21.9.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 346/1

21.9.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 346/2

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 165. cikkére,

—

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és annak 26. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 14. cikkére,

—

tekintettel az 1998. május 25-én Franciaország, Németország és az Egyesült Királyság részéről a négy illetékes miniszter által Párizsban aláírt, az európai felsőoktatási rendszer struktúrájának harmonizációjáról szóló sorbonne-i együttes nyilatkozatra (Sorbonne-i Nyilatkozat) (1),

—

tekintettel az 1999. június 19-én 29 európai ország oktatási miniszterei által Bolognában aláírt együttes nyilatkozatra (Bolognai Nyilatkozat) (2),

—

tekintettel a felsőoktatásért felelős európai miniszterek konferenciája által 2009. április 28–29-én Leuvenben és Louvain-la-Neuve-ben kiadott közleményre (3),

—

tekintettel a 47 ország oktatási miniszterei által 2010. március 12-én elfogadott Budapest–Bécs Nyilatkozatra, amely hivatalosan elindította az európai felsőoktatási térséget (4),

—

tekintettel a miniszteri konferencia és a 2012. április 26–27-én Bukarestben tartott harmadik bolognai szakpolitikai fórum által kiadott közleményre (5),

—

tekintettel az európai felsőoktatási térséggel foglalkozó 2012. április 26–27-én Bukarestben tartott miniszteri szintű konferencia által elfogadott, az európai felsőoktatási térségre vonatkozó 2020-ig szóló mobilitási stratégiára (6),

—

tekintettel a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005/36/EK irányelv és a belső piaci információs rendszer keretében történő igazgatási együttműködésről szóló 1024/2012/EU rendelet (IMI-rendelet) módosításáról szóló 2013. november 20-i európai parlamenti és tanácsi 2013/55/EU irányelvre (7),

—

tekintettel a rövid távú tartózkodásra jogosító egységes vízumok kiadásának a Közösségbe tudományos kutatás céljával harmadik országokból érkező kutatók esetében történő megkönnyítéséről szóló, 2005. szeptember 28-i európai parlamenti és tanácsi ajánlásra (8),

—

tekintettel a felsőoktatás terén a minőségbiztosítással kapcsolatos további európai együttműködésről szóló, 2006. február 15-i európai parlamenti és tanácsi ajánlásra (9),

—

tekintettel az egész életen át tartó tanulás európai képesítési keretrendszerének létrehozásáról szóló, 2008. április 23-i európai parlamenti és tanácsi ajánlásra (10) (EQF-LLL),

—

tekintettel az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréről („Oktatás és képzés 2020”) szóló, 2009. május 12-i tanácsi következtetésekre (11),

—

tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében 2009. november 26-án ülésező képviselői által elfogadott következtetésekre az oktatás szerepének a teljes körűen működő tudásháromszög keretében való fejlesztéséről (12),

—

tekintettel a felsőoktatás nemzetközivé tételéről szóló, 2010. május 11-i tanácsi következtetésekre (13),

—

tekintettel az iskolai lemorzsolódás csökkentéséről szóló, 2011. június 28-i tanácsi ajánlásra (14),

—

tekintettel a „Mozgásban az ifjúság – a fiatalok tanulási célú mobilitásának ösztönzése” című, 2011. június 28-i tanácsi ajánlásra (15),

—

tekintettel „Az egyetemek korszerűsítési programjának megvalósítása: oktatás, kutatás és innováció” című, 2006. május 10-i bizottsági közleményre (COM(2006)0208),

—

tekintettel az „Európa 2010: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

—

tekintettel az „Európai digitális menetrend” című, 2010. augusztus 26-i bizottsági közleményre (COM(2010)0245),

—

tekintettel az európai felsőoktatási rendszerek által az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés terén tett hozzájárulás növeléséről szóló, 2011. szeptember 20-i bizottsági közleményre (COM(2011)0567),

—

tekintettel a „Felsőoktatás Európában 2009-ben: fejlemények a bolognai folyamatban” című jelentésre (Eurydice, Európai Bizottság, 2009) (16),

—

tekintettel a „2010-ben középpontban az európai felsőoktatás: a bolognai folyamat hatása” című jelentésre (Eurydice, Európai Bizottság, 2010) (17),

—

tekintettel „Az európai felsőoktatási térség 2012-ben: fejlemények a bolognai folyamat végrehajtása” című jelentésre (Eurydice, Európai Bizottság, 2012) (18),

—

tekintettel a felsőoktatási reform tárgyában a pedagógusok körében végzett 2007. évi Eurobarométer-felmérésre (19),

—

tekintettel a felsőoktatási reform tárgyában a hallgatók körében végzett 2009. évi Eurobarométer-felmérésre (20),

—

tekintettel az Eurostat 2009. április 16-i, „A bolognai folyamat az európai felsőoktatásban – a társadalmi dimenzióval és mobilitással kapcsolatos legfontosabb mutatók” című kiadványára (21),

—

tekintettel a 2011. szeptember 8–9-én az örményországi Jerevánban megtartott, a felsőoktatás támogatásáról szóló nemzetközi konferencia zárójelentésére (22),

—

tekintettel a bolognai folyamatról és a diákok mobilitásáról szóló, 2008. szeptember 23-i állásfoglalására (23),

—

tekintettel 2010. május 20-i, „Egyetemek és vállalkozások párbeszéde: új partnerség az európai egyetemek modernizálásért” című állásfoglalására (24),

—

tekintettel az uniós intézményeknek a bolognai folyamat megszilárdításához és előrelépéséhez való hozzájárulásáról szóló 2012. március 13-i állásfoglalásra (25),

—

tekintettel az Európai Stratégiai Beruházási Alapra (26),

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére (A8-0121/2015),

A.

mivel a jelenlegi gazdasági helyzetben a bolognai folyamat jelentőségének abban kell állnia, hogy az oktatáshoz való széles körű hozzáférés és annak folyamatos aktualizálása révén sikerüljön a lehető legmagasabb szintre fejleszteni a tudást és az innovációt a polgárok javára, és mivel ennek tükröződnie kell az Európa 2020 stratégia felülvizsgálatában és a Juncker által meghirdetett európai beruházási terv végrehajtásában;

B.

mivel az elemzések azt mutatják, hogy az EU-ban csaknem minden harmadik munkáltatónak vannak problémái, amikor megfelelően képzett munkavállalókat keresnek; mivel a bolognai reform eddig nem volt túl sikeres az Unión belüli strukturális munkaerőhiány (az egyének szakismerete és a munkaerő-piaci kereslet közötti szakadék) csökkentésére irányuló célkitűzés szempontjából; mivel a strukturális munkaerőhiány Európa számára központi kihívássá vált, amely kihat a társadalom valamennyi területére, kezdve a vállalkozások termelékenységétől és hatékonyságától a fiatalok jelenlegi és jövőbeni jólétéig;

C.

mivel a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliség problémájának tekintetében nem történt javulás a válság 2008-as kezdete óta; mivel 2014 végén az EU-ban körülbelül 5 millió 25 év alatti fiatal volt munkanélküli;

D.

mivel, ahogy azt egy filozófus mondta, az egyetemeket az igazság és a szépség keresésének kell fémjeleznie azon feladatukon túl, hogy új szakembereket, tudósokat, mérnököket, tanárokat, orvosokat, politikusokat és polgárokat készítenek fel;

E.

mivel fontos, hogy az egyetemeket tekintsük a bolognai folyamat valódi főszereplőinek azon túlmenően, hogy támogatják a regionális és nemzeti intézményeket a koordináció, a szabályozás és a erőforrások terén;

F.

mivel a tudományos körökkel együttműködésben végzett kormányközi kezdeményezés során létrejött erőfeszítések arra irányultak, hogy közös európai válasz szülessen a számos országban tapasztalható komoly problémákra, ám azok nem voltak elégségesek;

G.

mivel a bolognai folyamat valódi célja, hogy az egyetemek autonómiájának tiszteletben tartása mellett támogassa a mobilitást és a nemzetköziesítést, továbbá biztosítsa a különböző felsőoktatási rendszerek színvonalának és minőségének kompatibilitását és összehasonlíthatóságát, és ezzel hozzájáruljon egy valóban demokratikus, a polgároknak egyenlő esélyeket nyújtó európai térség létrehozásához;

H.

mivel szükség van az elmúlt 15 év során elért előrehaladás felmérésére, amely során egyaránt figyelembe kell venni a régiók közötti együttműködéssel kapcsolatosan elmondható sikertörténetet, de szót kell ejteni a felmerülő problémákról, valamint a kitűzött célok egyenetlen mértékű teljesítéséről is;

I.

mivel a nem megfelelő kommunikáció, valamint a valódi cél félreértése következtében előfordulhat, hogy a bolognai folyamatra egyes országokban bürokratikus teherként tekintenek, miközben az országok többségében irányítja és motiválja az oktatási reformokat;

J.

mivel fontos leszögezni a bolognai folyamat páneurópai jellegét, valamint az összes érdekelt fél, köztük a diákok, a tanárok, a kutatók és a felsőoktatási intézmények nem oktatással foglalkozó dolgozóinak részvételét;

K.

mivel az oktatás, a képzés, beleértve a szakképzést is, a tudás és a kutatás folyamatos és fokozott pénzügyi támogatása különösen a válság jelenlegi időszakában döntő fontosságú;

L.

mivel ebben az állandóan változó környezetben újólag meg kell erősíteni a bolognai folyamat alapjául szolgáló politikai kötelezettségvállalást, és az európai intézményeknek, a nemzeti kormányoknak és az összes többi érdekelt félnek a folyamat megvalósításába való bevonását;

1.

megjegyzi, hogy az oktatás és a kutatás társadalmunk egyik fő pillére a készségek fejlesztése, a növekedés és a munkahelyteremtés előmozdítása szempontjából; hangsúlyozza, hogy az oktatás területén történő nagyobb mértékű beruházás elengedhetetlen szegénység, a társadalmi egyenlőtlenségek és a munkanélküliség, főként a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliség hatékony kezelésére és a társadalmi befogadás elősegítésére;

2.

megjegyzi, hogy a bolognai folyamat segíthetne kezelni az EU-n belüli strukturális munkaerőhiányt, ha lehetővé tenné a diákok számára, hogy a munkaerő-piaci keresletnek megfelelő kompetenciákat szerezzék meg és fejlesszék, és hogy ezáltal el lehetne érni a frissen végzettek foglalkoztathatóságának javításával kapcsolatos fontos célt;

3.

tisztában van azzal a fontos szereppel, amelyet a bolognai folyamat a tudás Európájának létrehozásában tölt be; kiemeli, hogy a tudás, az oktatás és a kutatás terjesztése az Európa 2020 stratégia kulcsfontosságú elemét alkotja, és hozzájárul az európai polgárság kiteljesedésének előmozdításához; kiemeli továbbá, hogy konzultációra van szükség a felsőoktatási közösségen belül (a tanárok, a diákok és a nem oktatói személyzet között) a bolognai folyamattal kapcsolatos reformokkal való szembenállás megértése és olyan közoktatás biztosítása érdekében, amely mindenki számára ingyenes és hozzáférhető és a társadalom igényeihez igazodik;

4.

megjegyzi, hogy a bolognai reformok eredményeként elindult az európai felsőoktatási térség, és jelentős vívmányok születtek az elmúlt 15 év során a felsőoktatási rendszerek összehasonlíthatóbbá tétele, a mobilitás fokozása, minőségbiztosítási rendszerek biztosítása és a diplomák elismerése, az oktatási rendszerek minőségének javítása, valamint az európai felsőoktatás vonzerejének növelése terén;

5.

megjegyzi, hogy a bolognai folyamaton belül még mindig sok a teendő az oktatási rendszereknek a munkaerő-piaci igényekhez történő hozzáigazítása, az általános foglalkoztathatóság és versenyképesség, valamint az európai felsőoktatás vonzerejének javítása terén; megjegyzi, hogy az európai felsőoktatási intézményeknek gyorsan kell tudniuk reagálni a modern társadalomban végbemenő gazdasági, kulturális, tudományos és technológiai változásokra, hogy teljesen kihasználják a bennük rejlő lehetőségeket a növekedés, a foglalkoztathatóság és a társadalmi kohézió ösztönzése érdekében;

6.

tudomásul veszi az elkövetkező évek céljait és az európai felsőoktatási térség 2012. évi bukaresti miniszteri szintű konferenciája által felvázolt 2015-ig alkalmazandó nemzeti cselekvési prioritásokat, valamint az európai felsőoktatási térség 2020-ig szóló mobilitási stratégiájára vonatkozó ajánlásait, és javasolja új megfigyelőközpontok létrehozását, a különböző európai egyetemi közösségeket érintő új megközelítések kidolgozását, valamint az említett egyetemi közösségek tagjainak e terv reformfolyamatába való bevonását szolgáló új rendszerek kiépítését;

7.

felhívja az európai felsőoktatási térség országait, hogy hajtsák végre a közösen elfogadott reformokat, amelyek célja a bolognai folyamat által kitűzött célok megvalósításának meggyorsítása, és az európai felsőoktatási térség hitelességének fokozása; ösztönöz azon országok támogatására, amelyek a reformok végrehajtása során nehézségekbe ütköznek; e tekintetben támogatja az országok, régiók és az érintett érdekelt felek közötti széles körű partnerségek létrehozását;

8.

kéri a tagállamoktól a felsőoktatási intézmények értékelési rendszerének további támogatását és modernizálását, a korábbi nemzetközi oktatási rendszerek normáinak megfelelően, a kiválóság jutalmazásával, figyelembe véve az ismeretek, a kutatás és a tudomány fejlődését;

9.

kiemeli, hogy fontos megőrizni az oktatás sokszínűségét, többek között a nyelvi sokszínűséget; sürgeti a tagállamokat, hogy jelentősen növeljék a tanulmányi ösztöndíjakat és biztosítsák, hogy ezehez könnyen hozzá lehessen férni;

10.

rámutat arra, hogy az európai oktatási és képzési térség célkitűzései megvalósítása során és az európai oktatási és képzési térséggel, az egész életen át tartó tanulás európai térségével és az európai kutatási térséggel együttműködésben az európai felsőoktatási térség fejlesztése és az elért eredményekre való építkezés érdekében további erőfeszítésekre van szükség;

11.

felhívja a bolognai folyamat végrehajtásában érintett összes érdekelt felet a minőségbiztosítás fokozására egy olyan európai felsőoktatási térség megvalósítása érdekében, amely a világméretű tudományos kiválóság referenciájaként növeli vonzerejét;

12.

felhívja a tagállamokat, az európai felsőoktatási térség országait és az EU egészét, hogy – többek között helyi szintű intézkedésekkel, amelyek a bolognai folyamat által kitűzött célok elérésében történő hatékonyabb és dinamikusabb részvételt célozzák – tegyenek többet azért, hogy a bolognai folyamatot jobban megértse és támogassa a nyilvánosság;

13.

rámutat arra, hogy a Bizottság a bolognai folyamat tagjaként fontos szerepet tölt be az európai felsőoktatási térség létrehozásában, és felszólítja a Bizottságot, hogy folytassa a folyamat felgyorsításában, valamint a kitűzött célok elérésére irányuló erőfeszítésekben betöltött szerepét;

14.

rámutat arra, hogy a meghatározott célok közé fel kell venni a felsőoktatási ágazaton belüli oktatás és kutatás minőségét; úgy véli, hogy az említett célok teljesítésének egyik mutatója a frissen végzettek foglalkoztathatóságának növelése lenne, ami az Európa 2020 stratégia egyik célkitűzése is;

15.

a rendelkezésre álló források lehető legjobb és hatékony felhasználása és a közfinanszírozás kiegészítése céljából új és különféle finanszírozási modellek megtalálása érdekében felszólít a kormányok, a felsőoktatási intézmények és a kutatóintézetek közötti párbeszéd folytatására; hangsúlyozza továbbá a Horizont 2020 fontosságát az európai felsőoktatási intézmények közötti, együttműködésen alapuló kutatási projektek ösztönzésében, és aggodalmát fejezi ki a keretprogram finanszírozásának csökkentésére irányuló folyamatos törekvések miatt, miközben a költségvetés más területei érintetlenek maradnak;

16.

felhívja a kormányokat, hogy javítsák az oktatással kapcsolatos közfinanszírozás felhasználásának hatékonyságát, és tartsák tiszteletben az EU arra vonatkozó kiemelt célkitűzését, hogy 2020-ra az Unió GDP-jének 3 %-át a kutatásra és fejlesztésbe kell befektetni; hangsúlyozza, hogy az oktatás és a kutatás ambiciózus finanszírozására van szükség, mivel ez azon kulcsfontosságú eszközök egyike, amelyek mindenki számára biztosítják a minőségi oktatáshoz való hozzáférést, valamint a gazdasági válság és a munkanélküliség leküzdését;

17.

megjegyzi, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alapnak kellene a felsőoktatás és a szakképzés számára biztosítania a potenciális finanszírozási lehetőségeket; mély aggodalmát fejezi ki a Horizont 2020 keretprogram kutatáshoz és oktatáshoz közvetlenül kapcsolódó programjainak az Európai Stratégiai Beruházási Alap javára történő tervezett csökkentése miatt;

18.

figyelmeztet arra, hogy a Horizont 2020 program finanszírozásának bármilyen csökkentése kétségtelenül kihatna a bolognai folyamat maradéktalan végrehajtására, ezért nyomatékosan sürgeti Bizottságot, hogy vonjon vissza bármilyen hasonló javaslatot;

19.

ösztönzi az egész tudományos közösség és a szociális partnerek közreműködésével zajló, felülről lefelé és alulról felfelé építkező megközelítéseket, és sürgeti az európai felsőoktatási térség minisztereinek politikai elkötelezettségét és egymással való együttműködését a bolognai reformok megvalósításához szükséges közös stratégia kidolgozásában;

20.

kéri a tanulmányi programok egyértelműen meghatározott célkitűzéseket magukban foglaló továbbfejlesztését, amely biztosítja azon általános és szakmai ismereteket és készségkészletet, amelyek egyrészt ahhoz szükségesek, hogy a frissen végzettek fel legyenek készítve a munkaerő-piaci igényekre, illetve az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kapacitásuk kiépítésére, másrészt – alapvetőbb módon – a polgárok integrációjához; támogatja az európai keretnek a szakmai képesítések igazolására való teljes körű alkalmazását;

21.

hangsúlyozza a STEM-tantárgyak (a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika) szerepét és fontosságukat a társadalom, a gazdaság és a frissen végzettek foglalkoztathatósága szempontjából;

22.

a mobilitás megkönnyítése és a diákok tanulmányi és iskolán kívüli eredményeinek összeállítása érdekében kéri a hallgatói munkateherhez és a tanulási eredményekhez kapcsolódó kulcsfontosságú eszközök, azaz az európai kreditátviteli és -gyűjtési rendszer (ECTS) és az oklevélmelléklet, megfelelő végrehajtását az európai felsőoktatási térségben;

23.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az európai felsőoktatási térségben garantálják a felsőfokú képesítések kölcsönös elismerését és kompatibilitását a minőségbiztosítási rendszer európai szinten és az európai felsőoktatási térséghez csatlakozott valamennyi országban történő erősítése érdekében, összhangban az európai minőségbiztosítási szabványok és iránymutatások felülvizsgált változatával; felkéri a az európai felsőoktatási térség valamennyi országát és minőségbiztosítási szervezeteiket, hogy csatlakozzanak az európai minőségbiztosítási hálózatokhoz (a Felsőoktatási Minőségbiztosítás Európai Szövetségéhez (ENQA) és az európai felsőoktatási minőségbiztosítási nyilvántartáshoz (EQAR);

24.

ösztönzi a bolognai folyamat partnereit és különösen a Bizottságot, hogy rendszeresen mérjék fel a kompetenciákat és a készségkereslet és -kínálat közötti eltérést, amikor a frissen végzettek belépnek a munka világába;

25.

hangsúlyozza az Európa 2020 azzal kapcsolatos stratégiai célkitűzését, hogy a 30–34 évesek 40 %-a fejezze be a felsőfokú oktatást és szerezze meg a megfelelő készségeket és kompetenciákat, hogy megelégedésére szolgáló munkát találjon;

26.

hangsúlyozza a képesítési keretrendszerek által képviselt érték szerepét az átláthatóság javításában, és kéri a bolognai folyamatban részt vevő valamennyi országot, hogy tegyék kompatibilissé nemzeti képesítési keretrendszerüket az európai felsőoktatási térség rendszereivel és az európai képesítési keretrendszerekkel;

27.

hangsúlyozza, hogy a nemzeti képesítési keretrendszereket sok tagállamban még hozzá kell igazítani az európai képesítési keretrendszerhez, valamint a minőségbiztosításra vonatkozó európai szabványokhoz és iránymutatásokhoz; megjegyzi, hogy sok nemzeti képesítési keretrendszer még nem szerepel az európai felsőoktatási minőségbiztosítási nyilvántartásban;

28.

megjegyzi, hogy a diákok, tanárok, kutatók és nem az oktatással foglalkozó dolgozók mobilitása a bolognai folyamat egyik fő prioritása; felhívja a tagállamokat, hogy a mobilitás tekintetében növeljék a lehetőségeket, és kiemeli, hogy fokozni kell az európai felsőoktatási térségre vonatkozó, „Mobilitási stratégia 2020” végrehajtását és a hallgatói mobilitásra vonatkozó 20 %-os mennyiségi célkitűzés 2020-ig történő megvalósulását; kiemeli e tekintetben az Erasmus+ program és a Horizont 2020 kulcsfontosságú szerepét és azt, hogy fontos biztosítani e programok gördülékeny és hatékony végrehajtását és előmozdítását; hangsúlyozza, hogy az Erasmus + programmal kapcsolatos tanulmányi ösztöndíjakat mentesíteni kell az adók és társadalombiztosítási járulékok alól;

29.

felhív a mobilitásban részt vevő hallgatók fokozatos, az egyetemek hivatalos tantervébe történő bevonására;

30.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a művészeti és zenei tanulmányokat folytató hallgatók és oktatóik is megfelelően legyenek képviselve az uniós mobilitási programokban;

31.

felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy az egyetemek és felsőoktatási intézmények rangsorolásánál vegyék figyelembe az általuk kialakított európai és nemzetközi partnerség szintjét;

32.

felhívja a figyelmet arra, hogy a felsőoktatási intézmények központi szerepet játszanak a mobilitás előmozdításában és abban, hogy olyan ismeretekkel és készségekkel övezik fel a frissen végzetteket és a kutatókat, amelyek lehetővé teszik, hogy a foglalkoztathatóság tekintetében sikeresek legyenek a világgazdaságban;

33.

felhívja a tagállamokat, az EU-t és az európai felsőoktatási térséget, hogy a nyelvtanulás elősegítésével, az adminisztratív akadályok elhárításával fokozzák a mobilitást, biztosítsanak megfelelő pénzügyi támogatási mechanizmust, valamint a támogatások, ösztöndíjak és hitelek hordozhatóságát; megjegyzi, hogy a mobilitásban továbbra is mérsékelten tudnak részt venni a kevésbé tehetős háttérrel rendelkező hallgatók;

34.

hangsúlyozza, hogy az oktatási paradigma a programtervezés és -végrehajtás tekintetében is a hallgatóközpontú megközelítés felé mozdult el, amely magában foglalja a hallgatók személyes fejlődését; kiemeli annak fontosságát, hogy a hallgatók részt vegyenek a felsőoktatás irányításában;

35.

kiemeli, hogy a tanulmányi programoknak a hosszú távú piaci keresletre kell összpontosítaniuk; hangsúlyozza azt is, hogy a foglalkoztathatóság azt jelenti, hogy a hallgatók a különféle kompetenciák széles körével rendelkeznek, amelyek felkészítik őket a munkaerőpiacra és biztosítja számukra az egész életen át tartó tanulást; e tekintetben az egyetemi közösség és a vállalkozások között a programokról és szakmai gyakorlatról folytatott aktív párbeszédre és nemzeti és határokon átnyúló együttműködésre ösztönöz, ami segíthet a gazdasági válság leküzdésében, ösztönözheti a gazdasági növekedést és hozzájárulhat a tudásalapú társadalom kialakulásához, ezáltal szélesebb társadalmi értelemben lehetőségeket biztosíthat; arra ösztönzi a felsőoktatási intézményeket, hogy legyenek nyitottak a multidiszciplináris tanulmányok, egyetemi kutatóintézetek létrehozása és a különböző partnerekkel való együttműködés felé;

36.

hangsúlyozza, hogy szükség van az egész életen át tartó tanulás széles körű lehetőségeire, valamint a tanulás kiegészítő formáira, például a nem formális és informális oktatásra, amelyek döntő fontosságúak a puha készségek fejlesztéséhez;

37.

szorgalmazza a felsőoktatás, a kutatás és az innováció közötti kapcsolat megerősítésére irányuló erőfeszítéseket, többek között a kutatásalapú oktatás előmozdítása révén, és felhívja a figyelmet a Horizont 2020 programra mint alapvető finanszírozási mechanizmusra a kutatás előmozdítása szempontjából; szorgalmazza a bolognai folyamatot támogató fellépések, például a Horizont 2020 és az Erasmus + programok jobb összehangolását;

38.

rugalmasabb tanulási utakat szorgalmaz, amelyek magukban foglalják a közös képzési programokat és az interdiszciplináris tanulmányokat, valamint támogatják az innovációt, a kreativitást, a szakoktatást és -képzést, valamint a duális oktatást, a vállalkozói szellem megerősítését a felsőoktatásban, a tanulás és az oktatás gazdagítása és a készségek széles körének továbbfejlesztése biztosításának és az új tanulási, oktatási és értékelési modellek kidolgozása érdekében kéri az új technológiákban, a digitalizálásban és az információs és kommunikációs technológiákban rejlő lehetőségek feltárását;

39.

felszólítja a felsőoktatási intézményeket, a közigazgatási szerveket, a szociális partnereket és a vállalkozásokat, hogy a foglalkoztathatóság megkönnyítése és javítása érdekében folytassanak folyamatos párbeszédet; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az eszmecserének a felsőoktatásnak a növekedés és a foglalkoztatás ösztönzése terén kihasználatlan lehetőségeire kell összpontosítania; felszólítja az európai felsőoktatási térség országait és a felsőoktatási intézményeket, hogy a minőségi szakmai gyakorlatok és a tanulószerződéses gyakorlati képzések biztosítása érdekében e tekintetben fokozzák az együttműködést és a mobilitást; hangsúlyozza, hogy az érdekelt feleknek hatékonyabban együtt kell működniük, hogy emeljék az alapképesítések szintjét, valamint megújítsák a képzett munkaerőt, továbbá fejlesszék a pályaválasztási és foglalkoztatási tanácsadó szolgáltatásaikat, valamint ezek elérhetőségét és minőségét; megjegyzi továbbá, hogy a képzési programokon belül erőteljesebben kell ösztönözni a szakmai gyakorlatokat és a munkahelyen történő tanulást;

