21.6.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 224/1

21.6.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 224/2

—

tekintettel a Bizottság, az Európai Tanács elnöke és a Parlament elnöke, valamint az aznap vallási vezetőkkel tartott magas szintű találkozó résztvevői által tett, 2014. június 10-i közös nyilatkozatra,

—

tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által tett, a hitelhagyás miatt Szudánban kimondott halálos ítéletről szóló 2014. május 15-i nyilatkozatra,

—

tekintettel az Emberi Jogok 1948-as Egyetemes Nyilatkozatára, valamint az ENSZ a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló nyilatkozatára,

—

tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

—

tekintettel az Emberi Jogok és a Népek Jogainak Afrikai Chartájára,

—

tekintettel a Cotonoui Megállapodás 2010-i, második felülvizsgálatára,

—

tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságáról szóló 2013-as uniós iránymutatásokra,

—

tekintettel Emberi Jogok és a Népek Jogainak Afrikai Chartája első, a nők jogairól szóló jegyzőkönyvére,

—

tekintettel az Emberi Jogok Arab Chartájára,

—

tekintettel a gyermekek jogaira,

—

tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel 2013 végén Mirjam Jahjá Ibráhímot (egy etiópiai keresztény anya és egy szudáni muzulmán apa leányát), aki keresztény neveltetést kapott, apai ági rokonai egy keresztény férfival történő házasságkötése miatt házasságtöréssel vádolták meg és feljelentették a hatóságoknál; mivel 2013. decemberében ehhez a vádhoz hozzáadták a hit megtagadásának vádját;

B.

mivel az elsőfokú bíróság 2014. május 12-én az akkor nyolc hónapos terhes Mirjam Jahjá Ibráhímot házasságtörés miatt száz korbácsütésre, valamint hitelhagyás miatt kötél általi halálra ítélte, de három napos határidőt adott számára a keresztény hit megtagadására; mivel a Mirjam Jahjá Ibráhímmal szembeni ítéletet az iszlám saría jog alapján szabták ki, amely 1983 óta van hatályban Szudánban, és amely a más hitre térést halálbüntetés terhe mellett tiltja; mivel 2014. május 15-én az ítéletet megerősítették, Mirjam Ibráhím ugyanis nem volt hajlandó áttérni az iszlám hitre;

C.

mivel 2014. május 27-én Mirjam Ibráhím a börtönben Maja nevű leánygyermeknek adott életet; mivel Mirjam Ibráhím lábait állítólag szülés közben kötelek és láncok tartották fogva, ezzel súlyos veszélybe sodorva mind az anyát, mind pedig gyermekét; mivel ez kimeríti a nők és a gyermekek jogainak súlyos megsértését;

D.

mivel 2014. május 5-én Mirjam Ibráhím ügyét sikerült a fellebbviteli bíróság elé utalni;

E.

mivel a fellebbviteli bíróság Mirjam Ibráhímot mindkét vád tekintetében ártatlannak találta, és ezután 2014. június 23-án szabadlábra helyezték a nők számára Omdurmanban fenntartott börtönből, de mivel Kartúmban a repülőtéren – amikor a család az Egyesült Államokba készült utazni – ismét letartóztatták azzal az állítólagos váddal, hogy Dél-Szudán kartúmi követsége által kiállított hamis útiokmányokkal kísérelte meg elhagyni az országot;

F.

mivel Mirjam Ibráhímot 2014. június 26-án ismét szabadlábra helyezték és az Egyesült Államok nagykövetségére menekült, és mivel jelenleg folynak a tárgyalások annak érdekében, hogy elhagyhassa Szudánt, ahol szélsőséges muzulmánok halálos fenyegetésének van kitéve;

G.

mivel a gondolat, a vallás és a meggyőződés szabadsága egyetemes emberi jog, amelyet mindenhol és mindenki esetében meg kell védeni; mivel Szudán ratifikálta az ENSZ és az Afrika Unió e téren kötött megállapodásait, és ennélfogva az ország nemzetközi kötelezettsége a vallás és a meggyőződés szabadságának védelme és előmozdítása, és e szabadság magában foglalja azt a jogot is, hogy bárki szabad akaratából felveheti, megváltoztathatja vagy elhagyhatja vallását vagy meggyőződését;

H.

mivel a Szudáni Köztársaság által ratifikált, az emberek és népek jogairól szóló Afrikai Charta magában foglalja az élethez való jogot, valamint a kínzás és a kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetés és bánásmód tilalmát, de mivel Szudánban számos büntetendő cselekmény esetében továbbra is alkalmazzák a halálbüntetést, a korbácsolást, a csonkítást és a testi fenyítés egyéb formáit;

I.

mivel a szudáni hatóságok aránytalan szigorral ítélnek el nőket és lányokat, homályosan meghatározott bűncselekményként tüntetve fel magánéletükre tartozó, személyes döntéseiket, amelyeket eleve sohasem szabadna bűncselekményeknek minősíteni, és mivel a nőket aránytalanul kegyetlen büntetésekkel, többek között korbácsolással büntetik, megsértve a méltósághoz, a magánélet szabadságához és az egyenlőséghez való jogaikat;

J.

mivel Szudán csatlakozott az Emberi Jogok Arab Chartájához, amelynek 27. cikke úgy rendelkezik, hogy bármely vallású embernek joga van hitét gyakorolni;

K.

mivel a Szudáni Köztársaság számára kötelező erejű a Cotonoui Megállapodás (1) emberi jogi záradéka és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (2);

L.

mivel – jóllehet Omár al-Basír elnök 2014. januárjában bejelentette nemzeti párbeszéd indításának szándékát – Mirjam Ibráhím fogva tartása és a vele szemben alkalmazott embertelen bánásmód rendkívül jellemző és aggasztó példája a szudáni hatóságok kisebbségekkel, diáktüntetőkkel, újságírókkal, a politikai ellenzék tagjaival és jogvédő – különösen a nők jogainak előmozdításáért és a fiatalok önállóságáért küzdő – szervezetekkel szembeni elnyomó fellépésének;

1.

elítéli Mirjam Ibráhím indokolatlan fogva tartását; felhívja Szudán kormányát, hogy helyezzen hatályon kívül a nemi vagy vallási alapon hátrányosan megkülönböztető minden jogszabályt, valamint védje meg a kisebbségi csoportok vallási identitását;

2.

hangsúlyozza, hogy megalázó és embertelen egy terhes nőt fogságban tartani és arra kényszeríteni, hogy leláncolt állapotban szülje meg gyermekét; felhívja a szudáni hatóságokat annak biztosítására, hogy minden bebörtönzött terhes nő és a börtönben szülő minden nő részesüljön az anyák és az újszülöttek egészségének megóvásához szükséges megfelelő ellátásban;

3.

ismételten leszögezi, hogy a gondolat, a vallás és a meggyőződés szabadsága egyetemes emberi jog, amelyet mindenhol és mindenki esetében meg kell védeni; határozottan elítéli az erőszak és a megfélemlítés minden formáját, amely korlátozza azt a jogot, hogy bárki szabad akaratából megválaszthatja vagy megváltoztathatja vallását, illetve vallás nélkül élhet, ideértve a fenyegetést, a fizikai erő vagy büntetések alkalmazását azzal a céllal, hogy hívőket vallásuk megtagadására vagy más vallásra való áttérésre, nem hívőket pedig valamely vallás felvételére kényszerítsenek; hangsúlyozza, hogy a házasságtörés és a hit megtagadása olyan tettek, amelyeket egyáltalán nem szabad bűncselekményeknek tekintetni;

4.

emlékeztet arra, hogy Szudán ratifikálta az ENSZ és az Afrika Unió vonatkozó egyezményeit, ennélfogva az ország nemzetközi kötelezettsége a vallás és a meggyőződés szabadságának védelme és előmozdítása, és e szabadság magában foglalja azt a jogot is, hogy bárki szabad akaratából felveheti, megváltoztathatja vagy elhagyhatja vallását vagy meggyőződését;

5.

kéri a szudáni kormányt, hogy – az egyetemes emberi jogokkal összhangban – helyezzen kívül minden olyan jogi rendelkezést, amely büntet vagy hátrányosan megkülönböztet személyeket vallásos meggyőződésük miatt, illetve azért, mert megváltoztatják vallásukat vagy meggyőződésüket, vagy másokat vallásuk vagy meggyőződésük megváltoztatására buzdítanak, különösen azokban az esetekben, amikor a hitelhagyás, a máshitűség vagy az áttérés halálbüntetéssel büntetendő;

6.

hangsúlyozza, hogy az ilyen törvények ellentétben állnak Szudán 2005-ös ideiglenes alkotmányával, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával, ezért nyomatékosan kéri Szudánt, hogy ratifikálja a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának a halálbüntetés eltörlését szorgalmazó, második fakultatív jegyzőkönyvét (3);

7.

felszólítja Szudánt, hogy a halálbüntetés és a testi fenyítés valamennyi formájának megszüntetése érdekében azonnal hirdessen moratóriumot a kivégzésekre vonatkozóan;

8.

aggodalommal állapítja meg, hogy Szudánban folyamatosan és gyakran megsértik a nők jogait, nevezetesen a szudáni büntető törvénykönyv 152. cikkét; sürgeti a szudáni hatóságokat, hogy késedelem nélkül írják alá és ratifikálják a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának tilalmáról szóló egyezményt;

9.

aggodalommal állapítja meg, hogy továbbra is rendkívül gyakori és súlyos probléma Szudánban, hogy az emberi jogi jogsértések megtorlatlanul maradnak, ahogyan ez a darfúri konfliktus esetében is történt, amelynek kapcsán a hatóságok nem folytattak vizsgálatot az elkövetett súlyos bűncselekmények, köztük szexuális erőszakcselekmények ügyében; felszólítja a szudáni kormányt, hogy folytasson vizsgálatot és indítson eljárást az emberi jogi visszaélések, köztük gyilkosságok, foglyok kínzása és a velük való embertelen bánásmód, a nemi erőszak és más szexuális erőszakcselekmények elkövetőivel szemben;

10.

ismételten hangsúlyozza, hogy ragaszkodik egyrészt a vallás és a meggyőződés, másrészt pedig az állam szigorú elválasztásától, ami azt jelenti, hogy ki kell zárni a kormányzati tevékenységekbe való vallási beavatkozást, illetve biztosítani kell a valláson és a meggyőződésen alapuló megkülönböztetés tilalmát;

11.

felszólítja a szudáni kormányt, hogy csatlakozzon az emberek és népek jogairól szóló Afrikai Chartának az afrikai nők jogairól szóló jegyzőkönyvéhez, valamint az Afrikai Unió Bíróságának jegyzőkönyvéhez, amelyeket a mozambiki Maputo-ban fogadtak el 2003. július 11-én;

12.

felszólítja a szudáni kormányt, hogy a nemzetközi közösség támogatásával kezdjen sürgős jogi reformba az alapvető emberi jogok és szabadságok védelme, illetve valamennyi egyén emberi jogainak megóvása érdekében, továbbá orvosolja a – különösen a nőkkel, a kisebbségekkel és a hátrányos helyzetű csoportokkal szemben érvényesülő – diszkriminációt;

13.

támogatásáról biztosítja a szudáni helyzet befogadó jellegű, tárgyaláson alapuló megoldására irányuló erőfeszítéseket, valamint támogatja a civil társadalom és az ellenzéki pártok által a békefolyamat előmozdítása érdekében tett erőfeszítéseket;

14.

felszólítja az EU-t, hogy játsszon vezető szerepet annak érdekében, hogy az Emberi Jogi Tanács soron következő, 2014. szeptemberi ülésén szülessen olyan erőteljes határozat Szudánról, amely megfelelő választ ad az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog Szudánban tapasztalható, rendkívül gyakori megsértésére;

15.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, Szudán kormányának, az Afrikai Uniónak, az ENSZ főtitkárának, valamint az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés és a Pánafrikai Parlament (PAP) társelnökeinek.

21.6.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 224/5

—

tekintettel az Egyiptomról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az egyiptomi helyzetről szóló 2014. február 6-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel az uniós külpolitika digitális szabadságra vonatkozó stratégiájáról szóló, 2012. december 11-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel „A sajtó és a média szabadsága a világban” című, 2013. június 13-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel az „Európai szomszédságpolitika: a partnerség erősítése felé – Az Európai Parlament álláspontja a 2012. évi eredményjelentésekről” című, 2013. október 23-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel a véleménynyilvánításnak az interneten és egyéb környezetben való szabadságáról szóló, 2014. május 12-i uniós iránymutatásokra,

—

tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokra,

—

tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/a Bizottság alelnökének, Catherine Ashtonnak az Egyiptomról tett nyilatkozataira, és különösen a Külügyek Tanácsának 2014. június 23-i ülését követő megjegyzéseire az al-Dzsazíra újságírói elleni ítéletekre és a több mint 180 személy elleni minyai halálos ítéletre vonatkozóan;

—

tekintettel az uniós választási megfigyelő misszió 2014. május 29-i előzetes nyilatkozatára az egyiptomi elnökválasztást követően;

—

tekintettel az egyiptomi elnökválasztást megfigyelő uniós választási misszió európai parlamenti küldöttsége vezetőjének 2014. május 29-i nyilatkozatára,

—

tekintettel Ban Ki Mun, az ENSZ főtitkára és Navi Pillay, az ENSZ emberi jogi főbiztosa 2014. június 23-i nyilatkozataira a számos újságíró elleni börtönbüntetésről és a Muzulmán Testvériség számos tagja és támogatója elleni halálbüntetés megerősítéséről,

—

tekintettel az EU és Egyiptom közötti, 2001. évi társulási megállapodásra, amely 2004-ben lépett hatályba, és amelyet a 2007. évi cselekvési terv megerősített, továbbá az ennek végrehajtása terén tett előrelépésről szóló 2013. március 20-i bizottsági jelentésre,

—

tekintettel a 2014. január 14–15-i népszavazással elfogadott egyiptomi alkotmányra, különösen annak 65., 70., 73., 75. és 155. cikkére,

—

tekintettel a nyilvános gyülekezéshez, felvonuláshoz és békés tüntetéshez fűződő jogról szóló, 2013. november 24-i 107. számú törvényre,

—

tekintettel az 1966-os Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, amelynek Egyiptom részes fele,

—

tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

—

tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel a véleménynyilvánítás és gyülekezés szabadsága egy demokratikus és pluralista társadalom elengedhetetlen feltételei; mivel a sajtó és a média szabadsága alapvető elemek a demokráciában és a nyitott társadalomban; mivel a 2014-ben elfogadott egyiptomi alkotmány alapvető szabadságokat rögzít, köztük a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságát;

B.

mivel Egyiptomban továbbra is gyakori az alapvető szabadságjogok és az emberi jogok megsértése – többek között a politikai ellenfelek, békés tüntetők, újságírók, bloggerek, szakszervezeti képviselők, civil társadalmi aktivisták és kisebbségek elleni erőszak, felbujtás, gyűlöletbeszéd, zaklatás, megfélemlítés és cenzúra az állami hatóságok, a biztonsági erők és szolgálatok, valamint más csoportok részéről; mivel az egyesülés, a gyülekezés és a véleménynyilvánítás szabadsága különösen aggodalmas területek 2013 júliusa óta; mivel a Freedom House által kiadott, „Szabadság a világban” című 2014. évi jelentés „nem szabad” minősítéssel jellemzi Egyiptomot;

C.

mivel a sajtó-, média- és a digitális szabadság ismétlődően és egyre növekvő mértékben volt az egyiptomi kormány támadásának kitéve; mivel újságírókat és hírszerkesztőségeket, a közösségi médiát és az internetet támadások érték vagy cenzúrázták őket; mivel az egyiptomi média szélsőségesen polarizálódott a Murszi elnököt támogató és ellenző csoportokra, ami megerősíti az egyiptomi társadalom polarizációját; mivel a Riporterek Határok nélkül szerint legalább 65 újságírót tartóztattak le, és 17-et még mindig fogva tartanak; mivel legalább hat újságírót gyilkoltak meg Egyiptomban 2013 júliusa óta;

D.

mivel 2014. június 23-án egyiptomi és külföldi újságírók, köztük az al-Dzsazíra három újságírója – az ausztrál Peter Greste, a kanadai-egyiptomi Mohamed Fahmy és az egyiptomi Baher Mohamed – és távollétében a holland Rena Netjes 7 és 10 év közötti börtönbüntetésben részesült; mivel „a hírek meghamisításával” és egy terrorista sejthez való tartozással vagy azok támogatásával vádolták őket; mivel újságírókat tartanak elzárva, bűnözőnek vagy „terroristának” minősítve pusztán azért, mert a munkájukat végezték; mivel Rena Netjest hamisan vádolták meg azzal, hogy az al-Dzsazírának dolgozik;

E.

mivel számos szemtanú beszámolója szerint különféle szabálytalanságok és az alkalmatlanság példái voltak tapasztalhatók a tárgyalásaik alatt; mivel nemzetközi megfigyelők, köztük néhány uniós tagállam nagykövetségei is részt vettek ezeken a tárgyalásokon; mivel Navi Pillay, az ENSZ emberi jogi főbiztosa úgy kifogásolta ezeket a jogi eljárásokat, mint amelyek „bővelkednek eljárási szabálytalanságokban, és megsértik a nemzetközi emberi jogi jogszabályokat”; mivel Abdel-Fattah Kalil asz-Szíszi, az egyiptomi elnök a közelmúltban elismerte, hogy negatív következményei voltak ezeknek az ítéleteknek, és úgy nyilatkozott, hogy jobban szerette volna, ha a vádlottakat a letartóztatásuk után azonnal kitoloncolták volna a tárgyalás helyett; mivel az ezen ítéletek elleni fellebbezés folyamata hónapokat vehet igénybe;

