28.1.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 32/1

Főelőadó:

Brendan BURNS

Társelőadó:

Pavel TRANTINA

1.1.

Annak tudatában, hogy az EU-nak nincs közvetlen hatásköre az oktatás vagy a szakképzés terén, illetve hogy tagállamonként eltérőek az oktatási rendszerek, az EGSZB szeretne rávilágítani arra a közös európai problémára, hogy Európa-szerte gondot okoz a vidéki és távoli területeken a megfelelő folyamatos (szakmai) továbbképzési (CVET) lehetőségek biztosítása. Európai, nemzeti és regionális szinten is foglalkozni kell ezzel a problémával.

1.2.

Új páneurópai menetrendre van szükség, hogy arra ösztönözzük az uniós intézményeket és a nemzeti kormányokat, illetve mellettük a vállalkozásokat, a szakszervezeteket és a civil szervezeteket, hogy úgy javítsanak az együttműködésen, hogy annak eredményeképpen a folyamatos szakmai továbbképzés elérhető legyen a valamilyen képzésben részt vevő munkavállalók és a munkáltatók számára is. Biztosítani kell, hogy magára a szakképzésre a munkavégzés helyszínéhez közel kerüljön sor, arra alkalmas környezetben. Az illetékes hatóságoknak ösztönözniük és segíteniük kell ezt az együttműködést, és ügyelniük kell arra, hogy biztosítva legyen a megfelelő pénzügyi támogatás.

1.3.

A társadalomnak és a hatóságoknak tudatában kell lenniük annak, hogy a mikro- és kisvállalkozások nem a nagyvállalatok kicsinyített változatai. Ez a feltevés ugyanis tévesnek bizonyult, és a legfőbb oka annak, hogy az oktatás és a foglalkoztatás terén nincsenek összhangban egymással a készségekkel kapcsolatos igények és a kínálat.

1.4.

Olyan új szakképzési programokat és szakképesítéseket kell kidolgozni a mikro- és kisvállalkozások számára, amelyek gyakorlatias megközelítéssel, az ilyen vállalkozásoknál ténylegesen elvégzendő feladatokból indulnak ki.

1.5.

Biztosítani kell, hogy a vidéki vállalkozások helyi szinten is hozzájussanak képzési lehetőségekhez, és ehhez használni kell az információs és kommunikációs technológiákat, illetve egyéb szélessávú megoldásokat/módszereket. Ehhez az kell, hogy a vidéki és távoli térségekben „alapvető infrastruktúrának” tekintsék a nagysebességű, szélessávú mobil és földi hálózatokat és a hozzájuk való általános hozzáférést. Ezért nem szabad megengedni, hogy az uniós versenyjogi szabályok megakadályozzák a nemzeti vagy regionális kormányokat abban, hogy a vidéki területeken fejlesszék a nagysebességű, szélessávú technológiákat.

1.6.

A nemzeti és helyi kormányzatoknak fel kellene ismerniük, hogy a vidéki és távoli területeken működő mikro-, családi és kisvállalkozások fejlesztésébe irányuló beruházások jó hosszú távú befektetésnek számítanak, amelyek segítenek megállítani az elvándorlást, csökkenteni a városi szolgáltatásokra nehezedő nyomást, helyreállítani a gazdasági fenntarthatóságot a helyi közösségek számára, illetve megőrizni a vidéki környezetet.

1.7.

Azzal, hogy tartós pénzügyi támogatást nyújtanak helyi csoportoknak, a nemzeti és regionális kormányzatok segítenek a helyi szükségletek feltárásában és kielégítésében is. Az ilyen támogatás segítséget jelent majd abban is, hogy a közösségeket bevonjuk a vidékről való tömeges elvándorlással kapcsolatos problémák közvetlen kezelésébe, míg a strukturális alapokból, és főleg az Európai Szociális Alapból származó pénzügyi támogatásnak lehetővé kell tennie az érintett szereplők igényeinek megfelelő folyamatos szakmai továbbképzés biztosítását.

2.1.

Ez a vélemény arra kíván rávilágítani, hogy jobb rendszert kell kidolgozni a folyamatos szakmai továbbképzés (CVET) számára, illetve annak érdekében, hogy a vidéki térségekben, és azokon belül is elsősorban a hegyvidéki és szigeti területeken biztosított legyen a folyamatos szakmai fejlődés lehetősége.

2.2.

A CEDEFOP (Európai Szakképzés-fejlesztési Központ) meghatározása szerint (1) a CVET olyan képzés vagy szakképzés, amelyre az alapképzést követően vagy pedig a munkaerőpiacra történő belépést követően kerül sor azzal a céllal, hogy az érintettek segítséget kapjanak ismereteik/tudásuk és/vagy készségeik fejlesztésében vagy frissítésében; karriermódosítás vagy átképzés esetén új ismeretek megszerzésében, valamint folyamatos személyes és szakmai fejlődésükhöz. A folyamatos (szakmai) továbbképzés az egész életen át tartó tanulás része és bármilyen oktatási formát magában foglalhat (általános jellegűt, szakosított vagy szakmai képzést, formális vagy nem formális tanulást stb.). A folyamatos szakmai továbbképzés nagyon fontos az adott egyén foglalkoztathatósága szempontjából.

2.3.

A vidéki és távol eső területeken biztosított folyamatos szakmai továbbképzési lehetőségekkel kapcsolatos problémákkal számos mezőgazdasági témájú EGSZB-véleményben (2) és nyilvános ülésen foglalkoztak már. Ez a vélemény áttekintést kíván nyújtani a témában, illetve válaszokkal is szeretne szolgálni néhány fontosabb kérdésre.

2.4.

Az EU-n belül jelentősen eltérnek egymástól a vidéki, hegyvidéki és szigeti területek. A kevés munkanélkülit számláló, tartós növekedést felmutató, rendkívül jómódú vidéki régiók mellett olyan területek is vannak, amelyek egyre nagyobb mértékben küzdenek gazdasági gondokkal, az elvándorlással és a népesség öregedésével. Képzési és továbbképzési lehetőségek sem mindig adottak elfogadható közelségben.

2.5.

Ahogy nő az életszínvonal a városokban, a vidéki, hegyvidéki és szigeti területeken élő fiatalok közül sokan elvándorolnak, ami negatív irányú gazdasági és társadalmi spirált eredményez, amely annál erősebb, minél többen vándorolnak el. A lakosság számának csökkenésével visszaesik a pénzforgalom is a közösségen belül, ez pedig károsan hat a helyi vállalkozásokra, üzletekre és a közlekedési összeköttetésekre. A helyzetet tovább súlyosbítja, ha esetleg megszűnik az orvosi ellátás, bezárnak a bankok, iskolák és egyéb intézmények.

2.6.

Az európai vidéki, hegyvidéki és szigeti területek adják a helyi élelmiszerek és nyersanyagok nagy részét. Helyszínt is biztosítanak az emberek számára a pihenéshez, feltöltődéshez, sportoláshoz és egyéb tevékenységekhez, de ha nem lesznek olyan hozzáértő és jól képzett helyi munkavállalók, akik gondozzák az erdőket, működtetik a mezőgazdasági üzemeket, bányákat, szállodákat, illetve a művészeti és kézműves vállalkozásokat, akkor ezek többsége egyszerűen meg fog szűnni.

2.7.

Prioritást élvez az, hogy az ilyen nehéz helyzetben levő térségekben tevékenykedő vállalkozások megfelelően működhessenek, a munkaadóknak pedig kompetens, jól képzett munkaerőre van szükségük ehhez. Ehhez szorosabb együttműködésre van szükség a munkaadókkal, illetve a helyi iskolákkal, műszaki középiskolákkal és egyetemekkel.

2.8.

A régiók jelentik azt a helyszínt, ahol a leginkább elindul és elmélyül a képzési központok és a vállalkozások közötti együttműködés. A hatóságoknak minden szinten megfelelően el kell gondolkodniuk azon, hogy a vidéki és távol eső és/vagy az alacsony népsűrűségű térségekben folyamatos szakmai továbbképzési lehetőségeket vezessenek be és alakítsanak ki (ennek része az is, hogy egyrészt elegendő beruházást eszközölnek, de ugyanakkor támogatják, ösztönzik és segítik azokat a helyi kezdeményezéseket, amelyek elősegítik a képzési központok és a vállalkozások közötti együttműködést).

2.9.

Ahogy azt az EGSZB már több alkalommal is hangsúlyozta, személyre szabott pályaválasztási tanácsadást és iránymutatást kell bevezetni (3).

2.10.

Egyéni vállalkozások indításához, illetve ahhoz, hogy hozzáértő munkaerő álljon rendelkezésre, nagyon fontos, hogy mindenki részt vehessen folyamatos szakmai továbbképzésben. Sajnos a szakképzési intézmények többsége sűrűn lakott területeken van, így a vidéki, hegyvidéki és szigeti térségekből érkező résztvevők rendkívül hátrányos helyzetben vannak, hiszen hosszú utat kell megtenniük, hogy eljussanak ezekbe az intézményekbe. A legtöbb esetben ez jelentős kényelmetlenséget és többletköltséget is okoz számukra, főként ha rövid vagy munkaidőben tartott tanfolyamokon vesznek részt.

2.11.

Számos uniós országban elismerten gondot okoz az, hogy szakképzési lehetőségeket tudjanak biztosítani a vidéki, hegyvidéki és szigeti térségekben is. A problémával foglalkozó modellek többsége sajnos gyakran olyan „városi megoldásokra” épül, amelyek nem az ilyen területekre vannak kitalálva.

2.12.

