőkealapú intézkedésekre összpontosít. A hitelfelvevőket célzó eszközök, mint például a hitelfedezeti arányra, a hitel-jövedelem arányra, az adósság-jövedelem arányra, a kamatfedezeti mutatóra és az adósságszolgálat-jövedelem arányra vagy az adósságszolgálati fedezeti mutatóra vonatkozó korlátok, kívül esnek az 575/2013/EU rendelet és a 2013/36/EU irányelv hatályán, és végrehajtásukra a nemzeti jog irányadó. Ezen eszközök egy részét már több tagállam aktiválta, bár az eszközök és mutatók meghatározásai eltérően alakulnak.

(6)

Feladata ellátása során az ERKT-nek hozzá kell járulnia a pénzügyi stabilitás biztosításához, és enyhítenie kell a belső piacot és a reálgazdaságot sújtó negatív hatásokat. Ehhez kulcsfontosságú a harmonizált munkadefiníciók elérhetősége, valamint a megbízható és megfelelő időben rendelkezésre álló ingatlanmutatók alapkészlete. A lakó- és a kereskedelmi ingatlanok uniós piaca strukturális és ciklikus jellemzőinek jobb megértése elő fogja segíteni, hogy a nemzeti makroprudenciális hatóságok jobban figyelemmel tudják kísérni az ingatlanszektor dinamikáját, azonosítani tudják a pénzügyi stabilitást érintő esetleges fenyegetéseket és meghatározzák a megfelelő fellépés irányát.

(7)

Ezért ki kell küszöbölni a lakó- és kereskedelmi ingatlanok uniós piacára vonatkozó, makroprudenciális szempontból releváns adatok elérhetősége és összehasonlíthatósága terén mutatkozó hiányosságokat. Ennek megfelelően biztosítani kell a lakóingatlan és a kereskedelmi ingatlan célként szolgáló munkadefinícióját. Emellett azonosítani kell a mutatók olyan közös készletét, amelyek figyelemmel kísérése a nemzeti makroprudenciális hatóságok számára ajánlott a lakóingatlanok és a kereskedelmi ingatlanok szektorából eredő kockázatok értékelése érdekében, e mutatók célként szolgáló munkadefiníciójával együtt. Az útmutatásnak meg kell határoznia továbbá az egyes mutatók dimenzióit és részletességének fokát, az előirányzott információk körét és a mutatók mérését.

(8)

A lakóingatlanok és a kereskedelmi ingatlanok piacának figyelemmel kísérésére szolgáló mutatók tekintetében a harmonizált meghatározások és mérési módszerek elfogadása nem akadályozza a nemzeti makroprudenciális hatóságokat abban, hogy belső kockázat- és szakpolitikai értékelésük során a saját meghatározásaikon és mérési módszereiken alapuló – adott esetben a nemzeti követelményeknek való megfelelésre alkalmasabb – ingatlanmutatókra támaszkodjanak.

(9)

A kereskedelmi ingatlanpiacon mutatkozó fejlemények erősen prociklikus jellegére tekintettel a kockázatok figyelemmel kísérését e piacokon gyakrabban kell végezni, mint a lakóingatlanok piacán. Ezért a fizikai piac, valamint a beruházásokra és hitelekre vonatkozó folyamatok és a kapcsolódó hitelezési szabályok tekintetében a figyelemmel kísérést legalább negyedévente el kell végezni. A beruházások és a hitelezés állományai, és a kereskedelmi ingatlanok szektorának kapcsolódó hitelezési szabályai, valamint a lakóingatlan-szektorban érvényesülő hitelezési szabályok alakulása tekintetében a figyelemmel kísérést legalább évente egyszer el kell végezni.

(10)

Mivel a kereskedelmi ingatlanpiacok heterogének, a nemzeti makroprudenciális hatóságokat ösztönözni kell arra, hogy a mutatók közös készletét bontsák le releváns dimenziók szerint, mint például az ingatlan típusa, elhelyezkedése, valamint a piaci szereplők típusa és állampolgársága. Az ERKT továbbá ösztönzi a nemzeti makroprudenciális hatóságokat arra, hogy a főbb mutatók – így a hitelnyújtáskori hitelfedezeti arány, az aktuális hitelfedezeti arány, a kamatfedezeti mutató és az adósságszolgálati fedezeti mutató – megoszlására vonatkozó információkat a releváns kockázati csoportoknak megfelelően vegyék figyelembe. Mivel jelenleg uniós szinten nem állnak rendelkezésre az ilyen megoszlásokról szóló információk, a kereskedelmi ingatlanokra vonatkozó e mutatók tekintetében releváns kockázati csoportokat illetően nem adható konkrét útmutatás. Konkrétabb információk hiányában alternatívát jelenthet a mutatók megoszlási jellemzői (például kvantilisek) alapján történő figyelemmel kísérés, az ún. „farok kockázatokra” (vagyis a szóban forgó mutatótól függően a felső vagy alsó kvantilisre) való összpontosítás szükségessége mellett.

(11)

A kereskedelmi ingatlanpiacokat általában a piaci szereplők széles köre jellemzi, amelyek gyakran külföldi székhelyűek és olykor nem állnak semmilyen mikroprudenciális vagy makroprudenciális felügyelet hatálya alatt. Az európai felügyeleti hatóságokat ezért ösztönözni kell arra, hogy évente tegyék közzé a felügyeletük alatt álló szervezeteknek a kereskedelmi ingatlanpiacokon folytatott tevékenységére vonatkozó releváns országszintű aggregált adatokat, a fennálló szabályozási adatszolgáltatási sablonok útján gyűjtött adatokra támaszkodva. E közzététel bővíteni fogja a nemzeti makroprudenciális hatóságok ismereteit a más tagállamokból származó szervezetek által a hatóság saját belföldi kereskedelmi ingatlanpiacán folytatott tevékenységeket illetően.

(12)	Az ERKT ösztönzi a nemzeti makroprudenciális hatóságokat, hogy a mennyiségi mutatók használata mellett a vonatkozó piaci szereplőkkel való rendszeres kapcsolattartás révén is kövessék figyelemmel az ingatlanpiaci fejleményeket, különösen a kereskedelmi ingatlanszektor tekintetében.

(13)

Ez az ajánlás az adatharmonizáció és adatgyűjtés terén folyamatban levő egyéb nemzetközi és európai kezdeményezések figyelembevételével készült, amelyek közül az ingatlanokkal kapcsolatos adathiány kiküszöbölése szempontjából a legrelevánsabb az AnaCredit projektet bevezető (EU) 2016/867 európai központi banki rendelet (7). Ugyanakkor az AnaCredit bizonyos jellemzői következtében nem lehet kizárólag arra támaszkodni az ezen ajánlásban azonosított információigények kielégítéséhez. Először is, a lakóingatlan és a kereskedelmi ingatlan ezen ajánlásban adott fogalommeghatározása részletesebb és pénzügyi stabilitási célokra megfelelőbb, mint az (EU) 2016/867 rendeletben rögzített meghatározások, mivel e rendelet csak az 575/2013/EU rendeletben szereplő meghatározásokra utal. Másodszor, az (EU) 2016/867 rendelet nem ír elő egyes olyan kulcsfontosságú mutatókra és piaci szegmensekre vonatkozó információkat, amelyeket ez az ajánlás a pénzügyi stabilitás szempontjából fontosként azonosít (mint például a bérbeadásra vásárolt ingatlanok szegmense). Harmadszor, az AnaCredit hatálya csak az euroövezeti tagállamokra terjed ki. Az euroövezeten kívüli tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy önkéntes alapon részt vegyenek, azonban ebben a szakaszban még nem világos, hogy mely tagállamok fogják ezt választani. Negyedszer, az AnaCredit jelenleg a jogi személyekre és egyéb gazdasági egységekre korlátozódik, ideértve a nem pénzügyi vállalatokat. Hatálya még nem terjed ki a természetes személyeknek nyújtott hitelekre vonatkozó információkra, és még nem határozták meg az ilyen irányú kiterjesztésének időpontját. Ötödször, az AnaCredit a hitelintézetek által tartott vagy kezelt hitelekre vonatkozó információkat gyűjti. Ez a megközelítés magában foglalja, hogy az egyéb piaci szereplők által tartott hiteleket csak akkor regisztrálják az AnaCreditben, ha hitelintézet kezeli a hitelt. Az ingatlanfinanszírozásban, különösen a kereskedelmi ingatlanok finanszírozásában részt vevő egyéb piaci szereplők fontossága széles körben teszi szükségessé az ezen intézmények által nyújtott hitelekre vonatkozó információk gyűjtését. Az EKB/2016/13 rendelet (10) és (12) preambulumbekezdésében foglaltaknak megfelelően az AnaCredit jövőbeli szakaszainak előkészítése során a hitelek körét e piaci szegmensben az előnyök és költségek értékelésére irányuló eljárás részeként kell értékelni, az adatszolgáltatói kör és az adatszolgáltatási követelmények esetleges kiterjesztését megelőzően, a lakóingatlan- és a kereskedelmiingatlan-hitelek jobb lefedése érdekében. Hatodszor, az arányosság elvének alkalmazásában a kis bankok kizárhatók az AnaCredit hatálya alól (8), míg a makroprudenciális hatóságok vélhetik úgy, hogy a pénzügyi stabilitással összefüggő okokból ezek ingatlanszektorban folytatott tevékenységét is figyelemmel kell kísérni.

(14)	Az ingatlanmutatók koherens végrehajtásának elérése, valamint a meglévő határozatok, struktúrák, projektek és módszertani munka alapul vétele érdekében ajánlott az AnaCredit projekt figyelembevétele ezen ajánlás végrehajtása során.

(15)

Az ajánlás célja, hogy a nemzeti makroprudenciális hatóságok az ingatlanszektorban mutatkozó, a pénzügyi stabilitás szempontjából releváns fejleményeket nyomon követő, és az ajánlott, közösen megállapított célként szolgáló meghatározásokon és mutatókon alapuló keretet hajtsanak végre. Az ERKT úgy véli továbbá, hogy a pénzügyi stabilitás és a makroprudenciális politika előnyére szolgálna az ezen mutatókra vonatkozó összehasonlítható országadatok rendszeres uniós szintű gyűjtése és megosztása. Ez nem csupán az ingatlanokhoz kapcsolódó kockázatok pontosabb értékelését tenné lehetővé a tagállamokban, hanem a tagállamok által az ingatlanokhoz kapcsolódó sebezhetőségek kezelése érdekében aktivált makroprudenciális politikai eszközök használatának összehasonlítását is. Az Európai Központi Banknak (EKB) az ERKT működését érintő külön feladatokkal történő felruházásáról szóló, 2010. november 17-i 1096/2010/EU tanácsi rendelet 2. cikke szerint az EKB elemzési, statisztikai, logisztikai és adminisztratív segítséget nyújt az ERKT számára. Az EKB tehát jó helyzetben van ahhoz, hogy koordinálja az ilyen uniós szintű adatgyűjtést és -megosztást. Ezt a munkát az ajánlás elfogadását követően azonnal meg kell kezdeni, az Eurostattal és szükség esetén a nemzeti statisztikai hivatalokkal egyeztetve. Amint a makroprudenciális hatóságok megkezdik az ajánlás végrehajtását és uniós szinten előrehalad a tényleges adatgyűjtés, további technikai útmutatásra, valamint a célként szolgáló meghatározásokkal és mutatókkal kapcsolatos további munkára lesz szükség a piacok vagy piaci szegmensek sajátosságainak figyelembevételéhez, valamint az adatok statisztikai minőségének biztosításához; az ilyen részletesebb végrehajtási útmutatás azonban nem módosíthatja az ezen ajánlásban megállapított, célként szolgáló meghatározások és mutatók alapvető jellemzőit és célját.

(16)

Ezen ajánlás végrehajtása, valamint a (15) preambulumbekezdésben említett további technikai munka során kellő figyelmet kell fordítani az arányosság elvére. A vonatkozó mutatók és a kiszámításuk módszereinek végrehajtása során figyelembe kell venni a lakóingatlanok és a kereskedelmi ingatlanok nemzeti piacának méretét és alakulását. Az ajánlás végrehajtásának bármely értékelése során figyelembe kell venni a (15) preambulumbekezdésben említett uniós szintű adatgyűjtés során elért előrehaladást és az annak során mutatkozó korlátozásokat. Amennyiben e korlátozások indokolják, különösen az A–D. ajánlásokra vonatkozó, 2020. végén esedékes végső jelentéseknek nem kell szükségszerűen tartalmazniuk valamennyi kulcsfontosságú mutatót.

(17)	Ez az ajánlás nem érinti az uniós központi bankok monetáris politikai megbízatását.

(18)	Ezen ajánlás előkészítése során figyelembevételre kerültek a releváns magánszektorbeli érdekelt felek észrevételei.

(19)	Az ERKT ajánlásait azt követően teszik közzé, hogy a Tanácsot az igazgatótanács erre vonatkozó szándékáról értesítették, és a Tanács számára reagálási lehetőséget biztosítottak,

ELFOGADTA EZT AZ AJÁNLÁST:

1. SZAKASZ

AJÁNLÁSOK

A. ajánlás – A lakóingatlan-szektorból eredő kockázatok figyelemmel kísérése

A nemzeti makroprudenciális hatóságok számára ajánlott, hogy alakítsanak ki a belföldi lakóingatlan-szektorukra vonatkozó kockázatfigyelési keretrendszert, a belföldi lakáshitelekre vonatkozó aktuális hitelezési szabályokról szóló információkra is kiterjedően. Ennek érdekében a lakóingatlanok piacáról eredő kockázatok hatékony figyelemmel kíséréséhez a hitelezési szabályokra vonatkozó mutatók alábbi csoportja ajánlott:

a)	hitelnyújtáskori hitelfedezeti arány (loan-to-value ratio at origination, LTV-O);

b)	aktuális hitelfedezeti arány (current loan-to-value ratio, LTV-C);

c)	hitelnyújtáskori hitel-jövedelem arány (loan-to-income ratio at origination, LTI-O);

d)	hitelnyújtáskori adósság-jövedelem arány (debt-to-income ratio at origination, DTI-O);

e)	hitelnyújtáskori hitelszolgálat-jövedelem arány (loan-service-to-income ratio at origination, LSTI-O);

f)	hitelnyújtáskori adósságszolgálat-jövedelem arány (debt-service-to-income ratio at origination, DSTI-O), opcionális mutatóként;

g)	a folyósított lakáshitelek száma és összege;

h)	a lakáshitelek futamideje a hitelnyújtáskor.

Az e mutatókra vonatkozó információknak a belföldi hitelezőkre egyedi alapon kell vonatkozniuk, és kellően reprezentatívnak kell lenniük a belföldi lakáshitelek piacára nézve.

Ahol a bérbeadásra vásárolt ingatlanok jelentős forrását képviselik a belföldi ingatlanszektorból eredő kockázatoknak, vélhetően, de nem kizárólag azért, mert a teljes lakáshitelezési állomány vagy folyamatok jelentős részét teszik ki, a nemzeti makroprudenciális hatóságok számára ajánlott, hogy e piaci szegmensre vonatkozóan bizonyos további mutatókon alapuló kockázatfigyelési keretrendszert alakítsanak ki. Ahol nem, vagy csak korlátozottan állnak rendelkezésre mennyiségi információk a bérbeadásra vásárolt ingatlanok jelentőségének értékeléséhez, előfordulhat, hogy ezt az értékelést első alkalommal minőségibb jellegű információk alapján kell elvégezni. Az e piaci szegmensre vonatkozó további mutatók között szerepelniük kell az alábbiaknak:

a)	hitelnyújtáskori kamatfedezeti mutató (interest coverage ratio at origination, ICR-O);

b)	hitelnyújtáskori hitel-bérleti díj arány (loan-to-rent ratio at origination, LTR-O).

Az (1) és a (2) bekezdésben felsorolt mutatók kiszámítását illetően a nemzeti makroprudenciális hatóságok számára ajánlott az ezen ajánlás IV. mellékletében foglalt útmutatás követése.

A nemzeti makroprudenciális hatóságok számára ajánlott, hogy az (1) és a (2) bekezdésben felsorolt mutatók alapján legalább évente kövessék figyelemmel a belföldi lakóingatlan-szektorban bekövetkező fejleményeket.

B. ajánlás – A lakóingatlan-szektor tekintetében releváns információk

A nemzeti makroprudenciális hatóságok számára ajánlott, hogy kövessék figyelemmel az ezen ajánlás II. mellékletének A. sablonjában meghatározott vonatkozó mutatók egyváltozós eloszlását és meghatározott együttes eloszlásait. E sablon útmutatással szolgál az információknak a belföldi lakóingatlan-szektorból eredő kockázatok figyelemmel kísérése tekintetében releváns részletességéről.

A nemzeti makroprudenciális hatóságok számára ajánlott, hogy a különböző mutatókhoz kapcsolódó kockázatokat az ezen ajánlás II. mellékletének A. sablonjában meghatározott alábbi információk alapján kövessék figyelemmel.

Az adatszolgáltatási időszakban megadott lakáshitelek folyamatai tekintetében a nemzeti makroprudenciális hatóságoknak figyelembe kell venniük:

—	a szerződések teljes számát és a kapcsolódó összeget a nemzeti valutában;

—	a szerződések számát és a kapcsolódó összeget a nemzeti valutában, az ezen ajánlás II. mellékletének A. sablonjában meghatározott kategóriák szerinti bontásban.

A lakáshitelek folyamataihoz kapcsolódó LTV-O és LSTI-O tekintetében a nemzeti makroprudenciális hatóságoknak figyelembe kell venniük:

—	a vonatkozó mutató súlyozott átlagát, százalékban kifejezve;

—	az ezen ajánlás II. mellékletének A. sablonjában meghatározott kategóriák szerint részletezett vonatkozó mutató súlyozott átlagát, százalékban kifejezve;

—	a szerződések számát és a kapcsolódó összeget a nemzeti valutában, az ezen ajánlás II. mellékletének A. sablonjában meghatározott eloszlási csoportok szerinti bontásban.

A lakáshitelek folyamataihoz kapcsolódó DSTI-O (opcionális mutató) tekintetében a nemzeti makroprudenciális hatóságoknak figyelembe kell venniük:

—	a vonatkozó mutató súlyozott átlagát, százalékban kifejezve;

—	a szerződések számát és a kapcsolódó összeget a nemzeti valutában, az ezen ajánlás II. mellékletének A. sablonjában meghatározott eloszlási csoportok szerinti bontásban.

A lakáshitelek állományához kapcsolódó LTV-C tekintetében a nemzeti makroprudenciális hatóságoknak figyelembe kell venniük:

—	a vonatkozó mutató súlyozott átlagát, százalékban kifejezve;

—	a szerződések számát és a kapcsolódó összeget a nemzeti valutában, az ezen ajánlás II. mellékletének A. sablonjában meghatározott eloszlási csoportok szerinti bontásban.

A lakáshitelek folyamataihoz kapcsolódó hitelnyújtáskori futamidő tekintetében a nemzeti makroprudenciális hatóságoknak figyelembe kell venniük:

—	az években kifejezett, súlyozott átlagos futamidőt;

—	a szerződések számát és a kapcsolódó összeget a nemzeti valutában, az ezen ajánlás II. mellékletének A. sablonjában meghatározott eloszlási csoportok szerinti bontásban.

A lakáshitelek folyamataihoz kapcsolódó LTI-O és DTI-O tekintetében a nemzeti makroprudenciális hatóságoknak figyelembe kell venniük:

—	a vonatkozó mutató súlyozott átlagát;

—	a szerződések számát és a kapcsolódó összeget a nemzeti valutában, az ezen ajánlás II. mellékletének A. sablonjában meghatározott eloszlási csoportok szerinti bontásban.

A lakáshitelek folyamataihoz kapcsolódó LSTI-O, LTV-O és a lakáshitelek hitelnyújtáskori futamideje együttes eloszlása tekintetében a nemzeti makroprudenciális hatóságoknak a szerződések számát és a kapcsolódó összeget nemzeti valutában, az ezen ajánlás II. mellékletének A. sablonjában meghatározott kategóriák szerinti bontásban kell figyelembe venniük.

A lakáshitelek folyamataihoz kapcsolódó LSTI-O és induláskori kamatlábrögzítési időszak együttes eloszlása tekintetében a nemzeti makroprudenciális hatóságoknak a szerződések számát és a nemzeti valutában kifejezett kapcsolódó összeget az ezen ajánlás II. mellékletének A. sablonjában meghatározott kategóriák szerinti bontásban kell figyelembe venniük.

A lakáshitelek folyamataihoz kapcsolódó DTI-O és LTV-O együttes eloszlása tekintetében a nemzeti makroprudenciális hatóságoknak a szerződések számát és a kapcsolódó összeget nemzeti valutában, az ezen ajánlás II. mellékletének A. sablonjában meghatározott kategóriák szerinti bontásban kell figyelembe venniük.

Ahol a bérbeadásra vásárolt ingatlanok jelentős forrását képviselik a belföldi lakóingatlan-szektorból eredő kockázatoknak, vélhetően, de nem kizárólag azért, mert a teljes lakáshitelezési állomány vagy folyamatok jelentős részét teszik ki, a nemzeti makroprudenciális hatóságok számára ajánlott, hogy a releváns mutatók tekintetében a kockázatokat a bérbeadásra vásárolt ingatlanok és a tulajdonos által lakott ingatlanok szerint külön-külön is figyelemmel kísérjék. Ebben az esetben a nemzeti makroprudenciális hatóságoknak az ezen ajánlás II. mellékletének B. sablonjában meghatározott bontásokat is figyelembe kell venniük.

C. ajánlás – A kereskedelmi ingatlanszektorból eredő kockázatok figyelemmel kísérése

A nemzeti makroprudenciális hatóságok számára ajánlott, hogy alakítsanak ki belföldi kereskedelmiingatlan-szektorukra vonatkozó kockázatfigyelési keretrendszert. Ennek érdekében a kereskedelmi ingatlanok piacáról származó kockázatok hatékony figyelemmel kíséréséhez a mutatók alábbi csoportja ajánlott:

A fizikai kereskedelmiingatlan-piacra vonatkozó mutatók:

árindex;

b)	bérleti index;

c)	bérleti hozam index;

d)	kiadatlan terület aránya;

e)	megkezdett építkezések.

A pénzügyi rendszer kereskedelmiingatlan-hitelezési kitettségeire vonatkozó mutatók:

f)	kereskedelmiingatlan-hitelezési folyamatok (beleértve a fejlesztés alatt álló ingatlanokat is);

g)	a nemteljesítő kereskedelmiingatlan-hitelek (beleértve a fejlesztés alatt álló ingatlanokat is) folyamatai;

h)	kereskedelmiingatlan-hitelezési (beleértve a fejlesztés alatt álló ingatlanokat is) veszteségek fedezetére képzett céltartalékok folyamatai;

i)	a fejlesztés alatt álló ingatlanok céljára történő hitelezés (mint a kereskedelmiingatlan-hitelezés része) tekintetében a hitelezési veszteségek fedezetére képzett céltartalékok folyamatai;

j)	kereskedelmiingatlan-hitelezési állományok (beleértve a fejlesztés alatt álló ingatlanokat is);

k)	a nemteljesítő kereskedelmiingatlan-hitelek (beleértve a fejlesztés alatt álló ingatlanokat is) állományai;

l)	kereskedelmiingatlan-hitelezési (beleértve a fejlesztés alatt álló ingatlanokat is) veszteségek fedezetére képzett céltartalékok állományai;

m)	a fejlesztés alatt álló ingatlanok céljára történő hitelezés (mint a kereskedelmiingatlan-hitelezés része) állományai;

n)	a fejlesztés alatt álló ingatlanok céljára történő hitelezés (mint a kereskedelmiingatlan-hitelezés része) tekintetében a nemteljesítő hitelek állományai;

o)	a fejlesztés alatt álló ingatlanok céljára történő hitelezés (mint a kereskedelmiingatlan-hitelezés része) tekintetében a hitelezési veszteségek fedezetére képzett céltartalékok állományai.

A kereskedelmiingatlan-hitelezési szabályokra vonatkozó mutatók:

p)	az LTV-O súlyozott átlaga a kereskedelmiingatlan-hitelek folyamatai tekintetében;

q)	az aktuális hitelfedezeti arány (LTV-C) súlyozott átlaga a kereskedelmiingatlan-hitelek állományai tekintetében;

r)	a hitelnyújtáskori kamatfedezeti arány (ICR-O) súlyozott átlaga a kereskedelmiingatlan-hitelek folyamatai tekintetében, valamint az aktuális kamatfedezeti arány (ICR-C) súlyozott átlaga a kereskedelmiingatlan-hitelek állományai tekintetében;

s)	a hitelnyújtáskori adósságszolgálati fedezeti mutató (DSCR-O) súlyozott átlaga a kereskedelmiingatlan-hitelek folyamatai tekintetében, valamint az aktuális adósságszolgálati fedezeti mutató (DSCR-C) súlyozott átlaga a kereskedelmiingatlan-hitelek állományai tekintetében.

Az e mutatókra vonatkozó információknak a hitelezőkre egyedi alapon kell vonatkozniuk, és kellően reprezentatívnak kell lenniük a belföldi kereskedelmiingatlan-piacra nézve.

Amennyiben a beruházások a kereskedelmiingatlan-finanszírozás jelentős részét teszik ki, a nemzeti makroprudenciális hatóságok számára ajánlott, hogy a belföldi kereskedelmiingatlan-szektorukra vonatkozó kockázatfigyelési keretrendszerbe illesszék be a kereskedelmiingatlan-beruházási kitettségekre vonatkozó további mutatók alábbi csoportját is:

a)	közvetlen és közvetett kereskedelmiingatlan-beruházási folyamatok;

b)	a kereskedelmiingatlan-beruházásokra vonatkozó értékelési kiigazítások folyamatai;

c)	közvetlen és közvetett kereskedelmiingatlan-beruházási állományok;

d)	a kereskedelmiingatlan-beruházásokra vonatkozó értékelési kiigazítások állományai.

Az ezen mutatókra vonatkozó információknak a befektetőkre egyedi alapon kell vonatkozniuk, és kellően reprezentatívnak kell lenniük a belföldi kereskedelmiingatlan-piacra nézve.

Az (1) és (2) bekezdésben felsorolt mutatók kiszámítását illetően a nemzeti makroprudenciális hatóságok számára ajánlott az ezen ajánlás V. mellékletében, és amennyiben a kereskedelmi ingatlanok tekintetében releváns, a IV. mellékletében foglalt útmutatás követése.

A nemzeti makroprudenciális hatóságok számára ajánlott, hogy az (1) és a (2) bekezdésben felsorolt mutatók alapján legalább negyedévente kövessék figyelemmel a belföldi kereskedelmiingatlan-szektorban bekövetkező fejleményeket a fizikai piac, a hitelezési és beruházási folyamatok (beleértve a nemteljesítő hitelek, a hitelezési veszteségek fedezetére képzett céltartalékok és a beruházások értékelési kiigazításainak folyamatait), valamint a kapcsolódó hitelezési szabályok tekintetében. E figyelemmel kísérésre legalább évente sor kell, hogy kerüljön a hitelek és beruházások állományai (beleértve a nemteljesítő hitelek, a hitelezési veszteségek fedezetére képzett céltartalékok és a beruházások értékelési kiigazításainak állományait) és a kapcsolódó hitelezési szabályok tekintetében.

D. ajánlás – A kereskedelmi ingatlanszektor tekintetében releváns információk

A nemzeti makroprudenciális hatóságok számára ajánlott, hogy kövessék figyelemmel az ezen ajánlás III. mellékletének A., B. és C. sablonjában meghatározott vonatkozó mutatókat. E sablonok útmutatással szolgálnak a belföldi kereskedelmiingatlan-szektorból eredő kockázatok figyelemmel kíséréséhez szükséges az információk részletességéről.