F.

mivel több ezer tüntetőt és a meggyőződése miatt fogvatartott személyt tartanak elzárva Egyiptomban, mióta az egyiptomi hadsereg átvette a hatalmat 2013 júliusában; mivel asz-Szíszi elnök 2014 májusi megválasztása óta is folytatódnak a letartóztatások és az önkéntes fogva tartás esetei; mivel 2014. június 11-én a 2011. évi forradalomban vezető szerepet betöltő prominens aktivistát, Aláa Abdelfattáh-t és másokat 15 évi börtönbüntetésre ítélt a bíróság a nyilvános gyülekezéshez, felvonuláshoz és békés tüntetéshez fűződő jogról szóló, 2013. évi 107. számú törvény megsértése miatt; mivel más prominens aktivisták, köztük Mohamed Ádil, Ahmed Dúma, Mahienour El-Massry és Ahmed Máher, valamint vezető női jogi jogvédők, mint Yara Sallam és Sana Seif továbbra is letartóztatás alatt állnak; mivel 2014. április 28-án a sürgős ügyek kairói bírósága kimondta az Április 6. ifjúsági mozgalom betiltását;

G.

mivel kormánytisztviselők elismerték, hogy a hatóságok legalább 16 000 személyt, köztük 1 000 újságírót tartanak fogva 2014 januárja óta, és hogy a fogvatartottak közül sokakat azért tartóztattak le, mert a gyülekezés, az egyesülés vagy a véleménynyilvánítás szabadságát gyakorolták, vagy a Muzulmán Testvériséghez fűződő állítólagos kötelékeik miatt; mivel a tüntetések és az összecsapások alatt több száz diákot is letartóztattak;

H.

mivel becslések szerint 1 400 tüntető halt meg a biztonsági erők által alkalmazott mértéktelen és önkényes erőszak következtében 2013 júliusa óta; mivel egyetlen biztonsági tisztviselőt sem vontak felelősségre az ilyen tettekért vagy a tüntetők ellen elkövetett más visszaélésekért az elmúlt év során; mivel az általános vélekedés szerint a 2013 decemberében felállított tényfeltáró bizottságnak mindeddig nem sikerült alapos, hiteles és elfogulatlan vizsgálatot lefolytatnia a 2013 júliusa óta zajló erőszakos eseményekről;

I.

mivel az egyiptomi alkotmány 65. cikke kimondja a gondolat és a vélemény szabadságának biztosítását, és hogy mindenkinek joga van szóban, írásban, képi formában, vagy bármely más kifejezési eszköz és kiadvány útján kifejeznie a véleményét; mivel a 2014. májusi egyiptomi elnökválasztást megfigyelő uniós választási misszió előzetes nyilatkozatában kijelentette, hogy bár az új alkotmány alapvető jogok széles választékát írja elő, e jogok tiszteletben tartása nem felel meg az alkotmányos alapelveknek, és hogy az újságírók öncenzúrájához vezető, a korlátozott véleménynyilvánítás általános környezete figyelhető meg az országban;

J.

mivel az egyiptomi alkotmány 73. cikke előírja, hogy a polgároknak joguk van nyilvános találkozók, menetek, demonstrációk és minden formájú, fegyvert egyáltalán nem használó békés tüntetések szervezéséhez a törvény által szabályozott bejelentés benyújtása után, és hogy a békés és magánjellegű gyülekezéshez való jog előzetes bejelentés nélkül is biztosítva van, ahol a biztonsági erők nem vehetnek részt ezeken a találkozókon, nem figyelhetik meg, illetve nem hallgathatják le azokat; mivel a nyilvános gyülekezéshez, felvonuláshoz és békés tüntetéshez fűződő jogról szóló, 2013. évi 107. számú törvény, amely korlátozza a nyilvános gyűléseket és demonstrációkat, illetve lehetővé teszi a biztonsági erők számára a túlzott erő alkalmazását a tüntetők ellen, komoly fenyegetést képvisel a gyülekezési szabadság ellen;

K.

mivel az elmúlt hónapokban békés tüntetéseket oszlattak fel, és számos tiltakozót tartóztattak le és vettek őrizetbe a gyülekezési törvény értelmében; mivel 2014. június 21-én a rendőrség feloszlatott egy békés menetet Heliopolisban, amely a gyülekezési törvény visszavonását és az annak alapján fogva tartottak szabadon engedését követelte, és több mint 50 embert tartóztatott le ugyanazon a napon ehhez az eseményhez kapcsolódóan; mivel e letartóztatottak közül több mint 20 személyt még mindig fogva tartanak, és tárgyalás folyik ellenük;

L.

mivel az egyiptomi alkotmány 75. cikke kimondja, hogy valamennyi polgárnak joga van demokratikus alapú nem kormányzati szervezetek és alapítványok létrehozásához; mivel az egyiptomi civil társadalmi szervezetek a közelmúltban komoly aggodalmukat fejezték ki a nem kormányzati szervezetekről szóló törvény legújabb tervezetével kapcsolatban, amely teljes ellenőrzés alatt tartaná a civil csoportokat, illetve biztonsági és adminisztratív testületek alá rendelné őket, emellett elítélné az emberi jogi jogvédőket;

M.

mivel 2013 szeptemberében az egyiptomi átmeneti hatóságok betiltották a Muzulmán Testvériséget, bebörtönözték vezetőit, lefoglalták vagyonát, elnémították médiacsatornáit, és büntethetővé tették a mozgalomban való tagságot; mivel 2014. június 21-én egy egyiptomi bíróság megerősítette a Muzulmán Testvériség egy korábbi tömeges tárgyaláson elítélt 183 tagja és támogatója elleni halálbüntetést; mivel ezek az ítéletek egy sor olyan jogi és bírósági eljárás részét képezik, amelyek bővelkednek eljárási szabálytalanságokban, és megsértik a nemzetközi emberi jogi jogszabályokat;

N.

mivel a közelmúlt bírósági gyakorlata komoly kétségeket vet fel az igazságszolgáltatási rendszer függetlensége és az elszámoltathatóság biztosítására való képessége kapcsán; mivel ezek a halálbüntetéssel járó ítéletek alááshatják Egyiptom hosszú távú stabilitására való kilátásokat;

O.

mivel az egyiptomi alkotmány 155. cikke kimondja, hogy a kormánnyal történő konzultáció után a köztársasági elnök kegyelemben részesíthet elítélteket, vagy csökkentheti a büntetésüket;

P.

mivel a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok, valamint a társadalmi igazságosság és a polgárok magasabb életszínvonala a nyitott, stabil, demokratikus, szabad és virágzó egyiptomi társadalom felé vezető átmenet létfontosságú szempontjai; mivel a független szakszervezeteknek és a civil társadalmi szervezeteknek döntő szerepük van ebben a folyamatban, a szabad média pedig minden demokráciában a társadalom meghatározó eleme; mivel az egyiptomi nők továbbra is különösen veszélyeztetett helyzetben vannak az országban zajló politikai és társadalmi átmenet jelenlegi időszakában;

Q.

mivel az átdolgozott európai szomszédságpolitikája és különösen a „többért többet” megközelítés alapján az EU Egyiptommal szembeni szerepvállalásának ösztönzőkön kell alapulnia, következésképpen az országnak a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és a nemek közötti egyenlőség terén elért eredményeitől kell függenie;

1.

határozottan elítélését fejezi ki és felszólít arra, hogy azonnal szüntessék meg a politikai ellenfelek, tüntetők, újságírók, bloggerek, szakszervezeti képviselők, nőjogi aktivisták, civil társadalmi szereplők és kisebbségek elleni erőszakot, felbujtást, gyűlöletbeszédet, zaklatást, megfélemlítést és cenzúrát az állami hatóságok, a biztonsági erők és szolgálatok, valamint más csoportok részéről; felszólítja az egyiptomi hatóságokat, hogy politikai nézetekre és hovatartozásra vagy vallásra tekintet nélkül minden polgár számára garantálják a biztonságot, továbbá garantálják, hogy a gyülekezés, az egyesülés, a véleménynyilvánítás, valamint a sajtó szabadságát önkényes korlátozások és cenzúra nélkül lehessen gyakorolni az országban; felszólítja az egyiptomi hatóságokat, hogy kötelezzék el magukat a párbeszéd és az erőszakmentesség, valamint az inkluzív kormányzás mellett;

2.

rendkívül aggasztónak talál egy sor közelmúltbeli egyiptomi bírósági ítéletet, többek között a 2014. június 23-án az al-Dzsazíra három újságíróját és távollétében 11 más vádlottat hosszú börtönbüntetéssel sújtó ítéletet, valamint a 183 személy ellen hozott halálos ítélet megerősítését;

3.

riasztónak tartja az egyiptomi médiával és civil társadalommal szembeni egyre szigorúbb fellépést és fizikai támadásokat, miközben akadályozzák a szabad működésre való képességüket; elítéli, hogy nemzeti és nemzetközi újságírókat és civil társadalmi szereplőket, többek között bloggereket zaklatnak, tartanak fogva és állítanak bíróság elé, csupán mert a munkájukat végzik; ismételten kéri a biztonsági erők és állami hatóságok elleni aránytalan erőszak használatának vagy az általuk történő önkényes letartóztatások eseteinek azonnali, független, komoly és pártatlan kivizsgálását, és a felelősök elszámoltatását;

4.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a média és az internet cenzúra alatt áll, és korlátozott a hozzáférés egyes blogokhoz és közösségi hálókhoz; elítéli a számos újság és audiovizuális médiaorgánum által elszenvedett zaklatást;

5.

felszólítja az egyiptomi hatóságokat, hogy azonnal és feltétel nélkül bocsássák szabadon a gyülekezési, egyesülési és véleménynyilvánítási szabadságukhoz való joguk gyakorlásáért bebörtönzötteket és/vagy elítélteket, valamint az emberijog-védőket; felhívja az egyiptomi bíróságot annak biztosítására, hogy az ország valamennyi bírósági eljárása megfeleljen a szabad és tisztességes bírósági eljárás követelményeinek, továbbá biztosítsák a vádlottak jogainak tiszteletben tartását; felszólítja az egyiptomi hatóságokat, hogy rendeljék el valamennyi állítólagos bántalmazás alapos, független és pártatlan vizsgálatát, és biztosítsák valamennyi fogvatartott számára az esetleg szükséges orvosi ellátáshoz való hozzáférést;

6.

hangsúlyozza, hogy Egyiptom terrorizmusellenes törvényeit arra is felhasználták, hogy számos bírósági perben elítéljék a vádlottakat; sürgeti az elnököt, hogy haladéktalanul cselekedjen, többek között a kegyelem megadására vonatkozó alkotmányos joga révén, annak biztosítása érdekében, hogy ne hajtsanak végre halálos ítéletet és Egyiptomban senkit ne tartsanak fogva olyan bírósági eljárás során hozott ítélet alapján, amely nem felel meg a fent említett követelményeknek; felszólítja a hatóságokat, hogy haladéktalanul vezessék be a halálbüntetés végrehajtására vonatkozó moratóriumot, mint az eltörlés első lépését;

7.

felhívja az illetékes egyiptomi hatóságokat, hogy vonják vissza vagy módosítsák a gyülekezési törvényt, és az egyiptomi alkotmány 65., 73. és 75. cikkével, nemzetközi normákkal és az ország nemzetközi kötelezettségeivel összhangban vizsgálják felül a Szociális Szolidaritási Minisztérium által benyújtott, a nem kormányzati szervezetekre vonatkozó törvényjavaslatot, továbbá biztosítsák, hogy az ország valamennyi jelenlegi és jövőbeli jogszabálya megfeleljen az alkotmánynak, valamint ezeknek a normáknak és kötelezettségeknek;

8.

emlékeztet arra, hogy az újonnan elfogadott egyiptomi alkotmány megnyitotta az utat egy olyan ország felépítése felé, amely tiszteletben tartja a szabadságot és a demokráciát, és életformává alakítja a jogokat és a jogérvényesülést; emlékezteti az egyiptomi kormányt, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága, a sajtószabadság, a digitális szabadság, valamint a békés tüntetéseken való részvétel joga alapvető emberi jogok egy demokráciában, ahogyan ezt az új egyiptomi alkotmány is elismeri;

9.

emlékezteti az illetékes egyiptomi hatóságokat nemzeti és nemzetközi kötelezettségeikre, és felhívja asz-Szíszi elnököt és az egyiptomi kormányt, hogy biztosítsanak prioritást az emberi jogok védelmének és előmozdításának, és biztosítsák az emberi jogok megsértéseinek elszámoltathatóságát;

10.

sürgeti az illetékes egyiptomi hatóságokat, hogy váltsanak irányt és tegyenek konkrét lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy az új alkotmány alapvető jogokra és szabadságokra – többek között a véleménynyilvánítás és gyülekezés szabadságára – vonatkozó rendelkezéseit teljes körűen végrehajtsák, megmutatva, hogy tiszteletben tartják az emberi jogokat és a jogállamiságot, kezdve a lelkiismereti okokból fogva tartottak azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátásával;

11.

hangsúlyozza a hatalmi ágak szétválasztásának, mint a demokrácia alapelvének fontosságát, valamint azt, hogy az igazságszolgáltatást nem lehet a politikai üldöztetés és elnyomás eszközeként használni, és javasolja az igazságügyi hatóságokról szóló törvény reformját a hatalmi ágak valódi szétválasztásának biztosítása érdekében, ami független és pártatlan igazságszolgáltatást eredményezne;

12.

ösztönzi a kairói uniós képviselet képviselőit, illetve az uniós tagállamok kairói nagykövetségeit, hogy vegyenek részt egyiptomi és külföldi újságírók, bloggerek, szakszervezeti képviselők és civil társadalmi aktivisták politikai szempontból érzékeny bírósági tárgyalásain;

13.

sajnálattal veszi tudomásul, hogy a szexuális zaklatásról szóló új törvény ellenére a nők elleni erőszak súlyosbodott, különösen a közszférában, és a tiltakozások során több tucat erőszakos közösüléssel és szexuális erőszakkal kapcsolatos eset történik; sürgeti az egyiptomi hatóságokat, hogy szüntessék be az LMBT személyek szexuális irányultságuk kifejezése és gyülekezési joguk gyakorlása miatti, a „kicsapongásról szóló törvény” alapján történő kriminalizálását, és bocsássák szabadon valamennyi, e törvény alapján letartóztatott és bebörtönzött LMBT személyt; sürgeti az egyiptomi kormányt, hogy fogadjon el a nőkkel és az LMBT személyekkel szembeni erőszak elleni küzdelemre, illetve a megkülönböztetés valamennyi formájának megszüntetésére irányuló nemzeti stratégiákat, biztosítva, hogy az egész folyamat során hatékony konzultációt folytassanak a nők és az LMBT személyek jogait képviselő csoportokkal és egyéb civil társadalmi szervezetekkel, és bevonják őket ebbe a folyamatba;

14.

ismételten megerősíti, hogy a sajtó- és médiaszabadság a demokrácia és a nyitott társadalom fontos elemei, és mint ilyenek az Egyiptomra vonatkozó uniós fellépés súlypontjait kell képezniük, egy szélesebb körű, koherens uniós stratégia részeként, amelynek az egyiptomiak jogainak, szabadságainak és lehetőségeinek javítására kell összpontosítani, miközben az EU fejleszti az országgal fenntartott kapcsolatait;

15.

ismét kifejezi határozott szolidaritását az egyiptomi néppel az ország problematikus átmenetének jelenlegi időszakában; kéri, hogy a tagállamok alakítsanak ki egy Egyiptomra vonatkozó közös stratégiát; ismét arra sürgeti az Uniót, az alelnököt/főképviselőt és a Bizottságot, hogy az Egyiptommal fenntartott kétoldalú kapcsolatait és az ország számára nyújtott pénzügyi támogatást illetően vegye figyelembe a feltételesség elvét („többet többért”), valamint azt is, hogy Egyiptom komoly gazdasági kihívásokkal küzd; e tekintetben ismét felhív világos és közös megegyezésen alapuló mutatók kidolgozására; megerősíti elkötelezettségét amellett, hogy segítséget nyújt az egyiptomi népnek a demokratikus átmenethez és a gazdasági reformokhoz vezető folyamatban;

16.

kéri az alelnök/főképviselőt, hogy tegye világossá a Külügyek Tanácsának az Egyiptomnak nyújtott uniós támogatás felülvizsgálatára vonatkozó döntése nyomán tett konkrét válaszintézkedéseket; kéri különösen a következők állapotának tisztázását: i) a tervezett igazságügyi reformprogram; ii) az uniós költségvetésből támogatott programok; iii) a kereskedelmi és hazai növelési program; valamint iv) Egyiptom részvétele az EU regionális programjaiban, például az Euromed Police ás az Euromed Justice programokban;

17.

felszólít a polgárokkal szembeni kémkedésre és az ő elnyomásukra használható beavatkozási és megfigyelési technológiák Egyiptomba való exportjának az EU egészére vonatkozó betiltására, továbbá a Wassenaari Megállapodással összhangban az olyan biztonsági eszközök kivitelének, illetve az olyan katonai támogatás tilalmára, amelyek a békés tüntetők elfojtására alkalmazhatók;

18.

