16.12.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 419/1

16.12.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 419/2

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére és a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményére (A7-0343/2012),

A.

mivel a fontos szerepet betöltő fogyasztóihitel-ágazat nemzeti piacaihoz történő hozzáférés javítása, a verseny előmozdítása, a fogyasztóvédelem eltérő szintjeinek kezelése, a piaci szereplők közötti esetleges versenytorzulások megszüntetése és a belső piac működésének javítása az EU hatáskörébe tartozó politikai feladatok, és a fogyasztók és a hitelezők érdekeit szolgálják;

B.

mivel a fogyasztói hitelekről szóló irányelvvel a fogyasztók védelmét szolgáló európai jogi keret jött létre 5 részterületen a tagállamok számára – különösen a végrehajtás különböző módjai tekintetében – szűk mozgásteret biztosító, célzott és átfogó harmonizáció révén;

C.

mivel ugyanakkor néhány jogi és gyakorlati akadály továbbra is fennáll

D.

mivel amint azt a fogyasztói hitelekről szóló irányelv végrehajtásáról készített európai parlamenti tanulmány is kimutatta, az irányelv egyes főbb rendelkezései – így például a szerződéskötést megelőző tájékoztatásról szóló 5. cikk – a tagállamok általi értelmezésbeli és végrehajtásbeli különbségek folytán nem vezetett a tagállami fogyasztóvédelmi szabályok kívánt harmonizációjához;

E.

mivel a fogyasztói hitelekről szóló irányelvet a rövid határidő, valamint az ezen idő alatt megvalósítandó számos, széles körű jogszabály-változtatás miatt nem minden tagállamban ültették át időben vagy teljes mértékben helyesen,

F.

mivel a statisztikák szerint az irányelv hatálybalépése óta a határon átnyúló fogyasztói hitelfelvétel nem fokozódott, habár ez sokféle tényezőnek, köztük a nyelvi kérdéseknek is tulajdonítható, de a pénzügyi ágazatot érintő komoly problémáknak, illetve a kielégítő információ hiányának is a fogyasztók számára a határon átnyúló fogyasztói hitelfelvételről és a fogyasztók jogairól, amelyek ilyen szerződések megkötésével illetik őket;

G.

mivel a hitelezési ágazatban alkalmazott megfelelő fogyasztóvédelmi gyakorlatok jelentős szerepet játszanak a pénzügyi stabilitás biztosításában; mivel az árfolyam-ingadozás jelentős kockázatot jelent a fogyasztók számára, különösen a pénzügyi válságok idején;

H.

mivel a fogyasztóknak nyújtott devizahitelek túlzott aránya egyre növeli a háztartások által viselt kockázatokat és veszteségeket;

I.

mivel az Európai Rendszerkockázati Testület 2011. szeptember 21-én fontos ajánlást fogadott el az idegen devizában való hitelezésről (ERKT/2011/1);

J.

mivel az irányelv 27. cikke szerint a Bizottságnak bizonyos aspektusok vonatkozásában el kell végeznie az irányelv felülvizsgálatát, és ennek kapcsán már megbízást adott egy tanulmány elkészítésére,

K.

mivel nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a felülvizsgálat egyes lépéseiről és eredményeiről tájékoztassák, továbbá lehetősége legyen véleményt megfogalmazni,

1.

üdvözli, hogy a Bizottság a felülvizsgálatra való előkészületként tanulmányt készít az irányelv belső piacra és fogyasztóvédelemre kifejtett hatásairól annak érdekében, hogy megvizsgálja a határon átnyúló hitelfelvételt érintő következményeket, valamint elismeri a Bizottság, a nemzeti jogalkotók és a hitelintézetek által elvégzett átfogó munkát,

2.

hangsúlyozza, hogy a határokon átnyúló fogyasztói hitelek piacának javítása a belső piac ösztönzése révén európai hozzáadott értéket teremthet; úgy véli, hogy ezt többek között azáltal lehet elérni, hogy jobban tájékoztatják a fogyasztókat arról a lehetőségről, hogy egy másik tagállamban is felvehetnek fogyasztói hitelt, és azon jogaikról, amelyek ilyen szerződések megkötésével megilletik őket;

3.

tudomásul veszi, hogy a határokon átnyúló fogyasztói hitelek a hitelpiacon 2 % alatti arányt képviselnek, amelyből hozzávetőleg 20 % online felvett hitel,

4.

emlékeztet arra, hogy az irányelv egyik célja a tájékoztatáshoz való hozzáférés biztosítása, amely elősegíti a hitelkihelyezés területén is az egységes piac működését, ezért szükséges annak értékelése, hogy a határokon átnyúló ügyletek száma növekszik-e;

5.

úgy ítéli meg, hogy a szerződéskötést megelőző tájékoztatásra vonatkozó előírások, az 5. cikk (6) bekezdése szerinti magyarázat és a 8. cikk szerinti hitelképességi értékelés fontos szerepet tölt be a fogyasztók tudatosságának javításában a devizában való hitelfelvétellel járó kockázatok tekintetében;

6.

mindazonáltal kéri a felügyeleti hatóságoktól annak előírását, hogy a pénzügyi intézmények a fogyasztókat személyre szabott, teljes körű és könnyen érthető magyarázattal lássák el a devizahitelezéssel járó kockázatokról és a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállam fizetőeszköze jelentős leértékelődésének és a külföldi kamatlábak emelkedésének a törlesztőrészletekre gyakorolt hatásáról; úgy véli, hogy e tájékoztatást bárminemű szerződéskötés előtt kell megadni;

7.

tudomásul veszi, hogy néhány tagállam esetében aggályok merültek fel azt illetően, hogy a fogyasztóknak a szerződéskötést megelőzően nyújtandó tájékoztatást az Általános európai fogyasztói hiteltájékoztató (SECCI) révén kell nyújtani, amely annyira technikai jellegű, hogy befolyásolja a fogyasztók azon képességét, hogy a tájékoztatást ténylegesen megértsék; úgy véli, hogy a SECCI hatékonyságának fontos szempontnak kell lennie az irányelv hatásának a Bizottság által végrehajtott értékelésében;

8.

üdvözli a Bizottság által 2011 szeptemberében elvégzett „SWEEP” ellenőrzést, amely rávilágított, hogy a pénzügyi intézetek megvizsgált weboldalainak 70 %-a esetében bizonyos lényeges adatok hiányoztak a reklámanyagból, egyes fontos adatok pedig magából a hitelajánlatból is, valamint a költségeket félrevezető módon tüntették fel, továbbá felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzák meg a probléma megoldására irányuló megfelelő intézkedéseket; ezzel összefüggésben megállapítja, hogy a reprezentatív példákra vonatkozó szabályokat néha nem az előírt módon alkalmazzák, és hogy e téren javulásra van szükség;

9.

kéri, hogy a pénzügyi intézmények hirdetési és forgalmazási gyakorlatait szigorúan kísérjék figyelemmel annak érdekében, hogy a hitelmegállapodások meghirdetése és forgalmazása során elkerüljék a félrevezető vagy hamis tájékoztatást;

10.

megállapítja, hogy néhány tagállam azzal a lehetőséggel élt, hogy az irányelv hatályát kiterjesztette egyéb pénzügyi termékekre is anélkül, hogy mindez következetlenségeket okozott volna,

11.

hangsúlyozza, hogy a jogszabályi előírásoknak a tipikus eseteken, az átlagos fogyasztókon és az átlagos üzletembereken kellene alapulniuk, és nem a kevés számú, szabályokkal kapcsolatos visszaélésre kell választ adniuk oly módon, hogy az kevésbé érthetővé, átláthatóvá és összehasonlíthatóvá tegye a tájékoztatást a fogyasztók számára;

12.

megállapítja, hogy az átfogóbb előírások nem feltétlen vonják magukkal a magasabb szintű fogyasztóvédelmet, illetve, hogy a tapasztalatlan fogyasztók esetében a túl sok információ a segítség helyett még nagyobb zavart okozhat; ebben a vonatkozásban elismeri a fogyasztói szervezetek hozzáértését, és az általuk a fogyasztók számára nyújtott segítséget és pénzügyi képzéseket, illetve a nehéz helyzetben lévő háztartások érdekében a hitelátalakításban játszott potenciális szerepüket;

13.

kéri, hogy a fogyasztóknak legyen joga tájékoztatást kapni a kiegészítő szolgáltatások költségeiről, valamint az ahhoz való jogukról, hogy a kiegészítő szolgáltatásokat – például a biztosítást – alternatív szolgáltatótól szerezzék be; úgy véli, hogy a pénzügyi intézmények számára elő kell írni, hogy különböztessék meg e szolgáltatásokat és a kapcsolódó díjakat az alaphitelhez kapcsolódóaktól, és tegyék egyértelművé, hogy mely szolgáltatások elengedhetetlenek a hitel folyósításához, illetve melyek függenek teljes mértékben a hitelfelvevő döntésétől;

14.

úgy ítéli meg, hogy részletesebben meg kell vizsgálni azokat a nehézségeket, amelyek az elállási jognak a kapcsolt hitelszerződésekhez kötődő gyakorlásakor lépnek fel; hangsúlyozza, hogy tudatosítani kell a fogyasztókban, hogy amennyiben olyan esetben élnek a szerződéstől való elállás jogával, amikor a szállító vagy a szolgáltató egy kiegészítő szerződés keretében közvetlenül a hitelezőtől kapja az adott összeget, a fogyasztókat a nyújtott pénzügyi szolgáltatással kapcsolatban nem terhelhetik díjak, jutalékok vagy egyéb költségek;

15.

felszólítja a Bizottságot, hogy mérje fel a tájékoztatási kötelezettségek nemteljesítésének mértékét azon szerződések esetében, amelyekben a közvetítőket nem kötik a szerződéskötést megelőző tájékoztatás követelményei, annak érdekében, hogy megállapítást nyerjen, hogyan lehet ezekben a helyzetekben a legjobban védeni a fogyasztókat;

16.

úgy véli, hogy külön figyelmet kell fordítani az előtörlesztésre vonatkozó összetett szabályokra;

17.

leszögezi, hogy a kamatlábváltozások előtt az erről szóló értesítésnek elegendő időt kell hagynia a fogyasztóknak arra, hogy tájékozódjanak a piacon, és a változás hatálybalépése előtt hitelezőt váltsanak;

18.

megállapítja, hogy a „reprezentatív példa” értelmezése tekintetében pontosításra van szükség,

19.

hangsúlyozza, hogy a teljeshiteldíj-mutató kiszámítására egységes módszert kell megállapítani, a félreérthető rendelkezéseket pontosítani kell, valamint ki kell alakítani az egységességet valamennyi egyéb jogi eszközzel;

20.

felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a nemzeti felügyeleteket a feladataik ellátásához szükséges valamennyi hatáskörrel és erőforrással ellássák; továbbá felszólítja a nemzeti felügyeleti hatóságokat, hogy ellenőrizzék az irányelv rendelkezéseinek teljesítését, illetve hatékonyan juttassák érvényre azokat;

21.

hangsúlyozza, hogy a jövőben az átültetési határidők megállapításakor jobban figyelembe kell venni a nemzeti jog átültetési folyamatból eredő változásait;

22.

felhívja a tagállamokat, hogy növeljék a meglévő fogyasztóvédelem szintjét az interneten, SMS-szolgáltatásokon és az egyéb távközlési eszközökön keresztül folytatott hitelezés, köztük a rövid távú hitelezés esetében – amelyek egyre inkább jellemzik a fogyasztói hitelpiacot –, kiterjesztve azt a 200 eurós alsó küszöb alatti összegekre is, amelyek jelenleg az irányelv hatályán kívül esnek;

23.

kiemeli, hogy jelenleg nincs szükség az irányelv felülvizsgálatára, hanem ehelyett az irányelv helyes átültetését és végrehajtását kellene előtérbe helyezni;

24.

úgy ítéli meg, hogy egy teljes és helyes átültetés érdekében az irányelv gyakorlati hatását fel kell mérni még azelőtt, hogy a Bizottság javaslatot terjeszt elő bármilyen szükséges módosításról; felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen a Parlament és a Tanács elé értékelő jelentést az irányelv végrehajtásáról, valamint teljes körű értékelést annak a fogyasztóvédelemre kifejtett hatásáról, figyelembe véve a pénzügyi válság következményeit és a pénzügyi szolgáltatások új uniós jogi keretét;

25.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

16.12.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 419/5

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ), és különösen annak 5., 6., 9., 147., 149., 151. és 153. cikkére,

—

tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

—

tekintettel az „Új készségek és munkahelyek menetrendje: Európa hozzájárulása a teljes foglalkoztatottsághoz” című, 2010. november 23-i bizottsági közleményre (COM(2010)0682) és az arról szóló 2011. október 26-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a 2012. évi éves növekedési jelentésről szóló 2011. november 23-i bizottsági közleményre (COM(2011)0815), az ahhoz csatolt közös foglalkoztatási jelentéstervezetre, valamint a 2012. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásairól szóló 2012. február 15-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a Bizottság „Út a munkahelyteremtő fellendülés felé” című, 2012. április 18-i közleményére (COM(2012)0173),

—

tekintettel a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló bizottsági ajánlásról szóló, 2008. október 3-i bizottsági közleményre (COM(2008)0639), és az arról szóló 2009. május 6-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel a 2012. januári Eurostat-felmérésre és az Eurostat 2012. február 8-án kiadott közleményére (4),

—

tekintettel „A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja: a szociális és területi kohézió európai keretrendszere” című bizottsági közleményre (COM(2010)0758), az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság arról szóló véleményére (5), valamint az arról szóló 2011. november 15-i saját állásfoglalására (6),

—

tekintettel a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évéről (2010) szóló, 2008. október 22-i európai parlamenti és tanácsi határozatra (7),

—

tekintettel a „Megújított szociális menetrend: lehetőségek, hozzáférés és szolidaritás a XXI. századi Európában” című, 2008. július 2-i bizottsági közleményre (COM(2008)0412), és az arról szóló 2009. május 6-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel „Az államháztartás hosszú távú fenntarthatósága és gazdaságélénkítés” című bizottsági közleményre (COM(2009)0545), és az arról szóló 2010. május 20-i állásfoglalására (9),

—

tekintettel az „Új lendület az európai szakképzési együttműködésnek az Európa 2020 stratégia támogatására” című, 2010. június 9-i bizottsági közleményre (COM(2010)0296), és az arról szóló 2011. június 8-i állásfoglalására (10),

—

tekintettel a fogyatékossággal élő személyek mobilitásáról és befogadásáról, valamint a 2010–2020 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégiáról szóló, 2011. október 25-i állásfoglalására (11),

—

tekintettel az iskolai lemorzsolódás felszámolásáról szóló, 2011. december 1-jei állásfoglalására (12),

—

tekintettel a 2011–2020 közötti időszakban a szakképzés terén folytatott megerősített európai együttműködésről szóló, 2010. december 7-én elfogadott bruges-i közleményre (13),

—

tekintettel az „Előrelépés a közös európai célkitűzések felé az oktatásban és a képzésben” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2011)0526),

—

tekintettel a fiatalság munkaerőpiacra való bejutásának, valamint a gyakornoki, szakmai gyakorlati és gyakorlati képzési lehetőségek előmozdításáról szóló, 2010. július 6-i állásfoglalására (14),

—

tekintettel az Európai Unió társadalmi változás és innováció programjáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2011)0609),

—

tekintettel az uniós gazdaságirányításról szóló, közelmúltban elfogadott öt rendeletre és egy irányelvre (15),

—

tekintettel a „Több lehetőséget a fiataloknak” kezdeményezésről szóló, 2011. december 20-i bizottsági közleményre (COM(2011)0933),

—

tekintettel a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2011. június 29-i bizottsági közleményre (COM(2011)0398),

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére (A7-0263/2012),

A.

mivel a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság hosszan tartó hatást gyakorol majd nemcsak a gazdasági növekedésre, hanem a foglalkoztatási arányokra, a szegénység szintjére, a társadalmi kirekesztésre, az állami megtakarításokra és a szociális beruházások mennyiségére és minőségére is Európában;

B.

mivel az utóbbi években jelentős adósságteher hárult az állami szektorra, és a túlzott adósság elkerülése érdekében a válságra adott közelmúltbeli válaszok többsége – gazdaságunk megóvásának létfontosságú törekvéseként – javarészt rövid távú célokon alapult, amelyek az államháztartás stabilitásának helyreállítására irányultak, és mivel e megszorító intézkedéseket és a költségvetési konszolidációt átfogó és nagyratörő beruházási stratégiával kell kombinálni a fenntartható növekedés, a foglalkoztatás, a társadalmi kohézió és a versenyképesség érdekében, valamint olyan szociálpolitikával amely erős felügyeleti és ellenőrzési mechanizmusokat biztosít az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási és szociális célkitűzései vonatkozásában;

C.

mivel a lisszaboni stratégia és az európai foglalkoztatási stratégia nem az elvárásoknak megfelelően teljesített, és mivel az Európa 2020 stratégia sikere bizonytalan, egyúttal pedig a tagállamok és az európai intézmények a korábbinál sokkal hathatósabb közreműködését igényli a versenyképesség, a növekedés és a foglalkoztatást ösztönző intézkedések terén;

D.

mivel a nemrégiben közzétett éves növekedési jelentés és a közös foglalkoztatási jelentés rámutatott arra, hogy mivel a költségvetési konszolidáció még nem eléggé teljesült ki, és azt még mindig kiemelt kérdésként kezelik, az Európa 2020 stratégia szociális, foglalkoztatási és oktatási céljaival nem minden tagállam foglalkozik kellő mértékben;

E.

mivel a munkanélküliség aránya az EU-27 körében – jelentős regionális különbségekkel – a 2008. évi 7,1 %-ról 2012 januárjára több mint 10 %-ra emelkedett, és különösen a fiatalokat, az alacsonyan képzett munkavállalókat és a tartósan munkanélküli személyeket sújtja, és mivel ennek nyomán – az idősödő népességet is beleszámítva – fennáll a humán tőke hosszú távú veszteségének súlyos kockázata, ami visszafordíthatatlan következményekkel járhat a munkaerőpiacon, különösen a munkahelyteremtés, a gazdasági a növekedés, a versenyképesség és a társadalmi kohézió vonatkozásában;

F.

mivel jelenleg 80 millió európai esetében áll fenn a szegénység kockázata, 2010-ben pedig mintegy 10 %-ra nőtt a munkanélküli háztartásban élő gyermekek és felnőttek aránya; mivel mindez – a gyermekszegénységgel, az elszegényedő munkavállalók egyre növekvő számával és a fiatalok körében tapasztalható magas munkanélküliséggel együtt – még tovább növeli a szegénység kockázatát és öröklésének, valamint a társadalmi kirekesztésnek a jövőbeli kockázatát;

G.

mivel 2011-ben a 16 és 24 év közötti személyek szegénységi rátája átlagosan 21,6 % volt Európában, és mivel a fiatalokat nagyobb valószínűséggel alkalmazzák bizonytalan – határozott idejű vagy részmunkaidős – munkaviszonyban, valamint a munkanélküliség is fokozottabban érinti őket; mivel az utóbbi években jelentősen nőtt a bizonytalan foglalkoztatás aránya, és mivel egyes országokban a munkanélküliség aránya kiugróan magas;

H.

mivel részben az elmaradt beruházások miatt az Európai Unióban elért oktatási és képzési eredmények továbbra sem elegendőek a munkaerő-piaci igények kielégítéséhez, és nem felelnek meg a rendelkezésre álló munkahelyek egyre növekvő szakképzettségi szintjének, valamint a jövőbeli munkahelyteremtő ágazatokban szükséges készségeknek;

I.

mivel a nagyobb kiadások, a jövedelmek csökkenése és a költségek csökkentésre irányuló nyomás miatt nőtt a szociális támogatási rendszerekre nehezedő nyomás; mivel gyenge gazdasági növekedés, a tartós munkanélküliség magas arányának állandósulása, az elszegényedő munkavállalók egyre növekvő száma, a bejelentetlen munka és a fiatalok körében tapasztalt növekvő munkanélküliség várhatóan tovább súlyosbítják ezt a tendenciát;

J.

mivel a jól átgondolt szociális beruházások fontosak a megfelelő jövőbeli foglalkoztatási szintek biztosításához, a gazdaság stabilizálásához, a munkaerő készségeinek és tudásának növeléséhez és az Európai Unió versenyképességének fokozásához;

K.

mivel a kkv-k fontos munkahely-teremtési potenciállal rendelkeznek, és kulcsszerepet játszanak az új, fenntartható gazdaságra való átállás folyamatában;

1.

emlékeztet arra, hogy a szociális beruházások – azaz pénzügyi források biztosítása és felhasználása a társadalmi és gazdasági megtérülés érdekében – célja, hogy kezeljék a felmerülő társadalmi kockázatokat és igényeket, valamint olyan közpolitikákra és humántőke-befektetési stratégiákra összpontosítsanak, amelyek segítik és felkészítik az egyéneket, családokat és társadalmakat arra, hogy alkalmazkodjanak a különféle változásokhoz, és maguk irányítsák a változó munkaerőpiacra történő átállásukat, beleértve például új készségek megszerzését is a jövőbeli munkahelyteremtő ágazatok számára;

2.

megállapítja, hogy többek között valamennyi állami szociális és egészségügyi ellátást, oktatási szolgáltatást és az ezeken a területeken magánszolgáltatóktól vásárolt szolgáltatásokat szociális beruházásnak lehet tekinteni, és emlékeztet arra, hogy ezek a Szerződésekben meghatározott módon nemzeti hatáskörbe tartoznak;

3.

hangsúlyozza, hogy a szociális beruházások egyik legfontosabb jellemzője, hogy képesek összeegyeztetni a társadalmi és gazdasági célokat, így azokat nem csupán kiadásként kell kezelni, hanem az eszközök helyes felhasználása esetén elsősorban olyan kettős haszonnal járó befektetésként, amely valós jövőbeli megtérülést hoz;

4.

ezért megjegyzi, hogy a célzott szociális beruházásoknak az uniós és a tagállami gazdasági és foglalkoztatási politikák, valamint a válságra adott válaszaik fontos részét kell képezniük az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási, szociális és oktatási célkitűzéseinek elérése érdekében;

5

úgy véli, hogy a szociális vállalkozás, valamint a kiszolgáltatott csoportok és a munkaerőpiacról leginkább kiszorult személyek mikrofinanszírozáshoz való hozzáférésének megkönnyítése és középpontba helyezése kulcsfontosságú a szociális beruházás összefüggésében, mégpedig abból a szempontból, hogy új fenntartható munkahelyek létrehozását, a gazdasági ciklusban pedig gyakran tartós változásokat tesznek lehetővé;

6.

megállapítja, hogy a válság megkívánja az európai szociális modell modernizálását, a nemzeti szociálpolitikák újragondolását, valamint a jóléti állam helyett – amely elsősorban a piaci hiányosságok következtében jelentkező károkkal foglalkozik – egy „aktiváló jóléti állam” kialakítását, amely beruház az egyénekbe, valamint olyan eszközöket és ösztönzőket biztosít, amelyek segítséget nyújtanak fenntartható munkahelyek létrehozásához és a növekedéshez és megelőzik a társadalmi torzulásokat; megállapítja, hogy a válság tovább fokozta a szociális vállalkozásokba történő beruházások iránti igényt;

7.

e tekintetben felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy őrizzék meg az egyensúlyt a válságból eredő azonnali kihívások kezelésére irányuló cselekvések, illetve a közép- és hosszú távú fellépések között, valamint tulajdonítsanak különös fontosságot azon tevékenységeknek, amelyek célja:

8.

felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tegyenek lépéseket az alábbiak érdekében: növekedési és foglalkoztatásbarát politikák kidolgozása (például a kkv-k hatékonyabb támogatása és hatékony, célzottabb és aktiváló foglalkoztatási politikák és szociális támogatási rendszerek); egész életen át tartó képzések és speciális képzések bevezetése a munkaerőhiánnyal küzdő ágazatokban a regionális és helyi munkaerő-piaci igényeknek megfelelően, valamint átképzések a tartósan munkanélküli személyek foglalkoztathatóságának fenntartása érdekében, továbbá az egész életen át tartó továbbképzés, szakképzés és munkahelyi képzés és a fizetett gyakornokoskodás támogatása, különösen a fiatal munkanélküliek és az alacsonyan képzett munkavállalók esetében; annak biztosítása a teljes munkaidőben foglalkoztatottak számára, hogy meg tudjanak élni munkájukból;

9.

ragaszkodik ahhoz, hogy a fiatalok foglalkoztatása a szociális beruházásról szóló stratégia központi elemét képezze; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy az alábbi célokkal fektessenek be és terjesszenek elő ambiciózus stratégiákat annak érdekében, hogy elkerüljék egy generáció elvesztését és javítsák a fiatalok hozzáférés t a munkaerőpiacokhoz:

10.

hangsúlyozza a személyes felelősséget, szem előtt tartva, hogy az egyéneknek azt is végig kell gondolniuk, hogy miként tudnak nyertes pozíciót biztosítani maguknak a tehetségekért folyó versenyben;

11.

felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy minden lehetséges intézkedést hozzanak meg az oktatási rendszerek valamennyi szintjének javítására azáltal, hogy: komoly hangsúlyt fektetnek a kora gyermekkori fejlesztés stratégiájára; befogadó iskolai környezetet teremtenek; megelőzik a korai iskolaelhagyást; javítják a középfokú oktatást, valamint bevezetik a pályaorientációt és a tanácsadást, ezáltal kedvezőbb körülményeket teremtve a fiatalok számára ahhoz, hogy sikeresen felmérjék a felsőfokú oktatási lehetőségeket, illetve közvetlen hozzáférést szerezzenek a munkaerőpiachoz; olyan eszközöket dolgoznak ki, amelyek segítségével jobban felmérhetők a jövőbeli készségigények, valamint megerősíthető az oktatási intézmények, illetve az üzleti szolgáltatások és a foglalkoztatási szolgálatok közötti együttműködés; javítják a szakmai képesítések elismerését, valamint nemzeti képesítési keretrendszereket alakítanak ki;

12.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy garantálják a biztonság és a rugalmasság közötti megfelelő egyensúlyt a munkaerőpiacon, például a rugalmas biztonság elveinek átfogó végrehajtása révén és kezeljék a munkaerőpiac szegmentáltságának kérdését azáltal, hogy egyrészt megfelelő szociális védelmet nyújtanak az átmeneti időszakban lévő, illetve az ideiglenes vagy részmunkaidős szerződésekkel foglalkoztatott személyek számára, másrészt pedig biztosítják a képzéshez, a karrierfejlesztéshez és a teljes idejű foglalkoztatás lehetőségeihez való hozzáférést; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy ruházzanak be olyan szolgáltatásokba – mint például a megfizethető, jó minőségű, egész napos óvodai helyek és idősgondozást kínáló intézmények –, amelyek előmozdítják a nemek közötti egyenlőséget, elősegítik a hivatás és a magánélet közötti jobb egyensúlyt és megteremtenek egy olyan keretet, amely lehetővé teszi a munkaerőpiacra való belépést vagy újra belépést;

13.

arra ösztönzi azokat a tagállamokat, amelyek azt eddig még nem tették meg, hogy vezessenek be szükséges reformokat annak érdekében, hogy fenntarthatóvá, biztonságossá és befogadóvá tegyék nyugdíjrendszerüket, valamint csökkentsék a gazdasági függőség arányát a megfelelően nagy létszámú munkaerő fenntartása érdekében, és mindezt ötvözzék a munkakörülmények folyamatos javításával és egész életen át tartó tanulási programok végrehajtásával, amelyek hosszabb szakmai pályafutást tesznek lehetővé;

