30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/1

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/2

1)

A Bíróság hatályon kívül helyezi az Európai Unió Törvényszékének 2013. október 8-i Stichting Greenpeace Nederland és PAN Europe kontra Bizottság ítéletét (T-545/11, EU:T:2013:523).

2)

A Bíróság a T-545/11. sz. ügyet visszautalja az Európai Unió Törvényszéke elé.

3)

A Bíróság a költségekről jelenleg nem határoz.

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/3

1)

A környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről és a 90/313/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. január 28-i 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az a körülmény, hogy valamely növényvédő szerre vagy biocid termékre vonatkozó forgalombahozatali engedély kérelmezője az ezen engedély megszerzésére előírt eljárás során nem kérte az ezen eljárásban benyújtott információk bizalmas kezelését a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló, 1991. július 15-i 91/414/EGK tanácsi irányelv 14. cikke, a biocid termékek forgalomba hozataláról szóló, 1998. február 16-i 98/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 19. cikke vagy a növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21-i 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 33. cikkének (4) bekezdése és 63. cikke alapján, nem akadályozza meg, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóság, amelyhez az említett eljárás befejezését követően nyújt be valamely harmadik személy a 2003/4 irányelv alapján az ezen információkhoz való hozzáférés iránti kérelmet, megvizsgálja az említett kérelmező által az e kérelemmel szemben emelt kifogást, és adott esetben ezen irányelv 4. cikke (2) bekezdés első albekezdésének d) pontja alapján elutasítsa e kérelmet azon az alapon, hogy az említett információk hozzáférhetővé tétele kereskedelmi vagy ipari információk bizalmas jellegét sértené.

2)

A 2003/4 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének második albekezdését úgy kell értelmezni, hogy

3)

A 2003/4 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének második albekezdését úgy kell értelmezni, hogy a környezetbe történő kibocsátással kapcsolatos olyan információkhoz való hozzáférés iránti kérelem esetén, amelyek hozzáférhetővé tétele sértené az ezen irányelv 4. cikke (2) bekezdése első albekezdésének a), d), f)–h) pontjában említett valamely érdeket, kizárólag az információforrásból kigyűjthető, a környezetbe történő kibocsátással kapcsolatos releváns adatokat kell hozzáférhetővé tenni, amennyiben lehetőség van ezen adatoknak az említett forrásban szereplő más adatoktól való elválasztására, aminek megvizsgálása a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/4

1)

A Spanyol Királyság – mivel nem tette meg a szükséges intézkedéseket a „Campiñas de Sevilla” különleges védelmi területen található természetes élőhelytípusok és fajok élőhelyei károsodásának, valamint olyan fajok megzavarásának megakadályozására, amelyek céljára az egyes területeket kijelölték – a 2008. július 29-ét megelőző időszak tekintetében nem teljesítette a vadon élő madarak védelméről szóló, 2009. november 30-i 2009/147/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikkének (4) bekezdéséből eredő kötelezettségeit, az ezen időpontot követő időszak tekintetében pedig a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

2)

A Bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

3)

Az Európai Bizottság és a Spanyol Királyság maguk viselik saját költségeiket.

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/5

1)

Az EUMSZ 63. cikket és EUMSZ 65. cikket úgy kell értelmezni, hogy:

2)

Az EUMSZ 64. cikk (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy:

3)

Az egyrészről az Európai Közösség és azok tagállamai és másrészről a Tunéziai Köztársaság közötti társulás létrehozásáról szóló, 1995. július 17-én Brüsszelben aláírt, az Európai Közösség és az Európai Szén- és Acélközösség nevében az 1998. január 26-i 98/238/EK, ESZAK tanácsi és bizottsági határozattal jóváhagyott euro-mediterrán megállapodás 34. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy:

4)

Az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Libanoni Köztársaság közötti társulás létrehozásáról szóló, 2002. június 17-én Luxembourgban aláírt, az Európai Közösség nevében a 2006. február 14-i 2006/356/EK tanácsi határozattal jóváhagyott euro-mediterrán megállapodás 31. cikkét úgy kell értelmezni, hogy:

5)

Az EUMSZ 63–EUMSZ 65. cikk, valamint az egyrészről az Európai Közösség és azok tagállamai és másrészről a Tunéziai Köztársaság közötti társulás létrehozásáról szóló euro-mediterrán megállapodás, valamint az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Libanoni Köztársaság közötti társulás létrehozásáról szóló euro-mediterrán megállapodás értelmezésének az alapügyben való következményeit illetően:

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/7

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/8

1)

A Francia Köztársaság, mivel nem biztosította Goyave, Bastelica, Morne-à-l’Eau, Aiguilles-Château-Ville Vieille, Borgo-Nord, Isola, Plombières-les-Bains, Saint-Céré, Vincey, Etueffont, valamint Volx és Villeneuve agglomerációkban, hogy a 10 000 és 15 000 lakosegyenérték közötti agglomerációk minden, az érzékeny területeken kívül kibocsátott települési szennyvizét, illetve a 2 000 és 10 000 lakosegyenérték közötti agglomerációk édesvízbe és a torkolatokba kibocsátott szennyvizét másodlagos kezelésnek vagy egy ezzel egyenértékű kezelésnek vessék alá, nem teljesítette a 2008. október 22-i 1137/2008/EGK tanácsi rendelettel módosított, a települési szennyvíz kezeléséről szóló, 1991. május 21-i 91/271/EGK tanácsi irányelv 4. cikke (1) és (3) bekezdésének rendelkezéseiből eredő kötelezettségeit.

2)

A Bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

3)

A Bíróság a Francia Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/9

—

az a tény, hogy az érintett személy munkahelyi baleset következtében a nemzeti jog értelmében átmenetileg – határozatlan ideig – munkaképtelen, önmagában véve nem jelenti azt, hogy alkalmasságának korlátozottsága az irányelvben foglalt, az Európai Közösség nevében a Tanács 2009. november 26-i 2010/48/EK határozatával jóváhagyott, a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre tekintettel értelmezett „fogyatékosság” fogalma értelmében „hosszan tartónak” minősíthető;

—

a korlátozottság „hosszan tartó” jellegének megállapítását lehetővé tevő valószínűsítő körülmények között szerepel az a tény, hogy az állítólagos hátrányos megkülönböztetés időpontjában nem látható előre, hogy az érintett személy károsodása rövid időn belül meg fog szűnni, vagy e munkaképtelenség az említett személy felépülése előtt jelentős ideig fennállhat, és

—

e „hosszan tartó” jelleg megvizsgálásával összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróságnak a rendelkezésére álló objektív elemek összességére, és különösen ezen személy állapotára vonatkozó olyan dokumentumokra és igazolásokra kell támaszkodnia, amelyek az aktuális orvosi és tudományos ismereteken és adatokon alapulnak.

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/10

1)

A Bíróság a fellebbezéseket elutasítja.

2)

A Bíróság a Ackermann Saatzucht GmbH & Co. KG-t, a Böhm-Nordkartoffel Agrarproduktion GmbH & Co. OHG-t, a Deutsche Saatveredelung AG-t, az Ernst Benary, Samenzucht GmbH-t, a Freiherr Von Moreau Saatzucht GmbH-t, a Hybro Saatzucht GmbH & Co. KG-t, a Klemm + Sohn GmbH & Co. KG-t, a KWS Saat AG, Norddeutsche Pflanzenzucht Hans-Georg Lembke KG-t, a Nordsaat Saatzuchts GmbH-t, Peter Franck-Oberaspach-ot, a P. H. Petersen Saatzucht Lundsgaard GmbH-t, a Saatzucht Streng – Engelen GmbH & Co. KG-t, a Saka Pflanzenzucht GmbH & Co. KG-t, a Strube Research GmbH & Co. KG-t, a Gartenbau und Spezialkulturen Westhoff GbR-t, a W. von Borries-Eckendorf GmbH & Co. KG-t, az ABZ Aardbeien Uit Zaad Holding BV-t, az Agriom BV-t, az Agrisemen BV-t, az Anthura BV-t, a Barenbrug Holding BV-t, a De Bolster BV-t, az Evanthia BV-t, a Gebr. Vletter & Den Haan VOF-t, a Hilverda Kooij BV-t, a Holland-Select BV-t, a Könst Breeding BV-t, a Koninklijke Van Zanten BV-t, a Kweek- en Researchbedrijf Agirco BV-t, a Kwekerij de Wester-Bouwing BV-t, a Limgroup BV-t, és az Ontwikkelingsmaatschappij Het Idee BV-t kötelezi a költségek viselésére.

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/11

1)

A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelv 2. cikkét akként kell értelmezni, hogy az olyan nemzeti szabályozás, amely valamely foglalkoztatói ellátási rendszer keretén belül a biztosított túlélő bejegyzett élettársa túlélő hozzátartozónak járó ellátáshoz való jogosultságát ahhoz a feltételhez köti, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatot a biztosított 60. életévének betöltését megelőzően létesítsék, noha a nemzeti jog nem tette lehetővé az érintett biztosított számára bejegyzett élettársi kapcsolat létesítését e korhatár elérése előtt, nem valósít meg a szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetést.

2)

A 2000/78 irányelv 2. cikkét és 6. cikkének (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy egy olyan nemzeti szabályozás, mint amely az alapügy tárgyát képezi, amely valamely foglalkoztatói ellátási rendszer keretén belül a biztosított túlélő bejegyzett élettársa túlélő hozzátartozónak járó ellátáshoz való jogosultságát ahhoz a feltételhez köti, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatot a biztosított 60. életévének betöltését megelőzően létesítsék, noha a nemzeti jog nem tette lehetővé az érintett biztosított számára bejegyzett élettársi kapcsolat létesítését e korhatár elérése előtt, nem valósít meg életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést.

3)

A 2000/78 irányelv 2. cikkét és 6. cikkének (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy nem lehetséges, hogy egy olyan nemzeti szabályozás, mint amely az alapügy tárgyát képezi, a szexuális irányultságon és az életkoron együttesen alapuló hátrányos megkülönböztetést vezessen be, miközben e szabályozás nem valósít meg külön-külön sem szexuális irányultságon, sem életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést.

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/12

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/12

1)

A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2)

A Bíróság az Európai Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/13

1)

A Bíróság hatályon kívül helyezi az Európai Unió Törvényszékének 2015. szeptember 24-i Klement kontra OHIM – Bullerjan (Egy kemence formája) ítéletét (T-211/14, nem tették közzé, EU:T:2015:688).

2)

A Bíróság az ügyet visszautalja az Európai Unió Törvényszéke elé.

3)

A Bíróság költségekről jelenleg nem határoz.

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/13

1)

Az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 2011. december 13-i 2011/92/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv I. melléklete 7. pontjának c) alpontja nem értelmezhető akként, hogy e rendelkezés egy olyan útkiszélesítési projektre is vonatkozik, amely, jóllehet csak egy 10 km-nél rövidebb szakaszt érint, mint az alapügyben, egy meglévő négy- vagy többsávos út kiszélesítésére vonatkozik.