ösztönzi az alelnök/főképviselőt, hogy szerezze meg az EU támogatását amellett, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának következő ülésén elfogadjanak egy állásfoglalást az egyiptomi helyzetről, amely többek között nemzetközi vizsgálatot kezdeményezne a tüntetők megölése ügyében és az biztonsági erők által az elmúlt év során elkövetett állítólagos kínzásokkal és bántalmazásokkal kapcsolatban;

19.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Egyiptomi Arab Köztársaság elnökének és ideiglenes kormányának.

21.6.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 224/10

—

tekintettel Nigériáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen 2013. július 4-i (1) és 2012. március 15-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel Catherine Ashton, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője Nigériáról szóló nyilatkozataira, különösen 2014. június 26-i és 2014. április 15-i nyilatkozatára,

—

tekintettel a Nigériában elkövetett emberrablásokról szóló, 2014. május 12-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel az EKSZ szóvivőjének Nigériáról szóló 2014. június 26-i nyilatkozatára,

—

tekintettel a Tanács határozatára, miszerint a Boko Haramot felveszi a terrorista szervezetek uniós jegyzékébe, amely 2014. május 29-én lépett hatályba,

—

tekintett az ENSZ-főtitkár szóvivőjének 2014. június 30-i nyilatkozatára,

—

tekintettel az ENSZ főtitkárának a gyermekekről és fegyveres konfliktusokról szóló, 2014. július 1-jei jelentésére,

—

tekintettel az ENSZ főtitkárának az afrikai gyermekek napja alkalmából rendezett vitafórumhoz intézett, 2014. június 17-i üzenetére,

—

tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróságnak a 2013. évi előzetes vizsgálati tevékenységekről szó jelentésére,

—

tekintettel a polgári és politikai jogok 1966. évi nemzetközi egyezségokmányára, amelyet Nigéria 1993. október 29-én ratifikált,

—

tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló 1979. évi ENSZ-egyezményre,

—

tekintettel az ENSZ 1981-ben elfogadott, a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló nyilatkozatára,

—

tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak 1981. évi afrikai chartájára, amelyet Nigéria 1983. június 22-én ratifikált,

—

tekintettel a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó Cotonou-i Megállapodás második felülvizsgálatára, amelyet Nigéria 2010. szeptember 27-én ratifikált,

—

tekintettel a Nigériai Szövetségi Köztársaság alkotmányára és különösen annak a vallásszabadság védelméről szóló, „A gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadság” című IV. fejezetben található rendelkezéseire,

—

tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel a Boko Haram egyre nagyobb fenyegetést jelent Nigéria, Nyugat-Afrika és a Száhil öv stabilitására nézve, mivel az iszlámista dzsihádista szélsőséges szervezetek által szított erőszak több ezer halálesetet okozott az elmúlt tíz évben; mivel ez a szervezet különbségtétel nélkül támad keresztényeket, mérsékelt muszlimokat, a kormányzati alkalmazottakat és intézményeket, illetve valójában mindenkit, aki nem osztja dogmatikus, szélsőséges nézeteit;

B.

mivel 2014. április 14-éről15-ére virradó éjszaka a Boko Haram 276 diáklányt rabolt el a Borno állambeli Chibok város állami középiskolájából; mivel több mint 200 diáklány továbbra sem került elő; mivel jelentések készültek arról, hogy a nigériai biztonsági erők nem reagáltak az előzetes figyelmeztetésekre; mivel a chiboki támadást követően további diákokat raboltak el,

C.

mivel az elrabolt lányokat súlyosan megfenyegették – nemi erőszakkal, rabszolgasággal és kényszerházassággal,

D.

mivel ezek az emberrablások nagy visszhangot keltettek a nigériai civil társadalomban és világszerte, melynek során követelték, hogy a nigériai kormány tegyen hathatós lépéseket „lányaink visszahozatala” érdekében, biztosítsa a diákok védelmét és akadályozza meg a Boko Haram terjeszkedését;

E.

mivel többek között az EKSZ és a kormányok forrásai alapján nyugtalanító jelentések készültek arról, hogy a kormány válaszul válogatás nélkül alkalmazott erőszakot a Boko Haram elleni küzdelem érdekében 2013 májusában létrehozott nigériai katonai és rendőrségi közös készenléti erők bevetésével;

F.

mivel az elmúlt hónapokban a Boko Haram általi támadások aránya drámai módon növekedett, és e – templomok, iskolák, piacok és falvak, valamint biztonsági létesítmények ellen irányuló – támadások egyre erőszakosabbá váltak, eddig több mint 4 000 halálesetet okozva az év során; mivel a Boko Haram jelenleg kiterjeszti működésének területét Nigéria teljes északi részére, illetve a szomszédos országok határ menti területeire;

G.

mivel a Boko Haramot tartják felelősnek legalább 18, az elmúlt két hét során Észak-Nigériában történt, civilek elleni támadásért, amelyeket növekvő politikai feszültség kísér a 2015-re tervezett országgyűlési választások miatt;

H.

mivel a Boko Haram támadásai és a kormány válasza menekültválságot indított el: több mint 10 000 ember keres menedéket külföldön, főleg Nigériában és Kamerunban, és az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint sok a belső menekült; mivel ez megterheli az amúgy is szűkös helyi élelmiszer- és vízkészleteket, különösen Nigerben, amely maga is élelmiszerhiánnyal küszködik a több évig tartó szárazság következtében;

I.

mivel a népesség humanitárius helyzete továbbra is kritikus – a népesség 70 %-a kevesebb mint 1,25 amerikai dollárnak megfelelő összegből gazdálkodik naponta;

J.

mivel azokat, akik a nigériai hatóságokat bírálva jelentenek az eseményekről, letartóztatással, megfélemlítéssel, erőszakkal és akár halállal fenyegetik, és veszélybe kerül a szólás- és a sajtószabadság; mivel a Boko Haram többször megfenyegette a róla negatívan tudósító sajtót;

K.

mivel a Borno, Yobe és Adamawa államban 2013. május 14. óta érvényben lévő szükségállapot miatt ezen államok legnagyobb része megközelíthetetlen a segélyszervezetek, újságírók és tudósítók számára; mivel a kormány számos területen megszakította a mobiltelefonos szolgáltatásokat, hogy megakadályozza a milíciák kommunikációját;

L.

mivel az EU és tagállamai több ízben felajánlották támogatásukat Nigériának állampolgárai megvédésére és a terrorizmus minden formájának megszüntetésére, valamint a nemi erőszak büntetlenségének felszámolására irányuló erőfeszítéseihez;

M.

mivel 2014. május 28-án az EU felvette a Boko Haramot és vezetőjét, Abubakar Shekaut a terrorista szervezetekről vezetett jegyzékére, a Boko Haramot terrorista szervezetté nyilvánító ENSZ-határozat után és más nemzetközi partnerek példát követve;

N.

mivel Navi Pillay, az ENSZ emberi jogi főbiztosa felhívta a figyelmet arra, hogy a Boko Haram támadásai az emberiesség elleni bűncselekménynek tekinthetők; mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság vizsgálata megerősítette e figyelmeztetést, megállapítva, hogy megalapozott bizonyítékok alapján feltehető, hogy a Boko Haram az emberiesség elleni bűncselekmény fogalmát kimerítő cselekményeket követ el;

1.

mély sajnálatát fejezi ki a Boko Haram által elkövetett folytatódó fegyveres és bombatámadások, öngyilkos bombamerényletek, emberrablások és más erőszakos cselekmények miatt, melyek észak-nigériai, illetve abujai és lagosi polgári, kormányzati és katonai célpontok ellen irányultak; követeli a chiboki diáklányok azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátását;

2.

kifejezi legmélyebb együttérzését az áldozatok családjainak és támogatja a nigériai kormány erőfeszítéseit az erőszak megfékezésére és a felelősök bíróság elé állítására;

3.

felkéri a nigériai kormányt és a hatóságokat, hogy működjenek együtt és gondoskodjanak a lányok biztonságos hazahozataláról, javítsanak a mentési erőfeszítések átláthatóságán és nyújtsanak megfelelő tájékoztatást, valamint orvosi és pszichológiai támogatást az elrabolt lányok családjainak a gyanakvás légkörének eloszlatása érdekében;

4.

mély aggodalommal tölti el, hogy a Boko Haram különösen nőket és gyerekeket vesz célba véres gerillaakciói során, és elítéli az alapvető jogok azon nyilvánvaló megsértését, hogy a Boko Haram megakadályozza a fiatal lányok és fiúk oktatásban való részvételét;

5.

azon a véleményen van, hogy működésbe kellene hozni a gyerekek jogainak fegyveres konfliktus során történő súlyos megsértésére vonatkozó ellenőrzési és jelentéstételi mechanizmust Nigériában, és az UNICEF-nek növelnie kellene kapacitásait e területen, felhatalmazásának megfelelően;

6.

ezenkívül hangot ad súlyos aggodalmának azon jelentések miatt, melyek szerint a csoport kimondott célja – iszlámista kalifátus létrehozása Észak-Nigériában – keretében iszlám kényszertérítést folytat és erőszakkal alkalmazza a saría jogot;

7.

sürgeti a nigériai kormányt és annak erőit, hogy fékezzék meg magukat az erőszakos lázadók elleni fellépés során és gondoskodjanak arról, hogy az erőszak megoldására tett erőfeszítéseiket a nigériai kormány nemzetközi jog szerinti kötelezettségeinek megfelelően viszik végbe; kéri a nigériai hatóságokat, hogy vizsgálják ki a kormányzati erők által válogatás nélkül alkalmazott, aránytalan erőszakról szóló tudósításokat, melyek szerint többek között lakóházakat gyújtottak fel és olyan személyeket végeztek ki, akikről azt gyanították, hogy a Boko Haramhoz tartoznak, vagy akár olyan személyeket, akiket látszólag semmiféle kapcsolat nem fűzött a szervezethez, e bűncselekmények elkövetőit pedig állítsák bíróság elé;

8.

sürgeti a nigériai kormányt, hogy ne csak a Boko Haram felkelés ellen harcoljon, hanem annak kiváltó okai, többek között az elmaradottság, a széles körben elterjedt korrupció, az olajpénzek elsikkasztása, a radikalizálódás és a távlatok hiánya ellen, illetve felkéri a tagállamokat, hogy támogassák Nigériát e problémák megoldásában;

9.

sürgeti továbbá a nigériai hatóságokat, hogy hidalják át az ország északi és déli része közötti gazdasági szakadékot, többek között jobb oktatási és egészségügyi szolgáltatások nyújtásával az északi területeken, és biztosítsák az olajvagyonból származó bevételek jobb elosztását az állami költségvetésen keresztül a megfelelő regionális fejlesztés érdekében;

10.

különösen hangsúlyozza a független, pártatlan és hozzáférhető igazságszolgáltatási rendszer jelentőségét a büntetlenség megszüntetése, valamint a jogállamiság és a lakosság alapvető jogai tiszteletben tartásának erősítése szempontjából; ennek megfelelően lépésekre szólít fel Nigéria igazságszolgáltatási rendszere hatékonyságának és függetlenségének javítása érdekében, a büntető igazságszolgáltatást alkalmazva a terrorizmus elleni harc egyik hatékony eszközeként;

11.

sürgeti a nigériai kormányt, hogy ismerje el és tartsa tiszteletben a sajtó és a média szabadságát, és tegye lehetővé az újságírók és a riporterek számára a frontvonalakhoz történő odajutást, mivel a sajtó és a média fontos szerepet játszhat az elszámoltathatóság erősítésében és az emberi jogi jogsértések dokumentálásában;

12.

megismétli arra irányuló felhívását, hogy töröljék el az azonos neműek házasságát tiltó törvényt, valamint a nigériai büntető törvénykönyv 214., 215. és 217. szakaszát, amelyek erőszak és letartóztatás komoly veszélyének teszik ki az LGBT személyeket, nigériaiakat és külföldieket egyaránt;

13.

aggodalmát fejezi ki az emberkereskedelem, illetve a fegyver- és kábítószer-csempészet régióbeli növekedése, valamint ezeknek az iszlámista terrorizmushoz fűződő kapcsolata miatt; ezenkívül rámutat a Boko Haram, az AQIM és az Al Shabab fegyveres csoportok közötti kapcsolatokra ezen illegális tevékenységek terén; felkéri a nigériai kormányt, hogy az ECOWAS-kormányokkal, más kormányzatokkal és nemzetközi ügynökségekkel együttműködve, a nemzetközi terrorizmus terjedése és az azt finanszírozó források elleni küzdelmük keretében számolják fel e kereskedelmet;

14.

sürgeti az EKSZ-t, a Tanácsot és a Bizottságot, hogy működjön együtt az ENSZ-szel és más nemzetközi partnerekkel a Boko Haram – és különösen annak vezetése – finanszírozási csatornáinak elvágása és mozgásának korlátozása érdekében;

15.

felkéri az EKSZ-t, a Bizottságot, a tagállamokat és a nemzetközi partnereket, hogy továbbra is működjenek együtt Nigériával, többek között a chiboki diáklányok esete vonatkozásában, kétoldalú módon, illetve regionális struktúrák révén és az ENSZ keretében, mentőakciókban, a biztonsági erők kiképzésében és hírszerzési információk megosztásában;

16.

felkéri az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy gyorsan véglegesítsék a Nigériára vonatkozó 2014–2020-as országstratégiát, és foglaljanak bele a Boko Haram létrejöttét kiváltó okok megszüntetését célzó segélyeket és támogatást;

17.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, Nigéria szövetségi kormányának, az Afrikai Unió intézményeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Közgyűlésének, valamint az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés társelnökeinek és a Pánafrikai Parlamentnek (PAP).

21.6.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 224/14

—

tekintettel az európai szomszédságpolitikáról, a keleti partnerségről és Ukrajnáról szóló korábbi állásfoglalásaira, kivált a keleti partnerség országaira gyakorolt orosz nyomásról és különösen Kelet-Ukrajna destabilizálásáról szóló 2014. április 17-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a G7-országok vezetőinek hágai találkozóján 2014. március 24-én kiadott közös nyilatkozatra,

—

tekintettel a Külügyek Tanácsa 2014. március 17-i, április 14-i, május 12-i és június 23-i következtetéseire,

—

tekintettel az Európai Tanács 2014. március 20-i és június 27-i következtetéseire,

—

tekintettel az EBESZ/ODIHR nemzetközi választási megfigyelő missziójának az előrehozott ukrajnai elnökválasztásról szóló végleges jelentésére,

—

tekintettel az EU és Ukrajna közötti társulási megállapodás, valamint a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségről szóló megállapodás végleges részeinek 2014. június 27-i aláírására,

—

tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának az ukrajnai emberi jogi helyzetről szóló 2014. május 15-i és június 15-i jelentésére,

—

tekintettel a NATO–Ukrajna Bizottság 2014. április 1-i nyilatkozatára,

—

tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.

mivel Ukrajna továbbra is súlyos biztonsági, politikai és társadalmi-gazdasági kihívásokkal néz szembe; mivel a kelet-ukrajnai konfliktus súlyos akadályt jelent az ország fejlődése és jóléte szempontjából;

B.

mivel a Krím félsziget orosz megszállása és bekebelezése súlyosan sérti a nemzetközi jogot, valamint Oroszországnak az ENSZ Alapokmányából, a Helsinki Záróokmányból, az Európa Tanács alapszabályából és a biztonsági garanciákról szóló 1994. évi budapesti megállapodásból eredő nemzetközi kötelezettségeit, továbbá a barátságról, együttműködésről és partnerségről szóló 1997. évi kétoldalú megállapodás alapján rá háruló kétoldalú kötelezettségeket;

C.

mivel 2014. május 25-én Petro Porosenkót megválasztották Ukrajna új elnökének; mivel a választások az EBESZ/ODIHR által vezetett nemzetközi választási megfigyelő misszió felügyelete és – a Kelet-Ukrajnában tapasztalható ellenséges biztonsági környezet és a Krím félsziget Oroszország által történt illegális annektálása ellenére – túlnyomó részt a nemzetközi kötelezettségvállalásokkal összhangban és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása mellett zajlottak;

D.

mivel az új elnök egy 15 pontból álló tervet terjesztett elő a kelet-ukrajnai helyzet békés rendezésére, amely biztosítaná Ukrajna szuverenitásának, területi integritásának és nemzeti egységének megőrzését, és amely a magukat megadó, nem súlyos bűncselekményeket elkövető személyeknek nyújtott amnesztián, az orosz zsoldosok visszavonulására szolgáló ellenőrzött folyosók létrehozásán, és inkluzív párbeszéd megindításán alapul;

E.

mivel Porosenko elnök első lépésként egyoldalú tűzszünetet rendelt el a 2014. június 20. és 30. közötti időszakra az Ukrajna, Oroszország, az EBESZ és a szakadár erők közötti egyeztetések lehetővé tétele érdekében; mivel az ukrán kormány által kihirdetett egyoldalú tűzszünetet – főként a szakadárok – többször is megsértették, ami mindkét oldalon halálos áldozatokat követelt;

F.

mivel 2014. június 25-én az orosz Föderációs Tanács jóváhagyta Putyin elnök arra vonatkozó döntését, hogy lemond arról a jogról, hogy Ukrajna területére orosz fegyveres erőket küldjön;

G.

