12.8.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 294/1

12.8.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 294/2

—

tekintettel a bizottsági rendelet tervezetére (D034120/02),

—

tekintettel a közúti fuvarozói szakma gyakorlására vonatkozó feltételek közös szabályainak megállapításáról és a 96/26/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2009. október 21-i 1071/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1), és különösen annak 6. cikke (2) bekezdésére,

—

tekintettel a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályokkal kapcsolatos 3820/85/EGK és a 3821/85/EGK tanácsi rendelet végrehajtásának minimumfeltételeiről és a 88/599/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. március 15-i 2006/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (2), és különösen annak 9. cikke (3) bekezdésére,

—

tekintettel a 3821/85/EGK rendelet (3) 18. cikkének (1) bekezdésében említett bizottság 2014. június 30-i véleményére,

—

tekintettel a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozat (4) 5a. cikke (3) bekezdésének b) pontjára,

—

tekintettel eljárási szabályzata 106. cikkének (2) és (3) bekezdésre és (4) bekezdésének c) pontjára,

A.

mivel az 1071/2009/EK rendelet célja a tisztességes versenyfeltételekkel működő közúti fuvarozás belső piacának megteremtése, és ez a közúti árufuvarozói és személyszállítói szakma gyakorlásának engedélyezésére vonatkozó közös szabályok egységes alkalmazását teszi szükségessé;

B.

mivel e közös szabályok hozzájárulhatnak a közúti fuvarozók magasabb szakmai képzettségéhez, a piac racionalizálásához, a szolgáltatások minőségének a fuvarozók, ügyfelek és a gazdaság egészének érdekeit szolgáló javításához, valamint a nagyobb közúti biztonsághoz;

C.

mivel a 6. cikk tartalmazza a jó hírnévvel kapcsolatos uniós követelmények nem kimerítő jegyzékét, amely az alábbiakat foglalja magában: a gépjárművezetők vezetési és munkaideje; menetíró készülék használata; a nemzetközi forgalomban részt vevő haszongépjárművek maximális súlya és mérete; a gépjárművezetők képzettsége és továbbképzése; a haszongépjárművek közlekedésre való alkalmassága; a nemzetközi közúti árufuvarozási piacra vagy adott esetben a közúti személyszállítási piacra jutás; a veszélyes áruk biztonságos közúti fuvarozása; sebességkorlátozó készülékek elhelyezése és használata; vezetői engedélyek; a szakma gyakorlásának engedélyezése; állatok szállítása.

D.

mivel az 1071/2009/EK rendelet 6. cikkének (2) bekezdése értelmében a Bizottság jegyzéket készít a közösségi jogszabályok súlyos megsértéseinek azon kategóriáiról, típusairól és súlyossági fokáról, amelyek – a IV. mellékletben meghatározottakon túl – a jó hírnév elveszítését eredményezhetik;

E.

mivel a tagállamoknak a 12. cikk (1) bekezdése szerinti ellenőrzésekre vonatkozó prioritások meghatározásakor figyelembe kell venniük az e jogsértésekre vonatkozó információkat, beleértve a más tagállamoktól kapott információkat is;

F.

mivel az 1071/2009/EK rendelet 6. cikke értelmében a Bizottság ezen intézkedések meghozatalakor meghatározza a leggyakrabban előforduló jogsértési kategóriákat és típusokat;

G.

mivel az alap-jogiaktust figyelembe véve kívánatos volt, hogy a Bizottság által elfogadandó intézkedések tartalmazzanak egy teljes jegyzéket mind a harmonizált jogsértésekről, mind a súlyosság harmonizált mértékéről, amelyek a közúti fuvarozó jó hírnevének elveszítését eredményezhetik;

H.

mivel a Bizottságnak ezen intézkedések meghozatalakor meg kell állapítania a jogsértések súlyosságának mértékét annak függvényében, hogy azok mennyire járhatnak súlyos életveszéllyel vagy sérülésekkel;

I.

mivel a Bizottság által összeállítandó jegyzékben csak azokat a jogsértéseket lehet figyelembe venni, amelyek súlyos életveszéllyel vagy sérülésekkel járhatnak, míg az a nemzetközi közúti árufuvarozási piachoz való hozzáférés közös szabályairól szóló, 2009. október 21-i 1072/2009/EK rendelet (5) szerinti súlyos jogsértéseknek jelentős hatásuk van a munka- és életkörülményekre, amelyek nagy valószínűséggel súlyos életveszéllyel vagy sérülésekkel járhatnak;

J.

mivel a jegyzék nem foglalja magában az 1072/2009/EK rendelet szerinti valamennyi súlyos jogsértést, ugyanis a bizottsági rendelettervezet I. mellékletének 10. pontja nem tartalmazza az illegális kabotázst, amelyet – a gépjárművezetőkre kifejtett negatív hatása következtében – egyértelműen súlyos jogsértésként kellene kezelni;

K.

mivel az illegális kabotázshoz kapcsolódó más szabályoknak is – például kabotázsműveletek végzése oly módon, amely nem felel meg a szerződésben alkalmazandó szociális jogszabályokhoz kapcsolódó nemzeti követelményeknek – szerepelniük kellene a súlyos jogsértéseket tartalmazó jegyzékben, tekintettel arra, hogy nagy valószínűséggel súlyos életveszéllyel vagy sérülésekkel járhatnak;

L.

mivel a jogszabályok súlyos megsértéseinek újabb kategóriáit, típusait és súlyossági fokát tartalmazó jegyzék olyan általános kifejezéseket használ, mint „összhangban” vagy „érvényes”, és ez tovább bonyolítja a súlyos jogsértések típusainak és súlyossági fokának illetékes hatóságok általi értelmezését;

M.

mivel a meglévő szabályok már most egyértelmű rendelkezéseket tartalmaznak a veszélyes áruk szállításával foglalkozó fuvarozók, gépjárművezetők és megbízott vállalkozások felelősségére vonatkozóan;

N.

mivel a veszélyes áruk szállításában részt vevő különböző szereplők felelőssége és feladatai sérülhetnek a 2008/68/EK irányelvvel kapcsolatos jogsértések csoportjai tekintetében, mint a javasolt intézkedés I. mellékletének 9. pontjában;

O.

mivel ezért a Bizottság által benyújtott intézkedéstervezet nem tekinthető összeegyeztethetőnek az alap-jogiaktus céljával vagy tartalmával;

1.

ellenzi a Bizottság rendelettervezetének elfogadását;

2.

úgy véli, hogy az 1071/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet nem egyeztethető össze az alap-jogiaktus céljával vagy tartalmával;

3.

felszólítja a Bizottságot, hogy vonja vissza a rendelettervezetet és nyújtson be a bizottságnak egy új jegyzéket az uniós jogszabályokat érintő – adott esetben a közúti fuvarozó jó hírnevének elveszítését eredményező – súlyos jogsértésekről;

4.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének.

12.8.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 294/5

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3., 6., 7. és 21. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 4., 16., 20., 67., 68., 70., 71., 72., 75., 82., 83., 84., 85., 86., 87. és 88. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, különösen annak 6., 7. és 8. cikkére, 10. cikke (1) bekezdésére, valamint 11., 12., 21., 47–50., 52. és 53. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió 2010–2014 közötti belső biztonsági stratégiájáról szóló végrehajtási zárójelentésről szóló, 2014. június 20-i bizottsági közleményre (COM(2014)0365),

—

tekintettel a terrorizmus helyzetéről és alakulásáról szóló 2014. évi Europol-jelentésre (TE-SAT),

—

tekintettel az internetes szervezett bűnözés általi fenyegetettségről készített 2014-es Europol-értékelésre (iOCTA),

—

tekintettel a súlyos és szervezett bűnözésre vonatkozó, Europol által készített 2013-as európai uniós fenyegetésértékelésre (SOCTA),

—

tekintettel a 29. cikk alapján létrehozott adatvédelmi munkacsoport 01/2014. számú véleményére a szükségesség és az arányosság fogalmának alkalmazásáról és az adatvédelemről a bűnüldözési ágazatban,

—

tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa által 2014. szeptember 24-én elfogadott, a terrorcselekmények következtében a nemzetközi békét és biztonságot fenyegető veszélyekről szóló határozatra (2178. sz. határozat (2014)),

—

tekintettel a Stockholmi Program félidős értékeléséről szóló 2014. április 2-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel az egyesült államokbeli NSA megfigyelési programjáról, a különféle tagállamokban megfigyelést végző szervekről és az uniós polgárok alapvető jogaira gyakorolt hatásukról, valamint a transzatlanti bel- és igazságügyi együttműködésről szóló 2014. március 12-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel 2014. február 27-i állásfoglalására az alapvető jogok helyzetéről az Európai Unióban (2012) (3),

—

tekintettel az Európai Unió belső biztonsági stratégiájának végrehajtásáról szóló második jelentéssel kapcsolatos 2013. szeptember 12-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel az EU belső biztonsági stratégiájára, melyet a Tanács 2010. február 25-én fogadott el,

—

tekintettel az EU belső biztonsági stratégiájával kapcsolatban a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett kérdésekre (O-000089/2014 – B8-0044/2014 és O-000090/2014 – B8-0045/2014),

—

tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel a Lisszaboni Szerződés – a szolidaritás elvét fenntartva – lefektette az Unió és a tagállamok által közösen folytatott uniós biztonságpolitika alapjait, amely a jogállamiságon, az alapvető jogok tiszteletben tartásán és a szolidaritáson alapul, és amely európai és nemzeti szinten is demokratikus ellenőrzés alatt áll; mivel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével a demokratikus ellenőrzés biztosítása érdekében a Parlament teljes jogú szereplővé vált a biztonságpolitika területén, ami feljogosítja arra, hogy aktívan részt vegyen e terület prioritásainak meghatározásában, és együttműködjön valamennyi jelentős uniós és nemzeti szereplővel egy átfogó, célzott és hatékony uniós biztonságpolitika kialakítása céljából;

B.

mivel az EU közvetlen szomszédságában kirobbant új konfliktusok és zavargások, az új technológiák rohamos fejlődése, valamint az erőszakhoz és terrorizmushoz vezető radikalizmus világszerte tapasztalható fokozódása miatt az utóbbi években Európában drámaian megváltozott a biztonsági helyzet; mivel a mai biztonsági kihívások jellegüket tekintve határokon és ágazatokon átívelőek, és túlmutatnak bármely tagállam azon képességén, hogy ezekre önállóan hatékony választ tudjon adni, és mivel emiatt közös európai megközelítés szükséges;

C.

mivel az EU és tagállamainak közös felelőssége, hogy biztosítsák az európai polgárok biztonságát és szabadságát; mivel a szabadság, a biztonság és a jogérvényesülés párhuzamosan követendő célok, és mivel a szabadság és a jogérvényesülés megvalósulásához mindig bizonyítékokon alapuló biztonsági intézkedéseket kell hozni a szükségesség és az arányosság elvével összhangban és az alapvető jogok tiszteletben tartása, valamint megfelelő demokratikus felügyelet és elszámoltathatóság mellett;

D.

mivel különös figyelmet kell fordítani a bűncselekmények valamennyi áldozatának támogatására és védelmére az egész Unió területén;

E.

mivel a 2010–2014 közötti időszakra megállapított belső biztonsági stratégia hamarosan lejár, és mivel a 2015–2019 közötti időszakra vonatkozó új belső biztonsági stratégia kidolgozása folyamatban van;

1.

üdvözli, hogy a következő négy évre vonatkozó új belső biztonsági stratégia elkészítése folyamatban van; kiemeli, hogy a jelenlegi belső biztonsági stratégia kidolgozása óta új biztonsági fenyegetések jelentek meg, mások pedig eltérő szakpolitikai választ követelnek; megismétli továbbá, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése az Európai Unió Alapjogi Chartáját beemelte az uniós jogba; ennélfogva úgy véli, hogy a jelenlegi belső biztonsági stratégiát alaposan ki kell értékelni, naprakésszé kell tenni és át kell dolgozni;

2.

véleménye szerint az új belső biztonsági stratégia alapvető előfeltételei közé tartozik a kezelendő biztonsági fenyegetések elemzése, amelyet az Europolnak kell elvégeznie az egyéb uniós szervekkel és tagállamokkal szoros együttműködésben;

3.

sajnálja, hogy a Bizottság közleménye nem tartalmazza a jelenlegi eszközök értékelését és a fennmaradó hiányosságok ennek megfelelő felmérését; felszólítja a Bizottságot, hogy sürgősen végezze el ezt az állapotfelmérést, és összpontosítsa erőfeszítéseit a hatályos jogszabályok és eszközök megfelelő végrehajtására és jobb kihasználására, mielőtt újabbak létrehozását javasolná; külön felhívja a Tanácsot, hogy az EUMSZ 70. cikkében előírt eljárás alapján a Bizottsággal együttműködve végezze el a belső biztonság terén a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése előtt elfogadott intézkedések végrehajtásának értékelését;

4.

kéri, hogy az új belső biztonsági stratégia előretekintő és stratégiai szempontú legyen, és könnyen hozzá lehessen igazítani a helyzet alakulásához azáltal, hogy nemcsak a létező, hanem az újonnan megjelenő biztonsági fenyegetésekre is összpontosít, továbbá integráltan, átfogóan és holisztikusan közelíti meg a kiemelt területeket – mint például a kiberbiztonság, az emberkereskedelem és a terrorizmus elleni fellépés – és az olyan egymással összefüggő kérdéseket, mint a szervezett bűnözés, a pénzmosás és a korrupció;

5.

aggodalommal szemléli a terrorszervezetekhez való csatlakozás céljából a konfliktusövezetekbe utazó és később onnan az EU területére visszatérő, az EU belső biztonságára új típusú kockázatokat jelentő uniós polgárok gyorsan növekvő számát; ezt az aggasztó tendenciát többdimenziós megközelítéssel szándékozik kezelni, amely magában foglalja i. a mögöttes tényezőknek – a radikalizálódásnak, az intoleranciának és a diszkriminációnak – a politikai és vallási tolerancia előmozdítása, a társadalmi kohézió és befogadás fejlesztése, valamint a társadalomba való visszailleszkedés megkönnyítése révén történő kezelését, ii. a szélsőséges eszméken alapuló terrorcselekmények elkövetésére és a terrorszervezetekhez való csatlakozás céljából történő elutazásra való felbujtás elemzését és ellensúlyozását, iii. a toborzás és a konfliktusokban való részvétel – ezen belül a külföldi harcosok konfliktusövezetekbe való tényleges beutazása – megelőzését és megakadályozását a megfelelő jogi kereteken belül, iv. a terrorszervezeteknek és a csatlakozni kívánó magánszemélyeknek nyújtott pénzügyi támogatások folyósításának megakasztását, v. a megfelelő esetekben a vádemelést;

6.

rámutat, hogy a biztonsági fenyegetések változatosabbá, nemzetközivé, többszörössé és aszimmetrikussá váltak, és szorosabb, határon átnyúló és ügynökségek közötti együttműködést követelnek meg; a tagállamok közötti hatékonyabb operatív együttműködésre szólít fel a meglévő értékes eszközök, például a közös nyomozócsoportok fokozottabb kihasználása, valamint a megfelelő adatvédelmi biztosítékok figyelembevétele mellett a vonatkozó adatok és információk gyorsabb és hatékonyabb megosztása révén; ezzel összefüggésben kiemeli az adatvédelmi irányelvre irányuló javaslat mielőbbi elfogadásának rendkívüli fontosságát a bűnüldözés terén történő adatmegosztás átfogó jogi kereteinek biztosítása érdekében; rámutat arra, hogy a tagállamok közötti operatív együttműködés további előmozdítása érdekében további bizalomépítő intézkedések szükségesek; ennélfogva az európai bűnüldöző kultúra további előmozdítása érdekében támogatja a tagállami szakemberek számára szervezett képzési és csereprogramok megerősítését;

7.

emlékezteti az Európai Tanácsot arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 222. cikke szerint köteles rendszeresen értékelni az Uniót fenyegető veszélyeket, és felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő konkrét javaslatokat e kötelezettség teljesítésének legjobb módjairól, összegyűjtve a jelenlegi széttöredezett és szűk területekre összpontosító uniós és nemzeti szintű veszély- és kockázatértékeléseket;

8.

a szabadság, a biztonság és a jogérvényesülés megőrzése érdekében szorgalmazza a megelőzést szolgáló politikák és a visszaszorító intézkedések közötti megfelelő egyensúly megtalálását; hangsúlyozza, hogy a biztonsági intézkedéseket mindig a jogállamiság elveivel és valamennyi alapvető jog védelmével összhangban kell meghozni; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy az új belső biztonsági stratégia kidolgozásakor és végrehajtásakor kellően vegye figyelembe az Európai Bíróság adatmegőrzési irányelvről szóló közelmúltbeli ítéletét, amely előírja, hogy az összes eszköznek meg kell felelnie az arányosság, a szükségesség és a jogszerűség elveinek, valamint megfelelő, az elszámoltathatóságot és a jogorvoslatot lehetővé tevő biztosítékokat kell tartalmaznia;

9.

sajnálatosnak tartja, hogy a belső biztonsági stratégia továbbra sem rendelkezik saját „igazságügyi dimenzióval”; emlékeztet arra, hogy a Stockholmi Programmal összhangban a jogrendszerek és hagyományok sokszínűségén alapuló európai igazságügyi kultúra fokozatos kialakításával meg kell erősíteni a kölcsönös bizalmat az e területen folytatott európai együttműködés és jogalkotás, és konkrétan a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés révén;

10.

rámutat, hogy az új belső biztonsági stratégia megfelelő végrehajtása elsődleges fontosságú, és hogy egyértelműen fel kell osztani a feladatokat az uniós és a nemzeti szintek között, továbbá mind az Európai Parlamentet, mind a nemzeti parlamenteket be kell vonni ebbe a nyomon követést szolgáló folyamatba; szándékában áll ezért, hogy a nemzeti parlamentekkel szorosan együttműködve rendszeresen ellenőrizze a belső biztonsági stratégia megfelelő végrehajtását;

11.

hangsúlyozza a biztonság belső és külső vonatkozásai közötti összhang jelentőségét; úgy véli, hogy az EUSZ 2., 3., 6. és 21. cikkének maradéktalan betartásával maximalizálni kell a közös kül- és biztonságpolitika, valamint a bel- és igazságügyi politika eszközei – például a harmadik országokkal folytatott, különösen a kölcsönös jogsegélyre vonatkozó megállapodások használata révén megvalósuló információcsere és rendőrségi és igazságügyi együttműködés – közötti szinergiákat; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy minden érintett szereplőnek, köztük a terrorizmus elleni küzdelem uniós koordinátorának és az emberkereskedelem elleni küzdelem európai uniós koordinátorának szorosan, a külső és a belső szempontokat integrálva kell együttműködnie;

12.

hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a megfelelő pénzügyi forrásokat a belső biztonsági stratégiában meghatározott intézkedések megfelelő végrehajtására, és azt, hogy különösen az uniós ügynökségek, úgymint az Europol és az Eurojust rendelkezzenek a rájuk ruházott feladatok ellátásához szükséges eszközökkel; ezzel kapcsolatban elismeri, hogy a kutatás és az innováció jelentős szerepet játszhat a terrorizmus, valamint a súlyos bűncselekmények és a szervezett bűnözés elleni küzdelemre szolgáló eszközök kifejlesztésében;

13.

rámutat, hogy a gyakorlatban a belső biztonsági stratégiának a Parlament társjogalkotói hatáskörébe tartozó bel- és igazságügy területén működő európai ügynökségek által végzett műveletek és az európai források prioritásainak megállapítása tekintetében is vannak következményei; ezért sürgeti a Tanácsot, hogy az új stratégia elfogadását megelőzően kellőképpen vegye figyelembe a Parlament új belső biztonsági stratégiára vonatkozó észrevételeit;

14.

kinyilvánítja azon szándékát, hogy egyebek mellett az új belső biztonsági stratégiáról várható bizottsági közlemény alapján bővebben kifejtse álláspontját a belső biztonság területével összefüggő prioritásokról és fellépésekről, és a Lisszaboni Szerződés szellemében gyümölcsöző párbeszédet kezdjen a Tanáccsal és a Bizottsággal erről a kérdésről;

15.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak és a tagállamok parlamentjeinek.

