18.5.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 177/1

Előadó:

Antonello PEZZINI

1.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) már többször kijelentette, hogy az egységes piac az európai integráció központi eleme, amely képes közvetlenül megtapasztalható előnyöket biztosítani, illetve fenntartható növekedést generálni Európa gazdaságai számára.

1.1.1.

Az EGSZB kéri, hogy az egységes piac végrehajtása során kezeljék jelentős területként a környezetbarát gazdasági ágazatokat, és fejlesszék a fenntartható termelés és fogyasztás piaci modelljeit, oly módon, hogy folytatják a körforgásos gazdaság és az éghajlatváltozás elleni küzdelem elveinek új mutatók tanulmányozása révén történő alkalmazását.

1.1.2.

Az energiapiacot illetően az EGSZB úgy véli, hogy a gáz- és villamosenergia-hálózatok terén növelni kell az erőfeszítéseket és a beruházásokat, valamint a különböző tagállamok között be kell vezetni a szubszidiaritás elvét az energiatárolás terén.

1.2.

Az Európai Regionális Fejlesztési Alapnak és az Európai Szociális Alapnak egyre nagyobb figyelmet kell fordítania az egységes piacra, valamint az európai polgárok és munkavállalók társadalmi integrációjára.

1.3.

Ami a munkavállalói mobilitásra vonatkozó intézkedéscsomagot illeti, az intézkedéseknek a munkavállalók szabad mozgását gátló összes akadály felszámolására kellene irányulniuk a magas szintű biztonság fenntartása mellett. Ezért az EGSZB sürgeti a társadalombiztosítási rendszerek közötti koordináció javítását, és olyan társadalombiztosítási intézmények bevezetését, melyek szerepét uniós szinten elismerik. Alapvető jelentőségűnek tartja a tájékoztatáshoz és konzultációhoz való munkavállalói jogokról szóló szerződés teljes körű végrehajtását, és kéri a munkavállalói részvétel fokozását a vállalatirányítás terén.

1.4.

Az EGSZB úgy véli, hogy a fogyasztókat az egységes piac főszereplőinek kell tekinteni, és kéri az Európai Bizottságot, hogy intenzívebben működjön közre a fogyasztókat érintő közösségi jog alkalmazását célzó tevékenységek összehangolásában, valamint a vitarendezési mechanizmusok javításában. Nagyobb erőfeszítéseket kell tenni a termékbiztonság javítása és a piacfelügyelet növelése érdekében, különös tekintettel a digitális piacon történő csalásokra. Ennek érdekében kéri, hogy dolgozzanak ki a fogyasztók számára egy nemzetközi szinten is érvényes racionális kollektív jogorvoslati mechanizmust.

1.5.

Az EGSZB úgy véli, hogy minden országban javítani kell a kiskereskedelmi pénzügyi szolgáltatásokon, és támogatja az egyablakos ügyintézés, valamint az egy központi európai rendszerhez kapcsolt ügyintézési hálózatok bevezetését.

1.6.

A társadalmi kohézióhoz elengedhetetlenek az együttműködésen alapuló szociális vállalkozások, hogy az európai polgárok számára biztosítható legyen a hatékonyabb és fenntarthatóbb gazdasági növekedés.. Ennek érdekében az EGSZB hozzá tud járulni az Európai Bizottság e témában indított vitájához, és már ki is dolgozott egy javaslatot egy olyan állandó struktúrára (1), amelyen keresztül elmélyíthető lenne a vita néhány aspektusa.

1.7.

Azoknak a szolgáltatásoknak és hálózatoknak, amelyek szolgáltatásokat, tájékoztatást, jogi tanácsadást és kereskedelmi támogatást nyújtanak, ki kellene terjedniük a vállalkozások összes típusára (2), különös figyelmet fordítva a mikrovállalkozásokra.

1.7.1.

A különböző vállalkozási formák legreprezentatívabb szervezeteit be kellene vonni a vállalati szintű szociális párbeszédbe, ha bizonyították reprezentativitásukat.

1.8.

Az európai vállalkozásoknak és különösen a kkv-knek, de legfőképpen a mikrovállalkozásoknak erős és dinamikus egységes piacra van szükségük, és az EGSZB egyetért azzal, hogy a vállalkozások fizetésképtelensége és a korai szerkezetátalakítás terén jogalkotási javaslat benyújtására van szükség, és támogatja a vállalkozóknak nyújtott „második esély”-t. Ebben a javaslatban jelentőséget kell tulajdonítani a munkavállalók és a fogyasztók védelmének, illetve a számukra biztosítandó megfelelő védelem fontosságának.

1.9.

Az EGSZB úgy véli, hogy a vállalkozások és a hatóságok körében bővíteni kell a kölcsönös elismerés elvének alkalmazását a nem harmonizált áruk vonatkozásában.

1.10.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy csökkenteni kell a vállalkozások fejlődését gátló, és főként a kkv-kra és a mikrovállalkozásokra nehezedő adminisztratív terheket. Meg kell szüntetni a tagállamok által külön bevezetett, felesleges követelményeket, amennyiben azok ellentétesek egy irányelvvel vagy az abban megfogalmazott célokkal. E tekintetben nagyobb mértékű ellenőrzést és koherenciát kér az Európai Bizottságtól. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy meg kell őrizni a szabadfoglalkozásúakra vonatkozó sajátos feltételeket, a tagállami hatóságok közötti fokozottabb online együttműködéssel.

1.11.

Javítani kell a szolgáltatásokról szóló irányelv hatékonyságát, valamint az ezzel kapcsolatos értesítési eljárásokat, meg kell akadályozni a protekcionizmus különböző formáit, illetve a szolgáltatások szabad mozgása elé gördülő akadályokat egy olyan ágazatonkénti megközelítéssel, amelynek révén azonosíthatók lesznek az anomáliák és az akadályok. Az irányelvnek bizonyítottan nem megfelelő eseteket célzó jogsértési eljárások terén a „zéró tolerancia” elvét kell alkalmazni.

1.12.

Az EGSZB kéri a munkavállalók kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv helyesebb alkalmazását, valamint a 2014. évi végrehajtási irányelv alkalmazását.

1.13.

Fontosnak tűnik, és ezért ragaszkodni kell a szakmai és tudományos képesítések elismeréséhez és támogatni kell a kölcsönös elismerés végrehajtását a hozzáférés egyenlő feltételeit biztosító harmonizációs folyamat révén.

1.13.1.

Ebben az összefüggésben lényeges, hogy az európai szakmai kártyát az új foglalkozásokra is kiterjesszék.

1.14.

Emellett létfontosságú, hogy egy alulról felfelé építkező rendszer révén, a szociális partnerek, a fogyasztók és a környezetvédelmi szervezetek folyamatos bevonásával elősegítsük az európai szabványosítást.

1.15.

Az EGSZB kéri, hogy indítsanak kampányt a polgárok és különösen a fiatalok közvetlen részvételének ösztönzésére, hogy azok magukévá tehessék az európai polgárság értékeit. A kampányt egy okostelefon-alkalmazás és egy európai szintű, az összes uniós nyelven elérhető, interaktív online portál is kiegészítené, amely tartalmazza az összes egyéni hozzászólást az egységes piac teljes és megfelelő működése lehető legjobb biztosításának, valamint a polgárok aszimmetrikus tájékoztatásának, illetve a velük való aszimmetrikus kommunikációnak a leküzdése érdekében. Az EGSZB kéri ezenkívül egy a kézműiparra és szakmai gyakorlatokra alkalmazandó Erasmus elindítása az európai egységes piacon , amely lehetővé tenné, hogy a fiatal kisiparosok, új szabadfoglalkozásúak és ipari tanulók megtapasztalják az európai belső piac egységét, továbbá kicseréljék tapasztalataikat és szakmai tudásukat,

1.16.

Az EGSZB fontosnak tartja egy EU-n kívüli népszerűsítő kampány elindítását is, az Európai Külügyi Szolgálat aktív részvételével, melynek témája „a több mint 500 millió embert magában foglaló európai egységes piac – egyedülálló lehetőség a biztonságos és szilárd partnerségek kiépítésére” .

2.1.

Az egységes piac az európai integráció sarokpontja: ezen alapul a polgárok európai projektbe vetett bizalma, az európai vállalkozások kezdeményezőkedve, a termelő és a kereskedelmi tevékenységek, valamint a szolgáltatások harmonikus és fenntartható fejlődése, a humánerőforrás-fejlesztés.

2.2.

Az Európai Bizottság nemrégiben javaslatokat nyújtott be az európai energiaunióra, a digitális egységes piaci stratégiára, a tőkepiaci unió létrehozására irányuló cselekvési tervre, a „Mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű kezdeményezésre, valamint a körforgásos gazdaságról, illetve az adórendszerek átláthatóságáról szóló két csomagra vonatkozóan.

2.3.

Az egységes piac – amely azért jött létre, hogy minden európai polgár számára lehetővé tegye, hogy teljes mértékben élvezhesse annak előnyeit, hogy az Európai Unió bármely pontján korlátozás nélkül élhet, dolgozhat, mozoghat, tanulhat, termelhet, értékesíthet és vásárolhat – a létrehozása óta eltelt 23 évben felszámolt számos olyan akadályt, amely korlátozta az említett alapvető szabadságok gyakorlását.

2.4.

Az elért eredmények ellenére, az egységes piac teljes mértékű megvalósítása még mindig jelentős hiányosságokat és korlátokat mutat, amelyek „elfojtják az innovációt és eltántorítják a vállalkozásokat attól, hogy új termékeket és szolgáltatásokat fejlesszenek, új munkaerőt vegyenek fel és új piacokon terjeszkedjenek Európában” (3).

2.5.

A személyek, az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása előtt álló akadályok olyan korlátok, amelyek akadályozzák a foglalkoztatás növelését és a munkahelyteremtést, és rontják az európai vállalkozások versenyképességét; az I. és II. egységes piaci intézkedéscsomag pozitív eredményei alapján most radikális lépést kell tenni az egységes piac optimális működésének megvalósítása érdekében, és fel kell szabadítani az egységes piac eddig ki nem aknázott lehetőségeit.

2.6.

Ezért „folytatni kell az akadályok felszámolását, és orvosolni kell az intellektuális és ideológiai korlátokat, hogy ez a maga nemében páratlan együttműködési stratégia teljes mértékben megvalósulhasson, előnyöket biztosítva ezzel az Európai Unió 28 tagállama és az Európai Gazdasági Térség 3 tagállama valamennyi polgára számára” (4).

2.7.

Az egységes piac megfigyelőközpontja 2015–2018 közötti időszakra szóló programjában javasolta, hogy kezeljék prioritásként „a digitális egységes piac és az energiapiac létrehozására irányuló stratégiát” és az együttműködés más formáit, például a Solvit rendszer megerősítését (5).

2.8.

Az Európai Bizottság 2011 áprilisában indította el az I., majd 2012 októberében a II. egységes piaci intézkedéscsomagra irányuló kezdeményezését, amelyekről az EGSZB-nek – a 2010. évi Monti-jelentésben megfogalmazott ajánlások alapján – módjában állt véleményt formálni (6).

2.9.

Az Európai Bizottság 10 politikai prioritása közül az egyik a mélyebb és méltányosabb egységes piac: az áruk és szolgáltatások egységes piacán még meglévő szabályozási és nem szabályozási korlátok megszüntetését A 2015. évi éves növekedési jelentés  (7) prioritásként határozza meg.

2.10.

A „nem-Európa költségéről”, azaz az egységes piac létrehozásának elmaradásából származó gazdasági veszteségről szóló 1988-as Cecchini-jelentést különböző cselekvési tervek követték, amelyek prioritásként kezelték az egységes piac kiteljesítését, és az Európai Bizottság többször tett javaslatot különböző iránymutatásokra és intézkedésekre, amelyek azonban még a mai napig sem hoztak végleges eredményt. A fentiek fényében az Európai Bizottság ezzel az új ütemtervvel igyekszik ráirányítani a figyelmet a jelenlegi, valós helyzetre.

3.1.

Az ütemtervben három fő célkitűzést neveznek meg az egységes piac kiteljesítése érdekében:

3.2.

A kezdeményezés sarokkövei az alábbiakban foglalhatók össze:

3.3.

Az Európai Bizottság ezt a folyamatot oly módon szeretné elősegíteni, hogy aktívan beavatkozik a különböző vonatkozó irányelvek és rendeletek végrehajtásába egy a lehetőségekre, a korszerűsítésre és a konkrét eredményekre alapuló intézkedéscsomaggal és egy pontos – és reményeink szerint – kötelező erejű menetrenddel.

4.1.

Az EGSZB többször is kifejezésre juttatta abbéli meggyőződését, hogy olyan intézkedésekre van szükség, amelyek lehetővé teszik az egységes piacban rejlő lehetőségek kibontakoztatását a vállalkozások, a munkavállalók, a fogyasztók, a polgárok és más érdekelt felek számára olyan területeken, mint a szolgáltatási ágazat, a finanszírozáshoz való hozzáférés, a kkv-kat sújtó bürokratikus terhek egyszerűsítése a munkavállalók, a fogyasztók és a környezet védelmének szem előtt tartásával, a műszaki szabályozási normarendszer korszerűsítése és megerősítése, az online kereskedelem, a digitális egységes piac és a mobilitás.

4.1.1.

E tekintetben az EGSZB úgy véli, hogy az összes európai polgár és különösen a fiatalok esetében el kell érni, hogy sajátjuknak érezzék az egységes európai piac értékét. Ez a következők révén érhető el:

4.2.

Az EGSZB szerint az új jogalkotási kezdeményezés elindítása előtt prioritásként kell kezelni a következőket: a meglévő szabályok végrehajtását szolgáló mechanizmusok egy az információgyűjtést elősegítő dinamikus rendszer révén; jobb hatásértékelés egyrészt a szabálysértések azonosítására, másrészt új intézkedések meghozatalára az egységes piac továbbfejlesztése érdekében. Ennek kapcsán meg kellene vizsgálni, hogy mennyiben lehet deregulációval elérni a kitűzött célokat (előrejelzés).

4.3.

Az EGSZB fontosnak tartja a fogyasztóvédelmi szabályok minőségi szelekcióját, ezáltal biztosítva az arányosság elvét, az átláthatóságot, a hatékonyságot és a valódi európai hozzáadott értéket.

4.4.

Az EGSZB prioritásnak tekinti a kölcsönös elismerésről szóló rendelkezések megerősítését – az egyes esetek elemzésével – az áruk és szolgáltatások szabad áramlásának fenntartása és fokozása érdekében.

4.4.1.

E célból szabályokat kellene meghatározni – amelyek közül meghatározott esetekben néhány egy 29. rendszerbe tartozna – utalva a tagállamok bevált gyakorlataira.

4.5.

Az EGSZB támogatja a termelési ágazatokban a szolgáltatások olyan beavatkozásokkal történő fejlesztését, amelyek garantálják az áruk és szolgáltatások együttes szállítását célzó üzleti modellek alkalmazását. A szolgáltatásokról szóló irányelv jobb átültetése és a végrehajtási rendelkezések világosabb és konszenzuson alapuló megfogalmazása biztosíthatná a minőségi műszaki szabályozási normarendszernek megfelelő végrehajtást.

4.6.

Az EGSZB örömmel fogadja, hogy az Európai Bizottság közleménye külön fejezetet szentel a megosztásalapú gazdaságnak, hiszen már több véleményt is elfogadott e témakörben (8). Jelen pillanatban feltáró véleményt készít a holland elnökség kérésére, továbbá két saját kezdeményezésű véleményen dolgozik az új fogyasztási tendenciákkal kapcsolatos témákban.

4.6.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy a megosztásalapú gazdaság jelentős előrelépést jelenthet az etikusabb és az európai értékeken alapuló gazdaság irányába, és elősegíti, hogy a fogyasztók etikusabb fogyasztási modelleket fogadjanak el.

4.6.2.

A megosztásalapú gazdaság bizonyos szemszögből a munkakultúra koncepcionális átalakulását jelenti, nagy lehetőségeket rejt magában az újfajta foglalkoztatás terén, és ökológiai szempontból is innovatív megoldásokat tesz lehetővé.

4.6.3.

Az EGSZB hozzá tud járulni az Európai Bizottság e témában indított vitájához, és már ki is dolgozott egy javaslatot egy olyan állandó struktúrára, amelyen keresztül elmélyíthető lenne ez a vita.

4.7.

Az EGSZB véleménye szerint ki kell aknázni a megosztásalapú gazdaság lehetőségeit, ugyanakkor – az EU egészében érvényes, a tényszerű valóságra támaszkodó adatok alapján – pontosítani kell az általa biztosított szolgáltatásokra alkalmazandó szabályokat. A jövőben minden jogalkotási tevékenység során figyelembe kell venni, hogy az összes piaci szereplő számára egyenlő bánásmódot kell biztosítani. Ezzel összefüggésben garantálni kell a magas szintű európai munkaügyi, szociális védelmi és fogyasztóvédelmi normák érvényesülését is.

4.8.

Az EGSZB véleménye szerint foglalkozni kell a szolgáltatások szabad áramlásának akadályaival, különösen a kereskedelmi, építőipari, idegenforgalmi, kiskereskedelmi és üzleti szolgáltatások vonatkozásában: a tagállamoknak fejleszteniük kell információs szolgáltatásaikat a határokon átnyúló szolgáltatásokat befolyásoló nemzeti jogszabályokról, és igazolniuk kell mindazon szabályokat és kiegészítő követelményeket, amelyeket megkülönböztetés nélkül alkalmaznak a szolgáltatókra, és ezekről az Európai Bizottság számára értesítést kell benyújtaniuk. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy törekedjen az egyablakos ügyintézési pontok egységesítésére és javítására a meglévő eszközök közötti összeköttetés fejlesztésével (9).

4.9.

Az EGSZB alapvetően fontosnak tartja a jogsértési eljárások számának növelését egy olyan kultúra kialakítása érdekében, amelyben tiszteletben tartják az uniós jogszabályokat, és helyesen ültetik át azokat a nemzeti jogba: a tagállamoknak a végrehajtás központi, éber felügyelete révén is támogatniuk kellene e szabálykövető kultúrát, amelyhez nélkülözhetetlen a szükség esetén indított uniós szintű jogsértési eljárások gyorsabb lefolytatása, valamint az Európai Bizottság és a nemzeti közigazgatási szervek közötti szorosabb együttműködés és partnerség is.

4.10.

Az EGSZB véleménye szerint a kkv-k és az induló vállalkozások, valamint az innováció és a digitális alkalmazások támogatása témakörébe eső kezdeményezéseknek nagyobb súllyal kellene szerepelniük a javasolt ütemtervben, mivel ezek alapvetően fontosak az Unión belüli növekedés és foglalkoztatás fellendítése szempontjából. Ezzel összefüggésben meg kell vizsgálni a vállalkozóknak nyújtott „második esély” lehetőségét.

4.11.

Az EGSZB támogatja, hogy az Európai Bizottság minden tegyen meg azért, hogy az új közbeszerzési irányelveket (10) a tagállamok idejében és megfelelő módon átültessék a nemzeti jogba, tekintettel arra, hogy ezek adják az Európai Unió GDP-jének mintegy 20 %-át.

4.12.

Az Európai Unióban létező különböző társasági formák a kontinens sokszínű történelmi fejlődésétől függően alakultak ki. A különböző társasági formák között megjelent és egyre nagyobb jelentőségre tesz szert a megosztásalapú gazdaság, mivel képes választ adni a társadalmi igényekre, elfogadható áron működik, és különböző foglalkoztatási formákat és vállalkozói szellemet egyesít magában.

4.13.

Az EGSZB felhívja az Európai Bizottságot, hogy – akár egy terv segítségével – mozdítsa elő a szociális gazdaságot, és számolja fel azokat a konkrét akadályokat, amelyek gátolják a szociális vállalkozások tevékenységét, és ezáltal megakadályozzák őket abban, hogy teljes mértékben kihasználják az egységes piac lehetőségeit.

4.14.

Az európai szabványosításnak – az összes szociális partner és érintett fél hozzájárulása révén – egyre inkább hozzá kell járulnia a világgazdasági folyamatok kiteljesítéséhez és gazdagításához, egyrészt azért, hogy felmutassa a bennünket megkülönböztető hozzáadott értéket (mint például a szociális piacgazdaság), másrészt azért, hogy segítse az európai gazdaságot a globalizációs folyamatokban.

4.14.1.

Az európai szabványosítási kultúrának nagyobb súllyal kellene jelen lennie a globális szabványosítási folyamatokban.

5.1.1.

Az európai fogyasztók egyre inkább tisztában vannak azzal, hogy a tagállamok kormányai – gyakran erős gazdasági érdekek által ösztönözve – egyre több közvetlen és közvetett akadályt emelnek a személyek, az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása elé.

5.1.2.

Az áruk és szolgáltatások biztosításának, valamint a felelősségbiztosításnak minden uniós tagállamban szabadon kell működnie.

5.1.3.

Nem került sor a tagállamok között olyan közös elektronikus rendszer kiépítésére, amely egységesítené és egyszerűsítené a magán- és üzleti járművek után fizetendő autópályadíjakat.

5.1.4.

Nem került sor minden tagállamban a gépjármű-felülvizsgálati rendszer egységesítésére és a polgárok számára is használhatóvá tételére.

5.1.5.

Nem történt meg az – európai polgárok számára egyre fontosabb – elektromos csatlakozók szabványosítása sem.

5.1.6.

Túl sok tagállamban különbözik a ruházati termékek és a lábbelik számozása is.

5.1.7.

Az EGSZB kéri, hogy széles körű figyelemfelkeltő kampányokkal tájékoztassák a fogyasztókat az egységes piaci közös normák megerősítését célzó erőteljes fellépés előnyeiről.

5.1.8.

Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatot a polgárok lakberendezési cikkekkel kapcsolatos tájékoztatásának harmonizációjáról.

5.2.1.

Az Európa lakosságának 15 %-át kitevő fogyatékkal élő személyek további korlátokkal szembesülnek, amelyek megakadályozzák őket abban, hogy részesüljenek az egységes piaccal járó szabadságok előnyeiből. Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság a közelmúltban ismertette az európai akadálymentesítési intézkedéscsomagot, amelynek célja az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítása.

5.3.1.

Az EGSZB támogatja a szellemi szabadfoglalkozások egységes, minden európai országban egyaránt érvényes közös szabályozásának kiépítését, és úgy véli, hogy az európai szakmai kártyát minden lehetséges kategóriára ki kell terjeszteni, a szakmai képesítések elismeréséről szóló uniós irányelv tiszteletben tartásával.

5.4.1.

Nincs megfelelő rendszer a szellemi tulajdon védelmére, különösen a kkv-k esetében, és bizonytalanságok övezik a közösségi és a nemzeti szabadalmak, valamint a nemzeti kiegészítő oltalmi tanúsítványok egymás melletti létezését.

5.4.2.

Az EGSZB egyetért egy egységes bíróság felállításával, amellyel biztosítható lenne az egységes joggyakorlat a szabadalmakkal kapcsolatos ügyekben.

5.4.3.

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság azon javaslatát, amelynek értelmében az egységes szabadalmi jogcím kiadása a kiegészítő oltalmi tanúsítványok esetében uniós szintre kerülne.

5.5.1.

A közbeszerzéseket illetően az EGSZB kéri egy olyan adatgyűjtési rendszer, valamint olyan új analitikus eszközök bevezetését, amelyekkel feltárhatók a problémák és a szabálytalanságok.

5.5.2.

Nagyon hasznos lenne európai közbeszerzési jegyzékek bevezetése a közbeszerzési folyamatokban fellelhető anomáliák azonosítására.

5.5.3.

Az EGSZB egyetért egy olyan önkéntes mechanizmus bevezetésével, amellyel ex ante értékelhetők a bizonyos nagyobb infrastrukturális projektekre irányuló közbeszerzésekkel kapcsolatos kérdések.

5.6.1.

Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy terjessze ki a Solvit hálózat hatáskörét és befolyását, hogy az utóbbi időben az erős nacionalista tendenciákra fogékony tagállamok betartsák az egységes piac rendelkezéseit.

5.6.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy egyelőre gyenge az egységes piac végrehajtásának kultúrája, és túl sok az azzal ellentétes, torzító hatású nemzeti intézkedés.

18.5.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 177/9

Előadó:

Milena ANGELOVA

1.1.

Az EGSZB határozottan támogatja a rendeletre irányuló jelenlegi javaslatot, valamint a javaslat alapjául szolgáló megközelítést, amely szerint egyszerűsíteni és észszerűsíteni kell az értékpapírok szabályozott piacokon történő kibocsátásakor közzéteendő tájékoztatóra vonatkozó követelményeket, hogy a tájékoztatók a bennük foglalt információk tekintetében még költséghatékonyabbak és hasznosabbak legyenek a befektetők számára. Értékeli a nagyobb jogi átláthatóságot, amelyet ebben az esetben a rendeleti forma biztosít az irányelvvel szemben a kibocsátók, a befektetők és az összes érdekelt fél számára, mivel ez egyrészt növelni fogja a befektetők bizalmát és magabiztosságát, másrészt elő fogja segíteni a tőkepiaci unió megvalósítását.

1.2.

Az EGSZB üdvözli, hogy a befektetők bizalmának visszanyerése különös hangsúlyt kap; jóváhagyja az e tekintetben hozott konkrét intézkedéseket, és támogatja azt az elvet, amely szerint a felhasználóbarátabb tájékoztatók, amelyek a kibocsátó sajátos helyzetéhez igazodnak, kettős előnnyel járnak: csökkentik a költségeket és növelik a tájékoztató hasznosságát a potenciális befektetők számára. Az EGSZB ezenkívül úgy látja, hogy ha az Európai Unióban az összes tájékoztató hozzáférhető lenne egy közös, felhasználóbarát és elérhető adatbázisban, az jelentősen fellendítené az európai tőkepiacok fejlődését, nagyobb befektetői magabiztosságot eredményezne és változatosabb pénzügyi termékek létrehozásával járna.

1.3.

A rendeletre irányuló javaslat egyértelmű célja az, hogy csökkentse a tájékoztató összeállításából adódó, valamennyi kibocsátót – különösen a kkv-kat, a gyakori értékpapír-kibocsátókat és a másodlagos kibocsátásokat – érintő adminisztratív terheket, és így kiérdemli az EGSZB támogatását. Szintén dicséretesek azok a törekvések, amelyek arra irányulnak, hogy a tájékoztatót a potenciális befektetők számára relevánsabb közzétételi eszközzé tegyék, és hogy nagyobb konvergenciát biztosítsanak az uniós tájékoztató és egyéb uniós közzétételi szabályok között.

1.4.

Annak biztosítása érdekében, hogy a rendeletre irányuló javaslat elérje meghatározott célkitűzéseit, szükséges, hogy az összes érdekelt fél szorosan közreműködjön a 2. szintű jogszabály létrehozásának folyamatában, valamint hogy a rendelet hatálybalépése után két évvel mélyreható minőségi hatásvizsgálat készüljön. Az EGSZB nagyon szeretné, ha aktívan részt vehetne ezeken a megbeszéléseken.

1.5.

Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy tisztázzon néhány homályos kérdést, amelyek befolyásolhatják a javasolt rendelet hatását, valamint hogy kerülje el az olyan helyzeteket, amikor a tagállamoknak meghagyott mérlegelési mozgástér szükségtelen és aránytalan terheket eredményezhet a kibocsátók számára vagy veszélybe sodorhatja a befektetők számára fontos információk egyértelműségét. Ezért különösen ajánlatos, hogy az Európai Értékpapírpiaci Hatóság – azon hatáskörét gyakorolva, hogy elősegítse a tagállamokban működő felügyeleti gyakorlatok szorosabb konvergenciáját – ne csak a helyi szabályozó hatóságok, hanem a helyi érdekelt felek – köztük a piaci szereplők – szempontjait is figyelembe vegye.