2)

A 2011/92 irányelv I. melléklete 7. pontjának b) alpontját akként kell értelmezni, hogy e rendelkezés értelmében „gyorsforgalmi utak” azok az utak, amelyek az 1975. november 15-én Genfben aláírt, a nemzetközi forgalmú nagy utakról szóló európai megállapodás (AGR) II. melléklete II.3 pontja szerinti fogalommeghatározásban foglalt műszaki jellemzőkkel rendelkeznek, akkor is, ha ezek az utak nem képezik részét a nemzetközi forgalmú nagy utak e megállapodás által szabályozott rendszerének, vagy lakott övezetben húzódnak.

3)

Az „építés” 2011/92 irányelv I. melléklete 7. pontjának b) alpontja szerinti fogalmát akként kell értelmezni, hogy az korábban nem létező építmények kivitelezésére vagy már létező építmények fizikai értelemben vett átalakítására vonatkozik. Annak értékeléséhez, hogy egy ilyen átalakítás nagyságát és kivitelezésének módját tekintve egyenértékűnek tekinthető-e egy ilyen építéssel, a kérdést előterjesztő bíróságnak figyelembe kell vennie az érintett építmény minden jellemzőjét, nem csupán hosszát vagy eredeti nyomvonalának megtartását.

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/14

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/15

1)

A Luxemburgi Nagyhercegség – mivel nem vezette be a közúti fuvarozási vállalkozások nemzeti elektronikus nyilvántartását, összekapcsolva azt más tagállamok nemzeti elektronikus nyilvántartásával – nem teljesítette a közúti fuvarozói szakma gyakorlására vonatkozó feltételek közös szabályainak megállapításáról és a 96/26/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 2-i 1071/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 16. cikkének (1) és (5) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

2)

A Bíróság a Luxemburgi Nagyhercegséget kötelezi a költségek viselésére.

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/15

1)

Úgy kell-e értelmezni a 261/2004/EK rendelet (1) 5. cikkének (3) bekezdését, hogy az elkerülhetőség csak a rendkívüli körülmény felmerülésére, vagy a rendkívüli körülmények következményeire, nevezetesen a járat törlésére vagy hosszú késésére is vonatkozik?

2)

Amennyiben a Bíróság az 1. kérdésre azt a választ adja, hogy az elkerülhetőség a késésre vonatkozik: Ha a rendkívüli körülmények a korábbi járatot teljesítő légi járművet érintik, akkor az üzemeltető légifuvarozónak már a rendkívüli körülményeknek a korábbi járat körében való felmerülését követően gondoskodnia kell pótgépről, vagy megvárhatja, amíg megállapítható, hogy a rendkívüli körülmények a következő légi járat jelentős késését eredményezik?

3)

Amennyiben a Bíróság az 1. kérdésre azt a választ adja, hogy az elkerülhetőség a késésre vonatkozik: Ésszerűtlen-e egy subcharter foglalása, ha a költségek körülbelül háromszor olyan magasak, mint a tulajdonképpeni légi járat költségei?

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/16

1)

Úgy kell-e értelmezni a 261/2004/EK rendelet (1) 5. cikkének (3) bekezdését, hogy az elkerülhetőség csak a rendkívüli körülmény felmerülésére, vagy a rendkívüli körülmények következményeire, nevezetesen a járat törlésére vagy hosszú késésére is vonatkozik?

2)

Amennyiben a Bíróság az 1. kérdésre azt a választ adja, hogy az elkerülhetőség a késésre vonatkozik: Ha a rendkívüli körülmények a korábbi járatot teljesítő légi járművet érintik, akkor az üzemeltető légifuvarozónak már a rendkívüli körülményeknek a korábbi járat körében való felmerülését követően gondoskodnia kell pótgépről, vagy megvárhatja, amíg megállapítható, hogy a rendkívüli körülmények a következő légi járat jelentős késését eredményezik?

3)

Amennyiben a Bíróság az 1. kérdésre azt a választ adja, hogy az elkerülhetőség a késésre vonatkozik: Ésszerűtlen-e egy subcharter foglalása, ha a költségek körülbelül háromszor olyan magasak, mint a tulajdonképpeni légi járat költségei?

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/17

1)

Lehetővé teszik-e a 2000. november 16-i 2700/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) által módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (2) 28. és azt követő cikkeinek rendelkezései, hogy egy felosztási kulcs alkalmazásával a vámérték alapjául egy először számlázott és bejelentett összegből és az elszámolási időszak lejártát követő átalány jellegű kiigazításból álló, megállapodásban rögzített transzferár szolgáljon, mégpedig attól függetlenül, hogy a kérelmezővel szemben az elszámolási időszak végén utólagos terhelésre vagy jóváírásra kerül-e sor?

2)

Amennyiben igen:

Vizsgálható, illetve meghatározható e a vámérték egyszerűsített módszerek alapján, ha az utólagos transzferár-kiigazítások (mind növelő, mind pedig csökkentő) hatásait el kell ismerni?

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/17

1)

Úgy kell-e értelmezni a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 7. cikke 1. pontjának a) alpontját, hogy a „szerződéses igény” kifejezés magában foglalja a visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11-i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 7. cikke szerinti kártalanításhoz való jogot is, amelyet azon üzemeltető légifuvarozóval szemben érvényesítenek, amely nem az érintett utas szerződéses partnere?

2)

Amennyiben alkalmazni kell az 1215/2012/EU rendelet 7. cikkének 1. pontját:

Akkor is az utas végső célállomása tekintendő-e az 1215/2012/EU rendelet 7. cikke 1. pontja b) alpontjának második francia bekezdése szerinti teljesítési helynek a két légi járatot magában foglaló olyan személyszállítás esetén, amelynek során nem töltenek jelentős időt az átszállási repülőtereken, ha a keresettel érvényesített, a 261/2004/EK rendelet 7. cikke szerinti kártalanításhoz való jogot az utazás első szakasza során fellépő zavarra alapítják, és a kereset az első légi járatot üzemeltető légifuvarozó ellen irányul, amely nem a szállítási szerződés szerződéses partnere?

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/18

1)

Úgy kell-e értelmezni a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet (1) 5. cikke 1. pontjának a) alpontját, hogy a „szerződéses igény” kifejezés magában foglalja a visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11-i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 7. cikke szerinti kártalanításhoz való jogot is, amelyet azon üzemeltető légifuvarozóval szemben érvényesítenek, amely nem az érintett utas szerződéses partnere?

2)

Amennyiben alkalmazni kell a 44/2001/EK rendelet 5. cikkének 1. pontját:

Akkor is az utas végső célállomása tekintendő-e a 44/2001/EK rendelet 5. cikke 1. pontja b) alpontjának második francia bekezdése szerinti teljesítési helynek a két légi járatot magában foglaló olyan személyszállítás esetén, amelynek során nem töltenek jelentős időt az átszállási repülőtereken, ha a keresettel érvényesített, a 261/2004/EK rendelet 7. cikke szerinti kártalanításhoz való jogot az utazás első szakasza során fellépő zavarra alapítják, és a kereset az első légi járatot üzemeltető légifuvarozó ellen irányul, amely nem a szállítási szerződés szerződéses partnere?

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/18

—

az éves beszámoló megbízható és valós képet mutat a társaság eszközeiről, forrásairól, pénzügyi helyzetéről és eredményéről (az irányelv 2. cikkének (3) bekezdése);

—

a kötelezettségekre és kiadásokra képzett céltartalékok célja a veszteségek vagy tartozások fedezése, amelyek jellege egyértelműen meghatározott, és amelyek a mérleg fordulónapján valószínűleg vagy minden bizonnyal felmerülnek, csak összegük vagy felmerülésük időpontja bizonytalan (az irányelv 20. cikkének (2) bekezdése);

—

az értékelést az óvatosság elve alapján kell végezni, így különösen:

—

az üzleti évhez tartozó bevételeket és ráfordításokat számításba kell venni, függetlenül az ilyen bevételekhez és ráfordításokhoz kapcsolódó pénzkiadás vagy pénzbevétel teljesítésének időpontjától (az irányelv 31. cikke (1) bekezdésének d) pontja);

—

az eszköz és forrástételek alkotóelemeit külön-külön kell értékelni (az irányelv 31. cikke (1) bekezdésének e) pontja);

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/19

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/20

1)

A 883/2004 rendelet (1) 63. és 7. cikkére, a rendelet céljára és tartalmára, valamint a személyek és a munkavállalók szabad mozgására tekintettel lehet-e az említett rendelet 64. cikke (1) bekezdésének c) pontjában biztosított lehetőséggel oly módon élni, hogy a munkanélküli ellátások exportálási időszakának meghosszabbítása iránti kérelmet főszabály szerint elutasítják, kivéve, ha az exportálási időszak meghosszabbítása az Uwv véleménye szerint az adott egyedi ügy különleges körülményei között – például konkrét és bizonyítható elhelyezkedési kilátás fennállása esetén – észszerűen nem tagadható meg?

2)

Amennyiben nem, milyen módon kell élniük a tagállamoknak a 883/2004 rendelet 64. cikke (1) bekezdésének c) pontjában biztosított lehetőséggel?

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/20

1)

Úgy kell-e értelmezni a 650/2012 rendelet (1) 1. cikkének (1) bekezdését, hogy azon nemzeti jogi rendelkezések is a rendelet („öröklésre” kiterjedő) hatálya alá tartoznak, amelyek – a német Bürgerliches Gesetzbuch (polgári törvénykönyv, a továbbiakban: BGB) 1371. § -ának (1) bekezdéséhez hasonlóan – a másik házastárs törvényes örökrészének megnövelése útján rendezik az egyik házastárs elhalálozása után felmerülő vagyonjogi kérdéseket?

2)

Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén úgy kell-e értelmezni a 650/2012 rendelet 68.cikkének l) pontját és 67. cikkének (1) bekezdését, hogy a túlélő házastárs örökrésze – még ha annak egy töredéke a BGB 1371. § -ának (1) bekezdéséhez hasonló vagyonjogi szabályozás alapján elvégzett növelésből származik is – teljes egészében feltüntethető az európai öröklési bizonyítványban?

Ha e kérdésre főszabály szerint nemleges választ kell adni, arra kivételesen mégis adható-e igenlő válasz olyan helyzetek tekintetében, amelyekben

3)

Ha az első és második kérdésre teljes egészében nemleges választ kell adni, úgy kell-e értelmezni a 650/2012 rendelet 68. cikkének l) pontját, hogy a túlélő házastárs vagyonjogi szabályozás alapján megnövelt örökrésze teljes egészében – a növelés miatt azonban csak információs jelleggel – feltüntethető az európai öröklési bizonyítványban?

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/21

1)

A határozott időre és határozatlan időre alkalmazott munkavállalók közötti egyenértékűség elve szempontjából „összehasonlítható helyzetnek” minősül-e a munkaszerződés ET 49. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti „objektív körülmények” miatt történő megszüntetése és az ET 52. cikke szerinti „objektív okokból” eredő megszüntetése, és ennek következtében a két esetre megállapított eltérő végkielégítés a határozott időre és határozatlan időre alkalmazott munkavállalók közötti olyan egyenlőtlen bánásmódot képez-e, amelyet tilt az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28-i 1999/70/EK tanácsi irányelv (1)?

