12.2.2016

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 57/1

---

A TANÁCS (EU) 2/2016 ÁLLÁSPONTJA ELSŐ OLVASATBAN

a vasúti rendszer Európai Unión belüli kölcsönös átjárhatóságáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(átdolgozás)

(EGT-vonatkozású szöveg)

A Tanács által 2015. december 10-én elfogadva

(2016/C 057/01)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 91. cikke (1) bekezdésére, valamint 170. és 171. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),

rendes jogalkotási eljárás keretében (3),

mivel:

(1)	A 2008/57/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) több alkalommal jelentősen módosult. Mivel most további módosításokra kerül sor, az irányelvet az áttekinthetőség érdekében át kell dolgozni.

(2)

Annak érdekében, hogy az Unió polgárai, a gazdasági szereplők, az illetékes hatóságok teljes mértékben kihasználhassák az egységes európai vasúti térség létrehozásából fakadó előnyöket, különösen indokolt a nemzeti vasúthálózatok összekapcsolódásának és kölcsönös átjárhatóságának, valamint az ezekhez a vasúthálózatokhoz történő hozzáférhetőségnek a javítása, és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 171. cikkében foglalt rendelkezéseknek megfelelően a műszaki szabványok összehangolása területén szükséges intézkedések végrehajtása.

(3)

Az uniós vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságára irányuló törekvés nyomán optimális mértékű műszaki harmonizáció valósulhat meg, ami lehetővé teszi a nemzetközi vasúti személyszállítási és árufuvarozási szolgáltatások megkönnyítését, javítását és fejlesztését az Európai Unión belül és harmadik országok viszonylatában, valamint hozzájárul az uniós vasúti rendszer kivitelezéséhez, felújításához, korszerűsítéséhez és üzemeltetéséhez szükséges berendezések és szolgáltatások uniós belső piacának fokozatos megteremtéséhez.

(4)	Az egységes európai vasúti térség létrehozásához való hozzájárulás, a költségek és az engedélyezési eljárások időtartamának csökkentése, valamint a vasútbiztonság javítása érdekében helyénvaló az engedélyezési eljárások ésszerűsítése és uniós szinten való harmonizálása.

(5)

Számos tagállamban a metrókra, a villamosokra, valamint más, könnyű vasúti rendszerekre helyi követelmények vonatkoznak. Ezekre a helyi tömegközlekedési rendszerekre általában nem vonatkozik uniós engedélyezési kötelezettség. A villamosok és a könnyű vasúti rendszerek továbbá gyakran a közúti jogszabályok hatálya alá tartoznak a közös infrastruktúra miatt. Ezen okok miatt ezeknek a helyi rendszereknek nem kell kölcsönösen átjárhatónak lenniük, és ezért ki kell zárni őket ezen irányelv hatálya alól. Ez nem akadálya annak, hogy a tagállamok – ha indokoltnak találják – az irányelv rendelkezéseit önkéntes alapon alkalmazzák a helyi vasúti rendszerekre.

(6)

A vasút-villamos olyan tömegközlekedési koncepció, amely lehetővé teszi mind a helyiérdekű vasúti infrastruktúrán és a nagyvasúti infrastruktúrán való kombinált működtetést. A tagállamoknak meg kell engedni, hogy kizárhassák az ezen irányelvet végrehajtó intézkedések hatálya alól az elsősorban helyiérdekű vasúti infrastruktúrán alkalmazott, de bizonyos nagyvasúti alkatrészekkel annak céljából felszerelt járműveket, hogy azok kizárólag összeköttetési célból képesek legyenek áthaladni a nagyvasúti infrastruktúrának egy jól körülhatárolt, korlátozott szakaszán. Amikor a vasút-villamosok vasúti infrastruktúrát használnak, biztosítani kell a valamennyi alapvető követelménynek való valamint az érintett vonalakon elvárt biztonsági szintnek való megfelelést. A határokon átnyúló esetekben az illetékes hatóságoknak együtt kell működniük egymással.

(7)

A vasúthálózaton keresztül a vonatok kereskedelmi célú üzemeltetése különösen fontossá teszi az infrastruktúra és a járművek jellemzőinek tökéletes összeegyeztethetőségét, illetve a különböző pályahálózat-működtetők és a vasúti társaságok információs és kommunikációs rendszerének hatékony összekapcsolódását. Ettől az összeegyeztethetőségtől és összekapcsolódástól függ a teljesítményi szint, a biztonság, a szolgáltatás minősége és költsége, valamint különösen az uniós vasúti rendszer kölcsönös átjárhatósága.

(8)

A vasúttal kapcsolatos uniós és tagállami szintű szabályozási keretnek indokolt egyértelműen megállapítania a szerepeket és a felelősségi köröket a vasúthálózatokra érvényes biztonsági, egészségügyi és fogyasztóvédelmi szabályok betartatásának biztosítása érdekében. Ezen irányelv nem okozhatja azt, hogy az uniós vasúti rendszerben csökkenjen a biztonság szintje vagy növekedjenek a költségek. Ezért az Európai Unió (EU) …/… európai parlamenti és tanácsi rendelettel (5)  (6) létrehozott Vasúti Ügynökségének (a továbbiakban: Ügynökség) és a nemzeti biztonsági hatóságoknak teljes körű felelősséget kell vállalniuk az általuk kiállított engedélyek vonatkozásában.

(9)

Jelentős eltérések vannak a nemzeti jogszabályok, a vasúti rendszerekre, alrendszerekre és összetevőkre alkalmazandó belső szabályozások és műszaki előírások között, mivel ezek a nemzeti iparra jellemző egyedi technológiákat foglalják magukban, és sajátos méreteket, eszközöket, illetve jellemzőket határoznak meg. Ez a helyzet megakadályozhatja, hogy a szerelvények akadály nélkül közlekedjenek az Unió teljes területén.

(10)	Világpiaci versenyképessége növelése érdekében az uniós vasúti háttéripar nyitott, versenyző európai piacot igényel.

(11)	Indokolt ezért meghatározni a vasúti rendszerre vonatkozó, az Unió egészében érvényes alapvető követelményeket a vasút kölcsönös átjárhatósága kapcsán.

(12)

Az átjárhatósági műszaki előírások (ÁME-k) elkészítése során felmerült egyrészről az alapvető követelmények és az ÁME-k, másrészről az európai szabványok és egyéb normatív jellegű dokumentumok közötti kapcsolat tisztázásának igénye. Különösen fontos egyértelműen elhatárolni egymástól egyrészről azokat a szabványokat és szabványrészeket, amelyek alkalmazását ezen irányelv célkitűzéseinek elérése érdekében célszerű kötelezővé tenni, másrészről az 1025/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (7) összhangban kialakított „harmonizált szabványokat”. Amennyiben feltétlenül szükséges, az ÁME-k kifejezetten hivatkozhatnak az európai szabványokra vagy előírásokra, amelyek kötelezővé válnak az ÁME alkalmazásának időpontjától.

(13)

Annak érdekében, hogy ténylegesen növekedjen az uniós vasúti ágazat versenyképessége, de eközben ne torzuljon az uniós vasúti rendszer főbb piaci szereplőinek versenye, az ÁME-ket és az Ügynökségnek ezen ÁME-kekkel kapcsolatos ajánlásait a nyitottsággal, a konszenzussal és az átláthatósággal kapcsolatban az 1025/2012/EU rendelet II. mellékletében meghatározott elveket tiszteletben tartva szükséges kialakítani.

(14)

Az európai uniós vasúti szolgáltatások minősége többek között a hálózat (a legtágabb értelemben véve, azaz az összes érintett alrendszer helyhez kötött részei) és a járművek (amelybe beleértendők az összes érintett alrendszer fedélzeti összetevői) jellemzőinek tökéletes összeegyeztethetőségétől függ. A teljesítményszintek, a biztonság, a szolgáltatás minősége és a költségek ettől a kompatibilitástól függnek.

(15)	Az ÁME-k közvetlen vagy potenciális hatással vannak az alrendszerek működtetésében és karbantartásában részt vevő személyzetre. Ezért az Ügynökségnek az ÁME-k kidolgozása során adott esetben egyeztetnie kell a szociális partnerekkel.

(16)

Az ÁME-ben meg kell állapítani az összes olyan feltételt, amelynek a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemnek célszerű megfelelnie, valamint a megfelelőség értékelése során követendő eljárást. Továbbá elő kell írni, hogy minden egyes rendszerelemet alá kell vetni az ÁME-kben megjelölt, a megfelelőséget és használatra való alkalmasságot értékelő eljárásnak, és el kell látni a vonatkozó tanúsítvánnyal, amely vagy a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemnek a vonatkozó műszaki előíráshoz képest önmagában vizsgált belső megfelelőségének értékelését, vagy pedig a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemnek a vasúti környezetben történő használatra való alkalmasságára, a vonatkozó műszaki előírás alapján való értékelését foglalja magában.

(17)

Új ÁME-k kidolgozásakor mindig törekedni kell a már létező alrendszerekkel való összeegyeztethetőség biztosítására. Ez segíti majd a vasúti közlekedés versenyképességének előmozdítását és elejét veszi a szükségtelen járulékos költségeknek, amelyek a már meglévő alrendszereknek a visszamenőleges összeegyeztethetőség érdekében szükségessé váló felújítása vagy korszerűsítése révén jelentkeznek. Azokban a kivételes esetekben, amikor az összeegyeztethetőség biztosítása nem lehetséges, az ÁME-k határozhatják meg a keretet annak eldöntésére, hogy a meglévő alrendszer üzembe helyezésével vagy forgalomba hozatalával kapcsolatban új határozatra vagy engedélyre van-e szükség, illetve hogy erre milyen határidők vonatkoznak.

(18)

Ha az alapvető követelményeknek megfelelő egyes műszaki szempontokat nem lehet kifejezetten szabályozni egy ÁME-ben, a továbbra is szabályozandó szempontokat az ÁME-hez csatolt mellékletben „nyitott kérdésként” kell azonosítani. E nyitott kérdések, valamint a különleges esetek tekintetében és a meglévő rendszereknek való megfelelés érdekében nemzeti szabályok alkalmazandók, amelyeket egy tagállamban az illetékes nemzeti, regionális, illetve helyi hatóságok fogadhatnak el. A szükségtelen ellenőrzések és felesleges adminisztratív terhek elkerülése érdekében a nemzeti szabályokat célszerű szintén kategorizálni, hogy meg lehessen állapítani az egyes tagállamok azonos tárgyú nemzeti szabályainak egyenértékűségét.

(19)

Indokolt meghatározni az olyan alrendszerekre alkalmazandó alapvető követelmények esetében követendő eljárást, amelyeket a vonatkozó ÁME még nem tartalmaz. Ilyen esetben a megfelelőség-értékelési és hitelesítési eljárásokért felelős testületeknek meg kell egyezniük az ezen irányelvben említett kijelölt testületekkel.

(20)	Ezen irányelv a teljes uniós vasúti rendszerére alkalmazandó, az ÁME-k hatálya így azokra a járművekre és hálózatokra is ki fog terjedni, amelyek nem képezik a transzeurópai vasúti rendszer részét. Ezért a 2008/57/EK irányelv I. mellékletét egyszerűsíteni kell.

(21)

Az alrendszerek rendeltetésétől, például a vasúti vonalak és járművek kategóriájától függően eltérhetnek az alrendszerek és kapcsolódási pontjaik által teljesítendő funkcionális és műszaki előírások, különösen a nagy sebességű és a hagyományos vasúti rendszerek közötti koherencia biztosítása céljából.

(22)

Annak érdekében, hogy a vasúti rendszerek idővel teljes mértékben kölcsönösen átjárhatóak legyenek az egész Unióban, és az örökölt rendszerek közötti különbségek fokozatosan csökkenjenek, az ÁME-knek célszerű meghatározniuk a már meglévő alrendszerek felújításakor vagy korszerűsítésekor alkalmazandó rendelkezéseket, valamint adott esetben tartalmazhatnak a célrendszer lépcsőzetes megvalósítására vonatkozó javaslatokat is. Mindazonáltal ahhoz, hogy a vasúti ágazat versenyképessége töretlen maradjon és ne merüljenek fel indokolatlan költségek, az új vagy módosított ÁME-k nem okozhatják azt, hogy a járműveket és az infrastruktúrát haladéktalanul az új előírásokhoz kelljen igazítani.

(23)

Az ÁME-kben jelezni kell, ha új engedélyt kell beszerezni az infrastruktúra vagy a járművek korszerűsítéséhez és felújításához. Az infrastruktúra korszerűsítésének és felújításának valamennyi esetében a kérelmezőnek az (EU) 2015/… (8) rendeletben említett egyablakos információs és kommunikációs rendszeren keresztül dokumentációt kell benyújtania a nemzeti biztonsági hatóság számára, hogy az eldönthesse, hogy az ezen irányelvben meghatározott kritériumok alapján szükség van-e új engedélyre. A forgalombahozatali engedéllyel már rendelkező járművek korszerűsítése és felújítása esetében a kérelmezőnek el kell tudnia dönteni, hogy kell-e új engedélyt kérnie a nemzeti biztonsági hatóságtól vagy az Ügynökségtől az ezen irányelvben meghatározott kritériumok alapján.

(24)

Figyelembe véve az uniós vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságát hátráltató akadályok megszüntetésére vonatkozó fokozatos megközelítési módot és ebből következően az ÁME-k elfogadásához szükséges időtartamot, lépéseket kell tenni annak elkerülése érdekében, hogy a tagállamok a jelenlegi rendszerek különbözőségét fokozó új nemzeti rendelkezéseket fogadjanak el, vagy ilyen hatással járó új projekteket kezdjenek.

(25)

A kölcsönös átjárhatóságot hátráltató tényezők felszámolása érdekében és az ÁME-k hatályának a teljes uniós vasúti rendszerre való kiterjesztésével indokolt fokozatosan csökkenteni a nemzeti szabályozás mértékét. A nemzeti szabályozásban különbséget kell tenni a szigorúan a meglévő rendszerekhez kapcsolódó szabályok és az ÁME-k nyitott kérdéseinek kezeléséhez szükséges szabályok között. A szabályok ez utóbbi típusát fokozatosan meg kell szüntetni az ÁME-k nyitott kérdéseinek lezárása révén.

(26)

A nemzeti szabályokat úgy kell megszövegezni és közzétenni, hogy azok a nemzeti hálózat minden potenciális felhasználója számára érthetőek legyenek. Ezek a szabályok gyakran tartalmaznak hivatkozást más dokumentumokra, így például nemzeti szabványokra, európai szabványokra, nemzetközi szabványokra vagy egyéb olyan műszaki előírásokra, amelyek részben vagy egészben a szellemi tulajdonhoz fűződő jogi oltalom alatt állnak. Ezért tehát helyénvaló, hogy a közzététel kötelezettsége ne legyen alkalmazandó olyan dokumentumokra, amelyekre a nemzeti szabályok közvetve vagy közvetlenül hivatkoznak.

(27)

A fokozatos megközelítés elfogadása kielégíti azt a célkitűzést, amely az elöregedett, jelentős átalakítási vagy felújítási beruházásokat igénylő nemzeti infrastruktúrával és régi járművekkel jellemezhető uniós vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságára vonatkozik, és külön gondot kell fordítani arra, hogy a vasút megőrizze a versenyképességét más közlekedési módokkal szemben.

(28)

Az uniós vasúti rendszer kiterjedtsége és összetettsége miatt gyakorlati okokból szükségesnek bizonyult annak az alábbi alrendszerekre való felosztása: infrastruktúra, pálya menti ellenőrzés-irányítás és jelzés, fedélzeti ellenőrzés-irányítás és jelzés, energia, gördülőállomány, működés és közlekedésirányítás, karbantartás, valamint telematikai alkalmazások személyszállítási és árufuvarozási szolgáltatásokhoz. Minden egyes alrendszerre vonatkozóan meg kell határozni az alapvető követelményeket, és ezen alapvető követelményeknek való megfelelés érdekében ki kell dolgozni a műszaki előírásokat, különös tekintettel a rendszerelemekre és a kapcsolódási pontokra. Ugyanazt a rendszert helyhez kötött és mobil elemekre is le lehet bontani: egyrészt a vasútvonalakból, állomásokból, terminálokból, valamint valamennyi fajta, a rendszer biztonságos és folyamatos működése biztosításához szükséges helyhez kötött berendezésekből álló hálózatra, másrészt az ezen hálózaton közlekedő valamennyi járműre. Ezért ezen irányelv alkalmazásában maga a jármű is egy alrendszerből („gördülőállomány”) és, adott esetben, más alrendszerekből (főként a fedélzeti ellenőrző-irányító és jelző alrendszerből) áll. Bár a rendszer több különböző részből tevődik össze, az Ügynökségnek a biztonság és a kölcsönös átjárhatóság előmozdítása érdekében a rendszer egésze felett áttekintéssel kell rendelkeznie.

(29)

A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény, amelynek az Unió is részes fele, egyik alapelveként határozza meg az akadálymentesség biztosítását, valamint előírja a részes államoknak, hogy – többek között minimumkövetelmények és akadálymentesítési iránymutatások kidolgozásával, közzétételével és betartásának nyomon követésével – tegyenek megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy a fogyatékos személyek másokéval egyenlő mértékű hozzáféréssel rendelkezzenek. A fogyatékossággal élő személyek és mozgáskorlátozott személyek számára biztosított akadálymentesítés tehát alapkövetelmény az uniós vasúti rendszer kölcsönös átjárhatósága szempontjából.

(30)

Fogyatékosság miatt senkit sem lehet – akár közvetetten, akár közvetlenül – hátrányosan megkülönböztetni. Annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi uniós polgár élvezhesse az egységes európai vasúti térség létrehozásának előnyeit, a tagállamoknak egy mindenki által használható vasúti rendszert kell előmozdítaniuk.

(31)	Az uniós vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságára vonatkozó rendelkezések végrehajtása nem járhat indokolatlan költségekkel, és nem veszélyeztetheti a meglévő vasúthálózatok kölcsönös átjárhatóságának megőrzését.

(32)	Az ÁME-k hatással vannak azokra a feltételekre is, amelyek mellett a felhasználók a vasúti közlekedést használják, ezért az őket érintő kérdésekben konzultálni kell velük, ideértve adott esetben a fogyatékossággal élő személyek szervezeteit is.

(33)	Lehetővé kell tenni valamennyi érintett tagállam számára, hogy korlátozott számú, kellően indokolt helyzetben ne alkalmazzanak bizonyos ÁME-ket. Ezeket a helyzeteket és az ÁME-k alkalmazása alóli mentesülés esetében követendő eljárásokat egyértelműen meg kell határozni.

(34)	Az ÁME-k kidolgozása és az uniós vasúti rendszerre való alkalmazása nem hátráltathatja a technológiai innovációt, amelynek a gazdasági teljesítmény javítására kell irányulnia.

(35)

A vasúti ágazatban érvényes közbeszerzési eljárásokra vonatkozó rendelkezéseknek és különösen a 2014/25/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (9) foglalt rendelkezéseknek való megfelelés érdekében az ajánlatkérők és az ajánlattevők kötelesek a műszaki előírásokat belefoglalni az általános dokumentációba vagy az egyes szerződések feltételeibe. Ebből a célból szabálycsomagot szükséges kidolgozni, amely ezeknek a műszaki előírásoknak a hivatkozási alapjaként szolgál.

(36)

Az Unió érdekét szolgálná egy nemzetközi szabványügyi rendszer, amely képes létrehozni a nemzetközi kereskedelemben részt vevők által a gyakorlatban használt szabványokat, és amely megfelel az uniós politika követelményeinek. Az európai szabványügyi szervezeteknek ezért a továbbiakban is helyénvaló együttműködniük a nemzetközi szabványügyi szervekkel.

(37)

Az ajánlatkérő – amely egy alrendszer tervezését, kivitelezését, felújítását, illetve korszerűsítését rendeli meg – lehet vasúti társaság, pályahálózat-működtető, karbantartásért felelős szervezet, üzembentartó, illetve egy adott projekt végrehajtásáért felelős koncessziótulajdonos. Az ajánlatkérőknek meg kell határozniuk az európai előírások vagy egyéb szabványok kiegészítéséhez szükséges követelményeket. Ezeknek az előírásoknak meg kell felelniük az uniós szinten összehangolt és az uniós vasúti rendszer elé állított alapvető követelményeknek.

(38)

A rendszerelemek megfelelőségi vagy használatra való alkalmassági értékelését szabályozó eljárások tekintetében az ezen irányelv alapján elfogadott, az átjárhatósági műszaki előírások keretében alkalmazandó megfelelőség-értékelési, használatra való alkalmasság értékelésére szolgáló és EK-hitelesítési eljárások moduljainak használata az irányadó. Amennyire lehetséges, az érintett iparágak fejlődésének elősegítése érdekében indokolt az eljárásokat minőségbiztosítási rendszer beépítésével kidolgozni.

(39)

A kölcsönös átjárhatóság biztosítása érdekében a rendszerelemek megfelelősége nem kizárólag az Unió piacán való szabad mozgásukkal, hanem elsősorban azzal a területtel függ össze, ahol felhasználják őket. Értékelést kell elvégezni a legfontosabb rendszerelemek használatra való alkalmasságának színvonalára vonatkozóan a biztonság, a rendelkezésre állás vagy a rendszer gazdaságossága szempontjából. Ebből következően a gyártónak nem kell az EK–jelölést elhelyezni azokon a rendszerelemeken, amelyek ennek az irányelvnek a hatálya alá tartoznak. A megfelelőségi és/vagy használatra való alkalmassági értékelés alapján elegendő a gyártó megfelelőségi nyilatkozata.

(40)	Mindazonáltal a gyártók kötelesek elhelyezni az EK–jelölést bizonyos összetevőkön, ezáltal igazolva, hogy azok megfelelnek az egyéb vonatkozó uniós t jognak.

(41)	Az ÁME hatálybalépésekor bizonyos számú, kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelem már forgalomban van. Átmeneti időszakot szükséges előírni annak érdekében, hogy ezeket a rendszerelemeket be lehessen építeni egy alrendszerbe, még akkor is, ha nem felelnek meg szigorúan ezen ÁME-nek.

(42)

Az uniós vasúti rendszert alkotó alrendszereket hitelesítési eljárásnak kell alávetni. A hitelesítés célja biztosítani, hogy az üzembe helyezésért vagy a forgalomba hozatalért felelős testületek meggyőződhessenek arról, hogy az eredmények a tervezési, kivitelezési és üzembe helyezési szakaszokban megfelelnek a hatályos jogszabályoknak, illetve a műszaki és az üzemeltetési rendelkezéseknek. A hitelesítés eredménye emellett az, hogy a gyártók egyenlő bánásmódra számíthatnak minden tagállamban.

(43)

Az alrendszer üzembe helyezése vagy forgalomba hozatala után gondoskodni kell arról, hogy az alrendszert a rá vonatkozó alapvető követelményeknek megfelelően üzemeltessék és tartsák karban. Az (EU) …/… európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (10)  (11) összhangban az ezen követelmények betartásáért az egyes alrendszerek tekintetében a pályahálózat-működtető, a vasúti társaság, illetve a karbantartásért felelős szervezet felel, mindegyik a saját területén.

(44)

Amennyiben az üzemeltetés során kiderül, hogy valamely jármű vagy járműtípus nem felel meg az alkalmazandó alapvető követelmények valamelyikének, a jármű(vek) megfelelővé tétele érdekében az érintett vasúti társaságoknak meg kell tenniük a szükséges korrekciós intézkedéseket. Ezenkívül, ha ez a meg nem felelés komoly biztonsági kockázatot idéz elő, a jármű közlekedésének felügyeletéért felelős nemzeti biztonsági hatóságok megtehetik a szükséges átmeneti biztonsági intézkedéseket, beleértve a vonatkozó üzemeletetés azonnali korlátozását, illetve felfüggesztését. Ha a korrekciós intézkedések nem elégségesek, és a meg nem felelés okozta komoly biztonsági kockázat továbbra is fennáll, engedélyezni kell, hogy a nemzeti biztonsági hatóságok vagy az Ügynökség visszavonja vagy módosítsa az engedélyt. Súlyos biztonsági kockázatnak minősül e tekintetben a jogi kötelezettségeknek vagy a biztonsági követelményeknek való súlyos meg nem felelés, amely önmagában vagy egymásból következő események sorozata révén balesetet vagy súlyos balesetet okozhat. A visszavonási eljárást az Ügynökség és a nemzeti biztonsági hatóságok közötti megfelelő információcsere alapján kell végezni, ideértve a nyilvántartások használatát is.

(45)	Valamennyi részt vevő szereplő szerepét és felelősségét pontosan meg kell határozni a járművek forgalomba hozatalára és használatára, valamint a helyhez kötött berendezések üzembe helyezésére vonatkozó eljárással kapcsolatban.

(46)

Az Ügynökségnek és a nemzeti biztonsági hatóságoknak együtt kell működniük és adott esetben illetékességi körüket meg kell osztaniuk, hogy az engedélyek kiadása a biztonság kellő figyelembevételével történjen. Ebből a célból az Ügynökségnek és a nemzeti biztonsági hatóságoknak együttműködési megállapodásokat kell kötniük egymással.

(47)

Annak biztosítása érdekében, hogy az Európai Vasúti Forgalomirányítási Rendszer (ERTMS) berendezései megfeleljenek a vonatkozó hatályos előírásoknak és azt megelőzendő, hogy az ERTMS tekintetében megállapított további követelmények a rendszer kölcsönös átjárhatóságának rovására menjenek, az Ügynökségnek „ERTMS rendszerhatóságként” kell eljárnia. Ennek céljából, az Ügynökség felelős az ERTMS-hez kapcsolódó pálya menti berendezésekkel kapcsolatos pályázati felhívások kiírása vagy közzététele előtt a tervezett műszaki megoldások értékeléséért, annak érdekében, hogy megállapíthassa, a szóban forgó műszaki megoldások megfelelnek-e a vonatkozó ÁME-knak, és teljes mértékben kölcsönösen átjárhatók-e. Kerülni kell az Ügynökség által végzett értékelés és a hitelesítési eljárást végző bejelentett szervezetek feladatai közötti átfedéseket. Ennek érdekében a kérelmezőnek tájékoztatnia kell az Ügynökséget, ha a bejelentett szervezet által lefolytatandó hitelesítési eljárás már megkezdődött vagy ha már valamilyen megfelelőségi tanúsítvány a rendelkezésére áll. A kérelmezőnek lehetőséget kell kapnia arra, hogy az Ügynökségtől akár egy adott ERTMS-projektre, akár több projekt együttesére, vagy egy vasútvonalra, vasútvonalcsoportra vagy egy hálózatra kérje ezt az értékelést.

(48)	Ezen irányelv hatálybalépése nem eredményezhet késedelmet olyan ERTMS-projektek megvalósításában, amelyek tekintetében a pályáztatási vagy szerződéskötési szakasz már lezárult.

(49)

A járművek forgalomba helyezésének megkönnyítése, illetve az adminisztratív terhek csökkentése érdekében célszerű a forgalomba hozatalra vonatkozóan bevezetni az Unió egész területén érvényes járműengedély fogalmát. A forgalombahozatali engedélyek az egész uniós piacon lehetővé teszik a járművekkel folytatott kereskedelmi ügyleteket, a járművek használata azonban csak azon az alkalmazási területen engedélyezett, amelyre az engedélyt kiállították. Ennek értelmében az alkalmazási terület bármely kiterjesztése esetén aktualizálni kell az adott járműre vonatkozó engedélyt. A korábbi irányelvek alapján engedélyezett járművekhez is forgalombahozatali engedélyt kell beszerezni, ha az engedélyük nem terjed ki azon hálózatokra, amelyeken használni kívánják őket.

(50)

Abban az esetben, ha a felhasználási terület egy hálózatra vagy egyetlen tagállamon belüli hálózatokra korlátozódik, lehetőséget kell biztosítani a kérelmező számára annak megválasztásához, hogy a járműengedély iránti kérelmét az (EU) 2015/… (12) rendeletben említett egyablakos információs és kommunikációs rendszeren keresztül a nemzeti biztonsági hatósághoz vagy az Ügynökséghez kívánja-e benyújtani. A kérelmező választásának a továbbiakban rá nézve kötelezőnek kell lennie egészen a kérelmezési eljárás befejezéséig vagy megszűnéséig.

(51)

Az Ügynökség és a nemzeti biztonsági hatóságok határozatai ellen vagy intézkedéseik elmaradásának esetére megfelelő jogorvoslati eljárásnak kell a kérelmező rendelkezésére állnia. Ezen túlmenően egyértelmű eljárási és vitarendezési rendelkezéseket kell megállapítani az olyan helyzetek kezelésére, amikor az Ügynökség és a nemzeti biztonsági hatóságok véleménye eltér egymástól a járműengedélyek kiadása vonatkozásában elvégzett értékelés kapcsán.

(52)	A belső piac megfelelő működésének biztosítása mellett különleges intézkedésekre – köztük együttműködési megállapodásokra – van szükség bizonyos tagállamok sajátos földrajzi és történelmi helyzetének figyelembevétele érdekében.

(53)

Amennyiben az üzemeltetés földrajzi vagy történelmi okokból különleges szakértelmet igénylő hálózatokra korlátozódik, és e hálózatok el vannak zárva az uniós vasúti rendszer többi részétől, lehetőséget kell biztosítani a kérelmezőnek arra, hogy a szükséges formaságokat helyben, az érintett nemzeti biztonsági hatóságokkal együttműködve intézze el. E célból és az adminisztratív terhek és költségek csökkentése érdekében, az Ügynökség és az érintett nemzeti biztonsági hatóságok között kötendő együttműködési megállapodások rendelkezhetnek a feladatok megfelelő megosztásáról anélkül, hogy ez érintené az Ügynökségnek az engedély kiállításával kapcsolatos végső felelősségét.

(54)

A balti államokban (Észtország, Lettország, Litvánia) található vasúthálózatok nyomtávja 1 520 mm, amely megegyezik ugyan a szomszédos harmadik országokban használttal, de eltér az az Unió fő vasúthálózatának nyomtávjától. E balti államok vasúthálózatai közös műszaki és operatív előírásokat örököltek, ami de facto kölcsönös átjárhatóságot eredményez közöttük, így e tekintetben az e tagállamok valamelyikében kiállított járműengedély a hálózat többi részén is érvényesnek tekinthető. Annak érdekében, hogy meg lehessen könnyíteni a hatékony és arányos forráselosztást a forgalombahozatali járműengedélyek vagy a járművek típusengedélyezése céljára, és csökkenteni lehessen az ilyen esetekben a kérelmezőre háruló pénzügyi és adminisztratív terheket, az Ügynökség és az érintett nemzeti biztonsági hatóságok közötti konkrét együttműködési megállapodásokban szükség szerint lehetővé kell tenni, hogy e feladatok átruházhatók legyenek az említett nemzeti biztonsági hatóságokra.

(55)

Azon tagállamok számára, amelyek jelentős arányú vasúti forgalmat bonyolítanak le azonos – azonban az Unió fő vasúti hálózatától eltérő – nyomtávolságot alkalmazó harmadik országokkal, lehetőséget kell biztosítani arra, hogy megtartsák az említett harmadik országokkal közösen használt teherkocsikra és személyszállító kocsikra vonatkozó eltérő járműengedélyezési eljárást.

(56)

A nyomon követhetőség és a biztonság érdekében a tagállami illetékes hatóságoknak európai járműszámot kell rendelniük a járműhöz, amennyiben azt a járműtulajdonos kéri. Ezt követően a járműadatokat fel kell venni a járműnyilvántartásba. A járműnyilvántartásokba valamennyi tagállam és az Unión belül egyes gazdasági szereplők részére betekintést szükséges biztosítani. A járműnyilvántartásoknak az adatformátum tekintetében egymással összhangban kell lenniük. Ezért azokat közös üzemeltetési és műszaki előírásokkal kell szabályozni. Az adminisztratív terhek és indokolatlan költségek csökkentése céljából a Bizottságnak egy olyan európai járműnyilvántartásra irányuló előírást kell elfogadni, amely magában foglalja a nemzeti járműnyilvántartásokat, hogy ezáltal közös eszköz jöjjön létre, lehetővé téve ugyanakkor, hogy a tagállamok saját igényeiknek megfelelően további funkciókat alkalmazzanak.

(57)	A járművek és előtörténetük nyomon követhetőségét szolgálja, ha a forgalomba hozatallal kapcsolatos járműengedélyekre vonatkozó adatok a jármű egyéb adatai mellett szerepelnek a nyilvántartásban.

(58)

Eljárásokat kell létrehozni a jármű és a használt útvonal közötti összeegyeztethetőség ellenőrzésére, amelyet a jármű forgalombahozatali engedélyének kiadását követően és azt megelőzően kell elvégezni, hogy a vasúti társaság a járművet a forgalombahozatali engedélyben meghatározott alkalmazási területen elkezdené használni.

(59)

A rendszerelemek megfelelőségének értékelésre és használatra való alkalmasságára vonatkozó eljárások, valamint az alrendszerek értékelésére vonatkozó eljárás ellenőrzéséért felelős bejelentett szervezeteknek, különösen az európai előírások hiányában, célszerű a lehető legszorosabban összehangolniuk döntéseiket.

(60)

A termékek forgalmazása tekintetében a 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (13) szerinti átlátható akkreditálás, amely biztosítja a megfelelőségi tanúsítványokba vetett bizalom szükséges szintjét, a nemzeti hatóságok által az Unió egészében privilegizált eszköznek tekintendő, amellyel igazolható a bejelentett szervezetek, illetve a nemzeti szabályokkal való összhang ellenőrzésére kijelölt testületek műszaki szaktudása. A nemzeti hatóságoknak ugyanakkor lehetővé kell tenni, hogy úgy ítéljék, rendelkeznek a megfelelő eszközökkel ahhoz, hogy maguk végezzék el ezt az értékelést. Ebben az esetben a más nemzeti hatóságok által elvégzett értékelések megfelelő szintű hitelességének biztosítása érdekében e nemzeti hatóságoknak a Bizottság és a többi tagállam rendelkezésére kell bocsátaniuk a szükséges dokumentumokat, amelyek igazolják, hogy az értékelt megfelelőségértékelő szervezetek megfelelnek a vonatkozó szabályozás által előírt követelményeknek.

(61)

Indokolt, hogy ez az irányelv csak a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemekre és alrendszerekre állapítson meg a kölcsönös átjárhatóságra vonatkozó követelményeket. Az említett követelményeknek való megfelelés megkönnyítése érdekében indokolt, hogy a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemekhez és alrendszerekhez a megfelelőség vélelme fűződjék abban az esetben, ha megfelelnek az 1025/2012/EU rendeletnek megfelelően az említett követelmények részletes műszaki előírásainak meghatározása céljából elfogadott harmonizált szabványoknak.

(62)	Az ezen irányelv alapján elfogadott intézkedéseket olyan kezdeményezésekkel kell kiegészíteni, amelyek célja az uniós vasúti ágazatban alkalmazott innovatív és átjárható technológiák pénzügyi támogatása.

(63)

Ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítése érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az egyes ÁME-k konkrét célkitűzései tekintetében. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(64)

Ezen irányelv egységes végrehajtási feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a következőkkel kapcsolatban: az ÁME-k és módosításaik, ideértve az ÁME-k hiányosságainak orvoslását szolgáló módosításokat; a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemekre vonatkozó EK-megfelelőségi vagy alkalmazhatósági nyilatkozat sablonja, valamint a kísérő dokumentumok; az egy vagy több ÁME részben vagy egészben történő alkalmazása alóli mentesülés iránti kérelmet kísérő dokumentumokban feltüntetendő információk, a dokumentumok formátuma, továbbításának módja és adott esetben a ÁME-k alkalmazása alóli mentesülésről szóló határozat; a bejelentett nemzeti szabályok különböző csoportokba való besorolása a helyhez kötött és a mobil berendezések közötti kompatibilitás ellenőrzésének megkönnyítése céljából; az EK-hitelesítési eljárás és a nemzeti szabályok esetében a hitelesítési eljárás részletes szabályai az EK-hitelesítési nyilatkozat sablonja, a hitelesítési nyilatkozatokkal együtt benyújtandó műszaki dokumentáció sablonjai; valamint a hitelesítési tanúsítványok sablonjai; a forgalombahozatali járműengedélyre vonatkozó részletes gyakorlati szabályok; a típusmegfelelőségi nyilatkozatok mintái és adott esetben a megfelelőségértékelés ad hoc moduljai; a nemzeti járműnyilvántartások, az európai járműnyilvántartás és a járműtípusok forgalombahozatali engedélyeinek nyilvántartása; valamint az infrastruktúra-nyilvántartáshoz, kapcsolódóan a tartalomra, az adatformátumra, a funkcionális és műszaki felépítésre, az üzemmódra, valamint az adatbeviteli és lekérdezési szabályokra vonatkozó közös specifikációk. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (14) megfelelően kell gyakorolni.

(65)

Az ÁME-ket rendszeres időközönként felül kell vizsgálni. Ha a felülvizsgálat hiányosságokat talál az ÁME-kben, célszerű az Ügynökséget véleményalkotásra felkérni, és lehetővé tenni, hogy a véleményt – bizonyos feltételek mellett – az összes érintett fél (köztük az ágazat és a bejelentett szervezetek) az érintett ÁME felülvizsgálatának elvégzéséig a megfelelés elfogadható módjaként közzétegye és felhasználja.

(66)	Az új ÁME-k létrehozásáról vagy a már meglevők módosításáról szóló végrehajtási jogi aktusokban figyelembe kell venni a Bizottság által a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban meghatározott célkitűzéseket.

(67)

Bizonyos szervezési intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy az Ügynökség felkészüljön az ezen irányelv szerinti kibővített szerepének ellátására. Ennek megfelelően megfelelő átmeneti időszakról kell rendelkezni. Ezen időszak alatt a Bizottságnak át kell tekintenie az Ügynökség által a kibővített szerepre való felkészülés terén elért eredményeket. Ezt követően a Bizottságnak rendszeres időközönként jelentést kell tennie az ezen irányelv végrehajtása terén elért eredményekről. E jelentésben a bizottsági értékelésnek ki kell térnie különösen a járműengedélyezési eljárásra, továbbá azokra az esetekre, amelyekben elmaradt az ÁME-k alkalmazása, valamint a nyilvántartások használatára. Ezenkívül a Bizottságnak jelentést kell tennie a biztonság szempontjából kritikus összetevők meghatározásának és nyomon követhetőségének tekintetében hozott intézkedésekről.

(68)	A tagállamoknak, a nemzeti biztonsági hatóságoknak és az érdekelt feleknek megfelelő időt kell biztosítani, hogy felkészülhessenek ezen irányelv végrehajtására.

(69)

Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen a vasúti rendszer uniós szintű kölcsönös átjárhatóságát, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés terjedelme és hatása miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányossági elvnek megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(70)	Az irányelv nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó kötelezettség csak azokat a rendelkezéseket érinti, amelyek a 2008/57/EC irányelv rendelkezéseihez képest érdemi módosítást jelentenek. A változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelezettség a 2008/57/EC irányelvből következik.

(71)	Ez az irányelv nem érinti a IV. melléklet B. részében meghatározott irányelvek nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy és hatály

(1)   Ez az irányelv meghatározza az uniós vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságának az (EU) …/… (15) irányelvvel összhangban történő megvalósításához szükséges feltételeket annak érdekében, hogy megállapításra kerüljön az optimális mértékű műszaki harmonizáció és lehetővé váljon a vasúti személyszállítási és árufuvarozási szolgáltatások megkönnyítése, javítása és fejlesztése az Unión belül és harmadik országokkal, továbbá hogy hozzájáruljon az egységes európai vasúti térség létrehozásához és a belső piac fokozatos megvalósításához. Ezek a feltételek a rendszer egyes részeinek tervezésére, kivitelezésére, üzembe helyezésére, korszerűsítésére, felújítására, üzemeltetésére és karbantartására, valamint az üzemeltetésben és karbantartásban részt vevő személyzet szakképesítésére, illetve a rájuk alkalmazandó egészségügyi és biztonsági feltételekre vonatkoznak.

(2)   Ez az irányelv meghatározza az egyes alrendszerekre jellemző, a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemekre, a kapcsolódási pontokra és az eljárásokra, valamint az uniós vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságának megvalósításához szükséges általános összeegyeztethetőségi feltételekre vonatkozó rendelkezéseket.

(3)   Ezen irányelv hatálya nem terjed ki a következőkre:

a)

metrók;

b)	villamosok és könnyű vasúti járművek, valamint a kizárólag ilyen járművek által használt infrastruktúra;

c)	az uniós vasúti rendszer többi részétől a működés szempontjából különálló hálózatok, amelyek csak helyi, városi vagy elővárosi személyszállításra szolgálnak, valamint a kizárólag ilyen hálózatokon működő vállalkozások.

(4)   A tagállamok az ezen irányelvet végrehajtó intézkedések hatálya alól kizárhatják a következőket:

a)	magántulajdonban álló vasúti infrastruktúra – a mellékvágányokat is beleértve –, amelyet a tulajdonos vagy az üzemeltető teherszállítási tevékenységre vagy nem kereskedelmi célú személyszállításra használ, és a kizárólag ilyen infrastruktúrán használt járművek;

b)	szigorúan helyi, történelmi vagy turisztikai célra használt infrastruktúra és járművek;

c)	olyan könnyű vasúti infrastruktúra, amelyet alkalmanként nagyvasúti járművek is használnak a könnyű vasúti rendszer működési feltételei mellett, amennyiben e járművek tekintetében erre kizárólag összeköttetési célból van szükség; és

d)	elsősorban könnyű vasúti infrastruktúrán alkalmazott járművek, amelyeket bizonyos nagyvasúti összetevőkkel szereltek fel annak érdekében, hogy azok kizárólag összeköttetési célból képesek legyenek áthaladni a nagyvasúti infrastruktúrának egy jól körülhatárolt, korlátozott szakaszán.

(5)   Az uniós vasúti rendszerben működtetett vasút-villamosok esetében, amennyiben azokra vonatkozóan nincs érvényben ÁME, a következőket kell alkalmazni:

a)	az érintett tagállamok biztosítják, hogy az elfogadott nemzeti szabályok, illetve egyéb lehetséges intézkedések azt a célt szolgálják, hogy e vasút-villamosok megfeleljenek az alkalmazandó alapkövetelményeknek;

b)

a tagállamok nemzeti szabályokat fogadhatnak el az ezen vasút-villamosokra alkalmazandó engedélyezési eljárások meghatározása érdekében. A járműengedélyt kiadó hatóság egyeztet az érintett nemzeti biztonsági hatósággal annak érdekében, hogy a vasút-villamosok és a nagyvasúti infrastruktúra részét képező vonatok vegyes működtetése megfeleljen valamennyi alapvető követelménynek és a vonatkozó közös biztonsági céloknak (KBC-k);

c)	A 21. cikktől eltérve a határokon átnyúló műveletek esetében az érintett illetékes hatóságoknak együtt kell működniük a járműengedélyek kiadása céljából.

Ez a bekezdés nem alkalmazandó a (3) és (4) bekezdéssel összhangban az irányelv hatálya alól kizárt járművekre.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

1.	„uniós vasúti rendszer”: az I. mellékletben felsorolt elemek;

2.	„kölcsönös átjárhatóság”: egy vasúti rendszer azon képessége, amely lehetővé teszi az előírt teljesítményt elérő vonatok biztonságos és zavartalan haladását;

3.	„jármű”: a vasúti pályán közlekedő vontatott vagy önjáró, saját kerekein a vasúti sínen közlekedő vasúti jármű. Egy jármű egy vagy több strukturális és funkcionális alrendszerből áll;

4.	„hálózat”: a vasútvonalak, az állomások, a terminálok, valamint az uniós vasúti rendszer biztonságos és folyamatos működését lehetővé tevő helyhez kötött berendezések;

5.	„alrendszerek”: az uniós vasúti rendszer strukturális vagy funkcionális részei a II. mellékletben foglaltaknak megfelelően;

6.	„mobil alrendszer”: a gördülőállomány, valamint a fedélzeti ellenőrző-irányító és jelző alrendszerek;

7.

„kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemek”: a berendezések olyan elemi összetevői, összetevőcsoportjai, szerkezeti részegységei vagy egésze, amelyeket beszereltek vagy beszerelni terveznek a vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságát közvetlenül vagy közvetve meghatározó valamely alrendszerbe, és amelyek magukban foglalják mind a materiális, mind pedig az immateriális javakat;

8.	„termék”: gyártási eljárás útján előállított termék, a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemeket és az alrendszereket is beleértve;

9.	„alapvető követelmények”: mindazok a III. mellékletben ismertetett feltételek, amelyeket az uniós vasúti rendszernek, az alrendszereknek és a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemeknek, köztük a kapcsolódási pontoknak teljesíteniük kell;

10.

