30.12.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 440/1

30.12.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 440/2

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 174. és 176. cikkére, amelyek meghatározzák a gazdasági, társadalmi és területi kohézió célkitűzését, valamint az elérendő strukturális célú pénzügyi eszközöket és előírják, hogy az Európai Regionális Fejlesztési Alap rendeltetése az Unión belüli legjelentősebb regionális egyenlőtlenségek orvoslását segíteni,

—

tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

—

tekintettel 2010. május 20-i állásfoglalására (1) a kohéziós politikának a lisszaboni és az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek eléréséhez való hozzájárulásáról,

—

tekintettel „A valódi területi, társadalmi és gazdasági kohézió kialakításáról az EU-n belül – a globális versenyképesség elengedhetetlen feltétele?” című, 2010. december 14-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a Bizottság 2010. november 9-i közleményére, melynek címe: „A gazdasági, szociális és területi kohézióról szóló ötödik jelentéssel kapcsolatos következtetések: a kohéziós politika jövője” (COM(2010)0642),

—

tekintettel az „Új készségek és munkahelyek menetrendje: Európa hozzájárulása a teljes foglalkoztatottsághoz” című 2010. november 23-i európai bizottsági közleményre (COM(2010)0682),

—

tekintettel „A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja: A szociális és területi kohézió európai keretrendszere” című 2010. december 16-i bizottsági közleményre (COM(2010)0758),

—

tekintettel az „Erőforrás-hatékony Európa – Az Európa 2020 stratégia keretébe illeszkedő kiemelt kezdeményezés” című 2011. január 26-i bizottsági közleményre (COM(2011)0021),

—

tekintettel az ERFA és a többi strukturális alap jelenlegi helyzetéről és a hatékonyságuk növelését szolgáló jövőbeli szinergiákról szóló 2011. június 23-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel „A GDP-n innen és túl – A haladás mérése változó világunkban” című 2011. június 8-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel a „Befektetés a jövőbe: új többéves pénzügyi keret (MFF) a versenyképes, fenntartható és befogadó Európáért” című 2011. június 8-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel a Bizottság ötödik kohéziós jelentéséről és a 2013 utáni kohéziós politikai stratégiáról szóló 2011. július 5-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel 2011. szeptember 27-i állásfoglalására „a strukturális és kohéziós alapok felhasználásáról: tanulságok az EU jövőbeli kohéziós politikájára nézve” (7),

—

tekintettel a Közös Stratégiai Kerethez tartozó Európai Regionális Fejlesztési Alapra, Európai Szociális Alapra, Kohéziós Alapra, Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az1083/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2011. október 6-i európai parlamenti és tanácsi rendeletre (COM(2011)0615),

—

tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és „a növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházás” célkitűzésről szóló egyedi rendelkezésekről, valamint az1080/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2011. október 6-i európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)0614),

—

tekintettel az Európai Szociális Alapról, és az 1081/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2011. október 6-i európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)0607),

—

tekintettel az Európai Unió társadalmi változás és innováció programjáról szóló 2011. október 6-i európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)0609),

—

tekintettel a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformjáról szóló 2011. november 15-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel „A városi mobilitás új kultúrája felé” című 2008. július 9-i állásfoglalására (9),

—

tekintettel „A kohéziós politika városi dimenziója az új programozási időszakban” című 2009. március 24-i állásfoglalására (10),

—

tekintettel a városi mobilitásról szóló cselekvési tervre vonatkozó 2009. április 23-i állásfoglalására (11),

—

tekintettel „Az Európai városfejlesztési menetrend és jövője a kohéziós politikában” című 2011. június 23-i állásfoglalására (12),

—

tekintettel a bővítéssel összefüggésben a városokkal kapcsolatos kérdésekről szóló 2005. október 13-i állásfoglalására (13),

—

tekintettel „A városi környezetre vonatkozó tematikus stratégiáról” szóló 2006. szeptember 26-i állásfoglalására (14),

—

tekintettel a városi fejlődésről és területi kohézióról szóló nem hivatalos miniszteri találkozón 2007. május 24–25-én elfogadott, a fenntartható európai városokról szóló Lipcsei Chartára,

—

tekintettel a 2010. június 22-én Toledóban tartott informális miniszteri találkozón elfogadott, a városfejlesztésről szóló toledói nyilatkozatra,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A7-0406/2012),

A.

mivel az európai polgárok 80 %-a városi környezetben él (a vidékről a város felé tartó migrációs áramlás következtében ez az arány tovább nő), ahol leginkább érezhetők a gazdasági válság hatásai, és ahol szembe kell nézni az éghajlatváltozás elleni küzdelem, a munkahelyteremtés, a jólét és az életminőség jelentette kihívásokkal;

B.

mivel a városi térségeknek közép- és hosszú távú cselekvési terveket kell kidolgozniuk a fenntartható gazdasági, társadalmi és területi fejlesztés vonatkozásában;

C.

mivel a városok képezik a gazdaság, a termelés és a foglalkoztatás motorját, ugyanakkor itt jelentkeznek a városi perifériához, a munkanélküliséghez és általában véve a társadalmi kirekesztettséghez és a szegregációhoz, valamint a környezetszennyezéshez kapcsolódó problémák;

D.

mivel az erős városi területeknek is van pozitív hatása a környező vidéki területekre, ami így átgyűrűző hatásokat eredményezhet;

E.

mivel újra át kell gondolni a városi periféria fogalmát a térbeli szegregáció jelenlegi, társadalmi polarizációt eredményező tendenciájának megváltoztatása érdekében;

F.

mivel a városi környezetben folyamatban lévő átalakulási folyamatok egyre növekvő elvárásokat és problémákat vonnak magukkal, amelyeket hagyományos állami intézkedésekkel próbálnak megoldani, és amelyekhez ezért innovatív és integrált gazdasági, szociális és területi kohézióra irányuló mechanizmusok szükségesek;

G.

mivel a számos városban megfigyelhető társadalmi-demográfiai változás miatt a lakosság a régebbi városrészekben elhelyezkedő otthonaiból új, külvárosi lakókörnyezetbe, a város szélén található városi területekre vagy egyszerűen a nagy agglomerációkhoz közel felépült új városokba költözött;

H.

mivel a társadalmi egyenlőtlenség sok városi térségben jelent kihívást, és mivel városnegyedek közötti egyenlőtlenségek gyakran a nem megfelelő lakáspolitikák következményei, illetve abból a tényből fakadnak, hogy a szolgáltatásnyújtás gyakran a tehetősebb területekre korlátozódik;

I.

mivel a hagyományos megközelítések felülvizsgálata jó alkalom lehet a terek, a közösségi szükségletek és a polgárok részvétele megtervezésének újraértelmezésén alapuló, várostervezéshez kapcsolódó kísérletezési és tervezési folyamat elindítására;

1.

megjegyzi, hogy a helyi fejlesztési modell a kohéziós politika legfontosabb erősségét képezi, mert meghatározó mobilitási tényezők ösztönzik a polgárokhoz legközelebb álló, legjobb választások kiválasztását, a közös fellépéseket, valamint koherensebb, hatékonyabb és működőképesebb fellépéseket, ezenfelül pedig nagyfokú láthatóságot biztosít a nehezebb kihívásokkal szembenéző uniós területeken végrehajtott közösségi fellépéseknek;

2.

új uniós szabályozói szakasz megkezdésére szólít fel, mely a városi területek megőrzését és újjáélesztését célzó tervhez kapcsolódik, amely, tiszteletben tartva a szubszidiaritás elvét, megteremtheti a szükséges jogalapot, közös közép és hosszú távú célokat határozhat meg és optimalizálhatja a kohéziós politikai alapok használatát;

3.

reméli, hogy olyan fellépésekre kerül sor, amelyek a kulturális örökség népszerűsítésével egyidejűleg a már meglévő városrészek – köztük az elhanyagolt kerületek – fejlesztésére és helyreállítására, az elhagyott területek és szerkezetváltáson átmenő térségek funkcionális átépítésére, a lakóhelyek vonzerejének dinamikus fejlesztési folyamat révén történő visszaadására, valamint az olyan, erős szimbolikus jelentéssel bíró és hagyományokban gazdag területek közösség számára történő visszaadására irányulnak, amelyek elvesztették eredeti funkciójukat vagy fokozatosan elhanyagolttá váltak;

4.

kéri a kulturális és gazdasági források mozgósítását, a városátalakítás társadalmi fenntarthatóságának prioritást tulajdonítva, ezáltal hozzájárulva a városi területeken élő, a társadalom perifériájára szorult, kiszolgáltatott csoportok társadalmi beilleszkedéséhez és integrációjához a fejlesztési potenciál kihasználása érdekében, tudva, hogy a városi területek regenerációs folyamatai magukban hordozzák a népesség legkiszolgáltatottabb rétegei kirekesztésének kockázatát; hangsúlyozza ezért, hogy a lakosokat már a lehető legkorábbi szakaszban szorosan be kell vonni;

5.

hangsúlyozza, hogy a városi területeknek kulcsszerepet kell játszaniuk az Európa 2020 stratégia gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi célkitűzéseinek elérésében, és hangsúlyozza, hogy az Unió csak akkor lehet globális szinten versenyképes, ha a kohéziós politika teljes mértékben kihasználja az Unió valamennyi régiójában és városi területében rejlő potenciált;

6.

reméli egy olyan integrált megközelítés kialakítását, amely figyelembe veszi a természeti-környezeti rendszer történelmi-kulturális és társadalmi-termelési környezettel való összekapcsolását, biztosítva az infrastrukturális hálózat fejlesztését, a városi terek javítását és a gazdasági környezet növekedését, valamint előmozdítva a terület sokoldalú felhasználását azáltal, hogy integrálja a lakóépületeket a nem lakóépületekkel, a tárgyi infrastruktúrákat a nem tárgyi kapcsolatok rendszerével;

7.

hangsúlyozza, hogy ehhez a városrehabilitáció új formáira van szükség, melyek középpontba helyezik a közösség közterek, parkok, szabadidős tevékenységek, kultúra és sport iránti igényét;

8.

reménykedik a részvételt ösztönző tervezés dinamikáiban, valamint a különböző szervezetekkel és az állampolgárokkal folytatott partnerségek kialakításában annak érdekében, hogy biztosítani lehessen az általános politikák és az egyedi területi szintek között szükséges kapcsolatot, hangsúlyozva sajátosságaikat, identitásukat, hagyományaikat és történelmüket, valamint megerősítve a közösséghez való tartozásuk érzését és az intézményekbe vetett hitüket;

9.

hangsúlyozza, hogy a városi rehabilitáció és a gazdasági megújulás szorosan kapcsolódnak egymáshoz, és hogy egy vonzó lakókörnyezet megvalósítása a gazdasági fellendülés döntő tényezőjévé válhat; rámutat, hogy ennek megvalósítása érdekében a városi rehabilitációt olyan, új megközelítéssel kell párosítani, amely meg tudja akadályozni a városi hanyatlást, elő tudja mozdítani a rászoruló és a háttérbe szorult területek fejlesztését és – társadalmi intézkedésekkel kiegészítve – képes támogatni a gazdasági növekedést és munkahelyteremtést;

10.

határozott intézkedésekre szólít fel az energiahatékonyság hiányának leküzdésére az épületek funkcionális rehabilitációja, valamint jobban megtervezett és megfelelőbben elhelyezkedő lakóegységek megvalósítása révén, a szociális lakhatás tekintetében is; felszólít továbbá a zsúfoltság, a szennyezés és a zaj oly módon történő csökkentésére, hogy a város versenyképesebbé válik a környezeti problémák tekintetében;

11.

hangsúlyozza, hogy stratégiát kell kidolgozni a földrengés vagy áradás szempontjából magas kockázatúnak minősített területeken található városi és ingatlanörökség megőrzésére és biztonságossá tételére;

12.

megjegyzi, hogy véglegesíteni kell a források felhasználását, hogy biztosítani lehessen a demográfiai fejlődésből, a népesség fokozatos elöregedéséből és a városok nagy népsűrűségéből fakadó problémák integrált megközelítését; felhívja a figyelmet, hogy a strukturális alapok projektjei megoldásokat jelenthetnek a súlyos problémákra, illetve az emberekre kell összpontosítaniuk, és külön figyelmet kell szentelniük társadalmunk hátrányos helyzetben lévő rétegeinek, például a kiskorúaknak, fiataloknak, nőknek és időseknek;

13.

üdvözli a városok közötti hálózatok kiépítésének, illetve a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok cseréjének előmozdítása céljából megtett lépéseket; rámutat, hogy ezen intézkedéseket tovább kell fokozni és ki kell terjeszteni a funkcionális városi területekre is; evégett kéri a meglévő eszközök kiterjesztését, hangsúlyozva ugyanakkor, hogy mielőtt új struktúrákat hoznának létre, az e célból a már meglévő programokat és szervezeteket kell használni;

14.

üdvözli azt a rendelkezést, miszerint az ERFA forrásainak legalább 5 %-át a fenntartható városfejlesztést célzó integrált fellépések céljára kell rendelkezésre bocsátani, ezek irányítását pedig a városokra kell bízni; hangsúlyozza, hogy ez az összeg minimális célkitűzés, és a funkcionális városi területeken végrehajtandó fejlesztések támogatására kell fordítani; felhívja a hatóságok különféle szintjeit, hogy az új eszközökkel úgy éljenek, mint közösségi irányítás alatt zajló helyi fejlesztéssel;

15.

ellenzi a fent említett források felhasználásának rugalmatlanságát az integrált területi beruházások (ITT) végrehajtása során; úgy véli, hogy a tagállamoknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy specifikus regionális program vagy konkrét prioritási vonal alapján is végrehajthassák a fenntartható városfejlesztés érdekében teendő integrált fellépéseket;

16.

kiemeli, hogy – bár a városi területek kulcsfontosságú szerepet tölthetnek be növekedési központként és a növekedés motorjaként – a városszéli, szomszédos és vidéki területek problémáinak kezelésekor a helyi fejlesztési igényekre is figyelemmel kell lenni, egy konfliktusmentes, egymást kiegészítő és egymással együttműködő kapcsolat előmozdítása érdekében, illetve a városkörnyéki vidéki területek fokozatos elveszítésének – ami az ilyen területek építési területté való tendenciózus átalakításának a következménye – megakadályozására, a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés fejlesztésével egyidejűleg;

17.

a helyi és regionális hatóságok adminisztratív képességének javítására szólít fel – például a szakmai támogatás fokozott igénybevétele révén, akárcsak a gazdasági és társadalmi szereplők adminisztratív képességének javítására a strukturális alapok kezelését illetően, a valós sokszintű kormányzásért, a célkitűzések elérése érdekében; kulcsfontosságúnak tekinti, hogy a helyes gyakorlaton alapuló, fenntartható multifunkcionális hálózatokat oly módon fejlesszék és terjesszék, amely elősegíti az életteli, integrált, az egyes régiók igényein alapuló város-vidék partnerségeket;

18.

hangsúlyozza annak lehetőségét, hogy hálózatépítés alakuljon ki az ERFA által finanszírozott, a fenntartható városfejlesztésre irányuló kísérleti projektek és a Horizont 2020 elnevezésű új többéves program között annak érdekében, hogy innovatív megoldásokat és megismételhető stratégiákat lehessen biztosítani a városi rehabilitáció területén;

19.

meggyőződése, hogy a Polgármesterek Szövetségétől szerzett tapasztalatok jó kiindulási alapot jelenthetnek az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek további megvalósítása során;

20.

fenntartható mobilitáskezelési modellre szólít fel, amely a várostervezés szerves részét képezi, és amely több tömegközlekedési lehetőséget és a városi áruszállítás és szolgáltatásnyújtás szükségleteinek megfelelő, rendszerszintű logisztikai hálózatot foglal magába, kellő figyelmet fordítva a környezettudatos szállítmányozás igényeire;

21.

meggyőződése, hogy az olyan környezetvédelmi problémák, mint a hulladékkezelés olyan komoly gondot jelentenek, amely túlmutat a pusztán technikai szempontokon és befolyásolja a szociális ügyeket; kéri továbbá a minőségi városi vízellátási és víztisztítási szolgáltatások biztosítására irányuló intézkedések folytatását, mivel ez mind a lakosság, mind a környezet javát szolgálja;

22.

hangsúlyozza, hogy a zöldterületek és a városi parkok növelése a természeti, történelmi és kulturális örökség szempontjából hatalmas értékkel bír, valamint hozzájárul a mikroklíma negatív hatásainak szabályozásához, egy jobb energia-költségvetés létrejöttéhez és nagyobb pénzügyi megtakarításokhoz, növeli a városi környezet fenntarthatóságát és minőségét, illetve lehetővé teszi szabadidős és társadalmi igények kielégítését;

23.

kéri, hogy a városi rehabilitáció folyamatának meghatározása során biztosítsanak elsőbbséget olyan anyagoknak és műszaki megoldásoknak, amelyek a közösségi politikákban meghatározott célkitűzésekkel összhangban megfelelnek az energiamegtakarítási követelményeknek;

24.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

30.12.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 440/6

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak XVIII. címére,

—

tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1260/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. július 11-i 1083/2006/EK tanácsi rendeletre (1),

—

tekintettel a kohézióra vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatásokról szóló, 2006. október 6-i 2006/702/EK tanácsi határozatra (2),

—

tekintettel a Bizottság ötödik kohéziós jelentéséről és a 2013 utáni kohéziós politikai stratégiáról szóló 2011. július 5-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel az ERFA és a többi strukturális alap jelenlegi helyzetéről és a hatékonyságuk növelését szolgáló jövőbeli szinergiákról szóló 2011. június 23-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel a „Befektetés a jövőbe: új többéves pénzügyi keret (MFF) a versenyképes, fenntartható és befogadó Európáért” című 2011. június 8-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel „Az Európai városfejlesztési menetrend és jövője a kohéziós politikában” című 2011. június 23-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel a „3. célkitűzés: a területi együttműködés előtt álló kihívás: a határokon átnyúló, transznacionális és régiók közötti együttműködés jövőbeli menetrendje” című 2011. június 23-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel az Európai Unió 2013 utáni kohéziós és regionális politikájáról szóló 2010. október 7-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel a kohéziós politikának a lisszaboni és az EU2020-célkitűzések eléréséhez való hozzájárulásáról szóló 2010. május 20-i állásfoglalására (9),

—

tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló 1080/2006/EK rendeletben szereplő, a kutatás és az innováció számára elkülönített összegek, illetve az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a hetedik kutatási és fejlesztési keretprogram egymást erősítő hatásainak a városokban és régiókban, valamint a tagállamokban és az Unióban való megvalósulásáról szóló 2010. május 20-i állásfoglalására (10),

—

tekintettel a Parlament által közzétett, „Kohéziós politika 2013 után: a jogalkotási javaslatok kritikai értékelése” című tanulmányra,

—

tekintettel a lengyel elnökségnek az uniós politikák és a jövőbeli kohéziós politika területi dimenziójáról szóló, 2011. november 24–25-i következtetéseire (11),

—

tekintettel a Közös Stratégiai Kerethez tartozó Európai Regionális Fejlesztési Alapra, Európai Szociális Alapra, Kohéziós Alapra, Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló 2011. október 6-i bizottsági javaslatra (COM(2011)0615),

—

tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és „a növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházás” célkitűzésről szóló egyedi rendelkezésekről, valamint az 1080/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló 2011. október 6-i bizottsági javaslatra (COM(2011)0614),

—

tekintettel a Bizottság „A gazdasági, szociális és területi kohézióról szóló ötödik jelentéssel kapcsolatos következtetések: a kohéziós politika jövője” című, 2010. november 9-i közleményére (COM(2010)0642),

—

tekintettel az Európai Unió költségvetésének felülvizsgálatáról szóló, 2010. október 19-i bizottsági közleményre (COM(2010)0700) és annak technikai mellékleteire (SEC(2010)7000),

—

tekintettel „Az Európa 2020 keretei közötti intelligens növekedéshez hozzájáruló regionális politika” című, 2010. október 6-i bizottsági közleményre (COM(2010)0553),

—

tekintettel a Bizottság „Kohéziós politika: 2010. évi stratégiai jelentés a 2007–2013 közötti időszak programjainak végrehajtásáról” című, 2010. március 31-i közleményére (COM(2010)0110),

—

tekintettel a Bizottság „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i közleményére (COM(2010)2020),

—

tekintettel az „Egy megújult kohéziós politika menetrendje – helyi érdekű megközelítés az európai uniós kihívásoknak és elvárásoknak való megfelelés érdekében” című független jelentésre, amelyet Danuta Hübner, regionális politikáért felelős biztos megbízásából Fabrizio Barca készített 2009 áprilisában,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7-0421/2012),

A.

mivel a kohéziós politika célja, hogy a gazdasági, társadalmi és területi kohézió erősítésével csökkentse az uniós régiók közötti egyenlőtlenségeket, és mivel eredményesen előmozdította a társadalmi és gazdasági fejlődés révén megvalósuló európai integrációt;

B.

mivel a közös rendelkezésekről szóló rendelet meghatározza a kohéziós, vidékfejlesztési és halászati politikák végrehajtására szolgáló öt európai támogatási programra (Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), Európai Szociális Alap (ESZA), Kohéziós Alap, Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA), Európai Tengerügyi és Halászati Alap) alkalmazandó közös szabályokat;

C.

mivel a közös stratégiai keret a közös rendelkezésekről szóló rendelet hatálya alá tartozó alapok (ERFA, ESZA, Kohéziós Alap, EMVA, Európai Tengerügyi és Halászati Alap) közötti fokozott összhangot biztosító mechanizmusok létrehozására és a közös rendelkezésekről szóló rendelet hatálya alá tartozó alapoknak a többi uniós szakpolitikával történő hatékonyabb integrációjára irányul;

D.

mivel a területi dimenzió a kohéziós politika átfogó szempontja, amely lehetőséget ad az európai régiók számára, hogy a kohéziós politika célkitűzéseinek elérésére irányuló munka során hasznosítsák saját területi adottságaikat;

E.

mivel a területi kohéziót a Lisszaboni Szerződés az Európai Unió egyik alapvető célkitűzéseként ismeri el;

1.

elismeri, hogy a kohéziós politikával összefüggő döntéshozatalnak szerves részét képezi egy egyszerűsített, többszintű kormányzási rendszer, amelynek keretében az európai támogatási programok tervezése, kidolgozása és végrehajtása terén valamennyi szakaszban együttműködésre van szükség európai, nemzeti, regionális és helyi szinten egyaránt; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy mindezt tükrözve világos és pontosan körülhatárolt partnerségi szerződések jöjjenek létre;

2.

rámutat az európai magatartási kódex tagállamok, régiók és helyi hatóságok számára betöltött fontosságára a támogatási programok előkészítése, végrehajtása és nyomon követése során; elismeri, hogy az együttműködés megvalósításához biztosítani kell, hogy a döntéseket a tagállamokhoz lehető legközelebb eső szinten hozzák meg;

3.

hangsúlyozza, hogy az Unión belül a konvergencia irányába tett előrelépések ellenére továbbra is léteznek – egyre nagyobb mértékű – különbségek az uniós régiók között (például a hozzáférés terén); rámutat, hogy a 2013 utáni kohéziós politika költségvetését legalább a jelenlegi szinten kell tartani annak érdekében, hogy a gazdasági és társadalmi megújulást igénylő térségek az Unió összes régiójában továbbra is támogatáshoz jussanak;

4.

üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy a kohéziós politika által a beruházások fenntarthatóságának javítása és a támogatási programok eredményességének szavatolása érdekében elért mérhető hatások kerüljenek a középpontba; rámutat, hogy eredményorientált rendszerre kell összpontosítani, amely nemzeti, regionális és helyi szinten rugalmasságot foglal magában, szem előtt tartva az egyszerűsítést, a programozási prioritásokat és a partnerséget, hogy az eredményorientált rendszerek régióspecifikusak legyenek;

5.

támogatja a Bizottságnak az igazgatási terhek csökkentésére irányuló, a közös rendelkezésekről szóló rendelet egészében érvényesülő, átfogó javaslatait; felhívja ezért a figyelmet arra, hogy a szabályokat, az ellenőrzéseket és a jogosultságot a kezdetektől egyértelműen meg kell határozni, és hogy az igazgatási eljárások egyszerűsítése a támogatások kifizetésének integrált megközelítése révén vihető sikerre;

6.

hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika kialakítása és végrehajtása során megfelelő egyensúlyt kell fenntartani a pénzeszközök felhasználásának szükségszerű ellenőrzése és a hatékonyságuk között;

7.

hangsúlyozza, hogy rugalmas megközelítést kell biztosítani a helyi és regionális célkitűzések meghatározásához valamennyi szakaszban a regionális szintű érdekelt felek közreműködésével, annak garantálása érdekében, hogy az európai támogatási programok alkalmasak legyenek a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek kezelésére;

8.

hangsúlyozza, hogy a rugalmasság szellemében egyúttal szélesebb körben engedélyezni kell, hogy a projektek egyszerre működhessenek a közös rendelkezésekről szóló rendelet hatálya alá tartozó több különböző alap keretében, valamint hogy ez a fokozott rugalmasság elősegíti a projektek egyszerűbb végrehajtását, illetve az európai finanszírozás kölcsönösen kiegészítő és több területet felölelő jellegének erősítését;

9.

rámutat, hogy a területi kohézió célkitűzései elválaszthatatlanul összefüggenek a gazdasági és társadalmi kihívásokkal, és elismeri, hogy a kohéziós politika értékes hozzájárulást nyújthat az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósításához, különösen a foglalkoztatás, az oktatás és a szegénység csökkentése terén, azáltal, hogy területi dimenziót ad Európa növekedési stratégiájának;

10.

rámutat, hogy az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósítása során mérlegelni kell más támogatási programok (pl. a „Horizont 2020” keretprogram) – lehetőség szerint a kohéziós politikai finanszírozással összhangban történő – alkalmazását;

11.

elismeri, hogy a városok és a városi területek mint a gazdasági növekedés motorjai egyre inkább középpontba kerülnek;

12.

rámutat a város és vidék közötti meglévő kapcsolatok megerősítésének, valamint az újak ösztönzésének fontosságára; hangsúlyozza, hogy ehhez erőteljes, többszintű irányultságra, valamint a vidéki és városi érintett felek közötti együttműködésre van szükség, továbbá hogy a partnerségek és a hálózatok erősítése révén meg kell teremteni a megfelelő feltételeket, ösztönözve ezáltal a vidéknek az adott funkcionális földrajzi egység integrált tevékenységeiben való részvételét;

13.

hangsúlyozza, hogy a területi együttműködési programokat hatékonyabban kell összekapcsolni a területi stratégiákkal, és felhívja a figyelmet az ennek megvalósítása szempontjából az európai területi együttműködési csoportosulásban rejlő lehetőségekre;

14.

rámutat, hogy az Unión belüli városok és városi területek eltérő méretére, forrásaira és társadalmi-gazdasági jellemzőire tekintettel e területek fogalommeghatározásáról tagállami szinten kell dönteni;

15.

hangsúlyozza, hogy a területi kohézió ugyancsak vonatkozik a területeken belüli kohézióra, azaz annak biztosítására, hogy nemcsak a nagyvárosok, hanem az egész terület hozzájáruljon a gazdasághoz, valamint kiemeli, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni a vidéki térségek kis- és közepes méretű városaiban rejlő lehetőséget a régióhoz való jelentős hozzájárulás tekintetében;

16.

hangsúlyozza, hogy a területi kohézió horizontális szempontjainak figyelembevétele érdekében, és hogy mérhető regionális szintű eredményeket lehessen elérni, valamint teljes mértékben ki lehessen használni a régiókban rejlő egyedi lehetőségeket, világos és pontosan körülhatárolt partnerségi szerződésekre van szükség; kiemeli, hogy ezt csak a helyi és regionális szintű szereplők oly módon történő bevonásával lehet elérni, hogy az összes fél hozzájárulhasson a programok előkészítéséhez és végrehajtásához; rámutat, hogy ez különösen fontos az olyan, egyedi hátrányokkal rendelkező területek támogatásának vonatkozásában, mint a határokon átnyúló és a hegyvidéki területek, a szigetek vagy a legkülső régiók;

17.

üdvözli a közös rendelkezésekről szóló rendeletben foglalt azon javaslatokat, amelyek a támogatások nagyobb hatékonyságának biztosítása érdekében ösztönzik a támogatási programok közötti fokozott koordinációt és összhangot, valamint a kohéziós politika területi dimenziójának a 2014 és 2020 közötti időszakra szóló keretben való erőteljesebb érvényesülését;

18.

rámutat, hogy az európai finanszírozás hatékonyabb és integráltabb területi megközelítése, megfelelő kapacitásépítéssel, valamint a helyi és regionális szintű szociális és civil társadalmi partnerek városi és vidéki térségekben történő bevonásával együtt pozitív módja annak, hogy a forrásokat Európa hosszú távú társadalmi és gazdasági kihívásainak kezelésére használják fel;

19.

hangsúlyozza, hogy a közös rendelkezésekről szóló rendeletben vázolt, a kohéziós politika és a többi szakpolitikai terület közötti fokozott harmonizációnak köszönhetően az európai régiók saját erősségeikből merítve haladhatnak tovább a gazdasági fejlődés útján;

20.

példaként említi a walesi európai támogatási hivatalt (WEFO) és annak arra irányuló kezdeményezését, hogy Walesben a közös rendelkezésekről szóló rendelet hatálya alá tartozó valamennyi alapra vonatkozó információkhoz hozzáférést biztosító egységes „portál” létrehozásával összefogja az európai alapokat; hangsúlyozza, hogy a WEFO portálja közös platformot képes kínálni, egységes pályázati, kifizetési, nyomonkövetési és értékelési folyamatot biztosítva a közös rendelkezésekről szóló rendelet hatálya alá tartozó alapok tekintetében; kiemeli, hogy ez a megközelítés megkönnyítené a finanszírozási folyamatok közötti lehetséges szinergiák és integráció meghatározását, ezáltal pedig összehangolná és leegyszerűsítené az európai támogatásokkal kapcsolatos kérelmezési eljárást;

21.

hangsúlyozza, hogy tekintettel a közös rendelkezésekről szóló rendelet hatálya alá tartozó alapok és más támogatási programok (pl. „Horizont 2020” keretprogram, LIFE+) közös jellemzőire, az említett alapok lehetséges összehangolásának vizsgálata javíthatja az európai finanszírozás eredményességét;

22.

üdvözli az olyan szabályozási keretre irányuló javaslatokat, amelyek célja „a közösség szintjén irányított helyi fejlesztések”, „közös cselekvési tervek” és „integrált területi beruházások” révén az integrált helyi fejlesztés megvalósítása;

23.

hangsúlyozza, hogy a Bizottság javaslatai alapján az összes beruházásnak ki kell egészítenie a helyi szükségleteket, és el kell kerülnie a más projektekkel való átfedéseket;

24.

a kapcsolódó végrehajtási eszközök (közösségi szinten irányított helyi fejlesztés, integrált területi beruházások, közös cselekvési tervek) teljes körűen integrált megközelítésének kialakítására hív fel, amely lehetővé teszi a helyi partnerségek számára, hogy – adott esetben – saját szükségleteiknek megfelelően különbözőképpen ötvözzék ezeket az eszközöket, valamint arra, hogy – szem előtt tartva a tagállamok és a régiók sajátos szükségleteit – a források összpontosítása érdekében mérlegeljék a rugalmasabb megoldások alkalmazásának lehetőségét;

25.

rámutat, hogy a javasolt eszközök alkalmazásának a lehető legegyszerűbbnek kell lennie, elkerülendő a helyi hatóságok adminisztratív terheinek növelését, valamint biztosítandó az egyszerűsítési célkitűzésekkel való összhangot;

26.

úgy véli, hogy a beavatkozások különböző szintjein fennálló intézményi kapacitás lényeges elem a területi megközelítés sikeres alkalmazásának biztosítását tekintve;

27.

felhívja a figyelmet a hollandiai tanácsokra való részleges feladatátruházás gyakorlatára, amelynek keretében a támogatási programok (pl. ERFA) egy részét a regionális hatóságokról a helyi hatóságokra ruházzák át, így az intézkedéseket a helyi szükségletek figyelembevétele érdekében helyi szinten hajtják végre; hangsúlyozza, hogy a helyi hatóságok számára biztosított irányítási hatásköröknek köszönhetően nagyobb lehetőség nyílik az alapok helyi igényekhez igazított legjobb ötvözetének kiválasztására; hangsúlyozza, hogy a helyi szinten meglévő irányítási struktúrákkal ez a megközelítés hozzájárulhat az integrált területi beruházások helyi vagy helyinél alacsonyabb szintű végrehajtásához;

28.

támogatja a Bizottságnak a közösségi szinten irányított helyi fejlesztéssel mint a közös rendelkezésekről szóló rendelet egyik fontos rendelkezésével kapcsolatos javaslatait, amelyek elsődleges célja a közös rendelkezésekről szóló rendelet hatálya alá tartozó alapok közötti szinergiák kialakítása;

29.

úgy véli, hogy ez az eszköz kiválóan ösztönözheti a fenntartható területi célkitűzések megvalósításáért tevékenykedő helyi közösségi szereplők valamennyi csoportjának alulról építkező részvételét; ezzel összefüggésben üdvözli a regionális és helyi szintű adminisztratív kapacitások további erősítését azon kapacitásépítő tevékenységek tekintetében, amelyek célja a helyi és regionális hatóságok, valamint a szociális partnerek részvételének javítása;

30.

elismeri a Leader program mint a vidékfejlesztési politika végrehajtását szolgáló fontos eszköz múltbeli sikereit, és véleménye szerint a szóban forgó végrehajtási mechanizmus a közösségi szinten irányított helyi fejlesztés révén kulcsfontosságú lehet a helyi és regionális kihívásokra való válaszadásban; emellett támogatja a közösségi szinten irányított helyi fejlesztés városfejlesztéshez történő felhasználását;

31.

felhívja a Bizottságot, hogy pontosítsa a közösségi szinten irányított helyi fejlesztés végrehajtási szakaszával kapcsolatos javaslatait annak érdekében, hogy a lehetséges résztvevők teljes körűen meg tudják határozni a közösségi szinten irányított helyi fejlesztés várható célját, hatályát és hatását; várakozással tekint a közösségi szinten irányított fejlesztésről szóló, az irányító hatóságoknak szánt útmutató kiadása elé;

32.

elismeri a Leader helyi akciócsoportokkal együttműködő helyi halászati akciócsoportok által 2007 óta elért előrelépést, amely jól szemlélteti, hogyan valósulhat meg a közösségi szinten irányított jövőbeli helyi fejlesztés keretében a közös rendelkezésekről szóló rendelet hatálya alá tartozó alapok helyi szintű együttes alkalmazása; felhívja a figyelmet 11 olyan dán helyi partnerségre, amelyek az EMVA (Leader) és az Európai Halászati Alap (4. tengely) együttes igénybevételével egyazon kifizetési és igazgatási rendszer keretében finanszírozzák a projekteket;

33.

hangsúlyozza, hogy a következő programozási időszakban az EMVA és az Európai Halászati Alap forrásainak közösségi szinten irányított helyi fejlesztés keretében történő integrált alkalmazásához hasonló példákat alapul véve kell kialakítani a közös rendelkezésekről szóló rendelet hatálya alá tartozó alapok közötti szinergiákat;

34.

támogatja a közös rendelkezésekről szóló rendelet közös cselekvési tervek bevezetésére irányuló javaslatait, amelyek célja, hogy egyes projektcsoportokat egyszerre több operatív programból is lehessen finanszírozni;

35.

a közös cselekvési terveket az eredményalapú irányítás felé tett kedvező lépésként értékeli, a 2013 utáni kohéziós politika átfogó céljainak egyikével összhangban;

36.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ezeket az eszközöket a helyi szinten irányított közösségi fejlesztéssel összhangban dolgozzák ki, biztosítva ezáltal, hogy az ilyen fejlesztés önmagában vett beruházási cél helyett a helyi kapacitásfejlesztés egyszerű stratégiai eszközén túlmutató eszközzé váljon, amely egyúttal előmozdítja többek között a társadalmi befogadást és a szegénység elleni küzdelmet;

37.

pontosítást kér a közös cselekvési tervek alkalmazási körét és összehangolását, valamint azt illetően, hogy azok a programok egészének vagy csak egy részének végrehajtására szolgálnak majd;

38.

elismeri, hogy a közös cselekvési tervek hatékonyan hozzájárulhatnak a fiatalok kiegyensúlyozott munkaerő-piaci integrációjának eléréséhez; ugyanakkor rámutat, hogy kerülni kell a túlságosan hosszú döntéshozatali folyamatokat és adminisztratív eljárásokat;

39.

üdvözli az integrált területi beruházásokra irányuló javaslatokat, amelyek lehetővé teszik a városok számára, hogy az operatív programok integrált végrehajtása érdekében egyszerre több prioritási tengelyből származó támogatások igénybevételével megvalósítsák saját egyedi szükségleteiket;

40.

üdvözli továbbá az integrált területi beruházások alkalmazási körének pontosítását, valamint azt a lehetőséget, hogy az eszközt – amennyiben az a helyi igényeknek megfelel – nem városi és városkörnyéki területeken is alkalmazhassák, a közös rendelkezésekről szóló rendelet hatálya alá tartozó összes alappal együtt; rámutat, hogy biztosítani kell az integrált területi beruházások és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos regionális stratégiák közötti összhangot annak érdekében, hogy fokozódjék a gazdasági és társadalmi kohézió nemcsak a régiók között, hanem a régiókon belüli városi és nem városi területek között is;

41.

felhívja a figyelmet egy nagy-manchesteri javasolt integrált területi beruházási modellre, amely a minél eredményesebb beruházás érdekében a lehető legtöbb megfelelő forrásból egyesít támogatásokat; kiemeli, hogy a modell fejlesztés alatt áll, és akár a városi régió számára számos gazdasági és társadalmi előnyt kínáló stratégia alapjául is szolgálhat; hangsúlyozza, hogy a javasolt integrált területi beruházás az ERFA prioritásait az Európai Halászati Alap intézkedéseivel ötvözné, valamint hogy az ERFA erőteljesen kkv- és innováció-központú megközelítésének köszönhetően az integrált területi beruházás a jövőben akár „Horizont 2020” projektekkel is kapcsolatokat alakíthat ki;

42.

üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatait, hogy a közös rendelkezésekről szóló rendelet hatálya alá tartozó öt alap átfogó eredményességének javítása érdekében egyszerűbb és világosabb szabályok létrehozásával fokozzák a pénzügyi eszközök használatát, valamint bővítsék azok alkalmazási körét;

43.

rámutat, hogy a pénzügyi eszközök – ideértve a mikrohiteleket is – a hagyományos finanszírozási módszereket kiegészítve alternatív támogatási forrásokat kínálhatnak a gazdasági szereplők széles köre számára; hangsúlyozza, hogy a jövőbeni finanszírozási keretben a pénzügyi eszközöknek képesnek kell lenniük arra, hogy magánberuházásokból származó forrásokra támaszkodjanak, valamint rugalmasságot biztosítsanak a tagállamoknak és régióknak annak érdekében, hogy a célszektorokat és végrehajtási módszereket igényeik szerint alakítsák;

44.

hangsúlyozza, hogy mivel a pénzügyi eszközök lehetővé teszik a vállalkozások, a közszféra szervezetei és az oktatási intézmények közötti együttműködést, azok alkalmazását a támogatás integrált megközelítése kialakításának eszközeként is ösztönözni kell;

45.

üdvözli a közös stratégiai keret arra irányuló javaslatait, hogy a partnerségi szerződések felvázolják a közös stratégiai keret hatálya alá tartozó alapok olyan más finanszírozási programhoz való lehetséges hozzáigazítását, mint az uniós kutatási és innovációs keretprogram (korábban hetedik keretprogram, jelenleg Horizont 2020), a LIFE+ és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz;

46.

elismeri, hogy míg a „Horizont 2020” keretprogramhoz hasonló támogatási programok elsősorban a kiválóságra összpontosítanak, a strukturális alapok korábban „kapacitásépítő” szerepben bizonyultak sikeresnek olyan vállalkozások vagy szervezetek fejlesztéséhez nyújtott támogatások révén, amelyek később partnerséget vállaltak a hetedik keretprogram vagy a versenyképességi és innovációs program projektjeiben;

47.

hangsúlyozza, hogy a közös stratégiai keret hatálya alá tartozó alapok és a Horizont 2020 közötti jelenlegi szinergiák azt jelentik, hogy mindkét finanszírozási forrást fel lehetne használni, törekedve egyúttal az egymást kölcsönösen kiegészítő tematikus célkitűzések elérésére;

48.

hangsúlyozza, hogy a foglalkoztatási és szociális politikák fontos szerepet játszanak a fenntartható és társadalmilag kiegyensúlyozott területfejlesztésben, és nagymértékben hozzájárulnak a regionális egyenlőtlenségek csökkentéséhez, a polgárok jólétének javításához és az esélyegyenlőség mindenkire kiterjedő biztosításához;

49.

hangsúlyozza, hogy a szegénység elleni küzdelemnek ki kell terjednie a kirekesztés elleni küzdelemre is, valamint hogy az alacsony népsűrűségű vagy elöregedő népességgel rendelkező vidéki térségek az egészségügyi ellátás elégtelenségével küzdenek, amely a szélessávú technológiákhoz való hozzáférés javításával és a távgyógyászat előmozdításával bizonyos mértékben ellensúlyozható;

50.

úgy véli, hogy a területi megközelítésnek a kkv-támogatás hatékony mechanizmusának kell bizonyulnia új, fenntartható munkahelyek létrehozása, valamint szakképzési programok kezdeményezése vagy kidolgozása tekintetében; úgy véli, hogy a növekedést és foglalkoztatást célzó vállalkozási tevékenység és a lehetőségek kiaknázása a közigazgatási területi határokon átívelően működhet, és felszólítja a tagállamokat, hogy javítsák az új vállalkozók jelenlegi körülményeit annak érdekében, hogy jobban kiaknázzák az új, fenntartható munkahelyek létrehozása szempontjából bennük rejlő komoly lehetőségeket;

51.

hangsúlyozza a kohéziós politika és más uniós politikák közötti erős szinergiák kialakításának fontosságát annak érdekében, hogy biztosítsák a kohéziós politika eredményességét a jelenlegi foglalkoztatási és szociális kihívások kezelésében;

52.

rámutat arra, hogy a területi együttműködés és a makroregionális stratégiák hasznos eszközei lehetnek a regionális egyenlőtlenségek, így például az oktatáshoz és a foglalkoztatáshoz való hozzáférés terén tapasztalható eltérések azonosításának és leküzdésének, valamint az európai régiók közötti konvergencia előmozdításának;

53.

úgy véli, hogy a munkavállalók és a fiatal diplomások Unión belüli önkéntes mobilitása potenciálisan megoldás lehetne a regionális és helyi munkaerő-piaci hiányra, és arra ösztönzi a tagállamokat, illetve a régiókat, hogy a területi fejlődés és kohézió ösztönzése érdekében hatékonyabban éljenek az ilyen mobilitással;

54.

elengedhetetlennek tartja az ESZA által támogatott fellépések különböző szakpolitikai szinteken történő koordinálását annak érdekében, hogy lehetővé váljon a hatékony területi megközelítés; szükségesnek tartja konkrétabban azt, hogy az oktatási szolgáltatásokat és létesítményeket összekapcsolják a helyi munkaerő-piaci igényekkel;

55.

