30.8.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 316/1

30.8.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 316/2

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkére és 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 23. cikkére,

—

tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre (EJEE),

—

tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések (diszkrimináció) minden formájának kiküszöböléséről szóló 1979. december 18-i ENSZ-egyezményre (CEDAW),

—

tekintettel az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomásáról szóló 1949. évi ENSZ-egyezményre,

—

tekintettel a Nők Negyedik Világkonferenciáján 1995. szeptember 15-én elfogadott Pekingi Nyilatkozatra és Cselekvési Platformra, továbbá az ENSZ ezt követő Peking+5 (2000), Peking+10 (2005) és Peking+15 (2010) különleges ülésein elfogadott záródokumentumokra,

—

tekintettel a polgári ügyekben hozott védelmi intézkedések kölcsönös elismeréséről szóló 2013. június 12-i 606/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1),

—

tekintettel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (2),

—

tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló 2006. december 13-i ENSZ-egyezményre, és különösen annak a fogyatékossággal élő nőkről szóló 6. cikkére,

—

tekintettel az európai védelmi határozatról szóló 2011. december 13-i 2011/99/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (3),

—

tekintettel az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló 2011. április 5-i 2011/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (4),

—

tekintettel a tőzsdén jegyzett társaságok nem ügyvezető igazgatói körében a nemek közötti egyensúly javításáról és kapcsolódó intézkedésekről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre (a vezetőtestületekben lévő nőkről szóló irányelv (COM(2012)0614) irányuló javaslatra,

—

tekintettel az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményére (Isztambuli Egyezmény),

—

tekintettel a nemek közötti egyenlőségről szóló 2011. március 7-i európai paktumra (2011–2020) (5),

—

tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőség iránti fokozott elkötelezettség – A nők chartája” című 2010. március 5-i bizottsági közleményre (COM(2010)0078),

—

tekintettel „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia 2010–2015” című 2010. szeptember 21-i bizottsági közleményre (COM(2010)0491),

—

tekintettel az „EURÓPA 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

—

tekintettel a Bizottság szolgálatainak „A nők és a férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó, 2010–2015 közötti időszakra érvényes stratégia időközi felülvizsgálata” című 2013. szeptember 16-i munkadokumentumára (SWD(2013)0339),

—

tekintettel a Bizottság szolgálatainak „A nők és férfiak közötti egyenlőség terén elért haladás – 2012. évi jelentés” című 2013. május 8-i munkadokumentumára (SWD(2013)0171),

—

tekintettel a Bizottság „Fellépés a női nemi szervek megcsonkításának megszüntetése érdekében” című 2013. november 25-i közleményére (COM(2013)0833),

—

tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) által készített, „A Pekingi Cselekvési Platform uniós tagállamok általi végrehajtásának áttekintése – A nők elleni erőszak: áldozatsegítés (2012)” című jelentésre,

—

tekintettel „A nők és leányok elleni erőszak minden formájának, köztük a női nemi szervek megcsonkításának a megelőzése és az ellene való küzdelem” című 2014. június 5–6-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel a női nemi szervek megcsonkításának felszámolásáról szóló 2014. február 6-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód különböző szempontjaira vonatkozóan 1975 óta elfogadott különböző uniós irányelvekre (2010/41/EU (7), 2010/18/EU (8), 2006/54/EK (9), 2004/113/EK (10), 92/85/EGK (11), 86/613/EGK (12) és 79/7/EGK (13) irányelvek),

—

tekintettel a férfi és női munkavállalók egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása elvének alkalmazásáról szóló 2013. szeptember 12-i állásfoglalására (14),

—

tekintettel a gazdasági válságnak a nemek közötti egyenlőségre és a nők jogaira kifejtett hatásáról szóló 2013. március 12-i állásfoglalására (15),

—

tekintettel „A nők oktatási és foglalkozási mobilitásáról az Európai Unióban” című 2013. június 11-i állásfoglalására (16),

—

tekintettel „A nemi sztereotípiák felszámolásáról az EU-ban” című 2013. március 12-i állásfoglalására (17),

—

tekintettel „Az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottságának 57. ülésszaka, amelynek témája a nőkkel és a lányokkal szembeni erőszak minden formájának kiküszöbölése és megelőzése” című 2013. február 6-i állásfoglalására (18),

—

tekintettel „A nők munkakörülményeiről a szolgáltatási ágazatban” című 2012. szeptember 11-i állásfoglalására (19),

—

tekintettel a férfi és női munkavállalók egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása elvének alkalmazásáról szóló, a Bizottsághoz intézett ajánlásokat tartalmazó 2012. május 24-i állásfoglalására (20),

—

tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2009” című 2010. február 10-i (21), „A nők és a férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2010” című 2011. március 8-i (22) és „A nők és a férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2011” című 2012. március 13-i (23) állásfoglalásaira,

—

tekintettel a nőkről és a vállalkozásvezetésről szóló 2011. július 6-i állásfoglalására (24),

—

tekintettel a nők elleni erőszakkal szembeni fellépést célzó, új uniós politikai keret prioritásairól és körvonalairól szóló 2011. április 5-i állásfoglalására (25),

—

tekintettel „A nőket sújtó szegénység megjelenési formáiról az Európai Unióban” című 2011. március 8-i állásfoglalására (26),

—

tekintettel a gazdasági hanyatlás és a pénzügyi válság nemek szerinti szempontjairól szóló 2010. június 17-i állásfoglalására (27),

—

tekintettel a nemek közötti megkülönböztetésmentességről és a nemzedékek közötti szolidaritásról szóló 2009. február 3-i állásfoglalására (28),

—

tekintettel a szexuális kizsákmányolásról és a prostitúcióról, valamint ezeknek a nemek közötti egyenlőségre gyakorolt hatásáról szóló 2014. február 26-i állásfoglalására (29),

—

tekintettel „A nők és a szegénység az Európai Unióban” című 2005. október 13-i állásfoglalására (30),

—

tekintettel a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemről szóló 2014. február 25-i állásfoglalására (31),

—

tekintettel a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 92/85/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre (a szülési szabadságról szóló irányelv COM(2008)0637) irányuló javaslatra,

—

tekintettel a Tanácsnak a nemek közötti egyenlőségnek a sport területén való érvényesítéséről szóló 2014. május 20-i következtetéseire,

—

tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló 2006/54/EK irányelvre (32),

—

tekintettel a Bizottságnak a barcelonai célokról szóló, „A gyermekgondozási ellátás fejlesztése Európában a fenntartható és inkluzív növekedésért” című 2013. június 3-i eredményjelentésére,

—

tekintettel „Statisztikai adatok az európai női vállalkozókról” című 2014. szeptemberi bizottsági jelentésre,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) az „Unió-szerte végzett felmérés a nőkkel szembeni erőszakról” című 2014. márciusi jelentésére, amely első alkalommal szolgáltatott adatokat a nőkkel szembeni erőszak számos formájának mértékéről, természetéről és következményeiről, valamint az áldozatoknak az erőszakos eseményekre adott válaszairól és a jogaik ismeretéről,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés népegészségügyről szóló 168. cikkére, és különösen annak 168. cikke (7) bekezdésére, amely szerint „Az Unió tevékenységének tiszteletben kell tartania a tagállamoknak az egészségügyi politikájuk meghatározására, valamint az egészségügyi szolgáltatások és az orvosi ellátás megszervezésére és biztosítására vonatkozó hatáskörét”,

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A8-0015/2015),

A.

mivel a nők és férfiak közötti egyenlőség a Szerződésekben az 1957-es Római Szerződés óta és az Európai Unió Alapjogi Chartájában is elismert alapvető jog; mivel annak ellenére, hogy az Európai Unió számos szöveget fogadott el a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód biztosítása, továbbá a nemi alapú megkülönböztetés elleni küzdelem céljából, és hogy az Unió minden tevékenységét illetően elkötelezte magát a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése mellett, nem történt elegendő előrelépés, és továbbra is sok az egyenlőtlenség a nők és a férfiak között;

B.

mivel a nők és a férfiak közötti egyenlő bánásmód elve feltételezi, hogy nem áll fenn semmiféle közvetlen vagy közvetett megkülönböztetés, az anyaság, az apaság és a családi kötelezettségek megosztása alapján sem;

C.

mivel feltétlenül figyelembe kell venni az Európában számos nő és lány által tapasztalt megkülönböztetés sokféle és egymást keresztező formáit (fogyatékosság, migráns háttér, etnikai származás, életkor, szexuális irányultság, nemi identitás, terhesség, lakhatási helyzet, alacsony iskolázottsági szint, erőszak áldozata stb. alapján), valamint hogy körülményeik rosszabbodtak az elmúlt évek során;

D.

mivel az Európa 2020: az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája ambiciózus célokat tűzött ki maga elé – például 2020-ig 75 %-os foglalkoztatási arány és a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés kockázatának kitett személyek legalább 20 millióval történő csökkentése –, amelyeket csak akkor lehet elérni, ha a tagállamok a nők és a férfiak közötti valódi egyenlőséget támogató innovatív szakpolitikákat valósítanak meg;

E.

mivel a tagállamok által bevezetett költségvetési konszolidációs politikák leginkább a női munkavállalók által dominált közszférát érintik, amelynek a nők a legnagyobb haszonélvezői, ezért őket kétszeresen is sújtják e politikák, és mivel e politikák bizonytalanabbá teszik a foglalkoztatást, különösen a részmunkaidős (a nők 32 %-a, szemben a férfiak 8,2 %-ával) és az ideiglenes foglalkoztatás gyakoribbá válása miatt, nem beszélve a bérek csökkentéséről;

F.

mivel több nő él szegénységben és kirekesztésben, mint férfi, különösen ami az idős nőket – akiknek a nyugdíja a férfiakénál átlagosan 39 %-kal alacsonyabb – és az egyedülálló anyákat illeti; mivel a családi élethez kapcsolódó okokból kifolyólag a nők a férfiaknál gyakrabban dolgoznak részmunkaidőben, ideiglenes vagy határozott időre szóló munkaszerződéssel, és mivel a nők szegénysége nagyrészt foglalkoztatásuk bizonytalanságából fakad;

G.

mivel a szegénység elleni küzdelem egyike a Bizottság által az Európa 2020 stratégia keretében javasolt öt mérhető célkitűzésnek; mivel az Európa 2020 stratégia 10. integrált iránymutatása (a társadalmi integráció előmozdítása és a szegénység elleni küzdelem) bátoríthatja az olyan nemzeti politikák elfogadását, amelyek védelmet nyújtanak a nőknek különösen a szegénység kockázatával szemben, biztosítva a jövedelembiztonságot az egyszülős családok és az idősebb nők számára,

H.

mivel az Európai Unióban csökken a születési arány, amit tovább súlyosbít a válság, mivel a munkanélküliség, a kiszámíthatatlan és bizonytalan jövő és gazdasági helyzet következtében a párok, és különösen a fiatalabb nők később vállalnak gyermeket, ami tovább fokozza a népesség elöregedését az Európai Unióban;

I.

mivel bizonyos tagállamokban a jelenlegi adórendszer olyannyira korlátozottan értelmezi a család fogalmát, hogy azzal előnyben részesíti az egykeresős családokat, gyakran eltántorítva a nőket a munkavállalástól, és nem támogatva eléggé az egyszülős családokat, a nagycsaládokat és a hozzátartozókat eltartó családokat;

J.

mivel bár az Unióban az egyetemi diplomával rendelkezők közel 60 %-a nő, aránytalanul alacsony létszámban képviseltetik magukat vezető tisztviselői és döntéshozó pozíciókban, és az unióbeli tudományos kutatók és mérnökök kevesebb mint 33 %-a nő, ugyanakkor az egészségügyi, oktatási és jóléti ágazatban aktív munkaerő közel 80 %-át teszik ki;

K.

mivel erőteljes horizontális szegregáció vagy a munkakörök nemek szerinti felosztása érvényesül: a foglalkoztatott nők közel fele a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) által létrehozott Foglalkozások Nemzetközi Osztályozási Rendszerében felsorolt 130 foglalkozás közül 10-ben összpontosul, és a munkavállalók csupán 16 %-a tölt be álláshelyeket olyan ágazatokban, amelyekben a férfiak és nők aránya megegyezik;

L.

mivel az európai cégek 99 %-át alkotó és a magánszektorbeli munkahelyek kétharmadát biztosító kis- és középvállalkozások (kkv-k) döntő szerepet játszanak az Európa 2020 stratégia intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó célkitűzésének elérésében; mivel az Unióban a vállalkozók csupán 31 %-a nő; mivel az Unióban a nők körében 10 % a vállalkozói arány, szemben a férfiakkal, akik körében ez az arány 19 %; mivel ösztönözni és támogatni kell a női vállalkozók számának növekedését;

M.

mivel az Unióban a mezőgazdaságban rendszeresen közreműködő szereplők körülbelül 42 %-a nő, és tíz európai gazdálkodásból hármat nők irányítanak; mivel Európában folyamatosan gondoskodni kell a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség előmozdításáról, ugyanakkor a nők gazdasági és társadalmi életben, különösen a mezőgazdaságban való nagyobb részvételéről;

N.

mivel a nők foglalkoztatási aránya 63 %; mivel a nemek közötti bérszakadék 16,4 %-os; mivel a nemzeti parlamenti képviselők 73 %-a férfi, mivel a nagyvállalatok igazgatótanácsainak tagjai között 17,8 % a nők aránya, és mivel a nők csaknem háromszor több időt töltenek hetente háztartási feladatok ellátásával (pl. gyermekek, idősek és fogyatékossággal élők gondozása, házimunka), mint a férfiak;

O.

mivel az újonnan megválasztott Európai Parlament képviselőinek 37 %-a, a 28 új biztos közül 9, és az Európai Unió Bíróságának 28 bírája közül 7 nő;

P.

mivel a női munkanélküliség arányát alulbecsülik, mivel sok nőt nem tartanak nyilván munkanélküliként, különösen azokat, akik vidéki vagy elszigetelt területeken élnek és sokat azok közül, akik teljes egészében a háztartási feladatoknak és a gyermeknevelésnek szentelik magukat; mivel ez a helyzet ezenkívül egyenlőtlenségeket idéz elő a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés szempontjából (juttatások, nyugdíj, szülési szabadság, betegszabadság, a társadalombiztosításhoz való hozzáférés stb.);

Q.

mivel a jelenlegi ütemben 2038-ig tartana, hogy a nők foglalkoztatási aránya elérje a 75 %-ot, az egyenlő fizetés elérésére pedig 2084-ig kellene várni; mivel a nemzeti parlamentekben, az uniós intézményekben és a nagyvállalatok igazgatótanácsaiban 2034-ig valósulna meg az egyenlőség, 2054-ig kellene azonban várni a házimunka egyenlő mértékű elosztására;

R.

mivel a nők gazdasági függetlensége és a felelősségteljes pozíciók felé történő elmozdulásuk, valamint a nők és férfiak egyenlő munkaerő-piaci részvétele – mint a szegénység megelőzésének és csökkentésének egyik eszköze – előtt az jelenti a fő akadályt, hogy általánosságban nem mozdítják elő a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtését lehetővé tevő politikákat, konkrétan pedig nincs elég megfizethető és minőségi gyermekgondozási létesítmény, illetve az idősek és a speciális ellátást igénylők számára kínált támogató szolgáltatás;

S.

mivel a nők és férfiak közötti egyenlőség megteremtésének elengedhetetlen előfeltétele a családi és háztartási feladatkörök férfiak és nők közötti megosztása, különösen a szülői és apasági szabadság kihasználása révén; mivel a tagállamok negyedében nem érhető el apasági szabadság;

T.

mivel a hagyományos nemi szerepek és a sztereotípiák továbbra is erőteljesen befolyásolják a nők és férfiak közötti feladatmegosztást a háztartásokban, a munkahelyeken és általában a társadalomban, korlátozva ezzel a nők foglalkoztatási lehetőségeit és személyes és szakmai fejlődését, és megakadályozva, hogy önálló személyekként és gazdasági szereplőkként teljes mértékben kibontakozzanak;

U.

mivel a média szerepet játszhat mind a sztereotípiáknak, a nőkről alkotott kép lealacsonyításának és a fiatal lányok nemi koraérettségének terjesztésében, mind pedig a nemi sztereotípiák meghaladásában, a nők döntéshozatalban való részvételének előmozdításában, valamint a nemek közötti egyenlőség elősegítésében;

V.

mivel a Tanács még mindig nem alakított ki hivatalos álláspontot két európai parlamenti állásfoglalás elfogadását követően a nők és férfiak közötti egyenlőség szempontjából alapvető témákban, nevezetesen a szülési szabadságról szóló irányelvre irányuló javaslatról szóló 2010. október 20-i és a tőzsdén jegyzett társaságok nem ügyvezető igazgatói körében a nemek közötti egyensúly javításáról és kapcsolódó intézkedésekrők szóló irányelvre irányuló javaslatról szóló 2013. november 20-i állásfoglalásait követően;

W.

mivel a 2006/54/EK irányelv alkalmazásáról szóló 2013. december 6-i jelentésében a Bizottság felvetette annak kérdését, hogy 26 tagállam nemzeti jogszabályai megfelelnek-e az irányelv új rendelkezéseinek (33);

X.

mivel a FRA 2014. márciusi felmérése szerint az Unióban minden harmadik nő volt már fizikai és/vagy szexuális erőszak áldozata, és a 15 évnél idősebb nők közül minden ötödik szenvedett már el fizikai erőszakot, és csaknem minden második volt már pszichológiai erőszak áldozata; mivel a nők elleni erőszak az alapvető jogok megsértésének minősül, amely potenciálisan komoly pszichológiai következményekkel jár, és életkortól, oktatási szinttől, jövedelemtől, társadalmi helyzettől és származási országtól vagy lakóhelytől függetlenül a társadalom minden szintjét érinti, emellett azon bűncselekmények típusába tartozik, amelyekre a legritkábban derül fény; mivel a nők elleni erőszak jelenti a nők és férfiak közötti valódi egyenlőség egyik fő akadályát;

Y.

mivel növekszik a nők és lányok ellen az interneten elkövetett erőszak, és e tekintetben rendkívül aggasztó a kiskorúak közösségi hálózatokon tanúsított magatartása;

Z.

mivel az emberkereskedelem felszámolására irányuló európai uniós stratégia 2016-ban lejár; mivel az Eurostat emberkereskedelemről szóló 2014. évi jelentése szerint az Unióban zajló emberkereskedelem nyilvántartásba vett áldozatainak 80 %-át nők és lányok alkotják;

AA.

mivel hat tagállam még nem írta alá az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményét (Isztambul Egyezmény), és mindössze nyolc tagállam ratifikálta azt;

AB.

mivel a megbízható, összehasonlítható és a nemek szerint lebontott adatok összegyűjtése kiemelten fontos a nemzeti és uniós közpolitikák kialakítása szempontjából, különösen ami a nőkkel szembeni erőszakot illeti;

AC.

mivel a nők sajátos egészségügyi problémákkal néznek szembe, és a férfiaknál kevésbé gyakran vesznek részt klinikai vizsgálatokban, és e különbségeknek nagy jelentőségük van a nők egészsége szempontjából;

AD.

mivel a lányok és a nők, különösen a 15 és 24 év közöttiek kevésbé vesznek részt fizikai tevékenységben, mint a fiúk és a férfiak, és mivel a sport a megerősödés és a kiteljesedés egyik eszköze, valamint az állampolgári magatartás és a szolidaritás előmozdítója, és mivel a sport rendszeres gyakorlása javítja a fizikai és pszichikai egészséget; mivel a nők elleni erőszak, a sztereotípiák, a jövedelmi különbségek és a nők vezető állásokba kerülését gátló tényezők a sport területén is jelen vannak;

AE.

mivel a szexuális és reproduktív jogok alapvető emberi jogok, és mivel azokat figyelembe kell venni az egészségügy terén megvalósuló uniós cselekvési programban;

AF.

mivel a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal foglalkozó szakpolitikák kialakítása és végrehajtása tagállami hatáskörbe tartozik;

AG.

mivel az Európai Bizottság által összeállított, a nők és férfiak közötti egyenlőségről szóló éves jelentés kiemelten fontos eszköz az európai nők helyzete alakulásának értékelése szempontjából;

1.

felszólítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy szakpolitikáik kidolgozása, költségvetési eljárásaik és a közösségi programok és tevékenységek végrehajtása során, különösen a gazdaságélénkítés politikájának keretében proaktív intézkedések segítségével érvényesítsék a nemek, a női jogok és az esélyegyenlőség szempontjait eseti alapú nemi szempontú hatásvizsgálatok révén;

2.

sajnálattal mutat rá, hogy „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia 2010–2015” céljai meghiúsulni látszanak, különösen a gazdasági függetlenség tekintetében, többek között a szülési szabadságról szóló irányelvre irányuló javaslat visszavonása miatt; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a férfiak és nők közötti gazdasági különbségek fokozatosan nőnek;

3.

felszólítja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nemek közötti foglalkoztatási különbségek csökkentése terén elért eredmények mérése céljából és az éves növekedési jelentésben szereplő szakpolitikai intézkedések eredményeinek országspecifikus ajánlásokká történő átalakítása érdekében építsenek be egy nemi szempontú pillért az Európa 2020 stratégiába;

4.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat egy általános terv kidolgozására a szociális infrastruktúrába történő beruházásra, mivel becslések szerint egy nemek közötti egyenlőségen alapuló beruházási tervvel fokozatosan, 2018-ig 2,4 %-kal többel emelkedne az európai bruttó hazai termék (GDP), mint egy ilyen terv nélkül;

5.

kiemeli, hogy ha a nők és a férfiak egyenlő alapon vennének részt a munkaerőpiacon, jelentősen növelni lehetne az Unió gazdasági potenciálját, és mindemellett biztosítani lehetne annak igazságos és inkluzív jellegét; emlékeztet arra, hogy a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) prognózisai szerint a teljesen egyenlő részvételi arány 2030-ra az egy főre jutó GDP 12,4 %-os növekedését eredményezné;

6.

kiemeli, hogy sürgősen fel kell venni a küzdelmet a női szegénység, különösen az idős nőket, az egyedülálló anyákat, emellett a nemi alapú erőszak áldozatait, a fogyatékossággal élő nőket, a migráns nőket és a kisebbségek tagjait érintő szegénység ellen; felszólítja ezért a tagállamokat, hogy hajtsanak végre eredményesebb stratégiákat, és hatékonyabb módon használják fel a szociális politikákhoz rendelt forrásokat, különösen az Európai Szociális Alapot és a strukturális alapokat;

7.

sajnálatosnak tartja, hogy a szociálpolitikák hatékonysága a szegénység csökkentésében csaknem 50 %-kal esett vissza 2012-ben a 2005-ös eredményhez képest a – legtöbb özvegyre és egyedülálló anyára jellemző – egykeresős háztartásokban; aggodalmának ad hangot amiatt is, hogy az alkalmazott szociálpolitikák hatékonysága egyes tagállamokban alig éri el az uniós átlag harmadát; felszólítja ezért a tagállamokat, hogy a szegénység (elsősorban a nők körében történő) elterjedésével szembeni fellépés részeként erősítsék főleg a munkanélküliek szociális védelmét célzó szociálpolitikákat;

8.

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy foglalkozzon a szegénység és a társadalmi kirekesztés nemi dimenziójával; sajnálatosnak tartja, hogy az éves európai szemeszter ciklusainak részeként eddig elfogadott országspecifikus ajánlások nem igazodtak kellőképpen az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási és szociális célkitűzéseihez; kéri, hogy az országspecifikus ajánlások következetesen foglalkozzanak a női szegénység strukturális okaival;

9.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a családszerkezet változását az adókhoz és az ellátásokhoz kapcsolódó szakpolitikáik kidolgozása során, különösen támogatva anyagilag az egyszülős családokat és az idős személyeket adójóváírás vagy az egészségügyi ellátáshoz kapcsolódó segítség révén;

10.

felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot annak biztosítására, hogy a férfiak és nők közötti egyenlőséget és a nemi dimenzió érvényesülését vegyék figyelembe a kohéziós politika keretébe tartozó alapokban, és segítsék elő azokat az alapok és programjaik előkészítése és végrehajtása során, beleértve nyomon követésüket, a róluk szóló jelentéstételt és az értékelésüket is;

11.

sajnálatosnak tartja, hogy az éves jelentés csupán az Európai Unió Alapjogi Chartájának alkalmazásáról szóló jelentéshez csatolt munkadokumentum, és felszólítja a Bizottságot, hogy egy hivatalos és konkrét elfogadás támogatása révén adja meg a jelentésnek az azt megillető politikai legitimitást;

12.

kiemeli a nők és férfiak bérezése és nyugdíja közötti különbség csökkentésének feltétlen szükségességét, részben azon probléma orvoslása révén, hogy a részmunkaidős, alacsony javadalmazású és bizonytalan munkakörökben jellemzően nőket foglalkoztatnak, továbbá megfelelő színvonalú gondozást nyújtó intézmények biztosításával a gyermekek és más eltartottak számára; a lehető leghatározottabban elítéli, hogy az Unióban élő nők több mint egyharmada nem részesül semmilyen nyugellátásban; ennek megfelelően sürgősen kéri a tagállamokat, hogy biztosítsák a 2006/54/EK irányelvben meghatározott jogok – különösen az egyenlő díjazás és a fizetések átláthatóságának elve – teljes körű alkalmazását, és hogy vizsgálják felül az egyenlő bánásmód terén létező nemzeti jogszabályaikat azok egyszerűsítése és modernizálása céljából; felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is rendszeresen értékelje a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó irányelvek átültetését, és felkéri a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb nyújtson be javaslatot a 2006/54/EK irányelv átdolgozására az említett irányelv 32. cikkének megfelelően és az EUMSZ 157. cikke alapján, követve a Parlament 2012. május 24-i állásfoglalásához csatolt mellékletben kifejtett részletes ajánlásokat;

13.

a lehető leghatározottabban elítéli, hogy a nők a férfiakétól eltérő bért kapnak olyan esetekben is, amikor a férfiakkal azonos vagy egyenértékű állásokat töltenek be, és elítéli a horizontális és a vertikális szegregációt egyaránt; hangsúlyozza továbbá, hogy az alacsony béreket túlnyomórészt, a rendkívül alacsony béreket pedig csaknem kivétel nélkül a részmunkaidőben foglalkoztatottak kapják, és emlékeztet, hogy a dolgozó szegények mintegy 80 %-a nő; rámutat, hogy az európai hozzáadott érték értékelésének következtetései szerint a nemek közötti bérszakadék egy százalékpontos csökkentése 0,1 %-kal emelné a gazdasági növekedést, így a jelenlegi gazdasági hanyatlás közepette döntő fontosságú a nemek közötti bérszakadék megszüntetése; felszólítja ezért a tagállamokat, a munkaadókat és a szakszervezeteket, hogy dolgozzanak ki és vezessenek be a munkahelyek értékelésére szolgáló specifikus és használható eszközöket, amelyek segítségével meghatározhatók az egyenlő értékűnek tekinthető munkák, és ezáltal biztosítható a férfiak és a nők egyenlő díjazása;

14.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hajtsanak végre a nők minőségi foglalkoztatását elősegítő proaktív szakpolitikákat az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek teljesítése céljából, a sztereotípiák, a horizontális és a vertikális foglalkoztatási szegregáció elleni küzdelem, a részmunkaidő és a teljes munkaidő közötti átmenet támogatása, illetve különösen a foglalkoztatásban, oktatásban vagy képzésben részt nem vevők (NEET-fiatalok) megcélzása révén; felszólítja a tagállamokat, hogy határozzanak meg konkrét foglalkoztatási célokat a nemzeti reformprogramjaik keretében, hogy biztosítsák a nők és férfiak egyenlő hozzáférését a munkaerőpiacra való belépés és a munkaerőpiacon maradás érdekében;

15.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy proaktív politikák végrehajtásával ösztönözzék a nőket tudományos hivatás választására, illetve elsősorban tájékoztató és figyelemfelkeltő kampányok segítségével mozdítsák elő a nők részvételét a tipikusan férfiasnak tartott ágazatokban, különösen a tudomány és az új technológiák ágazatában annak érdekében, hogy teljesen kiaknázható legyen az a humán tőke, amit az európai nők képviselnek; hangsúlyozza különösen, hogy az információs és kommunikációs technológiák (ikt) új lehetőségeket kínálnak, és felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a következő öt év során a digitális menetrend prioritásai között teljes mértékben érvényesüljenek a nemi szempontok;

16.

hangsúlyozza, hogy a pénzügyi függetlenség kulcsfontosságú eszköz az egyenlőség biztosításához, és hogy a női vállalkozók az uniós növekedés és versenyképesség alábecsült és kihasználatlan potenciálját alkotják; felszólítja ezért a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét (EIGE) több és jobb adat gyűjtésére a női vállalkozókról; felszólítja a tagállamat, a Bizottságot, más érdekelt testületeket, mint például a kereskedelmi kamarákat és az ágazatokat, hogy ösztönözzék, segítsék elő és támogassák a női vállakozásokat a hitelhez való jutás megkönnyítése, a bürokratikus eljárások csökkentése, a nők induló vállalkozásai előtt álló egyéb akadályok megszüntetése, a nemek közötti egyenlőség szempontjainak a kapcsolódó politikákban való érvényesítése, a női szociális vállalkozók számára egy egységes többnyelvű elektronikus adatcsereplatform létrehozása, valamint regionális és európai mentorálási és együttműködési hálózatok támogatása révén;

17.

úgy véli, hogy a nők munkaerő-piaci visszatérésének megkönnyítéséhez összetett szakpolitikai megoldásokra van szükség (bevonva a szakképzést és az élethosszig tartó tanulást, valamint a stabilabb foglalkoztatást és a nők szükségleteihez igazított munkaszervezést), és felhívja a figyelmet a rugalmas munkaidő koncepciójának általános elterjedésére; rámutat, hogy ez a fajta rugalmasságigény nagyobb mértékben érinti a többségében nőkből álló részmunkaidős munkavállalói csoportot; fenntartja ezért, hogy meg kell védeni a kollektív szerződéshez való jogot, mivel az hozzájárul a hátrányos megkülönböztetés elleni harchoz, emellett védelmezi és erősíti a jogokat;

18.

hangsúlyozza, hogy a munkakörülmények fokozott rugalmassága növelhetii a nők lehetőségeit a munkaerőpiacon való aktív részvételre, de megjegyzi ugyanakkor, hogy a rugalmasság negatív hatással is lehet a nők bérére és nyugdíjára; rámutat ezért a munka és a magánélet közötti egyensúlyra törekvő konkrét javaslatok szükségességére, és a munkahelyi, a családi és a szociális feladatok egyenlőbb megosztására ösztönzi a férfiakat és a nőket, különösen ahol eltartott személyek és gyermekek gondozása is felmerül;

19.

kéri a tagállamokat, hogy a vidékfejlesztési programokba foglaljanak bele stratégiákat a nők számára a vidéki térségekben elérhető, számukra tisztességes nyugdíjat biztosító munkahelyek számának növelésére, valamint az említett ágazat politikai, gazdasági és szociális fórumain a nők jelenlétét elősegítő, illetve a mezőgazdaság multifunkcionalitásával összhangban a vidéki térségekben az esélyegyenlőség elősegítését támogató szakpolitikákat;

20.

hangsúlyozza, hogy az Unión belül egyre nagyobb az egyetértés a nemek közötti egyenlőségnek többek között a nők gazdasági és politikai döntéshozatali folyamatban való részvétele révén megvalósuló előmozdítását illetően, amely az alapvető jogokat és a demokráciát is érinti, különösen mivel jelenleg demokratikus deficitet mutat; üdvözli az egyes tagállamokban bevezetett, jogszabály által előírt egyenlőségi rendszereket és nemi kvótákat, és felszólítja a Tanácsot, hogy alakítsa ki álláspontját a tőzsdén jegyzett társaságok nem ügyvezető igazgatói körében a nemek közötti egyensúly javításáról szóló irányelvet illetően, hogy mihamarabb folytatódjon a jogalkotási folyamat; felszólítja a Tanácsot és az Európai Bizottságot, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket, amelyek olyan intézkedések bevezetésére ösztönzik a tagállamokat, amelyek biztosítják a nők és férfiak kiegyensúlyozott részvételét a döntéshozatal különböző területein; felszólítja emellett az uniós intézményeket, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt az egyenlőség biztosítása érdekében a biztosi testületben, és valamennyi uniós intézmény, ügynökség, intézet és szerv magas beosztású pozícióiban;

21.

felszóltja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg annak a lehetőségét, hogy a közbeszerzési felhívásokba belefoglaljanak a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó kikötést, arra ösztönözve a vállalkozásokat, hogy törekedjenek a nemek közötti egyenlőség elérésére; elismeri, hogy ez az ötlet csak az Unió versenyjogának tiszteletben tartása mellett valósítható meg;

22.