14.

arra ösztönzi a tagállamokat, hogy tegyenek határozottabb erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a szociális beruházásokat belefoglalják közép- és hosszú távú költségvetési célkitűzéseikbe, valamint nemzeti reformprogramjaikba; felszólítja az Európai Tanácsot és a Bizottságot, hogy figyelmesebben kövessék nyomon az Európa 2020 stratégia végrehajtását és foglalkoztatási és szociális céljainak elérését;

15.

megjegyzi, hogy a foglalkoztatási és szociális célok megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében az EU-ban nemrégiben kialakított makrogazdasági és költségvetési felügyeleti rendszert a foglalkoztatási és szociálpolitikák szorosabb nyomon követésével kell kiegészíteni; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra annak lehetőségét, hogy a tagállamokban és uniós szinten e tekintetben elért előrehaladás figyelemmel kísérése érdekében kidolgozzák a közös szociális beruházási mutatók eredménytábláját, továbbá mozdítsa elő a vállalkozások – és különösen a kkv-k – társadalmi felelősségvállalását az európai szociális védjegy megalkotása révén;

16.

felhívja a tagállamokat egy szociális beruházásokról szóló megállapodás aláírásának megfontolására, amely meghatározza a célokat és létrehoz egy megerősített ellenőrzési mechanizmust az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási, szociális és oktatási céljainak elérésére irányuló erőfeszítések javítására; ez a szociális beruházásokról szóló megállapodás például az Euró Plusz Paktumhoz hasonlóan tartalmazna egy olyan konkrét intézkedéseket felsorakoztató listát, amelyeket a tagállamoknak egy adott időkereten belül szociális beruházások formájában kell teljesíteniük az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási, szociális és oktatási céljainak elérése érdekében, összhangban az éves növekedési felméréssel és a nemzeti reformprogramokkal; e megállapodás az Európai Bizottság és az Európai Parlament erőteljes szerepvállalása és a Tanács valamennyi érintett testületének részvétele mellett a rendes felügyeleti keret alá tartozik majd;

17.

felhívja a Bizottságot, hogy hozzon meg minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy ösztönözze és segítse a tagállamokat a szociális beruházásokról szóló megállapodás aláírásában, és a 2013. évi európai szemeszter keretében vezesse be a foglalkoztatási, szociális és oktatási célok értékelését;

18.

felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a 2014–2020 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keretben megfelelő költségvetési források álljanak rendelkezésre az európai szociális beruházások fokozásához és támogatásához, az elérhető finanszírozást ésszerű és hatékony módon használják fel, a strukturális alapokat pedig – különös tekintettel az Európai Szociális Alapra – állítsák a szociális beruházások támogatásának szolgálatába, egyúttal gondoskodva arról, hogy annak prioritásai a tagállamok sajátos igényeit tükrözik; felszólítja a Bizottságot, hogy amikor azt szükségesnek ítéli, bocsásson a tagállamok rendelkezésére egyéb lehetséges finanszírozási forrásokat szociális beruházások céljából;

19.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

16.12.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 419/10

—

tekintettel a „Tisztességes jövedelem a gazdáknak: hatékonyabban működő élelmiszer-ellátási lánc Európában” című 2010. szeptember 7-i állásfoglalásra (1);

—

tekintettel „A mezőgazdasági termékekkel kapcsolatos promócióról és tájékoztatásról: nagy hozzáadott értékű európai stratégia Európa ízeinek támogatására” című bizottsági közleményre (COM(2012)0148),

—

tekintettel „A mezőgazdasági termékekkel kapcsolatos promócióról és tájékoztatásról: nagy hozzáadott értékű európai stratégia Európa ízeinek támogatására” című bizottsági zöld könyvre (COM(2011)0436),

—

tekintettel a 2007. december 17-i 3/2008/EK tanácsi rendeletben (2) és annak végrehajtási rendeletében, a 2008. június 5-i 501/2008/EK bizottsági rendeletben (3) meghatározott horizontális promóciós rendszerre,

—

tekintettel a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendeletre („az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet”) (4),

—

tekintettel a Bizottság számára készített „A mezőgazdasági termékek promóciójának és a velük kapcsolatos tájékoztatási tevékenységeknek az értékelése” című 2011-es tanulmányra (5),

—

tekintettel a mezőgazdasági termékek belső piacon és harmadik országokban történő megismertetésével és promóciójával kapcsolatos intézkedésekről szóló 3/2008/EK tanácsi rendelet alkalmazásáról szóló bizottsági jelentésre (SEC(2010)1434),

—

tekintettel a Tanács 2011. december 15–16-i, a mezőgazdasági promóciós politika jövőjéről szóló következtetéseire,

—

tekintettel a Bizottság 2011. október 12-én előterjesztett, a KAP reformjára irányuló jogalkotási javaslataira (COM(2011)0625/3, COM(2011)0627/3, COM(2011)0628/3, COM(2011)0629, COM(2011)0630/3, COM(2011)0631/3, és az egységes közös piacszervezésről szóló rendeletre irányuló javaslatra),

—

tekintettel „A mezőgazdasági termékekkel kapcsolatos promócióról és tájékoztatásról: nagy hozzáadott értékű európai stratégia Európa ízeinek támogatására” című bizottsági közleménnyel kapcsolatosan az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság által megfogalmazott véleményre (NAT/560),

—

tekintettel „A mezőgazdasági termékekkel kapcsolatos promócióról és tájékoztatásról: nagy hozzáadott értékű európai stratégia Európa ízeinek támogatására” című bizottsági zöld könyvvel kapcsolatosan az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság által megfogalmazott véleményre (NAT/525) (6),

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére (A7-0286/2012),

A.

mivel 2012 márciusában a Bizottság megjelentetett egy közleményt a tájékoztatásról és a promócióról, amelyet várhatóan év végén követnek majd jogalkotási javaslatok;

B.

mivel az agrár-élelmiszeripari ágazat magában hordozza annak lehetőségét, hogy az uniós tagállamokban, és különösen a vidéki területeken és regionális szinten a gazdasági növekedéshez és innovációhoz vezető erős és élénk ágazattá váljon, amely növeli a mezőgazdasági bevételeket, új munkahelyeket teremt és ösztönzi a növekedést;

C.

mivel a tájékoztatási és promóciós intézkedéseket az 1980-as években vezették be azzal a céllal, hogy felszívják a mezőgazdasági többletet, később pedig az élelmiszeriparban tapasztalható válságok kezelésére használták, mint például 1996-ban a BSE-válság kitörésekor (a szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalma, ismertebb nevén „kergemarhakór”) vagy 1999-ben, amikor tojásban talált dioxin miatt tört ki botrány;

D.

mivel a tájékoztatási és promóciós intézkedésekre napjainkban szélesebb körű, folyamatos feladatok ellátása hárul, elő kell segíteniük a termékek nyereségesebbé tételét, a kiegyenlítettebb verseny megteremtését a külső piacokon, valamint a fogyasztók szélesebb körű és jobb tájékoztatását;

E.

mivel a támogatás ezen típusait ma a 3/2008/EK rendelet keretében finanszírozzák, amely „horizontális promóciós rendszerként” ismert; mivel egy, a Bizottság által kért promóciós politikákat értékelő tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy hiányzik a tájékoztatásra és a promócióra vonatkozó következetes és átfogó uniós stratégia;

F.

mivel az 1234/2007/EK rendelet az egységes közös piacszervezésről, amelyet most a KAP reformfolyamatának részeként felülvizsgálnak, nagyobb programok részeként támogatást nyújt egyes promóciós intézkedésekre a bor-, gyümölcs- és zöldségágazatokban; mivel az élelmiszer-minőségi rendszerek termékeire vonatkozó promóciós intézkedéseket jelenleg a vidékfejlesztési politika keretein belül finanszírozzák;

G.

mivel a borfogyasztás folyamatosan csökken az Európai Unióban, és figyelembe véve, hogy nincsenek olyan uniós intézkedések, amelyek e termék belső promócióját céloznák;

H.

mivel a horizontális promóciós rendszerre költendő összeg a 2012-es költségvetésből körülbelül 56 millió euró lesz, ami a KAP teljes kiadásának 0,1 %-át teszi ki;

I.

mivel a költségvetésben figyelembe kell venni az uniós tájékoztatási és promóciós politika legújabb célkitűzéseit is, amelyek nem korlátozódnak a válság következtében megingott fogyasztói bizalom helyreállítására, hanem amelyek a termékek jövedelmezőbbé tételére, a külső piacokon a kiegyenlítettebb verseny megteremtésére, valamint a fogyasztók szélesebb körű és jobb tájékoztatására is kiterjednek;

J.

mivel minden más, az egységes közös piacszervezés és a vidékfejlesztési politika keretein belül a KAP promóciós és tájékoztatási intézkedéseire költendő összeg összesen mintegy 400–500 millió eurót tesz ki évente, ami még mindig kevesebb mint a teljes KAP-kiadások 5 %-a, és nyilvánvalóan semmiképpen sem elegendő az uniós termékek világpiaci versenyképességének fokozásához;

K.

mivel az Unió egyik erőssége az élelmiszer-termelést illetően a termékek különböző földrajzi térségekhez, valamint különféle hagyományos elkészítési módokhoz kapcsolódó sokszínűségében és egyediségében rejlik, amelyek az egyedi ízek mellett biztosítják a változatosságot és az eredetiséget, amit a vásárlók egyre inkább keresnek mind az EU-ban, mind azon kívül;

L.

mivel az Unió promóciós politikája a KAP rendelkezésére álló olyan fontos eszköz, amely hozzájárulhat a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari ágazat versenyképességéhez és hosszú távú életképességéhez;

M.

mivel az EU nemrégiben tett közzé egy listát a tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó jóváhagyott állításokról, amely 2012. decemberében lép majd hatályba, és amely véget vet majd az élelmiszeripar bizonytalanságáról szóló éveknek, és biztosítja a fogyasztók figyelmének felkeltéséhez – és így a megalapozottabb döntéshozatalhoz – szükséges alapvető marketingeszközöket;

N.

mivel az uniós mezőgazdasági és élelmiszer-ipari ágazat akkor válhat globális szinten még versenyképesebbé, ha képes népszerűsíteni az európai élelmiszer-választék sokszínűségét, valamint a – többek között – magas minőségi, élelmiszer-biztonsági, állatjóléti és környezeti fenntarthatósági előírásoknak stb. megfelelő európai termelési modellt, az azonos termelési feltételek és a tisztességes kereskedelmi verseny érdekében szorgalmazza továbbá, hogy e modellt más mezőgazdasági nagyhatalmak is átvegyék;

O.

mivel a kereskedelem fokozódó globalizációja kétségkívül kihívásokkal jár, de ugyanakkor új piacok és új növekedési lehetőségek nyílnak;

P.

mivel a Tanács a mezőgazdasági promóciós politikáról szóló 2011. decemberi következtetéseiben azt állítja, hogy promóciós fellépéseket kell végrehajtani azért is, hogy népszerűsítsük a helyi termelést és a rövid élelmiszer-ellátási láncokban rejlő lehetőségeket, amelyeket – a Bizottság felvetésének megfelelően – be kell építeni a vidékfejlesztési programokba;

Q.

mivel szükséges és fontos, hogy az európai mezőgazdasági és élelmiszer-ipari promóciót elősegítő és a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari ágazat versenyképességéhez hozzájáruló politikát megfelelő eszközökkel lássák el, hasznosítva ezzel az ágazat termékeinek sokféleségét, hozzáadott értékét és minőségét;

R.

mivel megbonthatatlan kapcsolat van az európai mezőgazdaság és a mezőgazdasági nyersanyagok 70 %-át feldolgozó és élelmiszer-ipari termékeket értékesítő élelmiszeripar között, amelyen belül az élelmiszereket és italokat előállító európai vállalkozások 99 %-a kkv, és a vállalkozások több mint 52 %-a vidéki környezetben található, következésképpen az európai vidék gazdasági és társadalmi motorjaként működik;

S.

mivel a rövid élelmiszer-ellátási láncok és helyi piacok fejlesztésére szánt KAP-támogatást a vidéki fejlesztési politika keretein belül finanszírozzák, amely valóban a legjobb megközelítés, tekintve, hogy az ilyen kezdeményezések kis volumenűek, helyi szinten összpontosulnak és helyi munkahelyteremtést jelentenek;

T.

mivel az egyedi és hagyományos európai termékek a harmadik piacokon jelentős növekedési potenciállal rendelkeznek és irántuk magas a fogyasztói kereslet, továbbá e piacokon célzott és megerősített promóciós rendszerekből részesülnének, valamint munkahelyeket teremtenek és növekedést idéznek elő a regionális térségekben;

U.

mivel a 2013 utáni KAP reformjához kapcsolódó, jelenleg tárgyalás alatt lévő jogalkotási javaslatoknak az a céljuk, hogy a szóban forgó politika teljes mértékben hozzájáruljon az Európa 2020 Stratégia megvalósításához;

V.

mivel az 1234/2007/EK rendelet az egységes közös piacszervezésről szabályokat tartalmaz az iskolagyümölcs és iskolatej programok finanszírozását illetően; mivel a mostani javaslat, amely felülvizsgálja az egységes közös piacszervezést (COM(2011)0626), azt javasolja, hogy az iskolagyümölcs programokban növeljük az EU társfinanszírozási arányát 50 %-ról 75 %-ra (és a konvergenciarégiókban 75 %-ról 90 %-ra);

W.

mivel az iskolagyümölcs és iskolatej programoknak oktatási célkitűzéseik is vannak, amelybe beletartozik, hogy a diákokat nagyobb tudással lássuk el arról, hogy miként termeljük az élelmiszert, és milyen az élet egy gazdaságban;

X.

mivel a különböző promóciós rendszerek – hatékony végrehajtás esetén – hozzájárulnak annak biztosításához, hogy Európában és a világ többi részén is elismerjék az európai mezőgazdasági termékeket, valamint hogy felhívják a fogyasztók figyelmét az európai mezőgazdasági termelők által betartott, következetesen figyelemmel kísért és javított szigorú élelmiszer-biztonsági, állatjólléti és környezetvédelmi előírásokra;

Y.

mivel a 814/2000/EK rendelet segít a polgároknak megérteni a mezőgazdaság európai modelljét, és segít felhívni a köz figyelmét ezekre a témákra; mivel az európai történelem során valószínűleg most a legnagyobb a tudatlanság és a félreértések száma a gazdálkodást és a vidéki életet illetően; mivel a mezőgazdasági termelés költségeinek az EU által az élelmezés-biztonsággal és higiéniával, a dolgozók szociális támogatásával, a környezetvédelemmel és az állatjóléttel kapcsolatban előírt kötelezettségek miatti jelentős emelkedése – amelyeket az EU közvetlen versenytársai gyakran nem tartanak be – az egyik legjelentősebb olyan tény, amely nem jutott el a köztudatba; mivel a mezőgazdaság az üvegházhatású gázkibocsátás csökkentésében betöltött kiemelkedő szerepével, valamint az általa megtermelt közjavak hosszú sorával kapcsolatos tájékozatlanság az egyik legjelentősebb olyan tény, amely a köztudatban számos félreértésre ad okot;

1.

üdvözli „A mezőgazdasági termékekkel kapcsolatos promócióról és tájékoztatásról: nagy hozzáadott értékű európai stratégia Európa ízeinek támogatására” című bizottsági közleményt, amelynek az első lépést kell jelentenie az európai termelés uniós és unión kívüli polgárok általi értékelése, valamint jövedelmezőségének növelése felé;

2.

támogatja a közleményben meghatározott négy fő célkitűzést, azaz az élelmiszer-ágazatban kialakítandó nagyobb európai hozzáadott értéket, vonzóbb és hatásosabb politikai stratégiát, egyszerűbb irányítást és nagyobb szinergiát a különböző promóciós intézkedések között;

3.

úgy véli, hogy a hazai és külföldi piac promóciós politikájára egyenlő mértékű figyelmet kell fordítani, mivel mindkét elem hasznot hoz a termelőknek és a fogyasztóknak;

4.

hangsúlyozza, hogy az EU promóciós politikája továbbra is indokolt és nagy jelentőséggel bír mind az Unión belül, helyi és regionális szinten, mind a bővülő világpiacokon;

5.

úgy véli ugyanakkor, hogy az uniós promóciós politika célkitűzéseit pontosan és megfelelően meg kell határozni; hangsúlyozza, hogy a promóciós tevékenységeknek az uniós minőségi követelményeknek megfelelő valamennyi agrár-élelmiszeripari termékre ki kell terjedniük, fokozva ezáltal a promóciós tevékenységek hatékonyságát és eleget téve a fogyasztói igényeknek; továbbá kiemeli, hogy az élelmezésbiztonságot szavatoló mezőgazdaság támogatása, a természeti erőforrások fenntartható használata és a vidéki térségek dinamizmusa ösztönzi a növekedést és a munkahelyteremtést;

6.

rámutat arra, hogy az európai fogyasztóknak a piacokon található európai mezőgazdasági termékek jellegzetességeiről és hozzáadott értékéről való tájékozottsága érdekében elengedhetetlen az általános és folyamatos promóció a belső piacon;

7.

hangsúlyozza, hogy a promóció és az uniós kereskedelempolitika közötti nagyobb koherencia révén kell fenntartani és növelni az európai mezőgazdasági termékek külső piaci részesedését, valamint megcélozni az újonnan létrejövő piacokat, amelyek újabb értékesítési helyet kínálnának e termékek számára;

8.

úgy véli, hogy az uniós promóciós politika célkitűzéseinek világos megfogalmazása a Bizottság részéről, a tagállamoknak szóló tárgyilagos iránymutatások meghatározása mellett, a szükséges első lépés annak érdekében, hogy növeljük a politikai koherenciát és a szinergiát a különböző promóciós eszközök között, amellett hogy ez nemzeti szinten feltétlenül szükséges a programok kiválasztásának nagyobb átláthatóságához; rámutat, hogy az Unió ezen a területen való tevékenységeinek ki kell egészíteniük a nemzeti, illetve a magánszektorbeli kezdeményezéseket;

9.

úgy véli, hogy a jobb tájékoztatási és promóciós intézkedésekre szánt költségvetésnek jelentősen nőnie kell, tekintettel a tájékoztatási és promóciós politika legutóbbi célkitűzésire, különösen, ami a horizontális promóciós rendszert illeti; úgy véli továbbá, hogy ez utóbbinak önálló sorral kell rendelkeznie a költségvetésben;

10.

hangsúlyozza, hogy az európai mezőgazdaság sikere azon múlik, hogy mennyire képes növelni piaci részesedését és lehetővé tenni a kiemelten versenyképes élelmiszeripar számára, hogy továbbra is fontos pozíciót töltsön be az EU gazdaságában és kereskedelmében;

11.

jelzi, hogy az EU-n belül és a külső piacon egyaránt széles körű kampányok révén kell tájékoztatni a fogyasztókat a termékek uniós termelési szabványaival és a minőségrendszerekkel kapcsolatban;

12.

hangsúlyozza, hogy a 3/2008/EK rendelet keretei között működő horizontális promóciós intézkedéseknek hozzá kell járulniuk a helyi piacok és a rövid élelmiszer-ellátási rendszerek fejlesztéséhez, a belső piac fellendítéséhez, továbbá az európai termékek külső piacokon való megnövelt kereskedelméhez;

13.

üdvözli a Bizottság javaslatát a promóciós politika egy negyedik, technikai segítséget nyújtó elemének bevezetésére vonatkozóan; úgy véli, hogy ez különösen külföldön fontos a promóciós politika hatékonysága tekintetében;

14.

elismeri az egységes felirat által nyújtott lehetőségeket a tájékoztatási és promóciós intézkedések esetében;

15.

javasolja, hogy meg kell őrizni a tájékoztatási és promóciós tevékenységek általános jellegét;

16.

megerősíti, hogy az uniós tájékoztatási és promóciós politikának három fő célja van: a helyi és regionális piacokon a termékek sokszínűségére és frissességére, a termelők és a fogyasztók közötti jobb kapcsolatra kell törekednie, a vidéki élet gazdasági fellendítése és társadalmi szempontból való átértékelése érdekében; az európai termékek termelésének növelése és fogyasztásának ösztönzése érdekében a belső piacon maradéktalanul ki kell aknáznia a belső határok nélküli európai térség és az 500 millió fogyasztó kínálta lehetőségeket; a külföldi piacokon érvényre kell juttatnia az európai termelési modell magas szintű követelményeit nagyobb hozzáadott érték kialakítása érdekében az agrár-élelmiszer-ipari ágazatban;

17.

javasolja az Európai Bizottságnak, hogy a helyi és regionális piacokon alakítson ki rövid ellátási láncokat, új lehetőségeket teremtve ezáltal a mezőgazdasági és más vidéki termelőknek, továbbá a mezőgazdasági termelői szervezeteknek és/vagy a mezőgazdasági és más vidéki termelői szervezeteknek, valamint hogy dolgozza ki a vidéki területek fejlődését támogató átfogó eszközkészletet; ki kell továbbá dolgoznia útmutatókat, amelyek abban nyújtanak segítséget a mezőgazdasági termelőknek, hogy megtanulják, hogyan fektessenek többet és jobban a termékeik minőségébe és hozzáadott értékébe; fontolóra kell venni továbbá a médiumokban – jelesül az interneten – való népszerűsítésre fordított beruházást;

18.

javasolja az Európai Bizottságnak, hogy a belső piacon nyújtson nagyobb támogatást az európai termelőknek, annak érdekében, hogy képesek legyenek eleget tenni a minőségre és az élelmiszer-higiéniára, valamint a friss termékek származási helyével és fogyasztásának legalkalmasabb időpontjával kapcsolatos ismeretekre vonatkozó fogyasztói igényeknek, elősegítve a termékek és élelmiszerek sokszínűségét, bemutatva új termékeket vagy a hagyományos termékek új csomagolási vagy felhasználási módját;

19.

tekintettel erre, a piacokra vagy céltermékekre irányuló célzott programok kiszélesítésére szólít fel, oly módon, hogy a vonatkozó promóciós eszközök a termelési szabványokat hangsúlyozó jellemzőkre összpontosítsanak, minden esetben kiemelve az európai termelési modellt, ezen belül pedig elsősorban az európai minőségbiztosítási rendszereket; ezenkívül, ösztönözni kell a több országon átívelő különböző termékekre irányuló programokat, mivel egyfelől ezek képviselik a program valódi európai dimenzióját, másfelől ezek igényelnek kifejezetten európai támogatást; tekintettel erre, előnyben kell részesíteni a piaci körülményeket és lehetőségeket szem előtt tartó termelési programokat végrehajtó országokat, amelyek lehetővé teszik ugyanakkor, hogy a Bizottság az érintett térség igényihez igazítsa a támogatást;

20.

arra szólít fel, hogy a tájékoztatási és promóciós intézkedéseket tegyék vonzóbbá a szakmai szervezetek számára a folyamatban levő nemzeti és ágazati tevékenységek közötti szorosabb együttműködés, valamint a politikai intézkedések, azaz a szabadkereskedelmi megállapodásokkal való jobb koordináció révén;

21.

kijelenti, hogy rugalmasabbá kell tenni a programokat, ami lehetővé teszi, hogy a végrehajtás során alkalmazkodjanak a változó piaci igényekhez; e célból csökkenteni kell a programok benyújtásakor elvárt részletességet;

22.

a programok alaposabb értékelésére szólít fel, konkrét mutatókat – így a piaci részesedés növekedését és a munkahelyteremtést – alkalmazó szigorú értékelési rendszer révén; csökkenteni kell a kiválasztási folyamat időtartamát és fontolóra kell venni az előlegnyújtás lehetőségét az egyes szervezeteknek;

23.

üdvözli a Bizottság jelenlegi tájékoztatási és promóciós politikájának köszönhetően a mezőgazdasági termékekkel kapcsolatban elért jó eredményeket, ugyanakkor ennek egyszerűsítésére és javítására, ezen belül elsősorban az adminisztratív terhek mérséklésére szólít fel, a Bizottság által előírt jelentések számának csökkentésével; a Bizottságnak egyszerű és teljes körű kézikönyvet kellene kidolgoznia, amely segítséget nyújt a lehetséges kedvezményezetteknek az e politikához fűződő szabályok és eljárások betartáshoz;

24.

felhívja az Európai Bizottság figyelmét arra, hogy a minőségi élelmiszer-termelés a külföldi piacokon önmagában még nem elegendő a jó piaci pozíció biztosításához, ezért elengedhetetlen a promóciós programokra való ráfordítás; e programokat a harmadik országokban megvalósuló, társfinanszírozásra jogosult piackutatásoknak kell megelőzniük; fontolóra kellene venni továbbá kísérleti projektek támogatásának lehetőségét potenciális új piacnak tekintett harmadik országokban;

25.

kéri, hogy ösztönözzék az európai szervezetek és vállalatok fejlődését, és szorgalmazzák globális fórumokon való részvételüket, a minőség terén versenyezve, a szakosodást és a sokszínűséget előnyben részesítve, amihez elengedhetetlen a mezőgazdasági termelőknek és szövetkezeteknek saját stratégiájuk és kiviteli kapacitásuk kialakításához nyújtott, a szakmai segítségnyújtásra is kiterjedő támogatás;

26.

arra szólít fel, hogy biztosítsanak lehetőséget az árumegjelölések alá nem tartozó termékek származási helyének feltüntetésére, ami kiemeli a termék jellemzőit és tulajdonságait;

27.

megállapítja, hogy az európai termékek tájékoztatási és promóciós politikájának saját címkézést kell biztosítania, amely az EU-n belül és kívül egyaránt megkülönbözteti e termékeket;

28.

felszólítja a Bizottságot a fogyasztói tudatosság fokozására a tekintetben, hogy az európai mezőgazdasági szabványok – többek között – a világ minőséggel, biztonsággal, állatjóléttel és környezeti fenntarthatósággal kapcsolatos legszigorúbb követelményei, ami a termék fogyasztói árában is tükröződik; a fogyasztókat átlátható módon kell tájékoztatni az európai termékek felismerésének módjáról és jellemzőiről annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a hamisított termékek megvásárlásnak kockázata, valamint hogy képesek legyenek eldönteni, hogy mit vásárolnak;

29.

úgy véli, hogy azok a minőségi termékek, amelyek bizonyos termelési módszerekhez, földrajzi eredethez, hagyományhoz vagy kulturális kontextushoz kapcsolhatók, és megjegyzi, hogy léteznek már olyan rendszerek, amelyek ezek védelmét tűzik ki célul, például az oltalom alatt álló eredetmegjelölések (OEM-ek), oltalom alatt álló földrajzi jelzések (OFJ-k), biotermék-címkézés vagy hagyományos különleges termékek (HKT-k) rendszere formájában; egy új „helyi gazdálkodási és közvetlen eladási rendszer” kialakítását szorgalmazza, amely magában foglalja az előállítás szerinti régióban való fogyasztásra szánt minőségi termékeket;

30.