mivel 2014. június 27-én a Külügyek Tanácsa megerősítette a Bizottság azon megállapítását, mely szerint Ukrajna teljesítette a vízumliberalizációs cselekvési terv első szakaszába tartozó valamennyi kritériumot, és a vízumliberalizációs folyamat második szakaszába lépett;

H.

mivel az EU Ukrajna 2014. június 27-én aláírta a társulási megállapodás/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás még fennmaradó rendelkezéseit; mivel a megállapodás aláírása elismeri Ukrajna népének azon törekvését, hogy egy olyan országban éljenek, ahol az európai értékek, a demokrácia és a jogállamiság uralkodik;

I.

mivel Porosenko elnök az egyoldalú tűzszünet kudarca után úgy döntött, hogy újraindítja a terroristaellenes műveletet a keleti szakadár felkelés leverésére; mivel az ukrán hadsereg több város felett is visszavette az irányítást, Donyeck irányában visszavonulásra kényszerítve a felkelők és zsoldosok erőit; mivel az erőszak ennek ellenére folytatódik;

J.

mivel 2014. július 2-án Németország, Franciaország, Oroszország és Ukrajna külügyminiszterei Berlinben találkoztak, és megállapodtak egy sor intézkedésben, amelyek célja Kelet-Ukrajnában egy fenntartható kölcsönös fegyverszünet elérése;

K.

mivel Porosenko elnök bejelentette, hogy kész egy második tűzszünet elrendelésére is, azon három feltétel teljesülése esetén, hogy a tűzszünetet mindkét oldalon tiszteletben tartják, hogy valamennyi túszt szabadon bocsátják, és hogy az EBESZ felügyeli a határellenőrzés tényleges megvalósulását;

L.

mivel Porosenko elnök 2014. július 14-én kijelentette, hogy az orosz hadsereg tisztjei harcoltak a szakadár felkelők oldalán az ukrán erők ellen, és hogy Oroszország egy új rakétarendszert telepített az ukrán fegyveres erők elleni bevetés céljából; mivel NATO-források szerint Oroszország alapharckocsikkal, tüzérségi fegyverekkel és egyéb fegyverekkel látta el a lázadókat, és lehetővé tette, hogy Oroszországból érkező harcosok átlépjék a határt és csatlakozzanak a lázadó fegyveresekhez;

M.

mivel az EU, Ukrajna és Oroszország között 2014. július 11-én Brüsszelben az EU és Ukrajna közötti társulási megállapodás/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásról szóló háromoldalú konzultációs megbeszélésre került sor; mivel úgy véli, hogy ez hasznos folyamat, amely segíthet abban, hogy sikerüljön véget vetni néhány régóta fennálló félreértésnek, a társulási megállapodás/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás előnyeinek kifejtése és valamennyi fél jogos aggodalmainak figyelembevétele által;

1.

üdvözli a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térséget is magában foglaló társulási megállapodás fennmaradó rendelkezéseinek aláírását, és meggyőződése, hogy a megállapodás a politikai és gazdasági reform meghatározó előmozdítója lesz, ösztönözve a modernizálást, megerősítve a jogállamiságot és előmozdítva a gazdasági növekedést; kijelenti, hogy támogatja Ukrajnát a megállapodás átmeneti alkalmazásában; kijelenti, hogy az Európai Parlament a maga részéről a lehető leghamarabb lefolytatja a megállapodás ratifikálására irányuló eljárást; kéri a tagállamokat és Ukrajnát, hogy gyors ütemben ratifikálják a megállapodást, hozzájárulva ezzel annak mielőbbi teljes körű végrehajtásához; hangsúlyozza, hogy a társulási megállapodás vagy a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségről szóló megállapodás semmiképpen sincs összefüggésben a NATO-integrációval;

2.

melegen üdvözli a Grúziával és Moldovával kötött társulási megállapodások aláírását is, ami ezen országok és az Unió közötti politikai és gazdasági kapcsolatok új időszakának kezdetét jelenti; kéri azok gyors ratifikálását, és üdvözli, hogy Moldova parlamentje ezt már meg is tette; elutasítja az Oroszország által azon országokkal szemben elfogadott „megtorló jellegű” kereskedelmi intézkedéseket, amelyek társulási megállapodást írtak alá az Európai Unióval, mivel ezek a megállapodások nem jelentenek fenyegetést Oroszország számára; hangsúlyozza, hogy ezek az intézkedések ellentétesek a Kereskedelmi Világszervezet szabályaival, továbbá politikailag motiváltak, így elfogadhatatlanok;

3.

üdvözli Petro Porosenko első körben, tisztességes és demokratikus választás révén történő megválasztását Ukrajna új elnökévé; úgy véli, a választás eredménye azt sugallja, hogy a lakosság széles körben támogatja az ország európai perspektíváját és demokratizálódását;

4.

támogatja a béketervet mint az erőszak megfékezésének és a béke helyreállásának legfőbb zálogát; támogatja Porosenko elnök határozott intézkedéseit Ukrajna egységének, szuverenitásának és területi integritásának szavatolására; üdvözli az elnök elkötelezettségét a rendszerszintű korrupció és a közpénzekkel való visszaélések felszámolása mellett; megismétli, hogy Oroszország részt vett a katonai műveletekben és a csapatok katonai ellátásában; sürgeti Oroszországot, hogy tegyen eleget nemzetközi kötelezettségeinek, ténylegesen kötelezze el magát a békés rendezésről szóló tárgyalások mellett, és vesse latba befolyását az erőszak megfékezése érdekében;

5.

kéri, hogy a háromoldalú kapcsolattartó csoport ismét tartson ülést a délkelet-ukrajnai helyzet rendezéséről, és támogatja a felek közötti kommunikáció új formáit;

6.

hangsúlyozza az ukrán nép arra vonatkozó alapvető jogát, hogy szabadon határozhassa meg országa gazdasági és politikai jövőjét, továbbá ismételten megerősíti Ukrajna önvédelemhez való jogát, az ENSZ Alapokmánya 51. cikkének megfelelően; emlékeztet rá, hogy a nemzetközi közösség teljes mértékben támogatja Ukrajna egységét, szuverenitását és területi integritását; nyomatékosan kéri az ukrán biztonsági szolgálatokat, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben a nemzetközi humanitárius jogot és a nemzetközi emberi jogi normákat az úgynevezett terrorizmus elleni műveletek során, és hangsúlyozza, hogy meg kell védeni a civil lakosságot; felszólítja a felkelőket és a zsoldosokat, hogy ugyanígy járjanak el, és hogy ne használjanak civileket élő pajzsként; hangsúlyozza, hogy szükség van a válság politikai megoldására, és nyomatékosan kéri valamennyi felet, hogy tanúsítsanak önmérsékletet, és tartsák be a tűzszünetet, amelyet a lehető legrövidebb időn belül ki kell nyilvánítani és szigorúan be kell tartani;

7.

elítéli Oroszország Krím félsziget elleni agresszióját, amely a nemzetközi jog és az ukrán szuverenitás és területi egység súlyos megsértése, és elutasítja azt az orosz politikát, amely a „kész tények elé állítás” módszerét alkalmazza a külkapcsolatokban; illegálisnak tartja a Krím félsziget annektálását és nem ismeri el Oroszország de facto uralmát a félszigeten; üdvözli a döntést, amely megtiltja a Krím félszigetről és Szevasztopolból származó azon áruk behozatalát, amelyek nem rendelkeznek Ukrajna által kiállított származási bizonyítvánnyal, és – az ENSZ-közgyűlés 68/262. sz. határozatával összhangban – hasonló intézkedésekre ösztönzi a többi államot is;

8.

elítéli a Kelet-Ukrajnában dúló erőszakot, amely naponta követel halálos áldozatokat és otthonok és vagyontárgyak elpusztulását okozza, valamint azt, hogy sok ezer civil menekül a konfliktussal sújtott területekről biztonságos helyekre; üdvözli az ukrán részről az egyoldalú tűzszünet elfogadásán keresztül megnyilvánuló jó szándékot, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a lázadók és zsoldosok nem követték ezt a példát; mély aggodalmát fejezi ki a donyecki és luhanszki térségben rekedt átlagemberek biztonsága miatt; sajnálja, hogy többen életüket veszítették és hogy az áldozatok között gyermekek is voltak; őszinte részvétét fejezi ki az áldozatok családtagjai számára; elítél a civil lakosság ellen irányuló minden támadást és felszólít a nemzetközi humanitárius jog szigorú betartására;

9.

kéri Oroszországot, hogy őszinte elkötelezettséggel támogassa a béketervet, hozzon intézkedéseket az orosz-ukrán határ hatékony ellenőrzése érdekében, és hagyjon fel az illegális fegyveresek, fegyverek és hadi felszerelések Ukrajnába való bejuttatásával, az ellenséges fellépésekkel és beszivárgással, haladéktalanul vonja vissza csapatait az Ukrajnával közös határáról, lépjen fel a felkelőkkel és zsoldosokkal szemben, kényszerítve őket a tűzszünet betartására, fegyvereik letételére, és arra, hogy egy e célra létesített folyosón vonuljanak vissza orosz területre, amint azt Porosenko elnök béketerve előirányozza, egy régóta várt konkrét lépésként annak bizonyítása érdekében, hogy Oroszország komolyan veszi a krízis enyhítését;

10.

elítéli Nadija Szavcsenko ukrán katonai repülésirányító Oroszországban való illegális fogva tartását, és követeli azonnali szabadon bocsátását, minden más, Ukrajnában vagy Oroszországban fogva tartott túsz szabadon bocsátásával egyetemben;

11.

kéri a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét és az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy határozottabb fellépéssel és láthatóbb módon vegyen részt a válság megoldására létrehozott, párbeszédet szolgáló mechanizmusokban, többek között a kapcsolattartó csoportban;

12.

üdvözli a jelenlegi szankciók kiterjesztését további 11 személyre, akik nagyrészt az úgynevezett szakadár hatóságok tisztviselői; üdvözli a Tanács, az EKSZ és a tagállamok által végzett munkát az Oroszországgal szemben érvényesítendő további szankciók előkészítése érdekében, melyeknek a gazdasági, a pénzügyi és az energiaágazatot kell érinteniük, továbbá egy fegyverekre és kettős felhasználású technológiákra vonatkozó embargót is magukban kell foglalniuk; felszólít az Oroszország számára történő fegyvereladás közös tilalmára és sürgeti a tilalom érvényben tartását mindaddig, amíg a kelet-ukrajnai helyzet nem rendeződik; figyelmeztet arra, hogy az Oroszország részéről Ukrajna destabilizálására irányuló bármely lépésnek további és messze ható következményei lesznek az EU és Oroszország közötti kapcsolatokra;

13.

kéri, hogy a Tanács szabjon meg új határidőt Oroszországnak arra, hogy eleget tegyen a nemzetközi jog szerinti kötelezettségeinek, és kéri, hogy a Tanács alkalmazza a harmadik szintű szankciókat, amennyiben azt a helyzet megköveteli;

14.

sürgeti az Európai Tanácsot, hogy fogadjon el egy koherensebb és határozottabb stratégiát – és képviseljen egységes álláspontot – az ukrajnai válsággal, és az orosz kormány magatartásával kapcsolatban az uniós energiabiztonsági kérdésekben is; sajnálja, hogy egyes tagállamok e tekintetben kilógnak a sorból, így részükről nem érvényesül az EU-n belül elvárható szolidaritás;

15.

támogatja egy megújított, kölcsönösen elfogadott tűzszünet elrendelését a biztonsági helyzet stabilizálása, az erőszak tényleges fokozatos megszüntetése, valamint a Porosenko elnök által előterjesztett béketerv végrehajtásának előmozdítása érdekében, amelynek három feltétele, hogy a tűzszünetet mindkét oldalon tiszteletben tartják, hogy valamennyi túszt szabadon bocsátják, és hogy az EBESZ felügyeli a határellenőrzés tényleges megvalósulását; üdvözli az ukrán csapatok legutóbbi kelet-ukrajnai sikereit, és hogy több nagyobb város felett sikerült visszaszerezniük az ellenőrzést;

16.

határozottan úgy véli, hogy az EBESZ különleges megfigyelő missziójának szerepét megnövelt anyagi és pénzügyi források révén meg kell erősíteni annak érdekében, hogy Ukrajnát támogassák a határa menti régiók biztosításában és ellenőrzésében;

17.

emlékezteti az ukrán kormányt, hogy a hazai gazdasági és politikai reformokra sürgősen szükség van; rámutat arra, hogy a helyi reformokat nem csupán külső nyomásra kell megkezdeni, hanem a közvélemény határozott támogatására kell épülnie annak érdekében, hogy fenntartható gazdasági és szociális lehetőségeket teremtsenek az ország modernizálása révén;

18.

kéri a 2013 novembere óta Ukrajna valamennyi részében történt, halálos áldozatokkal járó események és egyéb emberiesség elleni bűncselekmények független és pártatlan kivizsgálását, erőteljes nemzetközi részvétel bevonása mellett és az Európa Tanács felügyelete alatt, továbbá kéri, hogy a felelősöket állítsák bíróság elé; meggyőződése, hogy kizárólag ezeknek a bűncselekményeknek a hatékony kivizsgálása fog segíteni abban, hogy helyreálljon az ukrán társadalom, valamint az áldozatok családjainak és barátainak az intézményekbe vetett bizalma;

19.

emlékeztet annak szükségességére, hogy megszüntessék az emberi jogok szisztematikus és strukturális korlátozását a rossz kormányzást, a széles körben elterjedt korrupciót és Ukrajna hatalmas méretű feketegazdaságát; hangsúlyozza a folyamatban lévő ukrán alkotmányos reformfolyamat fontosságát és a civil társadalom kialakulásával kapcsolatos támogatás fontosságát a valódi részvételi demokrácia megvalósulásában, amely előmozdítja és védi az emberi jogokat, biztosítja az igazságosságot és a jó kormányzást valamennyi ember számára az ország minden régiójában, és ezáltal hozzájárul az ország biztonságához és stabilitásához; felszólít egy európai normáknak megfelelő megkülönböztetés elleni jogszabály elfogadására;

20.

hangsúlyozza a társadalom különböző közösségei közötti bizalomépítés szükségességét és fenntartható megbékélési folyamatot szorgalmaz; hangsúlyozza ezzel összefüggésben annak fontosságát, hogy befogadó nemzeti párbeszéd jöjjön létre, és hogy a felek tartózkodjanak a propagandától, a gyűlöletbeszédtől és az olyan retorikától, amely tovább súlyosbíthatja a konfliktust (beleértve az Oroszországból érkező propagandát, gyűlöletbeszédet és retorikát is);

21.

úgy véli, hogy rendkívül fontos megkezdeni a központi hatalom regionális és helyi igazgatási szintre való decentralizálására irányuló fokozatos folyamatot, nem veszélyeztetve ugyanakkor a hatalmi ágak belső egyensúlyát és az állam hatékony működését;

22.

üdvözli a közbeszerzési törvény elfogadását, és felszólít annak körültekintő végrehajtására; elvárja egy politikailag független, a korrupt magatartás vizsgálatára megfelelő hatáskörökkel rendelkező korrupcióellenes hivatal mielőbbi felállítását;

23.

hangsúlyozza egyrészt a jogállamiság megerősítésének szükségességét, többek között az igazságszolgáltatás reformjának végrehajtásával, amely hozzájárulna a polgárok igazságszolgáltatás iránti bizalmának helyreállításához, másrészt a bűnüldöző szervek szervezetének politikamentesítésének és demilitarizálásának fontosságát;

24.

üdvözli az Ukrajnába irányuló erős polgári KBVP-misszió létrehozására vonatkozó döntést; kéri Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét és a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel annak megkezdését; meggyőződése, hogy e missziónak ambiciózus mandátumra van szüksége ahhoz, hogy hatékony támogatást nyújtson Ukrajna számára a helyzet stabilizálása érdekében szükséges mélyreható erőfeszítések terén;

25.

ismét kifejezi támogatását Porosenko elnök azon szándéka iránt, hogy előrehozott parlamenti választásokat írjon ki; hangsúlyozza, hogy ezeket a választásokat a Velencei Bizottság ajánlásaival összhangban kell lebonyolítani;

26.

mély aggodalommal állapítja meg, hogy Kelet-Ukrajnában és a Krím-félszigeten romlik az emberi jogi és humanitárius helyzet, amiért az Oroszország felbujtására cselekvő felkelőket és zsoldosokat teszi felelőssé, különösen utalva az előforduló kínzásokra, gyilkosságokra, újságírók és aktivisták eltűnésére, a túszejtő akciókra, melyek során gyermekrablás is előfordult; kéri a polgári lakosság hatékonyabb védelmét, és kéri az ukrán hatóságokat, hogy nyújtson humanitárius segítséget az érintett régiókban;

27.

felhívja a figyelmet ezzel összefüggésben az Amnesty International közelmúltbeli jelentésére, és határozottan elítéli az emberrablásokat, a kegyetlen veréseket, a kínzást, a gyilkosságot, a törvényen kívüli gyilkosságokat és az emberi jogok más súlyos megsértését és a humanitárius jog megszegését, amelyeket az aktivistákkal, a tüntetőkkel, az újságírókkal és sok más, a kelet-ukrajnai konfliktusban aktívan részt nem vevő polgárral szemben követtek el az elmúlt három hónapban, elsősorban fegyveres szeparatisták és egyes esetekben a kormányerők is; támogatja az ukrán kormány felhívását arra, hogy hozzon létre egy egységes és rendszeresen frissített nyilvántartást a jelentett emberrablási esetekről, és hogy alaposan és pártatlanul vizsgálják ki az erővel való visszaélésre, a rossz bánásmódra vagy kínzásra vonatkozó állításokat;

28.

hangsúlyozza, hogy világos, igazságos és stabil megoldást kell találni az Oroszországból Ukrajna irányába történő gázellátás biztonságának szavatolására, mivel ez Ukrajna gazdasági fejlődésének és stabilitásának szükséges előfeltétele; úgy véli, hogy az EU-nak továbbra is szerepet kell játszania egy olyan megállapodás elősegítésében, amely lehetővé teszi, hogy Ukrajna gázvásárlásai során ne politikai indíttatású, hanem versenyképes árat fizessen, hangsúlyozza, hogy az energiaforrások külpolitikai eszközként való használata aláássa Oroszország hosszú távú hitelességét az EU megbízható kereskedelmi partnereként, és hogy kiemelt feladatként kell kezelni az EU orosz gáztól való függésének csökkentésére irányuló további intézkedéseket;

29.

kéri a tagállamokat, hogy ellenirányú gázáramlás segítségével biztosítsanak elegendő földgázellátást az Ukrajnával szomszédos uniós tagállamokból; ezzel összefüggésben üdvözli az ellenirányú gázszolgáltatásról a Szlovák Köztársaság és Ukrajna között létrejött egyetértési megállapodást, amelynek ösztönöznie kellene Ukrajnát egy átlátható és megbízható gázszállítási rendszer kiépítésére; emlékeztet arra, hogy az Energiaközösség – amelynek elnökségét 2014-ben Ukrajna látja el – stratégiai szerepet tölt be; üdvözli, hogy az Ukrajnával folytatott együttműködés a Bizottság 2014 júniusában bemutatott európai energiabiztonsági stratégiájának szerves részét képezi;

30.