üdvözli, hogy Svédország, Belgium, Franciaország, Szlovénia, Dánia és az Egyesült Királyság elérte a barcelonai célokat, és felszólítja a többi tagállamot, hogy folytassák erőfeszítéseiket; felszólítja a tagállamokat, hogy haladják meg a barcelonai célokat egy rendszerszerűbb és integráltabb megközelítés alkalmazásával az oktatás és az iskola előtti gondozási szolgáltatások terén a nemzeti és helyi hatóságok között, különösen a három évnél fiatalabb gyermekek esetében; felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa pénzügyileg a tagállamokat a szülők számára kínált megfizethető gondozási rendszerek – különösen bölcsődék – biztosításában, többek között ilyen típusú gondozási rendszerek munkahelyeken történő létrehozása révén; úgy véli, hogy a családi tervek, a magánélet és a szakmai ambíciók összeegyeztetése csak akkor érhető el, ha az érintett személyek gazdasági és társadalmi szempontból valóban szabadon választhatnak, és őket uniós és nemzeti szintű politikai és gazdasági döntésekkel támogatják, anélkül hogy ebből hátrányuk származna, és ha a szükséges infrastruktúra rendelkezésre áll, felszólítja a tagállamokat, hogy növeljék a gyermekgondozáshoz nyújtott támogatásokat azáltal, hogy bővítik az óvodák, bölcsődék és a gyermekek napközbeni ellátását biztosító közintézmények hálózatát; felszólítja emellett a Bizottságot, hogy az országspecifikus ajánlásokban foglalkozzon a megfizethető gyermekgondozási létesítmények hiányával;

23.

a lehető leghatározottabban elítéli, hogy az elérhető uniós támogatás ellenére (a 2007–2013 közötti időszakra 3,2 milliárd euró került elkülönítése a strukturális alapokból a tagállamoknak nyújtott segítségre gyermekgondozási létesítmények fejlesztésére és a nők foglalkoztatásának elősegítésére) bizonyos tagállamok a gyermekgondozási szolgáltatások elérhetőségét (pl. óvodák bezárása) és minőségét (pl. hiányos személyzet) érintő költségvetési megszorításokat alkalmaztak, amelyek meg is emelték e szolgáltatások árát;

24.

felszólítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessék be a legalább tíz fizetett szabadnappal járó apasági szabadságot, és hogy támogassák azokat a jogszabályi és egyéb eszközöket, amelyek lehetővé teszik, hogy a férfiak, különösen az apák élhessenek a munka és a magánélet közötti egyensúlyhoz való jogukkal, többek között a szülői szabadság elősegítése révén, amelyet akár az apa, akár az anya kivehet, de nem adhat át a gyermek egy meghatározott koráig;

25.

sajnálatosnak tartja, hogy a Tanács blokkolja a szülési szabadságról szóló irányelvet; felszólítja a tagállamokat, hogy folytassák az erről szóló tárgyalásokat, és megismétli együttműködési szándékát;

26.

felszólítja a tagállamokat, hogy a magánélet, a család és a munka összehangolása érdekében biztosítsanak megfizethető, rugalmas, minőségi és elérhető ellátást azoknak, akik a kellő funkcionális önállóság hiányában egyedül nem képesek elvégezni a mindennapi élet tevékenységeit;

27.

felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze az Isztambuli Egyezmény tagállami ratifikálását, és az Unió mihamarabbi csatlakozását az Egyezményhez; hangsúlyozza, hogy az Isztambuli Egyezmény minden tagállam általi közvetlen ratifikálása egy integrált politika kialakításához és a nemzetközi együttműködés előmozdításához vezetne a nőkkel szembeni erőszak minden formája elleni küzdelem területén;

28.

megismétli azon kérését, hogy a Bizottság nyújtson be az EUMSZ 84. cikkén alapuló, a nők és a lányok elleni erőszak megelőzése terén a tagállami fellépések előmozdítására és támogatására irányuló intézkedések megállapításáról szóló jogszabálytervezet, támogatva egy átfogó és hatékony szakpolitikai keretet a nemi alapú erőszakról, elsősorban a megelőzésre, az elkövetők bíróság elé állítására, az áldozatok védelmére, valamint a szükséges és megfelelő szolgáltatásnyújtásra és a nemek közötti egyenlőségről szóló oktatásra helyezve a hangsúlyt, valamint szankciókat előírva a nőkkel szembeni diszkriminatív és erőszakos viselkedésre vonatkozóan; felszólítja továbbá a tagállamokat, hogy módszeresen törekedjenek arra, hogy a nők képesek legyenek jelenteni az erőszakot a hatóságoknak, továbbá törekedjenek az áldozatokkal foglalkozó szakértők oktatására és képzésére;

29.

felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a „Fellépés a női nemi szervek megcsonkításának megszüntetése érdekében” című közleményének hatékony és megfelelően finanszírozott végrehajtását;

30.

felkéri a Tanácsot, hogy aktiválja az áthidaló klauzulát, azaz fogadjon el egyhangú határozatot arról, hogy a nemi alapú erőszak is az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdésében felsorolt bűncselekmények közé tartozik, amely már tartalmazza az emberkereskedelmet, illetve a nők és gyermekek szexuális kizsákmányolását;

31.

felszólítja a Bizottságot a digitális piac fokozottabb szabályozására a nők és a lányok internetes erőszakkal szembeni védelme érdekében;

32.

javasolja, hogy a tagállamok a családon belüli erőszak felszámolására irányuló nemzeti cselekvési terveikben írják elő, hogy az okmányokkal nem rendelkező migráns nők számára ugyanolyan támogatást kell nyújtani, mint a legálisan tartózkodó nőknek, és ne követeljék meg az intézményektől, hogy ilyen eseteket jelenteniük kelljen a hatóságoknak;

33.

javasolja, hogy a tagállamok erősítsék meg térítésmentes közegészségügyi szolgáltatásaikat annak érdekében, hogy az erőszak áldozatává váló minden nő, így a menekültek számára is segítséget nyújtsanak, többek között kapacitásuk növelésével, speciális segítséget nyújtva a különböző állampolgárságú és a fogyatékossággal élő nők számára;

34.

megismétli azon kérését, hogy a Bizottság és a tagállamok nyilvánítsák 2016-ot a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem európai évének, elegendő forrást biztosítva a tudatosságnövelő tevékenységek megvalósításához; hangsúlyozza e célból, hogy megfelelő képzést kell nyújtani az érintett hatóságok és szolgálatok, illetve a szakemberek, mint például a rendőrök, orvosok, közigazgatási tisztviselők, ügyvédek, tanárok és mindenki számára, aki munkakörén belül segítséget nyújt az erőszak áldozatává vált nőknek;

35.

kéri a Bizottságot, hogy hozza létre az európai védelmi határozatok nyilvántartását, tekintettel arra, hogy 2015. január 11-én lejárt az európai védelmi határozatról szóló 2011/99/EU irányelv tagállami átültetésének határideje;

36.

elismeri, hogy a háborús övezetekben a nőkkel szembeni erőszak jelensége a nők alapjogainak nyilvánvaló megsértését jelenti, ami a női nem lealacsonyításában és megalázásában nyilvánul meg; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség alapvetően járul hozzá a béke megszilárdításához, mivel kifejezi a női nemmel szembeni hasonló jelenségek megelőzésének és leküzdésének szükségességét;

37.

felkéri az EIGE-t, az Európai Unió Alapjogi Ügynökségét és az Eurostatot, hogy folytassák az összehasonlítható adatok, különösen az erőszakról szóló harmonizált adatok gyűjtését annak érdekében, hogy a tagállamok és a Bizottság rendelkezésére álljanak az eredményes szakpolitikák kidolgozásához szükséges eszközök; felszólítja továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy figyelmüket a nemek közötti egyenlőség intézményi mechanizmusainak a tagállamokban fennálló helyzetére összpontosítsák annak érdekében, hogy a gazdasági válság és az annak kapcsán végrehajtott reformok ne érintsék hátrányosan ezeket a mechanizmusokat, amelyek nélkül a nemek közötti egyenlőség valamennyi szakpolitikára – és a kezeléséhez szükséges eltérésekre – vonatkozó horizontális prioritása nem lesz eredményes;

38.

felszólítja a Bizottságot, hogy mind a finanszírozása, mind a láthatósága szempontjából tartsa meg a Daphné programot a Jogok és polgárság programon belül annak érdekében, hogy a nőkkel szembeni erőszak ellen küzdő szervezetek folytathassák a munkájukat;

39.

ismételten felkéri a Bizottságot, hogy a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének keretében hozza létre a nemi alapú erőszak európai megfigyelőközpontját, amely a nők és lányok elleni erőszak megelőzését tűzné ki célul egy európai koordinátor irányításával;

40.

nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy határozottan ítélje el az olyan médiakampányokat és más kommunikációs eszközöket, amelyek a szexuális erőszak áldozatait úgy jelenítik meg, mint akik felelősek azért, ami velük történt, mivel az ilyen feltételezések a nemek közötti egyenlőség minden alapelvével ellentétesek;

41.

kiemeli, hogy az oktatás meghatározó szerepet játszik a nemi sztereotípiák elleni küzdelemben és a nemi hovatartozás alapján történő megkülönböztetés megszüntetésében; hangsúlyozza, hogy a fiúkat és a férfiakat be kell vonni a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség előmozdításába; felszólítja ezért Bizottságot, hogy tegyen határozott politikai lépéseket a nemekkel kapcsolatos sztereotípiák elleni küzdelemben, és hogy javasolja a tagállamoknak a férfiak és nők egyenlő jogai és az esélyegyenlőség tudatosítását az oktatási rendszereikben;

42.

kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tegyenek lépéseket annak elérése céljából, hogy a közösségi médiában mellőzzék a szexista nyelvhasználatot, biztosítsák a nők aktív részvételét és kiegyensúlyozott képviseletét, és azt, hogy mindkét nemet változatosan, a szépségről alkotott általános elképzeléseken túlmutató módon ábrázolják, túllépve a nemi szerepekre vonatkozó szexista sztereotípiákon, különösen a gyermekeknek és fiataloknak szánt tartalmakban;

43.

felhívja a tagállamokat és a médiaszabályozókat annak mérlegelésére, hogy milyen szerepet szánnak – mennyiségi és minőségi értelemben egyaránt – a nőknek a médiában és különösen a televízióban, nem utolsósorban a női méltóság megsértésének megakadályozása, a nemi sztereotípiák közvetítésének elkerülése, illetve a kislányok hiperszexualizálására mutató tendenciák megfékezése érdekében;

44.

kéri a tagállamokat, hogy a nemek közötti egyenlőségnek a sport területén való érvényesítéséről szóló tanácsi következtetések elfogadását követően teljes mértékben aknázzák ki a sport által nyújtott lehetőségeket a nemek közötti egyenlőség előmozdítására, elsősorban azzal, hogy konkrét cselekvési terveket dolgoznak ki a sztereotípiák és az erőszak elleni küzdelemhez annak érdekében, hogy elősegítsék a férfi és női profi sportolók közötti egyenlőséget, és előmozdítsák a női sportot;

45.

megjegyzi, hogy a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal és az iskolai szexuális oktatással foglalkozó szakpolitikák kialakítása és végrehajtása tagállami hatáskörbe tartozik; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az Unió hozzájárulhat a bevált gyakorlatok előmozdításához a tagállamok körében;

46.

rámutat, hogy számos vizsgálat kimutatta, hogy a terhességmegszakítások aránya hasonló az eljárást engedélyező, illetve tiltó országokban, sőt, ez az arány az utóbbiakban magasabb (WHO, 2014);

47.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a nők maguk rendelkezhessenek szexuális és reproduktív egészségük és jogaik felett, többek között a fogamzásgátláshoz és a terhességmegszakításhoz való könnyű hozzáférés révén; támogatja ezért azokat az intézkedéseket és fellépéseket, amelyek a nők szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésének javítására, valamint a jogaikról és a rendelkezésükre álló szolgáltatásokról szóló jobb tájékoztatásukra irányulnak; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fogadjanak el olyan intézkedéseket és cselekvéseket, amelyek a férfiak körében felkeltik a tudatosságot a szexuális és reprodukcióval kapcsolatos kérdéseket érintő felelősségüket illetően;

48.

hangsúlyozza a serdülőket, fiatalokat és felnőtteket célzó aktív megelőzési, oktatási és tájékoztatási szakpolitikák jelentőségét annak érdekében, hogy az uniós polgárok jó szexuális és reproduktív egészségnek örvendjenek, ami elejét veszi a nemi úton terjedő betegségeknek és a nem kívánt terhességeknek;

49.

felszólítja a tagállamokat, hogy az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek klinikai vizsgálatai során az 536/2014/EU rendelet alkalmazásakor biztosítsák a férfiak és nők egyenlő részvételét a klinikai vizsgálatokban, különös figyelmet fordítva a résztvevők nemi összetételéhez kapcsolódó átláthatóságra; felszólítja a Bizottságot, hogy e rendelet megfelelő alkalmazásának átgondolása során kifejezetten fordítsanak figyelmet a nők és a férfiak közötti egyenlőség szempontjaira;

50.

emlékeztet arra, hogy 2011. január 22-én az Unió ratifikálta a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt, és hogy ezen egyezmény szerint a részes államoknak vállalniuk kell, hogy biztosítják és elősegítik valamennyi alapvető emberi jog és szabadság teljes megvalósulását valamennyi fogyatékossággal élő személy számára, a fogyatékosság alapján történő bármiféle hátrányos megkülönböztetés nélkül, és tartózkodnak minden olyan cselekedetben és gyakorlatban való részvételtől, amely nem egyeztethető össze az egyezménnyel;

51.

felszólítja a Bizottságot, hogy határozottan ösztönözze a nemek közötti egyenlőséget az Unió harmadik országokhoz fűződő külkapcsolataiban, így erősítve az egyenlőség kérdéseinek átfogó stratégiai megközelítését; hangsúlyozza ebben az összefüggésben a nemzetközi és regionális szervezetekkel folytatott együttműködés erősítésének fontosságát a nemek közötti egyenlőség előmozdítása és a nők jogaival kapcsolatban a tudatosság növelése érdekében;

52.

felszólítja az Uniót, hogy vessen véget az olyan politikáknak, amelyek függőségi viszonyt alakítanak ki a családtagok között a családegyesítés keretében, és felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy a migráns nők számára biztosítsanak önálló tartózkodási státuszt, különösen családon belüli erőszak esetén;

53.

felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a nemek közötti egyenlőség és a nők jogainak a partnerségi megállapodásokba és a harmadik országokkal folytatott tárgyalásokba történő belefoglalását;

54.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.

30.8.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 316/15

—

tekintettel a Bizottság 2013. évi versenypolitikáról szóló 2014. május 6-i jelentésére (COM(2014)0249) és a kapcsolódó bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2014)0148),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 101–109. cikkére,

—

tekintettel a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendeletre (1),

—

tekintettel a vasúti, közúti és belvízi közlekedési ágazatokra vonatkozó versenyszabályok alkalmazásáról szóló, 2009. február 26-i 169/2009/EK tanácsi rendeletre (2),

—

tekintettel a tagállamok és az Európai Unió versenyjogi rendelkezéseinek megsértésén alapuló, nemzeti jog szerinti kártérítési keresetekre irányadó egyes szabályokról szóló, 2014. november 26-i 2014/104/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (3),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. és 102. cikkének megsértése alapján indított kártérítési keresetekben a károk számszerűsítéséről szóló 2013. június 11-i bizottsági közleményre (4),

—

tekintettel a „Nyilvános konzultáció: A kollektív jogorvoslattal kapcsolatos egységes európai megközelítés felé” című 2011. február 4-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2011)0173),

—

tekintettel „A kollektív jogorvoslat horizontális európai kerete felé” című 2013. június 11-i bizottsági közleményre (COM(2013)0401),

—

tekintettel az uniós jog alapján biztosított jogok megsértése tekintetében a tagállamokban a jogsértés megszüntetésére irányuló és kiegészítő kollektív jogorvoslati mechanizmusok közös elveiről szóló 2013. június 11-i 2013/396/EU bizottsági ajánlásra (5),

—

tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatóságának Tematikus Főosztálya által 2012 júniusában közzétett, „Kollektív jogorvoslat a trösztellenesség területén” című tanulmányra,

—

tekintettel az 1/2003/EK tanácsi rendelet 27. cikkének (4) bekezdése szerint az AT.39740 – Google ügyben kiadott, 2013. június 11-i bizottsági közleményre (6),

—

tekintettel a COMP/39.398 – Visa MIF ügyben az 1/2003/EK tanácsi rendelet 9. cikke szerint a Bizottság számára felajánlott kötelezettségvállalásokra,

—

tekintettel a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 2004. január 20-i 139/2004/EK tanácsi rendeletre (az EK összefonódás-ellenőrzési rendelete) (7),

—

tekintettel „Az összefonódások ellenőrzése az EU-ban – az egyszerűsített eljárás és az összefonódás-ellenőrzési rendelet felülvizsgálatának tervezete” témájában tartott 2013. március 27-i bizottsági konzultációra,

—

tekintettel „Az állami támogatásokról szóló szabályoknak a pénzintézetek vonatkozásában a jelenlegi pénzügyi világválsággal összefüggésben tett intézkedésekre történő alkalmazása” című 2008. október 13-i bizottsági közleményre (8) (a bankokról szóló közlemény),

—

tekintettel „A pénzintézetek feltőkésítése a jelenlegi pénzügyi válságban: a támogatás szükséges minimális szintre történő korlátozása és az indokolatlan versenytorzulás kiküszöbölését célzó biztosítékok” című 2008. december 5-i bizottsági közleményre (9) (feltőkésítési közlemény),

—

tekintettel az értékvesztett eszközöknek a közösségi bankszektorban történő kezeléséről szóló 2009. február 25-i bizottsági közleményre (10) (az értékvesztett eszközökről szóló közlemény),

—

tekintettel az „A pénzügyi szektor életképességének helyreállítása és a jelenlegi válságban hozott szerkezetátalakítási intézkedések értékelése az állami támogatási szabályok alapján” című 2009. július 23-i bizottsági közleményre (11) (a szerkezetátalakításról szóló közlemény),

—

tekintettel az „Ideiglenes közösségi keretrendszer a finanszírozási lehetőségek elérésének támogatására irányuló állami támogatási intézkedésekhez a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válságban” című 2008. december 17-i bizottsági közleményre (12) (az ideiglenes keretrendszer),

—

tekintettel „A finanszírozási lehetőségek elérésének támogatására irányuló állami támogatási intézkedésekhez a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válságban alkalmazott ideiglenes közösségi keretszabály” című 2010. december 1-jei bizottsági közleményre (13) (a 2010. december 31-én lejáró helyébe lépő új ideiglenes keretszabály),

—

tekintettel az állami támogatási szabályoknak a pénzügyi válsággal összefüggésben nyújtott bankmentő intézkedésekre 2013. augusztus 1-jétől való alkalmazásáról szóló bizottsági közleményre (a bankokról szóló közlemény) (14),

—

tekintettel a bankok szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló iránymutatás átdolgozásáról szóló, a Gazdasági és Pénzügyi Bizottságnak címzett bizottsági vitaanyagra,

—

tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatósága Tematikus Főosztályának az „Állami támogatás – Válságszabályok a pénzügyi szektor és a reálgazdaság számára” című 2011. júniusi tanulmányára,

—

tekintettel az európai uniós állami támogatási szabályoknak az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásának ellentételezésére való alkalmazásáról szóló bizottsági közleményre (15),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 106. cikke (2) bekezdésének az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásával megbízott egyes vállalkozások javára közszolgáltatás ellentételezése formájában nyújtott állami támogatásra való alkalmazásáról szóló, 2011. december 20-i 2012/21/EU bizottsági határozatra (16),

—

tekintettel „A közszolgáltatás ellentételezése formájában nyújtott állami támogatásról szóló európai uniós keretszabály (2011)” című bizottsági közleményre (17),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének az általános gazdasági érdekű szolgáltatást nyújtó vállalkozások számára nyújtott csekély összegű támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2012. április 25-i 360/2012/EU bizottsági rendeletre (18),

—

tekintettel az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó uniós állami támogatási szabályok reformjáról szóló 2011. november 15-i állásfoglalására (19),

—

tekintettel „Az állami támogatások uniós szabályozásának korszerűsítése” című, 2012. február 9-i bizottsági közleményre (COM(2012)0209),

—

tekintettel az állami támogatások uniós szabályozásának korszerűsítéséről szóló, 2013. január 17-i állásfoglalására (20),

—

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződés 92. és 93. cikkének a horizontális állami támogatások bizonyos fajtáira [helyesen: kategóriáira] történő alkalmazásáról szóló, 1998. május 7-i 994/98/EK tanácsi rendelet és a vasúti és közúti személyszállítási közszolgáltatásról szóló, 2007. október 23-i 1370/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2012. júlis 30-i tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2012)0730),

—

tekintettel az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK rendeletet módosító, 2012. július 5-i tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2012)0725),

—

tekintettel a vasúti vállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokról szóló bizottsági iránymutatásokra (21),

—

tekintettel a szélesebb körű állami támogatási rendszerek részét képező regionális politikákról szóló 2013. június 12-i állásfoglalására (22),

—

tekintettel az Európai Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló, 2010. október 20-i egységes szerkezetbe foglalt keretmegállapodásra (23) (a továbbiakban: „keretmegállapodás”) és különösen annak (9), (12), (15) és (16) bekezdésére,

—

tekintettel a Bizottság 2003. évi, versenypolitikáról szóló XXXIII. éves jelentéséről szóló 2005. február 22-i (24), a versenypolitikáról szóló 2004. évi bizottsági jelentésről szóló 2006. április 4-i (25), a versenypolitikáról szóló 2005. évi jelentésről szóló 2007. június 19-i (26), a versenypolitikáról szóló 2006. és 2007. évi jelentésről szóló 2009. március 10-i (27), a versenypolitikáról szóló 2008. évi jelentésről szóló 2010. március 9-i (28), a versenypolitikáról szóló 2009. évi jelentésről szóló 2011. január 20-i (29), az EU versenypolitikájáról szóló éves jelentésről szóló 2012. február 2-i (30), az EU versenypolitikájáról szóló éves jelentésről szóló 2013. június 12-i (31), valamint az EU versenypolitikájáról szóló éves jelentésről szóló 2013. december 11-i (32) állásfoglalására,

—

tekintettel „A vállalkozások közötti összefonódások uniós ellenőrzésének javítása” című 2013. június 20-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra,

—

tekintettel a Bizottságnak „A vállalkozások közötti összefonódások uniós ellenőrzésének javítása” című 2014. július 9-i fehér könyvére,

—

tekintettel „A versenypolitika végrehajtásáról szóló európai uniós együttműködési megállapodásokról – a következő lépések” című 2014. február 5-i állásfoglalására (33),

—

tekintettel a Margrethe Vestager versenypolitikáért felelős biztos által az adózáson keresztül nyújtott állami támogatásra irányuló vizsgálatokról 2014. november 6-án tett nyilatkozatra,

—

tekintettel a Bizottság digitális menetrendjének 2014. évi eredménytáblájára,

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére és 132. cikkének (2) bekezdésére,

—

tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A8-0019/2015),

A.

mivel az egységes piacon belül egyes ágazatokat továbbra is megosztanak a nemzeti határok és mesterséges akadályok, miközben az olyan aggasztó gyakorlatok, mint például a szociális dömping vagy a strukturális alapok hűtlen kezelése, aggályokat vetnek fel, és az uniós versenypolitika keretében ezekkel is foglalkozni kell; mivel a verseny nem minden tagállamban működik ugyanolyan kielégítő mértékben,

B.

mivel a versenypolitika önmagában az európai demokráciát védő eszköz, minthogy megakadályozza a gazdasági és pénzügyi hatalom kevesek kezében való túlzott koncentrálódását, amely aláásná az európai politikai hatóságok nagy ipari és bankcsoportoktól való függetlenségét;

C.

mivel a valamennyi ágazatban egyenlõ feltételeken alapuló versenypolitika az európai szociális piacgazdaság sarokköve és alapvetõ eszköz a dinamikus, hatékony, fenntartható és innovatív belsõ piac biztosításához, a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés ösztönzéséhez, valamint a globális szintû versenyképesség eléréséhez; mivel a gazdasági és pénzügyi válság ezért nem szolgálhat ürügyül arra, hogy engedjenek a versenyszabályok érvényesítéséből;

D.

mivel a kartellek fennállása miatt évente 181–320 milliárd EUR veszteség keletkezik, ami az EU GDP-jének hozzávetőlegesen 3 %-át teszi ki;

E.

mivel az uniós bankok a 2008-tól 2011 végéig tartó időszakban 1,6 billió euróval egyenértékű állami támogatásban részesültek;

F.

mivel az adókijátszás, az adócsalás és az adóparadicsomok a becslések szerint bevételkiesés formájában évente 1 billió euró költséget jelentenek az uniós adófizetők számára, és torzítják a versenyt az egységes piacon azon vállalatok között, amelyek fizetnek adót, illetve amelyek nem;

G.

mivel az európai polgárok kiváló minőségű és megfizethető közszolgáltatásokat szeretnének;

H.

mivel a versenyjogi elvek szigorú alkalmazása elsősorban a fogyasztók javát szolgálja, a verseny hiánya pedig az erőforrások helytelen elosztásához és alacsonyabb termelékenységhez vezet;

I.

mivel az energiaköltségeket illetően az európai egységes piac rosszabbul teljesít, mint az USA, és az árak szóródása 31 %-os, szemben az USA-beli 22 %-kal;

J.

mivel az „egységes piaci adminisztrációs útlevél” létrehozása csökkentené a verseny torzulását és az egységes piac széttöredezettségét, és javítaná az európai gazdaság növekedési potenciálját;

K.

mivel a kkv-knak a szabad verseny feltételei mellett történő sikeres fejlődése a munkahelyteremtés, a fenntartható növekedés, az innováció és a befektetések egyik legfontosabb előfeltétele; mivel számos tagállamban súlyos hitelválság sújtja az uniós cégek 98 %-át kitevő kkv-kat;

L.

mivel az áruk, a szolgáltatások, a személyek és a tőke szabad mozgása a növekedés elengedhetetlen feltétele; mivel a protekcionizmus korlátozhatja a hazai iparágak hosszú távú növekedési kilátásait;

M.

mivel a fel nem tárt kartellek működésének időtartama a kezdetüktől számított 6–14 év között változik, és ezek úgy sújtják a gazdaságot, hogy nagyobb terhet hárítanak az ügyfelekre és végső soron a fogyasztókra;

N.

mivel az egységes hatályú uniós szabadalom előrelépést jelent az egységes piac kiteljesítése felé, és minden tagállamnak részt kellene benne vennie;

O.

mivel az, hogy az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma (International Consortium of Investigative Journalists) közzétette az úgynevezett „LuxLeaks” dokumentumokat, rámutat annak szükségességére, hogy alaposan és független módon kivizsgálják a tagállamok feltételes adómegállapítás terén fennálló gyakorlatait és azt, hogy azok mennyire felelnek meg az állami támogatások ellenőrzésére vonatkozó uniós szabályoknak; mivel a Versenypolitikai Főigazgatóság függetlensége kiemelt jelentőséggel bír ennek, valamint egyéb célkitűzéseinek sikeres elérésében;

1.

üdvözli, hogy az EU gazdasági dimenzióját a Szerződések a „szabad versenyen alapuló nyitott piacgazdaságként” alapozzák meg; hangsúlyozza, hogy a munkahelyteremtésre, a növekedésre, a beruházásokra és az európai gazdaság globális versenyképességére irányuló ambiciózus célkitűzések eléréséhez fokozottabban előtérbe kell helyezni a verseny ösztönzését, mivel a fenntartható és hatékony verseny az, ami fellendíti a beruházásokat, előnyöket teremt a végfelhasználók számára, és serkenti a gazdaságot; kiemeli a versenypolitika végrehajtásának alapvető szerepét az egyenlő feltételek megteremtésében, amely az egységes piac valamennyi szereplője és valamennyi üzleti modellje – köztük a kkv-k – számára előmozdítja az innovációt, a termelékenységet, a munkahelyteremtést és a beruházásokat, a nemzeti különbségek teljes tiszteletben tartása mellett; felkéri a Bizottságot, hogy a jól működő belső piac és a társadalmi fejlődés elérése érdekében érvényesítse a trösztellenes, az állami támogatásokra és az összefonódások ellenőrzésére vonatkozó szabályokat;

2.

úgy véli, hogy az egyenlő feltételeknek a belső piac vállalatai számára történő biztosítása függ a szociális dömping leküzdésétől és az európai szociális és környezetvédelmi jogszabályok végrehajtásától is; felhívja a Bizottságot, hogy mérlegelje az állami támogatások területén alkalmazott beavatkozásainak szociális és munkaügyi hatásait, különösen azokban a térségekben, ahol magas a munkanélküliség, és építse be ezt az elemzést határozataiba;

3.

hangsúlyozza, hogy az európai ipari csoportokat és kkv-kat megfelelő verseny- és adópolitikai intézkedések révén segíteni kell abban, hogy megbirkózzanak a globalizációval;

4.

felszólítja a Bizottságot, hogy tárja fel a tagállamok között esetlegesen fennálló, piactorzító hatású egyenlőtlenségeket, valamint azok okait és gazdasági következményeit;

5.

hangsúlyozza, hogy a versenypolitika kulcsfontosságú szerepet játszik az egységes piac holisztikus megközelítésében, melynek célja az Európát érő gazdasági, szociális és környezeti kihívások kezelése; felszólítja a Bizottságot, hogy ténylegesen tartsa tiszteletben a polgárok, a fogyasztók és a kkv-k szükségleteit azáltal, hogy problémáikat a döntéshozatali folyamat középpontjába helyezi annak érdekében, hogy a javasolt versenypolitikák hozzáadott értéket nyújtsanak az európai polgárok számára;

6.

ismételten hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak meg kellene fontolnia a forrásoknak az elavult vagy nem teljesen kihasznált költségvetési tételekből a Versenypolitikai Főigazgatóság számára történő újraelosztását; rámutat arra, hogy elegendő személyzeti erőforrást kell biztosítani a Bizottság számára ahhoz, hogy jelentősen bővíteni tudja és el tudja mélyíteni az adózási jellegű állami támogatásokkal, például a feltételes adómegállapítással, valamint az adókijátszással kapcsolatos vizsgálatait, a versenypolitika kezdeményezőbb szemléletének biztosítása érdekében; úgy véli, hogy a Bizottságnak kompetens jogi személyzettel kell rendelkeznie a különböző tagállamok által alkalmazott célzott adózási rendszerek feltárása nyomán megfigyelt hiányosságok további azonosítása érdekében; a LuxLeaks által feltártak fényében javasolja konkrétan a Versenypolitikai Főigazgatóság adózási jellegű állami támogatásokkal foglalkozó egységének megerősítését;

7.

várja a Bizottság által a versenyszabályok végrehajtásáról szóló 1/2003/EK rendelet hatálybalépésétől számított egy évtized elteltével készített leltár közelgő közzétételét, és felszólítja a Bizottságot, hogy az Európai Parlamentet az ebből adódó valamennyi kezdeményezésbe vonja be; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen megfelelő intézkedéseket a rendelet új – elsősorban a kártérítési keresetekről szóló irányelv elfogadásából adódó – jogi helyzethez való hozzáigazítása érdekében;

8.

emlékezteti a Bizottságot arra, hogy a nemzeti versenyhatóságok függetlenségét szorosan nyomon kell követni;

9.

hangsúlyozza, hogy a versenypolitikai eszközökkel nem szabad oly módon visszaélni, hogy adópolitikai jellegű beavatkozásokra adjanak lehetőséget; arra biztatja a Bizottságot, hogy világosan fogalmazza meg az adópolitika területével kapcsolatos aggodalmait;

10.

