26.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 75/1

26.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 75/2

—

tekintettel „Az Európai Unió légi közlekedéssel kapcsolatos külpolitikája – a jövőbeli kihívások kezelése” című bizottsági közleményre (COM(2012)0556),

—

tekintettel a Lisszaboni Szerződés szerinti nemzetközi légi közlekedési megállapodásokról szóló, 2011. június 7-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás (a „keretmegállapodás”) felülvizsgálatáról szóló, 2010. október 20-i határozatára (2),

—

tekintettel az EU és az Egyesült Államok közötti légügyi megállapodásról szóló, 2010. június 17-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel a közös európai légtér kialakításáról szóló, 2007. április 25-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel a Közösség légi közlekedéssel kapcsolatos külpolitikája cselekvési programjának kidolgozásáról szóló, 2006. január 17-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 90. cikkére, 100. cikkének (2) bekezdésére és 218. cikkére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére, valamint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, illetve a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7-0172/2013),

A.

mivel a légi közlekedés gyorsan növekvő gazdasági terület az Unión belül és azon kívül egyaránt, különösen Ázsiában és a Közép-Keleten;

B.

mivel a légi közlekedés fontos szerepet játszik az egyének és az üzleti vállalkozások közötti összeköttetések, és különösen az említett szereplőknek a fejlődő országok piacaival való összekapcsolásának biztosításában az Unión belül és nemzetközi viszonylatban egyaránt;

C.

mivel az európai légitársaságok által 2012 óta végrehajtott és tervezett elbocsátások több mint 20 000 főt érintenek;

D.

mivel a légi közlekedési ágazat európai szociális partnerei 2013. január 29-én, egy, a világszintű válság polgári légi közlekedésre gyakorolt hatásairól szóló párbeszéd keretében megegyeztek arról, hogy nemzetközi szinten összehangolt és átfogó fellépésre van szükség;

E.

mivel a Bizottság 2005. évi közleménye fontos szerepet játszott az Unió légi közlekedéssel kapcsolatos külpolitikájának kialakításában;

F.

mivel az elmúlt hét év fejleményei alapján helyénvalónak tűnik az újabb felülvizsgálat;

1.

hangsúlyozza az egységes és nyílt uniós regionális piac, ezzel egy időben pedig az Unió légi közlekedéssel kapcsolatos külpolitikájára vonatkozó közös uniós álláspont kialakítása terén elért előrelépést;

2.

üdvözli a Bizottság közleményét, amely naprakész elemzést nyújt a jelenlegi helyzetről és a légi közlekedéssel kapcsolatos külpolitikában 2005 óta elért fejlődésről, csakúgy, mint a rendkívül erős versenynek kitett globális légiközlekedési piacon az uniós légiközlekedési ágazat előtt álló kihívásokról;

3.

kiemeli a légiközlekedési ágazatnak az uniós gazdaságban, különösen a növekedés és a munkahelyteremtés szempontjából betöltött alapvető szerepét, mivel ez az ágazat több mint 5 millió európai munkahelyet jelent és az Unió GDP-jének 2,4 %-át adja, emellett hozzájárul a világ többi részével való összeköttetéshez; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az uniós légiközlekedési ágazat továbbra is erős és versenyképes maradjon;

4.

úgy véli, hogy fontos előrelépés történt egyes uniós mechanizmusok és rendszerek – így például az egységes európai égbolt (SES), az „Egységes európai égbolt” légiforgalmi szolgáltatási kutatás (SESAR), a Tiszta Égbolt kezdeményezés, az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) és a globális navigációs műholdrendszer (GNSS) – megalkotása és végrehajtása terén a biztonság javítása és az utasok igényeinek kielégítése érdekében; úgy véli, hogy e területen további programokat kell kidolgozni;

5.

ugyanakkor aggodalmát fejezi ki az SES és a SESAR végrehajtásának késedelmei miatt, tekintve azon szükségtelen költségeket, amelyek ennek nyomán a légitársaságokra és ügyfeleikre hárulnak; támogatja, hogy a Bizottság szankciókat alkalmazzon azon tagállamokkal szemben, amelyek nem feleltek meg a 2012. decemberi határidőnek, és amelyek a funkcionális légtérblokkok tekintetében sem értek el előrehaladást;

6.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a SES és a SESAR megvalósítását; megállapítja, hogy a SES maradéktalan végrehajtása esetén komoly közvetlen és közvetett foglalkoztatási lehetőségeket eredményez majd;

7.

hangsúlyozza, hogy a szóban forgó uniós programok nemcsak a belső piac, hanem a külpolitika szempontjából is fontosak; úgy véli, hogy ezen eszközök teljes körű kialakítása és végrehajtása elősegíti majd az uniós légi közlekedési ágazat globális versenypiaci helyzetének megerősítését;

8.

hangsúlyozza a légi utasok jogairól szóló rendelet folyamatban lévő felülvizsgálatának fontosságát, és támogatja egy erőteljes és alapvetően fogyasztóbarát uniós jogszabály elfogadását;

9.

tudatában van annak, hogy a pénzügyi válság hatásai világviszonylatban régiónként eltérőek; úgy véli, ez vezetett ahhoz, hogy az uniós légitársaságok versenyképességet érintő kihívásokkal küzdenek, a kétoldalú légi szolgáltatási megállapodások pedig nem mindig bizonyulnak a legmegfelelőbb megoldásnak a piaci korlátozások vagy a tisztességtelen támogatások elleni küzdelemben;

10.

úgy véli, hogy mivel a légi közlekedéssel kapcsolatos átfogó külpolitikát az elmúlt hét évben tett erőfeszítések ellenére nem sikerült megvalósítani, a lehető legrövidebb időn belül összehangoltabb és nagyra törőbb uniós megközelítést kell alkalmazni a tisztességes és nyílt verseny megteremtése érdekében;

11.

álláspontja szerint Európa erős globális piaci helyzetének és a harmadik országokkal való kapcsolatainak kulcsfontosságú eleme az európai szabályozási konvergencia;

12.

üdvözli a 2005-ben elfogadott szakpolitika három pillérével összefüggésben elért haladást; mostanra több mint 100 harmadik ország ismerte el az uniós kijelölés elvét; közel 1 000 kétoldalú légi szolgáltatási megállapodást hoztak összhangba az uniós joggal, ezáltal garantálva a jogbiztonságot; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy fontos partnerek – köztük Kína, India és Dél-Afrika – még nem fogadták el a szóban forgó elveket;

13.

hangsúlyozza, hogy az Unió légi közlekedéssel kapcsolatos külpolitikája jelentős előrelépést tett lehetővé abban az értelemben, hogy elősegítette az egységes piacban rejlő lehetőségek maximalizálását, amennyiben lehetővé teszi az uniós légi közlekedési ágazat konszolidációját egy olyan időszakban, amelyben a globalizáció a külső versenynek való ellenállás érdekében erőteljesebb gazdasági szereplőket tesz szükségessé;

14.

hangsúlyozza, hogy egyre növekvő közös légtér kialakítására került sor szomszédos országokkal; úgy véli, hogy ezen megállapodások fontos gazdasági előnyökkel jártak; üdvözli az annak érdekében tett komoly erőfeszítéseket, hogy a különféle szabályozási kereteket összhangba hozzák az uniós jogszabályokkal olyan területeken, mint például a védelem, a biztonság, a légiforgalmi szolgáltatások, a környezetvédelem, a légi utasok jogai, a gazdasági szabályozás és a szociális vonatkozások;

15.

üdvözli az Unió által az Egyesült Államokkal kötött átfogó légi közlekedési megállapodást és annak a két gazdaságra gyakorolt pozitív hatásait, valamint a várhatóan 80 000 új munkahelyet, amely az első 5 évben létrejön;

16.

úgy véli, hogy a légi közlekedéssel kapcsolatos erőteljes uniós külpolitika, amely a hosszú távú járatok legfőbb – különösen az ázsiai–csendes-óceáni térségbeli – növekedő piacait célozza meg, új gazdasági esélyeket teremthet az uniós légi közlekedési vállalkozások számára;

17.

hangsúlyozza, hogy egyes kulcsfontosságú partnerekkel – köztük Brazíliával – még nem zárultak le a tárgyalások, valamint hogy az ilyen országokkal létrejött széles körű légi szolgáltatási megállapodások jelentős gazdasági előnyökkel járhatnak;

18.

hangsúlyozza, hogy a Parlament 2006. évi állásfoglalásában megfogalmazott kérések egy része még nem teljesült; kiemeli különösen a megfelelő nemzetközi védelmi és biztonsági előírások előmozdításának szükségességét, valamint azt, hogy biztosítani kell az uniós és az Unión kívüli légi fuvarozók egyenlő bánásmódját, valamint enyhíteni kell a káros környezeti hatásokat;

19.

hangsúlyozza, hogy a vegyesbizottsági rendszerhez hasonló eszközök jelentős szerepet játszanak a légi közlekedéssel kapcsolatos speciális kérdéseket érintő közös megközelítések kialakításában;

20.

üdvözli a 2006. évi állásfoglalásban felvetett egyéb kérések teljesítését, így például az EASA feladatkörének bővítését;

21.

megjegyzi, hogy jelentős mértékben megnövekedett az ázsiai–csendes-óceáni térségbe irányuló, az onnan érkező, illetve a térségen belüli légi forgalom, ami a régióra jellemző gazdasági növekedést tükrözi; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy fellépés hiányában az uniós légitársaságok és vállalkozások hatalmas lehetőségektől eshetnek el a világ e részén, és elveszíthetik profittermelő képességüket;

22.

egyúttal megjegyzi, hogy az Unión kívüli légi fuvarozók globális helyzete megerősödött a légi járművekre és infrastruktúrára irányuló, több közel-keleti, távol-keleti és dél-amerikai térségben eszközölt tetemes állami támogatások és beruházások nyomán;

23.

hangsúlyozza, hogy a diszkont légitársaságok növekvő részaránya jelentős változásokhoz vezetett az Unió belső piacán; úgy véli, hogy a két üzleti modell a közöttük fennálló verseny ellenére megtalálhatná annak módját, hogy egymást kölcsönösen kiegészítsék, amikor külső piaci kihívásokkal szembesülnek;

24.

megállapítja, hogy az egyes európai fapados légitársaságok által kínált rendkívül alacsony jegyárakat a társaságok úgy kompenzálják, hogy a munkafeltételekkel kapcsolatos tisztességtelen gyakorlatokat – például a személyzetre vonatkozó alacsony színvonalú szociális és munkajogi normákat – alkalmaznak; megállapítja továbbá, hogy a jelek szerint a biztonsági előírások terén eszközölt minimális befektetések és az indokolatlan regionális célú támogatások is szerepet játszanak e jegyárképzésben;

25.

felhívja a figyelmet arra, hogy a diszkont légitársaságok miatt, amelyek az Unió légi közlekedési kínálatának 40 %-át kitevő szegmenst képviselnek, a légi közlekedési vállalkozások között erős a verseny; hangsúlyozza, hogy ha egy tagállam ratifikálta a 87. és 98. ILO-egyezményt, akkor valamennyi légi közlekedési vállalkozásnak be kell tartania az egyezménynek a gyülekezés szabadságával, valamint a munkavállalói képviseletek és a kollektív szerződések elismerésével kapcsolatos alapvető jogokra vonatkozó rendelkezéseit, és azok betartását ellenőrizni, megsértésüket pedig szankcionálni kell;

26.

hangsúlyozza a repülőtéri csomópontok, köztük a másodlagos, a speciális és a többszörös csomópontok kialakításának fontosságát, valamint a repülőtéri infrastruktúrába történő, hosszú távú kapacitásfokozó – például új fel- és leszállópályák építésére irányuló – magán és állami beruházások, valamint a repülőtéri résidők jobb kiosztása révén a meglévő infrastruktúra – többek között a földközi-tengeri térségben és az Unió keleti határán elhelyezkedő regionális repülőtereken való – hatékonyabb kihasználásának égető szükségességét;

27.

kiemeli, hogy az uniós légi fuvarozók versenyképességét globális szinten olyan különféle tényezők hátráltatják, mint az egyenlő versenyfeltételek hiánya, amit például az eltérő nemzeti adók, a zsúfolt repülőterek, a magas légiforgalmi irányítási díjak és repülőtéri illetékek, a versenytársaknak nyújtott állami támogatás, a szén-dioxid-kibocsátási költségek, továbbá az Unión kívüli, alacsonyabb szintű szociális normák és az állami támogatásra vonatkozó eltérő szabályok okoznak;

28.

úgy véli, hogy ezek a tényezők potenciálisan akadályozzák a növekedést és a foglalkoztatást;

29.

felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt az eltérő tagállami légi közlekedési díjakról, vámokról, illetékekről és adókról, valamint azoknak a jegyárakra és a légitársaságok által elért haszonra gyakorolt hatásairól, valamint vizsgálja meg a globális versenytársaknak nyújtott esetleges állami támogatásokat és azok uniós légitársaságokra gyakorolt hatását;

30.

üdvözli a mobil munkavállalók szociális biztonságára vonatkozó új uniós szabályokat;

31.

úgy véli, hogy a légi közlekedéssel kapcsolatos külpolitikának teljes mértékben tiszteletben kellene tartania a kölcsönösség elvét, ideértve a piaci hozzáférést, a nyitottságot és az azonos feltételek mellett megvalósuló tisztességes versenyt, és az alábbi két fő célt kell követnie: a fogyasztók és a vállalkozások előnyeit kell szem előtt tartania, valamint támogatnia kell az uniós légitársaságokat és repülőtereket globális vezető szerepük fenntartására irányuló erőfeszítéseikben;

32.

hangsúlyozza ezért, hogy a szomszédos országokkal és a hasonlóan gondolkodó partnerekkel kötött légi közlekedési megállapodásoknak tartalmazniuk kell a tisztességes versenyre vonatkozó jogi keretfeltételeket;

33.

felszólít az eljárások folyamatos igénybevételére az átfogó légi közlekedési megállapodások uniós szintű megtárgyalása érdekében, az európai egységre alapozva, illetve a Tanács engedélye mellett;

34.

felszólítja a Bizottságot, hogy a megállapodásokban mozdítsa elő és védelmezze az uniós érdekeket, valamint terjessze elő és ismertesse az uniós előírásokat, értékeket és bevált gyakorlatokat;

35.

szorosabb együttműködésre és koordinációra hív fel a Bizottság és a tagállamok között, amikor légiközlekedési megállapodásokról folytatnak tárgyalásokat a kulcsfontosságú partnerekkel az Unió befolyása és az új piacokhoz való hozzáférés esélyeinek növelése érdekében;

36.

felszólítja a Bizottságot, hogy az átfogó megállapodásokba foglalja bele a védelemre, a biztonságra, az utasok jogaira, a személyzet képzésére és a minősítésre vonatkozó szabályozási feltételeket;

37.

felhívja a Bizottságot, hogy zárja le a folyamatban lévő tárgyalásokat a szomszédos országokkal, így például Ukrajnával, Libanonnal, Tunéziával, Azerbajdzsánnal és Algériával; megjegyzi, hogy ezen országok piacainak földrajzi közelsége és a közelmúltban az egyes államokban végbement gazdasági növekedés fejlődési lehetőséget kínálhat a regionális vagy másodlagos uniós repülőterek számára; úgy véli, hogy a regionális repülőterek jelentős repülőtéri kapacitással rendelkeznek, és ebből kifolyólag hozzá tudnak járulni a főbb európai csomópontok zsúfoltságának csökkentéséhez, amelyek ezáltal világviszonylatban versenyképesebbé válnak;

38.

felkéri a Tanácsot, hogy eseti alapon adjon számára tárgyalási felhatalmazást más szomszédos országok, különösen Törökország, Örményország és Líbia tekintetében;

39.

úgy véli, hogy a kulcsfontosságú partnerekkel fenntartott kapcsolataiban az Uniónak egyénre szabott megközelítést kell alkalmaznia, és felszólítja a Bizottságot, hogy minél előbb zárja le a többek között Ausztráliával és Brazíliával kötendő átfogó légi megállapodásokról szóló tárgyalásokat, és felkéri a Tanácsot, hogy hatalmazza fel a Bizottságot hasonló megállapodások rohamosan fejlődő gazdaságokkal, így például Kínával, Indiával, az ASEAN-nal és az Öböl-menti országokkal történő megtárgyalására;

40.

véleménye szerint az Unió és az Egyesült Államok közötti lehetséges jövőbeli kereskedelmi és befektetési megállapodás érintheti a légi közlekedés ágazatát is; véleménye szerint ezért a Bizottságnak megfelelő tájékoztatást kell nyújtania, hogy az Európai Parlament szorosan nyomon követhesse a közelgő tárgyalásokat;

41.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy maradéktalanul teljesítsék a kiemelt partnerekkel, különösen az Egyesült Államokkal és Kanadával kötött légiközlekedési megállapodások célkitűzéseit, beleértve a légitársaságok külföldi tulajdonlására vonatkozó korlátozás feloldását is; az uniós légitársaságok egyesült államokbeli kabotázslehetőségei és az amerikai légitársaságok európai kabotázslehetőségei közötti folyamatos egyensúlyhiány megszüntetésére irányuló lépésekre szólít fel; rámutat, hogy a nemzetközi keresztberuházások hozzájárulnak a légiközlekedési ágazat gazdasági dinamizmusához, és sürgeti a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az ilyen beruházások fejlesztését és támogatását segítő nemzetközi jogi környezet kiépülését, emellett segítse elő a nemzetközi beruházásokra érvényes többoldalú szabályok és bevált megoldások létrehozását célzó aktív szakpolitika kialakulását;

42.

úgy véli, hogy a kétoldalú megállapodások jelentős mértékben hozzájárulhatnak a légi közlekedéssel kapcsolatos külpolitika kialakításához, ugyanakkor hangsúlyozza egy közös uniós megközelítés fontosságát is;

43.

hangsúlyozza a tisztességes és nyílt verseny fontosságát a légi közlekedési szolgáltatásokkal összefüggő valamennyi tevékenységben; felszólít a tisztességes versenyről szóló általános záradékoknak a kétoldalú légi szolgáltatási megállapodásokba való beillesztésére;

44.

felhívja a Bizottságot, hogy fogalmazzon meg a kétoldalú megállapodásokba integrálandó, különösen a szabályozási együttműködéssel, a technológiai és ipari normákkal, valamint az utasok jogaival kapcsolatos minimális általános uniós jogi előírásokat, és felkéri a tagállamokat azok érvényesítésére, azzal az egyértelmű céllal, hogy lehetőségeket teremtsenek az uniós légitársaságok számára és elhárítsák az előttük álló akadályokat;

45.

felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a közösségi légi fuvarozóknak kárt okozó támogatásnyújtással és tisztességtelen árképzési gyakorlattal szembeni védelemről szóló 868/2004/EK rendelet (6) sürgős felülvizsgálatára vagy felváltására;

46.

támogatja a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy meg kell védeni a szabad és tisztességes versenyt a harmadik országokkal való kapcsolatokban és megállapodásokban, és hogy ki kell dolgozni az esetlegesen piaci torzulásokat kiváltó tisztességtelen gyakorlatokat – mint például a megkülönböztetést, a szabályozási keret következetlen alkalmazását és a vállalatok pénzügyi beszámolóinak átláthatatlanságát – eredményesebben kezelő új, hatékonyabb kereskedelmi védelmi eszközöket;

47.

felszólítja a Bizottságot, hogy kezdeményezzen párbeszédet a Perzsa-öböl menti államokkal az átláthatóság fokozása és a tisztességes verseny megóvása érdekében;

48.

megállapítja, hogy az Orosz Föderáció nem tartja be a Szibéria feletti átrepülés díjainak fokozatos felszámolásáról szóló megállapodást, amelyet az Orosz Föderáció Kereskedelmi Világszervezethez való 2011-es csatlakozása keretében kötöttek; véleménye szerint az uniós légi fuvarozókra régóta megkülönböztető jellegű feltételeket alkalmaznak az említett jogtalan tranzitdíjak miatt, és az Uniónak képesnek kell lennie arra, hogy hasonló lépéseket tegyen olyan, az uniós légtérnek az Orosz Föderáció légi fuvarozói általi használatával kapcsolatos kölcsönös intézkedések révén, amelyek megtagadják vagy korlátozzák a területén való átrepülést, annak érdekében, hogy ösztönözzék az Orosz Föderációt a fent említett, a nemzetközi megállapodásokkal (a Chicagói Egyezménnyel) ellentétes jogtalan díjak megszüntetésére; ezért felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot arra, hogy vizsgálja meg azokat a lehetséges intézkedéseket, amelyekkel biztosítható a kölcsönösség az Orosz Föderáció és az Unió között a légtér használatával kapcsolatban;

49.

hangsúlyozza, hogy az utasok jogainak védelmére irányuló nagyra törő uniós politika minőségi előnyként szolgálhat a nemzetközi versenyben az uniós légitársaságok számára; felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is mozdítsa elő a légi utasok jogai terén meglévő magas színvonalú uniós szabványokat, és ellenőrizze azok végrehajtását és alkalmazását;

50.

felszólítja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb dolgozzon ki új szabályozási keretet az egységes európai égbolt megvalósítására vonatkozóan – egy felülről lefelé irányuló megközelítésre alapozva –, beleértve az európai légi navigációs szolgáltatók közötti jobb együttműködési mechanizmust is, és biztosítsa a SESAR bevezetéséhez szükséges feltételeket;

51.

felszólítja a Tanácsot, hogy fogadja el végre álláspontját a légiközlekedés-védelmi díjakról szóló irányelvre irányuló javaslatról (7) szóló, 2010. május 5-i parlamenti álláspontról, amelyet a Parlament nagy többséggel, a szavazatok 96 %-ával fogadott el, de amellyel kapcsolatban a Tanácsban nem történik előrelépés;

52.