A nemzeti makroprudenciális hatóságok számára ajánlott, hogy a különböző mutatókhoz kapcsolódó kockázatokat az ezen ajánlás III. mellékletének A., B. és C. sablonjában meghatározott alábbi információk alapján kövessék figyelemmel:

Az árindex, a bérleti index, a bérleti hozam index, a kiadatlan terület aránya és a megkezdett építkezések esetében a nemzeti makroprudenciális hatóságoknak az alábbiak szerinti bontást kell figyelembe venniük:

—	ingatlan típusa;

—	ingatlan helye.

A kereskedelmiingatlan-beruházások értékelési kiigazításainak folyamatai és állományai esetében a nemzeti makroprudenciális hatóságoknak az alábbiak szerinti bontást kell figyelembe venniük:

—	ingatlan típusa;

—	ingatlan helye;

—	befektető típusa;

—	befektető állampolgársága.

A kereskedelmiingatlan-hitelezési folyamatok és állományok, valamint a fejlesztés alatt álló ingatlanok céljára történő hitelezés alkategóriája esetében a nemzeti makroprudenciális hatóságoknak az alábbiak szerinti bontást kell figyelembe venniük:

—	ingatlan típusa;

—	ingatlan helye;

—	hitelező típusa;

—	hitelező állampolgársága.

A nemteljesítő kereskedelmiingatlan-hitelek folyamatai és állományai, valamint a fejlesztés alatt álló ingatlanok céljára történő hitelezés tekintetében a nemteljesítő hitelek alkategóriája esetében a nemzeti makroprudenciális hatóságoknak az alábbiak szerinti bontást kell figyelembe venniük:

—	ingatlan típusa;

—	ingatlan helye;

—	hitelező típusa;

—	hitelező állampolgársága.

A kereskedelmiingatlan-hitelezési veszteségek fedezetére képzett céltartalékok folyamatai és állományai, valamint a fejlesztés alatt álló ingatlanok céljára történő hitelezés tekintetében a hitelezési veszteségek fedezetére képzett céltartalékok alkategóriája esetében a nemzeti makroprudenciális hatóságoknak az alábbiak szerinti bontást kell figyelembe venniük:

—	ingatlan típusa;

—	ingatlan helye;

—	hitelező típusa;

—	hitelező állampolgársága.

Amennyiben a beruházások a kereskedelmiingatlan-finanszírozás jelentős részét teszik ki, a nemzeti makroprudenciális hatóságok számára ajánlott, hogy a belföldi kereskedelmiingatlan-szektorukra vonatkozó kockázatfigyelési keretrendszerbe illesszék be a kereskedelmiingatlan-beruházási kitettségre vonatkozó, az ezen ajánlás III. mellékletének B. sablonjában meghatározott további információk alábbi csoportját is:

A kereskedelmiingatlan-beruházási folyamatok és állományok esetében a nemzeti makroprudenciális hatóságoknak az alábbiak szerinti bontást kell figyelembe venniük:

—	közvetlenül tulajdonban álló kereskedelmi ingatlanok;

—	közvetetten tulajdonban álló kereskedelmi ingatlanok.

A közvetlen kereskedelmiingatlan-beruházási folyamatok és állományok esetében a nemzeti makroprudenciális hatóságoknak az alábbiak szerinti bontást kell figyelembe venniük:

—	ingatlan típusa;

—	ingatlan helye;

—	befektető típusa;

—	befektető állampolgársága.

A közvetett kereskedelmiingatlan-beruházási folyamatok és állományok esetében a nemzeti makroprudenciális hatóságoknak az alábbiak szerinti bontást kell figyelembe venniük:

—	befektető típusa;

—	befektető állampolgársága.

E. ajánlás – A nemzeti kereskedelmiingatlan-piacoknak való kitettségi adatok közzététele az európai felügyeleti hatóságok által

Az Európai Bankhatóság (EBH), az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság (EIOPA) és az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (ESMA) számára ajánlott, hogy az ezen ajánlás V. mellékletének 9. pontjában foglalt útmutatásnak megfelelően legalább évente tegyék közzé a felügyeletük alatt álló szervezeteknek az Unió egyes nemzeti kereskedelmiingatlan-piacainak való kitettségeire vonatkozó aggregált adatokat. Ezeknek az aggregált adatoknak a fennálló adatszolgáltatási követelmények alapján az európai felügyeleti hatóságok rendelkezésére álló információkon kell alapulniuk.

2. SZAKASZ

VÉGREHAJTÁS

1. Fogalommeghatározások

Ezen ajánlás alkalmazásában, valamint az ezen ajánlás IV. és V. mellékletében szereplő további technikai előírások figyelembevételével a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

1.	„hitelfelvevő”: a lakáshitelre vagy a kereskedelmiingatlan-hitelre vonatkozó szerződés aláírója vagy egyik aláírója, aki a hitelezőtől finanszírozásban részesül;

2.	„bérbeadásra vásárolt ingatlanhoz kapcsolódó hitel”: az összes olyan hitel vagy hitelrészlet összege, amelyek tekintetében a hitelfelvevő a hitelnyújtáskor a bérbeadásra vásárolt ingatlant jelölte meg fedezetként;

3.	„bérbeadásra vásárolt ingatlan”: olyan lakóingatlan, amely elsődlegesen a bérlők részére történő bérbeadás céljából közvetlenül valamely magánháztartás tulajdonában áll;

„kereskedelmi ingatlan”: minden jövedelmet termelő ingatlan, akár létező, akár fejlesztés alatt áll, kivéve az alábbiakat:

a)	szociális lakások;

b)	a végfelhasználók tulajdonában álló ingatlanok;

c)	bérbeadásra vásárolt ingatlanok.

Amennyiben egy ingatlan vegyes, kereskedelmi és lakáscélú felhasználással is rendelkezik, azt különböző ingatlanoknak kell tekinteni (például az egyes felhasználásoknak szentelt alapterület alapján), amennyiben az ilyen bontás megvalósítható; egyébként az ingatlan besorolható a domináns felhasználásnak megfelelően;

5.	„kereskedelmi ingatlanhoz kapcsolódó hitel”: kereskedelmi ingatlan (vagy kereskedelmi ingatlanok csoportja) megszerzésére irányuló vagy kereskedelmi ingatlannal (vagy kereskedelmi ingatlanok csoportjával) fedezett hitel;

„megkezdett építkezések”: az adatszolgáltatási időszakban megkezdett új kereskedelmi építkezési projektek alapterülete négyzetméterben; amennyiben ez az információ nem áll rendelkezésre, a megkezdett építkezések utalhat az adatszolgáltatási időszakban megkezdett új kereskedelmi építkezési projektek számára;

7.	„aktuális hitelfedezeti arány” (current loan-to-value ratio, LTV-C): az összes olyan hitel vagy hitelrészlet, amelyek tekintetében a hitelfelvevő egy adott ingatlant jelölt meg fedezetként, adatszolgáltatási időpontban fennálló összegének az ingatlan aktuális értékéhez viszonyított aránya;

„ingatlan aktuális értéke”: az ingatlan egy független külső vagy belső értékbecslő által megállapított értéke; ha ilyen értékelés nem áll rendelkezésre, az ingatlan aktuális értéke megbecsülhető az ingatlan földrajzi elhelyezkedésére és típusára tekintettel kellően részletes ingatlanérték-index felhasználásával; ha ilyen ingatlanérték-index sem áll rendelkezésre, az ingatlan földrajzi elhelyezkedésére és típusára tekintettel kellően részletes ingatlanár-index használható az ingatlan értékcsökkenésének figyelembevétele érdekében megfelelően megválasztott csökkentés alkalmazását követően;

9.	„adósságszolgálat”: a hitelfelvevő teljes adóssága utáni összes kamat- és tőketörlesztés egy adott időszak (általában egy év) alatt;

10.

„adósságszolgálati fedezeti mutató” (debt service coverage ratio, DSCR): egy adott, legalább részben adósság révén finanszírozott kereskedelmi ingatlan által generált, az adók és az ingatlan értékének fenntartását szolgáló működési költségek nélküli éves bérletidíj-bevételnek az adott ingatlan által fedezett hitel éves adósságszolgálatához viszonyított aránya; a mutató utalhat a hitelnyújtáskori (DSCR-O) vagy az aktuális (DSCR-C) értékre;

11.	„hitelnyújtáskori adósságszolgálat-jövedelem arány” (debt-service-to-income ratio at origination, DSTI-O): az éves teljes adósságszolgálatnak a hitelfelvevő teljes éves rendelkezésre álló jövedelméhez viszonyított aránya a hitelnyújtás időpontjában;

12.	„hitelnyújtáskori adósság-jövedelem arány” (debt-to-income ratio at origination, DTI-O): a hitelfelvevő hitelnyújtáskori teljes adósságának a hitelfelvevő hitelnyújtáskori teljes éves rendelkezésre álló jövedelméhez viszonyított aránya;

13.

„rendelkezésre álló jövedelem”: a hitelfelvevőnek a hitelező által a lakáshitel-nyújtás időpontjában regisztrált teljes éves rendelkezésre álló jövedelme, amely valamennyi jövedelemforrásra kiterjed, az (adóvisszatérítések nélküli) adók és járulékok (például egészségügyi ellátási, társadalombiztosítási vagy egészségbiztosítási járulékok) levonásával és a kiadások levonása előtt;

14.	„első vevő”: olyan hitelfelvevő, akinek korábban nem nyújtottak lakáshitelt; egynél több hitelfelvevő (a lakáshitelre vonatkozó szerződés több aláírója) esetén egyik hitelfelvevő sem minősül első vevőnek, amennyiben valamelyiküknek korábban lakáshitelt nyújtottak;

15.	„hitelek folyamatai”: az adatszolgáltatási időszakban nyújtott összes új hitel; az újratárgyalt hitelek az új hitelnyújtás részét képezik, ha a hitelező új hitelszerződésnek tekinti azokat;

16.	„teljes mértékben amortizálódó hitel”: amortizációs ütemezés szerint a hitel futamideje alatti rendszeres tőketörlesztésű lakáshitel, amelynek esetében a tőke a hitel lejártakor teljes mértékben visszafizetésre került;

17.	„jövedelemtermelő ingatlan”: minden olyan ingatlan, amelynek esetében a jövedelmet annak bérleti díjából vagy értékesítéséből származó nyereség generálja;

18.

„kamatfedezeti mutató” (interest coverage ratio, ICR): a bérbeadásra vásárolt ingatlanból származó bruttó (működési költségek és adók levonása előtti) éves bérletidíj-bevételnek vagy a kereskedelmi ingatlanból vagy ingatlanok csoportjából származó nettó éves bérletidíj-bevételnek az ingatlan vagy ingatlanok csoportja által fedezett hitel éves kamatköltségéhez viszonyított aránya; a mutató utalhat a hitelnyújtáskori (ICR-O) vagy az aktuális (ICR-C) értékre;

19.	„hitelezési veszteségek fedezetére képzett céltartalékok”: a potenciális jövőbeli hitelezési veszteségek fedezetére a hitelportfóliókban képzett céltartalékok teljes összege;

20.	„folyósított hitelek”: az adatszolgáltatási időszakban nyújtott összes lakáshitel (a hitelek számában vagy hitelösszegben kifejezve);

21.	„hitelszolgálat”: a hitelfelvevő lakáshitele utáni összes kamat- és tőketörlesztés egy adott időszak (általában egy év) alatt;

22.	„hitelnyújtáskori hitelszolgálat-jövedelem arány” (loan service-to-income ratio at origination, LSTI-O): az éves lakáshitel-szolgálatnak a hitelfelvevő teljes éves rendelkezésre álló jövedelméhez viszonyított aránya a hitelnyújtás időpontjában;

23.	„hitel-költség arány” (loan-to-cost ratio, LTC): az összes nyújtott hitel kezdeti összegének a valamely ingatlan fejlesztésével (a befejezésig) járó költségek összegéhez viszonyított aránya;

24.

„hitelnyújtáskori hitel-jövedelem arány” (loan-to-income ratio at origination, LTI-O): az összes olyan hitel vagy hitelrészlet összegének, amelyek tekintetében a hitelfelvevő hitelnyújtáskor az ingatlan jelölte meg fedezetként, a hitelfelvevő hitelnyújtáskori teljes éves rendelkezésre álló jövedelméhez viszonyított aránya;

25.

„hitelnyújtáskori hitel-bérleti díj arány” (loan-to-rent ratio at origination, LTR-O): a hitelfelvevő bérbeadásra vásárolt ingatlanhoz kapcsolódó hitelnyújtáskori hitelének a bérbeadásra vásárolt ingatlanból származó bruttó (működési költségek és adók levonása előtti) éves bérletidíj-bevételhez viszonyított aránya;

26.	„hitelnyújtáskori hitelfedezeti arány” (loan-to-value ratio at origination, LTV-O): az összes olyan hitel vagy hitelrészlet összegének, amelyek tekintetében a hitelfelvevő hitelnyújtáskor az ingatlant jelölte meg fedezetként, az ingatlan hitelnyújtáskori értékéhez viszonyított aránya;

27.	„hitelnyújtáskori futamidő”: a lakáshitel-szerződés években kifejezett időtartama a hitelnyújtás időpontjában;

28.	„nemzeti makroprudenciális hatóság”: az ERKT/2011/3 európai rendszerkockázati testületi ajánlás (9) B. ajánlásában ajánlottaknak megfelelően a nemzeti jogszabályok által a makroprudenciális politika vitelével megbízott hatóság;

29.	„nem amortizálódó hitel”: legfeljebb csupán a hitel kamatának rendszeres törlesztésével járó lakáshitel; adott esetben külön kell azonosítani a visszaváltási eszközzel rendelkező nem amortizálódó hiteleket;

30.

„nemteljesítő hitelek”: az alábbi kritériumok egyikének vagy mindkettőnek megfelelő hitelkockázati kitettségek:

a)	több mint 90 napos késedelemben lévő lényeges kitettségek;

b)	az adós vizsgálata alapján valószínűtlen, hogy az adós a fedezet érvényesítése nélkül képes lesz hitelkötelezettségeinek összegét teljes egészében visszafizetni, függetlenül attól, hogy van-e késedelem, illetve a késedelmes napok számától;

31.	„tulajdonos által lakott ingatlanhoz kapcsolódó hitel”: az összes olyan lakáshitel vagy hitelrészlet összege, amelyek tekintetében a hitelfelvevő a hitelnyújtáskor tulajdonos által lakott ingatlant jelölt meg fedezetként;

32.	„tulajdonos által lakott ingatlan”: az összes olyan, magánháztartás tulajdonában álló lakóingatlan, amely lakáscélra áll tulajdonosa rendelkezésére;

33.	„részben amortizálódó hitel”: több különböző amortizációs típusú lakáshitel kombinációja;

34.

„fejlesztés alatt álló ingatlan”: minden olyan, még építés alatt álló ingatlan, amelyet arra szánnak, hogy elkészültét követően tulajdonosa számára – bérleti díjak, vagy az értékesítéséből származó nyereség formájában – bevételt biztosítson; nem foglalja magában az épületek lebontását vagy a jövőbeli potenciális fejlesztés céljára megtisztításra kerülő területeket;

35.	„ingatlanérték-index”: olyan index, amely az ingatlan árának és minőségének idővel történő változását egyaránt tükrözi, például az ügyleti adatok alapján előállított index;

36.	„bérleti díj”: a bérlő által az ingatlan tulajdonosa részére ténylegesen fizetett pénzösszeg, az esetleges ösztönzők (például bérletidíj-mentes időszakok, átalakítási hozzájárulás) és terhek levonásával;

37.	„bérleti hozam”: az éves bérleti díjaknak az ingatlan piaci értékéhez viszonyított aránya;

38.

„lakóingatlan”: minden olyan belföldön található ingatlan, amely lakáscélra rendelkezésre áll, és amelyet magánháztartás megszerzett, felépített vagy felújított, és amely nem minősül kereskedelmi ingatlannak. Amennyiben egy ingatlan vegyes felhasználású, azt különböző ingatlanoknak kell tekinteni (például az egyes felhasználásoknak szentelt alapterület alapján), amennyiben az ilyen bontás megvalósítható; egyébként az ingatlan besorolható a domináns felhasználásnak megfelelően;

39.	„lakáshitel”: magánháztartásnak nyújtott, lakóingatlannal fedezett hitel, a hitel céljától függetlenül;

40.	„kockázatfigyelési keretrendszer”: a belföldi ingatlanpiacból eredő rendszerkockázatok figyelemmel kísérésének és értékelésének rendszeres folyamata, megalapozott elemzési módszerek és kellően reprezentatív adatok alapján;

41.

„kellően reprezentatív adatok”: a statisztikai populációban ismerten jelen levő releváns jellemzőkre vonatkozó, mintavételi módszerek alkalmazásával szerzett adatok; nincsenek előírva konkrét mintavételi módszerek, és a nemzeti gyakorlatok megfelelőnek tekintendők mindaddig, amíg szakértői megítélés szerint úgy tekinthető, hogy torzulatlan eredményekhez vezetnek;

42.	„kiadatlan terület aránya”: az ingatlan bérbeadásra rendelkezésre álló alapterületének az ingatlan teljes alapterületéhez viszonyított aránya;

43.	„beruházások értékelési kiigazítása”: a befektetőnél a fennálló piaci feltételek következtében a beruházásokhoz kapcsolódó potenciális jövőbeli veszteség figyelembevétele érdekében felmerült költségek;

44.	„hitelnyújtáskori érték”: az ingatlan ügyleti értéke (amelyet például közjegyzői okirat rögzít) és a független külső vagy belső értékbecslő által a hitelnyújtáskor megállapított értéke közül az alacsonyabb érték; ha csak egy érték áll rendelkezésre, azt kell használni.

2. Végrehajtási kritériumok

Az ajánlás végrehajtására a következő kritériumok vonatkoznak:

a)	az ajánlás csak azon mutatókra terjed ki, amelyek a pénzügyi stabilitás céljára szükségesek, és amelyek tekintetében adathiány került azonosításra;

kellő figyelmet kell fordítani az arányosság elvére, az alábbiak figyelembevételével:

i.	a kereskedelmi- és lakóingatlan-piac mérete és alakulása a tagállamokban;

ii.	az egyes nemzeti makroprudenciális hatóságok hatásköre;

iii.	az egyes ajánlások célkitűzése és tartalma;

c)	az A–D. ajánlás végrehajtásának értékelése során kellő tekintettel kell lenni a (15) preambulumbekezdésben említett uniós szintű adatgyűjtés terén elért előrehaladásra is;

d)	az A–E. ajánlásnak való megfelelésre vonatkozó, az ezen ajánlás I. mellékletében meghatározott külön kritériumok.

A címzetteknek közölniük kell az ERKT-val és a Tanáccsal az ezen ajánlás nyomán hozott intézkedéseket, vagy az intézkedés mellőzését megfelelően meg kell indokolniuk. A jelentésnek tartalmaznia kell legalább:

a)	a hozott intézkedések érdemére és időbeli ütemezésére vonatkozó információkat;

b)	a hozott intézkedések működésének ezen ajánlás célkitűzései szempontjából történő értékelését;

c)	részletes indokolást az intézkedés mellőzésére vagy az ezen ajánlástól való eltérésre, beleértve a késedelmet is.

3. Az intézkedések elfogadására vonatkozó határidők

A címzetteknek az alábbi határidőkön belül közölniük kell az ERKT-val és a Tanáccsal az ezen ajánlás nyomán hozott intézkedéseket, vagy az intézkedés mellőzését megfelelően meg kell indokolniuk:

A. ajánlás

a)	A nemzeti makroprudenciális hatóságoknak 2018. december 31-ig időközi jelentést kell benyújtaniuk az ERKT-nak és a Tanácsnak az A. ajánlás végrehajtásához már rendelkezésre álló vagy várhatóan rendelkezésre álló információkról.

b)	A nemzeti makroprudenciális hatóságoknak 2020. december 31-ig végső jelentést kell benyújtaniuk az ERKT-nak és a Tanácsnak az A. ajánlás végrehajtásáról.

B. ajánlás

a)	A nemzeti makroprudenciális hatóságoknak 2018. december 31-ig időközi jelentést kell benyújtaniuk az ERKT-nak és a Tanácsnak a B. ajánlás végrehajtásához már rendelkezésre álló vagy várhatóan rendelkezésre álló információkról.

b)	A nemzeti makroprudenciális hatóságoknak 2020. december 31-ig végső jelentést kell benyújtaniuk az ERKT-nak és a Tanácsnak a B. ajánlás végrehajtásáról.

C. ajánlás

a)	A nemzeti makroprudenciális hatóságoknak 2018. december 31-ig időközi jelentést kell benyújtaniuk az ERKT-nak és a Tanácsnak a C. ajánlás végrehajtásához már rendelkezésre álló vagy várhatóan rendelkezésre álló információkról.

b)	A nemzeti makroprudenciális hatóságoknak 2020. december 31-ig végső jelentést kell benyújtaniuk az ERKT-nak és a Tanácsnak a C. ajánlás végrehajtásáról.

D. ajánlás

a)	A nemzeti makroprudenciális hatóságoknak 2018. december 31-ig időközi jelentést kell benyújtaniuk az ERKT-nak és a Tanácsnak a D. ajánlás végrehajtásához már rendelkezésre álló vagy várhatóan rendelkezésre álló információkról.

b)	A nemzeti makroprudenciális hatóságoknak 2020. december 31-ig végső jelentést kell benyújtaniuk az ERKT-nak és a Tanácsnak a D. ajánlás végrehajtásáról.

E. ajánlás

a)	Az ERKT kéri az európai felügyeleti hatóságokat, hogy 2017. december 31-ig határozzanak meg a felügyeletük alatt álló szervezeteknek az Unió egyes nemzeti kereskedelmiingatlan-piacaival szembeni kitettségeire vonatkozó adatok közzétételére szolgáló sablont.

b)	Az ERKT kéri az európai felügyeleti hatóságokat, hogy 2018. június 30-ig tegyék közzé az a) pontban említett adatokat a 2017. december 31-i állapot szerint.

c)	Az ERKT kéri az európai felügyeleti hatóságokat, hogy 2019. március 31-ével kezdődően évente tegyék közzé az a) pontban említett adatokat, a megelőző év december 31-i állapot szerint.

4. Nyomon követés és értékelés

Az ERKT titkársága:

a)	támogatást nyújt a címzetteknek, biztosítva az összehangolt jelentéstételt, a megfelelő sablonok rendelkezésre bocsátását, és szükség szerint részletezve a meghozandó intézkedésekkel kapcsolatos eljárást és határidőket;

b)	ellenőrzi a címzettek által hozott intézkedéseket, kérésükre segítséget nyújt, és az irányítóbizottságon keresztül az elfogadott intézkedésekről szóló jelentéseket nyújt be az igazgatótanácsnak.

Az igazgatótanács értékeli a címzettek által jelentett intézkedéseket és indokolásokat, és adott esetben határozhat úgy, hogy ezt az ajánlást nem tartották be, és a címzett nem adott megfelelő indokolást az intézkedés mellőzésére.

Kelt Frankfurt am Mainban, 2016. október 31-én.

Francesco MAZZAFERRO

az ERKT titkárságának elnöke,

az ERKT igazgatótanácsa nevében

(1) HL L 331., 2010.12.15., 1. o.

(2) HL C 58., 2011.2.24., 4. o.

(3) ERKT, Report on residential real estate and financial stability in the EU (Jelentés a lakóingatlanokról és a pénzügyi stabilitásról az EU-ban), 2015. december.

(4) ERKT, Report on commercial real estate and financial stability in the EU (Jelentés a kereskedelmi ingatlanokról és a pénzügyi stabilitásról az EU-ban), 2015. december.

(5) Az Európai Parlament és a Tanács 575/2013/EU rendelete (2013. június 26.) a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 176., 2013.6.27., 1. o.).

(6) Az Európai Parlament és a Tanács 2013/36/EU irányelve (2013. június 26.) a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 176., 2013.6.27., 338. o.).

(7) Az Európai Központi Bank (EU) 2016/867 rendelete (2016. május 18.) a részletes hitelezési és hitelkockázati adatok gyűjtéséről (EKB/2016/13) (HL L 144., 2016.6.1., 44. o.).

(8) A nemzeti központi bankok eltéréseket engedélyezhetnek a kis hitelintézetek részére, feltéve, hogy az eltéréssel rendelkező valamennyi hitelintézetnek az adatszolgáltató tagállamban a hitelek teljes állományához való összesített hozzájárulása nem haladja meg a 2 %-ot.

(9) Az Európai Rendszerkockázati Testület ERKT/2011/3 ajánlása (2011. december 22.) a nemzeti hatóságok makroprudenciális felhatalmazásáról (HL C 41., 2012.2.14., 1. o.).

I. MELLÉKLET

AZ AJÁNLÁSOKNAK VALÓ MEGFELELÉSRE VONATKOZÓ KRITÉRIUMOK

1. A. ajánlás

Úgy tekintendő, hogy a nemzeti makroprudenciális hatóságok megfelelnek az A(1) és az A(2) ajánlásnak, amennyiben:

a)	értékelik, hogy országukban a lakóingatlan-szektor kockázatfigyelési keretrendszere figyelembe veszi-e, illetve végrehajtja-e a lakáshitelekre vonatkozó hitelezési szabályokról szóló releváns mutatókat;

b)	értékelik az A(1) ajánlásban az ezen kockázatfigyelés céljára meghatározott mutatók használata terén elért haladást;

c)	értékelik, hogy a releváns mutatókra vonatkozó, már rendelkezésre álló vagy a jövőben várhatóan rendelkezésre álló információk mennyiben kellően reprezentatívak a lakáshitelek piacának aktuális hitelezési szabályaira nézve;

d)	értékelik, hogy a bérbeadásra vásárolt ingatlanok jelentős forrását képviselik-e a belföldi lakóingatlan-szektorból eredő kockázatoknak, illetve, hogy a teljes lakáshitelezési állomány vagy folyamatok jelentős részét teszik-e ki;

abban az esetben, ha a bérbeadásra vásárolt ingatlanokat a belföldi lakóingatlan-szektorból eredő kockázatok jelentős forrásának tekintik, vagy úgy tekintik, hogy azok a teljes lakáshitelezési állomány vagy folyamatok jelentős részét teszik ki, értékelik az A(2) ajánlásban a kockázatfigyelés céljára meghatározott mutatók használata terén elért haladást.

Úgy tekintendő, hogy a nemzeti makroprudenciális hatóságok megfelelnek az A(3) és az A(4) ajánlásnak, amennyiben:

a)	biztosítják az A(1) és az A(2) ajánlásban felsorolt mutatók kiszámítására szolgáló, a IV. mellékletben meghatározott módszerek elfogadását;

b)	abban az esetben, ha a releváns mutatók kiszámításához a IV. mellékletben meghatározotton kívüli egyéb módszer is használatra kerül, beszámolnak a módszer technikai jellemzőiről és annak a lakóingatlan-szektorból eredő kockázatok figyelemmel kísérése szempontjából való eredményességéről;

c)	biztosítják, hogy az A(1) és az A(2) ajánlásban felsorolt releváns mutatók legalább évente felhasználásra kerüljenek a lakóingatlan-szektorban mutatkozó kockázatok figyelemmel kísérésére.

