5.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 45/1

5.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 45/2

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 19. cikkének (1) bekezdésére és 260. cikkére,

—

tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2004. december 13-i 2004/113/EK tanácsi irányelvre (1),

—

tekintettel a 2004/113/EK tanácsi irányelv biztosítási ágazatban, az Európai Unió Bíróságának C-236/09. sz., Test-Achats-ügyben hozott ítéletére (2) figyelemmel történő alkalmazásával kapcsolatos, 2011. december 22-én közzétett bizottsági iránymutatásokra,

—

tekintettel az Európai Unió Bíróságának C-236/09. sz., Test-Achats-ügyben hozott 2011. március 1-jei ítéletére (3),

—

tekintettel a nemek közötti egyenlőség jogi szakértőinek európai hálózata által kidolgozott, „Jelentés a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó uniós szabályokról: Miként ültetik át ezeket a nemzeti jogba?” című, 2010. decemberi jelentésre,

—

tekintettel a nemek közötti egyenlőség jogi szakértőinek európai hálózata által kidolgozott, „Nemi alapon történő megkülönböztetés az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása terén, és a 2004/113/EK irányelv átültetése” című, 2009. júliusi jelentésre,

—

tekintettel a nemek közötti egyenlőség jogi szakértőinek európai hálózata által kidolgozott, „Transz- és interszexuális személyek: nemen, nemi identitáson és nemi önkifejezésen alapuló megkülönböztetés” című, 2011. júniusi jelentésre,

—

tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvét a termékek és szolgáltatások terén megvalósító tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló 2004. március 30-i álláspontjára (4),

—

tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemterv (2006–2010) eredményeinek értékeléséről és előremutató ajánlásokról szóló, 2010. június 17-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A7-0044/2013),

A.

mivel ez az irányelv megtiltja a nemi alapon történő közvetlen és közvetett megkülönböztetést a nyilvánosság számára hozzáférhető árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása terén, a köz- és a magánszférában egyaránt;

B.

mivel az irányelv a munkaerőpiacon kívüli, a nemi alapon történő megkülönböztetéshez kapcsolódó szempontokkal foglalkozik;

C.

mivel szintén tiltott a nőkkel szemben terhességük vagy anyaságuk okán alkalmazott kevésbé kedvező bánásmód, csakúgy mint a zaklatás és a szexuális zaklatás és a megkülönböztetésre való utasítás, áruk vagy szolgáltatások felkínálása, valamint azok értékesítése vagy nyújtása alkalmával;

D.

mivel a Lisszaboni Szerződés életbelépése után a nemi alapon történő megkülönböztetés elleni küzdelem egy különleges jogalkotási eljárás keretében, megfelelő intézkedésekkel valósul meg, amelyhez a Tanács egyhangú határozata és a Parlament egyetértése szükséges (az EUMSZ 19. cikkének (1) bekezdése);

E.

mivel a rendelkezésre álló információk alapján a tagállamok többségében megtörtént az irányelv átültetése, új jogszabály elfogadásával vagy az e területre vonatkozó, meglévő jogszabály módosításával;

F.

mivel néhány tagállamban hiányos volt az átültetés, vagy későbbre halasztották az átültetés határidejét;

G.

mivel néhány esetben a nemzeti jogszabály meghaladja az irányelvben foglaltakat, és az oktatásra, illetve a médiával és a hirdetésekkel kapcsolatos megkülönböztetésre is kiterjed;

H.

mivel az irányelv 5. cikkének (2) bekezdésében foglalt kívülmaradási záradék jogi bizonytalanságot és hosszú távon potenciális jogi kihívásokat hozott létre;

I.

mivel az irányelv szerint 2010-ben esedékes bizottsági alkalmazási jelentést legkésőbb 2014-re halasztották;

J.

mivel az Európai Unió Bíróságának C-236/09. sz., Test-Achats-ügyben hozott 2011. március 1-jei ítélete kimondja, hogy a biztosításra és a kapcsolódó pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó, ezen irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében foglalt eltérés hátráltatja a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmódra irányuló cél elérését, és ellentétes az EU Alapjogi Chartájával;

K.

mivel ennek következtében a vonatkozó rendelkezést a megfelelő átmeneti időszak lejártával, jelen esetben 2012. december 21-étől érvénytelennek tekintik;

L.

mivel 2011. december 22-én a Bizottság nem kötelező erejű iránymutatásokat tett közzé a biztosítótársaságokra és a kapcsolódó pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó helyzet tisztázásának céljából;

M.

mivel összhangban az Európai Unió Bíróságának joggyakorlatával, a transznemű személyekkel szembeni és a nemi identitáson alapuló megkülönböztetés egyenértékű lehet a nők és férfiak közötti egyenlőséggel kapcsolatos politikákban és jogszabályokban rögzített, nemi alapon történő megkülönböztetéssel (6);

1.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem készítette még el a 2004/113/EK tanácsi irányelv alkalmazásáról szóló jelentését, illetve nem tett közzé naprakész adatokat a folyamatban lévő nemzeti végrehajtási folyamatokról sem;

2.

elismeri, hogy a Test-Achats-ügyben hozott ítélet hatással lehetett a tagállamok végrehajtási folyamataira, de megjegyzi, hogy ez önmagában nem lehet indok arra, hogy nem sikerült időben közzétenni az irányelvben előírt jelentést;

3.

felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leggyorsabban tegye közzé a jelentését és az összes elérhető adatot;

4.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak konkrét intézkedéseket az irányelv és hatásai elmagyarázására konkrét példákkal annak biztosítására, hogy mind a nők, mind a férfiak magukénak érezhessék az irányelvet, és megfelelően használják, mint az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés során megvalósuló egyenlő bánásmódhoz kapcsolódó jogaik védelmének hatékony eszköze;

5.

üdvözli a Test-Achats-ügyben hozott ítéletet, de úgy véli, hogy az folyamatos bizonytalanságot hozott létre a biztosítási piacon; azt reméli, hogy a mindkét nemre azonos módon alkalmazandó kritériumok kidolgozása olyan, több kockázati tényezőn alapuló díjazáshoz vezet, amely nemüktől függetlenül hűen tükrözi az egyének kockázati szintjét, illetve hogy képes felfedni a nemi alapú megkülönböztetéseket;

6.

úgy véli, hogy a Bizottság által közzétett iránymutatások – kötelező érvény, illetve normatív hatály hiányában – nem szüntették meg teljesen ezt a bizonytalanságot;

7.

felhívja a Bizottságot, hogy tegyen gyakorlati lépéseket a probléma megoldására az irányelvvel teljes összhangban lévő új jogalkotási szövegre irányuló javaslat formájában;

8.

megjegyzi, hogy a biztosítási ágazatnak továbbra is erőfeszítést kell tennie a biztosítási díjaknak az egynemű kritériumokkal összhangban lévő átalakítására más tényezőkön alapuló biztosításmatematikai számítások alkalmazásával;

9.

felhívja a Bizottságot, hogy kezdjen informális párbeszédet a biztosítási ágazattal a kockázatértékelésről;

10.

felhívja a Bizottságot, hogy tegye közzé, milyen módszerrel fogja mérni a Test-Achats-ügyben hozott ítéletnek a biztosítási díjakra gyakorolt hatásait;

11.

felhívja a Bizottságot, hogy a fogyasztóvédelmi politika szempontjából is elemezze a kérdést;

12.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szorosan kövessék figyelemmel a biztosítási piac fejleményeit, és ha bármilyen jelét látják a tényleges közvetett megkülönböztetésnek, hozzanak meg minden szükséges intézkedést a probléma megoldására és az indokolatlan magasabb árazás elkerülésére;

13.

hangsúlyozza, hogy ezen irányelv nem csupán a biztosításokra korlátozódik, és hogy részletesen el kell magyarázni a tágabb alkalmazási körét és a benne rejlő fejlődési lehetőséget az árukhoz és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén a köz- és a magánszférában egyaránt, annak érdekében, hogy mind a nők, mind a férfiak teljes mértékben értsék az irányelv alkalmazási körét és célját, és következésképp megfelelő módon kihasználják az általa nyújtott előnyöket és lehetőségeket;

14.

megjegyzi, hogy a bizonyítási teher szabályainak módosítására vonatkozó előírást a legtöbb tagállam nemzeti jogszabályaiban már végrehajtották; felhívja a Bizottságot, hogy ellenőrizze ezen előírás alkalmazását minden tagállamban;

15.

felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a terhesség, a terhesség tervezése, vagy anyaság okán alkalmazott megkülönböztetés eseteit, például a lakhatás (lakásbérlés) vagy kölcsönfelvételi nehézségek, valamint az egészségügyi termékekhez és szolgáltatásokhoz, különösen a törvényileg biztosított reproduktív egészségügyi ellátásokhoz és a nemi átalakító kezeléshez való hozzáférés kapcsán;

16.

felhívja a Bizottságot, hogy különösen szigorúan ellenőrizze a szoptatáshoz kapcsolódó megkülönböztetéseket, ideértve a nyilvános tereken és területeken az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés során megvalósuló lehetséges megkülönböztetéseket;

17.

felhívja a Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel az irányelv végrehajtását és alkalmazását a menedék iránti kérelmük elbírálására várakozó várandós menedékkérő nők esetében, annak biztosítása érdekében, hogy rájuk is érvényesek legyenek a kérdéses szerződések és termékek;

18.

összhangban az Európai Unió Bíróságának joggyakorlatával, felhívja a Bizottságot, hogy teljes mértékben foglalja bele a nemi identitáson alapuló megkülönböztetést a nők és férfiak közötti egyenlőséggel kapcsolatos jövőbeli politikáiba és jogszabályaiba;

19.

csalódottan veszi tudomásul, hogy néhány tagállamban a női vállalkozókat, különösen az egyedülálló anyákat gyakran éri megkülönböztetés, amikor kölcsönt vagy hitelt igényelnek a vállalkozásukhoz, és még mindig gyakran ütköznek nemi sztereotípiákon alapuló akadályokba.

20.

felhívja a Bizottságot, hogy gyűjtse össze a bevált gyakorlatokat és bocsássa azokat a tagállamok részére abból a célból, hogy biztosítsa a támogató pozitív intézkedésekhez szükséges erőforrásokat, illetve hogy lehetővé tegye a vonatkozó rendelkezések jobb végrehajtását a nemzeti szinten;

21.

felhívja a figyelmet a hatékonyság hiányára az egyenlőséggel foglalkozó néhány szerv esetében, aminek oka a tényleges cselekvési lehetőség, az elegendő személyzet és a megfelelő pénzügyi források hiánya;

22.

felhívja a Bizottságot, hogy megfelelően és pontosan ellenőrizze az irányelv életbelépése után létrehozott „egyenlőséggel foglalkozó szervek” helyzetét, és ellenőrizze, hogy megfelelnek-e az uniós jogszabályban foglalt minden feltételnek; különösen nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a gazdasági válságot nem lehet mentségként felhozni az egyenlőséggel foglalkozó szervek megfelelő működésének hiányosságaira;

23.

hangsúlyozza a Bizottság részéről az adatok és a nagyobb átláthatóság szükségességét a folyamatban lévő jogsértési eljárások és intézkedések tekintetében;

24.

felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre nyilvános adatbázist a nemi alapon történő megkülönböztetéshez kapcsolódó jogszabályokról és ítélkezési gyakorlatról; ragaszkodik hozzá, hogy javítani kell a nemi alapon történő megkülönböztetés áldozatainak védelmét;

25.

rámutat, hogy figyelembe véve a nemzeti bíróságok szerepét, szükség van a nemi alapú megkülönböztetés területén tevékenykedő jogi szakemberek továbbképzésének pénzügyi támogatására és uniós koordinálására;

26.

rámutat, hogy az irányelvet minden tagállamban kellő időben át kell ültetni;

27.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.

5.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 45/5

—

tekintettel a Bizottság 2012. január 27-i, a kereskedelemről, növekedésről és fejlődésről szóló közleményére (COM(2012)0022), amely az azonos tárgyú, 2002. szeptember 18-i közleményt aktualizálja,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. és 208. cikkére, valamint az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkére,

—

tekintettel a Bizottság e témához kapcsolódó közelmúltbeli más közleményeire és munkadokumentumaira, többek között a következőkre: a politikák fejlesztési célú koherenciájáról (COM(2009)0458, SEC(2010)0421, SEC(2011)1627), A nemek közötti egyenlőség és a nők szerepének erősítése a fejlesztési együttműködésben (2010–2015) című európai uniós cselekvési terv (SEC(2010)0265), Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele (COM(2011)0637), a fejlesztési célú támogatásról (COM(2012)0366), a rezilienciapolitika uniós megközelítéséről (COM(2012)0586), Szociális védelem az Európai Unió fejlesztési együttműködésében (COM(2012)0446) és a civil társadalommal való együttműködésről a külkapcsolatokban (COM(2012)0492), valamint a kereskedelemösztönző támogatásról szóló közlemény (COM(2007)0163) és e támogatásról szóló éves ellenőrzési jelentései,

—

tekintettel a Tanács 2012. március 16-i következtetéseire az elkövetkező évtized kereskedelmével, növekedésével és fejlődésével kapcsolatos uniós megközelítésről, illetve az e témához kapcsolódó más következtetéseiről,

—

tekintettel a Cotonoui Megállapodásra (1),

—

tekintettel a fejlesztési együttműködési eszközhöz (DCI) (2) és az Európai Fejlesztési Alaphoz (EFA) kapcsolódó rendeletekre és végrehajtásukra,

—

tekintettel az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós stratégiai keretre és a hozzá kapcsolódó cselekvési terv kereskedelemről szóló 11. pontjára (3),

—

tekintettel a Világbank vezetésével kidolgozott, a legkevésbé fejlett országoknak szóló kereskedelmi vonatkozású segítségnyújtás megerősített integrált keretére,

—

tekintettel az ILO tisztességes munkára vonatkozó menetrendjére és az ENSZ szociális védelmi minimumra vonatkozó kezdeményezésére,

—

tekintettel a Pekingben 1995-ben tartott Nők Negyedik Világkonferenciájára, valamint a Pekingben elfogadott nyilatkozatra és cselekvési platformra,

—

tekintettel a kereskedelemre és fejlesztésre vonatkozó saját állásfoglalásaira, többek között kereskedelemről és szegénységről (4); a kereskedelemösztönző támogatásról (5); a gazdasági partnerségi megállapodásokról (6); az EU általános preferenciarendszeréről (7); a vállalati társadalmi felelősségvállalásról (8); a fejlődő országokkal kapcsolatos adóügyekről (9); az EU és Afrika közötti kapcsolatokról (10); az élelmezésbiztonságról (11); az EU fejlesztéspolitikájának általános fejlődéséről (12) és a politikák fejlesztési célú koherenciájáról (13),

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A7-0054/2013),

A.

mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. és 208. cikke egyértelműen összekapcsolódik; mivel a 207. cikk megállapítja, hogy az EU kereskedelempolitikájának az Unió külső tevékenységeinek elvein és célkitűzésein kell alapulnia, a 208. cikk pedig megköveteli, hogy az Unió azon politikáinak, amelyek hatással lehetnek a fejlődő országokra, figyelembe kell venniük a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit;

B.

mivel a Pekingi Nyilatkozatot és Cselekvési Platformot követően a tagállamok és a Bizottság a fejlesztési együttműködési politikájuk részeként elfogadták a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének stratégiáját;

C.

mivel a szegénység csökkentése és a millenniumi fejlesztési célok teljesítésére való törekvés alkotják az EU fejlesztéspolitikájának központi elemeit, és ezeknek kell irányítani a fejlődő országokra vonatkozó uniós kereskedelempolitikát is; mivel az emberi jogok előmozdítását be kell építeni e politikába, és ennek támogatnia kell a fejlesztésnek az EU által elfogadott emberijog-alapú megközelítését;

D.

mivel a kereskedelem liberalizációja és a szegénység csökkentése közötti kapcsolat nem automatikus, azonban a kereskedelem megnyitása a gazdasági növekedés és fejlődés egyik leghatékonyabb mozgatórugója lehet, amikor és amennyiben rendelkezésre állnak a megfelelő feltételek;

E.

mivel a sikeres, kereskedelem által vezérelt fejlődés többek között a jól működő intézményeken, a korrupció elleni hatékony küzdelmen, az egészséges magánszektoron és az átfogó és inkluzív gazdasági fejlődésre, a diverzifikációra és a hozzáadott érték folyamatos növelésére való törekvésen múlik;

F.

mivel a fejlődő országokra irányuló uniós kereskedelempolitika célja ezen országok jobb integrálása a nemzetközi kereskedelmi rendszerbe, ám hiányoznak belőle az egyértelműen meghatározott fejlesztési célkitűzések, és emiatt veszélybe sodorja, sőt tönkreteszi a helyi termelést és növeli a nyersanyagkiviteltől való függést; mivel a jelentős liberalizációs erőfeszítések ellenére néhány fejlődő ország, nevezetesen a legkevésbé fejlett országok nem tudták diverzifikálni a termelést és az exportot;

G.

mivel a globalizációnak a szegénység mérséklésére gyakorolt hatása egyenetlen; mivel a fejlődő országokban a lakosság nagy százaléka még mindig súlyos szegénységben él, különösen a legkevésbé fejlett országokban; 1990-ben a súlyos szegénységben élőknek csak 18 %-a élt a legkevésbé fejlett országokban, 2007-re viszont ez az arány 36 %-ra kétszereződött;

H.

mivel a gazdasági partnerségi megállapodásokra vonatkozó tárgyalások üteme messze elmarad a tervezettől, az általános haladás továbbra is gyenge, a fejlesztési célkitűzéseket nem határozták meg világosan az EU gazdasági partnerségi megállapodásokkal kapcsolatos stratégiájában, és a határidők megszabása helyett a fejlesztést kell előtérbe helyezni e helyzet orvoslásához;

I.

mivel a szegény országok nehézségekkel küzdenek a kereskedelem jelenlegi liberalizációjának általános környezetéből eredően csökkenő kereskedelmi adók kompenzálása terén; mivel fennáll annak veszélye, hogy a feldolgozott termékek vámtétele, amely magasabb a nyersanyagokénál, azt segítheti elő, hogy a fejlődő országok megmaradjanak az egyszerű nyersanyagexportőr szerepében;

J.

mivel a közös agrárpolitika fejlődő országokra gyakorolt negatív kereskedelmi és fejlesztési hatásait fel kell számolni;

K.

mivel a mezőgazdasági üzemanyagok elterjedése túlnyomórészt a nagyarányú ipari monokultúrák elterjedésén múlott, és ezáltal kiterjesztette a környezetre, a biológiai sokféleségre, a talaj termőképességére és a víz hozzáférhetőségére nézve káros mezőgazdasági gyakorlatokat; mivel a mezőgazdasági üzemanyagok elterjedése drámai következményekkel járhat a földdel kapcsolatos jogok megsértése, az alapvető természeti erőforrásokhoz való hozzáférés elvesztése, az erdőirtás és a környezet állapotromlása terén;

L.

mivel a közepes jövedelmű országok felső sávját 2014. január 1-jétől kizárják az EU általános preferenciarendszeréből, az viszont bizonytalan, hogy ez milyen mértékben nyit meg új exportlehetőséget a legkevésbé fejlett országok előtt;

M.

mivel a kereskedelemösztönző támogatás célja a fejlődő országok támogatása, többek között a kereskedelmi kapacitás kiépítéséhez való hozzájárulás révén, csökkentve a kereskedelem előtt álló adminisztratív akadályokat, hatékony infrastruktúrát építve ki az áruszállításhoz, valamint megerősítve a helyi vállalkozásokat, hogy felkészítsék őket a helyi igények kielégítésére és a versenyre, valamint lehetővé tegyék számukra az új piaci lehetőségek kiaknázását; mivel a kereskedelemösztönző támogatásnak segítenie kell a feldolgozás és a termelés diverzifikálása előmozdítását, támogatnia kell a regionális integrációt, meg kell könnyítenie a technológiaátadást, elő kell segítenie a hazai termelőkapacitás kialakítását vagy fejlesztését, és csökkentenie kell a jövedelmi egyenlőtlenségeket;

N.

mivel a regionális integráció a fellendülés, a béke és a biztonság elérésének hatékony eszköze; mivel a belső és regionális kereskedelem jobb működésének fejlesztési előnyei ugyanolyan jelentősek vagy jelentősebbek lehetnek, mint a fokozott külkereskedeleméi, különösen az éghajlatváltozás vonatkozásában; mivel Afrikában a regionális kereskedelem nagymértékben a feldolgozott termékekre, ellentétben a külkereskedelemmel, amely a nyersanyagokra épül;

O.

mivel a természeti erőforrások exportjához gyakran korrupció és a többi gazdasági ágazat stagnálása társul; mivel az „erőforrások átka” jelenség létezését már széles körben elismerik, és az uniós kereskedelempolitikának hozzá kell járulnia e jelenség megelőzéséhez és ellensúlyozásához;

P.

mivel a „konfliktusokat okozó erőforrások” olyan természeti erőforrások, amelyek konfliktussal összefüggésben történő módszeres kiaknázása és kereskedelme hozzájárul az emberi jogok súlyos megsértéséhez, a nemzetközi humanitárius jog megsértéséhez vagy a nemzetközi jog alapján bűncselekménynek minősülő jogsértésekhez, illetve ilyenekből húz hasznot vagy ezekhez vezet;

Q.

mivel az európai uniós politikáknak mindig támogatniuk kell és sosem szabad veszélyeztetniük az élelmezésbiztonságot; mivel mindenképpen meg kell állítani az élelmezési gondokkal küzdő fejlődő országok vagy régiók mezőgazdasági területeinek helyi vagy regionális igényeket ellátó élelmiszer-termelő területről való átminősítését (a földfelvásárlások problémája);

R.

mivel különösen a bioüzemanyagok támogatása vezetett a földhasználat közvetett megváltozásához és ingadozó élelmiszerárakhoz a fejlődő országokban;

S.

mivel a kisbirtokosok – akik a fejlődő országokban a földtulajdonosok többségét teszik ki, és a legkiszolgáltatottabbak – számára a biztonságos földbirtoklás az egészséges ingatlan- és hitelpiacok alapját képezi, amelyek elengedhetetlenek a stabil és fenntartható fejlődéshez;

T.

mivel a nők lehetőségeibe történő beruházás – különösen a mikrohitelezés terén – alapvető fontosságú a gazdasági és társadalmi fejlődés szempontjából jelentős eredmények eléréséhez;

1.

megerősíti álláspontját, hogy a fenntartható fejlődés megkönnyítése a fejlődő országokra irányuló európai uniós kereskedelempolitika fő célja; véleménye szerint e politika keretében minden kezdeményezéshez konkrét és fenntartható fejlesztési célokat kell megfogalmazni;

2.

kiemeli, hogy mivel nem tekinthető magától értetődőnek, hogy a kereskedelem liberalizációja növekedést és a szegénység csökkenését eredményezi, a kereskedelempolitikákat és a kereskedelemösztönző támogatásokra vonatkozó politikákat következetesen, átlátható, inkluzív és minél szélesebb részvételen alapuló eljárások alapján kell megtervezni, amelyekbe minden érdekelt felet bevonnak, különös tekintettel a leghátrányosabb helyzetűekre, elsősorban a nőkre;

3.

rámutat arra, hogy az EU és a fejlődő országok közötti tisztességes kereskedelem alapját kell, hogy jelentse az ILO munkaügyi normáinak maradéktalan tiszteletben tartása, a megfelelő munkakörülmények, valamint biztosítania kell a lehető legmagasabb szociális és környezetvédelmi normák alkalmazását; hangsúlyozza, hogy mindez többek között a fejlődő országokból származó erőforrásokért és mezőgazdasági termékekért fizetendő méltányos árat is magában foglalja;

4.

kéri, hogy fordítsanak különös figyelmet a nemek közötti egyenlőségre és a nők szerepének erősítésére;

5.