úgy véli, hogy rendkívül fontos a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjének ösztönzése egy érdemi és hatékony, hosszú távú területi fejlesztés megtervezésének összefüggésében, valamint a tisztességes és fenntartható foglalkoztatás előmozdítása révén, a szegénység és a munkanélküliség megelőzése és leküzdése érdekében;

56.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

30.12.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 440/13

—

tekintettel az EUMSZ 175., 212. és 222. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió Szolidaritási Alapjának létrehozásáról szóló, 2002. november 11-i 2012/2002/EK tanácsi rendeletre (1),

—

tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a költségvetési eljárás javításáról szóló 1999. május 6-i intézményközi megállapodást kiegészítő, az Európai Unió Szolidaritási Alapjának finanszírozásáról szóló 2002. november 7-i intézményközi megállapodásra (2),

—

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett közleményére az Európai Unió Szolidaritási Alapjának jövőjéről (COM(2011)0613),

—

tekintettel a Bizottságnak az Európai Unió Szolidaritási Alapjáról szóló 2010. évi jelentésére (COM(2011)0694),

—

tekintettel a Bizottságnak az Európai Unió Szolidaritási Alapjáról szóló 2008. évi jelentésére, valamint az új eszköz alkalmazásának első hat évében szerzett tapasztalatokról szóló jelentésére (COM(2009)0193),

—

tekintettel az Európai Unió Szolidaritási Alapjának létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra vonatkozó, 2006. május 18-i álláspontjára (3),

—

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére a következő tárgyban: „A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának az Európai Unió Szolidaritási Alapjának jövőjéről” (4),

—

tekintettel az Európai Számvevőszék 3/2008. számú, „Az Európai Unió Szolidaritási Alapja: mennyire gyors, hatékony és rugalmas?” című különjelentésére (5),

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A7-0398/2012),

A.

mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 222. cikke kimondja, hogy ha egy tagállamot terrortámadás ér, illetve ha természeti vagy ember okozta katasztrófa áldozatává válik, az Unió és tagállamai a szolidaritás szellemében együttesen lépnek fel;

B.

mivel az Európai Unió Szolidaritási Alapja (EUSZA) az Unió szolidaritását kifejezni hivatott legfontosabb eszközként jelentős pénzügyi támogatást nyújt a súlyos katasztrófák által sújtott tagállamok és régiók számára;

C.

mivel EUSZA széles körben úgy tekintenek, mint amely a mobilizálását szükségessé tevő esetekben az egyik legmegfelelőbb eszköz az Európai Unió kezében, és amely a nehéz helyzetbe került uniós polgárok iránti európai szolidaritás legegyértelműbb, leghatározottabb és legjelentősebb megnyilvánulása;

D.

mivel az EUSZA szóló új rendeletre irányuló 2005-ös jogalkotási javaslat az Európai Parlament határozott támogatását élvezte, azonban a tagállamok többsége számára elfogadhatatlannak bizonyult, így azt a Bizottság végül visszavonta;

E.

mivel a jelenlegi válság arra kényszeríti a tagállamokat és az EU-t, hogy ne bocsátkozzanak túlzott kiadásokba;

F.

mivel számos jelentés (6) vonta le azt a következtetést, hogy az EUSZA szóló jelenlegi rendelet módosítására van szükség, abból az elsődleges célból, hogy – a szubszidiaritás elvét folyamatos tiszteletben tartva – dinamikusabbá váljon az Alap működése és javuljon működőképessége;

1.

hangsúlyozza, hogy a Szolidaritási Alap fontos szerepet tölt be, mint az Unió vagy az Unióval csatlakozási tárgyalásokat folytató országok területén bekövetkező súlyos katasztrófa esetén való uniós beavatkozást lehetővé tevő legfontosabb eszköz;

2.

hangsúlyozza, annak ellenére, hogy a polgárok kedvezően ítélik meg tevékenységét, fokozni kell az Alap működőképességét, rugalmasabbá, dinamikusabbá, valamint láthatóbbá kell tenni, hogy az Európai Unió hitelesebbé váljon a polgárok szemében;

3.

hangsúlyozza az EUSZA a tagállamoknak nyújtott, a súlyos katasztrófák nyomán kialakuló vészhelyzet kezelése során az államháztartásokra nehezedő és azok erejét gyakran meghaladó terheket mérsékelni hivatott támogatás jelentőségét;

4.

véleménye szerint az Alap mobilizálásához szükséges időtartam jelenleg elfogadatlanul hosszú, ezért hangsúlyozza, hogy fel kell gyorsítani az EUSZA mobilizálásához szükséges adminisztratív eljárásokat és javítani kell azok hatékonyságát, mivel jelenleg három európai intézmény jóváhagyására van szükség a mobilizáláshoz, ami rendkívüli módon késlelteti a katasztrófa által sújtott tagállamok megsegítését, és ezáltal hátráltatja a várt eredmények elérését;

5.

hangsúlyozza, hogy a kérelmek többsége (63 %) a kivételes, „regionális katasztrófa” kategóriába tartozott, és a Bizottság az értékelést követően a kérelmek 66 %-át elutasította;

6.

úgy véli, hogy a „lassan kibontakozó” katasztrófák közé sorolt csapások esetében a tárgyalt rendelet jelenlegi rendelkezései jogi és gyakorlati akadályokat gördítenek a mobilizálás elé, ezért kéri a Bizottságot, hogy fontolja meg a kérelmek benyújtására vonatkozó határidővel kapcsolatos nagyobb rugalmasság biztosítását annak érdekében, hogy külön figyelmet lehessen szentelni annak, hogy a Szolidaritási Alap az ilyen károk fedezésére is kiterjedhet;

7.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság az EUSZA működésének és működőképességének javítása érdekében az Alapról szóló jelenlegi rendelet felülvizsgálatáról határozott; osztja a Bizottság azon véleményét, hogy tekintettel a jelenlegi gazdasági válságra, a rendelet módosítására irányuló javaslat nem róhat semmilyen pénzügyi többletterhet sem az Unió, sem a tagállamok költségvetésére;

8.

emlékeztet arra, hogy ezután is alkalmazni kell a „károkozó fizet” elvét, hogy az EUSZA felhasználása a katasztrófák felelőseit ne mentesíthesse felelősségük alól;

9.

véleménye szerint az eszköz jogalapjának jelentős változtatásával járó nagyobb kiadásoktól tartó bizonyos tagállamok ellenállása indokolatlan, és a 2002. évi rendelet kiigazítását néhány tisztázó magyarázatra korlátozza, és kísérletet tesz az EUSZA működőképességének javítására; emlékeztet arra, hogy az EUSZA létrehozása óta az Európai Unió különböző régióiban bekövetkezett katasztrófák száma, ereje, súlyossága és intenzitása jelentősen nőtt;

10.

üdvözli ugyanakkor, hogy a hatályos jogszabályokkal való összhang érdekében bevezetett néhány egyszerű módosítás számottevően javítja az EUSZA működését, segít megőrizni létjogosultságát és jellegét, amelynek lényege, hogy egy rugalmas és hatékony eszköz álljon rendelkezésre, amely gyors segítséget nyújthat az életfeltételeiket és jólétüket alapjaiban megváltoztató eseményben érintett polgároknak;

11.

felveti, hogy a katasztrófa fogalmának világosabb és pontosabb meghatározása vajon segíthetne-e csökkenteni az ezen uniós eszköz mélyreható reformjával szembehelyezkedő számos tagállam kételyeit;

12.

hangsúlyozza, hogy sürgősen egyszerűsíteni kell az uniós eszköz mobilizálásához szükséges bürokratikus folyamatokat annak érdekében, hogy sikerüljön csökkenteni a katasztrófa bekövetkezte és az érintett tagállam vagy régió megsegítése között eltelt időt, amely bizonyos esetekben több mint egy év is lehet; emlékeztet mindemellett arra, hogy az eszköz rendeltetése nem a gyors reagálás, hanem a kezdetben az érintett országok hatóságai által finanszírozott szükségintézkedések refinanszírozása;

13.

üdvözli a Bizottság javaslatát, amely a késedelmek csökkentése érdekében hozzá kíván járulni az eljárások egyszerűsítéséhez európai szinten; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak is meg kell vizsgálniuk adminisztratív eljárásaikat, valamint azonosítaniuk kell és meg kell szüntetniük azokat a szűk keresztmetszeteket, amelyek akadályozhatják az érintett régiók gyorsabb megsegítését;

14.

felkéri a tagállamokat, hogy az uniós segítségnyújtás helyszíni láthatósága és hatékonysága, valamint a fenntartható megoldások ösztönzése érdekében a végrehajtás valamennyi szakaszában szorosan működjenek együtt a helyi és regionális hatóságokkal;

15.

úgy véli, hogy a támogatásról szóló határozatok és a Bizottság és a tagállamok közötti végrehajtási megállapodások összevonására irányuló bizottsági javaslat – mihelyt az Európai Parlament és a Tanács rendelkezésre bocsátotta a pénzügyi forrásokat – előnyös és megfelelő, mivel időmegtakarítást és ebből adódóan gyorsabb reagálást tenne lehetővé;

16.

úgy véli, hogy mivel az esetlegesen bekövetkező katasztrófák száma és súlyossága bizonytalan és előre nem látható, az EUSZA-nak ezután is – akárcsak jelenleg, az uniós költségvetéstől függetlennek és a katasztrófák bekövetkezése esetén – mozgósíthatónak kell lennie;

17.

egyetért azzal, hogy annak lehetősége, hogy az érintett tagállam segítségnyújtás iránti kérelmének benyújtásakor előlegeket folyósítsanak, ugyancsak alkalmas lehet a nagy katasztrófában érintett országoknak nyújtott támogatás folyósításának felgyorsítására és az EUSZA hatékonyságának javítására; úgy véli, hogy az előlegnek, amennyiben arról határozat születik, az előreláthatólag nyújtandó támogatás teljes összegének meghatározott hányadát kell kitennie, amelyet a kérelem elutasítása esetén vissza kell fizetni az uniós költségvetésbe;

18.

felkéri a Bizottságot, hogy határozza meg egyértelműen az EUSZA alkalmazási körét és felhasználási területét, hogy megszűnjön minden ezzel kapcsolatos jogbizonytalanság, továbbá hogy a tagállamok az állampolgáraik felől érkező nyomás hatására ne nyújtsanak be olyan kérelmeket, amelyekről eleve tudható, hogy el fogják utasítani;

19.

úgy véli, hogy a katasztrófák által kiváltott esetleges dominóhatás miatt bekövetkező „járulékos” károknak szintén az EUSZA alkalmazási körébe kell esniük, amennyiben e károk jelentős hatással vannak az adott régió társadalmi-gazdasági szerkezetére;

20.

hangsúlyozza, hogy egyszerűen és világosan meg kell határozni a regionális szintű katasztrófa fogalmát, és egyértelművé kell tenni a helyi szintű katasztrófákkal kapcsolatos költségek támogatásra való jogosultságát, amelyhez egyszerű és objektív kritériumot kell megállapítani, amely segítségével e katasztrófák a többi katasztrófához sorolhatók, így kiküszöbölhető a szabályok spekulatív értelmezése és a kérelmezők támogathatóságukkal kapcsolatos kételyei;

21.

úgy véli, hogy a jövedelmi küszöbértéken alapuló kritériumot minden típusú katasztrófa esetében általános kritériumként lehetne elfogadni; hangsúlyozza, hogy amennyiben a jövedelmi küszöbérték mutatóként szolgál a regionális méretű katasztrófák által okozott költségek támogathatóságának tekintetében, úgy egy meghatározott korrekciós tényező segítségével – amely kifejezi a jövedelem szintjén nem számszerűsíthető veszteségeket, valamint az általában a regionális katasztrófákat kísérő közvetlen és közvetett hatásokat, amelyek gyakran jelentősen meghaladják a jövedelem szintjén elkönyvelt károkat – hozzá kell igazítani azt annak az évnek a regionális GDP-jéhez, amelyről hivatalos számadatok állnak rendelkezésére,

22.

úgy véli, hogy a regionális katasztrófák nyomán felmerülő költségek támogathatóságának megállapítására javasolt, a NUTS 2 (7) szintű regionális GDP 1,5 %-ában meghatározott küszöbérték választ adna az EUSZA igénybevételére irányuló potenciális kérelmek befogadhatóságával kapcsolatos kérdésekre, hangsúlyozza azonban, hogy mivel az gyakorlatilag ugyanazt az eredményt hozza, mint a regionális katasztrófákra vonatkozó jelenlegi kritériumok, az ilyen katasztrófák által okozott költségek ezután is szinte teljes mértékben a támogathatósági körön kívül maradnak; hangsúlyozza ezért, hogy egy ilyen magas küszöbérték nem ad választ a polgárok várakozásaira, így nem szünteti meg a katasztrófák áldozatainak csalódottságát, akik ezután is a polgáraival szembeni érzéketlenségét vetik majd az Unió szemére;

23.

emlékeztet arra, hogy a katasztrófamegelőzés létfontosságú szerepet játszik az uniós politikákban, és a katasztrófákkal szembeni sebezhetőség csökkentésének legolcsóbb módját jelenti; hangsúlyozza, hogy az uniós régióknak koherens módon kell alkalmazniuk a fenntartható katasztrófamegelőzéshez rendelkezésre álló valamennyi finanszírozási lehetőséget;

24.

hangsúlyozza, hogy az aszályt egyértelműen olyan tematikus területnek kell tekinteni, amelynek költségei támogathatók az EUSZA, amelynek a víz-keretirányelv értelmében az a feladata, hogy enyhítse az ilyen események társadalmi-gazdasági és környezeti hatásait, továbbá folyamatosan szem előtt kell tartani, hogy hosszan fennálló strukturális problémáról van szó, amellyel kapcsolatban nehéz eleget tenni a megállapított regisztrálási határidőknek, és amely komoly kihatással van az érintett régiók társadalmi és gazdasági fejlődésére; hangsúlyozza ezért, hogy súlyos aszályok vagy egyéb lassan kibontakozó katasztrófák esetében az egyedi rendelkezések megállapításakor rögzíteni kell azt az időpontot, amikor a hatóságok legelőször fellépnek a jelenséggel szemben, amely lehetővé teszi a gyors és jogi szempontból egyértelmű beavatkozást;

25.

sürgeti a Bizottságot, hogy gondolja át és módosítsa a kritériumokat oly módon, hogy az EUSZA választ adhasson a mediterrán jellegű természeti katasztrófákra, amelyek – részben az éghajlatváltozás következtében – az Unióban az utóbbi évek során bekövetkezett legsúlyosabb természeti csapások közé tartoztak;

26.

emlékeztet arra, hogy az EUSZA nem fedezi a természeti katasztrófák által okozott valamennyi kár költségeit, ezért egy jövőbeni rendeletjavaslatban pontosan meg kell határozni az eszköz hatálya alá tartozó károkat;

27.

hangsúlyozza, hogy a meglévő eszközökkel uniós léptékben igen nehéz megfelelő választ adni a nem természeti eredetű súlyos válságokra, amit jól mutattak az ipari balesetek és a közegészséget súlyosan fenyegető egyéb válságok, továbbá hogy az ilyen esetek bekövetkezésekor az Uniónak rendelkeznie kell a beavatkozáshoz szükséges megfelelő eszközökkel;

28.

emlékeztet arra, hogy a természeti katasztrófák kezelése során az EUSZA-nak ki kell egészítenie az egyéb pénzügyi eszközöket, így a strukturális alapokat, valamint ki kell aknázni az ezen eszközökkel és az azokhoz kapcsolódó programokkal létrejövő szinergiákat;

29.

hangsúlyozza, hogy a következő, 2014–2020-as pénzügyi kereten belül a régióknak kellő rugalmassággal kell rendelkezniük, valamint lehetővé kell tenni számukra a megítélt források újraelosztását, hogy amennyiben azt szükségesnek és megfelelőnek ítélik, növelhessék a katasztrófa esetén rendelkezésre álló forrásokat, és felkéri az Európai Bizottságot, hogy az új pénzügyi időszakra tekintettel kellő időben vizsgálja felül a hatályos rendeletet;

30.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a nemzeti parlamenteknek.

30.12.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 440/17

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 298. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkére, amelynek értelmében a megfelelő ügyintézéshez való jog alapvető jog,

—

tekintettel a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1),

—

tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2),

—

tekintettel az Európai Unió Bíróságának kiterjedt ítélkezési gyakorlatára, amely a tagállamok alkotmányos hagyományai alapján a közigazgatási jog számos általános elvét elismerte,

—

tekintettel 2001. szeptember 6-i állásfoglalására az európai ombudsmannak a különböző közösségi intézményekben és szervekben a helyes hivatali magatartásra vonatkozó szabályzat létezésével és az ahhoz való nyilvános hozzáféréssel kapcsolatos saját kezdeményezésű vizsgálatát követő, az Európai Parlamentnek benyújtott különjelentéséről (3),

—

tekintettel a Bizottság eljárási szabályzatának a Bizottság személyzetének a nyilvánossággal fenntartott kapcsolatai során tanúsított helyes hivatali magatartására vonatkozó szabályzat mellékletként való csatolásával történő módosításáról szóló, 2000. október 17-i 2000/633/EK, ESZAK, Euratom bizottsági határozatra (4),

—

tekintettel a Tanács főtitkárának/a közös kül- és biztonságpolitika főképviselőjének a nyilvánosság felé irányuló szakmai kapcsolattartás tekintetében az Európai Unió Tanácsa Főtitkárságának és a Főtitkárság személyzetének helyes hivatali magatartásra vonatkozó szabályzatáról szóló, 2001. június 25-i határozatára (5),

—

tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a tagállamoknak szóló, a megfelelő ügyintézésre vonatkozó, 2007. június 20-i CM/Rec(2007)7 ajánlására,

—

tekintettel az európai ombudsman által 2012. június 19-én megjelentetett „Közszolgálati alapelvek az uniós közszolgálatban” című dokumentumra,

—

tekintettel a svéd kormány megbízásából a svéd Államigazgatási Hivatal által elvégzett, az Európai Unió tagállamaiban a megfelelő ügyintézés elveire vonatkozó felmérésre (6),

—

tekintettel az Európai Parlament Jogi Bizottságának Tematikus Főosztálya és a Leóni Egyetem által szervezett, az uniós közigazgatási jogról szóló konferencián (León, 2011. április 27–28.) ismertetett tájékoztató közleményekre,

—

tekintettel az uniós közigazgatási joggal foglalkozó munkacsoport által 2011. november 22-én a Jogi Bizottságnak előterjesztett, az uniós közigazgatási jog jelenlegi helyzetéről és jövőbeni kilátásairól szóló munkadokumentumban foglalt ajánlásokra,

—

tekintettel az Európai Unió közigazgatási eljárásáról szóló jognak az Európai Hozzáadott Érték Osztály által a Jogi Bizottság számára elvégzett és 2012. november 6-án bemutatott, az európai hozzáadott érték szempontjából való értékelésére,

—

tekintettel eljárási szabályzatának 42. és 48. cikkére,

—

tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és az Alkotmányügyi Bizottság, valamint a Petíciós Bizottság véleményére (A7-0369/2012),

A.

mivel az Európai Unió hatásköreinek bővülésével a polgárok egyre nagyobb mértékben érintkeznek közvetlenül az Unió igazgatásával, anélkül, hogy minden esetben rendelkeznének az azzal szemben érvényesíthető megfelelő eljárási jogokkal, amikor az ilyen fellépések szükségesnek bizonyulhatnak;

B.

mivel az uniós polgárok magas szintű átláthatóságot, hatékonyságot, gyors végrehajtást és reagáló képességet, illetve az ügyükben további lépések megtételének lehetőségeire vonatkozó tájékoztatást várhatnak el az uniós közigazgatás részéről, függetlenül attól, hogy hivatalos úton tesznek-e panaszt vagy a Szerződés szerinti petíciós jogukat gyakorolják-e;

C.

mivel az Uniónak a megfelelő ügyintézésre vonatkozó meglévő szabályai és elvei igen sokféle jogforrásban elszórtan találhatók meg: az elsődleges jogban, az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatában, a másodlagos jogban, a nem kötelező erejű szabályokban és az uniós intézmények egyoldalú kötelezettségvállalásaiban;

D.

mivel az a tény, hogy az Uniónak nincs koherens és átfogó, kodifikált közigazgatási jogi szabályrendszere, a polgárok számára megnehezíti az uniós jog értelmében fennálló közigazgatási jogaik megértését;

E.

mivel a különböző intézmények meglévő belső magatartási kódexei korlátozott hatásúak, egymástól különbözőek és jogilag nem kötelező erejűek;

F.

mivel a fent említett, 2001. szeptember 6-i állásfoglalásában a Parlament – abban a meggyőződésben, hogy ugyanazon helyes hivatali magatartásra vonatkozó szabályzatnak kellene vonatkoznia minden uniós intézményre, szervre és ügynökségre – módosításokkal jóváhagyta a helyes hivatali magatartás ombudsman által szövegezett európai kódexét;

G.

mivel ugyanebben az állásfoglalásban a Parlament felhívta a Bizottságot, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 308. cikke alapján terjesszen elő rendeletre irányuló javaslatot a helyes hivatali magatartásra vonatkozó szabályzatról;

H.

mivel, ahogyan az ombudsman hangsúlyozta, ez a legtöbb uniós intézmény és szerv esetében segítene megszüntetni a különböző kódexek párhuzamos létezéséből fakadó jelenlegi zavart, biztosítaná, hogy az intézmények és szervek a polgárokkal fennálló kapcsolatukban ugyanazon alapelveket alkalmazzák, és a polgárok és a tisztviselők számára egyaránt kiemelné a szóban forgó elvek fontosságát;

I.

mivel az Unió valamennyi cselekményének meg kell felelnie a szigorú hatalommegosztással párosuló jogállamiság elvének;

J.

mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkében foglalt, a megfelelő ügyintézéshez való alapvető jog elsődleges jogi rendelkezésként jogilag kötelező erejűvé vált;

K.

mivel a megfelelő ügyintézésre vonatkozó szabályok elősegítik az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot;

L.

mivel az Európai Unió jelenlegi egyik sürgető problémája a polgárok bizalmának hiánya, amely hatással lehet legitimitására; mivel az Uniónak gyors, egyértelmű és látható válaszokat kell adnia annak érdekében, hogy reagáljon a polgárok aggályaira;

M.

mivel a szolgáltatási elv bevezetése – amelynek értelmében az igazgatás célja, hogy útmutatást és segítséget nyújtson a polgárok számára, megfelelő udvariassággal járjon el, valamint szolgálja és segítse őket, és ezért elkerülje a szükségtelenül terhes és hosszadalmas eljárásokat, ezáltal időt és energiát takarítva meg a polgárok és tisztviselők számára egyaránt – elősegítené a polgárok jogos elvárásainak teljesítését és a szolgáltatásnyújtás javítása és a fokozott hatékonyság révén a polgárok és az igazgatás számára egyaránt előnyös lenne; mivel – többek között a Bizottság illetékes információs szolgálatai és hálózatai révén – még inkább fel kell hívni a figyelmet a polgárok megfelelő ügyintézéshez való jogára;

N.

mivel az Európa Tanács Korrupció Elleni Államok Csoportjának (GRECO) ajánlásait figyelembe véve az Unió igazgatására vonatkozó egyértelmű és kötelező erejű szabályok pozitív jelzésként szolgálnának a közigazgatásokat érintő korrupció elleni harcban;

O.

mivel a megfelelő ügyintézés számos központi elve jelenleg is széles körben elfogadott a tagállamok körében;

P.

mivel a Bíróság ítélkezési gyakorlatában szilárd eljárási elveket dolgozott ki, amelyek a közösségi ügyekben lefolytatott tagállami eljárásokra vonatkoznak, és amelyek analógia útján a közvetlen uniós közigazgatásra is alkalmazandók kellene, hogy legyenek;

Q.

mivel az európai közigazgatási eljárásjog segítséget nyújtana az Unió igazgatása számára abban, hogy felhasználja belső szervezeti erejét a legmagasabb színvonalú igazgatás elősegítése és előmozdítása érdekében;

R.

mivel az európai közigazgatási eljárásjog fokozná az Unió legitimitását és növelné a polgárok uniós közigazgatásba vetett bizalmát;

S.

mivel az európai közigazgatási eljárásjog – figyelemmel az eljárás általános elveire és a polgárok közigazgatással szembeni alapvető jogaira – erősíthetné a nemzeti közigazgatási jogok spontán közeledését és ennek megfelelően az integrációs folyamatot;

T.

mivel az európai közigazgatási eljárásjog előmozdíthatná az együttműködést és a bevált gyakorlatok cseréjét a nemzeti közigazgatások és az EU igazgatása között az Európai Unió működéséről szóló szerződés 298. cikkében rögzített célok megvalósítása érdekében;

U.

mivel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése megfelelő jogalapot biztosít az Uniónak az európai közigazgatási eljárásról szóló jogszabály elfogadásához;

V.

mivel az ezen állásfoglalásban kért jogalkotási intézkedésnek részletes hatásvizsgálatokon kell alapulnia, amelyek többek között számszerűsítik a közigazgatási eljárások költségét;

W.

mivel a Bizottságnak minden érintett szereplővel megfelelő konzultációt kell folytatnia, és fel kell használnia mindenekelőtt az európai ombudsman egyedi ismereteit és szakértelmét, mivel hozzá nyújtják be az EU szerveinél és intézményeinél tapasztalt visszaélésekkel kapcsolatos állampolgári panaszokat;

1.

arra kéri a Bizottságot, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 298. cikke alapján – az ezen állásfoglalás mellékletében közölt részletes ajánlások nyomán – terjesszen elő egy, az európai közigazgatási eljárásjogról szóló rendeletre irányuló javaslatot;

2.

megerősíti, hogy az ajánlások tiszteletben tartják az alapvető jogokat és a szubszidiaritás elvét;

3.

véleménye szerint a kért javaslat nem jár pénzügyi következményekkel;

4.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a kísérő részletes ajánlásokat a Bizottságnak és a Tanácsnak, az európai ombudsmannak, valamint a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak.