2.1.

Annak a jogszabálynak a reformja, amely a tájékoztatóknak az értékpapírok nyilvános kibocsátásakor történő közzétételére vonatkozik, az európai beruházási terv harmadik pilléréhez tartozik (1); a terv maga az üzleti környezet javítását tűzte ki célul, és kulcsfontosságú eleme a tőkepiaci uniónak (2).

2.2.

A rendeletre irányuló javaslat az Európai Bizottság azon hosszú távú törekvéseinek az eredménye, amelyek az értékpapírok kibocsátásakor történő információközlésre vonatkozó jogi keretrendszer javítását célozták meg. Ezért a javaslat alkotórészeit visszamenőlegesen kell értékelni, figyelembe véve az ezen törekvés különböző szakaszaiban már megvalósított előrehaladást.

2.2.1.

A 2003/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) két korábbi irányelvet váltott fel: a jegyzési tájékoztatókról (1980) (4) és a tájékoztatókról szóló irányelvet (1989) (5) – amelyek erős kritikát kaptak az érdekelt felek részéről, mivel az Unión belül rendkívül sokféle gyakorlatot tettek lehetővé, valamint kölcsönös elismerési rendszeren alapultak, amely jelentős mérlegelési jogkört biztosított a honos tagállam hatóságai számára. Ez az irányelv vezette be először az „egységes engedély” elvét is.

2.2.2.

A 2003/71/EK irányelv 2010. évi felülvizsgálata kimutatta, hogy noha megvalósult bizonyos előrehaladás, az irányelv jogi átláthatósága a szükségeshez képest még mindig hagy kívánnivalót maga után, nem elég hatékony és eredményes, és nem teremt egyensúlyt a piaci hatékonyság és a befektetővédelem között. Ezért az irányelvet felváltotta a 2010/73/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (6).

2.2.3.

A 2010/73/EU irányelv hatását annak hatálybalépése után három évvel értékelték. Az értékelés egyértelműen igazolta, hogy az irányelv nem hozta meg a várt eredményeket (például a tájékoztató összefoglalója kapcsán), hogy nem volt elég ambiciózus (az arányos közzétételi szabályok terén) vagy egyszerűen csak nem tartalmazott olyan intézkedéseket, amelyek az érdekelt felek összes elvárását teljesítették volna.

2.2.4.

A rendeletre irányuló javaslat sok új sajátosságot és intézkedést tartalmaz, és nagy előrelépésnek tekinthető a nyilvános kibocsátások jobb és hatékonyabb szabályozásának megvalósulása, valamint a kibocsátók és a befektetők Európai Unión belüli tevékenységeinek hatékonyabb elősegítése felé.

2.3.

A javaslat fő célja, hogy az egész Unióban könnyebbé és olcsóbbá tegye a társaságok számára a tőkebevonást azáltal, hogy egyetlen tagállami szabályozó hatóságtól (általában a székhely szerinti ország szabályozó hatóságától) kell beszerezni a jóváhagyást, ugyanakkor elegendő és hiteles információt garantáljon a befektetők számára.

3.1.

Az EGSZB határozottan támogatja az Európai Bizottság azon kezdeményezését, hogy egyszerűsítsék az értékpapírok nyilvános kibocsátásakor vagy a valamely tagállamban található vagy ott működő, szabályozott piacra történő bevezetésekor közzéteendő tájékoztatók megfogalmazását, illetve a közzétételükkel kapcsolatos eljárásokat, hogy a tájékoztatók – a bennük szereplő információk tekintetében – költséghatékonyabbak és hasznosabbak legyenek a befektetők számára. Az EGSZB már kifejezte a támogatását ugyanezen elvek iránt a 2003/71/EK irányelvről megfogalmazott véleményében (7).

3.2.

Az EGSZB hangsúlyozza a befektetői bizalom visszanyerésének fontosságát, és ebben a tekintetben üdvözli, hogy a rendelettervezet különös figyelmet fordít a befektetőkre. Egyetért az e tekintetben hozott rendkívüli intézkedésekkel, és támogatja azt az elvet, amely szerint a felhasználóbarátabb tájékoztatók, amelyek a kibocsátó sajátos helyzetéhez igazodnak, kettős előnnyel járnak: csökkentik a költségeket és növelik a tájékoztató hasznosságát a potenciális befektetők számára. Nagyra becsüli azt is, hogy a tájékoztatóban a kockázati tényezők rendszerezése tökéletesítésre került.

3.3.

Az EGSZB teljes mértékben támogatja és helyesli az Európai Bizottság azon véleményét is, amely szerint intézkedni kell a kibocsátók helyzetének javítása érdekében, méghozzá az értékpapírok nyilvános kibocsátásával járó adminisztratív terhek csökkentésével. A kkv-k ugyanis jelenleg ebben a tekintetben akadályokba ütköznek az óriási mennyiségű szükséges dokumentáció és a vele járó magas költségek miatt. Az EGSZB úgy véli, hogy a rendeletre irányuló javaslat hatásvizsgálatában említett, a kibocsátóknál jelentkező becsült idő- és költségmegtakarítás (évente körülbelül 175 millió euro) még jobban hozzá fog járulni az EU üzleti versenyképességének növeléséhez.

3.4.

Az EGSZB szerint ha az Európai Unióban az összes tájékoztató hozzáférhető lenne egy közös adatbázisban, az jelentősen fellendítené az európai tőkepiacok fejlődését, nagyobb befektetői magabiztosságot eredményezne, és változatosabb pénzügyi termékek létrehozásával járna. Annak érdekében, hogy egy ilyen adatbázis igazán hatékony legyen, azt felhasználóbarát módon kell megtervezni, olyan formátumokkal, amelyek lehetővé teszik az információk könnyű hozzáférhetőségét és felhasználhatóságát.

3.5.

Az EGSZB üdvözli a kevesebb, de szabványosított információ közzétételére vonatkozó követelményt, ami az érintett közigazgatások munkáját is észszerűsíteni fogja, és így csökkenti folyó költségeiket.

3.6.

Az EGSZB üdvözli, hogy a választás jogalkotási eszközre esett, valamint azt a döntést, hogy ezt a területet irányelv helyett rendelet segítségével szabályozzák. Egy rendelet – mivel az összes tagállam által közvetlenül végrehajtandó rendelkezések egységes készletéből épül fel – felszámolja az irányelvnek (8) a tagállamok nemzeti jogába történő átültetése során eddig létező mérlegelési jogkört. Egy rendelet elfogadása biztosítja a belső piac egységét és integritását, csökkenti az EU-n belül érvényben lévő jogszabályi rendelkezések közötti különbségeket és széttagoltságot, valamint elősegíti a tőkepiaci uniót. Egy ilyen megközelítés nagyon megkönnyíti a befektetők életét is, akiknek ezentúl nem kell megismerkedniük a különböző nemzeti jogszabályokkal, mikor külföldi befektetés mellett döntenek.

3.7.

Figyelembe véve a tájékoztatókra vonatkozó uniós jog alakulását, valamint az annak folyamatos javítása iránt kinyilvánított igényt, az EGSZB üdvözli azt a tényt, hogy az Európai Bizottság – már a javaslati fázisban – jelezte, hogy értékelni kívánja a rendelet hatását annak hatálybalépése után. Külön üdvözlendő, hogy ehhez már meg is határozta a paramétereket. Az EGSZB azonban úgy érzi, hogy öt év túl hosszú idő egy ilyen fontos értékelés kivárására, és szorgalmazza ezen időszak két évre történő csökkentését, amely idő a rendelet alkalmazásának megkezdésétől számítandó. Ez lehetővé teszi majd a javasolt rendelet hatásainak gyorsabb áttekintését és – ha szükséges – a korrekciós intézkedések meghozatalát. A EGSZB egy minőségi, mélyreható értékelés elvégzését javasolja a meghatározott mennyiségi értékelési paraméterek kiegészítéseként, ideértve egy olyan minőségi, alapos értékelését, amelynek középpontjában arra irányuló elemzések is helyet kapnak, hogy hogyan és milyen mértékben javította a tájékoztató egyszerűsítése által megteremtett tőke a cégek versenyképességét, és mennyire segített a tagállamokban a tőkepiacok fellendítésének előremozdításában, valamint hogy ez hogyan hatott a tagállamokban uralkodó üzleti légkörre. Nagyon fontos azt is kiértékelni, hogy a tagállamok túlszabályozták-e a rendelet végrehajtását, amikor olyan területeken alkalmazták annak rendelkezéseit, ahol a rendelkezések átvétele terén mérlegelési jogkörük van.

4.1.

A tájékoztatót igénylő kibocsátásokhoz meghatározott küszöbérték 500 000 euróra történő emelése (9) a megfelelő irányba tett lépés a kkv-k finanszírozáshoz való hozzáférésének elősegítését célzó bürokráciacsökkentés érdekében. Másrészről az ilyen kibocsátások tekintetében az információk speciális formában való közzétételének megkövetelésére való tagállami jog (10) nem eredményezhet további adminisztratív akadályokat és „túlszabályozást” (11), továbbá ezt a mentességet bele kell foglalni a rendelet alkalmazásának megkezdése után elvégzendő hatásvizsgálatba. Az EGSZB lát néhány potenciális veszélyt ennek kapcsán, és felkéri az Európai Bizottságot, hogy a hatásvizsgálat során alaposan vizsgálja ezt meg.

4.2.

Az EGSZB teljes mértékben támogatja, hogy az Európai Bizottság különös figyelmet szentel annak, hogy megadja a „kkv” pontos fogalommeghatározását, és osztja azt a nézetet, amely szerint szükség lehet ezen fogalommeghatározás további módosítására (12). Az EGSZB már számos újabb keletű véleményében (13) felvetette, hogy egységesített, korszerűsített és pontosabb fogalommeghatározásra van szükség.

4.2.1.

Az EGSZB támogatja a rendelettervezetben (a 2. cikk (1) bekezdésének f) pontjában) használt fogalommeghatározást, amely bevezeti azt a követelményt, amelynek értelmében a 2003/361/EK európai bizottsági ajánlásban meghatározott három kritérium közül egyszerre legalább kettőnek (14) teljesülnie kell. Ezt a megközelítést szélesebb körben el kell fogadni, és érvényesíteni kell az Európai Bizottság összes jogalkotási javaslatában, valamint a tagállamok törvényeiben és közigazgatási gyakorlataiban.

4.2.2.

Az EGSZB szintén határozottan támogatja a küszöbérték 100 millió euróról 200 millió euróra történő emelését a „kis piaci tőkeértékű társaság” fogalommeghatározása esetében (15), ami újra megerősíti a 2014/65/EU irányelvben foglalt fogalommeghatározást (16), és áthidalja az ezen fogalommeghatározás és a 2003/71/EK irányelvben foglalt fogalommeghatározás (17) közötti eltérésből fakadó hiányosságot.

4.3.

Az „önkéntes tájékoztatók” (18) közzétételének lehetősége további rugalmasságot biztosít a kibocsátók számára, és elősegíti az uniós tőkepiacokhoz való hozzáférést.

4.4.

Az értékpapírokkal való későbbi, „viszonteladás” típusú kereskedést elősegítő rendelkezések (19) nagyon pozitív új elemet alkotnak.

4.5.

A tájékoztató összefoglalójának rendkívül részletes, ajánlott leírása (20) jelentősen enyhíti a kibocsátók terheit, és felszámolja azt a hiányosságot, amit a 2010/73/EU irányelv értékelése tárt fel. A kizárólag alapvető és lényeges információk feltüntetésére vonatkozó kötelezettség leegyszerűsíti mind a kibocsátók, mind a befektetők dolgát, és könnyebbé teszi az utóbbiak számára a megadott adatok áttekintését és a különböző kibocsátók tájékoztatóinak összehasonlítását. Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy a polgári felelősség minden esetre vonatkozóan érvényes legyen.

4.6.

A nem részvényjellegű értékpapírok kibocsátásakor az alaptájékoztató összeállításának tervezett lehetősége rugalmasságot biztosít a kibocsátók egy újabb kategóriája számára.

4.7.

Az egyetemes regisztrációs okmányban rejlő lehetőséget ki kellene használni (21), ugyanis az jelentősen csökkenti a gyakori kibocsátókra háruló adminisztrációs akadályok többségét, és így megkönnyíti a tőkepiachoz való hozzáférésüket.

4.8.

A különleges közzétételi szabályok (22), amelyek szintén megkönnyítik a vállalatok számára az információk közzétételét és a befektetők számára az információk feldolgozását, szintúgy elismerést és támogatást érdemelnek.

4.9.

Az EGSZB lelkesen üdvözli, hogy az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (ESMA) lesz megbízva bizonyos szabályozástechnikai és végrehajtás-technikai standardok kidolgozásának feladatával. Ezek többek között a kockázati tényezők egyértelműbb kezelésére és azok megfelelő kategóriákba történő besorolására vonatkozó iránymutatásokat foglalnak magukban – az általános helyett inkább a konkrét kockázatokat kihangsúlyozva –, valamint listákat azon közzétett információk kibővítése érdekében, amelyek hivatkozással beépíthetők a tájékoztatóba. Ez elősegíti majd az integrációt a tőkepiacok terén.

4.10.

Az EGSZB olyan javaslatok elkészítését is ajánlja, amelyek célja, hogy nagyobb mértékben szabványosítsák a közzététel felfüggesztése vagy visszavonása esetén a tájékoztatók tanulmányozására és felülvizsgálatára szolgáló eljárásokat. Sok esetben több, oda-vissza irányú eljárás is lezajlik, mielőtt a szabályozó intézmény végső döntést hozna. Ez szükségtelen késéshez vezet, ami meglehetősen költséges lehet a kibocsátó számára egy olyan helyzethez képest, ahol a szabályozó hatóság egy lépésben nyújtja be az összes ajánlást. Ezért az EGSZB véleménye szerint a tőkepiaci unióval kapcsolatos előrelépés szempontjából hasznos lenne, ha az ESMA egységes szabályokat dolgozna ki a tagállamok számára a határidők tekintetében, valamint azt illetően, hogy milyen formátumban kell megadni a potenciális kibocsátóknak szóló konkrét utasításokat arról, hogy hogyan járjanak el a tájékoztatótervezet esetleges hiányosságai kapcsán. Ez megkönnyítené a kibocsátók – különösen a kkv-k – számára a tájékoztatójuk elkészítését, és homogénebb környezetet teremtene, így korlátozva a szabályozási mérlegelésre okot adó alapokat.

4.11.

Az EGSZB támogatja azt a gyakorlatot is, amely lehetővé teszi a tájékoztatóban egy önkéntes rész létrehozását, amelyben a vállalatok kiegészítő, tényszerűen helytálló, nem pénzügyi információkat tudnának megosztani a befektetőkkel például a környezetvédelemre, a gyártási gyakorlatokra, a szociális programokban való részvételre stb. vonatkozóan. Az ilyen információk különösen fontosak a nagy részvénytársaságok szempontjából, amelyek a társadalmi felelősségvállalás vezéralakjainak számítanak, ez a lehetőség pedig összhangban van azzal az igénnyel, hogy a tájékoztató pontos, világos és teljes legyen.

4.12.

Az EGSZB az alábbi ajánlásokat teszi a rendeletre irányuló javaslat mellékleteinek javítására:

4.12.1.

A kockázatokkal foglalkozó szakaszoknak konkrétabbaknak kellene lenniük: a regisztrációs okmánynak különbséget kellene tennie a vállalatot és az annak üzleti tevékenységét érintő kockázatok között (II. melléklet, II.C. pont, 5. o.).

4.12.2.

Az információk ismétlésének elkerülése érdekében az értékpapírjegyzéknek csak az értékpapírokkal kapcsolatos kockázatokat kellene megemlítenie (III. melléklet, III.C. pont, 8. o.).

4.12.3.

Az igazgatóság, a vezető állású munkavállalók, a tanácsadók és a könyvvizsgálók megnevezését és bizonyos egyéb információkat (III. melléklet, 8. o., I. pont) el kellene távolítani az értékpapírjegyzékből, mivel ezeket az információkat a regisztrációs okmány is tartalmazza – kivéve, ha vannak értékpapírokat kibocsátó részvényesek.

4.12.4.

A kibocsátó statútuma hozzáférhetővé tehető külön dokumentumként, amelyre a tájékoztató hivatkozhat.

4.12.5.

Az EGSZB azt javasolja, hogy csökkentsék a rendszertelen kibocsátók tájékoztatóinak jóváhagyására vonatkozó időkeretet, valamint csökkentsék azt az időtartamot is, amelyen belül a szabályozó hatóságnak reagálnia kell módosítások esetén. Ezeknek az időtartamoknak rövidebbeknek kell lenniük az eredetileg javasoltaknál. Lehetőséget kell adni arra, hogy a megjegyzésekre adott válaszként a tájékoztatónak csak a javított részeit nyújtsák be, valamint hogy csökkentsék a nyomtatott példányok számát a tájékoztató és mellékletei elektronikus változatának bevezetésével.

4.12.6.

Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy biztosítson egy észszerű hosszúságú időszakot, amely lehetővé teszi a zökkenőmentes átmenetet az új rendelkezések végrehajtása felé, illetve a piacok és a kibocsátók számára azt, hogy megfelelőképpen alkalmazkodjanak a változásokhoz.

5.1.

Bizonyos kérdések, amelyek befolyásolhatják a javasolt rendelet hatását, nem elég világosak. Az EGSZB ezek tisztázását javasolja.

5.1.1.

Egy 500 000 eurós küszöbérték kerül bevezetésre az értékpapírok kibocsátására vonatkozóan: amennyiben a kibocsátás értéke ennél a küszöbértéknél alacsonyabb, akkor nem kell tájékoztatót közzétenni (23). Ebben az esetben a nemzeti szabályozó hatóságok a saját mérlegelésük alapján előírhatják a kibocsátók számára, hogy a „közzététel megfelelő formáit” alkalmazzák. Az EGSZB azt javasolja, hogy ezen „megfelelő formák” tartalmát előre határozzák meg, hogy megelőzzék a különböző uniós tagállamokban az ezen kibocsátókkal szembeni lehetséges egyenlőtlen elbánást, illetve hogy azok egyszerűbbek legyenek a tájékoztatónál.

5.1.2.

Ezenfelül létezik egy rendelkezés, amely szerint a nemzeti szabályozó hatóságok mentesíthetik az összes, 500 000 és 10 000 000 euro közötti értékű kibocsátást a rendelet harmonizált tájékoztatóra vonatkozó előírásai alól, amennyiben a kibocsátásra csak az érintett tagállamban kerül sor, és az nem követeli meg a tájékoztató „engedélyeztetését”. Ebben a tekintetben úgy véljük, hogy minél nagyobb a nemzeti szabályozó hatóság mérlegelési jogköre, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a különböző tagállamok nemzeti jogszabályai egyenlőtlen elbánásban részesítik az ugyanazon kategóriába tartozó kibocsátókat. Ügyelni kell olyan nem kívánatos hatások elkerülésére is, mint az alacsonyabb szintű fogyasztóvédelem. Mivel ez a helyzet áll fenn, úgy véljük, hogy a nemzeti mérlegelés jogkörét bizonyos mértékben korlátozni kell. Hogy az elképzelést egy lépéssel még tovább vigye, az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy elemezze azt, hogy a fent említett, az összes, 500 000 és 10 000 000 euro közötti értékű kibocsátásra megadható mentesség hátrányos lehet-e a kkv-k szempontjából a tőkepiaci unió tekintetében. Az EGSZB azt kéri az Európai Bizottságtól, hogy egy ilyen jellegű elemzés következtetéseinek fényében gondolja újra, hogy fenn kell-e tartani ezt a mentességet, vagy érdemesebb elvetni.

5.1.3.

A javasolt rendelet 42. cikkének értelmében vett felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat a végső elfogadásuk előtt részletesen meg kell tárgyalni az összes érdekelt féllel. Az EGSZB különösen érdeklődik aziránt, hogy aktív részt vállaljon a 2. szintű jogszabály kidolgozására irányuló megbeszéléseken.

5.1.4.

Hasonlóképpen az Európai Értékpapírpiaci Hatóságnak – azon hatáskörét gyakorolva, hogy elősegítse a tagállamokban működő felügyeleti gyakorlatok szorosabb konvergenciáját – nemcsak a helyi szabályozó hatóságok, hanem a helyi érdekelt felek – köztük a piaci szereplők – szempontjait is figyelembe kell vennie.

5.1.5.

Mivel az 500 000 eurónál kisebb értékű kibocsátások esetében nincs szükség tájékoztatóra, és ezek kívül esnek a rendelet hatályán, az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság vagy az Európai Értékpapírpiaci Hatóság tegyen ajánlásokat a tagállamok számára arról, hogy miként tisztázzák azon „kibocsátó kkv-k” státusát, amelyek nem kereskedhetnek szabályozott piacokon, viszont multilaterális kereskedési rendszereken vagy közösségi finanszírozási platformokon keresztül kereskednek. Ezeknek az ajánlásoknak ki kell térniük arra a kérdésre is, hogy az ilyen vállalatokra nyilvános vagy magánvállalatokként kell-e utalni, illetve hogy milyen felügyeleti rendszerek fognak a rendelkezésükre állni.

5.1.6.

Az EGSZB felhívja a figyelmet a 25. cikk (2) bekezdésének szövegére, amely „a nemzetközi pénzügyi szférában szokásos nyelv”-ről szól, és leszögezi, hogy annak az EU egyik hivatalos nyelvének kell lennie, amelyet a fogadó ország is elismer.

5.1.7.

A befektetőknek szóló információkat tartalmazó összefoglaló tájékoztatóra vonatkozó 7. cikket illetően jó volna, ha az előírná, hogy külön figyelmeztetést is be kell építeni a befektetési kockázatokról.

18.5.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 177/16

Előadó:

Petr ZAHRADNÍK

1.1.

A legfontosabb általános következtetés az, hogy ha aktívabbá, hatékonyabbá és láthatóbbá kívánjuk tenni az euroövezetet a nemzetközi pénzügyi intézményekben, akkor javítani kell a külső képviseletét. Ennek eredményeképpen nagyobb relatív súlya lesz a nemzetközi pénzügyi intézményekben, és kiemelkedőbb szerepet szerez a nemzetközi pénzügyi piacokon. Az EGSZB felhívja a figyelmet azokra a véleményeire (1), amelyeket ebben a témában még azelőtt készített, hogy az Európai Bizottság közzétette volna a most vizsgált dokumentumokat.

1.2.

Az EGSZB ugyanígy támogatja e két dokumentum okfejtését, nevezetesen azt, hogy az euroövezet belső irányításának (különösen 2009 és 2014 között lezajlott) számottevő megerősítését követően most eljött az ideje, hogy ezt a térség globális gazdaságban való képviseletének fejlesztésével egyensúlyozzuk ki. Ez megvalósítaná a politikai pillér megerősítését, ami kiegyensúlyozott kapcsolatokat és összhangot biztosít az euroövezet működésének belső kohéziója és külső szükségletei között, illetve az övezethez tartozó tagállamok gazdaságpolitikai modelljeit is közelíti egymáshoz.

1.3.

Az EGSZB azzal is egyetért, hogy az euroövezet Nemzetközi Valutaalapban (IMF) való külső képviseletének megerősítése kap prioritást. Ennek számos oka van, amelyek közül a fő érv az, hogy az IMF-nek kulcsszerepe van a globális gazdasági kormányzásban és a gazdaságpolitika alakításában, valamint hogy a közelmúltban nagyon is kézzelfogható módon vett részt a számos uniós tagállamnak nyújtott mentőcsomagok kialakításában.

1.4.

Az EGSZB eközben úgy véli, hogy az EU vagy az euroövezet külső képviseletének javasolt fejlesztése jelenti az első lépést, amelyet majd egy hasonlóan részletes forgatókönyv követ az olyan egyéb, például a bankunió és a tőkepiaci unió céljainak előmozdításában szerepet játszó intézmények viszonylatában, mint amilyen a Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) vagy az OECD. Az EGSZB azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy amellett, hogy kitart az euroövezet IMF-ben való külső képviselete megerősítésének prioritása mellett, dolgozzon ki forgatókönyveket a más fontos nemzetközi testületekkel való szorosabb és hatékonyabb kapcsolatok kiépítésére is, kiemelten szem előtt tartva e testületek hatásköreit.

1.5.

Az EGSZB általánosságban egyetért azzal az euroövezet külső képviseletére vonatkozó javaslatban leírt végső céllal, hogy legkésőbb 2025-re létrejöjjön az euroövezet egységes képviselete az IMF-ben, és ennek megvalósítási módját is helyesli. Támogatja az Európai Bizottságnak az Európai Parlament és a Tanács felé intézett azon felhívását is, hogy jussanak olyan konszenzusra, amely lehetővé teszi, hogy az utóbbi intézmény egy mindenki számára előnyös határozatot fogadjon el a javasolt megközelítésre vonatkozóan.

1.6.

Ennek kapcsán az EGSZB javasolja továbbá, hogy egyrészt világos és határozott módon különítsék el az euroövezet külső képviseletének szerepeit, másrészt pedig azokat összehangolt módon kapcsolják össze az Európai Unió egészének szerepeivel az egységes piac integritásának megőrzése céljából. Az EGSZB úgy véli, hogy az euroövezet IMF-ben való, javasolt képviselete olyan kérdéseket ölel fel, amelyek valójában és lényegüket tekintve nem csupán az övezetre korlátozódnak, hanem rendkívül fontosak az EU egészére és annak összes tagállamára nézve is. Az EGSZB azt is javasolja, hogy az euroövezet külső képviseletével kapcsolatos fellépés keretében vegyék figyelembe az euroövezet jövőbeli kiterjesztésének kérdését is. Az ilyen jellegű koordináció további okot és alapot jelenthet az arra vonatkozó döntésnek a mérlegelésében, hogy egy adott állam mennyire van felkészülve az euroövezethez való csatlakozásra.

1.7.

Az EGSZB egyetért az IMF-beli egységes képviselet 2025-re történő kialakítását célzó háromszakaszos forgatókönyv fő elemeivel és az ehhez vezető átmeneti szakaszokkal. Törekedni kell azonban a megfelelő politikai nyomás gyakorlására annak érdekében, hogy időben teljesítsék azokat a kötelezettségeket és vállalásokat, amelyek mindebből a tagállamokra hárulnak.

1.8.

Az EGSZB támogatja azt a javaslatot is, hogy egy olyan berendezkedést alakítsanak ki, amelyben létrejön egy hatáskörökkel bíró pozíció az euroövezet érdekképviseletének – mindenekelőtt az IMF-nél, de az összes többi fontos brüsszeli pénzügyi intézménynél is történő – ellátására (ezáltal az SCIMF-et a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság teljes jogú albizottságává emelve). Emellett létre kell hozni egy jogalanyt az euroövezet általános érdekeinek képviseletére Washingtonban is, ami egyben egyértelmű és valós koordinációt teremtene az euroövezeten kívüli tagországok vonatkozásában is.

1.9.

Az EGSZB várakozásai szerint a javasolt eljárás jobb és elmélyültebb koordinációt eredményez a tagállamok között a gazdaságpolitika és annak külső dimenziói terén, és elvárja, hogy ennek megfelelő koordináció jöjjön létre az érintett uniós intézmények és testületek között is, az átláthatóság legmagasabb szintjének biztosítása mellett.