üdvözli, hogy Ukrajna nemrég megkezdte a vízumliberalizációs cselekvési terv második szakaszát, ezzel is jelezve elkötelezettségét a szükséges jogalkotási, szakpolitikai és intézményi keret kialakítása iránt; kifejezi szilárd meggyőződését, hogy a végcél a vízummentes rendszer mielőbbi bevezetése; eközben kéri rendkívüli módon leegyszerűsített és alacsony költségű átmeneti vízumeljárások azonnali bevezetését mind uniós, mind tagállami szinten;

31.

üdvözli, hogy a Bizottság támogató csoportot hozott létre Ukrajna számára, amely biztosítani fogja az ukrán hatóságok számára a politikai és gazdasági reformok megtételéhez szükséges minden szükséges támogatást, továbbá munkálkodni fog az európai reformprogram végrehajtásán;

32.

hangsúlyozza az európai érdekek és értékek védelmének, valamint stabilitás, jólét és demokrácia előmozdításának szükségességét az európai kontinens országaiban;

33.

ismételten hangot ad annak a nézetének, hogy az Ukrajnával és a keleti partnerség egyéb országaival kötött társulási megállapodás nem az EU-val fenntartott kapcsolatuk fő célját jelenti; rámutat ezzel összefüggésben arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 49. cikke szerint Grúzia, Moldova és Ukrajna a többi európai államhoz hasonlóan rendelkezik európai perspektívával, és kérheti az Unióba való felvételét, amennyiben elkötelezi magát a demokrácia elvei mellett, tiszteletben tartja az alapvető szabadságjogokat, az emberi és a kisebbségi jogokat, valamint biztosítja a jogállamiságot;

34.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak, Ukrajna elnökének, kormányának és parlamentjének, az Európa Tanácsnak, valamint az Oroszországi Föderáció elnökének, kormányának és parlamentjének.

21.6.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 224/19

—

tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2010. szeptember 8-i álláspontjára: Az Európa 2020 integrált iránymutatás II. része (COM(2010)0193 – C7-0111/2010 – 2010/0115(NLE)) (1),

—

tekintettel a „Több lehetőséget a fiataloknak!” kezdeményezésről szóló, 2011. december 20-i bizottsági közleményre (COM(2011)0933),

—

tekintettel az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek a fiatalok foglalkoztatásának előmozdításával történő megvalósításáról szóló, 2011. június 17-én Luxembourgban elfogadott tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel a „Több lehetőséget a fiataloknak” kezdeményezés végrehajtásáról szóló bizottsági közleményre (COM(2012)0727),

—

tekintettel a Bizottság ifjúsági garanciaprogram létrehozásáról szóló tanácsi ajánlásra irányuló, 2012. december 5-i javaslatára (COM(2012)0729),

—

tekintettel az Európai Tanács ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésről szóló, 2013. február 7-i következtetéseire,

—

tekintettel az ifjúsági garanciaprogram létrehozásáról szóló, 2013. április 22-i tanácsi ajánlásra,

—

tekintettel „A fiatalok munkanélküliségének kezelése:a kilábaláshoz vezető lehetséges utak” című, 2013. szeptember 11-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel „A szabad mozgáshoz való alapvető jog tiszteletben tartása az Unióban” című 2014. január 16-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel az Állami Foglalkoztatási Szolgálatok (ÁFSZ-ek) közötti fokozott együttműködésről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2014. április 16-i álláspontjára (COM(2013)0430 – C7-0177/2013 – 2013/0202(COD)) (4),

—

tekintettel a fiatalok munkaerőpiachoz való hozzáférésének elősegítéséről, valamint a gyakornokok és az ipari tanulók státuszának megerősítéséről szóló 2010. július 6-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel a „Több lehetőséget a fiataloknak” kezdeményezés végrehajtásáról szóló bizottsági közleményre (COM(2012)0727),

—

tekintettel az ifjúsági garanciaprogramról szóló, 2013. január 16-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.

mivel a munkanélküliség az egyenlőtlenségek egyik fő kiváltó oka, és a munkanélküliség aránya a fiatalok között soha nem tapasztalt, az EU egészét tekintve 23 %-os szintet ért el, és mivel a fiatalokat érintő munkanélküliség eloszlása egyenlőtlen az uniós tagországok között, így egyes tagállamokban a 16–25 éves korosztályban a munkanélküliség aránya meghaladja az 50 %-ot;

B.

mivel 2014 márciusában a 28 tagállamban 5,34 millió (25 év alatti) fiatal volt munka nélkül, közülük 3,426 millióan az euróövezetben;

C.

mivel a fiatalok munkanélküliségének országonként eltérő okai vannak az EU-n belül, melyek adott esetben magukban foglalhatják gazdaságaink a munkaerőpiacra hatást gyakorló, mögöttes szerkezeti problémáit is; mivel a fiatalok nem azonos helyzetekkel és problémákkal szembesülnek, hanem bizonyos csoportokat aránytalanul súlyosan érint a jelenség és ezért célzott megoldást igényelnek;

D.

mivel a munkaerő-piaci helyzet különösen kritikus a fiatalok számára, tekintet nélkül iskolai végzettségük szintjére, és mivel gyakran válnak munkanélkülivé vagy olyan, korlátozott szóró munkaszerződéseket kapnak, amelyek alacsonyabb béreket és alacsonyabb szintű szociális védelmet biztosítanak számukra, vagy kénytelenek bizonytalan munkaszerződéseket elfogadni, illetve fizetés nélküli szakmai gyakorlatokon részt venni;

E.

mivel az ifjúsági garancia az Európa 2020 stratégia három célkitűzésének megvalósításához járulna hozzá, nevezetesen ahhoz, hogy a 20 és 64 év közötti lakosság 75 %-a vegyen részt a foglalkoztatásban, a korai iskolaelhagyás mértéke csökkenjen 10 % alá és legalább 20 millió ember emelkedjen ki a szegénységből és társadalmi kirekesztésből;

F.

mivel 7,5 millió, az 15–24 éves korosztályba tartozó európai fiatal nem foglalkoztatott, illetve nem részesül oktatásban vagy képzésben (NEET-ek), és mivel 2012-ben a 28 tagú EU-ban a fiatalok (15–29 éves korosztály) 29,7 %-át fenyegette a szegénység vagy társadalmi kirekesztés veszélye (7);

G.

mivel a gyakorlati készségek hangsúlyozása miatt a bizonyos tagállamokban alkalmazott kettős szakképzési rendszer és az egyszerre felsőfokú végzettséget és szakképesítést biztosító képzések is beváltották a hozzájuk fűződő reményeket, különösen a válság folyamán, mivel a fiatalok munkanélküliségének szintjét alacsonyabban tartották azáltal, hogy fokozták a fiatalok foglalkoztathatóságát;

H.

mivel a fiatalok az ifjúsági garanciaprogramban jelenleg csak a 25 éves korig vehetnek részt, és ez a korlátozás nem megfelelő, mivel nem veszi figyelembe a 6,8 millió NEET-fiatalt, akik a 25–30 éves korosztályhoz tartoznak;

I.

mivel a kkv-k fontos munkahely-teremtési potenciállal rendelkeznek, és kulcsszerepet játszanak az új, fenntartható gazdaságra való átállás folyamatában;

J.

mivel noha az egyik tagállamból a másikba költöző munkavállalók száma a 2005. évi 4,7 millióról 2008-ig 8 millióra emelkedett, ez a teljes munkaerő arányában kifejezve 2,1 %-ról 3,3 %-ra való növekedésnek felel meg;

K.

mivel a tagállamoknak döntő szerepet kell játszaniuk az ifjúsági munkanélküliség leküzdésében, többek között az uniós finanszírozású eszközök – például az Európai Szociális Alap, az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap, a foglalkoztatás és a szociális innováció európai programja (EaSI) és a 2014–2020 közötti programozási időszakra szóló ifjúsági garanciaprogram – pénzügyi támogatása révén;

L.

mivel az Európai Unió 6 milliárd eurót különített el a 25 év alatti fiatalok foglalkoztatásának támogatására;

M.

mivel a fiatalokat érintő munkanélküliség okai nem redukálhatók a strukturális munkaerőhiány problémájára, mivel olyan kérdésekhez köthetők, mint az új munkahelyek az európai ipari termelés leépítéséből eredő hiánya, a kiszervezés és a spekuláció, és ezt a helyzetet csak súlyosbította a válság és a megszorító politikák; mivel az oktatás és képzés önmagában nem képes megoldani a fiatalokat érintő munkanélküliség problémáját;

N.

mivel a fiatalok foglalkoztatásának fellendítését célzó bármely intézkedésnek és programnak magában kellene foglalnia az adott szinteken tevékenykedő érdekelt felekkel való konzultációt és/vagy e felek együttműködését, különös tekintettel a szociális partnerekre és ifjúsági szervezetekre;

O.

mivel 20,7 millió kkv foglalkoztatja az Unióban a versenyszféra több mint 67 %-át, ebből 30 %-nak pedig a mikrovállalkozások adnak munkát,

P.

mivel a kkv-k és a mikrovállalkozások jelentős munkahely-teremtési potenciállal bírnak, hiszen ezek adják az újonnan létesülő munkahelyek 85 %-át;

1.

arra figyelmeztet, hogy az EU-ban csak akkor következik be fenntartható gazdasági növekedés, ha csökkennek az egyenlőtlenségek, és megismétli, hogy ezt a munkanélküliség, és különösen a fiatalokat érintő munkanélküliség csökkentésével és a szegénység enyhítésével kell kezdeni;

2.

kéri az ifjúsági garancia végrehajtásának hatékony nyomon követését; felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon a 2014. évi országspecifikus ajánlásokban (CSR-ek) meghatározott kihívásokat a kínálat minősége és a NEET-ek aktív megszólítása, az állami foglalkoztatási szolgálatok igazgatási képessége és a valamennyi vonatkozó partnerrel való hatékony együttműködés hiánya tekintetében, ugyanakkor feltérképezve azokat a bevált gyakorlatokat, amelyek referenciaként szolgálhatnak a program javításához; mindazonáltal nagyobb átláthatóságot kér a végrehajtás nyomon követése során, azon tagállamok esetében pedig, amelyek e tekintetben nem értek el előrelépést, nagyobb ambíciókat vár el;

3.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatot olyan európai jogi keretre, amely minimumstandardokat ír elő az ifjúsági garanciák végrehajtása tekintetében, beleértve a munkahelyi szakmai képzések minőségét, a fiataloknak fizetendő tisztességes bért és a foglalkoztatási szolgálatokhoz való hozzáférést – a 25 és 30 év közötti fiatalokra is kiterjedően –, amennyiben a tagállamok nem tartják tiszteletben az ifjúsági garanciákra vonatkozó jelenlegi ajánlásokat;

4.

kéri, hogy a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliség csökkentését önálló célkitűzésként vezessék be az európai szemeszter keretében; kéri továbbá, hogy az ifjúsági munkanélküliség leküzdése céljából illesszenek be intézkedéseket az országspecifikus ajánlásokba és a nemzeti reformprogramokba (NRP); felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kísérje figyelemmel és ellenőrizze ezen intézkedések bevezetését; kéri e tekintetben a Parlament az európai szemeszter keretében történő, átfogó részvételét;

5.

kéri az Európai Bizottságot, hogy gyorsítsa fel az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés létrehozását, és tegyen közzé közleményt arról, hogy azt 2014 vége előtt miként hozta létre;

6.

arra ösztönzi a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra az ifjúsági garancia 30 év alatti fiatalokra való kiterjesztését;

7.

hangsúlyozza a fiataloknak szóló konkrét intézkedéseket tartalmazó, aktív, átfogó és befogadó munkaerő-piaci politika szükségességét;

8.

sürgeti a tagállamokat, hogy hajtsanak végre határozott intézkedéseket a fiatalok munkanélküliségének leküzdése érdekében, különösen az iskola korai elhagyásának megelőzésére, illetve a képzés vagy tanulószerződéses gyakorlati képzések előmozdítására irányuló intézkedések révén (például duális oktatási rendszer vagy egyéb, hasonlóan hatékony keretek megalkotásával), valamint hogy dolgozzanak ki átfogó stratégiákat a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok számára;

9.

hangsúlyozza, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés nem lehet akadálya annak, hogy a tagállamok az Európai Szociális Alapot is felhasználják a fiatalokat érintő, különösen a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos átfogóbb projektek finanszírozására; felkéri a Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel az ESZA-finanszírozás ifjúsági projektekre történő felhasználását;

10.

határozottan úgy véli, hogy az uniós forrásokat, különösen az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés forrásait nem szabad nemzeti megközelítések helyettesítésére fordítani, hanem arra kell felhasználni, hogy kiegészítő támogatást nyújtsanak a fiataloknak a tagállami döntések szerinti nemzeti programokat kiegészítő és e programok hatékonyságát fokozó módon;

11.

úgy véli, hogy az EU programjainak megfelelő rugalmasságot kell biztosítaniuk annak érdekében, hogy a tagállamok a helyi igényekre szabott módon hajthassák végre az egyedi támogatásokat, és hogy a támogatásokat a fiatalok körében legmagasabb munkanélküliségi arányt mutató és ezért a támogatásokra leginkább rászoruló területeken használják fel, az audit és az ellenőrzés terén tett kompromisszumok nélkül;

12.

hangsúlyozza, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés nem lehet akadálya annak, hogy a tagállamok más uniós programokat – így az Európai Szociális Alapot és az ERASMUS+-t – is felhasználjanak szélesebb körű ifjúsági projektek finanszírozására, különösen a fiatalok vállalkozói kedve, illetve a fiatalokat sújtó szegénység és társadalmi kirekesztés terén; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy e tekintetben a tagállamok biztosítsák a kellő társfinanszírozást; felkéri a Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel az ESZA-finanszírozás ifjúsági projektekre történő felhasználását;

13.

emlékeztet rá, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre (YEI) szánt 6 milliárd euró hosszú távon nem elegendő az ifjúsági munkanélküliség leküzdéséhez; ezért felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tulajdonítsanak elsődleges fontosságot az ifjúsági garanciának és növeljék meg a kapcsolódó költségvetési előirányzatot a 2014–2020-as időszak egésze tekintetében, amikor sor kerül a többéves pénzügyi keret választások utáni kötelező – legkésőbb 2016 végén esedékes – felülvizsgálatára;

14.

felhívja a tagállamokat, hogy hozzák létre vagy javítsák oktatási és szakképzési rendszereiket; hangsúlyozza, hogy az iskolarendszerből a munka világába való átlépés megkönnyítése érdekében – a vonatkozó bevált európai gyakorlatokra alapozva – ki kell alakítani a duális képzés európai keretét; javasolja tovább, hogy EU-szerte alkalmazzák a „jég megtörésére” szolgáló rendszereket, amelyek révén az iskolából kikerülő fiatalok, illetve azok, akik már részesültek szakképzésben, gyakorlati munkatapasztalatot szerezhetnek oly módon, hogy a vállalatok 6–12 hónapos időszakra alkalmazzák őket valamely innovációval vagy fejlesztéssel kapcsolatos probléma megoldása céljából;

15.

sürgeti a tagállamokat, hogy hajtsanak végre határozott intézkedéseket a fiatalok munkanélküliségének és a munkaerőpiacról való korai kirekesztésének leküzdése érdekében, különösen az iskola, képzés vagy tanulószerződéses gyakorlati képzések korai elhagyásának megelőzésére irányuló intézkedések révén (például duális oktatási rendszer vagy egyéb, hasonlóan hatékony keretek megalkotásával);

16.