„európai előírás”: az alábbi kategóriák egyikébe tartozó előírás: — a 2014/25/EU irányelv VIII. mellékletében meghatározott közös műszaki leírás, — a 2014/25/EU irányelv 60. cikkében említett európai műszaki tanúsítvány, vagy — az 1025/2012/EU rendelet 2. cikke 1. pontjának b) alpontjában meghatározott európai szabvány;

11.	„átjárhatósági műszaki előírás” (ÁME): az ezen irányelvvel összhangban elfogadott előírás, amely az alapvető követelményeknek való megfelelés és az uniós vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságának biztosítása érdekében az egyes alrendszereket és azok részeit szabályozza;

12.	„alapvető paraméterek”: a vonatkozó ÁME-kben meghatározott mindazon szabályozási, műszaki vagy üzemeltetési feltételek, amelyek a kölcsönös átjárhatóság szempontjából elengedhetetlenül fontosak;

13.

„különleges eset”: a vasúti rendszer bármely része, amely földrajzi, topográfiai okokból, illetve a városi környezetre vagy a meglévő rendszerrel való összeegyeztethetőségre vonatkozó korlátozások miatt az ÁME-kben akár időlegesen, akár véglegesen különös rendelkezéseket követel meg, különösen az Unió többi részétől elszigetelt vasúti pályák és hálózatok, a rakszelvény, a nyomtáv vagy a vágánytengely-távolság, a szigorúan helyi, regionális vagy történelmi célú használatra szánt járművek, illetve harmadik országokból származó vagy azokba szánt járművek;

14.	„korszerűsítés”: az alrendszernek vagy az alrendszer egy részének olyan jelentős módosítása, amelynek eredményeképpen módosul az EK hitelesítési nyilatkozatot kísérő műszaki dokumentáció, ha van ilyen, és javul az alrendszer általános teljesítménye;

15.	„felújítás”: egy alrendszernek vagy az alrendszer egy részének cseréjére irányuló olyan nagyobb munkálatok, amelyek az alrendszer általános teljesítményét nem változtatják meg;

16.	„meglévő vasúti rendszer”: a meglévő vasúti hálózat vonalaiból és helyhez kötött berendezéseiből álló infrastruktúra, valamint az infrastruktúrán közlekedő különböző kategóriájú és származású járművek;

17.	„karbantartás keretében történő pótlás”: összetevők azonos funkciójú és teljesítményű alkatrészekkel történő cseréje, megelőző vagy javítási célú karbantartás keretein belül;

18.	„vasút-villamos”: olyan jármű, amelyet a helyiérdekű vasúti infrastruktúrán és a nagyvasúti infrastruktúrán való kombinált használatra terveztek.

19.	„üzembe helyezés”: mindazok a műveletek, amelyekkel az alrendszert működési üzembe állítják;

20.	„ajánlatkérő”: olyan közjogi vagy magánjogi jogalany, amely egy alrendszer tervezését és/vagy kivitelezését, korszerűsítését, vagy felújítását rendeli meg;

21.	„üzembentartó”: az a természetes vagy jogi személy, akinek a jármű a tulajdonát képezi vagy akinek jogában áll azt használni, és a járművet, mint szállítóeszközt hasznosítja, továbbá a 47. cikkben említett járműnyilvántartásban üzembentartóként nyilvántartásba van véve;

22.

„kérelmező”: engedélyért folyamodó természetes vagy jogi személy, amely lehet vasúti társaság, pályahálózat-működtető vagy más olyan természetes vagy jogi személy, mint például a gyártó, tulajdonos vagy üzembentartó; a 15. cikk alkalmazásában a „kérelmező” az ajánlatkérő vagy a gyártó, vagy azok meghatalmazott képviselője; a 19. cikk alkalmazásában a kérelmező az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely az Ügynökség jóváhagyó döntését kéri az ERTMS-hez kapcsolódó pálya menti berendezések projektjeiben alkalmazni tervezett műszaki megoldásokra.

23.	„előrehaladott fejlesztési stádiumban lévő projekt”: bármely olyan projekt, amelynek a tervezési vagy kivitelezési szakasza már elérte azt a pontot, hogy a műszaki előírások módosítása veszélyeztethetné a tervezett projekt életképességét;

24.	„harmonizált szabvány”: az 1025/2012/EU rendelet 2. cikke 1. pontjának c) alpontjában meghatározottak szerinti európai szabvány;

25.	„nemzeti biztonsági hatóság”: az (EU) …/… (16) irányelv 3. cikkének 7. pontjában meghatározott biztonsági hatóság;

26.	„típus”: járműtípus, amely meghatározza a jármű alapvető konstrukciós jellemzőit a vonatkozó ellenőrzési modulban ismertetett típus- vagy tervvizsgálati tanúsítvány szerint;

27.	„sorozat”: ugyanazon tervezési típushoz tartozó, azonos járművek;

28.	„karbantartásért felelős szervezet”: az (EU) …/… (16) irányelv 3. cikkének 20. pontjában meghatározott, karbantartásért felelős szervezet;

29.

„helyiérdekű vasút”: olyan városi és/vagy elővárosi vasúti közlekedési rendszer, amely (az EN 15227:2011 alapján) C-III vagy C-IV törésbiztonsággal rendelkezik, és amelyek járműveinek szilárdsága legfeljebb 800 kN (hosszirányú nyomóerő a kapcsolási ponton); a helyiérdekű vasúti rendszerek rendelkezhetnek saját pályatesttel, vagy pályatestük lehet a közúttal közös, és járműveik általában nem vesznek részt a távolsági személy- vagy áruszállítási forgalomban;

30.

„nemzeti szabályok”: valamely tagállamban elfogadott, kötelező erejű szabályok összessége, függetlenül attól, hogy azokat mely szerv bocsátotta ki, amely szabályok az adott tagállamban a vasúti társaságokra, pályahálózat-működtetőkre vagy harmadik felekre vonatkozó uniós vagy nemzetközi szabályoktól eltérő vasútbiztonsági vagy műszaki követelményeket tartalmazzák;

31.	„tervezett üzemállapot”: a normál üzemelési mód és az előreláthatóan leromló feltételek (beleértve a kopást is) a műszaki és karbantartási dokumentációban meghatározott használati feltételek szerinti kereteken belül;

32.	„a jármű alkalmazási területe”: egy tagállamon vagy tagállamok egy csoportján belül az a hálózat vagy hálózatok, amelyen vagy amelyeken a járművet használni kívánják;

33.	„a megfelelés elfogadható módja”: az Ügynökség által kiállított, nem kötelező erejű vélemény, amely meghatározza az alapvető követelményeknek való megfelelés megállapításának különböző módjait;

34.	„a megfelelés nemzeti szinten elfogadható módja”: a tagállamok által kiállított, nem kötelező erejű vélemény, amely meghatározza a nemzeti szabályoknak való megfelelés megállapításának különböző módjait;

35.	„forgalomba hozatal”: a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemnek, alrendszernek vagy a tervezett üzemállapotban működésre kész járműnek az Unió piacán első alkalommal történő hozzáférhetővé tétele;

36.	„gyártó”: olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemek, alrendszerek vagy járművek formájában terméket gyárt, terveztet vagy gyártat, és azt saját neve vagy védjegye alatt forgalomba hozza;

37.	„meghatalmazott képviselő”: az Unióban letelepedett természetes vagy jogi személy, aki a gyártótól vagy az ajánlatkérőtől írásbeli meghatalmazást kapott arra, hogy meghatározott feladatokkal kapcsolatban a nevében eljárjon;

38.	„műszaki előírás” a termék, alrendszer, folyamat vagy szolgáltatás által teljesítendő műszaki követelményeket ismertető dokumentum;

39.	„akkreditálás”: a 765/2008/EK rendelet 2. cikkének 10. pontjában szereplő fogalommeghatározás szerinti akkreditáció;

40.	„nemzeti akkreditáló testület”: a 765/2008/EK rendelet 2. cikkének 11. pontjában szereplő fogalommeghatározás szerinti nemzeti akkreditáló testület;

41.	„megfelelőségértékelés”: olyan eljárás, amely kimutatja, hogy teljesültek-e egy termékkel, eljárással, szolgáltatással, alrendszerrel, személlyel vagy szervezettel kapcsolatos, meghatározott követelmények;

42.

„megfelelőségértékelő szervezet”: olyan szervezet, amely az ilyen értelmű bejelentés vagy kijelölés alapján felel a megfelelőségértékelési tevékenységekért, ideértve a kalibrálást, tesztelést, tanúsítást és ellenőrzést is. A megfelelőségértékelő szervezetet a valamely tagállam általi bejelentést követően bejelentett szervezetnek kell tekinteni. A megfelelőségértékelő szervezetet a valamely tagállam általi kijelölést követően kijelölt szervezetnek kell tekinteni;

43.

„fogyatékossággal élő vagy mozgáskorlátozott személy”: minden olyan személy, akinek olyan, állandó vagy ideiglenes fizikai, értelmi, szellemi vagy érzékszervi károsodása van, amely különféle akadályokkal párosulva korlátozhatja az adott személy teljes és hatékony, más utasokkal egyenlő részvételét a közlekedésben, illetőleg aki az életkoránál fogva a közlekedésben való részvételkor mozgásában korlátozva van;

44.	„pályahálózat-működtető”: az egységes európai vasúti térség létrehozásáról szóló 2012/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (17) 3. cikkének 2. pontjában meghatározott pályahálózat-működtető;

45.

„vasúti társaság”: a 2012/34/EU irányelv 3. cikkének 1. pontja szerinti vállalkozó vasúti társaság és bármely más állami vagy magánvállalkozás, amelynek tevékenysége vasúti áru- és/vagy személyszállítási szolgáltatások nyújtása, azzal a megkötéssel, hogy e vállalkozásnak kell a vontatást biztosítania; ideértendők azok a vállalkozások is, amelyek csak vontatást végeznek;

3. cikk

Alapvető követelmények

(1)   Az uniós vasúti rendszernek, az alrendszereknek és a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemeknek – beleértve a kapcsolódási pontokat is – meg kell felelniük a vonatkozó alapvető követelményeknek.

(2)   A 2014/25/EU irányelv 60. cikkében említett műszaki előírások, amelyek az európai előírások vagy más, az Unión belül érvényes szabványok kiegészítéséhez szükségesek, nem ütközhetnek az alapvető követelményekkel.

II. FEJEZET

ÁTJÁRHATÓSÁGI MŰSZAKI ELŐÍRÁSOK

4. cikk

Az átjárhatósági műszaki előírások tartalma

(1)   A II. mellékletben meghatározott mindegyik alrendszerre vonatkozik egy ÁME. Szükség esetén egy alrendszerre több ÁME is vonatkozhat, illetve egy ÁME vonatkozhat több alrendszerre.

(2)   A helyhez kötött alrendszereknek ezen irányelvvel összhangban és a (3) bekezdés f) pontjának sérelme nélkül meg kell felelniük az üzembe helyezésük iránti engedélykérelem benyújtásakor hatályban lévő ÁME-knek és nemzeti szabályoknak.

A járműveknek ezen irányelvvel összhangban és a (3) bekezdés f) pontjának sérelme nélkül meg kell felelniük a forgalomba hozataluk iránti engedélykérelem benyújtásakor hatályban lévő ÁME-nek és nemzeti szabályoknak.

A helyhez kötött alrendszerek és járművek megfelelőségének fenn kell állnia azok használatának teljes időtartama alatt.

(3)   Ezen irányelv 1. cikkében említett célkitűzéseinek megvalósításához szükséges mértékben minden ÁME:

a)	feltünteti a tervezett hatályát (az I. mellékletben említett hálózatrész vagy járművek; a II. mellékletben említett alrendszer vagy alrendszerrész);

b)	meghatározza az egyes érintett alrendszerekre és a más alrendszerekkel való kapcsolódási pontokra vonatkozó alapvető követelményeket;

c)

meghatározza az alrendszer és annak kapcsolódási pontjai által más alrendszerekkel szemben teljesítendő funkcionális és műszaki előírásokat. Szükség esetén ezek az előírások váltakozhatnak az alrendszer felhasználása szerint, például az I. mellékletben foglalt vonal-, csomópont- és/vagy járműkategóriák alapján;

d)	meghatározza az európai előírások, köztük az európai szabványok hatálya alá tartozó, kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemeket és kapcsolódási pontokat, amelyek szükségesek az uniós vasúti rendszeren belüli kölcsönös átjárhatóság megvalósításához;

e)

megállapítja valamennyi vizsgált esetben, hogy egyrészről a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemek megfelelőségi vagy használatra való alkalmasságának értékelésekor, vagy másrészről az alrendszerek EK-hitelesítésekor mely eljárásokat kell használni. Ezeknek az eljárásoknak a 2010/713/EU bizottsági határozatban (18) meghatározott modulokon kell alapulniuk;

f)

feltünteti az ÁME alkalmazásának stratégiáját. Figyelembe véve a becsült költségeket és előnyöket, valamint az érintettekre gyakorolt várható hatásokat, különösen fontos meghatározni azokat a szakaszokat, amelyeket le kell zárni a jelenlegi helyzetről arra a végleges helyzetre való fokozatos áttérés érdekében, ahol az ÁME-knek való megfelelés alapelvárásnak számít. Amennyiben az ÁME-ket összehangolt módon kell végrehajtani – például egy folyosó mentén vagy pályahálózat-működtetők és vasúti társaságok között –, a stratégia lépcsőzetes megvalósításra vonatkozó javaslatokat is tartalmazhat;

g)	feltünteti az érintett személyzetre vonatkozó szakképesítési feltételeket, illetve a munkahelyi egészségügyi és biztonsági feltételeket, amelyek a fenti alrendszer üzemeltetéséhez és karbantartásához, valamint az ÁME-k alkalmazásához szükségesek;

h)	feltünteti a meglévő alrendszerekre és járművekre alkalmazandó rendelkezéseket, különösen korszerűsítés és felújítás esetén, és ilyen esetekben az olyan módosítási munkálatokat, amelyek új engedély iránti kérelmet tesznek szükségessé;

i)

feltünteti a járművek és a helyhez kötött alrendszerek azon paramétereit, amelyeket a vasúti társaságnak a forgalombahozatali járműengedély kézhezvétele után, de a jármű első használata előtt ellenőriznie kell a járművek és az általuk igénybe venni kívánt útvonalak összeegyeztethetőségének biztosítása céljából, valamint az ellenőrzés során alkalmazandó eljárásokat.

(4)   Az egyes ÁME-ket a meglévő alrendszer vizsgálata alapján kell kidolgozni, és valamennyi ÁME-nek fel kell tüntetnie egy célzott alrendszert, amely ésszerű határidőn belül fokozatosan megvalósítható. Ennek megfelelően az ÁME-k elfogadásának és az azoknak való megfelelés biztosításának fokozatosan elő kell segítenie az uniós vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságának megvalósítását.

(5)   Az ÁME-knek megfelelő módon fenn kell tartaniuk valamennyi tagállam meglévő vasúti rendszerének összeegyeztethetőségét. E célból valamennyi ÁME-nél rendelkezni lehet különleges esetekről, a hálózattal és a járművekkel kapcsolatban egyaránt, különös tekintettel a rakszelvényre, a nyomtávra vagy a vágánytengely-távolságra, illetve a harmadik országokból származó vagy azokba szánt járművekre. Valamennyi különleges esetben az ÁME-knek meg kell határozniuk az ÁME-knek a (3) bekezdés c)–g) pontjában meghatározott elemeire vonatkozó végrehajtási szabályokat.

(6)   Ha az alapvető követelményeknek megfelelő egyes műszaki szempontokat nem lehet kifejezetten szabályozni egy ÁME-ben, azokat az ÁME-hez csatolt mellékletben „nyitott kérdésként” kell egyértelműen azonosítani.

(7)   Az ÁME-k nem akadályozhatják a tagállamokat abban, hogy az ÁME-k hatályán kívül eső járművek mozgatására szolgáló infrastruktúra használatára vonatkozó döntések meghozatalában.

(8)   Az ÁME-k kifejezetten, egyértelműen azonosítható módon hivatkozhatnak az európai vagy nemzetközi szabványokra, előírásokra, vagy az Ügynökség által kiadott műszaki dokumentációkra, ha ez feltétlenül szükséges ezen irányelv céljainak megvalósításához. Ilyen esetben ezeket a szabványokat vagy előírásokat (vagy azok vonatkozó részeit) vagy a műszaki dokumentációkat az érintett ÁME mellékletének kell tekinteni, és azok az ÁME alkalmazásától kezdve kötelezővé válnak. Ilyen szabványok vagy előírások vagy műszaki dokumentációk hiányában és azok kidolgozásáig hivatkozni lehet más, egyértelműen meghatározott dokumentumokra, amelyek könnyen hozzáférhetők és nyilvánosak.

5. cikk

Az ÁME-k kidolgozása, elfogadása és felülvizsgálata

(1)   Az egyes ÁME-k konkrét céljainak meghatározása érdekében a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 50. cikkel összhangban adott esetben felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el különösen az alábbiak tekintetében:

a)	az ÁME-k földrajzi és műszaki hatálya;

b)	az alkalmazandó alapvető követelmények;

c)	az alrendszerek szintjén, valamint az alrendszerek közötti kapcsolódási pontok szintjén harmonizálandó szabályozási, műszaki és üzemeltetési feltételek felsorolása, valamint a harmonizáció elvárt szintje;

d)	a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemek megfelelőségének és használatra való alkalmasságának értékelésére szolgáló, vasútspecifikus eljárások;

e)	az alrendszerek EK-hitelesítésére szolgáló, vasútspecifikus eljárások;

f)	az érintett alrendszerek üzemeltetésében és karbantartásában részt vevő személyzet kategóriái, valamint az érintett személyzet szakmai képesítésére és foglalkoztatásuk egészségvédelmi és biztonsági feltételeire vonatkozó minimumkövetelmények megállapításának általános céljai;

g)	bármely egyéb szükséges tényező, amelyet az uniós vasúti rendszeren belüli, az 1. cikk (1) és (2) bekezdése szerinti kölcsönös átjárhatóság biztosításához figyelembe kell venni, például az ÁME-nek az európai és nemzetközi szabványokhoz és előírásokhoz való igazítása.

A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásakor megindokolja, hogy miért van szükség új vagy lényegesen módosított ÁME-ra, beleértve annak a meglévő szabályokra és műszaki előírásokra gyakorolt hatását.

(2)   Az (1) bekezdésben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok egységes végrehajtása érdekében a Bizottság felkéri az Ügynökséget, hogy dolgozza ki az ÁME-ket és azok módosításait, és nyújtsa be a Bizottságnak a szükséges ajánlásokat.

Az ÁME-tervezetek kidolgozása az alábbi szakaszokban történik:

a)	az Ügynökség azonosítja az ÁME-k alapvető paramétereit, illetve a más alrendszerekkel való kapcsolódási pontokat, valamint az esetlegesen szükséges összes különleges esetet;

b)	az Ügynökség ezután kidolgozza az ÁME tervezetét az a) pontban említett alapvető paraméterek alapján. Az Ügynökség adott esetben köteles figyelembe venni a műszaki fejlődést, a már elvégzett szabványosítási munkát, a már működő munkacsoportokat és az elismert kutatási munkát.

(3)   Az egyes ÁME-k – ideértve az alapvető paramétereket is – kidolgozása vagy felülvizsgálata során az Ügynökségnek tekintettel kell lennie az összes számításba vett műszaki megoldás és a köztük levő kapcsolódási pontok becsült költségére és hasznára, hogy a legelőnyösebb megoldásokat dolgozzák ki és hajtsák végre. Ebben az értékelésben fel kell tüntetni a valamennyi érintett üzemeltetőt és gazdasági szereplőt előreláthatóan érő hatást, és kellően figyelembe kell venni az (EU) …/… (19) irányelvben foglalt követelményeket. A tagállamok ebben az értékelési folyamatban adott esetben a szükséges adatok biztosítása révén vesznek részt.

(4)   Az Ügynökség– az (EU) …/… (20) rendelet 5. és 17. cikkének megfelelően, és betartva a nyitottsággal, a konszenzussal és az átláthatósággal kapcsolatban az 1025/2012/EU rendelet II. mellékletében meghatározott kritériumokat – kidolgozza az ÁME-kat és azok módosításait.

(5)   Az 51. cikkben említett bizottságot (a továbbiakban: bizottság) rendszeres időközönként tájékoztatni kell az ÁME-k előkészítési munkálatairól. E munkálatok során e cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus betartása érdekében a Bizottság bármilyen rendelkezést vagy hasznos ajánlást megfogalmazhat az ÁME-k kialakítására és a költség-haszon elemzésre vonatkozóan. Így különösen, a Bizottság előírhatja az alternatív megoldások vizsgálatát és az alternatív megoldás költségeinek és előnyeinek az ÁME-tervezethez csatolt jelentésben való bemutatását.

(6)   Amennyiben különböző alrendszereket műszaki összeegyeztethetőségi okok miatt egyidejűleg kell üzembe helyezni, a vonatkozó ÁME-k hatálybalépésének ugyanarra a napra kell esnie.

(7)   Az ÁME-k kidolgozása, elfogadása és felülvizsgálata során az Ügynökségnek figyelembe kell vennie a felhasználók véleményét azon jellemzők tekintetében, amelyek közvetlen hatással vannak az alrendszerek használatának feltételeire. Ennek érdekében az Ügynökség az ÁME-k kidolgozási és felülvizsgálati szakaszaiban konzultál a felhasználókat képviselő szövetségekkel és szervekkel. Az ÁME-tervezethez az Ügynökség csatolja a konzultációk eredményeiről készített jelentést.

(8)   Az (EU) …/… (20) rendelet 7. cikkének megfelelően a Bizottság a bizottság segítségével összeállítja és rendszeres időközönként aktualizálja azon az utasok azon szövetségeinek és azon szervek jegyzékét, amelyekkel konzultációt kell folytatni. A jegyzék egy tagállam vagy a Bizottság kezdeményezésére felülvizsgálható és naprakésszé tehető.

(9)   Az ÁME-k kidolgozása és felülvizsgálata során az Ügynökségnek figyelembe kell vennie a szociális partnerek véleményét a 4. cikk (3) bekezdésének g) pontjában említett szakmai képesítésekre, valamint munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági feltételekre vonatkozóan. Ennek érdekében az Ügynökség még azt megelőzően konzultál a szociális partnerekkel, hogy az adott ÁME-kkel kapcsolatos ajánlásokat és módosításokat benyújtaná a Bizottsághoz. A szociális partnerekkel a 98/500/EK bizottsági határozatnak (21) megfelelően létrehozott ágazati párbeszédbizottság keretében kell konzultálni. A szociális partnerek a konzultációt követő három hónapon belül kötelesek véleményt nyilvánítani.

(10)   Amennyiben egy ÁME felülvizsgálata a követelmények megváltoztatásához vezet, az ÁME új változatának biztosítania kell a korábbi ÁME-változatok alapján már üzembe helyezett alrendszerekkel való összeegyeztethetőséget.

(11)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján ÁME-ket vezet be az (1) bekezdésben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok meghatározott konkrét célkitűzéseinek végrehajtására. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 51. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni. Az ÁME-knek tartalmazniuk kell a 4. cikk (3) bekezdésében felsorolt minden elemet, és meg kell felelniük a 4. cikk (4)–(6) és (8) bekezdésében foglalt összes követelménynek.

6. cikk

Az ÁME-k hiányosságai

(1)   Amennyiben egy ÁME az elfogadását követően hiányosnak bizonyul, azt az 5. cikk (11) bekezdésének megfelelően módosítani kell. A Bizottság adott esetben haladéktalanul alkalmazza ezt az eljárást. E hiányosságok közé tartoznak azok az esetek, amelyek valamely tagállamban nem biztonságos működést eredményezhetnek.

(2)   Az ÁME felülvizsgálatáig a Bizottság kikérheti az Ügynökség véleményét a kérdésben. A Bizottság elemzi az Ügynökség véleményét és következtetéseiről tájékoztatja a bizottságot.

(3)   A Bizottság kérésére a (2) bekezdésben említett ügynökségi vélemény a megfelelőség elfogadható módjának minősül és ezért a felülvizsgált ÁME elfogadásáig a projektek értékelésekor felhasználható.

(4)   Az (EU) …/… (22) 38. cikkének (4) bekezdésében említett érdekképviseleti testületek hálózatának bármely tagja jelezheti a Bizottságnak az ÁME-k esetleges hiányosságait.

7. cikk

Mentesülés az ÁME-k alkalmazása alól

(1)   A tagállamok engedélyezhetik a kérelmező számára, hogy az alábbi esetekben ne alkalmazza egy vagy több ÁME valamely részét vagy egészét:

a)

olyan javasolt új alrendszerek részének vagy egészének építése, olyan meglévő alrendszerek részének vagy egészének felújítása vagy korszerűsítése, illetve az 1. cikk (1) bekezdésében említett bármely olyan elem esetében, amelynek fejlesztése előrehaladott stádiumban van vagy már teljesítés alatt álló szerződés tárgya a vonatkozó ÁME-k alkalmazásának kezdőnapján;

b)

amennyiben baleset vagy természeti katasztrófa után a hálózat gyors helyreállításának körülményei gazdasági vagy műszaki szempontból nem teszik lehetővé a vonatkozó ÁME-k részleges vagy teljes körű alkalmazását, és amely esetben az adott ÁME-k alkalmazása alóli mentesülés a hálózat helyreállításáig tartó időszakra korlátozódik;

c)

meglévő alrendszernek, illetve annak egy részének bármely tervezett felújítása, bővítése vagy korszerűsítése esetén, amennyiben az érintett ÁME-k alkalmazása veszélyeztetné a projekt gazdasági életképességét és/vagy a vasúti rendszernek az adott tagállamon belüli egységességét, például a rakszelvény, a nyomtáv, a vágánytengely-távolság vagy a villamosítási feszültség tekintetében;

d)	az Unión belüli fő vasúthálózat nyomtávjától eltérő nyomtávot alkalmazó harmadik országokból érkező vagy azokba tartó járművek esetében;

e)	javasolt új alrendszer vagy egy meglévő alrendszer tervezett felújítása vagy korszerűsítése esetén az adott tagállam területén, ha annak vasúthálózatát a tenger választja vagy szigeteli el, vagy különleges földrajzi adottságok választják el az Unió többi részének vasúthálózatától.

(2)   Az (1) bekezdés a) pontjában említett esetben az egyes ÁME-k hatálybalépését követő egy éven belül az adott tagállam közli a Bizottsággal a területén megvalósuló és – az adott tagállam szempontjából – előrehaladott fejlesztési stádiumban lévő projektek listáját.

(3)   Az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett esetekben az adott tagállam közli a Bizottsággal azon határozatát, melynek értelmében nem alkalmaz egy vagy több ÁME-t, illetve azok részeit.

(4)   E cikk (1) bekezdésének a, c), d) és e) pontjában említett esetekben az adott tagállam a Bizottságnak az ÁME-knek, illetve azok részeinek alkalmazása alóli mentesülésre irányuló kérelmet nyújt be, és ehhez csatolja a kérelem indokolását tartalmazó dokumentációt, amely egyúttal ismerteti az adott tagállam által az ÁME-k helyett alkalmazni kívánt alternatív rendelkezéseket is. E cikk (1) bekezdésének e) pontjában említett esetben a Bizottság megvizsgálja a kérelmet, és az említett dokumentációban foglalt információk teljessége és koherenciája alapján dönti el, hogy elfogadja-e azt. E cikk (1) bekezdésének c) és d) pontjában említett esetekben a Bizottság a kérelem vizsgálata alapján végrehajtási jogi aktus útján fogadja el vonatkozó határozatát. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 51. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

A 21. cikk (6) bekezdésének harmadik albekezdésében említett esetekben a kérelmezőnek a dokumentációt az Ügynökséghez kell benyújtania. Az Ügynökség konzultációt folytat a megfelelő biztonsági hatóságokkal, és a végső véleményét benyújtja a Bizottság részére.

(5)   A Bizottság végrehajtási jogi aktus útján meghatározza, hogy a (4) bekezdésben említett dokumentációnak mely információkat kell tartalmaznia, valamint rögzíti a dokumentáció megkövetelt formátumát és a továbbításának módját. A végrehajtási jogi aktust az 51. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(6)   A Bizottság döntéshozataláig a tagállam késedelem nélkül alkalmazhatja a (4) bekezdésben említett alternatív rendelkezéseket.

(7)   A Bizottság a kérelem és az ahhoz csatolt teljes dokumentáció benyújtásától számított négy hónapon belül hoz határozatot. Ilyen határozat hiányában a kérelmet elfogadottnak kell tekinteni.

(8)   A vizsgálat, valamint a (4) bekezdésben említett eljárás eredményéről a tagállamokat tájékoztatni kell.

III. FEJEZET

A KÖLCSÖNÖS ÁTJÁRHATÓSÁGOT LEHETŐVÉ TEVŐ RENDSZERELEMEK

8. cikk

A kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemek forgalomba hozatalára vonatkozó feltételek

(1)   A tagállamok megtesznek minden szükséges lépést annak biztosítására, hogy a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemeket:

a)	csak akkor hozzák forgalomba, ha azok lehetővé teszik az uniós vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságának megvalósítását, ugyanakkor megfelelnek az alapvető követelményeknek;

b)	a szándékolt felhasználási területükön alkalmazzák, valamint beszerelésük és karbantartásuk megfelelő.

Ez a bekezdés nem akadályozhatja az említett rendszerelemek más alkalmazás céljából történő forgalomba hozatalát.

(2)   Saját területükön, ezen irányelv alapján a tagállamok nem tilthatják meg, nem korlátozhatják és nem akadályozhatják a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemek forgalomba hozatalát az uniós vasúti rendszerben történő felhasználás céljából, amennyiben e rendszerelemek megfelelnek ennek az irányelvnek. Így különösen nem írhatnak elő olyan ellenőrzéseket, amelyeket a 10. cikkben meghatározott EK-megfelelőségi vagy alkalmazhatósági nyilatkozati eljárás részeként már elvégeztek.

9. cikk

Megfelelőség és használatra való alkalmasság

(1)   A tagállamoknak és az Ügynökségnek egy kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemet az alapvető követelményeknek megfelelőnek kell tekinteniük, ha az teljesíti a vonatkozó ÁME-ben megállapított feltételeket vagy az ilyen feltételeknek megfelelően kidolgozott európai előírásokat. Az EK-megfelelőségi vagy alkalmazhatósági nyilatkozat tanúsítja, hogy a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemek tekintetében elvégezték a vonatkozó ÁME-ben a megfelelőség és a használatra való alkalmasság értékelésével kapcsolatban meghatározott eljárásokat.

(2)   Amennyiben az ÁME előírja, az EK-nyilatkozathoz a következőket kell csatolni:

a)	a bejelentett szervezet(ek) által kiállított tanúsítvány a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemnek a vonatkozó műszaki előíráshoz képest önmagában vizsgált belső megfelelőségéről;

b)	a bejelentett szervezet(ek) által kiállított tanúsítvány a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemnek a vasúti környezetében való alkalmazhatóságáról, így különösen olyan esetekben, amikor funkcionális előírások is érintettek.

(3)   Az EK-nyilatkozatot a gyártónak vagy meghatalmazott képviselőjének dátummal és aláírással kell ellátnia.

(4)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján meghatározza a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemekre vonatkozó EK-megfelelőségi vagy alkalmazhatósági nyilatkozat sablonját és a csatolandó dokumentumok listáját. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 51. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(5)   A vonatkozó ÁME hatálybalépésekor már üzemben lévő alrendszerek alkatrészeit az (1) bekezdés figyelembevétele nélkül lehet az említett alrendszerekben felszerelni.

(6)   Az ÁME átmeneti időszakról rendelkezhet azon, az ÁME által a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemekként meghatározott vasút-közlekedési termékek esetében, amelyeket az ÁME hatálybalépése előtt már forgalomba hoztak. E rendszerelemeknek meg kell felelniük a 8. cikk (1) bekezdésének.

10. cikk

EK-megfelelőségi vagy alkalmazhatósági nyilatkozati eljárás

(1)   Egy adott kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelem EK-megfelelőségi vagy alkalmazhatósági nyilatkozatához a gyártó vagy meghatalmazott képviselője köteles a vonatkozó ÁME-k által előírt rendelkezéseket alkalmazni.

(2)   Amennyiben a vonatkozó ÁME úgy rendelkezik, egy adott, kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelem megfelelőségi értékelését vagy használatra való alkalmasságra vonatkozóértékelését az a bejelentett szervezet köteles elvégezni, amelyhez a gyártó vagy meghatalmazott képviselője a kérelmet benyújtotta.

(3)   Amennyiben a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemek más tárgyra kiterjedő egyéb uniós jogi aktusok hatálya alá tartoznak, az EK-megfelelőségi vagy alkalmazhatósági nyilatkozatban fel kell tüntetni, hogy a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemek az említett egyéb jogi aktusok követelményeinek is eleget tesznek.

(4)   Amennyiben sem a gyártó, sem annak meghatalmazott képviselője nem teljesíti az (1) és (3) bekezdésben meghatározott kötelezettségeket, úgy azok a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemeket forgalomba hozó egyes személyekre hárulnak. Ezen irányelv alkalmazásában ugyanezen kötelezettségek vonatkoznak minden olyan személyre, akik a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemeket vagy azok különböző származású részeit összeszerelik, vagy kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemeket gyártanak saját használatra.

(5)   Amennyiben a tagállam úgy ítéli meg, hogy az EK-nyilatkozatot nem megfelelően állították ki, gondoskodik róla, hogy a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemet ne hozzák forgalomba. Ebben az esetben a gyártó vagy annak meghatalmazott képviselője köteles a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemet a megfelelőséget biztosító állapotba hozni, a tagállam által előírt feltételek szerint.

11. cikk

A kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemek meg nem felelése az alapvető követelményeknek

(1)   Amennyiben egy tagállam úgy ítéli meg, hogy az EK-megfelelőségi vagy alkalmazhatósági nyilatkozattal rendelkező és forgalomba hozott, kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelem a rendeltetés szerinti használat esetén valószínűsíthetően nem felel meg az alapvető követelményeknek, az adott tagállam köteles megtenni minden szükséges lépést a rendszerelem alkalmazási területének korlátozására, használatának betiltására, forgalomból való kivonására vagy visszahívására. A tagállam haladéktalanul tájékoztatja a Bizottságot, az Ügynökséget és a többi tagállamot a megtett intézkedésekről és döntésének indokairól, így különösen megjelölve, hogy a meg nem felelés oka:

a)	az alapvető követelmények teljesítésének elmulasztása;

b)	az európai előírások helytelen alkalmazása olyan esetben, amikor ilyen előírás alkalmazására támaszkodnak; vagy

c)	az európai előírások hiányossága.

(2)   Az Ügynökség a Bizottság megbízása alapján haladéktalanul, de legkésőbb a megbízatása kézhezvételétől számított 20 napon belül megkezdi a konzultációs folyamatot az érintett felekkel. Amennyiben a konzultációt követően az Ügynökség azt állapítja meg, hogy az intézkedés nem indokolt, erről haladéktalanul értesíti a Bizottságot, a kezdeményező tagállamot és a többi tagállamot, valamint a gyártót vagy annak meghatalmazott képviselőjét. Amennyiben az Ügynökség azt állapítja meg, hogy az intézkedés indokolt, erről haladéktalanul értesíti a tagállamokat.

(3)   Amennyiben az (1) bekezdésben említett döntés az európai előírások megfelelőségének hiányából fakad, a tagállamok, a Bizottság, illetve adott esetben az Ügynökség az alábbi intézkedések közül egyet vagy többet alkalmaz:

a)	az érintett előírások részben vagy egészben történő visszavonása az azokat tartalmazó szövegekből;

b)	ha a szóban forgó előírás harmonizált szabvány, e szabvány korlátozása vagy visszavonása az 1025/2012/EU rendelet 11. cikkének megfelelően;

c)	az ÁME felülvizsgálata a 6. cikknek megfelelően.

(4)   Amennyiben egy EK-megfelelőségi nyilatkozattal rendelkező, kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelem nem felel meg az alapvető követelményeknek, az illetékes tagállam megteszi a megfelelő intézkedéseket a nyilatkozatot kiállító jogalany ellen, és erről tájékoztatja a Bizottságot és a többi tagállamot.

IV. FEJEZET

ALRENDSZEREK

12. cikk

Az alrendszerek szabad mozgása

Az V. fejezet rendelkezéseit nem érintve, a tagállamok területükön ezen irányelvre való hivatkozással nem tilthatják meg, nem korlátozhatják és nem akadályozhatják az uniós vasúti rendszer részét képező strukturális alrendszerek kivitelezését, üzembe helyezését és üzemeltetését, amennyiben azok megfelelnek az alapvető követelményeknek. Különösen nem írhatnak elő olyan ellenőrzéseket, amelyeket már elvégeztek:

a)	az EK-hitelesítési nyilatkozati eljárás részeként, vagy

b)	egy másik tagállamban ezen irányelv hatálybalépése előtt vagy után, azonos működési feltételek melletti azonos követelményeknek való megfelelés ellenőrzése céljából.

13. cikk

Az ÁME-knek és a nemzeti szabályoknak való megfelelés

(1)   Az Ügynökség és a nemzeti biztonsági hatóságok az alapvető követelményeknek megfelelőnek tekintik az uniós vasúti rendszert alkotó azon strukturális alrendszereket, amelyek rendelkeznek az ÁME-kre való hivatkozással a 15. cikknek megfelelően kiállított EK-hitelesítési nyilatkozattal, illetve a nemzeti szabályokra való hivatkozással a 15. cikk (8) bekezdésének megfelelően kiállított hitelesítési nyilatkozattal, vagy mindkettővel.

(2)   Az alapvető követelmények végrehajtására vonatkozó nemzeti szabályok és – adott esetben – a megfelelés nemzeti szinten elfogadható módja kizárólag a következő esetekben alkalmazható:

a)	ha az ÁME-k nem térnek ki, vagy nem térnek ki maradéktalanul az alapvető követelményeknek megfelelő bizonyos aspektusokra, beleértve a 4. cikk (6) bekezdésében említett nyitott kérdéseket;

b)	ha egy vagy több ÁME valamely része vagy egésze tekintetében az alkalmazás alóli mentesülést jelentettek be a 7. cikk alapján;

c)	ha különleges esetben a vonatkozó ÁME-ben nem szereplő műszaki szabályok alkalmazása válik szükségessé;

d)	a meglévő rendszerek meghatározására alkalmazott nemzeti szabályok, amelyeknek kizárólag az a céljuk, hogy értékeljék a járműnek a hálózattal való műszaki összeegyeztethetőségét;

e)	az ÁME-k hatályán kívül eső hálózatok és járművek;

f)	sürgős ideiglenes megelőző intézkedésként, különösen balesetet követően.

14. cikk

Értesítés a nemzeti szabályokról

(1)   A tagállamok a következő esetekben megküldik a Bizottság és az Ügynökség részére a 13. cikk (2) bekezdésében említett meglévő nemzeti szabályokat:

a)	ha a tagállam …-ig (23) nem küldött értesítést a nemzeti szabály(ok)ról. Ebben az esetben az értesítést … (24) -ig meg kell küldeni;

b)	minden egyes alkalommal, amikor a szabályok megváltoznak;

c)	ha a 7. cikknek megfelelően új kérelmet nyújtottak be az ÁME alkalmazása alóli mentesülés iránt;

d)	ha az érintett ÁME közzététele vagy felülvizsgálata nyomán a nemzeti szabályok szükségtelenné válnak.

(2)   A tagállamok az (1) bekezdésben említett nemzeti szabályaik teljes szövegét a megfelelő IT-rendszer használatával megküldik az (EU)…/… (25) rendelet 27. cikkének megfelelően.

(3)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az (1) bekezdésben említett nemzeti szabályok – beleértve azokat is, amelyek a járművek és a hálózatok közötti kapcsolódási pontokra vonatkoznak – könnyen hozzáférhetők és nyilvánosak legyenek, valamint olyan terminológiával készüljenek, amelyet minden érintett fél megért. A tagállamoktól a nemzeti szabályokra vonatkozó további információ is kérhető.

(4)   A tagállamok kizárólag a következő esetekben állapíthatnak meg új nemzeti szabályokat:

a)	ha egy ÁME nem felel meg maradéktalanul az alapvető követelményeknek;

b)	sürgős megelőző intézkedésként, különösen balesetet követően.

(5)   A tagállamok az új nemzeti szabály tervezetét az (EU) …/… (25) rendelet 27. cikkének megfelelően, a megfelelő IT-rendszer használatával, megfontolás végett az Ügynökség és a Bizottság elé terjesztik, mégpedig a javasolt új szabálynak a nemzeti jogrendszerbe történő tervezett bevezetését megelőzően kellő időben, az (EU) …/… (25) rendelet 25. cikkének (1) bekezdésében említett határidőkön belül, és megindokolják az új nemzeti szabály bevezetését. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a tervezet kellően kidolgozott állapotban legyen ahhoz, hogy az Ügynökség elvégezhesse annak vizsgálatát az (EU) …/… (25) rendelet 25. cikkének (2) bekezdésével összhangban.

(6)   Új nemzeti szabály elfogadásakor a tagállamok az (EU) …/… (25) rendelet 25. cikkének megfelelően megküldik azt az Ügynökségnek és a Bizottságnak a megfelelő IT-rendszer használatával.

(7)   A tagállamok sürgős megelőző intézkedések esetén azonnal elfogadhatnak és alkalmazhatnak új nemzeti szabályt. Ezt a szabályt az (EU) …/… (25) rendelet 25. cikke (2) bekezdésének megfelelően kell bejelenteni, hogy azt az Ügynökség az említett rendelet 26. cikkének (1), (2) és (5) bekezdésével összhangban megvizsgálja.

(8)   Az (1) bekezdésében említett nemzeti szabály vagy új nemzeti szabály bejelentésekor a tagállamoknak meg kell indokolniuk azt, hogy az adott szabályra szükség van ahhoz, hogy teljesítsenek egy olyan alapkövetelményt, amelyre nem terjed ki az ÁME.

(9)   Az Ügynökség az (EU) …/… (25) rendelet 25. és 26. cikkében ismertetett eljárásokkal összhangban megvizsgálja a nemzeti szabályok tervezetét és az (1) bekezdésben említett nemzeti szabályokat.

(10)   A Bizottság a bejelentett nemzeti szabályokat végrehajtási jogi aktusok útján különböző csoportok szerint kategorizálja annak céljából, hogy megkönnyítse a járművek a járművek kölcsönös elfogadását a különböző tagállamokban és a járművek forgalomba hozatalát, a helyhez kötött és a mobil berendezések közötti megfelelőséget is beleértve. Ezek a végrehajtási jogi aktusok az Ügynökség által a kölcsönös elfogadás terén elért eredményeken alapulnak, és azokat a 51. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

Az Ügynökség az első albekezdésben említett végrehajtási jogi aktusoknak megfelelően kategorizálja az e cikknek megfelelően bejelentett nemzeti szabályokat.

(11)   A tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem küldenek értesítést a szigorúan helyi jellegű szabályokról és korlátozásokról. Ilyen esetekben a tagállamok a 49. cikkben említett infrastruktúra-nyilvántartásban sorolják fel ezeket a szabályokat és korlátozásokat.

(12)   Az e cikk értelmében bejelentett nemzeti szabályokra nem vonatkozik az (EU) 2015/1535 európai parlamenti és tanácsi irányelv (26) szerinti értesítési eljárás.

(13)   Ezen irányelv vonatkozásában nem alkalmazandók az e cikknek megfelelően nem bejelentett nemzeti szabályok.

15. cikk

Az EK-hitelesítési nyilatkozat kiállítására vonatkozó eljárás

(1)   Az V. fejezetben említett forgalomba hozatalhoz és üzembe helyezéshez szükséges EK-hitelesítési nyilatkozat kiállítása érdekében a kérelmezőnek fel kell kérnie az általa erre a célra kiválasztott megfelelőségértékelő szervezetet vagy szervezeteket, hogy alkalmazzák a IV. mellékletben megállapított EK-hitelesítési eljárást.

(2)   Az alrendszerek „EK”-hitelesítési nyilatkozatát a kérelmezőnek kell kiállítania. A kérelmezőnek saját felelősségére ki kell jelentenie, hogy az érintett alrendszer tekintetében elvégezték a vonatkozó hitelesítési eljárásokat és az érintett alrendszer megfelel az uniós jog vonatkozó rendelkezéseinek és a vonatkozó nemzeti szabályoknak. A kérelmezőnek az „EK”-hitelesítési nyilatkozatot és a csatolt dokumentumokat dátummal és aláírással kell ellátnia.