úgy véli, hogy a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) fontos szerepet tölt be a globális repülési ágazatra vonatkozó szabályozási keretek kialakításában, így például a légitársaságok tulajdonjogának és irányításának liberalizációja terén, valamint a légi forgalmi szolgáltatások globális interoperabilitásában; arra ösztönzi az ICAO-t, hogy a továbbiakban is dolgozzon ki globális és piaci alapú intézkedéseket a repülőtéri zaj csökkentése és az üvegházhatású gázok kibocsátásának korlátozása érdekében; elengedhetetlennek tartja, hogy az ICAO-n belül minél hamarabb megállapodásra jussanak egy globális megközelítésről;

53.

arra szólít fel, hogy a Bizottság kapjon tárgyalási felhatalmazást arra, hogy tisztázza és megerősítse az Európai Unió ICAO-n belüli képviseletét;

54.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

26.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 75/7

—

tekintettel a hivatalosan támogatott exporthitelek terén bizonyos iránymutatások alkalmazásáról, valamint a 2001/76/EK és a 2001/77/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. november 16-i 1233/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1),

—

tekintettel a hivatalosan támogatott exporthitelek terén bizonyos iránymutatások alkalmazásáról szóló 1233/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet II. mellékletének módosításáról szóló, 2013. március 14-i felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre irányuló javaslatra (C(2013)1378),

—

tekintettel „Az uniós kkv-k kereskedelmének és beruházásainak finanszírozása: könnyített hitelhez jutás a nemzetközivé válás támogatása érdekében” című, 2012. december 11-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel az „Új európai kereskedelmi politika az Európa 2020 stratégia keretében” című, 2011. szeptember 27-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel az európai befektetési politikáról szóló, 2011. április 6-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel a „Nemzetközi kereskedelempolitika az éghajlatváltozás által támasztott követelmények összefüggésében” című, 2010. november 25-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel „Az emberi jogokról, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban” című, 2010. november 25-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló, 2010. november 25-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára (2010/C 83/02),

—

tekintettel az Európai Bizottság, illetve a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő 2011. december 12-i közleményére (COM(2011)0886),

—

tekintettel az „Az Európai Unió Alapjogi Chartájának hatékony végrehajtására irányuló stratégiáról” című, 2010. október 19-i bizottsági közleményre (COM(2010)0573),

—

tekintettel az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó, 2012. június 26-i uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre vonatkozó európai tanácsi nyilatkozatra (11855/2012),

—

tekintettel a tematikus főosztályának az uniós külpolitika emberi jogi mércéiről szóló tájékoztató dokumentumára (EXPO/B/DROI/2011/15),

—

tekintettel az ENSZ üzleti vállalkozásokra és emberi jogokra vonatkozó, 2011. június 16-i irányadó elveire (HR/PUB/11/04, 2011, ENSZ),

—

tekintettel a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelvnek a nem pénzügyi és a sokszínűséggel kapcsolatos információknak bizonyos nagyvállalatok és vállalatcsoportok általi közzététele tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, 2013. április 16-i bizottsági javaslatra (COM(2013)0207),

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére (A7-0193/2013),

A.

mivel a tagállamok exporthitel-programjai fontos eszközt jelentenek az európai vállalkozások kereskedelmi és üzleti lehetőségeinek bővítésében;

B.

mivel a hivatalosan támogatott exporthitelek terén bizonyos iránymutatások alkalmazásáról szóló 1233/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet éves jelentéstételi követelményeket állapít meg, amelyeket a tagállamoknak a Bizottság felé teljesíteniük kell, ugyanakkor az egyes OECD-megállapodásokban bekövetkező változások uniós jogba történő mielőbbi átültetésének elérése érdekében előírja a Bizottság hatáskörökkel való felruházását;

C.

mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 207. cikkének értelmében a „közös kereskedelempolitikát az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között kell folytatni”;

D.

mivel az arra vonatkozó elveket, hogy az Unió miként alakítja a világ többi részéhez fűződő kapcsolatait, valamint az Unió nemzetközi színtéren megvalósuló fellépésére irányuló vezérelveket az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. és 21. cikke tartalmazza, amely kötelező érvényű megállapodás a tagállamok között;

E.

mivel az Európai Bizottság, illetve a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő 2011. decemberi közleménye megerősíti, hogy „az európai vállalkozásokat megfelelő gondossággal történő eljárásra kell ösztönözni annak biztosítása érdekében, hogy működésük során – tevékenységük végzésének helyétől függetlenül – tartsák tiszteletben az emberi jogokat”;

F.

mivel az Európai Tanácsnak az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós stratégiai kerete és cselekvési terve megerősíti, hogy „az EU külső tevékenységének minden területén kivétel nélkül az emberi jogok előmozdítására fog törekedni”;

G.

mivel az EU Alapjogi Chartája jogilag kötelező érvényű az uniós intézményekre és a tagállamokra nézve a kívülmaradást választó tagállamok kivételével az uniós jog végrehajtásakor, és mivel a Bizottságnak a Charta hatékony végrehajtására vonatkozó stratégiája kifejezetten elismeri, hogy a Charta alkalmazandó az EU külső fellépésére;

H.

mivel az Unió és tagállamai üdvözölték az ENSZ üzleti vállalkozásokra és emberi jogokra vonatkozó irányadó elveit, amelyek keretében az állam és a vállalkozások közötti kapcsolatokról szóló 4. elv kifejezetten hivatkozik az exporthitel-ügynökségekre;

I.

mivel exporthitel-támogatást gyakran biztosítanak olyan nagyszabású projektekhez, amelyek a magas kereskedelmi, politikai, gazdasági vagy környezeti kockázatok miatt nehezen jutnak kereskedelmi hitelhez, így azt az exporthitel-ügynökségeknek ennek megfelelően kell értékelniük és beárazniuk;

J.

mivel 2013. március 14-én a Bizottság javaslatot tett az 1233/2011/EU rendelet II. mellékletét módosító, felhatalmazáson alapuló rendeletre,

1.

üdvözli a Bizottság erőfeszítéseit a tagállamok által az exporthitel-tevékenységeikről készített éves jelentések keretének kialakítása terén az 1233/2011/EU rendeletnek megfelelően, az uniós szintű átláthatóság növelése érdekében; hangsúlyozza, hogy e jelentéstétel fő célkitűzése annak nyomon követése, hogy a tagállamok exporthitel-ügynökségei megfelelnek-e az exporthitelekre alkalmazandó nemzetközi szabályoknak és az EU-Szerződésben foglalt kötelezettségeknek;

2.

elismeri a tagállami exporthitel-ügynökségek tevékenységéről szóló, Bizottság által készített első éves jelentés 2012. december 14-i nem hivatalos átvételét, amely jelentés értékeli a 27 tagállam közül aktív exporthitel-programmal rendelkező 20 tagállam által adott válaszokat, valamint nyugtázza e tagállamok jelentéseinek beérkezését mellékletek formájában; felkéri a Bizottságot, hogy hagyja jóvá e dokumentumok nyilvános közzétételét annak érdekében, hogy teljesüljön az alaprendelet célja, miszerint növelni kell az átláthatóságot;

3.

elismeréssel nyugtázza, hogy a Bizottság jelentése világosan jelzi a tagállamok 2011-ben folytatott exporthitel-tevékenységeinek léptékét és fontosságát, amelyek összesen több mint 250 milliárd eurós kitettséget jelentenek – köztük 260 olyan tranzakciót, amelyek esetében komoly környezeti hatásokról számoltak be –, és amelyek lényeges kereskedelmi és üzleti lehetőségeket testesítenek meg az európai vállalkozások számára;

4.

elismeri, hogy a tagállamok éves tevékenységi jelentéseikben az 1233/2011/EU rendelet I. mellékletének első bekezdésében megfogalmazott kérés szerint a Bizottság rendelkezésére bocsátották az exporthitelekre vonatkozó pénzügyi és operatív információkat;

5.

a tagállamok exporthitel-tevékenységeinek léptékével összefüggésben hangsúlyozza az 1233/2011/EU rendelet (4) preambulumbekezdésének fontosságát, amely felszólít az Unió külső fellépésre vonatkozó általános rendelkezéseinek való megfelelésre, különös tekintettel a demokrácia megerősítésére, az emberi jogok tiszteletben tartására és a politikák fejlesztési célú koherenciájára, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelemre; e tekintetben emlékeztet a rendelet I. mellékletében foglalt egyedi jelentéstételi követelmények fontosságára, amelyek arra hivatottak, hogy a Bizottság és a Parlament számára lehetővé tegyék e megfelelés értékelését;

6.

hangsúlyozza, hogy a tagállamok éves jelentései és azok bizottsági értékelése alapján a Parlament egyelőre nem tudja kielégítően megvalósítani arra irányuló szándékát, hogy megállapítsa, a tagállami exporthitel-tevékenységek megfelelnek-e az Unió külpolitikai céljainak – az EUSZ 3. és 21. cikkében foglaltak szerint –, és a környezeti kockázatok kezelésére vonatkozó hatályos rendeleteknek, ami az exporthitel-ügynökségek kockázati díjainak kiszámítását illeti;

7.

üdvözli a Bizottság éves jelentésben idézett, a tagállamok részéről megnyilvánuló „egyértelmű, általános hajlandóságot” arra, hogy „olyan politikákat alkalmazzanak exporthitel-programjaik esetében, amelyek célkitűzései megfelelnek a 3. és 21. cikk általános szellemének”; elismeréssel nyugtázza néhány tagállam, köztük Németország, Olaszország, Belgium és Hollandia erőfeszítéseit, amelyek igyekeznek értelmesebb jelentést tenni az Unió egyes külpolitikai céljainak való megfelelésre vonatkozóan;

8.

elismeri, hogy a Bizottság számára lehetővé kell tenni annak értékelését, hogy a tagállamok exporthitel-tevékenységei összhangban állnak-e az Unió külpolitikai céljaival, és ezért azt javasolja, hogy a megfelelőségi tesztnek azt kellene vizsgálnia hogy a hivatalos támogatásban részesülő exporthitel-ügynökségek rendelkeznek-e olyan politikákkal, amelyek hatékonyan biztosítják, hogy tevékenységeik összhangban legyenek az Unió külpolitikai célkitűzéseivel;

9.

osztja a Bizottság éves jelentésben tett észrevételét, miszerint „nehéz pontos referenciaértéket meghatározni az uniós jognak való megfelelés mérésére”; megismétli, hogy továbbra is a 21. cikk rendelkezései szolgáltatják azt a fő viszonyítási alapot, amelyhez mérten az exporthitel-ügyletekre alkalmazott szakpolitikákat értékelni kell;

10.

hangsúlyozza, hogy az Unió csak abban az esetben lesz megbízható és hathatós globális szereplő, ha a tagállamok és az európai intézmények következetes külpolitikát folytatnak;

11.

javasolja, hogy a Tanács exporthitelekkel foglalkozó munkacsoportja és a Bizottság a soron következő éves jelentés előtt konzultáljon az Európai Külügyi Szolgálattal (EKSZ) a 21. cikkben foglaltaknak való megfelelőségről szóló értelmes jelentéstételre vonatkozó módszertan kidolgozásáról, valamint a hivatalosan támogatott exporthitelek területére tartozó bizonyos OECD-iránymutatások EU-ban történő alkalmazásáról; kitart amellett, hogy e folyamatnak képezze részét egy nyilvános konzultáció;

12.

kiemelt fontosságúnak tartja, hogy a tagállamokat felszólítsák a hivatalosan exporthitellel támogatott projektek ellenőrzése során alkalmazott átvilágítási eljárások rendelkezésre állására, eredményére és hatékonyságára irányuló nyomon követésre és jelentéstételre, az emberi jogokra gyakorolt esetleges hatásuk vonatkozásában;

13.

tudatában van annak, hogy az exporthitel-ügynökségek a projektpartnerek által nyújtott információkra hagyatkoznak; meggyőződése, hogy ha az exporthitel-ügynökségek esetében az átvilágítási eljárások strukturált megközelítését követelnék meg a projektfinanszírozásra való jogosultság előfeltételeként, a projektpartnerek szívesen végeznék el maguk az ilyen eljárásokat, ezáltal pedig csökkennének az exporthitel-ügynökségek további adminisztratív költségei;

14.

úgy véli, hogy az emberi jogoknak az exporthitel-ügynökségek részéről történő tiszteletben tartásáról szóló jelentéstétel terén elért haladás előfutára az Unió külső fellépésre vonatkozó, 21. cikkben rögzített egyéb céljaival – így például a szegénység felszámolásával –, valamint a környezeti kockázatok kezelésével kapcsolatos hatékonyabb jelentéstételnek;

15.

felszólítja a tagállami exporthitel-ügynökségeket, hogy továbbra is készítsenek jelentéseket a környezeti kockázatok értékeléséről, és úgy véli, hogy az ilyen jelentéstétel az OECD-országok és nem OECD-országok valamennyi exporthitel-ügynöksége részéről elengedhetetlen az egyenlő feltételek biztosításához;

16.

megállapítja, hogy a tagállamok exporthitel-ügynökségei jelenleg különböző formában tesznek jelentést a függő kötelezettségekről; felkéri a Bizottságot, hogy gondoskodjon olyan egységes meghatározásról, amely a Parlament arra vonatkozó kívánságát tükrözi, hogy tájékoztatást kapjon a mérlegen kívüli kitettségekről;

17.

felszólítja a Bizottságot, hogy adjon útmutatást a tagállamoknak a következő jelentéstételi időszakra vonatkozóan, különös tekintettel arra, hogy miként tegyenek jelentést az emberi jogi stratégiáik terén alkalmazott átvilágítási eljárások rendelkezésre állásáról és hatékonyságáról, valamint hogyan számoljanak be a környezeti kockázatok kezeléséről;

18.

elvárja, hogy a Bizottság következő éves jelentésében nyilatkozzon arról, hogy megvalósult-e az Unió célkitűzéseinek és kötelezettségeinek való tagállami megfelelés értékelése, és amennyiben nem, fogalmazzon meg ajánlásokat arra vonatkozóan, hogy e cél érdekében miként javítható a jelentéstétel hatékonysága;

19.

üdvözli a Bizottság által 2012-ben – az USA-val közösen – tett erőfeszítéseket annak érdekében, hogy bevonják Kínát, Brazíliát, Oroszországot és más fontos feltörekvő gazdaságokat a jelentős exportfinanszírozók nemzetközi munkacsoportjának (IWG) létrehozásába;

20.

az IWG létrehozásához javasolja az ágazati megközelítés célszerűségének megvizsgálását annak érdekében, hogy a második szakaszban megvethessék a horizontális rendelkezések alapjait, amelyek az egyenlő feltételek megteremtése érdekében biztosítják a hatékony és magas szintű normák, valamint az exporthitel-ügynökségekre vonatkozó új nemzetközi szabályok közös elfogadását valamennyi OECD-ország és a nem OECD-ország részéről;

21.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanács elnökének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az OECD titkárságának.

26.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 75/11

—

tekintettel a tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2012)0035),

—

tekintettel az Európai Bizottság hatáselemzésére, amely az európai alapítvány (FE) statútumáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslat kísérő dokumentuma,

—

tekintettel az Európai Parlamentnek a kölcsönös önsegélyező egyesületek, társaságok és alapítványok európai statútumának létrehozásáról szóló, 2011. március 10-i nyilatkozatára (1),

—

tekintettel a Max Planck Összehasonlító Jogi és Nemzetközi Magánjogi Intézet és a Heidelbergi Egyetem által az európai alapítvány statútumának bevezetéséről készített megvalósíthatósági tanulmányra (2008),

—

tekintettel az Európai Bíróság által a C-386/04. sz. Centro di Musicologia Walter Stauffer kontra Finanzamt München für Körperschaften (2), a C-318/07. sz. Hein Persche kontra Finanzamt Lüdenscheid (3) és a C-25/10. sz. Missionswerk Werner Heukelbach eV kontra belga állam (4) ügyekben hozott ítéletre,

—

tekintettel az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (európai polgárság) (5),

—

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. szeptember 18-i véleményére (6),

—

tekintettel a Régiók Bizottságának 2012. november 29-i véleményére (7),

—

tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkének (3) bekezdésére,

—

tekintettel a Jogi Bizottság időközi jelentésére és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A7-0223/2013),

A.

mivel az Unióban mintegy 110 000 közhasznú alapítvány van, amelyek együttes becsült vagyona körülbelül 350 milliárd euró, amellyel szemben mintegy 83 milliárd eurónyi összkiadás áll, és amelyek 750 000–1 000 000 európai polgár számára biztosítanak munkahelyet;

B.

mivel azonban az alapítványok munkatársainak egy része önkéntes, akik nem kapnak javadalmazást tevékenységükért;

C.

mivel az Unión belüli közhasznú alapítványok jelenléte és tevékenysége kulcsfontosságú a képzés, az oktatás, a kutatás, a szociális ügyek és az egészségügy, a történelmi emlékek és a népek közötti megbékélés, a környezetvédelem, az ifjúság és a sport, valamint a művészet és a kultúra területén, és mivel több projektjük hatása messze túlmegy a nemzeti határokon;

D.

mivel az Unión belül több mint 50 különböző jogszabály létezik az alapítványokkal kapcsolatos polgári és adójog területén, valamint számos összetett közigazgatási folyamat kerül alkalmazásra, ami becslések szerint évente akár 100 millió euró tanácsadási költséget is okoz, amely így megint csak nem közhasznú célokra fordítódik;

E.

mivel az alapítványokat különösen költség- vagy időigényes hatósági eljárásokhoz vezető jogi, adójogi és adminisztratív akadályok, valamint hiányzó jogi eszközök tartják vissza attól vagy akadályozzák abban, hogy működésüket más tagállamokra is kiterjesszék, illetve fokozottabban fellépjenek ezen a területen;

F.

mivel költségvetési megszorítások idején különösen a kulturális és művészeti tevékenységek, az oktatás és a sport területén elengedhetetlen az alapítványok pénzügyi, valamint szociális kötelezettségvállalása, amely azonban a közhasznú állami fellépéseket nem helyettesítheti, csupán kiegészítheti;

G.

mivel az adójogi rendezés nem az adójog összehangolását jelenti, hanem a megkülönböztetésmentesség elvének alkalmazását, mely szerint az európai alapítványok és adományozóik alapvetően automatikusan ugyanazon adózási rendelkezések és kedvezmények hatálya alá esnek, amelyek a nemzeti közhasznú intézményekre vonatkoznak;

H.

mivel az európai alapítvány egységes statútumának bevezetése hatalmas mértékben megkönnyíthetné a források, ismeretek, adományok összekapcsolását és átadását, valamint a transzeurópai tevékenységek megvalósítását.

I.

mivel az Európai Parlament üdvözli a Bizottság javaslatát, amely hatalmas előrelépés afelé, hogy megkönnyítsék az alapítványok számára a közhasznú célok egész Európai Unióban való támogatását;

J.

mivel a javasolt statútum egy opcionális európai jogi forma, amely az egynél több tagállamban tevékenykedő alapítványok és finanszírozók számára lesz elérhető, de nem fogja sem helyettesíteni, sem harmonizálni a már létező alapítványi jogszabályokat;

K.

mivel a gazdasági nehézségek idején egyre fontosabb, hogy az alapítványok megfelelő eszközökkel rendelkezzenek ahhoz, hogy az európai szintű közhasznú célok érdekében tudjanak tevékenykedni és összevonhassák az erőforrásokat a költségek és a jogi bizonytalanságok csökkentése mellett;

L.

mivel alapvető fontosságú, hogy az európai alapítványok (FE) fenntartható módon és hosszú távon működjenek és legalább két tagállamban valóban aktívak legyenek, mivel egyébként sajátos státuszuk nem lenne indokolt;

M.

mivel a bizottsági javaslat terminológiája és fogalommeghatározásai tekintetében néhány esetben pontosításra van szükség;

N.

mivel a bizottsági javaslat vonatkozásában bizonyos kiegészítésekre és kiigazításokra van szükség az európai alapítványok megbízhatóságának és hitelességének fokozása érdekében, például a jog- és etikai szabályoknak való megfelelés, a közhasznú cél kizárólagossága, a határokon átnyúló összetevő, a minimumvagyon és ezek elvben az európai alapítvány teljes fennállása alatt való fenntartása, az időben történő folyósítás, a minimum-időtartam, valamint az európai alapítvány irányító testületének vagy szerveinek a tagjait megillető javadalmazás kifizetése tekintetében;

O.

mivel a hitelezők és munkavállalók védelme elengedhetetlen, és ez a védelem az európai alapítvány teljes fennállása alatt fenntartandó;

P.

mivel a munkavállalók képviseletének tekintetében a 2009. május 6-i, az Európai Üzemi Tanács létrehozásáról vagy a közösségi szintű vállalkozások és vállalkozáscsoportok munkavállalóinak tájékoztatását és a velük folytatott konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról szóló 2009/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (átdolgozás) (8) való hivatkozást meg kell erősíteni annak tisztázása érdekében, hogy az ezen irányelv szerinti eljárási szabályok alkalmazandók; mivel továbbá súlyosabb szankciókkal kell sújtani a jogsértéseket, például azzal, hogy az európai alapítvány nyilvántartásba vételét a 2009/38/EK irányelv követelményeinek való megfeleléstől teszik függővé, az európai szövetkezet (SCE) statútumáról szóló, 2003. július 22-i 1435/2003/EK tanácsi rendelet 11. cikkének (2) bekezdésével (9) összhangban; mivel ezen túlmenően szükség van a munkavállalóknak az európai alapítvány szerveiben való részvételére vonatkozó rendelkezésekre is az európai részvénytársaság statútumának a munkavállalói részvételre vonatkozó kiegészítéséről szóló, 2001. október 8-i 2001/86/EK tanácsi irányelvvel (10) összhangban, hogy az európai alapítvány formanyomtatványával ne lehessen visszaélni azzal a céllal, hogy a munkavállalókat megfosszák a munkavállalói részvételhez való joguktól, illetve hogy e jogokat visszatartsák;

Q.

mivel üdvözlendő az önkéntesek európai alapítványon belüli képviseletére vonatkozó rendelkezés, hiszen 2,5 millió önkéntes aktív az ágazatban;

R.

mivel egyre több önkéntes nyújt értékes hozzájárulást az alapítványok munkájához, és ezzel hozzájárulnak az alapítványok közérdekű célkitűzéseinek eléréséhez; mivel különösen egyre több fiatalnak kell önkéntes munkát vállalnia az első munkatapasztalat megszerzése érdekében, az alapítványoknak érdemes lehet megfontolni olyan formák és eszközök alkalmazását, amelyek lehetővé teszik a fiatalok számára, hogy – például az Európai Üzemi Tanács révén – hozzáférjenek a hatékonyabb munkavégzéshez szükséges információkhoz;

S.

mivel pontosítani kell, hogy az európai alapítvány székhelyének és központi ügyintézésének ugyanabban a tagállamban kell lennie a székhely és a központi ügyintézés vagy a tevékenység fő helye elkülönülésének megakadályozása, illetve a felügyelet megkönnyítése érdekében, tekintettel arra, hogy az európai alapítvány a székhelye szerinti tagállam felügyelő hatóságának felügyelete alá tartozik;

T.

mivel az európai alapítványnak nem lehet célja az európai politikai pártok finanszírozása;

U.

mivel az adózás tekintetében az Európai Bíróság által kidolgozott megkülönböztetésmentesség elvének alkalmazásából kell kiindulni; mivel ágazat elismerte, hogy az egyenlő adóügyi megítélés javasolt automatikus alkalmazása növelné az európai alapítvány statútumának vonzerejét azáltal, hogy jelentősen csökkentené a költségvetési és adminisztrációs terheket, így többet jelentene egy puszta polgári jogi eszköznél; mivel azonban a megközelítés nagyon vitatott a Tanácsban, és a tagállamok nem szívesen engednek beleszólást az adózással kapcsolatos hazai jogszabályaikba; mivel ezért nem szabad alternatív eseteket figyelmen kívül hagyni;

V.

mivel fontos, hogy az e fontos jogszabállyal kapcsolatos tárgyalások haladéktalanul előrehaladjanak annak érdekében, hogy az alapítványi szektor rendelkezésére állhasson ez a nyilvánvalóan sürgősen szükséges új eszköz;

1.