Az egyes tagállamok között olyan nagy különbségek vannak az oktatási rendszerekben (egyes országokban központilag szervezik meg az oktatást, másokban viszont szövetségi szinten, regionális jogkörrel), hogy nagyon nehéz „európai megoldást” találni a problémára. Ugyanakkor az is igaz, hogy bár eltérő megoldások születhetnek, még így is van értelme feltárni a közös problémákat és egységes megoldásokat keresni, ez ugyanis lehetővé teszi, hogy kölcsönösen tanuljunk egymás bevált módszereiből. Az EGSZB szerint a duális képzési rendszer igen jól bevált gyakorlat, melynek keretében az iskola és a képzést biztosító munkahely közösen vállal felelősséget, és bevonják a szociális partnereket is.

2.13.

A vidéki területeken működő szakmai továbbképzési programok célzott képzést nyújthatnak bizonyos területeken, amelyek közvetlenül kapcsolódnak vidéki gazdasági tevékenységekhez és azok természetes sajátosságaihoz. Ilyen például a halászat, az erdőgazdálkodás, a környezetgazdálkodás, a mezőgazdasági termelés stb. Az ilyen képzési programoknak meg kell felelniük azoknak a minőségi követelményeknek, melyeknek köszönhetően a diákok bevonzásának eszközévé válnak, és így megfelelő szakképesítést nyújtanak az ezeken a képzéseken részt vevő személyeknek, illetve hozzájárulnak a helyi gazdasági-társadalmi megújuláshoz.

3.1.

A különböző képzési programokat kínáló oktatási intézmények nem mindig ismerik jól a kis- és mikrovállalkozások foglalkoztatási viszonyait. A legtöbb szakképzési tanfolyamot úgy alakították ki, hogy azok a közepes és a nagyobb vállalatok igényeire legyenek szabva, ahol a munka különböző osztályok között szerveződik, a munkavállalót pedig egy meghatározott „munkakör” kitanulására veszik fel. Ezek az iparitömegtermelés-szerű állások arra épülnek, hogy mindenki olyan jól meghatározott feladatokat lát el és olyan folyamatokat végez, amelyeket könnyű értékelni, illetve hogy minden egyes képesítés egy bizonyos munkakör betöltéséhez kapcsolódik.

3.2.

Ezzel szemben a legtöbb mikro- és kisvállalkozásnak sokoldalú és rugalmas munkavállalókra van szüksége. Ahelyett, hogy egy konkrét munkakör betöltésére vennék fel őket, ezek a munkavállalók olyan kicsi csapatban dolgoznak, amelyben közösen mindenki minden, a vállalkozás üzemeltetéséhez szükséges feladatok ellát. Az ilyen vállalatoknál dolgozó munkavállalóknak így olyan feladatokat is el kell végezniük, melyeket nagyobb vállalatoknál több, különböző beosztásban dolgozó munkatárs lát el.

3.3.

Az elsősorban a városokra fókuszáló oktatási intézményekben nem mindig értik ezt a fajta működési folyamatot. Amennyiben felismernék ezt a problémát, akkor az oktatók megértenék, hogy hogyan működnek a mikro- és kisvállalkozások, és hogy ebből a szempontból miért nem megfelelőek a jelenlegi, konkrét munkakörökre fókuszáló képzések és szakképesítések. Ez egyúttal segítene a kisvállalkozásoknak is, hogy olyan házon belüli tanfolyamokat és képzéseket fejlesszenek ki, amelyek a munkából indulnak ki.

3.4.

Számos mikro- és kisvállalkozás úgy működik, hogy eltérő ügyfélelvárásoknak kell megfelelnie, ehhez pedig gyakran innovatív megoldásokra van szükség. Egy kicsi szerelővállalatnál például a „megjavít és újrahasznosít” hozzáálláshoz szükséges gyakorlati készségek kellenek. Ezzel szemben a legtöbb nagyvállalatnál nem javítással oldják meg a problémákat, hanem „szétszedéssel és új alkatrészek összerakásával” úgy, hogy a hibás alkatrészt visszaküldik a gyártónak. Ez az egyszerű példa is rávilágít arra, hogy a kisvállalatoknál dolgozó munkatársaknak miért van szükségük olyan plusz készségekre, amelyeket nagyobb vállalatoknál nem várnak el. Ez az oka annak, hogy nincsenek egymással összhangban a készségekkel kapcsolatos munkaerő-piaci igények és a képzési kínálat, és hogy sok európai mikro- és kisvállalkozás elveti az iparáguk számára kidolgozott aktuális szakképzési programokat és szakképesítéseket.

3.5.

Mikro-, kis- és közepes vállalkozások találkoztak már hasonló, képesítésekkel kapcsolatos problémákkal a mérnöki tudományok, az építészet, a mezőgazdaság, az építőipar, az erdészet terén, illetve sok más területen is.

3.6.

A családi vállalkozások másfajta problémákkal is szembesülnek: náluk általában egy fiatalabb családtag jelenti a változás motorját, és ezek a fiatalok egyszerre válnak potenciális vezetőkké és egyben gyakornokokká is. A családi vállalkozásoknál a munkavállalók következő generációjának betanítása egy sokkal korábbi szakaszban veszi kezdetét, mint egy nagyvállalatnál.

4.1.

Az új és meglévő alkalmazottak képzése problémát jelent, különösen, ha a munkavállalók a munkavégzés helyétől távol levő műszaki képzési központokban tanulnak. Amennyiben a képzés helyére történő utazással túl sok idő megy el, akkor sok kis- és mikrovállalkozásnál úgy gondolják a munkaadók, hogy munkavállalók képzése csak elvesztegetett idő.

4.2.

A kis- és közepes vállalkozásoknál úgy gondolják, hogy az egész életen át tartó tanulás, illetve a nem formális vagy informális úton megszerzett tudás és képesítés elismerése (4) segít a munkatársaknak és a vállalkozásoknak, hogy több technológiát tudjanak kifejleszteni és bevezetni. Az egész életen át tartó tanuláshoz kapcsolódó tananyagok jelentős része az interneten is elérhető képzéseket nyújtó videók, online kézikönyvek vagy bemutatók, online tanfolyamok és egyéb hasonló internetes távoktatási anyagok, programok formájában. A vidéki, hegyvidéki és szigeti területeken a szélessávú infrastruktúra lassúsága miatt (0,4 mbps és 1,5 mbps közötti sebesség) az ilyen tanulási programok gyakran sajnos csak igen nehezen érhetők el (5).

4.3.

Amennyiben jó minőségű a tanfolyam, megoldott az utazás, és térítik az útiköltségeket, akkor veszít a jelentőségéből az, hogy messze vannak a képzési központok. De ez természetesen nem oldja meg a képzésben részt vevők többségének legfőbb gondjait a vidéki, hegyvidéki és szigeti térségekben.

5.1.

A gazdasági és társadalmi fejlődés kapcsán speciális tényezőként figyelembe kell venni a folyamatos szakmai továbbképzés kérdését (Európa 2020 stratégia). A CVET egyben olyan tényező is, amely hozzájárul az Európai Unió területi és társadalmi kohéziójához is.

5.2.

Ha lehetővé tesszük, hogy a helyi eszközöket/létesítményeket a közjó érdekében használják, az segítséget jelent a vidéki, hegyvidéki és szigeti térségekben élő közösségek számára ahhoz, hogy megfelelő szakképzési programokat kínáljanak. A kormányzati szerveknek arra kellene összpontosítaniuk, hogy megszüntessék azokat az akadályokat, amelyek miatt a helyi kezdeményezések nem tudnak megfelelni a CVET-tel kapcsolatban feltárt igényeknek. Szorosabb együttműködéssel, illetve azzal, hogy mind a helyi hatóságok, mind pedig az ötletgazdák, köztük civil szervezetek, jobban tisztában vannak a problémákkal, könnyebben lehet konstruktív megoldások találni.

5.3.

A kormányok decentralizálhatnak bizonyos szolgáltatásokat, melyek vidékre vitelével lehetőségeket teremtenének a helyi közösségek számára (6).

5.4.

A „Szakmai fejlődés és a szakképzés a vidéki területeken” címmel rendezett meghallgatás (7) során több prezentációban is újra meg újra hangsúlyozták, hogy mennyire fontosak azok a közösségek, amelyek megpróbálják maguk megoldani problémáikat, és saját speciális megoldásokkal állnak elő. Ez más ehhez kapcsolódó kérdéseket is felvetett, és egyértelműen rámutatott, hogy a folyamatos szakmai továbbképzés javításának mindenképpen szerepelnie kell egy olyan szélesebb körű tervben, amely egyszerre kíván foglalkozni a közösségek többféle problémájával.

5.5.

Nagyon fontos, hogy az összes érintett szereplő együttműködjön egymással. Ahhoz, hogy szakképzési lehetőségeket teremtsünk ezekben a közösségekben is, figyelembe kell venni az összes helyi vállalkozást, iskolát, az azokban dolgozókat, a diákokat, azok családját, a munkanélkülieket, a munkavállalókat, a civil szervezeteket és az önkénteseket, illetve a közösség hosszú távú igényeit. Különösen arra mutattak rá, hogy nagyon fontos, hogy a helyi emberek is aktivizálják magukat, és néhányuk a kezdeményezések élére álljon, hogy a közösségek képesek legyenek kidolgozni „saját” megoldásaikat.

5.6.

Figyelmet érdemlő problémaként került megemlítésre az is, hogy politikai akaraterőre van szükség a helyi, regionális és nemzeti kormányzat szintjén ahhoz, hogy biztosítva legyen az ilyen közösségek hosszú távú pénzügyi és infrastrukturális támogatása.

5.7.