2. B. ajánlás

Úgy tekintendő, hogy a nemzeti makroprudenciális hatóságok megfelelnek a B(1) és a B(2) ajánlásnak, amennyiben:

a)	értékelik a II. melléklet A. sablonjában meghatározott vonatkozó mutatók egyváltozós eloszlásának és meghatározott együttes eloszlásainak figyelemmel kísérése terén elért haladást;

b)	értékelik a B(2) ajánlásban és a II. melléklet A. sablonjában a releváns kockázatok figyelemmel kísérésére vonatkozó útmutatásként meghatározott információk használata terén elért haladást.

Amennyiben a bérbeadásra vásárolt ingatlanokat a belföldi lakóingatlan-szektorból eredő kockázatok jelentős forrásának tekintik, vagy azok a teljes lakáshitelezési állomány vagy folyamatok jelentős részét teszik ki, akkor tekintendő úgy, hogy a nemzeti makroprudenciális hatóságok megfelelnek a B(3) ajánlásnak, amennyiben:

a)	értékelik a bérbeadásra vásárolt ingatlanokra és a tulajdonos által lakott ingatlanokra vonatkozó releváns mutatók külön-külön történő figyelemmel kísérése terén elért haladást;

b)	értékelik a releváns adatoknak a II. melléklet A. és B. sablonjában meghatározott dimenziók szerinti bontásban történő figyelemmel kísérése terén elért haladást.

3. C. ajánlás

Úgy tekintendő, hogy a nemzeti makroprudenciális hatóságok megfelelnek a C(1) és C(2) ajánlásnak, amennyiben:

a)	értékelik, hogy országukban a kereskedelmiingatlan-szektor kockázatfigyelési keretrendszere figyelembe veszi-e, illetve végrehajtja-e a belföldi kereskedelmiingatlan-kitettségekre vonatkozó releváns mutatókat;

biztosítják, hogy a kockázatfigyelési keretrendszer magában foglalja a fizikai piacra vonatkozó mutatókat, a pénzügyi rendszer hitelkitettségeire vonatkozó mutatókat és a hitelezési szabályokra vonatkozó mutatókat; amennyiben a fizikai piacra vonatkozó ilyen típusú mutatók gyűjtése nem tartozik a makroprudenciális hatóság hatáskörébe, az ebből fakadó megvalósíthatatlanság elegendőnek tekintendő a releváns hatóság intézkedése mellőzésének indokolásához az értékelési szakaszban;

c)	értékelik, hogy a beruházások a belföldi kereskedelmiingatlan-szektor jelentős finanszírozási forrását képviselik-e;

d)	amennyiben a beruházások a nemzeti kereskedelmiingatlan-szektor jelentős finanszírozási forrását képviselik, értékelik a C(2) ajánlásban meghatározott további kockázatfigyelési mutatók használata terén elért haladást;

e)	értékelik legalább a C(1) ajánlásban, és adott esetben a C(2) ajánlásban meghatározott mutatók használata terén elért haladást;

f)	értékelik, hogy az e mutatókra vonatkozó (már rendelkezésre álló vagy várhatóan rendelkezésre álló) információk kellően reprezentatívak-e a belföldi kereskedelmiingatlan-piacra nézve.

Úgy tekintendő, hogy a nemzeti makroprudenciális hatóságok megfelelnek a C(3) és a C(4) ajánlásnak, amennyiben:

a)	biztosítják a C(1) ajánlásban és a C(2) ajánlásban felsorolt mutatók kiszámítására szolgáló, az V. mellékletben, és amennyiben a kereskedelmi ingatlanok tekintetében releváns, a IV. mellékletben meghatározott módszerek elfogadását;

azokban az esetekben, amikor a releváns mutatók kiszámításához a IV. és az V. mellékletben meghatározotton kívüli egyéb módszer is használatra kerül, beszámolnak a módszer technikai jellemzőiről és annak a kereskedelmiingatlan-szektorból eredő kockázatok figyelemmel kísérése szempontjából való eredményességéről;

biztosítják, hogy a C(1) ajánlásban felsorolt mutatókat legalább negyedévente felhasználják a kereskedelmiingatlan-szektorban mutatkozó fejlemények figyelemmel kísérésére a fizikai piacra vonatkozó mutatók, a hitelezési folyamatok (ideértve a nemteljesítő hitelek és a hitelezési veszteségek fedezetére képzett céltartalékok folyamatait) és a kapcsolódó hitelezési szabályok esetében, és legalább évente a hitelek állományai (ideértve a nemteljesítő hitelek és a hitelezési veszteségek fedezetére képzett céltartalékok állományait) és a kapcsolódó hitelezési szabályok esetében;

amennyiben a beruházások a nemzeti kereskedelmiingatlan-szektor jelentős finanszírozási forrását képviselik, biztosítják, hogy a C(2) ajánlásban felsorolt mutatókat legalább negyedévente felhasználják a kereskedelmiingatlan-szektorban mutatkozó fejlemények figyelemmel kísérésére a beruházási folyamatok (ideértve a beruházások értékelési kiigazításait) esetében, és legalább évente a beruházások állományai (ideértve a beruházások értékelési kiigazításait) esetében.

4. D. ajánlás

Úgy tekintendő, hogy a nemzeti makroprudenciális hatóságok megfelelnek a D. ajánlásnak, amennyiben:

a)	értékelik a III. melléklet A., B. és C. sablonjában meghatározott releváns mutatók figyelemmel kísérése terén elért haladást;

b)	értékelik a D(2) ajánlásban meghatározott és a III. melléklet A., B. és C. sablonjában a releváns kockázatok figyelemmel kísérésére vonatkozó útmutatásként megjelölt releváns információk használata terén elért haladást;

c)	amennyiben a beruházások a nemzeti kereskedelmiingatlan-szektor jelentős finanszírozási forrását képviselik, értékelik a D(3) ajánlásban és a III. melléklet B. sablonjában a releváns kockázatok figyelemmel kísérésére vonatkozó útmutatásként meghatározott információk használata terén elért haladást;

d)	abban az esetben, ha a kereskedelmiingatlan-szektorban bekövetkező fejlemények figyelemmel kíséréséhez további mutatókat is használnak, beszámolnak a kockázatok figyelemmel kíséréséhez használt további információkról.

5. E. ajánlás

Úgy tekintendő, hogy az európai felügyeleti hatóságok megfelelnek az E. ajánlásnak, amennyiben:

a)	meghatároznak a felügyeletük alatt álló szervezeteknek az Unió egyes nemzeti kereskedelmiingatlan-piacaival szembeni kitettségeire vonatkozó adatok közzétételére szolgáló sablont;

b)	legalább évente közzéteszik a felügyeletük alatt álló szervezeteknek az Unió egyes nemzeti kereskedelmiingatlan-piacainak való kitettségeire vonatkozó, a fennálló szabályozási adatszolgáltatási sablonok útján gyűjtött aggregált adatokat.

II. MELLÉKLET

INDIKATÍV SABLONOK A LAKÓINGATLAN-SZEKTORRA VONATKOZÓ MUTATÓKHOZ

1. A. sablon: a lakáshitelekre vonatkozó mutatók és a kapcsolódó bontások

FOLYAMATOK= az adatszolgáltatási időszakban nyújtott új lakáshitelek a hitelnyújtó szerint. A valóban új lakáshiteleket és az újratárgyalt hiteleket megkülönböztetni képes nemzeti makroprudenciális hatóságoknak lehetősége van külön bontásban azonosítani az újratárgyalt hiteleket.

ÁLLOMÁNYOK= a lakáshiteleknek az adatszolgáltatási időpontban (pl. év végén) fennálló állományaira vonatkozó adatok

ncu= összeg nemzeti valutában

#= szerződések száma

y= év(ek)

átl= a vonatkozó mutató átlaga

EGYVÁLTOZÓS ELOSZLÁS

A lakáshitel-portfólió áttekintése	FOLYAMATOK	Hitelnyújtáskori hitelszolgálat-jövedelem arány (LSTI-O)	FOLYAMATOK
Folyósított hitelek	ncu, #	SÚLYOZOTT ÁTLAG	átl (%-ban)
ebből bérbeadásra vásárolt	ncu, #	ebből bérbeadásra vásárolt	átl (%-ban)
ebből tulajdonos által lakott	ncu, #	ebből tulajdonos által lakott	átl (%-ban)
ebből első vásárlók	ncu, #	ebből első vásárlók	átl (%-ban)
ebből hitelek külföldi devizában	ncu, #	ebből hitelek külföldi devizában	átl (%-ban)
ebből teljesen amortizálódó	ncu, #	ebből teljesen amortizálódó	átl (%-ban)
ebből részben amortizálódó	ncu, #	ebből részben amortizálódó	átl (%-ban)
ebből nem amortizálódó (*1)	ncu, #	ebből nem amortizálódó (*1)	átl (%-ban)
ebből ≤ 1 éves induláskori kamatlábrögzítési időszak	ncu, #	ebből ≤ 1 éves induláskori kamatlábrögzítési időszak	átl (%-ban)
ebből ] 1 év; 5 év] éves induláskori kamatlábrögzítési időszak	ncu, #	ebből ] 1 év; 5 év] éves induláskori kamatlábrögzítési időszak	átl (%-ban)
ebből ] 5 év; 10 év] induláskori kamatlábrögzítési időszak	ncu, #	ebből ] 5 év; 10 év] induláskori kamatlábrögzítési időszak	átl (%-ban)
ebből > 10 éves induláskori kamatlábrögzítési időszak	ncu, #	ebből > 10 éves induláskori kamatlábrögzítési időszak	átl (%-ban)
ebből újratárgyalt (választható)	ncu, #	MEGOSZLÁS
		≤10 %	ncu, #
		]10 % ; 20 %]	ncu, #
Hitelnyújtáskori hitelfedezeti arány (LTV-O)	FOLYAMATOK	]20 % ; 30 %]	ncu, #
Hitelnyújtáskori hitelfedezeti arány (LTV-O)	FOLYAMATOK	]30 % ; 40 %]	ncu, #
SÚLYOZOTT ÁTLAG	átl (%-ban)	]40 % ; 50 %]	ncu, #
ebből bérbeadásra vásárolt	átl (%-ban)	]50 % ; 60 %]	ncu, #
ebből tulajdonos által lakott	átl (%-ban)	> 60 %	ncu, #
ebből első vásárlók	átl (%-ban)	Nem áll rendelkezésre	ncu, #
ebből hitelek külföldi devizában	átl (%-ban)
ebből teljesen amortizálódó	átl (%-ban)
ebből részben amortizálódó	átl (%-ban)	Hitelnyújtáskori adóssságszolgálat-jövedelem arány (DSTI-O) (VÁLASZTHATÓ)	FOLYAMATOK
ebből nem amortizálódó (*1)	átl (%-ban)		FOLYAMATOK
MEGOSZLÁS		SÚLYOZOTT ÁTLAG	átl (%-ban)
≤ 50 %	ncu, #	MEGOSZLÁS
]50 % ; 60 %]	ncu, #	≤10 %	ncu, #
]60 % ; 70 %]	ncu, #	]10 % ; 20 %]	ncu, #
]70 % ; 80 %]	ncu, #	]20 % ; 30 %]	ncu, #
]80 % ; 90 %]	ncu, #	]30 % ; 40 %]	ncu, #
]90 % ; 100 %]	ncu, #	]40 % ; 50 %]	ncu, #
]100 % ; 110 %]	ncu, #	]50 % ; 60 %]	ncu, #
> 110 %	ncu, #	> 60 %	ncu, #
Nem áll rendelkezésre	ncu, #	Nem áll rendelkezésre	ncu, #

Aktuális hitelfedezeti arány (LTV-C)	ÁLLOMÁNYOK	Hitelnyújtáskori hitel-jövedelem arány (LTI-O)	FOLYAMATOK
SÚLYOZOTT ÁTLAG	átl (%-ban)	SÚLYOZOTT ÁTLAG	átl
MEGOSZLÁS		MEGOSZLÁS
≤ 50 %	ncu, #	≤3	ncu, #
]50 % ; 60 %]	ncu, #	]3 ; 3,5 ]	ncu, #
]60 % ; 70 %]	ncu, #	]3,5 ; 4]	ncu, #
]70 % ; 80 %]	ncu, #	]4 ; 4,5 ]	ncu, #
]80 % ; 90 %]	ncu, #	]4,5 ; 5]	ncu, #
]90 % ; 100 %]	ncu, #	]5 ; 5,5 ]	ncu, #
]100 % ; 110 %]	ncu, #	]5,5 ; 6]	ncu, #
> 110 %	ncu, #	> 6	ncu, #
Nem áll rendelkezésre	ncu, #	Nem áll rendelkezésre	ncu, #

Hitelnyújtáskori futamidő	FOLYAMATOK	Hitelnyújtáskori adósság-jövedelem arány (DTI-O)	FOLYAMATOK
SÚLYOZOTT ÁTLAG	átl (év)	SÚLYOZOTT ÁTLAG	átl
MEGOSZLÁS		MEGOSZLÁS
≤ 5 év	ncu, #	≤3	ncu, #
]5 év; 10 év]	ncu, #	]3 ; 3,5 ]	ncu, #
]10 év; 15 év]	ncu, #	]3,5 ; 4]	ncu, #
]15 év ; 20 év]	ncu, #	]4 ; 4,5 ]	ncu, #
]20 év ; 25 év]	ncu, #	]4,5 ; 5]	ncu, #
]25 év ; 30 év]	ncu, #	]5 ; 5,5 ]	ncu, #
]30 év ; 35 év]	ncu, #	]5,5 ; 6]	ncu, #
> 35 év	ncu, #	]6,5 ; 7]	ncu, #
Nem áll rendelkezésre	ncu, #	> 7	ncu, #
		Nem áll rendelkezésre	ncu, #

EGYÜTTES MEGOSZLÁS

FOLYAMATOK	Hitelnyújtáskori hitelszolgálat-jövedelem arány (LSTI-O)			FOLYAMATOK	Hitelnyújtáskori hitelszolgálat-jövedelem arány (LSTI-O)
	≤30 %	]30 % ; 50 %]	>50 %	Induláskori kamatlábrögzítési időszak	≤30 %	]30 % ; 50 %]	>50 %
LTV-O ≤ 80 %				ebből ≤ 1 év	ncu, #	ncu, #	ncu, #
Hitelnyújtáskori futamidő				ebből ] 1 év; 5 év]	ncu, #	ncu, #	ncu, #
≤ 20 év	ncu, #	ncu, #	ncu, #	ebből ] 5 év; 10 év]	ncu, #	ncu, #	ncu, #
]20 év ; 25 év]	ncu, #	ncu, #	ncu, #	ebből > 10 év	ncu, #	ncu, #	ncu, #
> 25 év	ncu, #	ncu, #	ncu, #
LTV-O ]80 %-90 %]				FOLYAMATOK	Hitelnyújtáskori adósság-jövedelem arány (DTI-O)
Hitelnyújtáskori futamidő				FOLYAMATOK	Hitelnyújtáskori adósság-jövedelem arány (DTI-O)
≤ 20 év	ncu, #	ncu, #	ncu, #	Hitelnyújtáskori hitelfedezeti arány (LTV-O)	≤ 4	]4 ; 6]	> 6
]20 év ; 25 év]	ncu, #	ncu, #	ncu, #	LTV-O ≤ 80 %	ncu, #	ncu, #	ncu, #
> 25 év	ncu, #	ncu, #	ncu, #	LTV-O ]80 % ; 90 %]	ncu, #	ncu, #	ncu, #
LTV-O ]90 %-110 %]				LTV-O ]90 % ; 110 %]	ncu, #	ncu, #	ncu, #
Hitelnyújtáskori futamidő				LTV-O >110 %	ncu, #	ncu, #	ncu, #
≤ 20 év	ncu, #	ncu, #	ncu, #
]20 év ; 25 év]	ncu, #	ncu, #	ncu, #
> 25 év	ncu, #	ncu, #	ncu, #
LTV-O >110 %
Hitelnyújtáskori futamidő
≤ 20 év	ncu, #	ncu, #	ncu, #
]20 év ; 25 év]	ncu, #	ncu, #	ncu, #
> 25 év	ncu, #	ncu, #	ncu, #

2. B. sablon: a bérbeadásra vásárolt ingatlanokhoz és a tulajdonos által lakott ingatlanokhoz kapcsolódó lakáshitelekre vonatkozó mutatók és a kapcsolódó bontások

ÁLLOMÁNYOK= A lakáshitelek az adatszolgáltatási időpontban (pl. év végén) fennálló állományaira vonatkozó adatok

ncu= összeg nemzeti valutában

#= szerződések száma

y= év(ek)

átl= a vonatkozó mutató/arány átlaga

BÉRBEADÁSRA VÁSÁROLT INGATLANOKHOZ KAPCSOLÓDÓ HITELEK

A bérbeadásra vásárolt ingatlanokhoz kapcsolódó hitelek áttekintése	FOLYAMATOK	Hitelnyújtáskori kamatfedezeti mutató (ICR-O)	FOLYAMATOK
Folyósított hitelek	ncu, #	SÚLYOZOTT ÁTLAG	átl
ebből első vásárlók	ncu, #	MEGOSZLÁS
ebből hitelek külföldi devizában	ncu, #	≤ 100 %	ncu, #
ebből teljesen amortizálódó	ncu, #	] 100 % ; 125 %]	ncu, #
ebből részben amortizálódó	ncu, #	] 125 % ; 150 %]	ncu, #
ebből nem amortizálódó (*2)	ncu, #	] 150 % ; 175 %]	ncu, #
ebből ≤ 1 éves induláskori kamatlábrögzítési időszak	ncu, #	] 175 % ; 200]	ncu, #
ebből ] 1 év; 5 év] éves induláskori kamatlábrögzítési időszak	ncu, #	> 200 %	ncu, #
ebből ] 5 év; 10 év] induláskori kamatlábrögzítési időszak	ncu, #
ebből > 10 éves induláskori kamatlábrögzítési időszak	ncu, #	Hitelnyújtáskori hitel-bérleti díj arány (LTR-O)	FOLYAMATOK
		SÚLYOZOTT ÁTLAG	átl
Hitelnyújtáskori hitelfedezeti arány (LTV-O)	FOLYAMATOK	MEGOSZLÁS
Hitelnyújtáskori hitelfedezeti arány (LTV-O)	FOLYAMATOK	≤ 5	ncu, #
SÚLYOZOTT ÁTLAG	átl (%-ban)	] 5 ; 10]	ncu, #
MEGOSZLÁS		] 10 ; 15]	ncu, #
≤ 50 %	ncu, #	] 15 ; 20]	ncu, #
]50 % ; 60 %]	ncu, #	> 20	ncu, #
]60 % ; 70 %]	ncu, #
]70 % ; 80 %]	ncu, #
]80 % ; 90 %]	ncu, #
]90 % ; 100 %]	ncu, #
]100 % ; 110 %]	ncu, #
> 110 %	ncu, #
Nem áll rendelkezésre	ncu, #

TULAJDONOS ÁLTAL LAKOTT INGATLANOKHOZ KAPCSOLÓDÓ HITELEK

Tulajdonos által lakott ingatlanokhoz kapcsolódó hitelek áttekintése	FOLYAMATOK	Hitelnyújtáskori hitelszolgálat-jövedelem arány (LSTI-O)	FOLYAMATOK
Folyósított hitelek	ncu, #	SÚLYOZOTT ÁTLAG	átl (%-ban)
ebből első vásárlók	ncu, #	ebből első vásárlók	átl (%-ban)
ebből hitelek külföldi devizában	ncu, #	ebből hitelek külföldi devizában	átl (%-ban)
ebből teljesen amortizálódó	ncu, #	ebből teljesen amortizálódó	átl (%-ban)
ebből részben amortizálódó	ncu, #	ebből részben amortizálódó	átl (%-ban)
ebből nem amortizálódó (*2)	ncu, #	ebből nem amortizálódó (*2)	átl (%-ban)
ebből ≤ 1 éves induláskori kamatlábrögzítési időszak	ncu, #	ebből ≤ 1 éves induláskori kamatlábrögzítési időszak	átl (%-ban)
ebből ] 1 év; 5 év] éves induláskori kamatlábrögzítési időszak	ncu, #	ebből ] 1 év; 5 év] éves induláskori kamatlábrögzítési időszak	átl (%-ban)
ebből ] 5 év; 10 év] induláskori kamatlábrögzítési időszak	ncu, #	ebből ] 5 év; 10 év] induláskori kamatlábrögzítési időszak	átl (%-ban)
ebből > 10 éves induláskori kamatlábrögzítési időszak	ncu, #	ebből > 10 éves induláskori kamatlábrögzítési időszak	átl (%-ban)
		MEGOSZLÁS
Aktuális hitelfedezeti arány (LTV-C)	FOLYAMATOK	≤10 %	ncu, #
Aktuális hitelfedezeti arány (LTV-C)	FOLYAMATOK	]10 % ; 20 %]	ncu, #
SÚLYOZOTT ÁTLAG	átl (%-ban)	]20 % ; 30 %]	ncu, #
ebből első vásárlók	átl (%-ban)	]30 % ; 40 %]	ncu, #
ebből hitelek külföldi devizában	átl (%-ban)	]40 % ; 50 %]	ncu, #
ebből teljesen amortizálódó	átl (%-ban)	]50 % ; 60 %]	ncu, #
ebből részben amortizálódó	átl (%-ban)	> 60 %	ncu, #
ebből nem amortizálódó (*2)	átl (%-ban)	Nem áll rendelkezésre	ncu, #
MEGOSZLÁS
≤ 50 %	ncu, #
]50 % ; 60 %]	ncu, #	Hitelnyújtáskori hitel-jövedelem arány (LTI-O)	FOLYAMATOK
]60 % ; 70 %]	ncu, #	Hitelnyújtáskori hitel-jövedelem arány (LTI-O)	FOLYAMATOK
]70 % ; 80 %]	ncu, #	SÚLYOZOTT ÁTLAG	átl
]80 % ; 90 %]	ncu, #	MEGOSZLÁS
]90 % ; 100 %]	ncu, #	≤3	ncu, #
]100 % ; 110 %]	ncu, #	]3 ; 3,5 ]	ncu, #
> 110 %	ncu, #	]3,5 ; 4]	ncu, #
Nem áll rendelkezésre	ncu, #	]4 ; 4,5 ]	ncu, #
		]4,5 ; 5]	ncu, #
		]5 ; 5,5 ]	ncu, #
		]5,5 ; 6]	ncu, #
		> 6	ncu, #
		Nem áll rendelkezésre	ncu, #

Aktuális hitelfedezeti arány (LTV-C)		ÁLLOMÁNYOK
SÚLYOZOTT ÁTLAG		átl (%-ban)
MEGOSZLÁS
≤ 50 %		ncu, #
]50 % ; 60 %]		ncu, #
]60 % ; 70 %]		ncu, #
]70 % ; 80 %]		ncu, #
]80 % ; 90 %]		ncu, #
]90 % ; 100 %]		ncu, #
]100 % ; 110 %]		ncu, #
> 110 %		ncu, #
Nem áll rendelkezésre		ncu, #

Hitelnyújtáskori futamidő években	FOLYAMATOK
SÚLYOZOTT ÁTLAG	átl (években)
MEGOSZLÁS
≤ 5 év	ncu, #
]5 év; 10 év]	ncu, #
]10 év; 15 év]	ncu, #
]15 év ; 20 év]	ncu, #
]20 év ; 25 év]	ncu, #
]25 év ; 30 év]	ncu, #
]30 év ; 35 év]	ncu, #
> 35 év	ncu, #
Nem áll rendelkezésre	ncu, #

(*1) Adott esetben külön kell azonosítani a visszaváltási eszközzel rendelkező nem amortizálódó hiteleket.

(*2) Adott esetben külön kell azonosítani a visszaváltási eszközzel rendelkező nem amortizálódó hiteleket.

III. MELLÉKLET

INDIKATÍV SABLONOK A KERESKEDELMI INGATLANSZEKTORRA VONATKOZÓ MUTATÓKHOZ

1. A. sablon: a fizikai piacra vonatkozó mutatók

	Mutató		Bontás
	Mutató	Gyakoriság	Ingatlan típusa (1)	Ingatlan helye (2)
Fizikai piac	Kereskedelmiingatlan-árindex	Negyedéves	I	I
	Bérleti index	Negyedéves	I	I
	Bérleti hozam index	Negyedéves	I	I
	Kiadatlan terület aránya	Negyedéves	R	R
	Megkezdett építkezések	Negyedéves	#	#

2. B. sablon: a pénzügyi rendszer kitettségeire vonatkozó mutatók

Mutató

Bontás

Gyakoriság

Ingatlan típusa (3)

Ingatlan helye (4)

Befektető típusa (5), (10)

Hitelező típusa (6)

Befektető (10) / hitelező állampolgársága (7)

Összesen

Folyamatok (8)

Kereskedelmi ingatlanokba való befektetések (10)

Negyedéves

—	ebből közvetlenül tulajdonban álló kereskedelmi ingatlan

Negyedéves

—	ebből közvetetten tulajdonban álló kereskedelmi ingatlan

Negyedéves

Kereskedelmiingatlan-beruházások értékelés-kiigazítása

Negyedéves

Kereskedelmi ingatlanoknak (fejlesztés alatt álló ingatlanokat is beleértve) való hitelezés

Negyedéves

—	ebből fejlesztés alatt álló ingatlanoknak

Negyedéves

Nemteljesítő kereskedelmiingatlan-hitelek (fejlesztés alatt álló ingatlanokat is beleértve)

Negyedéves

—	ebből fejlesztés alatt álló ingatlanoknak

Negyedéves

Kereskedelmiingatlan-hitelezési veszteségek fedezetére képzett céltartalékok (fejlesztés alatt álló ingatlanokat is beleértve)

Negyedéves

—	ebből fejlesztés alatt álló ingatlanoknak

Negyedéves

Mutató

Bontás

Gyakoriság

Ingatlan típusa (3)

Ingatlan helye (4)

Befektető típusa (5), (10)

Hitelező típusa (6)

Befektető (10) / hitelező állampolgársága (7)

Összesen

Állományok (9)

Kereskedelmi ingatlanokba való befektetések (10)

Éves

—	ebből közvetlenül tulajdonban álló kereskedelmi ingatlan

Éves

—	ebből közvetetten tulajdonban álló kereskedelmi ingatlan

Éves

Kereskedelmiingatlan-beruházások értékelés-kiigazítása

Éves

Kereskedelmi ingatlanoknak (fejlesztés alatt álló ingatlanokat is beleértve) való hitelezés

Éves

—	ebből nemteljesítő kereskedelmiingatlan-hitelek

Éves

Kereskedelmiingatlan-hitelezési veszteségek fedezetére képzett céltartalékok

Éves

Fejlesztés alatt álló ingatlanokhoz kapcsolódó hitelezés (a kereskedelmiingatlan-hitelezés részeként)

Éves

—	ebből nemteljesítő hitelek

Éves

Fejlesztés alatt álló ingatlanoknak való hitelezési veszteségek fedezetére képzett céltartalékok

Éves

3. C. sablon: a hitelezési szabályokra vonatkozó mutatók (11)

	Mutató	Gyakoriság	Mutatók súlyozott átlaga
Folyamatok (12)	Hitelnyújtáskori hitelfedezeti arány (LTV-O)	Negyedéves	R
	Hitelnyújtáskori kamatfedezeti mutató (ICR-O)	Negyedéves	R
	Hitelnyújtáskori adósságszolgálat-jövedelem arány (DSTI-O)	Negyedéves	R

	Mutató	Gyakoriság	Mutatók súlyozott átlaga
Állományok (13)	Aktuális hitelfedezeti arány (LTV-C)	Éves	R
	Aktuális kamatfedezeti mutató (ICR-C)	Éves	R
	Aktuális adósságszolgálati fedezeti mutató (DSCR-C)	Éves	R

(1) Az ingatlan típusának bontása: iroda, kiskereskedelmi, ipari, lakóingatlan és egyéb (valamennyi a belföldi piacon).