1.10.

Az EGSZB véleménye szerint mindkét dokumentum többnyire a kérdés eljárási és szervezeti, vagy jogalkotási/jogi szempontjaira koncentrál. Az EGSZB javasolja, hogy egészítsék azokat ki egy gazdasági elemzéssel és egy rövid ismertetővel arról, hogy milyen előnyök és hatások várhatók a megvalósítástól.

1.11.

Az EGSZB egyetért azzal a javaslattal, és támogatja is, hogy – leghamarabb 2017 tavaszától – rendszeres jelentéseket nyújtsanak be az euroövezet megerősített külső képviseletének megteremtése terén elért előmenetelről.

2.1.

Ez a vélemény az európai gazdasági és monetáris unió (GMU) kiteljesítését célzó intézkedéscsomag részeként 2015. október 21-én megjelentetett két dokumentumra vonatkozó észrevételeket foglalja össze. Mindkét vizsgált dokumentum a csomag egyik prioritásával, az euroövezet külső képviseletével foglalkozik. A csomag olyan összefonódó és egymást feltételező lépések rendszereként került kialakításra, amelyek mindegyike elengedhetetlen a kívánt cél 2025-ben való eléréséhez.

2.2.

Az elképzelést, amely a valódi és elmélyült GMU létrehozására vonatkozó korábbi (2012. novemberi) javaslatokra épít, az öt elnök 2015. júniusi jelentése is tartalmazta.

2.3.

A tárgyalt dokumentumok természetesnek veszik, hogy az IMF az a fő intézmény, amely tekintetében az euroövezet külső képviseletét meg kell erősíteni.

2.4.

Az egységes képviselettel rendelkező euroövezetnek arra is lehetősége nyílna, hogy egységes álláspontot képviseljen az IMF-ben azokban az ügyekben, amelyek vonatkozásában az uniós politika jelentős mértékben összehangolt, nevezetesen a gazdaság- és fiskális politika, a makrogazdasági felügyelet, az árfolyam-politika és a pénzügyi stabilitás kérdéseiben.

2.5.

Az e helyzetre válaszként adott javaslat az euroövezet egy következetesebb és hatékonyabb képviseletét javasolja az IMF-ben, egy olyan stratégiára alapozva, amelynek célja, hogy a lehető leghamarabb megállapodás szülessen a forgatókönyvre vonatkozóan, amely aztán fokozatosan kerülne megvalósításra. Három szakaszt javasolnak.

2.6.

Az euroövezet külső képviseletének megerősítésére vonatkozó elgondolást átlátható módon kell megvalósítani, és erről a nyilvánosság érintett csoportjait rendszeres eredményjelentésekben kell tájékoztatni.

2.7.

Az euroövezet 2025-re előirányzott IMF-beli egységes képviseletét a (COM(2015) 603 final jelű) határozati javaslatban szereplő jogszabályi rendelkezések a következőképpen határozzák meg:

2.8.

Az euroövezet bővítése esetén a szükséges változtatásokra az euroövezeten kívüli országokkal egyeztetve és az egységes képviselet ennek megfelelő finomhangolására vonatkozóan tett lépéseket követően kerül sor.

3.1.

A tárgyalt első dokumentum elsősorban eljárási és szervezeti kérdésekre koncentrál, míg a második jogszabályjavaslatban ismerteti annak lényegét. Mindkettő teljes jogon járul hozzá az euroövezet politikai pillérének létrehozásához, valamint a rendelkezésére álló belső és külső eszközök közötti egyensúly biztosításához. Amennyiben sikerül egységesen fellépni az euroövezet külső képviselete keretében, az megerősíti a koordinációt és a kohéziót, illetve hozzájárul az euroövezethez tartozó tagállamok gazdaságpolitikáinak egymáshoz való közelítéséhez. Az elképzelés biztosításához és valóra váltásához nagyobb felelősséget kell vállalni a fokozottabb integráció és az intézmények megerősítése terén.

3.2.

A 2009–2014 közötti időszakban példátlan számban kerültek elfogadásra intézkedések az európai unióbeli gazdaságpolitikák összehangolása céljából (ide tartozik egyebek között a ciklikus európai szemeszter bevezetése, a Stabilitási és Növekedési Paktumra vonatkozó szabályok kiigazítása, a hatos és a kettes csomag elfogadása, a Gazdasági és Monetáris Unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló egyezmény [Költségvetési Egyezmény], az Európai Stabilitási Mechanizmus [ESM], a bankunió és a tőkepiaci unió). Ezeknek az intézkedéseknek többnyire az euroövezet hiányzó építőköveinek pótlása vagy rövid távú mentőintézkedések elfogadása volt a célja, megfelelve a gazdasági és költségvetési politika kényszerítő követelményeinek. A hosszú idő elteltével, 2015. október 21-én közzétett intézkedéscsomag – amely az öt elnök jelentésére reagál – ambiciózus és előremutató projektet tartalmaz, amely elsősorban az euroövezet intézményi környezetének és eszköztárának fejlesztését és tökéletesítését célozza meg. Az említett intézkedések végrehajtásával ezenkívül várhatóan javítani lehet a felépítésen is, az integráció mértéke pedig fokozható.

3.3.

A 2009–2014 közötti időszakban hozott intézkedések többségének célja az euroövezet belső működésének megerősítése volt, azonban nem sikerült ezzel összhangban biztosítani az övezet megnövekedett fontosságának és a gazdaságpolitikai koordináció terén elért eredményeknek megfelelő külső képviseletet. Az euroövezet nemzetközi pénzügyi intézményekben és, végső soron, a nemzetközi pénzügyi piacokon elfoglalt pozíciója vagy viszonylagosan tért veszített, vagy képtelen volt kihasználni a lehetőségeit. Ebből az következik, hogy az euroövezet javuló külső teljesítményét éreztetni kellene a külvilággal, illetve a globális pénzügyi rendszerben koherensebb és egységesebb teljesítményt kell mutatni.

3.4.

Az euroövezet külső képviseletét azokban a szélesebb politikai összefüggésekben kellene vizsgálni, amelyek az öt elnök jelentését motiválták. Megállapítható, hogy:

3.5.

Valós érv, hogy ha esetleg nem jönne létre az euroövezet külső képviselete, akkor olyan helyzet állhat elő, amelyben nem érvényesül a térség globális gazdaság- és monetáris politikájának meghatározását illető képessége, és világszinten korlátozódik az euro mint tranzakciós, befektetési és tartalékvaluta vonzereje.

3.6.

Az IMF-re való koncentrálás igénye az EU és az IMF gazdaságpolitikái és azok eszközei közötti erős kiegészítő jellegnek köszönhető, most, hogy azok figyelemreméltóan megerősödtek és összehangolttá váltak az EU-ban és különösen az euroövezetben (2). Az IMF világszintű kulcsszereplő a gazdasági kormányzásban, és – az Európai Bizottsággal és az Európai Központi Bankkal együttműködve – szintén fontos szerepe volt a pénzügyi és államadósság-válság sújtotta tagállamok megmentésére irányuló programok kidolgozásában és végrehajtásában. Az IMF-től valószínűleg egyre jelentősebb szerepet várnak majd el, az IMF és az euroövezet közötti együttműködés szükségességére pedig mostantól az egyes tagállamok elszigetelt perspektívájánál sokkal kiterjedtebb és összetettebb szempontból tekintenek. Ugyanakkor az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy ha az euroövezet a kezdetektől fogva rendelkezett volna egy saját európai valutaalappal, mint ahogy azt az 1970-es évek végén, az Európai Monetáris Rendszer létrehozását megelőző eredeti javaslatokban tervezték, az a válság idején pontosan azt a szerepet tudta volna betölteni, amit végül az IMF játszott.

3.7.

Az euroövezet erősebb és hatékonyabb külső képviseletét egy sor akadály hátráltatja, amelyek helyesen kerültek azonosításra és értékelésre:

3.8.

A fentiek alapján a vizsgált két dokumentumból az alábbi alapvető következtetést vonhatjuk le: a bennük foglaltak megvalósításához az euroövezet rendelkezésére álló belső és külső eszközök közötti koordináció több téren történő megerősítése szükséges annak érdekében, hogy optimálissá váljon a struktúra és a működés, hogy összehangolásra kerüljenek a gazdaságpolitikák, hogy megvalósuljon a kohézió és a konvergencia az euroövezethez tartozó államok és a közös valutát nem használó tagállamok között (az euroövezet bővítésének esetére kidolgozott eljárás segítségével), illetve az euroövezet külső képviseleteinek különféle formái között (a monetáris kérdések, a strukturális politika, a bankszektor és a pénzügyi piac, valamint a gazdaságpolitika terén). E koordináció vezérelvei azon az elképzelésen alapulnak, hogy az euro az EU közös pénze.

3.9.

További általános megjegyzés, hogy a dokumentumok eljárási, közigazgatási és jogszabályalkotási jellegét megfelelő gazdasági és politikai elemzésen alapuló érvekkel kellene egyensúlyba hozni.

4.1.

A fenti általános megjegyzésekkel összhangban jó lenne felrajzolni egy egyszerű, sematikus ábrát, amely bemutatja az összefüggést az EU új gazdasági kormányzása és az IMF, illetve lehetőség szerint más intézmények politikái között. Ez hasonlatos lehetne például az európai szemeszter végrehajtására és teljesítésére vonatkozó forgatókönyv menetrendjéhez és tartalmához, hogy könnyebben áttekinthetővé és érthetővé tegye a kérdésről szóló vitát.

4.2.

Emellett javasolhatjuk, hogy dolgozzanak ki egy forgatókönyvet az EU érintett intézményei és szervei közötti belső koordinációra vonatkozóan azzal a céllal, hogy valódi szinergiák alakuljanak ki közöttük a szabályok és eljárások rugalmassága terén, különösen a projekt végrehajtásának előkészítő és átmeneti szakaszaiban, valamint az euroövezet kiterjesztése esetén. Az átláthatóság és az elszámoltathatóság legmagasabb szintjének biztosítása érdekében, amit az Európai Bizottság közleménye is kért, szerepet kell szánni ezen a téren az Európai Parlamentnek, megfelelve a közösségi döntéshozatali módszernek.

4.3.

Az euroövezet külső képviseletének kibővítésére vonatkozó javaslat annak a csomagnak a része, amely átalakítja az európai szemesztert és bevezeti a nemzeti versenyképességi tanácsokat és az Európai Költségvetési Tanácsot. E lépések különösen szükségessé teszik, hogy az EU és az euroövezet képviselve legyenek más fontos fórumokon. E téren hasznos lehet az OECD-vel, a G7-tel, a G20-szal, a Nemzetközi Fizetések Bankjával (BIS) és a Világbankkal való szinergiák erősítése. Ezek a fellépések (az EU és az euroövezet képviselői – azaz az Európai Tanács, az Európai Bizottság és az eurocsoport elnöke, az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank képviselői –, valamint a G7-ben és a G20-ban képviselettel rendelkező egyes államok miniszterei révén) kapcsolódnak a makro-gazdaságpolitikák végrehajtásához és összehangolásához, a pénzügyi rendelet reformjához és a fiskális átláthatósághoz, a bankunió és a tőkepiaci unió létrehozásával kapcsolatos kérdésekhez és más, ezekkel kapcsolatos témákhoz. Vannak más lehetőségek is, például az Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bank (AIIB) kapcsán, amelyben viszonylag nagy számú tagállam képviselteti magát egyénileg.

4.4.

A fent kifejtett megállapítások alapján arra lehet következtetni, hogy az euroövezet külső képviselete terén a hatékonyság növelése az első és elengedhetetlen lépés ahhoz, hogy növeljük az EU valutájának súlyát, jelentőségét és státusát a világgazdaságban. Ezt a lépést a GMU kiteljesítésére irányuló projekt keretében kell megtenni, sikere pedig nagymértékben függ az euroövezet reálgazdasági teljesítményétől és az ahhoz kapcsolódó gazdaságpolitikák összességének színvonalas végrehajtásától.

18.5.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 177/21

1.1.

Az Európai Bizottság az európai betétbiztosítási rendszerre (a továbbiakban: EDIS) vonatkozó javaslatával együtt és egy időben tette közzé „A bankunió megvalósítása felé” című közleményét (1). A publikáció alapján nyilvánvaló, hogy a két szöveget párhuzamosan kell szemlélni, és a fokozott kockázatmegosztás bevezetésének (EDIS-javaslat) együtt kell járnia a bankunión belüli további kockázatcsökkentéssel (közlemény). A két szöveg tehát egy egység két alkotóeleme, ezért az EGSZB a közleményről is kíván szólni. Az EGSZB a javaslatot és a közleményt egyaránt üdvözli.

1.2.

Összességében és alapvetően az EGSZB úgy látja, hogy mivel immár tény, hogy az EDIS és a bejelentett kockázatcsökkentési intézkedések több, a bankunió megerősítésével és kiteljesítésével kapcsolatos alapvető és fontos célkitűzésben osztoznak, a két különféle intézkedést egyazon módon, és ténylegesen egyenértékű eszközökkel és módszerekkel kell végrehajtani. Ezek a módszerek – melyeknek a kitűzött célok elérése érdekében egyforma garanciákról kell gondoskodniuk – annál is fontosabbak, mivel a két különféle intézkedés egymást kiegészítve szükséges ahhoz, hogy egy mindenki számára elfogadható és kiegyensúlyozott, ugyanakkor végérvényes megoldást kínáljunk. Ezért – és hogy valóban előre lehessen lépni – az EGSZB alapvetően fontosnak tartja, hogy az EDIS-t és a releváns kockázatcsökkentési intézkedéseket valóban párhuzamosan kezeljék, és haladéktalanul valósítsák meg egy világosan és konkrétan meghatározott ütemterv szerint. A haladást lehetővé tévő, megfelelő feltételek megteremtése annak a GMU-nak a kiteljesítése érdekében is nagyon fontos, amelynek meghatározó elemét képezi a bankunió.

1.3.

A maga részéről az EDIS igen fontos szerepet játszik a bankunióban, amelynek harmadik pillérét képezi. Az EGSZB már korábban jelezte, hogy határozottan támogatja a bankunió és a betétbiztosítási rendszer kiteljesítését, és – tekintettel az EU gazdasági és pénzügyi stabilitásának megerősítésére – szorgalmazta a mielőbbi megvalósítást.

1.4.

Mindenkinek, de főként a megtakarítóknak és a betéteseknek érdeke, hogy a betétek stabilak, biztonságosak és jól védettek legyenek. Az EGSZB továbbra is fontosnak tartja, hogy megőrizzük ezeknek a szereplőknek a bizalmát, és minél jobban megvédjük őket. Most az a cél, hogy a megtakarítók és a betétesek erősebben bízzanak a bankokban, és élvezhessék a pénzügyi integráció és a bankok közötti egyenlő versenyfeltételek előnyeit. Stabil betétekre emellett a gazdaság, a családok és a vállalkozások – különösen a kkv-k – finanszírozásához is szükség van.

1.5.

Az EGSZB szerint az a legfontosabb, hogy az EDIS-szel tovább erősítsük a bankuniót, növeljük ellenálló képességét esetleges pénzügyi válságok esetén, és erősítsük a pénzügyi stabilitást. Az európai betétbiztosítási rendszer – most, hogy hatékonyabban tud segíteni a nagy helyi sokkhatások elnyelésében – képes kedvezően befolyásolni az adott tagállamok helyzetét. Ez kedvét szegheti azoknak, akik spekulációt terveznek bizonyos országok vagy bankok ellen, így csökken a bankostromok esélye. Egyúttal tovább gyengül az intézmények és a szuverén állam közötti kapcsolat.

1.6.

A bankok szempontjából szintén nélkülözhetetlenek a tervezett kockázatcsökkentési intézkedések a bankunióban. Elősegítik a bankunió megerősödését, mivel a bankok között egyenlőbb versenyfeltételekről, a bankok és a szuverén állam között pedig a kapcsolat gyengítéséről gondoskodnak. Ez erősíti a rendszer ellenálló képességét és stabilitását. A kockázatmegosztási mechanizmusok elfogadtatásához elengedhetetlen, hogy a szabályok és a felügyelet tekintetében ténylegesen megvalósuljanak az egyenlő versenyfeltételek, ami pedig hozzájárul a szükséges bizalom kiépítéséhez a bankunióban érintett felek között.

1.7.

Ezek az intézkedések megkövetelik, hogy minden tagállam maradéktalanul átültesse és végrehajtsa a bankunióra vonatkozó jogszabályokat (BRRD és DGSD, azaz a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv és a betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelv). Üdvözlendő, hogy az EDIS-javaslatok és a közlemény közzététele óta csökkent azoknak a tagállamoknak a száma, amelyeknek még erőfeszítéseket kell tenniük. A többi országgal szemben pedig az Európai Bizottság intézkedik.

1.8.

Figyelmet kell fordítani a bankszektorbeli kockázatok további visszaszorítására és arra, hogy a bankunióban maximális legyen a harmonizáció azokon a területeken, amelyeken már történtek intézkedések. Ezzel összefüggésben alighanem szükség van arra, hogy előzetesen létrehozzanak tőkeerős, stabil és hatékony nemzeti betét-viszontbiztosítási rendszereket. A bankunió szóban forgó pillérének továbbfejlesztése során mindent meg kell tenni az erkölcsi kockázat („moral hazard”) lehetséges veszélyének elkerülése érdekében, legyen bár szó bankokról, kormányzatokról vagy megtakarítókról. Az erkölcsi kockázatok ugyanis alapjában veszélyeztetik a bankunió hatékony és biztonságos működését. Helyénvaló az a megkötés, hogy csak az a tagállam alkalmazhatja az EDIS-t, amelyik minden feltételt teljesít.

1.9.

Az EGSZB szerint az Európai Bizottságnak átfogó, részletes hatástanulmányt kellene készítenie – esetlegesen a betétbiztosítási rendszerre (DGS) vonatkozó irányelvek keretében korábban készített, hasonló tanulmányokra alapozva –, mivel ez a kérdés igen fontos a bankunióra és a GMU kiteljesítésére nézve, de a megtakarítók és betétesek bizalmának szempontjából is. A tanulmány eredményeit pedig közzé kell tenni, többek között a javaslat legitimitásának további erősítése érdekében.

1.10.

Megemlítendő továbbá, hogy az országok között még mindig nagyok a különbségek, és különféle területeken továbbra is sok a kihívás, ahogy az egyébként több közelmúltbeli nemzetközi jelentésből is kitűnik. Fontos, hogy foglalkozzunk ezekkel a különbségekkel és kihívásokkal. A teljesség igénye nélkül olyan kérdésekről van szó, mint a nagy mennyiségű nemteljesítő hitel a bankszektorban és az ilyen hitelek egyenlőtlen eloszlása az euróövezet bankjai és tagállamai között.

1.11.

Az EGSZB szerint a kockázat további csökkentésekor kellő figyelmet kell fordítani arra, hogy ez milyen hatást gyakorol a hitelezésre. Különösen fontos, hogy az EU és a tagállamok most is és a jövőben is kiemelt helyen kezeljék a kkv-knak, a kki-knak, a startupoknak és más fiatal vállalkozásoknak való hitelnyújtást.

1.12.

Hasonlóan fontosnak tartja az EGSZB, hogy haladjon a GMU kiteljesítése. A GMU alapját többek között egy monetáris és pénzügyi pillér képezi, ami magában foglalja egy teljes értékű, az EU által irányított bankunió megvalósítását. Ahogy az EGSZB már korábban is jelezte, a GMU még mindig sérülékeny, és óriási kihívások előtt áll, ezért most az a legfontosabb, hogy összes pillérének továbbfejlesztése révén megerősítsük.

1.13.

Az EGSZB úgy véli, hogy e tekintetben csak akkor számíthatunk előrelépésre, ha sikerül megteremtenünk a megfelelő körülményeket. Az EGSZB szerint minden a „bizalmon” és a bizalom tagállamok közötti megerősítésén múlik. A tagállamok közötti bizalomhoz azonban egyenlő versenyfeltételek és konvergenciát célzó, összehangolt megközelítések szükségesek.

1.14.

A konvergencia megszenvedte a válságot, és most mielőbb újabb előrelépéseket kell tenni a tagállamokon belül és a tagállamok között egyaránt. Ezzel egyidejűleg arra is szükség van, hogy támogassuk a helyreállítást, megkönnyítsük a makrogazdasági egyenlőtlenségek kiigazítását és javítsuk az alkalmazkodóképességet.

1.15.

Az EGSZB támogatja, hogy az új betétbiztosítási rendszer költségsemleges legyen a bankszektor számára, de úgy véli, hogy az előirányzott kockázatalapú hozzájárulási szabályozást észszerűbb lenne közvetlenül beépíteni az EDIS-javaslatba ahelyett, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban rendelkeznek róla. Hiszen itt a javasolt szabályozás egyik alapeleméről van szó, amelyet elvi okokból a legmagasabb szinten kellene meghatározni.

2.1.

A bankunió létrehozásakor úgy határoztak, hogy annak pilléreit fokozatosan vezetik be.

2.2.

Az első két lépést az jelentette, hogy elindult az egységes felügyeleti mechanizmus – melynek keretében (2) az euróövezetben az EKB gyakorolja a bankfelügyeletet (3) – és (2016. január 1-jén) az egységes szanálási mechanizmus.

2.3.

A bankunió harmadik pilléreként most egy európai betétbiztosítási rendszer  (4) létrehozását javasolják. Ez a rendszer a hatályos betétbiztosítási irányelvet (5) fejleszti tovább, amely nemzeti betétbiztosítási rendszereket hozott létre, és rendelkezett az intézményvédelmi rendszerek mint betétbiztosítási rendszerek elismeréséről. Az öt elnök „Az európai gazdasági és monetáris unió megvalósítása” című jelentése (6) hosszabb távra szintén javasolta az EDIS bevezetését.

2.4.

Az új javaslatot (7) a tervek szerint fokozatosan dolgozzák ki (8):

2.4.1.

Az első szakaszban, amely három évig, azaz 2020-ig tart, a viszontbiztosításé a főszerep. Ebben a szakaszban egy nemzeti betétbiztosítási rendszer csak akkor fér hozzá az európai betétbiztosítási rendszer eszközeihez, ha már kimerítette saját forrásait, feltéve, hogy az érintett tagállam maradéktalanul alkalmazta a betétbiztosítási rendszerekre vonatkozó irányelv vonatkozó szabályait. A cél tehát az, hogy csökkenjen a kapcsolat a bankok és a szuverén állam között.

2.4.2.

Ezután a tervek szerint a rendszer fokozatosan egy közös felhasználáson alapuló („együttbiztosítási”) rendszerré válik. Ebben a szakaszban egy nemzeti rendszernek nem kellene kimerítenie saját forrásait ahhoz, hogy hozzáférhessen az európai betétbiztosítási rendszer eszközeihez abban az esetben, ha beavatkozásra van szükség. A részesedés eleinte alacsony (20 %) lenne, majd egy négyéves időszak alatt 80 %-ra növekedne. Itt tehát a kockázatok már nagyobb mértékben megoszlanak a nemzeti rendszerek között.

2.4.3.

A harmadik szakaszban az európai betétbiztosítási rendszer által viselt kockázatot fokozatosan 100 %-ra emelik. Így az új rendszer 2024-től teljes mértékben a nemzeti betétbiztosítási rendszerek helyébe lép, és egyedül felel a betéteseknek járó kompenzációk kifizetéséért.

2.5.

Ennek keretében azonnali hatállyal létrehoznak majd egy Európai Betétbiztosítási Alapot is. Az alapot a bankok kockázattal súlyozott hozzájárulásaival töltik fel. A rendszert a bankszektor számára költségsemlegesnek tervezik oly módon, hogy az európai hozzájárulásokat levonják a bankok nemzeti betétbiztosítási rendszerekhez nyújtott hozzájárulásaiból.

2.6.

A rendszerhez szigorú garanciák tartoznak: például csak azokat a nemzeti betétbiztosítási rendszereket biztosítják, amelyek megfelelnek az uniós szabályoknak, és ezekkel összhangban lettek felépítve.

2.7.

A fentiekkel párhuzamosan az Európai Bizottság „A bankunió megvalósítása felé” című közleményében bejelentett még néhány olyan intézkedést (9), melyek célja a kockázatcsökkentés a bankunióban (10).

3.1.

Az Európai Bizottság az EDIS-javaslatokkal együtt egy közleményt is közzétett a bankunión belüli további kockázatcsökkentés tárgyában (11). Az Európai Bizottság szerint a két dokumentumot egymással „párhuzamban” kell szemlélni, és a fokozott kockázatmegosztás bevezetésének (EDIS-javaslat) „együtt kell járnia” a további kockázatcsökkentéssel. Ezért az EGSZB a két szöveget egy egység két alkotóelemének tekinti. A szóban forgó új dokumentumokra vonatkozó alábbi megjegyzéseket és észrevételeket ennek megfelelően kell értelmezni.

3.2.

Az EGSZB a kezdetektől fogva üdvözölte a bankuniót és az első két pillérrel kapcsolatban tett lépéseket (12). Az EGSZB úgy látta, hogy ezek a kérdések nem tűrnek halasztást (13).

3.3.

Az EGSZB hasonlóképpen támogatta a bankunió kiteljesítését is (14), illetve mielőbbi kiegészítését egy harmadik – a betétek védelmére irányuló – pillérrel. Ezzel kapcsolatban már korábban is sürgette a közös betétvédelmi rendszer megerősítését és tökéletesítését (15).

3.4.

Az EGSZB üdvözli az EDIS-javaslatokat, és támogatja a bennük foglalt célkitűzéseket, melyek a következők: a bankunió megerősítése, a betétesek védelmének javítása és azonos szintre emelése, a pénzügyi stabilitás növelése, valamint a bankok és a szuverén állam közötti kapcsolat gyengítése.

3.5.

A kockázatmegosztás elvének köszönhetően egy ilyen rendszer kedvezően hathat bizonyos tagállamok és bankok helyzetére, mivel adott esetben immár a jelenlegi nemzeti rendszereknél hatékonyabban tud segíteni a nagy helyi sokkhatások elnyelésében. Ez kedvét szegheti azoknak, akik spekulációt terveznek bizonyos országok vagy bankok ellen, így az egész bankunióban csökkenthető az általános kockázat.

3.6.

Elengedhetetlen, hogy a megtakarítók betétjei magas szintű védelemben és maximális garanciákban részesüljenek. A válság óta fontos lépéseket tettünk előre, és az új javaslatok célkitűzései elősegíthetik a bizalom megerősödését, mivel hozzá tudnak járulni a szorosabb integrációhoz az egyes országok között, illetve az egyenlő versenyfeltételekhez a bankok között.

3.7.

A stabil betétek egészséges és nélkülözhetetlen forrásai a gazdaság, a háztartások, különösen pedig a kis- és a fiatal vállalkozások (pl. kkv-k, kki-k (16) és startupok) finanszírozásának, és így elősegítik a szükséges gazdasági növekedést. A (tágabb értelemben vett) kkv-k létfontosságú hozzájárulást nyújtanak az európai gazdasághoz, mivel ők gondoskodnak a magánszférabeli foglalkoztatás több mint kétharmadáról, és a munkahelyek számának nettó növekedése is 85 %-ban nekik köszönhető. Az EGSZB számára egyértelmű, hogy az életképes kkv-knak való hitelnyújtás biztosítása a gazdasági növekedés és az új munkahelyek szempontjából alapvetően fontos, ezért kiemelt figyelmet érdemel európai és tagállami szinten egyaránt.