A résztvevők hangsúlyozták, hogy a szélessávú vezetékes és mobil kommunikáció nagyon fontos eszköz a szakoktatás és szakképzés fejlesztésének terén, különösen, ami az információs és kommunikációs technológiákkal kapcsolatos készségeket illeti, ezek ugyanis lassan nélkülözhetetlenné válnak a munkahelyen és otthon is. A különböző eszközök használatához, illetve bizonyos szolgáltatások igénybe vételéhez digitális ismeretekre és készségekre van szükség. Ezek a fajta készségek mára már szervesen hozzátartoznak mindenkinek a napi szintű gazdasági és közösségi tevékenységeihez, ezért az oktatás minden szintjén és formájában foglalkozni kell velük: az alapfokú oktatástól kezdve egészen a felnőttképzésig (8). Az idevonatkozó intézkedések terén figyelembe kell venni azt is, hogy az életkor, a végzettség és a jövedelmi szint szempontjából milyen sajátosságokkal rendelkeznek a helyi közösségek. A vidéki területeken biztosított folyamatos szakmai továbbképzési programokban nyitott tanulási és távoktatási módokat (internetes tanulás/nyitott tanulás) is lehet alkalmazni, hogy bizonyos tantárgyak vagy tanulási tevékenységek esetében így egészítsék ki a személyes oktatást (face-to-face teaching). Ehhez mindenképpen az kell, hogy rendelkezésre álljon a megfelelő technológia és internetes csatlakozás.

5.8.

Az internethez való egyetemes, nagysebességű, szélessávú hozzáférés tehát kulcsfontosságú a társadalmi és területi kohézió előmozdítása érdekében. Ezért üdvözlendőek azok a tervek, hogy kibővítik a strukturális és vidékfejlesztési alapok felhasználásának körét a kereskedelmileg életképes, szélessávú infrastruktúrák kifejlesztésének támogatására. Az is rendkívül fontos azonban, hogy maguk az emberek élvezhessék ennek a beruházásnak az előnyeit, azaz jó minőségű szolgáltatásokat (például orvosi vagy könnyen elérhető helyi közigazgatási szolgáltatásokat stb.) kapjanak, és minden végfelhasználó számára jelentősen csökkenjenek a költségek. Az ingyenes WiFi-t kínáló nyilvános helyek is fontosak abból a szempontból, hogy a kisvárosokban és falvakban is mindenki jobban hozzáférjen a nagysebességű, szélessávú hálózathoz.

5.9.

Köztudott, hogy a vidéki, hegyvidéki és szigeti térségekben bonyolult a munkához és a megélhetéshez szükséges készségek elsajátításának biztosítása; olyan integrált megközelítés kell hozzá, melynek motorját mindig a helyi közösség jelenti. A Volonteurope is ezt javasolta az európai polgárok vidéki elszigetelődésével foglalkozó kampányában (9). A folyamatos szakmai továbbképzés finanszírozása érdekében az Európai Szociális Alapból megfelelő módon támogatni kellene a helyi vállalatokat és közösségeket, és egyszerűsíteni kell az ezekhez a támogatásokhoz való hozzáférés feltételeit. Az is nagyon fontos, hogy a pénzügyi támogatás kiindulópontját ne pusztán a kereskedelmi megfontolások jelentsék. Nagy szerepük van például a LEADER és a CLLD (a közösségek szintjén irányított helyi fejlesztés programjai) keretében elérhető támogatásoknak. Azáltal, hogy ezzel tartós működési keretet, finanszírozást és támogatást biztosítanak, illetve hogy bevonják őket a folyamatokba, komolyan segítik a helyi akciócsoportok, a helyi szervezetek és a civil társadalom munkáját.

5.10.

Európában vannak olyan helyi és regionális önkormányzati hálózatok, amelyek elkötelezettek a szakképzés és az egész életen át tartó tanulás terén megvalósuló együttműködés iránt. Ilyen például az Európai Régiók Alapítványa az oktatási kutatásért és a képzésért (FREREF) és a Regionális és helyi önkormányzatok európai szövetsége az egész életen át tartó tanulásért (EARLALL). Ezeknek az európai hálózatoknak is foglalkozniuk kellene a folyamatos szakmai továbbképzéshez való hozzáférés kérdésével, méghozzá a vidéki területek szempontjaiból kiindulva. Ugyanis leginkább regionális szinten lehet együttműködési területeket és partnerségeket kialakítani az érintett ágazatok között, azaz a helyi és regionális önkormányzatok, vállalatok, szociális partnerek, a civil társadalom és a foglalkoztatási, szakképzési és karrier-tanácsadó központok stb. között.

5.11.

Arra kellene ösztönözni a civil szervezeteket, hogy terjesszék a vidéki elszigeteltség ellensúlyozásával kapcsolatban bevált gyakorlatokat és innovatív módszereket. Lehetővé kell tenni az ilyen szervezetek képviselői számára, hogy aktív szerepet vállaljanak a vidékfejlesztés szempontjából fontos európai alapok (EMVA, ESBA) igazgatási struktúrájában, ténylegesen részt vegyenek a programok kidolgozásában és a nemzeti szintű monitoringbizottságok felügyeletében, illetve a projektek kialakításába és megvalósításába bevonjanak helyi, valamint kiszolgáltatott társadalmi csoportokat. A nem állami képzést nyújtó intézmények terén kiváló példával szolgál a Grundtvig népfőiskola-mozgalom (10) (amely Dániában indult a 19. században, és azóta más országokban is nagyon sikeres). Ezzel egyidejűleg a civil szervezetek képviselőinek tájékoztatniuk kell az Európai Bizottságot a tagállamok rossz gyakorlatairól, ezzel garantálva, hogy a kormányok eleget tegyenek azon kötelezettségüknek, hogy az európai programok tervezésével, végrehajtásával és kiértékelésével kapcsolatban konzultáljanak és együttműködjenek a különféle érdekelt felekkel (különösen helyi szinten).

5.12.

Az EGSZB azt kéri, hogy használják fel az EU ifjúsági garanciáját arra, hogy segítsék a vidéki területeken élő fiatal nemzedékek oktatását és képzését. Az uniós támogatásokat elsősorban a sikeres és innovatív módszerek továbbadásának és gyakorlati alkalmazásának segítésére kellene használni.

6.1.

Mint kiderült, a vélemény nagyon összetett kérdéssel foglalkozik. Számos idevonatkozó problémát részletesebben át lehetett volna tekinteni. Ilyen például a közlekedés, a vidéki lakhatás, az orvosi és szociális szolgáltatások, a vidéki vállalkozások adóügyi ösztönzők révén történő támogatása, az idegenforgalom fejlesztése, illetve sok más olyan téma, amely a vitáink és a meghallgatás során felmerült.

6.2.

Ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy nem lehet ezzel az összes kérdéssel egyetlen véleményben foglalkozni. Javasoljuk azonban, hogy későbbi véleményekben térjenek ki rájuk.

6.3.

Alaposabb vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy megértsük, hogy milyen feladatokat kell ellátni a kis- és mikrovállalkozásoknál, és hogy hogyan osztják szét ezeket a feladatokat a munkatársak között. Ez pedig hatással lenne a kis- és mikrovállalkozásokat célzó szakképesítések kialakítására és a képzések nyújtásának módjára.

6.4.

Az EGSZB azt javasolja, hogy készüljön tanulmány a véleményben feltárt problémák lehetséges megoldásairól.

6.5.

Az EGSZB kéri, hogy indítsanak intézményközi párbeszédet a problémákról és a lehetséges megoldásokról, és abba vonják be az Európai Bizottság több főigazgatóságát, a civil társadalmat (EGSZB), a helyi/regionális önkormányzatokat (RB) és a CEDEFOP-ot.

28.1.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 32/8

Előadó:

Pierre-Jean COULON

1.1.

Az EGSZB a 2015. június 2–3-án, Belgrádban megtartott Nyugat-balkáni Civil Társadalmi Fórumot követően „[kéri], hogy az Energiaközösséget – melynek az a célja, hogy az EU energiaügyi vívmányait kiterjessze a bővítéssel és a szomszédságpolitikával érintett országokra – még jobban erősítsék meg és még szorosabban integrálják az energiaunióval kapcsolatos tervbe; fontos, hogy az energia a térség fejlődésének és összekapcsolásának motorja legyen, és a nyugat-balkáni polgároknak világos elképzeléssel kell rendelkezniük arról, hogy milyen gazdasági és környezetvédelmi előnyökkel jár az EU–csatlakozás”.

1.2.

Az energiahálózatok összekapcsolásáról szóló energiaunió-tervnek a nyugat-balkáni országokat is magában kell foglalnia.

1.3.

A meglévő közlekedési és földgázelosztó infrastruktúrákat optimálisan kell használni; meg kell valósítani a kétirányú szállítást. A lehetséges új struktúrákkal kapcsolatban egyetlen tanulmányt sem szabad figyelmen kívül hagyni. Ilyen:

1.4.

Meg kell vizsgálni egy szolidaritási gáztároló kialakításának lehetőségét a régió számára, a nemzeti lehetőségek megerősítésétől függetlenül.

1.5.

Az EGSZB üdvözli az adriai LNG-terminál (cseppfolyósítottföldgáz-terminál) létesítésére vonatkozó tanulmány újrakezdését, és a projekt megvalósítását sürgeti.

1.6.

Beruházásokra van szükség a megújuló energiákkal kapcsolatban. Ezeknek megerősített hálózatokon és összekapcsolódásokon, valamint egyértelmű és biztos alapokon nyugvó jogi kereten kell alapulniuk.

1.7.

A balkáni országok civil társadalmát módszeresen és szervesen be kell vonni az Energiaközösség megbeszéléseibe, az EGSZB-n és helyi partnerein keresztül.

1.8.

Az EGSZB jobb régióközi együttműködésre és energiaügyi projektek kidolgozására szólít fel, melyek a megerősített regionális stabilitás és a munkahelyteremtés motorjai.

1.9.