felkéri a tagállamokat, hogy fordítsanak különös figyelmet a fiatalokat megcélzó oktatási és szakképzési normák megreformálására annak érdekében, hogy jelentősen javuljon a fiatalok foglalkoztathatósága, illetve megélhetési lehetőségeik;

17.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tovább fokozzák az átláthatóságot és a képesítések Unión belüli elismerését, különösen az európai szakoktatási és szakképzési kreditrendszeren, az Europasson és az európai képesítési keretrendszeren keresztül;

18.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a fiatalok többek között külföldön végzett tanulmányok révén olyan transzverzális készségeket sajátítsanak el, mint az IKT-készségek, a vezetői készségek, a kritikai gondolkodás és a nyelvi készségek, annak érdekében, hogy javíthassák az esélyeiket a munkaerőpiacon, a későbbi munkaerő-piaci fejleményekhez való alkalmazkodóképességüket, valamint a társadalomban való aktív részvételüket;

19.

kéri a tagállamokat, hogy összpontosítsanak a nagy növekedési és munkahely-teremtési potenciállal rendelkező ágazatokra, és hozzanak intézkedéseket annak érdekében, hogy oktatási programjaikban kiemelten kezeljék a tudomány, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika területét a jövőben várható munkaerő-piaci fejlemények kielégítése céljából, összhangban az erőforrás-hatékony gazdaságra való áttérés szükségességével;

20.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a gazdasági tevékenységek új típusait, különösen a szociális vállalkozásokat, a közösségi munkavégzést (coworking), közösségi ötletbörzét (crowdsourcing), valamint az ifjúsági szövetkezetek és az induló szociális vállalkozások támogatását célzó intézkedéseket;

21.

felszólítja a tagállamokat, hogy ösztönözzék a növekedést serkentő politikákat, és kéri, hogy uniós szinten tegyenek lépéseket egy olyan európai növekedési stratégia érdekében, amelynek révén a digitális piachoz, a telekommunikációs piachoz és a közös energiaközösséghez hasonló kulcsfontosságú ágazatokban végrehajtott befektetések és fejlesztések hoznak létre fenntartható munkahelyeket;

22.

fájlalja, hogy az Európai Tanács 2014. június 27-én az Unió és az új Európai Bizottság stratégiai napirendjeként közzétett prioritásai nem tartalmaznak a fiatalok számára minőségi munkahelyek létrehozását segítő célzott intézkedéseket és beruházást;

23.

hangsúlyozza, hogy az ifjúsági garancia célkitűzéseinek eléréséhez stratégiai reformokra van szükség az iskolából a munkaerőpiacra való sikeres áttérés megvalósítása érdekében;

24.

sürgeti a tagállamokat, hogy építsék ki, illetve alakítsák át munkaerő-piaci ügynökségeiket;

25.

hangsúlyozza, hogy a munkaerő-piac előrelátható változásai miatt a múlthoz képest is erőteljesebb beruházásokra van szükség az oktatásban és a képzésben; kiemeli, hogy a képzési politikáknak nem lehet csupán az a célja, hogy hozzájáruljanak a munkaerő-piaci igények kielégítéséhez, hanem el kell ismerniük az iskolarendszeren kívül megszerzett képzettségeket is, elő kell segíteniük az élethosszan tartó tanulásra irányuló politikák végrehajtását, végül pedig részévé kell válniuk az oktatás holisztikus megközelítésének;

26.

felszólítja a Bizottságot és az ügynökségeket – például az Eurofundot és a Cedefobot –, hogy elemezzék a már meglévő duális szakképzési rendszereket, és ezeket az információkat adják át más olyan tagállamoknak, amelyek önként érdeklődnek e rendszerek iránt az oktatás meglévő színvonalának lejjebb szállítása nélkül;

27.

elismeri a család mint hatékony támogatási rendszer szerepét a munkanélküliséggel, szegénységgel és társadalmi kirekesztettséggel szembesülő fiatalok vonatkozásában;

28.

sürgeti a tagállamokat, hogy erősítsék meg a szakképzést, a pályaorientációt, a tanulószerződéses gyakorlati képzést és szakmai gyakorlatot, és szüntessék meg az ezek előtt álló, határokon átnyúló akadályokat a fiatalok számára elérhető munkahelyi képzési lehetőségek keresletének és kínálatának jobb összehangolása érdekében, amivel javulna a mobilitás és a foglalkoztathatóság, különösen a határ menti régiókban;

29.

üdvözli a Tanács szakmai gyakorlatok minőségi keretrendszerére vonatkozó, 2014. március 10-én elfogadott ajánlását, és felhívja a tagállamokat, hogy azt haladéktalanul hajtsák végre a címzettek javára, továbbá hangsúlyozza, hogy a tagállamok szakmai gyakorlatokat előmozdító és kínáló programjai európai alapokból pénzügyileg támogathatók;

30.

Hangsúlyozza, hogy Európának kkv-barát környezetet kell kialakítania, ami többek között azt jelenti, hogy az induló vállalkozások számára a lehető legjobb pénzügyi és jogi feltételeket biztosítja, mivel 2012-ben az összes európai munkahely 66,5 %-át a kkv-k teszik ki (8);

31.

ismételten felhívja a figyelmet arra, hogy az internet és az online információk, illetve a digitális készségek tekintetében széles körű és egyszerű képzést és hozzáférést kell biztosítani; a digitális menetrend célkitűzéseivel összhangban arra kéri a tagállamokat, hogy ösztönözzék és segítsék elő a fiataloknak szánt szolgáltatások és oktatási lehetőségek digitalizálását, annak lehetővé tétele érdekében, hogy hozzáférjenek a digitális munkahelyekhez;

32.

kiemeli azt a legújabb tendenciát, hogy a vállalkozások visszahozzák termelésüket és szolgáltatásaikat Európába, és hogy ez munkahely-teremtési lehetőségeket jelent különösen a fiatalok számára; úgy véli, hogy az Unió gazdaságainak egyedülálló lehetőségük van arra, hogy felgyorsítsák a munkahelyek visszatelepítésének tendenciáját;

33.

kitart amellett, hogy következetes stratégia és annak végrehajtása révén Európa újraiparosítására van szükség, ami elősegíti és megkönnyíti a növekedésbarát politikákat és az új munkahelyek teremtését;

34.

sürgeti a tagállamokat, hogy az ifjúsági foglalkoztatási politikákat kapcsolják össze a minőségi és fenntartható munkaszerződések ügyével annak érdekében, hogy vissza lehessen szorítani az egyre jellemzőbb strukturális bizonytalanságot és alulfoglalkoztatottságot;

35.

felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a fiatalok hozzájussanak olyan minőségi foglalkoztatási alkalmakhoz, amelyek tiszteletben tartják jogaikat, köztük a stabilitáshoz és biztonsághoz való jogot az elfogadható bér és társadalombiztosítás révén, illetve amelyek révén biztonságos, a méltósággal összeférő önálló életet élhetnek, hogy a fiatal munkavállalók védve legyenek a diszkriminációtól és a kizsákmányolástól;

36.

meggyőződése, hogy az innováció és a munkahelyteremtés szükségszerű elősegítéséhez fiatal vállalkozókra és a növekedésorientált kkv-kre van szükség;

37.

úgy véli, a vállalkozások csak akkor tudnak több munkahelyet teremteni és több munkaerőt foglalkoztatni, ha a gazdasági környezet ösztönzi a növekedést, valamint ha képzett munkaerő áll rendelkezésükre;

38.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alkalmazzanak jogokon alapuló megközelítést a fiatalok és a foglalkoztatottság vonatkozásában; hangsúlyozza, hogy – különösen válság idején – a fiataloknak kínált munkahelyek minősége nem kerülhet veszélybe, valamint hogy a munka minőségéhez kapcsolódó alapvető munkaügyi és egyéb normákat, így például a munkaidőt, a szociális biztonságot és a munkahelyi biztonság és egészségvédelem kérdését kiemelten figyelembe kell venni az erőfeszítések során; hangsúlyozza, hogy véget kell vetni az életkoron alapuló diszkriminációnak;

39.

hangsúlyozza, hogy el kell ismerni és tiszteletben kell tartani a tagállamok szociális és gazdasági rendszerei között fennálló különbségeket;

40.

kéri a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy támogassák és mozdítsák elő a mobilitási mechanizmusokat, különösen az EURES-t, amely a más tagállamokban való munkakeresést segíti elő;

41.

felhívja a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják ki az állami foglalkoztatási szolgálatokat (ÁFSZ) annak érdekében, hogy a tagállamok között egyensúlyt teremtsenek a betölthető munkahelyek, , illetve a képesítések kínálata és kereslete között;

42.

felhívja az Európai Bizottságot, hogy támogassa kezdeményezéseket és a magánszektorral való együttműködési egyéb formáit a fiatalok munkanélküliségének kezelése érdekében;

43.

felhívja az Európai Bizottságot, hogy vállaljon vezető szerepet, indítson egy Európa újraiparosítására irányuló kezdeményezést, fokozza az ipar versenyképességét anélkül, hogy túlzott szabályozási terhet róna a vállalkozásokra, segítse elő a munkahelyteremtést, kezelje a munkanélküliséget, továbbá bővítse a fiatalok arra irányuló lehetőségeit, hogy saját vállalkozást indítsanak vagy hogy munkahelyet találjanak;

44.

javasolja, hogy a fiatalok munkanélkülisége témaköréhez tartozó jelentős ESZA-programok Európai Bizottság általi jövőbeni értékelésekor a költségeken és a résztvevők számán kívül a fiatalok hosszú távú munkaerő-piaci helyzetére gyakorolt hatásokat is vegyék figyelembe, és elsősorban annak megértésére összpontosítsanak, hogy az egyes fellépések hogyan és miért sikeresek;

45.

felhívja a tagállamokat, hogy a munkanélküliség visszaszorítása érdekében szüntessék meg az önálló vállalkozókat, a mikrovállalkozásokat és a kkv-kat sújtó adminisztratív terheket és bürokráciát, vezessenek be kedvező adópolitikát és alakítsanak ki kedvezőbb környezetet a magánberuházások számára, valamint foglalkozzanak a csődre vonatkozó, aránytalan szankciókat alkalmazó jogszabályok kérdésével. A kkv-k jelentős arányt képviselnek az európai gazdaságból, és szerepük kulcsfontosságú lehet a gazdasági válságból való gyors és fenntartható kilábalás biztosításában és az új – többek között fiataloknak szánt – munkahelyek teremtésében;

46.

felhívja a tagállamokat, hogy javítsák a vállalkozások és az oktatási ágazat közötti együttműködést annak minden szintjén annak érdekében, hogy a tantervek jobban igazodjanak a munkaerő-piaci szükségletekhez;

47.

hangsúlyozza, hogy az európai gazdaságnak az Unión belüli szabad mozgás és munkavállalói mobilitás erősítésére van szüksége, és felszólítja a tagállamokat a szabad mozgás biztosítására valamennyi polgár és munkavállaló számára annak érdekében, hogy létrejöhessen egy valódi uniós munkaerőpiac, megszűnjenek az akadályok, és az uniós munkavállalók olyan területekre mehessenek, ahol szükség van a képességeikre; hangsúlyozza, hogy a mozgás szabadsága alapvető fontosságú jog; hangsúlyozza továbbá, hogy a fiatalok számára is lehetővé kell tenni, hogy saját közösségükben férhessenek hozzá állásajánlatokhoz;

48.

felhívja a tagállamokat, hogy vegyék különösen figyelembe a munkanélküli fiatalok hátrányos helyzetű csoportok körében tapasztalható magas arányát, és helyezzék előtérbe a munkaerő-piaci belépés és integráció, illetve a bejutási és integrációs politikák általános érvényesítése tárgykörét, mivel a sikeres integráció kulcsa a foglalkoztatás;

49.

úgy véli, hogy a tagállamoknak ki kell elégíteniük a fogyatékossággal élő fiatalok sajátos igényeit azzal, hogy biztosítják számukra a megfelelő eszközöket és támogató szolgáltatásokat, ezáltal egyenlő esélyeket biztosítva számukra és fokozva foglalkoztathatóságukat a munkaerőpiacon, az oktatásban és a képzésben;

50.

hangsúlyozza, hogy a vállalkozói készség ösztönzésére kell koncentrálni, különösen a fiatalok és a frissen végzettek esetében, továbbá elő kell mozdítani a frissen végzettek gyakornoki tevékenységeit, illetve kis- és mikrovállalkozásokban való elhelyezkedését annak érdekében, hogy a fiatalok tapasztalatokat szerezzenek az üzleti életben, valamint fel kell hívni a figyelmüket a meglévő lehetőségekre, és képessé kell tenni őket saját vállalkozás elindítására;

51.

hangsúlyozza, hogy tekintettel a fiatalokat sújtó válság következményeire, a fiatalok helyzetének javítása érdekében a tagállamok részéről erőteljesebb elköteleződésre és fokozott nyomon követésre van szükség; ezzel összefüggésben felhívja a tagállamokat, hogy a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács (EPSCO) 2014. július 17–18-án Milánóban sorra kerülő következő, nem hivatalos ülésén foglalkozzanak az ifjúsági munkanélküliség kérdésével, és nyilatkozatok helyett fellépésekről és politikákról döntsenek;

52.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak és a Tanácsnak.

21.6.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 224/25

—

tekintettel az Irakról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az iraki helyzetről szóló, 2014. február 27-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről az Iraki Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési megállapodásra, valamint az Európai Unió és Irak közötti partnerségi és együttműködési megállapodásról szóló, 2013. január 17-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a Külügyek Tanácsának Irakról szóló, különösen 2014. június 23-i következtetéseire,

—

tekintettel Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár Irakról szóló nyilatkozataira,

—

tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

—

tekintettel az 1966-ban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, amelyhez Irak is csatlakozott,

—

tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló, 2013. június 24-én elfogadott uniós iránymutatásokra,

—

tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének Líbiáról szóló nyilatkozatára,

—

tekintettel a Szaúd-Arábiáról, az Unióval való kapcsolatairól, illetve a Közel-Keleten és Észak-Afrikában játszott szerepéről szóló, 2014. március 11-i állásfoglalására (3), az Európai Unió és az Öböl-menti Együttműködési Tanács közötti kapcsolatokról szóló, 2011. március 24-i állásfoglalására (4) és az EU Iránnal kapcsolatos stratégiájáról szóló, 2014. április 3-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.

mivel Irak továbbra is súlyos politikai, biztonsági és társadalmi-gazdasági kihívások elé néz, és mivel az ország politikailag rendkívül megosztott, erőszak és vallási konfliktusok sújtják, és ez kedvezőtlenül hat az iraki nép béke, jólét és egy valós demokratikus átmenet iránti jogos vágyára; mivel Irakot 2008 óta a legsúlyosabb erőszakhullám sújtja;

B.

mivel az al-Káida dzsihádista csoportja által létrehozott Iszlám Állam – korábban Iraki és Levantei Iszlám Állam – meghódította Északnyugat-Irak egyes részeit, beleértve Irak második legnagyobb városát, Moszult, és mivel ezt iraki polgárok törvénytelen kivégzése követte, továbbá a szigorúan értelmezett saría vallásjog lakosságra kényszerítése, síita, szúfi és szunnita imahelyek és szentélyek lerombolása, templomok meggyalázása és a civil népesség elleni egyéb atrocitások kísérték;

C.

mivel az iraki–szíriai határ szétesése alkalmat nyújtott az ISIS-nek arra, hogy mindkét országban megerősítse jelenlétét; mivel a csalódott szunnita népesség és az egykori Baath párt híveinek egy része eltűrte, sőt támogatta az IS előretörését; mivel 2014. június 29-én bejelentették, hogy az IS az általa ellenőrzött iraki és szíriai területeken kikiáltotta a „kalifátust”, azaz az „iszlám államot”, és mivel vezetője, Abdu Bakr al-Bagdádi saját magát kalifának nyilvánította;

D.

mivel az Iszlám Állam jelentős jövedelemforrásokat biztosított magának azáltal, hogy az általa ellenőrzött területen bankokat és üzleteket fosztott ki, Szíria Iszlám Állam által elfoglalt északi régióiban olajat ad el és pénzösszegeket fogad gazdag adományozóktól, főként Szaúd-Arábiából, Katarból, Kuvaitból és az Egyesült Arab Emírségekből;

E.

mivel az Iszlám Állam gyors felemelkedése rávilágított az iraki hadsereg és intézmények gyengeségére, melyeket áthat a miniszterelnök, Núri al-Maliki kormányának korrupt, szektárius és kiszorító politikája, és ez az iraki szunnita kisebbség jelentős elidegenedését eredményezte;

F.

mivel a félautonóm kurd régió fegyveres egységei 2014 júniusában átvették az ellenőrzést a soknemzetiségű Kirkuk felett, évtizedek óta vitatott, olajban gazdag területeket integrálva a kurd tartományba, és mivel a kurd kormány bejelentette, hogy népszavazásra készül a kurd lakosság körében az Iraktól való függetlenség elérése érdekében;

G.

mivel az EU elismerte a kurdisztáni régióra és a kurdisztáni regionális kormányzatra nehezedő nyomást, hiszen a régió igen sok lakóhelyét elhagyni kényszerült személynek ad otthont;

H.