úgy véli, hogy a termék származási helyeként minden promóciós és tájékoztatási tevékenység során elsődlegesen Európát kell megjelölni, mind a belső piacon, mind a harmadik országokban; ezenkívül a harmadik országokban megfontolható a nemzeti származás feltüntetése, amennyiben az markáns identitást jelent és kiemeli a kínált élelmiszer-ipari termék különlegességét;

31.

hangsúlyozza, hogy a magánmárkanevek esetében elengedhetetlen, hogy az általános promóció és a márkapromóció egyensúlyban legyen, mivel az hozzájárul a harmadik országokban folytatott promóciós kampányok hatékonyságához; támogatja a Bizottság megközelítését, amely szerint a márkanevek egyfajta emelő hatást fejtenek ki e tevékenységek során, mivel a termékek és márkák promóciója révén a gazdasági szereplőkkel teremtett kapcsolat az általános promóció ésszerű kiegészítése, ami azt eredményezi, hogy több importőrhöz, ennélfogva több fogyasztóhoz jut el a termék; másrészt, a magánmárkák promóciós tevékenységekbe való bevonásának eredményeképpen a vállalkozások érdekeltebbé válnak a részvételben, és figyelembe kell venni, hogy végső soron e vállalkozások társfinanszírozzák ezeket a tevékenységeket;

32.

rámutat arra, hogy a minőségi rendszerek lehetővé teszik a gazdálkodók számára – szervezettségük függvényében –, hogy kínálatszabályozást és árstabilizációs eszközöket alkalmazzanak, ezzel növelve az esélyüket arra, hogy tisztességesen meg tudjanak élni a gazdálkodásból, és éppen ezért az ilyen minőségi rendszerek kiváló lehetőséget nyújtanak arra, hogy a Bizottság prioritásaival összhangban növeljük az európai hozzáadott értéket;

33.

elengedhetetlennek tartja a minőségrendszerekbe sorolt termékek hatékonyabb védelmének biztosítását az EU kereskedelmi partnereivel szemben; felszólít arra, hogy a földrajzi jelzéseket teljes körűen foglalják bele a kétoldalú és régióközi kereskedelmi megállapodásokba, valamint hogy azokat alkalmazzák a Kereskedelmi Világszervezet szintjén is, és terjesszék ki védelmüket;

34.

hangsúlyozza a társfinanszírozási keret módosításának szükségességét a minőségrendszerekbe sorolt termékek promóciója érdekében, az EU fokozottabb mértékű pénzügyi hozzájárulása céljából;

35.

megjegyzi, hogy az egyes élelmiszerekben található anyagok és a jobb egészség közt talált összefüggésekről szóló jóváhagyott információ érvénybe lépése nagyobb átláthatóságot fog hozni az egészségügyi okokból népszerűsített termékek promóciójában;

36.

üdvözli a biotermékek iránti fokozott keresletet, és felszólít az ilyen termékek termelésének és promóciójának aktív ösztönzésére;

37.

hangsúlyozza a hegyvidéki területekről vagy szigetekről származó helyi termékek előmozdításának, valamint az ilyen termékek tekintetében az EU fokozottabb mértékű pénzügyi hozzájárulásának szükségességét;

38.

felszólítja a Bizottságot, hogy külső promóciós tevékenységeiben fektessen nagyobb hangsúlyt a fenntarthatóbb gazdálkodási módszerek, a sokszínűség és a minőség iránti uniós mezőgazdasági elkötelezettség és az ezzel járó magasabb költségek kiemelésére, valamint gondoskodjon az uniós promóciós rendszerekkel és logókkal kapcsolatos tájékozottság fejlesztéséről és megerősítéséről;

39.

támogatja a különösen a kis- és középvállalkozások számára saját marketingstratégiájuk kidolgozása és piaci célcsoportjaik elemzése érdekében biztosítandó technikai segítségnyújtás fejlesztését;

40.

javasolja egy internetes platform létrehozását, amelyen lehetőség nyílna a potenciális projektek és a legjobb gyakorlatok cseréjére, és ezáltal az európai szemléletű promóciós kampányok fejlesztésének támogatására;

41.

hangsúlyozza, hogy a közös agrárpolitika reformja a mezőgazdasági termékek előállításának, fenntarthatóságának és minőségének javítására törekszik úgy véli, a promóciós politikának lehetővé kell tennie az élelmiszer-ágazat potenciáljának teljes kiaknázását a növekedés és a munkahelyteremtés európai gazdaságon belüli előmozdítása érdekében;

42.

kéri a Bizottságot, hogy eltérő irányítási módokat határozzon meg adott esetben a belső és a külső piacok, valamint a több országot érintő vagy a válság miatt szükséges programok számára, valamint hogy vegye fel ezeket a szempontokat az Európa ízeinek támogatására vonatkozó jövőbeli jogalkotási javaslataiban;

43.

úgy véli, hogy olyan európai tájékoztatási és promóciós stratégia megfogalmazására van szükség, amely jobban összpontosít a piacokra és a kiemelt termékekre vagy üzenetekre, ugyanakkor pedig figyelembe veszi a szabadkereskedelmi megállapodásokra vonatkozó tárgyalásokat és a legígéretesebb piacokat, megakadályozva ezzel a finanszírozási eszközök szétaprózódását és szétszóródását;

44.

üdvözli a Bizottság javaslatát, hogy növekedjen az EU társfinanszírozási aránya az iskolagyümölcs rendszerben a folytatódó gazdasági válság közepette;

45.

kéri a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket annak érdekében, hogy ösztönözze az összes tagállamot arra, hogy nagyobb hangsúlyt fektessenek az iskolagyümölcs és iskolatej programok oktatási vonatkozásaira, valamint hogy e programokat teljes körűen vegyék fel az agrártámogatások második pillérébe;

46.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy mérlegelje az európai minőségi borok felelős fogyasztását népszerűsítő, a felnőtt lakosságot célzó tájékoztatási kampányok uniós piacon való elindításának lehetőségét; a borok mértékletes fogyasztásának népszerűsítése mellett a kampányok során fel kell hívni a figyelmet e termék kulturális gyökereire, minőségi tulajdonságaira és az európai borok sajátosságaira;

47.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

16.12.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 419/17

—

tekintettel az eredeti műalkotás szerzőjét megillető követő jogról szóló 2001. szeptember 27-i 2001/84/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (a továbbiakban: „irányelv”) (1),

—

tekintettel a követő jogról szóló irányelv végrehajtásáról és hatásairól szóló, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz intézett bizottsági jelentésre (2001/84/EK) (COM(2011)0878),

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A7-0326/2012),

A.

mivel a követő jog olyan szerzői jog, amelyet az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló berni egyezmény 14b. cikke is rögzít;

B.

mivel az irányelv szorgalmazta a követő jog alkalmazásához kapcsolódó alapvető feltételek harmonizálását annak érdekében, hogy fel lehessen számolni a belső piac kiteljesedése előtt álló potenciális akadályokat;

C.

mivel az irányelv elfogadása nemcsak alkotó emberként való elismerésüket és a velük szembeni tisztességes bánásmódot célzó kezdeményezéseik miatt volt jelentős a művészek számára, hanem a kulturális értékekhez való hozzájárulás terén játszott szerepük miatt is; mivel ugyanakkor továbbra is aggodalomra ad okot az irányelvnek az európai művészeti piacokra és különösen a számos kisebb és szakosodott uniós aukciós házra és kereskedőre gyakorolt hatása;

D.

mivel az irányelvet csupán 2012. január 1-je óta alkalmazzák teljes körűen valamennyi tagállamban;

E.

mivel az elmúlt néhány évben jelentősen csökkent az Unió részesedése az élő művészek műalkotásainak világpiacán;

F.

mivel a művészeti alkotások hozzájárulnak az EU kulturális életének és örökségének folyamatos fejlődéséhez;

G.

mivel a műalkotások és régiségek piaca jelentősen hozzájárul a globális gazdasághoz, beleértve az általa támogatott üzleti tevékenységeket is, különösképpen azokat, amelyek a kreatív iparágakban működnek;

H.

mivel az irányelv adminisztratív terhet ró a kereskedőkre és kereskedelmileg hátrányos helyzetbe hozza az uniós kereskedőket a harmadik országok kereskedőivel szemben;

1.

megállapítja, hogy a 2011-es év rekordév volt a művészeti piac számára, hiszen az éves teljes jövedelem elérte a 11,57 milliárd dollárt, ami 2 milliárd dolláros növekedést jelent 2010-hez képest (2); hangsúlyozza, hogy a műalkotások és régiségek piaca jelentősen hozzájárul a globális gazdasághoz, beleértve az általa támogatott üzleti tevékenységeket is, különösképpen azokat, amelyek a kreatív iparágakban működnek;

2.

megállapítja, hogy a 2011-es évben jelentős mértékben növekedett az európai művészeti piac; az Egyesült Királyság világpiaci részesedése továbbra is 19,4 %-os, az itteni eladások összértéke 24 %-kal nőtt; Franciaország részesedése 4,5 %-os, a növekedés 9 %; Németország piaci részesedése 1,8 %, az itteni növekedés mértéke 23 % volt (3);

3.

megállapítja, hogy a kínai piac 2011-ben a világpiac 41,4 %-át szerezte meg, megelőzve a forgalom tekintetében 3 %-kal, a piaci részesedés tekintetében pedig 6 %-kal (a 2010-es 29,5 %-ról 2011-ben 23,5 %-ra) visszaeső Egyesült Államokat (4);

4.

kiemeli Kína kiugró fejlődését; megállapítja azonban, hogy a kínai művészeti piacon jelenleg csak kínai művészek jelenhetnek meg;

5.

megjegyzi, hogy a művészeti piacok súlypontjának a feltörekvő országok felé történő eltolódása a globalizációnak és Ázsia dinamikus fejlődésének tudható be, valamint annak, hogy ezekben az országokban új gyűjtők jelentek meg;

6.

elégedetten jegyzi meg, hogy több harmadik ország is tervezi a követő jog bevezetését saját nemzeti jogrendjébe; külön megállapítja, hogy az Egyesült Államokban 2011. december 12-én olyan törvényjavaslatot terjesztettek be, amelynek értelmében a követő jog alapján 7 %-os jogdíjat vetnének ki a kortárs művészeti alkotások eladására; megállapítja továbbá, hogy Kínában a szerzői jogról szóló törvénytervezet szintén bevezetné a követő jogot (11. cikk (13) bekezdés);

7.

emlékeztet rá, hogy a képzőművészetek esetében nem jelentős a bemutatásból és a sokszorosításból származó jogdíjak összege, a bevételek elsősorban az alkotások eladásából vagy újraeladásából származnak;

8.

hangsúlyozza, hogy a követő jog biztosítja a folyamatos díjazást a művészek számára, akik pályafutásuk elején igen gyakran alacsony áron értékesítik alkotásaikat;

9.

emlékeztet rá, hogy az irányelv végrehajtásáról és hatásairól szóló bizottsági jelentés, valamint az ágazati statisztikák tükrében nem állapítható meg, hogy a követő jog negatív hatást gyakorolna az európai művészeti piacra;

10.

felszólítja a Bizottságot, hogy végezzen hatástanulmányt a művészeti alkotások piacának általános működéséről, beleértve azon adminisztratív nehézségeket, amelyek a kisebb és szakosodott aukciós házakat és kereskedőket terhelik;

11.

emlékeztet rá, hogy az irányelv több olyan rendelkezést is tartalmaz, amelyek biztosítják a követő jog kiegyensúlyozott, valamennyi érintett fél érdekeit figyelembe vevő alkalmazását, ilyen rendelkezés például a fokozatosan csökkenő díjmérték, a 12  500 eurós plafonérték, a kis értékű eladások kizárása, valamint az első tulajdonos általi újraeladás esetén biztosított kedvezmény; hangsúlyozza azonban, hogy az irányelv adminisztratív terhet helyez a kereskedőkre;

12.

megjegyzi, hogy egy eredeti mű élő alkotóját megillető követő jog hatékony eszköz lehet a művészekkel szembeni megkülönböztetés megelőzése terén;

13.

emlékeztet rá, hogy a művészeti piacot 2010-ben 10 milliárd dollárra, 2012-ben pedig csaknem 12 milliárd dollárra becsülték, amiből a követő jog csupán 0,03 %-ot tesz ki; ezt tehát jelentős piacnak tartja, amelyből a művészeknek és örököseiknek méltányos díjazásban kell részesülniük;

14.

megjegyzi, hogy a piaccal kapcsolatos tanulmányok és statisztikák alapján nem állapítható meg, hogy a követő jog befolyásolná azt, hogy melyik piacon kerül sor az alkotások értékesítésére, és nem gyakorol negatív hatást a művészeti piac forgalmára sem;

15.

emlékeztet arra, hogy az irányelvet csupán 2012. január 1-je óta alkalmazzák teljes körűen valamennyi tagállamban, jóllehet a követő jogot számos tagállamban évtizedek óta elismerik;

16.

kiemeli a helyi művészek – köztük a legfiatalabb művészek – proaktív támogatásának jelentőségét;

17.

korainak tartja az irányelv 2014-es ismételt elemzését, ahogyan azt a Bizottság javasolja, helyette 2015-ben, vagyis a 2011. decemberi elemzés után 4 évvel elvégzendő elemezést javasol;

18.

ösztönzi a Bizottságot, hogy a következő értékelő jelentésében ismételten vizsgálja meg az alkalmazott díjmértékek megfelelőségét, a küszöbértékeket és a jogosultak irányelvben meghatározott kategóriáit;

19.

felkéri a Bizottságot, hogy folytasson szoros együttműködést az érintett felekkel az európai művészeti piac helyzetének megszilárdítása érdekében, valamint orvosolja a felmerült nehézségeket, például a „dominóhatást”, továbbá a kisebb és szakosodott árverési házak és kereskedők adminisztratív nehézségeit;

20.

üdvözli a harmadik országok által a követő jog bevezetése érdekében tett kezdeményezéseket, továbbá sürgeti a Bizottságot, hogy a multilaterális fórumokon tegyen további erőfeszítéseket az európai művészeti piac világpiacon elfoglalt pozíciójának megszilárdítása érdekében;

21.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

16.12.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 419/19

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 26. és 114. cikkére,

—

tekintettel az Európai Bizottság 2012. január 11-i, „A kártyás, internetes és mobiltelefonos fizetések integrált európai piacának megteremtéséről” című zöld könyvére (COM(2011)0941, a továbbiakban: a zöld könyv),

—

tekintettel az „Egységes keret az elektronikus kereskedelem és az online szolgáltatások digitális egységes piacába vetett bizalom megerősítésére”című, 2012. január 11-i bizottsági közleményre (COM(2011)0942),

—

tekintettel a Bizottság által a zöld könyvről szervezett, 2012. január 11. és 2012. április 11. közötti nyilvános konzultációra,

—

tekintettel a Bizottság által a kártyás, internetes és mobiltelefonos fizetésekről szervezett, 2012. május 4-i konferenciára,

—

tekintettel az euróátutalások és -beszedések technikai és üzleti követelményeinek megállapításáról és a 924/2009/EK rendelet módosításáról szóló, 2012. március 14-i 260/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1),

—

tekintettel az Európai Versenyhálózat Banki és Pénzforgalmi Szolgáltatások munkacsoportja által összeállított, a pénzforgalmi szolgáltatások ágazatában a versenyjog végrehajtásáról szóló 2012. márciusi tájékoztató dokumentumra (2),

—

tekintettel az internetes fizetések biztonságáról szóló 2012. áprilisi európai központi banki ajánlásokra (3),

—

tekintettel a kártyás, internetes és mobiltelefonos fizetések integrált európai piacának megteremtése című zöld könyvről a Bizottság által folytatott nyilvános konzultációra az európai adatvédelmi biztos által adott 2012. április 11-i válaszra (4),

—

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a zöld könyvről szóló, 2012. május 22-i munkadokumentumára (INT/634),

—

tekintettel az EK-Szerződés 81. cikke és az EGT-megállapodás 53. cikke szerinti eljáráshoz kapcsolódó, a COMP/29.373 Visa International ügyben hozott, 2002. július 24-i bizottsági határozatra (5),

—

tekintettel az EK-Szerződés 81. cikke és az EGT-megállapodás 53. cikke szerinti eljáráshoz kapcsolódó, a COMP/34.579 – MasterCard, COMP/36.518 – EuroCommerce és COMP/38.580 – Kereskedelmi kártyák ügyben hozott, 2007. december 19-i bizottsági határozatra (6),

—

tekintettel a Törvényszék MasterCard és mások kontra Bizottság ügyben (7) hozott 2012. május 24-i ítéletére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére, valamint a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A7-0304/2012),

A.

A. mivel a kártyás, internetes és mobiltelefonos fizetések európai piacát a nemzeti határok továbbra is széttagolják, és csupán néhány nagyobb piaci szereplő képes arra, hogy elérje a kereskedők általi elfogadottságot és határokon túl is fellépjen;

B.

mivel – amint azt a Bizottság a zöld könyvben kifejti – két, nem európai kártyás fizetési szolgáltató erőfölénye túlzott és indokolatlan díjakat eredményezhet mind a fogyasztók, mind a kereskedők számára, érintett bankjaik (az úgynevezett kibocsátó és elfogadó bankok) pedig kihasználják ezt a helyzetet;

C.

mivel a kártyás, internetes és mobiltelefonos fizetések fejlődése és szélesebb körű használata is hozzájárulhat az európai e-kereskedelem méretének és sokféleségének növekedéséhez;

D.

mivel az internetes és mobiltelefonos fizetések piaci részesedése és sokfélesége Európában és a világon folyamatosan bővül;

E.

mivel a technikai haladásnak köszönhetően a kártyás fizetési rendszereket fokozatosan más elektronikus és mobil fizetési módok válthatják fel;

F.

mivel a zöld könyv nem foglalkozik a készpénzes vagy csekkel történő fizetések, valamint a kártyás, internetes és mobiltelefonos fizetések költségeinek és társadalmi hatásainak összehasonlításával, ezáltal nem teszi lehetővé a készpénzes vagy csekkel történő fizetések gazdasági és jóléti költségeinek, valamint társadalmi hatásainak összehasonlító elemzését;

G.

mivel a kártyás fizetések jelenlegi üzleti modellje túlzott multilaterális bankközi díjakat tesz lehetővé, amelyek szintje bizonyos esetekben láthatóan meghaladja a rendszer finanszírozásának tényleges költségét, és jelentős akadályt képez a pénzforgalmi piacon a verseny útjában;

H.

mivel a határokon átnyúló kártyaelfogadás jelenleg csak korlátozott számú piaci szereplő számára nyitott, és mivel ez a rendszer kibővítheti a kereskedők rendelkezésére álló lehetőségeket, és ezáltal növeli a versenyt és csökkenti a fogyasztók költségeit;

I.

mivel a kártyás fizetések használatához kapcsolódó többletköltségek egyes tagállamokban nem megengedettek, más tagállamokban való alkalmazásuk viszont széles körben elterjedt, és mivel a túlzott felárak károsak a fogyasztók számára, mert a pénzforgalmi szolgáltatók gyakran nem biztosítanak a feláras fizetési módok mellett alternatív fizetési módokat;

J.

Fa. mivel az egységes eurófizetési térség (SEPA) kártyakeretrendszere előírja, hogy az ügyfeleknek képesnek kell lenniük arra, hogy „általános célú bankkártyáikat ugyanolyan egyszerűen és kényelmesen használhassák euróban történő fizetés és készpénzfelvétel bonyolítására bárhol a SEPA zónában, mint ahogy saját országukban teszik. Nem lehet különbség aközött, hogy kártyáikat saját országukban vagy valahol másutt használják a SEPA zónán belül. A továbbiakban nem tarthatók fenn olyan általános célú használatot biztosító kártyarendszerek a SEPA térségen belül, amelyeket kizárólag egyetlen országon belüli használatra, vagy kizárólag határon átnyúló használatra terveztek”;

K.

mivel a SEPA-ra való sikeres áttérés várhatóan lendületet ad majd az innovatív páneurópai fizetési eszközök fejlődésének;

1.

helyesli, hogy a Bizottság rendelkezésre bocsátotta a zöld könyvet, és messzemenően lényegesnek tartja az abban felvetett megfontolásokat és kérdéseket, továbbá teljes mértékben egyetért a felsorolt – a fokozottabb verseny, a nagyobb választék, a több innováció és a nagyobb fizetési biztonság, valamint a fogyasztói bizalom elérésére irányuló – célokkal;

2.

egyetért a Bizottsággal abban, hogy a négyszereplős bankkártyarendszerek területén a következő három különböző termékpiacot kell megkülönböztetni: elsőként egy olyan piac, amelyen a különféle kártyás rendszerek versengenek, hogy elnyerjék a pénzügyi intézményeket mint kibocsátó vagy elfogadó ügyfeleiket; ezután egy első „downstream” piac, amelyen a kibocsátó bankok versengenek a bankkártyabirtokosok üzletéért (a kibocsátási piac); végezetül egy második „downstream” piac, amelyen az elfogadó bankok versengenek a kereskedők üzletéért (az elfogadási piac), és úgy ítéli meg, hogy a szabad versenyt mindegyik piacon fokozni kell;

3.

megállapítja, hogy a piaci alapú, valamennyi érdekelt féllel együttműködésben történő önszabályozás fontos, de felismeri, hogy az ütköző érdekek miatt önszabályozással nem feltétlenül érhetők el elfogadható időn belül a kívánt eredmények; elvárja, hogy a Bizottság terjessze elő a szükséges jogalkotási javaslatokat annak érdekében, hogy segítsen biztosítani a kártyás, internetes és mobiltelefonos fizetések valódi egységes eurófizetési térségét, és e tekintetben rámutat a pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló irányelv soron következő felülvizsgálatának jelentőségére;

4.

hangsúlyozza, hogy a kártyás, internetes és mobiltelefonos fizetések egységes eurófizetési térsége tekintetében világos és átfogó jövőképre van szükség, és biztosítani kell a szükséges iránymutatásokat és határidőket annak az alapvető célnak az elérésére vonatkozóan, hogy felszámolják a különbségeket a határokon átnyúló és a nemzeti fizetések között;

5.

hangsúlyozza a valós idejű elszámolási és kiegyenlítési rendszer felé tett előrelépés szükségességét, amely műszaki szempontból már elérhető közelségben van és amelyet egyes fizetésekhez már használnak, hangsúlyozza továbbá, hogy a valós idejű gazdaságra való áttérést az egész SEPA-ban fontos célnak kell tekinteni, és hogy a fejlett valós idejű bankközi rendszernek az egész SEPA-ra kiterjedően elérhetőnek kell lennie;

6.

ennélfogva azon a véleményen van, hogy valamennyi nemzeti kártyás, mobiltelefonos és internetes fizetési rendszernek csatlakoznia kell a SEPA előírásainak megfelelő páneurópai rendszerbe vagy azzá kell átalakulnia, hogy a SEPA-n belül mindenhol elfogadjanak minden kártyás, mobiltelefonos és internetes fizetést, továbbá hogy a Bizottságnak javaslatot kell tennie az ehhez az áttéréshez szükséges időszakra;

7.

megállapítja, hogy minden terminálnak el kell tudnia fogadni valamennyi kártyát és meg kell felelnie az átjárhatósági követelményeknek, ennélfogva a terminálokra vonatkozó funkcionalitási és hitelesítési követelmények különbségeiből eredő esetleges technikai akadályokat meg kell szüntetni, mivel a közös szabványok és szabályok, valamint a szabványosított termináli szoftverek fokoznák a versenyt;

8.

úgy véli, hogy az integrált európai pénzforgalmi piac tekintetében nem elégséges az önszabályozási megközelítés; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon jogalkotási intézkedést a fizetések biztonsága, a tisztességes verseny, a pénzügyi integráció, a személyes adatok védelme és a fogyasztók számára az átláthatóság biztosítása érdekében;

9.

felhívja a Bizottságot, hogy végezzen reformokat a SEPA irányításában annak biztosítása érdekében, hogy a döntéshozatali folyamat demokratikus és átlátható legyen és a közérdek szolgálatában álljon; megjegyzi, hogy ez megkívánja, hogy a Bizottság és az Európai Központi Bank (EKB) aktívabb, vezető szerepet vállaljon a SEPA irányításában, akárcsak az összes érdekelt fél kiegyensúlyozott képviseletét a SEPA valamennyi döntéshozatali és végrehajtási szervében, garantálva a végső felhasználók elégséges bevonását;

10.

kifejezi az internetes és a mobiltelefonos fizetések piacának jelenlegi mindenfajta túl szigorú szabályozásával kapcsolatos aggályait, mivel ezek a fizetési módok még fejlődési szakaszban vannak; úgy véli, hogy e területen bármilyen szabályozási kezdeményezés tekintetében fennáll annak kockázata, hogy a már létező fizetési eszközök nem megfelelő hangsúlyt ad, és így visszafoghatja az innovációt és torzíthatja a piacot, mielőtt az kifejlődött volna; kéri a Bizottságot, hogy minden jövőbeli internetes és mobiltelefonos fizetési módokkal kapcsolatosan a jövőbeli javaslatban megfelelő megközelítést fogadjon el, magas szintű fogyasztóvédelmet biztosítva, különösen a kiszolgáltatott fogyasztók számára;

11.

rámutat arra, hogy bár az elektronikus fizetések egyre fontosabb szerepet játszanak Európában és a világban, e fizetési formák tekintetében a teljes mértékben és hatékony módon integrált, versenyképes, innovatív, biztonságos, átlátható és fogyasztóbarát egységes európai digitális piac létrejöttének továbbra is komoly akadályai vannak;

12.

megjegyzi, hogy a jelenlegi válság idején alapvető fontosságú a gazdasági növekedést, a munkahelyteremtést és a fogyasztás serkentését ösztönző kezdeményezések kidolgozása, a digitális piac nagyszerű lehetőséget kínál e célkitűzések elérésére, ehhez azonban az Európai Uniónak képesnek kell lennie a digitális belső piac teljes körű megvalósítására, s egyrészt fel kell számolnia a jelenlegi korlátokat, másrészt növelnie kell a fogyasztói bizalmat; e tekintetben úgy véli, hogy a kártyás, internetes és mobiltelefonos fizetések terén a szabad versenyt és az innovációt biztosító, semleges és biztonságos egységes európai piac létrejötte elengedhetetlen a valódi egységes digitális piac kialakításához, továbbá nagyban hozzájárulhat az uniós fogyasztók bizalmának növeléséhez;

13.

hangsúlyozza, hogy az átlátható, biztonságos és hatékony fizetési rendszerek európai digitális piacon való megteremtése alapvető feltétel egy valódi digitális gazdaság biztosításához és a határokon átnyúló e-kereskedelem előmozdításához;

14.

rámutat arra, hogy az elektronikus fizetések biztonságos, megbízható és átlátható európai kerete elengedhetetlen az egységes digitális piac elindításához; hangsúlyozza a tájékoztató kampányok fontosságát, hogy a fogyasztók megismerjék a piacon rendelkezésre álló lehetőségeket, illetve a biztonságos elektronikus fizetés feltételeit és követelményeit, és úgy véli, hogy e kampányokat európai uniós szinten kell elindítani az ilyen fizetési formákkal kapcsolatos, sokszor megalapozatlan aggodalmak leküzdése érdekében; úgy véli, hogy e tekintetben a fogyasztóbarát ügyintézőhelyek növelnék a távoli fizetések iránti bizalmat;

15.

hangsúlyozza, hogy ezzel összefüggésben lépéseket kell tenni az európai fogyasztókat az olyan esetekben gyakran sújtó hátrányos megkülönböztetés megszüntetése érdekében, amikor határokon átnyúló internetes ügyletek alkalmával származási helyük miatt elutasítják fizetésüket;

16.

sajnálja, hogy a jelenlegi helyzetben a legtöbb pénzforgalmi költség nem átlátható, és rámutat arra, hogy azok is fedezik a költséges fizetési módok költségeit, akik nem vesznek igénybe ilyen fizetési módokat; emlékeztet arra, hogy minden fizetési módnak megvan a maga költsége; ezért kéri a Bizottságot, hogy a jövőben vegye figyelembe a készpénzfizetés és a csekkel történő fizetés valamennyi piaci szereplőnél és fogyasztónál felmerülő költségeinek, sajátosságainak és társadalmi hatásainak a más fizetési módokkal való összehasonlítását; emlékeztet arra, hogy minden európainak hozzá kell férnie az alapvető banki szolgáltatásokhoz; hangsúlyozza, hogy a közös műszaki szabványokat előmozdító intézkedéseket az Európában jelenleg érvényes szabványok fontosságára, hatékonyságára és elégségességére tekintettel kell meghozni;

17.

