27.9.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 353/1

27.9.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 353/2

—

tekintettel a fejlesztésfinanszírozásról szóló első és második konferencia záródokumentumára, nevezetesen a 2002-es monterreyi konszenzusra és a 2008-as dohai nyilatkozatra,

—

tekintettel az ENSZ Közgyűlésének az etiópiai Addisz-Abebában 2015. július 13-tól16-ig tartandó, a fejlesztésfinanszírozásról szóló harmadik nemzetközi konferenciáról szóló 68/204. és 68/279. sz. határozatára,

—

tekintettel a fejlesztésfinanszírozásról szóló harmadik konferencia előkészítő folyamatának társelnökeinek 2015. január 21-i vitaanyagára,

—

tekintettel az ENSZ főtitkárának a „Teremtsük meg a méltóságot 2030-ra: számoljuk fel a szegénységet, tegyük jobbá minden ember életét és védjük bolygónkat” című, a 2014 utáni időszakra szóló menetrendről szóló, 2015. decemberi összefoglaló jelentésére,

—

tekintettel a fenntartható fejlesztésfinanszírozással foglalkozó kormányközi szakértői bizottság 2014. augusztusi jelentésére,

—

tekintettel az ENSZ fenntartható fejlesztési célokkal foglalkozó nyitott munkacsoportjának 2014. júliusi jelentésére,

—

tekintettel „Az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferencia (UNCTAD) 2014-es beruházási világjelentése – Befektetés a fenntartható fejlesztési célokba: cselekvési terv” című dokumentumra (1),

—

tekintettel a fenntartható fejlődésről szóló ENSZ-konferencia (Rio+20) „A jövő, amelyet mi akarunk” című, 2012. júniusi záródokumentumára,

—

tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 2014. szeptemberi, „Az államadósság-átütemezésre vonatkozó többoldalú jogi keret létrehozása felé” című határozatára,

—

tekintettel a „Globális partnerség a szegénység felszámolásáért és a fenntartható fejlődésért 2015 után” című, 2015. február 5-i bizottsági közleményre (COM(2015)0044),

—

tekintettel a „Méltó életet mindenkinek: az elképzeléstől az együttes fellépésig” című, 2014. június 2-i bizottsági közleményre (COM(2014)0335),

—

tekintettel a „2015 után: A szegénység felszámolása és a fenntartható fejlődés finanszírozásának átfogó és integrált megközelítése felé” című, 2013. július 16-i bizottsági közleményre (COM(2013)0531),

—

tekintettel a „Méltó életet mindenkinek: A szegénység felszámolása és a világ fenntartható jövőjének biztosítása” című, 2013. február 27-i bizottsági közleményre (COM(2013)0092),

—

tekintettel a Külügyek Tanácsa 2013. december 12-i, a politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló következtetéseire,

—

tekintettel az Általános Ügyek Tanácsának a 2015 utáni átalakítást célzó menetrendről szóló, 2014. december 16-i következtetéseire (2),

—

tekintettel a Külügyek Tanácsának a szegénység felszámolása és a fenntartható fejlődés 2015 utáni finanszírozásáról szóló, 2013. december 12-i következtetéseire (3),

—

tekintettel a Külügyek Tanácsa 2014. december 12-i, a magánszektor fejlesztési együttműködésben betöltött szerepének megerősítéséről szóló következtetéseire,

—

tekintettel az Általános Ügyek Tanácsának a 2013 utáni átfogó menetrendről szóló, 2013. június 25-i következtetéseire (4),

—

tekintettel a 2014 utáni uniós és globális fejlesztési keretről szóló, 2014. november 25-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel a 2008-ban Monterreyben megrendezett fejlesztésfinanszírozási konferencia nyomon követéséről szóló, 2008. szeptember 23-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel az ENSZ 2014. december 1–12. között Limában (Peru) megrendezett 2014. évi éghajlat-változási konferenciájáról (COP 20) szóló, 2014. november 26-i állásfoglalására (7); a fejlődés felelősségteljes üzleti gyakorlatok révén történő előmozdításáról, ezen belül a nyersanyag-kitermelő iparágak fejlődő országokban betöltött szerepéről szóló, 2014. február 26-i állásfoglalására (8); a „Korrupció a köz és magánszférában: hatása az emberi jogokra a harmadik országokban” című, 2013. október 8-i állásfoglalására (9); az adócsalás, az adóelkerülés és az adóparadicsomok elleni küzdelemről szóló, 2013. május 21-i állásfoglalására (10); a fejlődés kereskedelem révén történő elősegítéséről szóló, 2013. április 16-i állásfoglalására (11),

—

tekintettel a fejlesztés európai évéről szóló, 2014. április 16-i 472/2014/EU európai parlamenti és tanácsi határozatra (12),

—

tekintettel az Európai Parlament és a Tanács a 2014–2020-as időszakra szóló fejlesztési együttműködési finanszírozási eszköz létrehozásáról szóló, 2014. március 11-i 233/2014/EU rendeletére,

—

tekintettel az EUMSZ 208. cikkére, amely kimondja, hogy az Unió fejlesztési politikája elsődleges célként a szegénység felszámolására irányul, és megalapozza a politikák fejlesztési célú koherenciájának elvét;

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság véleményére (A8-0143/2015),

A.

mivel a 2015-ös év a globális fejlesztési erőfeszítések szempontjából kritikus jelentőségű, mivel ebben az évben fogadják el a fenntartható fejlesztési célokat és a világméretű éghajlatváltozás elleni fellépésről szóló megállapodást, amelyek mindegyike 2030-ig lesz érvényes;

B.

mivel az etiópiai Addisz-Abebában 2015. július 13-tól16-ig tartandó harmadik nemzetközi fejlesztésfinanszírozási konferenciának meg kell teremtenie a 2015 utáni ütemterv finanszírozásához és végrehajtásához szükséges feltételeket, és mivel ennek az ütemtervnek a sikere az e konferencián tett vállalások mértékétől függ;

C.

mivel még mindig 1,5 milliárd ember él szegénységben és az egészségügyet, az oktatást és az életszínvonalat illetően nélkülözésben, különösen a konfliktusok által érintett és az instabil államokban; mivel ez nem elfogadható, minthogy elegendő erőforrás létezik a világban ahhoz, hogy ennek a helyzetnek fokozatosan véget lehessen vetni;

D.

mivel a szegénység és egyenlőtlenség megszüntetését csak mindenki számára elegendő és megfelelő források mozgósítása és a marginalizált csoportok – például a gyermekek, a nők, az idősek vagy a fogyatékossággal élők – jobb megcélzása révén lehet megvalósítani; mivel a szélsőséges szegénység jelentős csökkenése ellenére lassabb volt a gyermekek érdekében elért haladás, és ezért a gyermekeket célzó, a belföldi források mozgósítása és nemzetközi közfinanszírozás révén történő beruházások kulcsfontosságú tényezővé váltak;

E.

mivel a fenntartható fejlesztés megvalósítása lehetetlen béke és biztonság nélkül, ahogyan ezt a fejlesztésre vonatkozó 2005. évi európai konszenzus is elismerte;

F.

mivel a világ legszegényebb népességének háromnegyede – a becslések szerint 960 millió ember – jelenleg közepes jövedelmű országokban él, az új fejlesztési paradigma ezért megköveteli a szegény népességet és a szegény országokat egyaránt célzó programokat;

G.

mivel az UNCTAD évi mintegy 3,9 billió USD-re teszi a fejlődő országokban az új fenntartható fejlesztési célok finanszírozási költségét, amelyből jelenleg évi 2,5 billió USD hiányzik; mivel a gyenge fellépés költségei végső soron sokkal nagyobbak lesznek, mint a fenntartható fejlesztést célzó, határozott fellépés költségei;

H.

mivel a fenntartható fejlesztési célok finanszírozása jelentette kihívás nagyságrendje erős és globális partnerséget igényel, és a finanszírozás valamennyi formájának (belföldi, nemzetközi, köz- és magánfinanszírozás és innovatív források) és nem pénzügyi eszközöknek az igénybevételét teszi szükségessé; mivel a magánfinanszírozás kiegészítheti, de nem helyettesítheti a közfinanszírozást;

I.

mivel a belföldi források mozgósítása és a hivatalos fejlesztési segély (ODA) a fejlesztésfinanszírozás mással nem helyettesíthető alapvető elemei, amelyeket erősíteni kell;

J.

mivel a fejlődő országok jelentős lehetőségekkel rendelkeznek a belföldi források mobilizálását illetően, de egy-egy ország önmagában csak korlátozott eredményeket érhet el a jelenlegi helyzetben; mivel a legtöbb fejlődő országban az adóbevételek GDP-hez viszonyított aránya továbbra is alacsony, és ezért fontos kiegyensúlyozott, tisztességes és hatékony adórendszerek előmozdítása az egyes adófizetők és a vállalatok fizetőképességére alapozva; mivel a belföldi erőforrások mozgósításához szükség van a természeti erőforrásokból származó hasznok tisztességes és átlátható elosztására is;

K.

mivel nagyon kevés fejlett ország tesz eleget annak a kötelezettségvállalásának, hogy bruttó nemzeti jövedelmének (GNI) 0,7 %-át ODA-ként, ezen belül pedig a GNI 0,15–0,20 %-át a legkevésbé fejlett országok számára biztosítja; mivel az Unióhoz 2004-ben vagy később csatlakozott tagállamok vállalták a GNI 0,33 %-ában megállapított cél elérését, de ezt még egyikük sem érte el;

L.

mivel számos kevésbé fejlett ország sérülékeny vagy sérülékennyé vált a fegyveres konfliktusokhoz, az ebolához hasonló járványokhoz és a természeti katasztrófákhoz hasonló külső események miatt, és mivel nagyobb támogatásra van szükségük;

M.

mivel a szegénység csökkentése, a gazdasági növekedés és a biztonság nagy mértékben függ attól, hogy egy állam képes legyen ellátni szuverén funkcióit, biztosítani a jogállamiságot, és az oktatáshoz és egészségügyi ellátáshoz hasonló közszolgáltatásokat tudjon nyújtani a felelősségvállalás elvének tiszteletben tartása mellett; mivel különösen ezeknek az országoknak nagyobb támogatásra van szükségük a szilárd egészségügyi rendszerek bevezetése érdekében;

N.

mivel a fejlesztési menetrend egyre szélesebb körű, és ezért fontos elismeri és tovább ösztönözni azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a hivatalos fejlesztési támogatáson túlmutatva tesznek; mivel számos OECD-ország kihívásokkal teli pénzügyi körülményei ellenére fenntartották a hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) magas szintjét, és az ODA 2013-ban 134,8 milliárd dollárral elérte minden idők legmagasabb szintjét; mivel a hivatalos fejlesztési támogatás katalizátor lehet a magánberuházások vonzásában, és ebben az összefüggésben megjegyzendő az innovatív pénzügyi eszközök relevanciája;

O.

mivel ha a magánszektor befektetéseit és a közvetlen külföldi befektetéseket megfelelően szabályozzák és a belföldi gazdaság konkrét előrelépéseihez kapcsolják, akkor – amint az UNCTAD fenntartható fejlesztési célokat szolgáló beruházásokra vonatkozó cselekvési tervre irányuló javaslatából is kiderül – ezek potenciálisan lényegesen hozzájárulhatnak a fenntartható fejlesztési célok eléréséhez;

P.

mivel a magántőke-áramlás számos különféle – kedvező, illetőleg kedvezőtlen – módon érinti a fejlődő országokat; mivel a magánforrásokból a fejlődő országokba irányuló pénzmozgások jelentősek, de nagyrészt volatilisek, a megoszlásuk nem egyenletes, és ezek gyakran kiáramlásokhoz, így a nyereség hazautalásához – amelyek 2010 óta meghaladják az újonnan beáramló közvetlen külföldi befektetéseket – kapcsolódnak;

Q.

mivel a civil társadalom kulcsfontosságú szerepet tölt be az egyetemes és inkluzív folyamat biztosításában nemzeti és globális szinten egyaránt, és hozzájárul a jó kormányzáshoz és az elszámoltathatósághoz; mivel a fejlesztési támogatás és a korrupció egymással összeegyeztethetetlen;

R.

mivel fontos előmozdítani a banki szolgáltatások használatát a fejlődő országokban;

S.

mivel az EU-nak és tagállamainak mint a fejlesztési segélyek legnagyobb adományozóinak a fejlesztésfinanszírozási folyamat élére kell állniuk, és segíteniük kell a fejlesztésfinanszírozási kihívásokra adható hiteles válasz megtalálásában, biztosítva ezzel a fejlesztésre vonatkozó szakpolitikai koherenciát a 2015 utáni időszakra szóló menetrenden belül; mivel más fejlett és feltörekvő országoknak követniük kell az EU példáját;

1.

üdvözli a harmadik nemzetközi fejlesztésfinanszírozási konferencia záródokumentumának „nulladik tervezetetét”, és felkéri az Uniót és tagállamait, hogy támogassák azt;

2.

üdvözli az ENSZ főtitkárának összefoglaló jelentését és abban az új fejlesztési célokról és az ehhez kapcsolódó pénzügyi keretről szóló ambiciózus globális partnerség holisztikus és integrált, átalakítást célzó megközelítését, amelynek középpontjában a szegénység felszámolása, az emberi jogok egyetemessége és a nemek közötti egyenlőség áll; kitart amellett, hogy e nagyra törő partnerség átfogó és jelentős végrehajtási eszközök nélkül nem lesz sikeres;

3.

sürgeti az Uniót, hogy erősítse meg politikai vezető szerepét a fenntartható fejlesztési keret és a hozzá tartozó végrehajtási eszközök meghatározása felé vezető előkészítő folyamat egészében, a fejlesztés finanszírozásáról szóló megállapodás megújításában, az alapító szerződéseiben megállapított kötelezettségvállalások és értékek mentén; úgy véli, hogy az uniós fejlesztési támogatás vonatkozásában más adományozó partnerek nem szabhatnak feltételeket;

4.

kitart amellett, hogy az Uniónak és tagállamainak fenn kell tartaniuk a fejlesztési támogatás jelentős adományozóiként betöltött pozíciójukat, amellett, hogy törekednek a felelősség megosztásának elérésére; felhívja a magas jövedelmű országokat, a közepes jövedelmű országok felső sávjába tartozó országokat és a feltörekvő gazdaságokat, hogy vállaljanak jelentős kötelezettségeket;

5.

üdvözli a „Globális partnerség a szegénység felszámolásáért és a fenntartható fejlődésért 2015 után” című új bizottsági közleményt, annak átfogó jellege, a politikák koherenciájára való összpontosítása és annak megerősítése miatt, hogy az EU elkötelezett amellett, hogy maradéktalanul kivegye szerepét e globális partnerségből; sajnálatosnak tartja azonban az elkötelezettség bizonyos hiányát a jövőbeni pénzügyi célok határidejét illetően;

6.

hangsúlyozza, hogy a hivatalos fejlesztési támogatás továbbra is a fejlesztésfinanszírozás kulcsfontosságú eszköze; sürgeti az Uniót és tagállamait, hogy késedelem nélkül kötelezzék el magukat újra a hivatalos fejlesztési támogatás vonatkozásában a GNI 0,7 %-ában meghatározott cél mellett, a hivatalos fejlesztési támogatás legalább 50 %-át és a GNI legalább 0,2 %-át a legkevésbé fejlett országok számára fenntartva, és a költségvetési korlátok figyelembe vétele mellett terjesszenek elő többéves költségvetési menetrendeket e szintek 2020-ig történő elérése tekintetében; üdvözli az Unió határozott álláspontját az erőfeszítéseknek a fejlesztési támogatások mennyiségére és minőségére való összpontosítása mellett; felhívja a fejlett partnereket és a feltörekvő országokat, hogy fokozzák fejlesztési támogatásukat, továbbá felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy győzzék meg a magán- és közadományozókat világszerte, hogy teljesítsék finanszírozási felajánlásaikat és tegyenek új kötelezettségvállalásokat; hangsúlyozza, hogy valamennyi adományozónak gondoskodnia kell arról, hogy a hivatalos fejlesztési támogatás valódi átcsoportosítást jelentsen a fejlődő országok részére;

7.

hangsúlyozza, hogy az Uniónak és más fejlett országoknak eleget kell tenniük annak a kötelezettségvállalásuknak, hogy az éghajlatváltozás kezelésére megnövelt, új és pótlólagos finanszírozást nyújtanak, hogy 2020-ra elérjék az együttesen évi 100 milliárd USD mozgósítására irányuló célt, többféle forrásból, köz- és magán-, kétoldalú és többoldalú forrásokból, beleértve alternatív forrásokat is; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem feletti pótlólagos finanszírozásnak a hivatalos fejleszési támogatáshoz való hozzárendelése kérdésében való előrelépés elmaradását; felhív a fejlett és feltörekvő országok közös nemzetközi erőfeszítésére új és kiegészítő finanszírozás előteremtésére a fejlődő országok számára az éghajlatváltozás elleni küzdelem terén – ám nem a fejlesztési költségvetés terhére – az éghajlatváltozás elleni globális fellépésről szóló megállapodás keretében, amely a 2015 decemberben tartandó párizsi konferencián kerül majd elfogadásra; úgy véli, hogy az Uniónak átmeneti intézkedéseket kell javasolnia a teljes addicionalitás eléréséig; sürgeti a tagállamokat, hogy használják fel a szén-dioxid-piaci bevételeket a fejlődő országokban az éghajlatváltozás elleni felépésre; felhívja továbbá a feltörekvő gazdaságú országokat, hogy mozgósítsák a finanszírozást a fejlődő országok számára az éghajlatváltozás elleni küzdelem terén;

8.

támogatja a fejlesztés- és az éghajlatváltozás kezelésére szolgáló pótlólagos finanszírozás innovatív forrásait, ideértve a pénzügyi tranzakciós adókat és a nemzetközi légi és tengeri közlekedésre kivetett szén-dioxid-kibocsátási adókat és a szén-dioxid-piaci bevételek automatikus elosztását; üdvözli a további kiegészítő források azonosítására irányuló további európai és nemzetközi erőfeszítéseket;

9.

hangsúlyozza, hogy a megtett pénzügyi erőfeszítéseken belül a standard intézkedést továbbra is az ODA-nak kell jelentenie; támogatja a fenntartható fejlődés teljes hivatalos támogatására vonatkozó kiegészítő mutatószám bevezetését, amennyiben teljesen egyértelművé teszik, hogy az semmilyen formában nem helyettesítheti vagy csökkentheti a hivatalos fejlesztési támogatást;

10.

megjegyzi, hogy noha a hivatalos fejlesztési támogatás túlnyomó részét vissza nem térítendő támogatás formájában nyújtják, a kedvezményes hitelek is fontosak, de hozzájárulnak az adósságbuborék kialakulásához vezető adósságterhekhez és –kockázatokhoz, különösen a Szubszaharai-Afrikában és a karibi országokban, amelyek az adósságtörlesztésükhöz korlátozott bevételekkel rendelkeznek; ennek megfelelően felszólítja az adományozókat, hogy támogatásukat a legkevésbé fejlett országoknak vissza nem térítendő támogatások formájában nyújtsák; úgy véli, hogy a kedvezményes hitelek esetleg nem alkalmasak beruházási célra azokban a szociális ágazatokban, amelyek nem nyereségtermelésre irányulnak; üdvözli, hogy az OECD Fejlesztési Támogatási Bizottsága (OECD-DAC) beleegyezett a kedvezményes hitelekre vonatkozó jelentéstétel modernizálásába a hivatalos fejlesztési támogatási számadatok kiszámítását célzó támogatásegyenérték-rendszer bevezetésével;

11.

rámutat arra, hogy az Unió világon az első számú adományozó a fejlesztési támogatás terén, a globális hivatalos fejlesztési támogatás majdnem 60 %-át adja; mindazonáltal felkéri a Bizottságot, hogy a monterreyi konszenzus összes európai adományozó általi nyomon követésének ellenőrzése céljából szolgáltasson egyértelmű és átlátható adatokat arról, hogy a teljes uniós költségvetés mekkora hányadát fordítják uniós fejlesztéstámogatásra; sajnálkozását fejezi ki továbbá amiatt, hogy az EU fejlődő országok részére nyújtott anyagi hozzájárulásainak szintje észrevétlen marad, és felkéri a Bizottságot megfelelő és célzott kommunikációs és információs eszközök kifejlesztésére az uniós fejlesztési segélyek láthatóságának növelése érdekében;

12.

kéri az Uniót, hogy vegye számításba a hosszú távú pénzügyi követelményeket azáltal, hogy egy stratégiaibb, ambiciózusabb és átfogóbb megközelítést részesít előnyben, összhangban a fenntartható fejlesztési célokkal;

13.

emlékeztet arra, hogy 2014 és 2020 között az uniós költségvetés hozzájárulása a fejlesztésfinanszírozáshoz 19,7 milliárd euró a fejlesztési együttműködés terén és 6,8 milliárd euró a humanitárius segítségnyújtás terén, a 2,2 milliárd eurós sürgősségisegély-tartalékon felül; rámutat továbbá a 30,5 milliárd eurós Európai Fejlesztési Alapra (EFA); kéri az EFA beemelését a költségvetésbe, amely olyan előnyökkel járna, mint a nagyobb átláthatóság, ismertség, hatékonyság és eredményesség; üdvözli a többéves pénzügyi keret választásokat követő félidős értékelése és felülvizsgálata által kínált lehetőséget arra, hogy kellő figyelmet kapjon a humanitárius segítségnyújtás növekvő strukturális igénye, valamint a legszegényebb és legsérülékenyebb országok fejlesztési szükségletei;

14.

megjegyzi, hogy a 2015-ös költségvetés fejlesztési együttműködésre 2,4 milliárd euró kötelezettségvállalást (és 2,1 milliárd kifizetést), humanitárius segítségnyújtásra pedig 928,8 millió euró kötelezettségvállalást (és 918,8 millió euró kifizetést) irányzott elő; támogatja a kifizetetlen számlák mennyiségének csökkentésére tett lépéseket, amelyek célja a legsebezhetőbb partnerek fizetőképességének megőrzése, és hangsúlyozza a kötelezettségvállalások és kifizetések közti paritás elvének fontosságát a humanitárius segítségnyújtást illetően, mivel egyre gyakrabban történnek válságok, ami a források gyors folyósítását teszi szükségessé;

15.

felhívja az Uniót annak biztosítására, hogy a 2015 utáni globális fejlesztési menetrendről, illetve a fejlesztési és éghajlatváltozási finanszírozásról szóló tárgyalások hitelesen kapcsolódjanak a katasztrófakockázat-csökkentés 2015–2030 közötti szendai új keretéhez, az ellenállóképesség és a készenlét kiépítése érdekében, ugyanakkor a megvalósítva a „senkit nem hagyunk hátra” globális célkitűzést;

16.

emlékeztet arra, hogy a fejlesztési együttműködés az Unió és a tagállamok közös felelőssége, és összhangban kell lennie a kiegészítő jelleg és a koordináció elveivel; kiemeli a civil társadalom és a helyi hatóságok bevonásának szükségességét a koordináció folyamatába;

17.

felhívja az EU-t és tagállamait, hogy a segélyek felaprózódásának megosztott finanszírozási mechanizmus révén és a különböző segélyezésnyújtási mechanizmusok és szereplők közötti nagyobb fokú koordináción keresztül történő csökkentése révén mozdítsanak elő egy, a hatékony fejlesztési együttműködés érdekében létrejött puszani partnerség kötelezettségvállalásaira épülő segélyhatékonysági menetrendet; hangsúlyozza, hogy a fejlesztésre irányuló minden finanszírozásnak a szegények érdekeit kell szolgálnia, figyelmet kell fordítania a nemi szempontokra, környezeti szempontból megfelelőnek és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképesnek kell lennie;

18.

emlékeztet arra, hogy az EUMSZ szerint a szegénység csökkentése és végleges felszámolása az Unió elsődleges célja a fejlesztés területén, míg az emberi jogok védelme, a nemek közötti egyenlőség, a társadalmi kohézió és az egyenlőtlenségek elleni küzdelemnek továbbra is a fejlesztési tevékenység központi elemei kell, hogy maradjanak;

19.

hangsúlyozza a világos prioritások meghatározásának jelentőségét a kiadási oldalon, különösen összpontosítva az olyan területeken hozott intézkedésekre, mint az egészség, az oktatás, az energia- és vízellátás, a mezőgazdaság és az infrastruktúra; hangsúlyozza további erőfeszítések és fejlesztések szükségességét a segélyhatékonyság terén, a különböző segélyezési mechanizmusok és adományozók közötti koordináció szorosabbá tétele révén;

20.

kiemeli, hogy a hivatalos fejlesztési támogatásnak elsőbbséget kell biztosítania a mindenkit érintő alapvető szociális szolgáltatásoknak és azoknak a közjavaknak, amelyeket a magánszektor kevésbé hatékonyan tud nyújtani, például az alapfokú oktatásnak, a szociális biztonsági hálónak, az egészségügyi ellátásnak, valamint a köztisztasági, víz- és energiaellátási infrastruktúrának, hogy a fejlődő országok elérhessék teljes potenciáljukat; hangsúlyozza, hogy a hozzáférhetőségnek alapvető kritériumnak kell lennie a nemzetközi közfinanszírozás terén az egyetemes és inkluzív szolgáltatások és infrastruktúrák támogatása érdekében;