üdvözli, hogy a Változtatási program (COM(2011)0637) az üzleti környezetre, a regionális integrációra és a világpiacra, illetve a szociális védelemre, egészségre, oktatásra és munkahelyekre összpontosít;

6.

felszólít a politikák fejlesztési célú koherenciájának teljes körű megvalósítására, többek között minden méltánytalan termelési és kereskedelmi gyakorlat, a túlhalászás, illetve a fejlődést és az élelmezésbiztonságot veszélyeztető mezőgazdasági támogatások felfüggesztése révén;

7.

hangsúlyozza, hogy a beruházási politika két fő kihívás elé állítja a fejlődő országokat: nemzeti szinten a beruházási politikát a fejlesztési stratégiába kell belefoglalni fenntartható fejlesztési célkitűzésekkel együtt, nemzetközi szinten pedig meg kell erősíteni a nemzetközi beruházási megállapodások fejlesztési dimenzióját, egyensúlyba hozva az államok és a beruházók jogait és kötelezettségeit;

8.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az UNCTAD nemzetközi beruházásokról szóló 2012. évi jelentése szerint néhány 2011-ben kötött nemzetközi beruházási megállapodás azt a hagyományos szerződésmodellt követi, amely szerint a szerződés egyetlen célja a beruházás védelme; ugyanakkor üdvözli a tényt, hogy néhány új nemzetközi beruházási megállapodás olyan rendelkezéseket tartalmaz, melyek biztosítják, hogy a szerződés beavatkozás helyett hozzájáruljon az országok olyan fenntartható fejlesztési stratégiáihoz, melyek a beruházás környezetvédelmi és társadalmi hatásaira összpontosítanak;

9.

aggodalommal veszi tudomásul, hogy a nemzetközi beruházási megállapodások (IIA) keretében egyre több beruházók és államok közötti vitarendezési ügyet (ISDS) indítanak, melyekben a beruházók megkérdőjelezik az alapvető közpolitikákat, arra hivatkozva, hogy ezek a politikák negatívan befolyásolják üzleti kilátásaikat; rámutat ebben az összefüggésben, hogy az UNCTAD nemzetközi beruházásokról szóló 2012. évi jelentése szerint az IAA-k egyre ellentmondásosabbak és politikailag érzékennyé válnak, elsősorban a beruházók és államok között IIA keretében folyó döntőbíráskodás elterjedése miatt, amelyek egyre nagyobb elégedetlenséget váltanak ki (pl. Ausztrália kereskedelempolitikai nyilatkozata, amelyben bejelentette, hogy többé nem foglalja bele beruházók és államok közötti vitarendezési ügyekre vonatkozó záradékokat az IIA-kba), és amelyek tükrözik többek között a rendszer hiányosságait (pl. egyes rendelkezések, például a kisajátítási rendelkezések széles hatóköre, a döntőbírák képesítésével kapcsolatos aggályok, az átláthatóság hiánya és az eljárások magas költségei, valamint az ISDS és az államok közötti eljárások kapcsolata); ennek megfelelően ragaszkodik ahhoz, hogy a jövőbeni európai beruházási megállapodások biztosítsák, hogy a beruházók és az államok közötti nemzetközi vitarendezésre vonatkozó rendelkezések ne veszélyeztessék az államok közérdeket védő jogszabályok hozására vonatkozó képességét;

10.

emlékeztet, hogy a beruházásnak a fenntartható fejlesztés érdekében történő igénybevétele továbbra is jelentős kihívás a fejlődő, és különösen a legkevésbé fejlett országok számára; ebben az összefüggésben hangsúlyozza, hogy az UNCTAD kidolgozta a fenntartható fejlesztés beruházási politikájának átfogó keretét (IPFSD), amely különös hangsúlyt fektet a külföldi beruházás és a fenntartható fejlődés közötti kapcsolatra;

11.

felkéri az EU-t, hogy aktívan alkalmazza a rendelkezésére álló eszközöket a béke, az emberi jogok tiszteletben tartása, a demokrácia, a jogállamiság, a felelősségteljes kormányzás, a rendezett államháztartás, az infrastrukturális beruházások, a szociális normák uniós vállalkozások és leányvállalataik által történő betartása, az alapszolgáltatások megbízható nyújtása, továbbá az inkluzív és fenntartható növekedésre és a szegénység csökkentésére irányuló törekvés támogatása céljából a fejlődő országokban, ezáltal hozzájárulva a hatékony kereskedelemösztönző támogatás és a fenntartható kereskedelemfejlesztés számára kedvező környezet kialakításához;

12.

kiemeli, hogy a fejlődő országok sikeres világkereskedelmi integrációjához többre van szükség, mint a jobb piacra jutás és a megerősített nemzetközi kereskedelmi szabályok; hangsúlyozza következésképpen, hogy a kereskedelemösztönző támogatás programozásának támogatnia kell a fejlődő országokat a helyi kereskedelem ösztönzésére, a kínálati oldali korlátok felszámolására és a strukturális gyengeségek kezelésére irányuló hazai erőfeszítéseikben, amelyek a kereskedelmi vonatkozású politikák hazai reformján, a kereskedelem elősegítésén, a vámkapacitások javításán, az infrastruktúra korszerűsítésén, valamint a belföldi és regionális piacok kiépítésén keresztül küzdhetők le;

13.

emlékeztet arra, hogy a kereskedelem liberalizációja és a szegénység csökkentése közötti kapcsolat nem automatikus; e tekintetben megjegyzi, hogy az UNCTAD szerint a legkevésbé fejlett országok kereskedelmi integrációjának átlagos szintje – az áruk és szolgáltatások exportjának és importjának a GDP-hez viszonyított arányában kifejezve – az 1990-es évek eleje óta valójában magasabb, mint fejlett gazdaságoké; ennélfogva úgy véli, hogy a fejlődő országokban tapasztalható tartós tömeges szegénység az elmaradottságnak és annak a következménye, hogy ezen országok elmulasztották előmozdítani a strukturális átalakulást, kiépíteni a termelőkapacitást és nemzeti szinten megteremteni a termelő munkaerőt;

14.

hangsúlyozza azt is, hogy az UNCTAD érvei szerint a kereskedelem korai és gyors liberalizációja, aminek véghezvitelére az 1980-as és 1990-es években számos alacsony jövedelmű fejlődő országot buzdítottak, az ipari létesítmények leépítéséhez és olyan integrációs formához vezetett, amely fokozta függőségüket és kiszolgáltatottságukat a külső piacokkal szemben, miközben a kereskedelem liberalizációjából legtöbb hasznot húzó és az abszolút szegénység legnagyobb mértékű csökkenését elérő országok azok voltak, amelyek mérsékelten, fokozatosan, a termelőkapacitásaik fejlődésével összhangban nyitották meg gazdaságaikat, és előrelépést tettek a strukturális átalakulás terén;

15.

hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy a növekedés és a jólét megteremtése inkluzív és a szegényég csökkentése terén hatékony legyen, olyan ágazatokban kell növekedést elérni, amelyeket leginkább sújt a szegénység és ahol a szegények tevékenykedhetnek; rámutat, hogy a növekedésnek a nők hasznára is kell válnia és helyzetüket erősítenie kell, illetve a növekedést a kkv-k általános üzleti környezetének javítására kell összpontosítani a vállalkozások virágzása érdekében, továbbá azért, hogy fenntartható mikrofinanszírozási és mikrohitel-lehetőségek alakuljanak ki; hangsúlyozza, hogy ezen a téren a fejlesztési és kereskedelempolitikát az innovációnak, a kreativitásnak és a versenyképességnek kell irányítania, hogy munkahelyeket teremtsenek, és megerősítsék a hátrányos helyzetűeket;

16.

üdvözli, hogy a Bizottság elismeri a kistermelők és kisvállalkozások részvétele támogatásának szükségességét; rámutat a tisztességes kereskedelmi rendszerek piaci potenciáljára és e rendszereknek a társadalmi fejlődés elősegítésében megmutatkozó hatékonyságára;

17.

javasolja, hogy a Bizottság adjon nagyobb lendületet a fenntartható közbeszerzésnek nemzetközi szinten;

18.

felkéri az EU-t, tagállamait és más támogatókat, hogy tudatosítsák a nők gazdasági fejlődésben játszott alapvető szerepét, és igazítsák segélyezési erőfeszítéseiket a nők társadalmi és pénzügyi helyzetének megerősítéséhez, beleértve a kifejezetten nőkre irányuló vállalkozásfejlesztésnek nyújtott célzott támogatást és mikrofinanszírozási szolgáltatásokhoz való hozzáférést;

19.

emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat A nemek közötti egyenlőség és a nők szerepének erősítése a fejlesztési együttműködésben című európai uniós cselekvési tervre és az abban javasolt tevékenységekre;

20.

emlékeztet arra, hogy az EU kötelezettséget vállalt a politikák fejlesztési célú koherenciájára, valamint az emberi jogok és a nemek közötti egyenlőség tiszteletben tartására, előmozdítására és védelmére valamennyi külső politikájában, beleértve a nemzetközi kereskedelmet is; örömmel várja a demokráciára vonatkozó uniós stratégiai kerethez kapcsolódó cselekvési terv kereskedelemről szóló pontjainak teljes végrehajtását;

21.

úgy véli, hogy a fenntartható gazdasági fejlődésre vonatkozó stratégiáknak többek között az alábbiakat kell biztosítaniuk: a magánszektor részvétele a reálgazdaságban, regionális kohézió és piaci integráció határokon átnyúló együttműködésen keresztül, és szabályokon alapuló, többoldalú kereskedelmi keretbe ágyazott nyílt és tisztességes kereskedelem kialakítása;

22.

emlékeztet az alapvető kikötői, szállítási, energia-, és telekommunikációs infrastruktúra kialakítására, fejlesztésére és megerősítésére irányuló beruházások fontosságára, különös tekintettel a határokon átnyúló infrastruktúrákra;

23.

ösztönzi a fejlődés kereskedelem révén történő támogatásában részesülő országokat, hogy mobilizálják saját belső erőforrásaikat is, beleértve a megfelelő adóbehajtás eredményeképpen képződött költségvetési bevételt és a humán tőkét; amennyiben az érintett országok a természeti erőforrások kiaknázásából nyerik bevételeiket, felszólítja a Bizottságot ezen erőforrások átlátható és fenntartható kezelésének támogatására; hangsúlyozza, hogy az európai vállalatok által kormányoknak tett kifizetések tekintetében teljes átláthatóságot kell biztosítani; felhívja a Bizottságot, hogy a fejlődő országokban támogassa a fenntartható iparosításra vonatkozó olyan stratégiákat, amelyek a magasabb hozzáadott értéket képviselő termékekkel való kereskedelmet célozzák;

24.

úgy véli, hogy a fejlődés kereskedelem és beruházások révén történő támogatása tekintetében az Unió által kidolgozott eszközök – nevezetesen a felülvizsgált általános preferenciarendszer és a gazdasági partnerségi megállapodások – hatékonyak; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a kereskedelem támogatása nem merül ki csupán ezekben az eszközökben; emlékezteti az Uniót azon célkitűzésére, mely szerint a fejlesztési segélyre szánt teljes költségvetésének 2015-re el kell érnie GNP-jének 0,7 %-át; ösztönzi a Bizottságot, hogy az általa ajánlott támogatások körében fokozza a technikai segítségnyújtás szerepét, többek között a szabványosítás terén; felhívja az Európai Uniót, hogy biztosítson nagyobb összhangot a kereskedelmi, mezőgazdasági, környezetvédelmi, energetikai és fejlesztési politikái végrehajtása során;

25.

elengedhetetlennek tartja, hogy a fejlődés kereskedelem révén történő elősegítésére irányuló európai politikák az innováció összes vetületét integrálják – pénzügyi, technológiai, szervezeti innováció – a legjobb gyakorlatok alapján;

26.

javasolja, hogy – a fejlesztés emberijog-alapú megközelítéséhez való tényleges hozzájárulás érdekében – a Bizottság tárgyaljon ténylegesen érvényesíthető emberi jogi rendelkezések beillesztéséről valamennyi jövőbeni kétoldalú kereskedelmi és együttműködési megállapodásba;

27.

hangsúlyozza a tisztességes béreknek és a megfelelő munkahelyi biztonságnak a fenntartható globális kereskedelmi rendszer és az új globális termelési láncok tekintetében betöltött jelentőségét; e tekintetben emlékezteti a Bizottságot a „Tisztességes munka mindenki számára” című közleményére;

28.

az uniós politikák közötti összhang erősítése jegyében kéri, hogy fokozzák az együttműködést a Bizottság különböző szolgálatai és az EKSZ, valamint a három intézmény (Bizottság, Tanács, Európai Parlament) között;

29.

úgy véli, hogy a kereskedelem és beruházások révén történő fejlesztéssel kapcsolatos politikák és programok értékelésére alkalmazott kritériumoknak nem csupán a növekedési rátára és a kereskedelemre, hanem a megteremtett munkahelyek számára, és a fejlődő országok lakossága életminőségének – humán-, társadalmi, kulturális és környezeti fejlődés tekintetében elért – javulására vonatkozó statisztikákat is magában kellene foglalnia;

30.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a kereskedelmi reformokat jól megtervezett közpolitikákkal, nevezetesen a szociális védelemmel kapcsolják össze; átfogóbb értelemben hangsúlyozza az időben megfelelő és jól előkészített nemzeti fejlesztési stratégiák és a jelenlegi kereskedelempolitika által a szegénységre gyakorolt hatások szisztematikus vizsgálatainak jelentőségét; felszólítja az Európai Bizottságot, hogy hajtsa végre az élelemhez való jog kérdésével megbízott különleges ENSZ-előadó iránymutatását, amely felhív az emberi jogi hatásvizsgálat – „a kereskedelmi és beruházási megállapodások emberi jogi hatásvizsgálatára irányadó elvek”– alkalmazására a kereskedelmi és beruházási megállapodások megkötésekor, annak biztosítása érdekében, hogy ezek összhangban legyenek a nemzetközi emberi jogi eszközök szerinti kötelezettségekkel; nyomatékosan kéri továbbá az EU-t, hogy minden kereskedelmi megállapodásába építsen be világos feltételességi, emberi jogi és demokráciazáradékokat;

31.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az emberi jogok és a társadalmi és környezetvédelmi normák előmozdítása érdekében a vállalati társadalmi felelősségvállalást rögzítsék a fejlődő országokkal kötött szabadkereskedelmi megállapodásokban; indítványozza, hogy minden jövőbeni szabadkereskedelmi megállapodásban – a társadalmi és környezetvédelmi fejezetek mellett – átfogó emberi jogi fejezet is szerepeljen;

32.

felkéri a Bizottságot, hogy ösztönözze a fejlődő országok kormányait széles körű – a nem állami és nem üzleti szereplőket is bevonó – konzultációk folytatására kereskedelempolitikai döntéshozatalaik során; felkéri továbbá a Bizottságot, hogy részesítse előnyben az átláthatóságot a tárgyalások során annak érdekében, hogy megkönnyítse az érintett felek széles körű és eredményes részvételét, és támogassa a fejlődési eredmények elérését;

33.

szorgalmazza, hogy készítsenek mélyreható hatástanulmányokat az EU és harmadik országok között kötött két- és többoldalú szerződésekről az éghajlatváltozás, a nemek közötti egyenlőség és a fenntarthatóság tekintetében; kéri a Bizottságot, hogy a kereskedelemösztönző támogatással és a fejlesztési támogatások egyéb formáival kapcsolatos kezdeményezések keretében nyújtson támogatást kifejezetten az éghajlatváltozás kezeléséhez;

34.

úgy véli, hogy a fejlődési ütem referenciaértékeit meg kell határozni a kereskedelmi megállapodási tárgyalások során a nyomon követés megkönnyítésére, illetve szükség esetén az intézkedések végrehajtási ütemezésének módosítására, a kísérő intézkedések módosítására, ami magában foglalhatja a kereskedelemösztönző és a kiigazító intézkedésekhez nyújtandó támogatásokat, valamint az új kezdeményezések előkészítését, amennyiben a fejlesztési célok úgy kívánják; kiemeli, hogy a fejlődő országok számára nyújtott, a WTO keretében folyó eredményes munkához szükséges jogi és egyéb szakértelem elengedhetetlen a kereskedelmi tárgyalásokhoz;

35.

felkéri az EU-t, hogy csökkentse tovább a kereskedelmi akadályokat és a kereskedelemtorzító támogatásokat annak érdekében, hogy segítse a fejlődő országokat abban, hogy növeljék részesedésüket a világkereskedelemben; felszólít továbbá a mezőgazdasági támogatások megszüntetésére, amelyet a WTO dohai fejlesztési fordulóján tett kötelezettségvállalásoknak megfelelően a lehető leghamarabb meg kell valósítani;

36.

ösztönzi a Bizottságot, hogy támogassa az élelemhez való jog kérdésével megbízott különleges ENSZ-előadó felhívását, miszerint léptessenek életbe olyan ösztönzőket, amelyek előmozdítják a meghatározott környezeti, szociális és emberi jogi normáknak megfelelő agrártermékek EU-ba irányuló behozatalát, különösen azáltal, hogy biztosítják a termelők tisztességes bevételeit és a mezőgazdasági dolgozók megélhetést biztosító bérét;

37.

felkéri az EU-t, hogy mindig biztosítsa, hogy a kereskedelmi tárgyalásokra vonatkozó átfogó megközelítése – olyan kérdések bevonásával, mint a beruházások, a közbeszerzések, a verseny, a szolgáltatások kereskedelme és a szellemi tulajdonjogok – megfelel az adott partnerország igényeinek és fejlesztési stratégiáinak; ezért szorgalmazza, hogy az EU politikáját a fejlődő országok számára biztosított „különleges és differenciált bánásmód” teljes tiszteletben tartása mellett határozza meg; ugyanígy ismételten megerősíti, hogy a kormányoknak és a parlamenteknek meg kell őrizniük a befektetés szabályozásához való jogot, mind azért, hogy pozitívan megkülönböztethessék az ország fejlődését támogató befektetőket, mind pedig azért, hogy biztosítsák, hogy valamennyi befektetőt – köztük a külföldi befektetőket is – kötelezettségek és kötelességek terhelik a munkaügyi, környezetvédelmi, emberi jogi és egyéb normák tiszteletben tartása tekintetében;

38.

üdvözli, hogy a nemi szempontokat beépítették a kereskedelmi tárgyalásokhoz kapcsolódó fenntarthatósági hatásvizsgálatokba; felhívja a Bizottságot e vizsgálatok tudomásulvételére, továbbá annak biztosítására, hogy a nemek közötti egyenlőség azonosított kérdéseit valóban kezeljék a kereskedelmi megállapodásokat kísérő politikai intézkedések;

39.

véleménye szerint a gazdasági partnerségi megállapodásokban a hangsúlyt a határidők helyett a tartalomra kell helyezni; megállapítja, hogy annak érdekében, hogy a megállapodások hozzájáruljanak a fejlődéshez, az Uniónak rugalmasabb megközelítést kell alkalmaznia és ösztönöznie kell az AKCS-országok gazdaságának diverzifikációját, növelve bennük a feldolgozási tevékenységek és a regionális kereskedelem szerepét;

40.

támogatja a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy kereskedelmi támogatását differenciálja, és erőfeszítéseit a leginkább rászoruló, nevezetesen a legkevésbé fejlett országokra (LDC-országok) és az alacsony jövedelmű országokra összpontosítsa;

41.

felkér arra, hogy a kereskedelemösztönző támogatási eszközök ne csupán az EU és a fejlődő országok közötti kereskedelemre összpontosítsanak, hanem támogassák a belső, regionális és a déli területek közötti kereskedelmet is, továbbá az AKCS-országok közötti háromoldalú kereskedelmet, mégpedig azzal, hogy előmozdítják a határokon árnyúló értékláncokat, növelik a kulcsfontosságú szolgáltatások hatékonyságát és csökkentik a szállítási költségeket, ami egyben segítheti a fejlődő országok és a globális piacok közötti kötelékek megerősítését;

42.

ösztönzi hatékonyabb támogatási eszközök kidolgozását a kínálat kiigazítása és diverzifikálása, illetve a feldolgozóipar felelősségteljes és fenntartható fejlesztése és a kis- és középvállalkozások terén a fejlődő országokban;

43.

hangsúlyozza, hogy a kereskedelemösztönző támogatás és más vonatkozó fejlesztési segélyek stratégiájának meghatározásakor figyelembe kell venni az erőforrásokhoz, például a mikrohitelekhez, hitelekhez, információhoz és technológiához való hozzáférés terén a nemek között tapasztalható egyenlőtlenségeket;

44.

támogatja a bizottsági közleményben bejelentett csomagot, hogy előmozdítják a kereskedelmet a fejlődő országok kis szereplői számára; felhívja a Bizottságot, hogy érjen el haladást e csomag kidolgozása terén, és felhívja az összes adományozót, hogy rendeljenek elégséges forrást e csomag végrehajtására, különösen hogy támogassák a kisvállalkozások részvételét a termelők számára hozzáadott értéket biztosító kereskedelmi rendszerekben, beleértve azokat is, amelyek a fenntarthatóságra reagálnak (pl. a tisztességes kereskedelem); rendszeres tájékoztatást kér e csomag végrehajtásáról;

45.

megjegyzi, hogy a kereskedelmi képesség függ mind a hardvertől (az infrastruktúrától), mind pedig a szoftvertől (a tudástól); ezért kéri, hogy az uniós támogatásokkal úgy gazdálkodjanak, hogy mindkettőt erősítsék sok országban – elsősorban a legkevésbé fejlett országokkal való együttműködés során;

46.

felhívja az EU-t annak biztosítására, hogy a kereskedelemösztönző támogatás mozdítsa elő a szegénységet csökkentő és inkluzív eszközöket, ezért annak elsődlegesen a kis szereplők igényeire kell összpontosítania; hangsúlyozza, hogy a kereskedelemösztönző támogatást fenntartható, a szegényekre összpontosító értékláncok fejlesztésére kell felhasználni, hogy elérjék a fenntartható értéklánc megszerzésének célját;

47.

felszólítja az EU-t, hogy összpontosítson a kereskedelemösztönző támogatási programokban jelentkező problémák orvoslására, különös tekintettel a végrehajtási és nyomon követési kapacitásra; ezt követően szemléletváltást kér, amely a bemenet helyett inkább az eredményekre és a kimenetre összpontosít, elismeri viszont a gondos és összehangolt külső felügyelet szükségességét, amely biztosítja a nyílt és átlátható kereskedelmi gyakorlatokat;

48.

kéri az EU-t, hogy hatékonyabban integrálja a magánszektort a kereskedelemösztönző támogatások projektjeinek megtervezésébe, azzal a céllal, hogy a kereskedelem ösztönzése érdekében megerősítsék a fejlődő országok vállalatait;

49.

úgy véli, hogy tekintettel a nemzetközi és az Észak–Dél irányú kereskedelem szerkezetének megváltozására, a támogatási programok hatékonysága és sikere tekintetében kulcsfontosságú a kedvezményezett országok felelősségvállalása a támogatási programokért, csakúgy, mint az átláthatóság, az elszámoltathatóság és megfelelő források rendelkezésre állása, abból a célból, hogy a jóléti egyenlőtlenségek csökkenjenek, a jóléten osztozzanak és megvalósuljon a regionális integráció; úgy véli továbbá, hogy e programok megtervezése és ellenőrzése során kulcsfontosságú a nemzeti, regionális és helyi intézmények, valamint a civil társadalom szisztematikus bevonása, valamint a támogatók általi felügyelet biztosítása;

50.

kéri, hogy a Bizottság jobban vegye figyelembe a fejlődés kereskedelem révén történő elősegítése előtt álló új kihívásokat, úgymint a fejlettségi szintek közötti különbségeket, a helyi termelés támogatását és sokszínűbbé tételének elősegítését, valamint a társadalmi és környezetvédelmi normák előmozdítását;

51.

a köz- illetve a magánszférában tevékenykedő támogatókat arra ösztönzi, hogy még jobban hangolják össze a tevékenységeiket, és igazítsák hozzá azokat a tényleges kínálathoz, különösen a jelenlegi költségvetési megszorítások idején; emlékeztet rá, hogy Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika most már kedvezményezett és támogató is egyben; felhívja ezen országokat, hogy működjenek együtt az EU-val a tapasztalataik megosztása és tevékenységeik optimalizálása érdekében, továbbá abból a célból, hogy még nagyobb szerepet tudjanak vállalni a kevésbé fejlett országokkal szemben és a támogatók közösségében; aggódik a feltételekhez kötött támogatások megsokszorozódása miatt, és felszólítja a fejlődő és a nagy feltörekvő országokat, hogy tartózkodjanak e gyakorlattól;

52.

kéri a Bizottságot és a támogatók közösségét, hogy dolgozzanak ki innovatív finanszírozási és partnerségi formákat; e tekintetben emlékeztet arra, hogy a személyközi hitelezés szintén hozzájárulhat a fejlődés kereskedelem révén történő elősegítéséhez; javasolja a regionális fejlesztési bankok és a Világbank/Nemzetközi Pénzügyi Társaság által finanszírozott fejlesztési projektek koordinációjának javítását, valamint a régiók közötti finanszírozási rendszerek által alkalmazott, az EU–Afrika Infrastruktúraalap keretében bevezetett módszer általános alkalmazását;

53.

sürgeti a fejlődő országokban termelő létesítményekkel rendelkező európai uniós székhelyű vállalkozásokat, hogy szigorúan kötelezzék el magukat az emberi jogok és szabadságjogok, a szociális és környezetvédelmi normák, a nők és férfiak közötti egyenlőség, az alapvető munkaügyi normák és a nemzetközi megállapodások tiszteletben tartása, valamint a megfelelő adók átlátható befizetése mellett; kéri a kényszermunka és különösen a gyermekmunka szabad elutasításához való jog kivétel nélküli végrehajtását;

54.

meg van győződve a magánszektor képességéről, hogy a fejlődés mozgatóerejeként tud működni, és hangsúlyozza, hogy e potenciál kibontakoztatása érdekében a folyamatnak a helyi közösségeket kell szolgálnia, és az inkluzív és tisztességes ellátási láncok elvén keresztül meg kell erősítenie az összes érintett szereplőt, a termelőktől/munkavállalóktól kezdve egészen a fogyasztókig;

55.

üdvözli, hogy iparágazatok és nemzetközi vállalatok egész sora vezetett be globális ellátási láncában a szociális és környezeti teljesítmény minőségének biztosítására szolgáló beszállítói magatartási kódexet; emlékeztet azonban arra, hogy a vállalati felelősségvállalási kódexek elterjedése és heterogenitása kihívásokat jelent; külön megjegyzi, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás fogalmának heterogenitása miatt – tekintve, hogy a különböző vállalatok eltérő könyvviteli, auditálási és beszámolási normákat alakítottak ki – a vállalati társadalmi felelősségvállalás szintjeit nehéz egymással összevetni; ezért ismételten felhívja az EU-t, hogy törekedjen világos nemzetközi jogi keret létrehozására az üzleti vállalkozások emberi jogokkal összefüggő felelőssége és kötelezettségei vonatkozásában;

56.

felkéri továbbá az európai uniós székhelyű és más vállalkozásokat, hogy kötelezzék el magukat az ENSZ Globális Megállapodása tíz fő pontjának, valamint az üzleti és emberi jogokra irányadó ENSZ-alapelveknek a betartása mellett;

57.

erőteljesebb uniós fellépésre kér fel az adóparadicsomok és a tőkekiáramlás ügyében, amelyek veszélyeztetik mind az EU, mind a fejlődő országok jövedelmét, illetve a szegénység enyhítése és a jólét megteremtése ellen dolgoznak a szegény országokban; kiemeli, hogy a fejlődő országokból történő illegális tőkekiáramlás a GDP-jük 6–8,7 %-át teszi ki, és tízszerese az ezeknek az országoknak nyújtott összes fejlesztési támogatásnak; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy proaktív módon keressen további együttműködési lehetőségeket a fejlődő országokkal ebben a kérdésben; különösen szorgalmazza egy nemzetközi egyezmény elfogadását azzal a céllal, hogy megszüntessék a káros adózási struktúrákat (az automatikus adóügyi információcsere többoldalú mechanizmusának mintájára), amely szankciókat róna mind a nem együttműködő joghatóságokra, mind pedig az adóparadicsomokban működő pénzintézetekre (azaz az USA adóparadicsomokban elkövetett visszaélésekkel szembeni törvényének mintájára mérlegelné a bankengedély visszavonásának lehetőségét olyan pénzintézetek esetében, amelyek adóparadicsomokban működnek);

58.

sürgeti az EU-t, a fejlődő országokban jelen lévő más támogatókat, partnerországi hatóságokat, illetve helyi és nemzetközi magánszereplőket, hogy tárják fel a fenntartható fejlődést szolgáló együttműködés egyéb lehetséges területeit annak érdekében, hogy maximalizálni lehessen az üzleti tevékenységek fejlesztési eredményeit, és bevonják a civil társadalmi szervezeteket a viták valamennyi szintjén;

59.

kiemeli a köz- és magánszféra közötti növekedéskezdeményezési partnerségek alapvető fontosságát az uniós fejlesztési politikákban, és annak fontosságát, hogy az állami erőforrásokkal partnerségben bevonják a magánszektor tapasztalatát, szakértelmét és irányítási rendszereit; kéri, hogy segítsék az európai tagállamok helyi hatóságait például infrastruktúraépítési tapasztalatokkal, valamint a fejlődő országok helyi hatóságaival folytatott ikerintézményi kapcsolatokkal és együttműködéssel kapcsolatos tapasztalatokkal;

60.