2)

Amennyiben ez így van, úgy kell-e értelmezni, hogy a helyettesítési szerződéstípus létrehozását jogszerűsítő szociálpolitikai célok a korábban említett keretmegállapodás 4. szakasza 1. pontjának megfelelően az eltérő bánásmódot a munkaszerződés megszüntetése esetén járó kedvezőtlenebb összegű végkielégítés esetén abban az esetben is igazolják, ha a munkáltató szabadon dönt arról, hogy a helyettesítési szerződés határozott idejű legyen?

3)

Ha úgy tekintjük, hogy annak 4. szakasza 1. pontja alapján nem áll fenn észszerű igazolás, az említett 1999/70 irányelv tényleges érvényesülése biztosítása érdekében úgy kell-e értelmezni, hogy a fent hivatkozott spanyol jogszabályban a határozott időre és határozatlan időre alkalmazott munkavállalók között a szerződés megszüntetése miatt járó végkielégítés tekintetében alkalmazott egyenlőtlen bánásmód a Charta 21. cikkében foglalt tiltott hátrányos megkülönböztetésnek minősül, valamint ellentétes az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elveivel, amelyek az uniós jog általános jogelveit képezik?

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/22

—

helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-460/13. sz. ügyben hozott ítéletét az Európai Bizottságnak a COMP/39.226 – „Lundbeck (citalopram)”-ügyben 2013. június 19-én hozott, az EUMSZ 101. cikk és az EGT-megállapodás 53. cikke cél általi megsértését megállapító határozatának a fellebbezőket érintő részében való megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasító részében;

—

semmisítse meg a határozat 1. cikkének (4) bekezdését a fellebbezőket érintő részében;

—

semmisítse meg a határozat 2. cikkének (4) bekezdését a fellebbezőkkel szemben bírságot kiszabó részében, vagy másodlagosan csökkentse a bírság összegét; és

—

a Bizottságot kötelezze a fellebbezők részéről az üggyel és a Bíróság által megfelelőnek ítélt egyéb intézkedéssel kapcsolatban felmerült jogi és egyéb költségek, illetve kiadások viselésére.

1.

A Törvényszék tévesen alkalmazta az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) által a Cartes Bancaires kontra Bizottság ítéletben (C-67/13 P, ECLI: EU:C:2014:2204, a továbbiakban: Cartes Bancaires ítélet) felállított, a 101. cikk (1) bekezdése „cél általi” megsértésének bizonyítására vonatkozó tesztet. A fellebbezők és a H. Lundbeck A/S (a továbbiakban: Lundbeck) közötti, 2002. június 16-án hatályba lépett megállapodás (a továbbiakban: megállapodás) nem volt természeténél fogva ártalmas a versenyre. A célja elsősorban a fellebbezők és a Lundbeck közötti oltalmi vita rendezése volt. Annak megállapításához, hogy a megállapodás ténylegesen ártalmas volt-e a versenyre, a Bizottságnak meg kellett vizsgálnia annak hatását.

2.

A Törvényszék, annak megállapításával, hogy a fellebbezők és a Lundbeck között a megállapodás megkötése időpontjában valóban „potenciális verseny” állt fenn, nyilvánvalóan elferdítette a Bíróság irataiban található bizonyítékokat. A Bizottságnak objektíve kellett bizonyítania, hogy a fellebbezőknek valóban konkrét lehetőségük volt arra, hogy gazdaságilag életképes módon piacra lépjenek. A bizonyítékok alapján (a) a piacra lépés valós vagy konkrét lehetősége nem állt fenn sem objektíve, sem pedig a gazdasági életképesség szempontjából a megállapodás lejárta előtt, és (b) a megállapodáshoz vezető tárgyalások során a fellebbezőket semmi nem ösztönözte arra, hogy a piacralépési hajlandóságuk tekintetében igazat mondjanak, és megtévesztéssel rávette a Lundbecket, hogy a fellebbezőknek a saját termékét alacsonyabb áron értékesítse, illetve hogy fizessen a fellebbezőknek. Ez ténylegesen lehetővé tette a fellebbezők számára az azonnali piacra lépést, amit adott esetben nem is tehettek volna másként. A Törvényszék nem vette figyelembe a fellebbezők és a Lundbeckkel megállapodást kötő más generikusgyógyszer-gyártók közötti fő különbségtételt, ami abban állt, hogy a fellebbezőknek nem volt valós és konkrét lehetőségük arra, hogy a megállapodás időbeli hatálya alatt forgalombahozatali engedélyt szerezzenek.

3.

Mindenesetre nem kellett volna bírságot kiszabni a fellebbezőkkel szemben. A megállapodás időpontjában a bizottsági iránymutatás szerint az ilyen megállapodás nem minősült „cél általi” jogsértésnek. Ez egy olyan új eset, amelyben a Lundbeck a szabadalmai és szabályozási akadályok által legfőképp verseny elleni védelmet élvezett, és amelyben a fellebbezők valóban továbbfejlesztették azon képességüket, hogy az érintett piacon a Lundbeckkel versenyre lépjenek, olcsóbban megszerezve a Lundbeck termékét, amit a fellebbezők a sajátjukként címkéztek fel. A fellebbezőkkel szemben kiszabott bírság figyelmen kívül hagyta a jogsértés újdonság jellegét és a Bizottság észszerűtlen késedelmét: a vizsgálat megindításáról szóló értesítést akár öt évvel a tényleges értesítést megelőzően meg lehetett volna küldeni a fellebbezőknek.

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/23

—

helyezze hatályon kívül az ítéletet vagy tegyen meg más, megfelelőnek bizonyuló intézkedést.

1.

Első jogalap: A Törvényszék nem bizonyította, hogy a vitarendezési megállapodások a Cartes Bancaires ítélet értelmében vett „cél általi” jogsértéseknek minősülnek. Így különösen a Törvényszék nem fejti ki, hogy a vitarendezési megállapodások önmagukban hogyan tárják fel a verseny tekintetében az ahhoz elegendő károssági fokot, hogy ne legyen szükség a tényleges vagy potenciális hatásaik megállapítására. Ehelyett a Törvényszék kétségeit és bizonytalanságát fejezi ki a vitarendezési megállapodások elemzésének gyenge pontjaival kapcsolatban.

2.

Második jogalap: A Törvényszék megállapításait alátámasztó bizonyítékok nem felelnek meg a pontos, megbízható, következetes és átfogó bizonyítékok azon követelményének, amelyet a Törvényszék a „cél általi” jogsértés bizonyításához szükségesnek ítélt meg.

3.

Harmadik jogalap: A Törvényszék megfordítja a bizonyítási terhet azáltal, hogy a vitarendezési megállapodások jogszerűségének alátámasztására a Genericset (UK) annak bizonyítására kötelezi, hogy a forgalomba hozatal esetén bizonyára jogvitára került volna sor, és hogy a Generics (UK) bizonyára pervesztes lett volna.

4.

Negyedik jogalap: A Törvényszék az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése alkalmazhatóságának Bizottság általi elutasítását nem vizsgálta felül teljes mértékben.

5.

Ötödik jogalap: A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor felülvizsgálati hatáskörét túllépve az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésének újabb, a határozatban nem szereplő megsértését állapította meg, és a Bizottság indokolását a saját indokolásával helyettesítette.

6.

Hatodik jogalap: A Törvényszék nem sorakoztatott fel világos, pontos és következetes bizonyítékokat azon megállapítás alátámasztására, hogy a Generics (UK) az állítólagos jogsértést szándékosan vagy gondatlanul követte el, amint azt a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (1) 23. cikkének (2) bekezdése megköveteli.

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/24

—

állapítsa meg, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 258. cikke értelmében a Görög Köztársaság – olyan jogszabály elfogadásával és fenntartásával, amely lehetővé teszi harmadik országokkal, konkrétan Törökországgal, Albániával, valamint Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal határos területeken elhelyezkedő, az Evros folyón a Kipoi, valamint Kakavia és az Euzone határátkelőhelyen található, a Hellenic Duty Free Shops SA társaság tulajdonában lévő üzemanyagtöltő állomásokon petróleumtermékeknek jövedéki adó alkalmazása nélkül értékesítését – nem teljesítette a 2008/118/EK irányelv (1) 7. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit;

—

a Görög Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

1.

A Bizottság által a görög hatóságoknak küldött 2014. szeptember 1-jei, indokolással ellátott vélemény szerint Görögország – azzal, hogy jóváhagyta a Hellenic Duty Free Shops SA társaság irányítása alatt álló, az Evros folyón a Kipoi, valamint Kakavia és az Euzone határátkelőhelyen található üzemanyagtöltő állomásokon jóváhagyta petróleumtermékeknek jövedéki adó alkalmazása nélkül értékesítését – nem teljesítette a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről szóló 2008/118 irányelvből eredő kötelezettségeit, amennyiben nem ismeri el, hogy az említett értékesítés tényleges forgalomba bocsátásnak minősül. Az említett töltőállomásokon üzemanyagnak a gépjárművek számára történő közvetlen biztosítása forgalomba bocsátásnak minősül, és jövedékiadó-köteles.

2.

A fő szabálytól – amely szerint az adót a fogyasztás helye szerint tagállamban kell megfizetni – való eltérés eseteit az uniós jogalkotó kifejezetten előírta. A harmadik országokba történő kivitelre vonatkozó egyszerűsített eljárásoknak a jövedékiadó-köteles kőolajtermékek értékesítésére történő alkalmazása ellentétes a 2008/118 irányelvvel, mivel az nem tartozik az irányelv egyik releváns rendelkezésének hatálya alá sem.

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/25

—

részben vagy egészben helyezze hatályon kívül az ítéletet;

—

semmisítse meg a határozatot a fellebbezőket érintő részében, vagy másodlagosan törölje a fellebbezőkkel szemben a határozat értelmében kiszabott bírságokat, vagy harmadlagosan jelentős mértékben csökkentse a fellebbezőkkel szemben a határozat értelmében kiszabott bírságokat;

—

a Bizottságot kötelezze a fellebbezők részéről ezen eljárásban és a Törvényszék előtti eljárásban felmerült jogi és egyéb költségek viselésére;

—

szükség esetén utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé a Bíróság ítéletének megfelelő ismételt elbírálás céljából;

—

tegyen meg más, e Bíróság által megfelelőnek tartott intézkedést.