21.

hangsúlyozza, hogy a legkiszolgáltatottabb népesség számára biztosítani kell a fejlesztési lehetőségekhez való hozzáférést; ebben az összefüggésben emlékeztet arra, hogy amennyiben kizárólag a kormányok közvetítésével folyik a segélynyújtás, fennáll a veszélye, hogy a marginalizálódott vagy kiszolgáltatott közösségek nem részesülnek elegendő támogatásban;

22.

kiemeli a fejlesztési bankok fontosságát, amelyek további forrásokat tudnak mozgósítani az infrastrukturális finanszírozási szakadék csökkentése és a hitelhez való hozzáférés érdekében a fejlődő országokban, szigorú ellenőrzési és hatásvizsgálati mechanizmusok működtetése mellett;

23.

hangsúlyozza, hogy az EU-nak mindenképpen a legmagasabb szintű koordinációt kell célul kitűznie, az egyéb szakpolitikai területekkel (környezetvédelem, migráció, nemzetközi kereskedelem, emberi jogok, mezőgazdaság stb.) való koherencia, valamint a munka megkettőzésének és a tevékenységek közötti ellentmondások elkerülése érdekében; emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződéssel (EUMSZ 208. cikke) a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia szerződéses kötelezettséggé vált;

24.

hangsúlyozza, hogy a belföldi források mozgósítása a külföldi támogatásnál kiszámíthatóbb és fenntarthatóbb, és a finanszírozás kulcsfontosságú forrását kell képeznie; ösztönzi a fejlődő országok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy fokozzák az ilyen mozgósítást; hangsúlyozza a belföldi adók beszedése javításának fontosságát a fejlődő országokban, továbbá azt, hogy olyan megalapozott, kiegyensúlyozott, tisztességes és hatékony adórendszerekre van szükség, amelyek a szegények érdekeit szolgálják, figyelnek a legkiszolgáltatottabb csoportokra és tiszteletben tartják a fenntartható fejlesztésre vonatkozó nemzetközi kötelettségvállalásokat; kéri a környezeti szempontból káros támogatások megszüntetését az energia (különösen a fosszilis tüzelőanyagok), a halászat és a mezőgazdaság területén;

25.

kéri a Bizottságot, hogy fokozza kapacitásépítési támogatását az adóigazgatás, a pénzügyi irányítás, az államháztartás irányítása, a korrupcióellenesség, az ellopott javak visszaszerzése, valamint az adóelkerülés és a helytelen transzferárazási tevékenységek elleni küzdelem területén; úgy véli, hogy az Uniónak ebben kulcsfontosságú szerepet kell betöltenie; emlékeztet a természeti erőforrásokból származő adóbevételek – különösen állami befektetési alapok révén történő – elosztásának fontosságára; hangsúlyozza, hogy fel kell gyorsítani és fokozni kell a költségvetési jelentések javítására irányulóan folyamatban lévő erőfeszítéseket, és az országok költségvetési jelentéstételi gyakorlatainak fokozottabb harmonizálására szólít fel;

26.

felhívja az Uniót és tagállamait, hogy aktívan számolják fel az adóparadicsomokat, az adócsalást és a jogellenes pénzmozgásokat – amelyek eltörpítik a fejlesztési támogatást és hozzájárulnak a fejlődő országok adósságaihoz –, működjenek együtt a fejlődő országokkal az egyes transznaionális vállalatcsoportok agresszív adókikerülési gyakorlatainak elhárításában, és keressék meg annak a módját, ahogyan segíthetnek a fejlődő országoknak, hogy ellenáljanak az adóversenyben való részvételre ösztönző nyomásnak, mivel ez akadályozza a haza erőforrásaik fejlesztési célú mozgósítását;

27.

támogatja egy adóügyi együttműködésért felelős kormányközi szerv ENSZ égisze alatti létrehozását; ösztönzi az információk automatikus cseréjét; kéri a tényleges tulajdonosok nyilvános jegyzékeinek elkészítését a nemzetközi vállalatok számára kötelező, nyilvános, országonkénti jelentéstételt valamennyi szektorban, valamint az adóztatási jogok tisztességes elosztásának biztosítását a beruházási szerződések fejlődő országokkal való tárgyalása során;

28.

úgy véli, hogy a nemzetközi társaságiadó-szabályoknak magukban kell foglalniuk azt az elvet, hogy az adót ott kell megfizetni, ahol az értéket kitermelik vagy létrehozzák;

29.

hangsúlyozza a jó kormányzás, az emberi jogok védelme, a jogállamiság, az intézményi keret és a szabályozási eszközök döntő fontosságát; különösen támogatja a kapacitásépítés, az oktatáshoz és egészségügyhöz hasonló, az egyetemes egészségügyi ellátást biztosító, többek között a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal kapcsolatos alapvető szociális szolgáltatások, az élelmezés, a közszolgáltatások és szociális védelem, valamint a szegénység és az egyenlőtlenség – többek között a gyermekek közötti és a nemen alapuló egyenlőtlenség – elleni küzdelem területén történő beruházásokat; elismeri, hogy hozzáférhető infrastruktúrákra és szelektív állami beruházásokra, valamint a természeti erőforrások fenntartható felhasználására van szükség, a nyersanyag-kitermelő ágazatok részéről is;

30.

hangsúlyozza, hogy a fejlesztésfinanszírozásnak meg kell erősítenie a nők és férfiak közötti egyenlőség és a nők jogainak előmozdítására, valamint a nők társadalmi szerepvállalásának növelésére rendelkezésre álló forrásokat; hangsúlyozza a nők társadalomban betöltött különleges szerepét, továbbá hangsúlyozza, hogy ennek magában kell foglalnia a nemek szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés végrehajtását, és célzott beruházásokat olyan kiemelt területeken, mint az egészségügy és az oktatás, és olyan intézkedéseket, melyek biztosítják, hogy minden fejlesztésfinanszírozásnál maradéktalanul figyelembe vegyék a nők és lányok helyzetét;

31.

felszólal a tudomány, a technológia és az innováció területén folyó kutatás és fejlesztés nagyobb mértékű finanszírozásáért a fejlődő országokban, ugyanakkor elismeri, hogy ennekzt a finanszírozásnak egyszerre kell hazai és nemzetközi forrásból származnia; sürgeti az olyan kutatás és fejlesztés előmozdítását, amely elősegíti az előrelépést az összetett kihívásokkal való megbirkózás terén, illeve a globális közjó helyes irányítása érdekében történő haladást (ilyenek például az egészségügyi technológia és innováció); megjegyzi, hogy ebben az összefüggésben a mikro-, kis- és középvállalkozások jelentős szerepet töltenek be; kéri a szabadkereskedelmi megállapodások révén a fejlődő országokban bevezetett valamennyi szellemitulajdon-jogi rendszer felülvizsgálatát, a közegészségre, a környezetre és a technológiatranszferre gyakorolt hátrányos hatások azonosítása érdekében;

32.

hangsúlyozza a fejlődő országokban a magánvállalkozás és a vállalkozók számára kedvező feltételek kiemelt fontosságát, különösen a mikro, kis- és középvállalkozások szempontjából, amelyek alapvető szerepet töltenek be a munkahelyteremtés és az inkluzív növekedés motorjaiként; felhív különösen a mikrofinanszírozást szolgáló kölcsönöket és azok garanciáit nyújtó rendszerek erősítésére; ragaszkodik ahhoz, hogy tovább kell fejleszteni a helyi és regionális bankokat és hitelszövetkezeteket, hogy jelentősen csökkenhessennek a piaci hitelek túl magas kamatai, ezzel is támogatva a helyi szintű közösségi fejlődést (13); kéri, hogy a magánszektort megfelelő partnerségek, pénzügyi eszközök, ösztönzők, elszámoltatási keret és a vállalatok hatékony társadalmi felelősségvállalása révén hangolják össze a fenntartható fejlesztési célokkal; emlékeztet, hogy eleget kell tenni az elfogadott nemzetközi szabályoknak, például a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet szabályainak és az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-iránymutatásoknak;

33.

hangsúlyozza, hogy támogatni kell a válallkozások fejlődéséhez szükséges információs, képzési és tanácsadási eszközök rendelkezésre bocsátását;

34.

hangsúlyozza, hogy a hosszú távú gazdasági hatások biztosítása érdekében hozzáférést kell biztosítani a fiatalok és a nők számára az új vállalkozások létrehozását lehetővé tevő hitelekhez;

35.

hangsúlyozza a termelők szervezetei által létrehozott közös vállalkozások szociális kohéziós szerepet az etnikai és vallási konfliktusok megelőzésében;

36.

kitart amellett, hogy az EU magánszektor számára nyújtott támogatása és a magánszektorral való együttműködése hozzájárulhat a szegénység és az egyenlőtlenség csökkentéséhez, továbbá tiszteletben tarthatja és előmozdíthatja az emberi jogokat, a környezeti normákat, az éghajlatváltozással kapcsolatos kötelezettségvállalásokat és a társadalmi párbeszédet, és ezt meg is kell tennie; kéri egy jogilag kötelező erejű keret panaszkezelési mechanizmussal együtt való kialakítását a vállalatok, többek között a nemzetközi vállalatcsoportok tekintetében;

37.

kéri az Uniót, hogy a fejlődő országokkal közösen hozzon létre egy szabályozási keretet, amely összhangban áll a fenntartható fejlesztés beruházási politika UNCTAD által kidolgozott átfogó keretével, amely ösztönzi a felelős, átlátható és elszámoltatható beruházásokat, amelyek hozzájárulnak a fejlődő országokban a társadalmilag tudatos magánszektor fejlődéséhez;

38.

felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a fejlődő országokban a mikro-, kis- és középvállalkozások és szövetkezetek finanszírozáshoz nagyobb mértékben történő hozzáférését; hangsúlyozza a mikrofinanszírozást szolgáló kölcsönöket nyújtó rendszerek fontosságát, különösen a nők számára; ösztönzi a helyi és regionális bankok és hitelszövetkezetek továbbfejlesztését; kéri a Bizottságot, hogy ösztönözze a fejlődő országokat, hogy a banki szolgáltatások fejlesztését ösztönző politikákat és jogi keretet alakítsanak ki; rámutat, hogy – különösen a szegények, a nők és egyéb veszélyeztetett csoportok körében – szükség van a pénzügyi kérdésekkel, a banki termékek és biztosítás használatával, illetve az ezekhez kapcsolódó új technológiákkal kapcsolatos tájékoztatásra és képzésre;

39.

emlékeztet, hogy egyedül az állami támogatás messze nem elég valamennyi beruházási igény fedezésére a fejlődő országokban; ezért hangsúlyozza az ötvözés és a köz- és magánszféra közötti társulások (PPP-k) szerepét, amelyek arra szolgálnak, hogy fokozzák a fejlesztési támogatás hatását, magántőkét vonzzanak be és támogassák a helyi vállalkozásokat; hangsúlyozza azonban, hogy a közös finanszírozás nem helyettesítheti az állami felelősséget a szociális szolgáltatások nyújtása terén, és annak a nemzeti fejlesztési célkitűzésekkel és a fejlesztéshatékonysági elvekkel kell összhangban lennie; támogatja a megfelelő köz- és magánszféra közötti társulások kialakítását, különösen az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezéssel kapcsolatos kutatás terén, így pl. az Ebola+ program esetében;

40.

kéri nemzetközi előírások és kritériumok és adósságkockázat-elemzés elfogadását a közös projektek és a köz- és magánszféra közötti társulások (PPP-k) vonatkozásában, amelyek magántőkét vonzanak be és támogatják a helyi vállalkozásokat, ugyanakkor tiszteletben tartják a megállapodás szerinti ILO-, WHO- és emberi jogi szabványokat; sürgeti a Bizottságot – tekintettel arra, hogy a jövőben jelentős mértékben ki kívánja szélesíteni az ötvözés alkalmazását –, hogy hajtsa végre az Európai Számvevőszék az ötvözésről szóló különjelentésének ajánlásait, és értékelje a támogatások és hitelek ötvözésének mechanizmusát, különösen a fejlesztési és pénzügyi addicionalitás, az átláthatóság és az elszámoltathatóság szempontjából; felhívja az Európai Beruházási Bankot és egyéb fejlesztésfinanszírozási intézményeket, hogy adjanak prioritást az olyan vállalatokba és alapokba tett befektetéseknek, amelyek nyilvánosságra hozzák tényleges tulajdonosaikat és országonkénti alapon nyújtják be pénzügyi beszámolójukat;

41.

támogatja a fejlődő országok, különösen a legkevésbé fejlett országok piacokhoz való nagyobb hozzáférését, mivel az erősítheti a magánszektort, és reformra sarkalló ösztönzőket teremthet; sürgeti a Bizottságot, hogy biztonsítsa a kereskedelmi és beruházási megállapodások – különösen a fejlődő országokkal, legkevésbé fejlett országokkal és instabil államokkal kötött ilyen megállapodások – összhangba hozatalát a fenntartható fejlesztési célokkal, és mozdítsa elő az emberi jogokat és a regionális integrációt; hangsúlyozza, hogy e megállapodások tekintetében a fenntartható fejlesztési célokra vonatkozó hatásvizsgálatot kell végezni; támogatja a Bizottságnak azt a javaslatát, hogy a 2015 utáni tárgyalások eredményeire figyelemmel frissíti kereskedelemösztönző támogatási stratégiáját, illetve hogy a kereskedelemi megállamodásokban külön és megkülönböztetett bánásmódot biztosít a fejlődő országoknak, legkevésbé fejlett országoknak és instabil államoknak, tiszteletben tartva ugyanakkor politikai mozgásterüket hazai környezetük és lakosságuk szükségletei összefüggésében;

42.

kéri, hogy hozzanak a közszféra által irányított nemzeti közbeszerzési rendszerek és tevékenységek használatának és átláthatóságának fokozására irányuló intézkedéseket, és erősítsék a fejlődő országok versenyhatóságainak szerepét;

43.

hangsúlyozza a migránsok pozitív hozzájárulását számrazási országuk fejlődéséhez, és eredményesebb és innovatívabb együttműködést kér a migrációs politika területén a származási és célországok között; felhívja a figyelmet a diaszpórából érkező hazautalások jelentette jelentős és egyre növekvő pénzmozgásokra, és támogatja a diaszpóra-alapok létrehozását; további erőfeszítéseket kér az átutalási költségek csökkentése érdekében, a származási országok helyi fejlődésére gyakorolt hatás fokozása céljából;

44.

kéri a helyi hatóságok és a civil társadalom, többek között a közösségi alapú nem kormányzati szervezetek fokozott részvételét a fejlesztési prioritásokról szóló vitákban, különösen az addisz-abebai konferencián, továbbá kéri a 2015 utáni menetrend befogadóbb és elszámoltathatóbb végrehajtását; hangsúlyozza a nem kormányzati szervezetek szerepét a tevékenységek helyszíni kialakításában, illetve a nyomonkövetési, elszámoltathatósági és felülvizsgálati mechanizmusok kialakításában; elismeri, hogy a helyi hatóságoknak a fenntartható fejlesztési célok végrehajtásában betöltött szerepéhez szükséges a megfelelő eszközök hozzárendelése; felszólít arra, hogy a fiatalokat nagyobb vonják be a 2015 utáni menetrendről szóló vitába, többek között innovatív kommunikációs technológiák révén is; hangsúlyozza az uniós delegációk szerepét az ilyen párbeszédek elősegítésében;

45.

emlékeztet az ENSZ globális gazdasági kormányzásban és fejlesztésben betöltött, a többi meglévő intézmény és fórum – például az OECD – szerepét kiegészítő központi szerepére; kéri valamennyi ország egyenlő és a nemek közötti arány szempontjából kiegyensúlyozott képviseletét a multilaterális intézményekben és más norma- és szabványalkotó testületekben, többek között a nemzetközi pénzügyi szervezetekben; emlékeztet arra, hogy valamennyi nemzetközi pénzügyi szervezetnek meg kell felelnie – a Nemzetközi Pénzügyi Szervezetek Átláthatósági Chartájában lefektetett – alapvető átláthatósági szabványoknak, és alkalmaznia kell a nyilvános közzétételi politikákat;

46.

kitart amellett, hogy az adósságterhek enyhítése és a nem fenntartható adósságok elkerülése céljából az államadósság-átütemezési folyamatok multilaterális jogi keretén keresztül elő kell segíteni a fenntartható adósságrendezési megoldásokat, többek között a felelősségteljes hitelnyújtásra és hitelfelvételre vonatkozó normákat; kéri az Európai Uniót, hogy konstruktív módon vegyen részt az e keret kialakítására irányuló ENSZ-tárgyalásokon; sürgeti az Uniót, hogy a hitelezők és a hitelfelvevők esetében egyaránt igyekezzen elérni a felelős államadósság-ügyletekre vonatkozó UNCTAD-elvek végrehajtását;

47.

üdvözli az arra irányuló nemzetközi erőfeszítéseket, hogy csökkentsék az ebola által érintett országok nemzetközi adósságfizetési kötelezettségét annak érdekében, hogy segítsenek nekik szembenézni a járvány által okozott gazdasági válsággal;

48.

kéri a nemzetközi szervezetek pénzügyi fejlesztéstámogatási programjainak és eszközeinek felülvizsgálatát azok új fenntartható fejlesztési célokkal való összhangjának megteremtése érdekében; sürgeti kiváltképp az Európai Beruházási Bankot, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankot, a Nemzetközi Valutaalapot és a Világbankot, hogy állapítsa meg a felelős finanszírozás legmagasabb színvonalú normáit, és forrásait igazítsa szorosabban a fejlődő országok szükségleteihez, többek között a szegények érdekeit szem előtt tartó, kölcsönösen eredményes hitelezési lehetőségek révén; felszólít kiváltképp az Európai Beruházási Bank rendelkezésére álló összegeknek a bank jelenlegi megbízatásán túl történő növelésére, annak érdekében, hogy tovább növelje az alacsony jövedelmű országok számára nyújtott forrásokat;

49.

kéri, hogy az Addisz-Abebában tartandó konferencián állapodjanak meg egy megalapozott, átlátható és hozzáférhető nyomon követési és elszámoltathatósági keretben, hogy eredményesen nyomon lehessen követni a beruházásokat és az elért eredményeket a konkrét kötelezettségvállalások és célkitűzések tekintetében; nemzetközi kezdeményezést kér a statisztikák, adatok és információk minőségének javításához, ideértve a jövedelem, nem, életkor, faji és etnikai hovatartozás, migrációs jogállás, fogyatékosság, földrajzi hely és egyéb, a nemzeti összefüggésben lényeges jellemzők szerint részletezett adatokat is; kéri az összes felet, hogy biztosítsa a támogatás és finanszírozás átlátható és hatékony végrehajtását, különösen az ENSZ korrupció elleni egyezménye rendelkezéseinek aláírásával és tényleges végrehajtásával, valamint azzal, hogy kötelezettséget vállal pontos, időszerű és összehasonlítható bevételi és kiadási adatok, valamint a költségvetési dokumentumok rendszeres közzétételére; nevezetesen felhívja a Bizottságot, hogy folytassa támogatási programjai és projektjei nyomon követését és ellenőrzését, és hozzon megfelelő intézkedéseket, amennyiben korrupcióra vagy hűtlen kezelésre utaló bizonyítékot talál; sürgeti továbbá, hogy a Bizottság fokozza a fejlődő országoknak az igazságszolgáltatás és a korrupcióellenes hivatalok megerősítése érdekében nyújtott támogatását,

50.

nemzetközi kezdeményezésre szólít fel a statisztikák, az adatok és az információk minőségének javítása érdekében, hogy nyomon lehessen követni a kiadásokat, a beruházásokat és a konkrét kötelezettségvállalások és célok tekintetében elért előrehaladást; üdvözli az annak biztosítására irányuló globális erőfeszítéseket, hogy a fenntartható fejlesztési célok végrehajtása során felhasznált adatok kellően részletesek legyenek a jövedelmet, a nemeket, az életkort és egyéb mutatószámokat illetően, annak érdekében, hogy a fenntartható fejlesztési célok által vezérelt politikák hatását eredményesen nyomon lehessen követni;

51.

megismétli, hogy a GDP kiegészítéseként új egyéb mutatókra van szükség az új társadalmi és környezeti kihívások figyelembe vételéhez, és ezeknek magukban kell foglalniuk a humán fejlettségi mutatót, a Gini-együtthatót, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó mutatót, a szénlábnyomot és az ökológiai lábnyomot is;

52.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az ENSZ főtitkárának és a harmadik nemzetközi fejlesztésfinanszírozási konferencia előkészítő folyamatát segítő partnereknek.

27.9.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 353/12

—

tekintettel az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzését és leküzdését is magában foglaló betegbiztonságról szóló tanácsi ajánlásra irányuló javaslatra vonatkozó, 2009. április 23-i álláspontjára (1),

—

tekintettel az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzését és leküzdését is magában foglaló betegbiztonságról szóló 2009. június 9-i tanácsi ajánlásra (2),

—

tekintettel a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló, 2011. március 9-i 2011/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

—

tekintettel a „Cselekvési terv az antimikrobiális rezisztenciából származó növekvő kockázatok megakadályozására” című, 2011. november 15-i bizottsági közleményre (COM(2011)0748),

—

tekintettel az antimikrobiális rezisztencia humán- és állat-egészségügyi ágazatban kifejtett hatásáról, valamint az „egy egészségügy” megközelítésről szóló, 2012. június 22-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel a „Mikrobiális kihívás – Az antimikrobiális rezisztenciából származó növekvő kockázatok”című, 2012. december 11-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzését és leküzdését is magában foglaló betegbiztonságról szóló tanácsi ajánlás (2009/C 151/01) végrehajtásáról szóló, a tagállamok jelentései alapján a Tanácshoz intézett, 2012. november 13-i és 2014. június 19-i bizottsági jelentésekre (COM(2012)0658 és COM(2014)0371),

—

tekintettel az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzését és leküzdését is magában foglaló betegbiztonságról szóló tanácsi ajánlás (2009/C 151/01) végrehajtásáról szóló, a tagállamok jelentései alapján a Tanácshoz intézett, 2013. október 22-i bizottsági állásfoglalásra (4),

—

tekintettel a határokon átterjedő súlyos egészségügyi veszélyekről szóló, 2013. október 22-i 1082/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozatra,

—

tekintettel az Eurobarométer 411. számú, a betegbiztonságról és az ellátás minőségéről szóló tematikus felmérésére,

—

tekintettel az antimikrobiális rezisztenciából származó növekvő kockázatok megakadályozására irányuló cselekvési terv eredményeiről szóló jelentésre (SANTE/10251/2015),

—

tekintettel az állatgyógyászati készítményekről szóló, 2014. szeptember 10-i európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (2014/0257(COD)),

—

tekintettel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) „A Nemzetközi Betegbiztonsági Osztályozási Rendszer fogalmi kerete” című dokumentumára,

—

tekintettel a litván elnökségnek az antimikrobiális rezisztencia problémájának megoldására irányuló törekvéseire, különös tekintettel a tuberkulózisra és a multirezisztens tuberkulózisra,

—

tekintettel a betegbiztonságról és az ellátás minőségéről, és ezzel összefüggésben az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések és az antimikrobiális rezisztencia megelőzéséről és leküzdéséről szóló, 2014. december 1-jei tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel az antimikrobiális szerek fogyasztásának és az antimikrobiális rezisztencia emberből és élelmiszer-termelő állatokból származó baktériumokban való megjelenésének integrált elemzéséről szóló első közös ECDC-/EFSA-/EMA-jelentésre (Joint Interagency Antimicrobial Consumption and Resistance Analysis – JIACRA),

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A8-0142/2015),

A.

mivel a minőségi egészségügyi ellátás kulcsa a betegbiztonság, melynek legfontosabb elemei a betegellátási kultúra és a nemkívánatos eseményekre való reagálás;

B.

mivel az európai uniós tagállamok egészségügyi rendszereiben a nemkívánatos események előfordulására és hatására vonatkozó adatok száma ma még korlátozott, de folyamatosan emelkedik, és mivel a legfrissebb rendelkezésre álló adatok 2008-ból származnak;

C.

mivel a becslések szerint az Unióban kórházi ellátásban részesülő betegek 8–12 %-ával történnek nemkívánatos események az egészségügyi ellátás során, és mivel az ilyen események közel fele elkerülhető volna;

D.

mivel az egészségügyi ellátásokkal összefüggő, leggyakrabban előforduló nemkívánatos események az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések, ellátási hibák és sebészeti beavatkozások során vagy azt követően fellépő komplikációk formájában jelentkeznek;

E.

mivel a betegek biztonsága és a minőségi egészségügyi ellátás érdekében alapvetően fontos, hogy az egészségügyi szakemberek tisztességes munkakörülmények között és biztonságos munkahelyen dolgozhassanak, és mivel a betegbiztonság biztosítása, az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzése és leküzdése, valamint a multirezisztens baktériumok terjedésének megelőzése rendkívül nehéz túlzsúfolt és kellő számú személyzettel nem rendelkező egészségügyi környezetekben;