3.8.

Ha a további kockázatcsökkentés a feladat, akkor az EDIS-hez használt megközelítés a legalkalmasabb, és az EGSZB ezért is üdvözli az európai bizottsági dokumentumot. Annál is inkább, mivel a két szöveg több alapvető célkitűzésben osztozik – ilyen például a bankunió megerősítése vagy a bankok és a szuverén államok közötti kapcsolat gyengítése –, ráadásul egyértelmű, hogy a célok eléréséhez különféle intézkedések ötvözésére van szükség.

3.9.

A kockázatcsökkentés perspektívájából szemlélve nem lehet figyelmen kívül hagyni a jelenlegi helyzetet. Kiemelt figyelmet kell fordítani a bankszektorbeli kockázatok további visszaszorítására és arra, hogy a bankunióban hatékonyabb legyen a harmonizáció azokon a területeken, amelyeken már történtek intézkedések.

3.10.

Először is minden tagállamnak teljes körűen át kell ültetnie és végre kell hajtania a bankunióra vonatkozó hatályos jogi keretet. Az EDIS-javaslat közzétételekor még meglehetősen sok tagállam nem vagy csak részben ültette át a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelvet és/vagy a betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelvet, de azóta javult a helyzet. A többi országgal szemben pedig az Európai Bizottság intézkedik (17).

3.11.

A betétbiztosítási rendszer és az ahhoz kapcsolódó előzetes finanszírozási rendszer további átültetése és megvalósítása különféle kihívásokkal jár. Nagyobb mértékű harmonizációra és tőkeerős, stabil és hatékony nemzeti betét-viszontbiztosítási rendszerek előzetes létrehozására alighanem azért is szükség van, hogy korlátozzuk az erkölcsi kockázat („moral hazard”) veszélyét. Az EDIS megvalósításának minden szakaszában figyelmet kell fordítani ennek a kockázatnak a visszaszorítására. Ezzel összefüggésben ügyelnünk kell azokra a veszélyekre, amelyek a kockázatok túlságosan gyors és szigorú kölcsönössé tételéből adódhatnak. Helyénvaló az a megkötés, hogy csak az a tagállam alkalmazhatja az EDIS-t, amelyik már minden feltételt teljesít, és végrehajtotta a hatályos jogszabályokat.

3.12.

Megemlítendő egyébként, hogy az országok között még mindig nagyok a különbségek, és különféle területeken továbbra is sok a kihívás, ahogy az egyébként több közelmúltbeli nemzetközi jelentésből is kitűnik (18)  (19). Ezekkel a problémákkal foglalkozni kell. Olyan kérdésekről van szó, mint a nagy mennyiségű nemteljesítő hitel a bankszektorban és az ilyen hitelek egyenlőtlen eloszlása az euróövezet bankjai és tagállamai között (20). Ahhoz, hogy a betétvédelem szintjén lépéseket tehessünk a kockázatmegosztás felé, feltételnek tekinthetjük ennek az állapotnak a hatékony, minden releváns szemponttal számoló orvoslását. Ez szükségessé tesz többek között egy európai irányítású, homogén felügyeleti mechanizmust.

3.13.

Nem állnak rendelkezésre az EDIS részletes előzetes hatásvizsgálatának eredményei. Ez ellentmond az átláthatósági követelményeknek. Egy átfogó, részletes hatástanulmányra mindenképpen szükség van – esetlegesen a betétbiztosítási rendszerre (DGS) vonatkozó irányelvek (21) kapcsán korábban készített, hasonló tanulmányokra alapozva –, mivel ez a kérdés igen fontos a bankunióra és a GMU kiteljesítésére nézve, de a megtakarítók és betétesek bizalmának szempontjából is. A tanulmány eredményeit pedig közzé kell tenni, többek között a javaslat legitimitásának további erősítése érdekében.

3.14.

A kockázatcsökkentés terén beharangozott újabb, jövőbeli intézkedésekhez az EDIS-szel azonos megközelítést kell alkalmazni, mivel mindkét elem a bankunió megerősítését szolgálja. Alapvetően fontos, hogy amint teljesülnek a szükséges feltételek, megtegyük a konkrét kialakításukhoz és megvalósításukhoz szükséges lépéseket.

3.15.

Mindezt figyelembe véve nyilvánvaló, hogy a két intézkedéstípus végrehajtását azonos módon kell megközelíteni. Ez a két intézkedés kiegészíti egymást, és nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy kiegyensúlyozott, ugyanakkor végérvényes megoldást találjunk. Ezért alapvetően fontos, hogy az EDIS-t és a kockázatcsökkentési intézkedéseket valóban párhuzamosan kezeljék, és haladéktalanul valósítsák meg (22). Ez segíti elő leginkább a bankunió megvalósítását és a GMU kiteljesítését (lásd alább), ráadásul ez nyújtja a legjobb garanciát a tényleges előrelépésre is.

3.16.

Az EGSZB számára ez a kérdés a GMU kiteljesítése kapcsán is nagyon fontos. A GMU alapját többek között egy monetáris és egy pénzügyi pillér, ezen belül egy teljes értékű bankunió képezi. Ahogy az EGSZB már korábban is jelezte, a GMU még mindig sérülékeny, és óriási kihívások előtt áll (23), ezért most az a legfontosabb, hogy összes pillérének továbbfejlesztése révén tovább erősítsük az Uniót.

3.17.

Korábban is említettük már, hogy az államok és a bankok még mindig szoros kapcsolatokat tartanak fenn egymással, s emiatt a tagállamok vonakodnak attól, hogy megteremtsék a szükséges politikai és gazdasági feltételeket, így a legmegfelelőbb és leghatékonyabb döntéseket folyamatosan halogatják (24).

3.18.

Ezért fontos, hogy lehetővé tegyük a továbblépést, és itt minden a „bizalmon” és a bizalom tagállamok közötti megerősítésén múlik. A tagállamok közötti bizalomhoz azonban egyenlő versenyfeltételek és konvergenciát célzó, összehangolt megközelítések szükségesek.

3.19.

A konvergencia megszenvedte a válságot, és most mielőbb újabb előrelépéseket kell tenni a tagállamokon belül és a tagállamok között egyaránt. Ezzel egyidejűleg arra is szükség van, hogy támogassuk a helyreállítást, megkönnyítsük a makrogazdasági egyenlőtlenségek kiigazítását és javítsuk az alkalmazkodóképességet.

4.1.

Az EDIS-javaslat tekintetében az EGSZB egyetért azzal az elvvel, hogy a rendszer költségsemleges kell hogy legyen a bankszektor számára. A bankszektor hozzájárulását korábban, egy részletes hatásvizsgálat után, a fedezett betétek 0,8 %-ában határozták meg (25)  (26). Ezért fontos, hogy – a költségsemlegesség tiszteletben tartása végett – ne emeljék meg a nemzeti és európai rendszereknek nyújtandó hozzájárulások összértékét.

4.2.

Ezzel összefüggésben az is fontos, hogy maximálisan harmonizálják a nemzeti hozzájárulásokat, mivel így teljesen egyenlő versenyfeltételeket lehet létrehozni a nemzeti betétbiztosítási rendszerek között, kiküszöbölve a rendszerek közötti eltéréseket.

4.3.

Ezt az egyenlő versenyfeltételekre támaszkodó megközelítést kellene előnyben részesíteni a bankunióhoz tartozó országok között, csakúgy mint a bankunióhoz nem tartozó országok tekintetében. Ehhez elengedhetetlen többek között, hogy folytassák a betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelv jelenlegi rendelkezéseinek harmonizációját, és így nagyobb konvergenciát lehessen elérni a tagállami rendszerek között.

4.4.

Az intézményvédelmi rendszerek pénzügyi támogatást biztosítanak szorult helyzetben lévő tagjaiknak, és így segítenek a bankcsődök megelőzésében. Fontos, hogy az új EDIS-szabályokban maradéktalanul elismerjék e rendszerek megelőző hatású működését – különben az egész koncepció meginoghat.

—

A prudenciális szabályok alkalmazása terén a tagállamok számára biztosított választási lehetőségek és mérlegelési jogkörök csökkentése, hogy minél hatékonyabban működhessen az egységes felügyeleti mechanizmus.

—

A nemzeti betétbiztosítási rendszerek harmonizációja.

—

Jogszabályok kibocsátása annak érdekében, hogy megvalósuljanak a nemzetközi szinten elfogadott szabályozási keretrendszer fennmaradó, bankokra vonatkozó elemei, így különösen a bankok tőkeáttételének korlátozása, a stabil bankfinanszírozás biztosítása és a kockázattal súlyozott eszközök összehasonlíthatóságának javítása, illetve hogy 2019-re végre lehessen hajtani a Pénzügyi Stabilitási Tanács követelményeit a teljes veszteségviselési képességre (TLAC) vonatkozóan, aminek köszönhetően megfelelő eszközök állnak majd a bajban lévő bankok rendelkezésére anélkül, hogy terhelni kellene az adófizetőket.

—

A hatályos szabályok érvényesítése, hogy a fizetőképes és ellenállóképes bankszektor fenntartásához csak minimális mértékben kerülhessen sor közpénzek igénybevételére.

—

Erőteljesebben közelíteni kell a fizetésképtelenségi jogszabályokat, amint azt a tőkepiaci unióra vonatkozó cselekvési terv megállapítja.

—

Kezdeményezések a szuverén kockázatoknak való banki kitettségekre vonatkozó prudenciális szabályokkal kapcsolatban, például a bankok egy-egy állammal szembeni kitettségének korlátozása, hogy a kockázat diverzifikált legyen.

18.5.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 177/28

Előadó:

Carmelo CEDRONE

1.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottság „Lépések a GMU kiteljesítése felé” című közleménye komoly lehetőséget biztosíthat mind a politikai, mind a civil társadalmi szintű összevetésre az euróövezettel kapcsolatos minden kérdéssel kapcsolatban, amelynek során fény derül arra, mi történt Maastricht óta, miközben pénzügyi és gazdasági válság rázta meg különösen az euróövezetet, és melynek eredményeképpen a közlemény jelenlegi tartalmán túlmutató megoldási javaslatok születhetnek. A főbb pontok a következők:

1.2.

Szemeszter: hasznosabb lenne a szemeszterre vonatkozó javaslatot a gazdasági irányításról szóló átfogó, az eddig elérteken túllépő megállapodás keretében megfogalmazni, módosítva a makrogazdasági szabályokhoz kötöttséget és erősítve a parlamentközi konferencia szerepét, ahogyan azt az EGSZB korábban is javasolta.

1.3.

Gazdasági kormányzás: az euróövezet összetett gazdasági irányításának (makro-, mikroökonomiai, monetáris stb.) jóval kiterjedtebbnek kell lennie az Európai Bizottság által javasoltnál. A jelenlegi gazdasági paradigmák gyökeres megváltoztatására van szükség. Például a nemzeti versenyképességi testületeknek figyelembe kellene venniük a kohéziós politikákat, a társadalmi következményeket és a foglalkoztatási helyzetet is, melyek az országok közötti – a válsággal egyre nagyobb mértékű – egyensúlytalanságokból és eltérésekből származnak (1). Az Európai Bizottságnak és az említett testületeknek azokat az új tényezőket és paramétereket is figyelembe kellene venniük, amelyeken a versenyképesség és a globális gazdasági tömbök közötti verseny jelenleg és a jövőben is alapszik. A tanácsadó funkciót ellátó Európai Költségvetési Tanácsnak átláthatóbb és demokratikusabb eljárást kellene alkalmaznia mind tagjai kinevezése, mind pedig az általuk megfogalmazott tanácsok felhasználása során, mivel félő, hogy a folyamatok kiszorulnak a demokratikus irányítás alól.

1.4.

Az euróövezet külső képviselete: a javaslat megfelelő és szükséges, de amellett, hogy túlságosan hosszú időt vesz igénybe, felveti e funkció demokratikus ellenőrzésének, valamint annak a problémáját, hogy a GMU euróövezettel kapcsolatos ügyeket érintő szerepének elismeréséhez jogszabályi módosításokra van szükség (2).

1.5.

Pénzügyi unió: pozitív javaslat, még akkor is, ha mind politikai, mind időbeli szempontból lendületét vesztette. Ez a legfontosabb döntés, feltéve, hogy gyorsan létrejön, és hogy az előírt mechanizmusokon (egységes felügyelet és betétbiztosítás) (3) és a tőkepiaci unión (4) keresztül késlekedés nélkül megvalósul a közös szabályok európai rendszereinek teljes körű végrehajtása. E tekintetben igen hasznos lenne egy európai bizottsági javaslat az állami és magánszektorbeli adósság kérdéséről az euróövezet pénzügyi rendszerével kapcsolatos kockázatok és spekuláció csökkentése érdekében; az EGSZB már kidolgozott egy ilyen javaslatot (5).

1.6.

Demokratikus legitimitás: a közlemény egyik leggyengébb pontja, legalábbis a jelenlegi helyzetet tekintve, a 2. szakasz megvalósítása előtt. A javaslat nagyon felületesen és érintőlegesen tárgyalja a kérdést, holott ez mindennek az alapja, az európai közvélemény által indított vita és az általa kifejezett aggályok lényege, különösen az elmúlt hónapokban: ezen múlik az euróövezet és az EU jövője. Ahogyan azt fent is jeleztük, az Európai Bizottság által benyújtott operatív javaslatok egyikében sem kap komoly hangsúlyt a demokratikus ellenőrzés kérdése.

1.6.1.

Ezzel kapcsolatban hasznos lenne a háromoldalú szociális párbeszéd, amennyiben strukturált módon épül fel és kötelezővé teszi a felek között létrejött megállapodások végrehajtását.

1.7.

2. szakasz – a GMU megvalósítása: a többi javaslat hitelességéhez szükséges elsődleges és alapvető szakasz már megtörtént. Sajnos ez a szakasz főként egy 2017 végén kiadandó fehér könyvön alapul. Mindenben egy fehér könyvre támaszkodni, konzultációk és polgárokkal folytatott párbeszédek révén anélkül, hogy kifejtenék mindezek megvalósításának módját vagy bevonnák az EGSZB-t, nagyon kevésnek tűnik a közlemény legfontosabb, központi témája, azaz az euróövezet demokratikus működésének és politikai pillérének kialakítása szempontjából, legalábbis a 2. szakasz kezdetéig.

1.8.

Ezenfelül az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottság által javasolt végrehajtási ütemterv az intézkedéseket igénylő kérdések fontossága és a megoldás sürgőssége alapján nem megfelelő (folyamatos halasztás és ismeretlen időtartamú várakozás). Ezért egy ideje már kidolgozott saját végrehajtási ütemterve részeként vállalja, hogy – lehetőleg az Európai Bizottsággal együttműködve – benyújt egy saját tervet a 2. szakaszról arra vonatkozóan, hogy hogyan vitassák meg az uniós országokban ezeket a témákat, az euróövezethez tartozó országoktól kezdve.

1.9.

A javaslatok: az EGSZB a válság kezdete óta több véleményében kifejtette már saját javaslatait a pénzügyi válság különböző aspektusaival és az Unió által bevezetett gazdaságpolitikai intézkedések korlátaival kapcsolatosan. Az EGSZB – többek között számos saját kezdeményezésű véleményében – konkrét javaslatokat dolgozott ki például a GMU gazdasági, pénzügyi és monetáris kormányázására vonatkozóan, valamint az euróövezet politikai kormányzását illetően, jelentős mértékben megelőzve ezzel az Európai Bizottságot. Ezért a jelen közlemény tárgyát képező kérdésekre vonatkozó keretjavaslatok tekintetében az EGSZB hivatkozik a korábbi (6) és konkrét bizottsági javaslatok kapcsán jelenleg készülő véleményeire (7).

2.1.

E vélemény célja, hogy átfogó áttekintést nyújtson az euróövezetről szóló európai bizottsági közleményről. A speciális szempontokkal más EGSZB-vélemények foglalkoznak.

2.2.

Az Európai Bizottság közleményére az öt elnök GMU-ról szóló második jelentésének végrehajtása miatt volt szükség, mivel az első jelentést a Barroso-féle Bizottság teljes egészében figyelmen kívül hagyta. A két jelentés célja az volt, hogy orvosolja a GMU korlátait, amelyeket – amint az köztudott – a pénzügyi és gazdasági válság felszínre hozott, és valamennyi európai polgárban tudatosított. Azokra a korlátokra kell itt gondolni, amelyek elősegítették és irányították az euróval kapcsolatos spekulációt, ezért az elsődleges okai voltak a válságnak és ma is felelőssé tehetők azért, hogy az az euróövezetben tartósan fennmaradt.

2.3.

Ugyanez vezette az EGSZB-t – az Európai Bizottságot és a többi közösségi szervet megelőzően – arra, hogy egyértelmű és érdemi javaslatokat fogalmazzon meg, amelyeket azonban csak nemrég hallgattak meg, vettek fontolóra és részesítettek kellő elismerésben (8). E tekintetben az EGSZB üdvözli és hangsúlyozza a Bizottságnak az EGSZB néhány nem régiben közzétett véleményének nyomon követéséről készült beszámolójában kifejezett elismerését, különösen azt, hogy a Bizottság megköszöni a Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a gazdasági és monetáris unió politikai pilléréről készült részletes és átfogó véleményét, amely nemcsak a GMU jelenlegi helyzetének és hiányosságainak elemzésére korlátozódik, hanem annak megvalósítására is nagyon érdekes javaslatokat tesz.

2.4.

Az öt elnök második jelentése és ennek következtében az Európai Bizottság azt végrehajtani hivatott közleménye sokkal gyengébb és bátortalanabb az első jelentésnél, és már nem elégséges, talán azért, mert csökkent az euróövezet válságát övező feszültség, vagy mert a tagállamok számára nehéz a szuverenitás megosztása. Mindez nem vált a folyamat hasznára.

2.5.

Ezenfelül az iszlám szervezetek által elkövetett terrortámadások után a bevándorlók, menekültek és a biztonság kérdése pánikot váltott ki a polgárok és az európai politikai csoportok között, jobban kiemelte az államok közötti megosztottságot és a nacionalizmushoz való visszatérést, a határok lezárását okozta stb. Így a GMU megvalósítására készített terv másodlagos fontosságúvá vált, vagy „fiókba került”; eltűnt a politikai és a médiavitákból, és talán sok politikus – és nem csak az EU ellenzői – úgy érzi, hogy „megúszta ezt a veszélyt”.

2.6.

Az EGSZB szerint mindez azonban még inkább kiemeli a cselekvés, az újbóli kezdeményezés fontosságát, és még sürgetőbbé teszi Európa jobbítását, visszatérve a Szerződésben rögzített alapelvekhez és -értékekhez (béke, jólét, társadalmi kohézió. Ez közös érdek, mivel az európai országoknak és polgáraiknak vissza kell fordulniuk a közös felelősségvállalás irányába, vissza kell nyerniük a kölcsönös bizalmat és nem engedhetik meg maguknak, hogy újból megosztottá váljanak, mint a múltban mindig is. Veszélyes lejtmenet lenne.

3.1.

A közlemény sajnos mind nyelvezetében, mind javaslataiban a fent említettek logikáját követi; ezért ahogyan az már a múltban többször is előfordult, csupán a jó szándék kifejeződése maradhat, ami így „bumeránggá” válhat. A tartalom nagy része a válság után megvalósított politikák logikája mentén mozog, amelyektől a konszolidációt várták, jóllehet köztudott volt, hogy ezek közül több a GMU számos államában a gazdasági és társadalmi helyzet romlásának okozója volt. A jelentés figyelmen kívül hagyja mindazokat az okokat, amelyek miatt megbukott minden olyan kísérlet, amely egy valódi GMU megvalósítására irányult (az 1970-es Werner-féle jelentéstől a négy elnök 2012. évi jelentéséig). A jelenlegihez hasonlóan ezek is olyan próbálkozások voltak, amelyeknek a bürokratikus fokozatosság elvére alapultak.

3.2.1.

Az azonban pozitívan értékelendő, hogy az Európai Bizottság az öt elnök jelentésének gyengesége ellenére, sőt egy igazi megvalósítási ütemterv nélkül úgy döntött, hogy a megvalósítást megkezdve a nyilvánosság elé lép egy olyan környezetben, ahol számos tagállam gyakorlatilag ellenzőnek tekinthető. Ez súlyos és veszélyes magatartás, ezért az EGSZB arra kéri a tagállamokat, elsősorban az euróövezet tagjait, hogy váltsanak szemléletet és támogassák az Európai Bizottság kezdeményezését, a korábbi EGSZB-véleményekben kifejtett javaslatokkal összhangban orvosolva az ebben a véleményben jelzett gyenge pontokat.

3.2.2.

Ugyancsak elismerésre méltó, hogy a bizottsági dokumentum jelentős figyelmet fordít a pénzügyi unióra és annak különböző tagozataira. Ez egyértelműen a válság kapcsán felmerülő legfontosabb döntés a bankunió megvalósításával együtt, azonban csak akkor, ha gyorsan létrejön, és ha a tervezett mechanizmusokon (egységes felügyelet és betétbiztosítás) és a tőkepiaci unión keresztül biztosítja azon közös szabályok európai rendszereinek teljes körű végrehajtását, amelyek csökkentik a betétesek/ügyfelek és az adófizetők számára annak a kockázatát, hogy ők fizessék meg a bankszektor adósságait, továbbá a befektetők és vállalkozások számára annak a kockázatát, hogy továbbra is nehezen átlátható, finanszírozási forrásokat tekintve alig differenciált pénzügyi piacokon tevékenykedjenek. Ahogyan azt az EGSZB már jelezte, e tekintetben indokolt lenne a kereskedelmi és a befektetési bankok megkülönböztetése (és egyúttal a korábbi helyzetek kezelésére egy eszközkezelő, úgynevezett „rossz bank” létrehozása).

3.2.3.

Fontos, de korlátozott a GMU egységes külső képviseletének létrehozására irányuló javaslat, még akkor is, ha 2025-ig viszonylag hosszú idő áll rendelkezésre a megvalósításhoz (9), miközben a jelenre vonatkozóan csak az euróövezet képviselői és a Nemzetközi Valutaalap között már 2007-ben bevezetett koordinációs módszerek megerősítését reméli a dokumentum.

3.3.1.

A közlemény megőrzi a válság ideje alatt követett logikát, olyannyira, hogy a szöveget olvasva olyan, mintha már sokszor olvastuk volna. Ugyanezekkel a kérdésekkel már maga az EGSZB is számtalanszor foglalkozott, és tett ezekre az Európai Bizottság és a tagállamok javaslataitól eltérő javaslatokat. Az Európai Bizottság azonban nem változtat álláspontján, és azt az elképzelést igyekszik elhitetni például, hogy: a) a GMU fennmaradásának problémája pusztán a „számviteli” szabályoknak való megfelelés kérdése; b) a gazdasági kormányzás csupán „koordináció”-val oldható meg; c) az euróövezet makroökonómiai és pénzügyi fenntarthatósága kizárólag átláthatósági probléma; d) a munkanélküliség igen súlyos kérdése pedig megoldható pusztán „formális” javaslatokkal, ahogyan az évek óta történik. Az EGSZB úgy véli, hogy ezekben a kérdésekben, mint a többiben is az Európai Bizottságnak teljes mértékben és nagyobb meggyőződéssel kell élnie kezdeményezési jogkörével.

3.3.2.

Ugyanez vonatkozik azokra a súlyos társadalmi következményekre, amellyel a munkanélküliség járt az euróövezet több országában is; ennek a versenyképesség és a gazdasági és politikai kormányzás mellett a GMU egyik központi témájának kellene lennie. Nincsenek ugyanis konkrét javaslatok, nem javasolnak semmilyen szolidaritási eszközt, és nem világos, mi értendő a szociális jogok „európai pillére” alatt (talán az, ami egyes országokban már létezik?).

3.3.3.

A szemeszter tekintetében a dokumentum javaslatai az eddigi döntések mentén haladnak tovább anélkül, hogy jelentős változásokat vezetnének be a módszer vagy más tényezők tekintetében. Az EGSZB a makroökonómiai feltételekhez való kötöttség módosításában és a parlamentközi konferencia megerősítésében reménykedett. Ilyen változások nélkül félő, hogy az állami költségvetések demokratikus felügyelet nélkül maradnak.

3.3.4.

Említésre kerül a GMU „költségvetése” a költségvetési stabilizációval kapcsolatosan; a valóságban az egyes államok költségvetéseinek összesítéséről van szó, aminek semmi köze nincs az euróövezet igazi, saját költségvetéséhez; a közlemény nem tesz említést sem a meglévő államadósságról, sem a szükség esetén esetleg bevezetendő közös államadósságról, sem pedig a bevándorlás, a menekültek és a biztonság költségeit fedezni hivatott esetleges európai adóztatásról. Az egész közlemény leggyengébb pontja azonban a demokratikus legitimitásra vonatkozó javaslatok hiánya (6. pont) (10).

3.3.5.

Jórészt figyelmen kívül hagyja a társadalom „köztes szerveit” mint a konzultációs szakasz referenciapontjait: az EGSZB által képviseltektől kezdve, nem beszélve a „politikáról”, amely teljesen hiányzik, vagy éppen csak mellékes szempontként kerül említésre.

3.3.6.

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság be kívánja vonni a szociális partnereket az egyéb politikákba. Politikai és eljárási ritmusváltást tart azonban szükségesnek ahhoz, hogy a „formális” részvételből lényegi részvétel legyen a háromoldalú szociális párbeszédben, melyet szabályozni kell annak érdekében, hogy az elért megállapodások hatékonyak legyenek. Ez egyébiránt elősegítené a kölcsönös bizalmat és növelné az egyéni felelősségvállalást.

3.3.7.

A 2. szakasz (a GMU kiteljesítése) előkészítése, amely a többi javaslat hitelességéhez szükséges elsődleges és alapvető szakasz, teljes egészében egy fehér könyv előterjesztésén, korábbi konzultációkon és a polgárokkal folytatott párbeszéden alapul, azonban ezek megvalósítási módjának részletezése nélkül és kizárva az EGSZB-ben képviselt feleket. Ez nem kielégítő alap. Be kell vonni például a nemzeti parlamenteket az európaival egyetemben.

3.4.1.

Az Európai Bizottság szándékai egyértelműen jók, a megközelítés azonban kevéssé hiteles, jóllehet még hiányoznak a 2. szakaszra vonatkozó javaslatok. A közlemény a hatályos Szerződés fényében nem jelent valódi áttörést, és nem is adja jelét annak, hogy szándékában állna ilyen áttörést hozni annak érdekében, hogy legalább részben orvosolja a maastrichti hiányosságokat. Nem tartalmaz olyan átfogó tervet, amely változást sugallna, de hiányzik belőle az euróövezetre és az uniós polgárokra vonatkozó jövőkép is.

3.4.2.

Nem hasznos az eddigi gazdasági és szociális politikák folytatása; a munkaerőpiac és a fizetések nem tekinthetők a rendszer egyetlen változójának, kifelejtve és alulbecsülve a belföldi kereslet, a makro- és mikroökonomiai egyenlőtlenségek, valamint a társadalmi egyenlőtlenségek és a folyó fizetési mérleg kérdését.

3.4.3.

A politikai keret megvalósításának későbbre való halasztása – holott éppen ezzel kellene kezdeni, vagy legalább egyidejűleg ezzel is foglalkozni kellene a régi és új szükséghelyzetek fényében – a tagállamok részéről túlzott félelemről és politikai igényekről tanúskodik. Emiatt inkább eltemetik Európát ahelyett, hogy jobbá tennék, vagy reményt adnának a jövőre nézve.