úgy véli, hogy a nyílt hozzáférésen alapuló közös műszaki szabványokra irányuló jövőbeli munka nemcsak előmozdítaná az európai gazdaság versenyképességét és a belső piac működését, hanem elősegítené az átjárhatóságot és közös biztonsági szabványok formájában biztonsággal összefüggő előnyöket is jelentenének, amelyek mind a fogyasztók, mind pedig a kereskedők javát szolgálnák;

18.

megállapítja, hogy az internetes és mobiltelefonos fizetések esetében a legtöbb szabványnak meg kell egyeznie a jelenlegi SEPA-fizetésekre vonatkozóakkal, új szabványokra van viszont szükség a biztonság és az ügyfelek azonosítása tekintetében és a valós idejű online bankközi teljesítés biztosítása érdekében, és hangsúlyozza, hogy az új szabványok kidolgozása nem elegendő, és hogy az összehangolt végrehajtás legalább ugyanannyira fontos;

19.

hangsúlyozza, hogy a szabványosítás nem akadályozhatja a versenyt és az innovációt, hanem el kell távolítania az akadályokat, hogy minden fél számára egyenlő feltételek álljanak rendelkezésre; azt ajánlja ezért, hogy a szabványoknak a piaci innováció és verseny lehetővé tétele érdekében nyíltnak kell lenniük, mivel egy egységes vagy zárt szabvány megadása korlátozná a piaci fejlődést és innovációt, aránytalan korlátozást jelentene, és nem segítené elő az egyenlő versenyfeltételek kialakulását; tudomásul veszi azonban a Bizottság antitröszt-vizsgálatát, amelyet az interneten keresztüli fizetések (e-fizetések) Európai Pénzforgalmi Tanács (EPC) által végzett szabványosításának folyamatával kapcsolatban folytat;

20.

megállapítja, hogy alapvetően minden pénzforgalmi tranzakció azonos fajta adatokat tartalmaz, és hangsúlyozza, hogy minden fizetés esetében biztonságos adatkommunikációnak kell fennállnia, amely lehetővé teszi a teljes, végponttól végpontig tartó valós idejű feldolgozást, felismeri továbbá annak az előnyeit, ha az összes rendszer azonos üzenetformátumot használ, és emlékeztet arra, hogy a legnyilvánvalóbb választás a SEPA végső határidejéről szóló rendelet mellékletében meghatározott, átutalásokhoz és beszedési megbízásokhoz használt formátum (vagyis az ISO XML 20022), és ajánlja minden tranzakciós adatnak a terminál és az ügyfél közötti, valamennyi lényeges információt magában foglaló továbbítása során ugyanazon üzenetforma alkalmazását;

21.

hangsúlyozza, hogy tekintettel az elektronikus és mobiltelefonos fizetések piaci fejlődésének gyorsan növekvő, de jelenleg éretlen szakaszára, ha e kulcsterületeken az európai egységes digitális piac előmozdítása érdekében kötelező szabványokat határoznának meg, az az innovációra, a versenyre és a piaci növekedésre gyakorolt negatív hatások kockázatával járna;

22.

rámutat arra, hogy a zöld könyvről folytatott nyilvános konzultációra vonatkozó bizottsági visszaigazoló nyilatkozat szerint a kidolgozott szabványok végrehajtása gyakran jelentős kihívást jelent; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg végrehajtási mechanizmusoknak – például végső áttérési határidők meghatározásának – a lehetőségét;

23.

megállapítja, hogy az ATM-es készpénzfelvételi díjak a pénzforgalmi szolgáltatások felhasználójának saját bankján és kártyarendszerén kívül sok tagállamban gyakran túlzottak, és ezeknek az egész SEPA-ban még inkább a költségeken kell alapulniuk;

24.

hangsúlyozza, hogy a szabványosítással és az interoperabilitással kapcsolatos valamennyi követelménynek minden fogyasztó és egyéb piaci szereplő érdekében az európai fizetési rendszerek versenyképességének, átláthatóságának, innovatív jellegének, fizetésbiztonságának és hatékonyságának fokozására kell törekedniük; meggyőződése, hogy semmilyen szabványosítási követelménynek nem szabad a globális piactól való eltérések miatt korlátokat teremtenie; úgy véli továbbá, hogy globális szinten is közös szabványokra kell törekedni, szoros együttműködésben az EU főbb gazdasági partnereivel;

25.

kéri a Bizottságot, hogy mérje fel a fizetésikártya-piacra történő új belépések előmozdításának lehetőségeit, például a kártyaszolgáltatótól függetlenül valamennyi tranzakció számára közös fizetési infrastruktúra figyelembevétele révén;

26.

megjegyzi, hogy a fizetési infrastruktúrák és a fizetési rendszerek szétválasztása növelheti a versenyt, mivel a kisebb piaci szereplőket nem zárnák ki műszaki korlátozások; hangsúlyozza, hogy a pénzforgalmi szolgáltatóknak szabadon kell tudniuk kiválasztani a piacon meglévő fizetési rendszereken belül rendelkezésre álló kibocsátási és elfogadási szolgáltatások bármilyen kombinációját, a fizetési infrastruktúráknak pedig semlegesen kell feldolgozniuk a hasonló eszközök tekintetében működő különböző párhuzamos fizetési rendszerek tranzakcióit;

27.

hangsúlyozza, hogy ezzel összefüggésben valamennyi intézkedésnek minden esetben a szabad és tisztességes verseny biztosítására és a piacokra való szabad belépés és hozzáférés tiszteletben tartására kell irányulnia, továbbá tekintettel kell lennie az ágazatban a jövőben bekövetkező technológiai innovációkra, annak érdekében, hogy a rendszer képes legyen alkalmazkodni a jövőben bekövetkező változásokhoz, következetesen ösztönözve és biztosítva az innovációt és a versenyképességet;

28.

felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a SEPA jobb irányítására, amely felöleli a pénzforgalmi szolgáltatások fő jellemzőinek és a teljesítendő követelmények végrehajtásának fejlesztésével kapcsolatos szervezeti szerkezetet, míg a műszaki és biztonsági szabványok fejlesztését a kapcsolódó jogszabályok végrehajtásának támogatása érdekében külön szerveznék meg; kéri valamennyi érdekelt fél kiegyensúlyozottabb képviseletét a fizetési rendszerek közös technikai és biztonsági szabványainak jövőbeli fejlesztésében; sürgeti a Bizottságot, hogy adjon választ korábbi, a SEPA irányításának alapos reformjára vonatkozó felhívásaira, biztosítva ezzel a pénzforgalmi szolgáltatások felhasználóinak jobb képviseletét a döntéshozatali és szabvány-meghatározási folyamatban; megjegyzi, hogy az érintett felek közé tartozhat – nem kizárólagos jelleggel – az Európai Pénzforgalmi Tanács (EPC), a fogyasztói szervezetek, a kereskedők képviselői, az Európai Bankhatóság, a Bizottság, a különböző területek szakértői, a bankoktól eltérő pénzforgalmi szolgáltatók, valamint a mobiltelefonos, internetes és kártyás fizetési szolgáltatók és a mobilhálózat-üzemeltetők; felszólítja ezen érdekelt feleket, hogy a munkájukat egy új irányítási struktúra keretében szervezzék meg, amelyben a SEPA-Tanács is szerepet kap; úgy véli, hogy a SEPA-tanácsot különféle, az e-fizetésekkel, az m-fizetéssel, kártyákkal, készpénzzel vagy egyéb szabványosítási kérdésekkel foglalkozó szakmai bizottságoknak vagy paneleknek, vagy eseti munkacsoportoknak kellene segíteniük; emlékeztet arra, hogy a Bizottság a SEPA irányításáról szóló, a 260/2012/EU rendelet elfogadásához kapcsolódó nyilatkozatban vállalta, hogy 2012 vége előtt javaslatot terjeszt elő; felhívja az európai szabványügyi testületeket, például az Európai Szabványügyi Bizottságot (Comité européen de normalisation, CEN) és az Európai Távközlési Szabványügyi Intézetet (ETSI), hogy a Bizottsággal együttműködésben töltsenek be aktívabb szerepet a kártyás fizetések szabványosításában;

29.

ezzel kapcsolatban elismeri, hogy a SEPA a fizetések integrált európai piaca megteremtésének egyik sarokköve, és erre alapozva kell azt továbbfejleszteni, innovatívabbá és versenyképesebbé tenni;

30.

úgy véli, hogy az elektronikus fizetésekre vonatkozó szabályok végrehajtása gyakran nehéz, nem megfelelő és Európán belül változó, és hogy határozottabb erőfeszítéseket kell tenni a szabályok megfelelő és egységes végrehajtása érdekében;

31.

megerősíti, hogy az önszabályozó megközelítés nem elégséges; véleménye szerint a tagállamoknak a Bizottsággal és az EKB-val együttműködve aktívabb, vezető szerepet kell vállalnia, és valamennyi érintett szereplőt – köztük a fogyasztói szervezeteket – megfelelően be kell vonni a döntéshozatali eljárásba, és annak során konzultálni kell velük;

32.

valószínűnek tartja, hogy növekedni fog az olyan európai vállalkozásoknak a száma, amelyek tevékenységei ténylegesen arra fognak támaszkodni, hogy képesek kártyás fizetéseket elfogadni; közérdekűnek tartja olyan objektív szabályok meghatározását, amelyek leírják azokat a körülményeket és eljárásokat, amelyek mellett a kártyás fizetési rendszerek egyoldalúan megtagadhatják az elfogadást;

33.

fontosnak tartja a SEPA irányításának megerősítését és hogy a megújított SEPA-tanács hangsúlyosabb szerepet kapjon, és hogy ennek az új irányító szervnek a fő érdekelt felek képviselőiből kell állnia, és azt oly módon kell létrehozni, hogy biztosított legyen a Bizottságon vagy más európai uniós hatóságokon keresztüli demokratikus ellenőrzés; javasolja, hogy a munkát egy megújított SEPA-tanács vezesse, az ütemtervet és munkatervet határozzon meg, döntsön a prioritásokról és főbb kérdésekről, eldöntve ezzel az érdekelt felek közötti nézeteltéréseket; hangsúlyozza, hogy a Bizottság révén biztosítani kell a demokratikus ellenőrzést, amelyben kiemelt szerepet kell kapnia az EKB-nek és az EBF-nek;

34.

üdvözli a Bizottság által a SEPA irányításával foglalkozó zöld könyv részeként, a 260/2012/EU rendelet (5) preambulumbekezdésének megfelelően az érdekelt felekkel folytatott konzultációt, és érdeklődéssel várja a témában az idei év végén a Bizottság által előterjeszteni kívánt javaslatot; hangsúlyozza, hogy a közvetlen prioritást a SEPA valamennyi érdekelt fele számára a SEPA-ra való, a 260/2012/EU rendeletben megállapított feltételeknek megfelelő áttérés előkészítésének kell jelentenie, biztosítva ezzel a nemzeti fizetési rendszerek használatáról a páneurópai fizetési rendszerek használatára való zökkenőmentes átállást;

35.

hangsúlyozza, hogy a határokon átnyúló kártyaelfogadás előmozdításhoz való hozzájárulás érdekében a technikai akadályok és a nemzeti elszámolási és klíring-követelmények leküzdését célzó további szabványosításra és a gyakorlatok egységesítésére van szükség, amely rendszer növelné a versenyt és ezáltal a kereskedők rendelkezésére álló lehetőségek körét, valamint a fogyasztók szempontjából költséghatékonyabb fizetési módokat eredményezne; úgy véli, hogy a kereskedőknek tájékozottabbnak kell lenniük a határokon átnyúló kártyaelfogadási lehetőségeket illetően;

36.

sürgeti, hogy tekintettel a határokon átnyúló kártyaelfogadásnak a belső piac szempontjából vizsgált előnyeire, az annak további megkönnyítését célzó megoldásokat tevékenyen gondolják át; kifejezi a fennálló nemzeti, jogi és műszaki akadályokkal – például egyes engedélyezési feltételekkel – kapcsolatos aggályait, amely akadályokat meg kellene szüntetni annak érdekében, hogy a nem belföldi SEPA-kompatibilis elfogadó ne részesüljön más bánásmódban, mint az adott országbeli belföldi elfogadó;

37.

hangsúlyozza, hogy nem szabad jelentős különbségeknek fennállniuk a különféle fizetési számlákra vonatkozó jogszabályok között, és a kifizetőnek képesnek kell lennie internetes vagy mobiltelefonos átutalást teljesíteni bármilyen kedvezményezett számára, akinek a számláját bármilyen SEPA-ba bekapcsolt pénzügyi intézmény vezeti;

38.

hangsúlyozza, hogy valamennyi engedélyezett pénzforgalmi szolgáltatónak azonos hozzáférési joggal kell rendelkeznie az elszámolási és klíring-szolgáltatásokhoz, ha megfelelő kockázatkezelési eljárásokkal rendelkezik, teljesíti a műszaki minimumkövetelményeket, és kellően stabilnak minősül ahhoz, hogy ne jelentsen kockázatot, vagyis ha alapvetően a bankokkal egyező releváns követelmények hatálya alá tartozik;

39.

emlékeztet arra, hogy az Európai Bíróság által a Mastercard-ügyben 2012. május 24-én hozott ítélet szerint a multilaterális bankközi díj versenyellenesnek tekinthető, és kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot arra, hogy ezt az ítéletet hogyan kellene figyelembe venni a kártyás, mobiltelefonos és internetes fizetések üzleti modelljeinek szabályozása során;

40.

megjegyzi, hogy a multilaterális bankközi díjakból származó jelenlegi bevételek sok esetben túlságosan magasak azokhoz a költségekhez képest, amelyeket fedezniük kell; rámutat arra, hogy szükség lehet a különböző fizetéssel kapcsolatos díjak kiegyensúlyozására annak biztosítása érdekében, hogy a kereszttámogatási gyakorlatok ne mozdítsák elő az eszközök nem hatékony megválasztását, és különböző üzleti modellek tanulmányozására, valamint kéri a Bizottságot, hogy rendeletben biztosítsa, hogy a multilaterális bankközi díjak többé ne torzítsák a versenyt a piacra újonnan belépők és az innováció elé gördített akadályok révén; felhívja a Bizottságot, hogy 2012 végéig végezzen hatásvizsgálatot a különféle lehetőségekre vonatkozóan; hangsúlyozza, hogy a multilaterális bankközi díjakat illetően jogi egyértelműségre és jogbiztonságra van szükség;

41.

megállapítja, hogy egy átmeneti időszak után a bármely tagállamból érkező személyek SEPA előírásainak megfelelő kártyáját a SEPA-n belül valamennyi fizetési terminálnál el kell fogadni, és a fizetést biztonságosan kell irányítani; megállapítja, hogy ez a követelmény azt vonhatja maga után, hogy a multilaterális bankközi díjakat úgy kell szabályozni, hogy azok valamely küszöbérték alá essenek, és kitart amellett, hogy ez semely tagállamban nem eredményezheti a multilaterális bankközi díjak emelkedését, hanem inkább azok csökkenését kell eredményeznie, és a díjakat egy későbbi szakaszban esetlegesen nullára kell csökkenteni;

42.

úgy véli, hogy a határokon átnyúló és a központi elfogadást elő kell mozdítani, és minden esetleges műszaki vagy jogi akadályt meg kell szüntetni, mivel ez hozzájárulna a multilaterális bankközi díjak és kereskedői díjak szintjének csökkentéséhez;

43.

úgy véli, hogy a multilaterális bankközi díjakat európai szinten kell szabályozni az új piaci szereplők határokon átnyúló kártyaelfogadáshoz való könnyebb hozzáférésének biztosítása céljából, tényleges választási lehetőséget biztosítva ezáltal a kereskedők számára a tekintetben, hogy mely fizetési rendszerekhez kívánnak csatlakozni; rámutat arra, hogy amennyiben ez az új jogalkotási javaslat díjakat határoz meg, a díjak mértékét alkotó elemek tekintetében pedig teljes átláthatóságot kell biztosítani; emlékeztet arra, hogy az euróátutalások és -beszedések technikai és üzleti követelményeinek megállapításáról szóló 260/2012/EU rendelet 5. cikke rámutat arra, hogy 2017. február 1. után semmilyen tranzakciónkénti multilaterális bankközi díjat nem lehet alkalmazni; ugyanezt a megközelítést kéri a kártyás fizetések tekintetében;

44.

úgy véli, hogy a háromszereplős és vegyes fizetési rendszerek üzleti modellje a négyszereplős fizetési rendszerekéhez hasonló versennyel kapcsolatos problémákat vethet fel; ezért úgy véli, hogy valamennyi kártyarendszert – legyen szó akár négyszereplős, akár háromszereplős vagy vegyes rendszerről –, valamint az új piaci szereplőket az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében egyenlő bánásmódban kell részesíteni, és a fogyasztók és kereskedők érdekében fokozni kell versenyt és az átláthatóságot;

45.

megjegyzi, hogy a közös jelzésű fizetési eszköz kibocsátása, amelyben a részt vevő fizetési rendszerek önkéntesen állapodnak meg, előnyös lehet a fogyasztók számára, mivel ennek eredményeképpen a fogyasztók kevesebb kártyát tartanának levéltárcájukban, valamint megkönnyítené a belföldi nemzeti rendszereknek a szélesebb SEPA-piachoz való hozzáférését, ösztönözve ezzel a versenyt; rámutat mindazonáltal arra, hogy a közös jelzésű fizetési eszköz kibocsátását nem szabad a belföldi rendszerek számára elkerülő megoldásként felhasználni a belföldi márka előre eldöntött felhasználása révén;

46.

rámutat arra, hogy a kártyabirtokos ügyfélnek szabadságot kell kapnia annak megválasztását illetően, hogy a biztosított közös jelzésű alternatívák közül melyeket aktiválják meghatározott kártyáin, és kitart amellett, hogy a kereskedőknek jogot kell kapniuk annak megválasztására, hogy a közös jelzésű alternatívák közül melyeket hajlandók elfogadni, a kártyabirtokos ügyfélnek pedig minden konkrét fizetési helyzetben jogosultnak kell lennie arra, hogy kiválassza a kereskedő által elfogadott közös jelzésű alternatívák közül az általa előnyben részesített alternatívát; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot olyan megoldásokra, amelyek ösztönözni fogják, hogy a SEPA előírásainak megfelelő egynél több rendszer bocsásson ki közös jelzésű fizetési eszközt; úgy véli, hogy alaposan át kell gondolni az olyan kérdéseket, mint például az irányítási eljárások összeegyeztethetősége, a műszaki átjárhatóság és a biztonság sérülékenységéért viselt felelősség;

47.

úgy véli, hogy a közös jelzésű fizetési eszközt a fogyasztók védelme és a megtévesztő helyzetek kockázatának elkerülése érdekében a fogyasztók megfelelő tájékoztatása mellett kell bevezetni; hangsúlyozza, hogy minden fél számára világosnak kell lennie, hogy ki a felelős a kártyabirtokos és a kereskedő adatainak védelméért és bizalmas kezeléséért, valamint a közös márkajelzést viselő fizetési eszközért;

48.

úgy véli, hogy a felárak, árengedmények és egyéb döntésbefolyásoló gyakorlatok azok általánosan alkalmazott formájában gyakran károsak a pénzforgalmi szolgáltatások végső felhasználói számára; megállapítja, hogy a kizárólag az ügyfél által a fizetésre vonatkozóan hozott választáson alapuló felárfelszámítás esetében fennáll annak a kockázata, hogy az önkényes, azzal vissza lehet élni a költségek fedezése helyett további bevétel elérése érdekében; úgy véli, hogy fontos lenne megtiltani a túlzott felárak lehetőségét az egyedi tranzakciók kereskedői díjával kapcsolatban, valamint ellenőrizni az árengedményeket és hasonló, a fogyasztók döntéseit befolyásoló gyakorlatokat európai uniós szinten; ezért hangsúlyozza, hogy a kereskedőknek valamilyen közösen használt, felár nélküli fizetési eszközt kellene elfogadniuk (a SEPA előírásainak megfelelő betéti kártya, e-fizetés), az egyéb eszközök bármilyen felárai pedig semmilyen ponton nem haladhatják meg az adott eszközök további közvetlen költségét a felár nélkül elfogadott eszközhöz képest;

49.

hangsúlyozza, hogy jobb átláthatóságra és a fogyasztók megfelelőbb tájékoztatására van szükség a különböző fizetési módok feláraival és járulékos díjaival kapcsolatban, mivel a kereskedők a tranzakciós költségeket általában beépítik a termékeik és szolgáltatásaik árába, aminek eredményeként a fogyasztók nem kapnak megfelelő előzetes tájékoztatást a teljes költségről, így többet fizetnek a vásárlásukért, amely körülmény aláássa a fogyasztói bizalmat;

50.

megállapítja, hogy a kizárólag az ügyfél által a fizetésre vonatkozóan hozott választáson alapuló felárfelszámítás esetében fennáll annak a kockázata, hogy az önkényes, azzal vissza lehet élni a költségek fedezése helyett további bevétel elérése érdekében, és hogy összességében nem kedvez az egységes piac fejlődésének, mivel gátolja a versenyt, növeli a piac szétaprózódását, és tovább bonyolítja a fogyasztók helyzetét;

51.

megállapítja, hogy a felárak EU-szerte történő betiltása mellett egy másik eszköz a feláraknak a fizetőeszköz használatának közvetlen költségeire történő korlátozása; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy végezzen hatásvizsgálatot az egyedi tranzakciók kereskedői díjával kapcsolatban a túlzott felárak lehetőségének betiltására vonatkozóan; valamint a felárak EU-szerte történő betiltására vonatkozóan a 2011/83/EU fogyasztóvédelmi irányelv 19. cikkének fényében;

52.

hangsúlyozza, hogy az elektronikus fizetésben rejlő lehetőségek teljes mértékű kiaknázása érdekében rendkívül fontos a fogyasztói bizalom, illetve magas szintű biztonságot kell garantálni a csalás kockázata elleni védintézkedésként és a fogyasztók különleges adatainak védelme érdekében;

53.

hangsúlyozza, hogy az európai uniós és nemzeti jogszabályokkal összhangban védeni kell a fogyasztók magánadatait, és a fizetési láncban részt vevő egyes feleknek csak az általuk végzett feldolgozáshoz lényeges adatokhoz szabad hozzáférniük, a többi adatot pedig titkosított formában figyelmen kívül hagynák;

54.

úgy véli, hogy az internetes, kártyás és mobiltelefonos fizetésekre vonatkozó biztonsági minimumkövetelményeknek valamennyi tagállamban azonosnak kell lenniük, és a követelményeket egy közös irányítószervnek kell megszabnia; megállapítja, hogy a szabványosított biztonsági megoldások egyszerűsítenék az ügyfelek tájékoztatását és ezáltal az ügyfelek biztonsági szabályokhoz való alkalmazkodásának módját, valamint csökkentenék a pénzforgalmi szolgáltatókon belüli költségeket is; ezért azt javasolja valamennyi pénzforgalmi szolgáltató számára elő kellene írni közös minimális biztonsági megoldások fenntartását, amelyeket a pénzforgalmi szolgáltatók természetesen javíthatnak, de ezek a javítások nem válhatnak a verseny akadályaivá;

55.

emlékeztet arra, hogy bár a különböző fizetési módokkal kapcsolatos biztonsági intézkedésekre vonatkozó végső felelősséget nem viselhetik a fogyasztók, tájékoztatni kell őket a biztonsági óvintézkedésekről, és a pénzügyi intézményeknek kell vállalniuk a felelősséget a csalás költségeiért, kivéve akkor, ha azokat az ügyfél okozta azzal „hogy csalárd módon járt el, vagy a(z) [pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló irányelv] 56. cikk[é]ben meghatározott egy vagy több kötelezettségével kapcsolatban súlyos gondatlansággal járt el, vagy azokat szándékosan nem teljesítette”; ezért úgy véli, hogy elő kell mozdítani az oktatási és népszerűsítő programokat a különösen a digitális biztonsággal kapcsolatos oktatás általánossá tétele érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy a kártyás, internetes és mobiltelefonos fizetési piacok integrálását célzó stratégia és eszközök kidolgozásakor vegye figyelembe az európai adatvédelmi biztos átláthatóságra, az adatkezelő/feldolgozó azonosítására, az arányosságra és az érintettek jogaira vonatkozó szabványait és ajánlásait; megítélése szerint fontos, hogy az új biztonsági fenyegetésekre való gyors válaszadás érdekében a SEPA-ban minden fizetési csalást egy nyomon követéssel, statisztikákkal és értékeléssel foglalkozó központosított helynek jelentsenek, és hogy a fő fejleményeket közzétegyék; kéri a Bizottságot, hogy a hitelesítési mechanizmusokon és a biztonsági garanciákon túlmutatóan terjessze ki a beépített adatvédelem koncepcióját (privacy by design), hogy biztosítsa az adatok minimalizálását, megvalósítsa az alapértelmezett adatvédelmi (privacy by default) beállításokat, a szolgáltatás nyújtásához szigorúan szükséges mértékre korlátozza a magánszemélyek adataihoz való hozzáférést és olyan eszközöket hajtson végre, amelyek lehetővé teszik a felhasználók számára személyes adataik jobb védelmét;

56.

úgy véli, hogy a face-to-face (az ügyfél fizikai jelenlétével járó) kártyás fizetések már magas biztonsági szintet értek el, és a mágneskártyákról a chipkártyákra való fokozatos áttérés, amelyet gyorsan végre kell hajtani, tovább emeli a biztonsági szintet; aggodalmát fejezi ki a kártyás fizetések egyéb formáival járó biztonsági problémák miatt és amiatt is, hogy az EMV-k egyes jelenlegi európai végrehajtásai nem feltétlenül teljesen következetesek, és sürgeti e nemkívánatos helyzet orvoslását, valamint emlékeztet arra, hogy jobb megoldások szükségesek a távoli hálózaton alapuló kártyás fizetések tekintetében is felhívja a Bizottságot, hogy gyűjtsön az online fizetésekkel kapcsolatos csalásra vonatkozó független adatokat, és jogalkotási javaslatába illesszen be megfelelő csalásellenes rendelkezéseket;

57.

