1.

A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (1) (a továbbiakban: a tanácsi rendelet) létrehozza a párhuzamos hatáskörök rendszerét, melynek keretében a Bizottság és a tagállamok versenyhatóságai (a továbbiakban: NVH-k) (2) alkalmazhatják az EK-Szerződés (a továbbiakban: a Szerződés) 81. és 82. cikkét. Az NVH-k és a Bizottság együttesen alkotják a hatóságok összefogó hálózatát: a közérdek szolgálatában járnak el, és szorosan együttműködnek a verseny védelme érdekében. A hálózat az EK versenypolitikájának alkalmazásával és végrehajtásával kapcsolatos konzultációk és együttműködés fóruma. Keretet biztosít az európai versenyhatóságok számára a Szerződés 81. és 82. cikkének alkalmazása esetén, és a közös európai versenykultúra létrehozásának és fenntartásának alapjául szolgál. A hálózat neve „Európai Versenyhatóságok Hálózata” (ECN).

2.

Az NVH-k szerkezete tagállamonként változik. Egyes tagállamokban egyetlen testület vizsgálja ki az ügyeket és hozza meg a különböző típusú határozatokat. Más tagállamokban két testület között oszlanak meg a funkciók: az egyik az ügy kivizsgálásáért, a másik pedig – amely gyakran kollegiális testület – a határozathozatalért felel. Végül bizonyos tagállamokban csak bíróság hozhat tiltó és/vagy bírság kiszabásáról szóló határozatot: míg a versenyhatóság ügyészként jár el annak érdekében, hogy az ügy a bíróság elé kerüljön. A hatékonyság általános alapelvének figyelembevételével a tanácsi rendelet 35. cikke lehetővé teszi az EU-tagállamok számára, hogy kiválasszák azt a testületet vagy azokat a testületeket, amelyeket nemzeti versenyhatóságnak jelölnek ki, és ezek között osszák el a funkciókat. A közösségi jog általános elvei alapján a tagállamok kötelezettsége a hatékony, arányos és az EK–jogszabályok megsértésétől visszatartó szankciókat biztosító rendszer létrehozása (3). A tagállamok végrehajtási rendszere eltérő, de az együttműködés alapjaként elismerték egymás rendszerének alapvető normáit (4).

3.

A versenyhatóságok hálózatának biztosítania kell a feladatok hatékony elosztását, valamint az EK versenyszabályainak hatékony és következetes alkalmazását. A hálózat működésének legfontosabb alapelveit a tanácsi rendelet, illetve az Európai Versenyhatóságok Hálózata működéséről szóló együttes tanácsi és bizottsági nyilatkozat állapítja meg. A jelen közlemény a rendszert részleteiben mutatja be.

4.

A hálózaton belüli konzultációk és eszmecserék a versenyjog érvényesítéséért felelős hatóságokra tartoznak, és nem módosítják a vállalatok közösségi vagy nemzeti jogszabályokból eredő jogait és kötelezettségeit. A versenyhatóságok teljes körűen felelősek azért, hogy az általuk vizsgált ügyekben biztosítsák a megfelelő és tisztességes eljárást.

5.

A tanácsi rendelet a párhuzamos hatáskörök rendszerére épül, amelynek keretében minden versenyhatóságnak joga van a Szerződés 81. és 82. cikkének alkalmazására, és felelős a feladatok hatékony elosztásért azokban az esetekben, amikor vizsgálat szükségessége merül fel. Ugyanakkor a hálózat minden tagja teljes körű mérlegelési jogkörrel bír annak eldöntésében, hogy egy konkrét ügyet kivizsgáljanak-e. A párhuzamos hatáskörök rendszerében az ügyekkel a következők foglalkoznak:

6.

Az ügyben az esetek többségében az a hatóság marad illetékes, amelyikhez a panasz érkezett vagy amelyik hivatalból, ex officio az eljárást (5) kezdeményezte. Az ügy átadásának lehetőségét csak az eljárás kezdetén veszik tekintetbe (lásd a 18. bekezdést), amennyiben az illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy nincs megfelelő helyzetben az intézkedéshez, vagy ha más hatóságok is úgy ítélik meg, hogy megfelelő helyzetben vannak az intézkedéshez (lásd a 8–15. bekezdést).

7.

Amennyiben a verseny és a közösségi érdek hatékony védelme érdekében szükség van az ügy átadására, a hálózat tagjai – a lehető leggyakrabban – megkísérlik egyetlen olyan hatóságnak átadni az ügyet, amely helyzetéből fakadóan a megfelelő módon foglalkozhat az üggyel (6). Az ügy átadásának minden esetben gyors és hatékony folyamatnak kell lennie, és nem hátráltathatja a folyamatban lévő vizsgálatokat.

8.

Egy hatóság akkor alkalmas arra, hogy egy adott ügyben eljárjon, ha a következő három feltétel együttesen teljesül:

9.