40.

hangsúlyozza, hogy a menekülteknek meg kell engedni az európai felsőoktatási térség valamennyi intézményéhez való hozzáférést, ami lehetővé teheti számukra, hogy az oktatás segítségével önálló életet építsenek ki; hangsúlyozza ezen túlmenően, hogy a képzettséget igénylő szakmai tevékenységet kereső frissen végzettek esetében a tartózkodási engedélyek további liberalizációjára van szükség; hangsúlyozza, hogy fokozni kell az erőfeszítéseket a menekültek kölcsönös elismerésére, különösen az ilyen hallgatók mobilitásának szempontjából;

41.

hangsúlyozza, hogy a tagállamok, az Unió és az európai felsőoktatási térséghez csatlakozott összes felsőoktatási intézmény felel a társadalmi és gazdasági kihívásokra választ adó minőségi oktatás biztosításáért, és kiemeli, hogy a bolognai folyamaton belül meghatározott célok elérése érdekében szükség van a szoros együttműködésükre;

42.

megjegyzi, hogy csak néhány tagállam hozott létre átfogó stratégiát, hogy bevonja a felsőoktatásba a kedvezőtlen társadalmi-gazdasági háttérrel rendelkező hallgatókat, és ezáltal kezelje az úgynevezett társadalmi szűrő problémáját;

43.

felhív a középiskolai tanároknak a bolognai folyamatba való bevonására a tanárképzéssel és a foglalkoztatási célú mobilitással kapcsolatos minőség előmozdítása tekintetében a tudásalapú társadalom új oktatási és képzési igényeinek való megfelelés és a jobb hallgatói teljesítményhez való hozzájárulás érdekében;

44.

hangsúlyozza az oktatás szerepét, értékét és küldetését a jövő generációinak formálásában, hozzájárulva a szélesebb körű társadalmi és gazdasági kohézióhoz, valamint a munkahelyteremtéshez, a nagyobb versenyképességhez és a növekedési potenciálhoz; e tekintetben a tanári szakma nagyobb elismerésére hív fel;

45.

felszólít arra, hogy tegyenek gazdasági és társadalmi erőfeszítéseket annak érdekében, hogy erősödjön a társadalmi befogadás, biztosítva a minőségi oktatáshoz való tisztességes és nyílt hozzáférést mindenki számára, elősegítve a tudományos és szakmai képesítések, valamint a külföldön töltött tanulmányi időszakok és a korábbi tanulmányok, a puha készségek és a nem formális és informális tanulás elismerését, illetve biztosítva a megfelelő oktatást az egész életen át tartó tanulás révén a diverzifikált hallgatói populáció számára;

46.

kiemeli a bolognai folyamat társadalmi dimenzióját; felhív az alulreprezentált és hátrányos helyzetű csoportok nemzetközi mobilitási programokban is történő nagyobb részvételének tervbe vételére;

47.

hangsúlyozza az oktatási mobilitás szerepét az interkulturális tanulásban, és hogy a bolognai folyamatnak hathatós lépéseket kell tennie a hallgatók interkulturális ismereteinek és a kultúrák közötti tisztelet előmozdítása terén;

48.

felszólít arra, hogy az európai felsőoktatási térség külső dimenziójára vonatkozó stratégiát fejlesszék tovább a világ más régióival való együttműködés révén annak érdekében, hogy növeljék a versenyképességet és a vonzerőt a világban, javítsák az európai felsőoktatási térséggel kapcsolatos tájékoztatást, erősítsék a partnerségen alapuló együttműködést, fokozzák a politikai párbeszédet és nagyobb mértékben ismerjék el a képesítéseket;

49.

hangsúlyozza, hogy az európai felsőoktatási térség országai között fokozni kell az adatgyűjtést a bolognai folyamat kihívásainak hatékonyabb azonosítása és kezelése érdekében;

50.

hangsúlyozza a soron következő európai miniszteri szintű konferencia fontosságát, amelyre 2015 májusában Jerevánban kerül sor, amelyen a 2012–2015 közötti időszakra meghatározott prioritások megvalósítása terén elért előrehaladás tárgyszerű és kritikus felülvizsgálatára kerül sor az európai felsőoktatási térségnek az Unió teljes körű támogatása melletti fellendítése és további megerősítése céljából;

51.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

21.9.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 346/10

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 167. cikkére,

—

tekintettel az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló, 2005. október 20-i egyezményére,

—

tekintettel a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló, 2010. március 10-i 2010/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv) (1),

—

tekintettel az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22-i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (2),

—

tekintettel a Kreatív Európa program (2014–2020) létrehozásáról és az 1718/2006/EK, az 1855/2006/EK és az 1041/2009/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1295/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (3),

—

tekintettel „Az európai audiovizuális politika a digitális korszakban” című, 2014. november 25-i tanácsi következtetésekre (4),

—

tekintettel az „EURÓPA 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

—

tekintettel az európai digitális menetrendről szóló, 2010. augusztus 26-i bizottsági közleményre (COM(2010)0245),

—

tekintettel az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló 2010/13/EU irányelv alkalmazásáról – az audiovizuális médiaszolgáltatások és a csatlakoztatott eszközök múltjáról és jövőbeni lehetőségeiről szóló, 2012. május 4-i első bizottsági jelentésre (COM(2012)0203),

—

tekintettel a 2010/13/EU irányelv 13., 16. és 17. cikkének a 2009–2010-es időszakban történő alkalmazásáról – az európai műveknek az EU területén nyújtott, műsorrend szerinti és lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatásokban történő támogatásáról szóló, 2012. szeptember 24-i első bizottsági jelentésre (COM(2012)0522),

—

tekintettel „Az analógról a digitális korszakra való átállásból eredően az európai filmörökségre váró kihívások” című, 2012. december 7-i harmadik bizottsági jelentésére (SWD(2012)0431) és a mozgóképörökségről és a kapcsolódó ágazati tevékenységek versenyképességéről szóló, 2005. november 16-i 2005/865/EK európai parlamenti és tanácsi ajánlás végrehajtásáról szóló bizottsági jelentésre,

—

tekintettel az egységes digitális piacon megjelenő tartalomról szóló, 2012. december 18-i bizottsági közleményre (COM(2012)0789),

—

tekintettel „Az egységes audiovizuális világ felé: növekedés, alkotómunka, értékek” című, 2013. április 24-i bizottsági zöld könyvre (COM(2013)0231),

—

tekintettel a filmekhez és egyéb audiovizuális alkotásokhoz nyújtott állami támogatásról szóló, 2013. november 15-i bizottsági közleményre (5),

—

tekintettel „Az európai film a digitális korszakban – Egyensúlyban a kulturális sokféleség és a versenyképesség között” című, 2014. május 15-i bizottsági közleményre (COM(2014)0272),

—

tekintettel a Régiók Bizottságának „Az európai film a digitális korszakban” című, 2014. december 4-i véleményére,

—

tekintettel „Az európai mozi a digitális korszakban” című, 2011. november 16-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel az audiovizuális művek európai unióbeli online terjesztéséről szóló, 2012. szeptember 11-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv végrehajtásáról szóló, 2013. május 22-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel az audiovizuális világ teljes konvergenciájának előkészítéséről szóló, 2014. március 12-i állásfoglalására (9),

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére (A8-0123/2015),

A.

mivel a filmek gazdasági és kulturális javak is egyben, amelyek növekedési és foglalkoztatási szempontból jelentősen hozzájárulnak az európai gazdasághoz, és eközben a kulturális és nyelvi sokszínűséget tükrözve elősegítik az európai identitás formálódását, előmozdítják az európai kultúrák határokon átnyúló terjedését, valamint a polgárok körében elősegítik a kulturális cserét és a kölcsönös megértést, valamint hozzájárulnak a kritikus gondolkodás kialakulásához és fejlődéséhez;

B.

mivel az európai kulturális és kreatív ágazatban – és különösen az európai filmiparban – rejlő lehetőségek az európai kulturális sokszínűség és örökség, valamint a fenntartható fejlődés biztosítása és a munkahelyteremtés terén továbbra sincsenek teljes mértékben kiaknázva, amelyekből pedig más gazdasági ágazatok is hasznot húzhatnának, világszinten versenyelőnyhöz juttatva ezáltal Európát;

C.

mivel az európai filmipar – a 2014-ben bemutatott 1 500 filmmel – a világ egyik legnagyobb filmgyártója, azonban mind a finanszírozás, mind a gyártás típusa szempontjából heterogén szerkezetű;

D.

mivel az európai filmeket a minőség, az eredetiség és a sokszínűség jellemzi, ennek ellenére Unió-szerte csak korlátozott mértékben népszerűsítsék és forgalmazzák őket, és ez a viszonylag alacsony nézőszámokban is tükröződik, miközben élénk nemzetközi versennyel kell szembenézniük, valamint azzal, hogy terjesztésük Európán belül és kívül nehézségekbe ütközik;

E.

mivel a nem nemzeti európai filmek tagállamokban való terjesztése annak ellenére lanyha maradt, hogy minden évben rengeteg film készül, miközben a nem európai alkotásokat széles körben terjesztik az Unióban;

F.

mivel az európai kulturális és nyelvi sokszínűség gazdagságát és szilárdságát tükröző európai filmek változatossága azt jelenti, hogy az európai filmpiac természetéből eredően széttagolt;

G.

mivel a magas színvonalú filmgyártás előmozdítása rendkívül fontos azon kisebb tagállamok számára, amelyek anyanyelvét csak kevesen beszélik;

H.

mivel a Kreatív Európa program MEDIA alprogramja (a következőkben: MEDIA) új finanszírozási forrásokat és lehetőségeket kínál a nem nemzeti európai filmek forgalmazására és terjesztésére, valamint a közönségszervezésre és médiaműveltség fejlesztésére;

I.

mivel az egységes digitális piac egyik fő célkitűzésének arra kell irányulnia, hogy bizalmat alakítsanak ki az internettel szemben és növeljék a legális audiovizuális tartalmakhoz való hozzáférést, ezáltal hozzájárulva az európai filmekbe való befektetésekhez;

J.

mivel első bemutatási intervallumként továbbra is a mozifilmek vetítése teszi ki a filmekből származó bevételek nagy hányadát, és ezért ez elengedhetetlen az európai filmgyártás és -forgalmazás finanszírozása szempontjából, valamint jelentősen befolyásolja a szóban forgó filmeknek a későbbi bemutatási intervallumokban elért sikerét;

K.

mivel azonban a növekvő számú, alacsony gyártási és promóciós költségvetésű európai filmek számára kedvező lehetőséget jelentenek a rugalmasabb terjesztési stratégiák és a lekérhető videoszolgáltatás keretében biztosított korábbi elérhetőség;

L.

mivel az értékesítési intervallumok jobb szervezésével maximalizálni lehetne a lehetséges nézőközönséget, és emellett csökkenteni lehetne a filmek nem engedélyezett fogyasztásának vonzerejét;

M.

mivel az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv 13. cikkének (1) bekezdése annak biztosítására kötelezi a tagállamokat, hogy a lekérhető szolgáltatásokat kínáló szolgáltatók támogassák az európai alkotásokat; mivel ezt a rendelkezést eltérő módon, különböző szintű jogi követelmények előírása mellett hajtották végre, és ennek eredményeképpen a szolgáltatók olyan tagállamokban telepedhetnek le, amelyek a legenyhébb követelményeket alkalmazzák;

N.

mivel az európai filmipar – nemzeti és uniós forrásokból történő – állami finanszírozása főként a filmgyártásra irányul;

O.

mivel a Kreatív Európa program létrehozásáról szóló 1295/2013/EU rendelet 14. cikke értelmében a Bizottság létrehozza a kulturális és kreatív ágazatok garanciaeszközét a kulturális és kreatív ágazatokban működő kkv-k finanszírozáshoz való hozzáférésének elősegítésére és a részt vevő pénzügyi közvetők azon képességének javítására, hogy felmérjék a kulturális és kreatív ágazatokban tevékenykedő, kölcsönt és finanszírozást igénylő kkv-k projektjeivel összefüggő kockázatokat;

P.

mivel a Bizottság „Az analógról a digitális korszakra való átállásból eredően az európai filmörökségre váró kihívások” című, 2012. december 7-i harmadik jelentésében kiemelte, hogy az európai filmörökség csupán 1,5 %-át digitalizálták; mivel ez az arány jelenleg annak ellenére sem változik, hogy egy ideje fennáll annak a kockázata, hogy ez az örökség a jövőbeli generációk számára már nem lesz hozzáférhető, amit például az is mutat, hogy a némafilmek közül mindössze 10 %-ot őriztek meg;

Q.

mivel a digitalizálás és a médiakonvergencia új lehetőségeket teremt az európai filmek határokon átnyúló forgalmazása és népszerűsítése terén, valamint több lehetőséget kínál az innovációra és a rugalmasságra, ugyanakkor jelentős változást idéz elő a nézők magatartásában és elvárásaiban;

R.

mivel elengedhetetlen finanszírozásról gondoskodni a filmörökség és a kapcsolódó anyagok digitalizálásához, megőrzéséhez és online hozzáférhetőségének biztosításához, valamint megállapítani a digitális filmek megőrzésére vonatkozó európai előírásokat;

S.

mivel média- és különösen a filmműveltség lehetőséget biztosít arra, hogy a polgárok kifejlesszék magukban a kritikus gondolkozás és megértés képességét, valamint hogy fejlesszék kreativitásukat és önkifejezési képességüket;

T.

mivel a digitális korszakban a szerzői jog továbbra is arra hivatott, hogy ösztönözze a filmgyártásba és filmkészítésbe való befektetéseket, valamint a jogtulajdonosok számára megfelelő díjazást biztosítson, ugyanakkor előmozdítsa új szolgáltatások létrejöttét és a polgárok határokon átnyúló hozzáférését, és hogy lehetővé tegye a kulturális és kreatív ágazatok számára, hogy továbbra is hozzájáruljanak a növekedéshez és a munkahelyteremtéshez;

U.

mivel fontos biztosítani az árva művek egyes megengedett felhasználási módjairól szóló 2012/28/EU irányelv hatékony végrehajtását, valamint azt, hogy a nyilvánosan hozzáférhető árva művek fogalommeghatározása a filmekre is kiterjedjen;

1.

támogatja, hogy az európai filmipar innovatív szolgáltatások, új üzleti modellek és forgalmazási csatornák létrehozására törekedjen annak érdekében, hogy javítsák az európai filmek határokon átnyúló elérhetőségét az Unióban és ezenfelül lehetővé tenné a nézők számára, hogy a filmek minél nagyobb választékához férjenek hozzá egyre több platformon keresztül; e célból javasolja, hogy az európai filmipar merítsen ihletet az Unión kívüli legjobb kereskedelmi gyakorlatokból;

2.

elismeri, hogy a kreatív alkotások engedély nélküli felhasználása hatással van az alkotói ciklusra és az alkotók jogaira; hangsúlyozza a nagyobb jogszerű, minőségi kínálat és a fiatalok körében való figyelemfelhívás szükségességét;

3.

azt javasolja, hogy – tekintettel a lekérhető videoszolgáltatás (VOD) és az online ügyletek Unión belüli rohamos növekedésére – alaposabban vizsgálják meg az audiovizuális szolgáltatások határokon átnyúló hordozhatóságának bevezetését, mivel ez lehetővé tenné a nézők számára hogy tartózkodási helyüktől függetlenül hozzáférjenek a filmekhez;

4.

hangsúlyozza az Unió egészére kiterjedő célzott marketing jelentőségét, amely az európai filmek jobb és hatékonyabb népszerűsítésének biztosítása céljából figyelembe veszi az európai nézőközönség kulturális sajátosságait;

5.

ebben az értelemben a feliratos filmek elérhetőségének javítását szorgalmazza annak érdekében, hogy fokozzák az európai filmek határokon átnyúló terjesztését, a nézők körében még jobban felhívják a figyelmet Európa kulturális és nyelvi sokszínűségére, valamint javítsák a kölcsönös megértést;

6.

megjegyzi, hogy a MEDIA alprogram különös szerepet játszik a feliratozás és a szinkronizálás támogatásában, amelynek célja, hogy növeljék nevezetesen az eredeti változatban vetített, feliratos európai filmek elérhetőségét, ami megkönnyíti terjesztésüket, valamint javítja az európai kultúrák és nyelvek megismerését és megértését;

7.

hangsúlyozza a közelmúltban elfogadott, „Közösségi kiszervezésen (crowdsourcing) keresztüli feliratozás az európai alkotások fokozott terjesztése érdekében” elnevezésű előkészítő intézkedésnek és a Bizottság általi, ezen intézkedés végrehajtására irányuló teendőknek a jelentőségét;

8.

támogatja továbbá az olyan kezdeményezéseket, mint a Bizottságnak „Az európai integráció elősegítése a kultúra által” elnevezésű kísérleti projektje, amelynek célja a feliratos európai filmek kínálatának fokozása az Európa-szerte kiválasztott televíziós műsorok új, feliratozott változatainak elkészítése révén;

9.

ismételten kiemeli, hogy alapvető jelentőséggel bír a filmek fogyatékossággal élők általi elérhetőségének további javítása, különösen a hangalámondás és a feliratozás révén;

10.

hangsúlyozza az európai magántulajdonú, illetve közszolgálati televízió filmgyártásban, illetve a televíziós műsorok és a filmes koprodukciók terén játszott rendkívüli jelentőségét, továbbá kiemeli az Európai Unióban számos, főként kis- és közepes méretű filmgyártó vállalkozás fennmaradásának biztosításában játszott szerepét;

11.

emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament filmdíja, a LUX-díj, amely az évek során egyre nagyobb elismertségre tett szert, a győztes film esetében a felirat mind a 24 hivatalos uniós nyelvre való lefordítása révén jelentős szerepet játszik az európai filmek népszerűsítésében, ezáltal nagyobb láthatóságot, ismertséget és elérhetőséget biztosítva az európai filmeknek; felkéri a nemzeti parlamenteket, hogy az Európai Parlament tájékoztatási irodáival együttműködésben a tagállamokban is népszerűsítsék a LUX-díjat;

12.

felhívja a figyelmet arra, hogy elő kell mozdítani és támogatni kell az európai koprodukciókat, és hogy az ilyen produkciók gyarapodása Európa-szerte az európai filmek szélesebb körű terjesztését eredményezheti;

13.

kiemeli továbbá a kiváló minőségű európai tévésorozatok növekvő sikerét, valamint az ilyen sorozatok gyártása, illetve európai és világpiacon való forgalmazása és népszerűsítése további előmozdításának stratégiai jelentőségét;

14.

felszólítja a tagállamokat, hogy támogassanak és mozdítsanak elő filmfesztiválokhoz hasonló eseményeket annak érdekében, hogy területükön belül ösztönözzék és támogassák az európai filmek forgalmazását és terjesztését;

15.

javasolja, hogy erősítsék meg a mozijegyek árának jobb optimalizálását, az innovatív kedvezményes ajánlatok és az előfizetős ajánlatok fejlesztését célzó intézkedéseket, amelyek hozzájárulnának a filmszínházak vonzerejének és mindenki számára való hozzáférhetőségének biztosításához;

16.

arra bátorítja a forgalmazókat és a mozitulajdonosokat, hogy növeljék az egyéb európai országokból származó filmek ismertségét és elérhetőségét, hogy azok a szélesebb nézőközönséghez is eljussanak;

17.

elismeri, hogy a filmszínházak még mindig a filmek bemutatásának és népszerűsítésének legfontosabb, valamint társadalmi szempontból is fontos helyek, ahol az emberek találkoznak és véleményt cserélnek; hangsúlyozza, hogy a kis és független filmszínházak eltűnése, különösen a kisvárosokban és a kevésbé fejlett régiókban, korlátozza az európai kulturális forrásokhoz, örökséghez és párbeszédhez való hozzáférést; ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a filmszínházak megőrzésének céljából nyújtsanak támogatást valamennyi filmszínház digitális vetítő és hangtechnológiával való felszereléséhez;

18.

hangsúlyozza, hogy a filmeknek a gyártás korai szakaszában való népszerűsítése fontos ahhoz, hogy Európa-szerte fokozzák a terjesztést, és nagyobb ismertséget biztosítsanak a lehetséges nézőközönség körében;

19.

hangsúlyozza, hogy a MEDIA fontos szerepet tölt be a közönségszervezéssel kapcsolatos innovatív megközelítések vizsgálatában, különösen a fesztiválok, a filmműveltséget előmozdító kezdeményezések és a közönségszervezésre irányuló fellépések támogatása révén;

20.

emlékeztet arra, hogy az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv 13. cikkének (1) bekezdése annak biztosítására kötelezi a tagállamokat, hogy a lekérhető szolgáltatásokat kínáló szolgáltatók támogassák az európai alkotásokat; hangsúlyozza, hogy ezt a rendelkezést egyenlőtlen módon, különböző szintű jogi követelmények előírása mellett hajtották végre, és ennek eredményeképpen a szolgáltatók olyan tagállamokban telepedhetnek le, amelyek a legenyhébb követelményeket alkalmazzák;

21.

úgy véli, hogy mindenkinek, aki pénzügyi részesedést vállal az európai filmalkotások készítésében, még ha csak közvetetten is, de gazdasági hasznot kellene húznia az európai filmalkotások közvetlen kínálatából, forgalmazásából vagy terjesztéséből, ideértve az interneten vagy a lekérhető videoszolgáltatáson keresztüli elérhetővé tételt is; felszólítja a Bizottságot, hogy ezt a megközelítést vegye alapul a filmekkel kapcsolatos tagállami támogatási rendszerek és versenyszempontok értékelésekor is;

22.

felszólítja a Bizottságot, hogy ezt vegye figyelembe a jelenlegi jogi keret felülvizsgálatára vonatkozó javaslat benyújtásakor annak érdekében, hogy minden szolgáltató számára tisztességes és egyenlő versenyfeltételeket biztosítsanak az európai audiovizuális piacon;

23.

felszólítja a VOD- és SVOD-platformokat, hogy tegyék nyilvánosan elérhetővé a katalógusukban szereplő egyes filmek fogyasztási adatait annak érdekében, hogy hatásuk megfelelő értékelése biztosított legyen;

24.

úgy véli, hogy az európai filmek európai és nemzetközi piacokon való terjesztésének fokozása érdekében javítani kell a gyártás és a forgalmazás állami finanszírozása közötti egyensúlyt azzal a céllal, hogy növeljék a készítés, a népszerűsítés és a nemzetközi forgalmazás támogatását;

25.

elengedhetetlennek tartja a filmek forgalmazására, népszerűsítésére és marketingjére szánt költségvetés abszolút értelemben vett növelését anélkül, hogy ez hátrányosan érintené a filmgyártás finanszírozását;

26.

felszólítja különösen a tagállamokat, hogy növeljék a nemzeti filmek külföldi, valamint a nem nemzeti európai filmek korai szakaszban való forgalmazásának és népszerűsítésének közfinanszírozásból történő támogatását;

27.

felszólítja a tagállamokat, hogy vezessenek be olyan ösztönzőket, amelyek megkönnyítik az európai filmek gyártását, forgalmazását, rendelkezésre állását és növelik azok vonzerejét; úgy véli, hogy az azonos mértékű, csökkentett héakulcsnak az online és hagyományos módon értékesített kulturális audiovizuális művekre való alkalmazása ösztönzi az új szolgáltatások és platformok növekedését;

28.

kiemeli a Kreatív Európa program kulturális és kreatív ágazatok garanciaeszköze által a kulturális és kreatív ágazatban tevékenykedő kkv-k finanszírozáshoz való hozzáférésének megkönnyítésében és a pénzügyi közvetítőknek a befektetések növelésére való ösztönzésében játszott szerepét, ami növeli a filmipar finanszírozási lehetőségeit;

29.

ösztönzi, hogy a filmek európai és nemzeti támogatási rendszereinek hatékonyságát és eredményességét különösen a támogatott alkotások minősége és az általuk elért nézők száma alapján értékeljék, és ennek során azt is vegyék figyelembe, hogy a forgalmazás és a közönségszervezés tekintetében milyen mértékben állnak rendelkezésre finanszírozási eszközök, és azok mennyire hatékonyak; felszólítja a Bizottságot, hogy az így kapott eredményekből leszűrt bevált gyakorlatokat osszák meg a többi uniós tagállammal is;

30.

emlékeztet arra, hogy a filmgyártás és közös filmgyártás jelentős pénzügyi befektetést igényel, és a jelenlegi jogi keret nem akadályozza a több országra kiterjedő engedélyeket, ezért hangsúlyozza, hogy a különféle gyártási és forgalmazási eljárásokat továbbra is alkalmazni kellene annak érdekében, hogy ösztönözzék az európai filmekbe való befektetéseket, reagáljanak a nyelvi és kulturális sokszínűséget mutató európai piac igényeire, valamint megőrizzék és előmozdítsák a kulturális sokszínűséget;

31.

kiemeli, hogy az európai filmek számos európai, nemzeti és regionális közforrásból részesülnek támogatásban, melyek hatékonyságának növelése érdekében ösztönözni kellene, hogy a felhasználásuk fokozottabban kiegészítő jellegű legyen;

32.

üdvözli az Európai Filmfórum létrehozására irányuló bizottsági kezdeményezést, amelynek célja, hogy előmozdítsa a digitális korszakban az összes érdekelt féllel az ágazat előtt jelenleg álló kihívásokról folytatott strukturált párbeszédet, az együttműködés, az információgyűjtés és a legjobb gyakorlatok cseréjének javítása érdekében;

33.

e tekintetben az összes érintett intézmény széles körű részvételét szorgalmazza, valamint kéri, hogy működjenek együtt egymással és főként az Európai Parlamenttel;

34.

felszólítja a tagállamokat, hogy az iskolai tanterven belül és a kulturális oktatási intézményekben erősítsék meg a médiaműveltség és különösen a filmműveltség javítására irányuló erőfeszítéseiket, valamint nemzeti, regionális és helyi szinten dolgozzanak ki a formális, informális és nem formális oktatás és képzés valamennyi szintjét lefedő kezdeményezéseket;

35.

tudatában van annak, hogy a filmszínház generációkat átívelően rendkívül jelentős szerepet tölt be a film- és médiaműveltség elsajátítására szolgáló helyszínként, és üdvözli a filmszínházak e szerepét célzottan támogató intézkedéseket;

36.

felhívja a figyelmet az oktatási célú, fiataloknak szóló filmalkotások támogatására, és támogatja azokat a versenyeket, amelyek keretében a fiatalokat audiovizuális alkotások létrehozására ösztönzik; emellett kiemeli a MEDIA által a filmműveltségre irányuló projekt támogatása terén kínált lehetőségeket;

37.

támogatja az olyan innovatív projekteket és gyakorlatokat, mint a Bizottságnak az európai filmek digitális korszakban megvalósuló terjesztésére irányuló előkészítő intézkedése, amelynek célja a filmek több tagállamon belül, a médián keresztül történő rugalmasabb bemutatásának vizsgálata, és üdvözli, hogy ezt az intézkedést beépítették a Kreatív Európa programba;

38.