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/26

—

A Bíróság helyezze hatályon kívül a Törvényszék (kibővített kilencedik tanács) 2016. szeptember 15-i T-346/14. sz. ítéletét a fellebbezésben kifejtett mértékben, nevezetesen ezen ítélet rendelkező részének 2. és 4. pontját;

—

adjon helyt a fellebbező által a Törvényszék előtti eljárás során előterjesztett kérelmeknek az alábbiakban kifejtett mértékben, nevezetesen:

amennyiben e jogi aktusok a fellebbezőre vonatkoznak; és

—

kötelezze az Európai Unió Tanácsát a fellebbezés és a kereseti kérelmet kiigazító beadványban foglalt megsemmisítés iránti kérelem költségeinek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a második módosító határozattal módosított, a 2014/119/KKBP tanácsi határozat 1. cikkének (1) bekezdésében szereplő jegyzékbe vételi kritérium összeegyeztethető a közös kül- és biztonságpolitikának az Európai Unióról szóló Szerződés 21. cikkében kifejtett célkitűzéseivel. A Törvényszék nem ismerte el azt, hogy olyan körülmények között, mint a jelen esetben, amikor hitelt érdemlő bizonyítékok léteznek azzal kapcsolatban, hogy az érintett országban az emberi jogok alapvető elvei vagy a jogállamiság tiszteletben tartásával összefüggésben nincs következetes és megfelelő gyakorlat, az állami pénzeszközök hűtlen kezelésének állítólagos tényállásával kapcsolatban legalább folyamatban lévő büntetőeljárásra vagy más bírósági eljárásra kell, hogy sor kerüljön az érintett országban.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor 1) nem következtetett arra, hogy hitelt érdemlő bizonyítékok léteznek azzal kapcsolatban, hogy Ukrajnában az emberi jogok vagy a jogállamiság tiszteletben tartásával összefüggésben nincs következetes és megfelelő gyakorlat, és amikor 2) „magas rangú igazságügyi hatóság[ként]” minősített bizonyos olyan ukrán hatóságokat, amelyek bizonyítékaira az Európai Unió Tanácsa támaszkodott. A Törvényszék továbbá tévesen alkalmazta a jogot, amikor az 1) és a 2) pontra vonatkozó álláspontját illetően nem szolgált indokolással.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor 1) arra következtetett, hogy a fellebbező nevének az ukrán hatóságok 2014. október 10-i levele alapján való jegyzékbe vétele teljesíti a jegyzékbe vételi kritériumot, és amikor 2) arra következtetett, hogy a fellebbező jegyzékbe vételével kapcsolatban a Tanács nem vétett nyilvánvaló mérlegelési hibát.

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/27

—

A Bíróság helyezze hatályon kívül a Törvényszék (kibővített kilencedik tanács) 2016. szeptember 15-i T-348/14. sz. ítéletét a fellebbezésben kifejtett mértékben, nevezetesen ezen ítélet rendelkező részének 2. és 4. pontját;

—

adjon helyt a fellebbező által a Törvényszék előtti eljárás során előterjesztett kérelmeknek az alábbiakban kifejtett mértékben, nevezetesen:

amennyiben e jogi aktusok a fellebbezőre vonatkoznak; és

—

kötelezze az Európai Unió Tanácsát a fellebbezés és a kereseti kérelmet kiigazító beadványban foglalt megsemmisítés iránti kérelem költségeinek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a második módosító határozattal módosított, a 2014/119/KKBP tanácsi határozat 1. cikkének (1) bekezdésében szereplő jegyzékbe vételi kritérium összeegyeztethető a közös kül- és biztonságpolitikának az Európai Unióról szóló Szerződés 21. cikkében kifejtett célkitűzéseivel. A Törvényszék nem ismerte el azt, hogy olyan körülmények között, mint a jelen esetben, amikor hitelt érdemlő bizonyítékok léteznek azzal kapcsolatban, hogy az érintett országban az emberi jogok alapvető elvei vagy a jogállamiság tiszteletben tartásával összefüggésben nincs következetes és megfelelő gyakorlat, az állami pénzeszközök hűtlen kezelésének állítólagos tényállásával kapcsolatban legalább folyamatban lévő büntetőeljárásra vagy más bírósági eljárásra kell, hogy sor kerüljön az érintett országban.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor 1) nem következtetett arra, hogy hitelt érdemlő bizonyítékok léteznek azzal kapcsolatban, hogy Ukrajnában az emberi jogok vagy a jogállamiság tiszteletben tartásával összefüggésben nincs következetes és megfelelő gyakorlat, és amikor 2) „magas rangú igazságügyi hatóság[ként]” minősített bizonyos olyan ukrán hatóságokat, amelyek bizonyítékaira az Európai Unió Tanácsa támaszkodott. A Törvényszék továbbá tévesen alkalmazta a jogot, amikor az 1) és a 2) pontra vonatkozó álláspontját illetően nem szolgált indokolással.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor 1) arra következtetett, hogy a fellebbező nevének az ukrán hatóságok 2014. december 30-i levele alapján való jegyzékbe vétele teljesíti a jegyzékbe vételi kritériumot, és amikor 2) arra következtetett, hogy a fellebbező jegyzékbe vételével kapcsolatban a Tanács nem vétett nyilvánvaló mérlegelési hibát.

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/28

—

A Bíróság helyezze hatályon kívül a Törvényszék 2016. szeptember 14-i National Iranian Tanker Company kontra az Európai Unió Tanácsa ítéletét (T-207/15. sz. ügy);

—

határozzon a Törvényszék előtt folyamatban volt ügyben, különösen:

—

kötelezze a másik felet a fellebbezés és a Törvényszék előtti eljárás költségeinek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a 2015. február 12-i (KKBP) 2015/236 tanácsi határozat és a 2015. február 12-i (EU) 2015/230 tanácsi végrehajtási rendelet nem sértette a jogerő, a jogbiztonság, a bizalomvédelem és a véglegesség elvét vagy az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke értelmében vett hatékony jogorvoslathoz való jogot.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a fellebbező tekintetében teljesültek a jegyzékbe vételi kritériumok.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a fellebbező alapvető jogaiba való beavatkozás arányos volt.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor elutasította a fellebbező másodlagosan előterjesztett érvét, amely szerint a jegyzékbe vételi kritérium tág értelmezése e kritériumot aránytalanná tenné.

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/29

—

helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-467/13. sz. ügyben 2016. szeptember 8-án hozott ítéletét, és/vagy semmisítse meg az AT.39226 – Lundbeck-ügyben 2013. június 19-én hozott C(2013) 3803 final bizottsági határozat 1., 2. és 3. cikkét annyiban, amennyiben azok az Arrow-ra vonatkoznak; vagy

—

másodlagosan helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-467/13. sz. ügyben 2016. szeptember 8-án hozott ítéletét, és az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé; vagy

—

harmadlagosan helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-467/13. sz. ügyben 2016. szeptember 8-án hozott ítéletét annyiban, amennyiben az ítélet helybenhagyta a C(2013) 3803 final bizottsági határozat 2. cikkében az Arrow-val szemben az Egyesült Királyságra vonatkozó megállapodás és a dán megállapodás miatt kiszabott bírságot, vagy csökkentse e bírság összegét; és

—

kötelezze a Bizottságot az Arrow költségeinek viselésére.

1.

Először is a Törvényszék az Arrow-ra hárította a bizonyítási terhet, és mentesítette a Bizottságot azon kötelezettsége alól, hogy bizonyítsa a potenciális verseny fennállását.

2.

Másodszor a Törvényszék tévesen következtetett a potenciális verseny fennállására egy sor olyan feltevésből, amely ellentétes azzal az elvvel, miszerint a potenciális verseny feltételezi a tényleges és konkrét piacra lépés lehetőségének fennállását.

3.

Harmadszor a Törvényszék aránytalan jelentőséget tulajdonított a Lundbeck szándékának, és tévesen értékelte a megállapodások aláírását követően bekövetkezett tények bizonyító erejét.

4.

Negyedszer a Törvényszék nem vette figyelembe az angol bíróság Paroxetine-ítéletének relevanciáját és hatását.

5.

Ötödször a Törvényszék tévesen következtetett potenciális verseny fennállására abból a tényből, hogy az Arrow lépéseket tett a piacra lépés előkészítése érdekében.

6.

Hatodszor a Törvényszék tévesen alkalmazta a Lundbeck szabadalmainak ideiglenes érvénytelenségére és bitorlásuk hiányára vonatkozó vélelmet.

1.

Először is a Törvényszék figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy egy olyan megállapodás, amely „csupán alkalmas” a verseny korlátozására, nem jelent cél általi jogsértést.

2.

Másodszor a Törvényszék tévútra vezette magát azáltal, hogy a megállapodásokat lényegében a piacról kizáró megállapodásoknak minősítette.

3.

Harmadszor a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a Bizottság bizonyíthatja a megállapodások versenyellenes célját anélkül, hogy meg kellene vizsgálnia azt a helyzetet, amely a megállapodások hiányában állt volna fenn.

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/31

—

helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-111/14. sz., Unitec Bio SA kontra az Európai Unió Tanácsa ügyben 2016. szeptember 15-én hozott, a Tanáccsal 2016. szeptember 16-án közölt ítéletét;

—

utasítsa el a felperes által a vitatott rendelet megsemmisítése iránt az elsőfokú eljárásban előterjesztett keresetet;

—

a felperest kötelezze a Tanács részéről az elsőfokú, valamint a fellebbezési eljárásban felmerülő költségek viselésére.

—

utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé újbóli elbírálás céljából;

—

az elsőfokú és a fellebbezési eljárás költségeivel kapcsolatban jelenleg ne határozzon.

1.

Először is a Törvényszék hibás jogi kritériumot alkalmazott annak megvizsgálásakor, hogy a Tanács rendelkezett-e bizonyítékkal annak eldöntéséhez, hogy a hazai nyersanyagoknak az érintett argentin exportálók nyilvántartásaiban feltüntetett árai kellőképpen torzultak annak igazolásához, hogy figyelmen kívül hagyják ezeket az árakat, és hogy az alaprendelet (1) 2. cikke (5) bekezdésének második albekezdésében foglalt módszert alkalmazzák. A Törvényszék ezzel túl nagy bizonyítási terhet rótt az intézményre.

2.

Másodszor nem megfelelően indokolt a Törvényszék azon megállapítása, amely szerint az intézmények által benyújtott bizonyítékok nem voltak elegendőek annak igazolására, hogy a TDE-rendszer a fő nyersanyagok árának észrevehető torzulását váltja ki Argentínában.

3.

Harmadszor a megtámadott ítéletnek a felperest érintő dömpingellenes vámokat megsemmisítő rendelkező része aránytalan a Törvényszék által vizsgált egyetlen megsemmisítési jogalaphoz viszonyítva, és a jogellenesség megállapításával nemkívánatos hatásokat gyakorol.

4.

A Tanács alá fogja támasztani, hogy a megtámadott ítélet több helyen is az érvényességét befolyásoló téves jogalkalmazást tartalmaz. Ezenfelül a Tanács előadja, hogy a felperes első jogalapját alátámasztó tények kellően megalapozottak ahhoz, hogy a Bíróság határozzon e jogalapról, és elutasítsa a keresetet.

5.

A Tanács ezért tisztelettel azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és utasítsa el a felperes által a vitatott rendelet megsemmisítése iránt az elsőfokú eljárásban előterjesztett keresetet.

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/32

—

helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-139/14. sz., PT Wilmar Bioenergi Indonesia és PT Wilmar Nabati Indonesia kontra az Európai Unió Tanácsa ügyben 2016. szeptember 15-én hozott, a Tanáccsal 2016. szeptember 16-án közölt ítéletét;

—

utasítsa el a vitatott rendelet megsemmisítése iránt az elsőfokú eljárásban előterjesztett keresetet;

—

a felpereseket kötelezze a Tanács részéről az elsőfokú, valamint a fellebbezési eljárásban felmerülő költségek viselésére.