(2) Az ingatlan helyének bontása: belföldi kiemelt helyszín és belföldi nem kiemelt helyszín.

I= Index

R= Mutató

#= Négyzetméter

(3) Az ingatlan típusának bontása: iroda, kiskereskedelmi, ipari, lakóingatlan és egyéb.

(4) Az ingatlan helyének bontása: belföldi kiemelt helyszín, belföldi nem kiemelt helyszín és külföld.

(5) A befektető típusának bontása: bankok, biztosítók, nyugdíjpénztárak, befektetési alapok, ingatlantársaságok és egyebek.

(6) A hitelező típusának bontása: bankok, biztosítók, nyugdíjpénztárak, befektetési alapok, ingatlantársaságok és egyebek.

(7) Az állampolgárság bontása: belföldi, Európai Gazdasági Térség és külföld.

(8) A folyamatok a beruházások, a hitelezés és a nemteljesítő hitelek esetében bruttó alapon (csak az új hitelek/beruházások tartoznak ide, a törlesztések vagy a fennálló összegek csökkentésének figyelembevétele nélkül).

A folyamatok a beruházások értékelés-kiigazításai és a hitelezési veszteségek fedezetére képzett céltartalékok esetében nettó alapon.

(9) Állományadatok az adatszolgáltatási időpontban a kereskedelmiingatlan-beruházások állományára, a kereskedelmiingatlan-beruházások értékelés-kiigazítására, (nemteljesítő) kereskedelmiingatlan-hitelekre és a kereskedelmiingatlan-hitelezési veszteségek fedezetére képzett céltartalékokra vonatkozóan.

(10) Csak ha a beruházások jelentős részét teszik ki a kereskedelmiingatlan-finanszírozásnak.

nc= összeg nemzeti valutában

(11) Kivéve a fejlesztés alatt álló ingatlanokat, amelyeket a hitel-költség arány (LTC) használatával lehet nyomon követni.

(12) Folyamatadatok az adatszolgáltatási időszak alatti új kereskedelmiingatlan-hitelekre vonatkozóan.

(13) Állományadatok a kereskedelmi ingatlanok adatszolgáltatási időpontban fennálló állományára vonatkozóan.

R= Mutató

IV. MELLÉKLET

A MUTATÓK MÉRÉSÉNEK ÉS KISZÁMÍTÁSÁNAK MÓDSZEREIVEL KAPCSOLATOS ÚTMUTATÁS

Ez a melléklet magas szintű útmutatást nyújt a II., és adott esetben a III. melléklet sablonjaiban használt mutatók kiszámítására vonatkozó módszerekről. Nem célja, hogy minden lehetséges esetre kiterjedő részletes technikai instrukciókkal szolgáljon a sablonok kitöltését illetően. Az útmutatást továbbá úgy kell értelmezni, hogy az célként szolgáló meghatározásokat és módszereket foglal magában, és egyes esetekben indokolt lehet az eltérés a piacok vagy piaci szegmensek sajátosságainak figyelembevétele érdekében.

1. A hitelnyújtáskori hitelfedezeti arány (LTV-O)

Az LTV-O-t úgy kell meghatározni, mint:

Formula

A számítás céljára az „L”:

a)	Magában foglalja az összes olyan hitelt vagy hitelrészletet, amelyek tekintetében a hitelfelvevő hitelnyújtáskor az ingatlant jelölte meg fedezetként (tekintet nélkül a hitel rendeltetésére), a hitelek „hitelfelvevőnként” és „fedezetenként” történő összesítését követően.

Mérésére a folyósított összegek alapján kerül sor, így nem foglalja magában a hitelkeretek lehívatlan összegeit. Még építés alatt álló ingatlan esetén az „L” az adatszolgáltatási időpontig folyósított valamennyi hitelrészlet összege, és az LTV-O-t minden új hitelrészlet folyósítási időpontjában újra kell számítani (1). Alternatívaként, ha az említett számítási mód nem áll rendelkezésre, vagy nem felel meg a fennálló piaci gyakorlatnak, az LTV-O-t a teljes nyújtott hitelösszeg és az építés alatt álló lakóingatlan befejezéskori várt értéke alapján is ki lehet számítani.

Nem foglalja magában az adott ingatlan által nem fedezett hiteleket, kivéve, ha az adatszolgáltató hitelező egyes fedezetlen hiteleket a lakáscélú hitel finanszírozási ügylet részének tekint, amely így fedezett és fedezetlen hiteleket is magában foglal. Ebben az esetben az „L” fedezetlen hiteleket is magában foglal.

d)	Nem kerül kiigazításra egyéb hitelkockázat-mérséklő eszközök jelenlétére.

e)	Nem foglalja magában a lakáshitelhez kapcsolódó költségeket és díjakat.

f)	Nem foglalja magában a hiteltámogatásokat.

A számítás céljára a „V”:

Az ingatlan hitelnyújtáskori értékének alapján kerül kiszámításra, amelyet az alábbiak közül az alacsonyabbként kell mérni:

1.	az ügyleti érték, amelyet például közjegyzői okirat rögzít, és

2.	a független külső vagy belső értékbecslő által meghatározott érték.

Ha csak egy érték áll rendelkezésre, azt kell használni.

b)	Nem veszi figyelembe a tervezett felújítási vagy építési munkálatok értékét.

Még építés alatt álló ingatlan esetén a „V” tekintetbe veszi az ingatlan teljes értékét az adatszolgáltatási időpontig (tekintetbe véve az érték növekedését az építkezési munkálatok előrehaladása következtében). A „V”-t minden új hitelrészlet folyósításakor értékelni kell, ami lehetővé teszi egy aktualizált LTV-O kiszámítását.

Kiigazításra kerül azon kintlevő lakáshitel – akár folyósított, akár folyósítatlan – teljes összegével, amelyet az ingatlant terhelő „korábbi” jelzálog biztosít. Az ingatlant terhelő magasabb ranghelyű jelzálogjogok esetén az e jelzálogjogokkal biztosított adósság teljes összegét le kell vonni. Az „azonos ranghelyű jelzálogjogok” esetén megfelelő arányos kiigazítást kell eszközölni.

e)	Nem kerül kiigazításra egyéb hitelkockázat-mérséklő eszközök jelenlétére.

f)	Nem foglalja magában a lakáshitelhez kapcsolódó költségeket és díjakat.

Nem a „hosszú távú értékként” kerül kiszámításra. Noha a „V” prociklikus jellege indokolhatja a hosszú távú érték használatát, az LTV-O célja a hitelnyújtáskori hitelezési szabályok megragadása. Ezért, ha a lakáshitel nyújtásának és az LTV-O rögzítésének időpontjában a „V” nem tükrözné az eszköznek a hitelnyújtáskori, a hitelező nyilvántartásában szereplő értékét, a „V” nem ragadná meg megfelelően a hitelező LTV-O-ra vonatkozó tényleges hitelezési politikáját.

Amennyiben a bérbeadásra vásárolt, illetve a tulajdonos által lakott ingatlanokhoz kapcsolódó hitelezési piacokat külön követik figyelemmel, az LTV-O meghatározása az alábbi kivételekkel alkalmazandó:

a bérbeadásra vásárolt ingatlanokhoz kapcsolódó hitelek esetében:

—	az „L” csak a bérbeadásra vásárolt ingatlanhoz kapcsolódó hitellel összefüggő, azon hiteleket vagy hitelrészleteket foglalja magában, amelyek tekintetében a tulajdonos hitelnyújtáskor az ingatlant jelölte meg fedezetként.

—	a „V” csak a bérbeadásra vásárolt ingatlan hitelnyújtáskori értékét foglalja magában.

a tulajdonos által lakott ingatlanokhoz kapcsolódó hitelek esetében:

—	az „L” csak a tulajdonos által lakott ingatlanhoz kapcsolódó hitellel összefüggő, azon hiteleket vagy hitelrészleteket foglalja magában, amelyek tekintetében a tulajdonos hitelnyújtáskor az ingatlant jelölte meg fedezetként.

—	a „V” csak a tulajdonos által lakott ingatlan hitelnyújtáskori értékét foglalja magában.

A nemzeti makroprudenciális hatóságoknak szem előtt kell tartaniuk azt a körülményt, hogy az LTV-ráták prociklikus jellegűek, ezért azokat bármely kockázatfigyelési keretrendszerben körültekintően kell figyelembe venni. Megvizsgálhatják továbbá egyéb mérőszámok használatát, mint például a hosszú távú hitelfedezeti arány (loan-to-long-term-value), amely esetében az értéket valamely piaci árindex hosszú távú alakulásának megfelelően igazítják ki.

2. Az aktuális hitelfedezeti arány (LTV-C)

Az LTV-C-t úgy kell meghatározni, mint:

Formula

A számítás céljára az „LC”:

A hitel(ek) adatszolgáltatási időpontban fennálló egyenlegként – amely az 1. pont 2. alpontjában „L”-ként került meghatározásra – kerül mérésre, figyelembe véve a tőketörlesztéseket, hitelátstrukturálásokat, új tőkekifizetéseket, felhalmozódott kamatot, és külföldi devizában fennálló hitelek esetében az árfolyamváltozásokat.

Kiigazításra kerül a hitel tőkeösszegének törlesztésére szolgáló befektetési eszközben felhalmozódott megtakarítások figyelembevétele érdekében. A felhalmozódott megtakarítások csak akkor vonhatók le az „LC”-ből, ha a következő feltételek teljesülnek:

1)	a felhalmozódott megtakarítások feltétel nélkül elzálogosításra kerültek a hitelező részére azzal a kifejezett céllal, hogy a hitel tőkeösszegének a szerződésben megjelölt időpontokban történő törlesztésére szolgáljanak; és

2)	a nemzeti makroprudenciális hatóság által meghatározott megfelelő haircut kerül alkalmazásra az alapulfekvő beruházásokhoz kapcsolódó piaci és/vagy harmadik feleket érintő kockázatok tükrözése érdekében.

A számítás céljára a „VC”:

Tükrözi az 1. pont 3. alpontjában meghatározott „V” értékében az ingatlan legutóbbi értékbecslése óta bekövetkezett változásokat. Az ingatlan aktuális értékét független külső vagy belső értékbecslőnek kell meghatároznia. Ha ilyen értékelés nem áll rendelkezésre, az ingatlan aktuális értéke megbecsülhető részletes ingatlanérték-index felhasználásával (például ügyleti adatok alapján). Ha ilyen ingatlanérték-index sem áll rendelkezésre, részletes ingatlanár-index használható, az ingatlan értékcsökkenésének figyelembevétele érdekében megfelelően megválasztott csökkentés alkalmazását követően. Az ingatlanérték- vagy árindexnek az ingatlan földrajzi elhelyezkedése és típusa szerint kellően differenciáltnak kell lennie.

b)	Kiigazításra kerül az ingatlant terhelő korábbi jelzálogokban bekövetkező változásokra.

c)	Évente kerül kiszámításra.

Amennyiben a bérbeadásra vásárolt, illetve a tulajdonos által lakott ingatlanokhoz kapcsolódó lakáshitel-piacokat külön követik figyelemmel, az LTV-C meghatározása az alábbi kivételekkel alkalmazandó:

a bérbeadásra vásárolt ingatlanokhoz kapcsolódó hitelek esetében:

—	az „LC” csak a bérbeadásra vásárolt ingatlanhoz kapcsolódó hitellel összefüggő, azon hiteleket vagy hitelrészleteket foglalja magában, amelyek tekintetében a tulajdonos hitelnyújtáskor az ingatlant jelölte meg fedezetként.

—	a „VC” a bérbeadásra vásárolt ingatlan aktuális értékére utal.

a tulajdonos által lakott ingatlanokhoz kapcsolódó hitelek esetében:

—	az „LC” csak a tulajdonos által lakott ingatlanhoz kapcsolódó hitellel összefüggő, azon hiteleket vagy hitelrészleteket foglalja magában, amelyek tekintetében a tulajdonos hitelnyújtáskor az ingatlant jelölte meg fedezetként.

—	a „VC” csak a tulajdonos által lakott ingatlan aktuális értékét foglalja magában.

3. A hitelnyújtáskori hitel-jövedelem arány (LTI-O)

Az LTI-O-t úgy kell meghatározni, mint:

Formula

A számítás céljára az „L” jelentése megegyezik az 1. pont 2. alpontjában foglaltakkal.

A számítás céljára az „I” a hitelfelvevőnek a hitelező által a lakáshitel-nyújtás időpontjában regisztrált teljes éves rendelkezésre álló jövedelme.

A hitelfelvevő rendelkezésre álló jövedelmének meghatározása során a címzettek számára ajánlott, hogy a lehető legnagyobb mértékben feleljenek meg az 1. fogalommeghatározásnak, illetve legalább a 2. fogalommeghatározásnak:

1. fogalommeghatározás: „rendelkezésre álló jövedelem” = munkavállalói jövedelem + önfoglalkoztatói jövedelem (például nyereség) + állami nyugdíjból származó jövedelem + magán- és foglalkoztatói nyugdíjból származó jövedelem + munkanélküli ellátásokból származó jövedelem + munkanélküli ellátástól eltérő szociális transzferekből származó jövedelem + rendszeres magántranszferek (például tartásdíj) + ingatlanból származó bruttó bérletidíj-bevétel + pénzügyi beruházásokból származó jövedelem + polgári jogi társaságokból vagy személyegyesítő társaságokból származó jövedelem + más forrásból származó rendszeres jövedelem + hiteltámogatások – adók – egészségügyi / társadalombiztosítási / egészségbiztosítási járulékok + adóvisszatérítések.

E fogalommeghatározás céljára:

az „ingatlanból származó bruttó bérletidíj-bevétel” magában foglalja mind a saját tulajdonban álló azon ingatlanból, amelyhez az adott időpontban nem kapcsolódik esedékes lakáshitel, mind a bérbeadásra vásárolt ingatlanból származó jövedelmet. A bérletidíj-bevételt a bankok rendelkezésére álló vagy más módon származtatott információk alapján kell meghatározni. Ha pontos információk nem állnak rendelkezésre, az adatszolgáltató intézménynek a bérleti díjra vonatkozó legjobb becslést kell szolgáltatnia, és le kell írnia az annak előállításához használt módszertant;

b)	az „adóknak” magukban kell foglalniuk, fontossági sorrendben, a munkabért terhelő adókat, adójóváírásokat, nyugdíj- vagy biztosítási járulékokat, amennyiben azok a bruttó jövedelmet terhelik, meghatározott adókat, például ingatlanadókat, valamint egyéb, nem fogyasztási jellegű adókat;

c)	az „egészségügyi / társadalombiztosítási / egészségbiztosítási járulékoknak” azon rögzített és kötelező kiadásokat kell magukban foglalniuk, amelyek egyes országokban az adózás után kerülnek megfizetésre;

d)	az „adóvisszatérítéseknek” az adóhatóságtól származó azon visszatérítéseket kell magában foglalnia, amelyek a lakáshitel utáni kamatlevonáshoz kapcsolódnak;

e)	a „hiteltámogatásoknak” magukban kell foglalniuk a közszféra valamennyi, a hitelfelvevő adósságszolgálati terhének enyhítését célzó beavatkozását (például kamattámogatások, visszafizetési támogatások).

2. fogalommeghatározás: „rendelkezésre álló jövedelem” = munkavállalói jövedelem + önfoglalkoztatói jövedelem (például nyereség) – adók.

Amennyiben a bérbeadásra vásárolt, illetve a tulajdonos által lakott ingatlanokhoz kapcsolódó lakáshitel-piacokat külön követik figyelemmel, az LTI-O meghatározása az alábbi kivételekkel alkalmazandó:

a bérbeadásra vásárolt ingatlanokhoz kapcsolódó hitelek esetében:

—	az „L” csak a bérbeadásra vásárolt ingatlanhoz kapcsolódó hitellel összefüggő, azon hiteleket vagy hitelrészleteket foglalja magában, amelyek tekintetében a tulajdonos hitelnyújtáskor az ingatlant jelölte meg fedezetként.

a tulajdonos által lakott ingatlanokhoz kapcsolódó hitelek esetében:

—	az „L” csak a tulajdonos által lakott ingatlannal összefüggő, azon hiteleket vagy hitelrészleteket foglalja magában, amelyek tekintetében a tulajdonos hitelnyújtáskor az ingatlant jelölte meg fedezetként.

—

Amennyiben egy hitelfelvevő mind tulajdonos által lakott ingatlanhoz kapcsolódó hitellel, mind bérbeadásra vásárolt ingatlanhoz kapcsolódó hitellel rendelkezik, a tulajdonos által lakott ingatlanhoz kapcsolódó hitelek törlesztésének alátámasztására csak a bérbeadásra vásárolt ingatlanból eredő bérletidíj-bevétel használható fel, a bérbeadásra vásárolt ingatlanhoz kapcsolódó hitellel összefüggő adósságszolgálati költségek levonásával. Ebben az esetben a „rendelkezésre álló jövedelem” legalkalmasabb meghatározása:

„rendelkezésre álló jövedelem” = munkavállalói jövedelem + önfoglalkoztatói jövedelem, például nyereség + állami nyugdíjból származó jövedelem + magán- és foglalkoztatói nyugdíjból származó jövedelem + munkanélküli ellátásokból származó jövedelem + munkanélküli ellátástól eltérő szociális transzferekből származó jövedelem + rendszeres magántranszferek, például tartásdíj + (ingatlanból származó bruttó bérletidíj-bevétel – bérbeadott ingatlanhoz kapcsolódó adósságszolgálati költségek) + pénzügyi beruházásokból származó jövedelem + polgári jogi társaságokból vagy személyegyesítő társaságokból származó jövedelem + más forrásból származó rendszeres jövedelem + hiteltámogatások – adók – egészségügyi / társadalombiztosítási / egészségbiztosítási járulékok + adóvisszatérítések.

4. A hitelnyújtáskori adósság-jövedelem arány (DTI-O)

A DTI-O-t úgy kell meghatározni, mint:

Formula

A számítás céljára a „D” magában foglalja a hitelfelvevő teljes adósságát, függetlenül attól, hogy az ingatlannal fedezett-e, beleértve a lakáshitel-nyújtás időpontjában kintlevő valamennyi – azaz a lakáshitel-nyújtó és más hitelezők által nyújtott – pénzügyi hitelt.

A számítás céljára az „I” jelentése megegyezik a 3. pont 4. alpontjában foglaltakkal.

5. A hitelnyújtáskori hitelszolgálat-jövedelem arány (LSTI-O)

Az LSTI-O-t úgy kell meghatározni, mint:

Formula

A számítás céljára az „LS” az 1. pont 2. alpontjában „L”-ként meghatározott lakáshitel éves adósságszolgálati költsége a hitelnyújtás időpontjában.

A számítás céljára az „I” jelentése megegyezik a 3. pont 4. alpontjában foglaltakkal.

Amennyiben a bérbeadásra vásárolt, illetve a tulajdonos által lakott ingatlanokhoz kapcsolódó lakáshitel-piacokat külön követik figyelemmel, az LSTI-O meghatározása az alábbi kivételekkel alkalmazandó:

a bérbeadásra vásárolt ingatlanokhoz kapcsolódó hitelek esetében:

—	az „LS” a bérbeadásra vásárolt ingatlanhoz kapcsolódó hitel éves adósságszolgálati költsége a hitelnyújtás időpontjában.

a tulajdonos által lakott ingatlanokhoz kapcsolódó hitelek esetében:

—	az „LS” a tulajdonos által lakott ingatlanhoz kapcsolódó hitel éves adósságszolgálati költsége a hitelnyújtás időpontjában.

—

a „rendelkezésre álló jövedelem” legalkalmasabb meghatározása:

„rendelkezésre álló jövedelem” = munkavállalói jövedelem + önfoglalkoztatói jövedelem, például nyereség + állami nyugdíjból származó jövedelem + magán- és foglalkoztatói nyugdíjból származó jövedelem + munkanélküli ellátásokból származó jövedelem + munkanélküli ellátástól eltérő szociális transzferekből származó jövedelem + rendszeres magántranszferek, például tartásdíj + (ingatlanból származó bruttó bérletidíj-bevétel – bérbeadott ingatlanhoz kapcsolódó adósságszolgálati költségek + pénzügyi beruházásokból származó jövedelem) + magán üzleti tevékenységből vagy partnerségből származó jövedelem + más forrásból származó rendszeres jövedelem + hiteltámogatások – adók – egészségügyi / társadalombiztosítási / egészségbiztosítási járulékok + adóvisszatérítések.

6. A hitelnyújtáskori adósságszolgálat-jövedelem arány (DSTI-O)

A DSTI-O-t úgy kell meghatározni, mint:

Formula

A számítás céljára a „DS” a hitelfelvevő 4. pont 2. alpontjában „D”-ként meghatározott teljes adósságának éves adósságszolgálati költsége a hitelnyújtás időpontjában.

A számítás céljára az „I” jelentése megegyezik a 3. pont 4. alpontjában foglaltakkal.

A DSTI-O opcionális mutatónak tekintendő, mivel a hitelezők adott esetben nem minden országban férnek hozzá a számlálója kiszámításához szükséges információkhoz. Ugyanakkor azon országokban, ahol a hitelezők hozzáférnek az ilyen információkhoz (például hitelnyilvántartásokból vagy adónyilvántartásból), a makroprudenciális hatóságok számára erősen ajánlott, hogy ezt a mutatót is tegyék kockázatfigyelési keretrendszerük részévé.

7. A kamatfedezeti mutató (ICR)

Az ICR-t úgy kell meghatározni, mint:

Formula

A számítás céljára:

a)	az „éves bérletidíj-bevétel” a bérbeadásra vásárolt ingatlanokból származó éves bérletidíj-bevétel, az ingatlan értékének fenntartását szolgáló működési költségekkel és adókkal együtt;

b)	az „éves kamatköltségek” a bérbeadásra vásárolt ingatlanhoz kapcsolódó éves kamatköltségek.

A mutató utalhat a hitelnyújtáskori (ICR-O) vagy az aktuális (ICR-C) értékre.

8. A hitelnyújtáskori hitel-bérleti díj arány (LTR-O)

Az LTR-O-t úgy kell meghatározni, mint:

Formula

A számítás céljára:

a)	a „bérbeadásra vásárolt ingatlanhoz kapcsolódó hitel” jelentése megegyezik az 1. pont 2. alpontjában foglaltakkal, azonban a bérbeadásra vásárolt ingatlanokat finanszírozó lakáshitelekre korlátozódik;

b)	a „nettó éves bérletidíj-bevétel” a bérbeadásra vásárolt ingatlanból származó éves bérletidíj-bevétel, az ingatlan értékének fenntartását szolgáló működési költségek levonásával, de adókkal együtt;

c)	a „bruttó éves bérletidíj-bevétel” a bérbeadásra vásárolt ingatlan bérlők részére történő bérbeadásából származó éves bevétel, az ingatlan értékének fenntartását szolgáló működési költségekkel és adókkal együtt.

Az LTR-O kiszámításához a nettó éves bérletidíj-bevételt kell felhasználni. Amennyiben ez az információ nem áll rendelkezésre, alternatívaként a bruttó éves bérletidíj-bevétel használható.

(1) Még építés alatt álló ingatlan esetén az LTV-O-t egy adott időpontban a következőként kell kiszámítani:

Formula

Ahol Formula az n időpontig folyósított hitelrészletekre utal, Formula az ingatlanfedezet (pl. telek) eredeti értéke, és Formula az ingatlan értékében az n-edik hitelrészlet folyósításáig tartó időszakokban bekövetkezett változást képviseli.

V. MELLÉKLET

A KERESKEDELMI INGATLANRA VONATKOZÓ MEGHATÁROZÁSOKKAL ÉS MUTATÓKKAL KAPCSOLATOS ÚTMUTATÁS

Ez a melléklet a kereskedelmi ingatlan meghatározásával, a kereskedelmiingatlan-mutatókkal és különösen a III. melléklettel kapcsolatos konkrét kérdésekben nyújt útmutatást. Nem célja, hogy minden lehetséges esetre kiterjedő részletes technikai instrukciókkal szolgáljon a III. melléklet sablonjainak kitöltését illetően. Az útmutatást továbbá úgy kell értelmezni, hogy az célként szolgáló meghatározásokat és módszereket foglal magában, és egyes esetekben indokolt lehet az eltérés a piacok vagy piaci szegmensek sajátosságainak figyelembevétele érdekében.

1. A kereskedelmi ingatlan meghatározásai

A kereskedelmi ingatlannak jelenleg nincs az egész Unióra kiterjedő olyan meghatározása, amely makroprudenciális célokra kellően pontos lenne.

Az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 75. pontja meghatározza a lakóingatlan fogalmát, azonban nem ad pontos meghatározást a kereskedelmi ingatlanokra vonatkozóan, azokat a 126. cikkben mindössze úgy írja le, mint „irodák[at] vagy egyéb kereskedelmi helységek[et]”. E rendelet megköveteli továbbá, hogy kereskedelmi ingatlanok tekintetében az ingatlan értéke ne függjön a hitelfelvevő hitelminőségétől vagy az alapul szolgáló projektből származó jövedelemtől.

b)	Az EBH egy további hasznos kritériummal szolgált: az ingatlan domináns rendeltetésének „gazdasági tevékenységhez kell kapcsolódnia” (1). Ez a kritérium, noha hasznos, makroprudenciális célokra még mindig nem kellően pontos.

A kereskedelmi ingatlan meghatározásának egy másik lehetséges forrása az (EU) 2016/867 európai központi banki rendelet (EKB/2016/13) (2). E rendelet azonban ebben a szakaszban a kereskedelmi ingatlant úgy határozza meg, mint minden olyan ingatlan, amely nem lakóingatlan (a fenti a) pontban hivatkozott rendeletben szereplő meghatározás szerint). Ez a meghatározás a pénzügyi stabilitás céljára túl tágas, mivel itt főként az érdekes, hogy a kereskedelmi ingatlanból várt cash flow-k, így a bérleti díjak, mennyiben lesznek elegendőek a hitelek visszafizetésére, amelyekből az ingatlant finanszírozták.

A G20-ak adathiány-kezelési kezdeményezése (3) a gazdasági és pénzügyi statisztikák javítására irányuló 20 ajánlásból áll, és a gazdasági és pénzügyi adatok hozzáférhetőségének és összehasonlíthatóságának javítása érdekében indították a 2007–08-as pénzügyi válságot követően. A 19. ajánlás a lakóingatlanokra és a kereskedelmi ingatlanokra vonatkozó statisztikák hozzáférhetősége javításának szükségességét emeli ki. Az e kezdeményezés nyomán elfogadandó intézkedések még folyamatban vannak, beleértve a kereskedelmi ingatlan meghatározásáról való megállapodást, és szolgálhatnak még inputtal az ERKT céljaira szükséges adatokhoz.

A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság konzultációs anyaga a hitelkockázat sztenderd módszerének felülvizsgálatáról (4) szintén a lakóingatlan ellentéteként határozza meg a kereskedelmi ingatlant. A lakóingatlan-kitettséget úgy határozza meg, mint az olyan ingatlannal fedezett kitettséget, amely lakás jellegű, és megfelel az alkalmazandó jogszabályoknak, ami alapján az ingatlan lakás céljára igénybe vehető, azaz lakóingatlan. A kereskedelmiingatlan-kitettséget úgy határozza meg, mint a lakóingatlantól eltérő ingatlannal fedezett kitettséget.