ösztönzi a tagállamokat, hogy használják ki ezt az alkalmat arra, hogy a statútum gyors, átfogó bevezetésén tevékenykedjenek az átláthatóság minden garanciájával az alapítványok határokon átnyúló tevékenységének útjában álló akadályok leépítése és új alapítványok létrehozásának támogatása érdekében az Unió területén élő emberek igényeinek kielégítésére, vagy közhasznú, illetve közérdekű küldetések ellátására; hangsúlyozza, hogy egy ilyen statútum létrehozása hozzájárulna a valódi európai polgárság kialakításához, és megnyithatná az utat az európai egyesület statútumának létrehozásához;

2.

hangsúlyozza, hogy az európai alapítványnak hozzá kell járulnia a valódi európai kultúra és öntudat kialakításához;

3.

emlékeztet arra, hogy az európai alapítvány révén új jogi forma jönne létre, mindazonáltal annak megvalósítását a tagállamokban meglévő struktúrákon keresztül tervezik;

4.

üdvözli, hogy a statútum minimumszabályokat állapít meg az átláthatósággal, a beszámolási kötelezettséggel, a felügyelettel és a pénzek felhasználásával kapcsolatban, és ezek a szabályok mind a polgárok, mind az adományozók számára minőségi védjegyként szolgálhatnak, ezáltal biztosítják az európai alapítványba vetett bizalmat és ösztönzik uniós tevékenységük kialakítását minden polgár javára;

5.

kiemeli az alapítványokban a munkahelyteremtéssel kapcsolatban rejlő lehetőségeket a fiatalok számára, akik körében a munkanélküliség riasztó méreteket ölt;

6.

kéri, hogy a rendelet mondja ki, hogy az alapítvány felett pénzügyi felügyeletet gyakorló tagállam felel annak biztosításáért, hogy az alapítvány tényleges irányítása a statútumával összhangban történik-e;

7.

megállapítja, hogy a létező európai alapítványok egyesülésének lehetősége még nem került szabályozásra;

8.

megjegyzi, hogy az európai alapítvány iránti bizalom megerősítéséhez egy alapítvány tartósságát, komolyságát és életképességét, valamint a felügyelet hatékonyságát kell középpontba állítani, és ennek szem előtt tartásával felkéri a Tanácsot, hogy vegye figyelembe a következő ajánlásokat és módosításokat:

Módosítás 1

Rendeletre irányuló javaslat

15 a preambulumbekezdés (új)

Módosítás 2

Rendeletre irányuló javaslat

18 preambulumbekezdés

Módosítás 3

Rendeletre irányuló javaslat

2 cikk – 1 pont

Módosítás 4

Rendeletre irányuló javaslat

2 cikk – 2 pont

Módosítás 5

Rendeletre irányuló javaslat

2 cikk – 5 pont

Módosítás 6

Rendeletre irányuló javaslat

4 cikk – 2 bekezdés – b a pont (új)

Módosítás 9

Rendeletre irányuló javaslat

5 cikk – 2 bekezdés – 2 albekezdés – bevezető szöveg

Módosítás 7

Rendeletre irányuló javaslat

5 cikk – 2 bekezdés – 2 albekezdés – s a pont (új)

Módosítás 8

Rendeletre irányuló javaslat

5 cikk – 2 bekezdés – 2 albekezdés – s b pont (új)

Módosítás 10

Rendeletre irányuló javaslat

5 cikk – 2 a bekezdés (új)

Módosítás 11

Rendeletre irányuló javaslat

6 cikk

Módosítás 12

Rendeletre irányuló javaslat

7 cikk – 2 bekezdés

Módosítás 13

Rendeletre irányuló javaslat

7 cikk – 2 bekezdés – 1 a albekezdés (új)

Módosítás 14

Rendeletre irányuló javaslat

12 cikk – 2 bekezdés

Módosítás 15

Rendeletre irányuló javaslat

15 cikk – 2 bekezdés – d a pont (új)

Módosítás 16

Rendeletre irányuló javaslat

15 cikk – 3 bekezdés

Módosítás 17

Rendeletre irányuló javaslat

17 cikk – 1 bekezdés

Módosítás 18

Rendeletre irányuló javaslat

18 cikk – 3 bekezdés

Módosítás 19

Rendeletre irányuló javaslat

20 cikk – 1 bekezdés

Módosítás 20

Rendeletre irányuló javaslat

23 cikk – 1 bekezdés – g pont

Módosítás 21

Rendeletre irányuló javaslat

23 cikk – 2 a bekezdés (új)

Módosítás 22

Rendeletre irányuló javaslat

32 cikk – 1 bekezdés

Módosítás 23

Rendeletre irányuló javaslat

32 cikk – 3 bekezdés

Módosítás 24

Rendeletre irányuló javaslat

34 cikk – 2 bekezdés

Módosítás 25

Rendeletre irányuló javaslat

34 cikk – 4 bekezdés

Módosítás 26

Rendeletre irányuló javaslat

34 cikk – 5 bekezdés

Módosítás 27

Rendeletre irányuló javaslat

35 cikk

Módosítás 28

Rendeletre irányuló javaslat

37 cikk – 2 bekezdés – e a pont (új)

Módosítás 29

Rendeletre irányuló javaslat

37 cikk – 5 bekezdés – 2 albekezdés

Módosítás 30

Rendeletre irányuló javaslat

38 cikk – 2 bekezdés – 1 és 2 albekezdés

Módosítás 31

Rendeletre irányuló javaslat

38 cikk – 2 bekezdés – 3 albekezdés

Módosítás 32

Rendeletre irányuló javaslat

38 cikk – 3 bekezdés

Módosítás 33

Rendeletre irányuló javaslat

44 cikk – 2 bekezdés

Módosítás 34

Rendeletre irányuló javaslat

45 cikk

9.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

26.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 75/24

—

tekintettel a „Kék növekedés – A fenntartható tengergazdálkodási és tengergazdasági növekedés lehetőségei” című, 2012. szeptember 13-i bizottsági közleményre (COM(2012)0494),

—

tekintettel az uniós integrált tengerpolitika terén elért eredményekről szóló 2012. szeptember 11-i bizottsági jelentésre (COM(2012)0491) és az azt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2012)0255),

—

tekintettel a növekedést és foglalkoztatást célzó tengerészeti és tengerhasznosítási menetrendről szóló 2012. október 8-i limassoli nyilatkozatra,

—

tekintettel az ENSZ Tengerjogi Egyezményére, amely 1994. november 16-án lépett hatályba,

—

tekintettel a tengeri területrendezés és az integrált partiövezet-gazdálkodás keretének létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2013)0133),

—

tekintettel a tengeri hulladékkal kapcsolatos európai uniós szakpolitikák, jogszabályok és kezdeményezések áttekintéséről szóló 2012. október 31-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2012)0365),

—

tekintettel „A tengerekkel kapcsolatos tudás 2020: a tengerfenék feltérképezésétől az óceán-előrejelzésig” című, 2012. augusztus 29-i bizottsági zöld könyvre (COM(2012)0473),

—

tekintettel az „Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához – Úton egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé” című, 2011. március 28-i bizottsági fehér könyvre (COM(2011)0144),

—

tekintettel az „Európa, a világ első számú turisztikai célpontja – az európai turizmus új politikai kerete” című, 2010. június 30-i bizottsági közleményre (COM(2010)0352),

—

tekintettel a „Közlemény és cselekvési terv a korlátok nélküli európai tengeri szállítási térség létrehozása céljából” című, 2009. január 21-i bizottsági közleményre (COM(2009)0010),

—

tekintettel „Az Európai Unió integrált tengerpolitikája” című, 2007. október 10-i bizottsági közleményre (COM(2007)0575),

—

tekintettel „Az Európai Unió jövőbeni tengerpolitikája felé: európai elképzelések az óceánok és a tengerek jövőjéről” című, 2006. június 7-i bizottsági zöld könyvre (COM(2006)0275),

—

tekintettel az Európáról, a világ első számú idegenforgalmi célpontjáról – az európai turizmus új politikai keretéről szóló 2011. szeptember 27-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel az integrált tengerpolitikáról (IMP) – az elért eredmények értékeléséről és az új kihívásokról szóló 2010. október 21-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel az Európai Unió 2018-ig terjedő időszakra szóló tengeri szállítási politikájára vonatkozó javaslatokról és stratégiai célkitűzésekről szóló 2010. május 5-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel a turizmus part menti régiókra gyakorolt hatásának regionális fejlesztési szempontjairól szóló 2008. december 16-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel az Európai Unió integrált tengerpolitikájáról szóló 2008. május 20-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel „Az Európai Unió jövőbeni tengerpolitikája felé: európai elképzelések az óceánok és a tengerek jövőjéről” című 2007. július 12-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a „Kék növekedés – A fenntartható tengergazdálkodási és tengergazdasági növekedés lehetőségei” című, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett bizottsági közleményről szóló 2013. március 20-i véleményére,

—

tekintettel a Régiók Bizottságnak a „Kék növekedés – A fenntartható tengergazdálkodási és tengergazdasági növekedés lehetőségei” című közleményről szóló 2013. január 31-i véleményére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére és a Regionális Fejlesztési Bizottság és a Halászati Bizottság véleményére (A7-0209/2013),

A.

mivel a Föld területének több mint 70 %-át óceánok és tengerek borítják, amelyek alapvető fontosságú szerepet játszhatnak az Unió előtt álló hosszú távú kihívások, például az éghajlatváltozás és a globális versenyképesség kezelésében;

B.

mivel az Unióban hat jelentősebb partvidéki övezet található (az Atlanti-óceán, az Északi-tenger, a Balti-tenger, a Fekete-tenger, a Földközi-tenger és a legkülső régiók), amelyek területi erőforrásaikat és a területükön folytatott tevékenységek típusait tekintve különböznek egymástól;

C.

mivel Európa lakosságának mintegy fele a 89 000 kilométer hosszú európai partvonal mentén él, és ezért a helyi és regionális hatóságoknak a közpolitikák végrehajtása során figyelembe kell venniük e demográfiai nyomást;

D.

mivel a technológiai fejlődés, valamint a fenntartható növekedés új forrásainak kutatása nyomán 2020-ig várhatóan akár 590 milliárd eurósra is növekedhet a tengergazdaság, összesen 7 millió munkahelyet biztosítva;

E.

mivel az emberi tevékenység várható növekedése sérülékeny tengeri környezetben fog végbemenni, ahol a tengeri élőhelyeknek csak 10 %-a, a tengeri fajoknak pedig mindössze 2 %-a egészséges, ami jól mutatja, hogy a tengergazdasági tevékenységek nem áshatják alá a tengeri fenntarthatóságot;

F.

mivel a természeti és a humántőkébe való befektetések elengedhetetlenek ahhoz, hogy szembenézzünk a jelenlegi kihívásokkal, köztük is elsősorban azzal, hogy biztosítani kell az emberi tevékenységek gazdasági és társadalmi fenntarthatóságát, gondoskodni kell a környezetvédelmi szempontból megfelelő körülményekről, valamint alkalmazkodni kell az éghajlatváltozáshoz a tengerparti erózió és a tengerek elsavasodása elleni küzdelem, illetve a biológiai sokféleség megőrzése céljából, figyelembe véve, hogy a fenntartható és versenyképes kék gazdaság kialakításához nélkülözhetetlenek az egészséges és termékeny ökoszisztémák;

G.

mivel a kék növekedés kiemelt területei által a környezetre gyakorolt hatások mértéke és hatóköre – a tengeri ökoszisztémák rendkívüli összetettségével kapcsolatos korlátozott ismereteinkre tekintettel – nagymértékben bizonytalan, és e hatások potenciálisan károsak is lehetnek, és ezért a vonatkozó döntéshozatalt az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 191. cikkének (2) bekezdésében foglalt elővigyázatosság elvének kell vezérelnie;

H.

mivel a tengerparti és tengeri politikát – többek között az Európa 2020 stratégiában meghatározott célkitűzések elérése érdekében is – be kell illeszteni a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó általános programozási keretbe;

I.

mivel a partvidéki területek és szigetek intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésére irányuló célkitűzést az e területekre jellemző rendszerszintű és strukturális hátrányok alapos elemzésével kell alátámasztani;

J.

mivel az Unió szigeteinek az EU más partvidéki területeinél jelentősen magasabb tengeri közlekedési költségeket kell viselniük;

K.

mivel a turizmus szezonális jellege rendkívül hátrányosan érinti a partvidéki területek és szigetek fejlődését, és mivel ad hoc stratégiát kell kidolgozni a jelenség elleni fellépés érdekében;

L.

mivel a makroregionális stratégiákat össze kell hangolni az Európai Unió területén található tengeri medencékre vonatkozó cselekvési tervekkel;

M.

mivel e jelentés képezi a Parlamentnek a kék növekedés előmozdítását célzó ütemtervét;

1.

üdvözli a Bizottság kék növekedésről szóló közleményét, amely az Európa 2020 stratégia tengeri dimenzióját alkotja, és egyértelműen jelzi a tengeri gazdaságban rejlő lehetőségeket az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés és a foglalkoztatási lehetőségek megteremtése tekintetében;

2.

üdvözli az uniós integrált tengerpolitika terén elért eredményekről szóló bizottsági jelentést; ismételten kifejezi az integrált tengerpolitika iránti támogatását, valamint hangsúlyozza, hogy e politika végrehajtása továbbra is a kék növekedés előmozdításának elsődleges eszköze;

3.

elismeri, hogy a tengerek és óceánok egyre fontosabb szerepet fognak játszani a jövőben a globális gazdasági növekedésben; úgy véli, hogy a „kék növekedés” stratégiája az integrált tengerpolitika részeként elő fogja segíteni a szinergiák és az összehangolt politikák kialakulását, így európai hozzáadott értéket teremt, és új munkahelyek létrejöttéhez járul hozzá a tengeri ágazatban;

4.

úgy véli, hogy az uniós tengeri gazdasági ágazatok globális piacon belüli versenyképességének fellendítéséhez a helyi, regionális, nemzeti és európai hatóságoknak – például tengeri területrendezési rendszerek létrehozása, az infrastruktúra fejlesztése, a szakmai készségek hozzáférhetővé tétele és finanszírozás biztosítása révén – meg kell teremteniük a fenntartható növekedéshez szükséges feltételeket; hangsúlyozza, hogy egy külön uniós platform létrehozásával biztosítani kell az információknak és a bevált gyakorlatoknak a különböző szintű állami hatóságok közötti megosztását;

5.

megjegyzi, hogy a megfelelő finanszírozás megszerzése kihívást fog jelenteni a kék növekedés ágazataiban működő kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára, és ezért üdvözli az olyan kezdeményezéseket, mint a kockázatitőke-alapokkal kapcsolatos új uniós szabályozás, amely megkönnyíti a kkv-k finanszírozáshoz való hozzáférését;

6.

úgy véli, hogy az állami beruházások tagállamokban tapasztalható visszafogása idején elengedhetetlen, hogy a fejlesztési politikák és mindenekelőtt a nagy költségekkel járó, például közlekedési, energiaipari és távközlési infrastruktúra-fejlesztési projektek megfelelő finanszírozásban részesüljenek a 2014 és 2020 közötti programozási időszakban és azon túl; felhívja a tagállamokat, hogy a rendelkezésükre álló forrásokból fordítsanak pénzügyi eszközöket és európai finanszírozást a kék gazdaságot célzó projektekre;

7.

hangsúlyozza, hogy – különösen a következő, 2014 és 2020 közötti többéves pénzügyi keretben – kellő figyelmet kell fordítani a nagy költségekkel járó projektek vállalása tekintetében fokozott nehézségekkel szembesülő, mentőcsomagban részesített országok egyedi szükségleteire, valamint a legkülső és szigeti régiókéira, amelyek távoli fekvésük és természeti adottságaik miatt strukturális korlátokkal néznek szembe;

8.

tudomásul veszi a különböző területeket – különösen a szigeteket, azok közül is elsősorban a földközi-tengeri térségben fekvő és különösen a szárazföldtől jelentős távolságra található szigeteket – sújtó gazdasági válsághelyzetet és társadalmi nehézségeket; rámutat, hogy a szigetek az egységes piachoz viszonyított periferikus helyzetükből adódóan gazdasági és ipari stagnálással, valamint elnéptelenedéssel küzdenek, és e problémák megoldása érdekében az uniós intézményeknek konkrét intézkedéseket kell hozniuk; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra vámszabad területek létesítését, amelyek – az adóterhek mérséklése és a közvetlen külföldi befektetések vonzása révén – alkalmasak a szigeti régiókat sújtó recessziós spirál mérséklésére és e területek növekedésének és fejlődésének az elősegítésére;

9.

hangsúlyozza, hogy a tengermedence-stratégiák fontos szerepet játszanak a regionális fejlődés megerősítése, a gazdasági, területi és társadalmi kohézió fokozása, az európai gazdaság újjáélesztése, az inkluzív kék növekedés ösztönzése, a munkahelyteremtés, valamint a tengeri és part menti területek biológiai sokféleségének védelme szempontjából; kéri e stratégiák jelenlegi és jövőbeli makroregionális stratégiákkal összekapcsolva történő hatékony kibontakoztatását az összes európai tengermedence vonatkozásában, valamint megfelelő uniós és egyéb pénzügyi és igazgatási források rendelkezésre bocsátását a végrehajtásuk érdekében; úgy véli, hogy erősíteni kell a régiók tengermedence-stratégiák kidolgozásában betöltött szerepét; e tekintetben elismeri, hogy a területi és a határokon átnyúló együttműködés hozzájárul a tengerparti és tengeri régiókat sújtó problémák kezeléséhez;

10.

üdvözli az EU balti-tengeri és atlanti régiókra vonatkozó stratégiája végrehajtásában elért eredményeket, és megismétli a Bizottsághoz intézett, a Fekete-tenger térségére vonatkozó uniós stratégia kidolgozására vonatkozó felhívását;

11.

felszólítja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy nyújtsanak határozottabb támogatást a regionális és határokon átnyúló tengeri klaszterek létrehozásához; kitart amellett, hogy e klaszterek kiválósági központként stratégiai fontosságúak a kék növekedéshez kapcsolódó gazdasági tevékenységek szempontjából; véleménye szerint e klaszterek fejlesztése serkenti az ismeretek és a bevált gyakorlatok megosztását és a kék gazdaság ágazatai közötti szinergiák megteremtését, valamint vonzerőt jelent a befektetések szempontjából;

12.

rámutat a gazdasági növekedés és az éghajlatváltozás közötti szerves kapcsolatokra, és hangsúlyozza, hogy valamennyi tengeri tevékenységnek összhangban kell állnia az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó uniós stratégiával, hozzájárulva ezzel az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképesebb Európa megteremtéséhez;

13.

különösen hangsúlyozza, hogy a kék növekedéshez kapcsolódó fokozott gazdasági tevékenység nem válhat a – rendkívül érzékeny és az éghajlatváltozás következményeit az elsők között elszenvedő – tengeri és part menti ökoszisztémák kárára; rámutat, hogy a kék növekedésnek összeegyeztethetőnek kell lennie a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv környezetvédelmi célkitűzéseivel és ökoszisztéma-alapú megközelítésével, valamint a stratégiai környezeti vizsgálatról szóló irányelvvel, továbbá emlékeztet arra, hogy bizonytalanság esetén alkalmazni kell az elővigyázatosság elvét; hangsúlyozza, hogy a kék növekedéshez kapcsolódó összes gazdasági tevékenységnek biztosítania kell a tengeri környezet biztonságát és védelmét;

14.

aggodalommal tekint a tengeri hulladék minden európai tengermedencében tapasztalható környezeti hatására, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy összpontosítsanak a vonatkozó uniós irányelvek – köztük a hulladékgazdálkodásról, a hajókon keletkező hulladék fogadására alkalmas kikötői létesítményekről, a vízminőségről és a tengervédelmi stratégiáról szóló irányelv – teljes körű végrehajtására és érvényesítésére;

15.

hangsúlyozza, hogy minden tengeri tevékenységet, beleértve azokat is, amelyek az integrált tengerpolitika keretén belül történnek, az ENSZ Tengerjogi Egyezményével összhangban kell megvalósítani; hangsúlyozza az Unión belüli közös megközelítés szükségszerűségét a természeti kincsek kutatása, kiaknázása, megőrzése és kezelése tekintetében, hogy ezzel biztosítani lehessen a kizárólagos gazdasági övezetek hatékony és biztonságos körülhatárolását az EU tagállamai és harmadik országok között, a nemzetközi jognak megfelelően;

16.

e tekintetben hangsúlyozza, hogy a tengeri övezetekben a befektetés szempontjából érdekelt szereplők számára jogbiztonságot kell teremteni, és támogatja azokat a friss ösztönzőket, amelyek rendeltetése, hogy serkentsék a tagállamok kizárólagos gazdasági övezeteinek hasznosítását;

17.