3.4.4.

Jellemzően felszínesen beszél a szemeszter demokratikus legitimitásáról, a GMU egyéb politikáiról vagy a javasolt eszközökről. Félénk szavak ezek, tekintettel a különböző országok álláspontjára; csak üres szólamok a demokráciáról. Talán ez az egész javaslat egyik leggyengébb pontja, legalábbis ami a jelenlegi helyzetet illeti, a 2. szakasz megvalósítása előtt, aminek olyan kezdeményezéseken keresztül kellene megtörténnie, amelyek a civil társadalom és a politikai szint bevonásával, azok támogatásával zajlanak le.

3.4.5.

Felületes és félrevezető azt gondolni, hogy az euróövezet demokratikus működésének problémáját a „polgárokkal folytatott párbeszéd” révén meg lehet oldani anélkül, hogy meghatároznánk a végrehajtás módját, az emberek bevonásával kapcsolatos eljárásokat és az alkalmazandó eszközöket mind európai, mind pedig nemzeti szinten. Konkrétabb módját kell megtalálni annak, hogy felkeltsük az európai lakosság érdeklődését és növeljük részvételét az euro kiteljesítésében, az összes városban rendezendő nyilvános nagygyűlések vagy javaslatok, köztük alternatív javaslatok megszavazása révén a nemzeti parlamentekben.

3.5.1.

Ki kell használni e közlemény megjelenését és élni kell azzal a lehetőséggel, hogy az európai polgároknak őszintén elmondjuk, hogy mennyi minden nem valósult meg a jelenlegi Szerződésből és milyen lehetőségek rejlenek benne, illetve mi történt az euro bevezetése óta. Beszélni kell arról, hogy mi történt a válsággal, az uniós szinten és a tagállamok részéről – melyeknek az emberi értékeket nagyobb mértékben figyelembe vevő politikák felé kellene fordulniuk – elkövetett hibákkal, a kihagyott lehetőségekkel, és hogy mi a helyzet azokkal a valós kockázatokkal, amelyekkel a polgároknak – és nem egy képzeletbeli Európának – szembe kell nézniük, ha néhány ország a jelenlegi úton halad tovább.

3.5.2.

Ez a színvallás egyre sürgetőbb és egyre könnyebbé válik, hiszen megfelelő választ kell adni arra a két másik, egyre súlyosbodó jelenségre, amely jelenleg az európai polgárok biztonságát veszélyezteti: a növekvő számú bevándorló-menekült, valamint az iszlám terrorizmus fenyegetése és a biztonság problémája.

3.5.3.

Megragadhatjuk a lehetőséget, hogy a formálistól vagy retorikaitól eltérő gondolkodást kezdeményezzünk önazonosságunk alapját képező közös (polgári, etikai, vallási) értékeinkről, amelyeket félünk megmutatni és megvédeni: ez az euróövezet és/vagy az országok újjászületésének valós alapja, ha valóban készek rá. Különleges lehetőség nyílik az integrációra nemcsak a 19 euróövezeti tagállam, hanem minden olyan, köztük új uniós ország számára is, amely része kíván lenni annak a politikai magnak, melynek célja, hogy fokozatosan növekedjen, ahogy az az első Európai Gazdasági Közösséggel (1957) is történt, amely abból a kor bátor úttörőinek számító hat alapító országból állt, amelyek nélkül ma nem beszélnénk Európáról, és akik nélkül nem lennének a 28-ak sem!

3.5.4.

E célból igen hasznos lenne a társadalom köztes szerveinek részvétele, különösen a szociális és civil szervezeteké, ami elősegítené a társadalmi és civil párbeszéd erőteljes újraindítását mind uniós szinten, mind az egyes országok vonatkozásában. Az EGSZB és az Európai Bizottság segítségével ily módon lehetőség nyílna olyan informatív vitákra és beszélgetésekre, amelyek témája lehet a jelenlegi történések kockázata és veszélye, az egyes uniós politikák valódi módosítása által kínált lehetőségek, valamint az együttmaradás szükségessége, ezzel erősítve a közös ház alapjait, megépítve a hiányzó tetőt úgy, hogy közben nem romboljuk le azt, amit eddig már megépítettünk.

4.1.

Ami egy ilyen tanács (11) felállítását illeti, amelynek feladata az uniós költségvetési keret megvalósításának értékelése, különös tekintettel a költségvetési felügyeletet érintő döntések horizontális koherenciájára, az Európai Bizottság határozata nem tartalmaz hasznos elemeket az okok megmagyarázása céljából; a tervezett tanács létrehozása olyan feladatokat és felelősségi köröket kettőz meg, amelyeket az európai kormányzás által meghatározott új jogkörök alapján maga az Európai Bizottság tudhat magáénak.

4.2.

Tulajdonképpen nem világos, hogy milyen hozzáadott értéket képviselne ez az öt külső szakértőből álló szervezet, amely azt a megbízást kapná, hogy még alaposabban elemezze mind nemzeti, mind euróövezeti szinten a költségvetési politikákat. Azt a benyomást kelti, hogy egy újabb olyan európai felügyelő bizottságról van szó, amely mind az uniós, mind pedig az euróövezetbe tartozó országok intézményeinek költségvetéseivel kapcsolatosan végez tanácsadási tevékenységet anélkül, hogy a költségvetési politikák megsértése vagy nem megfelelősége esetén valós beavatkozási jogkörrel rendelkezne akár az egyes országok, akár az euróövezet szintjén.

4.3.

Az EGSZB meglepődését fejezi ki azon módszer kapcsán, ahogyan a tanácsadó testület tagjait kinevezik. Elég csak arra gondolni, hogy az összesen 5 tagból hármat a kijelölt elnök nevez ki az Európai Parlament közreműködése nélkül, ahogyan arra a parlament állásfoglalásában rámutat (12). Ezért úgy tűnik, hogy a testület célja nem az Európai Bizottság döntéseinek támogatása, hanem inkább a Tanács nevében végzett „elszámoltatás”, amely jelenleg a Bizottság feladata. Ez súlyosbíthatja a jelenlegi, nagyon kényes egyensúlyon alapuló helyzetet.

4.4.

Az Európai Bizottság közleménye ezenkívül arra a lehetőségre is hivatkozik, hogy összekapcsolná a tanácsadó funkciót ellátó Európai Költségvetési Tanácsot a nemzeti költségvetési tanácsokkal, de az elérni szándékozott célokat nem részletezi, nem határozza meg sem a tevékenységi köröket, sem a felelősségi köröket, sem a két intézmény közötti együttműködés területeit.

18.5.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 177/35

Előadó:

Thomas DELAPINA

Társelőadó:

David CROUGHAN

1.1.

Az EGSZB e véleményben azt vizsgálja, hogy az euróövezeten belül működő nemzeti versenyképességi testületek milyen mértékben tudnak hozzájárulni a gazdaságpolitikai irányítás szükséges javításához azáltal, hogy a gazdaság- és szociálpolitika tükreként, valamint az európai súlypontnak az euróövezeti hálózatba való bekapcsolódás útján történő erősítése révén csökkentik és a jövőben megakadályozzák a GMU-tagok közötti különbségeket.

1.2.

A versenyképesség önmagában nem cél. A célkitűzésnek csak akkor van értelme, ha a gyakorlatban is növeli a polgárok jólétét. A jelenlegi politika folytatása az EGSZB szerint nem választható út. Az az egyoldalú stratégia, amely a GMU-országok versenyképességének a költségek csökkentése és a kivitel növelése révén történő javítására irányult, valójában csak súlyosbította a válság hatását, mivel a versenyképesség fogalmának túl szűk értelmezésén alapul.

1.3.

Az EGSZB ezért azt ajánlja, hogy a jövőben a versenyképesség aktualizált meghatározását („versenyképesség 2.0”) használják, és vegyék figyelembe az Európai Bizottság által finanszírozott WWWforEurope projekt keretében javasolt koncepciókat. Egy ilyen felülvizsgált definíció összeegyeztethető az Európa 2020 stratégia célkitűzéseivel, amelyek „GDP-n túli” célokat is magukban foglalnak. A versenyképességet úgy határozzák meg mint „egy ország (régió, település) azon képessége, hogy GDP-n túli célokat valósít meg polgárai számára”. E megközelítés értelmében a versenyképesség három pilléren alapul: jövedelem, szociális tényezők és fenntarthatóság. A fentiekre való tekintettel az EGSZB sürgeti, hogy a jövőbeli viták során ne „versenyképességi testületekről” beszéljenek, hanem „versenyképességi, társadalmi kohéziós és fenntarthatósági testületekről”.

1.4.

Az EGSZB továbbá arra kéri az Európai Bizottságot, hogy tisztázzon egy sor kérdést, lehetővé téve a szóban forgó versenyképességi, társadalmi kohéziós és fenntarthatósági testületek értékelését. Számos technikai jellegű kérdés is – a tagok kinevezése, az elszámoltathatóságra vonatkozó rendelkezések stb. – megválaszolásra vár még.

1.4.1.

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság megközelítésével, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy nemzeti testületeiket új intézmények felállításával vagy pedig már meglévő szervek mandátumának módosításával hozhassák létre, feltéve, ha ez utóbbiak függetlenek, és nem áll szándékukban a bérmegállapítási folyamatba és a szociális partnerek szerepébe való beavatkozás, illetve a nemzeti bérmegállapítási rendszerek harmonizációja. A meglévő tevékenységekkel és szervekkel való átfedést elkerülendő, az EGSZB a szóban forgó tevékenységek (az IMF, az OECD, meglévő bizottságok, nemzeti és egyéb potenciálisan hasznos szervek tevékenységei) teljes körű feltérképezésére kéri az Európai Bizottságot. Egy ilyen átfogó felülvizsgálat fontos, mivel azáltal támogatná a döntések meghozatalát, hogy lehetővé teszi a javasolt testületek által jelentett hozzáadott érték felmérését, egy költség-haszon elemzés elvégzését és annak felbecslését, hogy szükség van-e további testületekre.

1.4.2.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy konkrét javaslatokat terjesszen elő azzal kapcsolatban, hogy miként lehet biztosítani a következő szükséges követelményeket:

1.5.

Az EGSZB már a legutóbbi európai bizottsági csomagot megelőzően is előterjesztett specifikus javaslatokat a GMU elmélyítésével kapcsolatban: ezeket végre kellene hajtani.

2.1.

Lépések a gazdasági és monetáris unió kiteljesítése felé című közleményében az Európai Bizottság javasolja az euróövezet további konszolidációját 2017 elejéig (1. szakasz – „elmélyítési szakasz”, amely 2015. július 15-én kezdődött), majd az euróövezeti gazdaságok megújult felfelé irányuló konvergenciájára vonatkozó referenciaértékek alapján mélyrehatóbb reformok végrehajtását az új növekedési kilátásokkal kapcsolatos közép- és hosszú távú elképzelések felé való elmozdulás érdekében (2. szakasz – „A GMU megvalósítása”). Az 1. szakasz egyik kulcsfontosságú eleme a gazdasági kormányzás továbbfejlesztett eszköztára, ide számítva azt a javaslatot is, amely szerint a Tanács nemzeti versenyképességi testületek létrehozását ajánlja az euróövezet tagállamaiban (emellett a többi tagállamot hasonló testületek létrehozására ösztönzi).

2.2.

Az Európai Bizottság szándéka szerint a nemzeti szakértelem mozgósítása arra ösztönzi majd a tagállamokat, hogy maguk vállaljanak felelősséget a szükséges intézkedésekért és reformokért nemzeti szinten. A cél nemzeti versenyképességi testületek létrehozása a teljesítmény és a politikák nyomon követésére a versenyképesség átfogó megközelítésének területén, hozzájárulva ezáltal a tartós gazdasági konvergencia támogatásához és a szükséges reformokért viselt nemzeti felelősségvállalás növeléséhez. A Tanács felkéri a tagállamokat, hogy hajtsák végre a jelen ajánlásban szereplő alapelveket, és felkéri az Európai Bizottságot, hogy 12 hónap elteltével készítsen jelentést az ajánlás végrehajtása terén elért eredményekről és az ajánlás megfelelőségéről, többek között arról, hogy megítélése szerint szükség van-e kötelező erejű rendelkezések elfogadására.

2.3.

A testületek nyomon követnék az egyes tagállamokban tapasztalható versenyképességi trendeket, különös tekintettel azokra a tényezőkre, amelyek rövid távon befolyásolhatják az áruk és szolgáltatások árát és minőségét világpiaci összevetésben. A testületek feladatai a következőkre terjednének ki: „a bérek dinamikája és nem bérjellegű tényezők, a termelékenység mozgatórugói, valamint a beruházásokhoz, innovációhoz és a gazdaságnak a vállalkozások számára vonzóbbá tételéhez kapcsolódó dinamikus megfontolások”. A testületeknek elemezniük és értékelniük kell a releváns intézkedéseket és szakpolitikai ajánlásokat kell megfogalmazniuk, a nemzeti sajátosságok és a bevált gyakorlatok figyelembevételével. A testületek ezenkívül megfelelő információkat biztosítanak a nemzeti szintű bérmegállapítási folyamatokhoz. Az Európai Unió alapjogi chartájának 28. cikkével összhangban működésük nem érintené a kollektív tárgyalásokhoz és a kollektív szerződésekhez való jogot.

2.4.

A testületeknek szerkezeti és működési szempontból függetlennek kell lenniük a tagállami hatóságoktól. Konzultálniuk kell az érintett érdekelt felekkel (például nemzeti gazdasági szereplőkkel vagy gazdasági szereplők csoportjaival, például olyan szociális partnerekkel, amelyek rendszeresen részt vesznek a tagállami gazdasági és szociális párbeszédben), de nem közvetíthetik vagy képviselhetik kizárólag vagy nagyrészt érdekelt felek valamely meghatározott csoportjának véleményét és érdekeit.

2.5.

A testületeknek éves jelentéseket kell készíteniük. Hogy biztosítsa az euróövezet és az Unió céljainak figyelembevételét, az Európai Bizottság össze kívánja hangolni a versenyképességi testületek tevékenységét, és ennek keretében a jelentések kidolgozása, valamint a tagállamokba irányuló tényfeltáró utak során konzultációra kerül sor a két fél között. A jelentések hozzájárulnának az európai szemeszterhez és a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljáráshoz kapcsolódó európai bizottsági elemzésekhez is.

3.1.

Az EGSZB osztja az Európai Bizottság azon meggyőződését, hogy a GMU-t tovább kell fejleszteni és el kell mélyíteni; erre már számos véleményében rámutatott, és konkrét javaslatokat is tett. Az EGSZB méltányolja továbbá az Európa Bizottság által megtett pozitív lépéseket, és osztja azt a nézetét, hogy a nemzeti gazdaságpolitikák közötti szorosabb egyeztetés teljességgel elengedhetetlen a fennálló egyensúlyhiányok megszüntetéséhez és hozzájárul ahhoz, hogy a jövőben kisebb valószínűséggel következzenek be egyensúlyhiányok. A szóban forgó nemzeti testületek többletértékének egy jelentős részét az egyéb ilyen testületek euróövezeti hálózatába való bekapcsolódás adhatná, ami erősíthetné a tagállamok és az Európai Bizottság között zajló politikai vita európai súlypontját.

3.2.

Ezt a problémát azonban a jelenlegi szakpolitikák nem kezelik megfelelően: jobb eszközökre van szükség a makrogazdasági egyensúlyhiányok kezeléséhez. Ezért az EGSZB örömmel üdvözli, hogy az Európai Bizottság végre felismerte azt, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni a tagállamok foglalkoztatási és szociális célkitűzésekkel kapcsolatos teljesítményére és arra, hogy a reform-erőfeszítésekért viselt felelősségüket meg kell erősíteni. Az Európai Bizottságnak akkor is igaza van, amikor a szociális partnerek fokozottabb részvételét sürgeti a nemzeti reformprogramok összeállításában, és hogy a nemzeti szociális partnereket az Európai Bizottság képviseletein keresztül nemzeti szinten vonják be az európai szemeszter folyamatába. A valamennyi érdekelt fél teljes körű bevonásával létrehozott nemzeti testületek hasznos tükörként szolgálhatnának a jelenlegi és jövőbeli politikai intézkedések gazdasági és társadalmi hatásainak felméréséhez.

3.3.

Azoknak a tagállamoknak a számára, amelyek egy egységes monetáris politika útjára léptek (közös valuta, egységes kamatláb) – miközben nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy középtávon vagy valaha is létrejön a teljes gazdasági, szociális és költségvetési unió egy teljes mértékben szövetségi rendszerű unióban – az egyensúlyhiánynak a nominális árfolyam kiigazításával történő korrekciója már nem jelent reális opciót. Eddig az euróövezeti versenyképesség fokozására irányuló erőfeszítések alapvetően egy szűken behatárolt célkitűzésre korlátozódtak, nevezetesen az exportteljesítmény és a folyó fizetési mérlegek javítására, amit gyakran a költségek lefaragásával értek el, ami azonban kétélű fegyver. A jelenlegi politika nem képes kiküszöbölni az egyensúlyhiányokat és a válság kedvezőtlen következményeit. Ellenkezőleg: egyes esetekben az intézkedések valójában inkább megerősítették azokat (1) azáltal, hogy túl nagy hangsúlyt helyeztek a megszorításoknak kizárólag a kínálati oldalt előtérbe helyező szakpolitikáira, ami visszafogta a keresletet, tovább növelve a munkanélküliséget, az államháztartási hiányt és a társadalmi egyenlőtlenséget. Mivel az egyensúlyhiányok megjelenése komoly következményekkel járhat, ha nem kezelik azokat a megfelelő időben, új politikai eszközökre van szükség a kizárólag a béreken és a munkaerőpiacokon keresztül megvalósított kiigazítás teljes terhének elkerülése érdekében.

3.4.

Jóllehet az Európai Bizottság ajánlásában támogatja „a versenyképesség átfogó megközelítését”, az EGSZB rámutat arra, hogy az Európai Bizottság 2002-ben már közzétette ennek a fogalomnak egy sokkal átfogóbb meghatározását, amely szerint a versenyképesség „a gazdaság azon képessége, amely az ott élő népességnek magas és növekvő életszínvonalat nyújt, valamint fenntartható alapú, magas foglalkoztatottsági szintet” (2). Az Európai Bizottság által finanszírozott WWWforEurope projekt keretében (3) bővítették ennek a meghatározásnak az alkalmazási körét, azaz olyan „GDP-n túli” célkitűzésekre is kiterjesztették, mint a társadalmi befogadás és a fenntartható környezet az Európa 2020 stratégia kontextusában (4). A versenyképességet itt úgy határozzák meg, mint „egy ország (régió, település) azon képessége, hogy GDP-n túli célokat valósít meg polgárai számára” (5). A versenyképességet három pillér alapján mérik: a jövedelmi pillér (ide számítva a háztartások szabadon felhasználható jövedelmét és a fogyasztói kiadásokat), a szociális pillér (a rendszer társadalmi és gazdasági hatásai, például a szegénység, az egyenlőtlenség és az ifjúsági munkanélküliség kockázata), és a környezetvédelmi pillér, amely az erőforrás-termelékenységet, az üvegházhatású gázok kibocsátásának intenzitását, az energiaintenzitást, valamint a villamos energia előállításán belül a megújuló energiaforrásokból származó energia arányát méri. A digitális menetrendet is figyelembe kell venni. Ez nem azt jelenti, hogy az egyensúlyhiányokat (például a folyó fizetési mérleg egyenlegét) figyelmen kívül lehet hagyni, ahogyan ez a pénzügyi válság következményeiből is látható.

3.5.

A versenyképesség átfogó meghatározásának („versenyképesség 2.0”) biztosítása érdekében az EGSZB azt javasolja, hogy a jövőbeni megbeszéléseket ne a „versenyképességi testületek”, hanem a „versenyképességgel, társadalmi kohézióval és fenntarthatósággal foglalkozó testületek” égisze alatt folytassák le.

4.1.

Számos olyan nemzetközi szintű intézmény és eljárás létezik (többek között az IMF, az OECD és az Európai Bizottság), amely figyelemmel kíséri a versenyképességet és releváns politikai ajánlásokat tesz közzé. Nemzeti szinten is létezik számos olyan testület, például független gazdasági kutatóintézetek, statisztikai hivatalok, valamint gazdasági és szociális tanácsok, amelyek ilyen jellegű kérdésekkel foglalkoznak. Az Európai Bizottság megjegyzi, hogy a versenyképességi testületek felállítása során már meglévő intézményekre és munkákra is lehet támaszkodni, mivel egyes országokban már működnek ilyen testületek, más országokban pedig már létező testületeket lehetne hasznosítani. Ugyanakkor fontos, hogy a testületek függetlenek legyenek, és tanácsadói szerepük a köz érdekében megfogalmazott szakértői véleményt tükrözzön.

4.2.

Az EGSZB nyugtázza az Európai Bizottság arra vonatkozó ajánlását, hogy a tagállamoktól származó releváns információk alapján, az ajánlás elfogadásától számított 12 hónapon belül készítsenek helyzetjelentést a nemzeti versenyképességi testületek létrehozására vonatkozó ajánlás végrehajtásával és alkalmasságával kapcsolatban. A testületek létrehozását megelőzően egy, a helyzet feltérképezésére irányuló vizsgálat keretében kellene értékelni a meglévő és a potenciális jövőbeli testületek tevékenységeit és hatékonyságát. Egy ilyen átfogó felülvizsgálat, amelybe a szociális partnerek szakértelmét is bevonnák, támogatná a döntések meghozatalát, mert lehetővé tenné az ilyen jellegű testületek által hozzáadott értékek felmérését, egy költség-haszon elemzés elvégzését és annak felbecslését, hogy szükség van-e további testületekre.

4.3.

Az Európai Bizottság nagyon helyesen nagy hangsúlyt helyez arra, hogy javítani kell a politika átláthatóságát és demokratikus legitimitását azáltal, hogy teljes mértékben bevonják az Európai Parlamentet, a nemzeti parlamenteket, valamint a civil társadalom érdekelt feleit is, különös tekintettel a szociális partnerekre. Ezért az EGSZB demokratikusan felelősségre vonható testületek kellő mértékű bevonását kéri a következő, a testületek felállításakor tisztázandó kérdésekben: a testület tagjainak kinevezése és megerősítése, hatáskörök, munkaprogramok kidolgozása, jelentések és elszámolások készítése stb.

4.4.

A versenyképességi testületek létrehozásának jóváhagyása előtt az Európai Bizottságnak meg kell neveznie a testületek függetlenségére, valamint a többek között a szociális partnerek véleményének sokféleségét is tükröző, kiegyensúlyozott, pártatlan szakértelem képviseletére vonatkozó kritériumokat, hogy eloszlassa a független szakértelem létezésével kapcsolatos kételyeket. Tisztázni kell a felelősség kérdését is, amennyiben a testületek helytelen elemzéseket vagy előrejelzéseket tesznek közzé.

4.5.

Az EGSZB, miközben utal az ilyen jellegű testületek tanácsadó jellegére, szeretné, ha az Európai Bizottság egyértelműen állást foglalna a versenyképességi testületek ajánlásainak nem kötelező érvényével kapcsolatban. A nem kötelező jelleg különösen a bértárgyalások résztvevői által élvezett autonómia védelme kapcsán merül fel. Ajánlásában az Európai Bizottság megjegyzi, hogy a kollektív szerződések megtárgyalásának és aláírásának jogát érintetlenül kell hagyni, ugyanakkor ez a biztosíték, amely csak a Szerződésben garantált jogra vonatkozik (6), túl gyenge. Teljes mértékben a versenyképességi testületek hatáskörén kívül esik minden olyan kísérlet, amely a bérszabályozás közvetlen befolyásolására irányul.

4.6.

Az EGSZB tudomásul veszi a versenyképesség szélesebb körű szempontjait, amelyek túlmutatnak a költségek versenyképességével kapcsolatos szempontokon. Az egyensúlyhiányok kialakulásának megelőzése érdekében más szempontokat is figyelembe kell venni, ilyen például a bérek kettős jellege (a vállalkozások egyik költségtényezője, valamint a hazai keresletet meghatározó tényező; lásd az 5.5. pontot). Ezenkívül az egyensúlyhiányok megfelelő kezeléséhez szimmetrikus módon kell megközelíteni a többletek és a hiányok kérdését (7).

5.1.

Az EGSZB szerint szükség van a GMU elmélyítésére. Mivel az EGSZB az Európai Bizottság javaslatával foglalkozó fenti értékelésében sok megválaszolatlan kérdést azonosított, olyan kérdéseket, amelyek további elemzést és tisztázást igényelnek, az alábbiakban összegezzük a mostanáig tett idevágó javaslatait. Az elmúlt évek során az EGSZB számos véleményt fogadott el „a GMU elmélyítésének” tárgyában (8), melyek közül a legújabb a Demokratikus és szociálisan érzékeny GMU, közösségi módszerrel című, 2015-ben kibocsátott ECO/380. sz. vélemény (9).

5.2.

Az EGSZB az ECO/380 sz. véleményében javaslatokat terjeszt elő az Európai Bizottság jövőbeli GMU kezdeményezéseire nézve. Az EGSZB meg van győződve arról, hogy az ilyen intézkedések hozzájárulnak ahhoz, hogy véget vethessünk a munkaerőpiacok és a bérmegállapítási és a szociális rendszerek működésében tapasztalható eltéréseknek, amely rendszerekre azért van szükség, hogy stabilizálják a GMU-t, és elmélyítsék azt demokratikus és szociális szempontból. Az EGSZB megközelítési módja arra a gondolatra épül, hogy a monetáris, költségvetési és bérpolitika átfogó összefüggésében a bizalom növelhető és nagyobb konvergencia érhető el a kollektív tárgyalások függetlenségének aláásása nélkül.

5.3.

Ehhez olyan intézkedésekre van szükség, amelyek elősegítik a makrogazdasági párbeszédet és – ami még fontosabb – makrogazdasági párbeszédet kezdeményeznek az euróövezetben (MED-EURO). A MED-et 1999-ben indították el a fenntartható, valamint növekedés- és stabilitás-orientált makrogazdaság-politikai együttes, vagyis a bérfejlesztési, valamint a monetáris és költségvetési politika közötti zökkenőmentes együttműködés megvalósítása érdekében. Ez a fórum, amelynek célja a makrogazdasági politika területének három nagy szereplője közötti egyeztetés, a szociális partnerek közvetlen részvételével kulcsfontosságú módon hozzájárulhatna a szükséges koordináció biztosításához, a GMU közös stabilitási céljának teljesítéséhez, valamint a GMU demokratikus és szociálisan érzékeny továbbfejlesztéséhez. Megállapításait és következtetéseit be kell építeni mind az éves növekedési jelentésbe, mind pedig az országspecifikus ajánlásokba.

5.4.

Az EGSZB újfent hangsúlyozza, mennyire fontos a szociális partnerek szerepének, valamint a politika kialakításába történő bevonásának előmozdítása. Egyfajta makrogazdasági párbeszéd nemzeti szinten is hasznos lehet. A versenyképesség és a termelékenység különösen azokban az országokban növekedett nagyon erősen, ahol erőteljes a szociális párbeszéd és szilárdak a munkaügyi kapcsolatok, és ahol magas szintű szociális védelemről és társadalmi kohézióról gondoskodnak.

5.5.