—

utalja vissza az ügyeket a Törvényszék elé újbóli elbírálás céljából;

—

az elsőfokú és a fellebbezési eljárás költségeivel kapcsolatban jelenleg ne határozzon.

1.

Először is a Törvényszék hibás jogi kritériumot alkalmazott annak megvizsgálásakor, hogy a Tanács rendelkezett-e bizonyítékkal annak eldöntéséhez, hogy a hazai nyersanyagoknak az érintett indonéz exportálók nyilvántartásaiban feltüntetett árai kellőképpen torzultak annak igazolásához, hogy figyelmen kívül hagyják ezeket az árakat, és hogy az alaprendelet (1) 2. cikke (5) bekezdésének második albekezdésében foglalt módszert alkalmazzák. A Törvényszék ezzel túl nagy bizonyítási terhet rótt az intézményre.

2.

Másodszor nem megfelelően indokolt a Törvényszék azon megállapítása, amely szerint az intézmények által benyújtott bizonyítékok nem voltak elegendőek annak igazolására, hogy a TDE-rendszer a fő nyersanyagok árának észrevehető torzulását váltja ki Indonéziában.

3.

Harmadszor a megtámadott ítéletnek a felpereseket érintő dömpingellenes vámokat megsemmisítő rendelkező része aránytalan a Törvényszék által elfogadott egyetlen megsemmisítési jogalaphoz viszonyítva, és a jogellenesség megállapításával nemkívánatos hatásokat gyakorol.

4.

A Tanács alá fogja támasztani, hogy a megtámadott ítélet több helyen is az érvényességét befolyásoló téves jogalkalmazást tartalmaz. Ezenfelül a Tanács előadja, hogy a felperesek hatodik jogalapját alátámasztó tények kellően megalapozottak ahhoz, hogy a Bíróság határozzon e jogalapról, és elutasítsa a keresetet.

5.

A Tanács ezért tisztelettel azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és utasítsa el a felperesek által a vitatott rendelet megsemmisítése iránt az elsőfokú eljárásban előterjesztett keresetet.

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/33

—

helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-121/14. sz., PT Pelita Agung Agrindustri kontra az Európai Unió Tanácsa ügyben 2016. szeptember 15-én hozott, a Tanáccsal 2016. szeptember 16-án közölt ítéletét;

—

utasítsa el a vitatott rendelet megsemmisítése iránt az elsőfokú eljárásban előterjesztett keresetet;

—

a felperest kötelezze a Tanács részéről az elsőfokú, valamint a fellebbezési eljárásban felmerülő költségek viselésére.

—

utalja vissza az ügyeket a Törvényszék elé újbóli elbírálás céljából;

—

az elsőfokú és a fellebbezési eljárás költségeivel kapcsolatban jelenleg ne határozzon.

1.

Először is a Törvényszék hibás jogi kritériumot alkalmazott annak megvizsgálásakor, hogy a Tanács rendelkezett-e bizonyítékkal annak eldöntéséhez, hogy a hazai nyersanyagoknak az érintett indonéz exportálók nyilvántartásaiban feltüntetett árai kellőképpen torzultak annak igazolásához, hogy figyelmen kívül hagyják ezeket az árakat, és hogy az alaprendelet (1) 2. cikke (5) bekezdésének második albekezdésében foglalt módszert alkalmazzák. A Törvényszék ezzel túl nagy bizonyítási terhet rótt az intézményre.

2.

Másodszor nem megfelelően indokolt a Törvényszék azon megállapítása, amely szerint az intézmények által benyújtott bizonyítékok nem voltak elegendőek annak igazolására, hogy a TDE-rendszer a fő nyersanyagok árának észrevehető torzulását váltja ki Indonéziában.

3.

Harmadszor a megtámadott ítéletnek a felperest érintő dömpingellenes vámokat megsemmisítő rendelkező része aránytalan a Törvényszék által elfogadott egyetlen megsemmisítési jogalaphoz viszonyítva, és a jogellenesség megállapításával nemkívánatos hatásokat gyakorol.

4.

A Tanács alá fogja támasztani, hogy a megtámadott ítélet több helyen is az érvényességét befolyásoló téves jogalkalmazást tartalmaz. Ezenfelül a Tanács előadja, hogy a felperes második jogalapját alátámasztó tények kellően megalapozottak ahhoz, hogy a Bíróság határozzon e jogalapról, és elutasítsa a keresetet.

5.

A Tanács ezért tisztelettel azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és utasítsa el a felperes által a vitatott rendelet megsemmisítése iránt az elsőfokú eljárásban előterjesztett keresetet.

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/34

—

helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-120/14. sz., PT Ciliandra Perkasa kontra az Európai Unió Tanácsa ügyben 2016. szeptember 15-én hozott, a Tanáccsal 2016. szeptember 16-án közölt ítéletét;

—

utasítsa el a vitatott rendelet megsemmisítése iránt az elsőfokú eljárásban előterjesztett keresetet;

—

a felperest kötelezze a Tanács részéről az elsőfokú, valamint a fellebbezési eljárásban felmerülő költségek viselésére.

—

utalja vissza az ügyeket a Törvényszék elé újbóli elbírálás céljából;

—

az elsőfokú és a fellebbezési eljárás költségeivel kapcsolatban jelenleg ne határozzon.

1.

Először is a Törvényszék hibás jogi kritériumot alkalmazott annak megvizsgálásakor, hogy a Tanács rendelkezett-e bizonyítékkal annak eldöntéséhez, hogy a hazai nyersanyagoknak az érintett indonéz exportálók nyilvántartásaiban feltüntetett árai kellőképpen torzultak annak igazolásához, hogy figyelmen kívül hagyják ezeket az árakat, és hogy az alaprendelet (1) 2. cikke (5) bekezdésének második albekezdésében foglalt módszert alkalmazzák. A Törvényszék ezzel túl nagy bizonyítási terhet rótt az intézményre.

2.

Másodszor nem megfelelően indokolt a Törvényszék azon megállapítása, amely szerint az intézmények által benyújtott bizonyítékok nem voltak elegendőek annak igazolására, hogy a TDE-rendszer a fő nyersanyagok árának észrevehető torzulását váltja ki Indonéziában.

3.

Harmadszor a megtámadott ítéletnek a felperest érintő dömpingellenes vámokat megsemmisítő rendelkező része aránytalan a Törvényszék által elfogadott egyetlen megsemmisítési jogalaphoz viszonyítva, és a jogellenesség megállapításával nemkívánatos hatásokat gyakorol.

4.

A Tanács alá fogja támasztani, hogy a megtámadott ítélet több helyen is az érvényességét befolyásoló téves jogalkalmazást tartalmaz. Ezenfelül a Tanács előadja, hogy a felperes harmadik jogalapját alátámasztó tények kellően megalapozottak ahhoz, hogy a Bíróság határozzon e jogalapról, és elutasítsa a keresetet.

5.

A Tanács ezért tisztelettel azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és utasítsa el a felperes által a vitatott rendelet megsemmisítése iránt az elsőfokú eljárásban előterjesztett keresetet.

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/35

—

helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-80/14. sz., PT Perindustrian dan Perdagangan Musim Semi Mas (PT Musim Mas) kontra az Európai Unió Tanácsa ügyben 2016. szeptember 15-én hozott, a Tanáccsal 2016. szeptember 16-án közölt ítéletét;

—

utasítsa el a vitatott rendelet megsemmisítése iránt az elsőfokú eljárásban előterjesztett keresetet;

—

a felperest kötelezze a Tanács részéről az elsőfokú, valamint a fellebbezési eljárásban felmerülő költségek viselésére.

—

utalja vissza az ügyeket a Törvényszék elé újbóli elbírálás céljából;

—

az elsőfokú és a fellebbezési eljárás költségeivel kapcsolatban jelenleg ne határozzon.

1.

Először is a Törvényszék hibás jogi kritériumot alkalmazott annak megvizsgálásakor, hogy a Tanács rendelkezett-e bizonyítékkal annak eldöntéséhez, hogy a hazai nyersanyagoknak az érintett indonéz exportálók nyilvántartásaiban feltüntetett árai kellőképpen torzultak annak igazolásához, hogy figyelmen kívül hagyják ezeket az árakat, és hogy az alaprendelet (1) 2. cikke (5) bekezdésének második albekezdésében foglalt módszert alkalmazzák. A Törvényszék ezzel túl nagy bizonyítási terhet rótt az intézményre.

2.

Másodszor nem megfelelően indokolt a Törvényszék azon megállapítása, amely szerint az intézmények által benyújtott bizonyítékok nem voltak elegendőek annak igazolására, hogy a TDE-rendszer a fő nyersanyagok árának észrevehető torzulását váltja ki Indonéziában.

3.

Harmadszor a megtámadott ítéletnek a felperest érintő dömpingellenes vámokat megsemmisítő rendelkező része aránytalan a Törvényszék által elfogadott egyetlen megsemmisítési jogalaphoz viszonyítva, és a jogellenesség megállapításával nemkívánatos hatásokat gyakorol.

4.

A Tanács alá fogja támasztani, hogy a megtámadott ítélet több helyen is az érvényességét befolyásoló téves jogalkalmazást tartalmaz. Ezenfelül a Tanács előadja, hogy a felperes második jogalapjának második részét alátámasztó tények kellően megalapozottak ahhoz, hogy a Bíróság határozzon e jogalapról, és elutasítsa a keresetet.

5.

A Tanács ezért tisztelettel azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és utasítsa el a felperes által a vitatott rendelet megsemmisítése iránt az elsőfokú eljárásban előterjesztett keresetet.

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/36

—

helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-112/14–T-116/14. és T-119/14. sz., Molinos Río de la Plata SA és társai kontra az Európai Unió Tanácsa ügyben 2016. szeptember 15-én hozott, a Tanáccsal 2016. szeptember 16-án közölt ítéletét;

—

utasítsa el a vitatott rendelet megsemmisítése iránt az elsőfokú eljárásban előterjesztett kereseteket;

—

a felpereseket kötelezze a Tanács részéről az elsőfokú, valamint a fellebbezési eljárásban felmerülő költségek viselésére.

—

utalja vissza az ügyeket a Törvényszék elé újbóli elbírálás céljából;

—

az elsőfokú és a fellebbezési eljárás költségeivel kapcsolatban jelenleg ne határozzon.

1.

Először is a Törvényszék hibás jogi kritériumot alkalmazott annak megvizsgálásakor, hogy a Tanács rendelkezett-e bizonyítékkal annak eldöntéséhez, hogy a hazai nyersanyagoknak az érintett argentin exportálók nyilvántartásaiban feltüntetett árai kellőképpen torzultak annak igazolásához, hogy figyelmen kívül hagyják ezeket az árakat, és hogy az alaprendelet (1) 2. cikke (5) bekezdésének második albekezdésében foglalt módszert alkalmazzák. A Törvényszék ezzel túl nagy bizonyítási terhet rótt az intézményre.