Az uniós vívmányok különösen fontos eleme az energiahatékonysági irányelv, melyet egyedi programokkal kell kísérni az érintett országokban. Együttműködésre kell törekedni a különböző érdekelt felek között az intelligens fogyasztásmérőkkel és a globális megoldásokkal kapcsolatban. Az energiahatékonyság és az energiatakarékosság szerepet játszik az üzleti lehetőségek kialakításában, valamint a zöld és a hagyományos munkahelyek megteremtésében.

2.1.

Az uniós joganyag 35 azon fejezete között, melyek egy új állam uniós csatlakozásához szükségesek, tizenötödikként szerepel az energiával foglalkozó fejezet, ami e kérdés fontosságáról tanúskodik. A téma már a Montenegróval folytatott csatlakozási tárgyalásokon felmerült, és hamarosan megvitatásra kerül Szerbia esetében is. Ugyanakkor meg kell említeni azt is, hogy az energiaügyi kérdések jó néhány más fejezetben is szükségesek vagy hasznosak lehetnek: az energiát a mezőgazdaság, a közlekedés, a vállalkozás, a szociális kérdések, a környezetvédelem stb. területén egyaránt figyelembe kell venni.

2.2.

Európa délkeleti térségében olyan államok találhatók, amelyek már vagy tagjai az EU-nak, vagy hivatalosan tagjelöltek és az előcsatlakozási folyamat különböző stádiumaiban járnak, vagy lehetséges tagjelölt államok.

2.3.

A csatlakozási tárgyalások keretében a tagjelölt országokat arra kell ösztönözni, hogy az Európai Unió belső energiapiacába való integrációjuk elősegítése és az állampolgárok jóléte érdekében mihamarabb hajtsák végre az uniós vívmányokat.

2.4.

Az új Európai Bizottság a legfőbb prioritásai között határozta meg az energiaunió létrehozását: egyik alelnöke külön ezért a területért felelős, és legalább még egy tucat biztos is érdekelt benne. Az EGSZB által több éve szorgalmazott (lásd többek között a TEN/493. sz. véleményt) energiaunió kérdése végre napirendre került, és nem zárhatók ki belőle már a legelején azok az országok, amelyek rövid vagy hosszú távon be szeretnének lépni az Unióba; a fent említett vélemény egyébként kifejezetten utal arra, hogy ezeket az országokat is figyelembe kell venni.

2.5.

Az energiaunió keretstratégiája – melyet az Európai Bizottság 2015. február 25-én tett közzé, és a TEN/570. sz. vélemény tárgya – az Energiaközösség megerősítését javasolja, és hangsúlyozza, hogy az EU és az Energiaközösséghez tartozó országok energiapiacainak szorosabb integrációjára van szükség. Az ellátási válságok kezelésével kapcsolatban is kifejezetten megemlíti e közösség szerződő feleit. Végül jelzi, hogy rendszeresen frissíteni fogják a közös érdekű energetikai infrastrukturális projekteket, ami ezentúl az Energiaközösség érdekeltségébe tartozó projektekre is kiterjedhet.

2.6.

Egyensúlyt kell találni a hagyományos és a megújuló energiaforrások között: ehhez össze kell kapcsolni az elektromos hálózatokat vagy meg kell erősíteni az uniós hálózatokkal már meglévő összeköttetéseket. A szintén fontos földgáz tekintetében az ellátást az Unióval kialakított szolidáris összeköttetésekkel, valamint egy LNG-terminál létrehozásával kell biztonságossá tenni. Végül a meghiúsult „South Stream” projekt helyébe lépett „Turkish Stream” gázvezetékprojekt kedvező lehetőséget jelent, akárcsak a Trans Adriatic Pipeline (TAP) vagy az Ionian Adriatic gas Pipeline (IAP) projektek. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy ez a térség szinte megkerülhetetlen átjárónak tekinthető a (kőolaj-, földgáz-) termelő régiók és az Unió nagy fogyasztású régiói között. Mégis a meglévő, de gyakran kihasználatlan infrastruktúrák használatát kell prioritásnak tekinteni; elő kell mozdítani a kétirányú szállítás megvalósítását: az ellátásbiztonság energetikai szempontú megközelítése keretében nem a sebezhető, nagy gázvezetékeket kell előnyben részesíteni.

3.1.

Ahogyan arra a közelmúltban az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság is rámutatott (TEN/562, TEN/570 stb.), az energiaügy területén az irányítás elsődleges fontosságú az energiaügyi döntések, a beruházások – különösen az infrastrukturális beruházások – összehangolása, az államok közötti szolidaritás kialakítása vagy a különböző érintett felek – és különösen a civil társadalom (szociális partnerek, fogyasztók, környezetvédő szervezetek stb.) – szerepének meghatározása és részvétele érdekében.

3.2.

Ezen irányítás alapjai sok tekintetben már azóta megvannak, hogy az összes nyugat-balkáni ország (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Koszovó, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Montenegró és Szerbia) részvételével 2006 júliusában létrehozták az Energiaközösséget. 2010-ben Moldova is csatlakozott az Energiaközösséghez, Ukrajna pedig 2011-ben. Grúzia tagjelölt ország. Végül megjegyezzük, hogy nemcsak Norvégia és Örményország, hanem – és legfőképpen – Törökország is megfigyelői státusszal rendelkezik az Energiaközösségben.

3.3.

A szerződés célja, hogy az EU belső piacát Délkelet-Európára és azon túlra is kiterjessze. Törekvései a következők:

3.4.

Megjegyezzük, hogy bár a szándék dicséretre méltó, az elmúlt években elért előrehaladás inkább csekélynek mondható.

3.4.1.

Túl kell lépni az EU és az Energiaközösség tagállamai közötti intézményközi kapcsolatokon, ahogyan azt az energiaunió létrehozásának az Európai Bizottság által javasolt folyamata is előirányozza. Ennek érdekében az EGSZB-nek is részt kell vennie az eljárások kibővítésében azzal, hogy az energiáról folytatott európai párbeszédbe ennek a térségnek a tág értelemben vett energetikai helyzetét is beépíti.

3.4.2.

Az uniós vívmányok elfogadása az energia területén és a belső piacba történő integráció jelentős változást von maga után a régió energiaárakkal kapcsolatos gyakorlatában, amelynek figyelembe kell vennie a tényleges költségeket és nem alapulhat az ártámogatás politikáján.

3.4.3.

Erre a célra felhasználandók a bővítési folyamat keretében a civil társadalom érdekében bevezetett struktúrák, például a konzultatív vegyes bizottságok (Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság – jelenleg nem működik –, Montenegró és Szerbia – tárgyalásokat már megkezdett tagjelöltek, melyek bizottságai aktívan működnek) és a „Nyugat-Balkán” nyomonkövetési bizottság.

4.1.

Láthattuk, hogy meg kell erősíteni a villamosenergia-hálózatok összekapcsolását a régión belül, de kívülről és kifelé is, valamint a szállítási útvonalakat, különösen a földgáz esetében, és talán létre kellene hozni egy LNG-terminált is. Ezt a terminált, amelyet természetesen a térség adriai részén alakítanának ki, a térség államai vagy legalábbis a többségük közösen használnák, és a távolabbi szállítóktól érkező cseppfolyósított földgáz, később pedig a kelet-mediterrán termelés (ciprusi lemez) szállítását tenné lehetővé.

4.1.1.

A közép- és délkelet-európai földgáz-összeköttetések keretében az Európai Bizottság és Ausztria, Bulgária, Horvátország, Görögország, Magyarország, Olaszország, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Albánia, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Szerbia és Ukrajna között nemrégiben (2015. július 10-én) aláírt egyetértési megállapodásnak ösztönöznie kellene a földgázellátás diverzifikálását és a régión belüli piaci integrációt. Az EGSZB szeretné, ha Montenegró is csatlakozna a megállapodáshoz.

4.2.

A térség energiaszerkezete ugyanis kiegyensúlyozatlan, nincs valódi piac, a szerkezet országonként változó, az árak szinte mindig szabályozottak és azokat gyakran mesterségesen alacsony szinten tartják, ami sem az energiahatékonyságot, sem a diverzifikált forrásokba történő beruházást nem ösztönzi.

4.3.

Valójában az elfogyasztott energia összességében 50 %-át a szén, több mint 30 %-át a kőolaj és kőolajtermékek teszik ki, a földgáz pedig „mindössze” kb. 10 %-át. Az energia hulladékból és bioüzemanyagokból történő előállítása egyre elterjedtebb, de erre vonatkozóan nincs ténylegesen összehangolt terv.

4.4.

Számos forrás (AIE, REN) és értékelő tanulmány szerint a nyugat-balkáni országok jelentős potenciállal rendelkeznek a megújuló energiaforrások terén, amit mobilizálni kell, és amelybe beruházásokat kell eszközölni annak lehetővé tétele érdekében, hogy az országok részt vehessenek az „Európai Unió 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretében”:

4.4.1.

Ezeket a lehetőségeket értékelni kell az összehangolt beruházások, de legfőképpen a tevékenységfejlesztési és munkahely-teremtési lehetőségek, különösen az új energetikai technológiák (green jobs) területén, valamint az energiahiány megoldása szempontjából. Az Energiaközösséget ezeknek a tevékenységeknek a fejlesztésére kell felhasználni, többek között az EBB-n keresztül.

4.4.2.

A csatlakozási folyamat keretében előirányzott „civil társadalmi támogató eszközök”-et a civil energiára vonatkozóan javasolt projektek (szövetségek, szövetkezetek, nem kormányzati szervezetek stb. projektjei) megvalósítására kell összpontosítani.

28.1.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 32/12

Előadó:

Stefano PALMIERI

1.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) rámutat arra, hogy „Az Alpok-régióra vonatkozó európai uniós stratégia (EUSALP)” elindítására olyan időszakban kerül sor, amikor egyrészt a reálgazdaságot sújtó pénzügyi válság negatív hatásai állandó jelleget öltenek, másrészt gazdasági, környezeti és társadalmi téren strukturális változások előmozdítására és megvalósítására irányuló kísérletek zajlanak, különös tekintettel a polgárok életminőségére és jólétére.