(3)   A valamely alrendszer EK-hitelesítését végző bejelentett szervezet feladata a tervezési szakasznál kezdődik és lefedi a teljes gyártási időszakot, egészen az alrendszer forgalomba hozatala vagy üzembe helyezése előtti átvételig. A vonatkozó ÁME-nek megfelelően ennek magában kell foglalnia továbbá a szóban forgó alrendszernek az ahhoz a rendszerhez való kapcsolódási pontjai hitelesítését, amelybe integrálják.

(4)   A kérelmező felel az EK-hitelesítési nyilatkozatot kísérő műszaki dokumentáció összeállításáért. Ebben a műszaki dokumentációban szerepelnie kell az alrendszer jellemzőire vonatkozó minden szükséges dokumentumnak és – adott esetben – a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemek megfelelőségét igazoló valamennyi dokumentumnak. Emellett tartalmaznia kell a használati feltételekre és korlátozásokra vonatkozó valamennyi adatot, valamint a szervizelésre, folyamatos vagy rutinellenőrzésekre, beszabályozásra és karbantartásra vonatkozó utasításokat.

(5)   Az alrendszereknek a műszaki dokumentáció módosítását eredményező, és a már elvégzett hitelesítések érvényességét befolyásoló valamennyi felújítása vagy korszerűsítése esetén a kérelmezőnek meg kell vizsgálnia, hogy szükség van-e új EK-hitelesítési nyilatkozat kiállítására.

(6)   A bejelentett szervezet kiállíthat időközi ellenőrzésekre vonatkozó tanúsítványt, hogy lefedje az ellenőrzés egyes szakaszait vagy az alrendszer bizonyos részeit.

(7)   Amennyiben a vonatkozó ÁME-k erre lehetőséget nyújtanak, a bejelentett szervezet egy vagy több alrendszerre vagy ezen alrendszerek egyes részeire is kiállíthat hitelesítési tanúsítványt.

(8)   A tagállamok kijelölik a nemzeti szabályok szerinti hitelesítési eljárás lefolytatásáért felelős szervezeteket. E tekintetben a kijelölt szervezetek felelnek az eljárás keretében elvégzendő feladatokért. A 30. cikk sérelme nélkül, a tagállamok egy bejelentett szervezetet is megjelölhetnek kijelölt szervezetként, amely esetben az egész folyamat elvégezhető egyetlen megfelelőségértékelő szervezet által.

(9)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján meghatározhatja az alábbiakat:

a)	az alrendszerek „EK”-hitelesítésére szolgáló részletes eljárások, ezen belül a nemzeti szabályozás szerinti hitelesítési eljárás, valamint a kérelmező által az eljárás céljából benyújtandó dokumentumok;

b)	sablon az EK-hitelesítési nyilatkozathoz, az alrendszer módosítása vagy további hitelesítések esetében is, továbbá a közbenső hitelesítési nyilatkozathoz, az e nyilatkozatokkal együtt benyújtandó műszaki dokumentációhoz, valamint a hitelesítési tanúsítványhoz.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 51. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

16. cikk

Az alrendszerek meg nem felelése az alapvető követelményeknek

(1)   Amennyiben egy tagállam úgy ítéli meg, hogy a műszaki dokumentációval kiegészített EK-hitelesítési nyilatkozat hatálya alá tartozó strukturális alrendszer nem felel meg teljes mértékben ennek az irányelvnek és különösen nem felel meg az alapvető követelményeknek, kérheti további ellenőrzések elvégzését.

(2)   A kiegészítő ellenőrzést kérő tagállam haladéktalanul tájékoztatja a Bizottságot a kért kiegészítő ellenőrzésről és feltünteti annak indokait. A Bizottság konzultál az érdekelt felekkel.

(3)   A kérelmező tagállam meghatározza, hogy ezen irányelv maradéktalan betartása hiányának oka:

a)

az ÁME-nek vagy az alapvető követelményeknek való meg nem felelés vagy az ÁME helytelen alkalmazása; ezekben az esetekben a Bizottság haladéktalanul tájékoztatja azon személy lakóhely szerinti tagállamát, aki az EK-hitelesítési nyilatkozatot nem megfelelően készítette el, és felkéri a tagállamot, hogy hozza meg a megfelelő intézkedéseket;

b)	az ÁME hiányossága; ebben az esetben a 6. cikkben említett, az ÁME módosítására vonatkozó eljárást kell alkalmazni.

17. cikk

A megfelelőség vélelme

A kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő azon rendszerelemekről és alrendszerekről, amelyek megfelelnek az olyan harmonizált szabványoknak, illetve azok egyes részeinek, amelyek hivatkozásai közzétételre kerültek az Európai Unió Hivatalos Lapjában, vélelmezni kell, hogy megfelelnek az említett szabványokra vagy azok részeire vonatkozó alapvető követelményeknek.

V. FEJEZET

FORGALOMBA HOZATAL ÉS ÜZEMBE HELYEZÉS

18. cikk

A helyhez kötött berendezések üzembe helyezésének engedélyezése

(1)   A pálya menti ellenőrző-irányító és jelző alrendszer, valamint az energia- és infrastruktúra-alrendszerek üzembe helyezésére kizárólag akkor kerülhet sor, ha azok tervezése, kivitelezése és beszerelése megfelel az alapvető követelményeknek, és rendelkeznek a (3) és (4) bekezdés szerinti, vonatkozó engedélyekkel.

(2)   Az egyes nemzeti biztonsági hatóságok engedélyezik az adott tagállam területén található vagy ott üzemeltetett energia-, infrastruktúra-, valamint pálya menti ellenőrző-irányító és jelző alrendszerek üzembe helyezését.

(3)   A nemzeti biztonsági hatóságok részletes iránymutatást nyújtanak az e cikkben említett engedélyek megszerzésének módjáról. Az engedélyekhez kapcsolódó követelmények leírását és magyarázatát, valamint a szükséges dokumentumok jegyzékét tartalmazó útmutatót díjmentesen a kérelmezők rendelkezésére kell bocsátani. Az Ügynökség és a nemzeti biztonsági hatóságok ezen információk terjesztésében együttműködnek egymással.

(4)   A kérelmezőnek a helyhez kötött berendezések üzembe helyezésének engedélyezésére vonatkozó kérelmet kell benyújtania a nemzeti biztonsági hatósághoz. A kérelemhez olyan dokumentációt kell csatolni, amely tartalmazza az alábbiakat igazoló dokumentumokat:

a)	a 15. cikkben említett hitelesítési nyilatkozatok;

b)	az alrendszereknek azzal a rendszerrel való műszaki összeegyeztethetősége, amelybe azokat integrálják, a vonatkozó ÁME-k, nemzeti szabályok és nyilvántartások alapján;

c)	az alrendszerek biztonságos integrációja, a vonatkozó ÁME-k, nemzeti szabályok és az (EU) …/… (27) irányelv 6. cikkében meghatározott közös biztonsági módszerek (KBM-ek) alapján.

d)

olyan pálya menti ellenőrző-irányító és jelző alrendszer esetében, amely az egységes európai vonatbefolyásoló rendszer (ETCS) és/vagy a páneurópai vasúti digitális nyalábolt rendszer (GSM-R) berendezéseit is magában foglalja, az Ügynökségnek az ezen irányelv 19. cikkével összhangban kiállított kedvező határozata, továbbá amennyiben a kedvező határozat kiadása után változna az ajánlattételhez szükséges dokumentáció tervezete vagy a tervezett műszaki megoldás leírása, az (EU) …/… (28) rendelet 30. cikkének (2) bekezdésében említett eljárás eredményének való megfelelés.

(5)   A kérelmező kérelmének beérkezésétől számított egy hónapon belül a nemzeti biztonsági hatóság tájékoztatja a kérelmezőt arról, hogy a dokumentáció hiánytalan, vagy a kérelmezőt felkéri a megfelelő kiegészítő információk benyújtására, és erre ésszerű határidőt határoz meg.

A nemzeti biztonsági hatóság ellenőrzi a dokumentáció hiánytalanságát, megfelelőségét és következetességét, az ERTMS-hez kapcsolódó pálya menti berendezések esetében pedig az Ügynökségnek az ezen irányelv 19. cikkével összhangban kiállított kedvező határozatának való megfelelést, valamint adott esetben az (EU) …/… (29) rendelet 30. cikkének (2) bekezdésében említett eljárás eredményének való megfelelést. Az ellenőrzést követően a nemzeti biztonsági hatóság köteles egy előre meghatározott, ésszerű határidőn – de legkésőbb a valamennyi szükséges információ beérkezésétől számított négy hónapon – belül kiállítani a helyhez kötött berendezések üzembe helyezésére vonatkozó engedélyt vagy értesíteni a kérelmezőt az elutasító határozatáról.

(6)   Meglévő alrendszerek felújítása vagy korszerűsítése esetén a kérelmezőnek be kell nyújtania a nemzeti biztonsági hatóság számára a projekt leírását tartalmazó dokumentációt. A kérelmező kérelmének beérkezésétől számított egy hónapon belül a nemzeti biztonsági hatóság tájékoztatja a kérelmezőt arról, hogy a dokumentáció hiánytalan, vagy a kérelmezőt felkéri a megfelelő kiegészítő információk benyújtására, és erre ésszerű határidőt határoz meg. A nemzeti biztonsági hatóság megvizsgálja a dokumentációt, és – az ERTMS projektekhez kapcsolódó pálya menti berendezések esetében az Ügynökséggel szorosan együttműködve – eldönti, hogy az alábbi kritériumok alapján szükség van-e új üzembe helyezési engedélyre:

a)	a tervezett munkálatok negatív hatással lehetnek az érintett alrendszer általános biztonsági szintjére;

b)	a vonatkozó ÁME-k megkövetelik azt;

c)	a tagállamok által meghatározott nemzeti végrehajtási tervek megkövetelik azt; vagy

d)	változás következik be azon paraméterek értékeiben, amelyek alapján korábban az engedélyt kiállították.

A nemzeti biztonsági hatóság a határozatát előre meghatározott, ésszerű határidőn belül, de legkésőbb a valamennyi lényeges információ beérkezésétől számított négy hónapon belül meghozza.

(7)   A helyhez kötött berendezések üzembe helyezésének engedélyezésére vonatkozó kérelem elutasításáról szóló határozatot a nemzeti biztonsági hatóság kellően megindokolja. A kérelmező az elutasító határozat kézhezvételétől számított egy hónapon belül kérheti a nemzeti biztonsági hatóságtól a határozat felülvizsgálatát. A kérelmet meg kell indokolni. A nemzeti biztonsági hatóságnak a felülvizsgálati kérelem beérkezésétől számítva két hónap áll rendelkezésére a határozatának megerősítésére vagy megváltoztatására. Amennyiben a nemzeti biztonsági hatóság megerősíti az elutasító határozatát, a kérelmező annak felülvizsgálatát kérheti az (EU) …/… (30) irányelv 18. cikkének (3) bekezdése szerinti felülvizsgálati szervtől.

19. cikk

Az ERTMS harmonizált végrehajtása az Unióban

(1)   Olyan pálya menti ellenőrző-irányító és jelző alrendszerek esetében, amely az ETCS és/vagy a GSM-R berendezéseit is magukban foglalják, az Ügynökség biztosítja az ERTMS harmonizált végrehajtását az Unióban.

(2)   Az ERTMS uniós szinten harmonizált végrehajtásának és az átjárhatóságnak a biztosítása érdekében az ERTMS-hez kapcsolódó pálya menti berendezésekre vonatkozó bármely ajánlati felhívás kiírása előtt az Ügynökség ellenőrzi, hogy a tervezett műszaki megoldások teljes mértékben megfeleljenek az ÁME-knek és így teljesen átjárhatók legyenek.

(3)   A kérelmezőnek kérelmeznie kell az Ügynökség jóváhagyását. Az egyedi ERTMS-projektekre vagy több összefüggő projektre, vasútvonalra, vasútvonalcsoportra vagy egy hálózatra vonatkozó kérelemhez az alábbi dokumentumokat kell csatolni:

a)	az ajánlattételhez szükséges dokumentáció tervezete vagy a tervezett műszaki megoldások leírása;

b)	az alrendszer és az adott hálózaton működtetendő járművek műszaki és működési kompatibilitásához szükséges feltételeket igazoló dokumentumok;

c)	dokumentumok, melyek igazolják, hogy a tervezett műszaki megoldások megfelelnek az ÁME-knek;

d)	bármely egyéb dokumentum, például a nemzeti biztonsági hatóság véleményei, hitelesítési nyilatkozatok vagy megfelelőségi tanúsítványok;

A kérelmet, valamint az összes kérelemre, a vonatkozó eljárások állására és kimenetelére, valamint adott esetben a fellebbezési tanács kéréseire és határozataira vonatkozó információt az (EU) …/… (31) rendelet 12. cikkében említett egyablakos információs és kommunikációs rendszeren keresztül kell benyújtani.

A nemzeti biztonsági hatóság véleményt adhat ki a jóváhagyás iránti kérelemről, mégpedig vagy a kérelmezőnek a kérelem benyújtása előtt vagy az Ügynökségnek a benyújtás után.

(4)   A kérelmező kérelmének beérkezésétől számított egy hónapon belül az Ügynökség tájékoztatja a kérelmezőt arról, hogy a dokumentáció hiánytalan, vagy a kérelmezőt felkéri a megfelelő kiegészítő információk benyújtására, és erre ésszerű határidőt határoz meg.

Az Ügynökség egy előre meghatározott, ésszerű határidőn – de legkésőbb a valamennyi szükséges információ beérkezésétől számított két hónapon – belül vagy kedvező határozatot hoz, vagy értesíti a kérelmezőt az esetleges hiányosságokról. Az Ügynökség a kérelmező által benyújtott dokumentációra és a nemzeti biztonsági hatóságok esetleges véleményeire alapozza a véleményét.

Ha a kérelmező elismeri az Ügynökség által feltárt hiányosságokat, akkor kijavítja a projekt tervezetét és új jóváhagyás iránti kérelmet nyújt be az Ügynökséghez.

Ha a kérelmező nem ismeri el az Ügynökség által feltárt hiányosságokat, akkor az (5) bekezdésben említett eljárást kell alkalmazni.

A 7. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett esetben a kérelmező nem kérhet új értékelést.

(5)   Az Ügynökségnek kellően alá kell támasztania az általa hozott elutasító határozatokat. A kérelmező az ilyen határozat kézhezvételétől számított egy hónapon belül indokolt kérelemben kérheti, hogy az Ügynökség vizsgálja felül a határozatát. Az Ügynökség a felülvizsgálat iránti kérelem kézhezvételét követően két hónapon belül megerősíti vagy megváltoztatja határozatát. Amennyiben az Ügynökség megerősíti az eredeti határozatát, a kérelmező fellebbezést nyújthat be az (EU)…/… (31) rendelet 55. cikke alapján létrehozott fellebbezési tanácshoz.

(6)   Amennyiben a kedvező határozat kiadása után változott az ajánlattételhez szükséges dokumentáció tervezete vagy a tervezett műszaki megoldás leírása, a kérelmezőnek indokolatlan késedelem nélkül az (EU) …/… (31) rendelet 12. cikkében említett egyablakos információs és kommunikációs rendszeren keresztül tájékoztatnia kell az Ügynökséget és a nemzeti biztonsági hatóságot. Ebben az esetben az említett rendelet 30. cikke (1) bekezdésének a) pontját kell alkalmazni.

20. cikk

A mobil alrendszerek forgalomba hozatala

(1)   A mobil alrendszereket a kérelmező kizárólag akkor hozhatja forgalomba, ha azok tervezése, kivitelezése és beszerelése megfelel az alapvető követelményeknek.

(2)   A kérelmezőnek meg kell bizonyosodnia különösen arról, hogy rendelkezik a megfelelő hitelesítési nyilatkozattal.

21. cikk

Forgalombahozatali járműengedély

(1)   A kérelmező egy járművet csak azt követően hozhat forgalomba, hogy megszerezte az Ügynökség által az (5)–(7) bekezdésnek megfelelően kiállított, vagy a nemzeti biztonsági hatóság által a (8) bekezdésnek megfelelően kiállított forgalombahozatali járműengedélyt.

(2)   A kérelmezőnek a forgalombahozatali járműengedélyre vonatkozó kérelmében meg kell határoznia a jármű alkalmazási területét. A kérelemnek tartalmaznia kell annak igazolását, hogy sor került a jármű és az alkalmazási terület hálózata közötti műszaki összeegyeztethetőség ellenőrzésére.

(3)   A forgalombahozatali járműengedély iránti kérelemhez csatolni kell a járműre vagy a jármű típusára vonatkozó dokumentációt, amely tartalmazza az alábbiakat igazoló dokumentumokat:

a)	a járművet alkotó mobil alrendszerek forgalomba hozatala a 20. cikkel összhangban, az EK-hitelesítési nyilatkozat alapján;

b)	a jármű a) pontban említett alrendszereinek műszaki összeegyeztethetősége, a vonatkozó ÁME-k és adott esetben a nemzeti szabályok alapján;

c)	a jármű a) pontban említett alrendszereinek biztonságos integrációja, a vonatkozó ÁME-k, és adott esetben a nemzeti szabályok és az (EU) …/… (32) irányelv 6. cikkében meghatározott közös biztonsági módszerek (KBM-ek) alapján;

d)

a jármű műszaki összeegyeztethetősége az (2) bekezdésben említett alkalmazási terület hálózatával, a vonatkozó ÁME-k, és adott esetben a nemzeti szabályok, továbbá az infrastruktúra-nyilvántartások és az (EU) …/… (32) irányelv 6. cikkében említett, a kockázatértékelésre vonatkozó közös biztonsági módszerek (KBM-ek) alapján.

A kérelmet, valamint az összes kérelemre, a vonatkozó eljárások állására és kimenetelére, valamint adott esetben a fellebbezési tanács kéréseire és határozataira vonatkozó információt az (EU) …/… (33) rendelet 12. cikkében említett egyablakos információs és kommunikációs rendszeren keresztül kell benyújtani.

Amennyiben az első albekezdés b) és d) pontjában említett műszaki összeegyeztethetőséget igazoló dokumentumok megszerzéséhez próbaüzemre van szükség, az érintett nemzeti biztonsági hatóságok ideiglenes engedélyt állíthatnak ki a kérelmező részére a járműnek a hálózaton gyakorlati ellenőrzés céljából való használata tekintetében. A pályahálózat-működtető a kérelmezővel konzultálva minden erőfeszítést megtesz annak érdekében, hogy ezekre a próbaüzemekre a kérelmező kérelmének beérkezését követő három hónapon belül sor kerülhessen. Adott esetben a nemzeti biztonsági hatóság intézkedéseket hoz a próbaüzemek végrehajtásának biztosítására.

(4)   Az Ügynökség, illetve a (8) bekezdés esetében a nemzeti biztonsági hatóság egy előre meghatározott, ésszerű határidőn – de legkésőbb a kérelmezőtől kapott valamennyi lényeges információ beérkezésétől számított négy hónapon – belül kiállítja a forgalombahozatali járműengedélyeket vagy tájékoztatja a kérelmezőt az elutasító határozatáról. Az Ügynökség, illetve a (8) bekezdésben tárgyalt esetekben a nemzeti biztonsági hatóság az engedélyezési eljárásra vonatkozó, a (9) bekezdésben foglaltaknak megfelelően végrehajtási jogi aktusban meghatározandó részletes gyakorlati szabályokat alkalmazza. Ezen engedélyek lehetővé teszik a járműveknek az uniós piacon történő forgalomba hozatalát.

(5)   Az Ügynökség forgalombahozatali járműengedélyt állít ki az olyan járművek tekintetében, amelynek az alkalmazási területe az egyik vagy több tagállamban van. Ezen engedélyek kiállítása érdekében az Ügynökség:

a)	megvizsgálja az (3) bekezdés első albekezdésének a), b) és c) pontjában említett dokumentáció egyes elemeit annak céljából, hogy ellenőrizze annak hiánytalanságát, megfelelőségét és következetességét a vonatkozó ÁME-k tekintetében; és

b)

továbbítja a kérelmező dokumentációját a tervezett alkalmazási terület által érintett nemzeti biztonsági hatóságok részére, hogy azok megvizsgálják a dokumentációt annak céljából, hogy ellenőrizzék annak hiánytalanságát, megfelelőségét és következetességét az (3) bekezdés első albekezdésének d) pontja, a (3) bekezdés első albekezdésének a), b) és c) pontjában foglalt elemek és a vonatkozó nemzeti szabályok tekintetében.

Az a) és b) pont szerinti vizsgálatok részeként és indokolt kétségek esetén az Ügynökség vagy a nemzeti biztonsági hatóságok kérhetik, hogy kerüljön sor próbaüzemre a hálózaton. E próbaüzemek végrehajtásának elősegítésére az érintett nemzeti biztonsági hatóságok ideiglenes engedélyt állíthatnak ki a kérelmező részére a járműnek a hálózaton próbaüzem céljából való használata tekintetében. A pályahálózat-működtető minden erőfeszítést megtesz annak érdekében, hogy az ilyen próbaüzemekre az Ügynökség vagy a nemzeti biztonsági hatóság kérését követő három hónapon belül sor kerülhessen.

(6)   A kérelmező kérelmének beérkezésétől számított egy hónapon belül az Ügynökség tájékoztatja a kérelmezőt arról, hogy a dokumentáció hiánytalan, vagy a kérelmezőt felkéri a megfelelő kiegészítő információk benyújtására, és erre ésszerű határidőt határoz meg. A dokumentáció hiánytalansága, megfelelősége és következetessége tekintetében az Ügynökség az (3) bekezdés d) pontjában foglalt elemeket is megvizsgálhatja.

Az Ügynökség a forgalombahozatali járműengedély kiállítására vonatkozó határozat meghozatala tekintetében teljes mértékben figyelembe veszi az (5) bekezdésben említett vizsgálatokat. Az Ügynökség egy előre meghatározott, ésszerű határidőn – de legkésőbb a valamennyi lényeges információ beérkezésétől számított négy hónapon – belül kiállítja a forgalombahozatali engedélyt, vagy értesíti a kérelmezőt az elutasító határozatáról.

Egy vagy több ÁME valamely része vagy egésze tekintetében az alkalmazás alóli – 7. cikkben említett – mentesülés esetén az Ügynökség a járműengedélyt csak az említett cikkben meghatározott eljárás alkalmazását követően állíthatja ki.

Az Ügynökség teljes mértékben felelős az általa kiállított engedélyekért.

(7)   Amennyiben az Ügynökség nem ért egyet az egy vagy több nemzeti biztonsági hatóság által az (5) bekezdés b) pontja értelmében elvégzett vizsgálat kedvezőtlen eredményével, erről értesíti az említett hatóságot vagy hatóságokat, és egyet nem értését megindokolja. Az Ügynökség és a nemzeti biztonsági hatóság vagy hatóságok együttműködnek annak biztosítása érdekében, hogy a vizsgálat eredménye kölcsönösen elfogadható legyen. Ha az Ügynökség és a nemzeti biztonsági hatóság vagy hatóságok szükségesnek tartják, az eljárásba a kérelmezőt is be kell vonni. Amennyiben az attól számított egy hónapon belül, hogy az Ügynökség értesítette a nemzeti biztonsági hatóságot vagy hatóságokat arról, hogy nem ért egyet a vizsgálat eredményével, nem sikerül kölcsönösen elfogadható eredményre jutni, az Ügynökség meghozza a végleges határozatát, kivéve abban az esetben, ha a nemzeti biztonsági hatóság vagy hatóságok az ügyet választott bírósági eljárás céljából az (EU) …/… (34) rendelet 55. cikke alapján létrehozott fellebbezési tanácshoz továbbítják. A fellebbezési tanácsnak a nemzeti biztonsági hatóság vagy hatóságok kérését követő egy hónapon belül határoznia kell arról, hogy megerősíti-e az Ügynökség határozattervezetét.

Amennyiben a fellebbezési tanács egyetért az Ügynökséggel, az Ügynökség haladéktalanul meghozhatja a határozatát.

Amennyiben a fellebbezési tanács a nemzeti biztonsági hatóság vizsgálatának kedvezőtlen eredményével ért egyet, az Ügynökség olyan engedélyt állít ki, amely az alkalmazási területből kizárja a hálózat azon részeit, amelyek esetében a vizsgálat kedvezőtlen eredménnyel zárult.

Amennyiben az Ügynökség nem ért egyet az egy vagy több nemzeti biztonsági hatóság által az (5) bekezdés b) pontja értelmében elvégzett vizsgálat kedvező eredményével, erről értesíti az említett hatóságot vagy hatóságokat, és egyet nem értését megindokolja. Az Ügynökség és a nemzeti biztonsági hatóság vagy hatóságok együttműködnek annak biztosítása érdekében, hogy a vizsgálat eredménye kölcsönösen elfogadható legyen. Ha az Ügynökség és a nemzeti biztonsági hatóság vagy hatóságok szükségesnek tartják, az eljárásba a kérelmezőt is be kell vonni. Amennyiben az attól számított egy hónapon belül, hogy az Ügynökség értesítette a nemzeti biztonsági hatóságot vagy hatóságokat arról, hogy nem ért egyet a vizsgálat eredményével, nem sikerül kölcsönösen elfogadható eredményre jutni, az Ügynökség meghozza a végleges határozatát.

(8)   Amennyiben az alkalmazási terület csupán egy tagállamon belüli hálózatra vagy hálózatokra korlátozódik, az adott tagállam nemzeti biztonsági hatósága – saját felelősségére és amennyiben a kérelmező azt kéri – kiállíthatja a forgalombahozatali járműengedélyt. Ezen engedélyek kiállítása érdekében a nemzeti biztonsági hatóság megvizsgálja a dokumentációt az (3) bekezdésben foglalt elemek tekintetében, és az (9) bekezdés alapján elfogadott említett végrehajtási jogi aktus útján létrehozandó eljárásoknak megfelelően. A kérelmező kérelmének beérkezésétől számított egy hónapon belül a nemzeti biztonsági hatóság tájékoztatja a kérelmezőt arról, hogy a dokumentáció hiánytalan, vagy felkéri a kérelmezőt a megfelelő kiegészítő információk benyújtására. Az érintett nemzeti biztonsági hatóságokkal való konzultációt követően a hasonló jellemzőjű hálózatokkal rendelkező szomszédos tagállamok állomásaira közlekedő járművek esetében az engedély az alkalmazási terület kiterjesztése nélkül is érvényes, ha ezek az állomások a határhoz közel helyezkednek el. A konzultáció történhet eseti alapon, illetve képezheti a nemzeti biztonsági hatóságok között létrejött, határokon átnyúló megállapodás tárgyát.

Ha az alkalmazási terület egy tagállam területére korlátozódik, és egy vagy több ÁME valamely része vagy egésze tekintetében az alkalmazás alóli – 7. cikkben említett – mentesülés esetén a nemzeti biztonsági hatóság a járműengedélyt csak az említett cikkben meghatározott eljárás alkalmazását követően állíthatja ki.

Az Ügynökség teljes mértékben felelős az általa kiállított engedélyekért.

(9)   A Bizottság …-ig (35) végrehajtási jogi aktusok útján gyakorlati rendelkezéseket fogad el, amelyek meghatározzák a következőket:

a)	milyen módon kell teljesítenie a kérelmezőnek a forgalombahozatali járműengedélyre és a járműtípus-engedélyre vonatkozó, e cikkben megállapított követelményeket, és felsorolja a szükséges dokumentumokat;

b)	az engedélyezési folyamat részletes szabályai, például az eljárás szakaszai és az egyes szakaszokra vonatkozó határidők;

c)	milyen módon teljesíti az Ügynökség és a nemzeti biztonsági hatóság az e cikkben megállapított követelményeket a kérelem és az engedélyezési eljárás egyes szakaszaiban, ideértve a kérelmező által benyújtott dokumentáció vizsgálatát is.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 51. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni. A végrehajtási jogi aktusoknak figyelembe kell venniük az e cikk (14) bekezdésében említett együttműködési megállapodások előkészítése során szerzett tapasztalatokat.

(10)   A forgalombahozatali járműengedélyeknek tartalmazniuk kell a következőket:

a)	alkalmazási terület(ek);

b)	az ÁME-kben és adott esetben a nemzeti szabályokban a jármű és az alkalmazási terület közötti műszaki összeegyeztethetőség ellenőrzésére meghatározott paraméterek értékei;

c)	a járműnek a vonatkozó ÁME-knek és nemzeti szabályoknak való megfelelősége, a b) pontban említett paraméterek tekintetében;

d)	a jármű alkalmazására vonatkozó feltételek és egyéb korlátozások.

(11)   A forgalombahozatali járműengedély kiállítását elutasító vagy a (7) bekezdésben említett, kedvezőtlen eredménnyel záruló vizsgálat értelmében a hálózat bizonyos részeit kizáró határozatot kellően meg kell indokolni. A kérelmező az elutasító határozat kézhezvételétől számított egy hónapon belül kérheti, hogy az Ügynökség vagy adott esetben a nemzeti biztonsági hatóság vizsgálja felül a határozatot. Az Ügynökségnek vagy a nemzeti biztonsági hatóságnak a felülvizsgálati kérelem beérkezésétől számítva két hónap áll rendelkezésére a határozatának megerősítésére vagy megváltoztatására.

Amennyiben az Ügynökség megerősíti az elutasító határozatát, a kérelmező fellebbezést nyújthat be az (EU) …/… (36) rendelet 55. cikke alapján kijelölt fellebbezési tanácshoz.

Amennyiben a nemzeti biztonsági hatóság megerősíti az elutasító határozatát, a kérelmező a nemzeti joggal összhangban fellebbezést nyújthat be valamely fellebbviteli szervhez. A tagállamok e fellebbezési eljárás céljára kijelölhetik a 2012/34/EU irányelv 56. cikkében említett igazgatási szervezetet. Ebben az esetben az (EU) …/… (37) irányelv 18. cikkének (3) bekezdése alkalmazandó.

(12)   Azon meglévő járművek felújítása vagy korszerűsítése esetén, amelyek már rendelkeznek forgalombahozatali járműengedéllyel, új forgalombahozatali járműengedélyre van szükség, ha:

a)	olyan mértékű változás következik be a (10) bekezdés b) pontjában említett paraméterek értékeiben, hogy kívül esnek az ÁME-kben meghatározott elfogadható tartományon;

b)	a tervezett munkálatok negatív hatással lehetnek az érintett jármű általános biztonsági szintjére; vagy

c)	a vonatkozó ÁME-k megkövetelik azt.

(13)   Amennyiben a kérelmező egy már engedélyezett jármű alkalmazási területét ki kívánja terjeszteni, a további alkalmazási területtel kapcsolatban ki kell egészítenie a dokumentációt az (3) bekezdésben említett vonatkozó dokumentumokkal. A kérelmezőnek a dokumentációt be kell nyújtania az Ügynökségnek, amely a (4)–(7) bekezdésben foglalt eljárásokat követve kiállítja az aktualizált engedélyt, amely már a kiterjesztett alkalmazási területre vonatkozik.

Ha a kérelmező részére az (8) bekezdésnek megfelelően már kiállítottak járműengedélyt, és az adott tagállamon belül ki kívánja terjeszteni az alkalmazási területet, a további alkalmazási területtel kapcsolatban ki kell egészítenie a dokumentációt az (3) bekezdésben említett vonatkozó dokumentumokkal. A kérelmezőnek a dokumentációt be kell nyújtania a nemzeti biztonsági hatóságnak, amely az (8) bekezdésben foglalt eljárásokat követve kiállítja az aktualizált engedélyt, amely már a kiterjesztett alkalmazási területre vonatkozik.

(14)   E cikk (5) és (6) bekezdésének alkalmazásában az Ügynökség az (EU) …/… (38) rendelet 76. cikkének megfelelően együttműködési megállapodásokat köt a nemzeti biztonsági hatóságokkal. Ezek a megállapodások lehetnek egyedi vagy keretmegállapodások, és egy vagy több nemzeti biztonsági hatóságot érinthetnek. A megállapodásoknak tartalmazniuk kell a szolgáltatási feladatok és feltételek részletes leírását, az ezek nyújtására vonatkozó határidőket, valamint a kérelmező által fizetendő díjak felosztását. Tartalmazhatnak továbbá konkrét együttműködési szabályokat a földrajzi vagy történelmi okok miatt különleges szakértelmet kívánó hálózatok vonatkozásában annak céljából, hogy ez által csökkenjenek a kérelmező adminisztratív terhei és a költségei. Amennyiben ezek a hálózatok el vannak zárva az Unió vasúti rendszerének többi részétől, az együttműködési megállapodások lehetővé tehetik a feladatoknak az érintett nemzeti biztonsági hatósághoz történő kiszervezését, amennyiben ez az engedélyezési erőforrások hatékony és arányos kihasználásához szükséges. A megállapodásokat még azt megelőzően kell megkötni, hogy az Ügynökség ezen irányelv 54. cikkének (4) bekezdésével összhangban átvenné az engedélyezési feladatokat.

(15)   Azon tagállamok esetében, amelyek vasúthálózatának nyomtávja különbözik az Unió fő vasúthálózatának nyomtávjától, és előírásaik megegyeznek a szomszédos harmadik országok műszaki és működési előírásaival, a (14) bekezdésben említett együttműködési megállapodásokon túlmenően az adott tagállamok minden érintett nemzeti biztonsági hatóságának többoldalú megállapodást kell kötnie az Ügynökséggel, amelyben meghatározzák azokat a feltételeket, amelyekkel az egyik ilyen tagállamban kiállított járműengedély a többi érintett tagállamban is érvényes.

(16)   Ez a cikk nem alkalmazandó az Unión belüli fő vasúthálózat nyomtávjától eltérő nyomtávot használó harmadik országokkal közösen használt és eltérő járműengedélyezési eljárás szerint engedélyezett tehervagonokra és személyszállító kocsikra. Az ilyen járművek engedélyezési eljárására vonatkozó szabályokat közzé kell tenni, és értesíteni kell azokról az Európai Bizottságot. E járműveknek az ezen irányelv alapvető követelményeinek való megfelelőségét a vasúti társaságnak kell biztosítania a biztonságirányítási rendszere keretében. A Bizottság az Ügynökség jelentése alapján véleményt nyilváníthat arról, hogy az említett szabályok megfelelnek-e ezen irányelv célkitűzéseinek. Ha nem felelnek meg, az érintett tagállamok és a Bizottság együttműködhetnek annak érdekében, hogy meghatározzák a szükséges intézkedéseket, szükség esetén az érintett nemzetközi szervek bevonásával.

(17)   A tagállamok dönthetnek úgy, hogy ezt a cikket nem alkalmazzák a harmadik országokból érkező olyan mozdonyokra vagy önjáró vonatokra, amelyek a területükön a határ közelében elhelyezkedő és határátkelő műveletekre kijelölt állomásig közlekednek. E kocsiknak az ezen irányelv alapvető követelményeinek való megfelelőségét a vasúti társaságnak kell biztosítania a biztonságirányítási rendszere keretében, valamint adott esetben az (EU) …/… (39) irányelv 10. cikkének (9) bekezdésével összhangban.

22. cikk

A forgalomba helyezés céljából engedélyezett járművek nyilvántartása

(1)   Miután egy jármű a 21. cikknek megfelelően megkapta a forgalombahozatali engedélyt, az első használatát megelőzően az üzembentartó kérésére be kell azt jegyezni a 47. cikkben említett valamely járműnyilvántartásba.

(2)   Ha a jármű alkalmazási területe egy tagállam területére korlátozódik, a járművet az adott tagállamban kell nyilvántartásba venni.

(3)   Ha a jármű alkalmazási területe egynél több tagállam területére terjed ki, a járművet az egyik érintett tagállamban kell nyilvántartásba venni.

23. cikk

Az engedélyezett járművek használatát megelőző ellenőrzések

(1)   Mielőtt egy vasúti társaság egy járművet a forgalombahozatali engedélyben meghatározott alkalmazási területen használni kezd, ellenőriznie kell a következőket:

a)	a jármű forgalomba hozatalát a 21. cikknek megfelelően engedélyezték-e, és a jármű megfelelően nyilvántartásba lett-e véve;

b)

a jármű összeegyeztethető-e az útvonallal az infrastruktúra-nyilvántartás, vagy – amennyiben az említett nyilvántartás nem létezik vagy nem teljes – a vonatkozó ÁME vagy a pályahálózat-működtető által díjmentesen és ésszerű határidőn belül rendelkezésre bocsátott bármely releváns információ alapján; valamint

c)	a jármű megfelelően beépül-e annak a vonatnak az összetételébe, amelynek részeként azt üzemeltetni kívánják, figyelembe véve az (EU) …/… (40) irányelv 9. cikkében meghatározott biztonságirányítási rendszert és a forgalomirányítási és forgalmi szolgálati ÁME-t.

(2)   Az (1) bekezdés alkalmazásában a vasúti társaság a pályahálózat-működtetővel együttműködésben próbaüzemet végezhet.

A pályahálózat-működtető a kérelmezővel konzultálva minden erőfeszítést megtesz annak érdekében, hogy ezekre a próbaüzemekre a kérelmező kérelmének beérkezését követő három hónapon belül sor kerülhessen.

24. cikk

A járművek típusengedélye

(1)   Az Ügynökség vagy adott esetben a nemzeti biztonsági hatóság a 21. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően járműtípus-engedélyeket állíthat ki. A járművek típusengedélye iránti kérelmet, valamint az összes kérelemre, a vonatkozó eljárások állására és kimenetelére, valamint adott esetben a fellebbezési tanács kéréseire és határozataira vonatkozó információt az (EU) …/… (41) rendelet 12. cikkében említett egyablakos információs és kommunikációs rendszeren keresztül kell benyújtani.

(2)   Ha az Ügynökség vagy a nemzeti biztonsági hatóság forgalombahozatali járműengedélyt állít ki, ezzel egyidejűleg – a kérelmező kérésére – járműtípus-engedélyt is kiállít, amely a járműnek ugyanarra az alkalmazási területére vonatkozik.

(3)   Amennyiben változás következik be az ÁME-k, illetve a nemzeti szabályok azon vonatkozó rendelkezéseiben, amelyek alapján a járműtípus-engedélyt kiállították, az adott ÁME vagy nemzeti szabály határozza meg, hogy a már kiállított járműtípus-engedély érvényben marad, vagy azt meg kell újítani. Amennyiben az engedélyt meg kell újítani, az Ügynökség vagy a nemzeti biztonsági hatóság által végzett ellenőrzésnek a módosított szabályokra kell korlátozódnia.

(4)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján kidolgozza a típusmegfelelőségi nyilatkozat mintáját. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 51. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(5)   A típusmegfelelőségi nyilatkozatot a következőknek megfelelően kell elkészíteni:

a)	a vonatkozó ÁME-kben meghatározott ellenőrzési eljárások;

b)	amennyiben az ÁME-k nem alkalmazandók, a 768/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (42) B+D., B+F. és H1. moduljában meghatározott megfelelőségértékelési eljárások.

(6)   A Bizottság adott esetben ad hoc megfelelőségértékelési modulokat meghatározó végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 51. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(7)   A járműtípus-engedélyeket nyilvántartásba kell venni a járműtípus-engedélyeknek a 48. cikkben említett engedélyezett járműtípusok európai nyilvántartásában.

25. cikk

A járművek egy engedélyezett járműtípusnak való megfelelősége

(1)   A valamely engedélyezett járműtípusnak megfelelő jármű vagy járműsorozat számára az adott típusnak való megfelelőséget igazoló, a kérelmező által benyújtandó nyilatkozat alapján további ellenőrzések nélkül ki kell állítani a járműengedélyt a 21. cikknek megfelelően.

(2)   A járműtípus-engedélynek a 24. cikk (3) bekezdésében említett megújítása nincs hatással az adott járműtípus forgalomba hozatalára korábban kiállított engedély alapján már kiállított forgalombahozatali járműengedélyekre.

26. cikk

A járművek, illetve járműtípusok meg nem felelése az alapvető követelményeknek

(1)   Amennyiben valamely vasúti társaság az üzemeltetés során azt észleli, hogy az általa használt jármű nem felel meg az alkalmazandó alapvető követelményeknek, a jármű(vek) megfelelővé tétele érdekében meg kell tennie a szükséges korrekciós intézkedéseket. Ezenkívül tájékoztathatja az Ügynökséget és bármely érintett nemzeti biztonsági hatóságot a megtett intézkedésekről. Ha a vasúti vállalkozás igazolni tudja, hogy a meg nem felelés már a forgalombahozatali engedély kiállításakor is fennállt, erről tájékoztatnia kell az Ügynökséget és bármely egyéb érintett nemzeti biztonsági hatóságot.

(2)   Amikor valamely nemzeti biztonsági hatóság például az (EU) …/… (43) irányelv 17. cikke szerinti felügyeleti folyamat keretében észleli, hogy valamely jármű vagy járműtípus, amelyre a 21. cikk (5) bekezdésének vagy a 24. cikknek megfelelően az Ügynökség, vagy a 21. cikk (8) bekezdésének vagy a 24. cikknek megfelelően a nemzeti biztonsági hatóság forgalombahozatali engedélyt állított ki, a rendeltetésszerű használat során nem felel meg valamelyik alkalmazandó alapvető követelménynek, tájékoztatnia kell erről a járművet vagy a járműtípust használó vasúti társaságot, és a jármű(vek) megfelelővé tétele érdekében fel kell kérnie a szükséges korrekciós intézkedések megtételére. A nemzeti biztonsági hatóságnak tájékoztatnia kell erről az Ügynökséget és bármely egyéb érintett nemzeti biztonsági hatóságot, így például az ahhoz a területhez tartozó hatóságokat, ahol ugyanilyen típusú jármű forgalomba hozatalának engedélyezésére irányuló kérelem elbírálása folyamatban van.

(3)   Amennyiben az e cikk(1) és (2) bekezdésében szereplő esetekben a vasúti társaság által alkalmazott korrekciós intézkedések nem biztosítják az alkalmazandó alapvető követelményeknek való megfelelést, és ez a meg nem felelés súlyos biztonsági kockázatot idéz elő, az érintett nemzeti biztonsági hatóság felügyeleti tevékenysége keretében az (EU) …/… (43) irányelv 17. cikke (6) bekezdésének megfelelően átmeneti biztonsági intézkedéseket alkalmazhat. Ezzel párhuzamosan a nemzeti biztonsági hatóság vagy az Ügynökség a jármű típusengedélyének felfüggesztése formájában átmeneti biztonsági intézkedéseket alkalmazhat, amelyekre bírósági felülvizsgálat és a választott bírósági eljárásra vonatkozóan a 21. cikk (7) bekezdésében megállapított eljárás vonatkozik.

(4)   A (3) bekezdésben említett esetekben az Ügynökség vagy az engedélyt kiállító nemzeti biztonsági hatóság a súlyos biztonsági kockázat kezelése érdekében hozott intézkedések hatékonyságának áttekintését követően határozhat az engedély visszavonásáról vagy módosításáról, amennyiben bizonyítható, hogy az engedély kiállításakor valamelyik alapvető követelmény nem teljesült. E célból határozatukról indokolással ellátott értesítést kell küldeniük a forgalombahozatali engedély vagy a jármű típusengedélye jogosultjának. A jogosult az Ügynökséget vagy a nemzeti biztonsági hatóság határozatának kézhezvételétől számított egy hónapon belül kérheti tőlük a határozat felülvizsgálatát. Ebben az esetben a visszavonásról szóló határozatot átmenetileg fel kell függeszteni. Az Ügynökségnek vagy a nemzeti biztonsági hatóságnak a felülvizsgálati kérelem beérkezésétől számítva egy hónap áll rendelkezésére a határozat megerősítésére vagy megváltoztatására.

Adott esetben, amennyiben az Ügynökség és a nemzeti biztonsági hatóság nem ért egyet az engedély korlátozásának vagy visszavonásának szükségességével, a választott bírósági eljárásra vonatkozóan a 21. cikk (7) bekezdésében megállapított eljárást kell követni. Amennyiben ezen eljárás eredményeként a járműengedélyt nem kell visszavonni vagy korlátozni, az e cikk (3) bekezdésében említett átmeneti biztonsági intézkedéseket fel kell függeszteni.

(5)   Amennyiben az Ügynökség megerősíti határozatát, a járműengedély jogosultja az (EU) …/… (44) rendelet 55. cikke alapján létrehozott fellebbezési tanácshoz az említett rendelet 59. cikkében említett határidőn belül fellebbezést nyújthat be. Amennyiben a nemzeti biztonsági hatóság megerősíti határozatát, a járműengedély jogosultja a határozat közlésétől számított két hónapon belül kérheti annak felülvizsgálatát az (EU) …/… (45) irányelv 18. cikkének (3) bekezdésében említett nemzeti bírósági felülvizsgálati rendszer keretében. A tagállamok e fellebbezési eljárás céljára kijelölhetik az egységes európai vasúti térség létrehozásáról szóló 2012/34/EU irányelv 56. cikkében meghatározott igazgatási szervezetet.