A bérmegállapítási rendszert a kollektív tárgyalások részvevőire kell bízni, minden külső beavatkozás nélkül. Autonómiájukat teljes mértékben tiszteletben kell tartani és garantálni kell. Ők ismerik a legjobban a bérmegállapítással és a munkaerőpiacokkal kapcsolatos tényleges helyzetet. A kollektív tárgyalások partnerei figyelembe veszik azt a tényt, hogy a bérek változásai a költségekre és a keresletre egyaránt hatást gyakorolnak. Ők nagyon is tisztában vannak azzal, hogy ha a bérek növekedését összehangolják a nemzeti termelékenység középtávú növekedésével és az EKB inflációs célkitűzéseivel, az semleges hatást gyakorol az árakra, a versenyképességre, a hazai keresletre és a jövedelmek eloszlására (10). A makrogazdasági párbeszéd erősítésének szükségességét alátámasztja az a tény, hogy ez a felismerés tagállamonként eltérő mértékben tapasztalható, néha nem is ölt gyakorlati formát, és ezáltal egyensúlyhiányok alakulnak ki.

5.6.

Az euróövezet irányításában a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament aktívabb részvételére van szükség. Az EGSZB egy nagy bizottság létrehozását szorgalmazza az EP-ben, amelyben helyet kapnának az euróövezethez tartozó, illetve az ahhoz csatlakozni szándékozó országok képviselői, az euróövezetből érkező parlamenti képviselőknek pedig szorosabban össze kelleni hangolniuk álláspontjaikat a GMU-val kapcsolatos kérdésekben (COSAC+).

5.7.

Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy a gazdaságpolitikai célokat jobban össze kell egyeztetni az EUMSZ 4. cikkének (2) bekezdésében szereplő uniós szociálpolitikai célokkal, és meg kell szüntetni a gazdasági és a szociális célok közötti potenciális ellentéteket. A horizontális szociális záradék értelmében az európai szemeszter minden intézkedését társadalmi hatásvizsgálatnak kell alávetni (11).

5.8.

Ezenkívül az EGSZB úgy véli, hogy a növekedés, a szociális kohézió és a szolidaritás útján történő bevételteremtéshez feltétlenül szükség van a kereslet rövid távú kezelésére és egy hatékony beruházási programra. Ez azt is maga után vonja, hogy növekedés- és foglalkoztatásbarát költségvetési politikára van szükség. Szükség van az adók hatékony összehangolására annak biztosítása érdekében, hogy az egyes országok megfelelő bevételi alappal rendelkezzenek. Határozott fellépésre van szükség továbbá az adócsalások, az adóparadicsomok és az agresszív adótervezés ellen.

5.9.

Az EGSZB a kiadási oldalon is lát mozgásteret a növekedésbarátabb költségvetési politikák számára. Az állami beruházások a gazdasági fellendülés kulcsfontosságú eszközei. A csúcstechnológia területén, valamint a szociális területen (kutatás, oktatás, gyermekgondozás, szociális szolgáltatások, állami lakásügyi rendszer stb.) szükséges beruházások nemcsak a rövid távú növekedést és a munkahelyek számának növekedését segítik elő, hanem hosszú távon a potenciális kibocsátást is növelik. A beruházás és a növekedés, különösen a válság sújtotta országokban, a felzárkózás és ilyen módon az egyensúlyhiány megszüntetésének kulcsa.

5.10.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottságnak azt a javaslatát, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alapba befizetett tagállami hozzájárulásokat ne vegyék figyelembe a költségvetési hiányok kiszámítása során. Mivel ez a kiadásokkal kapcsolatos kérdés, amely fellendíti a növekedési potenciált, és amelynek hozadékait a jövő nemzedékek is élvezni fogják, a finanszírozást is el kell osztani több generációra. Ezért az EGSZB ugyanennek az érvelésnek az alkalmazásával még egyszer felteszi a kérdést (12): miért nem lehet egy beruházási „aranyszabály” formájában azonos módon kezelni az olyan jövőorientált beruházásokat, amelyek az általános költségvetésre támaszkodnak.

18.5.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 177/41

Előadó:

Michael IKRATH

Társelőadó:

Anne DEMELENNE

1.1.

Az EGSZB elviekben üdvözli az euroövezet országainak növekedését ösztönző gazdasági prioritású programok létrehozását az európai szemeszter kezdetén. Sajnálatát fejezi ki ugyanakkor amiatt, hogy nem kérték ki a civil társadalom – és különösen a szociális partnerek – véleményét az európai szemeszter megtervezésével és a szemeszterhez kötődő nemzeti folyamatokkal kapcsolatban.

1.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy ezeknek az ajánlásoknak a révén az euroövezet országai és a többi tagállam között fennálló szakadéknak semmilyen körülmények között nem szabad nőnie, csak csökkennie. A cél konkrétan az, hogy az euro fejlesztésekor hosszú távra gondolkodjunk, hogy az az összes tagállam pénznemévé váljon.

1.3.

Az EGSZB elismeri az európai bizottsági dokumentum jelentőségét a gazdasági és monetáris unió (EMU) elmélyítése szempontjából. Amint arra korábbi véleményeiben (1) már rámutatott, elkötelezetten támogatja az EMU további megerősítését és kiteljesítését. A tagállamoknak – egyénileg és közösen egyaránt – minden szükséges intézkedést meg kell hozniuk a konvergencia és az integráció növelése érdekében, elsősorban gazdasági téren. Ezzel párhuzamosan tovább kell haladni az euroövezetet átfogó (külön költségvetési keretet is magában foglaló) költségvetési unió létrehozása, a szociális unió, valamint a nemzetközi pénzügyi intézményeken belüli egységes külső képviselet megvalósítása felé.

1.4.

Az EGSZB elismeri, hogy politikai igény van arra, hogy az euroövezetnek szilárd politikai és intézményi alapot kell nyújtani, ami a monetáris unió létrehozása óta egész mostanáig hiányzott (2). Az olyan egyedi kezdeményezések, mint a bankunió vagy a tőkepiaci unió létrehozása, üdvözlendőek, de nem helyettesítik a szükséges szilárd architektúrát.

1.5.

Továbbá az is észrevehető, hogy a munkaerő-toborzást célzó közelmúltbeli befektetési programok nem érték el kielégítően céljaikat. A növekedés és foglalkoztatás helyreállításának eléréséhez pénzügyi, adózási, költségvetési, gazdasági és szociális szakpolitikák együttesére van szükség. Az Európai Bizottság ajánlásával ellentétben a költségvetési politika fő irányvonalát úgy kell meghatározni, hogy az inkább gazdaságélénkítő jellegű legyen, mintsem semleges.

1.6.

Az EGSZB úgy véli, hogy a semleges költségvetési irányvonal, bár vonzóbb a további költségvetési megszorításoknál, a jelen körülmények között nem megfelelő. Tekintettel arra, hogy a recesszió alacsonyabb növekedési potenciálhoz vezet, az euroövezetben a költségvetési politikáknak a szokványosnál többet kell tenniük, hogy ösztönözzék az euroövezet gazdaságának egészét. Ezen a ponton a túlfűtött gazdaságokból eredő kockázatok sokkal alacsonyabbak, mint a továbbra is alacsony inflációból vagy a deflációból eredők. Az EGSZB ezért állami beruházásokra összpontosító költségvetési ösztönzést ajánl: ez rövid távon erősebb keresletet idézne elő, de egyben hosszú távon bővítené a növekedési potenciált is.

1.7.

Az EGSZB ezenkívül kiáll a munkaerő adókedvezménye mellett, amennyiben az nem fenyegeti a már amúgy is széttöredezett társadalombiztosítási rendszerek pénzügyi fenntarthatóságát. Emlékeztet rá, hogy a modern társadalombiztosítási rendszereknek a szolidaritás és az esélyegyenlőség elvéből kell kiindulniuk, nem pedig kizárólag a foglalkoztathatóság előmozdításából. Ezenkívül – költségvetési szinten – figyelembe kell majd venni a robotika és a digitális technológiák következményeit is, amelyek zavart okoznak majd a munkaerőpiacon, és valószínűleg a költségvetési bevételekre is kihatással lesznek.

1.8.

Az EGSZB örömmel fogadja, hogy újra megvizsgálták a rugalmasság fogalmát, azonban az ideiglenes szerződéseknek ideális esetben határozatlan idejű szerződésekhez kell vezetniük, nem pedig bizonytalan munkahelyekhez. Ahhoz, hogy felvehessük a küzdelmet az egyre növekvő társadalmi egyenlőtlenségek ellen, munkahelyeket kell létrehozni, és a munka minőségére kell helyezni a hangsúlyt. Ugyanakkor ki kell használni – és nem szabad gyengíteni – a megosztáson alapuló gazdaságban (sharing economy) rejlő lehetőségeket, valamint új foglalkoztatási, illetve munkaformákat kell alkalmazni a társadalom javára, ám ügyelni kell arra, hogy ezáltal a munkavállalói jogok és a társadalombiztosítási rendszerek ne sérüljenek.

1.9.

Az elmúlt nyolc év során az euroövezetben a növekedést a gyenge kereslet, és nem a gyenge kínálat sújtotta. A munkaerőpiaci korrekciók kiegyensúlyozatlanok és aszimmetrikusak voltak, és többnyire alacsonyabb nominál- és reálbérek, illetve fajlagos munkaköltségek formájában jelentkeztek a válság által leginkább sújtott tagállamokban. Ezért az EGSZB megállapítja, hogy a gazdaságok kínálati oldalának javítását célzó, és ezáltal befektetést és növekedést ösztönző strukturális reformok önmagukban nem tudnak választ adni a gyenge fellendülés problémájára. Legalább azoknak a strukturális reformoknak kellene elsőbbséget biztosítani, amelyeknek pozitív hatásaik lehetnek rövid távon a keresletre, még a háztartásokat és cégeket érintő hitelmegszorítások mellett is.

1.10.

Az EGSZB összehangolt erőfeszítést tart emellett szükségesnek ahhoz, hogy a kis- és középvállalkozások (az uniós társaságok 99 %-a és a dolgozók körülbelül 60 %-a, vagyis körülbelül 65 millió ember) számára üzletbarátabb környezet jöhessen létre jobb szabályozás és a bürokrácia következetes csökkentése révén, kielégítő és megfelelő finanszírozás biztosításával („finanszírozási eszközökhöz való hozzáférés”) (3), valamint az Európai Unión kívüli piacokra történő kivitel szisztematikus megkönnyítése útján. Ez üzleti lehetőséget teremt a növekedésbe és az álláshelyekbe történő befektetéshez.

1.11.

Az EGSZB üdvözli a tőkepiaci unión belül a kkv-k finanszírozására irányuló kezdeményezéseket. A mikrovállalkozások és a startupok számára azonban új finanszírozási lehetőségek megnyitására van szükség: ilyen pl. a magvető tőke, a kockázati tőke, a közösségi befektetés és finanszírozás, illetve az olyan innovációs formák, mint a magántőke. Ebben az összefüggésben az EGSZB hangsúlyozza egy EU-s kockázatitőke-alap tervszerű létrehozásának szükségességét. Sürgősen szükség van egy értékelésre annak kiderítése érdekében, hogy az új banki modellek (4) milyen lehetőséget hordozhatnak a társasági finanszírozásra nézve az EU-ban.

2.1.

Az öt elnöknek az európai gazdasági és monetáris unió megvalósításáról szóló jelentését követően az európai szemeszter keretében új megközelítés alakult ki az euroövezet és a nemzeti szintek közötti integráció erősítése érdekében. Most első alkalommal az Európai Bizottság – a 2016. évi éves növekedési jelentéssel együtt –, az euroövezet re vonatkozó ajánlást tett közzé novemberben abból a célból, hogy erősödjék az integráció az euroövezet és az uniós gazdasági kormányzás nemzeti vetülete között.

2.2.

A cél az, hogy az euroövezetre vonatkozó megbeszélésekre és az ezzel kapcsolatos ajánlások megfogalmazására még az országspecifikus megbeszélések előtt lehetőség nyíljon, annak érdekében, hogy az országspecifikus intézkedések teljes mértékben figyelembe vegyék a közös kihívásokat. Ez fontos változás az előző szemeszterekhez képest, amikor az euroövezetre vonatkozó ajánlásokat az országspecifikus ajánlásokkal egy időben, a szemeszter vége felé fogalmazták meg.

2.3.

Az Európai Bizottság négy ajánlást fogalmazott meg az euroövezet gazdaságpolitikájáról:

3.1.

Első alkalommal kerül kiadásra euroövezeti javaslattervezet az európai szemeszterciklus indulásakor az éves növekedési jelentéssel (AGS), a riasztási mechanizmus keretében készült jelentéssel (AMR) és a közös foglalkoztatási jelentés tervezetével együtt. Az EGSZB egyetért azzal, hogy ez az új folyamat segíthet abban, hogy jobban számításba vegyék a teljes euroövezetet érintő megfontolásokat a stabilitási programokban és a nemzeti reformprogramokban ismertetett nemzeti politikák megtervezésekor.

3.2.

Az EGSZB sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem kérték ki a szociális partnerek és a tágabb értelemben vett civil társadalom véleményét az euroövezet gazdaságára vonatkozó ajánlások tervezetének kidolgozásával kapcsolatban, és hogy a nemzeti folyamatokat még nem igazították hozzá ehhez az új szemeszterfolyamathoz. Az európai szemeszter keretén belül a szociális párbeszéd a sikeres, fenntartható és inkluzív gazdasági, foglalkoztatási és szociális reform hajtóereje lehet. A szociális partnereknek minden szinten egyetértésre kellene jutniuk az illetékes közigazgatási szervekkel abban, hogyan vehetnének részt ténylegesen, időszerű és értelmes módon az európai szemeszterben. Ezenkívül az EGSZB szorgalmazza, hogy a jövőben az EGSZB ECO szekciója és az EP ECON bizottsága folytasson állandó és szoros együttműködést.

3.3.

Az EGSZB támogatja az euroövezet valamennyi tagállama általi, a monetáris, a költségvetési és a strukturális/kínálatoldali politikákat átfogó összehangolt megközelítés középpontba helyezését. Az EGSZB javasolja továbbá, hogy a strukturális reformok szakpolitikai intézkedésekre összpontosítsanak, hogy rövid távon támogathassák a gazdasági helyreállítást. Ami a munkaerőpiacok rugalmasságát illeti, ez nem eredményezheti az előző évekhez hasonlóan a munkaerő vásárlóerejének elvesztését, hogy a hazai kereslet, mint kulcsfontosságú növekedésösztönző, ne kerüljön veszélybe. Ez azt jelenti, hogy a versenyt nem az alacsony áraknak és béreknek, hanem az innováción keresztül történő minőség- és termelékenységnövekedésnek kell ösztönöznie.

3.4.

Bár az EGSZB elismeri az euro további erősítése és fejlesztése – amelyekre az euro és az euroövezet tartós védelme érdekében jelenleg és a közeljövőben szükség van – útjában álló óriási kihívásokat, úgy véli, hogy a következő célkitűzések kívánatosak:

3.5.

Tekintettel az EU 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretének félidős felülvizsgálatára, valamint a 2020 utáni időszakra vonatkozó kerettel kapcsolatos megfontolások előkészítésére, az EGSZB azt javasolja, hogy az euroövezet rendelkezzen elkülönített költségvetési kerettel, amely: i. ideiglenes, de jelentős erőforrás-átcsoportosítást kínál a térséget ért sokkhatások esetén; ii. a térség egészében ellensúlyozza a súlyos gazdasági hanyatlások következményeit; iii. pénzügyi stabilitást nyújt. Ugyanilyen meggondolásból az euroövezetnek – a gazdasági kormányzás felé vezető első lépésként – saját pénzügyminiszterrel és külön sajátforrás-rendszerrel is kell rendelkeznie, ez utóbbit pedig az egyszerűség, az átláthatóság, a méltányosság és a demokratikus elszámoltathatóság elvének kell vezérelnie.

4.1.1.

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a tagállamokban folytatni kell a szerkezetátalakításokat az országok sajátos körülményeinek megfelelően, a konvergencia elősegítése és a makrogazdasági egyensúlyhiány kiigazításának megkönnyítése végett. Meg kell azonban találni az egyensúlyt a szerkezeti reformok és a munkahelyek létrejöttét eredményező termelő tevékenységekbe való befektetések között.

4.1.2.

Az EGSZB üdvözli azt az európai bizottsági ajánlást, miszerint a nagy folyófizetésimérleg-többlettel rendelkező tagállamoknak prioritási intézkedéseket kell végrehajtaniuk, amelyek segítenek a többletmegtakarításokat átcsatornázni a belföldi gazdaságba, fellendítve ezzel a belföldi beruházásokat. Azonban az ilyen intézkedések nem korlátozódhatnak a kínálati oldalra (például a termékpiaci reformokra), hanem tartalmazniuk kell meghatározóbb kormányzati kezdeményezéseket is a közberuházások frontján, mint amilyen a jelenlegi Juncker-terv (6).

4.1.3.

Az EGSZB úgy véli, hogy az állami támogatásokat főként az innovatív kkv-khoz kellene igazítani. Ahhoz, hogy ez a vállalkozási kategória könnyebben hozzáférhessen a finanszírozáshoz, az állam feladata, hogy egyfelől olyan finanszírozást nyújtson, ami ösztönzést biztosít, másfelől pedig, hogy biztosítsa állami garanciák és szavatosságok rendszerét. Az állam, a kkv-k, valamint az egyetemek és a kutatóintézetek közötti releváns kölcsönhatás a befektetési rendszer fontos eleme.

4.1.4.

Az EGSZB kiemeli, hogy a kivitel kulcsfontosságú növekedésösztönző szerepet képvisel az euroövezet kkv-i számára. Az EKB monetáris politikájának eredményeként kialakult kedvező euro-dollár árfolyam mellett a szabadkereskedelmi megállapodások is létfontosságúak a kivitel növelésében. Bár az EGSZB támogatja a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről folytatott tárgyalásokra irányuló jelenlegi kiemelt figyelmet, egy olyan megállapodás megkötését is javasolja emellett, amely megkönnyíti az európai társaságok piachoz való hozzáférését a gyorsan növekvő feltörekvő piacokkal folytatott kereskedelemben. Garantálni kell az emberi jogok, az ILO-normák, a fogyasztói jogok és a hatályos környezetvédelmi szabályok tiszteletben tartását az EU-n belül.

4.2.1.

Az EGSZB megjegyzi, hogy bár az Európai Bizottság arról számol be, hogy a munkaerőpiacok továbbra is fokozatosan erősödnek, nem tesz említést arról, hogy a 2015. évi 68,9 %-os foglalkoztatási arány az euroövezetben még mindig jóval elmarad az Európa 2020 kiemelt céljától, a 75 %-tól. Az EGSZB megjegyzi, hogy az Európai Bizottság szolgálatai által szolgáltatott adatok (LABREF adatbázis) szerint nem fedezhető fel semmilyen pozitív kapcsolat a bármely szakaszban (a válság előtt vagy után) végrehajtott munkaerőpiaci reformok száma és a tagállamok munkaerőpiaci teljesítménye között (7).

4.2.2.

A munkaerőpiaci strukturális reformoknak a szociális beruházásokat kell előnyben részesíteniük, azaz az olyan intézkedéseket, amelyek támogatják az alkalmazásban álló és a munkanélküli dolgozók folyamatos képzését, és biztosítják – főként a munkanélküliek esetében – pénzügyi biztonságuk előmozdítását. Az EGSZB támogatja emellett a munkaerő adókedvezményét, feltéve, hogy azt más állami bevételi forrásokkal kompenzálják. Középtávon a magasabb munkaerőpiaci részvétel is hozzájárulhat ehhez a folyamathoz.

4.2.3.

Az európai versenyképesség és fenntarthatóság problémájának megoldására az EGSZB egy Digitális Holding létrehozását ajánlja a kiemelkedően sikeres Airbus Group mintájára. Ez utóbbi multinacionális együttműködés számos különböző uniós tagállambeli leányvállalatot foglal magában, és az európai gazdaság és ipar kulcsfontosságú szereplője.

4.2.4.

Az Egyesült Államok digitális dominanciája már most a globális dominancia új formáját képviseli. Különösen drámai hatások figyelhetők meg a pénzügyi szektorban, ahol a nagy amerikai beruházási bankok már létrehozták a legerősebb tőkeérdekeltségi kapcsolatokat a pénzügyi technológiákkal, ezzel viszont fenyegetik a klasszikus lakossági bankok („unalmas bankok”) európai modelljét, és sikeresen tudnak versenyezni velük alapvető funkcióik tekintetében.

4.2.5.

Egy Európai Digitális Holding ezzel összevethető modellje részleteinek megtervezésére és kidolgozására az EGSZB egy interdiszciplináris projektcsoport rövid távú létrehozását javasolja. A csoportba be kellene vonni az Európai Bizottságnak (Oettinger biztos) és az Európai Unió Parlamentjének (ITRE bizottság) képviselőit, és működésében az EGSZB-nek is részt kellene vennie. Ami a finanszírozás kérdését illeti, fontos, hogy kezdettől fogva ügyelni kell a Juncker beruházási tervvel való összeférhetőségre. A növekedés és a munkahelyteremtés nagyarányú ösztönzésére nyílik lehetőség a Digitális Holding kompetenciaegységei és maguk a kkv-k közti szoros együttműködés révén.

4.3.1.

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság hangsúlyt fektet arra, hogy az euroövezet egészére vonatkozó költségvetési irányvonalat veszi figyelembe a nemzeti költségvetési politikák irányelveinek meghatározásakor. Az EGSZB azonban megjegyzi – az EKB függetlenségének sérelme nélkül –, hogy a semleges költségvetési politikai irányvonal megfelelőségének értékeléséből feltűnően hiányzik az euroövezet monetáris politikai fejleményeinek elemzése. Ez legalábbis különös, tekintettel arra, hogy az EKB Kormányzótanácsának tagjai többször és nyilvánosan hivatkoztak az euroövezet költségvetési politikáira (8).

4.3.2.

Ez aggasztó mulasztás, mivel az euroövezet jelenleg olyan helyzetben van, hogy a monetáris politika keresletösztönző képessége erősen korlátozott. A kereslet olyan régóta gyengélkedik, hogy az infláció (még ha az olajárakat nem is vesszük figyelembe) jóval az EKB által célul kitűzött 2 % alatt marad, míg az EKB fő irányvonalát adó kamatlábak majdnem nullán vannak, ami nem tesz lehetővé további lényeges csökkentést. Az euroövezet gazdaságát az úgynevezett „likviditási csapda” kialakulásának veszélye fenyegeti, és fennáll a kockázata, hogy beleesik a „deflációs csapdába”, amennyiben az infláció hamarosan nem indul növekedésnek. Ha ez bekövetkezne, akkor az euroövezet gazdasága sok éven át továbbra is stagnálna, és ez a helyzet végső soron az euro politikai életképességét fogja fenyegetni.

4.3.3.

A mennyiségi lazítás hagyományostól eltérő politikája, amelyet az EKB érdemben 2015 elejétől fogva követ, láthatóan nem hozott jelentős változást (9) a kereslet ösztönzésében. Ilyen körülmények között, és tekintettel a „hiszterézis” fent említett jelenségére (amelyben a recesszió alacsonyabb növekedési potenciálhoz vezet), az euroövezetben a költségvetési politikáknak a szokványosnál többet kell tenniük, hogy ösztönözzék az euroövezet gazdaságának egészét (10). Tekintettel az euroövezet déli részén található tagállamok költségvetési politikájának korlátaira, azoknak a tagállamoknak, ahol az infláció a kitűzött cél alatt marad, az állami hitelfelvételi költségek alacsonyak, viszonylag alacsony az államadósság és a GDP aránya, és a folyó fizetési mérleg többletet mutat, ösztönözniük kellene a gazdaságot, hogy az inflációt az EKB által célul kitűzött 2 % fölé emeljék, hogy az euroövezetben az átlagos infláció ismét felgyorsulhasson, és megközelítse a kitűzött célt. Ezen a ponton a túlfűtött gazdaságokból eredő kockázatok sokkal alacsonyabbak, mint a továbbra is alacsony inflációból vagy a deflációból eredők.

4.3.4.

Tekintettel azonban az államadósság fenntarthatóságát illető aggályokra a demográfiai fejlemények fényében, a gazdaságösztönző költségvetési politikák – főleg a nagy folyófizetésimérleg-többlettel rendelkező tagállamokban – az állami beruházási ráfordítások növelésével ösztönözhetik a gazdaságot, és így is kellene, hogy ösztönözzék. Az állami beruházásokra összpontosító költségvetési ösztönzés rövid távon erősebb keresletet idézne elő, de egyben hosszú távon bővítené a növekedési potenciált is. Az ilyen állami beruházások nemcsak az infrastruktúrára összpontosíthatnak, hanem az oktatási és a szakképzési politikákra is („szociális beruházás”).

4.4.1.

Az EGSZB szükségesnek tartja egy európai fizetésképtelenségi törvény megalkotását, egyfelől azért, hogy lehetőség nyíljon a háztartások adósságkönnyítésére, másfelől pedig hogy könnyebbé váljon a startupok számára az üzleti bukás kezelése. Ily módon a háztartások vásárlóereje megnő, a startupok pedig bátorítást kapnak.

4.4.2.

Máig megoldatlan, ellenben súlyos problémát jelent az, hogy körülbelül 900 milliárd euro értékű nemteljesítő hitel található az euroövezet bankjainál. Csak ezek csökkentésével lesznek képesek a bankok arra, hogy bővítsék hitelnyújtásukat az üzleti vállalkozások és háztartások felé, és ezáltal javítsák az EKB laza monetáris politikájának hatékonyságát, hogy így fokozzák a növekedési kilátásokat és erősítsék a piaci bizalmat. Szükség lenne arra, hogy az euroövezet érintett politikai és szabályozó intézményei erről a témáról benyújtsák vonatkozó koncepcióikat.

4.4.3.

A pénzügyi válságok következtében kialakult központi célkitűzések egyikeként konszenzus jött létre arról, hogy jelentősen csökkentik a szuverén kockázatokat az európai bankok mérlegében. A bankok többségének jelenlegi helyzete azt mutatja, hogy a szuverén kockázatok drámaian nőttek. Az EGSZB – az európai betétbiztosítási rendszerre vonatkozó közelmúltbeli javaslat (11) fényében is – hangsúlyozza, hogy mindenekelőtt ezeket a szuverén kockázatokat kell csökkenteni a mérlegben, hogy garantálni lehessen a bankok és a pénzügyi szektor jövőbeli stabilitását.

4.4.4.

Az EGSZB megjegyzi, ahhoz, hogy a keresletnél bármilyen pozitív hatás következzen be, nem lenne szabad a háztartásokat és vállalkozásokat likviditásuk alapján korlátozni. A pozitív hiteláramlások helyreállítása segítheti ösztönözni a keresletet, de egyben segítheti az EKB monetáris politikája hatékonyabb lehessen a növekedési kilátások fokozásában és a piaci bizalom erősítésében. Szükség lenne arra, hogy az euroövezet érintett politikai és szabályozó intézményei erről a témáról benyújtsák vonatkozó koncepcióikat.

4.4.5.

Az EGSZB továbbá úgy véli, hogy a reformprogramnak és a szabályozó testületeknek nagyobb hangsúlyt kell fektetniük a nagyobb átláthatóságra és a nem banki pénzügyi intézmények, illetve az árnyékbankok felügyeletére, hogy fenntarthatóan biztosítsák a pénzügyi rendszerek stabilitását, és helyreállítsák reálgazdasági működésüket, különösen az értékpapírosítás területén (12). Biztosítani kellene, hogy az értékpapírokat fedezeti alapok és a pénzügyi intézmények ne használhassák spekulatív befektetési eszközökként hozammaximalizáló célkitűzéseik elérésére (keselyűalapok).