úgy ítéli meg, hogy a bankszámlán lévő pénzösszegek rendelkezésre állásával kapcsolatos információk harmadik feleknek történő átadása kockázatokat rejt; megjegyzi, hogy az egyik kockázat az, hogy a fogyasztók esetlegesen nincsenek teljes mértékben tisztában azzal, hogy ki férhet hozzá a bankszámlájukkal kapcsolatos információkhoz, milyen jogi keretek között, és mely üzemeltető felel a fogyasztó által használt pénzforgalmi szolgáltatásokért; hangsúlyozza, hogy az adatvédelem semelyik szakaszban nem sérülhet;

58.

hangsúlyozza, hogy a szabályozás és technikai fejlesztés csökkentheti ezeket a biztonsági kockázatokat, és a bankoktól eltérő pénzforgalmi szolgáltatókon keresztül történő fizetéseket legalább olyan biztonságossá teheti, mint amilyenek a magasan védett bankszámlákról történő közvetlen átutalások, amennyiben a gyakorlatban biztonságos rendszerek állnak rendelkezésre, és amennyiben ennek a hozzáférésnek a jogszerűségét és az ilyen hozzáférést kérő szervezeteket világosan meghatározzák;

59.

nem támogatja ezért, hogy harmadik személyek hozzáférjenek a fogyasztók bankszámláira vonatkozó adatokhoz, kivéve ha a rendszer bizonyítottan biztonságos és azt alaposan tesztelték; megjegyzi, hogy minden jövőbeli szabályozásnál a harmadik felek hozzáférését a fedezet rendelkezésre állására vonatkozó bináris (igen–nem) információra kell korlátozni, és különös figyelmet kell fordítani a biztonságra, az adatvédelemre és a fogyasztók jogaira; úgy ítéli meg, hogy pontosan meg kell határozni, hogy mely felek, mely információkhoz férhetnek hozzá megkülönböztetésmentesen, és az adatok milyen feltételekkel tárolhatók, és hogy ezekre a rendelkezésekre az érintett jogalanyok közötti szerződéses kapcsolatnak kell vonatkoznia; hangsúlyozza, hogy a harmadik felek hozzáférésére vonatkozó szabályozási keret létrehozásakor világos különbséget kell tenni az adott tranzakcióhoz szükséges források rendelkezésre állására vonatkozó információkhoz való hozzáférés, illetve az általában az ügyfél számlainformációihoz való hozzáférés között; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a személyes adatok védelmét oly módon, hogy az európai adatvédelmi biztossal történő egyeztetés után világos szabályozásra tesz javaslatot azzal kapcsolatban, hogy az egyes szereplők milyen szerepet játszanak az adatok gyűjtésében, milyen célból, és világosan meghatározza az adatok összegyűjtéséért, feldolgozásáért és őrzéséért felelős szereplőket; hozzáteszi, hogy a kártyahasználóknak lehetőséget kell kapniuk arra, hogy hozzáférjenek személyes adataikhoz, és javítsák azokat, bonyolult, határokon átnyúló helyzetben is; megállapítja, hogy az adatvédelmi követelményeket a beépített/alapértelmezett adatvédelem (privacy by design/by default) elve mentén kell megvalósítani, és hogy nem hárulhat a vállalkozásokra és a fogyasztókra az adataik védelméért való felelősség;

60.

úgy véli, hogy meg kell erősíteni a fogyasztók visszatérítéshez való jogait, mind a jogosulatlan fizetések esetében, mind pedig a le nem szállított (vagy nem az ígéretnek megfelelően szállított) áruk és szolgáltatások esetében, és hogy a hatékony közös jogorvoslati és alternatív vitarendezési rendszerek a fogyasztók védelmének nélkülözhetetlen eszközei az elektronikus fizetések területén is;

61.

megállapítja, hogy mivel a biztonsági fenyegetések egyre fokozódnak, az Európai Szabványügyi Bizottságnak (CEN) és az Európai Távközlési Szabványügyi Intézetnek (ETSI) egyaránt aktívan részt kell vennie a biztonsági szabványok kidolgozásában;

62.

megállapítja, hogy az olyan fizetési rendszerekben, amelyekben a résztvevők közül egy vagy sok különböző tagállamokban található, a Bizottságtól elvárják, hogy pontosító javaslatot tegyen azzal kapcsolatban, hogy vita esetén mely bírósági vagy bíróságon kívüli vitarendezési rendszert kell igénybe venni, és hogy a fogyasztóknak könnyen hozzá kell férniük ezekhez az alternatív vitarendezési szervekhez és könnyen igénybe kell tudniuk venni azokat;

63.

felkéri elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

16.12.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 419/28

—

tekintettel a Bizottságnak a bankunióról szóló 2012. szeptember 12-i javaslatára és közleményére,

—

tekintettel a G20-ak 2012. június 18-i következtetéseire, amelyek a reformok teljes körű végrehajtásának megvalósítása érdekében felszólítottak az árnyékbanki tevékenységekkel kapcsolatos munka befejezésére,

—

tekintettel a pénzügyi, gazdasági és szociális válságról szóló, 2011. július 6-i állásfoglalására (Ajánlások a meghozandó intézkedésekkel és kezdeményezésekkel kapcsolatban) (1),

—

tekintettel a Pénzügyi Stabilitási Tanács (FSB) által a repóügyletekre és az értékpapír-kölcsönzésre vonatkozóan létrehozott munkafolyamatról 2012. április 27-én közzétett időközi jelentésre, valamint az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete (IOSCO) által a pénzpiaci alapokról ugyanazon a napon közzétett konzultációs jelentésre,

—

tekintettel az EKB euróövezetbeli árnyékbanki tevékenységekről szóló, 2012. április 30-án kiadott (133. számú) alkalmi kiadványára,

—

tekintettel a Bizottság árnyékbanki tevékenységekről szóló zöld könyvére (COM(2012)0102),

—

tekintettel az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokat (ÁÉKBV) érintő termékszabályozásról, likviditáskezelésről, letéteményesekről, pénzpiaci alapokról és hosszú távú befektetésekről szóló, 2012. július 26-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra,

—

tekintettel a G20-ak 2010-ben Szöulban, majd 2011-ben Cannes-ban megfogalmazott felhívásaira válaszul az FSB által az árnyékbanki tevékenység felügyeletének és szabályozásának szigorításáról készített, 2011. október 27-i jelentésre,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A7-0354/2012),

A.

mivel az árnyékbankrendszer az FSB fogalommeghatározása szerint a rendes bankrendszeren kívüli szervezetek és tevékenységek bevonásával történő hitelközvetítési rendszer;

B.

mivel a rendes bankrendszer szabályozása alá vont szervezetek egyre szélesebb körben vesznek részt az árnyékbankrendszer részeként meghatározott tevékenységekben, és számos módon összefonódnak az árnyékbankrendszer szereplőivel;

C.

mivel az árnyékbanki tevékenységek jelentős hányada a szabályozott banki ágazat körébe tartozik, és a meglévő szabályozási keretnek teljes mértékben le kell fednie ezt a részt;

D.

mivel az árnyékbanki tevékenység fogalmába tartozó egyes elemek létfontosságú szerepet játszanak a reálgazdaság finanszírozásában, és kellő figyelmet kell tanúsítani az új szabályozási intézkedések hatályának megállapítása, illetve a már meglévő szabályozási intézkedések hatályának kiterjesztése során;

E.

mivel bizonyos esetekben az árnyékbanki műveletek hasznosan elkülönítve tartják a kockázatokat a bankszektortól, és ezáltal potenciálisan az adófizetőkre vagy a rendszerre gyakorolt hatástól; mivel ugyanakkor az árnyékbanki műveletek és e műveletek pénzügyi intézményekhez való kapcsolódásának teljesebb megértése, valamint az átláthatóságot, a rendszerszintű kockázatok csökkentését és az esetleges helytelen gyakorlatok megszüntetését biztosító szabályozás a pénzügyi stabilitás szükségszerű része;

F.

mivel az árnyékbanki tevékenység jobb megértése érdekében a szabályozásnak teljes mértékben kezelnie kell – különösen válsághelyzetben – a hatálya alá tartozó pénzügyi tevékenységek szanálhatóságának, összetettségének és átláthatósága hiányának kérdését;

G.

mivel az FSB becslései szerint a globális árnyékbankrendszer mérete mintegy 51 billió euró volt 2011-ben, a 2002-es 21 billió euróval szemben; mivel ez a teljes pénzügyi rendszer 25–30 %-ának, és a teljes banki eszközállomány felének felel meg;

H.

mivel egyes, esetlegesen pozitív hatások – például a pénzügyi rendszer megnövekedett hatékonysága, a nagyobb termékkínálat és a megnövekedett verseny – ellenére az árnyékbanki tevékenységek tekinthetők a pénzügyi válsághoz hozzájáruló legfőbb lehetséges kiváltó okok vagy tényezők egyikének, és veszélyeztethetik a pénzügyi rendszer stabilitását; mivel az FSB fokozott felügyeletet szorgalmaz az árnyékbanki tevékenységekben való részvétel tekintetében, amely aggályokat vet fel i) a rendszerkockázat tekintetében – különösen a lejárati/likviditási transzformáció, a külső finanszírozás mértéke és a nem megfelelő hitelkockázat-átruházás miatt –, illetve ii) a szabályozási arbitrázs tekintetében;

I.

mivel az árnyékbanki tevékenységekre, valamint a hitelezők lakossági és befektetési hitelezési üzletágának szerkezetére irányuló javaslatok a G20-ak által 2008-ban hozott határozat hatékony végrehajtásának fontos elemeit képezik az egyes termékek és szereplők szabályozása szempontjából; mivel az Európai Bizottságnak ezt a területet hamarabb és kritikusabban kell megvizsgálnia;

J.

mivel az árnyékbanki tevékenység világméretű jelenségként az FSB (következő hetekben közéteendő) ajánlásain alapuló, következetes, globális szabályozási megközelítést tesz szükségessé, amely kiegészítendő bármely más érintett nemzeti vagy szupranacionális szabályozó hatóság ajánlásaival;

1.

üdvözli a Bizottság zöld könyvét, amely az első lépést jelenti az árnyékbankrendszer szigorúbb ellenőrzése és felügyelete felé; jóváhagyja az árnyékbankrendszer közvetett szabályozásán és a hatályos szabályozás megfelelő kiterjesztésén vagy felülvizsgálatán alapuló bizottsági megközelítést; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy szükség van a közvetlen szabályozásra – ahol a jelenlegi szabályozás az árnyékbankrendszer egyes vetületei tekintetében funkcionális szempontból elégtelennek bizonyul – a meglévő szabályozásokkal való átfedések elkerülése és az azokkal való összhang biztosítása mellett; felszólít az árnyékbankrendszerrel kapcsolatos olyan holisztikus megközelítés alkalmazására, amelyben a prudenciális és a piaci magatartással kapcsolatos szempontok egyaránt fontosak; tudomásul veszi a piaci alapú finanszírozásra való fokozott átállást és a meglehetősen összetett pénzügyi termékek lakossági értékesítését; hangsúlyozza ezért, hogy figyelembe kell venni a piaci magatartást és a fogyasztóvédelmet;

2.

hangsúlyozza, hogy a hitelintézetekre, a befektetési vállalkozásokra, valamint a biztosító- és viszontbiztosító társaságokra vonatkozó szabályozás szigorítása szükségképpen megteremti azokat az ösztönzőket, amelyek révén e tevékenységeket kivonják a hatályos ágazati jogszabályok hatálya alól; hangsúlyozza ezért, hogy szigorítani kell azokat az eljárásokat, amelyek a pénzügyi ágazatra vonatkozó szabályozás módosításainak a kevésbé szabályozott vagy szabályozatlan pénzügyi szervezeteken keresztüli kockázat- és tőkeáramlásra gyakorolt lehetséges hatásainak rendszeres, kezdeményező jellegű felülvizsgálatát szolgálják, valamint hogy ennek megfelelően az arbitrázs elkerülése érdekében ki kell terjeszteni a szabályozási rendszert;

3.

egyetért az árnyékbankrendszer FSB általi fogalommeghatározásával, amely szerint az „közvetítők, eszközök, szervezetek vagy pénzügyi szerződések olyan rendszere, amely bankszerű, de a szabályozási körön kívül eső feladatok kombinációját hozza létre, vagy amely enyhe vagy a rendszerszintű kockázatoktól eltérő kérdéseket kezelő szabályozási rendszer hatálya alá tartozik, és amely számára nem biztosított a hozzáférés a központi bank likviditási eszközéhez vagy állami szektorbeli hitelgaranciákhoz”; rámutat, hogy bár a kifejezés ezt sugallhatja, az árnyékbankrendszer nem feltétlenül a pénzügyi ágazat szabályozatlan vagy illegális része; hangsúlyozza az e fogalommeghatározás nyomon követési, szabályozási és felügyeleti területen történő végrehajtása jelentette kihívást, figyelembe véve azt is, hogy a rendszer továbbra sem átlátható, a rá vonatkozó adatok és ismeretek pedig hiányosak;

4.

rámutat, hogy a válság óta az árnyékbankrendszernek csak néhány gyakorlata szűnt meg; megjegyzi azonban, hogy az árnyékbankrendszer innovatív természete olyan új fejleményeket eredményezhet, amelyek kezelendő rendszerszintű kockázatforrást jelenthetnek; ezért hangsúlyozza, hogy az árnyékbanki ügyletekre, piaci szereplőkre, pénzügyi folyamatokra és kapcsolatokra vonatkozóan több és jobb minőségű adatot kell gyűjteni európai és globális szinten az ágazatra való teljes körű rálátás érdekében;

5.

véleménye szerint a szoros nemzetközi együttműködés és az erőfeszítések globális szintű egyesítése feltétlenül szükséges ahhoz, hogy holisztikus kép alakuljon ki az árnyékbankrendszerről;

6.

úgy véli, hogy a teljesebb körű rálátás, valamint a jobb nyomon követés és elemzés lehetővé teszi az árnyékbankrendszer azon vetületeinek meghatározását, amelyek kedvező hatást gyakorolnak a reálgazdaságra, valamint azokat is, amelyek a rendszerszintű kockázattal vagy a szabályozási arbitrázzsal kapcsolatos aggodalmakat vetnek fel; hangsúlyozza, hogy az összetett kockázati profilú és a rendszer működése szempontjából jelentős intézmények esetében kivétel nélkül szigorúbb kockázatértékelési eljárásokra, közzétételre és felügyeletre van szükség; emlékeztet a G20-ak által a Los Cabos-i csúcstalálkozón tett kötelezettségvállalásra, amely szerint a jogalanyok azonosítását szolgáló nemzetközi rendszert dolgoznak ki, és hangsúlyozza, hogy e rendszer irányításának keretében biztosítani kell az európai érdekek megfelelő képviseletét;

7.

megjegyzi, hogy a felügyeleti hatóságoknak ismerniük kell az intézmények repómegállapodásainak, valamint értékpapír-kölcsönzésre, illetve a terhelésre és visszaigénylésre vonatkozó, bármilyen formájú megállapodásainak legalább az összesített szintjét; megjegyzi továbbá, hogy ennek kezelése céljából a Gazdasági és Monetáris Bizottság tőkekövetelményekről szóló IV. irányelvről szóló, jelenleg tanácsi vita tárgyát képező jelentése felszólít az ilyen információk kereskedési adattáraknál vagy a központi értéktáraknál való bejelentésére többek között az EBH, az EÉPH, az illetékes érintett hatóságok, az ERKT és az érintett központi bankok és a KBER hozzáférésének biztosítása érdekében: arra is rámutat, hogy a jelentés felszólít arra, hogy a nyilvántartásba nem vett, visszaigénylésre vonatkozó megállapodásokat ne tekintsék joghatást kiváltó megállapodásoknak a felszámolási eljárásokban;

8.

támogatja egy uniós szintű, központi, az euróban bonyolított repóügyleteket tartalmazó adatbázis megteremtését, amelyet lehetőség szerint az EKB-nak kellene létrehoznia és kezelnie, és amelybe az infrastruktúrák és letéti bankok viszik majd be az adatokat olyan mértékben, amennyiben a repóügyletek elszámolását saját könyvelésükben internalizálják; úgy véli azonban, hogy egy ilyen adatbázisnak a valamennyi pénznemben bonyolított ügyletekre ki kell terjednie annak érdekében, hogy a felügyeleti hatóságok teljes képet alkothassanak a globális repópiacról, és teljes mértékben megértsék azt; felhívja a Bizottságot, hogy mihamarabb (2013 év elején) fogadjon el koherens megközelítést a központi adatgyűjtésre vonatkozóan, azonosítsa az adathézagokat, és a más szervektől vagy nemzeti hatóságoktól származó, már meglévő kezdeményezések útján egyesítse az erőfeszítéseket, különös tekintettel az európai piaci infrastruktúra-rendelet által létrehozott kereskedési adattárakra; felkéri a Bizottságot arra, hogy (2013 közepéig) nyújtson be jelentést, amely kiterjed, de nem korlátozódik a szükséges intézményi felépítésre (például EKB, KBER, független központi nyilvántartás), az adatfelmérések tartalmára és gyakoriságára – különös tekintettel az euróban bonyolított repóügyletekre és a pénzügyikockázat-átvitelre –, valamint a szükséges források szintjére;

9.

véleménye szerint a repóügyletekre vonatkozó jelentéstételi kötelezettség keretében a tőkekövetelményekről szóló irányelvek által előírt jelentős mennyiségű adatok és információk ellenére a Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy az adatok mennyiben hozzáférhetőek, naprakészek és teljesek a feltérképezési és felügyeleti célok elérése szempontjából;

10.

üdvözli a jogalanyok azonosítását szolgáló rendszer (LEI) létrehozását; és úgy véli, hogy e rendszer hasznosságán felbuzdulva hasonló közös előírásokat kell kialakítani a repó- és értékpapírügyletekkel kapcsolatos jelentéstétellel kapcsolatban is, hogy lefedjék az összesített számadatok kiszámítását segítő elveket, kamatlábakat, fedezeteket, haircutokat, lejárati időket, partnereket és egyéb szempontokat;

11.

hangsúlyozza, hogy a nyilvános iparági standardokon alapuló közös jelentéstételi formátumok elengedhetetlenek ahhoz, hogy a szabályozó hatóságok olyan általános összehangolt megközelítéssel rendelkezzenek, amely az adatelemzést és adott esetben – a rendszerszintű kockázatok megelőzéséhez és a pénzügyi stabilitás védelméhez szükséges fellépés céljából – az adatok egymással való megosztását szolgálja;

12.

hangsúlyozza továbbá, hogy teljesebb körű rálátást kell szerezni a pénzügyi intézmények kockázatátruházásáról, beleértve – de nem kizárólagos jelleggel – a származtatott ügyletek keretében történő átutalásokat és a MiFID/MiFIR irányelv alapján szolgáltatott adatokat is, annak meghatározása érdekében, hogy ki, mit és kitől vásárolt, és hogyan történik az átruházott kockázatok viselése; hangsúlyozza, hogy valamennyi pénzügyi szolgáltatás terén célként kell kitűzni az ügyletek valós idejű feltérképezését, amelynek eléréséhez a szabványosított üzenet- és adatazonosítók is hozzájárulhatnak, illetve automatikussá tehetik azt; ezért felkéri a Bizottságot arra, hogy az ERKT-val és az FSB-hez hasonló nemzetközi szervekkel folytatott konzultáció mellett a központi adatgyűjtésről szóló jelentésében térjen ki a szabványosított üzenet- és adatformátumokra vonatkozó jelenlegi munkára és egy olyan, kockázatátruházásokra vonatkozó központi nyilvántartás létrehozásának megvalósíthatóságára, amely valós időben tudná beszerezni és nyomon követni a kockázatátruházásra vonatkozó adatokat, ezzel teljes mértékben felhasználva a hatályos és jövőbeli pénzügyi jogszabályok által előírt jelentéstételi kötelezettség alapján szolgáltatott adatokat, valamint nemzetközi szinten elérhető adatokat dolgozna fel;

13.

véleménye szerint a bankokra vonatkozó jelentéstételi követelmények az árnyékbanki tevékenységek azonosításának alapvető fontosságú és értékes eszközéül szolgálnak; emlékeztet arra, hogy a számviteli szabályoknak tükrözniük kell a valóságot, a mérlegnek pedig – ideális esetben – a lehető legteljesebb mértékben tükröznie kell az összesített számadatokat;

14.

hangsúlyozza, hogy ezek az új feladatok kellő mennyiségű új erőforrást igényelnek;

15.

hangsúlyozza, hogy egyes árnyékbanki tevékenységek és szervezetek országoktól függően lehetnek szabályozottak vagy szabályozatlanok; hangsúlyozza az országok közötti, valamint a banki ágazat és az árnyékbanki tevékenységet folytató szervezetek közötti egyenlő versenyfeltételek jelentőségét az esetlegesen torzult szabályozási ösztönzőket eredményező szabályozási arbitrázs elkerülésében; megjegyzi továbbá, hogy a bankszektor és az árnyékbanki szervezetek kölcsönös pénzügyi függősége jelenleg túlzott mértékű;

16.

megjegyzi, hogy a megfelelő szabályozás, értékelés és ellenőrzés jelenleg csaknem lehetetlen akkor, amikor a hitelkockázatok torzulásával vagy a pénzforgalom zavarával állunk szemben;

17.

úgy véli, hogy az alapoknak és a kezelőknek bizonyítaniuk kell, hogy az általuk végzett tevékenység biztonságos, és hogy az egyes feladatokkal járó teendők megfelelően elsajátíthatók és mások által átvehetők;

18.

hangsúlyozza, hogy javítani kell a pénzügyieszköz-átruházások mérlegben való kimutatását azáltal, hogy betöltik a nemzetközi pénzügyi jelentéstételi standardokban tapasztalható hiányosságokat; hangsúlyozza a pénzügyi kapcsolattartók, így a könyvvizsgálók és a belső ellenőrök felelősségét az esetleges káros kockázatteremtés és -felhalmozódás jelzése terén;

19.

véleménye szerint a számviteli szabályoknak a valóságot kell tükrözniük, valamint úgy véli, hogy az eszközérték jóval a piaci érték feletti beszerzéskori áron való megállapításának lehetővé tétele hozzájárult a bankrendszer és más szervezetek instabilitásához, ezért e gyakorlat nem engedhető meg; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok módosítását, amely során nagyobb figyelmet kell kapnia a nettósítás nélküli összesített számadatoknak és a kockázati súlyozásnak;

20.

véleménye szerint a pénzügyi szabályozásnak a pénzügyi szolgáltatások és termékek összetettségével és átláthatóságuk hiányával kapcsolatos problémák kezelésére kell irányulnia, és úgy véli, hogy a szabályozási intézkedéseknek, így a fokozott tőkekövetelményeknek és a csökkentett kockázati súlyozás eltörlésének is szerepe van az összetett derivatív fedezet létrejöttének megakadályozásában; úgy véli, hogy az új pénzügyi termékek kizárólag akkor forgalmazhatók vagy hagyhatók jóvá, ha a szabályozók számára bizonyítják szanálási lehetőségüket;

21.

javasolja, hogy a különösen a pénzügyi szolgáltatásokkal és termékekkel járó dokumentumok és záradékok kapcsán kísérjék szankcióval az aszimmetrikus tájékoztatást; úgy véli, hogy szükség szerint az ilyen záradékok esetén külön díj („záradékdíj”) számolható fel a záradék oldalban kifejezett hossza után;

22.

hangsúlyozza, hogy a Gazdasági és Monetáris Bizottság által a tőkekövetelményekről szóló IV. irányelvre vonatkozóan készített, jelenleg a Tanáccsal folytatott megbeszélések tárgyát képező jelentések (2) fontos lépést jelentenek az árnyékbanki tevékenységek pozitív kezelésében: azáltal, hogy a likviditási hitelkeretek tőkekövetelményét írják elő a strukturált befektetési társaságok és közvetítőtársaságok számára, oly módon, hogy valamennyi szabályozatlan szervezet számára magas, a saját források 25 %-át jelentő kitettségi határértéket határoznak meg – ami segíteni fog abban, hogy a bankok elmozduljanak a nettó stabil finanszírozási ráta irányába –, továbbá hogy elismerik, hogy a likviditási kockázatokra vonatkozó prudenciális rendelkezésekben nagyobb a kockázata a szabályozott és a nem pénzügyi szervezetek felé fennálló kitettségnek;

23.

megjegyzi, hogy a pénzügyi válság egyik tanulsága, hogy míg normális esetben egyértelmű választóvonal húzódik a biztosítási kockázat és a hitelkockázat között, ez a választóvonal a hitelbiztosítási termékek esetében elmosódik; felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a banki, biztosítási és különösen a pénzügyi konglomerátumokra vonatkozó szabályozást annak érdekében, hogy egyenlő versenyfeltételeket biztosítson a bankok és a biztosító társaságok között, és hogy megelőzze a szabályozási és/vagy felügyeleti arbitrázst;

24.

úgy véli továbbá, hogy a tőkekövetelményekről szóló IV. irányelv bizonyos elemeit ki kell terjeszteni egyes, a tőkekövetelményekről szóló rendelet fogalommeghatározásának hatálya alá nem tartozó, betétet nem gyűjtő pénzügyi intézményekre bizonyos sajátságos kockázatok kezelése érdekében, figyelembe véve, hogy egyes rendelkezéseket e szervezetek sajátosságaihoz kell igazítani annak érdekében, hogy ez ne gyakoroljon aránytalan hatást ezen intézményekre;

25.

úgy véli, hogy az Európai Bankfelügyelet nem hagyhatja figyelmen kívül az árnyékbankszektort;

26.

hangsúlyozza, hogy biztosítani kell azt, hogy prudenciális konszolidáció céljából minden olyan árnyékbanki szervezet szerepeljen a bank mérlegében, amelyet bank támogat, vagy amely bankkal kapcsolatban áll; felkéri a Bizottságot arra, hogy 2013 elejéig vizsgálja meg az annak biztosítására szolgáló eszközöket, hogy a számviteli szempontból nem konszolidált szervezetek prudenciális konszolidáció céljával végzett konszolidációja megtörténjen a globális pénzügyi stabilitás javítása érdekében; arra bátorítja a Bizottságot, hogy vegyen figyelembe a KBER-től vagy más nemzetközi testületektől származó minden iránymutatást a könyvelés és a kockázat alapú konszolidációs kör fokozott egymáshoz igazítása érdekében;

27.

hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a pénzügyi intézmények szervezeti felépítésének és tevékenységeinek fokozottabb átláthatóságát; felkéri a Bizottságot arra, hogy a Liikanen-jelentés következtetéseinek figyelembevételével tegyen javaslatot az európai banki ágazat struktúrájára vonatkozó intézkedésekre, figyelembe véve a lakossági és befektetési banki tevékenységek párosításának előnyeit és esetleges kockázatait egyaránt;

28.

tudomásul veszi a repóügyletek és az értékpapír-kölcsönzés piacának jelentőségét; felkéri a Bizottságot arra, hogy 2013 elejéig fogadjon el az elsősorban az ügyfelek szempontjából értett átláthatóság fokozását célzó intézkedéseket, amelyek magukban foglalhatnák egy fedezeti azonosító alkalmazását és a fedezet újrafelhasználását, amelyeket összesített módon kellene jelenteni a szabályozó hatóságoknál, és tegye lehetővé a szabályozó hatóságok számára, hogy a fedezettel biztosított finanszírozási piacok esetében előírhassanak ajánlott minimális haircutokat vagy fedezeti szinteket anélkül, hogy szabványosítanák azokat; elismeri ennek keretében annak jelentőségét, hogy egyértelműen meghatározzák az értékpapírok tulajdonjogát és biztosítsák ennek védelmét; felkéri ugyanakkor a Bizottságot arra, hogy nyisson általános vitát az eddig alkalmazott ágazati megközelítéseken felüli mozgástérről, valamint hogy tanulmányozza és vegye fontolóra a fedezet elzálogosításának korlátok közé szorítását; hangsúlyozza, hogy a harmonizáció és a szabályozott pénzügyi intézmények szanálásakor felmerülő, rangsorral kapcsolatos kérdések kezelése érdekében felül kell vizsgálni a csődjogszabályokat a repó- és értékpapír-kölcsönzési piac, valamint az értékpapírosítás szempontjából egyaránt; felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a csődprivilégiumok korlátozására irányuló különböző megközelítéseket, beleértve a csődprivilégiumok központi szerződő félen keresztül bonyolított ügyletekre, illetve az előre meghatározott, harmonizált jogosultsági kritériumoknak megfelelő fedezetekre való korlátozását is;

29.