(6)   Amennyiben az Ügynökség az általa kiállított forgalombahozatali engedély visszavonásáról vagy módosításáról határoz, határozatának megindokolása mellett erről közvetlenül tájékoztatatnia kell az összes nemzeti biztonsági hatóságot.

Amennyiben valamely nemzeti biztonsági hatóság az általa kiállított forgalombahozatali engedély visszavonásáról határoz, határozatának megindokolása mellett erről tájékoztatatnia kell az Ügynökséget. Az Ügynökségnek ezt követően tájékoztatnia kell a többi nemzeti biztonsági hatóságot.

(7)   Az Ügynökség vagy a nemzeti biztonsági hatóság által hozott, az engedély visszavonásáról szóló határozatban foglaltaknak tükröződniük kell a járműnyilvántartásban a 22. cikkel összhangban, vagy – járműtípus engedélyezése esetén – az engedélyezett járműtípusok európai nyilvántartásában a 24. cikk (7) bekezdésével összhangban. Az Ügynökségnek és a nemzeti biztonsági hatóságoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az engedély visszavonásának tárgyát képezővel azonos járműveket vagy járműtípusokat használó vasúti társaságok megfelelő tájékoztatást kapjanak. Ezen vasúti társaságoknak először azt kell ellenőrizniük, hogy fennáll-e ugyanaz a meg nem felelési probléma. Ebben az esetben az e cikk szerinti eljárást kell alkalmazni.

(8)   Amennyiben a forgalombahozatali engedélyt visszavonják, az érintett jármű többé nem használható, alkalmazási területe pedig nem terjeszthető ki. Amennyiben a járműtípus-engedélyt visszavonják, az e típus alapján gyártott járművek nem hozhatók forgalomba, vagy – ha ez már megtörtént – ki kell vonni őket a forgalomból. Az egyes járművek esetében a 21. cikkben, járműtípus esetében pedig a 24. cikkben szereplő eljárás alapján kérhető új engedély.

(9)   Amennyiben, az (1) és a (2) bekezdésben szereplő esetekben az alapvető követelményeknek való meg nem felelés a jármű alkalmazási területének egy részére korlátozódik, és ez a meg nem felelés már létezett a forgalombahozatali engedély kiállításakor is, a forgalombahozatali engedélyt úgy kell módosítani, hogy az ne vonatkozzon az alkalmazási terület érintett részeire.

VI. FEJEZET

MEGFELELŐSÉGÉRTÉKELŐ SZERVEZETEK

27. cikk

Bejelentő hatóságok

(1)   A tagállamok bejelentő hatóságokat jelölnek ki, amelyek felelnek a megfelelőségértékelő szervezetek értékeléséhez, bejelentéséhez és felügyeletéhez szükséges eljárások kialakításáért és végrehajtásáért, ideértve a 34. cikk rendelkezéseinek való megfelelést is.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy e hatóságok bejelentsék a Bizottságnak és a többi tagállamnak a harmadik fél által végzendő megfelelőségértékelési feladatok ellátására a 10. cikk (2) bekezdése és a 15. cikk (1) bekezdése szerint felhatalmazott szervezeteket. Biztosítják továbbá, hogy a hatóságok értesítsék a Bizottságot és a többi tagállamot a 15. cikk (8) bekezdésében említett kijelölt szervezetekről.

(3)   A tagállamok dönthetnek úgy, hogy az (1) bekezdésben említett értékelést és felügyeletet egy, a 765/2008/EK rendelet szerinti nemzeti akkreditáló testület végzi el, az említett rendelet rendelkezéseivel összhangban.

(4)   Amennyiben a bejelentő hatóság az e cikk (1) bekezdésében említett értékelésre, bejelentésre vagy felügyeletre olyan szervezetet hatalmaz fel vagy az értékelést, bejelentést vagy felügyeletet más módon olyan szervezetre bízza, amely nem kormányzati szervezet, akkor ezen szervezetnek jogi személynek kell lennie, és meg kell felelnie a 28. cikkben foglalt követelményeknek. A szervezetnek gondoskodnia kell a tevékenységeivel összefüggő felelősség kérdésének teljes körű rendezéséről.

(5)   A bejelentő hatóság teljes körűen felel a (3) bekezdésben említett szervezet által elvégzett feladatokért.

28. cikk

A bejelentő hatóságokra vonatkozó követelmények

A bejelentő hatóság:

a)	létrehozása során nem alakulhat ki összeférhetetlenség a megfelelőségértékelő szervezetekkel;

b)	megszervezése és működtetése során biztosítani kell, tevékenységeinek objektivitását és pártatlanságát;

c)	megszervezése során a megfelelőségértékelő szervezet bejelentésével kapcsolatban minden egyes döntést más illetékes személynek kell meghoznia, mint aki az értékelést végezte;

d)	nem kínálhat vagy végezhet olyan tevékenységet, amelyet a megfelelőségértékelő szervezetek végeznek, illetve nem nyújthat szaktanácsadási szolgáltatást kereskedelmi vagy piaci alapon;

e)	biztosítja a hozzá beérkező információk bizalmas jellegét;

f)	kellő létszámú hozzáértő személyzettel rendelkezik ahhoz, hogy megfelelően ellássa feladatait.

29. cikk

A bejelentő hatóságok tájékoztatási kötelezettségei

A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a megfelelőségértékelő szervezetek értékelésére, bejelentésére és felügyeletére vonatkozó eljárásaikról, és az azokban bekövetkezett bármilyen változásról.

A Bizottság nyilvánosan hozzáférhetővé teszi ezeket az információkat.

30. cikk

Megfelelőségértékelő szervezetek

(1)   A bejelentés tekintetében a megfelelőségértékelő szervezeteknek teljesíteniük kell az e cikk (2)–(7) bekezdésében és a 31. és 32. cikkben foglalt követelményeket.

(2)   A megfelelőségértékelő szervezetet a nemzeti jogszabályok szerint létrehozni, és jogi személyiséggel kell rendelkeznie.

(3)   A megfelelőségértékelő szervezetnek alkalmasnak kell lennie a vonatkozó ÁME-k által előírt valamennyi olyan megfelelőségértékelési feladatra, amelynek elvégzésére bejelentették, függetlenül attól, hogy ezeket a feladatokat maga a megfelelőségértékelő szervezet vagy a felelősségére egy, a nevében eljáró szervezet végzi el.

A megfelelőségértékelő szervezetnek mindig és minden egyes megfelelőségértékelési eljárás, valamint a termékek minden olyan fajtája vagy kategóriája tekintetében, amelyre bejelentették, rendelkeznie kell a következőkkel:

a)	a szükséges személyzet, amely műszaki ismeretekkel, valamint elegendő és megfelelő tapasztalattal rendelkezik a megfelelőségértékelési feladatok elvégzéséhez;

b)

azon vonatkozó eljárások leírása, amelyek szerint a megfelelőségértékelés zajlik, biztosítva ezen eljárások átláthatóságát és alkalmazhatóságát. Rendelkeznie kell megfelelő stratégiákkal és eljárásokkal, amelyek segítségével a bejelentett megfelelőségellenőrző szervezetként végzett feladatok és az egyéb tevékenységek elkülönülnek egymástól;

c)

olyan eljárások, amelyek segítségével tevékenysége végzése során megfelelően figyelembe tudja venni egy vállalkozás méretét, azon ágazatot, amelyben az tevékenykedik, a vállalkozás szerkezetét, az adott gyártástechnológia összetettségének fokát és a gyártási folyamat tömegtermelési vagy sorozatjellegét.

A megfelelőségértékelő szervezetnek rendelkeznie kell a megfelelőségértékelési tevékenységekkel kapcsolatos műszaki és adminisztrációs feladatok megfelelő ellátásához szükséges eszközökkel, továbbá hozzáféréssel kell rendelkeznie valamennyi szükséges berendezéshez, illetve létesítményhez.

(4)   A megfelelőségértékelő szervezetek felelősségbiztosítást kötnek, kivéve, ha a felelősséget a nemzeti joggal összhangban az állam vállalja át, vagy ha a tagállam maga felel a megfelelőségértékelésért.

(5)   A megfelelőségértékelő szervezet személyzetének be kell tartania a szakmai titoktartás követelményeit minden olyan információ tekintetében, amely a vonatkozó ÁME vagy az azt átültető nemzeti jogszabály rendelkezései alapján ellátott feladataik végrehajtása során jutott birtokukba, kivéve annak a tagállamnak az illetékes hatóságai irányában, ahol a szervezet a tevékenységét gyakorolja. A tulajdonosi jogokat védelemben kell részesíteni.

(6)   A megfelelőségértékelő szervezetek részt vesznek a vonatkozó szabványosítási tevékenységekben, valamint az alkalmazandó uniós jog alapján létrehozott, a bejelentett megfelelőségértékelő szervezeteket koordináló csoport tevékenységeiben, illetve gondoskodnak arról, hogy az értékelést végző személyzetük tájékoztatást kapjon ezekről, továbbá általános útmutatóként alkalmazzák az említett csoport munkája eredményeként létrejött adminisztratív döntéseket és dokumentumokat.

(7)   A pálya menti és/vagy a fedélzeti ellenőrző-irányító és jelző alrendszerek tekintetében bejelentett megfelelőségértékelő szervezetek részt vesznek az (EU) …/… (46) rendelet 29. cikkében említett ERTMS-munkacsoport tevékenységeiben, illetve gondoskodnak arról, hogy az értékelést végző személyzetük tájékoztatást kapjon ezekről. A szervezetek követik a munkacsoport tevékenysége nyomán kidolgozott iránymutatásokat. Amennyiben a megfelelőségértékelő szervezetek az iránymutatások tartalmát nem tartják megfelelőnek vagy alkalmazhatónak, a folyamatos fejlesztés érdekében észrevételeiket az ERTMS-sel foglalkozó csoport elé terjesztik megvitatás céljából.

31. cikk

A megfelelőségértékelő szervezetek pártatlansága

(1)   A megfelelőségértékelő szervezet olyan harmadik fél, amely független az általa értékelt szervezettől vagy az általa vizsgált termék gyártójától.

Ilyen szervezetnek tekinthető az a szervezet is, amely az általa értékelt termék tervezésében, gyártásában, rendelkezésre bocsátásában, összeszerelésében, használatában vagy karbantartásában részt vevő gazdasági szerveződéshez vagy vállalkozásokat képviselő szakmai szövetséghez tartozik, feltéve, hogy bizonyítottan független és összeférhetetlensége nem áll fenn.

(2)   Biztosítani kell a megfelelőségértékelő szervezet, valamint annak felső szintű vezetése és az értékelést végző személyzet pártatlanságát.

(3)   A megfelelőségértékelő szervezet, ennek felső szintű vezetése és a megfelelőségértékelést végző munkatársa nem lehet annak a terméknek a tervezője, gyártója, szállítója, beszerelője, vásárlója, tulajdonosa, felhasználója vagy karbantartója, amelyet értékelnek, valamint nem lehet az említett felek meghatalmazott képviselője sem. Ez nem zárja ki az olyan értékelt termékek felhasználását, amelyek a megfelelőségértékelő szervezet működéséhez szükségesek, illetve a termékek személyes célra történő használatát.

(4)   A megfelelőségértékelő szervezet, ennek felső szintű vezetése és a megfelelőségértékelést végző munkatársa nem vehet részt közvetlenül e termékek tervezésében, gyártásában vagy kivitelezésében, forgalmazásában, beszerelésében, használatában vagy karbantartásában, és nem képviselheti az ilyen tevékenységben részt vevő feleket sem. Nem vehet részt olyan tevékenységben, amely veszélyeztetné a bejelentett megfelelőségértékelési tevékenységeikkel kapcsolatos döntéshozói függetlenségét vagy feddhetetlenségét. Ez a tilalom különösen érvényes a szaktanácsadási szolgáltatásokra.

(5)   A megfelelőségértékelő szervezetek biztosítják, hogy leányvállalataik és alvállalkozóik tevékenysége ne befolyásolja megfelelőségértékelési tevékenységeik bizalmas jellegét, objektivitását és pártatlanságát.

(6)   A megfelelőségértékelő szervezetek és személyzetük a megfelelőségértékelési tevékenységeket az adott területtel kapcsolatos legmagasabb szintű szakmai feddhetetlenséggel és a szükséges műszaki szaktudással végzik, és függetlenek minden olyan, különösen az ilyen tevékenységek eredményeiben érdekelt személyektől vagy személyek csoportjaitól eredő – főként pénzügyi – nyomásgyakorlástól és ösztönzéstől, amely befolyásolhatná döntésüket vagy megfelelőségértékelési tevékenységeik eredményeit.

32. cikk

A megfelelőségértékelő szervezetek személyzete

(1)   A megfelelőségértékelési tevékenységek elvégzéséért felelős személyzetnek a következő készségekkel kell rendelkeznie:

a)	alapos műszaki és szakmai képzettség, amely kiterjed az összes olyan megfelelőségértékelési tevékenységre, amelynek végrehajtására a megfelelőségértékelési szervezetet bejelentették;

b)	megfelelő ismeretek az általuk végzett értékelések követelményeiről, és megfelelő hatáskör az ilyen értékelések elvégzésére;

c)	az alapvető követelmények, az alkalmazandó harmonizált szabványok, valamint az uniós jog alkalmazandó rendelkezéseinek megfelelő ismerete és megértése;

d)	az értékelés elvégzését igazoló tanúsítványok, nyilvántartások és jelentések elkészítésének képessége.

(2)   A megfelelőségértékelő szervezet felső szintű vezetésének és az értékelést végző személyzetének javadalmazása nem függhet az elvégzett értékelések számától vagy azok eredményétől.

33. cikk

A megfelelőség vélelme a megfelelőségértékelő szervezet esetében

Amennyiben a megfelelőségértékelő szervezet igazolja, hogy megfelel az Európai Unió Hivatalos Lapjában hivatkozással közzétett vonatkozó harmonizált szabványokban vagy azok részeiben rögzített kritériumoknak, akkor vélelmezni kell, hogy az megfelel a 30–32. cikkben meghatározott követelményeknek, amennyiben az alkalmazandó harmonizált szabványok kiterjednek az említett követelményekre.

34. cikk

A bejelentett szervezetek leányvállalatai és alvállalkozásai

(1)   Amennyiben a bejelentett szervezet bizonyos megfelelőségértékeléssel kapcsolatos feladatokat alvállalkozásba ad, vagy leányvállalatot bíz meg velük, biztosítania kell, hogy az alvállalkozó vagy a leányvállalat megfeleljen a 30–32. cikkben meghatározott követelményeknek, továbbá ennek megfelelően tájékoztatnia kell erről a bejelentő hatóságot.

(2)   A bejelentett szervezetek teljes felelősséggel tartoznak az alvállalkozók vagy leányvállalatok által elvégzett feladatokért, függetlenül attól, hogy azok hol telepedtek le.

(3)   A bejelentett szervezetek tevékenységeit csak az ügyfél beleegyezésével lehet alvállalkozásba adni vagy leányvállalattal elvégeztetni.

(4)   A bejelentett szervezetek a bejelentő hatóság számára elérhetővé teszik az alvállalkozó vagy a leányvállalat szakmai képesítésére és az általuk a vonatkozó ÁME szerint elvégzett munkával kapcsolatos dokumentumokat.

35. cikk

Akkreditált belső szervezetek

(1)   A kérelmező akkreditált belső szervezetet is megbízhat a 768/2008/EK határozat II. mellékletében meghatározott A1., A2., C1. vagy C2. modulban és a 2010/713/EU határozat I. mellékletében meghatározott CA1. és CA2. modulban rögzített eljárások végrehajtása céljából végzett megfelelőségértékelési tevékenységekkel. Az említett szervezet különálló, független részét képezi a kérelmezőnek, és nem vehet részt az általa értékelt termék tervezésében, gyártásában, szállításában, üzembe helyezésében, használatában vagy karbantartásában.

(2)   Az akkreditált belső szervezetnek a következő követelményeknek kell megfelelnie:

a)	a 765/2008/EK rendeletnek megfelelően akkreditálták;

b)

a szervezetnek és a szervezet munkatársainak szervezetileg azonosíthatóknak kell lenniük, és olyan jelentéstételi módszerekkel kell rendelkezniük azon vállalaton belül, amelynek részét képezik, amelyek biztosítják pártatlanságukat, és ezt bizonyítaniuk kell az illetékes nemzeti akkreditáló testület felé;

c)

sem a szervezet, sem a szervezet dolgozói nem felelnek az általuk értékelt termékek tervezéséért, gyártásáért, szállításáért, üzembe helyezéséért, üzemeltetéséért vagy karbantartásáért, és nem vehetnek részt semmilyen olyan tevékenységben, amely veszélyeztetné az értékelési tevékenységeikkel kapcsolatos döntéshozói függetlenségüket és feddhetetlenségüket;

d)	a szervezet kizárólag annak a vállalatnak nyújthatja szolgáltatásait, amelynek részét képezi.

(3)   Az akkreditált belső szervezeteket nem lehet bejelenteni a tagállamoknak vagy a Bizottságnak, azonban a vállalatnak, amelynek részét képezik, vagy a nemzeti akkreditáló testületnek – a bejelentő hatóság kérésére – tájékoztatást kell adnia akkreditálásukról a bejelentő hatóságnak.

36. cikk

Bejelentés iránti kérelem

(1)   A megfelelőségértékelő szervezet bejelentés iránti kérelmet nyújt be a székhelye szerinti tagállam bejelentő hatóságához.

(2)   A kérelemhez mellékelni kell a megfelelőségértékelési tevékenység, a megfelelőségértékelési modul vagy modulok, valamint azon termék vagy termékek leírását, amelyek tekintetében a szervezet szakmailag alkalmasnak tekinti magát, továbbá – amennyiben van ilyen – a nemzeti akkreditáló testület által kiállított akkreditálási tanúsítványt, amely tanúsítja, hogy a megfelelőségértékelő szervezet teljesíti a 30–32. cikkben rögzített követelményeket.

(3)   Amennyiben az érintett megfelelőségértékelő szervezet nem tud akkreditálási tanúsítványt benyújtani, a bejelentő hatósághoz be kell nyújtania a 30–32. cikkben rögzített követelményeknek való megfelelése ellenőrzéséhez, elismeréséhez és rendszeres felügyeletéhez szükséges igazoló okmányok összességét.

37. cikk

Bejelentési eljárás

(1)   A bejelentő hatóságok csak olyan megfelelőségértékelő szervezeteket jelenthetnek be, amelyek megfelelnek a 30–32. cikkben rögzített követelményeknek.

(2)   A bejelentő hatóságok a Bizottságnak és a többi tagállamnak a Bizottság által kifejlesztett és kezelt elektronikus bejelentési eszközzel jelentik be az (1) bekezdésben említett szervezeteket.

(3)   A bejelentésnek tartalmaznia kell a megfelelőségértékelési tevékenységek összes részletét, a megfelelőségértékelési modulra vagy modulokra és az érintett termékre vagy termékekre vonatkozó részletes információkat, valamint a megfelelő akkreditálási tanúsítványt vagy a szakmai alkalmasság (4) bekezdésben foglaltak szerinti egyéb igazolását.

(4)   Amennyiben a bejelentés nem a 36. cikk (2) bekezdésében említett akkreditálási tanúsítványon alapul, a bejelentő hatóság benyújtja a Bizottságnak és a többi tagállamnak a megfelelőségértékelő szervezet alkalmasságát igazoló dokumentumokat, valamint gondoskodik azokról a megfelelő intézkedésekről, amelyek biztosítják a szervezet rendszeres felügyeletét és azt, hogy az továbbra is teljesíteni fogja a 30–32. cikkben megállapított követelményeket.

(5)   Az érintett szervezet csak akkor láthatja el egy bejelentett szervezet tevékenységeit, ha sem a Bizottság, sem a többi tagállam – akkreditálási tanúsítvány használata esetén a bejelentést követő két héten belül, akkreditálás hiányában a bejelentést követő két hónapon belül – nem emelt kifogást.

(6)   A Bizottságot és a többi tagállamot értesíteni kell a bejelentés bármely későbbi releváns változásáról.

38. cikk

Azonosító számok és a bejelentett szervezetek jegyzéke

(1)   A Bizottság a bejelentett szervezetet azonosító számmal látja el.

A Bizottság egy bejelentett szervezet részére egyetlen azonosító számot ad ki, még akkor is, ha a szervezetet több uniós jogi aktus szerint is bejelentik.

(2)   A Bizottság nyilvánosan hozzáférhetővé teszi az ezen irányelv szerint bejelentett szervezetek jegyzékét, beleértve a hozzájuk rendelt azonosító számokat és azokat a tevékenységeket is, amelyekre bejelentették őket.

A Bizottság gondoskodik arról, hogy a jegyzék mindenkor naprakész legyen.

39. cikk

A bejelentés változásai

(1)   Amennyiben a bejelentő hatóság megállapítása vagy értesülése szerint egy bejelentett szervezet már nem teljesíti a 30–32. cikkben meghatározott követelményeket, vagy elmulasztja teljesíteni kötelezettségeit, akkor a bejelentő hatóság korlátozhatja, felfüggesztheti, illetve visszavonhatja a bejelentést attól függően, hogy a bejelentett szervezet mennyire súlyos mértékben mulasztotta el teljesíteni az említett követelményeket vagy kötelezettségeket. Erről haladéktalanul tájékoztatja a Bizottságot és a többi tagállamot.

(2)   A bejelentés korlátozása, felfüggesztése vagy visszavonása, illetve a bejelentett szervezet tevékenységének megszűnése esetén a bejelentő tagállam megteszi a szükséges lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy egy másik bejelentett szervezet feldolgozza az említett szervezet dokumentációját, vagy pedig hogy az megőrzésre kerüljön annak céljából, hogy az illetékes bejelentő vagy piacfelügyeleti hatóságok kérésre hozzáférhessenek ahhoz.

40. cikk

A bejelentett szervezetek szakmai alkalmasságának vitatása

(1)   A Bizottság kivizsgál minden olyan esetet, amikor részéről kétség merül fel, vagy mások kétségüket közlik vele a bejelentett szervezet alkalmasságával vagy azzal kapcsolatban, hogy a bejelentett szervezet folyamatosan eleget tesz-e a rá vonatkozó követelményeknek és teljesíti-e kötelezettségeit.

(2)   A bejelentő tagállam kérésre a Bizottság rendelkezésére bocsátja az érintett szervezet bejelentésének vagy szakmai alkalmassága fenntartásának alapjául szolgáló összes információt.

(3)   A Bizottság biztosítja a vizsgálatai során kapott különleges adatok bizalmas kezelését.

(4)   Amennyiben a Bizottság meggyőződik róla, hogy a bejelentett szervezet nem, illetve már nem tesz eleget a rá vonatkozó bejelentés követelményeinek, tájékoztatja erről a bejelentő tagállamot, és felkéri azt a szükséges korrekciós intézkedések megtételére, szükség esetén akár a bejelentés visszavonására is.

41. cikk

A bejelentett szervezetek működési kötelezettségei

(1)   A bejelentett szervezet a vonatkozó ÁME-ban előírt megfelelőségértékelési eljárások szerint végzi el a megfelelőségértékelést.

(2)   A megfelelőségértékelést az arányosság elvével összhangban, a gazdasági szereplőkre háruló szükségtelen terhek elkerülésével kell elvégezni. A bejelentett szervezetek a vállalkozás méretét, azt az ágazatot, amelyben tevékenykedik, a vállalkozás szerkezetét, az adott gyártástechnológia összetettségének fokát és a gyártási folyamat tömegtermelési vagy sorozat jellegét megfelelően figyelembe véve végzik tevékenységüket.

Mindemellett azonban azzal a céllal kell működniük, hogy értékeljék a termék ezen irányelvnek való megfelelését.

(3)   Amennyiben a bejelentett szervezet megállapítja, hogy a gyártó nem teljesítette a vonatkozó ÁME-ben, a megfelelő harmonizált szabványokban vagy a műszaki előírásokban megállapított követelményeket, akkor felszólítja a gyártót a megfelelő korrekciós intézkedések megtételére, és nem állít ki megfelelőségi tanúsítványt.

(4)   Amennyiben a tanúsítvány kiállítása után a megfelelőség figyelemmel kísérése során a bejelentett szervezet megállapítja, hogy egy termék már nem felel meg a vonatkozó ÁME-nek, a megfelelő harmonizált szabványoknak vagy a műszaki előírásoknak, akkor felszólítja a gyártót a megfelelő korrekciós intézkedések megtételére, és szükség esetén felfüggeszti vagy visszavonja a tanúsítványt.

(5)   Amennyiben nem kerül sor korrekciós intézkedésekre, vagy azok nem érik el a kívánt hatást, a bejelentett szervezet adott esetben korlátozhatja, felfüggesztheti vagy visszavonhatja a tanúsítványt.

42. cikk

A bejelentett szervezetek tájékoztatási kötelezettsége

(1)   A bejelentett szervezetek tájékoztatják a bejelentő hatóságot a következőkről:

a)	a tanúsítványok elutasítása, korlátozása, felfüggesztése vagy visszavonása;

b)	a bejelentés hatályát és feltételeit érintő körülmények;

c)	a piacfelügyeleti hatóságoktól kapott, a megfelelőségértékelési tevékenységekre vonatkozó tájékoztatási felkérések;

d)	kérésre a bejelentésük hatálya alá tartozó megfelelőségértékelési tevékenységek, valamint minden más elvégzett tevékenység, a határokon átnyúló tevékenységeket és az alvállalkozásba adást is beleértve.

A tanúsítványok a) pont szerinti elutasításáról, korlátozásáról, felfüggesztéséről vagy visszavonásáról az illetékes nemzeti biztonsági hatóságokat is tájékoztatni kell.

(2)   A bejelentett szervezetek megfelelően tájékoztatják az ezen irányelv szerint bejelentett, hasonló megfelelőségértékelési tevékenységeket végző és ugyanazokkal a termékekkel foglakozó más szervezeteket a negatív és – kérésre – a pozitív megfelelőségértékelési eredményekről.

(3)   A bejelentett szervezetek eljuttatják az Ügynökséghez az alrendszerek EK-hitelesítési tanúsítványait, a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemek EK-megfelelőségi tanúsítványait és a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemek EK-alkalmazhatósági tanúsítványait.

43. cikk

Tapasztalatcsere

A Bizottság gondoskodik a tagállamok bejelentéssel kapcsolatos szakpolitikai intézkedésekért felelős nemzeti hatóságai közötti tapasztalatcsere megszervezéséről.

44. cikk

A bejelentett szervezetek koordinálása

A Bizottság a bejelentett szervezetek ágazati csoportjának létrehozása útján gondoskodik az ezen irányelv szerint bejelentett szervezetek közötti megfelelő koordinációról és együttműködésről,. Az Ügynökség az (EU) …/… (47) rendelet 24. cikkével összhangban támogatja a bejelentett szervezetek tevékenységeit.

A tagállamok biztosítják, hogy az általuk bejelentett szervezetek közvetlenül vagy kijelölt képviselőkön keresztül részt vegyenek e csoport munkájában.

45. cikk

Kijelölt szervezetek

(1)   A megfelelőségértékelő szervezetekre vonatkozó, a 30–34. cikkben foglalt követelményeket a 15. cikk (8) bekezdése alapján kijelölt szervezetekre is alkalmazni kell, a következők kivételével:

a)	a személyzettől a 32. cikk (1) bekezdésének c) pontja értelmében megkövetelt készség, amennyiben a kijelölt szervezetnek a nemzeti jogot kell megfelelően ismernie és megértenie;

b)	a 34. cikk (4) bekezdése alapján a bejelentő hatóság számára elérhetővé teendő dokumentumok, amennyiben a kijelölt szervezet dokumentumainak magukban kell foglalniuk a leányvállalat vagy az alvállalkozó által a vonatkozó nemzeti szabályok értelmében elvégzett munkával kapcsolatos dokumentumokat is.

(2)   A 41. cikkben meghatározott működési kötelezettségeket a 15. cikk (8) bekezdése alapján kijelölt szervezetekre is alkalmazni kell, azzal, hogy az említett kötelezettségek az ÁME-k helyett nemzeti szabályokra vonatkoznak.

(3)   A 42. cikk (1) bekezdésében foglalt tájékoztatási kötelezettség a kijelölt szervezetekre is alkalmazandó, amelyeknek ennek megfelelően tájékoztatniuk kell a tagállamokat.

VII. FEJEZET

NYILVÁNTARTÁSOK

46. cikk

Járműszámozási rendszer

(1)   Amikor a járművet a 22. cikkel összhangban nyilvántartásba veszik, a nyilvántartásba vétel helye szerinti tagállam illetékes hatósága európai járműszámot (EJSZ) rendel hozzá. Minden járművön fel kell tüntetni a hozzárendelt EJSZ-t.

(2)   Az EJSZ-szel kapcsolatos részleteket a 47. cikk (2) bekezdésében említett intézkedésekben, a vonatkozó ÁME-nek megfelelően kell meghatározni.

(3)   Minden járműhöz csak egyszer rendelnek EJSZ-t, ha a 47. cikk (2) bekezdésében említett, a vonatkozó ÁME-vel összhangban hozott intézkedések másképp nem rendelkeznek.

(4)   A (1) bekezdésben foglaltaktól eltérve, az olyan járművek esetében, amelyeket az Unió fő vasúthálózatának nyomtávjától eltérő nyomtávot alkalmazó harmadik országokból vagy harmadik országokba működtetnek, vagy terveznek működtetni, a tagállamok elfogadhatják azokat a járműveket, amelyeket valamely eltérő kódrendszer szerint egyértelműen azonosítottak.

47. cikk

Járműnyilvántartások

(1)   Az (5) bekezdésben említett európai járműnyilvántartás működésének kezdetéig minden tagállam nemzeti járműnyilvántartást vezet. Ez a nyilvántartás:

a)	megfelel a (2) bekezdésben említett közös előírásoknak;

b)	naprakész, amelyről egy, a vasúti társaságoktól független szervezet gondoskodik;

c)

hozzáférhető legyen az (EU) …/… (48) irányelv 16. és 22. cikkében kijelölt nemzeti biztonsági hatóságok és vizsgáló szervezetek számára; ugyancsak hozzáférhetővé kell tenni – arra vonatkozó jogos kérelem esetén – a 2012/34/EU irányelv 55. cikkében említett szabályozó testületek, az Ügynökség, a vasúti társaságok és a pályahálózat-működtetők, valamint a járműveket nyilvántartásba vevő vagy a nyilvántartásban meghatározott személyek vagy szervezetek részére.

(2)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján a nemzeti járműnyilvántartásokra vonatkozó közös előírásokat fogad el a tartalom, az adatformátum, a funkcionális és műszaki felépítés, az üzemmód – beleértve az adatcserére vonatkozó rendszert –, valamint az adatbevitelre és a nyilvántartásba való betekintésre vonatkozó szabályok vonatkozásában.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 51. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(3)   A nemzeti járműnyilvántartásnak legalább a következő adatokat kell tartalmaznia:

a)

az EJSZ;

b)	hivatkozások az EK-hitelesítési nyilatkozatra és a kibocsátó szervezetre;

c)	hivatkozások az engedélyezett járműtípusoknak a 48. cikkben említett európai nyilvántartására;

d)	a jármű tulajdonosának és üzemben tartójának megnevezése;

e)	a jármű használatára vonatkozó korlátozások;

f)	a karbantartással megbízott szervezet megnevezése.

(4)   Ameddig a tagállamok nemzeti járműnyilvántartásai nincsenek összekapcsolva a (2) bekezdésben említett előírásoknak megfelelően, a tagállamoknak – átvezetve a valamely másik tagállam által a saját nyilvántartásában végzett módosításokat – az érintett adatok vonatkozásában naprakésszé kell tenniük a saját nyilvántartásukat.

(5)   A tagállamokat és az érdekelt feleket sújtó adminisztratív terhek és indokolatlan költségek csökkentése céljából, valamint figyelembe véve a költség-haszon elemzés eredményeit, a Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján … (49) -ig meghatározza a műszaki és funkcionális előírásokat az európai járműnyilvántartás vonatkozásában, amely magába foglalná a nemzeti járműnyilvántartásokat abból a célból, hogy a járművek nyilvántartásba vételéhez és az adatok kezeléséhez harmonizált felhasználói felület álljon minden felhasználó rendelkezésére. Az (1) bekezdés b) és c) pontja, valamint a (3) bekezdés alkalmazandó. Az európai járműnyilvántartásra vonatkozó előírás – végrehajtási jogi aktusok formájában – meghatározza a tartalmat, az adatformátumot, a funkcionális és műszaki felépítést, az üzemmódot – beleértve az adatcserére vonatkozó rendszert –, az adatbevitelre és a nyilvántartásba való betekintésre vonatkozó szabályokat, valamint az áttérés lépéseit.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 51. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében és az Ügynökség ajánlása alapján kell elfogadni.

Az európai járműnyilvántartást az Ügynökség és a tagállamok által korábban kifejlesztett informatikai alkalmazások és nyilvántartások – például a nemzeti járműnyilvántartásokkal összekapcsolt európai központosított virtuális járműnyilvántartás – figyelembevételével kell kidolgozni. Az európai járműnyilvántartás …-ig (50) kezdi meg működését.

(6)   Az üzembentartónak haladéktalanul be kell jelentenie a jármű nyilvántartásba vétele helye szerinti tagállamnak a járműnyilvántartásokba felvett adatok bármilyen módosulását, a jármű megsemmisülését vagy az arra vonatkozó döntését, hogy a járművet már nem kívánja nyilvántartásba vetetni.

(7)   Az először egy harmadik országban engedélyezett és később egy tagállamban használt járművek esetében az adott tagállam biztosítja, hogy a jármű adatai – beleértve legalább a jármű üzembentartójával, a jármű karbantartásáért felelős szervezettel és a jármű használatára vonatkozó korlátozásokkal kapcsolatos adatokat – lehívhatók legyenek valamely járműnyilvántartásból vagy valamilyen egyéb módon, könnyen olvasható formátumban és késedelem nélkül, a járműnyilvántartásokban tárolt hasonló adatokra alkalmazandó megkülönböztetésmentességi elvekkel összhangban elérhetők legyenek.

48. cikk

Engedélyezett járműtípusok európai nyilvántartása

(1)   Az Ügynökség a járműtípusoknak a 24. cikk szerint kiállított forgalombahozatali engedélyeiről nyilvántartást hoz létre és tart fenn. Ez a nyilvántartás:

a)	nyilvános és elektronikusan hozzáférhető;

b)	megfelel a (2) bekezdésben említett közös előírásoknak;

c)	össze legyen kapcsolva a releváns járműnyilvántartásokkal.

(2)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján az engedélyezett járműtípusok nyilvántartására vonatkozó közös előírásokat fogad el a tartalom, az adatformátum, a funkcionális és műszaki felépítés, az üzemmód, valamint az adatbevitelre és a nyilvántartásba való betekintésre vonatkozó szabályok vonatkozásában. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 51. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(3)   A nyilvántartás legalább a következő adatokat tartalmazza minden egyes járműtípus tekintetében:

a)	a járműtípus műszaki jellemzői, ezen belül a fogyatékossággal élő, illetve a mozgáskorlátozott személyek számára biztosított akadálymentességre vonatkozó jellemzők, az adott ÁME-ben meghatározottak szerint;

b)	a gyártó neve;

c)	az engedélyeknek a járműtípus alkalmazási területére vonatkozó adatai, beleértve a korlátozásokat és a visszavonásokat is.

49. cikk

Infrastruktúra-nyilvántartás

(1)   Minden tagállam gondoskodik egy olyan infrastruktúra-nyilvántartás közzétételéről, amelyben részletezi az egyes alrendszerek vagy alrendszerrészek – a vonatkozó ÁME-ben meghatározott – hálózati paramétereinek értékeit.

(2)   A jármű és az érintett hálózat műszaki összeegyeztethetőségének ellenőrzése az infrastruktúra-nyilvántartásban rögzített paraméterértékek és a forgalombahozatali járműengedélyekben szereplő paraméterértékek együttes vizsgálata alapján történik.

(3)   Az infrastruktúra-nyilvántartásban szerepelhetnek a helyhez kötött berendezések használatára vonatkozó feltételek vagy egyéb korlátozások.

(4)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az infrastruktúra-nyilvántartás az (5) bekezdésnek megfelelően naprakész legyen.

(5)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján az infrastruktúra-nyilvántartásra vonatkozó közös előírásokat fogad el a tartalom, az adatformátum, a funkcionális és műszaki felépítés, az üzemmód, valamint az adatbevitelre és a nyilvántartásba való betekintésre vonatkozó szabályok vonatkozásában. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 51. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

VIII. FEJEZET

ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

50. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)   A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)   A Bizottságnak az 5. cikk (1) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól …-tól/-től (51) kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok letelte előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

(3)   Különösen fontos, hogy a Bizottság a szokásos gyakorlatát kövesse és a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása előtt megfelelő konzultációkat folytasson szakértőkkel, így többek között tagállami szakértőkkel is.

(4)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja az 5. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(5)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6)   Az 5. cikk (1) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

51. cikk

Bizottsági eljárás

(1)   A Bizottságot a 96/48/EK tanácsi irányelv (52) 21. cikke értelmében létrehozott bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet szerinti bizottság.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 4. cikkét kell alkalmazni.

(3)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni. Amennyiben a bizottság nem nyilvánít véleményt, a Bizottság nem fogadhatja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét, és a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdését kell alkalmazni.

52. cikk

Indokolás

Az ezen irányelv alapján a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemek megfelelőségi vagy használatra való alkalmassági értékelésére, illetve az uniós vasúti rendszert alkotó alrendszerek ellenőrzésére vonatkozó, vagy a 7., 12. és 17. cikk értelmében hozott valamennyi határozatnak tartalmaznia kell az alapjául szolgáló részletes indokokat. A határozatról az érintett felet a lehető leghamarabb értesíteni kell, egyben tájékoztatni kell az érintett tagállam hatályos jogszabályai szerinti jogorvoslati lehetőségekről és a jogorvoslat gyakorlására rendelkezésre álló határidőről.

53. cikk

Jelentés és tájékoztatás

(1)   A Bizottság …-ig (53) jelentést tesz az Ügynökség ezen irányelv szerinti megnövelt szerepének előkészítése tekintetében elért eredményekről. Ezen túlmenően a Bizottság háromévente és először az 52. cikk szerinti átmeneti időszak végét követő három év elteltével jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az uniós vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságának megvalósítása terén elért eredményekről és az Ügynökség e tekintetben betöltött szerepéről. E jelentésnek a VII. fejezet szerinti nyilvántartások megvalósításának és használatának értékelését, a 7. cikkben foglalt esetek elemzését és az V. fejezet alkalmazásának értékelését is tartalmaznia kell, különös figyelmet fordítva az Ügynökség és a nemzeti biztonsági hatóságok között kötött együttműködési megállapodások működésére. Az átmeneti időszak lejárta utáni első jelentés elkészítése céljából a Bizottság széles körű konzultációt folytat az érdekelt felekkel, és az elért eredmények értékelésére szolgáló programot dolgoz ki. Amennyiben a fenti elemzés fényében indokolt, a Bizottság jogalkotási intézkedéseket javasol, többek között az Ügynökség által a kölcsönös átjárhatóság javítása tekintetében betöltendő jövőbeli szerepet illetően is.

(2)   Az Ügynökség kidolgoz és rendszeres időközönként naprakésszé tesz egy olyan eszközt, amely a tagállamok, az Európai Parlament vagy a Bizottság kérésére áttekintést tud nyújtani az uniós vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságának szintjéről. Ezen eszköznek a VII. fejezetben foglalt nyilvántartásokban található információt kell használnia.

54. cikk

Átmeneti rendszer a járművek használatára

(1)   Az e cikk (4) bekezdését nem érintve, a … (54) és … (55) között engedélyezendő járművekre a 2008/57/EK irányelv V. fejezetében meghatározott rendelkezéseknek kell vonatkozniuk..

(2)   A járműveknek az (1) bekezdés szerint kibocsátott üzembehelyezési engedélyei, valamint minden egyéb olyan engedély, amelyet … (54) előtt adtak meg – a nemzetközi megállapodások, és ezen belül is különösen a RIC (Regolamento Internazionale Carrozze) és a RIV (Regolamento Internazionale Veicoli) alapján megadott engedélyeket is ideértve – továbbra is érvényben maradnak a kibocsátásuk feltételeinek megfelelően.

(3)   Az (1) és a (2) bekezdés szerinti üzembehelyezési engedéllyel rendelkező járművek számára új forgalombahozatali járműengedélyt kell kiállítani annak céljából, hogy üzemelhessenek egy vagy több olyan hálózaton, amelyre még nem vonatkozik az engedélyük. Az említett további hálózatokon történő forgalomba hozatalra a 21. cikk vonatkozik.

(4)   Az Ügynökség …-ig (55) elvégzi a 21. és 24. cikk szerinti engedélyezési feladatokat és a 19. cikkben említett feladatokat az olyan tagállamokban lévő alkalmazási területeket illetően, amelyek nem értesítették az Ügynökséget és a Bizottságot az 57. cikk (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően. A 21. és 24. cikktől eltérve, az olyan tagállamok nemzeti biztonsági hatóságai, amelyek az 57. cikk (2) bekezdése értelmében értesítették az Ügynökséget és a Bizottságot, …-ig (56) továbbra is állíthatnak ki engedélyeket a 2008/57/EK irányelvnek megfelelően.

55. cikk

Egyéb átmeneti rendelkezések

(1)   A 2008/57/EK irányelv IV., V., VII. és IX. melléklete az ezen irányelv 7. cikkének (5) bekezdésében, 9. cikkének (2) bekezdésében, 14. cikkének (10) bekezdésében, 15. cikkének (9) bekezdésében említett, kapcsolódó végrehajtási jogi aktusok alkalmazásának kezdőnapjáig marad alkalmazandó.

(2)   A 2008/57/EK irányelv továbbra is alkalmazandó az ERTMS-hez kapcsolódó olyan pálya menti projektek tekintetében, amelyek üzembe helyezésére … (54) és … (55) között kerül sor.

(3)   Az Ügynökség általi, a 19. cikkben említett előzetes engedélyezésre vonatkozó kötelezettség nem vonatkozik azokra a projektekre, amelyek esetében a pályáztatási vagy szerződéskötési szakasz már …-t (55) megelőzően lezárult.

(4)   …-ig (57) az Ügynökség általi, a 19. cikkben említett előzetes engedélyezésre vonatkozó kötelezettség nem vonatkozik az …-t (54) megelőzően aláírt szerződésekben foglalt opciókra, még abban az esetben sem, ha azokkal …-t (54) követően élnek.

(5)   Az ERTMS-hez kapcsolódó olyan pálya menti berendezések üzembe helyezésének engedélyezését megelőzően, amelyek nem képezték az Ügynökség általi, a 19. cikkben említett előzetes engedélyezés tárgyát, a nemzeti biztonsági hatóságoknak együtt kell működniük az Ügynökséggel annak céljából, hogy az (EU) …/… rendelet (58) 30. cikke (3) bekezdésének és 31. cikke (2) bekezdésének megfelelően biztosított legyen a műszaki megoldások teljes körű kölcsönös átjárhatósága.

56. cikk

Az Ügynökség ajánlásai és véleményei

Az Ügynökség ezen irányelv alkalmazása céljából az (EU) …/… (58) rendelet 19. cikkével összhangban ajánlásokat ad és véleményeket fogalmaz meg. Ezen ajánlásokat és véleményeket megfelelően figyelembe kell venni az ezen irányelv szerinti végrehajtási jogi aktusok kidolgozása során.

57. cikk

Átültetés

(1)   A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az 1. és 2. cikknek, a 7. cikk (1)–(4) és (6) bekezdésének, a 8. cikknek, a 9. cikk (1) bekezdésének, a 10. cikk (5) bekezdésének, a 11. cikk (1), (3) és (4) bekezdésének, a 12., 13. és 14. cikknek, a 15. cikk (1)–(8) bekezdésének, a 16. cikknek, a 18. cikknek, a 19. cikk (3) bekezdésének, a 21–39. cikknek, a 40. cikk (2) bekezdésének, a 41., 42., 44., 45. és 46. cikknek, a 47. cikk (1), (3), (4) és (7) bekezdésének, a 49. cikk (1)–(4) bekezdésének, az 54. cikknek, valamint az I., II., III. és IV. mellékletnek … (59) -ig megfeleljenek. E rendelkezések szövegéről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(2)   A tagállamok egy évvel meghosszabbíthatják az (1) bekezdésben említett, átültetésre vonatkozó határidőt. Ennek értelmében azon tagállamok, amelyek az (1) bekezdésben említett átültetésre vonatkozó határidőn belül, nem léptetik hatályba a szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, erről …-ig (60) értesítik az Ügynökséget és a Bizottságot, és megindokolják a meghosszabbítást.