úgy véli, hogy az ilyen – a bemutatási intervallumok rugalmasabbá tételével járó – kezdeményezések előnyösek lehetnek bizonyos típusú európai filmek esetében az elérhetőség, a közönség megszólítása, a bevételek és a költségmegtakarítások szempontjából, valamint a Bizottságot és a tagállamokat e kezdeményezések további vizsgálatára ösztönzi;

39.

felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a filmalkotások digitalizálását, és hozzanak létre a digitális formátumokra vonatkozó kötelező tárolási mechanizmusokat, vagy a meglévőket igazítsák hozzá ezekhez a formátumokhoz, előírva a digitális filmekre vonatkozó nemzetközi szabványos digitális mesterkópia tárolását;

40.

kiemeli az audiovizuális archívumok, különösen a mozgóképörökség-védelmi intézmények és a közszolgálati műsorszolgáltatók archívumainak jelentőségét, és sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő szintű finanszírozási és jogvédelmi rendszereket közérdekű küldetéseik teljesítésének elősegítése érdekében, ideértve a megőrzést, a digitalizálást és a filmörökség a nyilvánosság számára való elérhetővé tételét;

41.

hangsúlyozza, hogy az EUROPEANA európai digitális könyvtár fontos szerepet tölt be az európai audiovizuális örökség (film- és televíziós alkotások egyaránt) digitális könyvtáraként;

42.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

21.9.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 346/17

—

tekintettel az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett „Az erdőket és az erdőalapú ágazatot érintő új uniós erdőgazdálkodási stratégia” című bizottsági közleményre (COM(2013)0659),

—

tekintettel a Bizottság szolgálatainak az e közleményhez csatolt (SWD(2013)0342) és (SWD(2013)0343) számú munkadokumentumaira,

—

tekintettel a Mezőgazdaság és Halászati Tanács 2014. május 19-i ülésének az új uniós erdőgazdálkodási stratégiáról szóló következtetéseire,

—

tekintettel a Régiók Bizottságának „Az erdőket és az erdőalapú ágazatot érintő új uniós erdőgazdálkodási stratégia” című 2014. január 30-i véleményére,

—

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett„Az erdőket és az erdőalapú ágazatot érintő új uniós erdőgazdálkodási stratégia” című bizottsági közleményről szóló 2014. július 10-i véleményére,

—

tekintettel az Európai Unió erdészeti stratégiájának végrehajtásáról szóló, 2006. február 16-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a „Jólét bolygónk felélése nélkül” című, a 2020-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról szóló, 2013. november 20-i 1386/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozatra,

—

tekintettel az Európa 2020 stratégiára, amely az „Innovatív Unió” és az „Erőforrás-hatékony Európa” kiemelt kezdeményezést is magában foglalja;

—

tekintettel az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, „Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia” című bizottsági közleményre (COM(2013)0216),

—

tekintettel az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, „Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia” című bizottsági közleményre (COM(2011)0244),

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A8-0126/2015),

A.

mivel az Európai Unió nem rendelkezik hatáskörrel a közös erdőgazdálkodási politika kidolgozására, ugyanakkor az Unió egyes politikái hatást gyakorolhatnak a nemzeti erdőgazdálkodási politikákra, miközben a tagállamok hozzák meg az erdőgazdálkodás és az erdők tekintetében a megfelelő politikai megközelítésekre vonatkozó döntéseket;

B.

mivel a tagállamok egyértelmű hatásköre ellenére megvannak a potenciális előnyei annak, ha az erdőalapú ágazatot, e fontos, európai szinten, de különösen a vidéki térségekben munkahelyeket garantáló, továbbá az ökoszisztémákat védő és mindenki számára környezetvédelmi előnyöket nyújtó gazdasági ágazatot jobban és aktívabban összehangolják és pozícionálják a tagállami hatáskör sérelme nélkül;

C.

mivel a fa megújuló erőforrás, amely gyakran kevéssé kiaknázott Európában, és szavatolni kell e nyersanyag intelligens és fenntartható felhasználását, többek között a know-how továbbfejlesztése és cseréje révén is;

D.

mivel az erdők az egyedi növény-, állat- és gombavilág forrását jelentik;

E.

mivel az erdők méretüket és jellegzetességeiket tekintve jelentős eltéréseket mutatnak, és néhány tagállam területének több mint felét erdők borítják; mivel a fenntartható gazdálkodás keretében kezelt erdők rendkívül fontosak a helyi, regionális, európai és nemzetközi értékteremtés, a vidéki térségekben a foglalkoztatás biztosításaés – különösen a strukturálisan hátrányos helyzetű régiókban – az emberi egészség javát szolgáló, biogazdaságon alapuló társadalomhoz való hozzájárulás szempontjából, és egyúttal jelentős mértékben hozzájárulnak a környezet és az éghajlat védelméhez, valamint a biológiai sokféleséghez is;

F.

mivel az erdei biomassza az egyik legfontosabb megújuló energiaforrás; mivel az európai erdők jelenleg az uniós szén-dioxid-kibocsátás mintegy 10 %-át kötik meg és tárolják, és ily módon határozottan hozzájárulnak az éghajlatváltozás mérséklését célzó erőfeszítésekhez;

G.

mivel társadalmunk urbanizálódása következtében az uniós polgároknak kevés a kapcsolata az erdőkkel, és csekély ismeretekkel rendelkeznek az erdőgazdálkodást és annak a jólétre, a munkahelyekre, az éghajlatra, a környezetre, az emberi egészségre és a teljes értékteremtési láncra gyakorolt hatását, valamint a tágabb ökoszisztémával való kapcsolatát illetően;

H.

mivel egyre több uniós szakpolitika támaszt igényeket az erdőkkel szemben; mivel ezeket az igényeket gondosan mérlegelni kell, valamint a fa biogazdaságban való új felhasználási módjai és a bioenergia iránti igényt erőforrás-hatékonyságnak, új technológiák használatának és a fenntartható ellátás korlátainak tiszteletben tartásának kell kísérnie;

I.

mivel az európai erdőgazdálkodás a fenntartható gazdálkodáson és a hosszú távú tervezésen alapul, és a fenntarthatóság elvét minden szinten (a helyi szinttől a globális szintig) még erőteljesebben érvényesíteni kell a munkahelyteremtés, a biológiai sokféleség védelme, az éghajlatváltozás mérséklése és az elsivatagosodás elleni küzdelem érdekében;

J.

mivel ki kell emelni az erdők gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi szerepét a kulturális és természeti örökség védelmének és előmozdításának és a fenntartható (öko)turizmus összefüggésében;

K.

mivel a világ népességének növekedése egyre nagyobb energiaigénnyel párosul, ezért az erdőknek fontosabb szerepet kell játszaniuk az Unió jövőbeli energiaszerkezetében;

1.

üdvözli a Bizottság új uniós erdőgazdálkodási stratégiáról szóló közleményét és az azt kísérő munkadokumentumokat, és nyomatékosan rámutat arra, hogy az uniós erdőgazdálkodási stratégia súlypontját a fenntartható erdőgazdálkodásra és gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi szempontból az erdők többfunkciós szerepére kell helyezni, továbbá biztosítani kell az erdőgazdálkodáshoz közvetlen vagy közvetett módon kapcsolódó közösségi szakpolitikák jobb koordinációját és az azokról szóló jobb tájékoztatást; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az egyre intenzívebb európai szakpolitikai kezdeményezések, így a gazdaság- és foglalkoztatáspolitika, az energiapolitika, a környezet- és éghajlatvédelmi politika az erdőgazdálkodás erőteljesebb hozzájárulását követelik meg;

2.

hangsúlyozza, hogy szisztematikusabban meg kell határozni az erdei ökoszisztéma-szolgáltatások értékét, és azt figyelembe kell venni az állami és magánszektoron belüli döntéshozatalkor;

3.

rámutat, hogy csak az egészséges és ellenálló hegyvidéki erdők képesek teljes mértékben betölteni azt a szerepüket, hogy védjék az embereket és a természetet, mivel megakadályozzák a lavinák lezúdulását és a kőomlást, valamint az áradásokkal szemben természetes védelmet nyújtanak; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen különösen a határokon átnyúló információcsere;

4.

ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a közösségi szintre emelésre irányuló minden kísérletet le kell állítani, és tiszteletben kell tartani az ágazat helyi és regionális jellegét és a tagállamok hatásköri illetékességét, emellett törekedni kell az Európai Unió és a tagállamok egyes hatásköreinek összeegyeztetésére;

5.

hangsúlyozza, hogy az EU erdeit igen nagy változatosság jellemzi, többek között jelentős különbségek vannak az erdők tulajdonviszonyai, mérete, jellege és a felmerülő kihívások tekintetében;

6.

hangsúlyozza, hogy az EU erdészeti stratégiának figyelembe kell vennie azt a tényt, hogy az erdők az egyes tagállamok területének több mint felét borítják, és hogy a fenntartható módon kezelt erdők tehát rendkívül fontosak, mivel hozzáadott értéket teremtenek helyi és regionális szinten, és munkahelyeket teremtenek a vidéki térségekben, ugyanakkor jelentős mértékben hozzájárulnak a környezetvédelemhez;

7.

hangsúlyozza a táj adottságaihoz igazodó őshonos fafajtákból álló, ellenálló vegyes erdők különösen értékes szerepét, valamint az általuk nyújtott alapvető ökoszisztéma-szolgáltatásokra és a biológiai sokféleséghez való hozzájárulásukat;

8.

felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák az erdőtulajdonosok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy megőrizzék a helyi viszonyoknak megfelelő, őshonos vegyes erdőket, illetve ilyen erdőket telepítsenek;

9.

csalódottságának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy az erdészeti dolgozók munkakörülményeit referenciaként nem emelik be a javasolt stratégiába, és arra kéri a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az intelligens munkaszervezés, a magas szintű technológiai előírások és a minőségi munkahelyek kérdését;

10.

megjegyzi, hogy az erdőgazdálkodási ágazat napjainkban több mint 3 millió európai polgárt foglalkoztat, és hangsúlyozza, hogy az ágazat hosszú távú versenyképessége csak szakképzett munkaerővel érhető el;

11.

úgy véli, hogy az uniós erdészeti stratégiának meg kell határoznia azokat a feltételeket, amely lehetővé teszik, hogy az EU megfelelő képzési létesítményekkel és olyan munkaerővel rendelkezzen, amely maradéktalanul ismeri az erdészeti ágazatot érintő jelenlegi kihívásokat és veszélyeket, és egyben ismeri az erdőgazdálkodásra vonatkozó biztonsági szabályokat is;

12.

hangsúlyozza egy közös, átfogó és holisztikus stratégia szükségességét, és üdvözli az erdők és az erdőalapú ágazat gazdasági, környezetvédelmi és társadalmi szerepének és előnyeinek elismerését az EU-ban;

13.

úgy véli, hogy ezen elismerés szilárd alapot biztosít az EU erdészeti ágazata számára, többek között az erdőket érintő katasztrófák megelőzése és kezelése során, az energiahatékonyság javítására, a versenyképesség fokozására, a foglalkoztatás növelésére, valamint az erdőalapú iparágak megerősítésére és az ökológiai funkciók megőrzésére;

14.

hangsúlyozza, hogy a biogazdaság jelentős szerepet játszik a növekedéssel, foglalkoztatással és befektetéssel kapcsolatos új bizottsági prioritások elérésében;

15.

tudomásul veszi, hogy az EU-nak támogatnia kell a nemzeti politikákat az aktív, többfunkciós, fenntartható erdőgazdálkodás elérése érdekében, beleértve a különböző erdőtípusokra vonatkozó gazdálkodást, valamint a határokon átnyúló kihívásokkal – mint például az erdőtüzekkel, az éghajlat változásaival, a természeti katasztrófákkal és az idegenhonos özönfajokkal – szembeni együttműködés megerősítését;

16.

úgy véli, hogy a stratégiában mélyrehatóbban kell foglalkozni a fák betegségeinek problémájával, mint például a tölgyek pusztulásával, amely károkat okoz Portugália, Spanyolország és Franciaország paratölgyerdőiben, különleges madárvédelmi területeket és bioszféra-rezervátumokat is érintve;

17.

rámutat, hogy a fa iránti kereslet előrejelzések szerinti növekedése lehetőség, egyszersmind pedig kihívás is az erdők és valamennyi erdőalapú ágazat számára, főként azért, mert az éghajlatváltozás következtében várhatóan az erdőket gyakrabban és súlyosabban sújtják majd aszályok, tűzvészek, viharok és fertőzések; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy óvni kell az erdőket ezektől a fokozódó fenyegetésektől, valamint hogy össze kell egyeztetni termelő- és védőfunkcióikat;

18.

üdvözli az erdőtakaró méretének főként őshonos fafajtákkal történő növelésére irányuló fellépést, különösen az élelmiszer-termelésre nem alkalmas – főként a városi területekhez közel elhelyezkedő – területeken a káros hőhatások mérséklése, a szennyezés csökkentése, valamint az emberek és az erdők közötti kapcsolatok javítása érdekében;

19.

kifejezetten támogatja a Bizottságnak az erdőkkel összefüggő foglalkoztatás és jólétteremtés Európában történő fenntartható előmozdítására irányuló törekvéseit,

20.

hangsúlyozza, hogy a fa és – a parafához, faszármazékokhoz, többek között textilrostokhoz hasonló – más erdőalapú anyagok fenntartható termelése és felhasználása fontos szerepet játszik a fenntartható gazdasági modellek kialakítására és a zöld munkahelyek teremtésére nézve;

21.

felszólítja a Bizottságot, hogy elemezze az értéklánc végén tapasztalható ellátási nehézségeket, amelyek a harmadik országokban a kereslet, különösen a rönkfa iránti kereslet növekedésével állnak összefüggésben, valamint hogy támogassa az ágazatot;

22.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teremtsenek ösztönzőket annak érdekében, hogy a női erdőtulajdonosok egyre növekvő csoportja számára külön tanácsadást és támogatást biztosítsanak, hogy erdeikkel aktívan és fenntarthatóan gazdálkodjanak;

23.

kiemeli, hogy az uniós erdők mintegy 60 %-a magántulajdonban van, és közel 16 millió magán erdőtulajdonos van, és ezzel összefüggésben hangsúlyozza a tulajdon és a tulajdonjogok jelentőségét, és támogat minden olyan intézkedést, amely lehetővé teszi az érdekszövetségek számára, hogy részt vegyenek a fenntartható erdőgazdálkodás megerősítéséről és megvalósításáról szóló párbeszédben és javítsák az információcserét;

24.

rámutat arra, hogy az erdőtulajdonosok a vidéki térségek meghatározó szereplői, és ezzel összefüggésben üdvözli az erdőgazdálkodásnak és az agrárerdészetnek a 2014–2020-as időszakra szóló KAP keretében megvalósuló vidékfejlesztési programon belüli elismerését;

25.

úgy véli, hogy az uniós erdőgazdálkodási stratégia hatékonyabban végrehajtható, ha azt megfelelően összehangolják a meglévő uniós finanszírozással, többek között az EMVA-val;

26.

hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak és a régióknak lehetőségük van kihasználni az egyes vidékfejlesztési programok keretében rendelkezésre álló forrásokat, hogy támogassák a fenntartható erdőgazdálkodást és előmozdítsák az agrárerdészetet, és ily módon olyan környezeti közjavakat biztosítsanak, mint például oxigéntermelés, a szén-dioxid elnyelése és a terményeknek az időjárás hatásaival szemben nyújtott védelme, valamint ösztönözzék a helyi gazdaságot, és környezetbarát munkahelyeket teremtsenek;

27.

elismeri, hogy az erdőgazdálkodással és a fakitermeléssel összefüggésben javítani kell a szállítást és a logisztikát; felszólítja a tagállamokat, hogy alakítsanak ki ezért fenntartható, kevesebb kedvezőtlen éghajlati hatással járó logisztikai és fakitermelési rendszereket, amelyeknek részét kell, hogy képezze a fenntartható bioüzemanyaggal hajtott tehergépjárművek és hajók alkalmazása, valamint a vasutak fokozott igénybevétele; szorgalmazza, hogy e célból vegyék igénybe az Unió strukturális alapjait és vidékfejlesztési programjait;

28.

elismeri az erdőknek az emberek fizikai és mentális egészségére gyakorolt pozitív hatását, valamint azt, hogy az erdők által biztosított közjavak a környezetvédelemmel és a szabadidős tevékenységekkel összefüggésben fontos értéket képviselnek, továbbá hozzájárulnak az életminőséghez, különösen az oxigénellátás, a szénmegkötés, a levegő megszűrése, a víz tárolása és megszűrése, az erózió szabályozása és a lavina elleni védelem, valamint a szabadtéri tevékenységekhez biztosított tér tekintetében;

29.

ösztönzi az erdők és a fás területek megközelíthetőségének elősegítése érdekében a városi területek és az erdők közötti tömegközlekedést;

30.

hangsúlyozza az erdőkkel összefüggő egyéb tevékenységek, például a fától eltérő erdészeti termékek (gombák és bogyós gyümölcsök) szedésének, valamint a legeltetés és a méhészkedés fontos szerepét;

31.

felszólítja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az olyan gazdasági tevékenységeket, amelyek a gyógyszeripar, a kozmetikai ipar és az élelmiszeripar számára nyersanyagforrásként szolgálhatnak, továbbá alternatív megoldást kínálhatnak a munkanélküliség és a vidéki területekről való elvándorlás kezelése terén, valamint támogassa az e tevékenységekből származó, az emberi egészségre jótékony hatással járó termékeket;

32.

hangsúlyozza, hogy a fa és más fakitermelésből származó termékek mint megújuló és éghajlatbarát nyersanyagok hasznosítása és a fenntartható erdőgazdálkodás fontos szerepet játszik az Európai Unió társadalompolitikai céljai, így az energetikai átállás, az éghajlatváltozás hatásainak mérséklése, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, valamint az Európa 2020 és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégia célkitűzéseinek megvalósítása szempontjából; rámutat arra, hogy az aktív erdőgazdálkodás hiánya e célok ellen hat;

33.

hangsúlyozza, hogy azon erdők CO2-elnyelő kapacitása, ahol erdőgazdálkodás folyik, nagyobb, mint ott, ahol ilyen gazdálkodásra nem kerül sor, és hangsúlyozza a fenntartható erdőgazdálkodás jelentőségét az uniós erdők szénmegkötési potenciáljának maximalizálásában;

34.

úgy véli, hogy az erdőket nem szabad pusztán szén-dioxid-elnyelőknek tekinteni;

35.

hangsúlyozza, hogy ki kell használni az európai erdei erőforrások és erdészeti anyagok újrahasznosításának és hatékony felhasználásának lehetőségét, mivel ezáltal csökkenthető az Unióban jelentkező kereskedelmimérleg-hiány, javítható az Unió faipari önellátó képessége és az erdészeti ágazat versenyképessége, csökkenthető a nem fenntartható erdőgazdálkodás, megóvható a környezet, valamint csökkenthető a harmadik országokban zajló erdőirtás;

36.

határozottan támogatja a fa mint korlátozottan rendelkezésre álló nyersanyag erőforrás-hatékony felhasználását, és a fafelhasználás kapcsán a jogilag kötelező prioritási sorrend ellen emel szót, mivel az egyrészt korlátozza az energiapiacot és a biomassza új és innovatív hasznosítási módjainak fejlődését, másrészt pedig egyes távoli és vidéki területeken, már csak infrastrukturális okokból is, megvalósíthatatlan;

37.

támogatja a tengerentúli közlekedés okozta szénlábnyom minimalizálása, valamint a fenntartható helyi termelés ösztönzése érdekében a nyitott, piacorientált megközelítést és az összes piaci szereplő szabadságát, elsőbbséget biztosítva a helyileg előállított faanyagnak;

38.

mivel az Unió néhány legnagyobb biomasszaforrása a leggyérebben lakott és legtávolabbi térségekben található, elengedhetetlennek tartja, hogy a stratégia az ilyen térségek sajátosságait is teljes mértékben figyelembe vegye;

39.

az energiaszegénység elleni küzdelemnek, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keret megújuló energiával kapcsolatos céljaihoz való hozzájárulásnak, valamint az új vállalkozási lehetőségek megnyitásának egyik eszközeként elismeri a fa energetikai szempontból meglévő értékét;

40.

úgy véli, hogy az erdei erőforrások jobb hasznosításának biztosítása érdekében az új erdőgazdálkodási stratégiának jobb együttműködést kell lehetővé tennie a faalapú iparágak strukturálásának és a szereplők átcsoportosításának kérdésével kapcsolatban;

41.

úgy véli, hogy a fenntartható erdőgazdálkodásnak általánosan elismert és elfogadott elveken és eszközökön, például a fenntartható erdőgazdálkodásra vonatkozó kritériumokon és mutatókon kell alapulnia, amelyeknek a fa végső felhasználásától függetlenül minden esetben ki kell terjedniük az egész ágazatra;

42.

támogatja a Bizottság azon szándékát, hogy a tagállamokkal és az érdekelt felekkel együtt a fenntartható erdőgazdálkodásra vonatkozó ambiciózus, objektív és számon kérhető kritériumokat és mutatókat kíván kidolgozni, hangsúlyozva, hogy a fenntartható erdőgazdálkodásra vonatkozó egységes jelentéstétel páneurópai kiindulópontját és a fenntarthatósági tanúsítás alapját képező kritériumoknak összhangban kell állniuk a Forest Europe (az európai erdők védelmével foglalkozó miniszteri konferencia) (2) keretében elfogadott követelményekkel és az Európában található erdőfajták sokféleségének figyelembevételével;

43.

elismeri, hogy az erdészeti termékek iránti növekvő kereslet, amely elsősorban a biomasszából származó megújuló energiák fejlődéséből fakad, olyan új intézkedéseket tesz szükségessé, amelyek a fenntartható erdőgazdálkodás biztosítása mellett növelik a rendelkezésre álló famennyiséget;

44.

rámutat a Forest Europe keretében az „európai erdőgazdálkodási egyezmény” – azaz a fenntartható erdőgazdálkodásnak és az erdőgazdálkodási politikán belüli érdekek közötti egyensúly javításának kötelező kerete – tekintetében folyó tárgyalásokon (3) elért jelentős előrelépésekre, valamint felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tegyenek meg minden szükséges erőfeszítést annak érdekében, hogy újrakezdjék a tárgyalásokat és előmozdítsák azok sikeres lezárását;

45.

úgy véli, hogy az erdőgazdálkodási tervek vagy az azokkal egyenértékű eszközök fontos stratégiai eszközök lehetnek bizonyos konkrét intézkedéseknek az egyes vállalkozások szintjén történő végrehajtása, a hosszú távú tervezés, valamint az európai erdők esetében a fenntartható erdőgazdálkodás végrehajtása tekintetében; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az e tervekben szereplő konkrét intézkedések erdőgazdaságok szintjén történő végrehajtásának továbbra is a nemzeti szabályozás hatálya alá kell tartoznia;

46.

felszólítja a tagállamokat, hogy a szubszidiaritás és az arányosság elveivel összhangban kövessék nyomon és mozdítsák elő az erdőgazdálkodási tervek végrehajtását, anélkül, hogy felesleges adminisztratív terheket hoznának létre;

47.

üdvözli az erdőgazdálkodási tervek és a Natura 2000 területek tekintetében készülő gazdálkodási tervek világos különválasztását;

48.

rámutat arra, hogy az erdőgazdálkodási tervek csupán a bizonyos méret feletti gazdasággal rendelkező kedvezményezettek számára előfeltételei annak, hogy uniós vidékfejlesztési támogatásban részesüljenek, és a küszöbérték alatti méretű erdők mentesülnek ez alól; megjegyzi továbbá, hogy egyenértékű eszközök is jóváhagyhatók;

49.

felszólítja a tagállamokat, hogy a jogszabályok végrehajtásakor maradéktalanul használják ki ezt a meglévő rugalmasságot, különösen a kisebb szereplőknek kedvezve;

50.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teremtsenek ösztönzőket, és támogassanak olyan új üzleti modelleket, például termelési közösségeket, amelyek célja a kis magán erdőtulajdonosok arra való ösztönzése, hogy erdeikkel aktívan és fenntarthatóan gazdálkodjanak;

51.

kitart amellett, hogy a stratégia megfelelő módon történő végrehajtása érdekében alapvető fontossággal bír egy olyan meghatározott, hosszú távú cselekvési terv megléte, amely a hozzáadottérték- és munkahelyteremtés céljából hangsúlyozza az erdőkből származó faanyag mobilizálásának és fenntartható használatának jelentőségét, ugyanakkor pedig eszközöket biztosít a magántulajdonban álló erdészeti vállalkozások megerősítésére, és támogatja az erdőtulajdonosok szervezett csoportosulásait;

52.

hangsúlyozza, hogy a hatékony erőforrás-gazdálkodásnak ki kell terjednie a mezőgazdasági művelésre alkalmatlan földterületek erdősítésére, illetve a mezővédő erdősávok létrehozására irányuló támogatási programokra;

53.

úgy véli, hogy kiemelt jelentőséget kellene tulajdonítani a kutatás gyakorlati alkalmazásának, mivel az új elgondolások az ágazat egészének javát szolgálhatják, és az erdőalapú iparág a növekedés szempontjából nagy lehetőségeket rejt magában; úgy véli továbbá, hogy az ágazaton belüli további innovációs beruházások új termelési réseket nyithatnak és hatékonyabb ipari folyamatokat hozhatnak létre, amelyek biztosítanák a rendelkezésre álló erőforrások ésszerűbb felhasználását, valamint minimalizálhatnák az erdészeti erőforrásokra gyakorolt kedvezőtlen hatásokat;

54.

felszólítja a Bizottságot, hogy az erdőgazdálkodás és a faipar prioritásainak szempontjából értékelje az európai kutatási és fejlesztési programokat (Horizont 2020) és a kis- és középvállalkozások versenyképességét támogató programot (COSME), és adott esetben dolgozzon ki új eszközöket az erdőalapú ágazat számára, valamint az új, innovatív faipari termékekkel kapcsolatos költségkímélő megoldások terén ösztönözze a célozott kutatást a fenntartható faalapú biogazdaság fejlődésének támogatása érdekében;

55.