1.2.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az EUSALP által érintett területi rendszereket – 5 tagállamot (Olaszország, Franciaország, Ausztria, Németország és Szlovénia) és két harmadik országot (Svájc és Liechtenstein) – az európai átlagnál jóval magasabb gazdasági fejlettség, környezeti fenntarthatóság és társadalmi kohézió, valamint a területi együttműködés sokéves hagyománya jellemzi.

1.2.1.

Mindezek ellenére az EGSZB úgy véli, hogy az EUSALP hozzáadott értéket jelent az Alpok-régió számára az e területi rendszereket jellemző magas gazdasági, környezeti és társadalmi színvonal fenntartása – és lehetőség szerint javítása – szempontjából.

1.2.2.

Az EGSZB véleménye szerint az EUSALP a fejlődés olyan hajtóereje, amely képes az európai kohéziós politika célkitűzéseinek és az azt jellemző együttműködés és szolidaritás elveinek megfelelően támogatni egész Európa versenyképességét és kohézióját.

1.3.

Az EGSZB rámutat arra, hogy e térségek közös területi dimenziókkal rendelkeznek; ilyenek például az Alpok hegyvidéki területeinek jellemző vonásai.

1.3.1.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az Alpok nemcsak az európai biológiai sokféleség második fő forrása, hanem az egész térség identitásának és hírnevének szerves része. Kiterjedése és szerkezete folytán az Alpok egyes esetekben lehatárol egy-egy anyagi és nem anyagi jellegű területet, míg más esetekben gazdasági, környezeti, kulturális és társadalmi szempontból összekapcsolja a különböző területi szinteket.

1.4.

Annak ellenére, hogy az EGSZB üdvözli az Alpok-régióra vonatkozó európai uniós stratégiát (EUSALP), kiegészítéseket is szükségesnek tart.

1.5.

Az EGSZB sajnálja, hogy az EUSALP nem egyformán foglalkozik a társadalmi dimenzióval, illetve a gazdasági és környezeti dimenzióval. Az EGSZB ezért azt kéri, hogy egy társadalmi mainstreaming meghatározásával erősítsék meg a társadalmi dimenziót annak érdekében, hogy olyan növekedési modell alakuljon ki, amely képes biztosítani a versenyképességet, valamint a társadalmi befogadást és a szociális védelmet, különös figyelmet fordítva a bizonytalanabb vagy hátrányosabb helyzetűekre.

1.5.1.

Ennek fényében az EGSZB alapvetőnek tekinti, hogy az EUSALP keretében a fejlődés és a társadalmi innováció holisztikus megközelítésének megfelelően megerősítsék a célkitűzések transzverzális dimenzióját a gazdasági, környezeti és társadalmi fenntarthatóság összehangolásának és egyensúlyának fokozott támogatása érdekében.

1.6.

Az EGSZB egyrészt úgy véli, hogy az EUSALP keretében meghatározott célkitűzések összhangban vannak az Alpok-régió stratégiai prioritásaival, másrészt azonban olyan kiegészítéseket tart szükségesnek, amelyek arra irányulnak, hogy a kihívásokat a versenyképesség és a kohézió szolgálatába állítsák, különös tekintettel a gazdasági globalizációra, a demográfiai tendenciákra, az éghajlatváltozásra, az energiaügyi kérdésekre és a földrajzi elhelyezkedésre.

1.7.

A „Gazdasági növekedés és innováció” tematikus prioritással kapcsolatban az EGSZB elengedhetetlennek tartja az innovációt támogató hatékonyabb stratégiák kidolgozását a versenyképesség és a munkahelyteremtés terén, a régió vonzóvá tételét az új beruházások számára, a mezőgazdaságot és az erdőgazdálkodást támogató beavatkozások megerősítését, valamint a területre jellemző különböző turizmustípusok fejlesztését. (További részletekért lásd a 3.3., 3.4., 3.5., 3.6. és 3.7. pontot.)

1.8.

A „Mobilitás és összekapcsolódás” tematikus prioritással kapcsolatban az EGSZB alapvető fontosságúnak tartja a közúti áru- és személyszállítás csökkentésére, az idegenforgalmi területekhez való, környezeti szempontból fenntartható hozzáférés előmozdítására, a városi és nagyvárosi rendszerek gépjárműforgalmának csökkentésére, a szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítására és az Alpok-régió valamennyi területi dimenziójának összekapcsolására irányuló intézkedések elindítását. (További részletekért lásd a 3.8., 3.9. és 3.10. pontot.)

1.9.

A „Környezetvédelem és energiaügy” tematikus prioritással kapcsolatban az EGSZB alapvető fontosságúnak tartja a természetes és kulturális erőforrások megőrzése, illetve azok ésszerű felhasználása, az ökológiai kapcsolat, az éghajlatváltozás mérséklésére és az ahhoz való alkalmazkodásra irányuló beavatkozások, valamint a biztonságos, megfizethető és jó minőségű energiaellátás közötti egyensúly fenntartását. (További részletekért lásd a 3.11., 3.12. és 3.13. pontot.)

1.10.

Az EGSZB szükségesnek tartja az EUSALP keretében megvalósuló hatékony „többszintű irányítást”, amely fejleszteni tudja a „horizontális dimenziót” (a civil társadalom részvételét), amely magában foglalja és minősíti a „vertikális dimenziót” (a régiók és helyi önkormányzatok részvételét) a szubszidiaritás és arányosság elvének teljes tiszteletben tartásával.

1.11.

Az EGSZB kívánatosnak tartja egy olyan állandó kapacitásépítési folyamat elindítását, amely a civil társadalomnak az EUSALP fejlesztési folyamataiban való részvételét kíséri és fejleszti, továbbá kívánatosnak tartja egy az Alpok-régió szociális és gazdasági partnereinek képviseletét és támogatását szolgáló „állandó fórum” elindítását, mely a stratégiában érintett egyes régiókban aktívan működik.

1.11.1.

Ennek érdekében az EGSZB egy „Going local – EUSALP” egyedi program elindítását javasolja, melyben aktívan részt venne az EUSALP keretében javasolt fejlesztési folyamatokba bevont és azokban érdekelt minden EGSZB-testület. A „Going local EUSALP” program révén így lehetővé válik, hogy – a helyi civil társadalom számára – tájékoztatás és képzés induljon a cselekvési tervben előirányzott tevékenységekkel és a különböző helyi szereplők részvételi lehetőségeivel kapcsolatban, biztosítva egyúttal a tervezett intézkedésekről történő közös döntéshozatalt.

1.12.

Az EUSALP megfigyelési és értékelési rendszereivel kapcsolatban az EGSZB elengedhetetlennek tartja a „mennyiségi” mérés „minőségi” mutatókkal való kiegészítését „a GDP-n túl” elnevezésű megközelítésben foglaltaknak megfelelően.

1.13.

Az EGSZB szükségesnek tartja, hogy az EUSALP keretében megvalósítandó intézkedések gazdasági fenntarthatóságát egy olyan stratégia végrehajtásával erősítsék meg, amely a „2014–2020 közötti időszak európai strukturális és beruházási alapjai” és az egyéb, közvetlen irányítású európai programok közötti szinergiák és kiegészítő jelleg fokozására, valamint „az adott közösség szintjén irányított helyi fejlesztés” által meghatározott eszközök alkalmazására irányul.

1.14.

Az EGSZB úgy véli, hogy az EUSALP keretében kitűzött stratégiai célok elérése érdekében alapvetően fontos az Európai Beruházási Bank (EBB) által kínált finanszírozási lehetőségek felhasználása, valamint a magánberuházások részvételének előmozdítása a „Juncker-tervben” foglaltaknak megfelelően.

1.15.

Az EGSZB örömmel fogadja a cselekvési tervben bejelentett intézkedéseket, amelyek célja az EUSALP és a többi, már elindított makrostratégia közötti szinergiahatások kihasználása, a makroregionális koncepciónak olyan, gazdasági versenyképesség és társadalmi kohézió szempontjából stratégiai jelentőségű európai területekre történő kiterjesztése tekintetében is, mint amilyen a Földközi-tenger nyugati térsége és a Balkán.

2.1.

E vélemény célja „Az Alpok-régióra vonatkozó európai uniós stratégia (EUSALP) cselekvési tervét” (1) a szervezett civil társadalom szempontjából értékelni. A vélemény kiindulópontját és alapját az EGSZB „Az Alpok-régióra vonatkozó európai uniós stratégia” (2) című feltáró véleménye és a 2015. június 25-én az olaszországi Isprában tartott meghallgatás következtetései, továbbá az EGSZB által a makroregionális stratégiák (3) kapcsán elfogadott egyéb vélemények képezik.

2.2.

Ahhoz, hogy az EUSALP cselekvési tervében azonosított kihívásokat a gazdasági versenyképesség és a társadalmi kohézió szolgálatába lehessen állítani, támogatni kell az Európai Unióról szóló szerződés (4) 3. cikkének (1), (2) és (3) bekezdésében foglalt iránymutatással összhangban lévő fejlesztési politikák, valamint a fejlesztés és a társadalmi innováció holisztikus megközelítésének végrehajtását.

2.2.1.

Az EUSALP holisztikus megközelítésének megerősítése révén lehetővé válik a makrorégiók versenyképességének és kohéziójának hatékony támogatása olyan politikák és projektek végrehajtása révén, amelyek képesek a gazdasági, környezeti és társadalmi célkitűzéseket szorosan összekapcsolni.

2.2.2.