üdvözli a Bizottság jogalkotási javaslatát a tengeri területfejlesztésre és a tengerparti övezetek integrált kezelésére vonatkozóan, mivel ezekre az intézkedésekre szükség van a növekvő számú tengeri és tengerparti tevékenység kezeléséhez és a tengeri környezet védelméhez, a tevékenységek egymással való harmonikus megférésének biztosításához és a tengerparti és tengeri területek hasznosításával kapcsolatos konfliktusok elkerüléséhez; véleménye szerint ennek keretében a tengerparton és a tengeren folytatott emberi tevékenységek irányítása tekintetében az ökoszisztéma-alapú megközelítést kell előnyben részesíteni;

18.

nyugtázza, hogy a tengeri területfejlesztés várhatóan csökkenti a vállalkozások költségeit és javítja a befektetési környezetet, a tengerparti övezetek integrált kezelése pedig elősegíti a tengerparti övezeten belüli tevékenységek koordinálását, és általános javulást hoz az övezet irányítása terén;

19.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a bevált gyakorlatok terjesztéséről és az e területen végrehajtott előkészítő intézkedések tanulságainak levonásáról, mivel jelentős különbségek állnak fenn a tagállamok között a tengeri és tengerparti területek kezelésére irányuló rendszerek kialakítása terén; véleménye szerint ugyanakkor testre szabott megközelítésre van szükség, hogy a tagállamoknak a tengeri és tengerparti területrendezésre vonatkozó uniós iránymutatások végrehajtásakor lehetőségük legyen a helyi sajátosságok és szükségletek figyelembevételére, együttműködésben a helyi hatóságokkal;

20.

véleménye szerint a területrendezés során meg kell erősíteni a szárazföld és a tenger közötti csatlakozási pontokat, ezzel biztosítva az emberi tevékenységek és az ellátási lánc folytonosságát, valamint a tengerparti területek és a hátországaik közötti összekapcsolódást; véleménye szerint ez elősegíti annak megelőzését, hogy a tengerpartokra mint határra tekintsenek;

21.

hangsúlyozza, hogy a tengeri tevékenységekkel és környezetükkel kapcsolatos tudományos ismeretek hiányosságai akadályt jelentenek a területfejlesztés tekintetében, és rámutat „A tengerekkel kapcsolatos tudás 2020” kezdeményezés és annak konkrét célkitűzései – például az európai tengerfenekek 2020-ig történő feltérképezése – jelentőségére; úgy véli, hogy a tengerfenék feltérképezésének egységes formában kell megvalósulnia, hogy a különböző érdekelt európai szervezetek – így például a kutatóközpontok, az egyetemek vagy a közintézmények – hozzáférhessenek az információkhoz;

22.

sürgeti a Bizottságot, hogy segítse a tagállamokat a hajótörést szenvedett hajók és a tenger alatti régészeti lelőhelyek felkutatására és feltérképezésére irányuló tervek elindításában, mivel ezek is részét képezik az Unió történelmi és kulturális örökségének; hangsúlyozza, hogy elő kell segíteni e lelőhelyek megismerését és tanulmányozását, valamint hozzá kell járulni e területek kifosztásának megelőzéséhez, ezáltal lehetővé téve megfelelő megőrzésüket;

23.

úgy véli, hogy a kék gazdaságon belüli foglalkoztatottság 2020-ig összességében meghaladhatja a becslések szerinti 7 millió munkahelyet, ha azt olyan képzési politikák segítik, amelyek célja, hogy megfelelő készségekkel és tapasztalattal rendelkező mobil munkaerő álljon rendelkezésre;

24.

megismétli az egészségügyi, biztonsági és munkakörülmények jelentős javítására irányuló felhívását a tengerészeti szakmák terén; buzdítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák az e területen tett erőfeszítéseiket a szakmai pályafutás biztonságának, valamint a kék gazdasághoz és a kapcsolódó ágazatokhoz kötődő szakmák vonzerejének javítása érdekében;

25.

hangsúlyozza, hogy megfelelő eszközök révén javítani kell a tengerészek munkakörülményeit, az uniós jog részévé kell tenni az ILO tengerészeti munkaügyi egyezményét, továbbá javaslatokat kell tenni a tengerészek képesítésére és képzésére irányuló programra, különös tekintettel a – többek között harmadik országból érkező – fiatalok felvételére;

26.

felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon figyelmesen és támogassa az annak értékelésére irányuló regionális szintű erőfeszítéseket, hogy mely készségekre és szakmákra lesz kereslet a kék gazdasági ágazatokban, valamint biztosítsa, hogy az uniós „készségkörképhez” hasonló kezdeményezések tükrözzék a kék gazdaság igényeit;

27.

fontosnak tartja, hogy a Bizottság – a tagállamokkal együttműködésben – dolgozzon ki olyan cselekvési tervet, amely támogatja és így a polgárok számára vonzóbbá teszi a kék gazdasághoz közvetlenül vagy közvetetten kapcsolódó foglalkozásokat;

28.

felhívja a Bizottságot, hogy az Erasmus mintájára mozdítson elő kezdeményezéseket – például egy egyetemi hallgatók, tanárok és fiatal szakemberek cseréjére irányuló többéves fellépést – a munkavállalók gazdasági ágazatok és tagállamok közötti mobilitásának ösztönzésére; támogatja a vállalkozások és a képzést nyújtók közötti együttműködést annak érdekében, hogy felkészítsék a végzett hallgatókat az új területeken történő elhelyezkedésre;

29.

felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt a tengeri gazdasági ágazat és a képzést nyújtók képviselőivel a „foglalkoztatással és készségekkel foglalkozó európai ágazati tanácsok” létrehozása és finanszírozása érdekében a munkahelyek, a szükséges készségek terén bekövetkező változások és a kapcsolódó képzési szükségletek rögzítése céljából;

30.

felhívja a Bizottságot, hogy – az Erasmus mintájára – dolgozzon ki olyan kezdeményezést, melynek célja a kutatók mobilitásának elősegítése, elsősorban a part menti területeken, különös tekintettel az idegenforgalmi, energetikai és biotechnológiai ágazatokra, és amelyet – a fokozottan érzékeny ökoszisztémákat felkereső turisták számának fenntartható kiegyensúlyozása és ezzel párhuzamosan a tengerparti területek és szigetek infrastruktúráinak optimálisabb kihasználása – érdekében elsődlegesen az idegenforgalmi főszezonon kívüli időszakokban kell megvalósítani;

31.

rámutat az Unió tengeri területeken meglévő világszínvonalú kutatási képességeire és ennek a megalapozott politikai döntéshozatal és az innovációvezérelt üzleti tevékenységek szempontjából fennálló jelentőségére, ugyanakkor tudomásul veszi azon nehézségeket, amelyeket a vállalkozások a kutatási eredmények piaci hasznosításakor tapasztalnak;

32.

hangsúlyozza, hogy egyszerűbb eljárásai és az innováció fokozott támogatása révén a Horizont 2020 program jelentős mértékben támogathatja a tengeri és a tengerhasznosítási célú kutatást annak érdekében, hogy „A jövő óceánjai” elnevezésű projektek tapasztalataira építve fokozza a kutatási eredmények piaci alkalmazását;

33.

felszólítja a Bizottságot, hogy 2014-re tegye naprakésszé a tengerkutatás és a tengerhasznosítási célú kutatás európai stratégiáját, és javasoljon konkrét intézkedéseket az uniós kutatók közötti szinergiák és ismeretterjesztés javítására;

34.

megjegyzi, hogy kizárólag az egészséges tengeri ökoszisztémák képezhetik egy szilárd és fenntartható kék gazdaság alapját; felszólítja a Bizottságot, hogy valamennyi ágazatban folytassa a tengeri környezet ember általi használata és a tengeri tevékenységek összesített hatásaira irányuló kutatást;

35.

felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a megfelelő hosszú távú környezeti nyomon követést, és folytasson a korai előrejelző rendszerekre irányuló kutatást;

36.

hangsúlyozza az európai tengeri megfigyelési és adathálózathoz (EMODNET) hasonló projektek fontosságát a kutatási adatok cseréjének és elérhetőségének elősegítése szempontjából;

37.

aggodalommal veszi tudomásul, hogy az Unión belüli hajózást továbbra is akadályozza az adminisztratív és vámügyi bürokrácia, amely veszélyezteti az európai tengeri közlekedési térséggel kapcsolatos elképzeléseket és gátolja az ipar – különösen a tengeri kabotázs és a tengeri gyorsforgalmi utak – fejlődését; véleménye szerint létre kell hozni az Unión belüli hajózás egységes szabályozását, amely elengedhetetlen az áruk és a személyek uniós vizeken való szabad mozgásának biztosításához;

38.

elégedetten nyugtázza a „Kék övezet” kísérleti projekt sikerét, és felhívja a Bizottságot, hogy 2013 végéig tegye meg a szükséges jogalkotási javaslatokat a „kék övezet” létrehozása érdekében, ideértve az uniós Vámkódex szükségszerű felülvizsgálatát;

39.

rámutat, hogy a tengeri közlekedés előmozdítása nemcsak a gazdasági növekedéshez és a foglalkoztatáshoz járul hozzá, hanem az „Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához” című fehér könyvben kitűzött cél eléréséhez is, amely szerint 2050-ig a közúti árufuvarozás 50 %-át a vasúti és a vízi szállításnak kell átvállalnia;

40.

hangsúlyozza, hogy bővíteni kell a tengeri gyorsforgalmi utak mint fő európai közlekedési útvonalak szerepét, és rámutat, hogy az európai tengeri szállítás hosszú távú versenyképességének biztosítása érdekében elengedhetetlen, hogy a személy- és teherszállítás számára integrált intermodális láncok jöjjenek létre; felszólítja a Bizottságot, hogy adjon ki közleményt a tengeri gyorsforgalmi utakkal kapcsolatos előrelépésekről, fejlődésről és várható kilátásokról; úgy véli, hogy a nagyobb szigeteket – elérhetőségük javítása és gazdasági versenyképességük növelése érdekében – teljes körűen integrálni kell a tengeri gyorsforgalmi utakba;

41.

hangsúlyozza, hogy a tengerbiztonság alapvető fontosságú a tengeri szállítás fenntartható támogatása, a fenntartható gazdasági növekedés, a tengeri foglalkoztatás és az ágazaton belüli fenntartható környezetvédelmi normák szempontjából; hangsúlyozza, hogy a megelőzés elvének alkalmazásával előre kell jelezni az új kockázatokat és meg kell előzni a tengeri közlekedési katasztrófák valamennyi típusát; megjegyzi, hogy az Európai Unión belül, valamint nemzetközi szinten, különösen a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet keretében is lépéseket kell tenni e területen;

42.

hangsúlyozza, hogy a harmadik tengerbiztonsági csomag végrehajtása javítja az európai államok lobogója alatt közlekedő hajók minőségét és a hajóosztályozó társaságok tevékenységét, valamint hatékonyabbá teszi a kikötői ellenőrzést, a hajóforgalom megfigyelését, a balesetek kivizsgálását és az áldozatok védelmét; kéri a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel a jogalkotási csomag hatékony végrehajtását;

43.

hangsúlyozza, hogy a tengeri közlekedési politikának minden vonatkozó gazdasági, környezetvédelmi és közegészségügyi aggályt tekintetbe kell vennie; felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon figyelmesen, hogy milyen hatásokkal jár az uniós hajózási ágazat környezetvédelmi és közegészségügyi követelményeknek való megfelelése, és szükség esetén tegyen javaslatot konkrét intézkedésekre az ágazat versenyképességét érintő negatív hatások ellensúlyozása érdekében; megjegyzi, hogy a hajók selejtezésével, valamint a tengeri üzemanyagok kéntartalmával kapcsolatos jogalkotási követelményeknek biztosítaniuk kell a környezet magas szintű védelmét, ugyanakkor – az Unió éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzéseivel összhangban – hatékonyan védeniük kell a közúti szállításról a tengeri szállításra történő átállás célját;

44.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy jelentősen fokozzák arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy – figyelemmel a hajókból származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás fokozódó hatására – nemzetközi megállapodást kössenek a tengeri közlekedésből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentéséről;

45.

kiemeli, hogy a környezetbarát üzemanyagok, például a cseppfolyósított földgáz (LNG) fontos szerepet játszhat azon célkitűzés teljesítésében, hogy a tengeri bunkerolajból származó uniós szén-dioxid-kibocsátás 2050-re legalább 40 %-kal csökkenjen;

46.

hangsúlyozza, hogy támogatni kell a hatékony és fenntartható kikötői infrastruktúra-szolgáltatások fejlesztését, amelyek meg tudnak felelni a várhatóan megnövekedő tengeri forgalom, a környezeti és zajártalmak csökkentése, a közlekedés szárazföldről a tengerre való átterelése, valamint a személy- és áruszállítás folyamatosságának és intermodalitásának biztosítása jelentette kihívásoknak; szorgalmazza, hogy az európai kikötőkben egymással párhuzamosan fejlesszék a hajójavítási és -bontási tevékenységeket;

47.

felhívja a figyelmet a logisztikai platformok létrehozásának lehetőségére az Európa és más globális gazdaságok közötti áruszállítás megkönnyítése érdekében; hangsúlyozza, hogy a tengeri szállításnak, illetve a legkülső régiók és más kontinentális területek közötti kapcsolatoknak stratégiai jelentőségük van;

48.

hangsúlyozza, hogy az uniós hajógyártási ágazat fokozhatja a növekedéshez és a foglalkoztatáshoz való hozzájárulását azzal, ha kihasználja a (fokozottan energiahatékony és alacsonyabb SOx- és NOx-kibocsátású) „tiszta hajók”, valamint a tengeri szélerőművek építésére, telepítésére és működtetésére alkalmas hajók és szerkezetek iránti keresletből fakadó lehetőségeket; kéri az Unió hajógyártási ágazatát, hogy használja ki ezt a lehetőséget, különös tekintettel az Unió partjai mentén zajló rövid távú tengeri szállítás várható növekedésére;

49.

sürgeti a Tanácsot, hogy állapodjon meg a Parlamenttel egy olyan rendelet elfogadásáról, amely előírja a hajók környezetbarát, a dolgozók munkakörülményeit tiszteletben tartó bontását, és ily módon lehetővé teszi az uniós hajóépítő ipar számára a versenyképesebb újrahasznosítást;

50.

felhívja a Bizottságot, hogy segítse elő a „LeaderSHIP 2020” stratégia végrehajtását az európai hajógyártási ágazat előtt álló kihívások – például a finanszírozáshoz való hozzáférés, a készségek és a nemzetközi versenyképesség – kezelésére irányuló, azonosított fellépések támogatásával;

51.

felhívja a tagállamokat, hogy a helyi és a regionális hatóságok, valamint a civil társadalmi szervezetek közvetlen bevonásával támogassák a fenntartható idegenforgalmi infrastruktúra fejlesztésére és korszerűsítésére irányuló kezdeményezéseket, különös tekintettel a fogyatékossággal élő és mozgáskorlátozott személyekre, és a környezetvédelmi jogszabályok tiszteletben tartása mellett tegyenek meg mindent az ágazaton belüli bürokrácia megszüntetése és az átláthatóság hiányának orvoslása érdekében;

52.

kéri a fenntartható turizmusnak mint a part menti területeken belüli növekedés és munkahelyteremtés motorjának előmozdítását és támogatását; véleménye szerint az egészséges környezet a turizmus bármely formájának alapfeltétele a part menti régiókban, ezért minden erőfeszítést meg kell tenni annak megóvása érdekében; hangsúlyozza, hogy fenntartható infrastruktúrát kell biztosítani a turizmus új formáinak kialakításához, különösen a magas növekedési potenciállal rendelkező turisztikai ágazatokban, többek között az ökológiai és agrárturizmusban, a halászati és horgászturizmusban, valamint a vízi sportokkal kapcsolatos fenntartható turizmusban; üdvözli a határokon átnyúló, tengerimedence-alapú turisztikai stratégiák előmozdítására irányuló kezdeményezéseket.

53.

hangsúlyozza, hogy az európai partok eróziója, Európa környezeti örökségének és állatvilágának megőrzése és a vízminőség javítása továbbra is kezelést igénylő fontos kérdések; hangsúlyozza ezért, hogy e területeken megfelelő befektetéseket kell eszközölni a fenntartható és jó minőségű strand- és búvárturizmus kialakítása érdekében;

54.

hangsúlyozza, hogy a tengerparti, tengeri és tengerészeti örökség kiaknázására és hasznosítására irányuló intézkedéseket a megőrzésre és helyreállításra irányuló fellépésekkel párhuzamosan kell előirányozni;

55.

rámutat a magas szintű szakképző intézmények létrehozásának, illetve fejlesztésének jelentőségére (az idegenforgalmi vállalkozások igazgatásával és gazdálkodásával kapcsolatos képzések, idegenforgalmi szakmák oktatása, tengerészeti iskolák, szakácsiskolák stb.), valamint annak fontosságára, hogy javuljon azon képzések kínálata, amelyek célja az idegenforgalmi szolgáltatások és termékek minőségének javítása, az új technológiák alkalmazása és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás;

56.

hangsúlyozza, hogy egyszerűsíteni kell a vízumeljárásokat, csökkenteni kell a vonatkozó költségeket, és többszöri belépésre jogosító vízumokat kell kiadni a harmadik országokból, különösen a BRIC-országokból érkező látogatóknak; felhívja a Bizottságot, hogy az érkező turisták számának maximalizálása érdekében vizsgálja meg és haladéktalanul vezesse be a turistavízumok kibocsátásának új, „intelligens” módozatait;

57.

hangsúlyozza, hogy a tengeri hajós körutazások iparága az európai kikötők és a velük szomszédos helyi közösségek számára jelentős gazdasági forrást jelent, ami az alacsonyabb kibocsátású, energiahatékonyabb hajók fejlesztése és használata szempontjából is alapvető fontosságú; ösztönzi olyan, vonzó idegenforgalmi programok kidolgozását, amelyek a kikötői célpontok tengerészeti, kulturális és történelmi jelentőségét hangsúlyozva további élményekkel gazdagítják a látogatókat;

58.

felhívja a Bizottságot, hogy fokozza erőfeszítéseit az európai kikötők versenyképességének a kikötői infrastrukturális kapacitások támogatása és koordinálása, valamint a nyújtott szolgáltatások fejlesztése (például a schengeni követelményekkel való összehangolásuk) révén történő serkentése érdekében, hogy az európai kikötők vonzóbbak legyenek a tengeri körutazást végző hajók számára, és több hasznot hozzanak a helyi és a halászközösségeknek, ily módon lehetővé téve számukra tevékenységük diverzifikálását; felhívja a Bizottságot, hogy vegye tekintetbe a szigeteken és a legkülső régiókban működő kikötők sajátosságait;

59.

felszólít annak kötelezővé tételére, hogy a kikötők modernizációs és bővítési projektjei keretében az utasterminálokat és az új személyszállító hajókat a csökkent mozgásképességű személyeket segítő létesítményekkel szereljék fel;

60.

hangsúlyozza a part menti és a tengeri területeken – elsősorban kompok és utasszállító hajók igénybevételével – történő személyszállítás jelentőségét, és emlékeztet a tengeri és belvízi közlekedést igénybe vevő utasok jogairól szóló 1177/2010/EU rendelet hatálybalépésére, amelynek célja a minőségi tengeri turizmus előmozdítása; ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot, hogy az üzemeltetők körében bevált gyakorlatok alapján indítson kampányt az utasszállító és a tengeri körutazást végző hajók minőségének az utasjogok tekintetében történő javítása érdekében;

61.

hangsúlyozza a jachtturizmus és a vitorlázás tengeri turizmus szempontjából fennálló jelentőségét; felhívja a Bizottságot, hogy a tengeri turizmusról szóló következő közleményével összefüggésben vizsgálja meg az ágazat társadalmi és gazdasági hatásait, az engedélykibocsátás, a hajózási és üzemeltetési feltételek, a biztonsági követelmények, valamint a jachtkarbantartás és -javítás tekintetében irányadó szabályok uniós szintű harmonizálásának és egyszerűsítésének, valamint az ágazaton belüli szakképesítések kölcsönös elismerésének lehetőségét;

62.

megismétli a strandturizmus mint egyes európai part menti régiókra jellemző lehetőség fontosságát; felszólítja a Bizottságot, hogy végezzen hatásvizsgálatot annak ellenőrzése céljából, hogy nem jár-e a 2006/123/EK irányelv negatív következményekkel az ágazaton belüli kkv-kra nézve, és amennyiben szükségesnek ítéli, javasoljon intézkedéseket e hatások enyhítésére, valamint gondoskodjék arról, hogy az irányelv alkalmazásakor vegyék figyelembe e szakmai tevékenység sajátosságait;

63.

felhívja a Bizottságot, hogy különösen az idegenforgalmi termékek diverzifikációja és az idegenforgalom szezonális jellegének csökkentése érdekében ösztönözze a tagállamokat, régiókat, autonóm közösségeket, valamint a tengerparti területek és szigetek további érdekelt feleit a Parlament által a 2013. évi költségvetés keretében elfogadott „Ősi kereskedelmi útvonalak” kezdeményezés kidolgozására és szisztematikus bevezetésére mind a Földközi-tenger medencéjében, mind pedig más európai medencékben;

64.

felhívja a Bizottságot, hogy a kapcsolódó fellépéseibe és programjaiba – például az „EDEN – Kiemelt európai úti célok” és a „Calypso” programokba – foglalja bele a fenntartható tengeri, szigeti és a tengerparti turizmust, valamint támogassa a tengerparti, tengeri és tengerészeti területekhez kapcsolódó turisztikai formák diverzifikációját ösztönző kezdeményezéseket, valamint az idegenforgalmi állások és tevékenységek idényjellegének enyhítését és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást; e tekintetben úgy véli, hogy az idegenforgalmi kínálat diverzifikációja növelheti a tengeri régiók vonzerejét és lehetővé teheti számukra, hogy túllépjenek a „napsütés, tenger és homok” háromszögén alapuló hagyományos kínálati modellen;

65.

felszólít a tengeri szabadidőközpontok fejlesztésére, mivel ezek csökkenthetik a szezonális ingadozásokat, és multiplikátorhatást válthatnak ki a helyi és a regionális gazdaságok tekintetében, biztosítva a halászközösségek integrálását, valamint megteremtve a gazdasági növekedés és a fenntarthatóság közötti egyensúlyt;

66.

felhívja a Bizottságot, hogy tartsa szem előtt a helyi kultúra és a kézműves gasztronómia hozzájárulását és szerepét az európai tengerparti turizmus fejlesztése tekintetében; az Unió part menti területeinek elsődleges és harmadlagos szektorában működő kis- és középvállalkozások (kkv-k) közötti szinergiák ösztönzése érdekében szükségesnek tartja a meglévő politikák és eszközök alkalmazását és koordinálását, valamint új programok és fellépések kidolgozását;

67.

nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy a „virtuális idegenforgalmi megfigyelőközponton” belül alakítson ki a tengeri és tengerparti turizmussal foglalkozó részleget, ezzel biztosítva a kapcsolatot a kutatóintézetekkel, vállalkozásokkal és állami hatóságokkal a piackutatás előmozdítása, a vállalkozásoknak és az állami hatóságoknak a kereslet és a kínálat alakulásával kapcsolatos távlati információkkal való ellátása, valamint kedvezőbb üzleti feltételek megteremtése érdekében, egyidejűleg információkkal szolgálva a biológiai sokféleség, az éghajlatvédelem és a fenntartható turizmust szolgáló kezdeményezések közötti kapcsolatokról is;

68.

megjegyzi, hogy az éghajlatváltozás a tengeri biológiai sokféleséget világszerte veszélyeztető egyik legfőbb fenyegetés, és hogy a kék növekedési stratégia energiaügyi vonatkozásainak a megújuló energiaforrásokon és az energiahatékonyságon kell alapulniuk;

69.

e tekintetben elismeri, hogy az európai tengerek és óceánok fontos szerepet töltenek be az EU energiabiztonságában, valamint az Unió energiaellátási forrásainak és útvonalainak diverzifikációjában;