30.12.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 440/23

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 9. és 151. cikkére, valamint 153. cikke (1) bekezdésének e) pontjára,

—

tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájának 14., 27. és 30. cikkére,

—

tekintettel egy a munkavállalók tájékoztatására és a velük folytatott konzultációra, a szerkezetátalakítási folyamat előrejelzésére és kezelésére irányuló uniós intézkedés európai hozzáadott értékének értékelésére, amelyet az Európai Parlament európai hozzáadott értékkel foglalkozó osztálya készített, és 2012. november 19-én továbbított a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságnak (1),

—

tekintettel „A változás kezelése – az ipari változások gazdasági és társadalmi hatásaival foglalkozó, az 1997. novemberi luxembourgi foglalkoztatási csúcson létrehozott magas szintű munkacsoport végleges jelentése” című dokumentumra (2),

—

tekintettel a munkavállalók vállalati nyereségben és eredményben való részesedésének (beleértve a tőkerészesedést is) előmozdításáról szóló, 1992. július 27-i 92/443/EGK tanácsi ajánlásra (3),

—

tekintettel az európai részvénytársaság (SE) statútumáról szóló, 2001. október 8-i 2157/2001/EK tanácsi rendeletre (4),

—

tekintettel a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1998. július 20-i 98/59/EK tanácsi irányelvre (5),

—

tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre (6),

—

tekintettel a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2001. március 12-i 2001/23/EK tanácsi irányelvre (7),

—

tekintettel az európai részvénytársaság statútumának a munkavállalói részvételre vonatkozó kiegészítéséről szóló, 2001. október 8-i 2001/86/EK tanácsi irányelvre (8),

—

tekintettel az Európai Közösség munkavállalóinak tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció általános keretének létrehozásáról szóló, 2002. március 11-i 2002/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (9),

—

tekintettel az európai szövetkezet statútumának a munkavállalói részvétel tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2003. július 22-i 2003/72/EK tanácsi irányelvre (10),

—

tekintettel a nyilvános vételi ajánlatról szóló, 2004. április 21-i 2004/25/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (11),

—

tekintettel a tőkeegyesítő társaságok határokon átnyúló egyesüléséről szóló, 2005. október 26-i 2005/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (12),

—

tekintettel az Európai Üzemi Tanács létrehozásáról vagy a közösségi szintű vállalkozások és vállalkozáscsoportok munkavállalóinak tájékoztatását és a velük folytatott konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról szóló, 2009. május 6-i 2009/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (13),

—

tekintettel a „Szerkezetátalakítások és foglalkoztatás: A szerkezetátalakítások előkészítésével és nyomon követésével a foglalkoztatás fejlesztéséért: az Európai Unió szerepe” című, 2005. március 31-i bizottsági közleményre (COM(2005)0120) és a Gazdasági és Szociális Bizottság 2005. december 14-i véleményére (14),

—

tekintettel a Bizottságnak a szociális menetrendről szóló közleményére (COM(2005)0033),

—

tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikájára vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2010. október 21-i 2010/707/EU tanácsi határozatra (15),

—

tekintettel az „Integrált iparpolitika a globalizáció korában – A versenyképesség és fenntarthatóság középpontba állítása” című bizottsági közleményre (COM(2010)0614),

—

tekintettel „Az egységes piaci intézkedéscsomag felé” című bizottsági közleményre (COM(2010)0608 végleges/2),

—

tekintettel az „Új készségek és munkahelyek menetrendje” című bizottsági közleményre (COM(2010)0682),

—

tekintettel a „Szerkezetátalakítás és felkészülés a változásra: a közelmúlt tapasztalataiból levonható tanulságok” című bizottsági zöld könyvre (COM(2012)0007),

—

tekintettel a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra vonatkozó, 2007–2012 közötti európai stratégia középtávú értékeléséről szóló, 2011. december 15-i állásfoglalására (16),

—

tekintettel a Bizottság „Út a munkahelyteremtő fellendülés felé” című közleményére (COM(2012)0173),

—

tekintettel a 2006–2010 közötti időszakra vonatkozó Szociálpolitikai Menetrendről szóló, 2005. május 26-i állásfoglalására (17),

—

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. április 25-i, „A szövetkezetek és a szerkezetátalakítás” című saját kezdeményezésű véleményére (18),

—

tekintettel az európai jogalkotásnak a munkavállalók tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció tekintetében való megerősítéséről szóló, 2007. május 10-i állásfoglalására (19),

—

tekintettel az „Iparpolitika a globalizáció korában” című, 2011. március 9-i állásfoglalására (20),

—

tekintettel „Az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve” című 2011. szeptember 20-i bizottsági közleményre (COM(2011)0571),

—

tekintettel a Bizottságnak „Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemterve” című, 2011. március 8-i közleményére (COM(2011)0112),

—

tekintettel Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért kutatásainak és felméréseinek eredményeire,

—

tekintettel eljárási szabályzata 42. és 48. cikkére,

—

tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére (A7-0390/2012),

A.

mivel a szerkezetátalakítás nem új keletű, hanem egy olyan gyakorlat, amely a gazdasági kihívások miatt egyre gyakoribb, és mivel az elmúlt években egyre gyakoribbá vált és több különböző formát öltött, néhány ágazatban fokozódott és átterjedt más ágazatokra is, és beláthatatlan következményekkel jár a tagállamok gazdasági és társadalmi összetétele tekintetében;

B.

mivel a 2008-ban indult gazdasági válság megköveteli a vállalatoktól és a munkavállalóiktól, hogy megtegyék a szükséges lépéseket a versenyképesség és a munkahelyek megőrzése érdekében, és mivel ezt a válságot a pénzügyi szektorban zajló spekuláció jelentősen elmélyítette és erősen felgyorsította a változás mértékét, és egyben riasztó mértékben növelte a munkavállalókra, a területekre és a kormányzat valamennyi szintjére a strukturális kiigazítások tekintetében nehezedő nyomást;

C.

mivel a gazdasági stratégiák radikális változásai miatt ez elmúlt 30 évben hatalmas vagyoni elmozdulás történt a reálgazdaságból a pénzügyi gazdaság felé; és mivel javítani kell azok helyzetén, akik az összes terméket előállítják és az összes szolgáltatást nyújtják, ugyanakkor a gazdasági válság hatását teljes mértékben viselik;

D.

mivel a szerkezetátalakítás az érintett szereplők számára csak egy késői fázisban – legtöbbször a létszámcsökkentések megfontolása során – válik fontos kérdéssé;

E.

mivel a szerkezetátalakítás során a foglalkoztatásra gyakorolt könnyen érzékelhető hatás a legfeltűnőbb, míg a munkakörülményekre és a munkavállalók egészségére gyakorolt kedvezőtlen hatást felismerése és kezelése nem megfelelő;

F.

mivel a szerkezetátalakításban részt vevő érintett szereplők elszigeteltek és ritkán vesznek részt hosszú távú együttműködésben;

G.

mivel a közelmúltbeli bizottsági politikai dokumentumokban, különösen az Európa 2020 stratégiában és a 2010. október 28-i, iparpolitikáról szóló közleményben következetesen hangsúlyozottaknak megfelelően „A megfelelőbb felkészülés és a szerkezetátalakítás helytállóbb kezelése hozzájárulna, hogy a munkavállalók és a vállalkozások alkalmazkodhassanak a többletkapacitás, a modernizáció és a strukturális kiigazítás nyomán szükségessé váló változásokhoz. […] Az előretekintő szerkezetátalakítási stratégiák megvitatásánál vállalati szinten a vezetőség és a munkavállalók képviselői játszanak kulcsfontosságú szerepet. A szerkezetátalakítást szakpolitikai intézkedések kísérik annak érdekében, hogy kiküszöböljék a társadalmi nehézségeket, és – a gazdasági átállás és a pályamódosítás megkönnyítésével – új készségek térnyerését és új munkahelyek létrejöttét támogassák, minimalizálják a tömeges létszámcsökkentést, illetve egész régiók hanyatlását vagy egész iparágak áthelyezését.”;

H.

mivel a válság az éves növekedési jelentés és szemeszter révén új gazdasági kormányzáshoz vezetett uniós szinten, és mivel az új gazdasági kormányzás önmagában szerkezetátalakításokat eredményezhet és ezért szükség van a szociális partnerek bevonására;

I.

mivel a munkavállalókat időben fel kell készíteni az erőforrás-hatékony és éghajlatbarát gazdaság felé való elmozdulásra, és mivel ez a fejlemény hatalmas foglalkoztatási potenciállal rendelkezik, amely a fenntarthatatlan ágazatok és vállalatok szerkezetátalakítását fogja eredményezni;

J.

mivel a megszűnt munkahelyek száma közel a kétszerese volt a 2011 harmadik negyedévében létrehozott munkahelyek számának, ez a tendencia a stratégiai ágazatokban bejelentett jelentős szerkezetátalakítások nyomán várhatóan fokozódni fog;

K.

mivel 2008 és 2011 között több mint 6,4 millió munkahely szűnt meg az építési és feldolgozóipari ágazatokban;

L.

mivel azokban a tagállamokban, amelyekben a válság kezdete óta viszonylag kevés munkavállalót bocsátottak el, nagyon jól fejlett ipari kapcsolati rendszerek működnek, melyek a munkavállalók és képviselőik számára viszonylag széles körű jogokat biztosítanak a konzultáció, a tájékoztatás és az együttdöntés területén, és olyan megállapodásokat kötöttek, melyek munkavállalói szinten kötött, jogszabályokon és kollektív szerződéseken alapuló közös megállapodásokhoz vezettek;

M.

mivel az „Éves növekedési jelentés: az Unió válságra adott átfogó válaszlépéseinek előmozdítása” című dokumentumban foglaltak szerint „Néhány tagállam pozitív exportteljesítménye azt mutatja, hogy a globális piacokon való sikeres szereplés nemcsak az ár-versenyképességtől függ, hanem olyan további tényezőtől is, mint az ágazati specializáció, az innováció és a készségek szintje, melyek mind a versenyképességet fokozó tényezők”; mivel a válság sajátos hátterében néhány tagállamban a vállalkozások hosszú távú megközelítést alkalmaztak és minden erőfeszítést megtettek, hogy megtartsák a jól képzett és kiemelkedően tapasztalt munkavállalóikat;

N.

mivel az uniós vállalkozásoknak nehéz lesz sikeresnek lenniük a világ piacain pusztán azáltal, hogy a versenytársaik árai alá ígérnek, ahelyett, hogy jó termékeket, folyamatokat és szolgáltatásokat hoznának létre;

O.

mivel a fenntarthatatlan ágazatok munkavállalóinak a zöld munkahelyek betöltéséhez szükséges támogatást és képzést kell biztosítani;

P.

mivel fennáll annak a veszélye, hogy a válság nyomán – különösen az ILO által – azonosított helyes gyakorlatokat nagyrészt figyelmen kívül hagyják és a jövőbeli válságok során nem használják fel; mivel ezért az uniós intézményeknek meg kell vizsgálniuk és dokumentálniuk kell ezeket a helyes gyakorlatokat, annak érdekében, hogy ezek a szerkezetátalakítás végrehajtása során is felhasználhatók legyenek;

Q.

mivel az „Új készségek és munkahelyek menetrendje” című, 2010. november 23-i közleményében a Bizottság azt is elismeri, hogy „a munkahely- és hivatásváltás során a bizonytalanság gátolhatja az alkalmazkodó készséget és a proaktivitást, mivel az átmenetek magukban hordozzák az elbocsátások, az alacsonyabb bérek és a szociális bizonytalanság kockázatát; mivel az emberek szakmai pályafutásában alapvető fontosságúak a pozitív átmenetek a folyamatos alkalmazkodáshoz, és ezáltal a foglalkoztathatóság fenntartásához és fokozásához, azonban mindeközben folyamatosan biztonságot kell nyújtani az egyének számára és biztosítani kell a munkaerőpiac gördülékeny működését”;

R.

mivel azokban az esetekben, amelyekben a szerkezetátalakítás során elkerülhetetlen a létszámcsökkentés, a munkavállalók érzékeny csoportjai – beleértve a fiatal és idős munkavállalókat – az egyébkorcsoportokhoz képest gyakrabban válnak e létszámcsökkentések célpontjaivá, akkor is, ha ez a vonatkozó uniós jogszabályok értelmében hátrányos életkoron alapuló megkülönböztetést jelent;

S.

mivel „Az egységes piaci intézkedéscsomag felé” című bizottsági közleményben foglaltaknak megfelelően „az egyesek által a belső piac iránt érzett fásultságnak az is lehet a magyarázata, hogy az egymást követő liberalizálások azt a benyomást keltik, hogy mindez a különböző gazdasági szereplők által kivívott szociális jogok kárára történt”; „A Lisszaboni Szerződés és a »magas szinten versenyképes szociális piacgazdaság« – mint a kulcsfontosságú célkitűzések egyike – melletti állásfoglalás azonban arra készteti az Uniót, hogy átfogóbb képet alkosson az egységes piacról. Összhangba kell hozni a gazdasági szabadságjogokat és a kollektív szabadságjogokat. Elengedhetetlen feléleszteni a párbeszédet a szociális partnerek között, hiszen ettől várhatunk olyan szabályozást, amely – miként a Lisszaboni Szerződés kifejezetten előírja – »a szociális partnerek által és a szociális partnerekért van«”; „A gazdasági és pénzügyi válságra adott puszta válaszreakciókon túlmutató előkészítési stratégiák lehetővé tették, hogy a vállalkozások a szerkezetátalakítások proaktív és tárgyaláson alapuló kezelésével elkerüljék a szociális konfliktusokat. Ez a gazdasági siker egyik feltétele, és társadalmi kötelesség is, hiszen lehetőséget ad az erőforrások átcsoportosítására a feltörekvő ágazatokhoz, és további megoldásokat kínál a munkavállalóknak arra az esetre, ha munkahelyük veszélybe kerül”; A szerkezetátalakításokra irányadó európai aktus lehetővé tenné, hogy olyan környezetet alakítsunk ki, amely a kölcsönös bizalmon alapul;

T.

mivel az egységes piac elmélyülése a további versenyt okoz, ami szerkezetátalakítást eredményezhet; mivel az Uniónak a társadalmi következmények enyhítését célzó keret meghatározása révén felelősséget kell vállalnia ezzel a folyamattal kapcsolatban;

U.

mivel azonban a szociális partnerek által 2003 októberében elkészített „Iránymutatások a változások és társadalmi következményeik kezeléséhez” című dokumentumot egyetlen jogalkotási intézkedés sem követte, a szociális partnerek által a többéves munkaprogramjaik keretén belül tartott nemzeti szemináriumok két ciklusa kivételével; mivel ezek nagyrészt ismeretlenek nem csak a nemzeti és ágazati szociális partnerek szervezetei, hanem ami még fontosabb, a vállalatok és munkavállalóik képviselői számára is; mivel azonban rendkívül fontos lenne az ezen iránymutatásokban rögzített, valamint egyéb tanulmányokból és jelentésekből származó elvek időszerű és hatékony betartása; mivel e területen a vállalkozások gyakorlatai gyakran reaktívak és nem proaktívak, túlzott mértékben beavatkoznak a döntéshozatali folyamatba és nem vonnak be olyan külső szervezeteket, amelyek szerepet játszhatnának a társadalmi hatás kielégítő vagy kellő időben történő enyhítésében;

V.

mivel a Bizottság a „Zöld könyv – Szerkezetátalakítás és felkészülés a változásra: a közelmúlt tapasztalataiból levonható tanulságok” című dokumentumában megvizsgálta, hogy milyen konkrét lépésekkel járulhatna hozzá a szóban forgó területhez kapcsolódó szakpolitika fejlesztéséhez, és ebben elismerte, hogy „a technológiai változás és innováció kényszerítheti a vállalatokat és a munkaerőt kiigazítási stratégiák alkalmazására, de vannak arra utaló jelek is, hogy az innováció kutatással és oktatással kombinálva hatékonyan elősegítheti, hogy Európa kijusson a válságból.”;

W.

mivel a szövetkezetek társadalmilag felelősségteljesen kezelik a szerkezetátalakítást, és a közös tulajdonra, a demokratikus részvételre és a tagok általi ellenőrzésre alapuló szövetkezeti irányítási modell, valamint az, hogy a szövetkezetek a saját pénzügyi forrásaikra és támogatói hálózataikra tudnak támaszkodni, megmagyarázza, hogy a szövetkezetek miért rugalmasabbak és innovatívabbak a szerkezetátalakítás hosszabb távú kezelésében és az új cégek létrehozásában;

X.

mivel a fentiekben hivatkozott határozott kijelentések ellenére a Bizottság csalódást keltő válaszokat adott a tájékoztatásról, a konzultációról és a szerkezetátalakításról szóló, e területeken a sürgős és konkrét lépések szükségességét hangsúlyozó parlamenti állásfoglalásokra és az egyéb érintett gazdasági és társadalmi szereplők kéréseire;

Y.

mivel ez az állásfoglalás nem érinti az egyéb uniós és nemzeti jogszabályokból fakadó tájékoztatási kötelezettségeket; mivel amennyiben az uniós és nemzeti jogszabályok tartalmaznak ilyen rendelkezéseket, az ebben az állásfoglalásban meghatározott ajánlások végrehajtása érdekében a tájékoztatási eljárásokat teljes mértékben ki kell aknázni;

Z.

mivel ez az állásfoglalás nem érinti a munkavédelemre vonatkozó és a munkaszerződés megszüntetésével kapcsolatos, nemzeti jogszabályokból fakadó kötelezettségeket;

AA.

mivel jelenleg a munkáltatóknak a szerkezetátalakítási folyamat során a munkavállalókkal szembeni felelősségeire vonatkozó nemzeti jogszabályok között jelentős eltérések vannak; mivel az előző évtizedben két alkalommal folytattak konzultációt az európai szociális partnerekkel és a Bizottság nem lépett fel;

AB.

mivel a szerkezetátalakításról szóló megfelelő és hatékony tájékoztatás azt jelenti, hogy a vonatkozó intézkedéseket a javasolt szerkezetátalakítás előtt több hónappal kell meghozni, ezeknek az ellenőrzött társaságokra is vonatkozniuk kell és tartalmazniuk kell azonnali átképzéseket a vállalkozások és az Unió versenyképességének növelése érdekében, amely révén a válság idején a biztos és átlátható Unió képét közvetítik az uniós polgárok és befektetők számára;

AC.

mivel azok a vállalatok, amelyek nem alkalmazkodnak a változó körülményekhez, hosszú távon képtelenek lesznek lépést tartani a versenytársaikkal szemben; mivel általában a vállalatok, a munkavállalók és az ágazatok vannak a legjobb helyzetben ahhoz, hogy felmérjék saját szerkezetátalakítási szükségleteiket; mivel minden tagállam különböző szerkezetátalakítási folyamatokban vesz részt, és a következmények országonként eltérőek;

AD.

mivel a Bizottság – annak érdekében, hogy segítse a munkavállalókat és a vállalkozásokat a változásra való hatékonyabb felkészülésben – részletes kutatásokat végzett és tanulmányokat készített magáról a szerkezetátalakítás jelenségéről, illetve a gazdasági ágazatok felügyeletéről, beleértve néhány arról szóló tanulmányt, hogy mostantól 2020-ig hogyan fog változni a foglalkoztatás (21); mivel ezt a jövőre vonatkozó független elemzést független kutatókkal, a szociális partnerekkel és egyéb olyan uniós intézményekkel együtt végezték, mint az Európai Parlament, illetve olyan uniós ügynökségekkel és szervekkel, mint az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért Európai Változásmegfigyelő Központja (22) és az Európai Szakképzés-fejlesztési Központ;

AE.

mivel az európai globalizációs alkalmazkodási alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (23) jelenleg felülvizsgálják;

1.

felkéri a Bizottságot, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikke alapján és a szociális partnerekkel való konzultációt követően minél hamarabb nyújtson be a munkavállalók tájékoztatásáról és a velük folytatott konzultációról, a szerkezetátalakítás előrejelzéséről és kezeléséről szóló jogi aktusra irányuló javaslatot, a mellékletben található részletes ajánlásokat követve;

2.

megerősíti, hogy az ajánlások tiszteletben tartják az alapvető jogokat és a szubszidiaritás elvét; megerősíti továbbá, hogy az ajánlások tiszteletben tartják az arányosság elvét, a vállalkozási szabadságot és a tulajdonhoz való jogot;

3.

megerősíti a kölcsönös bizalmon és közös felelősségen alapuló erős társadalmi párbeszéd jelentőségét, ami a szerkezetátalakítási folyamatok előrejelzése, megelőzése és kezelése során a legjobb eszköz a konszenzusos megoldások és közös kilátások keresésére;

4.

felkéri a Bizottságot annak értékelésére, hogy uniós szinten szükséges-e a vállalatok tevékenységének felügyeletére irányuló lépéseket tenni a különösen a munkavállalók számára sérelmes hatással járó bármilyen visszaélés megakadályozása érdekében;

5.

felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az elbocsátást az összes lehetséges alternatíva megfontolása után utolsó lehetőségnek tekintsék, anélkül, hogy ez csökkentené a vállalkozások versenyképességét;

6.

véleménye szerint a kért javaslatnak nincsenek pénzügyi vonzatai;

7.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a mellékletben található részletes ajánlásokat a Bizottságnak és a Tanácsnak.