úgy véli, hogy a versenyhatóság demokratikus legitimációjának megerősítése érdekében a jövőben a versenypolitika alapjait és fontos iránymutatásait a Parlamenttel szorosan együttműködve kell kidolgozni és elfogadni;

11.

támogatja az állami támogatások korszerűsítésével kapcsolatban kialakított közös álláspontot, amely – különösen a válság által leginkább sújtott tagállamokban – a korlátozott költségvetési mozgástérrel összefüggésben a közkiadások hatékonyabb felhasználásának előmozdítására irányul;

12.

elismeri, hogy a versenypolitika hatékony végrehajtása koherens és következetes bírósági értelmezést igényel;

13.

megjegyzi, hogy a Bizottság egyre nagyobb mértékben hagyatkozik a kötelezettségvállalási határozatokra; úgy véli azonban, hogy az állítások érdemi tartalmával kapcsolatban nagyobb átláthatóság és nagyobb számú jogi precedens megteremtése szükséges; úgy véli, hogy ez különösen érvényes az olyan esetekre, amelyek új területeken, például a digitális javak piacán kezelik a trösztellenes kérdéseket, ahol adott esetben a vállalatok nehezen tudják megítélni, hogy egy bizonyos magatartás megsérti-e a versenyszabályokat;

14.

úgy véli, hogy a nagyobb fokú átláthatóság biztosítása és a kötelezettségvállalási határozatok néhány hátrányának mérséklése érdekében – fő előnyeik fenntartása mellett – teljes részleteiben közzé kell tenni a Bizottság által az alperesekhez intézett kifogásokat;

15.

megjegyzi, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatások a tagállamokon belül nyújtott összes szolgáltatás jelentős hányadát képviselik, és fenntartja, hogy ezeknek a (többi szolgáltatáshoz képest) nagyobb hatékonysága lényeges előnyökkel járhat; újra megerősíti annak fontosságát, hogy az európai polgárok számára létfontosságú egyetemesen hozzáférhető szolgáltatásokat általános gazdasági érdekű szolgáltatássá minősítsék, az egészségügyi ellátástól kezdve a szociális biztonságon át a lakhatás biztosításáig, miközben hangsúlyozza a Bizottság felelősségét annak biztosításában, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatásoknak nyújtott ellentételezés összeegyeztethető legyen az állami támogatásra vonatkozó uniós szabályokkal;

16.

megismétli, hogy az EU strukturális alapjai nem használhatók fel olyan módon, hogy közvetlenül vagy közvetve támogassák szolgáltatások vagy termelés másik tagállamba történő áthelyezését;

17.

úgy véli, hogy tovább kell vizsgálni a sportklubokat (különösen a labdarúgásban), amelyek milliós összegekkel tartoznak a társadalombiztosítási hatóságoknak, anélkül hogy ezeket befizetnék vagy a kormány visszakövetelné, mivel ez de facto állami támogatásnak minősülhet;

18.

hangsúlyozza, hogy célszerű megvizsgálni a társasági adók és az állami támogatások kumulatív hatásait;

19.

felhívja a Bizottságot, hogy gondosan kövesse nyomon ezen irányelv tagállamok általi átültetését, és biztosítsa, hogy rendelkezéseit az egész Unióban egységesen alkalmazzák;

20.

megismétli azzal kapcsolatos aggodalmát, hogy a bírság mint egyedüli szankció alkalmazása nem elég hatékony; a szankciórendszer hatékonyságának növelése érdekében ismételten felszólít kifinomultabb eszközök kidolgozására; ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a bírságok megállapításáról szóló 2006. évi iránymutatását, és kéri, hogy ezt az iránymutatást építsék be az 1/2003/EK rendeletbe; felkéri a Bizottságot, hogy értékelje a trösztellenes bírságok személyi szankciókkal – például személyi bírságokkal és az igazgatók eltiltásával – történő kiegészítésének lehetőségét; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a jogsértő vállalatokat ne érjék olyan negatív következmények, amelyek túlmutatnak az elkövetett jogsértéssel szembeni arányos jogorvoslaton;

21.

felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre a főigazgatóságokat átfogó különleges munkacsoportokat azon ágazatok felügyeletére, amelyekben a strukturális jellemzők (például a magas piacra lépési korlátok vagy a fogyasztók magas szolgáltatóváltási költségei) miatt valószínűbb a trösztellenes szabályok megsértése;

22.

felszólítja a Bizottságot, hogy segítsen életbe léptetni egy olyan intézményi mechanizmust, amely minden egyes alkalommal, amikor egy nemzeti hatóság trösztellenes határozatot hoz, gondoskodna az automatikus követő ellenőrzésről, amelynek keretében a Bizottság megvizsgálná, hogy hasonló problémák érintenek-e olyan más földrajzi piacokat is Európa-szerte, ahol a szankcionált vállalat szintén működik;

23.

támogatja az Európai Versenyhatóságok Hálózatán belüli jelenlegi együttműködést, amelynek köszönhetően Unió-szerte biztosítható a versenyszabályok érvényesítésének koherenciája, és ösztönzi e hálózat továbbfejlesztését;

24.

felszólítja a Bizottságot, hogy a vizsgálati folyamat felgyorsítása és az indokolatlan meghosszabbítások elkerülése érdekében írjon elő egyértelmű eljárásokat az ütemezésre és a határidőkre vonatkozóan; formális jogokat kér az antitröszt- és kartellügyekben érintett valamennyi áldozat és fél számára, kellő hangsúlyt helyezve az ártatlanság vélelmének elvére;

25.

felszólítja a Bizottságot az antitröszt- és kartellügyek átfogó jogi és gazdasági értékelésére, különösen a gyorsan változó piacokon, hogy világos képet kapjon a piac szerkezetéről és a piaci trendekről, valamint hogy megfelelő intézkedéseket hozhasson a fogyasztók védelme érdekében;

26.

megjegyzi, hogy a versenypolitikának különösen a fogyasztók védelmére, a fogyasztói jólét javítására, az innováció előmozdítására és a gazdasági növekedés ösztönzésére kell összpontosítania;

27.

e tekintetben kéri azon feltételek részletes megadását, amelyek mellett azok az anyavállalatok, amelyek bizonyos mértékű befolyással rendelkeznek leányvállalataik felett, egyénileg felelősségre vonhatók a trösztellenes jogszabályok leányvállalataik általi megsértéséért még akkor is, ha ők maguk a jogsértésben közvetlenül nem érintettek;

28.

a visszaeső jogsértők tekintetében ismételten kéri, hogy hozzanak létre egyértelmű kapcsolatot egyrészt a vizsgált jogsértés, másrészt pedig az érintett vállalatok által korábban elkövetett jogsértések között;

29.

megállapítja, hogy egyre több kérelem érkezik a bírság fizetésképtelenség miatti csökkentésére, különösen az egytermékes vállalkozásoktól és a kkv-któl; megerősíti, hogy az egytermékes vállalkozások és a kkv-k sajátos körülményeire tekintettel ki kell igazítani a bírságok megállapításáról szóló iránymutatást;

30.

úgy véli, hogy a növekedésből, innovációból és sikerből adódó piaci erőfölény a verseny szempontjából önmagában nem probléma; a piaci erőfölénnyel való visszaélést ezzel szemben komoly problémának tekinti a verseny szempontjából; ezért felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is védelmezze a versennyel kapcsolatos eljárások pártatlanságát és objektivitását;

31.

felhívja a Bizottságot, hogy eltökélten vizsgálja ki a folyamatban lévő trösztellenes vizsgálatok során feltárt ügyeket, és tegye meg a szükséges intézkedéseket a káros gyakorlatok megszüntetése és a tisztességes verseny helyreállítása érdekében;

32.

egyetért azzal, hogy az összefonódások hatékony ellenőrzése a verseny érvényesítésének fontos eszköze, mivel hozzájárul a piaci résztvevőkre nehezedő versenykényszer fenntartásához;

33.

felhívja a Bizottságot, hogy fordítson figyelmet azokra az esetekre, ahol az összefonódás engedélyezése után nem sokkal növekednek a fogyasztói árak, vagy jelentős mértékben csökken a termékminőség;

34.

üdvözli az összefonódások kezelésére vonatkozó egyszerűsített eljárásról szóló 2013. december 5-i bizottsági javaslatot és a legfrissebb fehér könyvben (34) megfogalmazott javaslatokat, ugyanakkor kéri a piaci részesedés, a piaci erőfölény, illetve a piacok elhatárolása fogalmának lényegesen egyértelműbb meghatározását;

35.

hangsúlyozza, hogy felülvizsgálatra van szükség annak megállapítására, hogy az összefonódások ellenőrzésének jelenlegi gyakorlata figyelembe veszi-e a piacok nemzetközivé válását, különös tekintettel a piacok térbeli elhatárolására; úgy véli, hogy a Bizottságnak az összefonódások ellenőrzésére vonatkozó szabályok átdolgozásának keretében figyelembe kell vennie egy ilyen vizsgálat eredményeit;

36.

felhívja a Bizottságot annak alapos vizsgálatára, hogy ténylegesen fennállnak-e szabályozási hiányosságok a Bizottságnak az ellenőrzésre nem jogosító kisebbségi részesedések vizsgálatával kapcsolatos hatáskörében;

37.

hangsúlyozza az energiaellátás megfizethetőségének, fenntarthatóságának és biztonságának fontosságát az európai gazdaság és annak versenyképessége szempontjából; úgy véli, hogy a versenypolitikának figyelembe kell vennie ezt a hármas célt, amikor kezeli a piac jelenlegi szétaprózottságát, amikor biztosítja a gáz és villamos energia piacára vonatkozó harmadik liberalizációs csomag helyes és kellő időben történő végrehajtását, amikor a versenyellenes gyakorlatok megakadályozása érdekében ösztönzi a nagykereskedelmi és lakossági szolgáltatások szétválasztását, valamint amikor hozzájárul a háztartások és a vállalkozások számára megfizethető energiaellátáshoz; elismeri, hogy a környezetvédelmi és energetikai célú állami támogatásokra vonatkozó új bizottsági iránymutatások korlátozhatják néhány tagállam azon törekvését, hogy előmozdítsa a megújuló energiát; hangsúlyozza, hogy a fenntartható energiaforrásoknak nyújtott állami támogatás szabályozását a lehetséges mértékig ugyanolyan szellemben kell végrehajtani, mint bármely más ágazatban, figyelembe véve ugyanakkor az EU éghajlatra és energiára vonatkozó 2030-as célkitűzéseit és a nemzeti különbségeket;

38.

hangsúlyozza a monopolisztikus gyakorlatok elkerülésének fontosságát a teljes mértékben tisztességes és versengő európai energiapiac megvalósítása érdekében; e tekintetben felhív a monopolisztikus beszállítók és a fogyasztókkal szembeni megkülönböztető gyakorlatok megszüntetésére; úgy véli, hogy az európai gázpiacnak az energiaforrások diverzifikálásának javításán és a stratégiai infrastruktúrához való hozzáférés megkönnyítésén keresztül tisztességes és állandó árak jellemezte energiaunióvá kell válnia;

39.

felhívja a Bizottságot, hogy végezzen vizsgálatokat és tegye meg a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az átvitelirendszer-irányítók teljes mértékben a villamosenergia-piac rendelkezésére bocsássák a meglévő villamosenergia-hálózati rendszerösszekötőket, a belső villamosenergia-piac működésének javítása és annak érdekében, hogy támogassák az EU éghajlatra és energiára vonatkozó 2030-as célkitűzéseinek az uniós szinten a lehető legalacsonyabb társadalmi-gazdasági költségek melletti teljesítését;

40.

sürgeti a Bizottságot, hogy írja elő a tőzsdén jegyzett vállalatok és az egységes piacon tőzsdei bevezetést kérelmező vállalatok számára, hogy készítsenek jelentést fosszilistüzelőanyag-tartalékukról és potenciális szén-dioxid-kibocsátásukról, valamint hogy készítsen pontos és megbízható, összevont környezetvédelmi célú jelentést, illetve megfelelő beszámolókészítési iránymutatások alkalmazásával tegye közzé a tartalékok és a kibocsátások szintjét, mivel ez elengedhetetlen ahhoz, hogy biztosítsák az egyenlő versenyfeltételeket a fenntartható befektetések piacán;

41.

felszólítja a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy a kritikus nyersanyagok beszállítóinak milyen mértékű koncentrációja okozhat egyenlőtlen versenyfeltételeket és lehet káros a kiszolgált ágazatok és az ökohatékonyabb gazdaság tevékenységére; úgy véli, hogy ezen nyersanyagok némelyike kiemelkedő fontossággal bír az ökohatékony technológiák bevezetésében és a környezetvédelmi célok eléréséhez szükséges innovációban;

42.

megismétli, hogy a versenypolitikának hozzá kellene járulnia az átláthatóság, a nyílt szabványok és az interoperabilitás ösztönzéséhez annak érdekében, hogy megakadályozza, hogy bármely piaci szereplő a fogyasztók és ügyfelek technológiai elszigetelődését okozza az energiaszektorban; sürgeti a Bizottságot, hogy kövesse szorosan figyelemmel a verseny szintjét, mivel a piacok 90-es évek közepe óta tartó fokozatos megnyitása ellenére a három legnagyobb szereplő még mindig a villamosenergia-piac körülbelül 75 %-át, illetve a gázpiac több mint 60 %-át képviseli; felszólítja a Bizottságot a megfelelő verseny biztosítására az energiapiacon, hogy javítsa az innovációra nyújtott állami támogatást és a megújuló energiaforrásokhoz való hozzáférést;

43.

kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy az energiaügyi rendeleteket és irányelveket valamennyi tagállamban megfelelően ültessék át és helyesen alkalmazzák; felszólítja a Bizottságot, hogy legyen különösen éber, ha az árak az EU átlaga fölé emelkednek, mivel a magas árak torzítják a versenyt és károsítják a fogyasztókat;

44.

úgy véli, hogy a digitális egységes piac biztosításának az EU arra irányuló erőfeszítéseinek középpontjában kell állnia, hogy eredményeket érjen el a munkahelyteremtés, a növekedés és a beruházások terén; elismeri a versenypolitika szerepét az egységes digitális piac megvalósítására való törekvésben; úgy véli, hogy az európai jogszabályi keretnek gyorsan alkalmazkodnia kell a piaci fejleményekhez; felszólítja a Bizottságot annak a rendelkezésre álló versenyjogi eszközök felülvizsgálatára, hogy megállapítsa, megfelelnek-e a digitális kor követelményeinek; úgy véli, hogy „A balti-tengeri régióban az egységes digitális piac megteremtésére irányuló prioritások” című jelentésben meghatározott prioritásoknak az Unió egészére vonatkozó célkitűzésekké kell válniuk;

45.

üdvözli a versenypolitikáért felelős biztos bejelentését, hogy a Bizottság további vizsgálatokat indít a Google mobilszektorban ás általában a digitális piacon folytatott gyakorlataival kapcsolatban; sajnálja, hogy négyévnyi vizsgálódás és három kötelezettségvállalási javaslat ellenére a Bizottság nem ért el kézzelfogható eredményt a Google-lal szembeni trösztellenes ügy fő versenypolitikai aggályának rendezésében, mely aggály lényege, hogy a Google a keresési eredmények megjelenítése során kedvezményesen kezeli saját szolgáltatásait; hangsúlyozza, hogy amennyiben a Bizottság fenn kívánja tartani a digitális menetrendre vonatkozó stratégiájának hitelességét, az egyenlő feltételek megteremtése érdekében sürgősen meg kell oldania a Google-ügyet; sürgeti a Bizottságot, hogy lépjen fel határozottan minden azonosított aggállyal kapcsolatban, hozzon határozott, a megkülönböztetés elvén alapuló intézkedéseket a gyorsan változó és dinamikus digitális piacokon, például az online keresési és hirdetési piacokon tapasztalható versenyjogi jogsértések ellen, valamint találjon a kiegyensúlyozott, tisztességes és nyitott internetes keresési struktúra irányába mutató, hosszú távú megoldást;

46.

felkéri a Bizottságot, hogy összpontosítson a versenypolitikai eszközök és a piaci szakértelem mozgósítására, hogy azok adott esetben hozzájáruljanak a munkahelyteremtésre és növekedésre irányuló menetrendhez, beleértve a digitális egységes piac területét is; ebben az összefüggésben fontosnak tartja, hogy továbbra is dolgozzanak a versenypolitikai kérdések értékelésének gazdasági és jogi megközelítésén, és a Bizottság szélesebb körű tevékenységeit támogatva továbbfejlesszék a piacfelügyeletet;

47.

hangsúlyozza, hogy a szélessávú technológiák következő generációjában a korábbi monopóliumok megdöbbentő, 80 %-os piaci részesedéssel rendelkeznek; emlékeztet arra, hogy a tényleges verseny a hatékony beruházások legjobb hajtóereje, és maximális előnyt jelent a fogyasztók számára a választék, az árak és a minőség tekintetében; felszólítja tehát a Bizottságot, hogy előzetesen és utólagosan is megfelelően hajtsa végre az EU versenyszabályait, hogy megakadályozza a túlzott piaci koncentrációt és a piaci erőfölénnyel való visszaélést, mivel a versenykényszer a kulcsa annak, hogy a fogyasztók megfizethető áron magas színvonalú szolgáltatásokat vehessenek igénybe;

48.

hangsúlyozza, hogy nem valószínű, hogy a verseny korlátozása több szélessávú beruházást eredményez, még a távoli térségekben sem, mivel az alapvető szélessávú szolgáltatások teljes lefedettségét Európában egy olyan szabályozási kerettel érték el, amely biztosítja a domináns üzemeltetők hálózataihoz való hozzáférést;

49.

úgy véli, hogy a következő generációs szélessávú infrastruktúrába való befektetés egyértelműen létfontosságú a digitális gazdaság és társadalom megvalósításához, azonban a befektetések maximalizálása érdekében a távközlési politikának lehetővé kell tennie valamennyi szereplő számára a hatékony beruházást, tényleges hozzáférést biztosítva számukra a nem megsokszorozható hálózati eszközökhöz és a célnak megfelelő nagykereskedelmi hozzáférési termékekhez;

50.

felszólítja a Bizottságot, hogy döntéseit és szakpolitikai javaslatait pontos, releváns és független adatkészletek alapos és pártatlan elemzésére alapozza; kétségeinek ad hangot különösen azon adatok helyességével kapcsolatban, amelyeket arról mutattak be, hogy az EU globális összehasonlításban alulteljesít a nagysebességű szélessávú infrastruktúra terén, beleértve a végfelhasználónál jelentkező sebességet, az infrastrukturális beruházásokat és az ágazat pénzügyi helyzetét;

51.

emlékeztet arra, hogy a hálózatsemlegesség kiemelkedő fontosságú az internetszolgáltatások közötti megkülönböztetésmentesség biztosításához, valamint a verseny maradéktalan garantálásához;

52.

hangsúlyozza, hogy a digitális ágazatban a verseny előmozdítása, valamint a növekedés, a versenyképesség és az ágazatba vetett bizalom fokozása szempontjából elengedhetetlen az egységes digitális piac szétaprózottságának többek között a piac kulcsfontosságú ágazataiba való belépést gátló meglévő akadályok jellegének kivizsgálása révén történő leküzdése, a nyitott internet garantálása, valamint – annak biztosítása érdekében, hogy minden internetes forgalmat egyenlő módon, megkülönböztetés, korlátozás vagy beavatkozás nélkül kezeljenek – a hálózatsemlegesség uniós jogban történő rögzítése; azon a véleményen van, hogy a nyílt szabványok és az interoperabilitás hozzájárulnak a tisztességes versenyhez; hangsúlyozza, hogy olyan versenypolitikára van szükség, amely képes megfelelni a jövőbeli kihívásoknak, és figyelembe veszi az online értékesítés új módjait;

53.

hangsúlyozza, hogy a szabad és tisztességes verseny ösztönzésére irányuló – többek között a digitális egységes piac, valamint a szolgáltatási ágazat egyéb aspektusainak fejlesztése révén történő – törekvéseknek mindig a fogyasztók és a kkv-k érdekeit kell szolgálniuk; ismételten hangsúlyozza, hogy az ilyen erőfeszítések bővítik a fogyasztók rendelkezésére álló választékot, és olyan környezetet alakítanak ki, amelyben a kkv-k és a mikrovállalkozások innovatívabban és kreatívabban tudnak fellépni; úgy véli, hogy a versenypolitika végrehajtása szempontjából alapvető jelentőségűek a szabályozók és a végrehajtásért felelős hatóságok félrevezető és tisztességtelen gyakorlatokkal szembeni gyors fellépései;

54.

felszólítja a Bizottságot annak elemzésére, hogy hogyan lehet az európai jogba beilleszteni az egyre terjedő együttműködő fogyasztást; úgy véli, hogy a valamennyi érintett szereplő közötti tisztességes versenyt biztosító egyenlő versenyfeltételek megteremtése érdekében szükséges ez a fajta kiigazítás;

55.

úgy véli, hogy az úgynevezett együttműködő fogyasztásban érintett vállalatoknak a hagyományos vállalkozásokkal azonos módon adót kell fizetniük és be kell tartaniuk a szabályozásokat, mivel ha nem teszik, az nemcsak a versenyt torzítja, hanem negatív költségvetési következményekkel is jár a tagállamok államháztartására nézve;

56.

hangsúlyozza, hogy az erőfölényben lévő cégek magatartásának hatékony ellenőrzése, valamint a visszaélésekre adott gyors válaszok különösen fontosak, mivel az illegális gyakorlatok ahhoz vezethetnek, hogy a kis és innovatív versenytársak idő előtt elhagyják a piacot;

57.

megjegyzi, hogy az együttműködő fogyasztás szabályozatlansága tisztességtelen előnyhöz juttat néhány vállalatot, miközben csökkenti a befektetés ösztönzését az érintett ágazatokban;

58.

felszólítja a tagállamokat, hogy a tisztességes verseny fellendítése és a közhatóságok számára a legelőnyösebb ár-érték arány biztosítása érdekében időben hajtsák végre az új uniós közbeszerzési szabályokat, többek között a szerződés tárgyával kapcsolatos kritériumokra – köztük a társadalmi, környezetvédelmi és innovatív jellemzőkre – vonatkozó rendelkezéseket, valamint az e-közigazgatásra, az e-közbeszerzésre és a részekre bontásra vonatkozó rendelkezéseket; sürgeti a Bizottságot, hogy gondoskodjon ezek lehető legteljesebb mértékű alkalmazásáról annak érdekében, hogy leküzdje az ajánlattételi összejátszásból, a piaci erőfölénnyel való visszaélésből, a megkülönböztetésből és a kkv-k hozzáférésének hiányából fakadó versenytorzulásokat; felszólítja a Bizottságot, hogy intézkedéseit illessze globális keretbe, összekapcsolva az Európán belüli uniós versenypolitikát az Unión kívüli közbeszerzési piacok megnyitásának támogatásával;

59.

hangsúlyozza a vállalkozásoknak, különösen a kkv-knak, valamint a közhatóságoknak szóló részletes és világos bizottsági útmutató fontosságát, hogy azok könnyebben megértsék a legutóbb elfogadott közbeszerzési jogszabályt és különösen az abban kínált rugalmas lehetőségeket;

60.

felszólítja a Bizottságot, hogy gondosan ellenőrizze a közbeszerzési piaci beszerzések központosítását az összejátszás és a vásárlóerő túlzott mértékű koncentrációjának elkerülése, valamint a kkv-k piacra jutási lehetőségeinek megőrzése érdekében, összhangban az európai kisvállalkozói intézkedéscsomagban foglaltakkal;

61.

felszólítja a Bizottságot, hogy a főigazgatóságain és ügynökségein keresztül lebonyolított közbeszerzési eljárások során több kis értékű és 193 000 EUR feletti szerződést ítéljen oda ahelyett, hogy szinte kizárólag keretszerződéseket alkalmazna, amelyek megakadályozzák a közbeszerzési piac európai kkv-k számára történő megnyitását, mivel csak a döntéshozatali központok közelében lévő nagyvállalatok és konzorciumok érdekeit szolgálják;

62.

negyedik egymást követő alkalommal hív fel a bankszektornak állami támogatásokat nyújtó válságszabályozási rendszer gyors megszüntetésére; elismeri, hogy a Bizottság 2013. augusztusi, bankokról szóló közleménye nem elégséges az európai adófizetők védelméhez és a bankoknak adható támogatás összegének korlátozásához; hangsúlyozza, hogy a bankrendszernek nyújtott állami támogatás nem növelte a hitelkínálatot, és a bizalmat sem állította helyre; sürgeti a Bizottságot, hogy az európai bankpiacokon a verseny fokozása érdekében tartsa fenn a bankszektor szoros felügyeletét, maximalizálva ezzel az uniós polgárok számára jelentkező hasznot; hangsúlyozza, hogy amint a bankszektor számára lehetséges, vissza kell térni az állami támogatások ellenőrzésének hagyományos alkalmazásához;

63.

kiemeli, hogy a kartellekkel szembeni fellépés hozzájárul ahhoz, hogy átláthatóbb legyen a pénzügyi szolgáltatások ágazata;

64.

sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság nem hozott intézkedéseket a magánbankok szerkezetátalakítása során elkövetett visszaélések kezelésére, beleértve azokat is, amelyek a kisbetéteseket és a pénzügyi eszközök, például elsőbbségi részvények kisbefektetőit érintették, amely eszközöket gyakran az uniós jogszabályoknak való teljes körű megfelelés nélkül hoztak forgalomba;

65.

felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kísérje figyelemmel a pénzügyi szektort annak érdekében, hogy fokozza a versenyt és a befektetők és fogyasztók védelmét az európai bank- és befektetési piacon; megjegyzi, hogy a bankszektor konszolidálása oly mértékben megnövelte számos pénzügyi vállalkozás piaci részesedését, hogy az a válság előtti szintnél magasabbra emelkedett, és a pénzügyi befektetési szektor ezzel egyidejűleg úgy nőtt, hogy ez nem járt semmilyen haszonnal a reálgazdaság számára az Unióban; úgy véli, hogy egy teljes mértékben működőképes egységes piac fenntartásához egyenlő versenyfeltételeket kell teremteni a pénzügyi szektor szereplői között, illetve intézkedéseket kell hozni az átláthatóság csökkenésének és a kartellszerű konstrukciók kialakulásának elkerülése érdekében;

66.

elismeri, hogy az állami támogatások ellenőrzése a válság kitörése óta fontos szerepet tölt be a bajba jutott bankok szerkezetátalakítási és szanálási mechanizmusaként;

67.

meggyőződése, hogy a válság alatt az állami támogatások ellenőrzésének egyformán összpontosítania kell az egységes piacon a bankrendszer stabilizálására, valamint a hitelfeltételek nem tisztességes szegmentálódásának és a kkv-kkal szembeni megkülönböztetés felszámolására;

68.

úgy véli, hogy a Bizottságnak mérlegelnie kell azt a lehetőséget, hogy a bankoknak nyújtott állami támogatást a kkv-knak nyújtott hitelezéshez kösse;

69.

úgy véli, hogy a banki szabályozásnak figyelembe kellene vennie, hogy a kis intézmények kevesebb forrással rendelkeznek megfelelésük biztosítására, és így a szabályozásnak a nagy bankoknak kedvező torzulások elkerülése érdekében a lehető legegyszerűbbnek kell lennie;

70.

sürgeti a Bizottságot, hogy kövesse szorosan figyelemmel a bankszektorban azokat a piacokat, ahol a koncentráció nagy vagy növekszik, különösen a válságra reagáló szerkezetátalakítás következményeként; emlékeztet arra, hogy az oligopolisztikus piacok különösen hajlamosak a versenyellenes gyakorlatokra; tart attól, hogy ez a koncentráció végső soron a fogyasztók kárára válhat;

71.

sürgeti a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy mielőtt a bankok állami támogatásban részesülnek, a más vállalkozásokban lévő részesedéseiket eladják, csökkentve ezzel az adófizetők terhét;

72.

úgy véli, hogy különös figyelmet kell fordítani a kártyás elektronikus fizetés piacának szétaprózódására, többek között az olyan helyzetekre, amikor a fogyasztó egy másik tagállamba költözés esetén elveszíti a szolgáltatását;

73.

üdvözli az EUB versenyellenes hitelkártyadíjakról szóló 2014. szeptember 11-i ítéletét, valamint a Bizottság annak biztosítása iránti sikeres fellépését, hogy a pénzforgalmi szolgáltatások ágazatára vonatkozó szabványosítási folyamatok ne befolyásolják a piacra lépést és az innovációt; fenntartja a Parlament álláspontját, amely szerint a fogyasztóknak okozott szükségtelen költségek csökkentése érdekében be kell vezetni a kártyás fizetési díjak felső határát; ezzel összefüggésben kéri a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a mobil fizetések szabványosításának feltérképezésére irányuló munkát, egyidejűleg azt is biztosítva, hogy semmilyen esetleges fellépés ne zárja ki az új belépőket, vagy ne kedvezzen az erőfölénnyel rendelkező szereplőknek, és a szabályozási keret technológiailag semleges legyen a jövőbeni technológiai fejlesztések elősegítése érdekében;

74.