A fentiekben bemutatott meghatározások korlátaira tekintettel ez az ajánlás kifejezetten makroprudenciális célokra adja meg a kereskedelmi ingatlan munkadefinícióját. Úgy határozza meg a kereskedelmi ingatlant, mint bármely jövedelemtermelő ingatlant, kivéve a szociális lakásokat, a végfelhasználók tulajdonában álló ingatlanokat és a bérbeadásra vásárolt ingatlanokat.

Az, hogy a fejlesztés alatt álló ingatlanokat kereskedelmi ingatlannak kell-e tekinteni, vitatható. E tekintetben a nemzeti gyakorlatok eltérnek egymástól. Ugyanakkor több tagállam közelmúltbeli pénzügyi válság során szerzett tapasztalatai rávilágítottak, hogy milyen fontos a pénzügyi stabilitás szempontjából az e gazdasági tevékenységbe való beruházásoknak és e gazdasági tevékenység finanszírozásának figyelemmel kísérése. Ezenkívül az új fejlesztés alatt álló ingatlanok elkészültüket követően várhatóan a kereskedelmi ingatlanok állományát növelik. Ezen ajánlás alkalmazásában ezért a fejlesztés alatt álló ingatlanok a kereskedelmi ingatlanok egy alkategóriájának minősülnek.

A szociális lakások az ingatlanpiac egy összetett szegmensét jelentik, mivel a különböző országokban, illetve az egyes országokon belül is különböző formákat ölthetnek. Ezeket ki kell zárni a kereskedelmi ingatlan meghatározásából, amennyiben az ingatlanok ügyleti értékét vagy az ilyen ingatlanokban a bérlők által fizetendő bérleti díjat valamely közszférabeli szervezet közvetlenül befolyásolja, aminek következtében a bérleti díj alacsonyabb az aktuális piacon megfigyelhetőnél. A nemzeti hatóságoknak országukban a szociális lakások és a magán-bérbeadási szektor közötti határvonalat e kritérium alapján kell meghúzniuk.

A bérbeadásra vásárolt ingatlan minden olyan lakóingatlanra utal, amely közvetlenül magánháztartások (5) tulajdonában áll azzal az elsődleges céllal, hogy azt bérlők részére bérbeadják. Jelenleg ez a tevékenység csupán néhány tagállamban jelentős. A bérbeadásra vásárolt ingatlanok emellett a lakóingatlanok és a kereskedelmi ingatlanok közötti határterületet képeznek. Ugyanakkor, mivel ezt a tevékenységet tipikusan részmunkaidős, nem professzionális, kis ingatlanportfólióval rendelkező tulajdonosok végzik, pénzügyi stabilitási szempontból értelmezhető úgy, hogy ez a tevékenység inkább a lakóingatlan-szektorhoz tartozik, mint a kereskedelmi ingatlanszektorhoz. Sajátos kockázati jellemzőire tekintettel mindazonáltal a nemzeti makroprudenciális hatóságok számára ajánlott, hogy kövessék figyelemmel az ezen a részpiacon mutatkozó fejleményeket további és speciális mutatók használatával, amennyiben ez a tevékenység jelentős forrását képviseli a kockázatoknak vagy a teljes lakáshitelezési állomány vagy folyamatok jelentős részét teszi ki.

2. A kereskedelmi ingatlanokra vonatkozó adatforrások

2.1. A fizikai kereskedelmiingatlan-piacra vonatkozó mutatók

A fizikai piacra vonatkozó kereskedelmiingatlan-mutatók beszerezhetők:

a)	nyilvános forrásokból, például nemzeti statisztikai hivataloktól vagy ingatlan-nyilvántartásokból; vagy

b)	a kereskedelmiingatlan-piac jelentős részét lefedő, adatot szolgáltató magánszektorbeli felektől.

Az ERKT jelentése a kereskedelmi ingatlanokról és a pénzügyi stabilitásról az EU-ban áttekintést nyújt az elérhető árindexekről és a lehetséges adatforrásokról (6).

2.2. A pénzügyi rendszer kereskedelmiingatlan-kitettségére vonatkozó mutatók

A piaci szereplők kitettségei, legalábbis a pénzügyi ágazatbeli piaci szereplők esetében, gyűjthetők a felügyeleti adatszolgáltatásból. Bizonyos adatokat az EKB és az EIOPA már gyűjt nemzeti szinten. Ezek azonban nem igazán részletesek. A bankokra vonatkozó új felügyeleti adatszolgáltatási sablonok, azaz a pénzügyi adatszolgáltatási (Financial Reporting, FINREP) és az egységes adatszolgáltatási (Common Reporting, COREP) sablonok, valamint a 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) alapján a biztosítókra és a 2011/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (8) alapján a befektetési alapokra vonatkozó sablonok részletesebb betekintéssel szolgálhatnak a pénzügyi intézmények kereskedelmi ingatlanoknak való kitettségeibe.

Az Európai Közösségen belüli gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozásában (NACE rev. 2.0) megadott besorolások hasznosak lehetnek a pénzügyi intézmények kereskedelmi ingatlanoknak való kitettségeinek közelítő értékelésére, mivel az uniós intézmények körében széles körben elfogadottak és azokat a bankokra és biztosítókra vonatkozó szabályozási adatszolgáltatási sablonokban is használják. E tekintetben két nemzetgazdasági ág tűnik relevánsnak:

a) F. nemzetgazdasági ág: építőipar, az egyéb építmény építése kivételével; és

b) L. nemzetgazdasági ág: ingatlanügyletek, az ingatlanügynöki tevékenység kivételével.

A NACE osztályozások használatának fő hátránya, hogy azok gazdasági ágazatokra irányulnak, nem hitelekre. Így például egy ingatlantársaság részére gépjármű-állomány vásárlásához nyújtott hitel az L. nemzetgazdasági ág alatt kerül jelentésre, noha nem kereskedelmiingatlan-hitelről van szó.

2.3. A magánszektorból származó adatok használata

Amennyiben a nemzeti makroprudenciális hatóságok adatot szolgáltató magánszektorbeli féltől származó adatokat használnak fel a kereskedelmi ingatlanokra vonatkozó mutatók összeállításához, azonosítaniuk kell a hatókör és a fogalommeghatározások eltéréseit az ezen ajánlásban kértekhez képest. Képeseknek kell lenniük továbbá arra, hogy részletekkel szolgáljanak az adatszolgáltató által használt alapulfekvő módszertanról és a minta lefedettségéről. A magánszektorbeli adatszolgáltatótól származó adatoknak reprezentatívaknak kell lenniük a piac egészére és a D. ajánlásban megjelölt releváns bontásokra nézve:

a)	ingatlan típusa;

b)	ingatlan helye;

c)	befektető típusa és állampolgársága;

d)	hitelező típusa és állampolgársága.

3. A mutatók releváns bontásai

A D. ajánlásban megjelölt releváns bontások tekintetében a nemzeti makroprudenciális hatóságoknak értékeléssel kell tudniuk szolgálni az ilyen bontások kereskedelmiingatlan-piacuk szempontjából való relevanciájáról, amennyiben azokat a figyelemmel kíséréshez felhasználják, az arányosság elvét is figyelembe véve.

Az „ingatlan típusa” a kereskedelmi ingatlan elsődleges felhasználására utal. A kereskedelmiingatlan-mutatók esetében ennek a bontásnak a következő kategóriákat kell tartalmaznia:

a)	lakóingatlan, például többlakásos társasházak;

b)	kiskereskedelem, például szállodák, éttermek, bevásárlóközpontok;

c)	irodák, például elsődlegesen szakmai vagy üzleti tevékenységhez irodaként használt ingatlan;

d)	ipari, például gyártás, forgalmazás és logisztika céljára használt ingatlan;

e)	egyéb típusú kereskedelmi ingatlan.

Amennyiben egy ingatlan vegyes felhasználású, azt különböző ingatlanoknak kell tekinteni (például az egyes felhasználásoknak szentelt alapterület alapján), amennyiben az ilyen bontás megvalósítható; egyébként az ingatlan besorolható a domináns felhasználásnak megfelelően.

Az „ingatlan helye” a földrajzi (például régiók szerinti) bontásra vagy az ingatlanpiac részpiacaira utal, és magában foglalja a kiemelt és nem kiemelt helyszínt is. A kiemelt helyszín egy adott piacon általában a legjobbnak tartott helyszín, amit a bérleti hozam is tükröz (tipikusan a legalacsonyabb a piacon). Irodaépületek esetében ez lehet egy központi helyszín valamely nagyobb városban. A kiskereskedelmi épületek esetében ez utalhat a nagy gyalogosforgalom jellemezte városközpontra vagy egy központi elhelyezkedésű bevásárlóközpontra. A logisztikai épületek esetében ez utalhat olyan helyszínre, ahol a szükséges infrastruktúra és szolgáltatások biztosítottak, és amely kiváló hozzáféréssel rendelkezik a közlekedési hálózatokhoz.

A „befektető típusa” a tágabb befektetői kategóriákra utal, így az alábbiakra:

bankok;

b)	biztosítók;

c)	nyugdíjpénztárak;

d)	befektetési alapok;

e)	ingatlantársaságok;

egyéb.

Valószínű, hogy csak a nyilvántartott hitelfelvevőre vagy befektetőre vonatkozó adatok fognak rendelkezésre állni. Ugyanakkor a nemzeti makroprudenciális hatóságoknak szem előtt kell tartaniuk, hogy a nyilvántartott hitelfelvevő vagy befektető különbözhet a végső hitelfelvevőtől vagy befektetőtől, amelynél a végső kockázat található. Ezért a hatóságok számára ajánlott, hogy lehetőség szerint a végső hitelfelvevőre vagy befektetőre vonatkozó információkat is kísérjék figyelemmel, például a piaci szereplőktől gyűjtött információk révén, a piaci szereplők magatartásának és a kockázatoknak a jobb megértése érdekében.

A „hitelező típusa” a tágabb hitelezői kategóriákra utal, így az alábbiakra:

a)	bankok, ideértve a „rossz” bankokat is;

b)	biztosítók;

c)	nyugdíjpénztárak.

Előfordulhat, hogy a nemzeti makroprudenciális hatóságoknak ki kell igazítaniuk a befektetői és hitelezői típusok listáját annak érdekében, hogy az tükrözze a helyi kereskedelmi ingatlanszektor jellemzőit.

Az „állampolgárság” a piaci szereplő bejegyzésének országára utal. A befektetők és hitelezők állampolgárságát legalább az alábbi három földrajzi kategóriára le kell bontani:

belföld;

b)	egyéb Európai Gazdasági Térség;

külföld.

A nemzeti makroprudenciális hatóságoknak szem előtt kell tartaniuk, hogy a nyilvántartott befektető vagy hitelező állampolgársága különbözhet a végső hitelező vagy befektető állampolgárságától, amelynél a végső kockázat található. Ezért a hatóságok számára ajánlott, hogy a végső hitelező vagy befektető állampolgárságára vonatkozó információkat is kísérjék figyelemmel, például a piaci szereplőktől gyűjtött információk révén.

4. A fizikai piacra vonatkozó mutatók kiszámításának módszerei

A kereskedelmiingatlan-ár egy állandó minőségű numéraire-re utal, vagyis az ingatlan piaci értékére, az olyan minőségi változások figyelembevétele nélkül, mint a minőségi kiigazítás útján érvényesített értékcsökkenés (és elavulás) vagy értéknövekedés (például felújítás).

Az Eurostat által kezdeményezett munkából eredő útmutatás az árazási adatok tényleges tranzakciókból történő gyűjtését javasolja. Amennyiben ezek nem állnak rendelkezésre és/vagy nem teljesen reprezentatívak, közelítés biztosítható értékbecslési vagy értékelési adatokkal, feltéve, hogy ezek az adatok az aktuális piaci árat tükrözik, és nem valamely fenntarthatóár-mérési megközelítést.

5. A pénzügyi rendszer kereskedelmi ingatlanoknak való kitettségeinek értékelése

A pénzügyi rendszer kereskedelmi ingatlanoknak való kitettségeit a – gyakran bankok és néha biztosítók általi – hitelezés és – a gyakran biztosítók, nyugdíjpénztárak és befektetési alapok általi – beruházások egyaránt alkotják. A beruházások utalhatnak mind közvetlenül tulajdonban álló kereskedelmi ingatlanokra, így például a kereskedelmi ingatlan tulajdonjogával való rendelkezés eseteire, valamint közvetetten, például értékpapírokon és befektetési alapokon keresztül tulajdonban álló kereskedelmi ingatlanokra. Amennyiben a hitelező vagy befektető külön kereskedelmiingatlan-finanszírozási módszerként különleges célú gazdasági egységet használ, úgy az ilyen hitelnyújtást vagy befektetéseket közvetlen kereskedelmiingatlan-hitelezésnek vagy -tulajdonnak kell tekinteni (ún. átláthatósági megközelítés).

Az e kitettségeknek a rendszer egésze szempontjából való értékelése során a nemzeti makroprudenciális hatóságoknak szem előtt kell tartaniuk a kettős figyelembevétel kockázatát. A befektetők a kereskedelmi ingatlanokba befektethetnek mind közvetlenül, mind közvetetten. Így például a nyugdíjpénztárak és a biztosítók gyakran közvetetten fektetnek be kereskedelmi ingatlanokba.

Ezenkívül nehezebb lehet az adott esetben a piac jelentős részét kitevő külföldi piaci szereplők (9) kitettségeinek megragadása. Mivel e piaci szereplők fontosak a kereskedelmi ingatlanpiac működése szempontjából, ajánlott a tevékenységeik figyelemmel kísérése.

Mivel a kereskedelmiingatlan-tevékenységekből eredő veszteségek gyakran a bankok kereskedelmiingatlan-hitelezése területén koncentrálódnak, a nemzeti makroprudenciális hatóságok számára ajánlott, hogy a figyelemmel kísérés során fordítsanak különös figyelmet e tevékenységre.

6. Az LTV kiszámításának módszerei

A IV. melléklet rögzíti az LTV-O és az LTV-C kiszámításának módszereit. Ugyanakkor az e mutatók kereskedelmi ingatlanok tekintetében való kiszámítása során több sajátosságot is figyelembe kell venni.

Szindikált hitel esetén az LTV-O-t a hitelfelvevő részére nyújtott összes hitel eredeti összegének az ingatlan hitelnyújtáskori értékéhez viszonyított arányaként kell kiszámítani. Ha több ingatlan érintett, az LTV-O-t a hitel(ek) eredeti összegének az érintett ingatlanok teljes értékéhez viszonyított arányaként kell kiszámítani.

Mivel a kereskedelmiingatlan-szektorban az ingatlanok száma jóval kisebb és az ingatlanok jóval heterogénebbek, mint a lakóingatlan-szektorban, az LTV-C-t megfelelőbb az egyes ingatlanok értékelése alapján kiszámítani, mint érték- vagy árindexet használni.

Végül a nemzeti makroprudenciális hatóságoknak figyelemmel kell kísérniük az LTV megoszlását, különös figyelmet fordítva a legkockázatosabb hitelekre, vagyis azokra, amelyek a legmagasabb LTV-vel rendelkeznek, mivel az ilyen „farok kockázatból” gyakran származnak veszteségek.

7. A kamatfedezeti mutató (ICR) és az adósságszolgálati fedezeti mutató (DSCR) kiszámításának módszerei

A kamatfedezeti mutató (ICR) és az adósságszolgálati fedezeti mutató (DSCR) a kereskedelmi ingatlan vagy ingatlanok csoportja által generált bérletidíj-bevételre utalnak, az adók és azon működési költségek levonásával, amelyeket a hitelfelvevőnek az ingatlan értékének fenntartása érdekében ki kell fizetnie.

Az ICR-t úgy kell meghatározni, mint:

Formula

Az ICR kiszámítása céljára:

a)	a „nettó éves bérletidíj-bevétel” magában foglalja a kereskedelmi ingatlan bérlők részére történő bérbeadásából származó éves bérletidíj-bevételt, az adók és az ingatlan értékének fenntartását szolgáló működési költségek levonásával;

b)	az „éves kamatköltségek” a kereskedelmi ingatlannal vagy ingatlanok csoportjával fedezett hitelhez kapcsolódó éves kamatköltségek.

Az ICR célja annak mérése, hogy egy adott ingatlan által generált jövedelem milyen mértékig elegendő a hitelfelvevőnél az adott ingatlan megvásárlása érdekében felmerülő kamatköltségek fizetésére. Az ICR-t ezért ingatlan szinten kell elemezni.

A DSCR-t úgy kell meghatározni, mint:

Formula

A DSCR kiszámítása céljára:

a)	a „nettó éves bérletidíj-bevétel” a kereskedelmi ingatlan bérlők részére történő bérbeadásából származó éves bérletidíj-bevételt, az adók és az ingatlan értékének fenntartását szolgáló működési költségek levonásával;

b)	az „éves adósságszolgálat” a kereskedelmi ingatlannal vagy ingatlanok csoportjával fedezett hitelhez kapcsolódó éves adósságszolgálat.

A DSCR célja, hogy értékelje azon teljes adósságteher súlyát, amelyet egy adott ingatlan generál a hitelfelvevő számára. Ezért a nevező nem csupán a kamatkiadásokat, de a hitelamortizációt, vagyis a tőketörlesztéseket is tartalmazza. Egy ilyen mutató esetében a fő kérdés az, hogy ingatlan szinten vagy hitelfelvevő szinten kerüljön kiszámításra. A kereskedelmiingatlan-finanszírozást általában visszkereseti jog nélkül nyújtják, vagyis a hitelező csak az ingatlanból származó bevételből jogosult visszafizetésre, a hitelfelvevő egyéb jövedelmeiből vagy eszközeiből nem. Ezért realisztikusabb és megfelelőbb a DSCR-t ingatlan szinten kiszámítani. Ezenkívül a hitelfelvevő teljes jövedelmére összpontosítás a konszolidációval kapcsolatos jelentős kérdéseket vetne fel, ami megnehezítené a tagállamok között összehasonlítható mérési módszer meghatározását.

8. A fejlesztés alatt álló ingatlanok esetében releváns további mutatók

A fejlesztés alatt álló kereskedelmi ingatlanok esetében a nemzeti makroprudenciális hatóságok a hitelnyújtáskori LTV helyett figyelemmel kísérhetik a hitel-költség arányt (LTC). Az LTC az összes nyújtott hitel kezdeti összegének a kereskedelmi ingatlan felépítésével (a befejezésig) járó költségek összegéhez viszonyított arányát képviseli.

Emellett a nemzeti makroprudenciális hatóságoknak a figyelemmel kísérés során a legkockázatosabb fejlesztésekre kell összpontosítaniuk, például azokra, amelyek nagyon alacsony előzetes bérlési vagy előzetes eladási aránnyal rendelkeznek. A még építés alatt álló épületek esetében az előzetes bérlési arány az ingatlanfejlesztő által a hitel kibocsátásakor már bérbeadott alapterületnek az ingatlan befejezésekor rendelkezésre álló teljes alapterülethez viszonyított aránya; hasonlóképpen, az előzetes eladási arány az ingatlanfejlesztő által a hitel kibocsátásakor már értékesített alapterületnek az ingatlan befejezésekor rendelkezésre álló teljes alapterülethez viszonyított aránya.

9. A kereskedelmiingatlan-kitettségek éves közzététele az európai felügyeleti hatóságok által

Az európai felügyeleti hatóságok számára ajánlott, hogy a szabályozási adatszolgáltatási sablonokból rendelkezésre álló információkra alapozva legalább évente tegyenek közzé a különböző Unión belüli nemzeti kereskedelmiingatlan-piacoknak való kitettségekre vonatkozó aggregált információkat a felügyeletük alatt álló szervezetük tekintetében, egyedi adatok alapján. E közzététel várhatóan bővíteni fogja a nemzeti makroprudenciális hatóságok ismereteit a más tagállamokból származó szervezetek által a hatóság saját belföldi kereskedelmi ingatlanpiacán folytatott tevékenységekről. A közzétett adatok körével vagy minőségével kapcsolatos aggályok esetén a közzétételt ki kell egészíteni a megfelelő megjegyzésekkel.

Főszabályként az európai felügyeleti hatóságoknak lehetővé kell tenniük az Unió bármely nemzeti makroprudenciális hatósága számára, hogy értékelje az Unió összes pénzügyi intézményének a saját nemzeti piacával szemben fennálló kitettségeit. Ez azt jelenti, hogy az Unió összes pénzügyi intézményére vonatkozóan gyűjtött adatokat az országok szintjén aggregálni kell.

Az ilyen aggregált információk közzététele során az európai felügyeleti hatóságoknak azon szabályozói adatszolgáltatási sablonokban szereplő információkat kell felhasználniuk, amelyek megadják a hitelezési kitettségek és/vagy (közvetlen és közvetett) befektetések földrajzi bontását. Amikor az adatszolgáltatási sablonok NACE-kódok (10) szerinti bontást adnak, a kereskedelmi ingatlanokra egyaránt utalhatnak az „F” és az „L” nemzetgazdasági ág alatt, noha szigorúan véve bizonyos alkategóriák kizárására lenne szükség a kereskedelmi ingatlan ezen ajánlásban elfogadott meghatározására tekintettel.

(1) Lásd a 2014. november 21-i 2014_1214. sz. EBH kérdést.

(2) Az Európai Központi Bank (EU) 2016/867 rendelete (2016. május 18.) a részletes hitelezési és hitelkockázati adatok gyűjtéséről (EKB/2016/13) (HL L 144., 2016.6.1., 44. o.).

(3) Pénzügyi Stabilitási Tanács és Nemzetközi Valutaalap, The financial crisis and information gaps – report to the G-20 finance ministers and central bank governors (A pénzügyi válság és az információs rések. Jelentés a G-20-ak pénzügyminiszterei és jegybankelnökei számára), 2009. október 29.

(4) Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság, Revisions to the Standardised Approach to credit risk – second consultative document (A hitelkockázat sztenderd módszerének felülvizsgálata – második konzultációs anyag), 2015. december.

(5) Az Európai Unió-beli nemzeti és regionális számlák európai rendszeréről szóló, 2013. május 21-i 549/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 174., 2013.6.26., 1. o.) A. melléklete 2. fejezetének 2.118. pontja szerint „a »háztartások« szektor […] az egyéneket és az egyének csoportjait foglalja magában, egyrészt mint fogyasztókat, másrészt mint olyan vállalkozókat, akik piacra szánt javakat állítanak elő és pénzügyi vagy nem pénzügyi szolgáltatásokat nyújtanak (azaz piaci termelők), feltéve hogy a javak és szolgáltatások előállítását nem kvázivállalatként kezelt elkülönült gazdasági egységek keretében végzik. A szektorba tartoznak azok az egyének vagy csoportok is, akik kizárólag saját végső felhasználásra állítanak elő termékeket vagy nem pénzügyi szolgáltatásokat”.

(6) ERKT, „Report on commercial real estate and financial stability in the EU” (Jelentés a kereskedelmi ingatlanokról és a pénzügyi stabilitásról az EU-ban), 2015. december, különösen a II. melléklet 2.2. szakasza.

(7) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/138/EK irányelve (2009. november 25.) a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II) (HL L 335., 2009.12.17., 1. o.).

(8) Az Európai Parlament és a Tanács 2011/61/EU irányelve (2011. június 8.) az alternatívbefektetésialap-kezelőkről, valamint a 2003/41/EK és a 2009/65/EK irányelv, továbbá az 1060/2009/EK és az 1095/2010/EU rendelet módosításáról (HL L 174., 2011.7.1., 1. o.).

(9) ERKT, „Report on commercial real estate and financial stability in the EU” (Jelentés a kereskedelmi ingatlanokról és a pénzügyi stabilitásról az EU-ban), 2015. december, különösen a 2.3. szakasz és az 1. szövegdoboz.

(10) Az Európai Parlament és a Tanács 1893/2006/EK rendelete (2006. december 20.) a gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása NACE Rev. 2. rendszerének létrehozásáról és a 3037/90/EGK tanácsi rendelet, valamint egyes meghatározott statisztikai területekre vonatkozó EK-rendeletek módosításáról (HL L 393, 2006.12.30., 1. o.).

31.1.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 31/43

AZ EURÓPAI RENDSZERKOCKÁZATI TESTÜLET ÁLTAL KIADOTT FIGYELMEZTETÉS

(2016. szeptember 22.)

az ausztriai lakóingatlan-szektorban mutatkozó középtávú sérülékenységekről

(ERKT/2016/05)

(2017/C 31/02)

AZ EURÓPAI RENDSZERKOCKÁZATI TESTÜLET IGAZGATÓTANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

mivel:

(1)

A múltbeli tapasztalatok számos országban azt mutatják, hogy a lakóingatlanokhoz kapcsolódó sérülékenységek megjelenése a belföldi pénzügyi stabilitást érintő jelentős kockázatokhoz és a reálgazdaság számára komoly negatív következményekhez, valamint potenciálisan a más országokra átgyűrűző negatív hatásokhoz vezethet.

(2)

Az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) nemrég befejezte a lakóingatlanokhoz kapcsolódó sérülékenységek szisztematikus és előretekintő, az Unió egészére kiterjedő elemzését. Ennek keretében az ERKT nyolc országban azonosított bizonyos középtávú sérülékenységeket, amelyek a pénzügyi stabilitást érintő rendszerszintű kockázat forrását képezik, és amelyek a reálgazdaság számára jelentős negatív következményekkel járhatnak.

(3)

Az ERKT sérülékenységekre vonatkozó elemzése a következőkre világított rá Ausztria esetében:

A lakóingatlanárak Ausztriában különösen 2011 óta gyorsan emelkedtek. A lakásár-dinamika a közelmúltig Bécsben sokkal erősebb volt, mint Ausztria többi részében. Ugyanakkor a lakásárak éves emelkedése Bécsen kívül mostanában jelentős, a Bécsben megfigyelhető szintet meghaladó mértékű volt. Ezek a fejlemények olyan ingatlanár-szinthez vezettek, amely a belföldi alapvető tényezők hosszú távú alakulásához viszonyítva meghaladni látszik az alapvető tényezőket, különösen Bécsben (2). Az Oesterreichische Nationalbank (OeNB) becslései szerint ugyanakkor az ország többi részében a lakásárak nagyjából összhangban állnak az alapvető tényezőkkel.

Újabban az erős lakásár-dinamika a jelzáloghitelek erőteljes növekedésével esett egybe. Az OeNB egy a hitelezési szabályokra vonatkozó felmérésének eredményei a hitelezési szabályok romlására utalnak. Azt mutatják továbbá, hogy emelkedik a magas adósság-jövedelem aránnyal és hitelfedezeti aránnyal rendelkező új jelzáloghitel-felvevők aránya. Az OeNB felmérése adatainak ezen eredményeit azonban körültekintően kell értelmezni, tekintettel a felmérés adataiban mutatkozó, a bankok közötti nagy szórásra, a minta kis méretére és változó összetételére. Általában véve azonban a jövedelemhez vagy ingatlanuk értékéhez viszonyítva nagy mértékben eladósodó háztartások különösen sérülékenyek lehetnek a gazdasági sokkokkal, például a munkanélküliség növekedésével vagy a háztartás jövedelmei vagy a lakóingatlan-árak csökkenésével szemben. Ilyen körülmények között a háztartások számára nehéz lehet az adósságaik törlesztése és emelkedhet a jelzáloghitelekhez kapcsolódó nemteljesítések száma, ami a bankok számára közvetlen hitelezési veszteségekhez vezethet, különösen a lakóingatlanárak csökkenése esetén. Továbbá, ha a gazdaság számára kedvezőtlen forgatókönyv valósul meg, a háztartásokat érintő, ehhez kapcsolódó negatív jövedelemhatások és vagyonhatások felerősíthetik az eredeti sokkot, tovább fokozva a pénzügyi stabilitásra gyakorolt negatív közvetlen és közvetett hatásokat (például ha a háztartásoknak a jelzáloghiteleik törlesztése érdekében csökkenteniük kell a fogyasztást). A potenciálisan romló hitelezési szabályok rendszerszintű hatásának értékeléséhez a hitelezési szabályokra vonatkozó további információkra van szükség, amelyek a pénzügyi közvetítők szélesebb mintáján alapulnak.