70.

felhívja a figyelmet a tengeri szélben, az árapályban, a hullámzásban és az óceánok termikus energiájában, valamint a hagyományos tengeri energiaágazatban rejlő lehetőségekre a fenntartható munkahelyek part menti övezetekben történő létrehozása, a kibocsátáscsökkentés és az EU közép- és hosszú távú energetikai célkitűzéseinek megvalósításához való hozzájárulás szempontjából; hangsúlyozza, hogy e lehetőségek kihasználásához a hálózati csatlakozások átszervezése és az átviteli kapacitás javítása érdekében jelentős beruházásokra lesz szükség;

71.

hangsúlyozza, hogy a kék energia tőkét jelent az európai tengeri gazdaság számára; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a tengeri medencékhez kapcsolódó stratégiák révén segítsék elő a kék energiában rejlő lehetőségek kiaknázását, kiemelt figyelmet fordítva a legkülső régiókban rejlő, elhelyezkedésükből és természeti adottságaikból adódó lehetőségekre;

72.

felhívja a Bizottságot, hogy – a korábban más ágazatok esetében történtekhez hasonlóan – a kék energiára vonatkozó európai ipari stratégia kidolgozásával tevékenyen támogassa az Unió e téren betöltött globális vezető szerepét;

73.

felhívja a Bizottságot, hogy az e területet érintő következő közleményében a tengeri szélenergia és a megújuló tengeri energia egyéb formái közötti szinergiákat kihasználva alkalmazzon integrált megközelítést a tengeri energiaforrások fejlesztésére vonatkozóan; kitart amellett, hogy e megközelítésnek teljes körű és fenntartható energiaszerkezetet kell kínálnia, amely tiszteletben tartja az elővigyázatosság elvét, garantálja a tengerbiztonságot és -védelmet, valamint rendelkezik a tengeri energia szárazföldre szállítására alkalmas infrastruktúrák kiépítéséről és a hagyományos energiahálózattal való összekapcsolásról;

74.

felszólítja a tagállamokat, hogy működjenek együtt annak érdekében, hogy elősegítsék a megújuló energiát termelő északi-tengeri szélerőmű-hálózat fenntartható kiépítését; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy vonatkozó szabályozási keretre;

75.

hangsúlyozza, hogy az akvakultúra-ágazatnak és a halászatnak hozzá kell járulnia az Unión belüli fenntartható élelmiszer-termeléshez, valamint a hosszú távú élelmezésbiztonsághoz és fogyasztóvédelemhez; úgy véli, hogy a bürokrácia csökkentése, valamint az ezen ágazatokon belüli foglalkoztatási lehetőségek előmozdítása révén ösztönözni kell a fejlesztést és innovációt a fenntartható akvakultúra- és halfeldolgozó ipar területén, javítva a part menti és a vidéki térségekben élők életszínvonalát;

76.

hangsúlyozza a fenntartható akvakultúra kialakításának jelentőségét az európai halállományok túlhalászása és az uniós halfogyasztás több mint 60 %-át kitevő, harmadik országokból származó halak behozatalától való függés csökkentésében;

77.

rámutat, hogy az uniós akvakultúra már 80 000 munkahelyet biztosít, és jelentős mértékben javíthatja a part menti közösségek gazdaságát, tekintettel az ENSZ becslésére, amely szerint 2019-re a haltenyésztés meg fogja előzni a hagyományos halászatot;

78.

felhívja a Bizottságot, hogy az Unión belüli akvakultúrára vonatkozó, közelgő stratégiai iránymutatásaiban mozdítsa elő a nyílt tengeri akvakultúrát, amely – a túl intenzív akvakultúra által a tengerparti ökoszisztémákra és egyéb tevékenységekre gyakorolt nyomás csökkentése érdekében – kombinálható a kék energiára irányuló létesítményekkel; hangsúlyozza, hogy e tevékenységek fejlesztésének érdekében a tagállamok integrált területrendezési terveinek keretében csökkenteni kell az adminisztratív terheket, és biztosítani kell az e tevékenység folytatására alkalmas területek kijelölését;

79.

hangsúlyozza a létrehozandó – az integrált tengerpolitikát és a halászat finanszírozását egymással első ízben ötvöző – Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) és az Európai Beruházási Bank (EBB) jelentőségét a halászat, az akvakultúra és a halfeldolgozás fenntartható és környezetbarát fejlesztése, valamint az ezen ágazatokra utalt halászközösségek bevételeinek diverzifikálása szempontjából, különös tekintettel a kisméretű tengerparti halászati vállalkozásokra, a nők és a fiatalok számára nyújtott szakmai képzésre, valamint új vállalkozóknak az ágazatba való vonzására;

80.

elismeri, hogy Európa tengeri határainak védelme kihívás a tagállamok számára; úgy véli, hogy a kék gazdaság sikeréhez jól biztosított uniós tengeri határokra van szükség, biztosítandó a tengeri környezet védelmét, a halászati ellenőrzéseket, az illegális halászat elleni küzdelmet, valamint a jogszabályok végrehajtását; rámutat ezért egy európai parti őrség létrehozásának jelentőségére a tengeri műveletek és felügyelet összehangolása érdekében; továbbá rámutat a halászati ágazattal kapcsolatos regionális együttműködési kezdeményezések fokozásának jelentőségére;

81.

elismeri, hogy kedvezőek a körülmények a tengeri ásványkészletek kitermeléséhez; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a tengerfenéki környezet az anyagok, az energia és a biológiai sokféleség cserélődése révén kölcsönhatásban áll a bolygó többi részével, és ennek esetleges zavara beláthatatlan változásokhoz vezethet a halállományokban, és a biológiai sokféleség csökkenését eredményezheti;

82.

kéri a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet a tengerfenéken, különösen a rendkívül érzékeny tengeri környezetekben történő kitermelés környezeti következményeire, támogassa a vonatkozó kutatási projekteket, alkalmazza az elővigyázatosság elvét, valamint működjön együtt az ágazatban érintett harmadik országok hatóságaival, törekedve a tudományos ismeretek tekintetében fennálló hiányosságok gyorsabb pótlására;

83.

elismeri, hogy az erőforrások hatékonyabb felhasználása – szigorúbb újrafeldolgozási politikákkal párosulva – a tenger alatti erőforrások intenzív kiaknázásához képest sokkal költséghatékonyabb és fenntarthatóbb megközelítést kínál ásványianyag-szükségletünk kielégítésére; sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a nyersanyagok és a ritkaföldfémek újrafeldolgozása területén mutatkozó hiányosságok hozzájárulnak a hulladékmennyiség növekedéséhez, és ezért intézkedéseket kér az újrafeldolgozó ipar fellendítése érdekében, hogy az alternatívát kínáljon a tengeri bányászattal szemben; megjegyzi, hogy ez az alternatív megközelítés hosszú távú foglalkoztatási lehetőségeket hordoz magában;

84.

elismeri, hogy a kék biotechnológia magában hordozza a magas szintű képzettséget igénylő munkahelyek létrehozásának lehetőségét, és sokat nyújthat olyan kritikus területeken, mint az egészségügy, a táplálkozás és az innováció; üdvözli, hogy a Bizottság támogatni kívánja az e tevékenység vállalkozások területén történő előmozdításához szükséges kutatást és innovációt;

85.

hangsúlyozza a tengeri biológiai sokféleségben – különösen a jórészt még fel nem fedezett mélytengerekben – rejlő lehetőségeket a kék biotechnológia ágazata számára, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy e rendkívül érzékeny ökoszisztéma feltárásakor óvatosságot kell tanúsítani;

86.

felszólítja a Bizottságot, hogy jelölje meg egyértelműen a kék biotechnológiához kapcsolódó kérdéseket és kihívásokat (például bio-nanotechnológia, bioanyagok és a géntechnológiával módosított halak, kagylók és mikroorganizmusok bevezetése), valamint alkalmazzon tudományosan alátámasztott, az elővigyázatosság elvén alapuló megközelítést a vonatkozó környezeti és egészségügyi kockázatok azonosítása, értékelése és kezelése érdekében;

87.

felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a magánszektor és a kutatóintézetek közötti, valamint a határokon átnyúló partnerségeket, például a Tengeri Biológiai Erőforrások Európai Központját, mivel a tengeri biotechnológia és a tengerek biológiai sokféleségéhez való hozzáférés tudományos szakértelmet, valamint fejlett és drága felszereléseket kíván meg;

88.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

26.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 75/34

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ), és különösen annak 54. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ), és különösen annak 3. cikke (3) bekezdésére,

—

tekintettel a szociális gazdaságról szóló, 2009. február 19-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a munkavállalói részvétel tekintetében az európai szövetkezet statútumáról szóló, 2012. március 13-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a munkavállalók tájékoztatásáról és a velük folytatott konzultációról, a szerkezetátalakítás előrejelzéséről és kezeléséről szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó 2013. január 15-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel az európai szövetkezet (SCE) statútumáról szóló, 2003. július 22-i 1435/2003/EK tanácsi rendeletre (4),

—

tekintettel a kis- és középvállalkozások átadásáról szóló, 1994. december 7-i 94/1069/EK bizottsági ajánlásra (5),

—

tekintettel a kis- és középvállalkozások átadásáról szóló bizottsági közleményre (6),

—

tekintettel az európai szövetkezetek támogatásáról szóló bizottsági közleményre (COM(2004)0018),

—

tekintettel a „Kezdeményezés a szociális vállalkozásért” című bizottsági közleményre (COM(2011)0682),

—

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság „A szövetkezetek és a szerkezetátalakítás” című véleményére (7),

—

tekintettel a mind a 27 jelenlegi tagállam kormánya által jóváhagyott, a szövetkezetek támogatásáról szóló 193. ILO-ajánlásra, az ENSZ Közgyűlés „Szövetkezetek és az emberi fejlődés” című 2011. évi határozatára, valamint arra, hogy az ENSZ a 2012. évet a szövetkezetek nemzetközi évévé nyilvánította,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére (A7-0222/2013),

1.

rámutat, hogy a szövetkezetek, más szociális gazdasági vállalkozásokkal együtt alapvető szerepet töltenek be az európai gazdaságban, különösen válság idején, mivel egyesítik magukban a jövedelmezőséget és a szolidaritást, minőségi munkahelyeket hoznak létre, erősítik a társadalmi, gazdasági és regionális kohéziót, illetve társadalmi tőkét teremt. elismeri továbbá, hogy a szociális gazdasági vállalkozások számára egyértelműbb és koherensebb jogi keretet kellene biztosítani, amely megfelelően figyelembe veszi a szociális gazdasági intézmények sokszínűségét és egyedi jellemzőit;

2.

megjegyzi, hogy az EU-ban a szövetkezetek jelentősége folyamatosan nő, valamint hogy közel 160 000 szövetkezeti vállalkozás található 123 millió tag tulajdonában és ezek 5,4 millió ember számára nyújtanak munkát – ideértve az 1,4 millió személy számára munkahelyet biztosító 50 000 ipar- és szolgáltató szövetkezeti vállalkozást –, valamint hogy a szövetkezetek átlagosan 5 %-kal járulnak hozzá az egyes tagállamok GDP-jéhez; megjegyzi, hogy az elmúlt néhány év során több száz ipar- és szolgáltató szövetkezeti vállalkozás jött létre a válságban lévő vagy jogutód nélküli üzleti vállalkozások szerkezetátalakításának eredményeképpen, így helyi gazdasági tevékenységeket és munkahelyeket óvtak meg és fejlesztettek újra; megjegyzi, hogy az ipar- és szolgáltató szövetkezeti csoportok az EU néhány legiparosodottabb régiójában kulcsfontosságú hatással bírtak a regionális fejlődésre; megjegyzi, hogy a munkaerő-piaci integrációra specializálódott szociális szövetkezetek több mint 30 000 fogyatékkal élő vagy hátrányos helyzetű személyt foglalkoztatnak az ipari és a szolgáltatási ágazatban; megállapítja, hogy a szövetkezeti modell az egyéni vállalkozók és a szabadfoglalkozásúak által követett példává vált, illetve, hogy e modell jelentősége erőteljesen növekedett az új ágazatokban – például a korábban az állam által nyújtott szociális, egészségügyi és digitális szolgáltatások, a kiegészítő üzleti szolgáltatások, valamint az általános érdekű szolgáltatások (többek között a környezeti szolgáltatások, a természetes élőhelyekkel, az oktatással és kultúrával való gazdálkodás és a megújuló energiaforrásokból származó villamosenergia-termelés) terén; megállapítja, hogy a szövetkezetek ezért – amellett, hogy hozzájárulnak a társadalmi innovációnak, az Európa 2020 stratégiában és a Horizont 2020-ban is szereplő jelentős célkitűzésnek a megvalósításához – a gazdasági, szociális és fenntartható fejlődés és a foglalkoztatás szempontjából kiemelkedően fontos szerepet játszanak az EU-ban, illetve segítik a regionális és helyi közösségek fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődésre vonatkozó célkitűzéseinek teljesítését;

3.

ismételten kiemeli, hogy a szövetkezeti üzleti modell hozzájárul a tényleges gazdasági pluralitás kialakításához és a „szociális piacgazdaság” szerves részét képezi, továbbá teljes mértékben összhangban van az EU-szerződés értékeivel és az Európa 2020 stratégia céljaival;

4.

rámutat, hogy a szövetkezetek válságos időkben a foglalkoztatottsági arányt és a vállalkozás-bezárások számát illetően sokkal ellenállóbbnak bizonyultak, mint sok hagyományos vállalkozás; megjegyzi, hogy a válság ellenére szövetkezetek alakultak az új és innovatív ágazatokban és ezen ellenálló képességre meggyőző erejű bizonyíték áll rendelkezésre, különösen a szövetkezeti bankok, valamint az ipar- és szolgáltató szövetkezetek (dolgozói szövetkezetek, szociális szövetkezetek és a kkv-k alkotta szövetkezetek) tekintetében; rámutat, hogy a szövetkezeti modell fejlődése bizonyította, hogy segítségével más modellekhez viszonyítva hatékonyabb válasz adható az új szükségletekre, és jobban ösztönözhető a munkahelyteremtés, ami annak köszönhető, hogy a szövetkezetek feladataik folyamatos ellátás révén nagymértékben képesek alkamazkodni a változáshoz, válság esetén fenntartani üzletmenetüket; rámutat továbbá a kkv-k alkotta szövetkezetek stratégiai szerepére, ezek ugyanis kollektív megoldást kínálhatnak a közös problémákra, valamint lehetővé teszik a méretgazdaságosság kialakítását; megjegyzi ezenkívül, hogy növekszik a „közösségi szövetkezetek” jelentősége, ami – különösen a távoli és hátrányos helyzetű térségekben – lehetővé teszi a polgárok közvetlen szerepvállalását a különböző szükségletek kielégítésében például a szociális és egészségügyi, oktatási, kereskedelmi, valamint kommunikációs szolgáltatások terén;

5.

úgy véli, hogy gazdasági visszaesés idején a szövetkezetek hatékonyan elő tudják mozdítani a mikrogazdasági szintű vállalkozói tevékenységet, mivel lehetővé teszik a kisvállalkozók – gyakran polgárokból álló csoportok – számára a vállalkozási tevékenységben való részvételt; e tekintetben támogatja, hogy a szociális és jóléti ágazatokban alakítsanak ki szövetkezeteket, lehetővé téve ezáltal a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportok fokozottabb társadalmi részvételét;

6.

azzal érvel, hogy decentralizált jellegéből kifolyólag a szövetkezeti modell jelentősen hozzájárul a megújuló energiaforrásokról szóló 2009/28/EK irányelvben megállapított, 2020-ra vonatkozó prioritások végrehajtásához, valamint a fosszilis energiáról a megújuló energiára való átálláshoz; e tekintetben rámutat arra, hogy több mint 1000 megújuló energiával foglalkozó szövetkezetet alapítottak polgárok; úgy véli, hogy a megújuló energia területén működő szövetkezetek lehetővé teszik a polgárok számára a helyi projektekben való részvételt, és ösztönzik a megújuló energiára irányuló projektekbe való beruházást, ami viszont fokozza az új megújulóenergia-létesítmények társadalmi elfogadottságát; úgy véli, hogy a polgárok energiatermelésben való részvétele egyaránt növeli a fenntartható és hatékony energiafogyasztás szükségességével kapcsolatos tudatosságukat és az energiaárakra gyakorolt befolyásukat; arra kéri a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet az energetika területén működő szövetkezetek azon szerepére, amelyet a megújuló energiaforrások felhasználásának fokozásában és az energiahatékonyság javításában betölthetnek;

7.

azon a véleményen van, hogy a nagyobb ellenálló képesség nagyrészt az irányítás szövetkezeti modelljének köszönhető, amely a közös tulajdonon, a demokratikus gazdasági részvételen, valamint a részes tagok általi ellenőrzésen, szervezésen és irányításon, illetve a közösség iránti elkötelezettségen alapul; hangsúlyozza, hogy a szövetkezetek ellenálló képessége a jellegzetes, kiegyensúlyozott szociális és gazdasági célokat kitűző és a működésük és tevékenységük javítását célzó tőkefelhalmozási módszerüknek is köszönhető, ami kevésbé függ a pénzügyi piacok alakulásától, és kapcsolódik a többletek – ha lehetséges részben fel nem osztható – tartalékalapokba való áthelyezéséhez (különösen olyan eszközök formájában, amelyek általánosságban megerősítik a szövetkezeti mozgalmat, a felszámolási eljárások esetleges kintlevő tartozásainak kifizetését követően), a vállalkozás céljainak megvalósításához; úgy véli, hogy ez a modell segít annak biztosításában, hogy a szövetkezetek hosszú távú, nemzedékeken átívelő megközelítést tegyenek magukévá, a helyi gazdaság szerves részévé teszi őket, így hozzájárulnak a helyi fenntartható fejlődéshez és biztosítja, hogy ne helyezzék át tevékenységüket, még akkor sem, amikor kilépnek a nemzetközi piacra;

8.

megállapítja, hogy a szövetkezeti vállalkozások képesek a jelenlegi és jövőbeni igények eredményes és hatékony kielégítésére olyan területeken, mint a kulturális erőforrások kezelése és a kreativitás érvényre juttatása, valamint az új életmóddal és fogyasztói szokásokkal összefüggő környezeti fenntarthatóság; hangsúlyozza, hogy a szövetkezetek olyan új értékeket is bevezettek, mint a jogszerűség védelme: erre példa Olaszország, ahol a szövetkezeti vállalkozások felelősek a maffiától elkobzott javak kezeléséért;

9.

úgy véli, hogy a szövetkezetek számára – tekintettel többek között az új európai iparpolitika alapját képező ipari szerkezetváltás elősegítéséhez való kiemelt hozzájárulásukra – teljes körű részvételt kellene biztosítani az unió iparpolitika célkitűzéseiben és az EU által hozott intézkedésekben;

10.

megjegyzi továbbá, hogy a szövetkezetek az együttműködés révén kihasználhatják a méretgazdaságosság előnyeit és megoszthatják a tapasztalatokat és a legjobb gyakorlatokat, valamint – adott esetben – átcsoportosíthatják vagy összevonhatják az emberi és pénzügyi erőforrásokat; úgy ítéli meg, hogy ez a jellegükből adódó rugalmasság teszi lehetővé a szövetkezetek számára, hogy még a nehézségekkel fokozottan teli időszakokban is fenntartsák magukat;

11.

megállapítja, hogy több tagállamban fellelhető számos helyes gyakorlat, amely bizonyítja a szövetkezeti vállalatok kitűnő teljesítményét a növekedés, a foglalkoztatás, a fennmaradási arányok és a vállalkozásindítás tekintetében, ilyen például a Spanyolországban alkalmazott „egyösszegű kifizetés” (pago unico), valamint az olaszországi Marcora törvény, amelyek lehetővé teszik új szövetkezeti vállalkozások munkanélküli-segélyből történő indítását, a Franciaországban, Svédországban és Belgiumban alakult ún. „foglalkoztatási és vállalkozási szövetkezetek”, rámutat továbbá arra, hogy az egyes szövetkezetek hogyan szerveződhetnek önkéntes alapon ipari, mezőgazdasági, logisztikai, pénzügyi, K+F- és felsőoktatási ágazatban tevékenykedő vállalkozásokat tömörítő nagyméretű üzleti csoportba; megjegyzi, hogy a profi vagy félprofi sportszervezetek jó irányításához szintén hatékony modellül szolgálhatnak például a brit vagyonkezelők mintájára működő szövetkezeti társaságok, ami a főbb érdekeltek – azaz a szurkolók – számára egyúttal lehetővé tenné, hogy részt vegyenek a (profi vagy amatőr) klubok irányításában; felkéri a Bizottságot, hogy alaposan vizsgálja meg e helyes gyakorlatokat, valamint mérlegelje e gyakorlatokat a vállalkozásokkal kapcsolatos európai politika kialakítása során;

12.