30.12.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 440/38

—

tekintettel a tengeri kalózkodásról szóló, 2012. május 10-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a Szomáli-félszigeten kialakult helyzetről szóló, 2009. január 15-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló, 2008-es éves jelentésről szóló, 2010. március 10-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló, 2009-es éves jelentésről szóló, 2011. május 11-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló, a Tanács által az Európai Parlamenthez intézett éves jelentésről szóló 2012. szeptember 12-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel a Szomáli-félsziget térségéről szóló, 2011. november 14-i tanácsi következtetésekre, és különösen az annak mellékletében szereplő stratégiai keretre,

—

tekintettel az európai biztonsági stratégiára, valamint a főképviselőnek és a Bizottságnak az Európai Tanácshoz intézett, „Éghajlatváltozás és nemzetközi biztonság” című, 2008. március 14-i dokumentumára,

—

tekintettel az Európai Unió választási megfigyelő missziójának az Etiópiában 2010. május 23-án megtartott választásokról szóló zárójelentésére,

—

tekintettel a szomáliai alkotmánynak az Alkotmányozó Nemzetgyűlés 825 tagja általi, 2012. augusztus 1-jén történt elfogadására; tekintettel az új szomáliai elnöknek az átalakulási folyamat részeként, 2012. szeptember 11-én történt demokratikus megválasztására,

—

tekintettel a közös biztonság- és védelempolitikáról szóló, 2011. december 1-i és 2012. július 23-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a szomáliai helyzetről szóló határozataira, és különösen a 2067(2012) számú határozatra,

—

tekintettel az Afrikai Unió szomáliai missziójára (AMISOM), annak a négy szektorbeli jelenlét megvalósításáról szóló, 2012. január 5-i stratégiai koncepciójára, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2036(2012) számú határozatára, amely felkéri az Afrikai Uniót, hogy az AMISOM-erők haderejét 12 000-ről egy legfeljebb 17 731 fős – katonák és hivatásos rendőri egységek alkotta – egyenruhás testületté bővítse;

—

tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1820(2008) számú határozatára,

—

tekintettel az ENSZ 2011. január 25-i jelentésére, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsának a Szomália partjai mentén folytatott kalózkodáshoz kapcsolódó jogi kérdésekért felelős különleges tanácsadója, Jack Lang által tett 25 javaslatra; tekintettel a Jack Lang által készített, vonatkozó nyomon követési jelentésekre, többek között a kalózkodás ellen fellépő, különleges hatáskörű szomáliai bíróságok létrehozásának részletes szabályairól szóló, 2011. június 15-i jelentésre, valamint a főtitkárnak a Szomáliában és a régió más államaiban a kalózkodás ellen fellépő, különleges hatáskörű bíróságokról szóló, 2012. január 20-i jelentésére,

—

tekintettel a közös Afrika–EU stratégiára,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0408/2012),

A.

mivel a Szomáli-félsziget térségének élelmiszer-ellátási biztonsága a világon az egyik leggyengébb, így a régió több millió lakosát fenyegeti az alultápláltság és éhínség veszélye; mivel e földrajzi területen világszinten a legalacsonyabb egészségügyi színvonalú országok közé tartozó államok vannak; mivel ez a világ legszegényebb és legkevésbé kormányzott régióinak egyike; mivel a régióban az emberi biztonság hiánya és az élelmiszer-ellátás bizonytalansága együtt különösen súlyos humanitárius válságokat idéz elő; mivel itt a nemzetközi közösség megelőző jelleggel képtelen volt megoldást találni a humánbiztonság, az aszályok és az éhínség problémájára;

B.

mivel a régió hosszú, konfliktusokkal terhelt múltra tekinthet vissza, és mivel a konfliktusok, a szegénység és az elmaradottság között összefüggés áll fenn; mivel a fenntartható fejlődés nem valósulhat meg feszültségekkel, fegyveres konfliktussal és ingatag kormányzati intézményekkel jellemzett környezetben, és mivel ugyanakkor a szegénység és az elmaradottság konfliktust kiváltó tényezőként hat; mivel az éghajlatváltozás tovább súlyosbíthatja a Szomáli-félsziget térségében tapasztalható helyzetet, ahol már ma is egyre gyakoribbak a súlyos aszályok;

C.

mivel a térséget jellemző tartós bizonytalanság a szomszédos országok és az egész kontinens biztonságára nézve is következményekkel jár, és a térségben működő terroristahálózatok miatt más régiók, például Európa, az Arab-félsziget és Dél-Ázsia biztonságára is kihatással lehet;

D.

mivel a fenyegetettség, a bizonytalanság, a szegénység és a nem megfelelő kormányzás ördögi köre csak olyan átfogó, holisztikus szemlélet révén szakítható meg sikeresen és hatékonyan, amely elkötelezi magát a régióbeli országok fenntartható fejlesztése mellett; mivel a Szomáli-félsziget – ahol a mélyszegénység és a nem megfelelő kormányzás vagy az állami irányítás hiánya következtében virágzik a bűnözés, különösen a terrorizmus és a kalózkodás – jól szemlélteti a fejlődés és a biztonság közötti kapcsolatot;

E.

mivel Európát és a szélesebb nemzetközi közösséget háromszoros érdek fűzi a Szomáli-félszigeten kialakult biztonsági helyzethez: elsősorban a nemzetközi terrorizmus jelentette veszély, valamint a terrorista szervezetek kalózkodásból és emberrablásokból származó pénzekkel történő finanszírozása; másodsorban a nemzetközi kereskedelmet érintő gazdasági fenyegetés és a biztonságos tengeri szállítás előmozdításának szükségessége; harmadsorban az ENSZ célkitűzéseinek, például a Világélelmezési Program e térségben közlekedő hajói védelmének támogatása;

F.

mivel a régió iránti uniós elkötelezettség a térség geostratégiai jelentőségén és az arra irányuló szándékon alapul, hogy támogatást nyújtsunk a Szomáli-félszigeten élőknek és kiemeljük őket a szegénységből; mivel a fentiek és a tartós béke megvalósítása érdekében az EU vállalta, hogy – többek között a Kormányközi Fejlesztési Hatóság és az Afrikai Unió révén – támogatja azon regionális és nemzeti erőfeszítéseket, amelyek célja az integráció, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartásának elvén alapuló béke és igazságosság megszilárdítása;

G.

mivel a Kormányközi Fejlesztési Hatóság (IGAD) továbbra sem elég fejlett eszköz a regionális együttműködés, integráció és biztonság megerősítéséhez; hangsúlyozza, hogy az IGAD-nak központi szerepet kell játszania a régió politikai és biztonsági struktúrájának kiépítésében és a Szomáli-félszigeten a konfliktusmegelőzésben, valamint a politikai és gazdasági integrációban, hogy a régió országai elkötelezzék magukat a közös politikai és gazdasági menetrend mellett;

H.

mivel az Atlanti-óceántól az India-óceánig húzódó, összefüggő, bizonytalan helyzetű övezetben egyúttal a Dél-Amerikából és a karib-tengeri térségből kiinduló, az Atlanti-óceán déli részén folytatott kábítószer-csempészet, illetve ember- és fegyvercsempészet is új erőre kapna, elősegítve ezáltal új útvonalak megnyitását, valamint megnyitva az utat az Európába és az Arab-félszigetre irányuló kábítószer-csempészet előtt;

I.

mivel az országok között a régióban található természeti erőforrásokért, elsősorban a fosszilis tüzelőanyagokért és a vízért folyó verseny, valamint a kőolaj- és földgáztermelő államok számára a kikötőkhöz való hozzáférésre szolgáló infrastruktúra, illetve a szárazfölddel körülvett államok számára a tengerrel történő összeköttetés biztosítására irányuló verseny további feszültségeket szíthat a térségben, és krónikus instabilitáshoz vezethet;

J.

mivel a Szomáli-félszigeten hosszú távon is életképes stabilitás kizárólag erős, elszámoltatható demokratikus intézményekre, jogállamiságra és az emberi jogok, különösen a véleménynyilvánítás szabadságának tiszteletben tartására, valamint a társadalom egésze számára biztosított jobb gazdasági kilátásokra épülhet;

K.

mivel elengedhetetlen a régióban meglévő stabil területek aktív gondozása, a szegénység leküzdése és a csődbe jutott államok helyreállításának eszközeként a gazdasági talpra állás ösztönzése; mivel fejlődés nélkül nincs biztonság és biztonság nélkül sincs fejlődés;

L.

mivel Szomáliában az as-Sabáb erőszakos fellépése és az állami irányítás hiánya, a Szomália partjainál folytatott különféle kalóztevékenységek jelentette fenyegetés, a Szudán és Dél-Szudán közötti feszültség, és konfliktusveszély, az ország konfliktusok által fenyegetett Abiyei és Dárfúr régiói, a Melesz Zenávi miniszterelnök halála utáni etióp politikai átalakulás, az Etiópia, Eritrea és Szomália közötti, valamint az Eritrea és Dzsibuti közötti feszültségek, továbbá az Úr Ellenállási Hadseregének (LRA) terrorista cselekményei mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a Szomáli-félsziget egyike legyen a világ konfliktusoktól legfenyegetettebb és legfeszültebb térségeinek, ami iszonyú emberi szenvedéshez, lakhelyelhagyáshoz, a humanitárius válság súlyosbodásához vezet, és akadályozza a fenntartható társadalmi és gazdasági fejlődést, valamint a demokrácia és a jogállamiság megteremtését;

M.

mivel Szomáliában fokozatosan teret nyer az as-Sabáb elleni küzdelem, egyre nagyobb a veszélye annak, hogy a terrorista tevékenység és a destabilizálódás Szomália más területeire és Afrika még távolabbi, korábban nem érintett részeire is átterjed;

N.

mivel a folyamatos politikai instabilitás és a szomáliai konfliktus miatt gyakorlatilag a fenntartható gazdasági fejlődés minden reménye szertefoszlott; mivel az, hogy a lakosság és különösen a fiatalok számára nincs kilátás a stabil demokráciára és gazdaságra, amit csak tetőz a demokrácia, a jogállamiság, az irányítás és a humánbiztonság hiánya, elősegíti a bűnözés, többek között a kalózkodás és a kábítószer-csempészet terjedését és az as-Sabábhoz hasonló terrorista csoportok fenntartását; mivel lényeges, hogy az ilyen kérdéseket az Unió összes külső fellépési eszközére alapozva, átfogó módon oldjuk meg, és minden ilyen fellépést kiegészítsünk a kalózkodás ellen fellépő, különleges hatáskörű szomáliai bíróságok létrehozásával, mihelyt a fennmaradni képes állami struktúrák létrejönnek Szomáliában;

O.

mivel a szomáliai átmeneti szövetségi kormány nem tudott olyan stabil és inkluzív államigazgatást létrehozni, amely a különböző etnikai és politikai hátterű tagok között képes konszenzust teremteni; mivel az új szomáliai kormánynak a nemzetközi közösség teljes körű támogatására szüksége van ahhoz, hogy felvállalja a Szomália előtt álló kihívások megoldását és helyreállítsa a fenntartható politikai, demokratikus, etnikai és társadalmi stabilitást;

P.

mivel a szomáliai káoszt kihasználva 1990 óta számos ország halászhajói folytatnak halászati tevékenységet a szomáliai partoktól számított 200 tengeri mérföldes övezetben, megnehezítve ezzel a szomáliai halászok megélhetését,

Q.

mivel az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint több mint egymillió szomáliai menekült él elszórtan Afrika szarván, elsősorban Kenyában és Etiópiában, Szomálián belül pedig 1,3 millió belső menekült található; mivel a kivándorlás és a szomáliai belső elvándorlás fő okai a belső konfliktus, az as-Sabáb terrorista tevékenysége és az egymást követő súlyos aszályok, amelyek kézzelfogható hatást gyakorolnak a régió egészére;

R.

mivel 2012. augusztus 20-án a Szomáli-félszigeten két, a régióra nézve igen jelentős esemény történt: egyrészt elhunyt Etiópia miniszterelnöke, Melesz Zenávi, másrészt több mint évtized múltán megalakult Szomália első hivatalos parlamentje; mivel az új parlament beiktatása és az új szomáliai elnök, Haszan Mahmúd Sejk 2012. szeptember 10-i megválasztása történelmi pillanat, valamint a béke és biztonság erősítése felé tett fontos lépés volt, továbbá bebizonyította, hogy a szomáliai helyzet nem visszafordíthatatlan;

S.

mivel a régió stabilitását célzó erőfeszítésekhez Etiópia, Kenya és Uganda által mindenekelőtt az Afrikai Unió szomáliai missziója, az AMISOM révén nyújtott katonai és politikai támogatás célja annak elérése, hogy a nemzetközi közösség aktív támogatása mellett az afrikai országok kezében lévő és általuk vezetett fellépés is életképes megoldást tudjon nyújtani a régió biztonságának és stabilitásának problémájára; mivel az Afrikai Unió (AU) értékes partnernek minősül a régió békéje és stabilitása tekintetében;

T.

mivel a szomáliai biztonsági és katonai helyzet továbbra is veszélyes és kiszámíthatatlan; mivel az Afrikai Unió AMISOM missziója visszaszorította az as-Sabáb iszlám milíciát, és további 100 katonát vetett be Baidoában; mivel Kenya a közelmúltban katonai erőkkel beavatkozott Szomália déli és középső részén, de képtelen volt végérvényesen legyőzni az as-Sabábot; mivel az etióp honvédelmi erők 2012 februárjában közbeléptek a hiraani és a Bay régióban; mivel a Human Rights Watch jelentést tett közzé az etióp erők és az átmeneti szövetségi kormányhoz hű milícia által elkövetett emberi jogi jogsértésekről, kínzásokról, önkényes fogva tartásokról, statáriális kivégzésekről és a polgárok elleni, törvénytelen megtorló intézkedésekről; mivel az ENSZ szankciókat felügyelő csoportja a szomszédos Eritreát azzal vádolja, hogy fegyvereket, kiképzést és pénzügyi támogatást biztosít az as-Sabáb számára és ezzel megsérti az ENSZ által meghirdetett fegyverembargót;

U.

mivel az Afrikai Uniónak az országban végrehajtott műveletei szükségesek a szomáliai válság leküzdéséhez, ez csak a társadalmi és politikai stabilitás megőrzésével és fenntartásával valósulhat meg, azaz a katonai műveletekben részt vevő felek egyik fő feladata az is, hogy a katonai tevékenységek beszüntetését követő időszakban minden szükséges eszközzel támogassák a helyi hatóságokat;

V.

mivel a nemzetközi katonai intézkedések önmagukban nem alkalmasak a fenntartható biztonság, stabilitás és béke megteremtésére, ezért azokat demokratikus fejlesztési programokkal kell ötvözni;

W.

mivel Meles Zenávi miniszterelnök halála mélyreható nemzeti és regionális következményekkel járhat, lehetővé téve az új vezetés számára a politikai színtér megnyitását, az elnyomó törvények hatályon kívül helyezését és a demokratikus átmenet irányába mutató, minden érintett bevonásával zajló politikai párbeszéd beindítását; mivel Etiópiában egyedül egy demokratikusan megválasztott, átfogó képviseleten alapuló kormány létrejötte képes megfékezni az instabilitás, a radikalizmus és a zavargások országszerte történő elterjedését, amely Etiópia terrorizmus elleni küzdelemben betöltött szerepét is veszélyeztetné;

X.

mivel a 2010. májusi általános választásokon az EPRDF az összesen 547 parlamenti helyből 545-öt megszerzett, amiből kifolyólag az EU választási megfigyelő missziója megállapította, hogy a választások nem feleltek meg a nemzetközi normáknak;

Y.

mivel Etiópia több külső támogatást kap az Egyesült Államoktól és az Európai Uniótól mint Afrika bármelyik másik országa;

Z.

mivel 20 év függetlenséget követően az Isaias Afewerki elnök kormánya által vezetett Eritrea a világ egyik legelnyomóbb és legelzártabb, az emberi jogok tekintetében szégyenletes teljesítményt nyújtó országa, többek között a saját polgárai körében végzett bebörtönzések, kínzások és gyilkosságok miatt; mivel 2012. július 5-én az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa határozatot fogadott el, amelyben erőteljesen elítéli az eritreai hatóságok által széles körben elkövetett folyamatos és következetes emberi jogi jogsértéseket, a véleménynyilvánítás szabadságának súlyos korlátozásait és a polgárok határozatlan időre szóló katonai szolgálatra kötelezését, valamint az eritreai emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadót jelöl ki az ország elszigeteltségének áttörése, a visszaélések kivizsgálása és az azokról való jelentéstétel érdekében; mivel Dawit Isaak svéd-eritreai állampolgárt tárgyalás nélkül 11 éve tartják fogva Eritreában, minden érintkezési lehetőségtől elzárva;

AA.

mivel 2012. szeptember 26-án Szudán és Dél-Szudán elnöke aláírta a régóta várt együttműködési megállapodást, amely ismét engedélyezi a délről északon keresztül történő kőolajszállítást, a határ menti pufferzóna leszerelését, a határokon átnyúló kereskedelem újraindítását és a polgárok szabad mozgását mindkét irányból; mivel a két ország egyelőre nem állapodott meg Abyei és más vitatott területek jogállásáról;

AB.

mivel Dél-Szudán súlyos politikai, gazdasági és biztonsági problémákkal küzd, többek között a közösségek közötti erőszak és a megbízható kormányzati struktúrák hiánya miatt; mivel a Jonglei állambeli közösségek közötti erőszakra válaszul 2012 márciusában „béke-helyreállítási hadművelet” néven elindított és jelenleg is zajló polgári lefegyverzés keretében a katonai erők állítólagos visszaéléseket követtek el a polgári lakossággal szemben;

AC.

mivel Szudán nyugati, darfúri régiójában, valamint Dél-Kordofán és Kék-Nílus déli államokban a béke továbbra is illúzió; mivel az emberi jogi szervezetek továbbra is a kormányerők által a polgárok által lakott területek ellen elkövetett válogatás nélküli bombázásokról, törvénytelen kivégzésekről, önkényes letartóztatásokról, tömeges fosztogatásról és vagyonrongálásról számolnak be; mivel a folyamatos erőszak tartós és aggasztó humanitárius válságot idézett elő;

AD.

mivel a lakossághoz a humanitárius válsághelyzetek kezelése érdekében való eljutás továbbra is az egyik legfőbb probléma a Szomáli-félsziget országaiban;

AE.

mivel az Európai Bizottság tervei szerint 158 millió euróra növeli az Afrika szarva térségének országait sújtó aszálynak áldozatul esett lakosság részére biztosított humanitárius segély teljes összegét;

AF.

mivel az Afrikai Unió főbb tagországai az addisz-abebai nemzetközi adományozói konferencián vállalták, hogy közel 350 millió dollárt szabadítanak fel az aszály sújtotta országok javára;

AG.

mivel Afrika szarvát, és különösen Szomáliát a szárazság miatt súlyos éhínség sújtotta, aminek következtében a térségben több mint 12 millió, Szomáliában pedig több mint 7,5 millió embert érintő humanitárius válsághelyzet alakult ki; mivel az éhínség sokak, és különösen sok gyermek halálát okozta, és mivel tömeges kivándorlás indult meg a szomszédos Kenya és Etiópia felé; mivel az Európai Bizottság a 2009. évi 9 millió euróról 2008-ban 46 millió euróra emelte a humanitárius segélyek összegét, azonban azóta 2010-ben már csak 35 millió, 2011-ben pedig csak 30 millió eurónyi segélyt folyósított; mivel ezt követően újra felemelte a juttatások összegét 77 millió euróig, de csak a 2011 nyarán bekövetkezett nagy szárazságot követően;

AH.

mivel a régió humanitárius helyzetében bekövetkező jelentős javulás az Afrika szarvára irányuló valamennyi más uniós célkitűzéssel is összefüggésben áll, ezért a térséget sújtó különböző konfliktusok fenntartható megoldása érdekében figyelembe kell venni a belső menekültek szükségleteit, a jelenlegi menekültválságot és annak okait, többek között az élelmiszer-ellátás strukturális bizonytalanságát, a konfliktust és az éghajlatváltozás hatásait, kiemelt figyelmet fordítva a lakosság legkiszolgáltatottabb csoportjaira, úgy mint a nőkre és a gyermekekre;

AI.

mivel a régióbeli jelentős adományozók és politikai szereplők között nem csak olyan hagyományos politikai és fejlesztési szereplők találhatók, mint az EU, az Amerikai Egyesült Államok és nemzetközi szervezetek, úgy mint az ENSZ vagy a Világbank, hanem köztük van Törökország, Egyiptom, az Öböl-menti Együttműködési Tanács (ÖET), különösen Katar, valamint az Iszlám Együttműködési Szervezet is; mivel Kína kulcsszerepet játszik a Szomáli-félszigeten megvalósítandó infrastrukturális fejlődés és gazdasági képességek előmozdításában olyan ad hoc jellegű kedvezményes kölcsönök nyújtásával, amelyeknek nem feltétele, hogy az országok tényleges reformokat hajtsanak végre, és amelyekért cserébe gyakran kiváltságos hozzáférést kér a természeti erőforrásokhoz és az ország piacához;

AJ.

mivel a Szomáli-félsziget térségébe irányuló nemzetközi segítségnyújtás és humanitárius segélyek legnagyobb részét az Európai Unió biztosítja, és mivel egyaránt hozzájárul a régió szárazföldi és tengeri biztonságának fejlődéséhez;

AK.

mivel biztonságos kereskedelmi és szállítási környezet megteremtése a régió szárazföldi és tengeri stabilizálódása és fejlődése felé vezető legfőbb út;

AL.

mivel az ázsiai országokból érkező kereslet ugrásszerű emelkedése nyomán az illegális elefántcsont-kereskedelem az as-Sabábhoz hasonló milíciák és a hivatalos katonai erők legfőbb bevételi forrásává vált; mivel a CITES szerint az elefánt-orvvadászat mértéke évtizedes csúcsot döntött, az elefántcsont-lefoglalások bejelentett eseteinek száma pedig 1989 óta nem volt ilyen magas;

AM.

mivel az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programja (UNEP) által készített jelentés szerint hatalmas mennyiségű, szivárgó tartalmú, illegális mérgezőhulladék-szállítmányt raktak le Szomália partjainál, teljes mértékben semmibe véve a helyi lakosság egészségét és a környezet megóvását; mivel ugyanezen jelentés szerint a parton lerakott hulladék az Európai Unióból származik és az emberi jogokat nyilvánvalóan megsértve helyrehozhatatlan egészségügyi és környezeti károkat okoz;

AN.

mivel a régióban a nyolc millenniumi fejlesztési cél mindegyikének teljesítése elmarad a kívánt szinttől, és a 2015-ig hátralévő három évben kizárólag elszánt politikai akarattal lehetne némi előrelépést elérni;

AO.

mivel a nyomor és az éhség kedvez az irracionalitás és a politikai szélsőségek térnyerésének; mivel tizennégy hónappal azt követően, hogy az Egyesült Nemzetek hivatalos közleményt tett közzé a XXI. század első éhínségéről, a humanitárius helyzet viszonylagos javulása tapasztalható, azonban a kritikus szintet továbbra sem sikerült meghaladni;

AP.

mivel a Szomáli-félszigeten az élelmiszer- és üzemanyagválság, valamint a gazdasági és pénzügyi világválság és az éghajlatváltozás együttes hatásai miatt több ízben is visszaesés történt a szegénység csökkentése terén;

AQ.

mivel a FAO 2012. márciusi becslése szerint több mint nyolcmillió ember szorul segítségre a Szomáli-félszigeten, közülük 3,2 millió Etiópiában, 2,5 millió Szomáliában, 2,2 millió Kenyában és 180 000 Dzsibutiban; és mivel 2011-ben a régió az utóbbi 60 év legnagyobb szárazságát élte át, amely több mint 13 millió embert érintett, akik közül százezrek kényszerültek elhagyni otthonukat és tízezrek haltak meg;

AR.

mivel a térség egyes országai gátolják a Nemzetközi Büntetőbíróságnak az igazság érvényesülését és a büntetlenség elleni küzdelmet célzó munkáját a Szomáli félszigeten;

AS.

mivel – a humanitárius segítségnyújtás folytatásához és Szomália, Kenya és Etiópia rugalmas ellenálló-képességének fejlesztéséhez – az UNICEF-nek 2012-ben 273 millió dollárra van szüksége, amelynek július végéig mindössze 33 %-át kapta meg;

1.