úgy véli, hogy a közvetlen külföldi befektetések szintén erős mozgatórugói a fenntartható gazdasági növekedésnek, a know-how átadásának, a vállalkozói szellemnek, valamint a technológia és munkahelyek létrehozásának, ezért elengedhetetlenek a fejlődéshez; szorgalmazza, hogy a fejlesztési menetrend a fejlődő országokban folyó kapacitásépítés támogatására összpontosítson, azzal a céllal, hogy átlátható, kiszámítható és kedvező befektetési környezetet hozzanak létre, ahol a vállalkozások bürokratikus terheit a minimumra csökkentik, tiszteletben tartják a tulajdonjogot, ösztönzik a versenyt, és szilárd makrogazdasági politikát követnek;

61.

rámutat, hogy a konfliktusban szerepet játszó gyémántok tanúsítására szolgáló „Kimberley-folyamat” bevezetése ellenére a természeti erőforrások kereskedelme továbbra is ellentéteket szít, és a bányákban tovább folyik az emberi jogokkal való visszaélés, ezért hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van a drágakövek és más értékes ásványok – például az úgynevezett konfliktusövezetekből származó ásványkincsek – szigorú felügyeleti rendszerére; úgy véli, hogy ez az intézkedés hozzájárulhatna az „erőforrások elátkozottsága” mindenek feletti problémájának megszüntetéséhez, valamint növelhetné a fejlődő országok saját nyersanyagaik kereskedelméből származó hasznát; üdvözli ezzel kapcsolatban, hogy a Bizottság közleményt tervez közzétenni a konfliktusövezetekből származó ásványkincsekről;

62.

elismeri, hogy a Bizottság partner a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezésben; felszólítja a Bizottságot és a kitermelő iparágakban tevékeny feleket, hogy aktívan mozdítsák elő minél több kitermelő ország kezdeményezéshez való csatlakozását;

63.

hangsúlyozza, hogy a természeti erőforrások két fő kihívás elé állítják a fejlett és a fejlődő országokat: az erőforrás-használatból azok életciklusa során eredő hatások kezelésével kapcsolatos környezeti kihívás, valamint az emberi jogok és a szegénység nemzetközi szintű kezelésének társadalmi-politikai kihívása;

64.

erőteljesen támogatja az országonkénti jelentéstételre irányuló jogalkotási javaslatot, amelyet a számvitelről és átláthatóságról szóló irányelv felülvizsgálata során fogalmaztak meg, hogy visszaszorítsák a korrupciót és megelőzzék az adókikerülést; felszólítja a fejlődő országokban működő európai nyersanyag-kitermelő iparágakat, hogy mutassanak példát a társadalmi felelősségvállalás és a tisztességes munka előmozdítása terén;

65.

rámutat, hogy az erőforrás-ágazat irányítási problémáit szinte teljes egészében kezelték az önkéntes kezdeményezések, amelyek közül a legkiemelkedőbb a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezés, amely megpróbálja javítani a tájékoztatás átláthatóságát; megállapítja azonban, hogy az EITI szükséges, de nem elégséges a nyersanyag-kitermelő ágazatban uralkodó korrupció és megvesztegetés szélesebb problémájának kezeléséhez; továbbá megjegyzi, hogy az üzleti és emberi jogokra irányadó ENSZ-alapelvek kerete (védelem, tiszteletben tartás és a jogorvoslathoz való hozzáférés) a nyersanyag-kitermelő iparágak és erőforrások tekintetében még nem pontos; e tekintetben úgy véli, hogy egyedi rendelkezésekkel kell kiegészíteni az üzleti és emberi jogokra irányadó ENSZ-alapelvek keretét, és az első lépés az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa különleges képviselőjének kinevezése lehetne, aki megbízatást kapna ajánlások értékelésére és kidolgozására;

66.

úgy véli, hogy az átláthatósági és tanúsítási normákat idővel bővíteni kell, hogy teljes körűen kezeljék a megvesztegetést és a korrupciót a nyersanyag-kitermelő ágazatban; átfogóbb értelemben felhívja az EU-t, hogy támogassa az erősebb kormányzati mechanizmusokat az erőforrás-kiaknázás környezeti és emberi jogi dimenziójának kezelése érdekében; úgy véli, hogy a fenntartható erőforrás-gazdálkodás alapvető jogi elveinek meghatározásához elengedhetetlen egy fenntartható erőforrás-gazdálkodásról szóló nemzetközi egyezmény;

67.

hangsúlyozza, hogy a fenntartható bányászat olyan megközelítést igényel, amely az erőforrások teljes életciklusát figyelembe veszi; rámutat arra, hogy a globális ellátási láncok összetettsége akadályozza az átláthatóságot; ezért úgy véli, hogy a meglévő átláthatósági kezdeményezéseket az ásványkincsek teljes szállítói lánca során tanúsítási erőfeszítéseknek kell kísérniük termékcímkézés formájában;

68.

kéri, hogy a nyersanyag-kitermelő ágazatok termékeinek kereskedelmével vagy finomításával foglalkozó magánszereplők tegyenek lépéseket a vállalati társadalmi felelősségvállalási alapelvek rendszeres, alapos és szigorú nyomon követésére a teljes értékláncban;

69.

felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy az USA Értékpapír- és Tőzsdefelügyeleti Bizottságának a közelmúltban ratifikált Dodd-Frank törvénye mintájára követeljék meg az erőforrás-kitermelő vállalatok kibocsátóitól a kormányoknak teljesített bizonyos kifizetések közzétételét; ösztönzi a Bizottságot, hogy a nyersanyag-kitermelő iparágakra vonatkozó jelentéstételi követelményeket terjessze ki más iparágakra is, és tekintse át, hogy a közzétételeket független auditnak kell-e alávetni;

70.

úgy véli, hogy a kétoldalú kereskedelmi és befektetési politikáknak hivatkozniuk kell a közös elvekre, például a természeti erőforrások chartájára; az ellátási lánc átvilágítására irányuló erőforrásokkal összhangban úgy véli, hogy ezt ágazati rendelkezések kísérhetik az olvasztókkal, finomítókkal, fémiparral és újrahasznosító iparágakkal kapcsolatos területeken;

71.

sürgeti az EU-t, hogy az exportkorlátozások részét képezhetik egyes országok fejlődési stratégiáinak, vagy környezetvédelmi szempontból indokoltak lehetnek;

72.

sürgeti az EU-t és az összes többi donort, hogy tartózkodjanak attól, hogy az élelmezési nehézségekkel küzdő országok és régiók termőföldjeinek élelmiszer-termeléstől eltérő célokra való használatát megkönnyítse, vagy ahhoz hozzájáruljon, és a bioüzemanyagok és egyéb haszonnövények tekintetében hozza létre a föld- és az erőforrás-gazdálkodás bevált gyakorlatokon alapuló megközelítését;

73.

hangsúlyozza, hogy el kell törölni azokat az ösztönzőket, amelyek az élelmezési nehézségekkel küzdő országok termelőit arra ösztönzik, hogy élelmiszer-termeléstől eltérő célokra, például bioüzemanyagok termelésére használják földjüket; úgy véli, hogy proaktív politikával támogatott kutatás és innováció mind a fejlett, mind a fejlődő országokban segíthet feloldani az élelmezés-biztonság és az energiával kapcsolatos érdekek közötti ellentmondást;

74.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

5.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 45/15

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. és 208. cikkére és az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkére,

—

tekintettel a „Kereskedelem, növekedés és fejlődés – A leginkább rászoruló országokra szabott kereskedelmi és beruházási politika kialakítása” című bizottsági közleményre (COM(2012)0022),

—

tekintettel a „Kereskedelem, növekedés és globális ügyek – A kereskedelempolitika mint az Európa 2020 stratégia kulcseleme” című bizottsági közleményre (COM(2010)0612),

—

tekintettel „A fejlődő országokba irányuló uniós támogatás hatékonyabbá tétele a fejlesztésfinanszírozás mozgósítása során” című bizottsági közleményre (COM(2012)0366),

—

tekintettel „Az átalakuló szomszédság új megközelítése” című bizottsági közleményre (COM(2011)0303),

—

tekintettel a „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című bizottsági közleményre (COM(2011)0637),

—

tekintettel a „Globális Európa: az EU külső tevékenységei finanszírozásának megújítása” című bizottsági közleményre (COM(2011)0865),

—

tekintettel az „Egy átfogó európai nemzetközi beruházási politika felé” című bizottsági közleményre (COM(2010)0343),

—

tekintettel „A vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégia (2011–2014)” című bizottsági közleményre (COM(2011)0681),

—

tekintettel „Az Európai Unió kereskedelemsegélyezési stratégiája felé vezető úton – a Bizottság közreműködése” című bizottsági közleményre (COM(2007)0163),

—

tekintettel a „Trade and Development: Assisting Developing Countries to Benefit from Trade” (Kereskedelem és fejlesztés: segítségnyújtás a fejlődő országoknak a kereskedelem kiaknázásában) című bizottsági közleményre (COM(2002)0513),

—

tekintettel az uniós fejlesztésfinanszírozás elszámoltathatóságáról szóló 2012. évi nyomon követési jelentésre, és különösen annak a kereskedelem számára nyújtott támogatással foglalkozó részére (SWD(2012)0199),

—

tekintettel az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni térség országai (AKCS-országok) és az Európai Unió közötti partnerségi megállapodásra, amelyet 2000. június 23-án írtak alá Cotonouban, valamint annak 2005. és 2010. évi felülvizsgálatára,

—

tekintettel „Az emberi jogok, a szociális és környezetvédelmi normák a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban” (1), a „Nemzetközi kereskedelempolitika az éghajlatváltozással kapcsolatos követelmények összefüggésében” (2) és a „Vállalati és szociális felelősség a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban” (3) című, 2010. november 25-i állásfoglalására,

—

tekintettel az EU „segély a kereskedelemért” programjáról szóló, 2007. május 23-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel az AKCS-országokkal és -régiókkal kötött gazdasági partnerségi megállapodásokról szóló 2009. március 25-i állásfoglalásaira (5),

—

tekintettel az „Új európai kereskedelmi politika az Európa 2020 stratégia keretében” című, 2011. szeptember 27-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel az általános tarifális preferenciák rendszerének alkalmazásáról szóló, 2012. október 25-i 978/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (7),

—

tekintettel az 1528/2007/EK tanácsi rendelet I. mellékletének több országnak a tárgyalásaikat már lezárt régiók és államok listájáról való törlése tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló 2012. szeptember 13-i álláspontjára (8),

—

tekintettel a jövőbeni nemzetközi európai nemzetközi beruházási politikáról szóló 2011. április 6-i állásfoglalására (9),

—

tekintettel 2012. december 11-i álláspontjára a Tanács első olvasatban kialakított álláspontjáról a tagállamok és harmadik országok közötti kétoldalú beruházási megállapodások tekintetében átmeneti rendelkezések megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából (10),

—

tekintettel 2012. február 16-i állásfoglalására a pán-euromediterrán preferenciális származási szabályokról szóló regionális egyezmény megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (11),

—

tekintettel a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK rendelet módosításáról szóló, 2010. november 18-i 1063/2010/EU bizottsági rendeletre (12),

—

tekintettel az elkövetkező évtized kereskedelmével, növekedésével és fejlődésével kapcsolatos uniós megközelítésről szóló 2012. március 16-i, és a fejlesztésfinanszírozásról szóló 2012. október 15-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel 2010. március 25-i állásfoglalására a pénzügyi és gazdasági világválságnak a fejlődő országokra és a fejlesztési együttműködésre gyakorolt hatásairól (13),

—

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. szeptember 18-i véleményére (14),

—

tekintettel a WTO kereskedelemtámogatással kapcsolatos 2012–2013. évi munkaprogramjára,

—

tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság által elfogadott, az Európai Unió fejlesztési politikájáról szóló, „Az európai konszenzus” című közös nyilatkozatra (15),

—

tekintettel a 2007. május 15-én elfogadott, A kereskedelemösztönző támogatásra vonatkozó uniós stratégia: A fejlődő országok kereskedelemmel kapcsolatos szükségleteire irányuló uniós támogatás növelése című dokumentumra,

—

tekintettel a tengerparttal nem rendelkező fejlődő országok számára kidolgozott, 2003. augusztus 28–29-i almati cselekvési tervre,

—

tekintettel a segélyhatékonyságról szóló, 2005. március 2-án elfogadott Párizsi Nyilatkozatra és a hatékony fejlesztési együttműködésre irányuló 2011. december 1-jei puszani partnerségre,

—

tekintettel a 2011–2020 közötti évtizedre az LDC-országok érdekében kidolgozott isztambuli cselekvési programra (16),

—

tekintettel a 2010. november 11–12-én a G20-ak szöuli csúcstalálkozóján elfogadott szöuli fejlesztési konszenzusra a közös növekedésért (Seoul Development Consensus for Shared Growth),

—

tekintettel az UNCTAD nemzetközi beruházásokról szóló 2012. évi jelentésére, az üzleti és emberi jogok tekintetében irányadó 2011. évi ENSZ-alapelvekre, a kereskedelmi és beruházási megállapodásokra vonatkozó emberi jogi hatásvizsgálatok tekintetében irányadó ENSZ-alapelvekre, az UNCTAD/a FAO/a Világbank/az IFAD felelősségteljes mezőgazdasági beruházásra vonatkozó elveire, az OECD multinacionális vállalkozások számára szóló iránymutatásainak 2011. évi felülvizsgálatára, az UNCTAD XIII. miniszteri konferenciáján elfogadott dohai mandátumra és a Rio+20 konferencián 2012-ben elfogadottakra,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0053/2013),

A.

mivel az Unió kereskedelmi és beruházási politikáját külső fellépései általános elveinek kell vezérelnie az EUSZ 3. és 21. cikkében lefektetettek szerint, és hozzá kell járulnia „a Föld fenntartható fejlődéséhez, […] a szabad és tisztességes kereskedelemhez, a szegénység felszámolásához és az emberi jogok […] védelméhez […]”;

B.

mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. és 208. cikke szorosan kapcsolódik egymáshoz; mivel a 207. cikk kimondja, hogy az EU kereskedelempolitikájának az Unió külső tevékenységeinek elvein és célkitűzésein kell alapulnia; mivel a 208. cikk megköveteli, hogy az Unió azon politikáinak, amelyek hatással lehetnek a fejlődő országokra, figyelembe kell venniük a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit;

C.

mivel az EU, a fejlődő országok és a legkevésbé fejlett országok közötti kereskedelem és beruházás e célkitűzések elérésének eszköze, mivel ösztönzi valamennyi partner fenntartható és befogadó jellegű növekedését, lehetővé téve a technológia- és a kompetenciatranszfert és segítve a munkahelyteremtést, valamint lehetővé teszi a versenyképesség és a termelékenység növelését, továbbá a magasabb szintű társadalmi kohézió elérését és az egyenlőtlenség elleni küzdelmet;

D.

mivel azonban a kereskedelem és a beruházás önmagában nem lehet a növekedés és a fenntartható fejlődés meghatározó tényezője, tekintettel a fejlődő országok és a legkevésbé fejlett országok világkereskedelemhez való teljes körű hozzáférésének akadályait képező strukturális gyengeségekre (a humán tőke, a kormányzás és az infrastruktúra nem megfelelő színvonala, a gyenge magánszektor, a nyersanyagok exportjától való erőteljes függés, a kevéssé diverzifikált export, a kereskedelem magas költségei stb.);

E.

mivel az Európai Unió kedvezményezett országok növekedését támogató kereskedelmi és beruházási politikáját össze kell hangolni az illetékes hatóságok által megállapított fejlesztési célkitűzésekkel, melyeknek tiszteletben kell tartaniuk a fejlesztés koherenciájának elvét, továbbá technikai és pénzügyi támogatásnak, illetve adott esetben észak–dél irányú, határokon átnyúló és dél–dél irányú, köz- és magánszféra közötti partnerségek kialakításának kell kiegészíteniük azt;

F.

mivel 2010-ben a dél–dél irányú kereskedelem elérte a világkereskedelem 23 %-át; mivel a WTO világkereskedelemről szóló 2011. évi jelentése szerint a dél–dél irányú preferenciális megállapodások ezen megállapodások összességének kétharmadát teszik ki, míg az észak–dél irányú megállapodások csupán egynegyedét; mivel a nemzetközi beruházásokról szóló 2012. évi jelentés szerint a feltörekvő gazdaságok halmozzák fel a közvetlen külföldi befektetések közel felét a világon;

G.

mivel azonban számos ország még mindig nem részesül a kereskedelem nyújtotta előnyökből, és a legkevésbé fejlett országok globális GDP-ben vállalt részaránya egyre csökken; mivel a jelentős gazdasági növekedés ellenére a 49 legkevésbé fejlett ország még mindig csak a világkereskedelem 1,12 %-át adja; mivel a kereskedelem nem szolgálta egyenlően valamennyi fejlődő ország javát, némely esetben pedig súlyosbította a társadalmi egyenlőtlenségeket;

H.

mivel a nagy feltörekvő országok, amelyek még mindig a fejlődő országok közé tartoznak, egyidejűleg finanszírozói és kedvezményezettjei a kereskedelmi támogatásoknak; mivel az Uniónak és a többi fejlett országnak figyelembe kell vennie ezen új szereplők összetett helyzetét, jelentőségüket és egyedi jellemzőiket, ha kereskedelmi támogatásaikat ki akarják igazítani;

I.

mivel a fenntartható fejlődést elősegítő kereskedelmi és beruházási intézkedések eredete eltérő lehet, és változatos formát ölthet; mivel egyazon ország területén számos program és fellépés folyhat egyszerre, ugyanakkor az összehangolás hiánya következtében csökkenhet hatékonyságuk és megfelelőségük, aminek eredményeképpen megrendülhet a polgárok ezen intézkedésekbe vetett bizalma;

J.

mivel az Unió és tagállamai a világ legnagyobb adományozóinak minősülnek a kereskedelemösztönző támogatás területén, a 2010-ben vállalt 10,7 milliárd eurós összeggel (ami a hivatalos fejlesztési segély teljes összegének közel harmada); mivel a gazdasági és pénzügyi válság felveti a fejlesztési, és különösen a kereskedelemösztönző, közpénzből történő támogatások összege csökkentésének kérdését, valamint ezek felhasználásának hatékonyságát;

K.

mivel az EU elkötelezte magát amellett, hogy teljes támogatási költségvetését 2015-ig a GNI 0,7 %-ára növeli;

1.

támogatja a kereskedelem- és a fejlesztéspolitika közötti szinergiák fokozására irányuló bizottsági célkitűzést; javasolja, hogy vegyék figyelembe a kedvezményezett országok szükségleteit és kapacitásait, például olyan regionális integrációs eszközöket ösztönözve, melyek biztosíthatják az ilyen szinergiák jobb kiaknázását és elsőbbséget biztosítanak az alábbiakat célzó intézkedéseknek:

2.

felhívja az Európai Uniót, hogy tartsa tiszteletben a politikák fejlesztési célú koherenciájának elvét kereskedelmi, mezőgazdasági, környezetvédelmi és energetikai politikái kidolgozása és végrehajtása során, továbbá értékelje e politikák fejlődő és legkevésbé fejlett országok fejlődésére gyakorolt hatását;

3.

hangsúlyozza, hogy a tisztességes bérszintek és a munkahelyi biztonsággal kapcsolatos tisztességes normák fontosak a fenntartható globális kereskedelmi rendszerhez és az új globális termelési láncokhoz; e tekintetben emlékezteti a Bizottságot a „Tisztességes munka mindenki számára” című közleményére;

4.

sürgeti az EU-t és más adományozókat, a partnerországokbeli hatóságokat, valamint a fejlődő országokban aktív helyi és nemzetközi magánszereplőket, hogy az üzleti szféra a fejlesztési célkitűzések megvalósításában betöltött szerepének teljes mértékű kiaknázása érdekében tárják fel a fenntartható fejlődés terén kínálkozó együttműködési lehetőségeket;

5.

hangsúlyozza, hogy a legszegényebb rétegek jólétének fokozása és életszínvonaluk emelése érdekében az Uniónak a kereskedelemhez kötődő segítségnyújtás egy részét konkrétan az ezen országokon belüli és közötti helyi és regionális kereskedelmi kapacitás építésének felelősségteljes és fenntartható fejlesztésére kell fordítania; üdvözli a fejlődő országok foglalkoztatási és növekedési prioritásaira összpontosító Fejlesztési Együttműködési Eszköz célkitűzéseit;

6.

úgy véli, hogy a kereskedelem- és beruházás-fejlesztési programok sikere szempontjából kulcsfontosságú, hogy a kedvezményezett országok felelősséget vállaljanak a programokért; véleménye szerint a jogállamisággal összhangban a nemzeti, regionális és helyi hatóságokat, valamint a civil társadalmat szisztematikusan be kell vonni a nemzeti programok kidolgozásába és nyomon követésébe;

7.

ösztönzi a fejlődő országokat, hogy a fenntartható gazdasági fejlődést mint átfogó nemzeti politikai célkitűzést építsék bele vonatkozó stratégiáikba és kezdeményezéseikbe; kéri a Bizottságot, hogy többek között további segítségnyújtás révén dolgozzon a kormányok arra vonatkozó képességeinek javításán, hogy a fenntartható és inkluzív gazdasági fejlődéssel összefüggő kérdéseket integrálni tudják nemzeti kereskedelmi stratégiáikba és programjaikba;

8.

rámutat, hogy a fejlesztési kérdésekkel kapcsolatos jobb képzés lehetővé tenné a konkrét fejlesztési igények és azok teljesítési lehetőségeinek jobb azonosítását a kereskedelmi tárgyalófelek és más, a kereskedelemben dolgozó személyek munkájának irányítása és megkönnyítése érdekében;

9.

kulcsfontosságúnak tartja az alapvető fenntartható szállítási, energia-, és telekommunikációs infrastruktúra kialakítására, fejlesztésére, megerősítésére és karbantartására irányuló beruházásokat, különös tekintettel a határokon átnyúló infrastruktúrákra és az intermodális csomópontokra;

10.

hangsúlyozza, hogy teljes körű átláthatóságot kell biztosítani az európai vállalkozások által a kormányok számára teljesített kifizetéseket illetően; felszólítja a Bizottságot, hogy a fejlődő országokban támogassa a fenntartható iparosítási stratégiákat, amelyek célja a hozzáadott értékkel rendelkező termékekkel – és nem csupán nyersanyagokkal – folytatott kereskedelem;

11.

úgy véli, hogy abban az esetben, ha a kereskedelmet és a beruházást a fenntartható növekedés és a gazdasági fejlődés mozgatórugójaként alkalmazzák, a következő célok követése mellett fejleszteni kell az ezek eléréséhez szükséges termelési kapacitást és infrastruktúrákat is;

—

az önfoglalkoztató gazdálkodók, továbbá a kisebb szövetkezetek, valamint a fenntartható mezőgazdasági, haltenyésztési és tenyésztési tevékenységek támogatása, lehetővé téve ellátási láncok kialakítását, megszilárdítását és diverzifikálását;

—

az előbbi csoportok finanszírozáshoz és mikrofinanszírozáshoz való hozzáférésének javítása;

—

a fejlődő országok támogatása az információkhoz való hozzáférésben és a nemzetközi egészségügyi és növény-egészségügyi normákhoz való igazodásban, a tisztességes verseny és a piacokhoz való szélesebb körű hozzáférés biztosítása érdekében, beleértve a fejlődő országok iparosodott országok piacához való jobb hozzáférését, lakosságuk megfelelőbb védelme mellett;

—

a kiviteli korlátok fokozatos felszámolása, a spekuláció és a mezőgazdasági áringadozás elleni küzdelem;

—

társadalom- és környezetbarát termékek és szolgáltatások létrehozásának és értékesítésének támogatása, beleértve az ökoturizmust, a termelők számára hozzáadott érték biztosítása, továbbá a fenntarthatósággal kapcsolatos szempontok tiszteletben tartása érdekében;

—

a természeti erőforrások fenntartható és átlátható kezelése;

—

a termelők termőföldekhez való méltányos hozzáférésére irányuló programok;

—

a kapacitásépítéshez való hozzáférés kialakítása, különösen a termékek diverzifikálása terén; a termékek hozzáadott értékének növelése, valamint a helyi, regionális és nemzetközi piacokra vonatkozó előírásoknak és technikai követelményeknek való megfelelés elősegítése;

—

a pozitív ösztönzők rendszerének a kereskedelmi megállapodások fenntartható fejlődésről szóló alfejezeteibe való bevezetése, olyan mezőgazdasági termékek Unióba történő behozatalának ösztönzése céljából, amelyek megfelelnek a nemzetközi környezetvédelmi, szociális és emberi jogi normáknak, különösen azáltal, hogy tisztességes jövedelmet biztosítanak a termelőknek, illetve tisztességes megélhetést garantáló béreket a mezőgazdaságban dolgozóknak, amint arra az ENSZ élelemhez való joggal foglalkozó különmegbízottja is felszólított;

—

a fejlődő országok és a legkevésbé fejlett országok azon igényének támogatása, hogy néhány érzékeny mezőgazdasági terméket kivonjanak a kölcsönös liberalizációból;

—

a termelési kapacitás és a fenntartható ipari fejlődés kialakítása, megerősítése és diverzifikálása, amely inkluzív és tisztességes ellátási láncok révén előnyben részesíti az érintett helyi szereplőket;

—

az üzleti és a beruházási környezet fejlesztése a magánszektor részvételének előmozdítása érdekében, beleértve a helyi kisvállalkozásokat, és – adott esetben – a köz- és magánszféra közötti partnerségek létrehozása;

—

a kereskedelmi akadályok fokozatos felszámolása, figyelembe véve, hogy a fejlődő országoknak diverzifikálniuk kell a gazdaságukat és a fenntartható hazai ipar alapjainak megteremtése érdekében meg kell óvni az új iparágakat;

—

a szellemi tulajdonjogok – beleértve a földrajzi jelzéseket – védelme, figyelembe véve az országok fejlettségi szintjét, a technológiaátadás – köztük a környezetbarát technológiák átadásának – előnyben részesítése érdekében, a TRIPS-egyezményről és a közegészségügyről szóló dohai nyilatkozattal összhangban;

—

tisztességes munkakörülmények, valamint az átláthatóság és a fenntarthatóság biztosítása; fenntartható és méltányos munkavállalási formák előmozdítása; a munkahelyi biztonságra vonatkozó normák és a szociális védelmi rendszerek megerősítése, különös tekintettel az ILO nemzeti szociális védelmi minimummal kapcsolatos ajánlásaira;

—

a jogállamiság és a jó kormányzás megerősítése a magánberuházások jogbiztonságának, átláthatóságának és jogszerűségének fokozása érdekében, különös tekintettel a közvetlen külföldi befektetésekre;

—

a kereskedelmi megállapodásokban szereplő és azokra irányuló pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó hatályos rendelkezések és tárgyalási irányelvek gondos vizsgálata, mivel azoknak nem szabad hátráltatniuk a megfelelő pénzügyi szabályozást az EU és kereskedelmi partnerei tekintetében;

—

a közbeszerzésre vonatkozó feltételek javítása;

—

a közszolgáltatások hatékonyságának fokozása;

—

– a kereskedelmet és a beruházásokat elősegítő szolgáltatások előmozdítása, különös tekintettel a környezetbarát szolgáltatásokra, beleértve az idegenforgalmat, a logisztikát és a zöld beruházásokat;

—

a nemzeti kormányok támogatása nemzeti kereskedelmi politikájuk és stratégiájuk megfelelő szintű átláthatóság és részvétel mellett történő kialakítása során;

—

a legkevésbé fejlett országok számára nyújtandó gyakorlati ismeretek és módszerek átadását segítő közös eszközök és erőforrások kialakítása;

—

a vám- és adóigazgatási reformok, valamint a gazdaságban az informális ágazat szerepének csökkentésére, illetve az informális ágazatnak a szabályozott gazdaságba való újbóli integrációjára irányuló intézkedések támogatása;

—

az árutovábbítási eljárások, valamint az áruk, szolgáltatások és személyek mozgása hatékonyságának, irányításának és megszervezésének javítása;

—

a kereskedelmet és a beruházásokat előmozdító intézmények, valamint garancialapok és kockázati tőkealapok létrehozása, a magvető tőkét és üzleti angyalokat is ideértve.