12.8.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 294/9

—

tekintettel a közel-keleti békefolyamatról szóló korábbi állásfoglalásaira,

—

tekintettel az Európai Unió Külügyek Tanácsának a közel-keleti békefolyamatról szóló, 2014. november 17-i következtetéseire,

—

tekintettel a főképviselőnek/alelnöknek a Har Nof zsinagóga elleni támadásról szóló 2014. november 18-i, valamint a jeruzsálemi terrortámadásról szóló 2014. november 5-i nyilatkozataira, továbbá az Unió főképviselője szóvivőjének a legutóbbi közel-keleti fejleményekről szóló 2014. november 10-i nyilatkozatára;

—

tekintettel a svéd kormány arról szóló, 2014. október 30-i bejelentésére, hogy elismerte a Palesztin Államot, valamint arra, hogy más tagállamok korábban – még uniós csatlakozásukat megelőzően – azt szintén megtették,

—

tekintettel az Egyesült Királyság Alsóháza által 2014. október 13-án, az ír szenátus által 2014. október 22-én, a spanyol parlament által 2014. november 18-án, Franciaország Nemzetgyűlése által 2014. december 2-án és a portugál parlament által 2014. december 12-én elfogadott, a Palesztin Állam elismerését szorgalmazó indítványokra,

—

tekintettel a nemzetközi jogra,

—

tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.

mivel az Unió már többször is megerősítette, hogy a két állam elvén és az 1967-es határokon alapuló megoldást támogatja, amely szerint mindkét állam fővárosa Jeruzsálem, egy biztonságos Izrael Állam és egy független, demokratikus, területileg összefüggő és életképes Palesztin Állam békében és biztonságban él egymás mellett, és szorgalmazta az Izrael és a Palesztin Hatóság (PH) közötti közvetlen béketárgyalások újraindítását;

B.

mivel az izraeliek és a palesztinok közötti igazságos és tartós béke megteremtése több mint fél évszázada a nemzetközi közösséget, és köztük az Európai Uniót foglalkoztató egyik legfontosabb feladat;

C.

mivel a felek közötti közvetlen béketárgyalások holtpontra jutottak; mivel az EU felhívta a feleket, hogy folytassák az eredményes tárgyalásokhoz szükséges bizalomra épülő környezet kialakítására irányuló erőfeszítéseiket, illetve tartózkodjanak a folyamat hitelességének aláásására alkalmas fellépésektől, továbbá vegyék elejét a bujtogató tevékenységnek;

D.

mivel 2012. november 22-i állásfoglalásában hangsúlyozta, hogy az izraeliek és palesztinok közötti igazságos és tartós béke csak békés és erőszakmentes eszközökkel valósítható meg, sürgette a felek közötti közvetlen béketárgyalások újraindításához szükséges feltételek megteremtését, ezzel összefüggésben támogatta az ENSZ-ben tagsággal nem rendelkező megfigyelői státusz elnyerésére irányuló palesztin kérelmet, és úgy értékelte, hogy ez fontos lépés a palesztin követelések láthatóbbá, erőteljesebbé és eredményesebbé tétele felé, továbbá felhívta az uniós tagállamokat és a nemzetközi közösséget, hogy jussanak megállapodásra e tekintetben;

E.

mivel az Egyesült Nemzetek Közgyűlése 2012. november 29-én úgy határozott, hogy Palesztina számára az ENSZ-ben megadja a tagsággal nem rendelkező megfigyelő állam jogállást;

F.

mivel a Palesztin Állam elismerése a tagállamok hatáskörébe tartozik;

G.

emlékeztetve arra, hogy a PFSZ már 1993-ban vállalta, hogy elismeri Izraelt;

1.

elvben támogatja Palesztina államiságának elismerését és a két állam elvén alapuló megoldást, és hiszi, hogy ezeknek együtt kell járniuk a béketárgyalások előrehaladásával;

2.

támogatja Abbász elnök és a nemzeti konszenzuson alapuló palesztin kormány erőfeszítéseit; ismét hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a palesztin konszenzusos kormány hatalma és a gázai övezetbeli igazgatása megszilárduljon; arra sürget minden palesztin frakciót – a Hamászt is beleértve –, hogy fogadja el a PFSZ kötelezettségvállalásait, és vessen véget a belső ellentéteknek; felszólít a palesztin intézményi kapacitásépítés folyamatos uniós támogatására és segítésére;

3.

mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a térségben nő a feszültség és fokozódik az erőszak; a lehető leghatározottabban elítél minden erőszak- vagy terrorcselekményt, és részvétét fejezi ki az áldozatok családjainak; figyelmeztet a szent helyeket érintő erőszak további eszkalálódásának veszélyeire, amely az izraeli–palesztin konfliktust vallási konfliktussá alakíthatja át; felkéri mindkét fél politikai vezetőit, hogy látható fellépések keretében működjenek együtt a helyzet enyhítése érdekében, és hangsúlyozza, hogy az izraeliek és palesztinok közötti igazságos és tartós béke csak békés és erőszakmentes eszközökkel valósítható meg; hangsúlyozza, hogy bármely erőszakos cselekedet mindkét oldalon csak fokozhatja a szélsőségességet; az összes felet nyomatékosan felszólítja, hogy tartózkodjanak minden olyan cselekménytől, amely uszítás, provokáció, erőszak alkalmazása vagy megtorlás révén súlyosbítaná a helyzetet;

4.

hangsúlyozza, hogy el kell kerülni az olyan lépéseket, amelyek megkérdőjelezik a feleknek a helyzet tárgyalásos megoldása iránt kinyilvánított elkötelezettségét; hangsúlyozza, hogy a telepek a nemzetközi jog értelmében jogellenesek; mindkét felet felszólítja arra, hogy tartózkodjanak minden olyan cselekménytől, amely veszélybe sodorhatja a két állam elvén alapuló megoldás fenntarthatóságát és kilátásait;

5.

ismételten hangsúlyozza, hogy határozottan támogatja az 1967-es határokon nyugvó, két állam elvén alapuló megoldást, amelynek értelmében mindkét ország fővárosa Jeruzsálem, és amely szerint egy biztonságos Izrael Állam és egy független, demokratikus, területileg összefüggő és életképes Palesztin Állam békében és biztonságban él egymás mellett, az önrendelkezéshez való jog és a nemzetközi jog teljes körű tiszteletben tartása alapján;

6.

üdvözli a főképviselő/alelnök Izraelbe és Palesztinába tett közelmúltbeli látogatását, valamint az iránti elkötelezettségét, hogy tevékenyen részt vegyen egy olyan pozitív folyamatban, amelynek célja a konfliktus ördögi körének megtörése és a békefolyamatban a valódi előrelépéshez szükséges feltételek megteremtése; úgy véli, hogy az Európai Uniónak fel kell vállalnia azt a felelősséget, hogy a közel-keleti békefolyamatban valódi szereplővé és közvetítővé váljon – figyelemmel a béketárgyalások újraindításának szükségességére is –, többek között az izraeli–palesztin konfliktus megoldására irányuló közös megközelítés és átfogó stratégia révén; ismételten hangsúlyozza, hogy a közel-keleti kvartett égisze alatti diplomáciai megközelítésre van szükség, és emlékeztet az arab békekezdeményezés fontosságára;

7.

felszólítja a főképviselőt/alelnököt, hogy mozdítsa elő közös uniós álláspont létrejöttét ezzel kapcsolatban;

8.

hangsúlyozza az átfogó béke szükségességét, amely megszünteti a felek egymással szemben támasztott összes követelését, valamint érvényre juttatja mindkét fél jogos törekvéseit, köztük az izraeliek biztonság iránti és a palesztinok államiság iránti törekvéseit; hangsúlyozza, hogy a konfliktus egyetlen lehetséges megoldása két állam, Izrael és Palesztina egymás mellett élése;

9.

elindítja a „parlamenti képviselők a békéért” kezdeményezést, melynek lényege, hogy párthovatartozástól függetlenül európai, izraeli és palesztin parlamenti képviselőket egyesítsen a béketerv előmozdítása, és az uniós diplomáciai erőfeszítések kiegészítése céljából;

10.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, a közel-keleti kvartett megbízottjának, a Knesszetnek és az izraeli kormánynak, a Palesztin Hatóság elnökének, valamint a Palesztin Törvényhozó Tanácsnak.

12.8.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 294/11

—

tekintettel az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződésre, amely az Európai Unióról szóló szerződés alapja,

—

tekintettel az „Iparpolitika: A versenyképesség erősítése” című, 2011. október 14-i bizottsági közleményre (COM(2011)0642),

—

tekintettel az „Erősebb európai ipart a növekedés és a gazdasági fellendülés érdekében – Az iparpolitikáról szóló közlemény frissítése” című, 2012. október 10-i bizottsági közleményre (COM(2012)0582),

—

tekintettel a „Cselekvési terv a versenyképes és fenntartható európai acélipar érdekében” című, 2013. június 11-i bizottsági közleményre (COM(2013)0407),

—

tekintettel a „Cselekvési terv a versenyképes és fenntartható európai acélipar érdekében” című, 2014. február 4-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel az acéliparról, valamint az Unióban tevékenykedő vállalatok szerkezetalakításáról, áttelepítéséről és bezárásáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

—

tekintettel az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási és szociális vonatkozásairól szóló, 2014. november 25-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a munkavállalók tájékoztatásáról és a velük folytatott konzultációról, a szerkezetátalakítás előrejelzéséről és kezeléséről szóló, a Bizottságnak címzett ajánlásokat tartalmazó 2013. január 15-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel az Acciai Speciali Terni (AST) olasz acélművel kapcsolatosan a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000087/2014),

—

tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.

mivel az európai szén- és acélipar történelmi jelentőségű az európai integráció szempontjából és Európában az ipari hozzáadottérték-teremtés alapját képezi;

B.

mivel az acélágazat alapvető szerepet játszik az európai gazdaság és ipar szempontjából, és jelenleg a kereslet jelentős csökkenésével küzd, amely a munkahelyek folyamatos megszűnéséhez és a versenyképesség csökkenéséhez vezet, és amely nem sok jóval kecsegtet az európai gazdaság olyannyira szükséges fellendülését illetően;

C.

mivel az Európai Uniónak minden tagállamában az ipari termelés fejlesztését célzó politikát kell előmozdítania a munkahelyeknek az Unión belüli megőrzése érdekében, és törekednie kell arra, hogy az ipar a GDP-hez való hozzájárulása 2020-ra elérje a 20 %-os indikatív célkitűzést;

D.

mivel az Unió egyik célkitűzése az acélipar támogatása, az az előtt álló akadályok és a versenyképességét fenyegető veszélyek megszüntetése, valamint a változó európai és Európán kívüli piaci feltételeknek való megfelelésre történő felkészítése;

E.

mivel az elmúlt években az acélipar jelentős kihívásokkal nézett szembe nemcsak a szerkezetátalakítások és az ágazati egyesülések, és az ezekből adódó szociális kiadások tekintetében, hanem az EU éghajlat-változási célkitűzéseivel kapcsolatos új elvárásoknak való megfelelést illetően is;

F.

mivel különösen számos nagy acélgyártó folytat rövid távú pénzügyi megtérülésre irányuló stratégiát az innováció, a K+F-be történő beruházások, a foglalkoztatás és a készségfejlesztés rovására;

G.

mivel az európai acélipar a jövőjét veszélyeztető beruházási válsággal néz szembe, ugyanakkor azonban az acélból készült anyagokra döntő szerep vár az urbanizáció, a mobilitás és a demográfiai változások jelentette problémákra adandó fenntartható ipari megoldásokban;

H.

mivel a kereslet csekély növekedése miatt Európa – különösen a síkhengerelt termékek és a különösen nagy hozzáadott értékű termékek tekintetében – nettó acélexportőrből nettó acélimportőrré fog válni;

I.

mivel a Bizottság szerint a gyárbezárások 2007 óta 60 000 munkahely megszűnését eredményezték, é s a termelés 2007 és 2013 között 210 millió tonnáról 166 millió tonnára csökkent (4);

J.

mivel a magas környezeti teljesítmény és a növekvő globális versenyképesség összeegyeztetésének szükségessége, valamint a CO2-kibocsátás-áthelyezéssel kapcsolatos aggodalmak enyhítése és a nyersanyagokhoz való hozzáférés javítása továbbra is az acélágazat egyik alapvető kihívása marad, tekintettel arra, hogy a különböző versenytársak eltérő szabványokat követnek;

K.

mivel az acélipar globális megközelítésében figyelembe kell venni az energiaköltségeket, és mivel az Unióban az ipari fogyasztók számára elérhető energiaárak közvetlen hatással lehetnek a versenyképességre;

L.

mivel az energiahatékonyság és a forráshatékonyság további javítása jelentős költségmegtakarításokat és kibocsátáscsökkentést eredményezhet az ágazat számára;

M.

mivel a gépjárműipar részéről megnyilvánuló kereslet a strukturális túlkínálat miatt csökkenőben van, miközben más ágazatok – például a megújuló energia, az energetikai infrastruktúra – valódi lehetőségeket kínálnak az ágazat számára (példának okáért 1 db 3mW-os szélturbina teljesítmény szempontjából 500 autóval egyenlő);

N.

mivel az Európai Unióban tapasztalható magas munkanélküliségi ráták összefüggnek azzal, hogy csökken az ipari és gyártási termelőbázis, illetve mivel a jelenlegi válság komoly szociális nehézségeket okozott az érintett munkavállalóknak és régióknak;

O.

mivel az európai acélipar fontos munkáltató, amely közvetlenül több mint 350 000, a kapcsolódó iparágakban – többek között az újrahasznosítási láncban – pedig több millió munkahelyet biztosít;

P.

mivel egyes európai acélművek helyzete komoly aggodalmakat okoz a munkavállalóknak, valamint a nemzeti és helyi hatóságoknak;

Q.

mivel a szerkezetátalakításban részt vevő vállalatoknak társadalmilag felelős módon kell eljárniuk, mert a tapasztalatok szerint a szociális és gazdasági szempontból sikeres szerkezetátalakításhoz megfelelő társadalmi párbeszédre van szükség, és mivel – amint azt a Parlament fent említett, 2013. január 15-i állásfoglalása említi – kiemelt figyelmet kell fordítani a munkavállalók tájékoztatására és a velük történő konzultációra;

R.

mivel a szociális partnerek minden szinten és széles körben történő bevonása, valamint az uniós szintű szociális párbeszéd létfontosságúak az acélművek és alkalmazottaik érdekeinek védelme szempontjából;

S.

mivel számos, összességében 20 millió tonna kapacitású acélművet ideiglenesen több mint három éve leállítottak; mivel ugyanakkor számos európai acélműben a munkavállalók többsége idős, nyugdíjazás előtt álló szakmunkás;

T.

mivel a csúcstechnológiai iparágakra – köztük az acéliparra – a technológiai szaktudás modelljeiként tekintettek, ezért azonnali cselekvésre van szükség a megtartásuk érdekében, megelőzendő áthelyezésüket az Unió területén kívülre;

U.

mivel a kutatás és a fejlesztés stratégiai jelentőségű egy olyan ágazatban, amelynek képesnek kell lennie különösen (de nem kizárólag) a CO2-kibocsátás csökkentésére;

1.

hangsúlyozza, hogy az európai gazdasági fellendülés nagymértékben függ egy erős feldolgozóipartól, amelyben az acélipar kulcsszerepet játszik, és hogy a feldolgozóipar a hazai kereslettől és növekedéstől függ;

2.

kitart amellett, hogy meg kell tartani az olyan fontos iparterületeken kifejlesztett know-how-t és szaktudást, mint Terni, Piombino, Florange, Krefeld, Bochum, Taranto és Asturias, ami biztosítani fogja a diverzifikációt, a környezet megóvását, az innovatív termékeket és a meglévő termelési kapacitás megőrzését;

3.

sürgeti a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a 2015 első felére beígért iparpolitikai ütemterv elkészítését, amelynek célja, hogy felélessze az európai ipart a globális piacon és hogy egyenlő versenyfeltételeket teremtsen, egyúttal biztosítva a magas szociális és környezeti normákat az Unióban, valamint viszonosságra törekedve a harmadik országokkal;

4.

az Európa 2020 stratégia félidős felülvizsgálata során kiemelkedően fontosnak tartja az újraiparosítás ambiciózus megközelítését egy valódi uniós iparpolitika megvalósítása, valamint az EU globális szintű ipari versenyképességének felélesztése szempontjából;

5.

mivel az acélgyártást számos országban stratégiai fontosságúnak tekintik, felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az európai acélipar stratégiai pozícióját a világban, és dolgozzon ki világos útitervet azokra a közép- és hosszú távú kezdeményezésekre, amelyeket az európai acélipar támogatása érdekében javasolni szándékozik; hangsúlyozza, hogy az útitervbe a szociális partnereket minden szinten időben és széles körben be kell vonni; úgy véli, hogy tekintettel a válság elhúzódására, az acélipari cselekvési terv végrehajtásáról is kell éves jelentést készíteni annak érdekében, hogy építeni lehessen az elmúlt év pozitív eredményeire és ne vesszen kárba a meglévő lendület;

6.

kéri a Bizottságot, hogy alakítson ki egy mélyreható acélpiaci elemző eszközt, amely pontos információt nyújtana az európai és a globális acélkereslet és -kínálat egyensúlyáról, és amely különbséget tesz e piac fejlesztésének strukturális és ciklikus összetevői között; úgy véli, hogy az acélpiac nyomon követése jelentős mértékben hozzájárulhat az acél- és más fémhulladékok piacának átláthatóságához, és értékes inputot biztosíthat az acélipar ciklikus természete miatt elkerülhetetlen kiigazító és proaktív intézkedésekhez; kéri a Bizottságot, hogy e piaci elemző eszközt használja fel a kockázatok előrejelzésére és annak kivizsgálására, hogy a gyárak bezárása milyen hatással van az ágazat fellendülésére;

7.

kéri a Bizottságot, hogy a közeljövőben készítsen jelentést az európai acélipar előtt álló jelentősebb kihívásokról, ideértve a szociális, gazdasági és környezeti vetületeket is; e tekintetben emlékeztet arra, hogy az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés lejártát követően a Bizottság jogosult az európai acéliparban végbemenő változások okozta gazdasági és társadalmi hatások kezelésére; felhívja a Bizottságot, hogy használja fel a – különösen a háromoldalú stratégiai megfontolásokkal és a kutatással kapcsolatos – pozitív tapasztalatokat;

8.

kéri, hogy az új biztosi testület megválasztása alkalmából sürgősen és a Parlament teljes körű részvételével indítsák újra az acélipari kérdésekkel foglalkozó magas szintű csoportot, és ennek keretében hívjanak össze megbeszélést a célból, hogy az érdekelt feleket tájékoztassák a Bizottság acélipari cselekvési tervében szereplő 40 fellépés végrehajtásában elért előrehaladásról; felszólítja a Bizottságot, hogy amennyiben szükséges vagy lehetséges, a megfelelő időben tartsa meg a magas szintű csoport üléseit, hogy az azokon elért eredményeket felhasználhassák a Versenyképességi Tanács megbeszélésein; felszólítja a Bizottságot, hogy – mivel az acélágazatot érintő néhány kérdés más energiaintenzív iparágak számára is lényeges – szervezzen évente tematikus üléseket más energiaintenzív iparágak képviselőivel, amelyeken megvitatnák a versenypolitika, a kereskedelempolitika, az energiapolitika vagy az éghajlat-politika témakörét;

9.

lényegesnek tartja, hogy a regionális és helyi önkormányzatok, valamint a térség acélműveit képviselő szakszervezetek szorosan részt vegyenek a folyamatban a tagállamok legjelentősebb érintett szereplői közötti együttműködés, információcsere és a bevált gyakorlatok átadásának ösztönzése érdekében;

10.

kiemeli, hogy meg kellene vizsgálni, hogy az európai ipar fenntarthatóvá és nyereségessé tétele céljából hogyan lehet kezelni a befektetési válságot, szem előtt tartva, hogy az acélipari beruházásokat hosszú távú megtérülés jellemzi; ezért sürgeti a Bizottságot annak megfontolására, hogy beruházási csomagjának jelentős részét hosszú távú és életképes infrastrukturális projektekre, valamint a nagyszabású ipari projektekkel kapcsolatos innovációra fordítsa, beleértve az energiahatékonyságra irányuló és az alacsony szénkibocsátású projekteket, melyek szintén jelentős mértékben fellendíthetik az acél iránti keresletet az Unióban;

11.

ösztönzi továbbá más innovatív finanszírozási eszközök, így olyan kockázatmegosztási pénzügyi eszközök alkalmazását, amelyek elsőbbséget biztosítanak a válságban lévő acélipari ágazatok számára; felhívja az Európai Beruházási Bankot és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankot, hogy alakítsák ki az acélipari projektek hosszú távú finanszírozási keretét;

12.

hangsúlyozza annak döntő fontosságát, hogy az acélipari ágazat támogatásban részesüljön – beleértve az új kulcsfontosságú acélfelhasználó ágazatok stratégiai fejlesztését, például az energetikai ágazatban (megújuló energia termelése és elosztása), a közlekedési ágazatban és az erőforrás-hatékony építési projektek során –, ily módon ösztönözve a hatékony termelési folyamatokat, erősítve a belső piacot, valamint ösztönözve a készségfejlesztést;

13.

kéri az „életciklus-értékelésen” alapuló megközelítés alkalmazását a környezeti hatások felmérése és az életciklus valamennyi szakaszában történő csökkentett forrásfelhasználás értékelése érdekében, amely magában foglalja a nyersanyag-kitermelést és -átalakítást, a gyártást és a forgalmazást, a felhasználást és/vagy a fogyasztást, az anyagok újrafelhasználása és újrafeldolgozása, valamint az energia-visszanyerés előmozdítása, illetve a hulladék végleges elhelyezésének csökkentése céljával;

14.

felszólítja a Bizottságot annak ellenőrzésére, hogy a versenyszabályok alkalmazása nem vezetett-e tisztességtelen megoldásokhoz az európai acélpiacon, aminek negatív hatása lehet a hatékonyságára, és ha igen, ösztönzi a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot korrekciós intézkedésekre, és akadályozza meg az ilyen helyzeteket a jövőben; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak a versenyjog terén hozott határozatai vagy jogorvoslatai nem veszélyeztethetik az egyes acélgyártó üzemek gazdasági életképességét, különösen a megnövekedett globális verseny fényében; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak a versenyjog terén hozott határozatai vagy jogorvoslatai nem veszélyeztethetik az egyes acélgyártó üzemek gazdasági életképességét, különösen a megnövekedett globális verseny fényében;

15.

sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy az energiaintenzív iparágak számára elérhető állami támogatások jelenlegi rendszere ne vezessen a belső piac torzulásához, és ennélfogva biztosítson egyenlő versenyfeltételeket a vállalatok számára; úgy véli, hogy az energiaintenzív iparágaknak stabil keretre van szükségük a beruházásaik számára, hogy biztosítani tudják a foglalkoztatás magas szintjét;

16.

ösztönzi a Bizottságot, hogy helyezzen nagyobb hangsúlyt az iparpolitikára olyan eszközök elfogadása révén, amelyek lehetővé teszik az európai ipar versenyképességének újjászületését a globális piacon, és biztosítson egyenlő versenyfeltételeket valamennyi gazdasági szereplő számára;

17.

felszólítja a Bizottságot, hogy kellő időben és hatékonyan kezelje az uniós piacra érkező, illegálisan támogatott és dömpingelt acélimportot, valamint hogy adott esetben alkalmazza az uniós joggal összhangban álló uniós kereskedelmi jogorvoslati eszközöket;

18.

kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a szén-dioxid-kibocsátás határokon történő kiigazításának (a kibocsátási egységek megfizetése az Unión kívülről érkező acél után) megvalósíthatóságát egyenlő versenyfeltételek megteremtése céljából a szén-dioxid-kibocsátások terén, megszüntetve ezzel a kibocsátásáthelyezés jelenségét;

19.

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy a jövőbeli kereskedelmi megállapodásokban biztosítsa az uniós acél- és acélalapú termékek exportlehetőségeinek és piacra jutási lehetőségeinek egyértelmű javítását; hangsúlyozza, hogy az acélipari termékek tisztességes kereskedelme csak az alapvető munkajogi és környezetvédelmi előírások teljesítése mellett működhet, és kiemeli, hogy a dömpingáron megvalósuló import tisztességtelen versenyhez vezet, különösen az európai rozsdamentesacél-gyártók számára; hangsúlyozza, hogy sürgető szükség van az Unió piacvédelmi eszközeinek modernizálására, és felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze a tagállamokat, hogy tegyenek konkrét lépéseket e modernizációs folyamat megvalósítása érdekében, tisztességes versenyt biztosítva ezzel, és képessé téve az Uniót gyors és arányos intézkedések meghozatalára a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni küzdelem során;

20.