(3)   Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A rendelkezéseknek tartalmazniuk kell egy arra vonatkozó nyilatkozatot is, hogy a hatályban lévő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek az ezen irányelvvel hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásait az ezen irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni. A hivatkozás és a nyilatkozat megfogalmazásának módját a tagállamok határozzák meg.

(4)   A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

(5)   Az ezen irányelv 13. cikkének, 14. cikke (1)–(8), valamit (11) és (12) bekezdésének, 15. cikke (1)–(9) bekezdésének, 16. cikke (1) bekezdésének, 19–26. cikkének, 45., 46. és 47. cikkének, 49. cikke (1)–(4) bekezdésének és 54. cikkének nemzeti jogba történő átültetésére és végrehajtására vonatkozó kötelezettségek nem vonatkoznak Ciprusra és Máltára mindaddig, amíg területükön nem hoznak létre vasúti hálózatot.

Amikor azonban egy közjogi vagy magánjogi jogalany vasútvonal építésére irányuló hivatalos kérelmet nyújt be a vasútvonal egy vagy több vasúti társaság általi üzemeltetésére való tekintettel, az érintett tagállamok a kérelem kézhezvételétől számított két éven belül intézkedéseket léptetnek hatályba az első albekezdésben említett cikkek végrehajtására.

58. cikk

Hatályon kívül helyezés

A IV. melléklet A. részében felsorolt irányelvekkel módosított 2008/57/EK irányelv …-én (61) hatályát veszti, az V. melléklet B. részében felsorolt irányelvek nemzeti jogba való átültetésének határidejére vonatkozó tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.

A hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásokat az ezen irányelvre történő hivatkozásoknak kell tekinteni, és a VI. mellékletben található megfelelési táblázattal összhangban kell értelmezni.

59. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

60. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

---

(1)  HL C 327., 2013.11.12., 122. o.

(2)  HL C 356., 2013.12.5., 92. o.

(3)  Az Európai Parlament 2014. február 26-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2015. december 10-i álláspontja első olvasatban (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(4)  Az Európai Parlament és a Tanács 2008/57/EU irányelve (2008. június 17.) az egységes európai vasúti térség létrehozásáról (HL L 191., 2012.12.14., 1. o.)

(5)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) …/… rendelete (…) az Európai Unió Vasúti Ügynökségéről és a 881/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L …).

(6)  A 2013/0014 (COD) dokumentumban szereplő rendelet (HL C 56., 2016.2.12., 1. o.).

(7)  Az Európai Parlament és a Tanács 1025/2012/EU rendelete (2012. október 25.) az európai szabványosításról, a 89/686/EGK és a 93/15/EGK tanácsi irányelv, a 94/9/EK, a 94/25/EK, a 95/16/EK, a 97/23/EK, a 98/34/EK, a 2004/22/EK, a 2007/23/EK, a 2009/23/EK és a 2009/105/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 87/95/EGK tanácsi határozat és az 1673/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 316., 2012.11.14., 12. o.).

(8)  A 2013/0014 (COD) sz. dokumentumban található rendelet száma.

(9)  Az Európai Parlament és a Tanács 2014/25/EU irányelve (2014. február 26.) a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatási ágazatban működő ajánlatkérők beszerzéseiről és a 2004/17/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 94., 2014.3.28., 243. o.).

(10)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) …/… irányelve (…) a vasútbiztonságról (lásd e Hivatalos Lap xx. oldalát).

(11)  A 2013/0016 (COD) dokumentumban szereplő irányelv száma (lásd e Hivatalos Lap 64. oldalán).

(12)  A 2013/0014 (COD) sz. dokumentumban található rendelet száma.

(13)  Az Európai Parlament és a Tanács 765/2008/EK rendelete (2008. július 9.) a termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról és a 339/93/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 218., 2008.8.13., 30. o.).

(14)  Az Európai Parlament és a Tanács rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(15)  A 2013/0016 (COD) dokumentumban szereplő irányelv száma.

(16)  A 2013/0016 (COD) dokumentumban szereplő irányelv száma.

(17)  Az Európai Parlament és a Tanács 2012/34/EU irányelve (2012. november 21.) az egységes európai vasúti térség létrehozásáról (HL L 343., 2012.12.14., 32. o.).

(18)  A Bizottság 2010/713/EU határozata (2010. november 9.) az Európai Parlament és a Tanács 2008/57/EK irányelve alapján elfogadott, az átjárhatósági műszaki előírások keretében alkalmazandó megfelelőségértékelési, alkalmazhatósági és EK-hitelesítési eljárások moduljairól (HL L 319., 2010.12.4., 1. o.).

(19)  A 2013/0016 (COD) dokumentumban szereplő irányelv száma.

(20)  A 2013/0014 (COD) dokumentumban szereplő rendelet száma.

(21)  A Bizottság 98/500/EK határozata (1998. május 20.) a szociális partnerek közötti európai szintű párbeszéd előmozdítására irányuló ágazati párbeszédbizottságok létrehozásáról (HL L 225., 1998.8.12., 27. o.).

(22)  A 2013/0014 (COD) dokumentumban szereplő rendelet száma.

(23)  Ezen irányelv hatálybalépésének dátuma.

(24)  Az irányelv hatálybalépésétől számított hat hónap.

(25)  A 2013/0014 (COD) dokumentumban szereplő rendelet száma.

(26)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/1535 irányelve (2015. szeptember 9.) a műszaki szabályokkal és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályokkal kapcsolatos információszolgáltatási eljárás megállapításáról (HL L 241., 2015.9.17., 1. o.).

(27)  A 2013/0016 (COD) dokumentumban szereplő irányelv száma.

(28)  A 2013/0014 (COD) dokumentumban szereplő rendelet száma.

(29)  A 2013/0014 (COD) dokumentumban szereplő rendelet száma.

(30)  A 2013/0016 (COD) dokumentumban szereplő irányelv száma.

(31)  A 2013/0014 (COD) dokumentumban szereplő rendelet száma.

(32)  A 2013/0016 (COD) dokumentumban szereplő irányelv száma.

(33)  A 2013/0014 (COD) dokumentumban szereplő rendelet száma.

(34)  A 2013/0014 (COD) dokumentumban szereplő rendelet száma.

(35)  Az irányelv hatálybalépésétől számított két évvel későbbi dátumot.

(36)  A 2013/0014 (COD) dokumentumban szereplő rendelet száma.

(37)  A 2013/0016 (COD) dokumentumban szereplő irányelv száma.

(38)  A 2013/0014 (COD) dokumentumban szereplő rendelet száma.

(39)  A 2013/0016 (COD) dokumentumban szereplő irányelv száma.

(40)  A 2013/0016 (COD) dokumentumban szereplő irányelv száma.

(41)  A 2013/0014 (COD) dokumentumban szereplő rendelet száma.

(42)  Az Európai Parlament és a Tanács 768/2008/EK határozata (2008. július 9.) a termékek forgalomba hozatalának közös keretrendszeréről, valamint a 93/465/EGK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 218., 2008.8.13., 82. o.).

(43)  A 2013/0016 (COD) dokumentumban szereplő irányelv száma.

(44)  A 2013/0014 (COD) dokumentumban szereplő rendelet száma.

(45)  A 2013/0016 (COD) dokumentumban szereplő irányelv száma.

(46)  A 2013/0014 (COD) dokumentumban szereplő rendelet száma.

(47)  A 2013/0014 (COD) dokumentumban szereplő rendelet száma.

(48)  A 2013/0016 (COD) dokumentumban szereplő irányelv száma.

(49)  Ezen irányelv hatálybalépése után két évvel.

(50)  Ezen irányelv hatálybalépése után öt évvel.

(51)  Ezen módosító irányelv hatálybalépésének dátuma.

(52)  A Tanács 96/48/EK irányelve (1996. július 23.) a nagy sebességű transzeurópai vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságáról (HL L 235., 1996.9.17., 6. o.).

(53)  Az irányelv hatálybalépésétől számított két évvel későbbi dátumot.

(54)  Az irányelv hatálybalépésének dátuma.

(55)  Az irányelv hatálybalépésétől számított három évvel későbbi dátum.

(56)  Az irányelv hatálybalépésétől számított négy évvel későbbi dátum.

(57)  Az irányelv hatálybalépésétől számított tizenöt évvel későbbi dátum.

(58)  A 2013/0014 (COD) dokumentumban szereplő rendelet száma.

(59)  Az irányelv hatálybalépésétől számított három év.

(60)  Az irányelv hatálybalépésétől számított 30 hónappal későbbi dátumot.

(61)  Az irányelv hatálybalépésétől számított négy évvel későbbi dátum.

---

---

---

---

---

---

---

12.2.2016

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 57/59

---

A Bizottság nyilatkozata a magyarázó dokumentumokról

(2016/C 057/02)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság 2011. október 27-i együttes politikai nyilatkozatában a magyarázó dokumentumok kapcsán kijelentette, hogy a tagállamoknak egyértelmű és pontos információkat kell szolgáltatniuk a Bizottságnak az irányelvek tagállami átültetéséről, megkönnyítve ezáltal a Bizottság számára az uniós jog alkalmazásának felügyeletét. Jelen esetben e célból célszerű lett volna magyarázó dokumentumokat alkalmazni. A Bizottság sajnálatosnak tartja, hogy a végleges szöveg nem tartalmaz erre vonatkozó előírásokat.

---

12.2.2016

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 57/60

---

A Tanács első olvasatban kialakított álláspontja a vasúti rendszer Európai Unión belüli kölcsönös átjárhatóságáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadása céljából (átdolgozás)

(2016/C 057/03)

I.   BEVEZETÉS

A Bizottság 2013. január 31-én benyújtotta a Tanácsnak a vasúti rendszer Európai Unión belüli kölcsönös átjárhatóságáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre (átdolgozás) irányuló javaslatát.

Az Európai Parlament 2014. február 26-án megszavazta az első olvasat során kialakított véleményét.

A Tanács 2014. június 5-én politikai megállapodásra jutott az irányelvtervezetről. A jogász-nyelvészi ellenőrzést követően a Tanács 2015. december 10-én az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkében meghatározott rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően elfogadta az első olvasatban kialakított álláspontját.

Az Európai Parlament szavazását és a Tanács politikai megállapodásának elfogadását követően tárgyalások indultak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között a javaslattal kapcsolatos megállapodás elérése céljából. 2015. június 17-én megállapodás jött létre a végső kompromisszumos szövegről, amelyet az Állandó Képviselők Bizottsága 2015. június 30-án megerősített. Az Európai Parlament Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottsága (TRAN) 2015. november 10-én megerősítette a megállapodást, és erről levélben tájékoztatta az Állandó Képviselők Bizottságának elnökét.

Munkája során a Tanács figyelembe vette az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága véleményét is.

II.   AZ ELSŐ OLVASATBAN KIALAKÍTOTT ÁLLÁSPONT ELEMZÉSE

1.   Általános információk

A fent említett javaslat a negyedik vasúti csomag része, amely hat jogalkotási javaslatot tartalmaz. A javaslatok célja az egységes európai vasúti térség kiteljesítése előtt még fennálló akadályok megszüntetése.

Ennek a jogalkotási kezdeményezésnek a célja egyrészt a kölcsönös átjárhatóságra vonatkozó szabályok közös megközelítésének kialakítása annak érdekében, hogy az Unióban működő vasúti társaságoknak több előnye származzon a méretgazdaságosságból, másrészt pedig a járműengedélyek kiállításával kapcsolatos igazgatási eljárások egyszerűsítése és megreformálása, és ezáltal az Unióban a szabályokban mutatkozó különbségek megszüntetése.

A javaslat célja továbbá a járműengedélyezési eljárás hatékonyságának fokozása, a kölcsönös átjárhatósági engedélyek egész EU-ban való elismerésének az ösztönzése, valamint a belső vasúti piac kölcsönös átjárhatósági vonatkozásait érintő tagállami jogi keretek koherenciájának javítása is.

A Tanács a javaslat célját tekintve egyetért ugyan a Bizottsággal, azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy több ponton módosítani kell az eredeti javaslatot. Az irányelv fő rendelkezései jelentős mértékben módosultak. A Tanács első olvasatban kialakított álláspontja tehát módosítja az eredeti bizottsági javaslatot, részben újraszövegezés, részben pedig rendelkezések beillesztése, illetve törlése útján. Ez azt jelenti, hogy a Tanácsnak nem áll módjában elfogadnia azokat a módosításokat, amelyeket az Európai Parlament első olvasatban kialakított véleménye ezen rendelkezésekkel kapcsolatban vezet be.

2.   A legfontosabb szakpolitikai kérdések

i.    Forgalombahozatali járműengedély (21. cikk)

Szemben a Bizottság eredeti javaslatával, amely a tagállami hatóságok hatásköre jelentős részének az Európai Unió Vasúti Ügynökségére (a továbbiakban: az Ügynökség) való átruházását tartalmazta, a Tanács a tervezett alkalmazási területtől függően kettős engedélyezési rendszerről rendelkezik a forgalombahozatali járműengedélyek kiadása tekintetében. E megközelítés értelmében az Ügynökség egyablakos ügyintézést biztosít a határokon átnyúló forgalomba szánt járműveket illetően; a nemzeti biztonsági hatóságok szerepe azonban továbbra is fontos marad az említett engedélyek kiállításához szükséges értékelések terén. Ha pedig egy jármű kizárólag a belföldi forgalomban vesz részt, a kérelmező eldöntheti, hogy engedély iránti kérelmét az Ügynökségnek vagy a nemzeti biztonsági hatóságnak nyújtja-e be. Az eljárás és a döntés kritériumai azonban mindkét esetben azonosak.

Az Európai Parlament általánosságban támogatja a Tanács megközelítését. A tanácsi megközelítés kezeli továbbá az Európai Parlament által felvetett aggodalmakat is oly módon, hogy az együttműködési megállapodásokkal kapcsolatos rendelkezésekbe (lásd az alábbi v. pontot) belefoglalja az „elszigetelt hálózatok” fogalmát is.

A Tanács a fentiek alapján átvette a 34. módosítást, a 35. és 102. módosítást részben vagy elvben beépítette, míg a 94., 113. és 140. módosítást nem vette figyelembe.

ii.    Az Ügynökségnek a forgalombahozatali járműengedélyek kiadásával kapcsolatos felelőssége ((8) preambulumbekezdés és 21. cikk (6) bekezdés)

A tanácsi szöveg egyértelművé teszi, hogy az Ügynökségnek teljes körű felelősséget kell vállalnia az általa kiadott engedélyekért, a szerződéses és a szerződésen kívüli felelősséget is beleértve.

iii.    Fellebbezési és választott bírósági eljárás (21. cikk (7) és (11) bekezdés)

Míg a bizottsági javaslat nem tartalmazott semmilyen konkrét rendelkezést a fellebbezési eljárásokkal kapcsolatban, a tanácsi szövegben szerepel a kérelmező számára biztosított azon lehetőség, hogy az ügyet tagállami bíróság elé terjessze abban az esetben, ha nem ért egyet a nemzeti biztonsági hatóság által hozott intézkedéssel.

A tanácsi szöveg hasonlóképpen fellebbezési eljárásról rendelkezik arra az esetre vonatkozóan is, ha a nemzeti biztonsági hatóságnak és az Ügynökségnek nem sikerül egyetértésre jutnia.

iv.    A pálya menti ellenőrző-irányító és jelző alrendszer üzembe helyezése (18. és 19. cikk)

A Bizottság az eredeti javaslatában a pálya menti ellenőrző-irányító és jelző alrendszerek – az ERTMS európai jelzőrendszert is beleértve – üzembe helyezése engedélyezésének felelősségét az Ügynökségre tervezte átruházni.

A Tanács nem ért egyet a Bizottság megközelítésével, és úgy véli, hogy továbbra is a nemzeti biztonsági hatóságoknak kellene engedélyezniük az ERTMS-t. Annak érdekében azonban, hogy már az eljárás kezdetétől biztosított nagyobb kölcsönös átjárhatóság révén javuljon az ERTMS uniós szintű harmonizációja, a tanácsi szöveg előírja, hogy az Ügynökséggel konzultációt kell folytatni az ERTMS pálya menti berendezéseihez kapcsolódó ajánlattételi felhívások közzétételét megelőzően. E célból a szöveg kiegészült egy új 19. cikkel.

Az Európai Parlament a Bizottság megközelítésével összhangban úgy véli, hogy az Ügynökségre kell ruházni az ERTMS rendszerek üzembe helyezésének engedélyezésével kapcsolatos felelősséget. A Tanács ezért nem tudta átvenni a 81., 82., 83. és 86. módosítást.

v.    Az Ügynökség és a nemzeti biztonsági hatóságok közötti együttműködési megállapodások (21. cikk (14) és (15) bekezdés)

A Bizottság eredeti javaslatának nem képezte részét az Ügynökség és egy vagy több nemzeti biztonsági hatóság közötti együttműködési megállapodások megkötése a határokon átnyúló forgalomba szánt járművek számára kiadott engedélyekkel kapcsolatban.

A Tanács véleménye szerint nagyon fontos, hogy szerepeljen a szövegben ez a rendelkezés, mivel az megkönnyíti az új engedélyezési rendszer gyakorlati alkalmazását.

A Tanács ezen túlmenően arról is rendelkezik, hogy az Ügynökség és egy vagy több nemzeti biztonsági hatóság között a járművek engedélyezése céljából létrejött együttműködési megállapodások konkrét együttműködési szabályokat foglalhatnak magukban az olyan hálózatokat illetően, amelyek földrajzi vagy történelmi okokból különös szakértelmet igényelnek, és/vagy nyomtávolságuk megegyezik a szomszédos harmadik országokéval. Ez a kompromisszum következésképpen magában foglalja annak a lehetőségét, hogy a különleges jellemzőkkel bíró vasúti hálózattal rendelkező tagállamok az engedélyezési folyamat során együttműködjenek egymással az Ügynökség égisze alatt. Ezek az együttműködési megállapodások olyan rendelkezéseket is tartalmazhatnak, amelyek a három balti államban megkönnyítik az alkalmazási terület kiterjesztését azt követően, hogy ezen államok közül az egyikben engedélyezték az adott járművet.

Ezzel összefüggésben a Tanács részben átvette a 118. módosítást.

vi.    A nemzeti szabályok elfogadása (14. cikk)

A tanácsi álláspont célja, hogy rugalmas és megvalósítható eljárást hozzon létre a kölcsönös átjárhatóságra vonatkozóan már létező és az új nemzeti biztonsági szabályok tekintetében. Az Európai Parlament aggályainak figyelembevétele érdekében a Tanács álláspontja pontosítja a már létező és az új nemzeti szabályokról való értesítésre, valamint az Ügynökség által végzendő vizsgálatra vonatkozó eljárásokat (akár 8 hónapig terjedő időszak). A Tanács megközelítésének célja annak elkerülése, hogy a nemzeti szabályokat az Ügynökség előzetes értékelése nélkül érvényesnek tekintsék.

A Tanács ezért a 66., 72. és 73. módosítást részben vagy elvben beépítette, míg a 67–70. módosítást nem tudta átvenni.

vii.    Járműnyilvántartások (VII. fejezet és különösen a 47. cikk)

A Tanács által e téren bevezetett legfontosabb módosítás az európai járműnyilvántartást érinti, annak érdekében, hogy eloszlassa az Európai Parlamentnek a nyilvántartásokkal kapcsolatos aggályait. Az adminisztratív terhek és indokolatlan költségek csökkentése céljából a Bizottságnak egy olyan európai járműnyilvántartásra irányuló előírást kell elfogadni, amely magában foglalja a nemzeti járműnyilvántartásokat, hogy ezáltal közös eszköz jöjjön létre, lehetővé téve ugyanakkor, hogy a tagállamok saját igényeiknek megfelelően további funkciókat alkalmazzanak. Az európai járműnyilvántartás az irányelv hatálybalépésétől számított öt éven belül kezdi meg működését. A Tanács olyan új rendelkezéseket is bevezet, amelyekben meghatározza az európai és a nemzeti járműnyilvántartásokban feltüntetendő információkat.

Az Európai Parlament úgy véli, hogy az európai járműnyilvántartásnak négy éven belül kellene megkezdenie a működését.

A Tanács a fentiek alapján újraszövegezés után elvben átvette a 123., 126., 128., 130. és 131. módosítást, míg a 98., 110., 120., 121., 122., 124., 125., 127. és 129. módosítást nem tudta átvenni.

viii.    Az átmeneti időszak és az átültetési időszak hossza (54. és 57. cikk)

A Tanács a Bizottság által eredetileg előirányzottnál hosszabb átmeneti rendszert ír elő a járműengedélyezéseket illetően. Úgy véli, hogy a járműengedélyezési eljárás – 21. cikkben meghatározott – kettős megközelítésének a megfelelő működéséhez szükség van erre az átmeneti rendszerre. A Tanács álláspontja szerint a tagállamok az irányelv hatálybalépésétől számítva három évig alkalmazhatják továbbra is a 2008/57/EK irányelv jelenlegi rendelkezéseit, szemben a bizottsági javaslatban szereplő két évvel. Ez az időszak további egy évvel meghosszabbítható. A tagállamoknak ebben az esetben erről a döntésükről értesíteniük kell a Bizottságot és az Ügynökséget, és indokolást is kell adniuk. Ugyanezt az eljárást kell alkalmazni az ERTMS rendszerek előzetes engedélyezésére is.

Az átültetési időszakra is hasonló három plusz egy éves szisztéma vonatkozik.

A Tanács ezzel kapcsolatban nem vette át a 140., 141., 143. és 144. módosítást.

ix.    A jogi aktus felépítése (felhatalmazáson alapuló jogi aktusok/végrehajtási aktusok)

A Bizottság az eredeti javaslatában a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok alkalmazását olyan eszközként javasolja, amely az átjárhatósági műszaki előírások (ÁME-k) és azok módosításai tartalmának meghatározására szolgál. Az Európai Parlament támogatja a Bizottságot, továbbá ragaszkodik ahhoz, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok hatályát kiterjesszék más olyan területekre is, amelyeket illetően a Bizottság végrehajtási aktusokat javasolt.

Az ÁME-kkel kapcsolatban a Tanács felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási aktusok együttesét írja elő (5. cikk (1) és (11) bekezdés). A Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fog elfogadni az átjárhatósági műszaki előírások konkrét célkitűzéseinek a meghatározására, e célkitűzések megvalósítása céljából pedig végrehajtási aktusokat.

A Tanács ezzel összefüggésben részben elfogadta a 80. és 135. módosítást, míg a 13., 14., 56., 57., 79., 99. és 142. módosítást nem tudta átvenni.

3.   Az Európai Parlament által elfogadott egyéb módosítások

A Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjában nem szereplő további európai parlamenti módosítások különösen az alábbiakhoz kapcsolódnak:

—	ezen irányelv esetleges alkalmazása a városi vasúti rendszerekre (16. és 17. módosítás),

—	az átjárhatósági műszaki előírások tagállamok általi végrehajtására vonatkozó határidők bevezetése (47. módosítás),

—	felhatalmazáson alapuló jogi aktusok bevezetése a jogi aktusban az Ügynökség határozatainak elfogadása tekintetében meghatározott határidők be nem tartása esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályok megállapítására (136. módosítás).

III.   ÖSSZEGZÉS

A Tanács első olvasatban elfogadott álláspontja tükrözi a Tanács és az Európai Parlament közötti tárgyalások során – a Bizottság közreműködésével – kialakított kompromisszum tartalmát. Ezt a kompromisszumot az Európai Parlament Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságának (TRAN) elnöke az Állandó Képviselők Bizottsága elnökének írt 2015. november 24-i levelében megerősítette.

Levelében a TRAN elnöke jelzi, hogy javasolni fogja, hogy a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság tagjai, valamint ezt követően a plenáris ülés módosítások nélkül hagyja jóvá a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontját, és az Európai Parlament második olvasatának szakaszában – az EUMSZ 294. cikkével összhangban – zárja le a rendes jogalkotási eljárást.

---

12.2.2016

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 57/64

---

A TANÁCS (EU) 3/2016 ÁLLÁSPONTJA ELSŐ OLVASATBAN

a vasútbiztonságról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(átdolgozás)

(EGT-vonatkozású szöveg)

A Tanács által 2015. december 10-én elfogadva

(2016/C 057/04)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 91. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete a nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),

rendes jogalkotási eljárás keretében (3),

mivel:

(1)	A 2004/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) jelentősen módosult. Mivel további módosításokra kerül sor, a szöveget az áttekinthetőség érdekében át kell dolgozni.

(2)

A 2004/49/EK irányelv – a biztonsági szabályok tartalmának, a vasúti társaságok biztonsági tanúsításának a biztonsági hatóságok feladatainak és szerepének, továbbá a balesetek kivizsgálásának összehangolása révén – közös szabályozási keretet hozott létre a vasútbiztonság vonatkozásában. Az egységes európai vasúti térség továbbfejlesztésére irányuló erőfeszítésekhez azonban a 2004/49/EK irányelv alapos felülvizsgálatára van szükség.

(3)

Számos tagállamban a metrókra, a villamosokra, valamint az egyéb, könnyű vasúti rendszerekre helyi műszaki követelmények vonatkoznak, és nem tartoznak az (EU) …/… (5)  (6) európai parlamenti és tanácsi irányelv hatálya alá. Az ezen irányelv és az (EU) …/… (6) irányelv végrehajtásának elősegítése érdekében mindkét irányelv hatálya azonos kell, hogy legyen. Következésképpen ezen irányelv hatálya nem terjedhet ki az említett helyi vasúti rendszerekre.

(4)

Amennyiben az ezen irányelvben említett egyes elképzelések hasznosan alkalmazhatók a metró és az egyéb helyi rendszerek esetében, a tagállamok – ezen irányelv hatályát nem érintve – dönthetnek úgy, hogy az ezen irányelvben szereplő egyes, általuk megfelelőnek ítélt rendelkezéseket alkalmaznak. Az ilyen esetekben lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok mentesüljenek az olyan kötelezettségek alkalmazása alól, mint például a nemzeti szabályokról küldött értesítés és beszámolók készítése.

(5)

Az uniós vasúti rendszert általában magas szintű biztonság jellemzi, különösen a közúti közlekedéshez képest. Általánosan fenn kell tartani a vasútbiztonságot, és amennyiben kivitelezhető – a műszaki és a tudományos fejlődés, valamint az uniós és a nemzetközi jog változásának figyelembevételével – azt folyamatosan javítani kell. Prioritást kell biztosítani a balesetek megelőzésének. Ezenkívül figyelembe kell venni az emberi tényezők hatását is.

(6)	Amennyiben valamelyik tagállam magasabb biztonsági szintet határoz meg, gondoskodnia kell arról, hogy az elfogadott szabály ne akadályozza a kölcsönös átjárhatóságot, illetve ne vezessen hátrányos megkülönböztetéshez.

(7)	Az uniós vasúti rendszer fő szereplői, a pályahálózat-működtetők és a vasúti társaságok a saját területükön teljes felelősséggel tartoznak a rendszer biztonságáért. Minden indokolt esetben együtt kell működniük a kockázatok csökkentésére irányuló intézkedések végrehajtásában.

(8)

A pályahálózat-működtetőknek és a vasúti társaságoknak a vasútbiztonság kialakítása és fejlesztése terén fennálló felelősségét nem érintve, a termékeik, szolgáltatásaik és tevékenységük tekintetében nem szabad mentesíteni a felelősségvállalás alól az olyan egyéb szereplőket, mint például a karbantartásért felelős szervezetek, a gyártók, a szállítók, a feladók, a címzettek, a töltők, a lefejtők, a berakodók, a kirakodók, a karbantartási szolgáltatók, a járműüzemeltetők, a szolgáltatók és az ajánlatkérők. Az Unió vasúti rendszerében minden szereplő felelős a másik szereplő irányában, a jármű közlekedtethetőségének megállapításához szükséges minden vonatkozó információ teljes körű és hiteles átadásáért. Ez vonatkozik különösen vonatkozik az adott jármű állapotára és üzemeltetési előzményeire, a karbantartási dokumentumokra, a rakodási műveletek nyomon követhetőségére és a fuvarlevelekre vonatkozó információkra.

(9)

Minden vasúti társaságnak, pályahálózat-működtetőnek és jármű-karbantartásért felelős szervezetnek biztosítania kell, hogy szerződéses megbízottai és egyéb szerződő felei kockázatkezelési intézkedéseket hajtsanak végre. Ebből a célból minden vasúti társaságnak, pályahálózat-működtetőnek és karbantartásért felelős szervezetnek alkalmaznia kell a közös biztonsági módszerekben rögzített, a nyomon követésre szolgáló módszereket. Szerződéses megbízottaiknak az említett eljárást szerződéses megállapodások alapján indokolt alkalmazniuk. Mivel e megállapodások a vasúti társaságok és a pályahálózat-működtetők biztonságirányítási rendszerének alapvető részét képezik, indokolt, hogy a vasúti társaságok és a pályahálózat-működtetők az (EU) …/… európai parlamenti és tanácsi rendelettel (7)  (8) létrehozott Európai Vasúti Ügynökség (a továbbiakban: Ügynökség) vagy a nemzeti biztonsági hatóság kérésére a felügyeleti tevékenységek kapcsán közöljék szerződéses megállapodásaikat.

(10)	A tagállamoknak elő kell segíteniük a kölcsönös bizalom, megbízhatóság és tanulás kultúráját, amelynek keretében a vasúti társaságok és pályahálózat-működtetők személyzete ösztönözve van arra, hogy hozzájáruljon a biztonság fokozásához, a bizalmas jelleg biztosítása mellett is.

(11)

Közös biztonsági célok (KBC-k) és a közös biztonsági módszerek (KBM-ek) fokozatos bevezetésére került sor a magas biztonsági színvonal fenntartása és – amennyiben szükséges és ésszerű keretek között megvalósítható – javítása érdekében. E céloknak és módszereknek eszközül kell szolgálniuk a piaci szereplők biztonságos voltának és teljesítményének uniós és tagállami szintű értékeléséhez. Közös biztonsági mutatók (KBMu-k) kerültek kialakításra, melyek lehetővé teszik annak felmérését, hogy a rendszerek megfelelnek-e a közös biztonsági céloknak, és megkönnyítik a vasút biztonsági teljesítményének nyomon követését.

(12)

A gyakran nemzeti műszaki szabványokra épülő nemzeti biztonsági szabályokat fokozatosan fel kell váltani a közös biztonsági célokon, a közös biztonsági módszereken és a kölcsönös átjárhatósági műszaki előírásokon (ÁME-k) alapuló szabályokkal. A kölcsönös átjárhatóság akadályainak felszámolásához az üzemeltetési szabályokat is magukban foglaló nemzeti szabályok mennyiségének csökkentésére van szükség az ÁME-k hatályának az uniós vasúti rendszer egészére való kiterjesztése és az ÁME-kben szerplő nyitott kérdések tisztázása révén. Ehhez a tagállamoknak naprakészen kell tartaniuk nemzeti szabályrendszerüket, el kell törölniük az elavulttá vált szabályokat, és erről haladéktalanul értesíteniük kell a Bizottságot és az Ügynökséget.

(13)

A nemzeti szabályokat úgy kell megszövegezni és közzétenni, hogy azok a nemzeti hálózat minden potenciális felhasználója számára érthetőek legyenek. Ugyanakkor ezek a szabályok gyakran tartalmaznak hivatkozást más dokumentumokra, így például nemzeti szabványokra, európai szabványokra, nemzetközi szabványokra vagy egyéb olyan műszaki előírásokra, amelyek részben vagy egészben a szellemi tulajdonhoz fűződő jogi oltalom alatt állnak. Ezért tehát a közzététel kötelezettsége nem alkalmazandó azon dokumentumokra, amelyekre a nemzeti szabályok közvetve vagy közvetlenül hivatkoznak.

(14)

A nemzeti szabályok gyakorta tartalmaznak olyan követelményeket, amelyek részben átjárhatósági, részben pedig biztonsági célokat szolgálnak. Mivel a biztonság az (EU) …/… (9) irányelvben foglalt egyik alapvető követelmény, a nemzeti szabályok mind az (EU) …/… (9), mind ezen irányelvre vonatkoztathatók. A „nemzeti biztonsági szabályok” és a „nemzeti műszaki szabályok” kifejezések közötti, a 2004/49/EK és a 2008/57/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (10) alkalmazott különbségtétel ezért megszűnik, és e kifejezések helyébe a „nemzeti szabályok” fogalom lép, amely szabályokat az (EU) …/… (9) irányelv és/vagy ezen irányelv értelmében be kell jelenteni. Az (EU) …/… (9) irányelv szerint a nemzeti szabályokat elsősorban abban az esetben kell bejelenteni, ha azok a strukturális alrendszerek forgalomba hozatalával vagy üzembe helyezésével kapcsolatosak. Ezen irányelv értelmében pedig abban az esetben kell őket bejelenteni, ha azok az uniós vasúti rendszer üzemeltetésével vagy az ezen irányelvben meghatározott kérdésekkel – többek között a szereplők teendőivel, a biztonsági tanúsítással, a biztonsági engedélyezéssel és a balesetek kivizsgálásával – kapcsolatosak.

(15)

Figyelembe véve az uniós vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságát hátráltató akadályok megszüntetésére vonatkozó fokozatos megközelítési módot és ebből következően az ÁME-k elfogadásához szükséges időtartamot, lépéseket kell tenni annak elkerülése érdekében, hogy a tagállamok a jelenlegi rendszerek különbözőségét fokozó új nemzeti rendelkezéseket fogadjanak el, vagy ilyen hatással járó új projekteket vállaljanak fel, kivéve az ezen irányelvben meghatározott konkrét helyzeteket. A biztonságirányítási rendszer a kockázatkezelés elismert eszköze, míg a pályahálózat-működtetők és a vasúti társaságok felelősek azért, hogy a balesetek megismétlődésének megelőzése érdekében azonnali korrekciós intézkedéseket tegyenek. A tagállamoknak kerülniük kell azt a gyakorlatot, hogy egy balesetet követően azonnal új nemzeti szabályokat állapítsanak meg, kivéve, ha sürgős megelőző intézkedésként van erre szükség.

(16)	A vasúti ellenőrző-irányító és jelzőrendszerek kritikus szerepet játszanak a vasútbiztonság garantálásában. E tekintetben az Európai Vasúti Forgalomirányítási Rendszernek (ERTMS) az Unió vasúthálózatán való bevezetése fontos hozzájárulást jelent a biztonsági szint növeléséhez.

(17)

Kötelezettségeik és feladataik teljesítése során a pályahálózat-működtetőknek és a vasúti társaságoknak olyan biztonságirányítási rendszert kell létrehozniuk, amely megfelel az uniós követelményeknek, és közös elemeket tartalmaz. A biztonságról és a biztonságirányítási rendszer megvalósításáról információkkal kell ellátni az Ügynökséget és az érintett tagállam nemzeti biztonsági hatóságát.

(18)	A biztonságirányítási rendszer eljárásain keresztül biztosítani kell, hogy az emberi képességeket és korlátokat, valamint az emberi teljesítményre ható tényezőket az emberi tényezőkre vonatkozó ismeretek és elismert módszerek alkalmazásával figyelembe vegyék.

(19)

A vasúti árufuvarozási szolgáltatásoknak a veszélyes áruk szállítását is magukban kell foglalniuk. Különbséget kell azonban tenni ezen irányelv célja, azaz az uniós vasúti rendszer biztonságának fenntartása és – lehetőség szerint – javítása, valamint a 2008/68/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (11) célja között, amely irányelv elsősorban az anyagok osztályozását és az azokat tartalmazó tartályok meghatározását szabályozza, beleértve a konténereknek a meglévő vasúti rendszerben történő biztonságos berakodását, kirakodását és használatát is. Következésképpen – 2008/68/EK irányelvben foglaltak sérelme nélkül – a vasúti társaságok és a pályahálózat-működtetők biztonságirányítási rendszerei keretében kellő mértékben figyelembe kell venni a veszélyes áruküldeményeket tartalmazó konténerek szállítása által esetlegesen jelentkező további kockázatokat.

(20)

A vasútbiztonság magas színvonalának és a vasúti társaságok közötti azonos feltételeknek a biztosítása érdekében, valamennyi vasúti társasággal szemben azonos biztonsági követelményeket kell támasztani. Indokolt, hogy a vasúti társaságok csak biztonsági tanúsítvány birtokában kaphassanak hozzáférést a vasúti infrastruktúrához. A biztonsági tanúsítványban igazolni kell, hogy a vasúti társaság kialakította a biztonságirányítási rendszerét, és a megfelelő szolgáltatási területre vonatkozóan teljesíteni tudja a vonatkozó biztonsági szabványokat és szabályokat. Amikor az Ügynökség egységes biztonsági tanúsítványt állít ki azon vasúti társaságok számára, amelyek szolgáltatási területe egy vagy több tagállamra terjed ki, az egyetlen olyan hatóság kell, hogy legyen, amely értékeli, hogy a vasúti társaság megfelelően alakította-e ki a biztonságirányítási rendszerét. A vonatkozó nemzeti szabályokban megállapított követelmények értékelésébe a tervezett szolgáltatási terület tekintetében érintett nemzeti biztonsági hatóságokat be kell vonni.

(21)

A 2004/49/EK irányelv alapján kialakításra kerültek a nyomon követés, a megfelelőségértékelés, a felügyelet, valamint a kockázatelemzés és -értékelés tekintetében az uniós vasúti rendszer szereplőire és a nemzeti biztonsági hatóságokra alkalmazandó harmonizált módszerek. Ez a szabályozási keret kellően kiforrott ahhoz, hogy fokozatosan át lehessen állni egy olyan „egységes biztonsági tanúsítványra”, amely az érintett vasúti társaság szolgáltatási területének egészén érvényes.

(22)

Ahhoz, hogy az egységes biztonsági tanúsítványoknak a vasúti társaságok részére történő kiállítása hatékonyabb és koherensebb eljárások keretében történjen, elengedhetetlen, hogy az Ügynökség központi szerepet kapjon a biztonsági tanúsítványok kiállításában. Abban az esetben, ha a szolgáltatási terület egyetlen tagállamra korlátozódik, a kérelmezőnek lehetőséget kell biztosítani annak megválasztásához, hogy az egységes biztonsági tanúsítvány iránti kérelmét az (EU) …/… (12) rendeletben említett egyablakos információs és kommunikációs rendszeren keresztül az érintett tagállam nemzeti biztonsági hatóságához vagy az Ügynökséghez kívánja-e benyújtani. A kérelmező választásának a kérelem teljesítéséig vagy visszavonásáig kötelező erejűnek kell lennie. Ez az új rendszer a vasúti társaságok adminisztratív terhének csökkentése révén várhatóan eredményesebbé és hatékonyabbá fogja tenni az uniós vasúti rendszert.

(23)

Az egységes biztonsági tanúsítványok kiállításához az Ügynökségnek és a nemzeti biztonsági hatóságoknak együtt kell működniük és – adott esetben – meg kell osztaniuk hatáskörüket. Egyértelmű eljárási és választott bírósági rendelkezéseket kell kialakítani az olyan helyzetek kezeléséhez, amikor az Ügynökség és a nemzeti biztonsági hatóságok között nézeteltérés alakul ki az egységes biztonsági tanúsítvány kiállításával kapcsolatos értékelést illetően.

(24)

A biztonsági tanúsítványok kiállítását célzó tevékenységeknek és feladatoknak a nemzeti biztonsági hatóságok és az Ügynökség közötti új elosztása hatékonyan kell, hogy történjen. Ennek érdekében az Ügynökségnek és a nemzeti biztonsági hatóságoknak együttműködési megállapodást kell kötniük egymással.

(25)

A belső piac megfelelő működésének biztosítása mellett elsősorban együttműködési megállapodásokra van szükség bizonyos tagállamok sajátos földrajzi és történelmi helyzetének figyelembevétele érdekében. Amennyiben az üzemeltetés földrajzi vagy történelmi okokból különleges szakértelmet igénylő hálózatokra korlátozódik, és e hálózatok el vannak zárva az uniós vasúti rendszer többi részétől, lehetőséget kell biztosítani a kérelmezőnek arra, hogy a szükséges alakiságokat helyben, az illetékes nemzeti biztonsági hatóságokkal együttműködve teljesítse. Ennek érdekében, valamint az adminisztratív terhek és a költségek csökkentése érdekében az Ügynökség és az illetékes nemzeti biztonsági hatóságok között kötendő együttműködési megállapodások rendelkezhetnek a feladatok megfelelő megosztásáról anélkül, hogy ez érintené az Ügynökségnek az egységes biztonsági tanúsítvány kiállításával kapcsolatos végső felelősségét.

(26)

A balti államokban (Észtország, Lettország és Litvánia) található vasúthálózatok nyomtávja 1 520 mm, amely megegyezik ugyan a szomszédos harmadik országokban használttal, de eltér az Unió fő vasúthálózatának nyomtávjától. E balti államok vasúthálózatai közös műszaki és működési előírásokat örököltek, ami de facto kölcsönös átjárhatóságot eredményez közöttük, így e tekintetben az e tagállamok valamelyikében kiadott biztonsági tanúsítvány ezeknek a hálózatoknak a többi részén is érvényesnek tekinthető. Annak érdekében, hogy a biztonsági tanúsítás tekintetében meg lehessen könnyíteni a hatékony és arányos forráselosztást, és csökkenteni lehessen az ilyen esetekben a kérelmezőre háruló pénzügyi és adminisztratív terheket, az Ügynökség és az érintett nemzeti biztonsági hatóságok közötti konkrét együttműködési megállapodásokban szükség szerint lehetővé kell tenni, hogy e feladatok átruházhatók legyenek az említett nemzeti biztonsági hatóságokra.

(27)

Ezen irányelv nem okozhatja azt, hogy az uniós vasúti ágazatban csökkenjen a biztonság szintje és növekedjenek a költségek. Ennek érdekében az Ügynökségnek és a nemzeti biztonsági hatóságoknak teljes körű – különösen szerződéses és szerződésen kívüli – felelősséget kell vállalniuk az általuk kibocsátott egységes biztonsági tanúsítványokért. Az Ügynökséget vagy annak személyzetét érintő igazságügyi vizsgálat esetén az Ügynökségnek teljes mértékben együtt kell működnie az érintett tagállam vagy tagállamok illetékes hatóságaival.

(28)

Egyértelmű különbséget kell tenni egyrészt az Ügynökségnek és a nemzeti biztonsági hatóságoknak a biztonsági tanúsítványok és biztonsági engedélyek kiállításából eredő biztonságot illető közvetlen felelőssége, másrészt pedig a nemzeti biztonsági hatóságok azon feladata között, hogy nemzeti szabályozói keretet biztosítsanak, és hogy folyamatosan ellenőrizzék az érintett felek tevékenységét. Minden egyes nemzeti biztonsági hatóságnak ellenőriznie kell, hogy a vasúti társaság vagy pályahálózat-működtető folyamatosan eleget tesz-e annak a jogi kötelezettségének, hogy biztonságirányítási rendszert hozzon létre. Ennek bizonyításához a vasúti társaságnál és a pályahálózat-működtetőnél végzett helyszíni vizsgálatokon kívül a nemzeti biztonsági hatóságok által megvalósítandó olyan felügyeleti tevékenységekre is szükség lehet, amelyek annak értékelésére szolgálnak, hogy a vasúti társaság és a pályahálózat-működtető a biztonsági tanúsítvány vagy biztonsági engedély megszerzését követően is megfelelően alkalmazza-e biztonságirányítási rendszerét. A nemzeti biztonsági hatóságoknak össze kell hangolniuk a különböző tagállamokban bejegyzett vasúti társaságokkal kapcsolatos felügyeleti tevékenységeiket, és az információkat meg kell osztaniuk egymás között, és adott esetben az Ügynökséggel is. Az Ügynökségnek segítenie kell a nemzeti biztonsági hatóságokat az együttműködésükben. Ezzel összefüggésben az Ügynökségnek és a nemzeti biztonsági hatóságoknak ki kell alakítaniuk azokat a szabályokat, amelyek elősegítik közöttük az információcserét.

(29)

Az Ügynökségnek és a nemzeti biztonsági hatóságoknak szorosan együtt kell működniük az olyan esetekben, amikor a nemzeti biztonsági hatóság arra a következtetésre jut, hogy az Ügynökség által kiállított egységes biztonsági tanúsítvány tulajdonosa már nem felel meg a tanúsítási feltételeknek. Az ilyen esetekben kérnie kell az Ügynökségtől a tanúsítvány korlátozását vagy visszavonását. Az Ügynökség és a nemzeti biztonsági hatóság közötti egyet nem értés esetére választott bírósági eljárást kell kialakítani. Ha a nemzeti biztonsági hatóság súlyos biztonsági kockázatot tár fel az ellenőrzés során, értesítenie kell az Ügynökséget és a vasúti társaság üzemelési helye szerinti bármely másik nemzeti biztonsági hatóságot. Lehetővé kell tenni, hogy az érintett nemzeti biztonsági hatóságok a vonatkozó szolgáltatások azonnali hatályú korlátozását vagy felfüggesztését is magukban foglaló átmeneti biztonsági intézkedéseket alkalmazzanak. Komoly biztonsági kockázatnak minősül e tekintetben a jogi kötelezettségeknek vagy a biztonsági követelményeknek való súlyos meg nem megfelelés, amely önmagában vagy egymásból következő események sorozata révén balesetet vagy súlyos balesetet okozhat.