üdvözli a Szomáli-félszigetre vonatkozó uniós stratégiát és különösen annak a biztonsági és stabilitási kérdések megoldásán, a jogállamiság érvényesítésén, valamint tisztességes eljárás biztosításán alapuló, az e kérdések mögött húzódó okokat is kezelő, átfogó megközelítését, amelynek működő jogalkalmazási mechanizmusoknak és eljárásoknak és egy független bírósági rendszernek is kötelezően részét kell képeznie különösen a világos célkitűzéseken alapuló fejlesztési és humanitárius stratégiák révén; sürgeti a Szomáli-félszigetre vonatkozó európai uniós stratégiai keretek teljes végrehajtását és támogatja ennek öt ágát, amelyek alapját a következők képezik:

hangsúlyozza a fenntartható gazdasági növekedés előmozdításának és a szegénység csökkentésének fontosságát az alapvető emberi szükségletek teljesítése révén;

2.

hangsúlyozza, hogy a régióban fennálló számtalan konfliktus bármiféle megoldása csak akkor válhat sikeresen fenntarthatóvá, ha bevezeti a rivalizálással és a határvitákkal szemben érvényesülő jó szomszédság, az államok közötti beavatkozási tilalom és együttműködés, a fenntartható fejlődés, valamint az erőforrásokhoz való hozzáférés megkülönböztetéstől mentes, egyenlő gazdasági lehetőségeket biztosító, méltányos és tisztességes megosztásának elvét; megjegyzi, hogy mindehhez a béketeremtés, a közvetítés és a békéltetés terén az átmenetet célzó erőfeszítésekre lesz szükség, továbbá a Nemzetközi Büntetőbírósággal együttműködve véget kell vetni a büntetlenségnek, és teljes körűen tiszteletben kell tartani a nemzetközi humanitárius jogot, ideértve a humanitárius segítségnyújtásnak a lakossághoz való akadálytalan eljutását és az emberi jogokat; rámutat arra, hogy az Uniónak a regionális szervekkel való szoros koordináció keretében támogatnia kell ezeket a folyamatokat, a kis- és könnyűfegyverek elterjedése elleni küzdelem, valamint a korábbi harcosok lefegyverzésének, leszerelésének és újrabeilleszkedésének elősegítése révén, ugyanakkor kiemeli, hogy egyedül a Szomáli-félsziget lakosai válthatják valóra a régióban a tartós békét, stabilitást és jólétet, illetőleg az elszámoltatható kormány és a jogállamiság létrehozását;

3.

üdvözli, hogy a Szomáli-félsziget térségéről szóló fent említett, 2007. május 10-i parlamenti állásfoglalásban foglalt felszólításnak megfelelően kinevezték az Európai Unió Szomáli-félszigetért felelős különleges képviselőjét; sürgeti a főképviselőt/alelnököt és az Európai Bizottságot, hogy megfelelő pénzügyi és emberi erőforrások, valamint a KBVP struktúráihoz és misszióihoz, továbbá az Európai Bizottság fejlesztési és humanitárius segítségnyújtási politikájának struktúráihoz és programjaihoz való közvetlen hozzáférés biztosításával aktívan támogassák az Unió különleges képviselőjének munkáját; emlékeztet arra, hogy állásfoglalásában a Parlament arra kérte a Szomáli-félszigetért felelős különleges képviselőjét, hogy rendszeresen készítsen jelentést a Parlament számára, e tekintetben üdvözli az Unió Szomáli-félszigetért felelős különleges képviselőjének a Parlamenthez intézett rendszeres jelentéseit, és felkéri a különleges képviselőt, hogy folytassa a tagállamokkal a rendszeres párbeszédet és eszmecserét; üdvözli továbbá az Unió Szudánért és Dél-Szudánért felelős különleges képviselőjének kinevezését; véleménye szerint a teljes körű konzultáció és az összehangolt fellépés érdekében az Unió külső fellépésének pénzügyi eszközeiért felelős illetékes programozási szolgálatoknak rendszeresen konzultációt kell folytatniuk a két különleges képviselővel, akiknek rendszeres politikai és stratégiai tanácsadást kell nyújtaniuk e szolgálatok számára; felhívja a figyelmet az Unió két különleges képviselője, valamint a régióbeli uniós küldöttségek vezetői közötti rendszeres párbeszéd és koordináció jelentőségére;

4.

véleménye szerint a jó kormányzási rendszer előmozdítása érdekében több forrást kell nyújtani a Kormányközi Fejlesztési Hatóság számára, továbbá valamennyi tagállamában és azok között is hatékony politikai párbeszédet és konszenzusteremtő mechanizmusokat kell kialakítani; felhívja az EU-t, hogy a tagállamok belső kapacitásfejlesztési folyamatában való fokozott közreműködéssel mozdítsa elő e szerep érvényesülését; emlékeztet arra, hogy a régió országai közötti, a párbeszédet és a koordinációt célzó regionális intézményi keret előmozdítása rendkívüli jelentőséggel bír, különös tekintettel Etiópiára, Kenyára és Ugandára, amely országoknak a régió kulcsszereplőiként továbbra is össze kell hangolniuk erőfeszítéseiket és tovább kell vinniük a közös célkitűzéseket; emlékeztet továbbá arra, hogy a Kormányközi Fejlesztési Hatóság megfelelő keretet nyújthatna a vízhez hasonló létfontosságú erőforrások kiaknázásával kapcsolatos párbeszéd és koordináció számára;

5.

felhívja az Európai Bizottságot, hogy irányozzon elő segítségnyújtást és támogatást azon afrikai országok részére, amelyek katonailag közreműködnek az Afrika szarva térségének országaiban és különösen Szomáliában zajló békefenntartásban;

6.

üdvözli az Unió arra irányuló határozatát, hogy további támogatásban részesíti az AMISOM műveletet annak érdekében, hogy az teljesíthesse megbízatását és az ENSZ felhatalmazásával összhangban katonai erőinek létszámát 17 731 főre növelje;

7.

úgy véli, hogy az Afrikai Unió szomáliai missziójának (AMISOM) az as-Sabáb elleni küzdelem terén elért eredményei – többek között Kismayo visszafoglalása – alátámasztják az Afrikai Uniónak nyújtott támogatás stratégiai jelentőségét; ennélfogva hangsúlyozza, hogy az Afrikai Unión belül ösztönözni kell az intézményi és kapacitásfejlesztés folyamatát, valamint a jó kormányzást, és többek között válságkezelési és katonai szinten meg kell erősíteni az Afrikai Unió reagálási képességeit; üdvözli az Afrikai Unió melletti uniós delegáció létrehozását Addisz-Abebában;

8.

felszólít arra, hogy sürgősen nyújtsanak támogatást az Unióval kiadatási megállapodást kötött országok (Kenya, Seychelle-szigetek és Mauritius) igazságügyi és büntetés-végrehajtási rendszerei számára, valamint támogatásukkal biztosítsák, hogy a szomáliai hatóságok a nemzetközi joggal, többek között a nemzetközi emberi jogi előírásokkal összhangban rendelkezzenek a foglyul ejtett kalózok és as-Sabáb lázadók ügyének elbírálásához szükséges igazságügyi kapacitással és megfelelő jogi eljárásokkal; ezzel egyidejűleg kiemeli annak fontosságát, hogy az elfogott kalózok lehetőséget kapjanak rehabilitációs folyamatra és a társadalomba való újbóli beilleszkedésre;

9.

sajnálatosnak tartja, hogy számos kalózt és más bűnelkövetőt mindezidáig sem sikerült elfogni, illetve hogy letartóztatásuk esetén meggyőző bizonyítékok vagy a felelősségre vonásukra irányuló politikai akarat hiányában szabadon bocsátották őket, mégpedig a régióban a jogállamiság megerősítésére nyújtott uniós támogatás, az Unió és harmadik országok (Kenya, Seychelle-szigetek és Mauritius) között létrejött kiadatási megállapodások és a Seychelle-szigetek, Puntföld és Szomáliföld közötti, az elítélt kalózok hazaszállításáról szóló kétoldalú megállapodások, valamint a különböző nemzetközi jogi keretek ellenére;

10.

nagy örömmel üdvözli az ENSZ 2011. január 25-i jelentését, amely bemutatja az ENSZ Biztonsági Tanácsának a Szomália partjai mentén folytatott kalózkodáshoz kapcsolódó jogi kérdésekért felelős különleges tanácsadója, Jack Lang által tett 25 javaslatot; üdvözli továbbá a Jack Lang által készített, vonatkozó nyomon követési jelentéseket, többek között a kalózkodás ellen fellépő, különleges hatáskörű szomáliai bíróságok létrehozásának részletes szabályairól szóló, 2011. június 15-i jelentést, valamint a főtitkárnak a Szomáliában és a régió más államaiban a kalózkodás ellen fellépő, különleges hatáskörű bíróságokról szóló, 2012. január 20-i jelentését; sürgeti a főképviselőt/alelnököt, az Unió különleges képviselőjét, valamint a három misszióvezetőt és küldöttségvezetőt, hogy prioritásként tekintsenek a Jack Lang által tett javaslatokra, és dolgozzanak ki stratégiát a Szomália területén megvalósítandó büntetőjogi igazságszolgáltatással kapcsolatos nemzetközi megközelítéshez nyújtott uniós hozzájárulásról;

11.

újfent felhívja a tagállamokat, hogy az Europollal és az INTERPOL-lal együttműködve folytassanak nyomozást a pénzmozgások ügyében, és derítsék fel azokat, valamint kobozzák el a kalózoknak váltságdíjként kifizetett pénzeket, mivel vannak arra utaló jelek, hogy ez a pénz világszerte bankszámlákra vándorolhat, köztük európai bankokba is; emellett sürgeti, hogy azonosítsák és számolják fel azon szervezett bűnözői hálózatokat, amelyek lefölözik az ilyen cselekmények hasznát; felhívja a Tanácsot, hogy segítse elő az EU NAVFOR-nak mind az Europollal, mind az Interpollal való együttműködését;

12.

sürgeti a régió valamennyi országát, hogy működjenek együtt a Nemzetközi Büntetőbírósággal, valamint emlékeztet a Római Statútumot aláíró és ratifikáló országok jogi kötelezettségeire; üdvözli továbbá a Nemzetközi Büntetőbíróságnál tapasztalt fejleményeket, amelynek következtében a Római Statútumot alá nem író vagy nem ratifikáló államokban is lehet kutatást és vizsgálatokat végezni;

13.

kéri az Európai Unió intézményeit, hogy éberen és aktív figyelemmel kövessék az Etiópiában megkezdődött politikai átmenetet és a Szomáliában megtett kezdeti demokratikus lépéseket;

14.

célszerűnek tartja megragadni a 2012. augusztus 20-án elhunyt Melesz Zenávi etióp miniszterelnök utódlásának megnyílása, az új szomáliai elnök megválasztása és a 2013-as közelgő kenyai parlamenti választások által kínált, megfelelő pillanatot arra, hogy:

15.

örömmel veszi tudomásul, hogy a Béke és Biztonsági Tanács ütemtervében előírt és az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2046(2012) számú határozatában elfogadott határidő lejártáig Szudán és Dél-Szudán megállapodást kötött a kőolajbevételekről; bízik abban, hogy az említett megállapodás a kőolaj Dél-Szudánból történő szállításának problémáját is mihamarabb végleg rendezni fogja;

16.

üdvözli, hogy az EU NAVFOR Atalanta művelete jelentős mértékben hozzájárult Szomália partjainál a kalózkodás elleni küzdelemhez és a tengerhajózás biztonságához; hangsúlyozza annak az Élelmezési Világprogram Szomáliába tartó segélyszállító hajói és más veszélyeztetett hajók, továbbá az Afrikai Unió szomáliai missziója számára szállított ellátások számára nyújtott védelemben betöltött szerepét; üdvözli a Tanács 2012. március 23-i határozatát, amely 2014 decemberéig meghosszabbította az EU NAVFOR Atalanta műveletét, továbbá a kalózok szárazföldi műveleti bázisaival szembeni fellépésre is kiterjesztette annak megbízatását; arra sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő támogatást az EU NAVFOR Atalanta művelete számára a megfelelő járőrhajók valamint a kalózok, pénzügyi támogatóik és hálózataik üldözéséhez szükséges eszközök formájában, mivel a kalózkodás elleni küzdelemben eddig elért örömteli eredmények megingathatók, és a kalózok visszaszorítása, felismerve, hogy ez idáig a kalózkodással szemben a hajózási társaságok által bevezetett fedélzeti hajóvédelmi intézkedések bizonyultak a leghatékonyabbnak; ebben az összefüggésben üdvözli a tengerészeti ágazatnak a tengerbiztonsági magánvállalatok szabályozására irányuló nemrégi felhívásait, és felszólítja a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetet, a lobogó szerinti államok kormányait és a tengerészeti ágazatot, hogy közösen törekedjenek a tengeren szolgálatot teljesítő biztonsági magánvállalatokra vonatkozó egyértelmű, következetes és végrehajtható nemzetközi előírások kidolgozására, amelyek biztosítják az átláthatóságot, az elszámoltathatóságot, a vállalati szabványokat a hajókon dolgozó szerződéses fegyveres biztonsági magánszemélyzet alkalmazásáról, valamint előírják a tengeri biztonsági magánvállalatoknak az említett standardokhoz való szigorú igazodást;

17.

felhívja a figyelmet az EU NAVFOR és a térségben működő más missziók, különösen az AMISOM szárazföldi művelete közötti együttműködés fontosságára, és úgy véli, hogy a jó kapcsolatok, valamint az információmegosztásra és a közös tervezésre is kiterjedő szoros együttműködés nélkülözhetetlen a szomáliai stabilitás biztosításához; emékeztet, hogy az EU NAVFOR Atalanta művelet és a NATO óceáni pajzs elnevezésű hadművelete csak akkor lesz képesek elrettenteni és visszaszorítani a kalózokat, ha a Szomáli-félszigeten és különösen Szomáliában létrejön egy azokat az okokat orvosoló átfogó stratégia, amelyek miatt a szomáliaiak kalózkodás és bűncselekmények útján történő jövedelemszerzésre kényszerülnek; megjegyzi, hogy a NATO kalóztámadások elleni, jelenlegi missziója, az óceáni pajzs elnevezésű hadművelet a Világélelmezési Program szállítmányainak védelmét szolgáló két rövidebb, 2008 októberében indult kalózellenes művelet helyébe lépett;

18.

üdvözli a Külügyi Tanács 2011. december 12-i határozatát, amely EUCAP Nestor néven regionális tengeri kapacitásépítési kezdeményezést hozott létre annak érdekében, hogy a Szomáli-félsziget öt országában és az Indiai-óceán nyugati térségében a helyi közösségekkel egyeztetve és ezek jóváhagyásával megerősítse a tengeri és igazságügyi kapacitást, valamint a part menti rendőrségi erők és a bírák képzését; felhívja a tagállamokat, hogy haladéktalanul bocsássanak képzett polgári és katonai személyi állományt az új misszió rendelkezésére; felszólít az egyéb kezdeményezésekkel, többek között a Stabilitási Eszköz által finanszírozott, a kritikus tengeri útvonalakra vonatkozó program keretében működő MARSIC uniós projekttel, valamint a kelet- és dél-afrikai, illetve az indiai-óceáni térség országai által kezdeményezett és az Unió által támogatott, a kalózkodás szárazföldi kezelését, valamint a kalózkodással gyanúsított személyek letartóztatására, kiadatására, fogva tartására és eljárás alá vonására alkalmas igazságügyi kapacitások növelését célzó, regionális tengerbiztonsági programmal (MASE) való szoros koordinációra; véleménye szerint a nemzetközi közösség kizárólag akkor tudja megvalósítani a régió stabilitására és biztonságára irányuló átfogó célkitűzést, illetve ezáltal csökkenteni a térségben a tengeri járőrhajók számát, ha a part menti országok megerősítik a part biztonságának garantálására való képességüket, valamint ha ösztönzik a legjobb tengerhajózási irányítási gyakorlatok (BMP4) betartását és a tengerbiztonsági ágazat fokozott önszabályozását;

19.

üdvözli az Unió ugandai központú kiképzési missziójának (EUTM) megbízatását kiterjesztő, illetve azt más területekre összpontosító 2011 júliusi határozatot; felszólít ugyanakkor az EUTM keretében kiképzett új katonák magatartásának és elszámoltathatóságának hatékonyabb átvilágítására annak garantálása érdekében, hogy a programhoz ne csatlakozhassanak kiskorúak vagy militáns csoportokhoz tartozó személyek, hogy e személyek integrálódjanak szomáliai fegyveres erőkhöz és a disszidálás valamennyi esetének azonnal jelölni lehessen és ki lehessen vizsgálni; e tekintetben felszólítja továbbá az Uniót, hogy vállaljon szerepet a kiképzést végző erők kifizetési láncának figyelemmel kísérése terén annak biztosítása érdekében, hogy e pénzösszegek eljussanak a célzott kedvezményezettekhez és ösztönözzék a motivációt, a hűséget és az elkötelezettséget, ezáltal biztosítva, hogy a vezetésre való képesség Szomália jövőbeli biztonsági erőinek kezében maradjon;

20.

hangsúlyozza, hogy szoros stratégiai koordinációra van szükség a biztonsággal kapcsolatos valamennyi szereplő, különösen az EU NAVFOR Atalanta, az EUTM Szomália és az EUCAP Nestor, valamint a NATO (óceáni pajzs művelet), az amerikaiak által vezetett CTF-151 munkacsoport, az ENSZ és az Afrikai Unió szomáliai missziója között; megjegyzi, hogy léteznek a szomáliai partoknál folytatott kalózkodással foglalkozó New York-i kapcsolattartó csoporthoz (CGPCS) és a bahreini közös tájékoztatási és konfliktusfelszámolási (SHADE) mechanizmushoz hasonló nemzetközi koordinációs mechanizmusok; üdvözli ezért az Unió műveleti központjának – kezdetben két évre történő – ad hoc jellegű aktiválásáról szóló, 2012. március 23-i tanácsi határozatot, amelynek célja az Afrika szarva térségében működő három KBVP-misszió közötti, valamint a brüsszeli székhelyű struktúrákkal kialakított szinergiák összehangolása és megerősítése, a Szomáli-félsziget térségére vonatkozó stratégia keretében és az Európai Unió Afrika szarváért felelős különleges képviselőjével együttműködésben;

21.

megjegyzi, hogy bizonyos jelek szerint az Úr Ellenállási Hadserege (LRA) terjeszkedik, és további országokat von be a harcba, még több gyermeket veszélyeztetve ezáltal; emlékeztet arra, hogy az Úr Ellenállási Hadserege elleni küzdelemhez, valamint a Joseph Kony hadseregvezető elleni hajtóvadászathoz az Amerikai Egyesült Államok jelentős pénzeszközöket, felszerelést és logisztikai támogatást biztosított; felhívja az EU-t, hogy az Úr Ellenállási Hadserege elleni, az Afrikai Unió irányításával zajló küzdelemhez szükséges további támogatásokat hangolja össze az Egyesült Államokkal;

22.

elítéli a CITES-előírások végrehajtásának elmulasztását; felhívja az Európai Bizottságot és a Tanácsot, hogy a sikeres Kimberley-folyamat mintájára hozza létre az uniós elefántcsont-behozatal tanúsítási és ellenőrzési rendszerét;

23.

üdvözli a Szomáli-félsziget térségére vonatkozó uniós stratégiát, amelynek a biztonság- és humanitárius politika mellett a hosszú távú fejlesztéspolitika és a millenniumi fejlesztési célok is részét képezik; aláhúzza e távlati fejlesztéspolitikai elképzelések jelentőségét, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy e tekintetben hangolják össze politikáikat, valamint hogy az egyes országok és a régió tekintetében mihamarabb vezessenek be közös programösszeállítást;

24.

úgy véli, hogy a Szomáli-félsziget stabilitása és biztonsága kedvező politikai és biztonsági hatásokkal járna a régión kívül, valamint a beruházások és az indiai-óceáni tengeri szállítási útvonalak biztonsága tekintetében is; álláspontja szerint ezért a G-20-ak szintjén meg kell kezdeni a régió biztonságát és stabilitását előmozdító stratégiákkal, valamint az átfogó megközelítés végrehajtásához szükséges pénzügyi források biztosításának összehangolásával kapcsolatos stratégiák mérlegelését; e tekintetben felhívja a figyelmet a Szomáliáról szóló 2012. februári londoni konferencia pozitív tapasztalataira, és arra ösztönzi a főképviselőt/alelnököt, hogy vizsgálja meg egy 2013-ban megrendezendő hasonló konferencia lehetőségét;

25.