12.

támogatja a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy kereskedelmi támogatását differenciálja, és erőfeszítéseit a leginkább rászoruló – nevezetesen a legkevésbé fejlett – országokra összpontosítsa; javasolja ugyanakkor, hogy a hagyományos mutatókon túl (bruttó nemzeti jövedelem, humán tőke és a gazdasági megrázkódtatásokkal szembeni sebezhetőség) a Bizottság vegye figyelembe az ország általános fejlettségi szintjét, szükségleteit, képességeit, valamint a fejlődés tekintetében meglévő belső egyenlőtlenségeket is; ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság az LDC-országok esetében vegye figyelembe a megerősített integrált keretben foglalt elveket;

13.

hangsúlyozza, hogy a fejlődő országokban a szociális vállalkozás és a szociális innováció alkotják a növekedés és fejlődés motorját, és hogy ezek – amennyiben a nyereséget visszaforgatják a gazdaságba – hozzájárulhatnak az egyenlőtlenségek csökkentéséhez és előmozdíthatják a növekedést;

14.

úgy véli, hogy noha a pénzátutalások és a mikrofinanszírozás továbbra is megfelelő eszköznek bizonyulnak, önmagukban nem képesek a pénzügyi szükségletek kielégítésére; kéri a támogatók közösségét, hogy dolgozzanak ki innovatív finanszírozási és partnerségi formákat, és mozdítsák elő azok alkalmazását; támogatja a dél–dél irányú és a hármas partnerségek létrejöttét; javasolja a régiók közötti finanszírozási rendszerek, például az EU–Afrika Infrastruktúraalap keretében bevezetett módszerek általános alkalmazását;

15.

támogatja a fejlődő országokban működő kisebb gazdasági szereplők által folytatott kereskedelem előmozdítására irányuló, a Bizottság közleményében bejelentett csomagot; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen előrelépést e csomag kidolgozása terén, valamint felszólít minden adományozót, hogy irányozzanak elő elegendő forrást e csomag végrehajtására, és támogassák a kisvállalkozások olyan kereskedelmi rendszerekben való részvételét, amelyek hozzáadott értéket biztosítanak a termelők számára, ideértve azon rendszereket is, amelyek a fenntarthatóságra törekszenek (pl. Fair Trade); rendszeres tájékoztatást kér a csomag végrehajtásáról;

16.

üdvözli „A fejlődő országokba irányuló uniós támogatás hatékonyabbá tétele a fejlesztésfinanszírozás mozgósítása során” című közlemény elfogadását; kéri, hogy a Bizottság mielőbb hajtsa végre javaslatait, annak érdekében, hogy további fenntartható, kiszámítható és hatékony finanszírozást tudjon mozgósítani; üdvözli az OECD beruházási politikai kerete eszköztárának irányadó elveit; üdvözli a hatékony fejlesztési együttműködés érdekében létrejött puszani globális partnerség és a civil szervezetekre vonatkozó isztambuli fejlesztéshatékonysági alapelvek eredményeit;

17.

aggodalmát fejezi ki a feltételekhez kötött támogatások megsokszorozódása miatt; arra buzdítja a fejlődő országokat és a nagy feltörekvő országokat, hogy tartózkodjanak ettől a gyakorlattól, és inkább a regionális és helyi erőforrások – beleértve a humán tőkét – kihasználására törekedjenek a gazdaság kereskedelmen és beruházásokon keresztül történő fejlesztésére irányuló projektjeik keretében;

18.

üdvözli a nemzetközi intézmények (WTO, UNCTAD, UNIDO, OECD, G20-ak, Világbank, multilaterális fejlesztési bank) kereskedelemtámogatás terén végzett munkáját; támogatja, hogy a kereskedelemtámogatási programok a fejlődő országok kereskedelmi liberalizációból eredő veszteségeinek ellensúlyozására irányuló intézkedéseket is tartalmazzanak; úgy véli, hogy az UNCTAD és a WTO vezetése mellett létre kellene hozni egy rendszert a támogatók között nemzetközi, nemzeti és helyi szintű együttműködés előmozdítására; emlékeztet az Unió arra vonatkozó kötelezettségvállalására, hogy előmozdítja és elősegíti a fejlődő országok képviseletét és részvételét e nemzetközi intézményekben;

19.

sajnálatát fejezi ki a beruházási politikák – többek között nemzetközi szintű – összehangolásának hiánya miatt; üdvözli a tagállamok és harmadik országok közötti kétoldalú beruházási megállapodások tekintetében alkalmazandó átmeneti rendelkezések megállapítása vonatkozásában a Parlament és a Tanács között létrejött megállapodást; ösztönzi a Bizottságot, hogy a nemzetközi beruházások tekintetében olyan európai politikát dolgozzon ki, amely megfelelő befektetői védelmet biztosít, fokozza a jogbiztonságot, figyelembe veszi az államok közös szabályok és normák kialakítására irányuló képességét, ugyanakkor tekintettel van a – például az UNCTAD fenntartható fejlődésre vonatkozó befektetés-politikai keretében meghatározott – különleges szociális, gazdasági és környezetvédelmi igényekre; emlékeztet rá, hogy a fejlődő országokat aránytalanul sújtják a befektetők és az állam közötti vitarendezés magas költségei;

20.

fontosnak tartja a nemzetközi beruházási megállapodások reformját fejlesztési dimenziójuk megerősítése, valamint az államok és a beruházók jogai közötti egyensúly megteremtése és annak érdekében, hogy kellő politikai teret biztosítsanak a fenntartható fejlesztési politikáknak, továbbá hogy a beruházások előmozdítására irányuló rendelkezések konkrétabbak és a fenntartható fejlesztési célkitűzésekkel szorosabb összhangban állóak legyenek;

21.

sürgeti a Bizottságot, hogy bocsásson rendelkezésre bontásban szereplő adatokat a fejlődő országokba és a legkevésbé fejlett országokba irányuló uniós közvetlen külföldi befektetésekről, figyelembe véve a következő befektetési kategóriákat: összeolvadások és felvásárlások, az eszközök vállalkozáson belüli áthelyezése, spekulatív befektetés és környezetbarát befektetés;

22.

úgy véli, hogy az együttműködésnek a kapacitás- és intézményépítésre is összpontosítania kell annak érdekében, hogy a fejlődő országok kialakíthassák a befektetéshez szükséges feltételeket, így például kiépíthessék az adóbeszedési kapacitást, megelőzhessék az adóelkerülést és végrehajthassák a legmagasabb szintű számviteli normákat;

23.

üdvözli a WTO azon döntését, melynek értelmében könnyebbé teszi az LDC-országok csatlakozását; kéri a fejlett országokat és a WTO-tagsággal rendelkező nagy feltörekvő országokat, hogy használják ki a szolgáltatások tekintetében az LDC-országok számára biztosított derogációt, és alkalmazzanak kedvezményes bánásmódot az LDC-országok szolgáltatásai és szolgáltatói tekintetében, ugyanakkor fordítsanak kiemelt figyelmet a 4. módozatra, amely prioritást jelent a legkevésbé fejlett országok számára;

24.

kéri, hogy az EU és tagállamai használják ki befolyásukat – különösen a nagy feltörekvő országokkal szemben – a kereskedelem megkönnyítéséről szóló, a dohai forduló keretében megtárgyalt megállapodás gyors tető alá hozása érdekében;

25.

üdvözli Brazília, Oroszország, India és Kína legkevésbé fejlett országok növekedése és fejlődése tekintetében mutatott elkötelezettségét; kéri, hogy tevékenységeik során támogassák a demokratikus elvek és a jó kormányzás tiszteletben tartását és előmozdítását; felhívja a Bizottságot, hogy a fejlődő országokkal kötött kereskedelmi megállapodásaiba továbbra is foglaljon bele egy, a demokráciáról és az emberi jogokról szóló záradékot;

26.

ösztönzi a Bizottságot, hogy tegyen konkrét javaslatokat a fejlődő országok körében a gyorsabb és mélyrehatóbb regionális integráció előmozdítására irányuló támogatásának megerősítésére, a regionális piacok kialakítása és regionális értékláncok létrehozása érdekében; e célból kéri a Bizottságot, hogy kétoldalú és regionális kereskedelmi megállapodásaiban mozdítsa elő a regionális integrációt; kéri, hogy egyszerűsítse és hangolja össze a származási szabályokat, és hozzon létre olyan eszközöket, amelyek segítségével a kisebb exportőrök jobban ki tudják használni azokat; kéri a Bizottságot, hogy erősítse meg a regionális intézményekkel meglévő partnerségeit, különös tekintettel az Afrikai Fejlesztési Bankra; emlékeztet arra, hogy a helyi magánszektor kulcsszerepet játszik a kereskedelmi integrációban és a gazdasági fejlődésben;

27.

gratulál a származási szabályok reformjához és a felülvizsgált általános preferenciarendszer (GSP) hatálybalépéséhez; kéri, hogy az új rendelet 40. cikkének megfelelően a Bizottság tegyen jelentést a rendszer megváltozásának a kedvezményezett országokra gyakorolt hatásáról, különös tekintettel egyes országok kedvezményeinek visszavonására;

28.

tudomásul veszi az afrikai országok egy csoportjával kötött első gazdasági partnerségi megállapodás ideiglenes alkalmazását; ösztönzi a Bizottságot, hogy mérje fel, miért nem sikerült előrehaladást elérni a fejlődő országok fejlesztési igényeit teljes mértékben szem előtt tartó, további gazdasági partnerségi megállapodások megkötése terén; felhívja a Bizottságot, hogy használja ki ezt a lehetőséget az Unió és érdekelt fejlődő országok közötti gazdasági partnerségi megállapodásokra vonatkozó tárgyalások újraindítására, annak érdekében, hogy piacaikat fokozatosan integrálhassák a többoldalú kereskedelmi rendszerbe; hangsúlyozza egy stabil és tisztességes jogi és kereskedelmi keret létrehozásának fontosságát az AKCS-országokban megvalósuló, a felek számára kölcsönös előnyökkel járó uniós beruházások ösztönzése érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a Parlament preferenciaerózióval, valamint a vámlebontási rendelkezések rugalmasságával és hatókörével kapcsolatos javaslatait, és fordítson különleges figyelmet a gazdasági partnerségi megállapodások végrehajtására;

29.

úgy véli, hogy a fejlődés kereskedelem és beruházások révén történő támogatása tekintetében az EU által kidolgozott eszközök – nevezetesen a felülvizsgált általános preferenciarendszer és a gazdasági partnerségi megállapodások – abban az esetben hatékonyak, ha a bennük foglalt rendelkezések és alkalmazási kritériumok nem jelentenek megkülönböztetést vagy korlátozást, amely kedvezőtlenül érinti a potenciális kedvezményezetteket; mindazonáltal ösztönzi a Bizottságot, hogy a meglévő eszközöket integrálja egy olyan tényleges általános stratégiába, amely a kereskedelmi technikai segítségnyújtásra, a kapacitáserősítésre és a kereskedelemmel összefüggő kiigazításokra – többek között szabványosításra – irányuló intézkedéseket is tartalmaz; úgy véli, hogy a Bizottságnak és az Európai Külügyi Szolgálatnak szinergiákat kell kialakítaniuk az Unió kereskedelmi diplomáciai tevékenységének világszerte történő további fokozása érdekében;

30.

arra ösztönzi a Bizottságot, hogy a kétoldalú kereskedelmi megállapodásokba foglaljon bele kötelező környezetvédelmi és munkaügyi szabályokkal, valamint a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó záradékokkal rendelkező, a kereskedelemről és fenntartható fejlődésről szóló fejezeteket; úgy véli, hogy a Bizottságnak együttműködést kell felkínálnia azzal a céllal, hogy segítsen a fejlődő országoknak és a legkevésbé fejlett országoknak e normák teljesítésében; úgy véli, hogy a civil társadalom hathatós részvétele az ilyen fejezetek végrehajtásának nyomon követésében fokozza a környezetvédelmi és szociális normákkal kapcsolatos tudatosságot, illetve azok elfogadottságát;

31.

azt ajánlja, hogy a Bizottság valamennyi jövőbeli kereskedelmi megállapodás tekintetében tárgyaljon kötelező erejű és végrehajtandó emberi jogi rendelkezések felvételéről – a szociális és környezetvédelmi rendelkezések mellett –, annak érdekében, hogy növeljék az EU feltételekhez kötött politikájának hatékonyságát és hitelességét;

32.

sürgeti az EU-t, hogy kereskedelmi megállapodásait úgy szerkessze meg, hogy azok előmozdítsák a felelős befektetői magatartást, valamint biztosítsák a vállalati társadalmi felelősségvállalással és a felelősségteljes vállalatirányítással kapcsolatos legjobb nemzetközi gyakorlatoknak való megfelelést; rámutat különösen arra, hogy ahhoz, hogy a növekedés befogadó jellegű és a szegénység csökkentése szempontjából hatékony legyen, azt olyan ágazatokban kell elsősorban serkenteni, ahol sok szegény ember dolgozik, továbbá annak a nők számára előnyöket kell hordoznia és hozzá kell járulnia a nők szerepvállalásának megerősítéséhez, valamint munkahelyek létrejöttét és a mikro- és kisvállalkozások finanszírozásának fejlődését kell eredményeznie;

33.

felhívja az Unióban bejegyzett, a fejlődő országokban üzemekkel rendelkező vállalkozásokat, hogy mutassanak példát, és tegyenek eleget az emberi jogok és szabadságjogok, a szociális és környezeti normák, az alapvető munkajogi előírások és a nemzetközi egyezmények tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségeknek;

34.

felszólítja azokat az európai vállalatokat, amelyek leányvállalatai vagy ellátási láncai fejlődő országokban találhatók, hogy teljesítsék nemzeti és nemzetközi kötelezettségeiket az emberi jogok, a munkaügyi normák és a környezetvédelmi előírások terén;

35.

üdvözli, hogy iparágazatok és transznacionális vállalatok egész sora vezetett be globális ellátási láncában a szociális és környezeti teljesítmény minőségének biztosítására szolgáló magatartási kódexet; emlékeztet azonban arra, hogy az eltérő elszámolási, ellenőrzési és jelentéstételi normák miatt e kódexeket nehéz összehasonlítani egymással; hangsúlyozza, hogy az üzleti és emberi jogok tekintetében irányadó ENSZ-alapelvek jobb végrehajtása hozzájárul majd a konkrét emberi jogi kérdésekre és az alapvető munkaügyi normákra vonatkozó uniós célkitűzések megvalósításához;

36.

hangsúlyozza, hogy a szociális és környezetvédelmi szabályozás bevezetéséhez a harmadik országok kormányai számára nyújtott uniós támogatásnak ki kell egészítenie az európai üzleti élet társadalmi felelősségvállalásának világszerte történő előmozdítását;

37.

rámutat, hogy a konfliktusban szerepet játszó gyémántok tanúsítására szolgáló „Kimberley folyamat” bevezetése ellenére a természeti erőforrások kereskedelme továbbra is ellentéteket szít, és a bányákban tovább folyik az emberi jogokkal való visszaélés, ezért hangsúlyozza, hogy a drágakövek és a konfliktusban szerepet játszó ásványok bányászatának és kereskedelmének kapcsán késlekedés nélkül be kellene vezetni egy átvilágítására szolgáló rendszert, és úgy véli, hogy ez az intézkedés hozzájárulhatna az „erőforrások elátkozottsága” mindenek feletti problémájának megszüntetéséhez, valamint ahhoz, hogy a fejlődő országok saját hasznukra kereskedhessenek készleteikkel;

38.

tudomásul veszi, hogy a Bizottság részt vesz a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára vonatkozó kezdeményezésben (EITI); felhívja a Bizottságot és a nyersanyag-kitermelésben érdekelt feleket, hogy tevőlegesen ösztönözzék a többi kitermelő országot, hogy csatlakozzanak a kezdeményezéshez;

39.

sürgeti a Bizottságot, hogy kereskedelmi és befektetési megállapodások megkötésekor hajtsa végre az ENSZ élelemhez való joggal foglalkozó különmegbízottja által készített iránymutatást, amely emberi jogi hatásvizsgálatoknak – „a kereskedelmi és befektetési megállapodások emberi jogi hatásvizsgálataira irányadó elveknek” – az alkalmazására szólít fel annak biztosítása érdekében, hogy a megállapodások megfeleljenek a nemzetközi emberi jogi eszközök szerinti kötelezettségeknek;

40.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek.

5.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 45/24

—

tekintettel a tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2012)0336)(a fizetési mérlegre irányuló javaslat),

—

tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 352. cikkével összhangban előterjesztett egyetértési kérelemre,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ), és különösen annak 143. és 352. cikkére,

—

tekintettel a pénzügyi stabilitásuk tekintetében súlyos nehézségekkel küzdő vagy súlyos nehézségek által fenyegetett euróövezeti tagállamok gazdasági és költségvetési felügyeletének megerősítéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló 2011. november 23-i bizottsági javaslatra, a Parlament által 2012. június 13-án elfogadott módosításaira, valamint a Tanáccsal kötött végleges megállapodás (1) előzetes szövegére,

—

tekintettel az előzetes költségvetési tervek monitoringjára és értékelésére, valamint az euróövezeti tagállamok túlzott hiánya megszüntetésének biztosítására vonatkozó közös rendelkezésekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló 2011. november 23-i bizottsági javaslatra, a Parlament által 2012. június 13-án elfogadott módosításaira, valamint a Tanáccsal kötött végleges megállapodás (2) előzetes szövegére;

—

tekintettel a tagállamok fizetési mérlegéhez középtávú pénzügyi támogatási mechanizmus eszköz létrehozásáról szóló, 2002. február 18-i 332/2002/EK tanácsi rendeletre (3),

—

tekintettel az Európai Tanács, az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és az eurócsoport elnökeinek „A valódi Gazdasági és Monetáris Unió felé” című jelentésére vonatkozó, Bizottsághoz intézett ajánlásokkal ellátott 2012. november 20-i állásfoglalására (4);

—

tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkének (3) bekezdésére,

—

tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság időközi jelentésére (A7-0129/2013),

A.

mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 352. cikke értelmében a Tanács különleges jogalkotási eljárás keretében a Parlament egyetértésének megszerzése után egyhangúlag elfogadja a nem euróövezeti tagállamok pénzügyi támogatását biztosító eszköz létrehozásáról szóló rendeletet;

B.

mivel a nem euróövezeti tagállamok pénzügyi támogatását lehetővé tevő 332/2002/EK tanácsi rendelet 2002-ben létrehozott egy fizetésimérleg-támogatási mechanizmust;

C.

mivel az e mechanizmus keretében rendelkezésre álló teljes összeg a pénzügyi válságra reagálva a kezdeti 12 milliárd euróról 2008 decemberében 25 milliárd, míg 2009 májusában 50 milliárd euróra emelkedett; mivel az 50 milliárd euróból 13,4 milliárd eurót Románia, Lettország és Magyarország számára folyósítottak, a Romániának fenntartott 1,4 milliárd eurós elővigyázatossági tartalék mellett;

D.

mivel Magyarország, Románia és Lettország voltak azok az első tagállamok, amelyek a pénzügyi és gazdasági válság kezdetén fizetési mérleget segítő mechanizmus révén uniós pénzügyi támogatást kértek és kaptak; mivel a gazdasági és pénzügyi válság súlyosan érintett számos euróövezeten kívüli tagállamot;

E.

mivel a gazdasági világválság komoly hatással volt valamennyi tagállamra, amely tovább rontotta az államháztartási hiány, fizetési mérleg és a teljes államadósság helyzetét.

F.

mivel a 2012 októberében létrejött Európai Stabilitási Mechanizmus – amely jegyzett tőke révén nyújtott 500 milliárd eurós hitelkerettel rendelkezik – az euróövezeti tagállamok fő támogatási mechanizmusa; mivel a jövőben az Európai Stabilitási Mechanizmus bizonyos feltételek mellett közvetlenül képes lesz finanszírozni a nehéz helyzetben lévő bankokat;

G.

mivel 2012. november 20-i állásfoglalásában a Parlament kérelmezte, hogy az Európai Stabilitási Mechanizmusnak fejlődése során a közösségi módszer alapján megvalósuló irányítás felé mozduljon el, hogy elszámoltatható legyen a Parlament felé, illetve, hogy a kulcsfontosságú döntéseket – így például a pénzügyi támogatás tagállamoknak való odaítélését, valamint a megállapodások megkötését – az Európai Parlament megfelelő vizsgálatának vessék alá;

H.

mivel alapvető fontosságú, hogy a támogatási mechanizmus tartalmazzon demokratikus elszámoltathatósági mechanizmusokat, illetve, hogy vegye figyelembe a nemzeti parlamentek működését;

I.

mivel a fizetési mérlegre irányuló javaslat nem rendelkezik arról, hogy a nem euróövezeti tagállamok jogosultak legyenek olyan pénzügyi eszköz igénybevételére, amely teljes mértékben megfelel a Európai Stabilitási Mechanizmus keretében rendelkezésükre állóval;

J.

mivel a 332/2002/EK rendelet aktualizálása segítené, hogy az euróövezeten belüli és azon kívüli tagállamok között egyenlőbbek legyenek a feltételek, illetve egyszerűsítené a fizetésimérleg-támogatási mechanizmus aktiválására vonatkozó eljárást;

K.

mivel fontos a szociális partnerek szerepének védelme, illetve a különféle bérképzési nemzeti gyakorlatok és intézmények tiszteletben tartása a 332/2002/EK rendelet és a fizetési mérlegre vonatkozó javaslat alapján elfogadandó rendelet végrehajtásakor, különösen a makrogazdasági kiigazítási programok kidolgozása és megvalósítása során; mivel ez az egész Uniót érintő horizontális kérdés és ezért e tekintetben ösztönzi az euróövezeti és a nem euróövezeti tagállamok közötti összhang kialakulását.

1.

üdvözli a fizetési mérlegre irányuló javaslatot, amely az euróövezeten belüli és azon kívüli tagállamok közötti egyenlő feltételek megvalósítása felé tett első lépés; elismeri, hogy ez a feladat korántsem egyszerű tekintettel az euróövezet számára az utóbbi időben létrehozott mechanizmusok jellemzőire;

2.

úgy véli, hogy a fizetési mérleg pénzügyi támogatása fontos szerepet játszhat a tagállamok igazgatási kapacitásának az uniós alapok hatékonyabb felhasználását célzó javításában;

3.

azon a véleményen van, hogy a megfelelő eredmény elérése érdekében számos, ebben az időközi jelentésben részletezett módosításra van szükség; ezért az átlátható döntéshozatal érdekében azt kéri, hogy a Tanács és a Bizottság a fizetési mérlegre vonatkozó javaslaton alapuló rendelet elfogadásával várja meg az időközi jelentés elfogadását;

4.

kiemeli, hogy az EUMSZ 352. cikke megfelelő jogalap a fizetési mérlegre vonatkozó javaslaton alapuló rendelet számára, és hangsúlyozza, hogy ez a jogalap lehetővé teszi új uniós pénzügyi támogatástípusok létrehozását, illetve lehetővé teszi az ilyen támogatás kereteinek létrehozását az EUMSZ 143. cikke értelmében nyújtott támogatás alkalmazási körén túl.