A fenti kritériumok jelzik, hogy hogy fenn kell állnia a jogsértés és a tagállam területe közötti lényeges kapcsolatnak ahhoz, hogy a tagállam versenyhatósága legyen az ügy kezelésére leginkább alkalmas hatóság. Várható, hogy a legtöbb esetben azon tagállamok hatóságai lesznek a leginkább alkalmasak, amelyek területén a jogsértés jelentős hatással van a versenyre, feltéve, hogy eredményesen meg tudják szüntetni a jogsértést, akár egyéni, akár párhuzamos intézkedések által mindaddig, amíg az intézkedésre nem a Bizottság válik a legalkalmasabbá (lásd alább a 14. és 15. bekezdést).

10.

Ebből az következik, hogy rendszerint egy adott NHV a leginkább alkalmas az olyan megállapodások vagy gyakorlatok kezelésére, amelyek főleg a területén zajló versenyt befolyásolják jelentős mértékben.

11.

Ezen túlmenően, egy NVH egyéni intézkedése megfelelő lehet annak ellenére is, hogy akár több NVH is alkalmasnak tekinthető, ugyanakkor egyetlen NVH intézkedése is elégséges a teljes jogsértés megszüntetéséhez.

12.

Több (kettő vagy három) NVH párhuzamos intézkedése megfelelő lehet olyan esetekben, amikor egy megállapodás vagy magatartás elsősorban az egyes NVH-k saját területén zajló versenyt jelentősen befolyásolja, és egyetlen NVH intézkedése nem elégséges a teljes jogsértés egészének megszüntetéséhez és/vagy megfelelő szankcionálásához.

13.

A párhuzamos intézkedést folytató hatóságok arra törekednek, hogy intézkedéseiket a lehető legnagyobb mértékben koordinálják. E célból a hatóságok számára hasznos lehet egyikük kijelölése a vezető hatóság szerepkörére, valamint az, hogy bizonyos feladatokat, mint például a vizsgálati intézkedések koordinálását, a vezető hatóságra ruházzák, miközben minden egyes hatóság továbbra is felelős saját eljárásainak lefolytatásáért.

14.

A Bizottság különösen akkor a leginkább alkalmas eljárni, ha egy vagy több megállapodás vagy gyakorlat, beleértve a hasonló megállapodások vagy gyakorlatok rendszerét, három vagy annál több tagállam versenyére gyakorol hatást (három vagy annál több tagállamra kiterjedő, határokon átívelő piacok, vagy több nemzeti piac esetében).

15.

Továbbá a Bizottság különösen akkor tekinthető leginkább alkalmasnak az ügyben eljárni, amikor az szorosan kapcsolódik más közösségi rendelkezésekhez, amelyeket kizárólagosan vagy eredményesebben a Bizottság alkalmazhat, ha a közösségi érdek szükségessé teszi a közösségi versenypolitika fejlesztését szolgáló határozat elfogadását, olyan esetekben, amikor új versenypolitikai kérdés merül fel, vagy az a hatékony jogérvényesítés biztosítása érdekében szükséges.

16.

A párhuzamos eljárások észlelése és annak biztosítása érdekében, hogy az üggyel az arra alkalmas versenyhatóság foglalkozzon, a hálózat tagjait kellő időben tájékoztatni kell a különböző versenyhatóságok előtt folyamatban lévő ügyekről (7). Amennyiben egy ügy áttételéről kell gondoskodnia hálózat és az érintett vállalkozások érdekében ezt késedelem nélkül kell megtenni.

17.

A tanácsi rendelet az ügyek hatékony és kellő időben történő átadása érdekében egy mechanizmust hoz létre a versenyhatóságok kölcsönös tájékoztatására. A tanácsi rendelet 11. cikkének (3) bekezdése kötelezi az NVH-kat, hogy amennyiben a Szerződés 81. vagy 82. cikke alapján járnak el, az első hivatalos vizsgálati cselekmény előtt vagy annak megkezdése után késedelem nélkül értesítsék erről a Bizottságot. Megállapítja továbbá, hogy az információ más NVH-k számára is hozzáférhetővé tehető (8). A tanácsi rendelet 11. cikke (3) bekezdése azt a célt szolgálja, hogy amint a hatóság megkezdi az ügy vizsgálatát, a hálózat észlelhesse a párhuzamos eljárásokat és az ügyek esetleges áttételét megkezdhesse. Az NVH-kat és a Bizottságot tehát még az előtt vagy rögtön az után értesíteni szükséges, hogy az ügyben ahhoz hasonló vizsgálati cselekménynek megfelelő intézkedés történne, amelyet a Bizottság a tanácsi rendelet 18–21. cikke értelmében megtehet. A tanácsi rendelet 11. cikkének (2) bekezdése értelmében a Bizottság szintén vállalta azt a kötelezettséget, hogy értesíti az NVH-kat. A hálózat tagjai anélkül, hogy az ügyet részletesen ismertetnék, egy formanyomtatvány kitöltésével értesítik egymást a folyamatban lévő ügyekről, olyan információk megadásával, mint az ügyet vizsgáló hatóság megnevezése, az érintett termék, területek és felek, a vélelmezett jogsértés, a jogsértés feltételezett időtartama és az ügy eredete. Amennyiben az üggyel kapcsolatban fontos körülmény áll be, a hálózat tagjai naprakész tájékoztatást nyújtanak egymásnak.