F.

mivel a jelenlegi gazdasági válság fokozott nyomást gyakorol a tagállamok egészségügyi költségvetésére, így befolyásolja a betegek biztonságát, tekintettel arra, hogy számos tagállam – a rendszerhatékonyságot fokozó intézkedések helyett – drasztikusan csökkentette egészségügyi rendszerének költségvetését és az egészségügyi személyzet létszámát;

G.

mivel a gazdasági válság tovább fokozta az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében fennálló egyenlőtlenségeket;

H.

mivel az orvosok és más egészségügyi szakemberek folyamatos képzése elengedhetetlen a nemkívánatos események – így a gyógyszerekkel kapcsolatos nemkívánatos események (ADE) – elkerüléséhez; az ezen eseményekkel járó egészségügyi költségek a becslések szerint évente körülbelül 2,7 milliárd euróval terhelik meg az uniós egészségügyi rendszerek költségvetését, és az összes uniós kórházi ellátás 1,1 %-áért felelősek;

I.

mivel a betegközpontú elektronikus egészségügyi (e-egészségügyi) és otthoni egészségügyi ellátás keretében megvalósuló orvosi kezelés jelentősen javítja az orvosi kezelés minőségét és hatékonyságát, ugyanakkor hozzájárul az egészségügy teljesítményének javulásához;

J.

mivel a multidiszciplináris megközelítés növeli az orvosi kezelések eredményességének esélyét;

K.

mivel a betegek, családjaik és a betegszervezetek kulcsfontosságú szerepet játszanak a biztonságosabb ellátásért való kiállásban, és a szerepüket a betegek tudatosságának növelése és az egészségügyi folyamatban és szakpolitikában valamennyi szinten való részvétele révén kell előmozdítani;

L.

mivel az otthoni egészségügyi ellátás keretében megvalósuló orvosi kezelések pszichológiai értelemben segíthetnek a betegeknek és az egészségügy teljesítményének javulását eredményezhetik;

M.

mivel megfigyelték, hogy a kevésbé tájékozott emberek gyakrabban nyúlnak antibiotikumokhoz, miközben az antibiotikumok behatóbb megismerése felelősségteljesebb fogyasztásra ösztönözheti az embereket;

N.

mivel a betegek 30–50 %-a vagy nem veszi be az orvos által rendelt gyógyszereket vagy nem az orvos utasításai szerint veszi be azokat;

O.

mivel a gyógyszeriparral kapcsolatos összeférhetetlenségek fennállnak a kórházakban, a háziorvosoknál és az állatorvosoknál is;

P.

mivel az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések jelentős közegészségügyi problémát okoznak a tagállamokban (az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) által gyűjtött adatok szerint az EU-ban minden huszadik kórházi beteg – vagyis évente körülbelül 4,1 millió beteg – kap el valamilyen fertőzést a kórházi ellátása során, és az EU-ban évente 37 000 ember hal meg ilyen fertőzések miatt, jóllehet, ezek 20–30 %-a intenzív higiéniás és ellenőrzési programokkal megelőzhető lenne), és ez súlyos terhet jelent a szűkös egészségügyi költségvetések számára;

Q.

mivel a betegek tapasztalatai és visszajelzései gyakran eltérnek az egészségügyi szakemberek benyomásaitól, és rendkívül értékesnek bizonyulhatnak az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések csökkentésére és megelőzésére irányuló új módszerek megtalálásában;

R.

mivel az egészségügyi ellátással összefüggő, multirezisztens baktériumok által okozott fertőzések száma egyre nő;

S.

mivel a bakteriális kórokozók esetében az antimikrobiális rezisztencia világszerte egyre elterjedtebbé válik, aminek következtében tagállami, európai és nemzetközi szinten egyre gyakoribb, hogy az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések és az emberi és állati fertőző betegségek kezelése nem jár sikerrel;

T.

mivel becslések szerint 2050-ig globális szinten évente 10 millió ember fog meghalni antimikrobiális rezisztencia miatt;

U.

mivel a betegséget kiváltó baktériumok kezelésére általában alkalmazott antibiotikumokkal szembeni rezisztencia több tagállamban is eléri vagy meghaladja a 25 %-ot; mivel az antibiotikum-rezisztencia terjedésének üteme sokkal gyorsabban annál, mint ahogyan az új antibiotikumokat kifejlesztik és bevezetik a klinikai gyakorlatba, és ez tudományos, szabályozási és gazdasági kihívásokkal függ össze;

V.

mivel a legutóbbi tanulmányok azt mutatják, hogy – néhány kivételtől eltekintve – az Unióban működő kórházakban az antimikrobiális rezisztencia az elmúlt években általánosságban nőtt;

W.

mivel uniós becslések szerint évente legalább 25 000 ember hal meg a rezisztens baktériumok által okozott fertőzésektől, ami az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) által gyűjtött 2011-es adatok alapján végzett becslések szerint 1,5 milliárd eurós költséggel terheli meg a közegészségügyi rendszereket;

X.

mivel a gyógyszerrezisztens kórokozók általi fertőzésekkel kapcsolatos költségek a becslések szerint évente 1,5 milliárd eurót tesznek ki az egészségügyi költségek emelkedése és a kieső termelékenység miatt; mivel a rezisztens baktériumokkal fertőzött betegeket a kórházi kezelés alatt el kell különíteni, ami évente 900 millió euró többletköltséget generál, és 2,5 millióval több kórházi ágy-napot eredményez;

Y.

mivel az antimikrobiális rezisztencia kórházakban való elterjedésének egyik fő oka a fertőzések megelőzésére és leküzdésére irányuló, általánosan elfogadott gyakorlatoknak való megfelelés hiánya;

Z.

mivel az első vonalbeli gyógyszerek bakteriális kórokozókkal kapcsolatos hatékonyságát a rezisztencia egyre inkább csökkenti, és a második vagy harmadik vonalbeli gyógyszerek nem minden esetben állnak rendelkezésre, és az első vonalbeli gyógyszereknél gyakran sokkal mérgezőbbek, sokkal drágábbak és kevésbé hatékonyak;

AA.

mivel az antimikrobiális rezisztencia egyik fő oka az antimikrobiális szerek – köztük az antibiotikumok – helytelen alkalmazása, különösen azok szisztematikus és túlzott használata;

AB.

mivel az európai egészségügyi ellátórendszerek közötti nagyfokú mobilitás és az európai egészségügyi ellátás egyre fokozottabban határokon átívelő jellege hozzájárulhat a rezisztens mikroorganizmusok tagállamok közötti terjedéséhez;

AC.

mivel az oltási programok hatékony eszközei az antibiotikum-rezisztencia visszaszorításának, hiszen szerepük lehet az antibiotikumok használatának – és ezáltal az antimikrobiális rezisztencia kialakulásának – korlátozásában;

AD.

mivel az antibakteriális kutatás és fejlesztés támaszt bizonyos egyedülálló kihívásokat, ami azt jelenti, hogy hosszú távú rálátást igényel a szakértelem kialakítása és laboratóriumokban való alkalmazása, és mivel sajnálatos, hogy sok ilyen irányú szakértelemmel rendelkező kutató más területekre helyezte át tevékenységét a magán- és állami finanszírozás hiánya miatt;

AE.

mivel az egyéni higiéniai óvintézkedések megtételének elmulasztása mind a kórházakban, mind azokon kívül lehetővé teszi a patogének – különösen az antimikrobiális rezisztenciát kifejlesztett kórokozók – terjedését;

AF.

mivel egyre több tudományos bizonyíték mutatja azt, hogy az egészségügyi ellátó intézményekben megfelelőnek számító kézhigiénia olyan kézszárítási módszereket igényel, amelyek nem segítik elő a mikrobiális keresztszennyeződést levegőben való terjesztés és aeroszolizáció révén;

AG.

mivel a rezisztens baktériumok még a gyártók utasításaival összhangban végzett fertőtlenítést követően is megtalálhatók az orvosi eszközökön;

AH.

mivel az antimikrobiális szerek humán és állatgyógyászatban való alkalmazása hozzájárul a rezisztóm (rezisztenciagének) kialakulásához a környezetben, ami mind az emberek, mind az állatok esetében rezisztencia kialakulásához vezethet; mivel az állat- és humán gyógyászatban is ugyanazokat az antibiotikum-csoportokat alkalmazzák és mindkét ágazatban hasonló rezisztencia-mechanizmusok jelentek meg;

AI.

mivel a nagy egyedsűrűségű állattartás maga után vonhatja, hogy a gazdaságokban tartott állatok, baromfik és halak takarmányozása során helytelenül és rutinszerűen alkalmaznak antibiotikumokat a gyorsabb növekedés érdekében, továbbá elterjedt az antimikrobiális szerek megelőző jellegű használata, mivel az állatokat szűk térben összezsúfolva tartják, és az ezzel járó stressz legyengíti az immunrendszerüket; az antibiotikumok túlzott alkalmazásának további lehetséges célja, hogy ellensúlyozzák a rossz higiéniai feltételeket, amelyek között az állattartás gyakran megvalósul;

AJ.

mivel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az Állategészségügyi Világszervezet által támogatott „egy egészségügy” elképzelés elismeri, hogy a humán egészségügy, az állat-egészségügy és az ökoszisztémák egymással összekapcsolódnak; mivel az állatok és az állati eredetű élelmiszerek a rezisztens zoonotikus kórokozók közvetlen forrásai lehetnek; mivel az antibiotikumok állatokban – különösen az emberi fogyasztásra szánt és intenzív tenyésztésből származó állatokban – való alkalmazása befolyásolhatja a humán antibiotikum-rezisztencia kialakulását;

AK.

mivel az „egy egészségügy” elképzelés szerint egy olyan megközelítés, amelyben mind a humánmedicína, mind az állatgyógyászat szakemberei erőfeszítéseket tesznek a rezisztens fertőzések megelőzésére és az antibiotikumok alkalmazásának csökkentésére, megelőzhetővé teheti az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzéseket a kórházakban és azokon kívül is;

AL.

mivel a WHO szerint az antimikrobiális szereket egyes uniós tagállamokban sokkal gyakrabban alkalmazzák az állattenyésztésben, mint a humán gyógyításban (5);

AM.

mivel európai fogyasztói szervezetek szerint hat uniós tagállamban bevizsgált hústermékek 70 %-a fertőzött volt antibiotikumrezisztens baktériumokkal, míg további nyolc tagállamban az összes minta 50 %-ában megtalálhatók voltak ilyen baktériumok (6);

AN.

mivel vizsgálatok szerint a Campylobacter nevű kórokozó baktérium jelentős rezisztenciát mutat a fluorkinolonokkal szemben, és az emberi Campylobacter-fertőzések nagy többsége a csirkékkel való érintkezéssel, illetve a csirkeételek készítésével és fogyasztásával függ össze; mivel az említett magas szintű rezisztencia jelentősen szűkíti a humán Campylobacter-fertőzések eredményes kezelésének lehetőségeit;

AO.

mivel az Unióban 2006 óta tilos az antibiotikumok szubterápiás alkalmazása, amely során kis dózisban antibiotikumokat etettek a tenyészállatokkal növekedésük serkentése céljából;

AP.

mivel a haszonállatok számára előállított gyógyszeres takarmányok túlnyomó többsége antimikrobiális szereket tartalmaz;

AQ.

mivel az antimikrobiális szerek kedvtelésből tartott állatokban való alkalmazása további kockázati tényező az antimikrobiális rezisztencia emberekben való kialakulása és terjedése szempontjából, és mivel a házi kedvencekre szakosodott állatklinikákon megfigyelt antibiotikumrezisztencia emelkedő trendje nagyon hasonló a kórházakban megfigyelt hasonló trendekhez;

AR.

mivel az antibiotikumrezisztencia kedvtelésből tartott állatokról emberekre való átterjedésének kockázatát pontosan nem lehet számszerűsíteni, és mivel ehhez további kutatások szükségesek;

AS.

mivel elismert tény, hogy az állatgyógyászati készítményekre vonatkozó jelenlegi jogszabályok nem nyújtanak elegendő eszközt annak biztosítására, hogy megfelelően kezeljék az állatoknál alkalmazott antimikrobiális szerek alkalmazásából eredő, emberi egészséget fenyegető kockázatokat;

AT.

mivel az antibiotikumok nem engedélyezett indikációban való alkalmazása aggodalomra ad okot az állatgyógyászatban és a humán gyógyászatban is;

AU.

mivel a gyógyszeripari vállalatok hajlamosak arra, hogy újabb antibiotikumokat adjanak hozzá a már meglévő antibiotikum-csoportokhoz ahelyett, hogy valóban új antibakteriális hatóanyagokat fejlesztenének ki, és ennek eredményeképp az ilyen új szerekkel szembeni rezisztencia gyorsabban fog megjelenni, mint az a valóban új hatásmechanizmussal rendelkező gyógyszerek esetében történne;

AV.

mivel a gyógyszergyári laboratóriumokat ösztönözni kell új antibiotikumok fejlesztésére, ezért fontolóra kell venni olyan ösztönzők és alternatív gazdasági modellek kidolgozását, amelyekkel jutalmazni lehetne az innovációt;

AW.

mivel rendkívül fontos, hogy a gyógyszeripari cégek ösztönzést kapjanak arra, hogy folyamatosan ruházzanak be olyan új antimikrobiális hatóanyagok kifejlesztésébe, amelyek különösen azon betegségekkel szemben hatásosak, melyek esetében az antimikrobiális rezisztencia komoly aggodalomra ad okot, mint például:

továbbá más módszerek kidolgozásába, melyekkel antibiotikumok használata nélkül leküzdtehők az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések;

AX.

mivel ez úgy érhető el, ha válaszolunk azokra a tudományos, szabályozói és gazdasági kihívásokra, amelyek akadályozták az antimikrobiális szerek fejlesztését, és különösen ha ösztönözzzük a kutatásba és fejlesztésbe való beruházást, a legfontosabb közegészségügyi szükségletekre összpontosítva azt, ugyanakkor megőrizve a nemzeti egészségügyi rendszerek fenntarthatóságát;

AY.

mivel a 2001/18/EK irányelv 4. cikkének (2) bekezdése határidőt állapít meg a transzgenikus növényeknek antibiotikumokkal szembeni rezisztenciát átadó gének alkalmazása tekintetében;

AZ.

mivel a termékspecialistáknak soha nem szabadna terápiás kezeléseket végezniük, hanem csak az egészségügyi személyzetnek szabadna támogatást nyújtaniuk, amikor és amennyiben arra e személyzetnek szüksége van, például a konkrét eszközök össze- és szétszerelésénél;

BA.

mivel a betegek mobilitásáról szóló 2011/24/EU irányelv rendelkezéseit jelenleg ültetik át az Unióban, ezért még inkább helyénvaló, hogy az európai betegek tájékoztatást kapjanak arról, hogy milyen fokú betegbiztonságra számíthatnak a különböző tagállamokban;

BB.

mivel létfontosságú a betegjogok biztosítása és az egészségügyi szolgáltatások iránti általános bizalom fenntartása, például annak biztosítása révén, hogy a tagállamokban hozzáférhetők legyenek azok a rendszerek, melyeken keresztül méltányos pénzügyi ellentételezésben részesülhetnek a nem megfelelő orvosi ellátásból fakadó szakmai mulasztás kárvallottjai;

BC.

.mivel az internet a világon a legkiterjedtebb szabályozatlan gyógyszerpiac; mivel az interneten vásárolt gyógyszerek 62 %-áról bebizonyosodik, hogy hamisítvány vagy nem felel meg az előírásoknak; mivel az interneten működő gazdasági szereplők nagy része illegálisan működik, és becslések szerint a vényköteles gyógyszerek illegális online értékesítéséből származó éves bevétel világszinten megközelíti a 200 milliárd dollárt;

BD.

mivel a Szerződés 168. cikke úgy rendelkezik, hogy az Európai Unió fellépésének ki kell egészítenie a nemzeti politikákat, és a népegészségügyi helyzet javítására, az emberi megbetegedések és betegségek, valamint az emberi fizikai és mentális egészséget fenyegető veszélyek okainak megelőzésére kell irányulnia;

1.

emlékeztet rá, hogy a gyógyszerekre vonatkozó uniós jogszabályokat a betegbiztonság védelme érdekében fogadták el; emlékeztet az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzését és leküzdését is magában foglaló betegbiztonságról szóló tanácsi ajánlás (2009/C 151/01) végrehajtásáról szóló, a tagállamok jelentéseire épülő, a Tanácshoz intézett bizottsági jelentésről szóló, 2013. október 22-i fent említett állásfoglalására;

2.

üdvözli az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések uniós megfigyelőrendszerének javítását, valamint a bizonyos tagállamok által az általános betegbiztonság javítása és az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések előfordulási arányának csökkentése érdekében a közelmúltban végrehajtott más intézkedéseket, és különösen a tagállamok által a betegbiztonsági stratégiák és programok – ideértve a betegbiztonság egészségügyi jogszabályokba való beépítését –, valamint a jelentéstételi és tanulási rendszerek fejlesztése terén elért előrehaladást;

3.

megjegyzi ugyanakkor, hogy a második végrehajtási jelentésből továbbra is az derül ki, hogy a betegbiztonság tekintetében kiegyenlítetlen a tagállamok egymáshoz viszonyított fejlődése, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes tagállamok – feltehetőleg a gazdasági válságból eredő pénzügyi korlátok miatt – láthatóan lelassították egyebek mellett a tanácsi ajánlások végrehajtását is;

4.

sajnálatosnak tartja, hogy a megszorító intézkedések eredményeképp Európa-szerte csökkent a kórházakban és más egészségügyi intézményekben alkalmazott takarító személyzet létszáma, jóllehet az ő szerepük kulcsfontosságú a magas szintű higiénia biztosításában;

5.

felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a megszorító intézkedések ne befolyásolják a betegbiztonságot, továbbá arra, hogy tartsák fenn az egészségügyi rendszerek megfelelő szintű finanszírozását, és különösen, hogy kerüljék a legnagyobb károkat okozó intézkedéseket – pl. a rövid távú megtakarításokat –, amelyek közép- és hosszú távon a költségek növekedését eredményeznék, és összpontosítsanak inkább a magas minőségű és hatékonyságú egészségügyi rendszerek további fejlesztésére; felszólítja a tagállamokat, hogy a még inkább betegközpontú megközelítés bevezetése érdekében biztosítsák, hogy a fertőzések megelőzésére, illetve leküzdésére, valamint a kórházi higiéniára szakosodott, megfelelő létszámú egészségügyi szakembergárda álljon rendelkezésre;

6.

kéri a tagállamokat, hogy állapítsanak meg egyedi és kellően ambiciózus célszámokat az antibiotikumok használatának csökkentésére;

7.

üdvözli a betegbiztonsággal és az ellátás minőségével foglalkozó uniós munkacsoport munkáját, amely a 28 uniós tagállam, az EFTA-tagországok, nemzetközi szervezetek (WHO és OECD) és uniós testületek képviselői közötti párbeszédet segíti elő, és részt vesz a betegbiztonsággal és az ellátás minőségével kapcsolatos uniós menetrend kidolgozásában;

8.

felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is kísérje figyelemmel a betegbiztonságra vonatkozó rendelkezések tagállami végrehajtását, és szükség esetén dolgozzon ki az adott helyzetnek megfelelő új iránymutatásokat;

9.

üdvözli az OECD által – az Unió társfinanszírozásával – a betegbiztonság értékelését segítő összehasonlítható mutatók kidolgozása terén végzett munkát; felhívja a tagállamokat, hogy alkalmazzák e mutatókat a betegbiztonság értékelése céljából;

10.

nagyon fontosnak tartja, hogy a betegbiztonság témakörét minden tagállamban beépítsék az egészségügyi dolgozók és egészségügyi szakemberek oktatási programjába, munkahelyi képzésébe és szakmai továbbképzésébe;

11.

hangsúlyozza, hogy az e-egészségügy potenciális előnyökkel rendelkezik a nemkívánatos eseményeknek az információáramlás nyomon követése és az egészségügyi folyamatok közérthetőbbé tétele révén történő megelőzése, továbbá a digitális receptek és a gyógyszerek közötti kölcsönhatásokra való figyelmeztetések tekintetében; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tárják fel, milyen további lehetőségeket kínál az e-egészségügy a betegbiztonság területén – többek között az elektronikus betegnyilvántartás bevezetése révén –, és fokozzák az együttműködés szintjét az ezen ágazatban szerzett tapasztalataik, tudásuk és itt alkalmazott bevált gyakorlataik megosztása érdekében;

12.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mérjék fel a mobil egészségügyben (m-egészségügy) rejlő lehetőségeket az ellátás hatékonysága, a kórházi ellátáshoz folyamodás gyakorisága, és az egy főre eső éves egészségügyi költségek csökkentése tekintetében;

13.

megállapítja, hogy az antibiotikumok alkalmazása és az antimikrobiális rezisztencia terén jelentős különbségek mutatkoznak a tagállamok között, és arra bátorítja a tagállamokat, hogy alkalmazzák a bevált gyakorlatokat;

14.

hangsúlyozza, hogy sürgős szükség van az állat-egészségügyi kutatás és innováció uniós és nemzeti szintű előmozdítására;

15.

szorgalmazza, hogy a tagállamok hajtsák végre vagy dolgozzák ki a következő intézkedéseket:

16.

felhívja a tagállamokat, hogy vizsgálják meg az eredetileg egyszeri felhasználásra tervezett és egyszerhasználatosként is forgalmazott orvostechnikai eszközök felfrissítését és újrafelhasználását magában foglaló lehetséges jogellenes gyakorlatokat;

17.

sürgeti a tagállamokat, hogy javítsák az antibiotikumok használatával és a fertőzések megelőzésével kapcsolatos, egészségügyi szakembereket, egyéb egészségügyi dolgozókat, állatorvosokat és a lakosságot célzó figyelemfelkeltő programokat;

18.

kéri az Európai Gyógyszerügynökséget (EMA), hogy az orvosi igények alapján dolgozzon ki iránymutatásokat az indikáción túli/engedély nélküli gyógyszerhasználatra vonatkozóan, továbbá készítse el azon forgalomba hozatali engedély nélküli gyógyszerek listáját, amelyeket annak ellenére alkalmaznak, hogy van engedéllyel rendelkező alternatívájuk;

19.

felhívja a Bizottságot és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központot (ECDC), hogy dolgozzon ki iránymutatásokat az egészségügyi szakemberek, a betegek és családjaik számára a hatékony kézmosásra és kézszárításra vonatkozóan, amelyek ösztönzik azon kézszárítási módszerek alkalmazását, amelyek nem segítik elő a mikrobiális keresztszennyeződést levegőben való terjesztés és aeroszolizáció révén;

20.

hangsúlyozza, hogy jelentős mértékben javítani kell mind az állatorvosokkal, mind a gazdákkal folytatott kommunikációt, valamint a nekik szánt oktatást és képzést;

21.

ismételten sürgeti a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb terjesszen elő jogalkotási javaslatot, amely kötelezően előírja a gyógyszerre vonatkozó adattáblázatnak a csomagolásban található betegtájékoztatóba történő belefoglalását; a gyógyszerre vonatkozó adattáblázatban megadott információkat jól olvasható, feltűnő és a szöveg többi részétől egyértelműen megkülönböztethető formában kell feltüntetni; a gyógyszerre vonatkozó adattáblázatnak tartalmaznia kell a gyógyszerre vonatkozó szükséges adatok rövid leírását annak érdekében, hogy a beteg megérthesse a gyógyszer által kínált előnyöket és annak esetleges kockázatait, és a gyógyszert biztonságosan és a megfelelő módon alkalmazhassa; ez magában foglalhathat többek között az antibiotikumok helyes és megfelelő használatára vonatkozó útmutatást is;

22.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a 699/2014/EU végrehajtási rendeletben előírt európai logó bevezetését azon online gyógyszertárak egyértelmű azonosítása érdekében, amelyek távolról értékesítenek gyógyszereket a lakosság részére, ugyanakkor óvják a fogyasztókat a hamisított gyógyszerek vásárlásától, amelyek gyakran veszélyesek az egészségre;

23.

rámutat, hogy a határokon átterjedő súlyos egészségügyi veszélyekről szóló 1082/2013/EU határozat értelmében a tagállamoknak tájékoztatniuk kell a Bizottságot a nemzeti szintű készültség- és reagálástervezés aktuális helyzetéről, és felhívja a tagállamokat, hogy nyújtsák be a szóban forgó információkat a határozatban megállapított ütemtervnek megfelelően;

24.

sürgeti a tagállamokat, hogy ösztönözzék azon egészségügyi szakemberek rendszeres visszajelzését, akik arról tájékoztatják a betegeket, hogyan tudják minimalizálni az egészségügyi rendszerrel való érintkezésből eredő biztonsági kockázatokat;

25.