üdvözli az erdőkkel kapcsolatos bevált gyakorlatok és meglévő ismeretek tagállamok közötti megosztásának előnyeit, és felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy támogassa az iparág, a tudományos szakemberek és a termelők közötti információcserét;

56.

hangsúlyozza az uniós kutatási, fejlesztési és innovációs keretprogramok támogatásának jelentőségét az intelligens és fenntartható növekedés, a magasabb hozzáadott értékű termékek, a tisztább technológiák és a technológiai haladás magasabb szintjének elérésében, különösen a minőségi bioüzemanyagok terén és a fa építőipari felhasználásában, illetve az autóiparban és a textilágazatban is;

57.

emlékeztet arra, hogy a Bizottság szerint a biogazdaság 2009-ben több mint 2000 milliárd euró értékű piacként 20 millió embernek adott munkát, ami a teljes uniós foglalkoztatás 9 %-a volt;

58.

megállapítja, hogy a Horizont 2020 keretprogramon belül a biogazdasághoz kapcsolódó kutatásra és innovációra fordított minden euró hozzávetőleg 10 euró hozzáadott értéket teremt; hangsúlyozza, hogy az erdők kulcsszerepet játszanak a biogazdaságban, és ez a jövőben is így lesz;

59.

úgy véli, hogy a kutatás és a technológia területén elért előrehaladásnak megfelelően ösztönözni kell a kőolajalapú vagy nagy hőigényű nyersanyagok fával és fakitermelésből származó termékekkel történő felváltását, ami pozitívan járulhat hozzá a további előnyök eléréséhez az éghajlat-változás mérséklése, valamint a munkahelyteremtés tekintetében;

60.

hangsúlyozza, hogy el kell végezni az erdőalapú iparágak értékláncát befolyásoló összes uniós jogszabály költségelemzését azzal a céllal, hogy minden felesleges és terhet jelentő bürokrácia megszűnjön, illetve létrejöjjön az iparág hosszú távú versenyképességének fenntartható növekedéséhez szükséges keret, valamint hogy ugyanakkor támogatást kapjon az az elv, amely szerint az erdészeti ágazatot és az erdőalapú ágazatok értékláncait érintő jogalkotási javaslatokat hatásvizsgálat segítségével alaposan meg kell vizsgálni;

61.

úgy véli, hogy az erdőkre vonatkozó ismeretanyag bővítése alapvető jelentőséggel bír a kutatás számára, és az erdőgazdálkodási stratégia végrehajtásához elengedhetetlenek a megbízható információk;

62.

megállapítja, hogy a Copernicus program és más európai szintű űrprogramok keretében rendelkezésre állnak információs és ellenőrzési erőforrások, és javasolja ezen erőforrások és eszközök fokozott igénybevételét;

63.

rámutat arra, hogy a nemzeti erdőnyilvántartások az erdők állományfelmérésének átfogó nyomonkövetési eszközei, és figyelembe veszik a regionális szempontokat, valamint kielégítik a bürokrácia és a költségek csökkentése iránti igényeket;

64.

üdvözli a Bizottságnak a nemzeti adatokon alapuló, európai erdészeti információs rendszer létrehozására irányuló erőfeszítéseit, valamint az új és meglévő adatok összehasonlíthatóságának javítását célzó kezdeményezéseit, ezért meg kívánja erősíteni az erdészet és a faalapú ágazat gazdasági és foglalkoztatási adatainak elemzését;

65.

különösen kiemeli, hogy hosszabb távon gyűjtött adatokra van szükség ahhoz, hogy elősegítsék az erdőgazdálkodás terén tapasztalható tendenciák megértését és annak éghajlatváltozáshoz való hozzáigazítását;

66.

úgy véli, hogy a gyakorlott és kellően képzett munkaerő elengedhetetlen a fenntartható erdőgazdálkodás sikeres megvalósításához, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki intézkedéseket, és lehetőség szerint használják ki a meglévő európai eszközöket, így az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapot (EMVA), az Európai Regionális Fejlesztési Alapot (ERFA), az Európai Szociális Alapot (ESZA) és az európai képzési programokat (Oktatás és képzés 2020), hogy támogassák a generációs megújulást, és megoldást találjanak az erdők esetében a képzett munkaerő terén mutatkozó hiányra;

67.

felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa az ágazattal kapcsolatos tájékoztató kampányok bevezetését, amelyek célja, hogy felhívják a figyelmet az ágazat által a munkanélküliség és az elvándorlás kezelése terén kínált lehetőségekre, valamint növeljék az ágazat vonzerejét a fiatalok körében;

68.

úgy véli, hogy különösen az új szereplők és a fiatal erdészek, illetve az építőipar meglévő munkavállalói számára képzési programokat kell kidolgozni annak érdekében, hogy növeljék a fa felhasználásában rejlő lehetőségekkel kapcsolatos ismereteiket, hogy a fenntartható erdőgazdálkodás és a termelési láncban később következő szakaszok tekintetében továbbra is biztosított legyen a tudásátadás;

69.

elismeri, hogy az erdészeti termékek teljes életciklusára vonatkozó fenntartható gazdálkodás jelentős mértékben hozzájárulhat a zöld gazdaság célkitűzéseinek megvalósításához, különösen azokéhoz, amelyek az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésére és az erőforrások hatékony felhasználására vonatkoznak;

70.

úgy véli, hogy a tagállamoknak elő kellene mozdítaniuk az erdészeti termékek fenntartható építőipari felhasználását, például a fenntartható forrásból származó nyersanyagokból épült, megfizethetőbb házak építése során történő alkalmazásukat;

71.

felhívja a figyelmet azon hagyományos, nagy értékű felhasználási formákra – például a fa építőipari és csomagolóanyagként történő felhasználására –, amelyekben továbbra is jelentős növekedési potenciál rejlik;

72.

megjegyzi, hogy a jelenlegi technológiai fejlesztések lehetővé teszik a főkent fából épült, nagy befogadóképességű lakóövezetek építését, számottevően csökkentve ezáltal az építőiparból származó szén-dioxid-kibocsátást;

73.

hangsúlyozza, hogy a különböző tagállamokban eltérnek az építési célú fafelhasználás szabályai; ezért szorgalmazza, hogy uniós szabályok elfogadásával mozdítsák elő a fa szélesebb körű építőipari alkalmazását;

74.

felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki kezdeményezéseket a tudás- és technológiaátadás támogatása, valamint az erdőgazdálkodás és az erdőalapú ágazatok terén a kutatás és az innováció támogatására szolgáló, meglévő uniós programok maradéktalan kihasználása céljából;

75.

megjegyzi, hogy jelentős hiányosságok mutatkoznak az erdőgazdálkodásnak az éghajlatváltozáshoz történő hozzáigazítására irányuló tudományos és technológiai kutatásban, ezen belül pedig az olyan kártevők és betegségek szaporodásával járó hatásokkal kapcsolatos kutatásban, amelyek komoly fenyegetést jelentenek az európai erdők és az erdőalapú ágazatok számára;

76.

ösztönzi a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tevőlegesen hívják fel a figyelmet az európai erdők és erdőgazdálkodás gazdasági, környezetvédelmi és társadalmi szerepére, valamint a fenntartható, erdőre épülő biogazdaság, illetve a fa mint az Európai Unió egyik fő megújuló nyersanyaga jelentőségére;

77.

fontosnak tartja a biomassza ésszerű felhasználására és a gyorsan növekedő energianövények fejlesztésére irányuló tudományos kutatás ösztönzését, valamint a biomassza-hulladék felhasználására szolgáló gazdasági ösztönzést biztosító modell kialakítását;

78.

hangsúlyozza, hogy a fenntartható erdőgazdálkodás pozitív hatással van a biológiai sokféleségre és az éghajlatváltozás következményeinek enyhítésére, és csökkentheti az erdőtüzek, a kártevőkkel való fertőződés és a betegségek kockázatát;

79.

hangsúlyozza, hogy az Unió egyetértett abban, hogy 2020-ig meg kell állítani a biológiai sokféleség csökkenését és az ökoszisztéma-szolgáltatások – köztük a beporzás – romlását, fenntartja az ökoszisztémákat és szolgáltatásaikat, és helyreállítja a leromlott ökoszisztémák legalább 15 %-át; hozzáteszi, hogy az Unió abban is egyetértett, hogy az erdőgazdálkodásnak fenntarthatónak kell lennie, az erdőknek, az erdők biológiai sokféleségének és az általuk nyújtott szolgáltatásoknak védelemben kell részesülniük, és a lehetőségekhez képest javítani kell azokat, továbbá javítani kell az erdők éghajlatváltozással, tűzvészekkel, viharokkal, kártevőkkel és fertőzésekkel szembeni ellenálló képességét; hangsúlyozza ezenkívül, hogy ennek megfelelően olyan megújított uniós erdészeti stratégia kidolgozására és végrehajtására van szükség, amely figyelembe veszi az erdőkkel szembeni igények és az erdők előnyeinek sokféleségét, és hozzájárul a fokozottabban stratégiai erdővédelmi és -fejlesztési megközelítéshez, többek között fenntartható erdőgazdálkodás útján (4);

80.

rámutat arra, hogy vannak olyan kérdéskörök, amelyeket tovább kellene vizsgálni, konkrétan a növényevők túlnépesedésének problémája, az erdők egészségi állapota és a fenntartható fatermelés megkönnyítése, az erdők genetikai erőforrásai, az erdőtüzek megelőzésére és leküzdésére, valamint a talajerózió elkerülésére irányuló intézkedések, valamint a növénytakaró helyreállítása;

81.

elismeri, hogy a rövid vágásfordulójú erdészet fenntartható fabiomasszával tud szolgálni, miközben biztosítja a terület szükséges fenntartását, ekként pedig csökkenti a pihentetett vagy elhagyott területeken a talajerózió és a földcsuszamlások kockázatát;

82.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek konkrét lépéseket az 5. sz. aicsi célkitűzés elérésére, amelynek értelmében valamennyi természetes élőhely – köztük az erdők – csökkenésének arányát 2020-ra legalább a felére kell csökkenteni, és – amennyire lehetséges – a nullához közeli szintre kell hozni, a pusztulást és a töredezettséget pedig jelentős mértékben csökkenteni kell;

83.

sürgeti a tagállamokat, hogy erdészeti politikáikat oly módon alakítsák ki, hogy teljes mértékben figyelembe veszik az erdőknek a biológiai sokféleség megóvásával, a talajerózió megelőzésével, a szénmegkötéssel és a levegőtisztítással, valamint a vízkörforgás fenntartásával összefüggésben fennálló jelentőségét;

84.

rámutat arra, hogy a biogazdaságra mint Európa intelligens és zöld növekedésének kulcsfontosságú elemére szükség van az „Innovatív Unió” és az „Erőforrás-hatékony Európa” kiemelt kezdeményezés céljainak Európa 2020 stratégia keretében történő megvalósításához, és hogy a fa mint nyersanyag jelentős szerepet játszik e bioalapú gazdaság elérése felé tett előrehaladás szempontjából;

85.

hangsúlyozza, hogy sürgősen tisztázni kell az erdei biomassza energia céljából történő különböző felhasználásainak üvegházhatását, és meg kell határozni azokat a felhasználásokat, amelyek a politika időkeretein belül a mérséklés szempontjából a legnagyobb előnyöket tudják elérni;

86.

úgy véli, hogy az erdészeti értékláncok gazdasági életképességének az innováció és a technológiaátadás révén történő elősegítése érdekében fontos előmozdítani a biogazdaság koncepciójának – a nyersanyag-kínálat fenntarthatósági határainak tiszteletben tartása melletti – alkalmazását;

87.

nagyobb támogatást szorgalmaz a különféle erdészeti termékek számára, biztosítandó az erdészeti termékek különféle keresleteinek kiegyensúlyozottságát és a fenntartható kínálati potenciálhoz, valamint az erdők által kínált más ökoszisztéma-funkciókhoz és -szolgáltatásokhoz képest történő értékelését;

88.

komoly aggodalmának ad hangot a világszerte – különösen a fejlődő országokban – zajló és gyakran illegális fakitermelésnek betudható erdőirtás üteme miatt;

89.

támogatja azokat a mechanizmusokat, amelyek az erdőgazdálkodás fenntarthatóbb felhasználás irányába tartó globális továbbfejlődését mozdítják elő, és ennek kapcsán rámutat különösen a fáról szóló uniós rendeletre (5), melynek célja az illegális fakitermelés és a harmadik országokból importált illegális fa európai piacokon való forgalomba hozatala elleni küzdelem, valamint az Európai Unióba történő fabehozatal engedélyezési rendszerére (FLEGT) (6) és az önkéntes partnerségi megállapodásokra;

90.

felszólítja a Bizottságot, hogy tegye közzé a fáról szóló uniós rendelet működésének és hatékonyságának rég várt felülvizsgálatát, valamint hangsúlyozza, hogy az új rendeletnek arányosnak kellene lennie, és – a rendelet céljának veszélyeztetése nélkül – meg kellene vizsgálnia az európai erdőtulajdonosokra és erdészekre háruló szükségtelen költségek és jelentéstételi kötelezettségek csökkentésének módjait;

91.

úgy véli, hogy a globális felmelegedés és az éghajlatváltozás jelentette kihívásokra tekintettel az ökoszisztémáknak és a fajok populációinak egészségesnek, biológiailag sokfélének és erősnek kell lenniük ahhoz, hogy ellenállóak legyenek;

92.

rámutat azokra a lehetőségekre, amelyeket a Natura 2000 területek kínálnak, ahol – kivételes természeti erőforrásaiknak köszönhetően – lehetőség van kiemelkedő környezeti és kulturális minőségű erdészeti termékek és szolgáltatások előállítására;

93.

hangsúlyozza az egészséges erdei ökoszisztémáknak az állat- és növényvilág számára élőhelyet biztosító közegként betöltött jelentőségét, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az olyan jó szándékú jogszabályok, mint az uniós élőhelyvédelmi irányelv, hatással vannak a földgazdálkodási döntésekre, és azokat az arányosság elvének megfelelően kell végrehajtani;

94.

elismeri az erdőknek a kapcsolódó ágazatok fejlődésében játszott szerepét, és e tekintetben kitart amellett, hogy fontos támogatni a beporzási folyamatot elősegítő mézelő fák termesztőit;

95.

úgy véli, hogy egyes problémák, különösen az illegális fakitermelés, globális szinten érintik az erdészeti ágazatot, ezért felszólítja a Bizottságot, hogy a kapcsolódó nemzetközi szervezeteknél erősítse meg az erdészeti ágazat támogatását;

96.

megállapítja, hogy fokozódik a biomassza – és különösen a fa – iránti kereslet, és ezért üdvözli a Bizottság és a tagállamok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy támogassák a fejlődő országokat az erdészeti politika és az erdőjogi rendelkezések javítását célzó intézkedéseikben, különösen a REDD+ (7) (az erdőirtás és az erdőpusztulás következtében keletkező kibocsátás csökkentése) keretében;

97.

felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy erdőirtással és erdőpusztulással foglalkozó cselekvési tervet az erdőirtásról szóló közleményben meghatározott célok megvalósítása érdekében, ahogyan azt a hetedik környezetvédelmi cselekvési program szorgalmazza; fontosnak tartja, hogy ne csak a már létező erdők megóvásáról és gazdálkodásáról szülessenek rendelkezések, hanem a kiirtott erdőterületek újratelepítéséről is;

98.

úgy véli továbbá, hogy külön ki kell térni azoknak a területeknek kiterjedt újraerdősítésére, amelyeken többször erdőtűz pusztított;

99.

hangsúlyozza, hogy az uniós erdőgazdálkodási stratégia végrehajtása többéves összehangolt folyamat, amelynek során figyelembe kell venni a Parlament véleményét, valamint a stratégiát hatékonyan, következetesen és kevés bürokrácia mellett kellene végrehajtani;

100.

sajnálja, hogy a végrehajtási folyamat részben azelőtt megkezdődött, hogy a Parlament elfogadta volna álláspontját, és úgy véli, hogy ez nincs összhangban az erdészettel kapcsolatos szakpolitikák jobb összehangolásának céljával, ahogy azt a Bizottság a stratégia szövegében állítja;

101.

úgy véli, hogy az új stratégiának kapcsolatokat kell kialakítania az Unió és a tagállamok finanszírozási stratégiái és tervei között, és növelnie kell az egységességet az ágazatokon átívelő tevékenységek tervezése, finanszírozása és végrehajtása szintjén;

102.

szorgalmazza a stratégia inkluzív, kellően strukturált és kiegyensúlyozott végrehajtását;

103.

úgy véli ezért, hogy az Erdészeti Állandó Bizottság megbízatását meg kell erősíteni és több erőforrással kell ellátni, hogy lehetővé tegyék a Bizottság számára, hogy az új uniós erdészeti stratégia unós szintű végrehajtása során maradéktalanul kihasználja a tagállamok szakértelmét; felszólítja a Bizottságot, hogy az erdőgazdálkodásra és a faiparra hatást gyakorló minden kezdeményezés vagy jogszabály-tervezet előterjesztése előtt kellő időben konzultáljon az Erdészeti Állandó Bizottsággal;

104.

hangsúlyozza az erdészettel és parafával foglalkozó társadalmi párbeszédben részt vevő csoport és az egyéb érdekelt felek fontos szerepét, és szorgalmazza ezeknek a stratégia végrehajtásába történő megfelelő bevonását;

105.

úgy véli, hogy az erdészeti problémák transzverzális jellege miatt a fenntartható erdőgazdálkodás és a kapcsolódó iparágak sajátos jellegét esetlegesen érintő bármilyen intézkedés meghozatala előtt a Bizottság különböző szervei közötti belső együttműködésre van szükség; ezért arra kéri a Környezetvédelmi, az Éghajlatpolitikai, a Mezőgazdasági, az Energiaügyi és a Kutatási és Innovációs Főigazgatóságot, valamint az egyéb érintett főigazgatóságokat, hogy stratégiai szinten működjenek együtt annak érdekében, hogy a fokozott koordináció és kommunikáció révén biztosítsák a stratégia hatékony végrehajtását;

106.

úgy véli, hogy tekintettel a Bizottság által a növekedés, foglalkoztatás és beruházások tekintetében meghatározott prioritásokra, az új uniós erdőgazdálkodási stratégia végrehajtása során kiemelten kell kezelni az erdészeti ágazat versenyképességének és fenntarthatóságának előmozdítását, a vidéki és városi térségek támogatását, a tudásbázis kiszélesítését, az erdők védelmét és ökoszisztémáik megőrzését, a koordináció és kommunikáció előmozdítását, valamint a fa és a fától eltérő erdészeti termékek fokozott falhasználását is;

107.

felszólítja a Bizottságot, hogy konkrét intézkedéseket tartalmazó, határozott cselekvési tervvel egészítse ki a stratégiát, valamint évente számoljon be a Parlamentnek a stratégia konkrét fellépéseinek végrehajtása terén elért eredményekről;

108.

egy bővített AGRI–ENVI–ITRE bizottság összehívása mellett emel szót, hogy lehetőség nyíljon az új uniós erdőgazdálkodási stratégia végrehajtása során elért eredmények kiegyensúlyozott megvitatására;

109.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

21.9.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 346/27

—

tekintettel az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2013)0534),

—

tekintettel az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló 2014. március 12-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló irányelvre irányuló javaslatra (COM(2012)0363),

—

tekintettel „A szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás problémájáról: megvalósítandó intézkedésekre és kezdeményezésekre vonatkozó ajánlások” című, 2013. október 23-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a Büntető Igazságszolgáltatási Együttműködés Európai Ügynökségének (Eurojust) létrehozásáról szóló rendeletre irányuló javaslatra (COM(2013)0535),

—

tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre (EJEE), az Európai Unióról szóló szerződés 2., 6., és 7. cikkére, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

—

tekintettel a büntetőeljárásokban a gyanúsítottak vagy vádlottak eljárási jogainak megerősítését célzó ütemtervről szóló, 2009. november 30-i tanácsi állásfoglalásra,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, különösen annak 86., 218., 263., 265., 267., 268. és 340. cikkére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (3) bekezdésére,

—

tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság időközi jelentésére, valamint a Költségvetési Bizottság és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság véleményére (A8-0055/2015),

A.

mivel a Bizottság által összegyűjtött és elemzett adatok alapján az Unió pénzügyi érdekeit érintő gyanított csalások átlagosan évente 500 millió eurót tesznek ki, bár jó okkal feltételezhető, hogy évente körülbelül 3 milliárd euró tekintetében merül fel a csalás kockázata;

B.

mivel a vádemelés aránya alacsony – a 2006 és 2013 közötti nyolc évben körülbelül 31 % – az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) tagállamokhoz címzett igazságügyi vonatkozású ajánlásaihoz képest; mivel az Európai Ügyészség egyik célja e jelentős eltérés áthidalása;

C.

mivel bizonyos tagállamok esetleg kevésbé hatékonyak az EU pénzügyi érdekeit érintő csalás felderítése és üldözése tekintetében, ezáltal károsítva az Unió költségvetéséhez hozzájáruló valamennyi tagállam adófizetőit;

D.

mivel 2014. március 12-i állásfoglalásában a Parlament a Tanácsot az állandó információáramlás és a folyamatos konzultáció révén a jogalkotási munkába való nagymértékű bevonásra kérte;

E.

mivel az eltérő tagállami jogrendszerek, jogi hagyományok, bűnüldözési és igazságügyi rendszerek nem hátráltathatják vagy veszélyeztethetik a csalással és az Unió pénzügyi érdekeit érintő bűncselekményekkel szembeni küzdelmet;

F.

mivel a szervezett bűnözés a terrorizmust is finanszírozza, és a bűnözői csoportok csalással pénzt gyűjtenek;

G.

mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 86. cikke lehetővé teszi az Európai Ügyészség hatáskörének kiterjesztését az uniós dimenziójú bűncselekményekre; mivel ezt a lehetőséget a Tanács figyelembe veheti, miután az Európai Ügyészséget létrehozták és az jól működik;

1.

megerősíti azt a határozott szándékát, hogy foglalkozzon az Európai Ügyészség létrehozásával kapcsolatos prioritásokkal, és hogy meghatározza azokat az elveket és feltételeket, amelyek mellett egyetértését megadhatja;

2.

ismételten hangsúlyozza a 2014. március 12-i állásfoglalásával elfogadott korábbi időközi jelentésben foglaltakat, és törekszik arra, hogy a tanácsi vita legutóbbi fejleményei nyomán ezeket kiegészítse és naprakésszé tegye;

3.

felhívja a Tanácsot, hogy biztosítsa az átláthatóságot és a demokratikus legitimációt a Parlament teljes körű tájékoztatása és a Parlamenttel való rendszeres konzultációk révén; arra sürgeti a Tanácsot, hogy az Európai Ügyészségről szóló rendelet elfogadásával való egyetértés biztosításának előfeltételeként a Parlament nézeteit vegye megfelelően figyelembe;

4.

emlékeztet arra, hogy az Európai Ügyészségnek az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalásokhoz kapcsolódó bűncselekmények tekintetében kell hatáskörrel rendelkeznie; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy az érintett bűncselekményeket az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló javasolt irányelv (az úgynevezett PIF-irányelv) fogja meghatározni; felhívja a Tanácsot, újítsa meg erőfeszítéseit a PIF-irányelvre vonatkozó megállapodás elérése tekintetében az Európai Ügyészség létrehozása érdekében, ugyanakkor elismeri a társjogalkotók PIF-irányelv elfogadására irányuló tárgyalásai során elért előrelépést;

5.

úgy véli, hogy innovatív megközelítésre van szükség az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás elkövetőivel szembeni nyomozás és vádhatósági eljárás lefolytatásához, valamint bíróság elé állításukhoz annak érdekében, hogy növekedjen a csalás elleni küzdelem hatékonysága, a visszafizetés aránya és az adófizetők EU intézményeibe vetett bizalma;

6.

létfontosságúnak tartja annak biztosítását, hogy létrejöjjön egy egységes, erős, független Európai Ügyészség, amely képes az Unió pénzügyi érdekeit érintő bűncselekmények elkövetőivel szembeni nyomozás és vádhatósági eljárás lefolytatására, valamint bíróság elé állításukra, úgy véli továbbá, hogy bármely ennél gyengébb megoldás az Unió költségvetését károsítaná;

7.

hangsúlyozza, hogy az Európai Ügyészség felépítésének teljes mértékben függetlennek kell lennie a nemzeti kormányoktól és az uniós intézményektől, valamint védelmet kell élveznie a politikai befolyással és nyomásgyakorlással szemben; felszólít ezért az európai főügyész és helyettesei, az európai ügyészek és a delegált európai ügyészek kiválasztására és kinevezésére irányuló eljárások nyitottságára, objektivitására és átláthatóságára; úgy véli, hogy az összeférhetetlenségek megakadályozása érdekében az európai ügyész tisztségét teljes munkaidőben ellátandó tisztségként kell betölteni;

8.

hangsúlyozza a Parlament részvételének fontosságát az európai ügyészek kinevezésére irányuló eljárásokban, és nyílt versenyvizsgát javasol a feddhetetlenség, szakmaiság, tapasztalat és készségek tekintetében a szükséges kritériumoknak megfelelő jelöltek számára, úgy véli, hogy az Európai Ügyészeket a Tanácsnak és a Parlamentnek közös megegyezéssel kell kineveznie a Bizottság által összeállított szűkített lista alapján, egy független szakértői testület általi értékelést követően, amelynek tagjait elismert szakértelemmel rendelkező bírák, ügyészek és ügyvédek közül választják; az európai főügyészt ugyanezen eljárásnak megfelelően kell kinevezni, miután őt a Parlament meghallgatta;

9.

úgy véli, hogy a kollégium tagjait az Európai Unió Bíróságának határozata nyomán, a Tanács, a Bizottság, a Parlament és/vagy az európai főügyész kérelmére kell felmenteni;

10.

hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak a nemzeti jogszabályoknak és gyakorlatoknak megfelelően be kell vonniuk a nemzeti igazságügyi önszabályozó testületeket a delegált európai ügyészek kinevezési eljárásaiba;

11.

üdvözli a tanácsi szövegben foglalt azon rendelkezést, hogy az új szerv által végzett tevékenységek folyamatos értékelésének garantálása érdekében évente jelentést terjesztenek az uniós intézmények elé; felszólítja a Tanácsot annak biztosítására, hogy az éves jelentés többek között tartalmazzon részletes adatokat a nemzeti hatóságoknak az Európai Ügyészséggel való együttműködés iránti hajlandóságáról;

12.