18.

Amennyiben az ügy áttételével kapcsolatos kérdések merülnek fel, azokról késedelem nélkül kell dönteni, általában a hálózatnak a tanácsi rendelet 11. cikke értelmében küldött első tájékoztatás időpontjától számított két hónapon belül. Ezalatt az időtartam alatt a versenyhatóságok megpróbálnak megállapodásra jutni az esetleges áttételről, és adott esetben a párhuzamos intézkedés feltételeiről.

19.

Az átadási időszak végén az ügyet vizsgáló versenyhatóság vagy versenyhatóságok általában az eljárás befejezéséig jár el/járnak el az ügyben. A kezdeti két hónapos ügyelosztási időszakot követően az ügy csak akkor tehető át, ha az azzal kapcsolatban ismert tények az eljárás során jelentősen megváltoznak.

20.

Amennyiben egyazon megállapodással vagy magatartással kapcsolatban több versenyhatóság is eljár – akár azért, mert panasz érkezett hozzájuk, akár azért, mert hivatalból indított eljárásban járnak el –, a tanácsi rendelet 13. cikke jogalapot biztosít arra, hogy az eljárást felfüggesszék, vagy a panaszt elutasítsák, azzal az indokkal, hogy az ügyben valamely más versenyhatóság jár el. A tanácsi rendelet 13. cikkében „az ügyben eljár” kifejezés nem pusztán azt jelenti, hogy más hatósághoz is nyújtottak be panaszt. A kifejezés arra utal, hogy a másik hatóság a saját nevében vizsgálja vagy vizsgálta az ügyet.

21.

A tanácsi rendelet 13. cikke akkor alkalmazandó, ha a panaszos által megfogalmazott versenyjogi aggályokat felvető ügyben egy másik hatóság jár vagy járt el, még akkor is, ha az érintett hatóság egy másik panaszos által benyújtott panasz alapján vagy hivatalból, ex officio eljárás eredményeként járt vagy jár el. Ez azt jelenti, hogy a tanácsi rendelet 13. cikkét akkor lehet hivatkozni, ha a megállapodás vagy magatartás ugyanarra a jogsértés(ek)re, ugyanarra az érintett földrajzi és termékpiacra vonatkozik.

22.

Az NVH felfüggesztheti vagy megszüntetheti az eljárást, erre vonatkozó kötelezettség azonban nem terheli. A tanácsi rendelet 13. cikke teret enged az egyes egyedi esetek sajátosságainak figyelembevételére. Ez a fajta rugalmasság különösen fontos: amennyiben az ügy lényegi vizsgálatát követően egy hatóság elutasítja a panaszt, egy másik hatóság feltehetően nem kívánja majd az ügy újbóli vizsgálatát. Ha azonban a panaszt egyéb okból utasították el (pl. a hatóságnak nem sikerült összegyűjtenie a jogsértés bizonyításához szükséges bizonyítékokat), egy másik hatóság lefolytathatja a saját vizsgálatát, és eljárhat az ügyben. A folyamatban lévő ügyek esetében ezt a rugalmasságot az is tükrözi, hogy minden NVH eldöntheti, hogy megszünteti vagy felfüggeszti-e az eljárást. Egy hatóság adott esetben nem kívánja megszüntetni az ügyet, amíg egy másik hatóság eljárásának eredménye nem ismert. Az eljárás felfüggesztésének lehetősége megengedi a hatóság számára, hogy később határozzon az eljárás esetleges megszüntetéséről. Ez a rugalmasság a szabályok következetes alkalmazását is megkönnyíti.

23.

Amennyiben egy hatóság azért szünteti meg vagy függeszti fel az eljárást, mert egy másik hatóság jár el az ügyben, a tanácsi rendelet 12. cikke értelmében továbbíthatja a panaszostól kapott információkat az ügyben eljáró hatóságnak.

24.

A tanácsi rendelet 13. cikke a panasz egy részére vagy a valamely ügyben folyamatban lévő eljárás egy részére is alkalmazható. Előfordulhat, hogy csak a panasz vagy az ex officio eljárás egy része fedi egy másik versenyhatóság előtt folyamatban lévő vagy már korábban tárgyalt ügyet. Ebben az esetben a panaszt fogadó versenyhatóság a tanácsi rendelet 13. cikke alapján elutasíthatja a panasz egy részét, míg a panasz többi részével a megfelelő módon foglalkozhat. Ugyanez az elv alkalmazandó az eljárások megszüntetésére.

25.

A tanácsi rendelet 13. cikke nem az egyetlen jogalap az ex officio eljárások felfüggesztéséhez vagy megszüntetéséhez és a panaszok elutasításához. Mindezt az NVH-k a nemzeti eljárásjog alapján is megtehetik. A Bizottság a közösségi érdek hiánya vagy a panasz jellegével összefüggő egyéb okok miatt is elutasíthatja a panaszt (9).