(30)

Helyénvaló, hogy az Ügynökség létrehozhasson az azon releváns szereplők közötti információcserét elősegítő eszközt, akik biztonsági kockázatot észlelnek a műszaki berendezések hiányosságával, nem megfelelő kivitelezésével vagy üzemzavarával összefüggésben, vagy ilyen kockázatról tájékoztatást kapnak.

(31)	Az egységes biztonsági tanúsítványt az adott vasúti társaság biztonságirányítási rendszerének kialakításáról szolgáltatott bizonyíték alapján indokolt kiállítani.

(32)

A pályahálózat-működtetők felelnek elsődlegesen saját vasúti hálózatuk biztonságos tervezéséért, karbantartásáért és üzemeltetéséért. Indokolt a pályahálózat-működtetőket arra kötelezni, hogy biztonságirányítási rendszerükre vonatkozó biztonsági engedélyt szerezzenek a nemzeti biztonsági hatóságtól, és hogy a biztonsági követelmények teljesítéséhez egyéb rendelkezéseknek is megfeleljenek.

(33)

A vonatszemélyzet tanúsítása nehézségeket okozhat az új belépőknek. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az adott hálózaton működni kívánó vasúti társaságok rendelkezésére álljanak a vonatszemélyzet képzése és tanúsítása tekintetében a nemzeti szabályok által támasztott követelmények teljesítéséhez szükséges eszközök.

(34)

A tehervagonok esetében indokolt a karbantartásért felelős szervezeteket tanúsításnak alávetni. Indokolt, hogy amennyiben a karbantartásért felelős szervezet egy pályahálózat-működtető, a szóban forgó tanúsítás a biztonsági tanúsítási eljárás részét képezze. A karbantartásáért felelős szervezetnek kiállított tanúsítvány azt hivatott biztosítani, hogy az ezen irányelvben foglalt karbantartási követelmények minden olyan tehervagon esetében teljesülnek, amelyért a szervezet felelős. Indokolt, hogy a tanúsítvány az Unió egész területére érvényes legyen, és azt olyan szerv állítsa ki, amely ellenőrizni tudja a szervezet által kialakított karbantartási rendszert. Mivel a tehervagonok gyakran vesznek részt nemzetközi forgalomban, és mivel a karbantartásért felelős szervezet több tagállam területén is igénybe vehet műhelyeket, a tanúsító szervezetnek képesnek kell lennie arra, hogy ellenőrzéseit az Unió egész területén elvégezze. Az Ügynökségnek értékelnie kell a tehervagonok karbantartásáért felelős szervezetek tanúsítási rendszerét és – adott esetben – ajánlania kell annak kiterjesztését az összes vasúti járműre.

(35)

A nemzeti biztonsági hatóságoknak szervezetileg, jogilag és a döntéshozatal szempontjából teljes mértékben függetlennek kell lenniük a vasúti társaságtól, a pályahálózat-működtetőtől, a kérelmezőtől, az ajánlatkérőtől és bármely, közszolgáltatásra vonatkozó közbeszerzési eljárást lebonyolító szervezettől. Feladataikat nyíltan és megkülönböztetéstől mentesen kell ellátniuk, és együtt kell működniük az Ügynökséggel az egységes európai vasúti térség létrehozása és a döntéshozatali szempontok összehangolása érdekében. Amennyiben szükséges, a tagállamok határozhatnak úgy, hogy a nemzeti biztonsági hatóság a nemzeti közlekedési minisztérium egyik részlege legyen, amennyiben biztosított a nemzeti biztonsági hatóság függetlenségének tiszteletben tartása. Feladataik ellátása érdekében a nemzeti biztonsági hatóságoknak az emberi és az anyagi erőforrások tekintetében rendelkezniük kell a szükséges belső és külső szervezeti kapacitásokkal.

(36)

A nemzeti vizsgáló testületek központi szerepet töltenek be a biztonsági vizsgálati folyamatban. Munkájuk alapvető fontossággal bír a balesetek vagy a váratlan események okainak meghatározásában. Ezért elengedhetetlen, hogy rendelkezzenek a hatékony és eredményes vizsgálatok lefolytatásához szükséges pénzügyi és emberi erőforrásokkal. A nemzeti vizsgáló testületeknek együtt kell működniük annak érdekében, hogy megosszák egymással az információkat és a bevált gyakorlatokat. Vizsgálataik hatékonyságának nyomon követése érdekében szakértői értékelési programot kell kialakítaniuk. A szakértői értékelésekről készített jelentéseket el kell juttatni az Ügynökségnek, hogy az nyomon követhesse az uniós vasúti rendszer átfogó biztonsági teljesítményének alakulását.

(37)

A súlyos vasúti balesetek ritkák. Következményeik azonban súlyosak lehetnek, és ahhoz vezethetnek, hogy a közvélemény kétségbe vonja az uniós vasúti rendszer biztonságos működését. Ezért a balesetek megismétlődésének elkerülése érdekében biztonsági szempontból ki kell vizsgálni az összes ilyen balesetet, a vizsgálat eredményét pedig nyilvánossá kell tenni. Más balesetek vagy váratlan események esetében is indokolt biztonsági vizsgálatot lefolytatni, ha azok fontos figyelmeztető előjelei lehetnek súlyos balesteknek.

(38)

A biztonsági vizsgálatot külön kell választani az ugyanarra az eseményre vonatkozó igazságügyi vizsgálattól, és a biztonsági vizsgálatot végzők számára a bizonyítékokhoz és a tanúkhoz hozzáférést kell biztosítani. E vizsgálatot egy, az uniós vasúti rendszer szereplőitől független állandó testületnek kell végeznie. A testületnek úgy kell működnie, hogy elkerülje az érdekellentéteteket és azt, hogy bármilyen módon érintett legyen a vizsgált esemény okaiban. Különösen arra kell figyelmet fordítani, hogy ne sérüljön a hatóság funkcionális függetlensége abban az esetben, ha szervezeti és jogi szempontból szoros kapcsolatban áll a vasúti ágazatért felelős nemzeti biztonsági hatósággal, az Ügynökséggel vagy a szabályozó hatósággal. A hatóságnak a lehető legnyíltabban kell e vizsgálatot elvégeznie. A vizsgáló testületnek minden eseményre vonatkozóan létre kell hoznia az adott vizsgálati munkacsoportot, amely rendelkezik a szükséges szakismerettel ahhoz, hogy megállapítsa az események közvetlen és közvetett okait.

(39)

A súlyos balesetet követő vizsgálatot úgy kell elvégezni, hogy mindegyik fél meghallgatást nyerjen és megoszthassa eredményeit. A vizsgálat során például a vizsgáló testületnek tájékoztatni kell a – megítélése szerint kapcsolódó biztonsági felelősséggel rendelkező – feleket a vizsgálat előrehaladásával kapcsolatos legfrissebb információkról, valamint figyelembe kell vennie azok véleményét és álláspontját. Ez lehetővé teszi, hogy a vizsgáló testület további lényeges információk birtokába jusson, valamint tudomást szerezzen a munkájáról alkotott különböző véleményekről, és ily módon a lehető legmegfelelőbb módon végezze a vizsgálatot. E konzultáció célja semmiképpen sem a vétkesség vagy a felelősség megállapítása, hanem a tényszerű bizonyítékok összegyűjtése és a biztonság jövőbeli javítására szolgáló tanulságok levonása kell, hogy legyen. A vizsgáló testület számára ugyanakkor biztosítani kell az arra vonatkozó szabadságot, hogy a felesleges nyomás elkerülése érdekében eldönthesse, mely információkat osztja meg ezen felekkel, kivéve, ha ezt a bírósági eljárást végzők kérelmezik. A vizsgáló testületnek figyelembe kell vennie azt is, hogy az áldozatoknak és hozzátartozóiknak ésszerűen mely információkra lehet szükségük.

(40)

Annak érdekében, hogy a vizsgáló testület hatékonyabban végezhesse tevékenységét, és hogy feladatait könnyebben láthassa el, kellő időben be kell tudnia jutni a baleset helyszínére, szükség esetén az ügyben részt vevő igazságügyi hatóságokkal jó együttműködésben. A vizsgálati jelentések, valamint a megállapítások és ajánlások döntő fontosságú információkat jelentenek a vasútbiztonság további javításával kapcsolatban, ezért azokat uniós szinten nyilvánossá kell tenni. A biztonsági ajánlásokat a címzetteknek végre kell hajtaniuk, a megtett intézkedésekről pedig jelentést kell tenniük a vizsgáló testület számára.

(41)

Amennyiben egy baleset vagy váratlan esemény előfordulásának közvetlen oka feltételezhetően emberi tevékenységhez köthető, figyelembe kell venni a sajátos körülményeket és azt, hogy a személyzet a szokásos működés során hogyan látja el a rutinfeladatokat, beleértve az ember és a gép közötti kapcsolat kialakítását, az eljárások megfelelőségét, a célkitűzések közötti ellentétek meglétét és a munkateherrel kapcsolatos kérdéseket, valamint minden olyan egyéb körülményt, amely hatással van az események előfordulására, így például fizikai, valamint munkahelyi stressz, fáradtság vagy pszichológiai alkalmasság.

(42)	Az Unió egészében törekedni kell színvonalas és magas szintű szakképesítést nyújtó képzés biztosítására.

(43)

Ezen irányelv egyes nem alapvető elemeinek kiegészítése vagy módosítása érdekében, a Bizottságot fel kell hatalmazna arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkével összhangban jogi aktusokat fogadjon el a közös biztonsági módszerekre és a közös biztonsági célokra, valamint ezek felülvizsgálatára vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(44)

Az ezen irányelv végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a következőkkel kapcsolatban: az Ügynökségnek a közös biztonsági módszerek és a közös biztonsági célok tervezeteinek és ezek módosításainak kidolgozására, valamint a kapcsolódó ajánlásoknak a Bizottsághoz való benyújtására vonatkozó megbízatása; a biztonsági tanúsításra vonatkozó részletes szabályok; részletes rendelkezések, amelyekkel meghatározható, hogy – a releváns közös biztonsági módszereknek és ÁME-knek megfelelően – a III. mellékletben foglalt követelmények közül melyeket kell alkalmazni a karbantartó műhelyek által végzett karbantartási tevékenységek esetében, beleértve azokat a részletes rendelkezéseket, amelyek biztosítják a karbantartó műhelyek tanúsítási rendszerének – a vonatkozó közös biztonsági módszereknek és az ÁME-knek megfelelő – egységes alkalmazását; részletes rendelkezések, amelyekkel meghatározható, hogy a III. mellékletben foglalt követelmények közül melyeket kell alkalmazni a tehervagonoktól eltérő járművek karbantartásáért felelős szervezetek tanúsítására vonatkozóan, az ilyen járművek műszaki jellemzőinek alapján az ilyen járművek, beleértve a tehervagonoktól eltérő járművek karbantartásáért felelős szervezet tanúsítási feltételeinek – a vonatkozó közös biztonsági módszereknek és az ÁME-knek megfelelő – egységes alkalmazását biztosító részletes rendelkezéseket, valamint a balesetekről és váratlan eseményekről készült vizsgálati jelentés jelentéstételi struktúrájának megfelelően. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (13) megfelelően kell gyakorolni.

(45)

A tagállamoknak meg kell állapítaniuk az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és meg kell tenniük minden szükséges intézkedést azok végrehajtásának biztosítására. E szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(46)

Mivel ezen irányelv céljait, nevezetesen a biztonság szabályozására és felügyeletére irányuló tagállami intézkedések összehangolását, a balesetek kivizsgálását, valamint a közös biztonsági célok, közös biztonsági módszerek, közös biztonsági mutatók és az egységes biztonsági tanúsítványra vonatkozó közös követelmények megállapítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(47)	Indokolt, hogy az irányelv nemzeti jogba való átültetésének kötelezettsége csak a 2004/49/EK irányelvhez képest jelentős módosítást jelentő rendelkezésekre vonatkozzon. A változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelezettség az említett irányelvből következik.

(48)	Ez az irányelv nem érinti a tagállamoknak a II. melléklet B. részében meghatározott irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos kötelezettségét,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. fEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy

Ez az irányelv rendelkezéseket állapít meg abból a célból, hogy a következők révén gondoskodjon az uniós vasúti rendszer biztonságának fejlesztéséről és javításáról, valamint a vasúti szállítási szolgáltatások piacára való belépés elősegítéséről:

a)	a tagállami szabályozási struktúrák összehangolása;

b)	az uniós vasúti rendszer szereplői közötti hatáskörmegosztás meghatározása;

c)	közös biztonsági célok (KBC-k) és közös biztonsági módszerek (KBM-k) kidolgozása annak érdekében, hogy a nemzeti szabályozás fokozatosan szükségtelenné váljon;

d)	a biztonsági tanúsítványok és engedélyek kiállítására, megújítására, módosítására és korlátozására vagy visszavonására vonatkozó elvek meghatározása;

e)	tagállamonként egy nemzeti biztonsági hatóság, valamint egy, a baleseteket és váratlan eseményeket vizsgáló testület létrehozásának a követelménye; és

f)	a vasútbiztonság irányítására, szabályozására és felügyeletére vonatkozó közös elvek meghatározása.

2. cikk

Hatály

(1)   Ezt az irányelvet a tagállamok vasúti rendszerére kell alkalmazni, amely a strukturális és funkcionális területek szempontjából alrendszerekre osztható fel. Az irányelv hatálya kiterjed a rendszer egészére vonatkozó biztonsági követelményekre, beleértve az infrastruktúra és a forgalmi szolgálat biztonságos irányítását, valamint a vasúti társaságoknak, a pályahálózat-működtetőknek és az uniós vasúti rendszer többi szereplőjének együttműködését.

(2)   Ezen irányelv hatálya nem terjed ki a következőkre:

a)

metrók;

b)	villamosok és könnyű vasúti járművek, valamint a kizárólag ilyen járművek által használt infrastruktúra; és

c)	az uniós vasúti rendszer többi részétől a működés szempontjából különálló hálózatok, amelyek csak helyi, városi vagy elővárosi személyszállításra szolgálnak, valamint a kizárólag ilyen hálózatokon működő vállalkozások.

(3)   A tagállamok az ezen irányelvet végrehajtó intézkedések hatálya alól kizárhatják a következőket:

a)	magántulajdonban álló vasúti infrastruktúra – a mellékvágányokat is beleértve –, amelyet a tulajdonos vagy az üzemeltető árufuvarozási tevékenységre vagy nem kereskedelmi célú személyszállításra használ, és a kizárólag ilyen infrastruktúrán használt járművek;

b)	szigorúan helyi, történelmi vagy turisztikai célra fenntartott infrastruktúra és járművek;

c)	olyan könnyű vasúti infrastruktúra, amelyet alkalmanként nehéz vasúti járművek is használnak a könnyű vasúti rendszer működési feltételei mellett, amennyiben e járművek tekintetében erre kizárólag összeköttetési célból van szükség;

d)	elsősorban könnyű vasúti infrastruktúrán alkalmazott járművek, amelyeket bizonyos nehéz vasúti összetevővel szereltek fel annak érdekében, hogy azok kizárólag összeköttetési célból képesek legyenek áthaladni a nehéz vasúti infrastruktúrának egy jól körülhatárolt, korlátozott szakaszán.

(4)   A (2) bekezdésben foglaltak ellenére a tagállamok adott esetben dönthetnek úgy, hogy nemzeti jogukkal összhangban a metrók és az egyéb helyi rendszerek esetében is alkalmazzák ezen irányelv rendelkezéseit.

3. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

1.	„uniós vasúti rendszer”: az Unió vasúti rendszere az (EU) …/… (14) irányelv 2. cikkének 1. pontjában foglalt fogalommeghatározás szerint;

2.	„pályahálózat-működtető”: a 2012/34/EU irányelv (15) 3. cikkének 2. pontjában foglalt fogalommeghatározás szerinti pályahálózat-működtető;

3.

„vasúti társaság”: a 2012/34/EU irányelv 3. cikkének 1. pontja szerinti vállalkozó vasúti társaság és bármely más, köz- vagy magántulajdonban lévő vállalkozás, amelynek tevékenysége vasúti áru- és/vagy személyszállítási szolgáltatások nyújtása, azon az alapon, hogy e vállalkozás biztosítja a vontatást, beleértve azokat a vállalkozásokat is, amelyek csak vontatást végeznek;

4.	„átjárhatósági műszaki előírás (ÁME)”: az (EU) …/… (14) irányelvnek megfelelően elfogadott olyan előírás, amely az alapvető követelményeknek való megfelelés, valamint az uniós vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságának biztosítása érdekében az egyes alrendszereket és azok részeit szabályozza;

5.

„közös biztonsági célok” (KBC): azok a minimális biztonsági szintek, amelyeket az uniós vasúti rendszer egészén, illetve – amennyiben lehetséges – annak különböző részein (például a hagyományos vasúti rendszeren, a nagysebességű vasúti rendszeren, a hosszú vasúti alagutakban vagy a kizárólag árufuvarozásra használt vonalakon) mindenképpen meg kell valósítani;

6.	„közös biztonsági módszerek” (KBM): azok a módszerek, amelyek leírják a biztonsági szinteknek, a biztonsági célok megvalósításának és más biztonsági követelmények teljesítésének az értékelési módszereit;

7.	„nemzeti biztonsági hatóság”: az a nemzeti testület, amelyet az ezen irányelv szerinti vasútbiztonsági feladatok elvégzésével bíztak meg, illetve a több tagállam által ezekkel a feladatokkal annak érdekében megbízott testület, hogy egységes biztonsági rendszer jöjjön létre;

8.

„nemzeti szabályok”: valamely tagállamban elfogadott, kötelező erejű szabályok összessége, függetlenül attól, hogy azokat mely szerv bocsátotta ki, amely szabályok az adott tagállamban a vasúti társaságokra, pályahálózat-működtetőkre vagy harmadik felekre alkalmazandó uniós vagy nemzetközi szabályokban megállapítottaktól eltérő vasútbiztonsági vagy műszaki követelményeket tartalmaznak;

9.	„biztonságirányítási rendszer”: egy pályahálózat-működtető vagy vasúti társaság által létrehozott szervezet, valamint az általa meghozott intézkedések és eljárások, amelyek célja az üzemeltetés biztonságos irányítása;

10.	„megbízott vizsgálatvezető”: a vizsgálat megszervezéséért, végrehajtásáért és ellenőrzéséért felelős személy;

11.

„baleset”: olyan nem kívánatos vagy nem szándékos váratlan esemény, illetve ilyen események sajátos láncolata, amelynek káros következményei vannak; a balesetek a következő kategóriákra oszthatók: ütközés, kisiklás, baleset vasúti átjáróban, mozgó gördülőállománnyal összefüggésben okozott személyi sérülés, tűzeset és egyéb baleset;

12.

„súlyos baleset”: vonatok összeütközése vagy kisiklása, amely legalább egy halálos áldozattal, illetve öt vagy több személy súlyos sérülésével, vagy a gördülőállomány, az infrastruktúra vagy a környezet jelentős károsodásával jár, valamint bármely más, ugyanilyen következményekkel járó baleset, amelynek nyilvánvaló hatása van a vasútbiztonsági szabályozásra vagy a biztonságirányításra; a fent említett „jelentős károsodás” olyan kár, amelyről a vizsgáló testület azonnal megállapíthatja, hogy az összesen legalább 2 millió eurót tesz ki;

13.	„váratlan esemény”: a baleseten vagy súlyos baleseten kívül minden olyan esemény, amely a vasúti tevékenységek biztonságát érinti vagy érintheti;

14.	„vizsgálat”: a baleset és váratlan esemény megelőzése céljából végzett eljárás, amely magában foglalja az információk gyűjtését és elemzését, a következtetések levonását, beleértve az okok meghatározását is, és adott esetben biztonsági ajánlások megtételét;

15.	„okok”: a balesethez vagy a váratlan eseményhez vezető cselekvések, mulasztások, események vagy feltételek, illetve ezek kombinációja;

16.

„könnyű vasút”: olyan városi és/vagy elővárosi vasúti közlekedési rendszer, amely (az EN 15227:2011 alapján) C-III vagy C-IV törésbiztonsággal rendelkezik, és járműveinek szilárdsága legfeljebb 800 kN (hosszirányú nyomóerő a kapcsolási ponton) (); a könnyű vasúti rendszerek rendelkezhetnek saját pályatesttel, vagy pályatestük lehet a közúttal közös, és járműveik általában nem vesznek részt a távolsági személyszállítási vagy árufuvarozási forgalomban;

17.

„megfelelőségértékelő szervezet”: olyan szervezet, amely az ilyen értelmű bejelentés vagy kijelölés alapján felel a megfelelőségértékelési tevékenységekért, ideértve a kalibrálást, tesztelést, tanúsítást és ellenőrzést is; a megfelelőségértékelő szervezetet a valamely tagállam általi bejelentést követően bejelentett szervezetnek kell tekinteni; a megfelelőségértékelő szervezetet a valamely tagállam általi kijelölést követően kijelölt szervezetnek kell tekinteni;

18.	„kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemek”: az (EU) …/… (16) irányelv 2. cikke 7. pontjában meghatározott kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemek;

19.	„üzembentartó”: az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely a járművet, mint szállítóeszközt hasznosítja, akár tulajdonosa, akár használati joga van felette, továbbá az (EU) …/… (16) irányelv 47. cikkében említettjárműnyilvántartásban ily módon nyilvántartásba van véve;

20.	„karbantartásért felelős szervezet”: járművek karbantartásáért felelős szervezet, amely az (EU) …/… (16) irányelv 46. cikkében említett járműnyilvántartásban ily módon van nyilvántartásba véve;

21.	„jármű”: a vasúti pályán közlekedő vontatott vagy önjáró, saját kerekein a vasúti sínen közlekedő vasúti jármű; egy jármű egy vagy több strukturális és funkcionális alrendszerből áll;

22.	„gyártó”: az (EU) …/… (16) irányelv 2. cikkének 36. pontjában meghatározott gyártó;

23.	„feladó”: az a vállalkozás, amelyik saját nevében vagy harmadik fél megbízásából árut ad fel;

24.	„címzett”: az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely a szállítási szerződés értelmében az árukat kapja; amennyiben a szállításra szállítási szerződés nélkül kerül sor, azt a természetes vagy jogi személyt kell címzettnek tekinteni, amely az árukat megérkezésükkor átveszi;

25.	„berakodó”: az a vállalkozás, amely a küldeménydarabos árut, a kiskonténert vagy a mobil tartányt a kocsira vagy a konténerbe rakja, illetőleg a konténert, ömlesztettáru-konténert, MEG-konténert, tankkonténert vagy mobil tartányt a kocsira rakja;

26.

„kirakodó”: a konténert, ömlesztettáru-konténert, MEG-konténert, tankkonténert vagy mobil tartányt a kocsiról eltávolító vállalkozás, vagy a küldeménydarabos árut, a kiskonténert vagy a mobil tartányt a kocsiról vagy a konténerből kirakodó vállalkozás, vagy az árukat tartányból (tartálykocsiból, leszerelhető tartányból, mobil tartányból vagy tankkonténerből), battériás kocsiból vagy MEG-konténerből, illetve ömlesztettáru szállításához való vasúti kocsiból, nagykonténerből vagy kiskonténerből, vagy pedig ömlesztettáru-konténerből kirakó vállalkozás;

27.

„töltő”: az a vállalkozás, amely az árut tartányba (beleértve a tartálykocsit, illetve leszerelhető tartánnyal, mobil tartánnyal vagy tankkonténerrel rendelkező kocsit), ömlesztettáru szállításához való vasúti kocsiba, nagykonténerbe vagy kiskonténerbe, illetve battériás kocsiba vagy MEG-konténerbe tölti;

28.

„lefejtő”: az a vállalkozás, amely az árut tartányból (beleértve a tartálykocsit, leszerelhető tartánnyal rendelkező kocsit, mobil tartányt és tankkonténert), ömlesztettáru szállításához való vasúti kocsiból, nagykonténerből vagy kiskonténerből, illetve battériás kocsiból vagy MEG-konténerből lefejti;

29.	„fuvarozó”: fuvarozási szerződés alapján szállítási műveletet végző vállalkozás;

30.	„ajánlatkérő”: olyan közjogi vagy magánjogi szervezet, amely alrendszerek tervezését és/vagy kivitelezését, korszerűsítését, illetve felújítását rendeli meg;

31.	„a tevékenység jellege”: a tevékenységnek kizárólag a személyszállítással – a nagysebességű szolgáltatásokkal vagy azok nélkül –, az árufuvarozással – a veszélyes árukkal kapcsolatos szolgáltatásokkal vagy azok nélkül – vagy a tolatási szolgáltatásokkal jellemezhető típusa;

32.	„a tevékenység mértéke”: a tevékenységnek az utasszámmal és/vagy árumennyiséggel és a vasúti társaság becsült, a vasúti ágazatban (azaz mikro-, kis-, közép- vagy nagyvállalkozásokban) dolgozó munkavállalók számában kifejezett méretével jellemezhető mértéke;

33.	„szolgáltatási terület”: egy vagy több tagállamban lévő hálózat vagy hálózatok, amelye(ke)n a vasúti társaság működni szándékozik.

II. FEJEZET

A VASÚTBIZTONSÁG FEJLESZTÉSE ÉS IRÁNYÍTÁSA

4. cikk

Az uniós vasúti rendszer szereplőinek közreműködése a vasútbiztonság fejlesztésében és javításában

(1)   A vasútbiztonság fejlesztése és javítása céljából a tagállamok, hatáskörükön belül:

a)

gondoskodnak a vasútbiztonság általános fenntartásáról és – amennyiben ez ésszerű keretek között kivitelezhető – folyamatos javításáról, amelynek során figyelembe veszik az uniós jog és a nemzetközi szabályok terén bekövetkező változásokat, valamint a műszaki és tudományos fejlődést, és prioritást biztosítanak a balesetek megelőzésének;

b)	gondoskodnak arról, hogy valamennyi alkalmazandó jogszabály nyíltan és megkülönböztetéstől mentes módon betartásra kerüljön, elősegítve ezáltal az egységes európai vasúti szállítási rendszer létrehozását;

c)	gondoskodnak arról, hogy a vasútbiztonság fejlesztésére és javítására irányuló intézkedések figyelembe vegyék a rendszeralapú megközelítés szükségességét;

d)

gondoskodnak arról, hogy az uniós vasúti rendszer biztonságos üzemeltetése és az azzal kapcsolatos kockázatok kezelése a pályahálózat-működtetők és a vasúti társaságok feladata legyen – a rendszer rájuk eső részét illetően –, és kötelezik őket arra, hogy: i. adott esetben egymással együttműködve tegyék meg a 6. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti szükséges kockázatkezelési intézkedéseket; ii. alkalmazzák az uniós és a nemzeti szabályokat; iii. hozzanak létre biztonságirányítási rendszereket ennek az irányelvnek megfelelően;

e)

a tagállamok jogi előírásai alapján fennálló polgári jogi felelősséget nem érintve gondoskodnak arról, hogy valamennyi pályahálózat-működtetőt és vasúti társaságot felelősség terhelje a felhasználókkal, az ügyfelekkel, az érintett munkavállalókkal és az e cikk (6) bekezdésében említett más szereplőkkel szemben a rendszer rá eső részéért és annak biztonságos működéséért, beleértve az anyagbeszerzést és a szolgáltatások alvállalkozásba adását is;

f)	éves biztonsági terveket dolgoznak ki és tesznek közzé, amelyekben meghatározzák a közös biztonsági célok megvalósítása céljából előirányzott intézkedéseket; és

g)	adott esetben segítik az Ügynökséget a vasútbiztonság uniós szintű fejlesztésének nyomon követésével kapcsolatos munkájában.

(2)   Az Ügynökség – a hatáskörén belül – gondoskodik a vasútbiztonság általános fenntartásáról és – amennyiben ésszerű keretek között kivitelezhető – folyamatos javításáról, amelynek során figyelembe veszi az uniós jog terén bekövetkező változásokat, valamint a műszaki és tudományos fejlődést, és prioritást biztosít a súlyos balesetek megelőzésének.

(3)   A vasúti társaságoknak és a pályahálózat-működtetőknek:

a)	adott esetben egymással és más szereplőkkel együttműködve meg kell tenniük a 6. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti szükséges kockázatkezelési intézkedéseket;

b)	a biztonságirányítási rendszereikben figyelembe kell venniük az egyéb szereplők és a harmadik felek tevékenységével összefüggő kockázatokat is;

c)	adott esetben szerződés útján kell kötelezniük a (4) bekezdésében említett, az uniós vasúti rendszer biztonságos üzemeltetését esetlegesen befolyásoló egyéb szereplőket arra, hogy kockázatkezelési intézkedéseket hajtsanak végre; és

d)

gondoskodniuk kell arról, hogy az alvállalkozóik kockázatkezelési intézkedéseket hajtsanak végre a nyomon követésre vonatkozó, a 6. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett KBM-ek között meghatározott, a folyamatok nyomon követésére szolgáló közös biztonsági módszerek alkalmazása révén, továbbá hogy ezt a követelményt a szerződéses megállapodások is tartalmazzák, amelyeket az Ügynökség vagy a nemzeti biztonsági hatóság kérésére be kell mutatni.

(4)   A vasúti társaságok és a pályahálózat-működtetők (3) bekezdésben említett feladatait nem érintve, a karbantartásért felelős szervezeteknek, valamint az uniós vasúti rendszer biztonságos üzemeltetését esetlegesen befolyásoló összes egyéb szereplőnek, többek között a gyártóknak, a karbantartási szolgáltatóknak, az üzembentartóknak, a szolgáltatóknak, az ajánlatkérőknek, a fuvarozóknak, a feladóknak, a címzetteknek, a berakodóknak, a kirakodóknak, a töltőknek és a lefejtőknek:

a)	adott esetben más szereplőkkel együttműködve meg kell tenniük a szükséges kockázatkezelési intézkedéseket;

b)

biztosítaniuk kell, hogy az általuk szállított alrendszerek, tartozékok és berendezések, valamint az általuk nyújtott szolgáltatások megfeleljenek az előírt követelményeknek és használati feltételeknek, hogy az érintett vasúti társaság és/vagy a pályahálózat-működtető biztonságosan tudja üzemeltetni azokat.

(5)   Ha a vasúti társaság, a pályahálózat-működtető, vagy a (4) bekezdésben említett valamely szereplő biztonsági kockázatot észlel a műszaki berendezéseknek – beleértve azok szerkezeti alrendszereit is – a hiányosságával, nem megfelelő kivitelezésével vagy üzemzavarával összefüggésben, vagy ilyen kockázatról kap tájékoztatást, a hatáskörén belül:

a)	meg kell tennie a szükséges korrekciós intézkedéseket az észlelt biztonsági kockázat kezelésére;

b)

e kockázatokról értesítenie kell a többi érintett felet annak érdekében, hogy azok megtehessenek minden olyan korrekciós intézkedést, amely az uniós vasúti rendszer biztonsági teljesítményének folyamatos fenntartásához szükséges. Az Ügynökség létrehozhat az érintett szereplők közötti információcserét elősegítő eszközt, figyelembe véve az érintett felhasználók adatainak védelmét, a költség–haszon elemzés eredményeit, valamint az Ügynökség által már kifejlesztett informatikai alkalmazásokat és nyilvántartásokat.

(6)   Járműveknek a vasúti társaságok közötti cseréje esetén minden érintett szereplő megosztja a többivel a működés biztonsága szempontjából lényeges valamennyi információt, többek között, de nem kizárólag az érintett jármű állapotára és üzemi előzményeire, a nyomon követhetőség céljából a karbantartási nyilvántartás egyes elemeire, a rakodási műveletek nyomon követhetőségére és a fuvarlevelekre vonatkozóan.

5. cikk

Közös biztonsági mutatók (KBMu-k)

(1)   Annak érdekében, hogy megkönnyítsék a közös biztonsági célok (KBC-k) megvalósításának értékelését, és figyelemmel kísérjék a vasútbiztonság általános fejlődését, a tagállamok a nemzeti biztonsági hatóságok 19. cikkben említett éves beszámolói alapján információkat gyűjtenek a közös biztonsági mutatókkal kapcsolatban.

(2)   A közös biztonsági mutatókat az I. melléklet tartalmazza.

6. cikk

Közös biztonsági módszerek (KBM-ek)

(1)   A közös biztonsági módszereknek körül kell írniuk a biztonsági szintek, a biztonsági célok megvalósítása és más biztonsági követelmények teljesítése – adott esetben egy független értékelő szervezet útján történő – értékelésének módját a következők kidolgozása és meghatározása révén:

a)	a kockázatelemzési és -értékelési módszerek;

b)	a 10. és 12. cikk szerint kiállított biztonsági tanúsítványok és biztonsági engedélyek követelményeinek való megfelelés értékelésére szolgáló módszerek;

c)	a nemzeti biztonsági hatóságok által alkalmazandó felügyeleti módszerek, valamint a vasúti társaságok, a pályahálózat-működtetők és a karbantartásért felelős szervezetek által alkalmazandó nyomonkövetési módszerek;

d)	a vasúti üzemeltetők biztonsági szintjének és biztonsági teljesítményének nemzeti és uniós szintű értékelésére vonatkozó módszerek;

e)	a biztonsági célok megvalósításának nemzeti és uniós szintű értékelésére vonatkozó módszerek; és

f)	minden egyéb olyan módszer, amely a biztonságirányítási rendszereknek valamely, uniós szinten harmonizálásra szoruló folyamatára vonatkozik.

(2)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján megbízza az Ügynökséget a közös biztonsági módszereknek és azok módosításainak a kidolgozásával, valamint azzal, hogy nyújtsa be a szükséges ajánlásokat a Bizottság számára, az új vagy módosított közös biztonsági módszer szükségességének világos indokolása alapján, figyelembe véve egyúttal annak a meglévő szabályokra és az uniós vasúti rendszer biztonsági szintjére gyakorolt hatását is. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 28. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni. Ha a 28. cikk szerinti bizottság (a továbbiakban: bizottság) nem nyilvánít véleményt, a Bizottság nem fogadhatja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét, és ebben az esetben a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdése alkalmazandó.

A közös biztonsági módszerek kidolgozása, elfogadása és felülvizsgálata során figyelembe kell venni a felhasználók, a nemzeti biztonsági hatóságok és az érdekeltek – köztük adott esetben a szociális partnerek – véleményét. Az ajánlásokhoz csatolni kell az e konzultáció eredményeiről készült jelentést és az elfogadásra ajánlott, új vagy módosított közös biztonsági módszerek hatásvizsgálatáról készült jelentést.

(3)   A (2) bekezdésben említett megbízás ellátása során az Ügynökség és a Bizottság szisztematikusan és rendszeres időközönként tájékoztatja a bizottságot a közös biztonsági módszerek előkészítési munkálatairól. Ezen munkálatok során a Bizottság ajánlásokat adhat az Ügynökségnek a közös biztonsági módszerekkel és a költség–haszon elemzéssel kapcsolatban. A Bizottság előírhatja különösen, hogy az Ügynökség vizsgálja meg az alternatív megoldásokat, a közös biztonsági módszerek tervezetéhez csatolt jelentésben pedig szerepeljen az alternatív megoldások költségeinek és előnyeinek az értékelése.

Az első albekezdésben említett feladatok tekintetében a Bizottságot a bizottság segíti.

(4)   A Bizottság megvizsgálja az Ügynökség által adott ajánlást annak ellenőrzése céljából, hogy teljesült-e a (2) bekezdésben említett megbízatás. Amennyiben a megbízatás nem teljesült, a Bizottság a megbízatás nem teljesített pontjainak megjelölésével felkéri az Ügynökséget az ajánlás felülvizsgálatára. A Bizottság indokolt esetben dönthet úgy, hogy a (2) bekezdésben szereplő eljárásnak megfelelően módosítja az Ügynökség megbízatását.

Az első albekezdésben említett feladatok tekintetében a Bizottságot a bizottság segíti.

(5)   A közös biztonsági módszereket rendszeres időközönként felül kell vizsgálni az alkalmazásuk során szerzett tapasztalatoknak és a vasútbiztonság általános fejlődésének figyelembevételével, általában a biztonság fenntartását és – amennyiben ésszerűen megvalósítható – folyamatos javítását szem előtt tartva.

(6)   Az Ügynökség által adott ajánlás alapján és az e cikk (4) bekezdésében említett vizsgálatot követően fel kell hatalmazni a Bizottságot, hogy a közös biztonsági módszerek tartalmát és azok módosításait illetően a(z) 27. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el.

(7)   A tagállamok a közös biztonsági módszerek elfogadását és azok módosításait figyelembe véve haladéktalanul elvégzik a nemzeti szabályaik szükséges módosításait.

7. cikk

Közös biztonsági célok

(1)   A közös biztonsági célok meghatározzák azt a minimális biztonsági szintet, amelyet az uniós vasúti rendszer egészén és – amennyiben lehetséges – annak különböző részein az egyes tagállamokban és az Unióban mindenképpen meg kell valósítani. A közös biztonsági célok kifejezhetők kockázatelfogadási kritériumként vagy kitűzött biztonsági szintként, és esetükben különösen a következőket kell figyelembe venni:

a)

az utasokkal, a személyzettel, beleértve a munkavállalókat és az alvállalkozókat is, a vasúti átjárók használóival és más személyekkel kapcsolatos egyedi kockázatok, és a meglévő nemzeti és nemzetközi felelősségi szabályok sérelme nélkül a tiltott helyen járó személyekkel kapcsolatos egyedi kockázatok;

b)	társadalmi kockázatok.

(2)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján megbízza az Ügynökséget a közös biztonsági céloknak és azok módosításainak a kidolgozásával, valamint azzal, hogy nyújtsa be a szükséges ajánlásokat a Bizottság számára, az új vagy módosított közös biztonsági cél szükségességének világos indokolása alapján, figyelembe véve egyúttal annak a meglévő szabályokra gyakorolt hatását is. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 28. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni. Ha a bizottság nem nyilvánít véleményt, a Bizottság nem fogadhatja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét, és a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdése alkalmazandó.

(3)   A (2) bekezdésben említett megbízatás ellátása során az Ügynökség és a Bizottság szisztematikusan és rendszeres időközönként tájékoztatja a bizottságot a közös biztonsági célokkal kapcsolatos előkészítő tevékenységekről. Ezen előkészítő tevékenységek során a Bizottság hasznos ajánlásokat adhat az Ügynökségnek a közös biztonsági célokkal és a költség-haszon elemzéssel kapcsolatban. A Bizottság előírhatja különösen, hogy az Ügynökség vizsgálja meg az alternatív megoldásokat, és hogy mutassák be ezen alternatív megoldások költségeit és előnyeit a közös biztonsági célok tervezetéhez csatolt jelentésben.

Az első albekezdésben említett feladatok tekintetében a Bizottságot a bizottság segíti.

(4)   A Bizottság megvizsgálja az Ügynökség által adott ajánlást annak ellenőrzése céljából, hogy teljesült-e a (2) bekezdésben említett megbízatás. Amennyiben a megbízatás nem teljesült, a Bizottság a megbízatás nem teljesített pontjainak megjelölésével felkéri az Ügynökséget az ajánlás felülvizsgálatára. A Bizottság indokolt esetben dönthet úgy, hogy a (2) bekezdésben szereplő eljárásnak megfelelően módosítja az Ügynökség megbízatását.

Az első albekezdésben említett feladatok tekintetében a Bizottságot a bizottság segíti.

(5)   A közös biztonsági célokat rendszeres időközönként felül kell vizsgálni, figyelembe véve a vasútbiztonság általános fejlődését. A közös biztonsági céloknak azokra a kiemelt területekre kell irányulniuk, ahol tovább kell javítani a biztonságot.

(6)   Az Ügynökség által adott ajánlás alapján és az e cikk (4) bekezdésében említett vizsgálatot követően fel kell hatalmazni a Bizottságot, hogy a közös biztonsági célok tartalmát és azok módosításait illetően a 27. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el.

(7)   A tagállamok elvégzik nemzeti biztonsági szabályaik szükséges módosítását annak érdekében, hogy a mellékelt megvalósítási ütemtervnek megfelelően legalább a közös biztonsági célokat és az esetleges átdolgozott közös biztonsági célokat megvalósítsák. A 4. cikk (1) bekezdésének f) pontjában említett éves biztonsági tervekben figyelembe kell venni ezeket a módosításokat. A tagállamok a 8. cikknek megfelelően értesítik ezekről a szabályokról a Bizottságot.

8. cikk

A biztonság területére vonatkozó nemzeti szabályok

(1)   A 2004/49/EK irányelvnek megfelelően, …-ig (17) bejelentett nemzeti szabályok abban az esetben alkalmazandók, ha azok:

a)	egy, a II. mellékletében meghatározott típusba tartoznak, és

b)	megfelelnek az uniós jogszabályoknak, különös tekintettel az ÁME-kre, a közös biztonsági célokra és a közös biztonsági módszerekre, és

c)	nem vezetnek önkényes megkülönböztetéshez vagy a tagállamok közötti vasúti szállítás burkolt korlátozásához.

(2)   A tagállamok felülvizsgálják az (1) bekezdésben említett nemzeti szabályokat, és …-ig (18) hatályon kívül helyezik:

a)	a be nem jelentett nemzeti szabályokat, illetve azokat, amelyek nem felelnek meg az (1) bekezdésben említett kritériumoknak;

b)	azokat a nemzeti szabályokat, amelyek az uniós jog miatt feleslegessé váltak, különös tekintettel az ÁME-kre, a közös biztonsági célokra és a közös biztonsági módszerekre.

A tagállamok ennek céljából igénybe vehetik az (EU) …/… (19) rendelet 27. cikkének (4) bekezdésében említett szabálykezelő eszközt, és felkérhetik az Ügynökséget annak vizsgálatára, hogy bizonyos meghatározott szabályok megfelelnek-e az e bekezdésben foglalt kritériumoknak.

(3)   A tagállamok kizárólag a következő esetekben állapíthatnak meg ezen irányelv alapján új nemzeti szabályokat:

a)	ha bizonyos meglévő biztonsági módszerekre vonatkozó szabályokra nem terjed ki a közös biztonsági módszerek hatálya;

b)	ha a vasúti hálózatra vonatkozó üzemeltetési szabályok még nem tartoznak az ÁME-k hatálya alá;

c)	sürgős megelőző intézkedésként, különösen balesetet vagy váratlan eseményt követően;

d)	ha egy korábban már bejelentett szabályt felül kell vizsgálni;

e)

ha a biztonság szempontjából elengedhetetlen feladatokat ellátó személyzetre vonatkozó szabályok – beleértve a felvételi követelményeket, a fizikai és pszichológiai alkalmasságot és a szakképzést – még nem tartoznak az ÁME-k, illetve a 2007/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (20) hatálya alá.

(4)   A tagállamok az új nemzeti szabály tervezetét az (EU) …/… rendelet (19) 27. cikkének megfelelően, a megfelelő IT-rendszer használatával az Ügynökség és a Bizottság elé terjesztik, mégpedig a javasolt új szabálynak a nemzeti jogrendszerbe történő tervezett bevezetését megelőzően kellő időben, az (EU) …/… rendelet (19) 25. cikkének (1) bekezdésében említett határidőkön belül, és megindokolják annak bevezetését. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a tervezet kellően kidolgozott állapotban legyen ahhoz, hogy az Ügynökség elvégezhesse annak vizsgálatát az (EU) …/… rendelet (19) 25. cikkének (2) bekezdésével összhangban.

(5)   A tagállamok sürgős megelőző intézkedések esetén azonnal elfogadhatnak és alkalmazhatnak egy új szabályt. A szabályt az (EU) …/… rendelet (19) 27. cikke (2) bekezdésének megfelelően kell bejelenteni, és azt az Ügynökség az (EU) …/… rendelet (19) 26. cikkének (1), (2) és (5) bekezdésével összhangban megvizsgálja.

(6)   Ha az Ügynökség olyan – bejelentett vagy be nem jelentett – nemzeti szabályról szerez tudomást, amely szükségtelenné vált, vagy amely összeegyeztethetetlen a közös biztonsági módszerekkel vagy az adott nemzeti szabály alkalmazásának kezdete óta elfogadott bármely más uniós jogi aktussal, akkor az (EU) …/… rendelet (21) 26. cikkében megállapított eljárást kell alkalmazni.