úgy véli, hogy az Európai Ügyészség és a nemzeti hatóságok közötti hatáskörmegosztásra vonatkozó szabályokat egyértelműen meg kell határozni a működési szakaszt érintő bizonytalanságok vagy félreértelmezések elkerülése érdekében: az Európai Ügyészség hatáskörének az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló irányelv szerint az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalásnak minősülő bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozásra és vádhatósági feladatok ellátására kell kiterjednie; úgy véli, hogy mielőtt a nemzeti hatóságok saját nyomozásaikat megindítanák, először az Európai Ügyészségnek kell határoznia arról, hogy hatáskörrel rendelkezik-e egy adott ügyben, hogy el lehessen kerülni a kevéssé hatékony párhuzamos nyomozásokat;

13.

kitart amellett, hogy az esetlegesen az Európai Ügyészség hatáskörébe tartozó bűncselekménnyel kapcsolatban nyomozást folytató nemzeti hatóságok kötelesek legyenek tájékoztatni az Európai Ügyészséget az ilyen nyomozásokról; ismét hangsúlyozza, hogy az Európai Ügyészség függetlenségének és eredményességének biztosítása érdekében az Európai Ügyészséget fel kell hatalmazni az ilyen nyomozások átvételére akkor, ha megítélése szerint ez indokolt;

14.

megismétli, hogy az Európai Ügyészség hatásköre csak azokban az esetekben terjedhet ki az Unió pénzügyi érdekeit érintő bűncselekményeken túl más bűncselekményekre, ha teljesülnek az alábbi kumulatív feltételek:

úgy véli továbbá, hogy amennyiben az Európai Ügyészség és a nemzeti bűnüldöző hatóságok között a hatáskör gyakorlásával kapcsolatban vita merül fel, az Európai Ügyészségnek kell határoznia központi szinten arról, hogy ki folytassa le a nyomozást illetve a vádhatósági eljárást; úgy véli továbbá, hogy a hatáskört megállapító határozattal szemben az említett kritériumokkal összhangban minden esetben lehetővé kell tenni a bírósági felülvizsgálatot;

15.

sajnálatosnak tartja, hogy a tagállamok jelenleg a kollégiumkénti felépítés lehetőségét vizsgálják a Bizottság által eredetileg javasolt hierarchikus felépítés helyett, e tekintetben úgy véli, hogy a büntetőeljárás megindítására vonatkozó határozatot, a joghatóság megválasztására, az ügy átcsoportosítására, az eljárás megszüntetésére és a büntetőjogi igény érvényesítéséről való lemondásra vonatkozó határozatokat központi szinten, a tanácsoknak kell meghozniuk;

16.

hangsúlyozza, hogy a tanácsoknak vezető szerepet kell játszaniuk a nyomozásokban és a vádhatósági eljárásokban, és tevékenységük nem korlátozódhat pusztán a koordinációs feladatokra, hanem felügyelniük kell az adott terület delegált európai ügyészeinek munkáját is;

17.

aggodalmát fejezi ki azonban a központi hivatal európai ügyésze és az ezen európai ügyész tagállamában indított eljárás közötti automatikus kapcsolat miatt, mivel ez nyilvánvaló hiányosságokhoz vezethet az ügyészek függetlensége tekintetében és az egyenletes ügyelosztás szempontjából;

18.

felhív ezért a központi szintű hivatal munkaterhének racionális szervezésére; ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy az ügyek tanácsok közötti elosztása rendszerének előre meghatározott és objektív szempontokat kell követnie; felveti továbbá, hogy egy későbbi szakaszban elképzelhetővé válhat a tanácsok szakosodása;

19.

meggyőződése, hogy a nemzeti bűnüldözési rendszerekkel kapcsolatban szükséges tudást, tapasztalatot és szakértelmet az Európai Ügyészség központi hivatalának személyzete is biztosítani fogja;

20.

felhívja a jogalkotót, hogy határokon átnyúló ügyekben az Európai Ügyészség nyomozati intézkedéseire vonatkozó engedély beszerzése tekintetében biztosítson egyszerűsített eljárásokat, azon tagállamok jogának megfelelően, ahol a kérdéses intézkedést végrehajtják; emlékeztet arra, hogy a társjogalkotók a büntetőügyekben kibocsátott európai nyomozási határozatról szóló 2014/41/EU irányelvben elfogadták azokat a kritériumokat, amelyek esetén a tagállamok a kölcsönös elismerés elve alapján nyomozati intézkedéseket kérhetnek; úgy véli, hogy az Európai Ügyészség által engedélyezendő nyomozati intézkedések tekintetében is ugyanezeket a kritériumokat kell alkalmazni, különösen a megtagadás indokait illetően;

21.

felhívja a Tanácsot, hogy az EUSZ 6. cikkével, az Európai Unió Alapjogi Chartájával és az emberi jogok európai egyezményével összhangban biztosítsa az Európai Ügyészség által a vonatkozó európai és nemzeti jogszabályok maradéktalan tiszteletben tartása mellett beszerzett bizonyítékok Unió-szerte való elfogadhatóságát, mivel ez a vádhatósági eljárások eredményességéhez nélkülözhetetlen;

22.

ismételten hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az Európai Ügyészség tevékenyen felkutasson minden releváns – akár terhelő, akár mentő – bizonyítékot; kitart amellett továbbá, hogy a vádlottak vagy gyanúsítottak számára az Európai Ügyészség által végzett nyomozással kapcsolatban biztosítani kell bizonyos jogokat a bizonyítékok tekintetében, így különösen:

23.

úgy véli, hogy tekintettel arra, hogy az Európai Ügyészség hatáskörébe tartozó, határokon átnyúló bűncselekmények esetében többszörös joghatóság merülhet fel, mindenképpen gondoskodni kell arról, hogy az európai ügyészek, a delegált európai ügyészek és a nemzeti vádhatóságok az Európai Ügyészség hatáskörébe tartozó bűncselekményekhez kapcsolódó vádhatósági eljárások tekintetében teljes körűen tiszteletben tartsák a ne bis in idem elvet;

24.

megerősíti, hogy a bírói jogorvoslathoz való jogot mindig érvényesíteni kell az Európai Ügyészség tevékenységével kapcsolatban, és elismeri azt is, hogy az Európai Ügyészségnek hatékonyan szükséges működnie; úgy véli ezért, hogy lehetővé kell tenni, hogy az Európai Ügyészség által hozott bármely határozat az illetékes bíróság általi bírósági felülvizsgálat tárgyát képezhesse; hangsúlyozza, hogy a tanácsok határozataival, például a vádhatósági eljárás tekintetében a joghatóság megválasztására, az eljárás megszüntetésére, az ügy átcsoportosítására vagy a büntetőjogi igény érvényesítéséről való lemondásra vonatkozó határozatokkal szemben biztosítani kell az uniós bíróságok általi felülvizsgálat lehetőségét;

25.

úgy véli, hogy a bírósági felülvizsgálat szempontjából a tagállamok illetékes bíróságai előtt az Európai Ügyészséget a vádhatósági feladatai körében elfogadott valamennyi nyomozati és egyéb eljárási intézkedése tekintetében nemzeti hatóságnak kell tekinteni;

26.

emlékeztet arra, hogy az új ügyészségnek tevékenységét a gyanúsítottaknak és a vádlottaknak az EUSZ 6. cikkében, az EUMSZ 16. cikkében és az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt jogai, továbbá a büntetőeljárásokban a gyanúsítottak vagy vádlottak eljárási jogaira és a személyes adatok védelmére vonatkozóan már elfogadott uniós szintű jogszabályokban meghatározott jogai teljes tiszteletben tartásával kell ellátnia;

27.

megerősíti, hogy a költségmentességről szóló jövőbeli irányelvet ugyanolyan módon alkalmazni kell azokra a gyanúsítottakra vagy vádlottakra is, akikkel szemben az Európai Ügyészség folytat nyomozást vagy vádhatósági eljárást; felszólítja a tagállamokat, hogy uniós irányelv hiányában a vonatkozó nemzeti jogszabályokkal összhangban gondoskodjanak a költségmentességhez való tényleges hozzáférésről;

28.

hangsúlyozza, hogy minden gyanúsítottnak vagy vádlottnak, akivel szemben az Európai Ügyészség nyomozást vagy vádhatósági eljárást folytat, joga van személyes adatai védelméhez; hangsúlyozza e tekintetében, hogy a személyes adatok Európai Ügyészség általi kezelésére vonatkoznia kell a 45/2001/EK rendeletnek; hangsúlyozza, hogy az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló tanácsi rendeletben foglalt, adatkezelésre vonatkozó bármely különös rendelkezés csak kiegészítheti és pontosíthatja a 45/2001/EK rendelet rendelkezéseit, és csak a szükséges mértékben;

29.

ismét megerősíti, hogy határozott szándékában áll az Európai Ügyészség létrehozása és az Eurojust reformja, a Bizottság mindkét javaslatában előirányzottak szerint; kéri, hogy a Bizottság igazítsa ki a kollégiumi struktúra költségvetési hatására vonatkozó becsléseket; kéri az Eurojust, az Európai Ügyészség és az OLAF közötti viszonyok egyértelművé tételét, hogy az Unió pénzügyi érdekeinek védelmében betöltött szerepük elhatárolható legyen; kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vizsgálják meg ezen ügynökségekkel kapcsolatban egy integráltabb megközelítés lehetőségét a nyomozások hatékonyabbá tétele érdekében;

30.

sürgeti a Tanácsot, hogy kövesse a fent említett ajánlásokat, és kiemeli, hogy az előbbiekben említett feltételek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a Parlament egyetértését adja a Tanács rendelettervezetéhez;

31.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

21.9.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 346/32

—

tekintettel az uniós alkoholstratégia kapcsán a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000008/2015 – B8-0108/2015),

—

tekintettel az egészségügyre vonatkozó harmadik uniós cselekvési program (2014–2020) létrehozásáról és az 1350/2007/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 2014. március 11-i 282/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1),

—

tekintettel az EU-ban az egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentéséről szóló, 2011. március 8-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 168. cikkére, amely kimondja, hogy az Unió csak kiegészíti a tagállamok közegészségügyi téren végzet tevékenységeit,

—

tekintettel a Táplálkozás, Testmozgás és Egészség Európai Uniós Platform 2011. évi éves jelentésére,

—

tekintettel a tagállamokat az alkohollal kapcsolatos károk csökkentésében támogató uniós stratégiára vonatkozó 2007. szeptember 5-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács 2011. december 1-jén és 2-án tartott, az EU-n belüli egészségügyi szakadéknak az egészséges életmód népszerűsítését célzó összehangolt fellépéssel való felszámolásáról szóló ülésének a következtetéseire,

—

tekintett el eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel néhány tagállamban a túlzott alkoholfogyasztás a betegségek második leggyakoribb, életmóddal összefüggő oka, és mivel az alkoholfüggőség kockázati tényező több mint 60 krónikus betegség (köztük az alkoholos eredetű májbetegség, az alkoholos eredetű krónikus hasnyálmirigy-gyulladás, csaknem az összes egyéb emésztőrendszeri megbetegedés, a rák, a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek, az elhízás, a magzati alkoholspektrum-zavarok és az olyan neuropszichiátriai rendellenességek, mint az alkoholfüggőség) esetében;

B.

mivel az illetékes tagállami hatóságok a legalkalmasabbak arra, hogy személyre szabott szakpolitikákat dolgozzanak ki a túlzott alkoholfogyasztás megelőzése érdekében;

C.

mivel oksági kapcsolat van a túlzott alkoholfogyasztás és számos mentális és viselkedési rendellenesség, valamint egyéb, nem fertőző betegségek és sérülések között;

D.

mivel a túlzott alkoholfogyasztáshoz közvetetten és közvetlenül köthető társadalmi költségeket 2010-ben Európában 155,8 milliárd euróra becsülték, ami nagyrészt (82,9 milliárd euró) az egészségügyi rendszeren kívülről származik;

E.

mivel a túlzott alkoholfogyasztás világszerte évente 3,3 millió halálesetet okoz, ami az összes haláleset 5,9 %-a; mivel a 20–39 éves korcsoportban az összes haláleset mintegy 25 %-a tudható be a túlzott alkoholfogyasztásnak; mivel e halálesetek gyakran balesetet, erőszakot vagy májbetegséget követően következnek be;

F.

mivel körülbelül 5–9 millió gyermek él olyan családokban, amelyeket hátrányosan befolyásol az alkoholfogyasztás;

G.

mivel az alkoholfogyasztás következményei nem mindig egyformák, hiszen nagymértékben az alkoholfogyasztási szokásoktól függenek, beleértve azt is, hogy milyen alkoholt fogyasztanak és hogyan; mivel az alkoholfogyasztási szokások és tendenciák nagymértékben különböznek az Európai Unió régiói között, Unió-szerte jelentős szubregionális fogyasztási szokásokkal és a káros alkoholfogyasztáshoz kapcsolódó egészségügyi hatásokkal; mivel az EU országai közötti társadalmi, kulturális, földrajzi és gazdasági eltérések miatt különbséget kell tenni a különböző fogyasztási minták és trendek között;

H.

mivel az alkohollal kapcsolatos károk csökkentését és a felelős alkoholfogyasztás támogatását célzó, a helyi és regionális sajátosságokhoz igazított szakpolitika bevezetése az alkoholnak betudható károk közvetlen és közvetett hatásaival – pl. az alkoholfüggőséggel, a krónikus betegségekkel, a halálozással és családon belüli erőszakkal, valamint az alkoholvásárlás anyagi vonzataival – összefüggő egészségügyi és szociális kiadások csökkenését eredményezné; mivel az alkohollal kapcsolatos károk csökkentését célzó szakpolitikának nem csupán az egészségügyi ágazatra kell kiterjednie, hanem a megfelelő érdekelt felekre – pl. az alkoholizmusban szenvedőket támogató egyesületekre – is, és e politikának teljes mértékben összeegyeztethetőnek kell lennie a szubszidiaritás elvével és az egészségügyi szempontok valamennyi szakpolitikai területen történő figyelembevételének elvével, biztosítva ugyanakkor a népegészségi állapotok jelentős javulását;

I.

mivel a túlzott és káros alkoholfogyasztás alkoholfüggőséghez vezethet, amit fokozott figyelemmel és támogatással kell kezelni a tagállamok egészségügyi rendszerein belül;

J.

mivel hangsúlyozni kell, hogy egyes társadalmi csoportok – többek között a fiatalok – körében nagyobb valószínűséggel alakulnak ki az alkoholfogyasztással összefüggő rossz magatartástípusok, amit az is jól mutat, hogy az alkohol áll minden negyedik 15–29 év közötti férfi, illetve minden tizedik fiatal nő halálának hátterében; mivel a tagállamokban egyre elterjedtebbé válik a fiatalok körében a túlzott alkoholfogyasztás, ami különösen olyan fogyasztási mintákat foglal magában, mint az alkalomszerű mértéktelen alkoholfogyasztás; mivel a férfiak mája a nőkével összehasonlítva általában lényegesen gyorsabban dolgozza fel az alkoholt, ezért a nők sokkal gyorsabban, már kisebb mennyiségű alkohol fogyasztása mellett krónikus alkoholistává válnak;

K.

mivel az alkohollal kapcsolatos károkat számos tényezőhöz kapcsolják, így a társadalmi-gazdasági szinthez, a kulturális hozzáálláshoz és az alkoholfogyasztási szokásokhoz, a szülők és a kortársak befolyásához, valamint az e területre vonatkozó megfelelő szakpolitikák végrehajtásának és érvényesítésének mértékéhez és szintjéhez; mivel az egy társadalmon belüli sérülékenységek között ugyanolyan különbségek lehetnek, mint a különböző társadalmak sérülékenységei között;

L.

mivel Európa egyes régióiban a kisüzemi alkoholtermelés a helyi turizmus alappillére;

M.

mivel a reklámok és a marketing hatással van különösen a fiatalok alkoholfogyasztásának szintjére; mivel az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló 2010/13/EU irányelv végrehajtása alapvető fontosságú a gyermekek és kiskorúak fizikai, mentális és erkölcsi fejlődésének hatékony védelméhez; mivel összefüggés áll fenn az alkoholfogyasztás korai életkorban való megkezdése és az alkohollal kapcsolatos felnőttkori problémák kialakulásának valószínűsége között; mivel az oktatás, a tájékoztatás és a megelőző kampányok a leghátasosabb eszközök a fiatalok túlzott alkoholfogyasztásának megelőzésére; mivel az Európai Bizottságnak ezért haladéktalanul meg kell kezdenie az új európai alkoholstratégia kidolgozását, amely segíti a túlzott alkoholfogyasztás visszaszorítását, és mivel a polgárokat tájékoztató kampány keretében informálni kell az alkoholfogyasztás káros egészségügyi hátasairól;

N.

mivel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) hangsúlyozza, hogy további ismereteket kell szereznünk és további fellépéseket kell végrehajtanunk az olyan témák vonatkozásában, mint az alkoholfogyasztás és a születendő gyermek, illetve az alkohol és az idősek közti összefüggés, a szociálisan hátrányos helyzetű személyek tekintetében kifejtett hatások, valamint a túlzott alkoholfogyasztással összefüggő társadalmi kirekesztés;

O.

mivel az Európai Unión belül eltérő alkoholfogyasztási szokások és tendenciák léteznek, amelyek helyi szinten is visszatükröződnek és különösen a társadalmi, kulturális, földrajzi és gazdasági eltérésekre vezethetők vissza, továbbá az alkoholfogyasztáshoz való eltérő hozzáállást vonnak maguk után;

P.

mivel egyértelműen el kell határolni egymástól a felelős és a káros alkoholfogyasztást; mivel a felelős alkoholfogyasztás összeegyeztethető az egészséges életmóddal;

Q.

mivel csaknem minden negyedik forgalmi baleset az ittas vezetéshez köthető, és az Unióban évente legalább 5 200 ember veszti életét alkohollal összefüggésbe hozható közúti eseményekben; mivel az ittas vezetés továbbra is a közúti halálesetek második legnagyobb előidézője az Unióban;

R.

mivel számtalan uniós polgár – különösen a fiatalok – nem eléggé tájékozottak a káros mértékű alkoholfogyasztás és az alkoholfüggőség egészségügyi veszélyeivel kapcsolatban, és mivel ezért az új európai alkoholstratégia keretében kiemelten fontos helyet kell kapnia a megelőzésnek és a figyelemfelhívásnak; mivel igazoltan hatékony a káros alkoholfogyasztási szokásokkal rendelkező személyek időben történő azonosítása és a számukra biztosított tanácsadás; mivel sok a javítanivaló a kiskorúak alkoholreklámokkal szembeni védelme terén;

S.

mivel a 2002. január 28-i 178/2002/EK rendelet (4) megállapítja, hogy nem biztonságosnak minősül az olyan élelmiszer, amelyet az egészségre ártalmasnak tekintenek;

T.

mivel a különböző korcsoportok eltérő alkoholfogyasztási szokásokkal rendelkeznek, és ezeket mindezidáig nem tanulmányozták megfelelően;

U.

mivel a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló 2011. október 25-i 1169/2011/EU rendelet (5) mentesítette az 1,2 %-nál magasabb alkoholtartalmú italokat két rendelkezése, nevezetesen az összetevők feltüntetésére és a tápértékjelölésre vonatkozó előírások alól; mivel az alkohollal kapcsolatos kockázatok jellege miatt ugyanakkor szükség van az alkoholtartalmú italokra vonatkozó átfogó tájékoztatásra;

V.

mivel az 1169/2011/EU rendelet értelmében a Bizottságnak 2014 decemberéig jelentésben kellett értékelnie, hogy a jövőben alkalmazzák-e az alkoholtartalmú italokra nézve a tápérték feltüntetésére vonatkozó követelményt, és indokolnia kell az esetleges mentességeket, valamint adott esetben jogalkotási javaslatot kell előterjesztenie, amely meghatározza az e termékekre alkalmazandó, az összetevők listájának feltüntetésére vagy a kötelező tápértékjelölésre vonatkozó szabályokat;

W.

mivel az Unió alkoholstratégiája sikerrel támogatta az alkohollal kapcsolatos károk csökkentését célzó tagállami intézkedéseket, különösen az olyan területeken bevált gyakorlatok cseréje révén, mint a fiatalok védelme, az ittas vezetésből eredő közúti balesetek arányának csökkentése, valamint az alkoholfogyasztással kapcsolatos figyelemfelkeltő oktatás, illetve egy közös, uniós szintű adatbázis és nyomon követés létrehozása, valamint sikerrel erősítette meg a Bizottság és a tagállamok közötti koordinációt, amelynek végeredményeként a nemzeti alkoholpolitikával és intézkedésekkel foglalkozó bizottság (CNAPA) kidolgozta a fiatalok alkoholfogyasztásáról és a túlzott alkalmi alkoholfogyasztásról szóló, a 2014–2016 közötti időszakra vonatkozó cselekvési tervet;

X.

mivel az érdekelt felek széles körének az Európai Alkohol- és Egészségügyi Fórumon belüli és kívüli közreműködése elősegítette a túlzott alkoholfogyasztással kapcsolatos károk Unió-szerte megvalósuló helyi szintű csökkentésére irányuló, kézzelfogható és mérhető intézkedések kidolgozását;

Y.

mivel az egészség területére vonatkozó harmadik uniós cselekvési program (2014–2020) előmozdítja a legfontosabb kockázati tényezőkre, köztük a túlzott alkoholfogyasztásra összpontosító költséghatékony megelőző intézkedések igazoltan bevált gyakorlatainak elterjedését;

Z.

mivel a stratégia 2012-ben elvégzett külső értékelése megerősítette a meglévő stratégia és kiemelt témái megközelítésének relevanciáját és hasznosságát;

1.

megjegyzi, hogy a CNAPA 2013. október 22-én tartott ülésén a Bizottság bejelentette azon szándékát, hogy a tagállamokkal szoros együttműködésben európai cselekvési tervet dolgoz ki az alkohollal kapcsolatos károk csökkentésére; tudomásul veszi a fiatalok alkoholfogyasztásáról és a túlzott alkalmi alkoholfogyasztásról szóló, a 2014–2016 közötti időszakra vonatkozó cselekvési terv 2014. szeptemberi elfogadását, és kéri a Bizottságot, hogy kövesse nyomon annak tagállamok általi végrehajtását;

2.

kéri a Bizottságot, hogy adjon iránymutatást az alkohollal kapcsolatos károk elleni küzdelemhez, és – a szubszidiaritás és az arányosság elvének tiszteletben tartása mellett – továbbra is nyújtson támogatást a tagállamok illetékes hatóságainak, amennyiben ez hozzáadott értéket biztosít;

3.

hangsúlyozza, hogy az alkohol által okozott egészségügyi, biztonsági és társadalmi-gazdasági problémák csökkentéséhez az alkoholfogyasztás mértékére, az alkoholfogyasztási szokásokra és kontextusaira, valamint a szélesebb értelemben vett, kapcsolódó társadalmi meghatározó tényezőkre vonatkozó intézkedések szükségesek, például az oktatás keretében és tájékoztató kampányok indítása révén;

4.

felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul kezdje meg a 2016–2022 közötti időszakra szóló új uniós alkoholstratégia kidolgozását változatlan célkitűzésekkel, a szabályozási keret oly módon történő naprakésszé tételével, hogy az támogatást nyújtson a nemzeti kormányoknak az alkohollal kapcsolatos károk kezeléséhez, hogy támogassa a nyomon követést és a megbízható adatok gyűjtését, ösztönözze a megelőzést, az egészségfejlesztést és -nevelést, a korai felismerést, a kezeléshez való jobb hozzáférést, az érintettek és családjuk folyamatos támogatását, ideértve a tanácsadó programokat, hogy csökkentse az ittas vezetés által okozott balesetek arányát, valamint hogy tegyen jobban különbséget az alkoholfogyasztási szokások, valamint az alkoholfogyasztással kapcsolatos viselkedési formák és attitűdök között;

5.