úgy véli, hogy az itt javasolt pozitív intézkedések révén az acélipar nemzetközileg versenyképesebbé válhatna, megmutatva, hogy az uniós acéltermékek magasabb szociális, környezeti és gazdasági szabványoknak felelnek meg, mint a máshonnan származók, és kiemelve az uniós acélgyártók termékeinek minőségét, ami egyben a fogyasztók benyomásait is javítaná;

21.

hangsúlyozza, hogy az éghajlat- és környezetvédelem magas európai normái világszintű normákká válhatnak, tisztességes feltételeket biztosítva így a versenynek;

22.

tudatában van, hogy az acélágazat számos tagállamban nehézségekkel néz szembe részben a globális kereslet jelentős csökkenése, részben pedig az energiaárak és az európai feldolgozóipar külföldre költöztetésének növekedése következtében; felszólítja ezért a Bizottságot az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve (COM(2011)0571), illetve az Európai Erőforrás-hatékonysági platform szakpolitikai ajánlásainak teljes körű végrehajtására;

23.

véleménye szerint javítani kell a hulladékokra vonatkozó jogszabályokat az uniós acélhulladék-piac működésének fenntartása érdekében, például az elhasználódott járművekről szóló irányelv felülvizsgálata által; ismételten felhívja a figyelmet a jól működő acélhulladék-piac jelentőségére és arra, hogy e piacot a jövőben az EU körkörös gazdaságára irányuló stratégia szellemében fejleszteni és ösztönözni kell, a nem uniós ipari cégeknek az EU piacán való jelenlétéből fakadó túlzott áremelkedések megelőzése érdekében; kéri ezzel összefüggésben a Bizottságot, hogy fontolja meg kiviteli vámok alkalmazását az EU acélhulladék-piacán, az egyébként bekövetkező környezeti dömping megelőzése érdekében;

24.

emlékeztet rá, hogy szükséges beruházni a munkavállalók oktatásába és képzésébe, és hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak gondosan felügyelnie kell a folyamatos fejleményeket az ipari örökség és az érintett munkaerő védelme érdekében;

25.

kéri a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamokat ne fordítsák egymás ellen, amikor egy több tagállamban gyárakat üzemeltető nagy acélgyártó szerkezetátalakítást jelent be; továbbá a fenntartható, erőforrás-hatékony és versenyképes, valamint az európai és Európán kívüli piaci feltételek változásaihoz alkalmazkodni képes acélipar támogatását célzó szakpolitikai koordináció fontosságából adódóan kiáll egy olyan összeurópai megoldás mellett, amely az európai régiókban megóvja a jó munkahelyeket és az ipari tevékenységet, illetve létrehoz ilyeneket;

26.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az ipar, a szociális partnerek és a helyi hatóságok előre megtervezzék az ideiglenesen leállított üzemegységek esetleges újraindításához kapcsolódó képzési követelményeket;

27.

támogatja a know-how átadására irányuló program előmozdítását, amely révén a képzett munkavállalók átadhatnák a tudásukat és készségeiket az újaknak az európai acélgyárakban;

28.

hangsúlyozza, hogy a vállalatok társadalmi felelősségvállalására és a munkavállalók részvételére vonatkozó uniós normákat a harmadik országokban lévő európai vállalatoknál is alkalmazni kellene;

29.

hangsúlyozza, hogy a munkavállalók innovációba és átszervezésbe való bevonása elengedhetetlen a gazdasági siker előmozdítása szempontjából, és felszólítja ezért a Bizottságot, hogy hozzon létre egy platformot a szociális partnerek részvételével az európai acéliparra vonatkozó cselekvési terv megvitatására, végrehajtására és nyomon követésére;

30.

felszólítja a kritikus gazdasági helyzetben lévő acélüzemek szociális partnereit, hogy a válsághelyzetekre való reagálás és az elbocsátások, munkahely-megszűnések elkerülése érdekében vegyék fontolóra a munkaidő kollektív csökkentésének lehetőségeit;

31.

felszólítja a Bizottságot, hogy egyszerűsítse a mérvadó uniós alapokat, mint az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot (EGAA) és az Európai Szociális Alapot (ESZA), továbbá a szakpolitikai eszközöket a kiigazítás szociális költségeinek enyhítése és annak biztosítása érdekében, hogy megtartsák a megfelelő szakmai készségeket, és továbbfejlesszék az ágazat jövőbeli versenyképességét;

32.

javasolja, hogy a vállalatok szabad kibocsátási egységeinek eladásából keletkező bevételt teljes egészében a karbonszegény gazdaságba fektessék be újra (felszerelés, technológiák, K+F, a munkaerő képzése);

33.

úgy véli, hogy számítani kell az acél- és egyéb ipari ágazatokban a jövőben megvalósuló jelentős változásokra; úgy véli ebből a szempontból, hogy a tagállamoknak szorosabban össze kellene hangolniuk oktatási és képzési politikáikat a munkaerőpiac szükségleteivel, hogy képesek legyenek megbirkózni a hasonló helyzetekkel, emellett elő kellene mozdítaniuk a műszaki és tudományos területek vonzerejét annak biztosítása érdekében, hogy az innováció motorjaként képzett szakemberek legyenek jelen az acélágazatban;

34.

hangsúlyozza, hogy a fenntarthatóbb termelési eljárásokra és termékekre történő átállás megvalósítása érdekében képzett és nagy gyakorlattal rendelkező munkavállalókra van szükség, és felszólít egy európai oktatási és képzési stratégia kialakítására; üdvözli az acélágazatra vonatkozó, környezetbarát műszaki szakoktatási és -képzési projektet (Greening Technical Vocational Education & Training), amelynek keretében az acélipari vállalatok, kutatóintézetek és a szociális partnerek közösen vizsgálták a környezeti fenntarthatósághoz szükséges készségeket; kéri a Bizottságot, hogy a továbbiakban is támogassa a projekt eredményeinek végrehajtását;

35.

elismeri, hogy ki kell fejleszteni és az EU egészében terjeszteni kell az elérhető legjobb technikákat, és amikor csak lehetséges, támogatni kell, hogy ásványok helyett vashulladékot, koksz helyett pedig gázt használjanak, továbbá hogy egyre inkább elektromos ívkemencéket alkalmazzanak;

36.

felszólít az energiabevitelt maximalizáló technológiákra irányuló beruházásokra, amire példa a járulékos gázokból és hulladékhőből történő gőz- és villanyáram-termelés optimalizálása;

37.

szorgalmazza, hogy a tagállamok jogszabályok vagy kollektív szerződések alapján biztosítsanak megfelelő szociális védelmet és munkakörülményeket, valamint tisztességes béreket, továbbá hatékony védelmet a tisztességtelen elbocsátások ellen;

38.

hangsúlyozza a kutatásba és innovációba való beruházás szükségességét, ami alapvető eleme általában az európai gazdaság, konkrétan pedig az acélipar újraindításának és megújításának, amely ágazat hosszú életciklusokon és az újrahasznosításban rejlő nagy lehetőségeken alapul; megemlíti ezzel összefüggésben a meglévő és új hidrogénalapú vasércredukciós technológiákat, amelyek nagy mennyiségű szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére vagy megszüntetésére képesek; felszólít ezért a tisztességes acéltermékek védjegyének létrehozására és támogatására, „Made in Europe” néven;

39.

úgy véli, hogy a közös kutatási és fejlesztési erőfeszítések elő fogják mozdítani az alacsony szén-dioxid-kibocsátással és környezeti hatással járó acélgyártást, ezzel a fenntarthatóbb és versenyképesebb ipart támogatva;

40.

kiemeli ezzel kapcsolatban a Horizont 2020 és a „Fenntartható Feldolgozóipar az Erőforrás- és Energiahatékonyság Révén” (SPIRE) programok alapvető fontosságát, illetve hogy az Európai Beruházási Banknak és a jövőbeli NER400-nak kellene finanszíroznia a legkockázatosabb innovációs és kutatási programokat;

41.

felhívja a Bizottságot, hogy folytasson nagyra törő innovációs politikát, amely lehetővé teszi olyan magas minőségi színvonalú, energiahatékony és innovatív termékek és eljárások kifejlesztését, amelyek lehetővé teszik az EU számára, hogy a növekvő globális versenyben helyt álljon; hangsúlyozza, hogy az új termékekre, például az autógyártás számára készült nagy szilárdságú, magasan ellenálló acéllemezeket is magában foglaló acélból készült tömegtermékekre, illetve az eltérő fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkező magas ötvözetű acélokra, és az új előállítási folyamatokra, különösen a hidrometallurgiára és az újraolvasztásos metallurgiára irányuló innováció kulcsfontosságú az uniós acélipar harmadik országbeli beszállítókkal szembeni versenyképességének növelése szempontjából, és hogy e területet különösen támogatni kell;

42.

emlékeztet rá, hogy nem csak a kutatás és fejlesztés, illetve a tudástranszfer, hanem a piaci bevezetés és az innovációs klaszterek támogatása révén is ösztönözni kell az innovációt, a köz- és magánszféra közötti partnerségek előmozdításával olyan stratégiai ágazatokban, mint az acélipar, még több magántőke mobilizálása érdekében;

43.

támogatja a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését célzó ipari kísérleti projektek finanszírozását annak érdekében, hogy meg tudjunk felelni a fenntartható, szén-dioxid-mentes gazdaságba történő átmenet sürgető szükségességének, amelynek gerincét az energiahatékonyság, a megújuló források és az intelligens infrastruktúra adják, valamint támogatja a rendkívül alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó acélgyártási (ULCOS) technológiák átalakítását egy energiahatékony és környezetileg hatékony iparpolitikai eszközzé;

44.

úgy véli, hogy a csökkentési lehetőségek, főleg az acélipari ágazatokban nagymértékben függenek majd az új technológiáktól, és ezért hangsúlyozza, hogy az uniós támogatású kutatási és innovációs programok milyen fontos szerepet játszhatnak az európai gazdaság fellendítésében a Horizont 2020 programon keresztül, illetve hogy milyen szerepe lehet az európai acélágazat versenyképességének és termékei magas minőségének biztosításában; emlékeztet, hogy a kutatás és az innováció a gazdasági növekedés és a versenyképes ipar fontos mozgatórugói;

45.

felszólítja a Bizottságot, hogy hajtsa végre az acélipari cselekvési tervben javasoltaknak megfelelően a SustSteel-kezdeményezést, amely a Parlament, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága teljes körű támogatását élvezi, és ezt minél hamarabb vigye végbe;

46.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

12.8.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 294/18

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

—

tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre,

—

tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

—

tekintettel az 1951-es Genfi Egyezményre és annak kiegészítő jegyzőkönyvére,

—

tekintettel a szíriai konfliktus keltette menekülthullám problémájának leküzdésére irányuló uniós és tagállami intézkedésekről szóló 2013. október 9-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel 2013. október 23-i állásfoglalására a Földközi-tenger térségét érintő migrációs hullámokról, különös tekintettel a Lampedusa közelében történt tragikus eseményekre (2),

—

tekintettel az Európai Parlament elnökének 2014. október 2–3. között Lampedusán tett látogatása során, a 2013. október 3-i tragédia évfordulója alkalmából tartott beszédére,

—

tekintettel a Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága által küldöttségének a szíriai menekültek helyzetének értékelését célzó, Lampedusa szigetén tett 2011. novemberi és Jordániában tett 2013. februári látogatásáról készült jelentésére, valamint – különösen a Szíriából érkezett – menedékkérők és menekültek helyzetének értékelését célzó, Bulgáriában tett, 2014. januári látogatásáról készült jelentésére,

—

tekintettel a 2013. október 9-i plenáris ülésén folytatott, a Földközi-tenger térségére vonatkozó uniós migrációs politikákról szóló vitára, különöse tekintettel a Lampedusa közelében történt tragikus eseményekre,

—

tekintettel a jelenlegi ciklus kezdete óta tartott alábbi vitákra: 2014. július 22-én az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságában a földközi-tengeri térséggel foglalkozó munkacsoport munkájáról szóló közlemény végrehajtásáról; 2014. szeptember 4-én a Frontex a Földközi-tenger térségében folytatott tevékenységeiről és a földközi-tengeri térséggel foglalkozó munkacsoportról; 2014. szeptember 24-én a Bizottságnak a bevándorlásról és a menekültügyről szóló ötödik éves jelentéséről (3) (2013), valamint az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalnak (EASO) az Európai Unió menekültügyi helyzetéről szóló éves jelentéséről (2013);

—

tekintettel a Bizottság 2013. december 4-i közleményére a földközi-tengeri térséggel foglalkozó munkacsoport munkájáról (4);

—

tekintettel az Európai Tanács 2013. december 20-i következtetéseire,

—

tekintettel a földközi-tengeri térséggel foglalkozó munkacsoport munkájáról szóló közlemény végrehajtásáról szóló 2014. május 22-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (5),

—

tekintettel az Európai Tanács által a 2014. június 26–27-i ülésén elfogadott következtetésekre, melyekben meghatározta a jogalkotási és operatív programok tervezésére vonatkozó stratégiai iránymutatásokat, amelyeket az elkövetkező évek során a szabadság, a biztonság és a jogérvényesülés területén alkalmazni kell (6),

—

tekintettel a Juncker elnök által a Parlament 2014. július 15-i plenáris ülésén ismertetett, a következő Európai Bizottságnak szóló politikai iránymutatásokra,

—

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az európai bevándorlási politikáról szóló, 2014. szeptember 11-i véleményére (7),

—

tekintettel a migrációs ügyekért, az uniós belügyekért és az uniós polgárságért felelős biztos, Avramopoulos úr által az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság előtti, 2014. szeptember 30-i meghallgatásán tett kötelezettségvállalásokra,

—

tekintettel a Tanács „Fellépés a migrációs áramlások jobb kezelése érdekében” című, 2014. október 10-én elfogadott következtetéseire,

—

tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének (PACE) „A Földközi-tengeren történt halálesetek” című 2012. áprilisi jelentésére,

—

tekintettel az ENSZ migránsok emberi jogaival foglalkozó különleges előadójának éves jelentéseire, különösen „Az Európai Unió külső határainak igazgatása és annak hatásai a migránsok emberi jogaira” című 2013. áprilisi jelentésére, valamint a 2014 áprilisában közzétett, a migránsok munkahelyi kizsákmányolásáról szóló jelentésére;

—

tekintettel Őszentsége Ferenc pápának a Parlamentben tett 2014. november 25-i látogatása alkalmával mondott beszédére,

—

tekintettel a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett, a földközi-tengeri térségben kialakult helyzetről és a migrációval kapcsolatos átfogó uniós megközelítés szükségességéről szóló szóbeli választ igénylő kérdésekre (O-000078/2014 – B8-0037/2014 és O-000079/2014 – B8-0038/2014),

—

tekintettel a földközi-tengeri térségben kialakult helyzetről és a migrációval kapcsolatos átfogó uniós megközelítés szükségességéről szóló, a Parlamentben 2014. november 25-én megtartott vitára,

—

tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,

—

tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel a Nemzetközi Migrációs Szervezet (8) szerint 2014 első kilenc hónapjában legalább 3 072 ember vesztette életét a Földközi-tengerben, ami ismét rávilágít arra, hogy mindent meg kell tenni a veszélyben lévők életének megmentésére, továbbá felhívja a figyelmet annak szükségességére, hogy a tagállamoknak be kell tartaniuk nemzetközi kötelezettségeiket a tengeri mentés területén;

B.

mivel a jelentések szerint mintegy 500 migránst gyilkoltak meg, amikor az őket Egyiptomból az Európai Unió területére szállító hajónak embercsempészek egy másik hajóval szándékosan nekiütköztek és azt elsüllyesztették; mivel az embercsempészek és emberkereskedők kihasználják az illegális migrációt, és mivel ezek a hálózatok súlyosan veszélyeztetik a migránsok életét és kihívást jelentenek az EU számára;

C.

mivel Olaszország által a Földközi-tenger térségében zajló humanitárius mentési tevékenységek fokozása céljából indított, „Mare Nostrum” elnevezésű járőrszolgálati, mentési és felügyeleti művelet 364 nap alatt 150 810 migráns életét mentette meg (9); mivel az olasz kormány bejelentette a Mare Nostrum művelet fokozatos felszámolására irányuló szándékát;

D.

mivel a Frontex által koordinált „Triton” közös művelet 2014. november 1-jén vált teljes mértékben működőképessé, és mivel nem világos, hogy a tagállamok a jövőben hogyan járulnak hozzá a művelethez;

1.

elismeri, hogy fontos a migrációval kapcsolatos átfogó megközelítés kialakítása;

2.

megismétli, hogy az EU-nak a felelősség igazságos elosztására és szolidaritásra kell törekednie azon tagállamok irányában, amelyek akár abszolút értelemben, akár arányosan a legnagyobb számú menekültet és menedékkérőt fogadják (az EUMSZ 80. cikkének megfelelően); emlékeztet az EUMSZ 78. és 79. cikkéből eredő kötelezettségekre;

3.

sajnálatának ad hangot a földközi-tengeri térségben bekövetkezett tragikus halálesetek miatt; sürgeti az EU-t és a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt a további tengeri halálesetek megakadályozása érdekében; tudatában van annak, hogy biztosítani kell a kutatási és mentési kötelezettségek tényleges teljesítését, és e célból szükséges e műveletek megfelelő finanszírozása közép- és hosszú távon;

4.

szükségesnek véli a határpolitika és a biztonság megerősítésének megfontolását, valamint annak átgondolását, hogy hogyan lehetne javítani a Frontex és az EASO jövőbeli szerepét; kéri a tagállamokat, hogy továbbra is mutassanak szolidaritást és tegyenek tanúbizonyságot elkötelezettségükről azáltal, hogy megfelelő mértékben hozzájárulnak a szóban forgó ügynökségek költségvetéséhez és műveleteihez;

5.

emlékeztet rá, hogy a tagállamoknak szigorú büntetőjogi szankciókat kell meghatározniuk a mind az Unióba irányuló, mind a tagországok közötti emberkereskedelemmel és embercsempészettel, valamint a kiszolgáltatott migránsokat az Unióban kihasználó egyénekkel és csoportokkal szemben, továbbá hogy széleskörű tájékoztató kampányokat kell indítaniuk annak érdekében, hogy felhívják az életüket embercsempészekre bízók vagy az emberkereskedelem áldozatai figyelmét az általuk vállalt kockázatok jellegére;

6.

úgy véli, hogy meg kell vizsgálni a jogszerű migráció további lehetőségeit;

7.

úgy véli, hogy meg kell vizsgálni az áttelepítés jó példáit – amilyen például a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet 17. cikkében megállapított önkéntes áttelepülési program – követő jövőbeli kezdeményezések lehetőségeit; emlékeztet rá, hogy az áttelepítési programok végrehajtására hajlandó tagállamok uniós finanszírozásban részesülnek;

8.

hangsúlyozza, hogy meg kell vizsgálni a harmadik országokkal (köztük Szubszaharai-Afrika, Észak-Afrika és a Közel-Kelet országaival) való a humanitárius, pénzügyi és politikai segítségnyújtás – ezen belül adott esetben a bűnüldözés – terén való együttműködéssel kapcsolatos átfogó stratégiát; továbbá kéri a regionális védelmi, az áttelepítési és visszatérési politikák, köztük a mind a származási országok, mind a tranzitországok migrációkezelési megállapodásai szerepének tisztázását a migráció alapvető okainak kezelése céljából; hangsúlyozza, hogy a harmadik országoknak be kell tartaniuk a tengeri mentésre vonatkozó nemzetközi jogszabályokból fakadó kötelezettségeiket, valamint gondoskodniuk kell a menekültek védelméről és az alapvető jogok tiszteletben tartásáról;

9.

sürgeti az Unióban való menedékre és védelemre nem jogosultak ügyeinek a harmadik – tranzit- és származási – országokkal való együttműködésben való gyors feldolgozása lehetőségének megfontolását, biztosítva az erőforrások legjobb, a védelemre szorultak érdekében történő felhasználását; hangsúlyozza az önkéntes visszatérési politikák ösztönzésének szükségességét, biztosítva ugyanakkor a migránsok jogainak védelmét és az EU menekültügyi rendszeréhez való biztonságos és törvényes hozzáférést;

10.

véleménye szerint részletes elemzést kell készíteni arról, hogy hogyan használják fel a belügyi alapokat, így a szükséghelyzeti alapokat is ebben az összefüggésben, különös tekintettel a menekültügy és a migráció, a határellenőrzés, az embercsempészettel és az emberkereskedelemmel szembeni küzdelem és a visszatérés területén hozandó intézkedésekre, valamint elemzést kell készíteni az uniós kül- és fejlesztési politikákra előirányzott alapokról;

11.

aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy miként biztosítható a közös európai menekültügyi rendszer végrehajtása – így, amennyiben szükséges és elő van írva, a korai előrejelző, készenléti és válságkezelési mechanizmus elindítása (a 604/2013/EU rendelet 33. cikke), vagy a kötelességszegési eljárások használata azokban az esetekben, amikor az uniós jogszabályokat nem hajtják végre megfelelően – valamint hogy hogyan biztosíthatók a befogadásra, az eljárásokra és az elbírálásra vonatkozó EU-szerte közös hatékony normák, amelyek megvédik a leginkább kiszolgáltatott személyeket és ösztönzik a menekültek társadalmi befogadását;

12.

utasítja illetékes bizottságát, hogy további – például meghallgatások tartására és eseti küldöttségekre szánt – források bevonásával értékelje a szóban forgó különböző politikákat, , dolgozzon ki ajánlásokat, és 2015 vége előtt stratégiai saját kezdeményezésű jelentés formájában számoljon be a plenáris ülés előtt;

13.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

12.8.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 294/21

—

tekintettel a venezuelai helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira, köztük a venezuelai Radio Caracas televíziós csatorna ügyéről szóló 2007. május 24-i (1), a venezuelai politikai eltiltásokról szóló 2008. október 23-i (2), a Manuel Rosales ügyéről szóló 2009. május 7-i (3), a Venezueláról szóló 2010. február 11-i (4), a Venezueláról, különösen Maria Lourdes Afiuni ügyéről szóló 2010. július 8-i (5), a Venezuela Emberi Jogok Amerikaközi Bizottságából való kilépéséről szóló 2012. május 24-i (6), valamint a venezuelai politikai helyzetről szóló 2014. február 27-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel Catherine Ashton főképviselő/alelnök szóvivője által a venezuelai helyzetről 2014. március 28-án és 2014. április 15-én kiadott sajtóközleményekre,

—

tekintettel az ENSZ-Közgyűlés Emberi Jogi Bizottsága önkényes fogva tartással foglalkozó munkacsoportjának 2014. augusztus 26-i véleményére,

—

tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának a venezuelai tiltakozók és politikusok fogva tartásáról szóló 2014. október 20-i nyilatkozatára,

—

tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, amelyhez Venezuela is csatlakozott,

—

tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

—

tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel a gazdasági válság, a korrupció magas aránya, az alapvető áruk állandó hiánya, az erőszak és a politikai megosztottság miatt 2014. februárjától békés tiltakozások indultak Nicolás Maduro kormánya ellen, melyek a mai napig is folytatódnak; mivel a tiltakozókkal szemben a rendőrség, a nemzeti gárda tagjai, valamint erőszakos és ellenőrizetlen kormánypárti fegyveres csoportok aránytalanul nagy erőket és erőszakot alkalmaztak; mivel a helyi és nemzetközi szervezetek szerint több mint 1 700 tiltakozó várja, hogy eljárást indítsanak ügyében, több mint 69 továbbra is börtönben van, és legalább 40 személyt megöltek a tiltakozások során, gyilkosaikat pedig továbbra sem vonták felelősségre; mivel az ENSZ Emberi Jogok Főbiztosának Hivatala megerősítette, hogy több mint 150 bejelentést kapott a fogva tartások ideje alatti bántalmazásokról, kínzásokat is beleértve; mivel több forrás szerint a biztonsági erők továbbra is üldözik a demokratikus ellenzéket;