26.

A hálózat működésének egyik alapeleme, hogy a versenyhatóságok kicserélhetik és felhasználhatják a Szerződés 81. és 82. cikkének alkalmazása céljából összegyűjtött információkat (ideértve a dokumentumokat, nyilatkozatokat, digitális információkat is). Ez a jogkör az ügyek hatékony elosztásának és kezelésének előfeltétele.

27.

A tanácsi rendelet 12. cikke megállapítja, hogy a Szerződés 81. és 82. cikkének alkalmazásában a Bizottság és a tagállamok versenyhatóságai jogosultak egymásnak bármely tényszerű vagy jogi tájékoztatást megadni, és azokat bizonyítékként felhasználni, ideértve a bizalmas jellegű információt is. Ez azt jelenti, hogy információcsere nemcsak valamely NVH és a Bizottság, hanem az NVH-k között is történhet. A tanácsi rendelet 12. cikke elsőbbséget élvez a tagállamok ellentétes jogszabályi rendelkezéseivel szemben. Azt a kérdést, hogy az átadó hatóság jogszerűen gyűjtötte-e össze az információkat, az adott hatóságra alkalmazandó jogszabályok alapján vizsgálják. Az információk átadásakor az átadó hatóság tájékoztathatja az átvevő hatóságot, hogy az információk összegyűjtését vitatják-e vagy várható-e vitatásuk.

28.

Az információ cseréje és használata a következő biztosítékokat tartalmazza a vállalkozások és a magánszemélyek számára:

29.

A tanácsi rendelet értelmében egy NVH segítséget kérhet egy másik NVH-tól, hogy az a nevében információt gyűjtsön. Egy NVH megkérheti a másik NVH-t, hogy a nevében tényfeltáró intézkedéseket végezzen. A tanácsi rendelet 12. cikke felhatalmazza a segítséget nyújtó NVH-t, hogy továbbítsa az összegyűjtött információt a kérelmező NVH-nak. Az NVH-k közötti információcsere és az információ bizonyítékként történő felhasználása a kérelmező NVH által a tanácsi rendelet 12. cikkének megfelelően történik. Amennyiben egy NVH egy másik NVH nevében jár el, a saját eljárási szabályai alapján és saját vizsgálati jogköre szerint jár el.

30.

A tanácsi rendelet 22. cikkének (2) bekezdése értelmében a Bizottság felkérheti az egyik NVH-t arra, hogy a nevében vizsgálatot végezzen. A Bizottság a tanácsi rendelet 20. cikkének (4) bekezdése szerint fogadhat el határozatot, vagy egyszerűen kérelmet nyújthat be az NVH-hoz. Az NVH tisztviselői nemzeti joguknak megfelelően gyakorolják hatáskörüket. A Bizottság alkalmazottai segítséget nyújthatnak az NVH-nak a vizsgálat során.

31.

A hálózat minden tagja részt vesz abban, hogy az ügyek elosztása gyors és hatékony folyamat legyen. Mivel a tanácsi rendelet létrehozta a párhuzamos hatáskörök rendszerét, az ügyek elosztása a hálózat tagjai között pusztán a feladatok elosztását jelenti, amely során egyes hatóságok tartózkodnak az eljárás gyakorlati lépéseitől. Az ügyek elosztása tehát nem teremt egyéni jogokat a jogsértésben részt vett vagy abban érintett vállalatoknak arra, hogy az üggyel egy adott hatósághoz forduljanak.

32.

Egy ügyet azért adnak át egy adott versenyhatóságnak, mert a fentebb ismertetett elosztási kritériumok alkalmazása ahhoz a következtetéshez vezet, hogy az a hatóság egyedi vagy párhuzamos intézkedéssel alkalmas az ügyben eljárni. Annak a versenyhatóságnak, amelyhez az ügyet áttették, mindenképpen módjában állt volna ex officio eljárást kezdeményezni a jogsértéssel szemben.

33.

Ezenkívül minden versenyhatóság a közösségi versenyjogot alkalmazza, és a tanácsi rendelet mechanizmusokat állapít meg a szabályok következetes alkalmazásának biztosítása érdekében.

34.

Amennyiben egy ügyet áttesznek a hálózaton belül, az érintett versenyhatóságok a lehető legrövidebb időn belül értesítik az érintett vállalkozásokat és a panaszos(oka)t.

35.

Amennyiben a Bizottsághoz a tanácsi rendelet 7. cikke szerinti panaszt nyújtanak be, és amennyiben a Bizottság nem vizsgálja meg a panaszt vagy tiltja be a panasz tárgyát képező megállapodást vagy nem kötelez a magatartás abbahagyására, a panaszosnak joga van a panasz elutasításáról szóló határozatot kézhez venni. Ez a bizottsági végrehajtási rendelet 7. cikke (3) bekezdésének sérelme nélkül történik (12). Az NVH-hoz panaszt benyújtó panaszosok jogait az alkalmazandó nemzeti jog szabályozza.