úgy véli, hogy az ezen ágazaton belüli fejleményekkel járó externáliákat gondosan figyelemmel kell kísérni; aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a pénzügyi szabályozás egységesítése következtében az egyenlő versenytársak között eltérő normák alakulnak ki;

75.

megemlíti azt a lényeges előrelépést, amelyet 2008 óta értek el a pénzügyi szektor szabályozása terén; hangsúlyozza, hogy továbbra is foglalkozni kell az olyan pénzügyi intézmények problémájával, amelyek túl nagyok ahhoz, hogy csődbe menjenek, és emiatt továbbra is implicit támogatásban részesülnek; úgy véli, hogy az új uniós pénzügyi szabályozás versenyre vonatkozó szempontjainak átfogó elemzését be kellene építeni a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó jogszabályok hatásvizsgálatáról és áttekintéséről szóló ECON-jelentésbe annak biztosításához, hogy az uniós bankok minden körülmények között versenyképesek legyenek a nemzetközi pénzügyi intézményekkel szemben;

76.

aggodalmának ad hangot a tagállamokban a társasági adót érintő lehetséges illegális gyakorlatok miatt, és felszólítja a Bizottságot, hogy az összes rendelkezésére álló bizonyíték felhasználásával mihamarabb zárja le az adómegállapítások kapcsán jelenleg zajló vizsgálatait; kéri, hogy kezeljék kiemelten az adócsökkentések vizsgálatát, amelyek a nem megengedett állami támogatás egyik formájának minősülhetnek; hangsúlyozza, hogy a belső piac integritásához, az államháztartás teherbíró képességéhez és az egyenlő versenyfeltételekhez elengedhetetlen a tisztességes adóverseny;

77.

rámutat arra, hogy az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma (International Consortium of Investigative Journalists) közzétette az úgynevezett „LuxLeaks” dokumentumokat; üdvözli, hogy a versenypolitikáért felelős biztos kötelezettséget vállalt a tagállamok feltételes adómegállapítási gyakorlatainak és azok uniós versenyjoggal való összeegyeztethetőségének alapos és független kivizsgálására; megállapítja, hogy néhány vállalat adókikerülése torzítja a versenyt az egységes piacon; sürgeti a Bizottságot, hogy teljes éberséggel hajtsa végre az állami támogatások ellenőrzésére vonatkozó uniós szabályokat;

78.

felhívja a Bizottság elnökét, hogy biztosítsa a tagállamok feltételes adómegállapítási gyakorlataival kapcsolatban a versenypolitikáért felelős biztos vezetése alatt folyó jelenlegi és jövőbeli vizsgálatok függetlenségét; ragaszkodik ahhoz, hogy a Parlamentet tájékoztassák a vizsgálatokban elért eredményekről, azok átlátható és független lefolytatásának biztosítása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy megállapításairól a lehető leghamarabb nyújtson be jelentést; emlékeztet a versenypolitikáért felelős biztos azon kötelezettségvállalására, hogy a tények összegyűjtése után mérlegeli a vállalatok államilag ösztönzött, agresszív adóelkerülési gyakorlatainak a versenyt érintõ átfogóbb következményeit, és szükség esetén kiterjeszti a vizsgálatot;

79.

felszólítja a Bizottságot, hogy a közös agrárpolitika közelgő reformjának keretében vizsgálja meg az átutalt pénzösszegekre vonatkozó társfinanszírozást, valamint kéri a versenyképességre irányuló EFA-intézkedések egyszerűsítését és az EFA-együtthatók versenyjogi szempontból semleges felülvizsgálatát a köztes kultúrák és a nitrogénmegkötő növények vonatkozásában;

80.

felhívja a Bizottságot, hogy az EU élelmiszerszektorában a modern kiskereskedelem által a választékra és az innovációra gyakorolt gazdasági hatás legutóbbi felülvizsgálatát követően vizsgálja meg a piacot olyan mértékben meghatározó nagy szupermarketek lehetséges hatását, hogy együttes vásárlóerejük torzítja a versenyt az ellátási láncokban, mind Európában, mind a fejlődő világban;

81.

megállapítja, hogy a nemzeti szabályozás miatt ez az ágazat nem egységes; üdvözli, hogy az uniós versenypolitika közreműködik a piacra lépés mesterséges akadályainak megszüntetésében;

82.

kéri, hogy az átmeneti árképzéssel járó esetek megítélése során fordítsanak különleges figyelmet az innovatív gyógyszerekre és orvosi eljárásokra;

83.

megjegyzi, hogy a versenypolitika szerepet játszhat a generikus gyógyszerekhez való hozzáférés javításában;

84.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák az egyenlő feltételeket, ami valamennyi közlekedési módban lehetővé teszi a szabad, ugyanakkor tisztességes versenyt; mindazonáltal úgy véli, hogy ennek kapcsán megfelelően figyelembe kell venni a közlekedésjog számos nemzeti sajátosságát; hangsúlyozza, hogy a közlekedési infrastruktúra elengedhetetlen a természetes és jogi személyek megélhetése és jólléte szempontjából, különösen a ritkán lakott területeken és a távoli fekvésű szigeteken;

85.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek fokozott erőfeszítéseket a tisztességes verseny és a jobb minőségű szolgáltatások garantálása érdekében egyrészt a vasúti ágazatban, másrészt a kikötői és repülőtéri hálózatok vezetésében, különösen akkor, ha e hálózatokat egy központi kormányzati monopólium kezeli; hangsúlyozza, hogy a verseny nem feltétlenül jár együtt a meglévő szolgáltatások privatizálásával; felszólítja továbbá a Bizottságot annak biztosítására, hogy a fuvarozók ne éljenek vissza erőfölényükkel bizonyos repülőtereken;

86.

úgy véli, hogy az európai közlekedési ágazat versenyképességének javítása érdekében a Bizottságnak tovább kellene erősítenie a versenypolitika és a közlekedéspolitika közötti kapcsolatokat, és tovább kellene lépnie az egységes közlekedési piac kiteljesítése felé;

87.

sürgeti a Bizottságot, hogy fejezze be az egységes európai vasúti térség megvalósítását, biztosítsa a pályahálózat-üzemeltetők és a vasúti vállalkozások közötti pénzáramlások teljes átláthatóságát, és győződjön meg arról, hogy minden tagállam erős és független nemzeti szabályozó hatósággal rendelkezik-e;

88.

hangsúlyozza, hogy a vasúti áruszállításban az egységes piacot hátrányosan érinti az uniós jog tagállamok általi helytelen vagy nem teljes körű átültetése, valamint a határokon átnyúló mobilitást korlátozó szűk keresztmetszetek, amelyek ártanak a versenynek és a növekedésnek; felhívja a Bizottságot annak ellenőrzésére, hogy a műszaki vagy piaci akadályok, így például a tagállamonként eltérő pályanyomtávok, az energiaellátás és a jelzőberendezések a versenyre vonatkozó szabályok megsértésének tekinthetők-e;

89.

felkéri a Bizottságot, hogy biztosítson indokolással ellátott áttekintést annak ellenőrzése céljából, hogy mely légi fuvarozók részesülnek előnyben más szolgáltatókkal szemben különleges feltételek vagy az erőfölényükkel való állítólagos visszaélés révén bizonyos repülőtereken;

90.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a tagállamok eltérő módon hajtják végre és érvényesítik a nemzetközi közúti közlekedésre vonatkozó szabályozásokat, például a kabotázsról és a pihenőidőről szóló rendeleteket, valamint aggódik a tágabb értelemben vett közlekedési szolgáltatásokon belüli potenciális szociális dömping miatt, és úgy véli, hogy ezekkel a problémákkal foglalkozni kell;

91.

üdvözli a Bizottság nemzetközi autókölcsönző vállalatokat célzó kezdeményezését, amelynek célja, hogy véget vessen azoknak a gyakorlatoknak, amelyek miatt a fogyasztók nem férnek hozzá a rendelkezésre álló legkedvezőbb árakhoz, mivel azok a tartózkodás szerinti országtól függnek; hangsúlyozza, hogy a fogyasztókat nem helyénvaló megakadályozni abban, hogy a rendelkezésre álló legkedvezőbb árat válasszák, amikor az egységes piacon árukat vagy szolgáltatásokat vásárolnak;

92.

felhívja a Bizottságot, hogy lépjen fel az autóbérlési ágazat széttöredezettségével szemben, mivel jelenleg a nemzeti szabályozások nagyban növelik a határokon átnyúló mozgás költségeit, károsítva ezzel az egységes piacot;

93.

hangsúlyozza, hogy a versenyképes Unió ösztönzésére irányuló erőfeszítéseknek mindig a közérdeket kell szolgálniuk; elismeri a hatékony uniós versenypolitika és az alapvető közszolgáltatásokra irányuló nagyléptékű beruházások szükségessége közötti kapcsolatot, ideértve a közlekedési szolgáltatásokat is;

94.

sürgeti a Bizottságot, hogy tekintse át a nemzetközi sportszövetségek korlátozó és visszaélésszerű gyakorlatát, például hogy megtagadják tagjaiktól az olyan más sporteseményeken való részvétel jogát, amelyeket az adott szövetségek nem hagytak jóvá, továbbá hogy ha nem felelnek meg a szabályaiknak, egész életre megtiltják a sportolók, tisztviselők és edzők számára az olyan versenyeken való részvételt, mint az olimpiai játékok és a világbajnokságok;

95.

szorgalmazza, hogy a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségi megállapodás egészüljön ki egy versenyről szóló fejezettel, amely rendelkezéseket tartalmaz az antitrösztre, az összefonódásokra, az állami tulajdonú vállalkozásokra, a támogatásokra és az egyenlőtlen piacra jutásra vonatkozóan; szorgalmazza, hogy az ilyen megállapodásokban szereplő intézkedésekről és a megállapodásokkal kapcsolatos problémákról és előrelépésekről a média semleges hangnemben tudósítson;

96.

elismeri és támogatja, hogy a Bizottságnak meg kell erősítenie a versenypolitika szerepét a nemzetközi gazdasági együttműködésben, a versenyhivatalokkal globális szinten folytatott együttműködésen keresztül is; emlékeztet arra, hogy az ilyen szabályozási és végrehajtási együttműködés segít biztosítani az egyenlő versenyfeltételeket a globális piacokon működő európai vállalatok számára;

97.

hangsúlyozza, hogy a globalizáció korában a versenyjogi elvek hatékony alkalmazásához elengedhetetlen a nemzetközi együttműködés; ezért felhívja a Bizottságot, hogy határozottan mozdítsa elő a versenyjogi kérdésekben a nemzetközi együttműködést;

98.

felhívja a Bizottságot annak a lehetőségnek a megvizsgálására, hogy további harmadik országokkal is olyan versenyjogi megállapodásokat kössenek, amelyek lehetővé teszik a vizsgálatot folytató versenyhatóságok közötti információcserét; hangsúlyozza, hogy a Svájccal nemrég megkötött versenyjogi megállapodás mintaként szolgálhat az ilyen jellegű jövőbeni megállapodások számára;

99.

kiemeli, hogy a keretmegállapodás az üléseken való részvétel és a tájékoztatás tekintetében egyenlő bánásmódot ír elő a Parlament és a Tanács számára a versenypolitikával kapcsolatos jogszabályok vagy puha jog előkészítése tekintetében;

100.

kiemeli az Európai Parlament alapvető szerepét abban, hogy képviseli az európai fogyasztók érdekeit a versenyszabályok megfelelő végrehajtása során;

101.

üdvözli, hogy a Parlament társjogalkotói szerepet tölt be az antitrösztszabályok megsértésén alapuló kártérítési keresetekről szóló irányelv tekintetében, és az ezen irányelvvel kapcsolatban folyó eljárásokat a versenyjogi kérdésekben folytatandó jövőbeli intézményközi együttműködés modelljének tekinti;

102.

megismétli, hogy a versenypolitika alakítása során a Bizottságnak elszámoltathatónak kell lennie, és követnie kell a Parlament állásfoglalásait;

103.

felhívja a biztost, hogy tartson rendszeres találkozókat az illetékes parlamenti bizottsággal/bizottságokkal, valamint a Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottságának versenyjogi munkacsoportjával;

104.

úgy véli, hogy a Parlamentnek a versenypolitika területén együttdöntési hatáskörrel kellene rendelkeznie; sajnálja, hogy az EUMSZ 103. és 109. cikke a Parlamenttel csupán konzultációt irányoz elő; úgy véli, hogy ez a demokratikus deficit elfogadhatatlan; javasolja e deficit lehető leghamarabbi megszüntetését a versenypolitikára vonatkozó intézményközi megállapodások révén, illetve kijavítását a Szerződés következő változtatása során;

105.

kiemeli a versenypolitikáért felelős biztos szerepét a munkahelyteremtés és a növekedés ösztönzésében, valamint az egységes digitális piac, az energiapolitika, a pénzügyi szolgáltatások, az iparpolitika és az adócsalás elleni küzdelem terén;

106.

sürgeti a Bizottságot, hogy az Európai Versenyhatóságok Hálózata keretében dolgozzon ki iránymutatásokat és eljárásokat, biztosítva a hatékony felügyeletet a tekintetben, hogy a tagállamok feltételes adómegállapításai megfelelnek-e az állami támogatásra vonatkozó szabályoknak;

107.

üdvözli a Bizottság elkötelezettségét a versenyszabályoknak az antitröszt és a kartellek, az összefonódások és az állami támogatás terén történő hatékony végrehajtása iránt, megőrizve a piaci fejleményekkel összehangolt versenypolitikai eszközöket, ugyanakkor ösztönözve egy innovatív versenykultúra kialakulását is az Unióban és világszerte egyaránt;

108.

felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a legújabb antitrösztügyeket, és foglalkozzon a felvetett formai szempontokkal;

109.

felhívja a Bizottságot, hogy összehangolt módon dolgozzon ki az adóverseny területére vonatkozó javaslatokat, és nyújtsa be azokat a Tanácsnak;

110.

felszólítja a Bizottságot, hogy a továbbiakban is évente tegyen jelentést a Parlamentnek a versenypolitika alkalmazásával kapcsolatos fejleményekről és az általa gyakorolt hatásokról;

111.

üdvözli a biztos által a meghallgatása során tett kötelezettségvállalásokat, különös tekintettel a Parlamenttel folytatandó jövőbeli együttműködésre és a kapcsolatok megerősítésére;

112.

felhívja az Európai Bizottságot, hogy határozottabban lépjen fel az aktív versenypolitika mint a szociális piacgazdaság alappillérének erősítése érdekében;

113.

úgy véli, hogy a közeljövőben a fogyasztók és a vállalkozások rendelkezésére kellene bocsátani egy esetgyűjteményt, amely versenyjogi közlönyként szolgálna;

114.

megállapítja, hogy sok tagállamban továbbra sem világos, hogy az európai fogyasztói központok finanszírozása jogszerűtlen állami támogatásnak minősül-e; aggódik, amiért következésképpen veszély fenyegeti e központok finanszírozását; felszólítja a Bizottságot, hogy az európai fogyasztói központok további támogatásának garantálása érdekében minél előbb tájékoztassa a tagállamokat arról, hogy az ilyen finanszírozást be kell jelenteni;

115.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy valamennyi politikai szinten vállaljanak kötelezettséget az állami támogatásokra vonatkozó szabályok szigorú betartására;

116.

kéri egy közös, a Parlament, a Tanács, a Bizottság és a tudományos világ képviselőiből álló testület felállítását, amely a versenypolitika hosszú távú orientációját és továbbfejlesztését elemzi olyan jövőbe mutató ágazatokban, mint a digitális gazdaság vagy az energiaszektor;

117.

kéri, hogy fenntartások nélkül elemezzék, mi számít felelős nemzeti versenypolitikának, különösen a tisztességtelen adópolitikák, valamint a versenyt torzító adószabályozások és -mentességek szempontjából, hogy a jövőben hatékony intézkedéseket lehessen hozni az ilyen gyakorlatokkal szemben;

118.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a nemzeti versenyhatóságoknak.

30.8.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 316/30

—

tekintettel az Európai Központi Bank 2013. évi éves jelentésére,

—

tekintettel a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányára, és különösen annak 15. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 284. cikkének (3) bekezdésére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 126. cikkére és 132. cikkének (1) bekezdésére,

—

tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A8-0011/2015),

A.

mivel a Bizottság szolgálatainak 2014. tavaszi előrejelzése szerint az euróövezetben a GDP – a 2012-ben elkönyvelt 0,7 %-os visszaesést követően – 2013-ban 0,4 %-kal csökkent, és mivel a Bizottság szolgálatai fellendülést prognosztizálnak, melynek keretében a GDP 2014-ben 1,2 %-kal, 2015-ben pedig várhatóan 1,7 %-kal nő majd; mivel a Bizottság szolgálatainak 2014. őszi előrejelzése lefelé módosította a növekedési előrejelzéseket, amelyek szerint a GDP 2014-ben várhatóan csak 0,8 %-kal, 2015-ben pedig csak 1,1 %-kal fog nőni, állandósuló lefelé ható kockázatok mellett;

B.

mivel az őszi előrejelzés szerint az euróövezetben 2012 végén mért 11,3 %-os munkanélküliségi ráta 2013 végére 11,9 %-osra emelkedett, és 2014-ben is magas marad;

C.

mivel a különböző tagállamokban mért munkanélküliségi ráta jelentős eltéréseket mutat, 5 % és 26 % közötti tartományban váltakozva; mivel az ifjúsági munkanélküliség aránya – mely még ennél is magasabb – egyes tagállamokban akár az 50 %-ot is eléri; mivel a munkanélküliségi ráták különbségei a tagállamok körében további gazdasági különbségekhez vezetnek;

D.

mivel azt, hogy a végleges értékpapír-adásvételi műveleti (OMT) program bejelentésével sikerült csökkenteni a hitelfelvételi kamatlábakat, a tagállamok nem használhatják fel arra, hogy kibújjanak a növekedési potenciál javításához és a költségvetés fenntarthatóságának középtávon történő eléréséhez szükséges strukturális reformok végrehajtása alól; mivel fennáll a kockázata, hogy a foglalkoztatási és a szegénység csökkentésével kapcsolatos adatok elmaradnak az Európa 2020 stratégia keretében kitűzött nemzeti céloktól;

E.

mivel az Európai Központi Bank (EKB) 2013-ban egyszer májusban, majd novemberben ismét csökkentette az irányadó kamatlábakat, 0,25 %-ra csökkentve a fő refinanszírozási műveletek kamatlábát; mivel a 2014 eleje óta bejelentett további monetáris politikai intézkedések mellett a fő refinanszírozási kamatlábat mostanáig 0,05 %-ig, a betéti rendelkezésre állás kamatlábát pedig -0,20 %-ig csökkentették;

F.

mivel a leszállított reálkamatlábak nem járnak sem a háztartások és a vállalkozások számára nyújtott hitelek növekedésével, sem a GDP növekedésével és munkahelyteremtéssel;

G.

mivel az eurórendszer összevont pénzügyi kimutatása 2013 végén 2,285 billió eurót tett ki, ami 2013 folyamán hozzávetőlegesen 25 %-os csökkenést jelent;

H.

mivel az eurórendszernek 2013 folyamán fedezetként nyújtott eszközök legnagyobb részét a nem forgalomképes eszközök képezték, ami a teljes fedezet körülbelül 25 %-át tette ki; mivel a nem forgalomképes eszközök az eszközzel fedezett értékpapírokkal együtt a fedezetként nyújtott összes eszköz körülbelül 40 %-át adták;

I.

mivel a Bizottság szolgálatainak 2014. őszi előrejelzése szerint az euróövezetben az infláció átlagos mértéke a 2012-ben mért 2,5 %-ról 2013-ban 1,4 %-ra csökkent; mivel az euróövezetben az infláció 2014 eleje óta továbbra is csökkenő tendenciát mutat, a 2014-es becsült éves átlaga 0,5 % volt, 2014 szeptemberében pedig elérte a rendkívül alacsony, 0,3 %-os szintet; mivel a harmonizált fogyasztói árindex (HICP) inflációs rátája 2014 szeptemberében egyes tagállamokban elérte a 0 %-ot vagy az alá esett, és 2015-ben is a célszint alatt marad;

J.

mivel az euróövezetben az inflációs ráták csökkenéséhez hozzájáruló fő tényezők egyikét az alacsony energiaárak – különösen az alacsony olajárak – jelentették;

K.

mivel az állami és magánberuházások szintje az euróövezetben a válság kezdete előtt mértnél lényegesen alacsonyabb szinten stagnál; mivel általánossá vált a nagyvállalatok körében, hogy az olcsó pénz jellemezte környezetet kihasználva az új beruházások helyett önös érdekű visszavásárlásokat valósítanak meg; mivel a beruházások GDP-n belüli relatív aránya már a válság előtt is folyamatosan csökkent, és azok élénkítésére sürgős szükség lett volna;

L.

mivel az M3 éves növekedési üteme továbbra is lassul, a 2012. decemberi 3,5 %-ról 1 %-ra esve vissza 2013 decemberéig;

M.

mivel a magánszektorba történő hitelkihelyezés még tovább mozdult el a negatív tartományban, éves változása 2013. decemberben -2,3 % volt, míg ez az arány 2012. decemberben még -0,7 % volt; mivel néhány tagállamban a kkv-k részére nyújtott hitelek hiánya a gazdasági fellendülést hátráltató egyik legsúlyosabb probléma; mivel 2008 és 2013 között a kkv-knak nyújtott hitelek visszaesése körülbelül 35 %-os volt; mivel feltétlenül meg kell könnyíteni a kkv-khoz való hitelkihelyezést, minthogy ezek a cégek foglalkoztatják az euróövezet munkaerejének 72 %-át, és az általuk elért bruttó munkahelyteremtés nagyobb, mint a nagyvállalatok esetében;

N.

mivel a pénzügyi fragmentáció továbbra is jelentős probléma, hiszen a kkv-kat sokkal magasabb hitelfelvételi költségek terhelik – különösen a már egyébként is súlyos gazdasági nehézségekkel küszködő euróövezeti országokban –, ami torzulásokhoz vezet az egységes piacon, lelassítva a fellendülést, és növelve az országok közötti eltéréseket; mivel az európai bankok átfogó értékelése során kapott eredményeknek kedvező hatást kell gyakorolniuk a jelenlegi monetáris politikákra és a bankok – különösen a reálgazdaság felé irányuló – hitelezési tevékenységeik fokozására való hajlandóságára;

O.

mivel az eurórendszer mérlegének mérete 2013 folyamán tartósan csökkent, ami a hosszabb lejáratú refinanszírozási műveletek forrásainak a bankok általi visszafizetését tükrözi;

P.

mivel az EKB Kormányzótanácsa 2013 júliusában úgy döntött, hogy iránymutatást nyújt az irányadó kamatok pályájára vonatkozóan, kijelentve, hogy a fő kamatlábak várhatóan tartósan a jelenlegi vagy még alacsonyabb szinten maradnak;

Q.

mivel az euróövezetben a lehetséges mennyiségi lazítás hatásait a bankszektor túlzott hitelközvetítése valószínűleg csillapítaná;

R.

mivel az EUMSZ 282. cikke szerint a Központi Bankok Európai Rendszerének (KBER) elsődleges célja az árstabilitás fenntartása; mivel az EUMSZ 127. cikke kimondja, hogy a KBER az árstabilitási cél veszélyeztetése nélkül támogatja az Unión belüli általános gazdaságpolitikát; mivel az EUMSZ 123. cikke és a Központi Bankok Európai Rendszere és az EKB alapokmányának 21. cikke tiltja, hogy a nemzeti bankok vagy az EKB közvetlenül vásároljon uniós vagy nemzeti hatóságok vagy szervek által kibocsátott adósságinstrumentumokat; mivel ennek elfogadása több tagállam esetében a gazdasági és monetáris unióhoz való csatlakozás elengedhetetlen feltétele volt; mivel ilyen vásárlásokra a másodlagos piacokon van lehetőség;

1.

üdvözli, hogy az EKB gyorsan reagált a komoly kihívást jelentő jelenlegi környezetben, és hogy a monetáris politikát az euróövezet pénzügyi piacaira nehezedő stressz csökkentésére és a befektetők közös valuta iránti bizalmának helyreállítására használták fel; üdvözli, hogy az EKB kész mindent megtenni az euró megmentése érdekében; megállapítja, hogy a válság kezdete óta lényegében mindenhol, de különösen a leginkább eladósodott euróövezeti országokban kedvező módon, korábban soha nem látott szintre csökkentek a hosszú távú belföldi hozamok; rámutat, hogy az alacsony hozamok nem vezettek munkahelyteremtéshez és növekedéshez, és ennek hiánya veszélyt jelent a pénzügyi stabilitásra nézve;

2.

megállapítja, hogy a fő refinanszírozási műveletek, a rögzített kamatláb melletti teljes allokációt magukban foglaló közép- és hosszú távú refinanszírozási műveletek alkalmazása, az aktív oldali rendelkezésre állás, a rendkívüli likviditási segítségnyújtás és a betéti rendelkezésre állás igénybevétele egész 2013 folyamán jelentősen magas szinten maradt, ami a monetáris transzmissziós mechanizmus és az euróövezeti bankközi hitelezési piac súlyos sérülésének folytatódó fennállását jelzi, jóllehet a helyzet az előző évekhez képest jelentősen javult, amit a hozamkülönbözetek stabilizálódása, a bankközi piacok fokozatos normalizálódása és a Target II egyensúlyhiányainak csökkenése bizonyít;

3.

bátorítónak érzi a Target II egyensúlyhiányok szintjeinek 2013-ban bekövetkezett stabilizálódását; hangsúlyozza, hogy a Target II elszámolási rendszer alapvető szerepet tölt be az euróövezeti pénzügyi rendszer integritásának megőrzésében;

4.

továbbra is mély aggodalommal tölti el a gazdasági tevékenység tartós lanyhasága, miután az euróövezet 2013-ban – már a második évben – negatív GDP-növekedést produkált, és a GDP növekedése 2014 első három negyedévében továbbra is gyenge volt, továbbá számos euróövezeti tagállamban olyan szintre emelkedett a munkanélküliség, hogy az már az euróövezet stabilitását veszélyezteti, és aláássa az európai projekt szélesebb társadalmi és politikai támogatását;

5.

aggasztónak tartja az euróövezeti inflációs ráta 2011 óta tartó folyamatos csökkenését, valamint a tagállamok közötti inflációs eltéréseket; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi inflációs ráták, amelyek közel vannak a nullához, sőt, több euróövezeti tagállamban nulla alatt vannak, igen messze vannak az EKB azon kifejezett céljától, hogy az inflációs rátát középtávon 2 % alatt, de ahhoz közel tartsa; aggodalommal tölti el, hogy – amint azt az EKB elnöke is elismeri – a jelenlegi deflációs tendenciák a közép- és hosszabb távú inflációs kilátásoktól való elszakadást eredményezhetik;

6.

elismeri, hogy a pénzügyi és nem pénzügyi szektorokban zajló mérlegkiigazítási folyamat a magas munkanélküliséggel párosulva 2013-ban is fékezte az euróövezeti gazdasági tevékenységet;

7.

figyelmesen nyomon követi a defláció lehetséges kockázatait; emlékeztet arra, hogy a nullához közeli inflációs ráta az euróövezetben rontja a monetáris politika hatékonyságát; tudomásul veszi, hogy az EKB a nagyon alacsony inflációt a rövid távú hatások következményének tartja, és hogy az EKB bízik abban, hogy a középtávú célkitűzés elérhető egy deflációs szakasz bekövetkezte nélkül; megjegyzi ugyanakkor, hogy az EKB 0,1 % és 0,2 % közötti mértékben tovább módosította lefelé a 2015-re és 2016-ra vonatkozó inflációs várakozásokat;

8.

rámutat, hogy a következő évekre előre jelzett, a célértéket el nem érő infláció hatással lesz több tagállam adósságcsökkentési programjára;

9.

rámutat, hogy a további alkalmazkodó politikák – így például a mennyiségi lazítás – ismeretében, valamint a végleges értékpapír-adásvételi műveleti programmal kapcsolatos jogi kihívásokra tekintettel kritikus jelentőségű a jogi egyértelműség és bizonyosság annak lehetővé tételéhez, hogy ezeket az eszközöket eredményesen tudják alkalmazni, szem előtt tartva a Pedro Cruz Villalón, az Európai Unió Bíróságának főtanácsnoka által a C-62/14 ügyben 2015. január 14-én kifejtett indítványt;

10.

hangsúlyozza, hogy a tagállamok alacsony hitelfelvételi költségei olyan növekvő államadóssággal járnak együtt, amely sok esetben megközelíti vagy eléri a GDP 100 %-át, és figyelmeztet arra, hogy egy új válság a kockázat pénzügyi piacok általi átértékeléséhez vezethet;

11.

emlékeztet arra, hogy az EKB a 2013-ban közzétett előrejelzéseiben nem elővételezte az igen csekély növekedés és a nagyon alacsony szintű infláció, sőt, akár a deflációs jelek együttes megjelenését; mindezek fényében arra figyelmeztet, hogy a jelenlegi előrejelzéseket, amelyek 2015-re és 2016-ra erősebb gazdasági növekedést és lényegesen magasabb inflációt jósolnak, kellő óvatossággal kell kezelni;

12.

meggyőződése, hogy a gyenge mérlegek nemcsak a bankokat érintik, hanem kedvezőtlenül visszahatnak a vállalkozásokra és egyéb magánszektorbeli szereplőkre, mivel a tőke és a finanszírozás hiánya gátolja a vállalkozásokat abban, hogy versenyképesek tudjanak maradni, növekedjenek és végső soron munkahelyeket tartsanak meg és teremtsenek;

13.

rendkívül fontosnak tartja olyan feltételek megteremtését, amelyek az euróövezetben előmozdítják a köz- és magánberuházások újbóli megélénkülését, figyelembe véve, hogy az EKB kedvező finanszírozási feltételek fenntartására irányuló intézkedései ellenére a beruházások még nem álltak helyre; felhívja ezzel összefüggésben a tagállamokat, hogy munkálkodjanak a pénzügyi fragmentáció mögöttes okainak, így az eltérő kockázati struktúráknak a megszüntetésén, amelyek az érintett országokban költségesebbé teszik a hitelfelvételt; kéri továbbá a tagállamokat, hogy a kedvező üzleti környezet helyreállítása érdekében hajtsanak végre megfelelő strukturális reformokat, különösen az országspecifikus ajánlások végrehajtása révén;

14.

ösztönzi az EKB-t, hogy mérlegbővítési politikájának keretében mérlegelje EBB projektkötvények vásárlását, amelyek az euróövezetben a termelőbb jellegű beruházások egy részét finanszírozzák, különösen olyan projektekhez tartozó projektkötvény vásárlását, amelyeket a Bizottság költség-haszon elemzést követően európai hozzáadott értékkel rendelkező projektként kiválasztott, gondolva itt különösen az energia és a közlekedés területén megvalósuló TEN-T projektekre és a digitális egységes piachoz kapcsolódó projektekre;

15.

tudomásul veszi, hogy Mario Draghi a jegybankárok éves Jackson Hole-i konferenciáján 2014. augusztus 22-én tartott beszédében kijelentette, hogy a gazdaság mindkét oldalán fellépésekre van szükség, megjegyezve, hogy: az aggregált keresleti politikákat nemzeti szintű strukturális reformoknak és szakpolitikáknak kell kísérniük; a keresleti oldalon a monetáris politika központi szerepet tölthet be, és kell is betöltenie, ami jelenleg azt jelenti, hogy tartósan alkalmazkodó monetáris politikát kell folytatni; a monetáris politika mellett nagyobb szerepet játszhat a költségvetési politika, miközben figyelembe kell venni az államadósság fenntarthatóságát; miközben a magánberuházások beindítása és a strukturális reformok elősegítése érdekében szükség van a közberuházások újjáalakítására, súlyt kell fektetni a megfelelő költségvetési politikai intézkedésekre is;

16.

egyetért Draghi elnökkel abban, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályain belül fennálló rugalmasságot ki lehetne használni a gyenge fellendülés jobb kezelésére és a szükséges strukturális reformok költségeinek előteremtésére;

17.

egyetért Draghi elnökkel abban, hogy nyitva áll a lehetőség a költségvetési politikák növekedésbarátabb kombinációjának elérésére és az adóteher költségvetés-semleges módon történő csökkentésére;

18.

egyetért Draghi elnökkel abban, hogy uniós szintű kiegészítő intézkedés is szükségesnek látszik mind a megfelelő összesített pozíció, mind pedig egy nagyszabású közberuházási program biztosítása érdekében;

19.

megjegyzi, hogy a főbb kamatlábak csökkentése és a refinanszírozási műveletek növelése mellett az EKB alkalmaz olyan innovatív eszközöket is, mint a célzott, hosszabb lejáratú refinanszírozási műveletek (CHLRM), továbbá olyan új kommunikációs stratégiákat, mint az irányadó kamatok pályájára vonatkozó iránymutatás;

20.