4.4.6.

Mivel a pénzügyi válságot nagy részben a beruházási bankok spekulatív tevékenységei okozták, a spekulatív banki tevékenység továbbra is látens fenyegetést jelent a pénzügyi piac stabilitására. Még mindig nem került teljes körűen kivizsgálására, hogy az olyan erősen spekulatív kereskedési tevékenység, mint a nagy frekvenciájú kereskedés, miként mehet végbe, ha a cél stabilabb piacok kialakítása a világban, és szigorúan szét kell választani az alacsony kockázatú befektetési gyakorlatokat és a hitelezést a magas kockázatú beruházási banki tevékenységektől. Ebből a célból máris számos modell áll rendelkezésre, mint a Vickers-modell és a Volcker-szabályozás. Az EGSZB azt ajánlja, hogy az Európai Unióban is vezessenek be egy Glass–Steagall-törvényhez hasonló jogi aktust, minthogy más pénzügyi piacok (így az Egyesült Államok és a BRIC-országok) is tárgyalnak arról, hogy azt újra bevezetnék a bankszektor stabilitásának növelése érdekében. Ez mind a betéttel rendelkezők, mind az adófizetők számára segítene elkerülni a kockázatokat.

18.5.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 177/47

Előadó:

Ioannis VARDAKASTANIS

1.1.

Az EGSZB üdvözli ezt a kezdeményezést, melynek célja, hogy erősítse az Európai Unió (EU) kapacitásait a nemzeti szinten megvalósuló strukturális reformok támogatása terén egy külön finanszírozási mechanizmus, a strukturálisreform-támogató program révén.

1.2.

Az EGSZB sajnálja, hogy az alap összes költségvetése sokkal kevesebb annál, mint amennyi szükséges lenne az EU makrogazdasági politikai reformjaihoz; sajnálja továbbá, hogy a strukturálisreform-támogató program finanszírozását az esb-alapok (európai strukturális és beruházási alapok) meglévő forrásaiból biztosítják, ezért kéri, hogy biztosítsák az egyensúlyt az esb-alapok technikai segítségnyújtási területének, valamint a strukturálisreform-támogató program technikai támogatási területének pénzügyi igényei között. Az EGSZB további reformokat tart szükségesnek az EU többéves pénzügyi kerete terén, hogy létrejöhessen egy önfenntartó strukturálisreform-támogató program.

1.3.

A strukturálisreform-támogató program sikerének érdekében az EGSZB nyomatékosan ajánlja a következő feltételek biztosítását:

1.4.

Az EGSZB nyomatékosan kéri a szociális partnerek és a civil társadalom bevonását a strukturálisreform-támogató programokba, az alábbiak biztosítására:

1.5.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az egyes tagállamokban érvényben levő hatáskörmegosztás, valamint a gyakran a helyi és regionális önkormányzatoknak is címzett országspecifikus ajánlások alapján az említett önkormányzatoknak hozzá kell férniük a programhoz, és közvetlenül be kell vonni őket a szóban forgó szerkezeti reform tervezetének kidolgozásába.

1.6.

Az EGSZB sajnálja, hogy a mutatók száma kevésnek tűnik, ezért frissíteni kell azokat, illetve a listára fel kell venni az esb-alapok meglévő mutatóit is.

1.7.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a tagállamok „a program konkrét célkitűzéseit és alkalmazási körét” kiterjeszthetik további szakpolitikai területekre is, mint például a szegénység elleni küzdelemre, az emberi jogokra, a közlekedéspolitikára, az ikt-ra és a fenntartható fejlődési célok végrehajtására.

1.8.

Az EGSZB úgy véli, hogy a strukturálisreform-támogató programok felhasználhatnák az esb-alapok jelenleg meglévő ellenőrzési mechanizmusait, hogy biztosítható legyen a magasabb szintű ellenőrzés és értékelés, valamint az esb-alapokkal való jobb koordináció, csakúgy mint a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat a már működő ellenőrzési mechanizmusokból.

1.9.

Ennek érdekében az EGSZB támogatja az 1303/2013/EU és az 1305/2013/EU rendelet Európai Bizottság által javasolt módosítását, feltéve, ha azok tartalmaznak egy olyan rendelkezést, amely biztosítja, hogy az új programra átirányított alapok megfelelnek a szociális partnerekre és a civil társadalomra vonatkozó részvételi követelményeknek, valamint az esb-alapokra vonatkozó általános rendelkezésekről szóló rendeletben foglalt ellenőrzési mechanizmusokkal megegyező mechanizmusok vonatkoznak rájuk.

1.10.

Az EGSZB hasznosnak tartja ugyan ezeket a kisebb jelentőségű támogatási intézkedéseket, de véleménye szerint ezek csak tüneti kezelést jelenthetnek. A jelenlegi válság okozta problémák megoldása érdekében az Európai Bizottságnak és a nemzeti kormányoknak felül kellene vizsgálniuk azt a gazdaságpolitikát, amelyet a válság kezdete óta az euroövezetben alkalmaznak. Ez az egyetlen módja a szerkezeti reformok megkönnyítésének, az eddig okozott károk kiküszöbölésének, és csak így kerülhető el, hogy az európaiak az EU ellen forduljanak.

2.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Unió értéket tudna hozzáadni a nemzeti szinten megvalósított szakpolitikai reformokhoz, és következésképpen üdvözli a kezdeményezést, amely nagyobb mozgásteret biztosít neki a gazdasági kormányzási folyamatok (különösen az országspecifikus ajánlások) végrehajtásával kapcsolatos szakpolitikai reform, a gazdasági kiigazítási programok és a tagállamok saját kezdeményezésére megvalósított reformok támogatása terén, a jelenlegi javaslat 3. cikkében meghatározottak szerint.

2.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy a Görögország és Ciprus érdekében létrehozott támogatási programok (a Görögországgal foglalkozó munkacsoport és a Ciprust támogató csoport) hasznosnak bizonyultak az érintett országok számára, és hogy az intézményi, strukturális és adminisztratív reformokra való általános felkészültséget fokozza, ha minden tagállam számára lehetővé teszik az ilyen jellegű támogatási mechanizmus igénylését.

2.3.

Az EGSZB azonban sajnálja, hogy az elmúlt időszakban csökkent az EU kapacitása a politikai reformhoz nyújtott technikai segítségnyújtás támogatása terén. Ennek következtében az EU nem rendelkezett megfelelő kapacitással ahhoz, hogy válság idején megfelelő gyorsasággal kezelje a politikai reformot igénylő helyzeteket, ezért más nemzetközi szervezetek aktivizálták magukat és vették kezükbe a kezdeményezést.

2.4.

Az EGSZB sajnálkozását fejezi ki amiatt is, hogy a jelenleg javasolt program finanszírozása a meglévő EU-forrásokból történik ahelyett, hogy olyan önfenntartó programot hoznának létre, amely nem csökkenti a strukturális reformokra irányuló egyéb forrásokat. Az EGSZB úgy véli továbbá, hogy a strukturálisreform-támogató programokra vonatkozó kezdeményezés jelenleg tervezett formájában, pénzügyi korlátai miatt, nem képes a tagállamok technikai támogatásra vonatkozó igényeit kielégíteni.

2.5.

Az EGSZB rámutat arra, hogy ezt a technikai segítségnyújtási programot nem lehet és nem is szabad túlértékelni, és hogy ezt olyan eszköznek kell tekinteni, amelynek célja, hogy az európai szemeszter keretében segítse a tagállamokat a makrogazdasági egyensúly elérésében. A finanszírozás nem elegendő ahhoz, hogy tényleges lökést adjon a makrogazdasági problémákkal küzdő és konvergenciát kereső tagállamok számára.

2.6.

Az EGSZB hangsúlyozza továbbá, hogy a tagállamoknak a strukturálisreform-támogató programhoz szükséges strukturális reformokhoz való hozzájárulásait a Stabilitási és Növekedési Paktum „strukturális reformokra vonatkozó záradéka” alatt kell figyelembe venni, mint a növekedés elérésének, a szegénység és a munkanélküliség elleni küzdelemnek, valamint a jólét elérésének az eszközét.

2.7.

Az EGSZB úgy véli, hogy fontos a strukturális reformokhoz való viszonyulás megváltoztatása a stigmatizálásnak és a büntetésnek, valamint a bürokratikus csapdák kiépülésének az elkerülése érdekében. Az új megközelítésnek ösztönöznie kellene a reformokat és az országok közötti megértést; az EGSZB ezért örömmel nyugtázza, hogy a programot a pozitív megközelítés jellemzi, és kiemeli a mechanizmus önkéntes jellegét, amely biztosítja, hogy a programot ne használják ellenőrzésre szolgáló vagy a nemzeti hatóságok reformprogramjaikat érintő hatáskörének korlátozására szolgáló eszközként, illetve az ne keltse ilyen eszköz benyomását. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az ország számára elő kell írni, hogy a program általi támogatásokról és a program sikerességéről szilárd, demokratikus és elszámoltatható jelentéstételi folyamatokon keresztül vezessenek nyilvántartást.

2.8.

Az EGSZB üdvözli, hogy a strukturálisreform-támogató program a tagállam által benyújtott kérelem alapján lép működésbe, ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy a támogatás azonosításának és elindításának folyamata során a nemzeti szabályozásokkal összhangban szélesebb körű egyeztetést kell tartani a szociális partnerekkel és a civil társadalommal.

2.9.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az egyes tagállamokban érvényben levő hatáskörmegosztás, valamint a gyakran a helyi és regionális önkormányzatoknak is címzett országspecifikus ajánlások alapján az említett önkormányzatoknak hozzá kell férniük a programhoz. Az EGSZB ezenkívül elvárja, hogy amikor a nemzeti hatóságok olyan műszaki segítségnyújtás iránti kérelmeket terjesztenek be, melyek a regionális és helyi önkormányzatok hatáskörébe tartozó területekre vonatkoznak, akkor az Európai Bizottság ellenőrizze, hogy az önkormányzatok közvetlenül részt vehettek-e a szóban forgó szerkezeti reformterv kidolgozásában, és jóváhagyták-e a tervet.

2.10.

Az EGSZB üdvözli továbbá a strukturálisreform-támogató program proaktív megközelítését, amelynek jegyében a támogatás körét kiterjesztik az összes tagállamra, gazdasági helyzetüktől függetlenül, és következésképpen felhívja a figyelmet arra, hogy a programot hosszú távú, strukturális támogatást szolgáló mechanizmusnak kell tekinteni, nem pedig egyszerűen a gazdasági és/vagy pénzügyi válságokra adott válasznak.

2.11.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az 5., „A program konkrét célkitűzései és alkalmazási köre” cikket „nem teljes körű listaként” kell kezelni a szakpolitikai reformok kezeléséhez szükséges rugalmasság fenntartása érdekében. Az EGSZB szerint a javasolt lista meglehetősen átfogó, ugyanakkor javasolja, hogy a listát terjesszék ki további szakpolitikai területekre is, mint például a szegénység elleni küzdelemre, az emberi jogok előmozdítására, a közlekedéspolitikára, az ikt-ra és a fenntartható fejlődési céloknak a tagállamok által történő végrehajtására.

2.12.

Az EGSZB határozottan úgy véli, hogy az Európai Unióban a szakpolitikák kialakítását a nyilvánosság aktív részvételével kell végezni, mivel „egy olyan partnerség, amely minden partnert (a közös rendelkezésekről szóló rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében meghatározott értelemben) bevon az uniós kohéziós politika keretében megvalósuló projektek előkészítésébe, végrehajtásába és utólagos értékelésébe, közvetlenül hozzájárul” az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) sikeréhez. Az EGSZB ezért úgy véli, hogy az új SRSP-nek szigorúbb intézkedésekkel kellene biztosítania, hogy a reformot szolgáló politikai programok tervezésébe minden – azaz nemzeti, regionális és helyi szinten – bevonják a szociális és civil partnereket. Ennek révén meg lehet szüntetni a politikai döntéshozók és a nyilvánosság közötti szakadékot.

2.13.

Az EGSZB úgy véli, hogy a strukturálisreform-támogató programok felhasználhatnák az esb-alapok jelenleg meglévő ellenőrzési mechanizmusait, hogy biztosítható legyen a magasabb szintű ellenőrzés és értékelés, valamint az esb-alapokkal való jobb koordináció, csakúgy mint a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat kiválasztása a már működő ellenőrzési mechanizmusokból.

2.14.

Az EGSZB úgy véli, hogy a strukturálisreform-támogató programot az európai strukturális és beruházási alapokra vonatkozó közös rendelkezésekről szóló rendelettel (kivéve annak 25., 58. és 91. cikkét) összhangban kell megvalósítani, ami a jelenleg javasolt programnál kidolgozottabb támogatási struktúrát tesz lehetővé.

2.15.

Az EGSZB javasolja, hogy a támogatható fellépések (6. cikk) közé kerüljön be a politikai reformprogramokban részt vevő társadalmi és civil társadalmi szereplők kapacitásépítése is.

2.16.

Az EGSZB szorgalmazza, hogy az új, esb-alapokból finanszírozott költségvetési keretek teremtsenek egyensúlyt az esb-alapok technikai segítségnyújtási területének, valamint a strukturálisreform-támogató program technikai támogatási területének pénzügyi igényei között, hogy mindkét alap számára biztosítani lehessen a megfelelő technikai segítségnyújtási kapacitást.

2.17.

Az EGSZB elismeri a strukturálisreform-támogató program által a reformok támogatása érdekében követett átfogó megközelítés fontosságát, azonban felszólítja az EU-t és a nemzeti hatóságokat, hogy kerüljék az átfedést az ágazatspecifikus programokkal. Az EGSZB ezért úgy véli, hogy szükség van központi kapcsolattartó pontok kijelölésére annak biztosítása érdekében, hogy a programok és a források kiegészítsék egymást, valamint hogy a források jobb felhasználása révén elkerülhetőek legyenek az átfedések. A 13. cikket meg kell erősíteni, hogy a koordinációs mechanizmusba további elemek is bekerüljenek.

2.18.

Az EGSZB szeretne a jövőben több információt kapni az ehhez az alaphoz létrehozandó koordinációs mechanizmusokról.

2.19.

Az EGSZB sajnálja, hogy a mutatók száma kevésnek tűnik, és felhívja a figyelmet a program ellenőrzésére és értékelésére szolgáló mutatók fontosságára; kiemeli ugyanakkor, hogy az esb-alapok már számos mutatóval rendelkeznek, amelyek kiegészíthetnék a strukturálisreform-támogató program által javasolt mutatókat. Frissíteni kell a reformok hatásainak mérésére szolgáló uniós mutatókat, hogy azokkal kimutatható legyen a reformok sikeressége, és a gazdasági és társadalmi haladás kontextusába kell őket helyezni. A mutatóknak tükrözniük kellene azt is, hogy a hatás nemzeti szinten megáll-e, vagy tényleges európai hozzáadott értéket képes generálni.

2.20.

Az EGSZB örömmel veszi tudomásul azt a rendelkezést, amely biztosítja, hogy a társfinanszírozási ráta a támogatható költségek 100 %-át is elérheti, mivel ez megkönnyíti a tagállamok számára a programhoz való hozzáférést.

2.21.

Az EGSZB úgy véli, hogy a strukturálisreform-támogató program a kezdeti lépés, amelyet az EU többéves pénzügyi keretének jövőbeli reformjai során meg kell szilárdítani és tovább kell erősíteni, hogy létrejöhessen egy olyan önfenntartó program, amely nem veszélyezteti az EU egyéb, meglévő támogatási alapjainak költségvetési keretét.

2.22.

Ennélfogva az EGSZB támogatja az 1303/2013/EU és az 1305/2013/EU rendeletnek az Európai Bizottság által javasolt módosításait, és határozottan kéri az Európai Bizottságot, hogy vegye figyelembe e vélemény következtetéseit és ajánlásait.

2.23.

Az EGSZB ugyanakkor javasolja, hogy a módosított rendelet biztosítsa, hogy az új programra átirányított alapok megfeleljenek a szociális partnerekre és a civil társadalomra vonatkozó részvételi követelményeknek, és az esb-alapokra vonatkozó általános rendelkezésekről szóló rendeletben foglalt ellenőrzési mechanizmusokkal megegyező mechanizmusok vonatkozzanak rájuk. Ennek tükröződnie kellene a javasolt strukturálisreform-támogató programra vonatkozó rendeletben is, és a jelenlegi szöveget úgy kellene módosítani, hogy az tartalmazzon konkrét rendelkezéseket és utalásokat az esb-alapokra vonatkozó általános közös rendelkezések ellenőrző rendszerére.

18.5.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 177/51

1.1.

Az EGSZB arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a tűzfegyverek és a lőszerek illegális kereskedelme, illetve a terrorizmus elleni küzdelem érdekében vonják össze eszközeiket. Az uniós és nemzeti szintű védelmi intézkedések fokozása azonban olyan halmozott hatáshoz vezethet, amely globális szinten károsan érintheti az alapvető jogokat, és e kihágások óhatatlanul azzal járnának, hogy az EU nem lenne képes alapvető küldetésének teljesítésére.

1.2.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy véli, hogy a vizsgált irányelvjavaslatra és közleményre szükség van egy olyan Európa felépítéséhez, amely nagyobb biztonságot nyújt a területén élő minden polgára számára, mivel a terrorizmus elleni küzdelem a tagállamok és az EU közös hatáskörébe tartozik. A közös hatáskör kérdéseket vet fel az esetleges kötelező jellegű intézkedésekkel kapcsolatban, amelyeket az irányelv talán megpróbálna előírni a tagállamok számára. A tagállamok feladata, hogy minden tőlük telhetőt megtegyenek a szervezett bűnözés – különösen a terrorizmus – valamennyi formájának megelőzése, illetve az azokkal szembeni küzdelem érdekében, bármi legyen is a motivációjuk. Ugyanakkor az uniós intézmények feladata, hogy hozzájáruljanak az ilyen típusú erőszakos cselekmények terjedésének megfékezéséhez szükséges erőfeszítések koordinálásához és összehangolásához.

1.3.

Az EGSZB nyomatékosan felhívja a figyelmet arra, hogy az arányosság minden jogállamban szükségszerűen érvényesülő elvét valamennyi állami szervnek és bíróságnak be kell tartani, és egyúttal követeli is ennek tiszteletben tartását. A szükséges védelmi intézkedések téves értelmezése, illetve az azokkal való visszaélések elkerülése érdekében az EGSZB az 1566. sz. ENSZ BT-határozattal összhangban megállapítja, hogy terrorizmusról csak akkor lehet beszélni, ha az emberölésre, súlyos testi sértésre, túszejtésre vagy az infrastruktúra súlyos károsítására irányuló cselekmények, illetve az ezekkel való fenyegetés célja az, hogy ijedelmet idézzen elő, megfélemlítse a lakosságot vagy kényszerhelyzetbe hozzon egy kormányt.

1.4.

E jogszabályváltozások szélesebb körű, a jelenlegi nemzetközi kapcsolatok keretébe nehezen illeszkedő erőfeszítések részét képezik, és az a céljuk, hogy sikerüljön megbirkózni egy olyan fenyegetéssel, amely jellegénél fogva az európai demokratikus rendszerek alapjait kezdi ki. Félelemkeltés, a közvélemény megosztása, a lakosság meghatározott csoportjaival kapcsolatos sztereotípiák táplálása, a hatóságok stabilitásának fenyegetése és a tekintélyelvű intézmények megerősödése a demokratikus képviseletet biztosító intézmények rovására – ezek a terrorista cselekmények várható következményei, amelyek határozott és átlátható fellépést igényelnek. Az EGSZB úgy véli, hogy az európaiaknak mind a biztonsághoz, mind a szabadsághoz joguk van.

1.5.

Az EGSZB úgy véli, hogy minden demokrácia számára veszélyt jelent, ha megelőző jelleggel a jogszabályok még el sem követett jogsértéseket, bűncselekményeket is büntethetővé tesznek. A javaslat 3. cikke (2) bekezdésének i) pontját törölni kellene a jogérvényesülés és a biztonság összekeverésének elkerülése érdekében. Hasonlóképpen, az irányelvjavaslat 15. cikke nem biztosítja sem a polgári szabadságjogokat, sem az ártatlanság vélelmét. Az EGSZB-t ezenkívül a szándék bizonyításának kérdése is aggasztja, és úgy véli, hogy az 5–13. cikkekben felsorolt valamennyi esetben a vádak megerősítéséhez a bizonyítékokat a bíróságok elé kell tárni.

1.6.

Az EGSZB úgy véli, hogy eszközöket kellene kialakítani a radikalizálódás megelőzésére egy olyan nagyobb ívű program részeként, amely az ilyen típusú fenyegetések terjedésének társadalmi, gazdasági, kulturális, vallási és politikai okaival foglalkozik. Álláspontja szerint ezeket az eszközöket össze kell hangolni a terrorizmus elleni küzdelemmel és a terrorizmus visszaszorításával kapcsolatos tevékenységekkel. A radikalizálódás azonban nem egyenlő az erőszakra való hajlammal és az erőszakra történő felszólítással. A megelőzést szolgáló szakpolitikáknak és programoknak azokat az egyéneket és csoportokat kell megcélozniuk, akik a leginkább hajlamosak arra, hogy terrorista célú erőszakos cselekményeket kövessenek el. A civil társadalomra fontos szerep hárul azon körülmények kezelésében, melyek kedveznek a radikalizálódásnak, és hajlamosabbá tesznek az erőszakos cselekmények elkövetésére.

1.7.

A jogszabályok egyértelművé tételén és a tagállamok között a fent említett területeken folytatott együttműködés javításán kívül össze kell hangolni a Közel-Keletre és Észak-Afrikára vonatkozó külpolitikát. Ebben a régióban a közelmúltban jelentős, gyakran erőszakkal járó átalakulások mentek végbe, melyek instabilitáshoz és konfliktusokhoz vezettek. A terrorista fenyegetés azért vált ilyen égető problémává az elmúlt évek során, mert bizonyos aktív konfliktuszónák gyűjtőpontként működnek, ahol számos európai polgár talál inspirációt és kiképzést nyújtó helyszínt. A régióban tartósan fennálló konfliktusok, ideértve a „befagyasztott” konfliktusokat is, egyes csoportokat és személyeket arra ösztönöznek, hogy terrorista cselekmények szervezésébe kezdjenek. Az EGSZB kiemelt fontosságúnak tartja, hogy egyértelműbben kezdjenek el foglalkozni a régió stabilizálására, fejlesztésére és demokratizálódására irányuló erőfeszítésekkel. A szegénység, a korrupció, valamint a politikai és társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet kiemelten kell kezelni.

1.8.

Az EGSZB úgy véli, hogy a tűzfegyverekhez, lőszerekhez és robbanóanyagokhoz való hozzáférés drasztikus korlátozása prioritás kell, hogy legyen a tagállamok és az uniós intézmények számára. A közelmúltban Európában elkövetett terrortámadásokból az derült ki, hogy a terrorista cselekményekben részt vevő személyek a feketepiacon szereztek be veszélyes fegyvereket, ahol rendkívül széles e fegyverek kínálata. A terrorista csoportok és a szervezett bűnözői csoportok közötti összejátszás komoly veszélyt jelent az európai polgárok és mások életére nézve is.

1.9.

Az EGSZB támogatja a terrorizmus áldozataira vonatkozó jogszabályok egyértelműsítését. Az áldozatoknak azonnali és hatékony segítséget kell nyújtani, nemcsak közvetlenül az elszenvedett cselekmények után, hanem közép- és hosszú távon is. Ugyanakkor jobban meg kell érteni a terrortámadások társadalmi, gazdasági és pszichológiai következményeit a közösségek, személyek és a különböző gazdasági ágazatok tekintetében is. Az EGSZB arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg ezeket a szempontokat, és az eredmények ismeretében javasoljon megfelelő intézkedéseket. A közelmúltbeli támadások kihathatnak olyan ágazatokra, mint a turizmus és a közlekedés, ezért az uniós és nemzeti hatóságoknak támogatási programokat kell bevezetniük. Az EGSZB megjegyzi, hogy a terrorizmus megelőzése és az ellene való küzdelem költségekkel jár, és felszólítja az Európai Uniót, hogy fontolja meg a tagállamok ilyen irányú erőfeszítéseinek pénzügyi támogatását.

2.1.

Ahogyan a hágai és a stockholmi programról készített véleményeiben, valamint a „Nyitott és biztonságos Európa: váltsuk valóra!” című közleményről szóló véleményében is megerősítette, az EGSZB úgy véli, hogy a szabadsággal, a biztonsággal és a jogérvényesüléssel kapcsolatos valamennyi politika alapja és referenciapontja az emberi jogok európai egyezményében és az Európai Unió Alapjogi Chartájában biztosított alapvető jogok folyamatos és megkülönböztetésmentes védelme kell, hogy legyen (1).

2.2.

A terrorizmus elleni küzdelem tekintetében az EGSZB úgy véli, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben logikus lépés a hatályos jogi keret felülvizsgálata annak érdekében, hogy a terrorista tevékenységekkel összefüggő cselekményeket bűncselekménynek minősítsék. Az EGSZB megjegyzi, hogy az irányelvjavaslat alapvető jogokkal foglalkozó részében (az indokolás 3. pontja) szó van arról, hogy ki kell zárni az önkényesség bármely formáját, és – az ugyanerről a témáról szóló más véleményeihez hasonlóan –, leszögezi, hogy elsőbbséget kell biztosítani az alapvető jogoknak, és mindenképpen fenn kell tartani a szilárd és működőképes demokratikus környezetet a terrorista fenyegetésekkel szemben (2).

2.3.

Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy fontos a schengeni térség megőrzése, amely konkrét formába önti a Szerződésben lefektetett elveket. Arra ösztönzi a tagállamokat, hogy ne korlátozzák a szabad mozgást az EU-n belül.

2.4.

Tudatában annak, hogy milyen súlyos kihívást jelent a jelenlegi geopolitikai helyzet, az EGSZB megállapítja, hogy az irányelvjavaslatban szereplő meghatározások nem elég egyértelműek ahhoz, hogy garantálják a polgárokra vonatkozó, az Alapjogi Chartában és a Szerződésben rögzített jogok alkalmazását. Rámutat, hogy a kifejezések értelmezési tartománya túlságosan tág, és hogy a jelenlegi körülmények között az értelmezést nem a bírók, hanem az ügyészek és a bűnüldöző szervek végzik. Az EGSZB arra az esetleges kísértésre is felhívja a figyelmet, hogy mind nemzeti, mind uniós szinten kivételes jellegű intézkedéseket csempésszenek a rendes jogszabályok körébe. Legalábbis erre enged következtetni egy ilyen irányelvre irányuló, megosztott hatáskörbe tartozó területre vonatkozó javaslat.

2.5.

Az EGSZB üdvözli a digitális információs rendszerek interoperabilitásának megvalósítását, amennyiben azoknak a terrorizmus elleni küzdelem elősegítése a céljuk. Ezzel kapcsolatban az EGSZB úgy véli, hogy a Schengeni Információs Rendszer (SIS) az uniós információs rendszer alapvető pillére, és azt javasolja a döntéshozóknak, hogy mindent tegyenek meg annak biztosítására, hogy valamennyi tagállam részt vegyen benne.

3.1.1.

3.1.1.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy a közleményben körvonalazott javaslatok üdvözlendők. Jelentősen javítani kell a tagállamok közötti intézményi együttműködést, mind az információcsere, mind a meglévő adatbázisok egységesítése tekintetében. Külön meg kell említeni a nemzeti közigazgatási szervek személyzetének részére kidolgozott képzési programokat, amelyek eddig nem számítottak kiemelt feladatnak.