(7)   A tagállamok értesítik az Ügynökséget és a Bizottságot az elfogadott nemzeti szabályokról. Erre a célra az (EU) …/… (21) rendelet 27. cikkével összhangban a megfelelő IT-rendszert használják. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a meglévő nemzeti szabályok nyilvánosan könnyen hozzáférhetők legyenek, és olyan szakkifejezésekkel kerüljenek megfogalmazásra, amelyeket minden érintett fél megért. A tagállamoktól további tájékoztatás is kérhető nemzeti szabályaikra vonatkozóan.

(8)   A szigorúan helyi jellegű szabályokat és korlátozásokat illetően a tagállamok dönthetnek a bejelentés mellőzése mellett. Ilyen esetben a tagállamok az (EU) …/… (22) irányelv 49. cikkében említett infrastruktúra-nyilvántartásokban tesznek említést ezekről a szabályokról és korlátozásokról, vagy azokat a 2012/34/EU irányelv 27. cikkében említett hálózati üzletszabályzatban tüntetik fel, ahol e szabályokat és korlátozásokat közzé kell tenni.

(9)   Az e cikknek megfelelően bejelentett nemzeti szabályokra nem vonatkozik az (EU) 2015/1535 európai parlamenti és tanácsi irányelv (23) szerinti értesítési eljárás.

(10)   Az Ügynökség az (EU) …/… (21) rendelet 25. és 26. cikkében ismertetett eljárásoknak megfelelően megvizsgálja a nemzeti szabályok tervezetét és a meglévő nemzeti szabályokat.

(11)   A (8) bekezdés sérelme nélkül, azon nemzeti szabályok, amelyek nem kerültek e cikknek megfelelően bejelentésre, ezen irányelv alkalmazásában nem alkalmazandók.

9. cikk

Biztonságirányítási rendszerek

(1)   A pályahálózat-működtetők és a vasúti társaságok létrehozzák a saját biztonságirányítási rendszereiket annak biztosítása érdekében, hogy a vasúti rendszer legalább a közös biztonsági célokat elérhesse, és teljesítse az átjárhatósági műszaki előírásokban meghatározott biztonsági követelményeket, valamint hogy a közös biztonsági módszerek és a 8. cikk alapján bejelentett nemzeti szabályok vonatkozó részei alkalmazásra kerüljenek.

(2)   A biztonságirányítási rendszer minden lényeges részét dokumentálni kell, és ismertetni kell a pályahálózat-működtető vagy a vasúti társaság szervezetén belül a hatáskörök megosztását. Be kell mutatni, hogy a vezetőség hogyan biztosítja a különböző szintek ellenőrzését, hogyan vonja be mindegyik szinten a személyzetet és azok képviselőit, és hogyan gondoskodnak a biztonságirányítási rendszer folyamatos továbbfejlesztéséről. Határozott kötelezettséget kell vállalni az emberi tényezőkre vonatkozó ismeretek és módszerek szisztematikus alkalmazása mellett. A vasúti társaságoknak és a pályahálózat-működtetőknek a biztonságirányítási rendszeren keresztül elő kell segíteniük a kölcsönös bizalom, megbízhatóság és tanulás kultúráját, amelyben a személyzet ösztönözve van arra, hogy hozzájáruljon a biztonság fokozásához a bizalmas jelleg biztosítása mellett.

(3)   A biztonságirányítási rendszernek a következő alapvető elemeket kell tartalmaznia:

a)	a szervezet vezérigazgatója által jóváhagyott, és a személyzet minden tagjával ismertetett biztonsági politika;

b)	a szervezet minőségi és mennyiségi célkitűzései a biztonság fenntartásával és javításával kapcsolatban, valamint ezen célkitűzések megvalósítására szolgáló tervek és eljárások;

c)	eljárások a már meglévő, az új vagy a módosított műszaki és üzemeltetési szabványok vagy más, az ÁME-kben meghatározott feltételek, a 8. cikkben, a II. mellékletben hivatkozott nemzeti szabályok, egyéb releváns szabályokban és hatósági határozatokban előírt feltételek teljesítésére;

d)	olyan eljárások, amelyek a berendezés teljes életciklusa és az üzemeltetés teljes időtartama alatt biztosítják a szabványoknak és az egyéb előírt feltételeknek való megfelelést;

e)

a kockázatok azonosítására, a kockázatok értékelésére és a kockázatkezelési intézkedések végrehajtására vonatkozó eljárások és módszerek, amennyiben az üzemeltetési feltételek megváltozása vagy új anyagok bevezetése újabb kockázatokat jelent az infrastruktúrára vagy az ember–gép–szervezet közötti kapcsolatra vonatkozóan;

f)	olyan képzési programok a személyzet számára, amelyekkel garantálható a személyzet szakképzettségének fenntartása és a feladatok ennek megfelelően történő elvégzése, beleértve a fizikai és a pszichológiai alkalmasság fenntartására vonatkozó intézkedéseket is;

g)	a szervezeten belüli és adott esetben a vasútrendszer szervezetei közötti megfelelő információáramlást biztosító intézkedések;

h)	eljárások és alaki követelmények a biztonsági információk dokumentálására, továbbá ellenőrzési eljárás meghatározása a döntő fontosságú biztonsági információk konfigurációjának ellenőrzésére;

i)	eljárások, amelyek biztosítják, hogy a baleseteket, a váratlan eseményeket, a majdnem bekövetkező baleseteket és egyéb veszélyes eseményeket bejelentsék, kivizsgálják és elemezzék, és hogy megtegyék a szükséges óvintézkedéseket;

j)	az illetékes hatóságokkal egyeztetett vészhelyzeti cselekvési, riasztási és tájékoztatási tervek; és

k)	a biztonságirányítási rendszer rendszeres belső ellenőrzését előíró rendelkezések.

A pályahálózat-működtetőknek és a vasúti vállalkozásoknak minden egyéb elemet is bele kell venniük a biztonságirányítási rendszerükbe, amely a saját tevékenységükből eredő kockázatok kiértékelése alapján szükséges a biztonsági kockázatok kezeléséhez.

(4)   A biztonságirányítási rendszert hozzá kell igazítani a folytatott tevékenység jellegéhez és mértékéhez, a szolgáltatási területhez és a folytatott tevékenység egyéb feltételeihez. A biztonságirányítási rendszernek biztosítania kell a pályahálózat-működtető vagy a vasúti társaság tevékenységéhez kapcsolódó kockázatok kezelését, beleérve – a 14. cikkben foglaltakat nem érintve – a karbantartás biztosítását az anyagbeszerzéseket és az alvállalkozók igénybevételét is. A meglévő nemzeti és nemzetközi felelősségi szabályok sérelme nélkül a biztonságirányítási rendszernek, ahol szükséges és ésszerű, figyelembe kell vennie a 4. cikkben említett más szereplők tevékenysége következtében fellépő kockázatokat is.

(5)   Minden pályahálózat-működtető biztonságirányítási rendszerének figyelembe kell vennie a különböző vasúti társaságok által a hálózaton végzett tevékenységek következményeit, és valamennyi vasúti társaság számára biztosítania kell, hogy az ÁME-k, a nemzeti szabályok és a biztonsági tanúsítványukban meghatározott feltételek szerint működhessen.

A biztonságirányítási rendszert azzal a céllal kell kialakítani, hogy a pályahálózat-működtető vészhelyzetben alkalmazandó eljárásait koordinálja az infrastruktúráját használó valamennyi vasúti társasággal és a sürgősségi segélyszolgálatokkal, a mentőszolgálatok gyors beavatkozásának elősegítése érdekében, továbbá vészhelyzetekben esetlegesen érintett bármely más féllel. A határokon átnyúló infrastruktúrákat illetően az érintett pályahálózat-működtetők közötti együttműködés elő kell, hogy segítse a határ két oldalán működő illetékes sürgősségi segélyszolgálatok közötti szükséges koordinációt és felkészültségüket.

Súlyos balesetet követően a vasúti társaságnak – az egyéb felek kötelezettségeit nem érintve – segítséget kell nyújtania a baleset áldozatainak az uniós jog, így különösen az 1371/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (24) szerinti panasztételi eljárásokhoz. Ennek során a kommunikációs csatornákon keresztül kapcsolatba kell lépni a baleset áldozatainak családtagjaival, és pszichológiai támogatást is kell biztosítani a baleset érintettjeinek és családtagjainak.

(6)   A pályahálózat-működtetők és a vasúti társaságok minden évben május 31. előtt éves biztonsági jelentést nyújtanak be a nemzeti biztonsági hatóságnak az előző naptári évre vonatkozóan. A biztonsági jelentésnek a következőket kell tartalmaznia:

a)	tájékoztatás arról, hogy a szervezet biztonsági célkitűzései hogyan teljesültek, továbbá a biztonsági tervek eredményei;

b)	a nemzeti biztonsági mutatók és az 5. cikkben említett közös biztonsági mutatók alakulásának számbavételéről, amennyiben az a jelentést benyújtó szervezet szempontjából lényeges;

c)	a belső biztonsági ellenőrzés eredményei;

d)

a vasúti tevékenységek és az infrastruktúra működésének azon hiányosságaira és üzemzavaraira vonatkozó észrevételek, amelyek fontosak lehetnek a nemzeti biztonsági hatóság számára, beleértve az érintett szereplők által a 4. cikk (5) bekezdésének b) pontja értelmében benyújtott információk összefoglalóját;

e)	a vonatkozó közös biztonsági módszerek alkalmazásáról szóló jelentés.

(7)   A nemzeti biztonsági hatóságok által a 17. és a 19. cikk értelmében benyújtott információk alapján az Ügynökség a Bizottságnak ajánlást tehet a biztonságirányítási rendszer olyan elemeire vonatkozó közös biztonsági módszerre, amelyeket uniós szinten – többek között harmonizált szabványok révén – kell harmonizálni, a 6. cikk (1) bekezdésének f) pontjában foglaltak szerint. Ebben az esetben a 6. cikk (2) bekezdését kell alkalmazni.

III. FEJEZET

BIZTONSÁGI TANÚSÍTÁS ÉS ENGEDÉLYEZÉS

10. cikk

Egységes biztonsági tanúsítvány

(1)   A (9) bekezdés sérelme nélkül, a vasúti infrastruktúrához csak olyan vasúti társaság kaphat hozzáférést, amely rendelkezik az Ügynökség által az (5)–(7) bekezdésnek megfelelően, illetve a nemzeti biztonsági hatóság által a (8) bekezdésnek megfelelően kiállított egységes biztonsági tanúsítvánnyal.

Az egységes biztonsági tanúsítvány célja annak bizonyítása, hogy a vasúti társaság létrehozta biztonságirányítási rendszerét és a rendeltetés szerinti szolgáltatási területen képes biztosítani a biztonságos működést.

(2)   A vasúti társaságnak az egységes biztonsági tanúsítvány iránti kérelmében fel kell tüntetnie azon vasúti tevékenységek jellegét és mértékét, amelyekre a tanúsítvány vonatkozik, valamint a rendeltetés szerinti szolgáltatási területet.

(3)   Az egységes biztonsági tanúsítvány iránti kérelemhez csatolni kell az alábbiakat igazoló dokumentumokat tartalmazó dokumentációt:

a)

a vasúti társaság létrehozta a biztonságirányítási rendszerét a 9. cikknek megfelelően, és eleget tesz az ÁME-kben, a közös biztonsági módszerekben, a közös biztonsági célokban és az egyéb vonatkozó szabályozásban foglalt követelményeknek annak érdekében, hogy kezelje a kockázatokat és biztonságos közlekedési szolgáltatásokat nyújtson a hálózaton; és

b)	a vasúti társaság adott esetben megfelel a 8. cikk értelmében bejelentett vonatkozó nemzeti szabályokban foglalt követelményeknek.

A kérelmet, valamint az összes kérelemre, a vonatkozó eljárások állására és kimenetelére, valamint adott esetben a fellebbezési tanács kéréseire és határozataira vonatkozó információt az (EU) …/… (25) rendelet 12. cikkében említett egyablakos információs és kommunikációs rendszeren keresztül kell benyújtani

(4)   Az Ügynökség, illetve a (8) bekezdésben leírt esetekben a nemzeti biztonsági hatóság egy előre meghatározott és ésszerű határidőn belül, de legkésőbb négy hónappal azt követően, hogy valamennyi szükséges információt és kért kiegészítő információt megkapta a kérelmezőtől, kiállítja az egységes biztonsági tanúsítványt, illetve tájékoztatja a kérelmezőt az elutasító határozatáról. Az Ügynökség, illetve a (8) bekezdésben leírt esetekben a nemzeti biztonsági hatóság a tanúsítási eljárásra vonatkozó, a (10) bekezdésben foglaltaknak megfelelően végrehajtási jogi aktusban meghatározandó részletes gyakorlati rendelkezéseket alkalmazza.

(5)   Az Ügynökség egységes biztonsági tanúsítványt állít ki azon vasúti társaságok számára, amelyek szolgáltatási területe egy vagy több tagállamra terjed ki. A tanúsítvány kiállítása érdekében az Ügynökség:

a)	megvizsgálja a (3) bekezdés a) pontjában meghatározott elemeket; és

b)	haladéktalanul továbbítja a vasúti társaság teljes dokumentációját a tervezett szolgáltatási terület által érintett nemzeti biztonsági hatóságok részére, hogy azok megvizsgálják a (3) bekezdés b) pontjában meghatározott elemeket.

Az Ügynökség vagy a nemzeti biztonsági hatóságok felhatalmazást kapnak arra, hogy a fenti vizsgálatok részeként látogatást tegyenek vagy helyszíni vizsgálatot tartsanak a vasúti társaságoknál, illetve ellenőrzést tartsanak, továbbá megfelelő kiegészítő információk benyújtását kérjék. Az Ügynökségnek és a nemzeti biztonsági hatóságoknak koordinálniuk kell az említett látogatások, vizsgálatok és ellenőrzések megszervezését.

(6)   Az egységes biztonsági tanúsítvány iránti kérelem beérkezésétől számított egy hónapon belül az Ügynökség tájékoztatja a vasúti társaságot arról, hogy a dokumentáció hiánytalan, vagy felkéri a kérelmezőt a megfelelő kiegészítő információk benyújtására, és ehhez ésszerű határidőt határoz meg. A dokumentáció hiánytalansága, megfelelősége és következetessége tekintetében az Ügynökség a (3) bekezdés b) pontjában foglalt elemeket is megvizsgálhatja.

Az Ügynökség az egységes biztonsági tanúsítvány kiállítására vonatkozó határozat meghozatala tekintetében teljes mértékben figyelembe veszi az (5) bekezdésben említett vizsgálatokat.

Az Ügynökség teljes mértékben felelős az általa kiállított egységes biztonsági tanúsítványokért.

(7)   Amennyiben az Ügynökség nem ért egyet az egy vagy több nemzeti biztonsági hatóság által az (5) bekezdés b) pontja értelmében elvégzett vizsgálat kedvezőtlen eredményével, erről értesíti az említett hatóságot vagy hatóságokat, és megindokolja egyet nem értését. Az Ügynökség és a nemzeti biztonsági hatóság vagy hatóságok együttműködnek annak biztosítása érdekében, hogy a vizsgálat eredménye kölcsönösen elfogadható legyen. Ha az Ügynökség és a nemzeti biztonsági hatóság vagy hatóságok szükségesnek tartják, az eljárásba a vasúti társaságot is be kell vonni. Amennyiben az attól számított egy hónapon belül, hogy az Ügynökség értesítette a nemzeti biztonsági hatóságot vagy hatóságokat arról, hogy nem ért egyet a vizsgálat eredményével, nem sikerül kölcsönösen elfogadható eredményre jutni, az Ügynökség meghozza a végleges határozatát, kivéve, ha a nemzeti biztonsági hatóság vagy hatóságok az ügyet választott bírósági eljárás céljából az (EU) …/… (26) rendelet 55. cikke alapján létrehozott fellebbezési tanácshoz továbbítják. A fellebbezési tanácsnak a nemzeti biztonsági hatóság vagy hatóságok kérését követő egy hónapon belül határoznia kell arról, hogy megerősíti-e az Ügynökség határozattervezetét.

Amennyiben a fellebbezési tanács egyetért az Ügynökséggel, az Ügynökség haladéktalanul meghozza a határozatát.

Amennyiben a fellebbezési tanács a nemzeti biztonsági hatóság vizsgálatának kedvezőtlen eredményével ért egyet, az Ügynökség olyan egységes biztonsági tanúsítványt állít ki, amely a szolgáltatási területből kizárja a hálózat azon részeit, amelyek esetében a vizsgálat kedvezőtlen eredménnyel zárult.

Amennyiben az Ügynökség nem ért egyet az egy vagy több nemzeti biztonsági hatóság által az (5) bekezdés b) pontja értelmében elvégzett vizsgálat kedvező eredményével, erről értesíti az említett hatóságot vagy hatóságokat, és megindokolja egyet nem értését. Az Ügynökség és a nemzeti biztonsági hatóság vagy hatóságok együttműködnek annak biztosítása érdekében, hogy a vizsgálat eredménye kölcsönösen elfogadható legyen. Ha az Ügynökség és a nemzeti biztonsági hatóság vagy hatóságok szükségesnek tartják, az eljárásba a kérelmezőt is be kell vonni. Amennyiben az attól számított egy hónapon belül, hogy az Ügynökség értesítette a nemzeti biztonsági hatóságot vagy hatóságokat arról, hogy nem ért egyet a vizsgálat eredményével, nem sikerül kölcsönösen elfogadható eredményre jutni, az Ügynökség meghozza a végleges határozatát.

(8)   Amennyiben a szolgáltatási terület csupán egy tagállamra korlátozódik, az adott tagállam nemzeti biztonsági hatósága – saját felelősségére és amennyiben a kérelmező azt kéri – kiállíthatja az egységes biztonsági tanúsítványt. E tanúsítványok kiállítása érdekében a nemzeti biztonsági hatóságnak meg kell vizsgálnia a dokumentációt a (3) bekezdésben foglalt valamennyi elem tekintetében, és a (10) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktusok útján létrehozandó gyakorlati rendelkezéseket kell alkalmaznia. A nemzeti biztonsági hatóság felhatalmazást kap arra, hogy a fenti vizsgálatok részeként látogatást tegyen a vasúti társaságoknál, illetve helyszíni vizsgálatot vagy ellenőrzést tartson. A kérelem beérkezésétől számított egy hónapon belül a nemzeti biztonsági hatóság tájékoztatja a kérelmezőt arról, hogy a dokumentáció hiánytalan, vagy felkéri a kérelmezőt a megfelelő kiegészítő információk benyújtására. Az illetékes nemzeti biztonsági hatóságokkal való konzultációt követően a hasonló jellemzőjű hálózatokkal rendelkező és hasonló üzemeltetési szabályokat alkalmazó szomszédos tagállamok állomásaira közlekedő vasúti társaságok esetében az egységes biztonsági tanúsítvány a szolgáltatási terület kiterjesztése nélkül is érvényes, ha ezek az állomások a határhoz közel helyezkednek el. A konzultáció történhet eseti alapon, illetve képezheti a tagállamok, illetve a nemzeti biztonsági hatóságok között létrejött, határokon átnyúló megállapodás tárgyát.

A nemzeti biztonsági hatóság teljes mértékben felelős az általa kiállított egységes biztonsági tanúsítványokért.

(9)   A tagállamok harmadik országbeli üzemeltetők számára lehetővé tehetik, hogy a területükön határon átnyúló tevékenységekre kijelölt és a tagállami határ közelében található állomásaikra közlekedjenek anélkül, hogy megkövetelnék tőlük az egységes biztonsági tanúsítványt, feltéve, hogy az alábbiak révén biztosított a megfelelő szintű biztonság:

a)	az érintett tagállam és a szomszédos harmadik ország között létrejött, határokon átnyúló megállapodás; vagy

b)

szerződéses megállapodás a harmadik országbeli üzemeltető és az adott hálózaton végzett üzemeltetés céljára egységes biztonsági tanúsítvánnyal vagy biztonsági engedéllyel rendelkező vasúti társaság vagy pályahálózat-működtető között, amennyiben e megállapodás biztonsági vonatkozásai megfelelően tükröződnek a biztonságirányítási rendszerükben.

(10)   A Bizottság …-ig (27) végrehajtási jogi aktusok útján gyakorlati rendelkezéseket fogad el, amelyek meghatározzák a következőket:

a)	az egységes biztonsági tanúsítványra vonatkozóan az e cikkben megállapított követelmények kérelmező általi teljesítésének módja és a szükséges dokumentumok listája;

b)	a tanúsítási folyamat részletes bemutatása, például az eljárás szakaszai és az egyes szakaszokra vonatkozó határidők;

c)	az, hogy milyen módon teljesíti az Ügynökség és a nemzeti biztonsági hatóság az e cikkben megállapított követelményeket a kérelem és a tanúsítási eljárásegyes szakaszaiban, ideértve a kérelmezők dokumentációjának vizsgálatát is; és

d)

az Ügynökség vagy a nemzeti biztonsági hatóságok által kiállított egységes biztonsági tanúsítványok érvényességi ideje, különösen az egységes biztonsági tanúsítványoknak a tevékenység jellege és mértéke tekintetében, valamint a szolgáltatási terület tekintetében való változások miatt szükséges aktualizálása esetén.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 28. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni. A végrehajtási jogi aktusoknak figyelembe kell venniük a 653/2007/EK (28) és az 1158/2010/EU (29) bizottsági rendelet végrehajtása során szerzett tapasztalatokat, valamint a 11. cikk (1) bekezdésében említett együttműködési megállapodások előkészítése során szerzett tapasztalatokat is.

(11)   Az egységes biztonsági tanúsítványokon fel kell tüntetni, hogy milyen jellegű és mértékű vasúti tevékenységekre, valamint mely szolgáltatási területre vonatkoznak. Az egységes biztonsági tanúsítvány a vasúti társaság tulajdonában lévő mellékvágányokra is kiterjedhet, amennyiben azok a biztonságirányítási rendszer hatálya alá tartoznak.

(12)   Az egységes biztonsági tanúsítvány kiállítását elutasító vagy a (7) bekezdésben említett, kedvezőtlen eredménnyel záruló vizsgálat értelmében a hálózat bizonyos részeit kizáró valamennyi határozatot kellően meg kell indokolni. A kérelmező a határozat kézhezvételétől számított egy hónapon belül kérheti az Ügynökségtől vagy adott esetben a nemzeti biztonsági hatóságtól a határozatának felülvizsgálatát. Az Ügynökségnek vagy a nemzeti biztonsági hatóságnak a felülvizsgálati kérelem beérkezésétől számítva két hónap áll rendelkezésére a határozatának megerősítésére vagy megváltoztatására.

Amennyiben az Ügynökség megerősíti az elutasító határozatát, a kérelmező fellebbezést nyújthat be az (EU) …/… (30) rendelet 55. cikke alapján létrehozott fellebbezési tanácshoz.

Amennyiben a nemzeti biztonsági hatóság megerősíti az elutasító határozatát, a kérelmező a nemzeti joggal összhangban fellebbezést nyújthat be valamely fellebbviteli szervhez. A tagállamok e fellebbezési eljárás céljára kijelölhetik a 2012/34/EU irányelv 56. cikkében meghatározott igazgatási szervezetet. Ebben az esetben ezen irányelv 18. cikkének (3) bekezdése alkalmazandó.

(13)   Az Ügynökség vagy valamely nemzeti biztonsági hatóság által e cikk értelmében kiállított egységes biztonsági tanúsítványt a vasúti társaság kérelmére egy öt évet meg nem haladó időszakra meg kell hosszabbítani. Ha a tevékenység jellege vagy mértéke lényegesen megváltozik, a tanúsítványt teljesen vagy részben aktualizálni kell.

(14)   Amennyiben a kérelmező már rendelkezik egy, az (5)–(7) bekezdésnek megfelelően kiállított egységes biztonsági tanúsítvánnyal, és ki kívánja terjeszteni az abban foglalt szolgáltatási területet, vagy ha már rendelkezik egy, a (8) bekezdésnek megfelelően kiállított egységes biztonsági tanúsítvánnyal, és az abban foglalt szolgáltatási területet ki kívánja terjeszteni egy másik tagállamra, a további szolgáltatási területtel kapcsolatban ki kell egészítenie a dokumentációt a (3) bekezdésben említett vonatkozó dokumentumokkal. A vasúti társaságnak a dokumentációt be kell nyújtania az Ügynökségnek, amely a (4)–(7) bekezdésben megállapított eljárásokat követve kiállítja az aktualizált egységes biztonsági tanúsítványt, amely már a kiterjesztett szolgáltatási területre vonatkozik. Ebben az esetben csak a tevékenység kiterjesztése által érintett nemzeti biztonsági hatóságokkal kell konzultációt folytatni a (3) bekezdés b) pontjában meghatározott dokumentáció vizsgálatakor.

Ha a vasúti társaság részére a (8) bekezdésnek megfelelően már kiállítottak egységes biztonsági tanúsítványt, és a kérelmező az adott tagállamon belül ki kívánja terjeszteni a szolgáltatási területet, a további szolgáltatási területtel kapcsolatban ki kell egészítenie a dokumentációt a (3) bekezdésben említett vonatkozó dokumentumokkal. A vasúti társaságnak a dokumentációt az (EU) 2015/… (31) rendeletben említett egyablakos információs és kommunikációs rendszeren keresztül kell benyújtania a nemzeti biztonsági hatóságnak, amely a (8) bekezdésben foglalt eljárásokat követve kiállítja az aktualizált egységes biztonsági tanúsítványt, amely már a kiterjesztett szolgáltatási területre vonatkozik.

(15)   A biztonsági keretszabályok jelentős módosítása esetén az Ügynökség és az illetékes nemzeti biztonsági hatóságok előírhatják az általuk kiállított egységes biztonsági tanúsítványok felülvizsgálatát.

(16)   A Ügynökség késedelem nélkül, de legkésőbb két héten belül tájékoztatja az illetékes nemzeti biztonsági hatóságot az egységes biztonsági tanúsítványok kiállításáról. Az Ügynökség haladéktalanul tájékoztatja az illetékes nemzeti biztonsági hatóságokat az egységes biztonsági tanúsítványok megújításáról, módosításáról vagy visszavonásáról. Az Ügynökség megadja a vasúti társaság nevét és címét, a kiállítás időpontját, a tevékenység jellegét és mértékét, a tanúsítvány érvényességét és a szolgáltatási területet, valamint az egységes biztonsági tanúsítvány visszavonása esetén a döntése indokolását. A nemzeti biztonsági hatóságok által kiállított egységes biztonsági tanúsítványok esetében az illetékes nemzeti biztonsági hatóságnak vagy hatóságoknak ugyanezeket az információkat kell benyújtaniuk az Ügynökség részére, ugyanezen határidőkön belül.

11. cikk

Együttműködés az Ügynökség és a nemzeti biztonsági hatóságok között az egységes biztonsági tanúsítvány kiállítása tekintetében

(1)   Ezen irányelv 10. cikke (5) és (6) bekezdésének alkalmazásában az Ügynökség és a nemzeti biztonsági hatóságok az (EU) …/… (31) rendelet 76. cikkével összhangban együttműködési megállapodásokat kötnek. Az együttműködési megállapodások lehetnek egyedi vagy keretmegállapodások, és azoknak részes fele lehet egy vagy több nemzeti biztonsági hatóság. Az együttműködési megállapodások tartalmazzák a célok teljesítéséhez szükséges feladatok és feltételek részletes leírását, az e tekintetben alkalmazandó határidőket, valamint a kérelmező által fizetendő díjak felosztásának módját.

(2)   A kérelmezőre háruló adminisztratív terhek és költségek csökkentése érdekében az együttműködési megállapodások egyedi együttműködési rendelkezéseket is tartalmazhatnak abban az esetben, ha a hálózatokhoz földrajzi vagy történelmi okokból speciális szakértelemre lenne szükség. Amennyiben ezek a hálózatok el vannak zárva az uniós vasúti rendszer többi részétől, az együttműködési megállapodások lehetővé tehetik a feladatoknak az érintett nemzeti biztonsági hatóságra való átruházását, amennyiben ez a tanúsítási feladatok hatékony és arányos kiosztásához szükséges. Az együttműködési megállapodásokat még azt megelőzően kell megkötni, hogy az Ügynökség a 31. cikk (3) bekezdésével összhangban megkezdené a tanúsítási feladatok végzését.

(3)   Azon tagállamok esetében, amelyek vasúthálózat nyomtávja különbözik az Unió fő vasúthálózatának nyomtávjától, és előírásaik megegyeznek a szomszédos harmadik országok műszaki és működési előírásaival, a (2) bekezdésben említett együttműködési megállapodásokon túlmenően az adott tagállamok minden érintett nemzeti biztonsági hatóságának többoldalú megállapodást kell kötnie az Ügynökséggel, amelyben meghatározzák az ahhoz szükséges feltételeket is, hogy a szolgáltatási területnek, amelyre a biztonsági tanúsítvány vonatkozik, az érintett tagállamban való kiterjesztése adott esetben megkönnyíthető legyen.

12. cikk

A pályahálózat-működtetők biztonsági engedélye

(1)   A vasúti infrastruktúra irányításához és működtetéséhez a pályahálózat-működtetőnek biztonsági engedéllyel kell rendelkeznie, amelyet a vasúti infrastruktúra helye szerinti tagállam nemzeti biztonsági hatósága állít ki.

A biztonsági engedély a pályahálózat-működtető 9. cikk szerinti biztonságirányítási rendszerének elfogadását megerősítő engedély, amely magában foglalja a vasúti infrastruktúra biztonságos tervezéséhez, karbantartásához és üzemeltetéséhez szükséges követelmények teljesítését szolgáló eljárásokat és rendelkezéseket, adott esetben a forgalomirányító rendszer és a jelzőrendszer karbantartására és működtetésére is kiterjedően.

A nemzeti biztonsági hatóságoknak a kérelem benyújtását segítő útmutatóban el kell magyarázniuk, hogy mik a biztonsági engedély megszerzésének követelményei, és milyen dokumentumokat kell a kérelemhez csatolni.

(2)   A biztonsági engedély érvényességi ideje öt év, amely a pályahálózat-működtető kérelmére megújítható. Ha az infrastruktúra, a jelzőrendszer vagy az energiaellátási alrendszer alapvetően megváltozik, illetve azok működésének és karbantartásának elvei lényegesen módosulnak, teljesen vagy részben felül kell vizsgálni az engedélyt. A pályahálózat-működtető haladéktalanul tájékoztatja a nemzeti biztonsági hatóságot az ilyen jellegű változásokról.

A nemzeti biztonsági keretszabályok jelentős módosítása esetén a biztonsági hatóság megkövetelheti a biztonsági engedély felülvizsgálatát.

(3)   A nemzeti biztonsági hatóságnak haladéktalanul, de legkésőbb az összes szükséges információ és valamennyi megkövetelt kiegészítő információ kérelmező általi beküldésétől számított négy hónapon belül döntenie kell a biztonsági engedély iránti kérelemről.

(4)   A nemzeti biztonsági hatóságnak késedelem nélkül, de legkésőbb két héten belül tájékoztatnia kell az Ügynökséget a kiállított, meghosszabbított, módosított vagy visszavont biztonsági engedélyekről. A nemzeti biztonsági hatóság megadja a pályahálózat-működtető nevét és címét, a kiállítás időpontját, a biztonsági engedély hatályát és érvényességi idejét, valamint az engedély visszavonása esetén a döntése indokolását.

(5)   Határokon átnyúló infrastruktúra esetében az illetékes nemzeti biztonsági hatóságok együttműködnek a biztonsági engedélyek kiadása tekintetében.

13. cikk

A képzési lehetőségekhez való hozzáférés

(1)   A tagállamok a vasúti társaságoknak és a pályahálózat-működtetőknek, valamint a biztonság szempontjából elengedhetetlen feladatokat ellátó személyzetének tisztességes és megkülönböztetéstől mentes hozzáférést biztosítanak a vasúti járművezetők és a vonatkísérő személyzet képzését szolgáló eszközökhöz, amennyiben a hálózatukon történő szolgáltatásnyújtáshoz az említetteknek ilyen jellegű képzésen kell részt venniük.

A képzéseknek ismertetniük kell a szükséges útvonalismereteket, az üzemeltetési szabályokat és eljárásokat, az ellenőrző-irányító és jelzőrendszereket és az érintett útvonalakra vonatkozó, vészhelyzetben alkalmazandó eljárásokat.

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a vasúti társaságok és a pályahálózat-működtetők személyzete megkapja a megfelelő bizonyítványt abban az esetben is, ha a képzésnek nem része vizsgák letétele vagy bizonyítvány megszerzése.

A nemzeti biztonsági hatóságnak gondoskodnia kell arról, hogy a képzési szolgáltatások megfeleljenek a 2007/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben, az átjárhatósági műszaki előírásokban, illetve ezen irányelv 8. cikke (3) bekezdésének e) pontjában említett nemzeti szabályokban foglalt követelményeknek.

(2)   Ha csak egy vasúti társaság vagy pályahálózat-működtető kínál képzési lehetőségeket, akkor a tagállamok biztosítják, hogy azok méltányos és megkülönböztetéstől mentes áron más vasúti társaságoknak is a rendelkezésére álljanak; az említett árnak költségarányosnak kell lennie, és haszonkulcsot is tartalmazhat.

(3)   Új vasúti járművezetők, vonatkísérő személyzet és a biztonság szempontjából elengedhetetlen feladatokat ellátó személyzet toborzásakor a vasúti társaságok figyelembe vehetik a korábban más vasúti társaságoknál szerzett képzéseket, képesítéseket és szakmai tapasztalatokat. E célból e munkatársak jogosultak arra, hogy hozzáférjenek a képzésüket, képesítésüket és szakmai tapasztalataikat igazoló dokumentumhoz, azokról másolatot kapjanak, és bemutassák azokat.

(4)   A vasúti társaságok és a pályahálózat-működtetők felelősek a biztonság szempontjából elengedhetetlen munkát végző személyzetük képzésének és képesítésének a színvonaláért.

14. cikk

A járművek karbantartása

(1)   A hálózaton való használata előtt valamennyi járművet hozzá kell rendelni egy karbantartásért felelős szervezethez, amelynek az (EU) …/… (32) irányelv 47. cikkének megfelelően szerepelnie kell a járműnyilvántartásban.

(2)   A vasúti társaságok és a pályahálózat-működtetők 4. cikkben előírt, a vonatok biztonságos üzemeltetésére vonatkozó feladatának sérelme nélkül a karbantartásért felelős szervezetnek kell gondoskodnia arról, hogy a járművek, amelyek karbantartásáért felelős, biztonságos üzemi állapotban legyenek.. Ennek érdekében a karbantartásért felelős szervezetnek ki kell alakítania e járművek karbantartásának rendszerét, és azon keresztül:

a)	gondoskodnia kell arról, hogy a járművek karbantartása az egyes járművek karbantartási naplójával és a hatályos előírásokkal, többek között a karbantartási szabályokkal és a vonatkozó átjárhatósági műszaki előírásokkal összhangban történjen;

b)	adott esetben más szereplőkkel együttműködve végre kell hajtania a közös biztonsági módszerek keretében kidolgozott, a 6. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett szükséges kockázatelemzési és -értékelési módszereket;

c)

gondoskodnia kell arról, hogy az alvállalkozók kockázatkezelési intézkedéseket hajtsanak végre a nyomon követésre vonatkozó, a 6. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett közös biztonsági módszerek alkalmazása révén, továbbá hogy ezt a követelményt a szerződéses megállapodások is tartalmazzák, amelyeket az Ügynökség vagy a nemzeti biztonsági hatóság kérésére be kell mutatni;

d)	gondoskodnia kell a karbantartási tevékenységek nyomon követhetőségéről.

(3)   A karbantartási rendszer keretében következő funkciókat kell ellátni:

a)	az irányítási funkció, amelynek célja a b)–d) pontban említett karbantartási feladatok felügyelete és koordinálása, valamint a jármű biztonságos állapotának a biztosítása a vasúthálózaton;

b)	a karbantartás-fejlesztési funkció, amely a karbantartási dokumentáció kezeléséért felelős, beleértve a tervezési és üzemelési adatokon, valamint a teljesítményen és a tapasztalati visszajelzéseken alapuló konfiguráció-menedzsmentet;

c)	a járműállomány-karbantartás irányításának funkciója, amelynek célja a jármű karbantartásra küldésének és a karbantartás utáni újbóli üzembe állításának az irányítása;

d)	a karbantartás végrehajtásának funkciója, amelynek célja a jármű vagy egyes részei szükséges műszaki karbantartásának elvégzése, beleértve az üzembehelyezési dokumentációt is.

A karbantartásért felelős szervezetnek az irányítási feladatot saját magának kell ellátnia, de a b)–d) pontjában említett karbantartási feladatokat vagy azok egyes részeit kiszervezheti egyéb szerződő feleknek, például karbantartó műhelyeknek.

A karbantartásért felelős szervezetnek biztosítania kell, hogy az (a)–d) pontban felsorolt funkciók megfeleljenek a III. mellékletben foglalt követelményeknek és értékelési szempontoknak.

A karbantartó műhelyeknek alkalmazniuk kell a 8. bekezdés a) pontja alapján elfogadott végrehajtási jogi aktusokban meghatározott, a III. mellékletben szereplő vonatkozó szakaszokat, a tanúsítandó funkcióknak és tevékenységeknek megfelelően.

(4)   Tehervagonok esetében, illetve más járművek esetében a (8) bekezdés b) pontjában említett végrehajtási jogi aktusok elfogadását követően minden karbantartásért felelős szervezetnek egy akkreditált vagy elismert szerv vagy egy nemzeti biztonsági hatóság által végzett tanúsítási eljáráson kell átesnie, és karbantartásért felelős szervezeti tanúsítványt kell szereznie, az alábbi feltételekkel összhangban:

a)	a tanúsítási eljárás keretében az akkreditálási és elismerési folyamatoknak a függetlenségre, hozzáértésre és pártatlanságra vonatkozó követelményeken kell alapulniuk;

b)	a tanúsítási rendszer keretében bizonyítékkal kell szolgálni arra nézve, hogy a karbantartásért felelős szervezet kialakította a karbantartási rendszert, amellyel biztosítja, hogy a karbantartás tekintetében a felelősségi körébe tartozó járművek biztonságosan működjenek;

c)

a karbantartásért felelős szervezet tanúsítása annak értékelésén kell, hogy alapuljon, hogy a szóban forgó szervezet képes-e a III. mellékletben foglalt vonatkozó követelményeknek és értékelési szempontoknak eleget tenni, és azokat konzekvensen alkalmazni. A tanúsításnak felügyeleti rendszert is magában kell foglalnia annak biztosítására, hogy az említett követelményeknek és értékelési szempontoknak való megfelelés a karbantartásért felelős szervezet tanúsítványának odaítélése után is folyamatos legyen;

d)	a karbantartó műhelyek annak alapján kaphatják meg a tanúsítványt, hogy megfelelnek-e a III. melléklet vonatkozó, a megfelelő tanúsítandó funkciók és tevékenységek tekintetében alkalmazott szakaszainak.

Amennyiben a karbantartásért felelős szervezet egy vasúti társaság vagy egy pályahálózat-működtető, az első albekezdésben meghatározott feltételek teljesülését az érintett nemzeti biztonsági hatóság ellenőrizheti a 10. vagy a 12. cikkben említett eljárások alapján, és azt az említett eljárásokkal összhangban kiállított tanúsítványokon megerősítheti.

(5)   A (4) bekezdésnek megfelelően kiállított tanúsítványok az Unió egész területén érvényesek.

(6)   Az Ügynökség ajánlása alapján a Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján elfogadja a (4) bekezdés első albekezdésében említett, tehervagonok karbantartásáért felelős szervezetek tanúsításának feltételeire vonatkozó részletes rendelkezéseket, ideértve a III. mellékletben foglalt követelményeket, összhangban a vonatkozó közös biztonsági módszerekkel és átjárhatósági műszaki előírásokkal, illetve adott esetben a Bizottság módosítja is e rendelkezéseket.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 28. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

A 445/2011/EU bizottsági rendelettel (33) elfogadott, a tehervagonokra alkalmazandó tanúsítási rendszer az e bekezdésben említett végrehajtási jogi aktus alkalmazásának kezdő időpontjáig továbbra is alkalmazandó.

(7)   Az Ügynökség …-ig (34) értékeli a tehervagonok karbantartásáért felelős szervezetek tanúsításának rendszerét, és mérlegeli egyrészt az említett rendszer teljes gördülőállományra való kiterjesztésének a célszerűségét, másrészt pedig a karbantartó műhelyek kötelező tanúsítását, és jelentését a Bizottság elé terjeszti.

(8)   Az Ügynökség által az (7) bekezdésnek megfelelően végzett értékelés alapján a Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján adott esetben elfogadja, és szükség esetén a későbbiekben módosítja azon részletes rendelkezéseket, amelyek meghatározzák, hogy az Ia. mellékletben foglalt mely követelmények alkalmazandók az alábbiakra:

a)	a karbantartó műhelyek által végzett karbantartási feladatok, ideértve azokat a részletes rendelkezéseket is, amelyek célja a karbantartó műhelyek tanúsítási előírásai egységes alkalmazásának biztosítása, összhangban a vonatkozó közös biztonsági módszerekkel és átjárhatósági műszaki előírásokkal;

b)

a tehervagonoktól eltérő járművek karbantartásáért felelős szervezetek tanúsítási eljárásáa, a szóban forgó járművek műszaki jellemzői alapján, ideértve azokat a részletes rendelkezéseket is, amelyek célja a tehervagonoktól eltérő járművek karbantartásáért felelős szervezetek tanúsítási feltételei egységes alkalmazásának biztosítása, összhangban a vonatkozó közös biztonsági módszerekkel és átjárhatósági műszaki előírásokkal.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 28. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

15. cikk

Eltérések a karbantartásért felelős szervezetek tanúsításának rendszerétől

(1)   A következő esetekben a tagállamok a karbantartásért felelős szervezetek azonosítására vonatkozó kötelezettségeiknek a 14. cikkel létrehozott karbantartási rendszertől eltérő intézkedésekkel is eleget tehetnek:

a)	a harmadik országokban nyilvántartásba vett és az adott ország előírásainak megfelelően karbantartott járművek;

b)	az Unión belüli fő vasúthálózat nyomtávjától eltérő nyomtávú hálózatokon vagy vonalakon használt olyan járművek, amelyek esetében a 14. cikk (2) bekezdésében említett követelmények teljesítését harmadik országokkal kötött nemzetközi megállapodások biztosítják;

c)	az Unión belüli fő vasúthálózat nyomtávjától eltérő nyomtávot használó harmadik országokkal közösen használt tehervagonok és személyszállító kocsik;

d)	a 2. cikk (3) bekezdésében említett hálózatokon használt járművek, valamint a nemzeti biztonsági hatóság eseti, a szolgálatba állás előtt megszerzendő engedélyéhez kötött különleges és katonai felszerelési szállítmányok. Ebben az esetben egy legfeljebb 5 évre szóló eltérés engedélyezhető.

(2)   Az (1) bekezdésben említett eltérő intézkedéseket az érintett nemzeti biztonsági hatóság vagy az Ügynökség által az alábbiak alkalmával engedélyezett eltérések révén kell végrehajtani:

a)	járműveknek az (EU) …/… (35) irányelv 47. cikke értelmében történő nyilvántartásba vételekor, amennyiben karbantartásért felelős szervezetek azonosításáról van szó;

b)	egységes biztonsági tanúsítványoknak és biztonsági engedélyeknek az ezen irányelv 10. és 12. cikke alapján, vasúti társaságok és pályahálózat-működtetők részére történő kibocsátásakor, amennyiben karbantartásért felelős szervezetek azonosításáról vagy tanúsításáról van szó.

(3)   Az ilyen eltéréseket a 19. cikkben említett éves jelentésben fel kell tüntetni és meg kell indokolni. Amennyiben megállapítható, hogy indokolatlan biztonsági kockázatnak teszik ki az uniós vasúti rendszert, az Ügynökség erről haladéktalanul értesíti a Bizottságot. A Bizottság kapcsolatba lép az érintett felekkel, és adott esetben felszólítja a tagállamot az eltérő határozat visszavonására.

IV. FEJEZET

NEMZETI BIZTONSÁGI HATÓSÁGOK

16. cikk

Feladatok

(1)   Minden tagállam létrehoz egy nemzeti biztonsági hatóságot. A tagállamok biztosítják, hogy az emberi és az anyagi erőforrások tekintetében a nemzeti biztonsági hatóság rendelkezzen a szükséges belső és külső szervezeti kapacitásokkal. Ennek a hatóságnak szervezetileg, jogilag és a döntéshozatal szempontjából függetlennek kell lennie a vasúti társaságtól, a pályahálózat-működtetőtől, a kérelmezőtől, az ajánlatkérőtől és bármely, közszolgáltatásra vonatkozó közbeszerzési eljárást lebonyolító szervezettől. Amennyiben függetlensége biztosított, ez a hatóság a közlekedési ügyekért felelős nemzeti minisztériumon belüli részleg is lehet.