B.

mivel a véleménynyilvánítás szabadsága és a békés tüntetéseken való részvétel joga a demokrácia sarokkövei, melyeket a venezuelai alkotmány is elismer; mivel a mindenkit megillető egyenlőség és igazságosság ellehetetlenül az alapvető szabadságjogok és az állampolgári jogok tiszteletben tartása híján; mivel számos jelentés megerősíti, hogy a média egyre fokozottabb cenzúrának és megfélemlítésnek van kitéve; mivel az American Press Association (IAPA) Santiago de Chilében tartott 70. közgyűlése alkalmával a szervezet kinyilvánította, hogy Venezuela nagy nyomás alatt tartja a független médiát, és szorgalmazta, hogy az ország tartsa tiszteletben a véleménynyilvánítás szabadságát, valamint figyelmeztetett arra, hogy tovább csorbul a demokratikus szabadság;

C.

mivel Leopoldo López ellenzéki vezetőt 2014. február 18-án önkényesen letartóztatták és összeesküvéssel vádolták, aminek nyomán heves tiltakozásokra, gyújtogatásokra és anyagi károkozásra került sor; mivel letartóztatása óta fizikai és lelki kínzást kellett elszenvednie, és magánzárkába zárták; mivel Daniel Ceballos és Vincencio Scarano ellenzéki polgármestereket, valamint Salvatore Lucchese rendőrtisztet letartóztatták, mert városukban nem vetettek véget a tiltakozásoknak és polgári felkelésnek, és többéves börtönbüntetésre ítélték őket; mivel Juan Carlos Caldera, Ismael García és Richard Mardo ellenzéki kongresszusi képviselők ellen vizsgálat és eljárás folyik annak érdekében, hogy kongresszusi tagságukat felfüggesszék és kizárják őket;

D.

mivel diákvezetőket, például Sairam Rivast, a Venezuelai Központi Egyetem szociálismunkás-képző iskolája hallgatói központjának elnökét, Christian Gilt és Manuel Cotizt több mint 120 napig igazságtalanul fogva tartották a bolivári hírszerző szolgálat épületeiben, a 2014 februárja és májusa között tartott tiltakozásokkal összefüggésben kínozták és bántalmazták őket, valamint bűncselekményre való felbujtással és azzal vádolták őket, hogy kiskorúakkal követtettek el bűncselekményeket,

E.

mivel 2014. október 20-án az ENSZ emberi jogi főbiztosa Zeid Raad al-Husszein aggodalmának adott hangot a tiltakozók fogva tartása miatt, és kérte, hogy a békés tüntetéshez való joguk gyakorlásáért fogva tartott személyeket engedjék szabadon; mivel 2014. október 8-án az ENSZ önkényes fogva tartással foglalkozó munkacsoportja Leopoldo López fogva tartását jogellenesnek, önkényesnek és politikai okkal indokolhatónak nyilvánította, valamint kérte López és a többi önkényesen fogva tartott személy szabadon bocsátását;

F.

mivel a venezuelai kormány különös felelősséget visel a jogállamiság és a nemzetközi jogszabályok betartásának tekintetében, mivel 2014. október 16. óta az ENSZ Biztonsági Tanácsának nem állandó tagja;

G.

mivel az ENSZ Kínzás Elleni Bizottsága a Venezuelai Bolivári Köztársaságról szóló közelmúltbeli jelentésében kifejezett aggályokat fogalmazott meg a büntetlenség, a politikai foglyok kínzása és bántalmazása, a túlzott erőszak alkalmazása, a kormánypárti fegyveres csoportok fellépésének ösztönzése és a velük való cinkosság, az önkényes fogva tartások és az alapvető eljárási biztosítékok hiánya miatt; mivel ebben a jelentésben kérték az önkényesen fogvatartottak, köztük Leopoldo López és Daniel Ceballos haladéktalan szabadon bocsátását, akiket azért tartóztattak le, mert gyakorolták a véleménynyilvánításhoz és a békés tiltakozáshoz való jogukat, a jelentésben továbbá aggályokat fogalmaztak meg az újságírókat és emberi jogi aktivistákat ért támadások, valamint a független igazságszolgáltatás teljes hiánya miatt;

H.

mivel José Miguel Insulza, az Amerikai Államok Szervezetének főtitkára kérte a tiltakozásokban való részvétel miatt bebörtönzöttek szabadon bocsátását; mivel az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottsága mélységes aggodalmának adott hangot az egyesülés és a véleménynyilvánítás szabadságának venezuelai helyzetét illetően;

I.

mivel 2013. szeptember 10-én lépett hatályba Venezuela azon döntése, hogy kilép az Emberi Jogok Amerikai Egyezményből; mivel a fenti intézkedés következtében a Venezuelában élők nem nyújthatnak be panaszt az Amerikaközi Emberi Jogi Bírósághoz;

J.

mivel 2014 márciusában María Corina Machadót, a nemzetgyűlés azon tagját, aki Venezuelában a legtöbb választási szavazatot kapta, jogszerűtlenül és önkényesen eltávolította hivatalából, megfosztotta mandátumától és kizárta a parlamentből a nemzetgyűlés elnöke, Diosdado Cabello, aki María Corina Machadót hazaárulással vádolta, mert az Amerikai Államok Szervezetének Állandó Tanácsa előtt tiltakozott az emberi jogok Venezuelában zajló súlyos és rendszeres megsértése ellen;

K.

mivel María Corina Machadót politikai és parlamenti tevékenysége során több alkalommal büntetőjogi eljárás alá vonták, politikailag üldözték, fenyegették, megfélemlítették, zaklatták, sőt a kormány támogatói a nemzetgyűlés üléstermében fizikailag is bántalmazták; mivel legutóbb azzal vádolták, hogy kísérletet tett Maduro elnök meggyilkolására, és akár 16 éves börtönbüntetés várhat rá;

L.

mivel az igazságszolgáltatás nem képes a kormánytól független hatalmi ágként működni; mivel ettől az igazságügyi rendszertől nem várható el, hogy pártatlan vizsgálatokat végezzen vagy tisztességes ítéleteket hozzon az ellenzék elleni állítások tekintetében;

M.

mivel csak az alapvető jogok és szabadságok tiszteletben tartása és a tolerancia szellemében folytatott építő jellegű és a tiszteleten alapuló párbeszéd segíthet Venezuelának abban, hogy kiutat találjon e súlyos válságból és legyőzze a jövőben felmerülő nehézségeket;

N.

mivel 2014 áprilisában „Mesa de Diálogo” (tárgyalóasztal) címmel tárgyalás kezdődött a kormány és az ellenzék között a tiltakozásokról, de sajnálatos módon egy hónappal később félbeszakadt anélkül, hogy bármilyen eredmény született volna;

O.

mivel a latin-amerikai országok közül Venezuela rendelkezik a legnagyobb energiatartalékkal; mivel a Venezuelában élő embereket az alapvető árucikkek súlyos hiánya sújtja, az élelmiszerárak megduplázódtak, és jegyrendszert vezettek be; mivel az olajárak továbbra is jelentős mértékben csökkennek, súlyosbítva a gazdasági visszaesést, és fenyegetve az ország olajtól függő, törékeny gazdaságát;

P.

mivel annak következtében, hogy az állam nem képes a közrend fenntartására, Venezuela egyike lett a világ azon országainak, ahol a legtöbb erőszakos bűncselekményt követik el; mivel az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala szerint a jelenlegi venezuelai politikai és gazdasági válság hozzájárult az emberölések számának jelentős mértékű emelkedéséhez és a polgárok bizonytalanságérzetének fokozódásához;

1.

súlyosan aggódik a romló venezuelai helyzet miatt, és elítéli a békés tiltakozók, diákok és ellenzéki vezetők bebörtönzését; szorgalmazza az önkényesen fogva tartott foglyok azonnali szabadon bocsátását, összhangban számos ENSZ-szerv és nemzetközi szervezet követelésével;

2.

súlyosan elítéli a demokratikus ellenzék politikai üldözését és elnyomását, a véleménynyilvánítás és a demonstratív tiltakozás szabadságának megsértését, valamint a média és az internet cenzúráját;

3.

súlyosan elítéli a tiltakozók elleni erőszakot; őszinte részvétét fejezi ki az áldozatok családtagjainak; felszólítja a venezuelai hatóságokat e bűncselekmények kivizsgálására és a felelősök teljes elszámoltatására, kizárva a büntetlenség legcsekélyebb lehetőségét;

4.

ösztönzi valamennyi felet, hogy folytassanak békés párbeszédet, a venezuelai társadalom összes szegmensét megszólítva, annak érdekében, hogy közös pontokat határozzanak meg, és lehetővé tegyék a politikai szereplők számára az ország előtt álló legsúlyosabb problémák megvitatását; felszólít minden érintett felet az erőszak fokozódásának elkerülésére, és emlékezteti Venezuela kormányát, hogy nem lehetséges építő jellegű párbeszédet folytatni addig, amíg az ellenzéki vezetőket önkényesen fogva tartják;

5.

felszólítja a venezuelai hatóságokat, hogy azonnali hatállyal szereljék le és oszlassák fel a minden kontroll nélkül működő kormánypárti fegyveres egyesületeket és csoportokat, és vessenek véget ezek büntetlenségének;

6.

emlékezteti Venezuela kormányát, hogy felelősség terheli annak biztosításáért, hogy valamennyi tárgyalás megfeleljen a nemzetközi követelményeknek; emlékeztet arra, hogy a hatalmi ágak szétválasztása elvének tiszteletben tartása alapvető fontosságú egy demokráciában, és hogy a hatóságok az igazságszolgáltatási rendszert nem használhatják a demokratikus ellenzék politikai üldözésének és elnyomásának eszközeként; felszólítja a venezuelai hatóságokat az ellenzéki politikusok elleni megalapozatlan vádak és elfogatóparancsok visszavonására és az ország valamennyi állampolgára biztonságának garantálására, politikai nézetüktől vagy hovatartozásuktól függetlenül;

7.

felszólítja Venezuela kormányát, hogy tartsa tiszteletben saját alkotmányát és nemzetközi kötelezettségeit az igazságszolgáltatás függetlensége és a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a békés gyülekezés szabadságához, valamint a politikai pluralizmushoz fűződő jogok tekintetében, mivel mindez a demokrácia sarokkövét képezi, továbbá hogy ne vonják büntetőjogilag felelősségre azokat, akik a békés gyülekezéshez és a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogaikat gyakorolják;

8.

felszólítja Venezuela kormányát, hogy tartsa tiszteletben az emberi jogokat, hatékonyan vizsgálja ki az emberi jogok megsértésének állítólagos eseteit, és tegye lehetővé olyan környezet létrejöttét, amelyben az emberijog-védők és a független nem kormányzati szervezetek el tudják végezni az emberi jogokat és a demokráciát támogató legitim munkájukat;

9.

kéri az EKSZ-t és az EU küldöttségét, valamint a tagállami küldöttségeket, hogy folytassák a vizsgálatok és az ellenzéki vezetők bírósági meghallgatásának megfigyelését;

10.

felszólítja Venezuela kormányát, hogy az emberi jogokról kezdjen intenzív és nyílt párbeszédet az Európai Unióval;

11.

felszólítja az EU-t, az uniós tagállamokat és Federica Mogherini főképviselőt/alelnököt, hogy követelje a tiltakozások kezdete óta önkényesen fogva tartott tiltakozók azonnali szabadon bocsátását;

12.

emlékeztet arra a kérésére, hogy a venezuelai helyzet értékelése céljából mielőbb európai parlamenti eseti küldöttség utazzon az országba, és folytasson megbeszélést a konfliktusban részt vevő valamennyi féllel;

13.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a külügyi és biztonságpolitikai főképviselőnek, a Venezuelai Bolivári Köztársaság kormányának és nemzetgyűlésének, az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek, valamint az Amerikai Államok Szervezete főtitkárának.

12.8.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 294/25

—

tekintettel a Mauritániáról szóló korábbi állásfoglalásaira, beleértve a Száhil övben kialakult emberi jogi és biztonsági helyzetről szóló 2012. június 14-i (1) és a Száhil övben tapasztalható emberi jogi helyzetről szóló 2013. október 22-i állásfoglalást (2),

—

tekintettel a Külügyek Tanácsának a Száhil öv biztonságára és fejlődésére vonatkozó uniós stratégiáról szóló 2014. március 17-i következtetéseire,

—

tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője/a Bizottság alelnöke szóvivőjének a Mauritániai Iszlám Köztársaságban lezajlott elnökválasztásról szóló 2014. június 25-i nyilatkozatára,

—

tekintettel a mauritániai alkotmány 1. cikkére, amely „valamennyi állampolgára számára garantálja a törvény előtti egyenlőséget származásra, fajra, nemre vagy társadalmi körülményre való tekintet nélkül”,

—

tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartája, amelyet Mauritánia 1986-ban ratifikált, és amelynek 5. cikke kifejezetten tiltja a rabszolgaságot, valamint arra, hogy Mauritánia csatlakozott azon nemzetközi okmányokhoz, nevezetesen az 1926-os rabszolgaságról szóló egyezményhez és az azt módosító jegyzőkönyvhöz, valamint a rabszolgaság, a rabszolga-kereskedelem és a rabszolgasághoz hasonló intézmények és gyakorlatok eltörléséről szóló 1956-os kiegészítő egyezményhez, amelyek tiltják a rabszolgaság jelenkori formáit,

—

tekintettel az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok (AKCS), másrészről az Európai Közösség és tagállamai között 2000. június 23-án Cotonouban aláírt partnerségi megállapodásra (Cotonoui Megállapodás),

—

tekintettel a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés felszámolásával foglalkozó ENSZ-bizottság Mauritániáról szóló 2014. július 24-i záró észrevételeire,

—

tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) a kényszermunka eltörléséről szóló 105. egyezményére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel Biram Dah Abeid, aki felszabadított rabszolgák gyermeke, részt vesz egy rabszolgaság felszámolására irányuló támogató kampányban; mivel 2008-ban megalapította a rabszolgaság megszüntetéséért mozgalom újjáéledése nevű kezdeményezést (Initiative pour la Résurgence du Mouvement Abolitionniste); mivel e szervezet célja az, hogy felhívja a figyelmet a kérdésre és segítséget nyújtson abban, hogy konkrét esetek bíróság elé kerüljenek; mivel 2013-ban Biram Dah Abeid megkapta az ENSZ emberi jogi díját;

B.

mivel 2014. november 11-én Biram Dah Abeid vezető mauritániai rabszolgaság elleni aktivistát és a rabszolgaság eltörléséért mozgalom újjáéledéséért kezdeményezés alapítóját egy rabszolgaság elleni békés tüntetést követően letartóztatták; mivel Biram Dah Abeidet tüntetés összehívásával, tüntetésen való részvétellel és illegális szervezeti tagsággal vádolják, és mivel egyes jelentések szerint lehetséges, hogy halálbüntetés vár rá; mivel a mauritániai büntetőtörvénykönyv továbbra is tartalmazza a halálbüntetést és az nem a legsúlyosabb bűncselekményekre korlátozódik, továbbá kínzással kicsikart vallomásokon alapuló ítéletek nyomán szabják ki;

C.

mivel más rabszolgaság elleni aktivistákat szintén letartóztattak és fogva tartanak, és így a mauritániai rabszolgaság elleni mozgalom bebörtönzött aktivistáinak teljes száma immár 17-re emelkedett; mivel állítások szerint a letartóztatások során a mauritániai csendőrség túlzott erőt alkalmazott, beleértve a gumibotozást, a földön történő vonszolást és különböző megalázó technikákat, köztük a fogva tartottak meztelenre vetkőztetését; mivel állítások szerint a börtönőrök megpróbálták az aktivistákat rákényszeríteni arra, hogy írják alá vallomásaikat;

D.

mivel Biram Dah Abeid második helyen végzett a 2014-es mauritániai elnökválasztáson; mivel hírneve miatt a mauritániai hatóságok első számú célpontjává vált; mivel az ő és kollégái letartóztatása a politikai ellenzék és a civil társadalommal szembeni rajtaütést jelent;

E.

mivel bár a rabszolgaságot 1981-ben betiltották, majd 2007-ben büntethetővé tették, annak gyakorlata a mai napig továbbél Mauritániában; mivel a globális rabszolgasági mutató (GSI) 2014-es adatai szerint Mauritánia e tekintetben a legsúlyosabb jogsértő, mivel a népesség legnagyobb aránya (4 %-a) él rabszolgasorban; mivel bizonyos számadatok a rabszolgaság előfordulását akár 20 %-ra is becsülik; mivel a közelmúltban elfogadott, rabszolgaságról szóló törvény nem terjed ki a rabszolgaság valamennyi formájára Mauritániában, így például nem tartozik a hatálya alá a jobbágyság egyetlen formája sem;

F.

mivel Mauritániában a rabszolgaság nyíltan faji alapú, mert a rabszolgák egyrészt gyakorlatilag kizárólag a (fekete bőrű) harratin közösség tagjai közül kerülnek ki, akik a mauritániai népesség 40–60 %-át teszi ki, másrészt egyéb közösségekből, amint azt a rabszolgaság jelenkori formájával foglalkozó különmegbízott elismerte; mivel a harratinoktól – még azoktól is, akik nem rabszolgaságban élnek – gyakran megtagadják, hogy magas státuszú munkát végezzenek vagy prominens helyet foglaljanak el a közéletben;

G.

mivel a rabszolgaság általában öröklődik és a rabszolganők gyermekeit gyakran egész életükben a gazdájuk családja tulajdonának tekintik; mivel a rabszolganők gyakran vannak kitéve szexuális erőszaknak; mivel a legtöbb rabszolga nem részesülhet hivatalos oktatásban, és azt tanítják nekik, hogy sorsuk az, hogy gazdáikhoz tartozzanak, ami által újratermelik az ún. pszichológiai rabszolgaságot; mivel a rabszolganőknek gazdájuk engedélyére van szükségük, hogy férjhez menjenek; mivel sok rabszolga nemi erőszak következtében születik; mivel még a szabadon engedett rabszolgáknak is kevés lehetőségük van arra, hogy megfelelő munkát találjanak;

H.

mivel Mauritánia ratifikált olyan egyezményeket, mint az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya és az AKCS–EU Cotonoui Megállapodás;

1.

határozottan elítéli Biram Dah Abeid rabszolgaság elleni aktivista és társai letartóztatását és jelenlegi fogva tartását és sürgeti azonnali szabadon bocsátásukat; aggasztónak tartja az egyes aktivisták ellen alkalmazott erőszakról szóló jelentéseket, és sürgeti a mauritániai hatóságokat, hogy állítsák törvény elé az erőszakos cselekményekben és a rabok kínzásában részt vett tisztviselőket;

2.

sürgeti a mauritániai kormányt, hogy hagyjon fel a Biram Dah Abeidet támogató békés nyilvános tüntetéseken és médiakampányokban részt vevő polgári személyekkel szembeni erőszakkal, szüntesse meg a polgári társadalommal és a politikai ellenzékkel szembeni rajtaütéseket és tegye lehetővé a rabszolgaság elleni aktivisták számára, hogy zaklatástól és megfélemlítéstől mentesen végezhessék erőszakmentes munkájukat; sürgeti a mauritániai hatóságokat, hogy a nemzetközi egyezményeknek és Mauritánia saját nemzeti jogának megfelelően tegyék lehetővé a szólás és a gyülekezés szabadságát;

3.

határozottan elítéli a rabszolgaság valamennyi formáját és különösen annak a jelentések szerinti magas elterjedtségét, a rabszolgasághoz kapcsolódó gyakorlatokat, valamint az emberkereskedelmet Mauritániában; üdvözli, hogy a mauritániai kormány büntethetővé tette a rabszolgaságot, létrehozott külön a rabszolgaságra specializált bíróságot, és hogy 2014 márciusában bejelentette a rabszolgaság felszámolására vonatkozó ütemterv bevezetését;

4.

sajnálatosnak tartja, hogy a rabszolgaság tekintetében csupán egyetlen vádemelés történt; sürgeti a mauritániai kormányt, hogy számolja fel a rabszolgaság valamennyi formáját, iktasson törvénybe rabszolgaság elleni törvényeket és fogadjon el jogszabályokat, melyek célja a megkülönböztető jogszabályok módosítása vagy hatályon kívül helyezése, beleértve a büntetőtörvénykönyv, a személyes státusz és nemzetiségi szabályozások megkülönböztető rendelkezéseit; hangsúlyozza, hogy ki kel vizsgálni a rabszolgasággal és a rabszolgasághoz hasonló gyakorlatokkal kapcsolatos állításokat és azokat tényleges vádemelésnek kell követnie;

5.

sürgeti a mauritániai hatóságokat, hogy hajtsanak végre figyelemfelkeltő kampányt az emberek rabszolgasággal kapcsolatos hozzáállása és hiedelmei tekintetében a társadalom minden szintjén; határozottan szorgalmazza, hogy a mauritániai hatóságok nyújtsanak segítséget a fajjal és rabszolgasággal kapcsolatos társadalmi attitűdök megváltoztatásában, különösen a harratin népesség tekintetében; hangsúlyozza, hogy törvénytelennek kell nyilvánítani az etnikai alapon történő hátrányos megkülönböztetést, különösen az oktatás és foglalkoztatás területén; sürgeti a mauritániai hatóságokat, hogy teljes egészében számolják fel a kasztalapú rabszolgaság rendszerét, különöse tekintettel a házi munkában alkalmazott nőkre;

6.

szorgalmazza az egyetemes hivatalos oktatás kialakítását a jelenlegi és korábbi rabszolgák, valamint gyermekeik írás- és olvasástudásának fejlesztése és annak érdekében, hogy eszközöket biztosítsanak számukra ahhoz, hogy megfelelő munkát találhassanak; megjegyzi, hogy minden mauritániai polgárnak jogot kell biztosítani ahhoz, hogy saját földdel rendelkezzen, különösen ha azt már nemzedékek óta elfoglalják és művelik, amely jogot Biram Dah Abeid és a rabszolgaság eltörléséért mozgalom újjáéledéséért kezdeményezés mint a rabszolgaság újratermelésének megakadályozására irányuló kulcsfontosságú eszközt szorgalmaz; sürgeti a mauritániai kormányt, hogy ezzel összefüggésben ratifikálja az ILO 169. számú egyezményét, amely elismeri az őslakos népek földhasználati formáit;

7.

hangsúlyozza az EU és Mauritánia közötti gyümölcsöző kapcsolat fontosságát az országban érvényesülő demokráciához, stabilitáshoz és fejlődéshez való hozzájárulás érdekében; hangsúlyozza, hogy Mauritánia jelentős partner a Száhil öv biztonságára és fejlődésére vonatkozó uniós stratégiában;

8.

sürgeti az alelnököt / főképviselőt, az Európai Külügyi Szolgálatot és a tagállamokat, hogy fokozzák a Mauritániában fennálló rabszolgaság kezelésére irányuló erőfeszítéseiket, különösen egy egyértelmű és megvalósítható kül- és emberjogi politika biztosításával, amely összhangban van az Unió emberi jogokra és demokráciára vonatkozó stratégiai keretével, valamint emberjogi szempontok fokozottabb érvényesítése révén az Unió Száhil-stratégiájának és a mauritániai kormánnyal folytatott párbeszéd részeként, többek között a hivatalos kétoldalú megállapodások keretében;

9.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének / a Bizottság alelnökének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamoknak, a mauritániai hatóságoknak, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek, az Európa Tanácsnak, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségének, az Arab Ligának és az Afrikai Uniónak.