úgy véli, hogy a szövetkezetek – különösen válság idején – jelentős mértékben járulnak hozzá az európai gazdaság működéséhez és a stabil foglalkoztatáshoz;

13.

hangsúlyozza, hogy ki kell alakítani többek között a vállalkozási és foglalkoztatási szövetkezet (BEC) modelljét, amely lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy fokozatosan elégítsék ki tagjaik igényeit és a tagok üzleti tevékenységének fejlődésével párhuzamosan alakuljanak;

14.

megjegyzi ugyanakkor, hogy a szövetkezetek is csődhelyzetbe kerülhetnek;

15.

megállapítja, hogy a különböző tagállamokban eltérő a szövetkezetek helyzete, a jogi és fogalmi különbségek okán; kéri ezért az Európai Bizottságot, hogy a szövetkezetek fejlődését megnehezítő akadályok felszámolása érdekében – a szubszidiaritást szem előtt tartva –vizsgálja meg a jelenlegi jogi szabályozást és keressen olyan közös pontokat, amelyek lehetővé teszik a legfontosabb kérdések harmonizációját;

16.

hangsúlyozza, hogy a munkavállalók a szövetkezetek alapítása vagy az üzleti vállalkozások tulajdonjogának a foglalkoztatottakra való átruházása során jelentős pénzügyi kockázatot vállalnak; megjegyzi, hogy a jó irányítás – különösen a dolgozói szövetkezetekben – erősen függ a munkavállalói vállalatirányítás támogatásától és ellenőrzésétől;

17.

azon a véleményen van, hogy ezt a szerves ellenálló képességet erősíteni kell azáltal, hogy megfelelő figyelmet szentelünk a szövetkezeteknek minden olyan vonatkozó uniós politikában, amely az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célozza, az európai szociális modellt jobban szem előtt tartó, az eddigiektől eltérő gazdaságfejlesztési modell révén, továbbá a szövetkezetekre vonatkozó hatályos uniós jogszabályok egyszerűsítésével; kifejezetten úgy véli, hogy a „Vállalkozás 2020” cselekvési tervben is meg kell említeni a szövetkezetek fontos szerepét; úgy véli, hogy meg kell tenni a megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy a szövetkezetek és egyéb vállalkozási formák számára egyenlő feltételeket biztosítsanak, a szövetkezetek céljainak és munkamódszereinek, valamint szociális jellegének megőrzése mellett;

18.

emlékeztet arra, hogy az Európai Uniónak a jogszabályokban egyenlőként kell elismernie és kezelnie a különböző vállalkozási formákat, ezzel biztosítva, hogy a vállalkozás jogállásától függetlenül tiszteletben tartsák a vállalkozás szabadságát; sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a „Vállalkozás 2020” cselekvési tervében az Európai Bizottság nem helyez kellő hangsúlyt a vállalkozások szociális gazdaságban játszott szerepére, és éppen csak megemlíti a munkahelyteremtéshez és a szociális innovációhoz való hozzájárulásukat és azt, hogy a kkv-khoz képest nagyobb nehézségekkel szembesülnek a finanszírozáshoz jutás terén;

19.

felhívja ezért a Bizottságot, hogy támogassa szolgálatait azáltal, hogy a szövetkezetekkel és egyéb szociális gazdasági szervezetekkel (pl. kölcsönös biztosítók, gazdasági tevékenységet folytató alapítványok és egyesületek) foglalkozó csoportot hoz létre, amelynek célja a források megfelelő szintjének biztosítását szolgáló intézkedések, valamint a szociális gazdasági szervezetekkel kapcsolatos szakpolitikai fejlemények nyomon követésének és kezelésének fokozottabb figyelemmel kísérése; sürgeti a Bizottságot, hogy fordítson kellő figyelmet a válságban lévő vagy jogutód nélküli ipari és szolgáltatási vállalkozások szövetkezetté való átalakítására az e feladatra összpontosító szolgáltatások létrehozása révén;

20.

felhívja a Bizottságot, hogy a munkavállalók által irányított vállalkozások számára biztosítsa a közbeszerzési szabályok fokozott rugalmasságát, például a fenntartások időbeli korlátozásának bevezetésével;

21.

felhívja továbbá a Bizottságot annak biztosítására, hogy koordinálják a szociális vállalakozásra irányuló kezdeményezés keretében hozott intézkedéseket, és csökkentsék a két kezdeményezés közötti adminisztratív akadályokat;

22.

sürgeti a tagállamokat, hogy – a 193/2002. ILO-ajánlással összhangban – általánosságban vizsgálják felül a szövetkezetekre vonatkozó jogszabályaikat, különösen a speciális szövetkezeti típusok, mint például a dolgozói szövetkezetek, a szociális szövetkezetek, a kisipari szövetkezetek és a szövetkezeti bankok tekintetében, a szövetkezeti üzleti modellt támogató átfogó politika elfogadása és a szövetkezetek és irányító szervezeteik szerepének elismerése és a szövetkezetek fejlődése számára kedvező szabályozási környezet kialakítása céljából, különösen azokon a területeken és ágazatokban, ahol e modell bizonyítottan társadalmi, gazdasági és környezeti hozzáadott értéket képvisel; felhívja a tagállamokat, hogy a szociális partnerekkel és egyéb érdekeltekkel együtt határozzák meg regionális és helyi szinten a szövetkezeti projektekre alkalmas stratégiai szektorokat; hangsúlyozza, hogy ennek magában kell foglalnia a megfelelő pénzügyi eszközöket és a szövetkezetek szerepének elismerését a nemzeti szociális párbeszédben, továbbá a fenntartható és társadalmilag felelős finanszírozást kezdetektől fogva kiemelten kezelő és helyi szinten jól ismert takarékszövetkezetek szerepét; kéri, hogy vegyék figyelembe ezt az ajánlást az európai szövetkezet (SCE) statútumáról szóló rendelet felülvizsgálatának keretében;

23.

hangsúlyozza, hogy az eltérő nemzeti értelmezések és a regionális, nemzeti és makroregionális szintű versenyelőnyök és -hátrányok elkerülése érdekében, szilárd jogi kereten belül és a nemzetközi szabályozási téren végbement előrelépéssel összhangban szabályozási intézkedéseket kell elfogadni;

24.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a szövetkezetekkel kapcsolatos jövőbeli uniós kezdeményezéseken és vállalásokon belüli folyamat valamennyi szakaszába be kell vonni a szövetkezeteket;

25.

úgy ítéli meg, hogy az üzleti vállalkozásoknak a foglalkoztatottakra való átruházása szövetkezet létrehozása révén és a munkavállalói tulajdon más formái a vállalkozás fennmaradásának legjobb módja lehetnek; hangsúlyozza, hogy a vállalkozásoknak a foglalkoztatottakra való ilyen átruházását – és különösen a dolgozói szövetkezeteket és a dolgozói kivásárlásokat – olyan meghatározott uniós költségvetési tételből kell támogatni, amely pénzügyi eszközöket is tartalmaz; sürgősen felszólít egy olyan európai mechanizmus – az Európai Beruházási Bank (EBB), a szociális partnerek és a szövetkezeti mozgalom érdekelt feleinek részvételével való – létrehozására, amelynek célja a szövetkezetek fejlesztésének, valamint különösen az üzleti vállalkozások szövetkezeti formában – többek között kölcsönös segítségnyújtási alap révén – való átruházásának elősegítése;

26.

hangsúlyozza, hogy a gazdasági válságra adott válaszként a dolgozói kivásárlások gyakorlata egyre elterjedtebbé válik a tagállamokban; ezért felkéri a Bizottságot, hogy e gyakorlat ösztönzése érdekében határozzon meg pénzügyi eszközöket vagy terjessze ki a meglévőket;

27.

hangsúlyozza, hogy a szociális szövetkezetek aktív szerepet játszanak a kkv-k szerkezetátalakításában különösen a „szociális restrukturálás” révén, amelyek elősegítik a foglalkoztatási szempontból kritikus helyzetben lévő, hátrányos helyzetűnek tekinthető munkavállalók integrációját azáltal, hogy a szolidaritás révén fokozzák a társadalmi igényekre való válaszadás képességét;

28.

megjegyzi, hogy az üzleti vállalkozások tulajdonjogának foglalkoztatottakra való átruházása során fellépő problémák igen gyakran nem csak a vonatkozó eljárás hosszadalmasságából fakadnak, hanem sokkal inkább abból, hogy ezt az üzleti forgatókönyvet nem ismerik az érintett (pl. a jogi és számviteli) szakemberek és a jogi és oktatási rendszerek; hangsúlyozza, hogy a vállalkozások alapításában vagy tulajdonjoguk átruházásában érintett valamennyi szereplő szakképzése és tájékoztatása nagymértékben hozzájárulna e gyakorlat megismertetéséhez; ezért javasolja, hogy a szövetkezeti vállalkozási forma kerüljön be az egyetemi és vezetéstudományi képzések vonatkozó tananyagának állandó részébe; úgy véli továbbá, hogy a szövetkezetekre vonatkozó pontosabb ismeretek terjesztését is elő kell segíteni és – többek között a strukturális alapok célzott és intelligens felhasználása révén – az üzleti vállalkozások alkalmazottak számára, szövetkezeti formában való átruházását pénzügyi eszközökkel támogatni kell a szakszervezetekben és az üzleti vállalkozások létrehozására vagy átruházására vonatkozó tájékoztatással megbízott szervekben; hangsúlyozza a vállalkozások szövetkezeti formában való alapítása és átruházása terén a szövetkezeteket tömörítő szövetségek által bizonyos tagállamokban felhalmozott szakértelmet, és felhívja az Európai Bizottságot, hogy alakítson ki olyan eszközöket, amelyek elősegítik a vállalkozások között az együttműködést és a területre vonatkozó legjobb gyakorlatok és módszerek cseréjét, valamint hogy készítsen erről jelentést a Tanács és az Európai Parlament számára;

29.

sürgeti a tagállamokat, hogy alakítsák ki az üzleti vállalkozások munkavállalók számára való átruházását elősegítő kereteket, ideértve a munkavállalók által a válságban lévő vagy jogutód nélküli vállalkozásokba való beruházást elősegítő pénzügyi mechanizmusokat, valamint a munkavállalók preferenciális jogait, annak érdekében, hogy megvalósuljanak a megszűnés előtt álló vállalkozások vételi ajánlatához szükséges legjobb feltételek;

30.

úgy véli továbbá, hogy a tagállamoknak olyan politikákat kell elfogadniuk, amelyek ösztönzik a munkavállalók részvállalását a vállalkozások alaptőkéjében, eredményeiben, és konkrét költségvetési mechanizmusok révén egyéb ipari és szolgáltatási vállalkozási formákban is, illetve biztosítják a szükséges jogi védelmet és a vállalkozás irányításában, felügyeletében, döntéshozatalában és felelősségvállalásában való arányos részvételt; emlékeztet arra, hogy e tevékenységek fokozhatják az érintett ágazat egészének versenyképességét;

31.

hangsúlyozza a szövetkezeti modellre jellemző pozitív mechanizmusokat, többek között a fel nem osztható tartalékokat amelyek tehát még felszámolás esetén sem oszthatók fel a tagok között, hanem a szövetkezeti mozgalom fejlesztésére fordítandók, valamint a jogi rendelkezéseket annak lehetővé tételére, hogy külső felek – szavazati jog ellenében vagy anélkül – kockázati tőkével lássák el a szövetkezeteket, mint például a szövetkezeti fejlesztési alapok és a vállalat-finanszírozási együttműködés (Cooperazione Finanza Impresa, CFI) Olaszországban, a Szociális gazdasági Fejlesztések Intézete (Institut de Développement de l'Economie Sociale, ESFIN-IDES) Franciaországban és a Mondragón Corporation befektetési struktúrája Spanyolországban;

32.

felhívja a Bizottságot olyan politikák és intézkedések előmozdítására, amelyek az induló vállalkozásokon belüli új munkahelyek teremtésén túl a meglévő munkahelyek megtartását is támogatják; arra kéri a Bizottságot, hogy hozzon létre az induló vállalkozásoknak szóló új szolgáltatásokat annak érdekében, hogy a figyelemfelkeltés és a képzési kezdeményezések útján támogassa a szövetkezeti vállalkozási formát;

33.

hangsúlyozza, hogy a válságban lévő vállalkozások gazdaságilag fenntartható szövetkezettekké való átalakításához pontos és korai diagnózisra van szükség; felhívja a hatóságokat, hogy minden szinten működjenek együtt a szociális partnerekkel és a szövetkezeti mozgalommal az említett korai diagnózis felállításában és a vállalkozások szövetkezetekké való átalakításának megvalósíthatósági és ésszerűségi értékelésében; véleménye szerint a szakszervezeteket és a szövetkezeteket tömörítő szövetségeket is be kell vonni e folyamatba;

34.

javasolja, hogy a Bizottság készítsen kimerítő jellegű összehasonlítást az egyes tagállamokban bevezetett legjobb gyakorlatokról és a szövetkezeti formában történő átszervezésnek kedvező nemzeti jogszabályokról, különösen a vállalatok felvásárlása, a csődre vonatkozó jogi rendszer, a pénzügyi mechanizmusok, a vállalkozástámogató intézmények és a szövetkezeti vállalkozások horizontális vállalkozási átcsoportosítása tekintetében; hangsúlyozza a szövetkezeteknek az ilyen felmérésbe a prioritások meghatározása érdekében történő bevonásának fontosságát; felhívja e tekintetben a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a szövetkezetté való átszervezéssel kapcsolatos eseteket és információkat szisztematikusan összegyűjtő adatbázis létrehozásának lehetőségét, a helyes gyakorlatok terjesztésének és a következetes adatgyűjtés céljából;

35.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy könnyítsék meg és támogassák a szövetkezetekből és szociális vállalkozásokból álló klaszterek létrejöttét, és így segítsék őket abban, hogy megfelelő erőforrással rendelkezzenek a termelési és elosztási láncban játszott jelentősebb szerep betöltéséhez, és segítsék elő a kutatási, fejlesztési és innovációs tevékenység finanszírozásához szükséges méretgazdaságosság kialakítását;

36.

hangsúlyozza, hogy az ipar- és szolgáltató szövetkezeti vállalkozások – különösen a kkv-k – különböző okok, többek között vállalkozásuk jellege miatt nem juthatnak a tőkepiacon kockázati tőkéhez és kölcsönhöz; megjegyzi továbbá, hogy a munkavállalói szövetkezetek a tőkeigényes ágazatokban általában nehezen gyűjtenek össze számottevő tőkét a tagjaiktól, ezért megfelelő pénzügyi eszközöket kell létrehozni, e vállalkozási forma méltányos kezelésének biztosítására;

37.

emlékeztet arra, hogy a szövetkezetek számára szerkezeti sajátosságuk miatt a hitelhez való hozzáférés különösen fontos kérdés; ezért felhívja az Európai Bizottságot, a Bázeli Bizottságot és az EBB-t, hogy a hitelek és finanszírozások nyújtása kapcsán dolgozzanak ki és alkalmazzanak minőségi mutatókat a – többek között szociális – szövetkezeteknek a más vállalkozási formáktól való elkülönítése érdekében;

38.

úgy véli, hogy a szervezet tagjai által bevitt erőforrások jobb kihasználása érdekében meg kell erősíteni a szövetkezetek vagyoni és tőkehelyzetét; felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a vagyoni helyzet megerősítésének támogatására irányuló kezdeményezéseket, többek között az alapítás és a kivásárlás utáni időszakra korlátozódó adókedvezmény alkalmazását oly módon, hogy ezek ne minősüljenek állami támogatásnak;

39.

rámutat, hogy néhány tagállamban a külső felek is nyújthatnak kockázati tőkét a szövetkezetnek – amiért csak korlátozott, vagy semmilyen szavazati jogot sem kapnak cserébe – a tagi tulajdon és az ellenőrzési struktúrák tiszteletben tartása érdekében, illetve, hogy mindennek köszönhetően a szövetkezetek és az egyéb pénzügyi intézmények közötti párbeszéd is javult; jóváhagyja az ilyen politikákat és ösztönzi a tagállamokat, hogy segítsék elő a szövetkezetek kölcsönhöz jutását;

40.

úgy ítéli meg, hogy a Bizottságnak – az EBB-vel, illetve az Európai Beruházási Alappal együtt – biztosítania kell a szövetkezetek számára az uniós szintű pénzügyi mechanizmusokhoz való hozzáférést – ideértve adott esetben az egységes piaci intézkedéscsomagban javasolt kkv-finanszírozási cselekvési tervet –, illetve, hogy a szövetkezeti banki ágazattal közösen külön erőfeszítést kell tenniük ennek megvalósítására; hangsúlyozza, hogy e fellépések javíthatják az egységes piac működését;

41.

véleménye szerint figyelembe kell venni a szövetkezeti bankok sajátos jellemzőit a pénzügyi piacok szabályozásában és az ezután következő végrehajtási jogszabályokban;

42.

hangsúlyozza, hogy a 2014–2020 közötti többéves pénzügyi keretben létrehozott programokat és alapokat a szövetkezetek támogatásának fontos eszközeivé kell tenni; úgy véli, hogy az operatív programok kialakításakor az új szövetkezetek létrehozásának ösztönzésére, a fenntartható üzletfejlesztéshez és a felelősségteljes szerkezetátalakításhoz nyújtott támogatásra kell összpontosítani, és különösen az üzleti vállalkozások tulajdonjogának alkalmazottakra való átruházására, a globális támogatásokat és egyéb pénzügyi eszközöket, többek között az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot igénybe vevő, a helyi fejlesztésben, valamint a szociális, technológiai és eljárási innovációban részt vevő szociális szövetkezetekre vonatkozó intézkedéseket is tartalmazniuk kellene;

43.

úgy véli, hogy a szociális védelem megszilárdítása és szélesebb körű és hatékonyabb biztosítása érdekében az uniós és nemzeti szintű pénzügyi tervezés során különös figyelmet kell fordítani (vagy százalékos kvótát kell fenntartani) azon szövetkezetekre, amelyek a 2204/2002/EK rendelet értelmében a hátrányos helyzetben lévő személyek munkához jutásának elősegítésére törekszenek;

44.

arra kéri a Bizottságot, hogy a következő pénzügyi évben nyújtson támogatást egy olyan kísérleti projekt számára, amely támogatja a válságos helyzetben lévő vállalkozások foglalkoztatottakra való átruházását annak érdekében, hogy e vállalkozások folytathassák tevékenységeiket, miáltal új szövetkezetek jöjjenek létre, amelyek fellendíthetik a válságos helyzetben vagy csődben lévő vállalkozásokat;

45.

felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre kezdeményezéseket a fiatalok szövetkezeti ágazatban való foglalkoztatásának elősegítésére; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy ösztönözze az új munkahelyek létrehozásának kiemelt eszközéül szolgáló szövetkezeti modell népszerűsítését a tagállamokban;

46.

úgy véli, hogy a tagállamoknak lépéseket kell tenniük annak érdekében, hogy a szövetkezetek könnyebben juthassanak hozzá az üzleti támogatási szolgáltatások teljes köréhez, mivel ez segíti őket a tevékenységeik fenntartható fejlődéséhez való jobb hozzájárulásban; sürgeti e tekintetben a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket annak elősegítése érdekében, hogy a szövetkezetek, különösen a dolgozói szövetkezetek, a szociális szövetkezetek, a kisipari szövetkezetek és a mikrovállalkozásokból álló szövetkezetek könnyebben juthassanak hitelhez;

47.

véleménye szerint a tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell elfogadniuk az olyan jogi, adminisztratív vagy bürokratikus akadályok megszüntetésére, amelyek akadályozzák vagy korlátozzák a szövetkezetek növekedését;

48.

úgy véli, hogy Európa-szerte elő kell segíteni a kisebb szövetkezeti hitelszövetségek piaci hozzáférését;

49.

úgy ítéli meg továbbá, hogy a kkv-k közötti olyan együttműködési hálózatokat, amelyek szövetkezeti formában már léteznek az EU-ban (kisipari szövetkezetek, kisvállalkozások szövetkezetei, gazdasági aktivitási és foglalkoztatási szövetkezetek, stb.), ösztönözni kell, mivel az ilyen hálózatok jelentősen fokozzák a mikro- és kisvállalkozások alapítását és megerősítik a fenntarthatóságukat a közös piaci értékesítés, beszerzés vagy egyéb szolgáltatások révén és segítik, hogy innovációs forrássá váljanak;

50.

úgy véli, hogy induló vállalkozásoknak szóló szolgáltatásokat kell kialakítani az új szövetkezetek alapításának támogatása érdekében; ezenfelül nemzeti és európai szinten egyaránt ösztönözni kell a szövetkezeti modellt előmozdító kezdeményezéseket (például egyetemi tantervekben) a potenciális új vállalkozók körében;

51.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

26.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 75/41

—

tekintettel az „Innováció a fenntartható növekedésért: az európai biogazdaság” című bizottsági közleményre (COM(2012)0060),

—

tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

—

tekintettel az „Erőforrás-hatékony Európa” című 2012. május 24-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a „Hatékony európai nyersanyag-politikai stratégia” című, 2011. szeptember 13-i bizottsági közleményre (COM(2011)0025) és a közleménnyel kapcsolatban a Parlament által elfogadott állásfoglalásra (2),

—

tekintettel az Egyesült Királyság soros elnökségnek 2005. évi következtetéseire („The Knowledge-Based Bio-Economy in Europe”), a német elnökség 2007. évi következtetéseire („En route to the Knowledge based Bio-Economy”) és a belga elnökség 2010. évi következtetéseire („The Knowledge Based Economy in Europe: achievements and challenges”),

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, valamint a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0201/2013),

A.

mivel a világ népessége 2050-re várhatóan 7 milliárdról több mint 9 milliárdra fog emelkedni, amelynek következtében a globális élelmiszerigény megközelítőleg 70 %-kal fog nőni, és a vízkészletekre nehezedő nyomás egyre nagyobb lesz;

B.

mivel a világszinten egyre szűkösebb természeti tartalékok, a megújuló nyersanyagok egyre fokozottabb kiaknázása és az éghajlatváltozás okozta globális hatások miatt hatékonyan kell gazdálkodnunk a rendelkezésre álló forrásokkal;

C.

mivel egy hosszú távú, innovatív és hatékony szemlélet nemcsak a jobb fenntarthatóságot, hanem a vidék- és a regionális fejlesztés támogatását, az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését, a termelési ciklus jobb fenntarthatóságát, valamint az értékesítési lánc teljes terjedelmén az ipari innováció elterjedését is biztosítaná;

D.

mivel egy fenntartható gazdaság felé való elmozdulás lehetővé tenné az uniós ipar és mezőgazdaság versenyképességének megszilárdítását, valamint a gazdasági növekedés fokozását, és ezzel egyidejűleg az uniós szintű foglalkoztatottság szintjének jelentős növelését;

E.

mivel a sikeres uniós biogazdaság a mezőgazdasági és erdészeti forrásokból, valamint a biológiailag lebomló hulladékokból származó, fenntartható módon kezelt és fenntartott élelmiszerkészletek rendelkezésre állásától fog függeni;

F.

mivel az uniós biogazdaság éves forgalma már csaknem 2 trillió EUR, és jelentős gazdasági növekedés várható a fenntartható elsődleges termelésnek, az élelmiszer-feldolgozásnak, az ipari biotechnológiának és a biofinomítóknak köszönhetően;

1.

örömmel üdvözli az „Innováció a fenntartható növekedésért: az európai biogazdaság” című bizottsági közleményt, valamint a biogazdaságra vonatkozó stratégia életbe léptetésére irányuló, a közleményben vázolt cselekvési tervet;

2.

úgy véli, hogy a biogazdaság lehetővé teszi az ipari áruk és a fogyasztási cikkek alacsonyabb költségeken, kisebb energiafelhasználással és kevesebb környezetszennyezés mellett történő előállítását;

3.

egyetért azzal, hogy az intelligens, fenntartható és inkluzív biogazdaságra való áttérést nem csak az alacsony környezeti kihatású, megújuló természeti erőforrásokon alapuló termelésre, hanem a források ökológiai, gazdasági és társadalmi szempontból fenntartható használatára kell alapozni, ügyelve arra, hogy a biológiai forrásokat az ökoszisztéma megújulásának határai között használjuk fel;

4.

hangsúlyozza, hogy minél hamarabb fel kell lépni az innováció, valamint az új technikákba és üzleti modellekbe való befektetés támogatása érdekében, és meg kell teremteni azokat az ösztönzőket, amelyek hosszú távú hasznot hoznak a gazdaság számára; hangsúlyozza a magánszektor kulcsszerepét a fenntartható gazdasági növekedés biztosításában;

5.