(2)   A nemzeti biztonsági hatóságra legalább a következő feladatokat kell ruházni:

a)	az uniós vasúti rendszert alkotó pályamenti vezérlő és jelző, valamint energia- és infrastruktúra-alrendszerek üzembe helyezésének engedélyezése az (EU) …/… (35) irányelv 18. cikke (2) bekezdésének megfelelően;

b)	forgalombahozatali járműengedélyek kiadása, megújítása, módosítása és visszavonása az (EU) …/… (35) irányelv 21. cikke (8) bekezdésének megfelelően;

c)	az Ügynökség támogatása a forgalombahozatali járműengedélyeknek az (EU) …/… (36) irányelv 21. cikke (5) bekezdésének megfelelően, illetve jármű-típusengedélyeknek az (EU) …/… (36) irányelv 24. cikkének megfelelően történő kiállításában, megújításában, módosításában és visszavonásában;

d)	annak saját területén való felügyelete, hogy a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemek teljesítik-e az (EU) …/… (36) irányelv 8. cikkében előírt alapvető követelményeket;

e)	annak biztosítása, hogy a járművek európai járműszámmal való ellátása az (EU) …/… (36) irányelv 46. cikkének megfelelően megtörténjen, az említett irányelv 47. cikke (4) bekezdésének sérelme nélkül;

f)	az Ügynökség támogatása a 10. cikk (5) bekezdése alapján odaítélt egységes biztonsági tanúsítványok kiállításában, megújításában, módosításában és visszavonásában;

g)	a 10. cikk (8) bekezdése alapján odaítélt egységes biztonsági tanúsítványok kiállítása, megújítása, módosítása és visszavonása;

h)	a 12. cikk alapján odaítélt biztonsági engedélyek kiállítása, megújítása, módosítása és visszavonása;

i)	a nemzeti szabályrendszert is magában foglaló biztonsági keretszabályozás nyomon követése, előmozdítása, valamint – adott esetben – érvényre juttatása és aktualizálása;

j)	a vasúti társaságok és pályahálózat-működtetők 17. cikkel összhangban történő felügyelete;

k)	adott esetben, és a nemzeti jognak megfelelően vasúti járművezetői engedélyek kiállítása, megújítása, módosítása és visszavonása a 2007/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel összhangban;

l)	adott esetben, és a nemzeti jognak megfelelően a karbantartásért felelős szervezetek tanúsítását szolgáló tanúsítványok kiállítása, megújítása, módosítása és visszavonása.

(3)   A (2) bekezdésben említett feladatok nem ruházhatók át pályahálózat-működtetőkre, vasúti társaságokra vagy ajánlatkérőkre.

17. cikk

Felügyelet

(1)   A nemzeti biztonsági hatóságoknak ellenőrizniük kell, hogy a vasúti társaság és a pályahálózat-működtető folyamatosan eleget tesz-e annak a jogi kötelezettségének, miszerint a 9. cikk szerinti biztonságirányítási rendszert kell alkalmaznia.

E célból a nemzeti biztonsági hatóságok a 6. cikk (1) bekezdésének c) pontjában a felügyelet tekintetében megállapított közös biztonsági módszerben meghatározott elvek szerint kötelesek eljárni, és gondoskodniuk kell arról, hogy a felügyeleti tevékenység mindenekelőtt kiterjedjen annak ellenőrzésére, hogy a vasúti társaság vagy a pályahálózat-működtető alkalmazza-e:

a)	a biztonságirányítási rendszert, ellenőrizendő annak hatékonyságát;

b)	a biztonságirányítási rendszer egyedi vagy részleges elemeit, beleértve a működési tevékenységeket, a karbantartást, az anyagellátást, valamint az alvállalkozóknak az eredményesség ellenőrzése céljából való igénybevételét; és

c)	a 6. cikkben megállapított, vonatkozó közös biztonsági módszereket. Az ezen ponttal kapcsolatos felügyeleti tevékenységek a karbantartásért felelős szervezetekre is megfelelően alkalmazandóak.

(2)   A vasúti társaságnak legalább két hónappal bármilyen új vasúti szállítási művelet megkezdése előtt tájékoztatnia kell arról az illetékes nemzeti biztonsági hatóságot, hogy ez utóbbi megtervezhesse felügyeleti tevékenységét. A vasúti társaság köteles megadni személyzetének kategóriánkénti felsorolását és a járművek típusait.

(3)   Az egységes biztonsági tanúsítvány jogosultjának haladéktalanul tájékoztatnia kell a nemzeti biztonsági hatóságot a (2) bekezdésben említett információk jelentős változásairól.

(4)   A vasúti járművezetők munkaidejére, vezetési idejére és pihenőidejére vonatkozó szabályok betartásának ellenőrzését a tagállamok által kijelölt illetékes hatóságoknak kell biztosítaniuk. Amennyiben a szabályok betartásának ellenőrzését nem nemzeti biztonsági hatóság látja el, az illetékes hatóságoknak együtt kell működniük a nemzeti biztonsági hatóságokkal, hogy lehetővé tegyék a nemzeti biztonsági hatóságok számára vasútbiztonság-felügyeleti feladatuk ellátását.

(5)   Ha egy nemzeti biztonsági hatóság azt állapítja meg, hogy egy egységes biztonsági tanúsítvány jogosultja már nem teljesíti a tanúsítvány kiállításának feltételeit, kérnie kell az Ügynökségtől a tanúsítvány korlátozását vagy visszavonását. Az Ügynökség haladéktalanul tájékoztat valamennyi illetékes nemzeti biztonsági hatóságot. Ha az Ügynökség korlátozza vagy visszavonja az egységes biztonsági tanúsítványt, döntését indokolnia kell.

Az Ügynökség és a nemzeti biztonsági hatóság közötti egyet nem értés esetén a 10. cikk (7) bekezdése szerinti választott bírósági eljárást kell alkalmazni. Amennyiben a választott bírósági eljárás eredményeként az egységes biztonsági tanúsítványt nem kell sem visszavonni, sem korlátozni, az e cikk (6) bekezdésében említett átmeneti biztonsági intézkedéseket fel kell függeszteni.

Amennyiben az egységes biztonsági tanúsítványt a 10. cikk (8) bekezdése alapján maga a nemzeti biztonsági hatóság állította ki, úgy azt korlátozhatja vagy visszavonhatja, döntését megindokolva, amelyről tájékoztatnia kell az Ügynökséget.

Amennyiben az Ügynökség vagy a nemzeti biztonsági hatóság korlátozott vagy visszavont egy adott egységes biztonsági tanúsítványt, a tanúsítvány jogosultjának jogában áll a 10. cikk (12) bekezdése szerinti fellebbezés.

(6)   Amennyiben a felügyelet során valamely nemzeti biztonsági hatóság komoly biztonsági kockázatot állapít meg, bármikor átmeneti biztonsági intézkedéseket alkalmazhat, többek között azonnali hatállyal korlátozhatja vagy felfüggesztheti az adott tevékenységet. Ha a szóban forgó vasúti társaság egységes biztonsági tanúsítványát az Ügynökség állította ki, a nemzeti biztonsági hatóságnak haladéktalanul tájékoztatnia kell az Ügynökséget, és döntését bizonyítékkal kell alátámasztania.

Ha az Ügynökség azt állapítja meg, hogy az egységes biztonsági tanúsítvány jogosultja már nem teljesíti a tanúsítvány kiállításának feltételeit, a tanúsítványt azonnali hatállyal korlátozza vagy visszavonja.

Ha az Ügynökség azt állapítja meg, hogy a nemzeti biztonsági hatóság aránytalan intézkedéseket alkalmazott, felkérheti az említett hatóságot ezen intézkedések visszavonására vagy kiigazítására. Az Ügynökség és a nemzeti biztonsági hatóság együttműködnek annak érdekében, hogy kölcsönösen elfogadható megoldást találjanak. Szükség esetén e folyamatba a vasúti társaságot is be kell vonni. Ha ez utóbbi eljárás nem jár sikerrel, a nemzeti biztonsági hatóság átmeneti biztonsági intézkedések alkalmazására vonatkozó határozata hatályban marad.

A nemzeti biztonsági hatóság átmeneti biztonsági intézkedésekre vonatkozó határozata a 18. cikk (3) bekezdése szerint nemzeti bírósági felülvizsgálat tárgyát képezi. Ilyen esetben az átmeneti biztonsági intézkedések a bírósági felülvizsgálati eljárás végéig alkalmazhatóak, amely azonban nem érinti az (5) bekezdésben foglaltakat.

Ha az átmeneti biztonsági intézkedés időtartama meghaladja a három hónapot, a nemzeti biztonsági hatóságnak kérnie kell az Ügynökségtől az egységes biztonsági tanúsítvány korlátozását vagy visszavonását, és az (5) bekezdésben megállapított eljárás alkalmazandó.

(7)   A nemzeti biztonsági hatóságnak ellenőriznie kell a pályamenti vezérlő-, jelző-, energia- és infrastruktúra-alrendszereket, és biztosítania kell, hogy azok megfeleljenek az alapvető követelményeknek. A határokon átnyúló infrastruktúrák esetében a nemzeti biztonsági hatóság a felügyeleti tevékenységét az egyéb érintett nemzeti biztonsági hatósággal együttműködve kell, hogy végezze. Ha a nemzeti biztonsági hatóság úgy ítéli meg, hogy egy pályahálózat-működtető már nem teljesíti a biztonsági engedélye feltételeit, akkor köteles korlátozni vagy visszavonni az engedélyt, megindokolva döntését.

(8)   A pályahálózat-működtetők és vasúti társaságok biztonságirányítási rendszereinek hatékonyságát ellenőrző felügyeleti tevékenységük során a nemzeti biztonsági hatóságok felügyelhetik az ezen irányelv 4. cikkének (4) bekezdésében említett szereplők, és adott esetben a 2007/59/EK irányelvben említett képzési központok biztonsági teljesítményét, amennyiben ezek tevékenysége hatást gyakorol a vasútbiztonságra. E bekezdés alkalmazása nem érinti a vasúti társaságok és a pályahálózat-működtetők ezen irányelv 4. cikkének (3) bekezdésében említett feladatait.

(9)   A vasúti társaság működési helye szerinti tagállam nemzeti biztonsági hatóságai együttműködnek annak érdekében, hogy összehangolják felügyeleti tevékenységüket az adott vasúti társaság tekintetében, és ezáltal megosszák egymás között – a különösen az ismert kockázatokra és a vasúti társaság biztonsági teljesítményére – vonatkozó kulcsfontosságú információkat. A nemzeti biztonsági hatóságnak más érintett nemzeti biztonsági hatóságokkal és az Ügynökséggel is meg kell osztania információkat, amennyiben úgy véli, hogy a vasúti társaság nem hozza meg a szükséges kockázatkezelési intézkedéseket.

Az együttműködésnek a felügyelet vonatkozásában kellő lefedettséget, valamint a vizsgálatok és ellenőrzések megkettőzésének elkerülését kell eredményeznie. A nemzeti biztonsági hatóságok kialakíthatnak közös felügyeleti tervet is annak érdekében, hogy az ellenőrzésekre és egyéb vizsgálatokra rendszeres időközönként sor kerüljön, figyelemmel az érintett tagállamokban zajló közlekedési tevékenységek jellegére és mértékére.

Az Ügynökség iránymutatások kidolgozásával támogatja a fenti tevékenységeket.

(10)   A nemzeti biztonsági hatóságok felhívhatják a vasúti társaság vagy a pályahálózat-működtető figyelmét arra, hogy az nem felel meg az (1) bekezdésben foglalt kötelezettségeinek.

(11)   A nemzeti biztonsági hatóságok a vasúti társaságnak az egységes biztonsági tanúsítvány kiállítását követő felügyelete céljából felhasználják a dokumentáció Ügynökség általi – a 10. cikk (5) bekezdésének a) pontja szerinti – vizsgálata során gyűjtött információkat. A nemzeti biztonsági hatóságok a pályahálózat-működtető felügyelete céljából felhasználják a 12. cikk szerinti biztonsági engedélyezési eljárás során gyűjtött információkat.

(12)   Az Ügynökségnek, illetve a 10. cikk (8) bekezdése alapján kiállított egységes biztonsági tanúsítványok esetében az illetékes nemzeti biztonsági hatóságoknak a biztonsági tanúsítványok megújítása céljából fel kell használniuk a felügyeleti tevékenységek során gyűjtött információkat. A nemzeti biztonsági hatóságoknak a biztonsági tanúsítvány megújítása céljából fel kell használniuk továbbá a felügyeleti tevékenységeik során gyűjtött információkat.

(13)   Az Ügynökségnek és a nemzeti biztonsági hatóságoknak meg kell hozniuk a (10), (11) és (12) bekezdésben említett információk teljes körű cseréjének koordinálásához és biztosításához szükséges intézkedéseket.

18. cikk

Döntéshozatali elvek

(1)   Az egységes biztonsági tanúsítvány iránti kérelmeknek a 10. cikk (1) bekezdésével összhangban történő elbírálása során az Ügynökség, és a nemzeti biztonsági hatóságok nyíltan, megkülönböztetéstől mentesen és átláthatóan végzik a feladataikat. Ez különösen azt jelenti, hogy lehetőséget biztosítanak minden érdekelt félnek a véleménynyilvánításra, és megindokolják döntéseiket.

Késedelem nélkül válaszolnak a kérésekre és kérelmekre, és haladéktalanul közlik, ha információkat kérnek, továbbá határozataikat az összes vonatkozó információ kérelmező általi benyújtásától számított négy hónapon belül meghozzák. A 16. cikkben említett feladataik végrehajtása során bármikor kérhetik a pályahálózat-működtetők, vasúti társaságok vagy más minősített szervezetek technikai segítségét.

A nemzeti keretszabályok kidolgozása során a nemzeti biztonsági hatóságok konzultálnak minden szereplővel és érdekelt féllel, beleértve a pályahálózat-működtetőket, a vasúti társaságokat, a gyártókat és karbantartókat, a felhasználókat és a személyzet képviselőit is.

(2)   Az Ügynökség és a nemzeti biztonsági hatóságok szabadon elvégezhetik az összes olyan ellenőrzést és vizsgálatot, amelyet szükségesnek tartanak feladataik elvégzéséhez, és számukra hozzáférést kell biztosítani valamennyi releváns dokumentumhoz, valamint a pályahálózat-működtetők és a vasúti társaságok, valamint adott esetben a 4. cikkben említett bármely szereplő létesítményeihez, berendezéseihez és felszereléseihez. Az Ügynökség a vasúti társaságok tekintetében ugyanezen jogokkal rendelkezik a 10. cikk (5) bekezdése szerinti biztonsági tanúsítási feladatainak elvégzése során.

(3)   A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a nemzeti biztonsági hatóságok határozatait bírósági felülvizsgálatnak lehessen alávetni.

(4)   A nemzeti biztonsági hatóságok mindenekelőtt az Ügynökség által létrehozott hálózaton belül folyamatos vélemény- és tapasztalatcserét folytatnak döntéshozatali kritériumaik uniós szintű harmonizálása érdekében.

19. cikk

Éves jelentés

A nemzeti biztonsági hatóságok éves beszámolót tesznek közzé az előző évben végzett tevékenységükről, és szeptember 30-ig megküldik azt az Ügynökségnek. A jelentés a következő információkat tartalmazza:

a)	a vasútbiztonság alakulása, beleértve az 5. cikk (1) bekezdésével összhangban meghatározott közös biztonsági mutatók tagállami szintű összefoglalását;

b)	a vasútbiztonságra vonatkozó jogszabályok és egyéb szabályozások jelentős változásai;

c)	a biztonsági tanúsítással és biztonsági engedélyezéssel kapcsolatos fejlemények;

d)	a pályahálózat-működtetők és a vasúti társaságok felügyeletével kapcsolatos eredmények és tapasztalatok, ideértve a vizsgálatok és ellenőrzések számát és eredményét is;

e)	a 15. cikk szerint engedélyezett eltérések; és

f)	a vasúti társaságok és pályahálózat-működtetők által a vonatkozó közös biztonsági módszerek alkalmazását illetően szerzett tapasztalatok.

V. FEJEZET

BALESETEK ÉS VÁRATLAN ESEMÉNYEK VIZSGÁLATA

20. cikk

Vizsgálati kötelezettség

(1)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az uniós vasúti rendszeren előforduló súlyos baleseteket követően a 22. cikkben említett vizsgáló testület vizsgálatot végezzen. A vizsgálat célja a vasútbiztonság lehetséges javítása és a balesetek megelőzése.

(2)   A 22. cikkben említett vizsgáló testület kivizsgálhatja azokat a baleseteket és váratlan eseményeket is, amelyek kissé más körülmények között súlyos balesetekhez vezethettek volna, beleértve a strukturális alrendszereknek vagy az uniós vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemeinek a műszaki hibáit is.

A vizsgáló testület határozhat arról is, hogy kivizsgálja-e az ilyen jellegű balesetet vagy váratlan eseményt. Döntése során a következőket mérlegeli:

a)	a baleset vagy váratlan esemény súlyossága;

b)	a baleset vagy váratlan esemény a rendszer egésze szempontjából jelentőséggel bíró baleset- vagy eseménysorozat részét képezi-e;

c)	a baleset vagy váratlan esemény által a vasútbiztonságra gyakorolt hatás; és

d)	a pályahálózat-működtetők, a vasúti társaságok, a nemzeti biztonsági hatóságok vagy a tagállamok megkeresései.

(3)   A vizsgálat körét és a vizsgálatok során követendő eljárást a vizsgáló testület határozza meg, figyelembe véve a 21. és 23. cikkben foglaltakat, és azon következtetések függvényében, amelyeket a biztonság javítása céljából a balesetből vagy a váratlan eseményből előreláthatólag le fog vonni.

(4)   A vizsgálat semmiképpen sem terjedhet ki a vétkesség vagy a felelősség megállapítására.

21. cikk

A vizsgálat jogi háttere

(1)   A tagállamok a saját jogrendszerük keretében a vizsgálatnak olyan jogi hátteret teremtenek, amely lehetővé teszi, hogy a megbízott vizsgálatvezetők a leghatékonyabban és a legrövidebb idő alatt végezzék el feladatukat.

(2)   A tagállamok – nemzeti jogukkal összhangban – biztosítják, hogy a bírósági vizsgálatért felelős hatóságok teljes mértékben együttműködjenek, és hogy a vizsgálatot végző személyek a lehető leghamarabb hozzáférjenek a vizsgálat szempontjából releváns információkhoz és bizonyítékokhoz. Különösen arról kell gondoskodni, hogy e személyek:

a)	azonnal hozzáférhessenek a baleset vagy váratlan esemény helyszínéhez, az érintett gördülőállományhoz, az ahhoz kapcsolódó infrastruktúrához, valamint a forgalomirányító és jelzőberendezésekhez;

b)	azonnal jegyzékbe vehessék a bizonyítékokat, és a vizsgálat vagy elemzés céljából megfelelő ellenőrzés mellett eltávolíthassák a roncsokat, az infrastruktúra berendezéseit és összetevőit;

c)	korlátlanul hozzáférhessenek a fedélzeti adatrögzítő eszközökhöz, a szóbeli üzeneteket és a forgalomirányító és jelzőrendszer működését rögzítő berendezésekhez, és használhassák azokat;

d)	hozzáférhessenek az áldozatokkal kapcsolatos fizikális vizsgálatok eredményeihez;

e)	hozzáférhessenek a vonatszemélyzettel és a balesetben vagy váratlan eseményben érintett más vasúti személyzettel kapcsolatos vizsgálatok eredményeihez;

f)	kihallgathassák a balesetben vagy váratlan eseményben érintett vasúti személyzetet és más tanúkat; és

g)	hozzáférhessenek az érintett pályahálózat-működtető, a vasúti társaságok, karbantartásért felelős szervezetek és nemzeti biztonsági hatóság birtokában lévő minden lényeges információhoz vagy feljegyzéshez.

(3)   Az Ügynökség együttműködik a vizsgáló testülettel, ha a vizsgálat az Ügynökség által engedélyezett járművekre vagy az Ügynökség által tanúsított vasúti társaságokra is kiterjed. A lehető legrövidebb időn belül benyújtja a vizsgáló testületnek a kért összes információt és feljegyzést, valamint – igény szerint – magyarázattal is szolgál.

(4)   A vizsgálatot a bírósági vizsgálattól függetlenül kell elvégezni.

22. cikk

A vizsgáló testület

(1)   Minden tagállam gondoskodik arról, hogy a balesetek és váratlan események 20. cikkben említett vizsgálatát egy állandó testület végezze el, amelyben legalább egy olyan szakértő van, aki baleset vagy váratlan esemény esetén el tudja látni a megbízott vizsgálatvezető feladatait. A testület szervezetileg, jogilag és döntéshozatali szempontból független az összes pályahálózat-működtetőtől, vasúti társaságtól, a díjszabás meghatározásáért és az útvonalak kijelöléséért felelős testülettől, a megfelelőségértékelő szervezettől, valamint az összes olyan féltől, amelynek az érdekei összeférhetetlenek lehetnek a vizsgáló testületre bízott feladatokkal. A testület független a nemzeti biztonsági hatóságtól, az Ügynökségtől és minden vasúti szabályozó szervezettől.

(2)   A vizsgáló testület az (1) bekezdésben említett más szervezetektől függetlenül látja el feladatait, és ehhez elegendő forráshoz kell hozzájutnia. A vizsgáló testület tagjainak olyan jogállást kell biztosítani, amely garantálja a szükséges függetlenséget.

(3)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a vasúti társaságok, a pályahálózat-működtetők és adott esetben a nemzeti biztonsági hatóság haladéktalanul kötelesek legyenek értesíteni a vizsgáló testületet a 20. cikkben említett balesetekről és váratlan eseményekről, megadva a rendelkezésre álló információkat. Adott esetben ezt az értesítést mindannyiszor aktualizálni kell, amint újabb, korábban hiányzó információ áll rendelkezésre.

A vizsgáló testületnek haladéktalanul, de legkésőbb a balesetre vagy váratlan eseményre vonatkozó értesítés kézhezvételétől számított két hónapon belül döntenie kell arról, hogy megkezdi-e a vizsgálatot.

(4)   A vizsgáló testület összekapcsolhatja az ezen irányelvben meghatározott feladatait a nem a vasúti hálózaton bekövetkező balesetek és váratlan események vizsgálatával kapcsolatos feladataival, amennyiben az ilyen jellegű vizsgálatok nem veszélyeztetik a függetlenségét.

(5)   Szükség esetén, és a vizsgáló testület (1) bekezdés szerinti függetlenségének sérelme nélkül a vizsgáló testület felkérheti más tagállamok vizsgáló testületeit vagy az Ügynökséget, hogy a megfelelő szakismeretek biztosításával vagy műszaki ellenőrzések, elemzések vagy értékelések elvégzésével nyújtsanak számára segítséget.

(6)   A tagállamok a 20. cikkben említettektől eltérő vasúti balesetek és váratlan események vizsgálatával is megbízhatják a vizsgáló testületet.

(7)   A vizsgáló testületek folyamatos vélemény- és tapasztalatcserét folytatnak a közös vizsgálati módszerek kidolgozása, a biztonsági ajánlások megvalósításának figyelemmel kísérésére szolgáló közös elvek megfogalmazása és azoknak a műszaki és tudományos fejlődéshez való hozzáigazítása céljából.

Az (1) bekezdés sérelme nélkül az Ügynökség támogatja a vizsgáló testületeket e feladat ellátásában az (EU) …/… rendelet (37) 38. cikke (2) bekezdésével összhangban.

A vizsgáló testületeknek az Ügynökség támogatása mellett – összhangban az (EU) …/… (37) rendelet 38. cikkének (2) bekezdésével – szakértői értékelési programot kell kialakítaniuk, és minden vizsgáló testületet arra kell ösztönözni, hogy hatékonyságuk és függetlenségük nyomon követése érdekében kapcsolódjanak abba be. A vizsgáló testületeknek az (EU) …/… (37) rendelet 38. cikkének (2) bekezdésében említett titkárság támogatása mellett közzé kell tenniük az alábbiakat:

a)	a közös szakértői értékelési program és az értékelési szempontok; és

b)	a programról szóló éves jelentés, az azonosítottan erős pontokat és a még javításra szoruló elemeket kiemelve.

A szakértői értékelésről szóló jelentéseket meg kell küldeni valamennyi vizsgáló testületnek és az Ügynökségnek. A jelentéseket önkéntes alapon kell közzétenni.

23. cikk

A vizsgálati eljárás

(1)   A 20. cikkben említett baleseteket vagy váratlan eseményeket annak a tagállamnak a vizsgáló testülete vizsgálja ki, ahol azok megtörténtek. Ha nem lehet megállapítani, hogy a baleset vagy váratlan esemény melyik tagállamban történt, illetve az események a két tagállam határán lévő berendezésnél vagy annak közelében történtek, az érintett vizsgáló testületek megállapodnak egymással, hogy melyikük végzi el a vizsgálatot, illetve hogy azt közösen végzik el. Az első esetben a másik vizsgáló testület részt vehet a vizsgálatban, és hozzáférhet annak eredményeihez.

Más tagállamok vizsgáló testületeit – adott esetben – felkérik a vizsgálatban való részvételre, amennyiben:

a)	az azon tagállamok egyikében letelepedett és ott engedélyezett vasúti társaság érintett a balesetben vagy váratlan eseményben; vagy

b)	az azon tagállamok egyikében nyilvántartott vagy karbantartott jármű érintett a balesetben vagy váratlan eseményben.

A felkért tagállamok vizsgáló testületeit fel kell ruházni az ahhoz szükséges hatáskörrel, hogy – kérés esetén – segítséget nyújthassanak egy másik tagállam vizsgáló testületének a bizonyítékok összegyűjtésében.

A felkért tagállamok vizsgáló testületei számára hozzáférést kell biztosítani az ahhoz szükséges információkhoz és bizonyítékokhoz, hogy a bírósági eljárással kapcsolatos nemzeti jogszabályok megfelelő tiszteletben tartása mellett ténylegesen részt tudjanak venni a vizsgálatban.

Ez a bekezdés nem zárja ki a tagállamok abban történő megállapodását, hogy az illetékes testületek más körülmények között is együttműködnek egymással vizsgálatok elvégzésében.

(2)   Valamennyi baleset vagy váratlan esemény esetében a vizsgálatért felelős testület gondoskodik a vizsgálat elvégzéséhez alkalmas eszközökről, beleértve a szükséges üzemeltetési és műszaki szakismereteket is. A vizsgálat tárgyát képező baleset vagy váratlan esemény jellegétől függően a testület belső vagy külső forrásból szerezheti meg e szakismereteket.

(3)   A vizsgálatot a lehető legnyíltabb módon kell elvégezni, úgy, hogy mindegyik fél meghallgatást nyerjen és megoszthassa eredményeit. Lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az érintett pályahálózat-működtető és vasúti társaságok, a nemzeti biztonsági hatóság, az Ügynökség, az áldozatok és hozzátartozóik, a megsérült vagyontárgyak tulajdonosai, a gyártók, az érintett mentőszolgálatok, valamint a személyzet és a felhasználók képviselői szakmai szempontból releváns információkkal szolgálhassanak a vizsgálati jelentés minőségének javítása céljából. A vizsgáló testületnek figyelembe kell vennie az áldozatok és hozzátartozóik indokolt igényeit is, és tájékoztatnia kell őket a vizsgálat előrehaladásról.

(4)   A vizsgáló testület a lehető legrövidebb időn belül befejezi a baleset helyszíni vizsgálatát annak érdekében, hogy a pályahálózat-működtető helyreállíthassa az infrastruktúrát, és a lehető leghamarabb megnyithassa azt a vasúti forgalom előtt.

24. cikk

Jelentések

(1)   A 20. cikkben említett baleset vagy váratlan esemény vizsgálatáról a baleset vagy váratlan esemény jellegének és súlyosságának, valamint a vizsgálati megállapítások fontosságának megfelelő formában jelentést kell készíteni. A jelentésben ismertetni kell a vizsgálatnak a 20. cikk (1) bekezdése szerinti célkitűzéseit, és adott esetben a biztonsági ajánlásokat.

(2)   A vizsgáló testület a lehető legrövidebb időn belül, általában legkésőbb az esemény időpontjától számított 12 hónapon belül közzéteszi a zárójelentést. Amennyiben a zárójelentés nem hozható nyilvánosságra 12 hónapon belül, a vizsgáló testület legalább a baleset minden évfordulóján időközi nyilatkozatot tesz közzé, amelyben részletezi a vizsgálat előrehaladását és a felmerült biztonsági kérdéseket. A jelentést – beleértve a biztonsági ajánlásokat is – továbbítani kell a 23. cikk (3) bekezdésében említett feleknek és a többi tagállam érintett testületeinek és feleinek.

A vizsgáló testületek tapasztalatait figyelembe véve a Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén létrehozza a jelentéstételi struktúrát, amelyet a lehető legszigorúbban követni kell a balesetekről és a váratlan eseményekről készített vizsgálati jelentések elkészítésekor. E jelentéstételi struktúrának a következőket kell magában foglalnia:

a)	az esemény és annak háttere leírása;

b)

a kivizsgálás, illetve vizsgálatok rögzítése, ideértve az alkalmazott biztonságirányítási rendszerek, szabályok és rendelkezések, a gördülőállomány működése és a műszaki berendezések, a munkaerő-szervezés, az operatív rendszerre vonatkozó dokumentáció, valamint a hasonló jellegű korábbi ilyen események vizsgálatát is;

c)

a váratlan esemény okainak elemzése és az azokkal kapcsolatos megállapítások, ideértve az eseményhez hozzájáruló tényezőket, amelyek kapcsolódhatnak: i. az érintett személyek által hozott intézkedésekhez; ii. a gördülőállomány vagy a műszaki berendezések állapotához; iii. a személyzet szakértelméhez, az eljárásokhoz, a karbantartáshoz; iv. a szabályozási keret feltételeihez, valamint v. a biztonságirányítási rendszer alkalmazásához.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 28. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(3)   A vizsgáló testület minden évben szeptember 30-ig éves beszámolót tesz közzé, amelyben beszámol az előző évben végzett vizsgálatokról, a kiadott biztonsági ajánlásokról és a korábban megfogalmazott ajánlásokkal összhangban végrehajtott intézkedésekről.

25. cikk

Az Ügynökség tájékoztatása

(1)   A vizsgálat kezdeményezéséről szóló határozat meghozatalától számított hét napon belül a vizsgáló testület tájékoztatja erről az Ügynökséget. A tájékoztatás tartalmazza az esemény dátumát, idejét és helyét, valamint jellegét és következményeit a halálos áldozatok, személyi sérülések és anyagi károk tekintetében.

(2)   A vizsgáló testület továbbítja az Ügynökségnek a 24. cikk (2) bekezdésében említett zárójelentés és a 24. cikk (3) bekezdésében említett éves beszámoló egy példányát.

26. cikk

Biztonsági ajánlások

(1)   A vizsgáló testület által kiadott biztonsági ajánlás semmiképpen sem jelenti a balesettel vagy váratlan eseménnyel kapcsolatos vétkesség vagy felelősség vélelmezését.

(2)   Az ajánlásokat a nemzeti biztonsági hatóságnak és – amennyiben az ajánlás jellege miatt ez szükséges – az Ügynökségnek, az adott tagállam vagy más tagállamok egyéb testületeinek vagy hatóságainak kell címezni. A tagállamok, nemzeti biztonsági hatóságaik és az Ügynökség a hatáskörük korlátain belül megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a vizsgáló testületek által tett biztonsági ajánlásokat kellően figyelembe vegyék, és adott esetben annak megfelelően járjanak el.

(3)   Az Ügynökség, a nemzeti biztonsági hatóság és más hatóságok vagy testületek, vagy adott esetben azok a tagállamok, amelyek ajánlások címzettjei, legalább rendszeres időközönként jelentést nyújtanak be a vizsgáló testülethez az ajánlások nyomán megtett vagy tervezett intézkedésekről.

VI. FEJEZET

ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

27. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)   A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)   A Bizottságnak a 6. cikk (6) bekezdésében és a 7. cikk (6) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól, …-tól/-től (38) kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok letelte előtt, a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

(3)   Különösen fontos, hogy a Bizottság a szokásos gyakorlatát kövesse és a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása előtt megfelelő konzultációkat folytasson szakértőkkel, így többek között tagállami szakértőkkel is.

(4)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 6. cikk (6) bekezdésében, illetőleg a 7. cikk (6) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(5)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6)   A 6. cikk (6) bekezdése, illetve a 7. cikk (6) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

28. cikk

Bizottsági eljárás

(1)   A Bizottságot az (EU) …/… (39) irányelv 51. cikkében említett bizottság segíti. Ez a bizottság egy, a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 4. cikkét kell alkalmazni.

(3)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni. Ha a bizottság nem nyilvánít véleményt, a Bizottság nem fogadhatja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét, és a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdése alkalmazandó.

29. cikk

Jelentéstétel és további uniós intézkedések

(1)   A Bizottság legkésőbb …-ig (40), a továbbiakban pedig ötévente jelentést nyújt be az Európai Parlament és a Tanács számára ezen irányelv végrehajtásáról, mindenekelőtt annak érdekében, hogy nyomon kövesse az egységes biztonsági tanúsítványok kibocsátásával kapcsolatos intézkedések eredményességét.

A jelentéshez adott esetben további uniós intézkedésekre vonatkozó javaslatokat kell mellékelni.

(2)   Az Ügynökség értékeli a biztonsági kultúra fejlődését, ideértve az események bejelentését. …-ig (41) jelentést nyújt be a Bizottságnak, amely adott esetben ajánlásokat tartalmaz a rendszer javítására irányulóan. A Bizottság ezen ajánlások alapján meghozza a szükséges intézkedéseket, és amennyiben szükséges, javaslatokat tesz ezen irányelv módosítására.

(3)   A Bizottság …-ig (42) jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Bizottságnak az alábbi célkitűzések elérése érdekében tett intézkedésekről:

a)	a gyártók kötelezése arra, hogy az európai vasúti hálózatokon közlekedő, biztonsági szempontból kritikus összetevőket azonosító kóddal jelöljék meg; az azonosító kódnak egyértelműen azonosítania kell az adott összetevőt, a gyártó nevét és a legfontosabb gyártási adatokat;

b)	ezeknek a biztonság szempontjából kritikus összetevőket a teljes körű nyomonkövethetősége, a karbantartásukra vonatkozó tevékenységek nyomonkövethetősége, valamint üzemidejük meghatározása; és

c)	az említett összetevők karbantartására vonatkozó kötelező közös alapelvek meghatározása.

30. cikk

Szankciók

A tagállamok megállapítják az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és megtesznek minden szükséges intézkedést azok végrehajtásának biztosítására. Az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak, megkülönböztetéstől menteseknek és visszatartó erejűeknek kell lenniük. A tagállamok legkésőbb a 33. cikk (1) bekezdésében meghatározott időpontig értesítik a Bizottságot ezekről a szabályokról, és haladéktalanul bejelentik a szabályokat érintő későbbi módosításokat.

31. cikk

Átmeneti rendelkezések

(1)   A 2004/49/EK irányelv V. melléklete az ezen irányelv 24. cikkének (2) bekezdésében említett végrehajtási jogi aktusok alkalmazásának kezdőidőpontjáig alkalmazandó.

(2)   Az e cikk (3) bekezdésében foglaltakat nem érintve azon vasúti társaságokra, amelyeknek … (43) és … (44) között tanúsítási eljáráson kell átesniük, a 2004/49/EK irányelv alkalmazandó. A szóban forgó biztonsági tanúsítványok lejáratukig érvényesek.

(3)   Az Ügynökség …-ig (45) megkezdi a 10. cikk szerinti tanúsítási feladatok végzését az olyan tagállamokban lévő szolgáltatási területeket illetően, amelyek nem értesítették az Ügynökséget és a Bizottságot a 33. cikk (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően. A 10. cikktől eltérve, az olyan tagállamok nemzeti biztonsági hatóságai, amelyek a 33. cikk (2) bekezdése értelmében értesítették az Ügynökséget és a Bizottságot, …-ig (46) továbbra is kiállíthatnak tanúsítványokat a 2004/49/EK irányelvnek megfelelően.

32. cikk

Az Ügynökség ajánlásai és véleményei

Az Ügynökség az (EU) …/… (47) rendelet 13. cikkével összhangban ajánlásokat és véleményeket bocsát ki ezen irányelv alkalmazása céljából. Ezek az ajánlások és vélemények az ezen irányelv alapján elfogadott uniós jogi aktusok során figyelembe vehetők.

33. cikk

Átültetés a nemzeti jogba

(1)   A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a 2., 3., 4. cikknek, a 8–11. cikknek, a 12. cikk (5) bekezdésének, a 15. cikk (3) bekezdésének, a 16–19. cikknek, a 21. cikk (2) bekezdésének, a 23. cikk (3) és (7) bekezdésének, a 24. cikk (2) bekezdésének, a 26. cikk (3) bekezdésének, valamint a II. és III. mellékletnek …-ig (45) megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottságnak.

(2)   A tagállamok egy évvel meghosszabbíthatják az (1) bekezdés szerinti átültetésre vonatkozó határidőt. Ezért azon tagállamok, amelyek nem léptetik hatályba a szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket az (1) bekezdésben említett átültetésre vonatkozó határidőn belül, erről …-ig (48) értesítik az Ügynökséget és a Bizottságot, és megindokolják a meghosszabbítást.

(3)   Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A rendelkezéseknek olyan értelmű nyilatkozatot is tartalmazniuk kell, hogy a meglévő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek az ezen irányelvvel hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásait erre az irányelvre történő hivatkozásokként kell értelmezni. A hivatkozás módját és a nyilatkozat formáját a tagállamok határozzák meg.

(4)   Ezen irányelv átültetésének és végrehajtásának kötelezettsége mindaddig nem vonatkozik Ciprusra és Máltára, amíg területükön nem létesül vasúti rendszer.

Abban az esetben azonban, ha egy köz- vagy magánszervezet vasútvonal építésére irányuló kérelmet nyújt be a vasútvonalnak egy vagy több vasúti társaság általi üzemeltetése céljából, az érintett tagállam köteles az említett kérelem beérkezésétől számított két éven belül hatályba léptetni az ezen irányelv végrehajtását szolgáló intézkedéseket.

34. cikk

Hatályon kívül helyezés

A IV. melléklet A. részében felsorolt irányelvekkel módosított 2004/49/EK irányelv …-án/-(j)én (46) hatályát veszti, ez azonban nem érinti a tagállamoknak a IV. melléklet B. részben megállapított irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére előírt határidők betartása és a szóban forgó irányelvek alkalmazása tekintetében fennálló kötelezettségét.

A hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásokat erre az irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni, az V. mellékletben foglalt megfelelési táblázatnak megfelelően.

35. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

36. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

---

(1)  HL C 327., 2013.11.12., 122. o.

(2)  HL C 356., 2013.12.5., 92. o.

(3)  Az Európai Parlament 2014. február 26-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2015. december 10-i álláspontja első olvasatban.

(4)  Az Európai Parlament és a Tanács 2004/49/EK irányelve (2004. április 29.) a közösségi vasutak biztonságáról, valamint a vasúttársaságok engedélyezéséről szóló 95/18/EK tanácsi irányelv és a vasúti infrastruktúrakapacitás elosztásáról, továbbá a vasúti infrastruktúra használati díjának felszámításáról és a biztonsági tanúsítványról szóló 2001/14/EK irányelv módosításáról (HL L 164., 2004.4.30., 44. o.).

(5)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) …/… irányelve (…) a vasúti rendszer Európai Unión belüli kölcsönös átjárhatóságáról (HL L …).

(6)  A 2013/0015 (COD) sz. dokumentumban szereplő irányelv száma (lásd e Hivatalos Lap 1. oldalát).

(7)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) …/… rendelete (…) az Európai Unió Vasúti Ügynökségéről és a 881/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L …).

(8)  A 2013/0014 (COD) sz. dokumentumban szereplő rendelet száma (HL C 56., 2016.2.12., 1. o.)

(9)  A 2013/0015 (COD) sz. dokumentumban szereplő irányelv száma.

(10)  Az Európai Parlament és a Tanács 2008/57/EK irányelve (2008. június 17.) a vasúti rendszer Közösségen belüli kölcsönös átjárhatóságáról (HL L 191., 2008.7.18., 1. o.).

(11)  Az Európai Parlament és a Tanács 2008/68/EK irányelve (2008. szeptember 24.) a veszélyes áruk szárazföldi szállításáról (HL L 260., 2008.9.30., 13. o.).

(12)  A 2013/0014 (COD) sz. dokumentumban található rendelet száma.

(13)  Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(14)  A 2013/0015 (COD) sz. dokumentumban szereplő irányelv száma.

(15)  Az Európai Parlament és a Tanács 2012/34/EU irányelve (2012. november 21.) az egységes európai vasúti térség létrehozásáról (HL L 343., 2012.12.14., 32. o.).

(16)  A 2013/0015 (COD) sz. dokumentumban szereplő irányelv száma.

(17)  Ezen irányelv hatálybalépésének dátuma.

(18)  Két évvel ezen irányelv hatálybalépését követően.

(19)  A 2013/0014 (COD) sz. dokumentumban szereplő rendelet száma.

(20)  Az Európai Parlament és a Tanács 2007/59/EK irányelve (2007. október 23.) a közösségi vasúti rendszereken mozdonyokat és vonatokat működtető mozdonyvezetők minősítéséről (HL L 315., 2007.12.3., 51. o.).

(21)  A 2013/0014 (COD) sz. dokumentumban szereplő rendelet száma.

(22)  A 2013/0015 (COD) sz. dokumentumban szereplő irányelv száma.

(23)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/1535 irányelve (2015. szeptember 9.) a műszaki szabályokkal és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályokkal kapcsolatos információszolgáltatási eljárás megállapításáról (HL L 241., 2015.9.17., 1. o.).

(24)  Az Európai Parlament és a Tanács 1371/2007/EK rendelete (2007. október 23.) a vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogairól és kötelezettségeiről (HL L 315., 2007.12.3., 14. o.).

(25)  A 2013/0014(COD) dokumentumban szereplő irányelv száma.

(26)  A 2013/0014 (COD) sz. dokumentumban szereplő rendelet száma.

(27)  Két évvel ezen irányelv hatálybalépését követően.

(28)  A Bizottság 653/2007/EK rendelete (2007. június 13.) a 2004/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 10. cikkének megfelelő biztonsági tanúsítványok és kérelemmel benyújtott dokumentáció egységes európai formátumának használatáról és a 2001/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv értelmében kibocsátott biztonsági tanúsítványok érvényességéről (HL L 153., 2007.6.14., 9. o.).

(29)  A Bizottság 1158/2010/EU rendelete (2010. december 9.) a vasútbiztonsági tanúsítvány megszerzéséhez szükséges követelményeknek való megfelelés értékelésére szolgáló közös biztonsági módszerről (HL L 326., 2010.12.10., 11. o.).

(30)  A 2013/0014 (COD) sz. dokumentumban szereplő rendelet száma.

(31)  A 2013/0014 (COD) sz. dokumentumban található rendelet száma.

(32)  A 2013/0015 (COD) sz. dokumentumban szereplő irányelv száma.

(33)  A Bizottság 445/2011/EU rendelete (2011. május 10.) a tehervagonok karbantartásáért felelős szervezetek tanúsítási rendszeréről és a 653/2007/EK rendelet módosításáról (HL L 122., 2011.5.11., 22. o.).

(34)  Két évvel ezen irányelv hatálybalépését követően.

(35)  A 2013/0015 (COD) sz. dokumentumban szereplő irányelv száma.

(36)  A 2013/0015 (COD) sz. dokumentumban szereplő irányelv száma.

(37)  A 2013/0014 (COD) sz. dokumentumban szereplő rendelet száma.

(38)  Ezen irányelv hatálybalépésének dátuma.

(39)  A 2013/0015 (COD) sz. dokumentumban szereplő irányelv száma.

(40)  Öt évvel ezen irányelv hatálybalépését követően.

(41)  Nyolc évvel ezen irányelv hatálybalépését követően.

(42)  18 hónappal ezen irányelv hatálybalépését követően.

(43)  Ezen irányelv hatálybalépésének dátuma.

(44)  Három évvel ezen irányelv hatálybalépését követően.

(45)  Három évvel ezen irányelv hatálybalépését követően.

(46)  Négy évvel ezen irányelv hatálybalépését követően.

(47)  A 2013/0014 (COD) sz. dokumentumban szereplő rendelet száma.

(48)  30 hónappal ezen irányelv hatálybalépését követően.

---

---

---

---

---

---