ösztönzi a tagállamokat, hogy hozzanak létre független szerveket, melyek feladata a szakemberekkel való kapcsolattartás, valamint a betegek biztonságát fenyegető veszélyekkel kapcsolatos figyelemfelkeltés és a riasztások továbbítása;

26.

kéri a tagállamokat, hogy fejlesszék a nemkívánatos eseményekkel és orvosi műhibákkal kapcsolatos jelentéstételi rendszereiket azáltal, hogy az egészségügyi szakemberek és a betegek pontos, szankcióval nem járó és névtelenséget biztosító jelentéstételét ösztönző intézkedéseket dolgoznak ki, valamint, hogy vegyék fontolóra egy olyan elektronikus rendszer létrehozását, amely megkönnyítheti és javíthatja a betegek általi jelentéstételt;

27.

felhívja a tagállamokat, hogy fogadjanak el intézkedéseket, amelyek javítanák a nemkívánatos eseményekről szóló bejelentések minőségét – nem csupán mennyiségét –, oly módon, hogy a bejelentések tartalmazzanak átfogó információkat, amelyek valóban javítanák a betegek biztonságát, és hozzanak létre egy olyan rendszert, amelyben az adatok könnyen visszakereshetők, és amely teljes körû és módszeres értékelést tesz lehetővé;

28.

felszólítja a Bizottságot, hogy az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzésekre vonatkozó adatok gyűjtéséhez dolgozzon ki egységesített felméréseket;

29.

felszólítja a tagállamokat, hogy lépjenek fel fokozott szigorúsággal az egészségügyi ellátást nyújtó nem-egészségügyi munkatársak eltiltásának ellenőrzése és végrehajtása során;

30.

felszólítja a tagállamokat, hogy például betegjogi képviselőn keresztül tájékoztassák a betegeket az egészségügyi ellátással összefüggő nemkívánatos események kockázatáról és az ilyen események elkerülésére irányuló intézkedésekről, valamint a nemkívánatos események bekövetkezte esetén rendelkezésre álló panasztételi eljárásokról és jogorvoslati lehetőségekről;

31.

felszólítja a tagállamokat, hogy tegyék meg a megfelelő intézkedéseket a gyógyszerek felírásával és értékesítésével kapcsolatos, orvosokat és állatorvosokat érintő összeférhetetlenségek kiküszöbölésére;

32.

felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak teljes körű tájékoztatást a meglévő panasztételi és jogorvoslati eljárásokra vonatkozóan azon betegek számára, akik az egészségügyi ellátás miatt fertőződtek meg, vagy orvosi műhiba áldozatai lettek;

33.

felkéri a Bizottságot, hogy készítsen jelentést az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzésekkel kapcsolatos esetek kollektív jogorvoslatának nemzeti gyakorlatairól;

34.

elismeri az olyan polgári kezdeményezések értékét, mint például az Európai Unió Alapjogi Chartája alapján kidolgozott Európai Betegjogi Charta és a betegjogok európai napja, amely 2007 óta minden évben április 18-án kerül megrendezésre; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy helyi, nemzeti és uniós szinten egyaránt támogassák a betegjogok európai napját;

35.

üdvözli az Európai Bizottság fellépését az antimikrobiális rezisztencia és az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzése és leküzdése terén, valamint az ECDC koordinációs és felügyeleti munkáját, különösen az antimikrobiális rezisztenciát felügyelő európai hálózat (EARS-Net) és az antimikrobiális szerek felhasználását felügyelő európai hálózat (ESAC-Net), illetve az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések felügyeletével foglalkozó hálózat (HAI-Net) keretében;

36.

üdvözli az ECDC, az EMA és az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) közös koordinációs és felügyeleti munkáját az antimikrobiális rezisztencia terén;

37.

aggodalommal jegyzi meg, hogy 2010 és 2013 között számos tagállamban és uniós szinten is jelentősen emelkedett a fluorokinolonnal, a harmadik generációs cefalosporinokkal és aminoglükozidokkal szemben rezisztens K. pneumoniae, valamint a három antibiotikum-csoporttal szembeni kombinált rezisztencia, és a karbapenemekkel – az antibiotikumok egy végső esetben alkalmazott csoportjával – szembeni rezisztencia százalékaránya; megjegyzi továbbá, hogy ugyanebben az időszakban az E. coli esetében előfordult, hogy több tagállamban és uniós szinten jelentősen nőtt a harmadik generációs cefalosporinokkal szembeni rezisztencia; megjegyzi továbbá, hogy Európa egyes régióiban a multirezisztens tuberkulózis az összes új tuberkulózis eset 20 %-át teszi ki, és a multirezisztens tuberkulózis sikeres kezelésének aránya riasztóan alacsony;

38.

aggodalommal jegyzi meg, hogy azokban az országokban, amelyekben magas a több gyógyszerrel – köztük a karbapenemekkel – szembeni rezisztencia szintje, kevés terápiás lehetőség áll az orvosok rendelkezésére, melyek egyike a polimixinek alkalmazása; hangsúlyozza, hogy ezekben az országokban a polimixinekkel szembeni rezisztencia megjelenése fontos figyelmeztető jele annak, hogy a fertőzött betegek kezelésének lehetőségei még tovább szűkülnek;

39.

megjegyzi, hogy az antibiotikumokkal szemben rezisztens baktériumok által okozott fertőzések nagy valószínűséggel költséges és hosszas kórházi tartózkodásokkal, illetve alternatív és drágább terápiás kezelésekkel járnak, amelyek tovább fokozzák a tagállamok egészségügyi rendszereire nehezedő terheket;

40.

sajnálatát fejezi ki a miatt, hogy az elmúlt 25 évben egyszerre volt tapasztalható az antimikrobiális hatóanyagok – különösen az antibiotikumok – ésszerű felhasználásával kapcsolatos tudatosság hiánya, illetve a antimikrobiális gyógyszer ek fejlesztésének stagnálása, amely főképp tudományos, gazdasági és szabályozói kihívások megjelenésére vezethető vissza;

41.

megjegyzi, hogy a Horizont 2020 stratégia és az EU harmadik közegészségügyi programja egyaránt hangsúlyt fektetett az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzésekre és az antimikrobiális rezisztenciára;

42.

megjegyzi, hogy több tagállamban nem áll rendelkezésre néhány létező, hatékony antibiotikum, ami nem megfelelő gyógyszeres kezelés megválasztását eredményezi, ezért kéri a tagállamoktól és a Bizottságtól annak vizsgálatát, hogy hogyan lehet biztosítani a hatékony antibiotikumok piaci elérhetőségét;

43.

rámutat, hogy az antibiotikum-rezisztencia gyakran megszakítja a megfelelő antibiotikumokkal folytatott kezelést, és ha a beteg nem a megfelelő antibiotikumot kapja vagy a kezelést túl későn kezdik el, a súlyos fertőző betegségben szenvedő pácienseknél súlyos komplikációk lépnek fel, melyek bizonyos esetekben halált is okozhatnak;

44.

aggodalommal veszi tudomásul az antibiotikum-rezisztens baktériumokkal fertőzött állatok nagy számát, valamint annak kockázatát, hogy ezek a baktériumok a fertőzött hússal a fogyasztókra is átterjedhetnek;

45.

mély aggodalommal mutat rá az antimikrobiális szerek állatgyógyászatban való felhasználása és az antimikrobiális rezisztencia állattenyésztőkben való kialakulása közötti kapcsolatra, illetve arra a kockázatra, hogy a kórházi gyógykezelés során e rezisztencia továbbterjedhet;

46.

üdvözli a tagállamok, az állategészségügyben dolgozó szakemberek és az állattartók kezdeményezéseit és fellépéseit az antimikrobiális szerek felelős állatgyógyászati alkalmazásának biztosítása, illetve az az antimikrobiális szerek állattenyésztésben való használatának csökkentése érdekében;

47.

kiemelkedően fontosnak tartja az új antimikrobiális szerekkel kapcsolatos kutatást, és felszólítja a Bizottságot, hogy a kutatás előmozdítására használja fel az Európai Stratégiai Beruházási Alapot (ESBA), például az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezés keretében már rendelkezésre álló struktúrák támogatásával;

48.

kéri, hogy fordítsanak különös figyelmet a kórokozókat új ponton támadó, új antimikrobiális hatóanyagok kifejlesztésére,

49.

üdvözli és ösztönzi a teljesen új antimikrobiális szerekkel – különösen az egyre elterjedtebb multirezisztens Gram-negatív baktériumokkal és az antimikrobiális rezisztenciára különösen hajlamos betegségekkel, például a K. pneumoniae-val, az Acinetobacterrel, az E. colival, a HIV-vel, a Staphylococcus aureus-szal, a tuberkulózissal és a maláriával szemben hatásos antibiotikumokkal – kapcsolatos kutatást; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy elsődlegesen az antimikrobiális készítmények felelős és körültekintő használatát kell biztosítani; üdvözli és ösztönzi az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések antibiotikumok nélküli leküzdésére és a multirezisztens tuberkulózis leküzdésére szolgáló új módszerekkel kapcsolatos kutatást;

50.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az Európában egyre gyakoribb bakteriális fertőzéseket leküzdő új eszközök biztosítása érdekében gyorsítsák fel a kutatási és fejlesztési tevékenységeket;

51.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az antimikrobiális szerek kifejlesztésére irányuló kutatás és fejlesztés újraélesztése érdekében erősítsék meg az állami és a magánszektor közötti együttműködésre irányuló ösztönzőket;

52.

felszólítja a tagállamokat, hogy fokozzák az együttműködés mértékét a betegbiztonság és az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelem terén, annak érdekében, hogy korlátozzák és csökkentsék a rezisztens mikroorganizmusok egyik tagállamból a másikba való átterjedését;

53.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat hogy alkalmazzanak „adaptív betegutakat” és egyéb szabályozói eszközöket, hogy a rezisztens fertőzésekben szenvedők korábban hozzáférhessenek innovatív antibakteriális szerekhez;

54.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy használják fel az Európai Gyógyszerügynökség „adaptív betegútvonal” programját és a rendelkezésükre álló valamennyi szabályozási eszközt, hogy meggyorsítsák a betegek innovatív antibakteriális kezelésekhez való hozzájutását;

55.

hangsúlyozza, hogy a betegeknek kell állniuk az egészségügyi politika középpontjában, valamint ösztönzi az egészségügyi ismeretek növelését és a betegek bevonását a kezelésekkel kapcsolatos döntések meghozatalába;

56.

kiemelkedő fontosságot tulajdonít annak, hogy a Bizottság a 2016 utáni időszakban is biztosítsa az antimikrobiális rezisztencia elleni uniós cselekvési terv folytatását, hangsúlyt fektetve arra, hogy hogyan küzdhetők le az antimikrobiális rezisztenciával összefüggő tudományos, szabályozói és gazdasági kihívások, és kiterjesztve a cselekvési tervet az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzésére és leküzdésére is;

57.

emlékeztet arra, hogy szigorúan be kell tiltani az antibiotikumokkal való öngyógyítást, és a tagállamok illetékes nemzeti hatóságainak érvényt kell szerezniük az antibakteriális szerek vénykötelessé tételére irányuló politikának;

58.

felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy biztosítsák valamennyi antimikrobiális hatóanyag – különösen a bakteriális fertőzések kórházi kezelése estén végső esetben alkalmazott antibiotikumok – felelős és ésszerű humángyógyászati alkalmazását, szem előtt tartva, hogy az antibiotikumok nem megfelelő – többek között a kórházakban is előforduló – preventív alkalmazása az egyik fő előmozdítója az antibiotikumokkal szembeni rezisztencia megjelenésének;

59.

felszólítja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a kiváló minőségű gyógyszerekhez és teljes körű kezeléshez való hozzáférést az összes beteg számára, a rezisztencia kialakulásának megelőzéseként külön támogatást nyújtva a legsebezhetőbbeknek;

60.

sürgeti a tagállamokat, hogy végezzenek kutatást az ún. „elfelejtett” antibiotikumok után, hogy szélesedjen a rendelkezésre álló gyógyszerpaletta;

61.

felszólítja a Bizottságot, hogy vállaljon részt a WHO új gazdasági modell kidolgozására irányuló munkájában, melynek célja a közegészségügyi szempontok és szükségletek figyelembevétele;

62.

felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy kezdjenek el egy olyan új gazdasági modellen gondolkodni, amely megszünteti a kapcsolatot az új antibiotikum után fizetett jutalék és annak eladási volumene között, amely tükrözi az új antibiotikum társadalmi értékét, és elegendő a vállalat által eszközölt befektetés megtérüléséhez, a vásárló pedig jogot szerezne a termék használatára és teljes mértékben rendelkezhetne az eladási volumen felett;

63.

szorgalmazza, hogy a tagállamok hajtsák végre vagy dolgozzák ki a következő intézkedéseket:

64.

felkéri a Bizottságot, hogy foglalkozzon a 2011/24/EU rendelet által biztosított megnövekedett mobilitás következményeivel az antimikrobiális rezisztencia növekedése tekintetében, amely abból fakadhat, hogy a betegek kezelés igénybevétele céljából utaznak Európán belül;

65.

kifejezi aggodalmát, hogy az EFSA és az ECDC antimikrobiális rezisztenciáról szóló közös jelentése szerint az élelmiszerek által terjesztett fertőzést leggyakrabban okozó baktériumok, mint például a Salmonella és a Campylobacter jelentős rezisztenciát mutatnak a leggyakrabban használt antimikrobiális szerekkel szemben;

66.

megismétli a közegészséget fenyegető antimikrobiális rezisztenciáról szóló 2011. október 27-i állásfoglalásában (7) foglalt felhívását, miszerint fokozatosan meg kell szüntetni az antibiotikumok betegségmegelőzési célú használatát az állattenyésztésben, hangsúlyozva, hogy az állattenyésztési és intenzív haltenyésztési ágazatoknak inkább a megfelelő higiénia, elhelyezés és állattartás, illetve szigorú biológiai védelmi intézkedések révén kellene megelőzniük a betegségeket, nem pedig az antibiotikumok megelőző jellegű használatával;

67.

szorgalmazza, hogy a tagállamok vezessék be vagy dolgozzák ki a következő intézkedéseket:

68.

sürgeti a tagállamokat az antibiotikumok értékesítésében és felírásában egyaránt részt vevő állatorvosok összeférhetetlenségének és az őket érintő pénzügyi ösztönzőknek a szabályozására;

69.

kéri az Európai Gyógyszerügynökséget, hogy állítson össze egy listát azokról az állatokon alkalmazott antibiotikumokról, amelyek esetében jelentős népegészségügyi kockázatot fedeztek fel;

70.

szorgalmazza, hogy a nemzeti hatóságok és az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) vezessék be vagy dolgozzák ki az alábbi intézkedéseket:

71.

felhívja a társjogalkotót, hogy az állatgyógyászati készítményekről szóló 2014/0257(COD) rendeletre irányuló javaslat tárgyalásakor az „egy egészségügy” elvvel összhangban lévő lépéseket tegyen, és különösen:

72.

felkéri a társjogalkotót, hogy a gyógyszeres takarmányok előállításáról, forgalomba hozataláról és felhasználásáról, valamint a 90/167/EGK tanácsi irányelv (2014(0255(COD)) hatályon kívül helyezéséről szóló rendeletjavaslat tárgyalása során biztosítsa, hogy a rendeletben szerepeljenek olyan rendelkezések, melyek jelentősen korlátozzák az antimikrobiális szereket tartalmazó gyógyszeres takarmányok használatát az élelmiszer-előállítás céljából tartott állatok számára, és különösen szigorúan tiltják az antimikrobiális szerek megelőző jellegű alkalmazását a gyógyszeres takarmányokban;

73.

felhívja a Bizottságot és az ECDC-t, hogy végezzen kutatást az antimikrobiális szerek kedvtelésből tartott állatoknak való beadásából eredő közvetlen vagy közvetett károkról, valamint dolgozzon ki enyhítő intézkedéseket a kedvtelésből tartott állatokban kialakult antimikrobiális rezisztencia emberekre való potenciális átterjedési kockázatának csökkentése érdekében;

74.

rámutat, hogy egyes uniós tagállamok már sikeresen megszüntették a gazdaságok szintjén a megelőző jellegű használatot; ezért felkéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az antibiotikumok megelőző jellegű használatát megszüntető jogszabályra;

75.

ösztönzi a tagállamokat, hogy határozzanak meg minimális betegbiztonsági normákat és mutatókat az egészségügyi ellátás biztonsága és minősége tekintetében az egész EU-ra nézve, konzultálva az érintett felekkel, beleértve a betegképviseleti szervezeteket is;

76.

felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezdeményezzenek további párbeszédet az érdekelt felekkel, és alakítsanak ki összehangolt, átfogó és fenntartható uniós betegbiztonsági stratégiát, továbbá tegyenek javaslatot uniós, nemzeti, regionális, helyi és/vagy az alapellátás szintjén végrehajtandó konkrét megoldásokra;

77.

kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a WHO-val együtt kezdjenek el dolgozni egy új gazdasági modell kialakításán, amely megszünteti a kapcsolatot az új antibiotikum után fizetett jutalék és annak eladási volumene között, mindazonáltal biztosítja a vállalatok számára a beruházás megtérülését, ugyanakkor védelmezi a nemzeti egészségügyi rendszerek fenntarthatóságát;

78.

felkéri a Bizottságot, a tagállamokat és a gyógyszeripari ágazatot, hogy optimalizálják az állami kutatási intézmények és a gyógyszeripar közötti uniós partnerségeket az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezés példájára;

79.

arra ösztönzi a gyógyszeripari társaságokat, a kormányzatokat és a kutatóintézeteket, hogy legjobb eszközeikkel (infrastruktúrával, vegyületekkel, ötletekkel és pénzügyi forrásokkal) járuljanak hozzá az úttörő alapkutatásokhoz és a piaci hasznosítás előtti közös projektekhez; úgy véli, hogy az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezést (IMI) kellő rugalmassággal kellene felruházni ahhoz, hogy feltárhassa az e projektekből származó új eredményeket;

80.

kéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra egy olyan jogi keret elfogadását, amely ösztönözné az új antibiotikumok fejlesztését, például egy az emberi felhasználásra szánt antibiotikumokat szabályozó – az állatgyógyászatban alkalmazott antibiotikumok tekintetében már megszületett jogszabály-javaslathoz hasonló – jogszabály formájában;

81.

az együttműködésben rejlő hatékonyság kiaknázása érdekében ösztönöz a magán- és közszféra közötti további olyan partnerségek kialakítására, mint amilyen az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezés (IMI), a „New Drugs for Bad Bugs” (új szerek kórokozók ellen) programok, a COMBACTE, a TRANSLOCATION, a Drive AB vagy az ENABLE;

82.

üdvözli az antimikrobiális rezisztenciával foglalkozó közös programozási kezdeményezést, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az átfedések elkerülése érdekében megegyezzenek a kutatási igényekről, és kéri az antibiotikumok alternatíváját jelentő új gyógyszerek kifejlesztésére fordított támogatás növelését az antimikrobiális rezisztencia visszaszorítása érdekében;

83.

ösztönzi az Európai Uniót, hogy csatlakozzon az Egyesült Királyságban folyó Antibiotic Resistance Review (antibiotikum-rezisztenciával foglalkozó vizsgálat) által javasolt globális innovációs alaphoz, amely az alapkutatás támogatását célozza;

84.

felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a könnyen alkalmazható diagnosztikai eszközök alkalmazását annak érdekében, hogy könnyebbé váljon a megfelelő diagnosztizálás az antibiotikumok felírása vagy beadása előtt, különösen a járóbeteg-ellátásban;

85.

ösztönzi az Európai Uniót, hogy működjön együtt minden olyan globális kezdeményezéssel – és egyben támogassa őket –, amelynek célja, hogy javítsák az antibiotikum-rezisztencia elleni küzdelem módszereit, és támogassák az e területen folytatott kutatásokat;

86.

felkéri a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködésben készítsen ajánlásokat az alkalmazandó élelmiszer-biztonsági szabványokról, a (multi)rezisztens kórokozók és/vagy a rezisztencia egyes determinánsai jelenlétének tekintetében;

87.

hangsúlyozza, hogy az antimikrobiális rezisztencia súlyos problémává vált, amelyet sürgősen meg kell oldani; felkéri a Bizottságot, hogy amennyiben az említett ajánlások közzétételét követő öt éven belül a tagállamokban semmilyen változás nem áll be vagy csak csekély haladás tapasztalható, nyújtson be jogalkotási javaslatot az antibiotikumok körültekintő alkalmazásáról;

88.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Régiók Bizottságának és a tagállamoknak.

27.9.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 353/27

—

tekintettel a kkv-k finanszírozáshoz való hozzájutásának javításáról szóló 2013. február 5-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a versenyképesség és a fenntarthatóság javítása érdekében Európa újraiparosításáról szóló, 2014. január 15-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a Bizottság hatásvizsgálati útmutatójának felülvizsgálatáról és a kkv-teszt szerepéről szóló, 2014. november 27-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel a „Gondolkozz előbb kicsiben!” – Európai kisvállalkozói intézkedéscsomag: „Small Business Act” című bizottsági közleményre (COM(2008)0394),

—

tekintettel „Az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag felülvizsgálata” című bizottsági közleményre (COM(2011)0078),

—

tekintettel az „Erőforrás-hatékony lehetőségek az építőiparban” című bizottsági közleményre (COM(2014)0445),

—

tekintettel a kkv-król, az erőforrás-hatékonyságról és a zöld piacokról szóló Eurobarométer felmérésre (381. sz. Eurobarométer gyorsfelmérés), és az innovációk piaci hasznosítása terén a köztámogatás szerepéről szóló Eurobarométer felmérésre (394. sz. Eurobarométer gyorsfelmérés),

—

tekintettel a Régiók Bizottságának az iparpolitikai csomagról szóló (a 2014. december 3–4-i 109. plenáris ülésén elfogadott) véleményére,

—

tekintettel a „Zöld cselekvési terv a kkv-k számára” című bizottsági közleményre (COM(2014)0440),

—

tekintettel az Európai Erőforrás-hatékonysági Platform 2014. márciusi kiáltványára és szakpolitikai ajánlásaira,

—

tekintettel az „Úton a körkörös gazdaság felé: „zéró hulladék program Európa számára” című bizottsági közleményre (COM(2014)0398),

—

tekintettel az „Innováció a fenntartható jövőért – Az ökoinnovációs cselekvési terv (Eco-AP)” című bizottsági közleményre (COM(2011)0899),

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére, valamint a Költségvetési Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0135/2015),

A.

mivel az uniós vállalkozások több mint 98 %-a kkv, és e kkv-k adják az Unió teljes foglalkoztatási szintjének 67 %-át és a bruttó hozzáadott érték 58 %-át; mivel a kkv-k alkotják az Európai Unió gazdaságának gerincét, és a 28 tagállam hosszú távú gazdasági növekedésének és a fenntartható munkahely-teremtési lehetőségeknek kulcsfontosságú mozgatóerői; mivel a környezeti áruk és szolgáltatások ágazatában a foglalkoztatás a 2007–2011 közötti időszakban a válság ellenére 20 %-kal nőtt, és a kkv-k számára egyre nagyobb mértékben lehetőséget nyújt gazdasági tevékenység kifejtésére és munkahelyek létrehozására, többek között az elnéptelenedő és idősödő lakosságú területeken is; mivel tehát a kkv-k fontos szerepet játszanak az ipari ökoszisztémában, a közepes piaci tőkeértékű vállalatokkal és a multinacionális vállalatokkal együtt; mivel tíz kkv-ból kilenc legfeljebb 10 főt foglalkoztató kisvállalkozás, és e mikrovállalkozások biztosítják az európai munkahelyek 53 %-át;

B.

mivel jelenleg a környezeti áruk és szolgáltatások globális piacát évi 1 000 milliárd EUR-ra becsülik, és becslések szerint 2020-ra ez az összeg kétszeresére vagy akár háromszorosára fog növekedni, ami óriási lehetőségeket teremt az európai kkv-k és általában véve az európai gazdasági növekedés számára; mivel az Európai Unió a környezeti áruk behozatala és kivitele területén egyaránt világelső; mivel a szolgáltatások elválaszthatatlanul kapcsolódnak ezekhez az árukhoz, ennek ellenére a környezeti szolgáltatók előtt továbbra is állnak nem vámjellegű akadályok;

C.

mivel az Európai Unió elkötelezte magát Európa újraiparosítása mellett, és ennek keretében tevékenyen előmozdítja és támogatja a fenntarthatóság, a versenyképesség és az innováció elvének érvényesülését, annak érdekében, hogy az ipari termelés 2020-ig elérje az uniós tagállamok GDP-jének legalább 20 %-át; mivel az Európai Tanács kötelezettséget vállalt a hazai üvegházhatásúgáz-kibocsátás legalább 40 %-kal történő csökkentésére, a megújuló energia részarányának legalább 27 %-ra emelésére, valamint az energiahatékonyság legalább 27 %-os javítására, hogy ezt a célt 30 %-ra növelje; mivel a kkv-knak be kell tölteniük szerepüket e célok teljesítése során, hiszen 93 %-uk (4) más most intézkedéseket tesz arra, hogy növelje forráshatékonyságát; mivel a Bizottság szerint a környezettudatos tervezés, a hulladékmegelőzés, az újrahasznosítás és az újrahasználat becslések szerint akár 600 milliárd EUR összegű, vagyis az éves forgalom 8 %-át kitevő nettó megtakarítást jelenthet az uniós vállalkozások számára, miközben 2–4 %-kal csökkenthetik az összes üvegházhatásúgáz-kibocsátást;