Általában véve a lakóingatlanárak gyors, a háztartások jövedelmének növekedését meghaladó növekedése, mint ami a közelmúltban Ausztriában is megfigyelhető volt, megnehezíti a háztartások számára a lakástulajdonossá válást, és háztartások eladósodásának általános növekedéséhez és/vagy a háztartások magas adósságszinttel rendelkező csoportjának növekedéséhez vezethet. Ezenkívül az erőteljes hitelezési és lakásár-dinamikára tekintettel fennáll a hitelezési szabályok további romlásának kockázata.

Az osztrák bankok jelzáloghitel-kitettségei a többi uniós országhoz képest alacsonyak. Ez az alacsony lakástulajdonosi aránnyal (3) és az ausztriai lakástulajdonosok körében a jelzáloghitellel rendelkezők mérsékelt arányával függ össze. Ugyanakkor az osztrák bankok ingatlantevékenységekkel szembeni teljes – az építőiparnak nyújtott hiteleket stb. is magában foglaló – kitettségei más uniós országokhoz képest valamivel magasabbak. A belső minősítésen alapuló modelleket alkalmazó osztrák bankokra vonatkozó átlagos kockázati súlyok jóval az uniós átlag fölött vannak. Ez viszonylag kevésbé sérülékennyé teszi az osztrák bankszektort a lakóingatlan-szektorból eredő potenciális közvetlen kockázatokkal szemben. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy az osztrák bankok általános átlagos tőkésítettsége valamivel az uniós átlag fölött van.

Az Ausztriában azonosított sérülékenységek jellegének elemzése során enyhítő és súlyosbító tényezők is megfigyelhetők. A súlyosbító tényezők között szerepel a változó kamatozású hitelek jelentős aránya (mind az új hitelek esetében, mind a fennálló hitelek állományában), valamint a fennálló deviza-lakáshitelek, amelyek kamat- illetve árfolyamkockázatnak teszik ki a háztartásokat. Ugyanakkor a változó kamatozású vagy devizában nyújtott jelzáloghitelek aránya csökkenőben van. Több elemzés is azt mutatja továbbá, hogy különösen a devizában fennálló lakáshitellel rendelkező ausztriai adósok jelentős kockázati pufferekkel rendelkeznek, amelyek mérséklik a kapcsolódó sérülékenységeket. További jelentős kockázatcsökkentő tényezőt jelent a lakástulajdonosok viszonylag alacsony, évtizedek óta stabil aránya, amihez fejlett bérleti piac és a háztartások általában mérsékelt eladósodási szintje kapcsolódik. Ezenkívül a jelzáloghitelek többsége amortizálódó, és adóssággal általában a módosabb háztartások rendelkeznek.

Az ERKT tudomásul veszi az osztrák hatóságok által bevezetett intézkedéseket, többek között a fenntartható hitelezési szabályokra vonatkozó elvárásokat, amelyeket a bankokkal közöltek (4). Emellett az osztrák Finanzmarktstabilitätsgremium (pénzügyi piaci stabilitási testület, FMSG) azt tanácsolta a pénzügyminisztériumnak, hogy terjessze ki a hitelfelvevői alapú makroprudenciális eszközöket tartalmazó eszközkészletet az ingatlanfinanszírozás területére annak biztosítása érdekében, hogy az FMSG felléphessen a nem fenntartható ingatlanpiaci fejleményekből eredő rendszerszintű kockázatok esetében (5). A lakóingatlanárak és a jelzáloghitelek erőteljesen emelkednek, a háztartások bizonyos csoportjai magas adósságszinttel rendelkeznek, és vannak jelei a hitelezési szabályok gyengülésének. Noha az osztrák hatóságok által hozott szakpolitikai intézkedések a lakóingatlanokhoz kapcsolódó ausztriai sérülékenységek jellegére tekintettel megfelelőek, lehetséges, hogy nem lesznek elegendőek azok teljes kezeléséhez,

ELFOGADTA EZT A FIGYELMEZTETÉST:

Az ERKT az ausztriai lakóingatlan-szektorban középtávú sérülékenységeket azonosított, amelyek a pénzügyi stabilitást érintő rendszerszintű kockázat forrását képezik, és amelyek a reálgazdaság számára jelentős negatív következményekkel járhatnak. Makroprudenciális szempontból az ERKT a fő sérülékenységnek a lakóingatlanárak és a jelzáloghitelek – különösen a közelmúltban megfigyelhető – erőteljes emelkedését, valamint a hitelezési szabályok további lazulásának kockázatát tekinti.

Kelt Frankfurt am Mainban, 2016. szeptember 22-én.

Francesco MAZZAFERRO

az ERKT Titkárságának vezetője

az ERKT igazgatótanácsa nevében

(1) HL L 331., 2010.12.15., 1. o.

(2) Az Oesterreichische Nationalbank (OeNB) és az Európai Központi Bank (EKB) becslései alapján.

(3) A lakástulajdonosok aránya különösen Bécsben alacsony – a háztartások 82 %-a bérlő.

(4) Az ERKT e figyelmeztetés kibocsátására vonatkozó döntését követően az osztrák Finanzmarktstabilitätsgremium 2016. szeptember 23-i ülésén tárgyalta a lakóingatlanokhoz kapcsolódó fenntartható hitelezési szabályokat.

(5) Az FMSG tanácsai nyilvánosan elérhetőek: https://www.fmsg.at/en/publications/strategy.html

31.1.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 31/45

AZ EURÓPAI RENDSZERKOCKÁZATI TESTÜLET ÁLTAL KIADOTT FIGYELMEZTETÉS

(2016. szeptember 22.)

a belgiumi lakóingatlan-szektorban mutatkozó középtávú sérülékenységekről

(ERKT/2016/06)

(2017/C 31/03)

AZ EURÓPAI RENDSZERKOCKÁZATI TESTÜLET IGAZGATÓTANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

mivel:

(1)

(2)

(3)

Az ERKT sérülékenységekre vonatkozó elemzése a következőkre világított rá Belgium esetében:

Belgiumban a háztartások általános eladósodásának növekedésére irányuló tendencia figyelhető meg, amely nagy részben a lakáscélú hitelezés folyamatos gyors növekedésének következménye. Míg az elmúlt években a hitelezési szabályok szigorodtak, úgy tűnik, ez a folyamat a közelmúltban megállt. Ugyanakkor a mikroszintű adatok arra utalnak, hogy a háztartások bizonyos csoportjai az ingatlanuk értékéhez viszonyítva nagy összegű jelzáloghitellel rendelkeznek, jövedelmük nagy részét adósságuk törlesztésére fordítják, vagy nettó pénzügyi vagyonuk adósságukhoz képest alacsony szintű.

Gazdasági vagy pénzügyi sokk – például a munkanélküliség emelkedése és/vagy a jövedelem növekedésének csökkenése – esetén ezen nagy mértékben eladósodott háztartások számára különösen nehéz lehet adósságaik törlesztése és nőhet a jelzáloghitelekhez kapcsolódó nemteljesítések száma, ami a bankok számára közvetlen hitelezési veszteségekhez vezethet, különösen ha ezt a lakóingatlanárak csökkenése kíséri. Továbbá, ha a gazdaság számára kedvezőtlen forgatókönyv valósul meg, a háztartásokat érintő, ehhez kapcsolódó negatív jövedelemhatások és vagyonhatások felerősíthetik az eredeti sokkot, tovább fokozva a pénzügyi stabilitásra gyakorolt negatív közvetlen és közvetett hatásokat (például ha a háztartásoknak a jelzáloghiteleik törlesztése érdekében csökkenteniük kell a fogyasztást).

Ezenkívül a lakóingatlanárak, amelyek az elmúlt 30 évben jelentősen megemelkedtek, az elmúlt években a jövedelmeknél és a béreknél gyorsabban emelkedtek. A lakóingatlanárak nominális értéken jelenleg közel állnak a pénzügyi válság előtti szintjükhöz. Vannak bizonyos jelei az árak felülértékeltségének, azonban az alternatív árazási modellek ezt nem mutatják egyértelműek. A már eleve magas és tovább emelkedő lakóingatlanárak a háztartások általános eladósodásának és a sérülékeny háztartások számának további növekedéséhez vezethetnek.

Ugyanakkor az ERKT elismeri, hogy a belgiumi lakóingatlan-piacon fennálló sérülékenységeket több tényező is enyhíti. Először is, a belga háztartások összesítve az adósságaikhoz képest a pénzügyi eszközök viszonylag magas értékével rendelkeznek. Másodszor, a jelzáloghitelek tipikusan 25 évnél rövidebb futamidővel törlesztésre kerülnek, ami azt jelenti, hogy a belga háztartások adósságaikat más uniós országok háztartásaihoz képest viszonylag gyorsan csökkentik.

Az ERKT tudomásul veszi a lakóingatlanokhoz kapcsolódó, Belgiumban végrehajtott intézkedéseket. A belga hatóságok összességében véve a bankoknak a lakóingatlan-szektorból eredő kockázatokkal szembeni ellenálló képességének biztosítására összpontosítottak. A fennálló sérülékenységeket csökkentheti továbbá a Nationale Bank van België/Banque Nationale de Belgique (NBB/BNB) 2013. decemberi döntése a belső minősítésen alapuló modelleket alkalmazó bankok jelzáloghitel-kitettségeire vonatkozóan a tőkemegfelelési követelményekhez képest többlet-tőkekövetelmény előírásáról (2), valamint az NBB/BNB nyilvános közleményei, amelyekben a lakóingatlanokból eredő kockázatokkal szembeni fokozottabb éberségre szólított fel. Szigorítják továbbá a jelzáloghitelek adóból való levonhatóságát. Az NBB/BNB részéről annak nyilvános vállalása, hogy a magas kockázatú hiteleket (például a magas hitelfedezeti aránnyal rendelkező hiteleket) célzó további tőkeintézkedéseket hoz, amennyiben azok továbbra is az új hitelek jelentős részét teszik ki, várhatóan bizonyos fokig szintén korlátozni fogja a sérülékenységek további felhalmozódását a jövőben. Másrészről nem fogadtak el a nagy mértékben eladósodott háztartásokhoz vagy a lakóingatlanárak folytatódó emelkedéséhez kapcsolódó sérülékenységeket közvetlenül kezelő intézkedéseket. Noha a végrehajtott szakpolitikai intézkedések a lakóingatlanokhoz kapcsolódó belgiumi sérülékenységek jellegére tekintettel megfelelőek, lehetséges, hogy nem lesznek elegendőek azok teljes kezeléséhez,

ELFOGADTA EZT A FIGYELMEZTETÉST:

Az ERKT a belgiumi lakóingatlan-szektorban középtávú sérülékenységeket azonosított, amelyek a pénzügyi stabilitást érintő rendszerszintű kockázat forrását képezik, és amelyek a reálgazdaság számára jelentős negatív következményekkel járhatnak. Makroprudenciális szempontból az ERKT a fő sérülékenységnek a háztartások általános eladósodásának gyors növekedését és a már nagy mértékben eladósodott háztartások jelentős csoportjait tekinti, a lakóingatlanárak elmúlt néhány évben bekövetkezett jelentős emelkedése mellett.

Kelt Frankfurt am Mainban, 2016. szeptember 22-én.

Francesco MAZZAFERRO

az ERKT Titkárságának vezetője

az ERKT igazgatótanácsa nevében

(1) HL L 331., 2010.12.15., 1. o.

(2) A tőkekövetelmények kiszámításához belső minősítésen alapuló modelleket alkalmazó hitelintézetek számára a belgiumi jelzáloghitelekre vonatkozó kockázati súlyokra öt százalékpontos többlet alkalmazása. Ez az intézkedés a 2013. december 8-i királyi rendelettel – https://www.nbb.be/en/articles/arrete-royal-du-8-decembre-2013-portant-approbation-du-reglement-du-22-octobre-2013-de-la – lépett hatályba, és azt 2014-ben a tőkekövetelményekről szóló uniós rendelet 458. cikke alapján hajtották végre. Ezt az intézkedést 2016 májusában egy évvel meghosszabbították (2016. május 31-i királyi rendelet – https://www.nbb.be/en/financial-oversight/macroprudential-supervision/macroprudential-instruments/real-estate).

31.1.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 31/47

AZ EURÓPAI RENDSZERKOCKÁZATI TESTÜLET ÁLTAL KIADOTT FIGYELMEZTETÉS

(2016. szeptember 22.)

a dániai lakóingatlan-szektorban mutatkozó középtávú sérülékenységekről

(ERKT/2016/07)

(2017/C 31/04)

AZ EURÓPAI RENDSZERKOCKÁZATI TESTÜLET IGAZGATÓTANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

mivel:

(1)

(2)

(3)

Az ERKT sérülékenységekre vonatkozó elemzése a következőkre világított rá Dánia esetében:

Dániában a lakóingatlanokhoz kapcsolódó fő sérülékenységet a háztartások nagy mértékű eladósodottsága mellett stabilan emelkedő lakóingatlanárak jelentik. A lakóingatlanárak, különösen a nagyobb városokban, már egy ideje stabilan emelkednek, és reálértéken már közel állnak a pénzügyi válság előtti szintekhez. Ugyanakkor az árak általában véve nem tűnnek felülértékeltnek.

A dán háztartások átlagos eladósodottsági szintje a világon a legmagasabbak között van. Dániában a fejlett pénzügyi rendszer fennállása sok éven át lehetővé tette a dán háztartások számára a jelzáloghitelekhez való viszonylag könnyű hozzáférést, és olcsón lehetett ingatlanvagyon fedezete mellett hitelt felvenni, főként a nagy fedezettkötvény-piacnak köszönhetően, amelyre az ún. egyensúlyi elv (2) vonatkozik. Ugyanakkor a dán háztartások jelentős nyugdíjvagyonnal rendelkeznek, ami csökkenti annak szükségességét, hogy az egyének nyugdíjba vonuláskor ne rendelkezzenek adóssággal. Mindazonáltal a háztartások bizonyos csoportjai nagy mértékben eladósodottak. Például a dán lakástulajdonosok körülbelül egy harmada a lakása (3) értékét meghaladó teljes adósságszinttel rendelkezik, és körülbelül egy negyedük teljes adósságszintje több mint háromszorosa éves adózás előtti jövedelmének. Emellett a magas adósságszinttel rendelkező háztartások három negyede változó kamatozású jelzáloghitellel rendelkezik, ami sérülékennyé teszi őket az esetleges jövőbeli kamatnövekedéssel szemben.

A városi területeken a lakóingatlanárak gyors emelkedése ahhoz vezethet, hogy többen – például első lakásvásárlók – vesznek fel jelentős jelzáloghitelt lakóingatlan vásárlásához. Ennélfogva fennáll annak kockázata, hogy a jelenlegi helyzet a háztartások eladósodottságának további növekedéséhez vezethet. A lakóingatlanárak stabil emelkedését több strukturális tényező is előmozdítja, például a nagy mértékben szabályozott bérleti piac és a prociklikus lakásadóztatási rendszer.

Noha a dán jelzáloghitel-piacon mutatkoznak olyan fejlemények, amelyek várhatóan csökkenteni fogják a lakóingatlan-szektorhoz kapcsolódó kockázatokat, így különösen a hitelezési szabályok szigorodása, az általában visszafogott hitelnövekedés és a nem amortizálódó jelzáloghitelek arányának csökkenése, a csak kamattörlesztéses hitelek még mindig elterjedtek, és a nagyobb városokban folytatódik a hitelnövekedés. Így a nagy mértékben eladósodott háztartások aránya valószínűleg a belátható jövőben is fennmarad.

Több tanulmány becslése szerint a magas adósságszinttel rendelkező dán háztartások túlnyomó többsége még stresszforgatókönyv esetén is pénzügyileg stabil. Ugyanakkor a tanulmányok erős negatív összefüggést is találnak a háztartások adósságszintje és a fogyasztásukban stresszidőszakokban bekövetkező változások között, jövedelem- és vagyonhatásokon keresztül egyaránt. Az eladósodottság magas szintjének és a változó kamatozású jelzáloghitelek magas arányának együttese továbbá azt jelenti, hogy a kamatszintek még kis mértékű változása is erőteljes hatást gyakorolhat a háztartások rendelkezésre álló jövedelmére. Emellett a lakóingatlanárak gyors emelkedése növeli az esetleges jövőbeli árcsökkenés valószínűségét és nagyságrendjét, ami az eladósodottság magas szintjével összekapcsolódva számos háztartást olyan helyzetbe hozhat, amikor az eszközeik értéke alacsonyabb az adósságaik értékénél. Noha a dán háztartások magas szintű nettó pénzügyi eszközökkel rendelkeznek, ezen eszközök likviditása és értéke stresszforgatókönyv esetén csökkenhet, és lehetséges, hogy a háztartások nem lesznek készek arra, hogy pénzügyi eszközeiket igénybe vegyék a fogyasztási szintjük fenntartásához.

A magánfogyasztás nagy mértékű csökkenése makrogazdasági instabilitáshoz vezethet, amire Dániában a pénzügyi világválságot követő időszakban sor is került. Ezenkívül az észak-európai-balti régióbeli bankok összekapcsoltsága azt jelenti, hogy a bankrendszerek között jelentős határokon átnyúló tovagyűrűző hatásokra kerülhet sor annak eredményeként, ha a régió bármely országában a lakóingatlanokhoz kötődő stesszhatásokkal összefüggő nehézségek lépnek fel. A bankrendszert érintő közvetlen kockázatok jelenleg korlátozottnak tűnnek, mivel Dániában több strukturális és intézményi tényező korlátozza a hitelkockázatot (például a nemteljesítés esetén végrehajtható hitelek, a magáncsődre vonatkozó jogszabályok és a kedvező szociális védőhálók). A bankszektor továbbá az ilyen kockázatok kialakulása esetén ellenállónak tűnik: a dán bankok általában jól tőkésítettek, és a nagyobb bankok már megfelelnek a következő években fokozatosan bevezetésre kerülő további tőkekövetelményeknek.

Az ERKT tudomásul veszi a dán hatóságok által bevezetett intézkedéseket, ideértve a hitelfedezeti arányra vonatkozó korlátozást, az óvatos hitelezésre vonatkozó, bankoknak és jelzáloghitel-intézeteknek szóló iránymutatásokat, az adóból való levonhatóság fokozatos csökkentését és a jelzáloghitel-intézetekre vonatkozó ún. „felügyeleti gyémántot” (4). Noha ezek a szakpolitikai intézkedések a lakóingatlanokhoz kapcsolódó dániai sérülékenységek jellegére tekintettel megfelelőek, lehetséges, hogy nem lesznek elegendőek azok teljes kezeléséhez. Bár maguk a jelzálog-hitelezők a hitelezési szabályok szigorodásáról számoltak be, ez még nem járt észlelhető hatással a háztartások eladósodásának szintjére vagy az ingatlanárakra nézve – épp ellenkezőleg, a nagyobb városokban a hitelek és az árak szintje még mindig emelkedik. A lakóingatlanárak stabil emelkedésére tekintettel, különösen a nagyobb városokban, fennáll annak kockázata, hogy ezek a fejlemények a háztartások eladósodásának további növekedéséhez vezethetnek. A háztartások adósságának magas szintje továbbá várhatóan nem fog jelentősen csökkenni, mivel e politikák nem közvetlenül arra irányulnak. Fontos megjegyezni, hogy ez az értékelés tükrözi azt a körülményt, hogy az intézkedések egy része még csak korlátozott ideje van érvényben és fokozatosan lép majd hatályba, míg más része csak az új hitelfelvevőket érinti,

ELFOGADTA EZT A FIGYELMEZTETÉST:

Az ERKT a dániai lakóingatlan-szektorban középtávú sérülékenységeket azonosított, amelyek a pénzügyi stabilitást érintő rendszerszintű kockázat forrását képezik, és amelyek a reálgazdaság számára jelentős negatív következményekkel járhatnak. Makroprudenciális szempontból az ERKT a fő sérülékenységnek a – főként a nagyobb városokban – stabilan emelkedő lakóingatlanárakat tekinti, a háztartások nagy mértékű eladósodottsága mellett. Ezenkívül a kockázatok kialakulása esetén esetlegesen az észak-európai-balti régió más országaira átgyűrűző hatásokra kerülhet sor.

Kelt Frankfurt am Mainban, 2016. szeptember 22-én.

Francesco MAZZAFERRO

az ERKT Titkárságának vezetője

az ERKT igazgatótanácsa nevében

(1) HL L 331., 2010.12.15., 1. o.

(2) Ez azt jelenti, hogy a jelzáloghitel-intézetek által kibocsátott kötvények és az általuk nyújtott jelzáloghitelek között hozzáigazítás áll fenn.

(3) Más eszköztípusok is szolgálhatnak fedezetként, ez azonban nem kerül jelentésre az itt hivatkozott adatokban.

(4) Az ún. „felügyeleti gyémánt” (tilsynsdiamant) bizonyos referenciaértékeket határoz meg, amelyek a dán pénzügyi felügyeleti hatóság megítélése szerint általában magasabb kockázati profilú jelzáloghitelezési tevékenységeket jeleznek. Öt mutatóból áll, az intézmények kockázataira – így a nagykockázatokra, a hitelezés növekedésére, a hitelfelvevő kamatlábkockázatára, a csak kamattörlesztéses hitelek nyújtására és a rövid távú finanszírozásra – vonatkozó kapcsolódó korlátokkal.

31.1.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 31/49

AZ EURÓPAI RENDSZERKOCKÁZATI TESTÜLET ÁLTAL KIADOTT FIGYELMEZTETÉS

(2016. szeptember 22.)

a finnországi lakóingatlan-szektorban mutatkozó középtávú sérülékenységekről

(ERKT/2016/08)

(2017/C 31/05)

AZ EURÓPAI RENDSZERKOCKÁZATI TESTÜLET IGAZGATÓTANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

mivel:

(1)

(2)

(3)

Az ERKT sérülékenységekre vonatkozó elemzése a következőkre világított rá Finnország esetében:

Finnországban a lakóingatlanokhoz kapcsolódó fő sérülékenységként a háztartások már most magas szintű és tovább emelkedő eladósodottsága azonosítható. A finn háztartások adósság-jövedelem aránya jelenleg történeti csúcsponton áll, és meghaladja az uniós átlagot. Ez annak tulajdonítható, hogy a háztartások jövedelmének emelkedése visszafogott volt, ugyanakkor a háztartások folytatták adósság felhalmozását. Az adósság továbbá a nagy mértékben eladósodott háztartások viszonylag kis csoportjában összpontosul. E háztartások különösen sérülékenyek lennének a kedvezőtlen gazdasági körülményekkel vagy a lakóingatlan-piacon bekövetkező fejleményekkel szemben. Emellett a finn jelzáloghitel-piacon a leggyakrabban nyújtott típusú hitelt a változó kamatozású hitelek jelentik, ami kamatlábkockázatnak teszi ki a háztartásokat.

Az elmúlt években a háztartások hitelfelvételében és a lakásár-tendenciákban mutatkozó mérséklődés jelentős mértékű volt, így ez a pénzügyi stabilitást érintő azonosított kockázatokat bizonyos fokig enyhítő fejleményt jelent. Ezenkívül a finn háztartások körében általános a jelzáloghitel törlesztése, így a fennálló jelzáloghitelek átlagos hitelfedezeti aránya jelentősen alacsonyabb, mint új hitelek esetében.

A lakóingatlanár-mutatók, így az ár-jövedelem arány és az ár-bérleti díj arány jelenleg közel állnak a hosszú távú átlagaikhoz, ami arra utal, hogy nincs egyértelmű bizonyítéka a lakóingatlanárak felülértékeltségének. Mindazonáltal a finn gazdaság jelenlegi gyenge gazdasági kilátására tekintettel fennállhat annak kockázata, hogy negatív gazdasági sokk esetén csökkennek a lakóingatlanárak. 2016 júliusában a finn jogszabályokban az új hitelek tekintetében a hitelfedezeti mutatóra vonatkozó korlátot vezettek be annak érdekében, hogy az új jelzáloghitelek esetében a fedezettel való biztosítottság minimális szintjét biztosítsák, ami hasznos lesz, amennyiben az árak csökkennek.

A finn bankok nagy jelzáloghitel-portfóliókkal rendelkeznek, az európai társaikhoz képest alacsonyabb kockázati súlyokkal. A finn bankok továbbá nagy mértékben támaszkodnak piaci alapú finanszírozásra, ami a pénzügyi instabilitás időszakai alatt kevésbé stabil finanszírozási forrásnak bizonyult. E sérülékenységeket fokozza a finn bankrendszer magas fokú koncentráltsága és a gazdasághoz viszonyított mérete. Ezenkívül az észak-európai-balti régióbeli bankok összekapcsoltsága azt jelenti, hogy a bankrendszerek között jelentős határokon átnyúló tovagyűrűző hatásokra kerülhet sor annak eredményeként, ha a régió bármely országában a lakóingatlanokhoz kötődő stesszhatásokkal összefüggő nehézségek lépnek fel. Ugyanakkor a finn bankok az Unióban a legmagasabb tőkésítettségű bankok közé tartoznak, és magas minőségű tőkével rendelkeznek. A finn bankok összességében véve magas tőkemegfelelési mutatójára, valamint a finn hatóságok által bevezetett tőkepufferekre tekintettel a bankrendszer ellenállónak tűnik a lakóingatlanokkal kapcsolatos közvetlen sokkal szemben.

Egy gazdasági vagy pénzügyi sokk a fent említettek közül egyes kockázatok kikristályosodásához vezethet – például a munkanélküliség emelkedése és/vagy a jövedelem növekedésének csökkenése esetén egyes nagy mértékben eladósodott háztartások számára nehezebb lehet adósságaik törlesztése és nőhet a jelzáloghitelekhez kapcsolódó nemteljesítések száma, ami a bankok számára közvetlen hitelezési veszteségekhez vezethet, különösen ha ezt a lakóingatlanárak csökkenése kíséri. Továbbá, ha a gazdaság számára kedvezőtlen forgatókönyv valósul meg, a háztartásokat érintő, ehhez kapcsolódó negatív jövedelemhatások és vagyonhatások felerősíthetik az eredeti sokkot, tovább fokozva a pénzügyi stabilitásra gyakorolt negatív közvetlen és közvetett hatásokat (például ha a háztartásoknak a jelzáloghiteleik törlesztése érdekében csökkenteniük kell a fogyasztást).