úgy véli, hogy a transzmissziós mechanizmus nem működik megfelelően, és hogy az EKB által a válság kezdete óta alkalmazott monetáris politikai eszközök – bár megkönnyebbülést hoztak a bajba jutott pénzügyi piacok számára – önmagukban nem lehetnek hatékonyak a pénzügyi fragmentáció elleni küzdelem, a növekedés ösztönzése és a munkaerő-piaci helyzet javítása terén; ösztönzi az EKB-t, hogy szakpolitikáit jobban igazítsa hozzá a reálgazdaság szükségleteihez, különös tekintettel a kkv-kra;

21.

úgy véli, hogy a monetáris transzmissziós mechanizmus súlyos sérülése miatt az EKB irányadó kamatlábainak a csökkentésére vonatkozó döntések pozitív hatásai is korlátozottak; rámutat arra, hogy a nagyon alacsony kamatlábak hosszú távon torzulásokhoz vezetnek az üzleti szektorban, és károsnak bizonyulhatnak a magánmegtakarításokra és nyugdíj-előtakarékosságra nézve is;

22.

üdvözli az EKB által 2014 júniusában bejelentett intézkedéseket, melyek a monetáris politika transzmissziós mechanizmusa működésének javítását célozzák; megjegyzi, hogy a célzott, hosszabb lejáratú refinanszírozási műveletek első alkalommal teremtenek kapcsolatot a nem pénzügyi magánszektor számára nyújtott banki hitelek és a bankok által igényelhető refinanszírozás összege között; reméli, hogy az eszközminőség-elemzés eredményei fokozni fogják a célzott, hosszabb lejáratú refinanszírozási műveletek európai bankok általi igénybevételét, előmozdítva a likviditás reálgazdaságba való eljutását;

23.

megjegyzi, hogy az EKB bejelentette eszközfedezetű értékpapírok (ABS) és fedezett kötvények vásárlását a célzott, hosszabb lejáratú refinanszírozási műveletek hitelezéskönnyítő hatásának fokozása érdekében; hangsúlyozza, hogy az ilyen beavatkozásoknak az eszközfedezetű értékpapírok piacán kellően jelentősnek kell lenniük ahhoz, hogy hatással legyenek a kkv-k hitelfelvételi kamatlábaira, csökkentsék a fragmentációt, továbbá hogy ezeket átlátható módon kell végrehajtani, hogy azok ne hozzanak létre túlzott kockázatokat az EKB mérlegében;

24.

aggodalmának ad hangot a kkv-k hitelfelvételi feltételei tekintetében az euróövezeti országokban megfigyelhető jelentős széttöredezettség kapcsán, valamint a kkv-knak, illetve a nagyobb vállalatoknak nyújtott finanszírozás kamatai közötti szakadékkal kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy e régóta fennálló problémákat nem kezelik megfelelően az EKB által bejelentett, a banki kölcsönök előmozdítását célzó közelmúltbeli intézkedések, és hogy az EKB-nak meg kell vizsgálnia azokat a mögöttes tényezőket, amelyek akadályozzák a kkv-k hitelhez jutását; felhívja az EKB-t, hogy vizsgálja meg, hogy ez a szakadék bármilyen kapcsolatban áll-e a bankszektoron belüli koncentrációval;

25.

rámutat, hogy a 2014 júniusában és szeptemberében bejelentett intézkedésekkel az EKB mérlegének mérete várhatóan megközelíti majd a mérleg 2012 eleji méretét; megjegyzi, hogy ez az előrevetített méretnövekedés erős éberséget követel meg az EKB-tól a végső soron általa vállalt hitelkockázatok tekintetében;

26.

az a véleménye, hogy az eddig nyújtott hallgatólagos támogatások teljes összegét fokozatosan vissza kell téríttetni az adófizetők javára, miután helyreálltak a rendes gazdasági feltételek;

27.

tudomásul veszi, hogy az EKB már többször is kijelentette, hogy készen áll további, a megbízatása keretében rendelkezésére álló nem konvencionális eszközök alkalmazására és beavatkozásai méretének vagy összetételének megváltoztatására, amennyiben az alacsony infláció jellemezte időszak túlságosan elhúzódna; továbbra is nyitott újabb nem konvencionális eszközök alkalmazására, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ezek az intézkedések nem lesznek elegendők a költségvetési politika, a beruházások és a strukturális reformok megfelelő elegye nélkül;

28.

hangsúlyozza, hogy nem szabad túlbecsülni a jelenleg alkalmazott nem konvencionális monetáris politikai intézkedések reálgazdaságra gyakorolt hatását; hangsúlyozza, hogy ezek az intézkedések átmeneti jellegűek, és céljuk az, hogy időt adjanak a tagállamoknak a költségvetési helyzetük konszolidálására és a szükséges strukturális reformok végrehajtására a gazdasági növekedés és a munkaerő-piaci helyzet javulásának ösztönzése érdekében;

29.

megjegyzi, hogy a nem szokványos monetáris politikák tartós alkalmazása súlyosbíthatja a tőkepiaci torzulásokat; kéri az EKB-t, hogy teremtse meg a megfelelő egyensúlyt az alkalmazkodó monetáris politika idő előtti kivezetésével járó kockázatok, illetve az ilyen politikákkal esetleg járó torzulásokból eredő kockázatok és költségek között; ezért arra kéri az EKB-t, hogy a nem szokványos politikák paramétereit az ilyen torzulások korlátozására törekedve határozza meg;

30.

emlékeztet arra, hogy a monetáris politika nem képes ösztönözni az aggregált keresletet, ha nem egészítik ki nemzeti szinten megfelelő fiskális és strukturális reformok és politikák;

31.

hangsúlyozza, hogy – mint azt a válság előtti évek tapasztalata is szemlélteti – a kamatlábra vonatkozó, EKB által meghatározott középtávú célkitűzéssel összhangban álló stabil inflációs ráták a magánadósság fenntarthatatlan dinamikájával kapcsolódhatnak össze, ami miatt az eszközbuborékokat és a hitelnövekedést akkor is fontos kezelni, ha az árstabilitás biztosított;

32.

emlékeztet arra, hogy az EKB monetáris politikájának irányításában fennálló, a Szerződésekben lefektetett függetlensége elengedhetetlen az árstabilitás megőrzése, vagyis az infláció 2 % alatti, de ahhoz közeli szinten tartása érdekében; emlékeztet rá, hogy a kormányoknak és a nemzeti közhatóságoknak kivétel nélkül szintén tartózkodniuk kell attól, hogy az EKB-tól intézkedéseket kérjenek;

33.

emlékeztet arra, hogy a meghozott döntések az EKB Általános Tanácsának minden tagját kötik, és azok bizalmasak maradnak, kivéve akkor, ha döntést hoznak a nyilvánosságra hozatalukról;

34.

felhívja az EKB-t, hogy a trojkában betöltött szerepében tartson nagyobb távolságot annak érdekében, hogy megerősítse a politikai döntésektől való függetlenségét;

35.

emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 127. cikke szerint az EKB az elsődleges célkitűzésének veszélyeztetése nélkül támogatja az Unión belüli általános gazdaságpolitikát, amint azt az EUMSZ 282. cikke is kimondja; hangsúlyozza e tekintetben a monetáris párbeszéd fontosságát;

36.

hangsúlyozza, hogy a monetáris és költségvetési politika egymástól való világos elkülönítése maga után vonja, hogy a monetáris hatóságnak nem szabad támogatást nyújtania a likviditásban részesülő intézmények számára, mivel ez a támogatásnyújtás költségvetési politikával érne fel;

37.

sajnálatosnak tartja, hogy az EKB túllépte a Szerződésen alapuló megbízatásának kereteit, amint azt az EKB korábbi elnöke által a spanyol, olasz és ír kormánynak küldött levelek is szemléltetik;

38.

előrelépésként értékeli és üdvözli az EKB-nak az üléseiről készülő összefoglaló jegyzőkönyvek közzétételére vonatkozó döntését, és várakozással tekint e gyakorlat 2015. januári bevezetése elé; üdvözli, hogy a Parlament EKB-ről szóló valamennyi éves jelentésében megfogalmazott ezen kérésre az EKB Kormányzótanácsa intézkedéssel reagált;

39.

meggyőződése, hogy a központi bankoknak világszerte tevőlegesen azon kell munkálkodniuk, hogy elkerüljenek bármilyen olyan politikát, amely kedvezőtlen átgyűrűző hatást fejtene ki másokra; megállapítja, hogy egyes központi bankok jóval azután hívnak fel más központi bankokat arra, hogy foglalkozzanak a monetáris politikák lehetséges kedvezőtlen átgyűrűző hatásaival, hogy maguk már egyoldalúan végrehajtották saját politikáikat;

40.

meggyőződése, hogy a nemrégiben napvilágra került információk is megerősítik a rendkívüli likviditási segítségnyújtás jövőbeni prudens alkalmazásának fontosságát; hangsúlyozza, hogy nem lehet még egyszer elfogadni, hogy egy tagállam bankszektora ilyen módon, GDP-je lényeges százalékarányában eladósítsa magát;

41.

ösztönzi az EKB-t, hogy a jelenlegi különbség megszüntetése érdekében kinevezéseivel folytassa a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos politikájának javítását; üdvözli Danièle Nouy kinevezését az európai bankszektor felügyeletének élére, különösen kimagasló érdemei és meggyőző szakmai életrajza miatt;

42.

meggyőződése, hogy a növekedésre és a közberuházásra helyezett nagyobb hangsúly (így például a Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker által javasolt 300 milliárd eurós beruházási csomag) kiegészítené az EKB európai foglalkoztatás és növekedés fokozására irányuló politikai erőfeszítéseit;

43.

üdvözli, hogy az egységes felügyeleti mechanizmus – a bankunió első pillére – 2014. november 4. óta teljesen működőképes; megjegyzi, hogy az európai pénzügyi integráció e jelentős lépését az előkészítő munka sikeres befejezésének köszönhetően lehetett megtenni, ideértve az eszközminőség-elemzést is; megköszöni az EKB-nak, hogy hitelességét latba vetve támogatja az európai bankrendszert; hangsúlyozza, hogy nem szabad összeolvasztani az EKB felügyeleti és monetáris funkcióit;

44.

megállapítja, hogy az eszközminőség-elemzés és az Európai Bankhatóság (EBH) által az egységes felügyeleti mechanizmussal együttműködésben elvégzett stresszteszt továbbra is fennálló gyengeségeket tárt fel az európai bankrendszerben; reméli, hogy az eredmények az európai bankszektor „eljapánosodásának” és a visszafizethetetlen hitelek örökös fennállásának elkerülése érdekében megfelelően figyelembe vettek minden kockázatot;

45.

úgy véli, hogy az EKB-t nagy felelősség terheli annak biztosításában, hogy a jövőbeni banki feltőkésítéseket a belső feltőkésítési rendszeren keresztül végezzék el, ha a piacokhoz való hozzáférés nehéz vagy lehetetlen;

46.

felhívja az EKB-t, hogy napi gyakorlatában biztosítsa a monetáris politika és a bankfelügyeletként betöltött szerepének teljes különválasztását;

47.

hangsúlyozza, hogy az egységes felügyeleti mechanizmus célja az euróövezeti bankszektor és ezáltal a pénzügyi stabilitás iránti bizalom fenntartása; emlékeztet arra, hogy az új egységes felügyeleti mechanizmus Parlament általi demokratikus elszámoltathatósága döntő fontosságú az új felügyeleti rendszer hitelességének biztosítása érdekében; ezért hangsúlyozza az Európai Parlament és az EKB között 2013. novemberben létrejött, az egységes felügyeleti mechanizmus feletti demokratikus ellenőrzés gyakorlásának és annak teljes körű végrehajtásának gyakorlati szabályairól szóló intézményközi megállapodás fontosságát;

48.

támogatja azt az elképzelést, hogy a belső feltőkésítés hitelességének és hatékonyságának növelése érdekében az európai jogalkotásnak afelé kell haladnia, hogy elkülönítse a kockázatosabb befektetési tevékenységeket a hagyományos banki tevékenységektől;

49.

az a véleménye, hogy a legutóbbi stressztesztek egyértelműen rámutatnak a jelenlegi intézményközi felállás korlátaira, mivel a stressztesztekben annak ellenére nem vizsgáltak deflációs forgatókönyvet, hogy ezek a deflációs kockázatok egyáltalán nem állnak távol a valóságtól;

50.

megjegyzi, hogy a viszonylag alacsony nyereségesség ellenére az euróövezeti bankoknak sikerült folyamatosan erősíteni tőkepozíciójukat tőkeemelések, a kockázattal súlyozott eszközeik leépítésének együttes alkalmazása, valamint állami támogatás révén; elismeri, hogy a tőkeemeléseket több esetben a tagállamok pénzügyi támogatási programjainak keretében hajtották végre;

51.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy sok euróövezeti bank továbbra is függ a központi banki finanszírozástól; létfontosságúnak tartja egy jól szabályozott tőkepiaci unió létrehozását annak érdekében, hogy csökkentsék az euróövezet gazdaságainak a bankrendszertől való túlzott függőségét;

52.

rámutat arra, hogy a jó kormányzás megszilárdulása a bankoknál növeli a bankszektor iránti bizalmat, és ezáltal hozzájárul a pénzügyi stabilitáshoz is;

53.

rámutat, hogy a kormányzati értékpapírokkal végzett műveletek továbbra is jelentős nyereségforrást jelentenek az euróövezeti bankok számára, még akkor is, ha a nem pénzügyi magánszektorba való hitelkihelyezés továbbra is nehézkes; úgy véli, hogy az államadóssággal járó kockázatokra vonatkozó technikai és jogalkotási munkát fel kell gyorsítani; felhívja az EKB-t, hogy figyelmeztesse azokat a bankokat, amelyek folyamatosan növelik államkötvény-állományukat, miközben csökkentik a magánszektornak nyújtott hiteleiket;

54.

üdvözli a Bizottság bankszektor strukturális reformjára vonatkozó jogalkotási javaslatát; megjegyzi, hogy hasonló reformokat több tagállamban bevezettek már; felkéri az EKB-t, hogy a többi érintett intézménnyel együtt munkálkodjon európai szinten a fenntartható strukturális reformon, amely véget vet a nagy pénzügyi intézmények kereskedési tevékenységeihez nyújtott támogatásoknak és egyenlő feltételeket teremt a pénzügyi szolgáltatások számára;

55.

emlékeztet arra, hogy az egységes szanálási mechanizmus – a bankunió második pillére – 2015 elején hatályba lép; hangsúlyozza, hogy tovább kell fejleszteni a bankunió harmadik pillérét;

56.

utasítja elnökét, hogy ezt az állásfoglalást továbbítsa a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Központi Banknak.

30.8.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 316/37

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 325. cikkének (5) bekezdésére,

—

tekintettel a Bizottság és az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) korábbi éves jelentéseiről szóló állásfoglalásaira,

—

tekintettel a Bizottság 2014. július 17-i, „Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme – Csalás elleni küzdelem – 2013. évi éves jelentés” című jelentésére (COM(2014)0474) és az azt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumokra (SWD(2014)0243, SWD(2014)0244, SWD(2014)0245, SWD(2014)0246, SWD(2014)0247 és SWD(2014)0248),

—

tekintettel az OLAF 2013. évi éves jelentésére,

—

tekintettel az OLAF Felügyelő Bizottság tevékenységi jelentésére: 2013. február – 2014. január,

—

tekintettel a Számvevőszéknek a 2013-es pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt,

—

tekintettel az Európai Unió költségvetésének 2013 végéig megvalósított védelméről szóló 2014. szeptember 29-i bizottsági közleményre (COM(2014)0618),

—

tekintettel a Bizottság „Az Európai Unió antikorrupciós jelentése” című, 2014. február 3-i jelentésére (COM(2014)0038),

—

tekintettel az Eurobarométer a korrupcióról szóló, 397. számú különjelentésére,

—

tekintettel a Bizottság héabevétel-kiesésről szóló jelentéseire,

—

tekintettel az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme területén végzett tevékenységek előmozdítására irányuló program (Hercule III program) létrehozásáról és a 804/2004/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26-i 250/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1),

—

tekintettel az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló 2013. július 17-i javaslatra (COM(2013)0534),

—

tekintettel az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról, valamint az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1074/1999/Euratom tanácsi rendelet helyébe lépő, 2013. szeptember 11-i 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2),

—

tekintettel az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, 2012. július 11-i bizottsági javaslatra (COM(2012)0363),

—

tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre (3);

—

tekintettel az Unió korrupció elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseiről szóló 2011. szeptember 15-i állásfoglalására (4), az EU korrupció elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseiről szóló 2010. május 18-i nyilatkozatára (5) és a korrupció elleni uniós küzdelemről szóló 2011. június 6-i bizottsági közleményre (COM(2011)0308);

—

tekintettel az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18-i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendeletre (6),

—

tekintettel az ENSZ korrupció elleni egyezményére,

—

tekintettel az Európa Tanácsnak a korrupcióról szóló polgári jogi és büntetőjogi egyezményeire,

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére, valamint a Regionális Fejlesztési Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A8-0024/2015),

A.

mivel az uniós költségvetés, amelyhez a közös objektív kritériumok szerint minden tagállam arányosan járul hozzá, támogatást biztosít az uniós szakpolitikák végrehajtásához, és az egység kifejeződése, valamint az európai integráció előmozdításának eszköze;

B.

mivel az Unió pénzügyi érdekei védelmének, valamint a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvének együttesen garantálniuk kell, hogy a költségvetés bevételei és kiadásai hozzájáruljanak az Unió prioritásai és céljai eléréséhez, valamint a polgárok bizalmának növeléséhez azáltal, hogy biztosítja őket arról, hogy pénzük átlátható módon, teljes mértékben az Unió céljainak és szakpolitikáinak megfelelően, a polgárok érdekében kerül felhasználásra;

C.

mivel a tagállamok jogi és adminisztratív rendszereinek sokfélesége megnehezíti a szabálytalanságok leküzdését és a csalás elleni küzdelmet, míg az uniós források bármely nem megfelelő felhasználása nem csupán egyéni, hanem kollektív veszteséget von maga után, és árt az egyes tagállamok, illetve az Unió egésze érdekeinek;

D.

mivel a csalás, a korrupció, a pénzmosás és egyéb illegális, az Unió pénzügyi érdekeit sértő tevékenységek elleni küzdelmet szolgáló meglévő intézkedések – mint az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezmény (PIF-egyezmény) – megerősítése érdekében a Bizottság két büntetőjogi eszközre – a PIF-irányelvre és az Európai Ügyészségről szóló rendeletre (EPPO rendelet), – vonatkozó javaslatot nyújtott be, melyek célja hatékonyabb vizsgálatok biztosítása és az adófizetők pénzének jobb védelme a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló európai térség egészében;

E.

mivel az EU-n belüli csalás, korrupció és pénzmosás elleni küzdelemnek a közösségi intézmények politikai fellépése során elsődleges célt kell képeznie, és ezért alapvető fontosságú a tagállamok közötti politikai és igazságügyi együttműködés;

1.

tudomásul veszi a Bizottság „Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme – Csalás elleni küzdelem – 2013. évi éves jelentés” című jelentését (a Bizottság éves jelentése); üdvözli a Bizottság által 2011 óta hozott jogi és adminisztratív intézkedések széles körét, amelyek új környezetet teremtenek az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére irányuló politika további megerősítéséhez; hangsúlyozza, hogy a csalás elleni küzdelem jelenlegi elégtelen eredménye nem a szabályozás hiányának, hanem a nem megfelelő végrehajtásnak köszönhető; kéri a Bizottságot, hogy a soron következő bizottsági jelentésben reagáljon gyorsabban a Parlamentnek az Unió pénzügyi érdekeinek védelmével kapcsolatos éves jelentésében megfogalmazott kéréseire;

2.

emlékeztet, hogy az uniós tagállamok jelenlegi gazdasági nehézségei idején és tekintettel az uniós költségvetési források elégtelen voltára különösen fontos az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme; hangsúlyozza, hogy az uniós forrásokat megfelelően kell kezelni és a lehető leghatékonyabban kell azokat felhasználni;

3.

megjegyzi, hogy 2013-ban összesen 15 779 esetben jelentettek szabálytalanságokat a Bizottságnak, ebből 14 170 esetben nem csalárd szabálytalanságról, míg 1609 esetben csalárd szabálytalanságról volt szó, melyek teljes összege 2,14 milliárd eurót tett ki, melyből mintegy 1,76 milliárd euró a kiadásokkal volt kapcsolatos és az összes kifizetés 1,34 %-ának, a maradék 380 millió euró pedig a bruttó tradicionális saját források (TOR) 1,86 %-ának felelt meg;

4.

megjegyzi, hogy bár a 2013-ban jelentett nem csalárd szabálytalanságok teljes pénzügyi hatása mintegy 1,84 milliárd euróra csökkent, ami a 2012-es összeg kevesebb, mint 38 %-a, az ilyen, nyilvántartásba vett szabálytalanságok száma a korábbi évhez képest 16 %-os emelkedést mutat; megjegyzi továbbá, hogy a 2013-ban jelentett csalárd szabálytalanságok száma a 2012-es adatokhoz képest 30 %-kal nőtt, míg ezek pénzügyi hatása, amely 309 millió euró értékben érint uniós támogatásokat, 21 %-kal csökkent

5.

megjegyzi, hogy mivel a tagállamok és a Bizottság jelentősen megváltoztatták a szabálytalanságok jelentésének módját, és ezért új információk állnak rendelkezésre, amelynek eredményeként a Bizottság 2013. évi éves jelentésében a hangsúly az általánosságban vizsgált szabálytalanságokról a csalárdként bejelentett szabálytalanságokra tevődött át; felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is ezt a megközelítést alkalmazza az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről és a csalás elleni küzdelemről szóló, következő éves jelentésében; ugyanakkor határozottan sürgeti a Bizottságot, hogy tegye elérhetőbbé az információkat, és fokozza a nem csalárd szabálytalanságok hatókörére, típusára és hatására vonatkozó elemzések számát, tekintettel az ilyen szabálytalanságok jelentős számára és az ebből következő negatív pénzügyi hatásra, ami hátrányosan érinti az Európai Unió pénzügyi érdekeit;

6.

hangsúlyozza, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés rendelkezései értelmében a Bizottságnak és a tagállamoknak is minden tőlük telhetőt meg kell tenniük a csalás, a korrupció és az Unió pénzügyi érdekeit sértő más illegális tevékenységek elleni küzdelem érdekében; emlékeztet arra, hogy a Bizottság és a tagállamok közötti szoros együttműködés és koordináció elengedhetetlen ahhoz, hogy hatékonyan lehessen biztosítani az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét, és hogy ezért elsődleges fontosságú az együttműködés és a koordináció erősítése és lehető leghatékonyabbá tétele; rámutat arra, hogy az Unió pénzügyi érdekeinek védelme a források és a kiadások tekintetében egyforma szintű figyelmet követel meg;

7.

megjegyzi, hogy a lehetséges csalárd szabálytalanságok feltárása és jelentése terén az utóbbi öt évben általános tendenciaként lassú csökkenés figyelhető meg, ugyanakkor a nem csalárdként jelentett szabálytalanságok száma fokozatos növekedést mutat; annak részletesebb vizsgálatára kéri a Bizottságot, hogy elsősorban milyen okok miatt növekszik a szabálytalanságok száma, valamint hogy készítsen olyan elemzést, amely választ ad arra a kérdésre, hogy a tapasztalt tendencia a szabálytalanság eseteinek felderítése felé történő elmozdulásnak tudható-e be, vagy annak, ahogyan a tagállamok az eseteket minősítik;

8.

meggyőződése, hogy a PIF-irányelvben szereplő büntetőjogi eszközök csak akkor lesznek hatékonyak, ha világosan meg tudják határozni az uniós pénzügyi érdekeket sértő bűncselekményeket, a valamennyi részt vevő tagállamban alkalmazandó, szabadságvesztéssel járó szankciók minimális és maximális szintjét és az elévülés minimumszabályait, és ha ezeket a rendelkezéseket a továbbiakban valamennyi tagállam azonos módon és hatékonyan hajtja végre;

9.

üdvözli, hogy a tradicionális saját források (TOR) 98 %-át jelentősebb problémák nélkül gyűjtik össze, valamint hogy a jelentett csalárd szabálytalanságok a megállapított bruttó tradicionális saját forrásoknak 0,29 %-át (61 millió euró értékben), a nem csalárd szabálytalanságok pedig 1,57 %-át (327,4 millió euró) teszik ki; megjegyzi, hogy a csalás és a szabálytalanságok esetei 2013-ban 380 millió eurót tettek ki, amiből a tagállamok összesen 234 millió eurót fizettettek vissza; különösen megjegyzi, hogy a tradicionális saját források esetében 2013-ban teljesített, szóban forgó 62 %-os visszafizettetési arány az utóbbi évtized eddigi legjobb eredménye;

10.

aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy 2013-ban az EU-28-ban az OWNRES adatbázisban megállapított összegek legnagyobb része a vámeljárás „szabad forgalomba bocsátás”elemével volt kapcsolatos mind a csalások esetében (93 %), mind a szabálytalanságok esetében (87 %); felhívja a Bizottságot, hogy hozzon megfelelő intézkedéseket a vámeljárás „szabad forgalomba bocsátás”elemének megerősítése céljából, hogy az kevésbé biztosítson lehetőséget csalások és szabálytalanságok elkövetésére;

11.

aggasztónak találja, hogy 2013-ban az OWNRES adatbázisban a csalások esetében a visszafizettetési arány csak 23,74 %-os volt, ami alatta marad a 2008–2012 közötti időszakban mért 33,5 %- os átlagnak; rámutat, hogy a 2013-ban jelentett szabálytalanságok esetében a visszafizettetési arány 67,9 %; hangsúlyozza általánosságban tagállami hatóságok és a Bizottság szervezeti egységeinek felelősségét a jogosulatlanul kifizetett pénzösszegek visszakövetelése tekintetében, és felhívja e hatóságokat és szervezeti egységeket, hogy lássák el megfelelően ezt a feladatukat és növeljék jelentősen a visszafizetési rátát a csalások esetében, amely a nem csalárd szabálytalanságok esetében mutatkozó visszaszerzési aránynál általában jóval alacsonyabb szinten áll;

12.

üdvözli, hogy az Európai Unió 2013-ban aláírta az ENSZ a dohánytermékek illegális kereskedelmének felszámolásáról szóló jegyzőkönyvét; megjegyzi, hogy 15 tagállam írta alá a jegyzőkönyvet, de hogy jelenleg csak Ausztria ratifikálta azt; ezért felhívja a többi tagállamot, hogy a lehető leghamarabb zárják le a ratifikációs folyamatot;

13.

rámutat, hogy a magas adótartalmú termékek csempészete komoly bevételkiesést okoz az EU és a tagállamok költségvetése számára, és hogy csak a cigarettacsempészet következtében keletkező közvetlen vámbevétel-kiesés becsült összege meghaladja az évi 10 milliárd eurót; ezenfelül felhívja a figyelmet a hamis áruk kereskedelmére, ami kárt okoz mind a tagállamok adóhatóságainak, mind az uniós vállalkozásoknak;

14.

hivatkozik a bruttó nemzeti jövedelemre (GNI) vonatkozó adatok javítására irányuló folyamatban lévő erőfeszítésekre, valamint azokra az ügyekre, amelyeket az Európai Számvevőszék 11/2013. sz. különleges jelentése említ, amely a GNI-adatok rövidebb ideig tartó, célzottabb ellenőrzésére, valamint az eredményekről való jelentéstétel javítására és nagyobb koordinációra szólít fel, annak érdekében, hogy az uniós jövedelmek kiszámítása során a GNI-rendszer megbízhatóbbá váljon;

15.

megjegyzi, hogy a láthatatlan gazdaságnak a nemzeti számlákban való megjelenítése hozzájárul a teljesebb és megbízhatóbb GNI-adatok biztosításához, és felhívja a Bizottságot és az Eurostatot, hogy mélyítsék el az együttműködést a nemzeti statisztikai intézményekkel annak biztosítása érdekében, hogy ezt az elemet valamennyi tagállamban koherens és összehasonlítható módon, a legfrissebb információkat felhasználva kezeljék;

16.

hangsúlyozza, hogy számos tagállamban a héacsalás és a héakikerülés miatt a héabevétel-kiesés folyamatosan magas szinten áll; hangsúlyozza, hogy a Bizottság hatáskörrel rendelkezik a tagállamok által hozott intézkedések ellenőrzésére és felügyeletére; ezért felhívja a Bizottságot, hogy teljes mértékben éljen hatáskörével a tagállamok héacsalás és a héakikerülés elleni küzdelmének támogatására;

17.

megjegyzi továbbá, hogy 2013-ban a tagállamok 133, cigarettacsempészettel kapcsolatos esetet vettek nyilvántartásba, melyek mintegy 7 millió eurót kitevő tradicionális saját forrást érintettek; hangsúlyozza, hogy ez a tendencia meredek csökkenést jelent 2012-höz képest, amikor 224 esetről számoltak be, melyek során mintegy 25 millió eurós kár keletkezett; mélységes aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy Dánia, Észtország, Spanyolország, Franciaország, Ciprus, Luxemburg, Portugália, Szlovénia, Szlovákia és Svédország 2013-as, a Bizottságnak küldött jelentéseiben egyetlen cigarettacsempészési ügy sem szerepelt, és megkérdőjelezi az említett tagállamokban használatos jelentéstételi eljárás hatékonyságát; ragaszkodik ahhoz, hogy valamennyi tagállam pontosan és időben jelentsen a Bizottságnak a csempészési és hamisítási ügyekről, hogy jobban fel lehessen becsülni a hátrányosan érintett tradicionális saját források mennyiségét;

18.

tudomásul veszi, hogy a Bizottság tanulmányt fog közzétenni egy a dohánytermékekre vonatkozó árukövető és nyomon követési rendszer megvalósíthatóságáról; hangsúlyozza, hogy ez hatalmas előrelépés a csempészet elleni küzdelemben; kéri a Bizottságot, hogy tervezzen meg és valósítson meg egy nyílt és versenyképes árukövető és nyomon követési rendszert oly módon, hogy annak kialakítása és megvalósításának módja ne kedvezzen egyetlen, vagy csak néhány megoldásszállítónak;

19.

emlékeztet arra, hogy

20.

felhívja a figyelmet az uniós kiadásokkal kapcsolatos csalárd szabálytalanságként jelentett esetek számának aggasztó, 76 %-os növekedésére, és sürgeti az illetékes hatóságokat, hogy hozzanak meg minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy a jövőben megakadályozzák az ilyen, negatív trendek kialakulását;

21.

aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a mezőgazdasági ágazatban általában a szabálytalanságok és különösen a csalárd szabálytalanságok száma a 2013-as adatokhoz képest 2013-ban jelentősen emelkedett; megjegyzi, hogy 2013-ban a „kedvezményezett nem rendelkezik az előírt minőséggel” megjelölésű új, jelentős jogsértési tendencia jelent meg, melynek során 51 csalárd szabálysértési esetet jelentettek; úgy véli, hogy ezek a trendek olyan intézkedéseket tesznek szükségessé, amelyek egyrészt az esetlegesen nem szándékos jogsértéseket eredményező gyakorlatok felszámolását, másrészt a korrupt és bűnözői magatartás elleni agresszív fellépést célozzák;

22.

elismeri, hogy a 2013-as pénzügyi évben a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés terén a tagállamok 197 millió eurót téríttettek vissza a kedvezményezettekkel, ugyanakkor az említett pénzügyi év végén maradt 1 318,3 millió euró, amelyet a kedvezményezetteknek még vissza kell téríteniük, amelyből az 50/50 mechanizmus bevezetését követően 1 097,1 millió euró az uniós költségvetéssel szemben fennálló tartozások összege; aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) vonatkozásában a visszafizettetési arány a teljes átlag alatt volt, és a 2009-ben felderített szabálytalanságoknak 2013 végéig még a felét sem téríttették vissza;