úgy véli, hogy az alkohollal kapcsolatos károk kezelésében a tagállamok támogatását célzó, jelenlegi uniós stratégiát alapvetően változatlan formában és változatlan célkitűzésekkel kell megújítani, azaz az alkohollal kapcsolatos ártalmak tagállami szinten kezelendők, a stratégiának cselekvésorientáltnak kell lennie, és részvételen alapuló, több érdekelt felet figyelembe vevő megközelítést kell elősegítenie;

6.

sürgeti a Bizottságot, hogy haladéktalanul készítse el azt a jelentést, amelynek az 1169/2011/EU rendelet értelmében 2014 decemberéig el kellett volna készülnie, melyben a Bizottságnak azt kell értékelnie, hogy a jövőben alkalmazzák-e az alkoholtartalmú italokra nézve az összetevők és tápérték feltüntetésére vonatkozó követelményt, fokozott figyelmet fordítva a kkv-kra és a kisüzemi termelésre gyakorolt hatásokra; úgy véli, hogy a fogyasztókat tájékoztatni kell az összetevőkről és a tápértékről;

7.

sürgeti a Bizottságot, hogy azonnal kérje fel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságot (EFSA), hogy értékelje újra az acetaldehid aromaanyagként való felhasználását az alkoholtartalmú és alkoholmentes italokban;

8.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy amint lehetséges, az alkoholtartalmú italoknak legalább a kalóriatartalma szerepeljen egyértelműen a címkén, és felszólítja a Bizottságot, hogy legkésőbb 2016-ban terjessze elő a kapcsolódó jogalkotási javaslatot;

9.

felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul kezdje el a 2016–2022 közötti időszakra szóló új uniós alkoholstratégia kidolgozását – figyelembe véve a CNAPA cselekvési tervét és az alkoholfogyasztás káros hatásainak csökkentését célzó uniós alkoholstratégia független értékelésének következtetéseit – az eddig elért eredmények tartósságának biztosítása érdekében, valamint a nemzeti kormányoknak az alkohollal kapcsolatos károk hosszú távú kezeléséhez nyújtott támogatás fenntartása céljából;

10.

hangsúlyozza, hogy a kiskorúaknak a túlzott alkoholfogyasztás káros következményei elleni védelmére vonatkozó jogszabályok és magatartási kódexek kiegészítő jellege elengedhetetlen a kiskorúak tényleges védelméhez; felszólítja a tagállamokat, hogy szigorúan hajtsák végre az alkoholfogyasztásra vonatkozó korhatárokkal kapcsolatos hatályos nemzeti jogszabályokat, és értékeljék, hogy a kiskorúak eredményes védelmének biztosításához szükség van-e további jogilag kötelező előírásokra;

11.

felhívja a tagállamokat, hogy egészségügyi ellátórendszereikben hajtsanak végre olyan politikákat és vezessenek be olyan kezeléseket, amelyek csökkentik az egyének alkoholfüggőségét;

12.

felszólítja a tagállamokat, hogy fokozzák a lakosságnak – különösen a kiskorúaknak és a várandós nőknek – az alkoholfogyasztás káros hatásaira vonatkozó oktatására irányuló erőfeszítéseiket, és adott esetben alkossanak ennek megfelelő jogszabályokat;

13.

elismeri a fogyasztási szokások terén megfigyelhető, tagállamok közötti eltéréseket, illetve a felelős alkoholfogyasztásban szerepet játszó kulturális szempontokat;

14.

hangsúlyozza a várandós nőket az alkoholfogyasztás mellőzésére felszólító, uniós szintű tájékoztató kampány szükségességét, és felszólítja a Bizottságot arra, hogy vizsgálja meg az ezzel kapcsolatos címkézés hatásait és legkésőbb 2016-ban terjessze elő a kapcsolódó jogalkotási javaslatot;

15.

felszólítja a tagállamokat – tekintettel arra, hogy e terület elsődlegesen tagállami hatáskörbe tartozik –, hogy dolgozzanak ki közegészségügyi politikákat az ártalmas alkoholfogyasztás csökkentése, valamint az alkoholtartalmú italok – különösen kiskorúaknak történő – forgalmazására vonatkozó szigorú szabályok bevezetése érdekében, azokat hajtsák végre és értékeljék;

16.

felszólítja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra egy olyan, uniós szintű címkézés alkalmazását, amely figyelmezteti a fogyasztókat az ittas vezetés veszélyeire;

17.

felhívja a Bizottságot, hogy értékelje, és ha szükséges, végezze el az Európai Alkohol- és Egészségügyi Fórum szerepének és működésének reformját, annak biztosítása érdekében, hogy annak tagsága ténylegesen, kiegyensúlyozott módon képviseljen minden érintett érdekelt felet – ideértve a gazdasági szereplők és a nem kormányzati szervezetek megfelelő képviseletét is –, valamint hogy ösztönözze és támogassa a Fórumon belüli részvételüket és arra irányuló elkötelezettségüket, hogy kézzelfogható és hatékony intézkedéseket dolgozzanak ki az alkohollal kapcsolatos károk csökkentésére, továbbá hogy támogassák a nemzeti, regionális és helyi szinten releváns, célirányos intézkedéseket;

18.

felszólítja a Bizottságot, hogy hajtson végre további operatív fejlesztéseket a jelenlegi uniós stratégia végrehajtásával kapcsolatban, például: valamennyi érdekelt félnek biztosítsa az Európai Alkohol- és Egészségügyi Fórumban való tagságot; fokozza a CNAPA-val való uniós szintű együttműködést; mozdítsa elő a kötelezettségvállalások kidolgozásával, nyomon követésével és értékelésével kapcsolatos bevált gyakorlatok terjesztését; alkalmazzon jobb mutatókat, amelyek objektív, naprakész és reális képet adnak az alkoholfogyasztási szokásokról és az alkohollal kapcsolatos károkról; továbbá támogassa a helyi szinten releváns célzott intézkedéseket, az Európai Unióról szóló szerződésben rögzített alapvető szabályok teljes körű tiszteletben tartásával;

19.

hangsúlyozza, hogy az új uniós alkoholstratégiának nem szabad új célokat kitűznie, hanem inkább a WHO-nak az ártalmas alkoholfogyasztás csökkentésére irányuló, a 2012–2020 közötti időszakra szóló európai cselekvési terve keretében már elfogadott célokat kell támogatnia;

20.

megjegyzi, hogy egy új uniós stratégia értékes lehet a tekintetben, hogy objektív adatokon alapuló fellépési lehetőségeket biztosít a tagállamok számára, mivel a nemzeti, a regionális és a helyi hatóságok felelőssége, hogy a legalkalmasabb megközelítést alkalmazzák az alkohollal kapcsolatos károk csökkentésére; szorgalmazza, hogy a Bizottság töltsön be továbbra is értékes szerepet a megfelelő kutatás előmozdításában és a tapasztalatok megosztásában;

21.

ismételten hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Bizottság, a Parlament, a Tanács és a tagállamok politikai értelemben határozottan kötelezzék el magukat az alkoholhoz köthető károk megelőzéséért tett erőfeszítések fokozása, valamint egy megfelelő, objektív adatokon alapuló politikai válasz kidolgozása mellett, amely tükrözi az alkohollal kapcsolatos károk súlyos és sokrétű egészségügyi és társadalmi-gazdasági hatásait, valamint az egyéb kockázati tényezőkkel való összefonódottságukat;

22.

emlékeztet a mérhető és szigorú politikai célkitűzések és a megfelelő többéves mechanizmusok fontosságára, amelyek segítségével figyelemmel lehet kísérni az előrelépést, a stratégiának a tagállamokban való hatékony végrehajtása biztosítása céljából; hangsúlyozza, hogy nyomon kell követni az alkohollal kapcsolatos nemzeti jogszabályok végrehajtását;

23.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy aktívan támogassák az indikátorok javítását, a megbízható adatok gyűjtését, az adatok összehasonlíthatóságát és egy időben történő elemzés elvégzését az alkoholfogyasztással és annak egészségügyi és társadalmi következményeivel kapcsolatban, különítsenek el megfelelő erőforrásokat a túlzott alkoholfogyasztás miatti terhek mérséklésére, valamint az alkohollal kapcsolatos károk közvetlen és közvetett társadalmi költségének csökkentésére, valamint hogy egy közös adatbázis segítségével ösztönözzék a vonatkozó adatok uniós és nemzeti alkoholpolitikákban való tényleges felhasználását;

24.

sürgeti a tagállamokat, hogy fokozzák a fiatalok alkohollal kapcsolatos ártalmaktól való megóvására tett erőfeszítéseiket, különösen a korhatárra vonatkozó nemzeti jogszabályok szigorú betartatása és a felelősségteljes reklámozás biztosítása révén;

25.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fektessenek be az oktatásba a káros mértékű alkoholfogyasztás egészségügyi és társadalmi hatásainak hangsúlyozása és az alkoholtartalmú italok mértékletes és felelősségteljes fogyasztásának előmozdítása érdekében;

26.

hangsúlyozza, hogy a közpénzek nem fordíthatók az alkoholfogyasztás előmozdítására, kivéve az 1144/2014/EU és az 1308/2013/EU rendeletben foglalt népszerűsítési intézkedéseket;

27.

hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak rendszeres – az iskolák környékét fokozottan vizsgáló – ellenőrzésekkel vissza kell szorítaniuk az előírt korhatárt el nem érő fiatalok általi alkoholvásárlást; felszólítja a Bizottságot, hogy szabályozza megfelelő módon az alkohol internetes, határokon átnyúló értékesítését; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassanak kampányokat – különösen a fiatalkorúak körében –, melyek felhívják a figyelmet az alkalomszerű mértéktelen alkoholfogyasztás veszélyeire, illetve, hogy tegyenek további erőfeszítéseket a túlzott alkoholfogyasztással összefüggő közlekedési balesetek számának csökkentése érdekében;

28.

sürgeti a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló 2010/13/EU irányelv végrehajtását és vegye fontolóra annak felülvizsgálatát az alkoholos italok fiatalok körében való népszerűsítését célzó reklámtevékenység és az alkoholtermékek szponzori megjelenése tekintetében annak érdekében, hogy csökkentse a fiatalok alkoholtermékek reklámjának való kitettségét;

29.

felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, valamint az összes érintett érdekelt felet, hogy vizsgálják felül és erősítsék meg az alkoholfogyasztás káros hatásaival foglalkozó – különösen az állapotos nőknek szánt és az alkohol születendő gyermekre gyakorolt hatásait bemutató – figyelemfelkeltő kampányokat;

30.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra konkrét intézkedések bevezetését az alkoholfogyasztás csökkentése érdekében, különösen a kiskorúak és az alkoholfogyasztással összefüggő súlyos vagy krónikus betegségben vagy súlyos függőségben szenvedők körében;

31.

felhívja a Bizottságot, hogy stratégiája részeként továbbra is biztosítson pénzügyi támogatást azon hatékony és tudományosan megalapozott projektek számára, amelyek a túlzott alkoholfogyasztással kapcsolatos károkkal és az alkohollal való visszaélés mögöttes okainak megértésével foglalkoznak az új Egészségügyi program és a „Horizont 2020” program keretében; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy csak azon projektek részesüljenek pénzügyi támogatásban, amelyek tudományos szempontból megbízható módszertanon alapulnak, és megvalósítójukkal szemben nem áll fenn részrehajlás;

32.

felszólítja a tagállamokat, a Bizottságot és az érintett érdekelt feleket, hogy diverzifikálják a az alkoholfogyasztás veszélyeiről, az emberek vezetési módjáról és az ittas járművezetés hatásairól szóló, különböző korcsoportokat célzó tájékoztató kampányaikat, azokat igazítsák a különböző korcsoportok érzékenységéhez, és fokozzák azok intenzitását;

33.

felhívja a tagállamokat, hogy az alkohollal való visszaélés megakadályozását és a bevált gyakorlatok terjesztését célzó stratégiák részeként szólítsák meg a fiatalokat célzott figyelemfelkeltő és oktatási intézkedések révén;

34.

felszólítja a tagállamokat, hogy használják fel a WHO alkoholstratégiáját, valamint javítsák a káros alkoholfogyasztás korai felismerését az alapellátásban az ellenőrzések támogatásával és azáltal, hogy az alkoholfogyasztáshoz kapcsolódó betegségek és az ahhoz köthető krónikus állapotok kezelése során megfelelő támogató szolgáltatásokat biztosítanak;

35.

hangsúlyozza, hogy az illetékes tagállami hatóságok által alkalmazott szabályoknak hozzá kell járulniuk a túlzott alkoholfogyasztás következményeinek fokozott tudatosításához, a kezelés hozzáférhetőbbé és megfizethetőbbé tételéhez a túlzott alkoholfogyasztásból eredő rendellenességekben szenvedők számára, valamint felszólítja e hatóságokat, hogy vezessenek be szűrőprogramokat, és építsék ki a káros vagy veszélyes alkoholfogyasztás esetén alkalmazott rövid beavatkozások rendszerét; felszólítja a tagállamokat, hogy egymással együttműködve dolgozzanak ki megoldásokat az alkoholfogyasztással összefüggő rendellenességekben, krónikus betegségekben vagy súlyos függőségben szenvedők támogatására, valamint gyógyulásuk és függőségük megszüntetésének elősegítésére;

36.

sajnálja, hogy bizonyos tagállamokban csökkentették az addiktológiai szolgálatok számát;

37.

felszólítja a tagállamokat és valamennyi érintett érdekelt felet, hogy folytassák, fokozzák és/vagy fejlesszék az egészséges életmódot népszerűsítő politikákat és fellépéseket, beleértve a megfelelő táplálkozást és a sporttevékenységeket, valamint egészségmegőrzést célzó szabadidős tevékenységeket is, ugyanakkor elismeri, hogy az alkoholtartalmú italok mértékkel való fogyasztása számos tagállamban a kulturális élet jelentős összetevője, és az nem szükségszerűen ellentétes az egészséges életmóddal;

38.

felszólítja a tagállamokat, hogy alaposan gondolják át a nagyon olcsó alkoholos italok árusítását tiltó nemzeti politikák bevezetésének célszerűségét, feltéve hogy az ilyen intézkedések hatékonyan biztosítják az egészség védelmét, és kellőképpen figyelembe veszik a szubszidiaritás és az arányosság elvét, valamint az Európai Unió Bíróságának rövidesen rendelkezésre álló véleményét a skót kormány minimumár-politikájának az uniós joggal való összeegyeztethetőségéről;

39.

felhívja a tagállamokat, hogy vizsgálják meg a fogyasztók tájékoztatásához és a kulturált alkoholfogyasztáshoz kapcsolódó aktuális jogszabályaikat és jogalkotási kezdeményezéseiket annak érdekében, hogy felvilágosítást adjanak a káros alkoholfogyasztás következményeiről, illetve arra felhívják a figyelmet, valamint hogy csökkentsék az alkohollal kapcsolatos károkat; javasolja a tagállamoknak különösen azt, hogy kövessék nyomon az alkohol reklámozását és annak fiatalokra gyakorolt hatásait, valamint hogy tegyenek megfelelő lépéseket a fiatalok e reklámtevékenységnek való kitettségének csökkentése érdekében;

40.

felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a meglévő európai jogszabályokat a fogyasztók alkohollal kapcsolatos tájékoztatásának kívánatos javítása tekintetében, biztosítva, hogy a fogyasztók tudatában legyenek az alkohol- és kalóriatartalomnak, de ügyelve arra, hogy ez ne akadályozza az egységes piac működését; kitart amellett, hogy világos, tömör és hatékony tájékoztatást kell nyújtani az alkoholfogyasztás hatásairól és egészségügyi kockázatairól; felszólítja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra egy az EU egészére kiterjedő címkézési rendszer elfogadását, amely magában foglalja a fogyasztók tájékoztatását a magas alkoholtartalmú italok veszélyeiről a terhesség és a járművezetés során;

41.

felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki megfelelő stratégiákat és fokozzák az ellenőrzési tevékenységet az alkoholhamisítás, valamint az alkohollal való illegális vagy a feketepiacon történő kereskedelem problémájának kezelésére, mivel ezek különösen káros hatást gyakorolnak a társadalom legkiszolgáltatottabb csoportjaira és a fiatalokra, továbbá nemzetközi kereskedelmi megállapodások révén az Unión belül és világszerte biztosítsák a földrajzi jelzések oltalmát;

42.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak.

21.9.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 346/39

—

tekintettel a Bangladesről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2014. szeptember 18-i (1), 2014. január 16-i (2) , 2013. november 21-i (3) és 2013. március 14-i (4) állásfoglalására,

—

tekintettel a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban az emberi jogokról, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról (5), illetve a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a vállalati társadalmi felelősségvállalásról (6) szóló 2010. november 25-i állásfoglalásaira,

—

tekintettel az Európai Közösség és a Bangladesi Népköztársaság között létrejött, a partnerségről és a fejlesztésről szóló együttműködési megállapodásra (7),

—

tekintettel a fenntarthatósági paktumra a munkavállalói jogok és az üzemek biztonságának folyamatos javításáról a bangladesi konfekció- és kötöttáru-iparban,

—

tekintettel Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Cecilia Malmström kereskedelempolitikáért felelős biztos, Marianne Thyssen foglalkoztatásért, szociális ügyekért, munkavállalói készségekért és mobilitásért felelős biztos és Neven Mimica nemzetközi együttműködésért és fejlesztésért felelős biztos a Rana Plaza tragédia második évfordulója alkalmából tett együttes nyilatkozatára,

—

tekintettel az ENSZ társadalmi és gazdasági fejlődés előmozdítását szolgáló fenntartható fogyasztásról és termelésről szóló johannesburgi nyilatkozatára,

—

tekintettel az ILO munkahelyi egészségvédelemről és biztonságról szóló keretegyezményére (2006, C-187) és a munkavállalók biztonságáról és egészségvédelméről szóló egyezményére (1981, C-155), amelyeket Banglades nem ratifikált, valamint ezek ajánlásaira (R-197); tekintettel továbbá a munkaügyi felügyeletről szóló egyezményre (1947, C-081), amelyet Banglades is aláírt, valamint az egyezmény ajánlásaira (R-164),

—

tekintettel a 2013 októberében elindított, a bangladesi foglalkoztatási körülmények javítására irányuló ILO-programra (Better Work Bangladesh Programme),

—

tekintettel a Bizottság vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégiáról (2011–2014) szóló közleményére (COM(2011)0681) és a Bizottság vállalati társadalmi felelősségvállalási politikájának 2014 utáni alakításával kapcsolatos bizottsági munkáról szóló nyilvános konzultáció eredményeire,

—

tekintettel a „Vállalati társadalmi felelősségvállalás: elszámoltatható, átlátható és felelősségteljes üzleti magatartás és fenntartható növekedés” (8) és „Vállalati társadalmi felelősségvállalás: a társadalmi érdekek előmozdítása és út a fenntartható és befogadó fellendülés felé” (9) című, 2013. február 6-i állásfoglalásaira,

—

tekintettel az ENSZ üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó, irányadó alapelveire, amelyek mind a kormányok, mind a vállalatok számára meghatározza az emberi jogok védelmének és tiszteletben tartásának kereteit, és amelyeket az Emberi Jogi Tanács 2011 júniusában jóváhagyott,

—

tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2014. június 26-án elfogadott határozatára, amely kormányközi munkacsoportot hoz létre, melynek feladata a transznacionális társaságok tevékenységét szabályozó, jogilag kötelező erejű, nemzetközi eszköz kidolgozása,

—

tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) alapvető munkaügyi elvekről és jogokról szóló nyilatkozatára,

—

tekintettel az ENSZ emberi jogokról, munkaügyi normákról, környezetvédelemről és a korrupció elleni küzdelemről szóló globális megállapodására,

—

tekintettel a Bizottság rendeletre irányuló javaslatára a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási láncra vonatkozó uniós rendszer létrehozásáról (COM(2014)0111), amelynek célja, hogy jogszabályba ültesse át az OECD útmutatását a konfliktusok által érintett vagy nagy kockázatot jelentő térségekből származó ásványok felelősségteljes ellátási lánca tekintetében követendő kellő gondosságról,

—

tekintettel az anyavállalatok és fővállalkozók által követendő kellő gondosságról szóló törvénytervezetre (No 2578), amelyet Franciaország Nemzetgyűlése 2015. március 30-án első olvasatban elfogadott,

—

tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.

mivel 2013. április 24-én, a Dakka melletti Szavar városában a több ruhagyárat magában foglaló, nyolcemeletes Rana Plaza épülete összedőlt, aminek több mint 1 100 ember életét vesztette és mintegy 2 500 embert megsebesült; mivel a Rana Plaza épületének összeomlása Banglades valaha bekövetkezett legsúlyosabb ipari katasztrófája és a legtöbb halálos áldozatot követelő, véletlenszerű szerkezeti hiba a modernkori történelemben;

B.

mivel 2012. november 24-én legalább 112 ember halt meg abban a tűzben, amely a bangladesi Dakka városának Ásulija kerületében található Tazrín gyárban ütött ki; mivel a gyárakban történt tűzesetek, épület-összeomlások és a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági problémákkal kapcsolatos más balesetek nem kizárólag a bangladesi konfekcióipari ágazatra korlátozódnak, hanem aggodalomra adnak okot az olyan fejlődő és legkevésbé fejlett országokban is, ahol erős exportorientált konfekcióipari ágazat működik, például Pakisztánban és Kambodzsában;

C.

mivel a többszálas textiltermékekről szóló megállapodás lejártát követően és a konfekcióipar nagy munkaerőigénye miatt az olyan fejlődő országok, mint Kína, Banglades, India és Vietnam globális termelőkké váltak; mivel Banglades Kína után a világ második legnagyobb ruházaticikk-exportőrévé nőtte ki magát, és mivel az ország ruhaiparában a világ egyik legalacsonyabb bérét fizetik, és a textilipari ágazat az ország exportjának közel 85 %-át adja; mivel a ruházati cikkek 60 %-át az EU-ba szállítják, amely Banglades legnagyobb exportpiaca;

D.

mivel a bangladesi konfekcióipar mintegy 4 millió embert foglalkoztat, és közvetetten 40 millió ember, azaz a bangladesi népesség egynegyedének megélhetését segíti; mivel a konfekcióipar jelentős mértékben hozzájárult a szegénység csökkentéséhez; mivel Banglades hatalmas lépéseket tett a társadalomban fennálló, nemek közötti különbségek csökkentésére, miután sikeresen teljesítette a nemek közötti egyenlőségről 3. sz. ENSZ millenniumi fejlesztési célt, és mivel a konfekcióipar ehhez való hozzájárulása igen jelentős volt, mert az ágazatban foglalkoztatott 4 millió dolgozóból 3,2 millió nő; mivel a nők foglalkoztatása sok esetben hozzájárult szerepvállalásuk növekedéséhez;

E.

mivel a konfekcióipar újjászervezése az integrált értéklánc modellje szerint oda vezetett, hogy a megrendeléseket csak a termelékenység javításával és a termelési költségek további csökkentésével lehetett biztosítani, aminek következtében Banglades és a többi fejlődő ország munkaereje különösen sérülékeny helyzetbe került; mivel Kambodzsában és Sri Lankán, amelyek gazdasága erősen függ a konfekcióipartól, a termelőegységek és a foglalkoztatottak számának gyors megugrása ellenére, az ágazatban csökkentek a bérek; mivel a Rana Plazában történt tragédia nyomán Bangladesben a minimálbér jelentős mértékben nőtt, jóllehet továbbra sem éri el a munkavállalók alapszükségleteinek fedezéséhez szükséges megfelelő szintet;

F.

mivel számos jelentés szerint a 2006 és 2013 eleje közötti időszakban több mint 600 ruhagyári munkás halt meg Bangladesben gyárakban keletkezett tüzekben, míg az emberi jogi szervezetek jelentései szerint a gyártulajdonosok és a vezetés tagjai közül senkit nem állítottak bíróság elé;

G.

mivel a Rana Plaza komplexum összeomlott épületének megépítésére jogszerűtlenül került sor, és az épület nem felelt meg a biztonsági előírásoknak; mivel a katasztrófát követően Bangladesben jelentős biztonsági problémák miatt 32 gyárat végleg, 26 gyárat pedig részlegesen bezártak; mivel továbbra is számos olyan gyár van, amelynek még a törvény által előírt szintre kell javítania normáit; mivel az ILO támogatja a bangladesi kormány kezdeményezését, mintegy 1 800 – közül sok kereskedelmi vagy lakóépületből átalakított – ruhagyár ellenőrzését szerkezeti, tűz- és elektromos biztonság szempontjából;

H.

mivel 2013. április 24-én a bangladesi kormány, a helyi ruhagyártók és nemzetközi ruhaipari cégek, a helyi és nemzetközi szakszervezetek és nemzetközi NGO-k képviselői aláírták a Rana Plazában bekövetkezett baleset áldozatai és családtagjaik részére történő kifizetésekkel kapcsolatos gyakorlati eljárásokról szóló egyetértési megállapodást (kártérítési alap); mivel az összes igény teljesítésére meghatározott összeget 30 millió USD-ben állapították meg; mivel a tragédia második évfordulójáig az adományozói vagyonkezelői alapba önkéntes vállalati adományokból befolyt összeg csak 27 millió USD-t tett ki, ami a szükséges összegnél 3 millió USD-ral kevesebb;

I.

mivel a pénzügyi kártérítés alapvető anyagi segítségnyújtás, és ha az alap alulfinanszírozott marad, nem lesz majd lehetőség a hosszú távú orvosi ellátást igénylő áldozatok orvosi költségeinek kifizetésére; mivel az Európai Parlament sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az adományozói vagyonkezelői alap révén történő önkéntes kártérítési megállapodás nem érte el a célját, és megjegyezte, hogy egy kötelező érvényű mechanizmus előnyösebb volna a túlélők és az áldozatok családjai számára;

J.

mivel a Rana Plazában történt tragédia hatására, valamint a nyilvános felháborodást és az Európai Parlament cselekvésre való felhívását követően az Unió a bangladesi kormánnyal és az ILO-val együtt 2013. július 8-án létrehozta a bangladesi konfekció- és kötöttáru-iparban érvényesülő munkavállalói jogok és az üzemek biztonságának folyamatos javításáról szóló paktumot (fenntarthatósági paktum), amelynek értelmében Banglades kötelezettséget vállalt, hogy intézkedéseket hozzon az ország konfekcióiparában érvényesülő munkaügyi normák és munkakörülmények javítására;

K.

mivel Bangladesben a balesetet megelőzően csak 92 munkaügyi ellenőr ellenőrizte az ország hozzávetőlegesen 5 000 konfekcióipari gyárát és más ipari létesítményét; mivel a bangladesi kormány elkötelezte magát, hogy 2013 végére további 200 ellenőrt vesz fel;

L.

mivel a paktum első felülvizsgálata, amelyre 2014 októberében került sor, megállapította, hogy bár történtek megfelelő előrelépések, a bangladesi kormánynak további fontos lépéseket kell tennie, konkrétan tekintettel a munkajogi szabályozás javítására és végrehajtására, a munkavállalói jogok javítására az exportfeldolgozó övezetekben, valamint több munkaügyi ellenőr felvételére; mivel a paktum második felülvizsgálatára 2015 őszén kerül majd sor;

M.

mivel a bangladesi munkajogi törvényt 2013 júliusában módosították; mivel a törvény bevezetett ugyan bizonyos pozitív reformokat, például a munkahelyi egészség és biztonság területén, továbbra is jelentősen elmarad a nemzetközi normáktól az egyesülési szabadságot és a kollektív tárgyalást illetően, amint azt az ILO szakértői bizottságának a 87. és a 98. számú ILO-egyezményre vonatkozó észrevételei is kiemelték, ideértve a képviselők teljesen szabadon való megválasztásához való jogra vonatkozó korlátozásokat, a sztrájkhoz való jog számos korlátozását és a szakszervezetek bejegyzésének törlésére vonatkozó széles körű adminisztratív jogokat, és mivel a kormány többször is kijelentette, hogy nem áll szándékában további módosításokat fontolóra venni;

N.

mivel 2013. május 13-án ruházati vállalatok, globális és helyi szakszervezetek, nem kormányzati szervezetek és munkavállalói jogi csoportok aláírták a bangladesi tűz- és épületbiztonsági megállapodást, amely jogilag kötelező érvényű, és 2013. július 9-én 26, főként észak-amerikai márka részvételével, ám szakszervezeti jelenlég nélkül, létrehozták a Bangladesi Munkavállalók Biztonságáért Szövetséget; mivel ez idáig 175 divat- és kiskereskedelmi márka csatlakozott a megállapodáshoz; mivel a megállapodás és a szövetség tagjai elvégezték 1 904 exportra termelő gyár ellenőrzését;

O.

mivel a bangladesi kormány még nem fogadta el a munkajogi törvény végrehajtási szabályait annak ellenére, hogy erre többször ígéretet tett, a legutóbb azt állítva, hogy a szabályok 2015 nyarára elfogadásra kerülnek; mivel a törvény végrehajtása szükséges feltétele a foglalkoztatási körülmények javítására irányuló ILO-programban (Better Work Programme) való részvételnek és a megállapodás keretében megvalósuló képzési program működésének;

P.

mivel a bangladesi konfekcióiparban alkalmazott munkaerő 10 %-a dolgozik az exportfeldolgozó övezetekben; mivel bár a kormány 2014 júliusában az exportfeldolgozó övezetekre vonatkozó új munkaügyi törvényt fogadott el, az itt dolgozó munkavállalóknak nem biztosít a Bangladesben máshol dolgozókat megillető jogoknak megfelelő jogokat; mivel bár a sztrájktilalom 2014. január 1-jével hatályát vesztette, a munkavállalói jóléti egyesületek nem rendelkeznek a szakszervezetekkel összehasonlítható jogokkal és kiváltságokkal;

Q.

mivel 2013 eleje óta a ruhaiparban hozzávetőlegesen 300 új szakszervezetet jegyeztek be; mivel 2014-ben 66 kérelmet utasítottak el, ami az összes benyújtott kérelem 26 %-a; mivel a szakszervezet-ellenes megkülönböztetés továbbra is igen súlyos és gyorsan fokozódó probléma; mivel a szakszervezetek arról számolnak be, hogy a bangladesi kormány tevőlegesen megakadályozza, hogy azok a munkavállalók és munkáltatók, akik a megállapodás előírásának megfelelően létre akarják hozni saját biztonsági bizottságaikat, ezt megtehessék;