úgy véli, hogy az értékpapírosításhoz kapcsolódó ösztönzőkkel megfelelően foglalkozni kell; hangsúlyozza, hogy a fizetőképességre és az értékpapírosításra vonatkozó likviditási követelményeknek elő kell mozdítaniuk a magas minőségű és kellően változatos befektetési portfóliót, ezzel elkerülve a „csordaszellemű” magatartást; felkéri a Bizottságot arra, hogy vizsgálja meg az értékpapírosítási piacot, beleértve a fedezett kötvények felülvizsgálatát is, amelyek növelhetik a banki mérlegre jelentett kockázatokat; felkéri a Bizottságot arra, hogy javasoljon az átláthatóságának jelentős növelését célzó lépéseket; felkéri a Bizottságot arra, hogy legkésőbb 2013 elejéig tegye naprakésszé a jelenlegi szabályozást, hogy az összhangba kerüljön a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság jelenleg tárgyalás alatt álló új értékpapírosítási keretével; javasolja, hogy szabjanak határt arra vonatkozóan, hogy egy adott pénzügyi termék hány alkalommal értékpapírosítható, továbbá határozzanak meg külön követelményeket az értékpapírosítási szolgáltatók (például az értékpapírosítást kezdeményezők vagy a szponzorok) számára, amelyek megkövetelik, hogy az értékpapírosításhoz kapcsolódó kockázatok egy részét tartsák meg – ezáltal biztosítva, hogy a kockázatmegtartáskor a szolgáltató valóban megtartsa a kockázatokat, és ne hárítsa azt át az eszközkezelőkre –, valamint az átláthatóság megvalósítását célzó intézkedéseket is javasol; felszólít különösen a mögöttes eszközök értékelésére szolgáló következetes módszertan, valamint az értékpapírosítási termékek különböző jogszabályi környezetben és országokban való szabványosításának bevezetésére;

30.

megjegyzi, hogy az eszközkosarak visszavásárlására a keletkeztető és visszavásárlási (repó) modell alapján került sor, és egyes esetekben magas hitelminősítést kaptak; hangsúlyozza, hogy az ilyen ügyletek nem használhatók fel a likviditást célzó szabályozási intézkedésként (lásd a tőkekövetelményekről szóló IV. irányelvről szóló ECON bizottsági jelentést);

31.

elismeri a pénzpiaci alapok fontos szerepét a pénzügyi intézmények rövid távú finanszírozásában és a kockázatmegosztás lehetővé tételében; elismeri az Európai Unióban és az Egyesült Államokban székhellyel rendelkező pénzpiaci alapok eltérő szerepét és struktúráját; elismeri, hogy az EÉPH 2010. évi iránymutatása szigorúbb előírásokat határozott meg a pénzpiaci alapok számára (hitelminőség, a mögöttes értékpapírok lejárata és a befektetők hatékonyabb tájékoztatása); megjegyzi azonban, hogy egyes pénzpiaci alapok – különösen a befektetőknek stabil nettó eszközértéket biztosító pénzpiaci alapok – ki vannak szolgáltatva a tömeges „menekülés” kockázatának; ezért hangsúlyozza, hogy további intézkedéseket kell tenni az említett alapok ellenálló képességének javítására és a likviditási kockázat fedezésére; támogatja a 2012. októberi végleges IOSCO-jelentésnek a pénzpiaci alapok különböző joghatósági területeket átfogó szabályozásáról és kezeléséről szóló ajánlásait; úgy véli, hogy a stabil nettó eszközértéket (NAV) nyújtó pénzpiaci alapokat olyan intézkedések hatálya alá kell vonni, amelyeket a stabil NAV-jellegükhöz kapcsolódó egyedi kockázatok csökkentésének és az ezen kockázatokból eredő költségek csökkentésének céljával alakítottak ki; úgy véli, hogy a szabályozó hatóságoknak – ahol kivitelezhető – meg kell követelniük a lebegő/változó NAV-ra való áttérést, vagy ennek alternatívájaként olyan biztosítékokat kell bevezetni, amelyek megerősítik a stabil nettó eszközértéket nyújtó pénzpiaci alapok jelentős visszaváltások esetén várható ellenálló, illetve életképességét; felkéri a Bizottságot arra, hogy 2013 első felében vizsgálja felül az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra vonatkozó keretet, különös figyelmet fordítva a pénzpiaci alapokkal kapcsolatos kérdésekre, írja elő a pénzpiaci alapok számára, hogy fogadjanak el naponta értékelt, változó eszközértéket, vagy konstans érték megtartása esetén írják elő korlátozott célú banki engedély kérelmezését és kössék azt tőke- vagy más prudenciális követelményekhez; hangsúlyozza, hogy a minimálisra kell csökkenteni a szabályozási arbitrázst;

32.

felhívja a Bizottságot, hogy az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások felülvizsgálatával összefüggésben vizsgálja meg alaposabban a pénzpiaci alapokra alkalmazandó külön likviditási rendelkezés bevezetését azáltal, hogy az egynapos, a heti és a havi likviditásra (20 %, 40 % és 60 %) vonatkozó minimumkövetelményeket határoz meg, valamint likviditási díjakat alkalmaz a kiváltó okokra, amelyek szintén az illetékes felügyeleti hatóság és az EÉPH közvetlen információszolgáltatási kötelezettségéhez vezetnek;

33.

elismeri, hogy a tőzsdén kereskedett alapok előnyöket biztosítanak azáltal, hogy a lakossági befektetők számára változatosabb eszközökhöz (például különösen árukhoz) biztosítanak hozzáférést, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a tőzsdén kereskedett alapok az összetettség, a partnerkockázat, a termékek likviditása és a lehetséges szabályozási arbitrázs tekintetében kockázatot hordoznak; figyelmeztet a tőzsdén kereskedett szintetikus alapokkal kapcsolatos kockázatokra, amelyek e termékek átláthatóságának fokozott hiányából és összetettségéből fakadnak, különösen ha a tőzsdén kereskedett szintetikus alapokat lakossági befektetők számára forgalmazzák; ezért felkéri a Bizottságot arra, hogy az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások folyamatban lévő VI. felülvizsgálata során értékelje és kezelje ezeket a potenciális strukturális gyenge pontokat, figyelembe véve a különböző ügyfél-kategóriákat (lakossági befektetők, szakmai befektetők, intézményi befektetők), valamint eltérő kockázati profiljukat;

34.

felhívja a Bizottságot, hogy minden új jogalkotási javaslatnál készítsen átfogó hatástanulmányt a reálgazdaság finanszírozására gyakorolt hatásokról;

35.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Pénzügyi Stabilitási Tanácsnak.

16.12.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 419/33

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 165. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

—

tekintettel az emberi jogok európai egyezményére és az Európa Tanács egyezményére az egyének védelméről a személyes adatok gépi feldolgozása során,

—

tekintettel a gyermek jogairól szóló, 1989. november 20-i ENSZ-egyezményre,

—

tekintettel a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. december 13-i 2011/92/EU európai parlamenti és a tanácsi irányelvre (1),

—

tekintettel az Európai Parlament és a Tanács 2010. március 10-i 2010/13/EU irányelvére a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról (audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv) (2),

—

tekintettel a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól szóló 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (elektronikus kereskedelemről szóló irányelv) (3),

—

tekintettel az európai audiovizuális ágazatot támogató program (MEDIA 2007) végrehajtásáról szóló, 2006. november 15-i 1718/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra (4),

—

tekintettel az európai audiovizuális és on-line információs szolgáltatási ipar versenyképességével összefüggésben a kiskorúak és az emberi méltóság védelméről és a válaszadás jogáról szóló, 2006. december 20-i 2006/952/EK európai parlamenti és tanácsi ajánlásra (5),

—

tekintettel a Tanács következtetéseire a gyermekek védelméről a digitális világban (6),

—

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, 2011. február 15-i, „Az EU gyermekjogi ütemterve” című közleményére (COM(2011)0060),

—

tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Az európai digitális menetrend” című, 2010. augusztus 26-i bizottsági közleményre (COM(2010)0245/2),

—

tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, 2012. március 28-i, „Küzdelem digitális korunk bűnözésével: Számítástechnikai Bűnözés Elleni Európai Központ létrehozása” című közleményére (COM(2012)0140),

—

tekintettel az Európa Tanács 2012. február 15-i, a 2012 és 2015 közötti időszakra vonatkozó gyermekjogi stratégiájára,

—

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett „A gyermekbarát internet európai stratégiája” című, 2012. május 2-i közleményére (COM(2012)0196),

—

tekintettel a kiskorúak és az emberi méltóság védelmére vonatkozó 1998. szeptember 24-i tanácsi ajánlás, valamint az európai audiovizuális és online információs szolgáltatási ipar versenyképességével összefüggésben a kiskorúak és az emberi méltóság védelméről és a válaszadás jogáról szóló, 2006. december 20-i európai parlamenti és tanácsi ajánlás alkalmazásáról szóló, „A gyermekek védelme a digitális világban” című, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett 2011.szeptember 13-i bizottsági jelentésre (COM(2011)0556);

—

tekintettel az Európa Tanácsnak a gyermekek szexuális kizsákmányolással és szexuális visszaéléssel szembeni védelméről szóló egyezményére,

—

tekintettel 2011. július 6-i jogalkotási állásfoglalására a személyes adatok Európai Unión belüli védelmének átfogó megközelítéséről (7),

—

tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

—

tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A7-0353/2012),

A.

mivel a digitális világban a gyermekek védelmét hatékonyabb intézkedésekkel, továbbá önszabályozás révén – kötelezve az ágazatot megosztott felelősségének felvállalására – és az oktatás és képzés oldaláról is biztosítani kell azzal, hogy a gyermekek, a szülők és a pedagógusok számára képzéseket tartanak a kiskorúak illegális tartalmakhoz való hozzáférésének megelőzéséről;

B.

mivel bár az illegális online tartalmak valamennyi formájával foglalkozni kell, és mivel fel kell ismerni a gyermekek szexuális zaklatásának sajátos voltát, mivel ezek a tartalmak nemcsak hogy illegálisak, de egyúttal az interneten elérhető legtaszítóbb tartalmak közé is tartoznak;

C.

mivel a hatékony gyermekvédelmi stratégia egyik fő céljaként annak biztosítását kell kitűzni, hogy minden gyermek, fiatal és szülő/gondozó rendelkezzen az ahhoz szükséges információkkal és készségekkel, hogy online környezetben meg tudja óvni magát;

D.

mivel a gyorsan változó technológia gyors válaszokat tesz szükségessé az ön- és társszabályozás, valamint a különböző területeken holisztikus megközelítés alkalmazására képes állandó testületek révén;

E.

mivel a digitális világ az iskolával és a tanulással kapcsolatban számos lehetőséget kínál; mivel az oktatási intézmények igyekeznek alkalmazkodni a digitális világhoz, gyorsaságát és módját tekintve azonban nem tartanak lépést a gyermekek életét érintő technológiai változásokkal, továbbá mivel ez a szülőknek és az oktatóknak is gondot okoz, mikor arra próbálják nevelni a gyermekeket, hogy kezeljék kritikusan a médiát, ugyanakkor hajlamosak kívül rekedni a kiskorúak virtuális világán;

F.

mivel bár a kiskorúak általában rendkívül könnyedén használják az internetet, azonban annak bölcs, felelős és biztonságos használatához segítségre van szükségük;

G.

mivel nemcsak az a fontos, hogy a kiskorúak jobban megismerjék, hogy milyen lehetséges veszélyekkel szembesülhetnek az interneten, hanem az is, hogy a családok, az iskolák és a civil társadalom egyaránt osztozik a felelősségben, amelyet a kiskorúak oktatása és a gyermekek megfelelő védelmének biztosítása jelent az internet és más új médiatípusok használata során;

H.

mivel a médiaoktatás és az új információs és kommunikációs technológiák oktatása fontos szerepet játszik a kiskorúaknak a digitális világban történő védelmével kapcsolatos politikák kidolgozásában, valamint e technológiák biztonságos, megfelelő és kritikus használata szempontjából;

I.

mivel a digitális technológiák fejlődése nagyszerű esélyt jelent, és lehetőséget ad a gyermekeknek és a fiataloknak arra, hogy az új médiatípusokat és az internetet hatékonyan felhasználva képessé váljanak másokkal megosztani véleményeiket, és ezáltal képessé teszi őket a társadalomban való részvételre és az aktív szerepvállalás megtanulására, online és offline is;

J.

mivel a polgárság gyakorlásához és az abból eredő jogok élvezetéhez, köztük a kulturális, a társadalmi és a demokratikus életben való részvételhez a kiskorúak számára is biztosítani kell a hozzáférést a plurális és biztonságos digitális eszközök, szolgáltatások és tartalmak használatához;

K.

mivel az illegális és nem megfelelő tartalmak elleni küzdelmen kívül a kiskorúak védelme érdekében tett megelőzési és beavatkozási intézkedéseknek számos más veszélyt is figyelembe kell venniük, ilyenek a zaklatás, a megkülönböztetés és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés korlátozása, az online felügyelet, a magánélet, valamint a szólás- és az információs szabadság megsértése, továbbá a személyes adatok gyűjtése céljainak átláthatatlansága;

L.

mivel a digitális világ kínálta új információs és kommunikációs lehetőségek, mint a számítógépek, különböző platformokon alapuló televíziók, mobiltelefonok, videojátékok, táblagépek, alkalmazások és az egyetlen digitális rendszerben összpontosuló médiaszolgáltatók széles körű elterjedtsége nemcsak esélyekkel, hanem veszélyekkel is jár amiatt, hogy a gyermekek és a fiatalkorúak könnyen hozzáférnek az illegális, a kiskorúak fejlődése szempontjából nem megfelelőnem megfelelő, valamint káros tartalmakhoz, továbbá olyan adatgyűjtésre is lehetőséget ad, amelynek az a célja, hogy a gyermekeket mint fogyasztókat célközönségként határozza meg, ami káros és kiszámíthatatlan hatásokkal jár;

M.

mivel az audiovizuális szolgáltatások egységes piaci szabad forgalma mellett a kiskorúak jóléte és az emberi méltóság különösen védendő jogi érdekek;

N.

mivel a tagállamok által az illegális online tartalmak ellen hozott intézkedések nem mindig hatásosak, és elkerülhetetlenül a káros tartalmak megelőzésére irányuló intézkedésektől eltérő megközelítést igényelnek; és mivel az ilyen illegális online tartalmakat a megfelelő jogi eljárások alapján haladéktalanul törölni kell;

O.

mivel az, hogy a kiskorúakkal kapcsolatos információk és személyes adatok fellelhetőek az interneten, az adatok jogszerűtlen felhasználását és az ilyen kiskorúak kizsákmányolását eredményezheti, továbbá sértheti a gyermekek méltóságát, és komoly kárt szenvedhet önazonosságuk, lelki állapotuk és társadalmi beilleszkedésük, különösen ha ezek az adatok rossz kezekbe kerülnek;

P.

mivel a közösségi hálózatok erőforrásainak rohamos növekedése bizonyos veszélyeket rejt magában a kiskorúak magánéletének, személyes adatainak és méltóságának biztonságára nézve;

Q.

mivel a 10–17 éves kiskorú internetezők közel 15 %-ának tesznek valamilyen formában szexuális ajánlatot, és 34 %-uk szembesül keresetlen szexuális tartalommal;

R.

mivel a tartalom- és digitális szolgáltatók által bevezetett különböző magatartási kódexek nem mindig felelnek meg az átláthatósággal, a függetlenséggel, a bizalmas adatok kezelésével és a személyes adatok feldolgozásával kapcsolatos európai vagy nemzeti jogszabályok követelményeinek, és mivel ez kockázatot jelenthet a kereskedelmi célú felhasználói profilkészítést, a kizsákmányolás egyéb formáit, mint például a szexuális zaklatást, sőt, akár az emberkereskedelmet tekintve;

S.

mivel a gyermekeknek szóló hirdetéseket a felelősségvállalásnak és a visszafogottságnak kell jellemeznie;

T.

mivel a kiskorúakat koruk és fejlődési szintjük szerint meg kell védeni a digitális világ veszélyeitől; mivel a tagállamok nehézségekkel szembesülnek a tartalmak életkor és kockázati szint szerinti besorolásának meghatározásával kapcsolatos szempontok összehangolását illetően;

U.

mivel annak a nagyszámú veszélynek a tudomásulvétele mellett, amellyel a kiskorúak a digitális világban szembesülnek, továbbra is fel kell karolnunk a digitális világgal együtt járó, a tudásalapú társadalom kibontakozását segítő számtalan lehetőséget;

V.

mivel a szülők alapvető szerepet játszanak abban, hogy fellépjenek a digitális világból a gyermekeket elárasztó veszélyekkel szemben;

1.

rámutat arra, hogy a gyermekek jogainak uniós kereteken belüli védelmében új szakasz kezdődött a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével és az Európai Unió immár jogilag kötelező erejű Alapjogi Chartájával, amelynek 24. cikke alapvető jogként határozza meg a gyermekek védelmét, és előírja, hogy a hatóságok és a magánintézmények gyermekekkel kapcsolatos valamennyi tevékenységében a gyermek mindenek fölött álló érdekének kell az elsődleges szempontnak lennie; megismétli, hogy amint arra az Európai Bíróság a C-540/03 sz., Európai Parlament kontra Tanács ügyben hozott ítéletében felszólított, az Európai Uniónak teljes mértékben tiszteletben kell tartania azon nemzetközi okmányok normáit, amelyekhez maga az EU nem csatlakozott;

2.

sürgeti a tagállamokat, hogy zökkenőmentesen és megfelelő időben ültessék át és hajtsák végre a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló 2011/92/EU irányelvet; felszólítja a tagállamokat, hogy a kiskoróak digitális világbeli védelmére irányuló erőfeszítéseiket a lehető legnagyobb mértékben harmonizálják;

3.

megismétli a tagállamokhoz intézett felhívását, hogy amennyiben még nem tették meg, írják alá és ratifikálják a gyermekek védelméről szóló nemzetközi okmányokat, például az Európa Tanács a gyermek szexuális kizsákmányolása és szexuális zaklatása elleni egyezményét, a gyermek jogairól szóló egyezmény harmadik fakultatív jegyzőkönyvét és a gyermekek jogainak gyakorlásáról szóló európai egyezményt, valamint hogy az EU jogrendje által megkövetelt szükséges jogbiztonság és jogi egyértelműség alkalmazásával ültessék át ezeket az okmányokat;

4.

felszólítja a Bizottságot, hogy a kiskorúak digitális világbeli védelmére irányuló egységes és összehangolt megközelítés biztosítása érdekében erősítse meg a meglévő belső mechanizmusokat; üdvözli a gyermekbarát internet Bizottság által kidolgozott európai stratégiáját, és felhívja a Bizottságot, hogy a gyermekek online biztonságára irányuló egységes és összehangolt megközelítés biztosítása érdekében erősítse meg a meglévő belső mechanizmusokat;

5.

hangsúlyozza, hogy a gyermekek jogait a gyermekek jogaira, biztonságára, fizikai és szellemi épségükre vonatkozó intézkedések hatásának elemzésével valamennyi uniós politika területén érvényesíteni kell, és ennek ki kell terjednie a digitális világra vonatkozó, egyértelműen megfogalmazott bizottsági javaslatokra is;

6.

hangsúlyozza, hogy csak a jogi, technikai és oktatási intézkedések átfogó társítása – beleértve a megelőzést is – orvosolhatja hatékonyan azokat a veszélyeket, melyekkel a gyermekek az interneten szembesülnek, és hogy fokozni kell a gyermekek online környezetben való védelmét;

7.

üdvözli az Europolnál működő, kiberbiztonsággal foglalkozó új ügynökséget, és felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy az új központon belüli gyermekvédelmi csoport rendelkezzen a megfelelő erőforrásokkal, és hatékonyan együttműködjön az Interpollal;

8.

reméli, hogy folytatják a „Biztonságosabb internet” programot a tevékenységei maradéktalan végrehajtásához szükséges források biztosításával és a program sajátosságainak megőrzésével, és a további munka maximális hatékonyságának biztosítása érdekében kéri a Bizottságot, hogy a program sikereiről és kudarcairól nyújtson be jelentést a Parlamentnek;

9.

sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy – többek között internetes úton is – hozzanak megfelelő intézkedéseket, így például adott esetben az érintett civil társadalmi szervezetekkel, a családokkal, iskolákkal audiovizuális szolgáltatókkal, az iparággal és egyéb érdekelt felekkel együttműködésben indítsanak kutatási és oktatási programokat, amelyek célja, hogy csökkentsék annak kockázatát, hogy a gyermekek az internet áldozatává váljanak;

10.

tudomásul veszi, hogy a Bizottság kezdeményezésére létrehozták a gyermekek internetes biztonságával foglalkozó CEO koalíciót; ennek keretében szoros együttműködésre szólít fel – különösen uniós szinten– a többek között a kiskorúak védelmével, adatvédelemmel, oktatással stb. foglalkozó civil egyesületek és szervezetek, a szülők és az oktatók képviselői, valamint a Bizottságnak a fogyasztóvédelemmel és a jogérvényesüléssel foglalkozó különböző főigazgatóságai között;

11.

rámutat, hogy az internet mérhetetlenül értékes eszközöket kínál a gyermekeknek és a fiataloknak ahhoz, hogy megfogalmazzák és hangsúlyozzák véleményüket, hogy információkhoz férjenek hozzá, tanuljanak és érvényesítsék jogaikat, valamint a kommunikáció, a világ felé történő nyitás és a személyes gyarapodás kiváló eszköze;

12.

hangsúlyozza azonban, hogy az online környezet és a közösségi média jelentős biztonsági kockázatot jelent a legkiszolgáltatottabb felhasználók közé tartozó gyermekek magánéletére és méltóságára nézve;

13.

emlékeztet, hogy az internet veszélyeket is rejt a gyermekekre nézve azáltal, hogy teret ad olyan jelenségeknek, mint például a gyermekpornográfia, az erőszakkal kapcsolatos anyagok cseréje, az internetes bűnőzés, a megfélemlítés, a zaklatással vagy a gyermekek elcsábítása, továbbá hogy a gyermekek hozzáférhetnek jogilag korlátozott vagy koruknak nem megfelelő árukhoz és szolgáltatásokhoz, ki vannak téve koruknak nem megfelelő, agresszív vagy megtévesztő reklámoknak, valamint átveréseknek, személyazonosság-lopásnak, csalásnak és ehhez hasonló, pénzügyi természetű fenyegetéseknek, melyek traumatikus tapasztalatokat eredményezhetnek;

14.

ezzel összefüggésben támogatja a tagállamok gyermekek, szülők, nevelők, iskolai tanárok és szociális munkások rendszeres oktatásának és képzésének előmozdítására irányuló erőfeszítéseit azzal a céllal, hogy képessé tegyék őket a digitális világ megértésére és azon veszélyek azonosítására, melyek károsíthatják a gyermekek fizikai vagy mentális egészségét, továbbá hogy csökkentsék a digitális médiához kapcsolódó kockázatokat és hogy tájékoztatást nyújtsanak a bejelentési pontokról, és hogy hogyan kell kezelni a kiskorú áldozatokat; egyúttal rámutat arra, hogy a gyermekeknek meg kell érteniük, hogy a digitális technológiák igénybevételével mások jogait sérthetik, vagy akár bűncselekménynek minősülő magatartást is tanúsíthatnak;

15.

különösen nagy jelentőséget tulajdonít a lehető legkorábban elkezdődő, médiaműveltséget segítő oktatásnak, amelynek során a gyermekek és a fiatalok megtanulják annak öntudatos és kritikus eldöntését, hogy az interneten melyek azok az utak, amelyeket követni kívánnak, illetve amelyeket inkább elkerülnének, továbbá különösen nagy jelentőséget tulajdonít az emberek egymás mellett élésével és egymással szembeni tiszteletteljes és toleráns viselkedésével kapcsolatos alapvető értékek közvetítésének;

16.

megállapítja, hogy a „Médiaoktatás” program (Media Education) olyan alapvető eszköz, amely a kiskorúak számára lehetővé teszi, hogy fenntartásokkal kezeljék a médiában és a digitális világban rejlő lehetőségeket, felszólítja továbbá a tagállamokat, hogy e programot építsék be a tantervekbe; emlékeztet arra, hogy a digitális marketing folyamatos bővülése miatt a fogyasztók oktatása is fontos;

17.

megismétli a kiskorúak és szüleik digitális és médiajártasságának és készségeinek fontosságát; hangsúlyozza továbbá, hogy a kiskorúak digitális jártasságát és készségeit, valamint biztonságos médiahasználatát az Európai Unió szociális, oktaási és ifjúsági politikáinak prioritásaként és az Európa 2020 stratégia meghatározó elemeként kell kezelni;

18.

ösztönzi az iskolai keretek között diákokkal foglalkozó oktatók folyamatos digitális képzését;

19.

kiemeli, hogy a digitális világ és a kiskorúak kiegyensúlyozott és proaktív viszonya érdekében biztosítani kell az oktatás terén az együttműködést a családok, az iskola, a civil társadalom és az érdekelt felek, köztük a különféle média- és audiovizuális szolgáltatók között; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy támogassa a szülők és nevelők részére szánt figyelemfelkeltő kezdeményezéseket, annak biztosítása érdekében, hogy ez utóbbiak a lehető legjobban tudják támogatni a kiskorúakat a digitális eszközök és szolgáltatások használata terén;

20.

ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a fiatalokkal, az oktatással, a kultúrával és a művészetekkel kapcsolatos jelenlegi és új programok és szolgáltatások keretében támogassa a kiskorúak egyenlő hozzáférését a biztonságos és minőségi plurális digitális tartalmakhoz;

21.

felszólítja a tagállamokat, a hatóságokat és az internetszolgáltatókat, hogy erősítsék kommunikációs kampányaikat annak érdekében, hogy a gyermekek, a serdülők, a szülők és a nevelők figyelmét felhívják a digitális világ ellenőrizetlen veszélyeire;

22.

elismeri a közszolgálati média szerepét a biztonságos és megbízható online tér kiskorúak számára történő előmozdításában;

23.

sürgeti a Bizottságot, hogy fő prioritásai közé vegye fel a gyermekek agresszív vagy félrevezető televíziós vagy online hirdetésekkel szembeni védelmét;

24.

kiemeli különösen a magánszektor és az iparág, valamint a többi érdekelt fél szerepét az e kérdésekkel kapcsolatos felelősségük és a weboldalak gyermekbiztonsági címkézése, továbbá a gyermekekkel kapcsolatos „netikett” előmozdítása vonatkozásában; hangsúlyozza, hogy minden ilyen intézkedésnek teljes mértékben összeegyeztethetőnek kell lennie a jogállamisággal és a jogbiztonsággal, figyelembe kell vennie a végfelhasználók jogait és meg kell felelnie a hatályos jogi és bírósági eljárásoknak, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezménynek, az Európai Unió Alapjogi Chartájának, továbbá a Bíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága joggyakorlatának; felkéri az iparág képviselőit, hogy tartsák tiszteletben és teljes körűen hajtsák végre a meglévő magatartási kódexeket és a hasonló kezdeményezéseket, így például az uniós kötelezettségvállalást és a fogyasztási cikkek fórumának (CGF) barcelonai nyilatkozatát;

25.

hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítani a káros anyagok, így például az alkohol internetes forgalmazására, amely a fiatalokhoz is eljuthat; rámutat, hogy az internetes marketing különféle – például a közösségi hálózatokon keresztül megvalósuló – módszereinek természetéből és hatóköréből adódóan a tagállamok számára komoly nehézséget jelent az alkohol internetes forgalmazásának nyomon követése, az Európai Bizottság intézkedései pedig hozzáadott értéket képviselnének e tekintetben;

26.

kiemeli, hogy a formális, informális, nem formális és kortársak közötti oktatás mennyire hatékonyan segít elterjeszteni a kiskorúak körében az internet, a közösségi hálózatok, a videojátékok és a mobiltelefonok használatával kapcsolatos biztonságos gyakorlatokat és lehetséges veszélyeket (konkrét példákon keresztül), ösztönzi továbbá, hogy az „Európai iskolahálózat” segítse elő e téren a tanulók közötti tanácsadást; hangsúlyozza, hogy a szülőket is tájékoztatni kell a biztonságos gyakorlatokról és a veszélyekről;

27.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki programokat, melyek célja a gyermekek és a fiatalok megfelelő készségekkel való ellátása, valamint az internethez és az új médiához való tájékozott hozzáférésük biztosítása, és e tekintetben kiemeli a digitális médiaműveltségnek a formális és nem formális oktatás minden szintjén való általános érvényre juttatásának jelentőségét a lehető legkorábbi szakasztól kezdődően, az egész életen át tartó tanulás megközelítését követve;

28.

hangsúlyozza azokat a kihívásokat, amelyekkel a büntetőjognak az internetes környezetben való működés során szembe kell néznie az olyan elvek kapcsán, mint a jogbiztonság és a törvényesség, az ártatlanság vélelme, az áldozat jogai és a gyanúsított jogai; e tekintetben rámutat azokra a kihívásokra, amelyek korábban a fogalmak egyértelmű meghatározása kapcsán felmerültek, például a gyermekek internetes elcsábítása és a gyermekpornográfia esetében, ahol az előnyben részesített kifejezés a „gyermekek szexuális zaklatásáról készített anyag”;

29.

ezért felhívja a Bizottságot, hogy a 2011/92/EU irányelv átültetésére vonatkozó jelentési kötelezettsége keretében gyűjtsön pontos és egyértelmű adatokat a gyermekek internetes elcsábítását magában foglaló bűncselekményekről, ideértve az ilyen viselkedés büntetendővé tételére irányuló nemzeti rendelkezések pontos azonosítását is; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy gyűjtsenek adatokat erről a típusú bűncselekményről az elindított büntető eljárások és a meghozott ítéletek számával, valamint a jelentős nemzeti ítélkezési gyakorlatokkal kapcsolatban, továbbá hogy osszák meg egymással az ilyen típusú bűncselekmények kapcsán folytatott bűnüldözésre és szankcionálásra irányuló legjobb gyakorlataikat; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy jelentős mértékben javítsa a statisztikai információk összeállítását és közzétételét annak érdekében, hogy lehetővé váljon a szakpolitikák hatékonyabb kidolgozása és felülvizsgálata;

30.

e tekintetben elismeri a tagállamok rendőrségei és igazságügyi hatóságai közötti, valamint a közöttük és az Europol és az Eurojust közötti magas szintű együttműködést a gyermekek ellen a digitális média segítségével elkövetett bűncselekmények tekintetében, amelyre példa a 2011. évi „Ikarosz” elnevezésű, kemény intézkedéssorozat, amely a gyermekek szexuális zaklatását tartalmazó online fájlmegosztó hálózatok ellen irányult;

31.

hangsúlyozza azonban, hogy tekintettel a teljes körű együttműködés és kölcsönös bizalom jelenleg meglévő akadályaira, további javulást lehetne elérni a büntetőjog és a büntető eljárások tagállamok közötti további harmonizációjával, ideértve a gyanúsítottak eljárási és adatvédelmi jogait is, valamint az EU Alapjogi Chartáján alapuló alapvető jogok tiszteletben tartását;

32.

üdvözli, hogy a Bizottság lehetséges jogalkotási intézkedéseket kíván mérlegelni, ha az ágazati önszabályozás nem vezet eredményre;

33.

hangsúlyozza azonban, hogy az uniós büntető anyagi jogi rendelkezésekre irányuló javaslatoknak teljes mértékben tiszteletben kell tartaniuk a szubszidiaritás és az arányosság elvét, valamint a büntetőjogra irányadó általános elveket, és egyértelműen tanúskodniuk kell arról, hogy céljuk a hozzáadott érték megteremtése a határokon átnyúló súlyos bűncselekmények elleni fellépések közös uniós megközelítése révén, amint az az Európai Parlament 2012. május 22-i, a büntetőjog uniós megközelítéséről szóló állásfoglalásában is szerepel (8);

34.

felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy miden tőlük telhetőt tegyenek meg a harmadik országokkal való együttműködés megerősítése érdekében a területükön illegális tartalmat vagy viselkedést tároló vagy terjesztő weboldalak mielőbbi törlése és a számítógépes bűnözés elleni küzdelem tekintetében; e tekintetben ösztönzi a szakmai tudás és a bevált gyakorlatok nemzetközi cseréjét, valamint az ötletek megosztását a kormányzatok, a bűnüldözési szervek, a számítógépes bűnözésre szakosodott rendőri egységek, a segélyvonalak, a gyermekvédelmi szervezetek és az internetes ágazat között;

35.

ezzel kapcsolatban felhív a 2009. évi tanácsi ütemtervben szereplő összes intézkedés teljes körű elfogadására, amelyek célja a büntetőeljárásban a gyanúsítottak vagy vádlottak eljárási jogainak megerősítése, valamint a bizonyítékok elfogadhatóságára és értékelésére vonatkozó közös megközelítés kialakítása, hogy felszámolják a más tagállamban gyűjtött bizonyítékok szabad áramlásának akadályait;

36.

támogatja a bűncselekmények, illegális tartalmak és magatartás jelentésére szolgáló forródrótrendszerek bevezetését és megerősítését, figyelembe véve többek között az eltűnt gyermekek felkutatására fenntartott európai forródrót, valamint a nemzeti gyorsriasztási rendszerek és az európai automatikus gyermekriasztási rendszer tapasztalatait; hangsúlyozza azonban, hogy minden bejelentés alapján indított azonnali büntetőeljárás során meg kell találni az egyensúlyt egyrészt a potenciális áldozatok jogai és az emberi jogokról szóló európai egyezmény 2. és 8. cikke szerint a tagállamok kötelező fellépésére vonatkozó – és az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlatában már korábban hangsúlyozott – pozitív kötelezettség, másrészt a gyanúsított jogai között; ezzel kapcsolatban felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy osszák meg egymással a gyermekek ellen a digitális világban elkövetett bűncselekmények felderítése és üldözése terén kialakult legjobb gyakorlataikat; emlékeztet arra, hogy az általános adatvédelmi rendeletre irányuló bizottsági javaslat (COM(2012)0011) 8. cikke egyedi biztosítékokat tartalmaz a gyermekek személyes adatainak feldolgozására vonatkozóan, így például kötelező szülői hozzájárulást a 13 évnél fiatalabb gyermekek adatainak feldolgozása esetén;

37.

megállapítja, hogy egyes tagállamokban még mindig túlságosan lassan működnek az értesítés-eltávolítási eljárások („notice and take down”); üdvözli az ezzel kapcsolatos hatásvizsgálat közzétételére irányuló bizottsági kezdeményezést, valamint ajánlja ezen eljárások hatékonyságának növelését és a tagállami legjobb gyakorlatoknak megfelelő továbbfejlesztését;

38.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a gyermekeknek az internetes bűncselekményekkel szembeni védelmére irányuló fellépések kapcsán értékelje a rendvédelmi erők közötti együttműködés, a forródrótok és az internetszolgáltatókkal kötött megállapodások hatékonyságát; felszólít arra, hogy a gyermekeknek az internetes bűncselekményekkel szembeni védelmére irányuló fellépések kapcsán alakítsanak ki szinergiákat más kapcsolódó szolgálatokkal, köztük a rendőri és a gyermek-igazságügyi szolgálatokkal, elsősorban a forródrótok és kapcsolattartási pontok koordinációja és integrálása révén;

39.

arra ösztönzi a tagállamokat, hogy továbbra is biztosítsák az INHOPE-szabványoknak (International Association of Internet Hotlines, az internetes forródrót-szolgáltatók nemzetközi szövetsége) megfelelő nemzeti forródrótok és más kapcsolattartási pontok, mint például biztonsági gombok működését, javítsák ezek egymás közötti hálózatba szerveződését, valamint hogy behatóan elemezzék az eredményeket;

40.

hangsúlyozza, hogy a kiskorúaknak a számukra káros tartalmakhoz való közvetlen hozzáférésének korlátozása érdekében általánosan el kell terjeszteni az olyan megbízható eszközöket, mint a figyelmeztető oldalak vagy a hallható és látható jelzések;

41.

felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák a gyermekeket és családtagjaikat érintő forródrótokkal és egyéb kapcsolattartási pontokkal kapcsolatos tájékoztatás minőségét az illegális tartalmak bejelentésének elősegítése érdekében, és kéri a tagállamokat, hogy hívják fel a figyelmet a forródrótok mint a gyermekek szexuális zaklatását ábrázoló képek bejelentésére szolgáló kapcsolattartási pontok létezésére;

42.

támogatja a digitális tartalomszolgáltatók és szolgáltatók jogellenes tartalmak azonosításával, megelőzésével és bírósági határozat alapján történő eltávolításával kapcsolatos, a hatályban lévő jogszabályoknak megfelelő magatartási kódexek végrehajtására irányuló erőfeszítéseit; arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ezzel kapcsolatban készítsenek értékeléseket;

43.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy indítsanak egy új, a szülőket célzó kampányt, amellyel segítik őket a gyermekeik által kezelt digitális anyagok és főként azon módszerek megértésében, amelyekkel meg tudják óvni gyermekeiket az illegális, korhatárhoz kötött vagy veszélyes digitális anyagoktól;

44.

sajnálja, hogy nem teljesült a 17 közösségi oldal – többek között a Facebook és a Myspace – üzemeltetője és a Bizottság között 2009. február 9-én létrejött megállapodás, amelynek célja a kiskorúak hatékonyabb védelme és biztonsága a világhálón;

45.

felhívja a figyelmet, hogy az internetes bűnözés nem ritkán határokon átnyúló tevékenység, ezért az ellene folytatott küzdelemben lényeges szerepet kellene kapnia a nemzetközi bűnüldözési együttműködésnek;

46.

sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy támogassanak és indítsanak a gyermekeknek, a szülőknek és a nevelőknek szóló figyelemfelkeltő kampányokat a számítástechnikai bűnözés elleni védelemhez szükséges információk biztosítása, valamint a gyanús internetes oldalak és online magatartás bejelentésére való ösztönzésük érdekében;

47.

felhívja a tagállamokat a kizsákmányoló, fenyegető, sértő, diszkriminatív vagy egyébként rosszindulatú tartalmaknak helyet biztosító internetes oldalak törlésére vonatkozó meglévő eljárási szabályok megfelelő végrehajtására;

48.

felhívja a Bizottságot annak felülvizsgálatára, hogy a tagállamokban mennyire működnek hatékonyan a fiatalokat veszélyeztető tartalmak önkéntes osztályozására szolgáló különböző rendszerek, továbbá kéri a Bizottságot, a tagállamokat és az internetes ágazatot, hogy dolgozzanak ki olyan stratégiákat és szabványokat, amelyek megértetik a kiskorúakkal az interneten való felelősségteljes magatartást, felvilágosítják őket az életkoruknak nem megfelelő online és offline tartalmak jelentette veszélyekről, és óvják őket ezektől, ideértve az erőszakot, a túlköltekezésre és virtuális áruk vagy hitelek mobiltelefonnal történő vásárlására ösztönző hirdetéseket;

49.

üdvözli a vállalati technikai innovációit az olyan speciális online megoldások kínálatával kapcsolatban, amelyek lehetővé teszik a gyermekek számára biztonságos internethasználatot;

50.

felszólítja az audiovizuális és digitális médiaszolgáltatókat, hogy más érintett szervezetekkel együttműködve a gyermekek védelmét építsék bele alapszabályaikba és tüntessék fel az ajánlott életkort,

51.

ösztönzi a tagállamokat, hogy a megfelelő szolgáltatókkal, szervezetekkel és harmadik országokkal együttműködve folytassák a gyermekeket érintő digitális tartalmak besorolásának harmonizálásával kapcsolatos párbeszédet;

52.

ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy jól érthető jelzésekkel osztályozzák az elektronikus játékokat aszerint, hogy azokat milyen életkorú felhasználóknak szánták, és főként a tartalmuk alapján;

53.

felszólítja a Bizottságot, hogy folytassa a biztonságosabb mobiltelefon-használatról szóló európai keretmegállapodás végrehajtását, kihasználva a szülői felügyeletet megkönnyítő lehetőségeket;

54.

hangsúlyozza a civil társadalmi szervezetek által végzett jó munkát, és ösztönzi ezeket a szervezeteket, hogy működjenek együtt és dolgozzanak közösen a határokon átnyúlóan, valamint partnerségben a bűnüldöző szervekkel, kormányokkal, internetszolgáltatókkal és a nyilvánossággal;

55.

megismétli a gyermekek adatai védelmének jelentőségét, különösen a közösségi hálózatok és chatszobák különféle formáinak gyors elterjedésével összefüggésben, tekintettel a személyes adatoknak a digitális médiában való egyre nagyobb mértékű áramlására és hozzáférhetőségére;

56.

üdvözli az adatvédelmi rendeletre irányuló új javaslatot (COM(2012)0011) és annak a gyermekek hozzájárulására és a személyes adatok tárolásának megszüntetéséhez való jogra irányuló külön rendelkezéseit, amely megtiltja a gyermekek a magán- és szakmai élete szempontjából kockázatos személyes adataival kapcsolatos információk online tárolását, emlékeztetve arra, hogy a gyermekekre vonatkozó adatok interneten való folyamatos tárolása miatt azokkal méltóságuk és társadalmi befogadásuk kárára vissza lehet élni;

57.

hangsúlyozza, hogy ezeket a rendelkezéseket tisztázni kell, és oly módon kell kidolgozni, amely az új jogszabály elfogadását követően biztosítja egyértelműségüket és teljes körű működőképességüket, valamint azt is, hogy nem gyengítik az internetes szabadságot;

58.

üdvözli az életkor tanúsítására vonatkozó elektronikus rendszer létrehozására irányuló szándékot is;

59.

véleménye szerint a weboldalak tulajdonosainak és adminisztrátorainak egyértelműen és láthatóan jelezniük kellene adatvédelmi politikájukat, és gondoskodniuk kellene a 13 évnél fiatalabb gyermekek személyes adatainak feldolgozásakor a kötelező szülői hozzájárulást biztosító rendszerről; felszólít arra, hogy a gyermekek másodlagos viktimizációjának elkerülése érdekében tegyenek több erőfeszítést az alapértelmezés szerinti adatvédelem megerősítésére;

60.

hangsúlyozza, hogy a felhasználók figyelmét fel kell hívni arra, hogy a szolgáltatók vagy a közösségi hálózatok feldolgozzák a személyes adataikat vagy a közreműködő harmadik személyek adatait, valamint fel kell hívni a figyelmüket a rendelkezésükre álló lehetséges jogorvoslatokra abban az esetben, ha adataikat más célra használják fel, mint amire a szolgáltatók és azok partnerei azokat jogszerűen összegyűjtötték, és mindezt a felhasználók profiljának megfelelő nyelven és formában kell megtenni, különös figyelmet fordítva a kiskorú felhasználókra; úgy véli, hogy ezzel kapcsolatban a szolgáltatókra különleges felelősség hárul, és kéri, hogy ez utóbbiak világosan és érthetően tájékoztassák a felhasználókat szolgáltatási politikájukról;

61.

valamennyi digitális ágazatban határozottan támogatja azon technikai lehetőségek ösztönzését, amelyek bekapcsolásuk esetén alkalmasak arra, hogy a gyermekek internetes böngészéseit nyomon követhető korlátok közé, feltételes hozzáférésre szűkítsék, hatékony eszközt biztosítva ezzel a szülői ellenőrzéshez; megállapítja mindazonáltal, hogy ezek az intézkedések nem pótolhatják a kiskorúak megalapozott médiaoktatását;

62.

hangsúlyozza, hogy a gyermekeket és a serdülőket nagyon korán tájékoztatni kell a magánéletük interneten történő tiszteletben tartásához való jogaikról, és meg kell tanítani nekik, hogyan ismerhetik fel azokat az olykor kifinomult módszereket, amelyeket arra használnak, hogy információkat szerezzenek róluk;

63.

felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzák ki és harmonizálják a digitális médiában való válaszadási jog rendszerét, valamint növeljék ennek hatékonyságát;

64.

kiemeli, hogy a digitális világ a polgárság tanulásának fontos eszköze, amely a távoli térségben élő számos polgár, és különösen a fiatalok részvételét könnyíti meg azáltal, hogy lehetővé teszi számukra, hogy teljes mértékben kiaknázzák az online szólás- és kommunikációs szabadságot;

65.

felszólítja a tagállamokat, hogy a digitális platformokat tekintsék valamennyi gyermek számára a demokratikus részvétel színterének, különös tekintettel a legkiszolgáltatottabbakra;

66.

hangsúlyozza, hogy az új média milyen lehetőséget kínál a digitális szolgáltatásokban és tartalmakban a nemzedékek, nemek, eltérő kulturális és etnikai csoportok közötti kölcsönös megértés és párbeszéd támogatására;

67.

felhívja a figyelmet arra, hogy az interneten az információ és a polgárság szorosan összefügg egymással, és hogy a fiatalok polgári elkötelezettségére napjainkban leginkább az információval szembeni érdektelenségük jelent veszélyt;

68.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

16.12.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 419/42

—

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz, valamint a Régiók Bizottságához intézett, „Út a munkahelyteremtő fellendülés felé” című, 2012. április 18-i közleményére (COM(2012)0173),

—

tekintettel az „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció által a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz, valamint a Régiók Bizottságához intézett, „Kezdeményezés a szociális vállalkozásért – A szociális vállalkozásokat mint a szociális gazdaság és innováció kulcsszereplőit előmozdító szabályozási légkör kialakítása” című közleményéről készített munkadokumentumra (INT/606, 2012. február 22.),

—

tekintettel az európai alapítvány (FE) statútumáról szóló tanácsi rendeletre irányuló, 2012. február 8-i bizottsági javaslatra (COM(2012)0035),

—

tekintettel a közbeszerzésről szóló irányelvre irányuló, 2011. december 20-i bizottsági javaslatra (COM(2011)0896),

—

tekintettel az európai szociális vállalkozási alapokról szóló rendeletre irányuló 2011. december 7-i bizottsági javaslatra (COM(2011)0862),

—

tekintettel a „Kezdeményezés a szociális vállalkozásért – A szociális vállalkozásokat mint a szociális gazdaság és innováció kulcsszereplőit előmozdító szabályozási légkör kialakítása” című, 2011. október 25-i bizottsági közleményre (COM(2011)0682),

—

tekintettel „A vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégia (2011–2014)” című, 2011. október 25-i bizottsági közleményre (COM(2011)0681),

—

tekintettel az „Egységes piaci intézkedéscsomag – Tizenkét mozgatórugó a növekedés serkentéséhez és a bizalom növeléséhez – »Együtt egy újfajta növekedésért«” című, 2011. április 13-i bizottsági közleményre (COM(2011)0206),

—

tekintettel „Az egységes piaci intézkedéscsomag felé – A magas szinten versenyképes szociális piacgazdaságért” című, 2010. október 27-i bizottsági közleményre (COM(2010)0608),

—

tekintettel az Európai Unió társadalmi változás és innováció programjáról szóló, 2011. október 6-i rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2011)0609),

—

tekintettel az „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája”című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

—

tekintettel az Európai Szociális Alapról és az 1081/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2011. október 6-i bizottsági javaslatra (COM(2011)0607),

—

tekintettel „A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja – A szociális és területi kohézió európai keretrendszere” című, 2010. december 16-i bizottsági közleményre (COM(2010)0758),

—

tekintettel az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programjának és az EMES európai kutatási hálózatnak a „Szociális vállalkozás: a szegénységcsökkentés és a munkahelyteremtés új modellje” című, 2008. évi kiadványára (1),

—

tekintettel az EGSZB „Szociális vállalkozó szellem és szociális vállalkozás” című, 2011. október 26-i, INT/589 számú feltáró véleményére,

—

tekintettel a szociális gazdaságról szóló, 2009. február 19-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a 2011. március 10-én elfogadott, írásbeli nyilatkozatára (2),

—

tekintettel a munkavállalói részvétel tekintetében az európai szövetkezet statútumáról szóló, 2012. március 13-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, valamint az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A7-0305/2012),

A.

mivel a szociális vállalkozások, amelyek legalább 11 millió embert foglalkoztatnak az EU-ban és az Unió teljes munkaerejének 6 %-át és az európai vállalkozások több mint 10 %-át képviselik, azaz 2 millió vállalkozást tesznek ki, jelentős mértékben hozzájárulnak az európai szociális modellhez, és az Európa 2020-stratégiához;

B.

mivel az eltérő történelmi fejlődés mindenfajta vállalkozás – ezen belül a szociális gazdaság vállalkozásai és a szociális vállalkozások – olyan jogi keretét hozta létre, amely jelentős eltéréseket mutat a tagállamok között;

C.

mivel a szociális gazdaságban a legtöbb fajta vállalkozást nem ismerik el egy európai szintű jogi keretben, és csak tagállami szinten ismerik el őket egyes tagállamokban;

D.

mivel a jelenlegi szociális, gazdasági és pénzügyi válság hatásai és a demográfiai változások, különösen az elöregedő népesség kihívást jelent a szociális jóléti rendszerek számára, beleértve a törvényileg szabályozott és önkéntes társadalombiztosítási rendszereket is, ezért a megfelelő és tisztességes szociális biztonság garantálása érdekében támogatni kell az innovatív szociális támogató rendszereket;

E.

mivel az egységes piaci intézkedéscsomag és az Európa 2020 stratégia – mindkettőnek a célja az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés megteremtése, és ezáltal a munkahelyek számának növelése és minőségének javítása, valamint a szegénység elleni küzdelem – szorosan összefonódik egymással, és mivel a szociális vállalkozások innovációs potenciáljuk és a szociális szükségletekre adott megfelelő válaszaik révén jelentős mértékben hozzájárulhatnak ezekhez a célokhoz;

F.

mivel a Bizottság a gazdasági növekedés és a szociális innováció fontos mozgatórugóiként ismeri el a szociális gazdaság szereplőit és a szociális vállalkozásokat, amelyek sok munkahelyet teremthetnek és ösztönzik a kiszolgáltatott csoportok munkaerő-piaci beilleszkedését;

G.

mivel üdvözölni kell az európai szociális vállalkozási alapokról és a társadalmi változás és innováció programjáról szóló rendeletekre irányuló bizottsági javaslatokat;

H.

mivel a szociális vállalkozások segíthetnek a szociális szolgáltatások nyújtásában, amelyek a jóléti állam kulcselemei, és ezáltal hozzájárulnak az Európai Unió közös célkitűzéseinek teljesüléséhez;

I.

mivel sok szociális vállalkozás nehézségekkel szembesül a tevékenységük bővítéséhez szükséges finanszírozáshoz való hozzáférés terén, és ezért kifejezetten a saját igényeikhez igazított támogatásra van szükségük, például szociális bankokra, kockázatmegosztási eszközökre, jótékonysági alapokra és (mikro)hitelekre, különösen a mikrovállalkozások és a kkv-k esetében; mivel ebben a vonatkozásban az Unió strukturális alapjai és programjai jelentős szerepet játszanak abban, hogy a szociális vállalkozások számára megkönnyítsék a finanszírozáshoz való hozzáférést, abban az esetben is, ha beruházásintenzív vállalkozásokról van szó;

J.

mivel a legtöbb szociális vállalkozás a felelősségteljes kormányzás támogatása révén ösztönzi a politikai reformot, elsősorban a munkavállalók, a fogyasztók és az érdekeltek bevonása révén, és támogatja a kölcsönös tanulást és a szociális innovációt, ezzel is kielégítve a polgárok arra irányuló egyre erőteljesebb igényét, hogy a vállalkozások etikus, szociális és környezetbarát módon viselkedjenek;

K.

mivel a szociális vállalkozások – jellegük és működési módjuk révén – elősegítik egy összetartóbb, demokratikus és aktív társadalom létrehozását, és gyakran kedvező munkafeltételeket, és azonos munkáért azonos bért kínálnak – vagy legalábbis kellene kínálniuk –, és támogatják a nemek közötti esélyegyenlőséget, lehetővé téve a magánélet és a munkavégzés összehangolását;

L.

mivel tudomásul veszi a Bizottság azon javaslatát, hogy a fogyatékossággal élő személyek új kategóriájával egészítse ki a fenntartott szerződéseket;

1.

üdvözli a „Kezdeményezés a szociális vállalkozásért” és az „Út a munkahelyteremtő fellendülés felé” című bizottsági közleményeket, amelyek ajánlásokat fogalmaznak meg a nemzeti kormányok számára a szociális vállalkozások keretfeltételeinek javítására, aminek révén új lehetőségek és új munkahelyek jöhetnek létre, többek között a gyorsan bővülő egészségügyi és szociális ellátási területen (az úgynevezett fehér szektorban) és a környezetvédelem területén (az úgynevezett zöld szektorban), amelyek új lehetőséget kínálnak a szociális vállalkozások és a tágabb gazdaság számára;

2.

megállapítja, hogy a szociális gazdaság része az ökoszociális piacgazdaságnak és az európai egységes piacnak, és rámutat, hogy a szociális vállalkozások ellenállóak a válságokkal szemben és szilárd üzleti modellt jelentenek; hangsúlyozza, hogy a szociális vállalkozások gyakran olyan szociális és emberi igényeket próbálnak kielégíteni, amelyeket az üzleti vállalkozások vagy az állam nem, vagy nem megfelelően tudnak kezelni; hangsúlyozza, hogy a szociális gazdaság munkahelyei valószínűleg helyben maradnak;

3.

megállapítja, hogy a szociális vállalkozás társasági formájától függetlenül olyan vállalkozás, amely:

4.

hangsúlyozza, hogy a szociális gazdaság különböző ágazataiban az önkéntesek – többek között a pályakezdő, lelkes és új készségekkel rendelkező fiatalok, valamint a hatalmas tapasztalatokkal és fejlett készségekkel rendelkező idősek – tevékenysége fontos hozzájárulást jelent a gazdasági növekedéshez, a szolidaritáshoz és a társadalmi kohézióhoz, és sok ember életének ad értelmet; ezért elismerést, valamint pénzügyi és szabályozási támogatást kér helyi, nemzeti és európai szinten;

5.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a szociális vállalkozások ne szenvedjenek hátrányt a többi vállalkozási típussal szemben, amelyek kimazsolázzák a szociális gazdaság jövedelmező területeit; rámutat, hogy e területek főként a városi területek, így a többi, kevésbé nyereséges, főként vidéki vagy periférikus terület – ahol a logisztikai akadályok magasabb költségekkel járnak – kevesebb és alacsonyabb minőségű szolgáltatást kap; hangsúlyozza, hogy a felhasználóknak szabadon kell tudniuk választani több szolgáltató között;

6.

hangsúlyozza a stratégia és azon intézkedések fontosságát, amelyek előmozdítják a szociális vállalkozói tevékenységet és az innovatív szociális vállalkozásokat, különös tekintettel a fiatal és hátrányos helyzetű vállalkozókra, annak biztosítása érdekében, hogy a vállalkozók – nők és férfiak egyaránt – jobban és könnyebben férjenek hozzá az uniós és tagállami programokhoz és finanszírozáshoz; kéri, hogy biztosítsák az „Erasmus – Ifjú vállalkozók” program jövőjét, és azt tegyék vonzóbbá és láthatóbbá a szociális gazdaságban is; emlékeztet azonban arra, hogy az önfoglalkoztatáshoz megfelelő iránymutatást kell biztosítani;

7.

megállapítja, hogy a szociális vállalkozási ágazaton belül sokszínűség jellemző, hangsúlyozza, hogy minden új, uniós szintű jogi keret kidolgozásának önkéntesnek kell lennie a vállalkozások számára, és hatástanulmánynak kell megelőznie annak figyelembe vétele érdekében, hogy a tagállamokban sokféle szociális vállalkozási modell létezik; hangsúlyozza, hogy minden intézkedésnek uniós hozzáadott értéket kell teremtenie;

8.

támogatja az uniós szinten azzal a céllal indított kezdeményezéseket, hogy bővítsék és erősítsék különböző tagállamok már fejlett egyesületi szektorát; egy európai egyesületi társasági forma létrehozására szólít fel, amely kiegészíti a jelenlegi tagállami szintű társasági formákat;

9.