23.

rámutat, hogy a tagállamok közt jelentős különbségek vannak a KAP keretében észlelt szabálytalan kifizetések eredményeként keletkezett veszteségek visszakövetelésére való képességük tekintetében, és sürgeti a 33 %-os visszafizettetési aránynál alacsonyabb eredményt felmutató tagállamokat, hogy 2015-ben és az azt követő években tegyenek jelentős előrelépést ezen a téren;

24.

elismeri, hogy a 2013. évi közös agrárpolitika (KAP) reformját követően a tagállamok nagyobb mértékű rugalmasságot élveznek a politika végrehajtását illetően, nevezetesen azt regionális és nemzeti képességeikhez és prioritásaikhoz igazíthatják, valamint annak különböző pillérei között átcsoportosításokat hajthatnak végre; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a rugalmasság növekedése ne a nyomon követési és értékelő rendszerek kárára valósuljon meg; megjegyzi továbbá, hogy az új KAP keretében a Bizottság egy egyszerűsítési menetrenden dolgozik; felhívja a Bizottságot, hogy az egyszerűsítési menetrendet igazítsa teljes mértékben a Mezőgazdasági Főigazgatóság csalás elleni stratégiájához és hogy megfelelő kontrollrendszer biztosításával alakítson ki egyensúlyt az egyszerűsítés és az uniós pénzeszközök gondos kezelése között;

25.

aggodalmát fejezi ki továbbá amiatt, hogy egy adott szabálytalanság elkövetése és feltárása, majd végül Bizottságnak történő jelentése között eltelt idő átlagosan 6,3 év a mezőgazdasági ágazatban, illetve 2,75 év az egyéb ágazatokban; emlékeztet arra, hogy a szabálytalanságok feltárását további eljárások követik (visszafizettetési felszólítások, OLAF-vizsgálatok stb.); kéri a Bizottságot, hogy az egyes szakpolitikai ágazatokban határozza meg a megosztott irányítás keretében feltárt szabálytalanságok átlagos, minimális és maximális élettartamát;

26.

reméli, hogy a szabálytalanságoknak a halászati ágazatban 2013-ban jelentett 475 %-os növekedése csak egyetlen évben előforduló csúcsérték, amely az ágazatban alkalmazott programok késedelmes végrehajtásával függ össze, valamint hogy ez nem alkothat olyan, negatív tendenciát, amely aláássa az uniós halászati politika értékének külső megítélését;

27.

aggodalommal veszi tudomásul, hogy a kohéziós politika területén jelentett szabálytalanságok száma 15 %-os növekedést mutat; ugyanakkor megjegyzi, hogy a nem csalárd szabálytalanságok esetében érintett összegek 49 %-kal, a csalások esetében pedig 22 %-kal csökkentek;

28.

megállapítja, hogy 321 csalárdként és 4 672 nem csalárdként bejelentett szabálytalanság kapcsolódott a kohéziós politikához; tudomásul veszi, hogy mindkét kategóriában 15 %-kal nőtt a bejelentések száma 2012-höz képest, és hogy a korábbi évekhez hasonlóan a 2013-ban feltárt szabálytalanságokhoz kapcsolódó összegek legnagyobb része (63 %) továbbra is a kohéziós politika területét érinti; rámutat azonban, hogy mindkét kategóriában növekedtek a kapcsolódó összegek, a korábbi évek tapasztalata alapján fokozatos javulás figyelhető meg, és hogy első alkalommal fordult elő, hogy nem a kohéziós politika volt a költségvetési kiadások azon területe, ahol a csalárdként bejelentett szabálytalanságok száma a legmagasabb volt;

29.

ugyanakkor sajnálattal állapítja meg a visszatérítendő összegekkel és a kifejezetten a 2013. pénzügyi évre vonatkozó kohéziós politikához kapcsolódó visszafizetési rátával kapcsolatos információk hiányát; kéri a Bizottságot, hogy a jövőbeli éves jelentésében erről nyújtson részletes tájékoztatást;

30.

megjegyzi, hogy a centralizált irányítás alá tartozó kiadások tekintetében ötéves távlatban a csalárd szabálytalanságként jelentett szabálytalanságok esetében a visszafizettetési arány 54,5 %-os, a nem csalárd szabálytalanságok esetében pedig 63,9 %-os; sürgeti a Bizottságot, hogy javítsa tovább a visszafizettetési eljárást és rövidítse le annak időtartamát;

31.

kéri a Bizottságot, hogy vállaljon teljes felelősséget az uniós költségvetésből jogosulatlanul kifizetett pénzeszközök visszafizettetéséért, és a jelentéstétel vonatkozásában dolgozzon ki minden tagállamra nézve egységes elveket annak érdekében, hogy biztosítsák a megfelelő összehasonlítható és pontos adatok gyűjtését;

32.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a 2009 és 2013 között centralizált irányítás keretében szabálytalanságnak (csalárd és nem csalárd szabálytalanságként bejelentett szabálytalanságok összesen) minősülő esetekben kibocsátott visszafizettetési felszólítások esetében a szabálytalanság bekövetkezte és feltárása között átlagosan 3,4 év telt el: az esetek több mint felének (54 %) feltárására a szabálytalanság elkövetésének évét követő 4 éven belül került sor, míg az esetek másik fele (46 %) esetében az eltelt idő 4 és 13 év között szóródott; emlékeztet arra, hogy a szabálytalanságok feltárását további eljárások követik (visszafizettetési felszólítások, OLAF-vizsgálatok stb.); kéri a Bizottságot, hogy határozza meg a centralizált irányítás keretében feltárt szabálytalanságok átlagos, minimális és maximális élettartamát;

33.

üdvözli, hogy az Európai Szociális Alapot érintő, csalárdként jelentett esetek száma 2013-ban 40 %-kal alacsonyabb volt, mint 2009-ben és 2010-ben, valamint hogy 2013 megszakítás nélkül a harmadik olyan év volt, amelynek során folytatódott a pozitív tendencia;

34.

üdvözli, hogy a 2007–2013 közötti programozási időszak tekintetében az adminisztratív és helyszíni ellenőrzések és audit-műveletek eredményeként a csalárd szabálytalanságokat sokkal nagyobb arányban tárták fel (63 %), mint a korábbi, hét éves időszakban (20 %), bár 2013-ban ez az arány csak 55 %-os volt;

35.

tudomásul veszi, hogy 2013-ban a Bizottság a kohéziós politika területén 217 olyan ügyet zárt le, melyek a kifizetés megszakításával végződtek, valamint hogy az év végén 131 ügy – 1,977 millió euró értékben – még lezáratlan volt; továbbá tudomásul veszi, hogy a Bizottság 15 felfüggesztési határozatot fogadott el 2013-ban, kettőt pedig 2014 januárjában;

36.

tudomásul veszi, hogy 2013-ban, az előcsatlakozási támogatás (PAA) részeként 33 szabálytalanságot jelentettek be csalárd szabálytalanságként, melyek összege 14,4 millió euró volt, valamint hogy a szóban forgó szabálytalanságok jórészt a Speciális Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Csatlakozási Programhoz (SAPARD) köthetők; ezenfelül megjegyzi, hogy az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA) részeként kilenc, összesen 1,2 millió euró értékű csalárd szabálytalanságot jelentettek; megjegyzi, hogy 2003 és 2013 között a PAA keretében a visszafizettetési arány 37,36 % volt a szabálytalansági ügyekben, illetve 29,22 % a csalási ügyekben; felhívja a Bizottságot és az IPA kedvezményezett országait, hogy intézkedjenek az IPA vonatkozásában elért visszafizetetési arányok növelése érdekében;

37.

javaslatokat kér a kiadási programok számának csökkentésére, különösen azokban az esetekben, amikor ezek részlegesen fedik egymást, valamint a programok lehetőleg olyan tagállamokhoz való igazítására, amelyek a leginkább rászorulnak a támogatásra, hogy ne szükségszerűen minden program szolgáljon tevékenységek támogatására valamennyi tagállamban;

38.

aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy számos, az EBB által finanszírozott projekt érintett korrupcióban és csalásban; úgy véli, hogy a 2013. november 8-i EBB-dokumentum, amely megállapítja az EBB-nek a korrupt gyakorlatok, csalás, összejátszás, kényszerítés, akadályozás, pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megakadályozására, illetve az ezektől való visszatartásra irányuló politikáját, az EBB által finanszírozott projektek végrehajtásakor számos esetben a megfelelő ellenőrzés hiányára mutat rá; aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy 2013-ban az EBB összesen 350 millió euróval finanszírozta a Passante di Mestre projektet annak ellenére, hogy a projekt korrupcióban és csalásban volt érintett, melynek következtében számos, a projektben résztvevő személyt letartóztattak, és most az EBB azt fontolgatja, hogy projektkötvényeken keresztül további 700 millió euróval refinanszírozza a projektet; ezért kéri, hogy a csalás és korrupció bizonyított eseteiben írják elő az EBB számára, hogy függessze fel és/vagy fagyassza be az érintett projekt minden tervbe vett vagy folyamatban lévő finanszírozását;

39.

aggodalmának ad hangot az uniós költségvetés tartós fenyegetettsége miatt, amely a szabályoknak való megfelelés elmaradásából (nem csalárd szabálytalanságok), valamint a szándékos törvénysértésekből és bűncselekményekből (ti. csalásból) ered; ragaszkodik a tagállamok és a Bizottság közti fokozott együttműködéshez, melynek az a célja, hogy releváns és megfelelő intézkedéseket és eszközöket biztosítsanak a nem csalárd szabálytalanságok elkerülése és orvoslása, valamint a csalás elleni fellépés érdekében;

40.

hangsúlyozza, hogy sok éve visszatérő jelenség, hogy a tagállamok elmulasztják az adatok időben történő benyújtását, illetve pontos adatok benyújtását; ismételten hangsúlyozza, hogy a csalárd és nem csalárd szabálytalanságok felderítése és bejelentése terén az egyes tagállamokban még mindig eltérő megközelítéseket alkalmaznak, ideértve az olyan területeket, mint a kohéziós politika és a mezőgazdaság, valamint hogy egyes esetekben nem szabványosított értelmezések tapasztalhatók a jogi keret alkalmazása során; rámutat arra, hogy ez megakadályozza összevetések és objektív értékelések készítését, valamint a Parlament, a Bizottság és az OLAF emiatt nem képes ajánlásokat kiadni; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki közös iránymutatásokat és mutatókat a tagállamok által alkalmazott megközelítések közötti különbségek csökkentése érdekében, valamint hogy alakítson ki egy egységes és átfogó információs adatbázist a jelenleg vizsgált szabálytalanságok és a meghozott intézkedések vonatkozásában, ideértve a köztisztviselőket érintő csalások és korrupció eseteit, és ezáltal biztosítson megbízható, összehasonlítható, és központosított adatokat a hatékony korrekciós intézkedések végrehajtásához, valamint a törvénysértések tényleges, és nem csupán észlelt súlyának, illetve a felelős érintett felek objektív megítéléséhez;

41.

megjegyzi, hogy a Bizottság által 2012-ben a tagállamokhoz intézett ajánlások – különösen a csalásellenes koordinációs szolgálatok, a csalásokkal kapcsolatos közös szabályok, a közbeszerzések reformja, a jelentett csalárd szabálytalanságokaz ellenőrző, irányító és a kockázatértékelési rendszerek tekintetében –, melyek végrehajtási állapotát a Bizottság 2013. évi éves jelentése tartalmazza, általában megfelelőek voltak, és sajnálatosnak tartja, hogy számos bizottsági aggály kezelése nem volt teljes körű; megjegyzi például, hogy nem minden tagállam kezdte meg az előkészületeket a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret és a csalások megelőzésére vonatkozó rendelkezései a végrehajtásához; kéri a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket a Bizottság 2012-es, nekik címzett ajánlásai nyomán, és biztosítsák a 2011-es, valamint 2013-as jelentésében nekik címzett ajánlások maradéktalan teljesítését, és nyújtsanak be indokolással ellátott magyarázatot abban az esetben, ha nem lehetséges figyelembe venni ezeket az ajánlásokat;

42.

tudomásul veszi, hogy a nem csalárd szabálytalanságokra gyakran a szabályok ismeretének hiánya, a követelmények és rendeletek bonyolultsága miatt kerül sor; rámutat, hogy a szabályok bevétellel és kiadással kapcsolatos módosításai, így az egyszerűsítést célzó módosítások elfogadásához az azok megfelelő végrehajtásáért felelős hatóságoknak időre van szükségük; ezzel kapcsolatban sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy hangolják össze jobban a jogi keretrendszer értelmezését és annak szigorú alkalmazását, hajtsanak végre célzott és időben meghozott intézkedéseket az adminisztratív kapacitások megerősítése céljából, mind a közigazgatásokban, mind az érdekelt felek között, így a civil társadalmi szervezetekben, többek közt útmutatás és képzés biztosításával, valamint a képesítéssel rendelkező és szakképzett alkalmazottak megtartását célzó rendszerek létrehozása révén; felhívja az európai intézményeket és a tagállamokat, hogy készítsenek félidős értékelést arról, hogy a kohéziós politika új szabályozási szerkezete nagyobb mértékben megelőzi és csökkenti-e a szabálytalanságok kockázatát, valamint hogy mérjék föl a meglévő szabályok nagyobb mértékű egyszerűsítésének lehetőségét;

43.

úgy véli, hogy támogatni és ösztönözni kell azokat a tagállamokat, amelyek maguk tárják fel és jelentik a szabálytalanságokat, így a csalásokat is, hogy tovább javítsák a jelentés és irányítás terén alkalmazott rendszereiket; aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság képtelen annak megállapítására, hogy egyes tagállamok esetében a szabálytalanságok és csalások feltárásának alacsony aránya és az egyes évek vonatkozásában jelentett esetek számának jelentős eltérései vajon az érintett államok által alkalmazott ellenőrző rendszerek alacsony hatékonyságának tudhatók-e be;

44.

sajnálja, hogy csupán néhány tagállam fordít jelentős erőforrásokat a csalás elleni fellépésre, és elfogadhatatlannak találja, hogy csalárd szabálytalanságok esetén egyes tagállamok fellépése csupán korrekciós intézkedésekre korlátozódik, és nem vizsgálják ki a lehetséges bűncselekményeket, illetve nem szankcionálják a felelősöket, és így nem védik megfelelően sem az Unió, sem az adófizető polgárok pénzügyi érdekeit; megjegyzi, hogy a büntetőügyekre és kimenetelükre vonatkozó tagállami statisztikák hiányosak, ami nehézzé teszi a csalásokkal kapcsolatos vizsgálati és vádemelési eljárások értékelését a tagállamokban; ezért úgy véli, hogy az uniós szinten büntetőjogi felelősséget bevezető határozatok elfogadása és az ilyen szabálytalanságok ügyében a nyomozások megindításának és koordinálásának eszközéül szolgáló európai ügyészi hivatal létrehozása hatékonyan visszatart a törvénytelenségek elkövetésétől, valamint a megfelelő eljárás alkalmazásának elmulasztásától az Unió pénzügyi érdekeit sértő korrupt vagy bűnözői magatartás üldözése és szankcionálása vonatkozásában;

45.

úgy véli, hogy a korrupció ellen csak úgy lehet hatékonyan fellépni, ha a büntetőjogi intézkedéseket tiszteletben tartják, és azokat egyéb, többek közt a jobb átláthatóságra és elszámoltathatóságra irányuló intézkedések is kiegészítik; ezért ragaszkodik ahhoz, hogy a tagállamok hatékony korrupció elleni jogszabályok elfogadása és az uniós szinten meglévő javaslatok továbbvitele révén nemzeti és uniós szinten egyaránt mutassanak szilárd politikai szándékot a korrupció elleni hatékony fellépésre, és felhívja a polgárokat, hogy gyakoroljanak meggyőző nyomást a kormányokra, hogy azok valódi korrupcióellenes szakpolitikákat hajtsanak végre;

46.

üdvözli az EU 2014. februári első antikorrupciós jelentését, amely a korrupció elleni küzdelemre irányuló erőfeszítések nyomon követésének és értékelésének értékes eszköze, és újra megerősíti, hogy különösen fontos a jelentésben kiemelt jelenlegi bevált gyakorlatok cseréjének fokozása; üdvözli továbbá a Bizottság korrupció elleni uniós küzdelemről szóló közleményét (COM(2011)0308), amely feltárja a meglévő, korrupció elleni eszközök jobb végrehajtásához szükséges lépéseket, és javaslatokat tesz arra, miként lehetne erőteljesebb antikorrupciós szempontokat érvényesíteni egy sor belső és külső szakpolitikai területen; rámutat ugyanakkor arra, hogy fontos lenne kiterjeszteni az antikorrupciós jelentés hatókörét a korrupció határokon átnyúló és uniós szintű elemére, valamint az uniós intézmények feddhetetlenségének további javítása érdekében hozott intézkedések vizsgálatára, és hangsúlyozza egy olyan teljes mértékben átfogó és következetes, valamennyi uniós politikát felölelő korrupció elleni stratégia szükségességét, amely többek között az EU első antikorrupciós jelentésében megfogalmazott aggályokkal foglalkozna; kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be jelentést a Parlamentnek és a Tanácsnak a belső korrupció elleni politikák, többek közt az ENSZ korrupció elleni egyezménye értelmében fennálló kötelezettségek európai intézmények általi végrehajtásáról;

47.

hangsúlyozza az irányító hatóságok és a csalás elleni szervek közötti strukturált koordináció szükségességét, valamint a tagállamok és az egy tagállamon belüli különböző közigazgatási szervek közötti koordináció, valamint a bevált gyakorlatok cseréje fontosságát a csalások megakadályozására irányuló megközelítések lehető legnagyobb mértékig történő egységesítése érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy a nemzeti illetékes hatóságok közti információcserét elősegítő mechanizmust, hogy lehetségessé váljon a két vagy több tagállam közti tranzakciókra vonatkozó könyvviteli nyilvántartások összehasonlítása, hogy ezáltal feltárhatóak legyenek a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret összefüggésében elkövetett transznacionális csalások az európai strukturális és beruházási alapok makrokategóriája tekintetében (Európai Szociális Alap – ESZA; Európai Regionális Fejlesztési Alap – ERFA; Kohéziós Alap; Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap – EMVA; Európai Tengerügyi és Halászati Alap – ETHA), biztosítandó az Európai Unió pénzügyi érdekei védelmének horizontális megközelítését;

48.

hangsúlyozza, hogy a megfelelő ellenőrzéshez szükséges nagyobb átláthatóság kulcsfontosságú az adókijátszási konstrukciók feltárásához; emlékeztet arra, hogy a korábbi években a Parlament kérte a Bizottságot, hogy lépjen fel az uniós pénzeszközök bármely tagállamból származó valamennyi kedvezményezettje átláthatóságának egy lépésben történő biztosítása érdekében, és e célból a Bizottság internetes oldalán – az alap kezelőjétől függetlenül és a tagállamok által legalább az Unió egy munkanyelvén megadandó, szabványos információkategóriák alapján – tegye közzé az uniós pénzeszközök összes kedvezményezettjének listáját; felszólítja a tagállamokat, hogy működjenek együtt a Bizottsággal, valamint adjanak teljes körű és megbízható információkat a tagállamok által kezelt uniós pénzeszközök kedvezményezettjeiről; sajnálattal veszi tudomásul, hogy ezt az intézkedést nem hajtották végre, és felhívja a Bizottságot, hogy ezt sürgősen tegye meg; sajnálatának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy ezt az ismételt kérést a Bizottság nem vette figyelembe;

49.

felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a visszaélést bejelentő személyek védelméről, az információkhoz való hozzáférésről és a lobbizás átláthatóságáról szóló megfelelő jogszabályok kidolgozását, mivel ezek szükségesek a kormányok és az uniós intézmények civil kontrollja és az általuk követett gyakorlat nyilvános ellenőrzésének lehetővé tétele érdekében, valamint hogy az uniós források felhasználásával támogassa az e területen működő független szervezetek munkáját, többek között biztosítson pénzügyi támogatást a határokon átnyúló oknyomozó újságírás számára;

50.

ösztönzi a Bizottságot, hogy auditálási, ellenőrzési és vizsgálati tevékenységek, korrekciós cselekvési tervek és a kifizetési kérelmek benyújtását megelőző figyelmeztető levelek révén erősítse tovább az uniós költségvetési kiadásokkal kapcsolatos felügyeleti szerepét; felhívja a tagállamokat és hatóságaikat, hogy tegyenek fokozottabb erőfeszítéseket és a rendelkezésükre álló információk teljes mértékű felhasználása révén aknázzák ki a hibák észlelésére és kijavítására rendelkezésre álló potenciáljukat, mielőtt költségtérítés iránti igénnyel fordulnának a Bizottsághoz; e tekintetben hangsúlyozza a megelőző intézkedések különleges értékét a törvénytelen kifizetések megakadályozása terén, mivel alkalmazásuk feleslegessé teszi a jogellenesen felhasznált pénzösszegek visszafizettetését célzó későbbi intézkedéseket;

51.

üdvözli a közbeszerzési irányelvek és a koncessziók odaítéléséről szóló irányelv elfogadását, továbbá üdvözli, hogy tíz tagállam a közbeszerzések terén már most egyedi intézkedéseket vagy intézkedéscsoportokat vezetett be a korrupció csökkentése, az átláthatóság, valamint az irányítási, kontroll és ellenőrzési rendszerek hatékonyságának fokozása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy folytassa a közbeszerzéssel kapcsolatos szabályok végrehajtását, hogy útmutatás, a legjobb gyakorlatok cseréje és képzés révén biztosítsa a tagállamok számára a szükséges támogatást; felhívja a Bizottságot, hogy folyamatosan és pártatlanul kövesse nyomon a hatályos irányelvek tagállamok általi betartását, és szükség esetén indítson kötelezettségszegési eljárásokat;

52.

megjegyzi, hogy a közbeszerzési szabályok be nem tartása által okozott szabálytalanságok és csalások száma továbbra is magas; felhívja a tagállamokat, hogy a szabálytalanságok és csalások kockázatának további mérséklése érdekében késlekedés nélkül ültessék át nemzeti jogukba a nemrégiben elfogadott, a közbeszerzésről szóló 2014/24/EU (2014. február 26.) európai parlamenti és tanácsi irányelvet (8), a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatási ágazatban működő ajánlatkérők beszerzéseiről szóló 2014/25/EU (2014. február 26.) európai parlamenti és tanácsi irányelvet (9), illetve a koncessziós szerződésekről szóló 2014/23/EU (2014. február 26.) európai parlamenti és tanácsi irányelvet (10).

53.

üdvözli az igazgatási kapacitásnak az ERFA és a Kohéziós Alap igazgatásáért felelős közigazgatások támogatását szolgáló kiépítését célzó szakértői központ létrehozását és a szakértői központ és az illetékes bizottsági szervezeti egységek által kialakított közbeszerzési cselekvési terv bevezetését; ugyanakkor kéri, hogy a Bizottság tegyen jelentést a szakértői központ tevékenységei és a fent említett cselekvési terv végrehajtása révén elért konkrét eredményekről;

54.

sürgeti a Bizottságot, hogy tartsa fenn a kifizetések megszakításának és felfüggesztésének szigorú politikáját;

55.

üdvözli a Bizottság csalás elleni stratégiája végrehajtásáról szóló jelentést és a tagállamok irányító hatóságai számára a vonatkozó, csalás elleni rendelkezések végrehajtásáról biztosított útmutatást; ugyanakkor ragaszkodik ahhoz, hogy az európai strukturális és beruházási alapokhoz tartozó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusban és végrehajtási aktusokban a Bizottság egyszerűbb szabályokat fogadjon el, ezáltal megkönnyítve a hatékony és tényleges felhasználást, egyúttal garantálva, hogy ezek a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási aktusok ne veszélyeztessék a csalás elleni fellépés szintjét;

56.

üdvözli a csalásellenes koordinációs szolgálatoknak (AFCOS) az új OLAF-rendelet 3. cikke (4) bekezdése szerinti létrehozását a tagállamokban, valamint hogy Németország újra megerősítette az OLAF-fal fennálló együttműködési megállapodását; megállapítja, hogy az AFCOS szolgálatok célja, hogy megkönnyítsék az Európai Csalás Elleni Hivatallal (OLAF) való hatékony együttműködést és információcserét, és ragaszkodik ahhoz, hogy azok a tagállamok, amelyek még nem hoztak létre ilyen szolgálatokat, késlekedés nélkül tegyék ezt meg; elvárja, hogy az AFCOS segítséget nyújt majd a szabálytalanságokkal kapcsolatos jobb jelentések elkészítésének elősegítésében, és hozzájárul a vonatkozó uniós aktusok kiegyensúlyozott értelmezéséhez; mindazonáltal aggasztónak tartja a tagállamokban létrehozott AFCOS szolgálatok között a funkciók, feladatok és hatáskörök, valamint a rendelkezésükre bocsátott emberi erőforrások tekintetében máris meglévő jelentős eltéréseket; elismeri, hogy a 883/2013/EU, Euratom rendelet nem határozza meg részletesen az AFCOS megbízatását, intézményi kereteit és feladatait, de véleménye szerint a függetlenül működő, átfogó megbízatással, ezen belül nyomozati jogkörökkel rendelkező AFCOS képviseli az összes tagállam által követendő viszonyítási alapot;

57.

tudomásul veszi a Bizottság jelentését a Herkules II program eredményeiről; tudomásul veszi, hogy a Herkules II program költségvetése 2012-höz képest kötelezettségvállalási előirányzatokban 14 millió euró, kifizetési előirányzatokban pedig 9,9 millió euróra csökkent, ami nehézségeket okozott a 2013-ban és a korábban tett pénzügyi kötelezettségvállalások teljesítése terén; elégedetten állapítja meg, hogy a tagállamok fokozódó érdeklődést mutatnak a Herkules II program tevékenységei iránt, amit a pályázati felhívások után beérkező pályázatok növekvő száma is igazol; üdvözli a 2013 során, a program keretében beszerzett rendkívül fejlett és transznacionális szinten is kompatibilis technikai eszközök üzembe helyezésének köszönhetően többek között Németországban, Spanyolországban és Romániában elért eredményeket;

58.

üdvözli a 2014–2020 közötti pénzügyi időszakra szóló Herkules III programot létrehozó rendelet elfogadását, amely a Herkules II programról szóló rendeletben foglalt legfeljebb 50 %-os arány helyett lehetővé teszi a nagyobb arányú, a támogatható költségek maximum 80 %-os – illetve kivételes és megfelelően indokolt esetekben legfeljebb 90 %-os – társfinanszírozását a technikai segítségnyújtási támogatások esetében; megjegyzi, hogy 2014-ben sikeresen kiírták az első pályázati felhívást; mindazonáltal aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a programot különösen érinti a fennmaradó kifizetések problémája, ami a finanszírozott és jövőbeli projektek esetében káros hatásokhoz vezethet; emlékeztet a megbízható pénzügyi eszközök, mint a Periklész 2020 és a Herkules III fontosságára az Unió forrásait érintő illegális tevékenységek elleni küzdelemben;

59.

üdvözli a számos közös vámügyi művelet eredményeit, melyekben az OLAF, a tagállamok és több harmadik országbeli szolgálat működött közre, és amelyet aktívan támogatott az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság, a vámunió, az Europol és a Frontex, melynek eredményeként többek közt 68 millió csempészett cigarettát, 124 kg kokaint és 140 000 liter dízelolajat foglaltak le;

60.

tudomásul veszi, hogy az OLAF 2013-ban 353 a megfelelő uniós intézmények, szervek, hivatalok, ügynökségek vagy az illetékes nemzeti hatóságok által lefolytatandó közigazgatási, fegyelmi, pénzügyi vagy igazságügyi eljárásra irányuló ajánlást adott ki, és hogy mintegy 402,8 euró összegű visszafizettetésre tett javaslatot; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az OLAF igazságügyi eljárásra vonatkozó ajánlásai nyomán született vádemelések aránya a 2006–2013 közötti időszakban mindössze 54 % volt; aggódik amiatt, hogy a vádemelések alacsony aránya rossz fényt vet az OLAF vizsgálati eredményeinek minőségére és használhatóságára; felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen javítsa az OLAF hatékonyságát; elengedhetetlennek tartja az OLAF ügyeinek a Felügyelő Bizottság általi teljes körű és megfelelő felügyeletét (a folyamatban lévő vizsgálatokba való beavatkozás nélkül), ezért sürgeti a Bizottságot és az OLAF-ot, hogy javítsák a jelenlegi helyzetet, amelyben a Felügyelő Bizottság nem képes rendeltetésének megfelelően eljárni; sajnálatát fejezi ki továbbá amiatt, hogy nem áll rendelkezésre információ az elmarasztaló ítéletek arányával kapcsolatban az Unió költségvetésének sérelmére elkövetett bűncselekményeket érintő ügyekben;

61.

tudomásul veszi, hogy saját jelentése alapján az OLAF 2013-ban kapta az eddigi legnagyobb mennyiségű információt, és állítása szerint rekordmennyiségű ajánlást adott ki; rámutat arra, hogy a beérkező információk és kiadott ajánlások számításának módja is megváltozott; kéri a Felügyelő Bizottságot, hogy elemezze ezen adatváltozások hatásait és az OLAF által kiadott ajánlások minőségét;

62.

felhívja az OLAF Felügyelő Bizottságát, hogy tájékoztassa a Parlamentet az OLAF-vizsgálatok időtartamáról és az ennek számítási módjáról, mivel a módszer 2012-ben megváltozott rámutat arra, hogy ez a változás mesterségesen csökkenthette a vizsgálatok látszólagos időtartamát; kéri a Felügyelő Bizottságot, hogy elemezze az OLAF által szolgáltatott információk minőségét, beleértve az intézményeknek készített jelentéseket is;

63.

tudomásul veszi az OLAF és annak Felügyelő Bizottsága közti új munkavégzési megállapodások elfogadását, és szorgalmazza az e két intézmény közötti még rendezetlen kérdések gyors megoldását;

64.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Unió Bíróságának, az Európai Számvevőszéknek, az OLAF Felügyelő Bizottságának és az OLAF-nak.