12.8.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 294/28

—

tekintettel a Szudánról szóló korábbi állásfoglalásaira,

—

tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának független szakértője által a szudáni emberi jogi helyzetről készített 2013. szeptember 18-i jelentésre,

—

tekintettel az EU 2014. július 15-i nyilatkozatára a politikai foglyok szabadon bocsátásáról,

—

tekintettel az EU Külügyek Tanácsa Szudánról szóló 2014. november 11-i következtetéseire,

—

tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának független szakértője által a szudáni emberi jogi helyzetről készített 2014. szeptember 4-i jelentésre,

—

tekintettel a nemzeti párbeszédről és az alkotmányos folyamatról szóló, 2014. szeptember 4-én Addisz-Abebában aláírt megállapodásokra,

—

tekintettel a „Sudan Call” (szudáni felhívás) című nyilatkozatra a „polgári jogokon és a demokrácián alapuló állam létrehozásáról”,

—

tekintettel Szudán 2013-ban elfogadott nemzeti emberi jogi tervére, amely az egyetemesség és a mindenkit megillető egyenlőség elvein alapul,

—

tekintettel a 2015 utáni uniós és globális fejlesztési keretről szóló, 2014. november 25-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára (1948),

—

tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (1966),

—

tekintettel a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. december 18-i egyezményre (CEDAW),

—

tekintettel a nemzetbiztonságról, a véleménynyilvánítás és a tájékoztatáshoz való hozzáférés szabadságáról szóló johannesburgi elvekre (E/CN.4/1996/39. számú ENSZ-dokumentum (1996)),

—

tekintettel a 2005. évi átfogó szudáni békemegállapodásra,

—

tekintettel az Emberi Jogok és a Népek Jogainak Afrikai Chartájára,

—

tekintettel a Cotonoui Megállapodásra,

—

tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel 2014. december 6-án a szudáni nemzeti hírszerzési és biztonsági szolgálatok (NISS) kartúmi házában letartóztatták Dr. Amín Mekki Medani ismert emberi jogi aktivistát, a Sudan Human Rights Monitor (SHRM, Szudáni Emberi Jogi Megfigyelőközpont) korábbi elnökét;

B.

mivel súlyos aggályok merültek fel Dr. Medani biztonságával kapcsolatban, aki 76 éves és rossz egészségügyi állapotban van; mivel a NISS állítólag elutasította, hogy letartóztatáskor magával vihesse gyógyszereit;

C.

mivel Dr. Medani az emberi jogok, a humanitárius tevékenység és a jogállamiság melletti szilárd elkötelezettséget jelképezi, és magas rangú tisztségeket töltött be számos különböző nemzeti és nemzetközi intézménynél, többek között a szudáni igazságszolgáltatásban, a szudáni átmeneti demokratikus kormányban a békéért felelős miniszterként és az ENSZ-nél; mivel Dr. Medani képviselte az erőszak áldozatait és következetesen felszólalt a hatalommal való visszaélés ellen, és az ENSZ szudáni küldöttsége az „Emberi jogok hősei 2013-ban” díjjal tüntette ki az emberi jogok előmozdítására törekvő helyi és nemzetközi erőfeszítéseiért;

D.

mivel Dr. Medanit nem sokkal azután tartóztatták le, hogy visszatért Addisz-Abebából, ahol aláírta a civil társadalmi szervezetek által kiadott, „Sudan Call” című nyilatkozatot, amely kötelezettségvállalás a Szudán különböző vidékein tomboló konfliktusok befejezésére való törekvésre és a jogi, intézményi és gazdasági reformokra; mivel Fárúk Abú Íszát, az ellenzéki nemzeti kerekasztal vezetőjét, valamint Dr. Farah Ibrahím Mohamed al-Akkárt hasonló módon tartóztatták le 2014. december 6-án és 7-én a „Sudan Call”-ban való részvételük miatt;

E.

mivel a nyilatkozatot, amely kötelezi aláíróit a háborúk és konfliktusok befejezésére, aláírták a politikai és ellenzéki pártok képviselői, beleértve a Nemzeti Umma Pártot, a nemzeti kerekasztal erőit és a Szudáni Forradalmi Frontot (SRF); mivel ez a nyilatkozat az SRF és a Szadík al-Mahdi által képviselt Nemzeti Umma Párt között aláírt 2014. augusztus 8-i párizsi nyilatkozat meghosszabbítása;

F.

mivel Dr. Medani letartóztatása jellemzi a szudáni hatóságok által a törvényes és békés politikai vita megakadályozása érdekében gyakorolt elnyomó politikát, amelyet a véleménynyilvánítás szabadsága, a szólásszabadság és az egyesülés szabadsága korlátozására használnak, és újabb példája a NISS által végrehajtott törvénytelen önkényes letartóztatásoknak;

G.

mivel elsődlegesen a kormányok felelnek állampolgáraik politikai, gazdasági és társadalmi problémáinak kezeléséért; mivel a kormány és a polgárok közötti konfliktust politikai eszközökkel kell megoldani tárgyalások révén;

H.

mivel Szudánban a politikai párbeszéd kritikus időszakot él meg, és ezért nagy szükség van az olyan személyekre, mint Dr. Medani, akik szakértelmüket a reformfolyamat szolgálatába tudják állítani;

1.

erőteljesen elítéli Dr. Medani és más békés aktivisták önkényes letartóztatását és fogva tartását, amely békés és törvényes politikai és emberi jogi tevékenységük törvénytelen akadályozása; azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátásukat követeli;

2.

továbbra is aggódik az ellenzéki pártok tagjai, fiatal aktivisták, emberi jogi jogvédők és újságírók Szudánban való folytatódó letartóztatása és fogva tartása miatt; sürgeti a szudáni kormányt, hogy biztosítsa a véleménynyilvánítási, egyesülési és gyülekezési szabadság békés gyakorlását; felhívja a szudáni hatóságokat, hogy vessenek véget az emberi jogi jogvédők és politikai aktivisták mindennemű zaklatásának és megfélemlítésének, és tartsák be az idevágó nemzetközi normákat;

3.

felszólítja a szudáni hatóságokat, hogy a nemzetközi jognak megfelelően állítsák vissza és tartsák tiszteletben az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat, ezen belül a véleménynyilvánítás szabadságát, a gyülekezési szabadságot, a vallásszabadságot, a nők jogait és a nemek közötti egyenlőséget; hangsúlyozza a független, pártatlan és hozzáférhető igazságszolgáltatás jelentőségét a jogállamiság és a lakosság alapvető jogai tiszteletben tartásának erősítése szempontjából;

4.

felszólítja Szudán kormányát, hogy vizsgálja felül a nemzetbiztonsági törvényt, amely lehetővé teszi, hogy a gyanúsítottakat – bármiféle jogi felülvizsgálati lehetőség nélkül – akár négy és fél hónapig is fogva tartsák, és felszólítja a szudáni kormányt, hogy jogrendszerét a nemzetközi emberi jogi normákkal összhangban reformálja meg;

5.

üdvözli a nemzeti párbeszédről és az alkotmányos folyamatról szóló megállapodások aláírását, sürgetve valamennyi csoportot, hogy tartózkodjanak az erőszaknak a politikai változás eszközeként történő alkalmazásától, haladéktalanul elkötelezve magukat a nemzeti párbeszéd és tárgyalás mellett; hangsúlyozza a nemzeti párbeszéd folyamatának jelentőségét, ami a legjobb lehetőség a nemzeti béke, megbékélés és demokratikus kormányzás irányába tett előrelépésre Szudánban;

6.

továbbra is mély aggodalommal tölti el a Szudánban – különösen Dárfúrban, Dél-Kordofánban és a Kék-Nílus térségben – zajló konfliktusok, valamint az azokat kísérő humanitárius és emberi jogi jogsértések, illetve a súlyos humanitárius vészhelyzet, melyek mérhetetlen emberi szenvedést okoznak, belső menekültek áradatát indítják meg, és veszélyeztetik a régió stabilitását;

7.

a nemzeti párbeszéddel összhangban ismételten hangsúlyozza, hogy az ellenzéki pártok és a civil társadalom – köztük a női csoportok – részvételével zajló, érdemi párbeszédre van szükség; hangsúlyozza, hogy a párbeszédbe Szudán minden régiójából be kell vonni az érintetteket, és annak maradéktalanul tükröznie kell az ország etnikai, vallási és kulturális sokszínűségét;

8.

ösztönzi valamennyi felet, hogy a nemzeti párbeszéd keretében foglalkozzanak Szudán belső konfliktusaival és problémáival, például a társadalmi-gazdasági marginalizálódással, a források egyenlőtlen elosztásával, a politikai kirekesztődéssel és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés hiányával, ideértve az egyes csoportok identitását és társadalmi egyenlőségét is; ezzel kapcsolatban támogatja az új és inkluzív kormányzási mechanizmusokat, egy végleges alkotmány elfogadását, valamint az országos választások menetrendjének meghatározását;

9.

hangsúlyozza, hogy a nemzeti párbeszéd csak akkor lesz sikeres, ha olyan légkörben zajlik, amelyben biztosított a véleménynyilvánítás, a sajtó, az egyesülés és a gyülekezés szabadsága; ezért felszólít valamennyi politikai fogoly szabadon bocsátására és az önkényes letartóztatás gyakorlatának haladéktalan beszüntetésére; felszólítja a szudáni kormányt, hogy törölje el a még mindig hatályban levő halálbüntetést, és a halálbüntetéseket helyettesítse megfelelő alternatív büntetési formákkal;

10.

felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy továbbra is támogassák a Szudán, Dél-Szudán és a szomszédos országok közötti párbeszédet, hiánytalanul hajtsák végre a 2005. évi átfogó békemegállapodást és a 2012. évi addisz-abebai megállapodásokat, valamint foglalkozzanak a még lezáratlan kérdésekkel;

11.

felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy támogassák a nemzeti párbeszédet, az Afrikai Unió Szudánnal foglalkozó magas szintű végrehajtó bizottságát, valamint az ENSZ és az Afrikai Unió közös dárfúri különmegbízottját, és elismeri Mbeki elnöknek a valódi nemzeti párbeszéd előmozdítására irányuló erőfeszítéseit;

12.

aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy Szudánban folyamatosan és gyakran megsértik a nők jogait, különösen a szudáni büntető törvénykönyv 152. cikke értelmében véve; sürgeti a szudáni hatóságokat, hogy késedelem nélkül írják alá és ratifikálják a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának tilalmáról szóló egyezményt;

13.

felszólítja Szudán kormányát, az ellenzéket és a fegyveres mozgalmakat, hogy használják ki a nemzeti párbeszéd lendületét, és tegyenek tanúbizonyságot arról, hogy rendelkeznek az ahhoz szükséges vezetői képességekkel, hogy Szudánt elindítsák a béke, a jólét és az igazságosság útján; ismételten hangsúlyozza a büntetlenség elleni harc jelentőségét;

14.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy Szudán számos térségében súlyosbodik a humanitárius helyzet, és különösen amiatt, hogy továbbra is korlátozzák a nemzetközi humanitárius ügynökségek és szervezetek eljutását az érintett területekre; ismételten felhívja Szudán kormányát és a fegyveres mozgalmakat annak biztosítására, hogy a humanitárius ügynökségek a nemzetközi humanitárius elveknek megfelelően biztonságosan, időben és akadálytalanul eljuttathassák a humanitárius segítséget az ország minden területére, különösen a konfliktus sújtotta területekre;

15.

elítéli a kormány nem kormányzati szervezetekre vonatkozó törvényjavaslatát, amely korlátozza a nem kormányzati szervezetek lehetőségeit az égetően szükséges humanitárius segítség Szudánba történő eljuttatására, valamint súlyosbítja az ilyen szervezetek által tapasztalható már amúgy is nehéz körülményeket – a humanitárius munkát végzőket célzó, egyre inkább aggasztó méreteket öltő zaklatást és beavatkozást, valamint a civil társadalmat és a demokratikus szabadságokat sújtó támadásokat;

16.

felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy továbbra is elkötelezetten támogassák Szudánt és a szudániakat abban, hogy az ország egy belülről megreformált demokráciává válhasson;

17.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, Szudán kormányának, az Afrikai Uniónak, az ENSZ főtitkárának, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés társelnökeinek és a Pánafrikai Parlamentnek (PAP).

12.8.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 294/31

—

tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (09827/2014),

—

tekintettel az egyrészről az Európai Unió, az Európai Atomenergia-közösség és tagállamaik, másrészről Grúzia közötti 2014. június 27-i társulási megállapodásra (a továbbiakban: „megállapodás”) (17901/2013),

—

tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 217. cikkével, valamint 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjával és (7)–(8) bekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8–0129/2014),

—

tekintettel a 2008. augusztus 12-i tűzszüneti megállapodásra, mely az EU közvetítésével jött létre Grúzia és az Orosz Föderáció között, és tekintettel a 2008. szeptember 8-i végrehajtási megállapodásra,

—

tekintettel a keleti partnerséggel foglalkozó 2009. május 7-i prágai csúcstalálkozón elfogadott együttes nyilatkozatra, a keleti partnerséggel foglalkozó, 2011. szeptember 30-i varsói csúcstalálkozóra és a keleti partnerséggel foglalkozó, 2013. november 29-i vilniusi csúcstalálkozóra,

—

tekintettel az EU és Grúzia között 2011. március 1-jén hatályba lépett vízumkönnyítési és visszafogadási megállapodásokra,

—

tekintettel 2011. november 17-i állásfoglalására, amely az Európai Parlament Tanácshoz, Bizottsághoz és EKSZ-hez intézett ajánlásait tartalmazza az EU és Grúzia közötti társulási megállapodásról szóló tárgyalásokra vonatkozóan (1),

—

tekintettel „Az európai szomszédságpolitika grúziai végrehajtása – A 2013-ban elért haladás és intézkedésekre vonatkozó ajánlások” című, 2014. március 27-i közös szolgálati munkadokumentumra (az elért eredményekről szóló éves jelentés) (SWD(2014)0072),

—

tekintettel az Európai Szomszédsági Támogatási Eszközének létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2013. december 11-i, első olvasatban kialakított álláspontjára (2),

—

tekintettel a keleti partnerség országaira gyakorolt orosz nyomásról, és különösen a Kelet-Ukrajna destabilizálásáról szóló 2014. április 17-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel az Unió és a keleti partnerség országai közötti kapcsolatok értékeléséről és a prioritások meghatározásáról szóló 2014. március 12-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a grúziai demokratikus intézmények működéséről szóló, 2014. szeptember 5-i jelentésére,

—

tekintettel Thomas Hammarberg, az Unió alkotmány- és jogi reformmal, valamint emberi jogokkal foglalkozó grúziai különleges tanácsadójának munkájára és a „Grúzia átalakulóban. Az emberi jogi helyzetről szóló jelentés: háttér, elért eredmények és fennmaradó kihívások” című, 2013. szeptemberi, valamint a megfigyelő misszióról szóló 2014. július 10-i jelentésére,

—

tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről Grúzia közötti partnerségi és együttműködési megállapodáshoz csatolt, Grúzia uniós programokban való részvételét szabályozó általános elvekre vonatkozó, az Európai Unió és Grúzia közötti keretmegállapodásról szóló jegyzőkönyv megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről szóló jogalkotási állásfoglalásáról kialakított 2014. április 16-i álláspontjára (5),

—

tekintettel az európai szomszédságpolitikai cselekvési tervet felváltó társulási menetrendre (a továbbiakban: „menetrend”),

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 49. cikkére,

—

tekintettel a határozattervezetről szóló 2014. december 18-i jogalkotási állásfoglalására (6),

—

tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének második albekezdésére,

—

tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A8-0042/2014),

A.

mivel Grúziában a nyugati integrációt, beleértve az EU-val és a NATO-val való integrációt támogató erős nemzeti és pártok közötti konszenzus alakult ki; mivel a nemzetközi ügyekkel foglalkozó Nemzeti Demokratikus Intézet által a közelmúltban készített tanulmány szerint a grúz lakosság 69 %-a támogatja az Európai Unióval kötendő társulási megállapodás aláírását; mivel ennek a konszenzusnak meg kell nyitnia az utat a politikai színtér jelenlegi polarizáltságának megszüntetése előtt, valamint meg kell teremtenie a többségi és a kisebbségi erők közötti építő párbeszédhez szükséges feltételeket;

B.

mivel a 2012-es grúziai parlamenti választás és a 2013-as elnökválasztás zökkenőmentesen, az európai normákkal összhangban zajlott le; mivel a hatalom választásokat követő békés és demokratikus átadása Grúzia közelmúltbeli történetében az első ilyen hatalomátadás volt, ami az egész régió számára például szolgálhat;

C.

mivel Európának ki kell fejeznie szolidaritását a Szovjetunió összeomlását követően függetlenségüket visszanyerő országok iránt, és támogatnia kell ezen országok szuverenitását;

D.

mivel Oroszország továbbra is megszállás alatt tartja Grúzia Abházia és Csinvali/Dél-Oszétia régióját, megsértve ezzel a nemzetközi jog alapvető normáit és elveit; mivel a megszálló erők tényleges ellenőrzése alatt álló területeken etnikai tisztogatásokra és erőszakkal kikényszerített demográfiai változásokra került sor, és e megszálló erők tehetők felelőssé az emberi jogok, köztük a szabad mozgáshoz, az emberek közötti kapcsolatokhoz és az anyanyelven való oktatáshoz való jog e területeken történő megsértéséért;

E.

mivel a rózsás forradalom óta Grúzia jelentős előrelépést tett a reformok és az EU-val való kapcsolat megerősítése terén; mivel az emberi jogok és a demokrácia előmozdítására irányuló reformok terén elért előrehaladás eredményeként Grúzia a „keleti partnerség” integrációs és együttműködési program keretében kiegészítő pénzügyi forrásokat kapott; mivel a társulási megállapodás aláírása emellett a szóban forgó előrelépés határozott elismerése, ugyanakkor Grúzia Európa felé irányuló ambíciójának és elkötelezettségének elismerése is egyben;

F.

mivel az Európai Unió és Grúzia, a Moldovai Köztársaság és Ukrajna közötti társulási megállapodások aláírására 2014. június 27-én került sor az Európai Tanács brüsszeli ülése alkalmából; mivel a Grúziával kötött társulási megállapodás Európai Parlament általi ratifikálása – a Moldovai Köztársasággal és az Ukrajnával kötött megállapodások ratifikálását követően – lezárja az egész folyamatot, ugyanakkor új fejezetet nyit ezen országoknak az Európai Unióhoz való közeledése iránti óhaja és elkötelezettsége tekintetében;

G.

mivel az európai szomszédságpolitikán belül a keleti partnerség fontos politikai keretet teremtett a politikai és társadalmi-gazdasági reformok támogatása és az EU-hoz való közeledés megkönnyítése révén a kapcsolatok elmélyítéséhez, a politikai társulások ösztönzéséhez és – az erőteljes földrajzi, történelmi és kulturális kötelékekkel egymáshoz kapcsolódó – EU és Grúzia közötti gazdasági integráció fejlesztéséhez,

H.

mivel a regionális keretek – többek között az Euronest Parlamenti Közgyűlés és az Unió fekete-tengeri szinergiája – további fórumokat jelentenek a társulási menetrend végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatok, információk és bevált gyakorlatok megosztása számára;

I.

mivel az EU hangsúlyozza, hogy a nemzetközi jog tiszteletben tartása mellett Grúziának jogában áll bármilyen nemzetközi szervezethez vagy szövetséghez csatlakozni, és megismétli, hogy szilárdan hisz abban az elvben, miszerint egyetlen harmadik ország sem vétózhatja meg egy másik ország ilyen ügyekben hozott szuverén döntését;

J.

mivel a Parlament teljes mértékben támogatja a Grúziára vonatkozó vízumliberalizációt, ami azonnal jelezné az EU és Grúzia közötti kapcsolatok szorosabbá válását és közvetlenül a lakosság javát szolgálná;

K.

mivel a megállapodás megkötése nem önmagáért való cél, hanem része az országot jogi, gazdasági, politikai és társadalmi téren az európai fősodorba vezető folyamatnak, és ezért végrehajtása alapvető fontosságú;

L.

mivel az EU–Grúzia társulási menetrend – különösen annak a keleti partnerség keretén belül 2012-ben és 2013-ban tárgyalt, kereskedelmi része – többek között az egyik legambiciózusabb szabadkereskedelmi megállapodás, amelyet az EU eddig harmadik országgal kötött;

M.

mivel az EU és Grúzia közötti mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térség megteremtése képezi a megállapodás egyik legjelentősebb kölcsönös előnyét; mivel a kereskedelem fontossága a növekedés, munkahelyteremtés, jólét és stabilitás szempontjából vitathatatlan;

N.

mivel az uniós piachoz való hozzáférés növelése érdekében az EU-val való közös mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térség megteremtésével Grúzia a közös normák és értékek tiszteletben tartása érdekében kötelező érvényű kötelezettségvállalásokat tesz jogszabályai és normái átalakítására;

O.

mivel a zökkenőmentesebb kereskedelmi forgalom és a kedvezőbb grúziai beruházási feltételek az EU javára válnak;

P.

mivel a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás több olyan rendelkezést is magában foglal, amely Grúzia kereskedelmi jogszabályainak és kereskedelmi vonatkozású szakpolitikáinak az uniós vívmányok alapján és azokkal összhangban történő reformjához vezet, ami lehetővé teszi az ország gazdaságának modernizációját, illetve az üzleti környezet javulását és kiszámíthatóbbá válását, többek között a kis- és középvállalkozások (kkv-k)érdekében;

Q.

mivel a Grúziának nyújtott GSP+ kedvezmények biztosítása révén az EU már jelentős előnyökhöz juttatta az ország gazdaságát;

R.

mivel a társulási megállapodás 2014. szeptember 1-jén elkezdett ideiglenes alkalmazása hozzájárul a társulási menetrend gyorsabb végrehajtásához;

S.

mivel Grúzia aktív kötelezettségvállalása, valamint a minden személyben egyedi értékeket feltételező közös elképzelésből ihletett közös értékek és alapelvek – így a szabadság, az egyenlőség, a demokrácia, a pluralizmus, a jogállamiság, a felelősségteljes kormányzás és az emberi jogok tiszteletben tartása – melletti elkötelezettsége elengedhetetlen feltétele a folyamat továbbvitelének, valamint a megállapodás végrehajtása sikerességének, amelynek tartós hatása lesz az ország fejlődésére;

T.

mivel a szorosabb politikai és gazdasági kötelékek révén az európai kontinens egésze nagyobb stabilitást, biztonságot és jólétet élvezhet majd; mivel az Unióval való szorosabb kapcsolat nem zárhatja ki vagy vághatja el Grúziát a régió többi országával meglévő hagyományos, történelmi, politikai és gazdasági kapcsolataitól, sőt éppen ellenkezőleg: meg kell teremtenie a feltételeit annak, hogy az ország maradéktalanul kihasználhassa az említettekben rejlő összes lehetőséget;

U.

mivel Grúzia a közös energiapiaci ellátási lánc fontos része, amely energetikai erőforrásokat szállít a Kaszpi-tengeri térségből az Unióba;

1.