Az ERKT tudomásul veszi a Finnországban a lakóingatlan-piacra vonatkozóan végrehajtott szakpolitikai intézkedéseket, ideértve a jelzáloghitelek kamattörlesztései tekintetében az adóból való levonhatóság fokozatos megszüntetését, az új jelzáloghitelek tekintetében a hitelfedezeti mutatóra vonatkozó korlátot, a jelzálog-kitettségekhez kapcsolódó tőkemegfelelési követelmények erősítésére szolgáló tervezett kezdeményezéseket, valamint a tőkepufferek korai bevezetését (ideértve a rendszerszempontból jelentős bankokra vonatkozó különleges követelményeket). Noha ezek a szakpolitikai intézkedések a lakóingatlanokhoz kapcsolódó finnországi sérülékenységek jellegére tekintettel megfelelőek, lehetséges, hogy nem lesznek elegendőek azok teljes kezeléséhez. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy a finn hatóságok nem rendelkeznek hatáskörrel egyéb releváns makroprudenciális intézkedések, például a hitel-jövedelem arányra, az adósság-jövedelem arányra vagy az adósságszolgálat-jövedelem arányra vonatkozó korlátok végrehajtására, amelyeket a háztartások eladósodása további emelkedésének korlátozása érdekében lehetne alkalmazni,

ELFOGADTA EZT A FIGYELMEZTETÉST:

Az ERKT a finnországi lakóingatlan-szektorban középtávú sérülékenységeket azonosított, amelyek a pénzügyi stabilitást érintő rendszerszintű kockázat forrását képezik, és amelyek a reálgazdaság számára jelentős negatív következményekkel járhatnak. Makroprudenciális szempontból az ERKT a fő sérülékenységnek a háztartások magas és tovább emelkedő eladósodását tekinti, különösen a háztartások bizonyos csoportjai körében. Ezenkívül a kockázatok kialakulása esetén esetlegesen az észak-európai-balti régió más országaira átgyűrűző hatásokra kerülhet sor.

Kelt Frankfurt am Mainban, 2016. szeptember 22-én.

Francesco MAZZAFERRO

az ERKT Titkárságának vezetője

az ERKT igazgatótanácsa nevében

(1) HL L 331., 2010.12.15., 1. o.

31.1.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 31/51

AZ EURÓPAI RENDSZERKOCKÁZATI TESTÜLET ÁLTAL KIADOTT FIGYELMEZTETÉS

(2016. szeptember 22.)

a luxemburgi lakóingatlan-szektorban mutatkozó középtávú sérülékenységekről

(ERKT/2016/09)

(2017/C 31/06)

AZ EURÓPAI RENDSZERKOCKÁZATI TESTÜLET IGAZGATÓTANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

mivel:

(1)

(2)

(3)

Az ERKT sérülékenységekre vonatkozó elemzése a következőkre világított rá Luxemburg esetében:

A lakóingatlanárak Luxemburgban már egy ideje folyamatosan emelkednek. Az árak jelenleg példátlanul magasak, és mind a jövedelemhez, mind a bérleti díjakhoz képest emelkednek. Az árak ezen alakulását a lakások iránti – többek között demográfiai tényezők és politikai ösztönzők által egyaránt gerjesztett – erős kereslet és az elérhető lakásokkal kapcsolatban a kínálati oldalon fennálló korlátozások közötti strukturális egyensúlyhiány tartja fenn.

Az emelkedő lakóingatlanárak kölcsönhatásba léphetnek a háztartások eladósodottságához kapcsolódó sérülékenységekkel és az általános eladósodottság, valamint a sérülékeny háztartások arányának további emelkedéséhez vezethetnek. A jelzáloghitelek az elmúlt években gyorsan emelkedtek, és a jelzáloghitel-adósság szintje a luxemburgi háztartások rendelkezésre álló jövedelméhez képest magas. A háztartások továbbá bizonyos fokig kamatlábkockázatnak vannak kitéve, mivel a jelzáloghitelek általában változó kamatozásúak. Luxemburgban a hitelfedezeti arány és az adósságszolgálat-jövedelem arány átlagosan mérsékelt szintű, és sérülékenységek kikristályosodása esetén a pénzügyi rendszerben a veszteségekkel szemben mérséklő tényezőként hathat. Ugyanakkor ezen arányok megoszlása az új és a fennálló jelzáloghitelek esetén egyaránt arra utal, hogy a jelzáloghitel-felvevők figyelemre méltó része a jövedelemhez képest magas adóssággal és magas adósságszolgálati költségekkel rendelkezik.

A háztartási szektorban fennálló e sérülékenységek a már eleve magas és stabilan emelkedő ingatlanárakkal együtt a pénzügyi stabilitást érintő kockázatoknak teszik ki a luxemburgi reálgazdaságot. Gazdasági vagy pénzügyi sokk – például a munkanélküliség emelkedése és/vagy a jövedelem növekedésének vagy a lakóingatlanáraknak a csökkenése – esetén a nagy mértékben eladósodott háztartások számára különösen nehéz lehet adósságaik törlesztése és nőhet a jelzáloghitelekhez kapcsolódó nemteljesítések száma, ami a bankok számára közvetlen hitelezési veszteségekhez vezethet, különösen a lakóingatlanárak csökkenése esetén. Továbbá, ha a gazdaság számára kedvezőtlen forgatókönyv valósul meg, a háztartásokat érintő ehhez kapcsolódó negatív jövedelemhatások és vagyonhatások felerősíthetik az eredeti sokkot, tovább fokozva a pénzügyi stabilitásra gyakorolt negatív közvetlen és közvetett hatásokat (például ha a háztartásoknak a jelzáloghiteleik törlesztése érdekében csökkenteniük kell a fogyasztást). Ez a probléma markánsabbá válhat, ha Luxemburgban folytatódik a háztartások adóssága növekedésének tendenciája. Megjegyzendő, hogy a luxemburgi háztartások a pénzügyi eszközök magas – noha az adóssághoz képest csökkenő – szintjével is rendelkeznek, ami sokk esetén enyhítő tényezőként hathat, amennyiben a háztartások hajlandóak és képesek a vagyon e forrásait igénybe venni.

Az ERKT tudomásul veszi a luxemburgi hatóságok által a lakóingatlanok tekintetében végrehajtott intézkedéseket. A végrehajtott intézkedések eddig a bankszektor ellenálló képességének növelésére összpontosítottak a magas hitelfedezeti arányú jelzáloghitelek kockázati súlyainak növelése és a bankszektor egészére, valamint a rendszerszinten jelentős intézményekre alkalmazott tőkepufferek révén. A luxemburgi bankok átlagban jól tőkésítettek, és a lakóingatlanokkal szemben viszonylag alacsony kitettségekkel rendelkeznek. E szakpolitikai intézkedésekre tekintettel a bankrendszert érintő, a lakóingatlanokhoz kapcsolódó közvetlen kockázatok jelenleg korlátozottnak tűnnek.

Amellett, hogy olyan mikroprudenciális intézkedéseket hajtottak végre, amelyek megkövetelik a bankoktól, hogy megfelelő belső irányítási rendszerrel és a jelzáloghitel-piac tekintetében megfelelő politikákkal rendelkezzenek, a luxemburgi hatóságok nem hajtottak végre olyan makroprudenciális intézkedéseket, amelyek a háztartások eladósodása és a lakóingatlanár-dinamika közötti potenciális negatív kölcsönhatáshoz kapcsolódó sérülékenységek csökkentésére irányulnának. Ezért lehetséges, hogy a luxemburgi hatóságok által végrehajtott politikák nem megfelelőek az azonosított sérülékenységek teljes mértékű kezelésére,

ELFOGADTA EZT A FIGYELMEZTETÉST:

Az ERKT a luxemburgi lakóingatlan-szektorban középtávú sérülékenységeket azonosított, amelyek a pénzügyi stabilitást érintő rendszerszintű kockázat forrását képezik, és amelyek a reálgazdaság számára jelentős negatív következményekkel járhatnak. Makroprudenciális szempontból az ERKT a fő sérülékenységnek a magas lakóingatlanáraknak és a háztartások növekvő eladósodásának kombinációját tekinti.

Kelt Frankfurt am Mainban, 2016. szeptember 22-én.

Francesco MAZZAFERRO

az ERKT Titkárságának vezetője

az ERKT igazgatótanácsa nevében

(1) HL L 331., 2010.12.15., 1. o.

31.1.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 31/53

AZ EURÓPAI RENDSZERKOCKÁZATI TESTÜLET ÁLTAL KIADOTT FIGYELMEZTETÉS

(2016. szeptember 22.)

a hollandiai lakóingatlan-szektorban mutatkozó középtávú sérülékenységekről

(ERKT/2016/10)

(2017/C 31/07)

AZ EURÓPAI RENDSZERKOCKÁZATI TESTÜLET IGAZGATÓTANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

mivel:

(1)

(2)

(3)

Az ERKT sérülékenységekre vonatkozó elemzése a következőkre világított rá Hollandia esetében:

a)	A hollandiai háztartások nagy mértékben eladósodottak, a háztartások adósságának a jövedelemhez viszonyított aránya az Unióban a legmagasabbak között van annak ellenére, hogy az elmúlt években kis mértékben csökkent.

Emellett a holland jelzáloghitelek az alapul szolgáló fedezet értékéhez viszonyítva a legmagasabbak közé tartoznak Európában. Hozzávetőlegesen az összes jelzáloghitel-felvevő egy negyede és a 40 év alatti jelzáloghitel-felvevők fele az otthona értékét meghaladó teljes adóssággal rendelkezik. Ez a sérülékenység valószínűleg továbbra is magas marad, először is, mivel az új jelzáloghitelek a megvásárolt ingatlan értékéhez képest általában magasak, és másodszor, az alacsony átlagos törlesztési ráták következtében. Az új jelzáloghitelek esetében ugyanakkor a törlesztési ráták magasabbak, mivel csak az amortizálódó jelzáloghitelek esetében lehet levonni a kamatot adózási szempontból, ami a háztartások számára ösztönzőként hat a hiteleik törlesztése irányában.

Jelenleg a hollandiai lakóingatlan-piacon nincsenek általános jelei a felülértékeltségnek, és az árak a jövedelemhez képest történeti szempontból alacsonynak tűnnek. Ez annak ellenére így van, hogy a lakóingatlanárak a pénzügyi világválságot követő jelentős visszaesést követően az elmúlt években stabilan emelkedtek. A nagyobb városokban – noha nem országszerte – az árak kezdenek visszaállni a válság előtti szintekre.

A háztartások nagy fokú eladósodottsága a jelzáloghitelek viszonylag alacsony fedezettségéhez kapcsolódva a makrogazdasági és a pénzügyi stabilitásra gyakorolt jelentős negatív közvetlen és közvetett hatásokhoz vezethet. Például kedvezőtlen gazdasági vagy pénzügyi sokk – például a munkanélküliség emelkedése és/vagy a jövedelem növekedésének csökkenése – esetén a nagy mértékben eladósodott háztartások számára különösen nehéz lehet adósságaik törlesztése és nőhet a jelzáloghitelekhez kapcsolódó nemteljesítések száma, ami a bankok számára közvetlen hitelezési veszteségekhez vezethet, különösen ha ezt a lakóingatlan-árak csökkenése kíséri. Továbbá, ha a gazdaság számára kedvezőtlen forgatókönyv valósul meg, a háztartásokat érintő, ehhez kapcsolódó negatív jövedelemhatások és vagyonhatások felerősíthetik az eredeti sokkot, tovább fokozva a pénzügyi stabilitásra gyakorolt negatív közvetlen és közvetett hatásokat (például ha a háztartásoknak a jelzáloghiteleik törlesztése érdekében csökkenteniük kell a fogyasztást).

A holland bankrendszer általában véve jól tőkésített, és a holland hatóságok több tőkepuffert fogadtak el, amelyek az elkövetkező években fokozatosan kerülnek bevezetésre. A stressztesztek továbbá azt mutatják, hogy a holland bankok elegendő tőkével rendelkeznek ahhoz, hogy ellenálljanak a lakóingatlanokhoz kapcsolódó kedvezőtlen forgatókönyveknek. Ezen okokból a bankrendszer a lakóingatlanokhoz kapcsolódó közvetlen sokkokkal szemben ellenállónak tekintendő. Fontos rögzíteni továbbá a nem banki szektor növekvő jelentőségét a lakóingatlan-hitelezés szempontjából. Jelenleg az új jelzáloghitelek körülbelül felét banktól különböző intézmények, például biztosítók nyújtják. A hitelekre vonatkozóan elfogadott egyes makroprudenciális intézkedések (például a hitelfedezeti arányra vonatkozó korlát) a nem banki szektor által nyújtott hitelekre is alkalmazandóak. Ugyanakkor a nem banki jelzáloghitelezők pénzügyi stabilitását érintő potenciális kockázatokról kevés elemzés áll rendelkezésre.

f)	A fent említett sérülékenységeket enyhíti, hogy vannak bizonyos strukturális tényezők, amelyek korlátozzák a jelzáloghitelezésből eredő közvetlen hitelkockázatot, így például a hitelezőket megillető erőteljes jogérvényesítési lehetőségek és a magáncsődre vonatkozó szigorú szabályok.

Az ERKT tudomásul veszi a Hollandiában a lakóingatlan-szektorra vonatkozóan végrehajtott intézkedéseket. Ezek között szerepelnek az új hitelek esetében az adósságszolgálat-jövedelem arányra és a hitelfedezeti arányra vonatkozó korlátok, amelyeket idővel fokozatosan szigorítanak majd, valamint a jelzáloghitelek kamattörlesztései adóból való levonhatóságának csökkentése. Noha ezek a szakpolitikai intézkedések a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hollandiai sérülékenységek jellegére tekintettel megfelelőek, lehetséges, hogy nem lesznek elegendőek azok teljes kezeléséhez, mivel az intézkedések többségét csak fokozatosan vezetik be, és kalibrálásuk még a teljes végrehajtást követően sem lesz nagyon korlátozó,

ELFOGADTA EZT A FIGYELMEZTETÉST:

Az ERKT a hollandiai lakóingatlan-szektorban középtávú sérülékenységeket azonosított, amelyek a pénzügyi stabilitást érintő rendszerszintű kockázat forrását képezik, és amelyek a reálgazdaság számára jelentős negatív következményekkel járhatnak. Makroprudenciális szempontból az ERKT a fő sérülékenységnek a háztartások adósságának tartósan magas szintjét tekinti, a jelzáloghitelek alacsony fedezettsége mellett. A háztartások egy nagy csoportja, különösen a fiatal jelzáloghitel-felvevők, a lakásuk értékét meghaladó adósságszinttel rendelkeznek.

Kelt Frankfurt am Mainban, 2016. szeptember 22-én.

Francesco MAZZAFERRO

az ERKT Titkárságának vezetője

az ERKT igazgatótanácsa nevében

(1) HL L 331., 2010.12.15., 1. o.

31.1.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 31/55

AZ EURÓPAI RENDSZERKOCKÁZATI TESTÜLET ÁLTAL KIADOTT FIGYELMEZTETÉS

(2016. szeptember 22.)

a svédországi lakóingatlan-szektorban mutatkozó középtávú sérülékenységekről

(ERKT/2016/11)

(2017/C 31/08)

AZ EURÓPAI RENDSZERKOCKÁZATI TESTÜLET IGAZGATÓTANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

mivel:

(1)

(2)

(3)

Az ERKT sérülékenységekre vonatkozó elemzése a következőkre világított rá Svédország esetében:

Svédországban a lakóingatlanárak jelentős és tartós emelkedése figyelhető meg. Az elmúlt években a lakóingatlanárak gyorsabb ütemben emelkedtek, mint a háztartások jövedelme (bár az elmúlt hónapokban az árnövekedés lassult). Ennek eredményeként a lakóingatlanárak az Európai Központi Bank és a Nemzetközi Valutaalap becslései alapján felülértékeltnek tűnnek.

A lakóingatlanárak alakulását a svéd háztartások adósságszintje is tükrözi. Az adósságnak a háztartások rendelkezésre álló jövedelméhez és a GDP-hez viszonyított szintje emelkedik, és az uniós országok többségéhez képest is magas. Például a 2015-ben új jelzáloghitelt felvett háztartások jelzáloghitel-tartozása átlagosan az éves rendelkezésre álló jövedelmük négyszerese, míg a háztartások egy nem elhanyagolható része az éves rendelkezésre álló jövedelme hétszeresét meghaladó összegű hitelt vett fel. Noha a svéd háztartások magas megtakarítási arányokkal és nagy eszközállománnyal rendelkeznek, eszközeik jelentős része lakóingatlanban és nyugdíjrendszerekben van, amelyek értéke és likviditása stresszhelyzeti piaci feltételek esetén adott esetben nem ellenálló. Emellett nem állnak rendelkezésre jó adatok az ezen eszközök háztartások közötti megoszlásáról.

A ciklikus tényezőkön túlmenően a lakóingatlanárak gyors emelkedéséhez és a háztartások magas eladósodottságához vezető körülmények között strukturális tényezők is szerepelnek. E tényezők egy része, például a demográfiai és urbanizációs változások és a jövedelmek erőteljes emelkedése, a svéd hatóságok közvetlen ellenőrzésén kívül esik. Ugyanakkor bizonyos olyan tényezők is hozzájárulnak a lakóingatlanokhoz kapcsolódó sérülékenységek felhalmozódásához, amelyek a hatóságok ellenőrzése alatt állnak, így az ingatlanokra vonatkozó adószabályozás (például a lakástulajdonosokat megillető adókedvezmények, a jelzáloghitelek kamatainak adóból való levonhatósága, a tőkenyereségi adó) és a keresleti oldali korlátozások (például az erőteljesen szabályozott bérleti piac és az új lakások építéséhez kapcsolódó szabályozási korlátozások). Az ilyen típusú helyzetekben makroprudenciális politikai intézkedésekkel növelni lehetne a pénzügyi rendszer és a háztartások mérlegének ellenálló képességét, ha a sérülékenységek hátterében álló strukturális okokat nem kezelik más módon strukturális reformokkal.

Gazdasági vagy pénzügyi sokk – például a munkanélküliség emelkedése és/vagy a jövedelem növekedésének vagy a lakásáraknak a csökkenése – esetén a nagy mértékben eladósodott háztartások számára különösen nehéz lehet adósságaik törlesztése és nőhet a jelzáloghitelekhez kapcsolódó nemteljesítések száma, ami a bankok számára közvetlen hitelezési veszteségekhez vezethet, különösen a lakóingatlanárak csökkenése esetén. Továbbá, ha a gazdaság számára kedvezőtlen forgatókönyv valósul meg, a háztartásokat érintő, ehhez kapcsolódó negatív jövedelemhatások és vagyonhatások felerősíthetik az eredeti sokkot, tovább fokozva a pénzügyi stabilitásra gyakorolt negatív közvetlen és közvetett hatásokat (például ha a háztartásoknak a jelzáloghiteleik törlesztése érdekében csökkenteniük kell a fogyasztást).

A lakóingatlanárak és a háztartások fogyasztása terén jelentkező kedvezőtlen dinamika a bankrendszerre nézve is fenyegetést jelenthet. A lefelé mutató kockázatot felerősítheti, hogy a svéd bankok nagy mértékben támaszkodnak a piaci és a devizafinanszírozásra. Ezenkívül az észak-európai-balti régióbeli bankok összekapcsoltsága azt jelenti, hogy a bankrendszerek között jelentős határokon átnyúló tovagyűrűző hatásokra kerülhet sor annak eredményeként, ha a régió bármely országában a lakóingatlanokhoz kötődő stesszhatásokkal összefüggő nehézségek lépnek fel. A svéd bankszektor mindazonáltal jól tőkésített és európai társaihoz képest nyereséges, a hitelezési szabályok pedig prudensnek tűnnek. A svéd bankrendszerre vonatkozóan végzett stressztesztek arra utalnak, hogy képes lenne ellenállni egy súlyos makrogazdasági visszaesésnek. Ezenkívül a svéd hatóságok számos intézkedést fogadtak el a svéd bankszektor ellenálló képességének erősítésére, többek között tőkepufferek, a jelzáloghitel-kitettségekre vonatkozó magasabb tőkekövetelmények, valamint több deviza tekintetében a likviditásfedezeti rátára vonatkozó külön követelmények bevezetése révén.

Az ERKT tudomásul veszi a Svédországban a háztartások eladósodásához és a lakóingatlanárakhoz kapcsolódó sérülékenységek tekintetében végrehajtott intézkedéseket. Az új hitelek tekintetében a hitelfedezeti arányra vonatkozó 85 %-os korlát 2010-ben, valamint egy törlesztési követelmény 2016-ban történt bevezetése várhatóan bizonyos fokig kezeli majd a további sérülékenységek felhalmozódását. Noha a jelenlegi szakpolitikai intézkedések a lakóingatlanokhoz kapcsolódó svédországi sérülékenységek jellegére tekintettel megfelelőek, lehetséges, hogy nem lesznek elegendőek azok teljes kezeléséhez. Tekintettel arra, hogy az intézkedések csak az új lakáshitelekre alkalmazandók, időbe fog telni, amíg a háztartások eladósodottságának szintjéhez kapcsolódó sérülékenységek jelentősen csökkennek,

ELFOGADTA EZT A FIGYELMEZTETÉST:

Az ERKT a svédországi lakóingatlan-szektorban középtávú sérülékenységeket azonosított, amelyek a pénzügyi stabilitást érintő rendszerszintű kockázat forrását képezik, és amelyek a reálgazdaság számára jelentős negatív következményekkel járhatnak. Makroprudenciális szempontból az ERKT a fő sérülékenységnek a gyorsan emelkedő, felülértékeltnek tűnő lakóingatlanárakat, valamint a – különösen a háztartások egyes csoportjai körében – magas és növekvő eladósodást tekinti. Ezenkívül a kockázatok kialakulása esetén esetlegesen az észak-európai-balti régió más országaira átgyűrűző hatásokra kerülhet sor.

Kelt Frankfurt am Mainban, 2016. szeptember 22-én.

Francesco MAZZAFERRO

az ERKT Titkárságának vezetője

az ERKT igazgatótanácsa nevében

(1) HL L 331., 2010.12.15., 1. o.

31.1.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 31/57

AZ EURÓPAI RENDSZERKOCKÁZATI TESTÜLET ÁLTAL KIADOTT FIGYELMEZTETÉS

(2016. szeptember 22.)

az Egyesült Királyság lakóingatlan-szektorában mutatkozó középtávú sérülékenységekről

(ERKT/2016/12)

(2017/C 31/09)

AZ EURÓPAI RENDSZERKOCKÁZATI TESTÜLET IGAZGATÓTANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

mivel:

(1)

(2)

(3)

Az ERKT sérülékenységekre vonatkozó elemzése a következőkre világított rá az Egyesült Királyság esetében:

a)	Az Egyesült Királyságban az európai uniós tagságról 2016. június 23-án tartott népszavazást követő bizonytalanság fordulópontot jelenthetett az Egyesült Királyság lakóingatlan-piacán.

Közvetlenül a népszavazást követő időszakban a lakásépítési vállalkozások részvényeinek árai, valamint a fogyasztói bizalom meredeken csökkentek. A lakóingatlanárak 2016 júliusában az előző hónaphoz képest 0,2 %-kal csökkentek, az áremelkedés azonban 2016 augusztusában folytatódott, az előző hónaphoz képest +0,2 %-ot tett ki.

c)	A népszavazás előtt az Egyesült Királyság lakóingatlan-szektorához kapcsolódó fő sérülékenység a háztartások eladósodottságának magas szintjével és a már több éve emelkedő lakóingatlanárakkal függött össze, valamint azzal, hogy e két tényező erősítheti egymást.

Így különösen, a háztartások adóssága – más uniós országokhoz viszonyítva – jövedelmükhöz és a gazdaság méretéhez képet magas. Noha ez lehet részben strukturális tényezők, például a fejlett bankrendszer és az Egyesült Királyságban jellemző strukturális lakáshiány következménye lehet, magasabb kockázatokra is utalhat. A háztartások eladósodásának magas szintjéhez kapcsolódó kockázatokat részben mérsékli az a körülmény, hogy a háztartások összesített adósság-jövedelem aránya 2008 és 2012–2013 között csökkent, és azóta változatlan maradt. Emellett a jövedelmükhöz képest nagyon magas adósságszintekkel rendelkező háztartások aránya az elmúlt években csökkent, és a magas hitel-jövedelem arány melletti új hitelfelvétel a közelmúltban valamivel csökkent.

A nominális lakóingatlanárak 2015-ben meghaladták a válság előtti legmagasabb szintet, noha az árak reálértéken alacsonyabbak annál. A lakóingatlanárak továbbá függetlenedtek a bérleti díjak és a jövedelmek növekedési ütemétől: az elmúlt években a lakásár-emelkedés több mint háromszorosa volt a jövedelmek emelkedésének, és az ár-bérleti díj arány 2012 óta meredeken emelkedett.

A népszavazást követően a Bank of England és egyes nemzetközi intézmények lefelé igazították ki az Egyesült Királyság gazdaságának és lakáspiacának kilátásait. A Bank of England jelenleg arra számít, hogy az aggregált lakásárak a következő év során kis mértékben csökkenni fognak, a jelzáloghitel-jóváhagyások szintje pedig alacsonyabb lesz. Ha ez az előrejelzés helyesnek bizonyul, ez lassítaná a jelzáloghitel-adósság felhalmozódásának ütemét, és így középtávon csökkentené a sérülékenységeket. Ugyanakkor a gazdasági lassulás a fent említettek közül egyes kockázatok kikristályosodásához vezethet, így például, ha a munkanélküliség emelkedik és/vagy a jövedelemnövekedés csökken, egyes háztartások számára nehezebbé válhat az adósságaik törlesztése.

Továbbá, ha a gazdaság számára kedvezőtlen forgatókönyv valósul meg, a háztartásokat érintő, ehhez kapcsolódó negatív jövedelemhatások és vagyonhatások felerősíthetik az eredeti sokkot, ami negatív közvetlen és közvetett hatásokkal jár a pénzügyi stabilitásra nézve (például ha a háztartásoknak a jelzáloghiteleik törlesztése érdekében csökkenteniük kell a fogyasztást, vagy ha növekszik a jelzáloghitelekhez kapcsolódó nemteljesítések száma). Emellett a bérbeadásra vásárolt ingatlanok egyesült királyságbeli növekvő és nagyméretű szektora felerősítheti a lakáspiacon bekövetkező esetleges visszaesést, mivel a bérbeadásra vásárolt ingatlanokba befektetők nagyobb valószínűséggel adnak el, ha a lakásárak csökkenése várható.

2016. augusztus 3-án a Bank of England a gazdaság támogatására irányuló intézkedéscsomagot vezetett be, amely kamatlábcsökkentést, valamint annak biztosítására szolgáló intézkedéseket tartalmazott, hogy az alacsonyabb kamatlábak eljussanak a reálgazdaságba. Ezen intézkedések célja a jelzáloghitel-felvevők és a lakáspiac támogatása, és visszaesési forgatókönyv esetén enyhíthetik a kockázatokat.

Ezzel szemben az is lehetséges, hogy a lakáspiac lassulása átmeneti jellegűnek bizonyul, és bizonyos idő elteltével a lakásárak, a jelzáloghitel-jóváhagyások és a háztartások adósságai ismét emelkedésnek indulnak. E forgatókönyv esetén a lakóingatlanokhoz kapcsolódó sérülékenységek tovább növekednének. A népszavazás előtt a Financial Policy Committee (pénzügypolitikai bizottság), a Prudential Regulation Authority (prudenciális szabályozási hatóság) and Financial Conduct Authority (pénzügyi magatartást figyelő hatóság) több szakpolitikai intézkedést hajtott végre, amelyek célja a lakóingatlanokhoz kapcsolódó e sérülékenységek csökkentése és korlátozása volt, a háztartások eladósodásának növekedéséből eredő sérülékenységeket is beleértve. Vannak jelei annak, hogy ezek az intézkedések javítják a jelzáloghitel-felvevők ellenálló képességét.