úgy véli, hogy a biogazdaság előfeltétele az Európa 2020 stratégia, és azon belül az „Innovatív Unió” és az „Erőforrás-hatékony Európa” kezdeményezések célkitűzései megvalósításának;

6.

üdvözli, hogy a Bizottság támogatja a radikális változást a biológiai erőforrások előállításával, fogyasztásával, feldolgozásával, tárolásával, újrahasznosításával és ártalmatlanításával kapcsolatos uniós megközelítés tekintetében;

7.

rámutat, hogy a biogazdaság – miközben már 22 millió embert foglalkoztat, ami az EU teljes foglalkoztatottságának 9 %-át teszi ki – komoly potenciális lehetőségekkel rendelkezik akár több millió újabb munkahely teremtésére;

8.

támogatja a Bizottság azon javaslatát, hogy munkacsoportot és ütemtervet állítson fel azon bioalapú iparágak tekintetében, amelyek esetében egyértelmű, hogy a megújuló források és a biotechnológiák használata révén hozzájárulnak a fenntartható fejlődéshez, valamint hogy ösztönözze a régiókat és a gazdasági szereplőket új innovációk kifejlesztésére a biogazdasági ágazat számára;

9.

felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki nemzeti és regionális biogazdasági cselekvési terveket, és kéri a Bizottságot, hogy évente kétszer nyújtson be jelentést a Parlamentnek a biogazdasági terv végrehajtásáról;

10.

hangsúlyozza, hogy az EU világszinten vezető szerepet tölt be a biológiai tudományok és a biotechnológiák egyes szakterületein; úgy véli, hogy a biogazdaságra való átállás lehetővé fogja tenni Európa számára, hogy jelentősen előrelépjen az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság, valamint az innováció és a versenyképesség terén, és meg fogja erősíteni a nemzetközi színtéren betöltött szerepét;

11.

hangsúlyozza az erőforrás- és energiahatékonyság fontosságát és a bennük rejlő hatalmas lehetőségeket; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a biogazdaság fenntarthatósága érdekében „kevesebből többet termeljünk”;

12.

úgy véli, hogy az európai biogazdaságnak nem pusztán kiváltania kellene a jelenlegi, fosszilis erőforrásokon alapuló gazdaságot, és nem szabadna ismételten életre hívnia a jelenlegi pazarló hozzáállást és fogyasztási szokásokat, hanem hatékonyabb és fenntarthatóbb modellé kellene válnia, és a biogazdasági értékláncok teljes hosszán tekintetbe kellene vennie a társadalmi és környezeti értékek megóvásának szempontját;

13.

üdvözli az uniós bioüzemanyag-szabályozás folyamatban lévő felülvizsgálatát annak érdekében, hogy a földhasználat közvetett megváltozásának negatív hatásait enyhítsék, valamint hogy támogassák az újszerű bioüzemanyagok fejlesztését és piacát, lehetővé téve ezáltal az olyan nem élelmiszer-jellegű alapanyagok bioüzemanyag-előállításban való nagyobb mértékű hasznosítását, mint a hulladékok, a maradékanyagok, valamint a lignocellulóz- és cellulóztartalmú anyagok;

14.

emlékeztet, hogy a bioüzemanyagokra és biofolyadékokra vonatkozó közvetett földhasználat-változási (ILUC) tényezőkről, akárcsak a szilárd és gázhalmazállapotú biomassza használatára vonatkozó, kötelező erejű fenntarthatósági kritériumokról rendelkezni kell a megújulóenergia-irányelvben és az üzemanyag-minőségről szóló irányelvben; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy biomassza-keretirányelvre, amely kiterjedne a biomassza valamennyi felhasználási módjára (energia, üzemanyag, alapanyagok, vegyszerek), és hogy vezessen be biomassza-ranglistát;

15.

ösztönzi a Bizottságot, hogy továbbra is tegyen erőfeszítéseket a tagállamok határain és az ágazatok között átnyúló kutatás és fejlesztés összehangolására, és különösen felhívja a figyelmet az olyan kutatások szükségességére, amelyek a biotikus források fenntarthatósági korlátaival foglalkoznak, tekintetbe véve az ökológiai rendszerek funkcióit, a természetes táplálékláncokat és az emberi táplálékigényeket;

16.

kéri a társadalmi és környezetvédelmi lehetőségek, valamint a biogazdasággal kapcsolatos potenciális költségek mélyebbre ható kutatását, tekintettel a biogazdaság különféle lehetséges hatásaira és arra az eshetőségre, hogy a szűkös természeti erőforrások felhasználása során a biogazdaság kihasználására helytelen módszereket alkalmaznak, figyelemmel a környezetszennyezéssel és a biológiai sokféleség csökkenésével kapcsolatos kockázatokra és a megőrzés lehetőségeire;

17.

támogatja egy biogazdasági szakértői fórum felállítását a szakpolitikák és kezdeményezések közötti szinergiák és összhang erősítésének elősegítésére, és úgyszintén támogatja egy biogazdasági megfigyelőközpont létrehozását, amely a kutatóintézetek, vállalkozások, intézmények, egyetemek, regionális gazdasági szereplők, gazdálkodók és vidéki lakosok közötti folyamatos tapasztalat- és információcsere révén elősegítené a kölcsönös ismeretterjesztést, valamint meggyorsítaná egy olyan szabályozási keret kialakítását, amely előmozdítja és ösztönzi a kutatást, annak gyakorlati alkalmazását és forgalomba hozatalát;

18.

emlékeztet arra, hogy az elővigyázatosság elvét fontos alkalmazni a biotechnológiák esetén, különösen a géntechnológiával módosított szervezetek és a szintetikus biológia területén;

19.

úgy véli, hogy annak érdekében, hogy a kutatási eredményeket a tudatosságfokozás és a részvétel lehetőségének megteremtése érdekében az érdekeltek, köztük a fogyasztók rendelkezésére lehessen bocsátani, több tudományterületet és ágazatot felölelő tájékoztatási és képzési programokat kell létrehozni;

20.

felhív az értéklánc mentén az innováció előtt tornyosuló akadályok felszámolására, nevezetesen arra, hogy gyors és tudományos alapokon nyugvó uniós engedélyezési eljárásokat vezessenek be a biotechnológiai termékek esetén, és biztosítsák a sokkal gyorsabb piacra jutást;

21.

felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a biogazdasági termékek regionális szintű előállítását és fogyasztását elősegítő, a régiókra nagymértékben kiterjedő konkrét intézkedésekre;

22.

hangsúlyozza, hogy a biogazdaság új készségeket, új ismereteket és új szakterületeket tesz szükségessé, amelyeket később tovább kell fejleszteni és/vagy be kell építeni a biogazdasággal kapcsolatos társadalmi változásokat kezelő rendszerbe, elő kell mozdítani versenyképességet, a növekedést és a munkahelyteremtést, ki kell elégíteni az ipar szükségleteit, továbbá biztosítani kell a készségek és a munkalehetőségek jobb összeegyeztetését;

23.

hangsúlyozza, hogy a biogazdaságnak magas szintű szakértelemre és szakképzett munkaerőre van szüksége; emlékeztet arra, hogy a szakképzést és a felsőfokú képzést az uniós régiókban azok sajátosságait figyelembe véve kell biztosítani; emlékeztet arra, hogy a régiókban folyó, széles körű képzés a vállalkozások növekedését is elősegíti;

24.

örömmel üdvözli a Bizottság által a Horizont 2020 keretprogram alatt előirányzott 4,5 milliárd eurós támogatást, és reméli, hogy a támogatást a biogazdaság összes ágazatának és eszközének – köztük az ökológiai rendszerek határainak, valamint a biológiai anyagok újrahasznosításának és újrafelhasználásának kutatása –, továbbá az innovációk továbbfejlesztésének szolgálatába fogják állítani;

25.

azon a véleményen van, hogy az élelmiszereket és egyéb értékes felhasználást nem fenyegető, fenntartható helyi biológiai anyagokon alapuló biofinomítók alapvető szerepet töltenek be a használaton kívüli üzemek új szerepkörrel való felruházásában, valamint a válság sújtotta területek a körkörös gazdaság irányába mutató innovatív folyamatok és beruházások révén történő fellendítésében, és ezért ösztönzi e szerepkör előtérbe helyezését;

26.

hangsúlyozza, hogy megfelelő mennyiségű, fenntartható nyersanyagra van szükség az uniós biofinomítók sikeres működésének biztosításához; rámutat, hogy a tárolási, szállítási és logisztikai infrastruktúrákat is fejleszteni kell;

27.

rámutat, hogy csak korlátozott számú példát találunk Európában, és hogy több befektetésre van szükség ahhoz, hogy az európai ipar a biofinomítók ágazatában betöltött vezető szerepét fenntartsuk; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a termékek és eljárások továbbfejlesztése érdekében támogassanak kísérleti projekteket és mintaüzemeket;

28.

hangsúlyozza, hogy a biomassza lépcsőzetes felhasználásának biztosítása érdekében megfelelőbben kell tervezni a biogazdaságra vonatkozó szakpolitikákat; e tekintetben olyan jogi eszköz kidolgozására szólít fel, amely elősegíti ezen értékes erőforrás hatékonyabb és fenntarthatóbb használatát; hangsúlyozza, hogy ennek az eszköznek rendelkeznie kell a biomassza-piramis lépcsőzetes felhasználásának elvéről, figyelembe véve az egyes összetevőket és megerősítve a piramis legfelső szintjeit; rámutat, hogy ezzel a megközelítéssel biztosítható lenne a biomassza hierarchikus, intelligens és hatékony felhasználása, a hozzáadott értéket teremtő alkalmazások elterjedése és az értéklánc teljes hosszán a kutatás koordinálását támogató intézkedések bevezetése;

29.

szükségesnek tartja egy integrált, egységes, ágazatközi és interdiszciplináris szemlélet biztosítását a biogazdaság tekintetében, és felszólít az egyes ágazatokkal kapcsolatos különböző uniós politikák (az erőforrás-hatékonysági program, az „Innovatív Unió”, a nyersanyag-politikai kezdeményezés, a Horizont 2020, a 2020-ig szóló környezetvédelmi cselekvési program, a kohéziós politika, a közös agrár- és halászati politika, a megújuló energiákra vonatkozó irányelv, a víz-keretirányelv, a hulladék-keretirányelv, a csomagolási irányelv, és a biohulladékokkal kapcsolatos egyedi rendelkezések) és a vonatkozó elvek – például az elővigyázatosság elvének – harmonizálására; szükségesnek tartja továbbá az európai biogazdaságba történő beruházást előmozdító és serkentő egységes, hosszú távú és stabil szabályozási keret kialakítását mind uniós, mind nemzeti szinten;

30.

felhívja az Európai Bizottságot, hogy hozzon létre pénzügyi eszközöket a forgalmazást megelőző beruházások támogatására, hogy a kutatási eredményeket alakítása át gazdasági sikerré, valamint hogy – például a regionális és strukturális alapok, valamint az Európai Beruházási Bank kockázatmegosztó mechanizmusának bevonásával, a különböző uniós kutatások és innovációs alapok közötti fokozottabb koherencia megteremtése, továbbá a bioalapú gazdasággal kapcsolatos valamennyi kezdeményezésre vonatkozó információkat összegyűjtő egyablakos ügyintézés kialakítása révén – tegye képessé az innovatív vállalkozásokat, különösen a kkv-kat, hogy találjanak pénzügyi és egyéb támogatási eszközöket a biogazdaság ösztönzésére; tudatában van a biogazdasági innovációk forgalomba hozatalával és piaci forgalmazásával kapcsolatos nehézségeknek és pénzügyi kockázatoknak;

31.

kéri ipari infrastruktúra és optimalizált ellátási láncok kialakítását a bioalapú termékekre vonatkozóan a városi és part menti övezetekben azzal a céllal, hogy új munkahelyek jöjjenek létre a mezőgazdaságban, az erdőgazdálkodásban és az akvakultúrában; kéri, hogy erre a célra bocsássanak rendelkezésre uniós vidékfejlesztési finanszírozást, és kéri, hogy ez ne fokozza, sőt, gátolja meg a környezetszennyezést és a biológiai sokféleség csökkenését;

32.

célzott és konkrét intézkedések meghozatalára szólít fel annak érdekében, hogy csökkenteni lehessen a biofinomítók létesítéséhez szükséges bürokratikus engedélyezési eljárások összetettségét és kifutási idejét, mivel ezek arra ösztönözhetnék az EU-t, hogy az innovatív technológiákat és az élvonalbeli kutatást határain kívülre helyezze ki;

33.

egyetért azzal, hogy ki kell használni a köz- és magánszféra közötti partnerségek (PPP-k) nyújtotta lehetőségeket, és felszólítja az Európai Bizottságot, hogy – az ilyen partnerségek más ágazatokban történő korábbi alkalmazása során felmerült problémákból megfelelően okulva – bocsásson rendelkezésre elegendő forrást a PPP-k fejlesztésére és növekedésük támogatására abban a meggyőződésben, hogy kulcsfontosságú eszközről van szó az új értékláncok megteremtését, a meglévő szerkezetek kihasználását, valamint az olyan technológiákba és üzemekbe való beruházások megkönnyítését illetően, amelyek a kutatási eredményeket forgalmazható termékekbe tudják átültetni;

34.

egyetért a többszintű megközelítés szükségességével, és a biogazdaság regionális és helyi vetületének, valamint az alulról jövő kezdeményezések fokozottabb figyelembe vételére szólít fel; örömmel üdvözli az ágazati eredmények felmérésére, valamint a tudás és a bevett gyakorlatok – az Unió területén a biogazdaság egységes fejlődését előmozdító – megosztására szolgáló biogazdasági platformok regionális, nemzeti és uniós szintű létrehozását; kéri továbbá a Bizottságot, hogy vonja be az egyes ágazatokban és az érintett területeken dolgozó szakértőket, valamint a fogyasztók és a polgárok képviselőit; emlékeztet arra, hogy a regionális gazdaságok központi szerepet játszanak az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés megteremtésében;

35.

úgy véli, hogy a bioalapú társadalom létrehozása szempontjából fontosak az alulról jövő kezdeményezések, és alapvető, hogy a megvalósítás mozgatórugóit a kereslet és a vállalkozások jelentsék, a kormányzatokkal együttműködésben; úgy véli, hogy megfelelő lehetőséget kell biztosítani a regionális kezdeményezések számára; felhívja a Bizottságot, hogy a tapasztalatcsere előmozdítása érdekében támogassa az ilyen hálózatokat és klasztereket;

36.

felszólítja a Bizottságot, hogy a pénzügyi támogatást az Innovatív Unió, többek között a Horizont 2020 prioritásaival összhangban levő innovációkra összpontosítsa, ösztönözve a kutatási eredményeket a piaci értékesítésre való felkészülésre, áthidalva az Európában uralkodó kritikus kutatási időszakot;

37.

úgy véli, hogy kiváló eszközök egész sora – közbeszerzés, szabványosítás, adóügyi ösztönzők, egyedi tanúsítási és címkézési eljárások – áll rendelkezésre ahhoz, hogy fenntartható és kiváló minőségű bioalapú termékből megfelelő ellátást, valamint forráshatékony termelési rendszereket biztosítsunk; úgy véli, hogy a jelenlegi jogszabályokat frissíteni kell; felszólítja a Bizottságot, hogy fejlessze ki a biomassza hasznosítási módjának – a piacteremtő eszközök alapjául is szolgáló – fenntarthatósági kritériumait;

38.

hangsúlyozza, hogy a fosszilis energia helyett biológiai erőforrások kitermelésén alapuló bioalapú gazdaságot szilárd politikai kereteknek kell irányítaniuk, amelyek nemcsak a gazdasági életképességet, hanem a társadalmi és ökológiai fenntarthatósági tényezőket is figyelembe veszik;

39.

úgy véli, hogy alapvetően fontos a fogyasztókat a bioalapú termékeket és szolgáltatásokat illető választási lehetőségekről tájékoztatni; ennek kapcsán az ilyen jellegű uniós termelés kellő mértékű fenntarthatósági kritériumokon alapuló szabványosításának kidolgozására szólít fel, mivel az eszközként szolgálhat e termékek előnyös pozíciójú európai piacának előmozdításához;

40.

úgy véli, hogy a bioalapú termékek élettartamát nem lehet mesterségesen lerövidíteni; a terméket úgy kell előállítani, hogy a lehető leghosszabb élettartama legyen;

41.

hangsúlyozza, hogy a biogazdaság jelentősen hozzá fog járulni a vidéki és part menti területek fejlődéséhez; úgy véli, hogy a mező- és erdőgazdasági alapanyagok helyi termelői és a biofinomítók közötti szinergia és szoros együttműködés a teljes értékláncban hozzájárulhat a versenyképesség növeléséhez és az elsősorban vidéki jellegű területek bevételeinek növeléséhez; hangsúlyozza, hogy az élelmezésbiztonsági szükségletek biztosításának szükségességét kellően figyelembe véve hosszú távú biogazdasági stratégiát kell kidolgozni;

42.

kéri, hogy a kifejlesztett biológiai és biotechnológiai eljárásokat fel lehessen használni a hulladékból és nem táplálkozási célból termesztett növényekből származó, biológiai alapú megújuló erőforrások, valamint egyes meglévő mezőgazdasági és erdészeti alapú termékek felhasználása során;

43.

hangsúlyozza, hogy a biogazdaság egyik vezérelve a forráshatékonyság növelése és a nyersanyag- és energiaimporttól, valamint a megújuló természeti erőforrásoktól való függőség csökkentése; rámutat az erdészeti ágazat és a többi bioalapú ágazat fontosságára, és hangsúlyozza, hogy a szén-dioxid-semleges és a megújuló természeti erőforrások és nyersanyagok – mint például a fa és a farost – a fosszilis és a nem megújuló nyersanyagok helyébe léphetnek; emlékeztet arra, hogy a biogazdasági ágazat számos jelentős hozzáadott értékű terméket – például vegyi anyagokat, gyógyszereket, műanyagokat és más új, innovatív anyagokat – állít elő és munkahelyeket teremt; kiemeli a tengeri erőforrásokon alapuló biotechnológiákban rejlő lehetőségeket;

44.

felhívja az Európai Bizottságot, hogy ösztönözze az annak biztosítására irányuló intézkedéseket, hogy a nyersanyagokban rejlő potenciál fenntartható módon növekedjen, hogy a biológiailag lebomló hulladékokat – hosszadalmas szállítás elkerülésével – összegyűjtsék, és hogy a biomassza alkalmazása környezetbarát határokon belül maradjon és ne csökkentse a szén-dioxid-elnyelő funkciót; e tekintetben sürgősnek tartja a biomassza energetikai felhasználására vonatkozó fenntarthatósági kritériumok létrehozását a biomassza forráshatékonyabb célú elérhetővé tételének biztosítása érdekében, elkerülve azt, hogy a biomassza energiává történő átalakítását ösztönző eszközök piaci torzulást okozzanak, vagy csökkentsék a termelők számára hozzáférhető biomassza mennyiségét;

45.

felhívja a figyelmet arra, hogy a nyersanyagok rendelkezésre állásának biztosítása érdekében nagy figyelmet kell fordítani a biogazdaság ellátási láncaira; hangsúlyozza, hogy a biogazdasági stratégiáknak elő kell segíteniük a háztartási és kommunális hulladék hatékonyabb felhasználását, de egyszersmind a mezőgazdaságból és az erdészetből származó melléktermékek és maradékanyagok hasznosítását is; követeli jobb jogi szabályozás kidolgozását és hatályba léptetését, amely jogi biztonságot nyújt, és amely határozottan támogatja a biogazdaság erőforrásainak fenntartható használatát és a nyersanyagok hasznosítását, továbbá követeli, hogy a politika minden tekintetben hosszú távú és következetes legyen, valamint kedvezzen a beruházásoknak;

46.

úgy véli, hogy az új uniós iparpolitikai stratégiával összhangban a biogazdaság jelentősen hozzá tud járulni az Európát napjainkban sújtó iparleépüléssel szembeni fellépéshez, és – a piacot serkentő és a regionális versenyképességet visszaállító új stratégiák révén – képes lehet ezt a folyamatot megállítani;

47.

határozottan sürgeti a Bizottságot, hogy határozza meg azokat a környezetvédelmi szempontból káros anyagokat, amelyek olyan kormányzati fellépések következményei, amelyek előnyhöz juttatják a fogyasztókat vagy a termelőket annak érdekében, hogy kiegészítsék jövedelmüket vagy csökkentsék költségeiket, mindeközben azonban hátrányba szorítják a tisztán környezetvédelmi eljárásokat (3); felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy haladéktalanul és legkésőbb 2014-ig fogadjanak el e fogalommeghatározáson alapuló konkrét terveket a környezetvédelmi szempontból káros valamennyi támogatás – köztük a megújuló energiaforrások nem hatékony felhasználását ösztönző támogatások és a fosszilis tüzelőanyag támogatása – 2020-ig való fokozatos felszámolására vonatkozóan, és a nemzeti reformprogramokon keresztül tegyenek jelentést az előrehaladásról; e tekintetben aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az energetikai hasznosítású biológiai anyagokra folyósított támogatások már most aláássák a forráshatékonysági célkitűzéseket;

48.

aggodalommal veszi tudomásul, hogy a biomassza, és különösen a fa iránti egyre növekvő kereslet egyre szélesebb körű erdőirtáshoz vezethet a fejlődő országokban, ahol az üvegházhatású gázok kibocsátásával nem kell elszámolni a Kiotói Jegyzőkönyv értelmében; rámutat, hogy míg ez befolyásolja a talajminőséget, a víz körforgását és a biológiai sokféleséget, növelni fogja a biológiai sokféleségről szóló egyezményhez (CBD) és az erdőirtás és az erdőpusztulás miatti kibocsátások csökkentésére vonatkozó ENSZ együttműködési programhoz (REDD) hasonló globális szintű megállapodásokra nehezedő nyomást; attól is tart, hogy – tekintettel arra, hogy a földgazdálkodás rendszere sok fejlődő országban gyenge – a fatermékek iránti növekvő kereslet illegális kitermeléshez vezethet és gyengítheti az erdészeti jogszabályok végrehajtása, az erdészeti irányítás és az erdészeti termékek kereskedelme (FLEGT) keretében kötött önkéntes partnerségi megállapodásokat;

49.

hangsúlyozza, hogy a biogazdaságra való áttérés hozzájárul a Rio+20 konferencián elért eredmények uniós politikákba való további belefoglalásához; úgy véli, hogy az EU-nak erőteljesebben kell támogatnia az olyan kezdeményezéseket, amelyek megkönnyítik az inkluzív zöld gazdaságba való nemzetközi szintű átmenetet;

50.

felszólítja az EU-t, hogy a biogazdasági kutatás terén váljon a nemzetközi kutatás és innováció nagyhatalmává; állítja, hogy a megújuló erőforrásokon alapuló új termékek, folyamatok és szolgáltatások serkentik az európai ipar versenyképességét, és a nemzetközi élboly tagjává teszik;

51.

kulcsfontosságúnak tartja a nemzetközi és kötelező erejű fenntarthatósági normák kidolgozását valamennyi biomassza-felhasználó ágazat számára, akárcsak a kötelező erejű kritériumok kidolgozását a fenntartható erdőgazdálkodás számára; sürgeti az EU-t, hogy továbbra is fogadjon el többoldalú megállapodásokat, és nyújtson – különösen a legkevésbé fejlett országoknak – erre vonatkozó intézményi és technikai támogatást a biomassza fenntartható használatának biztosításáért;

52.