örömmel üdvözli a társulási megállapodás megkötését, amely jelentős előrelépést jelent az EU–Grúzia közötti kapcsolatokban, valamint megtestesíti a politikai társulás és a gazdasági integráció iránti elköteleződést; üdvözli a Grúziának 2014-ben a „több reformért több forrás” elvével összhangban nyújtott pénzügyi támogatást; hangsúlyozza, hogy a megállapodás ratifikálása nem önmagáért való cél, és annak maradéktalan és lehető legrövidebb időn belüli végrehajtása kulcsfontosságú;

2.

üdvözli, hogy a grúz parlament egyhangúlag és gyorsan ratifikálta a megállapodást, és felkéri az uniós tagállamok parlamentjeit a mielőbbi ratifikálásra;

3.

megjegyzi, hogy az EUSZ 49. cikke szerint Grúzia a többi európai államhoz hasonlóan rendelkezik európai perspektívával, és kérheti az Unióba való felvételét, amennyiben elkötelezi magát a demokrácia elvei mellett, tiszteletben tartja az alapvető szabadságjogokat, az emberi és a kisebbségi jogokat, valamint biztosítja a jogállamiságot;

4.

hangsúlyozza, hogy a megállapodás Grúzia teljes, nemzetközileg elismert területére vonatkozik, az egész lakosság javát szolgálja, és keretet biztosít a grúziai fenntartható fejlődéshez és demokráciához;

5.

felszólítja Grúziát annak biztosítására, hogy a pluralizmuson, a megkülönböztetésmentességen, a tolerancián, az igazságosságon, a szolidaritáson, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőségen alapuló társadalom kiépítése érdekében a reformok intézményi keretbe rögzüljenek és mélyen beágyazódjanak;

6.

e tekintetben hangsúlyozza az alapvető reformok és a társulási megállapodásból fakadó kötelezettségek elfogadása céljából a pártok között a konszenzusos európai irány szellemében folytatott konstruktív párbeszéd fontosságát; felszólítja a grúziai politikai erőket, hogy annak érdekében, hogy felülkerekedjenek a grúz társadalom régóta fennálló polarizáltságán, kerüljék a „győztes mindent visz” megközelítést, ami a korábbi kormányokat jellemezte;

7.

üdvözli a társulási menetrendet, amely gyakorlati keretet nyújt a megállapodás átfogó célkitűzéseinek megvalósításához, és amelynek irányadó keretként kell szolgálnia az EU–Grúzia közötti kapcsolatok fejlesztése során;

8.

hangsúlyozza, hogy Grúziának és az EU-nak egyaránt részt kell vennie a menetrend megvalósításában, és az ebben meghatározott prioritásoknak megfelelő technikai és pénzügyi támogatásban kell részesülniük annak érdekében, hogy Grúzia rendelkezzen a demokratikus és gazdasági reformok folytatásához szükséges eszközökkel; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hangolják össze a támogatást és a Grúziának nyújtandó pénzügyi támogatás tervezésekor irányadó elvként alkalmazzák a menetrend prioritásait;

9.

felszólítja a feleket azon képzési igények meghatározására, amelyek garantálják a megállapodás és a menetrend értelmében Grúziára rótt kötelezettségek teljesítését;

10.

megerősíti, hogy támogatja Grúzia szuverenitását és területi egységét, és felszólít a megállapodás alkalmazhatóságának és előnyeinek biztosítására Grúzia nemzetközileg elismert egész területén; e tekintetben felszólítja az EU-t, hogy a dél-kaukázusi és a grúziai válság ügyével megbízott különleges képviselőjén – aki egyben a genfi tárgyalások társelnöke –, illetve az EU megfigyelő misszióján (EUMM) keresztül az EU továbbra is aktívan vegyen részt a konfliktusok megoldásában; a megállapodás, valamint a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térség előnyeinek maximális kihasználása érdekében határozottabb erőfeszítésekre ösztönöz a megszállt területekre vonatkozó törvény korlátozó rendelkezéseinek felülvizsgálata irányában;

11.

felszólítja Oroszországot, hogy teljes körűen tartsa tiszteletben Grúzia szuverenitását és területi integritását, valamint nemzetközileg elismert határainak sérthetetlenségét, továbbá vonja vissza Abházia és Csinvali/Dél-Oszétia elszakadásának elismerését, vessen véget az említett grúz területek megszállásának, s tartsa be azt a kötelezettségvállalást, hogy tartózkodik az erőszak alkalmazásától Grúziával szemben; elítéli a megszállt Abházia és Oroszország közötti, „szövetségi és stratégiai partnerségre” vonatkozó megállapodás megkötését; ezt Oroszország Abházia teljes bekebelezésére irányuló lépésének tekinti; további aggodalmának ad hangot amiatt, hogy hasonló „szerződés” megkötésére a megszállt Csinvali régióval/Dél-Oszétiával is sor kerülhet; erre vonatkozóan felhívja az Orosz Föderációt, hogy vonja vissza az úgynevezett „szerződést”, és teljesítse a 2008. augusztus 12-i tűzszüneti megállapodásban vállalt kötelezettségeit;

12.

üdvözli a grúz hatóságok által a demokrácia, a jogállamiság és a felelősségteljes kormányzás garantálásáért felelős intézmények (különösen az igazságszolgáltatási intézmények) stabilitása, függetlensége és eredményessége további megerősítése, illetve az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat védő rendszerek megszilárdítása érdekében a közelmúltban bevezetett reformokat; újfent hangsúlyozza annak fontosságát, hogy továbbra is biztosítsák a három hatalmi ág szétválasztását; szorgalmazza a fékek és ellensúlyok – felügyeleti mechanizmusokkal kiegészített – rendszerének hatékony alkalmazását;

13.

tudomásul veszi a grúz hatóságok demokratikus reformok területén tett erőfeszítéseit, beleértve az igazságügyi reform kezelését, valamint annak szükségességét, hogy megfelelően és mindenre kiterjedően kivizsgálják az emberi jogok állítólagos megsértésének valamennyi esetét; ismételten rámutat, hogy a grúz igazságszolgáltatási ágazat reformja Grúzia és az Európai Unió számára egyaránt továbbra is elsőbbséget élvez; elismeri a törvény előtti egyenlőség alapvető elvét és az eljárási jogok garanciáját; hangsúlyozza, hogy végrehajtási nyilvántartást kell létrehozni a büntetőeljárásokról és büntetőítéletekről, amelyhez képest az előrelépés mérhető; a rendszer kiszámíthatóságának és a közbizalom biztosítása érdekében az igazságszolgáltatás egységesítését szorgalmazza; emlékeztet arra, hogy folytatni kell az igazságszolgáltatási ágazat reformjára vonatkozó stratégia hatékony végrehajtását;

14.

hangsúlyozza, hogy minden büntetőeljárást átlátható, arányos, és a politikai indíttatástól mentes módon kell lefolytatni, szigorúan betartva a jogszerű nyomozati és bírósági eljárás elveit, valamint maradéktalanul tiszteletben tartva az emberi jogok európai egyezményében foglalt, tisztességes eljárásra vonatkozó elveket; továbbra is aggodalmát fejezi ki az Államügyészi Hivatal elszámoltathatóságának hiánya, valamint az ügyészek és a nyomozók kinevezésének homályos kritériumai miatt; emlékeztet arra, hogy az említett tisztségek betöltése során a feddhetetlenséget és a professzionalizmust kell kulcsfontosságú kritériumként figyelembe venni;

15.

hangsúlyozza, hogy a grúziai hatóságoknak a nemzeti megbékélés elérésére kell törekedniük; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az előző kormányzat alatt szolgált számos tisztviselő és a jelenlegi ellenzék néhány tagja ellen bűncselekmények elkövetése miatt vádat emeltek és most börtönben vagy előzetes letartóztatásban vannak; aggodalmát fejezi ki az igazságszolgáltatási rendszernek a politikai ellenfelek elleni küzdelem céljára való felhasználása miatt, ami alááshatja Grúzia európai jövőképét, illetve a grúz hatóságok demokratikus reformok terén tett erőfeszítéseit; emlékeztet arra, hogy az értékes politikai ellenzék léte kiemelten fontos a kiegyensúlyozott, érett politikai rendszer megteremtése szempontjából, amire Grúzia törekszik;

16.

tudomásul veszi, hogy az ún. szelektív igazságszolgáltatási esetekkel kapcsolatos vádak kedvezőtlen hatást gyakoroltak; felszólítja a grúz hatóságokat, hogy tartózkodjon attól, hogy az igazságügyi rendszert a megtorlás eszközeként használja; felhív minden grúziai politikai erőt, hogy a jövőben tegyenek meg mindent az ilyen vádak elkerülése érdekében, ugyanakkor folytassanak komoly küzdelmet a korrupció és a hivatali visszaélések felszámolása érdekében;

17.

Üdvözli az EBESZ/ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR) „Jelentés a grúziai perek nyomonkövetéséről” című, 2014. december 9-i tárgyalási megfigyelési jelentését és felhívja a grúz kormányt, hogy tegyen komoly erőfeszítéseket az abban feltárt hiányosságok megszüntetésére;

18.

üdvözli Thomas Hammarberg, az EU különleges tanácsadója munkáját és a „Grúzia átalakulóban” című jelentését, valamint a nyomon követő látogatásról szóló 2014. július 10-i jelentést, felszólítja a grúz hatóságokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre az e jelentésekben megfogalmazott ajánlásokat;

19.

hangsúlyozza, hogy az EBESZ/ODIHR választásokat megfigyelő küldöttsége – a 2012. évi parlamenti választások reményt keltő lépéseire támaszkodva – túlnyomórészt pozitívan értékelte és Grúzia függetlenség elnyerése utáni történelmében a legjobbnak minősítette a 2013. októberi elnökválasztást; e tekintetben tudomásul veszi a Parlament választási megfigyelő küldöttségének részvételét;

20.

a grúziai demokratikus folyamat megerősítése érdekében arra ösztönzi az Európai Uniót, hogy biztosítsa az összhangot a Demokráciáért Európai Alapítvány, a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze, a Stabilitási Eszköz és a Civil Társadalmi Eszköz által kínált különböző támogatási lehetőségek között;

21.

felszólítja a grúz hatóságokat, hogy folytassák a minden szinten és az élet minden területén jelentkező szervezett bűnözés, korrupció, csalás és pénzmosás elleni harcot, és teljes mértékben működőképes, megfelelő személyzettel rendelkező, független igazságszolgáltatási rendszert alakítsanak ki többek között azért, hogy az emberek jobban bízzanak az igazságszolgáltatásban, valamint védjék a legális gazdaságot; hangsúlyozza továbbá, hogy a közigazgatás hatékonyabbá és politikamentessé tétele érdekében fontos, hogy a közigazgatás mentes legyen a politikai befolyástól;

22.

elismeri Grúziának a jogállamiságon, demokrácián és társadalmi pluralizmuson alapuló szabad társadalom építése terén tanúsított elszántságát és elért eredményeit; felhívja a figyelmet arra, hogy e folyamat a grúz társadalmon belül nagy támogatottságot élvez; hangsúlyozza a megkülönböztetés elleni jogszabályok fontosságát valamennyi kisebbség, különösen az etnikai, vallási és LMBT-kisebbségek egyenlő jogainak és védelmének biztosítása céljából; üdvözli, hogy a grúz parlament elfogadta a megkülönböztetés elleni törvényt, illetve felszólít annak maradéktalan betartására és végrehajtására az uniós jogszabályok, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája szerint és azok szellemében; megjegyzi, hogy ez fontos lépést jelent a vízumliberalizáció folyamatában; ösztönzi a grúz hatóságokat, hogy tartsanak tájékoztató kampányokat a témában;

23.

méltányolja az iszlámellenesség és homofóbia ellen Grúzia által – nemzetközi kötelezettségvállalásainak megfelelően – tett lépéseket; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az erőszakos iszlámellenes és homofób cselekmények elkövetőit ténylegesen bíróság elé kell állítani;

24.

üdvözli a Grúzia által a vízumkönnyítési és visszafogadási megállapodások végrehajtása terén végzett munkát; üdvözli továbbá a vízumügyben folytatott párbeszéd jelentős előrehaladását; valamennyi feltétel teljesülése estén támogatja a vízummentesség időben történő bevezetését Grúzia számára, amely a grúz állampolgárok számára kézzelfogható pozitív fejleménynek tekinthető;

25.

felszólítja a grúz kormányt, hogy a szabad média számára teremtsen kedvező környezetet, amely támogatja a véleménynyilvánítás szabadságát és a média pluralizmusát, valamint tegye lehetővé, hogy a média politikai vagy gazdasági nyomás nélkül, függetlenül és objektíven tudósíthasson; e tekintetben szorgalmazza a médián belüli tulajdonviszonyok átláthatóságáról szóló törvény teljes körű végrehajtását;

26.

ösztönzi a kormányt, hogy tegyen lépéseket a jogállamiság és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés előmozdítására azáltal, hogy az összes gyermek igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésének elősegítése érdekében a nemzetközi normáknak megfelelő, a fiatalkorúakra vonatkozó új igazságszolgáltatási kódexet fogad el; hangsúlyozza, hogy a különösen gyermekeket érintő növekvő társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése céljából a szociális védelmi rendszer sürgős reformjára van szükség, hiszen egyre nő a nemzeti szegénységi küszöb alatt élő gyermekek (2013-ban 27 %, szemben a 2011-es 25 %-kal) és a mélyszegénységben élő gyermekek (6 % a 3,9 %-kal szemben a napi 1,25 USA dollárnál kevesebből élő lakosok körében) aránya;

27.

elégedetten veszi tudomásul, hogy elfogadták az új Munka Törvénykönyvét, és hangsúlyozza, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által meghatározott munkajogok és munkaügyi előírások betartása érdekében e törvénykönyvet végre kell hajtani, illetve folytatni kell a munkaügyi normák javítását és a szociális párbeszédet;

28.

elismerését fejezi ki amiatt, hogy Grúzia elkötelezett az EU-val való szorosabb gazdasági kapcsolatok kialakítása mellett, melynek érdekében mélyreható és nehéz gazdasági reformokat hajt végre;

29.

elismerését fejezi ki Grúziának, hogy képes volt kiállni a – többek között Oroszország részéről rá nehezedő – külső nyomást és új piacok felé irányítani exportját, és arra biztatja Grúziát, hogy a jövőben is ezt az utat járja; elítéli az Oroszország által Grúziával szemben 2014 júniusában, a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térség aláírása előtt és után alkalmazott gazdasági zsarolás politikáját;

30.

meggyőződése, hogy a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás hosszú távon kedvező hatással lehet Grúzia gazdaságára, és ezáltal hozzájárul polgárai életminőségének javításához;

31.

megelégedéssel nyugtázza, hogy a grúz parlament 2014. július 18-án ratifikálta a megállapodást, minek következtében 2014. szeptember 1-jétől megkezdődött a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás ideiglenes alkalmazása;

32.

kéri a tagállamok parlamentjeit, hogy mihamarabb ratifikálják a társulási megállapodást, beleértve a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodást, annak érdekében, hogy a megállapodás valamennyi gazdasági és kereskedelmi rendelkezése haladéktalanul teljes körűen hatályba léphessen;

33.

hangsúlyozza, hogy a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás sikeressége a megállapodásban meghatározott kötelezettségek mindkét fél általi teljes körű végrehajtásától függ; ezzel kapcsolatban azt kéri, hogy az EU adjon meg minden szükséges támogatást Grúzia számára, többek között a Grúziát terhelő rövid távú költségek csökkentése érdekében; felkéri a tagállamokat, hogy osszák meg Grúziával a gazdasági reformokkal és a közelítéssel kapcsolatos know-how-jukat;

34.

úgy véli, hogy a parlamenti ellenőrzés alapvető feltétele az uniós szakpolitikák demokratikus támogatásának; ezért felhívja a Bizottságot, hogy mielőbb tegye lehetővé a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás végrehajtását érintő rendszeres és részletes európai parlamenti ellenőrzést;

35.

felszólítja a Bizottságot, hogy az egyes ágazatokban különösen az átmeneti időszakban bekövetkező szociális és környezeti dömping elkerülése érdekében szorosan kövesse nyomon a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás végrehajtását;

36.

felszólítja a Bizottságot, hogy fokozza a grúz civil társadalmi szervezeteknek nyújtott támogatást és szakértelmet, hogy azok képesek legyenek a kormány által végrehajtott reformok és különösen a megállapodás és a menetrend keretében vállalt kötelezettségek belső ellenőrzésére és elszámoltatására;

37.

felszólítja a grúz kormányt, hogy folyamatos párbeszéd keretében működjön együtt a civil társadalmi és nem kormányzati szervezetekkel;

38.

üdvözli Grúzia aktív részvételét az EU közös biztonság- és védelempolitikája keretében megvalósuló válságkezelési műveletekben, és felszólítja az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy hívja meg Grúziát a vonatkozó gyakorlatokra és képzésekre;

39.

hangsúlyozza, hogy az EU dél-kaukázusi és a grúziai válság ügyével megbízott különleges képviselõje és az EUMM meghatározó szerepet játszik a biztonság és a stabilitás kialakításában az Abháziával és Dél-Oszétiával szomszédos területeken, és kéri, hogy megbízatását hosszabbítsák meg 2016 utánra is; felszólítja továbbá az EU-t annak biztosítására, hogy megbízatásának teljesítéséhez megfelelő költségvetés álljon az EUMM rendelkezésére;

40.

e tekintetben sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a grúz hatóságok azon törekvései ellenére, hogy konstruktívan bekapcsolódjanak a konfliktusok sújtotta területeken a biztonsági és humanitárius problémák kezelésébe, nem sikerült jelentős előrelépést elérni a genfi megbeszéléseken; ezzel kapcsolatban szorgalmazza az EU e folyamaton belüli hatékonyabb szerepvállalását; elítéli az Abházia és a Csinvali régió/Dél-Oszétia közigazgatási határa mentén történő ún. határépítési folyamatot, ami a megszállt terület – Grúzia kárára történő – növeléséhez vezetett, és ami katasztrofális humanitárius következményekkel jár a helyi lakosságra nézve, és akadályozza a bizalom kiépítését;

41.

támogatja a grúz kormánynak az Oroszországgal fenntartott kapcsolatok javítására irányuló pozitív lépéseit; felszólítja Oroszországot, hogy a régió fontos szereplőjeként konstruktívan járuljon hozzá a konfliktusok békés megoldásához, különösen a genfi tárgyalások révén, amelyek a 2008. augusztus 12-én Oroszország és Grúzia kötött tűzszüneti megállapodás végrehajtásának ellenőrzésére irányulnak; úgy véli, hogy a tűzszüneti megállapodás valamennyi rendelkezését mindkét félnek teljes mértékben be kell tartania, különösen pedig Oroszország katonai erejének teljes körű kivonására irányuló kötelezettségvállalását, valamint azt a rendelkezést, amely kimondja, hogy Oroszországnak garantálnia kell az EUMM teljes, korlátlan hozzáférését Abházia és a Csinvali régió/Dél-Oszétia elszakadni kívánó területeihez; hangsúlyozza a menekültek és az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerülő személyek állandó lakóhelyükre való biztonságos és méltóságteljes visszatérésének szükségességét;

42.

hangsúlyozza, hogy a konfliktusok sújtotta térségekben minden szinten bővíteni kell az emberek közötti kapcsolatokat azzal a céllal, hogy létrejöjjenek a folyamatos párbeszéd elengedhetetlen feltételei, és továbbra is előmozdítsák a bizalomépítést a békefolyamat felgyorsítása és a felek közötti megbékélés elérése érdekében;

43.

ismételten rámutat azon meggyőződésére, hogy a társulási folyamat nem jelent fenyegetést Oroszország politikai és gazdasági érdekeire nézve, valamint sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az orosz vezetés fenyegetésnek tekinti azt; rámutat, hogy minden ország alapvető joga, hogy saját politikai döntéseket hozzon, ugyanakkor az EU keleti partnerekkel kapcsolatos kötelezettségvállalásának célja a jólét terjesztése és a politikai és társadalmi stabilitás megerősítése, amelynek végső soron a régió valamennyi országa is hasznát látja majd;

44.

rámutat, hogy az EU–Grúzia társulási megállapodás hatálybalépése, Örményország vámunióba való valószínű felvétele, valamint az, hogy Azerbajdzsán továbbra is valamennyi jelentős gazdasági blokkon – köztük a WTO-n is – kívül marad, felszámolhatja a hagyományos gazdasági kapcsolatokat a régióban; teljes mértékben támogatja a keleti partnerség keretén belül megállapított progresszív differenciálást, amennyiben megfelel a partnerek különböző szintű ambíciójának és kapacitásának, mindazonáltal úgy véli, hogy az Uniónak feltétlenül egy regionális megközelítést kell követnie, hogy ténylegesen hozzájáruljon a Dél-Kaukázus stabilitásához és gazdasági fejlődéséhez; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy nyújtson segítséget a térség országainak a vázolt helyzetből fakadó lehetséges problémák kezelésében, és segítse Grúziát abban, hogy megújult erőfeszítéseket tegyen új együttműködési formák kialakítására a dél-kaukázusi régióban;

45.

felhívja a figyelmet Grúziának a Déli Folyosó fejlesztésében, valamint az olaj- és gázvezetékek áthaladásában betöltött fontos szerepére, ami az európai energiabiztonság szempontjából stratégiai fontosságú lehet; ezzel kapcsolatban az energiainfrastruktúrák kiépítése során az uniós környezetvédelmi előírások teljes körű tiszteletben tartását kéri; hangsúlyozza továbbá az energiaforrások – különösen a megújuló energiaforrások – diverzifikálásának, valamint az éghajlat-változási politikákkal és célokkal való összehangolásának fontosságát;

46.

felszólítja a Bizottságot, hogy közelről támogassa és felügyelje a grúz hatóságokat a vízierőművek építésére, helyreállítására és felújítására irányuló beruházási programok során, és arra kéri őket, hogy – különösen a nagyobb erőművek környezeti hatásvizsgálata tekintetében – teljes mértékben tartsák be az uniós előírásokat és normákat;

47.

hangsúlyozza a grúziai parlamenttel való együttműködés fontosságát a megállapodás és a menetrend végrehajtásának nyomon követésében; úgy véli, hogy a megállapodás hatálybalépése és az együttműködés új intézményi keretének – többek között a Társulási Tanács – megteremtése szükségessé teszi, hogy parlamenti szinten is megerősödjön a helyzet; ezért véleménye szerint egy önálló EU-Grúzia Társulási Parlamenti Bizottságot kell létrehozni, figyelembe véve az Örményországgal és Azerbajdzsánnal folytatott kapcsolatok eltérő hatókörét;

48.

felszólítja Grúziát, hogy az EU dél-kaukázusi és a grúziai válság ügyével megbízott különleges képviselőjével és az EU megfigyelő missziójával (EUMM) együttműködve átfogóan tájékoztassa a grúz társadalmat – Abháziát és a dél-oszétiai területeket is beleértve – az egyrészről az Európai Unió, az Európai Atomenergia-közösség és tagállamaik, másrészről Grúzia közötti társulási megállapodásról;

49.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok, illetve Grúzia kormányainak és parlamentjeinek.