3.1.1.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy az adatbázisok interoperabilitásának biztosítása és a nemzeti hatóságok adatgyűjtésre történő ösztönzése rendkívül fontos annak biztosításához, hogy megfelelően ellenőrizzék a tűzfegyverek és robbanóanyagok használatát.

3.1.1.3.

Az EGSZB üdvözli, hogy figyelmet fordítanak a tűzfegyverek interneten (a látható és láthatatlan hálózaton) való tiltott forgalmazása megzavarásának és az új technológiák – például a 3D-s nyomtatás – terjedéséhez kapcsolódó kockázatoknak.

3.1.1.4.

Bár további erőfeszítésekre van szükség a felderítési technológiák alkalmazása és alkalmazásuk egységesítése terén, az EGSZB felhívja a figyelmet annak kockázatára, amit e technológiák létrejövő „piaca” jelenthet. Ha a gazdasági szereplők kereskedelmi forgalomba kívánják hozni e technológiákat, előfordulhat, hogy eltúlozzák a biztonsággal kapcsolatos lehetséges kockázatokat és ebből kifolyólag félelmet keltenek a lakosság körében. Ugyanakkor az EGSZB a felderítő technológiáknak nem az általános elterjesztését, hanem a meghatározott célokra – az igények és kockázatok alapján – történő felhasználását támogatja.

3.1.1.5.

Az EGSZB arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy az operatív együttműködés, a nyomonkövethetőség és a tűzfegyverekkel a feketepiacon való visszaélés megelőzésének optimalizálása érdekében támogassa az Europol, az Interpol, az iTrace és más illetékes szervezetek fő szereplői, valamint a vámhatóságok és a tűzfegyverek behozatalára és kivitelére vonatkozó engedélyeket kiadó hatóságok közötti szoros együttműködést.

3.1.1.6.

Az EGSZB üdvözli az operatív tevékenységek megerősítésére és az EU-Délkelet-Európa cselekvési terv hatályának kiterjesztésére, valamint a közel-keleti és észak-afrikai országokkal (a MENA régióval) való együttműködés megerősítésére irányuló szándékot. A harmadik országokkal folytatott együttműködés ezen a területen is igen fontos.

3.1.1.7.

Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy ezen országok többségében intézményi jellegű problémákkal kell számolni, különösen a rendőrség feddhetetlenségével kapcsolatban. A kimondottan a tűzfegyverek területén folytatott együttműködésen kívül az Európai Uniónak ösztönöznie és támogatnia kell az az érintett országok intézményi reformjait.

3.2.

3.2.1.

3.2.1.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy a jogszabályokat és az intézményi eljárásokat folyamatosan a biztonsággal kapcsolatos tendenciákhoz és kockázatokhoz kell igazítani. A közelmúlt eseményei azt mutatják, hogy a terrorizmus jelensége nemzetközi vetületeket kezd ölteni – egyrészt a hírközlési infrastruktúra, másrészt a közel-keleti és észak-afrikai konfliktusok miatt.

3.2.1.2.

A terrorista csoportok finanszírozása, kiképzése, a felbujtás és a helyszínre történő utazás mind olyan tevékenység, amely összefügg a szűkebb értelemben vett terrorista cselekményekkel. Az EGSZB az arányosság elvének alkalmazását javasolja az uniós intézményeknek és a tagállamoknak, azaz az e cselekedetek büntethetővé tételének és az ellenük való küzdelemnek súlyosságukkal és szándékos jellegükkel arányosnak kell lennie.

3.2.1.3.

Az EGSZB egyetért a terrorista bűncselekmények elkövetésére ösztönző vagy azokat koordináló cselekmények büntethetővé tételével, amelyeket leggyakrabban olyan személyek követnek el, akik nem közvetlenül, hanem mások révén cselekszenek.

3.2.1.4.

Az EGSZB ugyanakkor aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a tagállamok jó szándéka nem áll arányban kapacitásaikkal az alapvető jogok védelmét, valamint az alkotmányos rendelkezések és a nemzetközi szerződések rendelkezései gyakorlatban való betartásának biztosítását illetően. A múlt év végén elkövetett terrortámadások nyomán Franciaországban bevezetett szükségállapot olyan intézkedések meghozatalát tette lehetővé a francia állam számára, melyeket a civil szervezetek megkérdőjeleztek az alapvető jogok tekintetében (3). Az EGSZB felszólítja a nemzeti hatóságokat, hogy feladataikat arányosan és hatékonyan végezzék, és kerüljenek minden olyan intézkedést, amely a kívánttal ellentétes hatást válthat ki. A terrorizmus megelőzése és az ellene folytatott küzdelem csak a jogállamiság, az alapvető jogok és a nemzetközi szerződések tiszteletben tartásával lehetséges. Az EGSZB úgy véli, hogy ki kell alakítani egy mechanizmust a tagállamok terrorizmussal kapcsolatban hozott intézkedéseinek folyamatos nyomon követésére. Ezzel kapcsolatban arra kéri az Európai Bizottságot, hogy vezessen be olyan eljárásokat, amelyek kiszűrik és megszüntetik az esetleges túlkapásokat. E tekintetben az egyik lehetőség a jogállamiság tiszteletben tartásának ellenőrzésére szóló, az Európai Bizottság által bevezetett mechanizmus igénybevétele lenne, amely lehetővé teszi a jogsértések azonosítását és eljárásokról gondoskodik azok orvoslására.

3.2.1.5.

A terrorizmus megelőzésére, az ellene való küzdelemre és a terrorizmus hatásainak kezelésére irányuló erőfeszítések hatékony összehangolása, valamint az eljárások egységességének – az alapvető jogok szempontjából is – biztosítása érdekében az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot és a többi uniós intézményt, hogy fontolják meg egy, a terrorizmus elleni küzdelemmel foglalkozó európai ügynökség felállítását.

3.2.2.

3.2.2.1.

A terrorista bűncselekmények meghatározását illetően (II. cím 3. cikk), fennáll annak a kockázata, hogy a terrorizmus és az azzal összefüggő cselekmények fogalmának meghatározása túlzottan széles körű.

3.2.2.2.

Például a 3. cikk (2) bekezdésének d) pontja szerint az „infrastrukturális létesítmény – beleértve az informatikai rendszert is – (…) súlyos megrongálása” terrorista cselekménynek tekinthető. Nem derül ki egyértelműen, hogy a számítógépes hackertevékenység terrorista cselekménynek tekinthető-e. Vannak ilyen esetek vagy ilyen típusú cselekmények, amelyek célja közérdekű dokumentumok közzététele, és még ha ezek megszerzése és közzététele büntetendő is, e cselekményekre akkor sem illik a terrorizmus tipikus meghatározása.

3.2.2.3.

A 3. cikk (2) bekezdésének i) pontja „az a)–h) pontban felsorolt cselekmények elkövetésével való fenyegetés”-t már terrorista bűncselekménynek minősíti. Ez a pont rendkívül problematikus, főképp, ha az arányosság elvét nem tartják tiszteletben. Egy fenyegetés nem bírálható ugyanúgy el, mint egy cselekmény, mivel csak egy eshetőségre, nem pedig egy valóban elkövetett cselekedetre utal. Az EGSZB azt javasolja, hogy vonják vissza az irányelvjavaslat 3. cikk (2) bekezdésének i) pontját.

3.2.2.4.

A „terrorista bűncselekmény elkövetésére való nyilvános izgatás” (III. cím, 5. cikk) tekintetében a bűncselekmény meghatározása nem világos. Mivel a sajtószabadság és a véleménynyilvánítás szabadsága biztosítva van, felmerül a kérdés, hogy egy terrorista merénylet egyszerű nyilvánosságra hozatala milyen esetben válik izgatássá egyszerű információközlés helyett. Hasonlóképpen, a közösségi média platformjainak fejlődése – ahol valamennyi felhasználó egyben tartalmat is létrehoz –, azzal jár, hogy nagyon nehéz megfelelő módon nyomon követni és elkülöníteni azokat az elemeket, amelyek információként, illetve izgatásként értelmezendők.

3.2.2.5.

Ami a „terrorizmus céljából külföldre utazás” (III. cím, 9. cikk) bűncselekménnyé nyilvánítását illeti, a „terrorizmus céljából” kifejezés meghatározása távolról sem nevezhető világosnak. Amikor egy merénylet szervezéséről vagy kiképzési tevékenységben való részvételről van szó, egyértelmű a helyzet, egy olyan személy esetében azonban egyáltalán nem az, aki egy felkelésben, fegyveres lázadásban vagy polgárháborúban vesz részt (például Szíriában vagy Líbiában). Egy szinte konvencionális háborúban való részvétel vajon terrorista célúnak minősül-e (4)? Az a helyzet is előállhat, hogy európai harcosok olyan lázadó csoportok oldalán harcolnak, melyeket terroristának minősítenek azok a nemzeti kormányok, amelyeknek a területén működnek, illetve harmadik országok kormányai.

3.2.2.6.

Ezzel a problémakörrel kapcsolatban megjegyezzük, hogy nehéz meghatározni, hogy egy csoport „terrorista”-e vagy sem. Ezek a nehézségek nem pusztán az elemzési terv tekintetében, hanem intézményi szinten is felmerülnek. Az Európai Unió a saját rendszerét alkalmazva állítja össze a terrorista szervezetek listáját, illetve azt alkalmazva töröl arról szervezeteket, beleértve azokat is, amelyek „külön” listán, az ENSZ listájától elkülönítve szerepelnek (5). Előfordulhat, hogy valamely állam gyakorlata vagy a terrorista jellegről adott meghatározása eltér az uniós gyakorlattól, illetve meghatározástól. Ilyen esetben össze kell ezeket hangolni a tagállamok, az uniós intézmények és – különösen – az e téren hatáskörrel rendelkező szervek (pl. az Europol) között.

3.2.2.7.

A 12–14. cikkeket illetően nem egyértelmű, hogy az egyes tagállamok büntetőtörvénykönyveiben bűncselekménynek nyilvánított cselekményekhez képest szükség van-e arra, hogy az említett cselekményeket külön bűncselekménynek nyilvánítsák. A terrorista célt mindenesetre el lehet ismerni súlyosító körülménynek az említett bűncselekmények tekintetében, amely – az arányosság elvének tiszteletben tartása mellett – indokolhatná a súlyosabb büntetést.

3.2.2.8.

A „terrorista bűncselekményekkel való kapcsolat” (15. cikk) tekintetében az „ahhoz, hogy egy, a 4. cikkben és a III. címben említett bűncselekmény büntetendő legyen, nem szükséges, hogy a terrorcselekményt ténylegesen elkövessék”, fölvet egy problémát. Hogyan állapítható meg, hogy terrorista célról van-e szó, azaz, hogy egy adott cselekmény része-e egy valamilyen bűncselekmény tényleges elkövetéséhez vezető láncnak, és nem egymástól különálló cselekményekkel állunk szemben? Ennek negatív következményei lehetnek az alapvető jogokra nézve.

3.2.2.9.

Az EGSZB nem érti, miért van szükség a természetes személyekkel szemben alkalmazható szankciókról szóló 17. cikkben szereplő javaslatra, amely szerint a tagállamoknak ügyelniük kell arra, hogy az említett bűncselekményekre olyan büntetőjogi szankciók vonatkozzanak, amelyek „kiadatást eredményezhetnek”.

3.2.2.10.

Ami az átültetést illeti, a javaslat az elfogadás időpontját követő 12 hónapos határidőt állapít meg. Az EGSZB arra ösztönzi a tagállamokat, hogy az irányelv végrehajtásának felgyorsítása érdekében a lehetőségekhez mérten rövidítsék le ezt az időszakot.

18.5.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 177/57

Előadó:

Jan SIMONS

1.1.

AZ EGSZB támogatja az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség létrehozásáról szóló 1406/2002/EK rendelet módosítására vonatkozó rendeletre tett európai bizottsági javaslatot, mivel az illeszkedik egy olyan átfogóbb megközelítéshez, amely a külső tengeri határoknak az eddiginél hatékonyabb felügyeletét szolgálja.

1.2.

Ugyanakkor – a menekültek tömeges érkezésével kapcsolatban 2015 szeptemberében és októberében elfogadott állásfoglalásaival összhangban – az EGSZB újfent hangsúlyozni kívánja, hogy a javasolt intézkedéseket a lehető leghamarabb végre kell hajtani. Nem lehet és nem is szabad megengedni, hogy a menekültek áradata a tengeren továbbra is emberéleteket követeljen, a migránsok illegális beáramlása tovább folytatódjon, és a tagállamok állandó határellenőrzések bevezetésének formájában egyoldalú intézkedéseket hozzanak.

1.3.

Az EGSZB határozottan sürgeti, hogy a rendelettervezetek címéből és tartalmából töröljék az „és Partvédelmi” kifejezést, és csak az „Európai Határvédelmi Ügynökség” megfogalmazást használják. A Határvédelmi Ügynökség csak egy bizonyos partvédelmi feladatot lát el, míg az EMSA már most is a partvédelmi feladatok sokaságát támogatja. Az „és Partvédelmi” kifejezés használata a Határvédelmi Ügynökség megnevezésében majdnem teljes bizonyossággal felesleges értelmezési zavarokhoz vezet, és hosszú távon átfedéseket is eredményezhet a tevékenységek végzésekor.

1.4.

Az EGSZB kedvezően fogadja az EMSA feladatköreinek bővítését, mely ügynökség az elmúlt években ténylegesen hozzájárult a tengerbiztonság javításához, valamint a hajók által okozott szennyezések megelőzéséhez és leküzdéséhez, komoly kétségei vannak azonban afelől, hogy az EMSA rendelkezik-e azokkal a személyzeti és pénzügyi eszközökkel, amelyek kiegészítő feladatainak megfelelő ellátásához szükségesek.

1.5.

Nyugtalanító, hogy a kis fa- vagy gumicsónakok nem vagy alig észlelhetők a műholdas felvételeken. Az Európai Bizottság úgy véli, hogy a távirányítású légijármű-rendszerek (RPAS, másképpen drónok) alkalmazásával ez a hiányosság kiküszöbölhető. Az EGSZB egyetért ezzel, mivel a drónok használata teljes körű észlelést tesz lehetővé, ami emberéleteket menthet meg.

1.6.

Az EGSZB ugyancsak nyugtalanítónak tartja, hogy a tagállamok állandó határellenőrzéseket vezetnek be, amelyek – az idevágó kutatások alapján – jelentős költséggel járnak. Véleménye szerint egy költséghatékony partfelügyeleti rendszer létrejötte azt eredményezné, hogy a tagállamok lemondanak majd az állandó ellenőrzésekről, és Schengen visszanyeri régi fényét.

1.7.

A három érintett uniós ügynökség közötti, illetve az ügynökségek és a partvédelmi feladatokkal megbízott nemzeti hatóságok közötti intenzívebb együttműködésnek és információcserének az EGSZB nézete szerint egy hatékony partfelügyeleti rendszer létrejöttéhez kell vezetnie. Az EGSZB ugyanakkor minél gyorsabb döntéshozatali folyamatot sürget. A problémák sürgető volta miatt nem szabad vesztegetni az időt.

2.1.

2015. december 15-én az Európai Bizottság közzétette az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség (EMSA) létrehozásáról szóló 1406/2002/EK rendelet módosítására vonatkozó rendeletre tett javaslatot (COM(2015) 667 final), a Tanács és az Európai Parlament pedig ezt követően – az Európai Unió működéséről szóló szerződés 100. cikkének (2) bekezdése alapján – vélemény kidolgozására kérte fel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot a tárgykörben.

2.2.

Az EGSZB örömmel eleget tesz ennek a kérésnek, mivel az 1406/2002/EK rendelet módosítására tett javaslatot fontos lépésnek tartja abba az irányba, hogy a szinergiák létrehozását és az ennek eredményeképpen megvalósuló hatékonyabb és költséghatékonyabb működést szem előtt tartva erősödjön a part menti határok ellenőrzését célzó szolgáltatások terén folytatott európai együttműködés, és javuljon az érintett uniós ügynökségek közötti együttműködés és koordináció. Ily módon az uniós ügynökségek megfelelő minőségű és költséghatékony információkat tudnak szolgáltatni a határ- és partfelügyeleti feladatokkal megbízott nemzeti hatóságoknak.

2.3.

Erre égető szükség is van, mivel – az Európai Bizottság által szolgáltatott adatok alapján – a tagállamokban jelenleg több mint 300 civil és katonai hatóság felelős a partfelügyeleti funkciók ellátásáért az olyan területeken, mint a tengerbiztonság, határellenőrzés, halászati ellenőrzés, vámfelügyelet, környezetvédelmi szolgáltatások stb.

2.4.

Feladataik elvégzésében a szóban forgó nemzeti ügynökségeket számos uniós ügynökség támogatja, például Az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (másképpen Frontex), az EMSA és az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal (EFCA).

2.5.

A jogalkotási javaslat egy olyan intézkedéscsomag részét képezi, amely az európai külső határok hatékonyabb védelmére és a partfelügyelet terén folytatott európai együttműködés erősítésére irányul. A további javaslatok egy Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség létrehozását célzó rendeletre, valamint a 768/2005/EK rendelet módosítására vonatkoznak, mely utóbbival – a jelenlegi európai bizottsági javaslathoz hasonlóan – egy Európai Halászati Ellenőrző Hivatalt hoztak létre.

2.6.

Az Európai Bizottság „Az Európai Határ- és Parti Őrség és Európa külső határainak hatékony igazgatása” című kísérő közleményében (COM(2015) 673 final) jelzi, hogy az Európai Bizottság javaslatainak alapját a rendkívül nagyszámú illegális határátlépés adja az EU külső határain.

2.7.

Az Európai Bizottság közleménye szerint (COM(2015) 673 final, 1. pont és 1. lábjegyzet) 2015 januárja és novembere között több mint 1,5 millió illegális határátlépést észleltek az EU külső határain, és ennek következtében menekültek és migránsok tömege tudott azonosítás és nyilvántartásba vétel nélkül továbbutazni az EU-ba.

2.8.

Ennek az lett a következménye, hogy a Schengeni Megállapodás nyomás alá került. Egyes tagállamok időközben úgy határoztak, hogy újra ellenőrzést vezetnek be belső határaikon. Ez azonban nem maradhat így hosszú távon.

2.9.

A France Stratégie francia kormányzati agytröszt egyik új keletű kutatásából az derül ki, hogy a Schengeni Megállapodás megszüntetése által okozott gazdasági kár akár a 100 milliárd eurót is elérheti. A schengeni térségbe tartozó 26 ország közötti kereskedelem hosszabb távon 10–20 %-kal esne vissza, a schengeni államok GDP-je pedig 0,8 %-kal csökkenne.

2.10.

Az Európai Bizottság a migrációról szóló, 2015. májusi közleményében (COM(2015) 240 final) megállapította, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 77. cikkének megfelelően meg kell valósítani a külső határok közös igazgatását.

2.11.

Ezenkívül az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker 2015 szeptemberében, az Unió helyzetét értékelő beszédében bejelentette, hogy még 2015 vége előtt javaslatokat fog előterjeszteni „egy teljes mértékben működőképes európai határ- és partvédelmi rendszer tekintetében”. Ez 2015. december 15-én meg is történt. A jelenlegi javaslat a szóban forgó intézkedések egyike.

3.1.

Az EGSZB már a 2015. szeptember 16-án, a jelenlegi menekültválsággal kapcsolatban elfogadott állásfoglalásában is sürgette az azonnali, felelős és közös európai fellépést a menekültek tömeges érkezése kiváltotta helyzet kezelése érdekében.

3.2.

Ugyanebben az állásfoglalásban az EGSZB aggodalmasnak tartja, hogy a jelenlegi helyzet aláássa a Schengeni Megállapodást és a személyek és áruk szabad mozgásának elvét. Erre a menekültekkel kapcsolatos állásfoglalás is rámutat, amelyet az EGSZB 2015. december 10-én fogadott el, és amely a következőket állapítja meg: „Fontos a schengeni országok külső határainak megfelelő biztosítása. A belső akadályok visszaállítása és falak építése azonban nem hozza közelebb egymáshoz az uniós polgárokat, és nem mozdítja elő az uniós polgárságot”.

3.3.

Az EGSZB szerint kulcsfontosságú, hogy rövid távon fellépjenek a határőrizet, különösen pedig a part menti határok őrizete terén folytatott együttműködés javítása érdekében. Ezért az EGSZB egyetért az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség létrehozásáról szóló 1406/2002/EK rendelet módosítására vonatkozó rendeletre tett európai bizottsági javaslattal és különösen azzal az ötlettel (ha nem is a javaslat egészével), hogy egy olyan, a Frontexre épülő Európai „Határ- és Partvédelmi Ügynökséget” hozzanak létre, amely szorosan együttműködik az Európai Tengerbiztonsági Ügynökséggel (EMSA) és az Európai Halászati Ellenőrző Hivatallal (EFCA).

3.4.

Az EGSZB ugyanis nem érti, hogy az Európai Bizottság „új” Frontexről szóló javaslatában miért „partvédelemről” beszélnek. Az EMSA már eddig is tervezett különféle tengeri vonatkozású, egyedi információs rendszereket, és tapasztalatokat is szerzett ezzel kapcsolatban, az európai bizottsági javaslatok keretében pedig a jövőben is kiegészítő feladatokat kap majd e téren.

3.5.

Ez a témában jártas szakértők szerint kiolvasható a költségvetési javaslatokból. Így például a pénzügyi adatokból arra következtethetünk, hogy az EMSA gondoskodik majd a távirányítású légijármű-rendszerekkel végzett szolgáltatások (drónszolgáltatások) bérléséről, ami azt jelenti, hogy így egy olyan kiegészítő jellegű adathalmaz kerülhet az EMSA-rendszerekbe, amely túlmutat a pusztán határőrizeti adatokon.

3.6.

Az EGSZB ezért a „partvédelem” kifejezés elkerülését ajánlja az esetleges félreértések elkerülése végett. A három ügynökség közötti jelenlegi együttműködés egyébként már most is azt mutatja, hogy a feladatkörök megosztása a gyakorlatban hatékonyan működik.

3.7.

Az EGSZB hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a partvédelmi feladatokkal megbízott nemzeti hatóságok rövid távon kiaknázhassák ennek az intenzívebb együttműködésnek az előnyeit, amelyek hatékonyabb információcsere és az EU külső határainak hatékonyabb operatív felügyelete formájában jelentkeznek.

3.8.

Az EGSZB üdvözli, hogy az EMSA kezdeményező szerepet vállal abban, hogy jelentősen javítsa a távirányítású légijármű-rendszerek (drónok) felügyeleti képességeit az Európai Unió külső tengeri határain. Ez nemcsak azt teszi lehetővé, hogy az ellenőrzés hatékonyabbá váljon, hanem a távirányítású légijármű-rendszerek (drónok) különféle célokat szolgáló bevetését is.

3.9.

Az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség létrehozására vonatkozó rendelet módosításáról szóló véleményében (1) az EGSZB megállapította, hogy üdvözli azt a szerepet, amelyet az EMSA játszik a tengerbiztonság javítását illetően a tagállamokban. Már ekkor is (!) hangsúlyozta, hogy igen fontosnak tartja, hogy az EMSA feladatait és hatásköreit átgondolt módon terjesszék ki.

3.10.

Ahhoz, hogy az EMSA megfelelően elláthassa kiegészítő feladatait, alapvető fontosságú, hogy az ügynökség megfelelő személyzeti és pénzügyi eszközökkel rendelkezzen. Az EU költségvetése előirányozza, hogy az EMSA költségvetését évente 22 millió euróval növeljék 2020-ig, és 17 ideiglenes alkalmazottat vegyenek fel. Az EGSZB-nek kétségei vannak afelől, hogy ez elégséges lesz-e. Bár maguk az érintettek, például az EMSA, ezt elégségesnek találják, az EGSZB szerint ez nem biztosít elég mozgásteret a valamikor biztosan bekövetkező vészhelyzetek kezelésére, ezért észszerűnek tartja egy pénzügyi tartalék képzését.

3.11.

Az EGSZB komoly aggodalommal szemléli azt a körülményt is, hogy a jelenlegi technológiákkal nehéz észlelni a menekültek által használt kis fa- vagy gumicsónakokat. A műholdas információk csak bizonyos időpontokban érhetők el a műholdak pályájának megfelelően. Az EGSZB szerint ezek a hiányosságok a távirányítású légijármű-rendszerek (drónok) alkalmazásával kiküszöbölhetők.

3.12.

A menekültáradat mértékére való tekintettel az EGSZB úgy véli, hogy humanitárius szempontból és egy hatékonyan működő partfelügyelet szempontjából is alapvető fontosságú, hogy az összes hajómozgást észlelni tudják a tengeren annak érdekében, hogy a mentőszolgálatok kellő időben beavatkozhassanak.

3.13.

Az EGSZB helyénvalónak tartja, hogy a három ügynökség az EMSA-ra osztotta a főszerepet a távirányítású légijármű-rendszerekkel nyújtott szolgáltatások (drónszolgáltatások) szervezését illetően.

4.1.

Az EGSZB támogatja az uniós ügynökségek közötti és a nemzeti partfelügyeleti hatóságokkal való hatékonyabb együttműködést. A hatékonyabb együttműködés az EU külső tengeri határainak költséghatékonyabb felügyeletéhez kell, hogy vezessen.

4.2.

Tekintettel az igen jelentős menekültáradatra, ennek rövid távon konkrét formát kellene öltenie. Az EGSZB elfogadhatatlannak tartja, hogy bármilyen okból is halogassák az intézkedések meghozatalát. Éppen ellenkezőleg: valamennyi európai bizottsági javaslatot – tehát nem csak a jelenlegi EMSA-javaslatot – el kell fogadni és haladéktalanul végre kell hajtani, mégpedig abban a formában, ahogyan azt az EGSZB javasolta.

4.3.

Az EGSZB egyetért az EMSA feladatköreinek bővítésével, mivel az EMSA az elmúlt években bizonyította, hogy olyan szervezet, amely képes a tengerbiztonság és tengerhajózási biztonság magas színvonalának biztosítására, és komoly szerepet játszott a hajók által okozott szennyezés elleni küzdelemben.

4.4.

Az EMSA feladatköreinek bővítése a következőket kell, hogy eredményezze: a valós idejű tengerfelügyeleti adatok terjesztésének javítását a három ügynökség és a nemzeti partfelügyeleti hatóságok között, távirányítású légijármű-rendszerek (drónok) bevetését az EU külső tengeri határainak felügyelete céljából, a műholdakon keresztül gyűjtött információk rendelkezésre állását, hatékonyabb kommunikációs szolgáltatásokat a közös műveletek támogatására és sokkal több figyelmet és beruházást az oktatás és képzés számára.

4.5.

Az EGSZB felteszi a kérdést, hogy az Európai Bizottság miért szentel egy teljes pontot az Európai Űrügynökség (ESA) térítésmentes műholdas automatikus azonosító rendszere által nyújtott szolgáltatások (SAT-AIS adatok) beszüntetésének, ám eközben nem hivatkozik az európai bizottsági javaslat vonatkozó pénzügyi pontjaira, ahol is rögzítik, hogy 2017-től pénzügyi forrásokat különítenek el erre a célra, míg a 2016-os kiadásokat a Kopernikusz programból fedezik majd. Az EGSZB bízik abban, hogy ez utóbbi ténylegesen meg is valósul majd.