Az EUSALP tervezésének és végrehajtásának a társadalmi innováció, vagyis egy olyan fejlesztési folyamat fényében kell történnie, amely képes előmozdítani és támogatni olyan új elképzelések megvalósítását, amelyek nemcsak megerősítik a gazdasági versenyképességet, hanem egyben meg kell felelniük az Alpok-régióban élő emberek és az egész társadalom igényeinek is.

2.3.

Az EGSZB által „Az Európa 2020 stratégia mérlegéről” (5) szóló véleményben és „Az Európa 2020 stratégia félidős értékeléséről” (6) szóló jelentésben elvégzett elemzéseket és értékeléseket figyelembe véve kétségtelen, hogy az EUSALP hasznos eszköz egy megbízható gazdasági és szociális rendszer biztosításához, olyan eszköz, amely képes „védelmet és fejlődést” biztosítani az Alpok-régió civil társadalmának.

2.3.1.

Az Alpok-makrorégió ellenálló képességének megerősítése meghatározó szerepet játszik a civil társadalom azon képességének fokozásában, hogy felfogja, kezelje és megelőzze a társadalmi-gazdasági rendszereinket egyre gyakrabban érő válságok és strukturális változások hatásait, valamint támogassa az Alpok-régió gazdasági versenyképességét a társadalmi kohézió és a fenntarthatóság terén.

2.4.

„Az Alpok-régióra vonatkozó európai uniós stratégia végrehajtásáról szóló politikai állásfoglalás” (grenoble-i konferencia) (7) keretében hozott határozatoknak megfelelően a cselekvési terv azonosítja az együttműködési területet érintő kihívásokat, a politikai prioritásokat, a célkitűzéseket, a konkrét intézkedéseket, valamint ismertet néhány lehetséges projektötletet.

2.5.

Az EUSALP cselekvési tervében azonosított főbb kihívások és célkitűzések a gazdasági globalizációra, a demográfiai tendenciákra, az éghajlatváltozásra, az energiaügyi kérdésekre és a földrajzi elhelyezkedésre vonatkoznak. Noha az EGSZB pozitívan értékeli az EUSALP cselekvési tervét, szükségesnek tartja a célkitűzések kiegészítését az alábbiak vonatkozásában.

2.5.1.

Támogatást kell nyújtani egy dinamikus vállalati rendszer működéséhez és segítséget kell biztosítani a térség vállalkozásainak versenyképességéhez az innováció révén, annak érdekében, hogy a gazdasági rendszer nagyobb mértékben képessé váljon arra, hogy a gazdasági globalizációból fakadó kihívásokkal hatékonyan szembeszálljon, megfeleljen a civil társadalom szükségleteinek és biztosítsa a foglalkoztatást és új, minőségi munkahelyek teremtését.

2.5.2.

Segítséget kell nyújtani a hagyományokon és a társadalmi sokszínűségen alapuló képességek megerősítéséhez az érintett területek identitásához tartozó értékek megőrzésének támogatásával, valamint a tudás és a helyi hagyományok oly módon történő kiaknázásának elősegítésével, amely ösztönzi a gazdasági fejlődést és a társadalmi befogadást.

2.5.3.

Támogatni kell azokat a kezdeményezéseket, amelyek célja az Alpok-régióra jellemző demográfiai változások hatékonyabb kezelése, különös tekintettel a népesség elöregedéséből és az új migrációs folyamatokból eredő együttes hatások kezelésére.

2.5.4.

Elő kell segíteni az érintett régióknak az éghajlatváltozás mérséklésére és az ahhoz való alkalmazkodásra irányuló folyamatait, különös tekintettel a környezetre, a biológiai sokféleségre, a gazdasági tevékenységekre és a polgárok életkörülményeire gyakorolt hatásokra (8).

2.5.5.

Az energia iránti kereslet fenntarthatósága, valamint a vállalkozások és a polgárok biztonságos és megfizethető energiaellátása érdekében támogatni kell az energiaügyi kihívások megoldását az olcsóbb és tisztább energiaforrások terén megvalósuló beruházások, egy nyitottabb és versenyképesebb makroregionális energiapiac, a saját energiaforrások, illetve a hagyományos (pl. biomassza, vízenergia, geotermikus energia) és nem hagyományos megújuló energiaforrások (pl. szél- és napenergia) szerepének megerősítésével elérhető költségmegtakarítás elősegítése által.

2.5.6.

Az Alpok-régió stratégiai fekvésének megerősítésére irányuló politikákat és intézkedéseket kell kidolgozni – különös tekintettel a közlekedésre – a környezet védelme és megőrzése elvének teljes tiszteletben tartása mellett. Támogatni kell továbbá a területek közötti felelősségmegosztás és méltányos együttműködés új megközelítéseit, mint például a nagyvárosok, a vidéki területek, valamint a hegyvidéki és turisztikai területek közötti vertikális összeköttetéseket.

2.5.7.

Elő kell segíteni az általános érdekű szolgáltatásokhoz való egyenlő, méltányos és egyetemes hozzáférést az Alpok-régióban élő emberek szükségleteinek kielégítése érdekében, különös tekintettel a földrajzi hátrányokkal küzdő helyi rendszerekre.

2.5.8.

Támogatni kell a biológiai sokféleség, a táj és a természetes erőforrások védelmét és fenntartható kezelését az azok megőrzésére, illetve az ökoszisztéma-szolgáltatások és -termékek ésszerű felhasználására, valamint a felhasználásukból származó előnyök kiegyensúlyozottabb elosztására irányuló intézkedések közötti egyensúly megteremtése által.

2.5.9.

Elő kell mozdítani a társadalmi mainstreaming referenciaként szolgáló meghatározását a munkakörülményekre, a szociális biztonságra, a nemek kérdésére, a fogyatékkal élőkre és a bevándorlókra vonatkozó intézkedések tervezése által.

2.5.10.

Meg kell határozni és ki kell alakítani egy a gazdasági, környezeti és társadalmi dimenziók közötti egyensúlyhiány korlátozására irányuló fejlesztési folyamatok kidolgozása és végrehajtása terén azonosítható konkrét „funkcionális célkitűzést”, amely lehetőséget nyújt arra, hogy kipróbálják, miként lehet hasznosítani az európai kohéziós politika eredményeit.

2.5.11.

Regionális és helyi szinten elő kell mozdítani egy minél szélesebb körű folyamatot a térséget érintő gazdasági, társadalmi és környezeti döntések meghozatalára, megvitatására és megosztására más körülmények között már kipróbált módszerek, valamint a polgárok, a szociális és gazdasági partnerek és a civil társadalom szervezeteinek képviselői közötti eszmecserére alkalmas helyek alkalmazásával.

3.1.

A legfőbb kihívás, amelynek megoldását az Alpok-régióra vonatkozó stratégián keresztül támogatni kell, a gazdasági, környezeti és társadalmi fenntarthatóság célkitűzéseinek összehangolására és azok egyensúlyának megerősítésére vonatkozik.

3.2.

Az EGSZB pozitívan értékeli az EUSALP cselekvési tervét, ugyanakkor úgy véli, hogy a három tematikus prioritás („gazdasági növekedés és innováció”, „mobilitás és összekapcsolódás” és „környezetvédelem és energiaügy”) terén további kiegészítésekre és információkra van szükség.

3.3.

Annak ellenére, hogy – az európai innovációs eredménytábla  (9) adatai szerint – az Alpok-régióra vonatkozó stratégia által érintett területeket az európai átlag feletti innovációs szint jellemzi, egyértelmű, hogy a „hagyományos” innovációt támogató politikák és stratégiák a versenyképesség és a munkahelyteremtés szempontjából a támogatott beruházásokhoz képest alacsony megtérüléssel járnak.

3.4.

Ezért meg kell erősíteni azokat az operatív eszközöket, amelyek támogatják a „nyitott innovációt”  (10), vagyis a „négyes spirál” fogalmának alkalmazásán alapuló modellt, amelynek keretében a közintézmények, a vállalatok, az egyetemek és az emberek (polgárok) együttműködnek az innovációs folyamatokban (közös kialakítás, felkutatás, kísérletezés és alkalmazás) a végfelhasználók valós szükségleteire összpontosító új termékek és szolgáltatások kifejlesztése érdekében.

3.5.

Az Alpok-régió fejlődése a helyi termelési láncok és a termelési rendszer gerincét alkotó körzetek megerősítéséhez kapcsolódik. Fejlesztési politikákat kell elindítani új beruházások vonzása érdekében, főként a „feltörekvő iparágakban”, nemcsak a termelési hozam optimalizálása, hanem a külső területek népességcsökkenésének megállítása érdekében is.

3.6.

Alapvetően fontos a munkavállalók szakképzésére és továbbképzésére irányuló intézkedések előmozdítása a „hagyományos” termelési láncokban és a feltörekvő iparágakban (ideértve a kulturális és alkotói tevékenységek ágazatát is) egyaránt.

3.7.

A mezőgazdaságot – főként a hegyvidéki területeken – és az erdőgazdálkodást támogatni kell az épített környezet védelme, a külső területeken való letelepedés előmozdítása, a hegyvidéki területek infrastruktúrájának megőrzése, valamint a jó minőségű élelmiszerek és termékek alapanyagainak biztosítása érdekében.

3.7.1.

A mezőgazdaság és a hegyvidéki erdőgazdálkodás versenyképesebbé tétele érdekében elsődleges fontosságú az egyedi minőségi márkájú hegyvidéki termékek hasznosítására irányuló kezdeményezések előmozdítása, strukturáltabb együttműködés elősegítése az Alpok-régió különböző hegyvidéki területei között, illetve e területek és a városi rendszerek között, például a 2014–2020 közötti időszak közösségi programjai keretében megvalósított projektek elindítása révén (11) (különös tekintettel a hegyvidéki mezőgazdasági termékek előmozdítását célzó intézkedésekre).

3.8.