R.

mivel az átláthatósági mutató szerint Banglades 177 ország közül a 136. helyen áll, és mivel a korrupció széles körben elterjedt a ruházati ágazat globális ellátási láncán belül, és benne mind a politikai vezetés, mind a helyi és multinacionális vállalatok részt vesznek;

S.

mivel a Worker Rights Consortium szerint, ha a Bangladesben működő 5 000 ruhagyár öt éven belül a nyugati biztonsági előírásoknak megfelelne, ez 10 centnél kisebb mértékben növelné annak a 7 milliárd darab ruházati cikknek a gyártelepi árát, amelyet Banglades a nyugati márkák számára évente előállít; mivel nincs arra utaló jel, hogy a ruházati és textiltermékek ára az elmúlt két év során emelkedett volna;

T.

mivel a konfekcióipart elsősorban kiskereskedői láncok, márkás ruhagyártók és eladók dominálják, amelyek ellenőrzésük alatt tartják a globális termelési hálózatokat és közvetlenül serkentik az ellátási spekulációkat; mivel a ruházati és textiltermékek előállítóinak a globalizált iparban gyakran nincs más választásuk, minthogy elfogadják az alacsonyabb árakat, növeljék a minőségi normákat, lerövidítsék a szállítási határidőket, csökkentsék a minimális mennyiségeket és a lehető legtöbb kockázatot vállalják; mivel az átláthatóságot és a nyomonkövethetőséget illetően súlyos hiányosságok jellemzik a globális ellátási láncot; mivel a 2016. évi ILO-konferencia napirendjén kiemelt témaként szerepel a méltányos munka a globális ellátási láncokban;

U.

mivel a katasztrófát követően a korábbiakban nem tapasztalt mértékű igény jelentkezett az európai fogyasztók részéről a tekintetben, hogy jobb tájékoztatást kapjanak arról, hogy honnan származnak a termékek, és hogy azokat milyen körülmények között állítják elő; mivel az európai polgárok számtalan petíciót nyújtottak be és kampányokat szerveztek a nemzetközi ruhaipari márkák nagyobb elszámoltathatósága és annak biztosítása érdekében, hogy ruházati cikkeiket etikus módon állítsák elő;

V.

mivel a legkevésbé fejlett országok egyikeként Banglades minden termékével vám- és kvótamentesen juthat az EU piacára a „fegyver kivételével mindent” (EBA) kezdeményezés keretében, és erre a piacra irányul a bangladesi export 55 %-a, nagyrészt ruházati és textiltermékek formájában, és ezért köteles biztosítani számos, az emberi jogokhoz és a munkavállalói jogokhoz kapcsolódó alapvető ENSZ–ILO-egyezmény hatékony végrehajtását;

1.

megemlékezik az áldozatokról a Rana Plazában történt tragédia második évfordulója alkalmából, amely tragédia minden idők egyik legpusztítóbb ipari katasztrófája volt; ismételten részvétét fejezi ki az áldozatok családjának, valamint a tragédiában megsebesülteknek vagy munkaképtelenné válóknak; hangsúlyozza, hogy ezek a halálesetek jobb munkahelyi biztonsági rendszerekkel elkerülhetők lettek volna;

2.

emlékeztet arra, hogy a Rana Plaza koordinációs bizottság létrehozta a Rana Plaza adományozói vagyonkezelői alapot, hogy önkéntes adományokat gyűjtsön vállalatoktól a tragédia áldozatainak és családtagjaiknak fizetendő kártérítésre; sajnálatát fejezi ki, hogy a 30 millió USD teljes kártérítésből 2015 áprilisában még mindig hiányzott 3 millió USD, és sürgeti a Rana Plazában gyártató vagy Bangladessel szoros kapcsolatban álló összes márkát, valamint a bangladesi kormányt és a Bangladesi Ruhagyártók és Exportőrök Szövetségét (BGMEA) annak biztosítására, hogy mielőbb teljesítsék a megállapodások szerint járó kártérítéseket;

3.

kifogásolja, hogy a gyáregyüttessel kapcsolatban álló olyan vállalatok egyharmada, mint az Adler Modemarkte, Ascena Retail, Carrefour, Grabalok, J.C. Penney, Manifattura Corona, NKD, PWT vagy YesZee még nem fizetett be az adományozói vagyonkezelői alapba; mélységesen sajnálja, hogy több hónapos patthelyzet után a Benetton csak most jelentette be, hogy 1,1 millió dollárral hozzájárul a Rana Plaza adományozói vagyonkezelői alaphoz, annak ellenére, hogy fizetőképessége és a Rana Plazában való érintettségének mértéke alapján indokolt hozzájárulása a becslések szerint ennél jóval nagyobb; hasonlóképpen sajnálja, hogy a Rana Plazához kapcsolódó valamennyi márka elégtelen mértékű adományokat ajánlott fel, és így nem nőttek fel az áldozatok iránti felelősségükhöz, ilyen például a Mango, a Matalan, vagy az Inditex – amely nem volt hajlandó közzétenni adománya összegét –, illetve a Walmart és a The Children’s Place, amelyek csak minimális összegű hozzájárulást fizettek be;

4.

megállapítja, hogy a Tazrín gyári tűzeset utáni kártérítésről jelenleg is folynak a tárgyalások a Rana Plazára vonatkozó megállapodással azonos alapokon, és rendkívül sajnálatosnak tartja a jelenlegi késedelmet, és kéri, hogy a kártérítést kellő időben fizessék ki;

5.

üdvözli az állandó nemzeti munkahelyi balesetbiztosítási rendszer kialakítására irányuló lépéseket, és arra ösztönzi a bangladesi kormányt, hogy tartson ki a nemzeti háromoldalú cselekvési terv keretében vállalt kötelezettsége mellett; kéri az Európai Bizottságot, hogy támogassa az efféle törekvéseket, ám leszögezi, hogy jóllehet a kártérítés fizetésére tett jelenlegi erőfeszítések kiemelkedőek, ez azonban a továbbiakban akadályozni fogja az előrelépést e téren;

6.

felszólítja a Bizottságot, az uniós tagállamok kormányait és másokat, hogy vizsgálják meg, hogyan lehetne a kötelező keretet javítani annak biztosítása érdekében, hogy a jóvátételhez és kártérítéshez rászorultság és felelősségvállalás alapján lehessen hozzáférni, ne pedig az alapján, hogy a kampánycsoportoknak mennyire sikerül a kipellengérezés vagy a vállalatok önkéntes erőfeszítései alapján;

7.

üdvözli a paktum elindítására irányuló, EU vezette kezdeményezést, amely biztosítani kívánja a jobb munkahelyi egészségvédelmet és biztonságot, jobb munkakörülményeket és a munkavállalói jogok tiszteletben tartását, valamint a felelősségteljes üzleti magatartás előmozdítását a bangladesi konfekcióiparban;

8.

tudomásul veszi a paktum 2014. októberi felülvizsgálatának lezárását, amely a bangladesi hatóságok által elért kedvező előrelépésekről számol be, és elismeri, hogy a paktum hozzájárult az egészségügy és biztonság javításához a gyárakban, illetve a munkakörülmények javításához a konfekcióiparban; sürgeti azonban a bangladesi kormányt, hogy elsődleges prioritásként erősítse meg szerepvállalását a paktumban szereplő valamennyi kötelezettségvállalás aktív végrehajtására irányulóan; bízik abban, hogy az összes munkaügyi és biztonsági kérdésben jelentős előrelépéseket lehet elérni a fenntarthatósági paktum 2015 őszére várható második felülvizsgálatáig, különösen a munkavállalói jogok tiszteletben tartását, a munkaügyi ellenőrzéseket, a méltányos béreket, az épületek szerkezeti integritását és a munkahelyi egészséget és biztonságot, valamint a felelősségteljes üzleti magatartást illetően;

9.

tudomásul veszi a munkaügyi törvények módosításával Banglades által tett lépéseket a Rana Plaza-beli tragédiát követően, amely révén tovább erősödnek az alapvető jogok a munkahelyi egészségvédelem, a biztonság és a munkajogok terén; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a munkavállalók egyesülési szabadságát korlátozó számos akadállyal nem foglalkoztak és e törvénykönyv továbbra is messze áll attól, hogy megfeleljen az alapvető ILO-egyezményeknek;

10.

a paktumban vállalt kötelezettségekkel összhangban sürgeti a bangladesi kormányt és parlamentet, hogy kiemelt fontosságú ügyként kezelve fogadja el a munka törvénykönyvének hatékony végrehajtásához szükséges szabályokat, a Háromoldalú Egyeztető Tanáccsal (TCC) folytatott teljes körű konzultációt követően és külön figyelembe véve az egyesülési szabadságról és a kollektív tárgyalásról szóló 87. és 98. számú ILO-egyezményeket;

11.

aggodalommal tölti el az exportfeldolgozó övezetekben tapasztalható helyzet, ahol a szakszervezetek továbbra is be vannak tiltva, és a munkakörülmények és az egészségügyi és biztonsági feltételek rosszak, és hangsúlyozza, hogy az exportfeldolgozó övezetekben dolgozók számára ugyanazokat az alapvető szabadságokat és biztonsági normákat kell biztosítani, mint az ország többi részén dolgozó munkavállalók számára; rendkívül sajnálatosnak tartja, hogy az exportfeldolgozó övezetekre vonatkozóan javasolt munka törvénykönyve továbbra is megtiltja a munkavállalóknak a szakszervezetek alakítását az exportfeldolgozó övezetekben, és rámutat, hogy a munkavállalói jóléti egyesületek nem rendelkeznek semmilyen, a szakszervezetekkel összehasonlítható jogokkal és kiváltságokkal; sürgeti a bangladesi kormányt, hogy haladéktalanul és teljes mértékben terjessze ki a munka törvénykönyvét az exportfeldolgozó övezetekre is;

12.

üdvözli a konfekcióiparban dolgozó munkavállalók minimálbérének 77 %-os, havi 35 euróról 62 euróra történő emelését, és egyetemesebb és konkrétabb végrehajtást szorgalmaz; megjegyzi azonban, hogy a gyakorlatban a ruházati iparban fizetett minimálbér még mindig nem elegendő a munkavállalók alapvető szükségleteinek fedezésére és ehhez azt legalább 104 euróra kell emelni, felszólítja továbbá a bangladesi kormányt, hogy a szakszervezetekkel és a munkáltatókkal teljes körű konzultációt folytatva állapítsa meg a létminimum bért; sürgeti továbbá a kormányt annak biztosítására, hogy a ruhagyárak ténylegesen ki is fizessék az esedékes béreket;

13.

üdvözli, hogy 2013 eleje óta körülbelül 300 új ruhaipari szakszervezet bejegyzésére került sor, ami megkétszerezi jelenlétüket a ruhaiparban, ugyanakkor aggasztónak tartja, hogy 2014-ben és 2015-ben a bejegyzési folyamat lelassult; sürgeti a bangladesi hatóságokat, hogy kövessék a kezdeti pozitív tendenciát annak érdekében, hogy teljesüljön a konfekcióiparban foglalkoztatott 4 millió munkavállaló megfelelő képviseletével kapcsolatos célkitűzés;

14.

mélységes aggodalmát fejezi ki az azzal kapcsolatos hírek miatt, hogy az újonnan alakult szakszervezetek hátrányos megkülönböztetés, elbocsátások és megtorlás áldozataivá váltak; felháborítónak tartja a Bangladesben széles körben elterjedt szakszervezet-ellenes megkülönböztetést, amelyet a munkavállalók képviselőivel szembeni jól dokumentált fenyegetések, zaklatások és fizikai erőszak – köztük Áminul Iszlám szakszervezeti vezető meggyilkolása – támaszt alá; sürgeti a bangladesi kormányt, hogy hatékonyan lépjen fel a tisztességtelen munkahelyi gyakorlatok ellen a bűncselekmények megelőzésére, kivizsgálására és a vádemelésre irányuló szükséges intézkedések célszerű és átlátható módon történő végrehajtásával a büntetlenség megszüntetése és Áminul Iszlám gyilkosainak bíróság elé állítása érdekében; meggyőződése, hogy a szakszervezet-ellenes megkülönböztetés csökkentésének a megfelelő képzés és tudatosítás a hathatós módja;

15.

úgy véli, hogy a demokratikus szakszervezeti struktúrák megléte fontos szerepet játszik a jobb egészségügyi és biztonsági normákat illetően, például fontos a munkavállalók vezette biztonsági bizottságok folyamatos fejlesztése valamennyi gyárban; hangsúlyozza továbbá annak fontosságát, hogy a szakszervezetek eljussanak a gyárakba, hogy ott képzést nyújthassanak a munkavállalóknak arról, miként védhetik meg jogaikat és biztonságukat, többek között ahhoz való jogukat, hogy a nem biztonságos munkát visszautasíthatják;

16.

örömmel veszi tudomásul egyrészt, hogy a kormány kötelezettséget vállalt egyrészt a Gyárak és Létesítmények Főfelügyeleti Osztályának (DIFE) újjászervezésére, amelyen végül várhatóan 993 fős személyzet és 23 körzeti tisztviselő dolgozik majd, másrészt az ellenőrzési szolgálatok 2014. januári fejlesztését, továbbá nemzeti egészségügyi és biztonsági politika, valamint valamennyi gyárban egységes egészségügyi és biztonsági ellenőrzési normák elfogadását; felszólítja a Bizottságot és a nemzetközi partnereket, hogy a DIFE fejlesztéséhez biztosítsanak technikai segítségnyújtást és a bevált gyakorlatok cseréjét; sürgeti a bangladesi kormányt, hogy tartsa be a munkaügyi ellenőrzésekkel kapcsolatos kötelezettségvállalásait és tartsa tiszteletben a 81. sz. ILO-egyezményt; üdvözli a biztonsági szabványokat nem megfelelő gyárak bezárása;

17.

továbbra is aggasztónak tartja a Bangladesben széles körben elterjedt, az egészségügyi és biztonsági ellenőrök és a gyártulajdonosok közötti helyi korrupcióról szóló állításokat, és felszólít e gyakorlat elleni küzdelem megerősítésére;

18.

tudatában van az ellenőrök felvétele terén szükséges előrelépésekkel kapcsolatos nehézségekkel, tekintettel arra, hogy a munkavégzés megkezdése előtt a munkavállalók egységes szabvány és összehangolt működési eljárások szerinti megfelelő képzése szükséges; sajnálja azonban, hogy a 2013 végéig 200 ellenőr felvételére irányuló cél még nem teljesült, mivel a jelenleg felvettek száma 173, és hangsúlyozza, hogy ez a 200 ellenőr messze nem éri el a négymillió munkavállalót foglalkoztató iparág ellenőrzéséhez szükséges szintet;

19.

üdvözli, hogy a megállapodás és a szövetség tagjai elvégezték a hatáskörükbe tartozó valamennyi gyár ellenőrzését, és több mint 400 kiigazító cselekvési tervet véglegesítettek; sürgeti a bangladesi kormányt, hogy egészítse ki ezen intézkedéseket azzal, hogy hamarosan elvégzi a saját hatáskörébe tartozó gyárak ellenőrzését, és elfogadja a megfelelő korrekciós intézkedéseket; támogatja az ILO ennek biztosítására irányuló jelentős munkáját; üdvözli azon gyártók törekvéseit, amelyek javítani szeretnék a normákat és felszólítja az összes érdekelt felet, hogy gondoskodjon a kiigazító cselekvési tervek megfelelő végrehajtásáról;

20.

üdvözli, hogy a megállapodást vagy a szövetséget a Bangladesből származó konfekciótermékeket forgalmazó több mint 250 divat- és kiskereskedelmi márka írta már alá annak érdekében, hogy összehangolják a nekik szállító bangladesi gyárak biztonságának javítására irányuló erőfeszítéseiket; ezzel összefüggésben bátorítja a többi vállalatot, köztük a kkv-kat, hogy csatlakozzanak a megállapodáshoz; hangsúlyozza, hogy a megállapodás eredményes végrehajtása érdekében az összes érdekelt fél tényleges részvételére szükség van, és bátorítja őket, hogy ezt más magas kockázatú országokban is ismételjék meg;

21.

ösztönzi a megállapodás és a szövetség részvevőit, hogy erősítsék meg együttműködésüket, továbbá hogy a munka megkétszerezésének és az eltérő normák elkerülésének érdekében rendszeresen osszák meg egymással a gyárellenőrzésekről készült jelentéseket; sürgeti a szövetséget, hogy bengáli nyelven és az interneten is tegye közzé jelentéseit, amelyek tartalmazzanak képeket is annak érdekében, hogy mindenki számára elérhetők legyenek az országban;

22.

úgy véli, hogy a globális kiskereskedők és a márkák gyártói a jelenlegi termelési szerkezetben komoly felelősséget viselnek azért, hogy megnehezítik a termelő országokban a munkakörülmények és a bérek javítását; meggyőződése, hogy igazságosabb piaci struktúrát és társadalmi viszonyokat lehetne kialakítani, ha ezek a vállalatok az ellátási lánc egészében teljes mértékben tiszteletben tartanák az ILO alapvető munkaügyi normáit, végrehajtanák a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó, nemzetközileg elismert normákat, különös tekintettel az OECD nemrégiben frissített, a multinacionális vállalkozásoknak szóló iránymutatásaira, az ENSZ Globális Megállapodásának tíz alapelvére, a vállalatok társadalmi felelősségvállalásával kapcsolatos iránymutatásokat tartalmazó ISO 26000 szabványra, az ILO által kiadott, a multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú nyilatkozatra, valamint az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvekre; üdvözli a Bizottságnak a ruházati ágazat ellátási láncán belüli felelős gazdálkodásra vonatkozó kiemelt kezdeményezését, figyelembe véve az olyan nemzeti kezdeményezéseket, mint amilyeneket Németország, Hollandia, Dánia és Franciaország indított, és meggyőződése, hogy az Unió képes és köteles vezető szerepet vállalni az ellátási lánc felelősségteljes irányításában;

23.

meggyőződése, hogy a ruhaiparban gyakran az információhoz való hozzáférés képezi a legjelentősebb akadályt az emberi jogok globális ellátási láncban előforduló megsértésének orvoslása előtt, és hogy olyan kötelező jelentéstételi rendszerre lenne szükség, amely egy konkrét termék értékláncán belül az összes szereplőt összekapcsolja, a gyártás helyétől a kiskereskedőkig; úgy véli, hogy új uniós jogszabályokra – többek között a nyomonkövethetőség és átláthatóság biztosítására vonatkozó intézkedésekre – van szükség annak érdekében, hogy a gyártást harmadik országokba kiszervező uniós vállalatok jogi kötelezettségévé váljon kellő gondosságot tanúsítani, összhangban az ENSZ üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó, irányadó alapelveivel;

24.

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az EU által aláírt minden kétoldalú kereskedelmi és beruházási megállapodásba iktasson be a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó kötelező és végrehajtható záradékot, amely a vállalati társadalmi felelősségvállalás nemzetközi szinten meghatározott elveinek betartására kötelezné az európai beruházókat, beleértve az OECD-irányelvek 2010-es aktualizálását is, valamint az ENSZ, az ILO és az EU által meghatározott előírásokat; határozottan kéri, hogy a harmadik országokkal kötendő jövőbeli uniós kereskedelmi megállapodásokban a méltányos munka program részeként a munkahelyi biztonság és egészség kapjon nagyobb hangsúlyt, és hogy az Unió nyújtson technikai támogatást e rendelkezések végrehajtásához annak érdekében, hogy ne képezzenek kereskedelmi akadályt;

25.

elismeri, hogy a ruházati ágazatban a foglalkoztatás szegény, vidéki nők millióinak nyújtott segítséget Bangladesben és máshol, hogy megszabaduljanak a nélkülözéstől és attól, hogy eltartásuk a férfiaktól függjön; megjegyzi, hogy a szakszervezetekkel nem rendelkező munkaerő a fejlődő országok konfekcióiparában lényegében képzetlen munkavállalókból és nőkből áll; elismeri, hogy a munkavállalók jogainak és védelmének előmozdítása létfontosságú a nők társadalmi szerepvállalásának növelése szempontjából, és hangsúlyozza, hogy növelni kell a nők képviseletét a szakszervezetekben, köztük a Bangladesben újonnan alakult szakszervezetekben, és üdvözli a paktumot, amely elismeri a nők szerepvállalásának fontosságát a munkaügyi normák javítása terén;

26.

megjegyzi, hogy a „fegyver kivételével mindent” elnevezésű kezdeményezés fontos szerepet játszik a bangladesi gazdaság fejlődésében és hozzájárult milliók, különösen a nők anyagi körülményeinek javulásához; meggyőződése azonban, hogy az emberi és munkajogok területén érvényesülő hatékony feltételrendszer hiányában fennáll annak a kockázata, hogy a „fegyver kivételével mindent” kezdeményezés és az általános vámkedvezmény-rendszer csak ront az munkavállalók védelmére vonatkozó alacsony szintű normákon, és ellehetetleníti a méltányos munkát; sürgeti a Bizottságot annak megállapítására, hogy Banglades tiszteletben tartja-e az általános vámkedvezmény-rendszerben előírt emberi jogi, munkaügyi és környezetvédelmi egyezményeket, és számoljon be erről a Parlamentnek; hangsúlyozza, hogy a szociális és munkaügyi normák terén megfelelő előrelépést felmutató országokat termékeik teljes körű piacra jutásának megőrzésével kellene jutalmazni;

27.

sürgeti Federica Mogherini alelnököt/főképviselőt és Cecilia Malmström biztosasszonyt, hogy a Bangladessel a folyamatos preferenciális kereskedelmi rendszerről folytatott megbeszélések témái között továbbra is szerepeltessék a az ILO alapvető normáinak ratifikálását, az egészségügyi és biztonsági ellenőrzéseket és a gyülekezés szabadságának kérdését;

28.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Unió emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, Banglades kormányának és parlamentjének, valamint az ILO főigazgatójának.

21.9.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 346/47

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

—

tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló egyezményre,

—

tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

—

tekintettel az 1951-es Genfi Egyezményre és annak kiegészítő jegyzőkönyvére,

—

tekintettel 2013. október 23-i állásfoglalására a Földközi-tenger térségét érintő migrációs hullámokról, különös tekintettel a Lampedusa közelében történt tragikus eseményekre (1),

—

tekintettel a földközi-tengeri térséggel foglalkozó munkacsoport munkájáról szóló közlemény végrehajtásáról szóló 2014. május 22-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra,

—

tekintettel a földközi-tengeri térségben kialakult helyzetről és a migrációval kapcsolatos átfogó uniós megközelítés szükségességéről szóló, a Parlamentben 2014. november 25-én tartott vitára,

—

tekintettel 2014. december 17-i állásfoglalására (2) a földközi-tengeri térségben kialakult helyzetről és a migrációval kapcsolatos átfogó uniós megközelítés szükségességéről,

—

tekintettel az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának a Földközi-tenger középső térségére vonatkozó kezdeményezésére és az Európába jelenleg és a jövőben érkező menedékkérők, menekültek és migránsok hullámának fogadására vonatkozó javaslataira;

—

tekintettel a 2015. április 20-i közös Kül- és Belügyi Tanács migrációval kapcsolatos tízpontos cselekvési tervére,

—

tekintettel az EU Tanácsának a földközi-tengeri térségbeli menekültválságról szóló, 2015. április 22-i rendkívüli csúcstalálkozójára,

—

tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.

mivel a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) szerint év eleje óta több mint 1 500-an vesztették életüket a Földközi-tengeren;

B.

mivel az IOM szerint a 2015. január 1-je óta Olaszországban partot ért migránsok becsült száma 23 918; mivel a görög hatóságok szerint a görög parti őrség 2015 első negyedévében 10 445 migránst mentett meg az Égei-tengeren;

C.

mivel az olasz tengerészeti erők, az olasz parti őrség, az olasz haditengerészet és számos kereskedelmi hajó fáradhatatlanul küzdött a Földközi-tengeren bajba került migránsok megmentése érdekében, és a 2015. április 10. péntektől április 16. csütörtökig tartó hatnapos időszakban kb. 10 000 migránst mentett meg;

D.

mivel a kizárólag a Földközi-tengeri kutatásra és mentésre szánt legutóbbi művelet, a Mare Nostrum egy 364 napos időszak során 150 810 migránst mentett meg; mivel a korai becslések jelenleg nem mutatják a Földközi-tengeren átkelő migránsok számának csökkenését;

E.

mivel a Földközi-tengeren átkelni igyekvő emberek nagy része konfliktus vagy üldözés elől menekül Szíriából, Irakból, Eritreából, Szomáliából és Líbiából; mivel összesen 700 migráns eltűnt és félő, hogy vízbe fúlt azt követően, hogy 2015. április 18-án, szombaton este Líbia közelében felborult egy összezsúfolt embereket szállító, fából épített halászhajó, miközben egy portugál kereskedelmi hajó éppen a segítségére sietett; mivel a jelentések szerint az egyik túlélő arról tájékoztatta az olasz hatóságokat, hogy akár 950 személy is lehetett a fedélzeten; mivel ebben a hónapban korábban már történt egy hasonló tragédia, amikor egy, a becslések szerint mintegy 550 embert szállító, fából épített halászhajó felborult, és a jelentések szerint nagyjából 400 migráns életét vesztette;

F.

mivel a Frontex által koordinált Triton közös művelet 2014. november 1-jén vált teljes mértékben működőképessé, csupán havi 2,9 millió eurós kezdeti költségvetéssel, míg a Mare Nostrum művelet mintegy 9 millió eurós havi költségvetéssel rendelkezett; mivel a közös Triton-művelet elindítása óta több mint 24 400 illegális migránst mentettek meg a Földközi-tenger közepén húzódó tengeri útvonalon, közülük közel 7 860-at a Frontex társfinanszírozásával működtetett eszközökkel;

G.

mivel a csempészek és az embercsempészek kihasználják az illegális migrációt, és saját anyagi haszonszerzésük fejében veszélybe sodorják a migránsok életét, ezrek haláláért felelősek, és súlyos kihívás elé állítják az Uniót és a tagállamokat; mivel az embercsempészek bűnözői tevékenységeik révén mintegy évi 20 milliárd euró haszonra tesznek szert; mivel az Europol szerint az illegális migránsok földközi-tengeri átkelésének szervezésében aktívan részt vevő szervezett bűnözői csoportok eddig is részt vettek ember-, kábítószer- és fegyvercsempészetben, valamint terrorista tevékenységekben; mivel 2015. március 17-én az Europol elindította „Mare” elnevezésű Közös Operatív Csapatát, hogy leszámoljon ezekkel a bűnözői csoportokkal;

H.

mivel a regionális instabilitás és konfliktusok jelentősen kihatnak a migránsok tömeges beáramlására és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek mozgására, így az EU-ba eljutni igyekvő magánszemélyek számára; mivel az Iszlám Állam szomszédos konfliktusterületeken való gyors terjeszkedése ki fog hatni a migránsok tömeges beáramlására és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek mozgására;

1.

mélységes szomorúságának és sajnálatának ad hangot a Földközi-tengeren történt, emberéleteket követelő több tragédia miatt; sürgeti az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy építsenek a meglévő együttműködésre, és tegyenek meg minden tőlük telhetőt a további tengeri halálesetek megakadályozása érdekében; kéri az uniós tagállamokat, hogy tegyenek meg mindent a holttestek és az eltűnt személyek azonosítása, és a hozzátartozók tájékoztatása érdekében;

2.

felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy bocsássák rendelkezésre a szükséges erőforrásokat annak biztosításához, hogy a kutatási és mentési kötelezettségek ténylegesen teljesüljenek, azaz hogy ezek finanszírozása megfelelő legyen; kéri a tagállamokat, hogy továbbra is mutassanak szolidaritást és tegyenek tanúbizonyságot elkötelezettségükről azáltal, hogy növelik a Frontex és az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) költségvetéséhez és műveleteihez nyújtott hozzájárulásaikat, és vállalja, hogy az uniós költségvetésből és annak megfelelő alapjaiból biztosítja ezen ügynökségek számára azokat az erőforrásokat (személyzet és felszerelés), amelyek kötelezettségeik teljesítéséhez szükségesek;

3.

ismételten hangsúlyozza, hogy az EU-nak a Földközi-tengeren bekövetkezett legutóbbi tragédiákra adott válaszát a szolidaritás és a felelősség tagállamok közötti igazságos elosztására kell alapoznia, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 80. cikkének megfelelően, és átfogó európai megközelítést kell alkalmaznia; megismétli, hogy az EU-nak fokozottabban elő kell mozdítania a felelősség méltányos megosztását, és szolidaritást kell mutatnia azon tagállamok irányában, amelyek akár abszolút értelemben, akár arányosan a legnagyobb számú menekültet és menedékkérőt fogadják;

4.