5.

sajnálatát fejezi ki, hogy a fizetési mérlegre irányuló javaslat elfogadása előtt a Bizottság nem folytatott széles körű konzultációt, illetve hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez és az Európai Unióról szóló szerződéshez (EUSZ) csatolt, a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv 2. cikkében előírtakkal ellentétben a Bizottság nem adott arra vonatkozó indokolást, hogy mindezt különösen sürgős eset fennállta miatt tette;

6.

rámutat és sajnálja, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez és az Európai Unióról szóló szerződéshez csatolt, a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv 5. cikkében előírtakkal ellentétben nem tesznek említést a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról; felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a rendelettervezetnek az Európai Parlamenthez egyetértési eljárás céljából való benyújtása előtt kifejezetten hivatkozzon a fent említett elvekre;

7.

kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a rendelettervezetnek az Európai Parlamenthez egyetértési eljárás céljából való benyújtása előtt vegye figyelembe a következő kéréseket:

8.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Központi Banknak, az Európai Stabilitási Mechanizmusnak és a Nemzetközi Valutaalapnak.

5.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 45/29

—

tekintettel az Európai Központi Bank 2011-es éves jelentésére,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 284. cikkére,

—

tekintettel a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányának 15. cikkére,

—

tekintettel a gazdasági és monetáris unió harmadik szakaszában a demokratikus elszámoltathatóságról szóló 1998. április 2-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel az Európai Központi Bank (EKB) 2010. évi éves jelentésére vonatkozó 2011. december 1-jei állásfoglalására (2),

—

tekintettel eljárási szabályzata 119. cikkének (1) bekezdésére,

—

tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A7-0031/2013),

A.

mivel 2011-ben az euroövezetben a GDP reálnövekedése 1,5 %-os volt, ami a 2010-es 1,9 %-hoz képest lassulást jelent; mivel ugyanezen időszakban több tagállam súlyos gazdasági visszaesést tapasztalt;

B.

mivel az euroövezetben a munkanélküliségi ráta a 2010 végén mért 10 %-ról 2011 végére 10,7 %-ra emelkedett; mivel ugyanezen időszakban a fiatalok körében jelentős mértékben nőtt a munkanélküliség;

C.

mivel az euroövezetben 1999 óta 14,4 millió új munkahelyet hoztak létre, szemben az Egyesült Államokban létrejött mintegy 10,7 millió munkahellyel;

D.

mivel 2011-ben az EKB kétszer emelt kamatot, áprilisban és júliusban (mindkétszer 25 bázisponttal), és az év végén kétszer csökkentette azt, novemberben és decemberben (ismét minden alkalommal 25 bázisponttal);

E.

mivel az euroövezetben az átlagos inflációs ráta 2011-ben 2,7 % volt, ami a 2010-es 1,6 %-os értékhez képest emelkedést jelentett, az M3-növekedés pedig 2011-ben a 2010-es 1,7 %-ról 1,5 %-ra csökkent;

F.

mivel az eurorendszer összevont pénzügyi kimutatása 2011 végén 2 735 milliárd eurót tett ki, ami 2011 folyamán mintegy 36 %-os növekedést jelent;

G.

mivel az EKB 2011. december 21-én elindította első, hároméves, hosszú távú refinanszírozási műveletét (LTRO), amelynek keretében 489,2 milliárd eurót helyezett ki hároméves lejáratú kölcsönökben;

H.

mivel a magánszektornak nyújtott hitelek növekedése a 2010-es 1,6 %-ról 2011-re jelentősen, 0,4 %-ra lassult, és a magánszektornak nyújtott kölcsönök növekedése a 2010-es 2,4 %-ról 2011-re 1,2 %-ra lassult;

I.

mivel 2011 utolsó negyedévében a széles értelemben vett M3 aggregátumot és a magánszektornak nyújtott hitel éves növekedési arányát tekintve egyaránt jelentős lassulás volt tapasztalható;

J.

mivel az értékpapír-piaci program keretében elszámolt kötvények fennálló mennyisége 2011 végén 211,4 milliárd euró volt;

K.

mivel a 2011. év folyamán fedezetként az eurorendszerbe helyezett eszközök legfőbb összetevői a nem forgalomképes eszközök voltak, amelyek az összes fedezet 23 %-át adták, és mivel a nem forgalomképes értékpapírok és az eszközzel fedezett értékpapírok a fedezetként alkalmazott összes eszköz több mint 40 %-át teszik ki;

L.

mivel az átlagos bruttó államadósság a GDP 85,6 %-áról 88 %-ra emelkedett, és az összesített államháztartási hiány a GDP 6,2 %-áról 4,1 %-ra csökkent; mivel néhány, az euroövezethez tartozó országban nőtt a hiány;

M.

mivel az EUMSZ 282. cikke megállapítja, hogy az EKB elsődleges célja az árstabilitás fenntartása, valamint hogy az EKB-nak az árstabilitás sérelme nélkül kell támogatnia az Unió általános gazdaságpolitikáit, továbbá mivel az EKB-t külön feladatokkal ruházták fel az Európai Rendszerkockázati Testülettel (ERKT) kapcsolatban;

N.

mivel a monetáris politika a legjobban az alacsony infláció jellemezte környezettel tud hozzájárulni a gazdasági növekedésnek, a munkahelyteremtésnek, a társadalmi kohéziónak és a pénzügyi stabilitásnak kedvező feltételek megteremtéséhez;

O.

mivel az EKB 2011. decemberi és 2012. februári hosszú távú refinanszírozási műveletei több mint 1 billió eurót – 489 milliárd, illetve 529,5 milliárd eurót – bocsátottak európai bankok rendelkezésére alacsony kamatozású kölcsönök formájában 3 éves lejárattal, 1 %-os kamatra;

P.

mivel az EKB éves jelentéseiről szóló korábbi európai parlamenti állásfoglalásokban előterjesztett, a szavazás átláthatóságával és az összefoglaló jegyzőkönyv közzétételével kapcsolatos ajánlásokat még nem vették figyelembe;

Q.

mivel a túlzott infláció megelőzéséhez alapvető fontosságú az árstabilitás;

R.

mivel a kkv-k felé irányuló hiteláramlás fenntartása különösen fontos, mert ők foglalkoztatják az euroövezeten belüli munkaerő 72 %-át, és a nagyvállalatokhoz képest lényegesen nagyobb arányú bruttó munkahelyteremtés (és -megszüntetés) jellemzi őket;

1.

üdvözli az EKB 2011 és 2012 folyamán mutatott proaktív hozzáállását olyan helyzetben, amelyet az euroövezet stabilitását veszélyeztető kockázatok jelentős növekedése jellemez;

2.

üdvözli az EKB kiállását a jelenlegi válság idején, monetáris politikáját és a pénzügyi piacok stabilizálására irányuló fellépéseit tekintve egyaránt;

3.

megjegyzi, hogy középtávon jelentkező inflációtól való félelem, valamint az az EKB irányadó kamatlábainak növelésére irányuló, 2011 áprilisi és júliusi határozatok egyéb tényezők mellett hozzájárulhattak a pénzügyi közvetítők szakpolitikából fakadóan bevezetett kockázati felárainak emelkedéséhez és ezáltal a hitelnövekedés lelassulásához, ami tovább gyengítette a 2011 első negyedévében megfigyelt, eleve erőtlen gazdasági élénkülést; tudomásul veszi, hogy abban az időben fellendült a gazdasági aktivitás és növekedtek az árszintek, s emiatt az EKB attól tartott, hogy középtávon visszatér az infláció;

4.

üdvözli a szóban forgó döntések visszavonásáról szóló, 2011 végén hozott későbbi döntést, és a 2012-es további csökkentést, valamint azon, nem szokványos intézkedések elfogadását, amelyek a monetáris transzmissziós mechanizmus helyreállítását célozták;

5.

megjegyzi, hogy az infláció 2011-ben megfigyelt emelkedése egyéb tényezők mellett elsősorban a növekvő energiaárak és – jóval kisebb mértékben – az emelkedő élelmiszerárak és egyéb nyersanyagárak következménye volt;

6.

elismeri az EKB által a piacok stabilizálásának segítése érdekében – konkrétan az értékpapír-piaci program (SMP), a hároméves hosszú távú refinanszírozási művelet (LTRO) és a végleges értékpapír-adásvételi művelet (OMT) révén – tett erőfeszítéseket, ugyanakkor rámutat, hogy még nem látszik strukturális megoldás a válságra;

7.

tudomásul veszi, hogy az értékpapír-piaci program ideiglenesen segítette a hitelfelvételi költségekre nehezedő nyomás enyhítését azokban az euroövezeti tagállamokban, amelyek pénzügyi stabilitásuk tekintetében súlyos nehézségeket tapasztalnak, illetve amelyeket ilyen nehézségek fenyegetnek; rámutat, hogy a szóban forgó értékpapírok sterilizálása érdekében végrehajtott likviditásfelszívó műveletek csökkentették a tartaléktöbblet mértékét, és ezáltal bizonyos mértékben hozzájárultak az euroövezeten belüli egynapos kamatláb (EONIA) feletti kontroll visszaszerzésére irányuló célkitűzés megvalósításához;

8.

tudomásul veszi, hogy míg a két, hároméves hosszú távú refinanszírozási művelet hatékonyan előzte meg a hitelszűke kialakulását, továbbra is kérdéses, hogy képes-e a pénzügyi ágazat visszafizetni az EKB-tól kapott kölcsönöket; rámutat, hogy az eredmények a hitelállomány bővülése tekintetében elégtelenek; megjegyzi, hogy az első hároméves LTRO program 2011. december 21-i elindításáról szóló határozat egybeesett az értékpapír-piaci program lezárásával; tudomásul veszi, hogy az EKB egyik műveletét sem tekinti az államadósság közvetlen finanszírozásának;

9.

kéri az EKB-t, hogy havi jelentésében tegyen közzé számadatokat az egyes tagállamok pénzügyi intézmények által fedezetként kihelyezett államadósságának összegéről;

10.

tudomásul veszi a kockázatok bajba került bankoktól és kormányzatoktól az EKB mérlegébe való átruházását, amelynek értéke jelenleg meghaladja az euroövezet GDP-jének 30 %-át; hangsúlyozza, hogy a hároméves hosszú távú refinanszírozási műveletek nem nyújtanak alapvető megoldást a válságra;

11.

mélységes aggodalmának ad hangot a likviditási többlet 2011 során és különösen a második félévben megfigyelt emelkedő szintjével kapcsolatosan, ami a bankok közötti bizalom hiányából és a reálgazdaságnak történő hitelezés hiányából ered, amelyek bizonyos tagállamok állami vagy magánszektorának gazdasági stagnálása és túlzott eladósodottsága következményeként létrejövő bizonytalanságnak tudhatók be; rámutat, hogy ez a helyzet, amely a likviditási csapda kialakulásával fenyegető kockázatokra utal, gyengíti a monetáris politika terén tett erőfeszítések hatékonyságát;

12.

tudomásul veszi, hogy a más központi bankok számára megnyitott swapkeretek, valamint a fő refinanszírozási műveletek alkalmazása, a rögzített kamatú teljes allokációval járó közép- és hosszú távú refinanszírozási műveletek, az aktív oldali rendelkezésre állás alkalmazása és a betéti rendelkezésre állás mind lényegesen magas szinten maradt 2011-ben, ami súlyos zavart jelez a monetáris transzmissziós mechanizmus és az euroövezeti bankközi hitelezési piac tekintetében;

13.

aggodalmának ad hangot a nemzeti központi bankok által 2011 folyamán az EKB engedélyével biztosított rendkívüli likviditási segítségnyújtás (ELA) lényegesen magas szintje miatt; kéri az adott tételek pontos tartalmának további közzétételét, illetve az e tartalomra, az annak alapjául szolgáló műveletekre és a hozzájuk kapcsolódó feltételekre vonatkozó kiegészítő információk biztosítását;

14.

megjegyzi, hogy a vállalkozások és háztartások számára rendelkezésre álló hitel volumene még mindig messze a válság előtti szint alatt marad, és hogy növekedése 2011-ben lelassult; hangsúlyozza, hogy ez a tény, valamint az, hogy a betéti rendelkezésre állás 2012. szeptember 28-án315 754 millió eurót tett ki, egyértelműen indokolta az EKB azon döntését, hogy csökkenti az aktív oldali rendelkezésre állás, a fő refinanszírozási műveletek és a betéti rendelkezésre állás esetében alkalmazott kamatokat;

15.

tudomásul veszi az EKB fedezeti követelmények enyhítésével kapcsolatos intézkedéseit és az EKB eszközzel fedezett értékpapírokra (ABS) vonatkozó fedezeti szabályokkal kapcsolatos álláspontját, mivel ezek szorosan összefüggnek a háztartásoknak és a kkv-knak nyújtott hitelekkel;

16.

továbbra is aggasztja azonban a refinanszírozási műveletek keretében fedezetként az eurorendszerbe helyezett nem forgalomképes eszközök és eszközzel fedezett értékpapírok rendkívül magas szintje; kéri az EKB-t, hogy nyújtson tájékoztatást arról, mely központi bankok fogadtak el ilyen értékpapírokat, valamint adjon részletes tájékoztatást a valamennyi eszköz, köztük az értékvesztett eszközök esetében alkalmazott értékelési módszerekről;

17.

úgy véli, hogy az állami és a regionális kormányzatok kötvényei esetében egyazon normáknak kell vonatkozniuk a fedezeti szabályokra azokban az esetekben, amikor a régiók jogalkotási és adóügyi hatáskörökkel rendelkeznek, mivel mindkét fajta kötvény érdemben befolyásolja az EKB monetáris politikájának jó közvetítését;

18.

hangsúlyozza, hogy a központi bankok által nyújtott különleges likviditási támogatást feltételekhez kell kötni, így az ilyen támogatásban részesülő intézményeknek kötelezettséget kell vállalniuk arra, hogy a reálgazdaságnak, különösen a kis- és középvállalkozásoknak és a háztartásoknak nyújtandó kölcsönökre irányuló célkitűzések megállapítása révén megnövelik a hitelek szintjét, aminek elmaradása esetén a szóban forgó erőfeszítések hatástalanok maradnának;

19.

kéri az EKB-t, hogy a tagállami kormányokkal, az illetékes nemzeti felügyeleti hatóságokkal és a Bizottsággal szorosan együttműködve mérlegelje egy olyan keret bevezetését, mint a Bank of England által a brit pénzügyminisztériummal partnerségben kidolgozott MERLIN program, amely a központi bank nem szokványos eszközeihez való hozzáféréshez kapcsolódó feltételeket – például a kkv-k számára nyújtott kölcsönökre vonatkozó célokat – érinti;

20.

figyelmeztet rá, hogy megfelelő feltételek hiányában előfordulhat, hogy az olyan, nem szokványos intézkedések, mint a három éves hosszú távú refinanszírozási műveletek (LTRO) nem eredményezik a kívánt hatást, növelve a volatilitást és kedvezve a eszközbuborékok kialakulásának a pénzügyi piacokon, vagy pedig elősegítve a hitelnyújtással kapcsolatos érdemi ellentételezés nélküli tőkeáttétel-csökkentést; ezért felhívja az EKB-t, hogy alaposan elemezze a szóban forgó vagy egyéb intézkedések mind kívánt, mind nemkívánt hatásait;

21.

Tudomásul veszi, hogy mivel a monetáris transzmissziós mechanizmus nem működik megfelelően, az EKB-nak módot kell keresnie arra, hogy közvetlenebb formában célozza meg a kis- és középvállalkozásokat; rámutat, hogy jelenleg az euróövezet országaiban működő, hasonló kkv-k nem rendelkeznek hasonló hozzáféréssel a hitelekhez, annak ellenére, hogy hasonló gazdasági kilátásokkal rendelkeznek és hasonló kockázatok fenyegetik őket; kéri az EKB-t, hogy hajtson végre olyan politikát, melynek keretében kkv-knek nyújtott, értékpapírosított hiteleket vásárol fel közvetlenül, különösen néhány olyan tagállamtól, ahol a monetáris transzmissziós mechanizmus kudarcot vallott; hangsúlyozza, hogy e szakpolitikának az összeg és az idő tekintetében korlátozottnak és teljes mértékben sterilizáltnak kell lennie, valamint e politikát úgy kell kialakítani, hogy az EKB mérlegét ne terheljék kockázatok;

22.

hangsúlyozza, hogy ezeket a feltételeket közvetlenül össze kell kapcsolni a bankok által a nem szokványos monetáris politikai intézkedések és a mentőcsomagok révén biztosított gazdasági előnyökkel, biztosítva, hogy a szóban forgó politikák által lehetővé tett új bevételek a hitelkihelyezés fokozódását eredményezzék;

23.

emlékeztet rá, hogy a válságot megelőző évek fenntarthatatlan hitelnövekedésére tekintettel a monetáris politika is osztozik az eszközárbuborékok kialakulásáért való felelősségben, annak ellenére, hogy az árstabilitás biztosítva volt; hangsúlyozza, hogy az eszközárakkal kapcsolatos tendenciák és a hiteldinamikák fontos mutatók a pénzügyi stabilitás nyomon követéséhez;

24.

emlékeztet a tőkekövetelményekről szóló IV. irányelv (CRD) tárgyalási folyamata során elfoglalt álláspontjára, amely szerint további feltételeket kell szabni az EKB likviditási támogatásában részesült intézmények számára;

25.

úgy véli, hogy a TARGET 2 elszámolási rendszer kulcsfontosságú szerepet látszott az euroövezeti pénzügyi rendszer integritásának megőrzésében; ugyanakkor megjegyzi, hogy a TARGET 2 jelentős egyensúlyhiányai rámutatnak az euroövezeten belüli pénzügyi piacok aggasztó széttöredezettségére, valamint az azokban az euroövezeti tagállamokban tapasztalható tőkekiáramlásra, amelyek pénzügyi stabilitásuk tekintetében súlyos nehézségeket tapasztalnak, illetve amelyeket ilyen nehézségek fenyegetnek;

26.

üdvözli, hogy az EKB és az eurorendszer 2011-es éves jelentésében átláthatóbbá teszi a TARGET 2 rendszert; kéri az EKB-t és az eurorendszert, hogy havonta közöljön statisztikát a rendszer alakulásáról;

27.

úgy véli, hogy a TARGET 2 rendszer elengedhetetlen az euró megfelelő működéséhez;

28.

hangsúlyozza, hogy az euroövezet számára érdekes tanulságokat lehet levonni más föderális jellegű monetáris uniók, így például az Egyesült Államok fizetési mérlege működésének tanulmányozásából;

29.

kéri az EKB-t és a Bizottságot annak megfontolására, hogy megfelelő jogalapot nyújt-e az EUMSZ 129. cikkének (3) bekezdése és 129. cikkének (4) bekezdése eurorendszer szerinti összevont mérleg általános átláthatóságának fokozásához és alaposabb részletezéséhez;

30.

felhívja az EKB-t, hogy tegye közzé az OMT programmal kapcsolatos jogi határozatot, hogy alaposabban lehessen elemezni annak részleteit és következményeit;

31.

üdvözli, hogy az EKB kötelezettséget vállalt arra, hogy egyenrangú státuszt biztosít a jövőbeni OMT programokkal kapcsolatos eszközportfóliók számára, és hogy a többlettartalékok felszámolása érdekében hangsúlyt helyez valamennyi OMT beszerzés sterilizálására; ugyanakkor tudomásul veszi, hogy ezek a sterilizációs intézkedések kihívásokkal járnak, ami rávilágít a hatások alapos nyomon követésének és értékelésének szükségességére; úgy véli, hogy az OMT program megfelelhet az olyan országok igényeinek, amelyek megmentése hamarosan véget ér, és ismét megkezdik adósságinstrumentumaik kibocsátását;

32.

rámutat, hogy a jelenlegi válság aggodalomra ad okot, mivel veszélyezteti a tagállamok által költségvetési konszolidációjuk és a válságra reagáló stratégiáik tekintetében tett erőfeszítéseket; megjegyzi, hogy az euroövezet több tagállamában jelenleg tapasztalható súlyos gazdasági visszaesés ezen országokban negatív gazdasági és államháztartási következményekkel jár, például az adóbevételek és a szociális kiadások terén, tovább súlyosbítva államadóssági problémáikat;

33.

rámutat, hogy a kormányzatok és a pénzügyi intézmények tartósan sebezhetőnek mutatkoznak, és hogy az állampapírok és a bankok közötti negatív visszacsatolási láncot csak pénzügyi konszolidációval és a bankszektor feltőkésítésével lehet megszakítani, gazdasági növekedés közepette;

34.

úgy véli, hogy a költségvetéseknek az euroövezet egyes országaiban tapasztalható fenntarthatatlanságát részben a jelenleg is tartó gazdasági recesszió okozza, melynek következtében nő a munkanélküliség és zuhannak az adóbevételek; ezért megerősíti, hogy az Unió kulcsfontosságú prioritásának kell tekinteni a növekedés és a munkahelyteremtés előmozdítására irányuló politikákat;

35.

ösztönzi Mario Draghi EKB-elnököt, hogy folytassa az elődje, Jean-Claude Trichet által megkezdett hagyományt, aki az eurocsoport ülésein újra és újra felvetette a makrogazdasági egyensúlyhiány kérdését, különösen pedig a termelékenység és a bérek növekedése közti aránytalanságokat, amelyek a tagállamok versenyképességi szintjei között szembeszökő eltéréseket eredményeztek;

36.

úgy véli, hogy a gazdasági és monetáris unió jövőjéről folytatott jelenlegi vita keretében értékelni kell az EKB fellépéseit; rámutat, hogy felszólított a gazdasági és monetáris unió költségvetési kapacitásának az EU költségvetésén belül történő és konkrét saját forrásokon (köztük a pénzügyi tranzakciós adón) alapuló fokozására a növekedés és a társadalmi kohézió támogatása, valamint a közvetlenül a monetáris unióhoz kapcsolódó egyensúlyhiány, strukturális divergenciák és pénzügyi vészhelyzetek orvoslása érdekében, nem sértve az uniós költségvetés közös politikák finanszírozására irányuló hagyományos funkcióit; meggyőződése, hogy egy ilyen költségvetési politikával jelentősen javulna a gazdasági és monetáris unión belüli eszközkombináció;

37.

megjegyzi, hogy az EKB vonakodik kivenni a részét az adósság-átütemezési folyamatokból, így a másodlagos piacokon névérték alatt vásárolt kötvények tekintetében; megjegyzi, hogy az EKB mindeddig nem mutat hajlandóságot arra, hogy információkat tegyen közzé erre vonatkozóan, többek között a görög állampapírok vételárát illetően; tudomásul veszi, hogy az EKB úgy ítélte meg, hogy részvétele monetáris államháztartás-finanszírozásnak felelt volna meg;

38.

emlékeztet rá, hogy az EKB jelezte, kész együttműködni a nemzeti központi bankokkal és a tagállami kormányokkal egy olyan mechanizmus létrehozása érdekében, amelynek célja, hogy az értékpapír-piaci program révén a monetáris célból tartott görög állampapírokkal kapcsolatban elért profitot az adósság csökkentésére irányuló erőfeszítésekre fordítsák; kéri az említett feleket, hogy körültekintően alakítsák ki a mechanizmust;

39.

megjegyzi, hogy a bizonyos gazdaságokban kialakult gazdasági helyzet olyan komoly tőkeáramlásokat generál, amelyek súlyosbítják a szóban forgó gazdaságok finanszírozási nehézségeit és rövid, valamint – még inkább – hosszú távon fenntarthatatlanok; hangsúlyozza, hogy ezek az egyensúlyhiányok jelentős torzító hatásokkal jártak és költséges negatív externáliákhoz vezettek, továbbá az euroövezet egésze számára problémát jelentenek, mivel valamennyi gazdaságának stabilitását veszélyeztetik; rámutat, ezeket az egyensúlyhiányokat csak akkor lehet kezelni, ha olyan, átfogó és messze ható megoldás születik az euroövezeti válságra, amelynek alapja a szolidaritást és a felelősséget összekapcsoló megközelítésmód;

40.

kéri, hogy vizsgálják meg, milyen lehetőségek vannak arra, hogy a trojkát, melyben az EKB képviselői részt vesznek, demokratikusan elszámoltathatóvá tegyék az Európai Parlament felé; hangsúlyozza, hogy a Parlamentben jelenleg tartott nyilvános meghallgatások nem elegendőek a demokratikus elszámoltathatóság biztosításához;

41.

felhívja az EKB-t, hogy a monetáris párbeszéd keretében és következő éves jelentésében értékelje utólagosan a kiigazító programokban való részvételét és azok hatásait, illetve a részvételéből eredő lehetséges összeférhetetlenségeket, valamint makrogazdasági feltételezései és forgatókönyvei megfelelőségét;

42.

sürgősnek tartja a bankunió létrehozását, mely projekt csak az eszközök, felelősségi körök és az átfogó demokratikus elszámoltathatóság koherens összekapcsolása révén válik lehetségessé;

43.

úgy véli, hogy a javasolt „bankuniónak” ahhoz, hogy leküzdje a gazdasági és monetáris unióban rejlő strukturális hiányosságokat és hatékonyan fékezze meg az átható morális kockázatot, az Unió pénzügyi szolgáltatási szektorának korábbi reformjára – többek között az Európai Bankhatóság (EBH), az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (ESMA), az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság (EIOPA) és az ERKT létrehozására –, valamint főként az euroövezetben a megerősített gazdasági kormányzásra, továbbá az európai szemeszter új költségvetési keretére kell támaszkodnia az uniós bankszektor nagyobb mértékű ellenálló képességének és versenyképességének, az abba vetett fokozott bizalom, továbbá a megnövekedett tőketartalék biztosítása érdekében, megelőzendő, hogy a tagállamok állami költségvetéseinek kelljen viselniük a jövőbeni bankmentések költségeit;

44.

sürgeti az egységes felügyeleti mechanizmus mielőbbi bevezetését az euroövezetbeli bankrendszer hitelességének fokozása érdekében; rámutat, hogy a felügyeleti feladatok EKB-re való átruházása nem sérti a monetáris politikától teljes mértékben elválasztott jövőbeli és az eddigieknél átfogóbb struktúra rendes jogalkotási eljárás keretében történő elfogadását;

45.