12.8.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 294/39

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 24. cikke harmadik bekezdésére, valamint 228. cikkére,

—

tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 106a. cikkére,

—

tekintettel az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262/ESZAK, EK, Euratom határozatára (1),

—

tekintettel eljárási szabályzatának 219. cikkére,

—

tekintettel a pályázati felhívásra (2),

—

tekintettel a 2014. december 16-i szavazás eredményére,

1.

Emily O'REILLY-t európai ombudsmanná választja meg a parlamenti ciklus végéig;

2.

felkéri Emily O'REILLY-t, hogy tegyen esküt a Bíróság előtt;

3.

utasítja elnökét, hogy a mellékelt határozatot tegye közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

4.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Bíróságnak.

12.8.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 294/40

—

tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2014)0246),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0005/2014),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

—

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2014. július 9-i véleményére (1),

—

tekintettel a Tanács képviselőjének 2014. november 26-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja az Európai Parlament álláspontját, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

—

tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére és 50. cikkének (1) bekezdésére,

—

tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A8-0059/2014),

1.

elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.

felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

12.8.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 294/41

—

tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (09412/2014),

—

tekintettel a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezményre (CITES),

—

tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 192. cikke (1) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0042/2014),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 192. cikkének (1) bekezdésére, 207. cikkére, valamint 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjára,

—

tekintettel a Jogi Bizottságnak a javasolt jogalapra vonatkozó véleményére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére és (2) bekezdésére, 108. cikkének (7) bekezdésére, valamint 39. cikkére,

—

tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság ajánlására (A8-0036/2014),

1.

egyetért az egyezményhez való csatlakozással;

2.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének.

12.8.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 294/42

—

tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (10437/2014),

—

tekintettel az Európai Közösség és tagállamai, valamint a Marokkói Királyság közötti, a polgári globális navigációs műholdrendszerről (GNSS) szóló együttműködési megállapodás tervezetére (10717/2006),

—

tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 172. cikkével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0108/2014),

—

tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére és (2) bekezdésére, valamint 108. cikkének (7) bekezdésére, és 50. cikkének (1) bekezdésére,

—

tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság ajánlására (A8-0045/2014),

1.

egyetért a megállapodás megkötésével;

2.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve a Marokkói Királyság kormányának és parlamentjének.

12.8.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 294/43

—

tekintettel az Európai Közösség és Ukrajna között a tudományos és technológiai együttműködésről létrejött megállapodás megújításáról szóló tanácsi határozattervezetre (11047/2014),

—

tekintettel az Európai Közösség és Ukrajna között a tudományos és technológiai együttműködésről létrejött megállapodásra (1),

—

tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 186. cikkével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0114/2014),

—

tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére és (2) bekezdésére, 108. cikkének (7) bekezdésére, valamint 50. cikkének (1) bekezdésére,

—

tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság ajánlására (A8-0039/2014),

1.

egyetért a megállapodás megújításával;

2.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve Ukrajna kormányának és parlamentjének.

12.8.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 294/44

—

tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (06698/2014),

—

tekintettel a Horvát Köztársaságnak az Európai Gazdasági Térségben való részvételéről szóló megállapodásra és három kapcsolódó megállapodásra (06696/2014),

—

tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 217. cikkével, 218. cikke (6) bekezdésével és 218. cikke (8) bekezdése második albekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0002/2014),

—

tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 99. cikkének (2) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

—

tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ajánlására (A8-0026/2014),

1.

egyetért a megállapodás és a három kapcsolódó megállapodás megkötésével;

2.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve az Izlandi Köztársaság, a Liechtensteini Hercegség és a Norvég Királyság kormányának és parlamentjének.

12.8.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 294/45

—

tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2014)0666),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 349. cikkére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0242/2014),

—

tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére és 50. cikkének (1) bekezdésére,

—

tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A8-0054/2014),

1.

jóváhagyja a Bizottság javaslatát;

2.

felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.

felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Parlament által jóváhagyott szöveget;

4.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

12.8.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 294/46

—

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2014)0672 – C8-0231/2014),

—

tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapról (2014–2020) és az 1927/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1309/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (EGAA-rendelet) (1),

—

tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre (2) és különösen annak 12. cikkére,

—

tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra (3) (a továbbiakban „a 2013. december 2-i intézményközi megállapodás”) és különösen annak 13. pontjára,

—

tekintettel a 2013. december 2-i háromoldalú egyeztetés eredményére,

—

tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére,

—

tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság levelére,

—

tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0064/2014),

A.

mivel az Unió létrehozta a megfelelő jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott munkavállalóknak, és támogassa újbóli munkaerő-piaci beilleszkedésüket;

B.

mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújt ott pénzügyi támogatásnak dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2013. december 2-i intézményközi megállapodást az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében;

C.

mivel az EGAA-ról szóló rendelet elfogadása tükrözi az Európai Parlament és a Tanács között elért megállapodást, mely szerint újra bevezetik a válsághoz kapcsolódó igénybevétel kritériumát, 60 %-ra növelik a javasolt intézkedések becsült összköltségéhez nyújtott uniós pénzügyi hozzájárulást, az értékelésre és a jóváhagyásra rendelkezésre álló idő lerövidítése révén növelik az EGAA-kérelmek feldolgozásának hatékonyságát a Bizottságban, az Európai Parlamentben és a Tanácsban, az önálló vállalkozók és a fiatalok bevonásával szélesítik a támogatásra jogosult intézkedések és kedvezményezettek körét, valamint támogatják az új vállalkozások létrehozását elősegítő kezdeményezéseket;

D.

mivel az olasz hatóságok az EGF/2014/010 IT/Whirlpool referenciaszámú kérelmet 2014. június 18-án terjesztették elő, miután a NACE Rev. 2. rendszer szerinti gazdasági ágazatok közül a 27. ágazatban (villamos berendezések gyártása) működő Whirlpool Europe S.r.l. korlátolt felelősségű társaság elbocsátott 608 munkavállalót, továbbá 5 beszállítót, illetve a termelési lánc következő szintjein álló termelőt;

E.

mivel a kérelem megfelel az EGAA-rendeletben meghatározott támogathatósági kritériumoknak;

1.

megjegyzi, hogy az olasz hatóságok kérelmüket az EGAA-rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti beavatkozási kritérium alapján nyújtották be, amely előírja, hogy legalább 500 munkavállalót bocsássanak el, illetve legalább ennyi önálló vállalkozó szüntesse meg tevékenységét egy négy hónapos referencia-időszak alatt egy vállalkozáson belül egy tagállamban, ideértve a vállalkozás beszállítói vagy felhasználói termelői körében elbocsátott munkavállalókat és tevékenységüket megszüntető önálló vállalkozókat is; egyetért a Bizottsággal abban, hogy az EGAA-rendeletben meghatározott feltételek teljesülnek, és hogy ezért Olaszország jogosult az említett rendelet értelmében nyújtandó pénzügyi hozzájárulásra;

2.

tudomásul veszi, hogy az olasz hatóságok az EGAA-ból igénybe vehető pénzügyi hozzájárulás iránti kérelmet 2014. június 18-án nyújtották be, és annak értékelését a Bizottság 2014. október 28-án tette elérhetővé; üdvözli, hogy a Bizottság betartotta az EGAA-rendelet által előírt szoros, 12 hetes határidőt;

3.

tudomásul veszi, hogy az olasz hatóságok kijelentései szerint a pénzügyi és gazdasági világválság súlyos hatással volt az olasz háztartások fogyasztási szokásaira, mivel ez utóbbiak újragondolták vásárlási döntéseiket, különösen a tartós fogyasztási cikkek, köztük a háztartási gépek vásárlását illetően;

4.

kiemeli, hogy – mivel a pénzügyi és gazdasági válság a háztartások fogyasztásának jelentős csökkenéséhez vezetett – a háztartási nagygépek olaszországi piaca a 2010-es 3 174 milliárd euróról 2013-ra 16,5 %-kal, 2 649 milliárd euróra csökkent;

5.

egyetért azzal, hogy a villamos berendezések gyártásának erőteljes zuhanása a 2008–2012-es időszakban összefügg a globális pénzügyi és gazdasági válsággal, amellyel az 546/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) foglalkozik, és hogy Olaszország ezért jogosult a pénzügyi hozzájárulásra;

6.

tudomásul veszi, hogy a „villamos berendezések gyártása” ágazat ez idáig két másik EGAA-kérelmet (5) nyújtott be, amelyek ugyancsak a globális pénzügyi és gazdasági válsággal kapcsolatosak;

7.

megállapítja, hogy az elbocsátások tovább fogják súlyosbítani a munkanélküliség helyzetét Trento tartományban, ahol a munkanélküliségi arány a válság kezdete óta kétszeresére, a 2007-es 2,9 %-ról 2013-ra 6,1 %-ra nőtt; hangsúlyozza, hogy a foglalkoztatási szint visszaesése az építőipart (-10,3 %) és az ipart (-2,4 %) egyaránt érintette, és hogy az olasz statisztikai hivatal (ISTAT) 2014 első negyedévében végzett felmérése szerint a munkanélküliek száma Trento tartományban mintegy 18 700 fő, ugyanakkor a tartományi munkaügyi hivataloknál regisztráltak száma körülbelül 41 800 fő;

8.

megállapítja, hogy az elsődlegesen érintett vállalatnak tekintett Whirlpoolnál a referencia-időszakban történt 502 elbocsátás mellett az öt beszállítónál, illetve a termelési lánc következő szintjein álló termelőknél elbocsátott 106 munkavállaló is jogosult a támogatásra, valamennyien az EGAA-intézkedésekben részt vevő megcélzott kedvezményezettek közé tartoznak;

9.

megjegyzi, hogy a teljes költségek becsült összege 3 150 000 euró, amelyből 126 000 euró a végrehajtásra szánt összeg, és hogy az EGAA pénzügyi hozzájárulása eléri a 1 890 000 eurót, ami a teljes kiadások 60 %-a;

10.

üdvözli, hogy a munkavállalók gyors támogatása érdekében az olasz hatóságok úgy határoztak, hogy a személyre szabott szolgáltatások végrehajtását már 2014. február 4-én, jóval a javasolt összehangolt csomagra vonatkozó EGAA-támogatás odaítéléséről szóló végleges határozat, sőt az EGAA-támogatás iránti kérelem benyújtása előtt megkezdik;

11.

üdvözli, hogy a szociális partnereket bevonták a támogatandó intézkedésekről szóló tárgyalásokba; nagyra értékeli továbbá, hogy a szakszervezeteket bevonták az intézkedések végrehajtásának figyelemmel követésébe és esetleges újratervezésébe és részt vesznek az eredmények értékelésében; szintén üdvözli, hogy a tervezett intézkedéseket, azok tartalmát, valamint végrehajtásuk fő szempontjait (többek között az ütemezést) a 2014. február–március közötti időszakban tartott (összesen 15) találkozó keretében ismertették a Whirlpool gyár Spini di Gardolo-i telephelyéről elbocsátott munkavállalókkal és megvitatták velük, és hogy az ezeken a találkozókon részt vett munkavállalók közül 393-an már jelentkeztek az intézkedésekben való részvételre;

12.

megállapítja, hogy a személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagja az alábbi fellépéseket tartalmazza: tájékoztató előadások, felvétel és regisztráció, tanácsadás és útmutatás, képességfelmérés, általános képzés és átképzés, szakmai képzés, foglalkozások, támogatás a munkaerő-piaci visszailleszkedés, valamint az önálló vállalkozások indítása terén, munkahely-keresési, részvételi juttatás, illetve az ingázás költségeihez való hozzájárulás és foglalkoztatási jutalék;

13.

megjegyzi, hogy az intézkedések kedvezményezettjeinek 16,78 %-a nem uniós állampolgár; úgy véli, hogy a képzési tevékenység bizonyos komponensei különösen hasznosak lehetnek ezen kedvezményezettek újbóli munkaerő-piaci beilleszkedésében;

14.

szorgalmazza a résztvevőknek nyújtott képzés, átképzés és szakképzés konkrét eredményeinek értékelését annak érdekében, hogy jobb kép álljon rendelkezésre a végrehajtott intézkedések hatékonyságáról;

15.

üdvözli a munkába történő visszailleszkedést követő kísérő intézkedéseket és a vállalkozásalapításhoz nyújtott támogatást;

12.8.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 294/49

—

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2014)0699 – C8-0243/2014),

—

tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) (EGAA-rendelet),

—

tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre (2) és különösen annak 12. cikkére,

—

tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra (3) (a továbbiakban „a 2013. december 2-i intézményközi megállapodás”) és különösen annak 13. pontjára,

—

tekintettel a 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontjában említett háromoldalú egyeztető eljárásra,

—

tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére,

—

tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság levelére,

—

tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0062/2014),

A.

mivel az Unió létrehozta a megfelelő jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott munkavállalóknak, és támogassa újbóli munkaerő-piaci beilleszkedésüket;

B.

mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi támogatásnak dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2013. december 2-i intézményközi megállapodást az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében,

C.

mivel az 1309/2013/EU rendelet (4) elfogadása tükrözi a Parlament és a Tanács között elért megállapodást, mely szerint újra bevezetik a válsághoz kapcsolódó igénybevétel kritériumát, 60 %-ra növelik a javasolt intézkedések becsült összköltségéhez nyújtott uniós pénzügyi hozzájárulást, az értékelésre és a jóváhagyásra rendelkezésre álló idő lerövidítése révén növelik az EGAA-kérelmek feldolgozásának hatékonyságát a Bizottságnál, a Parlamentnél és a Tanácsnál, az önálló vállalkozók és a fiatalok bevonásával szélesítik a támogatásra jogosult intézkedések és kedvezményezettek körét, valamint támogatják az új vállalkozások létrehozását elősegítő kezdeményezéseket;

D.

mivel a lengyelországi sziléziai régióhoz tartozó Tychyben található Fiat Auto Poland S.A. gyár termelési visszaesése miatt a 2013. január 21. és 2013. május 21. közötti referencia-időszakban a Fiat Auto Polandnál elbocsátott 829, illetve 21 beszállítójánál és továbbfeldolgozó cégeknél elbocsátott 250, azaz összesen 1 079 munkavállaló – akik közül várhatóan 777 vesz majd részt az intézkedésekben – elbocsátását követően Lengyelország „EGF/2013/006 PL/Fiat” referenciaszámmal kérelmet nyújtott be az EGAA-ból származó pénzügyi hozzájárulás igénybevételére;

E.

mivel a kérelem megfelel az EGAA-rendeletben meghatározott jogosultsági kritériumoknak;

1.

megjegyzi, hogy az EGAA-rendelet 2. cikkének a) pontjában foglalt feltételek teljesülnek, ezért egyetért a Bizottsággal abban, hogy Lengyelország jogosult a rendelet értelmében nyújtandó pénzügyi hozzájárulásra;

2.

tudomásul veszi, hogy a lengyel hatóságok 2013. július 29-én benyújtották az EGAA-ból folyósítandó pénzügyi hozzájárulásra irányuló kérelmet, amelyet 2014. június 16-án további információkkal egészítettek ki, és hogy a Bizottság 2014. november 10-én értékelte a kérelmet;

3.

üdvözli, hogy a munkavállalók gyors támogatása érdekében a lengyel hatóságok úgy határoztak, hogy a személyre szabott szolgáltatások végrehajtását már 2013. január 21-én, jóval a javasolt összehangolt csomagra vonatkozó EGAA-támogatás odaítéléséről szóló határozat előtt megkezdik;

4.

rámutat, hogy az európai gépjárműipar piaci részesedése a világszintű termelés 32,2 %-át kitevő 2007-es szintről 2012-re 23,2 %-ra csökkent; hangsúlyozza továbbá, hogy míg a globális gyártási mennyiségek 2011-ről 2012-re 5,3 %-kal nőttek, addig az EU-27 termelése ugyanebben az időszakban 7 %-kal csökkent; hangsúlyozza, hogy a helyzet még rosszabb nemzeti szinten, ahol a termelési mennyiség 2012-ben 2011-es szintekkel összehasonlítva csaknem harmadával zsugorodott;

5.

egyetért ezért a Bizottsággal abban, hogy a Tychyben lévő Fiat gyárnál, beszállítóinál, illetve továbbfeldolgozó cégeinél bekövetkezett elbocsátások a globalizáció nyomán a világkereskedelemben bekövetkezett fő strukturális változásokhoz kapcsolódnak; rámutat, hogy a globalizáció hatását súlyosbította a pénzügyi válság, melynek következtében az új személygépkocsik értékesítése az EU-ban rekordmélységbe zuhant;

6.

rámutat, hogy a Tychyben található Fiat gyárból történt elbocsátások várhatóan negatív hatással lesznek a régióra, mivel a Fiat Auto Polandtól, annak beszállítóitól és továbbfeldolgozó cégeitől elbocsátott munkavállalók a térségben élő munkanélküliek 10 %-át teszik ki;

7.

rámutat, hogy 2011-től Sziléziában nőtt a munkanélküliség ráta; felhívja a figyelmet arra is, hogy a kollektív elbocsátások száma 2011 és 2012 között majdnem megkétszereződött a régióban;

8.

rámutat, hogy mindeddig a gépjárműágazatra 21 EGAA-kérelem irányult; ezek közül 12 kereskedelemmel kapcsolatos globalizáción, a másik kilenc pedig a válság kritériumán alapult;

9.

megjegyzi, hogy a személyre szabott szolgáltatások társfinanszírozandó, összehangolt csomagja a következő intézkedéseket foglalja magában 777 elbocsátott munkavállaló visszailleszkedése érdekében: képzés és képzéssel kapcsolatos költségek térítése, vállalkozóképzés, képzési ösztöndíjak, gyakornoki ösztöndíjak, gyakornoki költségek térítése, intervenciós költségek, önálló vállalkozáshoz nyújtott támogatás és a munkaerő-felvétel ösztönzése;

10.

megjegyzi, hogy az önálló vállalkozáshoz (munkavállalónként 4 995 euró összegig) nyújtott támogatások odaítélése feltételekhez van kötve és az önállóan végzett tevékenység sikerével függ össze; rámutat, hogy ennek a feltételnek nem szabad a résztvevőket elriasztania attól, hogy támogatásért folyamodjanak;

11.

megállapítja, hogy a személyre szabott szolgáltatások végrehajtása 2013 végén befejeződött, és az előzetes adatok szerint 269 személy 313 különböző tevékenységben vett részt a csomag keretében, akik közül 219 személy talált állást a nyújtott támogatásnak köszönhetően;

12.

megjegyzi, hogy az előzetes adatok szerint a szolgáltatásokat igénybe vevő munkavállalók alacsonyabb száma miatt a személyre szabott szolgáltatások végrehajtásának teljes költsége jelentősen alacsonyabb volt, mint a becsült költségek;

13.

hangsúlyozza, hogy az intézkedésekben részt vevő munkavállalók becsültnél alacsonyabb száma ellenére az előzetes adatok szerint a csomagot igénybe vevő, a munkaügyi hivatalnál továbbra is nyilvántartott elbocsátott munkavállalók száma 85, ami azt bizonyítja, hogy a Fiat Auto Polandtól elbocsátott munkavállalók túlnyomó többsége talált állást;

14.

üdvözli, hogy a regionális foglalkoztatási tanács részt vett az EGAA-kérelem előkészítésében, és döntő szerepet játszott a projektbe bekerülő tevékenységek meghatározásában;

15.

emlékeztet annak fontosságára, hogy a munkavállalók munkavállalási esélyeit személyre szabott képzések és a szakmai karrierjük során megszerzett készségek és kompetenciák elismerése révén javítsák; elvárja, hogy az összehangolt csomag keretében biztosított képzést ne csak az elbocsátott munkavállalók szükségleteihez, hanem a tényleges üzleti környezethez is igazítsák hozzá; úgy véli, hogy a személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjának kialakítása során előre kell jelezni a jövőbeli munkaerő-piaci kilátásokat és a szükséges készségeket, és a csomagnak összhangban kell lennie az erőforrás-hatékony és fenntartható gazdaság felé történő elmozdulással;

16.

hangsúlyozza, hogy az EGAA-rendelet 6. cikkével összhangban biztosítani kell, hogy az EGAA az elbocsátott munkavállalók újbóli, stabil munkaviszony keretében történő munkába állását segítse; hangsúlyozza továbbá, hogy az EGAA kizárólag olyan aktív munkaerő-piaci intézkedések társfinanszírozásában vehet részt, amelyek hozzájárulnak a tartós, hosszú távú foglalkoztatáshoz; megismétli, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem helyettesítheti sem a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében a vállalatok felelősségi körébe tartozó, sem pedig a vállalatok vagy ágazatok szerkezetváltására irányuló intézkedéseket;

17.

üdvözli, hogy az egyéb intézkedések között a beavatkozás elsősorban az 50 év feletti munkavállalókat célozza meg, akik továbbra is a támogatott személyek túlnyomó hányadát teszik ki; megjegyzi, hogy ez a korcsoport jobban ki van téve a tartós munkanélküliség és a munkaerőpiacról való kirekesztődés kockázatának;

18.

rámutat, hogy az elbocsátottak között sok az idős korú (18,7 %) és alacsony képzettségű (62,6 %) személy; kéri, hogy fordítsanak külön figyelmet az elbocsátott személyek e két csoportjára, és hogy célzott EGAA-intézkedésekkel támogassák őket;

19.

úgy véli, hogy a személyre szabott megközelítés tekintetében a tartós egészségügyi problémával küzdő, vagy fogyatékkal élő hat munkavállalónak specifikus igényei lehetnek;

20.