D.

mivel a kisvállalkozói intézkedéscsomag egyik alapelve a kkv-k abban való támogatása, hogy a környezeti kihívásokat – fenntartható működés mellett – gazdasági lehetőségekké alakítsák át, de mivel még nem történt jelentős szakpolitikai előrelépés, és a kkv-k gyakran következetlen szakpolitikákkal szembesülnek a vállalkozás elindításakor és a környezeti előírások végrehajtásakor;

E.

mivel mind a piac, mind a jogalkotás a növekvő számú környezeti előírások betartására ösztönzi a kkv-kat; mivel az EU-nak és a tagállamoknak minimálisra kell csökkenteniük az adminisztratív terheket az új és meglévő szabályozásban, törekedniük kell annak elkerülésére, hogy e szabályozás alkalmazása többletköltségeket eredményezzen a vállalkozások számára; mivel a kkv-k és más ágazatok szabályozási terheinek csökkentésére irányuló kezdeményezésekre vonatkozó javaslatok születtek, amelyeket a Bizottságnak és a tagállamoknak végre kell hajtaniuk;

F.

mivel az uniós vállalkozások 90 %-a mikrovállalkozás; mivel a finanszírozáshoz jutás javítása érdekében tett közelmúltbéli erőfeszítések ellenére a kkv-k és a mikrovállalkozások továbbra is nehezen jutnak készségekhez, információhoz és finanszírozáshoz, illetve a vállalkozások növekedési pályája során szükséges tőke- és hitelinstrumentumok kellően diverzifikált választékához, és mivel az uniós programok még mindig nem járulnak hozzá jelentős mértékben az innovációhoz; mivel az uniós finanszírozás igénylésének eljárásai még mindig túlságosan bürokratikusak és ennélfogva korlátozó hatásúak sok kkv számára;

G.

mivel figyelembe kell venni az uniós költségvetés mint beruházásvezérelt költségvetés lehetőségeit annak érdekében, hogy az európai kkv-k a bürokrácia csökkentése, célzott pénzügyi eszközök és az olyan programok finanszírozásának növelése révén, mint a LEO (helyi vállalkozási irodák) könnyebben férjenek hozzá a finanszírozási eszközökhöz; mivel meg kell erősíteni a különböző támogatási formák felhasználóbarát eljárásainak kidolgozását;

H.

mivel a kisvállalkozások arányaiban nagyobb mértékben részesülnek az erőforrás-hatékonyság javítását célzó intézkedésekből, mint a nagyobb vállalkozások, és a szakpolitikákban nagyobb figyelmet kell rájuk fordítani; mivel az erőforrás-hatékonyság javításából adódó lehetséges bruttó haszon a forgalom 10–17 %-a, az adott ágazattól függően;

I.

mivel a digitális ágazat egyrészt fontos eszköz a kkv-k számára az optimális erőforrás-felhasználástól várt nyereség realizálásához, másrészt az új kkv-k megjelenésének és fejlődésének kedvező ágazat;

J.

mivel az intézkedések fókuszában azok a csúcstechnológiát alkalmazó kis- és középvállalkozások állnak, amelyek közvetlenül valósítanak meg zöld innovációkat, ugyanakkor a környezetvédelmi szabályozásoknak megfelelni kívánó, zöld innovációs intézkedéseket végrehajtó és környezeti teljesítményüket javítani kívánó más vállalkozásokat is támogatni kell; mivel az ökoinnováció új vállalkozások alapja is lehet, mindazonáltal már meglévő vállalkozások fejlesztésére is szolgálhat a zöld gazdaság keretein belül;

K.

mivel jóllehet a zöld növekedésnek nincs nemzetközileg elfogadott meghatározása, a közmegegyezés a gazdasági növekedés és a környezeti fenntarthatóság kombinációjaként tartja számon; mivel a kkv-k számára a készségek és a képzés fejlesztése kulcsfontosságú kihívás, amelyre különös figyelmet kell fordítani, főleg az innováció és az erőforrás-hatékonyság tekintetében; mivel a jelenlegi helyzetben továbbra is a kockázati tőke megfelelő forrásaihoz (különösen a korai szakaszokban) való nem megfelelő hozzáférés az egyik legjelentősebb akadálya a növekedés-orientált vállalkozások létrehozásának és fejlesztésének;

L.

mivel a mikrovállalkozások Európa-szerte több ezer munkahelyet teremtenek, és az európai foglalkoztatás 53 %-át teszik ki, és így működésükhöz más keretet igényelnek, sürgősen ki kell alakítani a mikrovállalkozás fogalommeghatározásának következetes használatát; mivel a mikrovállalkozások számos jelentős nehézséggel szembesülnek, például a közbeszerzési szabályok akadályaival, túlzott szabályozási terhekkel és a finanszírozáshoz való hozzáférés nehézségeivel;

1.

támogatja a zöld növekedésre és a körkörös gazdaságra vonatkozó elképzelést, és megjegyzi, hogy az abból adódó lehetőségek számos különböző, nagy jelentőségű ágazathoz kapcsolódnak, például a megújuló energiaforrások, különösen a szél-, nap-, víz és geotermikus energia gazdaságos kiaknázásához, az energiahatékonysághoz, az erőforrás-hatékonysághoz, a hulladékgazdálkodáshoz, a kibocsátáscsökkentéshez, a villamosításhoz és a bölcsőtől bölcsőig modellhez; felhívja a figyelmet az e területekben rejlő, különböző ágazatokra nézve jelentős gazdasági és foglalkoztatási potenciálra; megjegyzi, hogy a zöld növekedésnek a munkahelyteremtés és a gazdasági növekedés kkv-k körében történő előmozdítására irányuló átfogóbb stratégia részét kell képeznie;

2.

hangsúlyozza, hogy a zöld növekedést szélesebb perspektívában kell szemlélni, és annak magában kell foglalnia az értéklánc egészében és a teljes vállalkozói ökoszisztémában tett erőfeszítéseket, így a feldolgozóipari szereplők által termékeik, termelési eljárásaik, üzleti gyakorlataik és szolgáltatásaik ökológiai lábnyomának csökkentésére tett intézkedéseket is; emlékeztet az Európai Erőforrás-hatékonysági Platform ajánlásaira, amelyek hangsúlyozzák, hogy az erőforrás-hatékonyság olyan dinamikus szabályozási keretet igényel, amely megfelelő jelzéseket ad a termelőknek és a fogyasztóknak a termékek teljesítményének növelése érdekében azok teljes életciklusa során; felszólítja a Bizottságot arra, hogy hozzon létre egy átfogó – konkrét szakpolitikai célkitűzéseket tartalmazó, valamint a meglévő szakpolitikai eszközöket jobban integráló és ésszerűsítő – szakpolitikai keretet annak érdekében, hogy biztosítsák a kkv-k lehetőségeit és részvételét a zöld és körkörös gazdaságban;

3.

rámutat, hogy a világgazdaságnak egyre növekvő népességről kell gondoskodnia (2050-re 9 milliárd emberről), miközben természeti erőforrásaink korlátozottak és ezért azokat fenntarthatóan és rendkívül hatékonyan kell felhasználni; felhívja a figyelmet az új innovatív, zöld és fenntartható megoldásokra, például az új termékekre, termelési eljárásokra, üzleti gyakorlatokra és szolgáltatásokra – például új digitális technológiák beépítésével –, valamint egy új támogató jogi keretre;

4.

emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a kkv-k Európa-szerte igen sokfélék, kezdve az igen hagyományos, családi vállalkozásoktól a gyorsan növekvő vállalkozásokig, csúcstechnológiai cégekig, mikrovállalkozásokig, szociális vállalkozásokig és induló vállalkozásokig, és ennek megfelelően eltérő megközelítéseket igényelnek;

5.

úgy véli, hogy a gazdasági növekedés segítése érdekében az EU-nak gyökeresen meg kell változtatnia vállalkozói kultúráját, hogy többen indítsák el saját vállalkozásukat és több üzleti lehetőséget kutassanak fel, különösen a zöld növekedés terén, valamint a kudarc felvállalásával és kockázatvállalással; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ezt a kérdést a szakpolitikai döntéshozatal középpontjába helyezzék; felszólítja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy vonatkozó jogi kereteik enyhítsék az üzleti kudarc következményeit, hogy lehetővé váljon az emberek számára új vállalkozást indítani nem sokkal a korábbi vállalkozásuk fizetésképtelenné válása után, különösen az új és innovatív ágazatokban; felszólítja a Bizottságot, hogy figyelemfelkeltő kampányokkal és oktatással enyhítse a kudarctól való félelmet;

6.

hangsúlyozza az uniós költségvetés hozzáadott értékét a kkv-k, mikrovállalkozások, szociális vállalkozások és szövetkezetek azirányú támogatásában, hogy finanszírozáshoz és nemzetközi piacokhoz jussanak, különösen a COSME program, a Horizont 2020 és az európai strukturális és beruházási alapok révén; hangsúlyozza, hogy a nemzeti szabályozóknak EU-szerte világos és egységes értelmezést, valamint nyílt közbeszerzési szabályokat kell alkalmazniuk;

7.

megjegyzi, hogy napjainkban számos uniós kkv vesz részt a nemzetközi versenyben termékekre és úgynevezett „zöld szolgáltatásokra” – például építőipari, telepítési, javítási és menedzsmentszolgáltatásokra – egyaránt vonatkozó megoldások területén; megjegyzi, hogy ezek a szolgáltatások kulcsfontosságúak a zöld termékek fejlesztési értékesítéséhez és exportjához; felszólítja a Bizottságot, hogy a környezeti árukról szóló megállapodásra irányuló, folyamatban lévő tárgyalások során, valamint a kétoldalú kereskedelmi megállapodásokban (például a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség keretében) térjen ki a zöld szolgáltatásokra annak érdekében, hogy mérséklődjenek a nemzetközi piacokra eljutni szándékozó uniós kkv-k és szolgáltatók előtti akadályok;

8.

hangsúlyozza, hogy a vállalkozásbarát környezet, valamint a kkv-k számára egyenlő versenyfeltételeket biztosító piac létrehozásához az Unió egészében fontos a jó kormányzás, a független bírói kar, az átláthatóság és a jogállamiság;

9.

rámutat, hogy a jelenlegi helyzetben, amelyet a kockázati tőke megfelelő forrásaihoz való (különösen a korai szakaszokban) nem megfelelő hozzáférés jellemez, ami továbbra is az egyik legjelentősebb akadálya a növekedésorientált vállalkozások létrehozásának és fejlesztésének, a kkv-k finanszírozáshoz jutásának javításáról szóló bizottsági cselekvési terv erős hangsúlyt helyez a kockázati tőkére mint a növekedés egyik lehetséges finanszírozási módjára; mindazonáltal hangsúlyozza, hogy ez a fajta finanszírozás csak kevés kkv számára megfelelő, és a banki kölcsönök továbbra is a finanszírozás fontos forrásai, és a magánszektornak további alternatívákat kell kialakítania; ezzel összefüggésben megjegyzi a kkv-knak történő hitelnyújtás alternatív formái – például a hitelszövetkezetek – előmozdításának fontosságát; rámutat, hogy közelebbről meg kell vizsgálni az Európai Stratégiai Beruházási Alap keretében meglévő potenciális finanszírozási lehetőségeket;

10.

szorgalmazza, hogy a tagállamok a nyelvi akadályok felszámolásával ösztönözzék a külföldi befektetőket; megjegyzi, hogy a tagállamok hivatalos nyelve(i)n kívül angol nyelven elkészített pályázatok elfogadása és az angol nyelven biztosított adatszolgáltatás ezt a célt szolgáló lépés;

11.

hangsúlyozza, hogy nincs egységesen alkalmazható finanszírozási mód, és felszólítja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a kkv-k érdekeit valamennyi meglévő és lehetséges jövőbeli programban, eszközben és kezdeményezésben, különösen a zöld gazdaságon belüli új üzleti modellekre vonatkozóan, a saját tőkétől (mint például informális kockázatitőke-befektetők, közösségi finanszírozás és alternatív kereskedési platformok), a kvázi-sajáttőkén (például mezzanine finanszírozás) és hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokon át (például alacsony értékű vállalati kötvények, garanciakeretek és platformok) bankok és a kkv-finanszírozásban részt vevő más szereplők (számviteli szakemberek, üzleti vagy kkv-szövetségek vagy kereskedelmi kamarák) közötti partnerségekig, azzal a céllal, hogy támogassák a vállalkozásokat az indulás, a növekedés és az átruházás szakaszában, figyelembe véve a méretüket, a forgalmukat és a finanszírozási igényüket; felszólítja a tagállamokat, valamint a helyi és a regionális önkormányzatokat megfelelő ösztönzők biztosítására, és hogy biztosítsanak költségvetési ösztönzőket e finanszírozási modellek számára; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy felülvizsgálják a meglévő kkv-támogatási eszközöket a zöld növekedést elősegítő további lehetőségek beépítése érdekében;

12.

hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az uniós költségvetés pénzügyi eszközei – különösen az európai strukturális és beruházási alapok, a foglalkoztatás és a szociális innováció európai programja, valamint a LIFE program – közötti összehangolást és azok egymást kiegészítő jellegét;

13.

felszólítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy az intézkedések hatékonyságának értékelése érdekében folyamatosan kövessék nyomon a zöld innovációk finanszírozását biztosító intézkedésekhez hozzáféréssel rendelkező kkv-k ténylegesen elért eredményeit; sürgeti az Európai Bizottságot, hogy – amennyiben az eredmények nem bizonyulnak megfelelőnek – a hatékonyság javítása érdekében rövid időn belül végezze el a szükséges módosításokat;

14.

megjegyzi, hogy mivel számos zöld beruházási terv igen technikai jellegű, alapvető fontosságú, hogy felhívják a figyelmet a szabványosított kockázat/nyereség modellek, valamint annak jelentőségére, hogy új modelleket dolgozzanak ki az új kihívások és ágazatok tekintetében;

15.

emlékeztet arra, hogy a kkv-k várhatóan fontos szerepet tölthetnek be a körkörös gazdaságban, fenntartható, ugyanakkor munkaerő-igényes – például javítási, felújítási és újrahasznosítási – szolgáltatások nyújtásával; megjegyzi, hogy az Európai Bizottság, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD), a Nemzetközi Valutaalap (IMF), a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO), az Európai Parlament és az eurócsoport messzemenően támogatja a munka adóztatásáról a természeti erőforrások felhasználásának és fogyasztásának adóztatására való áttérés elvét; arra kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a munka adóztatásáról a természeti erőforrások felhasználásának adóztatására való áttérés hatását;

16.

hangsúlyozza, hogy a vállalkozóknak, a kkv-knak, az üzleti szövetségeknek és a támogató szervezeteknek tájékozottabbnak kell lenniük a hatékonyabb technológiák és az olyan szerződéses szolgáltatásokkal kapcsolatos finanszírozási lehetőségek terén, mint például a tanácsadás, vagy a környezettudatos tervezés, az erőforrás-hatékonyság és a zöld vállalkozás terén biztosított coaching és képzés, valamint olyan zöld technológiák, termékek és szolgáltatások rendelkezésre állása tekintetében, amelyek hasznosnak bizonyulhatnak a vállalkozásuk számára; felszólítja a tagállamokat, hogy erősítsék e területeken a kkv-knak nyújtott szolgáltatásokat, hangsúlyozza továbbá az említett termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó, egyszerű és hozzáférhető információforrások és adatbázisok szükségességét; emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ezeket az információkat a kkv-k gondolkodásmódjának és munkamódszereinek legjobban megfelelő módon kell közölni;

17.

megállapítja, hogy az uniós programok nem járulnak hozzá jelentős mértékben az ökoinnovációhoz és a körkörös gazdasághoz, ezért szorgalmazza, hogy a Bizottság a COSME és a Horizont 2020 program szerinti finanszírozást jobban összpontosítsa a kkv-k által létrehozott és a kkv-knak szánt ökoinnovatív megoldások fejlesztésére, továbbá a korábbi többéves pénzügyi keret alatti kedvező tapasztalataira hagyatkozva támogassa a terméktervezés és a folyamatteljesítmény javítását célzó finanszírozást; úgy véli, hogy teljes körűen végre kell hajtani a Horizont 2020 programon belüli kkv-eszközt;

18.

felszólítja a Bizottságot és az EBB-t, hogy gondoskodjon arról, hogy az európai beruházási terv végrehajtási szakaszában a kkv-k – többek között a zöld és az innovatív vállalkozások – az e javaslat keretében biztosított támogatás kiemelt kedvezményezettjei legyenek; ragaszkodik ahhoz, hogy egyértelmű kritériumokat – többek között európai hozzáadott értéket – kell kialakítani ennek a célnak az eléréséhez, valamint a kkv-knak nyújtott erőforrás-hatékonysági és ökoinnovációs tanácsadási szolgáltatások megerősítéséhez; felszólítja az EBB-t és a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározásáról szóló bizottsági ajánlásban (C(2003)1422) felsorolt valamennyi kategória megfelelő mértékben részesüljön a támogatásból; rámutat a Horizont 2020 és a COSME program jelentőségére a kkv-k támogatása szempontjától, és arra, hogy a Horizont 2020 programon belüli kkv-eszközt teljes körűen végre kell hajtani;

19.

úgy véli, hogy a kkv-kat célzó finanszírozási rendszerek kiegészítő jellegének biztosítása érdekében elengedhetetlen a kohéziós politika és a más programok, például a Horizont 2020 keretprogram keretén belül végrehajtott intézkedések összehangolása, mind nemzeti, mind regionális szinten; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a jogalkotás lehetővé tegye a kkv-k számára versenyképességük megőrzését;

20.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gyors és tartós megoldást találjanak egyrészt a regionális politikákkal kapcsolatos hatalmas kifizetési hátralékra, másrészt pedig az európai strukturális és beruházási alapok keretében az előző finanszírozási időszakban nyújtott támogatásról való rendelkezésre vonatkozóan, annak érdekében, hogy a kifizetések késedelmei ne riasszák el a kkv-kat mint projektpartnereket a támogatási programokban és projektekben való részvételtől;

21.

kiemeli az ágazatokon átívelő – értékláncok mentén, valamint földrajzi területeken folytatott – együttműködés aktív támogatásának fontosságát, amely innovációt és új növekedési lehetőségeket teremthet eszmecserék és innovatív koncepciók megosztása révén; üdvözli a Horizont 2020 keretében megvalósuló, a „Klaszterek által ösztönzött projektek az új ipari értéklánc számára” elnevezésű cselekvést, amelynek célja az, hogy segítsen felszabadítani a kkv-k innovációs potenciálját, ideértve az általuk kínált ökoinnovációs és erőforrás-hatékonysági megoldásokat;

22.

üdvözli az európai erőforrás-hatékonysági kiválósági központ azzal a céllal történő létrehozását, hogy tanácsadást és segítséget nyújtson az erőforrás-hatékonysági teljesítményüket javítani szándékozó kkv-knak; hangsúlyozza, hogy e központot az Európai Unió régióiban lévő partnerek stabil hálózataként kell létrehozni és a bevált tagállami tapasztalatokra kell alapozni; úgy véli, hogy a központnak útmutatást kell biztosítania a kkv-k számára az e cselekvési területen meglévő uniós, tagállami és regionális programokhoz, valamint hozzáférést kell biztosítania szakértelemhez, hálózatokhoz és infrastruktúrához;

23.

hangsúlyozza a tudástranszfer és a többoldalú – többek között határokon átnyúló, informális hálózatokon keresztül történő – tudásmegosztás fontosságát, különösen a kkv-k és a mikrovállalkozások számára, hogy növeljék a tudatosságot a meglévő és új innovatív technikák, legjobb gyakorlatok, a megfelelő finanszírozás megszerzésének módjai, lehetséges kormányzati támogatási rendszerek, valamint a legkevesebb adminisztrációt előíró, vonatkozó jogalkotási keretek tekintetében, továbbá emlékeztet arra, hogy az uniós finanszírozási programokért felelős, meglévő nemzeti kapcsolattartó pontoknak és az Enterprise Europe Network (EEN) hálózatnak teljes körűen részt kell venniük a kkv-k támogatásában, és proaktív módon kell tájékoztatást, vezetési tanácsadást és támogatást nyújtaniuk a kkv-knak az uniós, nemzeti, illetve regionális szintű finanszírozási lehetőségek meghatározásához; támogatja egy európai erőforrás-hatékonysági kampány szervezését, amely tájékoztatná a kkv-kat az erőforrás-hatékonyság kínálta előnyökről és lehetőségekről, valamint arról, hogyan lehet ipari szinergiákat létrehozni az újrahasznosítás terén; felszólítja a Bizottságot és az EEN-t, hogy az erőforrás-hatékonyság tárgyában folytassanak együttműködést ipari szövetségekkel, szakszervezetekkel, kkv-kkal, nem kormányzati szervezetekkel, a tudományos szférával, valamint regionális kezdeményezésekkel; üdvözli ennek vonatkozásában azt, hogy a Bizottság a szimbiózisokra és a klaszterekre összpontosít, és arra ösztönzi a Bizottságot, hogy terjesszen elő konkrét kezdeményezéseket az ágazatokon átívelő együttműködés és az erőforrás-gazdálkodás elősegítése érdekében;

24.

ösztönzi az ágazati szövetségeket, hogy töltsenek be fontos szerepet a zöld technológiákkal, a finanszírozási lehetőségekkel és a vonatkozó eljárásokkal kapcsolatos megfelelő tájékoztatás és tanácsadás nyújtásában; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vállalják fel az ezzel a szereppel járó feladatokat ott, ahol e támogatás nem biztosított, és az ágazati szövetségekkel és a vállalkozásokkal együttműködve vizsgálják meg alaposabban a meglévő lehetőségeket, gyorsítsák fel a fenntartható megoldásokat, és végezzenek környezetbarát technológiákra, erőforrás-hatékonyságra és az újrahasznosító gazdaságra irányuló beruházásokat; rámutat a kkv-k szükségletei és az alkalmazottak készségei közötti növekvő szakadékra; megjegyzi, hogy az európai munkáltatók 26 %-a nehezen talál megfelelő készségekkel rendelkező alkalmazottakat;

25.

hangsúlyozza, hogy hatékonyabb módon kell fejleszteni a további technológiai fejlesztésekhez szükséges alapvető kutatás-fejlesztést, teljes körűen be kell vonni a kkv-kat e folyamatba, és aktívan támogatni kell az alapvető kutatás-fejlesztés eredményeinek technológiai fejlesztésekbe történő további átültetését; felhívja a figyelmet Európa újraiparosításának fontosságára, figyelembe véve a feldolgozóipar jelentőségét a K+F+I, és következésképpen az EU jövőbeni versenyelőnye számára; úgy véli, hogy a nem technológiai, szervezeti, rendszerszintű innovációra és az állami szektor innovációjára is megfelelő figyelmet kell fordítani a technológiavezérelt megoldások mellett;

26.

felhívja a figyelmet a K+F eredmények európai vállalkozások általi kereskedelmi forgalomba helyezésének és hasznosításának fontosságára; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak stabilabb szabályozási keretről és megfelelő finanszírozási rendszerekről a gazdasági kezdeményezések és a vállalkozás lehetővé tétele érdekében, valamint az új termékek, szolgáltatások és üzleti gyakorlatok piaci bevezetésének időbeni keretek közé szorítása érdekében, különösen a zöld gazdaság terén;

27.

hangsúlyozza az új európai űrinfrastruktúrában rejlő innovációs és zöld növekedési potenciált; felkéri a Bizottságot, hogy az üzleti inkubátorházak körében mozdítsa elő azt, hogy a kkv-k felhasználják az ezen infrastruktúrákból származó adatokat; felkéri a Bizottságot, hogy a kutatás, a fejlesztés és a forgalmazás szakaszában biztosítson kedvező keretet a kkv-k számára az ezen infrastruktúrákból származó adatokhoz való hozzáféréshez;

28.

megjegyzi, hogy a 2014. májusi Innobarométer adatai szerint a vállalkozások mindössze 9 %-a jelezte, hogy K+F+I tevékenységeik közfinanszírozásban részesültek 2011. január óta; hangsúlyozza, hogy felhasználóbarát eljárásokat kell kidolgozni a különböző támogatási formák tekintetében;

29.

megjegyzi az egységes európai szabadalom kkv-k számára biztosított előnyeit, különösen a zöld technológiák területén; felkér minden tagállamot az egységes európai szabadalom elfogadására; felkéri a tagállamokat arra, hogy mielőbb ratifikálják az Egységes Szabadalmi Bíróságról szóló, az egységes európai szabadalom alkalmazásához szükséges megállapodást; felkéri a Bizottságot arra, hogy javasoljon a kkv-k számára kedvező, egyszerűsített eljárást az Egységes Szabadalmi Bíróság előtt hamisítás ügyében folytatandó büntetőeljárás indításához;

30.

felhívást intéz a körkörös gazdaságra vonatkozó javított szakpolitikai keret létrehozására, többek között az intelligens szabályozás, az externáliák internalizálását célzó előírások és magatartási kódexek elfogadására és végrehajtására, az erőforrás-igényes termékek kezelésére, egyenlő versenyfeltételek teremtésére, az éllovasok jutalmazására, valamint az erőforrás-hatékony és fenntartható gazdaságra való áttérés felgyorsítására;

31.

fe lszólítja a Bizottságot, hogy a körkörös gazdaságra vonatkozó jogszabálycsomagba foglalja bele a környezettudatos tervezésre vonatkozó eszköz bővítését, hogy az kiterjedjen az erőforrás-hatékonyság vetületére; úgy véli, hogy a környezettudatos tervezésnek figyelembe kell vennie a termékek tartósságát, javíthatóságát és újrahasznosíthatóságát, beleértve a garantált minimális élettartamra és a szétszerelésre vonatkozó előírásokat is;

32.