üdvözli az egységes felügyeleti mechanizmus létrehozására irányuló jelenlegi erőfeszítéseket; rámutat, hogy a bankunióhoz szükséges bőséges jogi eszköztár kiteljesítése érdekében tökéletesített javaslatokra van szükség a bankkonszolidációra, az egységes európai szanálási hatóságra, valamint a betétbiztosítási rendszerekre irányulóan;

46.

felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat az EKB felügyeleti funkcióit kiegészítő, új európai bankszanálási alapra és európai betétbiztosítási rendszerre vonatkozóan;

47.

rendkívül fontosnak tartja, hogy hatékony biztosítékokat vezessenek be annak elkerülése érdekében, hogy az EKB monetáris politikája és felügyeleti hatáskörei egymásnak ellentmondó prioritásokat tükrözzenek; hangsúlyozza, hogy az EKB monetáris politikával kapcsolatos hatáskörének bármiféle szűkítését, valamint felügyeleti hatásköreinek sürgető monetáris politikai okok nyomán történő szűkítését a lehetséges ellentétek azonosítását és megoldását célzó megfelelő mechanizmus segítségével kell orvosolni;

48.

hangsúlyozza a bankunióra irányuló projekttel kapcsolatos nehézségeket, melyek a makacs gazdasági válságban gyökereznek, amely olyan folyamatot eredményez, melynek során a bankok tevékenységeiket ismét nemzeti szintre helyezik; úgy véli, hogy ez alááshatja az egységes piac szellemét és hatékonyságát;

49.

megjegyzi, hogy a bankunió létrehozásával kapcsolatos, szilárdabb és rugalmasabb pénzügyi rendszer megvalósítását célzó vita szorosan kapcsolódik a bankszektorban végrehajtandó, többek közt az OECD ajánlásai és a Vickers-, illetve a Liikanen-jelentésben bemutatott ajánlások által inspirált elhatárolás és intézményi elkülönítés megtervezésének és bevezetésének szükségességéhez, valamint az árnyék-bankrendszer teljes körű szabályozásának igényéhez;

50.

úgy véli, hogy minden, az egységes felügyeleti mechanizmusban részt vevő tagállamot be kell vonni, egyenlő jogok és kötelezettségek mellett;

51.

úgy véli, hogy az EKB felügyelőbizottsága tagjainak kinevezésekor konzultálni kell az Európai Parlamenttel;

52.

elismeri az EBH által összeállított, az egységes piac kohéziójának fenntartását célzó egységes szabálykönyv fontosságát;

53.

sajnálattal állapítja meg a trojka munkamódszerének átláthatatlanságát, valamint a trojka elszámoltathatóságának és demokratikus ellenőrzésének hiányát; úgy véli, hogy minden ehhez hasonló, az EKB és/vagy a Bizottság részvételével létrejövő jelenlegi és jövőbeli testületnek elszámoltathatónak kell lennie mind az Európai Parlament, mind a nemzeti parlamentek felé, azok megfelelő szintjén;

54.

hangsúlyozza az EKB és a Parlament közötti rendszeres monetáris párbeszéd hatékonyabbá tételének fontosságát, különös tekintettel arra, hogy az európai parlamenti képviselők nem kapnak elegendő visszajelzést a párbeszéd során előterjesztett javaslataik és ötleteik eredményeiről és végrehajtásáról; kéri az EKB-t, hogy az európai parlamenti képviselők által az EKB-hoz intézett, írásbeli választ igénylő kérdésekre adott válaszait tegye közzé egy weboldalon; kéri az EKB-t, hogy éves jelentéseiben adjon részletes választ a Parlament EKB-ról szóló éves jelentéseiben foglaltakra;

55.

felhívja az EKB-t, hogy tegye közzé a Kormányzótanács üléseinek összefoglaló jegyzőkönyvét, az érvekkel és a szavazási eredményekkel együtt, valamint javítsa az EKB dokumentumainak és politikai eljárásainak hozzáférhetőségét;

56.

tudomásul veszi, hogy a legtöbb esetben a döntéseket konszenzussal hozzák;

57.

hangsúlyozza, hogy valamennyi, bankfelügyelettel kapcsolatos ügyben teljes mértékben élni fog jogalkotói hatáskörével; hangsúlyozza, hogy tekintettel az EKB új, felügyeleti feladatokkal kapcsolatos felelősségi köreire, valamint a trojka programjaiban való részvételére, illetve általában véve az intézménynek a válság kapcsán játszott kiemelkedő szerepére, meg kell erősíteni az EKB demokratikus elszámoltathatóságát;

58.

rámutat, hogy a Szerződés az EKB prudenciális felügyelet terén kapott új feladataira vonatkozó felülvizsgálatát nem szabadna kizárni, mint olyan eszközt, amelynek révén reagálni lehet az EU intézményi felépítésnek változó természetére, az elszámoltathatósággal és a felügyelettel kapcsolatos sürgető kérdésekre, valamint az Unió elmélyítésével járó kihívásokra;

59.

sürgeti az EKB Kormányzótanácsát, hogy javítsa jelentős mértékben és tegye közzé az EKB magas rangú vezetőivel kapcsolatos összeférhetetlenségekre és „várakozási időre” vonatkozó szabályait, és vezessen nyilvántartást a magas beosztású EKB-tisztviselők és az érdekelt felek közötti találkozókról;

60.

mélységes aggodalommal tölti el, hogy az EKB Igazgatóságában nincsenek nők, ami szembenáll a férfiak és nők közti egyenlőségre vonatkozó, Szerződésben foglalt alapelvekkel (az EUSZ 2., 3., 8. cikke, valamint az Alapjogi Charta 21. cikke), valamint hozzájárul ahhoz, hogy az uniós polgárok nem éreznek közösséget az EKB-val, továbbá ellentmond a Bizottság és a Parlament azon ajánlásainak, amelyek a nők és a férfiak kiegyensúlyozottabb részvételi arányát szorgalmazzák a gazdasági ágazat magas szintű döntéshozatali szerveiben;

61.

kitart amellett, hogy amennyiben végül az EKB egymaga látná el – még ha ideiglenesen is – az euroövezetbeli bankok felügyeletét, az Európai Parlament számára egyértelmű szerepet kell biztosítani a felügyelőbizottság tagjainak kinevezésében;

62.

kéri arra irányuló hatásköreinek fokozását, hogy az EKB Kormányzótanácsának valamely tagját annak súlyos kötelezettségszegése esetén felelősségre vonhassa;

63.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az eurocsoportnak és az Európai Központi Banknak.

5.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 45/36

—

tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és a Bizottság 2011. december 12-i, „Emberi jogok és demokrácia az európai unió külső tevékenységének középpontjában – egy hatékonyabb megközelítés felé” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett közös közleményére (COM(2011)0886),

—

tekintettel a Külügyek Tanácsa által 2012. június 25-én elfogadott, emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre (11855/2012),

—

tekintettel az Európai Unió emberi jogi iránymutatásaira,

—

tekintettel a G20-csoport 2012. június 18–19-i Los Cabos-i (Mexikó) csúcstalálkozójának következtetéseire,

—

tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című, 2011. október 13-i bizottsági közleményre (COM(2011)0637),

—

tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Kereskedelem, növekedés és fejlődés – A leginkább rászoruló országokra szabott kereskedelmi és beruházási politika kialakítása” című, 2012. január 27-i bizottsági közleményre (COM(2012)0022),

—

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948-ban fogadtak el,

—

tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICCPR) és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICESCR),

—

tekintettel az Általános Ügyek Tanácsának 2012. szeptember 24-i következtetéseire,

—

tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanács által 2009. február 23-án közzétett, a világszintű gazdasági és pénzügyi válságoknak az emberi jogok egyetemes érvényesülésére és tényleges gyakorlására történő hatásáról szóló, S–10/1. számú állásfoglalására,

—

tekintettel a pénzügyi és gazdasági világválsággal és annak a fejlődésre gyakorolt hatásával foglalkozó, 2009. június 24. és 26. között New Yorkban megrendezett ENSZ-konferenciára és az ott elfogadott záródokumentumra (melyet az ENSZ Közgyűlése a 63/303. számú határozattal hagyott jóvá 2009. július 9-én),

—

tekintettel az ENSZ-nek a millenniumi fejlesztési célokról szóló, 2000. szeptember 8-án elfogadott Millenniumi Nyilatkozatára (1),

—

tekintettel a 2009. november 16–18-án Rómában tartott élelmiszerbiztonsági világ-csúcstalálkozón elfogadott, a fenntartható globális élelmezésbiztonságra vonatkozó római elvekre,

—

tekintettel a Magdalena Sepúlveda Carmona, az ENSZ akkori, az emberi jogok és a rendkívüli szegénység kérdésével foglalkozó független szakértője – aki jelenleg a rendkívüli szegénységgel és az emberi jogok kérdésével megbízott különleges ENSZ-előadó – által készített 2009-es ENSZ-jelentésre,

—

tekintettel a Raquel Rolnik, a megfelelő lakhatás mint a megfelelő életszínvonalhoz való jog része kérdésével megbízott különleges ENSZ-előadó által 2009. február 4-én közzétett jelentésre,

—

tekintettel az Olivier Schutter, az élelemhez való jog kérdésével megbízott különleges ENSZ-előadó és Magdalena Sepúlveda Carmona, a rendkívüli szegénységgel és az emberi jogok kérdésével megbízott különleges ENSZ-előadó által 2012 októberében közzétett, „A szegények biztosítása – Globális alap a szociális védelemért” című, 7-es számú ENSZ politikai tájékoztató feljegyzésre,

—

tekintettel „A pénzügyi és gazdasági világválság hatása a fejlődő országokra és a fejlesztési együttműködésre” című, 2010. március 25-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel „Az emberi jogokról, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban” című, 2010. november 25-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel az uniós külpolitika digitális szabadságra vonatkozó stratégiájáról szóló, 2012. december 11-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel a „Befektetés a jövőbe: új többéves pénzügyi keret (MFF) a versenyképes, fenntartható és befogadó Európáért” című, 2011. június 8-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel a „Pénzügyi, gazdaság és szociális válság: a szükséges intézkedésekre és kezdeményezésekre irányuló ajánlások” című, 2011. július 6-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel „A harmadik országoknak nyújtott uniós költségvetés-támogatás jövőbeni megközelítése” című, 2011. október 13-i bizottsági közleményre (COM(2011)0638),

—

tekintettel a „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának jövője” című, 2012. október 23-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap „Globális monitoring jelentés 2012” című, 2012. április 20-án közzétett jelentésére,

—

tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) és a Világbank „Szakpolitikai válaszok a pénzügyi és gazdasági válságra” című, 2012. április 19-i közös jelentésére,

—

tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet „Jobb állások egy jobb gazdaságért” című, 2012. április 29-én közzétett jelentésére,

—

tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet „A fiatalok globális foglalkoztatási trendjei 2012-ben” című, 2012 májusában közzétett jelentésére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére és 119. cikke (2) bekezdésére,

—

tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0057/2013),

A.

mivel – bár a pénzügyi és gazdasági válság, eltérő mértékben, a világ összes régióját, köztük az Európai Uniót is érinti – a jelen állásfoglalás célja a pénzügyi és gazdasági válság harmadik országokra gyakorolt hatásainak értékelése, a fejlődő és a legkevésbé fejlett országokra fókuszálva;

B.

mivel a pénzügyi és gazdasági válság számos más válsággal – például élelmiszer-, környezeti és szociális válságokkal – összefonódott;

C.

mivel nemcsak a gazdasági és szociális, hanem a politikai jogokat is érinti a válság azokban az esetekben, amikor a kormányok fokozódó elégedetlenség és gazdasági nehézségek idején korlátozzák a véleménynyilvánítási vagy az egyesülési szabadságot, mint ahogy az különösen az Észak-Afrikában és a Közel-Keleten 2011-ben kirobbant népfelkelések esetén is történt;

D.

mivel a világ számos országában veszélybe kerültek a polgári és politikai jogok a társadalmi tiltakozások brutális elfojtása következtében; hangsúlyozza, hogy tiszteletben kell tartani a tájékoztatáshoz való jogot és a kormány válság elleni intézkedésekre vonatkozó szakpolitikai döntéseiben való részvétel jogát;

E.

mivel, bár a válság polgári és politikai jogokra kifejtett hatásának teljes körű értékelése még várat magára, egyértelmű, hogy növelte a társadalmi feszültségeket, olykor a tiltakozások erőszakos elfojtását eredményezte, és megsokszorozta az olyan alapvető jogok megsértésének eseteit, mint a véleménynyilvánítás szabadsága és a tájékoztatáshoz való jog;

F.

mivel a pénzügyi és gazdasági válság kedvezőtlenül érintette a fejlődő és a legkevésbé fejlett országokat, főleg az exportjuk iránti csökkenő kereslet, nagyfokú eladósodottság, a mérsékeltebb beáramló közvetlen külföldi befektetés (kkb) kockázata és a csökkenő hivatalos fejlesztési segély (ODA) formáiban, ami az emberi jogokra is hatással van azáltal, hogy kevesebb a forrás a szociális és gazdasági jogok biztosításához, és több ember esik a szegénység áldozatául;

G.

mivel a globális gazdasági válság az elmúlt tíz évben érzékelhetően megváltoztatta az életszínvonalat a fejlődő országokban, és mivel a fejlődő gazdaságok egynegyedében növekedett az egyenlőtlenség aránya, korlátozva ezzel az oktatáshoz, az élelemhez, a földhöz és a hitelhez való hozzáférést;

H.

mivel az Unió közös hivatalos fejlesztési segélyeinek összege a 2010-es 53,5 milliárd euróról 53,1 milliárd euróra csökkent, ezzel az uniós ODA szintje a GNI 0,42 %-ára csökkent a 2010-es 0,44 %-os szinthez képest; mivel azonban az EU és tagállamai továbbra is az ODA legnagyobb adományozói a világon;

I.

mivel az Unió és a partnerországok között létrejött kereskedelmi megállapodások célja többek között a kereskedelem és a befektetés támogatása és kiterjesztése, valamint a piachoz való hozzáférés javítása a gazdasági növekedés, az együttműködés és a társadalmi kohézió növelése, a szegénység csökkentése, új foglalkoztatási lehetőségek létrehozása, a munkafeltételek javítása és az életszínvonal növelése szándékával, ami végül az emberi jogok érvényesülését segítené elő;

J.

mivel biztosítani kell az összes kereskedelmi megállapodás emberi jogi záradékának megfelelő ellenőrzését és gyakorlati megvalósítását; mivel az Unió kereskedelmi megállapodásaiban rögzített emberi jogi záradék bármiféle rendszeres megsértése feljogosítja az aláíró feleket a „megfelelő intézkedések” meghozatalára, ami akár a megállapodás teljes vagy részleges felfüggesztését vagy felbontását, vagy korlátozások alkalmazását is jelentheti;

K.

mivel a „kereskedelemösztönző segély” kezdeményezés pozitív eredményeket mutat, és ezzel hozzájárul a partnerországokban a jobb kereskedelmi lehetőségek és gazdasági infrastruktúra kifejlődéséhez;

L.

mivel a pénzügyi válság egyik oka az, hogy elmulasztották meghozni a korrupció minden formájának megelőzését, felderítését és felszámolását célzó megfelelő intézkedéseket; mivel a mind fejlődő, mind a fejlett országok állami és magánszektorában széles körben elterjedt korrupció hátráltatja a polgári, politikai és szociális jogok hatékony, széles körű és egyforma védelmét és előmozdítását; mivel a korrupció gátolja a demokrácia és a jogállamiság érvényesülését, valamint közvetlenül érinti a lakosságot azáltal, hogy maga után vonja a közszolgáltatások árának emelkedését, rontja azok minőségét, és gyakran korlátozza a szegények vízhez, oktatáshoz, egészségügyi ellátáshoz és számos más kulcsfontosságú szolgáltatáshoz való hozzáférését;

M.

mivel a jelenlegi gazdasági válság jelentős hatást gyakorol a demokráciára, valamint az Európai Unió és más jelentős donorok által a kormányzáshoz nyújtott támogatásra; mivel a gazdasági nehézségek következtében várhatóan csökken a donor országok által nyújtott külföldi támogatás; mivel azonban a globális válság miatt még fontosabb a harmadik országokban zajló politikai reformok és demokratikus fejlődés támogatásának fenntartása;

N.

mivel a pénzügyi és gazdasági válság ezenfelül aránytalan hatással van egyes konkrét csoportok, különösen a legszegényebbek és a leginkább a társadalom peremére szorultak jogaira;

O.

mivel a legszegényebbek jogai sérültek a leginkább a válság alatt; mivel a Világbank adatai szerint 1,2 milliárd ember él rendkívüli szegénységben kevesebb mint 1,25 dollárból naponta; mivel a Világbank becslései szerint a gazdasági válság eredményeképpen 2020-ig még egy gyors újbóli fellendülés esetén is újabb 71 millió ember fog rendkívüli szegénységben élni; mivel a világ szegényeinek háromnegyede közepes jövedelmű országokban él;

P.

mivel a pénzügyi válság különféle átviteli csatornákon keresztül terjedt szét a világban, egyéb, eltérő sebességű és intenzitású válságokkal (pl. élelmiszer- és üzemanyagválság) kölcsönhatásban; aggodalommal veszi tudomásul, hogy a Világbank és az ENSZ becslései szerint a válság következtében további 55–103 millió ember kényszerült szegénysorba, ami gátolja az emberi jogok további kiteljesedését;

Q.

mivel a szegénységben élő és rendkívül kiszolgáltatott helyzetben lévő embereknek hatékony és megengedhető árú hozzáférésre van szükségük az igazságszolgáltatáshoz abból a célból, hogy érvényesíthessék a jogaikat, illetve hogy felléphessenek az emberi jogaik megsértése ellen; mivel a tisztességes bírósági eljáráshoz való hozzáférés hiánya miatt még inkább ki vannak téve a gazdasági és szociális sebezhetőség hatásainak;

R.

mivel a munkanélküliek száma globális szinten elérte a 200 milliót 2012-ben – ami a 2008-as válság kezdetéhez képest 27 milliós növekedés –, ez pedig veszélyezteti a munkához való jogot és csökkenti a háztartások jövedelmét; mivel a gazdasági viszonyok romlása és a munkanélküliség az emberek egészségére is hatással lehet, ami az önbecsülés hiányát vagy akár depressziót is okozhat;

S.

mivel a fejlődő országokban foglalkoztatott munkavállalók több mint 40 %-a az informális szektorban dolgozik, ami sok esetben bizonytalan és egyenlőtlen, szociális védelem nélküli munkakörülményekhez vezet, és a családjaik mindössze 20 %-ának van hozzáférése bármiféle szociális védelemhez;

T.

mivel a válság következtében például a még több nem fizetett munka és az erőszak növekedése révén csökkentek a nők jogai; mivel a közszolgáltatások fejlesztése és a hatékony szociális védelmi rendszerek létrehozása alapvető fontosságú a nők gazdasági és szociális jogainak biztosítása szempontjából;

U.

mivel a nők gyakran részesülnek a férfiakhoz képest egyenlőtlen munkahelyi bánásmódban a munkához jutás, a fizetés, az elbocsátás, a társadalombiztosítási ellátások és az újrafelvétel terén;

V.

mivel a válság aránytalanul sújtja a fiatalokat; mivel globális szinten 74,8 millió 15 és 24 év közötti munkanélküli fiatal volt 2011-ben, ami több mint 4 milliós növekedés 2007 óta, különösen magas munkanélküliségi rátával a Közel-Keleten és Észak-Afrikában;

W.

mivel az alacsony és közepes jövedelmű országokban körülbelül 200 millió olyan fiatal él, aki nem fejezte be az általános iskolát, vagyis nem élhetett az oktatáshoz való jogával;

X.

mivel a gyermekeket különösen sújtja a pénzügyi és gazdasági válság, hiszen életkörülményeiket gyakran súlyosbítja gondviselőik kiszolgáltatottsága és bizonytalan helyzete;

Y.

mivel globális szinten 61 millió iskoláskorú gyermek nem jár iskolába, és a mindenkire kiterjedő alapfokú oktatás elérése terén érzékelt fejlődés 2008 óta lelassult; mivel Szubszaharai-Afrikában 31 millió gyermek nem jár iskolába, ami a globális adat fele, és több lány, mint fiú kényszerül az iskola abbahagyására azért, hogy a szegénység nyomása miatt kivegye a részét a házimunkából;

Z.

mivel tapasztalati bizonyítékok azt mutatják, hogy gazdasági válság idején, amikor csökken az oktatásra szánt költségvetés, több gyermek hagyja abba idő előtt az iskolát vagy egyáltalán nem is kezdi el azért, hogy munkába álljon; mivel több mint 190 millió 5 és 14 év közötti gyermek kényszerül munkavégzésre, Szubszaharai-Afrikában minden negyedik 5 és 17 év közötti gyermeket használnak gyermekmunkára, míg az ázsiai és csendes-óceáni térségben minden nyolcadikat, Latin-Amerikában és a Karib-térségben pedig minden tizediket; mivel a lányok jobban ki vannak téve annak a veszélynek, hogy kiveszik őket az iskolából azért, hogy gyermekmunkára vagy otthoni házimunkára kényszerítsék őket; mivel ez negatív hatással van a gyermekjólétre és az oktatáshoz való jogra, ami hosszú távon befolyásolja a munkaerő minőségét és általában a fejlődést;

AA.

mivel a származékos piacokon folytatott pénzügyi spekuláció következtében növekvő és ingadozó élelmiszerárak az alapvető szükségletek kielégítéséért küzdő milliók életét nehezítik meg; mivel 2007 óta lelassult az éhezés csökkentésében elért globális fejlődés; mivel 868 millió ember szenved krónikus alultápláltságban, túlnyomó többségük (850 millió ember) a fejlődő országokban; mivel a kiszolgáltatott háztartások által kifejlesztett túlélési stratégiák között van az élelem mennyiségének és/vagy minőségének a gyermekfejlődés kritikus szakaszában vagy a terhesség alatt történő csökkentése is, ami hosszú távú hatással van a fizikai fejlődésre és a mentális egészségre;

AB.

mivel az élelmiszertermelésre, valamint egyre nagyobb mértékben energetikai és ipari felhasználásra szánt mezőgazdasági termékek iránti növekvő keresletre tekintettel az egyre ritkább erőforrásnak minősülő földért vívott verseny is fokozódik; mivel a nemzeti és a nemzetközi befektetők hosszú távú adásvételi vagy lízingszerződések révén nagy kiterjedésű földterületeket szereznek meg, ami társadalmi-gazdasági és környezetvédelmi problémákhoz vezethet az érintett országok és különösen a helyi lakosság számára;

AC.

mivel a gazdasági válság különösen erősen sújthatja az időseket, akiknél nagyobb a kockázata, hogy elveszítik az állásukat, és akiket kevésbé valószínű, hogy újraképeznek vagy újrafoglalkoztatnak; mivel a válság korlátozhatja a megengedhető árú egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésüket;

AD.

mivel a gyógyszerek növekvő ára (akár 30 %-kal) negatív hatással van a legkiszolgáltatottabbak, nevezetesen a gyermekek és az idősek, valamint a fogyatékossággal élők egészséghez való jogára;

AE.

mivel a gazdasági válság eredményeképpen globális szinten 214 millió migráns munkavállalót érint jobban az egyenlőtlen bánásmód, az alulfizetettség vagy a munkabérek ki nem fizetése, illetve a fizikai bántalmazás;

AF.

mivel a hazautalások, a mikrofinanszírozás és a beáramló közvetlen külföldi befektetések a válság által a fejlődő országokban okozott sokk enyhítésének eszközei;

AG.

mivel az emberkereskedelem a rabszolgaság modern formája és az alapvető emberi jogok súlyos megsértése; mivel az emberkereskedők kihasználják, hogy a potenciális áldozatoknak a szegénység elkerülése érdekében tisztes megélhetést nyújtó munkára van szükségük; mivel a nők és a lányok az emberkereskedelem áldozatainak kétharmadát alkotják;

AH.

mivel globális szinten 1,3 milliárd ember nem fér hozzá a villamos energiához; mivel az energiához, különösen a villamos energiához való hozzáférés alapvető fontosságú számos millenniumi fejlesztési cél eléréséhez, hiszen – többek között – a jobb termelékenység révén csökkenti a szegénységet, magasabb jövedelmeket generál, fejleszti a mikrovállalkozásokat, emellett gazdasági és társadalmi megerősödéshez vezet;

AI.

mivel a fejlődő országokban a mezőgazdasági ágazat a munkaerő több mint 70 %-ának biztosít foglalkoztatást és megélhetést; mivel az ODA mezőgazdaságra szánt része folyamatosan csökken, és ma már az összes ODA-nak csak az 5 %-át teszi ki; mivel az erőforrásokban hiányt szenvedő, alacsony jövedelmű országokban a mezőgazdasági ágazat növekedése ötször hatékonyabban csökkenti a szegénységet, mint más ágazatokban (tizenegyszer hatékonyabban Szubszaharai-Afrikában); mivel a vidékfejlesztés, továbbá a mezőgazdaság – különösen a helyi termelés – támogatását szolgáló intézkedések valamennyi fejlesztési stratégiában kulcsfontosságúak, és elengedhetetlenek a szegénység, az éhezés és az alulfejlettség felszámolásához;

AJ.

mivel a válság hatásainak jellemzésére használt összesített adatok mögött hatalmas különbségek rejtőzhetnek az országok között és azokon belül; mivel nehéz hozzájutni a gazdasági válságnak a régiókra és a kiszolgáltatott csoportokra mért hatásának teljes megértéséhez szükséges valós idejű adatokhoz; mivel globális szintű konstruktív és innovatív adatgyűjtésre és -elemzésre van szükség;

1.

megerősíti arra vonatkozó határozott szándékát, hogy megvédi és támogatja az emberi jogokat és az alapvető – polgári, politikai, gazdasági, szociális és kulturális – szabadságokat, ami az Európai Unió külpolitikájának alapelve és összes más politikájának alapja, a Lisszaboni Szerződésben, különösen a gazdasági és pénzügyi válsággal kapcsolatban rögzítettek szerint;

2.

hangsúlyozza, hogy az emberi jogok kiterjednek az élelemhez, a vízhez, az oktatáshoz, a megfelelő lakhatáshoz, a földhöz, a tisztességes munkához, az egészséghez és a szociális biztonsághoz való jogra is; elítéli, hogy a válság kirobbanása óta e jogok számos országban veszélybe kerültek; elismeri, hogy elsősorban a szegénység és annak súlyosabbá válása a fő oka annak, hogy az emberek nem állnak ki e jogaikért; kéri, hogy mivel a világ jóval elmarad a 2015-re kitűzött céloktól, az EU több erőfeszítést és pénzt áldozzon a millenniumi fejlesztési célok (MFC) elérésére;

3.

hangsúlyozza, hogy a válságra mind regionális, mind régióközi szinten elsősorban emberi jogi megközelítésű, nemzetközileg koordinált többoldalú együttműködéssel kell válaszolni;

4.

emlékeztet arra, hogy a kormányoknak kötelessége mindenkor tiszteletben tartani, megvédeni és érvényesíteni az emberi jogokat, köztük a gazdasági és szociális jogokat, valamint a digitális szabadságjogokat, ahogy azt a nemzetközi emberi jogi normák is előírják; felhívja a kormányokat a megkülönböztetés valamennyi formájával szembeni védelemre és az emberi jogok mindenki számára való biztosítására; sajnálattal veszi tudomásul az e jogok hivatalos elismerése és politikai végrehajtása között fennálló szakadékot;

5.

megerősíti, hogy bár a gazdasági világválság komoly fenyegetést jelent a gazdasági, szociális és kulturális jogok érvényesítésére, az államok – bevételeiktől függetlenül – semmilyen indokkal nem engedhetnek az alapvető emberi jogok tiszteletben tartására rájuk érvényes kötelezettségeikből; hangsúlyozza, hogy a kormányoknak mindenkori kötelességük a méltósággal élhető élethez szükséges szociális és gazdasági jogok „minimális, alapvető színvonalát” biztosítani;

6.

sürgeti a kormányokat, hogy a népesség legkiszolgáltatottabb csoportjainak érdekeit helyezzék a politikai válaszok középpontjába azáltal, hogy emberi jogi keretet használnak a döntéshozatali folyamat során; felhívja a kormányokat, hogy minden szükséges intézkedést hozzanak meg annak biztosítására, hogy mindenki hozzáférjen az igazságszolgáltatáshoz, különösen odafigyelve a szegénységben élőkre, akikkel kapcsolatban el kell érni, hogy teljes mértékben értsék a jogaikat, és birtokolják az érvényesítésükhöz szükséges eszközöket; felszólítja az Európai Uniót arra, hogy fokozza a büntetlenség elleni küzdelmet, és növelje a jogállamiság és az igazságügyi reform programjainak juttatott támogatását a partnerországokban, elősegítve az aktív civil társadalom létrejöttét, amely valamennyi demokratizálódási folyamat alapját jelenti;

7.