Az Alpok-régióhoz tartozó régiók idegenforgalmát a turisták kívánságaiból fakadó intézkedések széles tárháza jellemzi: természetjárás, aktív és sportturizmus, egészség- és pihenési turizmus, kulturális turizmus, konferencia- és rendezvényturizmus és bevásárlóturizmus.

3.8.1.

Elsődleges fontosságú a fenntartható turizmus újbóli elindítása egy olyan integrált politika révén, amely meghatározza az Alpok-régió védelmének normáit és hozzájárul a fenntartható fejlődési modellek terjedéséhez. Támogatni kell továbbá a turizmus szezonalitásának megszüntetését elősegítő folyamatokat a turizmus még nem teljes kihasználtságú formáinak (pl. az egészségturizmus) előmozdítása, valamint a hegyvidéki területeken kínált szolgáltatások minőségének javítása révén.

3.9.

A terület sajátos topográfiájából fakadóan az Alpok-makrorégió közlekedési útvonalai néhány folyosó mentén húzódnak, aminek folytán az ökológiai szempontból igen érzékeny területeken aránytalanul megnő a fővonali közúti árufuvarozás mértéke. A külső és hegyvidéki területeken a mobilitás a társas kapcsolatok fenntartásának előfeltétele; az életmód változása és a demográfiai fejlődés tendenciái az egyéni gépjárműforgalom fokozódásához vezetnek.

3.9.1.

Alapvető fontossággal bír azoknak az intézkedéseknek a végrehajtása, amelyek célja a közlekedési infrastruktúra kiigazítása és ésszerűsítése az Alpok-régió valamennyi területi rendszerében, különös tekintettel a határokon átnyúló összeköttetésekre, valamint annak elérése, hogy a lehető legtöbb áru és személy szállítása ne közúton, hanem más módon (pl. vasúton) történjen, továbbá elengedhetetlen előmozdítani az idegenforgalmi területek környezetvédelmi szempontból fenntartható hozzáférhetőségét, megfelelő figyelmet fordítva a nagyobb távolságokra és az úgynevezett „utolsó kilométerre” egyaránt.

3.9.2.

A városi és nagyvárosi rendszerek vonatkozásában támogatni kell az egyéni gépjárműforgalomról a helyi tömegközlekedésre, a gyalogos és kerékpárutak használatára való átállást az infrastruktúra fejlesztése és az emberek szokásainak megváltoztatását előmozdító intézkedések révén, környezetbarát közlekedési módok és mobilitás használatát célzó ösztönzők biztosításával.

3.10.

A színvonalas szolgáltatásokhoz való kiegyensúlyozott, egyenlő és egyetemes hozzáférhetőség és az összekapcsolódás elengedhetetlen a megfelelő életminőség biztosításához az Alpok-makrorégió teljes lakossága számára, különös tekintettel a földrajzi hátránnyal küzdő területeken lakó vagy dolgozó emberekre.

3.10.1.

Elsődleges fontosságú olyan innovatív megoldások alkalmazását támogatni, amelyek célja az alapvető szolgáltatások biztosítása a hegyvidéki és vidéki területeken (oktatás, egészségügy, szociális ellátás és mobilitás), az infrastruktúra és az ikt-technológiák megerősítése annak érdekében, hogy megfelelő szinten álljanak rendelkezésre az Alpok-régió teljes lakosságának szükségleteit kielégítő közszolgáltatások.

3.11.

Az Alpok-régió gazdag flórája, faunája és természetes tájai olyan „tőkét” képeznek, amelyet védeni és fejleszteni kell, mivel pótolhatatlan szerepet játszanak e területek életminőségében és vonzerejében.

3.11.1.

Támogatni kell a biológiai sokféleség, a természetes, kulturális és a tájhoz kötődő erőforrások védelmét és fenntartható kezelését az azok megőrzésére és ésszerű felhasználására irányuló intézkedések helyes egyensúlyának kialakítása révén. Alapvető fontosságú továbbá a terület „ökológiai kapcsolatának” fenntartására irányuló intézkedések végrehajtásának támogatása az Európai Bizottság „Környezetbarát infrastruktúra – Európa természeti tőkéjének növelése” (12) című közleményében foglaltaknak megfelelően.

3.12.

Amennyiben igaz, hogy az éghajlatváltozás és az abból fakadó természeti kockázatok kezelése a teljes Alpok-régió előtt álló közös kihívás, éppúgy igaz, hogy az Alpok – a világ legsűrűbben lakott és legintenzívebben használt hegyrendszere – az átlagosnál érzékenyebb az éghajlatváltozásra.

3.12.1.

Elsődleges fontosságú olyan transznacionális intézkedések elindítása – az éghajlatváltozás hatásait ugyanis nem tartóztatják fel a határok –, amelyek célja e hatások mérséklése és az Alpok-régió éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásának elősegítése: a mérséklés az éghajlatváltozás kezelhetetlen következményeinek az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése által történő elkerülésére irányul, míg az alkalmazkodásnak az éghajlatváltozással szembeni kiszolgáltatottság csökkentésére és az elkerülhetetlen hatások kezelésére kell irányulnia.

3.13.

Az életminőség és a térség elhelyezkedéséből fakadó előnyök biztosítása és támogatása érdekében az Alpok-régiónak biztonságos, megfizethető és jó minőségű energiaellátó rendszerre van szüksége.

3.13.1.

A megújuló energiaforrásokból (pl. víz, fa, biomassza, nap és szél) nyert energia arányának növelésére irányuló intézkedések támogatásán túl alapvető fontosságú az energiahatékonyság ösztönzése a köz- és a magánszférában egyaránt.

4.1.

A gazdasági válság – azon túl, hogy negatív hatással volt a reálgazdaságra és sok millió férfi és nő életkörülményeire – világosan megmutatta, hogy olyan állami intézkedésekre van szükség, amelyek arra irányulnak, hogy korlátok közé szorítsák a gazdasági, társadalmi és környezeti szempontból nem fenntartható növekedés egyre gyengülő tényezőit, és ezáltal megvédjék a polgárok életkörülményeit és jólétét a szociális intézkedések és a jóléti és környezetvédelmi politikák megerősítése révén.

4.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy az EUSALP társadalmi dimenziója nem kap elegendő figyelmet és meg kell azt erősíteni annak érdekében, hogy olyan növekedési modell alakuljon ki, amely képes biztosítani a versenyképességet, valamint a társadalmi befogadást és a szociális védelmet, különös figyelmet fordítva a bizonytalanabb vagy hátrányosabb helyzetűekre.

4.2.1.

Ezért az EUSALP keretében gondoskodni kell olyan intézkedésekről, amelyek célja:

4.3.

Annak ellenére, hogy az EUSALP irányítási rendszere megfelel az EGSZB által „A makroregionális stratégiák irányításáról” szóló véleményében (13) megfogalmazott értékeléseknek, kifogásoknak és kiegészítési lehetőségeknek is helye van.

4.3.1.

Meg kell erősíteni az EUSALP „többszintű irányítását” egy hatékony „horizontális dimenzió” (a gazdasági szereplők, a szociális partnerek és a civil társadalom képviselőinek részvétele) által, amely magában foglalja és minősíti a „vertikális dimenziót” (a régiók és helyi önkormányzatok részvételét) a szubszidiaritás és arányosság elvének teljes tiszteletben tartása mellett, amely meghatározó szerepet játszik az EUSALP-ból származó előnyök méltányos területi újraelosztásának biztosításában, elkerülve azt, hogy egyes államok és területek célkitűzései előnyt élvezzenek a közös érdekekkel szemben.

4.3.2.

Alapvető fontosságú az EUSALP keretében egy „civil társadalmi fórum” elindítása, amely tevékenységeinek be kell épülnie az „akciócsoportok” tevékenységeibe, továbbá egy olyan operatív modell szerint kell működniük, amely lehetővé teszi a szociális és gazdasági partnerek képviselőinek valós részvételét a stratégia regionális és helyi szintű végrehajtásában. Ezért kívánatos, hogy a makrorégió civil társadalmi fórumához kapcsolódóan elinduljanak regionális – és lehetőség szerint helyi – civil társadalmi fórumok annak biztosítása érdekében, hogy a stratégia kezelése ténylegesen minden helyi szereplő közös részvételével történjen.

4.3.3.

Alapvetően fontos egy állandó kapacitásépítési tevékenység kialakításának az előmozdítása, amely a szervezett civil társadalomnak az EUSALP fejlesztési folyamataiban való aktív részvételét kíséri és fejleszti, továbbá támogatja a polgárok figyelmének felhívását és ismereteik bővítését az Alpok-régiót érintő fő témák és prioritások terén. Ezekkel a prioritásokkal kapcsolatban az EGSZB egy „Going local – EUSALP” egyedi program elindítását javasolja.

4.4.

Az Alpok-régióra vonatkozó stratégia elindítását hatékony megfigyelőrendszernek kell kísérnie, amely lehetővé teszi az EUSALP-ból fakadó tényleges javulás értékelését.

4.4.1.

Elengedhetetlen a „mennyiségi” mérés „minőségi” mutatókkal való kiegészítése „a GDP-n túl” (14) elnevezésű megközelítésben foglaltaknak megfelelően az életminőséget, a környezeti fenntarthatóságot, a társadalmi kohéziót, valamint a jelenlegi és jövő nemzedékek egészségét és jólétét érintő politikák hatásának értékelése érdekében.

4.5.

Amennyiben az EU által a „2014–2020 közötti időszak európai strukturális és beruházási alapjai” (15) és az „európai területi együttműködés” (16) keretében már előirányzott jelentős összegeket egységes stratégia megközelítést alkalmazva koordinálják és osztják el, azok biztosíthatják az EUSALP elindításának támogatásához szükséges anyagi forrásokat.

4.5.1.