mivel Irakban 2014. április 30-án parlamenti választásokat tartottak, amely Núri al-Maliki miniszterelnök „jogérvényesülés” csoportosulásának szavazott többséget; mivel a felelősség a szektás kormányzatot terheli azért, hogy nem volt képes befogadóbb társadalmat kialakítani Irakban; mivel al-Maliki egyre több arra irányuló felhívást kap, hogy ne vállaljon egy harmadik miniszterelnöki időszakot is és inkább alakuljon egy valóban inkluzív kormány; mivel a síita vallási vezető, asz-Szisztáni ajatollah felszólította az iraki pártokat arra, hogy sürgősen érjenek el konszenzust e kormány tekintetében, azonban az újonnan megválasztott iraki parlamentnek ez mindeddig nem sikerült;

I.

mivel az Amerikai Egyesült Államok, Oroszország és az Iráni Iszlám Köztársaság támogatást nyújtott Irak kormányának; mivel Irán elnöke, Haszan Róháni jelezte, hogy kész együttműködni az USA-val Irak ügyében az IS jelentette veszély leküzdése érdekében, miközben a térségben tevékenykedő fegyveres szélsőséges szunnita csoportok – ideértve az IS-t is – az utóbbi tíz évben ideológiai támogatást kaptak szaúd-arábiai tényezőktől és egyes Öböl-menti országoktól;

J.

mivel jelentések szerint külföldi harcosok százai – közülük sokan uniós tagállamokból – csatlakoztak az IS mellett harcolókhoz; mivel ezen uniós polgárokat a tagállamok biztonsági kockázatként azonosították;

K.

mivel az ENSZ Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatala (OCHA) szerint mintegy 1,2 millió lakóhelyét elhagyni kényszerült személy található Közép- és Észak-Irakban, és körülbelül 1,5 millió ember szorul humanitárius segítségre; mivel az Iszlám Állam hatalomra jutása humanitárius válságot idézett elő a lakóhelyük elhagyására kényszerülő polgári lakosok igen nagy száma folytán; mivel az EU úgy határozott, hogy 5 millió euróval növeli az Iraknak nyújtott humanitárius segítségnyújtás összegét annak érdekében, hogy alapvető ellátást biztosítson a lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberek számára, és ezzel az összeggel 12 millió euróra nő a 2014 során Iraknak juttatott humanitárius finanszírozás mértéke;

L.

mivel az iraki alkotmány törvény előtti egyenlőséget biztosít az ország valamennyi állampolgára számára, emellett „közigazgatási, politikai, kulturális és oktatási jogokat a különböző nemzetiségek számára”; mivel az iraki kormány felel azért, hogy garantálja a lakosság egészének jogait, jólétét és biztonságát;

M.

mivel Irakban az IS harcosai és egyéb fegyveres csoportok tagjai által nők és lányok ellen indított támadásokról, emberrablásról, erőszakról és kényszerházasságokról érkeznek beszámolók; tekintettel a Human Rights Watch 2014. július 12-i jelentésére, amely rámutat, hogy a jelek szerint az elmúlt hónapban iraki biztonsági erők és kormányközeli milíciák legalább 255 fogva tartottat végeztek ki, ekképpen megtorolva az ISIL által elkövetett gyilkosságokat,

N.

mivel a főként keresztények lakta Karakosból (más néven al-Hamdaníja), ebből a történelmi asszír városból 2014. június 25-én mintegy tízezren menekültek el a város környékén becsapódó aknagránátok miatt; mivel feltételezések szerint 2003 óta az iraki keresztények több mint fele elhagyta az országot; mivel az Open Doors International szerint az iraki keresztények száma jelentős mértékben, az 1990-es évek eleji 1,2 millióról 330 000-re apadt;

1.

komoly aggodalmának ad hangot a gyorsan romló iraki biztonsági helyzet miatt. határozottan elítéli az Iszlám Állam által az iraki polgárok ellen elkövetett támadásokat, amelyek törvénytelen kivégzésekhez, a szigorúan értelmezett saría vallásjog lakosságra kényszerítéséhez, imahelyek és a régió történelmi, kulturális és művészeti örökségének lerombolásához és egyéb atrocitásokhoz vezettek; arra figyelmeztet, hogy az Iszlám Állam szélsőséges síita ellenes nézetei növelik a tömeges, szektariánus gyilkosságokat, amennyiben az Iszlám Állam meg tudja tartani és ki tudja terjeszteni az általa elfoglalt területet;

2.

erőteljesen elítéli a polgári célok – így kórházak, iskolák és imahelyek – elleni támadásokat, valamint a kivégzéseket és a szexuális erőszak alkalmazását a konfliktus során; hangsúlyozza, hogy az ilyen cselekmények elkövetői nem mentesülhetnek a felelősségre vonás alól; mélységesen aggódik a humanitárius válság és a lakóhelyük elhagyására kényszerülő polgári lakosok igen nagy száma miatt;

3.

támogatja az iraki hatóságokat az Iszlám Állam által folytatott terrorcselekmények elleni küzdelemben, azonban hangsúlyozza, hogy a biztonsági kérdés megoldásának együtt kell járnia az iraki kormánytól érkező fenntartható politikai megoldással, amely magában foglalja az iraki társadalom valamennyi elemét és foglalkozik jogos sérelmeikkel; ezenkívül hangsúlyozza, hogy a terrorizmus elleni küzdelem során tiszteletben kell tartani az emberi jogokat és a nemzetközi és humanitárius jogot; sürgeti az iraki biztonsági erőket, hogy a nemzetközi és nemzeti joggal összhangban lépjenek fel, tiszteletben tartva Irak kötelezettségvállalásait az emberi jogokra és az alapvető szabadságokra vonatkozó nemzetközi megállapodások betartására; felhívja az iraki kormányt és minden politikai vezetőt, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket minden iraki polgár, különösen pedig a kiszolgáltatott kisebbségekhez és a vallási közösségekhez tartozó személyek biztonságának és védelmének garantálására;

4.

feltétel nélkül elutasítja és illegitimnek tartja az ISIS vezetése által tett bejelentést, mely szerint az általa ellenőrzött területeken kalifátust hozott létre, elutasítja továbbá a nemzetközileg elismert határok bármiféle egyoldalú és erőszakos megváltoztatásának lehetőségét, tiszteletben tartva az ISIS által ellenőrzött területeken élő népesség alapvető jogait és szabadságait;

5.

hangsúlyozza, hogy az ENSZ BT 1267(1999) és 1989(2011) sz. határozata értelmében az IS fegyverembargó és vagyonbefagyasztás hatálya alatt áll, emellett hangsúlyozza, hogy ezen intézkedéseket gyorsan és hatékonyan végre kell hajtani;

6.

úgy véli, hogy a 2014. április 30-án megtartott iraki választások lehetőséget biztosítanak egy befogadó programmal rendelkező, valóban képviseleti kormány létrehozására; üdvözli az iraki parlament új házelnökének 2014. július 15-i megválasztását; sürgeti valamennyi politikai vezetőt, különösen Núri al-Maliki miniszterelnököt, hogy biztosítsák egy inkluzív kormány minél hamarabbi megalakulását; hangsúlyozza, hogy csak egy kormány képviselheti megfelelően az iraki társadalom politikai, vallási és etnikai sokféleségét a vérontás és az ország szétaprózódásának elkerülése érdekében;

7.

felhívja valamennyi térségbeli szereplőt, hogy járuljanak hozzá az Irak stabilitásának és biztonságának előmozdítása érdekében kifejtett erőfeszítésekhez, és különösen ösztönözzék arra az iraki kormányt, hogy kezet nyújtson a szunnita kisebbségnek, továbbá a hadsereget szervezze újjá inkluzív módon, nem csoportérdekek mentén és kerülve a részrehajlást;

8.

felszólítja valamennyi térségbeli szereplőt, hogy tegyenek meg mindent, ami hatalmukban áll azon hivatalos vagy magánszférabeli szervezetek tevékenységének beszüntetése érdekében, amelyek szélsőséges iszlamista ideológiát hirdetnek és terjesztenek szóban és tettekben; felszólítja a nemzetközi közösséget, elsősorban az Uniót, hogy könnyítse meg ezt a párbeszédet, és abba vonja be valamennyi fontos felet, különösen Iránt és Szaúd-Arábiát;

9.

hangsúlyozza, hogy az EU-nak átfogó politikai megközelítést kellene kidolgoznia a régió tekintetében, és hogy a feszültségek Szíriában és Irakban való enyhítésére irányuló erőfeszítések során kulcsszereplőkként be kell vonni különösen Iránt, Szaúd-Arábiát és Perzsa-öböl menti országokat;

10.

hangsúlyozza, hogy válság idején is tiszteletben kell tartani az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat, nevezetesen a véleménynyilvánítás szabadságát, a sajtószabadságot és a digitális szabadságot;

11.

nyugtázza, hogy a kurdisztáni regionális kormányzat népszavazást kíván tartani az önállósodásról; ugyanakkor arra kéri az iraki kurd régió parlamentjét és Maszuúd Barzáni elnököt, hogy a tartományban élő nem kurd kisebbségek jogai tekintetében továbbra is befogadó megközelítést kövessenek;

12.

hangot ad aggodalmának amiatt, hogy beszámolók szerint több száz külföldi – köztük uniós tagállamokból érkezett – harcos csatlakozott az IS felkelőihez; felszólít továbbá nemzetközi együttműködésre annak érdekében, hogy megfelelő törvényes fellépésre kerüljön sor bármely olyan személy ellenében, akivel kapcsolatban felmerül a terrorista cselekményekben való részvétel gyanúja;

13.

üdvözli az EU 2014. június 19-i döntését, hogy 5 millió euróval növeli az Iraknak nyújtott humanitárius segítségnyújtás összegét annak érdekében, hogy alapvető ellátást biztosítson a lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberek számára. Ezzel az összeggel 12 millió euróra nő a 2014 során Iraknak juttatott humanitárius finanszírozás mértéke;

14.

megerősíti az EU elkötelezettségét, hogy szorosabbra kívánja fűzni kapcsolatát Irakkal, többek között az EU–Irak partnerségi és együttműködési megállapodás végrehajtása révén; felhívja a Tanácsot, hogy továbbra is támogassa Irakot a demokrácia, az emberi jogok, a jó kormányzás és a jogállamiság elősegítésében, felhasználva többek között az EUJUST LEX-Iraq misszió keretében szerzett tapasztalatokat és elért eredményeket; támogatja továbbá az UNAMI és az ENSZ-főtitkár iraki különleges megbízottjának arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az iraki kormány erősítse meg a demokratikus intézményeket és folyamatokat, fejlessze a jogállamiságot, előrevigye a regionális párbeszédet, javítsa az alapszolgáltatások rendelkezésre állását és biztosítsa az emberi jogok tiszteletben tartását;

15.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az iraki kormánynak és képviselőtanácsnak, a kurdisztáni regionális kormánynak, az ENSZ főtitkárának, valamint az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.

21.6.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 224/29

—

tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.

mivel a jelenlegi konfliktus tragikus haláleseteket és elfogadhatatlan szenvedést okoz mindkét érintett fél civil lakosságának;

B.

mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2014. július 12-i nyilatkozatában komoly aggodalmának adott hangot a gázai válsággal kapcsolatban, felszólított a helyzet enyhítésére, a nyugalom helyreállítására és a 2012. novemberi tűzszünet visszaállítására, valamint a nemzetközi humanitárius jog – köztük a civilek védelmének – tiszteletben tartására, továbbá támogatását fejezte ki az izraeliek és palesztinok közötti, a két állam elvén alapuló megoldáson nyugvó átfogó békemegállapodást célzó közvetlen tárgyalások újrakezdése iránt;

C.

mivel 2014. július 14-én Egyiptom tűzszüneti tervet javasolt, amelyet egyelőre csak Izrael fogadott el;

D.

mivel az Európai Unió a Hamászt terrorista szervezetként tartja számon;

E.

mivel Mahmúd Abbász palesztin elnök arra kérte az ENSZ-et, hogy helyezze Palesztinát nemzetközi védelem alá a romló gázai helyzet miatt;

F.

mivel a nemzetközi és a humanitárius jog, beleértve a negyedik genfi egyezményt, teljes mértékben érvényes a konfliktusban érintett minden félre;

G.

mivel a felek közötti közvetlen béketárgyalások megrekedtek, és a tárgyalások újraindítására tett minden közelmúltbeli kísérlet kudarcba fulladt; mivel az EU felhívta a feleket, hogy folytassák az értelmes tárgyalásokhoz szükséges bizalomra épülő környezet kialakítására irányuló erőfeszítéseiket, illetve tartózkodjanak az olyan fellépésektől, amelyek alkalmasak a folyamat hitelességének aláásására, továbbá vegyék elejét a bujtogató tevékenységnek;

1.

kéri, hogy a Hamász és a Gázában tevékenykedő más fegyveres csoportok haladéktalanul szüntessék be a Gázai övezetből Izrael ellen intézett rakétatámadásokat, továbbá kéri a Gáza elleni izraeli hadművelet leállítását;

2.

súlyos aggodalmának ad hangot a Gázai övezetben és Izraelben kialakult kritikus helyzet miatt; gyászolja az életüket vesztett civil áldozatokat, köztük számos nőt és gyermeket; elítéli a három fiatal izraeli ellen 2014. június 12-én és egy palesztin fiatal ellen július 2-án elkövetett gyilkosságokat, amelyeket világszerte elítéltek; részvétét fejezi ki az ártatlan áldozatok családtagjainak;

3.

hangsúlyozza, hogy mind az izraeli, mind pedig a palesztin polgároknak joguk van békében és biztonságban élni; hangsúlyozza, hogy az összes félnek maradéktalanul tiszteletben kell tartania a nemzetközi humanitárius jogot, és hogy semmivel sem indokolható az ártatlan polgárok szándékos célbavétele, amely a nemzetközi jog értelmében háborús bűncselekménynek minősül, sem pedig a polgári infrastruktúra lerombolása;

4.

felszólít a konfliktus azonnali enyhítésére a két oldal közötti tűzszüneti megállapodás révén, és a civil életeket fenyegető erőszak valamennyi formájának megszüntetésére; örömmel fogad minden olyan erőfeszítést, amely a felek közti állandó fegyverszünetről szóló tárgyalásra irányul, és kéri az alelnököt/főképviselőt, hogy fokozza a diplomáciai nyomást a fenti fellépések támogatására;

5.

sürgeti a nemzetközi közösséget, különösen az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy haladéktalanul keressenek megfelelő választ és megoldást a jelenlegi válságra; arra ösztönzi a kulcsfontosságú regionális szereplőket, nevezetesen Egyiptomot és Jordániát, hogy továbbra is törekedjenek a helyzet enyhítésére; üdvözli az egyiptomi hatóságok azon döntését, hogy megnyitják a rafahi átkelőhelyet, hogy ezzel segítsék a humanitárius segítség akadálytalan célba jutását Gázában, és hogy lehetővé tegyék az áthaladást a palesztin civilek számára;

6.

megismétli határozott támogatását a két állam elvén alapuló megoldás iránt, amely az 1967-es határokon nyugszik, és amelynek értelmében mindkét ország fővárosa Jeruzsálem, és amely szerint a stabil Izrael Állam és egy független, demokratikus, területileg összefüggő és életképes Palesztin Állam békében és biztonságban él egymás mellett, ami azonban a Gázai övezet blokádjának feloldását feltételezi; ismételten hangsúlyozza, hogy az izraeliek és palesztinok közötti igazságos és tartós béke csak erőszakmentes eszközökkel valósítható meg;

7.

ennek szellemében felszólítja mindkét oldalt, valamint a nemzetközi közösséget, hogy komolyan és hitelesen törekedjen az Izrael és Palesztina közötti közvetlen béketárgyalások újrakezdésére és konkrét eredmények elérésére e tárgyalások során; sürgeti az EU-t, hogy játsszon aktívabb szerepet méltányos és tartós béke elérésére tett erőfeszítések során;

8.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Unió közel-keleti békefolyamathoz rendelt különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, a Kvartett közel-keleti megbízottjának, a Knesszetnek és az izraeli kormánynak, a Palesztin Hatóság elnökének és a Palesztin Törvényhozó Tanácsnak, Egyiptom parlamentjének és kormányának, valamint Jordánia parlamentjének és kormányának.