úgy véli, hogy az e stratégia keretében kidolgozott biogazdasági modell lehetőséget fog nyújtani a jelenlegi kritikák megválaszolására, és az uniós növekedésnek a gazdaság, a környezet és a társadalmi élet minőségének új ötvöződésén keresztül lendületet adva hosszú távon fenntarthatóbb és hatékonyabb termelési, fogyasztási és fejlesztési modelleket, illetve életstílust fog eredményezni;

53.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

26.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 75/47

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 310., 311., 312. és 323. cikkére,

—

tekintettel a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret jóváhagyási eljárásának kedvező kimenetelét elősegítendően elfogadott 2012. október 23-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel az Európai Tanács többéves pénzügyi keretre vonatkozó, 2013. február 7–8-i következtetéseiről szóló, 2013. március 13-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel az Európai Tanács 2013. február 8-án elfogadott következtetéseire,

—

tekintettel az Európai Tanács 2013. június 28-án elfogadott következtetéseire,

—

tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

1.

üdvözli a 2013. június 27-én a Parlament, a Tanács elnöksége és a Bizottság között hosszú és kimerítő tárgyalások után a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről a legmagasabb politikai szinten elért politikai megállapodást; elismeri az ír elnökség által e megállapodás elérésére tett jelentős erőfeszítéseket;

2.

hangsúlyozza, hogy a Parlament tárgyalások során mutatott állhatatosságának köszönhetően számos olyan rendelkezés került első alkalommal elfogadásra, amelyek elő fogják segíteni az új pénzügyi keret működését, következetességét, átláthatóságát és az uniós polgárok igényeinek való jobb megfelelését; különösen a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatával, a rugalmassággal, a saját forrásokkal és a költségvetés egységességével és átláthatóságával kapcsolatos új intézkedéseket emeli ki, amelyek kiemelten fontosak voltak a Parlament számára a tárgyalások során;

3.

készen áll arra, hogy ősz elején szavazzon a többéves pénzügyi keretről szóló rendeletről és az intézményközi megállapodásról, mihelyt teljesülnek a megfelelő szövegek véglegesítéséhez szükséges technikai és jogi feltételek, hogy a végleges szöveg tükrözze a Tanács és a Parlament között elért átfogó megállapodást;

4.

megismétli azonban azon, a többéves pénzügyi keretről szóló, előbb említett 2013. március 13-i állásfoglalásban is szereplő álláspontját, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendeletről tartott szavazáson nem adható meg az egyetértés, ha a Parlament nem kap teljes körű garanciát a 2013-ra vonatkozó fennálló kifizetési igények teljes mértékű fedezésére; ezért azt várja a Tanácstól, hogy legkésőbb a Gazdasági és Pénzügyi Tanács (Ecofin) 2013. július 9-én tartandó ülésén hivatalos határozatot hozzon a 7,3 milliárd EUR összegű 2/2013. számú költségvetés-módosításról; kitart amellett, hogy a Tanács ragaszkodjon azon politikai kötelezettségvállalásához, hogy késedelem nélkül további költségvetés-módosítást fogadjon el a kifizetési előirányzatok hiányának elkerülésére, amely strukturális hiányhoz vezethetne az uniós költségvetésben 2013 végén; kijelenti, hogy a Parlament nem fogja egyetértését adni a többéves pénzügyi keretről szóló rendelethez vagy nem fogja elfogadni a 2014. évi költségvetést, amíg a Tanács el nem fogadja ezt az új költségvetés-módosítást, amely a Bizottság által feltárt fennmaradó hiányt fedezi;

5.

továbbá hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendeletet jogilag nem lehet elfogadni, ha nem születik politikai megállapodás a megfelelő jogalapokról, különösen azoknál a pontoknál, amelyek szerepelnek a többéves pénzügyi keretről szóló rendeletben is; kifejezi hajlandóságát az összes többéves program jogalapjáról folyó tárgyalások mielőbbi lezárására, és újra megerősíti az azon elv melletti kitartását, hogy „semmiről sem születhet megállapodás, amíg mindenről nem születik megállapodás”; ragaszkodik a Parlament Lisszaboni Szerződés által biztosított jogalkotási hatáskörének teljes körű tiszteletben tartásához, és felhívja a Tanácsot, hogy tárgyalja meg megfelelően a jogalapok úgynevezett „többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos” részeit; üdvözli a számos új többéves uniós programmal kapcsolatban eddig elért politikai megállapodást;

6.

elismeri, hogy a tagállamoknak ki kell igazítaniuk költségvetésüket; úgy ítéli meg azonban, hogy a következő többéves pénzügyi keret Európai Tanács által meghatározott átfogó szintje kevés az EU politikai céljainak eléréséhez és az Európa 2020 stratégia sikeres megvalósításának biztosításához szükséges igények kielégítéséhez; aggódik amiatt, hogy a források ezen szintje esetleg nem elegendő ahhoz, hogy ellássa az EU-t a válságból való kilábaláshoz és a megerősödéshez szükséges eszközökkel; sajnálja, hogy a tagállamok továbbra is alábecsülik az uniós költségvetés szerepét, valamint a gazdasági irányításhoz és a költségvetési kiigazításhoz való hozzájárulását EU-szerte; továbbá attól tart, hogy a többéves pénzügyi keret ilyen alacsony felső keretei jelentősen csökkentik a Parlament mozgásterét az éves költségvetési eljárásokban;

7.

hangsúlyozza a következő többéves pénzügyi keret 2016 végére való kötelező értékelésének és azt követő felülvizsgálatának jelentőségét annak érdekében, hogy a következő Bizottság és Parlament újraértékelhesse az EU elsődleges politikai céljait, a többéves pénzügyi keretet az új kihívásokhoz igazíthassa és teljes mértékben figyelembe vehesse a legújabb makrogazdasági előrejelzéseket; ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság által mind az uniós költségvetés kiadási, mind bevételi oldala tekintetében elvégzendő kötelező értékelést kísérje a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet felülvizsgálatára irányuló jogalkotási javaslat, ahogy azt a Bizottságnak az említett rendelethez csatolt nyilatkozata kimondja; a többéves pénzügyi keret kötelező felülvizsgálatát a Bizottság új elnökének beiktatásához szükséges alapvető feltétellé kívánja tenni;

8.

megismétli a 2014–2020 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keret fokozott rugalmasságának kiemelkedő jelentőségét abból a célból, hogy teljes mértékben kihasználásra kerüljön az Európai Tanács által a kötelezettségvállalásokra (960 milliárd EUR) és a kifizetésekre (908,4 milliárd EUR) a többéves pénzügyi keretben megszabott felső határ; ezért üdvözli, hogy a Tanács jóváhagyott a Parlament által előterjesztett két kulcsfontosságú javaslatot, nevezetesen az átfogó kifizetési és az átfogó kötelezettségvállalási tartalékkeret létrehozását, amely lehetővé fogja tenni a felhasználatlan előirányzatok egyik pénzügyi évről a következőre való automatikus átvitelét; sajnálatosnak tartja azonban a Tanács által megszabott korlátozásokat (akár időben, akár összegben), amelyek megakadályozhatják ezen eszközök teljes körű kihasználását; úgy ítéli meg, hogy e mechanizmusok javításának a többéves pénzügyi keret Bizottság által javasolt, választások utáni felülvizsgálatának szerves részét kell képeznie;

9.

hangsúlyozza, hogy a kötelezettségvállalásokkal kapcsolatos új rugalmassági szabályoknak a 2014–2020 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keret időtartama alatt további előirányzatokat kell eredményezniük a növekedéshez és foglalkoztatáshoz kapcsolódó programok, különösen az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés számára a folyamatos finanszírozás és a megállapodás szerinti felső keretek hatékony kihasználásának maximalizálása érdekében;

10.

üdvözli az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés előirányzatainak 2014-re és 2015-re történő előreütemezését, és ragaszkodik ahhoz, hogy 2016-ra további előirányzatokra lesz szükség e program fenntarthatóságának és hatékonyságának biztosításához;

11.

hangsúlyozza, hogy a Parlament kitartásának eredményeként a Horizont 2020, az Erasmus és a COSME finanszírozása szintén előreütemezésre kerül 2014-re és 2015-re a 2013-as és 2014-es költségvetési előirányzatokban szereplő megfelelő előirányzatok közötti finanszírozási különbség csökkentése érdekében; továbbá ragaszkodik annak fontosságához, hogy a digitális menetrend további finanszírozásban részesüljön;

12.

üdvözli, hogy intézkedésre került sor azon tagállamok élelmiszer-osztási programjának akár 1 milliárd euróval történő további megerősítésére, amely megerősítést az Unió leginkább rászoruló személyeinek megsegítésére kívánják felhasználni; azt várja, hogy a Tanács és a Parlament között mielőbb megállapodás szülessen e kötelezettségvállalás végrehajtásának konkrét módozatairól a szóban forgó program jogalapjáról jelenleg folyó tárgyalások során;

13.

sajnálja, hogy a Tanács nem tudott előrelépést elérni a saját források rendszerének reformjában a Bizottság által előterjesztett jogalkotási javaslatok alapján; hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetést a Szerződésben foglaltaknak megfelelően valódi saját forrásokból kellene finanszírozni, és kinyilvánítja elkötelezettségét egy olyan reform iránt, amely az uniós költségvetéshez való, GNI-alapú hozzájárulások arányát maximum 40 %-ra korlátozza; ezért azt várja, hogy a saját forrásokról a három uniós intézmény által elfogadandó közös nyilatkozat kézzelfogható előrelépést tegyen lehetővé, különösen a többéves pénzügyi keret félidős értékelésére/felülvizsgálatára való tekintettel; ezért kéri a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport összehívását a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet hivatalos elfogadásának idejére, és a saját források rendszerével kapcsolatos reform minden szempontjának megvizsgálásával való megbízását;

14.

üdvözli az uniós költségvetés egységességéről és átláthatóságáról folytatott tárgyalások kimenetelét; úgy ítéli meg, hogy a jövőben elképzelhető bármely „euroövezeti költségvetést” vagy be kell építeni az uniós költségvetésbe, vagy csatolni kell ahhoz;

15.

rendkívül sajnálatosnak tartja a 2014–2020 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keretre vonatkozó jelenlegi megállapodáshoz vezető eljárást, amely a valóságban azzal a hatással járt, hogy megfosztotta a Parlamentet az EUMSZ-ben foglalt tényleges költségvetési hatáskörétől; úgy ítéli meg, hogy a küldöttsége és az egymást követő tanácsi elnökségek között az Általános Ügyek Tanácsa megfelelő üléseihez kapcsolódóan az elmúlt néhány évben tartott számos megbeszélés, valamint a Tanács többéves pénzügyi kerettel foglalkozó nem hivatalos ülésein való részvétele nem szolgált egyértelmű célokat, hiszen azok nem befolyásolták a tárgyalások szellemét, ütemtervét vagy tartalmát, sem a Tanács álláspontját, beleértve a többéves pénzügyi keretről szóló megállapodás jogalkotási és költségvetési vonatkozásai megkülönböztetésének szükségességét;

16.

ezért felhívja Költségvetési Bizottságát, hogy Alkotmányügyi Bizottságával együttműködésben vonja le a szükséges következtetéseket, és terjesszen elő új javaslatokat az ilyen tárgyalások módozataira vonatkozóan, az egész költségvetési eljárás demokratikus és átlátható jellegének biztosítása érdekében;

17.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az érintett egyéb intézményeknek és szerveknek.

26.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 75/49

—

tekintettel a 2011 és 2020 közötti európai közúti közlekedésbiztonságról szóló, 2011. szeptember 27-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel az „Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához – Úton egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé” című 2011. december 15-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a Bizottság „A közúti közlekedésbiztonság európai térsége felé: a közlekedésbiztonsággal kapcsolatos politikai iránymutatás a 2011 és 2020 közötti időszakra” című közleményére (COM(2010)0389),

—

tekintettel „Az Európai Bizottság 2011 és 2020 közötti időszakra vonatkozó, a közlekedésbiztonsággal kapcsolatos politikai iránymutatásai hatodik célkitűzésének végrehajtásáról – Az első mérföldkő a károkra vonatkozó stratégia felé” (SWD(2013)0094) című bizottsági szolgálati munkadokumentumra,

—

tekintettel a Régiók Bizottságának „A közlekedésbiztonsággal kapcsolatos politikai iránymutatás a 2011 és 2020 közötti időszakra” című véleményére (3),

—

tekintettel a Világbank és a WHO által 2004-ben közösen publikált világjelentésre a közúti közlekedés során elszenvedett sérülések megelőzéséről,

—

tekintettel „Az e-segélyhívó szolgáltatás: egy új 112-es szolgáltatás a polgárok számára” című, 2012. július 3-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel „A 2011–2020 közötti közúti közlekedésbiztonság – Az első mérföldkő a károkra vonatkozó stratégia felé” címmel a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000061/2013 – B7-0211/2013),

—

tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel 2011-ben több mint 30 000-en vesztették életüket és megközelítőleg 1 500 000-en sérültek meg (közülük több mint 250 000-en súlyosan) az Európai Unió közútjain elszenvedett balesetekben;

B.

mivel minden halálos balesetre további 4 maradandó fogyatékossággal, 40 könnyű sérüléssel és 10 súlyos sérüléssel járó baleset jut;

C.

mivel az összes súlyos baleset több mint fele városi területeken történik, amely különösen a gyalogosokat, motorosokat, kerékpárosokat (köztük elektromos kerékpárt használókat) és más veszélyeztetett úthasználókat érinti;

D.

mivel a halálos közúti balesetek és súlyos sérülések legfőbb oka a berendezések meghibásodása, az úttervezés, a nem megfelelő útkarbantartás és a vezetői magatartás, a gyorshajtást is beleértve; mivel a sebesség közvetlenül összefügg a sérülés súlyosságával, és mivel egyes tagállamok fontolgatják a sebességhatárok emelését az autópályán;

E.

mivel a 45 év alatti uniós polgárok kórházi felvételének egyik fő oka a közúti baleseti sérülés, és számos súlyos sérülés végződik egész életen át tartó szenvedéssel vagy maradandó fogyatékossággal;

F.

mivel a segélyhívó szolgálatok válaszideje (az „arany óra” elve) – ideértve az életmentő elsősegély-nyújtást, valamint az ellátás minőségét – fontos szerepet játszik a balesetek túlélésében;

G.

mivel a közúti közlekedési balesetek társadalmi-gazdasági költségeit a GDP 2 %-ára, azaz 2012-ben mintegy 250 milliárd euróra becsülik (5);

H.

mivel az e téren tett európai intézkedések pozitív eredményeket mutatnak;

1.

támogatja a Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy a közlekedésbiztonsági munka során kiemelt elsőbbséget kapjanak a súlyos sérülések;

2.

üdvözli, hogy a Bizottság elfogadta a súlyos sérülés egységes uniós meghatározását a sérülések egyetemesen elfogadott besorolása – ismertebb nevén a Maximális Rövidített Sérülési Skála – alapján;

3.

felszólítja a tagállamokat, hogy sürgősen hajtsák végre a súlyos közúti sérülések közös uniós meghatározását, és ennek alapján 2014-re gyűjtsék össze és jelentsék a közlekedési módokra, illetve a közúti infrastruktúra típusára felbontott – és a veszélyeztetett úthasználókra is kiterjedő – statisztikákat;

4.

sürgeti a Bizottságot, hogy az összegyűjtött adatok alapján tűzze ki a 2014–2020 közötti időszakra a közúti balesetek a 40 %-kal való csökkentésének ambiciózus célját, és hosszú távú célként őrizze meg a globális „zéró elképzelést”;

5.

úgy véli, hogy egy közös adatgyűjtési és jelentéstételi mechanizmus kidolgozása nem akadályozhatja az arra irányuló sürgős intézkedések uniós szintű meghozatalát, hogy csökkenjen az utakon súlyosan megsérült személyek száma;

6.

üdvözli a Bizottság által a globális stratégiája kidolgozásához kijelölt prioritásokat, amely értelmében az ütközés hatásával, a balesetkezelési stratégiával, az elsősegéllyel és sürgősségi szolgálatokkal, valamint a hosszú távú rehabilitációs folyamatokkal foglalkozik, és kéri e prioritások gyors megvalósítását;

7.

hangsúlyozza, hogy az ütközés hatásainak csökkentése, az úthasználók biztonságának növelése és a súlyos sérülések csökkentése érdekében egy sor hatályos jogszabályt és intézkedést haladéktalanul jobban kell végrehajtani;

8.

felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a passzív és aktív járműbiztonsági jogszabályokat úgy, hogy azok a legfrissebb technológiai fejlődéshez igazodjanak, valamint támogassa kényszerítő technológiák beépítését az autókba;

9.

kéri a Bizottságot, hogy támogassa a biztonságos és intelligens közúti infrastruktúra kiépítését;

10.

felhívja a Bizottságot, hogy adjon részletes tájékoztatást arról, hogy a tagállamok hogyan ültetik át a közúti közlekedésbiztonságot veszélyeztető közlekedési jogsértésekre vonatkozó információk határokon átnyúló cseréjének elősegítéséről szóló 2011/82/EU irányelvet;

11.

sürgeti a tagállamokat, hogy folytassák erőfeszítéseiket az ittas és bódult állapotban való vezetés elleni küzdelem, valamint a közlekedési szabálysértők értékelésére és rehabilitációjára irányuló bevált gyakorlatok cseréje terén;

12.

megjegyzi, hogy a gyalogosok és kerékpárosok együttesen a városi közúti balesetek halálos áldozatainak 50 %-át és a súlyosan megsérültek jelentős részét teszik ki;

13.

támogatja a leginkább veszélyeztetett úthasználók – az idősek, a kisgyermekek, a fogyatékkal élők és a kerékpárosok – védelmét célzó műszaki szabványok és politikák felügyeletét és továbbfejlesztését; a „leginkább veszélyeztetett úthasználók jogainak” az uniós jogszabályokban és közlekedéspolitikában való előmozdítására irányuló összehangolt erőfeszítés részeként;

14.

felszólítja a Bizottságot, hogy adjon áttekintést a 30 km/h sebességkorlátozású városi területekről, illetve e korlátozásnak a halálesetek és súlyos sérülések csökkentésére tett hatásáról;

15.

felhívja a tagállamokat, hogy hangsúlyozzák a biztonságosabb kerékpározásra és gyalogos közlekedésre vonatkozó tájékoztató és oktató kampányok, valamint a kerékpározásra és gyaloglásra buzdító politikák fontosságát, mivel a városi területeken a kerékpárosok és a gyalogosok biztonsága szorosan összefügg az adott esetben a tömegközlekedést és a kollektív mobilitást ötvöző kerékpározás és gyaloglás mint közlekedési mód elterjedtségével;

16.

felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan városi közúti biztonsági iránymutatásokat, amelyeket be lehet építeni a fenntartható városi mobilitási tervekbe (SUMP-ok), valamint vegye fontolóra a városi közlekedési projektek uniós társfinanszírozásának olyan SUMP-okhoz kapcsolását, amelyek uniós csökkentési célokat tűznek ki a közúti halálesetekre és súlyos sérülésekre vonatkozóan;

17.

sürgeti a tagállamokat, hogy támogassák az európai segélyhívó számot (112), és teljesítsék a közbiztonsági válaszpontok 2015-ig elérendő teljes működőképességére vonatkozó követelményt, valamint ezek bevezetéséhez a lehető leggyorsabban indítsanak figyelemfelkeltő kampányt;

18.

üdvözli a Bizottság azon javaslatát, hogy – az adatvédelmi szabályok tiszteletben tartása mellett – 2015-ig minden újonnan típusjóváhagyással ellátott autóban és valamennyi tagállamban kötelezően vezessenek be egy 112-es számon alapuló nyilvános e-segélyhívó rendszert;

19.

felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokban bevált gyakorlatokat figyelembe véve fontolja meg az idősebb kiskorúak „kísérővel való vezetésének” bevezetését;

20.

felszólítja a tagállamokat, hogy módszeresen támogassák az elsősegély-nyújtási tanfolyamokat, mert így javítható a mentőszolgálatok megérkezése előtt az áldozatoknak segítséget nyújtó járókelők balesetekre való reagálási képessége;

21.

felhívja a tagállamokat, hogy a segítségnyújtó és a sérült számára hatékony beavatkozás és a biztonság garantálása érdekében ösztönözzék a sürgősségi szolgálatok, illetve a járműtervezők és -gyártók közötti együttműködést;

22.

felhívja a tagállamokat, hogy ösztönözzék az e-egészségügyi rendszerek végrehajtását és különösen az intelligens közlekedési kommunikációs rendszerek mentőcsapatok általi – köztük sürgősségi járművekben történő – alkalmazását;

23.

arra ösztönzi a tagállamokat, hogy egészségügyi ágazati politikáikban hangsúlyozzák a baleset utáni ellátás fontosságát, és javítsák tovább a hosszú távú kórházi ellátást, a kórházi ellátás utáni kezelést és a rehabilitációt, beleértve a közúti balesetek túlélői és tanúi által elszenvedett pszichés trauma kezelését és a pszichológiai gondozást, például az életminőségük javításához szükséges segítségnyújtási pontok biztosításával;

24.

felhívja a tagállamokat, hogy növeljék a súlyos sérülések következményeivel – például a károsodás, fogyatékosság és funkcionális fogyatékosság szintjeivel – kapcsolatos ismereteket azzal, hogy szorosabban összekapcsolják a társadalmi hatást kifejtő többi intézkedéssel, illetve dolgozzanak ki a közúti biztonságról szóló oktatóprogramokat;

25.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

26.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 75/52

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkére, amely meghatározza az Unió alapjául szolgáló értékeket,

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3., 4., 6. és 7. cikkére, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 49., 56., 114., 167. és 258. cikkére, az Európai Unió Alapjogi Chartájára, valamint az emberi jogok európai egyezményére (EJEE),