Ami kifejezetten a bankrendszert illeti, a Bank of England lépéseket tett annak biztosítására, hogy az Egyesült Királyság bankrendszere ellenálló legyen a lakáspiacon bekövetkező nagyon nagy sokkal szemben. A Bank of England által az elmúlt években folytatott stressztesztek a bankrendszer ellenálló képességét lényegesen súlyosabb forgatókönyvekre tekintettel értékelték, mint amelyekre most számítani lehet. A stressztesztek biztosították, hogy a bankok tőkével való ellátottsága nem csupán a stressznek való ellenálláshoz, hanem az alatt a hitelezés fenntartásához is megfelelő legyen. Ezen elemzés alapján úgy tűnik, hogy az Egyesült Királyság bankrendszere elég ellenállóképes lenne ahhoz, hogy ellenálljon egy a lakáspiacon bekövetkező sokknak, ha a fent említett sérülékenységek a közeljövőben kikristályosodnának.

Összességében véve az Egyesült Királyság lakóingatlan-piaca potenciálisan fordulóponthoz érkezett. Az Egyesült Királyság európai uniós tagságáról szóló népszavazás következményeit érintő bizonytalanságra tekintettel még nem lehet megítélni, hogy a felhalmozódott sérülékenységek most elkezdenek-e majd kikristályosodni, vagy ehelyett idővel tovább nőnek majd. A megfelelő szakpolitikai válasz valószínűleg különbözik e két forgatókönyv esetén. Ezért az Egyesült Királyság hatóságai számára fontos lesz, hogy szorosan kísérjék figyelemmel a fejleményeket és azok fényében szükség szerint kiigazítsák a makroprudenciális politikát. Előretekintve szükséges lesz majd annak biztosítása, hogy a lakáspiacot érintő bármely kiigazítás megfelelő lépésben haladjon és ne alakuljanak ki új sérülékenységek,

ELFOGADTA EZT A FIGYELMEZTETÉST:

Az ERKT az Egyesült Királyság lakóingatlan-szektorában középtávú sérülékenységeket azonosított, amelyek a pénzügyi stabilitást érintő rendszerszintű kockázat forrását képezik, és amelyek a reálgazdaság számára jelentős negatív következményekkel járhatnak. Jelenleg az Egyesült Királyság lakáspiacának középtávú kilátásait illetően nagy mértékű bizonytalanság áll fenn. Makroprudenciális szempontból ugyanakkor az ERKT véleménye szerint a különböző lakáspiaci forgatókönyvek esetén egyaránt állnak fenn kockázatok, akár a felhalmozódott – különösen a háztartások eladósodottságához és a magas lakóingatlanárakkal való kölcsönhatáshoz kapcsolódó – sérülékenységek kikristályosodása, akár a sérülékenységek további felhalmozódása révén. A megfelelő szakpolitikai válasz valószínűleg különbözik e két forgatókönyv esetén. Ezért az Egyesült Királyság hatóságai számára fontos lesz, hogy szorosan kísérjék figyelemmel a fejleményeket és azok fényében szükség szerint kiigazítsák a makroprudenciális politikát.

Kelt Frankfurt am Mainban, 2016. szeptember 22-én.

Francesco MAZZAFERRO

az ERKT Titkárságának vezetője

az ERKT igazgatótanácsa nevében

(1) HL L 331., 2010.12.15., 1. o.

31.1.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 31/59

Bejelentett összefonódás engedélyezése

(Ügyszám: M.8327 – Fairfax/Sagard Holdings/PSG)

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2017/C 31/10)

2017. január 24-én a Bizottság úgy határozott, hogy engedélyezi e bejelentett összefonódást, és a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítja. E határozat a 139/2004/EK tanácsi rendelet (1) 6. cikke (1) bekezdésének b) pontján alapul. A határozat teljes szövege csak angol nyelven hozzáférhető, és az után teszik majd közzé, hogy az üzleti titkokat tartalmazó részeket eltávolították belőle. A szöveg megtalálható lesz

—

a Bizottság versenypolitikai weboldalának összefonódásokra vonatkozó részében (http://ec.europa.eu/competition/mergers/cases/). Ez az oldal különféle lehetőségeket kínál arra, hogy az egyedi összefonódásokkal foglalkozó határozatok társaság, ügyszám, dátum és ágazati tagolás szerint kereshetők legyenek,

—	elektronikus formában az EUR-Lex honlapon (http://eur-lex.europa.eu/homepage.html?locale=hu) a 32017M8327 hivatkozási szám alatt. Az EUR-Lex biztosít online hozzáférést az európai uniós jogszabályokhoz.

(1) HL L 24., 2004.1.29., 1. o.

31.1.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 31/60

Euroátváltási árfolyamok (1)

2017. január 30.

(2017/C 31/11)

1 euro =

	Pénznem	Átváltási árfolyam
USD	USA dollár	1,0630
JPY	Japán yen	121,76
DKK	Dán korona	7,4375
GBP	Angol font	0,84935
SEK	Svéd korona	9,4390
CHF	Svájci frank	1,0669
ISK	Izlandi korona
NOK	Norvég korona	8,8758
BGN	Bulgár leva	1,9558
CZK	Cseh korona	27,022
HUF	Magyar forint	310,80
PLN	Lengyel zloty	4,3310
RON	Román lej	4,5008
TRY	Török líra	4,0561
AUD	Ausztrál dollár	1,4109
CAD	Kanadai dollár	1,3983
HKD	Hongkongi dollár	8,2476
NZD	Új-zélandi dollár	1,4668
SGD	Szingapúri dollár	1,5177
KRW	Dél-Koreai won	1 252,27
ZAR	Dél-Afrikai rand	14,4510
CNY	Kínai renminbi	7,3103
HRK	Horvát kuna	7,4773
IDR	Indonéz rúpia	14 173,38
MYR	Maláj ringgit	4,7094
PHP	Fülöp-szigeteki peso	52,899
RUB	Orosz rubel	63,7792
THB	Thaiföldi baht	37,492
BRL	Brazil real	3,3318
MXN	Mexikói peso	22,0850
INR	Indiai rúpia	72,2315

(1) Forrás: Az Európai Központi Bank (ECB) átváltási árfolyama.

31.1.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 31/61

A BIZOTTSÁG HATÁROZATA

(2017. január 24.)

az „állatjóléti platform” bizottsági szakértői csoport létrehozásáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2017/C 31/12)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

mivel:

(1)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 13. cikke az állatokat érző lényekként ismeri el, és felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy az Unió mezőgazdasági, halászati, közlekedési, belső piaci, kutatási, technológiafejlesztési és űrkutatási politikáinak kialakításánál és végrehajtásánál teljes mértékben vegyék figyelembe az állatok kíméletére vonatkozó követelményeket, miközben tiszteletben tartják a tagállamok – különösen a vallási szertartásokra, kulturális hagyományokra és regionális örökségre vonatkozó – jogszabályi vagy közigazgatási rendelkezéseit és szokásait.

(2)	Az Európai Unióról szóló szerződés 11. cikke (2) bekezdésének megfelelően az intézmények az érdekképviseleti szervezetekkel és a civil társadalommal nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet tartanak fenn.

(3)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 26. cikkének értelmében az Unió a Szerződések vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően meghozza az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgását biztosító belső piac létrehozásához, illetve működésének biztosításához szükséges intézkedéseket.

(4)	Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 38. cikkének rendelkezése szerint az Unió közös mezőgazdasági politikát határoz meg és hajt végre.

(5)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 179. cikke szerint az Unió célja, hogy európai kutatási térség létrehozásával erősítse tudományos és technológiai alapjait. Az EUMSZ 180. cikkének b) pontja értelmében az Unió előmozdítja a harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel történő együttműködést az uniós kutatás, technológiai fejlesztés és demonstráció területén.

(6)

2011-ben a Bizottság állatjóléttel foglalkozó szakértői csoportot (1) hozott létre annak céljából, hogy a csoport támogatást és tanácsadást nyújtson a Bizottságnak az állatjóléti jogszabályokkal kapcsolatos kérdésekben, valamint az állatjólétre vonatkozó jogszabályok területén az információk, tapasztalatok és bevált módszerek cseréjének elősegítése érdekében.

(7)	Az Európai Parlament (2) és az Európai Unió Tanácsa (3) uniós állatjóléti platform létrehozását sürgette az érdekeltek közötti, a tapasztalatok, szakértelem és vélemények megosztását célzó párbeszéd javítása érdekében.

(8)

A Parlament és a Tanács kérésének eleget téve az „állatjóléti platform” (a továbbiakban: platform) elnevezésű szakértői csoport támogatást nyújtana a Bizottságnak, és elősegítené a rendszeres párbeszédet az állatjóléthez közvetlenül kapcsolódó uniós ügyekben (mint például a jogszabályok érvényre juttatása, valamint a tudományos ismeretek, az innovációk és a bevált állatjóléti módszerek/kezdeményezések cseréje, továbbá az állatjóléttel kapcsolatos nemzetközi kezdeményezések). A platform emellett támogatást nyújtana a Bizottságnak az állatjóléthez potenciálisan kapcsolódó releváns uniós témákban, mint például kereskedelem, antimikrobiális rezisztencia, élelmiszerbiztonság, kutatás és környezet. Mivel a platform ugyanazon megbízással rendelkezik majd, mint az állatjóléttel foglalkozó jelenlegi szakértői csoport, ez utóbbit nem szükséges fenntartani.

(9)

A platform tevékenysége során megfelelően figyelembe veszi az állatjólét területén dolgozó más releváns, párbeszédet folytató csoportok, így például az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság munkacsoportjainak és hálózatainak vagy az Állategészségügyi Világszervezet regionális állatjóléti platformjának a tevékenységét.

(10)

A platform összetétele a következő érdekelt felek képviselőiből áll: valamennyi tagállam illetékes hatóságai, az élelmiszerláncban és az egyéb mezőgazdasági célú állattartásban uniós szinten érintett üzleti szervezetek, az állatjólét területén uniós szinten érintett civil társadalmi szervezetek, valamint az állatjólét-tudományok területén tevékeny tudományos testületek és kutatóintézetek. A platformban tagságra jogosultak azon nem uniós tagállamok illetékes hatóságainak szakértői, amelyek az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás szerződő felei, valamint nemzetközi kormányközi szervezetek szakértői is.

(11)	A platform tagjai számára meg kell határozni az információk nyilvánosságra hozatalára vonatkozó szabályokat.

(12)	A személyes adatok feldolgozását a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (4) megfelelően kell végezni.

(13)	E határozat alkalmazását célszerű határozott időtartamhoz kötni. A Bizottság kellő időben megvizsgálja, hogy ezt az időtartamot indokolt-e meghosszabbítani,

A KÖVETKEZŐKÉPPEN HATÁROZOTT:

1. cikk

Tárgy

Létrejön az „állatjóléti platform” (a továbbiakban: platform) szakértői csoport.

2. cikk

Feladatok

A platform feladatai a következők:

a Bizottság támogatása olyan koordinált fellépések kidolgozása és cseréje terén, amelyek célja, hogy hozzájáruljanak az állatjóléthez kapcsolódó európai uniós jogszabályok végrehajtásához és alkalmazásához, valamint az uniós jogszabályok és a nemzetközi állatjóléti előírások Unión belüli és kívüli értelmezéséhez;

b)	a vállalkozások által az állatjólét javítására irányulóan tett önkéntes kötelezettségvállalások kidolgozásának és alkalmazásának elősegítése;

c)	az uniós állatjóléti előírások előmozdításához való hozzájárulás az uniós termékek piaci értékének globális növelése érdekében;

d)	az illetékes hatóságok, a vállalkozások, a civil társadalom, a tudományos testületek és a tudományos élet, valamint a nemzetközi kormányközi szervezetek közötti, az Unió szempontjából releváns állatjóléti témákat érintő párbeszéd ösztönzése;

e)	az Unió szempontjából releváns állatjóléti témákat érintő tapasztalatok és bevált módszerek, tudományos ismeretek és innováció cseréjének előmozdítása;

f)	a fent említett területek és tevékenységek vonatkozásában a szakpolitikai fejleményekkel kapcsolatos információk megosztása.

3. cikk

Konzultáció

A Bizottság konzultációt folytathat a platformmal bármely, az Unió szempontjából releváns állatjóléti kérdés vonatkozásában.

4. cikk

Tagok

(1) A platform legfeljebb 75 tagból áll.

(2) A platform összetétele:

a)	az Európai Unió tagállamainak és azon nem uniós tagállamoknak az állatjólétért felelős illetékes hatóságai, amelyek az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás szerződő felei (a továbbiakban: EGT-tagok),

b)	olyan vállalkozások és üzleti szervezetek, amelyek uniós szintű tevékenységet folytatnak az élelmiszerlánc területén, állatok vagy állati termékek vonatkozásában, továbbá az egyéb mezőgazdasági célú állattartásban;

c)	az állatjólét területén uniós szintű tevékenységet folytató civil társadalmi szervezetek;

d)	az uniós szakpolitikákra hatást gyakorló állatjólét-tudomány területén tevékeny tudományos testületek és kutatóintézetek független szakértői;

e)	az állatjólét területén tevékeny nemzetközi kormányközi szervezetek (5);

f)	Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság.

(3) A (2) bekezdés d) pontjában felsorolt tagokat személyes minőségükben nevezik ki, és azok függetlenül, a közérdek szolgálatában járnak el.

(4) A (2) bekezdés b) és c) pontjában felsorolt tagok az 5. cikkben foglalt eljárás szerint kerülnek kiválasztásra. A platformba magas rangú tisztviselőket jelölnek képviselőnek, és felelősek annak biztosításáért, hogy a képviselők állandóak legyenek, és megfelelően magas szakértelemmel rendelkezzenek. A Bizottság elutasíthatja az e tagok által kijelölt egyes képviselőket, amennyiben a platform pályázati felhívásában meghatározott megalapozott okból a jelölést nem tartja megfelelőnek. Ilyen esetben a szervezetet egy másik tag kinevezésére kérik fel.

(6) A (2) bekezdés a), e) és f) pontjában felsorolt tagok állatjólétért felelős képviselőt jelölnek ki, és felelősek annak biztosításáért, hogy a képviselők megfelelően magas szakértelemmel rendelkezzenek.

(7) Azok a tagok, akik a továbbiakban nem tudnak hatékony hozzájárulást nyújtani a szakértői csoport tevékenységeihez, akik az Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóság véleménye szerint nem felelnek meg az Európai Unió működéséről szóló szerződés 339. cikkében megállapított feltételeknek, vagy akik lemondanak, a továbbiakban nem kapnak felkérést a platform ülésein való részvételre, és helyükre hivatali idejük hátralevő részére új tag nevezhető ki.

5. cikk

Kiválasztási eljárás

(1) A platform 4. cikk (2) bekezdésének b)–d) pontjában meghatározott tagjainak kiválasztása a bizottsági szakértői csoportok és más hasonló testületek nyilvántartásában (a továbbiakban: a szakértői csoportok nyilvántartása) közzétett nyilvános pályázati felhívás útján történik. Emellett a pályázati felhívás más módon, például a célból készített weboldalakon is közzétehető.

A pályázati felhívásban pontosan meg kell határozni a kiválasztási kritériumokat, ideértve a szükséges szakértelmet, valamint azt, hogy a feladatok végzése során milyen érdeket kell képviselni. A pályázatra való jelentkezéshez legalább négy hetet kell biztosítani.

(2) A 4. cikk (2) bekezdésének d) pontjában felsorolt tagok minden olyan körülményt bejelentenek, amely összeférhetetlenséghez vezethet. A Bizottság mindenekelőtt felkéri az érintetteket, hogy pályázatuk részeként – naprakész önéletrajzukkal együtt – a szakértői csoportok számára rendelkezésre álló formanyomtatvány alapján nyújtsanak be érdekeltségi nyilatkozatot. A megfelelően kitöltött érdekeltségi nyilatkozat elengedhetetlen feltétele annak, hogy a jelentkező jogosult legyen személyes minőségben taggá való kinevezésre. Az összeférhetetlenség értékelése a Bizottság szakértői csoportokra vonatkozó horizontális szabályainak (a továbbiakban: horizontális szabályok) (6) megfelelően végzendő el.

(3) A 4. cikk (2) bekezdésének b) és c) pontjában felsorolt szervezetek számára a kinevezés érdekében szükséges az átláthatósági nyilvántartásban való regisztráció.

(4) A 4. cikk (2) bekezdésének b)–d) pontjában felsorolt tagokat az Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóság főigazgatója nevezi ki a 2. cikkben említett területeken megfelelő szakértelemmel rendelkező azon szakértők közül, akik jelentkeztek a pályázati felhívásra.

(5) A tagokat a 2019. december 31-ig tartó időszakra kell kinevezni. A tagok hivatali idejük végéig maradnak hivatalban. Hivatali idejük megújítható.

(6) A 4. cikk (2) bekezdésének d) pontjában felsorolt tagokat illetően az Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóság főigazgatója a tagokra vonatkozó feltételeknek megfelelő feltételek mellett póttagokat nevez ki, akik automatikusan helyettesítik a hiányzó vagy akadályoztatott tagokat. A főigazgató emellett – hozzájárulásuk után – tartaléklistát állít össze olyan megfelelő jelöltekből, akik közül helyettesítő tagok nevezhetők ki.

6. cikk

Az elnök

A platform elnöki tisztségét az Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóság főigazgatója vagy a főigazgató képviselője tölti be.

7. cikk

Működés

(1) A platform az elnök kérésére, a horizontális szabályoknak megfelelően működik.

(2) A platform elvben évente legalább két alkalommal találkozik a Bizottság helyiségeiben, továbbá összeül, valahányszor azt a Bizottság szükségesnek ítéli.

(3) A titkársági feladatok ellátásáról a Bizottság szolgálatai gondoskodnak. A platform tevékenységében érdekelt, más igazgatóságokon dolgozó bizottsági tisztviselők is részt vehetnek a platform és annak alcsoportjai ülésein.

(4) Az elnök egyetértésével a platform tagjai egyszerű többséggel határozhatnak a csoport tanácskozásának nyilvánosságáról.

(5) Az egyes napirendi pontok megvitatásáról és a viták következtetéseiről érdemi és hiánytalan jegyzőkönyvet kell készíteni. A jegyzőkönyvet a titkárság készíti az elnök felelőssége mellett.

(6) A platform konszenzus alapján fogadja el jelentéseit vagy következtetéseit. Szavazás esetén a döntés a tagok egyszerű többségének szavazata alapján történik. A többségtől eltérően szavazóknak joguk van ahhoz, hogy álláspontjuk indokolását a jelentésekhez vagy következtetésekhez csatolt külön dokumentumban foglalják össze.

8. cikk

Alcsoportok

(1) A Bizottság által meghatározott hatáskör alapján az Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóság főigazgatója alcsoportokat hozhat létre speciális kérdések megvizsgálására. Az alcsoportok a horizontális szabályok alapján működnek, és jelentést tesznek a platformnak. Miután teljesítették megbízatásukat, az alcsoportokat fel kell oszlatni.

(2) Az alcsoportok azon tagjait, akik nem a platform tagjai, nyilvános pályázati felhívás útján, az 5. cikknek és a horizontális szabályoknak (7) megfelelően kell kiválasztani.

9. cikk

Meghívott szakértők

A platform elnöke speciális szakértelemmel rendelkező szakértőket hívhat meg a napirenden szereplő kérdésekkel kapcsolatban, hogy azok eseti jelleggel részt vegyenek a platform vagy az alcsoportok munkájában.

10. cikk

Megfigyelők

(1) Közvetlen meghívással vagy pályázati felhívás útján magánszemélyek, szervezetek és közjogi intézmények – a horizontális szabályoknak megfelelően – megfigyelői státuszt kaphatnak.

(2) A megfigyelőként kijelölt szervezetek vagy közigazgatási intézmények kijelölik saját képviselőiket.

(3) A megfigyelők és képviselőik számára az elnök engedélyezheti, hogy részt vegyenek a platform megbeszélésein és szakvéleményt adjanak. Szavazati joggal azonban nem rendelkeznek, és nem vehetnek részt a platform jelentéseinek vagy következtetéseinek kialakításában.

(4) A platform legfeljebb öt megfigyelővel rendelkezhet.

11. cikk

Eljárási szabályzat

A platform elnökének javaslatára és azzal egyetértésben a platform – tagjainak egyszerű többségével – a szakértői csoportokra vonatkozó rendes eljárási szabályok alapján és a horizontális szabályokkal összhangban elfogadja eljárási szabályzatát.

12. cikk

Szakmai titoktartás és a bizalmas információk kezelése

A platform tagjait és azok képviselőit, valamint a meghívott szakértőket és megfigyelőket szakmai titoktartási kötelezettség terheli, amely a Szerződések és az azokat végrehajtó szabályok révén az intézmények minden tagjára és személyzetére alkalmazandó, és vonatkoznak rájuk a Bizottságnak az (EU, Euratom) 2015/443 bizottsági határozatban (8) és az (EU, Euratom) 2015/444 bizottsági határozatban (9) lefektetett, az EU-minősített adatok védelmét szolgáló biztonsági szabályai. E kötelezettségeik esetleges elmulasztása esetén a Bizottság minden megfelelő intézkedést meghozhat.

13. cikk

Kapcsolat az Európai Parlamenttel

Az Európai Parlament tájékoztatást kap a platform munkájáról. Az Európai Parlament kérésére és az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodásban (10) foglalt szabályoknak megfelelően a Bizottság felkérheti a Parlamentet, hogy az üléseken való részvétel céljából szakértőket küldjön.

14. cikk

Átláthatóság

(1) A platformnak és alcsoportjainak szerepelniük kell a szakértői csoportok nyilvántartásában.

(2) Az összetétel tekintetében a szakértői csoportok nyilvántartásában a következő adatok kerülnek közzétételre:

a)	azon magánszemélyek neve, akiket személyes minőségükben neveznek ki;

b)	a tagszervezetek neve; a képviseltek érdekei;

c)	más közigazgatási intézmények neve;

d)	a megfigyelők neve.

(3) Valamennyi releváns dokumentumot (így a napirendeket, a jegyzőkönyveket és a résztvevők beadványait) közzé kell tenni vagy közvetlenül a szakértői csoportok nyilvántartásában, vagy pedig egy ott feltüntetett internetes hivatkozás segítségével, amely arra a témával foglalkozó weboldalra mutat, ahol ezek az információk megtalálhatók. A tematikus weboldalakhoz való hozzáférés nem köthető felhasználói regisztrációhoz vagy más korlátozáshoz. Az ülés előtt különösen a napirendet és a többi releváns dokumentumot, az ülés után pedig a jegyzőkönyvet megfelelő időben közzéteszik. A közzétételtől csak akkor lehet eltekinteni, ha valamely dokumentum közzététele az 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) 4. cikkében meghatározottak szerint kedvezőtlenül befolyásolná valamely közérdek vagy magánérdek védelmét.

15. cikk

Az ülések költségei

(1) A platform és az alcsoportok tevékenységében részt vevők nem részesülnek díjazásban szolgálataikért.

(2) A platform és az alcsoportok munkájában részt vevő személyek utazási és tartózkodási költségeit a Bizottság megtéríti. A térítés a Bizottságon belül alkalmazandó rendelkezéseknek megfelelően, az éves forrásfelosztási eljárás keretében a Bizottság szolgálataihoz rendelt, rendelkezésre álló előirányzatok erejéig történik.

16. cikk

Alkalmazhatóság

Ezt a határozatot 2019. december 31-ig kell alkalmazni.

Kelt Brüsszelben, 2017. január 24-én.

a Bizottság részéről

Vytenis ANDRIUKAITIS

a Bizottság tagja

(1) Állatjóléttel foglalkozó szakértői csoport (E02668).

(2) Az Európai Parlament állásfoglalása (2015. november 24.) a 2016–2020 közötti időszakra szóló új állatjóléti stratégiáról (2015/2957(RSP).

(3) A Tanács 2016. május 17-i 3464. ülése (Mezőgazdaság és halászat)

(4) Az Európai Parlament és a Tanács 45/2001/EK rendelete (2000. december 18.) a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 8., 2001.1.12., 1. o.).

(5) Pl. Állategészségügyi Világszervezet (OIE), az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO).

(6) A Bizottság határozata (2016.5.30.) a bizottsági szakértői csoportok létrehozásáról és működéséről szóló horizontális szabályok megállapításáról.

(7) Lásd a horizontális szabályok 10. cikkét és 14. cikkének 2. pontját.

(8) HL L 72., 2015.3.17., 41. o.

(9) HL L 72., 2015.3.17., 53. o.

(10) HL L 304., 2010.11.20., 47. o.

(11) Az Európai Parlament és a Tanács 1049/2001/EK rendelete (2001. május 30.) az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről (HL L 145., 2001.5.31., 43. o.).

		ISSN 1977-0979
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		C 31

Magyar nyelvű kiadás	Tájékoztatások és közlemények	60. évfolyam 2017. január 31.

Közleményszám	Tartalom	Oldal
	I Állásfoglalások, ajánlások és vélemények
	AJÁNLÁSOK
	Európai Rendszerkockázati Testület
2017/C 31/01 ERKT/2016/14	Az Európai Rendszerkockázati Testület ajánlása (2016. október 31.) az ingatlanokkal kapcsolatos adathiány kiküszöböléséről (ERKT/2016/14)	1
2017/C 31/02 ERKT/2016/05	AZ Európai Rendszerkockázati Testület által kiadott figyelmeztetés (2016. szeptember 22.) az ausztriai lakóingatlan-szektorban mutatkozó középtávú sérülékenységekről (ERKT/2016/05)	43
2017/C 31/03 ESRB/2016/06	Az Európai Rendszerkockázati Testület által kiadott figyelmeztetés (2016. szeptember 22.) a belgiumi lakóingatlan-szektorban mutatkozó középtávú sérülékenységekről (ERKT/2016/06)	45
2017/C 31/04 ESRB/2016/07	Az Európai Rendszerkockázati Testület által kiadott figyelmeztetés (2016. szeptember 22.) a dániai lakóingatlan-szektorban mutatkozó középtávú sérülékenységekről (ERKT/2016/07)	47
2017/C 31/05 ERKT/2016/08	Az Európai Rendszerkockázati Testület által kiadott figyelmeztetés (2016. szeptember 22.) a finnországi lakóingatlan-szektorban mutatkozó középtávú sérülékenységekről (ERKT/2016/08)	49
2017/C 31/06 ERKT/2016/09	Az Európai Rendszerkockázati Testület által kiadott figyelmeztetés (2016. szeptember 22.) a luxemburgi lakóingatlan-szektorban mutatkozó középtávú sérülékenységekről (ERKT/2016/09)	51
2017/C 31/07 ERKT/2016/10	Az Európai Rendszerkockázati Testület által kiadott figyelmeztetés (2016. szeptember 22.) a hollandiai lakóingatlan-szektorban mutatkozó középtávú sérülékenységekről (ERKT/2016/10)	53
2017/C 31/08 ESRB/2016/11	Az Európai Rendszerkockázati Testület által kiadott figyelmeztetés (2016. szeptember 22.) a svédországi lakóingatlan-szektorban mutatkozó középtávú sérülékenységekről (ERKT/2016/11)	55
2017/C 31/09 ERKT/2016/12	Az Európai Rendszerkockázati Testület által kiadott figyelmeztetés (2016. szeptember 22.) az Egyesült Királyság lakóingatlan-szektorában mutatkozó középtávú sérülékenységekről (ERKT/2016/12)	57

	II Közlemények
	AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ KÖZLEMÉNYEK
	Európai Bizottság
2017/C 31/10	Bejelentett összefonódás engedélyezése (Ügyszám: M.8327 – Fairfax/Sagard Holdings/PSG) ( 1 )	59

	IV Tájékoztatások
	AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK
	Európai Bizottság
2017/C 31/11	Euroátváltási árfolyamok	60
2017/C 31/12	A Bizottság határozata (2017. január 24.) az állatjóléti platform bizottsági szakértői csoport létrehozásáról ( 1 )	61


	(1) EGT-vonatkozású szöveg.