30.8.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 316/48

—

tekintettel a 2003. június 19–20-i Európai Tanács következtetéseire, és annak „Thesszaloníki cselekvési program a Nyugat-Balkánért: az európai integráció útján” című mellékletére,

—

tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről a Montenegrói Köztársaság közötti, 2010. március 29-i stabilizációs és társulási megállapodásra (1),

—

tekintettel a 2014. december 16-i EU–Montenegró csatlakozási konferencia eredményeire,

—

tekintettel a reformok végrehajtása terén Montenegró által elért eredményekről szóló, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett 2012. május 22-i bizottsági jelentésre (COM(2012)0222) és a Tanács 2012. június 26-i következtetéseire, amelyek értelmében 2012. június 29-én megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások Montenegróval,

—

tekintettel a „Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2014–2015” című, 2014. október 8-i bizottsági közleményre (COM(2014)0700), valamint az azt kísérő, a Montenegró által elért eredményekről szóló 2014. évi jelentést tartalmazó bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2014)0301), továbbá a 2014. augusztus 19-én elfogadott tájékoztató jellegű stratégiai dokumentumra (2014–2020),

—

tekintettel az Általános Ügyek Tanácsának a bővítésről, valamint a stabilizációs és társulási folyamatról szóló, 2014. december 16-i következtetéseire,

—

tekintettel az Európai Unió–Montenegró Stabilizációs és Társulási Parlamenti Bizottság 2014. december 1–2-án rendezett kilencedik ülésén született nyilatkozatra és ajánlásokra,

—

tekintettel a Montenegróról szóló korábbi állásfoglalásaira,

—

tekintettel Charles Tannock, a Külügyi Bizottság Koszovóért felelős állandó előadója által végzett munkára,

—

tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel jelenleg Montenegró a térség egyetlen olyan országa, amely az Unióval tárgyalási fejezeteket nyit meg és zár le ideiglenesen, ami igen kedvező fejlemény; mivel ez a vezető szerep fokozottabb felelősséget jelent mind regionális szinten, mind a bővítési folyamat egésze tekintetében;

B.

mivel minden tagjelölt országot az eredményei alapján ítélnek meg, és a további előrelépés az ország reformstratégiáinak és cselekvési terveinek hatékony végrehajtásától függ;

C.

mivel a csatlakozási előkészületekben történő előrelépés, valamint a választók által a választási rendszerbe és az állami intézményekbe vetett bizalom szavatolása érdekében fontos a kormány és az ellenzék közötti fenntartható párbeszéd és konstruktív együttműködés; mivel valamennyi politikai erőnek továbbra is az ország uniós csatlakozási folyamatára kell összpontosítania;

D.

mivel Montenegrónak a továbbiakban is jelentős eredményeket kell felmutatnia az uniós csatlakozás egyik alapvető előfeltételének számító jogállamiság tekintetében, és vállalnia kell az uniós tagsággal járó kötelezettségeket; mivel a korrupció továbbra is súlyos aggodalomra ad okot;

E.

mivel a civil társadalom fontos szerepet játszik a reformok és az uniós csatlakozás folyamatában;

F.

mivel a véleménynyilvánítás szabadságával és a sajtószabadsággal kapcsolatos helyzet továbbra is aggodalomra ad okot; mivel a jelentés által lefedett időszakban is történtek olyan esetek, amelyekben erőszakot alkalmaztak a médiával szemben, bár ezek száma a jelentések szerint csökkent; mivel az illetékes hatóságoknak fokozniuk kell a régi és új esetekhez kapcsolódó nyomozások és bírósági eljárások hatékonyságát, és a média szabad és független működését elősegítő pozitív légkört kell teremteniük;

1.

üdvözli a csatlakozási tárgyalásokon elért haladást, és megjegyzi, hogy ez idáig 16 fejezetet, köztük a 23., 24. és 31. fejezetet, nyitottak meg, és kettőt (tudomány és kutatás, oktatás és kultúra) ideiglenesen lezártak;

2.

ösztönzi a csatlakozási tárgyalások folytatását különösen a jogállamiság, a médiakörnyezet és a korrupció elleni küzdelem terén végrehajtott reformok és elért konkrét eredmények alapján; üdvözli, hogy 2014. december 16-án több olyan törvényt is elfogadtak, amelyek összhangban állnak a 23. fejezet cselekvési tervével; úgy véli, hogy a tárgyalások során történő előrelépést, illetve a stratégiai, normatív és intézményi keret javítását az országban elért tényleges eredményeknek kell kísérniük, amelyeknek a vonatkozó cselekvési tervek és stratégiák elfogadására kell összpontosítaniuk;

3.

üdvözli a tárgyalási struktúrák további megerősítését, beleértve a Jogállamisági Tanács létrehozását; sürgeti a kormányt, hogy erősítse meg az intézményeken belüli koordinációt, és szélesítse ki a minisztériumközi egyeztetéseket;

4.

ismételten hangsúlyozza, hogy a jogállamisággal kapcsolatos reformok az európai integrációs folyamat központi elemét képezik, és elsődleges feltételei az átfogó csatlakozási tárgyalásoknak; úgy véli, hogy a korrupció és a szervezett bűnözés elleni fellépés terén a politikai akarat elsődleges fontosságú a tartós eredmények eléréséhez és fenntartásához, hiszen ez az igazságszolgáltatási rendszer függetlenségének, hatékonyságának és professzionalizmusának próbája;

5.

hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a civil társadalom aktív részvételével zajló reformfolyamat mindenre kiterjedjen annak érdekében, hogy a csatlakozási tárgyalások során el lehessen érni a szükséges eredményeket; e tekintetben aktívabb parlamenti felügyeletet sürget;

6.

üdvözli a parlamenti felügyelet megerősítésére vonatkozó 2014-es cselekvési terv és a képviselői etikai kódex 2014. decemberi elfogadását; hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a montenegrói parlament kapacitásait, és nyomon kell követni a 2013 júliusában elfogadott, a közpénzekkel pártpolitikai célokra történő állítólagos visszaélésekről szóló technikai jelentést, valamint azt, hogy az ezzel kapcsolatos bírósági eljárás továbbra sem zárult le; felkéri a kormányt, hogy fontolja meg a montenegrói parlament vonatkozó ajánlásait, és javítsa a parlament hozzáférését a vonatkozó információkhoz;

7.

aggasztónak tartja, hogy az országot jellemző mély megosztottság következtében a legnagyobb ellenzéki párt bojkottál bizonyos parlamenti üléseket, nevezetesen a miniszterelnökhöz intézett kérdések óráját, és úgy véli, hogy ez aláássa az intézmények demokratikus működését; felszólítja az összes politikai erőt – mind a kormánypártiakat, mind az ellenzékieket –, hogy az ország uniós integrációjának folyamatára összpontosítsanak, és kezdjenek fenntartható párbeszédet és konstruktív együttműködést, különösen a parlamenten belül; hangsúlyozza, hogy a sikeres végrehajtáshoz és az intézmények megerősítéséhez határozott politikai akaratra van szükség;

8.

felkéri a kormányt, hogy hatékony módon hajtsa végre az EBESZ/ODIHR, a Velencei Bizottság és a GRECO választási szabályokra vonatkozó ajánlásait az európai normákkal és a bevált gyakorlatokkal összhangban, beleértve a független jelöltként való indulás jogát, az összes jelöltnek biztosítandó egyenlő esélyek érdekében történő arányos közfinanszírozást és a politikai pártok pénzügyi ellenőrzését; megjegyzi, hogy a helyhatósági választásokat állítólagos választási bűncselekményekkel kapcsolatos vádak árnyékolták be; hangsúlyozza, hogy ezeket ki kell vizsgálni, és az illetékes hatóságoknak szükség esetén büntetőeljárást kell indítaniuk;

9.

hangsúlyozza az állam és a pártok egyértelmű elválasztásának fontosságát; üdvözli a politikai pártok finanszírozásáról szóló új törvény 2014. decemberi elfogadását, és sürgeti az összes politikai pártot, hogy igazoltan szavatolja annak hatékony végrehajtását, hiszen ez jelentősen csökkentheti a lehetőséget a közpénzekkel való visszaélésre; sajnálatosnak tartja, hogy a vonatkozó szabályozás fontos elemeit pártközi egyetértés nélkül fogadták el;

10.

üdvözli, hogy a csatlakozási tárgyalások során a Bizottság fokozottabban összpontosít a közigazgatási reformra; üdvözli, hogy folyamatban van az előrelépés e tekintetben, ám megjegyzi, hogy további lépéseket lehet tenni a szabályozás és a helyi végrehajtás minőségének javítása érdekében; osztja a közigazgatás átpolitizálásával kapcsolatos aggodalmakat; előrelépést sürget a központi és a helyi önkormányzati igazgatás átláthatóságának, hatékonyságának és elszámoltathatóságának javításában, és szorgalmazza összehangolásuk, illetve a helyi önkormányzatok közötti koordináció javítását, konkrétan a beruházások, a projekttervezés és a megvalósítás területén; alapvetően fontosnak tartja az alkalmazottak felvételére, elbocsátására és értékelésére vonatkozó kritériumokkal, a teljesítményértékelés elmaradásával, valamint a gyenge adminisztratív, felügyeleti és ellenőrzési kapacitásokkal kapcsolatos hiányosságok orvoslását;

11.

szorgalmazza az ombudsmani hivatal korrupciós ügyekkel szembeni kapacitásainak megerősítésére irányuló további erőfeszítéseket;

12.

üdvözli a 2014–2018-as időszakra szóló, új igazságügyi reformra vonatkozó stratégiát, és elégedetten nyugtázza a vonatkozó cselekvési terv általánosságban időben történő végrehajtását és az új legfőbb ügyész megválasztását; üdvözli az államügyészek megválasztásával kapcsolatos átláthatóság javítására irányuló új jogi intézkedéseket; megjegyzi, hogy az igazságügyi reform terén elért eredményeknek köszönhetően a 2014. decemberi kormányközi konferencián négy újabb fejezetet lehetett megnyitni; további erőfeszítéseket sürget az ügyhátralékok és a bírósági eljárások időtartamának figyelemmel kísérésére és csökkentésére, valamint az alkotmánybíróság hatékonyságának fokozására;

13.

üdvözli a Montenegró által az igazságszolgáltatás függetlenségét és fokozott hatékonyságát célzó reformok végrehajtása terén elért eredményeket; továbbra is rendkívül aggasztónak tartja a bírói függetlenség jogtalan befolyásolását, különösen a bírók és ügyészek felvétele és előmenetele tekintetében; szorgalmazza a kinevezésre és előléptetésre vonatkozó kiválasztási feltételek sürgős javítását, valamint a törvényesség és arányosság elveinek betartását a fegyelmi eljárások során; sürgeti a bírók és ügyészek felvételével, előléptetésével és fegyelmi rendszereivel kapcsolatos kulcsfontosságú reformintézkedéseket; megjegyzi, hogy ezen aggodalmak némelyikét megoldhatja majd az igazságszolgáltatás szervezésével kapcsolatos jogszabálycsomag;

14.

aggasztónak tartja az alkotmánybíróság ügyhátralékát, különös tekintettel az emberi jogok feltételezett rendszeres megsértésével kapcsolatos ügyekre, mint amilyen például a szabálysértési törvény alkotmányosságának vizsgálatára irányuló indítvány;

15.

aggasztónak tartja, hogy nem történtek komoly erőfeszítések a háborús bűnök tekintetében fennálló büntetlenség megszüntetésére; ösztönzi az illetékes hatóságokat, hogy megfelelő időben indítsanak eljárást a háborús bűnösök ellen, még a legmagasabb szinten is; sürgeti az illetékes hatóságokat, hogy ténylegesen vizsgálják ki, emeljenek vádat, állítsák bíróság elé és büntessék a háborús bűncselekményeket a nemzetközi normáknak megfelelően, továbbá biztosítsák a bírósági ítéletek végrehajtását, illetve az áldozatok számára az igazságszolgáltatáshoz való gyors hozzáférést és a méltányos kártérítést;

16.

aggasztónak tartja, hogy a nemzetközi felajánlók által a hatóságok számára juttatott jelentős pénzügyi források ellenére a korrupció elleni küzdelem terén csak korlátozott előrelépés történt, holott a korrupció továbbra is fenyegetést jelent a demokratikus intézmények megfelelő működésére és stabilitására, a jogállamiságra és a gazdasági fejlődésre nézve; kéri, hogy a legfontosabb korrupcióellenes koordináló testület, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni fellépésre irányuló stratégia végrehajtásáért felelős országos bizottság játsszon proaktívabb szerepet; sürgeti a kormány, a közélet valamennyi szegmense és a civil társadalom aktívabb részvételét és hatékony együttműködését a megelőzésben, valamint a jogalkotási keret megerősítésében és a visszaéléseket bejelentő személyek védelmében;

17.

sürgeti a hatóságokat, hogy javítsák az ügyészek, a bírák, a rendőrség és más bűnüldöző hatóságok kapacitásait, valamint a nyomozások, vádemelések és elmarasztaló ítéletek terén minden szinten, köztük a magas szintű korrupciós esetekben elért eredményességet; üdvözli a korrupcióval szembeni, és különösen a lobbitevékenységekkel, az általános igazgatási eljárásokkal és a közbeszerzéssel kapcsolatos törvények elfogadását, valamint az összeférhetetlenség megelőzéséről szóló törvények módosítását; szorgalmazza ezek hatékony végrehajtását annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a bűnüldöző hatóságok közötti fokozottabb együttműködést, valamint az összeférhetetlenséggel és a vagyonnyilatkozatokkal kapcsolatos ellenőrzések rendszerének javítását; felkéri a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon e törvények végrehajtását; fontosnak tartja az intézmények megerősítését annak érdekében, hogy képesek legyenek proaktívabb megközelítést alkalmazni a korrupcióval szemben, továbbá úgy véli, hogy teljes körűen be kell vonni a Korrupcióellenes Ügynökség munkájának felügyeletéért felelős új parlamenti bizottságot, az ügynökség számára pedig elegendő forrást kell biztosítani; hangsúlyozza, hogy az igazságügyi rendszer függetlensége és elszámoltathatósága tekintetében fennálló hiányosságok továbbra is súlyos aggodalomra adnak okot, és akadályozzák a korrupció elleni fellépést;

18.

felszólítja továbbá bírói kart, hogy átláthatóbban dolgozzanak a korrupciós és a szervezett bűnözéssel kapcsolatos ügyekben, különösen az ilyen cselekményekben érintett vállalkozások, személyek és köztisztviselők neveinek az ítéletekben való közzététele tekintetében;

19.

megjegyzi, hogy a jogszabályok gyakori változásai akadályozhatják a szervezett bűnözés elleni küzdelem hatékonyságát; kéri az illetékes hatóságok kapacitásainak bővítését, különösen a nehéz esetek összetett kivizsgálása és kezelése tekintetében; üdvözli a büntetőtörvénykönyv módosítását, melynek célja a radikalizálódás és a vallásos szélsőségek megakadályozása és figyelemmel kísérése; üdvözli az új büntetőjogi törvényt, amely bűncselekménynek tekinti a „külföldi harcosok”, köztük a dzsihádisták tevékenységét; felkéri az illetékes hatóságokat, hogy hatékonyan hajtsák végre a vonatkozó jogi rendelkezéseket annak érdekében, hogy meg lehessen előzni és nyomon lehessen követni a montenegrói állampolgárok biztonságát fenyegető cselekményeket; hangsúlyozza a szélsőségesség valamennyi formája elleni fellépés fontosságát;

20.

üdvözli a Montenegró és az EUROPOL közötti stratégiai és műveleti együttműködési megállapodás aláírását, az EUROJUST-tal kötendő megállapodásra irányuló tárgyalásokban elért előrelépést, valamint a montenegrói intézmények megfelelő európai igazságügyi hálózatokon belül elnyert megfigyelői státuszát; ösztönzi az érintett európai igazságügyi testületekkel folytatott szoros operatív együttműködést, többek között az emberkereskedelem problémáját illetően;

21.

nyugtázza a civil társadalmi szervezetekkel való egyeztetési mechanizmusok javítására irányuló közelmúltbeli erőfeszítéseket a döntéshozatalban és a jogalkotásban megvalósuló fokozottabb átláthatóság inkluzív folyamatban történő megvalósítása érdekében; üdvözli a 23. és 24. fejezettel kapcsolatos cselekvési tervek felülvizsgálatáról szóló nyilvános vitát; felkéri az illetékes hatóságokat, hogy javítsák tovább a civil társadalmi szervezetek fenntartható állami finanszírozását és a megfelelő intézményi keretet; üdvözli, hogy a kormány a nem kormányzati szervezetek fejlesztésével foglalkozó új tanácsot jelölt ki; sürgeti az illetékes hatóságokat, hogy a jogi keret és az alkalmazott gyakorlatok módosítása révén védjék meg a civil társadalmi aktivistákat a jelentések szerint bizonyos újságok által szított támadásokkal és gyűlölettel szemben, és alakítsanak ki olyan légkört, amelyben félelem vagy megtorlás nélkül tudnak dolgozni;

22.

ismételten kiemeli a véleménynyilvánítás szabadsága mint az egyik uniós alapérték jelentőségét; elengedhetetlennek tartja az újságírók teljes függetlenségét; felettébb aggasztónak tartja a médiaszabadság romló helyzetét, továbbá a montenegrói médiamunkások körében érvényesülő alacsony szintű szakmai és etikai normákat; rendkívül sajnálatosnak tartja, hogy továbbra is célzott incidenseket követnek el újságírókkal és médiatulajdonosokkal szemben; megjegyzi, hogy a montenegrói kormány bizottságot állított fel az újságírókkal szemben elkövetett támadások kivizsgálása céljából; sürgeti az illetékes hatóságokat, hogy hajtsák végre e bizottság ajánlásait, és érjenek el következetesen jó eredményeket az elkövetők elleni bűnvádi eljárások és jogerős ítéletek terén; a demokratikus normák elmélyítése érdekében alapvető jelentőségűnek tartja a független közszolgálati média jelenlétét, amelyet szerkesztői függetlenség, valamint stabil és fenntartható finanszírozás jellemez; hangsúlyozza mindazok felelősségét, akik a politikával és a médiával foglalkoznak, hogy az eltérő vélemények számára teremtsék meg a tolerancia légkörét; hangsúlyozza, hogy a média szabadságát támogató nyilatkozatok hozzájárulnak az újságírók tiszteletben tartását és védelmét elősegítő légkör kialakításához; üdvözli a média képviselői között létrejött megállapodást a szakmai etikai kódex felülvizsgálatára, amely a média önszabályozásának javítása irányában tett első lépés; úgy véli, hogy olyan egyértelmű jogi keretet kell elfogadni, amely meghatározza a média tulajdoni viszonyaira és a médiafinanszírozásra vonatkozó szabályokat;

23.

úgy véli, hogy a múlt önkényuralmi rendszerével kapcsolatos átláthatóság, ezen belül a titkosszolgálatok archívumainak nyilvánosságra hozatala az első lépés a fokozott demokratizálódás, az elszámoltathatóság és egy erősebb intézményrendszer felé;

24.

üdvözli, hogy a megkülönböztetés elleni törvényt csaknem teljes mértékben összhangba hozták a közösségi joganyaggal; felszólítja a hatóságokat a faji alapú megkülönböztetéssel és a szankciókról szóló rendelkezésekkel kapcsolatos fennmaradó hiányosságok orvoslására; felszólítja a hatóságokat, hogy biztosítsanak minden szükséges pénzügyi és adminisztratív forrást az Antidiszkriminációs Tanács számára; elismeri ugyan, hogy történt némi előrelépés a roma népesség társadalmi befogadása és oktatása terén, de aggasztónak tartja a roma tanulók iskolából való kimaradási arányát és a teljes diákpopuláción belüli alacsony arányát; szorgalmazza a roma lakosság lakhatását, egészségét, oktatását és foglalkoztatását támogató kezdeményezéseket, valamint a roma nők társadalmi szerepvállalásának növelését és a roma női diákok oktatását; üdvözli az illetékes hatóságoknak az LMBTI-jogok védelmére tett erőfeszítéseit a második meleg méltóság felvonuláson, amely incidensek nélkül zajlott le; aggodalmát fejezi ki ugyanakkor amiatt, hogy továbbra is történnek támadások LMBTI személyek és aktivisták ellen; sürgeti egyrészt a politikai, másrészt a civil szereplőket, hogy küzdjenek a szexuális kisebbségekkel szembeni széles körben elterjedt ellenségeskedés és erőszak ellen, különösen a közvélemény nevelésére és tájékoztatására irányuló erőfeszítésekkel az attitűdök megváltoztatása érdekében, valamint megfelelő képzést biztosítva a rendőrség, az ügyészek és a bírók számára;

25.

üdvözli a fogyatékossággal élőkre vonatkozó jogi keret javítását; megjegyzi, hogy az uniós joganyagnak való megfeleléshez további intézkedésekre van szükség; sürgeti a kormányt, hogy gyorsítsa fel az épületek akadálymentesítését, és sajnálatosnak tartja, hogy a legtöbb állami és önkormányzati intézmény épületei – ideértve a kiemelt épületeket, például a parlamentet és a bíróságokat is – továbbra sem akadálymentesek; továbbra is aggasztónak tartja, hogy a fogyatékossággal élő körében magas az általános iskola és a középiskola után az oktatásból lemorzsolódók aránya; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy kellő átláthatóság jellemezze a fogyatékossággal élők rehabilitációját és foglalkoztatását támogató alapot és annak kiadásait;

26.

hangsúlyozza, hogy még jobban meg kell erősíteni a gyermekekkel kapcsolatos jogszabályok és szakpolitikák végrehajtását és nyomon követését, valamint megfelelő kapacitásokat kell biztosítani e célból; kéri, hogy fokozzák a gyermekek oktatásának minőségét, és tegyenek további erőfeszítéseket a veszélyeztetett gyermekek támogatása céljából; rámutat, hogy az igazságszolgáltatáshoz való szélesebb körű hozzáférés előmozdítása érdekében fontos, hogy a fiatalkorúak igazságszolgáltatási rendszerének reformját a közigazgatási, polgári és büntetőjogi eljárásokban részt vevő gyermekekre is kiterjesszék;

27.

aggasztónak tartja, hogy a női jogok, a nemek közötti egyenlőség, a nők politikai életben és munkaerőpiacon való részvétele és a családon belül erőszak elleni küzdelem terén továbbra is csak korlátozott előrelépés történt; hangsúlyozza, hogy a női jogok, a nemek közötti egyenlőség, a nők politikai életben és munkaerőpiacon való részvétele és a családon belül erőszak elleni küzdelem terén sürgősen fel kell gyorsítani az előrelépést; ebben a tekintetben sürgeti a parlament fokozottabb bevonását, a civil társadalommal folytatott strukturáltabb együttműködést és az intézményi kapacitások fejlesztését, beleértve a szociális szolgálatok és a bűnüldöző hatóságok közötti együttműködés fejlesztését; szorgalmazza, hogy az áldozatok jogai kerüljenek valamennyi intézkedés középpontjába, továbbá hogy gyakoroljanak kellő körültekintést a családon belüli erőszak megakadályozása, kivizsgálása, büntetése és az azzal kapcsolatos kártérítések esetében;

28.

üdvözli Montenegró azon szakpolitikáit, amelyek a tolerancia és a befogadás légkörének megteremtésére irányulnak az összes nemzeti kisebbség számára; határozottan arra bátorítja a montenegrói hatóságokat, hogy továbbra is védelmezzék a Boka Kotorska régió többnemzetiségű identitását, és fokozzák a régió kulturális és gazdasági együttműködését a szomszédos EU-tagállamokkal;

29.

örömmel látja, hogy a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadságot továbbra is garantálják és tiszteletben tartják; megjegyzi, hogy továbbra is feszültség érzékelhető a szerb és a montenegrói ortodox egyház között, elsősorban tulajdonjogi kérdésekben; kéri, hogy fogadjanak el új törvényt a vallási közösségek jogállásáról;

30.

buzdítja a kormányt, hogy hajtson végre a korrupcióellenes mechanizmusokról szóló jogszabályi rendelkezéseket is tartalmazó fenntartható gazdasági reformokat a versenyképesség növelése és a strukturális hiányosságok orvoslása, a jelentős méretű informális szektor kezelése és az üzleti környezet átfogó javítása érdekében; szorgalmazza a különböző partnerek közötti szociális párbeszéd erősítését; sürgeti továbbá a gazdaságpolitika kialakításával és összehangolásával kapcsolatos kapacitások megerősítését, akár nyilvános konzultációk keretében is, többek között a regionális különbségek csökkentése érdekében; hangsúlyozza, hogy hatékonyan fel kell lépni az adócsalással szemben; aggasztónak tartja, hogy a jogi és igazságszolgáltatási bizonytalanság, többek között az engedélyek kiadása, az adóigazgatási eljárások és a szerződések érvényesítése, kockázatokat jelenthetnek a gazdasági élet szereplői számára, és ezek miatt Montenegró kevésbé vonzó a külföldi befektetések számára; hangsúlyozza, hogy sürgősen rendezni kell a kereskedelmi vitákat a Montenegró gazdasága számára kulcsfontosságú külföldi befektetőkkel; osztja a munkaerő-piaci helyzet kézzelfogható javulásának hiányával, valamint a fiatalok munkanélküliségével és a hosszú távú munkanélküliséggel kapcsolatos aggodalmakat, ezért aktív munkaerő-piaci intézkedéseket sürget;

31.

megjegyzi, hogy még mindig nem kielégítő a párbeszéd az ipari ágazat két partnere között, és kéri, hogy erősítsék meg még jobban az új szakszervezetek alapítóinak jogait, üdvözli a munkaügyi törvény módosításait, amelyek szabályozzák az alkalmazottak jogait csőd esetén; bátorítja a kormányt, hogy gyorsítsa fel az első foglalkoztatási és szociális reformprogramjával kapcsolatos munkát annak érdekében, hogy azonosítani tudja a Montenegró előtt álló legfontosabb foglalkoztatáspolitikai, társadalmi befogadással és a szegénység csökkentésével kapcsolatos kihívásokat, és meg tudjon felelni azoknak;

32.

üdvözli a kisvállalkozói intézkedéscsomag végrehajtását, valamint hogy Montenegró csatlakozott a vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő EU-programhoz (COSME); kéri, hogy gyorsítsák fel a közszféra által a kkv-knak nyújtott támogatási rendszereket, hiszen a kkv-k a gazdasági fejlődés motorjai közé tartoznak;

33.

továbbra is súlyosan aggasztónak tartja a legnagyobb montenegrói ipari gyártó, a KAP alumíniumüzem csődeljárásának késedelmes rendezését, amely ellentétes az ország stabilizációs és társulási megállapodás szerinti kötelezettségeivel; sürgeti a kormányt és az érintett feleket, hogy jussanak tartós megoldásra a KAP vonatkozásában, tiszteletben tartva a stabilizációs és társulási megállapodás állami támogatásokra vonatkozó szabályait, az átláthatóságot és a jogállamiságot;

34.

sajnálattal veszi tudomásul, hogy Montenegró figyelmen kívül hagyta a ciprusi bíróságnak a KAP eladása ügyében hozott végzését, és felszólítja Montenegrót, hogy teljes körűen ismerje el az uniós tagállamok igazságügyi hatóságainak vonatkozó határozatait;

35.

ösztönzi Montenegrót, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos uniós vívmányokkal való összehangolás biztosítása érdekében, az igazgatási kapacitás megszilárdítása, fenntartható energiapolitika kialakítása és a beruházásokat ösztönző környezetbarát gazdasági modell előmozdítása révén tegyen további erőfeszítéseket a környezetvédelem és az éghajlatváltozás terén; emlékeztet rá, hogy olyan nemzeti energiastratégiát kell kialakítani, amely tekintetbe veszi a rendelkezésre álló sokféle megújuló energiaforrást, valamint hogy a természeti örökséget, illetve a védett és nemzetközileg elismert területeket tiszteletben kell tartani; sürgős konzultációkat szorgalmaz a határokon átnyúló projektekről;

36.

hosszú távú tervezésre szólít fel a tengerparti idegenforgalom terén, valamint olyan szilárd mechanizmusok létrehozására, amelyek megakadályozzák a környezet pusztítását és a korrupciót a területfejlesztés és az építési beruházások terén;

37.

üdvözli Montenegró proaktív részvételét és konstruktív szerepét a regionális és nemzetközi együttműködésben, valamint a regionális megbékélési folyamatban; gratulál a kormánynak, amiért sikerült teljes mértékben igazodni az EU közös kül- és biztonságpolitikájához, és ösztönzi a hatóságokat, hogy továbbra is hangolják össze országuk külpolitikai álláspontját az EU álláspontjával, különösen a jelenlegi nemzetközi terrorfenyegetés helyzetében; elismerését fejezi a kormánynak, amiért – Albániával együtt – Montenegró volt az egyetlen tagjelölt ország a nyugat-balkáni térségben, amely teljes mértékben azonosult az Unió Ukrajnával kapcsolatos álláspontjaival és határozataival; felszólítja a montenegrói hatóságokat, hogy fűzzék szorosabbra az együttműködést nemzetközi politikai és gazdasági partnereikkel, hogy ezáltal ellenállóbbá tegyék az országot a külső nyomásokkal, valamint az ország és a régió stabilitásának megingatását célzó kísérletekkel szemben; üdvözli az ország részvételét az EU, a NATO és az ENSZ polgári és katonai misszióiban;

38.

felhívja a NATO tagjait, és különösen azokat az uniós tagállamokat, amelyek tagjai a NATO-nak, hogy az adriai térség biztonságának fokozása érdekében aktívan támogassák Montenegró NATO-tagságát, hiszen már a térség valamennyi állama tagja a NATO-nak, és ezáltal hozzájárul a régió biztonságához;

39.

ösztönzi Montenegrót, hogy a csatlakozási folyamat legkorábbi szakaszában, konstruktív módon és a jó szomszédság szellemében rendezze a szomszédos államokkal a nyitott kétoldalú kérdéseket; ismételten hangsúlyozza, hogy mihamarabb rendezni kell Horvátországgal, Bosznia-Hercegovinával, Szerbiával és Koszovóval a lezáratlan határkijelölési kérdéseket; szorgalmazza a szomszédos országokkal a csatlakozási tárgyalásokkal kapcsolatos tapasztalatok megosztása révén történő további együttműködést; üdvözli Montenegró megfigyelői státusát az Energia Charta Egyezményben;

40.

sürgeti, hogy a Horvátországgal fennálló határvitát haladéktalanul és kölcsönös megállapodás útján oldják meg, és amennyiben nem sikerül kölcsönösen elfogadható megállapodást találni, a nemzetközi jog elveinek megfelelően forduljanak a hágai Nemzetközi Bírósághoz;

41.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Montenegró kormányának és parlamentjének.