örömmel látja, hogy az EGAA végrehajtása és az EGAA-hoz való hozzáférés egyes fázisai során a nők és a férfiak egyenlőségét szem előtt tartó politikát és a megkülönböztetésmentesség elvét alkalmazták és fogják alkalmazni;

21.

tudomásul veszi, hogy 2012. december 20-án a Fiat Auto Poland megállapodásra jutott a szakszervezetekkel, meghatározva az elbocsátandó munkavállalók kiválasztásának kritériumait és azon ösztönzőket, amelyeket a vállalattól való önkéntes kilépést választó munkavállalók kapnának;

22.

megállapítja, hogy az EGAA-ból finanszírozandó, személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjával kapcsolatos tájékoztatás információkat tartalmaz arra vonatkozólag, hogy e szolgáltatások milyen módon egészítik ki a strukturális alapokból finanszírozott tevékenységeket; hangsúlyozza, hogy a lengyel hatóságok megerősítették, hogy a támogatható intézkedések más uniós pénzügyi eszközből nem részesülnek támogatásban; megismétli a Bizottsághoz intézett, arra irányuló felhívását, hogy az éves jelentések tartalmazzák a fenti adatok összehasonlító értékelését a jelenlegi szabályok teljes körű tiszteletben tartásának biztosítása érdekében, és hogy ne forduljanak elő átfedések az Unió által finanszírozott szolgáltatások között;

23.

jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

24.

utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá ezt a határozatot, valamint gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

25.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és annak mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak.

12.8.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 294/53

—

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2014)0702 – C8-0245/2014),

—

tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapról (2014–2020) és az 1927/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1309/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) (EGAA-rendelet),

—

tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre (2) és különösen annak 12. cikkére,

—

tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra (3) (a továbbiakban „a 2013. december 2-i intézményközi megállapodás”) és különösen annak 13. pontjára,

—

tekintettel a 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontjában említett háromoldalú egyeztető eljárásra,

—

tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére,

—

tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság levelére,

—

tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0063/2014),

A.

mivel az Unió létrehozta a megfelelő jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott vagy a globális pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalóknak, és elősegítse újbóli munkaerő-piaci beilleszkedésüket;

B.

mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi támogatásnak dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2013. december 2-i intézményközi megállapodást az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében;

C.

mivel az EGAA-rendelet elfogadása tükrözi az Európai Parlament és a Tanács között elért megállapodást, mely szerint újra bevezetik a válsághoz kapcsolódó igénybevétel kritériumát, 60 %-ra növelik a javasolt intézkedések becsült összköltségéhez nyújtott uniós pénzügyi hozzájárulást, az értékelésre és a jóváhagyásra rendelkezésre álló idő lerövidítése révén növelik az EGAA-kérelmek feldolgozásának hatékonyságát a Bizottságnál, az Európai Parlamentnél és a Tanácsnál, az önálló vállalkozók és a fiatalok bevonásával szélesítik a támogatásra jogosult intézkedések és kedvezményezettek körét, valamint támogatják az új vállalkozások létrehozását elősegítő kezdeményezéseket;

D.

mivel a görög hatóságok 2014. július 29-én benyújtották az „EGF/2014/013 EL/Odyssefs Fokas” referenciaszámú kérelmet azt követően, hogy 551 munkavállalót elbocsátottak az Odyssefs Fokas S.A. vállalattól, amely a NACE Rev. 2. rendszer szerinti 47. gazdasági ágazatban (Kiskereskedelem, kivéve: gépjármű és motorkerékpár) működött;

E.

mivel a kérelem megfelel az EGAA-rendeletben meghatározott jogosultsági kritériumoknak;

1.

üdvözli, hogy a görög hatóságok tudatában vannak e költségvetési eszköz nagy előnyeinek, és már több alkalommal igénybe vették mint a pénzügyi és gazdasági válságból eredő negatív hatások kezelésének eszközét;

2.

megjegyzi, hogy a görög hatóságok kérelmüket az EGAA-rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti beavatkozási kritérium alapján nyújtották be, amely a támogatást a következőkhöz köti: legalább 500 elbocsátott munkavállaló vagy tevékenységét megszüntető önálló vállalkozó egy négy hónapos referencia-időszak alatt egy vállalkozáson belül egy tagállamban, ideértve a vállalkozás beszállítói vagy felhasználói termelői körében elbocsátott munkavállalókat és tevékenységüket megszüntető önálló vállalkozókat is;

3.

megállapítja, hogy a görög hatóságok 2014. július 29-én nyújtották be az EGAA-ból folyósítandó pénzügyi hozzájárulásra irányuló kérelmet, és hogy annak értékelését a Bizottság 2014. november 11-én tette hozzáférhetővé; üdvözli, hogy az értékelési folyamat gyorsan – kevesebb mint öt hónap alatt – lezajlott;

4.

megjegyzi, hogy a görög hatóságok szerint az elbocsátásokra elsősorban két okból került sor: csökkent a háztartások rendelkezésére álló jövedelem – az adóterhek növekedése, a fizetések csökkenése (mind a magán-, mind az állami szektorban) és a munkanélküliség fokozódása miatt –, aminek következtében rendkívüli mértékben visszaesett a vásárlóerő; valamint a görög bankok likviditási problémái miatt drámai mértékben beszűkültek a vállalkozások és a magánszemélyek rendelkezésére álló hitelforrások;

5.

egyetért azzal, hogy ezek a tényezők az 546/2009/EK rendelet (4) értelmében összefüggenek a globális pénzügyi és gazdasági válsággal, és hogy ezért Görögország jogosult az EGAA-hozzájárulásra;

6.

megjegyzi, hogy a kiskereskedelmi ágazatra vonatkozóan a mai napig három másik EGAA-kérelmet is benyújtottak – kettőt közülük Görögország –, amelyek szintén a globális pénzügyi és gazdasági válságon alapulnak;

7.

megjegyzi, hogy ezek az elbocsátások tovább fogják súlyosbítani a munkanélküliségi helyzetet egy olyan országban, ahol a 2008–2013 közötti időszakban a munkanélküliek száma a négyszeresére nőtt és ahol a tagállamok közül a legmagasabb, a világon pedig az ötödik legmagasabb a munkanélküliségi ráta; különösen aggódik Attika és Közép-Makedónia régiók miatt, amelyeket az elbocsátások 90 %-a érint, és amelyekben a munkanélküliségi ráta már jelenleg is a 27,5 %-os országos átlag fölött van;

8.

megjegyzi, hogy a referencia-időszakban elbocsátott 551 főn kívül még a négy hónapos referencia-időszak előtt elbocsátott 49 munkavállaló is a támogatható kedvezményezettek közé sorolható, így a támogatható személyek száma összesen 600 főre tehető; megjegyzi, hogy az EGAA-támogatásra jogosult elbocsátott munkavállalók 89,17 %-a nő.

9.

üdvözli, hogy a görög hatóságok ezenfelül az EGAA által társfinanszírozott, személyre szabott szolgáltatásokat fognak nyújtani akár 500 olyan nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatal (NEET-fiatal) számára, akik a kérelem benyújtásának időpontjában még nem töltötték be 30. életévüket, tekintettel arra, hogy a 8. bekezdésben említett valamennyi elbocsátásra a NUTS 2 szintű Κεντρική Μακεδονία (Közép-Makedónia) (EL12), Θεσσαλία (Thesszália) (EL14) és Aττική (Attika) (EL30) régiókban került sor, amelyek az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés keretében támogatásra jogosultak, ezért a kedvezményezettek teljes száma 1 100;

10.

tudomásul veszi, hogy a görög hatóságok úgy határoztak, hogy akár 500 harminc év alatti NEET-fiatal számára is nyújtanak az EGAA-ból társfinanszírozott, személyre szabott szolgáltatásokat; tudomásul veszi, hogy a kérelem szerint egyéb kritériumok között a görög hatóságok az ifjúsági garancia görög végrehajtási tervében szereplő kritériumokhoz (azaz a kirekesztés veszélye által fenyegetett fiatalok, a háztartás jövedelmi szintje, oktatási szint, a munkanélküliség időtartama stb.) igazított kritériumokat fognak alkalmazni, valamint pályázati felhívást is közzé fognak tenni; felhívja a görög hatóságokat, hogy tartsák szem előtt a szociális kritériumokat és biztosítsák, hogy az EGAA-támogatások kedvezményezettjeinek kiválasztása során teljes mértékben érvényesüljön a megkülönböztetésmentesség és az esélyegyenlőség elve;

11.

támogatja a görög hatóságok által az EGAA-intézkedések által megcélzandó NEET-fiatalok azonosítására alkalmazott szociális szempontokat, amelyek keretében figyelembe veszik a háztartások jövedelmét, a képzettségi szintet és a munkanélküliség időtartamát; a támogatandó személyek kiválasztásánál kéri a megkülönböztetésmentesség elvének teljes körű tiszteletben tartását annak érdekében, hogy lehetőséget kapjanak azok is, akiknek a legkisebb esélyük van a munkaerő-piaci visszailleszkedésre;

12.

felszólítja a görög hatóságokat, hogy a bevált gyakorlatok megosztása érdekében nyújtsanak részletes tájékoztatást a támogatott intézkedésekről és az eredményekről, különös tekintettel a NEET-fiatalok kiválasztására és a számukra nyújtott támogatásra;

13.

megjegyzi, hogy a becsült teljes költség 10 740 000 euró, amelyből 210 000 euró a megvalósításra szánt összeg, és hogy az EGAA pénzügyi hozzájárulása eléri a 6 444 000 eurót, ami a teljes kiadások 60 %-a;

14.

megállapítja, hogy az előkészítő, irányítási, tájékoztatási, népszerűsítési, valamint ellenőrzési és jelentéstételi tevékenységekhez nyújtott hozzájárulás a teljes költségvetés 1,96 %-át teszi ki; továbbá megjegyzi, hogy e költségvetés csaknem felét tájékoztatásra és népszerűsítésre kívánják felhasználni;

15.

üdvözli, hogy a munkavállalók gyors támogatása érdekében a görög hatóságok úgy határoztak, hogy a személyre szabott szolgáltatások végrehajtását már 2014. október 20-án, a javasolt összehangolt csomagra vonatkozó EGAA-támogatás odaítéléséről szóló végleges határozat előtt megkezdik;

16.

megjegyzi, hogy a görög hatóságok jelezték, hogy a személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagját az érintett kedvezményezettek képviselőivel (a Fokas korábbi munkavállalóival és a munkavállalók ügyvédjeivel), továbbá a magánalkalmazottak görögországi szövetségével egyeztetve alakították ki;

17.

megjegyzi, hogy a személyre szabott szolgáltatásokat úgy alakították ki, hogy azok vegyék figyelembe a NEET-fiatalok sajátos igényeit, és azok a következő intézkedésekből állnak: pályaválasztási (pályaorientációs) tanácsadás, képzés, átképzés és szakképzés, vállalkozásalapításhoz nyújtott hozzájárulás, álláskereséshez és képzéshez nyújtott anyagi támogatás, mobilitási támogatás;

18.

hangsúlyozza a személyre szabott szolgáltatások jelentőségét, amelyek célja a megcélzott kedvezményezettek segítése abban, hogy felmérjék készségeiket és reális karrierterveket alakítsanak ki saját érdeklődésük és végzettségük alapján;

19.

üdvözli, hogy a nyomon követés szerepel a javasolt intézkedések között, ami a résztvevők nyomon követését jelenti az intézkedések végrehajtását követő hat hónap során;

20.

tudomásul veszi, hogy a kért támogatás nagy része vállalkozásalapításhoz nyújtott hozzájárulás (3 000 000 euró) és képzési intézkedések (2 960 000 euró) támogatására szolgál;

21.

megjegyzi, hogy a legmagasabb odaítélhető összeget, 15 000 eurót legfeljebb 200 kiválasztott munkavállaló és NEET-fiatal kapja meg saját vállalkozás létrehozásához való hozzájárulásként; hangsúlyozza, hogy ennek az intézkedésnek a célja a vállalkozókészség előmozdítása az életképes üzleti kezdeményezések finanszírozása révén, ennek pedig középtávon további munkahelyek teremtéséhez kell vezetnie; megjegyzi, hogy a legmagasabb odaítélhető összeg nyújtása külön feltételekhez és a támogatott induló vállalatok életképességéhez van kötve;

22.

hangsúlyozza a valódi hozzáadott érték fontosságát, és javasolja aktív munkaerő-piaci intézkedések felkínálását; megjegyzi, hogy a tervezett támogatások mintegy egyharmada anyagi támogatásokból, azaz passzív munkaerő-piaci intézkedésekből áll;

23.

megjegyzi, hogy a jelen kérelemben szereplő képzési intézkedések költségszintje Görögország korábbi kérelmeihez hasonló; rámutat, hogy ezek a költségek más tagállamok hasonló kérelmeiben eltérőek;

24.

kéri, hogy az Európai Szociális Alap (ESZA) új programozási időszakára tervezett ESZA-intézkedések egészítsék ki az EGAA-tervet, és könnyítsék meg a munkavállalók számára a jövőorientált és fenntartható gazdasági ágazatokba való visszailleszkedést; emlékeztet, hogy az EGAA-rendelet 7. cikkével összhangban az EGAA által támogatott, személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjának kialakítása során előre kell jelezni a jövőbeli munkaerő-piaci kilátásokat és a szükséges készségeket, és a csomagnak meg kell felelnie az erőforrás-hatékony gazdaság felé történő elmozdulásnak;

25.

üdvözli, hogy a javasolt intézkedésekhez való hozzáférés és azok végrehajtása tekintetében tiszteletben tartják az egyenlő bánásmód és a megkülönböztetésmentesség elvét;

26.

jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

27.

utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá ezt a határozatot, valamint gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

28.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és annak mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak.

12.8.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 294/57

—

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2014)0701 – C8–0247/2014),

—

tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) (EGAA-rendelet),

—

tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre (2) és különösen annak 12. cikkére,

—

tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra (3) (2013. december 2-i intézményközi megállapodás) és különösen annak 13. pontjára,

—

tekintettel a 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontjában említett háromoldalú egyeztetésre,

—

tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére,

—

tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság levelére,

—

tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0065/2014),

A.

mivel az Unió létrehozta a megfelelő jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott munkavállalóknak, és támogassa újbóli munkaerő-piaci beilleszkedésüket;

B.

mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi támogatásnak dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2013. december 2-i intézményközi megállapodást az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében;

C.

mivel az 1309/2013/EU rendelet (4) elfogadása tükrözi a Parlament és a Tanács között elért megállapodást, mely szerint újra bevezetik a válsághoz kapcsolódó igénybevétel kritériumát, 60 %-ra növelik a javasolt intézkedések becsült összköltségéhez nyújtott uniós pénzügyi hozzájárulást, az értékelésre és a jóváhagyásra rendelkezésre álló idő lerövidítése révén növelik az EGAA-kérelmek feldolgozásának hatékonyságát a Bizottságban, a Parlamentben és a Tanácsban, az önálló vállalkozók és a fiatalok bevonásával szélesítik a támogatásra jogosult intézkedések és kedvezményezettek körét, valamint támogatják az új vállalkozások létrehozását elősegítő kezdeményezéseket;

D.

mivel a 2013. július 1. és 2013. október 31. közötti referencia-időszakban az EU légi közlekedési piaci részesedésének csökkenése miatt az Air France-nál történt, 5 213 főt érintő elbocsátást követően Franciaország „EGF/2013/014 FR/Air France” hivatkozással kérelmet nyújtott be az EGAA-ból igénybe vehető pénzügyi hozzájárulás iránt, amelynek keretében várhatóan 3 886 fő fog részt venni az intézkedésekben;

E.

mivel a kérelem megfelel az EGAA-rendeletben meghatározott jogosultsági kritériumoknak;

1.

megjegyzi, hogy az EGAA-rendelet 2. cikkének a) pontjában foglalt feltételek teljesülnek, ezért egyetért a Bizottsággal abban, hogy Franciaország jogosult a rendelet értelmében nyújtandó pénzügyi hozzájárulásra;

2.

tudomásul veszi, hogy a francia hatóságok 2013. december 20-án benyújtották az EGAA-ból folyósítandó pénzügyi hozzájárulásra irányuló kérelmet, amelyet 2014. július 24-án további információkkal egészítettek ki, és hogy a Bizottság 2014. november 11-én értékelte a kérelmet;

3.

üdvözli, hogy a munkavállalók gyors támogatása érdekében a francia hatóságok a személyre szabott szolgáltatások végrehajtását már 2012. november 6-án, jóval a javasolt összehangolt csomagra vonatkozó EGAA-támogatás odaítéléséről szóló határozat, illetve még a kérelem benyújtása előtt megkezdték;

4.

úgy véli, hogy az Air France-nál végrehajtott elbocsátások a világkereskedelemben a globalizáció hatására bekövetkezett fő strukturális változásokhoz és az EU légi közlekedési piaci részesedésének csökkenéséhez, illetve konkrétan három nagy perzsa-öbölbeli vállalkozás látványos növekedéséhez kötődnek, amely trendet a globális pénzügyi és gazdasági válság tovább súlyosbított;

5.

rámutat, hogy az Air France-nél történt elbocsátások várhatóan negatív hatással lesznek az Île-de-France régióra, ahol az aulnay-i Peugeot Citroën Automobile (PSA) gyártelep 2014-es végleges bezárásával már amúgy is folynak a tömeges elbocsátások;

6.

megjegyzi, hogy a személyre szabott szolgáltatások társfinanszírozandó, összehangolt csomagja az alábbi intézkedéseket foglalja magában 3 886 elbocsátott munkavállaló visszailleszkedése érdekében: tanácsadás és pályaorientáció, képzés, hozzájárulás vállalkozások létrehozásához, rendszeres tájékoztatási és kommunikációs tevékenységek, átképzési segély és mobilitási támogatás;

7.

üdvözli, hogy 21 580 020 eurót átsorolási segélyre irányoznak elő, amelyet az átsorolási szabadság végéig fizetnek, és amely a munkavállalók legutolsó bruttó fizetésének 70 %-át fogja kitenni; felhívja a figyelmet arra, hogy az 1309/2013/EU rendelet az ilyen jellegű segélyeknek az egyes kérelmekre igénybe vett teljes EGAA-összegen belüli arányát 35 %-ra korlátozza, de hangsúlyozza, hogy Franciaország a kérelmekre 2013 végéig hatályos 546/2009/EK rendelet (5) értelmében nyújtotta be a kérelmet, amely jóval nagyvonalúbb volt az Alapok bizonyos célokra, például átszervezési támogatásra és vállalkozási támogatásra történő felhasználása tekintetében;

8.

ellenzi, hogy az EGAA-t az elbocsátások finanszírozására használják fel; hangoztatja, hogy az Alapot a munkavállalók munkaerő-piaci visszailleszkedésének előmozdítására kell fordítani;

9.

emlékeztet arra, hogy a finanszírozásnak a kedvezményezettek munkaerő-piaci visszailleszkedését kell szolgálnia, nem pedig azt, hogy elbocsátásukat követően fizetésüket helyettesítse; megállapítja, hogy e célra sokkal jobban megfelelnek a hatályos 1309/2013/EU rendelet rendelkezései;

10.

üdvözli, hogy a személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagja az intézkedésekkel megcélzott kedvezményezettek képviselőivel és a szociális partnerekkel egyeztetve készült el; képzés, tanácsadás, hozzájárulás vállalkozások létrehozásához, átképzési segély és mobilitási támogatás;

11.

emlékeztet annak fontosságára, hogy a munkavállalók munkavállalási esélyeit személyre szabott képzések és a szakmai karrierjük során megszerzett készségek és kompetenciák elismerése révén javítsák; elvárja, hogy az összehangolt csomag keretében biztosított képzést ne csak az elbocsátott munkavállalók szükségleteihez, hanem a tényleges üzleti környezethez is igazítsák hozzá;

12.

sajnálattal veszi tudomásul, hogy az elbocsátott munkavállalók többsége 55 és 64 év közötti; üdvözli, hogy a vállalkozások létrehozásához folyósított támogatáson belül differenciált intézkedések ösztönzik az 55 évnél idősebb munkavállalók alkalmazását;

13.

hangsúlyozza, hogy az EGAA-rendelet 6. cikkével összhangban biztosítani kell, hogy az EGAA segítse az elbocsátott egyéni munkavállalók újbóli stabil foglalkoztatását; hangsúlyozza továbbá, hogy az EGAA kizárólag olyan aktív munkaerő-piaci intézkedések társfinanszírozásában vehet részt, amelyek hozzájárulnak a tartós, hosszú távú foglalkoztatáshoz; megismétli, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem helyettesítheti sem azokat az intézkedéseket, amelyek meghozatala a vállalatok feladata a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében, sem a vállalatok vagy ágazatok szerkezetátalakítására irányuló intézkedéseket;

14.

rámutat, hogy az összehangolt, személyre szabott szolgáltatáscsomaghoz javasolt EGAA-hozzájárulásra irányuló kérelem nem tartalmaz információt a strukturális alapok által támogatott intézkedésekkel mutatott kiegészítő jelleget illetően, hanem az elbocsátó vállalattal kötött írásos megállapodásra hivatkozik, miszerint az az említett intézkedések végrehajtásához más uniós pénzügyi eszközökből nem vesz igénybe pénzügyi hozzájárulást; megismétli a Bizottsághoz intézett, arra irányuló felhívását, hogy az éves jelentések tartalmazzák a fenti adatok összehasonlító értékelését a jelenlegi szabályok teljes körű tiszteletben tartásának biztosítása érdekében, és hogy ne forduljanak elő átfedések az Unió által finanszírozott szolgáltatások között;

15.

jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

16.

utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá ezt a határozatot, és gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

17.

utasítja elnökét, hogy ezt az állásfoglalást a mellékletekkel együtt továbbítsa a Tanácsnak és a Bizottságnak.

12.8.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 294/60

—

tekintettel a Bizottság 2014. december 5-i, az Egységes Szanálási Testület elnökének, alelnökének és tagjainak kinevezéséről szóló javaslatára (C(2014)9456),

—

tekintettel a hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az Egységes Szanálási Mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Szanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. július 15-i 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 56. cikke (6) bekezdésének harmadik albekezdésére,

—

tekintettel eljárási szabályzatára,

—

tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0070/2014),

A.

mivel a 806/2014/EU rendelet 56. cikkének (4) bekezdése szerint az Egységes Szanálási Testület (a Testület) elnökét, alelnökét és a rendelet 43. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett testületi tagjait érdemeik, képességeik, a banki szakértelem, a pénzügyi kérdések ismerete, a pénzügyi felügyelet és szabályozás, valamint a bankok szanálása szempontjából releváns tapasztalataik alapján kell kinevezni;

B.

mivel a 806/2014/EU rendelet 56. cikkének (4) bekezdése szerint a Testületbe történő kinevezés során tiszteletben kell tartani a nemek arányának egyensúlyára, a szakmai tapasztalatokra és végzettségre vonatkozó elveket;

C.

mivel a 806/2014/EU rendelet 56. cikke (6) bekezdésének megfelelően a Bizottság 2014. november 19-én elfogadta a Testület elnöki és alelnöki tisztségére jelölt személyek szűkített listáját;

D.

mivel a 806/2014/EU rendelet 56. cikke (6) bekezdésének megfelelően a Bizottság 2014. december 1-jén elfogadta a rendelet 43. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett, testületi tagnak jelölt személyek szűkített listáját;

E.

mivel a 806/2014/EU rendelet 56. cikke (6) bekezdésének megfelelően a két szűkített listát megküldték a Parlamentnek;

F.