üdvözli az Európai Unió elkötelezettségét a gazdasági, szociális és kulturális jogok támogatása, illetve az alapvető szolgáltatásokhoz való egyetemes és megkülönböztetéstől mentes hozzáférés biztosítására tett erőfeszítések erősítése iránt, különösen odafigyelve a szegény és kiszolgáltatott csoportokra, ahogy az az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó stratégiai keretben is rögzítve van; várakozással tekint ezek konkrét intézkedések formájában történő megjelenésére, ideértve az uniós küldöttségek által megfogalmazott, az emberi jogokkal kapcsolatos országstratégiákat is;

8.

ragaszkodik ahhoz, hogy az EU emberi jogi különleges képviselője biztosítsa, hogy az emberi jogok állnak a politikai kezdeményezések előterében, különös hangsúllyal a harmadik országok társadalmainak legkiszolgáltatottabb csoportjain;

9.

hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a válság idején e projektekre fordítható költségvetés csökkentése nem áshatja alá az emberi jogok és a demokrácia előmozdításához nyújtott támogatást; ezzel összefüggésben hangsúlyozza annak szükségességét, hogy biztos támogatást nyújtsanak a gazdasági és szociális jogokért – mint például a munkavállalók és a migránsok jogai – küzdő emberi jogi aktivistáknak a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR) által támogatott projektjei számára, emellett hangsúlyozza az emberi jogi oktatás támogatásának fontosságát;

10.

emlékezteti a kormányokat, hogy kötelességük biztosítani, hogy a civil társadalmi szervezetek minden szükséges eszközzel rendelkezzenek a társadalmon belüli szerepük betöltésére, illetve elkerülni, hogy a jelenlegi válságra hivatkozva csökkentsék e szervezetek támogatását; a civil társadalmi eszköz megfelelő finanszírozására szólít fel 2013 után a civil társadalom lehetőségeinek további megerősítése érdekében a partnerországokban;

11.

hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak a jelentős gazdasági, társadalmi és környezeti hatással bíró jogalkotási és nem jogalkotási javaslatok, végrehajtási intézkedések, illetve kereskedelmi és befektetési megállapodások hatástanulmányaiba emberi jogi rendelkezéseket is bele kell foglalnia;

12.

aggodalommal jegyzi meg, hogy a gazdasági világválság veszélyezteti az uniós tagállamok hivatalos fejlesztési segélyre fordított kiadásait; emlékeztet arra, hogy bár a gazdasági világválság a gazdagabb országokból indult ki, terhét mégis a szegény országok viselik aránytalan mértékben; sürgeti ezért az Uniót és tagállamait, hogy tartsák fenn és teljesítsék a két- és többoldalú ODA-kötelezettségvállalásaikat és az ENSZ Millenniumi Nyilatkozatában foglalt célokat, különösen azokra a területekre koncentrálva, ahol jelenleg nincs fejlődés, és hogy az értékarányos megtérülés, továbbá az emberi jogi és a fejlesztési politikák következetességének elérése érdekében biztosítsák a fejlesztési segély hatékony felhasználását; emlékeztet arra, hogy a feltörekvő országokra szintén jelentős szerep vár a hivatalos fejlesztési támogatáshoz való lehetséges hozzájárulásuk révén;

13.

sürgeti a Bizottságot, az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy a válságra adandó válaszokat és a fejlesztési politikát emberi jogi megközelítésen alapulva alakítsák ki, mint ahogy azt a Bizottság „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című közleménye, illetve a Parlamentnek a 2012. október 23-i, a közleményről kiadott állásfoglalása (8) is rögzíti;

14.

hangsúlyozza a szakpolitikák koherenciájának és koordinációjának fontosságát a szegénység csökkentése célkitűzésének elérésében, illetve az uniós külső támogatás hitelességének és hatásának növelésében;

15.

megerősíti, hogy a partnerországoknak nyújtott költségvetési támogatások és valamennyi kereskedelmi megállapodás feltételéül kell szabni a partnerországokban az emberi jogok és a demokrácia tiszteletben tartását; úgy véli, hogy a donoroknak és a hitelezőknek elsősorban összehangolt módon kell fellépniük a csalás és a korrupció bejelentett eseteivel szemben, és a jó kormányzás és az átláthatóság érdekében támogatniuk kell a reformokat ezekben az országokban; arra sürgeti az EU-t és a tagállamokat, hogy végezzenek szisztematikus kockázatértékelést a partnerországokban széles körben elterjedt korrupcióról, amely gátolhatja a fejlesztési és humanitárius projektek kívánt hatásait;

16.

felhívja a fejlődő országokat, hogy olyan gazdaságpolitikákat alakítsanak ki, amelyek támogatják a fenntartható növekedést és fejlődést, új munkalehetőségeket teremtenek, a kiszolgáltatott csoportokat helyezik a politikai válaszlépések központjába, és amelyek stabil, az adócsalást felszámoló költségvetési rendszerre alapozzák a fejlődést, ami a saját erőforrások hatékonyabb és méltányosabb mozgósításához szükséges;

17.

felhívja a külföldi és a belföldi befektetőket a vállalatok társadalmi felelősségére vonatkozó markáns stratégiák ösztönzésére minden országban, hangsúlyt fektetve a fenntartható fejlődésre és a jó kormányzásra, és egyértelműen központba állítva az emberi jogokat, a tisztességes munkát, a munkaügyi normákat, az egyesülési szabadságot, a kollektív tárgyalást és más szociális megfontolásokat;

18.

ösztönzi a fejlődő országokat, hogy a gazdaságuk fellendítése, a kivitelük diverzifikációja és a versenyképességük növelése érdekében használják ki az Unió által az általános preferenciarendszer (GSP) keretein belül nyújtott kereskedelmi kedvezményeket; emlékeztet, hogy a GSP+ keretében kötelesek ratifikálni és ténylegesen végrehajtani a rendszerben felsorolt, az alapvető emberi és munkajogi, környezetvédelmi, illetve a jó kormányzásról szóló nemzetközi egyezményeket;

19.

felhívja az Uniót, hogy támogassa és fogadja el az energiához való egyetemes hozzáférés 2030-ig történő elérésére vonatkozó nemzetközi célkitűzést, mivel ez a legszegényebbek és a legkiszolgáltatottabbak gazdasági szerepének erősítéséhez és szociális ellátásainak növeléséhez fog hozzájárulni a fejlődő országokban;

20.

támogatja egy meghatározott érvényesítési mechanizmus kialakítását, amely a kétoldalú és regionális, az ún. „új generációs” uniós egyezmények emberi jogi záradékainak végrehajtását felügyeli; üdvözli az emberi jogi helyzet elemzésének javítására tett erőfeszítéseket a harmadik országokkal létesített kereskedelmi és/vagy befektetési egyezmények kezdeményezése vagy aláírása előtt; aggodalommal jegyzi meg, hogy a vonatkozó egyezményeknek az emberi jogok nyomon követésével kapcsolatos hatályos rendelkezései nem egyértelműen meghatározottak vagy kellőképpen ambiciózusak; felszólítja az EU-t egy olyan határozott elvi álláspont elfogadására, amelynek értelmében elvárja partnerországaitól, hogy megfeleljenek a nemzetközi megállapodásokban szereplő emberi jogi záradékoknak;

21.

üdvözli, hogy az uniós segélyek inkább a legkevésbé fejlett országokra koncentrálnak, egyben felszólítja a közepes jövedelmű országokat, hogy költségvetési bevételeik egyre növekvő részét fordítsák szociális védelmi rendszerekre és az emberi jogok érvényesítésére a legszegényebbek és a legkiszolgáltatottabbak javára;

22.

felhívja a nemzetközi közösséget, hogy nyújtson megfelelő segítséget Szubszaharai-Afrika kormányainak azt elkerülendő, hogy a pénzügyi válság tovább rontsa a humanitárius válságot a régió egyes országaiban;

23.

felhívja a kormányokat, hogy tartsák tiszteletben az állampolgárok felé fennálló kötelezettségeiket a természeti erőforrásokkal való jó gazdálkodás terén;

24.

felszólítja a kormányokat, hogy hozzanak meg minden szükséges intézkedést a jövedelmi egyenlőtlenségek szélsőségeinek csökkentésére, és hogy alakítsanak ki olyan előfeltételeket, amelyek lehetővé teszik a jelenleg rendkívüli szegénységben élők számára, hogy teljes mértékben kiaknázzák lehetőségeiket, és méltóságban éljenek;

25.

felszólítja a fejlődő országok kormányait, hogy dolgozzanak ki szociális védelmi rendszereket, mivel ezek alapvető fontosságúak a legkiszolgáltatottabbak védelmében, valamint a gazdasági és környezeti sokkal szembeni ellenálló képesség kialakításában, emellett inkább bizonyulnak a társdalomba történő befektetésnek, mint költségnek, ahogy azt Brazília bolsa familia-jához hasonló szociális jóléti programok vagy India nemzeti vidéki foglalkoztatási garanciarendszeréhez (NREGS) hasonló keresletvezérelt közfoglalkoztatási programok is mutatják; hangsúlyozza, hogy e készpénztranszfer-rendszerek sikere nagyrészt olyan feltételességen múlik, mint a beiskolázás és az iskolalátogatás, illetve az egészségügyi szempontok, különösen a gyermekek védőoltása;

26.

üdvözli Olivier Schutter, az élelemhez való jog kérdésével megbízott különleges ENSZ-előadó és Magdalena Sepúlveda Carmona, a rendkívüli szegénységgel és az emberi jogok kérdésével megbízott különleges ENSZ-előadó kezdeményezését a fejlődő országok szociális védelmi rendszereinek a Globális alap a szociális védelemért eszköz által történő erősítésére, amelyen keresztül a nemzetközi szolidaritást a legkevésbé fejlett országok javára lehet átültetni; arra kéri a Bizottságot, hogy támogassa ezeket a programokat;

27.

úgy véli, hogy a fenntartható mezőgazdaságba történő befektetés az élelmiszer-ellátás bizonytalansága elleni küzdelem és az általános növekedés fellendülésének fontos mozgatórugója a fejlődő országokban; felszólítja a kormányokat, hogy támogassák a felelős magánberuházásokat és a kisüzemi élelmiszertermelőket, különösen a nőket és a mezőgazdasági szövetkezeteket, amelyek a profit munkaerőre való fordítása által a rendkívüli szegénység csökkentésének leghatékonyabb eszközei; hangsúlyozza a vidéki infrastruktúrába történő befektetés fontosságát, amely csökkenti az ügyleti költségeket, és lehetővé teszi a mezőgazdasági termelők számára, hogy elérjék a piacokat, és nagyobb jövedelemre tegyenek szert;

28.

felszólítja a kormányokat arra, hogy akadályozzák meg a földberuházásokat végrehajtó nemzeti és nemzetközi pénzügyi spekulánsokat abban, hogy lakhelyelhagyást, környezetvédelmi problémákat, valamint élelmiszer-ellátási és jövedelembizonytalanságot okozva kedvezőtlen hatást gyakoroljanak a mezőgazdasági kistermelőkre és a helyi gyártókra; emlékeztet e tekintetben arra, hogy a biztos foglalkoztatás és élelemhez jutás az emberi jogok tiszteletben tartásának, a demokratizálódási folyamatnak és bármilyen politikai szerepvállalásnak is feltétele;

29.

emlékezteti a kormányokat és a magánszektort a földtulajdon informális és hagyományos formáinak, valamint a földhasználati jogoknak a tiszteletben tartására; hangsúlyozza, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportoknak, így az őslakos népeknek van a legnagyobb szükségük a védelemre, mivel gyakran a föld jelenti számukra az egyetlen erőforrást, amelyből a megélhetésüket nyerik;

30.

felszólítja a kormányokat, hogy ne csökkentsék vagy korlátozzák az élelmiszer-támogatásokat, mivel ezekkel a támogatásokkal vissza lehet fogni az éhezés elterjedését, és javítani lehet a táplálkozást a kedvezményezett háztartásokban;

31.

felszólít arra, hogy a mezőgazdasági nyersanyagok túlzott spekuláció miatti áringadozásának elkerülése érdekében biztosítsanak nagyobb átláthatóságot a nyersanyagok piacán, és hangsúlyozza, hogy e kérdés nagyobb nemzetközi figyelmet és fokozott koordinációt igényel;

32.

emlékezteti a kormányokat, hogy a fiatalok foglalkoztatását célzó politikáknak a munkahelyteremtés mellett arra is ki kell terjedniük, hogy az elfogadható életszínvonalhoz megfelelő jövedelmet és munkakörülményeket biztosítsanak;

33.

támogatja a pénzügyi tranzakciós adó globális bevezetését, amely a fejlesztés innovatív, végső soron a gazdasági és szociális jogok egyetemes érvényesülését támogató finanszírozási mechanizmusa lehet; arra ösztönzi az összes tagállamot, hogy támogassa a pénzügyi tranzakciós adó bevezetésére irányuló uniós költségvetési javaslatot;

34.

hangsúlyozza, hogy a jogellenes pénzmozgások, az adóparadicsomok és az árupiaci spekuláció elleni fellépés az emberi jogok érvényesítéséhez szükséges intézkedés, különösen az alacsony jövedelemmel rendelkező országokban;

35.

úgy véli, hogy a gazdaságpolitikák tekintetében a fejlődő országoknak innovatív finanszírozási rendszereket kellene bevezetniük; ösztönzi a fejlődő országokat, hogy dolgozzanak ki a saját erőforrásaikhoz kapcsolódó pénzügyi mechanizmusokat;

36.

felszólít a fejlődő országokban működő vállalkozások versenyképességének javítására, ami lehetővé tenné a munkanélküliség csökkentését és a foglalkoztatást támogató politikák előmozdítását;

37.

kiemelten fontosnak tartja a képességfejlesztés és a képzési politikák erősítését, ideértve az informális tanulást, a szakmai gyakorlatot és a munkahelyi képzést is, amelyek támogatást nyújtanak az oktatásból a munkaerőpiacra történő sikeres átmenethez;

38.

hangsúlyozza, hogy az arab tavasz eseményei rávilágítanak az uniós szakpolitikák e térséget érintő hiányosságaira, többek között a fiatalok helyzetét illetően, akiket tömegesen érint a munkanélküliség, és akiknek a hazájukban nincsenek kilátásaik; felszólítja az EU-t, hogy hatékonyabban lépjen fel a pénzügyi válság harmadik országokban gyakorolt hatásainak jobb kezelése érdekében, többek között a civil társadalmi szervezetek által készített jelentések megfelelő figyelembevétele révén;

39.

felszólítja azoknak az országoknak a kormányait, ahol magas a gyermekmunka aránya, illetve a nemzetközi adományozókat, hogy a szegénység mértékének csökkentése és a gazdasági növekedés ösztönzése érdekében támogassák az oktatáshoz való hozzáférés kiszélesítéséhez, az oktatási színvonal emeléséhez és az iskolai költségek csökkentéséhez hasonló megelőző intézkedéseket;

40.

felszólítja a kormányokat, hogy hozzanak létre második esélyt nyújtó oktatási programokat azoknak, akik nem vettek részt alapfokú oktatásban írás-olvasási és számolási készségek, illetve a szegénységből való kilábalást segítő megélhetési készségek átadása céljából;

41.

felszólítja a kormányokat, hogy növeljék a gyermekvédelmi támogatási intézkedéseket, ideértve a gyermekek elleni erőszak leküzdésére és a kormányhivatalnokok ezen a téren való tudatosságnövelése támogatására irányuló intézkedéseket;

42.

emlékeztet rá, hogy minden gazdaságélénkítési politikába be kell építeni egy, a nemekkel kapcsolatos fontos elemet; olyan politikák és gyakorlatok sürgős alkalmazására szólít fel, amelyek biztosítják, hogy több nő lép a munkaerőpiacra méltányos munkakörülményekkel és szociális védelemmel rendelkező állásokba; a nők fizetetlen házimunkáját és ápolási munkáját csökkentő gondozási szolgáltatásokba történő közberuházásra szólít fel; ragaszkodik hozzá, hogy a munkaerő-piaci politikák foglalkozzanak az ápolásra és gondozásra fordított szülői idő hiányának problémájával;

43.

hangsúlyozza, hogy a nőket jobban be kell vonni a társadalmi párbeszédbe és a döntéshozatali folyamatokba; emlékeztet arra, hogy a lányok és a nők oktatása és társadalmi szerepvállalása alapvető fontosságú;

44.

felszólítja a kormányokat, hogy foglalkozzanak az időseket különösen a gazdasági visszaesés idején érintő kritikus emberi jogi kérdésekkel, mint például a hosszú távú munkanélküliség, az életkorhoz kapcsolódó foglalkoztatási hátrányos megkülönböztetés, a jövedelmi bizonytalanság és a megfizethetetlen egészségügyi ellátás; felszólítja a kormányokat, hogy alakítsanak ki innovatív új mechanizmusokat a rugalmas munkaerő-piaci részvételre, mint például a részmunkaidőben foglalkoztatott idősek által igénybe vehető szociális nyugdíj, az idősek foglalkoztatásának ösztönzését célzó átképzési programok vagy költségvetési intézkedések;

45.

a hazautalások tranzakciós költségeinek csökkentésére, illetve annak lehetővé tételére hív fel, hogy például a migránsok könnyebben nyithassanak bankszámlát a célországban;

46.

felszólítja a kormányokat annak biztosítására, hogy az emberkereskedelem elleni küzdelem a gazdasági és pénzügyi válság idején is elsőrendű helyet foglal el a céljaik között; felszólítja a kormányokat, hogy hiánytalanul hajtsák végre az emberkereskedők és embercsempészek bíróság elé állítására vonatkozó jogszabályokat, hogy növeljék az emberkereskedelem áldozatainak támogatását és a számukra nyújtott jogi segítséget, illetve hogy fejlesszenek ki szorosabb nemzetközi együttműködést;

47.

üdvözli az ENSZ magas szintű szakértői munkacsoportjában az Európai Bizottság fejlesztési biztosának részvételével a 2015 utáni fejlesztési menetrendről folyó egyeztetéseket; úgy véli, hogy a 2015 utáni kereteknek az emberi jogok egyetemes érvényesítését kell előtérbe helyezniük, és figyelembe kell venniük a pénzügyi és gazdasági válságnak a legszegényebbekre és a legkiszolgáltatottabbakra gyakorolt hatását, továbbá fenn kell tartaniuk a szegénység visszaszorítására irányuló célkitűzésekkel kapcsolatos kötelezettségvállalásokat; felszólít minden érdekelt felet, hogy fontolják meg mérhető irányszámok és mutatók, illetve minőségi és eredményalapú mutatók felállítását;

48.

hangsúlyozza, hogy további kutatásokra és elemzésekre van szükség a pénzügyi és gazdasági válságnak az egyes régiókra, köztük az EU-ra és annak harmadik országokkal fenntartott kapcsolataira gyakorolt hatásáról, emellett javítani kell a globális és regionális válságok korai jeleinek figyelemmel kísérését; hangsúlyozza, hogy a társadalom legszegényebb és legkiszolgáltatottabb tagjait érintő problémák jobb megértése és kezelése érdekében nagyobb szerepet kell adni a tételes adatoknak a kutatásban és a politikák tervezésében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nyújtsanak pénzügyi támogatást az ENSZ-főtitkár által 2009-ben indított „Globális pulzus” nevű innovatív ENSZ-műhelynek a pénzügyi és gazdasági válság által a népesség kiszolgáltatott csoportjaira gyakorolt hatás jobb megértéséhez szükséges adatok összegyűjtése és elemzése, illetve a megfelelő politikai válaszlépések megtétele érdekében;

49.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak (EKSZ), az Európai Unió emberi jogokért felelős különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek és az ENSZ emberi jogi főbiztosa hivatalának.

5.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 45/44

—

tekintettel a Horvát Köztársaság Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló szerződéstervezetre, a jegyzőkönyvre és a záróokmányra,

—

tekintettel a Horvátország uniós tagságra való felkészültségéről szóló, 2012. október 10-i átfogó ellenőrző bizottsági jelentésre (SWD(2012)0338),

—

tekintettel a Horvátország csatlakozásra való felkészüléséről szóló, 2013. március 26-i végleges bizottsági monitoring jelentésre (COM(2013)0171),

—

tekintettel a Horvátország által a csatlakozás irányába történő előrelépésekről szóló, a 2005–2011-es időszakot felölelő rendszeres bizottsági jelentésekre,

—

tekintettel a 2003. június 19–20-i thesszaloniki Európai Tanács nyugat-balkáni országokról és a bővítésről szóló elnökségi következtetéseire,

—

tekintettel Horvátország előrelépéséről és a bővítési folyamatról szóló valamennyi korábbi – különösképpen a Horvát Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló, 2011. december 1-i (1), a Horvátország európai uniós tagságra irányuló kérelméről szóló, 2011. december 1-i (2), és a „Bővítés: politikák, kritériumok és az EU stratégiai érdekei” című, 2012. november 22-i (3) – állásfoglalására és jelentésére;,

—

tekintettel az EU–Horvátország Parlamenti Vegyes Bizottság valamennyi korábbi ajánlására,

—

tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel Horvátország készen áll arra, hogy 2013. július 1-én csatlakozzon az Európai Unióhoz;

B.

mivel néhány EU-tagállam még nem fejezte be a csatlakozási szerződés megerősítését;

C.

mivel Horvátország jó úton halad az uniós tagságra való végső felkészülés hátralévő követelményeinek teljesítése felé;

D.

mivel a reformtörekvéseket a csatlakozást követően is folytatni kell annak érdekében, hogy a horvát állampolgárok teljes mértékben kihasználhassák az uniós tagság előnyeit;

E.

mivel Horvátország csatlakozási folyamata bizonyítja az uniós bővítési politika hitelességét és a csatlakozni kívánó országokra gyakorolt átalakító hatását;

F.

mivel Horvátország tagságával az EU erősebbé és biztonságosabbá válik, gazdagítja kultúráját és kulturális örökségét, valamint hathatósan emlékezteti a csatlakozni kívánó országokat arra, hogy a kötelezettségvállalások lelkiismeretes végrehajtása kézzelfogható és tartós előnyöket eredményez az állampolgárok számára;

G.

mivel Horvátország egyedi helyzetben van és várhatóan építő szerepet tölt be a szomszédos országok között, mindenekelőtt a további uniós bővítés, a demokratikus konszolidáció, a regionális együttműködés, a Nyugat-Balkán népei megbékélésének előmozdításával, miközben mindent megtesz annak érdekében, hogy a kétoldalú kérdések e folyamatok közül egyiket se akadályozzák;

1.

várakozással tekint az elé, hogy Horvátországot 2013. július 1-jén az EU 28. tagállamaként üdvözölhesse, az Európai Parlament 2011. december 1-jei, jogilag kötelező érvényű szavazását követően, amellyel hozzájárult Horvátország csatlakozásához, illetve az Európai Tanács által a csatlakozási szerződésben megállapított időponttal összhangban; kifejezi Horvátország demokráciájának és szociális piacgazdaságának erősségébe és érettségébe, az európai értékekhez való ragaszkodásába, valamint a tagsági kötelezettségek teljesítésének képességébe vetett bizalmát;

2.

megjegyzi, Horvátország jó úton halad az uniós tagságra való végső felkészülés hátralévő követelményeinek teljesítése felé;

3.

megállapítja, hogy Horvátország befejezte a Bizottság átfogó ellenőrző jelentésében meghatározott tíz elsőbbséget élvező fellépést;

4.