ösztönzi az innovatív támogatási rendszerek, például a zöld innovációs utalványok kiterjesztését, amelyek előmozdíthatják a fenntartható technológiák, illetve a környezetbarát és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes megoldások piaci bevezetését; a támogatási kérelmek tekintetében úgy véli, hogy a szabályoknak egyszerűnek és egyértelműnek kell lenniük, és nem jelenthetnek adminisztratív terhet; kéri továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy találjanak innovatív pénzügyi megoldásokat a kkv-k támogatására, továbbá hogy biztosítsanak teljesen hozzáférhető pénzügyi eszközöket; emlékeztet arra, hogy az európai kkv-k fenntartható növekedése és innovációs kapacitása az EU egyik legfőbb versenyelőnye a globalizált piacokon;

33.

felszólítja a tagállamokat, hogy tartózkodjanak attól, hogy a túlszabályozással belső piaci akadályokat hoznak létre, illetve vizsgálják felül jelenlegi szabályozási rendszerüket, és építsék le a piaci akadályokat jelentő, fölösleges vagy nem hatékony szabályozásokat, továbbá biztosítsák az uniós jog nemzeti jogba való megfelelő átültetését; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a kkv-tesztet teljes körűen alkalmazza minden hatásvizsgálatban; felkéri a Bizottságot, hogy fokozza erőfeszítéseit a túlszabályozás kezelése terén az egyes tagállamokkal szemben; hangsúlyozza, hogy a nemzeti szabályozóknak EU-szerte világos és egységes értelmezést kell alkalmazniuk, és azt, hogy nyílt közbeszerzési szabályokra van szükség, többek között a zöld közbeszerzés és az e-közbeszerzés terén, ami jelenleg komoly akadályt jelent a nemzetközi színtérre kilépni kívánó kkv-knak, ugyanakkor óriási lehetőség a tagállamok számára, hogy korai alkalmazókká váljanak, többek között a forrás- és energiahatékonysági termékek és megoldások terén;

34.

üdvözli a Bizottságnak a már túlhaladott és a túlságosan nagy terhet jelentő jogalkotási javaslatok visszavonására vonatkozó döntését; elvárja, hogy a Bizottság a hulladékokkal kapcsolatos jogszabályra irányuló ambiciózusabb javaslatot terjesszen elő, Timmermans alelnök úrnak a Parlament 2014. decemberi plenáris ülésén tett bejelentése szerint; felszólítja a Bizottságot, hogy tartózkodjon az olyan jogalkotási javaslatoktól, amelyek szükségtelen igazgatási terhet jelentenének a vállalkozások és a kkv-k számára, továbbá folyamatosan vizsgálja felül a hatályos jogszabályokat a jelenleg meglévő adminisztratív terhek csökkentése céljával, a jogszabályok minőségének és hatékonyságának javítása és ennek az új üzleti modellekben való alkalmazása érdekében; mindazonáltal hangsúlyozza, hogy az EU környezeti céljainak megvalósításához ambiciózus intézkedésekre, a hatályos jogszabályok megfelelő és időben történő végrehajtására és az érintett ipari ágazatok és kkv-k érdekelt feleinek – többek között a hatásvizsgálatba történő – korai bevonására van szükség;

35.

emlékeztet a technológiasemleges és innovációbarát jogszabályok fontosságára, amelyek lehetővé teszik, hogy a piac tesztelje és értékelje a különböző új technológiákat; üdvözli a környezetvédelmi technológiai ellenőrzési rendszer innovatív környezetvédelmi technológiák piacra jutását segítő új eszközként történő kialakítását; felszólítja a tagállamokat, hogy köztámogatási rendszereikben megfelelően használják a piaci alapú eszközöket, és tartózkodjanak a környezet szempontjából káros piactorzító támogatások alkalmazásától; emlékeztet arra, hogy állami beavatkozásra van szükség a piaci hiányosságok kezelésére, például az externáliák árba történő beépülésének elmaradása esetén; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki közös iránymutatásokat a zöld beruházási projektekre vonatkozó nemzeti köztámogatási rendszerek tekintetében egy egységesebb intézkedéskészlet létrehozása érdekében;

36.

megjegyzi, hogy a diszruptív iparágak és technológiák gyakran hibákat jeleznek a meglévő jogszabályi keretben; hangsúlyozza, hogy a hatályos jogszabályok folyamatos nyomon követésére és aktualizálására van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a fenntartható vagy ökoinnovatív technológiák, valamint az új technológiai fejlesztések ne ütközzenek akadályokba;

37.

meggyőződése, hogy az alapszintű és felsőfokú oktatási rendszerekbe be kell építeni, továbbá a tanterven kívüli tevékenységek és az egész életen át tartó tanulás révén is népszerűsíteni kell a vállalkozói készségek fejlesztését, a piac, a gazdaság és a pénzügyi rendszer működésének, szerepének és együttműködésének megértését segítő programokat, valamint azt, hogy az új technológiák miként lendíthetik fel a hatékony, innovatív és zöld lehetőségeket; meggyőződése, hogy egy jól előkészített üzleti terv jelenti az első lépést a finanszírozáshoz való jobb hozzáférés és az életképesség felé; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a vállalkozási, pénzügyi, gazdasági és környezetvédelmi ismeretek oktatását haladéktalanul építsék be oktatási programjukba; támogatja ezzel összefüggésben a vállalkozói kultúra népszerűsítésére, valamint az egységes piac és a versenyképesség fejlesztésére tervezett „Erasmus fiatal vállalkozóknak” programot;

38.

hangsúlyozza, hogy a mikrovállalkozásoknak és az induló vállalkozásoknak is segítséget és útmutatást kell biztosítani a fenntartható zöld növekedésre való átállás során; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a kkv-k zöld növekedési lehetőségeire összpontosító kezdeményezések megfelelően terjedjenek ki ezekre a vállalkozásokra;

39.

megjegyzi, hogy az Erasmus+ program lehetővé teszi a diákok és a fiatalok számára, hogy – többek között szakmai gyakorlatok finanszírozásával – fejlesszék vállalkozói készségeiket; támogatja a vállalkozói kultúra népszerűsítésére, valamint az egységes piac és a versenyképesség fejlesztésére tervezett „Erasmus fiatal vállalkozóknak” programot;

40.

fontosnak tartja, hogy foglalkozzanak a fenntarthatatlan fogyasztási minták kérdésével, és elősegítsék a fogyasztói magatartás megváltozását; hangsúlyozza a megfelelő fogyasztói nevelés szükségességét, és azt, hogy szorgalmazni kell a fenntarthatóbb fogyasztást célzó ösztönzők létrehozását; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a keresletoldali intézkedéseket, például vegyenek igénybe közbeszerzést az erőforrás- és energiahatékony termékek és megoldások elterjedésének javítása érdekében; hangsúlyozza az erőforrás-felhasználás termékinformációkban és ökocímkéken való feltüntetésének értékét a fogyasztók döntési lehetőségeinek gyarapítása érdekében;

41.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy technológiai kutatóintézetekkel, az egyetemekkel és a szakoktatási intézményekkel való együttműködésekkel segítsék az induló vállalkozásokat és a spin-off vállalkozásokat;

42.

hangsúlyozza az export jelentőségét az európai munkahelyteremtés és növekedés szempontjából; felszólítja a Bizottságot, hogy az európai kkv-k új piacokra jutásának megkönnyítése érdekében gyorsítsa fel a partnereinkkel folyamatban lévő kereskedelmi megállapodásokat;

43.

meggyőződése, hogy a női vállalkozói készségek az EU fejlődésének és versenyképességének egy még nem kellően kiaknázott tárházát jelentik, amelyet ösztönözni kell és meg kell erősíteni, valamint el kell hárítani mindazon akadályokat, amelyekkel a nők szembesülnek – a zöld gazdaságban is–, különösen a bérezés terén történő megkülönböztetést annak érdekében, hogy a nők és a férfiak egyenlő mértékben részesüljenek az előnyökből; úgy véli, hogy a harmonizált statisztikák – többek között a jogszabályok nemekre irányuló hatására vonatkozó adatok és a nemek szerint lebontott foglalkoztatási adatok – rendszeres gyűjtése elősegítené a fokozottabban tényeken alapuló szakpolitikai döntéshozatalt és nyomon követést, így ismeretbeli hiányosságokat pótolna a zöld növekedésre vonatkozó tárgyalások során;

44.

felszólítja a Bizottságot, hogy tanulmányozza és azonosítsa az európai ipar azon ágazatait és földrajzi területeit, ahol teljesülnek az új klaszterek és csomópontok létrehozásának feltételei, és támogassa azok fejlesztését;

45.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy különösen vegyék figyelembe és adjanak választ a vidéki területekben rejlő lehetőségekre és kihívásokra a kkv-k, a zöld növekedés és az ökoinnováció tekintetében;

46.

felhívja a tagállamokat, hogy (a nemzeti, regionális és helyi politikai döntéshozók és irányító hatóságok szintjén) az intelligens szakosodási stratégiák keretében folyamatosan mozdítsák elő a fenntartható növekedést a kulcsfontosságú érdekelt felek részvételével, ami elősegíti a zöld gazdasági tevékenységekkel kapcsolatos klasztereket, a szinergiákat és hálózatokat; kéri a Bizottságot, hogy adott esetben készítsen jelentést a Parlament számára az intelligens szakosodási stratégiák nemzeti és/vagy regionális szintű végrehajtásáról, főként pedig az Unióban és a tagállamokban alkalmazott „felülről lefelé irányuló intézkedések” különböző mintáit illetően; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nyújtsanak tájékoztatást a regionális innovációs központok és kulcsfontosságú támogató hálózatok összekapcsolása révén az ökoinnovatív kkv-k számára történő kompetenciafejlesztés érdekében tett gyakorlati intézkedésekről;

47.

felhívja a Bizottságot, hogy a regionális politika keretein belül dolgozzon ki a kkv-k számára a zöld növekedés valamennyi releváns elemére kiterjedő konkrét programokat; hangsúlyozza a kkv-k zöld növekedésével összefüggésben a fiatalok vállalkozási készségében rejlő potenciál teljes kihasználásának szükségességét; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan intézkedéseket, amelyek összekapcsolnák az oktatási intézményeket az európai programokkal és a zöld gazdaság támogatására irányuló intézkedésekkel; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy használjanak fel minden rendelkezésre álló eszközt annak érdekében, hogy a kkv-k munkavállalói számára tanácsot nyújtsanak, valamint tudásuk és készségeik fejlesztése érdekében növeljék tudatosságukat; felhív arra, hogy a képzésekhez nyújtott támogatást összpontosítsák a fiatalokra és a leghátrányosabb helyzetű csoportokra.

48.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

27.9.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 353/35

—

tekintettel a (C(2015)00383) felhatalmazáson alapuló bizottsági irányelvre,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkére,

—

tekintettel az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló, 2011. június 8-i 2011/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre, és különösen annak 4. cikkére, 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjára és 22. cikkére (1),

—

tekintettel eljárási szabályzata 105. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló 2011/65/EU irányelv 4. cikkének (1) bekezdése korlátozza a kadmium felhasználását elektromos és elektronikus berendezésekben (lásd a veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv II. mellékletben felsoroltakat);

B.

mivel a veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv III. melléklete kivételeket biztosít a 4. cikk (1) bekezdésében foglalt korlátozások alól;

C.

mivel a III. melléklet 39. pontja mentességeket sorol fel „A szilárdtest-világítási vagy -kijelző rendszerekben használt színátalakító LED-ekben lévő kadmium (a fénykibocsátó terület egy négyzetmilliméterére eső kadmiummennyiség < 10 μg)” vonatkozásában, amely 2014. július 1-én lejárt;

D.

mivel az 5. cikk biztosítja a tudományos és műszaki fejlődéshez történő alkalmazkodást a III. melléklet tekintetében a mentességek jegyzékbe vételéhez, illetőleg törléséhez;

E.

mivel a Bizottság jelezte, hogy 2012 decemberében kérelem érkezett a 39. számú mentesség megújítására vonatkozóan, továbbá 2013 májusában ehhez kapcsolódóan egy szűkebb, pontosabban meghatározott mentességre irányuló kérelem érkezett a kvantumpontokban lévő kadmiumra vonatkozóan;

F.

mivel a 5. cikk (1) bekezdés a) pontja értelmében a mentességet fel kell venni a III. mellékletbe, ha az ilyen felvétel nem gyengíti az 1907/2006/EK rendelet által a környezet és az egészség tekintetében biztosított védelmet, és ha az alábbi feltételek bármelyike teljesül: kivonásuk vagy helyettesítésük a tervezés módosításával vagy olyan anyagok vagy alkatrészek használatával, amelyekhez nem szükségesek a II. mellékletben felsorolt anyagok, műszakilag vagy tudományosan nem kivitelezhető; nincs biztosítva a helyettesítő anyagok megbízhatósága; vagy a helyettesítés által okozott összes káros környezeti, egészségügyi és fogyasztóbiztonsági hatások várhatóan meghaladják az így elért összes környezeti, egészségügyi és fogyasztóbiztonsági előnyt;

G.

mivel a felhatalmazáson alapuló bizottsági irányelv 2017. június 30-ig kiterjeszti a 39. számú mentességet, és új 39. a) számon vezeti azt be, bevezetve a 39. b) egyedi mentességet a kijelzővilágítási alkalmazásokban használt hullámhossz-átalakító („downshifting”) félvezető-nanokristály kvantumpontokban lévő kadmiumra (a kijelzőfelület egy négyzetmilliméterére eső kadmiummennyiség < 0,2 μg), 2018. június 30-i lejárttal;

H.

mivel a 39. kivétel kiterjesztése és az új 39. b) kivétel szintén a kvantumpontokban lévő kadmiumra vonatkozik, még akkor is, ha kvantumpontokra vonatkozó külön hivatkozást csak a 39. b) kivétel tartalmaz;

I.

mivel a 39. számú mentesség meghosszabbítása a kvantumpontokban lévő kadmiumra vonatkozó két különböző kérelemre vonatkozik: az egyik a szilárdtest-világítás alkalmazását (a továbbiakban: „világítás”), a másik pedig a kijelző rendszereket érinti;

J.

mivel a 39. b) számú új mentesség csak a kijelzőket érinti;

K.

mivel a Bizottság kifejezetten kimondja, hogy a kvantumpontos (kadmiumot tartalmazó és kadmiummentes) LED-ek világítási célra még nem állnak rendelkezésre, és elismeri, hogy emiatt a pozitív környezeti hatásait nem lehetett igazolni; mivel a Bizottság mégis kiterjesztette 2017. június 30-ig a kadmium kvantumpont alapú világítási alkalmazásokra vonatkozó általános mentességet annak érdekében, hogy a világítástechnikai ágazatnak lehetősége legyen konkrét mentességi kérelmet benyújtani, mivel az ilyen alkalmazások már a gyártást megelőző szakaszban vannak;

L.

mivel a kérelmeket a Bizottság nevében értékelő független szakértők megállapították, hogy a rendelkezésre bocsátott információkból nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a világításra vonatkozó mentesség indokolt lenne, és ezért azt kifejezetten nem javasolták (2);

M.

mivel a Bizottság által 2015. május 12-én közzétett informális tájékoztatás nem változtatja meg a helyzetet, mivel nincs bizonyíték arra, hogy e termékek rendelkezésre állnak az európai piacon, és nem teszi közzé tulajdonságaik értékelését az 5. cikk (1) bekezdés a) pontjában foglalt feltételek vonatkozásában;

N.

mivel a megfelelő termékek rendelkezésre állásának hiányában a kérelem benyújtója nem tudta bizonyítani azt, hogy az 5. cikk (1) bekezdésének a) pontjában foglalt feltételek teljesülnek a kadmium kvantumpontok világításban történő alkalmazása tekintetében; mivel ezért nem indokolt a mentesség meghosszabbítása a világítás esetében;

O.

mivel ez a mentesség a jövőben fontos lehet, azonban azt csak megfelelő értékelés alapján lehet megadni, amelyre eddig még nem került sor;

P.

mivel a Bizottság a felhatalmazáson alapuló irányelvében ezenkívül a kvantumpontokban lévő kadmiumra vonatkozó új, konkrét mentességet biztosított, azzal érvelve, hogy azt kijelzők esetében már használják, hogy ez összességében pozitív hatással jár alacsony energiafogyasztásuk miatt, és hogy a kadmiummentes kvantumpontok műszakilag még nem kivitelezhetők;

Q.

mivel a kérelmeket a Bizottság nevében értékelő független szakértők 2014 áprilisában azt javasolták, hogy biztosítsanak egyedi mentességet a kijelzőkben lévő kvantumpontokban lévő kadmiumra, egy a kérelemben foglaltaknál rövidebb időtartamra (2017. június 30-ig, azaz a Bizottság által elfogadottnál egy évvel rövidebb időtartamra), figyelembe véve, hogy a kadmium mennyiségének csökkentését eredményező alkalmazások, valamint a kadmiummentes helyettesítő termékek kutatása a végső szakaszában tart; mivel más szóval az ajánlás azon alapult, hogy akkoriban még nem alkalmaztak a kijelzőkben kadmiummentes kvantumpontokat;

R.

mivel azonban azóta jelentős piaci fejlődés zajlott le; mivel 2015-ben a világ egyik vezető televíziógyártója egy teljes új televízió termékmodellt dobott piacra az EU-ban, amely kadmium felhasználása nélküli kvantumpontokon alapul, és több tagállamban (Németország, Egyesült Királyság, Belgium) rendelkezésre áll a főbb kiskereskedelmi egységekben;

S.

mivel másrészt tűnik úgy, hogy már nincsenek az uniós piacon kadmium kvantumpontokat alkalmazó televíziókészülékek, és mivel nehéz olyan kiskereskedőt találni, amely árusítja az egyetlen olyan notebookot, amelynek kijelzője kadmium kvantumpontos technológián alapul;

T.

mivel arra lehet számítani, hogy a kadmiummentes kvantumpontok energiatakarékossági tulajdonságai hasonlóak a kadmium kvantumpontokéhoz; mivel az ökocímkézési információ alapján az azonos méretű televíziókat összevetve a kadmiummentes kvantumpontokat alkalmazó kijelzők alacsonyabb energiafelhasználást mutattak a kadmium kvantumpontos modellekhez képest; mivel az ágazat képviselői szerint, a színteljesítmény vonatkozó szabványok szerinti tesztelése azt mutatta, hogy a kadmiummentes kvantumpontokat használó kijelzők egyformák vagy jobbak;

U.

mivel az új egyedi kivétel biztosításakor a Bizottság legfőbb indoka az volt, hogy „a kadmiummentes kvantumpontok használata műszakilag még nem kivitelezhető”;

V.

mivel ez az indokolás teljességgel pontatlan, hiszen a kadmiumot nem tartalmazó kvantumpontok használata nem csak, hogy műszakilag lehetséges, de az e technológián alapuló televíziók széles körben elérhetővé váltak az uniós piacon, és jól ismert kiskereskedelmi egységekben kaphatók;

W.

mivel a Bizottság által 2015. május 12-én közzétett informális információk nem változtatnak a fenti helyzeten; mivel a Bizottság által felsorolt kadmium kvantumpontos kijelzőkkel ellátott termékek jelenleg vagy nem állnak rendelkezésre (TCL 55" tv), vagy csak az Egyesült Államokban elérhetők (ASUS notebook, Sony televíziók), vagy csak a jövőben bevezetendő termékeket érintenek, (Konka, Philips, AOC);

X.

mivel sem a jelenlegi 39. mentesség, sem pedig az új, 39. b) mentesség meghosszabbítása nem felel meg az 5. cikk (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott feltételeknek, és ezért indokolatlanok; mivel a viszonylag rövid lejárati idő nem igazolja a 5. cikk (1) bekezdésének a) pontjában foglalt feltételek be nem tartását;

Y.

mivel a veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv 5. cikkének (5) bekezdése szerint az érvényben lévő 39. mentesség mindenképpen érvényben marad mindaddig, amíg a megújítási kérelemről szóló határozatot a Bizottság meg nem hozza;

Z.

mivel a veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv 5. cikkének (6) bekezdése szerint abban az esetben, ha a mentesség megújítására vonatkozó kérelem elutasításra vagy a mentesség visszavonásra kerül, a mentesség hatályát veszti, legkorábban 12 hónappal és legkésőbb 18 hónappal a határozat elfogadásának időpontját követően;

AA.

mivel a felhatalmazáson alapuló irányelv elutasítása tehát nem tiltja meg a kadmiumot tartalmazó kvantumpontok alkalmazását, hanem csak újbóli értékelését von maga után; mivel tehát nincsenek piaci torzulások, hiszen a jelenlegi mentesség visszavonásig érvényes marad, ezt követő további türelmi idő biztosítása mellett;

AB.

mivel jelentős új fejlemények következtek be a kadmium felhasználása nélküli kvantumpont-technológiát alkalmazó kereskedelmi termékek rendelkezésre állása terén, ami új értékelést tesz szükségessé;

1.

kifogást emel a felhatalmazáson alapuló bizottsági irányelvvel szemben,

2.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, és értesítse arról, hogy a felhatalmazáson alapuló irányelv nem léphet hatályba;

3.

úgy véli, hogy a felhatalmazáson alapuló bizottsági irányelv nem felel meg a 2011/65/EU irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjában megállapított feltételeknek, sem a 2011/65/EU irányelv III. melléklete 39. pontjának a) alpontjába, sem pedig a 39. pontjának b) alpontjába beillesztendő mentesség vonatkozásában;

4.