üdvözli az Európai Tanács kötelezettségvállalását, amely szerint a finanszírozás és a források növelésével megerősíti a Triton közös uniós műveletet; nyomatékosan kéri az EU-t, hogy alakítson ki egyértelmű megbízást a Triton számára műveleti területének kiterjesztése érdekében, és erősítse meg az uniós szintű kutatási és mentési műveletekre vonatkozó mandátumát;

5.

kéri egy erőteljes és állandó európai humanitárius mentési művelet megvalósítását, amely a Mare Nostrumhoz hasonlóan a nyílt tengeren működne, és amelyhez minden tagállam hozzájárulna finanszírozás, felszerelés és eszközök révén; sürgeti az Uniót, hogy vegyen részt ezen művelet társfinanszírozásában;

6.

üdvözli az európai Tanács azon javaslatát, hogy a menedékkérelmeket az EASO-csapatok támogatásával közösen dolgozzák fel; felhívja a Bizottságot, hogy bővítse ki az EASO megbízatását, és fokozza operatív szerepét a menedékkérelmek feldolgozásában;

7.

felkéri a tagállamokat, hogy teljes mértékben éljenek a humanitárius vízumok nagykövetségeken és konzulátusokon történő kiadásának jelenlegi lehetőségeivel, ezzel összefüggésben rámutat, hogy a Tanácsnak komolyan meg kellene az ideiglenes védelemről szóló 2001-es irányelv vagy az EUMSZ 78. cikke (3) bekezdésének alkalmazását, mivel mindkettő szolidaritási mechanizmust ír elő a lakóhelyüket elhagyni kényszerülő személyek tömeges vagy hirtelen beáramlásának esetére;

8.

kéri a tagállamokat, hogy tegyenek több hozzájárulást a meglévő áttelepítési programokhoz, különösen azok a tagállamok, amelyek eddig egyáltalán nem járultak hozzá;

9.

kéri a Bizottságot kötelező érvényű kvóta kidolgozására a menedékkérők elosztására a tagállamok között;

10.

hangsúlyozza az önkéntes visszatérési politikák ösztönzésének szükségességét, biztosítva ugyanakkor a migránsok jogainak védelmét és az EU menekültügyi rendszeréhez való biztonságos és törvényes hozzáférést, megfelelően tiszteletben tartva a visszaküldés tilalmának elvét;

11.

üdvözli, hogy a főképviselő/alelnök és a lett elnökség haladéktalanul összehívta Luxemburgban a kül- és belügyminiszterek rendkívüli közös tanácsát, és üdvözli, hogy a tagállamok késedelem nélkül rendkívüli csúcstalálkozót hívtak össze, hogy közös megoldásokat találjanak a földközi-tengeri térségben kialakult válsághelyzetre; megállapítja, hogy első alkalommal vitatták meg széleskörűen az életmentés, az embercsempészek és emberkereskedők elleni fellépés, valamint a menekültek fogadásának és védelmének vonatkozásában a felelősség tagállamok közti megosztásának lehetőségeit; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak tovább kell fejleszteniük a kötelezettségvállalást, és sajnálatának ad hangot, amiért az Európai Tanács nem kötelezte el magát az egész EU-ra kiterjedő, kötelező szolidaritási mechanizmus kialakítása mellett;

12.

felszólítja a közös európai menekültügyi rendszerben részt vevő valamennyi tagállamot, hogy gondoskodjon a gyors és maradéktalan átültetésről és végrehajtásról, ezáltal biztosítva a közös európai normákat – például a menedékkérők fogadásának feltételei és az alapvető jogok tisztelete tekintetében – a hatályos jogszabályoknak megfelelően;

13.

az uniós és a tagállami politikák szorosabb összehangolására hív fel a migráció kiváltó okainak kezelése érdekében; hangsúlyozza, hogy holisztikus uniós megközelítésre van szükség, amely megerősíti a belső és külső politikák, és különösen a közös kül- és biztonságpolitika, a fejlesztési és a migrációs politika koherenciáját; az EU és a közel-keleti, illetve afrikai partnerországok közötti együttműködés megerősítésére hív fel a demokrácia, az alapvető szabadságok és jogok, a biztonság és a jólét előmozdítása érdekében;

14.

sürgeti a tagállamokat és a harmadik országokat a lehető legszigorúbb büntetőjogi szankciók bevezetésére a – mind az EU-ba irányuló, mind az Unió területén áthaladó – emberkereskedelem és embercsempészet ellen, valamint azon egyének vagy csoportok ellen, akik az EU-n belül kizsákmányolják a kiszolgáltatott helyzetben lévő migránsokat, egyúttal biztosítva, hogy a menedékkérők megsegítésére sietőket és a veszélybe került hajókat nem vonják felelősségre;

15.

felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak szorosan együtt az Europollal, a Frontexszel, az EASO-val és az Eurojusttal az embercsempészek és a csempészek bűnözői hálózatai elleni küzdelemben, hogy felderítsék és nyomon kövessék e hálózatok finanszírozását és megismerjék működésüket annak megakadályozása érdekében, hogy a migránsok életét veszélybe sodorva pénzhez jussanak; hangsúlyozza, hogy erősíteni kell a harmadik országokkal, különösen a Líbiával határos országokkal való, az ilyen bűnözői hálózatok sikeres felszámolásához elengedhetetlenül szükséges együttműködést mind a bűnüldözéssel kapcsolatos képzések, mind a tájékoztatási szolgáltatások biztosítása tekintetében; hangsúlyozza, hogy a harmadik országoknak be kell tartaniuk a tengeri mentésre vonatkozó nemzetközi jogszabályokból fakadó kötelezettségeiket, valamint gondoskodniuk kell a menekültek védelméről és az alapvető jogok tiszteletben tartásáról;

16.

hangsúlyozza, hogy a menekültáradat és a gazdasági migráció gyökereinek megszüntetése érdekében a származási országokban kell felszámolni az erőszak és az elmaradottság okait; ezzel kapcsolatban felhívja a figyelmet arra, hogy a származási országokban működő valamennyi kormánynak elsődleges feladata az volna, hogy hatékony és inkluzív közintézmények létrehozásával jelentősen javítsa a kormányzati struktúrákat, biztosítsa a kapacitások kiépítését harmadik országok menekültügyi rendszereiben, megvalósítsa a jogállamiságot és minden szinten felvegye a küzdelmet az általánossá vált korrupció ellen, valamint előmozdítsa a demokráciát és az emberi jogokat;

17.

megismétli, hogy támogat minden olyan, az ENSZ vezetésével megvalósuló tárgyalást, amelynek célja a demokratikus kormányzati hatalom helyreállítása Líbiában, továbbá megismétli elkötelezettségét a líbiai és szíriai konfliktus és instabilitás orvoslására irányuló erőfeszítések fokozása mellett; hangsúlyozza, hogy a konfliktus sújtotta övezetekben a regionális stabilitást megteremtve lehet csökkenteni azok számát, akik otthonukat elhagyni kényszerülnek;

18.

emlékeztet arra, hogy ezen állásfoglalás célja válaszadás a közelmúltban a Földközi-tengeren bekövetkezett tragikus eseményekre és az Európai Tanács 2015. április 23-i következtetéseire, valamint javaslat tétele haladéktalanul meghozandó és sürgősen végrehajtandó intézkedések csomagjára, szem előtt tartva, hogy az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság – az ilyen ügyekben illetékes bizottság – jelenleg jelentéstervezetet készít, amely tükrözni fogja a Parlament migrációra vonatkozó közép- és hosszú távú szakpolitikai irányvonalait;

19.

kéri a Bizottságot a migrációval kapcsolatos, ambiciózus európai menetrend kidolgozására, amely a migráció minden szempontját figyelembe veszi;

20.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

21.9.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 346/51

—

tekintettel a Kenyáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

—

tekintettel az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között létrejött, Cotonou-ban 2000. június 23-án aláírt második felülvizsgált partnerségi megállapodásra (Cotonoui Megállapodás), és különösen annak 8., 11. és 26. cikkére,

—

tekintettel Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője 2014. november 23-i nyilatkozatára 28 civil utazó meggyilkolásáról és 2015. április 3-i nyilatkozatára a garissai egyetemi mészárlásról,

—

tekintettel a az Afrikai Unió (AU) Béke- és Biztonsági Tanácsának 2015. április 9-én megrendezett 497. ülésén kiadott sajtónyilatkozatára a kenyai Garissában elkövetett terrorista támadásról,

—

tekintettel arra, hogy a kenyai légierő a garissai egyetemen végrehajtott mészárlásra válaszul támadást intézett az as-Sabáb szomáliai kiképzőtáborai ellen,

—

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

—

tekintettel az ENSZ 1981-ben elfogadott, a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló nyilatkozatára,

—

tekintettel az Emberi Jogok és a Népek Jogainak Afrikai Chartájára,

—

tekintettel a nemzetközi humanitárius jogra vonatkozó uniós iránymutatásokra,

—

tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.

mivel a legújabb, a kenyai Garissában elkövetett merénylet a fiatalokat, az oktatást, tehát az ország jövőjét vette célba; mivel a fiatalok a remény és a béke képviselői, és az ország fejlődésének letéteményesei; mivel az oktatás alapvető fontosságú az erőszakos szélsőségek és fundamentalizmus elleni küzdelemben;

B.

mivel az elmúlt hónapokban drámaian megnőtt a vallási kisebbségek, különösen a keresztények ellen világszerte elkövetett támadások száma; mivel naponta mészárolnak le, vernek meg vagy tartóztatnak le keresztényeket, főleg az arab világ egyes részein dzsihádista terroristák;

C.

mivel a keresztények képezik a legüldözöttebb vallási csoportot; mivel az ilyen jellegű szélsőségesség és üldözés az egyre nagyobb méreteket öltő tömeges migrációt előmozdító jelentős tényező; mivel az adatok szerint az évente meggyilkolt keresztények száma meghaladja a 150 000 főt;

D.

mivel 2015. február 15-én az ISIS/Dáis Líbiában 21 egyiptomi kopt keresztényt lefejezett;

E.

mivel a garissai támadók szándékosan nem muzulmán célpontokat kerestek, és kifejezetten keresztényeket szemeltek ki, hogy brutálisan kivégezzék őket; mivel az as-Sabáb nyíltan és nyilvánosan kijelentette, hogy háborút folytat a térségben élő keresztények ellen;

F.

mivel a gyermekek és fiatalok jogainak védelme, a képességek fejlesztése, az oktatás és az innováció megerősítése kulcsfontosságú a gazdasági, társadalmi és kulturális lehetőségek javításához és az ország fejlődésének biztosításához;

G.

mivel az as-Sabáb rendszeresen diákokat, iskolákat és más oktatási intézményeket vesz célba; mivel többek között 2009 decemberében egy öngyilkos merénylő 19 embert ölt meg a szomáliai Mogadishuban egy orvostanhallgatóknak szervezett diplomaosztó ünnepségen, 2011 októberében pedig a terrorszervezet vállalta a felelősséget egy 70 áldozatot – köztük a szomáliai oktatási minisztériumnál vizsgáik eredményére váró diákok életét – követelő bombatámadásért, szintén Mogadishuban;

H.

mivel 2015. március 25-én legalább 15 ember vesztette életét az as-Sabáb által egy mogadishui szállodában elkövetett támadásban, és mivel Yusuf Mohamed Ismail Bari-Bari, Szomália ENSZ melletti állandó képviselője (Genf, Svájc) is a támadás áldozatául esett;

I.

mivel Kenya egyre inkább polgárokat célzó terrortámadások kereszttüzébe került 2011 októbere óta, amikor csapatai beléptek Dél-Szomáliába, hogy a szomáliai hadsereggel összehangolt művelet keretében együttműködve támadást intézzenek egy as-Sabáb által ellenőrzött terület ellen, azután, hogy a terrorcsoport négy túszt ejtett;

J.

mivel 2011 novembere óta a kenyai csapatok részt vesznek az Afrikai Unió szomáliai missziójában (AMISOM), melyet az Afrikai Unió Béke- és Biztonsági Tanácsa 2007. január 19-én hozott létre és az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2007. február 20-án engedélyezett (1744. (2007) határozat), és amelynek 2015. november 30-ig szóló meghosszabbítását a BT a közelmúltban engedélyezte az AU-nak (2182. (2014) határozat);

K.

mivel az as-Sabáb terrorcsoport elleni küzdelem egyik legfontosabb résztvevője az etióp és kisebb mértékben az ugandai hadsereg volt;

L.

mivel az as-Sabáb kapcsolatokat alakított ki más iszlamista csoportokkal Afrikában, például a Boko Harammal Nigériában és az AQMI-vel (al-Kaida az Iszlám Maghreb Földjén);

M.

mivel az as-Sabáb terrorcsoport rendszeresen bombázza és gyilkolja a polgári lakosságot Szomáliában és a szomszédos országokban, ahogy azt az ugandai Kampalában 2010 júliusában tette, és sokkal gyakrabban Kenyában, ahol csak a nagy léptékű akciók keltettek nemzetközi visszhangot, de kisebb támadásokra folyamatosan sor került;

N.

mivel az as-Sabáb vállalta a felelősséget a 2014 júliusában a Hindi, Gamba, Lamu falvakban és a Tana folyónál, a kenyai partoknál elkövetett támadásokért, melyek során több mint 100 embert kivégeztek, és a Mandela megyei két támadásért 2014 végén, melynek során 64 ember vesztette életét;

O.

mivel a garissai egyetemen végrehajtott terrortámadást követően a kenyai kormány azzal fenyegette meg az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságát, hogy három hónapon belül bezárja a Dadaab menekülttábort; mivel az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága figyelmeztetett, hogy ennek „súlyos humanitárius és gyakorlati következményei” lennének; mivel az ENSZ menekültügyi egyezménye tiltja a menekültek visszakényszerítését olyan területekre, ahol életük vagy szabadságuk veszélyben van;

P.

mivel az afrikai készenléti haderő (ASF) még nem működőképes, és mivel az EU kijelentette, hogy afrikai békestratégiája részeként kész támogatni az afrikai békefenntartó képességeket;

Q.

mivel az AKCS-EU partnerségi megállapodási 11. cikke szerint „a békeépítés, valamint a konfliktus-megelőzés és -megoldás területén megvalósuló tevékenységek kiterjednek különösen a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális lehetőségeknek a társadalom összes szegmense közötti kiegyensúlyozására, a kormányzás demokratikus legitimitásának és hatékonyságának megerősítésére, a csoportérdekek békés egyeztetését célzó hatékony mechanizmusok kialakítására, […] a társadalom különböző szegmensei közötti választóvonalak áthidalására, valamint az aktív és szervezett civil társadalom támogatására”.

1.

a leghatározottabban elítéli az as-Sabáb által 2015. április 2-án Garissában elkövetett terrortámadást, mely során 147 fiatal, ártatlan egyetemistát gyilkolt meg, 79-et pedig megsebesített; határozottan elítéli az emberi jogok mindennemű megsértését, különösen, ha vallásuk, hitük vagy etnikai származásuk miatt ölnek meg embereket;

2.

ismételten elítéli az as-Sabáb által 2014 nyarán számos, part menti kenyai falu ellen végrehajtott rajtaütéseket, köztük a Mpeketoni elleni támadást, melynek során 50 embert kivégeztek; határozottan elítéli a Nairobiban található Westgate bevásárlóközpont ellen 2013. szeptember 24-én elkövetett támadást, melyet követően 67 holttestet találtak; elítéli az as-Sabáb által 2015. március 25-én, Mogadishuban végrehajtott támadást, melynek során Yusuf Mohamed Ismail Bari-Bari, Szomália ENSZ melletti állandó képviselője (Genf) életét vesztette;

3.

részvétét fejezi ki az áldozatok családjának, valamint a Kenyai Köztársaság lakosságának és kormányának; Kenya népe mellett áll az ilyen agresszív cselekményekkel való szembenézés során;

4.

emlékeztet arra, hogy a vallásszabadság alapvető jog, és határozottan elítéli a valláson alapuló erőszak vagy megkülönböztetés bármely formáját;

5.

elítéli a keresztény közösségek ellen több országban a közelmúltban elkövetett támadásokat, különösen arra a 12 keresztényre gondolva, akiket egy Líbiából Európába megkísérelt tengeri átkelés során sorstársaik nemrégiben a tengerbe dobtak, valamint arra a 30 etióp keresztényre, akiket 2015. április 19-én mészároltak le, emellett együttérzését fejezi ki az áldozatok családjainak;

6.

komoly aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a terrorcselekmények elkövetői a világ számos részén visszaélnek a vallási meggyőződéssel, és mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy megsokszorozódtak a keresztényekkel szembeni vallási türelmetlenség és elnyomás megnyilvánulásai és az ellenük elkövetett erőszakcselekmények főleg az arab világ egyes részein; elítéli a vallás ürügyként való felhasználását különböző konfliktushelyzetekben; elítéli a templomok ellen irányuló, világszerte egyre gyakoribbá váló támadásokat, különösen a Pakisztánban 2015. március 15-én elkövetett, 14 ember életét követelő támadást; határozottan elítéli a keresztények bebörtönzését, erőszakos eltüntetését, kínzását, rabszolgaságba taszítását és nyilvános kivégzését Észak-Koreában; megerősíti és támogatja az Irakban és Szíriában élő valamennyi vallási és etnikai kisebbség – többek között a keresztények – azon elidegeníthetetlen jogát, hogy továbbra is méltóságban, egyenlőséget élvezve és biztonságban élhessen saját történelme és hagyományai szerinti szülőföldjén; megjegyzi, hogy különböző vallási csoportok tagjai évszázadokon át éltek békésen egymás mellett a térségben;

7.

sürgeti az uniós intézményeket, hogy teljesítsék az EUMSZ 17. cikke alapján rájuk háruló, az egyházakkal, vallási, filozófiai és nem felekezeti szervezetekkel való nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet előíró kötelezettséget annak biztosítása érdekében, hogy a keresztények és más vallási közösségek üldözésének ügyét az EU prioritásnak tekintse;

8.

elítéli azon régi törvény (arab nevén „dzimma” megállapodás) ISIS/Dáis által Szíriában és Irakban való alkalmazását, melynek célja, hogy a keresztényekből pénzt zsaroljanak ki vallási adózási kötelezettségek és korlátozások útján, melyek megszegéséért az életükkel fizetnek;

9.

megerősíti az Afrika különböző részein élő, üldözést elszenvedő keresztények melletti szolidaritását, különös tekintettel a Líbiában, Nigériában és Szudánban a közelmúltban elkövetett atrocitásokra;

10.

elítéli és elutasítja az iszlám tanítás minden olyan félreértelmezését, amely ürügyül szolgál egy erőszakos, kegyetlen, totalitárius, elnyomó és expanzív ideológia felépítéséhez, amely legitimálja a keresztény kisebbségek kiirtását; sürgeti a muzulmán vezetőket, hogy teljes mértékben ítéljék el a terrortámadásokat, beleértve a vallási közösségek és vallási kisebbségek, és különösen a keresztények ellen irányuló támadásokat;

11.

gyors, pártatlan és hatékony vizsgálatot sürget ezen elítélendő terrorcselekmények elkövetőinek, szervezőinek, finanszírozóinak és szponzorainak azonosítása és bíróság elé állítása érdekében;

12.

tudomásul veszi, hogy a tényleges választ a többi afrikai országgal közös fellépések révén kell megadni, és felhívja a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét és a Tanácsot, hogy az e régiót érintő biztonsági és terrorfenyegetést az Afrikai Unióval együttműködve kezelje, támogatva az AU arra irányuló kulcsfontosságú erőfeszítéseit, hogy az as-Sabábot az AMISOM művelet révén győzze le; sürgeti az Európai Uniót, hogy határozottan támogassa a kontinentális és regionális konfliktusmegoldó mechanizmusok végrehajtását, elsősorban az afrikai készenléti haderőt (ASF);

13.

felszólítja a kenyai kormányt, hogy vállaljon felelősséget és vegyen részt az as-Sabáb által folytatott erőszak és az annak hátterében húzódó okok felszámolásában; úgy ítéli meg, hogy a biztonság csak a kenyai politikai és civil társadalomban tapasztalható megosztottság és a regionális egyenlőtlenségek megfelelő kezelése esetén érhető el; sajnálatosnak tartja a rendőri erők megkésett reagálását; különösen arra kéri a kormányt, tartózkodjon attól, hogy a terrortámadásokat a polgári szabadságjogok korlátozásának indokaként használja; felszólítja a kenyai hatóságokat, hogy a terrorizmus elleni küzdelemre vonatkozó stratégiájukat a jogállamiságra és az alapvető jogok tiszteletben tartására alapozzák; kitart amellett, hogy szükség van a terrorizmusellenes politikák demokratikus és bírósági felügyeletére;

14.

sürgeti a kenyai hatóságokat, hogy biztosítsák a vallások közötti mindennemű szembenállásnak, valamint a muszlim közösség és az as-Sabáb párhuzamba állításának kiküszöbölését, továbbá hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy fennmaradjon az ország egysége a társadalmi és gazdasági növekedés, stabilitás, valamint a kenyai nép méltósága és emberi jogai biztosítása érdekében; felszólítja a kenyai kormányt, az ellenzéki vezetőket és a vallási vezetőket, hogy foglalkozzanak az elszigetelődés, az országon belüli regionális széthúzás és az intézményes megkülönböztetés régóta fennálló sérelmeivel, továbbá biztosítsák, hogy a terrorizmusellenes műveletek kizárólag az elkövetőkre irányuljanak, ne pedig a tágabb értelemben vett etnikai és vallási közösségekre;

15.

emlékezteti az Európai Külügyi Szolgálatot és a tagállamokat arra, hogy az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó, 2012 júniusában elfogadott uniós cselekvési terv keretében elkötelezték magukat annak biztosítása mellett, hogy az emberi jogokkal kapcsolatos kérdéseket a harmadik országokkal a terrorizmus elleni küzdelemről folytatott párbeszéd valamennyi formájában felvessék;

16.

felhívja az EU-t, hogy Kenyában hajtson végre egy katonai kiképzési programot, adjon modern felszereléseket és működjön együtt a kenyai hadsereg és rendőrség kiképzésében a terrorizmus elleni küzdelem és az as-Sabáb terjeszkedésének megakadályozása érdekében;

17.

sürgeti a kenyai kormányt, hogy tegyen meg minden a jogállamiság, az emberi jogok, a demokratikus alapelvek és az alapvető szabadságjogok érvényesülése érdekében, és felhívja az EU-t, hogy a nemzetbiztonság garantálása, valamint az ország és a régió békéjének és stabilitásának biztosítása érdekében támogassa ebben nemzetközi partnereit, és biztosítson pénzügyi támogatást a meglévő kormányzati programok megerősítésére; kitart amellett, hogy az as-Sabáb által gyakorolt elharapódzó erőszakot a szomszédos országokkal közösen kell kezelni; kéri az EU-t, hogy ebben az ügyben biztosítsa az összes szükséges pénzügyi, logisztikai és szakértői támogatást, többek között az Afrikai Békekeret és az uniós válságkezelési eszközök igénybevételének lehetőségét;

18.

felhívja a kenyai biztonsági erőket, hogy adjanak törvényes választ a támadásokra a terrorfenyegetés leküzdése céljából; felhívja a kenyai kormányt, hogy biztosítsa a területén található menekülttáborok biztonságát és védelmét a nemzetközi joggal összhangban;

19.

hangsúlyozza, hogy a nemzetközi terrorizmust illegális pénzmosásból, váltságdíjakból, zsarolásból, kábítószer-kereskedelemből és korrupcióból származó pénzzel finanszírozzák; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a harmadik országokkal való együttműködést a terrorizmus finanszírozását célzó pénzmosással kapcsolatos titkosszolgálati információk megosztása érdekében;

20.

ismételten megerősíti, hogy támogat minden olyan kezdeményezést, amely előmozdítja a vallási és egyéb közösségek közötti párbeszédet és kölcsönös tiszteletet; felhív minden vallási vezetőt, hogy mozdítsa elő a toleranciát, és tegyen kezdeményezéseket a gyűlölet és a szélsőséges és erőszakos radikalizálódás ellen;

21.

elítéli az oktatási intézmények és épületek ellen intézett terrortámadásokat, melyek arra irányulnak, hogy aláássák az oktatást és az emberek méltóságát, valamint bizalmatlanságot és megosztottságot idézzenek elő a különböző közösségek között; emlékeztet arra a világszerte elítélt 2014. évi esetre, amikor a nigériai Chibok városában a Boko Haram dzsihadista terrorcsoport keresztény fiatal lányokat rabolt el és tüntetett el;

22.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, Kenya kormányának, az Afrikai Unió intézményeinek, a Kormányközi Fejlesztési Hivatalnak (IGAD), az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Közgyűlésének, valamint az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés társelnökeinek.

21.9.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 346/55