36.

Ezen túlmenően, a tanácsi rendelet 13. cikke minden NVH számára lehetővé teszi, hogy felfüggesszék vagy elutasítsák a panaszt, azzal az indokkal, hogy az üggyel valamely más versenyhatóság foglalkozik vagy foglalkozott. Ez a rendelkezés a Bizottság számára is lehetővé teszi a panasz elutasítását, hogy az üggyel valamely tagállam versenyhatósága foglalkozik vagy foglalkozott. A tanácsi rendelet 12. cikke lehetővé teszi az információk átadását a hálózaton belüli versenyhatóságoknak, a cikkben említett biztosítékokkal (lásd a fenti 28. bekezdést).

37.

A Bizottság megítélése szerint (13) közösségi érdek kedvező elbánásban részesíteni azokat a vállalkozásokat, amelyek együttműködnek a Bizottsággal a kartelljogsértések vizsgálatában. Számos tagállam fogadott el a kartellvizsgálatokkal összefüggő engedékenységi programokat (14). Az engedékenységi programok célja, hogy a versenyhatóságok könnyebben észlelhessék a kartelltevékenységet, és így visszatartó erővel lépjenek fel a jogsértő kartellekben való részvétellel szemben.

38.

Az Európai Unió egészére érvényes, teljes mértékben összehangolt engedékenységi programok hiányában az egyik hatósághoz benyújtott engedékenység iránti kérelem nem tekintendő egy másik hatósághoz benyújtott kérelemnek. Ezért a kérelmező érdeke, hogy minden olyan versenyhatóságnál kérelmezze az engedékenységet, amelynek jogában áll alkalmazni a Szerződés 81. cikkét a jogsértéssel érintett területen, és amely alkalmasnak minősül a kérdéses jogsértés ügyében eljárni (15). Tekintettel arra, hogy a meglévő engedékenységi programok többségében kiemelt fontossága van a kérelem időbeli ütemezésének, a kérelmezők megfontolhatják, hogy nem lenne-e érdemes az engedékenységi kérelmeket egy időpontban benyújtani az illetékes hatóságoknak. A helyzete megvédésére a kérelmezőnek kell megtennie az általa megfelelőnek ítélt lépéseket hatóságok lehetséges eljárásai tekintetében.

39.

Ahogy a Szerződés 81. és 82. cikkének alkalmazásakor mindig, az engedékenységi kérelem eredményeként kezdeményezett eljárás kapcsán is az üggyel foglalkozó NVH-nak tájékoztatnia kell a Bizottságot, és az információt a tanácsi rendelet 11. cikkének (3) bekezdése értelmében a hálózat többi tagja számára is hozzáférhetővé kell tennie (lásd a 16. és az azt követő bekezdéseket). A Bizottság hasonló kötelezettséget vállalt: a tanácsi rendelet 11. cikkének (2) bekezdése értelmében értesítenie kell az NVH-kat. Ezekben az esetekben azonban a hálózatnak a 11. cikk értelmében benyújtott információkat a hálózat többi tagja nem használhatja saját kezdeményezésre indított vizsgálat alapjaként, sem a Szerződés versenyszabályai, sem – NVH-k esetében – a nemzeti versenyjog vagy egyéb jogszabályok értelmében (16). Ez nem érinti a hatóság azon jogkörét, hogy egyéb forrásokból szerzett információ alapján vizsgálatot kezdeményezzen, vagy – a 40. és 41. bekezdés feltételével – a 12. cikk értelmében információt kérjen, szerezzen vagy használjon fel a hálózat bármely tagjától, beleértve azt a tagot is, amelyhez az engedékenységi kérelmet benyújtották.

40.

A 41. bekezdésben említett eset kivételével, az engedékenységi programban való részvételt kérelmező által önként szolgáltatott információkat kizárólag a kérelmező beleegyezésével továbbítják a hálózat bármely másik tagjának a tanácsi rendelet 12. cikke értelmében. Ugyanígy a vizsgálat során vagy azt követően, vagy bármely más tényfeltáró intézkedéssel vagy azt követően szerzett egyéb információ – amely vizsgálatot vagy intézkedést kizárólag az engedékenységi kérelem eredményeként lehetett elvégezni vagy megtenni – kizárólag akkor adható át a tanácsi rendelet 12. cikke értelmében egy másik hatóságnak, ha a kérelmező fél beleegyezett, hogy az engedékenységi kérelemben önként benyújtott információt továbbítsák az adott hatóságnak. A hálózat tagjai a hozzájárulás adására bátorítják az engedékenységet kérelmezőket, különösen az olyan hatóságok előtt történő feltárás esetében, amelyek nyitottak a kérelmező engedékenységi programban való részvételére. Amennyiben az engedékenységet kérelmező beleegyezését adta az információ másik hatóságnak történő továbbításához, a beleegyezés nem vonható vissza. Ez a bekezdés nem érinti azonban a kérelmező felek azon felelősségét, hogy az általuk megfelelőnek ítélt bármely hatósághoz engedékenységi kérelmet nyújtsanak be.