üdvözli a Horvátország által elért jelentős haladást a Bizottság átfogó ellenőrző jelentésében kijelölt feladatok teljesítése terén és felkéri a kormányt és a parlamentet, hogy 2013. július 1-ig valamennyi függőben lévő kérdést rendezze, valamint tegyen előrelépést a további szükséges reformokat illetően; ösztönzi Horvátországot, hogy tartsa tiszteletben és teljesítse a csatlakozási tárgyalások során vállalt valamennyi kötelezettségét, hogy teljesen felkészült új tagállam lehessen, mivel ez Horvátország és az EU érdeke egyaránt; hangsúlyozza, hogy ezt a folyamatot átlátható és befogadó módon kell végrehajtani, a horvát parlament és a civil társadalom lehető legnagyobb mértékű bevonásával;

5.

felkéri azokat az EU-tagállamokat, amelyek csatlakozási szerződéssel kapcsolatos megerősítési eljárásaikat még nem zárták le, hogy ezt időben tegyék meg;

6.

hangsúlyozza álláspontját azzal kapcsolatban, hogy a csatlakozásra nem a folyamat lezárásaként, hanem sokkal inkább a gazdasági, igazgatási és igazságügyi modernizáció felé vezető úton tett lépésként kell tekinteni, valamint olyan lehetőségként, amelynek előnyeit kizárólag folytonos politikai tevékenységgel lehet teljes mértékben megvalósítani; felkéri Horvátországot, hogy továbbra is hatékonyan vegye igénybe az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA) forrásait az uniós tagságra, illetve a strukturális alapok és a Kohéziós Alap felhasználására való felkészüléshez;

7.

felkéri a horvát politikai és társadalmi szereplőket, hogy a csatlakozást követően találjanak innovatív módszereket a reformokkal kapcsolatos lendület és konszenzus fenntartására, valamint a döntéshozók felelősségre vonhatóságára a csatlakozási szerződésben vállalt ígéretek teljesítéséért; hangsúlyozza e tekintetben a hatékony parlamenti felügyelet és civil társadalom elengedhetetlen szerepét;

8.

ismételten megerősíti a független igazságszolgáltatás, a szakmai jellegű és elszámoltatható közigazgatás, valamint a jogállamiság központi szerepét a demokrácia megerősítésében, valamint a beruházási és gazdasági tevékenység támogatásában; felhívja Horvátországot arra, hogy folytassa az igazságügyi rendszer és az igazságügyi testületek tagjai függetlenségének, elszámoltathatóságának, pártatlanságának, szakmaiságának és hatékonyságának javítását, többek között a lezáratlan ügyek számának csökkentésével, a bírók új vagyonnyilatkozati rendszerének végrehajtásával, a fegyelmi eljárások új rendszerére vonatkozó eredmények további javításával; sürgeti Horvátországot, hogy fejezze be és hajtsa végre a 2013–2018 közötti időszakra vonatkozó új igazságügyi reformra vonatkozó stratégiát;

9.

tudomásul veszi, hogy Horvátország kielégítő intézményi és jogi keretet hozott létre a korrupció elleni küzdelemre; felhívja a horvát hatóságokat, hogy fokozzák tovább a korrupció, a csalás és a pénzügyi alapok hűtlen kezelése elleni küzdelmüket; rámutat, hogy a korrupció elleni intézkedéseket továbbra is szigorúan végre kell hajtani; felkéri továbbá a hatóságokat, hogy hozzanak létre jegyzéket az összeférhetetlenségre, a korrupcióra és a szervezett bűnözésre vonatkozó esetekkel kapcsolatos eredményekről, valamint, hogy javítsák a vagyon lefoglalására és elkobzására vonatkozó jogi keretek végrehajtását;

10.

felhívja a horvát hatóságokat, hogy teljes mértékben használják fel a létező korrupcióellenes eszközöket a független és eredményes büntetőeljárások és bírósági ítéletek érdekében, beleértve a nagy horderejű eseteket az állampolgároknak a jogállamiságba és a közintézményekbe vetett bizalmának megszilárdítása érdekében; kiemeli, hogy elsősorban a horvát polgárok érdekében fenntartható intézkedésekre van szükség a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem terén és az igazságszolgáltatás reformja érdekében; hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani a független oknyomozó újságírást, mivel az létfontosságú a korrupció és a szervezett bűnözés feltárásában;

11.

felkéri Horvátországot, hogy folytassa a szilárd, a lobbizásra és az információhoz való hozzáférésre vonatkozó új jogszabályok végrehajtását, megerősítve a korrupció megelőzésének kereteit; ,megállapítja, hogy hogy az újonnan létrehozott Összeférhetetlenségi Bizottság megkezdte működését, és felhívja a horvát hatóságokat, hogy teljes mértékben hajtsák végre a közbeszerzésre, valamint a politikai pártok és a választási kampányok finanszírozására vonatkozó jogszabálycsomagot;

12.

felhívja a horvát hatóságokat, hogy továbbra is ügyeljenek az alapvető jogok teljes mértékű betartására, miközben a nemzeti kisebbségekkel, a roma közösséggel, a migránsokkal, az LMBT személyekkel és egyéb kisebbségi csoportokkal, valamint a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportokkal szembeni megkülönböztetés és intolerancia minden megnyilvánulásával felveszik a küzdelmet; felhívja továbbá Horvátországot, hogy teremtsen olyan környezetet, amely biztosítja, hogy a korábban említett kisebbségek (pl. az LMBT személyek) szabadon kinyilváníthassák nézeteiket és meggyőződéseiket, az Európai Unió Alapjogi Chartájának alapelveivel összhangban;

13.

ösztönzi a hatóságokat, hogy segítsék elő a véleménynyilvánítás szabadságát, beleértve a tömegtájékoztatás szabadságát és sokszínűségét; tudomásul veszi, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatóról szóló jogszabályt 2012 júliusában elfogadták; ösztönzi a hatóságokat, hogy folytassák erőfeszítéseiket, amelyek annak biztosítására irányulnak, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatás politikai vagy gazdasági kényszertől mentes legyen, illetve fokozzák annak átláthatóságát;

14.

megállapítja, hogy Horvátország megfelelően készül az uniós strukturális alapok és a Kohéziós Alap által támogatott műveletek jövőbeli kezelésére és végrehajtására; felkéri Horvátországot, hogy hozzon létre az Európai Regionális Fejlesztési Alapra vonatkozó projektsorozatot; ösztönzi a kormányt az illetékes intézmények igazgatási kapacitásának további megerősítésére mind regionális, mind helyi szinten, a Számvevőszék 2012. évi jelentése ajánlásainak megfelelően; sürgeti a kormányt, hogy tegyen meg mindent a korrupció, a csalás, illetve az uniós pénzeszközök elosztásában és felhasználásában tapasztalható szabálytalanságok kockázatának minimálisra csökkentéséért;

15.

emlékezteti a tagállamokat, a többéves pénzügyi keretről folytatott tárgyalások keretében az Európai Unió Horvátországnak és állampolgárainak tett, a gazdasági és regionális fejlődés jövőbeli támogatására vonatkozó ígéreteire;

16.

sürgeti Horvátországot további strukturális reform végrehajtására a gazdasági növekedés ösztönzése és a munkaerőpiac élénkítése érdekében; felhívja Horvátországot, hogy folytassa a bankszektor stabilizálását, illetve a fiskális konszolidációra vonatkozó politikáját a versenyképesség élénkítése érdekében, továbbá üdvözli Horvátország részvételét a 2013. évi európai szemeszterben; támogatja az uniós alapok megfelelő időben és hatékony módon történő felhasználására és Horvátország közlekedési infrastruktúrájának, valamint az EU-tagállamokkal és a régió országaival való összeköttetéseinek javítására irányuló erőfeszítéseket; felkéri a kormányt, hogy hiánytalanul hajtsa végre a kisvállalkozókra vonatkozó jogi keretet, többek között a megfelelő szakpolitikai intézkedések, a finanszírozáshoz való hozzáférés javítása, valamint a kkv-k nemzetköziesítésének támogatása révén;

17.

úgy véli, hogy kiemelt hangsúlyt kellene fektetni a gazdasági modernizáció társadalmi és környezetvédelmi vonatkozásaira; ösztönzi Horvátországot, hogy folytassa a társadalmi párbeszéd megerősítését, valamint a szociális és szakszervezeti jogok betartását; felhívja a horvát hatóságokat, hogy biztosítsák az átláthatóságot a nagyléptékű beruházási projektek környezetvédelmi értékelése tekintetében; sürgeti a horvát hatóságokat, hogy részesítsék elsőbbségben a környezet védelmét, különösen területfejlesztés során;

18.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a stratégiai beruházásokra vonatkozó jogszabályjavaslat nincs összhangban az európai normákkal; felhívja a horvát kormányt és parlamentet, hogy vizsgálja ezt felül az alapvető jogok, pontosabban a tulajdonjog, valamint a környezet hatékonyabb védelme érdekében;

19.

felhívja a tagállamokat, hogy a csatlakozási okmány 18. cikkében előírt átmeneti intézkedések tekintetében a feltétlenül szükséges mértéknél jobban ne korlátozzák az uniós polgárok alapvető jogait; felhívja a tagállamokat különösen arra, hogy a személyek szabad mozgását korlátozó átmeneti intézkedéseket kizárólag tényszerű információk alapján és kizárólag súlyos munkaerő-piaci zavar esetén alkalmazzák; rámutat arra, hogy a korábbi bővítési köröket követően az átmeneti időszakok során a munkaerőpiacokhoz való hozzáférés korlátozása károsnak bizonyult a korlátozásokat életbe léptető tagállamok jólétére nézve;

20.

tudomásul veszi a neumi folyosó menti határátkelőhelyek kiépítése terén elért haladást;

21.

felkéri a horvát hatóságokat – többek között a jogszabályi összehangolásra, az intézményközi együttműködésre és a határigazgatásra vonatkozó – további lépések megtételére Horvátország schengeni övezethez kellő időben való csatlakozásának előkészítése érdekében;

22.

felhívja Horvátországot, hogy továbbra is működjön együtt a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszékkel (ICTY), illetve a háborús bűnök kivizsgálására és eljárás alá vonására irányuló nemzeti erőfeszítések megerősítésére a büntetlenségre vonatkozóan elfogadott stratégiának megfelelően; határozottan felszólítja Horvátországot és Szerbiát a háborús bűnök eljárás alá vonásában való jóhiszemű együttműködésre az igazság érvényesülése, valamint a régió valódi megbékélése érdekében;

23.

felhívja a horvát hatóságokat, hogy továbbra is fordítsanak kiemelt figyelmet a visszatérő menekültek és a lakóhelyüket elhagyni kényszerültek jogaira és társadalmi körülményeire, a szarajevói nyilatkozatban foglalt céloknak megfelelően; továbbra is támogatja a RECOM (a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bűncselekményeket és más súlyos emberijog-sértéseket vizsgáló regionális tényfeltáró bizottság) kezdeményezését valamennyi háborús áldozat szenvedésének elismerése és az igazsághoz és igazságszolgáltatáshoz való jogának tiszteletben tartása érdekében;

24.

ösztönzi Horvátországot a stabilizációs folyamatban és a nyugat-balkáni országok európai integrációjában vállalt aktív szerep betöltésére; úgy véli, hogy Horvátországnak az átalakulás és a csatlakozás során szerzett tapasztalata és szakértelme kiemelt értékkel bír a többi csatlakozni kívánó ország számára; ösztönzi Horvátországot, hogy ossza meg tapasztalatait a többi tagjelölt és lehetséges tagjelölt országgal és erősítse a regionális együttműködést; azon a véleményen van, hogy az európai értékek és a további bővítés Horvátország általi elősegítése a jószomszédi kapcsolatokra és a megbékélés keresésére alapul;

25.

határozottan felszólítja Horvátországot és szomszédjait a fennálló kétoldalú kérdések megoldásában való aktív részvételre, a nemzetközi kötelezettségvállalásokkal, valamint a jószomszédi kapcsolatok és a regionális együttműködés alapelvével összhangban; üdvözli e tekintetben a horvát és a szerb kormány által a kapcsolatok javítására tett lépéseket és várakozással tekint együttműködésük szorosabbá tétele elé; üdvözli a Szlovénia és Horvátország közötti, a Ljublanska Bankával kapcsolatos kérdést érintő konstruktív megoldáskeresésre vonatkozó egyetértési megállapodás aláírását; üdvözli, hogy Szlovénia parlamentje megerősítette a csatlakozási szerződést; emlékeztet arra, hogy a kétoldalú kérdéseket nem szabad felhasználni a jelenleg vagy jövőben csatlakozni kívánó országok integrációs folyamatának megakadályozására; sürgeti ebben az összefüggésben valamennyi tagállamot, hogy kellő időben erősítsék meg Horvátország csatlakozási szerződését;

26.

ösztönzi Horvátországot, hogy továbbra is vállaljon konstruktív szerepet a regionális együttműködésben; felhívja a horvát hatóságokat, hogy hiánytalanul hajtsák végre a horvát parlament által 2011. október 21-én elfogadott, az európai értékek Délkelet-Európában történő előmozdításáról szóló nyilatkozatot; felkéri a régió valamennyi országát, hogy haladéktalanul fogadjon el és hajtson végre hasonló álláspontokat; sürgeti a Bizottságot, hogy e vonatkozásban a régió valamennyi országának nyújtson segítséget; felhívja a Bizottságot, hogy tanuljon a bővítési folyamat – köztük a Horvátországot érintő bővítési folyamat – korábbi tapasztalataiból és segítse a régió országait kétoldalú vitáik megoldásában a csatlakozási folyamatot nem zavaró módon, a meglévő uniós intézményi kereteken belüli olyan támogatási és választottbírósági mechanizmusok létrehozása révén, amelyet a régió országai szükség esetén igénybe vehetnek;

27.

elismeri a horvát európai parlamenti megfigyelők Európai Parlamentben végzett tevékenységét és építő jellegű hozzájárulásait; üdvözli az Európai Parlament horvátországi képviselőire vonatkozó, 2013. április 14-én tartott választás végeredményét, azonban sajnálatát fejezi ki az alacsony részvételi arány miatt; várakozással tekint az elé, hogy Horvátország 2013. július 1-jei csatlakozását követően üdvözölhesse a horvát európai parlamenti képviselőket;

28.

nagyra értékeli a Bizottságnak a horvát csatlakozási folyamat irányításában betöltött szerepét; felkéri a Bizottságot, hogy tekintse át a gyakorlat során szerzett tapasztalatokat és a jövőben csatlakozni kívánó országok számára vázolja fel a politikai tanulságokat, például a tárgyalások lezárulta és a csatlakozás közötti időszakban alkalmazott átfogó felügyeleti rendszert; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a civil társadalom és a parlament részvételét a csatlakozási folyamatban a jelenlegi és jövőbeli tárgyalások során hasznosítható tanulságok érdekében; ebben a konkrét összefüggésben felkéri a Bizottságot arra, hogy készítsen javaslatokat a tagjelölt országok civil társadalmainak és parlamentjeinek a csatlakozási folyamatba való jobb bevonására;

29.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Horvát Köztársaság kormányának és parlamentjének.

5.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 45/48

—

tekintettel a Törökország által elért eredményekről szóló 2012. évi bizottsági jelentésre (SWD(2012)0336),

—

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, a „Bővítési stratégia és legfontosabb kihívások 2012–2013” című közleményére (COM(2012)0600),

—

tekintettel korábbi állásfoglalásaira, különösen a Törökország által 2010-ben elért eredményekről szóló jelentésre vonatkozó 2011. március 9-i állásfoglalására (1), a Törökország által 2011-ben elért eredményekről szóló jelentésre vonatkozó 2012. március 29-i állásfoglalására (2), „A törökországi nők kilátásairól 2020-ig” című, 2012. május 22-i állásfoglalására (3), valamint „A bővítésről: politikák, kritériumok és az EU stratégiai érdekei” című, 2012. november 22-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel a 2005. október 3-án kialakított, Törökországgal kapcsolatos tárgyalási keretre,

—

tekintettel a Török Köztársasággal létrejött csatlakozási partnerség elveiről, prioritásairól és feltételeiről szóló, 2008. február 18-i 2008/157/EK tanácsi határozatra (5) („csatlakozási partnerség”), valamint a csatlakozási partnerségről szóló korábbi, 2001., 2003. és 2006. évi tanácsi határozatokra,

—

tekintettel a Tanács 2010. december 14-i, 2011. december 5-i és 2012. december 11-i következtetéseire,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

—

tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel 2005. október 3-án, a tárgyalási keret Tanács által történő jóváhagyását követően megkezdődtek a Törökországgal folytatott csatlakozási tárgyalások, és mivel e tárgyalások megnyitása egy hosszú és nyitott kimenetelű, szigorú és méltányos feltételességen, valamint a reformok iránti elkötelezettségen alapuló folyamat kezdete;

B.

mivel Törökország elkötelezte magát a reformok, a jószomszédi kapcsolatok és az Unióhoz való fokozatos közeledés mellett, és mivel ezekre az erőfeszítésekre olyan lehetőségként kell tekinteni, amely lehetővé teszi Törökország számára a modernizálódást és demokratikus intézményeinek, a jogállamiságnak, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartásának a megerősítését és további fejlesztését;

C.

mivel az EU-nak továbbra is referenciának kell számítania a törökországi reformok tekintetében;

D.

mivel az EU-hoz mint közös értékeken, lojális együttműködésen és kölcsönös szolidaritáson nyugvó közösséghez való csatlakozás előfeltétele a 2006. decemberi Európai Tanács következtetéseivel összhangban továbbra is a koppenhágai kritériumoknak és az EU integrációs kapacitásának történő teljes körű megfelelés;

E.

mivel a tárgyalások támogatása és kiegészítése – de nem kiváltása – céljából 2012 májusában elindították a pozitív menetrendet, amelynek keretében megerősített együttműködés valósul meg számos közös érdekű területen;

F.

mivel a Tanács a 2012. december 11-i következtetéseiben jóváhagyta a Bizottság új megközelítését, miszerint a jogállamiság központi szerepet kap a bővítési politikában, és megerősítette az igazságszolgáltatásra és az alapvető jogokra vonatkozó 23. fejezet, valamint a jog érvényesüléséről, a szabadságról és a biztonságról szóló 24. fejezet központi szerepét a tárgyalási folyamatban, amelyeket már a tárgyalások korai szakaszában kezelni kell, hogy egyértelmű kritériumok és a lehető legtöbb idő álljon rendelkezésre a szükséges jogszabályok és intézmények létrehozásához, illetve a végrehajtás terén a megfelelő eredmények felmutatásához;

G.

mivel 2012. évi bővítési stratégiájában a Bizottság megállapította, hogy gazdasága, stratégiai elhelyezkedése és a régióban betöltött jelentős szerepe miatt Törökország kulcsszereplő az Európai Unió számára, valamint hogy továbbra is a csatlakozási folyamat biztosítja a legmegfelelőbb keretet az EU-val kapcsolatos reformok ösztönzésére Törökországban; mivel a Bizottság aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy Törökország nem tett előrelépést a politikai kritériumok teljesítésében;

H.

mivel Törökország – immár hetedik éve – nem hajtja végre az EK és Törökország közötti társulási szerződésben és annak kiegészítő jegyzőkönyvében szereplő rendelkezéseket;

I.

mivel a megállapított eljárások értelmében és a tárgyalási keretnek megfelelően haladéktalanul meg kell nyitni azokat a tárgyalási fejezeteket, amelyek esetében a technikai előkészületek már befejeződtek;

J.

mivel az Európai Unió és Törökország között kölcsönös gazdasági függőség áll fenn, és 2011-ben az Unió és Törökország közötti kereskedelem értéke összesen 120 milliárd euróra rúgott;

K.

mivel az Európai Unió Törökország első számú, Törökország pedig az Unió hatodik legfontosabb kereskedelmi partnere; mivel az Európai Unió tagállamainak közvetlen külföldi tőkebefektetései Törökország összes beáramló közvetlen külföldi tőkebefektetéseinek 75 %-át teszik ki;

L.

mivel a Bizottság megállapítása szerint a gazdaságpolitika területén Törökország általános felkészültségi szintje magas, és a gazdaságpolitika kialakítására és koordinációjára vonatkozó kapacitása megfelelő;

M.

mivel Törökország kulcsszerepet játszhat az energiaforrások és a szomszédos országokból az EU-ba történő olaj-, gáz- és villamosenergia-szállítási útvonalak diverzifikációjában; mivel egy alacsony szénfogyasztású. fenntartható gazdaság létrehozása révén mind Törökország, mind az EU hasznát vehetnék Törökország gazdag megújulóenergia-forrásainak;

N.

mivel a stabilitásról, a demokráciáról és a biztonságról szóló EU–Törökország közötti párbeszéd és együttműködés stratégiai fontossággal bír különösen a tágabb értelemben vett Közel-Kelet szempontjából; mivel Törökország határozottan és ismételten elítélte a szíriai rendszer polgárok ellen elkövetett erőszakos fellépését, és létfontosságú humanitárius segítséget nyújt az erőszak elől a határon túlra menekülő szíriaiaknak;

O.

mivel a jegyzőkönyvek feltételek nélküli ratifikálásával és a közös határ megnyitásával Törökországnak és Örményországnak rendezniük kellene kapcsolataikat;

P.

mivel a nagy török nemzetgyűlés által 1995-ben Görögország ellen bejelentett casus bellit vissza kellene vonni/helyénvaló lenne visszavonni; mivel fontos, hogy a köztük fennálló kapcsolatok javítása érdekében Törökország és Görögország új tárgyalási fordulót nyissanak;

1.

úgy véli, hogy a konstruktív kapcsolat fenntartása érdekében a tárgyalási folyamat során megújított kölcsönös szerepvállalásra van szükség; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megteremtsék a konstruktív párbeszédhez szükséges feltételeket, valamint a kölcsönös megértés alapjait; megjegyzi, hogy ennek a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása közös értékein kell alapulnia; elismerését fejezi ki az Európai Bizottságnak és Törökországnak a pozitív menetrend végrehajtásáért, amely bizonyítja, hogy a kölcsönös szerepvállalás és egyértelmű célok keretében Törökország és az EU javíthatják a köztük levő párbeszédet, közös megegyezést alakíthatnak ki és pozitív változást, valamint kellő reformokat idézhetnek elő;

2.

hangsúlyozza, hogy Törökország politikai és földrajzi értelemben is stratégiai szerepet tölt be az EU külpolitikája és szomszédságpolitikája szempontjából; elismeri Törökország mint szomszéd/szomszédos ország fontos regionális szerepét, és felhívja az Uniót és Törökországot a fennálló, külpolitikai döntésekről és célokról folytatott politikai párbeszéd megerősítésére; sajnálatát fejezi ki, hogy 2012-ben is alacsony szinten állt Törökország KKBP-nyilatkozatokhoz történő közelítése; arra ösztönzi Törökországot, hogy fejlessze külpolitikáját az Európai Unióval folytatott párbeszéd és egyeztetés keretében; felhívja Törökországot és az EU-t, hogy működjenek együtt a békeerők és a demokrácia megerősítése érdekében az Unió déli szomszédságában, amely kulcsfontosságú régió mind az Unió, mind Törökország számára;

3.

támogatja a Törökország és Izrael közötti párbeszédet, valamint kapcsolataik helyreállítását;

4.

üdvözli a Tanácsnak azt a döntését, hogy felkéri az Európai Bizottságot, hogy a visszafogadási megállapodás aláírásával párhuzamosan tegyen lépéseket a vízumliberalizáció irányában; sürgeti Törökországot, hogy további késedelem nélkül írja alá és hajtsa végre a visszafogadási megállapodást, és biztosítsa, hogy e megállapodás hatályba lépéséig a meglévő bilaterális megállapodásokat teljes körűen végrehajtsa; emlékeztet arra, hogy Törökország egyike az EU-ba irányuló illegális migráció fő tranzitországainak; elismeri az illegális migráció megelőzése érdekében Törökország által tett lépéseket, és hangsúlyozza a migrációs ügyekben, valamint az emberkereskedelem elleni küzdelem és a határellenőrzés tekintetében folytatott együttműködés fokozásának szükségességét; ismételten hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megkönnyítsék a törökországi üzletemberek, egyetemi oktatók, diákok és a civilszervezetek képviselőinek Európai Unióba való beutazását; támogatja a Bizottságnak és a tagállamoknak a vízumkódex végrehajtására, a vízumkövetelmények összehangolására és egyszerűsítésére, valamint a vízumkiadást segítő törökországi központok létrehozására irányuló erőfeszítéseit; emlékezteti a tagállamokat a társulási megállapodásban szereplő kötelezettségeikre, az Európai Bíróság Soysal-ügyben hozott, 2009. február 19-i ítéletének (6) megfelelően;

5.

üdvözli, hogy Törökország a közelmúltban elfogadta a külföldiekről és a nemzetközi védelemről szóló törvénytervezet, és arra számít, hogy a jogszabály rendezni fogja a menekültügyi eljáráshoz való hozzáférés folyamatos önkényes megtagadása, valamint a menekültek, menedékkérők és az esetlegesen védelemre szoruló más személyek visszatoloncolásának gyakorlata miatti aggodalmakat; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága által az Abdolkhani és Karimina kontra Törökország ügyben jogellenesnek ítélt fogva tartási szabályozások összhangba kerüljenek a nemzetközi előírásokkal;

6.

elismerését fejezi ki a török alkotmányügyi egyeztetőbizottság elkötelezettségéért egy új alkotmány, valamint a civil társadalommal folytatott nyitott konzultációs folyamat mellett, ami a török társadalom sokszínűségét tükrözi; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a bizottság mindeddig egyértelműen nem sok eredményt ért el; arra ösztönzi a bizottságot, hogy folytassa munkáját, és hogy befogadó, reprezentatív és kollegiális módon, valamint az EU kritériumainak és értékeinek megfelelően foglalkozzanak olyan kulcsfontosságú kérdésekkel, mint a) a hatáskörök elkülönítése és a fékek és ellensúlyok megfelelő rendszere, b) az állam, a társadalom és a vallás közötti kapcsolat, c) valamennyi állampolgár emberi jogait és alapvető szabadságait biztosító nyitott kormányzási rendszer, valamint d) az állampolgárság befogadó jellegű fogalma; felszólít minden politikai pártot és érintett szereplőt, hogy építő szellemben álljanak hozzá az új alkotmány megtárgyalásához; úgy véli, hogy a velencei bizottsággal való együttműködés és párbeszéd pozitív eredményekkel járna, és hozzájárulna az alkotmányos folyamat sikeréhez;

7.

hangsúlyozza, hogy a 2010. évi alkotmányos módosítások végrehajtása terén további előrelépésre van szükség, különösen a személyes adatok védelméről és a katonai bíróságokról szóló, valamint a nemek közötti egyenlőség előmozdításához hozzájáruló megerősítő intézkedéseket bevezető törvény elfogadása terén; megjegyzi, hogy az igazságszolgáltatás függetlenségét illetően az igazságügy-miniszter és államtitkár-helyettesének a bírói és ügyészi főtanácsban való jelenléte és hatásköre jelentős aggodalomra ad okot; üdvözli azon jogszabály hatálybalépését, amely szerint az Alkotmánybírósághoz egyéni beadványokat lehet benyújtani, a 2010. évi alkotmányos módosításoknak megfelelően;

8.