2.

Másodszor nem megfelelően indokolt a Törvényszék azon megállapítása, amely szerint az intézmények által benyújtott bizonyítékok nem voltak elegendőek annak igazolására, hogy a TDE-rendszer a fő nyersanyagok árának észrevehető torzulását váltja ki Argentínában.

3.

Harmadszor a megtámadott ítéletnek a felpereseket érintő dömpingellenes vámokat megsemmisítő rendelkező része aránytalan a Törvényszék által vizsgált egyetlen megsemmisítési jogalaphoz viszonyítva, és a jogellenesség megállapításával nemkívánatos hatásokat gyakorol.

4.

A Tanács alá fogja támasztani, hogy a megtámadott ítélet több helyen is az érvényességét befolyásoló téves jogalkalmazást tartalmaz. Ezenfelül a Tanács előadja, hogy a felperesek első jogalapját alátámasztó tények kellően megalapozottak ahhoz, hogy a Bíróság határozzon e jogalapról, és elutasítsa a kereseteket.

5.

A Tanács ezért tisztelettel azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és utasítsa el a felperesek által a vitatott rendelet megsemmisítése iránt az elsőfokú eljárásban előterjesztett kereseteket.

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/37

—

helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-117/14. sz., Cargill SACI kontra az Európai Unió Tanácsa ügyben 2016. szeptember 15-én hozott, a Tanáccsal 2016. szeptember 16-án közölt ítéletét;

—

utasítsa el a felperes által a vitatott rendelet megsemmisítése iránt az elsőfokú eljárásban előterjesztett keresetet;

—

a felperest kötelezze a Tanács részéről az elsőfokú, valamint a fellebbezési eljárásban felmerülő költségek viselésére.

—

utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé újbóli elbírálás céljából;

—

az elsőfokú és a fellebbezési eljárás költségeivel kapcsolatban jelenleg ne határozzon.

1.

Először is a Törvényszék hibás jogi kritériumot alkalmazott annak megvizsgálásakor, hogy a Tanács rendelkezett-e bizonyítékkal annak eldöntéséhez, hogy a hazai nyersanyagoknak az érintett argentin exportálók nyilvántartásaiban feltüntetett árai kellőképpen torzultak annak igazolásához, hogy figyelmen kívül hagyják ezeket az árakat, és hogy az alaprendelet (1) 2. cikke (5) bekezdésének második albekezdésében foglalt módszert alkalmazzák. A Törvényszék ezzel túl nagy bizonyítási terhet rótt az intézményre.

2.

Másodszor nem megfelelően indokolt a Törvényszék azon megállapítása, amely szerint az intézmények által benyújtott bizonyítékok nem voltak elegendőek annak igazolására, hogy a TDE-rendszer a fő nyersanyagok árának észrevehető torzulását váltja ki Argentínában.

3.

Harmadszor a megtámadott ítéletnek a felperest érintő dömpingellenes vámokat megsemmisítő rendelkező része aránytalan a Törvényszék által vizsgált egyetlen megsemmisítési jogalaphoz viszonyítva, és a jogellenesség megállapításával nemkívánatos hatásokat gyakorol.

4.

A Tanács alá fogja támasztani, hogy a megtámadott ítélet több helyen is az érvényességét befolyásoló téves jogalkalmazást tartalmaz. Ezenfelül a Tanács előadja, hogy a felperes első jogalapját alátámasztó tények kellően megalapozottak ahhoz, hogy a Bíróság határozzon e jogalapról, és elutasítsa a keresetet.

5.

A Tanács ezért tisztelettel azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és utasítsa el a felperes által a vitatott rendelet megsemmisítése iránt az elsőfokú eljárásban előterjesztett keresetet.

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/38

—

helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-118/14. sz., LDC Argentina SA kontra az Európai Unió Tanácsa ügyben 2016. szeptember 15-én hozott, a Tanáccsal 2016. szeptember 16-án közölt ítéletét;

—

utasítsa el a felperes által a vitatott rendelet megsemmisítése iránt az elsőfokú eljárásban előterjesztett keresetet;

—

a felperest kötelezze a Tanács részéről az elsőfokú, valamint a fellebbezési eljárásban felmerülő költségek viselésére.

—

utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé újbóli elbírálás céljából;

—

az elsőfokú és a fellebbezési eljárás költségeivel kapcsolatban jelenleg ne határozzon.

1.

Először is a Törvényszék hibás jogi kritériumot alkalmazott annak megvizsgálásakor, hogy a Tanács rendelkezett-e bizonyítékkal annak eldöntéséhez, hogy a hazai nyersanyagoknak az érintett argentin exportálók nyilvántartásaiban feltüntetett árai kellőképpen torzultak annak igazolásához, hogy figyelmen kívül hagyják ezeket az árakat, és hogy az alaprendelet (1) 2. cikke (5) bekezdésének második albekezdésében foglalt módszert alkalmazzák. A Törvényszék ezzel túl nagy bizonyítási terhet rótt az intézményre.

2.

Másodszor nem megfelelően indokolt a Törvényszék azon megállapítása, amely szerint az intézmények által benyújtott bizonyítékok nem voltak elegendőek annak igazolására, hogy a TDE-rendszer a fő nyersanyagok árának észrevehető torzulását váltja ki Argentínában.

3.

Harmadszor a megtámadott ítéletnek a felperest érintő dömpingellenes vámokat megsemmisítő rendelkező része aránytalan a Törvényszék által vizsgált egyetlen megsemmisítési jogalaphoz viszonyítva, és a jogellenesség megállapításával nemkívánatos hatásokat gyakorol.

4.

A Tanács alá fogja támasztani, hogy a megtámadott ítélet több helyen is az érvényességét befolyásoló téves jogalkalmazást tartalmaz. Ezenfelül a Tanács előadja, hogy a felperes első jogalapját alátámasztó tények kellően megalapozottak ahhoz, hogy a Bíróság határozzon e jogalapról, és elutasítsa a keresetet.

5.

A Tanács ezért tisztelettel azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és utasítsa el a felperes által a vitatott rendelet megsemmisítése iránt az elsőfokú eljárásban előterjesztett keresetet.

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/39

—

egészben vagy részben helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

—

egészben vagy részben semmisítse meg a határozatot;

—

törölje vagy lényegesen csökkentse a bírságot;

—

másodlagosan utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, hogy ez utóbbi döntsön a Bíróság ítéletének megfelelően;

—

kötelezze a Bizottságot ezen eljárás és a Törvényszék előtti eljárás költségeinek viselésére.

1)

A Törvényszék hibás jogi kritériumot alkalmazott annak értékelésekor, hogy az Alpharma potenciális versenytárs volt-e azzal összefüggésben, hogy termékei megsértették a Lundbeck szabadalmait. Arra vonatkozó bizonyítékok hiányában, hogy a Lundbeck szabadalmai gyengék voltak, vélelmezni kell a szabadalmak érvényességét, és azt, hogy a bitorló termékkel való piacra lépés jogellenes.

2)

Annak elismerése ellenére, hogy az Alpharma csak kevéssel a vitarendezést megelőzően tudta meg, hogy a Lundbeck szabadalmát megadják, és hogy a termékei sértik a Lundbeck szabadalmait, a Törvényszék nem vizsgálta meg, hogy a Bizottság bizonyította-e, hogy a piacra lépés e további akadályainak fényében az Alpharma piacra lépése továbbra is gazdaságilag életképes stratégia volt-e. Ehelyett a Törvényszék a határozatban nem hivatkozott bizonyítékokra támaszkodott, és tévesen hárította át a bizonyítási terhet a fellebbezőkre, hogy cáfolják meg a Bizottság azon állítását, miszerint az Alpharma potenciális versenytárs volt.

3)

A Törvényszék hibás jogi kritériumot alkalmazott annak értékelésekor, hogy a vitarendezési megállapodás „cél általi” versenykorlátozásnak minősül-e, mivel nem vizsgálta meg azt, hogy a Bizottság bizonyította-e, hogy a vitarendezési megállapodás kellő valószínűséggel negatív hatásokkal járt, és nem vette figyelembe azt a tényt, hogy a Bizottságnak nem volt korábbi tapasztalata az ilyen típusú szabadalmi vitarendezéssel kapcsolatban.

4)

A Törvényszék nem vizsgálta meg, hogy a Bizottság bizonyította-e azon állítását, miszerint a vitarendezési megállapodásban foglalt korlátozás túllépett a Lundbeck szabadalmainak hatályán.

5)

A Törvényszék hibás jogi kritériumot alkalmazott annak értékelésekor, hogy a bizottsági vizsgálat időtartama túl hosszú volt-e, és hogy megsértették-e a fellebbezők védelemhez való jogát.

6)

A Törvényszék hibát követett el, amikor helybenhagyta a Bizottság azon döntését, hogy a határozatot a Zoetisnek (jelenleg: Alpharma LLC) címezi, a Merck Generics Holding GmbH-nak azonban nem, annak ellenére, hogy a Bizottság a határozatban egyáltalán nem hivatkozott olyan körülményre, amely miatt e két társaság helyzetét meg kellett különböztetni.

7)

A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a jogi helyzet kellően világos volt a vitarendezési megállapodás megkötésekor, és hogy a fellebbezők egyértelműen megismerhették jogaikat és kötelezettségeiket, és ennek megfelelően járhattak el.

8)

A Törvényszék tévedett, amikor helybenhagyta a határozatot annak ellenére, hogy a Bizottság a bírság megállapításakor egyértelműen figyelmen kívül hagyta az állítólagos jogsértés súlyát, noha ezt az 1/2003 rendelet (1) 23. cikkének (3) bekezdése megköveteli.

9)

A Törvényszék hibás jogi kritériumot alkalmazott az A.L. Industrier-vel szemben kiszabott bírság felső mértékének megfelelő 10 %-os küszöbérték kiszámításakor releváns év meghatározása során.

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/40

—

helyezze hatályon kívül az ítélet rendelkező részének 1) pontját;

—

semmisítse meg a határozat 1. cikkének (1) bekezdését és 2. cikkének (1) bekezdését, valamint a 3. és 4. cikket annyiban, amennyiben ezek a Merckre vonatkoznak.

—

másodlagosan törölje vagy csökkentse a Merckkel szemben kiszabott bírságot;

—

helyezze hatályon kívül az ítélet rendelkező részének 2) pontját, és kötelezze a Bizottságot saját költségeinek és a Merck költségeinek viselésére mind az elsőfokú eljárást, mint pedig ezen fellebbezési eljárást illetően.

1.

A fellebbező első fellebbezési jogalapja azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a Generics (UK) (a továbbiakban: GUK) és a Lundbeck között kötött szabadalmi vitarendezési megállapodások (a továbbiakban: SZVM-ek) az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében vett cél általi korlátozások:

2.

A fellebbező második fellebbezési jogalapja azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a GUK és a Lundbeck az SZVM-ek megkötésének idején potenciális versenytársak voltak:

3.