úgy véli továbbá, hogy a 39. pont b) alpontja szerinti mentességre adott indoklás elavult helyzeten alapul a kadmiumot tartalmazó kvantumpontok helyettesítésének megvalósíthatósága tekintetében; ezért kéri a 2011/65/EU irányelv III. melléklete 39. pontja szerinti jelenlegi mentesség gyors újraértékelését az említett irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt feltételeknek megfelelően, annak visszavonása céljából;

5.

felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson be új, felhatalmazáson alapuló jogi aktust, amely figyelembe veszi a Parlament álláspontját;

6.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

27.9.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 353/38

—

tekintettel a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre (C(2015)00861),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkére,

—

tekintettel a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról, és a 922/72/EGK, a 234/79/EK, az 1037/2001/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1), és különösen 177. cikke (1) bekezdésének a) pontjára, 223. cikkének (2) bekezdésére, valamint 227. cikke (5) bekezdésére,

—

tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság által benyújtott állásfoglalási indítványra,

—

tekintettel eljárási szabályzata 105. cikkének (3) bekezdése,

A.

mivel a mezőgazdasági eredetű etil-alkohollal kapcsolatos adatok nyomon követése biztosítja mind az átláthatóságot, mind a még mindig instabil, különösen a harmadik országokból származó behozatal miatt erős versennyel megküzdeni kényszerülő piac fejlődésével kapcsolatos ismereteket;

B.

mivel ez az információ rendkívül hasznos a nemzetközi megállapodásokról folytatott tárgyalások és a dömpingellenes vizsgálatok során is;

C.

mivel az Eurostat nem bocsát rendelkezésre ilyen pontos információt, ami azt jelenti, hogy a piaci szereplők, a tagállamok és az uniós intézmények számára nincs más lehetőség a piaci helyzetről való teljes körű tájékozódásra;

1.

kifogást emel a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szemben;

2.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, és értesítse arról, hogy a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet nem léphet hatályba;

3.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

27.9.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 353/39

—

tekintettel Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkére és 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8. és 294. cikkére,

—

tekintettel a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1992. október 19-i 92/85/EGK tanácsi irányelvre (1) (a szülési szabadságról szóló irányelv),

—

tekintettel a szülési szabadságról szóló irányelvet módosító európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2008)0637),

—

tekintettel a szülési szabadságról szóló irányelvet módosító 2011/…/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadása vonatkozásában 2010. október 20-án első olvasatban elfogadott álláspontjára (2),

—

tekintettel a Parlamentnek a kérdéssel kapcsolatban több alkalommal tett nyilatkozataira, többek között „A nők és férfiak közötti egyenlőség terén elért haladás az EU-ban 2013-ban” című, 2015. március 10-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodásra (4), és az ugyanerről szóló, soron következő megállapodásra,

—

tekintettel a szülési szabadságról a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett kérdésekre (O-000049/2015 – B8-0119/2015 és O-000050/2015 – B8-0120/2015),

—

tekintettel az Európai Bíróság 2015. április 14-i, többek között a Bizottság javaslat visszavonásához való jogáról szóló ítéletére (C-409/13. számú ügy),

—

tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel a nők és a férfiak közötti egyenlő bánásmód elve feltételezi, hogy nem áll fenn semmiféle közvetlen vagy közvetett megkülönböztetés, különösen az anyaság, az apaság és a családi kötelezettségek vállalása alapján;

B.

mivel az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést zászlajára tűző „Európa 2020” stratégia ambiciózus célokat tartalmaz, például 75 %-os foglalkoztatási arányt és a szegénységtől és társadalmi kirekesztéstől sújtott vagy fenyegetett emberek számának legalább 20 millióval történő csökkentését;

C.

mivel több nő él szegénységben és kirekesztésben, mint férfi, különösen ami az idős nőket – akiknek a nyugdíja a férfiakénál átlagosan 39 %-kal alacsonyabb – és az egyedülálló anyákat illeti; mivel a nők a férfiaknál gyakrabban dolgoznak részmunkaidőben vagy ideiglenes vagy határozott időre szóló munkaszerződéssel, és mivel a nők szegénysége nagyrészt foglalkoztatásuk bizonytalanságából fakad;

D.

mivel az Európai Unióban csökken a születési arány, amit tovább súlyosbít a válság, mivel a munkanélküliség, a kiszámíthatatlan és bizonytalan jövő és gazdasági helyzet következtében a párok, és különösen a fiatalabb nők, elodázzák a gyermekvállalást, ami tovább fokozza a népesség elöregedését az Európai Unióban;

E.

mivel a nők a férfiaknál hetente háromszor több időt töltenek háztartási munkával (ideértve a gyermekek, idős emberek és fogyatékkal élő emberek gondozását, valamint a konkrét háztartási munkákat); mivel a női munkanélküliség aránya alulbecsült, tekintettel arra, hogy sok nőt nem tartanak nyilván munkanélküliként, különösen azokat nem, akik kizárólag háztartási feladatokkal és gyermekgondozással foglalkoznak;

F.

mivel a nemek közötti egyenlőség megteremtése érdekében alapvető fontosságú a családi és az otthoni feladatok nők és férfiak közötti megosztása; mivel a tagállamok negyedében nem létezik apasági szabadság;

G.

mivel a Tanács továbbra sem adott hivatalos választ a szülési szabadságról szóló irányelvet módosító európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat vonatkozásában 2010. október 20-án első olvasatban elfogadott parlamenti álláspontra;

1.

sajnálatosnak tartja, hogy a Tanács blokkolja a szülési szabadságról szóló irányelvet; sürgeti a tagállamokat, hogy újból kezdjék el a tárgyalásokat;

2.

sajnálatát fejezi ki a Tanács mulasztó magatartása következtében fennálló intézményközi bizonytalanság miatt, mivel a Parlament lezárta az első olvasatot, miközben a Tanácson belüli tárgyalások megakadtak, és ez az egész jogalkotási eljárást veszélyezteti;

3.

ismét hangsúlyozza szándékát a patthelyzet feloldására, és felszólítja a Bizottságot „tisztességes közvetítő” szerepének betöltésére, valamint arra, hogy kezdjen konstruktív megbeszéléseket a társjogalkotókkal a Parlament és a Tanács álláspontjának összeegyeztetése érdekében, megfelelően figyelembe véve az intézmények közötti egyensúlyt és a Szerződések alapján számára kijelölt szerepet;

4.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság a REFIT program keretében esetlegesen visszavonja az irányelv javasolt felülvizsgálatát, és amennyiben valóban így lesz, kéri egy olyan jogalkotási kezdeményezés elindítását a Tanács luxemburgi elnöksége alatt, amelynek célja azonnali alternatívaként a 92/85/EGK tanácsi irányelv felülvizsgálata a várandós vagy gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók egészségének és biztonságának javítása érdekében, ezáltal kezelve a demográfiai kihívásokat és egyúttal csökkentve a nők és a férfiak közötti egyenlőtlenséget;

5.

tudomásul veszi az Európai Bíróság 2015. április 14-i, többek között a Bizottság javaslat visszavonásához való jogáról szóló ítéletét (C-409/13. számú ügy), amely megerősíti a Bizottság által teljesítendő konkrét feltételeket, amelyek szerint többek között tájékoztatnia kell a Parlamentet és a Tanácsot a visszavonás indokairól, és tiszteletben kell tartania a hatáskör-átruházás, az intézményi egyensúly és a jóhiszemű együttműködés EUSZ-ben foglalt elvét;

6.

megismétli, hogy készen áll a legalább 10 fizetett szabadnapot biztosító apasági szabadságot létrehozó külön irányelv kidolgozására, továbbá ösztönzi azokat a jogalkotási és egyéb intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik, hogy a férfiak, különösen az apák élhessenek a munka és a magánélet közötti egyensúlyhoz fűződő jogukkal;

7.

várakozással tekint a szülői szabadságról szóló 2010/18/EU tanácsi irányelv végső értékelése elé, és a rendelkezésre álló időközi vizsgálatokra való tekintettel felszólít az irányelv felülvizsgálatára, mivel nem éri el azt a célját, hogy összeegyeztesse a magán- és a szakmai életet a munka és a magánélet közötti egyensúly elérése érdekében, amely mindkét szülőt megilleti, és különösen a nőket, akiket kedvezőtlenül érint a nemek között a fizetések, a nyugdíjak és a szegénység tekintetében fennálló szakadék;

8.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

27.9.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 353/41

—

tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre (UN CRPD), és annak a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek az Európai Közösség által történő megkötéséről szóló 2009. november 26-i 2010/48/EK tanácsi határozat szerinti 2011. január 21-i hatálybalépésére az Unióban (1),

—

tekintettel a Tanács, a tagállamok és a Bizottság között létrejött magatartási kódexre a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek az Európai Unió általi végrehajtására és az Európai Uniónak az ezen egyezmény tekintetében való képviseletére vonatkozó belső szabályok megállapításáról (2),

—

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre, és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

—

tekintettel az Európai Bizottság „Jelentés a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény (CRPD) uniós végrehajtásáról” című belső munkadokumentumára (SWD(2014)0182),

—

tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogaival foglalkozó ENSZ-bizottság által elfogadott, az Európai Unió bevezető jelentéséhez kapcsolódóan elfogadott témajegyzékről (3),

—

tekintettel az „Európai fogyatékosságügyi stratégia 2010–2020: megújított elkötelezettség az akadálymentes Európa megvalósítása iránt” című, 2010. november 15-i bizottsági közleményre (COM(2010)0636),,

—

tekintettel a fogyatékossággal élő személyek mobilitásáról és beilleszkedéséről, valamint a 2010–2020 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégiáról szóló 2011. október 25-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel az európai ombudsman 2013-as éves jelentésére,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 2., 9., 10., 19. és 168. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartája 3., 15., 21., 23. és 26. cikkére,

—

tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre (5),

—

tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel a fogyatékossággal élők jogai egyenlők a fogyatékosság nélkül élő állampolgárok jogaival, méltóságuk elidegeníthetetlen, és egyenlő bánásmódra, önálló életre és a társadalomban való teljes értékű részvételre jogosultak,

B.

mivel az Európai Unióban a becslések szerint 80 millió fogyatékossággal élő személy él;

C.

mivel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének rendelkezésére álló bizonyíték konzisztens módon alátámasztja, hogy a fogyatékossággal élőket hátrányos megkülönböztetés éri, és akadályokkal szembesülnek, mikor jogaikat másokkal azonos alapon gyakorolni kívánják;

D.

mivel a fogyatékossággal élők társadalmunk egyik legkiszolgáltatottabb csoportját alkotják, és munkaerő-piaci integrációjuk a szociálpolitika és munkaerő-piaci politika legnagyobb kihívásai közé tartozik;

E.

mivel a fogyatékossággal élők teljes integrációja és egyenlő jogú társadalmi részvétele csak a fogyatékosságnak az uniós szakpolitikák kialakítása, végrehajtása és ellenőrzése minden szintjén alkalmazott emberi jogi alapú megközelítése révén érhető el, beleértve az intézményközi szintet, és mivel a Bizottságnak erre kellő figyelmet kell fordítania jövőbeni javaslatai során;

F.

mivel az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége szerint a 28 tagállam közül 21 még mindig korlátozza a jogképesség teljes körű gyakorlását;

G.

mivel a Bizottság 2008-ban megkülönböztetés tilalmáról szóló irányelvre tett javaslatot, amelynek elfogadása elé azonban a Tanács továbbra is akadályt gördít;

H.

mivel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményben foglalt alapelvek jóval túlmutatnak a hátrányos megkülönböztetés problémáján, az emberi jogok teljes körű megvalósítására törekedve minden fogyatékossággal élő személy számára egy befogadó társadalomban, céljuk továbbá a szükséges védelem és támogatás biztosítása a családok számára, hogy hozzájárulhassanak ahhoz, hogy a fogyatékossággal élők teljes körűen és másokkal egyenlő mértékben élhessenek jogaikkal;

I.

mivel az Európai Unió hivatalosan ratifikálta a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt, és azt mind a 28 uniós tagállam aláírta, 25 pedig ratifikálta is;

J.

mivel a Parlament Petíciós Bizottságához minden évben érkeznek petíciók a fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetésről a munkahelyhez jutás, az önfoglalkoztatás, a közszolgáltatások és az oktatás igénybe vétele során;

K.

mivel a fogyatékossággal élők nem alkotnak homogén csoportot, és mivel az érdekükben kialakított szakpolitikáknak és fellépésnek számolni kell a fennálló különbségekkel, és azzal, hogy bizonyos csoportok, köztük a nők, a gyermekek, és az intenzívebb ápolásra szorulók további nehézségekkel és a hátrányos megkülönböztetés sokféle válfajával kénytelenek szembenézni;

L.

mivel a Parlamentnek számolnia kell azzal a ténnyel, hogy a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény rendelkezései minimumkövetelmények, amelyek megengedik, hogy az európai intézmények további rendelkezéseket hozzanak a fogyatékossággal élők védelmében és a hátrányos megkülönböztetés ellen;

M.

mivel a munkához való hozzáférés, a munkahelyi megkülönböztetésmentességgel együtt az önálló és független élet alapvető feltétele; mivel a jelenlegi programok, uniós szintű kezdeményezések és stratégiák ellenére a 20 és 64 év közöttiek foglalkoztatási rátája 70 %, míg a fogyatékossággal élők foglalkoztatási aránya 50 %-nál kevesebb; mivel a fogyatékosság nélkül élő nők foglalkoztatási aránya 65 %, a fogyatékossággal élő nőké pedig 44 %;

N.

mivel a fizetett munkahely alapvető fontosságú ahhoz, hogy a fogyatékossággal élők független életet élhessenek, és mivel a tagállamoknak ezért a fogyatékossággal élők foglalkoztatáshoz való szélesebb körű hozzáférés biztosítására kell törekedniük, hogy fogyatékossággal élők is hozzájárulhassanak a társadalom életéhez, amelyben élnek, a tagállamoknak továbbá ennek előfeltételeként inkluzív oktatást kell nyújtaniuk minden fogyatékossággal élő gyermek számára, beleértve a tanulási nehézségekkel küzdőket, annak érdekében, hogy az általános iskolában megfelelő alapot kapjanak ahhoz, hogy később tanulási képességüknek megfelelő iskoláztatásban részesülhessenek, ezzel esélyt adva számukra egy szilárd tudásbeli háttér megszerzéséhez, amellyel elindíthatják karrierjüket, vagy jó állásra tehetnek szert, amely később lehetővé teszi számukra a független életet

O.

mivel a fogyatékosság olyan folyamatosan változó fogalom, amely a károsodással élő személyek és azon hozzáállásbeli és környezeti akadályok közötti kölcsönhatás eredménye, amelyek hátráltatják az említett személyeknek a társadalomban másokkal egyenlő, teljes értékű és tényleges, azonos méltóságon alapuló részvételét,

P.

mivel különösen a közös rendelkezésekről szóló rendelet 7. cikke alapján az Európai Strukturális és Beruházási Alap által finanszírozott programok előkészítése és végrehajtása során gondoskodni kell arról, hogy a helyszín akadálymentesítve legyen a fogyatékossággal élők számára, és mivel ugyanezekre a szempontokra kell tekintettel lenni egyéb uniós alapok előkészítése és végrehajtása során is;

Q.

mivel egyes tagállamokban a demográfiai és társadalmi változások miatt növekvő igény mutatkozik a szociális szolgáltatások iránt, miközben nő a munkanélküliségi ráta, a szegénység és a szociális kirekesztettség, és ennek részeként jelentkezik a fogyatékossággal élők számára nyújtott minőségi szolgáltatások hiánya, amely miatt a fogyatékossággal élők nehezen tudják megteremteni a független, inkluzív, másokéval egyenértékű életet;

R.

mivel a fogyatékossággal élő személyek jogaival kapcsolatos jelenlegi uniós jogszabályokat hatékonyabban kell végrehajtani és érvényesíteni az akadálymentesítés kiterjesztése érdekében Unió összes fogyatékossággal élő polgára számára;

S.

mivel a Parlament a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény végrehajtását segítő, védő és ellenőrző keretrendszer része, összhangban az egyezmény 33. cikke (2) bekezdésével;

T.

mivel számos civil szervezet szolgáltatott információt a fogyatékossággal élő személyek jogaival foglalkozó ENSZ-bizottság számára a témajegyzékkel kapcsolatban;

U.

mivel a Bizottság mint a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény 33. cikke (1) bekezdése szerinti kapcsolattartó pont felhatalmazást kapott, hogy megválaszolja a fogyatékossággal élő személyek jogaival foglalkozó ENSZ-bizottság által elfogadott témajegyzéket;

V.

mivel a Parlament az Európai Unió egyetlen közvetlenül választott szerve, amely az európai polgárokat képviseli, és ezért teljes mértékben megfelel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény 33. cikkében szereplő párizsi elveknek;

1.

biztosítja a fogyatékossággal élő személyek jogaival foglalkozó ENSZ-bizottságot, hogy az Európai Parlament választ fog adni a közvetlenül hozzá intézett kérdésekre, egyúttal sürgeti a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a Parlament véleményét a bizottsághoz intézett saját válasza megfogalmazása során;

2.

sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság és a Tanács a Parlament részvétele nélkül fogadta el a magatartási kódexet, amelynek eredményeképp a Parlament korlátozott hatáskörrel bír a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény nyomon követése során;

3.

kéri a Bizottságot, hogy folytasson hivatalos konzultációt az összes érintett intézménnyel és ügynökséggel a témajegyzékre adandó válaszáról, beleértve a Parlamentet, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, a Régiók Bizottságát, az ombudsmant és az EU Alapjogi Ügynökségét;

4.

felhívja a Bizottságot, hogy kérje fel az uniós keretrendszert a konstruktív párbeszédben való hivatalos részvételre;

5.

kiemeli, hogy a megkülönböztetés tilalmáról szóló uniós irányelvre tett javaslat védelmet kíván nyújtani a fogyatékossággal élő személyek számára a diszkriminációval szemben a szociális védelem, az egészségügy és a (re)habilitáció, az oktatás és a termékekhez és szolgáltatásokhoz – pl. lakhatás, közlekedés és biztosítás – való hozzáférés és azok kínálata terén; elítéli, hogy a Tanácsban nem történt előrelépés a fenti javaslattal kapcsolatban, és sürgeti a tagállamokat, hogy késlekedés nélkül tegyenek erőfeszítéseket egy közös álláspont kialakítása érdekében;

6.

megjegyzi, hogy a megfelelő politikák kialakításának egyik akadálya a fogyatékossággal élők egyes csoportjaira vonatkozó lebontott adatok és statisztikák hiánya; ezért kéri a Bizottságot kor és nem szerint lebontott adatok gyűjtésére és terjesztésére a fogyatékosságról, az Unió-szerte fogyatékossággal élő személyek helyzetének felmérése érdekében a mindennapi élet releváns területein, nem csak a foglalkoztatás területén;

7.

megjegyzi, hogy számos civil szervezet szolgáltatott információt a fogyatékossággal élő személyek jogaival foglalkozó ENSZ-bizottság számára a témajegyzékkel kapcsolatban; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy folytassa a strukturált párbeszéd kidolgozását, és a felülvizsgálati eljárás részeként konzultáljon és működjön együtt a fogyatékossággal élő személyeket képviselő szervezetekkel, többek között a fogyatékossággal élő személyek jogaival foglalkozó ENSZ-bizottság témajegyzékének megválaszolása, valamint a területre vonatkozó uniós politikák kidolgozása, végrehajtása és felügyelete során;

8.

kéri azokat a tagállamokat, amelyek még nem ratifikálták a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményt, hogy késlekedés nélkül tegyék ezt meg;

9.

kéri a Bizottságot az európai akadálymentesítési intézkedéscsomagra irányuló ambiciózus javaslat kidolgozására, a fogyatékossággal élő személyek teljes mértékű bevonásával a jogalkotási ciklus minden szakaszában, és hangsúlyozza, hogy ennek a javaslatnak számos szakpolitikai területet kell magában foglalnia a javak és szolgáltatások hozzáférhetőségének biztosítása érdekében minden uniós polgár számára, elősegítve a fogyatékossággal élő személyek független életvitelét és teljes integrációját, valamint hatékony és független nyomon követési és végrehajtó mechanizmus kialakítása révén;

10.

kéri a tagállamokat, hogy ültessék át nemzeti jogukba a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 12. cikkéből eredő kötelezettségeket, konkrétan a fogyatékossággal élő személyek választójogára és a választásokon való induláshoz való jogára vonatkozó bármely korlátozás feloldása révén;

11.

sürgeti a Tanácsot, hogy gyorsítsa fel a közszektorbeli szervezetek honlapjainak akadálymentesítéséről szóló irányelvjavaslat kidolgozását, tekintettel egy közös álláspont elérésére, valamint a továbblépésre a jogszabály elfogadása felé, ezzel növelve a dokumentumok, videók és weboldalak hozzáférhetőségét, rendelkezésre bocsátva a kommunikáció alternatív módjait és eszközeit;

12.

ajánlja uniós források elkülönítését a hozzáférhetőség és az e-hozzáférhetőség előmozdítására a fogyatékossággal élő személyek számára, az intézményes ápolástól a közösségi alapú ápolás felé való átmenet elősegítésére, és minőségi szociális és egészségügyi szolgáltatások kialakítására, valamint a fogyatékossággal élőket képviselő szervezetek kapacitásépítésébe való beruházásra;

13.

kiemeli az Európai Uniónak a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény felülvizsgálata részét képező bevezető jelentésével kapcsolatos témajegyzéket illető válaszait és lépéseit:

14.

hangsúlyozza az átfogó politikai együttműködés szükségességét az uniós kereten belül, beleértve az annak biztosításához szükséges pénzügyi és emberi erőforrásokat, hogy teljesíthesse a fent említett tanácsi határozat által kitűzött feladatait, és sürgeti az uniós keretrendszer szereplőit az e feladathoz szükséges források elkülönítésére;

15.

üdvözli az EP-képviselők kezdeményezését az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság és a Petíciós Bizottság által rendszeres jelleggel készítendő közös jelentés készítésére, amely válaszul szolgálna a fogyatékossággal élő személyek jogaival foglalkozó ENSZ-bizottság ajánlásaira;

16.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a fogyatékossággal élő személyek jogaival foglalkozó bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

27.9.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 353/46

—

tekintettel a növényeket vagy növényi termékeket károsító szervezeteknek a Közösségbe történő behurcolása és a Közösségen belüli elterjedése elleni védekezési intézkedésekről szóló 2000/29/EK tanácsi irányelvre (1),

—

tekintettel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) 2013. november 26-i és 2015. január 6-i tudományos szakvéleményeire a Xylella fastidiosa baktérium által az Unió területén a növények egészségére jelentett kockázatokról, amely kitér a kockázatcsökkentési lehetőségek feltárására és értékelésére is,

—

tekintettel a Xylella fastidiosa baktérium Unióba történő behurcolását és az Unión belüli elterjedését megelőző intézkedésekről szóló 2014. február 13-i, július 23-i és 2015. április 28-i bizottsági végrehajtási határozatokra,

—

tekintettel az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatalnak a 2014 novemberében és februárjában végrehajtott ellenőrzésekről szóló jelentéseire,

—

tekintettel az olívafákat sújtó Xylella fastidiosa fertőzés kitöréséről a Bizottságnak feltett kérdésre (O-000038/2015 – B8-0117/2015),

—

tekintettel a peszticidek fenntartható használatának elérését célzó közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló 2009/128/EK irányelvre (2),

—

tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel a Xylella fastidiosa rendkívül veszélyes, közvetlen fenyegetést jelent bizonyos növények dél-európai termesztésére, beleértve az olaj-, mandula- és barackfákat, dísznövényeket, és a baktérium típusától függően potenciális fenyegetést jelent a szőlőkre, a citrusfélékre és más növényekre, továbbá drámai gazdasági, környezeti és szociális következményeket maguk után vonó, soha nem látott mértékű és pusztító károkat okozhat; mivel Xylella fastidiosa azon törzse, amely Puglia régióban megfertőzi az olajfákat, eltér attól a törzstől, amely a világ más részein fertőzi a szőlőket és a citrusféléket;

B.

mivel a baktérium már jelenleg is súlyos károkat okoz a dél-olaszországi Apulia régió olajfaligeteiben, potenciális fenyegetést jelentve egyéb terményekre és régiókra;

C.

mivel az olívaolaj-termelés Apulia régió legfontosabb mezőgazdasági ágazatainak egyike, a régió mezőgazdasági termelése teljes értékének 11,6 %-át (522 millió euró) és a 2013-as olasz olívaolaj-termelés értékének 30 %-át adja;

D.

mivel a Xylella fastidiosa súlyos gazdasági károkat okoz, nem csak az olívatermelők, hanem az egész termelési lánc (ezen belül a szövetkezeti és magántulajdonban lévő olajsajtoló üzemek), a turizmus és a forgalmazók számára is;

E.

mivel a Xylella fastidiosa kitöréséről szóló első értesítést 2013. október 21-én küldték meg az olasz hatóságok, és azóta riasztó mennyiségű fa fertőződött meg;

F.

mivel a Bizottság Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóságának Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatala által 2014 februárjában és novemberében, Olaszországban elvégzett vizsgálatok megerősítik, hogy a helyzet drámaian romlott, és nem lehet kizárni a baktérium továbbterjedését;

G.

mivel jelenleg nem áll rendelkezésre olyan kezelés, amellyel az ültetvényeken gyógyíthatók lennének a beteg növények, és mivel a fertőzött növények egész életükben fertőzöttek maradnak, vagy gyorsan tönkremennek;

H.

mivel az Európai Unióban nagyszámú különböző növényfaj, köztük több tünetmentes vadon élő növényfaj is hordozhatja a betegséget;

I.

mivel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság hangsúlyozta, hogy tekintettel arra, hogy nehéz megállítani a Xylella fastidiosa terjedését, miután az megfertőzött egy termőterületet, prioritássá kell tenni az importra összpontosító megelőző intézkedéseket, a kutatási eredmények megosztásának erősítése mellett;

1.

megjegyzi, hogy a Bizottság által 2015 áprilisa előtt hozott végrehajtási határozatok főleg a járvány kitörése elleni belső intézkedésekre összpontosítottak, és nem tartalmaztak határozott intézkedéseket a betegség bejutásának megakadályozására harmadik országokból az Európai Unióba;

2.

felhívja a Bizottságot, hogy a fertőzött termékek Unióba való behozatalának megakadályozása érdekében hozott célzott intézkedések révén lépjen fel a Xylella fastidiosa ellen; üdvözli a Bizottság által 2015 áprilisában hozott, a Costa Ricából és Hondurasból importált, fertőzött kávécserjék importjának leállításáról szóló határozatot és a harmadik országok érintett területeiről származó növények importjára vonatkozóan elfogadott korlátozásokat; kéri, hogy szükség esetén vezessenek be szigorúbb intézkedéseket, beleértve a behozatal kizárólag fertőzésmentes területekről való engedélyezését;

3.

sajnálja, hogy a Bizottság nagyon gyakran nem reagál elég gyorsan ahhoz, hogy megelőzze a növényi betegségek behozatalát harmadik országokból az Unióba; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy erősítse meg a fertőzés eredetét, és az EU területének védelme és megóvása érdekében vizsgálja felül az EU hivatalos növény-egészségügyi ellenőrző rendszerét;

4.

sürgeti a Bizottságot, hogy – különös tekintettel a nyár beálltára – hozzon hatékonyabb intézkedéseket a Xylella fastidiosa Unión belüli terjedésének megelőzésére, különösen azáltal, hogy intézkedései a legveszélyeztetettebb terményeket célozzák, ugyanakkor nem hagyja figyelmen kívül azokat az egyéb terményeket sem, amelyeket a betegség súlyosan érinthet, és hangsúlyozza a 2015-ös végrehajtási határozat 9. cikke rendelkezéseinek fontosságát e tekintetben;

5.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kártalanítsák a termelőket a mentesítési intézkedésekért és a bevételkiesésért – amely nem csak a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos kárt jelent, hanem a kulturális örökséggel, történelemmel és a turizmushoz köthető tevékenységekkel kapcsolatos károkat is;

6.

kéri a Bizottságot és az illetékes hatóságokat, hogy minden lehetséges pénzalapot és eszközt használjanak fel az érintett térségek gazdasági talpra állásának elősegítésére; felhívja a Bizottságot, hogy állapítson meg ösztönzőket a megelőző intézkedéseket tevő termelők számára;

7.

felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy elegendő pénzügyi és humán erőforrás álljon rendelkezésre a megfelelő stratégiák végrehajtásához, ideértve a mezőgazdasági termelőknek a Xylella fastidiosa és vektorai elleni küzdelmet célzó, megfelelő mezőgazdasági gyakorlatok alkalmazásához nyújtott pénzügyi támogatást, sürgeti a Bizottságot, hogy többek között a nemzetközi hálózatok fokozott igénybevétele révén és a Xylella fastidiosával kapcsolatos tudományos ismeretek bővítése és a betegség terjedését előidéző kórokozók és hordozók biztos azonosítása céljából a kutatóintézetek rendelkezésére bocsátott támogatásokkal haladéktalanul mozdítsa elő az intenzív kutatási erőfeszítéseket;

8.

hangsúlyozza, hogy tájékoztató kampányokat kell folytatni az EU potenciálisan érintett területein annak érdekében, hogy felvilágosítsák a mezőgazdasági ágazat, továbbá a kertészeti ágazat szereplőit is, többek között a dísznövények kereskedőit, a professzionális kertészeket és fogyasztóikat;

9.