41.

A fentiektől eltérően, az információnak a tanácsi rendelet 12. cikke szerinti, egy másik hatóság részére történő átadásához az alábbi körülmények bármelyikének fennállása esetén nincs szükség a kérelmező fél beleegyezésére:

42.

Az engedékenységi kérelem eredményeként indított ügyekkel összefüggő és a Bizottságnak a tanácsi rendelet 11. cikke (3) bekezdésének értelmében (17) benyújtott információhoz kizárólag azok az NVH-k férhetnek hozzá, amelyek elkötelezték magukat a fent vázolt alapelvek tiszteletben tartása mellett (lásd a 72. bekezdést). Ugyanezt az alapelvet kell alkalmazni akkor is, ha a Bizottság a hozzá benyújtott engedékenységi kérelem eredményeként kezdeményezett eljárást. Ez nem érinti a hatóságok azon jogkörét, hogy a tanácsi rendelet 12. cikke értelmében információkhoz juthatnak, feltéve, hogy a 40. és 41. bekezdés rendelkezéseit tiszteletben tartják.

43.

A tanácsi rendelet célja a Szerződés 81. és 82. cikkének a Közösség egész területén való következetes alkalmazása. E tekintetben az NVH-k tiszteletben tartják a tanácsi rendelet 3. cikkének (2) bekezdésében megfogalmazott konvergenciaszabályt. A 16. cikk (2) bekezdésével összhangban, amennyiben a tagállamok versenyhatóságai a Szerződés 81. vagy 82. cikkének hatálya alá tartozó olyan megállapodásokról, döntésekről vagy magatartásokról határoznak, amelyek már bizottsági határozat tárgyát képezik, nem hozhatnak a Bizottság által elfogadott határozattal ellentétes határozatot. A versenyhatóságok hálózatában a Bizottság – mint a Szerződés őre – azzal a végső, de nem egyedüli kötelezettséggel rendelkezik, hogy az EK versenyjogának alkalmazásakor versenypolitikát dolgozzon ki, és biztosítsa a következetességet.

44.

A tanácsi rendelet 11. cikke (4) bekezdésének megfelelően az NVH-k legkésőbb 30 nappal a Szerződés 81. vagy 82. cikkét alkalmazó és a jogsértés abbahagyására kötelező határozat elfogadása, kötelezettségvállalások elfogadása vagy a csoportmentességről szóló rendelet rendelkezései alapján való mentesülés visszavonása előtt értesítik a Bizottságot. A határozat elfogadása előtt legkésőbb harminc nappal az ügy összefoglalását, a tervezett határozatot vagy ennek hiányában a tervezett eljárás menetéről szóló bármely dokumentumot megküldik a Bizottság részére.

45.

A tanácsi rendelet 11. cikkének (3) bekezdése értelmében a kötelezettség a Bizottság tájékoztatására vonatkozik, a Bizottságot tájékoztató NVH azonban megoszthatja az információt a hálózat többi tagjával.

46.

Amennyiben az NVH a tanácsi rendelet 11. cikkének (4) bekezdése szerint tájékoztatta a Bizottságot, és a harminc napos határidő lejárt, az NVH elfogadhatja a határozatot, amennyiben a Bizottság nem kezdeményezett eljárást. Mielőtt az NVH elfogadja a határozatot, a Bizottság írásbeli észrevételeket nyújthat be az ügyről. Az NVH és a Bizottság a közösségi jog következetes alkalmazásának biztosítása érdekében megteszi a megfelelő lépéseket (vö. a 3.bekezdéssel).

47.

Amennyiben kivételes körülmények indokolják, hogy a tanácsi rendelet 11. cikkének (4) bekezdése értelmében az átadott információt követő harminc napnál rövidebb időn belül fogadjanak el határozatot, az érintett NVH lehetőség szerint gyorsabb reakcióra kérheti a Bizottságot. A Bizottság arra törekszik, hogy a lehető legrövidebb időn belül választ adjon.

48.

Az egyéb típusú határozatok – pl. a panasz elutasítására vonatkozó határozatok, az ex officio eljárást lezáró határozatok vagy az ideiglenes intézkedést elrendelő határozatok – is meglehetősen fontosak lehetnek a versenypolitika szempontjából, ezért a hálózat tagjainak érdeke tájékoztatni egymást és megvitatni e határozatokat. Az NVH-k tehát a tanácsi rendelet 11. cikkének (5) bekezdése alapján tájékoztathatják a Bizottságot, és ezáltal a hálózatot, bármely más ügyről, amelyben az EK versenyjogát alkalmazzák.

49.

A hálózat tagjai tájékoztatják egymást az olyan eljárások lezárásáról, amelyekről a tanácsi rendelet 11. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében értesítették a hálózatot (19).

50.

A Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően a Bizottság – amelynek a Szerződés 85. cikkének (1) bekezdése alapján feladata a Szerződés 81. és 82. cikkében megállapított elvek alkalmazásának biztosítása – felel a közösségi versenypolitika iránya meghatározásáért és végrehajtásáért (20). A Bizottság bármikor elfogadhat a Szerződés 81. és 82. cikke szerinti egyedi határozatokat.

51.

A tanácsi rendelet 11. cikkének (6) bekezdése megállapítja, hogy ha a Bizottság a tanácsi rendelet alapján hozott határozat elfogadására irányuló eljárást kezdeményez, az NVH-knak megszűnik az a jogköre, hogy a Szerződés 81. és 82. cikkét alkalmazzák. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a Bizottság megindította az eljárást, az NVH-k nem járhatnak el ugyanazon jogalapra hivatkozással, az egyazon vállalkozáshoz kapcsolódó egyazon megállapodás(ok) vagy magatartás(ok) ellen, egyazon érintett földrajzi és termékpiacon.

52.

Az eljárás kezdeményezése a Bizottság részéről formális aktus (21), amellyel a Bizottság jelzi azt a szándékát, hogy a tanácsi rendelet III. fejezete szerinti határozatot kíván elfogadni. Ez a Bizottság által folytatott vizsgálat bármely szakaszában megtörténhet. Önmagában az a tény, hogy a Bizottsághoz panasz érkezett, nem elegendő az NVH-k jogkörének megszüntetéséhez.

53.

Két egymástól eltérő helyzet állhat elő. Egyrészt, ha egy ügyben a Bizottság az első versenyhatóság, amely eljárást kezdeményez a tanácsi rendelet szerinti határozat meghozatala céljából, a nemzeti versenyhatóságok már nem foglalkozhatnak az üggyel. A tanácsi rendelet 11. cikkének (6) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a Bizottság kezdeményezte az eljárást, az NVH-k nem kezdeményezhetnek saját eljárást azzal a céllal, hogy az egyazon vállalkozáshoz kapcsolódó egyazon megállapodás(ok) vagy magatartás(ok) esetében, egyazon érintett földrajzi és termékpiacon alkalmazzák a Szerződés 81. és 82. cikkét.

54.

A másik helyzet az, amikor egy vagy több NVH a tanácsi rendelet 11. cikkének (3) bekezdése szerint tájékoztatta a hálózatot arról, hogy egy bizonyos ügyben eljár. Az eredeti elosztási időszak során (az irányadó határidő két hónap, lásd a fenti 18. bekezdést), a Bizottság eljárást kezdeményezhet a tanácsi rendelet 11. cikkének (6) bekezdése szerint, amennyiben tájékoztatta az érintett hatóságokat. Az elosztási időszakot követően a Bizottság főszabály szerint az alábbi helyzetek valamelyikének fennállása esetén alkalmazza a tanácsi rendelet 11. cikkének (6) bekezdését:

55.

Amennyiben egy üggyel kapcsolatban egy NVH már eljár, a Bizottság írásban indokolja meg a tanácsi rendelet 11. cikke (6) bekezdése alkalmazásának okait az érintett NVH és a hálózat többi tagja felé (22).

56.

A Bizottság kellő időben bejelenti a hálózatnak a tanácsi rendelet 11. cikke (6) bekezdésének alkalmazására irányuló szándékát azért, hogy a hálózat tagjai az ügyben a tanácsadó bizottság összehívását a bizottsági eljárás kezdeményezése előtt kérhessék.

57.

A Bizottság általában – feltéve, hogy a közösségi érdek nem kerül veszélybe – nem fogad el az NVH határozatával ellentétes határozatot, miután megtörtént az információ megfelelő átadása a tanácsi rendelet 11. cikkének (3) és (4) bekezdése szerint, és a Bizottság nem élt a tanácsi rendelet 11. cikkének (6) bekezdésében megfogalmazott lehetőséggel.

58.

A tanácsadó bizottság az a fórum, ahol a különböző versenyhatóságok szakértői megvitatják az egyes ügyeket és a közösségi versenyjog általános kérdéseit (23).

59.

A tanácsi rendelet 7., 8., 9., 10., 23., 24. cikkének (2) bekezdése vagy 29. cikkének (1) bekezdése szerinti bizottsági határozat előtt konzultálni kell a tanácsadó bizottsággal. A Bizottságnak a lehető legteljesebb mértékben figyelembe kell vennie a tanácsadó bizottság véleményét, és tájékoztatnia kell a bizottságot arról, milyen módon vette figyelembe a véleményt.

60.

Ideiglenes intézkedéseket elfogadó határozatok esetében a tanácsadó bizottsággal gyorsabb és egyszerűbb eljárást követően konzultálnak, egy röviden megfogalmazott magyarázat és a határozat rendelkező része alapján.

61.