úgy véli, hogy a Szomáli-félsziget megítélésekor azt is figyelembe kell venni, hogy a térség erős gazdasági potenciállal rendelkezik, különösen az ásványkincsek és a mezőgazdaság terén; felhívja ezért a Tanácsot, a Bizottságot, az Európai Külügyi Szolgálatot és az EBB-t, hogy tevékenységüket más többoldalú adományozókkal és pénzügyi intézményekkel összehangolva határozzanak meg olyan közös érdekű projekteket a régió országai számára, amelyek – például az energiaellátás, többek között a megújuló energiaforrások, valamint a természeti erőforrások és ezen belül a víz vonatkozásában – előmozdíthatják az együttműködést és a kölcsönös előnyökkel járó egymásra utaltságot; a Szomáli-félsziget hosszú távú gazdasági fejlődésének nélkülözhetetlen elemeként hangsúlyozza a határokon átnyúló kereskedelem, a nemzetközi piacokhoz való hozzáférés, a kikötői infrastruktúra, valamint a szárazfölddel körülvett államok kikötői összeköttetésére szolgáló megfelelő folyosók biztosításának jelentőségét; felkéri a Bizottságot, hogy végezzen mindenre kiterjedő vizsgálatot a Szomáli-félszigeten folytatott, a földek harmadik országoknak való bérbeadásával járó gyakorlat mértékéről és annak gazdasági, környezeti és társadalmi hatásáról, valamint tegyen javaslatot lehetséges védelmi stratégiákra és mechanizmusokra;

26.

véleménye szerint a regionális biztonság megerősítése, valamint a terrorizmus és a kalózkodás elleni küzdelem, jóllehet nélkülözhetetlenek, nem szoríthatják háttérbe azt, hogy a régióban elsősorban a szegénység felszámolását kell támogatni, már csak azért sem, mert az Európai Unió alapító szerződése értelmében az Unió fejlesztési együttműködési politikája elsődleges célként a szegénység mérséklésére, idővel pedig annak felszámolására irányul, és az Unió azon politikáinak végrehajtásakor, amelyek hatással lehetnek a fejlődő országokra, figyelembe veszi a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit (az EUMSZ 208. cikkének (1) bekezdése); megjegyzi, hogy a Szomáli-félsziget valamennyi országa fejlődő ország, amelyek – a Cotonoui Megállapodásban nem részes Szudán és Dél-Szudán kivételével – e címen két milliárd eurónyi összegű fejlesztési támogatásban részesültek (amelyből csak Etiópia 644 milliót kapott) a 10. Európai Fejlesztési Alap (2008–2013) nemzeti és regionális indikatív programjai címén; rámutat arra, hogy ugyanezen időszak alatt és szintén a 10. Európai Fejlesztési Alap címén Afrika szarva térsége, Dél-Afrika és az Indiai-óceán térsége 619 millió euróban részesül (részben a Kormányközi Fejlesztési Hatóságon [IGAD] keresztül) annak érdekében, hogy felszámolják a régió országait sújtó szegénységet, és segítséget nyújtsanak a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez; emlékeztet végül arra, hogy az Európai Fejlesztési Alapon belüli eszköz, az afrikai békefenntartási mechanizmus pénzügyi támogatást nyújt az Afrikai Unió szomáliai missziója (AMISOM) számára;

27.

véleménye szerint a régiónak nyújtott fejlesztési támogatás és humanitárius segély terén globális szinten első számú szereplőnek számító Európai Unió (a tagállamok és az Európai Bizottság), amelyet diplomáciai fellépéseinek az Európai Külügyi Szolgálat és az EUKK körüli összpontosítása, az Atalanta művelet sikere, valamint az egyes tagállamok régióbeli diplomáciai és katonai jelenléte is segít, többet is tehetne azért, hogy felszámolja a régiót sújtó szegénységet, valamint az anarchiagócokat és a jogon kívüliséget;

28.

célszerűnek tartja megragadni az új szomáliai elnök, Haszan Sejk Mohamed 2012. szeptember 10-i megválasztása által kínált megfelelő pillanatot, tekintettel az Etiópia és Eritrea közötti diplomáciai és gazdasági kapcsolatok helyreállításán való munkálkodásra – az Afrika szarva térségére vonatkozó stratégiai keret segítségével és a régióért felelős EUKK, az Európai Külügyi Szolgálat és a nemzeti diplomaták, valamint az Afrikai Unió támogatásával – , valamint a szomáliai válság megoldása érdekében, ami a régió egészének javára válna; megjegyzi, hogy a Szomáli-félsziget térségének keleti határvidékét alkotó Nagy Tavak régiója egyben a világ egyik legkevésbé stabil régiója, ahol rendkívül elmaradott országok találhatók amelyek a fegyveres erőszak veszélyének (pl. a Kongói Demokratikus Köztársaság) vagy akár egy vagy több szomszédos országgal szembeni háborúk veszélyének vannak kitéve (a tágabb értelemben Afrika szarva térségének részét képező Ruanda és a Kongói Demokratikus Köztársaság közötti feszültségek); hangsúlyozza, hogy a Szomáli-félsziget térségére vonatkozó stratégia folytatásakor nem hagyhatók figyelmen kívül annak esetleges hatásai a szomszédos régiók (vagyis a Nagy-tavak régiója, Közép-Afrika, Dél-Afrika) szintén nélkülözhetetlen fejlesztésére.

29.

üdvözli a regionális fejlesztési támogatás és a humanitárius segítségnyújtás kettős területén az Európai Bizottság által 2012-ben javasolt, a Szomáli-félsziget térségére vonatkozó, „SHARE” (Supporting Horn of Africa Resilience, a Szomáli-félsziget rezilienciájának javítását szolgáló kezdeményezés) néven ismert új tervet, amelynek rendeltetése, hogy a rövid távú humanitárius segítségnyújtást összekösse a hosszú távú fejlesztéssel annak érdekében, hogy véget vessen a régiót sújtó válságok ördögi körének; teljes mértékben támogatja az Európai Bizottságot a sürgősségi segély, a helyreállítás és a fejlesztés összekapcsolásának (LRRD: Link between Relief, Rehabilitation and Development) megerősítése terén; felszólít arra, hogy az Európai Unió e program keretében törekedjen különböző megélhetőségi lehetőségek, jobb piaci hozzáférés és tájékoztatás biztosítására az állattenyésztésből élő, a mezőgazdasággal és állattenyésztéssel egyaránt foglalkozó, a folyó menti, tengerparti, városi és városkörnyéki lakosság háztartási jövedelmének növelése, az alapvető szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint a krónikusan és időszakosan veszélyeztetett lakosság számára megbízható és előre jelezhető mértékű támogatás nyújtására való törekvés érdekében;

30.

örömére szolgál az Európai Unió új SHARE programja, amelynek célja a Szomáli-félsziget térség országai különböző fenyegetésekkel szembeni ellenálló képességének javítása, hangsúlyozza ugyanakkor, hogy ezt a programot össze kell hangolni a hasonló fenyegetésekkel (terrorizmus, kábítószer-csempészet, éghajlatváltozás, a menekültek és a belső menekültek tömeges áramlatai) küzdő Száhil övre vonatkozó uniós stratégiával;

31.

úgy véli, hogy a Szomáli-félsziget országaiban támogatni kell a mezőgazdaságot, az állattenyésztést és az állattartást, valamint üdvözli a nem kormányzati szervezetek által ezeken a területeken végzett jelentős munkát;

32.

felhívja az Európai Bizottságot, hogy alapvető jogként támogassa a vízhez mint az emberiség közös kincséhez való hozzáférést, valamint az ivóvízhez való hozzáférés előmozdítását célzó köz- és a magánszféra közötti társulásokat;

33.

kitart amellett, hogy ahol erre lehetőség van, a Szomáli-félsziget térségébe irányuló uniós támogatást közvetlen költségvetési támogatás formájában kell nyújtani, de azt egyértelmű teljesítménymutatók alapján meghatározott konkrét célkitűzések elérésére kell odaítélni; úgy véli, hogy amennyiben a segítségnyújtásnak költségvetési támogatás formáját kell öltenie, azt konkrét célkitűzések elérésétől kell függővé tenni; meggyőződése, hogy a Szomáli-félsziget térségére vonatkozó európai uniós stratégia támogatására irányuló programok esetében lehetővé kell tenni a források összevonását, azaz ezek finanszírozását egyértelmű közös normák alapján meg kell nyitni más nemzetközi adományozók előtt is annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a donorok összehangolt és egységes megközelítését, valamint az ütköző megközelítések vagy a párhuzamosság kockázatának minimálisra csökkentését; hasonlóképpen az Uniónak is részt kell vennie a Szomáli-félsziget harmadik felek által működtetett programok finanszírozásában, feltéve, hogy a harmadik országok részére nyújtott uniós pénzügyi támogatásra vonatkozó szabályokat maradéktalanul tiszteletben tartják;

34.

felhívja az Európai Uniót és tagállamait, hogy a veszélyeztetett lakosság részére továbbra is biztosítsanak pártatlan és független humanitárius segítségnyújtást, valamint hogy az aszályra való felkészülés, a mezőgazdaság, a vidékfejlesztés és az élelmiszer-biztonság területén a katasztrófaveszély csökkentésére irányuló stratégiák és hosszú távú fejlesztési programok révén támogassák a térség országait saját nemzeti képességeik megerősítésében;

35.

kiemeli, hogy – noha bizonyos, hogy a Szomáli-félszigeten (valamint a Száhil-övben) bekövetkezett élelmezési katasztrófát az ismétlődő aszályok, a rossz termés és az árak növekedése okozták – a konjunkturális okok mellett (ámbár az aszály már strukturális oknak tekinthető) figyelembe kell venni az egyéb igen jelentős okokat, így például a közösségek szétesését és az agrárexport erőltetett fejlesztését, mely utóbbi az élelmiszer-önellátás, valamint a saját fogyasztásra és a nemzeti piacokon történő értékesítésre irányuló mezőgazdasági termelés rovására történik;

36.

hangsúlyozza, hogy az Unió harmadik felekkel folytatott együttműködésének mindenkori feltétele az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása; ennélfogva mélységes aggodalommal töltik el a régióból érkező azon jelentések, amelyek önkényes letartóztatásokról, a fogvatartottakkal szembeni rossz bánásmódról és a tüntetők elleni erőszakról, valamint a politikai ellenzék elleni elnyomó intézkedésekről, többek között cenzúráról és az újságírók és aktivisták önkényes fogva tartásáról számolnak be; felhívja a térség valamennyi hatóságát, hogy tartsák tiszteletben ezeket az alapvető elveket, és minden politikai foglyot haladéktalanul bocsássanak szabadon;

37.

mélységes aggodalmának ad hangot az afrikai földharácsolás miatt, amely alááshatja az élelmiszer-ellátás biztonságát, és tovább súlyosbíthatja az éhínséget; felhívja a Szomáli-félsziget térségének kormányait és az EU-t, hogy értékeljék a termőföldek felvásárlásával kapcsolatos jelenlegi gyakorlat hatását a vidéken tapasztalható szegénységre és a jelenlegi éhínségre; sürgeti az Európai Bizottságot, hogy a politikai koherencia megvalósítása érdekében illessze be a földharácsolás kérdését a fejlődő országokkal folytatott politikai párbeszédbe;

38.

aggasztónak tartja az uniós vállalatok és a bűnhálózatok általi állítólagos illegális hulladéklerakást; emlékeztet arra, hogy az illegális hulladéklerakás súlyos probléma a part mentén élő szomáliai lakosság számára; felhívja a főképviselőt/alelnököt és az Európai Bizottságot, hogy független szerv bevonásával sürgősen indítsanak bizonyítékok gyűjtésével és mintavétellel járó, alapos vizsgálatot, és a kutatás eredményétől függően mérlegeljék jogi intézkedések megtételét, ideértve az európai vállalatok, az uniós tagállamok és az EU által fizetendő kártérítést is;

39.

felismeri, hogy elengedhetetlen, hogy a Szomáli-félszigeten élő, a konfliktussal érintett valamennyi nép folyamatos, független és pártatlan humanitárius segítségnyújtásban részesüljön, valamint hogy továbbra is megfelelő finanszírozást biztosítsanak számukra, különösen Szomáliában; hangsúlyozza, hogy a segélyek összegének csökkentése nyomán a szomáliai lakosság ismét humanitárius válságba süllyedhet; kiemeli, hogy a humanitárius segítségnyújtáson túl az Afrika szarva ellenálló képességének javítását szolgáló (SHARE) európai uniós kezdeményezéshez hasonló erőfeszítésekre kell építeni a helyi lakosok alkalmazkodóképességének és jobb megélhetésének biztosítása érdekében;

40.

hangsúlyozza, hogy a térségben hosszú ideje figyelmen kívül hagyják különösen a nők, a gyermekek, LMBT-személyek (leszbikus, meleg, biszexuális és transzszexuális személyek) és a vallási kisebbségek emberi jogait, és felhívja a régió kormányait, hogy erősítsék meg e csoportok emberi jogi helyzetét;

41.

hangsúlyozza a civil társadalomnak nyújtott európai támogatás fontosságát; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy országonként, határon átnyúló és regionális szinten egyaránt nyújtsanak összehangolt támogatást a civil társadalom számára;

42.

hangsúlyozza a Dél-Szudán számára a hatékony civil társadalom létrehozása és fenntartása érdekében folyamatosan biztosítandó támogatás jelentőségét; határozott véleménye szerint a demokrácia és az emberi jogok előmozdítása új eszközének a Szomáli-félszigetre vonatkozó ad hoc jellegű költségvetési tételeket is magában kellene foglalnia; úgy véli, hogy mérlegelni kell az Európai Demokráciáért Alapítvány Afrika szarva térségének országaira való kibővítését;

43.

üdvözli a Szudán és Dél-Szudán által a kőolajkivitel újbóli megindításáról és a határ leszereléséről kötött megállapodásokat, és felszólítja a két országot e megállapodások betartására; felszólítja mindkét országot, hogy hagyjanak fel a másik állambeli lázadó csoportok rejtegetésével vagy támogatásával; további tárgyalásokat szorgalmaz a két ország közötti határok kijelöléséről a közelmúltbeli megállapodást veszélyeztető további konfliktusok kirobbanásának elkerülése érdekében, és ajánlja, hogy a két vezető folytassa az egyeztetéseket annak érdekében, hogy az Afrikai Unió ütemtervével és az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2046. számú határozatával összhangban mielőbb megállapodásra jussanak Abyei és a vitatott területek jogállásáról, összhangban az Afrikai Unió ütemtervével és az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2046. számú határozatával; elismerését fejezi ki Mbeki elnök európai uniós finanszírozásban részesülő magas szintű munkacsoportjának a Szudán és Dél-Szudán közötti tárgyalások és közvetítés során az Afrikai Unió támogatásával tett, sikeres erőfeszítéseiért; felszólítja az Unió Szudánért és Dél-Szudánért felelős különleges képviselőjét, hogy hangolja össze tevékenységét a szudáni és dél-szudáni küldöttségvezetőkkel annak érdekében, hogy az Unió elkötelezettsége, politikai erőfeszítése és támogatása továbbra is igen közismert maradjon;

44.

üdvözli az egyrészről a szudáni kormány és a Szudáni Népi Felszabadítási Mozgalom Északi frakció (SPLM-N), és másrészről az ENSZ, az Afrikai Unió, illetve az Arab Liga között külön-külön létrejött egyetértési megállapodásokat, amelyek célja, hogy lehetővé tegyék a humanitárius segélyek eljuttatását Kék-Nílus és Dél-Kordofán államok polgári lakosságához;

45.

aggodalmát fejezi ki a Dél-Szudán Jonglei államában ismét kirobbant erőszak miatt, amely veszélyezteti a béketeremtés és a régió biztonsága terén elért eredményeket; támogatja az ENSZ dél-szudáni missziója (UNMISS) által kért vizsgálatot, és a bűnösök ellen szankciók kiszabását követeli; felszólítja a dél-szudáni kormányt, hogy:

hangsúlyozza a Dél-Szudán számára folyamatosan biztosítandó uniós támogatás jelentőségét a dél-szudáni közigazgatási és bűnüldöző hatóságok kapacitásfejlesztésének elősegítése, hatékony civil társadalom létrehozása és fenntartása, valamint a jó kormányzás ösztönzése érdekében; sürgeti az Uniót, hogy erélyesen követelje a főbb nemzetközi emberi jogi szerződések Dél-Szudán általi ratifikálását, és támogassa a dél-szudáni hatóságokat ezek végrehajtása során; elítéli a katonai erők által a leszerelési folyamat keretében a polgári lakosság ellen elkövetett állítólagos visszaéléseket, és felszólítja a dél-szudáni kormányt, hogy indítson az ügyben független vizsgálatot, biztosítva az érintett katonák felelősségre vonását és gondoskodva az áldozatoknak nyújtandó kártérítésről;

46.

határozottan elítél a polgári lakossággal szemben Szudánban elkövetett, a nemzetközi humanitárius jogot és az emberi jogokat sértő valamennyi erőszakos cselekedetet; sürgeti az Uniót és a nemzetközi közösséget, hogy elsősorban Dárfúr, Dél-Kordofán és Kék-Nílus államok vonatkozásában fogadjon el a polgári lakosság védelmére és az emberi jogi jogsértések felszámolására irányuló egységes megközelítést; felhívja a szudáni kormányt és a Szudáni Népi Felszabadítási Mozgalom Északi frakciót (SPLM-N), hogy haladéktalanul kezdjenek egyeztetéseket a háborús helyzet teljes körű megszüntetéséről, valamint hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2046. számú határozatában foglaltak szerint a 2011. június 28-i keretmegállapodás alapján jussanak politikai megegyezésre; hangsúlyozza a nemzetközi szereplők konfliktusövezetekben való folyamatos jelenlétének fontosságát, és sürgeti a szudáni hatóságokat, hogy szavatolják e szereplők és a polgári lakosok biztonságát; emlékeztet az Unió és a tagállamok azon kötelezettségeire, hogy Ahmed Mohamed Harun, Ali Mohamed Ali Abd-Al-Rahman, Abdel Rahim Mohamed Husszein és Omár Haszan Ahmed al-Basír elnök letartóztatási parancsának végrehajtása tekintetében fokozott támogatást kell nyújtaniuk és szorosan együtt kell működniük a Nemzetközi Büntetőbírósággal;

47.

aggodalmát fejezi ki a felső-nílusi 4 menekülttáborban és Unité állam menekülttáborában elhelyezett, becslések szerint 170 000 főnyi szudáni menekült – felerészben gyermek – egészségi állapotának romlása miatt, mivel a táborokban tombol a fertőzés-, hasmenés- és maláriaveszély, amelyet tovább súlyosbít az alultápláltság;

48.

elítéli a Szudán vagy Dél-Szudán által az állandó hadseregüktől független fegyveres csoportoknak juttatott mindenfajta támogatást;

49.

tudomásul veszi a 2012. augusztus 20-i szomáliai elnökválasztás eredményét; szorgalmazza, hogy Szomália valamennyi politikai szereplője kötelezze el magát a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok mellett, mivel csak így szakíthatják meg a szegénység, az elmaradottság és a bizonytalanság ördögi körét; hangsúlyozza, hogy a szomáliai átmeneti szövetségi kormány (TFG) megbízásának lejárta kulcsfontosságú próbatétel abban a tekintetben, hogy Szomália képes lesz-e működőképes állammá válni és erős, elszámoltatható demokratikus intézményeket hozni létre újra; véleménye szerint az új kormány támogatása szempontjából döntő jelentőséggel bír az inkluzív politikai párbeszéd elősegítése és a konszenzusépítő folyamatok előmozdítása Szomáliában; felszólítja a szövetségi kormányt és a Mahmúd Haszan Sejk új elnököt, hogy segítse elő a szomáliai nép megbékélését azáltal, hogy a garowei megállapodást alapul véve létrehozza az új szövetségi államot és megindítja a valamennyi szomáliai lakos számára biztosított béke, biztonság és demokrácia megteremtésének hosszú, ám annál nagyobb jelentőséggel bíró folyamatát;

50.

üdvözli továbbá az elmúlt több mint 20 év első hivatalos szomáliai parlamentjének eskütételét, és bízik abban, hogy mindez az első lépést jelenti egy valódibb képviseleten alapuló parlamenti demokrácia irányába; tudomásul veszi, hogy a parlament által előírt 30 %-os női képviselői kvóta nagyobb részét betöltötték, emlékeztetve arra, hogy a nők érdemi részvétele a közélet valamennyi területén rendkívül fontos a konfliktuskezelés és békeépítés szempontjából;

51.