A fellebbező harmadik fellebbezési jogalapja azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor helybenhagyta a Bizottság által a fellebbezővel szemben kiszabott bírságot:

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/42

1)

A Törvényszék a keresetet abban a részében, amely az Oszáma bin Ládennel, az Al-Kaida [helyesen: al-Kaida-]hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott szigorító [helyesen: korlátozó] intézkedések bevezetéséről és a 467/2001/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 881/2002/EK tanácsi rendelet 74. alkalommal történő módosításáról szóló, 2007. január 10-i 14/2007/EK bizottsági rendelet Mohammed Al-Ghabrát érintő részében történő megsemmisítésére irányul, mint elfogadhatatlant elutasítja.

2)

A Törvényszék a keresetet fennmaradó részében mint megalapozatlant elutasítja.

3)

A Törvényszék M. Al-Ghabrát kötelezi saját költségeinek, valamint az Európai Bizottság részéről felmerült költségeknek a viselésére.

4)

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, valamint az Európai Unió Tanácsa maguk viselik saját költségeiket.

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/43

1)

A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)

A European Dynamics Luxembourg SA és az Evropaïki Dynamiki – Proigmena Systimata Tilepikoinonion Pliroforikis kai Tilematikis AE maguk viselik saját költségeiket.

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/43

1)

A Törvényszék az [EUMSZ 101. cikk] és az EGT-Megállapodás 53. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásban (AT.39780. sz. ügy – Borítékok) 2014. december 10-én hozott C(2014) 9295 final bizottsági határozat 2. cikke (1) bekezdésének e) pontját megsemmisíti.

2)

A Törvényszék az Európai Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/44

1)

A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)

A Törvényszék a PAL-Bullermann GmbH-t kötelezi a költségek viselésére.

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/45

1)

A Törvényszék az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) ötödik fellebbezési tanácsának az R. Guiral Broto és a Gastro & Soul GmbH közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2015. július 16-án hozott határozatát (R 2755/2014-5. sz. ügy) hatályon kívül helyezi.

2)

A keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

3)

Az EUIPO és R. Guiral Broto viselik a saját költségeiket.

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/45

1)

A Törvényszék az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) ötödik fellebbezési tanácsának az R. Guiral Broto és a Gastro & Soul GmbH közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2015. július 16-án hozott határozatát (R 1888/2014-5. sz. ügy) hatályon kívül helyezi.

2)

A keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

3)

Az EUIPO és R. Guiral Broto viselik a saját költségeiket.

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/46

1)

A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)

A Puro Italian Style SpA viseli saját költségeit, valamint az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) részéről felmerült költségeket.

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/46

1)

A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)

A Scorpio Poland-ot kötelezi a költségek viselésére.

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/47

1)

A Törvényszék hatályon kívül helyezi az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) második fellebbezési tanácsának 2015. november 4-én hozott határozatát (R 1813/2014-2. sz. ügy).

2)

A Törvényszék elutasítja a Sovena Portugal – Consumer Goods, SA által bejelentett, a FONTOLIVA szóvédjegy Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozásával szemben a Mueloliva, SL által előterjesztett felszólalást.

3)

A Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

4)

Az EUIPO maga viseli saját költségeit, és köteles viselni a Sovena Portugal – Consumer Goods részéről a Törvényszék előtti eljárás során felmerült költségeket.

5)

A Sovena Portugal – Consumer Goods részéről az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárás során szükségszerűen felmerült költségeket fele részben az EUIPO, fele részben a Mueloliva köteles viselni.

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/48

1)

A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)

A Törvényszék az APAX Partners LLP-t kötelezi a költségek viselésére, ideértve az APAX Partners Midmarket részéről az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) fellebbezési tanácsa előtti eljárással kapcsolatban szükségszerűen felmerült költségeket is.

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/48

1)

A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)

A Törvényszék a Grid applications GmbH-t kötelezi a költségek vielésére.

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/49

—

a Single Resolution Boards 2016. április 15-i SRB/ES/SRF/2016/06. sz. határozatát („Decision of the Executive Session of the Board of 15 April 2016 on the 2016 ex-ante contributions to the Single Resolution Fund [SRB/ES/SRF/2016/06]”), valamint a Single Resolution Boards 2016. május 20-I SRB/ES/SRF/2016/13. sz. határozatát („Decision of the Executive Session of the Board of 20 May 2016 on the adjustment of the 2016 ex-ante contributions to the Single Resolution Fund supplementing the Decision of the Executive Session of the Board of 15 April 2016 on the 2016 ex-ante contributions to the Single Resolution Fund [SRB/ES/SRF/2016/13]”) nyilvánítsa semmisnek, legalábbis a határozatok felperest érintő részét;

—

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

—

Az első, lényeges eljárási szabályoknak a megtámadott határozatok (teljes) közzétételétnek hiánya okán fennálló nyilvánvaló megsértésére alapított jogalap

—

A második, lényeges eljárási szabályoknak a megtámadott határozatok indokolásának hiánya okán fennálló nyilvánvaló megsértésére alapított jogalap

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/49

—

megsemmisíti az EPSO/AST-SC/03/15 versenyvizsga-bizottság 2016. augusztus 10-i azon határozatát, amely kizárta a felperest erről a versenyvizsgáról;

—

mindenképpen a Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.

1.

Az első, a versenyvizsga-bizottság által a felperes szakmai tapasztalatának értékelése tekintetében elkövetett, különböző nyilvánvaló értékelési hibákra alapított jogalap.

2.

A második, másodlagosan felhozott és a megtámadott határozat elégtelen indokolására, valamint a versenyvizsga-bizottság által megállapított kiválasztási szempontok felperessel való közlésének hiányára alapított jogalap.

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/50

—

tekintse szabályszerűen benyújtottnak és elfogadhatónak a megsemmisítés iránt benyújtott jelen keresetet az EUMSZ 263. cikk értelmében és az EUMSZ 264. cikk alkalmazásában;

—

semmisítse meg a 2016. augusztus 9-i C (2016) 5054 határozatot az EUMSZ 263. cikknek megfelelően, amennyiben az úgy tekinti, hogy a panaszban körülírt intézkedés nem minősül az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak;

—

semmisítse meg a 2016. augusztus 9-i C (2016) 5054 határozatot az EUMSZ 263. cikknek megfelelően, amennyiben az úgy tekinti, hogy a panaszban körülírt intézkedés az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében a belső piaccal összeegyeztethető állami támogatásnak minősül;

—

a Bizottságot kötelezze a felperes részéről felmerült eljárási költségek viselésére.

1.

Az első, az indokolás hiányára alapított jogalap. A felperes úgy véli, hogy a határozat megalapozatlan, mivel abban az szerepel, hogy még ha az intézkedés az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatásnak minősülne is, összeegyeztethető lenne a belső piaccal az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében, ez a következtetés azonban nem megalapozott.

2.

A második, a nyilvánvaló értékelési hibára alapított jogalap. A felperes úgy véli, hogy a határozat értékelési hibában szenved, ami a támogatási intézkedés versenyre és a tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt hatásait illeti, mivel azok az indokok, amelyek alapján a Bizottság azt állítja, hogy a szóban forgó támogatási intézkedés tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt hatása pusztán hipotetikus és feltételezett, valamint hogy adott esetben csupán elhanyagolható mértékű, nem megalapozottak és a gyakorlatban – nemcsak a Tomar régióban, hanem az egész országban – a hasonló konkrét támogatási intézkedések elterjedését segítik elő, ami azzal a következménnyel járna, hogy eltántorítana a nemzeti és a más tagállamokból érkező befektetésektől.

3.

A harmadik, az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértésére alapított jogalap, amennyiben a Bizottság i. nem a szükséges és objektív körültekintéssel vizsgálta meg, hogy a szóban forgó kereskedelem érintheti-e a tagállamok közötti kereskedelmet; ii. nem vette figyelembe, hogy nincs olyan minimális korlát vagy százalékos érték, amely alatt úgy lehetne tekinteni, hogy a tagállamok közötti kereskedelem a priori nem lesz érintett; iii. nem vette figyelembe, hogy a tagállamok közötti kereskedelem megsértése nem függ a nyújtott szolgáltatások helyi vagy regionális jellegétől, sem pedig a szóban forgó tevékenység jelentőségétől; iv. nem hangsúlyozta elegendően, hogy amennyiben valamely állami támogatás megerősíti valamely vállalkozás pozícióját más versengő vállalkozásokkal szemben, úgy kell tekinteni, hogy a kedvezményezett vállalkozással versengő vállalkozásokra az adott államban az új befektetések finanszírozása tekintetében kevésbé kedvező feltételek fognak vonatkozni.

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/51

—

semmisítse meg a Bizottság 2016. szeptember 1-jei határozatát, amely a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánította a hetedik módosító törvénnyel módosított, a német mozi támogatására irányuló intézkedésekről szóló német törvényt (1); és

—

a Bizottságot kötelezze az eljárási költségek viselésére.

1.

Az első, az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv (2) (a továbbiakban: audiovizuális irányelv) megsértésére alapított jogalap.

2.

A második, az EUMSZ 110. cikkének megsértésére alapított jogalap.

3.

A harmadik, az EUMSZ 56. cikkének megsértésére alapított jogalap.

4.

A negyedik, az EUMSZ 49. cikkének megsértésére alapított jogalap.

5.

Az ötödik, az EUMSZ 107. cikkének megsértésére alapított jogalap.

6.

A hatodik, lényeges eljárási követelmények megsértésére alapított jogalap.

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/52

—

semmisítse meg a Belga Királyság által végrehajtott SA.37667 (2015/C) (korábbi 2015/NN) számú, a többletnyereség adómentességére bevezetett állami támogatási programról szóló, 2016. január 11-i bizottsági határozatot (1);

—

vagylagosan, semmisítse meg a határozat 2–4. cikkét;

—

mindenképpen semmisítse meg a határozat 2–4. cikkét annyiban, amennyiben e cikkek (a) az olyan jogalanyokon kívüli egyéb jogalanyokkal való visszatéríttetést is megkövetelik, amelyek tekintetében a határozatban meghatározott „többletnyereségadó-megállapítást” bocsátottak ki és (b) a visszatéríttetést a kedvezményezett adómegtakarításaival megegyező összegben követelik meg, anélkül hogy lehetővé tennék Belgium számára, hogy figyelembe vegye a más adóigazgatási szervek általi tényleges felfelé kiigazítást;

—

a Bizottságot kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

1.

Első jogalap: nyilvánvaló mérlegelési hiba, hatáskör túllépése és a megfelelő indokolás elmulasztása, amennyiben a megtámadott határozat támogatási program fennállását állapítja meg.

2.

Második jogalap: az EUMSZ 107. cikk és az indokolási kötelezettség megsértése, valamint nyilvánvaló mérlegelési hiba, amennyiben a megtámadott határozat a megvalósítani szándékozott programot akként minősíti, hogy az szelektív előnyt nyújt.

3.

Harmadik jogalap: az EUMSZ 107. cikk és az indokolási kötelezettség megsértése, valamint nyilvánvaló mérlegelési hiba, amennyiben a megtámadott határozat megállapítja, hogy a megvalósítani szándékozott program előnyt biztosít.

4.