21.6.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 224/31

—

tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára,

—

tekintettel Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) Római Statútumára, és különösen annak 5. cikkére, amely az agresszió bűncselekményét az NBB joghatósága alá tartozó legsúlyosabb bűntettek közé sorolja,

—

tekintettel a Római Statútum Kampalában, Ugandában tartott 2010. évi felülvizsgálati konferencián elfogadott kampalai módosításaira, és különösen az agresszió bűncselekményéről szóló RC/Res. 6. számú határozatra,

—

tekintettel a 2011/168/CFSP tanácsi határozatra és annak kampalai módosításokat érintő hivatkozásaira,

—

tekintettel a 2011/168/CFSP tanácsi határozattal összhangban 2011. július 12-én elfogadott felülvizsgált cselekvési tervre,

—

tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának tárgyában Kampalában (Uganda) megtartott felülvizsgálati konferenciáról szóló, 2010. május 19-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel „A Nemzetközi Büntetőbíróságnak nyújtott uniós támogatás: a kihívásokkal való szembenézés és a nehézségek leküzdése” című 2011. november 17-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel „Az emberi jogok helyzete a világban és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikája, ideértve az Unió emberi jogokkal kapcsolatos stratégiai politikájára gyakorolt hatásait is” című, korábban elfogadott állásfoglalásaira,

—

tekintettel az ENSZ számára a 2012–2013-as időszakról a Nemzetközi Büntetőbíróság által benyújtott 9. jelentésre,

—

tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2014. áprilisi 25. ülésszakának eredményeire,

—

tekintettel a Latin-amerikai Parlament Közgyűlésének a Nemzetközi Büntetőbíróság előmozdításáról és a kampalai módosítások ratifikálásáról szóló 2013. október 19–20-i állásfoglalására (AO/2013/07XXIX),

—

tekintettel a Római Statútum Részes Államainak Közgyűlése által 2013. november 27-én elfogadott, „A Nemzetközi Büntetőbíróság és a Részes Államok Közgyűlése szerepének erősítése” című állásfoglalásra, amely felhívja a jövőbeni részes államokat a módosított statútum elfogadására, kéri az összes részes államot a módosítások ratifikálásának megfontolására, valamint elismeri a módosítások több részes állam általi közelmúltbeli ratifikálását (ICC-ASP/12/Res.8),

—

tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútuma kampalai módosításainak ratifikálásáról és végrehajtásáról szóló kézikönyvre, amelyet a Liechtensteini Hercegség ENSZ mellett működő állandó képviselete, a Nemzetközi Agressziómegelőzési Intézet (Global Institute for the Prevention of Aggression) és a Princetoni Egyetem önrendelkezéssel foglalkozó Liechtensteini Intézete készített el,

—

tekintettel a nemzetközi büntető igazságszolgáltatás július 17-én tartott világnapjára, amely az emberiesség elleni bűncselekmények, a háborús bűncselekményekért és a népirtásért való jobb elszámoltathatóság irányába tett haladást ünnepli,

—

tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.

mivel a tagállamok kezdettől fogva elkötelezett szövetségesei a Nemzetközi Bíróságnak, és pénzügyi, politikai, diplomáciai és logisztikai támogatást nyújtanak számára, előmozdítva mindeközben a Római Statútum egyetemességét és védelmezve annak sérthetetlenségét, a Bíróság függetlenségének megerősítése céljából;

B.

mivel 2011. november 17-én (3) a Parlament üdvözölte a Római Statútumhoz fűzött, többek között az agresszió bűncselekményéről szóló kampalai módosításokat, és felszólította valamennyi tagállamot, hogy ratifikálja őket, és foglalja bele őket a nemzeti jogszabályaiba;

C.

mivel ezt követően a Parlament 2012. április 18-án határozatot (4) fogadott el, és felszólította a Tanácsot és a Bizottságot, hogy használják fel a nemzetközi tekintélyüket a Római Statútum egyetemességének biztosítása és megerősítése érdekében a nemzetközi jogot sértő agresszió cselekménye nemzetközileg elismert fogalommeghatározásának kialakítása céljából;

D.

mivel az agresszió bűncselekményére vonatkozóan a Római Statútumhoz fűzött kampalai módosítások legalább 30 részes állam általi ratifikálása és egy 2017. január 1-jét követően a részes államok kétharmada által meghozandó határozat az agresszió bűncselekményének szankcionálása révén lehetővé fogja tenni a nemzetközi büntetőjogi elszámoltathatóság állandó rendszerének felállítását;

E.

mivel 122 ország részes állama a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának;

F.

mivel az agresszió bűncselekményéről szóló kampalai módosítást mindeddig 14 részes állam ratifikálta, köztük nyolc uniós tagállam, nevezetesen Belgium, Ciprus, Észtország, Horvátország, Luxemburg, Németország, Szlovákia és Szlovénia; mivel jelenleg legalább 35 részes állam tevékenykedik aktívan az agresszió bűncselekményére vonatkozó módosítások ratifikálásán, mások pedig elkötelezték magukat a ratifikálás iránt;

G.

mivel Liechtenstein volt az első ország, amely – 2012. május 8-án – ratifikálta az agresszió bűncselekményére vonatkozó módosításokat az NBB Római Statútumának 2010-ben Kampalában (Uganda) megtartott felülvizsgálati konferenciáján elfogadott, a 8. cikkre (háborús bűnök) vonatkozó módosítással együtt;

H.

mivel azok az országok, amelyek nem részes államai a Római Statútumnak, ratifikálhatják a Római Statútumot, beleértve a kampalai módosításokat, és ezáltal hozzájárulhatnak ahhoz, hogy életbe lépjen a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatósága az agresszió bűncselekményének vonatkozásában;

I.

mivel a kampalai módosítások teljes mértékben összhangban állnak az ENSZ Alapokmányával, minthogy csak az erőszak jogellenes alkalmazásának legsúlyosabb formáit teszik büntethetővé, azaz azokat, amelyek „jellegüket, súlyosságukat és fokukat tekintve” nyilvánvalóan sértik az ENSZ Alapokmányát;

J.

mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság agresszió bűncselekményével kapcsolatos joghatósága hozzá fog járulni a nemzetközi szintű jogállamisághoz, valamint a világ békéjéhez és biztonságához azáltal, hogy visszatartó szerepet játszik az erőszak jogellenes alkalmazásával szemben, és ezáltal proaktívan hozzájárul az ilyen bűncselekmények megelőzéséhez és a tartós béke megszilárdításához;

K.

mivel a két kampalai módosítás államok általi ratifikálása és a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatóságának az agresszió bűncselekményére való kiterjesztése hozzájárul az ilyen bűncselekményeket elkövetők büntetlenségének megszüntetéséhez;

L.

mivel a kampalai módosítások ratifikálása és a Nemzetközi Büntetőbíróság agresszió bűncselekményével kapcsolatos joghatóságának életbelépése hozzá fog járulni az emberi jogok védelméhez azáltal, hogy büntethetővé teszi a gyakran súlyos emberi jogi jogsértésekhez és a nemzetközi humanitárius jog és a nemzetközi emberi jogi normák súlyos megsértéséhez vezető ok-okozati lánc elején álló agresszív cselekményeket;

M.

mivel az agresszív cselekmények büntethetővé tétele a jogellenesen háborúba küldött fegyveresek és a megtámadott államokban harcolók élethez való jogát is védi, megszüntetve azt a Római Statútumban és a nemzetközi humanitárius jogban fennálló joghézagot, amely abból ered, hogy ezek jelenleg kizárólag a polgári lakosság és a „védett személyek” egyéb kategóriái védelméről rendelkeznek;

N.

mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság agresszió bűncselekményével kapcsolatos joghatóságának életbelépése hozzájárul a Római statútum egyetemességéhez, mivel több állam érdekelt lehet a kampalai módosításokat tartalmazó kiegészített Római Szerződés ratifikálásában, ami az erőszak velük szembeni jogellenes alkalmazásától való elrettentésre irányuló nemzeti politikai célkitűzéseiket is szolgálná;

1.

ismételten hangsúlyozza, hogy teljes mértékben támogatja a Nemzetközi Büntetőbíróság munkáját arra vonatkozóan, hogy megszűnjön a nemzetközi közösség szempontjából legsúlyosabb bűntettek elkövetőinek büntetlensége;

2.

felhívja az Uniót, hogy fogadjon el közös álláspontot az agresszió bűncselekményéről és a kampalai módosításokról;

3.

hangsúlyozza a Római Statútum egységessége elvének fontosságát, és sürgeti az Uniót, hogy járjon élen az agresszió bűncselekményéről szóló kampalai módosítások hatálybalépésének keresztülvitelében, támogassa az ennek elérésére irányuló jelenlegi erőfeszítéseket, valamint ösztönözze a tagállamokat, hogy először ratifikálják a megállapodást, majd az előírt 30 ratifikáció elérését követően határozottan támogassák a Római Statútum Részes Államai Közgyűlésének egykori határozatát a Nemzetközi Büntetőbíróság agresszió bűncselekményével kapcsolatos joghatóságának életbeléptetése érdekében;

4.

hangsúlyozza, hogy az Unió összes külső fellépése során – többek között az EU emberi jogokért felelős különleges képviselője és az Unió helyi küldöttségei révén – tevékenyen ösztönözni kell a Nemzetközi Büntetőbíróság támogatását, valamint a módosított Római Statútum, illetve a két kampalai módosítás ratifikálását, egyebek mellett technikai segítséget nyújtva a ratifikálásra és/vagy végrehajtásra törekvő államoknak; ezzel kapcsolatban felhívja az Uniót és tagállamait, hogy újítsák meg a Nemzetközi Büntetőbíróság iránti elkötelezettségüket és az arra irányuló – többek között pénzügyi – támogatásukat;

5.

felhívja az Uniót, hogy kötelezze el magát a népirtással, az emberiesség elleni bűncselekményekkel, a háborús bűncselekményekkel és az agresszió bűncselekményével szembeni küzdelem mellett, továbbá hogy az Unió és tagállamai külső fellépéseik során tekintsék prioritásnak a súlyos emberi jogi jogsértések büntetlenségével szembeni küzdelmet; ösztönzi a főképviselőt/alelnököt, hogy fokozza az erőfeszítéseket a nemzetközi humanitárius jogi normák általános, ezen belül a nem állami fegyveres csoportok általi végrehajtásának és betartásának előmozdítása érdekében;

6.

felhívja a tagállamokat, hogy nemzeti jogszabályaikat mihamarabb igazítsák hozzá a kampalai módosítások fogalommeghatározásaihoz és a Római Statútum szerinti egyéb kötelezettségekhez, lehetővé téve a bűncselekményekkel szembeni, uniós tagállamokon belüli nyomozást és vádemelést, a Büntetőbírósággal való együttműködés mellett;

7.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjének, valamint a Nemzetközi Büntetőbíróság elnökének.

21.6.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 224/34

—

tekintettel az Elnökök Értekezlete javaslatára,

—

tekintettel az állandó bizottságok hatásköreiről és feladatairól szóló, 2014. január 15-i határozatára (1),

—

tekintettel eljárási szabályzata 196. cikkére,

1.

a következőképpen állapítja meg a bizottságok tagjainak számát:

Emberi Jogi Albizottság: 30 tag,

Biztonság- és Védelempolitikai Albizottság: 30 tag;

2.

hivatkozással az Elnökök Értekezletének a bizottsági elnökségek összetételével kapcsolatos, 2014. június 26–i határozatára, úgy határoz, hogy a bizottsági elnökségek maximum négy alelnökből állhatnak;

3.

utasítja elnökét, hogy tájékoztatás céljából továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.

21.6.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 224/36

—

tekintettel az Elnökök Értekezlete határozatra irányuló javaslatára,

—

tekintettel a parlamentközi küldöttségek, a parlamenti vegyes bizottságokba delegált küldöttségek, a parlamenti együttműködési bizottságokba és a többoldalú parlamenti közgyűlésekbe delegált küldöttségek számáról szóló, 2014. március 12-i határozatára (1),

—

tekintettel eljárási szabályzata 212. cikkére,

1.

úgy határoz, hogy az alábbiak szerint állapítja meg a következő parlamentközi küldöttségek létszámát:

2.

utasítja elnökét, hogy tájékoztatás céljából továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.

21.6.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 224/38

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikke (7) bekezdésének első albekezdésére,

—

tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

—

tekintettel a Lisszaboni Szerződést elfogadó kormányközi konferencia záróokmányához csatolt 11. nyilatkozatra,

—

tekintettel a 2014. június 27-i 2014/414/EU európai tanácsi határozatra (1), amely Jean-Claude Junckert javasolja a Bizottság elnökének,

—

tekintettel Jean-Claude Juncker a 2014. július 15-i plenáris ülésen tett nyilatkozatára és politikai irányvonalainak ismertetésére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

1.

Megválasztja Jean-Claude Junckert a Bizottság elnökének a 2014. november 1-től2019. október 31-ig tartó időszakra;

2.

Utasítja elnökét, hogy kérje fel a Tanácsot és Jean-Claude Junckert, hogy közös megegyezéssel tegyenek javaslatot a Bizottság tagjaivá kinevezni kívánt jelöltek személyére,

3.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak és a Bizottság megválasztott elnökének.

21.6.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 224/39

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 246. cikkének második bekezdésére,,

—

tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

—

tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás 6. pontjára (1),

—

tekintettel Olli Rehn, Janusz Lewandowski, Antonio Tajani és Viviane Reding bizottsági tagságról való, 2014. június 30-i hatályú lemondására

—

tekintettel a Tanács 2014. június 20-i és július 2-i leveleire, amelyekben a Tanács konzultált a Parlamenttel a Bizottság négy tagjának kinevezésére vonatkozó, a Bizottság elnökével egyetértésben meghozandó határozatról (C8-0030/2014, C8-0083/2014, C8-0084/2014, C8-0085/2014),

—

tekintettel a biztosjelölteknek a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság részvételével a Költségvetési Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, valamint a Jogi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részvételével az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság által vezetett, 2014. július 14-i meghallgatásaira, és tekintettel az azokat követően készített értékelő nyilatkozatokra;

—

tekintettel eljárási szabályzata 118. cikkére és XVI. mellékletére,

1.

jóváhagyja Jyrki Katainen, Jacek Dominik, Ferdinando Nelli Feroci és Martine Reicherts kinevezését az Európai Bizottság tagjává a Bizottság hátralévő hivatali idejére, 2014. október 31-ig;

2.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak, a Bizottságnak, és a tagállamok kormányainak.

21.6.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 224/40

—

tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2014)0324),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 140. cikke (2) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0026/2014),

—

tekintettel a Bizottság 2014. évi konvergenciajelentésére (COM(2014)0326) és az Európai Központi Bank 2014. júniusi konvergenciajelentésére,

—

tekintettel az euróövezet kibővítéséről szóló, 2006. június 1-jei állásfoglalására (1),

—

tekintettel a Parlamenttel az euróövezet bővítése témájában folytatott konzultáció módszerének javításáról szóló, 2007. június 20-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére,

—

tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0001/2014),

A.

mivel Litvánia 2006-ban tett első próbálkozást arra, hogy bevezesse az eurót, és mivel 2013. február 25-én a litván kormány elhatározta, hogy törekszik az euró 2015. január 1-jei bevezetésére, illetve a litván parlament (Seimas) 2014. április 17-én nagy többséggel elfogadta az euró bevezetéséről szóló törvényt;

B.

mivel az euróövezethez való csatlakozás jogi feltételeit az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 140. cikke és a konvergenciakritériumokról szóló 13. jegyzőkönyv rögzíti; mivel a következő négy konvergenciakritériumot kell betartani: az árstabilitás magas fokának elérése, az állam pénzügyi helyzetének fenntarthatósága, az Európai Monetáris Rendszer árfolyam-mechanizmusa által előírt normál ingadozási sávok betartása és a tagállam által elért konvergencia és a tagállam árfolyam-mechanizmusban való részvételének fenntarthatósága, ami a hosszú távú kamatszintben tükröződik;

C.

mivel a 7. parlamenti ciklusban a Gazdasági és Monetáris Bizottság 2014. április 7-i ülésén nagy többséggel elfogadta az euró litvániai bevezetéséről szóló jelentést, és ezzel támogatta az euró litvániai bevezetését;

D.

mivel Litvánia az Európai Központi Bank 2014. június 4-én közzétett konvergenciajelentése szerint minden konvergenciakritériumot teljesít;

E.

mivel az Európai Unió pénzneme az euró, és mivel alapvetően a konvergenciakritériumokat teljesítő valamennyi tagállamnak be kell vezetnie az eurót, és e kötelezettség alól csak Dánia és az Egyesült Királyság élvez mentességet;

1.

jóváhagyja a Bizottság javaslatát;

2.

támogatja az euró Litvánia általi, 2015. január 1-jén történő bevezetését;

3.

felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtõl el kíván térni;

4.

üdvözli, hogy Litvánia a bizottsági konvergenciajelentés szerint a 2014. áprilisig tartó egyéves időszakban 0,6 %-os átlagos inflációs rátát mutatott fel, és ezzel ezt a konvergenciakritériumot teljesíti;

5.

üdvözli, hogy Litvániában a bizottsági konvergenciajelentés szerint a 2013-as referenciaévben a költségvetési hiány a GDP 2,1 %-a, míg az államadósság annak 39,4 %-a volt, és ezzel az állam pénzügyi helyzetének fenntarthatóságára vonatkozó konvergenciakritérium teljesül;

6.

üdvözli, hogy a bizottsági konvergenciajelentés szerint a kétéves értékelési időszak sor n litas és az euró között nem volt megállapítható semmilyen árfolyamfeszültség, így Litvánia az Európai Monetáris Rendszer árfolyam-mechanizmusa által előírt normál ingadozási sávok betartására vonatkozó konvergenciakritériumot teljesíti;

7.

üdvözli, hogy a hosszú távú kamatlábak Litvániában a bizottsági konvergenciajelentés szerint a 2013. májustól 2014. áprilisig tartó referencia-időszakban átlagosan 3,6 %-ot tettek ki, és Litvánia ezzel teljesíti a konvergencia fenntarthatóságára vonatkozó konvergenciakritériumot;

8.

üdvözli, hogy a bizottsági konvergenciajelentés szerint a litván jogszabályok maradéktalanul összhangban állnak az EUMSZ 131. cikke szerinti összeegyeztethetőségi követelménnyel;

9.

különösen üdvözli ezzel összefüggésben, hogy a litván központi bankra (Lietuvos bankas) vonatkozó törvény összhangban áll a központi bankok függetlenségére vonatkozó elvvel, amelyet az EUMSZ 130. cikke rögzít, valamint a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányának 7. cikke is tartalmaz;

10.

felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Parlament által jóváhagyott szöveget;

11.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Központi Banknak, az eurocsoportnak, valamint a tagállamok kormányainak.