üdvözli a szomáliai átmeneti időszak végét, amely lehetővé teszi a megújulást; elismeréssel adózik az ütemterv aláírói, a Vének Tanácsa, az Alkotmányozó Nemzetgyűlés, valamint az új Szövetségi Parlament és a Technikai Kiválasztási Bizottság munkájának, az átmeneti időszak lezárásában játszott szerepükért; üdvözli a leköszönő elnöknek az új elnök, Mahmúd Haszan Sejk támogatása és a vele való együttműködés iránti elkötelezettségét; Szomália valamennyi politikai szereplőjét ösztönzi az új hatóságokkal folytatott együttműködésre; üdvözli Haszan Sejk elnök Szomáliával kapcsolatos jövőképét és arra irányuló szándékát, hogy biztosítja az átfogó képviseleten alapuló kormányzati intézmények létrehozását, a stabilizációt, a jogállamiságot és a jó kormányzást, a gazdasági talpra állást, a béketeremtést és a megbékélést, a közszolgáltatások nyújtását, valamint a Szomália és a világ többi része közötti kapcsolatok javítását; szorgalmazza, hogy Szomália ideiglenes alkotmányával összhangban az elnök teljesítse az átlátható és elszámoltatható kormányzásra, a korrupció valamennyi szinten történő leküzdésére, valamint az inkluzív párbeszéd biztosítására és a képviseleten alapuló, elszámoltatható nemzeti, regionális, körzeti és helyi szintű intézmények létrehozására irányuló kötelezettségvállalását;

52.

felhívja a főképviselőt/alelnököt és az EU Szomáli-félszigetért felelős különleges képviselőjét, hogy kritikus szemmel vizsgálja felül a dzsibuti békefolyamatot, és fontolja meg egy olyan közvetítői csapat felállítását, amelynek tagjaiban a szomáliai érintett felek, többek között a nőjogi szervezetek nagy része megbízik, és akik a szomáliai érintett felek jelentős részét tárgyalóasztalhoz tudják ültetni; felhívja a főképviselőt/alelnököt, hogy indítson el egy olyan folyamatot az országon belüli és kívüli szomáliai civil társadalmi szervezetek részére, amely lehetővé teszi az ország politikai problémáira választ adó lehetséges megoldások rendszeres és folyamatos megvitatását; felhívja a főképviselőt/alelnököt, hogy ezt a két folyamatot kapcsolja össze, mintaként felhasználva a 2000 és - 2005 között Szudánban zajló sikeres békefolyamatot;

53.

e tekintetben üdvözli a szomáliai kormány közelmúltbeli békekezdeményezését, amely polgári foglalkozást és képzést ajánl az as-Sabábból kilépő lázadóknak; üdvözli a közelmúltbeli intézményi fejleményeket, többek között az ambiciózus alkotmány elfogadását, amely „nemre, vallásra, társadalmi vagy gazdasági státuszra, politikai meggyőződésre, klánra, fogyatékosságra, foglalkozásra, születési helyre vagy nyelvjárásra való tekintet nélkül valamennyi polgár” számára egyenlő jogokat ígér, jogellenessé nyilvánítja a női nemi szervek megcsonkítását és létrehozza az Igazság és Megbékélés Bizottságot; aggodalommal tölti el ugyanakkor, hogy az évtizedes belviszályok által sújtott országban az új alkotmány nem tér ki a büntetlenség kezelésének kérdésére, továbbá a központ és a régiók közötti hatalom- és erőforrás-megosztásra, ezért e problémák megoldása érdekében az új hatóságokkal folytatott fokozott együttműködésre hív fel;

54.

felhívja a szomáliai hatóságokat, hogy az új kormány iránti lakossági bizalom elnyerése érdekében sürgős intézkedésként rangsorolják az intézményi fejlesztést és egy elszámoltatható, átlátható, integrált rendőrség létrehozását; e tekintetben elismerését fejezi ki az EUTM Szomália művelet által az ország biztonsági erői számára nyújtott értékes hozzájárulásért; bízik abban, hogy a tagállamok folyamatosan támogatják e KBVP-misszió munkáját, amelynek célja, hogy a szomáliai katonaságon belül megalapozza az emberi jogok, a nemek közötti dinamikák és a jogállamiság iránti tiszteletet; megjegyzi, hogy Szomália csak akkor válhat működőképes állammá, ha a stabil, elszámoltatható és inkluzív szomáliai intézményrendszer kialakítása túlmutat a biztonsági erőkön, és az ország e célt magáénak vallva vezető szerepet vállal annak megvalósításában;

55.

hangsúlyozza, hogy az egész ország javát szolgáló életképes és inkluzív gazdasági szerkezet és s jövőbeli kőolaj- és földgázkitermeléssel kapcsolatos, a régiók és a szövetségi szint közötti jövedelemmegosztási rendszer alapvető jelentőségű Szomália jól működő államként való hosszú távú fenntarthatósága szempontjából; sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy a korábbi hibákból tanulva a segítségnyújtást ne a mogadishui szövetségi intézményekre összpontosítsák a szomáliai régiók kárára, utóbbiak ugyanis kulcsszerepet játszhatnak az alapvető szolgáltatásoknak és a stabilitásnak a lakosság számára történő decentralizált biztosítása terén; felkéri az Európai Uniót, hogy e kínálkozó alkalmat megragadva minden lehetséges erőforrást mozgósítson, hogy segítse Szomália regionális szerveit a demokratikus átmenet ezen létfontosságú folyamatában; a Szomáliában a közelmúltban megfigyelhető politikai és biztonsági fejlemények miatt szorgalmazza, hogy a tagállamok és a főképviselő (az Európai Bizottság alelnöke) a legitim szomáliai hatóságokkal, az Afrikai Unióval és a Kormányközi Fejlesztési Hatósággal, valamint az Egyesült Államok kormányával szoros együttműködésben mérlegelje a biztonsági ágazat reformját célzó misszió létrehozását;

56.

elismeri, hogy a szomáliai békét alulról szerveződő folyamatként kell megteremteni; hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak gondoskodnia kell arról, hogy stratégiája lehetővé tegye a béketeremtésre és vitarendezésre irányuló helyi erőfeszítések támogatását, valamint ezek nemzeti és regionális prioritássá avatását; emlékeztet továbbá arra, hogy Szomáliában a helyi legitimitás elősegíti a hosszú távú stabilitási kilátásokat ígérő kormányzati intézmények megjelenését;

57.

rámutat, hogy az Afrikai Unió katonai missziót (AMISOM) indított Szomáliába, amely mandátumát az ENSZ Biztonsági Tanácsától kapta, és amely kétségbeesetten keres további olyan országokat, amelyek készek csapatokat biztosítani;

58.

hangsúlyozza, hogy az EU-nak az Egyesült Államokkal és az Afrikai Unióval szorosan együttműködve főszerepet kell játszania Szomália jövőjében;

59.

sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságával és a Vörösfélhold szervezetével együttműködésben a lehető leghamarabb hozzon létre Szomáliában egészségügyi struktúrákat, valamint járóbeteg-ellátó és gyógyászati élelmezési központokat, és azokat fejlessze tovább;

60.

örömmel veszi tudomásul a helyi Stabilitási Alap létrehozását, amely többek között az újonnan felszabadított és hozzáférhető dél-szomáliai területeken nyújtott nemzetközi segélyek összehangolására szolgál;

61.

rendkívül sajnálatosnak tartja, hogy Szomália kormányzati ellenőrzés alatt álló területein csak a 2011 decembere óta eltelt időszakban 13 újságírót és médiában dolgozó személyt gyilkoltak meg, és az ügyekkel kapcsolatos eljárások terén nem történt előrelépés; hangsúlyozza a véleménynyilvánítás szabadsága biztosításának fontosságát, és sürgeti az új kormányt és az elnököt, hogy fogadjanak el az újságírók hatékonyabb védelmét szavatoló intézkedéseket, valamint hitelesen vizsgálják ki az említett gyilkossági ügyeket;

62.

szorgalmazza, hogy az EU és valamennyi regionális és nemzetközi partnere maximálisan éljen az új szomáliai kormány színre lépése által kínált lehetőséggel, amely az as-Sabáb országon belüli népszerűségének nyilvánvaló hanyatlásával együtt új politikai korszak nyitányát jelezheti Szomáliában; hangsúlyozza ennélfogva, hogy a nemzetközi közösségnek, többek között az EU-nak készen kell állnia arra, hogy támogassa a legitim és demokratikus hatóságokat az intézményi kapacitásfejlesztés, a biztonsági ágazat reformja és a leszerelés, lefegyverzés és újrabeilleszkedés terén, valamint hogy segítséget nyújtson a civil társadalomnak; szorgalmazza, hogy a főképviselő/alelnök gondoskodjon arról, hogy a szomáliai uniós fellépés elősegítse egy szabad, nyitott és az emberi jogokat, többek között a nők és a kisebbségek jogait tiszteletben tartó és támogató társadalom megteremtését, lehetővé tegye a nők jogokkal való felruházását és a társadalom valamennyi szegmenségben biztosítsa a nemek közötti egyensúlyt;

63.

hangsúlyozza Szomáliföld rendkívül pozitív példáját, amely ország több mint húsz éve bizonyítja, hogy képes kialakítani és megerősíteni demokratikus, gazdasági és közigazgatási struktúráját, valamint létrehozni egy fenntartható demokratikus folyamatot; megjegyzi, hogy Szomáliföld idáig sikerrel biztosította saját területén a biztonságot és a stabilitást és sikeresen együttműködött más országokkal a kalózkodás és a terrorizmus elleni küzdelem terén; aggodalmának ad hangot ugyanakkor amiatt, hogy Szomáliföld sebezhetővé válhat, ha az as-Sabáb csapatokat von össze a határ menti hegyvidéki területeken; hangsúlyozza ezért annak alapvető jelentőségét, hogy támogatást nyújtsanak Szomáliföld számára a terrorizmus elleni küzdelem terén, többek között a gazdaság diverzifikálásának előmozdítása és a fiatalok munkavállalását célzó kapacitásépítés révén, visszaszorítva ezáltal a toborzást a fiatalok körében; rámutat, hogy Szomáliföld jelentős szerepet játszik a régió gazdasági és társadalmi fejlődésének előmozdításában, amely ellensúlyozhatja instabil területi egységeinek radikalizálódását; felhívja a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy támogassák Szomáliföldet fejlődési kilátásainak javítása, valamint gazdasági és társadalmi stabilitásának kialakítása terén; hangsúlyozza, hogy a Szomália számára hosszú távú stabilitást és biztonságot nyújtó megoldás megtalálásához fontos lenne felmérni Szomáliföld stabilitásának pozitív példáját;

64.

üdvözli a főképviselőnek/alelnöknek az ENSZ Közgyűlés által New Yorkban megrendezett, Szomáliáról szóló minicsúcson elhangzott és az új szomáliai szövetségi intézményeket határozott támogatásáról biztosító nyilatkozatát, és különösen az új szövetségi intézmények és a regionális közigazgatás megszilárdításának négy éves folyamata, valamint a 2013-ra előirányzott szomáliai nemzetközi konferencia iránti elkötelezettségét; felhívja Szomáliföldet és a többi szövetségi tagot, hogy teljes körűen és konstruktív jelleggel vegyenek részt az új szomáliai szövetségi intézményekkel létesítendő jogi és politikai kapcsolataikról szóló tárgyalásokban a fenntartható, stabil és virágzó szomáliai szövetségi állam megteremtése érdekében;

65.

kiemeli Etiópia központi szerepét a régió egészének politikai és gazdasági stabilitása szempontjából; felhívja a figyelmet arra, hogy beiktatási beszédében az új etióp miniszterelnök, Hailemariam Desalegn hangsúlyozta az emberi jogok és az ország demokratikus intézményei megerősítésének fontosságát, amely hozzájárulhat az országban a demokratikus kultúra megteremtéséhez és az emberi jogok maradéktalan tiszteletben tartásához; úgy véli, hogy az új etióp kormány színre lépése alkalmat ad Etiópia bevonására valamennyi közös érdekű kérdés vagy közös probléma vonatkozásában, ideértve azokat is, amelyekről a múltban talán megoszlottak a vélemények, továbbá hangsúlyozza: fontos, hogy konstruktív párbeszéd és partnerség keretében támogatást nyújtsunk Etiópiának az új demokratikus rendszerré történő átalakuláshoz; támogatja Etiópia terrorizmus elleni küzdelmét, kiemeli azonban, hogy e küzdelem során maradéktalanul tiszteletben kell tartani az alapvető jogokat;

66.

bízik abban, hogy a 2012. szeptember 21-én kinevezett miniszterelnök, Hailemariam Desalegn vezetése alatt Etiópia a valódi demokratikus átalakulás útjára lép erős demokratikus potenciáljának kihasználása érdekében, véget vetve a szabad vallásgyakorlás és a polgári társadalmi szabadságok korlátozásának; felszólítja az EKSZ-t, az EU Szomáli-félszigetért felelős különmegbízottját és az EU emberi jogi különmegbízottját, hogy prioritásként lépjenek kapcsolatba az etióp kormánnyal az emberi jogok ügyében, hogy ez utóbbi megragadhassa a folyamatban lévő politikai átmenet kínálta lehetőséget egy valóban demokratikus átmenet lebonyolítására, hogy az emberi jogok és alapvető szabadságok, a sajtószabadság és a szólásszabadság teljes elismerésének központi jelentőségére építsen; sürgeti az EU-t és a nemzetközi közösséget, hogy maradjon éber és tevékeny az Etiópiában zajló politikai átmenetre reagálva, segítse elő a demokratikus intézmények megerősítését és a politikai, katonai és fejlesztési segítségnyújtást konkrét demokratikus reformoktól tegye függővé, kötelezően előírva többek között a meggyőződésük miatt bebörtönzött személyek (mint például Eskinder Nega, más újságírók, emberi jogvédők, a fejlesztés szószólói és az ellenzék tagjai) szabadon bocsátását, az ENSZ emberi jogokkal foglalkozó különleges előadóinak fogadását és valamennyi régióba és fogva tartási létesítménybe történő akadálymentes bebocsátását; a karitatív szervezetekről és társaságokról szóló nyilatkozat és a terrorizmus elleni nyilatkozat hatályon kívül helyezését vagy módosítását, valamint a száműzetésben lévő ellenzék visszatérését; felszólítja az EU-t, hogy találja meg a gyengélkedő etióp civil társadalom pénzügyi és politikai támogatásának innovatív és biztonságos módjait, valamint folytasson szoros párbeszédet az etiópiai és a száműzetésben élő ellenzékkel;

67.

megállapítja, hogy Etiópiában jelenleg nincs független igazságszolgáltatás és média, azon szándékos stratégia miatt, amelynek célja a bírák kényszerítése és korlátozása, a média ellenőrzése, az ellenzék megfélemlítése és az emberi jogi szervezetek elhallgattatása;

68.

rámutat, hogy a terrorizmus elleni 2009-es törvény nevében számos újságíró ellen indult bírósági eljárás; elítéli az etióp szövetségi legfelsőbb bíróság által a közelmúltban folytatott üldöztetéseket, amelyek nyomán Elias Kifle bloggert távollétében életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték, valamint Wubishet Taye-t, egy helyi lap helyettes szerkesztőjét és Reeyot Alemn újságírót tizennégy-tizennégy év börtönbüntetéssel sújtották; üdvözli ugyanakkor, hogy Martin Schibbye és Johan Persson svéd újságírót nemrégiben, Meles Zenawi miniszterelnök halálát követően, felmentették az ellenük felhozott vádak alól; arra buzdítja a kormányzó erőket, hogy ugyanezen kritérium alapján járjanak el az önkényesen elítéltekkel szemben;

69.

hangsúlyozza az etiópiai Benishangul-Gumuz tartományban tervezett kék-nílusi Grand Renaissance (Nagy Reneszánsz) duzzasztógát projektjében a tiszta energiatermelés és a régió egészének gazdasági fejlődése szempontjából rejlő hatalmas lehetőségeket; támogatja az Etiópia, Szudán és Egyiptom közreműködésével létrejött, ezzel a projekttel foglalkozó nemzetközi szakértői munkacsoportot, és szorgalmazza a nílusi vízforrások és a duzzasztógáthoz kapcsolódó vízerőmű által termelt villamos energia megosztásának jobb megértését;

70.

felszólítja Etiópia kormányát, hogy hivatalosan is ismerje el a Határbizottság Eritrea és Etiópia közötti határvonal kijelöléséről szóló határozatának végleges és kötelező voltát az ENSZ 1907(2009) és 2023(2011) számú határozatával, valamint az Afrikai Unió és a Kormányközi Fejlesztési Hatóság vonatkozó határozataival összhangban; felszólítja ezért az eritreai kormányt, hogy a határokon állomásozó csapatok leszerelési folyamatának kezelése és a Határbizottság határozatának megfelelően – a közösségek együtt maradásának fontosságát szem előtt tartva – a határvonal tényleges kijelölése, továbbá az Etiópiával fenntartott kapcsolatok normalizálása érdekében – beleértve a határok ismételt megnyitását is – egyezzen bele az Etiópiával folytatandó párbeszédbe; felszólítja a nemzetközi közösséget az Eritreával való együttműködésre és az eritreai lakosság érdekeinek és szükségleteinek védelmére, egyúttal pedig arra, hogy gyakoroljon nyomást a rezsimre és a katonai erőkre, hogy engedélyezzék a nemzetközi szervezetek belépését, készítsék elő a régóta ígért választásokat és nyissák meg az országban a politikai színteret; hangsúlyozza, hogy a nem humanitárius célkitűzéseket szolgáló valamennyi uniós támogatást szigorúan ahhoz a feltételhez kell rendelni, hogy az eritreai hatóságok kötelezettséget vállaljanak a demokratikus átmenet elősegítése és az emberi jogok országbeli helyzetének átlátható és kézzel fogható mértékkel történő javítása, valamint az eritreai lakosság alapvető szükségleteinek biztosítása mellett; felszólítja Eritreát, hogy álljon el a Szomáliával való békét és megbékélést, valamint átfogóbb szinten a régió stabilitását aláásó fegyveres csoportok mindenfajta támogatásától; az országban a szólás-, sajtó- és vallásszabadság érvényesítésére, valamint a szabad és tisztességes választások és a demokrácia bevezetésére szólít fel; kéri a politikai foglyok, többek között Dawit Isaac bebörtönzött újságíró azonnali szabadon bocsátását, akit tárgyalás nélkül több mint 4 000 napja tartanak fogva;

71.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EKSZ-nek és a tagállamoknak, az Európai Unió Szudánért felelős különleges képviselőjének, az Európai Unió Szomáli-félszigetért felelős különleges képviselőjének, az Európai Unió tagállamainak, Törökország kormányának, az Egyesült Államok Kongresszusának, az Egyesült Államok Külügyminisztériumának, az Afrikai Unió Bizottságának, a Pánafrikai Parlamentnek, a Kormányközi Fejlesztési Hatóság (KFH) kormányainak és parlamentjeinek, valamint Szomáliföld hatóságainak.

30.12.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 440/55

—

tekintettel a biológiai sokféleségről szóló 1992. évi egyezményre (a CBD),

—

tekintettel a genetikai forrásokhoz való hozzáféréséről és a használatukból származó előnyök igazságos és méltányos megosztásáról szóló, a CBD-hez fűzött 2010. évi Nagojai Jegyzőkönyvre,

—

tekintettel az élelmezési és mezőgazdasági növénygenetikai forrásokról szóló, 2011. évi nemzetközi szerződésre,

—

tekintettel a 2022. évi szabadalmi együttműködési szerződésre,

—

tekintettel az őslakos népek jogairól szóló, az ENSZ Közgyűlés által 2007. szeptember 13-án elfogadott ENSZ-nyilatkozatra,

—

tekintettel az őslakos és törzsi népekről szóló, 1989. évi 169. számú ILO-egyezményre;

—

tekintettel az új növényfajták oltalmáról szóló, Genfben 1991. március 19-én felülvizsgált nemzetközi egyezményre,

—

tekintettel a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló, 1995. évi WTO-megállapodásra,

—

tekintettel az élelmezési és mezőgazdasági növénygenetikai forrásokról szóló, 2002. évi nemzetközi szerződésre (ITPGR), és az influenzavírusokra vonatkozó, 2011. évi WHO-keretre,

—

tekintettel a biotechnológiai találmányok jogi oltalmáról szóló, 1998. július 6-i 98/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1),

—

tekintettel a Biológiai Sokféleség Egyezmény (CBD) részes feleinek 2010. október 18–29. között Nagoyában (Japánban) tartandó 10. konferenciájára készülő uniós stratégiai célkitűzésekről szóló 2010. október 7-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a Bizottság az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett „Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia” című közleményére (COM(2011)0244),

—

tekintettet a WIPO (a Szellemi Tulajdon Világszervezete) szellemi tulajdonjogokkal, genetikai forrásokkal, hagyományos tudással és folklórral foglalkozó kormányközi bizottságának tevékenységére és jelentéseire,

—

tekintettel a műszaki és jogi szakértők csoportja ülésének „A genetikai forrásokra vonatkozó hagyományos ismeretek a hozzáférésre és a használatból származó előnyök megosztására vonatkozó nemzetközi rendszer kontextusában” című jelentésére (UNEP/CBD/WG-ABS/8/2, 2009),

—

tekintettel „A genetikai forrásokra vonatkozó szellemi tulajdonjogok és a szegénység elleni fellépés” című, az Európai Parlament Fejlesztési Bizottsága által megrendelt 2011. évi tanulmányra,

—

tekintettel a vizes élőhelyek megőrzéséről szóló, 1971. évi ramsari egyezményre,

—

tekintettel a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről (CITES) szóló 1973. évi egyezményre,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére, valamint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság és a Jogi Bizottság véleményére (A7-0423/2012),

A.

mivel a világ városi és vidéki környezetben élő szegényei 70 %-ának túlélése és jóléte közvetlenül a biológiai sokféleségtől függ;

B.

mivel a Biológiai Sokféleség Egyezmény (CBD) főbb céljai a biológiai sokféleség védelmének és fenntartható felhasználásának ösztönzése, valamint e felhasználást akadályozó tényezők felszámolása;

C.

mivel a genetikai források és a hozzájuk kötődő hagyományos tudás birtokában lévők gyakran a biológiai sokféleségben gazdag fejlődő országokban élnek;

D.

mivel a CBD-folyamat részeként elfogadott nemzeti hozzáférési és haszonmegosztási jogszabályok a biológiai források engedély nélküli kutatásának és elbirtoklásának problémájára kerestek választ;

E.

mivel a „biokalózkodás” fogalma alatt általában az olyan ipari tevékenységet értjük, amikor az őslakos népek hagyományos tudását vagy genetikai forrásait engedély nélkül, illetve a származási ország kompenzálása nélkül magánosítják és szabadalmaztatják;

F.

mivel a Biológiai Sokféleség Egyezmény és annak Nagojai Jegyzőkönyve előírja a biológiai kutatók számára, hogy a genetikai forrásokhoz köthető hagyományos tudást illetően a származási országoktól vagy a helyi és őslakos közösségektől kérjenek „előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyást”, illetve az említett szereplőkkel jussanak kölcsönös megállapodásra, valamint osszák meg a biológiai kutatásból származó hasznokat a származási országokkal és közösségekkel;

G.

mivel a Biológiai Sokféleség Egyezmény keretében kialakulóban lévő hozzáférési és haszonmegosztási rendszer több intézmény – a WTO és a szellemitulajdon-jogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodása (WTO-TRIPS), a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO), az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO), az Új Növényfajták Oltalmára Létesült Nemzetközi Szövetség (UPOV), az Egészségügyi Világszervezet (WHO) – részvételével, egymást kiegészítő jelleggel működik;

H.

mivel a hozzáférés és haszonmegosztás szabályozását számos emberi jogi eszköz, így az 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, az 1966. évi Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, valamint az 1966. évi Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya is tükrözi;

I.

mivel a WTO-TRIPS 27. cikke (3) bekezdésének b) pontja felhatalmazza az egyes országok vezetését arra, hogy a növényeket, állatokat és a lényegileg biológiai folyamatokat kizárja a szabadalmaztatás lehetősége alól, míg a mikroorganizmusok, valamint a nem biológiai és mikrobiális folyamatok szabadalmaztathatók maradnak;

J.

mivel a biológiai sokféleség egy sor ökoszisztéma-szolgáltatást biztosít, például a helyi vizellátást, élelmiszert, valamint a megélhetéshez és az éghajlat-szabályozáshoz szükséges anyagokat; mivel a környezet károsodása új kihívásokat állít számos olyan faj és genetikai forrás megőrzése és fenntartható hasznosítása elé, amelyek az élelmezésbiztonság és a fenntartható mezőgazdasági fejlődés alapját képezik;

K.

mivel az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének égisze alatt elfogadott, a növénygenetikai források élelmezési és mezőgazdasági felhasználásáról szóló nemzetközi egyezmény (ITPGR) célja az élelmiszeri és mezőgazdasági rendeltetésű növénygenetikai források megőrzése és fenntartható használata, valamint az alkalmazásukból fakadó hasznoknak a Biológiai Sokféleség Egyezménnyel összhangban történő tisztességes és méltányos megosztása;