Ki kell dolgozni olyan innovatív megközelítéseket, amelyek célja a „2014–2020 közötti időszak európai strukturális és beruházási alapjai”, illetve az egyéb, közvetlen irányítású európai programok közötti szinergiák és kiegészítő jelleg megerősítése az Európai Bizottság „Az európai strukturális és beruházási alapok és a Horizont 2020 program közötti szinergiák elősegítése” (17) című kézikönyvében foglaltak szerint.

4.5.2.

Az EUSALP keretében kitűzött stratégiai célok elérése érdekében emellett alapvetően fontos az Európai Beruházási Bank (EBB) által kínált finanszírozási lehetőségek kihasználása, valamint a magánberuházások részvételének ösztönzése a „Juncker-tervben” foglaltaknak megfelelően (18).

4.5.3.

Az EUSALP pénzügyi fenntarthatóságának elősegítése szempontjából elsődleges fontosságú az is, hogy – lehetőség szerint – támogatást kapjanak „A közösségek szintjén irányított helyi fejlesztés” által meghatározott eszközök végrehajtására irányuló kezdeményezések, különös tekintettel a „közösség által irányított helyi fejlesztés” (19) és az „integrált területi befektetés” (20) eszközeire, az EGSZB-nek „A közösségek szintjén irányított helyi fejlesztésről” (21) szóló véleményében és az Interreg V Olaszország-Ausztria programban foglaltak szerint, a közösség által irányított helyi fejlesztésre (22) vonatkozó, határokon átnyúló helyi fejlesztési stratégiák benyújtására vonatkozó értesítés révén.

28.1.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 32/20

Főelőadó:

Carmelo CEDRONE

1.1.

A görögországi gazdasági és társadalmi helyzet továbbra is kritikusnak tekinthető, mivel a növekedési ráták változatlanul alacsonyak, és a növekedés ösztönzéséhez szükséges állami források nem állnak rendelkezésre. Az okokra, melyeket jól ismerünk, az EGSZB az elmúlt években/hónapokban többször is felhívta a figyelmet. Ez a kritikus helyzet jelentősen kihat azoknak a forrásoknak a rendelkezésre állására is, amelyek a strukturális alapok támogatásával a 2014–2020-as időszakra tervezett programok megvalósításához szükségesek, valamint a 2007–2013-as időszakból fennmaradt összegeket is érinti.

1.2.

Az Európai Bizottság javaslatot nyújtott be az öt európai strukturális és beruházási alapra vonatkozó közös rendelkezéseket meghatározó 1303/2013. sz. rendelet módosítására a Görögországra vonatkozó intézkedések tekintetében (1).

1.3.

A bizottsági javaslat, melynek az a célja, hogy orvosolják a görögországi befektetésekhez szükséges likviditás és az állami források hiányát, két pénzügyi megoldást irányoz elő: lényegében egyrészt a Görögországnak már odaítélt összegekre vonatkozó előlegek folyósításáról lenne szó – a 2014–2020-as időszak költségvetését tehát nem befolyásolva –, másrészt a társfinanszírozási arányok növeléséről.

1.4.

A jogalkotási javaslat mind a 2007–2013-as, mind a 2014–2020-as időszakra vonatkozik.

1.5.

A 2014–2020 közötti időszakra vonatkozóan az Európai Bizottság azt javasolja, hogy 7 százalékponttal növeljék annak a pénzügyi keretnek a kezdeti előfinanszírozását, amely a „növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházások” célkitűzés keretében futó kohéziós programok (ERFA, ESZA és KA), továbbá az ETHA-ból támogatott programok részére áll rendelkezésre. Ez összesen 1 milliárd eurót tesz ki, amely két év alatt vehető igénybe (500 milliárd euro 2015-ben és 2016-ban is).

1.6.

A 2007–2013 közötti időszakra vonatkozóan az Európai Bizottság azt javasolja, hogy az időközi kifizetések és a Görögországban végrehajtott operatív programok végső egyenlegének kiszámításához 100 %-os maximális társfinanszírozási arányt alkalmazzanak a bejelentett, elszámolhatónak tartott költségekre, és hogy az általában a programok lezárásáig visszatartott, fennmaradó uniós kifizetések 5 %-át korábban szabadítsák fel. Ez az jelentené, hogy még 2015-ben azonnal további mintegy 500 millió euro lenne folyósítható, 2016-ban pedig újabb 500 millió euro.

2.1.

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság arra vonatkozó megfontolásaival, hogy Görögországnak további pénzügyi forrásokat kell nyújtani ahhoz, hogy a fenntartható növekedést támogató beruházásokat eszközölhessen. Az EGSZB már számos erre mutató javaslatot tett az elmúlt időszakban az összes olyan ország és régió vonatkozásában, amely költségvetési vagy adósságproblémákkal vagy magas munkanélküliségi rátával szembesül (2).

2.2.

Úgy véli, hogy az ezt kivételesnek tekintő európai bizottsági javaslat, amelyet jelenleg az Európai Parlament vizsgál, nem felel meg a kitűzött céloknak. A támogatás – sem pénzügyi dimenziói, sem az elosztáshoz előirányzott intézkedések (a kiutalt források megelőlegezése) tekintetében – nem elegendő ahhoz, hogy kielégítse Görögország azzal kapcsolatos szükségleteit, hogy fellendítse az állami beruházásokat, valamint helyreállítsa termelési rendszerének versenyképességi és a foglalkoztatottsági szintjét. Az új rendelet alkalmazásából származó likviditásnyújtást körülbelül 2 milliárd euróra becsülik, ami kétségtelenül jelentős összeg, de nem többletként jelentkezne, és a források későbbi évekre (2018-ra és 2020-ra) tervezett, azonos összegű csökkenése ellensúlyozni fogja.

2.3.

Az EGSZB már többször kijelentette véleményeiben, hogy ha az Európai Bizottság támogatni kívánja Görögországot, akkor jelentősebb többletforrásokat kell juttatni az országnak, akár új beruházási programokról van szó, akár azoknak a nemzeti társfinanszírozási kvótáknak a további csökkentéséről, amelyek a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó, strukturális alapokból támogatott operatív programok finanszírozásához szükségesek.

2.4.

Az EGSZB egy másik aggályra is rámutat – ez a strukturális alapokra vonatkozó új program elindításának késlekedésével kapcsolatos. A 2014 és 2020 közötti időszakra a kohéziós politika keretében összesen mintegy 35 milliárd eurót irányoztak elő Görögország részére. Görögország drámai gazdasági és politikai helyzete a befektetési döntések tekintetében jelentős bizonytalansághoz és adminisztratív késedelmekhez vezetett, így az ország nem volt képes elindítani azokat az eljárásokat, amelyek a 2014–2020 közötti új programozási időszakban a forrásokhoz való hozzáféréshez szükségesek.

2.5.

Az EGSZB attól tart, hogy ezek a késedelmek, valamint a harmadik segélycsomag jóváhagyásához az EU által előírt megszorító intézkedések – amelyek elkerülhetetlenül állami forrásokat vonnak el a befektetésekre szánt összegektől – azon kiadási programok elindítását is érinteni fogják, amelyeket a következő évre, illetve a 2020-ig terjedő teljes időszakra irányoznak elő az alapok.

2.6.

Azokat a projekteket, amelyeket jelenleg valósítanak meg Görögországban, jórészt a 2007-2013. évi programozási időszak forrásaiból finanszírozzák. A 2007–2013 közötti időszakból megmaradt források legutóbbi elemzései azt mutatták, hogy körülbelül 1,5–2 millió euro még rendelkezésre áll, de ha ezt az összeget az év végéig nem használják fel, akkor vissza kell téríteni. Tekintettel az ország rendkívüli helyzetére, az Európai Bizottság javaslata kitolhatta volna a kiadásokra vonatkozó jelentéstétel határidőit (N + 2 helyett N + 3-ra).

3.1.

Mindent egybevetve az EGSZB egyetért az Európai Bizottság javaslatával, és támogatja, bár nem tartja elégségesnek. Ahogyan azt számos véleményében kifejtette, úgy véli, hogy az uniós intézményeknek és a tagállamoknak egy olyan támogatási programot kellene indítaniuk a nehéz helyzetben lévő euróövezeti országok – kezdve Görögországgal – számára, amely nagyobb szabású és hitelesebb, mint az eddig javasoltak. Ennek érdekében rugalmasabbá kellene tenni az új európai adóügyi kormányzás és a költségvetési politika alkalmazását, növelve az EBB és az Európai Beruházási Alap (EBA) révén történő finanszírozáshoz rendelkezésre álló forrásokat, kezdve a Juncker-tervvel, továbbá szükség lenne a más uniós szakpolitikák hatékonyabb finanszírozására kiutalt források integrálására és összehangolására.

3.2.

Összefoglalásképpen, az eddig elmondottakon kívül a következőkre lenne szükség: a) a javaslat (a társfinanszírozás megszüntetése Görögország esetében) kibővítése az egész 2014-2020-as időszakra; b) azoknak a támogatási intézkedéseknek a felgyorsítása és előrehozatala, melyeket ezek révén a Juncker-terv irányoz elő Görögország számára a gazdasági fellendülés, a fejlődés és a foglalkoztatás előmozdítása érdekében; c) az adminisztratív intézkedések egyszerűsítése, NEM pedig bonyolultabbá tétele; d) közös munkacsoport felállítása az Európai Bizottság részéről, amely segítséget tud nyújtani Görögországnak a strukturális alapok felhasználásának különféle szakaszaiban; e) annak a lehetőségnek a mérlegelése, hogy ezeket az intézkedéseket vagy hasonló intézkedéseket (megfelelő ellenőrzésekkel) terjesszék ki a többi olyan országra, melyeket a leginkább sújtott vagy sújt a válság, és amelyeknek az uniós átlagnál magasabb a munkanélküliségi rátájuk.

28.1.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 32/23