úgy véli, hogy – különös tekintettel a nyár beköszöntére – a Bizottságnak és a tagállamoknak figyelmeztetniük kell az utazókat a fertőzött növényeknek a Xylella fastidiosa fertőzéssel sújtott országokból az Unióba történő behurcolásának kockázatáról;

10.

több eszköz rendelkezésre bocsátását kéri annak biztosítására, hogy a kárósítókat az Unióba való belépési pontokon észlelni lehessen; ösztönzi továbbá a tagállamokat, hogy a Xylella fastidiosa megjelölt területeken kívüli elterjedésének megelőzése érdekében növeljék a rendszeres ellenőrzések számát;

11.

kéri a Bizottságot egy olyan nyilvános adatbázis közzétételére, amely az uniós és tagállami szintű illetékes hatóságok listáját tartalmazza, az információ- és tapasztalatcsere – és ezen belül a bevált módszerek cseréje –, valamint az illetékes hatóságok gyors figyelmeztetése és a szükséges lépések megtétele érdekében;

12.

kéri a Bizottságot, hogy átlátható módon vázoljon fel átfogó útmutatásokat a megelőző és járványvédelmi intézkedések végrehajtása érdekében, egyértelműen kijelölve azok alkalmazási körét és időtartamát, a meglévő tapasztalatra és a bevált módszerekre alapozva, amelyek támogató eszközként szolgálhatnak a tagállamok illetékes hatóságai és szolgálatai számára;

13.

kéri a Bizottságot, hogy évente – vagy a helyzet változása esetén bármikor – tegyen jelentést a Parlamentek arról, hogy milyen fenyegetést jelent a Xylella fastidiosa, illetve a mezőgazdasági termelést veszélyeztető más organizmus az uniós termelők számára;

14.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

27.9.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 353/49

—

tekintettel a Zimbabwéről korábban elfogadott állásfoglalásaira, különösen a 2013. február 7-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a 2015. március 11-i és 2015. április 9-i, Itai Dzamara elrablásáról szóló helyi uniós nyilatkozatokra,

—

tekintettel az Európai Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által az EU nevében tett, az EU és Zimbabwe kapcsolatainak felülvizsgálatáról szóló, 2014. február 19-i nyilatkozatára,

—

tekintettel a Zimbabwével szembeni megszorító intézkedésekről szóló 2011/101/CFSP határozatot módosító 2014. február 17-i 2014/98/CFSP (2) és 2015. február 19-i 2015/277/CFSP (3) tanácsi határozatokra,

—

tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosa hivatalának szóvivője által 2013. január 18-án tett, az emberijog-védők ellen a közelmúltban, a választásokat megelőzően elkövetett támadásokról szóló nyilatkozatra,

—

tekintettel a 2008-ban a három fő politikai párt – a ZANU PF, az MDC-T és a MDC – által aláírt átfogó politikai megállapodásra,

—

tekintettel az Európai Unió Tanácsának Zimbabwéről szóló, 2012. július 23-i következtetéseire és a Zimbabwével szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2012. február 27-i 2012/124/CFSP végrehajtási határozatára (4),

—

tekintettel az 1981. június 27-én létrehozott, az Emberi Jogok és a Népek Jogainak Afrikai Chartájára, amelyet Zimbabwe megerősített,

—

tekintettel Zimbabwe alkotmányára,

—

tekintettel a Cotonoui Megállapodásra,

—

tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel beszámolók szerint 2015. március 9-én Itai Dzamarát, jeles zimbabwei emberijog-védőt, az „Occupy Africa Unity Square” mozgalom vezetőjét és Mugabe elnök bírálóját öt azonosítatlan fegyveres Harara külvárosában elrabolta; mivel Itai Dzamara tartózkodási helye azóta is ismeretlen, és komoly aggodalomra van ok biztonságát és jogainak védelmét illetően;

B.

mivel Dzamara úr az elrablását megelőző hónapokban számos békés tiltakozást vezetett, a romló politikai és gazdasági helyzetet kifogásolva Zimbabwében; mivel két nappal korábban Dzamara úr a „Movement for Democratic Change – Tsvangirai” (MDC-T) ellenzéki párt által szervezett politikai megmozduláson tömeges tiltakozásokra szólított fel az országban tapasztalható, egyre súlyosabb elnyomással és a romló gazdasági helyzettel szemben, Mugabe elnök lemondását követelte, és a választási rendszer reformját igényelte;

C.

mivel a kormány mindmáig hallgatásba burkolózik Dzamara úr eltűnésével kapcsolatban, ami felkeltette a közvélemény gyanúját az állam felelőssége tekintetében; mivel a kormánypárt (ZANU-PF) tagadja Dzamara úr erőszakos eltüntetését, és azt az ellenzéki pártok koholmányának minősíti;

D.

mivel 2015. március 13-án a zimbabwei legfelső bíróság ítéletben rendelte el, hogy a hatóságok indítsanak kutatást Dzamara úr eltűnésével kapcsolatban, és kéthetente tegyenek jelentést a bíróság számára mindaddig, amíg Dzamara úr holléte nem tisztázódik; mivel a legfelső bíróság utasítását az ítélet alapján eljárni köteles illetékes hatóságok tudomásul sem vették, és az állami hatóságok még mindig nem tettek eleget az ítélet rendelkezéseinek;

E.

mivel Dzamara urat több alkalommal érte támadás a hatalmon lévő párt (ZANU-PF) hívei és egyenruhás rendőrtisztek részéről; mivel 2014 novemberében mintegy 20 egyenruhás rendőr megbilincselte Dzamara urat, és addig verték, amíg elveszítette eszméletét, valamint ügyvédjét, Kennedy Masiye urat is bántalmazták;

F.

mivel 2015. április 27-én Hararében 11 személyt vettek őrizetbe, akik részt vettek az eltűnt Itai Dzamara mellett kiálló békemenetben; mivel az aktivistákat letartóztatták és hat órán keresztül fogva tartották;

G.

mivel Dzamara úr elrablását követően felesége, Sheffra Dzamara a hararei legfelső bírósághoz fordult azzal a céllal, hogy jogi erővel kényszerítse a rendőrséget és a központi hírszerzési szervezetet (CIO) férje keresésére; mivel a bírósági meghallgatás során a rendőrség és a CIO tagadta, hogy tudomása lenne Dzamara úr hollétéről; mivel április elején Sheffra Dzamara arról számolt be, hogy azonosítatlan személyek állandó megfigyelés alatt tartották, és attól félt, hogy élete veszélyben forog;

H.

mivel az emberi jogok és a demokrácia helyzete Zimbabwében egyre rosszabb, és folyamatosak a híradások arról, hogy Zimbabwében emberijog-védőket, újságírókat és a civil társadalom tagjait zaklatják és megsértik emberi jogaikat;

I.

mivel a rendőrség gyakran ürügyül használ fel meglévő jogszabályokat – például a közrendről és a közbiztonságról szóló törvényt (POSA), valamint a tájékoztatáshoz való hozzáférésről és a magánélet védelméről szóló törvényt (AIPPA) – nyilvános találkozók és gyűlések betiltására;

J.

mivel a gyülekezés, az egyesülés és a véleménynyilvánítás szabadsága minden demokrácia alapvető alkotóeleme;

K.

mivel 2015 februárjában az EU újraindította a Zimbabwe számára nyújtott támogatást, 234 millió euró összegű nemzeti indikatív program keretében, amelynek célja, hogy támogassa Zimbabwét a demokratikusabbá válás és a felvirágzás útján, miközben az Európai Tanács úgy döntött, hogy bizonyos szankciókat továbbra is fenntart Zimbabwével szemben; mivel a vagyoni eszközök befagyasztása és a beutazási tilalom már csak Robert Mugabe elnökkel, feleségével és egy védelmi vállalattal szemben maradt fenn; mivel az EU fegyverembargója továbbra is érvényben van;

L.

mivel 2013. március 16-án népszavazással új alkotmányt fogadtak el, amelynek kinyilvánított célja a politikai élet megtisztulása, de a gyakorlatban az előrelépés lassú, és az emberi jogok helyzete továbbra is sérülékeny;

1.

határozottan elítéli Itai Dzamara emberijog-védő erőszakos eltüntetését, és követeli haladéktalan és feltétel nélküli szabadon bocsátását;

2.

sürgeti Zimbabwe kormányát, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést Dzamara úr felkutatása, valamint az eltüntetéséért felelős személyek bíróság elé állítása érdekében; felhívja a kormányt, hogy tegyen maradéktalanul eleget a legfelső bíróság ítéletének, amely Dzamara úr felkutatására kötelezi;

3.

felszólítja a zimbabwei hatóságokat, hogy szavatolják Dzamara úr feleségének és családjának, munkatársainak és támogatóinak épségét és biztonságát;

4.

mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy emberi jogi szervezetektől származó beszámolók szerint egyre erősebb a politikai erőszak és a politikai ellenzék zaklatása, valamint súlyos megszorításokat és megfélemlítést alkalmaznak emberijog-védőkkel szemben, akiket a rendőrség gyakran tettlegesen bántalmaz és hamis vádak alapján letartóztat; sajnálja, hogy a legutóbbi választások és az új alkotmány 2013-ban történt elfogadása óta alig történt előrelépés a jogállamiság felé, és különösen az emberi jogi környezet reformja irányába;

5.

nyomatékosan kéri a zimbabwei hatóságokat, hogy indítsanak vizsgálatot azon állítások kapcsán, amelyek szerint a rendőrség tagjai és állami tisztviselők túlzott erőszakot használnak és emberi jogi visszaéléseket követnek el, és a vétkeseket vonják felelősségre;

6.

hangsúlyozza, hogy a zimbabwei kormány általános felelősséget visel valamennyi polgár biztonságáért; felszólítja a zimbabwei hatóságokat, hogy hajtsák végre az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában, az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájában és a Zimbabwe által megerősített, az emberi jogokról szóló regionális emberi jogi eszközökben foglalt rendelkezéseket;

7.

emlékeztet arra, hogy a globális politikai megállapodás értelmében Zimbabwe elkötelezte magát annak biztosítása mellett, hogy mind jogalkotása, mind pedig eljárásai és gyakorlatai meg fognak felelni a nemzetközi emberi jogi – többek között a gyülekezés, az egyesülés és a véleménynyilvánítási szabadságára vonatkozó – elveknek és jogszabályoknak;

8.

elismeréssel fogadja a zimbabwei emberi jogi bizottság létrehozását, de aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a bizottság nem kapott elegendő hatáskört arra, hogy függetlenül fellépve megvalósíthassa célkitűzéseit az országban tapasztalható, sürgető emberi jogi problémák kezelése terén;

9.

kéri ezért a nemzetközi közösség, különösen a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség (SADC) összehangolt fellépését; úgy véli, hogy ez a regionális szervezet a globális politikai megállapodás szavatolója fontos szerepet tölt be többek között azáltal, hogy határozottan ösztönzi a megállapodás – és különösen annak 13. cikke – végrehajtását, biztosítva a rendőrség és egyéb biztonsági szervek elfogulatlan fellépését;

10.

nyomatékosan kéri a zimbabwei kormányt és Mugabe elnököt, hogy tegyenek eleget nemzetközi kötelezettségeiknek és a zimbabwei kormány által aláírt nemzetközi szerződésekben foglalt – a jogállamiság maradéktalan tiszteletben tartását, valamint a polgári és politikai jogok érvényre juttatásának garantálását előíró – rendelkezéseknek;

11.

kéri az EU-t, hogy a Cotonoui Megállapodás 8. cikke alapján fokozza az emberi jogokról folytatott politikai párbeszédét, és többek között bátorítsa a kormányt a közbiztonságról szóló törvény, valamint a tájékoztatáshoz való hozzáférésről és a magánélet védelméről szóló törvény hatályon kívül helyezésére vagy módosítására, véget vetve az e jogszabályokkal való visszaéléseknek;

12.

sajnálja, hogy a négy kelet- és dél-afrikai állammal, köztük Zimbabwével kötött ideiglenes gazdasági partnerségi megállapodás (ESA) nem tartalmaz erős és érvényesíthető emberi jogi záradékot;

13.

tudomásul veszi, hogy az EU bizonyos szankciók feloldása mellett döntött, és támogatja az elnökkel és feleségével szemben alkalmazott célzott intézkedések, valamint a fegyverembargó fenntartását, ami válasz a Zimbabwében tapasztalható politikai és emberi jogi helyzetre;

14.

úgy véli, hogy a demokrácia előmozdítása, valamint az emberi jogok és a jogállamiság védelme alapvető feltétel ahhoz, hogy Zimbabwe szabad és virágzó országgá válhasson;

15.

kéri az EU Hararébe akkreditált küldöttségét, hogy továbbra is ajánlja fel segítségét Zimbabwének az emberi jogi helyzet javítása tekintetében; elengedhetetlenül szükségesnek tartja annak biztosítását, hogy a Zimbabwének juttatott uniós fejlesztési támogatást – civil szervezetek közvetítésével – ténylegesen a lakosság szükségleteinek kielégítésére fordítsák, és hogy politikai és gazdasági reformok kerüljenek bevezetésre;

16.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ-nek, Zimbabwe kormányának és parlamentjének, a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség kormányainak, az Afrikai Unió Bizottságának, a Pánafrikai Parlamentnek, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek és a Nemzetközösség főtitkárának.

27.9.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 353/52

—

tekintettel Burmáról/Mianmarról és a rohindzsákról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2012. április 20-i (1), a 2012. szeptember 13-i (2), 2012. november 22-i (3) és 2013. június 13-i (4) állásfoglalásaira, és az általános tarifális preferenciák Mianmar/Burma számára történő visszaállításáról szóló 2013. május 23-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel a Thaiföldön tartózkodó burmai menekültek helyzetéről szóló 2009. február 5-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) 2015. május 6-i nyilatkozatára a Thaiföldön talált rohindzsa tömegsírokról;

—

tekintettel az 1948. december 10-i Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

—

tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,

—

tekintettel a menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. évi ENSZ-egyezményre és annak 1967. évi jegyzőkönyvére,

—

tekintettel a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége emberi jogi nyilatkozatára, nevezetesen annak 13., 15., 16. és 18. pontjára,

—

tekintettel az UNHCR regionális kormányzatokhoz intézett, kutató-mentő műveletekre felszólító 2015. május 15-i felhívására, amelyben „humanitárius katasztrófa lehetőségére” figyelmeztetett,

—

tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel az egész régióra kiterjedő, fokozódó válság miatt a becslések szerint rohindzsák ezrei és más menekültek tartózkodnak továbbra is az Andamán-tengerek és a Malaka-szorosban, köztük olyanok, akiket csekély élelemmel és ivóvízzel sorsukra hagytak az emberkereskedők, és akiket visszakényszerítenek a nyílt tengerre, amint hajójuk eléri a felségvizeket,

B.

mivel 2015. május 1-jén és 4-én a katonai rendőrség legalább 30, muszlim rohindzsa etnikai kisebbséghez tartozó személy holttestét találta meg egy feltételezett emberkereskedelmi táborban Szongkhlá tartomány Szadao kerületében, közel a thai-maláj határhoz; mivel néhány nappal később találtak egy másik tábort, ahol legalább öt másik sírra bukkantak;

C.

mivel a rohindzsák továbbra is üldöztetésnek és megkülönböztetésnek vannak kitéve, és önkényesen megfosztják őket állampolgárságuktól Burmában/Mianmarban, ezért hontalanokká válnak; mivel 2015. április 1-jén a burmai kormány érvénytelenítette személyazonosító igazolványukat, megfosztva őket szavazójoguktól; mivel az ellenük elkövetett bűncselekmények és atrocitások zöme továbbra is büntetlenül marad;

D.

mivel a rohindzsák nagy tömegben hagyják el Burmát/Mianmart azt követően, hogy a 2012-ben kezdődött erőszakos cselekmények során lakóhelyeiket lerombolták, és több százat megöltek közülük; mivel azok körül, akik megmenekültek, sokan a Bengál-öbölben működő embercsempészbandák kezébe kerültek;

E.

mivel az UNHCR 2015. május 8-i időszakos jelentése szerint körülbelül 25 000 rohindzsa és bangladesi szállt embercsempészek hajójára 2015. január és március között; mivel ez majdnem kétszer annyi embert jelent, mint 2014 azonos időszakában;

F.

mivel több ezer rohindzsa a tengeren át menekült az üldöztetés elől, és mivel több százan vesztették életüket hajójuk elsüllyedése miatt, vagy mert nem engedték őket partra szállni;

G.

mivel az emberkereskedők az ellenük való rendőri fellépés miatt tengeri utakat választanak; mivel egyre több migránst hagynak sorsára a tengeren az embercsempészek;

H.

mivel az emberkereskedők továbbra is rohindzsák és más migránsok ezreit csempészik keresztül Thaiföldön és a régió más országaiból, egyes esetekben a korrupt thai hatóságok bevonásával, és tartják őket fogva embertelen körülmények között Dél-Thaiföld dzsungeltáboraiban, ahol fogvatartóik kínozzák, éheztetik és halálra verik őket, váltságdíjat követelnek értük családjaiktól és rokonaiktól, vagy eladják őket rabszolgának;

I.

mivel az UNHCR közös fellépésre szólított fel a thaiföldi rohindzsa tömegsírok feltárása kapcsán, sürgetve a régió országait, hogy erősítsék meg az embercsempészet és emberkereskedelem elleni intézkedéseket, biztosítva emellett az áldozatok védelmét;

J.

mivel a rohindzsák ügyét a közelmúltbeli, Malajziában 2015. április 26–28. között tartott 23. ASEAN-csúcstalálkozón nem tárgyalták;

K.

mivel a Bizottság Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatósága (ECHO) hozzávetőleg 57,3 millió euró humanitárius segélyt nyújtott a Rakhin államban élő kiszolgáltatott személyeknek; mivel 2015-ben az ECHO Rakhin állam-szerte finanszírozott az északi városokban élő rohindzsák legégetőbb szükségleteinek kezelésére, például élelmezésre, alapvető egészségügyi szolgáltatásokra és az alapvető háztartási eszközökkel való ellátásra irányuló, valamint a 2012 óta lakóhelyét elhagyni kényszerült lakosságot támogató projekteket;

L.

mivel az ECHO 2013 óta 325 000 eurót irányozott elő a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) részére, hogy élelmiszert, alapvető háztartási eszközöket, egészségügyi ellátást és védelmet biztosítson a Thaiföldön fogva tartott, hozzávetőleg 3 000 rohindzsa férfi, nő és gyermek részére;

1.

kifejezi legmélyebb aggodalmát a rohindzsa menekültek helyzete, valamint a nyílt vizeken, illetve Mianmar, Banglades, Thaiföld és Indonézia felségvizei között játszódó jelenlegi humanitárius katasztrófa miatt, és megrendülését a dél-thaiföldi emberkereskedelmi táborok közelében talált tömegsírokból nemrégiben kihantolt holttestek miatt; részvétét fejezi ki az áldozatok családjának;

2.

felszólítja a thai hatóságokat, hogy folytassanak azonnali, teljes körű és megbízható bűnügyi nyomozást a rohindzsa muszlimok tömegsírjai vonatkozásában, amennyiben szükséges, ENSZ-támogatással, annak biztosítására, hogy a felelősöket bíróság elé állítják;

3.

üdvözli, hogy a thai kormány elismerte a Thaiföldön és a régióban fennálló emberkereskedelmi problémát, és bizonyos korrupt hatóságok embercsempészetben való bűnrészességét; felszólítja a thai kormányt és tisztviselőit, hogy vessenek véget a Thaiföldön a rohindzsákkal és más migránsokkal kereskedő bűnbandákkal való mindennemű bűnrészességnek;

4.

felkéri a régió minden országát, hogy erősítsék meg az embercsempészet és emberkereskedelem elleni együttműködést, és emellett biztosítsák az áldozatok védelmét; kiemeli az ASEAN fontos szerepét e tekintetben; ösztönzi a régió államainak kormányait, hogy vegyenek részt a migránsok helyzetével foglalkozó közelgő regionális ülésen, amelyet Thaiföld rendez 2015. május 29-én Bangkokban; üdvözli az emberkereskedelem, különösen a nő- és gyermekkereskedelem elleni ASEAN-egyezmény (ACTIP) megfogalmazását, amelyet 2015 során az ASEAN vezetőinek meg kell erősíteniük;

5.

felkéri a régió országait, hogy írják alá és ratifikálják a menekültek helyzetére vonatkozó ENSZ-egyezményt, és nyújtsanak a rohindzsa menedékkérőknek legalább ideiglenes védelmet, amellett, hogy támogatják a burmai kormányt abban, hogy hosszú távú, méltányos megoldást találjanak a kiváltó okokra;

6.

felszólítja továbbá Burma/Mianmar kormányát, hogy változtasson politikáján, és tegyen meg minden szükséges intézkedést a rohindzsa kisebbséget sújtó üldöztetés és megkülönböztetés megszüntetése érdekében; megismétli korábbi felhívását, amely szerint módosítsák vagy helyezzék hatályon kívül az 1982-es állampolgársági törvényt annak érdekében, hogy a rohindzsák egyenlő hozzáféréssel rendelkezzenek a burmai állampolgársághoz;

7.

üdvözli Ang Szán Szú Csí ellenzéki pártja, a Nemzeti Liga a Demokráciáért (NLD) szóvivőjének régen esedékes, 2015. május 18-i nyilatkozatát, mely szerint Burmának/Mianmarnak meg kell adnia az állampolgárságot a rohindzsa kisebbségnek;

8.

sürgeti Indonézia, Malajzia és Thaiföld vezetőit, hogy tegyék elsődleges céljukká a Bengál-öbölben és az Andamán-tengeren hajókban hányódó migránsok és menekültek életének megmentését, és üdvözli Malajzia és Indonézia 2015. május 20-i nyilatkozatát, mely szerint átmeneti menedéket nyújtanak a tengeren talált migránsoknak;

9.

üdvözli az Európai Unió és a nemzetközi szervezetek (például az UNHCR) által a mianmari/burmai és thaiföldi rohindzsák számára nyújtott segélyt, és az uniós humanitárius segítségnyújtást a belső menekülteknek Arakan/Rakhin államban, az okmányokkal nem rendelkező rohindzsáknak és a kiszolgáltatott befogadó lakosságnak Bangladesben, és a rohindzsa és bangladesi migránsoknak, akiket jelenleg idegenrendészeti fogdákban tartanak fogva (férfiak) vagy szociális központokban helyeztek el (nők és gyerekek) Thaiföldön;

10.

felkéri a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy a lehető legmagasabb politikai szinten tárgyaljon a helyzetről thaiföldi, valamint burmai/mianmari kapcsolataival, továbbá az ASEA más tagállamaival;

11.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőnek, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, Burma/Mianmar kormányának és parlamentjének, Thaiföld parlamentjének, a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) főtitkárának, az ASEAN Emberi Jogi Kormányközi Bizottságának, az ENSZ mianmari emberi jogi különmegbízottjának, az ENSZ menekültügyi főbiztosának, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, valamint a régió egyéb államai kormányainak és parlamentjeinek.

27.9.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 353/55

—

tekintettel a Cotonoui Megállapodásra,

—

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

—

tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

—

tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájára,

—

tekintettel Szváziföld munkaügyi kapcsolatokról szóló 2000. évi (módosított) törvényére,