Negyedik jogalap, másodlagosan: az EUMSZ 107. cikk megsértése, a bizalomvédelem és az arányosság elvének megsértése, nyilvánvaló mérlegelési hiba, hatáskör túllépése és a megfelelő indokolás elmulasztása, amennyiben a megtámadott határozat elrendeli, hogy Belgium téríttesse vissza a támogatást.

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/53

—

semmisítse meg az Európai Bizottság által 2016. szeptember 19-én hozott, nem a felperes ajánlatát nyertesnek nyilvánító, és az OIB.02/PO/2016/012/703. sz. szerződést a RIDEAUPRESS ITLINE csoportnak odaítélő határozatot;

—

hagyja helyben a felperes kártérítés iránti kérelmét; következésképpen kötelezze az Európai Bizottságot arra, hogy fizessen meg a felperes számára késedelmi, majd a teljes kifizetésig járó törvényes kamattal számított perkamattal növelt 387 500 euró főösszeget a szerződés elvesztés miatt elszenvedett kár okán;

—

az Európai Bizottságot kötelezze az eljárás valamennyi költségének viselésére.

1.

Az első, az indokolási kötelezettségnek és a felperes megfelelő ügyintézéshez való jogának és az átláthatóság elvének megsértésére alapított jogalap, amennyiben a felperes ismételt és nyomatékos kérelmei ellenére a Bizottság nem közölte vele a szerződés nyertes ajánlattevője termékeinek műszaki sajátosságait, valamint a hozzá benyújtott ajánlatok és minták vizsgálati jelentésének eredményeit.

2.

A második, az átláthatóság és az ajánlattevőkkel történő egyenlő bánásmód elvének mind az ajánlattételhez szükséges dokumentáció elkészítése, mind pedig az ajánlattevők ajánlatainak Bizottság általi értékelése során történő megsértésére alapított jogalap. A felperes különösen az alábbiakat rója fel az alperes terhére:

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/54

—

semmisítse meg az SA.44351 (2016/C) (korábbi 2016/EO) számú állami támogatásról (Lengyelország – lengyelországi kiskereskedelmi adó) szóló, 2016. szeptember 19-i bizottsági határozatot (az értesítés a C(2016) 5596. számú dokumentummal történt), és

—

az Európai Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első jogalap: a szelektivitás kritériumának nyilvánvalóan téves értékelése következtében a lengyel kiskereskedelmi adó EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak való téves minősítése

2.

A második jogalap: az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. július 13-i (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet 13. cikke (1) bekezdésének, valamint az arányosság elvének megsértése azáltal, hogy elrendelték a lengyel kiskereskedelmi adó progresszív mértékei alkalmazásának azonnali hatállyal való felfüggesztését

3.

A harmadik jogalap: a megtámadott határozat hiányos és elégtelen indokolása

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/55

—

semmisítse meg az Európai Bizottság 2016. szeptember 21-i határozatát;

—

nyilvánítsa jogellenesnek és a közös piaccal összeegyeztethetetlennek a CABAB részére az ERFA, a francia állam, a Conseil régional d’Aquitaine és a Conseil général des Pyrénées Atlantiques által folyósított támogatásokat;

—

kötelezze a francia államot, a Conseil régional d’Aquitaine-t és a Conseil général des Pyrénées Atlantiques-ot, valamint az Európai Regionális Fejlesztési Alapot (ERFA) a jogellenesen nyújtott támogatások visszatéríttetésére a támogatás rendelkezésre bocsátásától számított törvényes kamatokkal együtt;

—

az Európai Bizottságot kötelezze az eljárás valamennyi költségének a viselésére, beleértve 5 000 euró összegig az ügyvédi költségeket is.

1.

Az első, az Európai Bizottság határozatának belső jogellenességére alapított jogalap.

2.

A második, az ERFA, a francia állam, a Conseil régional d’Aquitaine és a Conseil général des Pyrénées Atlantiques által a „Technocité” projekt részére, a Communauté d’agglomération Côte-Basque-Adour (CABAB) javára odaítélt finanszírozás bejelentésének elmaradására alapított jogalap.

3.

A harmadik, a finanszírozásnak a belső piaccal való összeegyeztethetetlenségére alapított jogalap.

4.

A negyedik a finanszírozás odaítélési feltételeinek végre nem hajtására alapított jogalap.

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/56

—

helyezze hatályon kívül az ECHA 2016. november 15-i SME (2016) 5150. sz. határozatát, amely megállapította, hogy a FERTISAC S.L. nem teljesítette a középvállalkozásokra vonatkozó díjak csökkentésére vonatkozó kedvezményre való jogosultsághoz szükséges feltételeket, és közigazgatási díj megfizetésére kötelezte;

—

érvénytelenítse az ECHA 2016. november 15-i SME (2016) 5150. sz. határozata alapján az ECHA által kiállított, 2016. november 15-i, 10060160. sz. számlát a FERTISAC S.L. által megfizetett díj és a nagyvállalatokkal szemben kiszabható díj közötti különbözetnek megfelelő összeg erejéig;

—

érvénytelenítse az ECHA által kiállított, 2016. november 15-i, 10060161. sz. számlát, amely a közigazgatási díjat az ECHA 2016. november 15-i SME (2016) 5150. sz. határozata alapján állapította meg;

—

az Európai Vegyianyag-ügynökséget (ECHA) kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, a FERTISAC, S.L. nagyvállalatnak való minősítésének hibájára alapított jogalap

A vállalkozások kkv-nek minősítéséhez két küszöbérték létezik. Nem arról van szó, hogy elegendő az egyik küszöbértéket meghaladni (amint az az ECHA határozatából következik, hiszen az csupán az egyiket veszi figyelembe e kettő közül, az éves üzleti forgalmat), egyértelműen figyelmen kívül hagyva az első feltételt, vagyis a létszámot, amely az előbbitől az „és” kötőszóval egyértelműen el van választva. Márpedig a FERTISAC S.L.-nél foglalkoztatott személyek létszáma soha nem haladta meg a 250 főt.

2.

A második, a 2003/361 ajánlásnak az alperes általi téves értelmezésére alapított jogalap

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/57

—

elsődlegesen, semmisítse meg a Spanyolország által meghatározott labdarúgó-kluboknak nyújtott, SA.29769 (2013) (ex 2013INN) állami támogatásról szóló, 2016. július 4-i európai bizottsági határozatot;

—

másodlagosan, semmisítse meg az említett határozat 4. és 5. cikkét;

—

a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, az arra történő hivatkozásra alapított jogalap, hogy a megtámadott határozat sérti az EUMSZ 49. cikket, az EUMSZ 107. cikkel és az EUMSZ 108. cikkel összefüggésben, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának (Charta) 16. cikkét, mivel a megtámadott határozat indokolása egy olyan nemzeti jogszabályra támaszkodik, amely sérti a letelepedés szabadságát.

2.

A második, az arra történő hivatkozásra alapított jogalap, hogy a megtámadott határozat sérti az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését, mivel a Bizottság i) nem elemzi az egyes szervezeti típusok tekintetében az adómértéktől függően alkalmazandó levonásokat; ii) nem cselekszik részrehajlás nélkül, terhelő és enyhítő bizonyítékokat keresve,; és, következésképpen, iii) jogellenesen jut arra a következtetésre, hogy az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett előny áll fenn.

3.

A harmadik, az arra történő hivatkozásra alapított jogalap, hogy a megtámadott határozat sérti: i) a bizalomvédelem elvét, mivel elrendeli a feltételezett támogatás visszafizetését, tekintettel arra, hogy a spanyol közigazgatás cselekvésének és az eljárás időtartamának fényében az FC Barcelona jogosan bízhatott a a számára kötelezően előírt adórendszer jogszerűségében; és i) a jogbiztonság alapvető követelményét.

4.

A negyedik, az arra történő hivatkozásra alapított jogalap, hogy a megtámadott határozat sérti az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését, mivel nem veszi figyelembe, hogy a támogatást az adórendszer belső logikája igazolja.

5.

Az ötödik, az arra történő hivatkozásra alapított jogalap, hogy a megtámadott határozat sérti az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdését, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. július 13-i (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet (HL 2015 L 248., 9. o.) 21. és 23. cikkét, mivel egy létező támogatás visszafizetését rendeli el, és nem tartja tiszteletben az ilyen jellegű támogatásokra vonatkozó eljárást.

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/58

—

kötelezze az Európai Uniót és/vagy a Központi Bankok Európai Rendszerét (KBER) arra, hogy ellentételezzék a görög államadósság átütemezésében való jogellenes részvételükkel az utólag módosított kollektív cselekvési záradékok bevezetése révén a felpereseknek okozott kárral összefüggésben benyújtott kérelemben meghatározott összegeket;

—

másodlagosan kötelezze az Uniót és/vagy az Európai Központi Bankot (EKB) arra, hogy ellentételezzék a felpereseket a görögországi közszférabeli hitelezőknek a görög államadósság átütemezéséből való jogellenes kizárásával okozott kárral összefüggésben benyújtott kérelemben meghatározott összegek tekintetében;

—

mindenesetre kötelezze az EKB-t arra, hogy ellentételezze a felpereseket a keresetben minden egyes felperes vonatkozásában meghatározott, a KBER-nek a görög államadósság átütemezéséből való jogellenes kizárásából fakadó károk tekintetében;

—

az EKB-t és/vagy az Uniót kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

1.

Az első, arra alapított jogalap, hogy az Unió és/vagy az EKB és a KBER intézkedéseiket hatáskörük túllépésével és az EUMSZ 120–126. cikkel, az EUMSZ 127. cikkel és az EUMSZ 352. cikk (1) bekezdésével ellentétesen hozták.

2.

A második, arra alapított jogalap, hogy az EKB-nek és a KBER-nek a különösen a KBER átütemezésből való kizárására vonatkozó intézkedései sértik az EUMSZ 123. cikket.

3.

A harmadik, arra alapított jogalap, hogy az Unió és/vagy az EKB és a KBER intézkedései sértik a felpereseknek az Alapjogi Charta 17. cikke által védelemben részesített tulajdonhoz való jogát.

4.

A negyedik, arra alapított jogalap, hogy az Unió és/vagy az EKB és a KBER intézkedései sértik a tőkemozgásnak az EUMSZ 63. cikkben védelemben részesített szabadságát.

5.

Az ötödik, arra alapított jogalap, hogy az Unió és/vagy az EKB és a KBER intézkedései sértik a felpereseknek az Alapjogi Charta 20. cikke által védelemben részesített egyenlő bánásmódhoz való jogát.

30.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/58

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

változtassa meg a megtámadott határozatot, és állapítsa meg a vitatott védjegy törlését a megtámadott határozat által nem törölt áruk és szolgáltatások vonatkozásában, az áruk csomagolása és raktározása (39. osztály), utazásszervezés (39. osztály), valamint tűzoltó készülékek (9. osztály) kivételével;

—

az EUIPO-t és a Repower AG-t kötelezze a költségek viselésére.

—

a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának megsértése;

—

a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése;

—

a 207/2009 rendelet EUMSZ 296. cikkel összefüggésben értelmezett 75. cikkének megsértése.