A hálózat érdeke, hogy az NVH-k által a Szerződés 81. és 82. cikke alapján vizsgált lényeges ügyeket a tanácsadó bizottságban megvitassák. A tanácsi rendelet lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy az NVH által vizsgált ügyet a tanácsadó bizottság napirendjére tűzze. A megbeszélést kezdeményezheti a Bizottság vagy bármely tagállam. Az érintett NVH(-k) tájékoztatását követően az ügyet mindkét esetben a Bizottság tűzi napirendre. Az ügy tanácsadó bizottságban történő megvitatása nem vezet a Bizottság hivatalos állásfoglalásához.

62.

Jelentős ügyekben a tanácsadó bizottság az ügyek elosztásának fórumaként is szolgálhat. Amennyiben a Bizottság az eredeti ügyelosztási időszakot követően kívánja alkalmazni a tanácsi rendelet 11. cikkének (6) bekezdését, a Bizottság eljárásának kezdeményezése előtt az ügyet a tanácsadó bizottságban vitathatják meg. Az ügyről a tanácsadó bizottság nem hivatalos közleményt adhat ki.

63.

Amint azt a vonatkozó tanácsi rendeletek előírják, a bizottsági rendelettervezetekkel kapcsolatban a tanácsadó bizottsággal konzultálni szükséges.

64.

A rendeleteken kívül a Bizottság közleményeket és iránymutatásokat is elfogadhat. Ezek a rugalmasabb eszközök rendkívül hasznosak a Bizottság politikájára vonatkozó magyarázatokhoz és bejelentésekhez, valamint a versenyszabályok bizottsági értelmezésének magyarázatához is. A tanácsadó bizottsággal e közlemények és iránymutatások kapcsán is konzultálnak.

65.

A Bizottság határozattervezeteivel kapcsolatos konzultáció céljából a tanácsadó bizottság legkorábban a Bizottság által küldött meghívás után 14 nappal ülésezik. A Bizottság a meghíváshoz csatolja az ügy összefoglalását, a legfontosabb dokumentumok listáját – vagyis az ügy vizsgálatához szükséges dokumentumokat –, és egy határozattervezetet. A tanácsadó bizottság véleményt készít a Bizottság határozattervezetéről. Egy vagy több tag kérésére a véleményt indokolással látják el.

66.

A tanácsi rendelet lehetővé teszi, hogy a tagállamok megállapodása alapján rövidebb legyen a meghívás elküldése és az ülés megtartása között eltelt idő.

67.

A tanácsi rendelet az írásbeli konzultációs eljárásra is lehetőséget ad. Amennyiben egyik tagállam sem emel kifogást, a Bizottság úgy is konzultálhat a tagállamokkal, hogy részükre elküldi a dokumentumokat, és határidőt szab a tervezettel kapcsolatos megjegyzéseik benyújtására. Ez a határidő általában nem rövidebb, mint 14 nap, kivéve a tanácsi rendelet 8. cikke szerinti ideiglenes intézkedésekkel kapcsolatos határozatok esetét. Amennyiben egy tagállam ülés megtartását látja szükségesnek, a Bizottság megszervezi az ülést.

68.

A tanácsadó bizottság javasolhatja véleményének közzétételét. Ebben az esetben a Bizottság a határozathozatallal egyidejűleg intézkedik a közzétételről, a vállalkozások üzleti titkainak védelméhez fűződő jogos érdekeinek figyelembevételével.

69.

A jelen közlemény nem érinti a Szerződés és egyéb rendeletek alkalmazandó rendelkezéseinek az Elsőfokú Bíróság és a Bíróság általi értelmezését.

70.

A jelen közleményt az NVH-k és a Bizottság rendszeresen felülvizsgálják. Az addig szerzett tapasztalatok alapján, legkésőbb az elfogadását követő harmadik év végén kerül sor a közlemény felülvizsgálatára.

71.

A jelen közlemény az 1997-ben közzétett, a Szerződés 81. és 82. cikke hatálya alá tartozó ügyekben való eljárás esetén a nemzeti versenyhatóságok és a Bizottság közötti együttműködésről szóló bizottsági közlemény (24) helyébe lép.

72.

A jelen közleményben megállapított alapelveket azon tagállami versenyhatóságoknak is tiszteletben kell tartaniuk, amelyek a jelen közlemény mellékletében található formában nyilatkozatot írtak alá. A nyilatkozatban elismerik e közlemény alapelveit, beleértve az engedékenységi programhoz folyamodó kérelmezők védelmével összefüggő elveket is (25), és nyilatkoznak azok tiszteletben tartásáról. E hatóságok listáját közzéteszik az Európai Bizottság weboldalán. A weboldalt szükség esetén frissítik.

1.

Elismeri a versenyhatóságok hálózatán belüli együttműködésről szóló bizottsági közleményben megállapított alapelveket; és

2.

Nyilatkozik, hogy minden olyan ügyben, amelyben eljár vagy eljárhat és amelyre a jelen közlemény elvei alkalmazandók, elismeri e közlemény alapelveit, beleértve az engedékenységi programban való részvételt kérelmező felek védelmével összefüggő alapelveket is.