üdvözli a Bizottság szándékát, hogy javaslatot kíván benyújtani az európai szövetkezet statútumáról szóló rendelet egyszerűsítésére;

10.

üdvözli a Bizottság által az ágazat bevonásával készített tanulmányt a biztosító egyesületek helyzetéről Európában; hangsúlyozza, hogy a biztosító egyesületeket egy európai statútum keretében az európai gazdaság és társadalom különálló és fontos szereplőiként kell elismerni; hangsúlyozza az európai statútum hasznát a biztosító egyesületek határokon átnyúló tevékenységeinek megkönnyítése terén; arra ösztönzi azokat a tagállamokat, amelyek eddig még nem tették meg, hogy hozzanak létre nemzeti társasági formát a biztosító egyesületek számára;

11.

üdvözli az európai alapítvány (FE) statútumáról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslatot;

12.

emlékeztet arra, hogy a COM(2004)0018 dokumentumban a Bizottság kötelezettséget vállalt tizenkét konkrét lépésre a szövetkezetek fejlődésének támogatása érdekében, és sajnálja, hogy eddig nem sok előrelépés történt az ügyben; felhívja a Bizottságot, hogy a 2004-es kezdeményezéssel összhangban nagyratörően javasoljon további intézkedéseket a szövetkezetek, a biztosító egyesületek, az egyesületek és az alapítványok működési feltételeinek javítására, ezáltal általában támogatva a szociális gazdaság fejlődését;

13.

üdvözli a szociális és helyi szolgáltatásokat érintően felülvizsgált uniós állami támogatási szabálycsomag elfogadását, ugyanakkor e szabályok további pontosítására ösztönzi a Bizottságot, hogy a helyi és regionális hatóságok könnyebben megérthessék és alkalmazhassák azokat, különösen a szociális vállalkozások tekintetében;

14.

hangsúlyozza, hogy a szociális vállalkozások fontosak az általános érdekű szociális szolgáltatások nyújtása szempontjából; rámutat, hogy az ilyen vállalkozások gyakran olyan civil társadalmi szervezetekből, önkéntes szervezetekből és/vagy jóléti szövetségekből jönnek létre vagy szorosan kapcsolódnak ilyenekhez, amelyek személyközpontú szolgáltatásokat nyújtanak, és amelyek az alapvető emberi szükségletek – különösen a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók szükségleteinek – kielégítésére szolgálnak; rámutat, hogy a szociális vállalkozások gyakran a közszolgáltatásokat végző hagyományos magánszektor és a közszféra között helyezkednek el, azaz a közbeszerzések keretrendszere vonatkozik rájuk;

15.

úgy véli, hogy a vállalkozások társadalmi felelősségvállalásának fogalmát meg kell különböztetni a szociális gazdaság és a szociális vállalkozások fogalmától, habár néhány, jelentős társadalmi felelősségvállalási tevékenységet folytató kereskedelmi vállalat szoros kapcsolatban állhat szociális vállalkozásokkal;

16.

úgy véli, hogy az Európai Unió társadalmi változás és innováció programja (2014–2020) és annak mikrofinanszírozás és szociális vállalkozás tengelye hozzájárul a szociális gazdaságban működő mikrovállalkozások mikrohitelekhez való jobb hozzáférésének biztosítását célzó erőfeszítésekhez, és ugyanakkor figyelembe veszik a szociális vállalkozások sokféle finanszírozási igényét;

17.

meggyőződése, hogy különböző pénzügyi eszközökre – az európai szociális vállalkozásokat segítő alapok, az európai kockázatitőke-alapok, és az európai angyal-alapok – van szükség a szociális vállalkozások pénzügyi piacokhoz való hozzáférésének javítása érdekében;

18.

hangsúlyozza, hogy megfelelő helyi, regionális, nemzeti és uniós szintű finanszírozási eszközök révén támogatni kell a szociális vállalkozásokat, és rámutat a 2014–2020-as többéves pénzügyi keretben e célra rendelkezésre álló alapokra (például az Európai Szociális Alap, az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap, a társadalmi változás és innováció európai programja, a kutatási és innovációs keretprogram és a Horizont 2000); kifejezetten kéri az innovatív szociális vállalkozások támogatását, különösen azokét, amelyek előmozdítják a minőségi munkavállalást, a szegénység és a társadalmi kirekesztés ellen küzdelmet, valamint befektetnek az oktatásba, a képzésbe és az egész életen át tartó tanulásba;

19.

hangsúlyozza, hogy tagállami szinten megfelelő rugalmasságot biztosítva egyszerűsíteni kell az uniós finanszírozáshoz való hozzáférést, hogy a finanszírozási lehetőségeket elérhetővé kell tenni és világosan meg kell hirdetni, és hogy egyszerűsíteni kell a szervezeti, adminisztratív és elszámolási követelményeket is;

20.

rámutat, hogy a pénzügyi támogatások új formáinak bevezetése előtt elemzés alá kell vetni a már meglévő eszközöket azok hatékonyságának igazolása érdekében, és ehhez – egy átláthatóbb befektetési piac kialakulásának elősegítését célozva – szükségesnek tartja a beruházások társadalmi eredményének mérésére és összehasonlítására alkalmas eszközök létrehozását;

21.

véleménye szerint olyan feltételeket kell biztosítani, amelyek lehetővé teszik, hogy a szociális vállalkozások pénzügyileg függetlenek legyenek és kereskedelmi vállalkozói tevékenységekben is részt vegyenek;

22.

úgy véli, hogy a szociális vállalkozási tevékenység és a szociális vállalkozások előtérbe helyezése érdekében megfelelő nyomon követés és átláthatóság által jellemzett elszámoltatható gazdálkodási folyamatokra van szükség;

23.

kéri, hogy a Bizottság kezdeményezésére a szociális vállalkozásokkal együttműködve készítsenek összehasonlító tanulmányt az Unióban létező különféle nemzeti és regionális jogi keretekről, valamint a szociális vállalkozások működési feltételeiről és jellemzőiről, beleértve méretüket, számukat és tevékenységi területüket, továbbá a nemzeti tanúsítási és címkézési rendszereket is;

24.

hangsúlyozza, hogy a szociális vállalkozások formájukat, méretüket, tevékenységüket, gazdálkodásukat és együttműködésüket illetően nagy különbségeket mutatnak; megjegyzi, hogy léteznek olyan szociális vállalkozások, amelyek kiválóan lépést tudnak tartani a területükön végbemenő fejlődéssel, és elegendő kapacitással rendelkeznek saját fejlesztéseikhez, de vannak olyanok is, amelyeknél hiányoznak az ilyen jellegű vállalkozások elindítására, fejlesztésére és irányítására vonatkozó megfelelő ismeretek;

25.

úgy véli, hogy az uniós szociális vállalkozások versenyképességének növelése érdekében ösztönözni kell a szociális innovációs klaszterek létrehozását, amelyek nem csupán helyi szinten rendelkeznek hozzáadott értékkel; úgy véli továbbá, hogy a szociális vállalkozások – megfelelő ösztönzőkön keresztül – fontos szerepet játszhatnak a munkaerőpiacról kilépett, 50 évnél idősebb szakképzett munkavállalók foglalkoztatásában;

26.

támogatja a Bizottság javaslatát, hogy hozzanak létre egy többnyelvű, elérhető és felhasználóbarát online platformot a szociális vállalkozások számára, amely többek között lehetővé teszi az egymástól való tanulást és a bevált modellek cseréjét, elősegíti a partnerségek létrejöttét és a finanszírozáshoz való hozzáféréssel és a képzési lehetőségekkel kapcsolatos információmegosztást, és a határokon átnyúló együttműködés hálózataként is szolgál; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nyílt koordinációs módszer révén fordítsanak figyelmet a szociális vállalkozásokra;

27.

támogatja a Bizottság javaslatát, hogy a COM(2011)0682 közleményében előirányzott intézkedések terén tett haladás megfigyelése és értékelése céljából hozzanak létre egy szociális vállalkozással foglalkozó szakértői csoportot (GECES);

28.

felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg egy olyan „szociális címke” hasznosságát és megvalósíthatóságát, amelyet a szociális vállalkozásoknak ítélnek oda a közbeszerzéshez és a szociálisan innovatív beszerzésekhez való jobb hozzáférésük biztosítása érdekében, a versenyszabályok sérelme nélkül; javasolja, hogy az ilyen címkével rendelkező vállalkozásokat rendszeresen ellenőrizzék a címke kapcsán meghatározott rendelkezések tiszteletben tartása tekintetében,

29.

felhív arra, hogy az uniós közbeszerzési szabályok a „legalacsonyabb költség” helyett a „gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat” elvét alkalmazzák, amikor a szolgáltatásnyújtásra szerződéses megbízást adnak;

30.

kéri a Bizottságot, hogy a szociális vállalkozásokkal és a szociális gazdasággal kapcsolatban alakítson ki jobb megértést és ismereteket, és javítsa mindkettő láthatóságát a tudományos kutatás támogatásán keresztül, többek között a 8. keretprogram (Horizont) révén, és hogy készítsen éves tevékenységi jelentéseket a szociális vállalkozásokról és szociális teljesítményükről; kéri a tagállamokat, hogy tegyenek eleget a Bizottság javaslattételi felhívásának, hogy a nemzeti statisztikai hivatalok készítsenek megbízható statisztikákat a szociális vállalkozásokról;

31.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vonják be a szociális vállalkozásokat a foglalkoztatási és a társadalmi befogadást célzó cselekvési tervekbe, és támogassák egy európai szociális vállalkozói díj létrehozását a szociális hatások elismerése érdekében;

32.

rámutat, hogy a szociális vállalkozások maximális támogatást és elfogadottságot igényelnek az ismertségük fokozása – többek között a tisztán gazdasági jellegű hasznokon túlmutató hasznuk hangsúlyozása révén, és átfogó – az Európai Bizottság, a tagállamok és a szociális partnerek által támogatott – tájékoztató kampány elindítását kéri egy elérhető, többnyelvű online platform bevezetésén keresztül, amely gyors és könnyen elérhető tájékoztatást nyújt a szociális termékekről és a polgároknak nyújtott szolgáltatásokról;

33.

kéri a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra a szociális vállalkozások, a szociális vállalkozói szellem és a társadalmi felelősségvállalás elveinek beépítését az iskolai, egyetemi és más oktatási tantervekbe és az egész életen át tartó tanulási programokba a szociális és polgári készségek fejlesztése és a szociális vállalkozásokban való elhelyezkedés támogatása érdekében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a szociális vállalkozók hagyományos és internetes alapú oktatását, és ösztönözzék a szociális vállalkozások, az üzleti vállalkozások és a tudományos körök szorosabb együttműködését a szociális vállalkozásokra vonatkozó ismeretek terjesztése, jobb megértésük, valamint az esetleges sztereotípiák elleni küzdelem érdekében;

34.

úgy véli, hogy az adatok nyilvánosságra hozatalának közös európai kerete világosabb és hatékonyabb információt biztosít majd a szociális vállalkozásokba történő befektetésekre vonatkozóan;

35.

üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy vizsgálni és mérlegelni fogja annak lehetőségét, hogy a szociális vállalkozások az alvó szabadalmakat a fejlődésük előmozdítása érdekében felhasználják, és reméli, hogy a közeljövőben konkrét intézkedésekre kerül sor;

36.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

16.12.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 419/48

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikkére,

—

tekintettel a 2012. június 28–29-i Európai Tanács következtetéseire,

—

tekintettel az euróövezet állam-, illetve kormányfőinek 2012. június 29-i nyilatkozatára,

—

tekintettel az Európai Tanács, az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és az eurócsoport elnökeinek „A valódi Gazdasági és Monetáris Unió felé” című, 2012. június 26-i jelentésére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 42. és 48. cikkére,

—

tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére, valamint az Alkotmányügyi Bizottság a Költségvetési Bizottság, és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7-0339/2012),

A.

mivel az Európai Unió a Római Szerződés aláírása óta jelentős lépéseket tett a politikai, gazdasági, költségvetési és pénzügyi integráció felé;

B.

mivel a gazdasági és monetáris unió (GMU) nem önmagában vett cél, hanem inkább eszköze az uniós és tagállami célkitűzések elérésének, különös tekintettel a kiegyensúlyozott és fenntartható növekedésre, valamint a magas szintű foglalkoztatásra; mivel a társadalmi integráció és szolidaritás az európai szociális modell és a teljes európai integráció sarokköveit alkotja, és ezeket az Unió egyetlen jövőbeli reformjából sem lehet kihagyni;

C.

mivel a globalizálódott információs társadalomban egyre világosabbá válik a demokratikus legitimitáson a nagyobb mértékű demokratikus legitimitáson, az elszámoltathatóságon, valamint a polgárok általi nagyobb mértékű támogatottságon alapuló, szorosabb európai integráció szükségessége;

D.

mivel a szorosabb európai integrációnak nagyobb mértékű parlamenti részvételt kell biztosítania nemzeti és uniós szinten egyaránt;

E.

mivel az Unió válaszúthoz érkezett és világos irányt kell választania, miszerint vagy egyesíti az Unión belüli erőket és felépíti a szilárd, értékeken és szolidaritáson alapuló Unió jövőjét a globalizált világban, vagy önmagába zárkózik és arra kényszerül, hogy passzívan igazodjon a globalizációhoz;

F.

mivel a gazdasági, pénzügyi és banki válság, valamint a jelenlegi gazdasági hanyatlás több tagállamban magas nemzeti szintű államadósságot és finanszírozási problémákat eredményezett, a túlzott mértékű makrogazdasági egyensúlyhiányokkal együtt pedig gyors, közvetlen és kedvezőtlen hatást gyakorolt az euróövezet és az Unió egészének társadalmi-gazdasági fejlődésére;

G.

mivel 2008 és 2012 közepe között az EU27-ek munkanélküliségi rátája körülbelül 7 %-ról 10,4 %-ra emelkedett, ami 25 millió munkanélkülit jelent, továbbá több mint minden ötödik fiatal munkanélküli (22 %), az ifjúsági munkanélküliség pedig egyes tagállamokban meghaladja az 50 %-ot;

H.

mivel a munkahelyteremtés, a színvonalas foglalkoztatás és a tisztességes munka biztosítása létfontosságú a jelenlegi válság leküzdésében;

I.

mivel jelenleg jó néhány tagállam szembesül ugyancsak megerőltető gazdasági és pénzügyi helyzettel, amelyet az államkötvénypiacokat érintő folyamatos feszültségek is súlyosbítanak, ez pedig egyes országok számára fenntarthatatlan hitelkamatlábakban, mások számára pedig alacsony vagy negatív kamatlábakban, valamint jelentős pénzügyi és gazdasági instabilitásban mutatkozik meg;

J.

mivel az eltérő irányokban fejlődő versenyképesség és az alacsony növekedési potenciál, valamint a magas munkanélküliség a magas összegű hiánnyal és a nagy állami és magánszektorbeli adóssággal párosulva nemcsak egyes tagállamokban okoz kárt, hanem az euróövezet egészét is kiszolgáltatottá teszi;

K.

mivel a közelmúlt eseményei világossá tették, hogy az euróövezet nem rendelkezik kellő eszközökkel ahhoz, hogy a válságot megoldja vagy megfelelően reagáljon az euróövezeten belüli regionális és globális gazdasági megrázkódtatásokra;

L.

mivel az euró által az euróövezetben és globális szinten – a második legfontosabb nemzetközi tartalékvalutaként – betöltött fontos szerep erőteljes európai reakciót és koordinált európai fellépést igényel ahhoz, hogy a gazdaságba visszakerüljön a növekedés és a stabilitás;

M.

mivel az elmúlt évtized során az euróból sokféle előny származott az Unió polgárai számára, így például az árstabilitás, az euróövezetben a valuta-átváltás költségeinek csökkentése, a nominális leértékelési verseny lehetőségének hiánya, az alacsonyabb kamatlábak, a pénzügyi piacok integrációjának ösztönzése és a határokon átnyúló könnyebb tőkemozgások;

N.

mivel az Unió közös valutája nem válhat a megosztottság szimbólumává, amely az egész európai projektet fenyegeti, hanem továbbra is azon egész Unió valutájának kell lennie, amely Unió határozott és amely képes a közös és virágzó jövő érdekében messzire mutató döntéseket hozni;

O.

mivel a valódi GMU felé tett előrehaladás során tiszteletben kell tartani azon tagállamok akaratát, amelyek úgy döntöttek, hogy nem vezetik be az eurót, hanem ehelyett megtartják saját nemzeti valutájukat;

P.

mivel az euróövezetbeli tagság az érintett tagállamok közötti nagymértékű kölcsönös gazdasági és pénzügyi függéssel jár, és ezért megkívánja a pénzügyi, fiskális, szociális és gazdaságpolitikák sokkal szorosabb összehangolását, valamint hogy a tagállamok egyes hatásköröket uniós szintre emeljenek át, összekapcsolva azt a szigorúbb felügyeleti eszközökkel és a hatékony végrehajtással; mivel azonban azon tagállamoknak, amelyek pénzneme az euró, e nagyobb mértékű integrációját – esetlegesen más, erre hajlandó tagállamok egy csoportjával kiegészülve – egy „kétsebességes, egységes Európa” keretében kell kialakítani, hogy elkerüljék az olyan politikai lépéseket, amelyek végső soron két különböző Európa létrehozását eredményeznék;

Q.

mivel az Eurobarométer legújabb kutatásából az derül ki, hogy az elhúzódó válság miatt nemzeti és uniós szinten egyaránt markánsan visszaesett a politikai intézményekbe vetett bizalom, valamint jelentősen romlott az Unió pozitív megítélésével kapcsolatos közvélekedés is; mivel ennek ellenére továbbra is az Unió az a szereplő, amely az uniós polgárok szerint a leghatékonyabban birkózik meg a gazdasági válsággal;

R.

mivel az Uniónak és a nemzeti politikai döntéshozóknak folyamatosan tudatosítaniuk kell polgáraikban az európai integráció előnyeit, valamint a közös valuta hatásait és az azzal járó kihívásokat ideértve az euróövezet felbomlásával járó költségeket és kockázatokat is;

S.

mivel 17 tagállam már bevezette az Unió közös valutáját, és a többiek többsége is csatlakozni fog az euróhoz, amikor arra készen áll;

T.

mivel általában a GMU jövőjével – többek között az euróövezetbeli tagság visszafordíthatatlanságával – és különösen az Unió közös valutájának jövőjével kapcsolatos minden aggály megalapozatlan, hiszen az erőteljes Unió valamennyi polgár érdekében áll;

U.

mivel a fő feladat a bizalom helyreállítása az európai polgárok és vállalkozások arról való meggyőzése érdekében, hogy kezdjenek újra befektetni a gazdaságba, és teremtsék meg az ahhoz szükséges feltételeket, hogy a pénzügyi intézmények széles körben, de felelősségteljesen újra el tudják látni a reálgazdaságot hitellel;

V.

mivel az euróválságra adott válasz összetett, és valamennyi intézményi és politikai szinten tartós, többrétű erőfeszítéseket követel meg;

W.

mivel az uniós intézmények, valamint általában a tagállamok és különösen az euróövezeti tagállamok állam- és kormányfői fontos szerepet játszanak a költségvetési unió oly módon történő megteremtésében, hogy az euróövezeti válságkezelésre szolgáló valamennyi mechanizmus – mint például az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) – olyan intézményi keretbe illeszkedjen, amelybe a Parlamentet társjogalkotóként teljes mértékben bevonják; mivel a jelenlegi kormányközi struktúra a demokratikus legitimáció súlyos hiányát képviseli; mivel a közös valuta csak akkor stabilizálható, ha a tagállamok hajlandók költségvetési politikáikkal kapcsolatos hatásköreiket uniós szintre átadni;

X.

mivel a bizalom helyreállítása azt is megköveteli a szóban forgó állam- és kormányfőktől, illetve minisztereiktől, hogy saját tagállamaikban támogassák és kifejtsék az uniós szinten megállapított politikai döntéseket; mivel azáltal, hogy olykor a népszerűtlen döntéseket tisztességtelen módon az Unió számlájára írják, különösen veszélyes játékot játszanak a közvéleménnyel, ami azzal a kockázattal jár, hogy alulról bomlasztja az Uniót, aláássa a szolidaritást és végső soron a nemzeti vezetők saját hitelességének, esetlegesen pedig az európai projekt egészének kárt okoz;

Y.

mivel az Unió jelenleg szociálisan sérülékeny; mivel jó néhány tagállamra hárulnak rendkívül sürgető strukturálisreform-erőfeszítések és konszolidációs programok; mivel végső soron – a szolidaritás ösztönzése és az európai projekt folytatása mellett – a politikai unió az ilyen idők túlélésének kulcsa;

Z.

mivel az Európai Tanács és az euróövezet 2012. június 28–29-i csúcstalálkozója során megerősítették eltökéltségüket egy pénzügyi szempontból stabil, versenyképes és virágzó Európa biztosítása, ezáltal pedig a polgárok jólétének növeléséhez szükséges intézkedések meghozatala iránt;

AA.

mivel a kemény magot alkotó és a peremen elhelyezkedő uniós országok közötti növekvő megosztottság nem válhat tartóssá; mivel olyan állandó keretet kell létrehozni, amelyben a nehézségekkel küzdő tagállamok a többi tagállamtól származó, szolidaritáson alapuló támogatásra számíthatnak; mivel azon tagállamokat, amelyek szolidaritást kívánnak, kötelezni kell arra, hogy vállalják a felelősséget a költségvetés területére vonatkozó valamennyi kötelezettségvállalásuk, illetve országspecifikus ajánlásaik és az európai szemeszter keretében tett – különösen a Stabilitási és Növekedési Paktumhoz, az Euró Plusz Paktumhoz, az Európa 2020-hoz és az országspecifikus körülményeket figyelembe vevő, a makrogazdasági egyensúlyhiányokkal kapcsolatos eljáráshoz fűződő – vállalásaik végrehajtásáért; mivel minden egyes tagállam pénzügyi stabilitásának biztosítása a tagállamok kölcsönös érdeke; mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 121. cikke előírja a tagállamoknak, hogy gazdaságpolitikáikat tekintsék közös érdekű ügynek, és ezeket a Tanácsban hangolják össze;

AB.

mivel kulcsfontosságú visszatérni a növekedéshez azért, hogy a belső piac kiteljesedjen; mivel a Bizottságnak – a Szerződések őreként – fokoznia kell a már meglévő belső piaci jogszabályok végrehajtására és az azoknak való megfelelés érvényesítésére irányuló erőfeszítéseit; mivel a belső piac megfelelő működéséhez szükség van arra, hogy a piaci integrációra vonatkozó szabályok inkább rendeleteken, és ne irányelveken alapuljanak;

AC.

mivel kétség nem férhet ahhoz, hogy az európai integráció egy visszafordíthatatlan és előremutató folyamat;

AD.

mivel demokratikus szempontból, valamint a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseinek tükrében elfogadhatatlan, hogy a több mint 502 millió európai polgárt reprezentáló választott képviselőből álló Európai Parlament elnöke nem került bevonásra a fent említett, „A valódi gazdasági és monetáris unió felé” című jelentés elkészítésébe;

AE.

mivel elérkezett az idő, hogy az európai uniós, illetve az Unión belüli politikai vezetők tanúságot tegyenek eltökéltségükről, kreativitásukról, bátorságukról, rugalmasságukról és vezető képességükről, és megszüntessék azokat a fennmaradó hiányosságokat, amelyek továbbra is gátolják a GMU megfelelő működését; mivel a kormányközi módszer korlátaihoz érkezett, és nem alkalmas a demokratikus és hatékony döntéshozatalra a XXI. században; mivel lépni kell a valóban szövetségi Európa irányába;

AF.

mivel „A valódi gazdasági és monetáris unió felé” című, fent említett jelentés félreérthetetlenül az előre vezető utat választja, és strukturális intézkedésekkel igyekszik megtörni a bizalmatlanság ördögi körét; mivel a jelentésnek a szociális vonatkozásokkal is foglalkoznia kell;

AG.

mivel a 2012. június 28–29-i Európai Tanács arra kérte elnökét, hogy dolgozzon ki konkrét, időhöz kötött menetrendet a valódi GMU elérésére; mivel a globális, hosszú távú jövőkép menetrend formájában történő kidolgozása fontos jelzés, amely elősegítheti a bizalom helyreállítását, amely bizalom fokozódhat a menetrend lépésről lépésre történő végrehajtásával párhuzamosan;

AH.

mivel a hosszú távú menetrend végrehajtása során elért folyamatos előrelépés nem szolgál semmiféle azonnali megoldással a válságot illetően, és nem késleltetheti a szükséges rövid távú intézkedéseket;

AI.

mivel nem zárható ki, hogy a Szerződés új módosításaira lehet szükség egy teljes mértékben működőképes GMU demokratikus legitimitásának erősítéséhez; mivel a Bizottságnak listát kell készítenie azokról a jogalkotási kezdeményezésekről, amelyeket a hosszú távú intézményi fejlemények sem késleltethetnek;

AJ.

mivel az Unión belül valódi gazdasági és monetáris unió megvalósítása középtávon egy szerződésmódosítás elvégzését követeli meg;

AK.

mivel a Szerződés egy jövőbeni átfogó és sikeres módosítására irányuló demokratikus konszenzus kiépítésének feltétele az, hogy egy valóban európai politikai térség kialakításának kontextusában teljes mértékben kihasználják a meglévő Szerződések eljárásait és rugalmasságát a GMU irányításának gyors javítása céljára;

AL.

mivel a Parlament jogosult a Szerződések módosítására irányuló javaslatot benyújtani a Tanácsnak, amelyet a későbbiekben egy konventnek kell megvizsgálnia a valódi GMU létrehozásának kiteljesítése érdekében, különösen a gazdaságpolitika területén az EU hatásköreinek bővítésével, az Unió saját forrásainak és költségvetési kapacitásának, valamint a Bizottság szerepének, demokratikus elszámoltathatóságának és a Parlament előjogainak megerősítésével;

AM.

mivel reális és helyes az a vélemény, hogy egy ilyen konventre a következő európai parlamenti választások előtt nem kerülhet sor; mivel egy ilyen konvent előkészületeinek a következő választások előtt el kell kezdődniük;

AN.

mivel a meglévő Szerződések és a jövőbeli szerződésmódosítások alapján egyaránt javasolt intézkedéseknek nem szabad kizárniuk a csatlakozás lehetőségét a tagállamok számára, és garantálniuk kell az EU integritását;

AO.

mivel a Szerződés jövőbeni módosításai nem akadályozhatják a meglévő Szerződések alapján máris elérhető intézkedések gyors végrehajtását; mivel a meglévő Szerződések tág mozgásteret engednek a fokozott és integráltabb pénzügyi, költségvetési és gazdaságpolitikán, valamint erőteljesebb demokratikus legitimitáson és elszámoltathatóságon alapuló GMU irányába tett, jelentős előrelépést illetően;