30.8.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 316/54

—

tekintettel az Európai Tanács 2005. december 16-i, az uniós tagjelölt státusz megadásáról szóló határozatára, valamint 2013. december 17-i következtetéseire; tekintettel az Európai Unió Tanácsának 2014. december 16-i következtetéseire,

—

tekintettel az Európai Tanács 2003. június 19–20-i theszaloníki ülésének a nyugat-balkáni államok Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló elnökségi következtetéseire,

—

tekintettel az EU–Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság Stabilizációs és Társulási Tanács 2014. július 23-i tizenegyedik ülésére,

—

tekintettel a Bizottság elért eredményekről szóló jelentésére (SWD(2014)0303), és a „Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2014–2015-ben” című, 2014. október 8-i közleményére (COM(2014)0700), valamint a 2014. augusztus 19-én elfogadott, a 2014–2020 közötti időszakra szóló indikatív stratégiai dokumentumra,

—

tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 817 (1993) sz. és 845 (1993) sz. határozataira,

—

tekintettel a Nemzetközi Bíróságnak az 1995. szeptember 13-i ideiglenes megállapodás alkalmazásáról szóló ítéletére,

—

tekintettel a Velencei Bizottság által az ország alkotmányának hét módosításáról kiadott, 2014. október 10–11-i véleményre,

—

tekintettel az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala nemzetközi választási megfigyelő missziójának az elnöki és előrehozott parlamenti választásokról szóló megállapításaira,

—

tekintettel az EU–Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság Parlamenti Vegyes Bizottság 2014. november 26–27-én megtartott 12. ülésére,

—

tekintettel korábbi állásfoglalásaira,

—

tekintettel Ivo Vajgl, az országért felelős külügyi bizottsági állandó előadó által végzett munkára,

—

tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság kilenc éve uniós tagjelölt ország és az uniós vívmányokhoz való igazodás tekintetében a tagjelölt országok között a legeredményesebb;

B.

mivel a Bizottság egymás után hat alkalommal ajánlotta a Tanácsnak a csatlakozási tárgyalások megkezdését; mivel az ország felkészült arra, hogy tárgyaljon az EU-val; mivel az elmúlt nyolc évben a Parlament folyamatosan felszólított arra, hogy nyissák meg a csatlakozási tárgyalásokat az országgal, és mivel a tárgyalások megnyitásának további késedelme negatív hatást gyakorolhat az országban zajló reformfolyamatokra és az EU hitelességére a térségben;

C.

mivel a Tanács a Görögországgal fennálló megoldatlan ügy miatt eddig megakadályozta, hogy az ország a csatlakozási folyamat következő szakaszába lépjen; mivel a kétoldalú kérdések nem arra szolgálnak, hogy akadályozzák az Európai Unióval folytatott csatlakozási tárgyalásokat; mivel az uniós integrációs folyamatban való előrelépés hiánya növelheti a regionális stabilitás és az EU hitelessége tekintetében felmerülő költségeket, valamint az ország demokratikus standardjainak csökkenését eredményezheti;

D.

mivel ez a további halasztás hozzájárul a macedóniai közvéleménynek az uniós integrációs folyamatban kialakult patthelyzet miatti csalódottságához, és azzal a kockázattal jár, hogy súlyosbítja a belföldi problémákat és a belső feszültségeket;

E.

mivel minden (potenciális) tagjelölt országot a saját érdemei alapján ítélnek meg, és a szükséges reformok gyorsasága és minősége határozza meg a csatlakozási menetrendet;

F.

mivel a kétoldalú kérdésekkel – konstruktív szellemben – a lehető leghamarabb foglalkozni kell, figyelembe véve az ENSZ és az EU elveit és értékeit;

G.

mivel a kormány és az ellenzék közötti konstruktív és inkluzív párbeszéd hiánya és a választásokat követően az ellenzék által folytatott bojkott megnehezíti a parlamenti munkát; mivel a kormány és az ellenzék közös felelőssége a fenntartható politikai együttműködés biztosítása, amely alapvető fontosságú az ország demokratikus fejlődése és az európai csatlakozási menetrend követése szempontjából; mivel a választásokra elfogult médiatudósítások mellett és az állami és párttevékenységek összefonódásával fémjelzett légkörben került sor;

H.

mivel a Parlamenti Vegyes Bizottság 12. ülésén nem tudtak közös ajánlást elfogadni; mivel a csatlakozási folyamat feletti parlamenti ellenőrzés biztosítása érdekében elengedhetetlen a megfelelően működő parlamenti vegyes bizottság;

I.

mivel a jogállamiság, a médiaszabadság, a regionális együttműködés és a jószomszédi kapcsolatok az uniós bővítési folyamat elengedhetetlen elemei;

J.

mivel a korrupció és a szervezett bűnözés továbbra is súlyos problémát jelent; mivel a véleménynyilvánítás szabadságát továbbra is fenyegetik;

1.

felszólítja – egymást követően immár kilencedszer – a Tanácsot, hogy haladéktalanul jelölje ki a csatlakozási tárgyalások megkezdésének időpontját a lendület fenntartása, az uniós vívmányokkal kapcsolatos reformok elősegítése és a demokratizálódási folyamat erősítése érdekében; ismételten hangot ad annak a nézetének, miszerint az elnevezéssel kapcsolatos probléma – amely kétoldalú ügy – nem jelenthet akadályt a tárgyalások megkezdése tekintetében, ugyanakkor azt a csatlakozási folyamat befejezése előtt meg kell oldani; támogatja a Bizottság véleményét, miszerint az, hogy a felek csaknem két évtizednyi, közvetítéssel zajló tárgyalást követően képtelenek kompromisszumot kötni, közvetlen és kedvezőtlen hatással van az ország és lakossága európai törekvéseire; felhívja mindkét kormányt, hogy tegyenek konkrét lépéseket egy kölcsönösen elfogadható megoldás megtalálása érdekében; megismétli annak fontosságát és szükségességét, hogy konstruktív módon közelítsék meg a szomszédokkal kapcsolatos kihívásokat e kétoldalú kérdésekben;

2.

emlékeztet a tagállamok azon kötelezettségvállalására, miszerint 2015-ben ismét visszatérnek a kérdésre azzal a céllal, hogy megkezdjék a csatlakozási tárgyalásokat; úgy véli, hogy a csatlakozási tárgyalások megkezdése csak pozitívan befolyásolhatja a kétoldalú viták megoldását, ugyanakkor nagyon szükséges további reformokat ösztönöz, különösen a jogállamiság, az igazságszolgáltatás függetlensége és a korrupció elleni küzdelem tekintetében; hangsúlyozza, hogy a tárgyalások megkezdésének további késedelme egyre nagyobb és kiszámíthatatlan költségekkel jár az ország és a regionális stabilitás szempontjából; hangsúlyozza, hogy a status quo további fenntartása aláássa az EU bővítési politikájának hitelességét és hatékonyságát, valamint az EU térségbeli pozícióját;

3.

újfent hangot ad azon álláspontjának, hogy kétoldalú kérdések nem használhatók fel eszközként a csatlakozási folyamat hátráltatására; úgy véli, ezek nem akadályozhatják a csatlakozási tárgyalások hivatalos megindítását, hanem a csatlakozási folyamat lehető legkorábbi szakaszában rendezni kell őket; tisztában van azzal, hogy az egyik fél nem tartja be a Nemzetközi Bíróságnak az 1995. szeptemberi ideiglenes megállapodás alkalmazásáról szóló, 2011. december 5-i ítéletét; felhívja Görögországot, hogy ismételten erősítse meg a 2003-as theszaloníki cselekvési programban szereplő kötelezettségvállalását, valamint hogy teremtsen kedvező környezetet a két ország közti nézetkülönbségek európai értékek és alapelvek szellemében történő megoldásának; további előrehaladásra szólít fel, többek között a kormányok közötti folyamatos magas szintű kapcsolattartás és a Bulgáriával való kétoldalú kapcsolatok terén, a közös problémákat rendező, jószomszédi viszonyról szóló megállapodás kialakítása érdekében; ismételten aggodalommal állapítja meg, hogy a jelenlegi vitában történelmi érvek hangzanak el, és örömmel fogad bármilyen erőfeszítést annak érdekében, hogy a szomszédos uniós tagállamokkal együtt ünnepeljék meg közös történelmük nevezetes eseményeit; úgy véli, hogy ez hozzájárulna a történelem jobb megértéséhez és a jószomszédi kapcsolatokhoz;

4.

aktívabb uniós kötelezettségvállalásra szólít fel, és támogatja az uniós politikai vezetők proaktív megközelítését; felhívja az új főképviselőt/alelnököt, hogy tegyen új kezdeményezéseket a jelenlegi patthelyzet megoldására, valamint az ENSZ különleges megbízottjával együttműködve munkálkodjék egy kölcsönösen elfogadható megoldás létrehozásán; felhívja a Tanácsot, hogy 2015 első felében folytasson alapos vitát a macedóniai uniós csatlakozás kilátásairól; fenntartja, hogy az integrációs folyamat során valamennyi tagjelölt és potenciálisan tagjelölt országgal saját érdemeik alapján kell foglalkozni; úgy véli, hogy a Bizottsággal folytatott magas szintű csatlakozási párbeszéd más minőséget ad a reformfolyamatnak;

5.

felhívja a NATO tagjait, és különösen azokat az uniós tagállamokat, amelyek tagjai a NATO-nak, hogy aktívan támogassák Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság NATO-tagságát, hogy nagyobb biztonságot és politikai stabilitást teremtsenek Délkelet-Európában;

6.

ösztönzi a történelemmel, kultúrával, oktatással és az európai értékek előmozdításával kapcsolatos határokon átnyúló együttműködés kialakítását, amely támogatja a demokratikus változásokra irányuló erőfeszítéseket; felhívja a szomszédos uniós tagállamokat, hogy a jószomszédi kapcsolatok szellemében támogassák a demokratikus változások bevezetésére való hajlandóságot, ami azt jelenti, hogy támogatják a tárgyalási folyamat megkezdését;

7.

ösztönzi az országot a történelemmel és oktatással foglalkozó közös szakértői bizottságok létrehozására, azzal a céllal, hogy hozzájáruljanak a történelem objektív értelmezéséhez, megerősítsék a felsőoktatási együttműködést, és előmozdítsák a fiatal nemzedékek szomszédos népek iránti pozitív hozzáállását;

8.

határozottan arra bátorítja a hatóságokat és a civil társadalmat, hogy tegyék meg a történelmi összebékítésre irányuló megfelelő intézkedéseket a különböző etnikai csoportok közötti és e csoportokon belüli megosztottság feloldása érdekében, beleértve a bolgár identitású állampolgárokat is;

9.

tudomásul veszi az alkotmány tekintetében javasolt módosításcsomagot; úgy véli, hogy a javaslatok egy részén, többek között a házasság fogalmának meghatározásával és a nemzetközi pénzügyi övezetek kialakításával kapcsolatos rendelkezéseken további javításokat lehetne tenni a Velencei Bizottság ajánlásaival összhangban; emlékeztet továbbá arra, hogy tiszteletben kell tartani az Emberi Jogok Európai Egyezményét, valamint figyelembe kell venni az uniós vívmányokat is; hangsúlyozza, hogy az alkotmány bármiféle módosítására irányuló jogszabály végrehajtását gondosan elő kell készíteni; hangsúlyozza, hogy a hosszú távra szóló alkotmányos változtatás előfeltétele a széles körű politikai támogatás, a konstruktív párbeszéd és az összes politikai erő közötti együttműködés; hangsúlyozza, hogy mindenre kiterjedő nyilvános vitára, alapos konzultációra és az ellenzéki pártokkal, a civil társadalommal és az érintett felekkel való konszenzus kiépítésére van szükség;

10.

aggódik a polarizált belföldi viszonyok miatt; felhívja a kormányt, hogy tartsa tiszteletben a parlament szerepét azáltal, hogy elegendő mozgásteret és időt biztosít a – többek között alkotmányos változtatásokról szóló – konzultációkhoz a teljes mértékű, független parlamenti ellenőrzés lehetővé tétele érdekében; felhívja a kormányt és az összes politikai pártot, hogy törekedjenek a kapcsolatok javítására a politikai stabilitás fenntartása érdekében, biztosítsanak fenntartható, konstruktív politikai együttműködést és gyorsítsák fel az európai menetrendet; emlékeztet arra, hogy a működőképes demokrácia alapja a megegyezés; hangsúlyozza, hogy javítani kell a csatlakozási folyamat befogadó jellegét és átláthatóságát; hangsúlyozza, hogy a választásokat követő bojkott olyan probléma, amelyet a parlament megfelelő működésének biztosítására irányuló, a kormány és az ellenzék közötti megosztott felelősség szellemében kell megoldani; sürgeti az Unió főképviselőjét/alelnökét, hogy működjön együtt a pártokkal a párbeszéd megkönnyítése érdekében;

11.

komolyan aggódik a kormány és az ellenzék viszonyának romlása miatt, különösen a miniszterelnöknek az ellenzék vezetőjével szembeni legutóbbi vádjai, illetve a bűncselekményekre célzó viszontvádak tekintetében; elítél minden illegális megfigyelést, és felszólít arra, hogy minden állítást hozzanak nyilvánosságra, és szabadon tudósítsanak róla; független vizsgálatra szólít fel minden állításra és a végzett megfigyelésre vonatkozóan az átláthatóság, pártatlanság és az ártatlanság vélelme elvének teljes tiszteletben tartása mellett; megismétli, hogy fontos a véleménynyilvánítás szabadsága alapelvének fenntartása; felszólítja az összes politikai szereplőt, hogy kezdjenek konstruktív párbeszédbe, az ország és lakói stratégiai prioritásaira összpontosítva;

12.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a parlamenti vegyes bizottság rendes munkájába nem kapcsolódik be az ellenzék; elengedhetetlennek tartja, hogy a parlamenti vegyes bizottság megfelelő működését minden parlamenti párt megfelelő képviselete révén biztosítsák annak eljárásai során;

13.

aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy az etnikumok közötti együttélés továbbra is törékeny, és ez kihívás elé állítja az országot; aggodalmát fejezi ki az etnikumok között növekvő feszültségek miatt, amelyek a közösségek közötti bizalom hiányát tükrözik; határozottan elítéli az etnocentrikus vagy megosztó nyelvezet használatát, különösen a választási kampányok során; hangsúlyozza, hogy az uniós csatlakozási tárgyalások megkezdése az etnikumok közötti kohézió e közös cél mentén történő erősítésével segíthet az országnak e kihívás hathatósabb kezelésében; elítéli a szélsőséges nacionalizmus és etnocentrizmus minden formáját, amely elmélyíti a társadalmi megosztottságot; felszólít minden politikai pártot és civil társadalmi szervezetet, hogy tevékenyen mozdítsa elő a befogadó és toleráns, több etnikumú és több vallású társadalmat, és védelmezze az etnikai kisebbségekhez tartozó személyek alapvető jogait; emlékeztet arra, hogy az oktatás nélkülözhetetlen szerepet játszik a különböző emberek közötti tolerancia és tisztelet elérésében; felszólítja a Bizottságot, hogy vezessen be több olyan projektet és programot, amelyek célja az etnikumok közötti párbeszéd és kölcsönös megértés erősítése;

14.

üdvözli, hogy az uniós menetrend továbbra is az ország stratégiai prioritásának számít; sürgeti az országot, hogy még inkább szilárdítsa meg a reformokat, valamint számolja fel azokat a szakpolitikákat és gyakorlatokat, amelyek még mindig gátat képezhetnek az ország európai jövője előtt, és biztosítson előrehaladást az Unióval kapcsolatos reformprioritások végrehajtása terén, többek között a magas szintű csatlakozási párbeszéd keretében is;

15.

megjegyzi, hogy a 2014. áprilisi elnök- és előrehozott parlamenti választások lebonyolítását az EBESZ/Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR) hatékonynak értékelte; azonban osztozik az állami és párttevékenységek közötti határ – a demokratikus választásokra vonatkozó nemzetközi kötelezettségekkel ellentétes – elmosódása, valamint az elfogult médiatudósítások és a szavazók állítólagos megfélemlítése miatti aggodalmakban; üdvözli a választási reformokat, de sürgeti a hatóságokat, hogy vizsgálják ki a választások előtt és alatt történt állítólagos szabálytalanságokat; felhívja a kormányt, hogy kellő időben kövesse a Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala ajánlásait a választási folyamat javítása, így a választói névjegyzék kezelése és pontossága érdekében; e tekintetben emlékeztet arra, hogy a nemzetközi normáknak megfelelő választói névjegyzéket kell létrehozni;

16.

sürgeti a kormányt, hogy kezelje az előcsatlakozási támogatási eszköz keretében nyújtott támogatás megvalósításának hiányosságait, köztük az ellenőrzési rendszer rendszerszintű problémáit, az intézményeken belüli és az azok közti elégtelen koordinációt, a közbeszerzésekben tapasztalható lemaradásokat, az intézményekre jellemző alacsony felhasználási arányt és alacsony kapacitást; felszólít az uniós támogatás és a nemzeti reformstratégiák közti kapcsolat erősítésére, valamint szorgalmazza, hogy az előcsatlakozási támogatási eszköz forrásait arra használják fel, hogy az országban jóval nagyobb költségvetési decentralizációt mozdítsanak elő; felszólít a támogatások nagyobb arányú kihasználására, valamint a programok végrehajtásának felgyorsítására az uniós támogatás hatásának fokozása érdekében;

17.

üdvözli a közszolgálatra és az állami foglalkoztatásra vonatkozó új jogalkotási keret 2014. februári elfogadását, ami előrelépést jelent az egységes, átlátható és elszámoltatható közigazgatás biztosítása irányába; aggodalommal tölti el, hogy a közigazgatás a jogalkotás területén tett előrelépések ellenére továbbra is széttöredezett, politikai indíttatású és politikai befolyás alatt áll; határozottan ösztönzi a közigazgatás szakmaiságának, semlegességének és függetlenségének megerősítését minden szinten, a jog végrehajtására irányuló erőfeszítéseket szorgalmaz az átláthatóság, az érdemen alapuló és kiegyensúlyozott képviselet alapelveinek teljes körű tiszteletben tartása mellett; felhívja a kormányt, hogy fogadjon el az államháztartási gazdálkodásra vonatkozó reformprogramot;

18.

sürgeti az ohridi keretmegállapodás teljes körű végrehajtását; felszólít a keretmegállapodás végrehajtására vonatkozó felülvizsgálat lezárására annak érdekében, hogy ennek alapján politikai ajánlások születhessenek; határozottan ajánlja, hogy az ohridi keretmegállapodást a jogállamiság, a közösségek közötti kapcsolatok és a folyamatos decentralizáció alapvető elemének tekintsék; határozottan ösztönzi a helyi kormányzás fejlesztését és a hosszú távú bizalomépítő intézkedések előmozdítását politikai szinten, például nyilvános viták megtartását az az ohridi keretmegállapodás előnyeinek ismertetése céljából; e tekintetben felhívja a kormányt és az illetékes helyi hatóságokat, hogy folytassák az integrált oktatásra vonatkozó stratégia végrehajtását, és biztosítson megnövelt finanszírozást e célra; fontosnak tartja a civil társadalmi szervezetek e folyamatba való bevonását; proaktívabb megközelítést ajánl az összes közösség etnikai, kulturális és nyelvi identitásának biztosítása érdekében;

19.

üdvözli a jogalkotási vívmányokkal való nagyfokú összhang megteremtését, a bíróságok hatékonyságának és szakmaiságának az átfogó igazságszolgáltatási reformok miatti növekedését; ugyanakkor aggodalommal tölti el, hogy egyes bíróság eljárások esetében nem helyénvaló politikai befolyás érvényesül, és hangsúlyozza, hogy az igazságszolgáltatásnak a parlamenti és végrehajtó ágak által gyakorolt minden külső befolyástól függetlenül kell működnie; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az igazságügyi normáknak az európai normákkal és a legjobb gyakorlattal összhangban lévő, megfelelő alkalmazását; az igazságszolgáltatás egyesítésére szólít fel az igazságügyi rendszer kiszámíthatóságának és a nyilvánosság bizalmának szavatolása érdekében; felszólít az igazságszolgáltatás minőségének javítására, a bíróságon kívüli jogorvoslati lehetőségek és az alternatív vitarendezés fokozott alkalmazására, a jobb stratégiai tervezés megvalósítására, a társadalom kiszolgáltatott tagjainak az igazságszolgáltatáshoz való jobb hozzáférése biztosítására, valamint a szakmai és civil társadalmi szervezetek nagyobb mértékű bevonására az igazságszolgáltatás függetlenségének ellenőrzésébe;

20.

tudomásul veszi a 2011–2015 közötti időszakra vonatkozó, korrupció elleni programok végrehajtása terén tett előrelépéseket, a személyekre és intézményekre vonatkozó feddhetetlenségi rendszer, valamint az intézmények közötti és nemzetközi együttműködés megerősítését; megjegyzi, hogy jelentős alapvető problémák várnak megoldásra a pénzmosás elleni jogszabályok – többek között a határokon átnyúló ügyek – végrehajtása, a nemzeti kockázatértékelés elvégzése és a működési hatékonyság javítása terén; ismételten kiemeli, hogy e kérdés kezelése terén a független és teljesen működőképes Állami Korrupcióellenes Bizottságnak kell a vezető állami intézménynek lennie; a bizottság munkájának javítása érdekében felkéri az illetékes hatóságokat, hogy javítsák a bíróságok és az ügyészség összekapcsolódó informatikai rendszereket, és hozzanak létre központi nyilvántartást a hivatalos személyekről;

21.

felszólít a korrupció ellen irányuló szakpolitikák, valamint a különösen a politikára, a közigazgatásra, a közbeszerzésre és a bűnüldözésre vonatkozó jogszabályok hatékonyabb végrehajtására, továbbá az adminisztratív kapacitások növelésére; további erőfeszítéseket sürget a korrupciós ügyek elleni küzdelem során hozott ítéletek mérlegének elkészítése érdekében, beleértve a magas szintű ügyeket is; felhívja a független civil társadalmi szervezeteket és a médiát, hogy tárják fel a korrupciós eseteket, és támogassák független és pártatlan vizsgálatok és tárgyalások lefolytatását; felszólítja az államügyészi hivatalt, hogy tegye lehetővé az e téren tett állítások megfelelő és időben történő kivizsgálását;

22.

megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a szervezett bűnözés elleni küzdelem tekintetében biztosított a jogi és intézményi keret; méltányolja, hogy az ország aktív regionális és nemzetközi együttműködést folytat, többek között az Eurojuston és az Europolon keresztül is; üdvözli a szervezett csoportok ellen végrehajtott sikeres rendőrségi műveletek számát, kiemelve a kábítószer-kereskedelem és az embercsempészet nemzetközi útvonalainak elvágását;

23.

elítéli a politikai és/vagy vallási szélsőséges megnyilvánulás minden formáját, valamint a nyugat-balkáni országok és az uniós tagállamok között határokon átnyúló együttműködést tart szükségesnek; üdvözli a büntető törvénykönyv módosításait, amelyek részletesebben meghatározzák a politikai és/vagy vallási szélsőséges csoportokban részt vevő személyek esetében a bűncselekményeket és a büntetéseket; tekintettel a jelenlegi nemzetközi terrorfenyegetésekre, ismételten nyomatékosan kiemeli egy megelőző jellegű közös kül-, biztonság- és védelempolitikai stratégia szükségességét; emlékeztet arra, hogy a közpolitikának a szélsőséges megnyilvánulások minden formája ellen küzdenie kell, és ennek során gondosan kerülni kell bármely vallási csoport megbélyegzését;

24.

sajnálatosnak tartja, hogy a jogalkotás terén nem működnek együtt a civil társadalmi szervezetekkel és a közszférán belüli érdekelt felekkel; rámutat, hogy az említett együttműködésnek a kormány arra irányuló valódi szándékán kell alapulnia, hogy a jogalkotás és a szakpolitikai döntéshozatal során egyaránt konzultáljanak a különböző érdekelt felekkel; kiemeli, hogy a civil társadalmi szervezetek létfontosságú szerepet játszhatnak a nyilvánosság figyelmének csatlakozási folyamatra való felhívásában, átláthatóbbá, elszámoltathatóbbá és inkluzívabbá téve ezáltal a folyamatot; ösztönzi a kormányt, hogy a vidéki térségekben is segítsen a civil társadalom fejlesztésében; felszólítja a kormányt, hogy kezdeményezzen érdemi vitát az egyetemekkel, az egyetemi tanárokkal és a diákokkal a felsőoktatási reformról;

25.

ösztönzi a hatóságokat, hogy szerezzék vissza Szerbiától a jugoszláv titkosszolgálat releváns levéltári iratait; úgy véli, hogy a múlt önkényuralmi rendszerével kapcsolatos átláthatóság, ezen belül a titkosszolgálatok archívumainak nyilvánosságra hozatala az első lépés a további demokratizálódás, az elszámoltathatóság és egy erősebb intézményrendszer felé;

26.

rendkívüli módon aggasztja, hogy a média függetlenségét folyamatosan és jelentős mértékben aláássa a politikai és gazdasági nyomásgyakorlás; helyteleníti a véleménynyilvánítás szabadságának gyengülését, amelynek eredményeként az egész régióban itt a legalacsonyabb a sajtószabadság szintje; e tekintetben sajnálja, hogy a Riporterek Határok Nélkül által készített sajtószabadság-rangsorban az ország a 2009-ben elért 34. helyről 2015-re a 117. helyre esett vissza; növekvő aggodalommal veszi tudomásul a média feletti állami ellenőrzést, többek közt annak az állami költségvetéstől való folyamatos függősége és öncenzúra révén, valamint az alacsony szakmai és etikai normákat; aggodalommal veszi tudomásul, hogy a politika és a média világában gyakran folyamodnak rágalmazáshoz; bár észleli, hogy történt néhány intézkedés a kormány és a médiaközösség közti párbeszéd helyreállítására, sajnálattal állapítja meg, hogy az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló törvényt gyorsított eljárás keretében, a médiaágazat érdekelt feleivel való megfelelő konzultáció nélkül módosították;

27.

sürgeti a kormányt, hogy folytasson olyan szakpolitikákat, amelyek erősítik a médiapluralizmust és a vélemények sokszínűségét, valamint garantálják a közszolgálati műsorszolgáltató és a médiaszabályozó függetlenségét; aggodalommal állapítja meg, hogy a közszolgálati műsorszolgáltató jelentős elfogultságot mutatott a kormányzó pártok javára mind a választási kampányok során (ahogy arról az EBESZ/Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala is beszámolt jelentésében), mind pedig a kampányidőszakon kívül (ahogy arról a Bizottság eredményjelentése is beszámolt); üdvözli, hogy a kormány adatokat hozott nyilvánosságra a kormányzati hirdetésekről; felkéri a kormányt ugyanakkor, hogy fokozza a pénzeszközök elosztása során alkalmazott kritériumok átláthatóságát; határozottan javasolja a Bizottságnak, hogy legyen aktívabb a politikai fejlemények nyomon követése és az ezekkel kapcsolatos tanácsadás terén, valamint a média területén érdekelt felei közti párbeszéd ösztönzésében;

28.

emlékezteti a kormányt és a politikai pártokat a befogadó és toleráns kultúra megteremtésével kapcsolatos felelősségükre; felhív a megkülönböztetést tiltó jogszabálynak az uniós vívmányokkal való összehangolására, mivel az nem tiltja a szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetést; elítéli az LMBTI-közösség elleni erőszak valamennyi megnyilvánulását, és felhív az elkövetők, többek között a szkopjei LMBTI-központ elleni erőszakos fellépések felelősei bíróság elé kell állítására; hangsúlyozza, hogy szükség van a romákkal szembeni előítéletek és hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemre helyzetük javítása érdekében, különösen a lakhatás, az egészségügy, az oktatás és a foglalkoztatás terén; felhívja a hatóságokat, hogy az összes szakpolitikai területen biztosítsák a nemek közötti egyenlőség szempontjainak érvényesítését; ismételten hangot ad a nemekhez kötődő sztereotípiák a társadalomban való továbbélésével és a családon belüli erőszakkal kapcsolatos aggodalmának; ösztönzi a kormányt, hogy kezelje a gazdasági, politikai és társadalmi téren megnyilvánuló, nemek közötti strukturális egyenlőtlenséget és bérszakadékot; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen eleget arra irányuló kötelezettségvállalásának, hogy a csatlakozási folyamatban elsőbbséget biztosít a foglalkoztatással és szociálpolitikával foglalkozó fejezetnek, és ezzel kapcsolatban kezdeményezést indít az országgal folytatott magas szintű csatlakozási párbeszéd keretében;

29.

továbbra is nyugtalanítja a gyermekszegénység magas aránya és az ezzel kapcsolatos szakpolitikák és stratégiai fellépések végrehajtásáért felelős intézmények kapacitáshiánya; sürgeti a kormányt, hogy fokozza erőfeszítéseit a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel foglalkozó felülvizsgált nemzeti stratégia végrehajtása terén; kéri, hogy szenteljenek nagyobb figyelmet annak, hogy minden gyermek számára megfelelő és valódi hozzáférést biztosítsanak az igazságszolgáltatáshoz; hangsúlyozza, hogy további erőfeszítésekre van szükség a kormány részéről a fogyatékossággal élő és a roma közösségekből származó gyermekek támogatása érdekében; a gyermekek egészségének és táplálkozásának javítása céljából további erőfeszítéseket szorgalmaz, különös figyelmet fordítva a roma gyerekekre;

30.

üdvözli, hogy az ország az üzleti környezet minősége szempontjából továbbra is vezető helyen áll a régióban, valamint hogy a Világbank globális rangsorában a 31. helyről (2013) a 30. helyre lépve (2014) javított teljesítményén; ugyanakkor megjegyzi, hogy a szerződések érvényesítésének nehézségei és a megfelelő konzultációt nélkülöző, gyakori jogi változások komoly kihívást jelentenek az üzleti környezet tekintetében; ugyanakkor hangsúlyozza annak fontosságát, hogy előrehaladást érjenek el a munkajog terén és a társadalmi párbeszéd erősítése tekintetében; hangsúlyozza az üzleti környezet a kkv-k támogatása, a regionális egyenlőtlenségek csökkentése és a kutatási és fejlesztési intézetek az üzleti és foglalkoztatási ágazathoz való kapcsolása révén történő további javításának szükségességét;

31.

üdvözli, hogy a közvetlen külföldi befektetések beáramlása továbbra is stabilan folytatódik és az export nagyobb diverzifikációját teszi lehetővé; megjegyzi, hogy a teljes közvetlen külföldi befektetésállomány 80 %-a uniós vállalatoktól származik, valamint az áruk és szolgáltatások terén az Unióval folytatott kereskedelmi forgalom tovább növekedett; ismételten kiemeli a külföldi befektetések odavonzásának jelentőségét, és úgy véli, hogy az uniós csatlakozási folyamatban elszenvedett késés akadályt jelenthet a mélyrehatóbb gazdasági integráció szempontjából; elismeri, hogy a nagy termelékenységű ágazatokban az állami bevételek növelésére és munkahelyteremtésre van szükség, mivel a teljes gazdasági struktúra középpontjában továbbra is a kis teljesítményű tevékenységek állnak; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi pénzügyi övezetekre irányadó valamennyi szabálynak összhangban kell állnia az uniós vívmányokkal és a nemzetközi követelményekkel;

32.

üdvözli, hogy a teljes munkanélküliségi ráta a 2013 első negyedévi 29,9 %-ról 2014 harmadik negyedévére 27,9 %-ra csökkent; felhívja a kormányt, hogy ismételten tegyen erőfeszítést a strukturális és hosszú távú munkanélküliség csökkentésére, különösen a fiatalokat érintő (esetükben 50 %-ot meghaladó arányú) és a kiszolgáltatott személyeket, köztük a romákat sújtó munkanélküliség tekintetében; reformok elfogadását szorgalmazza annak érdekében, hogy növeljék a munkaerő-piaci részvétel arányát és a munkavállalói mobilitást, illetve csökkentsék a kiterjedt informális szektort, amely továbbra is akadályozza a versenyt; aggodalommal tölti el, hogy a munkaerő oktatási és képzési szintje gyakran nem felel meg a valós gazdasági igényeknek, és hogy ennek következtében jelentős számú fiatal, képzett munkavállaló kénytelen emigrálni, mivel az országban nehezen talál megfelelő állást; aggodalmát fejezi ki a legutóbbi jogalkotási módosítások miatt, amelyek elutasítják a sztrájkhoz való jogot, és felszólítja a hatóságokat, hogy az ILO normái alapján vizsgálják felül e módosításokat;

33.

tudomásul veszi a nőket érintő munkanélküliség csökkentése érdekében tett lépéseket, azonban felszólítja a kormányt, hogy tegyen további lépéseket, mivel a nők körében tapasztalható munkanélküliség még mindig jóval meghaladja az uniós átlagot;

34.

rámutat, hogy – a civil társadalom és az érdekelt felek bevonásával – jelentős erőfeszítésekre van szükség a környezetvédelem, különösen a levegő- és vízminőség, a természetvédelem és a hulladékgazdálkodás területén; aggodalmát fejezi ki a levegő és a vizek szennyezettsége miatt; aggodalommal veszi tudomásul, hogy – különösen Szkopjéban, Tetovóban, Bitolában, Kičevóban és Kavadarciban – a káros részecskék koncentrációja a megengedett határérték többszöröse; felszólítja az illetékes hatóságokat, hogy fokozzák együttműködésüket a vonatkozó jogszabályok végrehajtása érdekében, erősítsék meg az igazgatási kapacitásokat, és biztosítsanak elegendő pénzt olyan infrastrukturális beruházásokra, mint például a szennyvíztisztító berendezések;

35.

sajnálja, hogy a 2013-ra kitűzött energetikai célkitűzéseket nem érték el, különösen az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások használata tekintetében; e tekintetben szorgalmazza, hogy fogadják el a vonatkozó cselekvési terveket és azokat hangolják össze az uniós éghajlatvédelmi politikával;